29 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/885cbfc316555b637d71382ddbdb4507.pdf 57a60b48af69624a85457640f6ef64fd PDF Text Text �Tartalom 1. 2. 3. 11. 12. X V III. É V F O L Y A M 6. S Z Á M Ladányi M ihály: Almaszósz, Evolúció (versek) Andrássy L ajos: Jevgenyij Jevtusenkónak (vers) Laczkó P ál: Ő rjárat (elbeszélés) Veres János: Himnusz (vers) Soós Zoltán: Zsuzsi meg a „vének” , Levél a császárhoz (versek) N O TESZ 15 . Hermann István : A z elvontság visszaüt V IT A 18. Gyertyán E rv in : A viharm adár - kalitkában 27. 37. Héra Zoltán: A tiszta politikum Petőcz A ndrás: Álom Nagyfehérrel, Krúdy G yula ismeretlen története (versek) Bíró József: Térérzés (vers) 39. M Ű H ELY 40. 4 1. Tandori Dezső: E gy vak madár a M akk Hetestől (vers) Sík Csaba: Tandori verse után Ö RÖ KSÉG 43. 46. Farkas László: Váci M ihály néhány arcvonása Réti Zoltán: Váci M ihály-levelek ABLAK 55. 56. Baranyi Ferenc: E gy költőről, aki magyarul olasz Paolo Santarcangel i : Részletek a „K ilen c titkos és játékos elégiá” -ból (versek) M ÉRLEGEN 6 1. 63. Sárándi Jó zsef: A teljesítmény gyönyöre (Endrődi Szabó Ernő) Üzenet az őrzőktől (Németh János István) E számunk illusztrációs anyagát Feledy Gyula rajzaiból válogattuk. (Fotó: Buda László) Az 56. old. Paolo Santarcangeli arcképe látható. �L A D Á N Y I M IH Á L Y Almaszósz „M inden tulajdon lopás.” - Mindez egy szerelem kapcsán jut eszembe, mivel a lány érzelmeit fokozná, ha fokoznám érzelemdús megnyilatkozásaim, vagyis ezentúl nem éreznék más iránt semmit soha, csak nézném fényképét az ágy fölött, míg ő a laktanyában leltározik, aztán mint ki galambot étet, elém teszi a hideg almaszószt, nekem viszont ámulnom kell, ha vetkezik, mintegy szobor-leleplezésen. Mert az ember képtelen abbahagyni erőtelen konvencióit, melyek fárasztóbbak, mint a tízórás munkanap. Evolúció A társadalomra írja az újság feltétlenül jó hatással van harsogja az újság az egyéni érdekeltség elvének szavalja az újság demokratikus elterjedése miáltal krákogja az újság bebizonyosodik hogy egyetlen elvből bizonygatja az újság is lehet több elvet dadogja az újság a klozett szögén. 1 �A N D R Á S S Y L A JO S Jevgenyij Jevtusenkónak (születésnapján) Megcsihadt hát a Kölyök is! A „neveletlen” , „zabolátlan” ?! Elforrt a must duhaj szesze s bor gyöngyözik a telt kupában! Csikó-kedvedben láttalak szikrázni és meg hajdanában Helsinki távol part-kövén a b b a n a fejér éjszakában: mi Tőled izzott! - Parolánk csak nékem emlék, tán feledted. . . Szóval: az Idő Úr beért, kenyered javát már megetted?! Nagyapa korba léptetett fakó lovad? De mért ne lennél ifjabb még számos hadfinál magad, ha vívni kerekednél! Költő ne higgadj még, ezért tüzelj, amíg a szíved dobban! Szólj! S újra szólj! Verd haragod dobokra egyre hallhatóbban! Ebek csaholnak mindenütt, ha nem a mi szavunk erősebb, s terjed a rák: a félelem mint mártírok szívén a lőtt seb. N e higgadj hát, ha vénül is porhüvelyed a nyűtt anyag: csapjon villám ló szellemed. hisz abban élsz való-magad! 2 �LACZKÓ PÁL Őrjárat Cs. Sz. L.-nak - főhajtással „M ár köztük van! - állapította meg ingerülten. Megtorpant, majd ön­ maga elleni dühvei, jobb híján, egyik kezéből a másikba dobta át a fegyve­ rét. H a vet rá valaki egy futó pillantást, indokolatlanul harcrakésznek mi­ nősíti. Elöntötte a nevetségesség pírja: megint nem tudta magát úgy fékez­ ni, hogy tettenérhesse, amint beléjük olvad. A döntő pillanatban most is kihagyott a figyelme. M ire föleszmélt, minden visszafordíthatatlanná vált, mint amikor valakivel beomlik a hullámok által alámosott partszegély, mert mindenképpen le akart tekinteni a meredélyről, s bár a talaj hosszanti re­ pedéseit jól látta, amint átlépte, mégis óvatlanul haladt előre, kiszolgáltat­ va a kíváncsiságának. Ha legalább töredéknyi időt még elorozhatna. M ég nem fedezte fel sen­ ki. M ég nem köszöntötték, és ő sem viszonozta mások üdvözletét. A dob dübög, szinte a gyomrában érzi. Gyülekezőre verik. Messze elhallatszik. Még hiányozhatnak. Van még idő, míg a marhabőrön pergésre v á l­ tanak át az ütők, hogy fejlődjenek alakzatba e férfiak, majd a lépéseket ütemezhesse a dobos. Átkelnek majd azon a keskeny csatornahídon. A dob szól. Fegyverzaj. A férfierőnek az az önhittsége, amely mindig érzik - mint a tengeri szél mindenfelé az atlanti kikötőkben - , ha csapatba verődve ismer rá önma­ gára. Legyen szó akár csapszékről, lövészegyletről, a céh gyülekezetéről, vagy csáklyázásra készülő hajó fedélzeti izgatott nyüzsgéséről. Lopva, szinte alattomban, körülkémlel. Ettől a sunyítástól váratlanul pol­ gárháborúba képzeli magát. Feladata van : ki kell puhatolnia ezek szándé­ kát, akiktől semmi sem különbözteti meg, s az éj amúgy is fedezi, hogy el­ végezhesse, amit az övéi rábíztak. Kevés híján hangosan felnevet. Övéi? Kicsodák azok? É s hol vannak? Fékezi magát, majd elönti a bosszúság. Á t­ engedi magát a merengéseinek, ahelyett, hogy a semennyi ajándék idővel gazdálkodna! Izzad a tenyere, leplezni akarja. Fegyverét a mellének támasztja, övken­ dője alá tűzött, hosszúszárú, puhabőr kesztyűjét kiemeli, felhúzza. Kesz­ tyűs kézzel új hangsúlyt kap a markolt fegyver. Így szinte már nem is gyil­ kolásra való eszköz, hanem inkább kellék, ami nélkülözhetetlen ehhez a felvonuláshoz. Távolról sem láthatja így mindenki, mint ő. Ebben legalább biztos. Enynyi fegyverrel kezdeni is akarnak valamit, ha már kéznél vannak. A lándzsák szára és hegye folyton változó képleteket teremt a fejek fölött, amint a század tolong a gyér fáklyafényben: olvasni lehet belőlük. A lőfegyverekkel komolyan, szinte belebódult figyelemmel foglalatoskod­ nak. Ahogyan csaták, rajtaütések előtt. Hányan vannak köztük, akik szá­ mára a lőszerszámok célzókészülékéhez egyszerűsödik a világ? A dolgok pe­ dig egyenesek, mint a puskavessző. 3 �Pedig csak átmennek majd azon a hídon, és előre meghatározott útvo­ nalon pirkadatig bejárják a várost, egészen a külterületek sivárságáig, a dűnék elveszettségéig, ahonnan már látszanak a környező falvak templomtornyai, amint gombjukkal a szárazföld fölé éppen beúszó tengeri tömött felhőkre mutatnak. M íg távolabb a látóhatár homorú kagylószája opálos fénnyel öblösödik. Mint mindig, hirtelen határoz. M a este nem gúnyolja önmagát kedves játékával, a társasági modora ki­ élésével. M a este nem hívja ki versenyre a teherbíró képességét, hogy va­ jon sikerül-e mindenkivel szót váltania. Méghozzá korántsem futólag szok­ ta, ahogy üzletre éhes kereskedők bontanak sietve vitorlát kies kikötőkben, hanem érdemben, mint elszalaszthatatlan ügyletek alkalmával. Mindenki­ vel személyre szabottan, ahogyan halaskofák egyénítik a maguk áruját, amely megszólalásig azonos a szomszédjukéval, még bűzre is. Közben szeretetre méltónak maradni, hiszen magunkat kívánjuk eladni legjobb for­ mánk szerint, amilyenné önképünket alakítjuk otthoni tükreinkben, mi­ előtt kilépünk legbelső körünkből; futó pillantást vetvén a legösztökélőbb emberi találmányra, kősúlyos óránkra. Innen, közelről: puffanó ütések a dobon. Zászlólengés. A közeli csapszékek még a polgárőrség közembereitől hangosak. Nem, mintha ő nem hajtotta volna fel a magáét. Felkészülési rendjébe a mér­ tékletesen elfogyasztott bor is belétartozik. Lehetőleg portugál, vagy rajnai származék, ón talapzatba ékelődő hosszúszárú üvegkehelybe öntve. Nem úgy, mint szerte a tér körüli kocsmákban, ahol a kupák fémjéhez ér a száj, s az íny többszörös félrevezetésnek van kitéve, hogy nem lehet fintorgás nélkül megállni. Tudja, mert szándékkal kipróbálta. É s már nem is hajlandó felhagyni a szokásával, hogy alkalmasint - miként idefelé jövet is - valamelyikbe be ne térjen. No, persze, korántsem akármelyiket választ­ ja. Rendszerint a piktorét. A fickó mindig kísérletet tesz, hogy húsos, zsí­ ros képével szívélyesen mosolyogjon rá. Alkalm asint hajlandó azt képzelni, méltányolja, mint az egyletbeli társai a gyülekezőhelyen, amikor egyikőjüket sem hagyja ki a köszöntéséből. M áskor úgy látja, pusztán a képeit akar­ ja rásózni. Ha a pipáját a szájába veszi, míg a tulajdonos öntudatával tölt neki, arcvonásai átrendeződnek: innen már sem a méltánylását, sem az üz­ leti mohóságát nem érzékeli. A pipaszárat szorító száj köré mintha gúny ül­ ne ki — jól látja - , míg a kancsót a különleges vendégnek fenntartott po­ hár fölé billenti, majd nem átall ugyanolyat elővenni, tölt magának is, és megemeli feléje. Akárhogy is vannak, ritkán mulasztják el, hogy ilyenkor össze ne nevessenek. Mert úgy gondolja, ők, ketten, talán értik egymást. D e sem a festő-kocsmáros, sem ő nem teszi meg a hiányzó kézmozdulatot. Cinkosságuk ilyetén megpecsételését függőben tartják mindketten. E z az alapja a betéréseinek. Ha valam ikor vásárolna tőle, emiatt a régenshez il­ lő tapintat miatt tenné. Kettősük kifejezőbb, sokatmondóbb az állapotok­ ról, mint a testületek és egyesületek nagyhangú gyülekezetei. Tapintat? Hiszen rajta röhög! E lég! Lent, délen, mégis másként folyhat minden. A festőt a műtermében ta­ lálod, a kocsmárost a csapszékében. »A teljes kialakulatlanságunk.« É s ez a nyirkosság, amitől Itália emléke mindig kirobbanó viharként tör rá. M iért tervezi el mindig ilyen körülményesen, a legapróbb részletekig, ahogyan közéjük lép? Most is miért halogatja a kapcsolatfelvételt? Kimó4 �dolt, körmönfont késleltetései mostanában már elindulásakor terhesek. A z­ tán az utolsó állomás mindig a festő kimérése. Itália helyett a csehó embersűrűje. Mihelyt bal lábát a lefelé vivő lépcsősor fokára teszi, már orrá­ ba nyomul a savanyú bor, a mosdatlan testek, a tüdőtől szennyezett do­ hányfüst vastag szaga. Ebben a közegben a bőr tompa puffanásán túl már a ritmust is ha llja. Ingerli. Mi lenne, ha engedne a kocsmáros ajánlatainak és kipróbálná egyszer a fölkínált némbereket is? Időzíthetné az alkalmat a sorakozó idejére is. Előző nap kifejezetten kérné, hogy ne a vizet rég lá­ tott hónaljúak közül mutasson neki valakit, akik ilyenkorra már többnyire bódultak; netán az öklendezésnél tartanak. Rövid, forró combú, életvidám parasztlányt képzel magának, aki estelente vastag ujjaival tehéntőgyre akaszkodik fejés közben, trágyát rak halomba, s vele is ilyen természete­ sen tenné a dolgát. Krum plireszelékkel kikeményített főkötőjét a fején hagy­ ná. E gy ilyen nő csiklandós kacagását, amint először érinti, most minden­ nél jobban kívánta. Hirtelen megborzongatta az éjszaka tengerfelőli nyirkossága. Hiszen, mi­ előtt beöltözött volna, szertartásosan lemosta magát. Testének hőérzete a meleg víz, az otthoni és a kocsmai bor, meg a férfigerjedelme után most állt helyre. Ha sarkonfordulna - még megtehetné - , nem hagyná ki a kocs­ mát. Vigyorogna-e vajon a festője? Feketlik már a kis képe, amit annyi­ szor kínált. É s lehet, hogy a rendkívüli alkalom emlékére elajándékozná? Mert meg tudná venni ebben a pillanatban is. D e nem lenne rá képes. Van annyi pénz nála, de inkább szétszórná a füstös terem padlózatán: minden­ ki a vendége. Kórházak és szegényházak várományos lakói, sánták, vakok és más nyomorékok, a testi rútság annyiféle képviselői, mind a vendégei lennének. Igaz is: miért lát a piktor kocsmájában annyi szembeötlően torz testet? Tanúja volt már nála is, másnál is, amikor az ital keltette dühtől felhasítják a másik száj szegletét, öntudatlanul sarokba vizelnek, bezúzzák egymás koponyáját a háromlábú székkel, kártyacsata közben, vagy két uj­ jukat torokba dugva könnyítenek rángó gyomrukon. A torz testek gyüleke­ zete mégis senkinél sem ilyen változatos, mint nála. É s mindig vigyorog. Az ilyen nem a festészete miatt végzi az aggok valam elyik gondosan sú­ rolt otthonában. H a vásárolna még, tőle ezért is. Bár sem az övét, sem a többiekét soha nem szerette igazán. M aga sem érti, hogy mappái miért vastagodtak, széles fiókos szekrényei miért teltek egyre, miért aggatta te­ le otthona falait. Valójában a tükörrel mindig beérte. A kupa elég neki, ha marokra fog­ ható, a kisujját nyomhassa a metszett kehelynek, míg fölhajtja italát. A citromot neki ne hámozzák meg mesterkélten: kiharapja maga a lekanyarított szeletet, vagy a felébe vágottat marokból csurgatja a szétnyitott kagy­ lóra. A sonkát mért cakkoltatná úgy, ahogy ecsetjüknek tetszik, amikor dí­ szített nyelű késével egybefüggő karéjt hasít inkább szívesen? Talán még a kocsmai jeleneteiket szívelte leginkább: okádjanak lógó fejjel, vagy cso­ rogjanak kidüllesztett altesttel; markolják lógó mellű nők farhúsát; tépjék egymás fülét, haját; szakítsanak be konok koponyákat; töröljék gyermekük bélsáros fenekét; röhögjenek terpesztett combú részeg ledéreken; duzzad­ jon félreérthetetlenül felkötött ágyékrészük falusi lakodalmak dudaszójára. É s legelhetnek árva marhák, vagy bőséges csordák tengerközeiben. Csak ne a csendéletek finomkodását, amelyek amúgy is disznózsírtól csöpögnek, vagy nehéz boroktól felhőzöttek. A z elevenségüket inkább, mint kiműveletlensé- 5 �gük nevetséges ágaskodását a nem elérhető más felé. Tobzódó életerejüket mindig, szemléletüket módjával - ameddig a lazult hitek körével szem­ ben az ő magabiztosságuk igénytelenség nélkül elfogadható. Lehet még mellettük a falon végtelen víz, beláthatatlan ég. Mindez nem túl nagy méretben: ha kézbefogja is, elég legyen a kartáyolság, ha szeme elé tartja. Kereslet van mindenre, s az, ha elég mohó, előbb-utóbb megtalálja ki­ elégülése tárgyát. A piac dús, lassan már a törekvőbb paraszt házában is föllelhető néhány kép, amit holmi pár hizlalt szárnyasért cserélt, valam elyik nyavalyás műfestő könyörgésére. Mert míg bírja magát, pimasz mind. De korán vénülnek, semmire se viszik, és akkor már tudatlan gyerek módjára elkótyavetyélik értékeiket. Megérdemelnék őt műárusnak. Abból a fajtából, amelyik nagyban advesz, árverések hiénája, a festőcéh állandó hivatkozása. Mert ezek, ezek a holttestüket eladnák! M it utált meg, hogy egyik napról a másikra túladott a gyűjteményén? Olyan szenvedéllyel váltott át az abrosznyi térképekre, amilyen vadászösztönnel kajtatott a piacokon, kocsmákban, leste kereskedők telezsúfolt üzleteit, ahol a légy is festményekre kényszerült piszkítani, anynyi hely sem maradt keret és ráma között; járt összetéveszthetetlen levegő­ jű forgalmas műtermekben; egyszóval, a műpiac minden lehetséges helyén. Végül kialakítván otthona falain a nyerseségnek azt a meghitt panorámá­ ját, amitől mindig előszeretettel határolta el személyét, anélkül, hogy a könnyen ítélkező felületességével lett volna vádolható. Ellenkezőleg. V á ­ lasztott együttélése ezekkel a képekkel világosan kifejezte, hogy a pallérozatlant nem állítja szembe a tökéletessel. Tartott az egyik, vagy a másik egyeduralmától. Am i pedig legtitkosabb perceiben megtörtént vele, benne. Mostanra pedig már nem osztozik sem a fokozódó Itália-rajongással, sem emezek disznócomb-imádatával. Hanem az atlaszai... M ert nincs nevetségesebb a zsíros disznóhús köré oltárszerű ünnepélyességgel elrendezett csendéleteknél, amelyekről valóság­ gal menekülnének a ragyogó ötvösmunkák, s a hámozott citromok, mint méltatlan környezetből. »Á llj! Á llj! Mintha törtetnék valahová. . . !« Van középpontja ennek a gyülekezetnek? A kifeszített marhabőr hangja irányt jelez? Miért ilyen felajzott mindenki, mint a vadászfalka, amikor agyaras kan­ ra fog szagot? M ire számítanak? M it remélnek éppen ettől az éjszakától? Többről lenne szó, mint máskor? Ezen az éjszakán is az történik, ami szokott: semmi. Mindössze alvás he­ lyett az utcát róják majd. M it féltenek? A szabadságukat, vagy a biztonságukat? V agy a szabad­ ságtól a biztonságukat? Hiszen olyan rég volt, amikor utoljára a partok göd­ reiben, apály idején, hátbaszúrt, puffadt holttetemeket találtak reggelente. Mostanában parasztokat látni kosarakkal, akik a visszamaradt, könnyű hal­ zsákmányt komótosan begyűjtik, hogy aztán telhetetlen disznaikkal föletessék. A z a pojáca zászlót lenget. Oda tartson tán? A rudat, s rajta a selymet csak a saroktól látja. Am ióta könnyelműen összeolvadt velük. A bőr keltette légrezgést tán már akkor felfogták az ide- 6 �gei, amikor utoljára nézett szembe m agával a tükrében. »Ő rséghelyzet« biztatta magát. Ez talán még jelent valamit. Csekélység, de próbatétel. Fontoskodva készült fel, mint mindig. Mintha sárkány ellen indulna, vagy idegen bajnokokra. Valójában csak annyi történik majd, hogy ma éj­ szaka nem alszik, hanem fönt jár a sötétségben, arcán imbolygó fényekkel. Dob és zászló. »Lengesd csak, pü föld csak!« Ő itt van nélkülük is. Nem neki kellenek. A borzongására figyel. Nem tudja eldönteni, a dagállyal beáramló nyirkosságtól-e, avagy a közös jelek okozzák, amelyek jegyében ismét és újra együtt vannak. »Ennyi fegyver! Ennyi ember!« Megcsillanó mellvértek; pallos-erdő; széles karimájú tollas kalapok ár­ nyéka az arcokon; keményített csipkegallérok hivalkodó fehérsége. A z em­ bersűrű téveszthetetlen, átható szaga. Miért őket határozza meg ilyenkor, együtt és külön-külön? M iért tűnik úgy, köztük nem róla, hanem róluk van szó? Tisztálkodás alatt, gondos ba­ juszvágás közben, öltözködés idején, idejövet végig az úton, egészen a tér sarkáig, ahonnan már látszik a székházuk - róla. Most, itt — már róluk? Mi lenne, ha egyszer el sem indulnának? A szokásos gyülekezési láz még összecsődítené a századot és tisztjeit, viszont a sorakozó, a feladatkijelölés elmaradna. M ár a baráti üdvözlésekben megbújna valami szokatlan. Eztán járőrözés helyett hogyan fejlődne ki a senki által nem várt eloszolás, azt nem tudja. Belátja, nincs hozzá elég fantáziája. Annyit legalább sejt, hogy nem ennyiféle fegyveresnek kellene idetódulnia. Ha túlnyomóan olyanok lennének, mint azok, ott, ketten (vagy ő), akkor egyik napról a másikra be­ következhetne a fordulat. D e körülöttük másféle húsból, és nem abból a vérből valók is tolonganak. Lehetséges, hogy ők ketten kevesebbet tudnak, mint hiszik? »Vagy, mint én?« M ár a sétájuk is - le, s fel - , már ez is ingerli. Számukra nincs érkező, akinek üdvözletükkel örvendeznének. Gyülekezet van csupán, embermaszsza, amiben nem egyedenként igazodnak el, hanem osztályozásuk minősí­ tései szerint. És persze, kötelességtudatot mutatnak, az elöljárók megbízhatóságát. Pe­ dig már csak kedvtelés lehet ez is mindkettőjüknek, mint a hivatal. Talán még kételkednek is. Jelenlétük önindoklása? Gyakorlatban maradni. Igen, ez lehet az. »Mint az enyém.« Hiszen egyiküknél semmiféle fegyver nincs. A rátörő sűrű sötétbe legfel­ jebb a kesztyűjét vághatná, amit most jobbjában tart, miközben csupasz bal­ jával kíséri a beszédét. Am az pedig mintha társasági összejövetelre és nem harcfeladatra öltözött volna. Arannyal átszőtt világító mellénye, hozzáillő világos kalpagja - a többiek általános feketesége között - szurokéjben is felfedné kilétét. N ála ott ugyan a rövid, vékony fájó lándzsája, de olyan kimódoltan tartja, mintha mindjárt papíros fölé hajolna, s toll gyanánt kris­ tályosodó felismeréseit rögzítené vele. Nem látja az arcát, mégis tudja, hogy szótlan, a némaságig az. Ú gy tesz - »Úgy tesz?« - , mintha a másik mindenik eléje hulló szavát előre tudná. Ő a megtestesült bizonyosság. Számára nem a kimondás hozza meg az új­ donságot - hiszen mi meglepetéssel szolgálhatna neki bárki is? - , hanem 7 �a másik gyötrő kételyei, amelyekkel együttérezhet, amit nyomon követhet. Végre-végre újra átélhet ő is valamit, aztán a megértés álszent leplébe bur­ kolózhat. Ó, milyen megrendíthetetlen ilyenkor! Szomorúsága mintha nem is a maga fölötti lenne, hanem a másik állapotához járulna hozzá kegyes érzelmi adományával. »Lehetnék a harmadik.« Rangsor nélkül, hárman együtt. A z arányosság kedvéért is akár, Nem pályázik az aranyos mellényű helyére: tőle állhatna középen, hallgatagon. K ét oldalán, mint két lator, ők ketten onthatnák a bölcsességeiket, várva a szótlan igazolást. Nem alakulna ilyen összehangzóan, tudja. Sokat beszélne, elébe menne a helyeslésének. Ingerelné, hogy átlát rajta, s türelemmel zárva tartja a szá­ ját. Ettől egyre hányavetibbé válna. »Azt is tudná, hogy mindezek ellené­ re én is eligazodom rajta.« Mért maradna mégis nyugton? »Belőlem mi hiányzik, hogy fölérjek vele, hozzá?« Nem mosolyog, és képes nem sajnálni is. »Gátlástalan megértő!« Pedig egyetlen valaki van, akit sajnálni kell ebből a csürhéből. Tán, ha az ő tekintetük mentén látná elrendeződni ezt a gyülevész nép­ séget.. Ha úgy tagolná a tér medúzatestű, lüktető tömegét, mint ők. Fázik. Még sarkonfordulhatna. Otthon családmeleg, asszonyi öl, rajnai bor. Még nem vették észre. Még takarásban van. Még nem döntött, hozzájuk lép-e. Még figyel. Látja a fejek fölött lengedező egyletzászlót. Szívében annak a kiállhatatlan baromnak a ritmusa. A nem kímélt dobverők. Ha észrevétlenül kivonná magát, leendő alkalmakkor mert egyszeri lenne a mai lépése, tudja - hallgathatná az arcátlan zászlótartó pimasz élceit, és a dobosnak, ennek a pökhendi törtetőnek az otromba számonkéré­ sét. M ert tudja már, hogy velük v ív ja majd megint gunyoros szócsatáját az éjszakában, s nem ama kettővel, ott, a fáklyafényben. Ú gy állnak ott, mintha valam it elfelejtettek volna; valamit, amit koráb­ ban már tudni véltek, és most... Nem. Még egy pillanat... Most! Felötlene bennük. Világnyi talány tárult volna fel? Ha még ő is tudna így visszahőkölni az újnak vélttől. Túlságosan sok­ ról és túlságosan sokat tud. Nyomasztó. Rettegi önmagát: mit el nem kö­ vet egyszer! Am ikor irigysége abba a kettőbe belekap, csak gúnnyal, torz megvetéssel nézheti a színjátékukat. M áskor is eljátszottak már hasonlót. Látta nem­ egyszer. Fogadna is: megteszik újból, hamarost. Lefestené őket, ha a csuk­ lója engedelmeskedne a belső képnek! Í gy, ebben a pózban. A lándzsák iz­ gatott mozgása megdermedne, az arcok, kezek, tekintetek, mozdulatok le­ lepleződnének. Örök partnereire, a sima zászlótartó és a dühödt dobos ar­ cára kiülne, mi lényegük. Mert a legocsmányabb emberfajta nem az a gnóm, hanem ezek, a rekvizitumaikkal, s talán velük saját maga, harmadikként; velük együttesben, ha már az arannyal átszőtt mellény mellé nem léphetik. 8 �A többség pedig jellemre és szellemre meghaladja-e a tömegét? É s a régens (egyben, mint tiszt) és parancsnokló társa (éppen felismeré­ seinek egyikétől megdöbbenve) hová kerülhetne a festményén? Elvegyítené beosztottjaik közé? Fölébük? Elébük? Hogyan látnák magukat szívesen? »Magam hová tenném?« Itt van jól. Még nem lépte át a fényhatárt. M ég rajta az érkezés újdonsága, félig rejtve a homály által, takarva a nagyszájú handabandázók rezsgésétől, ahogy fegyverrel a kezükben minden óvatosság nélkül hadonásznak. Mégis úgy helyezné el önmagát, hogy kitűnjék, szeme van mindenre. Ezek a piktorok valósággal megmérgezték. Pedig rég tudja, hogy nem csupán a kézfeje merevségén múlna. Ő még csoportképet akar, a jószimatú éhenkórászok pedig már az egyéni megrendeléseket festik: a portrénak van piaca. Mégis, legalább a szemlélet rámaradt tőlük. A térkép, a térképei, az a védekezés ellenük! A z emberi lakhely, legyen város, vagy község, útszéli magányos fogadó, s maga az ember (a csecsemő is!), minden járulékos tartozékával, milyen közönséges a közvetlen szemlé­ letnek. D e egy térképen!? Különösen azokat az abroszokat kedveli, amelye­ ken Európa belül, a szárazföldön, részletezetlen, legfeljebb díszes szélrózsa ékesíti, s csak a tengerparti települések neve sorakozik sűrűn egymás mel­ lett, mint a sündisznó tüskéi, kontinentális külső védőburokként. Ezek igen! Semmi okoskodás, semmi részlet, csak a lényeg. Jelzés, hogy van ott vala­ mi; jelentősége azonban csak a megnevezés szintjéig terjed. A többi mint­ ha nem is lenne: semmi. Egyszerűen nem érvényes. Minden más nevetsé­ ges csip-csupság. »Á lljunk m eg! H ová rohanok!« Mit érne vele, ha rögzítené azt a pillanatot, aminek ők teátrálisan még hangsúlyt is adnak. Megerősítést adna önhittségüknek. A pojácaságukat dicsőítené. Hasonlatossá válna megvetett mázolóihoz. Holott mást sem akar jobban, mint az ellenkezőjét. Rájuk kiáltani: »Lássatok végre!« K i dobol? K i lengeti a zászlót? Tudják vajon? É s milyen tekintetek kereszttüzében szerepelnek? K i az a gnóm, aki nem alhat szaggató csontjaitól, s közéjük furakszik? Miért van itt az a gyereklány, különös asztráltesttel, akinek arcát nem csu­ pán a fáklyafény teszi oly ijesztően gügyévé? É s a korcs kutyák a lábak között? Ha legalább a tekintetek olyan nyilvánvalóak lennének, mint a lándzsák a fejek fölött, villám ló vasukkal. M a éjszaka is elindulnak? Minek? M iért? A város horkol, emészt, saját nedveiben fetreng. A zászló leng, a dob szól, megy ez már magától is. »Várnom kellene, keresnek-e? Számontartanok? Hiányzom?« Még jobb lenne, ha a párhuzamos utcákban rejtve követné a vonulásukat, mint a kalózhajók a jól védett kereskedelmi flottát. Aztán lecsapna az első­ tisztre a kérdéseivel, amikor a hajnal már üszkösödést hozna a felismeré­ seire. Mégsem. Még beléje puskáznának ezek a..., ezek a... N E M T U D V IG Y Á Z N I? É R Z É K E T L E N Ö K Ö R ! 9 �A csatornaléből felemeli a kalpagját. Sértettségében komolyan azon tű­ nődik, maradjon-e egyáltalán. Megkísérli lecsapkodni az undorító nedves­ séget, bár tudja, ezt a fejfedőjét már nem használja se ma éjszaka, se más­ kor. Újat vásárol. A dob dönt helyette: sorakozóra szól. A z elsőtiszt hozzálép, kézben tartott kalapját félreérti. Jobban örülne, ha a régenssel szemben játszódnék le mindez. Kezet fognak, miközben tiszttársa hangját hallja: E L IN D U L U N K M A IS. E L IN D U L U N K - válaszolja. Ezen az éjszakán sem tétlenkednek. A z otthonok, ágyak, álmok fülledt melegét őrjáratuk vigyázza majd. Hogy kitől? É s mi végre e gyülekezet? V árja, hogy elhallgasson végre az az átok dob. Hamar némaságra kény­ szerül már, mert őrjáratuk fénykorén túl a polgár aludni tért, s ők nem azért vannak az utcán, hogy álmát zavarják. Pedig tréfájukat kiérdemelnék. O lya­ nokat is, mint: »Ég a város!« V agy: »M artalócok!« Esetleg: »A spanyolok!« Készületlenségük, a pánik, végre komoly igazolás lehetne. Így csak a megve­ tése marad gyanútlan gyakorlatlanságuk iránt. »Lehet, hogy az egyetlen lovag vagyok a jelenlevők között?« Amikor a híd kaptatóján a többiekkel együtt középre ér, megcsapja a csatorna léghuzata. A kőkorlát fölött a vízbe repíti hasznavehetetlen kalap­ ját. Tudja, fázni fog. Így akarja. A napnak úgyis rendje van : éjszakára nappal következik, és fordítva ismétlődően.” 10 �V E R E S JÁ N O S Himnusz Ó lányok, lányok, nagylányok, tövis közt nyíló virágok, a blúzt s a ruhaszövetet majdnem kiböki melletek, de így szép a lét, ez a jó, véremnek éppen ez való fekete harisnyakötőt és műszempillát viselők, presszóasztalnál trécselők, erkélyen meztelenkedők, ó lányok, lányok, nagylányok, váltsátok meg a világot, paripátok a kerékpár, hajatok könnyű szélben száll, baljósan szürke hajnalok ne fogjanak ki rajtatok Mozi előtt várakozók, erdőszélen sátorozók, biológiát magolók, piros autókról álmodok, szatyorral vonathoz futók, Mikszáth regényét lapozok, feszes nadrágban feszítők, hivatallépcsőn lihegők, fatányért, iccét, keszkenőt csak múzeumból ismerők, beat-zenét buzgón hallgatók, térdetekkel hivalkodók ó lányok, lányok, nagylányok, megszédít ringó járástok; ál-aszkéták, hoppmesterek szemétől ne reszkessetek, ne egye köd a vágyatokat, mint óriás a bárányokat Arasznyi-szoknyás jótevők, bokorban hanyatt-heverők, tömegben hozzám-tapadók, strandhomokban fagylaltozók, gép mellett gyöngyöt izzadok, kapanyelet cirógatok, vasárnap kiöltözködők, sztárfotókban gyönyörködők, obsitost hőssé hevítők, látköröm benépesítők, akárhogyan is: éljetek! s hadd éljek én is: köztetek! ha kell, a világ peremén, ha kell, tengerek fenekén Gyümölcsbe mohón harapok, ingnyakon rúzsfoltot hagyok, sarat arannyá nevetők, okos szemmel kötekedők! Lakodalmatok ünnepén szálljon belétek égi fény, tündérré fésülködjetek, pozsgásan tündököljetek. S őrizzetek új Veszta-lángot, mint tűzhelyét a nagyanyátok - Eszméim Muhi-pusztáján legyetek ékes szivárvány. 1 �SO Ó S Z O L T Á N Zsuzsi meg a „vének” (Betét a B ICSKA-KÖ N YV-ből) Zsuzsánna dundi kis pipi, ketten nyúzzuk s nem áll kötélnek. Időt húz, tesz-vesz, szöszmötöl: hadd hergelődjenek a vének! - Zsuzsánna fürödni akar. K ét vén kezén hámlik a kelme, pulcsija mögül kigurul, kirobban görögdinnye-melle! - Zsuzsánnára víz permetez. Szép teste két birtokra osztva: köldökvonala két felét egy-egy vénember szappanozza. - Zsuzsi visong: vadulnak a vének, egymás kezére verve: mindkettő a határ-csücsök bozótja közepén delelne. - Zsuzsánna erre-arra néz. „Egyszerre nem !” - makacs a drága. - „ Ő se megy: én se hagylak itt, Zsuzsim, ez őszhajú vagányra! Tudod mit? Gyere, fuvolázz! Rád ma éjjel senki se mászik! Tempó, Szivi! Szép öleden János úr szájhermónikázik!” Levél a császárhoz (Betét a BICSKA -K Ö N YV -ből) Lehet, Öcsém, hogy Te voltál a C S Á S Z Á R , ki kocsmákat tör össze, s ha akarja: egy város féli - s ha ellene ágál akárki is, azt felkeni a falra. - Lapátmarkodban egy-egy nyomozóval meg is tapsoltad hős produkcióid: és jött a sitt - párban az elvonóval, jött Állam elvtárs: most pedig kigyógyít! H a bősz szándékát Te komolyra vetted s jó partner voltál hókusz-pókuszában: gyógyultan ne légy gyáva rongy, ki retteg múltjától! A gyanakvók fókuszában - vigyázz! - ahelyett, hogy fejed lehajtod s a klub sarkában adnád az esendőt: húzd ki magad! Most vagy igazi bajnok! E rő d : az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! 12 �Igen: erőd. Letisztult szívvel-aggyal figyeld: ez itt a M É R T É K L E T E S élet! Szádba szaglász a Hivatalból-angyalfőlebeszélő s kitartásról béget. Aztán berezdült kézzel hazavágtat: hála-piákból szívni bambulásig. N e keress ott, fenn alkoholistákat: A P L E B S Z B E T E G . É S T E . S M IN D IG A M Á S IK ! S hogy mentse lelki nyugalmát e rendszer: bizottságosdizik, új elvonókat kreál sebtiben, hol barbár szerekkel V É R I G A L Á Z , ahogy leszokni nógat. - Itt: almabor, „D ian a” , s N agyfa végül, ott: Courvoisier, külföldi pezsgők! E szakadék szélén, hogy meg ne szédülj, ölel: az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! Figyeld az asszonyt: exmártír, repesve örvend neked, látványosan becézget, ám más tésztához szokott lelke-teste: azt lesi: mikor hagyod az egészet! Szegény, maga sem érti tán, ha orvul piát felejt előtted: hátha újra vedelni kezdesz s minden R O S S Z R A F O R D U L : őkelme ismét M Á R T ÍR lesz, a „durva, részeges állat áldozata” , „fáradt, megkínzott nő” , ki sírdogálva éji R É M T E T T E ID R Ö L regél - „Ó gyalázat!” holott E G Y H E T E N E M L Á T O T T a lédi! - M íg visszahúzna: csökött szokás, lelki erődtől ijedt, válni-kész hites nőd: minden álságos mocskot elviselni segít: az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! Régi brancsodból ezután kizárnak. Ám addig is figyeld a hőzöngőket! Ha kigúnyolják absztinenciádat: fizess nekik - pénzed van - IT A S D Ő K E T ! S figyeld a groteszk szökdelést a mámor grádicsain: E L Ő B B víg lesz a káder, M A JD über-okos, É S kan a javából, ki minden csöcsös szukának aláver; 13 �A Z T Á N zokogva elátkozza tetves családját, vérét veszik, látja bárki; M A JD nagy magyarként nagy lélegzetet vesz: a „Székely himnuszt” bőgi. . . s M E G Y okádni! - É s kész, Öcsém! Pajzsod lesz, amit láttál! Orvos várhat, nejed potyára kárpál, leszólhatnak a kocsmába igyekvők: erős maradsz! Hiszen Te vagy a C S Á S Z Á R ! Trónod: az A B S Z T I N E N S -G Ő G ! 14 �NOTESZ Az elvontság visszaüt Már régen készülök arra, hogy Kertész Ákos kiváló regényéről, a Családi ház manzarddal-ról megírjam a véleményemet. Nem azért, mintha Kertész Ákosnak ez a regénye annyira összetett problémákat tárgyalna, mint például a Makra. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az elvont gondolkodás visszaüt. Visszaüt ab­ ban az értelemben, hogy elvont gondolkodással egyetlen problémát sem lehet megoldani. Hiszen miről beszél a regény? Arról, hogy Kertész Ákos főhőse családi házat épített, mégpedig manzard szobával. Ebben a családi házban él ő maga, a felesége és két kisgyereke. Egyszóval élete minden tekintetben fel­ hőtlen immár, nincsenek benne konfliktusok, s teljesen egyenesnek tűnik további életútja is. S maga az a gondolkodás, mely éppen erre a felhőtlenségre épül, melynek alapja az, hogy igenis, Magyarországon meg lehet teremtenie minden munkásembernek azt az életformát, melyben gondok nélkül és nagyobb konfliktusok nélkül élhet - ez az illúzió foszlik szerte. S miért? Azért-e, mert vannak olyan nézetei is hősünknek, melyek valamilyen értelemben ellenkeznek az adott társa­ dalmi nézettel? Erről szó sincs. Kertész Ákos központi figurája gyárban dolgo­ zik, szorgalmasan, becsületesen és tökéletesen megérti azt, hogy másoknak időle­ gesen komoly problémái vannak lakással, megélhetéssel és más minden egyéb­ bel kapcsolatosan. D e Kertész hőse kollektív ember. Azok közé tartozik, akik mint minden becsületes kommunista, azt vallják: addig nem lehetek nyugodt, míg másoknak az életében vannak súlyos problémák. Így azután egyik munka­ társát, akiről egyébként még azt is tudni kell, hogy cigány származású és alko­ holista volt, felkarolja. Azon az alapon teszi ezt, hogy megveti a faji előítélete­ ket, hogy evidensnek tartja: ha ö rendelkezik egy felesleges manzarddal, akkor azt rendelkezésére kell bocsátania annak, akinek komoly lakásproblémái van­ nak. S nemcsak erről van szó. Hősünk védence azért is válik rokonszenvessé, mert tehetséges ember, mert újításai vannak (mégha eddig nem is fogadták el azo­ kat), mert talán éppen az lesz az akadálya valóságos kibontakozásának, hogy ket­ tős bizalmatlansági légkör veszi körül - származása és múltja miatt. Továbbá az is akadályozza, hogy nincs mögötte semmiféle életbiztonság. Vagyis nincs családi háttér, nincs lakás, nincs iskolai végzettség, nincs társaság - egy­ szóval mindaz hiányzik, ami az átlagember számára fölkelthetné a bizalmat a fiatalember iránt. S ekkor karolja fel Kertész hőse, de úgy, hogy saját családi körébe fogadja. Vagyis ezek után megszűnhetnek a fiú életét aláásó rossz fel­ tételek. Van lakása, van családja, van társasága, jár iskolába és van egy olyan barátja, akire mindenképpen számíthat. Csakhogy bármennyire racionálisan gondolkodik is Kertész hőse, egyet ki­ felejt a számításból. Azt tudniillik, hogy a családi viszonyok, egyáltalán nem olyanok, mint az egyéb társasági vagy társadalmi viszonyok.. Egy társaságba be­ le lehet illeszkedni vagy éppen ki lehet belőle kerülni. De ha valakit családba 15 �akarunk beilleszteni, annak megvannak a feltételei és megvannak a következ­ ményei is. Adott esetben ezek közé a következmények közé tartozik, hogy hő­ sünk védence hősünk feleségének szeretője lesz. S ez még mindig elfogadható a családfő számára. Elfogadható, mert személyesen meg tudja magyarázni a szi­ tuációt, s csak végül derül ki, hogy minden magyarázat ellenére is - ez a szituáció elfogadhatatlan. Ugyanis hősünk hosszan elmagyarázza önmagának is, feleségének is, sőt, a családba befogadott fiatalembernek is, hogy az egész eset természetes. Hiszen a nő többé nem rabszolga, nem tulajdona a férjének, a női egyenjogúság min­ den szempontból érvényes, s végül miért ne lakhatnának ők egyetlen család­ ként együtt, miért ne fogadhatnák el a fennálló szituációt? Legfeljebb az egyé­ ni önzés és hiúság gátolhatja meg azt, hogy a továbbiakban családilag együtt éljenek. - ezt azonban ki kell irtani az embereknek önmagából stb. A gondolatmenet tehát kiteljesedik, most már azt lehet mondani, hogy csaknem kerekké, de ugyanakkor eszelőssé is válik, noha minden részletében tökéletesen racio­ nális. S nemcsak racionális, hanem még modern is, humánus is, a felvilágosultság minden jegyét magán viseli. Az olvasó persze már ebből a rövid vázlatból is érezni fogja, hogy Kertész Ákos hősének mégiscsak el kell buknia, hogy nem tarthatja fenn eddig kifejtett nézeteit, elveit. Megbukni persze sokféleképpen lehet. Lehet úgy is, hogy a hős feleségének családja, nevezetesen az asszony édesapja közbelép és megpróbálja lányát kiemelni a „fertőből". A papa, aki maszek cukrász még olyan gondolat­ kört képvisel, mely szükségképpen kerül szembe Kertész „ heroikus” munkásá­ nak elképzeléseivel. Még azt is el lehetne viselni, hogy az egész környék, sőt, a gyári barátok, is hősünk háta mögött a megjegyzések sorozatát teszi arra az emberre, aki hihetetlen naivitásában befogadta a cigányfiút. D e van, amit már nem lehet ilyen szótlanul elviselni. A fiatalember ugyanis nem elégszik meg az említett viszonnyal, mivel - joggal - úgy érzi, hogy ez a viszony nagyonis al­ kalmi, féloldalas és nincs benne semmi, ami teljesség lenne. Így azután ő is felhoz magával egy lányt, mégpedig ugyanabból az üzemből, ahol védnökével közösen dolgoznak és ezt az új viszonyt a régebbi szerető, hősünk felesége már nem tudja elviselni. Mert lehet valami racionális, és racionálisan indokolható, de a racionalitáshoz hozzátartozik, hogy az emberek teherbíró képessége meddig terjed. S amit a ház ura még meg tud magának magyarázni, az ütközik a ház asszonyának érzelmi világával, mert az önmagunk legyőzése lehet hogy sikerül ideig-óráig, de végső soron mégiscsak önkorlátozás ez. Így történik, hogy vé­ gül is a hős elzavarja az albérlőt és a szokványos módon helyreállítja a csalá­ di békét. Nem nagyigényű regény ez, viszont olyan iróniával van megírva, olyan fino­ man leplezi le a monologikát, az egyirányú, önmagán is erőszakot tevő logi­ kát, hogy ez messze föléemeli az átlagnak. Érdekes viszont, hogy éppen ez az irónia, éppen azok a mellékmondatok, melyek állandó lebegésben tartják a szö­ veget, valahogy teljesen kimaradt abból a színpadi változatból, melyet a Nem­ zeti Színház, a Várszínházban mutatott be. Pedig a színészek kitűnőek. Különösen Esztergályos Cecília az asszony szerepében nagyon színes és még kicsit, kétség­ beesetten játékosan bohókás is. D e ugyanezt elmondhatjuk a férj szerepét ját­ szó Avar Istvánról is. Mégis valahogy eltűnt az, ami fenntartotta a regényt. A színpadon görcsössé válik az a gondolkodás, ami a regényben még levegős, sokoldalú volt a maga egyoldalúságában is. A színpad nem engedi meg, hogy az író akár a helyszínrajzban, akár a hangulati elemekben vibrálva olyan at­ moszférát teremtsen meg, mint a regényben. �S az ok igen furcsa. Amint említettük, a fő probléma az. hogy a családba való befogadás és a befogadás között különbség van. Itt azonban a család mint család tűnik el. A drámában nem jelennek meg a gyerekek úgy, ahogyan a re­ gényben, a család helyett csupán férfi van és feleség. É s ez a változás egyúttal megbontja az egész mondanivalót, még akkor is, ha a színpadra befutnak, a gyerekek, de a gyerekek., a szülők és a védenc egymáshoz való viszonya vala­ hogy nem rajzolódhat ki. Így azután a dráma azzal végződik., hogy hősünk megpofozza feleségét, míg a regény azt mutatja be, miképpen kénytelen az el­ vont eszméből kiábrándult ember a ma teljesen normálisnak számító családi léthez visszatérni. S ebben a különbségben is benne van a regény sikere és a dráma ellentmondása. H E R M A N N IST V Á N 17 �VITA G Y E R T Y Á N E R V IN A viharmadár — kalitkában Gondolatok jelenről, jövőről — költészetről Bevallom, él bennem némi kétely azzal a közhelyszámba menő elmélettel kapcsolatban, amely szerint a politikai költészet valamiféle pótszer lenne csu­ pán, s ott és akkor fejlődik ki, válik naggyá és jelentőssé, ahol és mikor a po­ litikum egyéb és állítólag természetesebb csatornái ilyen, vagy olyan okokból eldugulnak, vagy ki sem fejlődhetnek. Egyoldalúnak és sematizálónak érzem ezt az elméletet általában is és speciális magyar vonatkozásában is, amely sze­ rint mivel az ország provinciális elmaradottsága, félgyarmati függősége és feu­ dális szerkezete megakadályozta, hogy a politikai élet korszerű formái kialakul­ hassanak, a politizálás számára egyetlen lehetőség maradt: a költészet. Túl azon, hogy kell lenni valami pozitivebb okának is, ez tényszerűen sem igaz. Hiszen egy kicsit is tüzetesebb vizsgálat éppen azt mutatja, hogy a nagy poli­ tikai költészet többnyire akkor alakult ki, amikor politikai pezsgés, fellendülés volt a szellemi és a társadalmi élet egyéb területein is. Petőfi mögött ott állt a reformkor - beleértve még az ellenfelének tartott Kossuthot és Szécsényit is, A dy mellett ott áll Jászi Oszkár, a magyar radikalizmus és szociáldemokrácia másik reformnemzedéke; József Attila elődje és kortársa Lukács György, Gaál Gábor, Fábry Zoltán, barátja Fejtő Ferenc, Ignotus Pál és Bálint György (aki már átvezet Radnótihoz is); Illyéssel egy táborban találjuk Németh Lászlót, E rdei Ferencet, Bibó Istvánt, s az egész - politika-mentességgel igazán nem vádolható - népi irodalmat stb. stb. Persze nem szeretnék az ellenkező végletű sematizálásba sem esni, nem kí­ vánom teljesen vitatni, hogy a költő esetenként a maga allegorikus-szimbolikus nyelvén akkor is hangot adhat a népi-nemzeti közösség társadalmi-politikai érzéseinek-fájdalmainak, amikor az egyéb csatornák bedugulnak, a hatalom a po­ litikum egyéb szószólóira szájkosarat rak, képviselői kezéből kiüti a tollat. Egy ,.madár” is üzenhet a fiainak, és például a francia ellenállás kiváló lehetősé­ get nyújtott a kisformátumú, mozgékony líra - Aragon, Eluard stb. - számá­ ra, hogy nagy politikai költészetet teremtsen, míg a nagyobb, időigényesebb, az alkotási processzusukban is nyilvánosságot igénylő formák - az epika, a szín­ ház, a film, a bölcseleti és történelmi tudományok stb. - csak később zárkóz­ hattak fel hozzá hasonló jellegű politikai mondanivalójukkal. S azt sem kívá­ nom vitatni s ez az a sajátosság, ami talán történelmi elmaradottságunkból fakad, s ami jellemző Kelet-Európára - , hogy a politizálás többi elméletibölcseleti, szociológiai, publicisztikai, történelmi stb. - formái nem érték el ezen a tájon nemcsak azt a hatékonyságot, amit a lírai politizálás ért el, hanem * Előzmény: Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója ( 1984/ 5. szám) 18 �azt a hatékonyságot és színvonalat sem, amelyet a nálunk fejlettebb országokban el tudtak érni. Nos azt hiszem, hogy e tekintetben történt változás szellemi és társadalmi életünkben, aminek nemcsak negatív, de pozitív vonatkozásai is vannak. Örvendetesen felértékelődött kulturális közvéleményünkben a teore­ tikus irodalom, megnőtt az érdeklődés - egyébként világjelenség ez - a polito­ lógia, a szociológia, a história tudományai, a memoárok és visszaemlékezések iránt. Mintha a csak lírai igénnyel és hevülettel politizáló népből, epikai és tu­ dományos igénnyel is politizáló néppé lettünk volna, vagy legalábbis úton va­ gyunk e felé. De ez önmagában nem magyarázza, nem magyarázhatja a politikai költészet háttérbe szorulását, hiszen - éppen ezzel kezdtem az írásomat - ez nem pót­ szer, nem protézis, hanem költői dimenzió, amelyben a lírikus közösségi élmé­ nyei és céljai fogalmazódnak meg, s amely nélkül egy költészet épp úgy cson­ ka, egyoldalú, mint az idividuális élményvilág - a szerelem, a családi érzés, a létélmény stb., stb. - megfogalmazása nélkül. Másutt és másban kell keres­ nünk tehát a politikai költészet elhalványodásának okait, amelynek funkcióit ha vannak még - nem vállalhatja át sem a film, sem a regény, sem a polito­ lógia, vagy egyéb tudomány. És amellyel kapcsolatban az lenne a logikus, hogy mindezeknek a szféráknak, tevékenységeknek politikai felélénkülése serkentőleg hasson a költészetre is. A helyzet tudniillik paradox: vannak elkötelezetten és szenvedélyesen politi­ záló költőink, és mégsincs (vagy nem eléggé hangsúlyos) elkötelezetten és szen­ vedélyesen politizáló költészetünk. A lföldy J enő vitanyitó cikkében négy kiváló­ ságot is említ közülük - Csoóri Sándort, E ö rsi Istvánt, Mezei Andrást, Ladá­ nyi Mihályt - akik közül egyik sem kevésbé politikus alkat, mint mondjuk fil­ meseink. Mégis, a négy közül három politikai indulatait elsősorban nem a lírá­ ban, hanem más műfajban - esszében, publicisztikában, riportban, sőt a film­ ben - nyilvánítja ki és talán csak Ladányi az, aki elsődlegesen verseivel és ver­ seiben politizál. És amikor Alföldy arra hivatkozik e jelenség indoklására, hogy eltávozott a politikai költészet egy nagy nemzedéke, köztük olyan óriás, mint Illyés Gyula, nemcsak arra nem ad feleletet, hogy az utódokban vagy utódje­ löltekben (akik elődeiknek és mestereiknek vállalják őket) miért nem folytató­ dik ez a hagyományos lírai-politikai véna, hanem arról is elfeledkezik, hogy élete utolsó húsz esztendejében magának Illyésnek a költészetében is háttérbe szorul a politika - holott életében, cikkeiből tudjuk, nem; hogy bár számos nagy vers került ki tolla alól, hasonló szintű, mint korábban, vagy ifjúkora re­ meklésével egyenértékű politikai hitvallás egy sem. Úgy vélem tehát, hogy ezt a kérdést valahogy mélyebben és őszintébben kellene megvizsgálnunk, mint ahogy ezt Alföldy Jenő vitaindító cikke tette. Sajnálom, sőt fáj nekem, hogy ezt kell mondanom, Alföldy Jenőnek erről az írásáról, hiszen a szerzőt évtizedek óta barátomnak, fegyvertársamnak érzem, és az egyik legfelkészültebb és számomra legrokonszenvesebb lírakritikusnak, akinek csaknem mindig lényegi egyetértéssel olvastam kitűnő írásait, és aki ge­ rincességével, nyíltságával és tündéri naivitásával valahogy mindig szeretett ta­ náromra és atyai barátomra, Komlós Aladárra, emlékeztetett. Ezt az írást, a maga - valljuk be - alapfokú és leckefelmondó vulgármarxizmusával azon­ ban elhülve és kedvetlenül olvastam. (Ha a Palócföld nem kér fel hozzászólás­ ra, alighanem telefonon hívom fel, hogy ezt közöljem vele.) Végül is egy A l­ földy Jenőnek nem szabad belemenni abba a zsákutcába, hogy a valóság, a tör­ ténelmi helyzet marxista elemzését állítólagos és vitatható marxista idézetekkel helyettesíti, ráadásul egy úgynevezett marxista Filozófiai kislexikon szócikke 19 �alapján (amikor ezekről a filozófiai kislexikonokról a tüzetesebb vizsgálat több­ nyire azt deríti ki, hogy se nem marxisták, se nem filozófiaiak, se nem lexiko­ nok). A marxista igénnyel fellépve a húszadik század végén már nem hivatkoz­ hat éppen arra, ami Marx tanításaiból a legkevésbé bizonyult marxistának és maradandó érvényűnek - tudniillik üdvtanára és utópizmusára - , az állam és a politika elhalására, az emberiség társadalmi homogenitásának a kialakulására (amitől egyébként a marxista atyaúristen mentse meg az emberiséget), mégha ezt a távolabbi jövőbe teszi is. Én azt vallom - bármit is írt le itt-ott a fiatal Marx - hogy az ember zoon politikou, s amíg lesz a társadalomnak gazdasági alapja - és amíg a természettől kell elhódítania azt, amire létfenntartására szüksége van, mindig lesz - addig lesz felépítménye is, amelyben a politikának meghatározó szerepe van. A politikának, mint specifikus emberi tevékenység­ nek eltűnését életünkből egyes marxista teoretikusok talán lehetségesnek tartot­ ták a múlt században, de századunkban éppen az önmagához következetes marxista elméletnek kell ezt tévedésnek - se nem lehetségesnek, se nem kívá­ natosnak - tartania. Még korunktól plátói messzeségben sem. A munkamegosz­ tásnak kellene ugyanis eltűnnie életünkből, ahhoz, hogy a politika eltűnhessen belőle, márpedig korunk minden trendje a munkamegosztás további differen­ ciálódása irányába mutat. Ám nemcsak szükségtelen erre a tételre hivatkozni, de - a maga hangulati auráját tekintve - káros, retrográd is. A politika eltűnése ugyanis nemcsak utó­ pisztikus tételezés, de - mai kicsengésében - mélységesen antidemokratikus is, hiszen a közéleti demokrácia minden formájának eltűnését is jelenti. Minek küzdenünk hát a közéleti demokrácia fejlesztéséért, ha az - valamikori időben - úgyis eltűnésre van ítélve? S ebben az összefüggésben: minek harcolnunk a politikai költészetért, amely a közéleti demokrácia megnyilvánulási formája? Persze tudom, hogy ez a csacskaság így meg sem fordul Alföldy Jenő fejé­ ben, s amit művelek megengedhetetlen extrapolálás. De azért sajnos, van mit extrapolálni. Mert végül is Alföldy Jenő abban az igyekezetében, hogy jelesre vizsgázzon marxizmusból - feltehetően valamelyik kislexikon-szerkesztőnél csak két legfontosabb elemét, a materializmust és a dialektikát felejti ki belő­ le, amikor „jelen gondolatmenete szempontjából” így határozza meg a politi­ kát „a mai szocialista Magyarországra értve: a politika az ország uralkodó osztályának és pártjának az államhatalom berendezésében, a kormányzásban követett irányvonala; az osztálynak, nemzetnek az államhatalom megtartására, felhasználására, távlati fejlesztésére, végső fokon mindezen formációk »megszüntetve megőrzésére« irányuló tevékenysége” . Ebből a megható idillből csak az ér­ dekellentétek (csoportok, rétegek, vezetők-vezetettek stb.) materializmusa és a társadalmi ellentmondások és ellentétek dialektikus összefüggésrendszere hi­ ányzik. Vagyis az, ami a politikát az elmélet jámbor óhajaiból a gyakorlat ke­ mény csatározásaivá teszi. És ez az a definíció, amivel egy költő végképp nem tud mit kezdeni, mert megfosztja a kezdeményezés, az iniciatíva lehetőségeitől, és még azt a szabad­ ságot sem nyújtja, amit Lukács György, a partizánstátussal biztosított számára. Ez a maga idejében bölcs, bátor és haladó gondolat és tett volt, méltán lelke­ sedik Alföldy Jenő is érte. De amikor ezt a szép és találó metaforát - amelyre akkor a szocialista kultúrának égető szüksége volt - a költő, a filozófus, a tudós, a megismerés reprezentánsai társadalmi helyének és funkciójának elmé­ leti „kidolgozásaként” , „megoldásaként” , „meghatározásaként” kolportálják ezt már nem tudom elfogadni. Az én felfogásomban a költő, a teoretikus, a tu­ dós stb. épp olyan hadvezér - vagy hadnagy, őrmester, közkatona - , mint a 20 �gyakorló politikus, legfeljebb más fegyvernemek felett parancsnokol. Marx, a teoretikus, vagy Gramsci vagy Lukács a munkásmozgalom sokkal nagyobb szervező erejének bizonyult — tábornokabb tábornok volt mint akár Marx a gyakorlati politikus és nem egy - hadd ne mondjak neveket - első titkár és pb-tag a nemzetközi munkásmozgalomból az utóbbi évtizedekben. A dolog lé­ nyege ugyanis abban van, hogy mint marxista nem hihetem, hogy bárki is is­ tentől nyert kiváltságot a csalhatatlanságra és fensőbbrendűségre, hogy e misztikus kiválasztottság érvényesülhet a szellemi, politikai életben, hogy ele­ ve elrendelt a hierarchia különböző jellegű tevékenységek között - más szóval a költészet is, a bölcselet is, a tudomány is önelvű és szuverén tevékenység a szememben, amelyek felett csak a költészet, a bölcselet, a tudomány autonóm és szuverén szervezetei, mechanizmusai - „piacai” - gyakorolhatják a maguk időben kibontakozó felügyeletét, értékelését. Nem egy műhelyben készült a vi­ lág, és nem egy műhelyben készül a jövőben sem. Nagy és előrevivő társadal­ mi igazságait sokkal többször fogalmazták meg Jézusok, Aristotelesek, Luthe­ rek, Kálvinok, Szervet Mihályok, Voltaire-ek, Rousseau-ak, Hegelek, Marxok. Heinék, Petőfik, József Attilák gyakran egymással is vitázó írásai, mint akár a legkiválóbb politikai szervezetek vezetői vagy vezető testületei (akik, ha va­ lóban kiválóak voltak, az előbbiektől tanultak). Vagyis röviden: a politikai költészet alapelve, csak „az én vezérem bensőm­ ből vezérel” átéltsége lehet. Ez a belülről vezéreltség természetesen összecseng­ het pártprogramok és párthatározatok téziseinek sugallatával, inspirálódhat is belőlük, részben vagy egészben konfliktusba is kerülhet, vagy eredendően szem­ ben is állhat velük - nincs a priori recept, mindig a konkrét helyzettől függ, hogy melyik magatartás a progresszív, a termőtalaja a nagy eszmei-politikai költészetnek - , de pártprogramok és párthatározatok is inspirálódhatnak magá­ nyos bölcselők, tudósok, költők eszméiből, írásaiból - esetleg éppen verseiből - és én jobban kedvelem és jelentősebbnek tartom ezt az utóbbit. Hiszen a kereszténységtől, sőt a zsidóságtól és a görögségtől a reformáción át a polgá­ ri, majd a szocialista forradalom elméleteiig ez a fejlődés döntő és elkerülhe­ tetlen mozzanata volt. Kautskynak az a Lenintől is nyomatékosan hangsúlyo­ zott tétele, mely szerint a tömegekbe kívülről kell bevinni azt az elméletet, amely anyagi erővé válik - s a politikai költészet is része, formája ennek - , alapvető igazság, amely természetesen a pozitív és negatív jelentőségű tanok­ ra egyaránt vonatkozik. És gondoljunk csak bele - , hogy friss példát is mond­ jak - milyen katasztrófától óvhatta volna meg népünket, milyen skizmától, az indulatok milyen eldurvulásától, mennyi emberi tragédiától ha Rákosi nincs olyan makacsul meggyőződve arról 1953-ban és '55-ben is, hogy nagyobb és bölcsebb, mint Benjámin, Illyés, Déry, Lukács, sőt szinte az egész magyar köl­ tészet és irodalom együttvéve. Ha egy-egy figyelmeztető versnek, novellának stb. is tulajdonít annyi eszmei értéket és igazságot, mint egy-egy tévesztett, vagy rossz lelkiismeret szülte párthatározatának. Ennek a belülről vezéreltségnek két eleme van. Számomra mind a kettőt József Attila határozta meg legpontosabban és legmaradandóbb érvénnyel: az adott világ, a valódi világ - más szóval a létező történelmi helyzet társadalmi viszonylatai - és a vágyott világ, a kívánatosnak tartott világ - a sollen világa -, úgy ahogy azt a maga feltételezett vagy valóságos ellentmondásaiban, kap­ csolatrendszerében a költő átéli. Ha ma hiányoljuk a politikai költészetet, ak­ kor ennek a hiánynak az okait, csak e két faktor valamelyikének - vagy eset­ leg mindkettőnek - érvényesülési-működési zavaraiban kereshetjük. Tehát vagy az adott világ, az adott társadalom vált - ilyen vagy olyan okból kifolyólag 21 �- költőileg nem, vagy nehezen apercipiálhatóvá, vagy az az ideálkép, az a célképzet vált zavarossá, bizonytalanná, amely felé a politikai költészet a maga meggyőződésével orientál, orientálhat. Vagy - s én hajlok erre - mind a két tényezővel kapcsolatban problémák merültek fel. Nézzük először a kérdést a valóság oldaláról. Ma már tudjuk, hogy a szocializmus - bár lehet jobb és lehet fogyatékosabb - csak reális lehet. S így meg van ter­ helve mindazzal, amivel minden emberi realitás; amivel a reális kereszténység különbözött Jézus tanaitól és a katakombák álmodozóinak a hitétől; amivel a reális liberalizmus az alapító atyák, egy Tocqueville vagy Jefferson korlátlan reménységeitől, amivel a szabadság, egyenlőség, testvériség demokratikus prog­ ramja, Rousseau vagy Robespierre elméletei a polgári társadalom és a burzsoá demokrácia valóságától - egyszóval az eszmei és a valóságos örök és szük­ ségszerű szembenállásával és diszkrepanciájával. De röviden úgy is mondhat­ nánk: az emberi tökéletlenséggel. Ám valljuk be, hogy marxista mestereink, erre nem, vagy nem eléggé készítettek fel bennünket. Ha van is szó Marxnál arról, hogy a szocializmuson folyamatot ért, a tökéletlenségnek, az eszme és a valóság egységének és ellentétének ez a dialektikája valahogy elsikkadt - még felvillantott lehetőségként is - a marxizmus klasszikusainak a szocializmusról, s még inkább a kommunizmusról szóló „jövendöléseiben” . (Pedig ezzel azt a motort állították le - igaz, szemben Hegellel, ők a távoli jövőben - , amely minden emberi fejlődés hajtóereje volt, és marad, amíg ember lesz, s aminek a törvényszerűségeit, a múltra vonatkoztatva, éppen ők maguk ismerték fel.) Minket arra tanítottak, hogy az emberiségnek két történelme van: egy gyar­ ló, hibákkal, bűnökkel, szenvedésekkel teli előtörténete és egy boldog, tökéle­ tes, erkölcsös, a természeti és társadalmi korlátoktól megszabadító igazi törté­ nete. És keservesen kellett megtanulnunk, hogy ebben tévedtek, hogy az embe­ riségnek csak egy története van, hogy ez a gondolat a millenarisztikus utópizmus jegyét viseli magán, s ez amire valóban vonatkozik Bergyajev állítása, mely szerint a marxizmus a vallásos túlvilág szekularizálása, földrehozatala, más szóval, hogy ez a gondolat nem a marxizmus filozófiájából származik, mégha marxisták magukévá tették is. S még ha a jövőben a történelem eset­ leg nem a klasszikus osztályharcok formáját ölti is fel. Mert igaza van Simone Weilnek - akire akkor is érdemes odafigyelnünk, ha a vallásos ontológiájával, ismeretelméletével nem is értünk egyet - a jövő ugyanabból az emberi anyagból készül, mint a múlt (és mint a jelen, ami ifjúkorunkban jövőként állt előt­ tünk), mégha - és ezt már mi tesszük hozzá - esetleg más tervek, szabás­ minták és technológiák alapján is. Á m a ma emberének nemcsak azzal a ténnyel kell szembenéznie, hogy a szocialista fejlődés csak redukáltan, ellentmondásosan, a feltétlen szükséges­ nél jóval nagyobb emberi áldozatokkal, és iszonyatos szubjektív bűnök és hi­ bák „kitérőinek” adva lehetőséget teljesítette és teljesíti a maga „ígéreteit” , hanem azzal is - s ezt talán még nehezebb megemésztenünk, - , hogy a kapitaliz­ mus útja sem a marxi és mégcsak nem is a lenini „előrejelzéseknek” megfele­ lően alakult. Illetve ezek a prognózisok és karakterisztikák csak egy bizonyos ideig voltak érvényesek. Végül is a szocializmusnak és a kommunizmusnak vi­ lágtörténelmi létjogosultságát - a marxizmus szerint - az adja meg, és az tű­ zi napirendre a proletárforradalmat, hogy a kapitalista termelési viszonyok gátolják - gátolniok kellene - a termelőerők fejlődését. Ezzel szemben lé­ nyegében a kapitalista világban zajlott és zajlik le - s hozzánk csak begyűrűdzik - a harmadik s minden eddiginél radikálisabb tudományos-ipari-technikai forradalom a maga szociális vívmányaival és beláthatatlan perspektívájával, 22 �miközben nem egy szocialista ország gabonaexportra szorul, hogy az éhínséget elkerülje. A mi meggyőződésünk szerint ennek épp fordítva kellene lennie és nincs vezető teroetikusunk, aki erre - és sorolhatnám a hasonló fejbevágó kérdéseket - választ adna. A történelem - nem először teszi - minket is becsapott. Egy sematikus vi­ lágkép foglyaivá tett, amelyből csak keserves tapasztalatok és újraértékelések után törhetünk ki. Igaz ez nem a mi hibánk. A magunk egykori „helyéről” a harmincas évek válsága, a fasizmus, a háború megpróbáltatása idején - nem láttuk és nem is láthattuk hosszú ideig, hogy sematikus az a kép, amely a ha­ ladás és a reakció harcát csak két ideológia, majd két világrendszer küzdel­ meként értékeli. Keserves tapasztalatok árán kellett megtanulnunk, hogy bár ez a horizontális szembeállítás végső soron még igaznak bizonyulhat a történe­ lemben, van vertikális megosztás is: a haladó és a konzervatív, a humánus és a reakciós - sőt a forradalmi és az álforradalmi (vagyis lényegében ellenfor­ radalmi) - koncepciók az egyes rendszereken belül is szembenállnak egy­ mással. Másrészt, ha más nem (de persze más is) a termelőerők említett rohamos fejlődése - ami a marxizmus számára a haladás nem utolsó kritériuma - jel­ zi, hogy a tőkés termelési mód és a kapitalista társadalom humanizáló lehető­ ségei távolról sem merültek ki, miközben dehumanizáló adottságai - elidegenedettség, munkanélküliség, infláció stb sem szűntek meg funcionálni. A vi­ lág sokkal nyitottabb, sokkal bonyolultabb, sokkal flexibilisebb, ellentmondá­ sosabb, színesebb, kuszább, manipuláltabb képét mutatja a reakció és a prog­ resszió elemei egymás mellett élésének, összefonódásának, harcának - ha más módon is, de mind a két nagy társadalmi rendszerben - annál, ahogy a múlt századnak, vagy századunk első felének progresszív és reakciós gondolkodói, költői képzelték. Számomra nem kétséges, hogy abban a szociális fejlődésben, szociális humanizálódásban is, amely a vezető tőkésországokban zajlott le (és éppen az utóbbi években torpant meg) óriási szerepe volt a marxizmusnak, a munkásmozgalomnak és később a szocialista forradalomnak (az úgynevezett jóléti tár­ sadalom eszméit is a szocializmus programjából vették át), de nem áll tőlem távol Berlinguernek és az olasz kommunistáknak az a tézise, hogy ez az év­ százados és hatalmas történelmi erőforrás - én nem úgy fogalmaznám meg, hogy kimerült, de: - eddigi formáiban és formáival betöltötte történelmi hi­ vatását, s ha nem találja meg a húszadik század új formáit, avantgarde jelle­ gét és szerepét is elvesztheti. A marxi-lenini tézisek egy része felett túlhaladt az idő - maga Marx és Lenin sem képzelte azokat örök időre szóló normatí­ vának - , csak a módszer bizonyult időállónak, feltéve, ha tudunk és merünk élni vele. Hiszen - , hogy megint csak egy kérdést ragadjak ki a sok közül az atompusztulás fenyegető árnyékában a kommunista világmozgalom célja sem lehet már az amúgy is utópisztikusnak tűnő világforradalom (mint a múlt században, vagy a komintern időszakában), hanem csak egy tartós és világmé­ retű történelmi kompromisszum, a maga mindkét oldalon demokratizáló alter­ natívájával, amely nemcsak békét biztosít az emberiségnek, de lehetőséget is arra, hogy mind a két társadalmi formációban háttérbe szorítsák a reakciós erőket, átvegyék egymás szociális vívmányait, s a rendszerek versengésének súlypontját az élet humanitárius vonatkozásaira tegyék át, beleértve az elma­ radottság, a harmadik világ problematikáját is stb. Az emberiség reális vá­ lasztási alternatívája ma a megegyezés - úgyis mondhatnám kiegyezés - vagy az egész világ elpusztításának a lehetőségét is magában rejtő kozmikus világ­ háború. 23 �Mit tehet ebben a helyzetben a költő, aki az eszméknek van elkötelezve, és nem futballmeccsnek képzeli a világtörténelmet, amelyben kinek-kinek megvan a maga önkényesen választott csapata, és annak akkor is drukkol, ha az csal, bundázik, rossz, korszerűtlen játékot nyújt. Mit tehet a költő, aki tudja, hogy a politikát - amely nem mindenható - , csak a jelen valóság humánus lehetőségeinek kiaknázásaival mérheti és ezért akkor is tisztelettel adózik a mai politikánknak, ha helyzetünk fogyatékosságait is érzékeli. Mit tehet a költő, aki tudja és nagyra értékeli, hogy hazánkban nincs már ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, nagy méretű elárvulás, korai öregség, de azt is tudja, hogy jócskán van még öngyilkosság, iszákosság, lelki restség, egyke, még a múlthoz viszonyítva is. Aki tisztában van azzal, hogy nincs már hárommillió koldus e földön - s ez hatalmas történelmi vívmány de azzal is, hogyha az inflációs ráta és a nyugdíjak emelkedési rá­ tája között nem következik be a kiegyenlítődés, vagy legalábbis nem csökken a különbség, s ha a kezdő értelmiség helyzete nem javul, néhány év alatt is­ mét lehet. Aki értékeli, hogy a gazdag parasztok fejlett kollektív mezőgazdasá­ gával rendelkező ipari ország lettünk, de aggodalommal tölti el ennek az iparnak lemaradási ollója a fejlett országok technológiai színvonalához viszo­ nyítva, amely az istennek sem akar összébbzárulni. Aki örül, hogy a szellem napvilága valóban közkinccsé vált (mégha nem is élnek vele kellő mérték­ ben), de szomorkodik, hogy nemcsak uszító pamflettek, de esetenként érdemes tudományos munkák, értékek is számiszdat formájában kell, hogy megjelenje­ nek. És folytathatnám azzal az óriási vívmánnyal, amit a születési és pénz­ arisztokrácia felszámolása jelentett, s azzal az aggodalommal, amelyet az új bürokratikus arisztokrácia, vagy dzsentri feltűnése, egy részének néptől elide­ genedése és helyenként már parazitizmusa óhatatlanul felkelt a szocialista gon­ dolkodású marxista költőkben. (Noha természetesen tudják, hogy a vezető ré­ teg a maga egészében nem nevezhető sem arisztokráciának, vagy dzsentrinek, sem a néptől el szakadottaknak, bár sajnos - az új lendületet kapott kontrasze­ lekció következtében - elitnek sem.) Aki - előre és nem hátra nézve - nemcsak a tulajdon alapján, hanem a ha­ talmi rétegeződés struktúrájában szerveződő antidemokratizmust, privilégizáltságot, önkényt is leküzdendőnek, veszedelmesnek, antiszocialistának tartja. Hi­ szen azért adta hitét, lelkesedését a szocializmusnak, mert azt várta, remélte tőle, hogy egyaránt felszámolja a kizsákmányolásból eredő gazdasági-társadal­ mi egyenlőtlenségeket, kiváltságokat, és népi-faji-nemzeti-nemzetiségi el­ nyomás minden formáját, és most azt látja, hogy egyfelől valóban felszámolta azokat, de másfelől, másképp, más formában újratermeli. S miközben büszke arra, hogy önnön népe, a magyarság már nem tartozik a más népeket el­ nyomó nemzetek közé, okkal és joggal aggódik a határainkon túli magyarság milliós nagyságrendű tömegeinek sorsáért. Mert a tudomány, az esszé, az epika, a dráma és a film gondolkodhat az egyrészt-másrészt, az is-is, a tól-ig, a viszonylag kategóriájában, mérlegelhet viszonyíthat, amikor történelemről és politikáról beszél - a vers, a líra politi­ kai hagyományai azonban egyértelmű, homogén értékrendszereket kívánnak. A politikai költészet hagyományos formája a megszólító imperativusz (Isten áldd meg a magyart, Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar, Talpra ma­ gyar, Tegyünk a tűzre, ébreszgessük, Jö jj el szabadság, A d j emberséget stb. stb.), amely egy eszme jegyében kíván egy közösséget felrázni, meggyőzni, moz­ gósítani egy olyan helyzet ellen, amelyet a költő a maga egészében elvetendőnek tart. Vagyis a politikai költészet par excellence szituációja a totális ellen- 24 �zékiség (s nagyon ritka történelmi pillanatokban - forradalmak, szabadsághar­ cok, honvédő háborúk idején - a totális azonosulás). Ezért öltik a nagy poli­ tikai versek oly gyakran a bajok vagy a követelmények valamiféle leltározá­ sának jellegét (mint az előbb idézett „ezernyifajta népbetegség” kezdetű fel­ sorolás, mint Ady „Bécs, babona, grófgőg, irigység” stb. kezdetű felsorolása, mint Illyés grandiózus zsarnokság inventára vagy a hazafiság „nem elég” -jeinek felsorolása stb.). Ezért oly’ gyakori a „ha. . . majd” formula valamilyen formája és a kategorikus imperativusz feltétlen hite. S ezért szárnyal fel a leg­ nagyobb mélységekből a legszebb hangon a politikum. De hol találja meg a mai magyar lírikus - minden probléma, nehézség el­ lenére - azt a homogén negativitást, azt a maga egészében elvetendő totális bűnösséget, amelyet nagyapái a fasizmusban, apái a rákosizmusban (az volt a politikai költészet utolsó felvirágzásának ideje) megtalálhattak? És hol találja meg azokat az eszméket, amelyek a jövő ajtajának szezám nyílj ki-jaként ol­ danák meg a ma problémáit (ahogy apái, nagyapái, ősei a polgári, majd a szo­ cialista átalakulásban és eszméiben, a fasizmus szétzúzásában, vagy később a személyi kultusz felszámolásában megtalálni vélték és bizonyos értelemben ma is ezt vallom - meg is találták, legalábbis átmeneti időre). Se a jelenben, se a jövőben nincs meg ez az egyértelműség. Így hát a távoli jövő csekkszám­ lájáról sem hívhatunk le erkölcsi „előlegeket” , s nemcsak azért, mert erkölcs­ telen a jelen nemzedéket a jövőért feláldozni, hanem azért sem, mert senki sem tudhatja, lesz-e annak - és milyen lesz - a fedezete. Az a kellemetlen hegeli-engelsi-lenini más, távolabbi, kiszámíthatatlan, ami nem rejlik a szándé­ kunkban, de ami a különböző szándékok elkerülhetetlen eredőjeként mindig jelentkezik a történelemben, mint a múltban, a jövőben is tartogathat számunk­ ra kínos meglepetéseket. A közelmúltban olvastam egy közgazdasági tanulmányt (K ornai János tollá­ ból), amely azt bizonyította be, hogy a mai gazdaság bármelyik betegségét úgy lehet csak, nem is orvosolni, hanem csökkenteni, ha más betegségét, vagy beteg­ ségeit erősítjük fel. Azt hiszem, a gazdasági alapnak ez a sajátossága kisugár­ zik az egész társadalmi-politikai életre. Az eszmék is korlátozzák egymást érvényesülésükben, kollizióban, konfliktusban állhatnak egymással, tehát min­ den helyzetben meg kell találni az optimális prioritást, sorrendet, hierarchiát közöttük, ami (bizonyos határok között persze) a kompromisszumok szüntelen játékát feltételezi és kívánja meg. Ez a politikus feladata. Az író, a költő, a művész (aki magánemberként lehet híve a politikusnak), mint író és költő azonban csak a kompromisszummentes eszmeiségnek lehet a szócsöve, és a mindent, a mindenséget kell követelnie az ember és az emberiség számára. A kultúrpolitika csak akkor jó, csak akkor elkötelezett és szocialista, ha ezt kéri számon a kultúrától. Vagyis azt dicséri benne, ami a politikának a kritikája, a korrektivuma, amiből tanulhat, és akkor ostorozza, ha szervilisen egyetért ve­ le, és terméketlen ismételgeti téziseit. Különben nem pártszerű, hanem az el­ lenkezője: klikkszerű csupán (a jó ég a megmondhatója, milyen gyakran cse­ rélődik össze ez a kettő!). Nem nembeli és eszmei érdekeket véd, hanem sze­ mélyes, vagy legfeljebb csoportérdekeket, a nembeliek vagy népiek-nemzetiek rovására. (Igaz, ehhez a magatartáshoz szentnek, vagy mazohistának kell len­ ni - de a forradalmiság, a kommunistaság a szentek hivatásaként indult, mi­ előtt a karrierizmus manipulációs formája is lett.) Egyszer végre szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy a politika és a kultúra emberei - s az utóbbiak közt elsősorban a költők - egy sajátos tör­ ténelmi munkamegosztás alapján végzik feladatukat, amely óhatatlanul szem­ 25 �be is állítja őket egymással, miközben fegyvertársakká, szövetségesekké is te­ szi, teheti. A politikus elsődlegesen a létező politikai formációk - esetünkben a létező szocializmus - érdekeinek embere, védelmezője (s ha jó, haladó po­ litikus, permanens reformere), a költő az eszmei érdekek - esetünkben a még nem létező szocializmus - embere elsősorban, mint ahogy a haladó polgári költő is a soha meg nem valósult szabadság, egyenlőség, testvériség polgári eszméinek embere és védelmezője. A politika gyakorlata annál jobb, minél józanabb és realistább, a politikai költészetben azonban mindig kell, hogy leg­ alább egy csipetnyi részegítő utópizmus is legyen, amikor a létezőt tetemre hívja, szembesíti a valóságát életresegítő eszmékkel. De, ha több, az se baj. Petőfi vagy József Attila politikai költészetét például, realizmusuk mellett ki­ fejezetten az utópizmus emeli a nembeliség utolérhetetlen magaslataiba. De más példákat is mondhatnék. Ez az utópizmus azonban - éppen mert em­ beri érzésekkel, vágyakkal, álmokkal dolgozik - csak a költészetnek megen­ gedett, csak a lírában lehet érték, pozitívum. De ott az. Ott nembeli szükség van rá. Egyéb irodalmi műfajokban, más művészetekben, a politikai elméletben és gyakorlatban nem. Az az utópizmus, ami Petőfinél és József Attilánál ér­ ték, az - számomra legalábbis - még Hegelnél és Marxnál is elméleti negatí­ vum, tehertétel, hiba, a gyakorlati politikusnál pedig a legtöbbször demagógia. Vagy az is. Mert még ez is összetettebb jelenség annál, hogy egy komponen­ sére szimplifikálhassuk. Tudom: sok mindent konkrétabban kellene kifejteni a politikai költészet helyzetével, annak hiányosságával kapcsolatban - dehát cikket, s nem köny­ vet írok a témáról. Így például beszélnünk kellene a demokratizmus jelenlegi és távlati problematikájáról, arról, hogy Marx feltételezett ugyan egy rövid ideig tartó proletárdiktatúrát, de azt demokratikus társadalmi és nem mono­ litikus politikai diktatúrának képzelte (hiszen áldását adta arra a párizsi kommünre, amelyben két konkurrens politikai erő tevékenykedett). S Lenin se előre eltervezve, elméleti meggyőződésből fogadta el a forradalmi pártszövet­ ség felbomlását, hanem a történelmi kényszer hatására mint ott és akkor, a forradalom fennmaradása szempontjából elkerülhetetlen. De se Marx, se Le­ nin nem beszélt arról, hogyan fog ez a diktatúra átmenni a minden eddiginél igazabb, teljesebb, nem formális demokráciába, hogyan alakul ki az a szocia­ lista pluralizmus, amely fejlettebb és sokszínűbb a polgárinál - és azóta se akadt politikus vagy teoretikus, aki válaszolt volna erre a kérdésre. (Pedig azt minden marxista tudja, hogy minden hatalmi apparátus természeténél fogva hajlamos öncélként is tételezni magát.) A költőnek tehát ebben a vonatkozás­ ban is egy olyan eszmét kell képviselnie, amelynek gyakorlati érvényesülését il­ letően nincsenek elképzelései, és - hogy mondjam finoman? - nemcsak biztató impulzusokat kap a társadalmi-politikai valóságtól. Mit tud tehát a szocialista költő ma mondani annak a népi-nemzeti-társadalmi közösségnek, amelynek költője? Mit tehet a viharmadár - kalitkában? Ha tisztességes, csak azt mondhatja: tanuljatok meg együtt élni a nagy tár­ sadalmi konfliktusokkal, mert csak újakat teremtve szüntethetitek meg a régie­ ket (tehát csak formáikat változtathatjátok), s ha nem vigyáztok, az újak súlyo­ sabbak lehetnek a régieknél. Csak a testvéri részvét szavát továbbíthatja a szenvedőknek - s ezt továbbítja is. Csak a valóságról adhat le jelzéseket s ezt meg is teszi. Dehát születhet-e nagy eszmei-politikai költészet a tehetet­ lenségből, a rezignációból, vagy abból a bele nem törődésből, amely éppen csak programot nem tud felmutatni? Olyan történelmi helyzetben, amelyben a szocializmus gazdasági javulását is az ellenség, a tőkésországok gazdasági fel- 26 �lendülésétől várhatjuk. Napjaink költészete - szinte az egész világon, talán csak néhány fejlődő országot kivéve - azt bizonyítja: nem. Korunk kitüntető jegye és újszerűsége ugyanis abban rejlik, hogy az első olyan korszak a törté­ nelemben, amelynek nincs se valóságos, se utópisztikus képe a jövőjéről, nincs se tudományos, se áltudományos elmélete arról, hogy mit kezdjen önmagával. (Ezért fordul egyoldalúan a hagyományőrzés felé.) Az emberiség kollektív él­ ményévé lett József Attila strófája: „Minden, mi nem ennivaló, / megrágtam és kiköptem. / Magamtól tudom, mi a jó / s hogy egyremegy, szappangolyó, / vagy égbolt van fölöttem." Védtelenül állunk szemben a hamis tudat különbö­ ző formáival és csak az erkölcsünkbe kapaszkodhatunk (olyan görcsösséggel, mint a hajótörött a tutajához), amelyet azonban nem tudunk elhelyezni, érvé­ nyesíteni, semmilyen társadalmi formáció valóságos értékrendjében. Persze meglehet, hogy minden korban így volt ez. Hogy az eszmei és a valóságos so­ hasem harmonizált egymással. De a mi korunk az első, amely tudja is, amely kénytelen tudomásul venni, amely szétrombol minden történelmi illúziót, s politikai agnosztikusokká tette az eszmékben hívő embereket is. Sőt azokat el­ sősorban, akik mindenek ellenére Sisifusként küzdenek, bízva bíznak, de nem­ igen tudják, hogy miben. Talán a módszerek finomulásában, amelyek már nem szorulnak arra, hogy a céloknak keljen szentesítenie őket. Hiszen a célok mindig a jövőben vannak, és ki tudhatja biztonsággal, hogy mi és hogyan va­ lósul meg belőlük. A módszer azonban mindig a jelen. A humanizmus. H ÉRA ZO LTÁN A tiszta politikum Am ikor a költészetről és a politikáról, illetve a politikai költészetről be­ szélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a költőknek nálunk minden okuk megvan arra, hogy a költészet elé tett jelzőktől viszolyogjanak. M ég akkor is, ha azok olyan ártatlanok volnának, mint az, hogy „természeti” , „szerel­ mi” , vagy „történelmi” (mármint líra). Számukra a saját munkásságuk ugyanis nem tematikailag tagolódik. A z a vers, amit az elemző kritika csu­ pán alanyinak érzékel, nekik maguknak legalább annyira közösségi hangoltságú lehet, mint amennyire magánérzelmi. Vannak olyan pillanataik, sőt pe­ riódusaik, amikor a legélesebb szociális ítéleteiket, az olyan-amilyen emberi viszonyról való véleményüket a szerelmes versekben rejtik el, illetve feje­ zik ki, már csak azért is, mert tetszik nekik a kontraszt, ami így létrejön, s élni akarnak vele. Mint ahogyan vannak olyan szakaszaik is, amikor merő­ ben személyeseknek látszó érzelmi konfliktusaik torlódnak meg úgy, hogy szükségük lesz az ellenkező irányú folyam atra: nem tudják „nyélbe ütni” a lelküket csak úgy, hogy a bennük fölhalmozódó feszültségeket élesen társa­ dalmi vonatkozásúvá teszik. É s sosem úgy, hogy kompenzálnak ezzel, nem 27 �úgy, hogy egyszerűen a magánéletiből a társadalmiba menekülnek. Amenynyiben valóban költők, mindig az ilyenfajta átemelések, átvitelek többletével. „K özéleti” , „m agánéleti” : ezek magában a lélekben, s magukban a dol­ gokban sosem válnak így szét, az éles megkülönböztetés az osztályozó rá­ ció műve. A dinamikus szellem - , s az igazán költői mindig olyan - , mint alkotó nem ismerhet el mereven szétválasztott tematikai területeket. Ellen­ kezőleg: élvezi és ki is használja azt, hogy az ilyenfajta elválasztásoknak ellenszegülhet, mintegy megkontrázhatja őket. Mint, ahogy Petőfi tette anynyiszor, például akkor, amikor egy politikai - közéleti kudarc után minden logika szerint a vereségén kellett volna rágódnia, fogta magát, és megírta a Kiskunság című versét, azt az egészen másról szóló, éppen hogy nem közéleti, egy kis túlzással azt mondhatnánk: tisztán panteisztikus költe­ ményt, abban az egészen másban állítva helyre lelke egyensúlyát. A leg­ messzebbmenően előnyben részesítve az érzelmek és indulatok által való észrevevés logikájával, annak kiszámíthatóságával szemben az észrevevés kiszámíthatatlanságát. Am ikor a jelzősítés, a merev tematikai elkülönítés ellen vannak a költők, igen nagy részben műveiknek és munkálkodásuknak ezt a di­ namizmusát és szervességét védik, s azt az örömöt, amit ennek a kiküzdésével, vagy egyszerűen az elérésével élnek meg. A z említett viszolygás nem merül ki ebben. A politikai költők közé való besorolás, vagy a politikai szótár valam elyik szavával való globális jellem­ zés ellen a riasztó, ma még eleven emlékű irodalomtörténeti példák miatt is tiltakoznak a költők. Ezt az eljárást ugyanis századunkban - jóval az­ előtt, ami előtt Révai (s persze, nemcsak ő) „lejárathatta” volna a politi­ kai költő fogalmát - büntetés- és halálszagúvá tették azok a régebbi költők és kritikusok, akik éppen a politikumba kapaszkodva, az ahhoz fűződő kép­ zetek kiforgatásával próbálták megszorítani a legnagyobbakat is, egy sor­ ba állítván őket a politikai költészet mindenkori témaspekulánsaival. Em lé­ kezzünk csak, mit alkalmaztak József Attilára mint leggyilkosabb jelzőt. Nem a „fasiszta” volt a legmerénylőbb. A z kívülről jött, olyan körből, amely szellemileg és lélektanilag, a költői önérzet mélyrétégeinek viszony­ lagos harmóniáját tekintve, végül is nem volt annyira veszélyes. A leggyil­ kosabb az volt, amivel itthon illethették és illeték is őt, hogy „szakszerve­ zeti költő” . E z magára a költői organizmusra támadt, nemcsak ilyen, vagy olyan politikai elfogultságból - , amit a költők lélektanilag általában elég könnyen kivédenek - , hanem a szellem sandaságával. Kiszámított, szinte kicentizett kegyetlenséggel, úgy értve, hogy pimasz - és bizonyos értelem­ ben szellemes - rámenősséggel támaszkolva arra, ami a költővel szembeni ér­ tetlenségben szigorúan történeti eredetű volt. Visszaéltek azzal, hogy a köl­ tő úgy érzett és úgy gondolkodott, olyan eszmények jegyében alkotott a versei­ ben, amelyeknek a súlyát akkor még nem lehetett evidenssé tenni, könynyű volt viszont bizonyos jegyek rossz beállításával gyanúba keverni: a po­ litizálás egyik, szellemi-költői értelemben értéktelen form ájával, a szakszer­ vezeti hevülettel egy nevezőre hozni, kivált azok előtt, akik amúgy is kíván­ ták, hogy valamiképpen „égjen le a fiú” . É s, hogy éppen abban égjen le, amit mint látszatot, maga hozott létre egy olyan-amilyen művészértelmiségi elit szemében. Nos, sikerült. József Attila, akinél egyetemesebb, metafizikailag is invenciózusabb, kiműveltebb és kiforrottabb és ihletettebb költőegyéniség akkor nem volt, nézhette magán amit ráhúztak, a szégyeninget. 28 �Hasonló sandasággal támadtak akkor a nagy halottakra is, köztük a leg­ nagyobbra A d y Endrére. A „polgári” - a költészetben felemás módon pol­ gáriasuk - költői és esztétikai szellem a maga híréért és dicsőségéért vívott versenyküzdelmeiben meglehetőséges gátlástalannak bizonyult. Minden kü­ lönösebb aggályosság nélkül épített „polgári” (ugyancsak félpolgári) és a középosztályi átlag ízlésére és hangulatára, amikor pillanatnyi érdekei úgy kívánták meg, anélkül persze, hogy ezt az idomulást és érdekeltséget beval­ lotta volna magának. Ilyen motivációkkal ment neki az annyi mindenben kiváló és páratlan Kosztolányi Dezső - tulajdonképpen már akkor is, mint „homo esztétikus” - Adynak, mint „homo morálisnak” , azaz „homo poli­ tikusnak” , „homo prófétikusnak” . Tanulmányában, amit A d y ellen írt, ott volt a kicsinyesség: bebizonyítani a nagy próféciásról, akinek a kultusza irri­ tálta őt, hogy kedélyének és szellemének nem volt mélysége, és különben sem tudott igazán verset írni. Kosztolányi minden látszat szerint - és olva­ sóinak többsége nem láthatott át ezen - a tiszta művészetet, a költészetet mint költészetet védte a verset morállal és próféciával „szennyező” A dyval szemben, egy magasabb lét-líráért. Éppen A dyval, a létproblémákkal telí­ tettel szemben, a lét legmélyebb színeit felkomorítóval és fellobogtatóval szemben, egy olyan líráért! Miközben nyomon követhető volt már akkor, hogy a költészetet szennyező próféciát nem A d y művelte, hanem fiatalkori és fiatalabb-kori költészetének egyik ágában, egész versciklusokon át többek között éppen Kosztolányi, mindent elkövetve - még A d y felhígítva követé­ sét is - , csakhogy elfoglalhassa a maga helyét a nemzet költői tudatában úgy is. mint nemzeti költő, prófétikus, a múlt felidézésével is a jövőt szol­ gáló költő. Ennél a pontnál, azt hiszem, érdemes egy kicsit elidőzni. Hogy lássuk, ki támadt itt kire, s következésképpen milyen motiváltsággal, érdemes elő­ venni a már érett Kosztolányi reprezentatívnak szánt publikus-próféciás ver­ sét, az Ódát. Árulkodó már a feltüntetett vershelyzet is. A költő abból az alkalomból vesz mély lélegzetet, hogy beválasztották őt egy intézmény­ be, nevezetesen a Petőfi Társaságba. Felfúj, komoly lírai versalkalomnak vél egy olyan helyzetet, amelyet az európai költészet grand-art-szabású része már a múlt század második felében érdektelennek tartott, s ha egyáltalán fi­ gyelemre méltatott, csak azért, hogy megfricskázza. A z anakronizmusokat látszólag nem kedvelő Kosztolányi nem veszi észre, hogy, amibe belemegy, az merő és meddő anakronizmus. Lelkesedni kezd, mint a múlt század ele­ jén egy önképzőkörben debütáló diákköltő. A d y makulátlanul költői-politi­ kai és nem politikai verseit ihletszinten, a szellem és az artisztikum feszült­ ségszintjén tartó próféciáját könnyűnek minősítő Kosztolányi verses kortes­ beszédet tart itt maga mellett. Biztosítani akarja a hallgatóságát, hogy jól választott, amikor őt választotta, hiszen az ő nagyapja honvédszázados volt, aki látta és hallotta Petőfi Sándort, s így ő maga, Kosztolányi, családilag is el van kötelezve Petőfinek. Am i itt működik, az a költői érvényűvé válni nem tudó személyesség, a provinciális-patriarchális, középosztályi kellemkedés és érzelmesség. A z akadémizmus, még csak nem is polgári, hanem fél­ polgári szinten. E gy hivatalos alkalom „megszentelése” , egy hivatalos él­ mény „ódásítása” ez a vers, minden mélyebb szín nélkül, csak úgy - pályataktikusan. Híján az olyan fajta szellemi tartásnak, amelyet az szokott meg­ adni az igazi költészetnek, a valóban próféciásnak, hogy a költő nem egy nyájat, hanem nagyszerű felserkenéseivel és tragédiáival együtt egy népet, egy nemzetet tud maga mögött, és maga mögött tudja és érzi az egész lét­ 29 �történetet, lélektörténetet. Kosztolányi úgy hajtott fejet Petőfi prófétikus és forradalmi - szelleme előtt, hogy teljesen félreértette: egy szentimentá­ lisnak indult, vagy olyanná stilizált Petőfi-élménnyel hozakodott elő. Kitűnt itt, jobban, mint másutt, hogy mit nem lehet csinálni a prófétikusnak szánt versekben a nagy tehetségnek a költői prófécia sérelme nélkül. Láthatóvá vált, hogy a kurtán-furcsán elintézett, Kosztolányi által és má­ sok által is annyira degradált költői-politikai szféra az, amely igazán pró­ bára teszi az egész költői intellektust, annak minden vonatkozásában, az esztétikai-etikaiban éppúgy, mint az esztétikai-lélektaniban, lélektörténetiben. S, hogy mennyire vizsgáznak ilyenkor az ösztönös költői erők is. E l­ árulva, hogy valaki született próféciás-e, sorsának és érzékenységének, há­ borgó, káromkodó, protestáló, gúnyolódó ihlete artisztikumának a kegyel­ méből, vagy csak megirigyelte mások prófétikus lázát, s az azzal elérhető dicsőséget. D e kik előtt tűnt ezt ki? K ik vették ezt igazán észre? - kérdezhetné v a ­ laki, jogosan, hiszen a vérbeli politikus költészetnek - a költészetbeli poli­ tikumnak - erről a teljes tehetséget, az összes költői képességeket vizsgáz­ tató szerepéről, a jelek szerint, a mai irodalomtörténészek nem sokat tud­ nak. Kosztolányi ilyen irányú törekvéseit nem mindig a megfelelő mércé­ vel mérik (amit az sem ment, hogy Kosztolányinak kétségtelenül a javára lehet írni: költőként belátta, hogy neki az a fajta próféciásság-közérdekűség nem megy, s elismerésre méltóan odébb tette a nagy próféciát, mint nem neki valót), a fiatal Illyés Gyuláról értekezve pedig szinte kivétel nélkül elhallgatják az Ó da Európához című verset, amely remeke a X X . század politikai lírájának - úgy új politikai-költői gondolat, hogy egyben újszerű kompozíció, új alakzat, úgy publikus tett, hogy egyben líratörténeti tett is. (Miközben roppant tekintélyt igyekeznek szerezni a lírai dialektika szem­ pontjából hézagos-hiányos N em menekülhetsz című Illyés-versnek.) Hát igen, elmondhatjuk, hogy fejletlenek e tekintetben a kritériumok. Ám ez csak az irodalomtörténészek többsége által alkalmazott kritériumokra áll, a jobb költők legtisztább perceikben mindig tudják, hogy miről van ilyen­ kor szó, és ha nem érdekük e tudás elhallgatása - mint ahogyan időnként a kvalitásos politikai verset elismerő, de annak igazán nem mindig örülő Babitsnak is érdeke volt - szólnak is. * Mindezzel - úgy érzem - el is jutottam meditálásom második részéhez, ahhoz, amelyik már a próféciás-expresszív költő mai típusának a kérdésé­ hez szólna hozzá. Azzal kezdeném ezt, hogy szerintem a politikai költőnek ma sincs külön típusa nálunk. A kik a nagy költészet esztétikai probléma­ szintjén voltak politikai költők a legutóbbi három-négy évtizedben - és, ha tipizáláson nem átlagosítást értünk, hanem valóban tipizálást, őket kell néz­ nünk - , azok egész költészetükkel emelkedtek ki, s nem csupán annak po­ litikai részével. Bár némelyiküknél a hangsúlyelosztás olyanformán alakult, hogy szembetűnő lett a közérdekűség, a politikum nem külön szenvedélyük volt, hanem megkerülhetetlen, számukra nélkülözhetetlen eleme annak a komplex világnak, amit mint saját költői világot kialakítottak, vonzódva úgyszólván minden iránt, ami korunkban érvényes, eredeti alakzatokban fel- 30 �mutatható létdráma. „Szabadság, szerelem” - ennek jegyében indultak mind, ám nem azzal, hogy petőfisek, vagy adysak lesznek. Erőfeszítéseik szinte már kezdettől fogva arra irányultak, hogy költészetükből, mint formaművé­ szetből, kitűnjön, mi minden módosult a világ költői érzékelésében, és per­ sze, amúgy is, a próféciás klasszikusok költészetéhez és korához képest. (No­ ha az, amit a múlt nagyjai alkottak, mint szellemi kor-esszencia, természe­ tesen sértetlenül megmaradt, mint elevenség fölbujt és inspirál továbbra is.) A mozgó, a klasszikusok idejével meg nem álló történelem jóvoltából kíván­ ták megtenni ezt a továbbjutást a század második felének ezek a költői, és a történelemben és a művészetben mozgó, fellépő és kibontakozó egyéniség - egyéniségük - jóvoltából, a többi között a „más alkat, más alakzat” tör­ vényszerűségei, úgy is mondhatnám: kényszerítései szerint. Ady-hívőknek nevezni őket így aztán nem egészen pontos. Nem Adyban hittek, hanem ab­ ban, amiben A d y is, és rajta kívül, előtte és utána, még annyian: a szentségesként felfogott - illetve olyanként akart - élet költői kimondásának örömében, és - mert a megemelt igények kihívják a gyötrelmeket is - fáj­ dalmában, és minden más kísérő indulatában. Abban is, hogy e kimondá­ sokkal, sokrétű jelenítésekkel egyszerre történhet valami nagyon fontos a költészetben, és egyszerre a szellem világában, ami aztán nem csak vissza­ hathat az életre, hanem maga is élet lehet. Mielőtt ezek a költők beleártották volna magukat a politikába, már ben­ ne voltak az ilyenfajta hiteket, erélyeket megelőlegező életben. Többségük­ ben paraszti környezetben felnövő plebejusok voltak, megpróbáltjai az elma­ radottságnak, a szegénységnek, a szociális igazságtalanság kirívó és ravasz­ lappangó formáinak, azonkívül, hogy természetes beavatottjai minden életes rejtélynek és emelkedettségnek. Például a spontán panteizmusnak, és az olyan félig önkéntelen, félig tudatos „m etafizikáknak” , amilyeneket játsz­ hat a fogékony és tudásra szomjas emberrel az a feszültség, ami az élet gaz­ dagsága és sivársága, ünnepi és köznapi oldala között támad. Mielőtt per­ be kerültek volna a magyar feudálkapitalizmussal, már pereltek istennel, mielőtt kétségessé tették volna az égiek teljes hatalmát, már kétségbe von­ ták az uraság abszolút hatalmát, mielőtt megismerték volna istent, már érez­ ték a természetben munkálkodó egyetemeset, „istenit” . Nem a kozmikus költészet, hanem a természetáhítat megélése révén ismerték meg azt, amit később úgy nevezhettek maguk is, hogy „kozmikus én-világ” , vagy „koz­ mikus én-világ oppozíció” . É s ismerték, szintén, mint élményt, a szavak hatalmát, mindenekelőtt az élőbeszéd szómágiáját. A rra, hogy „megsüketült az égben az Isten” , elő­ ször nem egy versre kapták föl a fejüket, hanem arra, amikor úgy károm­ kodott valaki előttük a réten, vagy az istállóban, hogy „a süket istenedet” . Adyt nem azért érezték költőibb költőnek, mint Kosztolányit, mert valakik úgy tanították; abból tudták a különbséget, hogy az egyiknek a versére majdnem mindig felborzolódtak, a másikéra csak néha. A rra, hogy szabad­ vers is írható, nem valamilyen mester vezette rá őket, hanem elsősorban is az, hogy látták: Adytól, aki a saját versképletekig oldozta-szorította a ver­ set, határozottabban úgy különbözhetnek, hogy átlépnek egy prozódiai kü­ szöböt, amelyet ő csak néhány versében lépett át. A politikai irányultság ebből az irányultságból keletkezett náluk, s e ke­ letkezés jegyeit viselte magán. A rosszmájúak verseket emlegetnek föl, ame­ lyekkel ezek a költők elárulták, hogy engedve az érvényesülési érdeknek, hiszékenyek voltak. Nos, vannak olyanok e költők között, akiknek egyetlen 31 �ilyen versét sem lehet előhúzni, s akiknél egyet vagy kettőt lehet, de ők is hamarosan korrigáltak, kivettette velük a közönségeset az ízlésük, mielőtt még bárki figyelmeztette volna őket, hogy könnyűek voltak, megtéveszthetők. A politikának való könnyű behódolás vádjával itt csak azok állhatnak elő, akik nem tudják elképzelni, hogy - 1947 körül - újra lehetett nálunk egy időszak, ha rövid is, amikor a költészet és a szorosabb értelemben vett politika egy ütemre lépett. Hogy a forradalmi eszmények megvalósulása tapasztalásközelbe került a valóban előre mozgó, hatalmasat lépő történelem révén. Úgy, hogy azt nem lehetett aztán nem áhítani azok után sem, amik kiderültek. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk: először került így az immár szám­ ban meggyarapodott, bár még mindig nem nagy számú, magyar forradalmi szellemű művészértelmiség olyan helyzetbe, amikor valamit, ami megkí­ nozta, nem intézhetett el úgy, hogy otthagyja. Am ikor - főleg 1956 után a katarzison át való továbblépést választhatta, és kellett választania, nem külső késztetésre, hanem az adott szituáció erkölcsi-szellemi természete sze­ rint. A lig esik erről szó, hadd írjam hát ide: igen nagy részben katarziskölté­ szet keletkezett így, a próféciás költészet sokáig elválaszthatatlan lett a ka­ tarzistól. Ú j tartalmú, új feszültségű, új nyelvet inspiráló helyzetnek, a jö­ vő - a mindenkori jelen - szempontjából alapvetően fontos költői beszéd­ helyzetnek tartom azt, ami így előállt, s aminek a szóban forgó típus költői a lehető legalkotóbb módon, értékadó módon feleltek meg. Némely kritikusok letagadhatják, ám maga a történelem nem tagadhatja le, hogy volt nálunk egy elitje, amely a nagy művészet - esetünkben a nagy költészet - távlatosságával élte meg és fejezte ki a társadalmi és nemzeti meghasonlásokat és rájuk való válaszként - a legösszetettebb erélyeket. Hogy az új szerkezetű kollíziókra való rádöbbenés nem kiábránduláshoz ve­ zette el ezt az elitet - a szociálisan plebejus, vagy plebejus vonzódású elitet -, hanem ideáinak másfajta kifejezéséhez. A z igazán tehetséges egyéniségek, a szóban forgó típushoz tartozók, akiket oly sokszor mondtak megcsalatottaknak, tulajdonképpen az által lettek új értékek esélye­ sei, majd létrehozói, hogy nem voltak hajlandók magukat megcsalatottak­ nak tekinteni. Nem térültek el, nem adták alább annál, amit elkezdtek, a grand art jel­ legű és próféciásnak, jövő-irányultságúnak is ekképpen próféciás költészet újabb meglendítésénél. Ellenkezőleg, éppen a sebek után (új hangzásúvá té­ ve magát a „sebnek” a szimbolikáját is), immár a meggyötörtség energiáit is működtetve, adtak új értelmet az emberi-költői aktivitásnak. É lv e a mű­ vészet ama lehetőségével, hogy teremtő indulatainak és erejének jóvoltából egyetlen ember - a művész - is megoldottá teheti a különben megoldhatatlant, vagy az olyannak látszót (a megoldás ilyenkor az érvényes mű), végül is diadalra vitték e típus költői a X X . század második felének új ellenál­ lások közé került, azokban formálódó homo socialisának, annak az egyete­ mesnek az alakját. Azzal, hogy a történelemben egyedülálló módon formál­ ták meg ezt az embert - érvényes, új nyelvet, s ezzel alakot adva neki elvégezték, ami az adott históriai periódusban rájuk tartozott úgy, hogy az azután már a nemzetre, és - mert közös emberi jelentése volt mindennek - az emberiségre, a közös szellemi kultúrára tartozhasson. Nem veszítve, inkább még nyerve is attól, hogy ezt az embert oly nagyon alig akarta v a ­ laki is rajtuk kívül, hogy létezésében-létezhetőségében - akár művészi létez- 32 �hetőségében - rajtuk kívül szinte senki sem hitt. „H a ti nem, hát majd én, alkalmazva rátok azt a mércét, amit a magammal és a korszakkal való küz­ delemben elsősorban is magamnak vívtam ki” - ilyen polémikus éllel ilyen próféciával - még soha senki sem szólhatott, és szólt a saját kora em­ bereihez, mint e típus költői, amikor így kellett szólniok, mivel az embert - jobban, mint bármikor - cserbenhagyni látszott a saját kora, az előre sza­ ladó, aztán visszakozni látszó idő. M aga a történelmi idő is a helyére került így: e költészetnek köszönhetően megragadhatókká váltak azok a tartalmai, amelyek az aktív szellemben felfogott jövő, a tulajdonképpeni emberi jövő szempontjából nézve leginkább számítanak. Hogyan és miképpen ment mindez végbe, megemelve újra a magyar köl­ tészet szintjét, még senki sem mérte föl, és nem is olyan biztos, hogy a mi életünkben igazán föl fogják mérni. A valóságos érdemek föltárásában elég­ gé nem érdekelt, partikuláris vonzásokkal terhelt kritikai tevékenység ma még általánosabb, mint az értéket annak pillanatnyi árfolyamától függet­ lenül kereső, s ekképpen megragadni és elismerni képes, az általánosabb vé­ lekedések világába átvezetni tudó, nagy távlatú kritikai mérlegelés és in­ venció. Ám , ami minket, magunkat illet, nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, amit tudunk. Azt, hogy ilyesmiről volt szó e típus tevékenységé­ ben, erről volt szó, s minden olyan kísérlet, amely máshol keresi e típus köl­ tői cselekvésének rugóit, motiváltságát, s helyzeti energiáját az egész magyar költészetben, rossz helyen és rosszul keres, s így vagy értetlen lesz, vagy annál is rosszabb. Vannak e típus költőinek, némelyikének legalább olyan bőségben, mint a régebbieknek, közvetlenebbül is politikainak minősíthető verseik. M aga a politikum azonban leginkább említett továbblendüléseiknek a dinamiká­ jában, kifejezett vonatkozásrendszerében, végül is a nyelvében lelhető meg. A z eszmények és eszmék - nem a kölcsönvettek, készenkapottak, hanem kiküzdöttek, megszenvedettek — elsiratása helyett másképp működtetésük vált itt esztétikailag érvényes ténnyé, ilyen fajta tények rendszerévé. Ami az alkotáslélektani technikát illeti, bizonyos értelemben „csakazértis” jellegűnek lehetne mondani ezeket a verseket. Kétségtelen, hogy vannak ilyen vonásaik, de voltaképpen nem ilyenek. Protestálásaikban, amelyek úgy igénymegtartások, hogy egyben az igények dúsításai és erőteljesebb sugalmazásai-körvonalazásai is, többnyire éppen a magától értetődés a meglepő elem. Érződik belőlük - s ezért is megragadóak - , hogy, ami másnak nem természetes, az nekik természetes: az egész természetük olyan, hogy nekik a kivételesnek tetsző a természetes. Ezek volnának azok a vonások, amelyeket úgy vélem, tipikusként lehet­ ne megragadni egy hozzám közelálló nemzedék igazán jellegzetes költői­ ben. Hogy ki milyen egyéni jelentéssel — vagy a jelentések egész rendszeré­ vel - gazdagította az említett vonásokat, az már konkrét vizsgálódást kö­ vetelne. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy nekem tetszik az egészben, mint „áram latban” egy külön „áram lat” is. Az, amelyik arra vállalkozott önkéntelenül, s mivel úgy, hamarosan már tudatosan - tudva, tehát akarva is - , hogy az említett lélekmozgásoknak a lehető legnagyobb körét, annak artisztikumniá emelt-szervezett tagoltságában fejezze ki. Nem a d o l­ goknak ezt, vagy azt a tapasztalati körét általánosítva művészileg úgy, hogy abból határozott szellemi és etikai irány támadhasson, hanem az élményi jelleget őrző, de tulajdonképpen már afölött járó tapasztalatok egész 33 �sorozatát: majdnemhogy „minden” - úgy értve, hogy mindent érintő tapasztalatot, ami a költészet szempontjából mint magas feszültséggel telí­ tett élmény és tapasztalat számba jöhet. Tetszik ez az ambivalenciák rendkívül széles körére összpontosító költé­ szet, a „minden” megragadásának lebontó és újra felépítő m ódjaival, a lét­ drámák lírai átkutatásának, s az így feldúsuló pszichofizikai-szellemi ener­ giák szétsugároztatásának módjaival. A magánérzelmi kettősségek világától a haza- és emberiségérzések új ambivalenciáinak a világáig terjed e költé­ szet köre, átjátszatva egyiket a másikba, megadva a ma emberének azt a nyugtalanító egységérzetet, ami megilleti. Tetszik az a költészet, amelyik így tudott sokszólamú lenni, sokrétű anél­ kül, hogy bárhol is elektikába tévedt volna: ne tudta volna kézben tartani a sokágú, sokszálú matériát, amely így - a komponálásnak és a nyelvnek, az ezen át megnyilvánuló energikus személyeségnek köszönhetően - végül is egyetlen matéria: az adott korban aktuális emberi problematikát a költészet igazi problémaszintjén előadó ember, a költő - egyszerre mint formáló-létre­ hozó és egyszerre mint matéria. Lezártnak tekintik sokan e típus költészetét. Úgy tartják, hogy nem le­ hetséges a kor szintjén tartani a mai lírát másként, csak úgy, ha szembe­ fordulnak vele, mint meghaladottal. Lezárt-e valóban ez a költészet? Ahhoz, hogy akár még viszonylagosan is, befejezettnek lehessen tekinteni, olyan szerveződésűnek kellett volna lennie, amilyen nem volt. A többi között az kellett volna hozzá, hogy iskolajellegű legyen, külön mesterrel, iskolavezető­ vel, akin aztán minden áll, vagy bukik. D e hát nem iskola volt itt, az a típus teljesen autonóm költői egyéniségekben bomlott ki, más és más di­ lemmákkal a saját továbblépést illetően is. Az egyes életműveknek a szer­ vessége lett olyan természetű, hogy az ahány alkotó, annyiféle folytatható­ ság elve szerint alakulhatott és alakulhat mind a mai napig a dolog. E m lí­ tettem a katartikus jelleget, különös tekintettel bizonyos közösségi természe­ tű, az individumot azon át érintő ambivalenciákra. Ez a jelleg nem marad­ hatott évtizedeken át ugyanaz, s, hogy mi lett belőle, mi felé változott, mi­ lyen új hangsúlyok, s következésképpen formák, jelentek meg benne, vagy mik foglalták el a helyét, azt egyre inkább az alkatnak mint költői alkat­ nak a sajátos jellemzői határozták meg. Új alakzatok így keletkeztek, új kon­ cepciók és nyelvi eszközök így jöttek létre azok után is, hogy a típus egyé­ niségei - köztük olyanok, akik utat nyitnak más típusoknak is - már ki­ forrtak. Mennyi elmozdulás, mennyire más és más dilemma - kellene mondania mindenkinek, aki valóban a teljesítményt nézi. Észrevéve, s a maga helyén méltatva, sok olyan vonást is, nyelvit és kedélybelit, a reáliákhoz való v i­ szonyt mutatót, amelyet sokan most a fiatalabbak hozadékaként emlegetnek, így akarva borsot törni az „öregek” orra alá. A kik - különben - ma, 1984ben, még nem is öregek, hanem öregedők: arra kényszerítettek, hogy meg­ dolgoztassák ennek az állapotuknak az energiáit is, éppúgy, ahogyan meg­ dolgoztatták annak idején ifjúkoruk erőit. „Végigmenni az úton” : azok, akik a megújhodásról és a megújításról ál­ talában írnak, rendszerint nem veszik számításba, hogy milyen megújíttató kényszerítés, serkentés lehet ez is. Fölszólíthat a többi között a nagy öszszegző művekre, az olyanokra, amelyekben más megmozdításban, más összefüggésben, más megtapasztalásban jelenhetnek meg a régeb­ bi motívumok, s amelyekben gazdagon törhetnek fel az új, váratlan motí­ 34 �vumok. A legtöbb kritikus - nemcsak fiatal - ahelyett, hogy akarná ezt az összegzést, összhangzatot, s benne a politikum új értelmét és hangsúlyait, azt sugalmazza, hogy úgy is hiába minden, e típus számára a teremtő források kimerültek, új esély már nincs. Hallani ezeket a jó biztatásokat, s úgy ten­ ni, mintha nem is volnának, néha jó kaland ez is, igazán jó mulatság. S ha minden úgy is volna, ahogyan állítják, akkor sem tekinthetnénk olyan­ formán lezártnak azt a költészetet, amelyet itt megpróbáltam jellemezni, mint, ahogyan lezártnak egy dolgát elvégző malmot, vagy - a hulla elteme­ tése után - egy halottasházat. Hogy él-e, hal-e, mozgat-e valamit a múltból jövő, azt, a költészetet illetően, nem lehet függővé tenni közvetlen folytat­ hatóságától. H a netán megtagadnák az újabb költők a tegnapi előzménye­ ket, érződne azoknak az ereje a megtagadás hevében: abban, ahogyan megpróbálnának ellenére tenni. A fiatalabb esztétikusok és kritikusok egy része - másutt már írtam is erről - szeretné úgy megszervezni a fiatalabb költők tudatát, hogy azzal bi­ zonyíthassa: eljött a nagy cezúra, az irgalmatlan idő megvonta azt a határt, amelyen túl az előző nemzedékek költőinek szereptudata - a többi között a politikumhoz való szerepes viszonya - már csak üres fikció lehet, kicsú­ szott alóla a világ. Feltételezni ezt az utóbbit nagyobb távon még terméke­ nyítőnek is bizonyulhat, a tagadás indulatai - vitákon át - elvezethetnek olyan verbalizálásokhoz, amelyekben végül is jobban definiálhatják magu­ kat a nemzedékek, meghatározhatják azt, ami olyan-amilyen közérzetük­ nek oka, vonatkozásrendje, specifikuma. Ám addig is jó, ha látjuk: azok a fiatalabb költők, akiknek a munkásságát a legplasztikusabbnak tarthatjuk, egyelőre csak amolyan félellenséges viszonyban vannak az előző nemzedé­ kek költői teljesítményével. Am i jellemzi őket, az éppen az indulat, hogy nekik a világ nem állhat össze úgy, mint az előttük járóknak. Hogy a prófécia - , amely a költészetben nem egyszerűen jövendölést jelent, hanem vehemens jövőre vonatkoztatottságot, s ily módon előállt erélyt és kedélyt - nekik már úgy lehetetlen. A jelek szerint meg akarják szen­ vedni a maguk útját, nem döntenek például elhamarkodva úgy, hogy elvetik az expresszivitást. Ellenkezőleg, mintha a fő gondjuk éppen az volna, hogy azt megtartsák, s más síkra szorítsák. A kritikusaik talán igen, de ők ma­ guk nem hajlandók automatikusan újnak, s akként szükségesnek tekinteni például a válságköltészetet, ha annak a fő újdonsága az, hogy válságosa n jelentkezik. A legtöbbjükben ott van az igény az expresszivitásra, s ha arra, hát valamilyen „új-próféciára” is. * Mindehhez, azt hiszem, már nem is kell hozzátennem, hogy szerintem, amit az irodalomban legjobban becsülhetünk mint politikumot, az nem az egyes költők és írók felserkenése a társadalmi élet ilyen, vagy olyan „témaszektorában” . Rendkívül hasznos lehet ez is - különösen akkor, ha még mű, vagy művet inspiráló alkalom is támad belőle - , de az aktivitást, az aktuali­ tást, a jellemet-jelleget elsősorban is abban kell méltányolnunk, ami az irodalomnak, mint irodalomnak lehet az aktivitása, aktualitása, jelleme, próféciás-komoran, vagy próféciás-ironikusan, s minden más lehetséges módon az éle és heve. Ami ekképpen tiszta politikum: költészetről lévén szó, igazi politikum, a szó klasszikus és új értelmében. 35 �36 �P E T ŐCZ ANDRÁS Álom Nagyfehérrel Nagy fehér fehér fehéret láttam. N agy bundás prémes bundát láttam. Milyen kedves kedves a tenyered, mondtam. Milyen nedves milyes síkos a kezed, mosolyogtam. Álmomban álmodtam álmodról, mondtam. Csizmádat lehúztam lábadról, mondtam. Kezemmel tested simogattam, mondtam. Öleltem, mondtam. Mosolyogtam, mondtam. N agy fehér fehér fehéret láttam, mondtam. Nagy bundás prémes bundát láttam, mondtam. Síkos a tested, nedves a tenyered, mondtam. Hideg a szád, mondtam. Hideg a szemed, mosolyogtam. ÁLM O M BAN N Á G Y FE H ÉR PRÉM ES Á LLA TO T LÁTTAM C S IZ M Á JÁ T L E H Ú Z T A M V E L E T A K A R Ó Z T A M H ID E G V O L T F É L T E M F É L T E M É S B O R Z O N G T A M S ÍK O S T E N Y E R É V E L S Z E M E M E L T A K A R T A M Ő nem volt. Én nem voltam. Fáztam és nevettem. Nevettem, megborzongtam. Teste volt. Csizmája nem volt. Bundája volt. Teste nem volt. 37 �Krúdy Gyula ismeretlen története Először csak a levest. Izgatottan beleszimatolt. A szárnyat és a mellét. Azt a különös aranyló húslevest. Aztán a többit is. Mind-mind. Az utolsó falatokig. Majdhogynem a csontokkal együtt. És még a túróscsusza. Azok a pirult szalonnadarabok! Jó tejfölösen és paprikásan. Mondhatni: nyakönöntve. Erőszakosan és türelmetlenül. Enyhén odaégett pörköltmaradék. „ É s mustárt is !” „M eg egy falatnyi szalámit talán.” „Ism eri, barátom, a kaszírnő P irit?” „ É s Jolánt? No, ismerie-e?!” „H agyja csak, köszönöm, ne is válaszoljon!” „Holnap Viktória a biztos befutó.” (Váratlanul és értelmetlenül. Még tétován a szájához kapott. Mintha megfogni akarna valamit, ami kirepült: Könnyedén, játékosan.) 38 �B ÍR Ó J Ó Z S E F Térérzés kocogtatja a RÁCSot kopog szememben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztok létrám harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemedben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztasz létrád harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemében tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbaszt létrája harmadik fokán X X X kocogtatja a RÁCSot kopog szemünkben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztunk létránk harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemetekben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztotok létrátok harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemükben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztanak létrájuk harmadik fokán és K O C O G T A T JA A RÁCSot KO PO G S Z E M É B E N TÜ K Ö R B E N N E K ÍV Á N C SI V A D G A L A M B G U B B A SZ T L É T R Á JA H A R M A D IK FO K Á N 39 �MŰH EL Y T A N D O R I D E ZSŐ Egy vak madár a Makk Hetestől avagy: „Tudni valakiről, valóban akarni azt, aki ő...” Milyen karcsú a feje. A két eltűnt szeme nyomán. Áll a rúdon, ásít, érzi közelségünket, s valóban: ott kuporgunk mellette, kétfelől, nézzük. Mennyire akarjuk őt! Milyen jó, hogy ez talán az életét jelentette. Tudni valakiről, valóban akarni azt, aki ő, akarni őt, amilyen: lehet, hogy ez a valódi megmenekülés annak a lénynek, ezzel érkezik meg valahová, ahol már biztonságban van. Persze, egy veréb az ilyen biztonságról nem álmodozik! Lócitrom! És ahogy a Pipi Nénit elnézzük, a nagy csijjapp !-ját halljuk, ahogy balra kitolja a lábát, a szárnyát szétteríti, mint egy kártyacsomagot, amilyen erőteljes ma is, négyéves karcsú verébfejjel, és harsogva veszi védelmébe a hím madarat a másik kalitkában, „a Samut” , akivel rég „közös háztartásban élnek” - itt, a miénkben! - , hát ahogy ezt nap mint nap nézzük és csodáljuk, nincsenek kétségeink. Íme, van jó szerencse és menekülés! Vannak váratlan találkozások! Van igazság! Miért kellett volna a Pipit beinjekciózni. Persze, aki lelte, nem tarthatta már. Jó, de azért vagyunk - mi! Kiáltunk szinte a természetességtől. Hanem az ilyenhez csend is kell, és ez Pipivel megvan. Ül délután, magába roskad egy kicsit, túl sok volt neki a nap! Feje fölé füvek lógnak, épp a Makk Hetes Vendéglő közeléből kerültek! A járdaszegélyről, ahol ő szökdelt talán. Fejét a zöldekbe fúrja most, nem zavarja tisztaságuk. A sötétség: itt az sem az Ismeretlen. 40 �Gondoljuk meg, évmilliók találkozása ez! Milyen rég elveszítettük egymást, ősei és a mieink. Ami nekik a legnagyobb fény, számunkra maga a rejtély. Mit tudunk róluk, ugyan mit? Félreértések, féligazságok fűződnek a közeli-távoliság lényeihez. Hanem így? Kalitkájába nyúlunk, mondjuk neki: „Pipi N én i... most, most . . . jön a tyúkhúr! Vigyázz, itt a s a jt ... ! Pipi, k é s z ... ! Kész! Most!” És ő oldalazva hagy helyet nekünk, hogy elláthassuk minden szükségessel. Szükséges jó? Szükséges rossz? Ki tud már megkülönböztetni ilyeneket. És még az sem egészen igaz, hogy ő sosem fog úgy a kezünkbe feküdni, mint a többi madarunk. Csak holtan. Ez nem egészen igaz. Ahogy az imént megérezte a kezünket, riadalmában menekülni próbált, de nem nagyon. És így épp az ujjunkat ragadta meg. Fogta, szorította, előle menekült, belé kapaszkodott. Vakon. Tandori verse után Azok a verselmények, melyekre manapság az „avantgarde” címkét ütik, többnyire epigon termékek. A z avantgarde ha utánzat, önnön lényegével kerül ellentétbe, hiszen a másodlagos avantgarde: ellenforradalom az avantgarde ellen. Más dolog, ha valaki a személyiségét kifejező struktúrák egyikévelmásikával minősíttetik avantgarde írónak; példa a képzőművészet területé­ ről : Picasso kubista is volt, sőt, a kubizmus az ő legszemélyesebb leleménye volt, egyik énjével tökéletesen harmonizáló kifejezésmód, ám Picasso egész műve jóval több kubistánál - modern, amely az avantgarde-nál jelentéke­ nyebb történet, mondhatnók, a feje fölött zajlik. Egyidőben a kubizmus szá­ mára tökéletesen alkalmas kifejezésmódnak bizonyult, később, bár vissza­ visszatért a köznapi tárgyak geometrizáltan jelszerű kategóriáihoz, skatu­ lyának bizonyult, ki kellett törni belőle, szakítani elveivel, gyakorlatával. E sete tipikus, törvényszerű; a Tandori-epigonok, s épp a legjobbak bizonyít­ ják : ugyan kisajátítanak valam it Tandoriból, a Tandori-jelenség egészében azonban idegen tőlük. A z epigon részlet, a mester egész. A nagy művész - költő, festő stb. - minél inkább egyszerűsíti jel-, illetve jelképrendszerét, annál inkább válik tevékenysége terepévé a modern és a nem-modern egy­ szerre, azaz: a művészet egész jelene és teljes múltja; a jelen része ugyan, de ez a jelen az örök időnek csak egy fejezete, éppúgy, mint a kubizmus Picasso életművének. E gy színből is kibontja a teljes színskálát, egyhan­ gúságból a tónust, amelyben egyaránt megszólal Jékely gordonkája, Szép Érnő sípja, s még nagyon sok hangszer - immáron a sajátjaként, anélkül, hogy a kapcsolatot eredetével megtagadná. A nagy költő: az azonosulást 41 �személyessé és eredetivé hasonító szerep, amelyben magát alakítja, s bárki mást önmagaként teljes szabadsággal. Annyiban rokona az epigonnak, hogy - teljes ellentéte. Juhász Ferenc óta Tandori az, akit a nagy szótól tartózkodó habo­ zással, de kétely nélkül zseniálisnak nevezhetünk, azóta vagyunk ebben bizonyosak, mióta rátalált az emberi világot, s benne önmagát teljesen kifejező szimbólumrendszerre. A jelkép először is tény. M adár. Vakság. Pusztulásra ítélő magány. Menekülés a lények kapcsolatába. Találkozásokba, amelyek az igazság meghatározásának hitelével bírnak. A természetesbe és a művibe - a kettő együtt mi mást jelenthetne, mint az emberit, a művé­ szit? A pillanatba, s az évmilliókba, a közelibe és a távoliba, ahol a más is azonos már, s a különböző - egy. (Ha kínál reményt napjaink művé­ szete, ez és itt igen; gondoljunk Picasso egy ülőhelynyi végtelenbe kitett vak koldusaira, akiket sohasem talált meg más, s a vak madárra, akinek mégiscsak kínálkozik egy ujj megkapaszkodni. Véletlen és csoda helyett, mert ez a történés ugyancsak köznapi tény. Ahogy a versben jelképpé lesz a tény, s kérdéssé a helyzet, amelyre a monoton, mégis belső fényektől színes, antik kolonoktól meg-megringó, köznapi társalgást idéző versmondat feleletet is tud. „M ennyire akarjuk. . . az sem egészen. . .” - ennyi a kiszólás a természetesből. A z átszólás a művibe, a művészetibe; a kettő oly egyszerűen hangzik együtt a fülben, ahogy a veréb menedéket talál ott, amitől menekülne. S ha műszót keresnénk a kapcsolatra, a modern szót kellene említenünk, amivel időszerű és időtlen érvényű találkozását értelmezni szoktuk. S ÍK C S A B A 42 �ÖR ÖK S É G FA R K A S LÁSZLÓ Váci Mihály néhány arcvonása Aggódva figyelem azt a csöndet, amely az utóbbi egy-két évben Váci Mi­ hály műveit elhallgatja. Nemcsak a költőért, a háttérbe szoruló költői s em­ beri magatartásért aggódom, hanem irodalmunk, kritikánk egészségéért, egész­ séges arányérzékéért, szélsőségekre hajlamos szeszélyessége, értékfelejtő ter­ mészete miatt. Ezért mint egykori munkatársa, barátja is, mint olvasó és kritikus is öröm­ mel látom, hogy e feledékenység ellenében egy-egy könyvtár, könyvesbolt ne­ vében fölbukkan a neve, szavalóversenyeken, iskolai s más ünnepségeken leg­ alább néhány versét hallani lehet - örömmel látom, hogy „népe emlékezeté­ ben” rangos helye van. De féltem is az emlékezetét. Félek, hogy költészete sokakban egy-két vers­ re szűkül, hogy teljes emberi arca vonásokat veszít, hogy szenvedélyes és okos, orientáló értekező prózája elfelejtődik, hogy - példaként, magatartási modell­ ként is - szoborrá merevedik. Szoborrá az a költő, akinek minden szenvedélyre, érzületre, bánatra és lelke­ sülésre, vitára, iróniára, játékra - mindenre van verssora, kedélye, hangszíne ? Aki néhány éve még itt szikráztatta, villogtatta, zengette és panaszolta - má­ morosan és depresszióban, elfogódottan és lelkesülten ezt a sokszínű kedélyt? Költői lényének és emberi alakjának szürkítése, redukálása ellenében, szo­ borrá merevítése ellenében mit tehetünk? A kritika egy tárgyilagosabb korban, mai elfogultságaitól szabadulva majd mérlegre teszi minden művét. Az olvasó mit tehet? Egykori és mai középiskolás rajongói, az őt tisztelő pedagógusok, fiatal költők, személyes találkozások emlékét is őrző sok híve - keresse meg verseiben, tanulmányaiban a teljesebb alkotót, költészete egész színképét, meg­ rendülése, rajongása, szemlélődése, hite minden rezdülését. S ugyanezért, lénye pontosabb megismeréséért vállalom szívesen, hogy szü­ letése hatvanadik évfordulóján fölvillantsam emberi arcképe néhány vonását megidézzem a szerkesztőségben dolgozó, napi munkájában megnyilatkozó, vi­ tatkozó, hadakozó, bosszankodó, mérgelődő, küszködő - és bolondozó, csú­ folódó, évődő, játszó költőt. Kilenc esztendeig dolgoztunk együtt az Új Írás szerkesztőségében 1961-től, a lap indulásától 1970-ig, haláláig. Mellettem szavazott, amikor munkatársat ke­ restek a szerkesztőségbe („ilyen kell nekünk, falusi tanár, ez nem a haverok, a csoportok érdekeit fogja nézni, hanem az irodalomét"), s ő akarta, hogy évek múltán olvasó-szerkesztővé nevezzenek ki („te leszel a harmadik ember a lapnál, szavad lesz” - mondogatta). S ma nem tudok, ma sem tudok úgy verset vagy novellát olvasni s megítélni a szerkesztőségben, hogy ne érezném magam mellett, véleményével, vitatkozó szenvedélyével, elveivel. Milyen volt a szerkesztőségben? Éppen, mint a műveiben: szenvedélyes, in­ dulatos, elvszerű: szenvedélyesen elfogult is, magasabb szempontból ítélő - és 43 �vidáman sziporkázó, szellemes, csípős, játékos - és megkeseredett is, szomorú, csalódott, belefáradó is. Amikor pályája indult, igen rossz szemmel néztek a „pesszimista” , a „deka­ dens” költőkre, akik szomorúságról, betegségről énekeltek, ezzel az előítélettel is meg kellett küzdenie, még maga-magával is. Mígnem nyilvánvaló lett, hogy ha a szívében együtt van a „drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd” , meg a „kések között” szenvedő, magányosságtól is gyötrődő ember, akkor a versekben is összefér. A „sokaság fia” a sokaságnak nemcsak politikai, hanem érzelmi képviseletét is fölvállalta, az „alkalmi” , sokat szavalt versei mellett megtalál­ hatók és egyenértékűek a szenvedésben és magányosságban is együttérző, de ugyanígy a táj, a szerelem, a tárgyak, a zene, a távoli földrészek csodáiba be­ lefeledkező versek is. S megtaláljuk a versekben, a szatirikus pengevillogásban, kivált az Utazás Bürokronéziában csapongásaiban játékos kedvének vonásait is. Bár visszafogot­ tabban, mint emberi kedélyében, a hétköznapokban; a versekben soha nem en­ gedte szabadjára fesztelen, vidám, ugratásra, játékra mindig hajlandó ke­ délyét. Szédületes munkatempója volt, annyit dolgozott egymaga, mint mi többiek ketten-hárman. A Staccato című vers nem túloz, a Százhúszat verő szív nem nagyít. Korán reggeltől olvasta a verseket, novellákat, tanulmányokat otthon, vagy írt, cikket, verset. Délelőtt a Gellért Szálló teraszán folytatta, vagy va­ lamelyik presszó mélyén. Délben berobbant a szerkesztőségbe, majd leszakadt a fél veséje, ahogy a kéziratokkal, könyvekkel tömött aktatáskát cipelte. S itt kezdődött a munka neheze: várták a költők, kezdők és beérkezettek, tehetségesek és megrögzött dilettánsok, szorongok és agresszívek, magabiztosak és sikert sóvárgó idegbetegek, és közülük csak kevésnek lehetett igent monda­ ni. Beleparancsolt a fotelba: itt azonnal elolvasod ezeket a verseket. Aztán közrefogtuk a költőt vagy versírót, és mint a rendelőintézetben, mondtukmondtuk a diagnózist. B elebetegedett mindenegyes elutasításba, visszaadásba. Jobban megszenvedte, hogy bánatot okoz, mint maga a költő. A kéziratok elemzését, olvasását, a fölöttük való vitát folytattuk délután is a kávéházban, vagy hazakísértem, s ott olvastunk, vitatkoztunk, nemegyszer hajnalig. A belső vitákon, értekezleteken kérlelhetetlen volt. Szenvedélyesen, kiabálva védte azt az írást, amelyet igaznak tartott, vitriolosan elemezte, „kikészítette", amit ellenzett. Vagy bámulatos önfegyelemmel, elfehérült szájszéllel, tagoltan, fojtottan sorolta az érveket, mint egyik-másik tanulmányában. Értekezleten, ha tűzbe jött, új meg új cikkötletekkel szikrázott, meglódította mindannyiunk kép­ zeletét és munkakedvét. Aztán egy-egy csendes félórában, pihenésül, olyan lett, mint egy gyerek, egy szertelen kamasz. Bolondozott, tréfált, karikatúrát rajzolt, bökverseket faragott, kiforgatta az újságok címeit, összefirkálta a plakátokat. Fölhívott bennünket a másik szobából valami képtelen szöveggel, vezető politikusok, fölháborodott ol­ vasók nevében, méltatlankodott, veszekedett, aztán nagyot nevetett a beugra­ tásunkon, élvezte, ahogy sápadtan, dadogva mentegetődzünk. Bokszolt, csap­ kodta a lapockánkat, ha meg vissza akartunk ütni, kiabált: - N e bánts, fáj a vesém, ne bánts, nekem mentelmi jogom van! S folytatta az utcán vagy a presszóban is, viháncolt, csipkelődött, a pincérekkel vagy a vendégekkel, ked­ vesen szólongatta a nőket. Ú risten, mondtam, egy országgyűlési képviselő! De hát ez nem nagyon látszott rajta ilyenkor, egyébként sem sokan látták a kép­ viselői igazolványát. Ha választója kereste föl a szerkesztőségben, komolyra fordított, ezt szent 44 �dolognak tekintette. Egy-egy szabolcsi néni vagy téeszelnök hozta el hozzá a maga vagy a közösség gondjait. Nagy figyelemmel hallgatta meg, s ha méltat­ lanságot látott vagy szükséget, azonnal írt, telefonált, veszekedett, s boldog volt, ha szerzett egy traktort a szövetkezetnek, vagy nyugdíjat adatott valaki­ nek. De ha valami hamisságot gyanított a dologban, demagóg módon nem biz­ tatta választóját, így nem akarta a népszerűséget. Nemegyszer kiabálva, ingerül­ ten utasította vissza a jogtalan követeléseket. Gyűlölte a protekció minden fajtáját. Senkinek nem ígérte, hogy „jó, majd odaszólok” , ha nem látta érdemeltnek. Maga nem fogadott el semmi előnyt. Felháborodottan kiabált, lecsapta a kagylót, amikor a rádióból fölhívta egy szerkesztő: - Drága Miskám, csinálunk neked egy szép m űsort... Igaz is, átküldtem neked egy néhányat a saját verseimből... Mámorosan tudott örülni minden felismert tehetségnek. Tépte föl az ajtót, rohant át a másik szobából, lobogtatta a kéziratot: ezt olvasd el! Ilyen hevü­ letű lektori megjegyzéseket írt a kéziratok mellé: „ Gyönyörű vers! Lám, eze­ ket a fiatalokat kell közölni, nem az égmaszatoló, makogó, dadogó, nyelvet, képet nem tudó „hűdéseseket” ! Ez igazi szenvedély, láng, erő és költészet, mely íme nyelvet is teremt magának, nemcsak prózában recseg, és szétszórt ké­ „Szenzációs lesz! peket seper össze. . . Ez költő!” Vagy egy tanulmányhoz: Megindító őszinteség. Kegyetlen röntgen-kép, és Veres Péter szép tulajdonsága, ahogyan a politikát mindig a nép, a szegények, a történelem által háttérbe szo­ rítottak szemével vizsgálja. Nagyon szép és jelentős írás. Közéletnek, történe­ lemnek, szocializmusnak, forradalomnak értő, szerető és hozzáértő, izgalmas szellemi értékelése, ábrázolása. - A szépirodalmi rovatban, kiemelve hozzuk!” Ha meg nemet intett valamire: „Nemtelen epigonizmus, dilettantizmus, hamis­ ság, tehetségtelenség. Hét éve látom - azóta semmi jelét nem mutatta egy szikra őszinte, emberi hitelű költői tehetségnek. Eddig sem javasoltam, ezután sem fogom javasolni! - Váci.” Hogy elfogult volt? Leginkább olyanokért, akik nehéz sorból akartak költő­ vé válni. Előbb bontotta föl a messzebbről érkezett borítékokat; hosszabban, s a sorsa iránt is érdeklődően válaszolt egy-egy tanyasi gyereknek, bátortalan kollégistának. Szívesebben kért verset olyantól, akit társadalmi programjában társának érzett - de kért másoktól is, minden igazi tehetségtől. Naponta korri­ gálta elfogultságát. Persze, hogy voltak hibái, gyöngeségei. Persze, hogy hiú volt, melyikünk nem az. Ha megmutatta egy-egy versét, és valamit, kivált formait, kifogásoltam raj­ ta, nehezen nyelte le, védte körömszakadtáig, vagy napokig csipkelődött miatta. Ha dicsértem, belepirult, de elhessegette, elnevette a dolgot: hazudsz, híze­ legsz, ellenség vagy te is, mit akarsz kiudvarolni? Gyanakvó volt, s tán nem is ok nélkül, amikor valaki egy-egy költőt pártfogolt nála: vajon nincs-e valami érdek mögötte? Szúrós szemmel nézett, vagy gúnyosan nevetett, ha költőnő versét javasoltuk: könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint volt egy csi­ nos nő versét közöltetni az Új Í rásban. Sok sérülés érte, miközben a szerepét, helyét kereste a közéletben. Értetlen­ ségek, tapintatlanságok miatt, s a gyanakvó tekintetek miatt - talán még hoz­ zá is képzelt valamit - : minek politizál a költő? Erőfeszítése a beleszóló, jó ügyet szolgáló költői magatartás kialakítására majd még példa lesz. Azzal, hogy a politikának alapvetően jó szándékai mellé állt, erősödött a joga a költői protestáláshoz. Magában kereste az érdekek egyensúlyát, meggyőződése sze­ rint mondott igent is, nemet is. Ennek a magatartásnak a harmóniáját nem tudta - magában sem - megteremteni, de a szintézis kísérlethez - sebekkel, keserű vereségekkel - haláláig ragaszkodott. 45 �RÉTI ZOLTÁN Váci Mihály-levelek „ . . . . s Réti Zoltánnak akkor nem ki­ sebb és nem nagyobb szerep jutott osz­ tályrészül Váci Mihály életében, mint az első ébresztőé. . . ” (Juhász Mária: Réti Zoltán - Balassa­ gyarmat. Kortárs, 19 7 3 .7 .) Tudom, hogy Váci M ihály a fél országgal levelezett. Nagyon sok V áci­ levelet lehetne összegyűjteni. Az alábbi egy-két levélnek talán az lehet az érdekessége, hogy írójuk ekkor még a tanyasi tanítói világban élt és gon­ dolkozott. A levelek nem azzal a szándékkal keletkeztek, hogy majd egyszer nyilvánosságra kerülhetnek. Nem is akartam kiadni a kezeim kö­ zül, pláne nem szeretném, ha kérkedésnek tűnne közlésük. Engedtem még­ is a rábeszélésnek, mert az a fiatalkori rövid együttlét és az ezt követő évekig tartó meghitt levelezés felidézése számomra is izgalmas, érdekes, szép emlékek sorozatát jelenti. Úgy érzem, tartozom ezzel Váci Mihály, a költő emlékének, mert ezek a sorok talán későbbi írásainak gyökereit is rejtik, s rávilágítanak egy testileg-szellemileg gyötrődő, tudást óhajtó, tanulásra vágyódó fiatal keresetlen megnyilatkozásaira. Negyven éve, 1944 augusztusában találkoztam Váci M ihállyal N yír­ egyházán, amikor letettük az esküt. Májusban ugyanis kijelentették a képzőművészeti főiskolán, hogy az 1923-as korosztálynak nem adják meg a katonai felmentést, ősszel be kell vonulni. Mások tanácsára a bevonulás előtt - mivel volt oklevelem — elvállaltam egy tanítói állást a nyíregy­ házi bokortanyavilágban. Számomra nagy élmény volt, egy más v i­ lág, más szokások, más erkölcsök, mintha nem is Magyarország lett volna. Még most is ropog a fogam alatt a sárga tirpákhomok, hallom a végte­ len csendben fel-felugató tanyaőrző kutyákat, látom a tanyákat jelző je­ genyéket, ízlelem a szagos-aromás almaételeket, látom a kétségbeesett, re­ ménytelenül aggódó katonafeleségeket, a maszatosan bájos gyerekarcokat és a nagy üres nyomort, a „reménytelen szegénység” -et. Váci M ihály már egy éve tanított a bokortanyán, ezen a vidéken gyermekeskedett, sok olyat tudott, amiről én nem is álmodtam. Viszont őt érdekelte Budapest, a főiskolák, egyetemek világa, különösen a képzőművészet, irodalom, zene. Hallotta, hogy én Pestről kerültem hozzájuk, hát megkeresett. Igen rövid idő alatt melegen összebarátkoztunk, nekem is jólesett a beszélge­ tések hosszú sora, szüleinek meleg fogadtatása. Én Halmosbokorra kerül- A levelek szövegén nem változtattunk, csak a nyilvánvaló elütések esetében, valamint tekintettel voltunk lehetséges érzékenységekre, ezért bizonyos esetekben teljesen kipontoztunk neveket. ( - A szerk.) 46 �tem, de Váci Mihályékhoz bejártam, nagyokat sétáltunk hatalmas kutyája társaságában. Kérdezett, hallgatott, én beszéltem. Így telt el az ősz. Kint a tanyán H ulvej András kollégámmal laktunk egy szobában, az iskola épületében. Szombat-vasárnap estéken a mi szobánk volt a társalgó, ide­ jártak beszélgetni, politizálni a tanyáról, a férfiak. Tőlük tudtuk meg, hogy mit mondott a londoni, a moszkvai rádió, mi lesz, ha itt lesznek az oroszok. M ár hallani lehetett a debreceni páncéloscsata zaját, látni lehe­ tett a felvillanó tüzeket. Mi olyan parancsot kaptunk, hogy szedjük össze a leventéket és induljunk nyugat felé. A tanyasiak mondták, elbújtat­ nak kettőnket, de nem mertünk ott maradni. Viszont csak ketten indul­ tunk el, a fiatalokat otthagytuk a szüleik mellett. Beszaladtam a v á ­ rosba (gyalog) Miskáért. De ő éppen Dosztojevszkijt olvasott és azt mondta, nem megy el itthonról. (M a bármilyen hihetetlennek is tűnik, Miska ezzel készült a szovjet csapatok érkezésére. Nem utólagos feltéte­ lezés ez: maga mondta.) Í gy mi ketten, Hulvej András és én elindultunk éjfél után gyalog, neki a nagy bizonytalanságnak. A z országút tele volt erdélyi menekültek kocsijaival, gyalogosokkal, munkaszolgálatosokkal, s csak a tokaji hídon lehetett átjutni. Pár nap múlva Érsekvadkertre érkeztem a szüleimhez. Itt még béke volt, nem akarták elhinni, amit elbeszéltem. A rengeteg szenvedést, fé­ lelmet, iszonyatot, amit egy ilyen menekültáradat látványa árasztani tud. Eltelt úgy nyolc-tíz nap, bementem Gyarm atra, mert megkaptam a be­ hívómat. A volt pénzügyi palota ajtajában egy elcsigázott, sápadt arcú fiatalember borul a nyakamba. M iska volt. A front Nyíregyházán hol erre, hol arra húzódott, így kénytelen volt ő is öccsével errefelé vonulni. Kimentünk Vadkertre a szüleimhez, itt lakott egy darabig. M ivel ne­ kem be kellett vonulnom, szereztem neki állást Csesztvén, lévén üres ta­ nítói státus. Így váltunk el 1944 novemberének végén. 1946 áprilisában jöttem haza nyugati fogságból. Í gy igazoló bizottság elé kellett állnom. Itt közölték velem, hogy az utolsó munkahelyemről érkezett két igazolás 10 0 -15 0 aláírással. A z egyiket Hulvej András szer­ vezte a tanyán, a másikat Váci M ihály Nyíregyházán. S ekkor kaptam az alábbi levelet: Kedves Zolikám! Nem tudom emlékszel-e még rám? É n legalábbis igen sokszor gondoltam arra, hogy vajon látjuk-e még egymást Nyíregyházán. Szerettem volna akkor V eled tovább együtt maradni - mert úgy hittem, Te lennél az, akit végre jó barátomnak nevezhetnék - de ez akkor nem sikerült. Annál inkább szeretném, ha most - mikor hála Istennek Te is előkerültél pótolhatnánk azt, amit a háború nem engedett meg. Éppen ezért elvárom azt - hogyha (mint Hulvej Banditól hallom) Nyíregyházára jössz, lehetővé teszed nekünk, hogy mindazt a szívességet viszonozzuk, amit én és öcsém kedves jó szüleid részéről tapasztalhattunk. Nem is gondolhatsz másra, ha bármiféle szükséged lesz is itt - csak mireánk. Ezen a téren minden jogot fenntartunk. Bármikor jössz, ígérem mindnyájunk nevében, hogy szeretni fogunk.. Ha elfe­ ledted volna, a Bánság u. 32. szám alatt lakunk. Itt várjuk, mielőbbi érkezé­ sedet. Remélem, Te szerencsésebben és főként egészségesebben jöttél haza, mint én. Régebben sem voltam valami jó lábon a vesémmel, és hathónapi katonás­ 47 �kodás és barangolás még betegebbé tett. Áprilisban (1945) jöttem haza, de egész nyáron csak az tartotta bennem a lelket, hogy még egyszer meg akartam kóstolni az élet régen ízlelt örömeit (hogy ilyen költői kifejezést használjak). Tavaly szeptemberben mégis be kellett mennem a debreceni klinikára, hol megoperáltak. A műtét csekélység volt, úgy hogy itthon már többször elsirat­ tak, és „m ár" április végén felkelhettem az ágyból. Május elsejétől tanítok is­ mét a Te iskoládban a II. Mandán, - közben az a vigasztaló tudat éleszt, hogy ősszel ismét meg kell operálni a másik vesémet is. Még egy dolgot szeretnék tisztázni. Mikor ón Csesztvéről bevonultam nem lévén már időm, az ügyet személyesen elintézni - meghagytam N . . . -nak, hogy a dunnát és a párnát juttassák vissza hozzátok. Másnap az oroszok be­ vonultak és az öcsémet elhurcolták - így ő sem tudott intézkedni, hogy az ágynemű visszakerüljön. S mivel nekem alapos okaim vannak N . . . -ék megbíz­ hatóságában kételkedni, - aggaszt az a gondolat, vajon nincs-e még mindig N . . . -éknál az ágynemű, mint ahogy az egyes ruhadarabjainkkal megtörtént. Na­ gyon kérlek, ezt légyszíves megírni, - ha Te nem jössz mihamar, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. É desanyádnak és Édesapádnak kézcsókomat és szeretetteljes üdvözletemet küldöm. Üdvözlöm az Öcsédet. N e felejtsd, hogy szeretettel vár barátod V. Mihály 1946. május 12.-én. A meghívásnak eleget téve 1946 júniusában ellátogattam hozzájuk, két hetet töltöttem Váciéknál, s természetesen Halmasbokoron. Sok barát még nem volt otthon, fogságban voltak, de nagyon örültünk egymásnak, bár­ kivel találkoztam, Miska elmondta betegségének történetét, az utat ha­ zafelé a kórházból - ezekről később sokat írt. E gy érsekvadkerti leven­ tével, Hustyava Sándorral együtt élte át a frontot, együtt is szöktek ha­ zafelé. Hustyava emlékszik arra, hogy Váci M ihály nagyon sokat bete­ geskedett, szenvedett vesegörcseitől és ő gyakran ápolta. Különben töb­ ben emlékeznek Váci Mihályra, akikkel a szécsényi gyülekezőhelyről együtt terelték őket nyugati irányba, például Km etty Kálmán, aki közvetlen elődje volt Váci Mihálynak Csesztvén és ott is találkoztak. A levélben elírás a II. Manda, én Halmosbokron tanítottam Az ágynemű meglehetősen bonyolult körülmények között visszakerült szüleimhez. Az én fehérneműimet Hulvej Bandiék szépen megőrizték, de a kis könyvtáram, s néhány nagyobb ruhaneműm elkallódott. Infláció lévén, Váci néni adott nekem 20 tojást, azt szépen beosztva, nagyobb állomásokon eladogattam és így jutottam haza. S megkezdődött a nagy levelezés. M iska igen hosszú leveleket írt, nagyon szeretett min­ dent papírra vetni. Akik annak idején leveleztek vele, ezt jól tudják. Sajnos, a levelek egy költözködéskor eltűntek, csak ez a pár darab maradt meg. Aztán a levelek ritkultak - az én hibámból, mert én állandóan vizsgákra készültem, így lassan - néhány évre - megszűnt kapcsolatunk. Egyszer találkoztan vele futólag Pesten 1950 táján, de mindketten nagyon siettünk. Az alábbi levél keltezés nélküli, 1946-ban vagy 1947-ben íródha­ tott. 48 �K e d v e s Z o lik á m ! Ha alábbi soraimban majd érezhető lesz általad most még nem ismert, de azonnal ismeretessé váló okok. által előidézett haragom, ne lepődj meg, mert az csupán tőlünk, messze álló tényezők ellen irányul. Tudom, hogy teljes tudatában vagy annak, hogy a tanítói munkásság meny­ nyi sok, már itten a földön üdvöt szerző munkával jár együtt, de ilyen irányú ismereteid kibővítése érdekében engedd meg nekem, hogy szerény tanítói éle­ temből vett példákkal csak. növeljem benned azt a tudatot, hogy mi valóban a nemzet mindenesei vagyunk.. (Ez utóbbi kijelentés nem frázis, hanem inkább gúny akart lenni.) Azokután, hogy Te minket bölcs belátásra jutván elhagytál, minden tanító kénytelen volt papjával bejárni a tanyakörzetét az egyház vá­ rosi iskoláinak, az egyházi hivatali helyiségek és a papok tüzelőanyag-szükség­ letét fedező százhatvan darab malac összegyűjtésére buzdítani népe szunnya­ dó lelkiismeretét. A malacok - hála Solymár tisztelendő úr ragyogó szónoki tehetségének és a tanítók már régen gyakorolt gyűjtögető erényeinek, - össze is gyűltek; csak az volt a baj, hogy az összegyűjtött malacokkal csak a városi is­ kolák szénellátását fedezték és a tanyai iskolák önellátásra vannak utalva, ami azt jelenti, hogy kénytelenek voltunk újból bejárni tanköteles gyermekeink atyáinak kutyáktól népes udvarát most már búzáért esedezve a saját iskolánk részére. Nem beszélek arról, hogy a zsebre rakott szemrehányások mennyiben sértették a tanítói önérzetet és támasztották alá minden tanítóban a saját je­ lentéktelenségéről alkotott reménytelen véleményt. A búzagyűjtés még most is folyik; ezenkívül azonban még a városi közigazgatás illetékes szervei is igyekeztek bővíteni önzetlen munkásságunk területét, amenynyiben a mezőgazdasági munkások munkaközvetítő irodájának szükséges ada­ tok összegyűjtésére minket jelölt ki, mint olyanokat, kik e téren hivatásunk ma­ gaslatán állunk. J elen esetben kénytelen voltam e fentebb nevezett körök osz­ tályunkról alkotott véleményét részben megváltoztatni, olyan módon, hogy a kívánt összeírást még most sem adtam be, azon egyszerű oknál fogva, mert az még most sincs kész. Nem utolsósorban említendő meg az a kétségtelenül nagy horderejű hazafias szolgálat sem, hogy a napokban megtartott hadifogoly na­ pon szintén csak a tanítók voltak azok, kik ,,a hazáért” legalább annyit meg­ tettek, hogy az urnákat tartották (s a közönség adakozóbb lelkületű tagjait az­ zal vigasztalták elvesztett filléreiken való búsulásaik közepette, hogy a jókedvű adakozókat szereti az Isten). Itt az igazság kedvéért ismét megkell jegyeznem „már akik.” . T. i. már akik tartották az urnát, mert én vettem magamnak anynyi bátorságot, hogy hadifoglyainkért annyit sem voltam hajlandó megtenni, és csupán csak azért, mert még egyetlen egyszer sem láttam se egy rendőrt, se vasutast, tisztviselőt vagy kereskedőt, aki csak egy percig is hajlandó lett volna ingyen, vagy pláne egyenesen kötelességszerűen kijelölt bármilyen helyen a „hazáért” akár összeírni, akár pedig urnákat tartani. Az eddig elsorolt dolgok nem érdekesek egy cseppet sem, de azért mégis engedd meg, hogy tovább foly­ tassam azzal, hogy a Szlovákiába kitelepülök összeírásával is minket bíztak meg, evangélikus tanítókat azzal a megokolással ismét, hogy a helyes adatok összegyűjtése, - mely majd megakadályozza ezek kitelepülését és az ottani magyaroknak a határon való áttoloncolását, - igen nagy magyar érdek és így kell, hogy minden evangélikus tanítónak szívügye legyen. Csupán arra lettem volna akkor kíváncsi, hogy a többi tanítónak és általában a többi magyar embernek miért nem lehet ez szintén szívügye és mért nem csinálhatják meg ezt mások is? Ezt azonban nem lehetett megkérdezni, mert nem egyeztethető össze az ál­ 49 �talános tanítói lelkülettel, mely a mi tantestületünkben is uralkodó. Hogy újsá­ goljak is valamit, el kell mondani, hogy szeretett jó igazgató urunk, [ . . . ] , ki annak idején megsértve a világszerte oly híres magyar vendégjogot, - a mi egyetlen erényünket, - Téged a gyűlésről kiküldött, most már újra az 1. Mon­ da bokornak a tudományokkal szemben passzív magatartást tanúsító népét és annak nagy számú gyermekét részesíti a kellő szellemi irányításban, lévén ő is­ mét csak tanító. Te mint érdektelen szemlélő, valószínűen mérsékelt lelkese­ déssel veszed tudomásul e bírt, de mi, - talán emberi gyarlóság, - el nem tit­ kolható ujjongások közepette üdvözöltük őt ismét köreinkben, mint tanítót, megbocsátván neki ama gyászos múltat, melynek emléke majd mindenkit eltán­ torít attól, hogy valamikor is hasonló igazgatót válasszon magának. [ . . . ] le­ mondásának körülményeit ugyan annak idején K orényi igazgató úr hivatalos titoknak nyilvánította, de azért remélem, nem háborodsz fel, ha Te leszel az, ki rá visz arra, hogy a hivatalos titkok megtartására vonatkozó fogadalmamat megszegjem. A dolog . . .-né nagysasszony hivatali mulasztáséinak, a tantestü­ let elé terjesztésekor kezdődött már régebben, hol [ . . . ] igazgató úr .. .-né egyik állítását azzal a kijelentéssel cáfolta meg; - Hazudik, hazudik és kény­ telen vagyok harmadszor is kijelenteni, hogy hazudik. - Ehhez járult még a vizsgákon tanúsított állítólag személyeskedésből fakadó több rosszindulatú megjegyzése és a . . .-né iskolájához tartozó népnek a mai időkben nem kí­ vánatos és meg nem engedhető hangnemben történt erélyes megfeddése az is­ kola rosszkarban levő épületeiért. Az öntudatra ébredt nép, melynek öntudatát a nevezett tanítónő és férje is serényen ébresztgette; - népbíróság elé akarta vinni a részleteiben még botrányosabb ügyet abban az esetben, ha [ . . . ] igaz­ gató azonnal nem mond le. N oha [ . . . ]-nak hiúsága csak alig bírta elviselni ezt a csapást, az egyházat érhető botrány elkerülése miatt kénytelen volt engedni az erőszaknak, mely egy gyenge nő részéről érte és lemondott. Mostan Korényi látja el a tanyai igazgatói teendőket is; mivel azonban most 16 új állást szerveztek, - az igazga­ tói elfoglaltság megkönnyítésére két tanyai tanítót rendeltek be az irodába, az írásbeli teendők elvégzésére. Ezek egyike vagyok én is, kit arra való különös tekintettel, hogy állandó orvosi felügyelet alatt állok, egy évre a központi ál­ talános iskolához osztottak be, hol a magyar nyelvet, tornát, és valami műhely gyakorlatnak nevezett tantárgyat tanítok, heti 15 óra számban és ezenkívül, nos képzeld, - az általános iskola V. c. osztályában osztályfőnök vagyok.. Ami az általunk itt megbeszélt kántori állásról való felvilágosítást illeti, leg­ nagyobb sajnálatomra kell közölnöm veled, hogy .. . -nak esze ágában sincs nyugdíjba menni. Ezt igen érdekes körülmények között volt szerencsém meg­ tudni; ugyan is bementem K orényihoz, hogy aziránt érdeklődjek, lehetséges lenne-e az, hogy Te, mint majd annak idején idekerülő kántor tanító, a város­ ban taníthass. Erre ő azt válaszolta, hogy tekintve azt, hogy még fiatal vagy, nem kerülhetsz be a városba, még ha úgy is tudsz orgonázni. - Náluk tudod ez is egy szempont, - bocsásd meg nekik, - É s különben is - folytatta Koré­ nyi, - nincsen egyelőre üresedés kántori állásban. - Hát . . . nem megy nyugdíjba? - kérdeztem, mire a hátam mögött megszólal az illetékes egyén; Miért mennék? Megértheted, hogy ezek után leforrázva hagytam ott őket, annál is inkább, mert . . . felháborodva nézegetett utánam, ami, ha figyelembe vesszük 45 évet szolgálatát, érthető is, nemde? Miért menne ő még nyugdíjba? Az illetékes tényezők azonban nem voltak annyira tapintatosak, hogy szegény . . . kollegánkat is megkérdezzék; - akar-e még tovább tanítani, vagy nem, hanem 50 �egyszerűen a napjainkban szokásos módon nyugdíjba tették, ami békés körül­ mények. között is megkellett volna, hogy történjen, mert .. . szolgálati ideje túl van a 45 éven. Sajnos, hiába van azonban nyugdíjban, a kántori teendőket to­ vábbra is ellátja, míg előrelátható hosszú földi pályafutását be nem fejezi s így kántori állásról nem beszélhetünk. E lújságolandó változás békés családi körünkben az, hogy egyetlen öcsém is e fényes pályát szemelte ki magának, melyen én már oly sok. elévülhetetlen ér­ demeket szereztem, és így most a tanítóképző ötödik osztályába való felvételé­ hez szükséges különbözeti vizsgára készül elvetemült bátorsággal, — mely csa­ ládunkban a vizsgák iránt már tradicionális, de annál kevesebb szorgalom­ mal. Nem tudom, hogy a tanítói pálya neki mit fog hozni? Ha elégedetlen lesz is bizonyára nem azért lesz az, amiért én vagyok. Ő, amint a jelek mutatják, ha­ mar beevez ama közhelynek ismert révbe, melynek házasság a neve s aztán kénytelen lesz lemondani azokról, amik még most talán izgatják a fantáziáját és szédítik a vágyait, - kénytelen lesz disznót hizlalni, mely gyászos véget Isten látja lelkemet, nem kívánom neki. Tudod van erre egy idézet; „ . . . ki­ nek szoba kell s nem barlang a sziklán . . . boldog az . . .” Nos hát itt, éppen úgy, mint a világnak minden táján, ezeknek szoba kell. S örömöm elképzelhetetlenül nő. mikor . . .-val, vagy tantestületünk bármely bokros érdemül tagjával arról kell beszélgetnem, hogy a disznó nem eszik, mert szorulása van. S nem kevésbé érdekfeszítö számomra az is, midőn nagy sikereket elért pedagógus kartársaim helyes, helyesebb s leghelyesebb módsze­ rekről vitatkoznak s ha megkérdeznek, - ó, Istenem, hogy hol jár az én eszem. Ne félj, nem a nőkön jár. E z megbocsátható lenne itt, de amin nekem jár az eszem, azt ők. nem értenék, ők, akik Gárdonyit olvasnak nyakra-főre. Egyedül Árpáddal szoktunk csak összenézni felettük s már nem is nevetünk rajtuk, mert döbbenve gondolunk rá; - mi is ilyenek, leszünk.? Ezért sajnálom, hogy nem vagy köztünk. - nem ő köztük! M i köztünk. Abból pedig ne ítélj meg, hogy levelet nem írtam Neked. Mikor még diák voltam, nagyon szerettem levelet írni s a végén mindég elérzékenyültem, mert így jár az, aki takaratlanul érzi a szívét s barátot keres. Akkor még azt hit­ tem, hogy lehet másokkal együtt élni, de most már azt hiszem, te is látod, milyen reménytelen a mi esetünk. Egyedül kell lenni örökre, még ha együtt is hálsz valakivel egy életen át. Mit írjak., hát hosszú leveleket; - hát ismerhet­ lek-e én Téged, vagy Te engem? Csak arra kérlek légy jó barátom, legalább Te rád gondolhassak itt. (Tudod hol!) Szeretettel üdvözöl Miska Te azért hamarabb is írhatsz, mint én és nem kell feltétlenül betartani e hosz~ szú batáridőt. Az a bizonyos kiutasítás úgy történt, hogy én is beültem a hatalmas tantestület tagjai közé. D e - mivel már nem voltam tantestületi tag — az új igazgató aki engem nem ismert - felszólított, hogy hagyjam el a helyiséget. Azt hitte mindenki, hogy ez tréfa, de amikor láttam, hogy komoly, felálltam, elköszöntem és búcsútapsok közepette kijöttem. N agy ajtócsapódás követett, Váci M iska is elhagyta - szolidaritásból - a ter­ met és nem volt hajlandó visszatérni, kikísért az állomásra. (Ha szi­ gorúan hivatalosan nézzük, az igazgatónak igaza volt. De a tanyasi ta­ nítók között olyan baráti, közvetlen légkör uralkodott, hogy ezt rám nézve mindenki sértésnek tekintette.) 51 �Párszor orgonáltam az evangélikus nagytemplomban, s tényleg szeret­ ték volna — különösen a fiatalok —, hogy én legyek a másodkántor. De én ezt egyáltalán nem vettem komolyan, márcsak azért sem, mert bár­ mennyire kedves, meghitt napokat töltöttem Nyíregyháza környékén, szá­ momra az ottani homokos síkság idegen maradt, mindig honvágyam volt. 1964-ben vettük fel újra a kapcsolatot. D e a nagy rohanásban soha­ sem volt arra időnk, hogy úgy igazán elbeszélgessünk, a nagy találkozást valami mindig elodázta. Drága Zolikám! N e haragudj, hogy csak. ilyen későn válaszolok, de annyi minden van az én nyakamban, hogy csak kéthetenként érek. rá nekiülni leveleim megvála­ szolásának. Bizony isten ritkán esett ilyen jól valakitől jött levél, mint a tiéd. Hát hogyis ne, milyen szép emlékek is kötnek minket össze! Emlékszel rá, ezelőtt húsz évvel mennyit beszéltünk a festészetről, rajzolásról, és emlékszel-e rá, hogy Te voltál, aki annakidején felhívtad a figyelmemet Baudelaire költé­ szetére, azóta is nagy rajongója vagyok. Zolikám, azt az utat se felejtem el, amit együtt tettünk meg Csesztvéről É rsekvadkertre. Bizony jó lenne már egyszer találkozni. Ha Pestre jössz, írd meg és módot ejtünk a találkozásra nálunk, és tavasszal pedig megpróbálom úgy csinálni, hogy arra járjak és akkor megkereslek. A z irodalmi estet is megrendezhetjük. Jó lenne ezt összekötni az új kö­ tetem megjelenésével. Könyvnapra jelenik meg az ötödik kötetem Szegények, hatalma címen, akkortájt lehetne csinálni ott egy irodalmi estet, ha tényleg akarjátok, de csak a Te kedvedért. Szeretettel ölel Váci Mihály Budapest, 1964. jan. 1 5. A Baudelaire-kötetet — kézikönyvtáram darabját - neki adtam, az volt vele a debreceni klinikán. A Szegények hatalma kötetét itt is be akarta mutatni, Balassagyar­ maton. Nekem egy hosszabb tanfolyamra kellett mennem, s nem tudtam foglalkozni a megrendezésével, más nem vállalta. így ez elmaradt. A szép csesztvei út 1944 őszén volt, amikor elvittem őt bemutatni a csesztvei kurátornak. Valóban, csodálatosan megejtő nógrádi dimbes-dombos útvonalon mentünk Lőrincpusztán keresztül, érintve Göröcöt is. Ezekben a napokban kaptam tőle a Mindenütt otthon dedikált példá­ nyát is. Baudelaire itt is szerepel. Nem gondoltam, milyen nagy szerepet fog játszani később életében. Réti Zoltánnak, húsz éve tartó barátságunkért, Baudelairéért, a mániákus be­ szélgetésekért, képzőművészetről, művészetről - a régi baráti szeretettel Váci Mihály 1964. 1. 6. Tulajdonképpen 1964 körüli időben találkoztunk ism ét személyesen, de mindig nagyon rövid ideig. Legtöbbször véletlenül. Állandóan az volt a téma, hogy összejövünk, csak írjak, megnyitja a kiállításomat, irodalmi 52 �estet tart stb. Természetesen ezekből nem lett semmi, mert néha ne­ kem nem volt jó az idő a találkozásra, de legtöbbször miatta, más irá­ nyú utazásai miatt „tolódott el” a találkozás. 1964. III. 20. Réti Zoltán, Balassa-gyarmat, Rákóczi u. 49. Kedves Zolikám! É n sem nagyon siettem a válasszal. Vártam, míg összegyűlik s elrendeződik a programom. A találkozót júniusban tudom vállalni - június 6.án, szombaton, ha az ottani körülményeknek ez megfelel. Ha nem, írjátok meg a jobb dátu­ mot. Addig megjelenik az új kötetem - a könyvnapra - Szegények hatalma címmel s legalább már abból olvashatok fel. Andrisról: - most nyílt kiállítása Nyíregyházán. Szüleim jól vannak. Apám hat éve nyugdíjas. Többet majd szóban. A régi barátsággal, szeretettel ölel ___________ Váci Mihály Drága Zolikám! Nagyon köszönöm a meghívót. Nagyon örültem kézhezvételekor, örültem és sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a megnyitóra, de ebben megakadályozott külföldi utam. A meghívót is csak most október 30-án kaptam kézhez - ezért jelentkezem csak ilyen későn. Elnézést érte. - Őszintén örülök kiállításodnak, és remélem lesz mód arra, hogy müveidet megismerjem. Jó munkát, alkotó erőt kíván, régi jó barátod Váci Mihály Bp. 1965. XI. 2. Drága Zolikám! Először is megrendülten vettem tudomásul, hogy édesapád meghalt. Em lék­ szem még a húsz esztendővel ezelőtti találkozásra, arra a ritka szép családi életre, meghitt, tiszta otthonra, emberségre, amellyel szüleid körülvettek engem az akkori nagy bajban. Éppen ezért jól tudom, mit jelent N eked édesapád el­ vesztése és ezzel együtt annak a szép családi életnek a lassú elmúlása. Nagyon ritkán találkozunk, de azt hiszem, ez nem szűnteti meg azt a baráti érzést, ami 1944-ben összekötött minket. Őszintén sajnálom, hogy nem tudok sok minden más hajszoló munkám miatt egyszer elutazni Hozzád. Tavasszal, kiállításod előtt jóelőre értesíts, megpróbálok akkor Miskolcra utazni. Drága Zolikám! szeretettel gondolok Rád Váci Mihály Bp. 1963. XI. 19. Drága Zolikám! Nagyon köszönöm meghívódat és kedves leveled. Nagyon örülök, hogy ki­ állításod nyílik, csak sajnos nem tudom megnézni, mert minden emberi számí­ tás szerint külföldre utazom több hétre. Még az se biztos, hogy júliusban itt­ hon leszek. Így van ez most már évek óta, folyton csak levelezünk, tologatjuk 53 �a találkozás idejét, de az az izgató és dühítő, hogy nemcsak Veled, hanem több más barátommal is. É s miközben annyit járok annyi emberhez, végülis nem találkozok, azokkal, akikkel szeretnék. Dehát remélem azért szeretjük, egymást anélkül, hogy gyakran találkoznánk és sokszor terhesek azok, akik­ kel gyakran találkozunk, bizonyára Te is így vagy vele. Drága Zolikám! Mégegyszer hadd mondjam meg: örülök a kiállításodnak, nagyon sajnálom, hogy nem láthatom így gyűjteményesen munkásságodat. K í­ vánok sok sikert Neked és szívből szeretettel üdvözöl régi barátod Váci Mihály Bp. 1967. IV. 24. U i. - Kubába megyek, egy hónapra, vasárnap - onnan meg Párizsba. Ölel Miska. K ét levél van még hátra. A Balassi Gimnázium meghívta egy találko­ zóra. N agy örömmel vállalta. Itt lakott volna nálunk a feleségével. Azt terveztük, hogy Rétságon is tart egy előadást a gimnáziumban és sokat kirándulunk, átmegyünk Vadkertről Csesztvére, mint régen, és nagyot beszélgetünk. Kedves Zolikám! Kedves levelednek nagyon örültem. É n is azért vállaltam ezt a programot, mert közel van Csesztve. E l is megyek, csak azt nem tudom ígérni előre, hogy másnap is tudok maradni. Kérlek, írjátok meg most már pontosan, mi­ kor lesz az ünnepély, hogy a naptáramba feljegyezzem, (mert attól függ min­ den). Szeretettel ölellek Zolikám Váci Mihály Bpest 969. dec. 14. Kedves Zolikám! Leveledre a következőt válaszolom. Feleségem is jön. Április 2-án, csütörtö­ kön megyünk, ott alszunk, és másnap majd odaviszel ahova akarod. Jó lesz így? Még azt írjátok, meg, csütörtökön, ápr. 2-án délelőtt vagy délután érkez­ zünk meg, mivel, és hol, kinél jelentkezzünk. Budapest, 1970. jan. 12. Szeretettel ölel Váci Mihály Nagyon készült Csesztvére. Utolsó találkozásunkkor - véletlenül ta­ lálkoztunk, majd Trabanttal hazavittem Budára - tervezte, hogy megírja ezt az egészet, ami Csesztvével, Érsekvad kerttel kapcsolatos, ezzel még tar­ tozik magának. D e ez a találkozás is elmaradt, mert közbejött az utolsó - a vietnami - út- 54 �ABLAK Egy költőről, aki magyarul olasz Íme egy ablak, amelyhez nem kellett üveges.. . Íme egy olasz költő, akinek a versei alatt ezúttal hiába keressük a fordító nevét - vagy ahogy Weöres Sándor irta: „ Íme egy olasz költő, akinek anyanyelve magyar." Hogy is van ez? F iuméban - a mostani Rijekában - 1909. június 10-én megszületett egy kis­ fiú, akit az édesanyja magyarul nevelt. E z látszott a legcélszerűbbnek az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén. A későbbi érvényesülés, gáttalanabb suhanás érdekében a vitorlákat már az út elején az uralkodó szél irányába aján­ latos állítani... Ám a széljárás gyakorta változik a történelemben: a kis Paolót az első világháborúból olaszként menekítette ki az édesanyja. S a fiú felnőve az olasz nép olasz nyelvű költője lett. A „fertőzés” azonban megtörtént. Érdeklődése a magyar irodalom iránt tö­ retlen maradt, sőt, fokozatosan elmélyült. Manapság ő az egyik leghivatottabb itáliai tolmácsolója a magyar lírának, amely saját költészetére sem volt hatás­ talan. Lírica ungherese del '900 című antológiája - amely 1962-ben jelent meg - századunk magyar költészetének hiteles keresztmetszete. Máig sem lanyhult a magyar líra iránti érdeklődése, az idén például három magyar költő (Weöres Sándor, Somlyó György és Rákos Sándor) válogatott verseit bocsátotta közre egy kötetben, Enrico Vallecchi kiadásában. Paolo Santarcangeli ma egyetemi tanár Torinóban. Itáliában számos verses­ könyve és esszékötete látott napvilágot. Magyarországon megjelent müvei: A labirintusok könyve (1970), „Pokolra kell annak menni” (esszék, 1980), A be­ tűk mágiája vagyis hortulus literarum (esszék, 19 71) és egy verseskötet: a Szökőár 1974-ben. Ebben saját verseit olaszból fordította magyarra, Weöres Sándor segítsé­ gével. Most viszont eleve magyarul kísérelt meg verseket írni - s a kísérlet, úgy érzem, fényes sikerrel járt. Megtiszteltetés számunkra, hogy első magyar nyelvű verskézírataival lapunkat kereste meg. „Santarcangeli magyar költő, noha írásainak legtöbbjéből sós tengeri lehelet árad. Nekünk, tengertelen népnek, ő hozza el a tengert.” Ezt is Weöres Sándor írta róla. É s én erre csak. rábólintani tudok. BARANYI FERENC 55 �PAO LO SA N T A R C A N G E LI Részletek a „Kilenc titkos és játékos elégiá"-ból I. Szépséged nélkül Tested nélkül Szép szemed nélkül Borzalmas vadállat volna a világ. Tűzköpő sárkány. II. Mostan a tenger csendjében Friss lepedőn elnyúlva Mélyhangú gordonka húrjával Jöttödet várom. 56 �v. Hallgatsz mint árnyék a fák között. Hasztalan hívlak, kereslek, virágom. Pedig ezüstös levélként villogsz az éjben, Hullócsillagok bokra vagy és mégsem talállak. V III. M ár úsznak a sellők az öbölben ahogy a tenger ringatja őket. „Igen” és „nem ” , bólintják a bárkák ahogy a hullám emeli őket. Itt már a reggel, ne aludj, kedvesem. A z ablakon keresztül sirályok kerengnek, Vedd már fel meztelenségednek köntösét, K ét combod szétnyitva mint ölelő karod. Mondjad már (csak ezt mondd, semmi m ást): „Jö jj mellém, Húzd el a függönyt: Sellők és csónakok várhatnak holnapig” . I. A vadlúd Am ikor az ötödik özönvíz holtcsöndes habjain vesztegelt bárkánk, elárvult vitorlánk vásznát szellő sem fodrozta, s hasztalan múltak a naptalan napok, a vaksötét éjjek. Hírnök galambom elmaradt régóta s útját vesztette kémkedő hollóm is. D e a huszadik napon felnéztek társaim. Fehér pont mozdult a szürke ég alján. Mind-mind közelebb, s megült a végén árbocom csúcsán: E g y életre sebzett vadlúd volt. Nyílvessző fúrta át oldalról oldalra. Sehonnan. D e látjátok, mégiscsak elrepült hajónkig! Nézzétek, lássátok! 57 �Velőnkig tudtuk akkor meg örökre: Í gy fogunk mi is holtunkig bolyongni: Életre sebezve, magányra kárhozva. Kikötőnk sose lesz, békénk meg seholsem. Háborúk dúlják a földnek négy sarkát, fegyverek sivítanak mifelénk élesen. Haragos partokról dörögve szállnak a sziklák, keményen zúgva csapódnak a dögletes vízbe. Meghalt a kegyelem, meghalt az isteni nyugalom. Libegjünk tovább a végtelen Semmin, óh, nemlétben szeretett védetlen társaim, oldalról oldalra átütött hontalan vadludak: N yilak közt szabadon libegjünk tovább, libegjünk bárhová, libegjünk örökké! II. Holofernesz elmondja titkát Judithnak, a hősnőnek (akit, az „eset” után, „vérdíj fejében” ) soha találóbb képlet! (105 éves élettel jutalmazott meg az Ú risten): Ú gy lesz minden, ahogy az Í rás elmondta. Számold az estének perceit Mert meg fogsz előttem jelenni. Északon hőseim védik a határt. Keleten hét csillag és három üstökös. Nyugatot elzárja a végtelen víz. Csak D él felé nyitott a járás, de útvesztőimnek se vége, se hossza. Birodalmam talányait senkisem ismeri Ártatlanságnak helye nincs seholsem. É s, bár eszeddel felfogni nem tudod, igazam a tiédbe ömlik át, mint távoli törvénykönyv ős-szava, vagy kettős akarat ünnepe-összege vagy ondóm ömlése öledbe. 58 �Felbukkan még a mélyből a szó. D e szeretet híján fehéren hallgat: Kardomnak adja át hatalmát (már öklödben szorítod) Sirasd meg önmagad örökre, titkosan: S utána lépjél csak nyugodtan sátramba. Testőreimnek álomport adtam. (Talán megérdemeltem volna egy szerelmes éjszakát). Látod: Itt fekszem. Megölhetsz. III. Figyelj. Talán A győzelmes királynak nincs társa, nincs szava. Népeket hajtott már igába. Halottak hallgatnak. A nyári gőzben életünk felett tesped a Város. Sorsunkat rejti a csönd. D e hallgass és figyelj! Talán. Talán. . . Talán feléled benned az ős-láng? Mégis van kegyelem? Mirtuszok fehér csillaga sóhajt az éjben. . . IV . Kenyértörésre kerül a sor? Markomból kiáll cipómnak fele. Fogd meg erősen. Törd ketté. Fele a tiéd, fele az enyém. Óh, soha ily békés harc, soha ily harcos b é k e.. . 59 �6o �MÉRLEGEN Egy kétségbeesett figyelmeztetés! Sárándi József: A teljesítmény gyönyöre Sárándi József új versgyűjtemé­ nyét — A teljesítmény gyönyörét — a Vándor az aszályban, a Tűzoltók napja és A barbárság kora című kö­ tetektől két alapvető jellegzetessége különbözteti meg. A z egyik az, hogy - bár e vonás régebben sem uralta el a szerző költészetét - a jelenlegi könyvben az előzőektől eltérően jófor­ mán sehol sem bukkanunk revelációszerű kinyilatkoztatásra, révület-döb­ benet szülte, ha úgy tetszik váteszi verskövetkeztetésekből álló felismeré­ sekre, létigazságszerű axiómákra. S ezzel a mondattal tulajdonképpen már el is árultam, hogy felfogásomban ez a hamisítatlan érettség jele, mert e „visszafogottság” nem mindennapi költői erényként a lét- és sorsanalí­ zis teljes, olykor önemésztő kegyetlenségű elmélyülését eredményezi. E z a kötet másik alapvető megkülön­ böztető jegye-jellegzetessége. A telje­ sítmény gyönyörével ismerkedve e szembeszökő pozitívumok azonnal nyilvánvalóvá teszik, hogy rendkí­ vül tudatos, átgondolt költői-alkotói oeuvre-építéssel állunk szemben. Azt mondhatjuk tehát, hogy Sárándira a kezdetek óta jellemző markáns te­ matikus körvonalak, az egyedi vers­ építési mód és versmodell, valamint az „élőbeszéd” kifejezetten „sárándis” lírai dikcióvá transzponálása amely jellemzőket eddigi legkiforrottabb formájukban-állapotukban A barbárság korának L o v e Story címet viselő ciklusában figyelhettük meg leginkább - itt, ebben a kötetben vál­ tak a kiteljesedett költőiét megnyil­ vánulásainak-megnyilatkozásainak ki­ munkált, hamisítatlan öntőformáivá. Ezt a költői érettséget, kiteljesedettséget az olykor infernális mély­ ségekbe való aláhatolást az attitűd­ nek és az írástechnikának - vagyis az írói technének - három fő moz­ zanata eredményezi. Ezek - amelye­ ket a „sárándis” költészet alapele­ meinek is nevezhetünk - a nyelvi­ ségben, a létanalízis irányában és milyenségében, valamint a közösségi és egyéni lét viszonyában, megélé­ sük módjában, illetve a megélés versbe emelésének mikéntjében ra­ gadhatok meg. Felszínes rátekintésre elválasztható volna így a stiláris és tartalmi oldal, azonban - túl az általános igazságon - forma és tarta­ lom szerves egységének hangoztatá­ sán - egy ilyenfajta szétválasztás e költészeten (és általában a költésze­ ten) való közvetlen erőszaktétel vol­ na. Sárándi nyelvisége két gyökérből táplálkozik. Egyfelől a szikár és erős gondolati szerkezet, a logikai váz leképezése, a versnek már-már szubmonlimátumszerű-esszenciajellegű datképletekből való építése történik, ami gyakorlatilag egy-egy mű stabil, megbízható s egyben meghökkentő - ha úgy tetszik: csavaros — nyelvi illesztésekkel, tökéletes fogalmi-képi átcsatolásokkal „összeszerelt” logikai építményét adja, másfelől ezt a szi­ gorú néha már szinte a sakkfelad­ ványok szikárságára utaló fegyelme­ zett nyelviséget a leghétköznapibb szövegelemek - kiszólások, sikamlós 61 �képek-megfogalmazások, helyenként már-már az obszcenitásig durva sza­ vak, szókapcsolatok - dúsítják. Fél­ revezető volna tehát azt hinnünk, hogy Sárándinál valam iféle populá­ ris, a durvaságig és a megíratlanságig „egyszerű” szövegtesttel találko­ zunk. A verstípus csak felszínes kö­ zelítésre hihető pongyolának, a v a ­ lódi élőbeszéd lejtéséhez csak hajazó olvasatban hasonlít, igazából na­ gyon is rafinált, mesteri szinten ellenpontozó, sokszög-szerkesztésű versépítési mód jellemzi a szerzőt. E nyelvhasználat - mint az eddi­ giekből is kiderülhetett - a költői létanalízis mélységét hivatott előse­ gíteni. E z lényegében szorosan kö­ tődik Sárándi költői technéjének harmadik alapeleméhez, a közösségi, illetve a magán-lét versbéli megjelenítődéséhez. A szerzőről ez idáig majd mindenik méltatás megállapí­ totta, hogy lírája erősen közéleti in­ díttatású. Jelenlegi kötetét olvasva azonban úgy tűnhet, mintha e jel­ lemző erőteljesen elhalványult, sőt - mondjuk ki - eltűnt volna. Ugyan­ akkor tény, hogy csakis a „közéletiséget” erősen félreértelmező, s an­ nak vulgarizált változatát prekoncepcionáló szemlélet mondhatja ki azt a téves megállapítást, miszerint Sárán­ di a magánélet szférájába, s annak is fonálnyi, szexuálerotikus peremé­ re szorult vissza. Akkor amikor a szerző e tematikát emelte lírája kö­ zéppontjába - egy műszaki hason­ latot híva segítségül - az extenzív, külszíni rétegfejtés helyett a telért célzó aknamélyítést, a mélyfúrást, azaz az intenzív módszert válasz­ totta. Mert ki vonhatná kétségbe, hogy a makrokörnyezet által közve­ tített igazságok csak akkor lényegül­ nek belső tartalommá - erkölcsi felfogássá, érzelmi alakzattá stb - , vagyis végső soron a személyiség energiáivá, csakis akkor válhatnak szélesebb értelemben vett társadalmi cselekvéseket mozgató hatóerővé, ha 62 az egyéni tett, az egyéni lét hatósu­ garával azonos körben mozognak. Egyszerűbben fogalm azva: magán­ életünk meghasonlásai könnyen el­ vezethetnek a társadalmi csapdák fölismeréséig és viszont. S nem hi­ szem, hogy különösebben bizonygat­ nom kéne, miszerint az egyéni lét organikus megélésének generális és generatív szférája az érzelmi, jele­ sül a szerelmi élet. Meglehetősen téved tehát, aki Sárándi új kötetét a némely külországban divatozó erotomán irodalom hazai diadalútjának látja. A költő a magánélet szerelmi, szexuális vetületében épp a „köz” hasznára aktiválható energiák meg­ óvásának és szétsugárzásának lehető­ ségét keresi. A közéletiség A teljesítmény gyönyöré ben - jelképes értelemben persze - épp a magán­ élet társkereső viszonylatában sűrítődik s hogy a szerző önmarcangoló, kegyetlen létanalízise jobbadán csak a személyiségépítés vágyának hiába­ valóságát, az autonóm személyisé­ gekből felépülő emberléptékű közös­ ségek tragikus korlátait, hiányait ké­ pes csak fölmutatni, az föltételezhetően nem csupán vagy nem első­ sorban a költő hibája. Azok - fölte­ hetően nincsenek (és nem lesznek) kevesen — akik e költészet önsorsrontásba hajló hiányérzetében csakis erotomániás hiányt, szexushiányt vélnek fölfedezni, alighanem kevés­ sé gondolkodnak el azon, hogy az esetenként patologikussá váló ma­ gányérzet alapösszetevője - biológiai­ lag és pszichológiailag, egyszóval or­ vosilag is bizonyítottan - épp a szó pozitív értelmében vett erotikus hi­ ányérzet állandósulása. S ez gyakor­ latilag nem más, mint az alapvetően monogám emberfaj egyedei igazi társ utáni vágyának összegeződése az ösztönökben. Ám gondolatmenetük nem ezen, hanem már a premisszá­ nál hibádzik, amikor is e hiány jelentését-jelentőségét a kifejezés primér nyelvi szintjére szűkítik le. S �ugyanebbe a csapdába esnek azok is, akik esetleg az előző kötetekből ismert Sárándi közéletiségét válto­ zatlan formában, minőségben kérik számon, figyelmen kívül hagyva a tényt: A teljesítmény gyönyöre egyetlen neuralgikus közösségi-köz­ életi gond egylélegzetű megfogalma­ zása: az eltűnni látszó meghittségé, a humanitás melegségéé, a kiürülő, törékeny-rideggé váló emberi kap­ csolatoké! Nem más ez a kötet, mint a szerelmi kapcsolat, a család, tágabb értelemben a csoport szint­ jén és még tágabb értelemben nem­ zeti-társadalmi és világméretű szin­ ten is egyaránt érzékelhető atomizá­ lódás, az elmagányosodás veszélyére való kétségbeesett figyelmeztetés. A rendelkezésre álló szűk terje­ delem immár nem teszi lehetővé számomra, hogy az eddig elmondot­ takat verscímekkel és/vagy idézetek­ kel támasszam alá. Végezetül meg kell tehát elégednem annyival, hogy a kötet legkiválóbban szerkesztett és minden bizonnyal a legjobb opuszokat magában foglaló ciklusaira, A szakítás terápiája, A magányosok éj­ szakája és A szerelem iskolái címűekre fölhívjam a figyelmet. (Szépirodalmi). E N D R Ő D I SZA BÓ ER N Ő Üzenet az őrzőktől Dobos László és Duba Gyula ta­ nulmányköteteiről írva óhatatlanul is Fábry Zoltán egyik legfontosabb -Adytól kölcsönzött - erkölcsi alap­ tételét érdemes idézni: „ Ő rzők, vi­ gyázzatok a strázsán.. . ” Hiszen a Fábry-örökség vállalásának cselekvő életereje meghatározó módon jele­ nik meg a két csehszlovákiai ma­ gyar író művészetében. Ezúttal ta­ nulmányaikat gyűjtötték könyvbe, mintegy a közéleti, művészetpolitikai, kritikusi tevékenységük foglala­ taként. Valamennyi írásuk közös lét­ helyzet szülötte. A személyiségüket, írói teljesítményüket meghatározó élményvilág a kötetek visszatérő mo­ tívumrendszerét alkotja: világhábo­ rú, kisebbségi közösségtudat, a jogfosztottág gyötrelmes évei, mozgalmi élet, a faluból városba kerülés élet­ mód-alakító hatása. Szilárd azonos­ ság érezhető mindkettőjüknél - az eltérő indulatok és esztétikai meg­ fontolásokon túl - az írói elkötele­ zettséget illetően. Gondok könyve, olvashatjuk D o ­ bos László új könyvének címlapján. Súlyos cím, igaz cím. Gondok és örömök, kudarcok és sikerek, küz­ delmek és elkeseredések, máig meg­ oldásra váró problémák, feszültségek és tanulságok gyűjteménye parázslik e kötet lapjain. 1959-ben írt tanul­ mány nyitja a sort, 1978-ban kelt a Tóth László készítette kötetzáró in­ terjú. E nagy időtávolságot figye­ lembe véve, meglepő az írások gon­ dolati egysége, a fölvetett problémák azonossága és a megoldás reményé­ ben választott írói szolgálat sokrétű gazdagsága. A harmadvirágzás iro­ dalmának első tíz évét összegző ta­ nulmányban (Szépprózánk néhány kérdéséről) meglepőnek tűnik az a friss hang, kritikai élesség, és biztos helyzetmegítélés, mellyel a reális elemzésre és feladatmeghatározásra vállalkozott a harcos publicistaként „pályakezdő” író. A z Irodalmi Szem­ le főszerkesztőjeként hosszú ideig a figyelem középpontjába tudta állí­ tani a szlovákiai magyarság helyze­ tének számos fontos kérdését. T a l63 �lózva és igazán csak a kedvcsinálás reményében emeljünk ki néhányat ezek közül: „ A pontos és találó d i­ agnózisoknak a mi esetünkben rend­ kívü li jelentőségük van. A z alulról felfelé irányuló gondolati áramlás csak itt és ezzel kezdődhet: a té­ nyeken alapuló látleletek megfogal­ mazásával.. Életünk történelmi, szo­ ciológiai, etikai kérdései aránylag kis területen vetődnek f e l . . . értelmisé­ günk elsősorban végrehajtó értelmi­ ség. . . Nemzetiségi történelemszem­ léletünk mai formájában sérelemvo­ nulat. . .” - sorjáznak a könyvcím ígérte gondok. Nem középiskolás fo­ kon izgalmas irodalomtörténetet ír az erkölcsi kölcsönhatások összefüg­ gő világáról (A d y és Fábry). H atá­ rokon átívelő kézfogás a Sütő A n d ­ rást köszöntő levél, melynek már ko­ rabeli magyarországi megjelenése a debreceni A lföldben is jelentős ese­ mény volt. Kelet-európai barangolá­ sai, jugoszláviai és romániai útiélmé­ nyei egy sajátos látószög fölkavaró emlékképeit örökítik meg. A könyv utolsó írása példamutató tisztelgés a szülőföld előtt, mely a Bodrogköz­ től a Vox Humana egyetemességéig terjed. A kitűnő író, Duba G yula talán reménykedőbb alkat kortársánál, mi­ ként ezt a Látni a célt könyveimmel is érzékelteti. Esztétikai, filozófiai és erkölcsi megközelítések váltakoznak a nyitó tanulmányokban. Ezekben az írásokban foglalkozik az alkotás ér­ telmével, értelmezésével, valamint az irodalom és pártosság újszerű meg­ közelítésével. Igazán csak az olva­ sót érte veszteség, hogy az utóbbi kérdéssel foglalkozó tanulmány (Iro­ dalm i problém ák és célok) 19 71 óta még nyomtatásban nem jelent meg. A szocialista nemzet és nemzeti tu­ dat fogalmi tisztázására, G á ll Ernő Tegnapi és mai önismeret címmel megjelent könyvének elemzésével tesz kísérletet a szerző. Gondolatébresztő portrékat olvashatunk Illyés­ 64 ről és Fábryról, és igazi szerkesztői biztonsággal fogalmazott esszét a költő-kortársról: Tőzsér Árpádról. A szerkesztő figyelő gondosságát érez­ hetjük a fiatalabb pályatársakról írt tanulmányaiban. Az Irodalmi Szemle volt főszerkesztőjeként, Duba ezek­ ben az írásaiban is tanulságot tesz arról a felelősségről, mellyel a nyil­ vánosságra segítette az új nemze­ dékek alkotásait. Egylapú nemzeti­ ségi irodalomban ez a felelősség egészen kivételes. Magyarországról fölmérni szinte nem is lehet. Annyit azonban mi is érezhetünk, hogy az Irodalmi Szemle mindenkori kormá­ nyosa egy kicsit a csehszlovákiai ma­ gyarság szellemi életének vezérlő ka­ pitánya is. A könyv utolsó vissza­ emlékezése szintén - az oly jellem­ ző „kettős kötés” - a szülőföld és európaiság szétválaszthatatlan egysé­ gének művészi lendülettel megírt összefoglalása. D uba G yula írásmű­ vészete elegáns és fanyar, visszafo­ gott, ugyanakkor mélyen realista. Nem csupán stílusát, de világszem­ léletét illetően is. Tanulmányai tankönyvfontosságúak s egyben irodal­ mi élménnyel gazdagítják olvasóit. N yilvánvaló, hogy a két író helyét és szerepét elsősorban regényeik ha­ tározzák meg a jelenkor magyar iro­ dalmi életében és a jövő emlékeze­ tében. E két gondosan szerkesztett kötet fontosságát mégis érdemes hangsúlyozni. Épp úgy nélkülözhe­ tetlenek az írói pályák kialakulásá­ nak megértéséhez, mint a nemzeti­ ségiként élő szlovákiai magyarság teljesebb és hiteles megismerése szempontjából. A pozsonyi Madách Könyvkiadó e két új könyvének valódi ereje abban van, hogy az elmúlt harminc év számadásán túl egy értelmes prog­ ram valóra váltásához nyújtanak reménytkeltően gazdag segítséget. (Madách) N É M E T H JÁ N O S IS T V Á N �A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G E L N Ö K E : Dr. Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T SÁ G T A G JA I: Csik Pál Dr. Fancsik János Dr. Molnár Pál Németh János Radácsi László Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: B aran y i F e re n c . Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Ki­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T am ás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 6z pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. K éz ira to k a t i s ra jzo ka t nem kü ld ü n k vissz a , I S S N : 0555-8867. I n d e x : 2 5-9 25, Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni terjedelemben. F. v .: K e le m e n G á b o r igazgató. 84.37613 N. S. telepén, 900 példányban 5,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fbefc92bad0b9b3bc9301480abaf27cf.pdf 10ca5183ecf0fa7f31baeb16d76d0d9d PDF Text Text �Tartalom XIX. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ABLAK 1 2 3 4 14 15 16 Csongrády Béla: Üzenet Szibériából Igor Kiszeljov, Vlagyimir Mamajev verse (Hárs György fordításai) Mihail Nyebogatov: Kortársak (vers); (Ford.: Ircsik Vilmos) Vlagyimir M azajev: Mocsári rozmaring - bódító fű (elbeszélés; ford.: Földeák Iván) Valentyin Mahalov: Kenyér és só (vers; ford.: Erdődi Gábor) Mihail Boriszov: Negyvenhárom (vers) Gennagyij Jurov: Városom (vers); (Rigó Béla fordításai) 18 22 Benjámin László: Téli utazás (visszaemlékezés) Simor András: József A ttila Latin-Amerikában 27 28 Baranyi Ferenc: K ét részlet a Chénier stációi című ciklusból (vers) Bódi Tóth Elemér: Angyal a szamárban (vers) (tanulmány) N E G YV E N ÉVE TÖRTÉNT 29 Összeállítás visszaemlékezésekből (P. M.) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 36 M. Kiss Sándor - Vitányi Iván: A Magyar Diákok Szabadságfrontja (Romsics Ignác) 39 39 Szepesi József: Nincs annál szörnyűbb (vers) Karácsondi Imre: Pedig (vers) VITA 40 43 46 Kerékgyártó T. István: „ . . . ami meghódításra vár, azt látványosan nem lehet megközelíteni” Petőcz András: A z irodalom/költészet művészete Kassai-Végh Miklós: Érdekeltségek konfliktusa M ŰH ELY 50 32 Egy harmadik vörösesszőkéhez - Zalán Tibor verse elé P. József) Zalán Tibor: Egy másik vörösesszőkéhez (Kőrössi M ÉRLEGEN 54 59 Laczkó Pál: Egy költő „pártoló énekei” (Váci Mihály kötetéről) Menyhárt László: K ilóg a lóláb (Rajzbiennálé Salgótarjánban) 64 64 E számunk szerzői A Madách-pályázat eredményhirdetése Ebben a számunkban Czinke Ferenc rajzait közöljük. A 25. oldalon chilei v ersplakát József A ttila A város peremén című versével, arcképével. �ABLAK Üzenet Szibériából Aranyhídon érkezett szépírások a Palócföld ünnepköszöntő számában. Szer­ zőikkel úgy ismerkedtünk, amint közel két évtizede betűzgettük Kemerovo, Novokuznyeck, Belovo és más városok, falvak neveit. De ahogy akkor egy csa­ pásra barátokra leltünk a zord természeti viszonyokkal dacoló, meleg szívű szibériai emberekben, úgy érezzük most nekünk is szólónak e távol fogant irodalom üzenetét. Emlékezésre szólító erkölcsi parancs, amit kiolvasni vélünk belőle. Igaz, negyvenévnyire vagyunk már a történelemformáló győzelemtől, a golyó­ szaggatta sebek végképp behegedtek Európa-szerte, de felejteni nem szabad, nem lehet egyetlen percre sem. Hisz lelkek millióiban munkálnak nemzedéke­ ken átörökített, gyógyíthatatlan fájdalmak, újabb viharfelhők tornyosulnak a béke kék egén. Az emlékezés az ember teremtő erejének apoteózisa is. Az esz­ telen pusztításhoz viszonyítva, még értelmesebb az építés, a halál közelsége emeli igazán rangjára az életet, a szenvedéssel összevetve, különösen értékes bármely boldog pillanat. Ennek talán legszebbikét - a frontkatonák hazatértét, találkozását szeret­ teikkel - élhetjük ezúttal ismét át. Hiteles dokumentumokból, világsikerű fil­ mekből idéződik fel újra az anyákkal, feleségekkel, gyermekekkel zsúfolt, a várakozás feszültségeitől túlfűtött, a harmonikaszótól és az egymás szólítgatásától hangos pályaudvarok képe. A legmerészebb képzelőerővel sem lehetsé­ ges megrázóbb, drámaiabb hatású szituációt komponálni a nyüzsgő tömegben izgatottan fürkésző, tágra nyílt, beszédes - valóban él? egészséges? vajon megismer-e? - szemek, az egymásra találó kezek, az örömkönnyek perzselte borostás, sebhelyes arcok látványánál. Ez aztán az ünnep: a túlélés, a viszont­ látás mámoros boldogsága. Beleremeg az is, aki sose hallott fegyverropogást, aki csak önmaga választotta, kellemdús élmények okán volt távol otthonától. Ki ne értené ezután - a jelen másfajta örömei, másfajta gondjai, új dallamai közepette is - a költő igazát: „Csak egy zene nem kell: háború több ne le­ gyen !” E sorokkal a klasszikus orosz-szovjet kispróza és líra legnemesebb tradí­ cióin építkező, rokonszenves irodalmat ajánlunk a hagyományosan szép olvas­ mányokat kedvelők figyelmébe. C SO N G R Á D Y BÉLA 1 �IG O R K IS Z E L JO V Gyermek-időnk muzsikái Hallani vélem a máig gyermek-időnk muzsikáit. D alt: ereszünk belekápráz, s hullik a bamba veréb. D alt: ha repeszti a náthás kornyika-szó a tanácsház hajdani hangvederét. Harmonikák epekednek, fülled a csönd subaként. Szótlan epekszik a kedves, várnia kell a legényt. Éj, fut a rejtekező hold, s kél valahol dal imígy: - Júni huszonkettő volt, pontban hajnali négy... Könnyesen összeszorítja Szívem a volt muzsika. Sír a hadak nyomorékja, porban a harmonika. Krumpliszedő hadifoglyok, 2 németek ásnak, a zsebszájmuzsikán a maguk jobb néhai sorsa szepeg. Gyermek-időnk muzsikáit már sose veszthetem el váltva kísértek idáig, mint utakon visz a jel. Látom a hajnali hars színt, látom, a tél hogy inal. Győztesen-ünnepi mars int látnoki szárnyaival! Éltem a harcok igéit gyermek-időnk tavaszán: szívdobogásközeiéig tőlük enyém a hazám. Gyermek-időnk hova zeng el! Halkul a volt gyerek-ember? Más zene jött: a jelen? Rajta!... Csak egy zene nem kell: háború több ne legyen! �VLAGYIMIR MAMAJEV Holttá nyilvánítva Ment az úttalan tavasz-latyakban, néha szó szerint a semmibe, ment a jószerével öntudatlan, ment a harcos: kellett mennie. Már leírták: vélik őt halottnak - nyolc nap óta nem hált, nem evett -, társait keresve tébolyog csak, varjas éggel a feje felett. S lám, az úttalanban nyílt egérút, és ha mind nem, ám akadt azért, aki végül Berlinig elért úgy, hogy papíron régesrég nem élt! (Hárs György fordításai) M IH A IL N Y E B O G A T O V Kortársak A fényképről nevetve néz rám, Fiatalon és boldogan . . . És ott kint, a széljárta pusztán Felette Vörös fejfa van. Nem, össze semmit nem zavartam, Hajdan egykorú volt velem. És mégis, mégis gondolatban Ma is ifjúnak képzelem. Szívem sajog, a képre nézve a fájdalom belém nyilall, És mindeneknek ellenére Így szólítom meg őt: - Fiam! . . . (Fordította: Ircsik Vilmos) 3 �VLAGYIMIR M AZAJEV Mocsári rozmaring — bódító fű Megmondom kerek perc: a macskák és a fehérnép - egyformán szívós teremtés. Csépeled, püfölöd az asszonyt, de amint egy kissé abbahagyod - magához tér! Túléltük a nehéz éveket, soványak lettünk, akár a ke­ szeg, de a legfőbb parancsolatot teljesítettük; megóvtuk a gyerekeket, nem veszítettünk el egyetlenegyet sem az egész faluban! S íme, amit szívünk úgy várt, eljött a május. Megünnepeltük a G yő­ zelem Napját, kedvünkre örvendeztünk; a kapatos asszonyok még né­ hány nótát is eldaloltak hamisan, kisírták magukat egymás vállán, úgy ám, aztán másnap megint gyerünk, beálltak húzni az igát. Pár nap múlva, éppen estefelé járt, látom, hogy a szomszéd kislá­ nya, Nasztyenka ott toporgott a kerti kapuban: Marija néni, Marija néni! Szaladj a tanácsba, táviratotok jött! Majd leültem a meglepetéstől. - Istenem, miféle távirat lehet? - Én meg honnét tudjam! Anna Filippovna megparancsolta, hogy ro­ hanjak ide! Anna Filippovna könyvelő a tanácsnál, de helyettesíti a titkárnőt, sőt magát az elnököt, Ippolit Fedoszicsot is. - Mit hoztak nekem? - kérdezem mégegyszer. - Táviratot. A lá kell írni. Erre magamhoz tértem, úgy ahogy voltam, mezítláb, usgyi rohantam. Rohanok, s közben majd eláll a szívverésem. Világéletemben féltem a táviratoktól. A rémülettől majd megdermedek: csak nem Pásával tör­ tént valami? Áprilisban jött tőle az utolsó levél, pont a Győzelem előtt, a kórházból. Fekszem, s gyógyulófélben vagyok, ezt írta, de hogy mi van vele, s hogyan van - arról egy szót sem írt. S minden rendben is lett volna, ha saját kézzel írja, de nem! S azóta ismét semmi hír felőle. Most meg tessék - itt ez a távirat. A háború alatt babonás lettem, istenem, ettől már meg nem szaba­ dítasz. Egyszer sokáig nem jött semmi Pásától. A jóisten tudja, milyen régen volt, vagy fél évig nem jött, még Sztálingrád alatt. A levélkihordó lány egyre csak elment a házunk mellett. O tt álltam, s lám jön a postás­ lány és már messziről mutatja a levelet: Pásától jött, él a kedves! A t­ tól kezdve bebeszéltem magamnak, ha összefonom ujjaim, jön a rég várt levél. Rohanok az irodába - micsoda buta teremtés vagyok! - de egyre csak ott a szálka bennem: amint belépek, el ne feledjem összefonni az ujjaim, csak el ne feledjem! Már nem is emlékszem, sütött-e a nap, vagy sem. 4 �Anna Filippovna az asztalnál ült. Cigarettázott, s papírokról számolt, csattogtak a számológép csontkarikái. Nem volt könnyű természet, sokat cigarettázott, csitítgatta a felbolydult kedélyeket, szinte az egész tanács az ő vállán nyugodott. Felém nyújtott egy lepecsételt papírlapot, de valahogy nem akartam átvenni tőle. Lélegzet-visszafojtva álltam, a kezem már a küszöbön össze­ fontam. Végleg elhagyott a bátorságom. - Bontsa fel és olvassa. Ő pedig csak néz rám és mosolyog. Ugyan, minek tépném fel, minek olvassam el - anélkül is tudom, mi van benne. Hiszen ő maga vette telefonon a kerülettől, ő ragasztotta le a borítékot. „Várj tizennegyedikén, a vidám ötszázas szerelvénynél. A te Páveled.” Leültem a padra a fal mellé, s könyörgök Anna Filippovnának: olvas­ sa el még egyszer. „Várj tizennegyedikén, a vidám ötszázas szerelvény­ nél. A te Páveled” . A derék Anna Filippovna egyre ismételi a szöveget, hanem az én fülemben csak az cseng: Várj... a te Páveled. Várj... a te Páveled. Felpattantam, mint akit kígyó csípett meg: Hányadika van ma? - Reggel tizenharmadika volt - feleli. - Tehát holnap? Istenem, ha így igaz, akkor holnap még sötétedéskor el kell indulnom. Van szabad bricska? - Mikor volt nálunk szabad bricska! - jegyezte meg Anna Filippov­ na. - D e te csak rohanj az istállóba Brjuhovhoz, neked adnak. Ilyen al­ kalomból ne adnának! Ha húzódzkodik, mondd, hogy tőlem jössz. Per­ sze enélkül is adnak. Brjuhov ne tudná, minek kell? Való igaz - adtak. Brjuhov nem ellenkezett, csupán elgondolkozott, fapapucsával megkopogtatta a padlót. Már segített befogni, amikor meg­ jegyezte: - Örülök neki, Marija. Tehát Pável a kilencedik, aki hazajött. — S még utánam kiabált, hogy ne hajszoljam agyon a lovat. Nem hajszoltam én, úgy örültem neki. Hazaérkeztem, lekantároztam a lovat, szénát vetettem eléje. A gyere­ kek már aludtak egymás mellett. Na, jól van. V olt félretéve egy marék lisztem, felszítottam a kemencét, s gyorsan dagasztottam egy kis tésztát. Alighogy kint világosodni kezdett, ébresztgetni kezdtem a nagyobbik lányomat, Olkát. Már ötödikbe járt, maholnap eladószámba megy. Kelj fel lányom, megyünk az apád elé! Álmosan nyújtózkodik, nem tudom, eljutott-e hozzá, amit mondtam. Közben Kátyát és Mityenkát ölbe kap­ tam, s fel a bricskára, az ördögbe, legalább felébredtek volna! Betakar­ tam őket, mindhármukat belenyomtam a szalmába —, s gyerünk, akár a vándorcigányok! A z állomásunkig, Itatszkajáig több mint negyven kilométer az út. V é­ gig az Ingol-tó partján, a tajgában, majd egy kanyar, s a keréknyom egyenest az országútra visz ki. A z országúton túl pedig ott húzódtak a kolhoz földjei. A lápos, alacsony erdőt helyenként felszántott domb­ oldalak szakították meg. A vasútig különösebb látnivaló nem akadt a szemnek. 5 �Lassan döcögve és poroszkálvan kijutottunk az országútra. Előbújt a nap, szekerek jöttek szembe, néha-néha a port felverve megelőzött ben­ nünket egy autó. A por nehéz volt, harmat itatta át, s érezni lehetett, for­ ró napunk lesz! A z én kis csapatom pedig csak alszik, kis fejecskéik rázkódnak a szalmában! Megérkeztünk: feltűnt az állomás, a nagy, tágas falu, a mozdonyok fü­ tyülnek, szénaszag terjeng. Odaérünk az állomással szembeni szabad tér­ ségre. A z egész zsúfolásig tele van szekerekkel, talpalatnyi hely sem marad. S mint egy hangyaboly, úgy nyüzsög a sok nép. Akár egy vásá­ ron! Kora hajnal van, hat óra, s lám, mennyien vannak! Jobb kéz felől kis kert, almafával teleültetve, kerítés azonban nem védi, csak az oszlopok árválkodnak Odakötöttem az egyikhez a lovat, felébresz­ tettem O lkát; kelj fel, s ügyelj, én addig rohanok az állomásra, hogy megtudjom, mi a helyzet. Ugrottam az egyik ablakhoz, majd a másikhoz - senki nem tud sem­ mit! Jön egy vörös tányérsapkás férfi, kérdem tőle: mikor érkezik be a vidám ötszázas? - Melyik? Nyugat felől? - Hát onnét, Novoszibirszkből. - Nyugat felől nem tudjuk. - Hogyhogy nem tudják? - Hát úgy. Azért is hívják vidám öt­ százasnak, s ráadásul Nyugat felől érkezik! - A vörös tányérsapkás ezt már csak úgy, elmenőben vetette nekem oda. Csapna beléd a... - gondoltam. Senki nem tud semmit, szép kis rend van itt. Egyszer csak zsivaj, zúgás - bedübörög az állomásra egy szerelvény. Minden kocsi ponyvával van letakarva, a platókon kiskatonák: fiatalok, napbarnítottak, a gimnasztyorkájuk fehér, mintha frissen mosták volna ki. A szerelvény pedig megállás nélkül továbbzúg! S utána nemsokára még egy, az is robog, mint a szélvész. S mind arra, kelet felé tart. Miféle dolog ez, hisz’ a háború a másik irányban van, különben is, már vé­ get ért... Visszamentem a gyerekekhez. Olka, akit őrködni hagytam, az igazak álmát alussza, én is lefeküdtem hát, de előbb löktem a lónak egy kis szénát, s befészkeltem magam a kicsik mellé. Fekszem, köröttem pedig zsibog a nép, beszélgetnek, nevetnek. A sza­ vaikból kitűnik, a leszerelt katonák vonatját várják. Valaki harmonikázik, s csasztuskákat dúdol hozzá. Nők, férfiak, több persze a fehér­ nép. Gyerek, mint égen a csillag - örülnek a nyüzsgésnek. Magam se tudom hogyan, de erőt vett rajtam az álom. Csak fekszem, fekszem, s azt látom: ülök otthon a tornác grádicsán, s fonalat gombo­ lyítok. A másik végét Pavlusa tartja. Tartja, a fonal pedig egyszer csak elszakad. S alighogy összekötöm, ismét szétszakad. Pavlusára pillantok, egészen idegen az arca. Hirtelen felkiáltok, s magamhoz térek. Fekszek, s az ostoba álom miatt sajog a szívem. Most már nem ál­ momban, hanem a valóságban szeretném látni Pavlusa arcát - , de nem megy. Képtelen vagyok felidézni. Összefut minden a szemem előtt. E l­ feledtem! Szép kis dolog - gondolom!... Zsivaj, zúgás, kiabálás; jön a vonat a leszerelőkkel! Mindenki a pá­ lyaudvar felé rohan, a sínekhez, én sem tudtam maradni. Leugrottam a bricskáról, betakartam a gyerekeket, s mentem a többiek után. S közben 6 �arra gondolok: csak találok ismerősre. Egyébként is nagy dolog ez, haza­ térnek a frontharcosok, a győztesek, a mieink. Legalább megnézem őket, hadd örüljek mások boldogságának. S még az is az eszembe jutott: hát­ ha Pavlusa is közöttük van! Lehet, hogy útközben átült egy másik vo­ natra. előfordulhat ez is. Befutott a vonat, a mozdony vörösbe volt burkolva. Mögötte össze­ vissza mindenféle vagon. Először személykocsik, öt vagy talán több is, azután a többiek, marhavagonok. S mindenütt, az ajtókban, az ablakok­ ban arcok, arcok és arcok. Mind meglett katonaember. Egyik-másik ba­ jusszal. Fiataloknak se híre, se hamva. Idősebb korosztály, szentigaz. Arra gondolok: letöltötték a drágák a háborút, s élve hazatértek. A vonat fékez, mi távolabb állunk, egy csoportba verődve, se moc­ canni, se lélegezni nem merünk, biz’ isten. Mindenki szeretné látni a pár­ ját! A vagonok lassan begördülnek. A tömeg némán, halotti csöndben áll, remegek én is. Tőlem nem messze egy asszony áll, virágos kendőben, hímzett blúzban - parasztasszony, kolhozparaszt. Egy fiú ácsorog mellette, már nagyob­ bacska. A z asszony hirtelen összerezzen., s felkiált: Ványa! Ványusa!... s a nyüzsgő tömegen át hanyatt-homlok rohan a vagonhoz. S elkezdődött. D e még hogy! Kiabálás, zokogás, könnyek; valahol har­ monika csendül, de a zsivaj elnyomta a hangját. Én is csak álltam, s nem sok kellett hozzá, hogy elbőgjem magam. Óh, asszonyok, asszonyok, mennyit szenvedtek és mégis tudtok boldogok is lenni! Ünnep van ma, micsoda nap! Istenem, mi mindent láttam itt! Egy gárdistának egyszerre három nő csimpaszkodott a nyakába, de az meg sem rezzent (egy idősebb és két fiatal fehérnép). Egy lépést sem tud menni, már a nyaka is bíborvörös volt. Körötte pedig még egy negyedik is futkosott, egy kislány, s a töb­ biek szoknyáját rángatta: - Apu, én is itt vagyok, apu engem is!... N e­ vetni kellett rajta. Egy leszerelt frontharcos, váll-lapjai furnérlemezként ágaskodtak köpe­ nyén, nagy nehezen kikecmergett a tömegből, bőröndjét átölelve hozta, míg felesége mellette lépdelt. Odakiabálnak neki: - Mért a bőröndöt öleled az asszony helyett? - Leszakadt a füle - feleli. - N a jó, de otthon el ne feledd az asszonyt is megölelni - , s nevetnek. A szerelvény tovarobogott, visszatértem, s látom, hogy a kicsik már fel­ ébredtek. Ülnek a szalmában, mint kis varjúfiókák, s fészkelődnek: hová is kerültünk? Olka viszont - mert ő tudta hová jöttünk - azt kérdi: Hát apu hol van? - Még utazik - felelem - , nemsokára megjön apátok, várni fogjuk. Felpattantak, ugrándozni kezdtek. Mityenka szeme felragyogott, újjongtak hangosan. Én pedig rögtön meghagytam nekik: a bricskától egy lépést se! Nézzétek, mekkora tömeg gyűlt össze, még eltévedtek, aztán itt a vasút, a mozdonyok, körös-körül mennyi jármű! Hagyjatok egy kicsit pi­ henni! Én pedig ledőltem, de sehogy sem esett jól a fekvés. Látom, hogy egy asszony elmegy mellettem, s vodkásüveget visz a kezében. Felállok, s meg­ kérdem, hol vette?... Jaj, bizony jobb lett volna, ha nem kérdem, ha soha nem látom ezt az átkozott vodkát!... Megkérdeztem, ő meg azt felelte: itt, az üzletben, a dombon, nemrég hozták. 7 �Ahá - gondolom. Ilyen különleges alkalomra nem kellene nekem is odaugranom? Pénz volt nálam. Egykettőre odaértem, hiszen fiatal és gyorslábú teremtés voltam. Meg­ kerestem a boltot, s tényleg volt vodka. Igaz, hosszú sor állt - a vége kint volt az utcán. Beálltam a sorba, s várok. Látom, hogy fügével is jönnek kifelé, s van aki lazacot hoz. Ami a halat illeti, elegünk volt már belőle, gondoltam viszont, hogy veszek fügét a gyerekeknek, mégiscsak legyen nekik is va­ lami. Már több mint egy órája álltam a sorban, amikor elfogott a nyugta­ lanság. Mi van, ha megjön a vonat, én meg itt toporgok a sorban vod­ káért. S mindenkit megkérdezetem, aki az állomásról jött: mi a helyzet, tudnak-e a vidám ötszázasról nyugat felől? Nem, úgy tudják még nem jött meg. A zt mondják, hogy „nem” , én meg tovább nyugtalankodom, reszket a szívem, mint a balalajka húrja. Nincs türelmem állni, de otthagyni is kár lenne a sort, jó kis kelepcébe kerültem. Kivártam a sorom, s megkaptam a szerencsétlen üveg vodkát, meg a gyerekeknek a fügét - egy kilónyit. A pénzem mind elvertem! Ugyan, gondoltam, mit sajnáljam, most már kettem leszünk, megkeresi az uram. Rohanok vissza a kis dombról, majhogynem bukfencezve. A nap már delelőn jár, perzsel, mint a kemence, nincs hová bújnod előle. Leérek a térre, hanem a vonat csak nem jön... Jó hogy nem jött, mert különben... Odafutok, a lányok szipogva ugranak a nyakamba: Mityka valahol el­ veszett! Kerestük, mondják, már bejártuk az egész teret!... Arra gondolok; óh, ez a gyerek ötven évet elvesz az életemből. A csirke­ fogó, micsoda rosszcsont kölyök, pedig meghagytam, hogy egy lépést se tegyen! Amit vettem, belehajigáltam a bricskába - vinné az ördög az egészet! - s először rohantam a kertbe. A kis fák alatt árnyék, emberek üldögéltek, s hevertek a fák tövében. Kérdezgetem, nem láttak-e egy kisfiút? Nem, nem láttak. Körberohantam az állomást, a lépcsőfeljárónál autó állt, abba is bekukkantottam. Hol lehet még az ebadta? Beszaladtam az állo­ másra, végigjártam a síneket. Egy raktárba is be akartam nézni, hanem ott egy géppisztolyos őr állt, fegyverét csattogtatva rám emelte, majdnem letartóztatott. P fu j! Visszatértem a bricskához, s csak úgy dőlt rólam a veríték. Fogalmam sem volt, hová rohanjak, hol keressem az eltévedt gyereket, azt se tud­ tam, hol áll a fejem. Tán beszökött utánam a faluba, s eltévedt. Be kell szaladni oda is. Alighogy ez az eszembe jutott, hallom, hogy bejelentik: a vidám öt­ százas közeleg... Na, akkor aztán felsikoltottam örömömben! Felültem, s nyögtem egy nagyot: Ó h, lányok, mit tegyünk, hogyan sza­ kítsam ketté magam. Fussak a gyerek után vagy apushoz, akit már oly rég várunk. Nem kétséges, ha az egyik után mész, a másik fog nyafogni. 8 �Idesüss, mondom Olkának. Maradj a bricskánál, tartsd nyitva a sze­ med, mi pedig Katyusával kimegyünk a peronra. Közben a szívem majd megállt, mi van, ha Pavlusa megrokkanva tér haza (átkozott álom!), le­ száll, s nem lesz, aki segítsen neki. Mit gondol akkor rólunk... Olka azonban megmakacsolta magát, s nem engedett az istennek sem. É n is várni akarom aput! Nem, mondom, lányom, ülj, s lesd Mityenkát, hátha befut, mi pedig sehol sem leszünk. - A kkor - közli O lka - , jól elfenekelem. N a jól van, hagyom rá, fenekeid el, de ne nagyon fájjon neki, mert lehet hogy nem is ő a hibás. Kirohantunk Katyusával a peronra, s lám, a vidám ötszázas már pö­ fékelve be is gördült. Odanézek, s jézusmária! A vagonok zsúfolásig te­ le vannak, mintha kenyérért állnának sorba a téren, de még ott is több a hely. Mindenféle népség, katonák, civilek. A merészebbje még a tetőre is felkapaszkodott... oda fészkelte be magát... Úgy bizony, vidám kis vo­ nat, vidámabb már nem is lehetne. Katyusával elsodortak minket és a kerítéshez nyomtak, még jó hogy közvetlenül a bejáratnál, ahonnan mindent látni. Felemeltem a kicsit, s csak álltunk és nézelődtünk. Alighogy meglátok valakit egyenruhában - a szívem majd’ kiugrik a helyéből! D e amint közelebb lép, rájövök - nem, nem ő az. Főképp azo­ kat méregetem, akik bottal jönnek. Nem tudni miért, de a fejembe vet­ tem: ha már kórházból jön, akkor mankóval jár, vagy üres a kabátujja (nem véletlenül írta idegen kéz a levelet). Katyusa pedig tovább siránkozott: - Anyu, meg fogom ismerni? Megismered, miért ne ismernéd. Csak nyisd ki jól a szemedet. - És ő megismer minket? - Ő is, mondom, ránk ismer. Hiszen ott van nála a fényképünk. - Hanem téged nem fog megismerni - mondja egyenest a szemembe. - Ugyan miért, kislányom? - Mert sírsz és csúnya vagy. A fényképen viszont olyan szép és vidám vagy. - Óh, így igaz, lányom, okos vagy, hadd tegyelek le, s törlöm meg az arcom. S úgy állunk ott, mint két magára maradt árva. Utas már alig-alig van, csupán azok maradtak, akiknek tovább kell utazniuk. ...Állunk, s messziről, a peron végéről egy terepszínű zubbonyos férfi le nem veszi rólunk a szemét. Vállán hátizsák, jobb kezében kis bőrönd, a másikban köpenyét tartja. Néz, mintha más nem is lenne a peronon. Egész testem reszketni kezdett. A szemem még nem fogja fel, de már minden porcikám érzi: ő az! Odajött hozzánk, kiejtette a bőröndöt meg a köpenyt a kezéből, s egyszerre Katyusával mindkettőnket átölelt. Átölelt, s borostás képét hozzánk nyomta, engem az ostobát pedig csak úgy rázott a hideg: istenem, hogyan is hihettem, hogy elfelejtem az ar­ cát. Nem, soha... Soha életemben... Ha özvegyként haltam volna meg, ak­ kor is emlékeznék minden porcikájára, örökké velem lenne... Megtaláltuk, elindultunk. Katyuska felkapta apja bőröndjét, s cipeli, akár egy hordár (szuszog, de át nem engedné nekem), én a köpenyt v i­ szem. Pavlusa valamit kérdez, én felelek - arra válaszolok-e, amit kér­ dez, fogalmam sincs. Ami a fő, a bricskát lesem. Meg is találom, Olka ott áll mellette, hanem Mityenka sehol sincs. Óh, micsoda balszerencse, micsoda balszerencse... 9 �N a és, hogy volt tovább...? Mi volt utána? Azután a dolog olyan for­ dulatot vett, de olyat - magam sem hittem volna. Mityenkánk már fel­ nőtt, családot alapított, de még mindig, ha összejövünk, egyre csak nó­ gatjuk: nosza, meséld el, hogyan vártad apádat a frontról! Semmi baj, lépdelünk a bricskához. O lka, amint meglátta apját, usgyi, máris ugrik a nyakába, csókolgatja, apus pedig körbepillantgat, hol a fia? Valahol itt kószál a közelben, rögvest megkeressük - dünnyögöm. A nap pedig csak süt, nincs menekvés előle. Látom, hogy a kertben van egy kis árnyékos hely. Mondom is az uramnak: - Pavlusa, most jöttél, nyilván fáradt vagy, üldögélj egy kicsit, az árnyékban, mi majd megkeressük Mityát. - Lekapok egy ölre való szalmát a bricskáról, s az almafa alá terítem (egy szál fű nem volt ott). D e szinte már semmi han­ gom... alig bírom visszatartani a sírást... Ledobtam a szalmát, kiegyenesedek, s felkapom a tekintetem. Felpil­ lantok..., s tessék, az almafán az ágak között egy kis, szutykos folt moz­ golódik. — Szent úristen! Kissé odébb lépek, ahonnét jobban látni, hát ott van, teljes valójában a mi rosszcsont fiacskánk. Ül az ágon, fejét egy másik ágra hajtja, kezé­ vel átfogja a törzset és szundikál. Szundikál a gazfickó, s csak úgy szu­ szog a kis csibész! Leroskadtam a szalmára - sírás és nevetés egyszerre ráz. Nézd csak, atyus, hogyan vár téged az édes egy fiad! Pavlusa óvatosan felmászott a fára, leemelte az ágról a kis álomszu­ székot, én pedig lent átvettem tőle. Mityenka felébredt, pislogott a szemecskéjével, de fogalma sem volt, miért nevettünk. S egyszercsak böm­ bölni kezdett. Hogyan is történt? A pernahajder meglátta a gyümölcsöt az ágakon, s felmászott. A z alma még zöld volt. Evett vagy nem, mindegy, de ekkor meghallotta, hogy a lányok keresik. S azt hitte a semmirekellő, hogy bújócskáznak vele. Ült-üldögélt, s várta, hogy megtalálják, aztán hiába várt, s elaludt... Már alaposan bent jártunk a délutánban, amikor hazaindultunk az ál­ lomásról. A kislányok egyre csak bújnak az apjukhoz, a nagyobbik, az Olka, igaz, mintha szégyellené, hol a kezét fogja, hol csak titokban oda­ simult hozzá. Mityenka először egy kicsit nyakaskodott, de aztán ő is felengedett, még el is szemtelenedett. Lekapta a sapkáját az apja fejé­ ről, feltűzte magának apja kitüntetését, ugrálni kezdett a kocsiban, egy ki­ csit meg is kellett csapkodni. Kátyenka, az a hízelgő viszont le nem mászott apja nyakából. Döcögünk a bricskával, a nap pedig egyre tüzel. Pavlusa kibombolta a zubbonyát, s látom, lefogyott a kedves. A kulccsontját akár meg is lehetne markolni. Igaz, nem vendégségben volt, hanem kórházban, ott pedig senki nem hízik meg. Én meg úgy szeretném megkérdezni, hol sebesült meg, de félek. Úgy látom, keze-lába ép, a feje is, a levelet mégsem ő írta. No, elszántam magam, s megkérdem tőle: ugyan hol sebesültél meg? A gyerekeket egy kissé odább tolta, átölelte a vállam, s elmosolyodott: - Marija kérdezd inkább azt, hol nem sebesültem meg... - E zt mondta, én pedig odaszorí­ tottam a kezéhez az arcom, s nem kérdeztem többé. 10 �A nap lemenőfélben volt, s mi kijutottunk az Ingolhoz. Megyünk fel­ felé a meredek kaptatón, itt a part magas, Pavlusa pedig egyszerre nyug­ talan lett, így szólt hozzám: - Megállj, szeretném megnézni a tavat. Négy éven át csak álmomban láttam. Felpattant, én meg rögtön arra gondolok: világos, mit akar. A lovat félrecsapjuk - a lekaszált kis rétre, a boglyához. A gyerekeknek pedig bejelentem: világosban úgysem érünk haza, szedjetek gallyakat a par­ ton, tüzet gyújtunk, itt töltjük az éjszakát! Erre ugrálni, csipogni kezdtek, én pedig csak nevetek, velük együtt bolondozok, alig ismerek magamra. Kifogtam a lovat, kiszedtem szájából a zablát, s elengedtem, hadd le­ geljen. Nekifogtam vacsorát készíteni. A gyerekek visítoztak: gyerünk fürödni! Fürödjön csak az apjuk velük! Ugyan, szaladjatok le, mártóz­ zatok meg a vízben, legalább lemossátok a port a képetekről. Vödröt lógattam a tűz fölé, kimentem a tó partjára, s leültem. A z enyéim ott viháncoltak a vízben, sikítoztak, fröcskölték egymást, apjuk hátán lovagoltak! Mityenka pucéran, Katyusa kisnadrágban, Olka pedig a kisingjében, hát persze, már nagylány, szégyenlős. Én meg csak nézem Pavlusát. Istenem, mi lett vele! A mellén kereszt­ ben végig fehér barázda, a lábán sebhelyek, mintha valaki szögeket vert volna belé, s úgy maradt. A hátán pedig tányérnyi folt... Megfürdöttek, s a gyerekeket a tűzhöz ültettem. Lepényt rágcsáltak, s hozzá uborkát harapdáltak, csak úgy ropogott a foguk között. Apjuk előhúzott egy amerikai kolbászkonzervet - gyerünk ide vele! Illatos repkényből készített teával itattam meg őket. Most pedig, tessék, minden­ kinek egy fürt füge és gyerünk, be a bricskába aludni. Ha kevés a szal­ ma, tépjetek szénát mellé, különben összefagytok reggelre. Ketten maradtunk a tűznél. Előhúzom a vodkásüveget, s nyújtom Pav­ lusa felé: - Na, rég várt párom, iszunk egyet a találkozásra? Olyan furcsán nézett rám... Rám nézett, s azt mondja: jó lenne, Marija, de nekem tilos. - Hát az meg hogy lehet, hogy tilos? - Hát így. Meghagyták: felejtsd el az italt. - Ugyan, miféle ital ez? Csak neve van, ereje nincs. Soha nem ittam, hisz’ tudod, még májusban, a győzelemre is, éppen csak egy picit, s most is... - Anton Fomihin viszont mindkét lábát elveszítette, mégis csak úgy dönti magába az italt - de még hogy, s meg se kottyan neki. Neked pedig megvan kezed, lábad, hála istennek. Igaz, kissé lefogytál a kórházi koszton, de most már otthon vagy, a családban, gyorsan megtestesedsz, erőt gyűjtesz... Legalább a találkozásunkra igyál, Pavlusa. Ó h, bizony helyesen mondogatja Anna Filippovna, a titkárnő: - Marija, a nyelved akár a kereplő. Kerepelsz egyre csak kerepelsz. Mi a csudá­ nak tereltem a szót Fomihinra, mintha felingereltem volna a párom vele... Odaült hozzám Pavlusa, átölelt, cirógatni kezdett. - Ha már így, hát akkor legyen, igyunk asszony a találkozásunkra. Erre bizony inni kell. A kincstári porciót azért én is felhajtom. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, többnyire csak én járattam a számat. Pavlusa kérdezget, hogyan is volt velünk. u �Közben beköszöntött az éjszaka, felragyogtak a csillagok. Ciripelnek a tücskök, a ló nem messze fel-felhorkant, prüszköl. A boglyához mentünk, leheveredtünk az aljába. A boglya mögött pedig ott a még kaszálatlan rét, kiszáradt lápos rész. Lápos rész, s tele mocsári rozmaringgal. Hófehér az egész. S olyan il­ latot áraszt, hogy nincs hová bújnod előle, mindenhová utánad jön. K ü­ lönösen ilyen forró, fülledt nyári nap után. Jársz egyet közöttük, s egé­ szen elbódulsz. Pavlusa kérdi: - Honnét ez az illat? - Hát a mocsári rozmaringtól, tán elfeledted kedvesem? - Aha, elfeledte. Bedugtam a kezem az inge alá, s tüstént sebhelyhez értem. - Fáj? kérdem suttogva. - Nem - feleli ugyancsak suttogva - , éppen ellen­ kezőleg, mintha nem az én bőröm lenne, nem érzek semmit. - Hát itt? - Itt sem. ...Istenem, végigcsókoltom összes sebét, simogattam, dédelgettem. Á l­ matlan éjszakáim, magamba fojtott könnyeim egyszerre eltűntek - mintha nem is lettek volna, elrepültek. Magam sem tudom hogyan, de elnyomott az álom, elszenderedtem. Arra ébredtem, mintha valaki jeget dugott volna a derekam alá. Pavlu­ sa nincs mellettem! Pedig az égbolt már ragyogott, a hajnal elűzte a sö­ tétséget, a madarak versenyt csiviteltek, itt a reggel. Felpattantam, körülnéztem. Itt a part, mellette az út, minden derűs, verőfényes, csak a boglyánk mögötti lápon kúszik köd. S látom: Pavlusa, Jézus Mária - ott bolyong a ködben. Kiáltok neki, de oda se figyel. Rohanok utána, futok, s látom, hogy nem is köd az, hanem a mocsári rozmaringerdő! Félálmában mi mindent lát az ember. Utolértem, megállítom, ő meg olyan furcsán mered rám... Mintha üve­ gen keresztül nézne. S az arca is megváltozott. Óh, de megrémültem! Á t­ ölelem, ölelem, próbálom magam felé fordítani, de nem hagyja. - Pav­ lusa, kedvesem, hová igyekszel, menjünk vissza... Ő pedig, mintha nem is hozzá szólnék, félretol, majd egyszercsak meg­ kérdi, de úgy, hogy a hideg is futkos a hátamon tőle: - Hol van Hrjapunov? A szívverésem is megállt. Miféle Hrjapunov? Nincs itt semmiféle Hrjapunov. Én vagyok az, a feleséged, Marija. Menjünk drágám. Ő pedig, mint akinek gyökeret vert a lába: - Hrjapunov, hozzám! Hű, csak hajtogatja a magáét! S sehogy sem tudom lecsitítani. Nincs itt semmiféle Hrjapunov, egyre csak ezt mondom. A gyerekeink vannak itt, más senki. Menjünk oda hozzájuk, a gyerekekhez. Olkához, Katyusához, meg M ityenkához, mind alszanak. Menjünk, nézzük meg őket. Alighogy említettem neki a gyerekeket - Olkát, Katyusát, meg a fiún­ kat, Mityenkát - megenyhült, én pedig erőszakkal visszacibáltam a he­ lyünkre. Lefektetem, s magam is mellé dőltem. Lihegek, teljesen kiremültem. Ő pedig lehunyta a szemét, s mély álomba zuhant. A szánalomtól lángra gyúlt a lelkem, mellé fordultam, átöleltem a fejét, s magamhoz szorítot­ tam... 12 �Magamhoz szorítottam a fejét, tarkóját... erre megrándult, felugrott, mintha áram ütötte volna meg! Felült, azután hol a földre vetette magát, hol ismét felpattant. Dermedten állt, mint aki karót nyelt. Kezével végigkapott rajtam, aztán el­ taszított; mitkálblúz volt rajtam, rögtön cafatokra szakadt! Ő meg négy­ kézláb kúszni kezdett a boglya körül, mintha előlem bújna. Kúszik és nyög, egyre csak nyög. S a fejét rázza... Messzire elkúszott tőlem. Felugrottam, körbeszaladtam a boglyát... Jóemberek, ugyan ez meg mi? Ő pedig csak rángatózik, forog a földön, mint a motolla. Alatta a le­ kaszált üröm, vadrozs, görcsben fetreng, arcát a lekaszált fűbe fúrja... Térdemhez szorítottam a fejét, s így tartottam, keményen tartottam, kezem majd elzsibbadt.. Rángatózott, rángatózott, teste megfeszült, akár az íj, majd megnyugodott. Elcsöndesedett, arca verítékben úszott. S homlokától a halántékáig vé­ kony sebhely húzódott. Ajkammal rátapadtam.... Óvatosan megemeltem a tarkóján a haját.... Felemeltem a haját, alatta kis csupasz folt villant elő, akkora volt, mint akár egy pénzdarab. S bőr helyett ezüstös fémlapocska csillogott ott... A térdemen aludt el. Betakartam, magam is leheveredtem, s elalud­ tam, olyan mélyen, mintha sötét verembe zuhantam volna. Erős napsütés ébresztett végleg fel, az arcom égette. Olyan jó volt fel­ ébredni, mintha valahonnét a mélyből jöttem volna fel a fényre... Körbe­ járattam tekintetem, Pavlusa nem volt a közelben, s a gyerekeket sem találtam a bricskában. S ekkor hangok hallatszottak a szomszédos kis ligetből. Nevetés, hallom, hogy egymást szólítgatják. S hallom Pavlusa kacagását is. Óh. soha életemben nem aludtam ilyen sokáig! Felkönyököltem, s feléjük pillantottam. Felém jönnek, mind a négyen, egymás szavába vágva kacarásznak. Lehunytam a szemem. Istenem, kedveskéim, alaposan megszenvedtük a boldogságot. Pavlusa hol az egyik lányt hintáztatja meg a levegőben, hol a másikat. S a lányok elégedetten sikoltoznak. Mityenka előttük ugrál, akár egy labda, valamit szorongat a kezében, s már messziről kiabálja: — Anyu, cserebogarat fogtunk apuval, csiklandozza a tenyerem! S Pavlusa, az én Pavlusám... Zubbonya kihajtva, arca derűs s moso­ lyog. Jó reggelt, köszönt, vidám napra ébredtünk. Istenem, csak álom volt az egész éjszakai szörnyűség, csak rossz álom? Odalép hozzám, s látom a szemén, semmire nem emlékszik. Gyorsan felkapom kis kabátkámat, s elrejtem a rongyokra szaggatott blúzt. Ha így van, hát legyen. Én sem emlékszem semmire, hát nem is volt semmi. Semmi kétség, csak álmodtam az egészet. Nézem a kedvest, s mosolygok. Látom a kis kék foltot a halántékán, amelyet végül is nem csókoltam meg... (Földeák Iván fordítása) 13 �V A L E N T Y IN M A H A L O V Kenyér és só Semmitől nem fosztott meg a sors keze. A fényes orosz ég alatt születtem, hol felnevelt-táplált anyám teje, s a földnek legjobb kenyerét ehettem. Én túléltem a háborús hiányt. És akkor, ott értettem meg egészen, hogy kenyérrel űztük el a halált: pelyvás, szikkadt, fagyos, komiszkenyérrel. A földi fájdalom s a földi jó a kenyérben szépen elkeverednek; s tán ezért van, hogy a kényér - a só, ha szívvel adjuk, a legkedvesebbek. Bármely falunkat, ha felkeresed, az a szokás járja századok óta, hogy kendőn hoznak eléd kenyeret, s festett tartóban ott a gazda sója. Lelki büszkeségem nem titkolom, hogy oly szilárdan, erősen vigyázod meghitt házaidban, Oroszhonom, e sosem avuló népi szokásod. A szokásért hazám megszenvedett: Nincs a világnak más országa-vidéke, amelynek sorsa verejtékesebb, s melynek ily egyetemes küldetése. Hazám, a ráncokért homlokodon hű fiaid az életüket adnák. Hát éljen örökre a földgolyón a kenyér, a só, az emberi jóság. (Erdődi Gábor fordítása) 14 �M IH A IL B O R IS Z O V Negyvenhárom Negyvenhárom. Égő üröm Füstölt messziről A fekete Felszaggatott mezőkön. Ez volt a Kurszki könyök. Tigrisek kúsznak. Sok makacs vadállat. De itt velem, Ebben az örökkévalóságig Gyötrő pillanatban A távcső keresztjére feszítve Lapul az ezred. És megdördülünk. Ez már a végítélet. És a tankok K igyúlnak mint a fáklyák... Mért nem hamvadnak el Végre Azok a négy évtizedes Lángok? Talán, mert erőnket érzem Bennük, hiszen a hazát ölelte Védőn a tűzben is magához Akkor is A vérző Kurszki könyök. �G E N N A G Y IJ JU R O V Városom Reggel A nagykémények Felszúrják a ködöt. Városom! Benned szitkokon át Fogcsikorgatva Gyönyörködök. Torkomban nem kapar áhítat Csak füst. Régóta nyelem. Pedig utcáidtól első látásra Bennem se gyúlt ki A szerelem. Így vagy úgy, de vállalja sorsát Mindenki, amíg él. Ha már - hallottuk sokszor A z izzó kuznyecki koksztól O lvad a kőből acél. Mikor a háború Hörgött a szirénák Torkán, és égő ég Szakadt a mérgezett Földre, akkor a füsttől Fuldoklott itt a város, Hogy vehessen még a világ Szabadon lélegzetet. Még emlékeznek a vén szirénák, Mikor a reggeli ködbe búgva Várják a napot, hogy feltündököl. A z újak már meg sem értik, És egyszer a füstöt is félrehúzzuk, Városom, Szépülő arcod elől. (Rigó Béla fordításai) 16 �17 �B EN JÁM IN L Á S Z L Ó Téli utazás (I. rész) Ahogy híre jött Pest felszabadulásának, közöltem Gergely Pistával, hogy két-három nap múlva hazaindulok, a lapnak hét végén esedékes megjele­ nését se várom meg. Családommal utoljára júliusban váltottam levelet, azóta nem tudtunk egymásról; én biztonságban ültem Debrecenben, de­ cember eleje óta, és szorongtam szüntelenül a nyilasdúlás és az ostrom szörnyűségei között élő hozzámtartozókért - nem sejthettem, hogy élnek-e még egyáltalán? Mióta a Népszava megjelenését engedélyezték, s bizonyos­ sá vált, hogy együtt fogunk dolgozni, Gergelynek többször is megmond­ tam, hogy amint lehet, megyek haza Pestre a családot megkeresni. Eddig mindig rábólintott, de most, hogy valóban eljött az indulás ideje, egysze­ ribe nem tetszett neki a dolog: hol szokott erőszakosságával, hol híze­ legve próbált lebeszélni az útról. Megértettem, hogy nem szívesen vesz­ tené el már a kezdet kezdetén egyetlen munkatársát; de hiába ígértem szentül, hogy nem szegem meg egyezségünket, s akár megtalálom az enyéi­ met, akár nem, a lehető leggyorsabban - számításom szerint nyolc-tíz nap múlva - visszajövök, s beállok a szerkesztőségbe, nem hitte el nekem, vagy inkább úgy tett, mintha nem hinné. - Nem fogsz visszajönni! hajtogatta komoran, pedig aligha gondolta komolyan, hogy be akarom csapni, csak éppen jólesett neki a komiszkodás. Nagy előkészületekre nem volt szükségem: a szoboszlói kórház pokró­ cából varrt nadrágot, a Kisvárdáról hozott fiúfelöltőt és diáksapkát, a nehezen szerzett nyári szandált, az egyszál inget-gatyát - egész ruhatára­ mat magamon hordtam. A kemény januári hidegben sem gondolhattam széllelbélelt ruhatáram kiegészítésére, mert a használt holmikért is ren­ geteget kértek. Csak abban reménykedhettem, hogy otthon, majd a ruhásszekrényemből újra tisztességesen felöltözöm, s eldobhatom ócska göncei­ met. Élelmiszert viszont még elég olcsón, s bőségesen lehetett vásárolni, kevés pénzemért egy hátizsákravalót sikerült beszereznem, abban bízva, hogy nem kell majd magamnak felélnem útközben, hanem hazavihetem. A hidegnél jobban féltem attól, hogy kénytelen leszek magányosan in­ dulni a bizonytalannak tetsző útra. Nem volt ez alaptalan félelem: úti­ készülődésem főként annyiból állt, hogy útitársakat kerestem — és nem ta­ láltam. Valahány pesti ismerősöm, akit hívtam, hogy jöjjön velem, rend­ re visszautasított; korainak mondták az indulást, félve a fagvtól, a gyalog­ lástól, a kényelmetlenségektől, az ismeretlen veszedelmektől, a fogságba eséstől, legjobban pedig attól, hogy a harcok forgandóságában és zűrzava­ rában a nácik kezébe kerülnek. A z utazásra tehát senki sem vállalkozott, de mindenkitől, akit csak hívtam, sőt ismeretlenektől is, kaptam egy-egy hozzátartozóiknak kézbesítendő levelet. A kis műbőr mappa, amit a Lászlólakásban zabráltam, dagadásig megtelt a rámbízott 35-40 vagy tán annál is több levéllel. Két vagy három nap múlva pedig, valóban az utolsó pil­ 18 �lanatban, amikor már elkeseredetten beletörődtem, hogy egyedül utazom. Hódi Lajos szabósegéd, volt századbeli bajtársam személyében útitársam is akadt; eléggé felületesen ismertem, de most nagyon örültem neki. Betiltása után tíz hónappal, 1945. január 26-án pénteken ismét meg­ jelent a Népszava. Akkor én már nem voltam Debrecenben, előző nap elutaztam. Két-három hete talán, másodnaponkénti ingajáratban, újra járt a személyvonat Debrecen és Szolnok között. A ki utazni akart, kora haj­ nalban, a kijárási tilalom végeztével igyekezett az állomásra, mert csak az indulás napja volt biztos, az indulás óráját a vasutasok maguk se tudták előre. Mi is Hódival hajnaltól kinn rostokoltunk az állomásnak ne­ vezett romok között, s a hidegtől, a földön kuporgástól elgémberedetten szálltunk fel órák múlva a vonatra. D e így is nagy érzés volt személykocsiban ülni és tudni, hogy utunk nagyobbik felén még aznap túlleszünk. Induláskor úgy terveztük, hogy Szolnokon fogunk éjszakázni; mivel azon­ ban már kora délután odaértünk, nem akartuk fölöslegesen tölteni az időt, hanem azonnal továbbmentünk, persze már gyalog. Jól kiléptünk - a fagy is siettetett - és alkonyatra Abonyba értünk. Az abonyi „proletárdiktatúráról” , mint az ország szétesettségének, po­ litikai zűrzavarának egyik szélsőséges példájáról, korábban beszéltem már. Többet most se mondhatok róla; nem tudom, mit őrzött meg belőle a hely­ beliek emlékezete, s az emlékezeten túl maradt-e valami nyoma létezésé­ nek egykori hivatalos iratokban. Ha a véletlen 1945. január 25-én nem éppen Abonyba vet egy estére és egy éjszakára, bizonyára én se hallottam volna hírét. Nos, a front elvonultával, amikor közlekedés, posta, hírköz­ lés nélkül, érvényes törvények és központi hatalom hiányában minden falu és város kényszerűen önálló köztársasággá alakult, Abonyban a 19-es vete­ rán kommunista, A csai elvtárs - keresztnevére nem emlékszem - kiki­ áltotta a proletárdiktatúrát. Ehhez aztán később is ragaszkodott, nem óhaj­ totta Abonyban átadni a hatalmat az ideiglenes kormánynak. Azon a ja­ nuári estén hosszan becsmérelte Hódinak, s nekem a kormány és a kom­ munista párt politikáját. - Ha ide mer jönni az a Rákosi, letartóztatom! - mondta szigorúan és magabiztosan. Sejtelmem sincs egyébként arról, ho­ gyan festett a gyakorlatban ez az abonyi proletárdiktatúra, mert reggel már indultunk tovább, Ceglédre, s ott más volt az államforma. Ceglédre jó korán értünk; ha tovább megyünk, még világosban talál­ tunk volna lakott helyett, de a ceglédiektől azt hallottuk, hogy a szov­ jet katonaság minden reggel tehervonatot indít a ceglédi állomásról Pest­ re vagy Pest felé, és civileknek is megengedik a felszállást. Így aztán egy helybeli család vendégszeretetével élve másnap reggelig maradtunk. Reg­ gel valóban indult szerelvény Pest felé, csupa nyitott vagonnal: senki se törődött vele, hogy felszálltunk. Nem tudom, hány fok - , de kegyetlen hideg volt. Míg állt a vonat, ugrálva-toporogva mégcsak elviseltük vala­ hogy; menet közben aztán dermedten kuporogtunk a védelmet nem nyúj­ tó nyitott kocsi sarkában. Ha nem félek a láb- vagy kartöréstől, leugrottam volna a szabad pályán üres kocsikkal robogó vonatról és inkább gyalog mentem volna tovább; de amikor Üllőn véget ért az északi-sarki utazás, és meggyőződtem róla, hogy se a fülem, se az orrom le nem fagyott, még­ iscsak örültem, hogy sikerült megmenekednem újabb két-három napi gya­ loglástól. Hiszen innen, Üllőről már csak egy iramodás hazáig: ha baj nem ér útközben, estére otthon leszek! 19 �Most, hogy leszálltunk a vonatról, láttuk: mennyien utaztunk rajta; majdnem minden vagonból lekászálódott néhány hozzánk hasonlóan össze­ fagyott fiatalember, csupa civilbe öltözött, volt katona, munkaszolgála­ tos - csak az ilyenfajták vállalkoztak akkor még az utazásnak mondott kockázatos kalandra. Ahogy összegyülekeztünk ott, kiderült, hogy min­ denki Pestre igyekszik, arrafelé, ahol szünet nélkül mennydörög a hábo­ rú, egyetlen hatalmas, félelmetes morajjá nőnek a kilövések és a becsa­ pódások, Buda ostromának hangjai. Csapatban mentünk egy ideig, az útról óvatosan letérve, toronyiránt, egészen Ferihegyig; ott valahonnan a semmiből elénk állt egy kis katona nagy puskával és „kicsi robotra” szó­ lította a csapatot. A kicsi robot, a hadimunka pedig tarthatott három óráig, három napig, három hétig vagy annál is tovább, senki se tudhatta, meddig. Ú gy éreztem s nyilván úgy a többiek is mintha a hosszú távoliét után az otthon küszöbén az orrom előtt csapnák be az ajtót. Ha az a puska nincsen, bizonyára szétfut a társaság, így azonban ki-ki papír­ jai segítségével próbált szabadulni - már aki úgy gondolta, hogy alkal­ mas igazolványa van. Hódi párttagsági könyve felmutatásával kérte el­ bocsátását, ettől a katona egyenest dühbe gurult. Ő arra kapott paran­ csot, hogy embereket vigyen munkára, fütyült hát a papírokra. Igazolvány, nem is egy, az én zsebemben is volt, minden Debrecen­ ben föllelhető és mozgósítható pecséttel hitelesítve, de nem láttam értel­ mét - a többiek kudarca után - , hogy akármelyiket is mutogassam. Á ll­ tam csak mélységesen elcsüggedve, s az járt a fejemben, hogy mégiscsak azoknak volt igazuk, akik az utazást korainak mondták és Debrecenben ülnek most a meleg szobában, s akik valószínűleg előbb lesznek otthon, mint én. Ez a keserves gondolat juttatta eszembe a rámbízott leveleket, s szülte az ötletet, hogy elővegyem a hátizsákból a levelekkel kitömött mappát, s a katona orra alá dugjam: postát viszek, sürgősen Budapesten kell lennem, engedjen utamra, vagy vigyen a parancsnokhoz! A sok le­ véltől, meg nyilván a nagy hangomtól is meglepődött harcos előbb vissza­ utasította kívánságomat, de néhány percnyi kézzel-lábbal-oroszul-magyarul folytatott vita után mégis kedvemre döntött: eredj, vidd a postádat! A lemaradottak miatt némi rossz érzéssel, de alapjában elégedetten, a szerencsének örülve, mentem tovább, most már egészen egyedül. A kez­ deti jó kedvem azonban hamarosan gyászosra fordult. Sietnem kellett, nem kockáztathattam, hogy sötét este érjek haza, s a kijárási tilalom az utcán találjon. Lőrincen mégis útbaejtettem gyerekkorom néhány emlékezetes helyét, házakat, ahol gyerekkori barátaim laktak valaha, abban remény­ kedve, hogy egyiket-másikat talán megtalálom, s ha futtában is, néhány szót válthatunk. D e mintha kísértetvárosban jártam volna: az utcán, a kertekben, sehol egy lélek, s egyre gyötrelmesebbé, kísértetiesebbé vált az egyedüllét. Kimentem az Üllői útra, végigtalpaltam rajta Lőrincen, Kis­ pesten keresztül, anélkül, hogy egyetlen emberrel találkoztam volna; csak már Pesten, a Valéria-telep környékén jöttek szemben velem, kis csapa­ tokban, karszalagos férfiak, öröm volt végre megint embereket látni, be­ szélni velük. A M Á V A G -ban dolgozó kispesti és lőrinci munkások vol­ tak, a szovjet hadsereg tankjait és teherautóit javították. Siettek haza ők is; amint elmentek, megint néptelenné vált az utca. 20 �Egyfolytában gyalogoltam Üllőről Pestre, nem volt alkalmam pihenés­ re; reggel óta nem is ettem. Nagyon elfáradtam, alkonyatkor még csak a Népliget környékén jártam. Össze kellett szedni magam, versenyezni az idővel, hogy még a sötétség leszállta előtt fedél alatt legyek: nem sze­ rettem volna az éjszakát valami katonai fogdában vagy még rosszabb he­ lyen tölteni. A z bizonyos volt, hogy a lakásomra, Angyalföldre aznap már nem jutok el, szüleimhez indultam - bizakodva is, szorongva is, hiszen nem tudtam, megtalálom-e őket, vagy bárkit is a családból. Szedtem a lábam, ahogy bírtam, mégis sötét este lett, mire háromnegyed évi távol­ iét után, '45. január 27-én bezörgettem az Izabella utcai ház kapuján. (Folytatjuk) 21 �SIMOR ANDRÁS József Attila Latin-Amerikában József Attila kubai fordítóját, Fayad Jamist 1963-ban ismertem meg Ha­ vannában. A hatvanas évek első felének Kubája olyan volt számomra, mintha Maja­ kovszkij októberi poémája, az Így jó! - amelynek első fordításváltozatát ép­ pen egy évvel első kubai utam előtt fejeztem be - , elevenedett volna meg a forradalmára büszke szigetországban, futuristák helyett absztraktokkal, költő­ baráttal, akivel egymás verseit fordítottuk, és Guevarával, aki Budapesten ak­ kor még nem volt Che. Biztos voltam abban, hogy a latin-amerikai kontinens hamarosan egységes partizánháború színtere lesz, Venezuelát Amerika eljö­ vendő második szabad földjének neveztem, és gúnyosan mosolyogtam volna, ha valaki azzal a képtelen ötlettel áll elő, hogy Guevarát három év múlva el­ fogják és megölik Bolíviában. József Attila magától értetődő természetességgel illett ebbe a képbe. ,,Rongy ceruzámat inkább leteszem, / s köszörülöm a kasza elit, / mert földünkön az idő érik, / zajtalanul és félelmesen." Még odahaza kezembe került Fayad Jamis 1963-ban megjelent József Attilafüzete, a Nem én kiáltok, a Szegény ember balladája, az Altató, az Egy spa­ nyol földmíves sírverse, a Favágó és a Szocialisták kitűnő fordításaival. Leg­ első találkozásunkkor a kubai költő a Nemzett József Áron első változatát mu­ tatta meg. Egy pillanatig olyan volt ez a vers spanyolul, mintha a fiatal Nicolás Guillén írta volna. Szó sincs véletlenről. A szegényemberversek József Attilája és a kubai népi táncdal, a szon ritmusára rátaláló Nicolás Guillén r okonhangokat próbálgat­ tak, a városi népiesség énekeit írták. Guillén szonkölteményei egyszerre táplálkoznak a Lope de Ruedánál, Gón­ goránál, Gil Vicenténél, Juana Inés de la Cruznál felcsendülő ritmusokból és Kuba félvér dallamaiból, az ültetvényeken dolgozó rabszolgák dala keveredik bennük a spanyol vers zenéjével, karneválok néger táncai, kongái, rumbái ölelkeznek a rabszolgatartó fehérek európai énekeivel. Mintha ugyanazt a rit­ must hallanánk szongjaiban, mint a Teodora Mama című dalban, amelyet egy szabad néger nő komponált 1580-ban. Mintha a sajátos havannai zenés szín­ ház, a teatro bufo betétdalai, gvaracsái támadnának új életre ebben a különös zengő rumban. Mintha Bertolt Brecht Koldusoperájának kubai hősei kezdené­ nek énekelni. Ősi és modern költészet ez. A Menni, menni költőjének ritmusai közel állnak a Tiszta szívvel, Szaba­ dos dal, Bevezető József Attilájához. Az új realizmus születésének pillanatai ezek. De József Attila spanyolul is magyar maradt. A Nemzett József Áron első szakasza idegen világot tár fel a tenger övezte kubaiak számára. A kiván­ dorlónak hitt apa József Attilánál a tengeren szagos füveket kaszál (Fayad Jamisnál ezerjófüvet), olyan költő írja ezt, akinek a tengerről az Amerikába 22 �tántorgó szegény jut eszébe, és a Nagy Óceán hullámait barázdáknak látja. A magyar olvasó azonnal a Hazam híres sorára gondol: „Adtál földmívest a tengernek”. Fayad Jamis József Attilát franciául fedezte föl, Párizsban. Képzeljük el a huszonnégy-huszonöt éves kubai költőt és festőt, akinek apja arab, anyja mexi­ kói, és aki a havannai nyomor és kilátástalanság elől Párizsba menekül. Egy verseskönyve jelent meg, a Szemhéjak és por, Havannában számon tartják, sze­ repel Cintio Vitier 1952-ben megjelent híres antológiájában, José Lezama Li­ ma féloldalnyi dedikációkkal ajándékozza neki könyveit. Az ötvenes évek első felének Havannájában mégis úgy érzi, hogy csak elpusztulni lehet, az emigrációt választja, akárcsak nem egy nemzedéktársa, öt éven át alkalmi munkákból tengődik Párizsban. Első könyvében ilyen szakaszok vannak: „Esők. testvére, / segíts kiáltanom, / nedvek kutyája, / őrizd nekem / a finom csontot.” (A virrasztó éneke) A fiatal József Attila hangja rikoltóbb, szenvedélyesebb: „Akár borzalmas, akár nagyszerű, / Nem én kiáltok, a föld dübörög”, de képei rokonvilágot tükröznek: „Rejtőzz a gyémántok fénye mögé / Kövek alatt a bogarak közé, f O, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, / Te szegény, szegény.” „Fű test­ vére, gyűlölsz?” - kérdezi Fayad Jamis, „friss záporokkal szivárogj a földbe” - írja József Attila. A kubai költő Robinson Crusoe marad Európában, „a rettenetes, gyönyörű, hatalmas város, Párizs Robinsonja” , és azt üzeni a tábor­ nok úrnak, a kereskedő úrnak, a drótból és hamuból készült pápaszem urá­ nak, hogy „ új élet új emberei emelik fel városaikat / az önök csontjaiból meg az enyémből, no meg a Notre Dame porából”. A bohém nyomorgó hasonló életet él Párizsban az ötvenes évek második felében, mint József Attila három évtizeddel azelőtt. A Bonaparte kávéház akasztottjának gyönyörű beszédét, a szerencsétlen kisember, Louis Krizek vallomását idézi; jól tudja, hogy „he­ gyes körmeivel a csontot markolássza az éhség” , és rossz cipői láttán a „sza­ badság iszonyú vágyá”-ra ébred hajnalban, „Kuba fénylő egé”-re gondol. „ Ó , koldus, ó, kőműves, ó, költő, meddő anyánk gyerekért könyörög.” A két egy­ beírt sor közül az elsőt Fayad Jamis írta, a másodikat József Attila. Amikor franciául fölfedezte József Attilát, még semmit sem tudott Magyarországról. Egy valaki volt Párizs ismeretlen művésznyomorgói közül. Amikor fordítani kezdte - magyar hispanisták segítségével - neves kubai költő volt, Amerika első szabad földjének fia, akinek verseit több nyelvre fordították már, könyvei egymás után jelentek meg. (Fayad Jamis József Attila-kötete 1966-ban látott napvilágot a Corvinánál, új kiadása a Visornál jelent meg Madridban, részleteit kiadták Mexikóban is.) Egyáltalán nem mellékes az a körülmény, hogy a hiteles spanyol József Attila a győztes forradalom orszá­ gában született meg. József Attila lírája olyan „társadalmi szükséglet” -et elé­ gített ki Kubában, mint Majakovszkijé a felszabadulás után nálunk, azzal a szerencsés - legalábbis a kubai olvasók számára szerencsés - különbséggel, hogy József Attilát kiválóan fordította Fayad Jamis, ami nem mondható el a hazai első Majakovszkij-fordításokról. Sajátos vonása fordításának az is, ahogyan megszólal bennük a történelem, a hatvanas évek hangja. A Március második részét például így kezdi: „ A férfi zsoldos, a nő szajha / szívük és szívem közt nem lesz párbeszéd.” A katego­ rikus kijelentés a korszak szenvedélyét őrzi. V ictor Valera Mora például, aki César Vallejót idéző haraggal fordult szembe a hatvanas évek elején Vene­ 23 �zuela hatalmasaival és opportunistáival, így fogalmazott: „Nyissátok ki rette­ gő kapuitokat, oligarchák, / mert tiveletek békét nem kötünk.” A salvadori Roque Dalton, a nicaraguai Leonel Rugama lírájával rokon Fayad Jamis-féle Március József Attilája. Nem idegen ez a hang a Munkások költőjétől, de mégsem az övé. A Már­ cius eredetije mélyebb, összetettebb: „szívüket el nem érhetem.” Húsz év múlva Caracasban ismét erre a József Attila-sorra gondoltam. A várost körülölelő nyomornegyedek másfél millió lakója közé egyelőre csak a drog jut be csempészáruként, a baloldal pártjai „nem érik el szívüket” . Talán nem az optimisták közt kell keresni József Attila véreit, rokonait? (Más kér­ dés, hogy az említett négy latin-amerikai költő közül természetes halállal egye­ dül Valera Mora halt meg, 1984-ben, szívinfarktusban.) Mintha a nagy perui, César Vallejo állna hozzá legközelebb. Minálunk erre a rokonságra először András László figyelt fel: „a Mama versek, a Jaj, szeressetek szilajon, a N é­ hány éjjelre padra, köre motívumai világosan és felismerhetően rajzolódnak ki Vallejo költészetében is.” Vallejo is poklokra ment. A halál előtti pillana­ tokban állítólag azt mondta, már-már agonizálva: „Bicskát! Megyek Spanyolországba!” A spanyol polgárháború második évét írták. A perui forradalmár költő úgy pusztult bele a harmincas évek forradalom helyett világháborúba torkolló világba, mint József Attila. A z Andok messzi falujában született mesztic, a Trilce univerzális hangú lírikusa éppen úgy saját húsából, csontjá­ ból építette a verset, mint a magyar költő. 1971-ben levelet kaptam Fayad Jamistól. Azt írta: „A város peremén (Atti­ la verse, természetesen) megjelent egy versplakáton, amely Santiago de Chile jó néhány utcáján látható.” A levél hatására cikket írtam József Attila Santia­ go de Chilében címmel. Idézek belőle: „Megnyugtat ez a plakát, biztossá tesz, és bizakodóvá. Harmincnégy év a történelemben nem is olyan hosszú idő, Jó­ zsef Attila halála óta a testvéri tankok mindenütt fölindultak, és lám, elértek Santiago de Chilébe is. Ezentúl erre a versplakátra fogok gondolni, ha vala­ melyik éppen soronlevő amerikai elnök Chile-ellenes kijelentést tesz” Az idé­ zet folytatását nem igazolta a történelem. „A chilei munkás tudja és olvassa, hogy minden emberi mű értelme benn búg, és megszerkeszti azt a harmóniát, amit harmincnégy évvel ezelőtt egy magyar költő csak önmagában szerkeszt­ hetett meg, mialatt nézte a hulló, kövér, puha kormot, amelyről a guanó ju­ tott eszébe, ami Latin-Amerika városainak peremén mindmáig építkezési anyagként szolgál a győzni fogó megaláztatottak számára.” Chilében azóta Jó­ zsef Attila versei is a betiltott könyvek listájára kerülnének. Van József Attilának egy kérdőjele, amelyről sokszor megfeledkezünk. A Mondd, mit érlel végén levő kérdőjelre gondolok. S még valamire. Arra, hogy az egyik szövegváltozatban csak kérdőjel, a másodikban csak felkiáltójel sze­ repel, a véglegesben viszont együtt a kettő: kérdőjel és felkiáltójel. Ezt kell József Attilától eltanulni. A legkegyetlenebb kérdéseket, amelyekkel olykor egyedüli reménységét, a jövendőt is kikezdi azért, hogy az igazat mondja, „ne csak a valódit” , és a felkiáltójelet, amelyet végül mégis odaír a kérdőjel után. Egy argentin költő, Juan Gelman, mintha éppen ezt a József Attilát fedezte volna fel, Jiri W olkerral együtt. Barátok című verse ezért a legszebb József Attiláról szóló költemény számomra. 24 �25 �„jiri wolker józsef attila én mi hárman nagyszerű barátok lennénk jiri beszélne prágáról a fűtő szemeiről ki világtalanul is ránk néz attila flóráról és a forradalomról énekelne és nem lennének vonatok hogy öngyilkos légy sem kórházi ágyak hogy meghalj igazam van? jiri attila én mi hárman országokat asszonyokat bejárnánk és bort innánk és villogó verseket írnánk világunk széles volna a miénk semmink se lenne mindenünk olyan lenne mint az ifjúság úgy érne véget minden miként mindig akartuk egy barikádon jiri attila és én végsőt fütyörészve hárman kik hetyke nemmel viszik vásárra bőrük jiri kórházban halt meg attila vonat elé vetette magát istenem beh szépek is lennénk végsőt fütyörészve” Így képzeli József Attilát az argentin költő „hetyke nemmel” egy barikád­ ra, Latin-Amerikában. De ez a barikád nem csak a képzelet játéka arrafelé. Az uruguayi Mario Benedetti 1977-ben gyűjteményt állított össze az elmúlt két évtized latin-amerikai mártírköltőinek műveiből. Válogatásában tizenhárom or­ szag huszonhét költője szerepel. A Jiri Wolkerek, Majakovszkijok némelyike talán pályája kezdetén hal meg ma Salvadorban, „villogó verseket” írva és „végsőt fütyörészve!” . A szellem és szerelem latin-amerikai költőgerillái Jó­ zsef Attilával vallják: „ Én mondom: Még nem nagy az ember. / D e képzeli, hát szertelen.” Holnap testvéri tankok dübögik szerte rímeit talán ott is, ahol ma még csak néhányan ismerik nevét. René Depestre haiti költő följegyezte, hogy hazájában egy illegális gyűlés versidézettel ért véget. József Attila Ars poéticájából idézett egy haiti forradalmár. 26 �BARANYI FERENC Két részlet a Chénier stációi című ciklusból I. ORIGINES Apám sosem volt zabolátlan, csak megbízható úriember, kivel a mindenkori állam megtéteti, amit kitervel. Az isten bottal sohasem ver, csak magas posztokkal. Eme karóval sújtott rám is egyszer, de eddig nem haltam bele. Költők közé szöktem tehát, hogy az igazság legyen a mérce, de a megannyi büszke látnok csakis saját magát dicsérte. Szelíd zefír lehelletére vártam - s csak irigység szele csapott a képem közepébe, de eddig nem haltam bele. Kikupáltabb indíttatásom gerenda volt sokak szemében, a rongyosoknak kell a mákony, hogy jászolban születni: érdem. S bár mákonyukkal felcseréltem a rációt: folyton fele­ másnak ítélték, ahogy éltem, de eddig nem haltam bele. Herceg, paraszt, zsivány, akárki! Felhőre olykor nézel-e? Segítettelek odalátni s csak ebbe halhatok bele! 2. M A D E LEIN E Kegyetlen nyár, te gyönyörű: szerelmek s tusák nyara, mélybe sodort s fel az égig a sugarak zuhataga, lángot lehelő évszak, átkozlak s megáldalak, akár a pipacsot, marokszám téptem a tilalmakat, azután százfele szórtam: vigye mind messze a szél, kedvem is százfele görgött, mint pusztán az ördögszekér, szemezni kezdtem a Nappal, maga az ég volt örömtanyám, a Holdnak farára vertem - riszált, mint sarkon a lány. Szép hölgyem, idegen tőled e pogánymód tiszta beszéd, amelyre súgva tanított a nagyhangú utcai nép, fintorog is fiatal s vén szűrt szavú családod berkeiben, de hozzátok csak a vér köt. Hozzájuk a hitem. Lehet, nem is hit ez, csak hatásos beletörődés, hisz’ másoknak isteni zápor a minket fenyegető vész, hát híve lettem a vésznek! Jöjjön és mossa le végig a hajdani, zöldfényű hársak füstlepte facsemetéit! 27 �BÓDI TÓTH ELEMÉR Angyal a szamárban — Benamy Sándornak — Néz a tükör, Attól tartok, kedvére szemléli én is szóra magát bennem, nyitom a számat, föltehetően ha sokáig bámul tetszik magának, még ez a tükör. felhőtlenül fényes. De hová jutna Alig várom, hogy az ember, ha hátat fordítson, senki se nézné habár mi vagyok magát benne, én nélküle. mint az angyal a szamárban. Mi Bálám szamara az Úr angyala nélkül, Még egy tükör is aki addig jobb a semminél, nézegette magát ha már olyan kevés a lelkes állatban, angyal jár az úton. hogy azt még ő sem bírta ki szó nélkül, egyszer csak beszélni kezdett emberi nyelven. Meg is kapta a verést Bálámtól. 28 �40 ÉVE TÖRTÉNT Visszaemlekezések reneszánszát éljük ma is. Pedig a memoár-irodalom körül újból és újból fellángol a vita. Nem véletlenül. Mégis egyet nem lehet elvitatni ettől a műfajtól: a történelem személyes átélésének hite­ lét. Különösen így van ez akkor, ha a történelem „kisemberei” vetik pa­ pírra visszaemlékezéseiket, akiknek élettere és cselekvésköre aránylag szűk horizontú volt. A z alább következők is olyan emberek, akik nem voltak történelmet formáló, cselekvően tevékenykedő személyisegek. A zt a hét­ köznapi életet élték, amit sok milliónyi társuk Magyarországon. Nincs két egyforma emberi élet, vallják ezek a visszaemlékezések, s lapjaikról az én-sorson keresztül a közösség sorsa is kibontakozik. D ön­ tési és választási lehetőségek villannak fel, vagy éppen az tűnik elő, hogy a pillanatnyi helyzet miként formálhatja, készteti színvallásra, a felis­ mert döntés bevallására és végrehajtására azt az embert, aki a hétköz­ napok menetéhez szokott. A most közreadott néhány visszaemlékezés-részlet a felszabadulás pilla­ natait rögzíti. Terjedelmi okokból csak rövidke sorok ezek a Nógrádi Sán­ dor Múzeumban őrzött teljes anyagokból, de így is segítenek egészebbé tenni azt a képet, amit e nemzeti sorsforduló histórikumával foglalkozó összegzések, hadtörténeti, politikai tanulmányok már véglegesítettek. A résztvevők számára a nagy összefüggések felismerhetetlenek. N ekik ott és akkor történik meg minden, ahogy az éppen lezajlik, távlatok és összefüggések ismerete nélkül, mégis szinte szervesen kapcsolódva ad­ digi életük rendjéhez. D e valamennyien megérezték, előbb-utóbb válasz­ taniuk kell, s az emberi élettől olyannyira idegen háború, pusztítás senki számára nem lehet közömbös, még akkor sem, ha ideig-óráig hagyja ma­ gát az eseményekkel sodródtatni, ha szeretné elodázni a döntést. A tör­ ténelem azonban nem ismer kompromisszumokat, még ha nem is va­ gyunk tisztában azzal, hogy most éppen saját sorsunkról, a családunkról, a nemzetünkről döntünk. A z életet le kell élni, a történelmet át kell élni, s válaszolni cselekvően mindarra, amit feladatul elénk állít - mondják a most következő vallomások. P. M. 29 �A katonaköteles férfilakossághoz szóló felhívás alapján a jelenlegi acél­ gyári iskolában felállított „sorozó bizottságnál” kellett megjelenni. A sorozó bizottság mindenkit alkalmasnak talált, hiszen csak ránézésből állott az alkalmassági szemle. A szemle után hazaküldtek, azzal, hogy másnap reggel háromnapi éle­ lemmel és váltóruhával 9 órakor jelentkezzünk. Ennek a többi sorstársam­ mal együtt eleget is tettünk, abban az időben más választás nem volt. Vagy ez, vagy katonaszökevényként fognak kezelni, esetleg a hozzátartozó­ inkat is kitéve valami meghurcolásnak... Impozáns menetünk volt. Attól félve, hogy esetleg az úton el is térí­ tenek, még tábori csendőrök is kísértek, az előttünk ismeretlen úticél felé. Egyre távolodtunk a városunktól. A z első pihenő a mostani campingnél volt. Körülbelül egyórás pihenő után, éppen sorakoztunk, amikor Somos­ kőújfalu felől az útkanyarulatból előtűnt és mellettünk megállt egy katonai dzsipkocsi, rajta három civil és két egyenruhás, nyilas karszalagos, gép­ pisztollyal felszerelt társaság. A minket vezető főhadnagytól érdeklődtek, hogy kik vagyunk és hová megyünk. Mikor megtudták, hogy Losonc az úticélunk, jóakaratúlag közölték, hogy siessünk, mert a határt lezárják és akkor nem tudunk átmenni. Milyen jó, hogy a gondolatot nem lehet hallani, mert akkor hallották volna, hogy nekünk nem sürgős, akinek az, ám siessen. A z indulás első percétől fogva egyre jobban foglalkoztatott az, hogy hol és hogyan lehet­ ne „rugalmasan elszakadni” . Indulás tovább, s a szürkület már Fülekpüspökiben talált, ott volt az első éjszaka. Másnap reggel a hazai elfo­ gyasztása után, nem nagyon sietve, átvonultunk Füleken, majd a temető melletti dombon leültettek és a hozzánk ugyancsak ragaszkodó tábori csendőröktől körülvéve, pihenőt tartottunk. Majd azután átmenve a dom­ bon, a másik oldalon ereszkedtünk lefelé, beérve Fülekkovácsiba, utolért egy lófogatú német trénoszlop. Már a falu utolsó házait is elhagyva észrevettük, hogy Losonc felől há­ rom repülőgép ráfordult az országútra, majd egy kanyarból mélyrepülés­ ben kezdve, irtózatos gépfegyvertüzet zúdítottak reánk. A németek nem, de a mi menetünk jobbra-balra az árokban és a mező felé futva keresett fedezéket. A gépek szovjet Raták voltak, elhúzva fe­ lettünk, egy kanyart véve ugyanazon irányból, újra támadtak, majd utána eltűntek. Ekkor újra rendeződtek a sorok, szerencsére az elvonulókat nem érte sé­ rülés, az ijedtséget leszámolva. Néhány, már a frontot is megjártakon kí­ vül, a többinek ez volt az első tűzkeresztsége. Borzalmas látvány tárult a szemünk elé. Mivel a német trénoszlop nem tudott kitérni, igen meg­ tizedelték. Felborult szekerek, emberek, állatok tetemei hevertek az úton. Mi az utat ezután tovább már nem az országúton folytattuk, hanem bal kézre letérve, egy mezei dűlőúton Rapp felé gyalogoltunk. Délután 3 óra körül érkeztünk a faluba és rögtön szétszórtak bennünket. Négy-öt ember jutott egy-egy szálláshelyre. Jómagam a falu bírájához kerültem, két mun­ katársammal és két acélgyári dolgozóval. A hátizsáktól megszabadulva, gondoltam, kinézek az utcára, milyen le­ hetőség van az eltűnésre. Amint kiérek az udvarra, és elérem a befelé nyíló nagykapu szárnyát, hangokat hallottam. Egy magasabb rangú csendőr­ tiszt állt az utcán - rangjelzését, mivel háttal volt, nem tudtam kivenni - , 30 �utasítva az előtte álló tíz tábori csendőrt, hogy a szállásokra küldött elvonulókat összeszedve, a menetet azonnal indítsák tovább Losonc felé, majd utána átfésülni a házakat, az esetleg itt talált egyéneket falhoz állítani! Ezek után visszatértem a házba és elmondtam társaimnak a hallotta­ kat. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem lehet kísérletezni, megyünk tovább. Mire kijöttünk a házból, a menet már kiért a faluból, hátra­ nézve láttuk az udvarba belépő csendőröket. Nem siettünk, látótávolságot tartottunk és a losonci gyepmesteri telepnél megállapodtunk éjszakára. Úgy gondoltuk, hogy inkább itt maradunk (mert előtte való nap Losonc volt a bombázás célja). Másnap reggel utunkat folytatva, hátra-hátranézve láttuk, hogy több­ kevesebb ember követ bennünket és megbillennek a kakastollak is a tá­ volban. A városhoz közeledve szemünk elé tárult a plakáton hirdetett szö­ veg: Minden katonaszökevényt felkoncolunk., felakasztunk. Szomorúan lát­ tuk az útszéli fákra felakasztott katonákat, civileket a nyakukba függesz­ tett táblákkal, rajta a felírás „ Így jár minden szökevény és azokat rejte­ gető civil” . H ID A SI JÓ ZSE F 1944. december közepe felé jártunk már, amikor az egyik napon a műhelyben felkeresett a villamosközpont főnöke, Hlinka János művezető. Először csak közömbös dolgokról beszélgettünk - hogy korán beköszön­ tött a tél - , majd rátértünk a gyár leszerelésének kérdésére. Tudod, en­ gem nagyon bántott a gyár leszerelése és fennhangon szidtam a németeket és nyilasokat. Majd felvetettem: hát nincs igazam! Mi lesz itt velünk gé­ pek nélkül? Hlinka végighallgatott, megcsóválta a fejét, majd mindkét ke­ zét a vállamra tette és komoly arccal megszólalt: „Csak ne olyan hevesen, Béla, és főleg ne olyan hangosan, mert a falnak is füle van!” . Majd foly­ tatta: ő is megkapta az utasítást, hogy még ma be kell rakni vagonba a gyár két elektromos turbináját, mert Németországba szállítják. Erre én közbeszóltam: „É s berakja, Hlinka úr?” Erre már Hlinka is elmosolyodott és megszólalt: „Éppen azért vagyok itt, hogy a segítségedet kérjem” . Arról beszélt, egy páran úgy döntöttek, hogy nem rakják be a turbinákat, hanem elrejtik. Már mindent megter­ vezett, azt is, hogy hová rejtik el a turbinákat, csupán a szerszámlakato­ sok közül három önként jelentkező, megbízható emberre volna szüksége. „H át ebben kérem a segítségedet. Úgy gondolom - folytatta - , hogy csak megbízható, jó szakmunkás jöhet számításba, mert ez nem gyerekes do­ log” - fejezte be. Meglepett a dolog. Erről a komor, kimért művezetőről - aki egyéb­ ként igen nagy tiszteletnek örvendett a gyárban - fel sem tételeztem, hogy ilyen veszélyes akciót mer kezdeményezni. Még a hideg is végig­ futott a hátamon az akció hallatán. D e mint ahogy ő, én is megbíztam benne. Én is bizalmasabbra fogtam a szót, s megkérdeztem, hogy egy­ nek én megfelelnék-e? Ekkor már másodszor mosolyodott el és megszó­ lalt: „H át elsőnek is rád gondoltam - majd folytatta - , de még rajtad kívül két fő kellene” . K it tudnék javasolni? 31 �Rövid ideig gondolkoztam, majd végül elmondtam a javaslatomat: „H át itt volna egynek Jakabos Pista bá’, aki ugyan nem tősgyökeres salgótar­ jáni, de megbízható, becsületes ember. Erdélyből, Lupényből települt át, jó szakmunkás, ízig-vérig igazi munkásember - fejeztem be. Másiknak meg Horváth Gyulát javasoltam, akit szintén megbízható, becsületes szak­ munkásnak tartottam. Hlinka néhány másodpercig gondolkozott, majd megszólalt: „H át jó, te ismered őket” . - És még hozzáfűzte: - „H a esetleg nem vállalják, úgy keress meg és szólj nekem, hogy még időben lehessen intézkedni” . Hlinka már indulni készült, mikor megkérdeztem: „N o és mikor csinálnánk meg a dolgot Hlinka úr? - Igenis - fordult vissza - a legfontosabbakról meg majdnem megfeledkeztem: délután négy órára jöjjetek be a villamos­ központ géptermébe, s a portán mondjátok meg, hogy túlórában jöttök vagont rakodni” . Nem mondom, egy kicsit meglepett az idő rövidsége, hisz’ már tíz óra is elmúlt. D e beláttam, hogy egy ilyen akciót nem le­ het hetekkel előtte szervezni, mert nagy a lebukás veszélye. Megegyeztünk abban, hogy két órakor hazamegyünk ebédelni és négy órára jövünk be vagonrakodás végett. Hlinka művezető távozása után azonnal munkához is láttam. Felkeres­ tem mindkét szakit, s külön-külön beszéltem velük, akik vállalták az ak­ cióban való részvételt. Délután négy órakor már mind a nyolcan együtt voltunk, mikor bejött az ajtón Hlinka művezető. Végignézett rajtunk, majd csendesen megszó­ lalt. Arról beszélt, hogy ő nem a szavak embere, hanem a tetteké. Rövid mondanivalójában először azt fejtegette, hogy ez a gyár adott nekünk ke­ nyeret, de azután is ad, ha most is megtesszük kötelességünket. Itt van a munkahelyünk, itt van a családunk, s nekünk a jövőben is itt kell majd dolgoznunk. Elmondta, hogy milyen veszélyes feladatra vállalkozunk. Majd folytatta: ha valaki úgy érzi, hogy nincs ereje ebben a munkában részt venni, inkább most mondja meg, nem haragszik érte. Menjen szépen haza és felejtse el az egészet. Ekkor ismét végignézett rajtunk, s mivel senki sem mozdult, senki sem szólt egy szót sem, folytatta. Arról beszélt, hogy gyorsan kell dolgozni, s az egész akciót egy óra alatt be kell fejezni. Elmondta még, hogy az ácsok a „kavicsosbányáknál” dolgoznak, s görgők­ kel, kötelekkel ők helyezik el a kiszemelt rejtekhelyen a turbinákat tartal­ mazó ládákat. A z ácsbrigád az elhelyezés után úgy temesse be az üreget, hogy ott semmit se lehessen észrevenni. A második csoport pőrekocsikon a ládákba csomagolt turbinaalkatrészeket folyamatosan szállítsa a rejtek­ helyre. A harmadik csoport pedig megkezdi a ládákban levő ócskavas berakodását az üres vagonba. Erre azért van szükség, mivel a vagonok még súlyellenőrzésen is átesnek, s ha a vagon üresen menne ki, már itt azonnal kiderülne a turpisság. Érthető, világos? Van-e valakinek kérdése? Mivel nem volt, még hozzáfűzte: „É n személy szerint a vagon környékén tartózkodom - mondta mert ha véletlenül jön egy ellenőrzés, időben tudjak jelezni.” Befejezésül arra kért bennünket, hogy az akcióról sem a gyárban, sem otthon ne beszéljünk, hisz’ a fejünkkel játszunk, de családunkat is meg­ hurcolhatják. (Mucsi Lajos összeállítása a salgótarjáni acélgyári munkások akciójáról) 32 �Esős, őszi november volt és vigasztalanul esett az eső. Híreket már biz­ tos helyekről tudtunk, és már délről-keletről ágyúdörgéseket hallottunk. Szaporodtak a légitámadások és sok estén néztük a Sztálin-gyertyáknak nevezett világító rakétákat. D e ez időben már csak a győztesek légirajait lehetett látni, a német csapat húzódott nyugat, illetve kelet - Budapest - felé. Karácsony előtti napokban motorkerékpáros német katonák jelentek meg Somoskőn. A motorosok megjelöltek házakat, de nem mindegyiket. Szálláscsinálók voltak. Estére jöttek a németek és beszállásolták magukat a megjelölt házakba. Hozzám is jutott egy lábon sérült tiszt és ennek sesédtisztje, valamint egy tiszthelyettesféle, aki összekötő futárszolgálatot teljesített. A család meg volt ijedve, hogy mi lesz, de komoly helyzet lévén, nem tudtunk előre semmit, csak azt, hogy az ágyúdörgés már kö­ zel van és igen hallani. Karácsony előtti napokban elállt az eső és erős fagyás következett. A front már a M edves-hcgység túlsó oldalán folyt. Egyik napon többen lát­ tunk a Medves-hegység felől jönni civileket, akiket német katonák kí­ sértek a helyi parancsnokságra. Ez a vár tövében levő Somoskeőy-kúria helyisége volt. Később derült fény e civil emberek sorsára, akik nyolcantízen lehettek. Ö t főt szabadon engedtek. Másnap karácsony este! K is­ lányom karonülő, egyéves volt, akinek azért egy fenyőgallyat szereztem, melyen pár szem szaloncukor és gyertya égett, melyet meggyújtottunk. A nálunk levő két tiszt is megnézte a gyertyagyújtást, de nem szóltak sem­ mit, elvonultak a szobájukba. A két ünnep alatt csak a harci zajok közeledtek, ami arra utalt, hogy erős ütközet folyik a Medves túlolda­ lán. Ez igaz is volt. Karácsony utáni napon a község lakói ébredéskor egy német katonát sem láttak. A kik nálunk szállásoltak, azok sem voltak a szobában. A z éj leple alatt kivonultak a községből. A Medves-hegy felől ágyúdörgés nem volt. Tehát igaz lenne? Talán szorult a gyűrű és odébbálltak? Igen, így volt! Felszabadult a község és az ágyúdörgés áthelyeződött a Karancshegység mögé, Balassagyarmat irányába. Egyelőre csend volt és közben jött egy riasztó hír, hogy a németek azért „búcsúszó” nélkül csak nem mentek el. A volt német parancsnokság mel­ lett, a gyümölcsösben, öt fő civil embert találtak agyonlőve, dermedtre fagyva. Azonnal a helyszínre mentünk, ahol borzalmas látvány várt. Ö t ember feküdt a földön, akiket géppisztolysorozatok értek, a lövések erre utaltak. Hastól koponyáig kapták a lövést, melyik hol állt. Megdöbbentő látvány volt. Ismerősök voltak, Bást és Vecseklő községekből, kőbányászok valamennyien. Tehát itt hagyták a németek névjegyüket, s bennünk a ha­ tártalan gyűlöletet. Halott munkatársaink szüleit nem kellett már értesí­ teni, jöttek kocsival hozzátartozójukért. Már ők előbb tudták a dolgot, mint mi, mert az említett foglyok közül, akiket szabadon engedtek, azok otthon elmondták már nekik, mire számítsanak. Később kiderült, hogy ezen halott bajtársakat a románokkal vívott harcvonalban foglyul ejtet­ ték, zsebeikben 1-2 üres töltényhüvelyt találtak, s rájuk fogták, hogy par­ tizánok. Tehát elvitték őket hozzátartozóik és mi e döbbent lelkiállapot­ ban nem sokáig lehettünk, mert a Medves-hegység felől óriási zajjal, ko­ csizörgéssel, hangos beszéddel közeledtek a felszabadító csapatok. 1945. 33 �új év a szó valódi értelmében. A z országnak csak fele része szabadult fel. Mi tehát a Debrecenben már megalakult Debreceni Ideiglenes Kormány és kommunista pártunk jelszavai szerint kezdtünk mozogni. Kezdetben ez abból állt, hogy eltemettük a hegyekben elesett román katonákat, tizenöt­ húsz főt. A z abroncsospusztai véres események nyomára Valesek Józsi bá­ csi holttestének eltemetése emlékeztetett, különösen engem, mert ő volt az, aki engem is személyesen hívott partizánnak a fenti helyre. A halottak eltakarítása során feladatunk volt az utak-hidak megjaví­ tásához való munkások, parasztok megszervezése. Közben a legfontosabb feladat volt számunkra a helyi pártszervezet megalakítása. Megkezdtük a szervezést, de csak öt fő jött össze, a többi még várt, mert az ágyúk a Karancs-hegységen túli irányból még dörögtek, s többen féltek attól, hogy egy-két napra a harcvonal ingadozása még lehetséges lehet. Mi ezzel nem törődtünk már és a salgói pártszervezet (itt hamarabb megalakult) kül­ döttei jelenlétében létrehoztuk és kimondtuk az M K P létrejöttét, s meg­ alakult a pártszervezet. Kézbe vettük a község irányítását és lassan az élet kezdett megindulni. SOMOSKŐI JÓZSEF Tudtam, illetve sejtettem, hogy volt a gyárban néhány kommunista mun­ kás, akikről az ember akarva-akaratlanul tudta, hogy a párt illegális szer­ vezetének tagjai, de legalábbis föld alatti kommunista pártmunkát vé­ geznek. Ezek közé tartozott Alics János, Teleki János, Kovács István, Hajek Rezső, Brabecz (a keresztnevét elfelejtettem) és mások. Tiszte­ lettel, sőt szeretettel néztem ezekre az emberekre a háború alatt, egy tisz­ tességesebb jövő világ meggyőződéses híveit láttam bennük, és remény­ kedtem, hogy megérem ezt a jövőt. Ő szintén megvallom, hogy a kommu­ nista munkásokat abban a korban nem tartottam a szó mindennapi értelmében közönséges embereknek. Akkoriban ugyan még nem ismer­ tem Sztálinnak azt a híres, mai fejemmel egyébként korántsem osztott véleményét, hogy ,,mi kommunisták más fából faragott, különös em­ berek vagyunk” , de valójában valahogy így vélekedtem a kommunista munkásokról, noha a neveltetésem inkább afféle „baloldali szocdem” szemléletnek felelt meg inkább. Lényegében idealizáltam őket, mint ahogy a munkásmozgalmat is olyasminek láttam, amely mentes az emberi gyen­ geségtől, a mozgalom hordozóit gyarlóságoktól megtisztultnak, a többség jólétéért és szabadságáért önfeláldozó módon küzdő harcosoknak láttam. Külön szeretnék megemlékezni Hajek Rezsőről, az én hallatlanul de­ rék Rudi barátomról. Hajek Rezső a faesztergályos-műhely vezetője volt. A kiváló szakmunkás és ugyanakkor a kemény tartású, büszke munkás­ ember típusa volt. Nálam jóval idősebb, ennek ellenére a háború alatt igen jó viszonyban voltunk. Kommunista meggyőződését a háború alatt sem titkolta. V olt is bizonyos aggodalma, hogy az utolsó pillanatban el­ hurcolják. Szerencsére nem így történt. Hangadó szerepet játszott az üveg­ gyárban a felszabadulás után, ha jól emlékszem, ő volt az első übtitkár, vagy szakszervezeti titkár. Sajnos, az egyik üzemi bizottsági ülés közben, valamennyiünk szemeláttára, 1945. május közepén, szívroham 34 �következtében meghalt. A vállalatra nézve súlyos csapás volt ez, mert hig­ gadt, megfontolt magatartása csillapítóan hatott az izgágákra, abban a zavaros, kezdeti időben. Restellem, hogy a drámai eseményeket, a magyar történelem várvavárt nagy fordulatát nem tudom tárgyilagosan, a kívülálló higgadt szenvtelenségével és személytelenségével közel négy évtized elmúltával sem szemlélni, vagy elmondani, minduntalan beleszövöm a magam személyes élményét, látásmódját. Dehát talán senki sem képes arra, hogy kikap­ csolja önmagát és mintegy a világűrből jött lény módján számoljon be a dolgokról, történésekről, folyamatokról, amelyek körülötte, vele zaj­ lottak és amelyek annyi várakozást, reményt, feszültséget, oldódást, és ugyanakkor újabb, más jellegű feszültséget keltettek mindannyiunkban. 1944. április 11-én bevonultam, először Egerbe, majd Miskolcra ke­ rültem és 1944 júliusában a galíciai frontra vittek. A z 1944. évi nyári visszavonulásban a munkaszolgálatos alakulatom „részt vett” , olyan han­ gulatban, amelyet a maga vészterhességében, eszeveszett iszonyatával ta­ lán csak az emberiség legnagyobbjai, egy Dante Alighieri, Shakespeare, Goethe, Tolsztoj, Balsac tudott volna hihető módon leírni. A századom, mielőtt a frontra vittek benünket, Miskolcon, a Tiszai rendező pálya­ udvaron végzett romeltakarítási munka során végignézte kb. 250 000 magyar zsidó deportálását, mert az erdélyiek kivételével mindet ezen a vonalon szállították Auschwitzba, a megsemmisítő táborba. A legtöbbünk szülei, testvérei, gyerekei, feleségei, rajta voltak ezeken a rémvonatokon. Nehéz a maga teljességében és ördögi vonásaival ezeknek a „szállítmá­ nyoknak” a körülményeit a mai olvasó számára egyáltalán érzékelhető­ vé tenni. 1944. április 11. és december 25. között tehát nem voltam Tarjánban, így az ezen időszakban történteknek tanúja nem lehettem. Ter­ mészetesen, a hazajövetelem után, hamar értesültem mindarról, ami a városban végbement a felszabadulás pillanatáig. Kisterenyén, ahol kéthárom napig tartózkodtam, hogy bevárjam a németek kiverését Salgótar­ jánból, egy magas rangú, szovjet tiszt közölte velem és a munkaszolgálat­ ból megszökött bajtársammal, Kürschner Ferenccel, hogy karácsony este a Vörös Hadsereg bevonult Salgótarjánba. - „Igyi domoj” - mondta ne­ künk az a tiszt, „Gorod Salgótarján szvabodno” , és három kupicába pá­ linkát töltött, éltette az új debreceni kormányt, a magyar demokráciát és a magyar szabadságot. A debreceni kormány megalakulásáról tőle ér­ tesültünk. Mezítláb, tetvesen, de lelkesen, így értem el a gyárkaput, kora délelőtt, ahogy azt előzőleg megemlítettem. A kapuban éppen Alics Jani álldogált. Már említettem, hogy őt jól ismertem, hiszen a fazekas­ kemencén dolgozott és a nézeteit előttem sohasem titkolta. Jermendi főmérnök döbbenten nézett rám, meghívott mindjárt ebédelni, de kérte, hogyha tetves vagyok, előzőleg mosakodjam meg. A holmijaimat ugyan­ csak tüstént átadták, de előzőleg alaposan lecsutakolták. A felszabadulá­ som így kezdődött, de többé-kevésbé az ország egész népét „lecsutakolta” a történelem. TATÁR IST V Á N 35 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ M. KISS SA N D O R -V IT Á N Y I IVÁN: A Magyar Diákok Szabadságfrontja M. Kiss Sándor és Vitányi Iván igénytelen külsejű könyvét az Antifasiszta Ifjúsági Emlékmű Szervezőbizottság, tehát egy „nem hivatásos kiadó” jelen­ tette meg még 1983 végén. Különösebb visszhangra ennek megfelelően nem­ igen talált; folyóirataink közül talán egy sem recenzálta. Kár pedig, mert a II. világháború alatti magyar ellenállási mozgalom eddig jórészt ismeretlen vonulatát dokumentáló empirikus anyag, s a tényfeltáró fejezetekhez csatla­ kozó teoretikus fejtegetések okán egyaránt megérdemelte volna. A Magyar Diákok Szabadságfrontja hét diákellenállási csoport közös szer­ vezete volt, amely hivatalosan 1944. november 7-én, ténylegesen pedig 1944 októberében alakult meg. E hét diákellenállási szervezet közül a szerzők néggyel foglalkoznak részletesebben. A Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma 1944 nyarán szerveződött meg a fel­ oszlatott Győrffy-kollégium diákjaiból. Gyakorlatilag a békepárt diákszek­ ciójaként működött, amelyet az akkori KISZ irányított. Vezetője Hegedüs András volt. A szervezet 1944 októberéig főleg propagandatevékenységet fej­ tett ki. Ezt követően egy-két demonstratív fegyveres akciót is végrehajtott. E lényegében kommunista csoporttal szorosan együttműködött a Szűcs Ferenc vezette Parasztfőiskolások Közössége. Ennek bázisát a korábban G yőrffy pro­ fesszor körül tömörült parasztfőiskolások alkották. A két szervezet közösen adta ki 1944 augusztusától a Szabad Diákfront című illegális lapot, amely a németek elleni fegyveres ellenállásra szólított fel. A Szabad. Elet Diákmozgalom 1944 júliusában jött létre Fitos Vilmos irá­ nyításával. A csoport bázisa a rendszer hivatalos diákszervezetén, a Turulon belül még a harmincas években kialakult ellenzéki mozgalom volt, amelyet Fitos korábban a Diákegység Mozgalom keretein belül igyekezett egységes mederbe terelni és összetartani. A Szabad Élet Diákmozgalom ideológiai pro­ filja ennek megfelelően sokszínűbb és ellentmondásosabb volt, mint a győrffysta szervezeteké. Tény viszont, hogy a legtekintélyesebb szervezeti bázissal és az egyetemisták között a legnagyobb befolyással ők rendelkeztek. Továbbá az is, hogy bátran vállalták az antifasiszta és németellens harcot. S az adott hely­ zetben - állapítják meg a szerzők is - ez volt a legfontosabb. Lapjuk, a Szabad Elet mintegy 1000 példányban jelent meg, röpcéduláik pedig alkalmanként a több ezres példányszámot is elérték. Emellett külön katonai akciócsoporttal is rendelkeztek, amely októbertől nagy szerepet játszott a különböző fegyveres ellenállási csoportok szervezésében. A Demokrata Diákfront a nyilas hatalomátvétel után alakult meg Zimányi Tibor vezetésével. Korábban a Fitos-féle Szabad Élet Diákmozgalom katonai csoportján belül működtek. Több sikeres fegyverszerzési akciót hajtottak végre. Többek között a Fehér Lajos vezette kommunista ellenállási csoportokat is ez a diákszervezet látta el robbanóanyagokkal és fegyverekkel. 36 �A Magyar Diákok Szabadságfrontja, amelynek a fentiek mellett még a Technikusok Demokrata Frontja, a Demokrata Ifjúság és a Protestáns és Ka­ tolikus Egyházak Demokrata Ifjúsága nevű csoportok is alapító szervezetei voltak, 1944. december 12-ig működött. A nyilas elhárítás ekkor több veze­ tőjét letartóztatta, aminek következtében a szervezetszerű munka a további­ akban lehetetlenné vált. A diákellenállás novemberben megszervezett fegyveres alakulatai, az ún. Görgey és Táncsics zászlóaljak azonban megmaradtak, s a szovjet csapatok megérkezéséig központi irányítás nélkül folytatták az anti­ fasiszta harcot. Röviden összefoglalva ennyi a kötet tényszerű, adatfeltáró hozadéka. Az empirikus fejezeteket kiegészítő elméleti igényű fejtegetések arra a jól ismert kérdésre kívánnak választ adni, hogy valóban Hitler „utolsó csatlósa” volt-e Magyarország? Másként fogalmazva: vajon azért nem volt Magyarországon komoly, tömegeket magával ragadó és fegyveres felkelésben kicsúcsosodó ellen­ állási mozgalom, mert a magyar fasiszta nép volt, vagy pedig egyéb okok kö­ vetkeztében? A szerzők szerint - s általánosan elfogadott álláspontnak ma már ez te­ kinthető - Magyarország nem volt a náci Németország „utolsó csatlósa” , s a magyar nép többsége ugyanúgy szembenállt a fasizmussal, mint Európa más népei. Az ellenállási mozgalom kétségtelen erőtlensége más okokkal magyará­ zandó. A szerzők több determináló tényezőre hívják fel a figyelmet, amelyek közül megítélésünk szerint legfontosabbnak a Horthy-rendszer belpolitikai be­ rendezkedése és háború alatti politikája s ezzel összefüggésben az ország szu­ verenitásának kései megszűnése tekinthető. Erős antifasiszta ellenállási mozgalomhoz mindenütt két dolog kellett: egy­ részt német megszállás, vagy fasiszta Quisling-kormány, másrészt ütőképes bal­ oldali erő. Amint ez ismeretes, Magyarország 1944 tavaszáig nemcsak meg­ őrizte szuverenitását, hanem úgy őrizte meg, hogy a parlament és a többpárt­ rendszer is fennmaradtak. A negyvenes években, amikorra Angliától és Svéd­ országtól eltekintve immár Európa szinte minden országában totalitariánus vagy tisztán autoritatív politikai rendszerek alakultak ki, ez meglehetősen kivé­ teles jelenségnek számított, amit a baloldal is pozitívumként könyvelt el. A harmincas és negyvenes években Magyarország és a térség belpolitikai alterna­ tívája ugyanis nem a demokrácia, vagy korlátozott parlamentarizmus, hanem a korlátozott parlamentarizmus, vagy totális diktatúra volt. Ehhez járult, hogy a horthysta vezetés egészen 1944 őszéig kapcsolatban tudott maradni az angol­ szász hatalmakkal. Mindezek a legális baloldalt lojalitásra, sőt a Kállay-kormánnyal való együttműködésre, s nem szembefordulásra ösztönözték. 1944. március 19-ig tehát fegyveres ellenállásra egyszerűen nem volt mód, mivel ez nem ellenállás, hanem teljesen fölösleges és értelmetlen polgárháború lett volna. A német megszállás után ez a helyzet bizonyos mértékig megváltozott, s aligha véletlen, hogy - mutatnak rá a szerzők - ezt követően meg is indult az ellenállás szervezése. Továbbra is reális lehetőségnek és legjobb megoldásnak látszott azonban a háborúból való kiugrás, s ezt csak a hivatalos vezetés hajt­ hatta végre. Tudjuk, s az akkori baloldal is tudta, hogy a kormányzó környe­ zete és a Lakatos-kormány kifejezetten erre törekedtek. Érthető hát, hogy az adott helyzetben elsősorban az ellenállás vezetői is ennek sikerén, s nem a fegyveres felkelés kirobbantásán munkálkodtak. Október 15. csúfos kudarccal végződött, ám ezért a magyar baloldal, az ellenállási mozgalom, vagy a ma­ gyar nép a legkevésbé tehető felelőssé. 37 �A nagyobb arányú ellenállás kifejlődését gátló tényezők közül utalnak még a szerzők a magyar baloldal viszonylagos gyengeségére, 1919-ig visszanyúló traumáira és hagyományos megosztottságára, továbbá a szovjet hadseregtől való félelemre és néhány egyéb körülményre. Egy fontos szempontról azonban mintha el feledkeztek volna. Nem írnak arról, hogy Németország és Magyarország között külpolitikai téren bizonyos mértékű érdekazonosság állt fenn. Jugoszlávia és Lengyelország, ahol a kelet-európai országok közül nagyarányú ellenállás bontakozott ki, Németország áldozatai voltak. A szerb és a lengyel nép nemzeti érdekei tehát feltétlen németellenességet diktáltak. Magyarország ezzel szemben Németország támogatásával realizálni tudta a trianoni béke­ szerződés revízióját, ami a két világháború közötti magyar külpolitika, sőt politika alfája és omegája volt. A magyar ellenállási mozgalom kései kibon­ takozásának és erőtlenségének úgy véljük, ez is igen fontos (ha nem legfonto­ sabb) oka volt. (Az Antifasiszta Ifjúsági Emlékmű Szervezőbizottsága, Bp. 1983.) ROMSICS IG N ÁC 38 �SZEPESI JÓ ZSE F Nincs annál szörnyűbb Bizony nincs annál szörnyűbb, naiv, nem sejti azt sem mint akkor halni meg, mért él, mi dolga van; mikor még lelke nem nyűg, mikor még minden úgy jó, a test alig beteg; ahogy van, nem vitás, mikor még szép a látás ifjú a vér és forró, és semmi sem kevés, és lenni még csodás; s a szívben zsenge hajtás mikor még célja nem volt, csupán a szenvedés; sem titka - senkivel... mikor még mindegy minden, Nincs annál szörnyűbb hóbort, az ember oktalan, mint akkor múlni el. K A R Á CSO N D I IMRE Pedig pedig kitapinthatóan itt a nyár egyre nagyobb mellekkel jönnek szembe a lányok itt a nyár lenyíratkoztak a rockénekesek megteltek a parkok ölebekkel és tinédzserekkel itt a nyár lenyiratkoztak a rockénekesek szexeinek a kutyák itt a nyár üvölt a heavy metali dönögnek az elektronikus dzsessz legyei itt a nyár feltalálva rég a kerozin űrhajók műholdak boeingok itt a nyár repülni kéne egyet valahogy egyenest valahogy bele a Napba 39 �V I T A K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁN „...ami meghódításra vár, azt látványosan nem lehet megközelíteni” A költészet és a politika évszázados összetartozását valóban nem nehéz bi­ zonyítani. Még ha koronként más és más formában is, a költészettől sohasem volt teljesen idegen a politika világába tartozó jelenségek önálló lírai témák­ ként történő feldolgozása. Csakhogy a politika - világi és külsődleges jelenség lévén - éppoly' változékony, mint a valóság állapotai általában. Kezdetben fő­ ként a polisz típusú közösségre vonatkozó államszervezetet és -rendet jelen­ tette, s csak a későbbiekben vált jelentése önmagában is többoldalúvá. S azt sem nehéz kimutatni, hogy a politikai költészet akkor teljesedett ki leginkább, amikor a politika az állampolgári léttől elkülönült életet élt, s az állampol­ gároknak a legkevesebb lehetőségük volt a közügyek irányításában való rész­ vételre. Mert ahol az egyén - Hegel szóhasználatával élve - közvetlenül öszszefonódott az állami élet általánosságával, ott a szubjektív sajátosság és en­ nek privát partikularitása még nem szerezte meg jogait. Csak a politika önál­ lósodásával vált lehetővé, hogy az egyén szuverén módon éljen a mindenkori politika elfogadásának, bírálatának vagy elvetésének jogával. Másrészt ezen a szabadságon belül is felébredt a szubjektum önmagában való, magasabb rendű szabadságának szükséglete, amely azután igényt tartott arra, hogy ne csak a politikát megtestesítő államban, ne csak az adott erkölcs és törvényesség keretei között, hanem saját bensőjében is szabad legyen, amenynyiben a jót és az igazat önmagából, szubjektív tudása révén akarja a maga számára megteremteni és elismertetni. Nemcsak, s nem is elsősorban azért, mert az egyének - így maguk a költők is - távol akarták magukat tartani a társadalmi szerkezet érdek- és értéktagoltságára épülő, azt szervező és tudato­ sító erőcsoportok hatalmai harcától, hanem sokkal inkább azért, mert ha mégoly hihetetlennek tűnik is - a politikai cselekvés valódi alternatívái hiá­ nyoztak. S innen nézve kiderül, hogy a politikai költészet a maga sajátossá­ gaiban és következményeiben szorosan összekapcsolódik a konkrét politikai cse­ lekvések hiányával. Sőt úgy látszik, mintha éppen a tettek hiánya teremtette volna meg a szavak tettét. Ám ez a paradoxon - Alföldy Jenő állításaival el­ lentétben - egyrészt szűkebb, másrészt szélesebb területre vonatkozik. Mert ha igaz is az, hogy a politika demokratikus és nyilvános fórumai többnyire valóban tehermentesítik a lírikusokat, sohasem abban az értelemben, hogy működés­ módjaiknak elfogadása vagy elvetése többé ne lenne szubjektív választás kérdése. Előzmény: I. Alföldy Jenő K Ö L T É S Z E T ÉS PO L I T I K A N A P J A I N K B A N című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A V I H A R M A D Á R - K A L I T K Á B A N : Héra Zoltán A TI SZ TA POLITIKUM ( 1984/6. szám) ; 3. Sík Csaba N A P L Ó J E G Y Z E T E K - A L F Ö L D Y JE N Ő C I K K É H E Z ; Petrőczi Éva É R TE, É R T E D , É R T Ü N K ! ; Tandori Dezső VE RS ÉS K Ö Z (1985/1. szám). 40 �Ellenkezőleg, a szavazó, a nyilvánosság előtt véleményt mondó magatartás mindig választáson alapul, még ha nem is jelenik meg versekben. És nem is kell, hogy költeményekben fejeződjék ki. A citoyen magatartás ugyanis a legköznapibb politikai, közéleti tevékenységek során épülhet ki. S éppen így mu­ tatkozik meg a legélesebben a citoyen és az individuális költői magatartás el­ válása. Míg a költői attitűd alapja - legáltalánosabb értelemben - az indivi­ dualitás önállósulása, elkülönülése, s ismérve az egyéniség, amely személyes­ ségében fogja össze az embernek a világhoz fűződő viszonyát, addig a citoyen magatartás és tevékenység - érdekformáló, érdekképviseleti és érdekérvényesítő sajátosságai révén - a társadalom minden területén s annak legkülönbözőbb válfajaiban érzékelhető. Meglehet, a vitaindító cikk szerzője számára elfogad­ hatatlan, ám filozófiai-szociológiai szempontból mégis szükséges egyértelműen kijelenteni: a citoyen magatartási valójában csak a citoyen közösségek magatar­ tásmódjaként jelenhet meg. Azaz nem egy vagy két ember tulajdonságaként, hanem a többség jellemzőjeként. Az alkotó szempontjából viszont elképzelhe­ tetlen az individualitás, s az imént említett elkülönülés hosszú időn át történő felfüggesztése. Mert ha József Attila, Kassák Lajos, Illyés Gyula vagy éppen Petri György tudatosan politizáló verseikben a citoyen szemléletmódot képvi­ selték is, ezzel egyszersmind a többség számára elérhetetlen politizálás lehetet­ lenségét nyilvánították ki. S bármily erősen és szükségszerűen fonódtak össze bennük az individuális és a citoyen tulajdonságok, bármily erőteljesnek érezzük is költeményeikben a „közéleti töltést” , mégiscsak a belülről vezéreltség volt számukra a legdön­ tőbb. Éppen ezért sokat árul el e tekintetben az, hogy a vállalt költői szere­ pek mennyire presztízsszempontúak? A tekintélyveszteség ugyanis - és ezt akár a politikai költészet egészére vonatkoztathatjuk - nem azért következett be, mert a „felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (és nem­ csak költők, hanem epikusok és közírók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg, vagy hallgattak el”, még csak nem is azért, mert a közéletiség devalvá­ lódott, hanem sokkal inkább azért, mert időközben az olvasói közönség „nagykorúsodott” . Miután a politizálás - a kívánatos ideáltól némileg eltérő mó­ don - mindennapi életünk részévé vált, jóval több ismeretet és élményt sze­ rezhetünk a társadalmi nyilvánosság intézményes és intézmény nélküli fóruma­ iról, mint azoknak a költőknek a műveiből, akik a közéletiség szerepét ma­ gukra vállalták vagy vállalják. Ha nem is explicit módon, Alföldy Jenő írásá­ ban ezt mindvégig tagadja. Következtetései mintha azt a fikciót erősítenék, hogy a költők számára ab ovo adottak a politikának olyan tartományai, melyeket a lehető leghívebben kell „kifejezniük” ; hogy tehát a „nézőpont” és a belőle nyert kifejezőeszközök a maguk sajátos lehetőségeikkel egy az egyben a szo­ cialista citoyen formálódására hatnak. Á m annak, hogy ez a hatás tényleg érvényre jusson, az volna a feltétele, hogy azok a társadalmi folyamatok, melyekben a politizálás alternatívái rej­ lenek, újra anonimmá váljanak, és csak az alkotói magatartásnak és megnyilat­ kozásnak a citoyen közösségek magatartásától való különbözése módosíthas­ sa, artikulálja őket. Csakhogy ezt nincs jogunkban feltételezni, mert napjaink­ ban a közéleti demokrácia valóságos formái másfajta érvekkel szolgálnak. Még akkor is, ha tudjuk: a jelenlegi gyakorlat korántsem mentes ellentmondások­ tól. Ennek ellenére olyan előfeltételként kell elfogadnunk, amely ugyan ön­ magában nem cáfolja a politikai költészet szükségességét, de nem is teszi nél­ külözhetetlenné. Hiszen egyáltalán nem magától értetődő, miért van szükség 41 �politikai költészetre, ha a politizálásnak evilági, gyakorlati formái és módsze­ rei mindenki számára elérhető. A „tudatosan politizáló költészet” követelése a döntő ponton azzal a következménnyel jár, hogy a költőkre újra kívülről vezé­ relt szerepeket kényszerítenénk. Így a feltételezett hatás előírt volta által im­ már nem belülről vezérelt magatartás kilép lehetőségei köréből és kudarcot vall. Mert a mégoly tiszta politikum megjelenítése sem rendelkezhet önmagá­ ban azokkal az „iránymeghatározó” tényezőkkel, melyek elvezetnének a valódi politikai gyakorlathoz. Bárhogyan nézzük is, politikai költészet nem születhet megrendelésre. Poli­ tizáló versek ugyan íródhatnak, s magukban véve is értékesek lehetnek a cse­ lekvési alternatívák felismerésében-felismertetésében, de a politizálás paradig­ máiként mégsem foghatjuk fel őket. Ha belső felismerésekhez, iniciatívákhoz nem kapcsolódnak, nemcsak elméletileg és esztétikailag érvényes művek nem születhetnek soha, hanem éppen az, amit a politikai költészet akar - aminek paradox lényegére már utaltam - , annak lehetetlensége igazolódik. Csak a va­ lódi politikai cselekvések révén küzdhető le a „tiszta politikum” megjelenítésé­ nek elvont pozitivitása, s csak a belülről vezéreltség minden, a valóságot be­ szűkítő „pártos nézőponttal” való szembenállása által lehet igazából alkotó­ ként is politikusnak lenni. S ha a felszólító imperatívuszokat tartalmazó versek lehetnek is tettekre sarkallóak, értékük - egy valóságként megformált eszmei teljesség hordozójaként és alapjaként - a politizálás mindennapi gyakorlatá­ ban teljesedhet ki. A merő tiszta politikum megjelenítésével erre nincs lehe­ tőség, hiszen a politikai költészet értéke és funkciója csak abban állhat, ha nem pótszerként lép fel. Még ha tartalmat is adhat az elvont politikai viszony­ latok magában véve üres törvényszerűségének, hatása az egyéni tetteken múlik. Más oldalról viszont a politizáló verseknek napjainkban is megvan a szere­ pe a hamis szemléletmódok leleplezésében. Jelentőségük a politika önhelyesbítésének, önkorrekciójának megindulásával értékelhető igazán; azzal a megszorí­ tással, hogy a valóban tudatosan politizáló költők - a szűk értelmű „pártos nézőpont” bárminemű figyelembevétele nélkül - csak az emberi élet humá­ numával összefüggő jelenségek kifejezésére törekedhetnek. A politika irányí­ tóinak ezt is tudomásul kell venniük; mindenfajta apriorisztikus szükségszerű­ ség elfogadtatása vagy kizárólagossá tétele nélkül. Ami persze távolról sem jelentheti azt, hogy a politizáló költemények csupán a politika kritikájaként nyerhetik el sajátos funkciójukat. Mert azok a jelenségek, melyek az élet egyéb szféráiból sugároznak bele a műbe, s amelyek egyéb szférák mediátorain át sugároznak a befogadóra, végső soron, ha közvetetten is, kötve vannak a min­ denkori társadalmi gyakorlathoz. Ahogyan létezhet olyan költői magatartás is, amely értékválasztás alapján azonosul a politika által képviselt üggyel, ugyanúgy megőrizheti létjogosultsá­ gát az a lírikusi attitűd, amely bizonyos distanciával közelít a politika vilá­ gához. Mindezt azért is kell hangsúlyoznunk, mert a „szocialista társadalom iro­ dalmát nem pusztán az jellemzi, hogy a szocialista mozgalom vagy a szocia­ lizmust építő államiság irodalma, illetve, hogy teoretikusan kikövetkeztetett formai, módszertani, tematikai kötelmeket és igényeket példázó irodalom. Nem a szocialista voltukat látványosan igazoló publicisztikus, illusztratív mű­ vekkel, műfajokkal, műrétegekkel határozza meg önmagát és öntudatát, hanem mindenekelőtt irodalomvoltának, esztétikai lehetőségeinek a teljességével”. (Szili József). Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a költészet és a politika viszo­ nyát sem érthetjük meg. 42 �P E T ŐCZ ANDRÁS Az irodalom/költészet művészete Bár hazai folyóiratstruktúránk ennek nem látványos bizonyítéka, mégis, ma már mindenki számára egyértelmű: irodalmunk pluralistává vált. No, ez így meglehetősen csúnyán hangzik, fogalmazzunk tehát másképp, magyarosabban: ma stílusok, irányzatok egymásmelletiségéről beszélhetünk. Jelenkori prózánk­ ban például egyszerre van jelen Balázs József és Esterházy Péter, vagy érez­ hetően másképp fogalmazza meg mondandóját Czakó Gábor, mint a Csepregen élő Molnár Miklós, aki felfogásában inkább a párizsi Magyar Műhely vonzáskörébe tartozik. A költészetben - a prózához képest néhány évi lema­ radással - ez a folyamat napjainkban vált egyértelművé: különösen a JAKfüzetekben megjelent VER/S/ZIÓK tette világossá azt, hogy bekövetkezett a stíluspolarizáció, a költészet jövőjét másképpen és másképpen elképzelő költők lépnek fel egyre határozottabban, nemritkán csoportba szerveződve, önmaguk és irányzatosságuk tudatosításának igényével. A sokféleség - természetesen - a politika, a „társadalmi elkötelezettség” meglétét is jelenti, egyes alkotóknál. A - hadd fogalmazzak ilyen egyszerűen - politizáló költészet napjainkban is - változatlanul - meglehetősen erős, sőt, annak bizonyos területe egyre erősödik. Én magam - nyilván a Figyelmes O l­ vasóhoz hasonlóan - ismerek jó néhány folyóiratot, rendszeres vagy alkalmi ki­ adványt, melyekben pro és kontra elkötelezetten jelenik meg a „társadalmi mondanivaló” , és ismerek költőket (Garai Gábor, Csoóri Sándor, Petri György), akiknek lírájában a közéletiség gyakori vendég, és ez csupán megállapítás, nem értékelés; hogy kinek ki a szimpatikusabb, illetve a „költőbb költő” azt most hadd bízzam az Időre, vagy ismét a Tisztelt Olvasó megítélésére. Mielőtt még - napjaink vitaszelleméhez igazodva - teljesen beletemetkeznék önnön monomániámba, egy vékonyka szálon kapcsolódnék Alföldy Jenő írá­ sához. Hiszen az író és a társadalomban élő ember szükségszerű „politizálásá­ nak” , „pártot vállalásának” tudatossága és mértéke valóban nem lehet közöm­ bös. Ahol minden és mindenki fehér, ott nem tűnik fel, hogy valami vagy va­ laki fehér, ahol mindenki fekete, ott senki sem néger, az állítással tehát, mi­ szerint mindenki „zoon politikon” , nem igazán tudok mit kezdeni, bár való­ színű igazságát belátom, annak ellenére, hogy hamisságára is lehetne érveket mondani. Vagyis: állításunkkal még nem mondtunk semmit. Az ember két lá­ bon járó lény: ez még nem jelenti azt, hogy mindenki fut, vagyis társadalmi jelenlétünk, „íróságunk” szempontjából valóban jellemző lehet önmagunk és művészetünk politizáltsága, illetve nem politizáltsága, a politika jelenléte a művekben, és a művek jelenléte a politikában, jellemző lehet, de nem kell, hogy jellemző legyen. Az ember két lábon jár, ez a mondat annyi, mint hogy „az ember társadalmi lény” , és a következtetés, hogy „tehát fut”, illetve „te­ hát politizál” igaz és hamis egyszerre, pontosabban semmitmondó, mint minden közhely. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” légkörében igaz lehetett az Alföldy-esszé elé tett lukácsi mottó, miszerint írás egyenlő pártot vállalás, hi­ szen egy ilyen légkörben nyilvánvaló ellenzékiségnek tűnhetett az „ige” nem 43 �elég lelkes propagálása is, de tudatosítani kéne már magunkban, hogy nem csupán ez az irodalom feladata. Egy egészséges társadalmi, politikai, irodalmi légkörben egy mű, egy író zseniális lehet anélkül, hogy minimálisan is érdek­ lődne a politika iránt. Persze, minden mű önnön korszakának és társadalmá­ nak egy-egy szeletét mutatja meg sajátos megvilágításban, ám ezzel még nem mondtam többet annál, hogy az ember két lábon jár, így kénytelen vagyok kimondani, hogy míg Csoórit politizáló költőnek tartom, addig Weörest nem, hogy egyértelműen létezik olyan költészet, amely nem politizál. (Ebben a pil­ lanatban úgy érzem felesleges dolgokat írok le, mindez számomra annyira egyértelmű, és mindenki számára az, úgy gondolom. Jó lenne, ha így lenne.) Félreértés ne essék: ha egy költő nem politizál, ez nem azt jelenti, hogy bár­ mivel is szembenáll, egyszerűen azt, hogy nem érdekli, nem ebben él, nem fog­ lalkoztatja, eszébe sem jut stb., stb., stb. Tandori Dezső, a mai magyar iroda­ lom egyik legnagyobb alakja, de aki azt állítja, hogy költészetében politizál, az hazudik. Valahol persze minden mindennel összefügg, én azonban az iro­ dalmat is - talán kissé szokatlan ezt hallani - művészetnek tartom és egy szonettben ugyanolyan értékeket vélek felfedezni, mint egy szonátában, különb­ séget tudok tehát tenni politikus és apolitikus irodalom között. V erlaine Őszi chanson című alkotása más csoportba tartozik ilyen szempontból, mint Ady A magyar ugaron című verse. Szonett és szonáta: ezek elsősorban művészeti ka­ tegóriák, mind az irodalomban, mind a zenében. A l'art pour l'art irodalma, és a közismerten kevésbé politikus nyugat-európai költészet a régmúltban és a közelmúltban is maradandó értékeket tudott produkálni, elsősorban emberi, művészi értelemben. Az író tehát nem szükségszerűen politizál akkor, ha ír. É s akkor sem, ha netán nem ír. Mindkettőnek még egyéb okai és eredményei is elképzelhetők. Közeledjünk önnön monomániánkhoz! Kiadói és folyóirat-struktúránk mint­ egy 34-35 éve változatlan: elöregedett, idejétmúlt. Ennek is köszönhetően az irodalom elvesztette frisseségét, korszerűtlen lett, közönségének száma csök­ kent. Más művészeti ágakkal ellentétben a költészet nem követte az idők vál­ tozásait: míg a képzőművészetben és a modern zenében (komoly?, könnyű?) sorra jelent meg a koncept, a pop, a mail, a minimal stb., addig az irodalom ezekről nem vett tudomást, pontosabban csupán néhány alkotó elszigetelt tu­ domásulvételéről beszélhetünk, köztük Tandori legújabb „Szép Ernő-költeményeit” én a nemrégiben felbukkant posztmodern kategóriába utalnám. A leg­ újabb, legfrissebb törekvések gyors megmutatkozása, nyilvánossághoz jutása nem következik be, így irodalmunkban látszólag minden változatlan. De en­ nek az is a következménye, hogy az idősebb generációk tájékozatlanok, nem ismerik a fiatalabbak „másságát", törekvéseit. Az újabb törekvések pedig nem tudnak a régi folyóiratok hasábjain artikulálódni, talajukat vesztik. Költészet és politika? Meggyőződésem, hogy a vitafelvetés inkább a struktúra jellegéből adódóan jogos, nem napjaink igénye ez. Pontosabb persze, ha így fogalmazok: nem kifejezetten az én igényem, amire jellemző, hogy a szerkesztőség jelzése nélkül, miszerint a vita létezik, és szívesen fogadnának tőlem, mint a legfia­ talabbak egyik képviselőjétől hozzászólást, megvallom, nem valószínű, hogy tollat „ragadok” . Gondolom, álláspontom már a fentiekből is körvonalazódni látszik. Nem ál­ lítom, hogy ez az álláspont feltétlenül másoké is, de a lehetőség erre kétségte­ lenül megvan. A mai fiatal költészet alapvetően két kihívással kell szembenéz­ zen: az egyik az ironikus önmagunk-helykeresés társadalmizáltsága és politi44 �záltsága, a másik az „úgynevezett avantgarde” . Sietek leszögezni: mindkét ka­ tegória hibás, ráadásul számtalan egyéb erővonal is létezik mai líránkban. Az átfedésekről nem is beszélek. Mégis ezt a kettőt tartom én a legjellemzőbb­ nek, mert egyre jobban úgy tűnik számomra, hogy a valóban korszerű, mo­ dern törekvések közül - minden látszat ellenére - ez a kettő nem egy irány­ ba visz, képviselői más-más korosztály, más-más időszak gyermekei, és - ugyan­ akkor - mindkettő járható út, hat egyik a másikra, színvonalas, szembenézés­ re késztet, mindkettő reális alternatíva, amennyiben egyik irányzat sem tart igényt „egyeduralomra” , úgy az igazi sokszínűség első két tartópillére lehet. Az első irányzat, a groteszk, a pátosz nélküli énlíra, az irónia a „költő” szere­ pét vizsgálja felül, úgy, hogy egyszersmind az egyén szerepét is nagyítólencse alá teszi. A bizonytalanság költészete ez, a vállrándításé, az „engem ez az egész hidegen hagy” elutasító gesztusáé. Fanyar nevetés ez, mégis átpolitizált, alapvetően társadalomközpontú. Társadalomközpontúnak nevezett ezt a költé­ szetet, mert a „minek vagyok én itt?” , „mi a francot akarok?” kérdéseit fogal­ mazza meg, és válaszaiban meglepően tudatosan az őt érintő környezetre irá­ nyítja a figyelmet. Az utóbbi évek legfontosabb vonulata ez, elsősorban a Fél korsó hiány nemzedékéé, Parti Nagy Lajos egyik jellemző költője a mai har­ mincasok közül, az idősebbektől Petri György előzményként mindenképp ide­ kapcsolható. Az „úgynevezett avantgarde” alatt érthetjük elsősorban a párizsi Magyar Műhely körét, az idősebbektől Tandori Dezsőt, Erdély Miklóst, a fiatalabbak közül a VER/S/ZIÓ K utolsó fejezetének szerzőit, Zalán Tibort és másokat, az olyan avantgarde szellemiségű alkotókat, mint Székely Ákost Szombathelyről, vagy Szombathy Bálintot Jugoszláviából. A vonulat meghatározása roppant ne­ héz, éppen annak sokféleségéből fakadóan. Akusztikus (Ladik Katalin) és vizu­ ális (Nagy Pál) költészet, automatikus-filozofikus szöveg (Erdély Miklós) és posztmodern „új érzelmesség” (Tandori Dezső), mindezek megtalálhatók eb­ ben a napjainkban megerősödő irányzatban, melyet (rosszul!) gyűjtőfogalom­ ként avantgardnak szoktak nevezni. Legyen inkább ,,úgynevezett qvantgarde” ez az egész, és vizsgáljuk meg, hogy a politika jelenléte szempontjából milyen általános jellemzői vannak ezen törekvéseknek. Meglepő eredményre jutunk: a „klasszikus” avantgarde irányzatokkal ellentétben, melyektől nem volt ide­ gen a politika felvállalása, a mai törekvések egyértelműen politikamentesek, kevésbé kifeléfordulók, a költészet szövetét és az egyént vizsgálják. Akár „új érzelmesek” , akár ironikusak ezek a szövegek, mindenképpen hangsúlyosan a nyelvvel és az ahhoz kapcsolható új médiumokkal (vizuális és akusztikus ele­ mek) foglalkoznak, mondandójuk szinte mindig elsősorban művészi és emberi, soha nem politikai. Erősödőben van a „nyelv mint művészeti közeg” felfogás, és ez a társadalmi szerepvállalás tagadását eredményezi. A vizuális költészet kissé kézműves jellegétől idegen a vátesz szerepe és a pátosz is. A politika kilép az irodalomból. Ebből a fajta irodalomból legalábbis eltű­ nőben van. A szépírók fellélegeznek: mesterségük, amely az utóbbi időben meglehetősen elhagyatottan tengett-lengett a társadalomtudományok és a művé­ szetek között, ismét bebocsátást nyert. Elsődlegesen művészet az irodalom, és így az annak legérzékenyebb gyermeke is, a líra, mely új kifejezési formákkal látszik gazdagodni. A költészet a művészeté, és nem a politika szolgálóleánya. 45 �K A SS A I-V É G H MIKLÓS Érdekeltségek konfliktusa A magyar sajtóéletben oly sajnálatosan gyakori személyes indítékon ala­ pozott vitamódszerre figyelmezve, pontosabban azt elkerülendő, idézem ide bevezetőül az alábbi passzust (A magyar nyelv értelmező szótára, VII. 513. o .): „vita fn vitát, vitája I. Két v. több személynek szóban v. írás­ ban érvek és ellenérvek felsorakoztatásával folytatott küzdelme vlmely kérdés eldöntésére, vmely álláspont kialakítására, lerögzítésére.” Különö­ sen fontosnak vélem ezt a hivatkozást akkor, amikor Alföldy Jenő egy korántsem kellemetes kérdéskörre hívja fel a figyelmet, ráadásul meg­ fontolásai is meglehetősen sajátszerűek ahhoz, hogy a kapcsolódások fontoltan-fontolatlanul hamis irányokba indázzanak, éretlen-ízetlen „gyü­ mölcshöz” juttassák az olvasót. Mindez persze végső soron a szerkesztőség, s szerzőként kinek-kinek hitbéli dolga; mondogatom hát következéskép­ pen csak csupán magamnak. Mert értő fül számára könnyed olvasmány ugyan Alföldy Jenő „dol­ gozata” , ám benne rejlik a rutiner szakírónak minden (számos) olyan gesz­ tusa, ami egy vitaindítónak szánt írásban nemes értelemben vett „csapda­ ként” fogható fel. Abból a feltevésből indulok tehát ki (jóllehet, a szer­ zőt személyesen nem, írásait azonban annál tüzetesebben ismerem), hogy Alföldy egy (akárha csak önmagával egyeztetett) feladványt szerkesztett - látszólag önellenére is. Nos, már elöljáróban bevallom, hogy engem a vitaindítóban felvetett kérdések másféle összefüggésben, sorrendben és hangsúlyok szerint nyug­ talanítanak: egyetértéseim és replikáim ilyen módon nem igazodnak paralell formában Alföldy gondolatmenetéhez. Mindenekelőtt: az alapvető és címben is megfogalmazott gondot, hogy tudniillik költészet és politika között közvetlen kapcsolódás létezik akár összhang, akár disszonancia formájában - , lehetetlen eltagadnunk, hogy napjainkban a disszonancia, vagy a közvetlenség hiánya dominál, nehéz megcáfolnunk. Hasonlóan nehéz azonban elfogadnunk azt a sugalmazást is, miszerint e kettő meghatározottsági viszonyában bármikor is feltételezhető lehetne a felcserélhetőség elve és gyakorlata, kívánná az egyik, s engedné a másik a determináció jogkörét átvenni-átadni. (Bár az előbbiről, közvetett-közvetlen tények ismeretében nem vagyok meg­ győzve.) A feladatátvállalás kérdését pedig - történelmi vonatkozásban és napjainkra értelmezve egyaránt - differenciáltabban szükséges megköze­ lítenünk. A köztudatba valóban az a képlet ivódott, hogy Magyarországon egy olyan, századokon át konzerválódott társadalmi közegben, amelyben a politikát kisajátító szűk réteg - uralmi pozíciója folytán - arra kény­ szerítette a tömegeket és azok elit gondolkodóit, hogy kiszorítottságban éljék meg a társadalmi és nemzetsors konfliktusait, az irodalom vállalta fel a politikai tudatformálás, sőt nemegyszer a társadalomtudományos és filozófiai elméletalkotás hatáskörébe tartozó feladatokat is. Hogy az irodalomnak ezt a szerepét kevésbé illuzorikusan értékeljük, ahhoz iro46 �dalom (költészet) és politika mindenkori adott viszonyát szükséges át­ tekintenünk. Szabó Ervin például 1904-ben ezt mondja: „Valójában úgy áll a dolog, hogy a magyar szépirodalom jellege egészen a negyvenes évekig még nemzeti sem volt, nemhogy forradalmi lett volna (még ha forradalmin csupán a reformert értjük is). ( . . . ) De, ha akár a nemzeti­ ség eszméje, mint a magyar nyelvet beszélő nép egyenlősége és független­ sége, akár a nyugat politikai áramlatai kifejezésre jutottak volna is ezen kor költészetében, mi hatásuk lehetett volna? Hisz’ a magyar íróknak alig voltak olvasóik.” . A társadalmi közhatásra tekintő, kemény, némely rész­ leteiben cáfolatot igénylő, de lényegét illetően valós megállapítás ez. Tár­ sítsuk mellé Hatvany Lajos 1911-ben lejegyzett sorait: „ A z irodalompolitika a XIX. század szülötte, s az arisztokrata művészetnek a demok­ ratával, a tömeggel szembekerüléséből származott... Pedig a közönséggel bánni kell tudni, nem ugyan a művészi munkán esett engedményekkel, hanem épp ellenkezőleg, a tiszta, engedmény nélküli munka produkciója céljából... A z olyan művész, aki csak művészi kötelességének tett eleget, s a művészet politikai kötelességét elmulasztotta emberi gyöngeségek mi­ att, súlyosan vétkezik a saját tehetsége ellen, melynek megtermékenyítő hatását törüli ki a művészet történetéből.” A politikai hatás mint társa­ dalmi hatás kerül hát itt szóba. Belső inspirációból fakadó befolyásoló szándékként, s nem a politikai intézményrendszer általi befolyásoltság­ ként. D e akár a legtudatosabb politikai befolyásolás alaptétele is tűrő­ képesnek minősíthető, akárha Lenin 1905-ben a párt szervezete és a pár­ tos irodalom tárgyában írt munkájának idevonatkozó kitétele szerint is: „N em vitás, az irodalmi munka tűri a legkevésbé, hogy gépiesen uni­ formizálják, nivellálják, hogy a többség uralkodjon a kisebbségen. Nem vitás, hogy itt feltétlenül nagyobb teret kell engedni az egyéni kezde­ ményezésnek, az egyéni hajlamoknak, teret kell engedni a gondolatnak és fantáziának, a formának és a tartalomnak.” Ami gondolatsor persze így folytatódik: „E z mind vitathatatlan, de mindez csak azt bizonyítja, hogy a proletariátus pártmunkájának irodalmi részét nem lehet sablonosan azo­ nosítani a proletariátus pártmunkájának más részeivel.". Azaz (értelme­ zésem szerint: K V M ) „külügy” és „belügy” dialektikus, s nem mecha­ nikus-drasztikus viszonyaként értelmeződik politika és irodalom kapcso­ lata. Am it persze a legkevésbé sem konzekvensen valósított meg az el­ múlt évtizedek gyakorlata. * Politika és költészet ilyen módon tehát soha „egymást szem elől nem veszíti” , sőt mondhatni különös figyelemmel vannak egymást iránt. Miért akkor mégis, hogy egy tudományos alaposságú áttekintő vizsgálat öszszegző tanulmánya is csak azt a tényt erősítheti meg, hogy az utóbbi időben csökkent az irodalom közvetlen átpolitizáltsága, direkt közéletisége, hogy a művészet sajátos visszatükrözési módjának megfelelő eszközö­ ket keres, minek jóvoltából felszabadul a művészet, s a közvetlen való­ ságismeretet nyújtó műfajok veszik át a korábban a költészet által váll­ ra emelt vállalkozásokat? Ezen belül is milyen eredőkre vezessük vissza, hogy háttérbe szorult az ún. közéleti költészet? Nyilván nem térhetünk ki a visszautalás elől, mely szerint a felszaba­ dulást követő (nem röpke) időszak egészségtelen politikai gyakorlata olyan, szinte már abszurd, követelményeket támasztott az irodalommal szemben, 47 �amely - ritka tisztes kivételektől eltekintve csak lehangoló eredménye­ ket szülhetett. A z ötvenes évek kincstári költészete ugyan homályba me­ rült, e köd azonban nem fedi el azt a közfelfogásra gyakorolt hatást, ami­ nek okán máig is fanyalgó gyanakvás kíséri az úgynevezett közéleti köl­ tészetet, illetve annak mégoly rangos művelőit. Ami viszont azért nem indokolható egyértelműen, mert a hatvanas években viszont politika és irodalom harmonizálásának következtében olyan költőnemzedék, (s nem csupán költőké) lépett színre, amely alkotói és magánéleti-közéleti minő­ ségében, opuszai által egyaránt a politikával való meggyőződéses azono­ sulásra utalt, élményadó erővel kutatta, s tárta fel a „jelenidőt” jel­ lemző alapvető érdekeket és értékeket. Szinte a szónak szoros értelmében véve keltvén ezáltal egybehangzó (előadók különféle szintjeire is utalván: demonstratív) lelkesültséget. Ma e nemzedék reprezentánsai többek közt így vélekednek: „ . . . az olyan vers, amely közvetlenül az értelemhez vagy az érzelemhez szól, ma­ napság nemcsak hogy nem divat, hanem egyenesen a primitívség, a fan­ táziátlanság, a költőietlenség gyanújába kerül.” , „ . . . arra a közéletiségre, amit mi - rendszeresen vagy olykor-olykor - művelünk, nincs igazán szükség. Legfeljebb annyira - vagy még annyira sincs szükség rá, mint a belterjes, egymás lelkéből szemelgetö lírára, amely egyébként érthe­ tően foglalta el az uralkodó helyet költészetünkben.” . Hogyan is őröltek hát az idő malmai, ha nem vitatjuk el Mezei András és Garai Gábor itt idézett (és többek mások itt nem citált) megállapításainak igazságát? * A zt hiszem, ismételten hivatkoznom kell a már korábban többször em­ lített közhatás jelenlétére, illetve hiányára, figyelembevételére vagy fi­ gyelmen kívül hagyására; ennek kapcsán pedig a már egyszer rangos oknál fogva elfogadható érvényűnek tekintett tanulmányra. E tanulmányból elsősorban az érdemleges itt és most, hogy tudniil­ lik megállapítja: a mai magyar társadalom politikai kultúrája és tudatos­ sága korántsem megnyugtató, s ez nem a politikai ismeretek, hanem a po­ litika presztízsének félreértelmezésében mutatható ki. Úgy tudniillik, hogy a mindennapi ember megítélése szerint minél távolabb esik valamely szer­ vezet, funkció, személy a napi gyakorlattól, annál inkább tulajdonít an­ nak politikai jelentőséget, s ruház fel politikai jelleggel olyan foglalko­ zást is, amelynek valójában ahhoz vajmi kevés köze van. Ha ezt igaznak, (s tapasztalásom szerint igaznak) fogadom el, akkor egyúttal azt is megállapítom, hogy az egyszeri olvasó számára az előbb említettek szerint a költő egyben politikai szerepkörrel is bír; mivel pedig maga Alföldy Jenő sem állít mást, mint hogy egy tevékeny közéletiség­ re ténylegesen mozgósító demokratizálódási folyamat részesei vagyunk, mely a költészetre is inspiratív erővel hat - a közéleti költészet „hanyat­ lásának” okaként nem nevezhetjük meg sem a politikát, sem a befogadó (sőt, túlhangsúlyozva így is mondhatnám: várakozó) közeget. A z elsőt - a politikát - , az irodalomhoz való viszonyát, természetét és törekvéseit elfogadottan adottnak tekintve, szükségtelennek tartom elem­ zés tárgyává tenni. Szükséges azonban tekintetbe venni a befogadó közeget, az adott társadalmi viszonyok között adott művel szembetalálkozó ol­ vasó „várakozásait” . Ami ugyanis az előzőekben a mindennapi ember po­ 48 �litikához való viszonyaként félemlítődött, korántsem önmagáért történt, sokkal inkább tisztázandó szerző és olvasó felelősségét. Egyik oldalon ugyanis feltételeződik az állampolgárnak az a törekvé­ se, hogy tevékeny részese legyen a társadalmi folyamatok (ilyen-olyan nagyságrendben történő) alakításának, s jelen tudatállapotának megfelelő­ en politikai tájékoztató-orientáló jelleget tulajdonít a költőnek, a költé­ szetnek, az irodalomnak. Korábbi tapasztalataira hivatkozva, vagy tájé­ kozatlanul jóhiszeműen. Ide azonban be kell iktatnunk Roman lngardennek egy figyelmet érdemlő fejtegetését, miszerint az olvasó „az irodalmi műalkotást gyakran csak külső ösztönzőként használja, mely érzelmeket és egyéb általa értékesnek tartott pszichikai állapotokat vált ki belőle, s a műalkotást épp csak annyira engedi érvényesülni, hogy megtehesse neki ezt a szolgálatot. ( . . . ) Valójában azonban nem saját értékei miatt ér­ tékeli, mert azokat ilyen beállítottság mellett be sem tudja fogadni, sőt a szubjektív érzések sokasága el is fedi őket. Csupán értékesnek ítéli a műalkotást, mert az eszköz arra, hogy kiváltsa a számára kellemes élmé­ nyeket.” Látszólag ellentmond ez annak, amit korábban a költészet közhasznú­ sága, közéletisége, politikussága okán szóba hoztunk. Valójában azonban élesen utal a költészet nagyon is közvetlen felelősségére. Kétségkívül iga­ zat kell adnunk A lfödy Jenőnek abban, hogy a szocializmus irodalma részben az irodalom kiemelkedő személyiségeinek viszonylagos tartózko­ dása, részben az „árnyékukban” felnőtt nemzedékek ilyen sajátszerű nevelődésének okán - „nem futotta ki” adottságait, képességeit. Igaz ugyan­ akkor az is, hogy a személyiség legbensőbb rendjét-rendezetlenségét óha­ tatlanul „kiadásra kényszerítő” líra helyett, a külső vagy belső rend­ rendezetlenség állapotának közvetlenül szerzőre visszautaló kodifikáló líra helyett költőink java része a veszélytelenebb utat választotta - elmozdul­ va (alkotói tevékenységét értve itt) a személytelenebb műfajok, az igen gyakran önmagába kacsolódó „lelki szemelgetés” irányába tolódott el egye­ di esetekben a nézetek és fórumok szélsőségei felé. Bármily átgondolt és elmélyülten megalapozott tehát Alföldy Jenő okfejtése a „kisembert” , „költőt” , s a társadalom egyéb tagjait illető „zoon politikon” -lényeget illetően, a közéleti költészet most és itt jelenvaló vál­ ságával összefüggő gondjaink feloldani kész szándék igénye szerint vál­ tozatlanul nem látunk más lehetőséget, minthogy egyfelől a mai magyar költészetnek arra a sajátosságára hivatkozni, ami belső szándék szerint „szemelgetőnek” , külső hatást tekintve (a Lukács által tételezett) „tendenciózusság” -nak nevezhető - jobb híján. Végkifejlete pedig ennek az, hogy mivel az átlagolvasó tájékozottságának kivételezett forrása a tö­ megkommunikáció, s a költészet politikailag számottevő szerepét törté­ neti alapokon is számottevőnek tekintő „mai elit” is hasonlóan eligazo­ dásra induló szándékkal veszi figyelembe az irodalmat (költői munká­ kat), jobbára vagy a Garai által „szemelgetőnek” , vagy a Lukács György által „tendenciózusnak” nevezett valóság-visszavetítéssel találja szemben magát. Rendkívül elgondolkodtató tehát az előzőek ismeretében, miért te­ kinti, (s nem csupán) Garai Gábor ezt a helyzetet olyan természetsze­ rűnek (keserű hangsúllyal megerősítve), amit jellemzően így vél helytálló­ nak: „érthetően” . 49 �MŰHELY Egy harmadik vörösesszőkéhez Zalán Tibor verse elé Apollinaire 1918-ban, halálának évében írja meg egyik legszebb versét az Egy szép vörösesszőkéhez címűt. A vers a költő „irodalmi végrendeleteként” is felfogható. Túl van már két fejműtéten, jól ismeri a kloroformrészegség másnaposságát. Zseniális rá- és beleérző képessége mellett - talán a barátság okán is - megírt már egy-két marhaságot is Braque-ról, Picassóról, Picabiáról, a kubizmusról és Henri Rousseau-ról. Ha még nem is megfontolt - ahogy ver­ sében írja már korántsem az a régi „bohóc” , aki fehér ingre fekete olajjal festett csokornyakkendővel jelenik meg egy polgári vacsorán. Valóban: mind­ azt tudja már „az újról, s régiről, amit ezekről így egy ember egymagában tudhat” . Mégsem minden befejezett még. Továbbra is a Kaland és a Rend teremtheti meg számára - és csak, csakis így együtt, egy időben - az egyetlen közeget, amelyben vergődnie már nem szükséges, de autonóm életet élnie lehetséges. Az „értünk zajló harc” két - mustárgáztól csípős - lövedéke kö­ zött, abban a pillanatban, amikor a korábbi ellenségek ugyanabból a forrás­ ból merítik ivóvizüket - könnyűnek tűnik elítélni a „hagyomány, s a lele­ mény hosszú vad vitáját” . Pedig éppen ezeknek a vitáknak volt korábban ugyanő - egyszerre gyermekded és zseniális - provokátora. Ekkor, egy vi­ lágháborús fejseb birtokosának a Kaland már nem hadjárat, és különösen nem a Rend ellen való. Ekkor - az izmusok egyik megharcolt szünetében a meg- és túlélt Kalandot már szolgálni is lehet. Szolgálják is sokan: min­ dig egy (a) Rend ellenében. Költőkről van szó - ne feledjük - : művészekről, nem politikusokról. „Nem ellenetek harcolunk mi / Csak az óriási, s furcsa birtokokra vágyunk” - írja Radnóti fordításában a francia költő. Kalandra készen szolgálni a bir­ tokot csak az képes, ki ura is a Kalandnak. Ne feledjük: költőkről, művészek­ ről van szó - nem politikusokról. „Nevessetek hát rajtam emberek” - írja, ugyancsak a francia. De hát kinek van kedve nevetni akkor, amikor az óriási furcsa - de tudjuk, hogy öröklött! - birtokokon valóban „virágzó rejtelem hajlong” az új értékek új kalandorai felé. A rejtelem már nem csupán a beavatottaké: „új tüzek” , „ezernyi súly­ talan lebegő látomás” , „eleddig nem látott színek” lobognak ott, ahol addig legfeljebb az „Isten szájához hasonló száj” volt „maga a Rend” . Legyetek elnézőek, ha minket - „akik ápolják és folytatják e rendet” összemértek (kiemelés tőlem - Kápéjé). A „jóság tájai” így és itt kutathatók. Fontos - mindenkor fontos - vers az Egy szép vörösesszőkéhez, mert könynyedén és gátlástalanul, mert Erasmus győztesének lelkiállapotában nyújt békejobbot a legyőzöttnek. A költő, győztesként és örökösként, az örökbehagyók és a legyőzöttek helyett, az ő nevükben is tisztességgel fogalmazza meg min­ den korra érvényes „ars poeticáját” . 50 �Nem véletlen tehát, hogy Zalán Tibor Egy másik vörösesszőkéhez című versét Apollinaire-remineszcenciával kezdi. Számára a vörösesszőke szépségé­ nek már nincs különösebb jelentősége, de a neki ajánlott vers élesre töltött gondolatait a két legsúlyosabb Apollinaire-sor erős oszlopai közé ékeli. A mindenkori „kalandorok” szemei előtt szöknek - szökjenek! - „parázna fénybe” ezek a függőleges betűsorok. Felesleges kitérni arra, hogy Zalán - számos korosztályos társával együtt újra kénytelen élni „A Kaland és a Rend pörpatvarát” . Nincs korosztály, amely - és nincs autonóm költő, aki - ha erős, minden időkben ne erre kényszerült volna. Budapesten vagyunk már, illetve Budapestországban. Ahogy egy másik versében írja az éppen, és már harmincéves magyar költő: egy zalántiborongós, marcipánból égetett Európában. Örökségünk a „vad temetkezési zene” , az andrássyút (így, egybeírva), az ezüstös szabadság repülőgépszaga. A Kaland és a Rend számunkra sohasem hordoz csak pusztán esztétikai értékeket. A Kaland és a Rend számunkra mindig mozgás és lehetőség: kalandokra és rend­ re utasítanak; többnyire: a kaland Rendre, a Rend kalandra. Számunkra a Kaland és a Rend csak a legritkábban a „magas esztétika” szolgája. A Kaland során felfedezhető óriási és furcsa birtokok határait nálunk, és számunkra leg­ többször - és nagyon sokszor - a vasúti sínek és a tarkólövések jelzik. Kép­ letesen szólva, természetesen. A Kalandhoz és a Rendhez, a Kaland és a Rend felé bennünket nem az esztétika jelzőtáblái vezettek. „Költő vagyok” jelenti ki az emberről, aki vállalja, rendben a Kalandot, a kalandban a Ren­ det. És: „ Íme ember vagyok”, aki most költőként próbál szabadulni ettől az örökségtől, és önmagára nézve is „kártékony gusztusai” mögé kénytelen me­ nekülni. Menekülni? Ugyan! Önmagával szemben is megvédik azok az örökö­ sök, akik „megfélemlített hajnalaimban sorfalat állnak” , és akik ráküldik a „nyájas arcú pribékeket” . „A kor bűne hogy ilyen, s nem más” vagyok írja. A kor bűne, hogy a jelzőtáblákon nem a müvek olvashatók. De melyik koré?! Kik állnak megkövülten, cementporba, kőporba áztatottan a leköpött rímek és metrikák (cafrangok) mögött olyan mozdulatlanul, hogy most újra írni kell a másik - és harmadik - és a meghurcolt vörösesszőkéhez?! Miért épül újra általam is a halál karcsú temploma? És Zalán Tibor sorai közt miért éppen Radnóti Miklósnak, az Apollinaire-vers fordítójának a halála évében írt Hetedik ecloga című verse kell emlékeztessen mindezekre? „. . .sort sor alá tapogatva” Zalán Radnótit is pontatlanul idézi - persze akárcsak a francia költő versét. Sem a francia, sem a magyar költő „kaland­ jával” nem azonosulhat: a franciáé merőben esztétikai, a magyar költőé... ma­ gyar kaland. Az idézettek és szóba hozottak mellett számos rokon vers van még Zalán Tibor itt olvasható művének, hiszen ez is - akarva-akaratlanul - programot fogalmaz meg: a vers mellett, a kalanddal szemben, de a Kalandra „kérve engedélyt” . A vers számos sorával céloz József Attila közismert gondolataira, de Kassák költészetének következő három sorba sűríthető ítéletére-intelmére is: „a költemény / nem nyalánkság / elkényeztetett gyermekek számára” . Biztosan lesznek majd, akik megkérdezik: honnan ez a rengeteg dísz kor­ társunk versében, és általában: verseiben. Ezek - Ő k! - nézzenek magukra és szagoljanak magukba: „meleg poharak homályos éjén” megérzik majd kint és bent - a „poshadt tintával” lilára festett ég bűzét, habzó illatát. 51 �Sokan lesznek majd, akik azt gondolják, hogy Zalán újra a versen, a költé­ szeten kívül keresi verséhez - verseinkhez -, (költői) (maga)tartásához a fogódzókat. Súgólyukak összehajolnak és dudorásszák (majd?), hogy az immár érett költő, (költői) gesztusaival a költészeten és a költészetén kívüli moz­ gáslehetőségeket, az elfogadható mozgástereket célozza meg újra és újra. Akik ezt gondolják, akik így dudorásznak - Ő k! - nézzenek arra a szerencsés költőre is, akinek hazája a szó, és nyughelye lehet a furcsa birtok jóságos tájain. A költő, aki újra leírja: ember vagyok, korai nyughely helyett vállal­ ható nyugalmat keres, vállalható Kalandokkal elérhetőt. Mert Zalán Tibor versének utolsó sora szintén idézet: Dante Isteni színjátékának Poklából való. Ott, a Huszonhatodik ének így folytatódik: „nem születtetek tengeni, mint az állat, / hanem tudni és haladni előre.” Ami a fenti sorok előtt olvasható Danténál, az az egyetlen pontos idézet kortársunk ver­ sében. „Gondoljatok a dolgozó erőre” - lásd fentebb, a pontatlan idézetek­ nél, hogy miért. KŐRÖSSI P. JÓZSEF ZALÁN TIBOR Egy másik vörösesszőkéhez N E M E L L E N E T 52 Íme ember vagyok - költő kinek nevére megzendülnek a tűnődő pálmafákGrönland hallgató jegén a semmibe haló ég zuhogtatja rám paráznán fényét állok lemeztelenítve fogaim között erőmet faló elektromos violával agyamat hídverő gépek csörömpölik véresre imára kulcsolom kezem hallgatom a föld megnyíló gyomrából áradó vad temetkezési zenét N E M E L L E N E T �E K H A R C O L U N K Mondom nem álltam a kivégzőfalaknál nem verték le herém vesém az andrássyút mélyben én már csak a spicliket örököltem: megfélemlített hajnalaimban sorfalat ők állnak ők figyelik a repülőgépek felém küldött ezüstös szabadságszagát eső hull - őket áztatja el nap süt - nyájas arcuk nekik sül pribékkékre engem ellenük is megvédenek, nyugodt vagyok, felszámolják önmagamra nézve kártékony gesztusaim E K H A R C O L U N K C S A K A Z Ó R I Á Mondom költő vagyok a kor bűne, hogy ilyen s nem más hogy már köpök rímekre metrikára s költőkre kik fontoskodva átírják poshadt tintájukkal az eget lilára s költőkre kik nem írnak csak hallgatásuk köré szövik mítoszuk mint hálóját a halálos pók valamint köpök a költőkre kik feltámadtanak s azokra is kik rég alszanak meleg poharak homályos éjén C S A K A Z Ó R I Á S I F U R C s A B Mondom magam vagyok, a teremtés így ér el céljához velem sort sor alá írva épül karcsú templommá a halál általam titkok tenyésznek bennem s falnak mint a rák s ahogy fogyok úgy növök közétek messzi birtokokon felejtkezett mosolytalan társaim hozzátok utazom vörösborok átvirrasztott éjszakáján miattatok emelem ki a mocsokból elfáradt fejem S I F U R C S A B I R T O K O K R A V A G Y u N Mondom költő vagyok van népem hazám s nyughelyem : a pontos törhetetlen verssorok vezetnek sem a harc nem érdekel sem a magát eladó ének sem a magát népnek kiadó számító söpredék a költészet nem a politika szolgálólánya sisakrostélyán át zene ömlik a nyújtózkodó térbe (ezt nem kell mindenkinek értenie a vers nem mindenkié a műértés nem állammonopolizálható gesztus) - mégis minden versemkor mint nyúlánk diáklány vörösesszőke karját nyakam köré fonja a halál szégyenem lüktető testével lágyan fölitatja I R T O K O K R A V Á G Y U N K gondoljatok az emberi erőre K 53 �MÉRLEGEN Egy költő „pártoló énekei” Váci Mihály: Értelmes terhek alatt Váci Mihály most karácsonykor töltötte volna be hatvanadik életévét. Még csak a hatvanadikat, de már tizennégy éve nincs közöttünk. Ez idő alatt veszteségünk megkettőződött. Azt is tapasztalnunk kellett, hogy művei sincsenek jelen érdemük szerint, még a szűkebb irodalmi élet érték­ börzéjén sem - leginkább azon nem! - s lassan már az amatőr előadói reper­ toárból is kikopnak versei, vagy nem megfelelő hangsúlyokkal szerepel élet­ műve. Mindezt súlyosbította bizonyos kritikai ítélkezések divatja, amelyek jó­ formán egész irodalmunkból szerették volna kiiktatni mindazt, amit Váci köl­ tészete jelent és képvisel. A tét nagyobb volt, mint egyetlen életmű helyes ér­ telmezése. Ha visszalapozunk a mögöttünk hagyott időszak vitáira, figyelmet keltő tanulmányaira, avagy a szalmacséplő recenziók tömegére, tanulságpárla­ tunk megadja az általánosítás ilyenfajta lehetőségét. Újraolvasva például a Kritika (1975) tanulmányait és az Elet és Irodalom (1979) szenvedélyes vi­ táját Váci Mihály költészetéről, mindkettő megbízható értékelését csak az előbb jelzett tágabb keretben végezhetjük el. Kérdés persze, hogy nem szít­ juk-e fel az indulatok parázsát. Mert nem gondolhatjuk, hogy már valaminek a végén vagyunk. Még akkor sem, ha már némi távolság segít bennünket a mérlegelésben. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben a magyar irodalom belső viszonylatai és társadalmi erőtere - egymástól egyál­ talán nem függetlenül - átrendeződtek, s a jelen vitái, eseményei, művei nem a megnyugvást szemléltetik. Nem kell bizonygatni, hogy egyetlen közelmúlt­ ban lezárult életmű, vagy alakuló pálya sem vonhatta ki magát e változások alól. Így Vácié sem. Azt azonban már ma is tudjuk, hogy az övét igen súlyosan érintették a zajló folyamatok. Viták dúltak körülötte, amelyekben a megszólalókat nem mindig a higgadtság vezérelte. Akadt híve, aki jóformán az egyedül érvényes minta­ ként mutatta fel, míg az ellentáborban mindenestül korszerűtlennek minősült. Nem tudhattuk, mi várható a mostani évfordulótól, ám az kézbevehető tény, hogy az olvasó szép ajándékot kapott az Értelmes terhek alatt című kö­ tettel. Váci Mihály halála után - gondos kezek jóvoltából - olvashattuk posztumusz kötetét, fordulatot (vagy óvatosabban: annak lehetőségét) jelző verseivel. Kiadásra került gyűjteményes kötete is. A bürokráciáról írott könyvnyi ciklusán keserűen nevetve, maró szatíráján lepődhettünk meg. Amely egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg - a politikai, avagy közéleti költészet új lehetőségeit kínálta. Megkockáztatható, hogy ezen hangvétel következetes folytatódása és költőnk hangsúlyos jelenléte - Váci Mihály esetében egyiket sincs okunk kétségbe vonni, s ez az örökösen égő alkotó még igazán messze volt az emberi élet végső határától - segítségére lehetett volna a halála után is rendületlenül sorjázó új költői évjáratoknak, akiknél (és főleg: akikkel kap­ csolatban) a személyiségképletekbe és a formai kísérletekbe való bonyolódás 54 �mindmáig nem kis zavart okoz. Éppen azért, mert nem csupán irodalmi, ha­ nem társadalmi érvényességüket is óhajtják. Ha másképpen is - erre még visszatérünk - , mint Váci. Váci nélkül azonban nehezebben. Miként Nagy László, Illyés Gyula vagy Veres Péter, Németh László és mások nélkül. Erre a másképpenre és erre a hiányra érzett rá a vadonatúj Váci-kötet ver­ seinek válogatója és gondozója. Kereshetnénk ebben, mi az, ami kimaradt, mi az, amit a magunk ízlése szerint inkább elhagytunk volna. Mégis félretolom az összegyűjtött versek vaskos kötetét. Nem erről van szó. Hanem Váci Mi­ hály költészetének lehetséges mai metszetéről. Más ez a kötet, mintha teljességre, vagy időrendi keresztmetszetre vállal­ kozott volna egy lelkiismeretes szerkesztő. A legközelebbi, a legkitűnőbb társ olvasata ez, „aki - Kovács Sándor Iván szavaival élve - mindig is összefogta élete lobbanásait.” (De ajánlatos elővenni Illyés Gyula közismert Váci-tanul­ mányát is, amelyben - Illyés Gyula jellegzetes tapintatosságával és sokak szá­ mára érthetetlen szemérmességével - a feleség szerepe először kap fontossága szerinti méltatást.) Váci Mihályné Juhász Mária munkája előtt tisztelgünk, aki érzékeny megfigyelője napjaink irodalmi folyamatainak, s legbensőbb is­ merője Váci költészetének. Ezért volt képes olyan válogatásra, amelyből a Váci-portré vonásai úgy rajzolódnak meg, hogy a vonalháló rejtettebb, álta­ lánosabb helyzetképre is utal. Juhász Mária nem titkolja el ezt az összefüg­ gést, nem is választja szét, nem is helyezi egymás fölé az összetevő elemeket. Tisztában van vele: ha a versekben megvalósuló személyiség érvényessége nem bizonyított, nehéz bármit is elfogadtatni, ami túlmutat az egyénen, mint költészettel kacérkodó valakin. Neki tehát a korát átélő, pályáját nem szűnő hevülettel befutó ember a fontos. A mába hosszítható képzeletbeli úttal. Vagyis kor és személyiség konfliktusláncolatából - amelyhez az újabb szemeket ma­ gunk kovácsolhatjuk - válik világossá e kötet olvasója számára Váci költé­ szetének időszerű jellege. Nehéz egyetlen jelzővel, vagy akár egy körülményes mondattal meghatároz­ ni, mire is gondolunk, amikor az időszerűséget hangsúlyozzuk. Válaszunk a kötet szerkezetének feltárásával kerekedhet ki. * A Váci Mihály költészetét kicsit is ismerők előtt nem kell bizonygatni, mi­ lyen mértékben meghatározója ennek a lírának az önéletrajziság. Ez a nyolc ciklusba szervezett kötet még inkább megerősíti eddigi véleményünket. Mintha nyolc más-más időben írott önéletrajzot olvasnánk, a szükségképpen ismétlődő állandó elemekkel, amelyekhez az új vonatkozásokat a telő idővel halmozódó újabb tapasztalatok és élethelyzetek társítják. Ennek a képletnek megfelelően olvashatunk minden ciklusban a (I.) szár­ mazást, az eredetet feldolgozó verseket. Váci köztudottan a társadalom leg­ mélyéről jött népi tehetségeink közé tartozik. Ez a meghatározó életrajzi tény közössé teszi sorsát sokakéval. Elsősorban a kialakuló új értelmiség legjavá­ val. Magatartásuk lényeges eleme éppen az útra indító körülmények felmé­ rése és az ahhoz való viszony. Milyennek látják? Mit őriztek meg belőle? Kapcsolatban maradtak-e vele? Olyan kérdésegyüttesről van itt szó, amelyet újra és újra fel kell tenniük, nem lehetséges egyszer és mindenkorra megválaszolni. Nem elvtelenségből, hanem szükségképpen másként és másként hangzik a felelet. A kiszakadás pillanatában nosztalgikus, idilli elemekkel vegyülten vagy kegyetlen realizmus55 �sal, mivel a szegénységen, a lent levők állapotán nincs mit visszasírni. Váci­ nál ehhez szervesen társul a (2.) vállalás magas hőfokú kifejezése is. A maga felemelkedését feladatként fogja fe l: segíteni az otthon maradottakon. Ehhez szintén a társadalmi méretekben való gondolkodás társul. A (3.) közügy ál­ landó témává lép elő, amelyben az otthoniak mindig jelen vannak, mint akik a közgondokat emberléptékűvé teszik a költő számára, ám amely gondok túl­ nőnek a közvetlen személyesség körén, tömegek élethelyzetére vonatkoznak. A költő (4.) társadalmi megbízatás teljesítőjének tudja, hiszi magát. Megszó­ lalásában ez a hit dolgozik, ettől magabiztos. Még a (5.) szerelem is - bár vannak tisztán szerelmes versei - a közélet, a társadalom gondjaival együtt kerül a műbe. A felsorolásból kihagyhatatlan Váci Mihály (6.) betegsége. A hanoi utolsó utat követően olvasva verseit, s most ezt a válogatást, vált nyil­ vánvalóvá, hogy egész életén át haláltudattal, halálvárással élt. Következés­ képpen felfokozottan. Közéletiségének - pontosan kiolvasható ebből az össze­ állításból - nem csupán a származása és a belőle fakadó elkötelezettség volt az ösztönzője, hanem a test kiszolgáltatottságának műtőasztalon, kórházakban megélt döbbenete is. Vácinak a haláltudathoz nem kellett intellektuális felfokozottságból vagy a művészlélek depressziójából kinövő hipochonderség. Hi­ szen betegségei még a származásánál is meghatározóbban visszafogták kibon­ takozását. Megkésettségének talán nagyobb hányadban volt okozója gyötrető betegségeinek sora, mint a viszonyok, amelyek akár röptették is volna. Mint ahogy az be is következett irodalmi jelentkezése után. Ebben az összefüggés­ ben is van okunk csodálkozásra, ha feltesszük magunknak a kérdést: hogyan válhatott az évek során a derült egű, felhőtlen optimizmus költőjévé Váci Mi­ hály, amikor a leghitelesebb tanú válogatásában személyiségének inkább kí­ nokat is kiálló jellege válik egyre szembetűnőbbé. Különösen akkor, ha az ed­ dig felrajzolt vonásokat ciklusról ciklusra kísérjük figyelemmel, amint az idő árnyaló, kiegészítő, módosító, korrigáló munkáját végzi. A hitvalló versek lassan fogyatkoznak, egyre gyakrabban csapnak át szem­ rehányásba, vádba. Végül elégedetlen lesz övéivel is. Akiket vállalt, akikről az volt a reménye, majd ajkukon hangzik fel a neve. A kiszakadás dilemmái megszűnnek, tudja, nincs visszatérés. Már a „gyalogutak ihletét” is elveszett­ nek érzi. A korábbi szerep felbomlóban van, mindent újra kell értékelnie, új­ ra kell fogalmaznia. Hiszen azt ebben a zavarodott állapotban sem teheti, hogy azokban tegyen kárt, akiket vállalt. Bármennyire nem tetszik neki, aho­ gyan az átalakulási folyamatokat megélik. Ennek a szerepválságnak egyik szorongató lenyomata a Staccato című verse. Sűrűsödnek az önmeghatározást újra és újra megkísérlő sorok. Kezdettől fogva megfigyelhető erős éntudata most ennek az énnek ismétlődő körüljárására irányul. Ezekben a származás már kisebb szerepet játszik. Az élethelyzet - mint versbéli kiindulópont köznapian valóságos, rendszerint a városi mindennapokhoz kötött. A Staccatohoz kapcsolható versek legjava azért izgalmas, mert nem eldöntött bennük, hogy a beilleszkedés görcseiről, a küldetéstudat aprópénzre váltásáról van-e szó, esetleg a mindennapok természetének felismeréséről, avagy a városi ér­ telmiségi lét, általában is a nagyvárosi lét kritikájáról. Csupán az elégedetlen­ ség egyértelmű: „kis ügyecskék” nagy dolgok helyett. Tudnivaló, bizonyos felismeréseinknek nem könnyű átadni magunkat. Min­ den igyekezete ellenére Váci Mihálynak sem sikerült. Hiszen még a felismerendőket is pontosítania kellett. Végezte ezt is szívósan, miközben hite folyto­ nos megerősítésére is szüksége volt. Másként nem győzte volna. (Így is idő 56 �előtt alul marad.) Ezért szerepel párban a Staccato és a Szelíden, mint a szél; utóbbi már a szereptudat módosításaként. Egyáltalán nem véletlen, hogy a későbbiek során is ilyen párdarabokra akadunk. Legfeljebb azzal a különb­ séggel, hogy a kételkedésben, vagy a valóság csapásai alatt, vagy a betegség­ ben a szerelem jelenti-e a segítséget, esetleg egy-egy külföldi út, s még inkább a harmadik világ forradalmi folyamatai (Kuba, Che, Vietnam) képezik-e a helyreállított hit új bázisát. Ma már kockázat nélkül megállapítható: válságköltészet a Vácié. A hatva­ nas évek középső harmadától egyetlen elhúzódó átalakulási folyamatból áll költészete, míg eljut a Valami nincs sehol keserűségéig. Ebben a versében (jelképesen kötetzáró!) Váci saját hitével szembeni ko­ nok realizmussal hiányokat állapít meg. A hatvanas évek elejéhez képest nem képzeli már, hogy minden napunk feltétlenül újabb lépés a teljesség felé, hogy tetteink mindig érvényesek, hogy az emberi személyiség oly közel lenne a be­ teljesüléshez, hogy a Történelem minden ígérete mirajtunk - itt és most, vagy a nem túl távoli jövőben - fog beteljesülni, a Jövő (így, nagybetűvel) szinte személyes ismerősünk stb., stb. E hiányleltár után világosan leszögezi: „D e már reánk tört a tudás: - Va­ lami nincs sehol!" Azon túl, hogy eltöprenghetünk, milyen korán tette ezt a szigorú megállapítást a költő, amihez társadalmunk egészének hosszabb tanuló­ időre volt szüksége, még legalább két vonatkozást érdemes megidéznünk. Az egyik, hogy tanult esztéták egybehangzó, máig helytálló megállapítása szerint a hatvanas, hetvenes évek fordulóján indult költők élménye éppen a Váci Mihály által is megállapított hiány volt, átszínezve az ifjúság minden­ kori sajátosságaival. Ami eleve meghatározta alkotásmódjukat, a versformálás mikéntjét is. Vácinál azonban közérzetének ilyenfajta alakulása nem eredmé­ nyezhetett rögtöni poétikai fordulatot is, hiszen nála nem kezdésről volt szó, hanem egy megtett út lehetséges új szakaszáról. Az előzmények tehertételével és kötöttségével. A másik kétségtelenül számon tartandó tanulság az elkötelezett költőre ál­ talában vonatkozik. Benjámin László és mások példájából ismerjük egyféle korunkbéli változatát. Vácié másféle. Neki nem egy nemzeti kataklizma tisz­ títótüze adatott, hanem a magát reformokkal megújító társadalom. Ennek az újfajta - a létező szocializmusok történetében remélhetően korszakos jelentőségű - gyakorlatnak is a kezdeti próbálkozása. Összetettebb politikai mozgások, bonyolultabb társadalmi struktúra a velejárója ennek a szakasznak. Újfajta el­ lentmondásoké is, amelyek bizonyos elemeikkel visszatetszést szülnek az olyan hitekkel szemben, mint a Vácié is. Sarkítva úgy is vázolhatjuk Váci dilemmáját, mint a hit- és a társadalomismeret (az ittlét) összeütközését. A nyolcvanas évek olvasója előtt számos vers társadalomfelfogása közel jár a naivsághoz. (Egyáltalán nem mellékesen: má­ sokat is lehetne ebben a vonatkozásban idézni, nem csupán Vácit.) Utólag va­ gyunk okosak: a következmény nem is lehetett más, mint a Valami nincs se­ hol csalódástömege. Ekkor érkezett el az idő, hogy józan társadalomismeret alapján az eddigiektől eltérő költői program és szerepfelfogás kimunkálásába kezdjen. Szinte fáj végigkövetni, ahogy a heves indulati töltés lecsihad, mindenféle külső tényezők hatására megfékeződik a rohanás, elbizonytalanodás jön, majd egy megfáradt, törődött ember portréja rajzolódik ki a sorok mögül. Váci Mi­ hály azonban nem tartozott a könnyen legyűrhetők táborába. Pedig legnehe­ 57 �zebb óráiban még a halált is sóvárogja. Napjait egyre gyakrabban gyűlöli, magányosnak érzi magát, szenved testi erejének felőrlődésétől, nincs már ta­ nácsa másoknak, hiszen ő is kívülről remél segítséget, támaszt. Ez az erős érzelmi hullámzású költészet EKG-görbénél pontosabban leol­ vasható látleletét adja a társadalmi mozgásoknak, amelyek Vácira hatottak, s a hetvenes évekre teljesen átformálták társadalomképünket. Természetesen nem szociológiai műszavakba burkolt valóságkép ez, hanem egy költői érzü­ let, közérzet alakulásának folyamatábrája. Ennélfogva nem csupán megérthe­ tő, hanem átélhető. A költő válsághelyzete mai magunknak jelent útmutatást. Arról ad leckét - nem követendő példát! - , hogyan kezeljük szemléleti vál­ ságainkat. Akár társadalmi méretekben is. Nem ismerünk nála elkötelezettebb költőt, mégis - vagy: éppen ezért - neki volt bátorsága feltenni a kérdést: mivé lesznek a hitek, társadalmi eszmények a valóság próbakövén? Megtol­ dotta egy másikkal is: hogyan őrizzük meg magunkat, elkötelezettségünket, miként lehetséges érvényesnek megőrizni alapvető társadalmi célkitűzéseinket? Még nem volt az út végén. Még csak sejthette, mit kell tennie. Legnehe­ zebben talán a „postaláda”-szerepen, a néptribüni attitűdön módosított volna. Fekete Gyula szellemesen fogalmazza meg, miről van szó: „Tanulságok, egy nemzedék tapasztalatából: - Nem tűrhetjük, hogy helyettünk mások politizáljanak. - Még kevésbé szabad eltűrnünk, hogy mi politizáljunk mások helyett.” Gyökeresen másfajta társadalomkép társul az utolsó mondathoz, mint az el­ sőhöz. Helyes politikai-költői program - ma úgy látjuk - inkább az utóbbira, illetve a kétféle tapasztalat együttes tanulságaira építhető. A közéleti költé­ szet centrumában, természetszerűleg, mindig a társadalmi igazságosság elvének gyakorlati érvényesítéséért folyó küzdelem az egyik legfontosabb mozzanat. Láthattuk az elmúlt évtizedekben, hogy igen nehéz eltalálni azt a kényes vers­ béli egyensúlyt, amikor sikerül elkerülni a politikai balekságot, és a költőnek egyszerre van igaza a jelenre érvényesen is és távlatosan is. Mára vonatkoz­ tatva: paternalista módon aufklérista gyógypedagógiával közelíteni a társada­ lom felé, aligha nevezhető távlatos felfogásnak. Struktúrájában más az, ami­ nek kifejlődését mai programok célozzák. Ehhez is megtalálható a költő szá­ mára az út. Mint ahogy az új helyzetben mások viszont politikamentesen is ké­ pesek elképzelni a maguk irodalmi-művészi pályáját - amiért szintén nem osto­ rozhatok. Nincs nehezebb, mint eszményeinkkel elszámolni. Láttunk rá elég példát a közelmúltból is, amikor ez leszámolást jelentett. Vácinak volt hozzá elég ere­ je és bátorsága, hogy ezt a zsákutcát elkerülje. Mégis felemás versek születtek így. Verseinek ismétlődő képlete szerint előbb hiteles vívódásról olvashatunk, majd a vers belső logikájából nem következő, ám a versíró egyén számára nél­ külözhetetlen „és mégis” -típusú lezárás íratik. Ami után nehéz eldönteni, bá­ torság diktálta-e a versforma ilyenfajta alakulását (fittyet hányni az esztéti­ kumra!), avagy emberi szükséglet (nincs mibe kapaszkodnom, ha a logikát­ lanságnak ez a szalmaszála is elvész). Sejtésünk arról lehet, hogy a költő ta­ nulmányaiból, esszéiből megismert felkészültsége ezt a formai-tartalmi ellent­ mondást előbb-utóbb tudatosította volna, s annak felszámolására készteti. Eb­ ben az irányban fejlődve, költészete új szakaszba érkezhetett volna. Nem ok­ talan reményről van szó. Utolsó versei pontosan ezt tudatják velünk. Ám a halál megrabolt bennünket. Mint azt oly gyakran tette, ha költészetünkről volt szó. L A C Z K Ó PÁL 58 �M ENYHÁRT LÁSZLÓ Kilóg a lóláb Rajzbiennálé Salgótarjánban — csak fiataloknak Kilencvennégy művész százhetvennégy „rajza” volt látható az elmúlt év októberében-decemberében a II. országos rajzbiennálén, a Nógrádi Sándor Mú­ zeum emeleti kiállításán. Azt máris megállapíthatjuk: a mennyiség csökken­ tése üdvözölendő „húzása” a rendező szervnek. (Két évvel ezelőtt az anyag egy részét helyszűke miatt a József Attila Művelődési Központba kellett „szám­ űzni” .) Az persze megint más kérdés, hogy a válogató zsűri kit-mit, milyen elgondolásból, mivégre mellőzött. (Itt említem meg: a seregszemle katalógusá­ ban „zsüribizottság” felirat díszeleg, ami ugye, pleonazmus a javából. A zsűri tudniillik magyarul azt jelenti: kijelölt szakértőkből álló bíráló bizottság.) Ami a létszámot és a bemutatott művek mennyiségét illeti, önmagukban ele­ gendőek lennének, hogy a jelenkori hazai rajzművészetről izgalmas, nem utol­ sósorban értékorientáló képet adjanak. Másmilyen szempontot nemigen tudok elképzelni-elfogadni, mert ha - mondjuk - a válogatás arra törekszik, hogy lehetőleg minden irányzatot-törekvést képviseltessen, egészen biztos, hogy a színvonalmércéjét akarva-akaratlan lejjebb kell eresztenie. Az anyagot tanul­ mányozva (még inkább azt számolva, hogy a zsűri kitől, hány művet érdeme­ sített kiállításra), az a benyomásom támadt, hogy Tarjánban - szinte minden más megfontolást mellőzve - sokkal inkább bizonyos nevek favorizálása és a rajz műfajának parttalanítása folyik, egyre gátlástalanabbul - teszem hozzá mindjárt. Ennek érdekében már a szó szoros és nemes értelmében rajzolni sem köte­ lező, noha uram bocsá’, mégiscsak rajzbiennáléról van szó - egyelőre. Mert naivul kérdem én: Csorba Simon pointilista ecsetrajzainak, Drozsnyik István fotó és cérna vegyesének, Haász István akril-temperájának, Kalmár István há­ rom blöffjének, Karginov Germán két gouache-sának, Nádler István most ép­ pen temperában kiélt, „mélyértelmű” gesztusainak, Pető János három, szintén temperában előadott szakmai remeklésének, Schmal Károly többszörösen idé­ zőjelbe tett, konceptuális „áthatásainak” , Szüts Miklós pasztellképének elnéző beválogatását mi indokolja? Úgy tetszik, a jelenlét fontosabb, mint a biennálé szabályzata. Aztán szép számmal szerepeltek olyanok is, akik okkal, ok nélkül, csakhogy a kiírásnak valamiképp eleget tegyenek, több-kevesebb in­ vencióval bele-bele rajzolnak, vonalaznak a képbe. (Jovián György, Kiss Zol­ tán László, Soós Tamás, Szörtsey Gábor, Ujházi Péter stb.) Külön kategóriát képeznek azok, akik egy festészeti biennálén szintén dobogósok lehetnének, mivel a festői és rajzi technikákat ötvözik - szó, mi szó - olykor bravúrosan. É s azok, akik gátlástalanul koptatják a ceruzát, tollat (Kovács Johanna, K o­ vács Péter Balázs, Lantos Ferenc, Soós Tamás, Szabados Margit, Véssey Gá­ bor), valamint azok, akik önfeledten leveleznek (Hegedüs Z. László, Lux An­ tal, Pataki Ferenc). Jelentőségükhöz, csekély és - fájlalom - sekély művészi szándékaikhoz, eredményeikhez képest szerfölött túlzott és szemet szúró mértékben kaptak fó­ rumot az úgynevezett new wave ifjú titánjai - a rossz nyelvek szerint az új gyengék - , akik az új divat (dogma) előtt szolgai alázattal hódolva, annak 59 �rendje és módja szerint firkálgatnak, vagy szándékoltan úgy csinálnak, mint­ ha nem tudnának rajzolni (pedig közülük egyesek igencsak tudnak). Mindezt hangsúlyozottan közönséges, banális vagy misztikusnak szánt témák ürügyén (Böröcz András, Gaál József, Molnár EM Gyula, Révész László, Sinkó István, Szirtes János). Tudom, transzavantgarde, új szenzibilitás, meg miegymás, az­ tán jöhet a következő „ötperces mozgalom” , de a művészetnek azért vannak még ma is érvényes, mert örök alapkritériumai. Úgyhogy, amikor egy nagy­ vonalú gesztussal a fürdővizet loccsantjuk, nem árt, ha néha azon is eltűnő­ dünk, eredetileg mihez is kellett. A művészet, ha úgy tetszik, az élet megvál­ tása, pusztán a művészet beltenyészetéből eleve sikertelen vállalkozás. Azért időzök e jelenségnél a kelleténél egy kicsit hosszabban, mert hova­ tovább megengedhetetlen energiapocsékolásnak tartom, hogy kortárs képzőművészetünk egy jobb sorsra érdemes, szűk szelete - a pártoló, felelőtlenül manipuláló, illetve kisebbrendűségi komplexusból minden nyugatról jövő hul­ lámtól feldobódó művészetkritika segítségével - időnként kizárólagosságra, he­ gemóniára tör, s ezt az elbizonytalanodó intézmények gyakran vissza is iga­ zolják. Kétségtelen tény, hogy e vád a rajzbiennálé idei zsürijét nem érheti, mert egyelőre más irányban volt elfogult. De a vásárló szervek, intézmények, hivatalok (például a Művelődési Minisztérium) már nem voltak ilyen szemér­ mesek, s ezzel tudva-tudattalan, mintegy elő is készítették a talajt a jövőbeni, teljes mellszélességű frontáttöréshez. Ismeretes, a hatvanas, hetvenes évek kultúrpolitikai balfogásai, illetve a művészszakma egyéni és csoportérdekeinek kultúrpolitikai mezbe öltöztetett diszkriminációi jelentős értékeket is a perifériára szorítottak, miközben minő­ ségileg halovány törekvések is az ellenzékiség glóriájával tetszeleghettek, ami nem is rosszul kamatozik. Ezt félve elkerülendő, túlkompenzálandó, ma meg az ellenkező véglet erősödött fel. Az rendben van, hogy mesterségesen senkit sem célszerű és politikus az amúgy is elavult, tiltott kategóriába rezerválni, s ezáltal fölértékelni. Ha valami létezik, azt nem kell rejtegetni, sokkal inkább az a demokratikus, ha neki is lehetővé tesszük az igazságos versenyt. Ott úgyis hamarosan kiderül, mit ér. A sokszínűség csak gazdagíthatja képzőmű­ vészetünk palettáját. De azért nem minden arany, ami fénylik, akarom mon­ dani, ami villog. A stíluspluralizmus mellett az érték hegemóniáját minden­ képp meg kell őriznünk. Még akkor is, ha ez nem könnyű és kevésbé látvá­ nyos - Fülep Lajos szavaival - , különleges képességeket igénylő, kiváltképp minőségkritikai feladat. Különben automatikusan életbe lép az úgynevezett Gresham-féle „közgazdasági” törvény: ha egy országban ugyanabban az idő­ ben kétféle pénz van forgalomban, a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt. A Nógrád megyei Tanács Nagydíját ezúttal Banga Ferenc kapta. Ami mér­ hető I-III. című munkái egészen jó karikatúrák. Ezzel korántsem a karikatúra műfaját akarom lebecsülni. Sőt. Még csak az sem zavar, hogy a grafikus szel­ lemesen a kritikán ékelődik. Igen, „ami mérhető” - csak éppen szem kérdé­ se - , az az, hogy (egyszer már minden köntörfalazás nélkül ezt is illő leírni) Banga egyszerűen nem tud rajzolni. Ezért sraffoz, szálkáz oly előszeretettel és monomániásan, lett légyen a téma bármi. Persze: egyéni, karakteres stí­ lusjegy, irónia, groteszk, gyermekrajzok, szorongás, őszinteség varázsa, ősi ösz­ tönök, lefojtott feszültségek, játékosság. . . - egyik jelzőt sem vitatom, csak éppen egy szigorú szakmai megállapítást akarok leszögezni, bármily szokatla­ nul is hangzik ez a térdre boruló jelzők inflációját élő kritikai gyakorlatunk­ ban. Mindezzel ugyanakkor egyáltalán nincs szándékomban Banga sajátos he60 �lyében kételkedni a kortárs grafikánkban, de ennyivel - úgy érzem - tarto­ zunk azoknak, akiknek meg éppen a mesterség fölényes tudása miatt van ugyancsak sajátos helye a „Parnasszuson” . V áli Dezső a lapkiadó vállalat által alapított Kritikusok díját nyerte el a Bukovina című triptichonjával. Tisztes munka, tiszteletre méltó érzelmi-gon­ dolati töltéssel. Ám, ha némi szakmai fogékonysággal közelítünk hozzá, az a gyanúm támad, hogy a megjelenített (leképezett) valóság és a közvetlen él­ ményforrás közé beiktatott egy mesterséges közeget, a fotót. A művész tud­ niillik előbb lefényképezte a neki megtetsző valóságrészletet (egy sorsára ha­ gyott, az enyészetnek induló bukovinai zsidótemetőt), majd a hallatlanul esz­ tétikus sírkövek sziluettjét körülrajzolta, másként fogalmazva: lekopírozta. Nincs semmi kifogásom a közbeiktatott médium ellen (az csupán eszköz), hi­ szen a gondosan megkomponált képkivágás, a részletek tudatos elhagyása, ma­ ga a dokumentalista indíttatású motívumválasztás stb. mind-mind alkotói erény lehet. Mégis bátorkodom ismételten megjegyezni: egy rajzbiennálén talán a mondanivaló magas színvonalú kifejezésének szolgálatába állított rajztudás sem lehet utolsó - horribile dictu - , elhanyagolható követelmény. (Itt emlí­ tem meg: e díjzsüriben magam is részt vettem, de fenntartásaimat 2:1 arány­ ban leszavazták. Azzal az ellenvetéssel, hogy Válinak legalább van valami­ lyen közlendője a nézővel, s ezzel egyet kellett értenem.) Schmal Károlynak a képző- és iparművészeti lektorátus díja jutott. A fes­ ték. megszínezése I- II. című munkáinak semmi köze a rajz műfajához. Ezért külön nem is foglalkozom velük. Csak egy apró észrevétel: a lektorátus kép­ viselője úgy találta díjazandónak, hogy amikor megtekintette, a mű csak félig volt installálva. Ha már egyszer Schmal meditációs célból is hozza létre mű­ veit, azon is érdemes eltűnődni,vajon honnan tudta a díjazó, milyen lesz a kész mű? Ha meg már ismerte, honnan tudta előre, hogy a biennálé mező­ nyében is díjra érdemes? A kitűnő alkalmazott grafikus tervezte a plakátot és az ötletes katalógust, s ezekért nyilván megkapta a méltó tiszteletdíjat. Vagy talán mégsem? Lóránt és Stefanovits Péter, a beküldött anyagával némi jóindulattal a sal­ gótarjáni tavaszi tárlaton is jó eséllyel indulhatna, mint festő. Úgy látszik, a Csohány Kálmán-emlékplakett, az MN Művészeti Alapjának díja ott is utol­ érné őket. Ismét egy szakmai kitétel: a Csohány-plakettet inkább olyan mű­ vésznek lenne ildomos és hasznos odaítélni, akinek törekvéseiben közvetveközvetlenül kimutatható valamiféle kötődés, elkötelezettség Csohány vérbeli, par excellence grafikai ars poeticája iránt, akinek egyfajta létformája volt a rajzolás. Márpedig Lórántnál - aki mellesleg kiváló festő - ez nyomokban sem érhető tetten. Egyedül Dienes Gábor (Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának díja) és Sáros András Miklós (Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa díja) elis­ meréséért tudok maradéktalanul lelkesedni, noha az előbbiek miatt jócskán kilógnak a menetből. Sáros ugyanis tényleg ízig-vérig grafikus, nem is akár­ milyen; időszerű és nagy távon is érvényes mondanivalóit mindig a lehető legnagyobb szakmai hozzáértéssel, odaadással és alázattal fogalmazza meg. Fészek című ceruzarajzán egy fészek látható, benne két madártojás. Ami meg­ hökkentő: a fészek szögesdrótból van. A művész önkényes kép- és képzettár­ sítása, a valóságtartományok egy az egyben való attraktív montázsa? Aki be­ hatóbban ismeri Sáros intellektuális grafikáinak előtörténetét, az tudja, szinte kivétel nélkül, mindig valós, általa látott, megtapasztalt dolgokat jelenít 61 �meg, vagy fiimi értelemben rendez el a képen, anélkül, hogy különösebben beleavatkozna a dolgok külsőleges képébe. Amit a művével láttat, azt van szerencsém direktben visszaigazolni. Váli Dezső festőművész budapesti műte­ remlakásának ablakában kísértetiesen ugyanezt láttam. Ő mesélte, hogy egy galamb az ablakában évről évre fészket rakott. Amikor azonban a Mártírok útján - ahogy ez már lenni szokott - kivágták a fákat, a makacs galamb a fajfenntartás ösztönétől és az alkalmazkodás kényszerétől vezérelve, drótok­ ból építette meg a fészkét. Döbbenetes látvány volt. Nem tudom, milyen esélylyel indultak útnak a madárlétbe az így felnövő galambok, a környezetpusz­ títás kis mártírjai, mint ahogyan azt sem, hogy a galamb megismételte-e e „konstruktív” alkotását, ha úgy tetszik, design-ját. Némi elvonatkoztatással és lényeglátással azt azért nem árt észrevennünk, hogy az emberiség egyre foko­ zódó tempóban kerül egy ilyen szervetlen, a velünk egylényegű természettől elidegenedő, mesterséges, jócskán szennyezett környezetbe, maga konstruálta gettóba (a szennyeződés alatt természetesen nemcsak biológiai, hanem szelle­ mi, vizuális, etikai stb. szennyeződést is értve), ami igencsak jó táptalaja a kontraszelekciónak. Például - mint Salgótarjánban, jóval kisebb horderejű kér­ désben statisztikailag kimutatható - a generációs kontraszelekciónak. Ha sorra vesszük a díjazottakat, a legfiatalabb 35, a legidősebb „mindöszsze” 46 éves, de a többség inkább a 35-40 év között mozog. Ezen korhatár alatt és fölött senki sem produkált kiugró teljesítményt, legalábbis a zsüri szerint. Rendkívül figyelemre méltó tény, ha igaz volna. De ha arra gondolok, hogy a résztvevők túlnyomó többsége is ezt a korosztályt képviseli, akkor ez már nem is oly meglepő. Ennek két oka lehet: az egyik az, hogy a válogató zsüri ok­ kal, ok nélkül, kíméletlenül fiatalított; a másik pedig az, hogy a művészeti alapnál 1982-ben bejegyzett 500 alkalmazott és a 270 képgrafikus közül eleve csupán a 30-asok, 40-esek látnak fantáziát Salgótarjánban. (Ne feledjük azt sem, hogy a 94 kiállító közül mintegy 20 művész más műfajokból rándult át ez alkalommal a grafikához!) Nos, úgy vélem, nem véletlenül szűkült, illetve tágult ilyen értelemben a kör. Én sem látnám értelmét annak, hogy grafikát, rajzot küldjek a biennáléra - még akkor sem, ha a nevében országosnak tün­ teti is föl magát - , ha ilyen sajátos szempontok, érdekek munkálnak a rende­ zőkben, a szervezőkben, a biennálé koncipiálóiban és a 130 ezer forintot szét­ osztó zsüriben és a 26 művet megvásárló mecénásokban. Márpedig, ha ez a folyamat tovább tart, a biennálé rövid időn belül elveszíti ragját-becsületét, s önmaga kérdőjelezi meg azt a nemes funkcióját, hogy a hazai kortárs grafika tájékoztató, értékőrző-továbbító és orientáló fóruma legyen. Pedig Salgótar­ jánnak elvben minden esélye és feltétele megvan ahhoz, hogy a rajz, a grafi­ ka országos fóruma legyen, hiszen itt működik immáron tíz éve a nemzetközi grafikai szimpozion is, amellyel kapcsolatban azonban az utóbbi időben — éppen a jövőt illetően - szintén fölmerültek szervezeti problémák (lásd Mű­ vészet, 1984/12.). „ . . . a lerajzolás helyett a megrajzolás területére léptem át - nyilatkozta nemrég Szalay Lajos. - Ahol a vonal éppúgy ragozódott, mint hogyha egy nyelvnek a műveleti része lenne. . . Utánozhatósága rögtön feltűnt mindenki­ nek, és mint ahogy a gyermek beszélő emberek között tanul meg beszélni, úgy tanulta meg a fiatal magyar grafika az én jelenlétemben, dramatizált formá­ ban megrajzolni a létezést a lerajzolás helyett. Ami nem jelenti azt, hogy ők tőlem bármit is örököltek volna.” Bizony, a biennálét szemlélve (amely le­ hangolóbb az elsőnél), keserűen kell megállapítani, hogy - tisztelet a 62 �kivételnek - nagyon kevesen vannak, akik a létezést, az igazit igye­ keznek megrajzolni, akik nem ragadnak le a valódinak tetsző felszín lerajzo­ lásánál, illetve annak tetszőlegesen torzított részleteinél. Pedig Szalay képírómesterrel együtt vallom, az országban vannak ilyen - közvetlen és átvitt ér­ telemben - „fiatal” grafikusok is, nem is kevesen. Befejezésül és csekély vigaszul tisztelegjünk azok előtt, akik még mindig hisznek a vonal hatalmában, varázsában, a mesterségbeli tudásban (Decsi Ilo­ na, Klossy Irén, Kőnig Frigyes, Molnár László József, Topor András, Végh András), valamint azok előtt, akiknek érdemleges, mindnyájunkat érintő-ér­ deklő, egyszersmind előremutató mondanivalójuk van zaklatott világunkról (Bálványos Huba, Czinke Ferenc, Cziráki Lajos, Földi Péter, Gazsó Rozália, Muzsnay Ákos, Szentgyörgyi József, Würtz Ádám), s ezt anyanyelvi szinten és elkötelezettséggel rajzolják meg. 63 �E számunk szerzői B a ra n y i F e r e n c költő, a L á s z ló költő, az Ú j Tükör Palócföld főszerkesztője (Bp.); B e n já m in főszerkesztője (Bp.); B ó d i T ó th E le m é r költő, a Nógrád főmunkatársa (Salgótarján); dr. C so n g rá d y B é la pártmunkás (Salgótarján); K a s s a i-V é g h M ik ló s , Nógrádi Sándor Mú­ zeum munkatársa (Salgótarján); K a r á c s o n d i Im r e költő, könyvtáros (Balassagyarmat); k e m e r o v ó i k ö ltő k , írók. (Szovjetunió); dr. K e r é k ­ gyártó T . Istv á n népművelő (Jászberény); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő, Móra Könyvkiadó munkatársa (Bp.); L a c z k ó P á l író, Palócföld szer­ kesztője (Salgótarján); M e n y h á rt L á s z ló kritikus, a Művészet rovat­ vezetője (Bp.); P e tő c z A n d r á s költő (Bp.); dr. P ra z n o v s z k y M ih á ly muzeológus, a Nógrádi Sándor Múzeum igazgatója (Salgótarján); dr. R o m s ic s Ig n á c tudományos munkatárs, M T A Történettudományi Intézet (G ö d ); S im o r A n d r á s költő (Bp.); S z e p e s i J ó z s e f költő, se­ gédmunkás (Salgótarján); Z a lá n T ib o r költő, a Kortárs munkatársa (Bp.) A MADÁCH-pályázat eredményhirdetése A hagyományos Madách-ünnepség keretében került sor 1985. január 28-án a Madách-pályázat eredményhirdetésére. S Z O C IO G R Á F IA , ESSZÉ, T A N U L M Á N Y K A T E G Ó R IÁ B A N : I. dr. Praznovszky Mihály (Salgótarján) és Simonffy András (Budapest) II. III. dr. Kerékgyártó T. István (Jászberény) dr. Botlik József (Tatabánya) V ER S, P R Ó Z A K A T E G Ó R IÁ B A N : I. II. III. Papp Lajos (Miskolc) Bódi Tóth Elemér (Salgótarján) Onagy Zoltán (Esztergom) és Szepesi József (Salgótarján) A szerkesztőség a nem díjazott, de a zsüri által közölhetőnek minősített írásokra is igényt tart. Erről az érintetteket levélben értesítjük. �A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csik Pál A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Dr. Fancsik János F ü ze si István Németh János Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I FER EN C A Nógrád megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc, Szerkesztőség: 3100. Salgótarján, Arany János ót 21. T elefon : 14-386. K i­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (K H I, Budapest, V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest), K özvetlenül vagy, pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetés! díj fél évre 48, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza, ISSN: 0555-8867. Index: 25-925. j Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, terjedelemben. F. v .: Kelemen G á bo r igazgató. 85.38977. N . S. 900 példányban 5,6 (A/5) ív �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3886d438451190324ab5ffe30c43053d.pdf 529e5817eb5acd045ca864e7db6b7775 PDF Text Text �Tartalom 1 3 4 8 X IX . É V F O L Y A M , 6. S Z Á M Csanády János: Dunatáji rapszódia, Gravitáció hordszalagján, Másnap (vers) Borbély Tibor: Csak-versek K őváry E . Péter: Toronyugrás (elbeszélés) Sarusi M ihály: Csúszda (elbeszélés) 11 Csepeli Szabó B éla: Öregek szerelme, Tűzszomj (vers) 12 Ádám Tam ás: Tolvonás az égen, Nincs már védelem, Anyám (vers) 13 Tandori Dezső: A mai nap mint holnap (vers) 16 Veres János: Palackposta (vers) V IT A 17 Petőcz A ndrás: É s mégis politika? ABLAK 20 E g y arc Jugoszlávia mai lírájából (Csala Károly) 21 27 Radovan Zogovic versei B allada a kút vizéről (Kőrössi P. József) KÖ ZM Ű VELŐ D ÉS ÉS VALÓ SÁG 32 38 42 Brunda G usztáv: Hol a helyünk a karavánban? (tanulmány) K orill Ferenc: E gy filmforgalmazó kettős tudata (kritika) Mészáros G yörgy: Utolsó beszélgetés Balázs Jánossal HAGYO M ÁNY 46 R . Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc emlékezete (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 50 Krim ik a történelemben (Romsics Ignác) TAN ULM ÁN Y 53 Csokonai A ttila: N égy évtized gyermek- és ifjúsági irodalma 60 Pósa Z oltán : Mese és valóság határán A címoldalon N EM ES-LAM PÉRTH J ÓZ SE F munkája (M IH ÁLYFY ERNŐ hagyatékából), SZABÓ G YU LA (Losonc) grafikái, a 15 , és 59. o . M ILAN SZO KOL (Besztercebánya) HIBÔ TAM AS, a 37. o. D ECSI ILO N A , a 41 o. G A Á L J ÓZ SE F grafikái láthatók. LÁSZLÓ ) A 43. o. utolsó felvétel BALÁZS JÁNOSról. 45. o. balról jobbra: SZE PE SI B ALÁZS JÁN O S, a szerző és BARI K Á R O LY költő. (Fotó: Mészáros György) a 7., 3 1., 52. o. rajzai, a 19. o. (Fotó: BUDA J ÓZ SE F költő, �C S A N Á D Y JÁ N O S Dunatáji rapszódia Vitorlák a messzi tengeröbölben a zöld-vizű hullámokon, itt földet szorít az ökölben tenyér a magyar homokon, - tengerek, tudjátok-e a földet vitorlásokkal hátatokon, hogy itt a föld hátán tenyérnyi országban, szél-fútta humuszon micsoda vágyak lávája égeti a szíveket? Izzok, amíg kimondom: vitorlák a messzi tengeröbölben a zöld-vizű hullámokon, barna karok forgatta vásznak, míg reptetitek a jachtot, s fröccsenő vizet vág a hajóorr, mi itt fellélegzünk, ha jókor jön az eső a tengerek felől, s v é res föld csurran ki az öklök kapcsos, szorító ujjaiból. I �Gravitáció hordszalagján Magamra is úgy kell néznem, mint elmúló valamire az idő-óceán kies partján, még kék az ég, még vitorlát feszít, repít a szél de meddig, meddig, de még miért? - nem tudhatom melyik vihar dönt a hullám bálna-hasa alá, hogy össze­ zúzzon, hogy lenyomjon a mélybe, ahol már nincs levegő buborék száll, ahogy kifújom tüdőm a vízbe - nem tudhatom, nem tudhatom az idő-tenger kies partján, mikor köszön visssza gyermekkorom, a boldog végtelenség, nem tudhatom; magamra is úgy kell néznem - hogyha nem teszek valam it mint elmúló testre és észre, mikor süllyedek észrevétlen a korral, az évek évre terelődnek, Földgömb a N ap körül, lehull az Alm a a toronyból lehull az égi almafáról az idő-tenger kies partján gravitáció hordszalagján. Másnap Tegnap vendéget fogadtam, ma itt ülök csak magamban: ma is hiányzik v a laki, hiányát az űr tölti ki, különös űr, mint a tenger, hullámzik belül az ember, már aki volt: messze-távol villamos darun kopácsol, emlékképe tán elvillant a tegnapnak, szavainknak, estében a pohár bornak; a magányban én is szerszám után nyúlok, toll mered rám, 2 golyóstoll és itt az asztal szélén halom írólappal: tegnap is volt, holnap is lesz, manap a magányos jelent kell valahogy áthidalni, amivel épül a másnap emlék fénylik, sok vasárnap mikor még a férfigondtól távol csikóként ficánkolt vagy madárfényesen szállt fenn a kamaszkedv, s tört nyers ágat, hol a gesztenye virágzott. �BO R D ÉLY TIBO R Csak-versek Illyés Gyulának CSA K A Z É R T , CSA K A Z ESŐ mert arcomon még a bőr, vert szembe minket a bakon. hús és izom? Ezért nem hiszik, Gyermekkoromból még ezt is tudom, hogy én leszek „szegény Yorick” ? és eszembe jut amikor szemembe Hihetőbben szól majd a néma most fröccsen a sár koponya, a gyerekkoromból indult úton. ha akiből-amivé sikerült már az időnek és a földnek lecsupaszítania? CSA K A K K O R kezdődik az igazi baj, amikor az ember már CSA K V É L E T L E N E K nem csupán magában illeszkedtek össze úgy, hogy tervezettnek beszél, de ajtót is nyit, ha kilincset zörget a szél! tűnik most az út? Közös utunkat egyszer nélkülem CSA K E G Y F E LT Á M A D Á ST felszedheted te, engedélyezett fiának az Úr, - halomba rakva a követ - és én a halandó molnár fia mert építeni majd új utad, már ki tudja hányadikra szükséged lehet rájuk is készülődöm konokul vérzőn - mint a véletlenekre. a hitben megfeszítetten?! 3 �K Ö V Á R Y E. P É T E R Toronyugrás Arányi, a Pest összes iskolájából kitiltott diák úgy kerül éppen a mi osz­ tályunkba, hogy a Csökmői-ikrek unokatestvére volt. Csökmőiék-Tseökmeöynck írták a nevüket (ezen mindenki röhögött) és nem féltek senkitől. N agy­ apjuk, az öreg Hricsovinyi állt a hátuk mögött, azzal a tekintéllyel, amit még tizenkilencben szerzett, mint városparancsnok-helyettes. Ácsnak tanult, eredetileg, de hamar rájött, hogy ennél sokkal többre hivatott, amit a ro­ mán intervenciósok is megsejthettek, mert Hricsovinyi elvtárs elsők között kapta meg Csabán a d ózecsecsincset. Ez, meg az, hogy egyetlen kortyban tudott meginni egy liter rumot, egyenessé tette a karrierjét negyvenöt után. Sokan példát vehettek volna róla, mert legalább tizenötféle fontos tiszt­ séget töltött be, míg csak hatvanhét évesen a temetkezési vállalat igazgatóhelyetteseként nyugdíjba nem vonult. A különböző posztokon mindig de­ rekasan állta meg a helyét, építette a jövőt és aggódott is érte. Amikor a legvégén a temetkezési vállalat igazgatóhelyettese lett, egészen összetört az aggódástól. „N em fogjuk tudni teljesíteni a tervet. Nem fogjuk tudni tel­ jesíteni a tervet” - támadt rá utóbb az utcán ismerőseire. É s ez így ment volna a végtelenségig, ha egyszer apám azt nem mondja neki egy ilyen ta­ lálkozáskor, hogy miért nem jár jó példával elől a Hricsovinyi elvtárs?! A k ­ kor nyugdíjba vonult. D e a tekintélye az megmaradt. E z a tekintély volt a Tseökmeöy-ikrek rettenthetetlen bátorságának egyik tápláló forrása. A másik meg a nagybátyjuk, az öreg Hricsovinyi fia, aki szintén nem félt senkitől, a már említett okból, másfelől meg azért, mert testi ereje, sőt megjelenése is, felért egy bivalyéval. Homlokán, két oldalt, valódi szarvkezdemények dudorodtak, így a B ivaly Bandi név ellen, ami valam ikor régen ráragadt, egy szót sem szólhatott. Nem is szólt, a maga módján még igyekezett is rászolgálni erre a megkülönböztetett címre. Legendák lengték körül száznegyven kilós alakját. Ezekben a történetek­ ben Hricsovinyi András félelmet nem ismerő lókötőként ál! előttünk, aki­ nek minden tettét két dolog vezérli. A z egyik, hogy egyszer s mindenkorra kikerüljön az öreg veteránnak, apjának árnyékából, hogy bizonyítsa, bol­ dogul a „vörös” Hricsovinyi érdemei nélkül is az életben. Persze ez nem volt könnyű, mert az öreg Hricsovinyi érdemei hervadhatatlanoknak bizo­ nyultak, ami nem csoda, mert Csabán egyedül ő merte visszalopni az in­ tervenciósoktól az elrekvirált lovát. Ezért kapta a huszonötöt a Pánmajszter szerint, nem azért, mert benne volt a direktóriumban. A másik ami B ivaly Bandit a cselekedeteiben mozgattta, talán még az előbbinél is erősebben, az, hogy tetszeni akart. Szerette volna, ha az egész város szereti. Ártatlanlelkűsége ebben nyilatkozott meg leginkább, mert aki városunkat ismeri, jól tudhatja, mely hiú ábránd itt mindenkinek tetszeni! Ezt még legelső polgárunk, a 45 után országszerte igazán népszerűvé lett első 4 �megyei főispán, sem tudta elérni, pedig ő aztán tényleg mindent megtett, hogy az emberek szívébe lopja magát. Am ikor begyűjtési miniszterré lépett elő, tőlünk vitte el a legtöbb en­ nivalót a főváros élelmezésére. Minden hét végén megjelent személyesen is fekete Csajkáján, három disznót vágatva le jó embereivel, a vágási tilalom megszegéséért járó igen szigorú büntetéssel mit sem törődve, s vitte föl a kolbászt, sonkát, Rákosi elvtárséknak. Mindezt csak azért, hogy szűk ebb pátriájának különleges bánásmódot eszközöljön ki. Ebben ért is el némi eredményt, hiszen vidékünk rövid néhány év leforgása alatt az ország leg­ szegényebb övezetévé vált. Mondták is egy alkalommal a hazalátogató miniszternek egykori kenye­ res pajtásai: - D e szép nagy teherótód van, te Ondris! A miniszter méltatlankodott: - N e bomoljatok, elvtársak! Személyótó ez, nem teher! - Neked Ondris, de nem nekünk! Nekünk teher! A miniszter lelki nagyságát tanúsítja, hogy nem sértődött meg azért az övéire, továbbra is támogatta osztályos társait, de, s ez újabb bizonyíték az előbbire, csak az elvtársiasság és az erkölcsösség határain belül. Így volt ez akkor is, amikor a tökéletesen kifosztott megyéből küldöttség érkezett hoz­ zá. Földijeit minisztériumi dolgozószobájában fogadta, ahol éppen fehér ke­ nyeret és füstölt kolbászt falatozott az íróasztal félig kihúzott fiókjából. Amikor az általános éhínségre panaszkodó csabai delegáció a színe elé já­ rult, gyorsan betolta az asztalfiát, s egy másikat húzott ki félig, amelyben fekete kenyeret, meg avas szalonnát tárolt. Í gy midőn a keserű szavak el­ hangzottak, a miniszter fénylő arccal mutatta fel a rekvizítumokat: - Ejnye elvtársak, miért panaszkodtok a fekete kenyérre? Örüljünk neki, hogy még ez is van. D e nézzétek csak, én is ezt eszem! Csoda-e ha példája még ma is cselekvően hat a csabai népre? Csoda-e, ha B ivaly Bandi, ki nem kevesebbre tört, mint elődei, tanult ezekből a megindító példákból? Ő vezette azt a kis diákcsapatot is, ame­ lyik ötvenhatban a felszabadulási emlékmű tetejéről eltávolította a vörös­ csillagot. Igaz B ivaly Bandi ezt nem politikai meggyőződésből, vagy esztéti­ kai indítékból tette, mint ahogy azt sem, hogy fél évvel később egyenesen a hátára tetováltatott egy ilyen csillagot. Ő egyszerűen csak tetszeni akart. E z alkalommal a Pánmajszternek, aki mint a legtettrekészebb utcaparancsnok éppen kerületparancsnokká lépett elő. Igaz csak negyvennyolc órára, mert akkor a börtönből szabaduló Kaczkó átvette tőle a parancsnokságot. Ám ez a negyvennyolc óra B ivaly Bandinak éppen elegendő volt ahhoz, hogy meg­ nyerje az elöljáró elismerését. Ahogy a vöröscsillag ízzé-porrá zúzódott az emlékmű tövében, B ivaly Ban­ di 140 kilóját meghazudtoló fürgeséggel trappolt jelenteni a parancsnoknak. A Pánmajszter, vagyis hát Dubánszki M áté cipész, kerületünk esze, karbafont kézzel hallgatta a lihegő hústornyot: - Máté bácsi, levertük a vöröscsillagot! A Pánmajszternek szeme se rebbent, úgy válaszolt: - Jó l van, fiam ! Hisz ti tettétek föl! N o azért mégsem szabad azt hinni, hogy B ivaly Bandi elvtelen volt, vagy hogy ne lettek volna elvei. Voltak, de nem erről lett híres, hanem az erejé­ ről. Később aztán hős is lett. Életmentő. 5 �Egy diáklány - történetesen a kis Hankóczki, aki miután a D eli velünk együtt faképnél hagyta, ráadásul a gimnáziumban belekeveredett egy disznóságba is - végső elkeseredésében felmászott az evangélikus toronyba. É s ép­ pen ez volt benne az érdekes. Mert az még rendjén volna, hogy egy ki tudja kitől megesett lány szégyenében véget vet az életének. D e hogy egy katoli­ kus az evangélikus templom tornyából akarja levetni magát arra csak egy ma­ gyarázat lehet. (Miután ezekben az években a vallásosság túl nagy érdem­ nek nem számított, legfeljebb az állami akarattal mit sem törődő, egyetlen­ egy temetést ki nem hagyó télen, nyáron, utcán, otthon, mindig fekete ruhát viselő öregasszonyok körében keltett némi megbotránkozást.) Valószínű, hogy Esztike nem tudta, hogy a csabai az ország legnagyobb evangélikus temploma, éppen csak láthatta, hogy elég magas tervének vég­ rehajtásához. E gy valam it azonban számításon kívül hagyott. Azt, hogy mint rendesen, Bivaly Bandiék akkor is ott hűsölnek a templomkert égbetörő fái alatt, szerte köpködve a szotyola magjának héját és a lucfenyők alá hajigálva a kiürült sörösüvegeket. M ikor tehát a kis Hankóczki kilépett a harang melletti ablakocskába, hogy egy utolsó pillantást vessen a várost belepő porfelhőre, valaki a fiúk közül fülkiáltott a kertben: - Atyám ! Micsoda angyalka! É s a fiúk, akiket a pán farár csöndesen megtűrt az árnyas templomkert­ ben - a vörös világ lassú erjedésére utaló első jelnek tartva B ivaly Bandiék törvényt se tisztelő magatartását - , szóval a fiúk mind talpraugráltak, úgy meresztették a szemüket a sörgőzön át, hogy a szélben az ég felé lebbenő kék szoknya alatt mindent jól láthassanak. D e hát ahhoz egy jó messzilátó is kellett volna, mert az angyalka legalább hetven méterrel a fejük fölött jelent meg. - Ez röpül! - hangzott a kiáltás, azután meg egy szörnyű sikoly és B i­ valy Bandi a következő másodpercben már ott is tartotta karjában az ég ajándékát. A toronyugrás rendkívüli hatást tett B ivaly Bandira. Nem csak Eszterkét vette hamarosan feleségül, nem csak a balkézről jött fiúcskát íratta a nevére, de elvadította magától egykori csodálói csapatát is, fölhagyott az ivással, a bolondozással, minden munkát fölvállalt, dolgozott hajnaltól késő estig, csak­ hogy Eszterke minden kívánságát teljesíthesse. Mert Eszterke is megválto­ zott a toronyugrás óta, amiről a papok a katolikus és evangélikus templo­ mokban egyaránt olyan jelentőséggel és súllyal szóltak, mint Saul pálfordulásáról. É s Eszterke ehhez méltóan viselkedett, még a divatot is ő diktálta a v árosban. Ahogy nőtt Eszterke dicsfénye, úgy halványult B ivaly Bandi régi dicsősé­ ge. A rettenthetetlen férfiú, aki soha nem ijedt meg a saját árnyékától, pedig abból is jókora volt neki, még egyszer megmutatta, ki is ő valójában: a rendőrrel farkasszemet nézve átment a tiloson, sőt, amikor az őrmester meg­ büntette egy ötvenessel, a régi világfi mozdulatával nyomott a kezébe egy százast: - Tegye csak el tábornokom - veregette meg a rendőr vállát - , vissza­ felé is erre jövök. Erre mondják azt, hogy a vér nem válik vízzé, hogy kutyából nem lesz szalonna, meg a többi. E z azonban már kevés volt ahhoz, hogy megint na­ pokig róla beszéljenek, mint annak előtte. Ráadásul unokaöccsei, a Tseök- 6 �meöy-ikrek addigra réges-rég az örökébe léptek már, s az ilyen, ma már csak megmosolyogni való tréfáknál sokkal megrázóbb cselekedetekkel tartották izgalomban a várost. Hogy lesz belőlük valam i, azt már akkor sejteni lehe­ tett, amikor harmadiknak Arányi, a pesti unokatestvérük társult hozzájuk. Am ivel ketten kezdték, az mind ártatlan csínytevésnek számított ahhoz ké­ pest, amivel később évek múlva már hárman folytatták. A z ikrek a bugyigyűjtéssel kezdték. Lesben álltak kapujukban, s ha arra jött egy lány, elkapták, bevitték a kapu alá, és elvették a bugyiját. M agya­ rázatát senki nem tudta, de az ügy csak a negyvenhetedik kis alsónadrágocskánál pattant ki, amikor egy reggel a város másik felében lakó tanácselnök­ helyettes nyolcadikos kislányának nem volt mit fölvennie. - Volt vagy tizenöt bugyid kislányom! - csapta össze a kezét csodálkoz­ va a mama, aki első pillanatban a bejárónőre gyanakodott, de a kislány a papa második pofonjára zokogva vallott be mindent. A fiúk viszont a szembesítéskor is tagadtak mindent, sőt kikérték maguk­ nak, hogy ilyen gyógypedagógiás dolgokkal gyanúsítgassák őket, s hogy bi­ zonyítsák, milyen távol áll tőlük az egész, kijelentették: nem is tölthetik mostanában ilyen hülyeségekkel az időt, amikor éppen azon fáradoznak, hogy összehozzanak egy ütőképes csapatot Erdély visszafoglalására. Ekkor jártuk ki a hetedik osztályt. 7 �SARU SI M IH Á L Y Csúszda Itten él, éldegél Hofman Iluska. Amolyan német lány. Ahogy itten mondják, sváb lány. M-ről szakadt ide. Hogy mért épp ide? Sváb lány létére mi más lehetne, mint némettanárnő. Mindig abban bízott, hogy német faluba kerül. Mindenki ezt várta, tanárai meg a szövetség. Mert csupa hit, odaadás. Mindig mondta az anyja, német fiú kell neked, legalábbis V-i. De, hogy P -i.. . A rosseb vigye el, nem sikerült. Pedig, hogy ropta a német táncot, dalolta a német dalt, szavalta a német költeményt. Hány ilyen ember kellene szerte Dunántúl! Kis maradék német faluban anyanyelvre tanítani az öregapjuk be­ szédjét feledő s nem értő apróságokat, német játszóházba csalni leányokat, fiú­ kat, hogy mentsék, ami még menthető. Csakhát milyen is az élet. Megkeveri az emberiséget. Hihet ő anyja szavá­ nak, maradna ő német lámpásnak magyari tengerben. D e az a szerelem. Be­ tett neki. Még a főiskolán. Összemelegedett, mint annyi társa, egy magyar legénnyel. A főiskolai évek nehéz esztendők. A legszebb, ám a legveszedelmesebb. Majd­ hogynem az első fiúval. Csak be a leányszálló szobájába, s kész. Együtt is van a szerelem. Nem élni nem lehet. Nem ölelni lehetetlenség. Amikor minden úgy kivirul. Persze, másként kellett volna. Érteni, hogy ez csak játék. S nem vérre megy. Tán anyjának volt igaza. Német fiúval is járhatott volna így, de akkor legalább most nevelhetné gyermekeiben is a huszonegyedik század NémetBakonyát. A tizenkilencben elsőnek földosztókét, azokét, akiket a föld éhe hajtott a nagynémetek közé, vagy éppen a nagynémetek ellen. A kis vörös. Így hívják a T-iek. Egyébként szőke, kiköpött német lány. Sely­ mes fehér bőrű, bódítóan szöszke, valahogy a szája is németes. Északról vagy honnan közénk keveredett bájos teremtés. Száznyolcvan, mert különben jó nö­ vésű. Csak a melle ne lenne olyan pici. Szinte befelé hajlik. Ám nem pompá­ zik csali ruhában, nem rejti vekni nagyságú műmell mögé a valódit. Csak így jár, igen lányosan. Persze még nincs gyereke. T-n szolgálati lakás várta őket. A fiú szeret kertészkedni, hát a földnek is örültek. Németes faluban sehol sem kínáltak otthont, a szomszédban lebeszél­ ték a szülőket, mi az, már megint volksbund? Márpedig hónapos szobához nem volt kedvük. K i tudja, jönnek a gyerekek, meghat a legény szülei a közeli városban laknak. Tiszta haszon, mondta a fiú, menjünk T-re. Még Iluskában motoszkált a jó érzés, mégis csak sváb faluba kéne menni, akár a Dráva mel­ lé, dehát a szerelem. Az élet erősebb volt, mint a remény. A kis kommunista, szokták emlegetni. A pap se nagyon szívelte. Ez az Ilus játszóházba csábít minden fiatalt. Ifikörbe, színjátszó-, néptáncos-, fényképész­ körbe, szóval be a művelődés házába. T-n csak így írták a játszóház elejére. Mit mondok, visszacsalni, amikor azelőtt csak egyszer telt meg, avatáskor. Meg a sátoros ünnepek berendeltjeivel. Most meg: élni kezd a ház. Már táncházat is csinált. Nem sváb bált, az igaz. Jó magyarost, székit, de Ilus csak ilyen. 8 �Hisz mindenben, ami szép. Persze a német neki csak szebb. Vagy hogy pon­ tosabban fogalmazzunk: édesebb. Amikor a főiskoláról Halléban járt. csak bá­ multák, mennyivel régiesebb a magyarországi. A pap különösen haragudott reá. Mert a régi kultúrossal nem volt baja. Nem csinált az semmit, csak erre-arra lófrált, tette magát a kultúrigazgató, ha megszorult, összehozott valami népünnepélyt, bált, jó italos klubdélutánt, a kocsmából átjöttek, mert itt olcsóbb, s a budit is tele lehet hányni, leviszi a víz. De ez a kis bolsi fölforgat mindent. A pap élte világát. Nemrég szentelték föl, modern lelkipásztor, a templom­ kertbe asztaliteniszezni meg focizni, a templomba magába beatmisére hívogat­ ja a legényeket, s lányokat. Jöttek azok tömegesen. A járás már a haját tép­ te, valahogy meg kéne rendszabályozni azt a papocskát. Ráadásul istentelenül jóképű a fiatal tisztelendő úr, már nemcsak a vénasszonyok, a menyecskék is eljárogatnak gyónni. Akkor ütött az óra, amikor a falu szektája, húsz év óta először, beállított egy nagylányt a sédbe, s megkeresztelte. Betelt a pohár, szok­ ták mondani. Lejött az első titkár, megmosta a falu vezetőinek a fejét. Különösen a közsé­ gi titkárnak esett rosszul, mert ő köztudottan vonalas ember. Ha valaki barna, fekete, vagy zöld inget vesz föl, már ferde szemmel méregeti. Rendkívül éber. Az egyik munkacsapat vezetője kipróbálta. Egy hétig csak vörös nyak­ kendőben járt még trágyát hordani is. Rögtön kiemelték. Most a megyeszék­ hely kádercsúszdának nevezett műintézetében tanul magasabb tudományokat. Akkor jött ez a szemtelen kis fruska. Méghogy Hofman, jó hogy nem Hofburg, hagyján, bár jó lenne megpiszkálni, nem voltak-e volksbundisták a szü­ lei, vagy legalábbis a szomszédai. De most itt ne játssza az eszét. Okosabb akar lenni nálánál is. A taggyűlésen azzal állt elő, hogy majd ő elcsalja a gye­ rekeket a paptól, csak bízzák rá. K i hallott még ilyet. Neki, a jól képzett ká­ dernak, két esztendő alatt se sikerült, ez a bakfis meg idejön, hogy majd ő. Hát kicsoda ő ? ! K i vezeti ezt a falut, én vagy te? T IT-előadókat hívunk, ők majd fölvilágosítják a népet a vallás tarthatatlanságáról, meg a klerikális re­ akció sundabundáiról, bízd oda. Iluska első T-i heteiben jöttek is az ismeretterjesztők. A maradék kultúrnép meg ki a házból. A szép iratos játszóház ásított az unalomtól, de leginkább az ürességtől. Ám Iluska nem hagyta magát. A ház esténként csak megtelt fiata­ lokkal. Fél év múlva már szép sikerük volt a megyei színjátszó-találkozón, Lúdas Matyival. A tánccsoport se adta alább, pávakör is lett vagy három. A me­ gyében már kitüntetésről sugdolóztak, s rövidesen járási központ lett a T-i ját­ szóház. A titkár nehezen nyelte le a békát. A papnál is keservesebb képet vágott. Ilust a járás elküldte a kádercsúszdába három hónapos pártiskolára. A titkárt alig kérdezték meg. Ilus elszámította magát. Kezdte azt hinni, hogy otthon van. Ha nem is né­ met falu, mégis csak szép, jó falu. Ha az ura több időt töltött is a szomszéd tantestület szüzeivel, mint otthon. Így persze gyerek sincs. Csak munka, mun­ ka, ha ezerszer érezte is, hogy abba kéne hagyni. Hogy tovább nem bírja, ide­ gei fölmondják a szolgálatot. Dehát a szolgálat az szolgálat. S egy kis harc­ tól csak nem rezei be ez a kisvörös Ilus. Lány létére. Hogy asszony, arról meg is feledkezett. Eltemetkezett a munkába, s a tanulásba. Hazajött ő is a kádercsúszdából. A tavaszi szünetben általános népszavazás. Úgy gondolta, összerázza egy kicsit a szétszokott társaságot, szavazás reggel hatkor, elsőnek, aztán találka a főtéren, s kerékpárral neki a hegynek. Be az 9 �erdőbe, föl a csúcsra, a tisztásokon pihenő. Dal, jókedv, mese, szerelem. Me­ lyik fiatal ne lenne boldog, ha így szabadjára eresztik. S mert nemcsak Ilust érdekli, mi van a világban, szokás szerint a közéletről is szó esett ott benn a rengetegben. Mint mindig, végül ugyanarról: a néphatalomról. Mondom, a ’70-es évek derekán. Kétségtelen, ezt nem tervezték sehol. Semmilyen nagykönyvbe nem írták be, hogy politikai szemináriumot tartson Ilus. A frissen tanultak szellemében. Az ura inkább a kurvákra szavaz, hát aztán? Az ő dolga. Ilusé meg ez. De, mondom, elszámította magát. A templom mellett volt a gyülekező. A falu közepén, főterén, a templom mellett. Nyilván. Tiszta sor, nem? Ott fut össze mindenki, köpésnyire a szavazóhelyiségtől. S a titkár mit nem gondolt magában: ez valami vallásos összejövetel lehet. Maga nem látta, csak hallotta, ahogy szokta. Akitől hallotta, a papot nem észlelte, dehát mi más lehet ez, mint beatmise az erdőben, kerékpárról. A pap bizonyára az erdő szélin várja őket. Nem tudta, hogy Ilus hazajött. Lóra kapott, jó magosra, s beviharzott a járáshoz. Majdhogynem munkás­ őröket kért. Bekeríteni és kész, elfogtuk a diverzánsokat. Mert itten kérem rendet kell teremteni. Ennyit ér, lássák, Hofburg Ilona ténykedése. A fiatalok az első mézesmadzagra átállnak. Itt a bizonyíték. Nagy cirkusz lett belőle. A járás is bizonyítani akart. A lig mászott ki belőle a mi kis hősünk. Mert amikor a nagyfőnök rádöbbent, hogy mégse pappal vol­ tak, mi mást tehetett, tovább fújta a magáét. Nem lehet véletlen, hogy éppen a szentegyháznál találkoztak. Onnan csak valódi fölforgatásra indulhattak, oda, ahol a madár se látja őket. És akkor, eszerint, nyilván, Ilus volt a tettes. Ilust megvédték. Mehetett vissza a csúszdába. E j, ez a nép, hogy kiforgatja a szavakat. De a megyeszékhely helyett a legközelebbi szívkórházba kellett vin­ ni. Kikészült. Majdnem bemondta az unalmast. A megyénél csak sápítoztak, ekkora ökörséget. Lefogyott, olyan, mint az ujjam. Az iskola kedvence. Mert visszajött. Hogy T-vel mi lesz? Isten tudja. Beválasztották a megyei KISZ-bizottságba. Az ura már nem ura, tegnap félholtra verte. Mert részeges is a lelkem. Válnak. Hazahívja az édesanyja. Gyere, lányom, itt a helyed, közöttünk. Az isko­ lában német szakost keresnek. Van hely a házban. De egyedül gyere, kincsem, bogaram, szöszi kicsikém. T-re ment. Vissza abba a katolikus fészekbe. A sok csúszda csak kiegyen­ líti egymást. Igaz, ott a szép kétszobás lakás, de amikor csak teheti, hazajár. Csak buszra ül, s már döcög is vele át a hegyen. Mi mást tehetne. Valamikor színésznő akart lenni. De a várost sose tudta megszokni. Úgy, mint otthon, itt minden ember ráköszön. Talán ezért marad? Nagynéha kiáll az út szélére, elnéz a hegynek. Hát, hogy is van ez? A titkárt nemrég leváltották. Ilusnak szeretője van. Megint nem sváb. 10 �C SE P E L I SZABÓ B É L A Öregek szerelme Égető, aszályos nyarunkat derűs, napfényes ősz követte, szikrákat szórt az életünkbe, s felgyújtva szívünkben a vért, óarany szüretet ígért: ó, újbort csurrantó venyigék gyönyörű öröme, s vén diófákat zörgető asszonyillatú őszi szél, öregek ősze, őszi táj szele, miért is ne ígérhetnél — ne adhatnál — vén szívünknek is új reményt, új vágyakat, szerelmeket, míg ránknevet a messzi ég? Míg utunk hóba nem merül, miért ne élhetnénk emberül ? Tűzszomj — Mondd, hová tűnt el, hol van az a lány, aki oly sok-sok nyári délután mezítláb várt rám a mezőn, s édes vadfüvek könnyű illatában, haja sátrában lett a szeretőm? Az ifjú lány, aki parázzsá izzott, mint a szén, ha átöleltem én ... Nézd emlékeim furcsa lobogását: szívem tűzszomjas őszi tájain a bennem élő suhanc még ma is, férfiként is csak tégedet keres minden árnyékba hajló délután. A szélből mintha ő sóhajtana: Mondd, hová tűnt el, hol van az a lány, vadfű-illatú, vidám szeretőm, aki estéim hideg tűzhelyében újra nevető tüzet gyújtana? �Á DÁ M TAMÁS Tollvonás az égen Így ősszel a fák gazdagok és számolatlanul szórják leveleiket arannyal fizetnek a baráti szavakért s a madarak matt tollukkal már rég készülnek köszönő levelet írni az égre Nincs már védelem Pinczési Ju d it em lékének eddig úgy tudtam hogy a félig kinyílt ajtókat törvényszerűen becsapja a szél és a kilincsre égett félelmet csak a zápor mossa le Nincs már lombja a csöndnek hát túléltelek nincs már védelem Judit csak a mozdulatlanná dermedt váróterem csak a krétapor tenyereden „Fiatalon fogsz meghalni! ” mondta a cigányasszony nincs már védelem verseid kiszöknek a könyvből zúgnak a harangvirágok Anyám fűzfakosárban gyűjtögette haragját szeretetét szégyenkezve lyukas zsebembe dugta 12 �T A N D O R I D EZSŐ A mai nap mint holnap Besötétedett. Í róasztalomnál ülök, téli délután, szemközt a fákon át a Duna, a szállodák fényei, vizes csillogás, itt bent száraz szeszmentesség, papírlapok, feladat, melynek egyik lehetséges megoldásához valami könyv kellene másik szobánkból. D e ott most éjszaka van már, ott alusznak ők, a k i k - Hová kellene átmennem, hogy a meghatározás legalább egyik lehetséges megoldásához szót találjak, elképzelést, keretet, melybe beilleszthető, a m ik - - Ő k. Tíz pár szem, tizenegy pár szárny, és fogalmam sincs testhelyzeteikről. Ő k akik miatt ezt írom egyáltalán? V agy akik nélkül könnyebb lenne írni bármit? A lig hihetem; és ki akar „bárm it” írni. A könyv holnap kerülhet csak át, ennél kevesebbel és ennél fontosabbért sem lehet megzavarni őket, holnapra meg már nem kell a kiegészítő eszköz, holnap délelőtt már postára adom csekély ismertetőmet. É s hajnalban, reggel nem lesz módom dolgozni. Azaz...nem hagyom olyankorra a dolgozatírást. Fölkelek ötkor, kimegyek a konyhába, a már ma előkészített ennivalót, vitamint, zöldfélét és minden egyebet kiszedegetem a jégszekrényből, ez nap mint nap ugyanígy történik, még hajnali sötétben, már „holnap” mindig; ha akarom „m a” , de ők még alusznak. Ő k most már alusznak, én még soká fönn leszek. Holnap már fönn leszek, ők még soká alusznak. E z a tél egyik lehetséges, mai meghatározása. D e hagyjuk az évszakokat. Mintha egészen más dolgozatok emléke jönne elő, ilyeneké, mint a vers címe itt, e ffé lé k - - - ki hitte. Változik a tartalom, ezek ők, ezek is, a látszólag mindig ugyanazok. Beszélek hozzájuk, beszélgetünk velük, ahogy nekilódul a nap, ez a bizonyos holnapi, kapják a zöldeket, repkednek már, s hogy vissza ne rakjuk őket házukba, a kalitkába, melyből máskor meg alig lehet kikergetni őket, vállunkra röppennek, fejünkre, ott foghatatlanok; egész cselsorozatokra van szükség, hogy egymás elől el ne vegyék a teret, az időt. É s ebben egyenérvényű, a látó s a vak, a „híres” s a rejlő. Bizonyosan 13 �ennyit mondhatok. A többi: találgatás. A minap elütött valami gépkocsi a Dob utcában; fölálltam, észleltem, hogy ez a dolog velem történt, de ép vagyok, bokámból dől csak a vér, ahogy a járdaszélnek nekirepültem, ív em b ő l - - Minden megtörténhet azonnal és végérvényesen. Nem foglalkozhatom valóságon túli számításokkal. A téli eleségről kell, a bentiek és a kintiek bizonyos - megint ez a szó lélekszámát figyelembe véve, gondoskodnunk. Főleg ezt csináljuk ketten, és megpróbálunk írni róla. Legjobb feljegyzéseinkhez sem jutunk hozzá; minden másképp lesz a következő pillanatban. Ezért nem idegeskedem, hogy miattuk nem tudok átmenni most a szükséges segédkönyvért. Ő k már nem ma vannak, ők vagy sehol és semmikor sincsenek most, vagy már csak holnap. „ A mai nap mint holnap” , ki hitte volna, ilyesmiről lehet írni, s mennyire! Mennyire ugyanaz maradt a lényegesség - ha volt valaha! É s volt. Mint aki iskolai dolgozatot ír ma is? Határidőkre összeállítandó válogatást, a következő munkát a rend és minden egyéb kedvéért lehetővé tevő időbeosztást valósít meg, rosszul már inkább, mint j ó l - - - mert leül „zenélni” nekik, velük a vállán, a lábán a pedálnál, vagy csak egy fotel karfáján egy poszátával, akit odavisz a billentyűk fölé, és a bel canto annyi, hogy a szedres-sűrű totty ne okvetlenül a fehérre-feketére hulljon, de ha oda, az is törölhető. Mint egy félreütés... Most este, már éjszakába fordult sötétben itt is, ez mind nincs. Nem láthatom a fehér szárnytollakat, a sánta lábat, a kúpos csőrt a kikopott pofatollak tövénél, a pirosas-gyulladt „bokát” , nem hallom a lihegést, nem látom a repülni vágyakozó szárnyemelgetéseket, nem mászkálhatok négykézláb a szőnyegen, miközben barátném, nyolcadik éve itt így, magvakat szedeget csőrrel a szőnyegről, a takaríthatatlanságban.. . Semmivel nem vígasztalnak m ost.. . alusznak. Elcsüggednem se szabad; ki tudja! M ár a holnap hajnalra gondolok, megcsinálom éjfél előttig a másfél-két flekk ismertetést, nagyon szívesen. E z voltam én... megtettem, amit lehetett., ég veletek; annyira „holnap lesz csak ma” , hogy az éj vaksága is láthatatlan. É s rég, rég túl az iskolás koron valami lehetőségem volt, íme, hogy arról írjak, hogy „a ma - igazából a holnap” . Lehet rá mondani bármit; de hát azt ki mondaná meg végre: „M ire i s . . . 1985. január 14 �15 �VERES JÁNOS Palackposta 2 Szinte a létezésen túlról hallgatódzom vissza elröppent éveimbe; mint vékony falon átszűrődő zongoraszó, úgy szöknek be hozzám a régi nyarak. Fojtogat kínzókamráknál, halálnál is rosszabb távlatnélküliségem. Átsuhannak rajtam a megíratlan jeremiádok, lent a város tetői, fent a kék ég, ahol egy kigondolt világkép agóniája folyik; megszámolom ezerszer a kiskertben pompázó tulipánokat, azt mondják, ez kórtünet, holott csak azt becsülgetem kétségbeesve, hányan is maradtunk tulajdonképpen mi utolsó mohikánok, akik a „jöttem, láttam” -má zsugorodott szállóige megtestesítői vagyunk, s megnyomorodtunk, hamuszürkévé váltunk, mert a porond közepén Szélkötő Kalamona áll, nyakában babérkoszorúval. Valahol láncravert aranyhajú reggelek sírnak, s honvágyat érzek a tébolyda után, ahol jóindulatú emberek élnek, kik nem akarják lelőni a vadgalambokat, s vérré átkozni a vizet a kútban. 16 Romok terpeszkednek bennem, romok; bozótvágó késem már a sutba való. Marad-e valami hírmondónak belőlünk, mint az inkák sziklarajzai Peruban s a kecsua-indiánok telepei? A bölényeket nemzetközi társaság védi, de ki védi meg a kipusztulástól a mocsoktalanság mániákusait? Zsigereinkben hordjuk a teljesség-esélyt, s tapasztalatokkal és könyvtudománnyal feltarisznyáltan nem törhetünk ösvényt a paradicsomi tilosba. Fiatal nők jönnek-mennek az utcán, lányok, s kismamák - gyerekkocsiban tolva boldogságukat, combjuk körül a hullámzó szoknya fényhozó pünkösdi harangzengés; tudják-e, hogy a folytonosság peremvidékét ékesítik, mint sivár külvárost a magnóliafák? Temetőlakó parasztok nyelvén beszélnek divatról, bolti árakról, tánclemezekről. Hallottak-e vajon Pacamaca földanyáról s Viracocháról, a teremtőről? a dzsungel gyökerei közt megmaradt kőtömbökről, Machu Pikchu hegyivárosról, ahová a napisten szűzei menekültek, hogy tovább vallhassák az ősi hitet? Palackba zárom e soraimat, s csapongó hullámokra bízom. �VITA P E T ŐCZ A N D R Á S És mégis politika ? Másodszor kérek szót a vitában, ha lehet; mentségem legyen rövidségem. Nem akarnék változtatni korábbi álláspontomon: amit mai modern költésze­ tünk általam legfontosabbnak ítélt vonulatának (Weöres, Tandori, Erdély Miklós, Magyar Műhely) alapvető apolitikusságáról mondtam, változatlanul fenntar­ tom. „A költészet a művészeté, és nem a politika szolgálóleánya” , írtam akkor, és vallom ma is. Újraolvasva azonban Gyertyán Ervin nagyszerű, gondolatébresztő vitacikkét, egy mondat ötlött a szemembe: „A helyzet tudniillik paradox: vannak elkö­ telezetten és szenvedélyesen politizáló költőink, és mégsincs (vagy nem eléggé hangsúlyos) elkötelezetten és szenvedélyesen politizáló költészetünk” . Valóban. Korszerű irodalmunk „visszalépett” a művészetbe, és, néhány létező kivételtől eltekintve, elutasítja a mű direkt politizáltságát. Az írók politikai aktivitása - azonban - igen erős, az esetek nagy többségében. És lehet-e ez másképp? „Most jövök a Duna mellől, szememben még az út porával, talpamon a föld sarával, s nem bírok megnyugodni. Leállítanak itt is, ott is, érdeklődnek, hogy mi újság, sürgetnek, hogy beszélj, de nem vagyok többre képes, csak le­ gyintek, mi mást is tehetnék? Ott, ahol jártam, az ördög uralkodik” - vissz­ hangzanak bennem Cselényi László szavai, jóval válogatott verseinek elolvasása után is. Az elmúlt hetekben a Felvidéken jártam, és többek között őt is, Mács Józsefet is meglátogattam pozsonyi otthonukban. Nem kérdeztem őket az iro­ dalom és a politika viszonyáról. A kisebbségben élő számára minden anyanyel~ ven leírt szó társadalmi cselekvés és felelősség egyben. Egy határon túl élő magyar író számára az írás: politikai tett. Politikai tett az anyanyelv, a közös­ séghez tartozás, az identitás, az önmagam és az önmagunk felmutatása, a sze­ mélyiség létezése érdekében. Valami olyan érdekében, mely nélkül a szellem létezni nem tud, amely nélkül pszichikai zavarok keletkeznek, amely nélkül be­ következhet az elnémulás, a személyiség leépülése, a test elkorcsosulása. „Nyel­ vében él a nemzet” , nem tudom, ennek igazát valóban látjuk-e tudjuk-e any- Előzmény: 1 . Alföldy Jenő K Ö LT ÉSZET ÉS POLITIKA N A PJA IN K BA N című vitaindítója (1984/5, szám); 2. Gyertyán Ervin A VI HARMADAR - K A L IT K Á B A N ; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám ); Sík Csaba NAPLÓJ E G Y Z E T E K - A L FÖ LD Y JE N Ő C IK K É H E Z ; Petrőczi É va É R T E , ÉR T E D , É R T Ü N K !; Tandori Dezső V ER S ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T. István „ . , A MI M EGHÓDÍTÁSRA VA R, A Z T LÁ TVÁ N YO SA N NEM LE H ET M EG K Ö ZELÍT EN I Petőcz András AZ IRODALOM K Ö LT ÉSZET M Ű V ÉSZET E; Kassai-Végh Miklós É R D E K E L T SÉ G E K KONFLIKTUSA (1985/2. szám); 5. Németh János István A H IÁ N Y K Ö L T É SZ E T E ; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN AKASSZUK A K IR Á LY O K A T !? (1985/3. szám); 6. Karikó Sándor A K LASSZIKU S H A G YA ­ T É K É R T : Simor András; A POLITIKAI K Ö LT ÉSZET E S É L Y E IR Ő L ; Szerdahelyi István K Ö LT ÉSZET ÉS K Ö Z E LET ISÉG (1985/4. szám); 7. Magyar József LEH ET -E A PO LITIKÁBAN K Ö L T É SZ E T ?; Csepeli Szabó Béla A VIH ARM AD ARNAK SZÁ LLN IA K E L L ! (1985/5. szám). 17 �nyira, amennyire Kölcseyék tudták? A nemzet emberekből áll, és az emberi személyiség leépül, ha tartós identitászavarban szenved. Pszichológusok már évekkel ezelőtt bizonyították ezt. Nincs még egy művészeti ág, amely - éppen nyelviségénél fogva - ennyire a nemzethez kötött lenne, mint az irodalom. Nagy lélekszámú népeknél ez va­ lós problémát nem jelent: angol, német, spanyol, orosz vagy kínai nyelven ír­ ni - éppen súlyából, nagyságrendjéből következően - egyet jelent a világ köz­ véleménye előtti megszólalással, a film, a képzőművészet, a zene egyetemességé­ hez hasonlóan, a világirodalomba való belépéssel. Az ilyen irodalmak számára az anyanyelven írott szó társadalmisága, politikai tett szerepe fel sem vető­ dik. A nyelv nem a nemzet megtartásának alapja, hiszen a nemzet eltűnését semmilyen erő nem veszélyeztetheti. (Az idegen szavak befogadásával, azok magyarításával foglalkozó Fábián Pál nyelvészprofesszor mondotta egyszer egy előadásán, hogy az idegen szó jellegzetesen kis népek problémája: Angliában, Olaszországban például ismeretlen, hiszen a nyelv asszimilációs ereje olyan nagy, hogy ez természetes úton megoldódik.) Ebből következően, minden ma­ gyar író politizál: Kazinczy óta tudatosan is teszi ezt. A nyelv, az irodalom egy nép megtartó ereje. Különösen az egy kis lélek­ számú nép esetében. Az olyan, nyelvében magányos, rokontalan nép esetében, mint a magyar, fokozottan így van ez. És a határon kivül, kisebbségben, vagy a világban szétszórtan élő mintegy ötmillió magyar számára ez a megtartó erő: létkérdés. Londonban egy francia, „irodalmárkodó” lánnyal beszélgetek, angolul. Dosz­ tojevszkij, Puskin, Majakovszkij, Márquez, Petrarca, Marinetti, Hölderlin neve kerül szóba: megnyugvással állapítjuk meg, mindketten jól mozgunk Európa és a világ kulturális légterében. És milyen magyar írókat ismersz?, kérdezem. Gondolkozik. Talán Petőfi, próbálok segíteni, vagy Ady, József Attila, Kassák, Déry, Örkény?, bizonytalanul mosolyog, sajnos, nem ismerem őket, mondja. London egyik hatalmas, többszintes, bejárhatatlannak tetsző könyvesboltjá­ ban nézelődöm. Az angol irodalom Amerikától Ausztrálián át Indiáig, Japánig terjed, az angol könyvkiadók a világ legkülönbözőbb pontjain megtalálhatók. Sokszáz millió ember vallja anyanyelvének az angolt: aki ezen a nyelven egy­ szer leírt egy verssort, az belépett a világirodalomba. És az Ausztráliában ki­ adott könyv ugyanúgy megvásárolható Londonban, mint Kanadában. Kinyomta­ tásukkor már eleve úgy készülnek, hogy borítójukon feltüntetik az Új-Zélandban, USA-ban, Kanadában és egyéb helyeken fizetendő összeget: a könyvek így forgalmazódnak az angol könyvpiacon. Onnan nézve hazai irodalmunkat, irodalmi életünket: bizony, kissé periférikusnak, partikulárisnak tűnik egy pil­ lanatra az egész, vitáink is, szavakban pontosan meg nem fogalmazható nehéz­ kességünk is. Aki magyarul ír, az mással nem pótolható politikai tettet hajt végre: a M E G T A R T Ó E R Ő letéteményesévé válik. Tudatosítottuk-e magunkban ezt ténylegesen? Ismerik-e a magyar írók az angliai Határ Győző műveit, az ame­ rikai Vitéz György verseit, Tolnai Ottó, Cselényi László, Kibédy Varga Áron, Tőzsér Árpád irodalmi munkásságát? A magyar irodalom ötágú síp: Illyés szavai szállóigévé lettek. Önmagunk megtartása, a nagyvilág előtti méltó felmutatása érdekében nem mondhatunk le irodalmunk nem-magyarországi értékeiről. Mégis: naponta megtesszük azt. A magyar irodalom tekintélyes hányada nincs megfelelő súllyal jelen közgondolkodásunkban. Vajon mi, magyarországi írók, megteszünk-e mindent a magyar irodalom egyetemességéért? Csak hangosan gondolkodom, a számomra 18 �ideális helyzetet próbálom felvázolni. A magam részéről helyesnek tartanám, ha minden határon túli magyar irodalmi alkotáshoz hozzájuthatnék, ha könyvterjesztésünk gondoskodna arról, hogy ezek a lehető legtermészetesebben len­ nének jelen a hazai könyvespiacon, megfelelő számban és mértékben. Nagysze­ rű lenne, ha ezek az alkotások ugyanolyan kritikai elbírálás alá esnének, mint a hazaiak, ha szerzőik ugyanúgy részesülhetnének hivatalos irodalmi díjban, mint az itthoniak. Ideálisnak tartanám, ha külföldön élő magyar írók is tagjai lehetnének a Magyar Írók Szövetségének és a Művészeti Alapnak. Örülnék, ha egyszer a legjobb első kötetesnek járó díjat egy erdélyi, vagy felvidéki al­ kotó kapná meg. Számomra érthetetlen, hogy az újságárusoknál miért nem kap­ ható az újvidéki Híd, az Új Symposion, a felvidéki Irodalmi Szemle. Ezek nyilvánvalóan nem csak helyi érdekeltségű lapok. A magyar irodalom egységes magyarországi terjesztésébe a nyugati magyar írók könyvei, folyóiratai is bele kéne tartozzanak. Meggyőződésem, hogy ez ma az esetek nagy százalékában megoldható lenne. A Magyar Műhely kalocsai találkozója úttörő lépés volt: a Magyar Műhely újságosi terjesztése úttörői lé­ pés lenne... Nem tehetünk mást: politizálunk. Mert létezik-e nagyobb társadalmi cselek­ vés, politikai tett, mint magyarul írni, ma? Mert létezik-e nagyobb őrültség, mint magyar verset írni, külföldön? Az ilyen őrültek több gondoskodást igé­ nyelnének. Nem lett mentségem rövidségem. (Első mondat!) 19 �ABLAK Egy arc Jugoszlávia mai lírájából: Radovan Zogovič Fölsejlik talán az alábbi versek olvasóinak, hogy költőjük sok mindent - megpróbáltatót és hitet adót, konokságra gerjesztő ellenzendőt és biztos tudást adó tapasztalatot - átélt élete során. Radovan Zogovic 1907-ben született Crna Gorában, a Lim felső folyása mentén meghúzódó kis faluban, Masniciben. M a nagy betegen Belgrádban lakik. Fiatalos erővel szóló öreg­ kori lírájának néhány darabját mutatjuk b e; korábbi verseiből 19 7 1-b en a M agvetőnél jelent meg válogatás (A szerelemről, utólag), ami voltaképpen fölfedezése volt Magyarországon az akkor már élete delén túljutott költő­ nek. A nyelv nagy mestere, a középkori hősi epikus énekmondás kutatója, a múlt századi költő feje delem, N jegos egyik leghitelesebb magyarázója soha­ sem zárkózott el a saját maga teremtette és mások alakította irodalmi világ bástyái mögé. Volt is baja elég emiatt. A háború előtt, if jan, az illegalitásban tevékenykedett, a népháborúban - amelynek egyik szervezője volt - fontos posztokat töltött be. Aztán többedmagával irányítója lett hazája irodalm i­ kulturális életének egy kurta időre, mígnem - háziőrízetbe került, mert jól­ lehet korántsem helyeselte minden betűjében a Tájékoztató Iroda nevezetes határozatát a jugoszláv kommunista pártról, egyáltalán nem értett egyet a rá adott válasszal. Kiszorult évekre az irodalmi közlés lehetőségéből is; M i­ roslav K rleza segítette vissza - 1958-ban - a folyóiratok és kiadók látó­ mezejébe. Verseket - fő tevékenységként - mindig írt; elbeszélő prózába k é ­ sőbb kezdett. K ét vaskos elbeszéléskötetéből néhány novella magyar antoló­ giákban is olvasható, egy kisregényét önálló könyvként jelentette meg a Z rí­ nyi 19 8 3-ban. Líráját oroszul a legkiválóbb szovjet műfordítók tolmácsolták, s számos más nyelven is olvashatók versei. Cs. K. 20 �R A D O V A N Z O G O V IČ Az öregember és a tenger Csapódj a szirtnek! M íg élsz, hogy igazán élj, lódulj, csapódj, sziklafalon zúzódj széjjel! Sötét hasadékból hogyan is születne másként a hab csodája - a szürke ég alatti szürkeségben? Szédítő sziklaperemre a permet föl hogyan érne, kései fényességből tajték miképpen fakadna? S mint lehetne élni másképp, s a lét mivégre, ha a tengermély szívverése nem dobban ki a partra? Hogy a megtört hullám, a szirt falán zúzott, morajlón térül, s tört kagylókat görget? Hát görget! Hisz egy ifjú olajfának se ronthatsz neki úgy, hogy kezed a törzsén csipkésre ne törjed! Ó , szelídek! Lám , az imént még viharos víz bárányt ringat. D e ki másnak, mint a viharnak szólhatsz: ím, a borostyán, csiszold simára! Argonauták gyapjára vágyik minden öböl, sekély vízpad, minden kis szigetnek Van Dyck-i nyakfodor a vágya! Csapódj a szirtnek! Hullámok sorával. Rendre szépen. Mi más terem fodrot, mint csapás, mely egyre lendül, sose tikkad? S mi mással fogsz föl csöppnyi napfényt, ha fény derül az égen, mint tarajos habbal - magvaidnak, korallja id n a k ?! Sirató I. A szivélyes ajtószárnyak mögül immáron senki nem toppan elém, örvendezőn nem fogad engem ujjongó „ ó ” -val. 21 �Az ajtó mögött egy szoba tárult, benne asztal: ott már senki sem olvas. Tudom gyászos-tévedhetetlen: ott már senki sem olvas. Mert ő olvasott folyvást, és egymaga többet, mint együtt az utca. Meglátogatni őt nem volt már érkezésem. Csak érzem: olvas. Olvasva érzem. Így hozzá érkezem. Leülünk. Az asztalon három nyitott könyv hever arcra bukva, várja, hogy fölvegye, hogy velük társalkodni kezdjen. 2. Olvas. Éjfélig éjjelente, naphosszat nappal. Imigyen védekezve - olvasva - a vénség ellen, olvasással betegség ellen. Vénséges dühvei védekezve hamisítás, hazugság-lavina, butítás, homály-teremtés ellen. Életét védi, elperelhetetlen ifjúságát, kilenczázötben, iskolai hírnév teljén hozzá érkezett hívását az orosz forradalomnak, presznyai barikádnak. Így védekezik, olvasással, vénséges dühvei védi mindazt, ami embert emberré tesz. Elmondhatta, hozzásóhajtva halkan: „Nem adtam föl. Ugyanúgy megyek el, ifjúkoromtól ugyanakként.. . ” Már senki sem olvas. É s immár a szivélyes ajtóban örvendező karral senki, soha többé — ó, ó, ó ! — nem fogad engem. 22 �A sohaviszontlátásra 1. De régen vártad ezt a békét, e nyugvást az asztalon! Mi drágán fizettél érte! A szoba közepén asztal. Így akartad mindig, ha kedvedre voltak a társak. Heversz most a legsimább síkon, abszolút békességben. E békébe merülsz, de nem merülsz el benne. A szobában szó folyik. Jó ez, beszéljenek. Nekik így könnyebb, s nem háborít téged. Minthogyha gondolatokba merülnél, s ez tart, hogy végképp ne merülj el. Háborítatlan béke telje. Az egész érinthetetlen nyughelyen. Többé már senki sem verhet föl, verhet át, vezethet el téged. Mi hosszan vártad ezt az érinthetetlenséget. S mi drágán fizettél érte! 2. Ilyen ez a mély s mind mélyebb nyugvás. Süllyedsz az asztal lapjával együtt, s szinte belesüllyedsz. Minden tagod mind mélyebb álomban pihen már. Szemhéjaid pihennek. S pihennek szemeid alattuk. Pihen most a forró és gyors légzés után az ajkad, s mell-katlanod mellkasodban. Pihen a vállad, a nyomott és zúzott, gerendák nyomán, malomzsákok után, a partizánpuska évekig húzó vállszíjától s a hármasával tetézett cementes-zsákok terhétől megviselten. Pihen a kéz, a kinyújtott kar. Bütykei az ízületeknek. Minden ujjad. Minden bütyök az ujjadon. 23 �Pihennek a mások kádjától, abroncsától, a bárdtól meg a villától, az irtókapától. Pihennek a márványtömbbel megterhelt targoncától. Lám , a csuklóban legvastagabb e kéz! A tenyérhez úgy simul az asztal, mintha borogatás volna; s a zúzások nyoma enyhül. 3. D e régen vártad e pihenést! Ezt az álmot az asztal lapján. S mi drágán fizettél érte! Fekszel. Minden testrész, tag kinyújtva, egyenesítve a síkon - pihen mind. Sebaj, hogy kemény a deszka, sebaj, hogy túl egyenes - e pihenés ilyen most, tömör az álom - tömörebb, mint a tölgyfadeszka, amelyen kinyújtóztál. 4. M it sem számít neked a kemény és tömör sík lap. Ugyan már! Hozzászoktál a földön aludni. Megszoktad a diákkori fogda-kőpadlót, a láger emeletes priccsét. M it számít ez már! D e régen vártad e pihenést. Most végre e, kemény lapon, kipihenten, még hátad görbesége is eltűnt. Mint összeg, ha kettőhöz adsz kettőt, minden oly világos, egyszerű, mint szimpla számolás, mit irkalapon végzek Víz és csontok - gondol-e, érez-e a víz bármit az égvilágon; szenvednek-e Sutjeska szurdokán a csontvetemények? A számvetés szilárdabb, mint a szikla. Ám a bú-halomból egy bús kérdés előbukkan mégis: hogy is lesz? É jjel, befalazva? A z ajtó felé fordítva! S az ajtó nyitatlan lesz, végestelen-végig. Súlyosabb - zokog a gondolat - a sírveremnél a kripta. Gödörben föld takar, minden kinti lépés tompa. A kriptában - tér van, s levegő is, ha száraz, ha ritka. Falazott bejárat. É s nincs, aki kibontsa. Tudom ezt mind: mint kettő meg kettő mindig négy lesz, mint szimpla számolás egy iskolásfüzetben. V íz! É s mégis, mintha gondolkodna, a víz is érez. Csontok! É s mégis, Sutjeska szurdokán a csupasz csont is szenved. 24 �Vándorok a Purgatórium első körében M i jő felénk? Minő találkozás vár még ránk? Vázak? S láthatatlan gyeplő tiltja, fejük hogy emeljék? Em berek! S mind a földre görnyed, szinte bénán. S léptükben mindnek térde veri mellét. Görnyedt lelkek. Púpjukon bűnbánó szőrcsuha porlik. S minden háton kő, mit ítéletnapig hordhat. Lelkek, akiknek egy közeg a lábtól fölvert por s az orrlik. Fizetség vétkükért? Fizetség. Túl merészek voltak. S végtére görbedő alázat mind. Ghibellin, festő meg író, fénylő csillag - merni bátor - két marokkal veri most mellét. S zengi közben: Hozsánna, ó, teremtő! Fizetség vétkükért? Fizetség. Túl merészek voltak. A Legfőbb, végső Bírához esdve, most, ím, fizetnek, megtörten hordják terhüket, míg el nem jő a megszabott nap. Épp azt teszik, mit életükben el sosem viseltek. Adózás vétkükért? Adózás. Túl merészek voltak. Ó, angyalok, kik akaratuk Istenüknek áldozzák azonmód és elébe járulni sietnek hozsannás szóval, oltalomban. Én is, bár angyal nem vagyok, lemondhatnék akaratomról. Adózás vétkemért? Kötelesség. Hisz vakmerő gyakorta voltam. (A „D ante Színjátékának lapszélére” ciklusból) 151. zsoltár Urunk, Istenünk! Te jóságos mindenható, gyöngéknek gyámola, árvák atyja, adósok váltsága, mindent látó szemedet fordítsd városodra, választottadra, választottaid lakhelyére. 25 �Gyámolítónk! Te ezt a várost, választott városod századról századra, sötétségről sötétségre védelmezted támadóitól. Ezt a várost, a tiédet, s a miénket, szelek seprőivel, keleti szelekkel évszázadszámra söpörted. Söpröd ma is. É gi fecskendőkkel, zuhanyrózsás eső-legyezővel századról századra mostad. Mosod most is. Gyöngék bizodalma, vakok napvilága, adósok váltsága! Mindenkor s mindenben menedékünk! Seregek Istene-Ura! Milljom-karú még egy védő kart fölénk! K üldd cl hadaid városod, lángszárnyaik szelével égessék s oszlassák a füst és bűz szemfedelét - városod bűzben fuldokol. Seregek Ura-Istene! Hadat küldj, ejtőernyős angyalokat, hogy minden gyárkéményre, kéménynek csúcsára kettessével leszálljanak, szárnyuk légcsavarával hajtsák el a mérges gázt oltalmazott városod bűzben fuldokol. Büntető-bűnhődő sereged küldd el istensöpörte, istenmosta városodba: minden autón csüngjenek fejjel lefelé hátul, fekete kezükkel fojtsák el a fekete kipufogókat. Adj választott városodnak, adj neki éjjeli csöndet legalább, folyóról nyalábolt levegőt, hadd lélegezzen, hadd aludjon, fuldoklás és köhögés nélkül aludjon. Oltalmazónk! Gyöngék gyámola, adósok váltsága, napvilágunk minden homályban, benső fényünk, örökkön örökké. Ámen. C S A L A K Á R O L Y fordításai �Ballada a kút vizéről Egy irodalom bármilyen körülmé­ nyek között képes egy nemzet lelkiismerete (is) lenni. Kell is, hogy az legyen. Kis és feltörekvő nemzetek irodalmának lelkiismeretét, közérzetét pedig különösképpen befolyásolják hosszú időre meghatározzák - a legkülönbözőbb belső és külső, első­ sorban történelmi, társadalmi esemé­ nyek szorításai. Európában a második világháborút követő időszak mindedütt vajúdott olyan nemzedéket, amely „csak” az illető nemzet lelki­ ismereteként szólalhatott meg; illetve a satupofák lazulása, elernyedést szín­ lelő játéka után, „illett” - egy egész­ séges(ebb) tudatformálás reményében, érdekében is az események mozgatórugóját is megpiszkálni; a következményekkel számolni; a hagyatékot illett számba ven­ ni. A tiszta vagy rossz lelkiisme­ ret pedig sűrűn volt innen-onnan ritkábban alulról, gyakrabban felül­ ről - diktált, mintsem a megélt és fel­ dolgozott események függvénye. Közép-Európa kis nemzeteinek művészei, írói számára e tekintetben az „ötvenes évek” -ként emlegetett csordafekély is feladta a leckét. Ittlét(ünk) hogyan­ jának és mikéntjének problematikája, ezekben az országokban, egymást kö­ vető generációk íróinak sorát foglal­ koztatta, foglalkoztatja. A háborús évek széllökéseinek közvetlen közelé­ ben született, és a szélárnyékos évek pedagógiájának-ideológiájának harso­ náján nevelkedett írók, művészek se­ hol sem szabadulhattak nehezebben a korántsem tiszavirág-életű jelenségek korosztályokat nyomorító nyavalyái­ tól, mint Európának ezen az újra- és újrafoltozott vidékén. Érdemes hosszan (és sokszor) idéz­ ni, amit a már közép-európai klasszi­ kusként emlegethető Bohumil Hrabal egy, az É let és Irodalomnak adott in­ terjúban a közelmúltban mondott: „Irodalmi tudatunk - ami még a mo­ narchiabeli időkbe nyúlik vissza tovább él. ( . . . ) a prágai könyveket Bécsben olvassák, a budapestieket Varsóban vagy Prágában; eljutnak városainkba az irodalmi alkotások. A témák is hasonlóak, s ugyanúgy mikrokörnyezetbe ágyazottan mutatnak rá mindenütt a valóságra, a közös gon­ dokra. A kultúra és az irodalom, a közös szellemi értékek - ezek azok, amik összekötnek minket minden meglevő feszültség ellenére.” Az antológiát, melynek kapcsán e sorokat írom, Budapesten adták ki, a szerzők Pozsonyban vagy annak kör­ nyékén élnek, és a most magyar for­ dításban is olvasható munkák erede­ tije pozsonyi kiadóknál jelent meg a hetvenes években. A gyűjteményben szereplő szerzőket a Karol Wlachovsky által jegyzett - és Kiss Gy. Csaba fordította - utószó, fiatal íróknak te­ kinti: közülük a legidősebb (Milan Zelinka) 1942-ben, a legfiatalabb (Jo ­ zef Puskás) pedig 1951-ben született. A magyar olvasó - ezúttal - öröm­ mel fedezheti föl, hogy ez a váloga­ tás a Hrabal által mondottakat iga­ zolja és erősíti: életérzéseink hasonló­ ak, számos vonatkozásában azonos lüktetésűek; ugyanazt a papírsárkányt közös erőből - nem egyszer, sajnos, egymás ellenébe - építettük. 27 �Egy válogatás - bármely nemzet irodalmából történjen is az - csak­ nem minden esetben a válogatók, a szerkesztők és nem utolsósorban a fordítók érdeklődését, értékrendjét, ízlését stb. tükrözi, és csak nagy rit­ kán képes az adott nemzet irodalmá­ nak tükrévé is minősülni. Éppen ezért szerencsésnek - vagy inkább átgon­ doltnak - mondható, hogy az Európa Könyvkiadó egyetlen nemzedék rep­ rezentatív munkáira korlátozta érdek­ lődését. A szlovák irodalom történetében a hetvenes éveket a mennyiségi ugrás korszakaként tartják számon. Ezek­ ben az években sorra - és számunkra meglepő gyorsasággal - jelennek meg az akkor még valóban fiatal szerzők - elsősorban költők - könyvei, de az antológiában szereplő prózaírókat is ezekben az években avatják első, majd pedig több kötetes írókká. Szá­ mukra sok tekintetben a felnőtté vá­ lás és az átértékelés időszaka is ez az évtized. A gyűjteményben szereplő novellák jól jelzik azokat a formai törekvéseket, amelyek ezekben az években a szlovák művészeket izgat­ ták ; ugyanakkor forrásértékűnek mondhatók a művek abban az érte­ lemben is, hogy ezek az írók néznek először szembe a '45-48 utáni szlovák társadalom változásaival, és ezzel együtt a szlovák - és így közép-euró­ pai - ember életérzéseiről is Szlováki­ ában elsőként adnak pontos, ugyanak­ kor rendkívül színes, gazdag, egy kor­ osztály érzelmi örökségét is hitelesen megörökítő látleletet. A hetvenes évek az az időszak, és ebben az antológiá­ ban szereplő szerzők azok, akik a szlovák irodalom történetében csak­ nem először fedezik föl és választják alaptémául a várost, a város embe­ rét; addig ugyanis a szlovák prózairodalom központi, és szinte egyetlen nagy témája a falu és a háború volt. Ivan Habaj (született 1943-ban) Szürke pontok a tájban című novel­ lája kötődik leginkább a klasszikus 28 szlovák elbeszélés hagyományaihoz. Hőse egy jogász, aki hosszú évek után először utazik gyermekkora színhelyé­ re. A vonaton egy helybeli öregem­ berrel találkozik. A nehezen induló, és a fiatal jogász jóvoltából végig gör­ csös beszélgetésből kiderül, hogy az öreg ismerte a fiatalember elhalt őse­ it, szívesen is beszélgetne róluk. Habaj hősét azonban a réglátott vidék, az idő szétszórta tanyák fel-felcsillanó világa, és az öreg, az időben meg­ rokkant világ ízeit fellebbentő „fecse­ gése” egyre feszengőbbé, egyre nyo­ mottabbá teszik. El is titkolja uta­ zása célját, elhallgatja, hogy neki is köze van ehhez a - Habajnál egyéb­ ként mindig csallóközi - világhoz. Me­ nekülni, szabadulni szeretne; a benne élő emlékek megcsalták, ami itt rá vár(na) idegen, akárcsak ez a vele szemben uzsonnázó öregember. A kis állomás pénztáránál nyomban meg­ váltja a menetjegyét - visszafelé. Az új és váratlan helyzet miatt ha­ sonló módon feszengő, zaklatott (ma­ gán ?)életet él Dusan Mitana (1946) Karácsonyi titok című hangulatos, de családi tragédiát sejtető novellájának hőse is. Nyugtalan, helyüket nem találó em­ berekkel meglehetősen sűrűn találko­ zunk a többi novellában is. A külön­ böző generációk szembesítése - oly­ kor szembeállítása mint ugyancsak Dusan Mitana Ördögtrilla című írá­ sában - gyakran foglalkoztatja az an­ tológiai szerzőit. Mondhatnánk ugyan­ akkor, hogy az elbeszélések mintegy kétharmada egy-egy családregény be­ vezető fejezete is lehetne. O ľga Feldeková (1943) Költözködés helyben című elbeszélése például egy átlagos, mai kisvárosi családban született kis­ lány, Nórika Zimaiová családfájának történetét mondja el rendkívül érzék­ letesen, a kisgyermek szemével csodál­ kozva rá az időnként meglehetősen furcsán formálódó eseményekre. Az írónő egészséges humorral rajzolja meg a nagyváros vonzásában ágas­ �kodó, szellemileg is tollasodó, féligmeddig már értelmiséginek számító hétköznapi emberek életmódját. Ma már hagyományosnak mondható mó­ don váltogatva az idősíkokat, hiteles és mélységesen emberi képét adja mind a kis-(család), mind pedig a nagyközösségek (város) életmódjának. Feldeková elbeszélése egyben az an­ tológia egyik legszebb, legízesebb írá­ sa is. Ahogy maguk a szerzők egy át­ meneti korszak és a kiszámíthatatlan változások szellemi örökösei, éppúgy hőseik többsége is az átmeneti, egyen­ súlyukból kibillent(ett) helyzetek ál­ dozatai, többé-kevésbé labilis életfor­ mák hordozói. Lássuk például Jozef Puskás (1951) A z igazmondó hal cí­ mű novelláját: Martin Sopko hivatal­ nok egy vállalat statisztikai és számí­ tástechnikai osztályán. Nehéz hetek vannak mögötte, álmai nyomasztóak. Idő előtt teljesíti a tervet, megkap­ ja jutalmát - ami nyomban erőske­ zű felesége pénztárcájába vándorol és barátja javaslatára - nem is igen kellett unszolni: „szívesen fogadta el mások javaslatait” szabadságának ideje alatt horgászni megy. Ugyan napokig nem jár szerencsével, mégis hihetetlen változásokan megy keresz­ tül : felfrissül, korábbi élete is új ér­ telmet kap. Elhatalmasodott rajta a vadra leső ember kellemes, várako­ zásteljes feszültsége. S ez, úgy tű­ nik, elég ahhoz, hogy kiegyensúlyo­ zottságát visszanyerje. Egyszer még a szerencse is hozzászegődik . . . - egy rövid időre. A zsákmányul ejtett ka­ pitális domolykó a szákból elmene­ kül. Otthon előadja történetét a fe­ leségének - akinek „úrhatnámságába Sopko szerelmes volt” - , de megjele­ nik a horgász barát és mindent leta­ gad; Sopko hazugságban marad. A korábban szelíd, báránytermészetű, csupaalázat hivatalnok önérzetében érzi sértve magát; indulatba jön. oly­ annyira, hogy életében először föllá­ zad: faképnél hagyja családját, gyer­ mekeit. Rájön, hogy „ . . . házassága is hazugságra épült, minden emberi kap­ csolat hazugság.. . ” Bezuhan egy kocsmába és életében először a sár­ gaföldig leissza magát. Felesége két hatalmas tenyerese téríti magához. Ekkor már úgy gondolja: „Igen, en­ gedelmeskedni fog. (.. .) A parancsot teljesíteni kell, fölösleges kérdezős­ ködni, hogy van-e értelme. Engedel­ meskedni fog mások parancsának, tel­ jesíteni fogja az idegen utasításokat. Itthon, munkahelyén, mindenütt.” Csakhogy a Sopko betörésére szánt lecke hatása is egyetlen pillanatig tart: amikor megtudja, hogy az ember­ telen munkával szerzett prémiumból felesége akváriumot vásárolt a gyer­ mekeinek, elborult az agya: „Földhöz vágta az akváriumot. Ezer darabra tört. É s feltartóztathatatlanul ezernyi szilánkra hasadt szét Sopko agya is.” A regényíróként Magyarországon is ismert - Beismerő vallomás című kis­ regénye 1982-ben jelent meg magyarul - Jozef Puskást, a mai ember civili­ zációs ártalmak által próbára tett bel­ ső világa érdekli. Hőseit csaknem minden esetben külső tényezők irá­ nyítják, lökik ide-oda, cselekedeteik­ nek belső indítékai alig-alig vannak, s ha mégis, akkor az a megzavarodott elme vak lázadása, melynek rendre áldozatául is esnek ezek az emberek. Puskás, akárcsak nemzedéktársai, nem moralizál; látleleteit a cselekmény át­ tekinthető, szellős anyagából kell ki­ hámoznunk. Éppen ezért pontos K a ­ rol Wlachovsky megállapítása, amikor azt mondja: „ A fiatal szlovák próza nem oktat, nem ítélkezik, nem mora­ lizál. Az etikus gondolat a cselek­ mény szövetébe van rejtve.” Ez vo­ natkozik Julius Balcóra is (1948), aki­ nek viszont A hegedű című cigánymuzsikus-történetében túlságosan sok a romantikus elem. Ennek az elbeszé­ lésnek inkább a nyelvezete érdemel figyelmet. (Mint az írások többségét, ezt is Körtvélyessy Klára fordította). Milan Zelinka (1942) novellájának 29 �groteszk helyzete kínálja az ironikus hangütést (mely egyébként furcsamód az egész válogatásból hiányzik, akár­ csak az önironikus szemlélet, s e hi­ ányzó elemek ennek az irodalom­ nak a túlságosan is komolyan vett kamaszkoráról árulkodnak), ám az egyébként „bombajó” ötlet melodramatikus megoldás felé sodorja a szer­ zőt. A válogatás egyetlen olyan novel­ lát közöl, amelyről elmondható, hogy szerzőjétől nem idegen a kísérletező szellem sem. Karol Horák (1943) a nyelvet, mint a kifejezés - csak egyik lehetséges - eszközét választja kísér­ lete tárgyául. Az új nyelv egyben fel­ kínált menekülés is hőse számára. Nyelvtanfolyam című - időnként eszszéisztikus elemekkel is operáló - írá­ sának narrátora hiába „teremt” új nyelvet magának, az új nyelv semmit sem változtat a már megtörténteken: nem biztosít menedéket, felejteni, múltjából kitörölni azzal semmit sem lehet: felelős barátja haláláért. És az előbbi gondolattal eljutot­ tunk az antológia címadó, és egyben legmegrázóbb, legszimbolikusabb je­ lentésű írásához. Stanislav Rakus (1940) Ballada a kút vizéről című el­ beszélésébe a balladák valamennyi drámai elemét mesterien építette be. Az elkerülhetetlen tragédia valódi okainak felfedését mértékkel késlelte­ ti; szaggatott nyelvezetével, az ismé­ telgetésekkel sikerül az emberi drá­ mák mélységeinek fokozatait érzékel­ tetnie. Árnyalt és a végkifejletet foko­ zatosan előrevetítő környezet- és jellemrajzvázai mélylélektani feszültsé­ gekkel telítettek. Hőseinek belső gyöt­ relmeit erős, rideg, de érzékeny és sodró költői képekkel rajzolja az ol­ vasó elé. Hősének lassú és szörnyű pusztulása nemcsak saját életének megfeneklése, hanem egy egész közösség életét átszövő, behálózó - szimboli­ kus jelentéstartalmakat hordozó tragé­ dia: a kisebb testi hibával született Justin - Jozef Gomboj kisebbik fia - , 30 aki nyomorultságát lelki teherként viseli, felindultságában megöli Blazejt, a bátyját. Tettét azonban apja vállal­ ja magára. Gombojt el is ítélik, hoszszú időre a börtönbe kerül. Justint ezentúl nemcsak testi fogyatékossága, hanem levezetetlen és feloldatlan ma­ radt bűntudata is sorvasztja. Bele is pusztul. Ekkor derül ki az igazság, és szabadul a börtönből - szintén nem kis bűntudattal - az apa, aki sejti már: bűnének magára vállalásával megölte kisebbik gyermekét is. Gomboj álmát rémlátomások kísérik, és az új szom­ széd megérkezésének napján „megvi­ lágosodása” van: beleőrül a várako­ zásba, bele addigi nyomorult életébe, és hiába tapad a szomszéd kapujára - „Én vagyok a szomszédja, uram” elborult elméjével már sohasem fog­ hatja fel, hogy a szomszéd kutyáinak agyarai szétmarcangolták a kezét, őt pedig elviszik: falujába, viskójába vissza sohasem térhet; kutyáját lelö­ vik, házát széthurcolja az idő, éppúgy mint saját kezűleg faragott muzsikus bábuit a gyerekek. Jozef Gomboj faragott bábuit az idő hordja szét a világban. Azok, akik ezeket a faragványokat a kezükbe veszik, a bábuk készítőjéről soha sem­ mit sem tudhatnak meg; L ’ubos J urik. (1947) temetőőre viszont mindent tud azokról, akikre - az utolsó temetés után - rázárja a temetőkaput. A te­ metőőr csak a temetőt ismeri: „Azt nem tudom hogyan élnek az emberek a falon túl.” A halandó temet, és minden halandó őrködik halottai em­ léke fölött. „A temető tele esemény­ nyel. Én gyűjtöttem ezeket az esemé­ nyeket, összeszedtem őket, mint lehul­ lott leveleket és a föld alá rejtettem. ( . . . ) . . . én magam meg az esti kör­ út a temetőben, ez minden, ami tör­ téneteinkből megmaradt.” - mondo­ gatja L ’ubos Jurik hőse számos, az antológiában helyet kapott novellahős helyett is. Mert bár egyetlen igazán történelmi vonatkozású írással sem �találkozik az olvasó ebben a gyűjte­ ményben, a közelmúlt történelmének eseményei ott bujkálnak a történetek, a cselekmények, a figurák magánéle­ tében és a sorok között. Így van ez még Dusan Dusek (1946) két itt kö­ zölt írásában is, melyek közül külö­ nösen a másodiknak néhány részlete - Egy kis földrajz a novella címe modern versnek is tekinthető. A gyűjtemény tizenhat írását né­ gyen fordították; nem csak az illen­ dőség kívánja úgy, hogy nevüket fel­ soroljuk, hanem mert vállalkozásuk és a hasonló, eléggé sohasem értékel­ hető vállalkozások - nélkül aligha le­ hetne elmondható az, amit ismerte­ tőnk elején Hrabaltól idéztünk. A fordítások tehát: Bába Iván, Körtvélyessy Klára, Mányokiné Kovács An­ na és Tőzsér Árpád munkái. (Európa) KŐ RÖ SSI P. JÓ Z S E F 31 �KÖZMŰVELŐDÉS ÉS VALÓSÁG BRUNDA GUSZTÁV Hol a helyünk a karavánban ? Népművelő vagyok - jövök, megyek. Annyit nem mint egy szövőnő, de sokszor többet mint egy kifutógyerek. Kartont, szobrot, képet cipelek, létrára mászok, előadást tartok közművelődési folyamatokról, érvelek, majd néhány óra elteltével plakátot ragasztok egy iskola bejáratára a város másik pontján. E forgolódás közben alig elviselhetően sok „barátot” , támogatót és „ellenséget” szerzek. Nem tanácsos becsületesebbnek és szélhámosabbnak lennem, mint ami a tágabb környezetem mértéke szerint még (már) tolerálható; itt a részleges el­ lehetetlenülés is végzetes. Elmélyültté, kompetenssé egyetlen kérdéskörben sem válhatok, hiszen az egész embert kíván, csakúgy mint a szétszórtság, az általá­ nos és széles körű felszínes tájékozottság, ami foglalkozásom egyik jellemzője. Igaza van Széchenyinek: „az aki mindenhez tud egy kicsit, jól közönségesen semmihez sem ért” . Csakhogy mai helyzetünkben a velünk szemben támasztott (vagy vélt) elvárások rendszerében mást nem igen tehetünk, mint úszunk a könnyed(nek hitt) parttalanságban. Igen, mintha lenne ebben a „szakmában” valami könnyedség. Gondoljanak egy zavartalan, pergő műsoros rendezvényre! A közönség szépen megtölti a termet, megszólal a gong (ha van), csalafinta, ügyes játék a fényekkel és a színfalak mögött is bizonyára minden rendben megy, hiszen a szereplők akkor jelennek meg, amikor kell. No és az ünnepélyek! Egy kis virág, drapériák, szavalatok, s az üveg­ kancsókban a tiszta víz! Névadókról, esküvőkről most ne is beszéljünk, de gondoljunk a kiállításmegnyitókra, az avatásokra! Mennyi kellemes, jó érzés, elegancia! Bár meg kell mondanom az avatásokról mindig szegény kollégám esete jut eszembe. Tudják, ő az a lelkes népművelőfajta, aki még ráadásul szenvedélyes is. Hisz az igazában, a céljaiban (acélba öltözött ő!) és ha kell, nem kíméli sem magát, sem társait. Szaktársam élete fordulóponthoz érkezett amikor megtudta, hogy szíve mélyén dédelgetett csoportja, második otthonát jelentő közössége, évekig tartó személyes küzdelme révén új létesítményt kap. Nem kell két év és korszerű, önálló épületben járhatnak majd össze. Persze, hogy lelkesedett! S ahogyan erejéből, tehetségéből futotta, egyengette is az építkezés útját. Ha akadály mutatkozott, szervezett, kijárta a szükségeset. Ha az építőmunkások munkakedve elalélt, ő szaladt a boltba, hogy néhány üveg kisüstivel élesztgethesse. Végül elérkezett a nagy nap, a művelődési ház ava­ tása: erős lámpák, ünnepi beszéd, dicséretek. Egy valakit különösen kiemeltek, aki nélkül ez az új művelődési intézmény nem jöhetett volna létre. Vagy öten kihúzták magukat és elégedetten mosolyogtak, nevet nem említett a szónok, az építők legjobbjai pénzjutalmat vettek át. Az én kollégám pedig süllyedt, sülylyedt, egészen elveszett a tömegben. A történetet azért mondtam el, mert érzek ebben valami tipikusat, ránk, nép­ 32 �művelőkre jellemzőt. Természetesen nem a konkrét helyzetben, hanem annak belső folyamatában, tartalmában. Végigvonul itt egy küzdő, feltétlen odaadásá­ ban és ügyszeretetében fegyvertelen, sebezhető és lesújtható szereplő. Majd­ nem szakembert írtam, de nem tehettem, mert ezzel paradoxont állítottam vol­ na fel. Hiszen a szakembernek eszközei, sajátos, rá jellemző szabályok szerint szerveződő érvei, technológiái vannak egy-egy probléma megoldásához, fel­ oldásához, ami megtanítható. A népművelőnek? Éppen működési körének parttalansága folytán aligha lehet hagyományozódott ismeretek birtokában. Ha mégis, csak néhány konkrét helyzetre, amelyek lehetséges tevékenységkörének csupán szegmensei. Lehet-e egyáltalán a létezést (a kultúrában létezést) szak­ másítani? Ha igen, mi lennénk a „létezésszakma” avatott képviselői? (A ró­ lunk kialakult kép mintha mást mutatna.) A megtanítandók és elsajátítandók körét most nem is veszem sorra. Nem látok jobb megoldást, mint a kérdést megkerülni és a szakma helyett inkább a foglalkozás szót használom. E foga­ lommal még eljuthatunk a hivatás kérdéséig is, de a munkánkkal szemben tá­ masztott valamilyen szemlélet jogos igényéig mindenképp. Pedig szakmai tu­ datunkra igen nagy szükség lenne, hiszen ezzel az önmaga helyét kereső fog­ lalkozás társadalmi sikereinek lehetőségeit növelnénk. Ezen túl egy látványos veszély kikerülésére is nagyobb esélyünk lenne. Arra, hogy önmeghatározásunk ne legyen negatív önmeghatározás, tehát ne váljon fontosabb kérdéssé: mi el­ len létezünk, gondolkozunk, mint az, hogy miért? Mert mit láthatunk ma? Jó néhány Don Quijote pályatársam gyakorlott harci erényekkel védi és terjeszti a valami „ellenlétet” , és közben olyan és annyi önigazoló ideológiát vonultat fel, amennyi és amilyen biztos talajt kínál az ingoványban, de egyebet nem a pillanatnyi talponmaradásnál. Ezzel erősíti a „rossz világ” érzetet környezeté­ ben, s megváltó allűröket táplál társaiban és hatókörében. Az ilyen kasszandrai küzdelem azért is önmaga szánalmas paródiája, mert igazából az illúziója sem lehet meg e váteszi küldetésnek ott, ahol a tömegek nagyobb részének a hétköz­ napi értelemben vett „kultúra” elsajátítása, a művelődés még ma is alkalmi szerzemény, mint a jó ruhára való és a vásátfia. Fel kellene már tennünk a kérdést és beszélnünk is szükségszerű lenne róla: mi a mérce leendő szakmánkban? Van-e már önértéke? S ha netán azt látjuk, hogy eddig a mércék prakticista célok szerinti folyamatos átkalibrálása folyt, vajon nem lenne-e célszerű az egyetemes emberi kultúra értékeiből etalont ál­ lítani? Megtartva a politikai célok és ideológiák létjogosultságát, de észrevenni, hogy ha csak ilyen szempontjaink lesznek, szakmaiságunk tartalmai, formái aligha gazdagodhatnak. Nem beszélve arról, hogy politikai célok megvalósítá­ sában is a hatékony, eredményeket garantálni tudó szakemberekre lehet hoszszabb távon számítani. Már a társadalom reprezentatív eseményeinek szaksze­ rű kiszolgálása, a szimbólumok politikai szándékok szerinti alkalmazása, kü­ lönféle események jó hatásfokú megrendezése, egy meglevő kulturális kínálat­ ból a környezetünk elvárásainak megfelelő válogatás is fontos tudás. Mégis: itt van elvégzendő feladataink és lehetőségeink netovábbja? Amikor a társada­ lom meg-megvillanó tünde fényei mögött ott a szürkeség? Amikor együtt éljük át miként ébred rá a társadalom éltető és erősítő rostjainak, a közösségeknek a hiányára, az elidegenedés politikai, ideológiai veszélyeire? Valóban itt kell felállítani önmagunk és szakmaiságunk korlátait, ha az emberi viszonyok fej­ lesztőiként is megjelenhetnénk a társadalom számos színterén, a gazdaságtól az iskoláig? E kérdéseket a közösségi társadalom igényével akkor is tegyük fel, ha magunk körül éppen az individualizálódás eufóriáját látjuk, s ha gyakran tapasztaljuk a középszintű művelődésirányítás menedzselési (támogatási) szán­ 33 �dekának hiányát. Nem egyszer csak a méltatlan küzdelmek árán fénybe állí­ tott jelenségek, folyamatok felkarolását látjuk. E jelenség háttere, személyes emberi motívumai jól érthetők - hiszen egy hivatali beosztásban levő vezető nem szívesen kockáztat, inkább megvárja míg biztosra mehet - , de a társada­ lom valódi érdekei felől nem elfogadhatók. Ma még nehéz eldönteni, azért nem tudjuk (vagy csak nehézkesen) gyakorlattá tenni a közművelődésben meg­ jelenő alkotó, újszerű elképzeléseket, mert a középvezetés kockázatvállalás hiányában nem meri elszánni magát bizonyos jelenségek preferálására, vagy az újszerű koncepciók-gyakorlat csírái nem jutnak (s ha nem, miért nem?) olyan stádiumba, amely a mai kritériumoknak megfelelő garanciát jelenthet. Félre­ értés ne essék, nem áll szándékomban ráolvasással elterelni önmagunk hiányos­ ságairól a figyelmet. Helyzetünk tisztázása azonban - amely a társadalomban történő mozgás alapfeltétele - megköveteli, hogy e mozgást befolyásoló té­ nyezőket kalkuláljuk. Gyakran az az érzésem, hogy népművelőmúltunk dicső korszakára függesz­ tett tekintetünkből lassan kifordul dinamizálódó társadalmunk. Érezzük, érzé­ keljük látóterünk perifériáján a mozgást, de nem tudjuk saját magunk számá­ ra nevén nevezni és értelmezni változásait, új árnyalatait. Pedig pontosan ne­ künk, a társadalom testében közlekedőknek adatik meg, hogy a gazdasággal és politikával foglalkozók mellett, közvetlen hatásunk lehet bizonyos viszo­ nyokra. Ugyanakkor a külső, a kultúra által kitermelt értékek nyújthatnának viszonyítási pontokat. Számunkra, akiket ma itt jobb híján népművelőknek ne­ veznek, mi lehetne a létünket, szakmaiságunkat igazoló cél, mint a minőség? Ezért nem mindegy, hogy elbambuljuk-e vagy sem a viszonylag gyorsan zajló változásokat, amelyek a reform fogalomkörével illethetők. Ha azt mondjuk, hogy nem mindegy, akkor tisztázni kellene azokat a szereplehetőségeket, ame­ lyek a társadalom hasznára és saját megelégedésünkre szolgálnának. Sajátos és pótolhatatlan is lehetne ez a szerep, hiszen mi azon a színtéren vagyunk, ahol azok, akik látják a lényegi összefüggéseket és próbálják irányítani a folyama­ tokat, nem lehetnek? Alul, a társadalom szövetébe, sejtjeibe beépülve. E l kellene hinni mindannyiunknak, hogy nem érdemes átgondolt szemlélet nélkül végezni ezt a munkát és néhány hónapos programok szerint dolgozni. Pedig többségében ezt csináljuk! S ha valaki ránk sandít, hogy cinikusan meg­ jegyezze, „A kutya ugat, a karaván halad” , talán meg is sértődünk. Azért is­ merjük el, az ilyen célzás eltalál bennünket! Nem egyszer csaholunk, rohan­ gálunk a karaván körül, olykor még sakálkodunk is. Igaz, vannak már közöt­ tünk, akik azon sündörögnek, miként válhatnának megbecsült teherhordóvá. Érthető, talán természetes is ez a vágy. Ha a teherhordók összeállnak, abból karaván lehet, ha a kutyák társulnak, abból legfeljebb falka. Vajon javít-e helyzetünkön az önvádaskodás el nem végzett dolgaink mi­ att? Aligha. Ezen a munkaterületen nem lehet megtenni semmi olyat, amire nincsenek együtt a több irányú feltételek. Pesszimizmusra ugyan lenne okunk, hiszen a közművelődés anyagi feltételei folyamatosan romlanak, ugyanakkor ér­ zékelni lehet a társadalmi feltételek bizonyos javulását. A nyolcvanas évekkel mintha - nem találok jobb szót - megkezdődött volna a közművelődés szeku­ larizációja. Egyre több önszervező társulás, az állami és a szakszervezeti intéz­ ményhálózattól független művelődési forma, vállalkozás jön létre. Hahermass szavaival élve, a társadalom államosodott szféráját kezdi áthatni az állam társadalmasodott szférája. E tendenciával számolva fontossá válik, hogy olyan te­ vékenységformákra inspiráljunk, amelyek egybeesnek mások szándékaival, tö­ rekvéseivel. Ne akarjuk egymás dolgainak „lekoppintása” árán, saját területün34 �kön tájékozatlan emberek körében olcsó csodálatot kiváltani, és ne dőljünk be azoknak se, akik fizetett „módszertani szakemberként” terjesztik e tant. A megváltódáshoz ez úgyis kevés, akkor már hosszabb távon jobban megéri, ha kialakítunk saját környezetünkhöz valamilyen tudatos viszonyt. Így feltétele­ ket teremthetünk arra, hogy valami olyat csináljunk, ami a körülöttünk élő emberek természete szerint való és hasznos. Ennek akkor van a legnagyobb esélye, ha alaposan ismerjük a terepet, amivel dolgunk van. Nem azt mon­ dom, hogy szakmánknak egyértelműen és csupán szociológiai megalapozottsá­ gúnak kellene lennie, de vallom, hogy az ilyen gondolkodásmód kikerülhetet­ len egy népművelő számára. Amiként az is, hogy a társadalom működéséről, a kultúra fogalomköréről lényegi ismeretekkel rendelkezzünk. Azért hangsúlyozom a fentieket, mert úgy tűnik, foglalkozásunk „elpszichologizálódott” , s ami még rosszabb, „ elmoralizálódott” . Pedig a kihívások éppen a realitásérzéket, a tár­ sadalmi mozgásokat, változásokat számba vevő gondolkodást követelik meg tőlünk. Ma már nem nagyon akad aki vitatná, hogy a művelődés egész terü­ letén kényszerről, saját magunkhoz viszonyított lemaradásunk kényszerítő pót­ lásáról van szó. Nem lehetnek illúzióink, semmilyen „felső hatalom” nem old­ hatja meg egyszeriben ezt a problémát. S ha e kérdéskörhöz tartozó további tényezőket is számba vesszük, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jövőben egyre karakteresebben fog kibontakozni a folyamat, mely szerint a környezetüktől elhatárolható, valamilyen érdekek szerint differenciálódó cso­ portoknak, közösségeknek meg kell tanulniuk önmagukat éltetni, érvényesíteni. Ha így lesz, megteremtődik a társadalmi cselekvéstechnikák gazdagodásának lehetősége. De látnunk kell, hogy a társadalom egy része számára nehézségek­ kel fog járni az ilyen alkalmazkodás. Számos csoport, település, vagy településrész nem rendelkezik annyi belső (nem anyagi természetű) tartalékkal, hogy olyan mérvű spontán megújulásra legyen képes, amilyet halmozódó hátrányai újratermelődésének elkerülése érdekében az általános társadalmi fejlődés meg­ követel. Vagy ha van is, előfordulhat, hogy nincsenek eszközei, eljárásai ezeket életre kelteni, amint azt az elmúlt évek példái is mutatják. A helyi megúju­ lásban, egy-egy csoport önmagára találásában döntő szerepe lehet a művelődés ügyén szerveződő közösségi életnek. Mindebben jelentős feladatokat látok ma­ gunk („népművelők” ) számára, amelyek a társadalom egészséges működése szempontjából alapvető jelentőségűek lehetnek és „szakmai múltunktól” sem idegenek. Hiszen végső soron e vállalható munka során sincs másról szó mint közösségről, autonómiáról, műveltségről, következésképpen: minőségről. A közművelődés utóbbi néhány évben kitapintható mozgásait értelmezve megállapít­ ható, hogy a hasonló szerepeket vállalók esetében nem a közművelődés (nép­ művelés) hagyományos módszereinek, formáinak tagadását tapasztaljuk. Inkább az ezekhez kötődő eljárásoknak, eszközöknek, „technológiáknak” szisztematikusabb, ha úgy tetszik, fejlesztő (kultúrafejlesztő) programba ágyazását. Azt, hogy szolgáljanak szakmánk felhalmozott tapasztalatai a mai és holnapi igé­ nyeknek megfelelően, és ne csak egy-egy illuzionista - jobb esetben blikfangos - mutatványként létezzenek. Mielőtt bárki az elragadtatottság vádját sütné rám, igyekszem gyorsan ki­ jelenteni: ma olyan helyzetben kell gondolkoznunk saját jövőnkről, szakmaisá­ gunkról, amelyben nincs nagy becsülete a minőségi munkának. Nemcsak anyagi megbecsülésről beszélek, hanem a pályánkon levők heterogenitásából adódó erős értéktorzulásokról és a már említett - s talán egy kicsit túl is hang­ súlyozott - művelődésirányítás bizonytalanságairól, előforduló kompetenciahiányról. (Azt utóbbi kérdésben megítélésem szerint az igényesebb népműve35 �lőknek igazi gondot nem az átélt konfliktusok okozzák, hanem az a - felté­ telezhető - jóhiszeműség, hogy a legkülönbözőbb képzettségű igazgatásban és irányításban dolgozó emberek azt hiszik, ők igazából értenek ehhez a „terü­ lethez” . Ebből következően - valamint hivataluknál fogva - kötelességüknek érzik az alájuk rendeltek helyett gyakorlati, sokszor tisztán szakmai kérdések­ ben is dönteni. Például tanácsi vezetőként arról, legyenek-e és milyen regulái egy lakóhelyi közösségnek. Szerencsére az utóbbi néhány évben mintha ritkább lenne a hasonló esetek száma.) Ha nyugodtabb perceinkben jövőnket latolgatjuk, ne feledkezzünk meg ar­ ról sem, hogy a társadalomban megszerezhető pozícióinkat nem csak a kör­ nyezetünkkel szembeni együttes reagáló képességünk dönti el, hanem az is, egyénenként milyen fokára érünk/értiink az értelmiségi létnek. A felvetés ön­ magában is lényeges, de különösen fontossá az teszi, hogy közülünk sokan első generációs szellemi munkások. Bizonyos rétegek e pálya felé fordulásának okait szociológusok vizsgálták, többet mint ők, természetesen nem tudok mondani. Azt pedig, hogy a rétegváltás hátrányokkal és lelki megterheléssel jár, kutatá­ sok nélkül is tudjuk. Gyűjtögethetjük - akár fogcsikorgatva is - személyisé­ günk pannójára műveltségünk mozaikjait, de nem úgy járunk-e vajon, mint Goethe Wilhelm Meistere, aki így ír levelében: „A polgár szerezhet érdemeket és nagynehezen kiművelheti szellemét; személyisége azonban odavész, akármi­ lyen helyzetet foglal is cl.” Igen, és semmilyen arkánummal nem válthatjuk meg önmagunkat. A választott utunkon járva - minimális igényességet feltéte­ lezve - , görcsös küzdelem vár ránk, ami elkísér bennünket életünk végéig. Mi tudjuk igazán, hogy az értelmiségi lét életforma, ami együtt tanulható a járás­ sal, a beszéddel. Aki beleszületik, az természetes módon érzi magát benne. Aki magára illesztgeti, alakítgatja, az mindig talál benne valami furcsa ünnepélyes­ séget. (Színpadiasságot?!) Belső küzdelemről beszélek. Csak az értheti, aki éli, s az szenved tőle igazán, aki nem vetheti le. Mondjuk azért nem, mert már nincsen olyan helyzetben, amilyenben pedig régebben még volt, amikor az újhoz, a vonzóhoz, a lehetőségeket tartogatóhoz ragaszkodott. S egy idő elteltével, amikor igazán talajtalan: onnan (munkások, parasztok, kishivatalnokok közül) már kiszakadt, ide még nem illeszkedett be (megtörténhet, hogy soha nem is fog), neki kell terjesztenie a „magas kultúrát” stb. Visszalépni reménytelen, noha mindig akad, aki megpróbálja. Ebben a kosztümös szerepben sokan úgy járunk, mint a 19. század tipikus regényhősei: akkor is vereséget szenvedünk, ha elérjük kitűzött céljainkat. Bizonytalan célok, kétes szakmaiság, eszköztelenség, alacsony jövedelmek, személyiségzavarok, gyakori ripacskodás. Első pattanásait takargató, prepubertását éli még e „szakma” . Valamit gon­ dol már a társadalmi munkamegosztásban elfoglalható helyéről és várható sze­ repeiről, de nem ért még fogékony kamaszkorába, hogy megtanulta volna: a szabályok hol és mennyire szeghetők meg, a papák álszigora mikor, milyen gesztusokkal szerelhető le, elvárásaikból mit kell és mit szabad komolyan venni. Népművelő vagyok. Jövök, megyek a „világban” . Ilyenkor van időm elmé­ lázni egy-egy társam személyes útján. Néhány éve kezdő népművelő ismerő­ sömmel beszélgettem, tele volt kiéletlenséggel. Mikor azt mondtam neki, hogy vigyázzon, mert ez a foglalkozás narkotikum is lehet, és akkor az ember mást se csinál, csak rohangál a drogok után, nevetett. Három év múltán szép fele­ sége, akinek több irányú igénye van, válni akar tőle, mert az ő embere soha nincs otthon, ha meg hazamegy, másról se beszél csak erről a hülye népműve- 36 �lésről. Érthető szándék. Mint ahogy számomra az is érthető, hogy a színészi mesterség után miért a mi foglalkozásunk produkálja a legtöbb neurotikus ese­ tet, lelki sérültet, pesszimistát, hőzöngőt, otthontalant stb. Ha népművelő vagy, könnyen rád osztják, hogy bolond vagy, álmodozó etc., de elvárják, hogy szalonképesen koldulj pénzért, pártfogókért. Jól tudhatod, hogy csak emberi tartásod megőrzésével érhetsz el valamit a számodra kijelölt terepen, mert ez munkaeszköz, de kijárni valamit sokszor csak lakáj módjára, vagy urambátyámkodva tudsz. Ráadásul felelősségvállalásod infantilizálható, mert végül is ki vagy te? Ezek után csoda-e ha folyton úgy érezzük, hogy háromkilincsű ajtón kell bemennünk valahová, miközben mindkét kezünk tele van hamis talentumokkal? Mindennek ellenére azt mondom - amit egy régi vicc az optimista és a pesszimista kapcsán - fontosabb, hogy a pohár már félig tele van, mint az, hogy félig még üres. Különben meg ahhoz, hogy menjen a gőzhajó: fűteni kell! Ezt azonban már nem én mondtam, hanem egy magyar író. 37 �KO RILL FEREN C Egy filmforgalmazó kettős tudata Vallomás és tűnődés A sors - de inkább a 25. miskolci filmfesztivál intéző bizottsága - jóvoltá­ ból, azzal a kétes dicsőséggel bírok, hogy (valószínűleg) az egyetlen élő ma­ gyar filmforgalmazóként többé-kevésbé ismerem az elmúlt két év nem játék­ film termését. Ez önmagában persze még nem ok a (kritika) írásra, azzal együtt sem, hogy a felejthetetlen B. Nagy László egy könnyelmű pillanatában mindenkit rábeszélt volna erre. Természetesen ő nem a Palócföld olvasóinak bosszantására gondolt, hanem arra, hogy az „önellenőrzésnek és az igazság­ keresésnek” nincsen jobb módszere ennél. Azért veszem hát a bátorságot és a tollat, mert számomra a miskolci zsűrizés legnagyobb tanulsága éppen az „ön­ ellenőrzés és igazságkeresés” kötelezettsége volt. Ez egyben - a „társadalmi” jelzővel kiegészítve - akár az egész miskolci filmfesztivál mottója is lehet, jó­ val túlmutatva így a személyesség határain és korlátain. Mielőtt azonban a filmekről szólnék, térjünk vissza a bevezetőhöz, amire jog­ gal kaphatja fel bárki a fejét és kérdezheti: mi az, hogy nem ismerik?! Ha nem ismerik, hogyan forgalmazzák?! A válaszban gorombaságig őszinte leszek: (lé­ nyegében) nem ismerjük és nem forgalmazzuk ezeket a filmeket. (A többesszám nem nyelvtani hiba, vállalom még a kivételek ismeretében is, mert ezek most valójában a szabályt erősítik.) És ezen a ponton éreztem először az említett kötelezettséget, s itt csapódott le tűnődésem első párlata. Mert mi is történik ma a filmforgalmazásban a nem játékfilmekkel? Egy részük a játékfilmekhez kapcsolva éli az életét, s így statisztikailag akár 25 millió nézőt is lehet „produkálni” évente. De - túl a szépített számokon és azon, hogy ez a mód a filmek jó részét eleve kizárja - a fő gond, hogy a kap­ csolások szervetlenek és a befogadás (vigyázat, műalkotásokról van szó!) egyéb feltételei is kedvezőtlenek. Ez tehát igen korlátozott lehetőség, bár lehetőség. A dolog igazán forróvá az önálló forgalmazásban válik. A hetvenes évek vé­ gén úgy tűnt, hogy a társadalmi forgalmazás - ahol „már meglevő (munka­ éj lakóhelyi, művelődési stb.) közösségek konkrét helyzetének megismerésére, tudatosítására és a megoldás irányába történő mozgósításra használják a fil­ met” - járható utat jelent. Ez a mozgalom azonban kezdeti sikerek után lelassult, majd mára lénye­ gében kifulladt. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt kiderült, hogy azok a közösségek - amelyekre a társadalmi forgalmazás ideológiája épült - nem, vagy nem úgy léteznek, ahogy tételezték. Másrészt a filmszakmán belül a mennyiségi szemléletű műsorpolitika és a bevételkényszer erősödése ellenérde­ keltséget konzervált, illetve teremtett. Végül vannak a kedvező kivételek, de ezek főként néhány játékfilmpályára állított művet kivéve - a személyes am­ bíciókra, ismeretségekre épülnek. Minderre persze szükség van, de nem pótolja az intézményes keretek és a valós műsorpolitikai és anyagi érdekeltség hiányát. Összegezve: a filmforgalmazásban (is) keményen tartja magát az a történeti­ leg kialakult értékhierarchia, amely a játékfilm mögé utasít minden mást. 38 �Másként szólva, a különböző filmműfajok objektíve egy, az egyéni értékíté­ letektől független hierarchia mentén helyezkednek el, amely meghatározza sor­ sukat. S nem mintha a játékfilmnél minden rendben lenne, de ez a tény - di­ vatos kifejezéssel élve - a nem játékfilmeket halmozottan hátrányos helyzetbe hozza. Ez igaz is mindaddig, amíg a jelenlegi korszerűtlen forgalmazási (és gyanítom gyártási) struktúra át nem alakul.. . Addig is a kedvező kivételek sza­ porítását tartom megoldhatónak a gyártó stúdiók és a ténylegesen forgalmazó vállalatok közvetlen együttműködése révén. Lendületet adhat az ügynek az új technikák (video, kábeltelevízió) elterjedése is, de itt sem várhatunk ölbe tett kézzel, mert az új hordozók akár merevebbé is tehetik a meglevő rendszert és súlyosbíthatják működési zavarait. Ezek után a tűnődések második stációja: milyenek is ezek a nem játékfilmek, kell-e egyáltalán a forgalmazásukkal törődni. A választ most a miskolci fesz­ tivál filmjei fogalmazzák. Bevezetőként hadd említsek egy elméleti problémát, amely azonban konkré­ tan tükröződött a filmek egy részében és a zsűri munkájában is. Az illetékte­ lenek bátorságával merem kijelenteni, hogy a nem játékfilm műfajelméleti gondokkal küzd (emiatti zavaromban használom a negációs „műfajmegjelölést” is). Példaként vegyük a híradófilm-kategóriát, és egyúttal essünk túl rajta. Mi­ után a klasszikus híradók - a televízió elterjedésével - elvesztették funkcióju­ kat, most az „egytémás híradó” fantázianéven igyekeznek megőrizni önálló státusukat. A lényeget tekintve azonban a látott „egytémás híradók” - sajnos, többnyire gyengébb - dokumentumfilmek. Hibáik is ebben a felemás - már nem híradó, még nem dokumentumfilm - állapotban gyökereznek. Nevezete­ sen az a „munkamegosztás” , miszerint a híradók mutatják a valóság színét, a dokumentumfilmek pedig a fonákját. Másrészt az a technika, ami a klasszikus hiradóknál a belső tartalomból és/vagy a munkakörülményekből adódott, itt már inkább formai gyengeség. És kár is tagadni, ez volt a legszürkébb kategó­ ria. A zsűri dilemmáját pedig az okozta, hogy a híradóknak álcázott dokumentumfilmeknél valóban voltak jobb dokumentumfilmek, de a kategóriadíj az kategóriadíj. Végül két film, amely megjegyzésre azért őszintén érdemes. A forradalmi ifjúsági napok (Sántha László) és a Kát iskola (Csőke József) tulajdonképpen két szavazat. Az előbbi az élményszerű, átélhető politikai ünnepségekre, a for­ mális gyakorlat ellen. Az utóbbi az átlagostól eltérő gyermekek különleges bá­ násmódjára, az antidemokratikus egyenlősdivel szemben. De két filmről és nem két jó ügyre leadott szavazócéduláról van szó. Mert Sántha Lászlónál fel­ fedezni vélem az ellenformalizmus kritikáját is, míg Csőke József filmjét a ki­ vételek iránti őszinte megértés „emeli meg” . A népszerű-tudományos filmeknél részben tovább kísértettek a műfaji gon­ dok és következményeik. Az előbbinél egy fokkal színvonalasabb kategória kö­ vetelményrendszerének - a korszerű tudományosság, érzékletesség, művészi igényesség - hármas egysége egy filmnél sem jött igazán össze. Talán éppen ezért a népszerű-tudományos címkével jegyzett filmek közül azok tetszettek igazán - vállalva a paradoxont - , amelyek kevésbé voltak tudományosak és népszerűek (itt: szájbarágóak). A mesterség dicsérete (Préda Tibor) és Psalmus Humanus (Dénes Gábor) főszereplői, Hupek István falusi ácsmester és Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós - mégha hihetetlen is - „egy tőről fakadtak” . Ahogyan vallanak életük­ ről, munkájukról, úgy tágul ki egyéni sorsuk az egyetemesség irányába. Szemé­ lyes példájukból önbizalmat és hitet meríthetünk, hitet az alkotó emberben, a 39 �hivatássá nemesedett munkában és egyáltalán egy emberi jövőben. Sajnos, a va­ rázs időnként megtörik, ott ahol a filmek népszerűek és tudományosak lesz­ nek . . . Eljut a varázslathoz a Magas hőfokon című film is. Sunt lacrimae rerum: a tárgyakban, anyagban lélek lakik. Lakatos Iván megmutatja nekünk né­ hány pillanatra az üveg lelkét. De a játékszabályok itt is erősebbnek bizonyul­ nak a varázslatnál. Az animációs műfaj az utóbbi időben elkényeztetett bennünket. Így már honi szokás szerint - akkor is lehet fanyalogni, ha egyszerűen jó a termés. De - lám ennek a szakmának is vannak előnyei - forgalmazóként megtanul­ tam becsülni a „csak" jó filmeket. A látott animációs filmek semmi szenzáció­ val nem szolgáltak, de a korábbi tartalmi és formai teljesítményekből futotta még egy jó körre Miskolcon is. Részletesebb értékelésnek nincs sok értelme, mert mire ezek a sorok napvilágot látnak, a kecskeméti szemlén és a szakírók ítéletén megméretik a teljes animációs termés. Ezért sorakozzanak itt azok a filmek, amelyeket szívesen néztem: Gravitáció (Rófusz Ferenc), Rapszody in Blue Jeans (Zoltán Annamária), Hegedű (Vajda Béla), Békéltető expedíció a Mars bolygóra (Reisenbüchler Sándor), Ajtó 8. (Horváth Mária). A dokumentumfilmek mezőnyét - ha tetszik, ha nem - mindig is minősí­ tik a vállalt témakörök. A valós társadalmi konfliktusok jelenléte vagy hiá­ nya önmagában is szándékokat igazol. Ha csak címszavakban sorolom, akkor is - a családtól a közművelődésig, az öregektől a demokratizmusig, a történelmi tudattól a megélhetésért vállalt túlmunkáig stb. - hosszú és fajsúlyos a mis­ kolci lista és tematikailag lehetővé teszi a bevezetőben említett „társadalmi önellenőrzést és igazságkeresést” . Ez azonban csak az első szűrő. A második: milyen őszintén és hatékonyan dolgozták fel az alkotók vállalt témáikat. Itt sokan kihulltak a megformálás gyengéi miatt. Kudarcuk oka alapvetően az, hogy a „tetten érni a valóságot és eltávolodni tőle” feladatát csak vagy-vagy alapon tudták megoldani. És mi maradt fenn a rostán? Szám szerint tíz film, amelyekről méltánytalanság lenne két-két sorban semmit mondani. Kollektív dicséretük azonban az, hogy - véleményem szerint - elsősorban róluk és mi­ attuk pereg le a 25. miskolci filmfesztiválról a „fáradt középszer” vádja. A mi családunk (Magyar József), Mindennapi kenyerűnk (Tényi István), Endlősung (Fehéri Tamás), Húzzák a nótánkat (Zombori Katalin), A magyar nép nevében (Róna Péter), Otthon (Balogh Gábor, Dániel Ferenc), Élt negy­ ven évet (Simon György), Szerződés mindhalálig (Gulyás Gyula-Gulyás Já ­ nos), Erőviszonyok (Paulus Alajos), Hajózni tudni kell (Borsodi Ervin). Íme, azok a művek, amelyek hatékonyan részt vállalhatnak a társadalmi „konfliktu­ sok tudatosításában és végigharcolásában” . Ezek alapján tudom megvála­ szolni magamnak korábbi kérdésemet - egyértelmű igennel, amelyet a siker­ telen filmek számszerű többsége nem kérdőjelez meg. É s ez az „igen” , egy­ ben a személyemre vonatkozó önellenőrzés végeredményét is jelenti az ügy­ ben. A két „igen” egybehangzó állítása pedig remény a filmforgalmazó ket­ tős tudatának megszüntetésére. 40 �41 �Az utolsó beszélgetés Balázs Jánossal 1971 júniusában röppentette fel a hírt a magyar sajtó, hogy megnyitották Ba­ lázs János, az akkor 66 éves cigány naiv festő bemutatkozó kiállítását a sal­ gótarjáni József Attila Művelődési Központban. Ezt követően nevét szárnyra kapta egész Európa. A sajtóban egymás után jelentek meg a róla szóló írások. 1972. november 23-án a televízió is bemutatta portréfilmjét. Képeit kiállítot­ ták a Magyar Nemzeti Galériában, Pozsonyban, Svájcban, Dániában, Norvé­ giában, Kubában, Belgiumban, NSZK-ban és Japánban, de ki tudja felsorolni, még hová is kerültek el festményei a salgótarjáni cigánydombról. A festőről azóta is sokat írtak, az emberről keveset. Balázs Jánossal 1972 telén ismerkedtem meg. A kiállítást ugyan megnéztem, de mint cigányságku­ tatót, a ciganistát, különösebben nem vonzott a magyar nyelvű naiv festő, Úgy esett, hogy a Napjaink tematikus cigányszámában olvasta egyik tanulmá­ nyomat és egy egri fotóművésszel üzent: szeretne találkozni velem. Száraz, kemény hidegben vágtam neki a Pécskő utcai cigánydombnak. Háromosztatú, düledező vályog putriban lakott. A konyhában üldögélt kedvenc macskái között, amikor beléptem. Hosszasan mustrált és csak megkésve nyúj­ tott kezet: - Hát maga az? - nyugtázta némi csalódással. Leültem a billegő sámlira, a festőállvány előtt és szótlanul vártam, amíg a Gréti által hozott krumplilevest megette. Rögtön a tárgyra tért: - Cikkeiből, meg Jóskától (Szepesi József cigány költő - M. Gy.) már is­ merem magát. Azt kérem, hogy jelentesse meg verseimet kötetben. Mindegy, hogy mibe kerül, de látni akarom összegyűjtve mielőtt meghalok. Ezzel kezembe adott egy igen vaskos, géppel és kézzel írott papírköteget. Mint később kiderült, mintegy hétszáz verset tartalmazott. Innen indult barát­ ságom Balázs Jánossal. Nem sokkal később, a karácsonyi ünnepekre, újból Sal­ gótarjánba utaztam és egy hétig maradtam nála. Közösen válogattuk a ver­ seket. A Füstölgések című 73 verset tartalmazó kötete végül is 1973-ban jelent meg. Vas István és Bata Imre lektorálta. A színes nyomás Budapesten, a szöveg Egerben készült. Az ötszáz példányos kötetből százötven számozottan jelent meg. A kötet mottóját - „É ln i annyi / mint ide-oda rakni / azt, ami veszendő holmi” - hosszú töprengések után ő maga választotta. Felejthetetlen élményem volt, amikor autóval váratlanul beállítottam hozzá és hiánytalanul átadtam a szerzői kiadásban megjelent példányokat. A számozott kötet első és második példányát azonnal kezembe nyomta, majd órákig nem szólt hozzám, csak ült és újból elolvasta verseit. Már esteledett, amikor összecsukta kötetét és újabb számozott példányokat adott át, azzal, hogy küldjem el mindenkinek, aki a kö­ tet megjelenésében közreműködött. Külön kihangsúlyozott négy nevet: Ortutay Gyula, Vas István, Bata Imre és Hatvani Dániel (akinek első kötete az Üveg­ cserepek, ott lapult vásznai között). Ortutay Gyula rövidesen válaszolt is a küldeményre: 42 �„K edves Mészáros elvtárs! Engedje meg, hogy ezt a különleges kötetet, Balázs János „ Füstölgések" c. kötetét őszinte hálával megköszönjem Önnek. Jólesett, hogy elküldte nekem. Üdvözölje a kedves, öreg művészt is. Szívélyes üdvözlettel Ortutay Gyula, Budapest, 1973. július 10." Azt hiszem ezután lettünk igazán barátok. Gyakori vendég voltam a Pécskő utca 208. számú házban. Láttam, hogyan dolgozik, hogyan zavarják éjjel és nappal békéjét, nyugal­ mát, a festménygyűjtőktől a sznobokig. Tanúja voltam, amikor egy kanadai magyar származású házaspár meglátogatta és festményeket akart vásárolni kana­ dai magyar házukba. Balázs János nem adott. Végül már csillagászati árat kínál­ tak a Gyötrődés című festményéért, de nem adta. Megdöbbenve láttam, meny­ nyire ragaszkodik festményeihez, ahogy ő mondta: édes gyermekeihez. Csak ak­ kor adott el belőlük, ha már nem bírta a koplalást. De akit szeretett, fest­ ményeivel ajándékozta meg. Naponta tíz-tizenkét órát dolgozott. Örökké elé­ gedetlen volt: „még nem született igazi mű" - mondogatta. Hajnalban kelt és ha elegendő fénysugár szűrődött be az 50x50 centiméteres ablakon, már festett. Ha elfáradt, írógéphez ült és írt: verseket, filozofikus írásokat. Írni is úgy írt, ahogyan festett. Mintha minden képet, gondolatot már jó előre rendezett vol­ na fejében. Az önkritikus Balázs Jánosra csak egyetlen példa. 1973-ban fordítottuk a Cigány meg sárkány című oláhcigány-mesekötetet Vekerdi Józseffel, az Euró­ pa Kiadó megbízásából. Kértem Karig Sárát a sorozat szerkesztőjét, hadd ké­ szítse el Balázs János a cigánymesék illusztrációját. Balázs csak nehezen állt kötélnek. Végül mégiscsak elkészítette a 16 darab mintapéldányt (akvareli he­ lyett ceruzával), amelyről levélben így tájékoztatott: „N em tudom kellőkép~ 43 �pen elmondani a velem történteket, mert, hogy most bizonyos fokú nyomás ne­ hezedik rám (utalás arra, hogy többször sürgettem - M. Gy.). Jó néhány nap óla nem is festek úgy, ahogy azt tenni szoktam, de a tétlenség még rosszabb, mint a dolgozás... elkészítettem a szóban forgó rajzokat, mind a tizenhat dara­ bot: ellenére annak, hogy ezt én semmiképpen megtenni nem szándékoztam. No, de nem mondom, hogy a rajzok elfogadhatók, mert csak jobb munka híjján csináltam és nem is azokra a kartonokra, amelyeket küldött, hanem hát az én rajzlapjaimra. Gondoltam minek rongáljam el a szép kartonokat, amikor a rajzok csak hánya-veti módon készültek. É s most már megengedem, hogy jót nevessen rajtam.. . ” Végül a kötetet mégsem ő illusztrálta, mert hiába kértük, hogy azokat akvarellel készítse, nem tette. Ceruzás rajzai bizonyítják azonban, hogy az oláhcigánymesékből mindig a lényeget, a legfontosabb mozzanatot ragadta ki. Emlékezetes marad, amikor 1974-ben Bari Károllyal meglátogattuk. Bari frissen megjelent második kötetét az Elfelejtett tüzeket adta át. Balázs János bele sem nézett. Barit kezdetben igen bizalmatlanul fogadta, de később na­ gyon megbánta. A kötetből a Hazánk című vers nagyon felzaklatta. Napokig beszélt még róla: „a szívemből ír ez a fiú - mondogatta - csak ő a képeit szavakba, én pedig vászonra foglalom” . Kevesen tudják róla, hogy faragott, kitűnően hegedült és harmonikázott (később zongorát is vásárolt). Esténként gyakran hallgattam capriccio-szerű saját szerzeményeit. Ezeket azóta is őrzöm magnószalagon. Később sokat foglalkozott az élet értelmével és a halál gondolatával. Így írt erről: „Számtalanszor elgondolom és mondom magamban, hogy miért és mivégett is muszáj élni? . . . ha van értelme, az is múlandó, amiről lógó orral elmélkedik az egész emberiség. Nagy a tudomány.. . de nem boldogabb és hosszabb életű tőle az ember, hanem inkább miatta lesz gyötörtebb és fogéko­ nyabb a megbetegedésre, a korai megvénülésre, amely ellen valóban nincs el­ lenszer az emberi hatalom kezében.. . Ha elfáradt, és bele is mélyül a tudo­ mány abba, amit nem tudott megfejteni, . . . mert hiszen az élet nem a tudo­ mányon, hanem a kenyéren alapszik: ez pedig a legegyszerűbb és egyben a legnehezebb feladat, mert minden embernek, amikor emberré lett, ez az első kérdése és lesz, amíg bele nem pusztul a kenyérért folyó küzdelembe. Igaz, hogy a tudomán y segíti az embert kenyerének megkeresésében, de kérdés, hogy hogyan. . . . Az ember hatalmas úr, minden földi érték dicső birtokosa, százezernyi orvos buzgólkodik azon, hogy erejét, egészségét minél tovább fenn­ tarthassa, mégis menthetetlenül elpusztul, meghal. . . Egyébként az ember ha­ lálából is komédiát vitet végbe: nem úgy az állat: utolsó órájában elbujdosik, elrejti végső kínjait és kimúlik, senki által nem látva, nem tudva, életének hal­ vány nyoma sem marad. É s mit csinál az ember? Díszes építményeket emel­ tet sírja fölé, mintha az enyészet azt nem döntené porba.. . " A magányt szerető, mások által gyakran különcnek tartott Balázs János sa­ játos életviteléről így írt: „M indig riadoztam az emberek társaságától. Ha nem volt muszáj nem is tartózkodtam a közelükben sem. Ez a sajátosságom életem fenn­ tartásában életveszélyes játék volt és lett, mert az ember társas lény és számá­ ra teljesen lehetetlen és kikerülhetetlen az egymással való érintkezés.. . sok millió ember között egy ilyen magamformájú, téveteg életű alak elcselleng a maga útján, úgy, hogy nincs ártalmára senkinek, inkább csak saját magára hoz­ hat szerencsétlenséget. Bölcs figyelmeztetésként csengett fülemben (édesanyjáé - M. G y .): inkább húzódj vissza remeteségedbe, mint keresd az emberek ba­ rátságát. É s ne agodalmaskodjál azon, hogy lesz-e kenyered, meg ruhád. 44 �Igénytelenségedhez mérten az ütött-kopott, másokon elnyűtt gúnya összejön ré­ szedre s a kenyér is megadatik fizikai fáradozásodon keresztül . . . Újjongva mondom: nem bántam, inkább lelkemben örülök, hogy létezésemet természe­ tes adottságomban kellett leélni a kedves öregségig". 1976. március 9-én váratlanul táviratot kaptam a kedves Grétitől: „János bá­ csi nagyon beteg, kórházban van, azonnal jöjjön” . Március 6-án kapott agy­ vérzést, jobb oldala teljesen lebénult. Balázs János soha addig nem volt ko­ moly beteg. Kegyetlen tréfának vélte az egészet, amely rövidesen véget ér. A kórházban egy hét után megpróbálta elhagyni az ágyat, arccal zuhant a szí­ nes mozaiklapokra. Megdöbbenve álltam ágya mellett. Amit még sohasem tett, megfogta a kezem és megpróbált valamit mondani. De szó nem jött ki az aj­ kán. Állapota teljesen reménytelen volt. Már március 23-án kiadták a kórház­ ból. Grétitől aznap kaptam a táviratot, hogy János bácsi kér, azonnal menjek Salgótarjánba. Mentem. Végrendelkezni akart. Soha életemben nem készítet­ tem végrendeletet, de akkor nekiültem és úgy, ahogyan kérte - a sebtiben öszszehívott tanúk előtt - megcsináltam. Minden szóért szájához kellett hajolni. Mindannyian azt hittük ez a vég. Nem így történt. Egy évig birkózott vele a halál míg leteperte. Irtózatosan akart élni. Az egész nyarat az udvaron nyugágyban gubbasztotta végig. Ködös szemek­ kel hunyorgott a Pécskő utcai cigánydombra, ahonnan egyik napról a másikra eltűntek a cigányputrik. Szívszorító látvány volt összetöpörödött alakja. Madárcsontú teste már fekete volt és halott, csak szemei tüzeltek, s bal oldalon béna szája repdesett hangtalanul, mint szárnyon lőtt madáré. Látogatásaim so­ rán meg sem kísérelte a beszédet, inkább csak vigasztaló szavaimat hallgat­ ta. Hitte, hogy valamennyire meggyógyul és bal kézzel megtanulhat festeni. Kért, hogy szerezzek tolókocsit ehhez a munkához, még hátra van a halálból az élet­ be való visszazuhanás élményének megfestése. Sajnos, erre már nem maradt ideje. 1977. március 18-án, délelőtt 10 óra 15 perckor meghalt. Temetésén, már­ cius 24-én, ott voltak a salgótarjáni cigányok és két magyar: Mihály Ida és én. MÉSZÁROS G YÖ R G Y 45 �______H A G Y O M Á N Y R. V Á R KO N Y I Á G N E S II. Rákóczi Ferenc emlékezete Napjainkban különösen sokat idézzük M ikes Kelem en sorait: „ Am itől tartottunk, már benne vagyunk. A z Isten árvaságra téve bennünket, és ki­ vévé ma közülünk a mi É d es Urunkat és Atyánkat. . . a keserűségnek ködje valóságban reánk szállott. D e ne azt a jó Atyánkat sirassuk.. . , hanem mi magunkat sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk.” Rodostó 1735. április 8-án. Sokat idézzük, de vajon ismerjük-e jól e kétszázötven éves szavak értel­ mét. Tudunk-e felelni mai világunkban is hiteltérdemlően az egymást váltó generációk izgató kérdésére: mit testesített meg Magyarország és Európa tör­ ténetében ez a nagy ember, akit - Mikes szavaival élve - „az ellenségei is nagynak tartanak” ? Miért nem tudták nevét a lezárult múlt lapjaira írni, miért nem tudták el­ felejteni az egymást váltó generációk? Évszázadok jöttek és mentek. Közép-Európa keleti térségein újra és újra átrajzolta a térképeket a változó tör­ ténelem. Mégis, Rákóczit mindig is kegyeletes emlékezet, kérdés, kritika, vizsgálódás, az újabb és újabb megismerések öröme és valam i különös sze­ retet kísérte változatlanul. Vonzotta, mintha élne, a múlt terhes örökségei­ vel leszámolni szándékozókat és azokat, akik a magyarság jövőjéért aggódva közeledtek hozzá. Kortársaiknak érezték a 20. század évtizedeinek gyerme­ kei éppen úgy, mint az egykori apák, nagyapák és a szabadságharcot kezdő vitézek, jobbágyok, nemesek unokái. Nehéz időkben fordultak hozzá, mint egykoron az igazukat nála remélő jobbágyok, az elviselhetetlen helyzetüket elébe táró szomolnoki bányászok és mint az ország jövőjén gondolkodók. Mi az oka Rákóczi e különös túlélőképességének? Mi az a többlet, ami a szó történelmi értelmében naggyá tette a X V II- X I II. században Magyarországon cselekvő politikust? A válasz manapság egyértelmű: az érték, amit megtestesít. Világszerte egyre inkább nyilvánvaló, hogy az óriási technikai átalakulá­ sát élő, a végletes veszélyek és lehetőségek válaszútjait járó korunkban, az emberiség közös értékei nélkülözhetetlenek. A z önmaguk hatalmas felelős­ ségére ráébredő társadalomtudományok, mindenekelőtt a történettudomány művelői, úgy vizsgálják a múltat, mint értékrendszerek történetét. Mert a leg­ különbözőbb nemzetek történészeinek és felelős gondolkodóinak közös véle­ ményét fejezi ki az egyik francia történetíró Georges D uby megfogalmazása: a haladás vagy megőrződés erői között az egyik leghatalmasabb fegyver az az értelem, amit valam ely kor, valm ely kultúra saját történelmének tulajdo­ nít. A társadalom egyik leghatalmasabb formálóinak egyike az értékrendsze­ rek megőrzésének vagy elpusztításának szándéka. S tudnunk kell, hogy az 46 �értékrendszer a történelem legösszetettebb és leginkább közvetve érvényesü­ lő tényezőinek egyike, nemcsak a szellemi és anyagi javak, jelenségek öszszességét foglalja magában, hanem szerves egységben őrzi a magatartások, a politika, az etika, az alternatívák és választások tényeit. Tudjuk. Rákóczi nevét zászlójára írta a nemzeti függetlenségért és polgá­ ri átalakulásért harcba szálló reformkor, példáját idézhette Petőfi és Angli­ ában Szalay László, a szabadságharc nemzetközi kapcsolatait kiépítő diplo­ mata. S hogy neve a nemzeti és társadalmi fejlődést szétválaszthatatlanul tes­ tesíti meg, azt századunk hajnalán A d y fejezte ki legtömörebben: „Rákóczi úr tudta. . . merre van a föld népének boldogságos útja.” Mégis hiba lenne tagadni, hogy nevét sokszor ki is sajátították, kultuszát - József Attila szavaival élve - „új ordas eszmék” szolgálatába próbálták torzítani, és hányszor zárták volna a korfölötti öncélú militarizmus kalodá­ jába azt, aki számtalanszor leírta: „hazám nyugodalmát keresem” , „Csak hazám békéjét akarom megnyerni” . Hányszor próbálták elszakítani Európától azt a magyar politikust, aki ta­ lán elsőként fogalmazta meg Európa számára, hogy az újkori fejlődésben, a nagy birodalmak hatalmi egyensúlyának kialakításában a kisebb nemzetek sem nélkülözhetők. Az elmúlt napokban hangzott el Kassán, a fejedelem ko­ porsójának megkoszorúzásán, az erdélyi költő Szilágyi Domokos Európa cí­ mű verse. Méltóbban aligha emlékezhettünk volna meg arról a magyar po­ litikusról, aki a Resrudescunt vulnera kezdetű, a V ilág népeinek címzett ki­ áltványában már lényegében az erdélyi költő szavait fogalmazta meg: Csi­ náljunk Európát! Zászlóját itt ismertem meg Salgótarjánban. Itt hallottam először a sokat idézett szavakat: Cum D eo pro Patria et Libertate. Érthető és talán megbocsájtható, hogy amikor már történetkutatóként keresve a választ, hogyan vé­ szelték át országunk népei a kegyetlenül mostoha időket, hogyan őrződtek meg múltjában olyan értékei, amelyek megismerése a mi korunknak jutott osztályrészül, bennem József A ttila sorai merültek fel minduntalanul: „H a beomlanak a bányát vázazó oszlopok a kincset azért a tárnák, őrzik és az lobog. É s mindig újranyitják a bányászok az aknát, amíg szívük dobog.” Rákóczi tökéletesen tisztában volt vállalkozásának horderejével. A 17. század végén a nemzetközi szövetség háborújával megszűnt Magyarországon a százötven éves török uralom. A z ország új berendezkedésére alternatív le­ hetőséget hordott magában a történelem. A z egyik változat, mint a Habsburg-birodalomban állami önállóságát teljesen elvesztve betagolódó, határ­ vidékké süllyedő ország, az 1680-as 1690-es években valósult meg. Ú gy mint a bécsi kormányzókörök egyik csoportjának nyers katonai uralma, alá­ rendelve és kiszolgáltatva az udvari arisztokrácia és a dinasztia érdekeinek. Rákóczi, amikor az állami önállóság megteremtéséért harcrakész jobbágyok, nemesek, városi polgárok élére állt, az ország történelmi lehetőségei másik változatának, a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség állami önállósá­ gának útját próbálta kiépíteni. Forrásaink azt mutatják, céljait elsősorban nem a fegyver erejével akarta elérni, hanem a korabeli magyar politikai kultúra más eszközeivel: diplomá­ ciával és belső reformok útján tört célja felé. „N em tanácsokra van szükségünk, hanem a tanulékonyság képességére.” Számtalan szava van arra, hogy az ország belső viszonyain változtatni kell: a tanulékonyság képessége, „megújulás szüksége” , „reform áljuk magun- 47 �kat” , „előttünk áll a választás felelőssége a jó és a rossz között” . „H a a régi utakon boldogulásunkat nem találjuk, válasszunk új utakat” . Valamennyi azonban egyet jelent: első a közügy, a közösség ügye, a nemzet érdeke, s ez Európától elválaszthatatlan. Szécsényben, az országgyűlésen már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzet fogalmába éppen úgy beleérti Rákóczi a jobbágykatonát, mint a mezővárosi civist, a polgárt mint a kisnemest és a „robotban elfáradt szegény parasztembereket” , akikkel - amint feljegyezték - az országot járva sokszor elbeszélgetett. Nem a feudalizmus viszonyait akarta megváltoztatni, a terhek és javak elosztásában új, igazságosabb és az ország teherbírását megnövelő rendszert akart megvalósítani. Tudatában volt - sok idevágó kijelentését idézhetnénk - , hogy a király­ ság és az erdélyi fejedelemség - korabeli megfogalmazásában: a „két ma­ gyar haza” - csakis korszerűbb berendezésével fejlődőképes, csakis így fog­ lalhatja el méltó helyét Európa nemzetei között. Azt a helyet, amelyre az államiság megőrzéséért, Európa nyugalmának biztosításáért harcolva a tö­ rökkel másfél századon át, hatalmas anyagi és véráldozatokkal, időtálló kul­ turális értékek megteremtésével váltotta meg a történelmi belépőjegyet. A nemzetközi államelméleti irodalom elvi megállapításait idézve sokszor kife­ jezte, a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség érdemes arra, hogy az európai hatalmak béketárgyalásaiba foglalva, nemzetközi garanciával ren­ dezzék ügyét. Nagyon magasra tette a mércét. Minden cselekedete a jövőre tekintő, fe­ lelősséggel áthatott, s amit újabban egyre inkább látunk - rendelkezései me­ részen újító uralkodónak mutatják. Országrésznyi vagyonát, családi életét, személyes biztonságát, mindenét a feltett ügyre áldozta. Hasonlót követelt híveitől is. Egyik nemes hívét, aki 1704-ben fizetésének emelését kérte a következőkkel utasította el: „most az ország szolgálatának előmozdítására feles költség kívántatik, azért, hogy fizetése szaporíttassék, a sok szükség nem engedi” . „M ost a jobbágyok keresésének nincs ideje” hárította el má­ sik főúri híve kívánságát. D e ugyanakkor nem ismerünk olyan jobbágypa­ naszt, amit meg ne hallgatott volna, ha hozzá eljutott. A katonák, a vitézek, a szegények helyzetén minden úton-módon próbált segíteni és a lehetőségek­ hez képest segítette a rászorulókat. Lerakta az állandó magyar hadsereg alapjait. Következetes jobbágypolitikát valósított meg. Érvényre juttatja a vallási egyenjogúság elvét. Bátran állíthatjuk, hogy iskolarendeletével kor­ látlan lehetőségeket nyitott az anyanyelvi műveltség és ezzel együtt a külön­ böző nyelven beszélő országlakosok nemzeti műveltségének kifejlődése előtt. Oldalakon át idézhetnénk gazdasági utasításait. Keresztülvitte, hogy a nemesek is fizessenek adót, de látta, hogy az adórendszer csak akkor kor­ szerű, csak akkor működőképes, ha élénk, eleven, kiterjedt árúforgalomra épül. „Olyan kerti veteményeket és gyümölcsöket termesszen - adta utasí­ tásba tiszttartójának - , melyekből minél több pénzt árulhat.” Gabonával és kedvezményekkel segíti a bányászokat, utat nyit a kísérletezések, technikai újítások, kereskedelmi vállalkozások előtt. Korának legmunkásabb magyar embere volt: „Akkor dolgozom, amikor az alvók alszanak, a részegeskedők isznak” . Sokszor találta tábori íróasztala mellett a hajnal és feljegyez­ ték róla, a fejedelemnek unokájáról, akinek udvari rendjét, fényét a francia király küldötte is megcsodálta, hogy nem tűrte asztalánál a kenyérmaradékot. Szigorúan megkövetelte a pontos, tisztességes munkát. Keményen büntette a hivatalukkal visszaélők nyerészkedéseit. A köz kárára gazdálkodót kegyet­ 48 �lenül felelősségre vonta, lett légyen nemesúr, vármegyei tiszt, nagynevű család tagja, vagy vitéz ember. Csak sajnálni lehet, hogy a gazdálkodásról, a művelődés jövőt teremtő feladatairól, az ifjúság neveléséről kifejtett néze­ teit még ma sem ismerik szélesebb körben. Kegyetlenül nehéz viszonyok között tervezte meg az új magyar államot, kedvezőtlen viszonyok között: kik segítették, kikben bízott töretlenül, kikre épített? Kormányzókörét művelt, vállalkozószellemű, kereskedő, iparkodó ne­ mesekből állította össze. Legfőbb segítője, Ráday Pál, másokkal együtt Nógrád vármegyéből került melléje. Katonáit, a vitézlő rendet, fiainak, társai­ nak nevezte, a jobbágykatonát maradékaival együtt kiemelte a földesurak hatalma alól. Új hang a magyar történelemben, hogy az emlékiratait író fe­ jedelem a jobbágyság munkáját, a gazdálkodást, az ipart, a kereskedelmet, az országfenntartó, történelmet formáló tényezők közé emeli. „Minden gyö­ nyörűségemet hazám ifjúságában lelem” - mondotta és az oktatást, a neve­ lést, a fiatalság külföldi tanulmányait nemzeti ügynek tekintette. Régebben úgy vélték, hogy a végsőkig hajszolt véres harc ábrándjaival hagyta el az országot. Ma már tudjuk, tények sokasága bizonyítja, hogy je­ len akart lenni Európában, például a nemzetközi béketárgyalásokba akarta foglalni hazája ügyét, s elismertetni az önállósághoz való jogát. Bujdosó sorsának értelmét maga fogalmazta meg: ,,ha számkivetésbe megyek meg­ marad a remény, amely a nép szívében mindig élni fog irántam.” A társadalom különböző rétegei akkor és később a maguk uralkodó esz­ ményét tisztelték benne. Szépen fejezi ki az ország jövőjén gondolkodók el­ várásait Csuzi Cseh János pápai prédikátor: „Virágozzék országában a labor, a mechanica, az agricultura, a mercatura, a béke, a rend, mivel megvannak benne a képességek, hogy országát Hollandiához hasonló állapotba vezesse.” Elhangzott Salgótarjánban, 1985, április 12-én a II. Rákóczi Ferenc halálának 25 o évfordulóján rendezett ün­ nepségen. 49 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Krimik a történelemben történelem a krimikben (Péter K atalin: A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet; N iederhauser E m il: Merénylet Erzsébet királyné ellen; Szabad G yörgy: Miért halt meg Teleki László?) „A Labirintus sorozat a magyar történelemnek a közvélemény előtt nem eléggé tisztázott, tényszerűen kevéssé ismert, s így rejtélyesnek tűnő eseménye­ it kívánja megismertetni népszerű, olvasmányos formában, de mindig a leg­ frissebb tudományos kutatásokra támaszkodva. Történelmi krimik, különös bűnperek, vitatott öngyilkosságok, titokzatos gyilkosságok, összeesküvések és merényletek a témái az olcsó, illusztrált köteteknek.” Steinert Ágota szerkesztő ezzel az ajánlással bocsátotta útjára a Helikon Kiadó új sorozatát, amelyből a könyvhétre máris három kötet jelent meg. A rejtélyesség és titokzatosság kritériumának leginkább Péter Katalin „hőse” felel meg. Báthory Erzsébetről, a legkülönfélébb hiedelmek és mendemondák élnek a köztudatban. Magyar nyelvű könyv ugyanakkor közel fél évszázada nem jelent meg róla, szaktanulmány is csak a legutóbbi években. A terme­ lőerők fejlődésére, valamint a termelőerők és a termelési viszonyok dialekti­ kájára koncentráló „hagyományos” történetírás számára Báthory Erzsébet de­ vianciája, kéjgyilkosságokig fajuló szadizmusa teljességgel irreleváns volt. Újra­ felfedezését meg kellett hogy előzze a történelem dimenzióinak kitágulása, s ennek hazai recepciója. Továbbá a történészi képzelet, fantázia és intuíció régi jogaiba való visszaállítása. A kötet szerzője mindezekkel az eszközökkel bát­ ran, s többnyire meggyőzően él. Bámulatos például, hogy egyetlen festményről mi mindent tud elmondani és elhitetni. Ki volt hát Báthory Erzsébet? Koncepciós per áldozata, amint ezt egy újabb szaktanulmány szerzője (Nagy László) is véli, avagy feudális előjogait abnormális hajlamának, szadizmusának kiélésére felhasználó beteg asszony? Péter Katalin számomra meggyőzően - ez utóbbit valószínűsíti. Betegsége eszerint házassá­ gát (1575) követően, az első szexuális élmények után alakult ki benne. Első gyilkosságait nagy valószínűséggel a kilencvenes években követte el. 1610-ig, elfogatásáig több száz, de bizonyosan több tucat „leányt és szűzet és más nőket” ölt vagy öletett meg „kegyetlenül és a halál különböző nemeivel” . Kör­ nyezete és az ország vezetői, akik tetteit bizonyítottan ismerték, tehát közel két évtizedig elnézték „kilengéseit” . Miért? A szerzőnek erre is van korhű és elfogadható magyarázata. Egyfelől az országos főméltóságok hatalmi szem­ pontjai (Báthory Erzsébet az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa volt), másfelől a környezet mai ésszel alig érthető értékrendje, amely alapján Báthory Erzsébet udvara az alacsonyabb rangúak szemében az ott történtek ellenére is nagy vonzerővel bírt. Ha viszont ezt elfogadjuk, meggyőzőbb magyarázatra len­ ne szükség atekintetben, hogy miért éppen 1610-ben határozta el Thurzó György nádor az „úrnő” lefogatását? Ez egyike azon bizonytalan pontoknak, amelyek esetleg másféle értelmezést is lehetővé tesznek. 50 �N iederhauser Em il témája egy 1898-as gyilkosság. A gyilkos Luigi Lucheni olasz anarchista; az áldozat Erzsébet, Ausztria császárnéja és Magyarország ki­ rálynéja. A színhely Svájc. Az olvasó izgalmas politikai krimit vár. Hamaro­ san kiderül azonban, hogy az áldozat kiválasztása teljesen esetleges, minden törvény vagy szükségszerűség nélküli volt. Az esemény rejtélyesnek vagy ti­ tokzatosnak sem tekinthető. Lucheni minden jel szerint egyszerűen egy doktrí­ na eszközének tekintette magát. Valamiféle politikai krimit tehát nem lehetett a gyilkosság köré kerekíteni. Niederhauser ezért igen ötletesen két világot mu­ tat be és szembesít: a bécsi Burg közönséges halandók számára megközelíthetet­ len lakóinak anyagilag gondtalan és pazarló, más szempontból azonban mégis kíméletlenül szabályozott életvitelét, ill. a törvénytelen gyermekként és szülők nélkül felcseperedett, a társadalom peremén élő alkalmi segédmunkásét, aki az anarchista tanok fanatikusává vált. A két világ szembekerülése és az alullévők győzelme történelmileg szükségszerű volt, s csupán a sors fintora, hogy Erzsébet személyében olyan „koronás fő” esett áldozatul, aki maga is lázadt környezete ellen, s aki még halála előtt úgy végrendelkezett, hogy verseinek 1950-es kiadásából befolyó összegeket az akkori politikai foglyok gyermekeinek juttassák. A harmadik kötet témája, amelyet Szabad György dolgozott fel, gróf Teleki László öngyilkossága. Teleki életpályájának legfontosabb adatait általános lexi­ konjaink és történeti kézikönyveink egyaránt tartalmazzák. 1811-ben született. A '48-as reformnemzedék egyik legradikálisabb tagja, 1844-től a Védegylet alelnöke. 1848 őszétől a magyar kormány párizsi követe, majd az emigráció egyik vezetője. 1859-től Kossuth és Klapka mellett a Magyar Nemzeti Igazgatóság harmadik tagja. 1860-ban a szász rendőrség Drezdában letartóztatta, s kiszolgál­ tatta a bécsi udvarnak, Ferenc József, a politikától való tartózkodás ígérete mellett szabadon bocsátotta, Teleki azonban ennek ellenére szinte azonnal be­ kapcsolódott a hazai politikai életbe. Az országgyűlésen a Béccsel egyezkedni próbáló ún. felirati (Deák)-párttal szemben a radikálisabb, s az emigrációhoz közelebb álló politikát követő ún. határozati párt vezére lett. A két álláspon­ tot a két párt vezérének 1861. május 8-án kellett volna a képviselőház nyilvá­ nossága előtt kifejteni és vitára bocsátani. A vita azonban elmaradt, mert a nyolcadikára virradó éjjelen Teleki főbe lőtte magát. Mint minden hasonló esetben, ebben is felmerült a gyilkosság lehetősége. Ezt azonban egyetlen komoly bizonyíték sem támasztja alá. Szabad György ezért főleg arra törekedett, hogy az öngyilkosság okát megmagyarázza. Kossuth - ahogy a szerző is idézi - annak idején úgy látta, hogy a Ferenc Józsefnek tett ígérete és politikai működése került benne kibékíthetetlen ellentmondás­ ba és sodorta az öngyilkosságba. A Deák-párti Lukács Móric szerint Teleki megijedt attól a felelősségtől, amely a felirati párt által tervezett kiegyezés leszavaztatásából hárult volna reá. Másként fogalmazva: rájött az emigráció és saját addigi politikájának a követhetetlenségére. Ennek konzekvenciáit azonban nem merte, nem akarta vállalni. Szabad György részletesen kifejtett és megindokolt álláspontja szerint azon­ ban nem ezekről, hanem arról volt szó, hogy Teleki saját alvezéreivel, az alku elhárításában és egyéb politikai kérdésekben nála jóval kevésbé következetes Tisza Kálmánnal és másokkal került összeütközésbe. E felfogás szerint tehát Teleki azért lett öngyilkos, mert rá kellett döbbennie, hogy saját pártja, ill. annak hangadói sem támogatják az emigráció politikai koncepcióját és annak hazai viszonyokra való adaptálását. 51 �Báthory Erzsébet lefogásához hasonlóan, természetesen ez a magyarázat sem zárja ki a vita lehetőségét, s biztos is, hogy mindkét eseményről még többen, többször és különböző megközelítésben fognak írni. Ez azonban egyáltalán nem baj. Fontosabb, hogy mindkét kötet olvasói - miként Niederhauseré is - érdekes, filmszerű szerkesztésben és olvasmányos, könnyű stíluban olyan tényekről, folyamatokról és összefüggésekről szerezhetnek tudomást, amelyek más, hagyományos „tálalásban” rejtve maradtak volna előttük vagy talán el sem jutottak volna hozzájuk. (Helikon) ROMSICS IG N Á C 52 �_____ T A N U L M Á N Y CSOKONAI ATTILA Négy évtized A m agyar gyerm ek- és ifjúsági irodalom vázlatos története 19 4 5 - t ő l A felszabadulás utáni évek gyermek- és ifjúsági irodalma történetének első periódusa - a közkeletű szakaszoláshoz igazodva - 1945-től 1949-ig terjed. Ez az időszak az élet minden területén az átmenet, a kísérletek, a demokratizá­ lódás kora. A könyvkiadás ekkor még túlnyomórészt magánkézben van. Az ifjúsági könyvek tekintélyes hányadát a Szent István Társulat adta ki, de jelentetett meg ifjúsági könyvet az Anonymus, az Athenaeum, a Cserépfalvi, a Dante, a Franklin, a Hungária, a Nova, a Palladis, a Révai, az Új Idők ( Singer és Wolfner) sőt a Szív és a Ferences Misszió is. A még 1944 novemberében létre­ hozott Szikra (a kommunista párt kiadója) adta ki például A kis kakas gyé­ mánt félkrajcárja című „parasztmesét” Szántó Piroska rajzaival. Ez utóbbi, va­ lamint az Új Magyar Könyvkiadó különösen sokat tett a klasszikus orosz iro­ dalom (népmesék, Bazsov-mesék) és a kortárs szovjet gyermekirodalom ma­ gyarországi megismertetéséért és népszerűsítéséért. (Megjegyzem: a továbbiakban a fordításirodalommal sajnos, nem foglalkozhatom.) Kevés új ifjúsági mű látott napvilágot, s ezek nagy része értéktelen sablo­ nokat ismételgető, a maradi ízlést kiszolgáló „műalkotás” . A legtöbb giccset és ponyvát termő műfaj a lányregény, jóllehet történtek kísérletek a „műfaj” megújítására. A gyerekkönyvek közül kiemelkedik Balázs Béla két kalandregénye, ame­ lyeket még az emigrációban (németül) írt: Karcsi kalandjai, Mikor Karcsiból Károly lett (mindkettő Athenaeum, 1945). Mesés történetei, amelyekből most, születésének 100. évfordulója alkalmából ismét készült két kötet, Az igazi ég­ színkék. című kiadványban jelentek meg (Új idők, 1946). Tersánszky Józsi Je ­ nő Én fogom az aranyhalat (Rádió Gyermekújság Könyvek, 1947) továbbá Kardos László A tanár úr notesza című bandaregénye tartozik a korszak érté­ kes, maradandó prózai alkotásai közé. 1947-ben jelent meg ezeknek az éveknek talán legsikeresebb ifjúsági regénye, Hárs László Majd a gyerekek! című köny­ ve, amelyet később átdolgozva többször is újra kiadtak. Érdekességképpen megemlítem, hogy a Révainál 1946-ban megjelent egy ifjúsági regény Tamási Árontól Szívbéli barátok címmel, s ez nem más, mint az 1928-as Szűzmáriás királyfi első része. Tersánszky Józsi Jenő Egy szarvasgím története című műve pedig az Egy vezérbika emlékiratai című regényének az ifjúsági változata. Napvilágot láttak új szemléletű ifjúsági történelmi regények, amelyeknek té­ mája - éppen a centenáriummal összefüggően - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, és megjelentek az első úttörőregények. A Köznevelés 1947-es évfolyamában sorozatban publikált, sokat idézett A gyermek és a könyv című tanulmányában Kardos László többek között ezt írja: „Kiadóink sokkal több gondot fordítanak az ifjúsági művek köntösére és tartalmára is, mint korábban. 53 �J elesebb költőinknek, is kedve támad olykor a gyermekvershez. Pompás kí­ sérletekkel ragadott el bennünket épp mostanában két fiatal költő, Devecseri Gábor és Weöres Sándor.” Az azóta is sikeres, több kiadást megért és bőví­ tett Állatkerti útmutatór ó l és a Gyümölcskosár című kötetről van szó, mely utóbbi 29 versével minden további Weöres-gyermekverskötet alapjául szolgált. Gyerekeknek szóló lírai köteteket publikált Z elk Zoltán Az állatok iskolá­ ja (Új Idők, 1947), Négy vándor (Dante, 1948), verses meséket Kormos István (Az égigérő fa, Misztótfalusi-kiadás, 1947). E periódus legjelentősebb kísérle­ te - voltaképpen egy 1942-es kiadás megismétlése és további gyűjtemények alapja - Aszódi Éva és Binét Ágnes Versek könyve című antológiája (Ano­ nymus, 1945), amelyben a népköltészetből és klasszikus költők műveiből válo­ gatott értékes alkotásokat találtak a kis olvasók. Csak megemlítem, hogy ké­ szültek nélkülözhetetlen népmese-válogatások és szépen illusztrált leporellók (dalokkal, mondókákkal, találós kérdésekkel) is. És nem szabad megfeledkez­ nünk a korszak kritikáiról, tanulmányairól sem. Az Embernevelés, a Közne­ velés, az Új Szántás, a Magyarok hasábjain közzétett írások eszmei, elvi, pe­ dagógiai és esztétikai kérdésekben útmutató megállapításokkal segítették az új gyermek- és ifjúsági irodalom megszületését - hangsúlyozza K olta Ferenc Húsz év ifjúsági irodalma című írásában (Élő irodalom, 1970). A gyermek­ és ifjúsági irodalom történetében 1950 „a fordulat éve” : ekkor fejeződött be a könyvkiadók államosítása, amely 1948-ban kezdődött a legnagyobb cégek­ kel. Megalakult a „profilgazda” Ifjúsági Könyvkiadó is, amely a továbbiakban egyedül, mondhatni versenytárs nélkül, monopolhelyzetben látta el feladatkö­ rét. A gyermekirodalom a (voluntarista) kulturális politika szervezett részévé vált - állapítják meg a korszakra visszatekintő írások. 1951-ben az írókong­ resszuson is foglalkoztak a gyermekirodalommal, 1952 júniusában a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége az ifjúság helyzetét elemezve kitért a gyermek- és ifjúsági irodalom kérdéseire is. Két féléven át ifjúsági irodalmat is előadtak a budapesti egyetemen. Az eredmények azonban csak részben iga­ zolták a lelkes igyekezetet, az optimista elvárásokat. Nemcsak az elméleti írá­ sokban, hanem magukban a szépirodalmi művekben is sok volt a tévedés, a hibás kísérlet, a túlzás. A sokat emlegetett sematizmus, dogmatizmus nem ke­ rülhette el az ifjúsági és gyermekirodaimat sem. A Népművelési Minisztérium több ízben is hirdetett pályázatot gyermekés ifjúsági művek írására. 1953-ban például harminc írót hívtak meg egy pá­ lyázatra, ekkor huszonegy mű érkezett be, közülük Szabó Pál Hajdú Klárája lett az első, Sziráky Judit Tisztességes Jánosa a második, Thury Zsuzsa A francia kislánya pedig a harmadik díjat nyerte el. Ekkor született Hollós Korvin Lajos A Vöröstorony kincse című népszerű munkája. A gyermekirodalom Zelk Zoltán Mese a kiscsikóról, akinek, még nincs patkója és Hajnal Anna Eső esik című verses meséjével gazdagodott. 1953-ban jelent meg Tamási Áron egyetlen történelmi regénye, a Hazai tükör, amelyért Kossuth-díjjal tüntették ki. Az agitatív, eszményesítő, túlpolitizált úttörőregények tökéletesen megfelel­ tek a korszellemnek. Az első sikerültebb művet ebben a témakörben Gergely Márta írta (A mi tanítónk, 1951), de ez sem bizonyult időtállónak. Művészi és pedagógiai szempontból is jelentősek viszont a korszak ifjúsági történelmi regényei. Az Ifjúsági Könyvkiadó már megalakulása évében olcsó sorozatot in­ dított Hazáért és szabadságért címmel. Ebben Jókai, Krúdy, Eötvös Károly egy-egy kötete mellett mostanában felújított alkotások is szerepeltek: például Geréb László Búvár Kund, Bárdos László A dzsidáskapitány. Ebben a kate- 54 �góriában további értékes műveket találunk: Hegedűs Géza Az erdőntúli ve­ szedelem című regénye azóta a tizenharmadik kiadásnál tart, Tatay Sándor Kinizsi Pál ja kilencszer jelent meg eddig, Kolozsvári Grandpierre Emil A tö­ rökfejes kopja című alkotása filmen is nagy sikert aratott. Szántó György Az Alapiak kincse és Lengyel Balázs A szebeni fiúk című regénye szintén újra és újra forgalomba kerül. Az Ifjúsági Könyvkiadó a magyar gyermekirodalom legjobb hagyományait igyekezett feleleveníteni azzal, hogy kiadta Gárdonyi, Móra, Móricz, Mikszáth Kál­ mán, Thury Zoltán és Kaffka Margit kisgyermekeknek szóló írásait. A kortárs ma­ gyar írók közül Tersánszky Józsi Jenő (Misi Mókus kalandjai, Makk Marci hőstette), Hárs László (Híresincs szélmalom), Mészöly Miklós (Hétalvó puttonyocska) és Vidor Miklós (Kökörcsin, a király bolondja) mesekötetei a je­ lentősek. E periódus végén látott napvilágot Török Sándor meseregény-trilógiájának első darabja, a rádiójátékból kinőtt Csilicsala csodái. Az egyik legfontosabb és mára már hagyományteremtő vállalkozása volt az Ifjúsági Könyvkiadónak a meseantológiák kiadása, például Csinosamdrága, Hetedhétország, Tarka-barka, Új mesekönyv, Mesék, történetek. Sorra jelentek meg Illyés Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil és persze Arany László meg Benedek Elek népmesefeldolgozásai. Hovatovább Pesti Gábor, Fáy András és Kazinczy Ferenc me­ séiből is kaptak ízelítőt a legkisebbek. Elévülhetetlen érdemeket szerzett szer­ kesztőként, irodalomszervezőként és főleg alkotóként Kormos István, aki A tréfás mackók című kötetéért (1955) elsőként kapott József Attila-díjat gyermekirodalmi munkássága elismeréseként. A következő év hozta meg az első Vackor-kötetet (Mese Vackorról, a pisze kölyökmackóról). A gyerekeknek szóló lírai kötetek alfájaként a korszakos jelentőségű és iskolateremtő Weöreskötetet, a Bóbitát kell említenem, amely 1955-ben jelent meg. Mind ez idáig hét kiadásban, írd és mondd, 400 000 példányban kelt el, s ehhez még vegyük hoz­ zá a Ha a világ rigó lenne című, az előbbinél teljesebb összeállítás négy ki­ adásának 300 ooo-es összpéldányszámát - utána pedig jusson eszünkbe, hogy a költő eredetileg nem is gyermekeknek szánta ezeket a minden óvodában sza­ valt, énekelt verseket. 1957-ben, az Ifjúsági Könyvkiadó felvette Móra Ferenc nevét. (Innen számít­ juk a harmadik periódust.) Rajta kívül a Minerva valamint a Tankönyvkiadó, esetenként a Zeneműkiadó és a Képzőművészeti Alap ad ki gyerekkönyve­ ket. A konszolidáció talaján újjászerveződött írószövetségen belül először If­ júsági Irodalmi Bizottság jött létre 1959-ben, amelynek elnöke Tatay Sán­ dor, titkára Dékány András lett, az ő halála után Földes Péter vette át ezt a tisztet. 1965-ben az írószövetség közgyűlése jóváhagyta, hogy a bizottság szakosztállyá alakuljon át, amely azóta két állandó munkacsoporttal működik. „ A magyar ifjúsági írónak az utóbbi 2o-}o évben nemcsak, az volt tehát a feladata, hogy valóban irodalommá tegye az ifjúsági irodalmat, hanem hogy egyben korszerű irodalommá is tegye azt. A már kikristályosodott műfajokon belül, a lehetőségekhez képest, modernizáljon is” - írja Lengyel Balázs, a ma­ gyar ifjúsági irodalomról külföldi olvasóknak készült összefoglaló cikkében. Majd megállapítja, hogy a líra az, ahol leginkább előre vagyunk, ahol teljes áttörést értünk el: „ma Magyarországon a költészet a vezető gyermekirodalmi műfaj”. Mi sem bizonyítja jobban a gyermeklíra növekvő rangját mint, hogy a hatvanas évektől már az szabja meg a minőséget, hogy sorra jelentek-jelennek meg Zelk, Áprily, Nemes Nagy, Rónay György és Takáts Gyula, tehát leg­ jobb költőink gyermekverskötetei. Őket követve, a hetvenes évek elején 55 �Csoóri, Beney, Horgas, Orbán Ottó és végül, de nem utolsósorban Tamkó Sirató Károly teremtett modern, eredeti és értékes lírát. Még később Kiss An­ na és Veress Miklós jelentkezett rangos és sikeres alkotásokkal. Még a magyar avantgard magányos óriása, Kassák Lajos is adott ki gyermekverskötetet (Csillagok csillogjatok, virágozzatok), Pilinszky János előbb a Magvetőnél jelentkezett Aranymadár című kötetével, amely négy verses me­ sét foglal magába, A Nap születése című könyvét viszont már a Móra Kiadó gondozta. Tandori Dezső művei egyedülálló színfoltot jelentenek gyermekkönyvkiadásunkban: verset, meseregényt és ifjúsági regényt egyaránt ír, a maga öszszetéveszthetetlen módján. A gyermekirodalom színvonalának emelkedését biz­ tosította Mészöly Miklós, Hárs László, Szabó Magda és Végh György alkotó­ kedve. A hatvanas években kezdett a gyerekeknek folyamatosan írni (az egyéb­ ként 1941-ben debütált) Bálint Ágnes, továbbá Tarbay Ede, Bakó Ágnes, Nagy Katalin, Csukás István, Sebők Éva, Gyurkovics Tibor és Marék Veronika. Nagy kritikai és közönségsikert „könyvelhetett el” Lázár Ervin A hétfejű tün­ dér című mesekötete (1973-ban). Török Sándor Hahó, Öcsi!, Hahó, a tengeri, A varázsló című irodalmi forgatókönyveivel, 1939-ben írt és közel negyven év múlva felújított Kököjszi és Bobojsza című Andersen-oklevéllel kitüntetett me­ seregényével, valamint 1945-ben keletkezett 1979-ben újra kiadott Gilikoti című munkájával gyermekirodalmunk élő klasszikusává avanzsált. Varga K a­ talin különleges ismeretterjesztő könyvei (Gőgös Gúnár Gedeon; Mosó Masa mosodája; Én, te, ő) a hatvanas évek elején kezdték meg tartós iskolai „kar­ rierjüket” . Ekkor születtek meg a Janikovszky-Réber szerzőpáros első képes­ könyvei, amelyek aztán páratlan hazai és nemzetközi sikert arattak, eddig több mint huszonöt nyelvre fordították le őket. 1973-ban elnyerték az N SZ K ál­ lami díját (Deutscher Jugendbuchpreis) Ha én felnőtt volnék című könyvükért. 1958-ban a kiadó pályázatára írta Dékány András első kalandos ifjúsági regényét, amelyet számos hasonló zsánerű műve követett. Ezekért az írót Jó ­ zsef Attila-díjjal tüntették ki. Az ő népszerűségét csak Hunyadi József, Róna­ szegi Miklós, Fehér Tibor tudta megközelíteni. A korábban kompromittált és „kiátkozott” lányregény Gergely Márta, Thury Zsuzsa, Janikovszky Éva, Ker­ tész Erzsébet, Szalay Lenke tolla nyomán sikeresen megújult, majd Szabó Magda művei (Álarcosbál, Születésnap, Abigél) meghozták e regénytípus igazi rehabilitációját és korszerűsödését. Népszerű történelmi olvasmányokkal gaz­ dagította ifjúsági irodalmunkat Révay József, Hegedűs Géza, Földes Péter, Ignácz Rózsa, Erdődy János és Takács Tibor. A politikai tárgyú ifjúsági re­ gények sorából kiemelkedik Földes Péter Mennyei páncélvonat című „króniká­ ja” , Mesterházi Lajos Pár lépés a határ című könyve és az ugyancsak megfil­ mesített Puskák és galambok, Tatay Sándor alkotása, amely iskolai földolgo­ zásra is került. Ezek már csak ezért is egy blokkba tartoznak, mivel 1919-es témájúak és szerzőiket éppen ezekért az opuszukért József Attila-díjjal tüntet­ ték ki. A jelen mindennapjait és esetenként a közelmúltat örökítette meg rea­ lista igénnyel és művészi fokon Takáts Gyula, Vidor Miklós, Mészöly Miklós, Mezei András, Kántor Zsuzsa, Gerő János, Hárs László és Mándy Iván, aki­ nek Csutak-tetralógiájából az első 1957-ben jelent meg (Csutak színre lép), de folytatása, a két évvel később kiadott Csutak és a szürke ló, a voltaképpeni remekmű, a magyar ifjúsági irodalom egyik klasszikus alkotása, alapműve. Külön fejezete lehetne dolgozatunknak Fekete István életműve, amelyet szin­ tén József Attila-díjjal tüntettek ki - szinte csak Verne, Cooper, K arl May, Gárdonyi vagy Erich K ästner népszerűségéhez fogható az övé. Nemcsak a gye­ rekek, hanem a felnőttek körében is rendkívül nagy sikert arattak sajátos, új­ 56 �szerű állattörténetei. A Tüskevár, iskolai ajánlott olvasmány, s folytatása a Téli berek mellett a romantikus, történelmi témájú A koppányi aga testamen­ tuma ugyancsak kedvenc olvasmánya a kiskamaszoknak. Bár a science fiction igazából csak az utóbbi évtizedben tört be mindent elsöprő divatjelenségként hazánkba, már a hatvanas években is született néhány figyelemre méltó (tudo­ mányos) fantasztikus regény - Csernai Zoltán, Fekete Gyula, Földes Péter, Rónaszegi Miklós, Fehér Klára, Botond Bolics György és végül, de nem utol­ sósorban Zsoldos Péter tollából. Az életrajzi regény mesterei mindenekelőtt Kertész Erzsébet, Székely Júlia, Erdődy János, Száva István és Földes Pé­ ter. Sajátos „műfajt” teremtett mondafeldolgozásaival Komjáthy István és Len­ gyel Dénes; Lipták Gábor pedig hazánk tájegységeinek regéit dolgozta fel el­ beszéléseknek. 1974-ben Szegeden(!) létrehozták az első ifjúsági irodalmi folyóiratot, a Kincskeresőt. Ugyanekkor az iskolai könyvtárosi tájékoztató helyett megalapí­ tották a Könyv és N evelés periodikát, amely eddig talán a legtöbbet tette a gyermek- és ifjúsági irodalom rendszeres ismertetése, kritikája, elméleti és gya­ korlati problémáinak megoldása érdekében. Rajta kívül hébe-korba az Elet és Irodalom, a Kritika és elvétve a Kortárs közöl tanulmányokat, recenziókat gyerekkönyvekről, ifjúsági regényekről. Az 1960-ban lezajlott „mesevita” , majd az évtized közepén a Jelenkorban közzétett vitacikkek jelzik, hogy igye­ keztek elméleti igénnyel is foglalkozni jelenkori literatúránknak ezzel a méltat­ lanul elhanyagolt, háttérbe szorított ágával. A Móra Kiadónak kezdettől hálás, de nem könnyű törekvése a legjobb köl­ tőknek és íróknak kedvet csinálni ifjúsági kötetek írására, s különösen az el­ múlt tizenöt-húsz évben sikerült a nem kevésbé fontos ismeretterjesztő mű­ vekhez is jó tollú tudósokat és szakembereket megnyerni, mint Hermann Ist­ ván, Ágh Attila etc. A Képes Történelem sorozatban írt - többek között Makkai László, R. Várkonyi Ágnes, Falus Róbert, László Gyula. Az Így élt. . . szériába Karátson Gábor, Keresztury Dezső, Szilágyi Ferenc, Tüskés Tibor, Kiss Tamás, Lengyel Dénes, Péter László stb. Természettudományi ismeretterjesztő müvekkel jelentkezett - hogy csak néhányukat említsem - Schmidt Egon, Koroknay István, Hédervári Péter, Farkas Henrik, Balázs Dénes, Greguss Ferenc. Kisiskolásoknak szóló ismeretterjesztő könyveket írt Megay László, Ruffy Péter, Antalffy Gyula, Varga Domonkos, Tasnádi Kubacska András, Holdas Sándor, Berkes Péter, és a sort hosszan lehetne folytatni. Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes Ablak - Zsiráf című munkája, az első képes magyar gyermeklexikon immáron 14 (időközben javított, bővített) kiadásban több százezres példányszámban került piacra. Ugyancsak rendkívül kelendő­ nek bizonyult A világ és az ember, a korábbi ötkötetes Gyermekenciklopédia átdolgozott, együttes kiadása, amely szintén segédanyag a 8 -10 éveseknek. Az utolsó periódusnak egyik fő tendenciája tehát az ismeretterjesztő illetve - kisebb mértékben - a foglalkoztató könyvek arányának erőteljes növekedése; az évi könyvtermésnek körülbelül, átlagban 40 százaléka tartozik ide. Másik alapvető jellemzője ennek a tíz évnek a kiadott művek számának gyarapodása, és ezzel együtt a példányszám nagymértékű „felfutása” . . . Erre a konjunktu­ rális időszakra esik az olvasótábori mozgalom beindítása és fellendülése, ki­ szélesedése. Az írószövetség ifjúsági irodalmi szakosztálya, az úttörőszövet­ séggel és a Móra Kiadóval összefogva 1972-től rendszeresé tette a szekszárdi tanácskozásokat és ezzel nélkülözhetetlen fórumot teremtett elméleti, kritikai kérdések felvetéséhez, megvitatásához, az érdekelt szakemberek, írók eszme­ 57 �cseréjéhez. Negyvennegyedik nemzeti szekcióként 1978-ban a magyar bizottság is bekapcsolódott az IB B Y (Ifjúsági Könyvek Nemzetközi Tanácsa) munká­ jába. De térjünk vissza most már magukhoz a könyvekhez! A Móra Kiadó egyik örvendetes törekvése a színvonalas lapozók és leporellók, képeskönyvek kellő (példány)számban való (újra)kiadása, de az óvodásoknak már a klasszikusok (Petőfi, Arany, Vajda, Szabó Lőrinc, Radnóti, Babits stb.) alkotásaiból is adnak ízelítőt. És nem is olyan régen egymás után került kiadásra József Attila (Világokat igazgatok, üveggolyókkal játszom), Szabó Lőrinc (Lóci óriás lesz), Nemes Nagy Ágnes (Szökőkút), Hajnal Anna (Mese az elefántról meg a fánkról), Rónay György (Mondd, szereted az állatokat?) és Rákos Sándor (Gyíkpalota) című szépen illusztrált gyűjteményes vagy válogatott gyermekverskötete. Ma is a gyerekkönyvtárak standard darabjai a következő verses összeállítá­ sok: Antanténusz, Bóbita álmos, Cini-cini muzsika, Nefelejcs. A fontosabb mescantológiák: Icinke-picinké, Csupa mese, A mesélő kert. Az RTV és a Mi­ nerva közös kiadásában jelent meg az Óvodások műsora anyagából az Óvo­ dások könyve, amelyben versek, mesék, találós kérdések, sőt gyakorlati felada­ tok is találhatók. A mesegyűjtemények közül többet is T. Aszódi Éva állított össze (Minden napra egy mese, Első meséskönyvem, Második meséskönyvem. Harmadik meséskönyvem), akinek szerkesztői tevékenysége szorosan összefonó­ dott az elmúlt negyven év gyermekkönyvkiadásának történetével. Újszerű, szövegben és rajzban egyaránt vidám mesekönyvet adott ki Mosonyi A líz és Háy Ágnes Budapesti mesék címmel. Csukás István Pom Pom meséi című nagy sikerű könyvéért tavaly Andersen-diplomát kapott. Ezt a ki­ tüntetést kapta 1982-ben Lázár Ervin Berzsián és Didek.i című kötetéért. Az utóbbi tíz esztendő sikeres meseregényei közül hármat emelek ki; ilyen volt Mándy Iván Arnold, a bálnavadásza, Iszlai Zoltán Manóalagútja és Nagy Franciska A zöld ördögje. A gyerektörténetek közül Kiss Dénes, Varga K a­ talin, Márton Klára, Bakó Ágnes, V erbőczy Antal írta az igazán figyelemre méltóakat;. Lírai hangvételű regényekkel tűnt fel a költő Kárpáti Kamii, és ígéretes alkotásokat jelentetett meg Kádár Péter, Kósa Csaba, B enkő Mihály valamint Berkes Péter, jóllehet az ő megítélésükből még hiányzik az irodalom­ történeti távlat. A történelmi regény kategóriájában mindenekelőtt Dávid An­ tal művei (elsősorban Erdély nagy romlása című trilógiája) garantálják a ma­ gas nívó megtartását. A népszerű, realista igényű, mai környezetben játszódó ifjúsági regények számát szaporította Kende Sándor, Simai Mihály, Petrovácz István, Doór Ágnes, Joó Katalin, G. Szabó Judit. Dániel Anna Karambol című regénye méltán részesült nemzetközi elismerésben, csakúgy, mint a vala­ mivel kisebbeknek ajánlható Világgá mentem című Nagy K atalin-kötet: mind­ kettőt Gorkij-díjjal jutalmazták. 58 �59 �PÓSA Z O LTÁ N Mese és valóság határán W eöres Sándor, K orm os István, T örö k Sándor, Fekete István a gyerekirodalom ban Gyermek- és ifjúsági literatúra. E gazdagodó, ma is egyre gyarapodó tarto­ mányt szokásos az óhatatlanul „leminősítő” alkalmazott irodalom terminológiá­ val illetni, ami azt jelenti, hogy e kategóriába tartozó művek afféle (persze, a szó legnemesebb értelmében vett) eszközök a „felnőttirodalom” későbbi meg­ értéséhez. A másik, rangadó megfogalmazás Lengyel Balázstól, a műfaj talán legjobb esztétájától, az ifjúsági regényirodalom prominens művelőjétől szár­ mazik: az igazi ifjúsági irodalom a „nagybetűs” literatúra szerves ré­ sze, a különbséget mindössze az jelenti, hogy e művek címzettje a gyermek, vagy a kamasz (tartalmilag idézve az Emancipáljuk-e a gyermekirodalmat című cikket; ÉS 1973. III. 17.). A két megfogalmazás ütköztetéséből - nem is annyira rejtetten - kikristályosodik: olvasóvá nevelni, irodalomértésre han­ golni azok a gyermek-, illetve ifjúsági alkotások fogják a gyerekeket, amelyek az egyetemes literatúra szerves, egyenrangú részei. Az olyan ifjúsági irodalom, amely Pilinszky János, Nagy László, Tankó-Sirató Károly, Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes lírájával, Lázár Ervin, Csukás István, Janikovszky Éva, Tordon Ákos öntörvényű, egyedi alakzatot teremtő prózájával, Dávid Antal, Rónaszegi Miklós, Majtényi Zoltán, Hollós Korvin Lajos történelmi regényeivel büszkélkedhet, nem szorul védelemre. S kinek jutna eszébe Ander­ sen, Bechstein, Benedek E lek alkotásait, ifj. Gaál Mózes M ildi meséit külön tartományokba sorolni. Kis esszémben a legújabb magyar gyermek- és ifjúsági irodalom immár klasszikusnak minősült négy alkotójáról ejtenék pár szót, alapvetésként. Azon írók közé tartoznak, akik a meghatározatlan tárgyiasság, a valóság és az álom határán lebegő költészet, a mese és realitás komplex összhatására törekszenek. Meghatározatlan tárgyiasság. Hegel, majd Lukács György révén közismert esztétikai kategória. Nincs értelme a teljesség viszonylagos igényével sem körül­ járnunk, inkább témakörünk szempontjából szeretném megvilágítani. A tárgyak még a legrealisztikusabb műalkotásokban sem önmagukként vannak jelen, sza­ vakban sem önthető, nyelven túli jelentéstöbbletet nyernek, amint átkerül „ha­ sonmásuk” az alkotás közegébe. Ugyanakkor minél elvontabb, példázatszerűbb, szürreálisabb az adott mű, annál inkább elhomályosodnak, sejtelmesülnek a megjelenített tárgyak kontúrjai, azaz, tárgyiasságuk - éppen a jelentéstöbblet egyenes következményeként - válik meghatározatlanná. Ez a folyamat legszél­ sőségesebb formában a lírában, a költemények bizonyos típusaiban testesül meg. Weöres Sándor költeményein a gyerek (s a felnőtt) önmaga számára is észre­ vétlenül hajózik át abba a világba, ahol megsokszorozódik a dolgok jelentése, „lazurosabbá", „szolarizálttá” válik az alakja - s ráadásul mindez természetes­ sé, magától értetődővé válik. Számtalan vers jut eszünkbe, vegyük például a közismert Regélőt, szinte nincs olyan hat év körüli gyerek, aki ne fújná azon­ nal: „Három görbe legényke, róka rege róka” . Abszolút hangzós, ütemes, pat­ togó mondóka. A nyelv muzsikáját, áttételes jelentését, stílromantikáját tanul­ ják meg a gyerekek e művek elsajátítása közben, s a ritmusérzékük is kitűnő- 60 �en fejlődik. Vérükké válik Weöres olvasásakor a versből kikristályosodó be­ szédmód. A gyermeki derű és a bölcsesség alkot harmonikus egységet, felnőttkölteményeinek filozofikus hangoltsága testesül bennünk újjá. Telitalálatosan jelenít meg konkrét hangulatokat is: „Ju li néni, K ati néni / letye-petye-lepetye ” . A pletykázó asszonyok rokka módján pergő nyelve kere­ pel e költeményből - anélkül, hogy bármiféle történet, vagy egyáltalán maga a pletyka szó elhangzana. A konkrét jelentést nem sugárzó, inkább a pletykázás lényegét kifejező szavak, a játékosan elénk vetített „nénikék” áttételesen me­ sélnek egy egészen hétköznapi élethelyzetről. Azaz a meghatározatlan tárgyiasság légköre megidézésének fő eszköze a nyelvvel folytatott magas szintű já­ ték. Vagy úgy, hogy az idézetthez hasonló halandzsaszavakat alkalmaz (legeklatánsabb példa a klasszikussá vált „panyigai ü” ). Máskor látszólag hétköznapi elemeket helyez meglepően egyedi megvilágításba: „lófejszéles ibolya virul” . Elmondhatjuk róla is, mint Arany Jánosról, hogy eredetisége a kompozícióban (is) rejlik, de soha nem hallott, újszerű szókapcsolatok megalkotásában is jeleskedik: „Csija, csicsija rózsa / csicsija m ályva!'’ Az A l tatódal muzsikája érzékelteti a leszálló este atmoszféráját, egyben ringat, becéz, valósággal átsegíti a gyermeket az álom birodalmába. Weöres átvesz népi mondókákat is, de „megcsavarja” a szöveget, bonyolul­ tabbá, sokrétűbbé teszi a csak látszólag egyszerű elemeket. A „Csiribiri csiri­ biri / zabszalma” szinte már slágergyakorisággal hallott költemény, hihetetlenül gazdag és sokszínű. A refrénszerűen ismétlődő nyitósor is számtalan variációt tartalmaz. A zabszalma, a négy csillag közt alvó kisded, a szikrát lobbantó szellőlány, a fült katlanban szárnyatlanul szálló sült kappan, a lágy paplan, a forró ágy - tökéletesen összetartoznak ritmikailag és jelentéstanilag. Minden egyes kép zárt egységet alkot. Mesés képzeteket, látomásokat ébreszt mind a felnőttekben, mind a gyermekekben, tesztként is izgalmas volna, minő gondo­ latokat vált ki e költemény különböző embertípusokból. S végül, hogy bizonyítsuk, nem csupán szólam, hogy a Weöres-versek egy­ szerűségükben is mennyire összetettek és filozofikusak, gondoljunk csupán a Falusi fiú a városról beszél című költeményre. Az elidegenedésről vall egysze­ rűen, a gyermek sajátos látószögéből, sőt, az önmagunkkal való azonosság megkérdőjelezésének bizonytalanságélményét is föltárja. N épi szürrealizmus „ Hol volt, / hol nem, / messze, messze volt egy bag­ lyos lompos loncsos / és bo zo n to s...” Na, kicsoda? - kérdezhetnénk a vers­ imádó gyerekektől, akik nyomban folytatnák, kapásból: „Vackor nevű kicsi medve” . A piszén pisze kölyökmackó „édesapja” Kormos István (1023-1977) mesekönyvei a legnemesebb veretű műalkotásai, népi szürrealista felnőtt- és gyermekkölteményeivel egyetemben. Sokat töprengtek barátai, tanítványai, a „Kormos-egyetem” hallgatói, a költő mágiájának titkán. Lenyűgöző szókincsé­ nek kimeríthetetlen gazdagsága. Mosonszentmiklósi, lébényi, szigetközi ízes ki­ fejezések, a párizsi utca nyelve alkot sajátos szintézist a műveiben. Ősmagyar, kemény, pogányveretű zord szavak és jellegzetes, letagadhatatlanul huszadik századi beszédfordulatok döbbenetes párosítása alkot bennük az álom és az ébrenlét, a valóság, a mese, a mágia határán létező, varázslatos világot. Szabó Lőrinc 1945-ben Naplójában így ír róla: „fiatal, tehetséges költő, sok gro­ teszk ötlettel az írásaiban: szürrealizmus népi, magyar hangon” . Kormos Ist­ ván legszívesebben Yorickkal azonosította magát. Shakespeare Hamletjének közvetett szereplője, a királyi udvar bohóca - Yorick - koponyáját tartja ke­ zében, az örök töprengő gondolkodó ember szimbólumává növekedett dán királyfi, egyik felejthetetlen monológja közben. Egyik kötetének címadójává 61 �tette a legendás bohócot (Szegény Y orick.). „ Halálon túl kicsit / mondjuk öt­ százöt évvel / senki sem tudja rólam / hogy én valék Y orick / koponyám part­ ra vetve fűrésszel elfelezve / egy jó öreg sírásó / pohárnak kinevez / széléről kortyint a fecske” . S a gyermekfülekre hangolt, játékosan groteszk szemlélet eszközeit is kézzel fogható, áttetsző egyszerűséggel alkalmazza. Hétköznapi képeket és fordulatokat helyez szokatlanul egyedi párosításba. Mennyire ki­ fejező a „piszén pisze” szerkezet, s korábban senkinek sem jutott eszébe, pe­ dig látszólg kézenfekvő a mackó „dupla fitosságának” kifejezésére. Persze, csak utólag tűnik „evidensnek” , miután Kormos már kitalálta nekünk. Vagy az apró-cseprő helyet a „cseprő-apró” összeállítás. Az egyik, szinte közhelyesre koptatott kifejezés lekicsinylő kisugárzású, valamilyen dolog jelentéktelenségé­ re utal. A Kormos-féle megfordítás egyben „átfordítás” , ilyen formában az összetétel kedves, bensőséges hangulatot sugall. A hármaskönyv (Mese Vac­ korról, egy pisze kölyökmackóról; Vackor világot lát; Vackor az első bében) költőjének életútját példázza fanyar, kesernyés - alapjában mégis derűs hang­ nemben. A faluról érkezett, a megalopoliszban magányosan csetlő-botló, tiszta eszével, meséivel mégis győzedelmeskedő „ lompos, / loncsos / és bozontos. / piszén pisze kölyökmackó” maga a költő. Műfaji szempontból páratlan fegy­ vertény, hogy visszaszerezte a verses meseregény hitelét, amelyet az ötvenes évek didaktikus, klapanciákba szedett történetei járattak le. Mindhárom alko­ tás rímelése, időmértékes ritmusa, s maga a történet is lendületes, sodró. A metrumok hol szabályosak, hol pedig csapongva széttöredezettek, ahol a mű belső lüktetése diktálja, maga a verselés is bravúros, a műnemen belül szinte egye­ dülálló. Verses meséit (Az égig érő fa, E jhaj csibe kas stb.) is igazi költői teljesítménnyé szublimálja ez a briliáns formakészség, a groteszk képzettársí­ tások és a szabályos versalakzatok összhatása. Félreértés ne essék, e művek gyerekekhez szólnak. A hétköznapi eseményekbe Kormos elbűvölő természetes­ séggel szövi a mesés elmeket, Vackor, a piszén pisze kölyökmackó elmegy a gyermekóvodába, az embergyerekek iskolájába, a nyelvükön beszél - s ezt elhisszük neki. Csak az képes ilyen minden kételyt elsöprő erővel összebékiteni a leglebegőbb, legelvontabb mesevilágot a legmindennapibb tartomá­ nyokkal, aki olyan tisztán megőrizte magában a gyermeket, mint Kormos István. Őrizd magadban a tündéreket. „Az egészen kicsi gyerek ma abba a világba nő bele, ahonnan a mese hiányzik. De, ha szerencséje van, megtalálhatja a törpéket, s a tündéreket vénségére is” - nyilatkozta Török. Sándor, a Híradó, a Móra Kiadó gyermekirodalmi folyóirata 83/8-as számának, nyolcvanadik szüle­ tésnapján. A gyermekirodalom nagy nesztora egyedülálló regényműfajt terem­ tett újabb magyar literatúránkban. A mese és a valóság nála is lenyűgöző természetességgel fonódik össze. Ugyanakkor hajszálpontosan ketté is válik, mégpedig úgy, hogy egyszerre láttatja a „valóságot” kétféle hőstípus szemü­ vegén át. Az egyik, a „gyermek” , akinek igazi királysága van (Falatka király­ sága). E birodalom lakói: a varázsló (Csilicsala csodái, Csilicsala újabb cso­ dái, Csilicsala legújabb csodái), Kököjszi és Bobojsza, a törpék (ld. még Gilikoti, Hahó, Öcsi), tündérek, királyok, sárkányok. A másik alapfigura a „fe l­ nőtt” , aki e terrénumot nem látja, vagy nem akarja látni. Akinél a „gondos­ kodás elrejti a gondot” , aki nem látja a fától az erdőt. Török Sándor élet­ művében szinte lépésről lépésre láthatjuk, mennyire finomul-métyül a kétféle világ ábrázolása, s ettől a kapcsolatuk is egyre differenciáltabbá lényegül át. A Csilicsala-trilógia első részében meseregény-irodalmunk klasszikus hőse, Balogh Gyuszi, az ötvenes évek Budapestjének Rosszcsont Ferkója, legtöbbször még 62 �egyedül idézi meg Csilicsala bácsit, hogy kimentse őt valamiféle veszélyhely­ zetből, vagy teljesítse olyan kívánságát, amely szerinte könnyebbé varázsolja az életét. A jó varázsló úgy döbbenti rá Gyuszit kívánalmainak képtelen vol­ tára, hogy szó szerint és ad absurdum fokozva teljesíti azokat, ráébresztvén hősét, hogy elkövetett tetteink felelőssége alól a mese sem menthet föl ben­ nünket, hiszen szigorú, sokszor a valóságnál is szigorúbb törvényei vannak. A trilógián belül csodáról csodára, kötetről kötetre haladva bővül a varázsló­ idézők száma, s nem csupán Ágival, Gyuszi kamasz „kapcsolatával” . Már azok a felnőttek is láthatják, akik megőrizték magukban a gyereket. Csilicsala bácsi - s persze Török Sándor, soha nem hódol be a gyermekifjúsági művek­ ben közismert tiszta kicsinyek-romlott nagyok, vagy vásott lurkók-jóságos fel­ nőttek sémának. A gyerekek vásottak és jólelkűek, a felnőttek esendők, ám bölcsek, azaz, sokrétűen valóságosak. A gyermeki tabula rasat a felnőtt is meg­ tarthatja magában. Csilicsala bácsi hitetlenek számára is megjelenik valódi ba­ rátságos felnőttálarcát öltve a második részben, mindenki maga eldöntheti, kinek nevezi és hiszi. A trilógia második részében, s Török Sándor gyermekalkotásaiban általában nem a valóság és a mese, hanem a puszta valóság és az igazi világ áll szemben egymással. Az utóbbi a reális és szürreális létezők, a valóság és a transzcendencia természetes kettősségét magában foglaló „totális igazság birodalma” , melyben a nádpálca és a varázspálca, kisebb testvérünk és a törpék, a tanár úr és a varázsló - egyaránt létező személyek, csak más dimenziókban, amely dimenziók viszont lépten nyomon „találkoznak” , ütközé­ sükből egyedülálló tündérország bontakozik ki. Az abszurd gyermekmese a tri­ lógia harmadik részétől kezdve már-már szürreálissá fokozódik. Az „igazi va­ lóságábrázolás” komplex, bonyolult pompájában a Kököjszi és Bobojsza tör­ ténetekben, s a Falatka királyságában bontakozik ki. E művekben a törpék, a mesehősök egy valódibb, igazabb világból jönnek el hozzánk - tehát az em­ bertől függetlenül is léteznek, hinnénk. Ám a dolog még ennyire sem egysze­ rű. A Habó, Öcsi főhőse, (Balogh Gyuszi öccse) mondja ki: olyat nem tudok kitalálni, ami nincs. Azaz - a fikció ugyanúgy létezik mint a valóság, Ám, ha létezik, azaz valóság - akkor nem is fikció és kitalácó. A gyerekek e mű­ veken át korán megérthetik az abszurd, a „parttalan realizmus” lényegét, még ha egyelőre nem is tudják megfogalmazni - s ez fölbecsülhetetlen érték, mely Török Sándort a világirodalom olyan nagyságrendű alkotói közé emeli mint a Csudálatos Mary-történeteket alkotó Travers, vagy az Alice-kalandok szü­ lője, Carrol. Szi mbólunképzés és mikronaturalizmus. Ifjúsági regényirodalmunk másik nagy klasszikusa (kinek életművét a Móra sorozatszerűen jelenteti meg) Fekete István. Műveiben megszemélyesített állatok, növények, természeti elemek, ro­ mantikusan eszményített hősök, s jóízű népi figurák élnek együtt. Mese és realizmus, költészet és tudományhűség ötvözete, szintézise alkot sajátos, egye­ di életművet. De míg Török Sándornál a fikció és az empiria küzdelméből egyértelműen az előbbi kerül ki győztesen - hiszen a hétköznapok is a mese varázsköntöséből bújnak elő - addig Fekete István műveiben a legtudományo­ sabb értelemben vett valóság törvényei a legmerészebb fantasztikumot is fogva tartják. Az író történelmi kalandregényei (Hajnal Badányban, A koppányi aga testamentuma), az ember és a természet viszonyát ábrázoló mai ifjúsági regé­ nyei, s az állatregények közül az utóbbi kettő a meghatározó. (Mind a négy írónál a gyermek- és ifjúsági művekre korlátozzuk megjegyzéseinket.) Ezen be­ lül, mennyiségi szempontból is az állatregények a legjelentősebbek. E regényeknovellák központi hőse egy-egy állat, akiknek Fekete István öntudatot vará­ 63 �zsol. Ám ezt a mesére jellemző sajátosságot rendkívül óvatosan, szinte sze­ mérmesen ajándékozza egy-egy figurának. „Fekete István művészi tudatosságá­ nak meghatározó jegye éppen az, hogy állathősei egymással való érintkezé­ sükben vagy belső monológjukban a feltétlen hihetőség határain belül mo­ zognak. Csak annyit fordítanak le magukból a mi fogalmi nyelvünkre, amenynyit természetes viselkedésükből, életmódjuk ismeretéből bátran tulajdonítha­ tunk nekik” - írja Lengyel Balázs a Filmvilág 1982/ 1 -es számában (A róka. mint legkisebb királyfi). Bogáncs, a kutya, Lutra, a vidra, K e le, a gólya, Csi, a fecske, Kata, a kotlós (Huszonegy nap), Cinyi, az egér, V uk, a róka mind­ mind a mese, a romantika - ám egyben a már-már tudományos, szinte scientista valósághűség és precizitás jegyében és igényével jelennek meg e művek­ ben. Bogáncs, a terelő pumi (puli és komondor keveréke) határozottan szereti a gazdáját, Galamb Mátét, az öreg juhászt. Ám amikor a csapdába esés után új pártfogói támadnak, akik jól bánnak vele, nem hal meg látványosan az ere­ deti tulajdonosa utáni reménytelen sóvárgástól, mint a hűség szimbólumává növelt ebek a romantikus regényekben és mesékben. A szökésre is akkor vál­ lalkozik csupán, amikor a véletlen alkalmat szolgáltat erre. Azonkívül, hogy gondolkodó lény, úgy viselkedik, mint ahogyan ezt egy átlagon felüli képes­ ségű kutyától a valóságban is elvárhatjuk. Fekete István állatábrázolásának különlegességét érzékelheti minden néző, illetve olvasó, ha megtekinti Dargay Attila V uk. című rajzfilmjét, majd elolvassa az író kisregényét. A rajzfilmen Lengyel Balázs idézett cikkének címére utalva - valóban egy mindenkinél fur­ fangosabb, ügyesebb legkisebb királyfit látunk rókabőrben. Fekete István regé­ nyében pedig egy átlagon felül ravasz, intelligens róka szerepe), aki viszont rókához méltóan viselkedik, képtelen lenne olyan emberi fortélyokra, mint amivel filmbeli névrokona kiszabadította például a rókalányt a „simabőrű” börtönéből. Fekete István tudatos állatokat ábrázol, nem állatszimbólumokat alkot. K i­ véve a két bagolytörténetet, a Hu-novellát, illetve regényt. Az előbbi egy uhu házaspár, az utóbbi az emberek fogságába került utódjuk története. Az apa és a fia Hu, bár megtartják ragadozó tulajdonságaikat, annyira elvont gondol­ kodásra képes lényekké váltak, hogy egyben a bölcsesség szimbólumának is fölfoghatjuk őket. Az író életművének másik csoportját az ember és a termé­ szet viszonyát ábrázoló ifjúsági regények alkotják. A Tüskevár, s folytatása, a Téli berek, a műfaj klasszikussá nemesedett alkotásai. Tutajos és Bütyök, a fő­ városi életből a Kis-Balaton menti községbe, a nádasba, a természetbe szaba­ dult két kamasz, s Matula bácsi, a mindenttudó öreg pákász története, ha máshonnan nem, Fejér Tamás kitűnő tévéfilmjéből - közismert. A természet bölcsességre, emberszeretetre nevel. A civilizáció „bántalmaitól” szenvedő em­ ber számára gyógyírt jelent, önmagunk megismerésére, hamis nézeteink mó­ dosítására késztet. E humanista tanítást sugallják Fekete István megszemé­ lyesített állatai, fái, rétjei - s a természetközeiben élő, a mese és a valóság törvényeit egyaránt ismerő emberek. 64 �E SZÁMUNK SZERZŐI Ádám Tamás költő (Balassagyarmat); Borbély Tibor költő (Bp.) ; Brun­ da Gusztáv népművelő (Salgótarján); Csala Károly fordító (Bp.) ; Csanády János költő (Bp.) ; Csepeli Szabó Béla költő (Bp.) ; Csokonai Atti­ la költő, a Móra Kiadó munkatársa (Bp.) ; Korill Ferenc Nógrád M.-i Moziüzemi Váll. ig. (Salgótarján); Kőrössi P. József költő (Bp); Kőváry E. Péter író (Békéscsaba); Mészáros György ciganológus (Eger); Petőcz András költő (Bp.); Pósa Zoltán író, Móra Kiadó munkatársa (Bp.); Dr. Romsics Ignác tudományos munkatárs (Göd); R. Várkonyi Ágnes történész (Bp.) ; Sarusi Mihály író (Békéscsaba); Tandori Dezső költő (Bp.); Veres János költő (Rimaszombat). A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG EL N Ö K E : Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János F űzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád Megyei Tanács VB. művelődési osztályának lapja, Főszerkesztő: BARA N YI FE R EN C . Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint T a m á s igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely, hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I. - 1900 - közvetlenül, vagy postautal­ ványon, valamint átutalással a H ELÍR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, elő­ fizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z i r a t o k a t é s r a j z o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n em k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0 55 5-886 7. I n d e x : 25- 9 25. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v .: K e l e m e n G á b o r igazgató. 83.41834 N . S. salgótarjáni telepén, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. _______________ �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/57d3f34a4527843a2c9c50c814d3711e.pdf 82258315d7ac06532d2c234fbbed3c76 PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 10. 11. 12. X X . É V F O L Y A M 4. SZ Á M Szokolay Zoltán: Hetedik út (versciklus) Onagy Zoltán: Kétágú szerelmi történet (novella) Ádám Tamás versei Faludi Ádám versei Baráth Lajos: Méta (elbeszélés) V A LÓ SÁ G U N K 2 1. Szvircsek Ferenc: „Ö rök vétek lenne. .” 28. Molnár Pál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa M ik ló st... M Ű H ELY 30. Sziveri János: A Couleur lokálban (vers) 3 1. Endrődi Szabó Ernő: Satupofa és emberarc (esszé) 34 Petrőczi É v a : N apló helyett II. SZO M SZÉD SÁ G 37. 38. 45. 53. 6 1. Híd az Ipolyon (L. P.) Rudolf Chmel: A szlovák próza újhistorizmusa. . . K äfer István: A m agyar-szlovák szellemi kapcsolatok, . . Bába Iván : A szlovák nemzettudat az esszék tükrében Kiss G y. Csaba: Térviszonyok és értékek H AGYOM ÁNY 68. Czére Béla: Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása 77. Krúdy Zsuzsa: Ősi fészkünk Nógrádban volt T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 80. Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949. (Szakály Sándor) M ŰTEREM 83. Németh Miklós A ttila: Kőközeiben. . . (interjú Bobály Attilával) M ÉRLEGEN 88. Horváth K ároly: Madách Imre (Csongrády Béla) 9 1. Leblancné Kelemen M ária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban (Praznovszky Mihály) 94. Madách nógrádi társadalmi-politikai közege (Szabad György) A borítón és a belső oldalakon Bobály Attila szobrász alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László) �SZO KO LAY ZOLTÁN Hetedik út oda-vissza 1. Három lusta jegenye őrizte a házat. Talán már tavaly elköltöztél, hiába jöttem, pedig csak a neved szerettem volna megpillantani valamelyik horpadt postaládán. Találtam egy vendéglőt a sarkon, árnyas kerthelyiséggel, piros műanyagszékekkel, piros-fehér kockás abroszokkal. Nem emlékszem, hogyan került fekete föld a körmeim alá, de most végre feltűnés nélkül kipiszkálhattam az asztalon lelt elegáns fogpiszkálók egyikével. Hasztalan tagadjuk, rokon kellékek minálunk, ragadozóknál, a fog meg a köröm. Én is, látod, durván avatkoznék hét év múltán az életedbe, akár csupán azzal is, hogy a neved keresem valamely macskapisiszagú lépcsőházban. Szederjes fényhártya vagyok, lényeges és esetleges események határa. Ú jra kellene kezdeni a verset, meridiánon gyalogol körbe a hangya, hogy sorsa kiindulópontjához találjon, de ehhez az üres kávéscsészéhez közel vannak a kifényesedett villamossínek, közel a napfénybe bárgyult Farkasréti temető. Nem kérdeznéd, ha megtalálnál, honnét kerül minduntalan fekete föld a körmeim alá, csak ülnék az asztalnál szótlanul a földre kerengő falevelek között. Fizetés nélkül futnánk el aztán kézenfogva, mert messze a pályaudvar, ahonnan egyszerre indul egymás mellől két vonat. A ki ezt az egyszerű monológot, ha egyedül marad, háromszor hangosan fölolvassa, hat percre mentesül saját gyötrelmeitől. �2. Szüleim abban a barokk kisvárosban laknak, amelynek csapata, ha följut, menten kiesik az első osztályból, mert a többiek ravaszul bundáznak. Nem példázat, csak véletlen, különben is, a szerelmes versre vigyázni kell, elárasztanák lábszaggal a futballcipők. Ügyelnek arra is, nehogy ez a híg sör beivódjon a sorok közé, s megharagudj. Elfutottunk egy bakterház kertje mellett, két csíkos nyugágyat láttam és egy kanárisárga napernyőt fölöttük. Üresek voltak a nyugágyaik, gondold csak át, micsoda felelősségteljes bakter lehettem volna, el nem tévesztve soha, hogy merre leng a kéz. Ártatlan kisnyulak, nem ismerik a játékszabályokat, odavillantják fehér pamacsfarkukat bárkinek. Nézd, játszom, zsibbad a szívem felőli világ, távolban katonák énekelnek, szabad vagyok. Átrepültünk a fehér Pamír fölött, évek múltán akkor jutottál először eszembe, hintán ültél, hajtottad magad napbarnított lábaiddal, kiáltoztam, hogy nagyszerű. Most majd egy szál vékony kötélen lengek a liftajtóig, nyelvemmel nyomom meg a gombot, fölmegyek a hetedikre, amely én magam leszek. Eljutok én a magasságos predesztinációig is, levetett öltönyöm vállfára teszem akkurátusan, kibogozom a fekete nyakkendő éhes hurkát, elmosogatok, visszaviszem az üres üvegeket a boltba, kifizetem a villanyszámlát és nem csókolom meg a szőke díjbeszedőlány letargikus mellét, főzök erős halászlét, sütök palacsintát, kiemelem a szorongó kisgyereket a színesrácsú járókából, nem fekszem vissza kételyeim piócás árkába, inkább szétvagdosom az ujjaim, akár a történelem, de lesöpröm álmomban magam elől a hisztérikus üvegtárgyak hadseregét. 3. Három lusta jegenye őrizte a házat. Kérdezzem, hogy szeret-e? Mi ez a gyalázat? K it keres itt? Jónapot! Feketék a körmök. A ki tovaoldalog, mindig az az ördög. 2 �Alszik, viszi a vonat. Hol talál egy ágyat? Paskolhatják arcomat kezek, lábak, szárnyak. Mellek, lábak, koponyák. Nem találtam csengőt. Fonják, meg-megfontolják, párkák a jövendőt. K it kerestem? K i vagyok? A lvadt vér a földön. Hol, s kik által kiszabott büntetésem töltöm? 4. Vigyed egyedül - kiabálták a nézőtérre csalogatott ártatlan ismerős lányok: osztálytársnők, évfolyamtársnők, munkatársnők (lám csak, visszalopódzott a labda-motívum óvatlanul), és én vittem, többnyire ugyan leszereltek a marcona védők, fetrenghettem érted a legvörösebb sárban, a sípszó elmaradt. M agyarok vagyunk, gajdolja arcomba most egy ingázó kamikázé, aki golgotát rajzol a papírra minden fizetéskor. N yílt pályán fékez a jövő, füst gomolyog, zöld borosüveg riszálja magát előttem a levegőben. Meglátogattalak, ahogy illett az évfordulóhoz, mormogom magamban neved, mint varázsigét. Egyedül botladozom ezzel a gömbölyű reménnyel valamelyik üres kapu felé. Állsz a sajtópáholyban, nevetsz, kibuggyan a blúzból a melled, ha hasresem. 5. Mint a csődbejutott állatkert megszállott, vén éjjeliőre csoszog a sétányokon éjjelente, pásztázza zseblámpájával az üres ketreceket. Mint a monoton magnetefon, amelyről rég lelopták a barna szalagot, ezüst orsót, de rekedten motyogja tovább a tanúvallomást. Mint a porig égett faház kulcsa forog tovább a levegőben. Látlak. Megtaláltalak. Boldogan utazom haza. 5 �ONAGY ZOLTÁN Kétágú szerelmi történet - egyik ág Itt, ahol látsz, az ágyadon: én el vagyok keseredve! Í gy nyitott. Jobban megszemlélve ágyi báránykámat, el volt. Tagadhatatlanul. Bár vélhettem, ha a hibát bennem keresné, ott könnyebben rátalálna. Miért ilyen öreg palikat kedvelek én. . . ezt még az este morogta, esti szűnidőben. Meg azt is: nem kívánsz te éngemet igazán. De javasolhatok néhány jó tűzerejű korodbélit. Én ezzel kedveskedtem, szemem is beréselve, hogy még inkább kajánnak, nemtörődömnek látsszam, pedig hát az ijedelem azt mondatta: nem jó vicc a jó vicc, ha vége a háta­ mon csattan. D e: már nyár se volt, még tél se igazán, csak síma, ünnepek nélküli no­ vemberközép, még nem is fűtöttem, régen leszokva az árrobbanás olajának eldorbézolásáról, türelmesen várva, az új árrobbanás is betegye lábát a kályhámba. D e: bárisnyámnak befűtöttem, ne fázzon, ahol kitakarom. M ár beszűrődött a reggel őszösen, szürkén, amikor úgy határozott, tény­ szerűen elmeséli elkeseredése alapokát. Meghatódva följebb csavartam az olajkályhán azt a gombot, mely viszi a vagyont (két indítékom is volt erre, mint egy jó kétágú történetben: 1 . a gázpalack üresen állt a rezsó mellett; 2. a tűztér fölött kényszerültem vizet melegíteni a kávéhoz). K is, könnyed, pucér kávézás után, önsajnálattól nyögdécselve, oda-odabújva, mint az anyátlan kismacska, elmondotta, három fickaját rúgta ki villámgyors egymásutánban. A költőt azért, mert a nyakán lógott volna szüntelen, azért, mert nagyon szerette őt, úgy ragyogott a költő, ha ráemelte szerelmes tekintetét, hogy utálta magát, utálta önön magát az én bárisnyám. Utálta magát, mert min­ dig is szeretett volna csillogó, meghatott pillantást vetni a szeretett társra, imádott emberre, mint a költő, de képtelen volt rá. M ásik fickaja, az autószerelő, elvárta, hogy otthon ülve várja őt szűnte­ len, és ha nem várta, mert persze nem, annak ellenére, hogy jót tett ruha­ tárának a honi autónépsűrűség, akkor cirkuszra cirkusz, mert az autófé­ nyezőnek akadtak a kisvárosban autófényező, autószerelő + alvázvédelem ismerősei, akikkel ellenőriztette. Am ikorra aztán már olyan terhesnek érez­ te az egészet, amilyennek, mondotta: pihentessük egymást egy kicsikét, au­ tófényező elvtárs. Jó volt, jó volt, tette hozzá kedvetlenül, Mazdával repül­ ni a Duna mellett. De egy ilyen eszelős sejkkel? A tanár úr meg? merengett a novemberközepi reggelben, ahogy tudott, meglógott felesége mellől ilyen-olyan címen. Ő nagyon kedves ember a 4 �játékszeréhez. A tanár úr. A test kapta járandóságát, a fej nem szerepelt vetélytársként. E z ugye nem ártalmas havi negyvennyolc órára, agyadat, múltad, jövőd asztalkára teszed erre az időre, bőrödnek meg engedd, hogy elmerüljön a nagybirtokos bujaságban. . . De nem maradt semmi utána. A gyűrött ágynemű. Ekkor megkérdeztem volna bárisnyámat, én minek is vagyok, mert ko­ rábban is betoppant egy-egy éjszakára. Ennek hol örültem, hol nem. De ismertem válaszát: rád nem lehet számítani, csak ülsz, bámulsz, nem csi­ nálsz semmit, mint egy hülye nutria nyúzás előtt. Ezt a válaszát nem előre tudtam, hanem utólag, mert mondta már. Fordításomban így hangzott: ha nincs mit tenni, egyetek meg legyek. Jó kávét készíthettem, mert az ötlet karvalyként a novemberi égből le­ csapott rám, ez pedig egyenes következménye a túladagolt granulált nescafénak. Kérdeztem, mintha könnyedén tenném: Kicsim, biztosan leültet­ ted a három legényt? Hogyhogy? Biztos, hogy nem akarsz tőlük semmit a jövendőben? Persze. Lehet, veled maradok egy ideig. Am íg le nem hull az első hó. N a, akkor ügyelj a füleddel. Ügyelt. Tudtam, vagyoni helyzete hasonlatos az enyémhez, én pedig hal­ lottam a napokban egy történetet, mely az anyagi felvirágoztatás egyik mó­ dozatát fundálta ki. Öreg grafikus barátom fizetett ifjonti grafikus tanítványának tisztes öszszeget egyetlen lólábú, sikerületlen szerelemért, s az ifjú tanítvány ezt az összeget ifjú szerelmével költötte el, az utószezon holtidejét töltő balatonboglári üdülőben. Ezt, miután megbizonyosodott a dologról, fogcsikorgatás, asztalcsapkodás közepette mondta el a vén, kéjenc grafikus, én pedig már akkor tudtam, ha hangosan nem is mertem nevetni rajta, nehogy le­ öntsön a borral, elplagizálom az ötletet, el én. Bárisnyám azt mondta: Te nem csak link, disznó is vagy. A leveleket meg egyébként se lennék képes megírni. Én így: Hülye vagy, kicsim. Itt a karácsony. A leveleket meg elkészí­ tem én, az volna a szakmám. Meg így: Halljunk akkor hát finomságokat a fiúkák életéből, mert egy levél minőségét feltétlenül emeli, ha nem csak kemény, de szívhez is szól, lélekbe karmol, lelket zavar, göndörít. Egy elárvult, bajba került ártatlan leányka sorai következnek itten, ha nem tudn ád.. . E z is puszta ego. Kíváncsi voltam mindarra, amit nem mondott el, kí­ váncsi mindenre belőle, tegnapjaiból, fickaiból, és egyáltalán kíváncsi vol­ tam minden olyan személyes, de alkalmasint általánosítható ügyletre, amit ilyen és olyan okok miatt nem élhettem meg. Aztán fogtam magam, leemeltem a porrongyot a masináról, nekiláttam a leveleknek. Ennek nagymestere volnék. Páratlan nagymestere, még akkor is, ha másról szól a film. A lig telt háromórányi munkába, olvashatta őket. Ocsmány, mondta. Ezek egyszerűen ocsmányak. Egyből tudják, hogy nem én írtam őket. Megkíséreljük? 5 �Addigra, hogy növeljem önbizalmamat, megittunk valamit, ez bárisnyámat is könnyedebbé tette, a déli postai járat vitte három ágban szép mun­ káimat. A pénzek nem hosszú idő után megérkeztek. A pénzeket - megjegyzendő, soha ennyit nem kerestem életemben öt flekk megírásával - Skála-Copp-üzletekbe fektettük, az ott vásárolt aján­ dékokkal szeretteinknél betöltött helyünket szerettük volna biztosítani mindketten. - másik ág Heééj! Hát hol a karácsonyfád?! Így rontott rám Ruszja-M aruszja, ilyen keményen, ilyen feldúlt képpel, mert ő mindent megenged magának, ha kedve tartja, aztán meg: Mindig csalódást okozol nekem. Egyszer iszol, máskor alszol, most meg ez a póz! Palóc vagyok, mondtam. Lábam az asztalon, jobb térdem mellett teácska, bal mellett étkezési keksz. Palóc vagyok, mondtam, háborúzzatok csak, én így várom az ünnepet, sallárom, az ünnepet! M arha! Így ő, így töményen. Figyeltem én Ruszjára, figyeltem én rá. Rejtelmes utak köde, titokza­ tos üzenetek takarták őt, és ha nem is ismertem, nem is értettem, valaho­ gyan mindig sikerült beállítania a legnagyobb szükség idején. Ha pedig megérkezett, egy ajtón át beengedett, kedvemen javítandó; én meg ott az ismeretlen történetben, még a legelképesztőbben is, tettem-vettem magam, igyekeztem a legközömbösebb képet vágni, hogy ne fejezze be, vagy ha még­ is vége a történetnek, kezdjen újat. Pedig nehéz volt, mert a fene majd megevett az irigységtől. Irigyeltem huszonhárom esztendejét. A legmozgalmasabb húszonharmadikat legjobban. Combja ívét, mástól. Szikrázó nőiességét - megintcsak min­ denki mástól, még a jókedvét is, ha nekem nem jutott, mást utalványozott az Úr. Mindig csalódást okozol. Csudába lehet meg egy ember karácsonyfa nél­ kül! A csudába! Kérdezte: Talpad van? Talpam ? Kettő. Épp most mostam őket, és előbb a jobbat, majd a balt egy ütemmel később, mutattam őket. N a, pajtás! Ennyi! Lependerítette lábaimat az asztalról. Keríts egy vöd­ röt, töltsd meg homokkal. A padlásfeljáróban talász vödröt, az udvaron le­ takarva homokot. Ha mód van rá, kedves Ruszja, ne verekedj velem, nem vagyok a nagy­ mamád. . . D e már kifordult a szobából, tárva nyitva hagyta mindkét ajtót, csak szép szláv fejét láttam elsuhanni az ablak alatt. Nem volt mit tenni: vödör, homok, csomagolópapír, hogy legyen mibe tekerni a malteros vödör oldalá t : és hát persze a látható rendetlenség tetejét elsimítottam kicsikét, legyen ke­ vésbé látható. A fa különleges, soha nem láttam hasonló magabiztosan egyensúlyozó fenyőt, talán megállt volna a maga lábán, ha próbára tesszük. Kedvesem, szépem, belesomolygott a fába, amikor meglátta, rafináltan rendet akartam 6 �szerkeszteni tíz perc alatt, de nem szólt, a következő mozdulattal már drótkampókat, szaloncukrokat öntött ki hatalmas táskája valamelyik re­ keszéből. Bolond vagy te? Milliomos? Kérdeztem elképedve, nem tudsz mit kez­ deni a pénzeddel? D e Ruszja nem szólt, nem is nézett énrám. K ét zacskóból, ollóból, színes, iskolai ragasztós papírokból álló karácsonyi csapatot rakott elém: Tudod, súgta fülemhez hajolva, ebből csíkokat vágj, s a csíkokból, ha a cukorral végeztem, karikákat ragasztunk, hmhüm? Jó l van, jól van, mondtam (meghatottan - soha nem vettem részt ka­ rácsonyi előkészületekben, nálunk párttag volt még a születendő Kisjézus is, szó se lehetett minden tréfás karácsonyi énekek énekéről, mert a párt­ titkár meg belátott, mert szomszéd volt a pedagóguskolónián) morogva, hogy azért már mégis, no, mindennek jut határ; és tisztes lovakat, lónyi csíkokat vágtam a ragasztóból. Így persze előbb végeztem nála, és egy ködösebb, figyelemmel kevésbé ellátott pillanatban belekukkantottam a fotelba hanyagul lehajíntott tás­ kájába, vannak-e ott kedvreparáló rejtelmek: voltak. Sőt! D e mire ezt a törvényszerűen következő hadműveletet kigondolhattam volna: kampón lógtak a zselés szaloncukrok, néhány fényesre törölt alma is pörgött köz­ tük, tehát végzett kedvesem, aki ritkán kedvesem, de akkor nagyon — nem jutott idő, ráadásul, ráadásul kézbe vette csíkalkotásaimat, s egy pillanatra, láttam szemén, bizonytalanná vált annak megítlésében, érdemes-é velem kooperálni fenyődíszítés ügyében. E gy jó tenyérnyi ragasztós­ ból három csíkra futotta tehetségemből. Persze. Persze azonnal leültem. Comb összeszorítva, váll kanyarban le, hogy elég illedelmes legyen a testhelyzet, azt már nem kívántam magam­ nak, a dolgok ilyetén előrehaladott állapotában, hogy magamra hagyjon: az lenne a cifra ám ! és hát persze, persze nem akartam nyalni a ragasztós csíkokat, ha egyszer akad pillanatnyilag ízesebb nyelvre való: izgatottan és nagyon csodálkozva elfeleztem papírlovaimat, mint aki nem is tudja hány centi a centi. Ruszja láthatta igyekeztemet. Ember, ha egyedül marad, képtelen úgy igyekezni, hogy azt meg ne lássa, a másik azonnal. Nőből lévő ember is, férfiből lévő ember is: itt a katasztrófa egyenjogúság-ügyben. Aztán csak fogtam őt? Csak megérintettem, vagy átöleltem netán: oda­ bújt a nyakba, ahol közel a fül és azt suttogta igyekezetem adta ihletéssel: Együtt karácsonyolunk, egggyüttt, hát nem vetted észre? Sütök is, főzök is, angyalka száll át kiterjesztett szárnyakkal a szoba egén. . . Felállt, mutatta: így repül az angyalka. Közben felnézett a mennyezetre. Sarkokban pókháló. Felém fordult, mosolygott. Gyűjtöd őket? Persze. Sebtapasznak. Szívedre? Szívemre, mondtam. Szívemre hát. No. Csillagot szórtak a csillagszórók, bűzlöttek a gyertyák. A nem kellően le­ döngölt homokban dőlni készült a fenyő. Ültünk egymás mellett: kézben a kéz; lassan nem volt mit tenni, szépen, csendesen egyházi énekek bújtak ki 7 �belőlünk, halkan, dünnyögősen, bizonytalan szövegismerettel, de mégis ez, nem más, mégis ez a valami, megfoghatatlan, megérthetetlen, de legalább bizonyíthatóan nem egy emberre vonatkozó, egy kampányra, sok zsiványra, talán valamiféle lassan-lassan megfogalmazódó hiányra szóltak torzult szövegű énekeink. Nem lehetett itt biztos semmi. Ne kapaszkodj, nem vagy te olyan istentelenül erős! mondta Ruszja. Ezt merészelte mondani, amikor azt se tudtam hirtelen, mibe kapasz­ kodhatnék, mi húzna ki e véletlen hangulatból, mert ő átengedte magát. N a, aztán csak jött a csomagbontás. A csomagban talált pizsama, a kék és lila csíkok aztán egyszeriben kirántottak mindenhonnan, mert engem évek óta pizsamába bújtatnak, egye franc, megköszöntem. Meg persze: zokni. Legyen őszinteség: ennek örültem. A z én Jézuskám a két kötetes Emberi testet hozta Ruszjának. M ár hó­ napokkal ezelőtt el akarta zsákmányolni, mint kötelező szakkönyvet. Majd a szívem szakadt meg. A zokni csomagjába három borítékot csúsztatott. Bámultam, sto eto? Nézd csak meg, nézd nyugodtan. Szeme környékén, orra hegyén az a titokzatos, ismeretlen mosoly, mint utcai találkozásaink alkalm ával, melyről mindig az ágy jutott eszembe, vé­ letlenül se más. A borítékokban két-két levelet találtam, egyik Ruszja kezeírása, másik a válasz. Nem csinálsz hetek óta semmit, gondoltam, az angyal megajándékoz egy kis munkával. Ilyet, vagy hasonlót nem találnál ki, arra mérget vehetsz. Nono! Nocsak. Nem tudod még, mire vagyok képességes. (Jókezű magyar lektűrgyáros, akár K . megyei is, ígyen föstené meg a palit, akinek szerelem bújt szívébe, ha nem is nagyon egyenlőre; ígyen a meghasadni készülő férfiúi lélek csalódását, ígyen a fájdalom ráncait ama férfiú markáns arcberendezésén, és áttételesen így a női nemmel kapcso­ latos kiábrándultságát: A férfi tenyerébe temette arcát, mely mozdulat megrenbbentette a ma­ gabiztos női személy hosszú, kunkorodó pilláit, s amidőn a férfiú felemelte fejét a fájdalomtól, elkeseredéstől reszkető ujjairól, láthatóvá váltak az összeszűkült szemhéjak, és a lenyugvó nyári nap bíborszínű sugarában a vérvörössé változó, s az orr melletti mély ráncokban legördülő könnyek. K ét szikrázó könnycsepp, mint az érzelmek gyémántja . . . - . . . lehulltak a nadrágjára. Amikor aztán nadrágja combrészére nézet, azt mordította: A szentségbe, csak nem ettem le egyetlen hordható farmeromat? A jókezű iparosnak szánt szöveg utolsó három sorát már nem az iparos írta, én, mert képtelen voltam legépelni, különösen a gyémánt rázott meg - lelkemben.) Én meg lapoztam ide-oda a levelek közt, belekaptam egy-egy jól induló bekezdésbe, néha felnyögtem: zannyáját, de ügyes ez a Ruszja, bizony, bi­ zony, ügyes, ha nem lenne ilyen szép, még akármi is lehetne belőle, de hát így? Fölfalnák az öreg szerkesztők. A gyertyák leégtek, levegőben ott maradt a szag, összekeveredve ciga­ rettáim füstjével. Ruszja ilyeneket kiáltott át a nyitott konyhaajtón: Zsem ­ lemorzsa? Tojás? Lisztet se találok! 8 �Nem csoda, ha nem talált. Én sem találtam volna ezekből, pedig ha legalább lisztet és tojást tartalmaznak konyhai rejtekhelyek, párizsis borí­ tással készíthette volna el a húst. Így meg sima sült, krumpli. Mozdulatai egyszerűek voltak, könnyedek, szépek. Szempillantás alatt visszakerült a helyére minden, zsír nem fröccsent a forró kályhára, íróasz­ talon két tányér, két szép száraz szelet kenyér, hogy ne hizlaljon, bors, pap­ rika, só. Alkot a kedvesem, jutott eszembe, és még hányszor, de hányszor ugyanez, amikor láttam, egyik művísz a másik nagy művíszre licitálva mél­ tatta az alkotásokat. Levelei is alkotások voltak, ha sorolni kell: funkcionalista-realista-fantasztikus széppróza, ill. karácsonyi etűdök Maruszja modorában. Nevettem, amíg néztem őt. Jókedvűen, mint aki bort ivott pálinkával. A z nem ju­ tott észbe, az elmúlt tíz esztendőben hányszor postáztam, hányszor úsz­ tam meg hasonló „funkciójú” összeget. Ha észbe jut: rossz vicc. Így: jó vicc. Karácsonyeste. Új pizsama, új karácsonyeste - és már hullt is a hó, mintha rendelésre tenné, álltunk a koszos ablakban, hűlt a hús. Egyszerre, mintha egymás kérdését mondanánk: É s az éjféli mise? Összehúztam a függönyt, óvatosan, a fenyőt el ne billentsem, és vacso­ rához ültünk. Térd összeért, mint a menzán. Jó étvágyat kívántunk egy­ másra nézve, homlokunkat összekoccantva. Csörögtek az evőeszközök, csend volt, aztán már vigyáztunk. Vigyáztunk miránk Szentestén. Három nappal harmincharmadik szüle­ tésnapom előtt, három évvel válásom után: rossz húgommá fogadtam a kedvest, hogy legyen egy bátyja neki is, akit nem kell elfelejtenie, aki egé­ szen az ágyig nem férfi a számára. Nem ellenség. 9 �ÁD ÁM TAM ÁS Monológ a hegy alatt Mint kitépett fa fonnyadt gyökere úgy állt szét a hajad ujjaimra tekertem tincseid az emlékekből ez maradt csontjaidat összenyomta már a hegy tudom nem kérted de a tészta kel könyörtelen a kemence meg rég kihűlt be kéne gyújtani nagymama hisz tavasz van ne haragudj nem találom a szavakat lekéstem utolsó mosolyod is már hiába rugdosom a szemhéjadra zúdult rögeket Őszi olvasat Kései látogatás Végigfut a hideg a szántóföldek barna bordáin még lélegzik hullámzik a táj de már kifordított gyökereken játszik a szél fonnyadt ínyemben meglazulnak a fogak ilyenkor makacs vagyok nagyon makacs a barázdákat az utolsó sorig kiolvasom a mélyben halottaim mozognak olvasok míg látok lemaradt fecskék csapódnak szemembe Hosszú mosolyod után ma törtük rád először az ajtót savanyú levegő csomósodott a polcokon mosolyogni próbáltunk de megrémítettek a szemedre húzott sötét függönyök csontodon sárga bőrt ropogtatott a május párnád mély völgyében eltévedt hajszálak fehéredtek éveket öregedtek a falak az ablakon kopogott az eső de nem engedtük be hogy ne zavarja nyugalmadat 10 �FALU D I ÁD ÁM Í télet A z ólomkristály pohár mellett selyemkalap Csendélet kezdődhet Nincs menekvés A selyemkalap mellett cérnakesztyű Kalapban és kesztyűben rekednek a molyok A cérnakesztyű mellett férges káposzta Káposztában a férgek A pohár pedig üresen marad Feldolgozás Sorstársak szalámiban Feldolgozott eredetiségek közös bélben Új fazon a dédszázadnak a jelen magának arcocskát deformálgat Hamlet megmenti a drámát Hamlet jő egy szecskavágón melynek színe sárga Fej vagy írás szegzi kérdését a kellékkoponyának Kelj fel Jancsi hí a haza Híján az időnek besűrít az elektronika A szalámi héján az eredet elborong ha átderenghet 11 �B A R Á T H L A JO S Méta Különös legényke volt az elbeszélésünk hőse. Különös, bár ugyan olyan, mint a többi hozzá hasonló tizenhárom-tizennégy éves kamasz. Nem ser­ dült nagyra Istyu, de jó izmú fiúcska volt, munkához és koplaláshoz ed­ ződött, jó! tűrte a hideget és a meleget egyaránt. A falutól valam ivel távo­ labb állt az a kis házacska, melyben édesanyjával és a húgával élt: apját frontra szólította egy parancs, s bizony, már régen nem jött levél tőle, se hír róla. Talán az a tudat is - s erre az anyja minden adandó alkalommal figyelmeztette hogy egyedüli féfiember a portán, az átlagnál komolyab­ bá tette, igyekezett valam iféle koravén tartást erőszakolni arcára, moz­ dulataira. A háborút megért gyerekek különben is korábban öregszenek, v á l­ nak felnőtté. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Istyuék egy erdő alatt éltek, kilométer­ nyire a falutól, magányosan, talán nem is szokatlan a fiú koravénülése. Pedig a lelke mélyén ugyanolyan vidám kamasz volt Istyu, mint akik ha tehették - csoportokba verődve játszottak, járták az erdőt és a falun túl elterülő mocsaras rétet. A z ő kezében kasza volt; szénát, friss füvet vágott valamelyik tisztáson, a rét szélén; a fűre, télen pedig a gondosan szárított szénára nagy szüksége volt a Szélpál családnak. Kellett az egy szem tehenkének, mely jószerével egyedüli vagyona volt a családnak. Tej, tejföl, vaj így akadt mindennap az asztalra s ha kevés kenyér is került hozzá - s falun kerül is - , már nem éhezhetnek, nem panaszkodhatnak. Míg az apa be nem vonult, jobb módban éltek; vadőri minőségben rendes kenyér jutott a családnak, a húsról nem is szólva. Úgy mondják errefelé, bolond vadőr az, amelyik a mészárszékben vásárolja a húst. . . Szélpál Ist­ ván nem volt kelekótya ember, volt magához való esze, de tudott mértéket is tartani, ezért tűnt úgy, hogy a családját becsülettel felneveli, a legegy­ szerűbben ugyan, de eltartja őket. Csakhát a háború közeszólt! Istyu legszívesebben az erdőt járta. A pjával vagy nélküle, ott érezte iga­ zán magát otthon. Faragott magának játékpuskát, később nyilat, a látha­ tatlan ellenséggel viaskodhatott az erdei magányban. Akadt ugyan pajtása a falusi fiúk közül, nem is egy, de ez a barátság - már csak a távolság miatt is - nem volt annyira mély és rendszeres, hogy a szabad idejében társait kereste volna meg a játékra. A z erdő - ezt a fiú korán megtanul­ ta - hűségesebb volt iskolatársainál, s több izgalmat tartogatott a számá­ ra, még akkor is, ha korán kiismerte magát benne. A z erdőben lakó álla­ toktól nem félt, hiszen nagyon jól tudta apjától, hogy azok egyáltalán nem vadak. Talán ezért is tisztelte az erdő lakóit. A vaddisznó családokat messze elkerülte, az őzeket hagyta békésen legelészni az erdei tisztásokon, s ha bevetették magukat a sűrűbe, nem zavarta pihenésüket. A szarvasok 12 �méltóságos vonulását csak csodálni tudta, a borzokat pedig a játékosságu­ kért szerette, de persze meg nem közelítette őket soha. - A borz csendes állat, de ha megtámadják, még az emberre is veszé­ lyesek! - oktatta az apja, aki önmagát látta fiában felnövekedni. M íg az apa a vadőri hivatalát teljesítette, bővebben akadt állat a ház körül; megesett, hogy sérült őzzel tért haza az erdei útjáról. A sebesül­ teket felgyógyították, de aztán újra visszavezették a vadonba. „ A vadat a vadsága, a félénksége véd i” - mondogatta az apja, s neki még azt is megtiltotta, hogy az ismerős őzeket később fellelje az erdőben. A háború felborította a Szélpál család életét! Kaszálni, szénát gyűjteni, az állatokat ellátni még az apja idejében megtanult Istyu. Nem úntatta az effajta munka, még csak nem is nagyon fárasztotta. A p ja szigorú szótlan­ sága hiányzott ugyan olykor, de ezt valahogyan olyan természetesnek vette, mint a korai ébredést, az állatok etetését és húga fecsegő kárálását. A pja már az első levelében megírta: jobban tennék, ha túladnának az állatokon, mert azzal gond van, nagyon sok gond, s hát Istyu mégsem felnőtt. S, különösen javasolta, hogy állatok nélkül vegyenek árendát a fa ­ luban, húzzák meg ott magukat, jóemberek árnyékában. A két lovat még az apja leadta a vadásztársaságnak, akik talán nem voltak rá képesek, vagy nem is nagyon akarták kimenteni a frontszolgálat alól Szélpál Istvánt. - Most lenne a legnagyobb szükség a vadőrre! - mondta az egyik veze­ tő; széttárta a karját, mintegy jelezve: még ha olyan nagyon is szükség lenne az apja vigyázó járására, semmit sem tehetnek. A z édesanyja azt mondta az apa levelére. - A háború nem tarthat örökké! H a itt hagyjuk a házat, bele vetik magukat csavargó bitangok és azokat aztán nem űzi ki fészkükből istennek embere, de még a hivatal se. Meg aztán az anya nagyon bízott Istyuban. Í rta is férjének, hogy egy év alatt megkomolyodott, megférfiasodott, csak a legjobbakat mondhatja róla, s ennek örüljön ő is. Istyu valóban sokat nyúlt egy év alatt. No, langaléta azért nem lett, de arcának vonásai mind jobban hasonlítottak az apjáéra. Orra megnyúlt, s mély udvar kerítette, szemöldöke sűrű, bozótos lett, mozgása méltóságosan mackós, tekintete pedig kutató-gyanakvó. Különösen a kutató-gyanakvó tekintet emlékeztette apjára az asszonyt, aki vidámabb természetű volt, beszédesebb is, s ha férjét így elmerengni látta, vagy ha megállított ide­ gen embert, aki az erdőnek vette az irányt, meg is szidta érte. - Te mindenkiben rapsicot látsz! - Hát vannak! Éppen elegen. - Ha nem volnának, rád se lenne szükség! - s telt arcán ravaszkás mosoly bujkált, miközben megjegyezte: ha az Isten adott verebet, ad hozzá lópiszkot is, és ha már került lópiszok, veréb is akad hozzá elegendő. A férj meghallgatta a feleségét, mert nagytürelmű ember volt, aztán le­ gyintett. - Bolond asszonyi beszéd! Ilyen, s hasonló évődés jelentette a leghangosabb szót a vadőri házban, a két ember igazán szerette egymást, s a keményebb napok sem tudták ellangyítani ezt a szeretetet. Meghát ott volt a két gyerek! Szépek, egész­ ségesek, nevelhetők. Olyan két ember, mint amilyen Szélpál István és fele­ sége, született Kovács Regina, többre igazán nem vágyhatott. 13 �- Ha nem jön ez a háború.. . ! De a háború itt volt, s bár nem az egyszerű emberek találták ki, őket ostorozta legerősebben. A z asszony mindig is a dolgok könnyebben elviselhető oldalát látta, csak sóhajtozott. „M ajd csak vége lesz ennek is egyszer. . .” S szinte vakhit uralkodott benne: a férje visszatér, baj nélkül. „O lyan talpraesett férfiember nincs ezen a világon, mint az én uram, a ti ap á­ tok. . . Miért esne baja?” Bizakodását csak erősítette benne a fia, aki lám, mert így hozta a sors - férfiemberré vált hirtelen. „Pedig még alig volt gyerek!” Egyik reggelen idegen katonák érkeztek a faluba. A falu túlirányából jöttek, hajnalban: a vadőr házáig clhallatszott a motorok dübörgése. Reginka, a kislány hozta a hírt az idegen katonákról. - A templomtéren ütöttek tábort! - Ha jöttek, akkor innen már csak mennek! - vette nyugodtan a hírt az anya. Istyut izgatta a hír. Páncélozott járműveket, talán még tankokat és ágyúkat is láthat. Ebéd után vette a villát és a zsákot, s beindult a faluba. - K is friss füvet vágok! - közölte anyjával. - A Paraszt-réten szép zöldet láttam .. . Kora tavasz volt, a széna fogytán, a tehénke már csak sarjút szálazott, s olykor a szalmát is kiszedte maga alól. A falusi pajtások már ott sündörögtek a katonák körül, akiket láthatóan nem zavart a kíváncsiskodók sokadalma. Istyu nézelődött egy keveset, de valahogyan nem találta érdekesnek a látványt. Az idegen nyelv furcsa, érthetetlen zengését egy idő után megszokta, a fegyver sem volt idegen a számára, hiszen apjának két puskája is volt, s korán megtanította a kezelésére. „R itka jó a célzókészsége a fiadnak!” - mondta egy alkalom­ mal feleségének vacsora közben. A fiú büszke volt apja dicséretére, de ezt a családban nem illett kimutatni. Meghát mi sem természetesebb, mint hogy egy vadőr fia korán megtanul a fegyverrel bánni. A z apja a szolgálati fegyverét leadta, mielőtt bevonult a frontra, ám Istyu tudta: a csűrben, egy gerenda mögött van egy másik fegyver is. R ö­ vid csövű golyós puska volt: bizonyára valamelyik rapsictól vette el, de az is lehet, hogy a puska rejtekére bukkant, s úgy vitte haza, hogy a tu­ lajdonosa mindmáig keresheti. A puska zsíros rongyba volt belecsavarva, mellette golyó, bőségesen. Két-három alkalommal elővette a fegyvert. ki­ lopta a kerten keresztül az erdőbe, s mélyen a fák között célba lőtt. Öröm­ mel tapasztalta, hogy a fegyver engedelmeskedik neki. „O lyan ez - gondolta - , mint a biciklizés! A ki egyszer megtanul pedálozni, már soha nem felejti el. . .” Neki ugyan soha nem volt alkalma kerékpározni, de ismert fiúkat a faluban, akik prímán kerékpároztak. Apjának említette is, hogy nekik is lehetne egy bicikli, ha használt, az se számít. - Vadőr akarsz lenni? Akkor a lovakkal tanulj meg bánni. A z erdei utakon a bicikli semmit sem ér. . . - Lehet, hogy pénze nincs rá az apádnak - vigasztalta az anyja. - Lehet! - nyugodott bele: s ha jól meggondolta, a falusi fiúk irigy­ kedhetnek rá, hiszen ő már tud bánni a puskával, az apja szerint kitűnő 14 �célzó, s ez csak ér annyit, mintha kerékpározni tudna. S még úgy okos­ kodott: biciklizni még a gyerekeknek is szabad, azért nem szólnak a csendőrök, de látna csak meg egy maga forma fiú kezében fegyvert, abból nagy ribillió származna. „ A csendőrőrs parancsnokának meg egyenesen tu­ domása van arról, hogy én milyen prímán célzok. . .” S ha visszaemléke­ zett a két évvel előbbi karácsonyra, amikor a csendőrparancsnok - szo­ kás szerint - megjelent apja házában. „E g y sutát lőne az ünnepekre Szélpál úr?” Ilyen kérést nem volt szabad visszautasítani, meg apjában már az is büszkeséget keltett, hogy a csendőrparancsnok urazza. Ha máskor nem is, de karácsony előtt az ő apja mindenki szemében úr volt. A jegyző úr szemében is, mert annak is kellett egy suta. A csendőrnek azon az emlékezetes karácsonykor ő lőtt egy sutát. - Bízzon benne, úgy bánik a fegyverrel, mint én magam! - nyugtatta meg a parancsnokot az apja, aki már a bakon ült: vadakat vitt be a v á ­ rosba a Társaság vezetőinek, s hát nem volt ideje vadra menni. - A mindenedet, te fiú! - dicsérte meg Istyut, amikor az első lövéssel kedvére való vadat talált. - K i hinné! Hiszen alig látszol ki a földből. . . De máskor puskát meg ne lássak a kezedben, mert abból nagy baj lehet! „ D e karácsonykor, ha magának kell vad, akkor szabad!” - gondolta, de persze nem szólt semmit a csendőr előtt. Élő vadra nem szeretett lőni. Apró célpontokat tett ki százötven, két­ száz méterre, s azokra lőtt. Tobozokat, gallyakat vett célba, s ahogyan az irányzékra és a célgömbre ültette a tobozt, úgy érezte, ez a hármas egy nagy egységet képez addig a pillanatig, míg el nem húzta a ravaszt. Nem tudott téveszteni, amikor ez az érzés, ez a megfoghatatlan, fensőbbséges tudat a hatalmába kerítette. A vadakat sajnálta. A p ja vigasztalta: „É n is sajnálom a szerencsétlen párát. . . D e hát ez a sorsuk! Az, hogy az urak lelövik őket. . . ” A nagy érzés csak akkor tette boldoggá, ha holt cél­ pontra lőtt. Akkor igazán akarta, hogy az apró ólommag a kiválasztott pontba találjon bele. Legszívesebben egy szorosba tért be apja titkos fegy­ verével, s itt kedvére lőhetett. Ha felmászott a meredélyre, látta a falucs­ kát, a falun túl - tudta - a fűzfasor apró patakot kísér. Az erdőből is futott egy erecske a patak irányába, ennek olyan hűs volt a vize, mint a jég. Ha a titkos fegyvert a kezében tudhatta, úgy érezte, még nyugalma­ sabb, még biztonságosabb ez a maréknyi világ, s hogy ez a még oly ki­ csiny világ bizonyosan az övé. A fecsegő, szeplős kis húgocskájáé, az édesanyjáé, a pajtásaié. Mióta apja nem volt a portán, s nem járta az erdőt, a völgyszorosokat, még jobban elhatalmasodott rajta az ösztön: ő vigyáz erre a kicsiny világra, egyedül és kizárólagosan rajta múlik e világ csöndje, békéje. Délután - még azon a délutánon, amikor az idegen katonák beszállá­ solták magukat a faluba - két német tisztet kísért a házukhoz a falu kisbírója. — A tiszturak este vadast akarnak enni! - Tudja nagyon jól, hogy a férjemet kivitték a frontra. . . — Tudom. Azt is, hogy a fegyverét leadta. . . Van ezeknek fegyverük. Istyu elvezetné őket olyan helyre, ahol találnának vadat. - A gyereknek dolga van! - s az örökkön jókedvű asszonyban valami dacos ellenségeskedés bújkált. Szerette az erdő vadjait, úgy érezte, ha el­ 15 �ereszti a fiát az idegenekkel, a férjét is becsapja. Azzal, hogy elárulja a vadakat az idegeneknek. - Ezekkel nem lehet kukoricázni, Regina! A jegyző úr is mondta. . . - Akkor szegődjék el a jegyző úr hajtónak! - Amilyen aggyonisten, olyan a fogadjisten. . . A kisbíró beletúrt a kalapja alá. - A tiszturak nem mulatni jöttek ide, Regina. . . - Akkor hozhattak volna elemózsiát is. . . A tisztek türelmetlenek voltak, valamit mondtak a kisbírónak, aki csak sejtette, miről van szó. - Azt mondják, a gyerekre szükségük van! - A fiam pedig nem mehet! Egy óra múltán a jegyző is megjött, ígért pénzt is Istyunak, meg mé­ zes-mázaskodott az asszonnyal. - K ét katonát is hoztak magukkal, a gyereknek semmi dolga, csak el­ vezetni őket a megfelelő helyre. . . Sokat tud ám a község vezetősége tenni valakiért, ha akar. . . De ha nem akar, akkor. . . - Fenyegetőzni, azt tudnak, jegyző úr! Hát most már ebek harmincadjára eresztik ezt az erdőt? Utána meg kit vonnak felelősségre? A T á r­ saság nem ismeri a tréfát! - A Társasági urak már rég Németországban vannak. - M ajd visszajönnek. - Vissza, vissza! De a háború - háború. Ezek a katonák pedig a mi szövetségeseink. A z asszonynak már a nyelvén volt: lehet, hogy a maga szövetségesei ezek, de nem az enyémek. Senki se hívta őket ide. De aztán belátta, egyedül - és a két gyerekkel - hiába védené az erdőt, a vadakat, tehe­ tetlen velük szemben. - Készülj fiam. . . Aztán tudod, hogy hová kell az urakat vinni. Sé­ táltasd meg őket, hogy megemlegessék! Estére jöttek meg, mindössze két koszos malacot lőttek. Istyu éppen mesélte, merre sétáltatta az idegen katonákat: körbe az Ártányos-dombot, ahol a buta malacot találták, kopár hegy, itt elfogy az erdő, ide vad nem húzódik fel, mert egy nyúlnak sincs búvóhelye, nemhogy őznek, szarvasnak. A forrásokat elkerülték, s ha tehette, jókora zajjal járt. Az anya szorongást érzett. - A jegyző gonosz ember. Emlékezz, ha apád nem a legszebbet adta neki, ha nem a legjobb részekből válogathatott, mindig kitalált valamit. Még szerencse, hogy a Társaság urai szerették, becsülték. . . - A tiszturaknak holnap aligha lesz kedvük vadászatra. . . M ég be sem fejezték a vacsorát, újra zörgetett a kisbíró. K ét katoná­ val jött. - Mondtam én, Regina, hogy az urakkal nem szabad újat húzni. Most magadra vess! Elrekvirálják a tehenedet. - Az én egyetlenem kell nekik? - Éppen az! - Kikaparom a szemüket! - s mint egy fúria, szólította a kutyákat. A komondor és a tacskó nekitámadt a katonáknak, akik éppen az is­ tálló ajtaját feszegették. 16 �- Puska van náluk, asszony! - Fogd, fogd! - kiáltotta Szélpálné. A németek káromkodtak, az egyikbe belekapott a tacskó. Amikor a puskát levették a vállukról, a két eb visszahőkölt. Ismerték a fegyver természetét, különösen a tacskó. Vonyítva futottak a pajta irányába. A harmadik lövés eltalálta a komondort, de még sebesülten is bekú­ szott a pajtába. - Vadállatok ezek, nem emberek! - sikoltozott az asszony. Istyu pe­ dig sápadtan, némán ölelte a húgát. Ebben a pillanatban még jobban megértette, hogy mért jó az, ha valaki fegyverrel állhat a másikkal szem­ közt. Ebben a pillanatban gyengének és elesettnek érezte magát. Bár a félelem is feszítette, szerette volna elővenni azt a kurta csövű puskát, és a beidegzett mozdulatokkal célozni. Ráültetni ezt a két idegen kato­ nát a célgömbre és meghúzni a ravaszt. Tudta, erre most nincs lehetősége. A z asszony a lövések után megértette: az idegenek nem tréfálnak; a tehenet elkötötték és elhajtották. Szélpálné csendesen átkozódott. - Látod, Regina, ide vezetett az önfejűséged. . . Mert nekem magya­ rázhatod, hogy a te fiad nem talált volna legalább egy sutát, vagy egy szarvast a tiszturaknak. . . A hivatallal pedig tanuld meg, nem lehet pac­ kázni. . . A jegyző úr jóindulattal akart hozzád lenni. . . Megkereste reggel a jegyzőt, de az kurtán elküldte. - Itt most ők az urak! Mi csak a parancsaikat teljesítjük! - De mért épp az én egyetlen tehenem kell nekik? A jegyző savanykásan mosolygott. - Ha ezt az ujjam vágom meg, ez fáj. Ha a másikat, akkor meg az. . . É s ne feledd, a fiad csúfot űzött a tisztekből. Ezért fizetned kellett. . . Ő k is akarták! Az idegen katonák másnap egy falusi emberrel mentek ki az erdőbe vadászni. Egy őzet és két malackát hoztak haza. A közkatonáknak hatalmas kondérokban főzték, a tiszteknek az egyik módosabb parasztember házánál. Ebéd után - mely bőséges volt, hiszen a rekvirálással pótolták a vadhúst - sört és bort ittak. A nap ereje egyre nőtt, a katonák levetették a zubbonyukat. Páran elhúzódtak az erdő irá­ nyába és célba lőttek. Pár dobozt karóra tűztek és nagy hahotázás mel­ lett versenyeztek. Istyu, miután az anyja dolgavégezetlenül tért vissza a községházáról, felmászott a csűr padlására. Mint aki füvet megy szedni, a katonák irá­ nyába került. A vízmosás partjáról egyaránt belátta a célpontokat és a katonákat. M ég mindig azt érezte, amit előző este, amikor a katona meglőtte a komondorukat, s anyja tehetetlenül sírt, a húga pedig resz­ ketett. D e most nyugodt volt, hiszen a kezében ott lapult a puska. Egy ideig nézte a versenyző idegeneket, majd szép akkurátusán fel­ emelte a fegyverét. Érezte, hogy az, amit tennie kell, immáron nem tilos játék. Nem pusztán arról van szó, hogy apja engedélye nélkül gyakorolja magát. Bár ez az ösztön is felsejlett benne, hiszen elsőnek az egyik do­ bozt vette célba. Talált. Az üres konzervdoboz, a katonák meglepetésére, nem a marton irányába röpült. Közvetlenül ott pördült meg a lábuk 17 �előtt. A dörrenés is élesebb, másféle volt, mint a saját fegyverük hangja. A második lövés után - a doboz újra a lábuk előtt perdült meg - a zubbonyok irányába futottak, majd fedezéket kerestek. K ét katona még nem eszmélt, gondosan céloztak. - Noch einmal! - kiáltotta az egyik. A másik vidáman felelt rá. - Fort setzen! „N och einmal!” „Fort setzen!” Istyut az idegen szavak felháborították. Mintha rajta gúnyolódnának, őt csúfolnák. Tiszta, békés hangja volt az ő világának mind ez ideig. A z erdő is tudott beszélni, s ő értette a szavakat. A z apró hegyi erecske is beszélt a kövekhez, a víz fölé hajló ágakkal, sőt az állatokkal is, akik Istyu barátai voltak, s akik a friss, hideg vizet itták. A „Noch einm al!” és a „Fort setzen!” úgy tört bele ebbe a tájba, s a táj által a fiúra, mint egy vészt jelző csengő. „N och einm al!” - „Fort setzen!” Nem értette, s félő volt, hogy nem értik az erdei vadak, sem az erecske jéghideg vize, se a fák, se a madarak, melyekkel annyit beszélgetett rövid élete során. A madarakkal füttnyelven beszélgetett. Értették, mit mond nekik, s ha válaszoltak, ő is megértette. Olykor kedvesen évődött az erdő szárnyas lakóival, de ezt a madarak kedvesnek, bizalmasnák találták, viszonozták az élcelődését, sőt olykor rá is dupláztak az ő füttyjeleire. „Noch cin­ m ai!” , „Fort setzen!” - ezeket a szavakat nem érthetik az ő madarai. Nem szabad, hogy megértsék, hiszen nyilván őrajta csúfolódnak, amikért még mindig a dobozokat lövöldözi, holott ő pontosan tudta, mit kellene ebben a percben tennie. Hirtelen csönd lett körülötte. Máskor, ha talált, egy fácán kurrogva gratulált sikeréhez. Negyedik dobozt lőtte le, de a fácánok némák. E gy lövés csattant. Közvetlen közelében egy ág kettétört. Csönd fogad­ ta a lövést. Sem madárfütty, sem fácánkurrogás. E z is a veszélyre figyemeztette. Letérdelt, óvatosan maga mellé tette a fegyverét. A csöndet meg-megtörő csattanások figyelmeztették. Tekintetét végig­ pásztázta az alatta elterülő laposon. K ét katona kúszott feléje. „Bizonyá­ ra ők lőnek rám !” Még várt egy rövidke időt, majd amikor a katona feje felbukkant célzott és lőtt. Villanásnyi idő elegendő volt rá, hogy felmérje: már csak egy katona kúszik tovább. Ú jra a megfelelő pillanatban célzott és lőtt. Ekkor megérezte, nem maradhat tovább ezen a helyen. A lövések egyre sűrűbben csapkodtak körülötte. M eg a két eltalált katona. . . Tegnap este, amikor a tehenüket elhajtották, megérezte, ezek az idegen katonák nem tréfálnak. Sem akkor, amikor vadpecsenyét szeretnének enni, sem akkor, ha a szegény ember egyetlen tehénkéje kell nékik, de feltételezte, hogy a két bajtársukat is megtorolják majd. A halál gondolata nem rémlett fel Istyuban. Csak a veszélyt érezte, de hogy a veszély mekkora lehet rá­ nézve, ahhoz még nem volt fogalma. A lövések ekkor már oldalirányból is becsapódtak. Megpróbált kijutni a gyűrűből. Ha mozgó célt látott, lőtt. 18 �Azon a részen, ahol meglapult, még ritkás volt az erdő. Nem elegendő sűrű ahhoz, hogy elrejtse, megvédje. Különösen ritkás ahhoz, hogy meg­ bújjon benne. A sűrűség még távol volt, s hogy elérje, ahhoz egy fél­ karéjban futó tisztáson is át kellett haladnia. . . . A katonák közben az erdő felé mozogtak, megsejtve a támadómenekülő szándékát. A gyorsan és kiismerhetetlenül mozgó támadót lát­ ták, de eltalálni nem tudták. Arra meg gondolni sem mertek, hogy csu­ pán egy kamaszfiúval állnak szemben. Mint ahogyan kezdetben a dobo­ zokat, most az embereket - katonákat találta el. Szinte minden lövése pontos volt. S immáron halálos. A faluból újabb katonák érkeztek, erősítésnek. A tisztek úgy vélték, egy egész partizánalakulat támadta meg őket. - Mit szól ehhez, jegyző úr? - kérdezte az egyik tiszt, akit tolmácsnak használtak társai. A jegyző sápadt volt, s tanácstalan. - Biztosíthatom az urakat, hogy ilyen mozgalomról mi nem tudunk. . . Valami félreértésről lehet szó. . . - A halottakat nem lehet félreérteni! - Biztosíthatom az urakat. . . - kezdte újra A tiszt leintette. - Mi majd biztosítjuk magunkat. . . Ám ha mégis valam iféle szerve­ zett akcióval állunk szemben, a falun toroljuk meg a veszteségeinket. . . E gy páncélozott járművön a makadámút irányából kerítették be az erdőt. A katonák óvatosan haladtak, bár a lövöldözés messziről hallat­ szott még. . . . A fiú talpa alatt hersegett a friss fű, mintha óvnák. Ám a lövések több irányból is érkeztek, s egyre pontosabban céloztak az üldözők. A z egyik katona egészen megközelítette. Közelről láthatta: egy fiúgye­ reket üldöznek. E gy kamaszt, aki kurta csövű puskájával éppen őt vette célba. Még szólni szeretett volna társainak a meglepetéséről. De a fiú ördögi ügyességgel célzott, majd lőtt. Mikor társai beérték, megpróbálta mutatni az irányt és mondani vala­ mit, de véres hab tódult ki a száján. Istyu most már nem is a golyóktól félt. Mind jobban tudatosodott ben­ ne: emberek üldözik, s ő a katonákból immáron legkevesebb ötöt elta­ lált. „Bizonyára meg is öltem közülük néhányat!” Sajnálkozó szégyenérzet kerítette hatalmába, de ez csak múló hányingerként jelentkezett nála. Mint amikor vadat ejtett el apja biztatására és engedélyével. Sajnálta az elejtett párát, de tudta, hogy ennek meg kell történnie, hiszen ő maga is vadőrnek készül, ha nem is iskolába, ha nem is hivatalosan, de az apja mellett annál szorgalmasabban. A szégyenérzetet újra a harag váltotta fel. Az a fajta harag, amit este érzett, amikor a tehenüket két idegen elhajtotta S mintha ettől a perctől kezdve kiszakadt volna belőle az a nagy nyu­ galom és béke, amit érzett, ha az erdőt járta, különösen pedig azokban a röpke órákban, amikor a tilos fegyvert kilopta a csűrből. Egy katona - látta, hogy egy fa mögött áll - rákiáltott. „N yilván azt mondja, hogy álljak meg! M ajd bolond leszek” - gondolta. Hirtelen egy fa mögé ugrott és lőtt. 19 �A golyó - ezt a fiú tisztán látta - a fa testébe fúródott. A katona is lőtt, de a lövedék még a fát is, mely mögött Istyu lapult, elkerülte. A katona ki akart ugrani a rejtekhelyéről, de az ólomdarab a fába fú­ ródott. Másodszor már nem próbálkozott. Mint aki csapdába esett, várta az alkalmas pillanatot. Ám Istyu pontosan célzott, s tudta, ha kilép a fa mögül eltalálja. — Fiú nem lőni! Fiú elmenet, de nem lőni - hallotta Istyu. „H át még is tudsz valamit a nyelvünkön?” - , s legszívesebben nevetett volna. M int­ ha játék lenne ez az egész, kergetőzés, melyből az egyik félnek győztesen illik kikerülni. Vagy azzal, hogy gyorsabban fut, s méta mögé ér, vagy mert utoléri az elől haladót és a vállára csap. „T e vagy a fogó!” S ekkor kezdődik minden elölről. Ám a fiúban csak villanásnyi időre vetődhet­ tek fel csupán a gondolatok. Immáron megértette, hogy a játék nagyon komoly, sőt véres játék. Hat idegen katonának az utolsó fogócskázása volt ez a délután. S bár még nem gondolt rá pontosan, értelme legmé­ lyén maga is megsejtette, hogy az ő utolsó fogócskázása is éppen erre a napra esik. . . Még három, legfeljebb négy tölténye lehetett, ezt is tudta. Vaktában nem lövöldözhet. De arra nagyon kevés, hogy a támadóival egyenként leszámoljon. A z erdő pedig ott volt előtte, talán harminc, talán negyven lépésnyire. Most immár még erősebben fogta el a vágy: elérni, bemenekedni oda, ahol leginkább jól érezte magát. M ár nem gondolt a fákra és az erecskékre, az állatok és madarak sokasága is kihullott képzeletéből. Harag és félelem reszketett benne egyszerre, s a gerincén hideg verejték csurgott alá. „H a elérem az erdőt, talán megmenekülök!” De már ebben sem re­ ménykedett. Egyáltalán nem reménykedett semmiben. Csak a kényszer űzte, hajtotta. Amikor a német katona teljes testével kilépett a fa mögül, megcélozta. A golyó puffanásából, egy jajdintásból még megtudta, hogy talált. „É n mindig jól céloztam, ezt apám is mondta. . . ” Ezek a gon­ dolatok még tisztán és világosan megfogalmazódtak benne. Ám érezte, hogy valami súlyos tárgy eltalálja, s ő nem képes elérni az erdőt, mert lábai nem viszik előre, és a fák koronái is egyre távolodtak, távolodtak, mígnem eltűntek végérvényesen. Még egy arc rémlett fel előtte. Anyjáé? Kishúgáé? V agy talán a szótlan, szigorú apáé? Talán mindhárom egyszerre, csakhát ő a hármat egy­ nek hitte? Harmadnap egy drótostót jött át az erdőn, ő talált rá a fiú holttes­ tére. Behozták a faluba: hét lövés érte a gyerek testét. Hét idegen fegy­ ver golyója. A férfiak megállapították, mindegyik halálos lehetett volna. - D e így együtt, a hét. . . - A ruháit is letépték róla. . . Még a falu jegyzője sem akarta kimondani a fiú nevét. Eltemették. Közel ahhoz a sírhoz, ahová hét idegen katonát temettek el az előző napon. 20 �VALÓSÁGUNK SZ V IR C S E K F E R E N C „Örök vétek lenne, ha e szénkincs kiaknázatlan maradna” (Brellich János: Emlékirat... 186 0 .) A Nógrádi Szénbányák dolgozói ebben az évben ünneplik bányászatuk törté­ netének nevezetes évfordulóját, a jogelőd társulat alapításának ötnegyed év­ százados jubileumát. Az 1861-ben megalakult Szent István Köszénbánya Tár­ sulat alapításának körülményeit villantjuk fel megemlékező írásunkban. A vízmosta árkokban, természetes kibúvásokban felszínre került szénnyo­ mokkal, öngyulladásból fel-felizzó erős füstjével már közel 250 éve rejtélyes jelét adta meglétének a nógrádi barnaszén. Rendszeres és tudatos kutatása azonban sokáig nem folyt, s így a gyakor­ latilag hasznosíthatatlannak ítélt szenet figyelmen kívül hagyták a helyi és az országos gazdasági életben. Magyarországon a szén iparszerű hasznosítására 1788-ban került sor, amikor is feltárták a Krassó-Szörény megyei feketeszenet. A dunai gőzhajózás megindulásával, a pesti gyáripar megizmosodásával, vala­ mint az esztergomi és pécsi szénbányászat megindulása után Nógrád megyé­ ben ismét a figyelem és érdeklődés középpontjába került a barnaszén. Salgó­ tarján környékén is kezdetleges kutatások és bányanyitások folytak Zagyva, Mátraszele és Kazár határában, de ezek csak az 1860-as évek bányászati tevé­ kenysége bevezetőjének tekinthetők. A XIX. század elején még a kis, jelentéktelen falvak sorába tartozó, közel 500 lakosú Salgótarján bányászati központtá, várossá fejlődésében döntő sze­ repet, történetében új korszakot nyitott - J ankovich Antal konzervatív földes­ úr 1855-ben bekövetkezett halála után - a szénbányászat megindulása. Ekkor kezdődött tulajdonképpen az „újkor” a faluban, mely a megye legnépesebb községét, majd ipari városát, és később megyeszékhelyét hozta létre. A folyamat elindítója két bányavállalkozó, Brellich János és Windsteig Gergely volt, akik 1856-ban a Jankovich leányági örökösök birtokán Salgótar­ jánban is feltárták a szenet, amely a külföldi irodalomban is ismert volt. A szénbányászat megindulása után az ipari fellendülés jóvoltából Tarján a nagy ígéret földje lett, hiszen a gyorsan fejlődő település szerepvállalása a magyar ipar térképén beváltotta a hozzá fűzött reményeket, igaz, kezdetben csak a tőkések számára. Most tehát lebbentsük fel a fátylat a társulat alapításának körülményeiről. A Salgótarján környéki Moosbrugger-Wéber-Preuszner féle bányavállalkozá­ sok szoros folytatása lett Windsteig Gergely megjelenése a faluban. Moosbrugger Jeromos bécsi vállalkozó a szabadságharcot megelőzően kezdett bányászkodni Zagyván. Az akkor már ismert nagyszámú széntelep közül azért esett választása a salgótarjáni medence kincsére, mert az a kibúvások alakjában 21 �szinte a földön és nem a földben feküdt. A szállítási gondok miatt csődbe került vállalkozást 1854-ben Preuszner József pesti kereskedő vette át. Brellich János - a salgótarjáni bányászat tulajdonképpeni megindítója - 1856-ban már Tarjánban volt, a Jankovich földbirtokon kutatta és tárta fel a szenet, úgy, hogy 1859-ben már 5350 bécsi mázsa szén állt eladatlanul bányája mellett. Az eddig Zagyván működő Wéber Alajos 1859-ben már Brellich munkálatait vezette. De kik voltak az első vállalkozók, akik Salgótarján területén szénbányá­ szattal foglalkoztak? Korabeli dokumentumok vallatása során két név bukkan elő: az egyik Szilárdyné J ankovich Erzsébet aki már 1859-ben Heilige Elisabeth néven kutatási engedélyért folyamodott a bányakapitánysághoz. A másik ismert vállalkozó Windsteig Gergely volt, aki szintén abban az évben Sal­ gótarján község területén fekvő Jankovich-tulajdont képező szántó és erdő­ területre szóló kutatási engedély kiadásáért folyamodott. Közben egy fontos esemény is lezajlott. 1858. augusztus 5-én a három Jankovich-lány osztályegyezséget kötött, melyben a tulajdonjog fele Szilárdyné Jan­ kovich Erzsébetet, a másik fele Luby Józsefnét és Balázs Willibaldnét illette meg. A nekik jutott osztályrész birtokában gazdálkodtak a nővérek. Szilárdyné Nagy-Salgón bányát nyittatott, sőt nővéreinek itt levő birtokát is zártkutatmányokkal fedte be. Brellich János államvasúti mérnök és Windsteig Gergely bécsi kőbánya­ tulajdonos (aki valószínűleg Bécs egyik elővárosából, Sechshausból származott és a megyei útépítkezések révén került Nógrádba) közös kutatási engedély kiállítását szerette volna elérni a bányakapitányságnál, a már sokat emlegetett Jankovich-birtokra. Mert amíg a három nővér pereskedett egymással, addig ők ketten 1859. augusztus 24-én Lubyné Jankovich Antóniával és Balázsné Janko­ vich Helenével szénkiaknázási szerződést kötöttek, melynek révén az általuk kért Antónia védnevű bányatelek is megosztva lett adományozva. Ugyancsak ebben a szerződésben kötöttek egyezséget a Jankovich Miklós kazári birtoka alatt található szén megkutatására. A harmadik Jankovich-lánnyal, Erzsébettel, hosszú ideig nem tudtak egyezségre jutni, mert férje - Jankovich Antalhoz (apósához) hasonlóan - konzervatív módon gondolkodott. Moosbruggerről és Windsteigről keveset tudunk, ugyanennyire ismeretlen Brellich János alakja is, aki pedig típusa volt azoknak az iparlovagoknak, akiket az Európa-szerte dúló vasútépítési láz termelt ki. Egyszerre játszotta meg a bányaszakértőt, illetve a vasútépítő mérnököt, de legfontosabb tulaj­ donsága az volt, hogy mindig megtalálta azokat az embereket, akik segítet­ ték tervének megvalósítását. Nagyszabású terveivel szinte a szélhámosság hatá­ rán járt, hiszen minden tőke nélkül indította meg legújabb vállalkozását, hogy aztán a bajok lavináját zúdítsa magára. Két szereplő neve kívánkozik még ide, igaz, csak mint statiszták a nagy színpadon: Wéber Alajos, Brellichék megbízottja, és a Jankovich-kutatások ve­ zetője. Münnich Károly, a későbbi baglyasaljai bányavállalkozó. A megkapott kutatási engedélyek birtokában Brellichék két zártkutatmányt jelentettek be a Jankovich-birtokra. Ezzel robbant ki az ellentét a két bányavállalkozó és Jankovich Erzsébet között, mely évekig munkát adott a külön­ féle hatóságoknak. Az ellentétek elsimítása csak az 1864. november 2-án kelt szerződés megkötése révén sikerült. Kezdetben Salgótarjánban a bányaüzem vitele nem volt valami sikeres, mert 22 �a statisztikában a 8 „vájóval” rendelkező bánya csak 965 bécsi mázsa szenet tudott felmutatni. Oka talán a későbbiekben is állandóan emlegetett munkás­ hiányban keresendő. Tevékenységük ezért inkább az újabb bányanyitásokra irányult, Kazár, Karancsalja és Vizslás határában. A két vállalkozó ez idáig keveset tartózkodott Tarjánban, ugyanis 1860. már-: cius 22-én a besztercebányai bányakapitánysághoz Bécsből keltezett levelük sze­ rint rendezni kívánták ügyeiket, melynek során Wébert, mint bányagondnokot, megbízták ügyeik itteni vitelével, s szervezetileg egyesíteni kívánták az összes bányájukat, és a jövőben Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság néven kívántak szerepelni. (Firma Salgó-Tarjáner Stein Kohlengewerkschaft). Ebből a levél­ ből ismerjük vállalkozásuk személyzetének többi tagját: Meissl Lipót könyvelő és Schrantz József ellenőr. A társulat a tarjáni bányák nagyobb méretű kitermelését célozta meg, de felismerték a szállítás nehézségeit, azt, hogy a rossz állapotban levő utak miatt a kitermelt szenet nem lehet eljuttatni a felvevőpiacig, s emiatt a szénme­ dencében rejlő üzleti lehetőség kiaknázhatatlan. Ezek után már nem véletlen, hogy a bányatársulat - Brellich hatására - vasúti vonal kiépítésének tervével foglalkozik 1860 május elején, és megszületik Brellich legfontosabb Em lék­ irata a salgótarjáni szénbányászatról. A bányakapitányság azonban első olva­ satra visszaküldte a társulatnak, kiegészítés végett. Egy újabb beadvány adja meg a visszaküldés okát, melyben Brellich kifejezi, hogy az emlékirat nem társasági szerződésnek készült, hanem csak a rentábilitást szerette volna ezzel bizonyítani, felkeltve az érdekeltek figyelmét a közüzemű vasúti pálya építé­ sének gazdaságosságára. Az újólag beterjesztett programmal egyidőben jelen­ tette be a Salgótarján-Balassagyarmat közötti lóvasút kiépítésének tervét is, Közben Brellich újabb beadványokkal ostromolta a hatóságokat. Pesten, 1860. augusztus 31-én keltezett iratában újólag a szállítóeszköz hiányában életképtelen salgótarjáni bányászattal foglalkozott. (Valószínűleg kezdettől fogva foglalkoztatta a gőzüzemű vasút gondolata, mert 1859. novemberében a első 270 kosár szenet felküldte Pestre, ahol kipróbálták a „délkeleti vasutak pró­ bajáratain” , s bebizonyosodott, hogy nem rosszabb a stajerlak-aninai szénnél). Iratában ismételten utalt a részvénytársaság alapításának fontosságára, mely­ nek jóváhagyása után azonnal megkezdené a bányászatot a kazári Anna bányamezőben. Ez az emlékirat jelentett fordulatot Salgótarján bányászatának tör­ ténetében, így ezt a dokumenumot mint a nógrádi szénbányászat kialakulásá­ nak egyik legfontosabb bizonyítékát kell kezelnünk. A bányatársulat megalapításáig csak a szükséges teendőket végezték Salgó­ tarjánban. Többek között elkészült 1860 októberére a Salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Társulat és Lóerőre Építendő Vasút terve. A bányakapitány­ ság módosító kérelme miatt annyiban bővült az eredeti terv, hogy új irány­ ként felvették a Salgótarjánból Hatvan felé vezetendő vasúti irányt is. Ezzel döntési lehetőséget adtak a majdani társulat tőkéseinek. Saját bányanyitásaik mellé megvásárolták Prónay zagyvai, Mikó gróf baglyasaljai, Cartony udvari tanácsos vizslási, valamint Schoeller bécsi kereskedő-gyáros karancsaljai szén­ jogosítványait, illetve zártkutatmányait. Ezzel az akcióval 21 zártkutatmány birtokosai lettek Kazár, Salgótarján, Vizslás, Karancsalja környékén. (Ekkor vált ismertté, hogy 1859. augusztus 24-én az első bérlőtől átvették a salgótar­ jáni bányaüzemet, mintegy 2010 kosár kitermelt szénnel.) A budai helytartótanács november 24-én keltezett iratában engedélyezte a 23 �Salgótarjáni Kőszénbánya Társulat megalakulását, azzal a feltétellel, hogy az alapszabályokat fel kell terjeszteniük jóváhagyás végett. A társaság vezetősége 1860. december 6-án alakuló bizottsági értekezletet szervezett, ahol bejelentették, hogy a „ . . .Salgó-Tarjányon már megnyitott kőszbénbányászatra Sz. István név alatt külön társulatot alakítani, a fennálló bányászati szabályok szerint az engedelem már meg is adatott..” A Salgótarjáner Szent István Steinkohlen Bergwerk Gesellschaft néven megalakulni szándékozó társaság a lóerejű vasút építésére, illetve a bányászati jogok meg­ szerzésére és a bányászatra 8760 db egyenként 100-100 o.é. forint névértékű részvény kibocsátását tervezte, összesen 876000 forint értékben. De mielőtt a részvényaláírásokat megkezdték volna, „részrehajthatatlan szakértők” bevo­ násával bányászati, technikai és jogi szempontból újból megvizsgáltatták a tár­ saság szénterületét. Az értekezlet egy „bizottmányt” is választott, melynek el­ nöke báró Prónay Albert, alelnöke Korizmics László, pénztárnak K ohen Jakab kereskedő, jegyző Mórocz István (számtalan sajtócikk szerzője), ügyvezető Brellich János lett. Ugyancsak határoztak a szakértők személyéről is, amikor felkérték Hantken Miksa geológust és Dolezsál N. vasúti mérnököt a fel­ adatok ellátására. Az alakuló értekezletre a meghívást mindenki megkapta, aki csak számított, befolyása lévén támogatóként a nagyszabású tervhez. Né­ hány név kiemelése ezért is fontos: Havas József, helyhatósági tanácsos, aki nélkül lehetetlen volt üzletet létrehozni, K ohen Károly és Jakab nagykeres­ kedők, a társaság bankárjai. (Róluk a rendőrminiszteri jelentés mint „arge Schwindler” -ok emlékezett meg később.) A vállalat ügyeit a triumvirátus: Brellich, Kohen Jakab és Havas intézték. Az alakítandó társaság programját 1861. január 13-án a Gazdasági Lapok­ ban tették közzé. A legérdekesebb változás az volt, hogy most már a vasút­ építést helyezték előtérbe. Ugyanis a tervezett tőkéből 676 000 forintot a vasút megépítésére és csak 200 000 forintot szántak a bányaművelésre. A kérdés még mindig az volt, hogy Balassagyarmat vagy Hatvan felé érjék-e el a Dunát? Így érkezett el 1861. május 14-e, az alakuló közgyűlés napja. Ezen a köz­ gyűlésen az ipoly-sajóvölgyi vasút tervbe vett építése miatt várakozó állás­ pontra helyezkedtek, és csak annyi részvény kibocsátását tervezték, amennyi a bányaüzem megindításához elegendő tőkét biztosított. A jelenlevők az 5 5 §-t tartalmazó alapszabály-tervezetet csekély módosítással elfogadták. Ezen a napon hangzott el, hogy a megállapított alapszabályok értelmében a „Sz. István kőszénbányatársulat” magát megalakultnak nyilvánítja. Megválasztásra került az ideiglenes vezetőség: elnök ismét báró Prónay Albert, alelnök Korizmics László lett. Az igazgatóságba a következő személyek lettek beválasztva: ügykezelési főintéző Havas József, igazgatótársnak Nyíry József és Dumtsa Ignác. Keres­ kedelmi ügyintéző K ohen Jakab, műtani ügyintéző Brellich János lett. Az alap­ szabályokat hivatalosan felterjesztették a helytartótanácshoz, jóváhagyás végett, amit 1861. július 31-én két paragrafus módosításának javaslatával visszaküldtek. Az alapszabály-tervezetből csak az 1. §-t idézzük fel, amely pontosan körül­ írta az új társulat célját: „ 1. $. a. A Nógrád megyében Salgó Tarján községe határán és környékén található kőszén telepeket mívelni és értékesíteni, jele­ sül a felső magyarországi vashámorok és egyéb iparágak úgyszintén a Tisza és Duna között fekvő és fában szűkölködő vidék számára tüzelő anyagot állítani elő, stb., mihelyt a kőszén kereskedés oly terjedelmet nyert, hogy a közönsé­ ges szekerezéssel kielégíteni nem lehetne, vagy pedig ha sokkal hasznosabbnak 24 �mutatkoznék, a körülményekhez képest gőz vagy lóerőre egy vaspályát építeni a Dunához.” A szeptember 23-án összeült közgyűlés döntött a helytartótanácsi leírat tár­ gyában, és eleget tett a kérésnek. (Így a módosított alapszabályokat csak 1861. október 24-én hagyta jóvá a helytartótanács.) Az új részvénytársulat igazgatósági ülésén elhatározták, hogy az összes szabad területet zártkutatmányokkal fedje le Brellich János, és jelentse be azokat saját nevén. A szénterület geoló­ giai felvétele tárgyában egy mérnök alkalmazását látták szükségesnek. (Ez a mérnök az iratok újraolvasása során, úgy tűnik, már Ta rjánban dolgozott, mun­ kája révén egy kiaknázási terv és egy általános - szénjogi? - terv is készült.) A feladattal név szerint Pancaldi Márkus mérnök lett megbízva. Az igazgató­ ság a Társulat központjának Salgótarjánt jelölte ki, az igazgatóság székhelye azonban Pest lett. Az ideiglenes vezetést felváltotta a választott végleges igaz­ gatóság, mely az elnökön és alelnökön kívül 15 bizottsági tagból és öt igazga­ tósági tagból állt. Igazgatósági tag lett Brellich János is, aki ezek után Kazár, Zagyva, Salgótarján és Somoskőújfalu területén mintegy 213 zártkutatmányt jelentett be Wéber Alajossal. Brellich Salgótarjánban Lubyné-birtokán nyitott bányát, míg Szilárdyné Jankovich Erzsébet Puszta-Salgón termeltette a szenet. (Ezt a területet adta el végül is Szilárdy Ödön 1869-ben a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatnak, melynek egy­ ben alapító tagja is volt.) A Társulat birtokában 1862-ben már 181 megerősített zártkutatmány volt, és még ebben az évben bányatelkekkel kívánták befedni a területet. Pálfalva, Salgótarján, Zagyva, Puszta-Szőrös és Kazár területén tizenegy helyen nyitot­ tak bányát. (Salgótarjánban három bányájuk volt.) Elkészült a terület geoló­ giai felmérése is, mely a szénvagyon tényleges megállapítása mellett a vasút­ vonal irányának meghatározását is szolgálta. Ebben az évben Szabó József, a neves geológus is dolgozott Salgótarjánban mint bányabiztos, sőt a területről bányageológiai térképet is készített. 1862. február 2-án a Társulat vasútépítési engedélyezési tervet nyújtott be a hatóságokhoz, hangsúlyozva a szénszállítás jelentőségét. De érdekes módon a szokásos kamatbiztosítás megkérését (talán sejtve hiábavalóságát) a Társaság nem tartotta szükségesnek, hanem - bízva saját anyagi erejében - önerőből kívánt sikert elérni. Ekkor csatlakozott a társulathoz gróf Forgách Antal kancellár, a későbbi igazgatósági elnök, és több prominens személyiség. A szer­ vezési ügyek elhúzódása miatt az újabb vasútépítési engedélyezési okiratot 1863. január 19-én már mint Pest-Besztercebányai Vasútat terjesztették elő. (Brellich János igazgató, Pancaldi Márkus bányamérnök és Polyák Béla köny­ velő.) A salgótarjáni üzemvezetőség élén ekkor már Schmidt Pál bányafelügyelő, Wéber Alajos bányagondnok, Jereb Ferenc főaknász és Schrank János raktárnok állt. Az új cégnév 1864-ben tűnik fel először, jelezve, a megváltozott és már nem leplezett igazi célkitűzést, melynek fedezetéül a szénbányákat állították: „Cs. kir. Szab. Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Sz. István Kőszénbánya Tár­ sulat.” Legnagyobb gond továbbra is a tőke hiánya volt, mert míg 1863-ban tiszta jövedelmük 9370 forint volt 32 522 forint bevétel mellett, 1865-ben már nyereséget sem tudtak kimutatni. A vállalkozást ezért is fogadta kezdettől fogva az általános bizalmatlanság. A vasútépítés megindításához a szükséges előleget végül is gróf Forgách Antal szerezte meg, mint udvari kancellár, saját hatáskörében, az ún. ínségkölcsönből. 25 �A vasútépítés mellett próbálkoztak bányanyitásokkal is. 1865-ben sikerült a József-Johann védnév alatt megkapott bányatelken előbb József-tárnát (10 kettős bányamértékkel), majd József-aknát (50 kettős bányamértékkel) meg­ nyitni. A József-tárnánál építették meg a Pestről Hatvanon át vezetett vasút ideiglenes végállomását, mivel magában a faluban nem tudtak megfelelő telket vásárolni vasútállomás céljára Szilárdy Ödöntől. A társulat ügyeiről már 1864-ben elkészült a rendőri jelentés, mely feltárta a kétes üzletmeneteket, vesztegetéseket. Az így jelentkezett pénzügyi nehézségeket csak fokozta a bécsi Schuller bankház - mely a társulat pénz­ ügyeit intézte - csődje, 1865-ben. A megindult lavina magával ragadta a tár­ sulatot is, amely kénytelen volt szintén csődöt jelenteni, egy nappal később, július 1 1 -én. Schmidt Pál lemondása után a csőd alatt álló társaság a bánya vezetését Pancaldi Márkusra bízta. Közben újabb területek megszerzéséről is tárgyaltak, így Baglyasalján az Andó-családdal, a birtokukban levő Jakobibányatelek megszerzése érdekében. 1866. október 6-án alkalmazták ideiglenes minőségben bányafelügyelőként Zemlinszky Rezsőt, a későbbi bányaigazgatót, akinek a neve elválaszthatatlan a nógrádi szénmedence nagyüzemi bányászatától. (A vonatkozó irodalom né­ mely szerzőjének állításával ellentétben 1864-ben még nem lehetett igazgatója a társulatnak.) A háttérben mozgó gazdasági és politikai erők elérték, hogy 1866. november 6-án megszüntették a csődeljárást, és innen az események már felgyorsulva követték egymást. Most már nem csak egy társulat ügye volt a vasútépítés. A magyar és osztrák hatóságok, hitelezők a vállalatot igyekeztek talpraállítani, melyhez a kedvező politikai légkör is hozzájárult. Így vált lehetségessé, hogy a magyar érdekeket tisztán szolgáló Magyar Északi Vasút állami támogatást kapott. Nemcsak a vasútépítés indult meg újólag, hanem a csőd ideje alatt majd két évig szünetelő bányák termelése is 1866 októberében. A kínos-keservesen megépített vasúton 1867. május 17-én indult meg a for­ galom Pest felé. A magyar állam felvállalta az elsőbbségi kötvényeket és a kölcsönkötvényeket, majd ennek birtokában a hírhedtté vált pest-salgótarjáni vasút 1868. július 1 -én o órakor a magyar állam tulajdonába ment át, hosszas tárgyalások eredményeként. A Magyar Északi Vasúttársaság feloszlott, csak a kőszénbányák és azok tartozékai felett rendelkezhetett. A szénbányák üzem­ vitelére 1868. augusztus 6-án a társult romjain megalakult a Salgótarjáni K ő ­ szénbánya Részvénytársulat, mely 77 éves fennállása alatt a nógrádi szénme­ dence széntermelését és technikáját magas fokra fejlesztette. Megalakulása után is számos kisebb vállalat keletkezett, melyeknek széntermelése csak csekély mértékben befolyásolta a magyar szénpiacot. Mindaddig míg a kisvállalkozások összevonása után 1881-ben az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. mint vetélytárs létrejött, mely közel 44 évig bányászkodott a szénmedencében. ��Zsuffa Miklóst: A PALÓCFÖLD megkérdezte Van-e jövője a nógrádi szénbányászatnak? Az 52 éves Zsuffa Miklós irányítja az évi egymillió tonna szenet adó, s mint­ egy hatezer embert foglalkoztató Nógrádi Szénbányákat. A vezérigazgató tagja az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, s jellegzetes alakja a helyi közéletnek is. - A salgótarjáni szóbeszédben hangot kapnak olyan vélekedések, hogy a vállalat belátható időn belül jelentősen megkisebbedik, sőt ta­ lán meg is szűnik. Honnan erednek ezek a jóslatok? - A választ onnan kell kezdeni, hogy az utóbbi időben a népgazdaság, s benne az ipar teljesítménye nem megfelelő. A cserearányok romlanak, a termelékenység, hatékonyság nem javult olyan mértékben, ahogy tervezzük. Emiatt - sok más országhoz hasonlóan - nálunk is megindultak a szerke­ zeti váltással összefüggő vizsgálatok. Nem kivétel ez alól a szénbányászat sem, amelyet különösen az utóbbi időben csökkenő világpiaci olajárak hoztak új helyzetbe. Az Állami Tervbizottság vizsgálata nemcsak arra terjed ki, hogy miképp lehet többet termelni, hanem arra is, hogy a többlet fajlagosan mibe kerül. Hogyan lehet olcsóbban megoldani az ország energiaellátását? A válasz megadására sok alternatíva készült, köztük szélsőségesek is, háttéranyagként. Feltehetően e szélsőséges változatok kiszivárgása és eltorzítása indította el a híreszteléseket. - érvényes-e az a párhuzam az ország és la vállalat között, hogy a természeti kincsek viszonylag szerény mértékűek, az adminisztrációs ál­ lomány pedig, bár lelkes, de kissé túlméretezett? - Erre azt kell mondanom, hogy az adminisztráció túlméretezettsége alól a szénbányászat sem kivétel. Ugyanaz jellemző itt is, mint az intézményrend­ szerünk egészében és a gazdaság más területein. Tehát folyamatosan aktuális teendő az adminisztráció arányának mérséklése, e munka hatékonyságának nö­ velése. Az elmúlt öt évben végrehajtottunk olyan módosításokat - üzemszer­ vezés, irányítási lépcsőkiiktatás - , amelyekkel évről évre csökkentettük az al­ kalmazotti állományt. Ma e dolgozóik aránya az összlétszámon belül 15,2 szá­ zalék, a szénbányászati átlag pedig 15,3 százalék. Tehát a átlag körül va­ gyunk. Ennek ellenére tervezzük a alkalmazotti létszám továbbcsökkentését. - Azt írta nemrég, hogy a medence szénbányászata az évszázad ele­ jén technikailag Európa élvonalának közelében tartott. Milyen termé­ szetű ok miatt süllyedt a műszaki nívó? - A nógrádi szénbányászat első szakaszában a legértékesebb, legkönnyebben elérhető széntelepeket bányászták ki. A felszínhez közelebb vastagabb szén­ 28 �rétegekhez, nagyobb fűtőértékű szénhez jutottak. Annak idején ez volt a Kárpát-medence legjobb szénelőfordulása. Nem véletlen, hogy a tőke mohón érdeklődött az itteni befektetési lehetőségek iránt. A bányavidékek közül ezt kötötte össze elsőként vasút a fővárossal. A busás nyereség lehetővé tette, hogy az akkori legkorszerűbb műszaki megoldást telepítsék ide. Az aranykor meg­ szűnése nem gazdaságpolitikai tényezőkkel vagy az itt dolgozók munkájával függött össze, hanem a természeti körülmények rosszabbodásával. Már a hú­ szas, harmincas években megfigyelhető volt a termelés, a profit csökkenése, a nógrádi szénbányászat súlyának mérséklődése. - Említette az előbb idézett cikkében, hogy a vállalatnál előfordul a közönyös magatartás. Mi miatt válhatnak közönyössé a bányai dol­ gozók? - Közömbösség mindig, mindenütt előfordul a társadalmi életben. Sajnos, a szocialista társadalomban is fellelhető. Ez nemcsak azzal függ össze, hogy va­ laki alkatánál fogva tettre kész, ambíciózus, akar-e másokért cselekedni, vagy visszahúzódó, magának élő. Sajnos, arra is van példa, hogy míg korábban va­ laki lelkesedett a közösség ügye iránt, később különböző okokból közönyös­ sé válhat. Fontos vezetői feladat, hogy az emberek ügyeit úgy kell intézni, mi­ nél kevesebben váljanak passzívvá. Ez nemcsak anyagi érdekeltség kérdése. Függ az emberekkel való bánásmódtól, a személyhez szóló hangnem megtalá­ lásától is. Őszinte minősítésekkel, idején végrehajtott kádercserékkel elejét le­ het venni a közöny eluralkodásának. - Gyakori panasz, hogy az úgynevezett bányászati kedvezmények el­ értéktelenedtek az utóbbi időben. Van-e remény rá, hogy még a 25. óra előtt kedvező fordulat áll be? - A bányászati kedvezmények, a bányászat presztízse - ez tág kategória, és időnként túl általánosítva beszélünk róla. Konkrétan: fontos eleme ennek a bér, a lakáshoz jutási lehetőség, a katonai szolgálat csökkentése, illetve válla­ lati szinten a hitelképesség, a fizetőképesség megtartása. Ne menjünk vissza a hatvanas évekre, csak az utóbbi öt évet vegyük. Mind a szakmabeliek, mind a külső szemlélők megállapították, hogy ezek a tényezők a VI. ötéves terv időszakában fokozatosan veszítettek korábbi értékükből. 1983-ban és '84-ben már termeléskiesésben is megmutatkoztak a negatív tendenciák. A XIII. pártkongresszus után tett kormányintézkedések meghozták az érzékelhető fordula­ tot a bányászat helyzetének stabilizálására. Ezeket a kezdeményezéseket azonban következetesen végig kell vinni! - Könnyebb lesz-e a huszonéves bányásznemzedék sorsa, mint az ön generációfáé volt? - Ami a fizikai igénybevételt illeti, igen, de a mai gazdasági, műszaki kér­ dések bonyolultsága, változékonysága miatt nehezebb helyzetben vannak a mai fiatalok. Az ország gazdasági helyzete, a fejlesztés lehetősége relatíve rosszabb, mint a mi fiatalságunk idején volt. A szűkebb források nagyobb hoz­ záértést és fegyelmezettebb végrehajtást követelnek ahhoz, hogy hatékonyab­ ban használják fel azokat, mint mi tettük. A bányászatban most bevezetés alatt álló technika lényegesen többet tud - s figyelemre méltó, hogy a bányá­ szat mai nehéz helyzetében is kaptunk erre pénzt! Nagy felelősségünk, hogy jól szervezett munkával ezt a technikai és anyagi többletet hatékonyan mozgó­ sítsuk. M O LN Á R PÁL 29 �MŰHELY S Z IV E R I JÁ N O S A Couleur lokálban a Couleur lokálban falom az elém rakott babot benne füstölt csülök én meg előtte ülök nyakig olajos padlóbűzben magamat két félrészre osztva jóra meg rosszra rügyező muzsikaszó koszolja a leget (hallhattuk már épp eleget) figyelmem leköti a helyi színezet s bár minden „csupa élvezet” lesz-e út mely innen kivezet „ a Couleur lokálban (ha kell) a kör kerek s lapít ki-ki saját kigőzölgésében mint sarokban az ázott egerek és zajlik az élet (s nem is csak úgy életlenül!) folynak a hibátlan felekezeti viták : bemenj-e bűzlő lábakkal a mennybe a társadalom gazdasági szűrőjének szerkezetén át s mint irányzatos véletlenek kavarog a por senkik és valakik jönnek mennek takar mindent a félhomály ilyen ez a Couleur lokál megtartanám véleményemet de már nem lehet satufejűek ülnek kelnek mindenütt s csavarra járnak a satufejek és a kerítésről célirányosan fel röppennek az intézménye sült kerub-verebek 30 �Satupota és emberarc A jugoszláviai magyar költészet egyik fiatal képviselőjéről, Sziveri Jánosról szólva nem kerülhető el a poétikai körkép fölvázolása. Azért nem, mert az 1954-ben, egy kis bánáti faluban, Muzslán született költő munkássága az egy­ séges magyar irodalom fejlődési folyamatába illeszkedik. E tekintetben az új­ vidéki folyóirat, az Új Symposion szerkesztőjeként is markáns poétikai s egy­ ben „lapcsinálói” programot hirdető költő tevékenysége semmiben sem, vagy alig valamiben különbözik mondjuk a Kolozsváron élő Szőcs Gézáétól vagy budapesti sors- és pályatársaiétól. Magyarországon a hetvenes évek elejétől-közepétől figyelhettük meg azok­ nak az éles szemlélet- és hangnemváltást jelző regényeknek és verseskötetek­ nek a sorjázását, amelyeket Hajnóczy, Esterházy, Bereményi, Nádas és mások neveivel azonosíthatunk. Hozzájuk társultak és társulnak a szomszédos országok magyar irodalmának újabb generációi is: Romániában az Echinox című egye­ temi lap köré csoportosuló szerzők, Jugoszláviában pedig az Új Symposion ún. második nemzedéke. Szlovákia és Kárpátalja inkább csak egyes alkotók mun­ kásságával kapcsolható ehhez az egész magyar nyelvterületet érintő-átfogó iro­ dalmi folyamathoz, amelyet a kritika, hol a „neo-(poszt-) transzavantgarde” , hogy a „posztmodernista” címkével lát el. Jól lehet, ezek a kritikai kategó­ riákként működtetett elnevezések erősen vitathatók, azt azonban mindenképpen el kell ismernünk, hogy az érintett szerzők közös vonása a tagadás. A müveik­ ben kirajzolódó kép már nem az egységes, harmóniákból-diszharmóniákból öt­ vöződő, hanem a szétmorzsolódó, elemeire hulló világot, a „ minden egész el­ törött'” valóságát tükrözi. Más szavakkal szólva ez azt jelenti, hogy a hetve­ nes-nyolcvanas évek új íróinak-költőinek hitvallása a apák, a szülők nemze­ déke által reájuk hagyományozott valóságszemlélet és világkép érvényességét kérdőjelezik meg. „. . . figyelmem leköti a helyi színezet / s bár minden „csu­ pa élvezet” / lesz-e út mely innen kivezet” - fogalmazza meg a második vers­ szakban Sziveri a nemzedékét jellemző kétkedést és elutasítást. Ehhez az állás­ ponthoz azonban társul egy új, a jelent problematikus voltával, pozitív és ne­ gatív tartalmaival együtt hűen kifejező eszmény föllelése iránti vágy is: „lesz~e út mely innen kivezet'' - kérdezi Sziveri és kérdésében nem csupán ez a vágy fogalmazódik meg, hanem az előző évtizedek és generációk gondolkodását jel­ lemző társadalmi utópizmus, az illuzórikus valóságkép elutasítása is benne fog­ laltatik. Azaz - sugallja a szerző - a költőnek és a költészetnek sem az esz­ mények és az akarat felől kell közelítenie a valóságot, ellenkezőleg, a valóság felől kell szemlélnie mind az akaratot, mind az eszményeket. A pontos helyés helyzetmeghatározás tehát mindennél fontosabb, a költői szépenszólás pedig - legalábbis Sziveri felfogása szerint - a szavak mágiájával csak elfeledi a va­ lót. „ . . . a Couleur lokálban / ha kell / a kör kerek / s lapít ki-ki saját ki­ gőzölgésében / mint sarokban az ázott egerek” - tesz kísérletet szűkebb közös­ sége helyzetmeghatározására a költő, majd néhány sorral alább már általános érvényű kor- és kórkép fölrajzolására is vállalkozik: „folynak a hibátlan fe­ 31 �lekezeti viták; / bemenj-e / bűzlő lábakkal a mennybe j a társadalom gazdasági szűrőjének / szerkezetén át” - írja. Igen, ez a hang a lázadás hangja. Azé a lázadásé, amelyről a neves olasz esztéta, az elkötelezetten baloldali Umberto Eco így ír: „Napjaink művésze, amikor hozzákezd egy mű megalkotásához, egyúttal kétségbe v onja mindazokat az ismereteket, amelyeket reá hagyomá­ nyoztak. . . Úgy rögzíti tevékenységének módját, mintha a világ vele kezdőd­ nék, vagy legalábbis mindazok, akik megelőzték . . . hamisítók lennének.. . ” Eco megállapításának vonzatában különösen markáns és egységes kép rajzo­ lódik az Új Symposion második nemzedékének költőiről, a valóságot szikár, lecsupaszított nyelvhasználattal újraértelmező lírájukról. A Babits, Kosztolányi vagy épp Nagy László költészetén nevelkedett olvasó hiába keresi e mai poé­ ták - Csorba Béla, Szügyi Zoltán, Fenyvesi Ottó, Kalapáti Ferenc - munkái­ ban, a hagyományos lírai színeket, ízeket, eszközöket. S akárcsak ők, Sziveri is mellőzi a szavak energiatöltetének dúsítása, a szókapcsolatok átalakítása, egy­ szóval a szómágia révén elérhető költői hatást. Két kötetét, az 19 71-es, Sinkó Ervin-díjas Szabadgyakorlatokat és a ’81-ben megjelent Hidegpróbát, illetve a bennük közreadott munkáit az ihletettség, a látomás, a pátosz, a díszes versbeszéd teljes mellőzése jellemzi. A hagyományos magyar verseléshez szokott ízlés számára szokatlannak tűnhet, hogy Sziveri költemé­ nyei nem az érzelmekre óhajtanak hatni, hanem a rációra, nem az indulato­ kat, hanem a gondolkodást mozgósítják. Ennek eléréséhez a mindenkori tárgy­ tól való távolságtartás szükséges - eképp értelmeződik át a tulajdonképpeni, a szorosan vett líraiság - , ami egyúttal a Sziverire oly’ jellemző ironikus látás­ mód alapja is. Ezáltal természetesen a nyelv költészeti funkciója is megválto­ zik: nem átlelkesít, hanem leír. Másképpen szólva: Sziveri versnyelve teljesen elidegenedik - egyfelől - magától a lírai tárgytól - másfelől - a lírai szemé­ lyiségtől. Azaz a költő érzelmektől lecsupaszított gondolatait, gondolatfolyama­ it hordozza. Elveszti zeneiségét, hangulatiságát - egyszóval érzékiségét - a nyelv „működése” a mikroszkopikus vizsgálat prizmarendszerének közvetítő sze­ repéhez hasonlítható. Példaként a vers kezdő sorait idézem: „a Couleur lokál­ ban / falom az elém rakott babot / benne füstölt csülök / én meg előtte ülök / nyakig olajos padlóbűzben / magamat két félrészre osztva / jóra meg rossz­ ra. . .” Mint láthattuk, a hagyományos költészetben a verset építő érzékiség és érzelem helyét itt a gondolkodás folyamata - a logikai automatizmus - , az ana­ lízis és szintézis módszere, a dedukció és indukció foglalja el. A vershelyezetet megjelenítő első sor, „a Couleur lokálban” állításából, akárcsak egy tudomá­ nyos vizsgálat alaptételéből bomlik ki fokozatosan-folyamatosan a részletekre kiterjedő levezetés, a logikai bizonyítás: maga a vers. Olyan alkotói eljárásról van tehát szó, amely szakít a hagyományos költészet intuitív logikájával. A lá­ tomás ihletettségével a látás józanságát szegezi szembe. Csak így véli megközelíthetőnek, föltárhatónak a valóságot. Ugyanakkor azonban nem mond le a költészetnek arról a - mondhatjuk - ősi törekvéséről sem, hogy a világban való eligazodásra ösztönözzön bennünket. Sziveri tehát fölfedez, de fölfedezé­ seit nem megfellebbezhetetlen létigazságokként közli velünk. A mű alapeszmé­ jét új meg új logikai kapukon, áttételeken siklató költő pontos szerkesztésbeli illesztésekkel kifejezetten kényszeríti a befogadót ugyanannak az útnak a be­ járására, amit ő az alkotás folyamatában végigjárt. Ezzel logikai párbajra is hívja, a vers alkotási folyamatának, a költői fölfedezés útjának újragondolá­ sára, kritikai elsajátítására készteti az olvasót. 32 �De ugyanakkor, amikor „a líra: logika” alapelvén épülő művekben az iró­ nia és a groteszk a racionalitást szinte a végsőkig fokozó techné-elemekként funkcionálnak, valamiképpen az érzelem - vagyis a nélkülözhetetlen líraiság - is jelen van. Fölerősítését, szemlélet szintjére emelését, a szimbolizmus műegésszé lényegítésével éri el Sziveri János. Azaz: a hagyományos költészet közvetlen, elsőfokú érzelmi-indulati töltésével szemben itt, ebben a versben és általában Sziveri költészetében - az érzelmek a szimbolizmus szűrőjén átszüremkedve kerülnek az alkotás folyamatába. Így válik-válhat a szigorú lo­ gikai szerkezet többrétegű jelentés közvetítésére alkalmas esztétikai építménynyé. Szembeötlő, hogy maga a dm „A Cuoleur lokálban” is egyszerre idéz zenés mulatóhelyet és bizonyos sajátosságokat, „helyi színeket” hordozó (tör­ ténelmi, földrajzi, stb.) régiót. S ne feledjük azt sem, hogy a kilencszáznegyvenöt után e tájon általánosan uralgó vulgármarxista hevület a kisebbségi magyar irodalmak legfőbb feladataként a helyi színek (couleur locale) ábrázo­ lását jelölte meg. Ez persze tévút - hogy mekkora, az a két világháború kö­ zötti és a negyvenöt utáni kisebbségi irodalmak minőségi elemzéséből egyér­ telműen kiderül sőt a „couleur locale” -t totális esztétikai kategóriává avatni, több mint baklövés: nem más ez, mint kettőzött csapda! Satu! Tudjuk (s ezt mások mellett Lukács György is világosan bizonyította): esz­ tétikai szempontból az ilyenfajta totalitás nem más, mint az esztétikumot meg­ semmisítő általánosítás. Másfelől - az egyéni és közösségi praxis oldaláról nézve - az effajta szemlélet a bezápulást, az elszigetelődést, a zárványlét vál­ lalását és végső soron az önfelszámolást eredményezi. Azaz: eleve lemond az állami szinten külön egységként, önállóan integrálódó kisebbségi lét lehetőségé­ ről. Az állampolgári nagykorúsításról. Az emberarcú és magyar élet lehetősé­ géről. S a csapda ráadásul ördögien rafinált: a hűség csalétkével csábítja és tartja fogva áldozatait, mintha bizony a néphez, anyanyelvhez, kultúrkörhöz, egyetemes magyarsághoz való hűség a gömöri, bácskái, beregi zsánerek lírává magasztosításával, a tájnyelvi fordulatok verselménnyé alakításával és hason­ lókkal volna egyenértékű. Ez szolgál magyarázatul, arra, hogy a satupofák csapdájába nem csak az ismert történelmi körülmények folytán teljesen ki­ szolgáltatott szlovákiai, de a kicsinységében legvédtelenebb kárpátaljai és az irodalomtörténeti múlt hiányát ideológiával pótolhatónak vélő - délvidéki magyar irodalom is belesétált. Mint ahogy az sem csoda, hogy a veremből való kiveckelődés mindmáig tart. Sziveri verse ilyenképpen egy történelmi mé­ retű lépték(té)vesztés fölött is ironizál. De iróniája nem a gúnyos szarkaz­ musé, ellenben a rezignációé. Nem megsemmisítő, hanem figyelemfölkeltő. A történelemre, mint megtanulható és alkalmazható tudásra-tapasztalatra hívja föl a figyelmet s e gesztussal az emberi lét értelmét, a személyiséget a személyes létet csonkító hatalmi döntések humánumellenességére is rámutat. Arra, hogy a „kerub-verebek” klikkérdekeit szolgáló intézmények terpeszkedé­ sét, a „ satufejűek” megnyomorító hatalmi dölyfét, azaz a betokosodott, ostoba emberellenes mechanizmusok működését csak a józanul lázadó értelem, a tá­ madó humánum gátolhatja meg. A világ nemcsak satupofájú, hanem emberarcú is - mondja Sziveri János, majd rezignáltan hozzáfűzi - lehetne! E N D R Ő D I SZABÓ ER N Ő 33 �P E T R ŐCZI É V A Napló helyett II. „ Kedvező körülmények? A művész nem ismer ilyeneket. Az élet maga kedvezőtlen körülmény. . . É s akármilyen kegyetlenség kije­ lenteni, a legkedvezőtlenebb körülmények - lehet - a legkedve­ zőbbek. .. És - a (versek jobban tudják.” Marina Cvetajeva 1986 januárjának utolsó napja van. Hamarosan elkezdődik a rádióban a Ba­ goly című műsor: én is beszélek benne arról, hogyan kell a gödörből (t. i. az ilyen-olyan veszély/válsághelyzetekből) kimászni. Abban emlegetem többek kö­ zött a fenti Cvetajeva-idézetet. Az ő könyveit úgy hurcolom mindenüvé ma­ gammal, mint az apáca a rózsafűzést. A szenvedésben is mindig kristálytisz­ ta logikája legszéthullottabb állapotomban is összekanalaz. Éppúgy, mint Sylvia Plath. Szeretnék nem baljós előjelet látni abban, hogy ők, akik mind­ ketten olyan fontosak nekem, öngyilkosok lettek. . . Visszatérve az idézetre: nem hiszem, hogy bárki közülünk, íróemberek közül, puszta önkínzásból engedné át magát a nyilvánvalóan fájdalomba sodró élet­ helyzeteknek. Egyszerűen eljön az az idő, amikor valóban a vers, vagy éppen a veretlenség kezd uralkodni rajtunk. Azaz: tényleg „a dal szüli énekesét” ! Amíg ezt írom, egy Baez-kazettát hallgatok: „love is just a fow-letter wold. . . ” „A szerelem csak egy négybetűs szó.. . ” Magyarul jóval hosszabb, de aligha ezen múlik a végkifejlet. Tízegynéhány év után most olvasom újra Az utolsó párizsi tangót; annak idején nem értettem, miért tiltakozik Paul minden fölösleges szó ellen, bele­ értve egymás nevének kimondását is. Ma már tudom: vannak olyan férfiak és nők, akiknek valóságos jótétemény volna, ha együttléteik alkalmával egy­ szerűen megnémulnának. Mert mindaddig, amíg csak megérintik, nézik, be­ lélegzik, megízlelik egymást, maradéktalan köztük a harmónia. De amint be­ szédre nyitják a szájukat, keserűség, kölcsönös félreértés, az átélt közös jó megmérgezése lesz belőle. Napjaink nagy része persze nem szerelemfilozófiai töprengésekkel telik. Írom, amit és ahová lehet; „ügyes-formás” két flekkeket, rádió- és tévéjegyze­ teket, miközben egy-egy versem megjelenése időtlen időket vesz igénybe. És a várakozásnál, vagy az elutasításnál sokkal jobban meggyötör a versek körüli hímezés-hámozás, a lapszerkesztőségekben uralkodó megrögzött aktatologa­ tás. Sokadmagammal nem vagyok képes felfogni, miért nem követik-követhetik ők is a könyvkiadói gyakorlatot; vagyis azt, hogy a kéziratokat meghatá­ rozott időn belül el kell bírálni. Most derült ki, hogy a Hajnali Bagolyba tették kis lélekmentő szónoklato­ mat, így aztán aligha fogom megvárni. Ezen a héten ugyanis nemalvási re­ kordot döntögettem. Csak mindenórás korszakaimban aludtam olyan pocsékul mint most. Részben talán azért, mert a lemezjátszónk pillanatnyilag használ­ hatatlan, s az esti-dili-csitító muzsikálás nagyon hiányzik. Igaz, csodák-csodá- 34 �ja eljutottam egy élő hangversenyre, a H-moll-mise Kongresszusi Központbéli előadására. Ettől függetlenül (mármint a lemezjátszóhiánytól!) itthon egyre szebbek (és nagyon remélem, előbb-utóbb álomhozók!) az esték, hogy a két kicsi rituális­ sá tette az anyaszendvicset. Ne tessék elájulni, ez nem azt jelenti, hogy szülő­ anyjukból csípnek le maguknak ízes falatokat. Egyszerűbb a képlet: ha nem rosszalkodnak előzőleg túl sokat, befekszem kettejük közé a kinyitható dupla ágyra. Vagyis - én vagyok a hús két szelet kenyér között. .. Metaforának nem is rossz. .. És érzésnek sem. Szükségem van arra, hogy elemi szüksége le­ gyen rám valakinek. Persze, nem kétséges, ezzel is vigyázni kell. Már nem tudom, hol olvastam a következő aforizmát, de van benne némi igazság: „Védd magad, védd magadtól a többieket” . Ez a kettő, az önvédelem és má­ sok védelme szorosan összetartozik. Ha agresszív érzelemáradattal közelítünk bárkihez, ettől mindkét fél reménytelenül védtelenné válik. Másfelől, a hisz­ térikus önvédelem viszont olyan, mint a jólszituált amerikai otthonok smokealarmja (füst-vészjelzője), amely a platnira fröccsent egyetlen pörköltcsepp hatására olyan vad ugatásba kezd, mintha egy lángban álló szigettenger kellős közepén működne. Vannak azért gyanútlan és nyílt lelkek is, például Roberto, az a derék fizikus+amatőr énekes, akinek még november végén segítettem hegedűt és mű­ szaki könyveket vásárolni. Az ő jóvoltából hallgathatom most a Don Carlos szépségéhez képest nagyon ritkán műsorra tűzött Fontainbleu-jelenetet. Van nap, hogy tízszer is. Hallgatom, és közben arra gondolok, hogy senki nem menekülhet a saját életének számtalan Fontainbleu-ja - sorsdöntő találkozások sorsdöntő színhelyei - elől. Valois Erzsébetnek és Don Carlosnak egy erdő, azaz inkább francia módi szerint erdővé vadított királyi kert jutott. De szám­ talan - elfeledettnek remélt - emléket riaszthat fel egy csapzott bokor, egy tér, vagy akár egy metrómegálló is. Százszor boldog, akinek megadatik az elutazás lehetősége, azaz megszökhet az őt folytonosan kísértő helyszínek e lő l... Tegnap, a Hajnali Bagolyban Sylvia Plath-ról (másodszor említem ezt a ne­ vet rövid időn belül) is szónokoltam. Az „apró dolgok” -ról, amelyek meg­ menthetik az embert. Nekem pillanatnyilag két apró tárgy segít: a Turkuban vásárolt piros Arabia-mécses és egy búcsúajándékul kapott boróka vajkés. Olyan erős fenyőillata van, hogy percekre eltünteti a szomszédos gyárkémény kénkőszagát és a szomszéd konyhák gasztronómiai ballépéseinek átható bűzét. Jó arra gondolni, hogy szürke téli napokon más otthonokban ugyanilyen kis mécsek égnek. Valószínűleg az ugyanolyan talizmánt őrző, egymástól távol került testvérek egymásratalálásának meséje, és hasonló gyönyörű, de képtelen történetek hatnak még ma is rám. Verset mindössze négyet írtam eddig - öt hét alatt - az újesztendőben. De még ez is csoda. Az év első heteiben - ellentétben a jelenlegi helyzettel épp azért küszködtem, mert krónikus alvásrohamok jöttek rám. Nem ismeret­ len ez a sündisznó-szindróma, többször is elfogott már, kritikus helyzetekben. Hogy mitől kritikus most? Nehéz ezt „lefordítani” , különösen azért, mert a felületes szemlélő úgy láthatja, emelkedik a csillagzatom. Pedig csak az egyegy új vers születését követő néhány órában, szerencsés esetben napban ér­ zem erősnek és hasznosnak magam. Ezért is sajnálom, hogy a pénzügyek zor­ dabbá válása befagyasztotta korábbi sűrű turnéimat. Most nem elsősorban az inkább kisebb mint nagyobb összegek csábítottak országszerte kóborlásra. A rendhagyó órákon, ilyen-olyan klubokban nagyszerű érzés (vagy csak illú­ 35 �zió?!) volt, hogy ott kis időre „sikerült melegebbé bűvölnöm a világot” . Tisz­ tában vagyok - mint mondtam már - saját tehetségem korláta ival. De szem­ forgatás volna, ha letagadnám, ebben az egyben ritkán ért kudarc. „Mindent és mindenkit / be akarsz törni: szeressen” - írtam vagy három évvel ezelőtt, Hogy elfogadjanak című versemben. Ma sem akarok mást, idehaza és kül­ földön, családban és a külvilágban, a barátságban és a szerelemben. Az em­ berek többsége viszonylag könnyen beadja a derekát, mások nehezebben, s akadnak néhányan, akikből heves (azt hiszem, indokolatlanul heves, hiszen érzelmeim nem „kiuzsorázó” típusúak!) szökési reakciót váltok ki. Valószí­ nűleg azért, mert képtelenek felfogni: dehogy várok én hasonló intenzitású viszonzást. Miért is tenném? Az, amit irántuk érzek, engem is felmelegít. 36 �SZOMSZÉDSÁG Híd az Ipolyon Hűségesebb olvasóink előtt régóta nyilvánvaló folyóiratunknak az a törekvése, hogy a magyar irodalom egyik legszebb vállalásából - szolgálni a Duna-népek közeledését - lehetőségei szerint részt kérjen. A feladat korántsem könynyű. A régi és újabb keletű sérelmek és eleven érzékenységek mellett más té­ nyezőkkel is számolnunk kell. Amióta ugyanis Németh László észrevette „a mi nyugatias magyar műveltségünk egyoldalúságát” és tudatosította, mit kell tennie iro­ dalmunknak a szomszédság, a tejtestvériség jegyében a keleti Golf-áram mentén, számos dolog történt, amire büszkék lehetünk, ami már nem a programadás lel— kesültségét, hanem a tájékozottság, a tudományos jártasság magas színvonalát bizonyíthatja, s e meglévő eredmények mellett a találomra megszületett publi­ kációknak, a rögtönzéseknek kisebb a szerepe. Ami nem azt jelenti, hogy az egyéni felfedezések jól közvetített szellemi izgalmának ne lenne haszna, jelentő­ sége. Hiszen a kutatási eredmények ritkán jutnak közel az olvasókhoz. Márpe­ dig ha valahol hiányt észlelünk, az éppen az olvasók táborában található, akik­ nek a művekkel kellene ismerkedniük. Tapasztalataink szerint néhány nevet le­ számítva szomszédaink irodalmából keveset olvas, keveset ismer gyérülő olva­ sótáborunk. Ebben a helyzetben kétirányú követelménynek kell megfelelnünk. Feltétlenül szükséges az olvasói kedv serkentése, a tájékozódás segítése, miközben a leg­ újabb kutatási eredmények közvetítéséről sem feledkezhetünk meg. Hazai irodalmi folyóirataink íratlan - viszont természetes kötődésekből fa­ kadó - munkamegosztása szerint a Palócföld figyelme elsősorban északi szom­ szédainkra irányul. Ennek bizonyítására számos korábbi közleményünket emlé­ kezetbe idézhetnénk, de talán elegendő, ha csupán a közelmúltból válogatunk. Érdeme és jelentősége szerint méltattuk az 1945. utáni szlovák lírát bemutató Gyújtópont című antológiát, amelyet vállalkozásként sem lehet eléggé dicsér­ ni. Hasonlóképpen foglalkoztunk párdarabjával a szlovák próza legújabb fej­ leményeit bemutató Ballada a kút vizéről című kötettel. Ez évi hármas szá­ munkban napjaink szlovák lírájának keresztmetszetét adtuk. Ilyen és hasonló előzmények után már a hírt is örömmel fogadtuk, hogy Balassagyarmaton a T IT szervezésében magyar-szlovák tanácskozásra kerül sor az utóbbi évtized szlovák irodalmáról. (1986. febr. 20- 2 1.) Jó volt látni az Ipoly-parti város ta­ nácsának dísztermében, Mikszáth portréjának bölcs tekintetét magunkon érezve, amint a kérdéskör legjobb magyar és szlovák ismerői régi ismerősökként, barátian köszöntik egymást, s az így megteremtődő légkör minden meghívottra, a jelenlévő diákságra is, hatással van, Az elhangzott előadások közlésével az egyetértésnek és a közeledést szolgáló vitáknak ezt a légkörét szeretnénk szét­ áramoltatni. E számunkban négy írást teszünk közzé, majd soron következő szá­ mainkban a többi előadás is olvasható lesz. L. P. 37 �R U D O LF CH M EL A szlovák próza újhistorizmusa és a szlovák nemzettudat Engedjék meg, hogy a Csehszlovák írószövetség delegációja nevében üd­ vözöljem konferenciájukat, köszönetet m ondjak a m eghívásért és sikert kíván jak a tanácskozásnak. B á r azért jöttünk össze, hogy a szlovák irodalomról, legutóbbi korszakának fejlődéséről beszéljünk, de egyben a kölcsönös tájékoztatás kedvéért is, a közös érdekű irodalom és kultúra problém áiról, a m űvelődés színvonalának em eléséről mind önöknél, mind Csehszlovákiában, továbbá arról, hogy éppen az irodalom — a m aga sajátos eszközeivel — hogyan teheti em berközpontúvá a társadalm at, a nemzeteket a jobb holnap érdekében és a legalapvetőbb dolgainkért — a bolygónkon lévő élet m egóvásáért vívott küzdelemben. Bevezető m egjegyzéseim ben röviden szeretném ism ertetni, miképpen vesz részt a kortárs szlovák irodalom egy része világunk hum anizálásá­ ban, a nemzet történelm i tudatának alakításában, valam int hogyan for­ m álja a társadalm i tudatot általában. Biztosan nem mondok sem m ilyen újságot, ha rögtön az elején aláhúzom — és ez nem csehszlovák vagy szlovák, esetleg tisztán m agyar sajátosság — , hogy az irodalom ról val­ lott tudat és az irodalm i tudat korunkban nem emelkedik. Éppen ellen­ kezőleg. K ülön szimpóziumot rendezhetnénk az irodalm i tudat vissza­ esésének okairól. Szerepe van ebben az iskolának, a töm egkom m uniká­ ciós eszközöknek, leginkább a televíziónak, a fiatalok érdeklődésének a technika, a sport, a nyelvek iránt, a popzenének és egyéb könnyebb m űfajoknak is, de m agának az irodalom nak is. Azt hiszem, ebben a helyzetben nem érdektelen, hogy a szlovák irodalom, különösképpen az utolsó évtized prózája, szinte rohamot intéz a kortárs történelmi tudat ellen. Sürgető nyíltsággal fordul a kortárs olvasóhoz. Az irodalomnak — mint ismeretes — nemcsak nálunk, hanem M agyarországon is, és tulajdonképpen talán mindenütt, jellegzetes szerepe volt a nemzeti történetiség m egszilárdításában és értelmezésében, a múlttal való párbeszédben, a jelen nézőpontja alapján. A szlovák irodalom, és az megint nem csupán szlovák sajátosság, a felvilágosodás korától fogva láthatóan részt vett — nem egészen szilárd — nemzeti és történelmi hitelességünk m eghatározásában és erősítésében. A felvilágosodás és a reform kor idején a történelm i tudatot mindenképpen meg kellett szilár­ dítani történeti irodalommal és tém ákkal, s ez később átterjedt más, csak látszatra kortárs m űfajokra és tém ákra is. A historizmus és a tör­ ténelmi tudat folyam atos összefonódása az irodalom egészével az iro­ dalom ra háruló sajátos feladatok eredménye volt. Ez pedig megint nem olyan különlegesség, am i például határozottan megkülönböztetné a szlo­ vák irodalm at a m agyartól. A felületes olvasó szempontjából úgy tűnhet, hogy a történetiséget, a nemzet és a társadalom történeti tudatát csak olyan típusú m űvek ala­ 38 �kították, mint Ján Kollár S lá v y dcéra, Ján Hollý Svätopluk, Samo Chalupka Mor ho című műve, Ĺudovít Štur, Jozef Milosav Hurban pub­ licisztikája, Ladislav Nádaši—Jégé történelm i prózája vag y Alexander Matuška esszéi, Vladimír Mináč fölkeléséről szóló trilógiája és történel­ mi esszéi stb., és olyan szerzők nem, mint például Janko Kráľ, Pavol Országh Hviezdoslav, Svetozár Húrban Vajanský, Janko Jesenský, Ivan Krasko, Laco Novomenský, Peter Jilemnický, Milo Urban, vag y Andrej P lávka, Miroslav Válek, Vojtech Mihálik, Ĺubomír Feldek esetleg Alfonz Bednár, Rudolf Jašik, Vincent Šikula, Peter Jaroš, Ladislav Ballek és mások m űvei. M intha tényleg csak a téma külsődlegessége, csak a múlt bálványozása lenne fontos és nem problem atizálása vag y netán kétségbe vonása egy éles intellektuális reflexióban. Ebből a szempontból az em­ lítettek — és m ás szerzők is — azt hiszem, mind „belül van n ak” : a történelm i tudat különböző form áit teljesítik be, bár erről expressis verbis nem kell beszélniük. A lényeg viszont az, hogy a lehetőségek szerint ezt a legm agasabb m űvészet és gondolkodás fokán teszik. A szlovák írónak (és ebben ismét nem tért el a m agyartól) attól az időtől fogva, hogy tudatosította összetartozását egy konkrét nemzeti egy­ séggel, szűntelenül meg kellett küzdenie egyrészt azzal a problém ával, hogy honnan érkezünk a történelembe, m ásrészt azzal, hogy m ivel ér­ kezünk, m ivel érkeztünk a jelenbe. Tehát a nemzet történetiségével, historicizm usával, vag y történetnélküliségével, ahistoricizm usával. A két nézőpont együttesen, a reform kortól, dialektikus egységet alkot és ez a jelenkorban sincs m ásképp. Éppen erre a jelenkorra akarom következő m egjegyzéseim et irányítani, m ert úgy látom, hogy éppen ez különösen jellemző az utolsó évtized fejlődésére. Persze egy el nem hanyagolható tényből — a szlovák nemzeti fel­ kelésből — kell kiindulni. Ez határozott választóvonalat jelent a szlovák nemzet történelem felfogásában. A hogy A lexan der M atuška mondta, a felkeléssel „Szlovákia a legtörténelm ibb történelemben találta m agát” . B á r nem a felkelés alakította ki történelmi tudatunkat, de radikálisan m egerősítette; szilárd nemzeti és társadalm i forrásból táplálkozó kétség­ telen történelm i tettel töltötte meg azt. Novom enský szavaival: „T u d­ tára adta a világn ak új történelm ünket, nekünk pedig új történelm i tudatot adott” . A felkelés történelm i és művészi tükrözése nem volt egyszerű és kitérők nélküli (a történelm i tudatot az ötvenes években az irodalomban is olyan beavatkozások zavarták, mint a davisták elutasí­ tása, a szocialista realista hagyom ányok leegyszerűsítése, a felkelés és a vezető politikai tényezők részvételének torzítása stb.), m égis e kulcs­ helyzet történelm isége egyre kitartóbban és igazabbul tükröződött az irodalom ban is. A hatvanas évek első felében, éppen az epikának köszönhetően, a tör­ ténelmi szintézis egy korszaka tetőződött be a szlovák irodalomban. Az ún. felkelés nemzedéke (Mináč, Ja šik , Bednár és mások érdeme, hogy olyan m űvek keletkeztek, m elyek növelték a szlovák próza mind form ai mind gondolati értékét. Ez a generáció azonban mintha nem fejezte volna be művészi program ját. Elhallgatott vag y más területek felé for­ dult, a fellépő új nemzedék pedig — tulajdonképpen érthetően — az őszintén, de nem mindig m élyen ism ert jelenkori valóságban kereste alkotása kiindulópontjait. A z őszinteség azonban nem minden, sem a 39 �megismerésben, sem az irodalomban. Különösen nem volt elég a tár­ sadalm i ellentétek és m egrázkódtatások áthidalására az évtized forduló­ ján, ezért a hetvenes évek első felében a szlovák prózának újból meg kellett találnia terét, és egyben új kiindulópontokat és célokat kellett kitűznie. Főleg azért, m ert a társadalm i igény nem mindig türelmes. A szlovák próza azonban a hetvenes években — kiváltképp a produktív középgeneráció, az akkor 35—40 évesek m űveiben — m egtalálja önmagát. Némi várakozás — vag y inkább átmeneti korszak — után olyan ma­ gasra helyezte a mércét, ami nem m aradhatott észrevétlenül. A hetvenes évek második fele a szlovák történelm i tendenciájú társa­ dalmi regény jelentkezésével alapvető minőségi előrelépést jelent az iro­ dalmi fejlődésben, és éppen az irodalom eszközei által a társadalom tör­ ténelmi és nemzeti tudatának erősítésében. A középnemzedék próza­ írói, akik a hatvanas években többnyire rövidebb m űvekkel léptek az irodalomba, a hetvenes évek második felétől olyan alkotásokkal jelent­ keztek, am elyek sajátos módon jelentősebbé tették a próza, mindenek­ előtt a regénypróza részvételét az irodalomban, de a társadalm i, min­ denekelőtt azonban a történelm i tudat fejlődésében is. Vincent Šikula (M ajstri — M esterek című trilógiája), L ad islav Ballek (Pomocník — A segéd, A gáty — Akácok), Peter Jaroš (Tisícročná včela — Ezeréves méh, Nemé ucho, hluché oko — Néma fül, süket szem), Ivan Habaj (Kolonisti — Telepesek) olyan ívet alkot, ami jelentős nyomot hagyott a szlovák irodalom egészén és az irodalm i gondolkodásmódon is. E szer­ zők egy része m ár a hatvanas években is publikált, de akkor — amint Vladimír Petrík m ondja — tém áikban mintha egyetem es emberi hely­ zetek csapódtak volna le, és éppen a hetvenes években „konkretizálták társadalm ilag hőseiket időben térben pontosan behatárolt történelm i­ társadalm i helyzetekbe. És éppen ez a továbblépés tette lehetővé szám ukra — paradox módon —, hogy a korábbi gyakorlatnál alapvetőbb igazsá­ gokat mondhassanak ki az em berről mint olyanról is. Nem közömbös, hogy ezáltal megerősödött e művészet realista orientációja és társadalm i hatása is. V. P etrík nem indokolatlanul húzza alá, hogy itt tulajdon­ képpen az ötvenes-hatvanas évek fordulójának szituációja ismétlődött meg, am ikor a felkelés generációjának képviselői a történelmi téma se­ gítségével önállósították m agukat, de azt is, hogy „a történelm i téma ez esetben nem jelent m egfutam odást a jelentől, m ert a múlt és a jelen itt szorosan kötődik egymáshoz, és éppen a jelen történelm i távlatát biz­ tosítja. Emellett a szerzői szubjektum m al szorosan összekapcsolódó tör­ ténelmi időről és térről van szó, többnyire a gyerm ekkor felidézéséről, annak érzelmi és szemléleti m egnyilvánulásával együtt. A külső és a belső itt egym ással kölcsönösen átitatott és nem entitásokkal elválasz­ tott együtthatók — mint a történelm i tém ájú történelm i prózában kö­ telező.” A hetvenes évek „prózájának új historizm usa” (Vincent Šabik k ifeje­ zése) így olyan jelenség, am ely irodalmon belüli (reakció az előző év­ tized túlságos befeléirányultságára, elszubjektivizálódottságára és form ai dekom ponáltságára is), de az utóbbi időszak alapvetően új társadalm i, nemzeti, állam jogi realitásainak feltételeihez is kötött. Nem kis m érték­ ben következik ugyanis a szlovák nemzet új történelm i tudatából, am ely az új 1968-as őszi állam jogi rendezés létrehozásával és egyszersm ind a 40 �föderáció törvényesítésével és gyakorlati alkalm azásával veszi kezdetét. De következik a történelm i tudat teljes reneszánszából is, mint azt a hatvanas években és a hetvenes évek elején például Laco Novomenský, A lexan der M atuška, Michal Chorváth, V ladim ír M ináč és más szerzők bemutatták, akik leginkább a távolabbi és a közelebbi múlt esszé-ref­ lexióiban tudták újból m egvilágítani a mához vezető út alapvető törté­ nelmi m érföldköveit. A „próza újhistorizm usa” azonban m indenekelőtt L ad islav Ballek, Vincent Šikula, Peter Ja ro š, Ivan Habaj és néhány más szerző m unkás­ ságával kapcsolatos; nem szokványos visszatérés a múltba, hanem új, gondolatgazdag keresése a ma eredetének, a történelem jelenkori mér­ tékének, v ag y a jelen m értéke történelm iségének, ami nélkül sem a nemzet, sem az egyén nem képvisel igazi történelmi, szárm azástudati vagy egyéni értéket. Éppen legújabb prózánk fenséges emberi értékekkel való átitatottsága hozott azon a bizonyos múltbeli arányon keresztül eddig elhanyagolt v a g y elkerült összefüggéseket az irodalom ba; lényegbevágóan új és hangsúlyozottan politikus egyéni összefüggéseket, sorsokat, de nem elsősorban új földrajzi terekkel, hanem m indenekelőtt szerzői hozzáállással. A szerzői hozzállás, a szerzői beavatkozás e „prózai ú j­ historizm us” keretén belül, azt hiszem, a legszembetűnőbb és a legelté­ rőbb vonás is az előző korszakokhoz képest. Főleg általa nyertek e szer­ zők m űvei társadalm i mozgatóerőt, de — és ez nem elhanyagolható — társadalm ilag is hatásosak és sikeresek lettek, ugyanis alapvetően for­ m álták a kor társadalm i tudatát és ezen belül a történelm i tudatot is. Em ellett természetesen nem történelm i tények, esem ények, konkrét tör­ ténetek, alakok felidézéséről volt szó, hanem ellenkezőleg: olyan fikció­ ról, am ely m indenekelőtt a fordított elv alapján képes a konkrét tör­ ténelmi korszak felidézésére: a történelm et az emberben, a múlt képét es tükröződését az intellektusban és az alakok és figu rák szívében, akik gyakran szürke életüket élték — csak éppen annak idején egy nem min­ dennapi kor térbeli és történelm i körülm ényei és összefüggései között. A hetvenes évek szlovák prózájának érdeklődését a múlt iránt tehát jelenkori társadalm i feltételek és szükségletek determ inálták. Sokrétűbb — a ma em beréről és a jelenkorról alkotott — reflexióval függ össze, am i lehetetlen a tegnap m egism erése nélkül. Éppen a téma és az alakok ilyen történelm i és társadalm i eredeztetésével kísérelte meg a hetvenes években a középnemzedék szlovák prózája az epikai, de az ideológiai bi­ zonyosság újbóli visszaszerzését is, nem csak az embert a történelem ­ ben, hanem inkább a történelem nek az emberben való ábrázolását. Az, hogy mindez általában egyéni módon, művészileg n yilvánult meg, még inkább vonzóvá és társadalm ilag hatékonyabbá, végül társadalm ilag is kifejezetten m egbecsültté tette ezt a teljesítm ényt (Peter Ja ro š és Lad islav Ballek állam i díja). De ez m ár más fejezet. Térjünk vissza tehát a fenti m egjegyzések lényegéhez, miszerint — biztosan m egbocsátják nekem — egy kicsit nem zedéktársként is, a próza egy bizonyos típusa m ellett érvelek. Am ellett a próza mellett, am ely az említett szerzők m űveiben a form aalkotó és szociális, de erköl­ csileg is alapvető valóságszem lélet hangsúlyozásával m egkísérel „m eg­ őrizni valam it a tovatűnő, elm erülő régi világból. A túl gyorsan vál­ tozó értékekkel olyan értékeket állítanak szembe, am elyek megőrzendők, 41 �érvényesek, kötelezők, állandók lehetnének” (V. Šabík). Azt hiszem ez nem kevés: sem a próza, sem egyáltalán a társadalm i tudat számára. A társadalom egész szerkezetében végbem ent fordulat változásai valóban hosszabb, alaposabb és m élyebb megközelítést követelnek ahhoz a m últ­ hoz, am ely sokmindenben ma is meghatároz bennünket. Legalábbis gyerm ekkorunk és ifjúságunk m agunkban hordozott táján keresztül. Le­ het, hogy ez tisztán generációs érzés — a mai érett, vag y m ár m egfá­ radt negyvenéveseké — , de szeretném hinni, hogy valam i objektívabbat, nemzedékek fölöttit is tartalm az és kortársainknak is szól. Azzal is, aho­ gyan V ladim ír M ináč — e regények eszmeiségének sokmindenben atyja, de ellenlábasa is — a hatvanas évek végén a szlovák nemzeti történelem alapelvét jellem ezte: a munka, az országépítés történeteként, ami a fel­ építményben, azaz értelm iségi körökben is általánosan elterjedt. A mun­ ka (és nem csak a fizikai, hanem a szellemi is) történelme a szlovák történelmiség alapgondolatát jelentette. Ebben az értelem ben Mináč munka-eszm éjének, mint történelmiségünk szemantikai alapelvének, ugyanúgy van anyagi-szellem i m értéke, mint nemzeti-nemzetközi kötő­ dése. Šikula trilógiájában például a munka és az ácsok dolgosságának hangsúlyozása; tulajdonképpen a partizánharc is bizonyos értelemben a mun­ ka szélesebb értelmű m egbecsülésének részeként fogható föl. Šikula az­ zal, hogy a felkelést „specifikus népi és földrajzi világb a” — mindenek­ előtt a felkelés peremén lévő N yugat-Szlovákiába, és egyben a történe­ lem, sőt a m űvészi érdeklődés peremén is levő népi rétegek környeze­ tébe — helyezte, megmutatta, hogy a felkelés ezeket a néptömegeket „az olyan, úgymond lényegbe vágó és alapvető kérdések m egoldására szólította fel, am elyek nagyságáról eddig tulajdonképpen sejtelm ük sem volt ” (V. Petrík). Peter Ja ro š Ezeréves méhben és folytatásában is (Néma fül, süket szem) a mához vezető múlt momentumait hangsúlyozta, de egyrészt tá­ volabbra helyezte azokat a m últba — a századforduló idejére, illetve az első világháború befejezésének időpontjára, a második könyvben pedig az 19 18 -as fordulattól a húszas évek közepére —, másrészt törté­ nelmileg m ár szilárdabban m eghatározott koordinátarendszerbe állította. A történelem azonban alapjában véve itt is a m unkában és nem csupán a Pichanda-család munkaszeretetében realizálódik. A hibbei kőm űves­ építők m unkával, de a m unka következtében fokozatosan a nemzeti és szociális, azaz osztálytudattal is kitöltött anonim történelm et alkotnak. Ja ro š regénye akár Šikuláé, a szülőföld regénye, de nemzetileg viszony­ lag homogén környezetű v ag y egységű szülőföldé, mert ha internacionális és internacionalisztikus kötésekkel dolgozik is — főként a csehek­ hez és a m agyarokhoz való viszonyban —, mégiscsak kifejezetten nem­ zeti jelege van, A „m ién k” és az „idegen” elve itt még nem kristályo­ sodik ki, mint H abajnál és Balleknál, de Ja ro šn ál is eljutunk a nemzeti­ től a szociálisig, ami a nemzeti és osztályszolidaritás csírája. Habaj Csallóközében a szlovák-m agyar viszony kezdeti kiélezése után a húszas-harm incas években a helyzet szintén internacionalizálódik és a Telepesek éppen most megjelenő harm adik kötetében az 1965-ös árvíz idején m ár úgyszólván teljesen megszűnik. Habaj azonban, mint koráb­ ban Ballek A segédben, m ajd az Akácokban valam i lényegesebb fölfe­ 42 �désére törekedett a m agyar-szlovák viszonyból, főként a két háború között a határvidéken. Őszintén és nyíltan tette ezt, nem mondható, hogy szentimentális v ag y uram bocsá’, vulgáris módon. Nem egészen természetes például Tilkovszky Lóránt történész m egállapítása erről a korszakról („A bécsi döntés — m ondja — teljesen megmérgezte a m agyar-szlovák kapcsolatokat” ), ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a regény egyik kulcsproblém ája, s valóban nem kis dologról van szó. Habaj a Telepesek első részében leszámol egy korszakkal. B á r München, a bécsi döntés, a komáromi alkudozás stb., mintha csak a regénykrónika külső tájékozódási pontjai lennének, de a regénybeli Lipové Osady la­ kosai — a telepesek — e történelm i koordinátarendszer keretén belül olyan helyzetekbe kerülnek, am ikor dönteniük kell, m elyik oldalra áll­ janak, és am elyekben a végső lehetőségek határán vizsgálható emberi méltóságuk. A trilógia első kötetének utolsó részében Habaj a mű ide­ ológiai küldetésének alapvető részét a szlovák-m agyar kapcsolatok inter­ pretálásának szentelte, am i e próza szempontjából a történelm i tudat m egvilágítása során nem elhanyagolható tényező. Azzal, hogy nem hall­ gat el bizonyos — első látásra talán drasztikus — tényeket, fölösleges legendák keletkezését előzi meg. Ebben az értelemben bizonyos m ér­ tékig Ballek két regénye mellé sorolható, am ikről még lesz szó, de pél­ dául Duba Gyula Ívnak a csukák című regénykrónikája m ellé is, am ely­ ről úgyszintén elmondható, hogy kompromisszummentesen próbálkozik a szlovák-m agyar nemzetiségi problem atika művészi tükrözésével, egy korántsem kevésbé összetett korszakban, D él-Szlovákia fölszabadulásá­ nak első éveiben. Habaj — éppen úgy mint Šikula, Ja ro š vagy B allek — személyesen érdekelt regényének szülőföldről szóló tém ájában, természetesen érzel­ mileg is, bár személyes tapasztalatai későbbről származnak. Á m a sajá­ tos nemzedéki emlékezeten keresztül tartósan és létükben határozták meg m indannyiukat a szülőföld történései. Habaj új területeket és új hősöket fedez föl a szlovák próza szám ára; ezt tette m ár előző rövid­ prózájában is, de többnyire történelm i szűrőn, a művészi valóság törté­ nelmi és politikai tükrözésén keresztül. „ K is ” hősei sorsának a „n a g y ” történelemben m egvannak a sajátosságaik, m ert a telepesek valóban jellegzetes szociális csoportot alkottak különleges környezetben, de meg­ vannak univerzális vonásaik is, am elyek összekötik őket a nemzedéki emlékzettel, ak ár azzal a m unkaalapelvvel is, ami történelmünk és tör­ ténelmi tudatunk mozgatóereje. Šikulánál is, de főképp Ja ro šn ál meg­ m utatkozik, hogy az igazi felszabadulás és a saját történelm iség tuda­ tosítása csak szociális felszabadulás mellett lehetéges. Ennek megfelelő a Telepesek folytatólagos betetőződése, elsősorban a m ár említett har­ madik részben. De m ár a felszabadulás utáni második részben jelzi, hogy „először a tulajdonnal kell kezdeni valam it, hogy az ember tuda­ tában is mozduljon v a la m i.. . Az új otthont csak »ú j«, a m últ osztályés nemzeti antagonizm usainak terhétől megszabadított korban lehet m egvalósítani ” (V. Petrík). Itt veti fel Habaj a történelmi tudat ellent­ mondásainak problém áját, serkent a továbbgondolkodásra a történelmi változásokról, a m ár em lített „érin tett” területeken, de a nemzeti törté­ nelem szélesebb keretei között is. A „próza új historizm usának” csúcsát a szlovák irodalom ban bizonyos 43 �értelem ben Ballek epikája — A segéd és az Akácok című regény — képviseli. Ő is új teret fedez föl a szlovák epikának Palánkjában, a szlo­ vák-m agyar határvárosban, de nemcsak a térről van szó, hanem az ala­ kokról is, akikkel benépesítette regényeit, akik mint konkrét regény­ típusok a történelem hordozói. B allek regényeinek szövetük belsejében van sajátos déli vonásokkal meghatározott, konkrét és visszatérő, m últ­ hoz forduló történelm ük. Ballek Palánkja olyan város, amiben — mint az Akácok egyik alak ja, F ilad elfi gyógyszerész mondja — „nem is egy öntudatos generáció életén belül öt különböző rezsim váltotta egymást és a megyeháza fölött hat különböző ország zászlai lengtek” ; ez a város a múlt és a jelen találkozásában elégséges konfliktushelyzetet teremt mind a társadalm i-pszichológiai, mind a történelm i reflexióhoz. Ballek minden alakjának m egvan a m aga egyéni sorsa, m indegyik a m aga bol­ dogságát keresi, de em ellett társadalm iak és történelm iek is. A hogy a palánki kuvik, a m ár em lített F ilad elfi mondja, „sorsom nemcsak a saját helyzetemből fakad, mint azt bárki is gondolná. Azt n e m ... Sze­ m élyes helyzetem mindenekelőtt a történelemből fakad, ami az ezer év alatt átszáguldott a fejün k fölött” . Valahol itt van a regény és az alakok kulcsa, Ballek lényegileg, de nem külsődlegesen nyilatkozik a felszabadulást és az azt megelőző korszakról, és ebben a térben el nem hanyagolhatóan a szlovák-m agyar viszonyról, mint a korszak történelmi tudatának részéről. Meggyőzően ábrázolja a kor és a környezet ellent­ mondását a m egfontolt orvos, V arga alakjában, akinek mint maga mondja, a fia m agyar, az unokája szlovák és ő „nem érzi m agát sem­ m inek” . F ilad elfi alakjában B allek valam ivel többet sűrített, mint egy „saját sorsától m egvadult” ember elrontott életének lélektanát vagy patológiáját. Ebbe sűrítette ennek a határvárosnak a pszichológiáját (és talán tragédiáját is), ami nem csak F ilad elfi fölött (haláláig vendég volt, elvesztette benne indentitását), hanem sok más em ber fölött is (Riecan fölött A segédben) győzedelmeskedett. Állandó határ-, politikai, társa­ dalmi változásaival alakította (deformálta is) az embereket. Ballek érde­ me, hogy olyan arcot tudott adni ezeknek az em bereknek — regénytípu­ soknak, am ivel alapvető dolgokat mond el — történelm ileg és egzisz­ tenciálisan — az emberi boldogság és méltóság lényegéről, am i aktuális történelm i-társadalm i értelmet ad epikus koncepciójának. És alapvető dolgokat mond arról a valóságról, am ely a távolabbi és a közelmúlt­ ban mai alakunkra form ált bennünket. A szóbanforgó prózaíró generációnak, a m ai szlovák irodalom fontos nemzedékének, éppen az utóbbi m ásfél évtizedben kellett megküzdenie nemcsak az ötvenes, hanem a hatvanas évek történelmi és nemzeti értékeinek torzulásával is. Jellem ző, hogy éppen ennek a generációnak a frontálisabb fellépése a m últkötődések keresésének jegyében zajlott. A próza így — kissé leegyszerűsítve — m egkísérelt rendet csinálni a tör­ ténelemben, em berközelivé tette a múltat, de úgy, hogy új fényt, új látószöget vitt a történelm i értékelésbe és a történelm i tudatba is. Ezt tette művészi, irodalm i eszközeivel, alak ja ival és típusaival, akiknek meg­ van a m aguk története, sorsa. Egyetem ességük mellett szlovák sorsok, öntörvényű epikai form ában m egtestesülve. Az egyetemes és a szlovák ilyen összekapcsolása m iatt szólhatnak szuverén módon a hazánk hatá­ rain túli olvasókhoz is. (Kiss Szem án Róbert fordítása) 44 �K Ä F E R ISTV ÁN A m agyar-szlovák szellemi kapcsolatok lehetőségei és kérdőjelei a mai szlovák irodalomban, különös tekintettel a történelmi regényre és drámára A nemzeti tudat, a nemzeti identitás a hatvanas-hetvenes évek forduló­ jától központi kérdés a szlovák szellemi életben. A történetiség nem csu­ pán a hagyom ányosan historikus tudom ányágakban és irodalm i m űfa­ jokban, hanem a közszellem általános m últ felé forduló érdeklődésében, illetve a jelenkort feldolgozó irodalm i m űvekben, publicisztikában is ál­ talánossá lett. Ennek több kiváltó oka van. Ide sorolható Csehszlovákia szövetségi átrendezése, a szocialista építés különböző nemzeti sajátossá­ gainak fokozott tiszteletben tartása, valam int az osztályviszonyok módo­ sulása következtében kialakult szem léletváltás. A kommunista pártok 1969-es m oszkvai nemzetközi tanácskozásán született m egállapítást — miszerint minden egyes szocialista ország fejlődése az egész szocialista világrendszer előrehaladásának feltétele — m ár a szövetségi rendszerű Szlovákiában alkalm azták a nem zeti-politikai gyakorlatban is. A poli­ tikai konszolidáció, az életkörülm ények javu lása, a közművelődés fe j­ lődése lehetővé tette az osztály- és nemzeti értékek, az identitás iránti érdeklődés kibontakozását, a korábbi szemlélet lényeges m ódosulását.1 A „nem zetviták” nyitánya kétségtelenül Vladimír Mináč három esszéje, a Parázsfúvás, a Nemzet él itt, valam int a Jozef Miloslav Hurban öszszegyűjtött perei2 volt. Az azóta sorra m egjelenő tudományos, m űvé­ szeti, ism eretterjesztő kiadványok, folyóiratcikkek és tanulm ányok szinte kivétel nélkül visszautalnak Mináč esszéire, a nemzeti történelem fontos­ ságát hangsúlyozva. Általánosan hangoztatott elv Szlovákiában, hogy a jelen nem ábrázol­ hatja kielégítően önmagát, hiszen csakis a történelem közvetítheti az em ber és az em beriség teljes megértését. Minden társadalom, nemzeti kollektíva törődik történelm ével, hogy indokolni tudja öntudatát. Nem helytálló a szocializmus ellenfeleinek az az állítása, miszerint a szocia­ lista és a nemzeti ellentétben van egym ással. Ellenkezőleg, a szocialista áthatja a nemzetit, hozzájárul evulúciójához, internacionalista fejlődésé­ hez.3 G yakran fogalm azódik meg az igény a szlovákság etnikai-kulturá­ lis egységének, jelképeinek felfedezésére, a szlovák ember és saját or­ szágában elfoglalt helyének, történetiségének feltárására.4 A szellemi élet minden ízében átható identitásszemlélet a legna­ gyobb közönséget mozgató szépirodalomban, elsősorban a történelmi, illetve historizáló prózában, valam int az ebből készült tömegkommuni­ kációs term ékekben, a televízióban, a rádióban a m ozivásznakon valósul meg. Ezek azonban nem jöhetnének létre historikus és historizáló tudo­ m ányos kutatások, a történettudomány, a régészet — és az egész kultu­ rális-politikai élet historizáló légköre n élk ü l.5 Történelm i enciklopédiák, lexikonok, m onográiák, tanulm ánykötetek, népszerűsítő kiadványok, az ifjú ságot óvodáskortól ellátó olvasm ányok sora látott napvilágot, miköz­ 45 �ben alapvető terminológiai, állam jogi-topográfiai, interetnikai problémák kerültek napirendre. Az irodalom bám ulatra méltó igyekezettel és közönségsikerrel hódí­ totta meg a kevéssé v ag y alig szlovák etnikum ú déli területeket Peter Andruška, Ladislav Ballek, Ivan Habaj és mások prózájában, és az et­ nikum mellett az ország egész m ai politikai területe és az azon kelet­ kezett valam ennyi szellemi érték a nemzeti identitás keresésének ter­ rénum a lett. Ez minduntalan újabb problém ákat vet fel. A szlovákiai m űem lékeknek például — és közel sem csak a dél-szlo­ vákiaiaknak — alapvető szerepük van a m agyar nemzeti tudat alaku­ lásában. Annál is inkább, m ivel a m agyar m űvészettörténet m űvelői­ nek tudós nemzedéke, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Rómer Flóris éppen felföldi, azaz mai szlovák term inológia szerint szlovákiai szár­ mazású. Az ő működésük idején a szlovák értelm iség nem foglalkozott szülőföldjének képzőművészeti em lékeivel és azok szerepével nemzeti tudatának alakításában. A m agyar m űvészettörténeti iskola állam nem ­ zeti szemléletmódja azonosította a legtöbbször szakrális képzőművé­ szeti em lékeket a m agyar nemzeti értékekkel és beépítette azokat a m agyar nemzettudatba. 19 18 után is m agyar-cseh viták bontakoztak ki és a m űvészettörténet-írás Szlovákiában szinte kizárólag „cseh im port” volt, és a Csehszlovákia m egalakulásával váratlanul örökölt műemlékek védelm ét tekintette feladatának. 1945 után a cseh-m agyar párbeszéd semleges, közép- v ag y közép-kelet-európai értelmezésbe torkollt, nap­ jainkban viszont a kibontakozó szlovák művészettörténeti koncepció került előtérbe. Ennek mindenekelőtt azzal kell megküzdenie, hogy szlovák állam iság ezer évig nem volt, nem lehetett tehát saját állam i m űvészet és m űvelődéstörténete sem. Ezért az eddigiekben vag y a szo­ rosan vett szlovák etnikai értékeket elemezte, vag y a vitákat elkerü­ lendő, szakm ai-kézm űipari kérdésekhez húzódott vissza. A szlovák művészettörténet-írás ma arra az álláspontra jutott, hogy Szlovákiában sincs feloldhatatlan ellentmondás a nemzeti hagyom ány és a m űvészettörténet között. A „szlovákiai m űvészet” és a „szlovák m űvészet” nincs ellentétben egym ással, hanem része az egész ország teljes kulturális hagyom ányának, tehát Szlovákia művészete, európai integrálódásával együtt.6 Hasonló folyam at játszódik le a szlovák múlt irodalm i ábrázolásának, az irodalom történeti m űfajainak értékelésében is, hiszen a ma szlovák­ ján ak szembe kell néznie azzal az örökölt m egállapítással, hogy sokáig legalábbis m egkérdőjelezték a szlovák nemzet történelm i voltát. Az irodalom azért is van ellentmondásos helyzetben, mert a szlovák nem­ zet a m agyar állam hatalm i struktúrájának kialakulásától, nagy vo­ nalakban a kiegyezéstől, félévszázadon keresztül csaknem kizárólag a szépirodalmon keresztül valósította meg önmagát. Történelm i tudatát nem egyszer ham isításokkal tartotta ébren, s erre alkalm as volt Jánošík betyárvezér éppúgy, mint Csák Máté, Mátyás király vag y a szentistváni — persze az eredetit alaposan átalakító — állameszmét helyettesítő N agym orávia. A cél szentesítete az eszközt, a történelmi legendákat, fik ­ ciókat, mítoszokat, és a történelm i tém ák feldolgozása sohasem volt mentes a m agyar— szlovák viszony éppen időszerű állomásaitól. Volt olyan időszak is, am ikor a szlovákság részvételét kellett bizonyítani a m agyar 46 �állam gyarapításában és függetlenségi harcaiban, sőt nem egyszer a két nemzeti mozgalom anakronisztikusan didaktikus összebékítését tartották szépírói feladatnak. Az végképp nem volt akadály, hogy szlovák törté­ nelmi hősök a m agyar nemzeti történelem közismert alak jai is voltak.7 A nemzeti csalódások korántsem szűntek meg 1918-al, ami olyan nem­ zeti önismeret kialakulásához vezetett, hogy a szlovákság vértanú sorsú nép, Bécs, Prága, Budapest, Zágráb, sőt P étervár m alom kövei között. Ennek ellensúlyozására újabb, a korábbiaknál is veszedelmesebb törté­ nelmi fikciók és történelm ietlen illúziók következtek. Ezért is fogalm a­ zódtak meg V ladim ír Mináč és Milan Rúfus sokszor idézett m egálla­ pításai, hogy a m agyarok a szlovák politikai végzete, illetve m iért om­ lott oly könnyen Szlovákia a tehetetlen, haldokló M onarchia karjaiból a Harm adik Birodalom sokkal embertelenebb karjaiba.8 A szlovák történelmi prózának sok mindent kell éppen napjainkban tisztáznia. Szembe kell szállnia a nemzettudatba beívódott mítoszokkal, a szlovákságnak önm agáról kialakított sztereotípiáival, fel kell szabadí­ tania m agát saját előítéleteitől és elfogultságaitól, a béketűrő bárány­ nemzet és a nemzetivé gyúrt fik tív történelm i hősök táplálta hamis nemzetkoncepciótól. Tennie kell pedig mindezt a szocialista építés leg­ utóbbi m ásfél évtizedében az adott nemzetek közötti és nemzetközi v i­ szonyok között, például szüntelen konfrontációban az egykori és nem­ egyszer a mai m agyar nemzettudattal is. Ennek m egfelelően a m ai szlovák történeti próza általános jellem zője, hogy nem törekszik a megszokott hagyom ányok őrzésére, hanem inkább kritikai szemszögből foglalkozik azokkal. Ilyen például Milan Ferko Svätopluk- és Ján o šík trilógiája. Anélkül, hogy deheroizálná, túlidőszerűsítené és szlovakizálná hőseit, nem menti meg őket a kegyetlenségtől, ha­ talom vágytól, politikai cselszövésektől, a kort pedig felruházza a szlávság nem csupán védekező, hanem ugyancsak hódító, birtokvágyó har­ cainak képeivel, a kontinuitást pedig elő- vag y utószóval biztosítja. A Rákóczi-kor Já n o šik ja sem rom antikus betyárhős, hanem a szociális igazságtalanság világának vezérré választódott alakja, aki szellemi ro­ konára lel Ráday Pálban, a rendjében és a mozgalom vezetésében is csalódott fejedelm i kancellárban. Ide sorolnám Vincent Šikula Matej-já t, aki a Štú r-K ollár generáció n agyjai között az apróm unkát végzi. Ide ugyancsak az ő M ajstri-ját az „alulról indítással” , am ikor hőse kedvese ágyából ugrik ki a Szlovák Nemzeti Felkelésbe, nehogy a férj rajtakapja. S ennek a kisem bernek van bátorsága felvetni a szlovákság háborús bűneit és egyben végig­ harcolni a felkelést anélkül, hogy bárm i rendkívülit látna ak ár az egyik­ ben, ak ár a másikban. Az antiradicionális tradíció egyik legjellem zőbb m egnyilvánulása Peter Jaroš Ezeréves méhe és folytatása, a Néma fül, süket szem című regé­ nye, m ár a címekben is. Az ezer év az ezeréves M agyarországot, a szlo­ vákok hazáját is idézi, széthullásának éveiben, a méh pedig a szlovák kisem ber, aki m unkájával, sokasodásával természetesen ébredt fel a nemzeti felszabadulás korántsem felhőtlen lelkesedésű világában, 19 18 1920 viharaiban. A z ezer év azonban valam i leszámolást is sugall az ol­ vasónak: az ezeréves m agyar elnyom ás képzetével mint anakronizm ussal való elszámolást. 47 �A népét megtartó, nemzetté teremtő m unka regényei Šikula és Ja ro š m üvei, és joggal sorolja ide a kritika az úgynevezett retrospektív doku­ mentumprózát az egykori drótostótokról, sáfrányosokról, üvegesekről, v ag y a X V III. század elején az A lföldre települő szlovákokról.9 V an példa a „felü lrő l kezdésre” is, mindenekelőtt Anton Hykisch M ilujte k rá ľo v n u. . . című M ária Teréziáról és koráról szóló új regénye. Igényes téma, m ert rendkívül alapos előtanulm ányokat kívánt a szer­ zőtől az osztrák, a porosz és a francia felvilágosodás eszmeiségéről, il­ letve annak hazai lecsapódásáról. Úgy is felfogható a mű, hogy a kor eszméi a főszereplők, nem az uralkodók. Hálás téma is egyben, mert a felvilágosodás m egindította a tám adást a m agyarországi feudalizm us ellen, és ha jó ideig egyebet nem is, a nemzetek öntudatra ébredését, a polgárosodás eszmei előkészítését elvégezte. Hykischt nem ragadja ma­ gával sem a szociális-társadalm i, sem a nemzeti szemléletmód. Szerepel­ tet művében osztrákokat, cseheket, poroszokat, m agyarokat, szlovákokat, délszlávokat. Kollár Ádám Ferencet, az udvar befolyásos emberét ünnepli szűk baráti köre, a szlovák értelm iség: Hell Miksa csillagász, Szklenár György jezsuita történész, Tersztyánszky Dániel császári levéltáros és lapkiadó, Jozef Ignác Bajza, Juraj Fándly katolikus p ap k ö ltő ... Az ünneplés oka: az ud var de Keresztény predikátum m al m agyar falut és nemességet adományoz K ollárnak. Az alapkonfliktus az, lehet-e együttm űködni a hatalommal. Ugyanez a konfliktus jelentkezik Bél Mátyás esetében Jan Solovič Zvon bez veže — Harang torony nélkül című drám ájában, ahol a tudós polihisztor még hittételeit is a felvilágosult abszolutizmushoz sim ítja és pápista kitüntetést fogad el, am ivel viszont lehetővé válik nagyszabású m unkájának folytatása. A mindenkori hatalom nélkül nem születhetnek n agy m űvek, nem gyarapodhat a nemzet. Hykisch nem szakad el az egykorú M agyarország valóságától. Szláv lelkesedésű hősei egyrészt a szlovák történettudományban módszeresen publikált doku­ mentum okon10 alapulnak, m ásrészt tudatosan érzékelteti a hazai felvi­ lágosodás m agyar kezdeményeit is. Az idősebb szlovák tudósok nem hisznek a fiatal költők lelkesedésében a szlovák nyelvért. A fiatalok bizonyító példaként Bessenyeire és körére hivatkoznak, ahol röpiratot olvasnak a m agyarságról, mi szerint míg a jobbágyok m agyarul be­ szélnek, az urak sem felejthetnek el m a g y a ru l... Észrevehető Hykischnél a védekezés a szegény szlovák — gazdag m agyar általánosítástól, a ket­ tős elnyom ás elméletének kritikátlan alkalm azásától. Ez a törékvés úgyszintén benne rejlik Mináč és R úfus esszéiben és a modern szlovák irodalom tudom ány jónéhány következtetésében, főként Karol Rosenbaum tanulm ányaiban.11 Jelen tkezik a féltékenység a m agyar értelmiség ébredező nemzeti türelm etlenségével szemben, főként a nagyszom bati egyetem Budára helyezésével kapcsolatban. Hykisch K o llár Á d ám ja a m unkába m enekül, ami valam ennyi hazai nemzet ja v á t szolgálja, latin nyelven. Kétségtelenül törik a regény lendülete ezen a helyen, s ezáltal hitelességéből is veszít, híven tükrözve a szlovák nemzetszemlélet m ai forrongását. Ehhez m ár újabb szerkezeti egységre, esetleg újabb re­ gényre lenne szüksége. A k ár annak a ma m ár érthető helyzetnek a felm érésére, hogy éppen a legforradalm ibb m agyar értelmiség nem ért­ hette meg a latin és a német uralm ától szabaduló m agyar nyelv mel­ 48 �lett jelentkező más hazai nyelvek jogos részt keresését a felvilágoso­ dás vívm ányaiból. Hykisch regénye igen élénk visszhangot váltott ki, és a kritika nem­ egyszer túllépett Mináč állásfoglalásán, m iszerint van ugyan szlovák történelem, de a nemzetet csak a nép m unkája tartotta fenn. Hykisch m űvét áttörésnek tartják, m ivel azt bizonyítja, hogy a szlovákság részt vett az osztrák, a m agyar és az osztrák-m agyar történelem alakításá­ ban, tehát az szlovák történelem is. És ez a történelem nem csupán a felvilágosodással, a nemzeti ébredés korával kezdődik.12 A szlovák irodalm i köztudat Hykisch regényével is v álla lja a nemzet­ tudat történeti alakulásának bemutatását. Ez minden kelet-közép-európai irodalom vállalása, amíg a tudom ány a m aga eszközeivel nem pontosítja az írói intuíciókat. A H ykisch-regény fogadtatása azonban vélem ényem szerint túlnő az írói szándékon. Daniel Okáli a vitában m ár a buda­ pesti m agyar királyi belügym inisztérium 1914-ben készült névjegyzékét idézi, am ely 850 öntudatos, azaz veszedelmes szlovák pánszlávot tartott nyilván, s ez a szám ugyancsak kevés lett volna a kétm illiós nemzet tudatának, m egm aradásának őrzésére. Természetesen több volt ennél, és m egjegyzendő, hogy a világ első műszaki főiskolája Szlovákiában ke­ letkezett, és Hykisch regényének idején két egyetem is működött, N agy­ szombatban és K assán, s a harm incnégy m agyarországi szabad királyi város abszolút többsége is Szlovákiában vo lt.13 Kérdés, hogy m aga az író hogyan vélekedik a m űve által kiváltott ilyen képzettársításról. A m agyar olvasót minden bizonnyal érdeklő regény vitájában ketten is feltették a kérdést: m iért keletkeznek m anapság szlovák történelmi regények, illetve mi az író tulajdonképpeni célja m űvével. Az első kér­ désre irodalomtörténész válaszolt: a szlovákság tulajdonképpen rekonst­ ruálja nemzeti m últját, s nem történészek szám ára hozzáférhető doku­ mentumokra tám aszkodik, hanem olyanokkal rekonstruál, am ilyenek a szlovák szellemi életet kitöltötték. M ivel pedig a m ai szlovák próza a történelmi m aterializm usból indul ki, mai alkotásai felülm úlják a ko­ rábbi történelmi regények s z ín v o n a lá t .14 A m ásikra m aga Hykisch felelt: „A legfontosabb volt számomra az em ber a történelemben. A M esterek korában azt kutattam , mit tegyen egy m űvész a társadalm i változás korában, kötelezze el magát, v ag y tegye tovább a m un káját; azt felel­ tem, hogy igen, kötelezze el m agát ak ár vereségek árán is. A M ilujte královnu-ban a reform problém ája felülről jön. N agy társadalm i kérdés ez, közvetlenül korunkhoz kötődik. Jellem ző e szempontból K ollár Ádám Ferenc sorsa, aki eladja m agát az udvari cselszövések közepette pénzért és tanácsosi címért. Ám a regény nem egyénekről szól és ott nehezen található parabola. A probléma abban van, hogy minél közelebb kerül a szerző a m aga évszázadához, annál inkább növekszik bizonytalansága, mégha a látszat az ellenkezőjét m utatja is.” 15 Lad islav Ballek két, legutóbbi kötete, A segéd és az Agáty kétségte­ lenül historizáló, de nem történelm i regény. Az első elemzésével m ár régebben próbálkoztam 16 és ezen a konferencián Kiss Gy. Csaba kollé­ gám is foglalkozik vele. Az Agáty továbblépés és stagnálás is egyben. Továbblépés újabb, árnyaltabban ábrázolt em beri sorsok bem utatásá­ val, stagnálás a kompozíció elnagyolásával, kidolgozatlanságával. Ez g ya­ kori gyengéje a nagy íróknak, Ballek pedig m indenképpen nagy író. 49 �Az Agáty még nem A segéd után várt teljesítm ény, csak kiegészítése elődjének. Thomas Mannról mondták, hogy olyan, mint egy elegáns sétapálcás úr. Iszonyatos m élységeket és lehetőségeket tár fel olvasói előtt, aztán mintha mi sem történt volna, tovább áll, nem törődik azzal, hogy olvasója esetleg nem veszi észre a szakadékot. Azt sem, am elyik m ondjuk B allek és Dobos László, Duba Gyula vag y Grendel Lajos D él-Szlovákia ábrázolása között tátong, annak ellenére, hogy na­ gyon sok részletkérdésben közel állnak egymáshoz. Persze ez nem lehet a szlovák író alkotásm ódjának, eszmeiségének, régiólátásának, még ke­ vésbé nemzeti identitásának kritérium a, csak éppen a D él-Szlovákiát ténylegesen lakó nép történeti tudatának alakulása sem lehet közöm­ bös az egyetem es szlovákiai, sőt a szlovák nemzeti tudat szempont­ jából. Született szlovák (ifjúsági) történelm i regény a tatár betörésről, am ely­ ben szlovák és m agyar nemesek viszálykodnak egym ással a haza sor­ sán érzett felelősség ügyében17, a W esselényi összesküvésről,18 a török háborúkról.19 Született kiváló trilógia20 K ésm árk történetéről, amit — szlovákiai kritikusaival szöges ellentétben — a hagyom ányos történel­ mi regényform a m űvészi eredményének, klasszikus regénynek tartok. A kkor is, ha a szlovák történeti identitást közvetett form ában szolgálja. Engedtessék meg, hogy akár jelentősebb alkotókat ezúttal figyelm en kívül h agyva most a legfiatalabb írónemzedék két tagjáról, Ĺuboš Juríkról és Július Balcoról ejtsek néhány szót. Ju rík im m ár fél évtizede közölt esszét a szlovák fővárosról, amiben kifogásolta a régi városrészek túlzott likvidálását, a forgalom beveze­ tését a belvárosba. B ratislava régi szlovák nevén nevezi m agát: presporáknak, pressburgernek. M ert a régi pozsonyi, a m agyar, a cseh, a német, az orosz kultúrából ötvöződő pozsonyi szellem talán inkább óvná a várost, mint az újonnan odaköltözöttek kevéssé lokálpatrióta lendülete. Ju r ík azóta írt m ár Sládkovič, Petőfi, Štúr, Emil Boleslav Lukáč és Anton Hykisch, meg mások Selm ecbányájának omladozó há­ zairól is és az újságírói hivatás nemzeti értékeket mentő feladatáról.21 Jú liu s B a lconak egy cigánynovellája foglalkoztatott, egyszerűen lebi­ lincselő olvasm ányként, írásm űvészete és mai témánk, a szlovák nem­ zettudat és annak m agyar v a g y tán nem is egészen m agyar összetevői m iatt. E g y cigánykaraván valahol a m agyar pusztán valam ikor az I. világháború előtt furcsa kalandba keveredett egy tanya lakóival. Sze­ relm i szálak fűződtek a tanyai fiatalem ber és a vajd a szépe között. A cigányok kegyetlenül kiirtották a tanya minden lakóját, m ajd tovább vándoroltak E rd ély hegyein is túlra. A hírhedt m agyar igazságszolgál­ tatás évekig várt és kivárta a cigányok visszatérését szeretett tiszai tá­ borhelyükre és kegyetlen bosszút állt rajtuk. A végrehajtó tiszt a ha­ tárok meghúzása után szülőföldjére, Szlovákiába húzódott vissza, kocs­ m át nyitott és elfelejteni látszott a történteket. Még azt is, hogy v a ­ laha a m agyar csendőrségben szolgált és m agyarul beszélt. A cigányok azonban nem felejtettek, m egtalálták a falujában, hiába tagadta meg m últját és nyelvism eretét. 50 �Az eddigiekből is következik, hogy a m agyar-szlovák szellemi kap­ csolatok nem problémamentesek, m inthogy a szlovák nemzettudat ép­ pen az utóbbi m ásfél évtizedben és éppen a m agyarokéval is közös múlt értékelésével foglalkozik. E gyre messzebb kerül az ezeréves ma­ g y ar elnyom ás mítoszától vag y az osztály- és nemzeti elnyom ás téte­ lének sem atikus alkalm azásától, sőt még az elnyomott m agyar és szlo­ vák tömegek közös harcának az ötvenes években divatos egyoldalú interpretálásától is. A tudom ány egyre több dokumentumot tár fel, és ezek a dokumentumok akkor sem változnak, ha netán időnként hom­ lokegyenest ellenkező következtetéseket vonnak le belőlük. A jó iro­ dalom, a becsületes írói szándék, az objektivitásra törekvő kutatás mindenképpen utat talál nemzeteink között, az elfogult, gyenge szín­ vonalú m űveket és alkotóikat mindkét részről kérlelhetetlenül elfelej­ tik. És vigasztaló, hogy ezután az összkép után, és am it kizárólag szlovák forrásokból állítottam össze, a most tárgyalt m ásfél évtized alatt is olyan közös v á lla lk o z á s a in k születtek éppen közös történelmi em lékeink közös kiadásában, mint a Tatran és az Európa Kiadó Bibliotheca Saeculorum sorozata. Ezek értékét csak növeli, hogy a fennálló nézetkülönbségeket félre lehetett tenni, okos kompromisszumokkal, akár külön-külön cím lapokkal, cím változásokkal, külön jegyzetapparátusai vagy lektorálással. De el lehetett érni a lényeget: Mednyánszky Alajos, Kram Dániel, Vladimír Ferko köteteinek közös kiadását. Nemzeti kap­ csolattörténetünk jóleső érzéssel nyugtázhatja a Szlovák Nemzeti Ga­ lériai című Tatran-Corvina gyönyörű közös kiadást, annak ellenére, hogy a fordítás és a helységnév-használatbeli göcsörtök, no meg a m agyar és a szlovák képaláírások közötti eltérések a laikusok számára is jól jelzik a kötet létrehozóinak nem mindennapi fáradozását. És vol­ taképpen a közeledés előmozdítása a feladatunk, m ert bárm ilyen ne­ hézségek árán közösnek tekintett múltunk nem csupán a szlovák nem­ zettudat tisztázását szolgálja, hanem hosszú távon előkészíti egy ma­ gyar-szlovák közös identitástudat kibontakozását is. A geopolitikai re­ alitások nem változtak, m últunkat nem tagadhatjuk meg, s közös érde­ künk a szóértés. JE G Y Z E T E K 1. Šabik, Vincent: Historizmus prózy. = Romboid 1981. 10. 6— 7. p. — Truhlár, B řetislav: Niekoľko poznámok k historickém u románu. = Romboid 1984. 10. 40. p. 2. Dúchanie do pahrieb; Tu žije národ: Zobrané spory Jo zefa M iloslava Hurbana. M agyarul: Összefüggések. B ratislava 1980. Madách. Tőzsér Á rpád fordítása. 3. Šabik, Vincent: im. 10 — 1 1 . p. 4. Sulik, Iv an : História 4. 94. p. a historizmus. = Slovenské pohľady 1985. 5. Truhlár, B ŕetislav: im. uo. 51 �6. Bakoš, Já n : O umeleckohistorickom vedomí na Slovensku. = Rom­ boid 1985. 12. 5 1 —58. p. — Részletesebben: Bakoš, Já n : D ejiny a koncepcie stredovekého umenia na Slovensku. B ratislava 1984, Tatran. 7. Chmel, R u d o lf: Poznám ky o dejinnosti, historickom vedomí a lite­ ratúre. — Slovenské pohľady 1980. 3. 85—92. p. 8. M ináč, V lad im ír: Nemzet él itt. = Összefüggések 86. p. — Rúfus, M ilan: Ünnep utáni bánat. = A költő hangja 39. p. Koncsol László fordítása. 9. Truhlár, B řetislav: im. uo. 10. V ö .: Tibenský, Já n : C h vály a obrany slovenského národa. B ratislava 1965. — U ő. : V eľká ozdoba Uhorska. B ratislava 1984. 1 1 . Rosenbaum, K aro l: Kultúrno-politický aspekt skúm ania Slovensko— m aďarských literárnych vzťahov. = Slovenské pohľady 1979. 1 1 . 85—92. p. 12. K ritici diskutujú os Hykischovi. = Vladim ír) Romboid 1985. 12. 18 p. (Petrik, 13. Uo. 19. p. 14. Uo. 21. p. (Rosenbaum, Karol) 15. Uo. 21. p. 16. K ä fe r István : N éhány szlovák-m agyar összefüggés a mai szlovák irodalom ban és L ad islav B allek A segéd című regényé­ ben. = Új A urora 1982. 1. 85— 102. p. 17. Poničan, Já n R ob: Skaza hradu. B ratislava 1979. 18. Tallo, Jo z e f: Ohnivý šarkan — Pikovo oravské povstanie. B ratis­ lava 19 8 1— 1982. 19. Tallo, Jo z e f: Ruže pre sultánov hárem. B ratislava 1974. 20. Baráthová, N ora: Muž, ktory kračal za mrstou. 1975. — A j zradcomsa sa odpúšta. 1980. — Nespokojné mesto. 1981. 21. Ju rík , Ĺuboš: B ratislava, láska m oja neláskavá. = Slovenské pohľady 1982. 8. 59—70. p. 22. Balco, Jú liu š : Cigánska poviedka. = 5 1— 7 1. p. 52 Slovenské pohľady 1984. 12. �B Á B A IV Á N A szlovák nemzettudat az esszék tükrében VLADIM ÍR MINÁ Č, MILA N RÚFU S ÉS LUBOMIR F E ĹDEK N EM ZETK ÉPE 1. A TU D A T É S A N EM ZET A tudat is része a valóságnak. A hamis tudat is. A történelm i tudat is. És a történelm i hamis tudat is! Önm agunkról alkotott képünk valam elyest mindig szubjektív. K ollek­ tív an szubjektív. Szükségszerűen az. De ez a szubjektivitás törekedhet a rajtun k kívül levő valóság minél objektivebb m egism erésére, hogy a bennünk levő valóság minél igazabb lehessen. Önm agunkról alkotott képünk önértékelés is egyben. Azt élezzük ki, am it fontosnak, értékesnek tartunk. Az értéktelen, elhibázott, megbánt mozzanatokat szívesebben elfeledjük. Holott célunk az önismeret kellene hogy legyen. A minél őszintébb, minél alaposabb önismeret. A kritika mindig fájdalm asabb, mint az önkritika. Ha az önkritika a következetesebb, az élesebb, ha ez hatol m élyebbre, akkor a kritika — a kívülről jövő — nem rendítheti meg önértékelésünket. Ellenkező eset­ ben önértékelési zavart okozhat. A sikeres nemzetek szám ára a létezés evidencia, m elyet nem kell iga­ zolni. Lakóhelyük adott, országuk határai többnyire vitathatatlanok, ér­ tékeik, jogaik, sikereik olyan természetes összetevői életüknek, m elyek­ kel azonosulnak, m elyekért felelősséget vállalnak. Történelm ük a m últ­ juk, m elyet tudnak, vállalnak, folytatnak. Látnak visszafelé, és előre is. A sikeres nemzetek nem kérdezik meg, mi a nemzeti lét értelme. Léte­ zésük öncél. A kevésbé sikeres, sikertelen, vag y túl sok csapást m egért nemzetek állandóan az eltűnéstől, a megsemmisüléstől félnek. (Ez a félelem több­ nyire független a nemzet nagyságától, hiszen a 14 —15 m illiós m agyarság tudatában sokkal erősebben él a nemzethalál réme, mint az egyharm ad­ nyi dánokéban.) Ezek a nemzetek állandóan igazolni igyekeznek léte­ zésüket, egy-egy területhez való jogukat, bizonyítani állam határaik igaz­ ságos vag y igazságtalan voltát. Történelm ük nem csupán a m últjuk, nem csupán alapja, háttere, forrása jelenüknek. Történelm ük argum entum ok tárháza is, m elyből érveket gyűjtenek, létezésük jogosságát igazolandó. Helyzetükkel, állapotukkal elégedetlenek, ám az okokat, m elyek e hely­ zetet megteremtették, többnyire önmagukon kívü l keresik. És nem min­ dig alaptalanul. Ezekkel a nem zetekkel valóban mostohán bánt a tör­ ténelem, de az oly gyakori önfelmentés legtöbbször újabb kudarc oko­ zója. A sikeres nemzetek történelm e — a befejezett múlt. Dicsőséges vag y dicstelen — de semiképpen sem naponta felvetődő kérdés. A kevésbé sikereseké az önm arcangolás és az önigazolás, jobb esetben a tanulsá­ gok forrása. 53 �A sikeres, sorsukkal m egbékélt nemzetek identitásának csak egyik, semmiképpen sem m eghatározó összetevője a történelem, a történelmi tudat. A kevésbé sikeresek, a félig kész, alakuló, form álódó nemzetek tudatában az első, a legfontosabb helyre kerül. Az alfa és az omega. Ezeknél a nemzeteknél a történelm i tudat az önazonosság-tudat m egha­ tározó eleme. S m ivel döntő ereje van, igencsak óvatosan kell kezelni, m ert könnyen válhat az önbecsapás eszközévé. 2. V LA D IM ÍR M INÁČ T Ö R T É N ELE M K É PE V ladim ír Mináč nem történész, hanem író, regény és esszéíró. A z 1970-es években ő volt az egyetlen olyan szlovák író, aki teljes, összefüggő tör­ ténelemképet, történelemértelmezést nyújtott olvasóinak, elsődleges síkon, vagyis nem szépirodalmi műbe rejtve, hanem esszékben. Esszéi, átfogó történelm i tablói nem prózaírói m unkáját kiegészítő, hanem program szerű vállalkozások, m elyek kifejezett célja a szlovákság nemzeti tuda­ tának alakítása. Eszm efuttatásait eleve az önfelmentéssel kezdi: „Ahhoz, hogy a tör­ ténelem szemléletes és áttekinthető legyen, szükség van a sematizálásra; ahhoz, hogy a bonyolultat is meg lehessen érteni, le kell egyszerűsíteni az eseményeket” 1 — írja a Nemzet él itt című, első nagyobb nemzeti tárgyú esszéjében. Kezünkben a kulcs, am ellyel írásait feltárh atju k: nem differenciálni, hanem redukálni kíván. S ez a megközelítés nagy veszélyt hordoz m agában: egy nemzet eltorzított történelemképét. „Kezdetben vala az ige. S az igét Štúr birtokolta!” — állítja fel az első tézist. Ebben az értelmezésben Ĺudivít Štúr a szlovák történelem alfája, hiszen a szlovák történelem elsősorban az írott szó története. „ .. .a mi történelmünk szavakban zeng igazán, a tettekben felemás.. . ” 2 Štúr — Mináč szerint — végletes és ellentmondásos, ám lényegében fel­ menthető nagyság. Štúr kritikai gondolkodása egyrészt „jobboldali kriti­ ka. a hegeliánus polgár kritikája” , másrészt haladó, „haladóbb, mint sok kortársa, a magyar forradalom vezéralakját is beleértve. ” 3 Hol „szelíd germ anofil” , hol „n agyszláv” módon németellenes. Ám mindkét m aga­ tartása érthető — értelm ezhetjük M ináčot —, m ert az előbbi a m agya­ rok, az utóbbi a németek hitszegéséből ered. M ináč Štú r-alakja a mítoszteremtő író alkotása. Azé az íróé, aki nem az igazságot, hanem a m aga igazát keresi, aki nem tanítani akar, ha­ nem érzelmileg felrázni; az ember, az emberi gyarlóság megértése he­ lyett a nagyságot a k arja felm utatni. A z egyértelm ű és bírálhatatlan történelmi nagyságot — s a X X . század második felében ez meglehető­ sen kétes értékű törekvés. Ennek a gondolkodásmódnak nagy szüksége van az ősellenségre, s ezt a m agyarokban találja meg. Mináč szlovák-m agyar „nemzeti antagonizm usról” beszél, am elyben „a magyarság a szlovák politika vég­ zete. . . (A szlovák politika) mozgásiránya a magyar politika mozgásirá­ nyának negatívja, koncepciói ellenkoncepciók, hangja visszhang csupán.” 4 Kossuth szélsőséges nacionalista, minden rossz hordozója, aki elkezdett egy forradalm at, „amelyben a reakció győzelmes magva csí­ rázik. . . ” Ez a forradalom „az arisztokrata oligarchia diktatúrája!” A képlet egyértelm ű, itt m ár csak a gondolati kényszerpályán kell előre m enni: ha Štúr és a szlovák nemzeti mozgalom egyértelm űen és 54 �problémamentesen pozitív, „haladó” jelenség, akkor a vele szemben álló m agyar mozgalom csakis egyértelm űen reakciós lehet. M ináč értel­ mezésében „a magyar történelemben frigyre lépett a történelmi jog egy­ fajta fajelmélettel” ,5 s így — következésképpen — a m agyar történe­ lem X X . századi ballépéseinek, például a német fasizm ussal való szövet­ ségnek a gyökerei Kossuthnál keresendők, aki m ár akkor a Fran kfu rti Parlam enttel paktált. Ugyanebből a gondolatmenetből következően az ún. Űj Iskola, vagyis a m agyar politikával kiegyezést kereső csoport, és az ún. Memorandisták, vag yis a szlovák nemzeti radikálisok összeütközésének tárgyalása során „kétségtelenül a M em orandisták p ártján "6 áll. Ebből a gondolatmenetből következik az a m egállapítása is, m ely szerint „a magyar törté­ netírás hívta ki maga ellen a szlovákot” . „A magyarokat csak egyetlen dolog válthatja meg: a pánszlávizmussal mint a történelmi haladás mindenható gondolatával kötött örök szövetség, amelyből mindkét fél számára politikai és nemzeti szabadság következik” — idézi Mináč Jo zef Podhradský szlovák publicista gondolatát, m ajd — a kétségeket eloszla­ tandó — hozzáfűzi: „Abban az időben ezek a szavak bizarrul és provo­ katívan hangzottak, mai szemmel nézve többé-kevésbé prófétaiak . ” 7 Szá­ m ára egyértelm ű, hogy a X IX . században „Oroszország a szlovák poli­ tika gerince, a hit alapja, olyan erő, amely a szlovák mozgalmat a leg­ reménytelenebb helyzetben is segített életben tartani.” 8 Štúr „Moszk­ vában hitt, s nem Pétervárban... az ő Oroszországa a szlavofilek meg­ váltó Oroszországa volt, s nem a Néva-Parti despota birodalma. ” 9 Itt élt együtt a szabadság progressziója és a szláv szellem — állítja Mináč, és hozzáteszi még, hogy ez a szlavofilia „mindig védekező, a történelem szempontjából tehát igazságos gesztus volt.” (Mivel elsősorban V ladim ír M ináč nemzetképét próbáljuk felvázolni, ezért nem a részletekbe menő vita a célunk, de a fenti m egállapításhoz azért annyi m egjegyzés kívánkozik, hogy m iután 1849-ben Paskievics orosz seregei leverték a m agyar szabadságharcot, Štúr terjedelm es röpiratot írt a szlávság kérdéséről Das Slawentum und die Welt der Zukunft címen, am elyben szó szerint ezt m ondja: „A nemzet Oroszországban egy az ő cárjával, és ez az alapja Oroszország erejének.” 10 Érdem es lenne talán ú jra végiggondolni, hogy 1849-ben ki is védekezett és ki támadott, és Paskievics seregeinek az árnyékában m ilyen tartalm akat hordoz ez a szlav o filia!) Az elmondottak után most m ár m egkérdezhetjük: m ilyennek látja Mináč a szlovák nemzetet? „A nagy történelem a nagy rablók törté­ nete” 11 — jelenti ki némi nagyvonalúsággal. A szlovák mozgalom viszont m arkánsan plebejus. „Mi a szlovák politika plebejus hangsúlyát tettük hozzá Közép-Európa történelméhez. ” 12 Ebben a képben mindig m in­ denki a szlovákokat fosztogatta, a szlovákokat bántotta, a kunok, a tatá­ rok, a törökök, Zsiska és Csák Máté, Hunyadi hordái, Bocskai hajdúi, kurucok, labancok, németek. „Egy civilizáció határait őriztük... A tatá­ rokat, a törököket (s egyéb kun népséget) nem karddal, nem hőstettek­ kel állítottuk meg, hanem azzal, hogy megmaradtunk.” 13 A szlovákság az építők nemzete. „Jóval többet dolgoztunk, mint amennyi a munkából ránk esett volna” — von ja le a kissé szokatlan következtetést Vladim ír Mináč. 55 �A szlovák törekvések X X . századi beteljesülése, a m odern nemzetté alakulás befejeződése ebben a koncepcióban a szlovák antifasiszta ellen­ állás, a Felkelés, m elyben „a szlovák nemzet megvalósította legnagyobb, legjelentősebb történelmi tettét: betetőzte nemzeti-demokratikus forra­ dalmát, s ezzel felzárkózott a világ haladó nemzeteihez.” Ebben a harc­ ban a szlovákság „a Štúr-koncepciók leghaladóbbikát valósítja meg: a népi, társadalmilag igazságos Szlovákiát.” 14 V ladim ír Mináč nem zetfogalm a norm atív nemzetfogalom, történelemképe norm atív történelemkép. A nemzet az ő szám ára nem történelm itársadalm i-gazdasági-politikai-kulturális képződmény, hanem erkölcsi kategória. A nemzetbe az tartozik bele, akit tettei vagy gondolatai — a m ináci értékrend szerint — arra érdemesítenek. Helye van benne az ősi, dolgos, tiszta népnek és az e népből származó hazafiaknak, de nincs benne helye a „m agyarón ” nemességnek és bolgárságnak, a polgári Szlovákia „kom prádor” és fasizálódó burzsoáziájának, a klérusnak, vagyis senkinek, aki a vágyott történelem képet m egzavarja. „A valóságos Szlo­ vákia nem a kávéházi politikusok, hanem a Nép Szlovákiája” — írja a Felkelésről szóló esszéjében. Mináč nem társadalom ban, nem osztályok­ ban, nem rétegekben gondolkodik, hanem egy m itizáltan egységes, ho­ mogén „népi nemzetben” . S ez a szemléletmód kizárja a szlovák törté­ nelem alternatív értelmezési lehetőségeit, nem ism eri fel a nemzeti aszszimilációs és disszimilációs folyam atok igen bonyolult mechanizmusait, nem látja az átmeneteket, az árnyalatokat. De gondolatmenetének legkétesebb mozzanata a végkövetkeztetés: a nemzetté alakulás lezáródását sugalló tézis. Ez a differenciálatlan M i-kép veszélyes, mert ugyanilyen differenciáltan Ők-et teremthet. Az Ők-ből könnyen bűnbakot csinál, és olyan sém ákba viheti bele a szlovák közgondolkodást, am ely sem az önismeretnek, sem mások megismerésének nem kedvez. 3. M ILA N R Ú FU S N E M Z E T K É P E M ilan R úfus, a költő és esszéíró, szintén sokat foglalkozott a szlovákság nemzeti kérdéseivel, bár olyan rendszeres áttekintésre, mint Mináč, nem törekedett. Esszéiből, alkalm i írásaiból, nyilatkozataiból azonban kibontható egy összefüggő nemzetkép, am ely tudatos és hosszú ön­ vizsgálatok eredménye. R úfus is parasztnemzetnek látja a szlovákságot, am elynek városai ut­ cáin is „friss tehénlepény gőzölög” , s am elynek hatalm as történelm iet­ len igyekezete, hogy Pozsonyt a nemzeti mítosz központjává avassa, puszta óhaj maradt. „Akár tetszik, akár nem, ezekbe a nemzeti tárgyú elmélkedéseimbe gúnyos nevetésként szüntelenül belejátszik a malacok röfögése” — írja nem kis öniróniával egy Štúrról szóló esszéjében.15 Ez a parasztnemzet azonban — R úfus értelmezésében — nem a sem­ miből érkezett; történelme ezer évvel ezelőtt kezdődött, a m orva-szláv időkben, am ikor is a szláv és a római kereszténység kereszttüzébe ke­ rült. R úfus nem fogadja el az „ezeréves szünet fám áját” , s vélem énye szerint létezik szlovák történelm i-szellem i folytonosság. „Vitatható apriorizmusok nélkül, s annál nagyobb tisztelettel a történelmi tények iránt. Föl kell térképeznünk a gondolkodásunkat. Amíg ezt meg nem �tesszük, a Štúr-nemzedék, elődei ellenére is, fantasztikus ejtőernyős csapatnak fog hatni.” 15.a. R úfus nemzetképében a szlovákság kétszeresen m egkésett nemzet: m egkésett a X X . századi önreflexióiban. „ A huszadik század hatvanas éveiben, az európai civilizáció kellős közepén annyi nosztalgiával idéz­ getni a XIX. századot! Alig vígasztal, hogy némi joggal cselekszem ezt" — írja a Štúr-nemzedék értékelése során, m ajd hozzáteszi: „ ...o lyan ­ formán érzem magamat, mint a felnőtt, aki kanyarót vagy mumpszot kap.” 16 Az irodalom, az írásbeliség R úfus értelmezésében is döntő összete­ vője az újkori szlovák nemzet megszületésének. Ennek az irodalom nak az eredetét az ősi szláv legendákban látja, m ajd folytatódását a nép­ dalokban, a népi költőkben, Kollár, Šafárik, Palkovič m unkásságában. „ Ami később Bajzától, Hollytól és Bernoláktól Štúrig lejátszódott, az már nem a tojáshéj kopogtatása, hanem áttörése volt.” 17 A X V III. szá­ zad végén, a X IX . század elején itt nemzet születik, az irodalm ába ka­ paszkodva, s a Štúr-iskola — R úfus értékelése szerint — m ár egyen­ rangú partnere az európai irodalm aknak. M ilan R ú fu s — a költő, az író — az irodalmán keresztül azonosul nemzetével. „Nem tehetek mást, szeretettel és tisztelettel el kell fo­ gadnom azt, amit ez a nemzet az irodalomban mindeddig létrehozott, mert számomra éppen ez képezi a konkrét személyes alapot, amelyről továbbléphetek... Amit a világtól kapok, az a minőséget tekintve csak szándék, csak elhatározás. E szándéknak testet, arcot csak az otthon, a szülőföld agyagából gyúrhatok. .. Nem ódivatúság hát, nem hazafias önkritikátlanság az, ami arra int, hogy nemzetem irodalmát kézbe fog­ jam, magamévá fogadjam, s mind csúcsait, mind lapályait figyelmesen tanulmányozzam. Korlátai bizonyos értelemben az én korlátaim is, lehetőségei az feltételeim.” 18 Szám ára a n yelv a kollektív nemzeti szel­ lem hordozója; a szlovák nemzet elsősorban az irodalm án át érintkezik Európával, a világgal. M ert a nemzet „ elsősorban test, nem pedig az értelem nyomására létrejött szellemi érték... önmagában nem biztosít semminemű szabványemberséget__ nem kész cél, hanem lehetőség, amelyet valóra kell váltani, s amely egyenlő esélyeket kínál mind a lángésznek, mind a kalandornak. Az esélyek alsó és felső határa oly messze húzódik egymástól, amilyen mondjuk a Beethoven és Hitler kö­ zötti távolság. A köztük levő terület — az mind a nemzet.” 19 Ennek szellemében tud önkritikus lenni, így ostorozza a szlovák oblomovizmust, a „restséget a jó ra ” , s választja külön biztos kézzel a népiséget, népszeretet a népieskedéstől. M ilan R úfus gondolkodásában a szlovákság és Európa egyszerre van jelen. „ Európa-komplexus, nemzeti komplexus — a történelmi deres botjának két vége ez.” Szám ára Szlovákia, a szlovák kultúra az euró­ pai kultúrtükör integráns része, ám pontosan számon tartja, hol van ­ nak a szlovák irodalom nak és közgondolkodásnak olyan hiányai, ame­ lyek miatt félszegen mozog az európai kultúrában. A kiindulás mindig a szülőföld: „ A költő ezt mondja: a szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva. De vigyázzunk, nehogy szó szerint vegyük, amit mond. A költő ugyanis a mondottnál többet tud és közöl: a szülőföld az a kéz, amelyre töprengő fejedet hajthatod.” 20 A töprengés közelebb visz Európához, mint a sírás — sugallja Rúfus. 57 �A szlovákság jövője ebben az összképben az európai civilizáció jövő­ j evel van összekötve, és ezt a civilizációt igen félti az író. V égveszély­ ben látja, mert individualizm usával és anyagiasságával önmagát pusz­ títja el. Új igazi közösséget kellene terem teni — m ondja—, mégpedig visszatérve a hagyom ányos formákhoz, és erkölcshöz. M ilan R úfus differenciált, problém ákat látó és láttató nemzet- és tör­ ténelemképe, a türelem , a megértés, az önkritika megléte és az önámí­ tás m egvetése — mindez a m élyen gondolkodó bölcselőt m utatja, azt a X X . századi szlovák értelm iségit, akit nemzete igazi helyzetét ak arja feltárni és megmutatni. Megalapozott az aggodalma is, m elyet az euró­ pai civilizáció felbom lása m iatt érez, ám a kiútkeresés irán yával — a hagyom ányos közösségi form ákhoz és erkölcshöz való visszatéréssel — nem értünk egyet. Vélem ényünk szerint az európai kultúrának és civi­ lizációnak nem az individualizálódás a legnagyobb baja — az öntudatosabb individuum ok m agasabb számban is elkelnének például a mi tájainkon —, hanem a távlati — transzcendens — egyéni és közösségi célok elveszése. Új közösségek csak új célokért form álódhatnak, s e közös célok nem lehetnek rövidtávú, m ateriális vág yak beteljesülései. Ha ez az európai civilizáció újra talál m agának „n a g y ” célt — akár Isten, ak ár a kommunizmus képében —, akkor m ajd ismét visszanyer­ heti vezető helyét az em beriség kultúrájában. A korszerű európai nem­ zeti közösségek azonban m ár nem lehetnek a hagyom ányos közösségi form ák utánzatai, hanem — vélem ényünk szerint — csakis az öntuda­ tos és tudatos individuum ok szerves közösségei. 4. ĽUBOM ÍR F E L D E K É S A S Z L O V Á K N EM ZET Míg Mináč és R úfus a szlovákságot parasztnemzetnek látja és m utatja, és némi — bevallott v ag y öntudatlan — nosztalgiával fordul a szlovák falu, a hagyom ányos közösség felé, Feldeknél m ár nem esik szó ezek­ ről a gyökerekről. Nem azért nem szól róluk, m ert tagadja fontossá­ gukat, hanem mert m ásfelé tekint. Ľubomír F eldek az egyik legjobb és legtudatosabb szlovák m űfordító is, s ez meghatározza m agatartását: nem befelé, hanem kifelé fordul, a szlovák kultúrát és nyelvet m agas színvonalú fordításokkal kíván ja gaz­ dagítani. N yelve sokkal „csípősebb” , mint Mináčé vagy R ú fu sé; nem kívánja nemzetét, sem felmenteni, sem jószándékú szeretettel „m egérteni” . Éle­ sen elítéli a szlovák szellemi tunyaságot, a köldöknézést, a nemzeti kul­ túra nem- v ag y félreism erését. A m űfordítás szám ára alaptevékenység, nemzeti tett, hiszen „a fordítások álltak egy egész sor nemzeti irodalom kezdetén. ” 21 S hogy a szlovák nemzet nem tiszteli kellőképpen a m űfor­ dítókat, „az a történelmi folyamatosság iránti érzéketlensége, a szlová­ kok sajátossága: a rövid ész! Békésen elfeledtük, hogy annak idején Tesszalonikiből két fordítónak kellett idejönnie azért, hogy itt egyálta­ lán létrejöjjön valamilyen kulturális közösség, valamiféle nemzet. ” 22 Ebben a logikában a m űfordítás ablak a világra, és önépítés! Am ikor m egírta a Jánosik Vivaldi alapján című színművét, számos kritika a szemére vetette, hogy kigúnyolja a szlovák történelmet, hogy bántja a nemzet érzékenységét, „lelkét, szellem ét” . „A nemzet vagy a társadalom szelleme — válaszolta Feldek — nem valami öröktől fogva adott létező. A társadalom a maga kollektív szellemét naponta átdol­ 58 �gozza, átalakítja, valamerre mozgatja — sajnos, nem mindig palléroz­ za. ” 23 B á r „k is nemzetecske” a szlovák, ám Európa kellős közepén él, s mindenfelől a folyam atosan fejlődő kultúra hatása, nyom ása éri; ebben a közegben nem lehet egy nemzetnek szinte egyetlen nemzeti jelképe a betyárkodás. „Mindennek megvan a maga kijelölt helye — a betyárnak is, a történelemben és a nemzeti múzeumban. Örök be­ tyárkodásunk a mai napig megmutatkozik múltunkhoz való viszonyunk­ ban: megraboljuk magunkat, kifosztjuk magunkat mindenből. Ezért vagyunk szinte történelem nélküliek, mert csak azt azonosítottuk a történelmünkkel, ami szlovákul szólt. A királyok többnyire nem beszél­ tek szlovákul — ezért nincsenek királyaink, ezért nincsenek királydrá­ máink. A darab nemcsak azért kapta a Jánosik Vivaldi alapján címet, hogy Vivaldi zenéje szóljon benne. Jelezni kívántam, hogy nemcsak a Vrátna völgyében éltünk, hanem Európában is. Végtére is — ma már megvan az államiságunk. Miért ne tanulhatnánk meg az irodalomban is, a színházban is újravizsgálni, átrostálni — amint az a kultúrnemzeteknél szokás — az államiság kérdését is?” 24 Feldek a nemzeti kontinuitás kérdéskörét is dinamikusan, mozgásá­ ban vizsgálja. A m últra a jelenben élők szemével tekint, s elfogadha­ tatlannak tartja a „történelem mögé rejtőzést” . A nemzeti hagyom á­ nyokat igyekszik megtisztítani a rárakódott hordalékoktól, és olyan korszerű nemzettudat kialakítására törekszik, am ely nyitott mind a m últja, mind a jövője irányában. „ . . . mert a nemzet nemcsak attól élő — m ondja Feldek egyik kritikusa —, ami pillanatnyilag hasznos számára, hanem a gondolattól, a szellemtől is, melynek előrehajtó ere­ je van .” 25 5. A N EM ZETI LÉ T ÉR T ELM E „Mozgalmainkat, azoknak haladó vagy reakciós voltát ún. objektív tör­ ténelmi mércékkel mérni értelmetlen dolog lenne: az objektív mércék a nagy nemzetek kizárólagos tulajdonát képezik” 26 — jelentette ki V la­ dim ír Mináč a Nemzet él itt című, 1965-ben született írásában. Azóta húsz év telt el, s úgy tűnik, a mai szlovák középnemzedékhez tartozó Ľubomír Feldek egész életm űvével rácáfol erre a m egállapításra. Ép­ pen az egységes mérce alkalm azásának a szükségét v a llja ; minden so­ rával és tettével azt bizonyítja, hogy a szlovák nemzetnek akkor van esélye az európai kultúrához való felzárkózásra, a m egkapaszkodásra, ha önmagára is érvényesnek ismeri el az európai kultúra és civilizáció értékrendjét. A nemzeti léttel, a nemzet m últjával és jövőjével foglalkozó írók időnként fölteszik a „végső” kérdést, vagyis hogy mi a nemzeti lét értelme? Ez a kérdés — álkérdés; nemigen lehet rá válaszolni, vagy ha mégis m egkísérli valaki, többnyire semmitmondó feleletek születnek. Mint a bevezetőben m ár leírtuk, vélem ényünk szerint a nemzetek léte öncél, létük értelme a létezés maga. Ám ha mégis valam iféle v á ­ laszt várunk, álljon itt — ez áttekintés befejezéseként — V ladim ir M ináčnak a saját kérdésére adott válasza: „A nemzeti lét értelme más 59 �nemzetekhez való tartozásában van. Velük együtt alkotja a civilizáció nagy művét. S ilyen értelemben még csak a kezdetén vagyunk az ön­ megvalósításnak.” JE G Y Z E T E K 1. Mináč, V ladim ír: Összefüggések. Madách, Bratislava, 1980. Fordí­ totta Tőzsér Árpád. 112 . l. 2. lm .: 83. l. 3. lm .: 84. l. 4. lm .: 86. l. 5. lm .: 125. l. 6. lm .: 111. 1. 7. lm .: 87. l . 8. lm .: 97. l. 9. lm .: 97. l. 10. Štúr, Ľudovít: W ybór pism. Z ak ľad N arodow y Im ienia Ossolinskich, 1983. 106. l. 1 1 . M ináč: Összefüggések. 127. l. 12. lm .: 92. l. 13. lm .: 129. l. 14. lm .: 374. l. 15. Rúfus, M ilan: A költő hangja. B ratislava. Madách. Fordította R on ­ csol László. 35. l. 15 . a. lm . 110 . l. 16. lm .: 41. l . 17. lm .: 81. l. 18. lm .: 102. l. 19. lm .: 86. l. 20. l m .: 68. l . 21. Feldek Ĺubom ír: Z reči, do reči. Slovenský (Ford. B. I.) spisovateľ. 1977. 143. l. 22. Im .: 145. l. 23. Feldek, Ľubom ír: Sm utné komédie. Szlovenský 124. 1. (Ford. B. I.) 24. Im .: 125. l. 25. Im .: 132. l . Rudolf M rlian gondolata. 26. M ináč: Összefüggések. 83. I. 27. Im .: 119 . l, 6o spisovateľ. 1982. �KISS G Y . CSABA Térviszonyok és értékek Ladislav Ballek: A segéd „Palánkon nem állt meg az élet. Mindazok az események, am elyek eb­ ben a városban lejátszódhattak, alá voltak vetve a palánki időtér szi­ gorú törvényszerűségeinek” (349) — olvashatjuk a regény epilógusá­ ban az elbeszélő sokatmondó m egjegyzését. Eszerint létezik tehát a műben egy olyan sajátos időtér — ezt nevezte Bahtyin kronotoposznak — , am elynek koordinátái kijelölik az elmondott történet kereteit. Hogy m ilyen ez az időtér, az itt elsősorban a szóban forgó város jelleg­ zetességeiből következik. És hogy a földrajzi tér m ilyen fontos szere­ pet játszik a műben, arra közvetlenül a regény alcíme is utal: Könyv Palánkról. Sem m iképpen nem túlzás azt állítani, hogy B allek regényé­ nek egyik főszereplője m aga ez a város. E g y fik tív kisváros Dél-Szlovákiában, valahol az Ipoly alsó folyása mentén, am elynek számos vo­ nása összefüggésbe hozható Hont m egye egykori székhelyével, Ipolyság­ gal, azzal a várossal, ahol az író gyerm ekkorának éveit töltötte. A v á ­ roshoz való viszony sorsdöntő a regény m indegyik központi alak ja számára. Palánk sajátosságai, „helyének szelleme” a mű jelentésének centrumában kapott helyet. Gazdag tartalm ú jelképpé nő a regény városa, történelmi és társadalm i folyam atok kifejezőjévé. M ivel A segéd értékszerkezetét jelentős m értékben a térviszonyok közvetítik, elemzésünkben a földrajzi térnek a regényben m egjelenő néhány form áját vesszük szemügyre, azt, hogy miképpen szerveződnek e form ák a mű világképének alkotóelem eivé. Ballek regényének szá­ mos szlovák és m agyar bírálata hangsúlyozta, hogy az ábrázolt tér — a város és a táj — jelentősége alapvető fontosságú a műben. A segéd m egjelenése után írónkat elsősorban D él-Szlovákia irodalm i (mármint szlovák irodalmi) fölfedezőjeként emlegették. A kritikusok és tanul­ m ányírók következtetéseit figyelem be véve m indenekelőtt két szembe­ állítást kívánunk tüzetesebben m egvizsgálni. Az egyik tengelyén két világtáj áll szemben egym ással, Dél és Észak, illetve — am int m ajd látni fogjuk — két földrajzi táj is: síkvidék és felföld (lent és fönt). A m ásik oppozíció inkább történelmi és társadalm i jellegű, város és falu szemben állása, am ely nem független az előbbitől, hiszen a falu valahol a Felső-Garam mellékén található, a város pedig, mint emlí­ tettük, az Ipoly alsó szakasza mellett, ami egyben etnikai különbséget is jelent. Mielőtt azonban az elemzéshez fognánk, néhány eligazító adatot m agáról az íróról és legfontosabb műveiről. Lad islav Ballek 1943-ban született, Gyügyön, az Ipolyságtól tizenegynéhány kilom éterre fekvő, fürdőjéről nevezetes községben. Első kis­ regényei a hatvanas évek második felében láttak napvilágot, igazi si­ kert azonban csak 1974-ben m egjelent, lazán egymáshoz kapcsolódó részletekből álló novellafűzére, a Posta délen (Južná pošta) hozott szá­ 61 �mára. Itt m ár a határvidék 1945-öt követő sorsát eleveníti meg, a gyerm eki optikán keresztül szemlélt dél-szlovákiai kisvárost, a minden­ napok örömeit és csalódásait. Három évtized távolából némi nosztal­ giával idézi föl kisfiú-hőse tapasztalatait egy számára különös, egzo­ tikus világból. Az egzotikusra festett táj, a „d éli” mítosz kellékei meg­ jelennek következő, 1977-ben m egjelent művében, A segédben (Pomoc­ ník) is, azzal a különbséggel, hogy itt megnő az elbeszélő kompeten­ ciája; a Posta délent a visszaemlékező attitűd jellem zi, a narrátor nem válik el éles kontúrokkal attól, am it elbeszél; A segéd elbeszélője v i­ szont, a X IX . század realista hagyom ányának m egfelelően, átlátja a valóságot, am ely így szándéka szerint „o b jek tív” lesz, az író és az olvasó számára is; ez az elbeszélő ism eri a város m últját, az egyes szereplők élettörténetét, cselekedeteit és a cselekedetek mozgatórugóit. B allek legújabb, 1981-ben m egjelent regénye, az Akácok (Agáty) is szoros kapcsolatban van a dél-szlovákiai valósággal, tem atikáját te­ kintve rokona a Posta délennek és A segédnek. Végezetül nem árt m egjegyezni, hogy művei rendre m egjelentek m agyarul is. A segéd 1980-ban látott nyelvünkön napvilágot a pozsonyi Madách Kiadónál Hubik István fordításában, s a könyvet átvette a közös könyvkiadás keretében a budapesti Európa K önyvkiadó. Idézeteinkhez ezt a szöve­ get használtuk. A hetvenes évek szlovák prózájának tem atikai osztályozása során sokan — többek között Rudolf Chmel és Karol Wlachovsky is — el­ különítenek egy olyan csoportot, m elyet a D él-Szlovákia iránti érdek­ lődés jellemez. Csak zárójelben kívánju k m egjegyezni, 1975-ben a T iszatáj hasábjain m agunk is fölfigyeltünk a jelenségre, elsősorban And­ rej Chudoba, Lad islav Ballek, Peter Andruška és Ivan Habaj írásai kapcsán. A zért lehetett ez a tájékozódás szembeszökő, mert a szlovák irodalom „klasszikus” tája m agától értetődően a Felföld, a múlt szá­ zadi szlovák nemzeti ideológia — mint ism eretes — a hegyvidéket tar­ totta a szlovákság jellegzetes szülőföldjének, hazájának. A rom antika irodalm a gazdag tartalom m al töltötte meg a szlovák jelleget kifejező K árpátokat, a T átrát; attól sem teljesen függetlenül, hogy a m agyar nemzeti mitológiában oly fontos helyet kapott (különösen Petőfi által) az Alföld, a rónaság. A Felföld—A lföld szópárnak így az ellentétes földrajzi tájakat jelentő tartalm a mellett m egjelent a szlovák gondol­ kodásban a nemzeti különbséget (sőt ellentétet is) kifejező értelme. Az A lföld (Dolná zem, Dolniaky) m agyar nemzeti sajátosságokat kapott, ezért a nemzeti antagonizmusok elválasztást kereső szellem számára ellenszenvessé vált, taszítóvá. Tibor Žilka a szlovák próza „déli koloritjá t” vizsgálva arra h ívja fel a figyelm et, hogy „A középnemzedék képviselői így a ,dél vidéket’ m ár nem tartják olyan világnak, am elyet saját térbeli-konnotációs jelei csak a valam ikori elnyom ókat fe jezik k i” . (Slovenské Pohľady, 1981. 4. sz.), Persze hozzá kell tennünk, hogy „délvidék” v ag y „síkvid ék” nem csupán földrajzi táj a kortárs szlo­ vák íróknál, körvonalait politikai-közigazgatási határ húzza meg dé­ len, m ásképpen: Szlovákiának, egy országnak a déli részéről van szó. Ennek a déli világnak B allek regényében vannak időjárási, földrajzi, növényzeti sajátosságai, m elyek együtt fejezik ki ezt a komplexumot. 62 �A „D él” zúgó szeleket, forró nyarakat, ragyogó tiszta kék égboltot je ­ lent, bu ja növényzetet, akácost és kukoricaföldeket, term ékeny gaz­ dagságot, ugyanakkor valam i nyugtalanságot, szélsőséges jelleget, rom­ lást és bomlást. A term észeti-táji adottságokat szemlélő-érzékelő ember fölfogásában ezek az adottságok emberi (egyéni és közösségi) tu laj­ donságokká alakulnak át, pozitív v ag y negatív értékek hordozóivá válnak. A hegyi faluból a kisvárosba érkező hentesm ester szám ára az időjárás, a vidék m ássága, idegensége saját bizonytalanságainak, belső és külső konfliktusainak m integy érzékelhetően megjelenő kivetítődése. „Ez a déli folyók mentén oly ismert szag zavarta a hentest. Hát már tavasztól kezdve egész éven át minden korhad itt? Ha a folyó már tavasszal szennyes lesz, alighanem bűzlik egészen a tél beálltáig... Mintha oszlásnak indult volna. V agy nem? S nem válik itt ő maga is rosszabb emberré, mint eddig vo lt.. . ” (I. m. 39.). V ag y egy későbbi pillanatban, am ikor a hős még jobban érzi idegenségét: „Vágyódott a gyengédség, a friss, átlátszó, tiszta vizű patak után. Nem tudta meg­ szokni a családjában uralkodó gyűlölködést, és még mindig nem szo­ kott hozzá az itteni hőséghez se, a legyek miriádjaihoz, a porhoz, a különös és szívfájdító déli tájhoz.. . ” (I. m. 179.). A „délvidékiség” a regényben egy többé-kevésbé koherens m itológiává szerveződik, je l­ lemzői kim utathatók az em berek viselkedésében, a táj m últjában. En­ nek a m itológiának része például a „délvidéki lustaság” , a történelem tragikus kataklizm ái (a török hódoltság), a létnek eg yfajta bizonyta­ lansága, az emberek kétarcúsága (egyfelől kispolgáriak, m ásfelől fék­ telenek), a város lakóinak n yelvi és kulturális kevertsége. És term é­ szetesen a határvidéki jelleg. Ebben is a bizonytalanság a döntő, ha­ tárok változásai, a kiszolgáltatottság, „ . . . mert ahol határ van — mond­ ja egy alkalom m al Lancsarics Riecannak —, ott... mindig zajlik az élet.” (I. m. 30.) Hallatlanul nehéz volt itt, a visszahúzódó körülm é­ nyek között em berré és polgárrá lenni, végigjárn i az európai történe­ lem fejlődés individualizációs útját. Ez a déli világ fülledtségével, súlyos atm oszférájával érdekes módon valam ilyen m editerrán v ag y szubtrópusi tájat idéz föl a szlovák író víziójában. Talán ilyen képzetek — valam inő egyetem es Dél-fogalom idesugárzása — is közrejátszottak abban, hogy jellemző tulajdonsága lesz a regénybeli városnak a m aradiság: „Mindenekelőtt szemben áll velük (a komm unistákkal) a város karaktere, a háború utáni sajátos helyzete, fekvése, összetétele, történelme, hagyománya, maradisága, mégpedig ama L E G K O N O K A B B D ÉLI M A R A D ISÁ G . mely mélyen megveti az egyenlőségről, a társadalmi igazságról kiejtett szavakat, mert megveti az egyszerűséget és a szegénységet.” (I. m. 245. K iem elés: K . Gy. Cs.). A történész itt bizonyára közbevetné, hogy a dél-szlovákiai városokban m ilyen jelentős volt a munkásmozgalom és a baloldal ha­ gyom ánya, de ne felejtsük, nem történelem ről van szó, hanem regény­ ről, egy írói látomásról, m ely csak áttételesen van kapcsolatban a va­ lósággal. A B allek által m egterem tett déli kisváros ellentéte ném ikép­ pen a felföldi falusi világnak, annak a közegnek, am ely a szlovák nemzeti fölkelés éltetője volt; lehet, hogy ebből adódik Palánk m ara­ disága, ebben a képletben szükségképpen a városnak a másik pólust 63 �kellett megtestesítenie. Egyébként igen érdekes, hogy a regénybeli Délnek, délinek nem Észak és északi az ellentéte; az Észak kifejezés nem szerepel sehol sem a műben. A déli vidékkel, a déli em berekkel a hegyek világa, a hegyi falvak, a Felföld áll szemben, a felföldi em­ berek, a hegyvidékiek, a hely m eghatározásánál pedig az odafönt kife­ jezés. Tehát a történeti táj szemléletben a szlováksággal azonosított v i­ dék a hagyom ányos m egnevezésével szerepel. A segéd túlnyom órészt olyan esem ényeket m utat be, am elyek szín­ helye az említett kisváros. A hogy a szlovák kritikus, Tibor Žilka meg­ állap ítja: „Ez a kisváros, Palánk, az Ipoly alsó folyásánál, a déli közeg mitizálásának fő forrása, egy olyan közegé, amely majdnem teljesen ismeretlen és föltáratlan táj a szlovák irodalomban.” (Slovenské Poh­ ľady, 1980. 3. sz.). Em lítettük m ár ennek a városnak a határvidék je l­ legét, ami egyben valam inő átmenetiséget, tarkaságot és kiism erhetetlenséget is jelent. Értékek tekintetében pedig am bivalenciát. A város m últjára a folytonosság hiánya, a többszörös megszakítottság volt a jellemző. A városban m erev határokkal elválasztott társadalm i rétegek éltek egym ás mellett és alatt a múltban, ez adta meg sajátos karakte­ rét. K ét jellemző m ondat a város arcát érzékeltető leírásokból: „Pa­ lánkon, az egyik déli megyének az ősi székhelyén, az emberemlékezet óta katona-, paraszt-, kereskedő-, iparos- és hivatalnokvárosban, ahol mindezeknek a 'rendeknek’ a város fekvésére tekintettel megvolt a maguk nagy fontossága és hatalma.. . ” (60.); „A háború előtti Palánk­ ról az hírlett, hogy egyike a köztársaság legvidámabb városainak. A régi Monarchia szokásait ápolta.” (248.) Jellegzetesen kispolgári visel­ kedésform ák uralkodtak ebben a közegben, a közép-európai polgárosultság norm ái érvényesültek; a regény narrátorának szem ével: „Pa­ lánk tipikus lakosa rendesen ezekkel a tulajdonságokkal bírt: megfon­ tolt volt, lassú, kissé lusta, de inkább csak látszólag, törekvő, meg­ bízható, jó ízlésű, tudott bánni az evőeszközzel, tudott udvarolni a hölgyeknek, éppoly magabiztosan forgolódott a hivatalban, mint a ká­ véházban. . . ” (60—61.) K ívü lről azonban ez a kispolgári környezet csá­ bító és taszító városi világnak látszott, paraszti szemmel nézve a „bű­ nös város” fogalm ának a m egtestesítője volt. A hegyi faluból idetele­ pült hentesmester érzései így jelennek meg a regényben: „Sejtette Riečan talán, hogy a falak mögött nehéz takarók, vastag plüss-szőnyegek feküsznek, amelyeket kivétel nélkül perzsaszőnyegnek mondanak itt... fehér női testektől sűrű a légkör, a hajdani gazdagság, a laktató és fűszeres ételek, az örök irigység és végtelen unalom fuvallata terjeng, mely nem kecsegtet semmi jóval.” (122.) Ez a megrontó város, am ely annyi alakban m egjelent K elet-K özép-Európa irodalm aiban a múlt szá­ zad vége óta: kezdve Reymont nagyszabású panorám ájától (Az ígéret földje) Szabó Dezső A z elsodort falu ján keresztül számos román, horvát és szlovák prózai műig. Ballek elbeszélője így m utatja be: „Palánk a maga összes lakosára egyforma erősen, kitartóan, gyorsan és rombo­ lóan hatott; nem telt bele sok idő — és a régi meg az új palánkiak hasonlítani kezdtek egymáshoz. A város elnyelt mindenkit, aki csak betette ide a lábát, hasztalan rúgkapált ez ellen az illető egy bizonyos ideig.” (59.) Persze mindez némiképp ironikus színben tűnik föl, ha tu­ 64 �datosítjuk, hogy ez az „u rb s” a regény idején mindössze nyolcezer lakossal bírt (ezt is m egem líti az elbeszélő — 216.)A segédben a kisváros elsősorban két szereplő szemszögéből látszik. A falusi Riečannak kiism erhetetlen, nyugtalanító ez a világ („Minden valah ogy szokatlan és idegen volt itt neki.” 56.), Lancsaricsnak viszont szülővárosa, akit az érzelmi azonosulásnak ugyanolyan erős szálai fűz­ nek ehhez a környezethez, mint a hentesmestert elhagyott szülőfalu­ jához. E gyet kell értenünk K ä fe r Istvánnal, aki arra hívta föl a fi­ gyelm et, hogy a város regénybeli értelmezését nem lehet egyértelm űen negatívnak tekinteni (Vö. Új Auróra, 1982. 1. sz., illetve szlovákul: In Vzájomnosti slovensko-m aďarské. Budapest, 1984. 19 1—212.). M egerő­ síthet bennünket ebben a föltételezésben az elbeszélő állásfoglalása is. Egyetlen egy alkalom m al ő m aga szól közvetlenül az olvasóhoz a régi Palánkról. A hajdanvolt kisváros elm úlását nem kevés nosztalgiával beszéli el ebben a részletben, mintha m aga az író járn á körül gyerm ek­ korának helyszíneit. Így emlékezik vissza az elbeszélő, eltávolodván re­ gényalakjai horizontjától: „Nagy, áldott évei voltak ezek a szép szá­ mú utcának, gyönyörűek és felejthetetlenek már csak annálfogva is. hogy az utolsók voltak.” (121) Falu és város szem benállása Közép-Európa tájain az emberiség tör­ ténetéből ism ert alapképlethez képest sajátos tartalm akat is jelent, úgy tetszik, itt gyakran egym ás értékeinek teljes tagadása volt jellemző. Régióink írói nem egyszer úgy látták az elmúlt száz esztendőben, hogy a történelm i-társadalm i változások, köztük a városiasodás, értékvesz­ téssel járn ak nemzeti szempontból. És ebben nem csupán konzervativiz­ must kell látnunk, hanem a nemzeti és polgári kibontakozásban több­ ször visszavetett népek súlyos dilem m áját, a nemzeti kultúra jelrend­ szerének agrárius-vidéki jellegét. Ballek regényében is gyökeresen kü­ lönböző értékek kapcsolódnak a falu és a város fogalmához. Mint ahogy Tibor Žilka fejtegeti írásában (Južný kolorit v slovenskej próze. Déli kolorit a szlovák prózában. = Slovenské Pohľady, 1981. 4. sz.), A segédben a falu az erkölcsi tisztaság, a város pedig a gonoszság, az el­ vetem ültség megtestesítője. A falu és a város értékei itt kölcsönösen tagadják egym ást, a jó és a rossz kétpólusú sém ájában. Az egyszerű, könnyen átlátható falusi világban egyértelm ű minden, nyíltak és ter­ mészetesek az em berek; a városban viszont minden túl változékony, az emberi gesztusok nem könnyen értelmezhetőek, hiányzik az őszin­ teség, nehéz eligazodni. A szlovák irodalom ban gazdag hagyom ánya van falu és város ilyen szem beállításának. Elég talán a szlovák regényt olyan meghatározó m intára utalnunk, mint Svetozár Hurban-Vaianský Gyökér és hajtások (Koreň a výhanky, 1908), és Milo Urban Ködök napfelkeltekor (Hmly na úsvite, 1930) című műve. A városnak a nega­ tív képe jelenik meg. az az arca, am ely szfin kszerűen titokzatos és rom­ lott, az ősinek és idillinek tartott szlovák falu elpusztítóia. Ballek hen­ tesmestere is ilyen perspektívából szemléli Palánkot: „A faluhoz és a szabad természethez szokott Riečan a házaknak ezt a zártságát nehe­ zen viselte, s mindannyiszor azt a különös benyomást keltette benne, hogy odabent a falakon bévül, a ház mélyén szüntelen tobzódik a bűn. a gonoszság.” (122.) H urban-V ajanský regényének hősnője — m integy �hét évtizeddel korábban — szinte ugyanezt érezte Bécsben: „Az utcán Anna idegenül érezte magát; ha valaki a férjét kereste, lesütötte a szemét, úgyhogy sokan nem hitték, hogy a mérnök úrnak törvényes felesége. A színházban szorongott, attól félt, hogy leesik a nagy csillár, hogy kigyullad a színpad, mert annyit parádéztak ott a tűzzel.” (Ko­ reň a výhonky. 1935. Turčian sky S v ä ty M artini, II. 213.) Polgári és paraszti értékek állnak itt egym ással szemben, a paraszti életform a természetközelisége, évszakok által megszabott rendje, „tem póssága” egyfelől, az em ber által terem tett tér, a sűrűn változó kap­ csolatok, a gyorsabban múló idő — m ásfelől. Riečan gyakran gondol szülőföldjére, népdalfoszlányok m uzsikálnak a fülében, város és falu különbségeit föloldhatatlan feszültségnek érzi: „ A hóval betemetett zsindelytetős házikók, karácsony estéjén a kivilágított és ünnepien feldíszített otthonok hangulata. Palánkon az ilyen örömöket nem is­ merték, itt nem zengtek a hegylakók dalai, a betlehemesek énekei, nem csilingeltek a száncsengők.” (310) Az ő világában tökéletes determ i­ nizmus uralkodott, gondolkodását paraszti fatalizm us jellemezte. E gy alkalom m al íg y töpreng: „A világnak megvan a maga rendje, s neki benne a kijelölt helye, ahonnan nem menekülhet. Ezen semmi sem változtat.” (166) Állandóság, kiegyensúlyozottság, elrendezettség a zaklatottsággal, változékonysággal szemben. A „kalm árterm észetű” Volent Lancsarics a polgári értékek képviselője. Ő mindig többet akar, vállalkozni, még akkor is, ha az eredmény kétséges. A polgári típusok közül leginkább a szerző self-m ade m anekre em lékeztet; nagyszabású terveivel, kétes m anipulációival ak ár az öreg Artam onov kései és tá­ voli rokonának is tekinthetjük. A klasszikus kapitalizm us korának föl­ törekvő egyénei jutnak eszünkbe, am ikor ilyeneket olvasunk róla: „Volent Lancsarics ballagott lefelé a Kálváriáról. Roppant elszántságot érzett magában, hogy bevegye ezt a várost.” (288.) Ő nemcsak, hogy otthon volt ebben a határvidéki, dél-szlovákiai városban, hanem itt találta meg önm egvalósításának optimális közegét: „Megfelelt neki Palánk a maga kevertségével és változatosságával: egyszóval az at­ moszférájával.” (72) A polgárosodás szlovák dilemmái jelennek meg Riečan sorsában; csa­ lád ja széthullása, egyéni veresége azt is példázza, hogy a fölem elke­ désnek ez az útja számára nem járható. Lancsarics értékei szerint ő képtelen élni. A hentesmester nem tudta m agában elfogadni az anyagi haszonszerzés, a bővített újraterm elés logikáját, ahogyan az elbeszélő m egállapítja róla: „Nem voltak túlságosan nagy igényei, mert a bibliai történetek és az idősebb emberek tapasztalatainak tanúsága szerint a nagy igények csak romlást és pusztulást hozna ránk.” (310) Tragédiá­ ján ak egyik döntő oka, hogy felesége és leánya alkalm azkodik a városi környezethez, idomul Palánk normáihoz, a külsőségekben és m agatar­ tásban is: „ A felesége is, lánya is népviseletben jött, de egy hétig se viselték itt, levágatták a varkocsukat is, fodrászhoz járnak, vigyáznak a beszédjükre, hogy még csak észre se lehessen venni, hogy felföldi faluból valók. . . ” (100). Riečan viszont nem tudott m egbarátkozni a kényelm esebb körülm ényekkel, a technika áldásaival, ugyanolyan g ya­ núval viseltetett a távbeszélővel szemben, mint századunk elején F e­ renc József, az agg uralkodó; amint a regényben olvashatjuk: „ . . . a z 66 �ő szemében a telefon úri faramuciság, huncutság volt, és soha hozzá nem nyúlt, tőle csöngethetett, amennyit akart.” (278.) B allek művében az értékrendszer m indenekelőtt a polgárosodással járó negatív mozza­ natokat hangsúlyozza. Riečan ellenpólusára, Lancsaricsra aránytalanul sok árnyék jut. És ha polgárosodáson nem csupán a kapitalizm us ki­ bontakozásának folyam atát értjük, hanem egy bizonyos színvonalú pol­ gári életmód elérését, a regény perspektívájából túl nagy az ár ezért az em elkedésért, a befejezés (a hentesmester életének kudarca) kon­ zervatív értelmezést is lehetővé tesz. A kétféle település és vidék „egyszerű” , illetőleg „bonyolult” jellegé­ nek van egy etnikai-nem zetiségi dimenziója is. Palánk nyugtalansága, változatossága, kiism erhetetlensége azt is jelenti, hogy itt nyelvek, kul­ túrák találkoznak, keverednek egym ással. A felföldi falu egynem zetiségű, a „d élvid éki” városban együtt laknak m agyarok és szlovákok, őslakók és betelepültek. Lancsarics szárm azásával, nyelvtudásával a többnyelvűség, a kulturális együttélés hagyom ányát kép viseli: „Látja — mondja egy alkalommal — tudok szlovákul is, az első köztársaság idején katonáskodtam. Tudok egy kicsit őseim nyelvén is, szerbül, leg­ jobban persze magyarul tudok... meg még egy kicsit németül.” (27.) Mint em lítettük, a regényben a városhoz am bivalens értékek kapcso­ lódnak, Lancsarics alak ja pedig egyértelm űen negatív figura. E gynyelvűség és többnyelvűség szem beállításában rejtett módon jelen van a nemzet fogalm ának két lehetősége is, a közép-európai nemzeti ideoló­ giák alapvető dilem m ája. A szlovák hagyom ányban — mint ism eretes — meghatározó volt a herderi eredetű n yelvi nemzet kategóriája. Ballek regényében m egjelenik a különbség, de A segéd nem föltétlenül sugall válaszkényszert. M indenesetre kétféle olvasási lehetőséget kínál a be­ fogadónak. A nacionalista megközelítés kiolvashat belőle kizárólagos­ ságot, a vegyesnyelvűség elítélését. A szlovák elfogultság úgy érezheti, ennek a nyelvi többféleségnek kizárólag szlovák nyelvű közeggé kell átalakulnia, a m agyar elfogultság pedig úgy vélekedhet, B allek regé­ nye egy ilyen folyam atot kíván megideologizálni. Lehet azonban úgy is olvasni A segédet, hogy írója közelebb kíván kerülni a dél-szlová­ kiai többkultúrájúság jelenségéhez, meg ak arja érteni nyelvek és népek együttélését. A különbözőség elfogadásának a gesztusa is ott van a szlovák regényben, ez a gesztus ugyan nem mindig egyértelm ű, de mindenképpen eltérés azokhoz képest, akik a vag y-vag y logikája alap­ ján gondolkodnak. Közös Közép-Európánk egyik tradíciója a nyelvi-etnikai sokféleség, az együttélés a kölcsönös tolerancia alapján. Palánk városa kicsiben en­ nek a Közép-Epurópának is a képe, olyan kép persze, am ely viseli a kirekesztőleges gondolkodás, a nacionalizmusok nyom ait éppúgy, mint az együttélés pozitív hagyom ányait. B allek regényéből a m agyar ol­ vasónak — határon innen és túl — a legfontosabb üzenet talán a sok­ színűség, a változatosság, a másság elfogadása. Az a sokszínűség, am ely tagad minden homogenizálást, uniform izálást. Am elyben érték, ha egy közösséghez különböző nyelvű emberek tartoznak, ahol többség és ki­ sebbség csak mennyiségi különbséget jelöl. Tájainkon ezeket a palánki sajátosságokat érdemes megbecsülni. Ez egyébként Európa igazi értelme is. 67 �HAGYOMÁNY CZÉRE BÉLA Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása Krúdy első jelentős alkotót korszakában, az 1911-től indázó Szindbád-történetek árnyékában egy regény is született, a Francia kastély (1912), amely azon­ ban dekoratív színeivel, az Alvinczi előképének tekinthető Pálházi excentrikus figurájával átmenetet képez a Szindbád-novella-füzérek és A vörös postakocsi világa között, számos vonatkozásban előkészíti az első jelentős, Budapestről szóló regényt. A Francia kastély cselekményét, jellemrajzát és felvidéki, fővárosi helyszíneit egyaránt áthatja egy nagyon erős szecessziós dekorativitás, sőt egy túlszínezett, kosztümös-rizsporos biedermeier tónus is, amely egyáltalán nem jellemezte a Szindbád-novellák egészét. A Szindbád-történetek felvidéki városkái az emlé­ kezés és a költészet városai voltak, a Francia kastély helyszíne azonban in­ kább egy dekoratív színpadra emlékeztet, ahol a múlt század első felének romantikus modorában ágálnak a regényszereplők. Pedig - amennyire egy Krúdy-műben a történések időpontját meg lehet állapítani - a múlt század végén játszódik a kisregény cselekménye. Az életereje teljében levő Szindbád egy rejtélyes nagyúr - Pálházi - exfeleségei körül kering a regényben, olyas­ féle ábrándos határozatlansággal, mint ahogy A vörös postakocsi hőse, Rezeda Kázmér köröz a fővárosba költözött vidéki színésznők körül. A „Pálháziasszonyok” felvidéki szalonjában kezdődik ez a románc, s folytatódik a fővá­ rosban, de közben Szindbád, a szerelem kalandora, epizódszereplőjévé válik saját életének. Az egyik „Pálházi-asszony” , Georgina hideg tervszerűséggel használja ki, a másik hölgy pedig romantikus pózokkal zárkózik el előle, így aztán inkább az olvasóra marad annak eldöntése, hogy Marietta tetteit az anyai ösztönök mozgatják-e vagy pedig a volt férje, Pálházi iránt érzett titkolt szerelem. Hiába nől a párbajban erkölcsileg Pálházi fölé Szindbád, a kisre­ gény szerelmi színpadán Pálházi a fény és Szindbád az árnyék. S ez a lélek­ tani képlet már A vörös postakocsi Alvinczi Eduárdjának és Rezeda Kázmérjának kapcsolatát vetíti előre, a „Pálházi-hölgyek” biedermeier szerepjátszásai pedig az Aranykéz utcai szép napok reformkori világát előlegezik - a novellafűzér távolságtartó iróniája nélkül. A jelentős közönségsikert A hét című rangos irodalmi hetilapban folytatások­ ban megjelent regény, A vörös postakocsi (1913) hozta meg Krúdy számára. De azt is tudnunk kell, hogy az a látomásos lírai gazdagság, amelyet a Szindbád-elbeszélésekkel reprezentált Krúdy, korántsem jellemzi A vörös postako*R észlet a szerző közelesen m egjelenő K rú d y-m o n o g ráfiájáb ó l. 68 �csit, a Szindbád-novellákkal reverált művészi színvonalat - a regény műfajá­ ban - majd csak az 1913-ban megjelent könyv folytatása, az Őszi utazások a vörös postakocsin éri el. Újszerűsége ellenére A vörös postakocsi még nem tartozik a nagy Krúdy-művek közé: a regény egyszerre realista és romantikus, ugyanakkor humoros, adomaszerű fordulatokkal is építkező cselekménye, rész­ letező, a poézist többnyire nélkülöző leírásai - az impozáns Budapest-tablók ellenére - inkább csak a groteszk képsorok izgatóan új színfoltjaival mutatnak a nagy Krúdy-művek irányába. A sánta ördög című Le Sage-regényre utal A vörös postakocsi bevezetője, A hét szerkesztőjéhez, Kiss Józsefhez írott „levél” . Hiszen ahogy a Le Sageregény ördöge emeli fel a házak tetőit, hogy meztelenül táruljanak fel a rej­ tőzködő életek, úgy akarja Krúdy elénk tárni a pesti embervásár láthatatlan képeit is. A pesti vásár forgatagában meztelenre akarja vetkőztetni az urakat és a hölgyeket, s a leleplezés naturalista szándékát csak erősíti a másik, ellen­ pontozó érzés, amely fölött a puskini romantikus szerelem csillaga ragyog. Mert egy fitalember érkezett Pestre az utolsó postakocsival, „régimódi frakkban” és romantikus szerelmi vággyal a szívében, s a „kéjvágyó öregemberek és fürdőző Zsuzsannák” városában már nem jutott számára szállás. Rezeda Kázmér a regény fiatalembere - Szindbád mellett a másik jelentős alteregója a Krúdyműveknek, életútját több regényben követi majd az író (Őszi utazások a vörös postakocsin, Nagy kópé, Kékszalag hőse, Rezeda Kázmér szép élete). Rezeda Kázmér nem azonos Szindbáddal: Szindbád emlékező utazásaiban és szerelmi kalandjaiban csak mellékes, a férfi casanovai fölényének alárendelt szerep ju­ tott a múlt századi érzelmes romantikának. A romantikus érzelmeket egy imp­ resszionista-szecessziós nyelv színezte át, s emelte be az alapvető látomásosszimbolista szerkezetű novellákba: így a romantika stiláris jegyei és motívumai csak mellékdallamai voltak a Szindbád-ciklus bonyolult, polifon zenéjének. A vörös postakocsi-stílus, cselekmény és jellemrajz által egyaránt meghatározott szerkezetében viszont a párbeszédek és a dialógusnak álcázott monológok, a cselekmény fordulatai és a stílus, hangvétel együttesen mutatnak a roman­ tikus retorika, s a romantikus magatartás irányába. Szindbád is eljátszott a romantika érzelmileg túlfűtött szerepeivel, de mindig tudta, hogy mikor kell az egyéni érvényesülés és a szerelmi siker érdekében levetkőznie ezeket a szerepeket. A vörös postakocsi Rezeda Kázmérjából hiányzik ez a szindbádi realizmus: nem képes kitörni szerepéből, beleragad abba. Ugyanakkor nem le­ het A vörös postakocsi Rezeda Kázmérjának szerepjátszását a későbbi művek­ re is kiterjeszteni: az Őszi utazások. .. hőse már egy más magatartást reprezentál, a Rezeda Kázmér szép életének címszereplője és A vörös postakocsi hősének szerepjátszása Krúdy nyíregyhái diákkorába és a fővárosi életének első éveibe ereszti gyökereit. A hírlapíró és költő Rezeda pesti évei persze már beárnyékolták ezt az érzelmes tónusú szerepjátszást a rezignáció cinikus, sőt abszurd-nihilista felhőivel, de a párbeszédek nyelvéből feltáruló ironikus és groteszk látásmód mégsem változtat a Rezeda Kázmér-i attitűd alapvetően romantikus jellegén. A főhős ifjúságáról is sok mindent megtudunk a regény­ ben : „Búsan, titokteljes világfájdalommal járt-kelt az alföldi városkában, mint bánatország álruhás királyfija.” Byroni világfájdalom, érzelmes tirádák és pózok, a nőben nem a valóságos nőt látó, hanem annak égi mását imádó szenvedély, sok képzelgés és kevés cselekvés jellemzi a „magyarok és szlávok ölelkezéséből” született városban bolyongó ifjút, s ezt a magatartást mene­ kítette fel a fővárosba is, a romantika utolsó postakocsijával. Ez az attitűd 69 �persze nem alkalmas arra, hogy birtokosát a szerelmi sikerek felé vezérelje pedig Rezeda Kázmérnak éppen a szerelem a legfőbb életcélja. Így aztán nem csoda, hogy a két szép vidéki színésznő lovagja inkább csak elégikus sóhajjal kísérgeti hölgyeit: épp a szerelemben válik nyilvánvalóvá ennek a romantikus magatartásnak az anakronizmusa. Tévednénk tehát, ha Krúdy ifjúságát és pesti életének első szakaszát A vörös postakocsi Rezedájának múltjával és jele­ nével azonosítanánk. Ha A vörös postakocsi főhősének jellemét a Hét bagoly című regény író főszereplőjének, Józsiásnak alakjával együtt vizsgáljuk, akkor kapunk a fiatal Krúdy személyiségéről valódi képet. Ugyanúgy kell odaképzelnünk az Őszi utazások... érettebb férfikorba lépett Rezeda Kázmérja mellé a Rezeda Kázmér szép életének regényidejét, az első világháború kitörése előtti időszakot, mert Krúdy érett férfiéveit a két regényhős csak együtt jeleníti meg. A vörös postakocsi hőse alul marad a szerelem csatáiban, de nem azért, mert a regény színésznői a józan valóság talaján állnak az álmodozó férfiú­ val szemben. A pesti vásár groteszk forgatagából a két színésznő éppúgy kivonja magát, mint Rezeda, finom, szenzibilis lényük ugyanúgy az álomvilág felhői között lebeg, mint a lovagjuk alakja. A szép lábú Szilvia a félálomban pergő emlékképek között keresgél egy elfelejtett versstrófát, mert úgy érzi, ha eszébe jut a vers, akkor a zenéjén keresztül megérti az életet. De abban is bízik, hogy a megtalált vers majd elvezeti a régi kedveséhez, a zenész Med­ véhez is, akitől elszakadt. Rezeda igazi szerelme, a ringó csípőjű Horváth Klára viszont egy másfajta álomvilág felé fordul: az illúziók eme nagyvilági színpadának azonban nem Rezeda Kázmér, hanem Alvinczi Eduárd a ren­ dezője. Alvinczi Eduárd is egy letűnt, anakronisztikus világot épít maga köré, ez a kosztümös világ azonban furcsa módon jobban érintkezik a valósággal, mint Rezedáé. Alvinczi élő modellje a magyar századvég jellegetes társadalmi figurája, a családfáját Huba vezérig visszavezető Szemere Miklós: kártyacsaták és lóversenypályák hőse, reformterveit Széchenyi lobogásával, de annak tehet­ sége és koncepciózussága nélkül szövögető főúr. A vörös postakocsi Alvinczije is egy honfoglaló vezérig vezeti vissza őseit: névjegykártyáján a „de genere Tass” jelzi ezt. Az Árpád-házhoz visszanyúló köznemesi származás ténye fon­ tos szerepet játszik Alvinczi mentalitásában, hiszen az újsütetű bárókkal és a mindössze pár százéves ősöket felmutató grófokkal szemben ő ezeréves családi múltra tekinthet vissza. A honfoglalást követő időkre, mikor a magyarság csupán köznemesekből állt, s ez a köznemesség még egységes törzse volt a nemzetnek. Így aztán Alvinczi alig titkolja, hogy a „kétes múltú’’ Habsburgok­ kal szemben magát tekinti a magyar korona igazi örökösének. Alvinczinak nemcsak a külseje, a harci lobogóként lengő fekete szakálla és a tatáros arca mutat ázsiai jelleget: keleti tradíciókba gyökeredzik a jelleme is. A várakozás fegyelmezettsége és a kellő pillanatokban történő gyors cselekvés egyaránt jellemzi egyéniségét, mint ugrásra kész párduc lapul meg az Arany Sas fo­ gadóban berendezett fészkében, „régi kardok, pisztolyok, ázsiai szőnyegek és hindu bálványok” relikviái között. Az őskor és a középkor felé fordul figyel­ me, de két lábbal áll kora valóságában is: a meditáció és a tett nála mindig kiegészíti egymást. A kártyaasztal mellett és a lóversenypályán verhetetlennek látszik, mert ismeri a hazárdírozás és a visszavonulás művészetét: azért tud győzni, mert számára csak egy nagy kaland az élet. Vívómesterek, „titoknokok” és kibicek nyüzsögnek ceremóniás udvartartásában: közéjük tartozik, amolyan „külső munkatársként” Rezeda Kázmér is. Ferenc Józseffel rivalizál 70 �Alvinczi, ugyanakkor mint egy kacér asszony, kokettál vele; vonzza a Habs­ burgok pompája és keserű amiatt, hogy őt nem fogadják be a császárváros legbensőbb köreibe. A rivalizálás és a kacérkodás fanyar egyidejűségével a Monarchia tudatvilágának alapvetően ambivalens, skizoid vonását emelte be egy érdekes emberi jellembe Krúdy. Alvinczi nőtlen, de gyakorta házasodik „balkézről” : A vörös postakocsiban egy Clarance nevű színésznőt jegyez el közjegyző előtt, hogy aztán minden év márciusában frakkban és menyasszonyi ruhában ünnepeljék eljegyzésüket. Az illúziók és ceremóniák rejtélyes lovagja veszélyes vetélytársa lesz az asztalánál csipegető Rezedának, hiszen Horváth Klára úgy érzi, hogy Alvinczi érdek­ lődése megnyithatja a „nagyvilág” kapuját előtte. Így aztán Rezeda alakja fokozatosan elhalványul a pogány „nagyúr” árnyékában. Alvinczival nem is próbál Rezeda Kázmér versenyre kelni, inkább öngyötrő mazochizmussal kísérgeti Klárát azokra a helyekre, ahol a honfoglaló vezér leszármazottja meg szokott fordulni. A romantikus szerepet következetesen alakítja, egészen az ön­ gyilkossági kísérletig, amely után a tabáni biedermeier románc következik, a a testiséget kizáró együttélés Klárával. Persze nem a valóság ösvényein közlekedik a lány sem. Hiszen már szerel­ mes Alvincziba, de egyáltalán nem zavarja, hogy ez az érzés nem szembesül a valósággal, sosem teljesül be. Krúdy prózájában nem ritkán - de szeren­ csére csak mellékmotívumként - feltűnő gondolat ez: nem érdemes a szere­ lem eszményalakját a valóságban is megközelíteni, mert abban a pillanatban szétfoszlik az a varázs, amelyet az ábrándok szőttek köréje. Horváth Klára is az ábrándok birodalmában érzi jól magát, végülis ott nem csalódhat Alvincziban. Az öngyilkosságot megkísérelt Rezedát odaadóan ápolja, de inkább csak kötelességérzetből teszi ezt, felgyógyulása után el is hagyja a vidéki szí­ nészi pálya kedvéért. A vö rö s postakocsi azonban nem csak a Rezeda Kázmér-i boldogtalan sze­ relem világába kalauzol bennünket: a regény újszerűségét éppen a századvég Budapestjét bemutató fejezetek jelentették elsősorban. A Feld Zsigmond-féle Városligeti Színkör színésznőiről és a körülöttük rajzó újságírókról, Somossy Károly huszárruhás „hölgyregimentjéről” , az Orfeumról, ahol a legszebb tán­ cosnő, Carola Cecília tette fel fekete harisnyás lábát a márványasztalra, a pesti lóverseny kalandorairól és előkelőségeiről és a kor irodalmi életének jel­ legzetes figuráiról színes képet rajzol A vörös postakocsi - igaz, már-már egy dokumentumregény aprólékosságával. A kortársak közül A d y E n d r e is észrevette, hogy Budapest hatalmas tablóit nem mindig sikerült művészileg átlényegíteni, költészetbe emelni Krúdynak, ezek a részletek inkább csak kultúrtörténeti csemegék, tárcabetétek maradtak. De annál inkább él a novel­ lákból már ismert Madame Louise alakja, akit Alvinczi is gyakorta látogat, hiszen a Madame „tavasznak sok üde kis virágát” segítette már „télfejű urak karjaiba.” S groteszk megvilágításban tündököl az ösztöneiknek kiszolgáltatott, csupaszra vetkőztetett urak és hölgyek galériája: a Pestre felruccanó, bonvivánokat fogyasztó, ékszerekkel, cigányzenével fizető Urbankovicsné markotányosnőalakja és Steinné bravúrosan megjelenített bordélyházának panoptikum-figurái. „A nagyvárosnak ezer fájdalma, sírása, nyavalyája hangzik el éjjelente a Steinné konyháján.. . Mély sebeiket itt bizalommal mutatják meg a férfiak, akik nap­ pal felemelt fővel járnak az utcán” - idézhetünk a regényből. De Steinné kakasos házába állandó vendégként járnak a férfiakat fogadó nők is, egy részük ismert figurája a főváros társadalmi életének, épp a nagyvilági csillogáshoz 71 �kell az itt szerzett „zsebpénz” . A férfiak pedig sebzett lelkűket gyógyítgatják és pervertált ösztöneiket élik ki búsás fizetség fejében: „Némelyik a szép haris­ nyát szereti, másik a cipőt, a harmadikat arcul kell ütni, mert az esik jól neki, a negyediknek kezét-lábát megkötözi a mama cukorspárgával, az ötödik a felesége után sír, és pénzt kell tőle kérni a gyermekei számára cipőre... kipödrött bajúszú öregurakat Jancsinak meg Pistának kell szólítani és sarokba állítani.” Ugyanez a groteszk hangvétel jellemzi a Bukfenc és az Asszonysá­ gok díja című regények bordélyház-rajzait is, de a személyes emlékek által is színezett helyszínek leírásakor Krúdy később érzékelteti azt a kedélyes, patriarchális légkört is, amely a „barátságos házak” egy részét Magyarországon jellemezte. Ezért a Rezeda Kázmér szép életének kakasos háza már A vöröslámpás ház című Hunyady Sándor elbeszélés milliőjével rokon hangu­ latában. Tersánszky vidéki „sógoregyleteinek” tobzódó életörömét azonban hiába keresnénk A vörös postakocsiban vagy a Rezeda Kázmér szép életében: a Krúdy-regények csónakja inkább a lélek vadvizein evez, s nem a gyönyörök természetes sodrású folyóiban. L E G E N D Á K T Á JA IN Alvinczi hatalmas kerekű vörös postakocsija - a régi magyar élet jelképe többnyire az ódon hangulatú Arany Sas fogadó előtt vesztegelt a nagysikerű regényben, de az 1917-es folytatásban már elindul a vörös postakocsi az em­ beri képzelet gazdag tájai felé, babonák, legendák, látomások szivárványlásai alatt. A vörös postakocsi romantikus kulisszavilága után a táj és az ember belső világa kap különös megvilágítást az új regényben, a kosztümös, színpa­ dias nagyvilág helyett az Észak-keleti Kárpátok vidékének népmeséi varázsát, babonás hiedelmeit közvetítő táj kerül Krúdy érdeklődésének középpontjába; az a táj, amely a szerelem-halál-újjászületés dionüsziájában az emberi lét folyamatosságának szépségét villantja fel. „Kékvérű grófnők” és arisztokrata férfiak alakját felcsillantó sznob hasonlatok, anglomán és royalista képek után a magyar tájból és a magyar tradíciókból kinövő látomások mutatják, hogy az Őszi utazások a vörös postakocsin című művel Krúdy a regény műfajában is a Szindbád-novellák magaslatára érkezett. Ha az 1906 és 1910 között írt zsoldostörténeteket a látomásos-lírai életmű nyitányának tekintjük, akkor két­ ségtelen, hogy az 1911-es Szindbád-novellákkal kezdődő és az 1917-es regény­ nyel, az Őszi utazások. . .-kal záruló periódus a Krúdy életmű első nagy alko­ tói korszaka is egyben. A romantikus ábrándok ködgomolyagaiból alászállva, a rezignáció árnyas völgyeiben halad „az élet szeretetreméltó gibicének” , az Őszi utazások. .. Rezeda Kázmérjának útja, és árnyaltabb, teljesebb képet kapunk a „pogány nagyúr” , Alvinczi személyiségéről is. Rezeda itt már méltó ellenfele Alvinczinak és egyenrangú utasa a vörös postakocsinak: a távolságtartóbb, hűvösebb iróniával ábrázolt nagyúr csak a „hazai pályán” tudja legyőzni, mert ott atavisztikus erőt merít az ungi és a a zempléni ősök szelleméből és az Észak­ keleti Kárpátok erdőségeiből. Az „őszi utazások” már a lírai regényidőben zajlanak, mitikus, babonát lélegző tájakon. Jellemző a regény időkezelésére a vörös postakocsi tulaj­ donosának külső jellemzése is: „Alvinczi körülbelül ötven esztendő óta egy­ forma külsejű volt.” Húsz éve udvarol két hervadó grófnőnek Pozsonyban; a régi századok zenéjét muzsikáló házban megállította az időt. Olyan idő­ 72 �varázslat ez, amelyet a regény epizódszereplő öregura is átélt, amikor benyi­ tott egy házba, ahol gyönyörű, tizenhétéves hajadon várta. Ifjonti ereje teljé­ ben ölelte a szép szőke lányt, mikor a látomás ideje hirtelen lejárt: egy kocsma asztalánál ült, és „egy csúf öreg katonasári” nyúlt a seprűje után, részeg disznónak nevezve őt. Az Őszi utazások. . . másik szála Rezeda Kázmér és az izgalmas, a ko­ rábbi hősökhöz képest összetettebb jellemű Konprinc Irma szerelmét szövö­ geti, hogy aztán a zempléni tájak felé suhanó postakocsi kösse össze a regény két pólusát. Rezedát életunt hangulatok hullámai sodorták a budai polgár­ lány, Konprinc Irma mellé. A spleen, a rezignáció és a csömör nemcsak az Őszi utazások... Rezeda Kázmérjára jellemző: felerősödik Krúdy ekkortájt írt többi regényében is, s törvényszerűen hívja elő a megtisztulás, megújulás vágyát, amely alapmotívuma a Bukfencnek és a másik nagy alkotói korszak­ ban, 1918 és 1921 között megjelent regénynek. Ugy tűnik, hogy a korszak többi regényhőséhez hasonlóan csak a szerelem válthatja meg, töltheti fel új életörömmel Rezedát is. A vörös postakocsi ködlovagjával szemben az Őszi utazások. . . Rezeda Kázmérja egy reálisab­ ban ábrázolt lírai hős, aki a szerelemben is otthonosabban mozog. A fiatal­ sága sem azzal telt el, hogy árnyékként kísérgetett szépasszonyokat: az új Re­ zedára már casanovai sikerek néznek vissza a múltból. A jelen azonban - az örömök mellett - gyötrelmeket is tartogat számára. A Konprinc-hölgyek frivol életöröme száműzte a derék budai szőlősgazdát, Konprinc Ferdinándot a vízivárosi házból, dühödt medveként vetette be ma­ gát a présházba a férj, miután feleségét és leányát bizalmas együttlétben ta­ lálta gavallérokkal. Most már Rezeda is szabadon közlekedhet a házban, de nem az asszony „érett polgári szépsége” vonzza, hanem a lánya, Irma. Konprinc Irma metaforikus külső jellemzésének bravúrját a dialógusok és cse­ lekményfordulatok egyaránt hitelesítik, így korántsem csak lírával szövi a lány egyéniségének izgatóan modern vonásait Krúdy. Konprinc Irma külső jellem­ zése, bal és jobb szemének szimbolikus üzenetei a lélek freudi mélységébe vezetnek. Ellentétes tulajdonságokból felépített, szélső pólusok között veze­ tett személyiségrajz ez: szentimentális érzelmesség és kalandori elszántság, gyú­ lékony életöröm és szorongó szomorúság, rezignált őszinteség és szerepjátszó hazudozás egyaránt jellemzi egyéniségét. A „bal szem” a társadalmit és tar­ talmit közvetíti, a „jobb szem” pedig az ösztönén, a tudatalatti rezgéseit. A bal szemből a hazugság és a céltudatosság figyel hideg késként a világra, a jobb szemben pedig a bánat, a keserűség, a titkos vágy, az önfeledtség és az életszerelem lakik. De ugyanilyen ellentmondásosan viszonyul Rezeda sze­ relméhez is a lány. A szerelemben újra bánatos lovaggá váló Rezedát meg­ vetni látszik, hiszen neki erős, kalandor férfi kell, rabló, aki rajta tipor ke­ resztül; aki trubadúri áhítattal a lába előtt térdepel, azt ő rúgja fel. Később szavai és érzései viszont mást bizonyítanak, hiszen megszereti Rezedát: szere­ lemmel. Vagyis azt is kell látnunk, hogy nemcsak az érvényesülés felé for­ dított, álorcás társadalmi én és a legalapvetőbb emberi vágyakat közvetítő ösztönén dualizmusára épül az emberi lélek elemzése Krúdynál: ellentmondás van a szerelem felé irányuló ösztönén tartalmai között is. Együtt gomolyog a tudatalatti tartományaiban a szerelem „lírai” s egyben etikus megélésének vágya és az ősi, állatias hívásnak engedelmeskedő ösztönök nyers parancsa. A különbség nem az erotikus hangoltságban van, hiszen az erotikum mindkét irányú vágyát áthatja, hanem az ösztönös értékorientációban. A szerelem 73 �„lírai” s egyben etikus megélésének vágya a valódi emberi érték felé közelít, még akkor is, ha ezt a magasabbrendű értéket a társadalom nem akceptálja, s így a társadalom konvencionális erkölcsisége sem hitelesíti. Igazi társas­ viszony felé tör ez az érzés, amely az emberi lét problémáit a szerelmi part­ nerrel együtt, a metaforikus értelmezés szenvedélyével akarja megélni. A másik irány viszont ősi, primitív hierarchiában keres magának utat, ahol a nyers, állatias erő képzete gyújtja fel az ösztönöket. Az ösztönén eme vágya biztatást kap a társadalmi éntől is, hiszen az erdő képzete korántsem csak a test fizikumára vonatkozik: a libidóra áthangolódó tartalmakat kap a társa­ dalom hatalmi szerkezetéből nyert erő is. A Rezeda Kázmérok és a Szindbádok sosem a társadalom hatalmi szer­ kezetéből nyerik vonzerejüket, hanem onnan, hogy látomásos-metaforikus úton képesek megélni az életet, s a megértett titkok kisugároznak lényükből, mint különleges fluidumok. Ezt érzi meg az Ő szi utazások. . . Konprinc Irmája is, ez magyarázza azt is, hogy a nyers zsoldoserő után sóvárgó ösztönei és érzelmei mégis inkább Rezedát választják, akit csak akkor hagy el lélekben, amikor egy nála erősebb fluidum kezd el sugározni: a hazai tájban az ősei erejéből is merítő Alvinczi atavisztikus lényéből. Pedig Alvinczi látszólag hiába vetette ki hálóját a lányra. A „pogány fejedelemmel” szemben kezdetben Rezeda óriási fölényben van: Irma olyan boldog szerelemmel birkózik vele a kárpáti havon, mint egy summáslány. De az ungvári borpincében, ahol már kuruc vitézek is mulattak, az ősök odaadják Alvinczinek régi fiatalságukat, erejüket, s a regény izgalmas látomásában Alvinczi hirtelen megfiatalodik: fiatal nők álmaiba lát be, s a hajdan volt varkocsos vitézek „láthatatlan karjaival” mágához öleli Irmát. Alvinczi és Irma érintkezése olyan intenzív, hogy szinte az egyesülés testi érzetét kelti, nem véletlen, hogy a mágikus sodrású jelenet után a lány közli Rezedával: megcsalta Alvinczivel. Ettől kezdve Alvinczi von­ zása erősebb a lány számára, Rezeda még a végleges vereség előtt félreáll, s a regény befejezésekor a buddhizmus szemlélődő nyugalmának adja át magát, a „vágyakozást leigázva” . A nirvána végső nyugalma, harmóniája felé fordult buddhista életérzés iránya stilizált, szimbolikus utat jelöl persze: a megújho­ dás útját a csömör dezilluzionizmusa után. A zempléni és ungi tájban a mitikus képzelet is Alvinczit segíti. A medve­ vári vendégek között van egy titokzatos „angol” férfi és egy szép fiatal leány, s Rezeda már akkor is érezte, mikor útjára indult a vörös postakocsi, hogy ez a két ember nyugtalanítóan hasonlít valakire. Rudolf trónörökös gyakori vendége volt kárpáti vadászatok alkalmából a magyar földbirtokosoknak, s öngyilkossága után a regény erdőségeiben már útjára is kél a legenda, amely a magyarság számára rokonszenves történelmi alak irracionális halálába nem nyugszik bele: feltámasztja a Máramarosi hegyek közt bolyongó „zöld vadász” alakjában. Habsburg Rudolf és Vecsera Mária szerelme nemcsak a hatalom­ mal, a bécsi Burggal szállt szembe: a halálnak is hadat üzentek, mikor a kettős öngyilkossággal szerelmüket áthelyezték az irracionalitás tartományaiba. A halálban kiteljesedő szerelem titka is rávetül így a Rudolf-legendákra, amelyek varázsosan burjánoznak el a Krúdy-regény mitikus kárpáti tájaiban. Rezeda Kázmér rádöbben, hogy kire hasonlít a titokzatos angol úr és a leány, s érdekes módon úgy érti meg a titkot, hogy régi emlékek korrespondenciái villannak eszébe: az emberi lét folyamatosságának élménye döb­ benti meg a bécsi nagyanyák mozdulatait sugárzó unokák örömkavalkádtáncában. S a medvevári birtokon közben titokzatos jelenségek terebélyesítik 74 �tovább a legendát: az angol férfinak nincs árnyéka a napsütötte hóban, a lelőtt medve a sarkához dörgölődzik, derék és fej nélküli lábszár hoz neki levelet. A naiv képzelődés sok eleme után elénk tárul a mítoszok születésé­ nek fontos motívuma is, az, hogy a mítosz az elérhetetlen utáni ősi, elemen­ táris erejű vágyát önti a mesék és látomások testeibe. Rudolf és Mária sze­ relmét a regényben a mitikus képzelet emeli fel a halhatatlanság régióiba: hiszen ők a régi századokban is ismerték és szerették egymást, aztán elváltak és újra születtek, de a zene és az álom útján akkor is keresték egymást, amikor magányosan éltek. Alapvető változást mutat az Alvinczi és Rezeda közötti erőviszony a re­ gényből csupán motívumokat felhasználó, lírai szárnyalású drámában, A vörös postakocsiban (1919). A színműírással már korábban is kísérletezett Krúdy, de a szerelem és a pénz konfliktusára épülő, a felvidéki zsoldostörténetek hangulatát idéző egyfelvonásos, Az arany meg az asszonyon kívül egyedül a Vörös postakocsi vált maradandó értékké e műfajban. Merész, újszerű dra­ maturgiájával és lélekábrázolásával A vörös postakocsi felkavarhatta volna a magyar színházi élet állóvizeit, de bemutatását a Nemzeti Színház nem vál­ lalta, s nem vállalta a Kapás Dezső rendezte 1968-as vígszínházi előadásig egyetlen magyar színház sem. A dráma újszerűségét korántsem csak a dialó­ gusok és monológok költői nyelve, a metaforák és hasonlatok buján indázó szövevénye jelentette, hanem a szimultán jelenetek látomásos lebegése, a groteszk és lírai képsorok egyidejű színpadi megjelenítése is. De a mélylélektani tartalmak nyugtalanító üzeneteit hozta felszínre a dráma lélékábrázolása is. A dráma furcsa szerelmi „háromszöge” más alaphelyzetet mutat, mint a regényekben. Rezeda Kázmér a szerelem keresztes lovagjának szenvedélyével tör be Alvinczi balatoni kastélyának pannon idilljébe, s a fővárosba röpíti Esztellát, akit Alvinczi titkolt, féltékeny szerelemmel szeret. Rezeda nem bukolikus idillt, hanem teljes, ellentmondásokkal terhes életet kínál fel a lánynak, mert tudja, hogy a szenvedés és a gyönyör egyszerre vetül rá az emberi létre, mint a fény és az árnyék: „Megismertetem veled a boldogságot és a félelmet. A bánatot és a rakéta módjára süvöltő örömöt. Tudom az út­ vesztőket, amelyekből kikerülni az újjászületés gyönyörével ér fel.” Alvinczi már kivonult a szenvedések és gyönyörök sűrű közegéből, a társadalmi létből, már csak a szellem elkülönülő, arisztokratikus fölényével figyeli azt. De Re­ zeda győzelme mégis a féltékeny szenvedés sikátoraiba kényszeríti az öregedő nagyurat, s az Esztellának tett Alvinczi-vallomás hangjából arra is ráérzünk, hogy itt korántsem csak a lírai alteregó, Rezeda és az excentrikus nagyúr, Alvinczi áll szemben egymással, hanem Krúdy fiatalkori, kalandor lénye és megfáradt életének Alvincziban testet öltött hasonmása is egymásnak feszül. „A féltékenység, keserűség, szerelmi düh úgy ácsorog a lélek üres kastélya körül, mint egy bojnyik, egy útszéli rabló éjjel az ablakok alatt’’ - idézhet­ jük Alvinczi szavait. De az ösztönök fortyogó katlanában áldozatává válik a féltékenységnek Rezeda szerelme is. Mert Rezeda számára már fojtogató kötelekké vált ez a szerelem Pesten, úgy érzi, egyéniségének szuverenitását fenyegeti a félté­ keny szenvedély. Hogy érzelmeinek függetlenségét visszanyerje, kegyetlen, ör­ dögi kísérletezésbe kezd a lánnyal. A regényből már ismert Steinné szalon­ jába vezeti be, mert ha a közönséges testiséggel beszennyeződik Esztella, ak­ kor a szerelmes férfi által feltett glória is lehull a fejéről, körülrajongott 75 �szent nőből megvetett céda lesz csupán. Ugyanakkor - paradox módon - a megszokott, egyhangúvá vált szerelmet is színezni akarja a pervertált gyö­ nyörökkel a férfi, hiszen: „A fülemüledal egyhangúvá válna, ha nem hu­ hogna közben a bagoly.” Ebben a helyzetben talál rá Alvinczi Esztellára a szalonban, most már tudja, hogy elérkezett az ő ideje. S valóban, Esztella Rezeda újabb csábításának is ellenáll; bár Rezedát szereti, mégis Alvinczi kastélyában marad, mert az egyszerű, csendes örömökből szőtt harmónia fon­ tosabb számára, mint a szenvedély ördögi pokolkörei. 76 �Levél a Palócföld olvasóihoz Ősi fészkünk Nógrádban volt Dédapám, legidősebb Krúdy Gyula fiskális, Nógrád megyében született és ék a szabadságharcig. Szülei, testvérei, sok rokona ott maradt. 1848 nemcsak hazánk, de családunk, a Krúdyak életében is emlékezetes dátum. Legidősebb Krúdy Gyula és öccse, Kálmán , honvédtisztként vett részt a harcokban. Az előbbi Komárom várának védelmében, az utóbbi futárként. Gyula mellett ott volt felesége Radics Mária, akivel tábori pappal, katonai zászlók alatt, ágyúszó mellett esküdtek meg. Mária főzött, mosott a katonákra, buzdította és ápolta őket. Ez az időszak volt életük legcsodálatosabb időszaka, felejthetet­ len emléke! De sokat meséltek róla esténként, az aranylepkés petróleumlámpa barátságos fényénél! Unokáik csillogó szemmel hallgatták őket. Kossuth, Damjanich, Klapka, Garibaldi nevét otthon hallja először, a negy­ vennyolcas eszmékért, a szabadságért, hazájáért itt tanult meg lelkesedni a kis Gyula, a későbbi író. Kivételes alkalmakkor nagyapja megmutatta drá­ ga ereklyéjét, Garibaldi véres ingének egy darabkáját. Nagy öröm volt, amikor legendás hírű nagybátyjáról, Krúdy Kálmánról folyt a szó. A magas, karcsú, jóképű „úribetyárról” , akinek alakja még Mikszáthot is megihlette. A szabadságharc bukása után nem menekült külföldre. Szülőfaluja közelében bujdosott és negyven elszánt emberével „sarcolta” a gazdagokat. Krúdy az Álmok hőse című regényében és több elbeszélésében írt róla. A nagyapja is sokáig bujdosott, sokszor egy hajszálon múlott, hogy nem fogták el. Egyszer egy padláson a kémény árnyékában bújt, s csak sovány ter­ mete mentette meg. Máskor egy szénakazalban rejtőzött. Bár karddal össze­ vissza döfködték a kazalt, szerencsére nem találták meg. Hányatott sorsa vé­ gül Szabolcs megyébe sodorta, ahol letelepedett. Haláláig palócosan beszélt, idős korában a Soroksári úti Honvédmenhely parancsnoka lett. Író unokája sok hattyúfehér öreg hőssel találkozott ott. Többek között az Utolsó honvé­ dek, Hazám tükre, A veressipkások című elbeszélése származik innét. Krúdyra nagy hatással voltak nagyszülei. Igen sokat írt róluk, az N. N., a Krúdy Gyula látogatásai című regényeiben és sok-sok novellájában idézi alakjukat. Nagyanyja Radics Mária rendkívül eszes, olvasott nő lévén, sokféle újságot, folyóirtot járatott. „Tizenkét ládányi’’ könyvét unokája már diákkorában el­ olvasta. Radics Mária hűvös, kimért, katonásmodorú, büszke asszony volt, csak a családjáért rajongott. Szívesen politizált férfitársaságban, a nőket nem igen kedvelte. Gyula unokáját annál jobban. Ő volt az, aki a családban el­ sőnek felismerte írói tehetségét. Ezért az apai szigor ellen mindig oltalmat, menedéket nyújtott. (Keserű csalódást okozott, hogy a legifjabb Gyula nem követte apja és nagyapja jogász pályáját.) Nagyapja, Gyula magas, szikár, sasorrú, tüzes, villogó szemű férfiú volt. Közvetlen, kellemes modora temérdek barátot, heves, kérlelhetetlen politikai 77 �állásfoglalása sok ellenséget szerzett. Nagyszerű előadó és még 80 esztendős korában is ellenállhatatlan udvarló. „ . . . úgy sohasem láttam mosolyogni nő­ ket, mint nagyatyámra ragyogtak f e l..” Anyjától, Csákányi Juliskától élénk, színes fantáziát, kiváló megfigyelő ké­ pességet, derűt, kedvességet humort, eszességet, jószívűséget, mérhetetlen szor­ galmat, ambíciót, s munkabírást örökölt. „Anyám szegény pórleány volt. De a legszebb nő, akit valaha láttam. Hollófekete haja volt, igen fehér arca és könnyes barna szeme. Lényéből valamely csodálatos melegség áradott.” Apját így jellemzi: „ . . . annyi bizonyos, nem találkoztam olyan férfival, amilyen atyám volt. .. Én nevetni nemigen hallottam őt; mosolyogni is sok­ kal ritkábban, mint bárkit.. . Mindennap pontosan megjelent az ebédlőasztal­ nál. . . nagyon keveset beszélt... az asztaltól komoly főbólintással eltávozott” . Az író apjától daliás termetet, jó megjelenést, tiszteletet parancsoló egyé­ niséget, hall gatagságot, zárkózottságot, nagyvonalúságot, lovagiasságot és . . . szívbajt örökölt. Korai (50 éves volt) hálálát a Dunántúli-Tiszántúlinál című megrendítő regényében írta le. Az én édesapám, Krúdy Gyula, az író, kevés beszédű, hallgatag ember volt. Magáról szinte sohasem szólt, csak írásaiban tárulkozott ki. Rajongói állítot­ ták, hogy „Gyula bácsi’’ mindent tud. Honnét volt tehát ez a hatalmas tárgy­ anyag, adat, emberismeret? Ragyogó megfigyelő volt. A körülötte élő írók, színészek, festők, kocsmárosok, pincérek, zsokék, kocsisok, trafikosok, borbélyok, bőven szolgálnak hír­ anyaggal. Például Gyuri bácsi, a margitszigeti Kisszálló portása, aki valaha Arany Jánost „szolgálta” sok érdekességet mondott el a „tekintetes úrról” . Krúdy sok levelet kapott naponta. Meghívók, számlák, baráti- és szerelmeslevelek között voltak olyanok is, amelyek valamilyen történelmi témáról, csa­ ládtörténetről, fontos eseményről informáltak. Irodalmi Álmoskönyvének meg­ jelenése után igen megszaporodott a levelek száma. (Néha élettörténetek, kü­ lönös sorsok tárultak fel bennük.) Napi újságolvasó lévén, jól ismerte korának eseményeit, problémáit, személyeit. Diákkorától utolsó éveiig rendszeres olvasója volt a könyvtáraknak. Törté­ nelmi munkái megírása előtt hónapokig bújta a könyvtárakat, múzeumokat, rengeteget olvasott. Temérdek egykori iratot, hírlapot, forrásmunkát átnézett. Jól értett latinul, s ez nagy hasznára volt. Kevés olyan írónk volt, akit annyira érdekeltek a magyar vidék szokásai, életmódja, az emberek élete, a magyar ételek, ízek, hagyományok, a vendég­ látás minden csínyja-bínyja. Országos hírneve a Szindbád-novelláknak és a Vörös postakocsinak köszön­ hető. Oeuvre-jéből az Őszi utazások a Vörös postakocsin, A nagy kópé, A velszi herceg, A kék szalag hőse című műveiben szereplő Rezeda Kázmér az író saját maga. Többi hőse is élőkről mintázódott. Sok-sok nőismerőse közül a legjelentősebbeket megörökítette. Ismertem a Rezeda Kázmér szép élete Késő Fániját és a Hét bagoly Leonóráját. Ebben az egyik legművészibb regényében így vall magáról: „Józsiás úr ugyanis azon törekvő és fáradhatatlan írók kö­ zé tartozott, akik lehetőleg mindennap szeretik nyomtatásban látni a nevüket” . Legkedvesebb leányalakjai édesanyámról, Zsuzsiról mintázódtak. Ő Az útitárs Eszténája, a Hét bagoly Áldáskája, Az Asszonyságok díja Natáliája, a Rezeda Kázmér szép élete Tinije, a Boldogult úrfikoromban Vilmája, a Bukfenc Gyöngyvirágja. A Bukfenc egyik előszavában így ír: 78 �„K edves Gyöngyvirág, ismét eszembe jutottál, mint réggel a szép álom. Ismét a régi szerelemmel gon­ dolok boldog ifjúságunkra. Légy víg, mint én. Hisz’ senki sem veheti el tő­ lünk azt, ami egyedül a miénk: emlékeinket. . . Gyermekoromban nagy örömet szerzett, hogy könyvet írt nekem. Címe: Mesemondások Jókai Mórról. Előszava - mint egy simogatás: „K edves kis­ leányom, Zsuzsika, látom én, hogy már manapság is szereted a meséket, amikor csak én mesélgetnék neked hébekorban a kis udvari szobában, mikor odakünn a hó esik. D e igazában majd akkor szereted meg a meséket, ami­ kor. .. a különböző betűket megismered. . . Azért már most megfogom a kis kezedet, hogy könnyebben odatalálj meseországban a királyhoz, Jókai Mór­ hoz.. . Édesapád” . „Én írónak készültem: semmi másnak” , írta Krúdy Gyula, s ennél tömö­ rebbet, jellemzőbbet, igazabbat nem mondhatott volna magáról. Tizenhárom esz­ tendős korától, ötvennégy és fél évéig, haláláig, szakadatlanul, rendíthetetle­ nül, ritka tüneményként írt, alkotott. Legnagyobb szenvedélye, életeleme ami minden mást megelőzött - az írás volt. Látom magam előtt, ahogy szorgal­ masan dolgozott. Kora hajnaltól, délig görnyedt egyszerű íróasztalánál. Apró, lila tintás gyöngybetűivel, hegyes tollal, szinte javítás nélkül rótta a sorokat. Néha-néha megállt, karjait, ujjait tornásztatta. Az íróbütyök már régen meg­ jelölte szép kezét. Jókai napi teljesítményét, tizenhat oldalt szabott ki magá­ nak. Máskülönben hogyan is írhatott volna mintegy 90 regényt, 4000 cikket, számtalan elbeszélést. Nemigen értett a maga adminisztrálásához. Címre, rangra nem adott, csak szívének kedves emberekkel barátkozott. Ezért is érte olyan kevés hivatalos elismerés életében! Azért kellett annyit dolgoznia, küzdenie a szerény létért... Kedves Nógrád megyeiek! Nem érdemelne-e meg Krúdy emléke az eddigi­ nél többet? Talán egy róla elnevezett könyvesboltot, iskolát, egy-két utcát a megyében? K R Ú D Y ZSUZSA 79 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 Az 1944 és 1949 között eltelt hat évet - a többnyire csak „koalíciós kor­ szaknak” emlegetett időszakot - hosszú évekig valójában tabuként ke­ zelte a magyar történetírás. Mindössze néhány - színvonalában erősen eltérő - tanulmány foglalkozott ezeknek az éveknek a történéseivel. A z 1970-es évek elejétől kezdve azonban egyre több színvonalas mun­ ka (Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története, Balogh Sándor: P ar­ lamenti és pártharcok Magyarországon 19 4 5 -19 4 7, Korom M ihály: M a­ gyarország Ideiglenes Nemzeti Kománya és a fegyverszünet 19 44 -194 5, G ergely Jen ő : A politikai katolicizmus Magyarországon 18 90-19 50, B a ­ logh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 19 4 5 -19 4 7. Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949 stb.) je­ lent meg és elkészült a korszak, történetét tárgyaló első igényes szintézis A magyar népi demokrácia története 19 4 4 - 1 9 6 2 is. A jelzett eredmények mellett azonban még komoly adósságai vannak történetírásunknak az elmúlt négy évtized - azon belül is a fordulat évéig (1949) eltelt időszak - történetének feltárásában. A jelek szerint ez az adósság, ha lassan is, de „törlesztésre” kerül. A Kossuth K iadó érzékelve az 1945 utáni időszak történelme iránt megnyilvánuló érdeklődést, és feltérképezve a korszak történetének „fehér foltjait” , 1984-ben új, a jelek szerint sikeres, sorozatot indított útjára N égy évtized címmel. E sorozat ötödik köteteként látott napvilá­ got az elmúlt év őszén Izsák Lajos A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 című kismonográfiája. A népi demokratikus korszak ismert kutatója nem kevesebbre válla l­ kozott, mint az 1944-1949-es időszak egyik legjelentősebb, a hatalomból nem részesült ellenzéki pártja tevékenységének hiteles felvázolására. Izsák Lajos széles forrásbázisra épülő munkája nyomán megismerkedhetünk az 1944 őszén létrejött Keresztény Demokrata Néppárt, majd később D e ­ mokrata Néppárt történetével. A Keresztény Demokrata Néppárt megalakítását már 1944 tavaszán, Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) elhatározták a katolikus szociális mozgalom németellenes, az ország sorsáért felelősséget érző csoportjai. A párttá szerveződés folyamatában a párt élére gróf Pálffy Józsefet jelölték, aki tevékenyen bekapcsolódott a Magyar Front munkájába. A Magyar Frontban Pálffy - T ilidy Zoltán emlékezése sze­ rint - a katolikus egyházi társadalmat képviselte, de a Magyar Front 80 �utolsó ülésén bejelentette, hogy a Demokrata Néppárt képviseletében dol­ gozik tovább. 1944 őszén már konkrétabb formákat öltött a párt szervezése. A meg­ alakult párt képviselői azonban a hadihelyzet következtében nem jutot­ tak át a frontvonalakon és így nem vehettek részt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 2-i szegedi életrehívásában. A K e ­ resztény Demokrata Néppárt a későbbiek során megpróbált csatlakozni a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz, hangoztatva, hogy a párt is „. . . részt akar vermi az összeomlott magyar haza romjainak eltakarítá­ sában és az új ország felépítésének művében” . A párt ajánlkozását azon­ ban az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága 1945. május 1 1 - i ülésén elutasította. A z elutasító válasz ellenére tovább folyt a párt szer­ vezése, ekkor már Demokrata Néppárt néven. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a Demokrata N ép­ párt - részben belső problémák miatt - nem indult. Tagjai egy része a Független Kisgazdapárt jelöltjeként került be a parlamentbe. Ezek a Demokrata Néppárt-i politikusok azután rövidesen jelezték, hogy, mint a párt tagjai kívánnak a továbbiakban részt venni a nemzetgyűlés munká­ jában. Ekkorra már eldőlt az is, hogy a párt két egymással szemben álló csoportja közül a Barankovics István vezette csoport kezébe kerül a v e ­ zetés. A Pálffy József-féle csoport kiszorult a vezetésből, majd ki is vált a pártból. A Demokrata Néppárt 1946-1947-ben aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Programjával - amely a keresztény és szociális társadalom létrehozását célozta - jelentős tömegeket tudott maga mögé állítani és gyakorlatilag a római katolikus egyház hallgatólagos támogatását is ma­ ga mögött tudhatta, annak ellenére, hogy Mindszenty József hercegprímás egyetlenegyszer sem kötelezte el magát Brankovics István, illetve pártja mögött. A Demokrata Néppárt, amely többek között elismerte a Szovjetunió­ val való szorosabb együttműködés szükségességét, a köztársasági állam ­ formát, az elengedhetetlen társadalmi változásokat, 1947 augusztusában került az igazi megméretés elé. A keresztény demokráciáért küzdő párt az 1947. augusztus 31 -i országgyűlési választásokon a Magyar Kommunista Párt mögött az ország má­ sodik legerősebb pártja lett, megelőzve a Szociáldemokrata Pártot, a Füg­ getlen Kisgazdapártot és a Nemzeti Parasztpártot, a koalíció e három résztvevőjét. A választási siker ellenére - az érvényes szavazatok 16,4 százalékát szerezte meg a Brankovics István vezette párt - sem tudott azonban döntő tényezővé válni a Demokrata Néppárt. Közeledési kísérletei a koalíció pártjai felé sikerteleneknek bizonyultak. A győztesek nem akartak mást is beengedni a hatalom bástyái mögé. 1948 tavaszán, a többi ellenzéki párthoz hasonlóan, erőteljes támadás indult meg a Demokrata Néppárt, illetve vezetői ellen, elsősorban a M a­ gyar Kommunista Párt részéről. E z a támadás, amely a „szalám itaktika” kiteljesedését jelentette, a későbbiek során egyre inkább fokozódott. A két munkáspárt egyesülése - 1948. június 12. - után az M D P, illetve annak főtitkára Rákosi Mátyás erőteljesen bírálta a Demokrata N ép ­ 81 �pártot. A z M D P Központi Vezetőségének 1948. november 27-i ülésén Rákosi Mátyás többek között ezeket mondta a Demokrata Néppártról: „ E z a p árt v a k és sü k et a d e m o k rá c ia m in d e n v ív m á n y á v a l s z e m b e n .. . , . . .ez a p á rt a fasiz m u s le g á lis b ú v ó h e ly e , c sa k n y ű g és fe le s le g e s teh er a d e m o k rá c iá b a n . E n n e k m e g fe le lő e n e l fo g tű n n i hacsak gyorsan nem válto ztat e d d ig i, káros, a n em zet sz á m á ra s e m m i hasznot n em h ajtó m a ­ ga tartá sá n ” . Nem hiszem, hogy különösebben bizonyítani kellene Rákosi ezen véleményének megalapozatlanságát - már csak azért sem, mert ez a véleményformálás a pártok felszámolása esetében sztereotipnek tekinthető —, mondanivalóját ő sem támasztotta alá, de utalni szeretnénk rá, hogy a Demokrata Néppárt nem egy tagja részt vett az ellenállási mozgalom­ ban és az ország újjáépítésében. Tény, hogy a Demokrata Néppárt el­ képzeléseiben nem a népi demokratikus társadalmi berendezkedés szere­ pelt, de tagjai, vezetői között nem voltak fasiszták, háborús bűnösök, kisnyilasok. A párt a nyugati típusú keresztény demokráciáért szállt síkra - jelentős tömegek óhaját képviselve ezzel - , de elismerte az 1945 után bekövetkezett változások többségének szükségességét és fontosságát. „ B r a n k o v ic s Is t v á n , B á lin t S á n d o r, E c k h a r d t S á n d o r, F a rk a s G y ö rg y , K e ­ resztes S á n d o r , R ó n a y G y ö rg y , U g rin Jó z s e f és m ások, a ,D N P b a lsz á r­ n ya - amint Izsák Lajos írja - n em e lle n sé g e i, h an em b írá ló i v o lta k a n é p i d e m o k r á c iá n a k ” . A politikai életből történt kikapcsolásuk azt jelen­ tette, hogy a „bírálók” tábora csökkent, majd elhalt. A bírálók és az őszinte bírálat hiánya - amelynek nemcsak a Demokrata Néppárt lehe­ tett volna a letéteményese - a fordulat éve után olyan hibákhoz vezetett, amelyek Magyarország egyik legnagyobb nemzeti katasztrófáját, 1956 ok­ tóber-novemberét idézték elő. (Kossuth) SZ A K Á LY SÁNDO R 82 �MŰTEREM Kőközelben... Beszélgetés Bobály Attila szobrászművésszel Ha lentről nézed, teljes nyugalomban kering az ölyv. Nem látod fürkészve viliódzó szemét, markolásra kész karmait, csak a szélnek terített szár­ nyakat. A rét is mozdulatlanul békés. Légy türelemmel és tiéd lehet a pillanat, amikor összezárulnak az evezőtollak és az odafönt oly picinyke madár a föld felé zuhanva meghatalmasodik. Tiéd lehet a pillanat, ami­ kor természettől kapott csőrével, öröklött génjeitől vezérelve, a végtelen időbe kopogtatja át egy mezeinyúl koponyáját. - A pám ügyesen rajzol, ért minden famunkát. Esteienként még ahhoz is van energiája, hogy a zongorához üljön és egy pohárka bor társaságá­ ban muzsikáljon - magának. K isebb gyerek koromban csodálattal bámul­ tam. amit csinál. Aztán föléledt b ennem a bizonyítási vágy. N em volt ez még tudatos, csak az ösztöneim irányítottak. Papírt és ceruzát vettem a kezembe - mondván, ha apám fia vagyok, én is tudok rajzolni. De már akkor megmozdult, megindult a magamban hordott útkereső vándor. Megpöccintette csizmájával azt a kavicsot, amely gurultában mész­ kősziklákat, fekete, és veresmárvány tömböket gördített eléje, hogy meg­ faraghassa a bennük bujkáló szobrokat. Bobály Attila szobrászművész 1948-ban, a Nógrád megyei Varsányban született. 1975 óta rendszeresen szerepel kiállításokon. A salgótarjáni ta­ vaszi tárlaton többször is díjjal jutalmazták munkáiért. Tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. - Emlékszem a B atyus asszonyra. Téglából faragtam, még gyerekként. M ár akkor is nagyon izgattak az e gymást ölelő formák. Ahogy az aszszonyt védelmezően körülfonja a saját karja és annak súlyos folytatása, a batyu. Rég nem tudom már, hogy hol van. Ezt la csikót viszont gim na­ zista korom óta őrzöm. Veresmárványból faragtam. Azóta bárhová is ke­ rültem, mindig a közelemben volt. E z az én erőt adó táltosom. Sohasem tudnék megválni tőle. Albert Schweitzert egyik útja végén - amikor vonattal tette meg a távolságot - az állomáson barátai várták. Ám hiába álltak az első osztá­ lyú vagon ajtajához, Schweitzer nem onnan szállt ki. Mikor megkérdez­ ték tőle. hogy miért másodosztályú kocsiban utazott, tömören ezt vála­ szolta: sajnos, harmadosztály nem volt. A fiatalember érettségi bizonyítvánnyal a zsebében indul neki a kere83 ��sés éveinek. H ajtja a megismerés. Zötykölődik traktor nyergében, bóbis­ kol a tejesautó volánjára hajtva fejét valami félreeső parkolóban, hogy legyen ereje végigcsinálni a műszakot. Közben őszintén rácsodálkozik mindenre: a nógrádi dombok mögül előbújó hajnali napra, a csarnokos asszony sokszoknyában ringó csípejére. Belekóstol az irányításba is. Ám jobb a lelkének, ha dolgozhat. Kérni, könyörögni, esetleg parancsolni — ez nem az ő kenyere. Keményedni kell. Készülni a feladatra. Keményíteni kell nemcsak az akaratot, de a testet is. Csákányt, lapátot fog. Kubikosnak áll. Vastagodik a tenyéren a bőr, de megerősödik anyagilag is. Most már megenged­ heti magának, hogy szabadnapjain műtermeket látogasson. Nyughatatlansága - egy-egy mester mellett - kevés időt engedélyez számára. M egpró­ bálkozik a mesterségtanulás kötött formájával is, de aki szabadsághoz szokott, nehezen viseli a kötöttségeket. Aztán mintha föl is adná, avagy átértékelné lehetőségeit, tanárképző főiskolát végez rajz szakon, és taní­ tani kezd. E z idő tájt jelenik meg magyarul Noszik A lbert Schweitzerről szóló könyve. E z szinte bibliája lesz. Schweitzer akaraterejét, kitartását pedig példaként állítja maga elé, akárcsak M edgyesi Ferenc pályafutását. A Fiatal Művészek Fórumának pályázatán 1980-ban díjat nyer, és en­ nek alapján megbízást kap a Salgótarjáni Városi Tanácstól Játékplaszti­ kákat készít a nógrádi megyeszékhely Gorkij-lakótelepének. - Szerintem a szögletes házak között élő em berek egy idő után szögletesen is gondolkodnak. E zért a legtermészetesebb anyagból, a fából készí­ tettem e l azokat az organikus formákat, melyek a finn-ugor világból, ősi múltunk egy darabjából táplálkoznak. A tér, amelyen alkotásaimat fö l­ állítottam, kelet-nyugati tájolású. Erre a tengelyre fölsorakozva tiszteleg a városnak a finn-ugor falut jelképező szoborcsoport. A sámánlétra tete­ jén szellemeket hívó varázsló, a pej csikó és a termékenység asszonya. Természetesen ezek m ind hinták, mászókák, csúszdák és padok, melyek az esztétikai élményen túl a lakótelepi gyerekek mozgásigényét is k ielé­ gítik. N em tagadom, ez tó munka nagyon fontos helyet foglal él életem­ ben. Három évig faragtam az itt levő plasztikákat. Három é v lem ondá­ sokkal teli hónapjait is jelentik számomra ezek a néha tíz méternél is hosszabb fák. E zért aztán igazi öröm az fenne számomra, ha a lakótelepi srácok — miután kinőttek a libikókakorból - nem elsősorban a szobrok rongálására fordítanák energiájukat, hanem esetleg közelebb m enve a „szankatalpú” napkocsihoz, megpróbálnák m egfejteni a megfaragott vagy bevésett jeleket, megpróbálnák fölfogni a tmúlt közvetített üzenetét. E g y ­ szer t alán ez is bekövetkezik, hacsak időközben meg nem adja magát a fa, és a táltos kezéből végképp ki nem esik az őseink számára oly nagyerejű dob. Furcsán néztek a falusi tanítóra. M it csinálhat vajon a kopott porta magas deszkapalánkja mögött? É s alkotásokkal válaszolt a kihívó tekin­ tetekre. Megtanult bánni minden szerszámmal, amellyel fához érdemes nyúlni. A kovács nagyapa emléke segítette az eszterga szerkesztésében, abban, hogy motoros fűrészt vett a kezébe, és hogy olyan metszéseket, vágásokat végzett a fán, amelyekre még a nagyapa is elismerően csettintett volna. Naponta mázsákat mozgatott a rönkök megmunkálása köz­ ben, és hogy mindehhez ereje is jusson, edzette magát. Korábban kelt, mint a falusiak, és minden reggel mezítlábasan futott a harmatos réten. 85 �Hittel fáradhatatlanul. Ezeknek az éveknek az eredménye egy másik köz­ téri szobra is, a Karancslapujtőn fölavatott életfa. Artista: „O lyan személy, aki cirkuszban vagy mulatóhelyen ügyességi mutatványokkal szórakoztatja a közönségét” . Kezdettől a hétköznapok artistái foglalkoztatják. Azok, akik alatt, mu­ tatvány közben is, állandóan mozog a talaj. Megvetett lábuk a cirkusz po­ rondján körbeügető ló hátához tapad. A közönség élvezi a produkciót. Tapsol, ujjong. Az artista pedig tele van félelemmel. Hiszen az állat nem önszántából rója a köröket, bármelyik pillanatban ledobhatja az embert. A levegőben lebeg a vég lehetősége. A lig akad szobrászi anyag, amelyben He fogalmaztam volna meg ezt a gondolatot. D e ebből az időből számomra mégis a legkedvesebb az a háromalakos kisplasztika, amely két fehérmárványból faragott lovat és az egyiknek a hátán álló artistanőt ábrázol. „D o b d le, és gyere, nyargalásszunk a réten!” Ilyesmit súg a szabadon kószáló állat a mutatványos ló fülébe. É s ahogy nézegetjük a szobrot, egyszer csak viszontlátjuk arcunkat az ar­ tistanő fején levő nagy, kerek tükörben. Részesei lettünk a készülő merény­ letnek. Idomár: „Célszerű tevékenységre, ügyességre tanítja az állatokat” . - E z már demokratikusabb formája az együttes munkának. Sőt! Az állatnak is megvan a lehetősége a „vélem énynyilvánításra” . Itt már be is következik az ellenszegülés, amit az artista lova csak forgatott a fe jé ­ ben! D e aZ alakok még mindig különböző anyagból vannak. I tt van pél­ dául ez a kecske. A z idomár keréken-járásra tanítja a kecses fürge állatot egy elhízott, tunya ember. Aztán a lecke oly jól sikerül, hogy a kecske egyszer csak megindul, előreszegett szarvakkal egyre gyorsabban 86 �gurul, de az idomár felé, aki a rémült menekülésben hanyatt esik, d e a kecske még csak guruim tud a kerékkel, megállni nem. . . Pásztor: „H áziállatokat őrző, legeltető személy” . - E l a falumban egy ember, aki mindig tehenekkel és lovakkal foglal­ kozott. Idős már, de még a mai papig vannak állatai. Ezek jelentik neki a jövedelm et és a hasznos tevékenység lehetőségét is. H a csak közeledik az istálló felé, kedves lova már megérzi és nyerít vagy fújtat. Egyszer valamitől megbokrosodott a ló és a földre taposta gazdáját. R ú gott, for­ golódott a tehetetlen ember fölött, de annyira mégis vigyázott rá, hogy nem ölte meg. Veresmárványba faragtam őket. Ugyan a ló magasabb, de a paraszt tartja a kantárt. Bobály A ttila az 1985-ös salgótarjáni tavaszi tárlaton tőle addig szo­ katlan alkotásokkal jelentkezett. Rézlemezből készített szobrai előtt so­ kan értetlenül álltak. - É rd e k e l ez az anyag. A lemez domborításának, form álhatóságának lehetősége. A hegesztés technikája. Aztán meg úgy éreztem, zaklatottsá­ gomat, az ettől való menekülés vágyát jobban ki tudom fejezni egy álta­ lam addig nem használt anyaggal. A r ézlemez lehetőséget adott arra, hogy szobrászi és grafikusi módszereket egyesítsek. Ezeket az alkotásokat ma­ gamban három dimenziós rajzoknak nevezem. Egyébként is úgy vagyok az alkotás folyamatával, hogy nem rajzvázlatokat készítek a szobrokhoz, hanem az elkészült szobrokat é le m tovább r ajzban. A kéttornyú templom tetején egy szarvas lépdel. Feje fölött az angyal magasba emel egy lelket. Mindezt pedig közrefogja világunk abroncsa, hogy összetartson és be is zárjon egyúttal. A héjon kapálódzó lovak és röppenő, vagy röpülni vágyó m adarak: Csohány Kálmán emlékére. A réz­ lemezzel való azonosulás legmarkánsabb produktuma. Pásztón, Csohány Kálm án szülőhelyén állították föl a M átraaljai Állam i Gazdaság iroda­ házában. A z eddigi legnagyobb megbízást is Pásztótól kapta. Dombormű­ vet készít Dózsa György emlékére, a parasztvezérről elnevezett iskola udvarára. - Gyönyörű ez a kő ! Tizenegy tonnás. Magam mentem Süttőre kivá ­ lasztani. M ert azért az az igazság, hogy foglalkozom sokféle anyaggal, de az igazi szerelmem a kő maradt. A zt érzem igazán! Gyűjtöm is a köveket. Szinte csak úgy, céltalanul. Aztán rakosgatom, amelyiket lehet, kézbe v e ­ szem. A kő megsúgja, hogy milyen szobrot kell belőle faragni. Ekkor kez­ dődik a szobrász öröme. M egfogant már a szobor, csak ki kell hordani! E b b e a hatalmas kőbe a bányában szerettem b ele. Annyira akartam ezt a követ, hogy a bányászoknak sikerült egészben kifejteniök. A „nagykő” és én egyek lettünk. A dombormű tervét is beleálmodtam. N yár volt, amikor a daru az udvarra rakta. Aznap éjjel rajta aludtam. Azóta már a somoskői udvarban méltóságteljesen áll talapzatán a Dózsát vájúdó kő. A z utca felől hónapok óta csak a mészkőtömb mozdulat­ lanságát látja az arra járó. A mű a másik oldalon születik. N É M E T H M IK L Ó S A T T IL A 87 �MÉRLEGEN Horváth Károly: Madách Imre Várakozás és fenntartás egyszerre kí­ sérte az újabb Madách-kötet hírét. A Tragédia-költő szűkebb pátriája számára különösen örvendetes, hogy az 1983-as kettős jubileum elmúltával sem fogyatkozik az érdeklődés Ma­ dách élete, munkássága, művei iránt. Hisz még András László Madách rej­ télyére sem derült igazán fény, máris itt van egy másik monografikus igé­ nyű feldolgozás. És ez volt a forrása a kétkedésnek is: ugyan mit tud még mondani bárki a több mint százhúsz éve halott Madáchról, akinek külön­ leges sorsa, világirodalmi rangú élet­ műve könyvtárnyivá duzzasztotta a a filozófiai, esztétikai, filológiai és annyi más jellegű vélekedéseket? Van-e értelme egy olyan elemzésnek, amely nem részkérdésekben kíván el­ mélyülni, hanem - mint a lakonikus cím is jelzi - teljes áttekintésre vál­ lalkozik? A dilemmát megoldani egyrészt a kiadó, másrészt a szerző segít, illetve segíthet. A kötet a Nagy magyar írók sorozatban látott napvilágot, amely­ nek eleve az átfogó bemutatás a célja. A „fülszöveg” ígérete szerint Horváth Károly a „mai olvasóközönség igényei szerint, az életmű és a szakirodalom teljes ismeretében kíséri végig köny­ vében Madách Imre pályáját. . . A legújabb kutatások figyelembevételé­ vel rajzolja meg Madách politikai sze­ replését” . S valóban az lehet Horváth Károly érdeme, hogy évtizedek óta mintegy 88 „belülről” ismeri a Madách körüli vi­ tákat, a mi korunk hozzájárulását az „évszázados küzdelemhez.” Számos tanulmánykötetet, kiadványt szerkesz­ tett e tárgykörben, de önálló publi­ kációi, előadásai szintén azt jelzik, hogy előszeretettel foglalkozik Madáchcsal. A kötet szigorú kronológiai rendben építkezik. A családi körülmények, a sztregovai gyermekévek, a pesti ta­ nulmányok, az irodalmi és politikai kezdőlépések, barátságok, szerelmek sorjáznak az első fejezetek lapjain. Már ezekben körvonalazódik a szer­ ző - későbbiekben is konzekvensen alkalmazott - munkamódszere. A bi­ ográfiai tényeket jó érzékkel elegyíti Madách-idézetekkel, művek, levelek részleteivel. Miközben tudatosan hi­ vatkozik az előzetes véleményekre, mindig kifejti sajátját is. Jellemző er­ re a Csak tréfa című dráma megítése: „A Madách-kritika ezt a fiatal­ kori művet általában inkább csak eszmei gazdagságáért értékeli, mint drámát elhibázott alkotásnak tartja. Madách később a dráma gondolati­ lírai anyagából E G Y Ö RÜ LT N A P ­ L Ó JÁ B Ó L címmel versciklust állított össze; vannak, akik azt értékesebb­ nek tartják, mint magát a darabot. Véleményünk szerint a ciklus nyelvi­ leg valóban fejlettebb, a későbbi Ma­ dách kiforrottabb stílusát mutatja, maguk a gondolatok, hangulatok azon­ ban a drámai szituációból kiragadva �kevésbé hatnak hitelesen, mint az egyébként dramaturgiailag gyenge mű­ ben” . Horváth Károly gazdag ismeretei birtokában olyan mozzanatokat is ké­ pes találni, melyekre eleddig kevéssé figyelt fel a Madách-kutatás. Így például rámutat arra, hogy a Férfi és nő című - ugyancsak korai - drámá­ ban Lantos monológja Madáchnak a költészetről vallott romantikus szem­ léletét tükrözi. A Mária királynő ön­ álló fejezetben való tárgyalása viszont azt példázza, hogy miként vezet be új szempontokat az értékelésbe. A Madách-kritikától eltérően - amely ezt a müvet is a fiatalkoriak között emle­ geti - Horváth úgy véli, hogy két ok­ ból is helyesebb ezt külön kezelni. Először, mert csak az 1855-ös feldol­ gozás maradt fenn, másodszor, mert nem olyan lírai fogantatású, mint az előzőekben tárgyaltak és nem mond­ ható róla, hogy a költő valamilyen eszméjének vagy élettapasztalatának drámai formában való közvetlen ki­ fejezése lenne. Ugyancsak eredeti mó­ don ítélkezik a Csesztvén kelt Dalforrásról, melyet Petőfi Dalaim című költeményével szoktak kapcsolatba hozni. Elfogadja, hogy az ábrándozás, a szerelem, a hazafias érzés összekap­ csolja a két költeményt, de a ritmus és a strófaszerkezet teljesen különbö­ ző, ami arra utal, hogy Madách mon­ danivalója egészen más, mint a há­ borgó hangulatú Petőfi-versé: „a Dalforrás a költő lelkének a termé­ szettel való lírai összeolvadását énekli meg, a harmónia megtalálását termé­ szettel, szerelemmel, halállal és hazá­ val.” Ezen az sem változtat, hogy a vers lezárása szolidan hangot ad a hazafi küzdésre való elszántságának is. Madách - mint ismeretes - házas­ ságkötése után is közéleti ember ma­ radt, aktívan részt vett a reformkori mozgalmakban, funkciókat viselt Nógrád politikai életében. Horváth Károly szemléletesen mutatja be elveinek radikalizálódását, együttérzően szól a Madách család szabadságharc alatti sorsáról és jól érzékelteti Madách köl­ tői válaszát a nagy nemzeti küzde­ lemre és annak végkifejletére. Megál­ lapítja, hogy a „tragédiák ihletében született versek már Madáchnak Az ember tragédiáját megelőző gondolati költészetét, általánosító, filozofikus hajlamát idézik.” Ezt erősítik a bör­ tönéveinek élményei és válságba ju­ tott családi életének keservei is, bár ez utóbbiak jelentőségét a válás utáni sztregovai évek vonzóbb ábrázolásá­ val egyre inkább csökkenteni igyek­ szik a kutatás - mutat rá Horváth. Hasonlóképpen újabb forrásokra apel­ lál, amikor magáévá teszi azt a fel­ fogást, mely szerint A civilizátor mint a Tragédia közvetlen előzménye - elsősorban a Bach-rendszer bírála­ ta, s a nemzetiségi kérdés csak másod­ lagos szerepet játszik benne. A Tragé­ diához vezető út értelmezésében fon­ tos az a fejezet, amely Madách világ­ nézeti válságának okait - egyebek közt a németországi ún. materialista viták­ nak, valamint a pozitivista-scientista gondolatoknak a költőre tett hatásait - elemzi. „N em tudta őket sem el­ fogadni, sem elvetni" - összegzi Hor­ váth a jelzett eszmei áramlatok be­ folyását, ezzel ő is magyarázatát adva az ellentmondó megítéléseknek. A kötet középpontjában természe­ tesen Madách főművének, Az ember tragédiájának a bemutatása, értékelé­ se áll. A huszonnégy fejezetből kilen­ cet szentel e célnak Horváth Károly. A keletkezés, fogadtatás ismert tényeinek közlése, Arany János szerepének méltatása után egy csokorba gyűjtve jeleníti meg Madách nyilatkozatait a Tragédiáról, amelyek így még hiteltadóbban igazítanak el, főleg a mű céljait illetően. Az irodalomtudós igé­ nyességével fejtegeti Az ember tragé­ diájának helyét az európai „emberi­ ség-költemények” sorában. Az előz­ mények Daniéig, Miltonig nyúlnak ugyan vissza, de - véleménye szerint is - jellegzetesen XIX. századi műformá­ 89 �ról van szó. Az emberiség-poéma egyik megjelenési formája a drámai költe­ mény, amelynek legmagasabb csúcsát Goethe Faustja képezi, de ide sorol­ tatnak - többek között - Byron és Shelley művei is. Az epikai formájú másik típus főleg a francia irodalom­ ban általános. Ez legteljesebben V ic­ tor Hugo Századok legendája című munkájában valósult meg. „ Madách egyesíti a fausti dráma mitikus keret­ jellegét és eszmei kérdésfelvetéseit, valamint az alkotó törekvés, küzdés és szerelem embermegváltó erejének a gondolatát a történelmi fejlődés meg­ jelenítésére törekvő francia romantikus emberiség-epika művészi céljával, és a két nagy világirodalmi hagyományt egy rendkívül sikerült kompozícióban egyesítette. E z az egyesítés egyedülálló a világirodalomban, és már ez is biz­ tosítja a mű eredetiségét” - írja Hor­ váth Károly, s ezzel párhuzamosságok, eszmei rokonságok nagyon fontos, so­ kat vitatott kérdéseiben igazít el. Az összehasonlító irodalomtörténet eszközeivel él a színek elemzése so­ rán is. Az első három színt a kon­ vencióknak megfelelően ő maga is a mű expozíciójának tekinti, amely tar­ talmazza a voltaképpeni cselekmény megindítását, a történelmi küzdelmek szimbolikus ábrázolásának kezdetét. Kiemelten kezeli a Tragédiának a fő­ hős ún. „tragikai bűnéből” való ki­ bontásának problémáját. Rámutat, hogy ez nemigen felelt meg Madách költői gyakorlatának - sőt a felvilá­ gosodás humanisztikus eszméinek ha­ tására az „ősbűn” teológiai értelmezé­ sét Az első halott című versében fel­ váltotta Káin testvérgyilkossága - , mégis alkalmazza. Erre a magyará­ zatot Horváth a XV. színben véli megtalálni, amelyben „a tudás, a nagyravágyás” törekvése „nagyság és erény” lesz az Úr szavai szerint is, a vétek önmaga ellentétévé változik az ember küzdelmei folytán, s etikai felemelke­ dését eredményezi. 90 Az első négy történelmi álomjelenet egyik tanulságaként e kötetben az eszményeket képviselő hősnek Á dámnak - és az eszményt visszájára fordító tömegnek az ellentéte fogal­ mazódik meg. A szerző azonban jól érzékelteti Madách ingadozásait Lucifer véleményével való kacérkodá­ sát - is a nagy történelmi személyiség szerepének kérdésében. A párizsi szín jellegzetességeit keresvén „az álom az álomban” különleges szerkesztési mó­ dot teszi első helyre, egyetértvén a kritikával, hogy Madáchnak ebben a forradalmi eszmék iránti nosztalgiája is megnyilvánul. A szabadversenyes korai kapitalizmus bukását Madách Horváth szerint sem - az osztályharc következményének tekinti, hanem mint egymást keresztező erők kölcsönös megsemmisítésének eredményét. „Az egyetemes pusztulásból csak Éva alak­ ja magasodik fel. A kor által ráfes­ tett alacsonyrendűségből a goethei örök női magaslatáig emelkedik” . Az utó­ pikus színek során szükségszerűen ítél­ tetik meg Madách történelemfelfogása, jövőképe, amelyet - Erdélyi Jánostól indíttatva - oly sokan véltek már szocializmusellenesnek. Horváth Madách önvallomására hivatkozva hangsúlyozza a falanszteri szín kozmogóniai jellegét. A Tragédia végső megoldásához a három főszereplőnek megfelelő három életszféra elemzésé­ vel kíván közeljutni, állást foglalva abban az ellentmondásban is, amely a történelemhez kötődő kiábrándult­ ság, illetve az etikai értékű bizalom, küzdés között feszül: „E bben az ÉS M ÉG IS megoldásban - mely egyéb­ ként a Tragédia egész folyamán érez­ hető - van a mű katarzisos ereje. Esztétikai hatásossága pedig éppen az ellentétek okozta feszültségben rejlik.” A szabadságjogokhoz és a nemzeti füg­ getlenség eszméjéhez való elszánt ra­ gaszkodás jegyében került egy fejezet­ be Madách 1861-es közéleti szereplése, Politikai hitvallomása és az ekkor ké­ �szült Mózes című dráma, amelyben lehámozva a bibliai allegória burkát a 48-as törvények, a haladó polgári törekvések, hazafiúi remények igazo­ lódnak. Szól még a szerző Madách pályáját - ha későn is, de - ékesítő irodalmi sikerekről, a Kisfaludy Társaságba és az Akadémiába való beválasztásáról, utolsó értekezéseiről, költői munkáiról, majd a zárófejezet Madách életművének utóéletét, drámái­ nak színrevitelét mutatja be, a fontos mozzanatokra koncentrálva. Horváth Károly munkája szép pél­ dája a tudományos ismeretterjesztés­ nek. A Madáchcsal ismerkedők nagy haszonnal forgathatják tényszerű, vilá­ gos gondolatvezetésű, higgadtan ítél­ kező, szabatos fogalmazású könyvét, melynek értékeit növeli a jó érzékkel válogatott képanyag, valamint a füg­ gelék életrajzi adatsora és bibliográ­ fiai tájékoztatója. A kötet azonban épp a szakirodalomban való jártassá­ ga, eligazító szándéka révén - arról is meggyőz, hogy a Madách-téma szin­ te kimeríthetetlen, ki tudja, meddig ösztönöz még további kutatásokra. (Gondolat) C SO N G R Á D Y B É L A Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban A recenzens elfogult. Elfogultsága több irányból eredeztetett. Egyrészt ismeri a szerzőt. Olvasta korábbi mun­ káit, ismeri, mit és hogyan dolgozott mint pedagógus, s később mint megyei levéltáros Nógrád irodalmi és törté­ nelmi emlékeinek feltárásáért, s így szerzett ismereteit milyen következe­ tességgel adta át, elsősorban az ifjú nemzedéknek. A bíráló vitatható magatartásának másik oka, hogy módfelett elfogult az ismertetésre kerülő kötet témájával, illetve főszereplőjével. Nem irodalomtörténész, de mint nógrádi, belőle Madách Imre élete és irodalmi útja minden vonatkozásban a legnagyobb érdeklődést váltja ki. Ha Madáchról írnak valahol, máris felcsillan a sze­ me, s mohón elolvassa. Így aztán íté­ leteiben nem is mindig objektív, ha Madáchról van szó. Felkészültebb olvasó e bevezető so­ rok után minden bizonnyal legyintve hajtja át ezeket az oldalakat, mond­ ván, hogy amit ezután olvasna, az már nem a tárgy hűvös, szenvtelen, a szaktudomány és a műfaj írott és írat­ lan szabályai szerinti megközelítése. Minden bizonnyal igaza van, s ezért kérve kérem; Leblancné Kelemen Mária Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban című művét mindezektől függetlenül is ré­ szesítse kiemelt figyelmébe. Már csak azért is, mert meggyőző­ désem, hogy nemcsak a Madách-kutatásban, de a magyar irodalom­ történet-írásban is kiemelkedő színvo­ nalú és fontosságú mű született. Hadd használjak nagy szavakat: klasszikus munka hagyta el a kecskeméti Petőfi Nyomdát ez év tavaszán. Klasszikus a minőségét illetően, s abban is, hogy minden bizonnyal évtizedekig - ha ugyan nem hosszabb távon - a ma­ dáchi életmű kutatásának egyik alap­ könyve lesz Leblancné Kelemen Mária munkája. Mivel magyarázható mindez? Az­ 91 �zal, hogy mind a mai napig nincs alapvető Madách-monográfiánk, s a közeli jövőben nem is készül el a madáchi életmű kritikai kiadása. Az előbbi szükségességéről már több he­ lyen írtak, magam is hánytam a fal­ ra néhány véka borsót. .. A kritikai kiadás elkészítésének re­ ménytelensége azért fájdalmas, mert egy olyan magyar alkotó életművéről van szó, akinek hatása az elmúlt száz évben valóban világméretűvé vált. Egy kritikai kiadás pedig - a maga rendkívül szigorú szabályai szerint a lehető legmélyebb részletességgel követi az alkotói életutat, mutatja be az összefüggéseket, keresi az analó­ giákat, helyezi el az alkotót a ma­ gyar és az egyetemes irodalom egé­ szében. Egy ilyen irodalomtörténeti munka rendkívül jól felkészült alkotógárdát, több éves-évtizedes filológiai elő- és alapkutatásokat, anyagi hátteret és meglevő kiadói kapacitást igényel. Gondoljunk csak a Mikszáth kritikai kiadásra. Az első kötet (a regények első kötete) 1956-ban jelent meg. A 75. (!) kötetet 1985-ben olvashattuk, s a cikkek még mindig csak 1890-nél tartanak. Hátravan még Mikszáth publicisztikai tevékenységének két év­ tizede. Maga a kiadás lelassult, s jó, ha évente egy kötet jön ki. Így min­ den bizonnyal irodalmárgenerációk váltják egymást, amíg unokáink az utolsó kötetet kézbe veszik. Feltehető, hogy a Madách krtikai kiadás nem nyúlik el ilyen hosszan az időben, s terjedelme - természetesen - kisebb lesz. Égető hiányát viszont napról napra érezzük, amikor egymás­ nak ellentmondó adatokat olvasunk, amikor jelenkori tankönyveinket kell csodálkozva korrigálnunk. L eblancné Kelemen Mária viszont most letett az asztalra egy kritikai kiadás igényű kö­ tetet, annak szigorú szabályai szerint szerkesztve és adatolva! Vállalt feladata szerint közreadta 92 a Nógrád Megyei Levéltárban eddig megtalált, s elsősorban általa felkuta­ tott Madách-vonatkozású iratokat, szám szerint kétszázkilencvenhármat (293 !). Ennek több mint a fele most először kerül nyilvánosságra, azaz bár­ melyik Madách-kutató először veheti kézbe, illetve olvashat másfélszáznyi eredeti Madách-dokumentumot. Hogy ennek milyen hatása lehet a további Madách-kutatásra, azt bárki végig­ gondolhatja. Ráadásul, mint Leblancné írja, nem is ad közre minden Madách-vonatkozást, mert hiszen például a birtok­ perek anyagából itt csak egy váloga­ tás jelent meg. Előzményként néhány dokumentumot közöl a családról, idő­ sebb Madách Imre életéről, politikai szerepéről, majd zárásként ugyancsak néhány dokumentumot ad közre a Madách halála utáni évekről, amelyek tartalma még korábbi évek eseményei­ hez kötődik. A közbenső rész a kötet gerince, s ebben valóban benne van minden amit Madáchról tudni lehet, s tudni akarunk. Természetesen a Tra­ gédiáról egy szó sem esik, de olyan szemléletes kép rajzolódik elénk ma­ gáról a költőről, hogy felér egy nagy­ ívű életrajzzal. Ezt az érzésünket elősegíti az is, hogy Leblancné nagyigényűen gazdag és precíz jegyzetapparátussal dolgozik. Minden forrás végén az adott anyag­ tól függő bőséggel ad kiegészítést. A jelzetek az irat lelőhelyének pontosí­ tását végzik el. A keletkezéstörténet­ ben az adott dokumentum megszüle­ tését rekonstruálja, s felsorol minden adalékot, amit az iratra vonatkozóan összegyűjtött. A tárgyi magyarázatok a legérdekesebbek. Itt a dokumentum­ ban szereplő személyek, földrajzi ne­ vek, történelmi események, családtör­ téneti vonatkozások ismertetését olvas­ hatjuk, nem egy esetben „mini” -tanulmány szintjén. Igazolásként hadd hívjam fel az ol­ vasó szíves figyelmét a 173. számú �dokumentumra, amely A pozsonyi ke­ rületi katonai parancsnokság által le­ küldött kérdőpontok és válaszok ké­ rése Bory István és Madách Imre vádlottak ügyében címet viseli. Az 1852. szeptember 1 -én kelt irat ma­ gyarázata remekmívű összefoglalása mindannak, amit Madách hadbírósági peréről és bebörtönzéséről tudunk. (Megjegyzem, hogy itt is és minden más esetben az idegen nyelvű szöve­ gek mellett ott a magyar fordítás is, tehát a nagyközönség is megérthet minden dokumentumot!) S ha mindehhez hozzáolvassuk az e részben fel­ lelhető hadbírósági vonatkozású ira­ tokat, akkor Spáczay Hedvig tanulmá­ nyával egyetemben (Nógrád megyei Múzeumok évkönyve 1983 és Palóc­ föld 1983/1. sz. - a szerk.) Madách Imre életének e drámai periódusáról új és megdöbbentően érdekes össze­ foglalást kaptunk. A kötet közel ötszáz lap terjedel­ mű. Gondoljunk bele, ez csak egy le­ véltár közel sem teljes dokumentum­ anyaga. S mennyi helyen lelhető fel még madáchi irat! Mennyi adat kö­ rülhet elő, amely tovább gazdagítja ismereteinket a költőről. Ennek szük­ ségességére csak egy elrettentő ada­ lék. Valamikor Nógrád megye levél­ tárában őrizték Madách Imre 1856. no­ vember 3-án kelt levelét, amelyben a birtokán felállítani tervezett szesz­ gyárba (pálinkafőző) szükséges gőzka­ zán hatósági megvizsgálását kéri. A levélnek itt lenne a helye Leblancné kötetében, de nincs, mert az irat a szekszárdi levéltárban van, ha ugyan ott van m ég... Az történt ugyanis, hogy 1947 (!) szeptember 11-én Balassagyarmaton Nógrád és Hont vármegyék Árvaszéke „ügyet intézett” , s papírja nem lévén, hirtelenjében az ott porosodó levél­ tári iratok egyikének hátoldalára írta meg feljegyzését. Szépen lepecsételték, összehajtogatták, s elküldték Sóshartyánba. Ott a gyarmati posta pecsét­ je mellé a helyi posta is ütött egy pecsétet, a körjegyzőség is rácsapta a maga iktatóját, s a Madách Imre kezeírását és aláírását őrző okirat most már alkalmassá vált a hivatalos ügy­ intézésre. Hogy hogyan került Szekszárdra, azt ma már nem tudja senki. Miként azt sem, hagy vajon mennyi pótolhatatlan értékű irat veszett el, semmisült meg a megyei és a magyar levéltárakban az emberi pusztítások és butaság következtében. Ezért is nagyszerű érzés lapozgatni Leblancné kötetét, hogy mi az, ami a miénk, ami a tudásunkat szolgálhat­ ja, ennyi viszontagság után is. S ezért is kívánjuk, hogy a Nógrád Megyei Levéltár végezze tovább töretlenül forrásfeltáró és közreadó munkáját. Ezzel is bizonyítva, Nógrád teljesíti önként vállalt feladatát: amíg elhivatottabb intézmény, szervezet nem akad, a szülőföld jogán, korszerű felkésültséggel és elkötelezett hűséggel folytatjuk, összehangoljuk a madáchi örökség kutatását, s annak átadását. (Nógrád Megyei Levéltár, Salgótar­ ján) P R A Z N O V SZ K Y M IH Á LY 93 �Madách nógrádi társadalmi-politikai közege A z örvendetesen gyarapodó M adách-könyvészet fontos darabja Praznovszky M ihály Madách és N ógrád a reformkorban címmel 1984-ben publikált kötete, noha ta­ nulmányai nagyobbik felében a köl­ tőről nem, vagy csupán közvetetten esik szó. D e amikor nem közvetle­ nül róla beszél a gyűjtemény írója, akkor is sokat mond Madáchról, hiszen a X IX . század derekának Nógrádja, amit megelevenít, a köl­ tő életének nemcsak keretet, ha­ nem sokban tartalmat is adott, s mindenképpen azt a közeget je­ lentette, amelyben a Tragédia szer­ zője élt és eszmélt. Mindez meg­ fordítva is igaz. Praznovszky Madách-tanulmányai sem merülnek ki abban, hogy új adatokkal gazdagít­ ják azt, amit Nógrád nagy fiáról és kivált pálykezdéséről tudunk, ha­ nem valamennyi mély bepillantást enged a nemesi udvarházak világá­ ba és a megyei közélet reformkori viszonyaiba is. A z olvasó a bevezető tanulmány révén kap átfogó képet a sok szem­ pontból mezsgyén álló vármegye egykorú gazdaságáról, társadalmá­ ról, közművelődési állapotairól. A kép természetesen madártávlati, de nem elnagyolt, hanem részarányos, valóban alkalmas az általános tá­ jékozódásra. Talán éppen a megye regionális peremhelyzete érdemelne erőteljesebb hangsúlyozást, az a sokban meghatározó körülmény, amelynek egyes elemei fel-felvillannak ugyan az előadásban. Nem 94 mellőzött tény tehát, de nagyobb figyelmet érdemelne az, hogy a me­ gye az A lföld peremén helyezkedik el, de maga jórészt hegyes, a törté­ neti Magyarország középponti föld­ rajzi fekvésű megyéi közé tartozik, de túlnyomó része nehezen köze­ líthető meg, s ezért is fejletlenek az árupiaci kapcsolatai, ugyanakkor ke­ vés számú városában viszonylag eleven élet lüktet. A z ellentmondások feloldásának magyarázatát alighanem jórészt ma­ gukban rejtő társadalmi viszonyok­ ról szólva Praznovszky nem elég­ szik meg a rendi struktúra felvázo­ lásával, hanem igen helyesen jelzi az egyes kategóriákon belül mutat­ kozó erős differenciáltságot. Lehet­ ne azonban némileg konkrétabb mind a jobbágyparasztság, mind pe­ dig az országos átlagot meghaladó arányú nemesség és a városi lakos­ ság magas hányadát kitevő zsidóság rétegződésének bemutatása terén. Az a megállapítása, miszerint ,,a nemesség ekkor már nem egységes” , azt a hiedelmet erősítheti, mintha korábban az lett volna, noha valójá­ ban sohasem volt homogén társa­ dalmi értelemben, s egysége legfel­ jebb jogi, illetve politikai fikcióként hangsúlyozódott. Am it viszont a kü­ lönböző társadalmi kategóriákba tartozók, s legkivált a köznemesség­ nek a Madách családot is magában foglaló felső rétege életkörülményei­ ről mond, ebben és a többi tanul­ mányban, az nagy figyelmet érdem­ lő értéke újkori társadalomtörténe- �tünknek. Praznovszky ugyanis nem­ csak létviszonyaikat, hanem életvi­ telüket is kivételes sokoldalúsággal világítja meg. Jó l érzékelteti, mi választotta cl őket a köznemesség más rétegeinek soraiba tartozóktól, még inkább az arisztokráciától. Mentalitásbeli kérdéseket is érintve nyújt ugyanakkor olyan művelődéstörténeti adalékokat, amelyek a polgárosodó rétegek közti kötelékek egyidejű erősödését sejtetik Nógrádban is. A kötetbe foglalt tanulmányok eredményei közül kiemelkednek a pályakezdő Madách megyei hivatalnokoskodására, korai politikai publicisztikájára és a reformkori személyes kapcsolataira, köztük a S réter Já n o s hatására vonatkozók. Legfontosabb közülük kétségtelenül a P e sti H ír la p két olyan nógrádi tudósításának közreadása és elem­ zése, amelyeknek egyike minden bi­ zonnyal Madách írása, míg a másik Madách é s - a K o ssu th lapját rend­ szeresen tudósító Szontagh P á l közös művének tekinthető. Amellett, hogy a nógrádi közgyűlési fejle­ ményeket híven és a reformellen­ zék törekvéseivel teljes összhang­ ban tolmácsolják e tudósítások, ar­ ra is utalnak, hogy Madách aligha csupán a centralistákhoz való von­ zódása miatt vállalta át barátjától 1844-ben a nógrádi tudósító felada­ tát. A magyarázat mindenekelőtt abban található, hogy a szerkesztő­ ségből kiszorított Kossuthtal szoli­ dáris Szontagh visszavonulása után szükségessé, egyben lehetségessé vált - a Praznovszky-kötetben pub­ likált két közlemény bizonysága szerint — az alkalmilag Madách á l­ tal már korábban is betöltött sze­ repkör új tudósító által való rend­ szeres ellátása. Fontos és kitűnő az a portré, amit - Madách szavával - „le l­ kem jobb feléről” , a költő igaz hí­ véről és barátjáról, Szontagh P ál­ ról fest Praznovszky Mihály. A kö­ zel félszáz oldalas tanulmány töb­ bet ad kapcsolatuk vázlatos törté­ neténél. Úgy képes érzékeltetni en­ nek a barátságnak a termékenyítő voltát, hogy elhárítva mind a le­ egyszerűsítő behelyettesítéseket, mind az ihlető mozzanatok sommás tagadását, végül is arról győzi meg olvasóját, hogy „Szontagh valóban nem lehetett Lucifer, pusztán csak egyes vonásainak mintája Madách számára” . Szontagh a kötet tanú­ sága szerint mégsem a Madáchhoz fűződő barátsága miatt érdemel fi­ gyelmet csupán, hanem azért is, mert kiemelkedő reprezentánsa a reformellenzékhez csatlakozó euró­ pai műveltségű és látókörű fiatal nemeseknek. Praznovszky felvázolva pályaképét pontosabbá teszi isme­ reteinket Szontagh 1848-49-ben ját­ szott szerepéről, mindenekelőtt köz­ reműködéséről B e m tá b o rn o k M a­ gyarországra szöktetésében, amit az önkényuralom vasra veretéssel és várbörtönnel honorált. - Megemlíti Szontagh politikai aktivizálódását az önkényuralom válsága idején, nem tér ki azonban arra az elvi jelen­ tőségű vitára, amely a Madách és barátja által az 1840-es években élesen bírált követutasítási rendszer felelevenítésére indított konzervatív ihletésű kampány kapcsán Nógrádban is kibontakozott. Pedig annak történeti irodalmunkban számontartott könyvészeti lecsapódása is van, éppen Szontagh nógrádi vitapartne­ rének buzgalmából. (L d .: B o d n á r Istvá n Igénytelen nézetek az utasí­ tási jog és a felelős minisztérium­ nak a megyei rendszerrel össze­ egyeztetése tárgyában. Ezen röpirat a szerző és Szontagh Pál úr közti elvharcnak megindítása. Balassa­ gyarmat, 1861.) 95 �A nemesség válaszútjainak Szontaghétól nagyon eltérő ágát járta meg az a K rúdy Kálmán, akinek viszontagságos pályáját szépírók után most hiteles források nyomán rekonstruálta Praznovszky Mihály. Legendaoszlató racionalitással ma­ gyarázza, hogyan vált torzító, sőt gerincroppantó Krúdy Kálmán esetében züllesztő hatású - közeggé a szécsénykovácsi kisnemesek köz­ birtokossága. A szó szoros értelmé­ ben útonállóvá züllő kisnemest nem mentegeti, sőt számba véve garáz­ dálkodásának vitathatatlan tényeit jól érzékelhető szkepszissel kezel minden olyan hajdani szándékot, amely egy szabadsághős vonásait akarta a banditának kölcsönözni. Praznovszkynak igaza van ebben is. De a kortárs Lónyay Florentina és Etelka általam már felhasznált fel­ jegyzései azt is tanúsítják, hogy Krúdy Kálmán mint bandita sem vetette meg a népszerűséget ígérő hazafias szerep lehetőségét, nem is szólva arról, hogy társadalomellenes indulatait minden bizonnyal tényleg fokozott hévvel fordította az őt sze­ mélyében is proskribáló önkényura­ lom és reprezentatív személyiségei ellen. Elképzelhető tehát, hogy a Praznovszky által indokoltan való­ ságos dúvadként jellemzett Krúdy Kálmán a Lórtyay-kastélyba betop­ panva valóban azzal dicsekedett, milyen kitüntető fogadtatásban ré­ szesítette őt az egykorúan a magyar nemzeti ügy pártfogójának tartott III. Napóleon császár, amikor aján­ dékba vitt darvakkal megrakodva felkereste a párizsi udvart. Füllenté­ seihez azonban igaz töténetet is 96 csatolt, Pallavicini Roger kirablá­ sáét. Megtudva, hogy az őrgróf ud­ varhű vendégsereget hívott kasté­ lyába disznótorba, Kossuth és Sze­ mere nevére keresztelt hízott disz­ nók „kivégzésére” , rajtuk ütött csa­ patával. Kiürítette a házigazda pán­ célszekrényét, kirabolta, majd csúf­ fá tette a vendégkoszorút, s végül Kossuth és Szemere nevében nyug­ tázta a zsákmányt. Magukkal Lónyayékkal udvariasan bánt ugyan, de azt állítva, hogy seregtoborzó úton van, személyenként 200 forin­ tot zsebelt be a jelenlevő férfiaktól, arra hivatkozva, hogy „ki karddal nem szolgál a szabadság szent ügyé­ nek, tegye azt pénzzel” . A bandi­ tává züllött Krúdy Kálmán hazudozásainak, gonosztettekkel elegy „csínytevéseinek” — időszakosan legalábbis - volt tehát társadalmi és aktuálpolitikai töltete. A megye reformkori viszonyai­ nak általános jellemzése, a megyei hivatalok hétköznapjainak, illetve a közgyűlések és a választások lefo lyásának felidézése, a tisztségvise­ lőként példát adó Sréter János, a politikussá fejlődő Szontagh Pál, a banditává züllő Krúdy Kálmán pá­ lyaképének megrajzolása önmagá­ ban is érdekessé, értékessé teszi Praznovszky Mihály kötetét. Tanul­ mánygyűjteménye a Madáchcsal kapcsolatos új kutatási eredmények mellett éppen azért fontos, mert át­ világítja azt a társadalmi-politikai közeget, amely egyszerre volt neve­ lője, béklyózója és ihletője Nógrád legnagyobb fiának. (Palócföld K öny­ vek, Salgótarján) SZABAD G Y Ö R G Y �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y A S Z E R K E SZ T Ő B IZ O T T SÁ G ELN Ö KE: D r. H o rv á th Is tv á n A S Z E R K E SZ T Ő B IZ O T T SÁ G T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik ]á n o s F ü z e si Is tv á n N é m e th Já n o s Is tv á n D r . Sz a b ó K á r o ly D r. T a m á s k o v ic s N á n d o r T ó th E le m é r A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. B a c s k ó P iro sk a C z in k e F e re n c K o jn o k N á n d o r K ovács Anna P á l Jó z s e f szerk esz tő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n G á b o r igazgató. 8 6 . 4 4 3 1 7 N . S. SZERZŐI Á dám Tamás költő (Balassagyar­ mat) ; Baráth Lajos író (Tatabánya); Bába Iván műfordító, irod.-tört. (E L T E , B p .); R u dolf Chmel irod.tört. (Csehszlovákia); dr. Csongrády Béla pártmunkás (Salgótarján); Czére Béla irod.-tört. (P. S. Irod. M .); En drődi Szabó Ernő költő (B p .); Faludi Ádám költő (Tatabánya) ; K iss G y. Csaba irod.-tört. (M TA Irodalomtud. Int. B p .); K rúdy Zsu­ zsa (B p .); K äfer István irod.-tört. (E L T E , B p .); Molnár Pál újságíró (Salgótarján); Németh M iklós Attila, a Magyar Rádió helyi tudósítója (Salgótarján); Laczkó Pál, a Palóc­ föld szerkesztője (Salgótarján); Onagy Zoltán író (Esztergom); Petrőczi É v a költő (B p .); dr. Praznovszky Mihály, a Palócföld főszer­ kesztője (Salgótarján); Szabad G y ögy történész (E L T E , B p .); Szakály Sándor történész (Hadtörténe­ ti Intézet B p .); Sziv eri János költő (Jugoszlávia); Szokolay Zoltán köl­ tő (Szekszárd); dr. Szvircsek Ferenc történész (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján). ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a H írlapél őfizetési és Lapellátási Irodánál. (H E L ÍR ) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L ÍR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési d íj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratoka t ét rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. I S S N : o 555-8867 In d ex : 25-925. �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3168e3c4887d4b113ac316ef688adff0.pdf a5e1c747632650961b58bfa09005b15d PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Olaszka Sándor: Városunk Lackfi János: Az elgurult imák zsoltára Istenes Tibor: Három napig Ádám Tamás versei Karaffa Gyula Jézus-meséi Gáspár Aladár versei Balajthy Ferenc versei Jóna Dávid: A tavasz Kalász István: Az út Simek Valéria versei EMLÉKEZÉS Vasvári Zoltán: Erdélyi Zsuzsanna és a Palócföld 3 4 16 17 22 35 45 52 69 88 7 JEGYZET Pásztor Éva: Akit az Isten a tenyerén hordoz 28 KÉPZŐMŰVÉSZET Botos Zoltán: Felesleges szavak Kakas Olívia képeihez 32 „A GÉP FOROG” Rétfalvi P. Zsófia: Színház az egész múzeum? 38 SZOCIOGRÁFIA Onagy Zoltán: Lókos, almaálom, almacsaták (folytatás) 47 PORTRÉ Jóna Dávid: Interjú Kaiser Lászlóval 54 HELYTÖRTÉNET Monostori Tibor: Egy közép-európai dinasztia aranykora: a Forgáchok a 17. században 58 HISTÓRIA Ménes András: Olvasókör a Magyar Néphadseregben 65 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája – Receptek és történetek 72 �VALÓSÁG Baráthi Ottó: Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből (2. rész) 75 SZEMLE Bakonyi István: Simek Valéria: Hittem, szerettem 89 Abafáy-Deák Csillag: A lét pásztora – Bene Zoltán: Isten, ítélet 92 Sulyok László: „Amíg magyar lesz és emlékezet…” – Erős Kinga: Szavakban lobog – Írók az 1956-os forradalomban 98 Kégl Ildikó: „Csüng az idő a meggörbült mutatón” – Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok című kötetéről 103 Dénes József: Nógrád megye várai – Nováki Gyula–Feld István– Guba Szilvia–Mordovin Maxim–Sárközy Sebestyén: Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig 108 �SZÉPIRODALOM 3 OLASZKA SÁNDOR Városunk A város macskakövei közül felszáll az idők meséje, mint egy bagoly, és fejjel nekikoppan minden este a kávézók, kocsmák és kirakatok üvegeinek, amelyekben és amelyek előtt igaz szerelmesek sétáltak, régen is és most is. Ugyanazok a csókok, ölelések, álmok. Mit ígértek egymásnak? Miről beszéltek? A garzon fényei kigyúlnak este, a legfelső szinten egy halott ballada teteme oszlik. Senki se tudja, miről szólt, csak belengi a lépcsőházat egynémely dallama. Szoktátok hallani? Fényt lélegzel a Fő téren, és fogadalmakat sóhajt a Karancs, egykori vendégekét, az örökké ígéretének aranyporát kirázza a szobalány emléke az ablakokon. Hamis ígéret volt vagy valódi? Pécskő út. Séta közben magas gondolatok, csoda, hogy a magyar nyelv nehéz gépei bírják, nem esnek szét az útra, temérdek, súlyos kérdés és a válaszok tömbházai. Kedves, jóleső szavak bámulnak az erkélyekről nézve. Valóban kedvesek? Vagy mosoly mögé rejtett előítéletek? Néztél már szét onnan? Mit láttál? És van sok falatozó, ahol feltöltődhetsz, mikor szendvicsbe raknak a nyomasztó napok. Ott a mozi, ahol az arany-endorfiné a főszerep minden filmben. Igazán azért izgulsz, ahhoz képest érdekes csak a vászon, mit bánod, robbanjon fel a tulipán, vagy akármi. A nagy szürke folyók városában is lehet boldog az ember, csak élnie kell, és észre kell, hogy vegye a csodákat. Ugye észreveszed? �SZÉPIRODALOM 4 LACKFI JÁNOS Az elgurult imák zsoltára Hová lesz, Uram, a kismilliom elgurult rózsafüzér-szem, amikor egy Üdvözléggyel többet mond az ember vagy eggyel kevesebbet talán? Nem is tudom, botorkálnak a göbös ujjak a fából, gyöngyből, műanyagból való göböcskéken, s hát, téved az ember, eltéved, elbóklászik, beszabadul saját elméje, emlékezete vetésébe, mint az elbitangolt állat, ki tudja, miféle zöldet herseget, mire végül észreveszi magát. Így bódorognak el fejben szent emberállatkáid, és mint kiszakadt zacskó drazsészemei, széjjelmásznak az imák, fohászok, sóhajok, kérések, keservek, hisztik, nyavalygások, nyöszörgések a templompadló kacskaringós mintázatán, furfangos labirintusában. Széjjelgurul a sok meghallgatott vagy meghallgatatlan imádság, és az olyanok is, melyek helyett, Uram, volt egy sokkal jobb ötleted, keringenek, pörögnek a szavak… �SZÉPIRODALOM „…add meg, Uram, hogy a Zsoltika egészséges legyen, s ha már nem fog soha lábra állni, adj erőt, hogy gondozhassam egyedül, és hogy elbírjam a rettenetes magányt, mert ő meg pont most hagyott itt, nem állta a nyomást, adj erőt…” „..add, hogy Andika meg a vejem szót értsenek, úgy megromlott közöttük valami, te nem kívánod szentjeid romlását, a jók vesztét, nem a hasadás, nem a kétségbeesés, hanem az egység Istene vagy, segíts összefogni azt, ami összetartozik…” „…Uram, a szomszédomat kéne magadhoz venni mielőbb, utálatos alak, csak a baj van vele, mindenkivel kitol, nem lenne nagy kár érte, senki se szereti, a felesége lenne a leghálásabb, a kutya se ugatna utána meg ő sem ugatna a kerítésen át, hogyhogy nem vállalsz bérgyilkos-melókat, Uram, ezt hogy értsem, hiába jöttem ide?, nekem azt mondták, élet-halál Ura vagy…” „… küldj nekem, Uram, kedves és szép párt, karcsút, mint a gazella, hűségeset egy életen át, egy örökléten át, legyen hite, ereje, munkakedve, tudjon szeretni igazán, legyen leleményes, kreatív, dobja fel a mindennapokat, ne egyen meg mellette az unalom, Uram, ugye jó helyen járok, a te szent társkereső irodádban, ugye nem túl igényes, amit kértem?, hiszen te a lehetetlen ügyek szakértője vagy, úgy hallottam...” „…adj, Uram, tiszta szívet, hitet, erős kart, szilárd lelket, gyógyulást magamnak, másnak, pénzt, szerelmet, forró kemencét, enni, inni, adj barátot, társat, örömöt, fedelet, életet a keserű halál, a mindennapos haldoklás helyett…” 5 �6 És gurulnak az imák mindenfelé, hangya-hadsereg, mígnem landol az ablaküvegen keresztül egy díszítőangyal-kommandó, fürgén összekapdossa a sok apró-cseprő fohászt, kirakosgatják a színesebbekkel a tetőt, hadd pompázzon zománcos-tarkán a napfényben, a kevésbé kopásállókat körberagasztgatják a benti oszlopok tetején, ablakok mentén, falakon, kicsipkézik velük a csillárokat, jut mindenhová, szép tarkák így a vágyak, sóhajok, szenvedések, egy piros, egy kék, egy zöld, egy sárga, ilyen semmikből áll össze a Minden őnagysága. SZÉPIRODALOM �EMLÉKEZÉS 7 VASVÁRI ZOLTÁN Erdélyi Zsuzsanna és a Palócföld Száz éve, 1921. január 10-én született a magyar folklorisztika kiemelkedő jelentőségű személyisége, tudományszakunk nagyasszonya, Erdélyi Zsuzsanna. Az elmúlt fél évszázadban a folklorisztika és a vallási néprajz meghatározó alakja volt, aki elsősorban az archaikus népi imádságok műfaji leírásával, művelődéstörténeti, irodalmi, folklorisztikai elemzésével és közzétételével, valamint emberségével nagy szakmai tekintélyt szerzett nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is. Kutatói teljesítményének elismerését számos hazai és külföldi szakmai díj és kitüntetés jelzi. Erdélyi Zsuzsanna (Fotó: Lugosi Lugó László) Erdélyi Zsuzsanna életútját egyértelműen meghatározták családi hagyományai, mindamellett jókora kerülővel, történelmi fordulatok folytán jutott el a filológusi pályára. Nagyapja Erdélyi János költő, műkritikus, filozófus, édesapja Erdélyi Pál irodalomtörténész, könyvtárigazgató volt. �8 EMLÉKEZÉS 1939-ben érettségizett az ONE Veres Pálné Leánygimnáziumában. Tízéves korától folytatott zenei tanulmányokat, 1931–1942 között a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. 1939–1940 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. 1940–1944 között a budapesti egyetem magyar– olasz–filozófia szakjain folytatott tanulmányokat. 1943-ban beiratkozott a Római Egyetemre. 1945-ben doktorált. 1943-ban külügyi ösztöndíjat kapott és a római követség kulturális osztályára került, egyúttal egyetemi és zenei tanulmányait is kiegészítette. Német, francia, olasz nyelvtudása és római működése révén került a Külügyminisztériumba. 1944–1945ben a Sajtóosztályon olasz referens és miniszteri fogalmazó, majd – miután 1945-ben a nők számára is megnyílt a külügyi szolgálat lehetősége – diplomata lett. Rákosiék hatalomátvételekor osztályidegen társaival együtt 1948-ban kitették a minisztériumból. Még abban az évben házasságot kötött Dobozy Elemér kutató orvos-kardiológussal. Négy gyermekük született: Miklós (1949) bölcsész, Dániel (1951) ügyvéd, Zsófia (1952) énekes, Borbála (1955) csembalóművész. 1951-ben Lajtha László zeneszerzőnépzenetudós segítségével újra munkához és pénzkeresethez jutott, ha egyelőre csak külsősként is: a Népművészeti Intézet munkatársa lett (1951–53). 1953-tól tíz éven át a Művelődésügyi Minisztérium Népzenekutató, ún. Lajtha-csoportjának tagjaként, Lajtha László 1963-ban bekövetkezett halála után pedig 1964–1971-ig a Néprajzi Múzeum Népzene Osztályán dolgozott. 1971–1986-ig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos munkatársa, 1987–1990-ig Filozófiai Intézetének szerződéses kutatója volt. Erdélyi Zsuzsanna 2015. február 13-án pénteken hunyt el. A római katolikus egyház szertartása szerint Bíró László püspök temette 2015. március 12-én. A szakma nevében Voigt Vilmos professzor búcsúztatta. Élete végéig dolgozott. A magyar néprajztudomány egyik legfáradhatatlanabb gyűjtője volt. Az ő nevéhez fűződik a folklór középkorig visszanyúló, igen régi és a 20. században már csak lappangó műfajának, az archaikus népi imádságoknak a föltárása, funkciójának meghatározása, európai összefüggéseinek, eredettörténeti kérdéseinek vizsgálata. Ezt elősegítették külföldi tanulmányútjai, könyvtári és terepmunkái. Sok-sok ezer ima és ének birtokában bebizonyította, hogy az archaikus népi imádságműfaj elsősorban a késő középkor vallásos költészetének két kiemelkedő ágazatához, a passióepikához és a Máriasiralom-lírához kötődik, de őrzi a szent színjátszás nyomait is. Bebizonyította azt is, hogy a nemlétezőnek vagy elveszettnek tekintett vallásos közlíra nálunk is magas szinten virág- �EMLÉKEZÉS 9 zott, jóllehet erről csak néhány szórványemlék tanúskodik. A történelmi viszontagságok ugyanis kulturális értékeinknek nagy részét megsemmisítették. Nem tudták azonban megsemmisíteni a szóbeli népi kultúra értékeit, amelyeket a közösségi emlékezet tárolt és nemzedékről nemzedékre szájhagyományozás útján juttatott el napjainkig. Az archaikus népi imádság műfaja önálló tudományterületként Erdélyi Zsuzsanna munkássága nyomán került a hazai folklorisztika érdeklődésének középpontjába. Bár már korábban is gyűjtöttek hasonló szövegeket, Erdélyi Zsuzsanna volt az első kutató, aki fölismerte, hogy önálló folklórműfajról van szó. Módszeresen gyűjteni, rendszerezni, majd publikálni kezdte az imádságokat. Munkája országos visszhangra talált, mind szakmai, mind a nagyközönség előtt is, bebizonyítva az „új” műfaj létjogosultságát. 1968-ban somogyi körútján döbbent rá a váratlanul föllelt kincs valódi értékére. Ekkor találta meg s vette magnetofonra a nagyidejű Babos Jánosné Ruzics Rozáliától a Somogy megyei Nagyberényben azt a sajátságos imádságszöveget, amely őt egy ismeretlen szövegvilág felfedezésére sarkallta. A felismerés aztán évtizedeken keresztül tartó, akadályokat és fáradtságot nem ismerő szakadatlan lelkesedéssel, áhítatos buzgalommal folytatott gyűjtését indította el az egész magyar nyelvterületen. Az egész ország területét bejárta, hogy a teljesség igényével gyűjthesse össze a még fellelhető anyagot. „Hat éven át loholtam minden irányba s szükség esetén többször tértem vissza egy s ugyanazon helyre. (…) Nincs kitüntetett terület és nincsen elhanyagolt terület. (…) Az egész magyar nyelvterületről van anyagom” – írta dr. Makra Sándor református lelkésznek szóló levelében. A Palócföldről is gazdag és értékes anyag gyűlt össze az évek során. Hasonló imádságszövegeket ugyan már Kálmány Lajos, Bálint Sándor és Fettich Nándor is lejegyzett, Erdélyi Zsuzsannáé azonban az érdem, hogy feltárta, meghatározta és leírta az archaikus népi imádság műfaját, lelkiségi és lélektani funkcióját, lehetséges történelmi és lelkiségtörténeti vonatkozásait, eredetét és európai összefüggéseit. Az imádságokról szóló első elemzését az Ethnographia 1971-es számában1 olvashattuk a nyelvészek és irodalomtörténészek (Pais Dezső, Mezey László, Holl Béla) reflexióival együtt. Az irodalmi élet (Új Írás,2 más irodalmi lapok) lelkesedéssel fogadta e sajátos költői szövegvilágot. Archaikus és középkori elemek népi szövegekben. Ethnographia. LXXXII. 1971/ 3. 343–363. 2 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Új Írás. X. 1970/9. 75–100. 1 �10 EMLÉKEZÉS A nagyközönség először az 1970-es évek elején ismerkedhetett meg egy szűkebb szövegválogatással (1974-ben a Somogyi Almanachban tette közzé a Somogy megyei szövegeket3). Majd 1976-ban a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg a Hegyet hágék, lőtőt lépék című, több kiadást megért könyve.4 A majdnem kétszeresére növelt terjedelmű, harmadik, bővített kiadás 1999-ben a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot.5 Eredeti hangfelvételeiből és előadóművészek közreműködésével több lemeze és CD-je is megjelent.6 A szövegcsoportot Erdélyi Zsuzsanna kezdetben archaikus apokrif népi imádságnak nevezte. Későbbi a szakmai szóhasználatban az archaikus imádság megnevezés honosodott meg. A szövegek népi elnevezései elsősorban az imamondás ideje (reggeli, esteli, hajnali, pénteki, böjti, lefekvő stb.), a szöveg jellege (szenvedéses, fájdalmas, kokasos, papnélküli stb.), vagy a kiváltott hatás alapján (ajánlatos, hathatós, üdvös, nagyerejű stb.) fogalmazódtak meg. A szövegek mind a mai napig a népi gyakorlatban imádság funkciójában élnek, középponti témájuknál fogva (Krisztus halála) elsősorban a későközépkor ferences ihletésű és szabad szárnyalású költői műfajaihoz, a passióepikához és a Máriasiralom-lírához kötődnek. Erdélyi Zsuzsanna életművének jelentőségét Csoóri Sándor így foglalta össze: „Munkája nyomán egy nem létezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei ke- Hegyet hágék, lőtőt lépék… (Archaikus népi imádságok.) Előszó: Ortutay Gyula. Szerk.: Kanyar József. Somogyi Almanach, Kaposvár, 1974. 19–21., 233. 4 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Előszó: Ortutay Gyula. Magvető Kiadó, Budapest, 1976. 769 o.; 2. kiadás, 1978. 771 o. 5 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Harmadik, bővített kiadás. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1999. 1103 o. 6 Jancsó Adrienne – Török Erzsébet – Mosóczy Miklós: Boldogasszony Anyánk. Ősi népi imák és énekek. Magyar Records, 1972. No. 2 Mag 102; Hungaroton, 1992. SLPX 14226; Hungaroton, 1994. HCD 14226. – Ó, Évának fiai. Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. Hungaroton, 1991. SLPX14118 – Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 2. Hungaroton, 1991. SLPX14119 – Ferencz Éva: Világ Békessége (Régi magyar adventi és karácsonyi énekek, népi imádságok). Csillaghegyi Bt. 1997. CSBT 001/97 – Ferencz Éva – Kobzos Kiss Tamás: „Világ Váltságáért”. Nagyhét a magyar népköltészetben. Csillaghegyi Bt. 1998. CSBT 001/98, Etnofon: ER-MK 048 – Ferencz Éva: Szót mond a FiúIsten (Archaikus népi imádságok, Mária-siralmak, legendák). Csillaghegyi Bt. 2005. CSBT 2005/1. 3 �EMLÉKEZÉS 11 rültek elő az idő több százados rétegei alól. A korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe.”7 Juhász Ferenc pedig így emlékezett vissza az Erdélyi Zsuzsanna által feltárt anyaggal való találkozására: „Jött a hívás: mennék el meghallgatni néhány magnetofontekercset, hallani valamit, a magnetofon-szalagokról fölzengő csodát, valamit, ami a csoda, mert maga a hulló, kúsza, tétova, aranyszárnyú és vérző szépség (…) s aligha túlzok, ha mondom, amit hallottunk, az valóban a vérző, aranyló, ősfán-virágzó, csoda-fában aranylángokkal csipkésedő, véres, csillagos csoda volt”.8 *** Erdélyi Zsuzsanna életműve, tudományos munkássága sok szállal kapcsolódik a palóc vidékhez, amely az archaikus vallási hagyományokat részben napjainkig is őrzi. Palócföldön gyűjtött szövegek jelentős számban, hangsúlyosan szerepelnek archaikus imádság-publikációiban. A Hegyet hágék, lőtőt lépék kötetének kiadásában a közölt 321 szövegből 90 palóc területről származik. „Úgy gondoltam, jó nyomon járok, ha elmegyek a mélyhitű palócokhoz is. Csak úgy ömlött az anyag” – nyilatkozta Hovanyecz Lászlónak 2011-ben, visszaemlékezve palócföldi gyűjtőútjaira.9 Járt Nógrád, Heves, Borsod palócnak tartott falvaiban, 1969-ben gyűjtött Magyargécen, Kisterenyén és Nógrádmegyeren, 1970-ben Tereskén, Karancskesziben, Egyházasgergén, Nógrádmegyeren és Romhányban, 1969–1970-ben Heves megyében, Bükkszéken, 1972-ben pedig Egerben. Az említett falvakban az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején még sikerült az előző évszázadban született asszonyoktól is gyűjtenie, lejegyeznie az ősöktől fennmaradt, nemzedékekről nemzedékekre hagyományozódott imádságokat és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat. Egyik legjelentősebb palócföldi terepmunkáját és archaikus imádsággyűjtését Nógrádsipeken folytatta az MTA kiemelt kutatási témaprogramja – Életmód és kultúra változása a falusi társadalomban – keretében az MTA Néprajzi Kutató Csoport Folklór Osztályának szervezésében 1972–74 között. Az 1980-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, a nógrádsipeki terepmunka eredményeit közreadó tanulmányCsoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom 1972/19. 15. Juhász Ferenc: Imák, apokrif mámorok. https://konyvtar.dia.hu/html/muvek /JUHASZ/juhasz00212a/juhasz00328/juhasz00328.html (Utolsó letöltés: 2020. 01. 19.) 9 Hovanyecz László: „Engem csak a fele illet meg.” Beszélgetés Erdélyi Zsuzsanna néprajztudóssal. Elektronikus dokumentum. Kossuth, Budapest, 2011. 7 8 �12 EMLÉKEZÉS kötetben10 olvasható nagy tanulmányának bevezetőjében így írt ottani kutatásának célkitűzéséről: „Nógrádsipeki vizsgálódásom körét és ezzel célját kutatási anyagom eleve meghatározta. A népköltészet archaikus rétegeinek feltárása, különösen a vallási tudathoz kapcsolódó műfajok irodalomtörténeti érdekű elemzése-értelmezése egyre inkább előtérbe hozta azon tétel igazságát, miszerint a nép hagyományvilága a múlt századokon át lecsapódott élményanyagát őrzi. Sokszor írásos rögzítést sem nyert tényeket, emlékeket. Ezért adhat hírt gyakran a szájhagyományozó kultúra olyan művelődéstörténeti mozzanatokról, melyekről az írásbeliség nem, vagy alig szól. A közösségi emlékezés letűnt korokat idéző, forrás értékű tudatanyagot ment át napjainkra, népünk szellemi örökségeként.”11 Erdélyi ebben a jellegzetes palóc faluban is gazdag archaikus imádságanyagot tudott gyűjteni, amelyből tanulmánya függelékében nyolcat olvashatunk.12 A palóc területen folytatott gyűjtései a Felvidéken a szlovákiai falvakra is kiterjedtek. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy első határon túli gyűjtőútja 1973 novemberében a Felvidékre, Csallóközbe, Mátyusföldre és Nyitra környékére vezetett. Czövek Judit bőségesen idéz egy 2018-as tanulmányában13 Erdélyi ott szerzett tapasztalataiból, élményeiből leszűrt gondolataiból. Erdélyi a tanulmányút közel két hete alatt bejárta a Zoborvidéket, több felvidéki falut. Feljegyzései nemcsak a gyűjtés körülményeibe engednek betekintést, hanem Erdélyi Zsuzsanna szubjektív érzéseibe, gyűjtési habitusába és a terepmunka embert próbáló körülményeibe is.) Az 1970–1980-as években többször járt határon túli palóc településeken. Lengyel Ágnes 2018-ban megjelent tanulmányában14 idézi, hogy az Új Ember katolikus hetilapban megjelentetett felhívására számos levél, kézzel írott imádság érkezett az Ipolyon túli területekről is. Debrődről például 1982-ben „200 éves” imafüzetről szóló tájékoztatást küldtek, 1983-ban Dunaszerdahelyről, Szencről idős emberek gyermekkorukban öreg szülőktől megtanult imádságai érkeztek. Ipolyszakállosról 1985 februárjában Erdélyi Zsuzsanna: Archaikus szövegemlékek a nógrádsipeki néphagyományban. In: Nógrádsipek. Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Szerk.: Szemerkényi Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 183–234. 11 Erdélyi Zsuzsanna i. m. 1980. 183. 12 Erdélyi Zsuzsanna i. m. 1980. 219–226. 13 Czövek Judit: Erdélyi János és Zsuzsanna – az Erdélyiek és a Zoborvidék. In: „Kívül aranyos, belül irgalmas…”. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. MNM Palóc Múzeuma, Balassagyarmat, 2018. 15–30. 14 Lengyel Ágnes: A palócföldi archaikus imádságokról – Erdélyi Zsuzsanna gyűjtései nyomán. In: „Kívül aranyos, belül irgalmas…”. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. MNM Palóc Múzeuma, Balassagyarmat, 2018. 129–166. 10 �EMLÉKEZÉS 13 a 85 éves „Antal bácsi”, Dobrovolai Antal írt, aki maga is összegyűjtötte falujában az énekeket, imádságokat, és saját szerzeményei is voltak – számolt be felhívásának hatásáról Erdélyi a Hegyet hágék… 1999-es kiadásában. A táji specifikumok kérdéséről Erdélyi Zsuzsanna úgy vélekedett, hogy a legtöbb esetben a kimutatható jellemzők inkább a szövegmegtartás, illetve feledés, vagyis a hagyomány elevensége, feladása folyamatával függenek össze. Lengyel Ágnes tanulmányában15 a gyűjtött és publikált szöveganyag és a hozzájuk kapcsolódó szokások legfontosabb jellegzetességeit vette számba. Alapvetően Erdélyi nógrádsipeki, karancslapujtői és egyéb, a Palóc Múzeum adattárában őrzött gyűjtéseinek tapasztalatait összegezte, sok szempontú, részletes elemzésüket elvégezve. Megállapításait felsorolásszerűen foglaljuk össze. A palóc vidék magyarsága zömében katolikus vallású. Hitéletük mély és gazdag, paraliturgikus hagyományaik változatosak. Fokozott vallásosságuk, Mária-tiszteletük közismert. Az imádságok átadását, tanítását az idősek fontos feladatuknak tartották. Az írásbeliség terjedésével sokan leírták maguknak az imádságokat, továbbá a 19. századtól palóc tájon a ponyvakiadványokkal is terjedtek az archaikus imádságok. A gyermekkorban tanult szövegek rögzültek, és bár a régies nyelvezet értelme lassan elhomályosulhatott is, szent szavakként őrizték és imádkozták. Megfigyelhetők a sajátos palóc szóalakítások – pl. pelikán / pillikán – és motívumok, toposzok (köszönés-, köszöntésmotívum: „Óh köszöntöm a Boldogságos Szűz Máriát / Evvel a három angyali üdvözlettel…”). Továbbá több, jellegzetes, az archaikus imádságokhoz kapcsolódó szokás is fennmaradt a Palócföldön. Maguk a szövegek is gyakran utalnak az imavégzés kötött időbeli rendjére és szokáscselekményeire, amit az imavégzők többnyire szigorúan betartottak. Erdélyi Zsuzsannára emlékezve születése centenáriumán, írásomat egy általa Hasznoson (Nógrád megye) lejegyzett archaikus imádság katartikus soraival zárom: „Oh én Uram teremtőm / Mely időben teremtél, / Annak előtte ismertél, / Szent lelkeddel szerettél…” 15 Lengyel Ágnes i. m. 130–162. �EMLÉKEZÉS 14 Erdélyi Zsuzsanna gyűjtés közben Válogatás Erdélyi Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéseiből Törje le a keresztfa Én ágyamba lefekszek, Én semmitül nem félek, Három őriz engemet, Az bíztatja lelkemet, Az Atyának szerelme, A Fiúnak kegyelme, A Szentlélek ereje, Jézus énvelem, Senki ellenem, Bátor szívem jó fegyverem, Margit szűz leán, Tüntesd el előlem, Törje le a keresztfa, Akire Krisztust feszítették. Bükkszentdomonkos (Heves m.), 1975. máj. 8. Nyerges Kálmánné Kovács Hermin, 1903. Mikófalva (Heves m.) Ide nem mer semmi rossz Begyütt Jézus a házamba, Házam közepén megálla, Piros vérét hullajtotta, Az egész házamat befolyta, Szűz Mária helyét hatta, Ide nem mer semmi rossz, Ha lefekszek én ágyamba, Mint Úrjézus koporsóba, Fejem felett három angyal, Egyik őriz, másik vigyáz, A harmadik szegén bűnös lelkem várja. Bükkszenterzsébet (Heves m.), 1972. jan. 15. Simon Józsefné Nagymengyi Katalin, 1893. �EMLÉKEZÉS 15 Ki a kígyó fejét taposta Paradicsomkertbe három cédrusfa, Alatta őrködik Ádám atyánk és Éva, Ki a Paradicsomkertet alkotta. Azon ült három főangyalka, Ki éjjel-nappal a hársfát tartotta. Egyik volt Gábriel, A másik Ráfáel. A harmadik Szent Mihály főangyal. Gábriel őrködik fölöttem hajnalig, Az Úrangyala imáig. Ráfáel főangyal estelig, Az esti imámig. Szent Mihály főangyal őrkögyik halálom órájáig. Boldogságos Szűzanya, Ki a kígyó fejét taposta, Kérünk, légy oltalmunkra! Szent Fiaddal, Úrjézussal Állj halálos ágyam mellé Bűnöm bocsánatára! Ámen. Nógrádmegyer, 1969. nov. 16. Özv. Sálek Ferencné Géczi Ilona, 1914. Etes (Nógrád m.) Pogánnak a markátu’ („Fölajánlás”) Hálákat adok, Uram Teremtőm, Ez te szent fölségednek, Hogy megőriztél, oltalmaztál a mái dicsőséges szent napon, Kártu’, kárvallástu’, Szerencsétlenségtü’, Hirtelen haláltu’ Kécségbeeséstü’, Pogánnak a markátu’, Rossz embernek a szándékátu’, Minden kárvallástu’, Oh Uram Jézus Krisztusom, Szent kezedbe ajánlom Testemet-lelkemet, Életemet-halálomat, Minden mozdulatomat, Ezt a mostani keves imáccságomat, Fölajánlom az Úrjézus Krisztusnak az ő kínszenvedéséé’, A Boldogságos Szűzanyának a hét fájdalmáé’, Édesanyámé’, Édesapámé’, Hetedízönt való nemzeccségemé’, A purgátériombeli lelkeknek a kiszabadulásáé’, Árvákér’, Özvegyekér’, Úton, vizen járókér’, Velünk jótevőkér’. Mindenféle szükségünkér’, Magam bűnöm bocsánattyáér’ is, ámen. Varsány (Nógrád m.), 1972. okt. 10. Tóth Szép Istvánné Tóth Júlia, 1886. Karancskeszi (Nógrád m.) �SZÉPIRODALOM 16 ISTENES TIBOR Három napig Ütöttem, csúfoltam, húsát téptem. Istenkáromlónak kiáltottam. Leköptem, töviskoszorúval koronáztam. Megöltem, majd meghaltam vele. Farostok szorították magukba a szeget, S én vérben áztam, Vérben léptem, Elátkoztam, Földet és eget, Mindeneket. Három napig sírban holtan, Három napig elárultan, Jelenné vált a jövőm, Három napig elárvultan, Feltámadássá kárhozatom. Hullottam részeimmé. A sír elgurult kövébe zártam, Aztán megnyílt a sír, Egóm és áldozatom. Többé nem vagyok. Kegyelem vérében mostam arcomat, Az élet karjában örökre elhalok, Tiszta lettem, mint a hó. A mindenség felett Nincs bennem idő s térszerű szerkezet, Csak a sóhajok Nem vívom már sajátos harcomat, Lebegésében foszló múlt vagyok. Melyben színész a rossz és a jó, A mindenség felold és eltemet. Átírja álomból álommá álmomat, Majd kezdet leszek és a vég, S mindez semmiség, Hisz újjá lesz teremtve föld és az ég, Ropogva múlnak el a napok, A földi pőreség És én csak vagyok, aki vagyok, Velem tágul a mindenség. �SZÉPIRODALOM 17 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a bosszúról Sokszor bosszús voltam, de nem szórtam szemekbe töreket, nem törtem fogakat, a labdarózsák ökleivel ütöttem. Ha kardhalak megszúrtak, nem vágtam le kopoltyúik szirmait. Mindig csak kardvirággal hadonásztam. Mégis nehezen fogadtam el a tanácsot: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. Mostanság különös lenne ez, ütnek, ahol érnek. Közben éhezünk a szeretetre. Fehér hollók szállnak az égen, az aluljárókból nem látható röptük. Gyűrött rongyok ráncaiban sem halkul a dübörgés. Elfogynak az árnyak, mint napra tévedt vakondok, zsugorodnak rémült árvák, alig érinti fogukat kidobott hamburger, sorvad csontjukon a hús, ezért joggal gyűlölnek. Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik, adj néki inni vizet. Viszek kenyeret, vizet. Sose örültem annak, ha valakire kőhold esett, ha vitatkozás közben elfogytak az érvek. Annak sem, ha csokrot kötöttek kenderkötélből, ha vonatkerekek alatt roppant a bazalt. Ha szikárrá vált a lélek, és a sivatag magányában fázott ismeretlen. A tanítás célba ért. Mikor elesik a te ellenséged, ne örülj; és mikor megütközik, ne vigadjon a te szíved. Nem vigad. �SZÉPIRODALOM 18 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a gondviselésről Szellősre szőtt, élére állított macskaköveken nehéz a haladás. Megállok a kanyar előtt, árnyéktól csúszós a hajnal, taknyosak a kockák, nem kapcsolnak be a fényérzékelők. Messzebb még nagyobb a bizonytalanság, záporok ostorcsapása. Aggódás. Összeomolhatnak házak, idegrendszerek, lassul a juharok vérkeringése. A zászlókról lemosott színek arcomig érnek, szürke selyemrongyokat szaggat a szél. A kutyáknak sem jut csont, nekem is csak szarkaláb. Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől... a holnap felől! Elég minden napnak a maga baja. Meg sem történt a múlt, máris elveszett. Buszmegállót építek az örök várakozásban. Bodzavesszőket hajlítok, a falon átsüt a szeretet. Az üres bódéban nem létező padot keresek, kapcát a lábra, kenőcsöt hajhullásra. Keressétek először az Isten országát és a többi szükséges dolgok mind megadatnak nektek. Hol a kezdet, hol a vég, s közte egy simogatás mennyit ér? �SZÉPIRODALOM 19 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a gyűjtésről Koldus szél kopog az ablakon, beengedem, megtapogatja a falakat, megmozdítja azt a festményt, amelyen halott költő barátom mosolyog. Az altatók lassan olvadnak liternyi szilvapálinkában, megérte várni, soha többé nem lesz másnapos. Kincseket gyűjtök: tusrajzokat, akvarellt, szeretetet, fekete gyolcsba tekert lelkeket, dobogó mézeskalács szíveket. Átvergődök a léten, a végén mindent rátok hagyok, álcázva marakodjatok. A beszédet értelmezzétek. Gyűjtsetek kincseket a mennyben... ahol az örökre megmarad. Ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek. Kis ház épül a faluszélen, ablakai világító szemek. Koszorú híján vályogba süppednek a mestergerendák, csúszik a háztető, Isten tenyere állítja meg. A szomszédos ház két méterrel magasabb. És ez így megy a templomig, egyre tovább, egyre magasabban, a lendületet a temető töri meg. Úgyis mindent itt hagyunk, fiam, hajtogatta anyám. Mert a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. A romos házakat láncos gépek tépik, a kertet elsimítja az idő. �SZÉPIRODALOM 20 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a haragról Haragszom rád, mert nyitva hagytad a hűtőt, és elfújtad a fenyőillatú mécsest karácsonykor. Az ajándékod, csókodat elfelejtetted átadni. Imádkozás közben szétfeszítetted összekulcsolt kezem. Ott fenn is haragszol valakire. Megbocsátottam, megértettem. Ne gyűlöld a te atyafiát szívedben. Már nem tudtam teljesíteni teljes szívvel a második kérést, szeresd felebarátodat, mint magadat! Magamat sem szeretem nagyon. Méltó vagyok a gyehennatűzre. Gond lehet a fénnyel, fáklyás estéken sem talállak, a feltúrt avarban alig világít a szentjánosbogár. Hátad egyre kisebb lesz a távolban, pont, majd semmi. Ostoroználak, tudod. A bosszú gondolatában ugyanúgy benne rejlik a gonosz cselekedet, mint a magban a növény. Nem akarok magban növény lenni, kikelni legfeljebb az ágyból, vörös szemekkel készülődni, hogy szókéseket szúrhassak beléd. Ha keserű a nyál számban, nehezen nyelek, és meglopják érzelmeim, megvetően beszélek felebarátaimról. Ilyenkor Isten felsóhajt, szigorúan néz rám, felelősségre von minden egyes szóért, cselekedetért. Bodzabort öntök a kancsóba, reszket a kezem. Eddig haragudtam, többé nem teszem. �SZÉPIRODALOM 21 ÁDÁM TAMÁS Hegyi beszéd a megbocsátásról Ki vétkezett ellenem, és kit bántottam, nem számolom. Szégyenfoltok feketednek az égen. Inakat szaggat a kutya, csontot dobok neki. Fáj az esőverte lapulevelek suhogása, kezed bot a hátamon, karmolásod patakmeder arcomon, fogsorod húsomba mélyed, nem védekezem, egyszer majd visszaadom. Észak felől közelítek, elesek a mohás betonon, megállít egy meztelen csiga. Sebet ejt a cseresznyefa csüngő ága, homlokomon vérvonal, integetnek őseim. Csonkítanám a fát, rossz a láncfűrész csillagcsavarja. Megbocsátok a vasnak, jóba lennék önmagammal, akik ütnek, azokkal is. Reszelem a pálinkafőző csövét, rézport szórok az avarba, lassítom az időt, ezen az őszön a felismerésre sokkal erősebb a hajlam. Esélyt adok, hogy megbocsáss, én is megbocsátok, nem harapok húsodba, elszáradnak a lapulevelek, egyenesbe jövök: Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Tört virágcserepeket ragasztok, leandert adok pofonok helyett. Mindannyian szeretjük a fényt. �SZÉPIRODALOM 22 KARAFFA GYULA A cseresznye… Eccer Jézus Pétervel mendegélt s hát ahogy mennek, észrevette Jézus, hogy egy fillér hever a porba magába. – Vedd csak fel, te Péter, jó lesz a még meglásd! – Ugyanmán, dehogy hajtom én meg a derekomot egyetlen fillérér, majd felveszi más szegény rászoruló, de én ugyan soha! No, mennek csak tovább, mennek szép csendbe, hát hajja ám a Jézus, hogy a Péternek igencsak megbődült a bendője. Betértek hát egy pijacra, s az egyik asztalnál épp cseresznyét árult egy kofa, de az, hajják, épp három szemet adott egy fillérér, olyan fukar vót. Nem vót pénzi a Péternek, hát csak nyeldekelt, s tán még az es az eszibe jutott, hogy ha lehajolt vóna, most vehetne három szem cseresznyét, oszt az es milyen jó lenne. No, sebaj, mentek tovább. Vót a mán többször es, hogy éhen vótak napokot a Jézusval, meg se kottyant mán nékik ez. No, ahogy mennek, hát lássa ám a Péter, hogy hopp, az út porába ott egy szép piross cseresznye. Menten lehajolt, s bé es kapta azon poroson. Még a magját es lenyelte. Ahogy megy tovább, hopp, ott egy másik es. Azér es lehajolt, oszt azt es békapta magostul. Így vót ez harmaccor es, hát egy harmadik cseresznyét es bepakkolt a bendőjébe. Látta eztet a Jézus, s jót mosolygott a bajsza alatt. – No, látod, te Péter, csak meghajtottad a derekodat kisebbér es, mint a fillér. Mer emlékezzél csak, egy fillérér ugyan le nem hajoltál vóna, de épp annyiér kaptál vóna annyi cseresznyét, miér most háromszor döntötted meg a derekod. Máskor ne hordd annyira fent az orrodat, oszt tanuld meg, hogy a kicsinél es van kisebb, de a legkisebb es értékes annak, kinek semmije nincsen! Hogy így vót? Nem így vót? Így tuggya eztet a történetet a nagyoroszi Szabó Géza bácsi, oszt néki mán csak hihetnek, hajják, merhogy reformátuss a. Ösmerem én es az öreget, hát nékem es hihetnek kendtek! �23 Krasznainé Konczili Éva: A cseresznye (tollrajz) �SZÉPIRODALOM 24 A gyiófa No, eccer Jézus elvetődött erre mifelénk es, a Felvidékre, oszt végiggyalogolt a lévai úton, tuggyák, ahun az a sok gyiófa áll végestelen végig egészen Ságtul. Végh Jóska nagyapja csemetekertyibül telepítették aztat oda Diósjenőrül, s óta ott szógálnak az arra járóknak es, meg az ott lakóknak es. De hogy szavamat ne feleggyem, Jézus igencsak megéhült esment, hájszen megéhül az, ki az apostolok lován jár, hát öszveszedegette a lehullott gyiókat a fák alól, feltörte s eszegette a joó fínom gyióbelet. No, ahogy eszeget valamék fa alatt, hát hajja ám eccer, hogy a gyióágok elkezdik magukat dicsérnyi a gyiófa törzsének emígyen: – No, látod, te fatörzs, münk vagyunk a legértékesebbek a gyiófábul, mer rajtunk terem az a sok gyió, miket még a Jézus es megbecsül. Bezzeg te, csak állsz egész napokot, semmit se teszel, bambulsz csak, s a derekodat hízlalod. Ha így halacc, akkora leszesz, hogy tekenyőt es vájhat belűled valamék tekenyővájó cigán, ha elfogyott a ficfája. No, hajja ám eztet Jézus es, hájszen vót annak füle, még az állatokval es megértette magát, ha arrul vót szó. Ahogy hallgassa, igen megdühödött ettül a beszédtül. Há még jó, hogy megdühödött, mer aztat a sok ágot, levelet, gyiót mindmind a fának a törzse tarcsa, ha az nem vóna, gyió sem nem vóna, így tanálta eztet ki a Teremtőúristen, ki a Jézus urunk mennyei aptya vót. Oszt ha a törzset szapulták, hát a Teremtőt es szapulták egyvégbe azval. – No, várjatok csak, tik nagyszájúak! A mái naptul fogva mikor elgyün az üdő s kiöregedik valamék gyiófa, tik csak tűzrevalók lesztek arrul, de a gyiófa törzse a legbecsessebb bútorfa lészen. Azér fogják járni a vidéket az asztalosok, de még a vásáros cigányok es, oszt ha ilyen fát tanálnak, annak törzsit viszik majd magikkal megdógoznyi, de az ágokot, tikteket csak a tűzre vetnek majd leveleitekvel együtt. Ott fogjátok tik megtanulni, hogy a gyiófa gyökérbül, törzsbül s leveles ágokbul áll, s egyik se nagyobb a másiknál, mer egyik se lehet meg a másik nekül! Így vagyon ez biza minden élőlénynél, legyen az ember, asszony, avagy másfajta. No, kipihente magát Jézus, elment Léva felé, oszt ótántul télleg a gyiófa törzse a legszebb bútorfa, nincs es annál szebb szekrény, asztal, ágy más fábul! Oszt hogy hányan esmerik eztet a történetet, én nem tudom, dehogy mind eltáccsa a száját, ha egy szépen faragott gyiófabutrot lát, amán bizonyos! Nézzék csak meg magik es Egri Pista bácsi butrait a gyarmati Palóc Múzejomba, oszt menten igazat adnak majd nékem! Ha nem, hát a kalapom es megeszem! �25 Krasznainé Konczili Éva: A gyiófa (tollrajz) �SZÉPIRODALOM 26 A mesterek mestere… No, eztet a mesét megentcsak Szabó Géza bácsi mesélte, s neki elhiggye mindenki! Eccer Jézus jártába elveszítette a csizsmájárul a patkót, hát kereste, hon tanál egy susztert, vagy akár csak egy patkolókovácsot, ki visszaveri reá, s mehet esment uttyára. No, ahogy megyeget, lássa csak egy cégéren, hogy itt kovácsol „a mesterek mestere”. Gondolta magába, no várjál csak, majd megtanitlak én tégedet. Bémegy, hát épp patkolt a mester, de csak úgy eccerűjen a surcához emelte a lúnak a lábát, oszt faragta a patáját a patkó alá. – Nem így kell aztat mesteruram, aggya csak ide nékem aztat a lovat. No, fogta, oszt a térgyinél levágta a lúnak a lábát, oszt bévitte a műhelybe, béfogta a sutuba, oszt jól megpatkolta, ahogy csak kell. Visszavitte a megpatkolt lábot, oszt fogta, visszaragasztotta a lúnak a lábáho. Ment es a, akárcsak a parancsolat, még nyerített es hezzá. De mán a csizsmát csak reábízta Jézus a kovácsra. Meg es patkolta az a kovács a csizsmát úgy, akár a lovat, mán mehetett újfent benne csángálni a Jézus. De mielőtt elindult vóna, esment gyött egy lú a gazdával, patkolnyi. No, gondolta a kovács, mostan megcsánnya, amit látott, megmutassa, hogy ű es. Fogta hát, oszt levágta a lúnak a lábát, oszt bévitte ű es a műhelybe, oszt odabe a sutunál megpatkolta azt a patát. Hát ahogy kiviszi s ragasztaná a helyire, nem ragatt az atyaúristennek se. Se jobbrul, se barrul, se elűrül, se háturrul, sehogyse. Megszánta a Jézus a lovat, mer a mán igencsak nyeritett a lábájér, hát fogta, oszt visszaragasztotta ennek es. – No, lássa csak, kovács uram, maga aztat írta a cégérire, hogy „a mesterek mestere”. Hát vegye tudomásul kend, hogy amit én meg tudok csányni, aztat egy ember se. Hát rajtam kívűl ne híjjanak kendtek se sénkit mesternek, mer nem mester a, csak kontár, ki utánnam nem csánnya, amit én tudok. Hát így történlett, hogy ótán mán levette a kovács a cégért, de ótán es csak olyan jól patkolt a, mint annakelőtte. Persze minden lúnak a lábát a surcáho szorította, mint addig es. Mégha szaros vót es. Hát ha úgy kell! �27 Krasznainé Konczili Éva: A mesterek mestere…(tollrajz) �JEGYZET 28 PÁSZTOR ÉVA Akit az Isten a tenyerén hordoz Irodalmi est a balassagyarmati Artériában, melynek vendége Karaffa Gyula költő, s beszélgetőtársa Handó Péter író „…a Föld csak azért gömbölyű hogy visszataláljunk oda ahonnan elindultunk…” (A Tartozásaim gyűlnek című verseskötet egyik mottója) Miután Fricska Éva, a művészeti stúdió vezetője köszöntötte a hallgatóságot, Handó Péter egy interjúkötetből kiemelt idézettel nyitotta meg a beszélgetést. Tóth Krisztina költőnő mondta egy interjú kapcsán, hogy „a beszélgetők élete azért lesz teljesebb, mert meghallgatják és kimondják azokat a mondatokat, amelyek a másik jelenléte nélkül nem születtek volna meg. Ezért lesz beszélgetőtárs minden olvasó”. Karaffa Gyula 2015-ben megjelent Tartozásaim gyűlnek című verseskötete adott apropót a találkozóra 2020 novemberében az Artéria művészeti stúdióban. Handó Péter a költőt életéről faggatta, akinek első mondata olyan egyszerű, mint a gondolat maga: „az élet az elődökkel kezdődik, az utódokkal folytatódik”. Gyula Nyíregyházán született, Pócspetriben nevelkedett. Apja kőműves volt, aki a II. világháború után a saját házán kívül a generációjával együtt az ország újjáépítésén is dolgozott, de az ő apja ebbe belerokkant, eldobta magától az életet. Gyula ekkor első osztályos volt, s a padláson – ahova fel-feljárt – mindig kihagyta azt a helyet, ahol az apja lógott a kötélen. Az ’50-es évek Pócspetrije egy sváb falu volt dolgos és nagyon babonás emberekkel. Történt egy rendőrgyilkosság, egy fiatal rendőr meghalt, mert a falu lakosai nem engedték államosítani az iskolát a pap intésére, mivel azt fogják tanítani, hogy az ember a majomtól származik. A falu néma maradt a tragédia után, a téma tabuvá vált, az idős emberek csak jóval később mertek róla beszélni. A hír szárnyakon jár. Amikor Gyula �JEGYZET 29 felvételizett a Kossuth gimnáziumba, megkérdezték, honnan érkezett, s a bizottság ismerte a gyilkos falu nevét. Hogy milyen gyermekkora volt Gyulának? Nem sokat játszott, mint azt tette a gyermekek többsége. Negyedik osztályos kora óta minden nyarat végigdolgozott. 1978-ban például egy nyári keresetéből vette meg magának az első Levis farmerjét. 14 éves korától dohányzott engedéllyel, s nem is akárki, az édesanyja mondta neki: cigarettázz, mert kövér vagy. Otthon sokat kellett segítenie. Az iskolából hazatérve papíron várta az utasítás, mit kell tennie a ház körül. Édesanyja a fél napját átkapálta, hogy két gyermekét el tudja tartani. Gyula munkája végeztével könyvet vett a kezébe. Régóta tudja, miért olvasott annyit. Nagy a hite az olvasásban, mert hiszi, hogy a kultúra megváltás az embernek, kiemeli a szellemi nyomorból. Vele azt tette. Az értelmes élet feltétele az olvasás. Ő olvasott, nem villanynál, mert azzal spórolni kellett, hanem a gyertya fényénél. A könyvek révén tudott kimenekülni a drámai élethelyzetből. Úgy érezte, hogy menekülnie kell szülőfalujából. A beszélgetés ezen a ponton a mai kulturális helyzetre terelődött. Nagyon szomorú kép kerekedett ki belőle, mert tény, hogy a mai iskolás generáció nem vesz könyvet a kezébe, ma nem szeretnek olvasni az emberek: „… egyre több / a / soha / el / nem / olvasott / betű …” – írja a Mint apró féreg… című versében. Péter és Gyula meggyőződése, hogy ma értékválság van, ami azzal is bizonyítható, hogy régen akarták a családok, hogy a gyerekek tanuljanak, többek legyenek a szüleiknél. 30−40 éve folyóirattal csajozni lehetett a strandon, ma folyóiratot sem ismernek a fiatalok. A rövid intermezzo után Handó Péter a versírás kezdeteire kérdezett rá. Karaffa Gyula középiskolás korától ír. Az olvasástól jutott el idáig, mert megtanult az írók és költők által gondolkodni, s evidens, hogy egy idő után a gondolkodó emberből költő lesz, hiszen önálló gondolatai teremnek. Díjat nyert diákvers-pályázaton, küldött verseket a Palócföldbe, rangot jelentett számára, hogy a Szatmári Szemlében is szerepelhetett alkotásaival, 1987-ben művei jelentek meg a Mozgó Világban, Nyíregyházán tagja volt egy fiatalokból álló írócsoportnak. Gyula büszkén emlékszik erre a hőskorra, arra, hogy fiatalon szabad elmék voltak. Nem volt mindenki értelmiségi, ő is munkásember volt, autószerelő. Handó Péter ekkor látta a legjobbnak, hogy rákérdezzen, voltak-e segítői, mesterei. Karaffa Gyula elsőként egy rajztanárát említette, aki képzőművészeti pályára motiválta, de ő autószerelő akart lenni. Katona Béla Madár János tanítványának aposztrofálta őt, de nem volt a mestere. Rat- �JEGYZET 30 kó József volt az a költő, akire felnézett, akitől tanulni lehetett volna. A mester és tanítvány viszony hiányos terület az ő életében. Talán Hamvas Bélát tekinti mesterének. Az olvasás vitte közel Ady Endréhez, József Attilához, Kassák Lajoshoz, hatásuk meg is mutatkozik alkotásaiban: „pedig apa nélkül olyan az élet / mint lóhússal a létezés / vagy nikkelszam(ov)árral / az űrutazás” (A madarak kirepültek). Az apa öngyilkossága sérültté tette Gyulát. Nem minden ok nélkül alakult ki az agora- és szociofóbiája. Pócspetritől elszakíthatatlan ez a keserű emlék és a szegénység. Ugyanakkor őt ezek az élmények egy idő után felfelé vitték. A „többet kell tenni”-parancsát munkálta ki benne, s azt a tényt, hogy nem tud hazudni. 32 éve házas ember, négy felnőtt gyermeke van. Számára az igen igent jelent. Áldásnak tartja ezt a gondolkodást. A költészetet pedig isteni motivációnak. A költészetnek szakrálisnak kell lenni – mondja. Ha a többi ember előtt a költő példamutató, akkor hiteles. Lehet, hogy meghasonlik önmagával, lehet, hogy csalódik az emberekben, a világban, lehet, hogy nincs lelki ereje, de nem adja fel, sőt fejleszti magát. Minden embernek ezt kellene tennie. A kötet mottójaként szolgáló kijelentést kérdéssé formálta: egyébként tudjátok hogy a föld nem csak azért gömbölyű hogy visszataláljunk oda ahonnan elindultunk? A költői est nem maradhat el anélkül, hogy azon fel nem olvasnának verseket. Gyula először az Én, Karaffa Gyula címűt olvasta fel. Döbbenetes a vers, mert tizennégy év gyűjtőfogházi őrmunka tapasztalata áll mögötte. Gyilkosokra, megszállottakra vigyázott, életüket irányította a kényszergyógykezelés alatt állóknak. Ezek a foglyok őt tartották bűnösnek, bolondnak, nem értették, hogy ő az egyetlen, aki Isten helyett vigyáz rájuk. Nem ok nélkül mondta el többször is, hogy a világon a születés és a halál a legegyszerűbb. Ami közte van, az élet, az nagyon bonyolult. Azt tartalmassá kell tenni. Nem ismeri az unalmat, hiszen könyv mindig akad, ami olvasásra vár. Nem lehet egzisztenciális csöndben ülni otthon és várni a halált. Ettől az ember sokkal értékesebb. Jól élni, okosan élni, bűnök nélkül élni – ezt kellene megtanulni. Elég lenne, ha a szólásokat, a közmondásokat, a tízparancsolatot betartaná az ember, már szebb világ lenne. Handó Péter a költő és költészetet értékelő vagy nem értékelő ember közötti kapcsolat témáját vetette fel. Karaffa Gyula hitelt érdemlő válaszában mutatott rá az igazságra. Befogadók kellenek. Ha nem lesznek, a �JEGYZET 31 költészetnek nincs értelme. Lelki válságban meg is írta, hogy Nem írtam semmit, s hogy nagyobb értelme van egy kutyapóráz elkészítésének, mint egy vers megírásának. Isten sokat jelent Gyulának, visszatérő motívuma a Teremtő említése. Egyik vallomásában, a Nem tudok mást című versében említ három széket. Az egyiken a felesége ül a négy gyerekkel, s néhány rokon, a másikon a barátai foglalnának helyet, a harmadik üres, erre várja Istent, addig azonban ráülteti a félelmét vagy a dühét, esetleg ő ül rá, amikor mesél vagy szaval a szeretteinek. Költőnek lenni olyan ihletett állapot, amit nem sokan élnek át – kezdte az utolsó monológját Péter költői léttel kapcsolatos kérdésére. Olyan transzállapot – folytatta –, amit tudatosan nem tud szabályozni az ember. A költő a csatorna az égiek és a földiek között. Karaffa Gyula ösztönös költőnek nevezi magát, s bár utólag belejavít egy-egy nem tetsző verssorba, s ír kötött formában is, mint pl. szonetteket, de igazán a szabadverseket szereti. Mindent szívszerelemből tesz, mert egyébként elmehet szivarvégszedőnek (Kassák nyomán). A semmiért is szárnyalni kell, ha szárnyakat kap az ember. Úgy érzi, ha nem ír semmit a következő években, nem baj, mert a Tartozásaim gyűlnek című kötetével elégedett. Hogy mindezeket elmondhatta, s értő fülekre talált a hallgatóságban, mindenkit megajándékozott a kötetével, dedikálta néhány kedves szóval, s a Derű című versének felolvasásával fejeződött be a költői est. „…és esőben és sárban és ködben szétázott málló göröngyökben a türelem lehet csak az egyetlen jóság … hát ne vess meg a versemért kedves hallgatóság…” �KÉPZŐMŰVÉSZET 32 BOTOS ZOLTÁN Felesleges szavak Kakas Olívia képeihez Balassagyarmaton, az Artéria galériában 2020 nyarán Kakas Olívia egyéni tárlatát láthatták az érdeklődők. A tárlatbemutató írás ehhez a kiállításhoz és a festőművésznek a lapszámunkban bemutatott alkotásaihoz kapcsolódik. Először is a képek nagy mérete lepi meg a látogatót. A 150 x 120 cm-es alkotások uralják és éles kontrasztot képeznek a terem kicsiségével. A néző olyan közel kerül a képekhez, hogy szinte belelép azokba. A hatás óriási! Mégsem érezzük magunkat kellemetlenül, mert ezek a képek semmiféle agressziót, durvaságot nem sugároznak. Az egyén elmagányosodásáról, a lélek tehetetlen sodródásáról, az ember és a természet elszakadásáról szólnak. Nézzük sorra a képeket! A Cölöp című vásznon az látszik, hogy alulról a kép felső harmadáig cölöpök párosan sorakoznak, és a végtelenbe tartanak (a végtelenbe helyett a semmibe szót is használhatnánk).1 Kihalt a táj, a cölöpök hajdani funkciója megszűnt, nincs, aki lépdeljen rajta. Az ember már nem létezik, hiszen kizsákmányolt mindent, így önmagát is, saját halálát okozva ezzel. A kép megkomponálása tudatos, hiszen a cölöpök középre helyezésével megszegte azt a szabályt, hogy a képet alkotó lényeges tárgyat, tárgyakat sohasem helyezzük középre, mert ettől a látvány unalmas lesz. Kakas Olívia azonban tudatosan választotta ezt a szerkesztési módot, mert fontosabbnak tartotta a kép sugallta üzenetet. Az érdekes mégis az, hogy a kép kép maradt így is. Azért is mondom ezt, mert a cölöpök mesterien vannak megrajzolva, a bal oldalról jövő fény szépen hozza ki a jobb oldalról sötétebb foltokat, így létrejön a körforma. Nem használ tiszta színeket, inkább a kevert színek dominálnak. Ebben is igaza van, mert a tiszta színek életet vinnének a sivár tájba, ami ellentmondana a kép gondolatiságának. A Csend I. című alkotásnak a kompozíciós tere ugyanaz. Kétharmad és egyharmad. A fölül lévő egyharmad a szürkéskék ég tere, az alatta lévő kétharmad rész a tenger, amely csodálatos türkizzöld, és meghatározha1 A kép a lapszám hátsó borítóján látható. �KÉPZŐMŰVÉSZET 33 tatlan kék színt terít elénk egészen a kép aljáig. A türkizzöldbe itt-ott belecsillan a fehér és a vörös. A tenger a vörös színt a csónaktól kapja, amely a vízfelület bal felső sarkában lebeg. A katamaránszerű csónak egymagában a nyugodt víztükrön. Két evezőt látunk rajta, meg egy mentőövet. Ember nincs a csónakon. Nem evez senki, a mentőövet sem dobja a vízbe senki. Ugyanaz a jelképes üzenet, mint az első képnél. A kevert színek itt is dominálnak, a kép hangulata azonban melegebb, barátságosabb, és ezt a magányos csónak vörös színe okozza. Meg kell említenem még a művész Rejtőzködő című vásznát. Ez a kép zseniális, magával ragadó, mozdulatlanná teszi a nézőt, marasztalásra készteti. A képen egy rejtőzködő férfiaktot látunk. Az arc tisztán látszik, valamint a kézfeje, amivel próbálja eltakarni meztelen testét. Valószínű, hogy ez a kép egy igazi férfiakt volt. A művész most úgy gondolta, hogy betakarja őt egy szép világos sárgászöld színnel. Létrehozott egy új képet, és így még izgalmasabbá, vonzóbbá tette. Engem a betakarást végző széles ecset vagy szivacshenger lepett meg, amit csak csodálni és irigyelni tudok a művésztől. Egy 8−10 cm-es szivacshengert használt, amit belemártott a festékesedénybe, majd nagy lendülettel és egy ritmusban folyamatosan betakarta vele az aktot. Ezt a zseniálisan létrehozott vékony és sejtető festékréteget szinte egyvégtében hozta létre. Szerettem volna jelen lenni ezekben a pillanatokban. Ezt a képet bámulva eszembe jutottak Michelangelo Firenzében látott rabszolgaszobrai. Valamiféle párhuzamot látok a reneszánsz mester rabszolgaszobrai és Kakas Olívia betakart aktja között. Noha a szándék ellentétes a két alkotó között, mégis lehet találni közös alkotói gondolatot. Michelangelo próbálta kibontani a kő fogságából a rabszolgáit, de mielőtt szabadulhattak volna a kemény anyag szorításából, a művész nem engedte a teljes szabadulást, és letette vésőjét. Miért hagyta abba? Az a gondolata támadhatott, hogy ha kibontja őket, akkor is csak rabszolgák maradnak. Michelangelót jobban érdekelte a mozdulat, a szabad életért való küzdés, az erőfeszítés. Ezért is dagadnak az izmok. Zseniális gondolat! Kakas Olíviánál a gondolat az lehetett, hogy alakja már nem olyan szép és fiatal, így hát elrejti. Beburkolja őt, megőrizheti férfibüszkeségét, egyúttal sejteti egykori daliás alakját is. A nézőre van bízva, hogy helyesen cselekedett vagy sem. Nem szabad említetlenül hagynom a legegyszerűbben megfogalmazott, ugyanakkor a legtöbbet mondó képet. A kép címe helyett csak egy ? van.2 A vászon felső részében egy sötét felhő, gomolygás látható. Ebből a go2 A lapszám borítóoldalán látható a festmény. �KÉPZŐMŰVÉSZET 34 molygásból egy jól megrajzolt kötél függ lefelé a kép alsó harmadáig. A kötél elszakadt. Több mindent gondolhatunk bele. Egy végeszakadt élet? Egy megszakadt folyamat? Egy jónak indult kapcsolat megszakadása? Az örökkévalóság időharangja zuhant a semmibe? A kép tragikus! A nézőre van bízva, mit gondol róla? Aztán itt van még a Sodrás című alkotás, amely a tárlat mottójául is szolgálhatna.3 Ez a kiállítás számomra azt bizonyítja, hogy Kakas Olívia alapvetően realista festő, azonban nem olyan, mint a klasszikus realizmus. Ott a képen minden elénk van tárva, legfeljebb a mesterek szakmai zsenialitását csodálhatjuk. Itt viszont a látványon túl gondolkodásra készteti a nézőt. Kakas Olívia nem rejtőzködő, hanem bátran elénk tárja gondolatait, érzéseit, a világról és önmagáról kialakított véleményét. Ebben a festészetben a művész érzéseinek kétségbeesett tomboló erejével fejezi ki magát, és költészetté emelkedik. Ez a kiállítás gondolatokban gazdag, festőileg professzionálisan megfogalmazott képek gazdagsága. Nem mehetünk el úgy, hogy a rendezést ne dicsérhetnénk. Fricska Éva érzékenysége, a művészet szeretete, tisztelete és hozzáértése fokozza ezt az élményt. Végezetül egy Shakespeare-mű címe jut eszembe: Ahogy tetszik. Kinek így, kinek úgy. Nekem nagyon. Gratulálok Kakas Olíviának. Kakas Olívia: Női portré 3 A festmény a lapszám hátsó belső borítóoldalán látható. �SZÉPIRODALOM 35 GÁSPÁR ALADÁR Krízis Igen, jobb így, hogy nem tudod, amit amúgy se volna jó látnod, hallanod. Szánalmas, vén szamár, miközben vívod haláltusádat, életed párja, hamis hitvesed ott imbolyog, susmog feletted. sunyin rád tekintget, s kétes imára zárja hazug két kezét. Tán másfajta kép maradt róla kushadó szemedben, mielőtt végleg magadra zártad. Szomorú szolgád, türelmes társad, s végül kényszerű támaszod fájdalmat mímelt, jajongott. Azt hitted, miattad bánatos, jóllehet önmagát szánta, s titokban tégedet vádolt, hogy elvetted tőle az ábrándjait, helyettük bizonyságokat kapott, szerelmei és elcsábulásai mindig miattad vetéltek el, melletted nem volt szabad, s veled sosem boldogulhatott. De most, ahogy látja töppedő testedet tárgyként heverni végső ágyadon, színt vall, várja, hogy kimúlj, hallgatja, szuszogsz-e még, �SZÉPIRODALOM 36 retteg fonnyadt éned felett, nehogy magadhoz térj megint. Te meg fel sem fogod, hogy helyzeted jócskán megváltozott, ő van felül, s te alulra kerültél életre képtelen, tehetetlenül. Azt se tudod, hogy régóta terhére vagy... Igen, jobb így neked, hogy aszott, vén eszedig nem jut el, asszonyod nem érted esdekel, magát sajnálja és örül legbelül. Könnyedén el tud már ereszteni, hisz halálod csak jó lehet neki. Igazságkereső Mikor az igazságot kereste, kezét mindig a szívére tette, s nem a fejére, bár hallotta már, hogy igazul szólni csak arról lehet, ami tiszta, ami ismert. És másoktól tudta azt is, hogy ha kezével a szívét kérdezi, nem jut majd semmi lényegeshez, meg ha könnyelműn ítélkezik, vagy hitetlen közönnyel, hamis lesz a véleménye is. Hisz az ész csak hittel járatható, nélküle nincs érvényes igazság! S hite csak annak van, aki tudja, honnan jött, valója honnan való! �SZÉPIRODALOM Ez az egyedi lét őslényege, s ez a teremtés indítéka is. Az ember csak teremtés közben él, tőle lelkesül, vele működik. Aki teremt, azt öröm járja át, s az örvendő mindig tettre vágyik. Az öröme szárnyalni készteti. Mert a korlátlan szárnyalni képes! Csak az korlátlan, aki súlytalan, aki senkitől, semmitől se függ! Így emelkedhet önfeledten, így szállhat fel a végtelenbe, így lehet szabad a lelke is. Aki ezt látja, ezt gondolja, ezt hiszi, az végre felismeri, hogy az igazság mégsem a gondolatban, nem az ismeretben, hanem a hitben, és az eredetben, meg az emelkedésben, a teremtésben, az örömben, a korlátlan létezésben, az önfeledt, végtelen, szárnyalásban, tehát az emberi lélekben kereshető! 37 �„A GÉP FOROG” 38 RÉTFALVI P. ZSÓFIA Színház az egész múzeum? Az alsósztregovai Madách-kastély mint színházi tér A térrel kapcsolatos humántudományi diskurzusokban számos esetben találkozunk színházi terminológiával. Közvetve emellett érvel P. Müller Péter tanulmányában, bár ezt szűkebben, a városi terek kapcsán vizsgálja.1 A múzeumi téralkotást figyelembe véve szintén adekvátnak tűnik a teatralitás fogalmait bevonni, hiszen – hasonlóan a városhoz – a múzeum is zárt tér, illetve – Jurij Lotmant parafrazeálva – a múzeum is, mint a kultúra, arra törekszik, hogy az időnek ellenálló mechanizmussá váljon. Ez szükséges ahhoz, hogy újra és újra látogatható legyen, új élmények helyszínévé válhasson.2 Persze, ez a város átalakulásához képest talán mesterségesebb folyamat. Frazon Zsófia doktori értekezésében különböző múzeumi kiállításrendezési paradigmákat különít el (az időrend, a színház, az emlékcsarnok, az olvasás, az emlékeztetés mint paradigma)3. Az inszcenálásról írt elméleti áttekintésének köszönhetően többet tudhatunk meg az effajta kiállítási koncepció elméleti hátteréről. Az inszcenálás/szcenírozás általános fogalmát úgy határozza meg, mint a helyzetekbe/jelenetekbe, szituációkba/ kontextusokba rendezés aktusát. A múzeumi munkában erősen kötődik a tér megalkotásához, vagyis a tárgyak leíró információinak térbeli rekonstrukciójához. A paradigma célja főként az, hogy átjárást biztosítsanak a társadalmi és a múzeumi terek között, amelyet az elrendezés dramaturgiájával, a szituációk fiktív térré fordításával, illetve vizuális interpretálásával kívánnak elérni. A tárgyaknak ebben a módszertanban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, nemcsak a forrásértékük, korszakhoz kötődéP. MÜLLER Péter 2005. Város és teatralitás. In: N. KOVÁCS Tímea – BÖHM Gábor – MESTER Tibor (szerk.): Terek és szövegek: Újabb perspektívák a városkutatásban. Kijárat Kiadó, Bp. 117–129. 2 Jurij LOTMAN 1994. Pétervár szimbolikája és a város szemiotikájának problémái. In: KOVÁCS Árpád – V. GILBERT Edit (szerk.): Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai, JPTE, Pécs. 186–210. 196. 3 FRAZON Zsófia 2009. Múzeum és kiállítás. Az újrarajzolás terei. Pécs. (Doktori értekezés) 1 �„A GÉP FOROG” 39 sük alapján, hanem a mesterséges térbeli összefüggéseik által is jelentéseket képeznek. Az inszcenálás során a lineáris időszalagokat korszakok, élethelyzetek, életvilágok megjelenítésével pótolják, érzékeltetik, és mindezt a hely, az idő és a kontextus újragondolt összekapcsolásával teszik.4 Frazon áttekintése, úgy gondolom, megfelelő terminológiai bázisként szolgál arra, hogy a továbbiakban a Madách-kastély kapcsán elemezhessük a múzeum színházi térré alkotásának lehetőségeit és problémáit. „A Madách család a legősibb magyar famíliák egyike” – ezzel a mondattal kezdi monográfiáját Kerényi Ferenc.5 Az állítás azonban nemcsak a család eredetére igaz, hanem lakhelyükre is. Az alsósztregovai (ma: Dolná Strehová) Madách-kastély története a 15. századig nyúlik vissza.6 1430 körül már a család birtokában volt. Később, több viszontagságos történelmi esemény után a Madáchok viszonylagos elszegényedése miatt a Révay családhoz került zálogba. Majd Madách Sándornak, a költő nagyapjának – akit a család második megalapítójaként tartanak számon – sikerült visszafizetnie az adósságokat és helyreállítani a családi birtokot, valamint felépíttetni az ún. új kastélyt. Ezen a helyen született meg Madách Imre. A kialakított emlékmúzeumot hivatalosan a költő halálának századik évfordulóján, 1964-ben hozták létre, bár már korábban is működött emlék- és zarándokhelyként. Madách Aladár, a költő fia volt az apa hagyatékának őrzője, és ahogy a korabeli újságcikkekből, Madách-életrajzokból kitűnik, valójában már ő is igyekezett múzeumi színteret kialakítani a kastély bizonyos helyiségeiben, például az „oroszlánbarlangnak” nevezett dolgozószobában, ahol Madách főművét, Az ember tragédiáját írta. Kimnach László 1883-ban a Vasárnapi Ujságban megjelent útibeszámolójában a következőket írja: „Különös érzés fogott el már a faluba érkeztemkor, mely annál inkább fokozódott, mentül közelebb jutottam a helyhez, hol még a közelmúltban a költő géniusza teremtett. A nagy szellemek iránti kegyelet és tisztelet kifolyása ez, melyet affektálni nem lehet, mert ez érzés az örök szép és nemes iránti fogékonyság nyilvánulása.”7 E részletből is kitűnik, hogy bár ekkor még nem hivatalos múzeumként működött a kastély, de a kultusz által már létrejött az a szakrális helyhez való viszony, FRAZON i. m. 43–46. KERÉNYI Ferenc 2006. Madách Imre (1823–1864). Kalligram, Pozsony, 7. (Magyarok emlékezete) 6 Uo. 9. 7 KIMNACH László: Kirándulás Sztregovára. In: Vasárnapi Ujság, 1883. február 11. 87–89. 87. 4 5 �40 „A GÉP FOROG” amely a költő születési helyét körüllengte. Talán emiatt írja le Kimnach olyan részletesen az odaérkezésének viszontagságait is: a rituális zarándoklatot, mely része a beavatási szertartásnak.8 Valamint az „ereklyékkel” és a költő által „megszentelt” intim térrel való találkozásáról is beszámol: „Jeles írónk ez időtől fogva egész haláláig, 1864. okt. 5-ig az uj kastély azon terjedelmes boltozott szobájában élt és működött, melyet boltozatairól, valamint sötétségéről «Oroszlánbarlang»-nak nevezett. Az e szobában még most is látható szekrényféle íróasztalnál írta meg elejétől végig az «Ember Tragédiája»-t (sic!), valamint többi művei legnagyobb részét, mely utóbbiak egyes kötegekben ez asztal fiókjában vannak elhelyezve, s melyek java része Gyulai Pál által rendezve sajtó alá, három kötetben jelent meg s szolgál irodalmunk díszére.”9 Mindez arról árulkodik, hogy a hivatalos emlékmúzeum megnyitása előtt is létrejött már az a kultuszhely, amely teátrális, rituális zarándoklatot kínált a látogató számára. Különösnek tűnhet, hogy a hivatalos múzeum csak 1964-ben nyitotta meg kapuit, szemben például a Petőfi Házzal, amely már a 19. században igen nagy sajtóvisszhangot kapott.10 A Madách-kultusz azonban több okból jelentősen másképp alakult,11 valamint a család is hosszú ideig lakta még az ősi kastélyt. Emellett a későbbi nyitás okát Balahó Zoltán például úgy indokolja, hogy Az ember tragédiája csak 1964-ben került vissza a közép-kelet-európai irodalmi kánonba, miután ezt a dátumot a Béke-világ„Igy jutottam el nagy ügyel-bajjal – helyenként ismerőseim által letartóztatva – Sztregovára is, mely […] Nógrádmegye északi részén, kopár, rideg vidéken fekszik, s akár csak Neptun ő felsége vagy valamely helytartója tartaná ott rezidencziáját, annyira bőviben van az esőnek, a környék nem csekély boszuságára. Czélomhoz közeledve, szerencsém volt Sztregova eme «Isten áldásá»-val megismerkedni. Városias könnyű öltözetben, gyönge félcipőben ugyan megjártam. Maga a keresztelő csak hagyján lett volna, azonban tót cziczeronóm látva czipőim végveszélyét, hirtelen széles vállaira kapott s az egyre növekvő zivatar elől menekülendő, szilaj Pegazusként sebes vágtatva indult meg a falu irányában, mig kiérve az erdőből a szikladarabokkal elárasztott országútra, velem együtt felfordult!” – KIMNACH i. m. 87. 9 Uo. 10 Ld. Lakner Lajos tanulmányának részletes áttekintését: LAKNER Lajos: Irodalmi kultusz: A múzeum és a látogató. A „Petőfi Ház”. In: Hungarológiai Közlemények 2004/1. 138–156. 11 Korábbi, megjelenés alatt álló tanulmányomban többek között erről is írtam: RÉTFALVI P. Zsófia, „Mi felfordult világ ez itt?”. Petőfi Sándor és Madách Imre Tündérálma. In: Töredéktől töredékig, szerk. KOVÁCS Eszter, VISY Beatrix, Gondolat Kiadó–OSZK, Bp., 2021 (Bibliotheca Scientiae et Artis) 8 �„A GÉP FOROG” 41 tanács – Madách 1864-es halálára emlékezve – nemzetközi jelentőségű évfordulónak nyilvánította.12 A két emlékmúzeum (Alsósztregován és Csesztvén) is ennek az évfordulónak köszönhette létrejöttét. Ez kezdte el feloldani Madách körül azt a marxista irodalomszemléletet, amely a szerzőt elmarasztalta vallásossága és antidemokratikus népszemlélete miatt. Később mégsem figyeltek oda igazán az épület megóvására, így a leromlott állapotú kastélymúzeumot be kellett zárni. Az 1980-as évek végén fogtak hozzá a felújításához, de csak 1996-ban nyitott ki újra. Az akkori szlovák nyelvtörvény miatt azonban igen botrányos volt a megvalósítás, mivel a kiállított tárgyakhoz kapcsolódó leírások csak szlovákul szerepelhettek.13 Végül 2007 és 2013 között újból felújították, és 2014-ben nyitották meg a ma is látogatható kiállítást. Kerényi Ferenc a Madách-kultusz alakulása szempontjából négy jelentős eseményt különít el.14 Ezekből három a színházhoz, pontosabban a Tragédia színpadra állításához kötődik. Ezért sem tűnik meglepő kiállításkoncepciónak a múzeumi tér színpadra állítása, inszcenálása. A tárlat három különböző oldalról közelít a költő személyiségéhez és művéhez, melyek közül mindegyik valamilyen módon kapcsolódik a színházhoz. Az első – legnyilvánvalóbb – a nagy mű, Az ember tragédiája bemutatása, amelyet színenként különböző színpadképekkel, installációkkal ábrázoltak. A második, az ún. férfiszalon a közélet és Madách politikai fellépésének színtere. A harmadik pedig az ún. női szoba, amely a magánélet intim teréhez kapcsolódik, illetve ami Madách családi drámáját állítja színpadra. Az ember tragédiáját tekintve a múzeumi inszcenálás remek élményt nyújthat a látogató számára. A csesztvei Madách-emlékmúzeummal szemben itt nemcsak falon lógó képeket láthatunk a mű színpadi megvalósításairól, hanem besétálhatunk a díszletek közé. Aktív részesei, főszereplői lehetünk Madách drámájának, ahogy Kovács Anna a kiállítási kataBALAHÓ Zoltán: Megújult Madách-emlékhelyek: új kiállítás nyílt Alsósztregován. In: Honismeret 2014/1. 57–59. 57. 13 Uo. 57. 14 „1883. szeptember 21.: Az ember tragédiája ősbemutatója, Paulay Ede rendezésében, a budapesti Nemzeti Színházban. (1983 óta a magyar dráma napja.); 1892. február 15.: Az ember tragédiája bemutatója a hamburgi Stadttheaterben, Dóczi Lajos fordításában, Robert Bucholtz rendezésében – a drámai költemény világszínpadi pályafutásának kezdete.; 1963. április 7.: a Tragédia ezredik előadása a budapesti Nemzeti Színházban.; 1964. október: az alsósztregovai és a csesztvei emlékmúzeum megnyitása Madách Imre halálának centenáriumán.” – KERÉNYI i. m. 238. 12 �42 „A GÉP FOROG” lógusban fogalmaz: „A világ, az emberiség útját: múltját, jelenét és jövőjét járhatjuk be a madáchi időutazásban, s az emberiséget megszemélyesítő Ádámmal azonosulva együtt gondolkodhatunk létünkről.”15 Olykor talán egyszerűsítőnek tűnhet egy-egy installáció a dráma értelmezését tekintve, az alkotók azonban, úgy tűnik, inkább arra törekedtek, hogy valamilyen szimbolikus alkotásban érzékeltessék a szín egészét. Valamint arra, hogy a megvalósítás és a kivetített drámaszöveg újabb értelmezésekre adjon lehetőséget. Ilyen lehet az athéni szín termében az eldőlő szavazóurna, amely az ingatag, befolyásolható néptömeget érzékelteti, illetve aktuálpolitikai olvasatokat is bevon. Ezáltal a múzeum közelebb lép – Czékmány Anna dolgozatának elvárásához – a színház (olykor) aktív, reflektáló attitűdjéhez.16 A londoni színtől a falanszterig egy üvegezett sírgödrön át léphet be a látogató. Ez egyfelől visszautal a londoni szín végének haláltáncjelenetére, másfelől átjárót biztosít egy másfajta kiállítótérhez, hiszen a falanszter szín kezdetén Ádám és Lucifer is egy múzeumba kerül. Így a sztregovai kastély (az önreflexió által) múzeum a múzeumban lesz. A leképezett falanszteri színtér visszautal a múzeum halott, megőrző jellegére is. Ezen a ponton mintha maga a múzeum is elgondolkodna önmagáról, ami a befogadót is arra készteti, hogy újragondolja a maga helyzetét és múzeumélményét. A Férfiszalon a befogadó aktivitása helyett a tárgyak színpadra állítására törekszik. A bútorok, a kártyaasztal – amely körül a költő a megyei közélet szereplőivel társalgott, (akikről szintén láthatunk képeket a szalonban) –, a korabeli lapok, az országgyűlésről készült metszetek mind Madách politikai szerepvállalásának, elköteleződésének kifejezői. Központi helyet foglal el a teremben a Vasárnapi Ujságban megjelent 1861. évi országgyűlésről készült metszet17, ahol Madách országos ismertségre, elismertségre tett szert politikusként. A kiállítás ezeken a tárgyakon keresztül Madáchot a korszakban ismertebb politikai portréján keresztül mutatja be, amelynek tetőpontja az országgyűlés színpadán elmondott beszédében bontakozik ki. Az inszcenálás szempontjából legproblematikusabb kiállítási tér a női szoba, a magánélet színtere. Ebben a teremben Madách házasságának dráKOVÁCS Anna 2014. „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?: Madách Imre emlékkiállítás. Alsósztregova (Dolná Strehová), 17. 16 CZÉKMÁNY Anna: Után – a Posztdramatikus színház és a múzeum a Jelentés után. In: Korunk 2019/1. 57–61. 57. 17 Vasárnapi Ujság 1861. június 23. 293. 15 �„A GÉP FOROG” 43 máját viszik színre a tárlat alkotói. A teremben két, egy fekete és egy fehér, a korabeli öltözködésnek megfelelő női ruhát láthatunk. Mindkettőhöz különböző tárgyak tartoznak. A feketéhez feszület, imazsámoly, Biblia, karosszék; a fehérhez pedig tükör, spanyolfal, szépészeti cikkek, hajkefék. A két ruha és a hozzájuk kötődő tárgyak az anya, Majthényi Anna és a feleség, Fráter Erzsébet karakterét hivatottak kifejezni. Madách válásának okai a szak- és szépirodalomban, a különböző publicisztikákban igen sokat vitatott kérdés. A korabeli lapok és az első életrajzok mind Fráter Erzsébet bűnösségét hangsúlyozták.18 Az 1990-es évek végén azonban a Madách Társaság a Madách Szimpózium-kötetei mellett elkezdett néhány Fráter Erzsébet karakterével foglalkozó kiadványt is megjelentetni, amelyben bizonyos szempontból – kompenzálva a sok évtizedes negatív megítélést – megpróbáltak reálisabb képet festeni a feleségről.19 Mára ezért számos olyan értelmezés született, amely Majthényi Annát tekinti hibásnak a házasság felbomlása miatt.20 A kiállításnak ez a része is ebbe a paradigmába illeszkedik, a teremben feszülő anyós és meny közötti oppozíció bemutatásával. A színszimbolika pedig egyértelmű sötét, gonosz karakterként utal Majthényi Annára. Erre erősít rá a kiállítási katalógus interpretációja is: „Az egyik oldalon imazsámoly mellett a komor, szigorúan vallásos erkölcsű sztregovai nagyasszony, Majthényi Anna sötét alakja, a másik oldalon az öltözőasztal előtt Fráter Erzsike csillogó, lidérces fényű megjelenése …”21. Nem véletlen, hogy az alkotók a házassági drámát ilyen erőteljes színekkel, ellentétekkel érzékeltették, hiszen a jelenkori írásokban ez a leggyakoribb elképzelés: ezt a konfliktust viszi színre a Madách-házasságot illetően Egressy Zoltán is Vesztett éden című drámájában, valamint Nyáry Krisztián Így szerettek ők című népszerű kiadványában is Majthényi Anna gyarlóságát hangsúlyozza. Ilyen értelemben tehát a kiállításon csak a Pl. PALÁGYI Menyhért: Madách Imre neje. In: A Hét 1890/39, 40, 41.; BALOGH Károly 1934. Madách az ember és a költő, Athenaeum, Bp. 19 Fráter Erzsébet emlékezete I. Balassagyarmat–Budapest, Fráter Erzsébet Középiskolai Leánykollégium–Madách Irodalmi Társaság, 1995.; Fráter Erzsébet emlékezete II. Csécse–Budapest, A Csécsei Önkormányzat–Madách Irodalmi Társaság, 2000.; I. Fráter Erzsébet szimpózium. Csécse–Budapest, Csécsei Önkormányzat–Madách Irodalmi Társaság, 1999. 20 Ezt például Majthényi Anna megnyilatkozásai, a levelezése kevéssé támasztja alá. 21 KOVÁCS Anna 2014. „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?: Madách Imre emlékkiállítás. Alsósztregova (Dolná Strehová), 14. 18 �44 „A GÉP FOROG” sorsüldözött szerelmesek drámája rajzolódik ki, amely az anya szerepe miatt vált boldogtalanná. Az inszcenálás múzeumi gyakorlata a kiállításnak ebben a vonatkozásában nem tud kielégítő képet adni. Az alkotók kiválasztottak egy – a jelenleg leggyakoribb – narratívát és azt vitték színre. Megfeledkezve minden olyan lehetőségről, problémáról, amely esetleg árnyalhatta volna a jó és gonosz szembenállásának narratíváját.22 Összességében az alsósztregovai Madách-emlékmúzeum bizonyos részeiben képes arra, hogy az inszcenálás múzeumi téralkotási módszerét kreatívan hasznosítsa. Madách drámájának esetében eléri a célját, elgondolkodtatja a befogadót a műről, a színház és a múzeum feladatairól egyszerre. Emellett a közélet forrásokkal alátámasztható területén is megfelelő korabeli portrét tud kialakítani a költőről. Madách magánéleti drámájáról, melyről hiteles adat alig érhető el, azonban túlságosan egyoldalú képet fest. A színrevitel során azt a leggyakoribb jelenkori elképzelést ábrázolja, amely Majthényi Annát teszi bűnössé Madách Imre és Fráter Erzsébet házasságának boldogtalansága miatt, megfeledkezve e kapcsolat tekintetében számos más narratíváról. Dolgozatomban a színházi és múzeumi téralkotás kapcsolatait igyekeztem bemutatni. A múzeum emlékhely-természetéből adódóan már önmagában vonzza a teátrális aktusokat. A fiktív történetek, illetve a hiteles forrásokra építkező narratívák esetében működőképes, értelmező megvalósítás jöhet létre a múzeumi tér inszcenálásából, azonban a kevés hiteles dokumentummal rendelkező magánéleti botrányok ábrázolása múzeumi környezetben túlságosan egysíkú képet közvetíthet egy bonyolult életrajzi eseményről; mely által úgy tűnik, nem biztos, hogy jó út, ha a múzeum intézményéhez színházi elvárásokkal közeledünk. 22 Például alig tudunk meg valamit Majthényi Anna küzdelmes életéről és a család elszegényedése miatt érzett félelmeiről. �SZÉPIRODALOM 45 BALAJTHY FERENC Cimbalomszögben „Ez a magától: ez a kegyelem.” (Reményik Sándor) Űrhonban az új bolygók kikelnek, S kinő fürge gyíkok tépett farka. Nukleáris, – kék madarat reptet, Szoknyája alól egy vírusgazda. Mágneses permetben fürödhetnek Gyöngyvirágok a kerített parkban. Gondmegoldó képletet keresek Minden nyavalyára, minden bajra! Cimbalomszögben ülök, és állok, A fény egy csontorsóra fölteker. Anyám, betonnehezek az álmok, Mert minden erőm szanaszét hever. S roncsából próbálom összerakni A szétszakadt Földet, ha még lehet! Ha semmi sem segít megmaradni, Nyíljon az Ég – magától kegyelem! Magától kegyelem legyen kegyes, És élhessen, mi már megszületett! Teljen kiszáradt tengerek medre, Karcolják az eget sziklák, hegyek! S hulljon zokogó csillag a Földre, Reményt csírázzanak a vad szelek! Nap fonjon fénykoszorút a zöldre, S taposott ösvényen menjek veled! �SZÉPIRODALOM 46 Cimbalomszögben léttel, halállal, Hittel, múlással s szép születéssel, Magához hív Marson a madárdal, Új ember lesz, új bolygókeléssel. S zokogó csillag nem hull a Földre, Reményt csíráznak a szelíd szelek, Mágneses permet éltet, s nem ölhet, Cimbalomszögben a Nappal kelek. Ünnepek után (Karant/ének/ XIX.) Elvirágzott lét, ünnep, kegyes vigasz. A tél hamvas csókja mégis melenget. Tűlevelek, mint zöld évek peregnek, Hihetnéd, más jön, de látod, ugyanaz! Mert az élet is egy rövid, szép ünnep, Örök Advent, Ezerszáz Megszületés. Porszemcsékből, ha összeáll az egész, Édes legyen a szívünknek-lelkünknek! Ha elnémulnak a Harangok egyszer, Két kezem fogjad, soha ne ereszd el! Foszlós Kalács és Gyertyafény leszek. Csupasz fenyősír, sok kibontott doboz Kukákban vár, s a Semmibe tántorog, Mért múlnak el mindig az Ünnepek?! �SZOCIOGRÁFIA 47 ONAGY ZOLTÁN Lókos, almaálom, almacsaták (folytatás) A napi almaprogram Az almáskert az élet szerves, meghatározó részévé válik, mintha csecsemő érkezett volna a családba. Apám a nap, a hét, a hónap bármely percében lehalássza a műhelyszekrény tetejéről a rézgálicos vasdobozt, kimer két fangli meszet a meszesgödörből. Ilyenkor mindenki fut, amerre lát, ha van módja. De apánk azt is tudja, merre futunk, ha futunk. A szőlő permetezése mellé beáll az almaliget permetezése. Közben nincs permetezőkannánk. A szomszéd utcában lakó nagyapa házilag készített, rézhüvelyből barkácsolt, pumpálni kell, akár a kerékpárt, permetlé nélkül tizenkét kiló. Előbb át a szomszédba, vagy előző este, amikor apám bevárja a két nap összeérést: rézgálic + mésztej, de általában nincs türelme, azonnal dönt, hogy a fák végveszélyben. Ősszel, amikor csak mutatóban legyez levél az almafán, amikor tíz fokra csökken a hőmérséklet, jön az őszi lemosó. Rézgálic. Az öreg permetezőcső alul-fölül folyik, minden fehér a meszes létől (csak a szemedbe ne menjen, máshol nem árt). Februárban-márciusban metszés, ahogy az időjárás engedélyezi, utána a tavaszi lemosó, megbolondítva valami könnyű rovarölővel. Apám ezt többnyire nem tartja elégségesnek, két hét múlva ráismétlünk. Ezt már csak hajnalban, vagy este a méhek miatt. A méhek nem bírják a rovarölő permetleveket úgy sem, ha kicsi adag gombaölőt tartalmaz. A virágzás két hetében háromszor permetezünk. Első a hajlatban, amikor több a kipattanás előtti rügy, kevesebb a virág. Másodszori permetezéskor fele virág, fele rügy. A harmadik futam a sziromhullás kezdete. Apám megrázza a szélső fát, mintha hó esne. Ekkor aztán kötelező. Következnek a termést védő permetezések. Bármikor. Apánk bármelyik percben, órában úgy dönt, ne menjetek sehová, „ne tűnjetek el szem elől”, permetezünk. Nem telik el hét permetezés nélkül, mindig talál okot. Kivéve az utolsó boldog szakaszt, a feltételezett almaszüret időpontja és az utolsó permetezés közti huszonegy napot. Már az első termő év zárszámadása is siker. Az aprócska fákon (Starking, Jonathan) öt-hat �48 SZOCIOGRÁFIA szem gyönyörű, egészséges gyümölcs. A sárga (Húsvéti rozmaring) egyetlen darabot nem terem az első évben. Apánk betudja annak, hogy a rozmaringok szenvedték el a legagresszívebb nyúlterrort, az ő sérüléseik több erőfeszítést igényeltek a fáktól, nem maradt szufla a gyümölcsre. A következő évben pótolják az elmaradást. De az első két évhez képest, amikor a kilencvennyolc facsemete végigpermetezését tíz kanna anyaggal megoldottuk, a méretváltozás miatt előbb öt, később négy fára elég egy kanna tartalma. Négy alá nem megyünk soha. Ráadásul a permetezés kétszemélyes feladat, mialatt a viszonyunk öcsémmel ritkán kiegyensúlyozott. Fél fejjel magasabb vagyok, én cipelem a kannát, járok almafáról almafára. Amikor a nyomás csökken, füttyentek az öcsémnek, jöjjön pumpálni, leülök, ő érkezik, pumpál, aztán segít felállni. Gyorsan megtanultuk, egyedül a folyadék szűrésén nem spórolhatunk időt. A bordói lé (kristályos rézgálic és mésztej) megakad a szórófejben, leállítja a munkát, öt-tíz perc veszkődés, és semmi nem jelzi, sikerült-e megszüntetni a dugulást, csak miután összerakjuk a fejet, és átengedi a folyadékot. Vagy nem. Öcsém dühöngve újra és újra átszűri a permetanyagot egyik töltővödörből a másikba. A kilencvennyolc almafa permetezési ideje első évben négy-hat óra, a másodikban, amikor már használni kell a hosszabbító nyelet is, nyolc-tíz, ha minden jól működik. Hajnal négykor kezdünk, délben végzünk. Soknak találjuk, mert közben az általános kötelezők elvégzése torlódik. Nem kapál, nem kaszál, nem etet helyettünk senki, csak halasztunk. Ha azonnali kötelező érkezik, beállít a lóekéző fogat a krumplit vagy a kukoricát ekézni vagy tölteni, egyikünk, többnyire az öcsém, ugrik, vezeti a lovat, fújogatja a szem előtt szitáló lólegyeket, próbálja megelőzni a bőrön puha talppal landoló böglyöket. A fák nőnek, mintha valami tolná őket ki a földből. Talán az érett disznótrágya, talán az, hogy esőhiányos kánikulák estéin, amiből kijut a ’63es, ’64-es év nyarán, a hagyományos zöldséglocsolás után minden fa kap két vödör vizet a törzs tövénél kialakított tácsikába. Elcsaljuk néha, és csak egy vödör. És bár apánk többnyire látótávolságon belül tesz, vesz, ha nincs konkrét szemtanú, a cselekmény bizonyíthatatlan. Eddigre kifejezetten utáljuk az almáskertünket. Kamaszodó fiú ritkán gondol arra, az almamunka a meggazdagodás záloga, hogy az alma bevételéből épül kacsalábon forgó ház az utcában, hogy a Jonathan termése fedezi majd az egyetemi tanulmányainkat, abból lesz Wartburg, Trabant. Nem jut eszünkbe más, minthogy haverjaink az Ipolyon horgásznak, nyárson sütik a halat, mások gáttal fogják fel a vizet a patakon, strand épül, felhallatszik az almásba, remekül szórakoznak. �SZOCIOGRÁFIA 49 Apám az almáskert harmadik évében, 1964 enyhe februárjában dönt úgy, hogy a permetezés és a majdani szüretek megkönnyítése érdekében lapos koronára metsz. A telő hónapokat arra használja, hogy ismeretlen mélységekig ássa magát az almatermesztés tudományába, erre alapozva úgy dönt, hogy forradalmasítja a nógrádi gyümölcsfa-hagyományt. Azaz a harmadik elágazásnál kivágja az ég felé nyúló vezérágat, mi pedig cibáljuk ki a föld szélére, télen abból építjük majd a nyúlkerítést. Az eddig szépen gömbölyödő, cseppformájú, még lombtalan koronák úgy néznek ki, mint a káposztatő, amiből a háziasszony késsel kikanyarította a belsejét. Siralmas. Csak bámulunk az öcsémmel. Az a rengeteg permetlé, a végtelen ügyeskedés, megfelelni akarás a metszőollóval a festőlétrán, hogy azt a hajtást vágjuk ki, amelyik terheli a szomszédot. A szomszéd utca Mezőkeréből tömegesen érkeznek a népek, csodálják apánk mutatványát. Ilyet a nagyapjuk se látott. Egy almafa, ami tányérfa. Apám készségesen előadja az ámuló tömegeknek a nap, a lombozat és az energiaátvitel kiegészítő kölcsönösségét. Pislognak, hallgatják. Apám újra megnyer egy almacsatát. Almacsatából fekszünk esténként, almacsatára ébredünk. A megnyert tányérfa-csata egy év alatt megrendítő változást okoz a földi viszonyokban. Nem számolunk vele, hogy a támadás vertikálisból horizontálisba vált. A negyedik évben a nem növő, hanem terjeszkedő ágak miatt leszűkül a tér a fák közt. Se traktor, ami összetörné a gallyakat, se ló, ami leharapná a legértékesebb rügyeket, nem mehet az almáskertbe. Akkor hogyan lesz felszántva, kérdezi anyánk. A szemlélet és a gyakorlat szerint minden talpalatnyi föld beültetve haszonnövénnyel, a fák köze eddig minden évben felszántva, betelepítve, csak a fák közvetlen alját kapáljuk. Ásunk eddig is. Hogy időt spóroljunk tavaszra, a veteményest ősszel ássuk, veteményezés előtt csak fellazítjuk, de így is marad tavaszra ásni való föld. A málnasort a tarackkal folytatott harc jegyében folyamatosan ássuk. Néha nagyobb tűzzel, máskor kisebbel, de folyamatosan. A telkek sarka, amit az eke kihagy, ásóra vár. Ott a virágoskert a ház előtt. Az ásó vasa mindig ragyog, a nyele mindig fényes. De egy házhelyet felásni, abszurd ötlet. Anyánk tudja ezt, szóvá teszi. Oldjátok meg, mondja az öreg, fogadj napszámosokat. De napszámos nincs, még évtizedekig nincs falun működőképes napszámos. Anyánk tudja ezt, apánk is. Oldjuk meg. Megoldjuk. Felássuk. Nincs sok idő, krumplit nem ültethetünk májusban. Négy hét hátra, kimérjük, felszalagozzuk, ennyivel kötelező hétfőig végezni, ennyivel a következő hétfőig. Ha egyik nap nem jut rá idő, esik, áprilisi hóvihar csap le a tájra, a következő napokban pótlandó. Ez a megoldás, nincs egyéb. A házhely kézi ásása akkora csapás, hogy összefo- �50 SZOCIOGRÁFIA gunk öcsémmel. Két rabszolga könnyebben tartja a ritmust, lassabban fárad el. Apám újra nyer egy almacsatát. Az értékesítés A negyedik év – a jóslatnak megfelelően – robban almafronton. A tavasz jó, a nyárelő is, az idő végig kedvez a méheknek a beporzáshoz. A virágtengertől a látvány olyan az almáskertben, mintha hókristállyal fújta volna be a Jóisten. Soha nem látott mennyiségben fogannak meg a kisalmák. Apánk gondterhelten járkál, minden érkeztekor hoz a hóna alatt néhány Y-forma akácrudat, ezekkel a hirtelen megnyúlt alsó ágakat támasztjuk alá, nehogy letörje a törzsről az alma súlya. Szoroz és oszt. A tavalyi év vékony eredményéhez viszonyít, ahhoz képest méri az évet. Tavaly a Mezőkerhez hordtuk a termést, az átvételi árat, a bevételt megfelelőnek találta, de nem ezzel a közeli céggel számol, nem aprózza, egyszerre adja el az egészet. Jöjjön egy gyümölcsszállító kamion, vigye az egészet. Optimistán áll a dologhoz, közben a világhoz – általában – pesszimistán. A kiharcolt siker, a győztes csaták optimistává teszik. Pestre utazik, hogy megbeszélje, szerződést kössön. Nem tárgyalnak vele. Nem is értik. Mi maga, melyik téesz képviselője? Ha nem, akkor mit keres itt? Csak téeszekkel, gazdaságokkal köthetünk szerződést. Velük is a tárgyév előtti év december harmincegyedikéig. Ezt ő nem érti. Hogyan lehet egy évre előre szerződni termésre? És ha jégverés, ha természeti katasztrófa? Az év telik, az alma minden elképzelést felülmúl, apánk nem jut előre. Zöldségesekkel, zöldségellátókkal próbál tárgyalni. Egy-két mázsákat nem ad. Nagyot álmodott, nagyot akar nyerni. Végül visszatér a Mezőkerhez, közelít az almaszüret, elsősorban a Jonathantól szeretne szabadulni. A Jonathan néhány hónapon túl nehezen tárolható komoly veszteség nélkül. A Rozmaring téli alma, jól bírja a raktárt, a Starking még inkább. De annyiért, amit a Mezőker ajánl, nem adja kilóját. Pontosan, tételesen, városra bontva tudja, mennyibe kerül a városi zöldségeseknél a Jonathan szeptembertől, októbertől, mennyibe decemberben. Apánk felkészült üzletember. Elképesztő almatermés. Az ágakat Y-botok tartják, a súly földre húzná az ágat. Egy-egy almafa nyolc lábon áll. Apánk konyhai mérlegen megmér tíz szem Jonathant. Megszámoltatja velünk, hány alma van egy közepesen termő fán, összeszorozza, kilóban mennyivel kalkuláljon. Jonathan dolgában ennyi kilóval házal. Azon az áron, amit ő gondolt. Engedne belőle, de csak annyit, amennyit ő gondol. �SZOCIOGRÁFIA 51 Apánk megszokta, hogy végigviszi akaratát ellenállás esetén is, nem hiszi, hogy ne találnának kompromisszumos megoldást. Végül ott tart, hogy szerződése nincs, üres almásládákra alkuszik. Laposat szeretne, amibe két sor kerül egymás fölé, nem hat, de nem kap, csak nagyot. Abból is csak felét, mint az igénye. Az év elsieti a dolgokat, minden korán érik, szőlő, kukorica, alma. Az alma nem várhat, mint a krumpli, amint bebarnul a mag a magházban, itt a szüret ideje. Apám szeptember közepére, végére, október elejére kalkulált, de a Jonathant korán szedni kell. Átvevője nincs. Ígéret sincs. Tárhelye sincs. Mindösszesen néhány tucat – az elképzeléseinek nem megfelelő – óriásládája. Szeptember elsejével már nem vagyok itt. Egy távoli város középiskolájában kezdek, ott lakom kollégiumban. Sajnálok elmenni, sajnálom egyedül hagyni az öcsémet. Telefon nincs, levélben értekezünk. Nem kérdezem, hogyan megy az üzlet, mi történt a fantasztikus almatermésünkkel. Mifelénk nem szokás felnőttekre tartozó kérdést feltenni. Amikor novemberben meglátogatnak, akkor se kérdezek rá, éppen elég bajom van a hellyel, a domesztikálással, az ismeretlen, agyonszabályozott világgal, pedig érdekelne, hogyan áll az Ipoly-medence egyetlen almáskertje. Decemberben jutok haza. Téli szünet. Nappal van, hó van, hideg, elképedve látom, mindkét kéményünk füstöl, ilyen a leghidegebb teleken se történt. Öcsém a színke előtetője alatt fűrészel. Nem hallja, amikor köszönök. Rajta kívül senki nincs itthon, van időm körülnézni. A lakásban tömény almaszag. Minden felpakolva almásládákkal. A veranda körberakva. A padlózatlan, félkész belső szoba homokjában téglákon állnak a teli ládák, a sarokban apró öntöttvas kályha. A fürdőszobában csak annyi a hely, hogy elfér a mosdóállvány, egyébként faltól falig, plafonig almásláda tetején almásláda. Csak a Jonathánt sikerült, a többit januárban adjuk el, mondja öcsém, aki karjában hozza a tűzifát, rak a sparheltre. Vagy februárban. Vagy ki tudja. Fűtünk mindenütt, egy vagyon, ne menjen nulla alá, nehogy megfázzon az alma. Egész nap fát vágok. Jól leléptél a favágás elől. Ez van, mondom, nem árulom el, hogy bizonyos napokon fűrészelnék inkább, öt talpfát egymás után, mint elviseljem a kollégiumot, a szobatársaimat, az idióta szobaparancsnokot. És válogatunk, mondja. Válogatunk és válogatunk minden délután. Ahogy végére érünk, kezdődik az első ládával, nehogy ránk rohadjon az egész. Mindenki almát eszik nálunk, a nyulak, a malac, a kecske, a tyúkok. �SZÉPIRODALOM 52 JÓNA DÁVID A tavasz Tavasz 1. Kicsorog a tél az ereszen, a domb ívének zöldül palástja, arcot melenget a napsugár, a hirtelen-fény a szemet bántja, olyan az ember, mintha szalutálna ahogy a határban a messzeséget nézi. Illékony sóhaj, felszisszen a föld, levéltölcsérben hóvirág-lámpa, a hegy sapkája még fehéres, de köpenye már mohazöld, nagy zsebébe észrevétlenül a telet belecsempészi. Tavasz 2. Cserepek ülnek az ablakpárkányra, dorombol és görbül a macska, gyöngyházfény-égen a fecske a szelekkel játszva az eget simogatja. �SZÉPIRODALOM 53 Tavasz 3. Repül két sarló, sólyomnak szárnya, völgyek ölében hangtalan suhan, feltartott fejjel, kihúzott nyakkal, méltósággal, arisztokratikusan. Csőrében egy felhő, karmában egy szikla-cafat, vijjog egyet, kiejti, de villámgyorsan utánakap. Tavasz 4. Kezdhetjük újra, útjainkra kaptunk áldást, félelmeinkre pedig egy reménnyel bélelt hajnalt, olyan az égalja a horizonton így reggel, mint egy szétfolyt vaníliafagylalt. �PORTRÉ 54 JÓNA DÁVID Interjú Kaiser Lászlóval Összes ajtómat kitárom, torlasz teljesebb nem lehet, átütik falát gyermekek, angyalok és buldózerek. Összes ajtómat kitárom, és szabad az út befelé: utolsó ajtó kilincse tékozlásé vagy Istené Kaiser László: Összes ajtómat kitárom Kaiser László költő, író, tanár, dramaturg, a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője. – Az utolsó ajtó kivételével képes vagy az összes ajtót kitárni? – Erre mondják közhelyesen, hogy jó kérdés, meg örülök a versválasztásnak is: nem csupán azért, mert kiemelten szeretem, s úgy érzem, benne vagyok, hanem azért is, mert igen bő évtizede a balatonfüredi Quasimodo-költőversenyen oklevelet kapott. De vissza a frappáns kérdéshez: igen, bár inkább zárkózott alkat vagyok. Azzal együtt, hogy szeretem a társaságot, sok ismerősöm, barátom van, s vallom, hogy a kapcsolatokat ápolni kell, mint a virágot… Persze ember- és helyzetfüggő a nyitás, túl sok kettősség van bennem (merem remélni, nem jellembeli), vagyis ellentétek cibálnak számos irányba, nem beszélve arról, hogy nyilván csalódásaim is vannak, mindezért az utolsó ajtó a kétségtelen tévedésé vagy a kétségtelen pozitív bizonyosságé. – Kiadóm voltál, ma az Art’húr egyik szerkesztőjeként dolgozunk együtt, barátomnak tartalak, így az elkötelezettségem előre jelzem olvasóinknak. Neked is volt Elfogult beszélgetéseim címmel interjúköteted, tehát megértő leszel. Elmondom, hogy milyennek látlak: nagy műveltségű, anekdotákkal, történetekkel gazdagon felszerelt, kiváló mesélőnek. Olyannak, aki elsősorban emberséges, talán ebből kifolyó- �PORTRÉ 55 lag rendkívül óvatos, olyannak, aki ritkán exponálja magát, aki nem konfrontálódik… mivel egészítenéd ki? – Köszönöm, mindez jólesik, de a valóság és a viszonyom az emberekkel bonyolultabb és kifejtésre szorul. Igen, igyekszem ebben az elvadult világban kulturáltan viselkedni, és elsősorban azt keresem mindenkivel – a kocsmától a politikán át az írókig, a magasan kvalifikált értelmiségiekig –, ami összeköt. Az emberi gyarlóságok nem zavarnak, az aljasságok, kicsinyességek, árulások igen. Ha ilyennel találkozom, először a Németh László-i mondás szerint vagyok: a lebecsülés lehet vélemény, de nem lehet magatartás. Aztán jöhet olyan, hogy – bár utálom a konfliktusokat – vállalni kell. Akár keményen is. Hogy mondta Kossuth? Ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel. Vagy Rejtő Jenő: az vesse rám az első követ, akit nem vágok pofán. Természtesen túloztam, lényeg, hogy vállalni is kell a konfliktusokat. Van, aki örömmel teszi ezt, én szomorúan. És szomorúan látom az esetleges konfliktusok utáni ellenségeskedést, vagy ami manapság jellemző, ha valakit valamiért kritizálsz, ellenségnek tartanak. Sebaj! Van egy régi szólás: akinek nincs ellensége, annak jelleme sincs. Szóval vannak ellenségeim és sok barátom van, köztük te is. – Tényi István rendezésében A fekete emberek című novelládból – Ujlaki Dénes főszereplésével –, amely 56-ban és 56 után játszódik, készült egy kisfilm, amiben játszottál is, a szereped szerint egy tüzelőhordó munkást. Az irodalomban is ilyen vagy, ott vagy, hozod a meleget, de nem villogsz, vagy ha színpadon is vagy, csak semmi ripacskodás, felesleges máz. Jól látom? Igaz, ha egy általad kedvelt témában felkért előadásodba belelendülsz, akkor aztán szárnyalsz, nehéz téged lelőni… – Ez megint jólesik és erre tényleg csak röviden válaszolnék. Igen, tudom, van némi előadói képességem, ez egyrészt alkati vonatkozás, másrészt fölkészülés. A látszólagos könnyedség mögött munka van. És még egy: Tolsztoj mondta a tanításról – szerintem minden előadásra érvényes –, hogy egy módszerben hiszek, a tanár személyiségében. Ennek lényege szerintem a hitelesség és a hallgatók (diákok) iránti szinte feltétlen szeretet. – Számolod, hogy kiadóvezetőként hány kötetet adtál ki? 500 körül lehet, nem? Ez igen jelentős kapcsolatrendszert is jelent. – Bocsánat, hadd pontosítsak. A 25 éve működő, általam vezetett Hungarovox Kiadó több mint 800 könyvet jelentetett meg, magam egyébként több mint 20 könyvet írtam és nagyon sokat szerkesztettem, sokhoz írtam előszót. Igen, sok ember, sok kapcsolat. Nem könnyű, de próbálom az írást, a könyvkiadást és az oktatást, hiszen a Hungarovox oktatási stúdió is, összeegyeztetni. �56 PORTRÉ – Tűz van, mami! című novellásköteted gyermekkorod 56-os emlékeit a gyermeki gondolkodás perspektívájából mutatja. Meghatározó élmény neked 1956? – Igen is, meg nem is. 56-ban én hároméves voltam. Nagyon homályos, alig-emlékeim vannak, de a családi beszélgetésekben később számtalanszor fölbukkant, elég egyértelműen; szüleim középosztálybeliek voltak, apám középiskolai tanár, édesanyám adminisztrátor, nem kedvelték Kádárt és a Kádár-korszakot, ez nyilván belém épült. – Van benned valami állandóságra való törekvés. Nyitott konzervatív vagy, de hűséges típus, ezt emberekre és elvekre, nézetekre ugyanúgy értem. Azt mondtad magadról, hogy „kalandor vagyok és tisztességes”. A Kaiser Laci-portré jó irányba halad? – Jó a portré, bár ez is bonyolult. Konzervatív annyiban vagyok, hogy próbálok bizonyos értékeket őrizni, de nagyon egyértelműen szabadságpárti vagyok és – bevallom – voltak szabados, csapongó korszakaim is. Meg sok minden. Verseimben, novelláimban, sőt esszéimben mindez benne van, persze teljesen áttételesen, a világról szólok elsősorban, nem magamról, még akkor is, ha a mű rólam szól. Nem véletlenül szeretem például a szerepverseket. – Barátság és árulás. Egy versedben olvastam, s úgy érzem, hogy valós élmény kényszerítette ki. Gondolom, nem akarsz róla beszélni, de kérdezlek, így hátha… – Igen, egyik verssoromban így fogalmaztam: a barátságban nincs csalódás, csak árulás. Akkor erre is röviden, s mint egykori Nemeskürty-tanítvány, hadd jöjjek egy hollywoodi mondással: még nem vagy igazi filmes, míg nem árult el néhány barátod. Ennek értelmében: igazi magyar értelmiségi vagyok… – A tanári diplomád mellett végzett dramaturg is vagy, az ott tanultakat használod a költészetedben? Mesélnél a költői énképedről? – 1979-től 83-ig jártam a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, nagy nevek tanítottak, csak néhányat említek: Bacsó Péter, Nemeskürty István, Nádasdy Kálmán, Ungvári Tamás, Osztovits Levente, Hegedüs Géza, Gyárfás Miklós, Lengyel György, Petrovics Emil, Selmeczi György, Kónya Judit. Mindenki bennem van, de a tényleges dramaturgia, az érzék és tudás talán a tömörségre való törekvésben, a szigorú és arányos szerkesztésben és az általam írt librettókban van. Költői énkép? Hadd idézzem ide a 2018-ban megjelent válogatott verseskötetem címét: Vándorok, vérebek, angyalok. Vagyis: mindezek bennem vannak – és másban is. Aztán tusakodnak, tusakodunk, ilyen-olyan genetikák, neveltetések, szocializációk, érdekek, elvek mentén. �PORTRÉ 57 – Egy profán kérdés, de érdekel: mi az, ami fel tud bosszantani? – A gonoszság és a gátlástalanság, a butaság és a műveletlenség. Az első kettő jobban, hiszen a butaságról nem tehet az ostoba, a műveletlenből még lehet művelt. És három típussal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, lehetőleg, hangsúlyozom, lehetőleg elkerülöm őket: a bunkó, a bolond és a bűnöző. Némi túlzással a mai kor emberei. Elkerülöm őket, mert nem akarok felesleges izgalmakat, másrészt velük szemben csak vesztes lehetek, más srófra jár az ő agyuk, mint az enyém. És a jóízű beszélgetés végén így megfogalmaztam költői és emberi ars poeticámat. KAISER LÁSZLÓ Embernek fia vagyok én Embernek fia vagyok én, arcomon annyi minden látszik, eljutottam csapásokon ama tölcséres hurrikánig. Visszautak poklaitól szájamat szigorúra zárom, birtokom immár önmagam, súgom ezt – és nem kiabálom. Üdvözöllek, megtért vándor, s végleg hazatalálva kérem, mostantól maradj ifjúnak: idő előtti vénülésem! �HELYTÖRTÉNET 58 MONOSTORI TIBOR Egy közép-európai dinasztia aranykora: a Forgáchok a 17. században Folytatjuk a Nógrád megyéhez sok-sok szállal kötődő Forgách-családról szóló helytörténeti sorozatunkat. Nemrég felvillantottuk egy korábban alig ismert Forgáchfiú, Péter különleges életútját.1 Ezúttal egy átfogóbb kérdésre kerestük a választ. Szakítások és kiegyezések sodrásában A Mohács utáni magyar történelem iránt érdeklődő olvasó az utóbbi években egy különleges, új szemlélettel ismerkedhetett meg a 17. század vonatkozásában. Ezt az időszakot hagyományosan „hosszú” évszázadnak nevezik, és politikatörténeti értelemben 1606-tól, a Bocskai-felkelés végétől számos Habsburg-ellenes felkelésen (Bethlen Gáborén, I. Rákóczi Györgyén, Thököly Imréén) át a Rákóczi-szabadságharc végéig, 1711-ig tartott. A történetírás ezt az időszakot korábban, a 20. század közepétől függetlenségi küzdelmek, majd országegyesítési kísérletek sorozataként láttatta. Ma már jobban értjük, hogy mindkét szóhasználat pontatlan, sőt kifejezetten félrevezető. Függetlenségről a korabeli Európában még szó sem lehetett, és ebben a korabeli magyar politikai elit sem gondolkozott. A három részre szakadt ország egyesítése pedig azért nem lehetett lehetséges, mert az Erdélyi Fejedelemség ekkor az Oszmán Birodalom vazallusa volt. A források tükrében a korabeli folyamatokat jobban modellezi az a koncepció, amelynek értelmében a magyar állam vezetői kompromisszumokra, a vallásszabadság és a rendek szabadságjogainak megőrzésére törekedtek, és ezt legtöbbször kifejezetten sikeresen tették. Így történt ez a fent említett küzdelmeket követő megegyezések során 1608-ban, 1622-ben, 1647-ben, 1681-ben és 1711-ben. Így, noha a kiegyezés szóról legtöbbünknek az 1867es év és az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte juthat eszünkbe, bátran használhatjuk ezt a fogalmat a 17. századra is: a kiegyezések évszázada.2 Monostori Tibor: A Szent Korona őrzésétől a spanyol Habsburg Birodalom védelméig: ghymesi Forgách Péter különleges karrierje. Palócföld 2020/1. sz. 2 Bővebben ld. Pálffy Géza 2015. A szakítások és kiegyezések évszázada: a Magyar Királyság 17. századi története új megvilágításban. Történelmi Szemle 57: 1. 51−65. 1 �HELYTÖRTÉNET 59 A neves 16. századi elődök ivadékaiként a Forgách család itt bemutatott méltóságviselői, politikusai, birtokosai, kulturális mecénásai ennek az évszázadnak voltak aktív formálói. Először négy, kimagasló életpályát befutott vagy valamilyen okból különleges életű családtagra térünk ki részletesebben, hogy egyéni sorsaikat összeköthessük ezekkel a zivataros évtizedekkel. Érsekek, királyi tanácsosok, főispánok és tábornokok Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek (1560−1615) életpályájára a bécsi császári udvar szövevényes politikai viszonyai közepette vetünk egy pillantást az 1600-as évek elején. Ezután unokaöccse, a fiatalon elhunyt Forgách (III.) Zsigmond (1616−1645), életét, halálát és az erdélyi fejedelemmel kialakított bonyolult viszonyát mutatjuk be röviden az 1640-es évekből. Testvérére, Forgách Ádám országbíróra, nógrádi főispánra, hadvezérre (1612−1681) mint a magyarországi politika aktív alakítójára tekintünk az 1670-es évekből. Végül a 18. század elejére ugrunk, hogy kicsit közelebbről megismerhessük Forgách Simon (1669−1730), a Rákóczi-szabadságharc tábornokának életpályáját.3 Forgách Ferenc a Bocskai-felkelést lezáró békét követő évben, 1607-ben lett esztergomi érsek és bíboros, és II. Rudolf császár királyi helytartója. Nem kis feladat jutott neki a haláláig hátralévő kevesebb, mint egy évtizedben. Nemcsak a Magyarországon visszaszoruló katolicizmust kellett megerősítenie (természetesen Habsburg- és pápai segítséggel), de ekkor mérgesedtek el a közép-európai Habsburg-testvérágak közötti küzdelmek, és a német-római királyi cím betöltése is bizonytalanná vált. A magyar rendi dualizmusban, azaz az Forgách Ferenc püspök uralkodó és a rendek között megosztott hatalom gyakorlásában kiemelkedően fontos nádori pozíciót evangélikusok töltötték be 1608-at követően. A protestánsok előretörése ellenére Forgách és püspöktársai mint az egyházi rend vezetői át tudták menteni a királyi tanácsban, a vármegyék vezetésében és a rendi önkormányzatiság3 Ha a Forgách család egészéről szeretnénk tájékozódni, mindmáig egy évszázados kötet igazít el: Bártfai Szabó László 1910. A Hunt-Pazman nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom. �60 HELYTÖRTÉNET ban betöltött pozícióikat. 1611-ben, a nagyszombati zsinattal pedig kezdetét vehette a katolikus megújulás, mégpedig az ellenreformáció egyik mérföldköve, a tridenti zsinat szellemében. A fontos alapok lerakása után munkáját számos téren utódja, Pázmány Péter esztergomi érsek vitte tovább és teljesítette ki.4 A nádor utáni legfontosabb világi méltóság, az országbíró 1610-től éppen egy Forgách, a katolikus (II.) Zsigmond (Ferenc testvére) lett, aki a halála előtti években aztán a nádori tisztséget is betöltötte. A Pálffy Katalinnal kötött házasságából született Forgách (III.) Zsigmond, aki alig harminc évet élt. Korai halála egy fényesnek induló életpályának vetett véget. Zsigmond hét évig tanult a grazi jezsuita egyetemen és az egyik legképzettebb magyar katolikus ifjúként az 1630-as évek közepétől fényes jövő várt rá. II., majd III. Ferdinánd császárok kamarása lett, amely tisztet nemcsak címzetesen, de ténylegesen is betöltötte. Ez ritka kegynek számí0tott. 1640-ben Ádám – testvérével együtt – grófi címet kapott. Alig 15 évesen lett főispán, halálakor Borsod és Szabolcs vármegye vezetője. Utóbbi tény egyben jól jelzi, hogy Zsigmondnak elsősorban az Erdélyi Fejedelemséggel szomszédos Felső-Magyarországon voltak birtokai. Számos alkalommal maga is járt Erdélyben. A fiatal arisztokrata, ma úgy mondanánk, rosszkor volt rossz helyen. Amikor I. Rákóczi György fejedelem 1644 elején megindította hadait a Magyar Királyság ellen a harmincéves háború (1618−48) utolsó éveiben, Zsigmond birtokai és várai sorra kerültek a fejedelem kezére. Végül kénytelen volt átállni Rákóczihoz, mielőtt 1645-ben váratlanul elhunyt, pár hónappal a császár és a fejedelem közötti linzi béke megkötése előtt. Ha azt megéri, jó eséllyel rövidesen a Magyar Királyság legfőbb méltóságviselői közé emelkedhetett volna.5 A bíboros-érsek politikai pályájának utolsó éveire, néhány fontos mozzanatára ld.: Tusor Péter 2014. Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése. A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán. Századok 148: 5. 1081–1110. 5 Zsigmondról egy új alapkutatás eredményei sokszorozták meg az ismereteinket: Szabó András Péter 2014. Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen. Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel (1644–1645). Collectanea Sancti Martini. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. 291–342. 4 �HELYTÖRTÉNET 61 Ez Zsigmond bátyjának, Ádámnak sikerült, aki ezekben az években (mint kassai kerületi és végvidéki főkapitány) maga is szembenézett Rákóczi seregeivel. Az ő karrierje tehát tovább ívelt 1645-öt követően, egészen az országbírói tisztségig, ám meglehetősen kacskaringósan. Így például többször sikertelenül indult a nádorválasztáson. Ezek már az Oszmán Birodalom utolsó nagy magyarországi hadjáratainak és az ellenreformáció felerősödésének az évei. Diplomáciai küldetéseken vett részt, az 1660-as évektől birtokain aktív ellenreformációs tevékenységet folytatott. Számos alkalommal hadat viselt az Oszmán Birodalom seregei ellen, így a nagy- Gróf gímesi és gácsi Forgách Ádám vezekényi csatában, 1652-ben. 1663-ban kénytelen volt feladni Érsekújvár várát, emiatt haditörvényszék elé került, de felmentették. Udvarhűségéhez nem férhetett kétség, és nem vett részt a Wesselényi-összeesküvésben sem. Fiának, Simonnak a pályájára kezdetben úgyszintén az udvarhűség és a gyors karrierépítés volt jellemző. Bécsben kapott udvari nevelést, a jezsuitáknál tanult. A későbbi császár és király, József barátja lett. Már 20 évesen borsodi (testvére, Ádám pedig nógrádi) főispán lett. 32 évesen tábornok, részt vett a visszahódító háborúkban és a spanyol örökösödési háborúban. Mindenkit meglepett, amikor 1704-ben (más tábornokokhoz hasonlóan) csatlakozott a kurucokhoz. Egyes források szerint közvetítési szándékkal a király és Rákóczi között, mások szerint önálló elhatározásból, menekülve a bécsi irigyei és ellenségei elől. A kuruc reguláris csapatok parancsnokaként, később kassai főkapitányként kapott feladatokat. Számos várat meghódított, máskor érzékeny vereségeket szenvedett (Koroncó, Esztergom). Erdélyi főparancsnoksága után, mivel nehéz természete, hadi elképzelései és parancsszegései miatt sok haragost szerzett, Rákóczi fejedelem 1706-ban fogságba vetette, ahonnan 1710-ben szabadult. Több nyelven olvasott, vallásos volt, több haditudományi művet és imádságot írt. A szatmári béke (1711) után Forgách Simon Rákócziékhoz hasonlóan emigrációba vonult. Magyarországi birtokait felosztották. Életútjának �62 HELYTÖRTÉNET utolsó állomásai Rodostó, majd Lengyelország voltak, francia évjáradékot kapott. Élete végéig tervezte a hazatérést.6 Protestáns vagy katolikus? Az előzőekben számos, felekezethez kapcsolódó kérdésről olvashattunk. A vallásszabadság kérdése, a protestáns-katolikus rendi küzdelmek mellett a protestáns erdélyi fejedelmek Habsburg-ellenes hadjáratai szintén erős felekezeti vonásokkal bírtak. A Forgách-család a lutheri reformáció kezdetétől szorosan nyomon követte a felekezeti erőviszonyokat. Többségük éppen a 17. század legelejére kötelezte el magát a katolicizmus mellett, és az okok között ott voltak a saját, jól felfogott anyagi és politikai érdekeik.7 Nem volt ez mindig így. Mohács után a Forgáchok jellemzően protestánssá (lutheránussá) lettek. A 16. század közepére egy jelentősebb katolikus családtagról, Ferencről tudunk, aki valószínűleg saját karrierje miatt döntött így: ekkoriban Oláh Miklós esztergomi érsek támogatta őt, mielőtt váradi püspök lett. A 16. század második felében megmaradt a protestáns irány, noha a dinasztia részéről folyamatosan erősödött a nyomás a katolizációra. Ennek ellenére éppen ezekben az évtizedekben sikerült a családnak az arisztokrácia soraiba lépnie. A század végére tudatosult a családban, hogy elkerülhetetlenné vált a felekezetváltás. Forgách Ferencet, a későbbi esztergomi érseket már valószínűleg katolikusként neveltette apja, Simon. A másik fiút, (II.) Zsigmondot pedig a katolikus lengyel kiForgách (II.) Zsigmond rály, Báthory István udvarába küldte. A testvérek közül csak Miklós tanult protestáns egyetemen, a németországi wittenbergin. 6 7 Forgách Simonról bővebben: Horváth István 2000. A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669−1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. Salgótarján, 9−23. A téma friss összefoglalására ld. Benkő Gábor 2020. A reformáció és a Forgách család a 16–17. század fordulójáig. Egyháztörténeti Szemle 21: 1. 23−42. �HELYTÖRTÉNET 63 1604 őszén került sor a család életének fontos mozzanatára: Zsigmond katolizált. A források a kulcsszerepet ebben a spanyol jezsuita Alfonso Carrillónak, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem korábbi gyóntatójának és tanácsadójának tulajdonítják. Azt nem lehet eldönteni, hogy a váltásnak lelki okai voltak-e, vagy valamely hosszabb távra szóló politikai-anyagi megfontolás állt mögötte. Elképzelhető, hogy ezek mind vegyesen, vagy ismeretlen, aktuálpolitikai (a Bocskai-felkeléssel kapcsolatos) tényezők járulhattak hozzá. Érdemes megemlíteni, hogy nemcsak Zsigmond, de testvére, Ferenc is a katolizálás után nyerte el legfontosabb méltóságait. A Nyugat vonzása A Forgáchok 17. századi fénykora a keresztény Európa más részein is nyomot hagyott, miként természetesen a család is sokat szívott magába Nyugatról. A kiváló oktatást és kiképzést kapó Forgáchok szerte Európában megállták a helyüket. Állításaink alátámasztására elsősorban a hadügy, a művelődéstörténet és a diplomácia területéről hozunk példákat. Az 1630-as években kis túlzással az egész kontinens megismerte két Forgách-tiszt és unokatestvér nevét: Miklósét és Péterét. Előbbi felsőmagyarországi végvidéki és kerületi főkapitány volt és huszárezredes. Évekig közösen vezettek hadat a harmincéves háború hadszínterein. Több európai jelentőségű csatában vettek részt. Péter sokáig alezredesként szolgált, majd Miklós halála után, már ezredesként egyre nyugatabbra vonták. Éveket töltött el a Franciaországgal határos Habsburg-tartományokban, rendszeresen betörve Franciaországba, ahol csapataival nagy területeken portyázott. Egy neves burgundiai politikus és krónikás éber és kiváló hadvezérként mutatta be. Egy Antwerpenben keletkezett levél egy személyes találkozást követően rendkívül intelligens személyként láttatta. Ennek írója a korabeli európai pamfletirodalom jelentős alakja, Mathieu de Morgues volt, aki az 1630-as években menekült Medici Mária francia királynéval együtt, annak káplánjaként Németalföldre Richelieu bíboros, francia első miniszter elől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „portyázások” a másik félnek óriási pusztulást és szenvedéseket okoztak – ez másmilyen nyomott hagyott számos országban. Európában egész esztendőket neveztek el a horvátmagyar huszárezredek pusztításairól. Németországban és Franciaországban olyan kőkeresztről és emléktábláról tudunk, amelyek a Magyar Királyság lovascsapatai által elkövetett mészárlások áldozatainak állított emléket – ezek egy része bizonyosan Forgách Péter csapataihoz köthető. A �64 HELYTÖRTÉNET kor standardjai között ezek a tettek természetesen más megítélés alá estek, mintha a 21. században történtek volna, a teljes képhez azonban ezek is hozzátartoznak és kiemelendők.8 Európában másutt is találkoztak a Forgáchokkal vagy nevükkel. Ádám 1653-ban a regensburgi birodalmi gyűlésen vett részt. Forgách Ferenc érseki kinevezését gondos előkészítés és tárgyalássorozat előzte meg Rómában. Különleges információkat tudhatunk meg a család tagjainak 17. századi könyvkatalógusaiból. Forgách (II.) Zsigmond halála után Szalánc várában írták össze 176 kötetes könyvtárát, amely kimagasló műveltségről és tájékozottságról tanúskodik. Forgách Ferenc 1614-ben több mint kétszáz kötetet rendelt Európa legfontosabb könyvpiacáról, Frankfurtból. Ez tartalmazza a számos egyházi kötet mellett a salamancai, azaz az egyik vezető európai jogtörténeti iskola képviselőinek írásait, valamint népszerű németalföldi és nápolyi szerzők munkáit. Az Újvilágról, matematikáról és a térképészet témakörében is rendelt kötetet. A bécsi császári udvarban és a pápai, velencei, spanyol Habsburg-diplomáciai körökben való forgolódását nemcsak ezek segítették, de egy svájci jogtörténész által írt dinasztiatörténet is. Tudatos családépítés A fentiekből talán világossá vált: a Forgách család 17. századi aranykora nem a véletlen műve volt. Generációk sorának gondos és előrelátó építkezése, anyagi és szellemi gyarapodása, politikai tájékozódása, nehéz életdöntései, az utódok tudatos neveltetése mind hozzájárultak ahhoz, hogy az arisztokrata család tagjaival a Habsburg-dinasztiának és a magyar rendi politikának is számolnia kellett. Egyes esetekben döntéshozó helyzetbe kerültek. Ahhoz, hogy ezeket az életpályákat megfussák, a család tagjainak ekkoriban udvarhűnek kellett maradniuk. Forgách Simon példája mutatja, hogy amennyiben ezzel ellenkező döntés született, annak az egész család látta azonnal és évtizedekre hatóan kárát. Helytörténeti sorozatunk következő részének célkeresztjébe a Forgách család és Nógrád megye, illetve tágabb értelemben Palócföld kapcsolatát helyezzük. 8 Péterről bővebben ld. Monostori Tibor 2019. Egy magyar arisztokrata Spanyol-Németalföldön a Flandriai Hadsereg szolgálatában. Forgách Péter koronaőr lovasezredének szerződtetése 1637-ben. Lymbus – Magyarságtudományi forrásközlemények. Budapest. 157−174. �HISTÓRIA 65 MÉNES ANDRÁS Olvasókör a Magyar Néphadseregben A történet 1984-ben kezdődött, amikor kaptam egy sztereó rádiósmagnót. A rádió részén volt rövidhullámú sáv is. Itt rögtön a Szabad Európa adót kerestem. Mind az öt hullámhosszon sikerült befognom. Ha az egyik hullámhosszon zavarták, már tekertem is át egy másikra. Néha egy-egy műsort felvettem magnókazettára. Ott hallottam a magyar szamizdatról, a házilag nyomtatott és tiltott témákat tartalmazó könyvekről és folyóiratokról. A műsor végén közölte a bemondó vagy műsorvezető, hogy a kiadványoknak kik a szerkesztői és hol laknak. Ezeket a szamizdat-kiadványokat magánlakásokon lehetett megvenni. A „Rajk-butikban” nem jártam, de gyakori látogató voltam Kőszeg Ferencnél az akkor még Felszabadulás téri lakásán, Demszky Gábor „Poszterház” fölötti szükséglakásán. A hétköznapi életem 1986 februárjában ért véget, ugyanis be kellett vonulnom katonának. A sorkatonai szolgálatomat Budapesten töltöttem le. Ahogy lenni szokott: 1 hónap kiképzés, utána újoncélet. Ez is lassan, de élményekben gazdagon telt. Politikai foglalkozásokon folyt az úgynevezett fejtágítás. A mi politikai tisztünk egyidős, jóindulatú, eléggé művelt alezredes volt. Nyugdíjba vonult, amikor még újonc katona voltam. Kapott egy szatyor leselejtezett könyvtári könyvet a Magyar Néphadseregtől. Utána pedig kaptunk politikai tisztnek egy fiatal hadnagyot, aki éppen akkor végzett a főiskolán. Új politikai tiszt – új szemlélet. Neki már mertem egy-egy szamizdat-folyóiratot kölcsönadni. Örömmel olvasta a Beszélő, a Hírmondó egy-egy példányát. Tanácsolta, hogy más tiszteknek, hivatásos állományúnak ne mutassam. Aztán véget ért az első hat hónapom, megérkeztek az az újonnan bevonulók. Ők lettek az újoncok, mi pedig a „gumik”. Nekünk kellett „pattogni”, az újoncokkal takaríttatni. Béke idején így lehet a katonát – ha testileg nem is, de lelkileg – a porig alázni. Ebből ritkán öngyilkosság is lett. Az én „gumi” időszakom másként alakult. Úgy éreztem, hogy a villanybúra borotválásánál hasznosabb dolog az olvasás. Először néhány újoncnak ajánlottam, hogy tartsanak velem. József Attila verseivel kezdtük, aztán volt Móricz Zsigmond, Solohov. Olvastunk, elemeztünk, vitáztunk. Közben az olvasóköröm létszáma gyarapodott. �66 HISTÓRIA Óvatosan, szinte félve említettem meg, hogy vannak „másféle” könyveim és folyóirataim is. Ha érdekli őket, akár hozhatok a laktanyába néhányat. Nem tudták, milyen tiltott irodalomról akarok nekik beszélni, nem is hallottak még soha a második nyilvánosságról. A 80-as évek végén – a fridzsiderszocializmusban, a legvidámabb barakkban, a gulyáskommunizmusban – három dolog volt, amiről tilos volt beszélni. Ez a három dolog: 1956, a Szovjetunióhoz való viszonyunk, a határon túli magyar kisebbség. Az első kettő nagyjából összefügg egymással. Ezt a három dolgot olvastuk a szamizdatban. Közben volt – mint minden évben – október 23-a. Az MTV 1 csatorna (akkor csak M1 és M2 volt) egész hónapban propagandaműsorokat sugárzott. Néhányan annak hatása alá kerülve szidták 1956-ot és minket, akiknek más volt a véleményünk. Ekkor tudatosult bennem, hogy vannak az olvasókörnek besúgói is. Az olvasókör működött tovább. Újabb bevonulás februárban, újabb olvasóköri tagok márciustól (a kiképzés és a katonaeskü után). Felolvasások voltak: Haraszti Miklós: Darabbér, Konrád György: Az állami ember és a cenzúra, Aczél Tamás−Méray Tibor: Tisztító vihar című könyveiből. Megvitattunk mindent. A Máshonnan Beszélőből sokan megismertük Albert Camus: A magyarok vére című írását. A Gorbacsov-féle enyhülési folyamat is nagyon kedvezett az olvasókörnek. A glasznoszty és a peresztrojka az őrség és a kapuügyelet éber figyelme mellett is belopózott a laktanyába és onnan feljebb, a parancsnokokig. A fiatal tisztek és tiszthelyettesek fogékonyak voltak minden újra, sőt az idősebb tisztek egy jó része is. Ám kivételek mindig vannak. Egy tavaszi délután félhomályban vitattunk meg egy könyvet, még vacsora előtt. Álcázásképpen mindenki kezében kártyalapok voltak. Hirtelen valaki berontott az ajtón, a központból az őrnagy. Vezényeltem: – Föl, vigyázz! – Mik maguk? Sötétben bujkáló ellenforradalmárok? – kérdezte az őrnagy. – Jelentem, kártyázunk – válaszoltam. – Ja! Maga az? Az ellenség keze betette a lábát! – mondta, amikor felismert. – Nem pénzben játszunk, csak úgy… – mentegetőztem. – A szöveg az nagy, de majd lecsukatom tíz napra, ha nem elég, lehet belőle akár egy hét is! Okot találok rá! – úgy mondta, mintha csak önmagának mondaná. Hát így tudtam meg, hogy az olvasókörömnek már a központban is híre van. Mégpedig nem is akármilyen híre. A határon túli magyar kisebbség problémája is vitáink kereszttüzébe került. Voltak olyan katonatársaink, akiknek rokonai éltek Erdélyben vagy a �HISTÓRIA 67 Kárpátalján. Ők különös izgalommal várták a kis összejövetelünket. Nekik készültem Fábry Zoltán: Stószi délelőttök című könyvével. Ennek van egy fejezete: A vádlott megszólal. Ez a fejezet a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről szól, a jogfosztottság éveiről. Egy rövid idézet következzen, ami a második világháború utáni helyzetet és éveket mutatja be: „Életemet tiltó rendeletek keretezik. Az egyik megtiltja, hogy este nyolc óra után az utcán tartózkodjam, a második provokációnak veszi, ha ismerősömet anyanyelvemen üdvözlöm, vagy annak köszönését úgy fogadom, és táborral fenyeget. A városban inspekciózó diákpatrulok pofonokat osztogatnak, és rendőrségre cipelik a magukról megfeledkezett embereket. Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodálatosabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel járok, és némán, és ha lehet ki sem mozdulok az emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlen tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. (…)” Ezeket a sorokat olvastam fel délután, megvitattuk. Sokan saját élményeiket mondták el, erős felindultsággal a hangjukban. És a nap nem ért véget a vacsorával. Az esti tévéhíradó mutatja, Kádár János, az MSZMP főtitkára Aradon járva azt mondta a riporternek, hogy „élnek itt magyar származású elvtársaink is”. Ez a riport majdnem akkora felháborodást váltott ki, mint közel egy éve a Szovjetunió−Magyarország meccs a foci VB-n Mexikóban. Akkor mindenki tört-zúzott, most ez elmaradt. Talán azért, mert mindenkit meggyőztem, hogy ez igazán nem változtat semmin sem. Aztán eljött a február, az új bevonulás ideje. Ekkor már „öreg” lettem. Aztán véget ért március végére a kiképzés. Így az újoncok közül néhányan csatlakoztak az olvasókörhöz. Büszkeségem a csúcsára hágott, hiszen már három időszak katonái (újoncok, „gumik” és öregek) jártak az olvasókörbe. A szabadságon levőket, kimaradásra menőket, betegszobán gyengélkedőket és az aktuális szolgálatban levőket leszámítva is mindig tíz fölött volt a létszámunk egy-egy összejövetelen. Hamar eljött a nyár, főleg az öregeknek. A leszerelésem előtt talán egy héttel lehettem, éppen dinnyét ettem a konyhában, és a szakácsokkal viccelődtünk. Akkor futott be a konyhába egy falfehér arcú újonc (ismertem az olvasókörből), és mondja nekem, hogy egy elhárítós tiszt keres. A futástól lihegett, de azt még elmondta, hogy az őrparancsnoki szobában vár rám és civil ruhában van. Lassan mentem az őrparancsnoki szobához. (Öregember nem rakéta!-jelszót megtartva.) Odaérve kopogtam, bementem, bemutatkoztam. Kérdezte, mit csináltam éppen. Mondtam, hogy a �68 HISTÓRIA konyhában dinnyét ettem. Nekikezdett a mondandójának, aminek a lényege az volt, hogy tudnak az olvasókörről, de nem helyeslik. Egyik szó a másikat követte, érvek és ellenérvek hangzottak el. A feletteseitől rábízott monológot elmondta, még a fenyegetést is, miszerint a leszerelésem után még katonai bíróság dönthet az ügyemben nyolc napig. A megdöbbenésem két másodpercnél tovább nem tartott, és ezt látta az elhárítós fiatal tiszt is. Az ablakhoz ment, nekem háttal állt és mintha az ablaknak mondaná: − Talán maguknak van igazuk! Menjen, egye tovább a dinnyéjét! – mondta eltűnődve. Köszöntem, de nem szólt egy szót sem. Elmentem a konyhába, és kedvetlenül befejeztem a dinnyeevést. 1987 augusztusában szereltem le. Aztán októberben látogatóba visszamentem. Mondták, hogy nélkülem az olvasókör elhalt, csendben megszűnt. A jó dolgoknak már csak ez a sors jut. Nem sokkal később az a csendes és családias kicsi laktanya megszűnt, a hivatásos állományt más laktanyába vezérelték. Aztán volt egy rendszerváltás, ami az olvasókört igazolta. Bár az 1987 októberi látogatásomkor elég rosszul esett, hogy megszűnt az olvasókör. Ez valami olyan volt, mintha egy forradalmárnak azt mondják, hogy a forradalom érdeklődés hiányában elmarad. 2016 júniusában a Facebookon rám talált egy volt katonatársam. Kérte a telefonszámom, amit megírtam neki, és este felhívott. Sok dologról beszélgettünk, csak egy dologról nem. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, mindenről írunk egymásnak, kivéve egyetlen témát. Nem mi csináltuk a rendszerváltást. Bár úgy érzem, hogy az olvasókörnek volt egy kis része benne. Ha más nem, a szemlélet változása. �SZÉPIRODALOM 69 KALÁSZ ISTVÁN Az út Az út a telepről lejtett, keskeny és murvás volt. A jövő hónapban jönnek, betonoznak, mondta a könyvelő. A három férfi, az orvos, a könyvelő és a szőke fiatalember, aki csak annyit mondott magáról, hogy multinak dolgozik… tehát a három férfi ment lefelé a murvás úton. A könyvelő kétkerekű utánfutót húzott maga után, aztán a könyvelő megállt, és azt mondta, itt a határ, eddig tart a telek, ide kell verni a facölöpöt. És a három férfi állt, nézte, ami előttük, alattuk volt. Dombokat, az erdőt tölgyekkel, lejjebb a falut, a templomtornyot. Ha szép az idő, tiszta a levegő, látni az Alpokat is, mondta a könyvelő, az orvos bólintott. Tehát itt a telekhatár, ide kell verni az út mellé a cölöpöt. De az út itt túl keskeny, mutatta a könyvelő, két autó nem fér el. El kell intézni a polgármesterrel, engedélyezze a bokros részen, hogy az út kapjon kitérőt. Legyen szélesebb, de a telken túl, ne mi fizessük, nevetett. Az orvos azt mondta, a bokrok vadrózsák, kár értük, de a kitérő kell, hiszen ha falu felől jön fel egy autó, közben a telepről hajt ki valaki, akkor… A fiatalember ekkor megjegyezte, szerinte a lakóparkiak közül senki sem szeret tolatni… Tolatni? Szóba sem jöhet, a könyvelő a földre dobta a cölöpöt, aki itt vett házat, az az ember nem tolat. És a három férfi megfordult, nézte a Rózsás lakóparkot. A lakópark: huszonöt villa garázzsal, sövénnyel, terasszal. És a sötét, sűrű fű a házak között. A házak fele lakott volt, a többi még sötéten állt, jobbra volt a gondnokság, mögötte a gondnoki lakással. Még üresen. Az orvos azt mondta, örül, hogy eladta a pesti lakásait, örül, hogy itt tölti majd öregkorát. Ezen a dombos, békés vidéken. A könyvelő vette a cölöpöt, lassan a földbe tolta a hegyét. A fiatalember fogta a kalapácsot, kérdezte, hogy akkor kijelöljék-e a határt. Aztán ütött, és a facölöp belement a földbe. Jó hegyes, mondta az orvos, mint a kés a kötőszövetbe, nevetett, úgy megy a földbe. A könyvelő azt mondta, hogy a felesége meg akarja csináltatni a mellét, de ő ellene van. Pedig a mell a nő kirakata, mondta a fiatal férfi, és ez jó marketingszöveg: mellkirakat. És azt kérdezte, hogy milyen lesz a kerítés majd a lakópark körül. Az orvos azt mondta, semmilyen. Minek? �70 SZÉPIRODALOM A könyvelő erre azt felelte, ő nem hisz az ide-oda szabadságban, kellenek a jelek. A táblák, a kerítés. Ő falat akar a lakópark körül, ne lássanak be. Az orvos erre azt mondta, de a bekötő út végén már kiírták, hogy magánút, senki sem hajt fel ide a dombra. Csak azok, akik a Rózsás parkban vettek házat. A szőke fiatal férfi bólintott, ő egy hete van itt, látott őzet, vaddisznót az erdő szélén, de embert tényleg nem. Nem jön ide senki. Ősz van, hideg. Talán tavasszal? A könyvelő legyintett, a tél veszélyes, sötét van, hideg, és aki fázik, éhes, feljön ide. Majd meglátják. Aztán orvos azt mondta, a mellnagyobbítás nem olcsó, a felvarrás fele összeg, és vannak kamerák, mozgásérzékelők. Azok jelzik a vadat, az idegent. A könyvelő erre azt felelte, a lakóparki gondnoknak legyen fegyvere, puskája. Az orvos nézte a dombot, de ha fal lesz a telek körül, ő nem lát messze, ő meg nézni akarja a dombokat, a fehér fákat. Ilyen öregséget akar. Messzire látni. A fiatalember erre tapsolt, hogy a doktor úr szépen beszélt, és messzire látni szép dolog. A könyvelő erre azt felelte, a vidéki élet nem ilyen. Vannak orvvadászok, betörnek, lopják a fát, elviszik a ház mellől a kerékpárt. A faluban van egy-két büntetett előéletű ember. A fiatalember bólintott, az orvos hallgatott. Ekkor bukkant fel az úton egy nő és a kisgyerek. Jöttek felfelé a falu felől. Kik ezek, mi a francot akarnak, kérdezte a könyvelő. A nő jött, fogta a gyerek kezét, halkan köszönt, ment tovább felfelé az úton. Erről beszéltem, mondta a könyvelő, hogy semmi sem szent. Hová megy, ordított a nő után, ez itt magánterület! A nő megállt, megfordult, a kisfiú ijedten bújt hozzá. Csak a telepre, mondta a nő. Kihez, kérdezte a könyvelő. A nő cédulát vett elő, a tizenhatos épület, a doktor H.-hoz. Az orvos hallgatott, a szőke férfi nevetett, ó, hozzám jön a hölgy, mondta, de holnapra beszéltük meg, nem? A nő mondta, hogy az anyja beteg, a … orvoshoz ezért jött most. A szőke férfi bólintott, rendben, akkor menjenek, megmutatja a házat, azzal biccentett a könyvelőnek, intett az orvosnak, és elindult a nővel és a gyerekkel felfelé az úton. Ő meg milyen doktor, kérdezte a könyvelő. Az orvos azt mondta, ügyvéd lehet. Az ügyvéd doktorok jól keresnek, fiatalon vesznek autót, házat. És a nő, kérdezte a könyvelő, azzal mit akar? Az orvos azt mondta, az ilyeneknek bejárónőjük van. Ezért jött a nő a faluból, hogy majd takarít, mos. A könyvelő legyintett, a fenébe, érezte ő, hogy ezzel a férfivel még baj lesz. Az orvos hallgatott. Szürkült, enyhe szél támadt, az orvos mondta, a facövek nem jó, nem látni a sötétben. A könyvelő bólintott, a cölöp csak jelzi a határt, ő hozott rudat fémből, ott van, mutatta a kocsin, felállítják, felteszik rá a táblát, magánterület, őrzött terület, behajtás csak engedéllyel. Több táblát ho- �SZÉPIRODALOM 71 zott, hogy megértse a népség a faluból, ide nem lehet bejönni, a domb magánbirtok. Az orvos hallgatott. És most akkor megmondja, folytatta halkan, hogy neki van puskája. És ha gondolod, váltott tegezésre, szerzek puskát, készülni kell. Érted? Rossz idők jönnek. Az orvos csak hallgatott. A fémrudat nehezen beletolták a földbe, a táblát feltették, MAGÁNTERÜLET. Meg alá, hogy illetékteleneknek tilos. Közben a könyvelő magyarázta, hogy többen jelentkeztek a gondnoki állásra, mindenféle iszákos, csaló, ő családos férfit akar, van egy, akire gondol, annak a férfinek van fia, felesége, volt katona, tud a fegyverrel bánni. Amikor kész voltak, a tábla állt, az öreg orvos azt kérdezte, hogy ez a tábla akkor a haláláig marad. Hogy idegeneknek tilos? Hogy tilos? A könyvelő azt mondta, erre mérget vehet. Aztán mentek felfelé. Elöl a könyvelő, mögötte az orvos. A Rózsás park házai felé. Jött szembe a nő a gyerekkel, köszöntek, a nő meg is hajolt. A könyvelő azt mondta, hogy az ügyvéd ezek szerint elmagyarázta a nőnek, hogy mi a helyzet, ki az úr a dombon. Az orvos ekkor megállt, már sötétedett, nézte a feketébe bukó dombot, az erdőt, a falu gyér fényeit, és azt mondta, szereti a szépséget. A könyvelő kérdezte, hogy ezt most miért mondta. Minek? Az orvos erre azt felelte, úgy érzi, valami véget ért, de erről nem akar beszélni. �PALÓC KONYHA 72 Nagy Zsófia konyhája Receptek és történetek Juhtúrós haluska Hozzávalók: 1 kg krumpli, 30 dkg liszt, 30 dkg juhtúró, 1 tk. só, 20 dkg füstölt szalonna. A megpucolt krumplit lereszeljük, összekeverjük a sóval és a liszttel (a tésztának el kell válnia az edény falától). Forrásban lévő vízbe beleszaggatjuk, s amikor feljött a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, forró vízzel leöblítjük és lecsepegtetjük. Meglocsoljuk a kiolvasztott szalonna zsírjával, rámorzsoljuk a juhtúrót, jól összekeverjük, és megszórjuk a kisült szalonnával. Tavaszon újhagymával szoktuk enni, a későbbi időszakokban pedig összevágott vöröshagymával. Mostanság tejfölt kínálnak mellé. Ezt a haluskát szokták tehéntúróval is készíteni (böjti időszakban szalonna nélkül). �PALÓC KONYHA 73 Juhtúrós herőke Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg juhtúró, 5 tojássárgája, 1 tk. só, kb. 1,5 dl tejföl, zsír (vagy olaj) a sütéshez. A lisztet, a sót és a juhtúrót elkeverjük, hozzáadjuk a tojássárgájákat, és annyi tejfölt adunk hozzá, hogy kemény, de jól nyújtható tésztát kapjunk. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. Dedellevágóval tetszés szerinti csíkokra vágjuk, majd bő forró zsírban (vagy olajban) kisütjük. Juhtúrós töltött pogácsa Hozzávalók: 80 dkg liszt, 20 dkg vaj, 2 tojássárgája, 4 dl tej, 1 dkg só, 4 dkg élesztő, 1 ek. cukor. A töltelékhez: 40 dkg juhtúró, 20 dkg krumpli, 1 tk. só, 2 tojássárgája, ½ tk. őrölt bors, 10 dkg vaj. A juhtúrót összekeverjük a főtt lereszelt krumplival, sóval, borssal, a tojássárgájával és vajjal, majd hideg helyre tesszük. A liszthez hozzáadjuk a langyos cukros tejben megfuttatott élesztőt, sót, vajat és tojássárgáját, majd alaposan összedolgozzuk. Konyharuhával letakarjuk, és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Ezután lisztezett deszkán kb. 1,5−2 cm-es vastagságúra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, közepére ujjunkkal kis üregeket nyomunk, és még 10−15 percig kelesztjük. A pogácsákba töltjük a túrótölteléket, és kizsírozott tepsire rakjuk. Előmelegített sütőben közepes tűznél megsütjük. Siflis bableves Hozzávalók: 30 dkg fehérbab, 80 dkg füstölt disznóhús (csülök vagy oldalas), kb. 3 l víz, só ízlés szerint, 5 szál zellerlevél, 1 fej vöröshagyma, 3 db sárgarépa, 3 db petrezselyem, 3-4 db krumpli (kockára vágva), sifli (apró kockákra vágott gyúrott tészta, ami lisztből, tojásból és sóból áll) ízlés szerint (ki milyen sűrűn szereti tésztával). A rántáshoz: 2-3 ek. zsír, 4 dkg rétesliszt, 6 gerezd fokhagyma, 2 ek. pirospaprika, kb. ½ liter hideg víz a rántást felhígítani. A babot a füstölt hússal feltesszük főni. Nagyjából 1 óra elteltével belerakjuk a zöldségeket a krumpli kivételével. Ezt csak akkor adjuk hozzá, �74 PALÓC KONYHA amikor már majdnem készre főtt a bab és a hús is. Mikor minden megfőtt, beletesszük a siflit, amit 1 tojásból, kb. 10 dkg lisztből, pici sóból gyúrunk. A zsírból, lisztből, a zúzott fokhagymából zsemleszínű rántást készítünk, hozzáadjuk a pirospaprikát, és felöntjük kb. fél liter hideg vízzel. Beleöntjük a kész bablevesbe és jól összeforraljuk. Nagyi gyakran főzte, mert jó laktató étel volt. A bableves után a füstölt húst finom friss kenyérrel, ecetes tormával ettük, vagy pedig a bablevesbe (mindenki saját tányérjába) vágta bele kockákra. Kelett gömbőke Hozzávalók: 1 kg rétesliszt, pici só, 4 dl tej, kb. fél dl olvasztott zsír, 3 dkg cukor, 4 dkg élesztő. A lisztbe beletesszük a sót, az olvasztott zsírt és a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt. Közepesen lágy tésztává dagasztjuk. Letakarjuk, és ha megkelt, kb. 1 cm vastagságúra kinyújtjuk és egyforma négyzetekre vágjuk. Mindegyik négyzet közepére egy kiskanál lekvárt teszünk, és gombócot formálunk belőle. Egy lábasba (kb. félig) vizet öntünk, a lábas tetejére egy anyagot, pl. új konyharuhát, pelenkát kötünk jó szorosan, és erre rakjuk a gömbőkéket, utána beborítjuk egy tállal, és így gőzöljük 20 percig. Ezalatt a tálat nem szabad levenni róla. Amikor kész, kiszedjük, olvasztott vajjal meglocsoljuk, és megszórjuk darált mákkal elkevert cukorral, vagy vagdalt diós cukorral, vagy fahéjas cukorral is finom. A gömbőkét sósan is el lehet készíteni. Ugyanúgy járunk el, mint az édesnél, de a tetejére vajalját teszünk, kb. 15 dkg vajat felolvasztunk, teszünk bele lisztet (mint a rántásba), pici sót, és rózsaszínre pirítjuk. Ezzel locsoljuk meg a gömbőkéket. Lehet felesben is készíteni, így ehetünk sósat és édeset is egyaránt. Aludttejleves Hozzávalók: 50 dkg krumpli, 1 l aludttej, 2 babérlevél, 2 tojás, 3 dkg liszt, só, víz. A kockára vágott krumplit a babérlevéllel és a sóval megfőzzük. Az aludttejet elkeverjük a liszttel, a leveshez öntjük és összeforraljuk. Végül hozzáadjuk az elhabart tojásokat, és még egyszer felforraljuk. �VALÓSÁG 75 BARÁTHI OTTÓ Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből 2. rész A helyi önkormányzatokról szóló törvény hatályba lépésének 30. évfordulója az érdeklődő városlakó számára jó alkalom a visszatekintésre, a lokálpatrióta közgazdász számára pedig nyomós ok az önkormányzat – a város gazdaságával és társadalmával összefüggő – tevékenységének elemzésére. Ez késztette a szerzőt dolgozata1 elkészítésére, amelyből sorozatírásának rövidített második részében Salgótarján város humán szférájának fontosabb ágazatonkénti főbb jellemzőit mutatja be. Humán szféra: differenciált színvonal A humán szféra (a nem termelő nemzetgazdasági ágazatok) szerteágazó feladatainak ellátása mindenkor a települések fokozatosan fejlődő-formálódó intézményrendszerén keresztül valósul meg. Így történt ez a rendszerváltás után is azzal a korántsem elhanyagolható különbséggel, hogy Salgótarján intézményhálózata az elmúlt három évtizedben – a város sajátos adottságaiból is következően – igen jelentős változáson, más megyeszékhely, illetve megyei jogú város intézményrendszerénél markánsabb metamorfózison ment át. A vizsgált időszakban a nagyarányú – csaknem minden korosztályt érintő – népességfogyás, az ellátottak számának jelentős csökkenése, a feladatellátás megváltozott szerkezete, a működés gazdaságosságának fokozódó jelentősége egyfelől megkövetelte, másfelől – a közgyűlés döntésein keresztül – eredményezte is, hogy az intézményhálózat szerkezetében és személyi állományában is jelentősen módosult. Az átalakítás fokozatosan – igazodva az új kihívásokhoz – történt és megy végbe napjaink1 Baráthi Ottó: Salgótarján város gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1990−2020 időszakában (Adalékok egy várostörténeti kiadványhoz). Pályázati dolgozat. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Dornyay Béla Múzeum, Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2020. �VALÓSÁG 76 ban is. A racionalizálás jelentősebb lépéseiről az egyes ágazatoknál röviden szólunk, de a hangsúlyt az eredményére: az intézményrendszer bemutatására helyezzük. Egészségügy: orvos- és szakápoló hiány Egészségi állapot. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint Salgótarjánban 7370 fő adott számot tartós betegségről, ami a lakónépesség csaknem 20%-a. Ez az arány 4%-kal magasabb, mint az országos átlag, és a legmagasabb a 23 megyei jogú város közül. A rossz egészségügyi állapot az időskorúak igen magas arányára és az egykori bányák, ipari üzemek egészségtelen munkakörülményeire vezethető vissza. Erre utal, hogy 2010-ben a korbetöltött rokkantsági nyugdíjban részesülők népességhez viszonyított aránya 4,4% volt, míg az országos átlag csak 3,8%. A száz lakosra vetített betegszám-adatok szerint Salgótarjánban az országos átlagot meghaladó mértékben fordulnak elő a keringési rendszer és a légzőszervek betegségei, gyakoriak a mentális és viselkedési zavarok, valamint az idegrendszeri megbetegedések is. Az egy keresőképes korú lakosra jutó táppénzes napok száma az országos átlagot 20%-kal haladja meg. Minthogy a város foglalkoztatottsági rátája három évtizede roszszabb az országosnál, az egy foglalkoztatottra jutó táppénzes napok számában még nagyobb a különbség. A rosszabb egészségi állapot miatt a városlakók gyakrabban keresik fel a háziorvosokat. Az egy felnőtt korú lakosra jutó látogatások száma (rendelőben, illetve lakáson történő ellátás) eggyel magasabb (6,5) volt, mint az országos átlag. A gyermekek esetében az éves átlagos orvosi vizitek száma ugyan magasabb, mint a felnőtteknél, de az átlagos 9,5 alkalom kevesebb, mint az országos átlag. A házi- és gyermekorvosra jutó ellátandók esetében városunk 2011-ben még elég jó helyzetben volt a megyei városok rangsorában. Egészségügyi ellátó szervezet. Salgótarján egészségügyi ellátórendszerét a jól ismert tényezőkön (magas munkanélküliség, rossz szociális helyzet, alacsony iskolázottsági arány és szerény jövedelem, dohányzás, alkoholfogyasztás stb.) túl nehezíti az alapellátásban tapasztalható orvoshiány. A felnőtt háziorvos-körzetek közül 2, a házi gyermekorvosi körzetek közül 3 hosszabb időn át betöltetlen, ezekben a körzetekben helyettesítéssel látták/látják el a feladatot. A helyzetet súlyosbítja a felnőtt háziorvosok és a házi gyermekorvosok magas életkora is. Közülük a legtöbben �VALÓSÁG 77 már betöltötték az 50. életévüket. A 60−65 év feletti háziorvosok magas aránya miatt további orvoshiánnyal kell szembenézni. Az egészségügyi alapellátás feladatait Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális Központja (ESZK) közalkalmazott orvosokkal, egyéni vállalkozó orvosokkal és gazdasági társaságokkal kötött szerződések alapján látja el. A privatizáció után a lakosság betegellátási és gyógyítási feladatait az orvosok döntően önkormányzati intézményekben lévő saját rendelőikben biztosítják. A felnőtt háziorvosi ellátást 22 körzetben biztosítja az önkormányzat, egyben gondoskodik a hajléktalanok háziorvosi ellátásáról is. Egy körzet működtetését közgyűlési döntés alapján – területi elhelyezkedése miatt – Somoskőújfalu önkormányzata végzi. A 22 körzeti rendelőből 5 önkormányzati, 17 magántulajdonban van. A házi gyermekorvosi ellátást 6 rendelőben, 9 körzetben biztosítja az önkormányzat. A rendelők közül 3 önkormányzati tulajdonú rendelő, 3 magántulajdonú. A 9 körzetben 2015. november 1-től 5 gyermekorvos látja el a feladatokat. A körzetek közül 2 tartósan betöltetlen, 1 egy éven belül helyettesített. A fogászati alapellátásban a 10 fogorvosi körzetből 1 körzet működtetését Somoskőújfalu Önkormányzata végzi. A 10 salgótarjáni körzetben 9 fogorvos látja el a feladatokat. A szakmai és az eszközprivatizáció nyomán az önkormányzati feladatokat a vállalkozó orvosok többnyire a saját ingatlan- és eszközbázisukon keresztül látják el. Ellátási adatok, mutatók. Saját vizsgálatunk alapján a betegforgalomban bekövetkezett változásokat az észak-magyarországi régió megyei jogú városaiban és országosan az alábbi táblázat adatai jól szemléltetik: Egy háziorvosra jutó betegforgalom Területi egység Miskolc Eger Salgótarján Ország összesen 2001 2010 2018 9 816 13 732 10 151 10 458 10 586 14 636 10 937 11 632 10 411 13 280 11 814 11 957 Forrás: KSH Éves településstatisztikai adatok Saját szerkesztés és számítás – B. O. �78 VALÓSÁG A népesség minden szinten mutatkozó erőteljes csökkenése – amelynek a mértéke Salgótarjánban volt a legnagyobb – miatt az „orvoselvándorlás” nem lehetetlenítette el a gyógyító munkát, az egy orvosra jutó betegforgalom csak mérsékelten nőtt. Zavar csak további „orvosvesztés” esetén következhet be. A városi betegellátás helyzetéről dr. Ferkó Attila főorvossal – aki a 24. számú felnőtt háziorvosi körzetben rendel – beszélgettünk. Rendelőjének már a berendezése sem szokványos: a falakat festmények színesítik, a polcokon palócbabák és más kedves relikviák vonják magukra a figyelmet. – Gondoltam, ne kórházi betegszobára emlékeztessen a rendelőm, ne legyen nyomasztó a miliő – mondja a reumatológiai és mozgásszervi-rehabilitációs szakvizsgával is rendelkező főorvos, aki idestova 20 éve az Úttörők úti, immár jól felszerelt, EU-konform rendelőjében látja el betegeit. Összesen csaknem 2000 páciense van, 1/3 – 1/3 arányban az idős, a középkorú és a fiatalabb nemzedék, köztük több főiskolás, egyetemista is. − A kollégáimhoz képest hozzám többen jönnek reumatológiai és mozgásszervi panaszokkal, így a napi átlagos betegforgalmam mintegy hatvan fő – mondja a főorvos. A megye legnagyobb rendelőintézete Salgótarjánban van, itt végezték az ezredforduló után a járóbeteg-szakellátás vizsgálatainak 45%-át, az 1992. évi 2,5-szeresét. Ebben az időszakban a rendelési idő 23%-kal nőtt, így az egy gyógykezelésre a korábbi 6,3 helyett 3,1 perc jutott, ami kevésnek mondható. A megyében működő kórházi ágyak 38%-a Salgótarjánban működött 2002-ben. A 613 működő kórházi ágyszám alapján 1000 lakosra 138 ágy jutott, a megyeinél 66-tal több, a megyeszékhelyek közül 7-ben kevesebb ennél. Az ápolás átlagos ideje a megyei 8,8 nappal szemben 7,3 nap volt, az ágykihasználás pedig 73%-os, az utóbbi a megyeszékhelyek közül a legkisebb. Az alábbi adatok szerint Salgótarján a kórházi ágyak számát tekintve „előretört”, fajlagos mutatója a megyei jogú városok átlagát is meghaladja. Ami a betegellátást tekintve ugyan „kegyelmi állapot”, de amit a gazdálkodás hatékonyságát elváró gazdasági szakemberek kifogásolnak. A gyógyszertárak száma az 1992. évi 6-ról 2003-ra 9-re gyarapodott, ami lakosságszámra vetítve az országos mutatóhoz mérve is elfogadható szint. �VALÓSÁG 79 A 10 000 lakosra jutó működő kórházi ágyszám Területi egység Miskolc Eger Salgótarján 23 MJV város 2001 2010 2018 190 198 133 149 193 170 178 137 222 187 205 152 Forrás: KSH Éves településstatisztikai adatok Saját szerkesztés és számítás – B. O. Oktatás−nevelés: fókuszban a racionalizálás Bölcsőde. A bölcsődei ellátás 1999 után hosszú időn át nem volt biztosított, 2002-ben például 3 éven aluliak ellátása magánintézményben történt. Az ellátásban az önkormányzat egy önálló bölcsődével, 2018-tól óvodákban kialakított bölcsődei csoportokkal vesz részt. Óvodai feladatellátás. 2002-ben a megye óvodai férőhelyeinek 21%-a volt Salgótarjánban, 1000 lakosra 39 férőhely jutott, annak köszönhetően, hogy a férőhelyek száma az 1992. évi 1616-ról 2002-ben 1744-re, 8%kal bővült. Az óvodás gyermekek száma ugyanakkor az élve születések csökkenése miatt 1784-ről 1498-ra, 16%-kal mérséklődött. A későbbi időszakok adatai az alábbi táblázatból jól követhetőek, beszédesek. Óvodai ellátási mutatók Megnevezés 2002 2005 2016 2019 Férőhelyek száma Ellátott gyermekek Férőhely kihasználtság, % Egy csoportra jutó gyermek 1744 1498 1560 1411 1300 960 1130 868 2019. év 2002. év %-ában 64,8 57,9 85,9 90,4 73,8 76,8 - 21 21 23 23 109,5 Forrás: SMJV Gazdasági Programja 2020−2024 (Index saját számítás – B. O.) A tábla adataiból és dinamikus viszonyszámából jól látszik az ellátott gyermeklétszám csökkenése, miközben egyes körzetekben létszámemel- �VALÓSÁG 80 kedést mutat. Miközben a városban élő óvodáskorú gyermekek száma az elmúlt 3 évben nem változott lényegesen, és a következő években is várhatóan stagnál, a beiratkozottak számában csökkenés tapasztalható. Ennek oka vélhetően a Jó Pásztor Katolikus Óvodába beiratkozók száma és az elvándorlás hatása. Tanulságosak az alábbi térségi összehasonlító vizsgálatunk táblázatai. 100 férőhelyre jutó beírt óvodás gyermek Területi egység Miskolc Eger Salgótarján Ország összesen 2001 2010 2018 98 99 87 97 90 101 97 91 90 83 75 85 Forrás: KSH Éves településstatisztikai adatok Saját szerkesztés és számítás – B. O. Salgótarjánban más megyei jogú városokhoz képest erőtejesebben csökkent az óvodáskorú, az óvodába beírt, ellátott gyermekek száma is, miközben az óvodai férőhelyek száma mérsékeltebben csökkent. Következtében a férőhely-kihasználtság rosszabb, mint más megyei jogú városokban. Általános iskolák. Amíg 1990-ben Salgótarjánban 5611 fő volt a tanulók száma, 1995-ben már csak 4503 fő, 2005-ben 4087 főre tovább mérséklődött. A nappali tagozatos diákok száma 10 év alatt 12%-kal csökkent. 2004-ben a Gagarin Általános Iskolában a két tanítási nyelvű képzés is bevezetésre került. 2005-ben az egy osztályteremre jutó nappali tanuló 28,6 fő, amely az országoshoz (20,9 fő) képest, 7,7 fővel magasabb. Az egy pedagógusra jutó nappali tanulólétszám 11 fő, alig több az országos átlagnál. A 2007/08. tanévtől az általános iskolai oktatás egy központi iskola szervezeti rendszerében kerül ellátásra, amelyhez az iskolák tagintézményként kapcsolódnak. Ezt követően a létszám tovább csökkent, a fajlagos mutatók „javultak”. A fentieket részben alátámasztják az alábbi táblázat adatai is. Amint az összehasonlító vizsgálataink alapján kiderült, az általános iskolai fajlagos mutatók többsége megállja a helyét térségi összehasonlításban is. �VALÓSÁG 81 Egy általános iskolai osztályteremre jutó tanuló Területi egység Miskolc Eger Salgótarján Ország összesen 2001 2010 2015 24 24 30 22 22 23 26 20 19 24 23 20 Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis. Éves településstatisztikai adatok. Saját szerkesztés és számítás – B. O. Középfokú oktatás. A vizsgált időszakban a megye középiskolásainak jelentős része Salgótarjánban tanul(t). Itt található a feladatellátási helyek 35, és az osztálytermek 41%-a. 1992 óta az utóbbi 9-cel bővült, a diákok száma pedig 390-nel lett több. A középiskolai nappali tanulók száma az 1995. évi 3538 főről 2005-ben 3568 főre növekedett. Az egy osztályteremre jutó tanulók száma 2005-ben 33,3 fő, az országostól 4,5 fővel nagyobb. A 2000-es évek elején a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola összevonásra került a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolával, a Petőfi Sándor Általános Iskola gimnáziumi tagozata pedig integrálódott a Madách Imre Gimnáziumba. Erre azért volt szükség, mert a tanulók száma jelentősen csökkent. A feladatellátási szervezetrendszer racionalizációja következtében a 2007/08. tanévtől a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola szervezetébe került a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola, illetve a Táncsics Mihály Szakközépiskola szervezetébe került a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola. A köznevelési intézmények, az óvoda kivételével, 2013. január 1. napjával állami fenntartásba kerültek. Az állami köznevelési ellátást szolgáló ingó és ingatlan vagyon továbbra is az önkormányzat tulajdonában maradt, azonban a Salgótarjáni Tankerületi Központot és a Salgótarjáni Szakképzési Centrumot ingyenes vagyonkezelői jog illeti meg. A vagyonkezelői jog fennállása alatt a vagyon fenntartásával kapcsolatos kötelezettségek a vagyonkezelőt terhelik. Az állami intézménykezelő állományába tartoznak 2013. évtől a pedagógusok, valamint az oktató és nevelő munkát közvetlenül segítő közalkalmazottak is. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ december �VALÓSÁG 82 19-i tájékoztatásában idézte, hogy a köznevelési törvény szerint a köznevelés biztosítása állami feladat, ezért az 2013. január 1-jétől az állami fenntartás és a települési önkormányzati működtetés megosztásának elve szerint alakul át. A szakképzési feladatok ellátására az ország 44 szakképzési központjához hasonlóan 2015. július 1-től Salgótarjánban is megalakult a Salgótarjáni Szakképzési Centrum. Az új működtetési rendszert a szakképzési intézmények hatékonyabb, összehangoltabb működésének elősegítésére és a gazdasági-piaci szereplők képzési igényeinek gyorsabb és rugalmasabb kielégítésére hozta létre a Nemzetgazdasági Minisztérium. Az új rendszerben a szakképzési centrumok szakmai és gazdálkodási önállóságot kapnak. A szakképzési centrum fő feladataként szakiskolai és szakközépiskolai nevelést-oktatást, HÍD-programok keretében folyó képzést folytat, esti, levelező formájú felnőttoktatást, valamint kollégiumi nevelést és gimnáziumi képzést is ellát. 45 szakmát sajátíthatnak el a salgótarjáni, balassagyarmati és bátonyterenyei tagintézményeiben a tanulni akaró fiatalok. A Centrum felnőttképzési tevékenységet is végez, a szakmai képzésbe bekapcsolódó álláskereső, szakmát váltani kívánó, szakmát szerezni akaró felnőttek számára. A Salgótarjáni Szakképzési Centrumhoz (SSzC) nyolc iskola tartozik. Felsőfokú képzés. Salgótarjánban 1972-ben nyílt meg a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézete, későbbi nevén a BGF Salgótarjáni Intézete. Az 1970-es évek közepétől javult a megye pénzügyi, gazdasági szakember-ellátottsága, amelyből még az ezredforduló utáni első évtizedben is kivette részét az intézmény. Az ezredforduló után a hallgatók számának folyamatos csökkenése, és egyéb okok következtében a már korábban megindult lassú leépülés folyamata felgyorsult, amelynek végén a BGF 2012-ben megszüntette a felsőfokú gazdasági szakemberképzést Salgótarjánban. Az azóta eltelt években számos kezdeményezés és kísérlet történt a főiskolai képzés – főleg a műszaki felsőoktatás – újraindítása érdekében, elsősorban az Óbudai Egyetemmel együttműködve. Ennek részeredményei évről évre szerények. Kultúra-művelődés: viszonylag jó színvonalon Az 1990. évtől a kulturális, a közművelődési és a sportfeladatok ellátására a korábbi intézményrendszer mellett kft.-k jöttek létre, és igyekeznek ellátni az önkormányzat ez irányú feladatait. Az államreform részeként 2013. január 1-től Salgótarján Önkormányzata kötelező feladatként meg- �VALÓSÁG 83 kapta a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Dornyay Béla Múzeum fenntartási feladatát is. A kulturális és közművelődési feladatokat alapvetően a József Attila Művelődési Központon keresztül látták el korábban is. A Közgyűlés döntése alapján 2018-ban a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft.-ből jogutódlással létrejött a Zenthe Ferenc Színház Nonprofit Kft. Önálló kft.-ként pedig – 100%-os önkormányzati tulajdonban – a Salgótarján Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. (REMEK), amely ellátja az önkormányzat közművelődési, médiaszolgáltatási és sportfeladatait. A „REMEK-be szabott” városi szervezetek az alábbiak: József Attila Művelődési Központ (JAMK). Ismert rendezvényük, az évről évre megrendezésre kerülő Tavaszi Fesztivál-programsorozat. Zászlóshajó a már 35 alkalommal megrendezett Nemzetközi Dixieland Fesztivál. Sikeres a gyermeknapi és a Szent István-napi rendezvény, az Adventi sokadalom is. Korábban befogadó színházként gondozta a Vertich Színpadot, házigazdája volt a Palóc Parnasszus élő, irodalmi újságnak, majd a Szerdatársaságnak. Salgótarjáni Városi Televízió (SVT). Saját készítésű műsorideje emelkedett a korábbi időszakhoz képest. Műsorszerkezete, műsorkínálata az utóbbi 2-3 évben a helyi igényekhez jobban igazodott, színvonalát tekintve is javult. Közművelődési típusú műsorait azonban (a város kulturális, művészeti eseményeit, értékeit bemutató adásait) a jövőben szélesíteni, bővíteni szükséges. A Salgótarjáni Civil és Ifjúsági Ház (elődje: Salgótarjáni Ifjúsági Tanácsadó Iroda, ismert nevén: SITI). A József Attila Művelődési Központba történt integrációja igazolta a szervezeti változással kapcsolatos elképzeléseket. Az eredeti funkció mellett bővültek a fiatalok kulturális, közművelődési lehetőségei. A REMEK további intézményei: Városi Sportcsarnok, Városi Sportcentrum, Városi Tanuszoda, Városi Strandfürdő, Belvárosi Mozgásstúdió, Bátki József Közösségi Ház. Az önálló társulatként működő Zenthe Ferenc Színház Salgótarján első, önálló státuszú színháza. A teátrum 2012-ben, a művész születése évfordulóján, április 24-én alakult meg. A színházat 2013. március 1-jétől egy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság működteti, mely 2018. szeptember 1-jétől a Zenthe Ferenc Színház Nonprofit Kft. nevet viseli. A színházterem 562 néző befogadására alkalmas, a Zenthe Szalon 100 fős kamaraterem, mely 2016 márciusában nyílt meg. Más szervezeti formában működő városi intézmény: �84 VALÓSÁG A Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapítvány (korábban Táncház) beváltotta az alapítványi formához fűzött reményeket: biztosítja a Nógrád Táncegyüttes működési feltételeit. (A Táncház a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szervezeti keretében folytatja az iskolarendszerű gyermeknéptánc-képzést.) Az Apolló mozi kamaraterme art mozi-minősítést kapott a Nemzeti Filmirodától, ami igényes, art mozi-besorolású és magyar filmek bemutatását teszi lehetővé. Ennek révén a mozi az esztétikai nevelésben, a minőségi filmellátásban is előreléphet. A filmszínház további termeinek hasznosítására egyéb pályázati forrásokból egy többfunkciós, szabadidős, rekreációs központ kialakítására nyílik lehetőség. Érdemes nagyon röviden bemutatnunk a részben említett nagyobb városi rendezvényeket, népszerű programokat. A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat már 35 alkalommal került megrendezésre. Salgótarján ezzel a rendezvényével és az egykori Szabadtéri Szobortárlattal kapcsolódott be az országos képzőművészeti élet vérkeringésébe. A kortárs művészek alkotásai az utóbbi években is nagy számban magas művészi színvonalon jelennek meg. A Nemzetközi Dixieland Fesztiválnak 1984-ben adott először otthont Salgótarján városa. Ez idő óta – mindössze néhány év kivételével – rendszeresek a többnyire május elején megtartott nagyszabású és sikeres koncertek a nógrádi megyeszékhelyen. A hazánk határain túl is ismert rendezvény évtizedek óta szolgálja Salgótarján városmarketingjét is. Tarjáni Folk és Szlovák Napok a Nógrád Megyei Folklórfesztivál részeként évente több ezer látogató örömére kerülnek megrendezésre. Zenekari koncertek, sztárvendégek és jó hangulat jellemzi minden évben a rendezvényt. Salgó Rally. A verseny nemcsak az autósport szerelmeseinek nyújt élményt, a táj szépsége is sok turistát vonz a hegyekbe. Hosszú szünet után 2009-ben és 2010-ben volt újra rally Salgótarjánban. Újabb cezúra után 2016-tól kerül ismét megrendezésre. Adventi sokadalom. A 2000-es évek közepétől a civil kezdeményezésre sok látogatót vonzó rendezvény a karácsony, a karitász és a szeretet jegyében fogant. Programjaival és ajándékaival sok gyermek és szülő számára okoz nagy örömöt. A Medvesi Fotós Maraton 2013-tól kerül megrendezésre a KarancsMedves vidékén, évről évre az ország minden részéből egyre több fotóst és más látogatót is fogadva. A kétnapos program során terepvezetők mu- �VALÓSÁG 85 tatják be a táj legszebb részeit fotós szempontok szerint összeállított programok kíséretében. Sajnálatos, hogy néhány nagy múltú rendezvényre ma már csak némi nosztalgiával emlékezhetünk. Így többek között a TIT Nemzetközi Nyári Ifjúsági Egyetemre, amely a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezete/Egyesülete által, jelentős önkormányzati támogatással 2000-ig került megrendezésre. Jó két évtizeden át vonzotta az ország minden részéből a diákokat és a fiatal értelmiségieket; a Nemzetközi Ugrógálára, amelyre mint „tarjáni találmányra” először 1986-ban került sor a város Fő terén. 1999-től környezeti kultúrájának bemutatása szándékával is áttette színhelyét a festői somoskői Váralja Sportcentrumba. A külföldön is népszerűvé vált ugrógálán a két évtized alatt mintegy harminc ország több száz neves, olimpiai bajnok és világcsúcstartó atlétája vett részt. Végül vessünk egy pillantást a közgyűjteményi intézményekre, amelyek jelentős szerepet töltenek be kulturális, szellemi és tudományos életünkben. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár épülete Salgótarjánban. Itt található a Palócföld folyóirat szerkesztősége is. (Fotó: bbmk.hu) �86 VALÓSÁG A Balassi Bálint Megyei Könyvtár egyaránt ellát megyei és városi feladatokat. Szakmai hivatásán túl fontos szerepet tölt be a megye közművelődési életében, a népi hagyományok őrzésében, a helyi értékek bemutatásában is. Mindezt jól reprezentálják a rendre sikeres kiállítások, könyves ünnepek, könyv- és lapbemutatók, író-olvasó találkozók, a jeles napok évfordulós rendezvényei, a nyári napközis olvasótáborok. Befogadója a megye egyetlen – immár 67. évfolyamában járó – nyomtatott (és online) folyóirata, a Palócföld szerkesztőségének, és egyben a folyóirat kiadója is. Az intézmény 2020-ban a szakma legmagasabb elismerését, a rangos „Minősített Könyvtár” címet is elnyerte, amit ez év elején a Magyar Kultúra Napja alkalmából vehetett át. A Dornyay Béla Múzeum a házigazdája a már említett Salgótarjáni Tavaszi Tárlatnak, illetve a Salgótarjáni Rajzbiennálénak, időszaki kiállításoknak és sok más rangos rendezvénynek. Szervezi a Nagy Iván Honismereti Pályázatot, támogatja a Múzeumbaráti Kör működését. Kiadványozási tevékenysége az utóbbi években vált igazán értékessé. Mind jobb színvonalon működteti az országhatárokon túl is ismert bányamúzeumot. A múzeum számos ismérve alapján megállja a helyét országos összehasonlításban is, látogatottsága az elmúlt években dinamikusan növekedett. A múzeum 2020 októberében a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének Év Múzeuma díját is elnyerte. A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (elődje: Nógrád Megyei Levéltár) funkcióját magas szakmai színvonalon tölti be. Rendszeresen megjelenő történeti kiadványai (jelesül és többek között a Salgótarján történelmi kronológiája I−II. kötete, az 1956-os salgótarjáni eseményeket feldolgozó kiadvány, a Salgótarjáni zsidótörténet című kötet) nagy jelentőségű helytörténeti értékek, amelyek egyben országos elismerést is kiváltanak. �VALÓSÁG 87 Rövid összegezés, néhány következtetés Az egészségügyi ágazat – az országosnál rosszabb egészségi állapotú lakossággal együtt – fokozott gondoskodást igényel. Ismereteink szerint a működő orvosok és asszisztensek áldozatos munkát végeznek, jóllehet ezt minden érintett másként éli meg. Az orvostársadalom elöregedése országos tendencia, városunkban különösen jellemző. Az ellátás színvonala stagnáló, egyes városi körzetekben romló. A háziorvosi rendelők felszereltsége megfelel az előírásoknak. Az Önkormányzat a képzett szakemberek letelepítése érdekében indított programot, amely az orvosok esetében is eredményes lehet. Az oktatás-nevelés irányításában a biztonságos és nívós ellátás mellett erősödött a gazdaságosságra való törekvés. A kényszerű változások – intézménymegszűnések, a pedagógusok létszámának csökkentése – azonban nem javíthatták az intézmények dolgozóinak komfortérzetét és felelősségteljes munkájuk minőségét sem. A főiskola megszűnése, az önálló felsőfokú képzés hiánya a megyei jogú város – hosszabb távra is kiható – deficitje. A kultúra-művelődés egyes időszakokban preferált helyzetében a várt színvonal-emelkedés nem következett be. Miközben a kulturális élet erősen rendezvénycentrikus, a Zenthe Ferenc Színház pedig Salgótarján kevés sikertörténetének egyik remek reprezentánsa, a helyi társadalom egy részében a művészetek és kultúra iránti igény csökkenőben, az értékszemlélet és az identitástudat visszaszorulóban van. Mindeközben a városban esetenként a munka-, a magatartás- és a környezeti kultúra színvonala is kifogásolható. �SZÉPIRODALOM 88 SIMEK VALÉRIA Sugaras időkben A szó benned mélyen ült el csak figyeltél. Neked ajánlottam fel álmaim. Úgy éltél, mint akié itt minden völgy, domb, erdő. Beszélgetéseket hallottál régi öregektől, áldást és átkot. S az elvirágzott júliusban rendbe raktad az eltörött szó-darabkákat. Majd nyitott mondatokat fűztél össze öblös kosárrá. Sugaras időkben az évek bennünk öltöttek testet. Figyeltünk egymásra, lépéseink egymáshoz igazítottuk. Amikor a szemünkből kipattant a hajnal, mezőn talált minket a dél. Sonkát, kolbászt bontottunk a dél szakajtójából a föld asztalán szétterítve. Fecskék karistolták az eget, – vihar lesz – mondtad. Induljunk, mert tengelyig süllyedünk a dombokról lehordott sárban, iszapban. Otthon a tükörben néztük, hogy ráncok gyűrődnek arcunkon, pedig még figyelő, hallgatózó gyermekek szerettünk volna lenni. Rád gondolok Rád gondolok, magam siratom hiányod csendjében. Viharlámpád fénye nem araszol előtted hazafelé az úton. Vad szelek elvitték parányi lángodat. Szemmel föl nem mérhető messzeségben jársz. Az árnyékok már nőnek, akár a bíbor sugarak. A nyár zöld lobogása már olvad az estében. Harangok szólnak messzire szálló zúgással. A földön mély csend pihen. Az ég ezüst szegekkel fényesített terítő a világ fölött. �SZEMLE 89 BAKONYI ISTVÁN Simek Valéria: Hittem, szerettem Simek Valériát eddig költőnek tarthatta nyilván az olvasó. A szülőföldjéhez, a Fejér megyei Bakonycsernyéhez mindmáig hű szerző versesköteteivel vívott ki rangot a kortárs magyar irodalomban. Versei arra jelentenek szép példát, hogy bárhol az országban (és a világban) születhet olyan érvényes költészet, amely az egyetemesség felé közelít. Legújabb könyve, a Hittem, szerettem viszont a prózaírót mutatja fel. Az író édesanyja „bőrébe bújva” mesél egy küzdelmes és szép életről. Ahogy az előszót író (és a címlapot tervező és illusztrációkat készítő) P. Maklári Éva írja: „…Ez a könyv azonban sokkal több, mint egy élet története. Szociográfia egy korról, egy település életéről, szokásairól, hétköznapjairól és ünnepnapjairól…” Így, ezzel a teljességgel lesz izgalmas olvasmány, s többek között betekintést nyerünk egy olyan falu életébe, ahol szlovákok és magyarok élnek békességben. S arról is képet kapunk, hogy vallási tekintetben az egyik legszínesebb magyar település, hiszen az evangélikusok mellett számos kisebb felekezet is megtalálható immáron hosszú ideje Bakonycsernyén. S mindezeket úgy ismerjük meg, hogy a középpontban végig az anya és családja története áll. Így kapjuk meg a korrajzot is, a múlt század húszas éveitől az ezredfordulóig. A bonyolult emberi kapcsolatok, a gyakran fájdalmas epizódok teszik még érzékletesebbé a történetet, amelyek a brutális történelem részei. Közben a szerző miniportrékat rajzol meg a családtagokról, a közvetlen környezetben élő emberekről. Olyan emberek ők, akik megszenvedték sorsukat, akiknek kijutott a szétszakítottságból is. Veretes, puritán prózastílus a Simek Valériáé, helyenként szép lírai elemekkel gazdagítva. Ez utóbbiak főként azokban a részletekben lelhetők föl, amelyekben a szerző számára oly kedves és fontos természeti környezet elemeiről olvashatunk, vagy éppen az évszakok váltakozásairól, a termést adó föld áldásairól. A munka becsületéről. Olyan embereket mu- �90 SZEMLE tat be írónk, akik számára a mindennapos tevékenység adja meg az élet értelmét, akiknek a föld, a növények, az ég, a levegő adják a létezés nélkülözhetetlen feltételeit. S mindez a jellegzetes bakonyi tájban jelenik meg, de megjelenhet bárhol a teremtett világon. Egyfajta „szent naivitás” is a jellemzők közé tartozik. Egy idevágó részlet: „…Milyen jó lett volna mindig gyermeknek maradni, ártatlan, felelősségre nem vonható, egy kicsit dédelgetett, meggyűlölhetetlen, szeretetért kezet nyújtó, és szeretetet feltételek nélkül is elfogadónak…” S ez egyben a „képzeletvilágú nincstelenség” korában fogalmazódik meg a mű főalakjában. Egy olyan történetben, amelynek minden eleme megtörtént a valóságban, s ezeket az elemeket színesíti Simek Valéria némi fikcióval, főként a dialógusok tekintetében. A történet valódi, a kidolgozottsága művészi. Ott is, ahol a gyermekkort idézi meg, és ott is, ahol a történelem szorongatta helyzetről szól. Nehéz sorsokat mutat meg a falu életéből, de a harmóniának a címben jelzett megnyilvánulásai mindvégig meghatározó jelentőségűek. Az anya fejlődéstörténete mindvégig a középpontban áll, s ezt az egyes szám első személyű elbeszélés is erősíti. A tisztes szegénység körülményei közepette. Persze ebben a közegben is vannak emberi és családi gondok, és ide sorolhatjuk azt, hogy a főhősnő szüleinek különélése okoz bizonyos feszültségeket. Árnyalt tehát az összkép, a szerző nem festi hamissá a valóságot. És egyre inkább árnyakat jelent az is, hogy közeledik a második világháború az akkor még fiatal lány életében. Ebben az időben mennek el a fiatal lányok summásnak az Esterházy-birtokra, ahol a mű főalakja számára a teremtő munka az elsődleges. Így vall: „…Még tizennégy éves sem voltam, de munkám miatt már inkább felnőttnek számítottam. Gyermekségem gazdag játékvárát ledöntötte idesapám halála és a közeledő félelem a háborútól…” Újabb drámai fordulatok, ám érzékeljük benne az életigenlést, a helyüket megálló, dolgos, erős jellemű emberek világának az értékeit. Aztán elérkezünk a háborús jelenetekhez, és megjelennek az első halottak. A helyzet nyelvileg is sajátos: a szlovák nyelv segíti a párbeszédet az oroszokkal. Viszonylag szűkszavú az akkori jelenségek leírása, Simek Valéria óvakodik a túlzó részletektől. Jó ízléssel jeleníti meg a gyász idejét, az elesettek sokaságának tragikus látványát. Persze érzékeljük, hogy nem ez a falu volt a háború egyik központi helye, így a túlzott részletezés is hiányzik ezeken az oldalakon. Aztán a háború utáni történések elhozzák újra a pozitív életösztönöket. A szerelem, az eljegyzés, a házasság és a bő gyermekáldás mozzanataira �SZEMLE 91 gondolok. Itt is jellemzi Simek Valéria stílusát a lírai elemek gazdagsága. Az Eljegyzés című alfejezet pl. így kezdődik: „A fák megülő csendjében lépkedtem hazafelé. A faluig lehúzódó erdők árnyékában békesség honolt. A zöld fű lágyan remegni kezdett a növekvő szélben. Az alkonyat a dombokra szállt, mire hazaértem…” Egy-egy verssor mindegyik. S a líraiság nem csupán nyelvi szépséget jelent, hanem a bemutatott életpillanat értékeit is erősíti. Mindez nem meglepő egy olyan szerző esetében, aki mégiscsak költő elsősorban. A gyermekek születését is visszafogott hangon meséli el, olyan diszkréten, mint ahogy a lírája is. Ugyanakkor – ha szűkszavúan is – érzékelteti a Rákosi-korszak jellemzőit, a „leadásos” időszakot. S az egyik alfejezet már a címében is árulkodó: Meggyen és kenyéren arattunk. Jellemző az is, ahogy a harmadik gyermek (maga a szerző) születését elbeszéli, szinte kívülállóként. Itt és másutt is jellemzi valami sajátos távolságtartás annak ellenére, hogy igencsak személyes odatartozásról van szó. Aztán később egyre nagyobb léptekkel közeledünk a befejezés felé. És elérkezünk a szépséges utolsó szavakhoz: „…Uram, van valamilyen égi zár, kilincs, valamilyen csoda, mely hozzád nyitja ajtaját? Kérlek, engedj be, mert megfáradtam!” Így lesz teljes és hiteles egy asszony, egy anya, egy feleség portréja ebben a könyvben. (Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2020) �SZEMLE 92 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG A lét pásztora Bene Zoltán: Isten, ítélet Ha rápillantunk Bene Zoltán nagyregényének borítójára, akkor hajlamosak vagyunk a két szóból álló címet egynek olvasni: istenítélet. A vessző azonban nem véletlenül került a két szó közé. A könyv mottói ráerősítenek a cím talányosságára. A José Saramago-idézet szerint az ember önmaga labirintusa, míg Orhan Pamuk idézete azt sugallja, hogy a véletlenek szükségszerűek. Végigolvasva a könyvet, ezt nem tekinthetjük feltétel nélkül bizonyosnak. Születésünk helye és ideje miatt ránk mért körülmények, a tőlünk független történelmi események, csapások, kísértések ellenére a szabad akarat lehetősége, kérdésfelvetése, megkérdőjelezése megkerülhetetlen. A regény végén az öreg kun figyelmezteti főhősünket, Szórád Lőrincet, amikor az a hosszas bolyongás után hazatérésre szánja el magát: Nem lehet bizonyos abban senki, hogy a céljához ér. Lőrinc keserűen mosolygott: – Számomra már csak az a bizonyosság létezik – mondta –, hogy mindenek fölött, mindenkor ott a vigasztaló, könyörületes Isten, ítéletében megnyugodhatunk. Az ítélet a hitben rejlik? Hisz Istenben, de önmagában is. Bezárul egy kalandos, már szinte pikareszkregény cselekménye, a megnyugvással, a hazatéréssel. Van hova hazatérni, ez is fontos motívum. Szórád Lőrinc nem hasonlítható Cervantes főhőséhez, nem szélmalomharcot vív, ha úgy is tűnik, nem rendelkezhet sorsa fölött. 56 fejezeten keresztül követjük útját, valóságos road-movie. A movie, vagyis mozi szó nagyon is találó, mint egy jól megírt forgatókönyvben látjuk a jeleneteket. Erős kezdéssel indítja történetét Bene Zoltán, egy megerőszakolási jelenettel, Aba Sámuel követi el. Azt gondolhatjuk, ún. in medias res, vagyis a dolgok közepébe vágva, miközben ez csak egy fontos előzmény, amely megágyaz szimbolikusan a történetnek. Szórád Lőrinc már nem fattyúként születik, hanem jómódú földbirtokosként. A könyv erénye, hogy Szórád �SZEMLE 93 Lőrinc életének története (benne az élmények és érzelmek sorozata) az átélt hétköznapjaiból és gondolataiból bomlik ki, szorosan kapcsolódva a külvilág (helyek, emberek) és a Szórád lelkivilágának alakulásához egymásra való hatását érzékeltetve. A főhősnek megadatik, hogy beleszóljon a történelmi eseményekbe, első alkalommal véletlenül, utóbb már előre felkészülve. A főhős nem egyházi személy, ha folytat is a hittel kapcsolatos vitákat. A világi hatalom, a világi értelmiség képviselője, aki egyaránt jártas a vallás és a tudomány kérdéseiben. Tudja a helyét, tudja, hogy földbirtokosként ugyan a hűbéri rendszer tagja, képviselője, de nem herceg, nem gróf vagy báró. Mondhatnánk felvilágosult polgárnak is, aki városlakó, de nem kalmár. Vagyona van, ami lehetővé teszi számára, hogy Páduába menjen tanulni, képezni magát. Látszólag teheti, szabad. Szabad akarata lehet. Lehet, olykor van is, de ez a szabad akarat folytonosan korlátozva van feljebbvalóitól. Bene Zoltán történeti hűségre törekszik, de stílusa, mondat- és szóhasználata a mai korhoz is köti a szereplők beszéd- és gondolkodásmódját. Mindez olyan hatással jár, mintha egyszerre élnénk a XIV. és a XXI. században. Mai jelenlétünk ott-jelenlétet formáz, és viszont, az akkori élet maivá (bensőségessé) válik. Mai identitásválsággal teli korunkban Bene Zoltán a nemzet önértése kezdetének világába vezeti az olvasót, át- és felülírja a valóságot, hogy egy cselekmény értelmén túli térbe is bepillanthassunk, a lehetőségek terébe, a szabad cselekvés emberi lelket felemelő és formáló mámorát megtapasztalva. A regényíró a történelmi tematika és a nemzeti identitás kapcsolódási hálóját szövi fejezetről fejezetre, egy birodalmi helyzetben, amikor a magyarság Európában megkerülhetetlen politikai tényezővé válik. Az író olyan hőst választ, aki – bár kudarcot vall – mindvégig megőrzi emberi mivoltát, másodszorra úgy válik hőssé, hogy mások szemében nem az. Az ő perspektívájából láttatja Bene a történéseket, az igazság rejtetté vagy kimondhatatlanná válik, a hazugság álarcát ölti magára. A polifonikus regényben az író a középkort sokféle élethelyzetből és karaktertípus által szólaltatja meg. Az Isten, ítélet című könyv nem csak a magyar olvasóknak íródik. A regény sok-sok helyszíne és szereplője magyar határokon kívüli térben található, a barbárság univerzumát téve zárójelbe. Ez a barbárság megszűnőben, változóban van, Szórád Lőrinc az egyik alanya, aki más univerzumba képzeli magát, az etika és humánum képviselőjeként, akinek és egyben a regény mindentudó elbeszélőjének az igazság autentikus és megkérdőjelezhetetlen volta kérdéses. Egy eljövendő új kor előfutára, Dante halott (1321). Shakespeare-re még várni kell. A trónviszályokra nem. Az, hogy király vagy, netán a trón �94 SZEMLE várományosa, nem életbiztosítás, az sem, hogy életed hosszú lesz. Örökös harc ez, az életért, a családért, a birodalomért. Szórád Lőrinc Dante örököse filozófiai értelemben, bár Szórád nem költő, költői hajlama sincs, inkább gondolkodó, a világot értelmező, megérteni akaró figura, aki szomjazik a tudásra, nem véletlen, hogy Páduába igyekszik, hogy magister lehessen, szabad akaratából. A XIV. században a nagy itáliai egyetemeken nem volt teológiai kar, a XVII. század derekáig sem a páduai, sem a németalföldi egyetemen nem kérdeztek rá a beiratkozó hitvallására, és nem kötelezték őket az ennek megfelelő eskü letételére sem. Szórád Lőrincnek a sors csak idővel engedi meg, hogy nyolc évet Páduában tölthessen, és ez az idő sem elég arra, hogy magisterré váljon. Élete mindig úgy alakul, hogy rajta kívül álló erők döntenek róla, hogy ismételten a király szolgálatába állítsák. Miután megmentette a király és a királyi család életét egy összeesküvőtől, pályája kényszerek sorozata, a trónharcok, a cselszövések világában találja magát, legyen magyar vagy olasz (nápolyi) földön. Nem kém, a királyi kancellárián szolgál, figyel, tanul. Folytonos készenlétben kell lennie, léte tehát az örökös várakozás, az örökös figyelés, bárhol is járjon. Megbíznak benne, ha nem is vakon, ellenőrzik, próbára teszik, valóban készen áll-e, fegyelmezetten cselekszik-e majd, ahogy elvárják tőle. Feljebbvalói közül az egyik világi, a másik egyházi figura, általában párban jelennek meg Szórádnál, kölcsönösen kiegészítve egymás mondandóját, közlik, mit kell tennie. Bacsó Péter örökbecsű filmje, a Tanú jut eszembe, és Pelikán, akivel közlik: egyszer majd kérni fogunk magától valamit… A regény kulcsmotívuma a választás kérdése. Az én szabadsága, a szabad döntés lehetősége. A Bibliában is olvashatjuk: …magad választhatsz, mert ez megadatott neked (Mózes 3: 17). Szórád Lőrinc számára is eljön az idő, amikor kérnek tőle, és választania kell. Hűség és kényszer kettőse vonul végig a regényen. Bene Zoltán könyve történelmi regény, de a hibrid formából: én- és fejlődésregény, eleven és nem sematikus korrajz, mindvégig elkerüli a vizsgált kor negatív beállítását (sötét középkor), sőt a fejlődés és prosperitás ethoszával olyan világot teremt, amely kevésbé ismert és elfogadott. Kerüli a prüdériát, az álszent erkölcsöt, a testiség és a szexuális aktusok kendőzetlen tárgyalása, megjelenítése révén a könyv közel áll Boccaccio Dekameronjához. Mintha a szerző a szexuálisan túlterhelt jelenkorunkat idézné fel a múltban. Bene Zoltán könyvét olvasva az Anjouk korának shakespeare-i világában (és nem színházában) találjuk magunkat. Veszéllyel, izgalommal, változással, harcokkal teli hely a kor. Az Árpád-ház kihalt, a trónöröklés rendje felborult. Szórád Lőrinc időnként ugyan a cselekvés szabadságát, �SZEMLE 95 többnyire annak hiányát éli meg. Egy olyan világban kell eligazodnia, amelyben senki sem őszinte, amelyben a cselekvés és a nem cselekvés irányát mindenki a maga érdeke szerint igyekszik megszabni. Mindennaposak a gyilkosságok, a kínzások, a fővesztések. Senki nem érezheti magát biztonságban, még a király sem. A belső rend nem szilárd, meg kell szilárdítani, és ha lehet, gyarapítani az országot, a birodalmat. Szórád Lőrinc korának értelmiségi figurája, akit a sors véletlenje és szeszélye felfelé lök, a királyi udvar bennfentesévé válik, akinek nincs felsőbbségtudata. A nemzeti azonosságtudat kialakulásáról és erejéről is szól a könyv. A magyar nemzethez tartozás ebben a történelmi időszakban etnikai jellegű volt. Rendre találkozhatunk böszörménnyel, kunnal, besenyővel, akik a magyarságtól különböztek, de a magyar király alattvalói voltak. A magyar népnév, a magyar nemzet kifejezés nem volt a magyar királyság földjén élő összes népek gyűjtőneve, hanem megkülönböztető jelentéssel bírt. Bene Zoltán könyve történelmi regény ugyan, de egyben kortárs regény is. Ne tévesszen meg bennünket a könyv cselekményének történeti ideje és helye, a fiktív és valóságos figurák. Bene könyvében nem az idő a fontos, hanem a cselekmények térbeli összefüggései, ezek viszonylatait kifejező nyelvi-gondolati formák, a cselekvő ember önmagára ébredése, eszmélése, a honvágy és szabadság érzésének megtapasztalása. A regényben benne van mai korunk minden baja, nyűge, háború, megtorlás, fogság, árulás, merénylet, bosszú, besúgó, idegenek, járványok, az alattvalói lét gyötrelmei, a férfi és nő közötti egyenlőtlenség testet-lelket megnyomorító valósága. Szórád Lőrinc megismeri a terek, paloták, helyek, szokások, népek különbözőségeit. A terek tágasságát és szűkösségét, az utcák bűzét, az emberi leheletek büdösségét, a kicsapongó életet, a nők kiszolgáltatottságát. Furcsa csúnya ember, nem a nők bálványa és a férfiak riválisa sem lehet. Lenézik, leszólják, helyesebben kihasználják, sőt felhasználják a birodalmi politikában, az udvari élet színjátékában. Szórád Lőrinc folytonos krízisek közepette találja magát, akarva és akaratlanul is. Bene Zoltán szerint … mindig a most és az itt az igazán lényeges. A múltat nem változtathatjuk meg, viszont árnyalni megkísérelhetjük. És ez az árnyalás fontos, hiszen ha a közhellyé vált mondásra gondolunk: historia est magistra vitae, azaz a történelem az élet tanítómestere, távolról sem mindegy, hogy sematikus, fekete-fehér, egydimenziós képet vagy színes tablót festünk a sokszínű, izgalmas, egyszerre lenyűgöző és félelmet keltő emberi történelemről. Amelyben, ne feledjük, a címszereplő, azaz az Ember változatlan.1 1 https://irodalmijelen.hu/2021-feb-01-0832/lehetseges-vilagok-vilaga �96 SZEMLE A regény 56 fejezete Szórád cselekedeteit és gondolkodását követi, az egyes fejezeteket egy-egy mondatban összefoglalva, miről is fogunk olvasni. Szórád az udvari élet figurája, hol rejtetten, hol felfedve, miért is van ott, ahol van, ahol lennie kell. Testőr, óvó személy. Tőrével, szellemével. A történet kibontása lineáris, bár az elbeszélő olykor-olykor előreés visszatekint, lezárja a történetet, más irányba tereli a cselekmények elbeszélését. Mint egy labirintusjátékban: vissza kell lépni, vagy öles léptekkel előre haladni. Szórád egyszerre bábu, egyszerre fontos figura egy politikai játszmában, a trónért való harcban. Hús-vér embereket állít elénk Bene Zoltán, a figurák hol jók, hol rosszak, egyszerre és egyidőben. Szórád az identitását kereső regényhős, önmegértésének történetét követhetjük nyomon, a fejezetek a létmegértéshez vezető út stációi. Szórád Lőrincben magára ismerhet a mai értelmiségi is, feltárul a létezés különössége a profán oldalával együtt. A világ egy kicsinyke pontja miként is lesz fontossá, miként érti meg, sorsa hasonló Estáéhoz és a Félszemű Lovagéhoz, kivonulnak a világból, bár benne élnek, de rejtetten, rejtőzködően. A könyv visszatérő témája a női lét és a női test szépsége. Miként lehet szabad egy nő a középkorban. Kurtizánként. Esta és Lukrécia más-más alkat, de abban egyek, hogy testük révén emelkednek fel, válnak szolgává, kiszolgáltatott figurává. Megélik az éhséget, a szenvedést, a kínhalált, a járványt. Esta és Szórád Lőrinc titokzatos és véletlen találkozásai Dante szerelmi világára is utalhatnak, Esta utóképe lehetne Dante Beatricéjének, aki gyönyörű jelenség, de elérhetetlen, természetfeletti, az eszményi szerelem szimbóluma, a szent nőiesség földöntúli tárgya, csillagos ég, akire és amire felnézünk. Az Esta név eredete bizonytalan, Eszter beceneveként is fellelhető, az Eszter név csillagot is jelent, ugyanakkor felmerült bennem, hogy az író esetleg a Vesta-szűz szóból hagyta el a V kezdőbetűt. Esta úgy jelenik meg előttünk, mint érintetlen, mint tiszta nő, bujasága ellenére. Olyan nő, aki tisztában van azzal, hogy tetteinek következményei vannak, sorsa megítéltetik. Izabellaként belsőleg megtisztul, még akkor is, ha mesterségét folytatja, de függetlenné tud válni, vagyis döntést hoz, földi lényként, titkát őrizve. Fontos a névadás, mivel a név a jellemzés és a művészi hatás eszköze is. Edömér, egy másik szereplő neve, szegediesen hangzik. Bene Zoltán nyíltan vállalja szegediségét: Én Szegeden élő szegedi író vagyok. A szegedi jelző számomra is rendkívül fontos. Egyszer valami olyasmit válaszoltam egy szegediségemet firtató kérdésre, hogy volt ugyan olyan időszak az életemben, amikor úgy éreztem, gyakorlatilag bárhol lehetséges élni az országon belül, hiszen ez egy kis ország, sőt, a Kárpát-medence sem végeláthatatlan, de elég gyorsan kiderült, hogy csak Szegeden működök jól, vagy legalábbis úgy-ahogy. �SZEMLE 97 A regény visszatérő motívuma a honvágy a hazai föld iránt. Szórád hazamenekül, nem fedheti fel magát, mert feljebbvalói keresik, tudni akarják az igazságot, miként is halt meg András herceg. Esta Izabellává lesz, más néven, más helyen élik életüket, mintha biztonságban lennének. Maszkot vesznek fel, álnevet, el kell felejteniük, kik is valójában. Szórád Lőrincre is ez a sors vár, nem fedheti fel kilétét, bujkálnia kell. Szórád Lőrinc nem Odüsszeusz, bár sorsuk sok tekintetben rokon. Mindkettőjüknél elodázódik a hazatérés. Mindketten elhagyták otthonukat, a világra nyitottan. Az otthon elhagyása olyan mítosz, amely az ősidőkbe vezeti vissza az emlékezőt, a gondolkodót. Vándorlása felidézi a magyarok bejövetelét, a vándorlást. Kalandja nem kockázatmentes, miként Odüsszeuszé sem volt az. Szórád Lőrinc idegenben válik érett férfivé, gyerekes ábrázata ellenére. Dacol az idővel, a test romlásával. Bene Zoltán regénye úgy fejeződik be, hogy az olvasó nem tudja, nem tudhatja, hogy Szórád Lőrinc eredeti életformáját folytatja-e vagy sem. Emlékek és hiányérzések járják át gondolatait, érzéseit. Nyugalmat keres, bár mindössze harminckét éves, a krisztusi kor küszöbén. Bene Zoltán így vallott könyvéről: „Az én történetem mindig a civilizációs határhelyzetek köré szerveződik” – Ennél a regénynél ez a trecento időszakára esik. Ez az a kor, amikor az ember újjászületésére kerül a hangsúly, Isten a háttérbe szorul. A reneszánsz hatalmas fordulatot hozott az emberiség történetében... Addig évezredeken át nagyjából ugyanabban az összetett, sokrétű világban éltek őseink (amit ma archaikusnak nevezünk), ez itt megváltozott. …Véget ér egy régóta fennálló világ, és elkezdődött valami új, ami ahhoz vezetett, amelyről az Áramszünet kapcsán beszélgettünk.” Bene Zoltán könyvét olvasva feltehetjük a kérdést: mit jelent a humanitas, az ember humánus volta (homo humanus)? Szórád Lőrinc sorsán és gondolatain keresztül Bene Zoltán a műveltség emberét láttatja egy barbár korban, a barbársággal vádolt magyarság idejében, és a lelki üdvéért munkálkodó embert, az ember mindennapiságát, még akkor is, ha ez a mindennapiság a trónharcokban, háborúban ölt testet. Egy-egy jelenetre megjelenik a könyvben Petrarca és Boccaccio is, de marginális a szerepük, inkább jelzőfények, bóják. Szórád Lőrinc a humanista ember előképe, sőt képviselője. Heidegger szavaival: a lét pásztora. A regény története nem ígér boldog véget, Isten furcsán csúnya teremtménye – bár önállósul –, de további sorsa ismeretlen, sőt bizonytalan. A mai olvasó így bátran érezheti és gondolhatja azt, hogy ez a regény róla is szól, ott van benne ő is. (Kortárs Könyvkiadó Kft., Budapest, 2020) �SZEMLE 98 SULYOK LÁSZLÓ „Amíg magyar lesz és emlékezet…” Erős Kinga: Szavakban lobog – Írók az 1956-os forradalomban Kezdjük egy kalandfilmbe illő, könyvből vett jelenetfüzérrel, saját interpretációban! Továbbra is drámai napokat él át az ország: az idegen fegyverek által levert forradalom és szabadságharc utáni hetekben járunk. A bosszú már elkezdődött, de a joggal megtámogatott hivatalos megtorlógépezet még csak ezután indul majd be. Ezrek és tízezrek menekülnek a nyugati határ felé. „A magyar vasutasok hallatlanul tisztességesen viselkedtek, mert befogadták a menekülteket a vasutas szállásokra – mondja az egyik menekülő diákvezető az interjúkészítőnek. – Gyerekek, addig ne szálljatok le, amíg nem körözünk a vasutaslámpákkal, mert egész Sopront már megszállták az oroszok.” Kópházán kiürül a szerelvény. Egy húsztagú menekültcsoport botorkál a mező göröngyein, fölöttük röpködnek az orosz világítórakéták, torkokban dobog a szív. Célt téveszt az öreg embercsempész, és a menekülőket visszavezeti Kópházára. A fia ezért a ballépésért megdorgálja, majd egyórányi várakozás után ő indul el a truppal. Újabb botorkálás, újabb izgalom. Végül az erdő fái közül a fiatalember az ötven-száz méterre fénylő lámpákra mutat: „Az ott már Ausztria”. Az emberek nekilódulnak, mindenki rohan, ahogyan csak bír. Majd hirtelen az egri főiskolás Nagy Pál és társai borízű hangra lesznek figyelmesek: „Állj, vagy lövök!” – és két magyar határőr alakja bontakozik ki a homályból. „Gyűrűt, órát, pénzt ide, maguk mennek a paradicsomba, nincs rá szükségük” – dörren a parancs, szól a magyarázat a géppisztolyosok ajkán, és kifosztják a menekülőket. Nagy Pál*, a mesélő mindenét odaadta. A salgótarjáni születésű fiatalembernek utolsóként ez a kép rögzült emlékezetében a szülőhazájáról. A határ túlsó oldalán aztán újabb * Nagy Pál folyóiratunk főmunkatársa. �SZEMLE 99 meglepetés éri: az osztrák csendőrök kitárt karokkal és öleléssel várják őket. A könyv szerzője, Erős Kinga kritikus, szerkesztő, könyvkiadó a barcasági Brassó városában született, s Ceauşescu bukása után települt át Magyarországra, 23 éves korában. Egy ideje köztünk él a Palócföldön, Nyugat-Nógrádban, a Duna-kanyar közeli Nézsán. A Magyar Írószövetség tavaly november végi közgyűlésén megválasztották a szervezet elnökének. Tizenhárom költő, író, műfordító, újságíró, szerkesztő, műkritikus, nyelvész, irodalomtörténész idézi fel emlékeit a forradalomról és szabadságharcról: Ágh István, András Sándor, Bertók László, Buda Ferenc, Ferdinandy György, Gömöri György, Makkai Ádám, Nagy Pál, Papp Tibor, Pomogáts Béla, Sárközi Mátyás, Szalay Károly és Tóbiás Áron. Sokféle gyökerű, indíttatású és tapasztalatú, sokféle műfajban szült írásműveket asztalra tevő íróemberek, akikben mindenekelőtt az a közös, hogy aktív részesei voltak a több mint hatvan évvel ezelőtti világébresztő, ma már igazodási pontnak tekinthető eseménysornak, melyet leegyszerűsítve 1956nak nevezünk. Élvezettel olvastam, és nem egy esetben briliánsnak éreztem ezeket a jobbára szűkre szabott memoárokat. Gondolom, ha interjúk helyett beszélgetések készültek volna, akkor még több emlékkép kerül elő. Szép és jó munka ez az interjúkötet, csak dicséret és köszönet jár érte. És ezt igazán jól esik leírni, mivel elég ritkán találkozik a meglett korú magamfajta – aki már igen sok ’56-os interjút készített és publikált – ehhez hasonló kíváncsi akarattal, beleérző érdeklődéssel és elkötelezettséggel az ifjabb generáció részéről. Így aztán ez a könyv is azt a régi felismerést igazolja előttem, hogy az 1956-ról szóló emlékezet mégiscsak arról az egyetlen igazságról szól, amelyet a magyar nép közös vágyának, a független, szabad és demokratikus Magyarország teremtő kísérletének szoktunk nevezni. 1956 őszének páratlan csodája, hogy beteljesült az akarat, a szándék, győzött a forradalom, és sikeresen összekovácsolt egy népet, egy nemzetet, miközben emberpróbáló helytállással, páratlan hősiességgel ajándékozta meg. Aki elolvassa ezt a könyvet, az már nem mondhatja – ha netán addig hangoztatta is –, hogy a forradalom és szabadságharc lerágott csont. Mert ezek a vélemények, bármennyire is virulensek bizonyos körökben, érezni fogja, hogy igaztalanok és tarthatatlanok. Felismeri, hogy 1956 politikai, társadalmi és egyéb eseményei, valamint emberi történetei nem lehetnek mellőzésre és feledésre ítélendő vagy kivetni való felidézések. Hiszen az emlékezés és az emlékeztetés egyetemes, nem kisajátítandó támasz és kapaszkodó, tanulságteremtő képesség, erő, tisztító cselekedet. Ebből ered, hogy a túlélők és az utódok szép, okos tette az emlékállítás, az esemé- �100 SZEMLE nyek méltó őrzése és ápolása, a szerepvállalók, a forradalmárok és szabadságharcosok, a hősök, a véletlen áldozatok, a legyilkoltak és a mártírok megismerése és megbecsülése, akár tárgyi, akár írásos vagy szóbeli eszközökkel. Mindezeken túlmenően részint az ’56-osok nyugodalma, részint a magunk nyugalma-megnyugtatása érdekében is. Mert e mentális élvezetet évtizedeken keresztül éppúgy megtagadták tőlük, mint tőlünk, az utánuk következő generációktól, s nem mások, mint az igaz vágyaikat, a nemes akaratukat megsemmisítő megalázóik és legázolóik. A narratíva újraélteti olvasóival az ellopott, illetve sokáig elhallgatottmeghamisított dicsőségünket. A könyv enged felhőtlenül örülni, lelkesülni, miközben viszont azoknak az orra alá dörgöli a tényeket, az igazságot, akik továbbra sem szívesen szembesülnek 1956 történéseivel és hőseivel. Hány, de hány embert hallottam már magam is 1956-ról beszélni. Persze elsősorban nem értelmiségieket, mint ahogyan ebben a könyvben van, hanem úgynevezett hétköznapi, egyszerű embereket: szak-, segéd- és betanított munkásokat, ipari tanulókat, földművelőket, vasutasokat és sofőröket, alkalmazottakat, munkásnőket és háziasszonyokat. Akik ugyanolyan lelkesülten vetették bele magukat az események sűrűjébe, mint a tanult, magasan képzett, művelt emberek. Ugyanúgy lobogott bennük a tűz, az akarat, a vágy, hogy „ruszkik haza”, „vesszen Rákosi”, hogy „Nagy Imrét a kormányba”, és így folytathatnók a jelszavak sorát. A 13 interjú nyomán rákényszerülök, hogy újragondoljam mindazt, amit már régóta tudok 1956-ról, tágabban véve a kommunista diktatúráról és terrorról, és nem csalódom. Kivétel nélkül megerősíti bennem a részben megtapasztalt, megszerzett tudást. Kétséget nem ébreszt sem a fősodort, sem a részleteket illetően. Utalhatok például olyan fontos és meghatározó történésekre, mint például október 23-a, az első nap, a Kossuth és a Köztársaság téri vérengzés eseményei, a november 4-ei átfogó, intenzív szovjet támadás és az ezt követő, Kárpátaljára történő deportálás; s citálhatom a belőlük levont lényegi megállapításokat, nevezetesen a forradalom céljaira, legfőbb követeléseire, a kommunista rendszer megreformálhatósága kérdésének felvetésére, a cselekvő személyek indítékaira, hitére és helytállására vonatkozóan. Ezek az adatok, illetve következtetések és vélemények a kötet domináns tartalmát alkotják. Ugyanakkor hozzátehetem, hogy a mű bizonyos részkérdésekben új információkkal is meglep, jártasságom ellenére. Történesen és csak példaként azzal, hogy Kádár nem tartozott a parlamentiek közé, ő a pártközpontból járt be az ország házába (ami érthetőbbé teszi későbbi árulását); vagy Pomogáts Béla Egyetemi Ifjúságban megjelent cikkének említése, amely elsőként vetette fel a �SZEMLE 101 nyilvánosságban Magyarország politikai semlegességének kezdeményezését. S ahogy egy jó könyvtől elvárható, nem csak konkrét tényekkel gazdagszik az olvasó: újnak mondható, mélyebb vizsgálatra érdemes jellemzőket is felvillantanak előtte a beszélők. Kettőt említek. Az egyik, hogy míg az egyetemi ifjúság lényegében egyöntetűen állt ki Nagy Imre miniszterelnök és kormánya mellett, addig az üzemi munkásság már jóval távolságtartóbb és alapvetően kétkedő volt. A másik, és az egyértelmű megfogalmazásnak kimondottan örülök, hogy az amerikai társadalom – ha már az ún. politikai elitet ez nem jellemezte – bűntudatot tanúsított azért, mert rádiójuk ellenállásra és kitartásra buzdította a magyar forradalmárokat és szabadságharcosokat, segítségnyújtással kecsegtetett, miközben az amerikaiak valójában a kisujjukat sem mozdították értünk. Ebben a példában természetesen a bűntudat motívuma új. Az erősnek és szilárdnak beállított kommunista rendszer 1956 októberében órák alatt összeomlott, és nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. A régi hatalmi struktúra helyébe új struktúrák léptek: a munkahelyi munkástanácsok, valamint a települési nemzeti vagy forradalmi bizottságok. Ezek rövidesen kezdték megszervezni saját fegyveres véderejüket, a nemzetőrséget. A forradalom alatt kevés kilengés, lincselés volt tapasztalható, az is főleg Budapesten és egy-két vidéki településen, mint mondjuk Miskolcon és Mosonmagyaróváron, ami külön csodálatra méltó egy ilyen kivételesen emocionális helyzetben, felfokozott lelkiállapotban. Ami itt, Magyarországon történt 1956-ban, az nem a „nagy”-nak kikiáltott francia forradalom vérfürdője volt; se nem a Magyar Tanácsköztársaság durva, Szamuely és társai által vezényelt kíméletlen terrorja. Nevezetesen azért, mert az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc – a sok között bizonyíték rá Erős Kinga ezen könyve is – nem egy elenyésző kisebbség lázadása volt, hanem egy igazi népfelkelés, az egész nemzet harca volt idegen elnyomói és hazai helytartói ellen. Azt, hogy mit is akart ez a nép, ez a nemzet, egészen másképp magyarázták a múlt rendszerben. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai, a győzők jelölték ki a narráció direktíváit, a kötelezően követendő utat, ők jelölték ki és zárták le a gondolkodás határait. A Kádár-rendszerben ennek megfelelően is tanították az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, s jórészt talán ennek következtében – sajnos – még ma is akad, ráadásul közéleti ember is, aki ilyeténképp gondolja. Holott a valóság egészen más. Ezt is kiválóan szemlélteti a szóban forgó kötet. A valódi célt és akaratot így foglalja össze Pomogáts Béla irodalomtörténész a vele készült interjúban: „Mi arra készültünk, hogy fokozatosan, �102 SZEMLE lépésenként felőrlődik a diktatúra. Mindnyájan az emberarcú szocializmusnak, egyfajta demokratizált szocializmusnak a létrejöttében bíztunk.” Szalay Károly író, újságíró, irodalomtörténész: „… abban reménykedtem – teljesen naivan –, hogy ezt a rendszert meg lehet javítani. Fogalmam sem volt arról, hogy ez lehetetlen, hogy nem fog működni.” És ezek a visszaemlékezések el is döntik a régi és az új interpretáció közti vitát, mert ennyi komoly résztvevő, kor- és szemtanú, ennyi eszes ember nem emlékezhet rosszul, nem beszélhet félre. Persze eldőlhetett volna ez a célvita már a Kádár-rendszerben is, ha elő lehetett volna vele hozakodni. Az eddig leírtak sokaságából az is kikövetkeztethető, hogy a forradalomban szerepet vállalók egyáltalán nem érezték azt, és nem is gondolták, hogy rosszat cselekedtek, vagy valami főben járó bűnt követtek volna el: és ebben tökéletesen igazuk volt. Nem készültek ők semmiféle vezérszerepre. A helyzet hozta így. Legtöbbjüket embertársaik bizalma és szeretete helyezett pozícióba, ezáltal kaptak lehetőséget a cselekvésre, nem mindenkor hibátlanul. Ebből kiindulva sokan nem is gondolták, hogy problémájuk lehet, csak már akkor, amikor a letartóztatások tömegessé váltak. S amint kezdtük, fejezzük is be úgy recenziónkat, azaz a Nagy Pállal készített interjú felidézésével. A szépreményű ifjú pályafutására a pontot Franciaországban tette fel: franciatanárként, műfordítóként, íróként, tipográfusként, a párizsi Magyar Műhely című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat alapító szerkesztőjeként. A Kelet és Nyugat közti különbség látványossága másodszor is mellbe ütötte. A menekültek egy csoportja 1956 karácsonyát egy dél-franciaországi városkában töltötte, s a fiatalembert ismét megérintette a csodálkozó felismerés: „Mellbevágóan új és szokatlan volt, hogy a város ki van világítva. A két világ között – ahonnan jöttünk, s ahová megérkeztünk – hihetetlen különbség volt.” Minket, akik itthon maradtunk, ennek megtapasztalásától zárt el a kommunista határzár, az aknamező, a vasfüggöny. Majd Nagy Pál egy örökérvényű emberi és keresztényi igazsággal zárja interjúját: „Franciaországba kerülve, a forradalmat átélve, tisztességes emberekkel találkozva értettem meg, hogy a humanizmus, a barátság, a szeretet mindennél fontosabb.” Istennek hála! (Orpheusz Kiadó, Budapest, 2019) �SZEMLE 103 KÉGL ILDIKÓ „Csüng az idő a meggörbült mutatón” Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok című kötetéről Miért kell újrafesteni egy rácsot? Lekopott róla az előző festékréteg? Netán új idők új színeivel mázolnánk át régi rácsokat? Egyáltalán miért van szükség a rácsra? Védelmet ad, elválaszt? Növeli a biztonságot vagy fokozza az elmagányosodást? És vajon akkor is módunkban áll újrafesteni azt a rácsot, ha az csak a képzeletünkben létezik? Meglehetősen sokrétű, önmagukon túlmutató kérdések, burjánzó szimbólumértelmezések tolongnak a fejünkben Balázs F. Attila legújabb kötetének kézbevétele után. Konstatálhatjuk, hogyan gondolkodik a költő – jelesül egy háromlaki költő – a világról, amelyben benne foglaltatik, és miféle kellékeket válogat eszköztárából, hogy reflektáljon rá? Balázs F. Attila lírájában zavarba ejtően banális pillanatokat szövegez meg – javarészt minimalista módon –, majd ötvözi azt mély filozófiai tartalommal, hogy végül egyetemes dimenzióba emelje mondanivalóját. Ebből a sajátos elegyből rendre olyasvalami sarjad, amitől különösen közel érezzük magunkhoz a jellemzően a harmadik erdélyi Forrás-nemzedékhez sorolt, Marosvásárhelyen született, Pozsonyban kiteljesedő költő beszédmódját. A kötet líráit mintha az elődeitől is elégikusabb hangfekvéssel szólaltatná meg a szerző, azokat mármár schopenhaueri pesszimizmus árnyalja. Ez a melankolikus intonáció úgy tölti meg az alig több mint száz oldalas kötetet, hogy ezáltal vaskosnak érezzük azt, a hiányversek sajátos enciklopédiájának. A versek befogadása közben – és azt követően is – mindennemű percepciónk azt közvetíti, hogy minden elmúlik, csak maga az elmúlás van kifeszítve az öröklét időtlen vásznára. Balázs F. Attila nagy utazó. Ez a tény kétségkívül alakítja líráját. Miképp a szubjektumában fellelhető erdélyisége, felvidékisége, ha úgy tetszik, sokszínű magyarsága. A világban való barangolásai során, nem pusztán más kultúrákba nyer bepillantást, de lehetősége van arra is, hogy �104 SZEMLE távolról szemlélje sajátját. Kellő távolságra menni az otthontól, távolról fókuszálni rá – akárcsak egy impresszionista festményre –, úgy csodálni ezt a szomorúfűzből kifaragott bölcsőt, a Kárpát-medencét s a beleteremtett embert. Balázs F. Attila jellemzően a beleteremtett embert nézi: önmagát, minket. Meglehet, ez az oka annak, hogy a Marseille, Bukarest, Kolozsvár, Miami, Managua című versei nem egy-egy városképet festenek elénk, miképp azt a cím sejtetné. Az adott művek nem kifejezetten, sőt javarészt egyáltalán nem Marseille-ről, Bukarestről, Kolozsvárról, Miamiról, Managua-ról szólnak, hanem az emberről. Mindenekelőtt az egyetemes vágyak beteljesülését áhító, többnyire magára maradott, útkereső emberről. Annak egy-egy pillanatképéről. Jungot olvastam egy padon / nem először / közben fejhallgatóból a Modern Jazz Quartet ostromolta hallószervemet. Zavarba ejtően hétköznapi képek, ezzel együtt felkavaró gondolatok jelennek meg Kolozsvár című versében is: olyan a világ körülöttünk, mint félig kirakott puzzle / mi sem illünk bele a képbe – gondolod / de nem szólsz semmit / szivarra gyújtasz és nézed a nyugtalan / füstkarikát. Nyugtalan, útkereső kötet Balázs F. Attila hetedik önálló versgyűjteménye, mely egy kiábrándult, már-már hitehagyott szerző kapaszkodókkal nem túl sűrűn kirakott vallomásaiba enged betekintést. Gyakorta érezheti úgy a szövegkorpuszokat megfejteni kívánó olvasó, hogy más fogódzója nem is maradt a szerzőnek, mint a szavak, amelyeket társadalomkritikái során is segítségül hívhat: gyakorold be a gesztusokat / hangoztass szlogeneket / míg tekintetük / mint bogáncs tapad rád / vakon követnek majd mint a / megváltót / és szabadnak érzik magukat / az újrafestett rácsok mögött. Sorolja a költő a hatalomhoz vezető út kellékeit provokatív fásultsággal az Újrafestett rácsok című művében, a kötet címadó versében. Nehéz nem észrevenni az „ajánlás” mögött meghúzódó maró gúnyt, éles szemű társadalomkritikát. A szövegben megtestesülő tény – miszerint a szabadság csak képzet, évszázados, bevett PR-fogások, jól bevált módszerek segítik a hatalom gyakorlóit a nép ámításában – eleve enerválttá teszi a címadó verset, s mindezt tovább erősíti, hogy a kiábrándultság feloldását hiába várjuk, az nem történik meg. Úgy az adott versben, mint költészete egészében fel-felsejlik a kisebbségi létbe sodort egyén magáramaradottságának érzése. „Míg a többiek játszadozásban, finom líraiságban élték ki magukat, és minden egyebet, ami szemet szúrt volna, ügyesen kódoltak, Balázs F. Attila köntörfalazás nélkül írta ki magából minden nyugtalanságát, vívódását, és �SZEMLE 105 versei hemzsegtek az agresszív képektől”1 – jegyzi meg Orbán János, a Forrás harmadik nemzedékéhez tartozó költő sajátos, már-már önsorsrontásba torkolló, őszinte hangvételéről szólva. Miképp Orbán János rámutat, Balázs F. Attila első, Maszkok című kötete épp merészsége, kritikus látásmódja okán akadt el a román cenzúra útvesztőjében, hogy végül csak 1992-ben, Pozsonyban lásson napvilágot. „Nyilvánvaló volt, hogy az erdélyi ifjúságra nem a rendszer által elvárt hatást fogja gyakorolni”2 – mérlegeli a mellőzöttség okát a székelyudvarhelyi író, helytörténész. Jóllehet az idézett mondat mögött világosan felsejlik a román diktatúra irodalmi életbe történő markáns beavatkozása, azt kijelenthetjük, hogy társadalmi berendezkedéstől függetlenül sem kíván foglalkozni a költő azzal a kérdéssel, milyen is verseinek „elvárt” hatása. És bizony szembefordulni a mindenkori társadalom eltorzult igazságaival, rávilágítani konvencionális hazugságaira aligha kényelmes, de kétségkívül tiszteletet érdemlő vállalás. Úgy a társadalomban, mint a privát életben zajló eseményeket – az észlelhető valóságot, és az azon túli tartományt is – kritikus szemmel figyeli, s észrevételeit illúziók nélkül önti versbe. A lírai én úgy ötvözi a profánt – olykor az egészen közönséges terminusokat – a szakrálissal, hogy abból újszerű versbeszéd születik. Pedig azt hittük, Történet című versének reménytelensége után nincs hova tovább reménytelenedni: és akkor jöttek / összeszedték a harangokat / ágyúkat öntvén belőlük / aztán ágyúkból öntött / harangokat hoztak / néma tornyokba / és megint jöttek / összeszedvén a harangokat / aztán elfelejtették / újraönteni őket. Az ide citált sorok olyan elementáris erővel robbantják szét szépbe szőtt hitünket, hogy úgy érezzük, mintha tényleg itt felejtett volna bennünket az Isten. Ebben a kiábrándult létben az identitás is repedezni kezd, az énazonosság megkérdőjeleződik: arc villan a tükörben / idegen vonás / én vagyok? / te vagy? / vagy valaki más. Az önazonosság minimalista verse ez, annak kérdései és dilemmái szövik át a költeményt, miközben Babits Gólyakalifa és Szabó Lőrinc Énhasadás című műveinek üzenete egyszerre olvasható ki a sorokból. Csak míg Babits Mihály egy teljes regényben, Szabó Lőrinc egy versszakban, addig Balázs F. Attila eme tizennyolc sorban keresi a választ a mélylélektani fogantatású babitsi kérdésre: „miért éppen én vagyok a sok közt én?” Miközben saját énünk megmagyarázhatatlansága tükröződik vissza a versből, a sorok rávilágítanak arra is, hogy identitásunk emberi mivoltunk egyik legnagyobb értéke. Milyen amSütő Csaba idézi Orbán Jánost. In: Balázs F. Attila legszebb versei. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2012. 138. 2 Uo. 137−138. 1 �106 SZEMLE bivalensnek sejlik fel a tény: az, hogy öntudattal rendelkezünk, magában rejti a csapdát, hogy meg tudjuk kérdőjelezni az önazonosságunkat. Kifeszített kötél a két agyfélteke között / ki egyensúlyozik rajta? – kérdi Ólompohár című versében. És bár nyugtalanító, elégikus hangvételű a vers, mégis mintha önmagában a puszta szembesítéssel – egyedi és megismételhetetlen voltunk sulykolásával – ösztönzőleg is hatna, segítségünkre lenne abban, hogy felismerjük, kötelességünk kamatoztatni talentumainkat. Feketén gomolygó érzések jellemzik a felvidéki-erdélyi költő líráját, amelynek markáns szervezőelve a dichotómia, ennek okán konzekvensen a végesség aspektusából tekint a létre. Szövegkorpuszaiban minden az elmúlás köré szerveződik, még a születés is. Adott esetben a szerelem születése. Ilyenformán a múlandóság árnyékából fogan szerelmi lírája is, melyek mondanivalói így eleve predesztináltak, s olvasásuk közben joggal érezhetjük, hogy még a legvágyottabb pillanatokat leíró vallomásokra is valamiféle halovány melankóliafátyol vetül. Ütközés című versének nyughatatlan sorai mintha arról árulkodnának, hogy sosem tud maradéktalanul örülni a költő. Mintha képtelen lenne a pillanat küszöbére akárcsak egyetlen másodpercre leheveredni, mert egy hang belőle kérlelhetetlenül kiszól, s eme cselekedetet máris vegetálásnak definiálja. Mintha ott lüktetne ereiben egy beépített homokóra, amely elszántan pereg, hogy a lepotyogó homokszemek az örömteli pillanatokat is stigmatizálják, figyelmeztetve a szerzőt: elmúlik. Ez is elmúlik! a test, a test: bujaság, örömtanya / áramütés, vonaglás / bekódolt halál. Miképp a rácsról lepattogzó festék, mi emberek is lepattogzunk majd az idő vaskerekéről, semmivé leszünk. Mintha ez lenne a szerző minden alapmotívuma és végkövetkeztetése, s költői eszköztárából szigorú dramaturgként kizárólag az elmúlás témaköréhez válogatna nyelvi és képi kellékeket. Ilyenformán a kötetbe foglalt hetvenhárom vers üzenetét ehhez hasonló sorokba sűríthetnénk: folyik a homok a semmi száján. Sajátos intonációt ad verseinek az olykor egészen határozottan manifesztálódó – máskor csak finoman a verssorok közé kéredzkedő, ám mindvégig jelenlevő – kérdés, mivégre jöttünk a világra. A világban elfoglalt helyét – mint valami tájékozódást segítő GPS-koordinátát – kétségbeesve kereső költő vallomásai ezek. Az elmúlás-perspektívából történő szemlélődés, az idő szorításának feszélyező nyomása pedig kétségkívül oka lehet a verssorokból kiáradó konstans nyugtalanságnak, s ezzel együtt az apátiába – de legalábbis keserűségbe, enerváltságba – hajló alaphangnak, mely a kötet egészét meghatározza. Úgy fogy el az út a lábad alatt / hogy észre sem veszed / kinyílnak-e a szárnyaid? – mondja Fátum című versében, olyan érzést keltve az olvasóban, mintha egy ontológiai tanulmány- �SZEMLE 107 kötetet forgatna, melyben a létről szóló esszék tévedésből verses formában íródtak. A lírai én – miközben elsősorban önreflexiót végez – az olvasóhoz (is) szól, méghozzá olyan meszes közönnyel, ami kiábrándultságot, fásultságot transzportál szerzőből versbe, versből olvasóba. A Balázs F. Attila vallomáslírájából kiszűrődő létértelmezés teljességgel nélkülözi a fennköltséget, a ragyogó szemű rácsodálkozást, amitől aztán a hiány megszövegezése, a fájdalom manifesztálódása még vaskosabbá válik, mint az elsőként észleljük, s mint amennyit egy szuszra képesek vagyunk befogadni. A költő legújabb kötetét ezért nem érdemes egyszerre elfogyasztani. Talán nem is illik. Talán nem is lehet. Úgy kell nekilátnunk a hetvenhárom versből álló gyűjteménynek, mint egy ínycsiklandónak tűnő, szépen szervírozott, ám laktató ünnepi menünek, ami mértékletesség híján bizony megárthat. Olykor az ölünkbe kell ejteni a kötetet, emészteni, időt adni a versnek, hogy elvégezze a feladatát bennünk. Engedni a Homokórának, a Kisiklott villamosnak, a Kéknek, a Puzzle-nak, az Ólompohárnak, a Delete-nek, hogy tegye a dolgát: hasson, gyarapítson, s ha kell, szembesítsen, fájjon, inspiráljon, felrázzon. Vagy csak gyönyörködtessen, afféle kosztolányis boldog-szomorúsággal. Mindeközben azt tapasztaljuk majd, hogy – a szerzővel egyetemben – magunk is az időről kezdünk gondolkodni. Mint Shakespeare, aki négyszázhúsz éve – az idő filozófiájának aspektusain töprengve – így mondta: „az idő emberenként másmás sebességgel halad.” Vagy mint Einstein, aki ugyanezen analógia mentén értekezik az idő viszonylagosságáról, illuzórikus voltáról. Balázs F. Attila képekben beszél az időről. Mi pedig a bravúros sűrítéseken elcsodálkozva, szemünket tágra nyitva automatikusan vetítjük ki magunk elé a költő által megfestett képet, ahogyan csüng az idő a meggörbült mutatón. S ha az időt ezúttal, mint a szerző hatvanhét évében felhalmozott élettapasztalatot és létértelmezést definiáljuk, akkor alighanem megfejtettük, mitől görbült meg az a mutató. Látszólag paradoxonnak tűnhet, mégis miközben engedjük a versnek, hogy utat találjon hozzánk, s a szerző létértelmezésein merengünk, olyan benyomásunk támad, képesek vagyunk lassítani az idő múlásán. Ha úgy tetszik – átlépve köznapi értelembe vett határainkat – transzcendens élménnyé fokozhatjuk a befogadást. Ilyen módon enged bepillantást – mindenféle pátosz és fennköltség nélkül – egy karcsú verseskötet a lét magasabb dimenzióiba. S befogadói oldalról aligha lehet ennél vágyottabb szerepelvárásunk. (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2020) �SZEMLE 108 DÉNES JÓZSEF Nógrád megye várai Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközy Sebestyén: Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig A Castrum Bene Egyesület égisze alatt, a Civertan Bt. gondozásában, közös kiadásukban jelent meg az esztétikus küllemű, szemre is igényes kötet. Az észak-magyarországi Nógrád megye várait mutatja be részletesen az őskortól a kuruc korig. A sorozat eddigi, északkelet-magyarországi megyéket, Borsod-Abaúj-Zemplént és Hevest bemutató kötetei után most nyugati szomszédjuk területe került sorra. Így a jelenleg Pest megyéhez tartozó börzsönyi terület kivételével az egész észak-magyarországi régiót lefedik a topográfia eddig megjelent kötetei. Vitatható, hogy miért éppen a mai megye jelenti a tárgyalt egységet? A történelmi Nógrád vármegye északi, jelenleg Szlovákiához tartozó része kimarad belőle, viszont az 1950-es megyehatár-változások révén Nógrádhoz csatolt egykori honti, hevesi és gömöri helyszínek megtalálhatók benne. Magyarázatot a sorozat mai magyarországi megyékhez igazodó elképzelése ad. A tárgyalt erődítményeket három kategóriába sorolták. Az elsőbe a látható maradványokkal rendelkező várakat, 57 helyszínt. A második csoportba a lokalizált és nem lokalizált elpusztult erődítmények kerültek, 5 további vár. A harmadik csoportot a bizonytalannak ítélt, további kutatásokat igénylő helyek és adatok jelentik. A két utóbbi csoportot kissé mesterkéltnek érzem, hiszen az elpusztult és nem lokalizált erődítmények logikusan inkább a további kutatást igénylő csoporthoz tartoznának. A harmadik csoportban keverednek a szinte biztosan komolytalan adatok a valóban érdemi utánanézést igénylőkkel (92 helyszín). Mindenesetre ez az utóbbi szám is jelzi, hogy Nógrád várainak megismerése terén még sok a tennivalónk. A szerzők lényegében egy részletes adattárat, gazdag összefoglalást adnak a kezünkbe minden egyes általuk ismert várról. Értékelésükre, a me- �SZEMLE 109 gye történetében játszott szerepükre azonban nem vállalkoztak. Utóbbival akaratlanul is elismerték, hogy az eddigi kutatások sok tekintetben még befejezetlenek, folytatásra érdemesek. Értem ezt még a várak maradványainak teljességre törekvő összegyűjtésére is. A Palócföld – a Börzsöny, Cserhát, Karancs, Medves és a Mátra erdőshegyes tája – az ország várakban leggazdagabb vidékei közé tartozik. A megye neve is a szláv eredetű, új várat jelentő Nógrád. A terület kedvező természeti adottságai már az őskor emberét is ide vonzották. Nem meglepő, hogy már a bronzkorból és a vaskorból is erődített magaslati telepek egész sorát ismerjük. Példa gyanánt említhetjük a középső bronzkori Héhalom, a késő bronzkori Mátraszőlős-Kerekbikk, Diósjenő-Pogányvár vagy éppen a Szanda-hegy kelta sáncvárát. A megye névadó várának, magának Nógrádnak a korai története – a területén eddig folyt régészeti kutatások ellenére – közelebbről még mindig ismeretlen. Nem tudjuk, hogy mikor és kik építették – szlávok, bolgárok vagy magyarok? Mihez képest volt vajon „új vár”? A nógrádi Óvárhoz vagy Visegrádhoz képest? Ugyan már több ásatás is volt a várhegyen, de a 15. századot megelőző időkről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Az a feltételezés sem áll erős alapokon, miszerint 1272-ben kapta volna meg az addigi ispánsági várat a váci püspök. Egyházi birtokba adására akár jóval korábban is sor kerülhetett. A hegyes-dombos tájon sok alig vagy egyáltalán nem ismert történetű Árpád-kori nemesi várat találunk. Talán éppen itt dokumentált belőlük eddig a legtöbbet a 80-as és 90-es években Nováki Gyula és Sándorfi György. Magam is kivettem ebből a feladatból a részemet, főként a Mátra területének váraival kapcsolatban. A nógrádi várhelyek legszámosabb csoportját az ismeretlen vagy alig ismert történetű Árpád-kori várak jelentik, s számuk nyilvánvalóan még gyarapodni is fog újabb vármaradványok megismerése révén. A várépítés szempontjából sokáig korszakhatárként számontartott 1241/42. évi tatárjárás előtti évszázadok történetéről alig rendelkezünk adatokkal. Éppen a történelmi Nógrádhoz tartozó Fülek esete bizonyítja, hogy az új típusú magánvárak építése már korábban elkezdődött. A mai Nógrád megye legfontosabb középkori várai: Buják, Drégely, Hasznos, Hollókő, Nógrád, Salgó és Szanda voltak. Ezek közül Hollókő, Salgó és Drégely hazánk régészetileg legtöbbet és legalaposabban kutatott várai közé tartoznak. Nógrádon és Szandán is voltak ugyan kisebb ásatások, de utóbbiak esetében még nagyon sok nyitott kérdés maradt. A jelenlegi Nógrád megye legismertebb középkori kastélyromja Tar mellett emelkedik. Ugyanitt található a legszebb fennmaradt erődített �SZEMLE 110 templom is. Balassagyarmat és Szécsény várkastélyai mellett a városok is védőfallal, palánkkal volta ellátva. Történelmi szerepük talán még a felsorolt klasszikus hegyi várakét is felülmúlja. A szécsényi várkastély főépülete, ha átépítve is, de még áll, a szécsényi, balassagyarmati és nógrádi városerődítések maradványait azonban jórészt már csak korabeli ábrázolásokból és a legújabb eredményes régészeti kutatásokból ismerjük. Megjegyzem, Nógrád esetében a 17. századi alaprajzon is ábrázolt négyszögletes erődítmény nem a város palánkja, hanem egy korabeli huszárvár a várhegytől északnyugatra. Írott adatainkból azonban nyilvánvaló, hogy Nógrád várához is erődített város csatlakozott – csak arról nem maradt fenn korabeli alaprajz. A törökök által épített, Drégelypalánknak nevet adó vár (török neve: Bögürdelen) rekonstrukciója a fennmaradt alaprajz mértékléce alapján készült, ami alighanem hibás. Ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a régészetileg egyelőre feltáratlan török palánkvár ne igazodott volna a helyéül szolgáló dombhoz. Biztosra vehető az is, hogy a jövőben is számolhatunk az eddig ismerteken kívüli további várhelyek, vármaradványok előkerülésével Nógrád megye területén is. Vagyis nem lehet ezzel az eddigi eredményeket összegző, kiváló munkával lezárni a kutatásokat, bármennyire alapos munkát végzett is a jeles szerzőgárda. A megye várainak kézikönyve csak egy fontos közbülső állomása lesz a következő években is folytatódó munkának. Már most is több új adattal rendelkezünk, melyek terepi kontrollt igényelnek. Jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a szerzőgárdának sikerült összegezni mindazt, amit napjainkig sikerült megtudnunk Nógrád megye várairól, s munkájuknak köszönhetően egy alapvető kézikönyvvel lettünk gazdagabbak. A kötet szerzőit, az alapos munkát végző szerkesztőket, valamint az igényes grafikai terv készítőit is nagy-nagy elismerés illeti. Online elérhetőségek: https://www.nogradivarak.hu/ https://www.facebook.com/nogradmegyevarai (Magyarország várainak topográfiája 4. Castrum Bene Egyesület – Civertan Bt., Bp., 2017) �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) novellista, művészeti író. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajdadíjas költő, kedvelt műfaja a gyermekvers és a szonett. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BOTOS ZOLTÁN (1949, Salgótarján) festőművész. DÉNES JÓZSEF, DR. (1960, Kőszeg) régész, várkutató. GÁSPÁR ALADÁR (1946, Ságújfalu) képzőművész, költő, tanár. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapítója, szerkesztője. KALÁSZ ISTVÁN (1959, Budapest) író, tanár, szerkesztő. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) költő, meseíró, a Börzsönyi Helikon szerkesztője. KÉGL ILDIKÓ (1976, Kazincbarcika) újságíró, író. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. MÉNES ANDRÁS, DR. (1964, Kemecse) közgazdász. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982, Székesfehérvár) közgazdász, történész, hispanista, a Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író, költő, drámaíró. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. RÉTFALVI P. ZSÓFIA (1994, Pécs) PTE BTK doktorandusz hallgatója, az OSZK kiadói szerkesztője. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. VASVÁRI ZOLTÁN (1958, Budapest) etnográfus, művelődéstörténész, a MNM Palóc Múzeuma néprajzosmuzeológusa. KÉPZŐMŰVÉSZ KRASZNAINÉ KONCZILI ÉVA (1966, Mátészalka) Nagyorosziban élő grafikus, festőművész, illusztrátor, tanár, kézműves. �A borító Kakas Olívia ? és a Cölöp című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Köd és Sodrás. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2021/1. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2021 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2021 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8cba7823c82dd57d752eceb947d261bf.pdf 9aa515a611f6ff738e2dfb95c40a90ea PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Jóna Dávid: A nyár Borda János: A kakukk sorstalansága Konyári Mónika versei Karaffa Gyula: Mikor állott… Balajthy Ferenc versei Olaszka Sándor: A régi gyár és az elhagyott liget Berényi Klára: Szekreter Nagy Antal Róbert versei Szentjánosi Csaba: Jóna Dávid verstestvéremnek Fecske Csaba: Csapda Istenes Tibor versei Csák Gyöngyi versei EMLÉKEZÉS Csongrády Béla: Új karaktert adott a lapnak – Emlékezés Végh Miklós (1944–2020) főszerkesztőre 3 10 15 19 21 23 34 39 57 59 68 86 5 NÉPRAJZ Válogatás Erdélyi Zsuzanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéséből Juhász László: Rusznyák Gyula és a palócokról szóló tanulmányai Koczó József: Száz éve született Együd Árpád folklorista (1921–1983) 8 40 69 KÉPZŐMŰVÉSZET Krasznainé Konczili Éva: Önéletrajzom 17 INTERJÚ Sulyok László: Emlékek tengerében – Interjú dr. Fancsik Jánossal Ádám Tamás: Félezer dal, hatalmas slágerek – Interjú Kovács Kati énekesnővel Jóna Dávid: Interjú Szentjánosi (Langstadler) Csabával 26 35 51 HELYTÖRTÉNET Kovács Balázs: A Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Gimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága 1939–1946 Szenográdi Ferenc: A szécsényi amatőr színjátszás gyökerei 64 82 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája 78 �PORTRÉ Monostori Tibor: A Palóc Triatlon múltja és jelene: kitekintés Sztancsik Józseffel 88 VALÓSÁG Baráthi Ottó: Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből (3. rész) 93 SZEMLE Lukáts János: Akik nem adták alább… – Kaiser László: Erkölcs és teljesítmény. Németh László – Béres József 103 Fancsik János: Üzenet Medvesaljáról – Farkas Ottó: Koporsó részletfizetésre 107 �SZÉPIRODALOM 3 JÓNA DÁVID A nyár Nyár 1. Apróvirágos ruhát vett fel a rét, hozzá gyöngysort – kis patak, most is hordja kedvenc fűzfakendőjét, darázsként zsonganak bennem a szavak. Celofánlepel a folyó hosszán, egy kidőlt fa unottan könyököl benne, úgy hajol rá, mint pultra a kantinoslány, akiben az egész év most benne pihenne. Nyár 2. Unott sejtelmesség égett bele a mába, szellemképes horizont: vihar közeleg, bele is kezd a nyár az önfeláldozásba, mérges szellőkkel kergetőzik a meleg. Magányos varjak hintáznak az ágon, tollukat borzolja a nyugati szél, egy-egy vízcsepp akad fenn pókfonálon, már dézsából öntik a határszélinél. �SZÉPIRODALOM 4 Nyár 3. Az eső után a legszebb, párolog és csillog, a levegő tiszta, miközben súlya van, egy most született tóban bakcsó pislog, féllábon áll ő is, van némi párhuzam. Békák pufolkodnak, langyos iszapban pancsolják a napot, szerelmet keresve ugrándoznak, s szívják mélyre a vízililiom-illatot. Most minden olyan szép lett, színeiben gyönyörködik a liget, virágok, mint egy herendi kávéskészlet; két szarvasbogár bújik össze, magánéletileg. Nyár 4. Nyáron az esték mindig szépek, ahogy narancsköntösben csoszog a nap, megtelik éjjelre a sárgarigófészek, megpihen a karón a Juliska-bab. Elindul lassan az éjjeli járat, a róka, a bagoly, a borz és a nyest, itt felmentés jár, nem bűnbocsánat, hisz gyilkolni szükség, ha éhes a test. Szép ez a nyár, olyan, mint mindig, szenvedélyes és buja, kökörcsinkehely lilás kis selyme a szerelemnek nagykapuja. �EMLÉKEZÉS 5 CSONGRÁDY BÉLA Új karaktert adott a lapnak Emlékezés Végh Miklós (1944−2020) főszerkesztőre Örök körforgás az élet, s ebből következően nemcsak a születést, az elmúlást is magában hordozza. E törvényszerűség valamennyi élőlényre vonatkozik, de közülük egyedül az ember van tudatában földi létének s egyszersmind pályafutása végeztének. Érzelmileg azonban nem könnyű ezt felfogni, elfogadni, s a szomorú, visszafordíthatatlan tények lelki feldolgozása annál nehezebb, minél közelebb állótól vagyunk kénytelenek véglegesen elválni. Az én alábbi búcsúszavaim – amelyek természetesen nemcsak a magam, hanem a Palócföld valamennyi volt és jelenlegi szerkesztője, munkatársa, olvasója nevében fogalmazódnak meg – korántsem szokásos előzmények után, enyhén szólva különös szituációban születnek, minthogy megmondani sem tudom, hány éve találkoztam utoljára az eltávozottal, Végh Miklóssal. Mégis e sok esztendő sem tudott közénk állni, olyan szoros volt a korábbi kötelék. Gyermek- és ifjúkorunk jó néhány éve ugyanabban a salgótarjáni nagyállomási házban – tekintve, hogy apáink vasutasok voltak – telt, s szabadidőnk jó részét sötétedésbe hajló �6 EMLÉKEZÉS ádáz futballcsatákkal, a szemközti hegyre való romantikus kirándulásokkal és persze sok-sok – életkorunknak, érettségünknek megfelelő komolyságú, színvonalú – beszélgetéssel töltöttük. Aztán véget értek az itthoni iskolás évek, mindketten egyetemre, az ELTE-re kerültünk, én három évvel korábban – minthogy annyival voltam idősebb – diplomáztam. Hazakerülvén először mindketten tanítottunk különböző középiskolákban, majd Ő is, én is az akkori kulturális szakigazgatásban kaptunk megbízásokat, majd Végh Miklós 1973-ban a Palócföld főszerkesztője lett, én pedig hol a szerkesztőbizottságnak, hol a szerkesztőségnek voltam a tagja. Igazi, parázs vitáknak helyet adó szellemi műhely volt az 1975-ben létrehozott Arany János utcai szerkesztőségi iroda, ahol rendszeresen összejöttünk döntést hozni, de csak úgy találkozni, beszélgetni is. Az új főszerkesztő olyan személyiségeket követett, mint Bobál Gyula, Mlinárik István, Csizmadia Géza, Csukly László és Kojnok Nándor. Ők – ilyen-olyan mértékben – valamennyien korszakos jelentőségű alakjai voltak a folyóirat 1954 óta gyakorlatilag folyamatos történetének, de Végh Miklós is joggal tartozik e tiszteletet parancsoló sorba, annál is inkább, mert nem kevesebb, mint éppen tíz esztendeig töltötte be – elsőként úgymond főállásban – ezt a felelősségteljes funkciót. Ebbéli munkássága rangját azonban nem az időtartam fémjelzi leginkább, hanem a lap teljes mértékű, mondhatni radikális megújítása. Formailag a klasszikus folyóiratszerű külső egy nagyobb méretű, átlagosan mintegy harminc oldalas úgymond füzetre cserélődött, s évente hatszor jelent meg a megyei tanács művelődési osztályának kiadásában. Ennél is fontosabbak azonban azok a tartalmi változások, amelyek zöme Kassai-Végh Miklós – amely nevet az 1973/2-es számtól használt – kezdeményezésére, hitvallása szerint valósultak meg. Meghonosította a címlapon kezdődő, a borító belső oldalán folytatódó, főként társadalompolitikai jegyzeteket, ha úgy tetszik, vezércikkeket. Az elsőt még a szerkesztőség jegyezte, hangsúlyozván a megújhodás lényegét, azt a törekvést, hogy közvetlenebbül és következetesebben szolgálja a lap a társadalmi közéletet, közgondolkodást befolyásoló folyamatokat. Aztán egyre többször a főszerkesztő írta ezeket az általa aktuálisnak vélt kérdésekről, például a közös eszmecserék, a viták fontosságáról. Bár nem szenvedett hátrányt a megye gazdag kulturális, szellemi értékeire, hagyományaira való figyelés sem, a fő profil a Változó valóságunk – már a címével is orientáló – rovatban öltött testet, amely műfajilag elsősorban az irodalmi szociográfiákban, szociológiai jellegű riportokban s ilyen dolgozatokat író szerzők támogatásában volt tetten érhető. 1976-tól gondozott több Palócföld Könyvek sorozatban �EMLÉKEZÉS 7 megjelent kötetet. 1977-ben Madách-díjjal tüntették ki. Az ő főszerkesztésében megjelent utolsó lapszám az 1983/6-os volt, amely azonban már azon év 1. számától ismét a szokásos folyóirat-formátumban látott napvilágot. A főszerkesztő még néhány évig a megyében munkálkodott, de 1986-tól már véglegesen a fővárosban töltött be felelős beosztásokat. Számos lapban írt verseket, kritikákat, publicisztikákat is, Nógráddal való kapcsolata azonban – nyilván az ő akaratából – teljes mértékben megszakadt. E sajnálatos tény azonban nem feledtetheti azokat az eredményeket, amelyek a nevéhez fűződve végérvényesen, feledhetetlenül beíródtak Nógrád szellemi történelemkönyvébe. Annál is inkább, mert – mint az 1974/6-os szám bevezetőjében írta – a józan, megfontolt cselekvésre kell, hogy essék a hangsúly, az egyes emberre jutó teendők tényleges elvégzésére, a társadalomnak hasznot hajtó konkrét, minőségi cselekvésre. „Olyan tevékenységre, amit nem fertőz kisszerűség, értetlen akadékoskodás, vagy akár a szűk látókörű óvatoskodás, de nem mételyez megsemmisítő nagyvonalúság, parttalan hebehurgyaság sem...” Szeretném hinni, hogy mások is így látják: Végh Miklós saját munkássága mércéjének is tartotta e meggyőződését. �NÉPRAJZ 8 Válogatás Erdélyi Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéséből Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, az archaikus-apokrif népi imádságok Kárpát-medencei gyűjtője ez évben lenne 100 éves. Emlékezve munkásságára a 2021. évi lapszámainkban a palóc területen gyűjtött imádságszövegekből adunk közre néhányat. Harmadnaptú Szent Fiamot keresem Mikor az Úrjézus a földön járt, Jeruzsálembe szállást nem taná’t, Bemenvén egy házba, vendégfogadóba: Dícsértessék a Jézus! Nem annának-e az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást? Honne annék az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást, Van nékem házam, Három vetett ágyam, A legszebbikbe fektetem az Úrjézust. A fejinél kel a Nap, A lábánál a Holdvilág, Az úgy tündöklik, mint a világ. Város végin van egy kis kápolnácska, Abba mongya Szent Péter a szentmisét. Odamenvén Mária, Kérdi Péter Máriát: Mér’ jötté’ te ide? Honne jöttem vóna, Harmadnaptú Szent Fiamot keresem. Térgyig vérbe állva, Könyökig könnyűbe, Szent szakállát szaggattyák, Szent haját rángattyák, Büdös nyá’val köpdösik, Vaskesztyűvel arcon verik. Aki ezt a kis imáccságot elmongya, Úgy mene mennyeknek országába, mint a korozsbéli kisgyermekecske. Én kimenék én ágyambú’, Mint Úrjézus koporsómbú’, Fejem fölött egy szent kereszt, Azon vagyon három angyal, Az egyik őriz estétű éjfélig, A másik éjféltű hajnalig, A harmadik uto’só órámig, ámen. Nógrádmegyer (Nógrád m.), 1970. márc. 21. Besze Andrásné Vadas Margit, 1889. Karancsság (Nógrád m.). �NÉPRAJZ 9 Mér sírsz, mér rísz? Ha kimegyek ajtóm elejbe, Föltekintek a magas mennyekbe, Ott látok egy aranyos templomot, Kivül aranyos, belül irgalmas, Abban mongya Szent Pál, Szent Péter az új misét, Arra megy a Boldogságos Szűz Mária sírva-ríva, Kérdi tőle Szent Pál, Szent Péter: Mér sírsz, mér rísz, Boldogságos Szűz Mária? Hogyne sírnék, hogyne rínék, Mikor még a hajamat fésültem, Szent Fiamat elvesztettem. Ereggy a kis templom elejbe, Ott látod a te Szent Fiadat Könyökig vérbe, Mély gödörbe vagdossák, Tövisekkel koronázzák, Aki ezt a kis imáccságot este-reggel elmondja, Megnyittatik annak a drága szép mennyország ajtaja... Hasznos (Nógrád m.), 1970. nov. 10. Prezenszky Jánosné Szabó Katalin, 1903. Jézus fogja jobb karomat Óh köszöntöm a Boldogságos Szűz Máriát Evvel a három angyali üdvözlettel, Köszöntötte 366 angyalával, Jézus fogja jobb karomat, Mária fogja bal karomat, Vigyétek fel mennybe, Köszöncsétek fel a Krisztus malasztjával. Ajánlom ezt a kis imáccságot Magam nevemre való szentér, Sugarolja fel az egekbe, ámen. Sirok (Heves m.), 1970. nov. 5. Borics Józsefné Kun Rozál, 1902. Kőkút (Heves m.). �SZÉPIRODALOM 10 BORDA JÁNOS A kakukk sorstalansága Falum határában, a Dong-ér gátja mellett frissen felszántott árpatarló barázdái között kutattam bizonyító leletek után egy középkorban eltűnt falu nyomait keresve. Edények cserepeit, állatcsontok darabjait, kemencetapasztás törmelékét vetette fel az eke imitt-amott. Telt szépen a gyűjtőiszák, ám a nap tüzes korongja zenitre hágott, delelőre parancsolva minden épeszű élőlényt. Vonakodva bár, de én is elindultam árnyékos pihenőhelyet keresni… Mint egykor szüleim, s azok felmenői tették aratáskor, vagy más, fárasztó nyári munka idején. Miközben a tájat uraló terebélyes nyárfa felé tartottam, kiszikkadt torokkal és tompult elmével azon gondolkodtam, leginkább milyen jelzővel lehetne illetni így, július elején ezt a hőséget. Rekkenő? Elviselhetetlen? Izzó, pokoli vagy perzselő? Felhő nélküli, fakó kékséggel szikrázott az égi katlan, szinte sistergett a párátlan levegő. Hunyorgó szememet gyötörte a fény, a sapka ellenzője alól gyöngyöző izzadtság lefutott az orrgyökömön, majd a szemüvegkeret alsó ívén, és poros hályogcsíkká száradt a lencsén. A távolban mezei pacsirta fekete pöttye remegett a magasban, hangja nem hallatszott el hozzám. Nem tudtam eldönteni: szapora szárnyverdesését, a tollain csillámló napsugarak játékát vagy a levegő délibábszerű vibrálását látom… Magas tajtékot verve zúgott, susmorgott a víz a zsilip alatti kövezésen, hűs permettel frissítette a parti sás közé keveredett lapu húsos leveleit. A csomoros törzsű, vén feketenyár koronája a Dong-ér fölé hajolt, gyökerei vonagló ujjakként markoltak a réti föld televényébe. Tisztelettel simítottam meg tenyeremmel a legalább másfél-két évszázados, barázdált kéreg hegeit: – Mi mindennek lehettél tanúja, öreg topolya! Talán már ükapámnak is adtál déli enyhet… Hej, ha te mesélni tudnál! Leheveredtem, egy deréknyi vastag gyökér föld feletti ívét használva fejtámaszul. Alig helyezkedtem kényelembe, amikor a szemközti füzes rejtekében megszólalt a kakukk. Mennyire várja tavaszt hirdető szavát minden áprilisban az erdőt-rétet járó vadász, horgász, mezőgazdasági munkás és természetkedvelő! Régen hány hiszékeny ember fogadta reménnyel ennek a csalárd, tollas vátesznek a megnyilatkozásait jövőről, �SZÉPIRODALOM 11 gazdagságról, tűzvészről és gyógyulásról, a remélt életévek számáról: „Kakukkmadár, mikor lesz nyár, hány évig élek én?” – Khu-kuk!... Khu-kuk!... Khu-kuk!... Önkéntelenül számolni kezdtem kiáltásait, s a lassú számolás elandalított, mintha alvásra készültem volna. Szemhéjaim meg-megrebbentek, de már szinte kívülről hallottam mélyülő szuszogásomat. Úgy éreztem, hogy kibontakozó álmom fentről, a lombok közül pereg rám, látomásként lengedezve: talán az Idő szitálta felettem a rég elporlott, múltbéli valóságot… * A leány egyszerű, hosszú vászonszoknyájának alját elől feltűrte a korcba, az üres csobolyót1 kötélfülénél fogva a hátára vetette. Mezítláb, sietős léptekkel haladt a vízfolyáson átvezető fahíd felé. A parton megállt a fiatal, égre törő nyárfa alatt, leoldott fejkendőjével felitatta a verejtéket arcáról, nyakáról. Messziről kakukk egyhangú szólama ismétlődött, majd elhallgatott. – Kakukkmadár, azt kérdöm én, férjhön mögyök-e az idén? – skandálta félhangosan a rigmust, szinte csak magának. Rövid ideig hallgatózott, majd gyöngyöző kacagással felnevetett, a madár válaszát hallva: – Kakukk! Ka-kukk! – Hát te mit tétlenködsz itt, Julis? Nem a répaegyelőkhön vagy beosztva mára? Ijedten fordult hátra a határispán érdes hangjára: – De, ott vagyok, kulcsár úr, csak elfogyott a vizünk, azér’ kűdtek a madarasi csordakúthon. – Elviszlek én a csézán, nem köll cipeködnöd se! Oszt még marad időnk másra is… – lépett közelebb a durva bajszú, köpcös férfi. A cselédlány hátrálva igyekezett menekülni, de támadója ravasz csellel a csalit sűrűje felé terelte. – Ne húzócckoggyál, maj’ kakukkolok én neköd! Jó ’jaz mindönkinek! – lihegte vigyorogva. Váratlan öleléssel magához rántotta a lányt, és a vászoningen keresztül belemarkolt a mellébe. – Haggyon mán! – könyörgött Julis. Próbálta a pusztagazda fogását lefeszegetni magáról, s közben undorral hajolt el a közelítő borszagú, pipabűzös lehelet elől. – Engeggyön, hajja? Párom van, ősszel férjhön mék! Nem tud maga annyit ígérni, hogy mögájjak magának! – Ígérni nem, de elvönni, azt tudok! – acsargott a kulcsár. – A prádés kocsis2 Rókus a vőlegényöd, ugye? Egy szavamba kerül, oszt visszakerül 1 2 csobolyó: dongákból készült lapos vízhordóedény parádés kocsis, az úri hintó hajtója �12 SZÉPIRODALOM ökörfogatosnak! Osztán mi lössz, ha apád mög nem kap gyüvőre kishaszonbérbe fődet? Éhön döglötök! A nincstelen zsellér lánya lehajtott fejjel állt. Kibomlott haja alatt, arcán csorogtak a könnyek. Ujjai tétován megindultak az ingkötő pántlika felé… Már majdnem hajlott rá, hogy meghozza a kizsarolt áldozatot, de hirtelen eszébe villant egy lehetőség, és félbe maradt a mozdulat. Esdeklőn felemelte ázott pillájú tekintetét, és összetett kézzel rimánkodott: – A Jóistenre kéröm, ne alázzon mög a tekintetös úr! Épp’ most vagyok tisztulásba’. Tuggya, a havibaj… – Hát, nem bánom! Három nap múva, szombatra a libákhon töszlek; egyedül hajtod ki űket a Paléra, én majd arra kerülök valamikó. Vasárnap mán mög is gyónhatod! – heherészett idétlenül a férfi. – De ha akkó is ellenközöl… – Mindönt mögtöszök, kulcsár úr, amit parancsol! – Julis felkapta a csobolyót, s néhány pillanat múlva már a híd gerendáin csattogott a talpa. A pusztagazda a zsákmányszerzés elégedettségével nézett a karcsú lány után, majd elindult a dűlőúton félreállított homokfutó kocsi felé. Egyenesen a Délitori csárdához hajtott. A szárnyékhoz kanyarodva megoldotta a hámkötél hurokját, levette a szürke heréltről a fejzőt, és zabostarisznyát csatolt fel helyette. Egész délután az eperfa alá kitett asztalnál pipázott, egyik meszely bort ürítve a másik után. Szemmel tartotta az arra járókat, dölyfös utasításokat kiabált a majorba tartó szénásszekerek kocsisainak. Alkonyatkor már botladozott a nyelve. Bent, az ivóban szóváltásba keveredett két tiszántúli ismeretlennel, akik előtt azzal hetvenkedett szószátyár részegségében, milyen engedelmes lányt kerített szeretőnek. – Szamár se való kend alá, nemhogy lány – szólt csöndes nyugalommal egyikük, aki csikósgúnyát viselt. Kiköpött az agyagpadlóra: – Még azzal se tunna tisztösséggel bánni… – Maj’ tanútok tik tisztösségöt a bitón, ha rátok kűdöm a pandúrokat! – tajtékzott sértődötten a kulcsár. Az idegenek nem válaszoltak, csak kissé egyenesebbre húzták ültükben magukat. A csikóskalapos maga elé tette a karikába szedett fonott szíjostort, társa hosszú nyelű kanászbaltáját akasztotta le a szék támlájáról. A pusztagazda sípoló lélegzettel, imbolyogva állt, nézte őket egy ideig, aztán elbődült: – Gazduram! Kűggye ki a legényt, segíjön befogni! Kitántorgott a csillagfényes estébe. Kisvártatva a cséza rugójának nyekkenése, kerekek zörgése, szapora patadobogás hallatszott. Ekkor a két pásztorféle ismeretlen felcihelődött, és halk, tisztelettudó „Isten mögálgya!” után ők is belevesztek a sötétségbe. �SZÉPIRODALOM 13 A ló sötétben is tudta a járást hazafelé. Riadtan tört ki a kikoptatott nyomból, amikor a magányos nyárfa kanyarjánál a könnyű homokfutó megbillent az oldalról ránehézkedő teher alatt. Elhaló hörgés, majd súlyos test puffanása hallatszott. A szürke lesunyt fülekkel vágtatott még egy ideig, de amint a hancsikos gyepről visszatalált a kijárt földútra, prüszkölve fújtatott, és csendes ügetéssel haladt tovább az uradalmi major irányába. A határispán dülledt szemmel arrafelé nézett, ahol a Göncöl rúdja belebeleakadt a Tiszát szegélyező erdősáv szuroksötét fodraiba – de már nem látott semmit. Hátán feküdt, a nyárfa alatti szederindásban. A szúrás közvetlenül az órazseb felett érte, ferdén felfelé, a rekeszizmon áthatolva. Reggel találtak rá az agyagásóba igyekvő béresek. Nagy erőkkel, sokáig kutattak Szegvár és Mártély térségében a két betyárküllemű legény után, de soha nem kerültek kézre. Annyira egyértelmű volt a bűnösségük, hogy a pandúrok más irányba meg sem próbáltak nyomozni… Pedig a végzetes dulakodás közben ezt hallotta utoljára a kulcsár: – Ezt kapod, te mocskos kakukk, nem Julisom ártatlanságát! * – Khu-kuk!... Khu-kuk!... – hangzott felettem a lombkoronából. Kinyitottam a szemem, de a feltámadó lágy fuvallatban úgy repdesett, tapsikolt a sok háromszögletű nyárfalevél, hogy sehogy sem bírtam kifigyelni a madarat. – Khu-kuk!... Khu-kuk!... Kece-rece… – A szólam vége gúnyos kacarászásnak tűnt. – Nevess csak, csúfolódj! – gondoltam. – Ma már nem hiszi el senki a hazugságaidat… És csak szánni tudlak léhaságodért: más madarak fészkébe lopod cafkamód termékenyült tojásaidat, hogy a párzásra fordíthasd minden idődet, egyre-másra váltogatva gavallérjaidat. Nincs szerelmed, nincsen párod, akivel összefogva didergő lázban költenéd ki utódaidat; nem élheted át fejlődésüknek csodás pillanatait, nem taníthatod őket repülni, élelmet szerezni… Nem nézhetsz boldogan kecses szárnyalásuk után, és nyár múltán, az Afrikába vezető hosszú úton nem inthetsz vissza rájuk büszkén a csőröddel, a hátad mögé: – Velem jönnek… Az idei családom! Hanem – mindennek tetejébe – jól vigyázz, kakukk! Úgy hallom, a butának gondolt, kihasznált madárkák mind több fajtája képes már felismerni fészkében a kakukktojást, és ha nem bírja kivetni onnan, akkor sem hajlandó kotlani rajta. Igyekezz hát lépést tartani az evolúcióval: ta- �SZÉPIRODALOM 14 nulj meg fészket rakni, fiókát költeni és felnevelni, mert egyszer csak a Vörös Könyvben3 találod a neved – önhibádból! Igyekezz, hogy legalább az én életemből ne hiányozzon az a kendermagos mellényű, szürkefrakkos ajtónálló, aki oly túlcsordult boldogsággal jelenti be az érkező Tavasz hercegnőt… Aki belefeledkezve mindegyre a begyakorolt mondókát ismételgeti, pedig a bájos hercegkisasszonyt már régen magához ölelte napsugár-koronás királya: a Nyár. Krasznainé Konczili Éva: Fióka (22x31cm, tus-papír) 3 ~ vagy Vörös lista: a kihalással veszélyeztetett fajok jegyzéke. �SZÉPIRODALOM 15 KONYÁRI MÓNIKA Anyámnak kérem… Adjatok hát! Valami égi élesztőt adjatok! Holnapot, szebbet dagasztok belőle, mit csontsovány tenyerébe rakhatok. Hadd süssek tegnapi kedvet, hitet, besárgult jelent aranyra. Belesütném, mint Isten a Napba, a fényt, az életet. Adjatok hát! Valami kelesztőt, élet-kovászt, hogy újra lebbenjen, mint a pille-szoknya, erőt, hogy izzadt lepedőit tisztára mossa, s az égre teregesse átöblített hajnalát. És ti Angyalok, várjatok még! Csak dalolva gyertek! Örülni, hogy újra gyermek, s ünneplő jókedvét magára ölti, ragyog, énekel… s tündöklő, mint a Nap. Mint az Ég. �SZÉPIRODALOM 16 KONYÁRI MÓNIKA Megszelídülve… …mint napvitorládba befogott Napod, úgy vagyokhalvány, átsejlő sugárnyi alkony. Nem követellek, kísérlek csak puhán, mint szél után a szirom-rezdülés. Vagy hajnali fák levelén villanó bársony-harmat, betakarlak, tükrös fényt fonok köréd. Már nem perzselek, mint rég a szikra-szó, felszálló pernyeként sodródok csupán feléd. Néha mögéd táncolok, hogy árnyékod legyek, álmodba álmodom magam, s gyöngyöket szórok a kékezüstre… Mert csak szeretlek. Engedőn, megszelídülve… �KÉPZŐMŰVÉSZET 17 KRASZNAINÉ KONCZILI ÉVA Önéletrajzom Krasznainé Konczili Éva tanár, festőművész, grafikus, illusztrátor, kézműves (nemez tárgyakat készít) alkotásait mutatjuk be lapszámunkban. Folyóiratunk szerkesztősége arra kérte, hogy meséljen életéről, munkásságáról. 1966. október 8-án születtem Mátészalkán, iskoláimat Nyíregyházán végeztem. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán matematika-rajz szakos tanári diplomát szereztem 1989-ben. Mestereim: Berecz András festőművész és Székhelyi Edit festőművész volt. 1989-ben költöztünk a Nógrád megyei Nagyorosziba, ahol matematika-rajz szakos tanárként kezdtem a tanári pályámat. Amatőr kiállításokon szerepeltem többször képeimmel, így Nagyorosziban, Rétságon, Vácott, Pásztón, Salgótarjánban is. Négy gyereket szültem, a nevelésük alatt alig �18 KÉPZŐMŰVÉSZET vagy nem festettem, rajzoltam. Képeimet általában elajándékoztam, szétszórtam barátaim, rokonaim között. Férjem, Krasznai (Karaffa) Gyula két könyvét illusztráltam: Épphogy csak beszólok, Csunnyamesék, illetve néhány verseskönyv borítóját is én készítettem, például Százdi Sztakó Zsolt vagy Csáky Károly könyveihez. 15 éve tanítok a pataki Szent Ambrus Katolikus Általános Iskolában, itt is matematika-rajz szakos tanárként. Tagja vagyok a Rétsági Körnek, amely a környéken élő profi és amatőr alkotókat gyűjti egybe. A Kör kiállításain mindig szerepeltem, ahogy immár három éve a Szécsényi Őszi Tárlaton is. Díjaim nincsenek, de ez soha nem is volt cél, az önkifejezés lehetőségét látom az alkotásban. Krasznainé Konczili Éva: Építőmester (70x55 cm, acryl-farost) �SZÉPIRODALOM 19 KARAFFA GYULA Mikor állott… Eccer Jézus bément egy faluba, hol tanitványival letelepedett egy nagy fa alá, oszt elkezdett nékik, meg azoknak, kik kiváncsiak vótak, tanittani a mennyeknek országirul. Ámde hejába es, merhogy ebbe a faluba olyan hitványok éltek, hajják, hogy nem hitték el rulla, hogy ű a Jézuskrisztus. Akarmit es tett, vagy mondott, máncsak istentagadónak, meg gyalászkodónak monták, mignem eccercsak eléállott a tömeg elé egy vénségessen vén öregember. No, mongya a tömegnek az öreg, majd én kiszedem ebbül az emberbül, hogy valóban ű é a Jézuskrisztus, mer van énnékem egy bisztos móccerem erre, van eggy kérdésem, mire ha tuggya a választ, amán csak valóba ű. Oszt akkor jobb, ha nem pickájjuk, hanem szót fogadunk néki mindenbe, hajjátok! No, odament az öregember Jézusho, oszt mongya néki: – Moncsak nékem te ember, ha tudod, meg ha te vagy a Jézuskrisztus, hogy mikor es állott élettyibe Jézus féllábon? He? – Hát báttyám, erre a kérdésire nem nehéz a válasz, hát akkor állottam én féllábon életembe, hajja, mikor felléptem arra a szamárra, mi Jérusálembe bévitt éngemet. – Hijjnye, azáldóját, hajjátok, – monta az öregember – ebbiza valóba a Jézuskrisztus, hát menten süvegejjük meg, hajcsunk térgyet es néki, oszt fogaggyunk szót az égi üdvünk mián! No, így esett, hogy felismerték színrül színre a Jézuskrisztust, oszt megtért a bűneitül abba a faluba a sok ember, meg asszony, meg gyerek, oszt lássák, mindez csak egy tanálóskérdésnek vót köszönhető. Meg egy bőcs öregnek. Meg egy szürke szamárnak. Hejj, ha minden ilyen eccerű vóna a fődön, de jó es vóna! Egyébiránt jobb, ha tuggyák, ez a mese es Szabó Géza bácsitul vagyon. Láccik, hogy egy mesélős ember a! �SZÉPIRODALOM 20 Krasznainé Konczili Éva: Mikor állott… �SZÉPIRODALOM 21 BALAJTHY FERENC FÉLárú MENETjegy (Filocentrikus tér/í/tőerő) (Karant/ének/ XV.) Égi vándor milyen vonatra száll majd, Ha megrezzenti egy csendes fuvallat? Félárú menetjegy, gyászkendős árnyak, Míg kötött pályán, szabadon haladhat. Bezárul az ég, − ha megnyílik a Föld, Nagyreményű özvegy, s titkos szerető, Orgonát fáról csenő, kamasz kölyök, − S Maghasadásban az összes térerő(d)! Kétes bolygóbolyongás, visszaút nincs, Piros táblával egy szárnyas angyal int, Forog-csattog a kerék csillagok között. Egyszeri, s megismételhetetlen körök, Ha megnyílik a Föld, − bezárul az ég, Félárú menetjegyre ez épp, hogy elég! �SZÉPIRODALOM 22 BALAJTHY FERENC Keresztvivők fájdalma (Karant/ének/ XVII.) „Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék.” (Szilágyi Domokos) Mi soha nem hagyhatjuk el egymást! Mert míg falnak csapkod a zord Idő, Visszaáll mind, ki egykor már kidőlt, Kezed a gyökér, − mellem a hegyhát. Mi szeretni kész, mára mind egy már, Kivérzett pillanat, − szép szemfedő, − S gyertyaláng szeret, szívmelengető, Bár megannyi fájdalom, mi vár ránk! Idő, sebet gyógyít, − vagy épp sebez, − Nemlétnek majd furcsa értelme lesz, Csendben a sirám, − elapad a panasz. Megváltó keresztkín, mindig remény, S árad, Győzhetetlen Nagy Tengerré, A könnypatak, mit a fájdalom fakaszt! �SZÉPIRODALOM 23 OLASZKA SÁNDOR A régi gyár és az elhagyott liget Nem emlékezett a szívére. Egy hangra várt. Lehúzta a redőnyt, hogy otthonosabban érezze magát. Minden a gyár tulajdona lett, ami bement a kapun. Az öreg szívére is az lehetett írva: a Salgótarjáni Acélgyár tulajdona. „Hogyan emlékezzen?” – erre gondolt a kórházi ágyon ülve. Név, dátum, hely, év, nap, hónap, évszázad, korszak, ezred. Virág helye, gerinc, térd, csábítás, telek, végrendelet, ajak, séta, csók, lehullott levél, madár, nap ül az ágakon, diódarálás, szaloncukor, cigi, tabletta, kesztyű, bogár, lakóhely, test, test, test. Micsoda teste volt!? „A Magdus jó lány és rossz lány.” Érezte, hogy nagyon öreg már. Olyan puhán beszélt, alig volt emberi. A pizsama kudarca volt ez a kórházi szobában. Kezei földrengések. Csak azért hosszabbodtak meg a percek, hogy emlékezni tudjon. Papírcsónakok lógtak a szobából félig látszódó nővérpult felett. „Azok valamelyike viszi majd a lelkét egy másik világba” – gondolta. Azon tűnődött, hogy már nem a gyárban dolgozik. Egyetlen munkája volt, hogy néha sétáljon a nővérekkel az ágytól az ajtóig. Az úton levés lett a feladata. Csíkos szatyrába csomagolta legfontosabb holmijait. A kórházi ágyon nyugtalanul átvirrasztott éjszakákon hallgatott bolygók visszhangjait, hiszen a szilárd anyagok jönnek-mennek, a lépések fájdalmait, amiket az ágy végétől az ajtóküszöbig tett, a szeretethez szükséges dolgokat, kávéscsészét félig tele, csillagok alakját, madarak hangját, vércseppek rózsarügyeit. A szerelme szeméből kiugrott egy szarvas, hallotta hívását, morfiumoztak egy beteget a szomszédos kórteremben, a könnycseppektől vizes szarvast kezdte követni. Félt az úttól, mint a tűztől, de mennie kellett a szarvas után, követnie kellett a völgybe. Szinte szárnyra keltek a bokái. Úgy mászott át a kórház zöld kerítésén, mint az utolsó óraütés űrén esik át az élet. Úgy vágott egy hang a fejébe, mint az Acélgyár kürtje annak idején a levegőbe. Végigment a kórháztól a fél városon át pizsamában, egész az elhagyatott gyárig. Nem használt sínek vezettek a hatalmas vaskapuhoz a főbejárat mellett. Az öreg emlékei, mint egy szellemvonat robogtak be azon a sínen, a gyár kapuin túlra. Csupa port és vért látott az Acélgyár helyén. �24 SZÉPIRODALOM Akkora pusztítás ment végbe, hogy az öreg is csak szürke tekinteteket tudott vetni a néhai munkahelyére. Hatalmas szoborlány feküdt a főbejárat lépcsőjén, olyan volt, mint a Lóth felesége. Az egész gyárat lesújtotta Isten tüze, az izzó idő. Ahol járt, kelt a régi cimborákkal, csak hatalmas vasdarabok voltak, mint széthajlított szívek szerteszét. A kitört ablakokon ki-be lengtek a dohos függönyök, mint kísértetek leplei. Még az öreg is látta, hogyan folyik a mészárlás: a gyom az ajtókat fojtogatta. A fekete kémény sötéten emelkedett ki a fémhulladékhegyek közül. A penészes kőtörmelékek kupacából kinyúlt egy kéz, és mint egy koldus kérlelte az öreget, adja oda a szemeit. A szarvas a liget felé szaladt. Az öreg követte. Hosszú út a liget annak, akinek semmi helyismerete nincs. Olyan volt aznap az egész liget, mint a sorsa, hosszú és szomorú álom. Vörös tobozok hevertek mindenütt, mint véres, emberhúst járt, gigászi lőszerek, látni lehetett, ahogy a liget napsugarakkal lövi a gyárat a fák lombkoronái közül. Elfelejtett sírni, mint a Dolinka, pedig sírni akart. A Dolinkában volt kint, ahol egykor az ég kék és fehér gyöngyfátyollal díszítette a Magdust. Első csókjuk helyén parkoló lett. Villanyoszlopok fúródtak az égbe. Úgy ettek itt egykor sorban ülve a kollégákkal a padon, mint a seregélyek. Mindenki világképe lötyögött, mint korsóban a sör. Fiatalok voltak és erősek, belekötöttek a megdöbbent salgótarjáni tavaszba. Kis szalonna, sör, és már énekelték gőgösen az erejüket. A vágy kínjával együtt különleges és gyors étel, a Dolinkában rakott tűz és szalonnaillatú füstje. Meg a friss paradicsomé, paprikáé és hagymáé. A medvebarlanghoz mentek először együtt, de női szívre vadászott, és Misi olyan férfi volt, aki inkább ment volna medvével ölre puszta kézzel, mint lány szívéért viaskodni, de Magdus miatt elindult a rengetegbe. Indiánnak öltözött gyermekek láthatatlan kivégzettei szaladtak át a fák törzsein, holtak fekete árnyai. Bogyós bokrok között, a liget sötétjében, hol csak a látnokok mehetnek. Lusta és szomorú patak csordogált a kövek között, mint a Misi saját szerethetőségébe vetett hite. A holtak szerettek szórakozni az élőkkel. Direkt tévútra csalták az idegent a ligetben. Úgy simogatta meg Magdus arcát, mint a szél simítja el vadak lábnyomát a földön. Mint a gyerekek nyilai, repkedtek az érzések a szívében. Odahajolt a lányhoz, és megcsókolta, mondván, hogy így támasztaná meg, hogy el ne essen valamelyik ágban. Misi bácsi szinte táncolva ment hazafelé a sápadt hold alatt. Úgy tévedt a szerelem közepébe, ahogy az elbűvölő ligetben lehet csak eltévedni. Bátor-zöld fenyőszíve volt, ahová mókusként befészkelt az öröm. A mese fele legalább igaz? Ezt kérdezték az árnyékok tőle. �SZÉPIRODALOM 25 Sivár, tompa homokon csoszogott, átbotorkált a vörösebb talajra, a melankóliára. Látta, hogy turisták, akik emblémákat véstek a fák törzseibe, tüzet raknak áldozni a liget szellemeinek. A fekete árnyak Magdust más férfi karjaiba lökték. Az öreg sírni kezdett. Eszébe jutott, hogy kurjongtak az indiánok a rengetegben. Közben bezárt a gyár, egyre kevesebben jártak ki a ligetbe. A liget is pusztulni kezdett. Megszakadt akkor a szíve. A fekete árnyékok a holtak tisztására vitték. Üvegtó-szeméből szelíden ivott az ég, mint egy büszke szarvas. Szellemek elhagyott országa már a liget. Misi is, Magdus is árnyékként szalad a holtak sűrűjében. A természet talán megjavítja a romokat, ahhoz gyűjti a holtakat. Addig reménytelenül alszik a gyár és a liget. Én pedig nézek egy fiatal lányra a Dolinkában. Tudom, hogy a szívnek titokban egy csomó ünnepe van, amit meg is tart. Hirtelen öröm a semmiből. Megtetszik neki valami. Furcsa hely ez a szív. Olyan, mint egy fantasy-világ. Különleges, ismeretlen szokások, elképzelhetetlennek tűnik, mégis a valóságról szól, csakúgy, mint egy álom. Miről szólt? Ilyen nincs! Ettől a lánytól ünnepel a szívem. Talán egy régebbi életben elhagyott, én pedig belehaltam, hogy várok rá, most pedig egymásra találtunk újra? Léteznek tökéletes pillanatok. Ez az, mikor nézem őt a ligetben. Hiszek benne, hogy a nagy találkozások, mint szellemek, eltűnnek, hogy újbóli felbukkanásukkal felzavarják az embert. A „gyár” (Tajti Bálint fotója) �INTERJÚ 26 SULYOK LÁSZLÓ Emlékek tengerében Interjú dr. Fancsik Jánossal Dr. Fancsik János nyugalmazott belgyógyászt, reumatológus főorvost, szenvedélyes, többször díjazott fotóst, Nógrád megye és Salgótarján díszpolgárát szűkebb pátriánkon kívül is ismerik. Pécsett szerzett diplomát, feleséggel tért vissza szülővárosába. Itt különböző kórházi osztályokon szerzett gyakorlatot, s lett később megyei kórházigazgató, országgyűlési és önkormányzati képviselő. Könyvei jelentek meg, például Vallomások a Karancs− Medves vidékéről, saját színes tájképeivel, vagy a Rokkantteleptől a Vásártérig című memoárkötet, melynek mellékletét pedagógus-felesége, Csaba Mária Salgótarjánról készített festményei töltik ki. Negyedik éve özvegyen él Rákóczi úti otthonában, karnyújtásnyira a Vásártértől ─ ma December 8. tér ─, ott, ahol 1956. december 8-án csődöt mondott a józan ész. Elöljáróban, úgy gondolom, közölni illik, hogy több évtizede ismerjük egymást, s mint szomszédok, tegeződünk. Az évek során gyakran cseréltünk véleményt az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, benne a salgótarjáni sortűzről. Ezt most a nyilvánosság előtt is megtesszük. – Kezdjük személyes vonatkozásokkal. Salgótarjánba ezrével érkeztek családok a XIX. század második felében az Osztrák−Magyar Monarchia területéről, s te egy ilyen családban születtél 1932-ben, egy februári napon. Honnan érkeztek a felmenőid? – A Felvidékről. Bányászként és gyári munkásként „toborzódtak” ide a déd- és a nagyszüleim idejében. Anyai nagyapám és nagyanyám Túróc megye egy kis hegyi falujából, Felsőturcsekről származott, apai dédszüleim pedig Fülek mellől, Gömörsíd községből. A szüleim alig voltak húsz- �INTERJÚ 27 évesek az esküvőjük idején. A Rokkanttelepen laktunk, emeletes családi házban, itt születtem. Szüleim esténként együtt énekelgettek, meséltek. Apám sokszor hangosan felolvasta a családnak az újságot, altiszt volt a városházán, onnan hozta, és édesanyámmal megbeszélték a nagyvilág híreit. Különösen szívesen emlékszem vissza a vasárnapi ebédekre, amikor az udvarban megterített kis, kerek kerti asztalnál ebédeltünk. A bátyám sajnos fiatalon halt meg, súlyos betegségben, frissen végzett orvos korában. – Ezért választottad te is az orvosi hivatást? – Akkor már én is orvostanhallgató voltam, elsőéves. Ebben természetesen a bátyám példájának meg a szüleim tanácsának nagy szerepe volt. Jó tanuló voltam általában. Tudatosult bennem, hogy a becsületes tanulás nemcsak egyéni ambícióm kielégítését jelenti, hanem felelősségvállalást is jelent, s ezzel tartozom az értünk annyi áldozatot hozó szüleimnek és leendő családomnak. – A Mecsek alján jártál orvosegyetemre, nagyon messzire innen. Miért nem a jóval közelebbi Budapestet választottad? – Oda adtam be a jelentkezésemet, de az akkori rendszer úgy működött, hogy valami oknál fogva Pécsre kaptam behívót. Szép, történelmi múlttal rendelkező város, a miénkhez hasonló hegyvidéki környezetben. Nagyon megszerettem Pécset. Öt év tanulás után mégis visszatértem szülővárosomba, már szigorló évemben, mert megígérték, hogy állást kapok az akkor szerveződő II-es belosztályon, a néhány éve megyei kórházzá előlépett bányakórházban. De azért 1955 decemberében pár napra még visszatértem Pécsre, hogy oltár elé vezessem a menyasszonyomat a székesegyház Corpus Christi kápolnájában. – 1950 júniusában érettségiztél abban a középiskolában, mint amelyikbe Ravasz István is járt, az 1956. december 8-ai sortűzben meggyilkolt költőígéret. – Csak amikor Ravasz István végzett, 1956-ban, akkor már Madách Imre nevét viselte a gimnázium. Amiben az emlékezetes nekem az, hogy ezt a névadást még a mi osztályunk kezdeményezte. Szerintem jobb névadót nem is ajánlhattunk volna, hisz Madách világirodalmi értékű drámaköltő és Nógrád megye szülötte. – Beszélgetésünkben Ravasz Istvánra és a sortűzre emlékezünk. Tudom, hogy az ötvenes évek elején abban a bérházban laktál, amelyikben a Ravasz család is. – Igen, a 36-os háztömbben laktunk, ahol most beszélgetünk, és ahol te is laksz, a város fő utcáján, a Rákóczi úton, félig-meddig szemben a megyei rendőr-főkapitánysággal, az egykori Vásártér mellett. Édesanyám �28 INTERJÚ itt vállalt házmesterséget az egyik lakás fejében. A rokkanttelepi családi házunkat ugyanis el kellett adni, mert kellett a pénz a beteg bátyám gyógyíttatására. Apám városi altiszti keresetéből szinte semmire nem futotta. – Gondolom, praktikussági okok miatt számozták meg az épülő házakat, hiszen utcák még nem voltak arrafelé. Honnan jön a 36-os elnevezés? – Onnan, hogy három teljesen hasonló kétemeletes házat húztak fel pár méter távolságra egymástól, és mindegyikhez két lépcsőház és 12 lakás tartozott, és háromszor 12, ugye, az 36. Tehát innen az elnevezés. Salgótarján nemrégiben lett megyeszékhely, komoly városfejlesztés kezdődött akkor. – Egy 55 négyzetméteres, kétszobás lakásban élt mind a Fancsik, mind a Ravasz család. A három ház közül melyikben voltak ezek a lakások? Pontosítsuk, mert tudjuk, hogy az első éves egyetemista ifjú épp a házuk előtt kapott halálos fejlövést a rendőrség épületéből. – Lakásaink a harmadik háztömbben voltak, a centrum felől nézve. A miénk a második lépcsőházban, vagyis a legutolsóban volt, a földszinten, Ravaszéké pedig a szomszédos lépcsőházban, az első emeleten, és hozzánk hasonlóan bal oldalra esőn. Vele szemben áll a megyei rendőrkapitányság épülete ma is. 1956 után a 36-osnak ehhez a tömbjéhez építették azt a háromemeletes bérházat, amelyik földszintjén most a gyógyszertár van. – Az építés évében pedig, 1958-ban a 36-os házait összeépítették, azaz két lépcsőházzal megnövelték. A helyszín tehát ma már egészen másképpen fest, mint a kezdetekben. – Ahogyan a Vásártér is, meg az egész környék. Hozzáteszem, talán te sem tudod, hogy a 36-os eredetileg bányászlakásoknak épült, mégis főleg értelmiségiek laktak benne: orvosok, tanárok, hivatalnokok. Nyilván menet közben változott a koncepció. Ismertem az itt lakókat, mert a mi lakásunk volt a központ. Anyámat, Juliska nénit mindenki imádta a házból. Szívesen jöttek hozzá egy kis tereferére, különösen Ravasz meg Kmetyi néni. Leültek a konyhában egy kis sámlira vagy a hokedlira, netán álldogáltak és trécseltek. Ha édesanyám főzött, mondjuk túrós sztrapacskát pirított szalonnával, a kiszűrődő illat becsalogatta az ország más tájairól ideverbuválódott szomszédokat, akik szívesen megkóstolták a tót-palóc ízeket. Ravasz néni csodálatos asszony volt: közlékeny, aranyos, csinos. Ő volt Matolcsy Margit, a népszerű nótaénekes, akit gyerekkoromban sokszor hallottam a rádióban. Néha énekelgetett, szórakoztatott, mikor összejött a társaság. Ravasz bácsi épp az ellentétje volt: szűk beszédű, zárkózott ember. Földrajzot és történelmet tanított. Ifjabb Dezső, az idő- �INTERJÚ 29 sebb fiuk, iskolatársam volt a gimnáziumban, alattam járt valamivel, eléggé szeleburdi gyerek hírében állott. István sokkal fiatalabb volt tőlem meg a bátyjától, őt személyesen nem ismertem. Az édesanyjától tudtuk, hogy szorgalmas, jól tanuló fiú. Hozzá csak akkor kerültem közelebb, amikor megjelent a verseskötete, amikor már régen nem élt. – Milyennek találtad a tinédzser fiatalember verseit? – Rám nagy hatással volt a verseskötete. 1999-ben jelent meg, Levél a címe. Az egyik 56-os barátomtól, Deme Attilától kaptam. Ő meg a Madách gimnázium igazgatójától, Kovács Tibortól kapott több példányt, hogy adjon belőle az ismerőseinek, akiket érdekelhet. Engem lenyűgöztek Ravasz István versei. Ez a 18 éves fiú költészetet hagyott maga után. Csak két 56-tal kapcsolatos versét említeném bizonyítékképpen. Az egyik az Európa népeihez, a másik a Petőfi körön. Nagyszerűek. Ragyogóan érzékeltetik egy salgótarjáni fiatalember álláspontját a forradalomról és szabadságharcról meg a közvetlenül odavezető időszakról. Nem mehetnek feledésbe ezek az alkotások, gondoltam, valamit kezdeni kell velük. Az ötletemet elmondtam a Madách igazgatójának, aki azt felelte, nyitott kaput döngetek, már szervezik a versmondó versenyt. Aztán eszembe jutott, hogy emléktáblát is állíthatnánk. Deme Attilával beszéltem először erről. Te benne vagy a Pofoszban, az egyik vezető tisztségviselő vagy, mondtam neki, itt van ez a konkrét eset, tudjuk, hogy Ravasz Istvánt mikor, hol lőtték le, tudjuk, hogy költő, értékes, szép dolog lenne emléktáblát állítani neki – és a történteknek – a lakóháza falán, a pinceablak fölött, ahol lapátolta a szenet, miközben a gyilkos golyó eltalálta. Arra gondoltam, hogy kultuszt lehetne építeni a személye köré. Ami aztán meg is történt a Madách gimnázium és a dr. Csongrády Béla közíró vezette Madách-hagyomány Ápoló Egyesület jóvoltából. – A gimnázium Ravasz-kultusza 2001-ben kezdődött. Centrális eseménye a szavalóverseny, köré szerveződnek az emlékező és ismeretterjesztő előadások, a sír megkoszorúzása. A következő évben megtörtént az emléktábla-avatás is. – Szívből örülök, hogy az ötleteim találkoztak másokéival, és megvalósultak. Öröm az is, hogy az itt lakók közül mindenki szívesen fogadta az emléktáblát, különösen a régiek, akik kisgyerekként ismerték Pistit. És megtörtént az is, amit szintén reméltem, hogy Ravasz István verseiből már hallottunk a december 8-ai városi gyásznapon is. – A gyásznap apropóján forgassuk vissza az idő kerekét. 1956 őszén kezdő orvosként a salgótarjáni megyei kórházban dolgozol. Milyennek tartod a pályakezdésedet? �30 INTERJÚ – Csodálatos időszaka volt az életemnek. 1956. szeptember 15-én vettem át a diplomámat a pécsi orvostudományi egyetemen, és ugyanannak a napnak az éjszakáján megszületett az első kislányom. Azon a szülészeten, ahol akkor átmenetileg dolgoztam. Édesanyámék kaptak egy kétszobás lakást a Vásártéren, a 76-os bérházban – már nem volt szükség a házmesterkedésre –, és ideadták nekünk az egyik szobát. 57 elején aztán váratlanul megüresedett egy háromszoba-hallos orvoslakás, megkaptam a saját nevemre, és jöttek velünk a szüleim is. Még nagyobb igyekezettel vetettem bele magam a munkába. Közben politizáltunk, mert a közélet egyre inkább aktivizálódott. Nagy port kavaró írások jelentek meg az Irodalmi Újságban, jöttek a hírek az újra engedélyezett Petőfi Kör rendezvényeiről. Rengeteget olvastunk, sokat beszélgettünk. Október 23-ától jöttek az egymásnak sokszor ellentmondó hírek a pesti zavargásokról. Budapest utcáin vér folyt, Salgótarjánban nyugalom. Egy pofon el nem csattant. Köszönhető ez többek között az említett Deme Attilának, aki a megyei építőipari vállalat nemzetőrségének volt a parancsnoka. A város területén járőröztek, együtt a katonákkal, vigyáztak a közvagyonra, az emberek nyugalmára. A vörös csillagokat, a szovjet katonai emlékművet persze Salgótarjánban is ledöntötték, de nem üldözték a Rákosi-rendszer prominenseit, bár azok egy része, félelemből, a szomszédos Csehszlovákiába menekült. A gyárakban, az üzemekben, a hivatalokban ugyanúgy megalakultak a munkástanácsok, mint az ország bármely területén. A munkástanácsok nagyon erősek voltak. Még azután is, hogy november 4én a szovjet csapatok lerohanták Magyarországot. A gyárakban és a bányákban sztrájkoltak, vitatkoztak, ment a politikai kötélhúzás. Így érkezett el december 8-a. Ekkor már a kettes belgyógyászati osztályon dolgoztam, ahogy jövetelemkor megígérték. – December 8-a tragikus dátum Salgótarján történetében. Hogyan rögzült beléd ez a sötét nap? – Szombat volt, és délelőtt úgy 11−12 óra között Telmányi főorvos úrral viziteltünk, amikor fegyverropogást hallottunk. Úgy hallottuk, hogy a kórházzal szembeni hegy felől, a téli erdőből, a Kálváriáról jönnek a lövések, onnan, ahol most az országzászló van. Megálltunk és tanakodtunk, mi lehet ez. Még én mondtam a többieknek, biztosan a pufajkások, kimentek őzet vagy nyulat lőni, esetleg kutyára vagy más állatra lőnek, félrészegen duhajkodnak. De ez egy kicsit több volt annál. Jó hosszú sorozatok hangzottak. Vagy két sorozat. Aztán napirendre tértünk a dolog fölött, és viziteltünk tovább. Néhány perc múlva a vasajtó csapódása hallat- �INTERJÚ 31 szott, az udvari bejárat felől sikongások, kiabálások. Kiszaladtunk. Teherautók, lovasszekerek, mindenféle járművek jelentek meg, lepedőbe, szétszaggatott ruhákba bugyolált, meg ki tudja, mibe csavart véres sérültek sokaságát szedték le, és hordták be az épületbe. Akkor tudtuk meg, hogy a megyetanács előtt sortűz dördült, és onnan hozzák be a sérülteket. A fő udvar pillanatok alatt megtelt hordággyal, sebesültekkel, halottakkal. Mi, orvosok mindjárt próbáltuk szortírozni a betegeket, ki halott, ki az, akin segíteni lehet még. Megindult a véradás, az operálás. A legtöbb tennivaló a két sebészre hárult: Daubner Kornélra meg Fábián Zolira. Persze mások is operáltak, Szőke Szabolcs adjunktus, Máté Béla szak- és Halász József segédorvos, meg érkeztek segítségül gyakorlott sebész szakorvosok a balassagyarmati és a pásztói kórházból. Három napig haza se jöttem. Éjjel-nappal készenlétben álltunk, dolgoztunk. – Mégis sok volt a halott. Te mennyit láttál a kórház területén? – Olyan 30–40 körülit. Az első este feleségem behozta a vacsorát, ő is érdeklődött, és együtt hátramentünk a hátsó udvarba, ahol volt a kórházi garázs, az istálló meg más pinceszerű helyiség, ott a fal mellett lettek elhelyezve a behozott halottak, illetve a közben elhalálozottak. Megdöbbentő látvány volt. Ott láttam kiterítve, egymás mellé fektetve kisiskolástársamat, Fényes Sanyit meg a lánytestvérét, a híres prímás, Fényes Misi gyerekeit. Ismerős arcokat kerestem. Megismertem dr. Wágner Jenőnét. Hogy Ravasz Pisti ott feküdt-e, arra nem emlékszem. Milyen jó lenne most, ugye, ha fénykép lenne róla! Az egyik orvos, Filarszky lefényképezte a halottakat, hallottuk akkoriban, de a filmet állítólag még aznap elvették tőle a pufajkások, mielőtt előhívhatta volna a negatívot. – Salgótarján gyásznapi megemlékezésein 131 halottról beszélnek… – Ezt sose tudtam megérteni, miért ragaszkodik mindenki a 131 halotthoz. Talán azért, mert az 56 utáni napokban, hetekben ez, illetve ehhez hasonló számok terjedtek el a városban. Aztán ránk ülepedett a csend, ez az 56-ot felejtő-felejtető hangulat, a tabugyakorlat, míg végül kevés ember maradt, aki úgy istenigazából vissza tudna emlékezni… Később ott laktam, abban az átépült udvarban, és többször utánagondoltam. De ott tényleg csak annyi halott férhetett el, mint amennyit mondtam… Schiffer Pál és munkatársai a 80-as évek végén már készítették anyagaikat az 56-os filmjeikhez, beszélgettek, faggatták az embereket, és a megyei levéltár is beszállt a kutatásba. Akkor még stikában mentek a dolgok. Varga Laci, az igazgató engem keresett meg mint kórházigazgató-helyettest, hogy valahogy, akár fű alatt, hozzájuthatnának-e az akkori forgalmi naplókhoz, műtéti jegyző- �32 INTERJÚ könyvekhez. Segítettem. Alaposan átnézték az iratokat, és 46 halottat és 90 sebesültet tudtak azonosítani. Ezeknek a halálos áldozatoknak a neve került ki aztán a mai December 8. tér márványtáblájára, én ezt fogadom el. – Schiffer Pálék Ledöntött útjelzők című filmjében hangzik el először nyilvánosan a 131-es szám, nagyjából a levéltári eredmény megismerésével egy időben. Újabb nevek azóta sincsenek. – Ez elgondolkodtató, ugye: miért nincsenek? Kizártnak tartom, hogy vannak családok, akiknek a rokonságában van még áldozat, hogy félelem vagy bármi ok miatt nem jelentkeztek azóta sem, a Pofosznál vagy bárhol, és ne jelentették volna, ha lenne. – Pedig a félelem, a kiszolgáltatottság érzése nagyon is létezett még a rendszerváltás utáni évtizedekben is, főleg az egyszerű családokban, melyek a társadalom gerincét adják. A túlélők persze ekkor már nem is magukat féltették, hanem a hozzátartozóikat, a gyerekeiket és az unokáikat. Őket nem akarták hátrányos helyzetbe, bajba sodorni. Tapasztalták ugyanis az új rendszer bosszantó hibáját, hogy a várt igazságtétel, a bűnösök felelősségre vonása elmaradt, a volt kommunisták bent maradtak a gazdasági hatalomban, megvagyonosodtak, és visszaszerezték a politikai hatalmat is; egy időre. A sokat megélt emberek mindebből arra következtettek, hogy demokrácia ide vagy oda, ők továbbra is alul vannak, és jobbára azok kiszolgáltatottjai, akik a régi rendszerből átmentették önmagukat, befolyásukat, kapcsolati tőkéjüket, akik addig is gáncsot vetettek nekik, nyomorították, keserítették az életüket; és tapasztalták, hogy az elvtársak leszármazottaitól sem várhattak sok jót. Számos 56ossal: munkástanácsi és nemzeti bizottsági tisztségviselővel, nemzetőrrel, puszta kortanúval beszélgettem erről. Többen azt is elmondták, hogy a sortűz halottainak nagyobb részét nem is a kórházba vitték, hanem egyenesen ki a városközponti temetőbe, s a hullaház helyiségei tele voltak. – Én erre azt tudom mondani, hogy Salgótarjánban nem az volt a szokás, hogy a halottat mindjárt kivitték a temetőbe. Természetesen lehetett kivétel, ez azonban nagyságrendileg nem befolyásolja az eredményt. – Arról viszont ne feledkezzünk meg, hogy rendkívüli helyzet állt elő, ami felül szokta írni a szokásokat. Már az nem mindennapi, hogy magyar lőtt magyarra; mint ahogyan az előzménye sem, hogy a munkásság fellázad úgymond saját hatalma ellen. Az 56-os magyar forradalomban és szabadságharcban a döntő erőt a munkások adták, köztük sok kommunista párttag. Nekik is voltak, illetve lehettek halottaik, de nem verték nagy dobra, mert egyfelől a bolsevik típusú szocialista rendszer megtisztításáért, megjavításáért vállaltak szerepet, másfelől a történtek láttán tisztában voltak a következményekkel. Aztán közel volt a második világháború, a szovjet �INTERJÚ 33 front, a Don-kanyar borzalma, ami után sok katona arcába vágta a hivatalosság, minek ment oda, mintha választása lett volna. A kilincselő özvegyek és édesanyák is megkapták ezt. Tehát jobb volt hallgatni. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az elhallgattatás évtizedei alatt a családnak magva szakadt, és nem volt már, aki jelentsen. – Ezek lehetőségként felmerülhetnek, de ilyen nagyon kevés lehetett. Nekem eszembe jut egy kommunista család, jóllehet nem példa az elhangzottakra. Szabó Gyula fiatal tűzhelygyári mérnök volt, gyerekkori jó barátom. Egy telepen laktunk, a Rokkanton. Gyuszi apja 45 előtti kommunista volt, családja kifejezetten kommunista. Gyuszi, ahogy mesélték, ott állt a sor elején, és akár az első halott is lehetett. Utána az ismerősök között egy darabig folyt a találgatás, na most Szabóék mit szólnak a kommunista rendszerhez, mikor a fiukat épp a pufajkások lőtték le. A választ azonban nem tudom, mert az elköltözésünk után már nem találkoztam velük, nem tudom, hogyan dolgozták fel a történteket. És azt sem tudom, hogy Gyuszi milyen érzelmű volt, teljesen azonosult-e 56-tal, vagy csak a helyzet hozta úgy, hogy elment a tüntetésre. – Hallgatlak, és eszembe jut, te már kezdő orvosként beleestél az élet sűrűjébe. – Ez igaz. Rendkívül megpróbáló és végtelenül fárasztó volt a sortűzzel kezdődött néhány nap. Ugyanakkor csodálatos érzés volt látni azt az óriási összefogást. Nemcsak Salgótarjánban és környékén, hanem az egész megyében. Tódultak a véradásra az emberek. – Ebből a párját ritkító szolidaritásból csak a pufajkások és a vérontást – akár ráutalóan is – elrendelők maradtak ki. Sőt sunyi hazudozásba fogtak, és bosszút álltak a függetlenségre, szabadságra éhezőkön. Újságcikkek, röplapok, bírósági tanúvallomások szólnak erről. Te személyesen találkoztál ilyen félrevezetéssel? – Valóban, a mosakodás rögtön megkezdődött. Miklós Frici, a Madách gimnáziumban osztálytársam volt, a szűkebb baráti csoportomba tartozott, mindjárt másnap bejött a kórházba, beöltözve pufajkába. Megkérdeztem tőle, hogy csinálhattátok ezt. Felháborodott: Ne beszélj már, te is felülsz a süket dumának; hát ők támadtak meg bennünket, süsd meg! Ugyan már, mivel támadtak meg benneteket, mikor fegyver nem volt a tömegben; Szabó Gyuszi támadott meg vagy a Fényes Misi gyerekei? Nem olyan harcias emberek voltak ezek. Azt ti nem tudjátok, gurult dühbe Frici. Golyószóróval lőttek szemből, onnan meg onnan, és mutogatott kifelé, az iskola meg a vele szomszédos családi ház padlása felé. Végül azt mondtam neki: Fricikém, mesélhettek, amit akartok, az élet majd bebizonyítja; most egyelőre, valószínű, nektek lesz igazatok, de hosszú távon nem biztos. Fancsik főorvos szavai látnokinak bizonyultak. �SZÉPIRODALOM 34 BERÉNYI KLÁRA Szekreter Egy szekreterben őrzöm kincseim, apám csinálta négy-ötféle fából, ő válogatta össze szín szerint, mikor lesétált még a kertbe. Nyár volt. Az ingét egyre gyakrabban cserélte, nehézzé vált a kis csavardoboz, a szerszámot se tette már helyére, a padba is meg-megkapaszkodott. De halni nem tudott, amíg a félkész, fiók előtte ott hevert, s gyalult időnként ágynak esve, míg a révész várta, kenje már a végső lazúrt. �INTERJÚ 35 ÁDÁM TAMÁS Félezer dal, hatalmas slágerek Interjú Kovács Kati énekesnővel Kovács Kati Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, énekesnő, dalszövegíró, színésznő. A magyar könnyűzenei élet kiemelkedő egyénisége, aki a 20. század egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb művészei közé tartozik. Több mint ötven éve tartó pályafutása során számos állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Kovács Kati és Ádám Tamás Azt mondja Kovács Kati: véletlenül került erre a pályára. Ehhez képest elképesztő énekesi pályafutás áll mögötte. Több mint félezer dalt énekelt, több tucatnyi szöveget írt, főszerepeket játszott legendás filmekben. Slágereit dúdolják az emberek a buszon, a villamoson, otthon. Első hírességként kapott csillagot Eger sétálóutcájában. Kevés �36 INTERJÚ olyan település akad, ahol nem koncertezett, régiónkban is sokszor fellépett, a koronavírus előtt például Balassagyarmaton. Maradt emléke Verpelétről? Ott születtem, de semmi emlékkép nem villan be, hiszen pár hónapos voltam, amikor Egerbe költöztünk. A régi ház körül…, énekli. Megvan még? Megvannak a házak, több helyen is laktam. Gyakran jár Egerben? Igen, ha tehetem. Meghívott Eger városa és az Egerért Egyesület egy különleges alkalomra, csillagot kaptam a sétálóutcában. Ez az én „egri csillagom”! A városból elszármazott neves személyiségek, művészek kapják, én voltam az első. Hálás vagyok ezért. Eger a dalaiban is visszaköszön. Rengeteg dalom Egerről szól: Napfényes álom, Úgy szeretném meghálálni, Újra otthon és folytatható a sor. Kitől örökölte a hangját? Mindenkinek jó füle van a családunkban, de valahogy sohasem akartak színpadra kerülni. A bátyám lánya remek adottságokkal rendelkezik, mégis a pedagógusi pályát választotta. Nem bírta a változatosságot, hogy soha nem tudja, mikor érkezik haza egy fellépésről. Hogy a hétvége ki van zárva az életünkből. Az unokaöcsém, Lukács Laci az egyedüli, aki heavy metalt énekel. A zene jelen volt a hétköznapokban? A zene szeretete áthatotta napjainkat, édesanyám mindig zenét hallgatott, Maria Callas, Ella Fitzgerald szólt állandóan. Megkeresik a fiatalok, hogy véleményezze őket? Bár sokszor jönnek, hallgassam meg őket, én viszont csak akkor mondok véleményt, ha valaki kiugróan tehetséges. Miért? Amióta a tehetségkutató versenyek léteznek, több ezer jelentkező akad, és a szűrés megtörténik, elvégzik helyettem ezt a feladatot. Kezdettől fogva nem kételkedett a tehetségében? Sokszor az ember nem nagyon tudja, mire képes. Én is csodálkoztam, amikor azt mondták az iskolában, a következő rendezvényen te lépsz fel, az évzárón te énekelsz! Soha nem akartam énekes lenni, csak úgy énekelgettem. Véletlenül kerültem erre a pályára. �INTERJÚ 37 Nem mondja komolyan?! Épületgépészeti technikumba jelentkeztem, Budapesten, a Thököly úton felvételiztem, hála Istennek, nem vettek fel. Az elutasítás oka: nem léptem be az úttörők közé, mert haszontalan dolognak tartottam. Hála Istennek, hogy nem jártam sikerrel! Hogy került mégis erre a pályára? Egyszer egy ismerősöm, később anyukám benevezett a Ki mit tud?-ra, túljutottam a selejtezőkön, amikor az ismert zeneszerző, Gyulai Gaál János meglátott, és megírta nekem a Nem leszek a játékszered című dalt. Észrevettek a színpadon a filmrendezők, felkértek, hogy szerepeljek az új filmjükben. Egyik vonzotta a másikat. Nem határoztam el, hogy mindenáron énekesnő leszek. Tudtam, nem vagyok színésznő. Ehhez képest játszott vagy tíz filmben, olyan rendezőkkel dolgozott, mint Bacsó Péter, Mészáros Márta, Jancsó Miklós. Az nem színészet, csak éppen játszottam a filmekben. A film a pillanat művészete, és ha nem jó az alakítás, felvesszük újra, ám a színművészet sokkal összetettebb dolog. A színésznek a kőszínházi előadáson nincs lehetősége arra, hogy újrakezdjen egy mondatot. Nem szeretem a végszavakat, nem szeretem a kötöttségeket. Kiváló színészekkel dolgoztam együtt: Törőcsik Mari, Madaras József, Bujtor Pista, Latinovits. Ha a színészet szóba kerül, őket kell említeni és nem engem. Az ön pályája szabadabb? Lazább, lehet rögtönözni, néha a közönséggel együtt alakítom a műsort, pedig ez sem egyszerű. Ha kell, abbahagyok egy dalt, és újba kezdek, megbeszélem a nézőkkel a fejleményeket. Évek teltek el, mire kialakult ez a módszer, kifinomult a közönséggel való kapcsolat. Hofi Gézával is fellépett. Mert nagyon szeretem a humort, az övét különösen értettem, rendkívül jó kapcsolat alakult ki közöttünk, előbb mondta el nekem a poénjait, mint az embereknek, és várta a hatást. Ha nekem tetszett, megtartotta. Kell bátorság a fellépéshez? Ahhoz, hogy az ember egy zongorával ki merjen állni a közönség elé, nagyon nagy bátorság és rutin kell. Főleg egy sportcsarnokban, hiszen ott távol ül a közönség és óraműpontossággal megy a műsor. Én meg szeretem a szabadságot. �38 INTERJÚ Leghíresebb szövege Vangelis zenéjére íródott. Nem lehet mindig írni, ihlet, hangulat kell hozzá. Tegyük hozzá: hobbiból írok, nem vagyok professzionális dalszövegíró. A Paradicsom meghódítása a Bosznia-Hercegovinában zajló szörnyű háború hatására született, amelyet filmen láttam. Vangelis gratulált, küldött egy dicsérő faxot és egy ajánlást a lemezemre. Meghatódtam. Hogy viseli a népszerűséget? Jól. Egyszer egy kísérőm eljött velem vásárolni, ruhákat nézegettünk a Váci utcában. Negyedóra sem telt el, máris irgalmatlanul mérges lett, dühösen kérdezte: hogy bírod ezt a közvetlenséget? Fotóznak, beszélgetnek, puszilgatnak… Nálam ez belefér, teljesen normális. Ők tapsolnak, amikor énekelek, kitüntetés számomra, ha szeretnek. Jó volt matekból? Meg tudja számolni egyáltalán, hány dalt énekelt összesen? Én nem, de a rajongóim igen; ötszázvalahány dal van, negyven szöveget írtam. Soha nem akar változtatni azokon a dalokon, amelyeket önnek írnak? De bizony, akad ilyen. Egyszer átírtam egy sort, mire a zeneszerző és a hangmérnök felszisszent: Szenes Iván úgyse engedi. Egy próbát megér, vélekedtem. Végül Szenes csak annyit mondott: a tiéd jobb, marad. De volt, amihez ragaszkodott, könyörögtem neki, írja át „bőg a sok állat” sort. Nem tette, neki volt igaza. Nagy slágerek sorát énekelte, akad olyan, amelyiket most máshogy adná elő? Nem nagyon. Egyébként is ez egy csapatmunka: jó zene, jó szöveg, jó előadó, jó hangmérnök kell. Amit én felénekelek, az már az utolsó lépés. Mit kezd az ünnepekkel? Bár frázis, mégis igaz: nekem a hétköznap is ünnep, ha például jól sikerül egy előadás. Vagy ha a családdal vagyok, velük élem meg a sikert. Rendben, de karácsonykor, szenteste nincs koncertje! A testvérem gyerekei, és anyukám közelében lenni mindig ünnep. A vírus önt megfogta a koncertekben. Nehéz volt? Nem volt könnyű, de nem búslakodtam, csak azon, hogy kiváló zenészbarátom itt hagyott bennünket. �SZÉPIRODALOM 39 NAGY ANTAL RÓBERT Boldog(talanság) boldogtalan aki régi szerelmét kiretusálja aki ébredés előtt újraálmodja gyermekkorát aki a múlt levesében kanalazgat akit zavar hogy a vadászgép az égen elenyészik akit dühít hogy a pitypangpihe más irányba száll akit gombostűként tűz fel a percmutató boldog aki emlékeit büszkén mutogatja aki ébredés előtt szép holnapra ébred aki délben a kihűlt levest elég melegnek érzi aki műremeknek látja az égen a csíkot aki nyugdíjasként is pitypangpihéket fújdos aki jól tudja a lekésett buszok óránként bepöfögnek Hatot üt hatot üt az óra holdfény hull a tóra csillagok szöknek át nem ismerve halált az éj zord rácsain fény tépte roncsain a hajnal lótetem hol nem szánt nem terem kupec-köd rúg bele kamránk hogy lesz tele hazám nyergét tartja lopott földje partja a kantár elszakadt markunkban nem maradt a határzáron túl hol a csillag se hull a ma estig innen ránk bámul az isten fegyvert tisztít az éj téblábol az esély �NÉPRAJZ 40 JUHÁSZ LÁSZLÓ Rusznyák Gyula és a palócokról szóló tanulmányai Rusznyák Gyula (teljes nevén Rusznyák Gyula József Antal) 1907. március 18-án született a Heves megyei Szurdokpüspökiben, római katolikus vallású családban.1 Anyja Melicher Jolán, apja Rusznyák Lajos körjegyző Szurdokpüspökiben (ehhez a körjegyzőséghez tartozott Zagyvaszentjakab). 1909. augusztus 21-én megszületett Izabella Irén nevű húga.2 Az elemi iskola négy évfolyamát szülőfalujában járta ki.3 A gimnázium első négy osztályát 1917−1922 között Gyöngyösön végezte el az Állami Gimnáziumban.4 1921. szeptember 17-én édesapja hosszas betegeskedés után elhunyt.5 A IV. osztályt német és mértan elégtelen vizsgája miatt meg kellett ismételnie.6 A gimnázium ötödik osztályát már a ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnáziumában kezdte meg 1922-ben, mint jegyzői-internátusos növendék,7 ahol 1926-ban a VIII. osztály elvégzése után sikeres érettségi vizsgát tett.8 Tanulmányait Szegeden, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta tovább. 1929-ben rövidebb szigorlati határnap iránt kérelmet nyújtott be, melyet a kar elfogadott.9 1930. november 29-én szerezte meg jogtudományi diplomáját. 1926 szeptemberében a Miskolci Joghallgatók Testülete tisztújító közgyűlésén beválasztották az intézőbizottság tagjai közé.10 1927-ben pedig a Foederatio Emericana 1925-ben megalakult miskolci csoportjának Születési anyakönyv, Szurdokpüspöki, 1907/13. Születési anyakönyv, Szurdokpüspöki, 1909/68. 3 Elemi iskolai anyakönyvek, Szurdokpüspöki, 1913−14, 1914−15, 1915−16, 1916−17. 4 Iskolai Értesítő, Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1918, 1919, 1920, 1921. 5 Magyarország 1921. 09. 27., Halotti anyakönyv, Szurdokpüspöki, 1929/39. 6 Iskolai értesítő, Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1921. 7 A ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnázium értesítője az 1922−23. iskolai évről. 8 A ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnázium értesítője az 1925−26. iskolai évről. 9 A Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar üléseinek jegyzőkönyve 1929−1930 (Szeged). 10 Miskolci Jogászélet 1926/10. 1 2 �NÉPRAJZ 41 (melynek neve: Corporatio Rákócziana) tiszti karába került mint sajtóreferens.11 1929-ben a Miskolci Jogász Turista Egyesület ellenőre lett.12 Mezőkövesden ügyvédjelölti joggyakorlatba kezd, de 1932-től már inkább a társadalomtudomány, elsősorban a szociálpolitika iránt érdeklődik. 1933-tól rendszeresen publikál különböző folyóiratokba. 1935-ben törlik az ügyvédjelöltek névsorából, joggyakorlatának abbahagyása okából.13 Szociológiai tanulmányokat folytatott és érdeklődése elsősorban a falu problémái felé fordult. Heves, Borsod és Nógrád megye településeit járja. 1932-ben már mint dr. Rusznyák Gyula tagja lesz a Magyar Társadalomtudományi Társulatnak, ahol Mátramindszent községet jelöli meg tartózkodási helyeként.14 1933 elején jelenik meg első írása a Magyar Kultúra című folyóiratban Egy hiányzó jövedelempolitika margójára címmel (Mátramindszent). Ettől kezdve rendszeresen jelennek meg publikációi, az 1930-as években elsősorban a Magyar Kultúra, valamint a Társadalomtudomány című folyóiratokban.1933-ban Dorogházáról, 1936-ban Alsóságról, 1936−38-ban Alsóábrányról, 1938−39-ben Balassagyarmatról, végül 1940-től Budapestről küldi írásait. A Szent István Társulat 1935-ben kiadja első könyvét Faluvédelem címmel.15 Ebben a falu társadalmi problémáival foglalkozik. Írásai nyomán feltámad az érdeklődés a falu problémái iránt. Joggal nevezik a falukutatás egyik megalapítójának. Fáradságos munkával dolgozza ki a tájszempontú falukutatás módszerét. Több előadást is tart ezen témákban. 1937 karácsonyán jelenik meg második könyve A nő a modern társadalomban címmel.16 Ezzel az akkori társadalom egy másik égető sebére hívja fel a közönség figyelmét, s a nőknek akar helyet mutatni a modern társadalomban. Ez utóbbi igen vegyes érzelmeket váltott ki olvasói között, és nagyon változatos kritikákkal illették. Miskolc 1927. június−július−augusztus. Miskolci Jogászélet 1929/6. 13 Budapesti Közlöny 1935. 04. 30. 14 Társadalomtudomány 1932/3−4. 15 Budapesti Hírlap 1935. 10. 11., Élet 1935. 12. 01., Magyar Könyvbarátok Diáruma 1936/2. szám. 16Magyar Könyvbarátok Diáriuma 1938/1. 11 12 �42 NÉPRAJZ 1936. március 26-án előadást tart Budapesten a Szent Imre Katolikus Otthonban, az Emericana estjén Család a szociális válságban címmel.17 Még ez év június 30-ától a három napos Prohászka Munkaközösségek első országos kongresszusán, Esztergomban tartózkodik, ahol a falujárás és falunevelés lehetőségeiről és útjairól beszél.18 1936 augusztusában szintén e városban rendezik meg a IV. Katolikus Nyári Egyetem kurzusát. Ehhez kötődően augusztus 27-én a KLOSZ (Katolikus Leányok Országos Szövetsége) országos vezetőképzőjén tart előadást Mit adhatnak a leányklubok a falvaknak? címmel.19 1937-ben a göcseji idegenforgalom népszerűsítése érdekében népművelési propaganda indul. Serényi mester diapozitív sorozatot készít, melyhez dr. Fára József főlevéltáros tart kísérő előadást. A vetítettképes előadást a kultuszminisztérium kikölcsönzi, amely eljut a Borsod megyei Harsány községbe is, ahol akkora hatást kelt, hogy a falu lakosai az előadás megismétlését kérték. A község plébánosa, vitéz Kun János az előadás hatására elhatározta, hogy meglátogatja Göcsejt. Társként csatlakozik hozzá dr. Rusznyák Gyula, aki szociológiai tanulmányokat kíván végezni Göcsejben. A plébános és Rusznyák augusztusban részt vett Székesfehérváron a három napos Prohászka Munkaközösségek második országos kongresszusán, ahol előadásokat tartottak. A kongresszus vége után kerékpárra ültek, és lekerekeztek Göcsejbe, azzal járták be a szép dombos vidéket. Július 3án a vendégek Turcsányi Sipos József pajzsszegi kurátor és Sanits Géza tanár társaságában Zalaegerszegre mentek, ahol megnézték a várost, majd a megyei levéltár néprajzi gyűjteményét, amely az első Göcseji Hét alkalmából került bemutatásra. A látogatásról a Zalamegyei Ujság 1937. július 4-i száma adott hírt. Rusznyák Gyula Göcsejről készült tanulmánya két részletben, a Magyar Kultúra folyóiratban került publikálásra. 1938-ban Balassagyarmaton a Társadalombiztosító Intézethez került, és december 28-án, mint díjnokot, ideiglenes minőségű fogalmazógyakornokká nevezik ki.20 1939−40-ben elvégezte a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kétéves társadalombiztosí- Magyar Jövő 1936. 03. 25. Magyar Országos Tudósító 1936. 06. 30. 19 Bárdos István 1979. Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923−1938). Kézirat. 20 Magyar Nemzet 1938. 12. 29. 17 18 �NÉPRAJZ 43 tási szaktanfolyamát.21 1940-ben Budapestre költözött, ahol az OTI főtisztviselőjeként, fogalmazóként dolgozott.22 1944-ben a Corvina Kiadó gondozásában megjelenik az újabb könyve, melyet Dr. Petrányi Győző egyetemi magántanárral közösen írtak Munkásifjúságunk helyzete címmel. E tanulmányban tették közre azokat az adatokat, amelyeket az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) 1941. évi munkásifjúsági nyaraltatási akciói során szereztek.23 1946-ban nősült meg Mátraballán. Felesége a szintén budapesti illetőségű Füller Erzsébet lett, aki 1925. augusztus 29-én született Budapesten (anyja Varga Erzsébet, apja Füller Dénes).24 Budapest VII. kerületében, a Madách Imre téren laktak. Dr. Rusznyák Gyula 1973. október 8-án hunyt el Budapesten.25 Heves, Nógrád és Borsod megye falvainak jó ismerőjeként, ahol sok időt eltöltött az egyszerű emberek között, megismerte azok életét, szokásait. A környéken élő palócokról két nagyobb tanulmánya is megjelent a Magyar Kultúra című lapban. 1939-ben Cserháti palócok, 1940-ben Hegyközi palócok címmel. Ezen írásokban bemutatja a palóc nép életkörülményeit, családi életüket, gondolkodásmódjukat és magatartásukat. A két tanulmány később a Társadalomtudomány című folyóiratban is közlésre került. Részletek a Cserháti palócok című írásból „A palóc föld felülete dombság, erek, patakok szántanak közéjük völgyeket, melyek magukban véve termékenyek, de latifundiumok kialakulására nem voltak alkalmasak. A táj eme sajátsága nagyban kedvezett az okos rendszerű kisbirtok kialakulásának. A családi birtok a falu közvetlen közelében terült el, hol megtermett a A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem évkönyve 1939−40. 22 Társadalomtudomány 1940/5. 23 Corvina 1944. 05. 11. 24 Házassági anyakönyv, Mátraballa, 1946/18. 25 Halotti anyakönyv, Budapest, 1973/2865. 21 �44 NÉPRAJZ kenyérmagvaktól, kendertől kezdve a szőllőig, gyümölcsig minden, függetlenítve tulajdonosát a közösségi élet összes vonatkozásaiban. És mikor a népszaporodás és szükségletek többirányúsága következtében ez az életmód korszerűtlenné vált, nagy megrázkódtatás következett be a nép egész szellemerkölcsi világában is. Nem volt meg a fokozatosság, a kialakuló új életformához való hozzá alkalmazkodás. A palóc teljesen érzéketlen a modern elvű gazdálkodással szemben és a munkaeredményesség és munkaminőség modern követelményeit élete leszűkítése árán is leleményességgel próbálja megkerülni. Bár a gyűjtögető életmód emlékei, szerszámai ma már a múzeumba kerültek, csökevényeivel a késői unokák még megkísérlik a könnyű táplálékhoz jutást. Tilosban halásznak, vadásznak, „gyűjtögetnek” ... Vannak viszont palóc falvak, melyek kupeckodásból élnek. Messze vásárokat bekalandoznak, marhát adnak-vesznek. Mint mondják, többet ér, mint a kapálás. Természetesen ez is, mint az előző, sok veszélyt rejt magában nemcsak a nép erkölcseire, hanem jószágállományára is. (Vészek behurcolása.) Talán csak a háziipar az egyetlen, amit a palócság múltjából produktív módon tudott átmenteni. Ez természetesen ma már komoly támogatásra talált Soldos főispán vármegyei háziipari akciója révén.” „Szűk völgyek, katlanok nem adnak perspektívát s a palócság ezekbe települt és él ma is. Sohasem vonzották távoli horizontok, mert hisz azokat meglátni nem is volt módjában. Történeti vezetői, a nógrádi dzsentri még ma sem tudja megérteni, hogy valójában miért is van szükség falukutatásra. De valljuk meg, hogy ezt maga a palócság sem sérelmezte. Egyrészt mert föltétlenül hitt az „urakban”. Azt gondolta, hogy Rákóczi és régi nagyjai heroizmusa és gondoskodása ül most is azok birtokaiban. Pedig azóta ezen az őrhelyen nagyrészben sajnálatos őrségváltás volt. Másrészt a palócság mindig húzódozott a tartós nyugtalanságtól. Megtanulta újabb történelme során, hogy „az urakkal nem jó tengelyt akasztani” és így megtanult kerülőutakon járni, alakoskodni. Sohasem volt nagyravágyó és mindig a szűkös, de biztos felé tekint. Nem szereti a feszültséget, amely pedig minden haladás alapkövetelménye. Úrgyűlölettel sem találkozunk sehol. Része van ebben talán annak a körülménynek is, hogy a kis-középbirtokosság nem tudott olyan messze távolodni a parasztságtól, bent élt a faluban és azon keresztül kellett érvényesülnie. Nagy volt a politikai ráutaltság és ezért kapcsolatokat kellett tartania a falu, táj hangadóival. Másrészről viszont maga a palócság is kereste az „urak” barátságát. Alaptermészete szerint szeret közel jutni, bizalmába férkőzni a felette-állóknak. Azért még áldozatra is hajlandó, ha megkülönböztetve érezheti magát hasonló sorsú embertársaitól. Mindezek együttvéve magyarázhatják, hogy palóc tájon járva még ma is szívesen „megsüvegelik” a nadrágos embert. Egészen különös és egyedülálló a palócságnak a zsidósághoz való viszonya, mely csaknem megközelíti az „urakhoz” való viszonyát, azzal a hozzáadással, hogy a palóc mindig különbséget tesz úr és zsidó között, még akkor is, ha történetesen egy zsidó földbirtokosról van szó. A palócságnak a zsidósághoz való viszonyát azonban nem �NÉPRAJZ 45 hatalmi tényezők alakították, hanem az érdekkeresés és a pálinka. A zsidóság mindig értette a módját, hogy apró kölcsönökkel, kisebb-nagyobb hitelezéssel, fuvarmegrendelésekkel és ezzel kapcsolatos áldomásozással érdekkörébe vonja a palócságot. Menjünk végig palócföldön és a zsidóság kocsmája-konyhája minden időben tele lesz lebzselő parasztokkal. Azt hiszik, hogy hasznot húznak belőlük és még ma sem veszik észre, hogy tulajdon képen ők azok, akikből hasznot húz a zsidóság. Éppen ezért a palócság körében nem tud őszintén gyökeret verni az antiszemitizmus. Csak az ő utánozhatatlan mosolyukkal mosolyognak, ha szóba hozzuk előttük a zsidó kérdést, mint aki birtokában van a mások által megfejthetetlen titkok kulcsának. Az sincs azonban kizárva, hogy e magatartásban része van valamiféle kazár atavizmusnak, mely az egykori kazár alattvalókat a Kárpátok medencéjébe is elkísérte. És ha életmódját nézzük a palócságnak, az is olyan színes és múltból magyarázható, mint közéleti magatartása. Ellentétben más tájak életével, itt nincs semmi rejtelem, elzárkózási törekvés az idegennel szemben. Kérdezhet bárki bármit, nyugodt lehet, hogy az adott körülmények között a legőszintébb feleletet kapja. Családi élete is teljesen nyilt és derűs, tele sok szép szokással, hagyománnyal. A palócság föltétlenül ragaszkodik régi életformájához s talán ez az egyetlen magyar táj, ahol nem kellett „megmenteni” a népművészetet, a népviseletet, mert az ma is életformájában bent gyökerező, szerves és magától értetődő kívánalom. Természetesen a túlzott szokáskultusznak elég sok árnyoldala is van, mely sok helyen ma már kiütközik és a szociális gondozásnak legjelentősebb problémáját okozza. Érzelmi élete igen gazdag és mondhatnánk, hogy ebben éli ki magát a palócság. Kedélyeskedni öregje-fiatalja mindig ráért és vendégei közül is inkább azokat szereti, akik eltréfálnak vele. Bizalmát is ezen keresztül lehet megnyerni. Sokszor igazán meglepő szellemet árulnak el. A palócot kedélye sohasem hagyja el, még a legégetőbb júliusi napon, a legvereitékesebb munka közben is van kedve élcelődni, mókázni. Érdekes megfigyelést tettünk e téren egy szomszédos sváb vidékkel való összehasonlításban. Röviden azt mondhatnánk, hogy a sváb intenzíven dolgozik és intenzíven pihen, a palóc viszont szórakozva, megerőltetés nélkül dolgozik és szórakozva pihen. Svábok között alig látunk mosolyogni, de nem hiszem, hogy a palócok között akadna egyetlen mogorva ember is. Az új idők hangja azonban lassan visszaverődik a palóc tájon is. Nagy eltolódások jönnek létre a múlthoz képest és szinte szemünk előtt születik meg az új palóc táj, de mégis úgy, hogy lényegében a régi marad. Jelentkeznek problémák és adódnak megoldások, de a palóc miliő, a palóc karakter örök és változtathatatlan és föl fog oldani minden új élethelyzetet, miközben maga is föloldódik abban, íme, a kölcsönhatás a táj és embere között. A cserháti táj legjelentősebb problémája ma, mely a jövőre is kihatással lesz: a tájelosztódás. Megcsonkított, nyomorult helyzetünk kényszerített rá, hogy röntgen-szemmel a föld méhébe hatolva olyan értékek után kutassunk, melyektől Trianon megfosztotta a nemzetet, így alakult ki a cserháti palóc táj északi �NÉPRAJZ 46 térfelén az ú. n. salgótarjáni szénmedence. Fölötte hatalmas ipartelepek keletkeztek és a mind keskenyebbé váló palócbirtokok veteményeit lassan beszállta a korom és a füst. Maga a lakosság pedig, amely az ipartelepek vonzáskörében élt, magas bérektől csalogatva mindinkább megbarátkozott az ipari munkavállalás gondolatával. Eleinte csak szezonmunkákra járt a bányákba, gyárakba, később azonban a föld megmunkálását asszonyaira bízva, hivatásos ipari munkás lett az északi palócság még módosabb része is. Salgótarján központtal egy sajátosan magyar ipari táj keletkezett, mely vigasztaló tünet arra, hogy a korlátolt területben rendelkezésre álló föld népeltartó hivatásában segítségére siet annak méhe és az abból táplálkozó ipar, hogy magához szívja a haza azon gyermekeit, kik az ősi foglalkozásból kiszorultak. És ha közöttük járunk, örömmel kell megállapítanunk, hogy megállják a helyüket, megbecsülik új hivatásukat, csak éppen több és állandóbb, biztosabb munkahelyet kívánnának.” Részletek a Hegyközi palócok című írásból „A palócság életmódja mindig a történeti helyzet és a környezet függvénye volt. Településhelyének megválasztásánál kifejezésre jut a sokszoros csatavesztés, hajszoltság folytán előállott lelki felőröltség és bizonytalanság szorongó érzése, melyben Ázsiában része volt. Azért keresi az erdőktől védett hegységalji részeket. Az első időkben még itt sem érezte magát biztonságban és várta a rohamokat, melyek továbbsodorják. A völgyek oldalában csak „paticsból” építi hajlékait. Csak később, mikor már tapasztalta, hogy újabb veszélyektől nem kell tartania, határozta el magát a tartósabb házépítésre, de még akkor is mélyen bent a völgyekben. Önbizalma és biztonságérzete csak akkor tért vissza, mikor már templomai megépítésére kerülhetett sor. Ezeket már a falvak fölött emelkedő dombtetőkre helyezte. A tartós biztonságérzet azután mélyreható változásokat hozott a palócság közösségi életében. Meglazult az összetartozandósági érzés, a törzsek, hadak jelentősége eltűnt és az egyes családok érdekkörére aprózódott a falu. Megindult a primitív társadalmakat jellemző szélső individualizációs folyamat, kiki elhatárolván magát fizikailag és lelkileg szomszédaitól. Féltve őrizte mindenik jószágát, földjeit és hírnevét, melyen ha csorba esett, megindult az ellenségeskedés a nélkül, hogy a nézeteltérésekben pártatlan ítélő számításba jöhetett volna. Kiki maga intézte dolgait elfogultan és a végkimerülésig. Sőt a palócföldön annyira divatos vérbosszúk egész családokat és nemzedékeket irtottak ki. Még a közigazgatás és rendészet megszervezése után is sok ideig értetlenül és ellenségesen szálltak szembe a hatalom képviselőjével palóc földön. Ma is emlékeznek rá, hogy pl. Dorogházán egyszer az úriszéket tartó szolgabírót is megverték a peres felek közös akarattal, kinek végül is egy disznóólba kellett menekülnie. A palócság elöl járt a kereszténység befogadásában, őszintén és lelkében megértve tette magáévá a tanításokat, sőt a hit meggyökeresedése érdekében anyagi áldozatokat �NÉPRAJZ 47 is hozhatott, mert a hegyközben alig akadunk kegyúri templomra, azokat mind maga a nép építette. Sokszor szerények ezek a templomok, de a belső díszítés és gondozás a maga naívságában az áhítat legszebb kifejezője. Nemcsak az asszonyok és gyermekek, hanem a férfiak is résztvesznek a vallási életben. Búcsúkra járnak, megtartják a böjtöt. Sőt vannak szép számmal italkedvelő emberek, kik a böjt alatt nem fogyasztanak egyáltalán semmiféle szeszesitalt. A palócság böjti életét, búcsúit nem egyszer hasonlónak látjuk és érezzük azzal a középkori hangulattal, amit Undset Nobel-díjas regényében tár az olvasó elé. Szellemi életük, művelődésük is vallásos színezetű. Legendáik, meséik is sok bibliai tárgyú eseményt tartalmaznak. Közmondásaikban, szólásmódjaikban, mindennapi szokásaikban is sok a vallásos elem. Akarják a jót követni, ha esendők is. Családi életük mély, őszinte és ragaszkodó. A férjjogúság csak abban nyilvánul meg, hogy az „embernek” néha-néha el kell raknia feleségét, mert különben a menyecskének kételyei támadnak ura szeretetét illetőleg. Egyébként az asszony, különösen a nagyanya a lelke, mozgatója a családnak. Ettől mindenki fél és siet engedelmeskedni. Mert bizony a palóc asszonyok meg vannak áldva nyelvkincsekkel. Egyszer egy félóráig volt szerencsénk hallgatni egy ilyen bemutatót, a nélkül azonban, hogy egy szót is értettünk volna a „hadarásból”. A fiúk nem mennek szét, hanem megnősülvén hazahozzák az asszonyt, úgyhogy néha 4–5 család is él „egy udvar”-on. Nagy szégyen volna „vőjül menni”, bár az utóbbi idők itt is változásokat eredményeztek. Házaséletük nyugodt, tiszta és szenvedélymentes. A szerelmi házasság ritka és inkább a földek fekvése érleli meg a vonzalmakat. Szórakozásaik, ünnepeik meghatározott szokásrend szerint mennek végbe, sokszor ezekben már értelemvesztést látunk, ők sem tudják megmondani, hogy mit miért tesznek vagy mondanak, de azért kitartanak a formák mellett. A palóc „lakzik” és búcsúk messze földön híresek. „Angyali drága vendégség ...” hangzik elfordított szóhasználatban a palócság búcsút köszöntő éneke. A búcsúk valóban vendégséggel járnak. Amit egy éven át koplalt és nélkülözött, azt most mind ki szeretné pótolni. Megint az előbbi kettősség: az a nép, mely a legnehezebb emberi munkát, az aratást kenyéren, zöld uborkán, paprikán, paradicsomon élve nótaszóval végzi, tud dúskálni is, ha „ideje gyün”. Ezekben a vendégségekben azután pazarlásig van minden, amit kezdetleges konyhaművészetükkel előállítani tudnak. A palóc igen szíves, vendégszerető nép. Szeret kedélyeskedni, humorizálni. Csak épp kissé faragatlan és nyelvéhez szokni kell. Aki ezeken túlteszi magát és résztvesz szórakozásaiban, vagy végigutazza a palócvonalakat, jól fog szórakozni és egyúttal megismeri a palóc gondolkodásmódot, furfangot és a kedélyeskedés összes változatait. Mert ilyen alkalmakkor a palóc nekibátorodik és zárkózott világából többet árul el, mint egyébként tenni szokta. Élmények, vágyak, hajlamok kerülnek napvilágra, mit máskor fegyverrel sem lehetne kikényszeríteni belőle. Sőt ezekhez mindjárt értékeléseket is fűz és ítéletet is mond magáról. �48 NÉPRAJZ A palócságnak nemcsak a művelődésben való előrejutását, hanem művészi készségének kialakulását is nagyban akadályozta az a körülmény, hogy elsőrendű életfeltételeit mostohább környezetben kellett biztosítania, mint ezt más tájak lakói tették. A pásztorkodó kényelmesebb, több szabadidővel rendelkező életmódnak, mely a népi mesterkedés és művészi jellegű népi alkotások bölcsője szokott lenni, a palócságnál, mint láttuk, hamar végeszakadt. A földművelés mellett pedig kevesebb az inspiráció és fáradtabb az ember szellemi és fizikai téren egyaránt. Itt már csak szerszámkészítésre és más közszükségleti cikkek durvább kivitelezésére kerülhet sor, ha nincs meg az előző korok művészi ráneveltsége. Súlyosbította a helyzetet az a körülmény is. hogy asszonyaikat is mezei munkára fogták, kik váll-váll mellett kapálnak, sőt sokszor kaszálnak és vetnek is férfiaikkal. így a női fizikum is eldurvult ahhoz, hogy finomabb kézimunkákkal tudott volna foglalkozni. Réti földjeik azonban jól termik a lent és kendert, melyből a téli időszakban fehérneműt készítenek. „Kendőiket” törülközőnek és törlőruhának szánva, újabban mindinkább vásárolják a falvaikban megforduló nyaralók. Ezeken a darabokon azután a régi kezdetleges piros-kék keresztöltésű széldíszítések helyett hímzések és finomabb munkák jelentkeznek. Szórványosan láttunk az ilyen kézimunkákon állatdíszeket is kivarrva. Kakast, galambot stb. Nagyobb gondot régebben csak a vőlegény- és menyasszonykendőre (zsebkendő) fordítottak. Népviseletük mindezek ellenére is szép és ízléses. A férfiak fekete vagy sötétkék kordbársony viselete mellett jól érvényesül asszonyaikon a fehér ingváll a hozzátartozó selyempruszlikkal és színes, rózsás kendőkkel. A haj- és fej díszviselet pedig egyenesen festői. Szép darabokat láttunk Kazár, Derecske és Rimaszombat környékén. A Rimavölgyében már szláv hatásokkal is találkozunk. A tömzsi, alacsony, perdülős termetekhez jól érvényesül a rövid szoknyatömeg, amit asszonyaik magukon viselnek. Egy kis természetes, palóc temperamentumból fakadó kacérság és mindjárt kész a kritikus, hogy szépnek mondja őket. Sajnos azonban a megszállt részeken és ott, ahol a civilizáció érintette tájukat, a népviselet már kiveszőben van. A Rimavölgyében a cseh civilizációs hatások, Parád környékén pedig a nyaralók már elvégezték romboló hatásukat. Megjelennek a lakkcipő, a selyemharisnya, a könnyű dirndli, a kombiné és az ezekkel együttjáró kendőzőszerek. Nyomukban meglazulnak az erkölcsök, miután az ősi megtartó erők más oldalról is léket kaptak és a falu sok mindent elnéz „megtévelyedett”-jeinek, amit azelőtt megbocsáthatatlannak tartott. A lányok, akik azelőtt otthon ültek és szüleik „becsületükön” esett sérelemnek tekintették volna, hogy őket szolgálni engedjék, most tömegesen mennek szolgálni városokba. Aki régen elment, vissza sem jöhetett többé. Ma, ha haza jön, ő lesz az ünnepelt, mert „nem olyan buta, mint a többi”. Régen a legényekre kellett várni, hogy „eljárják a bolondját”, ma a lányokra kell várni, hogy „kiszórakozzák” magukat. Csak azután kerülhet sor a házasságra.” �NÉPRAJZ 49 Rusznyák Gyula főbb publikációi Könyvek: Faluvédelem (Budapest, 1935) A nő a modern társadalomban (Budapest, 1937) Munkásságunk helyzete (Dr. Petrányi Győzővel közösen) (Budapest, 1944) Folyóiratok: Magyar Kultúra (társadalmi és tudományos szemle) Egy hiányzó jövedelempolitika margójára (1933/1.) Egy próféta, aki tévedett (1933/11.) A falu üzen (1933/22.) A demokrácia a XX. század mérlegén (1934/8.) Még egyszer az ifjúság problémájához (1934/17.) Mit vár a Katolikus Akciótól a magyar ifjúság (1934/22.) Adalékok egy szociális adóreformhoz (1935/24.) A falu világnézete (1936/5.) A falukutatás módszerei és feladatai (1937/3.) A közvélemény tényezői a falusegítésben (1937/6.) A faluvédelem mai helyzete és a jövő lehetőségei (1937/15−16.) Göcsejen keresztül I. (1937/18.) Göcsejen keresztül II. (1937/19.) A falukutatás fejlődéstörténete (1938/10.) Matyóföld (1938/13−14.) Tájszempontú falukutatás (1938/23.) Cserháti palócok (1939/9.) Felvidéki útijegyzetek (1939/17.) Hegyközi palócok (1940/6.) A szabadidő megszervezésének kérdései (1941/6.) A népiség kérdésének tisztázásához (1944/4.) Társadalomtudomány Szociális munka a faluban (1933/3−4.) Tájszempontú falukutatás (1938/1−3.) Cserháti palócok (1940/3.) A hegyközi palócok (1941/4.) Katolikus Szemle Sötét foltok a falu arcán (1936. október) Dr. Szabó Kálmán: Kecskeméti tanyák – könyvszemle (1937. július) Ortutay Gyula: Magyar népismeret – könyvszemle (1937. július) Szentmiklósi Lajos: A magyar agrárkérdések – könyvszemle (1937. szeptember) �NÉPRAJZ 50 Pápa és Vidéke A magyar nép ősi kulturája (1936. 10. 11.) A magyar falu világnézetének hibái (1936. 12. 06.) A falusi család egészségvédelme (1937. 01. 31.) Munkaügyi Szemle Üdültetési rendszerek bírálata (1939/9.) Társadalombiztosítás Magyarországon (1940/6.) Munkásnyaralók létesítése biztosítottak számára (1940/6.) A megelőző egészségvédelem kiépítésének statisztikai feladatai (1940/8.) A szabadidő megszervezésének kérdései (1941/2.) Az OTI 1941. évi gyógyüdültetésének mérlege (1942/3.) A gyógyüdültetés fejlődéstörténete (1942/5.) Közigazgatástudomány A tájszempont érvényesülése a közigazgatás területi alapon való szervezésében (1940/2.) Az írásban előforduló kisebb települések: Alsóábrány: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község, 1949-ben egyesítették Felsőábránnyal, Bükkábrány néven. Alsóság: Vas megyei község, 1950-ben Celldömölkhöz csatolták. Dorogháza: Heves megyei község, 1950. január 1-től Nógrád megyéhez csatolták. Mátraballa: Heves megyei község. Mátramindszent: Heves megyei község, 1950. január 1-től Nógrád megyéhez csatolták. Pajzsszeg: Zala megyei község Szurdokpüspöki: Heves megyei község, 1950. január 1-től Nógrád megyéhez csatolták. Zagyvaszentjakab: Heves megyei község, 1925-ben Szurdokpüspökihez csatolták. �INTERJÚ 51 JÓNA DÁVID Interjú Szentjánosi (Langstadler) Csabával „A barátság sok forrásból táplálkozik, de legtisztábban a tiszteletből.” (Daniel Defoe) – Csaba, három évtizedes barátságunk több ezer oldalon tartó verslevelezésének lényegét kellene összefoglalnom. Már most az bánt, ami kimarad az interjúból. Támaszkodhatnék arra akár, ahogy alkotótársaink látnak minket, készíthetnék egy emlékművet magunknak, szándékom szerint azonban megpróbálnék mögé látni. Miért van az, hogy két különböző életút, két eltérő habitus így össze tud kapaszkodni, mint ahogy mi tettük? Barátságunk valódi, tiszteletre és elfogadásra épülő és olyan XIX. századi, nem? – De igen, Dávid! Szerintem vannak dolgok, amelyek megérnek, a történelem tornázza ki magából. Ez nem véletlen, hogy így összekapcsolódtunk, mondhatnám úgy, hogy ahogy az atom összeáll, ahogy földrészekóceánok összeállnak… mi is így állunk össze, egy mélyebb értelmezés, egy mélyebb sors, egy mélyebb elhivatás közös hangjaként. Mert ha különböznek is álláspontjaink sok dologban, idézhetném Mérő Ferencet, „mindenki másképp egyforma”, milliárdszor több azonosságunk van, mint különbözőségünk, és én hálás vagyok Istennek, hogy ilyen verstestvért, Gazduramtársat adott, mint te. Lehetnénk egyébként szép példák is, hogy hogy tudunk egy nagyobb szempontba emelkedni, ünnepnapokká változtatva versben megénekelt hétköznapjainkat. Szóval, köszönlek. – Forma 1-es rajongó, egykori vízilabdázó és mindezek felett egy valódi költő. Voltál speditőr, autószalonban eladó, borkimérő, szép szimbólum, hogy takarítottál Burger Kinget, még ma is templomot. Mindegyik szerepedben önmagad voltál, olyan, aki észreveszi, aki meghallgatja, aki megérti. Szóval ember. Neked sosem a mérés eredménye, hanem a mérlegelés maga a fontos. Időnként el is veszel benne… – „Neked sosem a mérés eredménye, hanem a mérlegelés maga a fontos.” Ez nagyon szép mondat Dávid, köszönöm. Nem is elveszés ez, inkább önfeledtség… mikor Monte Carlóban gyalogoltam az F1-es pályán, mikor lebegsz a vízen, mikor éjjel kettőkor mosod az üzlet tetőüvegét, �52 INTERJÚ mikor átadsz egy autót vagy éppen a kamionos kezébe nyomod a vámokmányt… igen, ezek verskészletek, vers-építőelemek is… hiszen hatalmas összefüggések, emberi sorsok, élethelyzetek tápláló forrásai… Jó belelátni ennyi mindenbe… Tudod, a margóról is jó néha az írást nézni… – Csaba, a könyvtárad körbevesz Téged, ha nem lenne a feleséged, akkor a könyvtornyok épülnének a nappalitokban. Egyszerre 4-5 könyvet is olvasol, de ami különleges, az az, hogy a társművészeteket is követed, a társadalom- és a természettudomány nagyjait. Vallásfilozófiában kötetnyi mondandód van, miközben az aktuális világgal elég felszínes a kapcsolatod. – A könyvek… a feleség… igen… Andi: az én nagy, állandóan olvasott könyvem… a könyveim: meg a „háremem”. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de egyszerre 10-12 könyvet szoktam olvasni. Most sorolhatnám, hogy milyen kategóriákban, de én mindig az ÉLMÉNYT hangsúlyozom, a könyv élményét, legyen az akár a legnehezebb filozófiai mű is… Nem az aktuális világgal felszínes a kapcsolatom, hanem a médiával, a besugárzással, a manipulációval, én a valóságot, a realitást szeretem, ami számomra a transzcendens és a kézzelfogható törtje… – Egy férfinek nem áll jól az alázat – gondoltam. Sok mindent tanítottál nekem, például az alázatot is. – Barátom, ez már alázat: ahogy írsz. Mindnyájan tanuljuk, egymástól, Jézustól. A megalázkodás senkinek nem áll jól, de az alázat: az egyik legférfiasabb dolog, mert hatalmas erő van benne, megfogja az én szabad folyását, tiszteletet sugároz, nemességet ad, segít, egyenrangúvá teszi az embereket, új lehetőséget ad egy kapcsolatban, felismertet, a könyörület kerületéhez vezet… – Azt írtad egykoron, hogy minden szépség egy igazítás a világon. Ez amolyan hitvallás is, sőt, akár láthatnám benne az Art’húr programját is, nem? – De, teljesen. Mindig tudtad, hogy mit írok Dávid, fontossá tetted a mondataimat. Nagyon köszönöm. – Csaba, versben írtam Rólad egy portrét. Te, hogy látod ennek fényében magad? – Versed fényében – a világon látom árnyékomat. Köszönöm, hogy kivetítettél mindenre, ilyen mindenszeretettel őrzöm a barátságunkat. És köszönöm kérdéseidet, önmagamhoz hajló kérdőjeleket adtál. �INTERJÚ 53 JÓNA DÁVID Szentjánosi Csaba-portré Nem Neked írom Csaba, de Rólad, hisz Sorsunk erős szállal köt össze, évszázadok barátsága ez, még ha három évtizednyi is mindössze. Plakátok között egy freskó, kit a saját idegensége sem riaszt, mert aki érti verseit, minden bizonnyal el is hiszi azt. A panelkolostorban egybeforr a költészet egy csendes evangéliummal, szavak által lett világa áll szembe álvalóságunkkal. Nem a vihar gyermeke, nem a villám fia, a megbocsájtó szemerkélő esőé inkább, épp mikor kisüt a nap, éppen, mikor az ég a legeslegtisztább. Nagy költő ő, ki nem érti a világot, így egyetlen mozgalom se tudna vele mit kezdeni, elkésik, eltéved, elrepül, nem lehet a téglákkal összeilleszteni. Mikor ő hajlította, akkor én feszítettem, mikor ő fogta erősen, én elengedtem, aztán jött valaki perelve, duzzogva, ordítva, akkor volt, hogy reakcióink ugyanazok voltak, csak éppen fordítva. Csodának látom, ahogy a „sok”-ban közöset keres, az azonost látja, nem a mást. Hinni akar, hinni tud embernek, mert egyetlen lehetőségnek látja az összetartozást! �54 Szíveket lát, én túlélőket, ő hitével sorsokat szab át, miközben pengével szedem szét a császárság hanyatló korszakát. Ő a lelkeket látja, én inkább a szellemet, ő a hit képességét, én csak a jellemet, és mégis találkozunk, ez benne a szép: isteni sugallatra komplementer önarckép. És mégis, vagyunk, mint sakktábla feketén-fehéren, egymás nélkül senkik, akik bár ellenkező oldalról indulnak, de mégis a magukét teremtik. Ha két szót leírok, az egyiket neki adom, én néha evezője lehettem, ő nekem megtartó csónakom. Engem tanított, várni, elfogadni, nem is tudom, hogy mit, de ott van bennem, hogy a szenvedélyes lét néha megnyugodjon, megpihenjen. Régóta igaz barátom, és a fán nincs elszáradt levél, úgy védi a tisztelet a gerendáinkat, mint egy jól felrakott cserépfedél. INTERJÚ �INTERJÚ 55 SZENTJÁNOSI CSABA Dávid, Barátom, Rólad, Neked, Érted! A gondolat örvényében, ahogy kapálódznak a betűkezek, betűlábak, barátom, téged a víz koordináta-rendszerének minden pontjában látlak, amíg Bécsben hajtják a konflisokat, kalapomba te dobsz pénzt, amit a városnak átadunk, Boreász szárnyává válik Isten kezében áthajtogatott, földrésznyi verslapunk, te vagy az, aki költők cselgáncsában, bokszolásában meg tudja fújni a sípot, verstükröket tart, ujjaid hosszúak, mint a varázslóké, káprázatában hozol napsütést, zivatart, barátságunk dinoszauruszi, egymás nyomát követjük minden a-lapon, barátom, csodálom, hogy rímrobbantásaid között is mekkora a nyugalom, nem tudom, hogy ki vagy te, testvér, barát, hírnök, ceremóniamester, tökéletes dolgozó, de lelked hangárjából kigurulva csöndfelhők mögé emelkedik fel a szó, nem dőlsz be a viharnak, nem fordítasz hátat a síró hegynek, megtalálod a föld alatt pihenők árnyékát, de lebuksz, mikor a kráter szélén a föld középpontja beléd lát, �INTERJÚ 56 úgy vagyunk, Dávidom, mint a metrójáratok, egymással utazunk, kinyitjuk ajtóinkat, leszállnak belőlünk a versek, és nézem, csodálom, ahogy tenyeredből a velencei galambok betűmagot esznek, egymásra figyelésünk nem hétköznapi, hiszen érzem, hogy átállítod az értelem jelzőlámpáit, mikor eltévedek, de megmentjük az öreg halászt, a kardhalat, a tengert, VELED! Jóna Dávid és Szentjánosi (Langstadler) Csaba �SZÉPIRODALOM 57 SZENTJÁNOSI CSABA Jóna Dávid verstestvéremnek nem lehet beszélni róla, nem lehet nem beszélni róla…. mert nem beszélni kell róla, hanem mondani, kimondani, elmondani, amit nem lehet, mert a kegyeletben csak érintünk, csak vagyunk, egy lerombolt város: maga beszél, de mi megtanítjuk neki a szabadság, az épülés nyelvét, ahogy a betegség után – újra tanul beszélni kezünk, lábunk, nem lehet beszélni róla, mert a kegyelet néma, de a szeretet, az erő: TESZ, nem beszél, tesz, ez az igazi beszéd, amíg tehetetlen az ember, nem tud beszélni, utána meg nem akar róla… de a hit: TESZ, látja, tudja, hallja, érzi... de a lélekben nem égőt cserél, hanem fényt… óvatosan lépked az ember, mert határai egymáshoz értek, �58 SZÉPIRODALOM mint két vezeték, és ez megrázta, bántja minden hír, belemar minden emlékezés, összetöri minden eset, de a sárkányrepülőst a szél emeli, a hajó a vízen halad, a hegymászó a résekbe kapaszkodik… a kultúra, a költészet öntanuló, mint a gyík farka, ha levágod a rímet, kinő egy új… a koponya gondolat-lőszerraktárából kihordják majd a napok a robbanó perceket, barátom, egy vírus bántalmazását átélni… rehabilitáció kell… de a te tüneted is, ezer ellenszert vált ki, belőlem máris az ölelést, a segítést, a megértést, és mint sorstársad, együtt fogalmazzuk meg a Függetlenségi Nyilatkozatot… a kezed: nyílt mező, a talpad: a föld tükre, lényed: a varázsló tudása, egy cet karanténgyomrában ülünk ketten, de kiköp majd minket, mert isteni utunkról nem térhetünk le. �SZÉPIRODALOM 59 FECSKE CSABA Csapda Tíz deka felvágottat vásárolt a kisboltban. Tavaszi felvágottat, az volt a kedvence, korábban turistát vagy téli szalámit reggelizett. A disznósajt gusztusát gyerekkorából hozta, maguk is készítettek sajtot, amikor disznót vágtak, és minden évben vágtak. Régi szép idők, amikor szalonnát, kolbászt, sonkát és tepertőt nem a boltban kellett venni. A kisbolt valóban kicsi volt, két vásárlónál nem fért el benne több. Aki belépett, egyből a pultnak ütközött, érezhette az eladó leheletét, megtudhatta, mikor evett fokhagymás pirítóst, bár nem állt szándékában tudni ezt; tele van nem kívánt tudással, semmire se jó ismeretekkel az ember feje. A törzsvendégek jobbára inni jártak ide, itt gurították le a reggeli felest, ami, ahogy az egyiküktől hallotta egyszer, alanyi jogon jár nekik. Nyilván a sör is, amit utána bocsátanak magukba üdvözült tekintettel. Látott egyszer egy férfit, aki úgy ivott meg egy üveg sört, hogy közben egyet se nyelt, az ízlelőbimbókat kizárta az élvezetből. A gyomor csak befogadja, amit beletöltenek, de nem képes élvezni, akkor meg miért issza a sört vajon. A madarak isznak így, gondolta. Ő is nagyon szereti a sört, sose felejti azt a frissen csapolt korsó sört, amit a sz-i kocsmában ivott fiatal korában. Júliusi kánikulában apjával egy diófarönköt fuvaroztak haza a szőlőből egy nyikorgó taligán. Nagyon megizzadt, a veríték szemébe és szájába csurgott, nyelve szájpadlásához tapadt. A patakot ki tudta volna inni, olyan szomjúság fogta el. Már tenyerének a korsó hűvös érintése is jólesett, az aranyszínű ital látványa a hófehér habbal egyenesen elbűvölte. A Szahara homokja nyelheti el ilyen mohón a vizet, mint ő akkor a sört, amely a vérévé vált. Olyan jólesett neki, hogy még megivott utána egy pohárral, a pohár után egy pikolóval, de azok sajnos már nem ízlettek annyira, már nem volt olyan szomjas, élvezeti kvóciense jócskán lecsökkent. − „Lehet tizenöt deka?” – A kérdés kijelentő mondatnak tűnt. A férfi bólintott. Nem volt most kedve szavakhoz, de a bólintástól belenyilallt a fejébe. Ha tizenöt dekát kértem volna, biztosan tízet adott volna, gondolta. Legközelebb így teszek. Bosszankodott, olyasmin, amin azelőtt soha; megértő, szelíd ember volt, balek, aki- �60 HELYTÖRTÉNET nek az orra előtt fogy el az áru, akinek akkor nyeli el kártyáját a bankautomata, amikor egy fityingje sincs. A fiatal eladólány kerek arca úgy fénylett, mint a zsíros serpenyő. Nagy sárga pattanásai láttán elképzelte, ahogy előkígyózik belőlük a genny. Undorodva hátrált ki fejfájásával és tizenöt deka felvágottjával a helyiségből. Az erős rugó kitépte kezéből az ajtót, amely hangos csattanással vágódott be mögötte. A fémes csattanástól összerezzent, önkéntelenül visszanézett, de csak a hűlt helyét meg a boltajtó maszatos üvegét látta, amint a felhők közül kipréselődő nap elkezdte kaparászni, mintha a piszkot akarná eltüntetni róla. A szemközti sörözőből ugrott be a boltba, a sörözőből, ahol napi vendég volt egy idő óta, csöndes, mindenkivel barátkozó törzsvendég. Elbeszélgetett öreg cimboráival, szívesen töltötte velük az időt, amely, ha egyedül volt, olyan nehezen bírt vánszorogni, úgy megnyúlt minden perc, mint a rétestészta. Nyálkás novemberi délelőtt volt. A fákról nyakába csöpögött a víz. Csupaszra vetkőztetett, komor fák. Majd tavasztól lesznek hársfák, juharfák. Most csak fák. Mementók. Köd volt, egy varjú nyikorgott a villanyoszlopon. Szél karmolt bele az arcába, könnyet csalva szemébe. Zörgő falevelek futkorásztak előtte, úgy érezte, mintha gúnyolódnának rajta, hogy nem éri őket utol. Egy fekete korcs kutya állt meg előtte, és mereven nézett rá. Hát ez vajon miben töri a fejét, ha meg akarna harapni, én lenyomom a botot a torkán, istenbizony. Mérges lett, teljesen feltúrázta magát, sebességet váltott a pulzusa, de a kutya elkotródott, mintha kiolvasta volna a férfi fenyegető gondolatait. Szerencsétlen, ő is egyedül lehet. Kivert kutyák vagyunk, gondolta a férfi, és sajnálni kezdte az ebet. Azt fontolgatta, hogy visszamegy a sörözőbe, de lebeszélte magát erről. Majd délután. A mai adagomat már letudtam, különben sincsenek ott ilyenkor a cimborák, csak a bögyös Ági bosszankodik a pult mögött, fejmosást kapott a főnökétől a késés miatt. Kétségtelen, jó alvókája van, sokszor elkésik, a törzsvendégek már ott toporognak az ajtó előtt nyitáskor. Nem teljesen megbízható munkaerő, viszont tud angolul, de ez a főnökét hidegen hagyja, más szembetűnőbb tulajdonságai jobban érdeklik. Ma még nem tudni, heves érdeklődése meghozza-e gyümölcsét. Tudni nem, de sejteni lehet az eredményt. A valószínűségszámítás elvei alapján. Ahogy belépett az előszobába, orrba vágta a szag. Az itt-ott felpúposodó, színét vesztett tapéta láttán arra gondolt, ideje volna már a lakást felújítani, amit évről évre halogatott, ilyen-olyan valós vagy üstökénél fogva előráncigált okok miatt. Az elmúlt néhány hónapban sokat romlott a fizi- �SZÉPIRODALOM 61 kai állapota, s a depresszió jelei is mutatkoztak. A neurológus, fiatal kedves nő olyan gyógyszert talált felírni neki, amitől elveszítette az egyensúlyérzékét, napokig nem tudott kimozdulni a szobából, ez csak rontott a helyzetén. Hiányzott a mozgás meg a söröző a cimborákkal, még Pali soha véget nem érő unalmas zsolozsmázása is. Megborzongott, ahogy belegondolt a felfordulásba, amivel a felújítás jár. Régebben a feleségével ketten festettek, tapétáztak, de mióta féloldali bénult lett, a munka egyedül a feleségére maradt, aki végül maga is megbetegedett, ápolásra szorult, nem lehetett számítani rá. Mint kutya a vizet, lerázta magáról a felújítás gondolatát. De azért továbbra is ott maradt a fejében, betokosodva. Gyorsan becsukta az ablakot. Ezt is meg kéne tisztítani, gondolta, beköpték a legyek, por ülepedett meg rajta. A függöny, arról jobb nem is beszélni. A felesége mosta ki utoljára, van annak már két éve is, hogy erre képes volt. Az utcán alig volt mozgás, és ez roppant idegesítette. A kutyák sem ugattak, kihaltnak tűnt a környék. Még az öregotthon házőrzője se hangoskodott, pedig órákig szokott nyüszíteni. Most néma volt, talán elaludt, vagy megmérgezték. Nemrégiben több kutyát is megmérgeztek a környéken. Azt hitte, a szag kintről jön. De nem. Továbbra is érezte azt az ismeretlen eredetű, undorító szagot, ahhoz hasonlót, amilyet az oszló dög áraszt magából, amilyet gyerekkorában érzett, amikor bátyjával kutyája hulláját a dögkútba dobták. Máig bánja, hogy Szultánt nem a kertjükben temették el. Ám a lakásban legföljebb döglött légy fordulhat elő. Vagy ki tudja, gondolta fásultan, amilyen fatalista vagyok, velem bármi megtörténhet, még az is, hogy valaki dögöt csempésszen a lakásba. És felvillant előtte a Keresztapa című film egyik képe, a véres lófej. Nyomasztó álom után rosszkedvűen ébredt. Az álom azonosíthatatlan alakjai még mindig ott nyüzsögtek a fejében. Tarkóján egy ér erősen lüktetett, vékony szálú, ritkás haja csapzottan tapadt koponyájára. A temetkezési vállalat képe jelent meg előtte: koporsók, urnák, koszorúk, úgy nézett ki a helyiség, mint egy felfordult, kibelezett temető. Nem csodálkozott volna, ha hirtelen egy csontváz lép eléje. Egyszerű, fekete urnát választott, idegenkedve vette kezébe. Az ügyintéző, középkorú, sovány nő, bőre viaszszínű, mintha maga is most lépett volna ki egy koporsóból. Hangja szálkás, szinte behatolt az ember bőre alá, igyekezett kedves lenni, de igyekezete inkább bántó volt, mint megnyugtató. Megbeszélték, mikor kell menni a proszektúrára a holttestért, és mikorra kell ott lenni a hamvaknak a templomban, ahol a szertartás lesz. Olyan megalázó volt �62 HELYTÖRTÉNET holttestnek, hamvaknak tudni a feleségét, aki hiányával kezdett nyomasztóan jelen lenni. Már bántotta, hogy nem nézte meg, amikor meghalt, élőként akarok emlékezni rá, mondta a főnővérnek, aki méregzöld nejlonzsákban átadta a holmijait. A kék hálóinget, amit úgy szeretett, a fehér papucsot, amibe már hónapok óta nem bújtatta bele a lábát, az összekaristolt szemüveget, amely mögül értetlenül bámulta ezt az összezavarodott világot. Nyugtalanság fogta el, ahogy a temetésre gondolt, mint előtte álló nagy feladatra. Hogy fogom átvészelni, tudok-e majd úgy viselkedni, ahogy egy temetésen illik, visszafogottan, férfiasan, időben ott lesz-e az urna a hamvakkal a szertartás kezdetére? A lakásban csönd volt, világvégi bakterház elhagyatottsága. Csak a csöpögő csap, meg a hűtő tompa zaját lehetett hallani. Meg ahogy a csörgőóra iparkodott tiktakolva láthatatlan célja felé az éjjeliszekrényen, amely váratlanul csörögni kezdett. Megijedt. Idegen kezek beavatkozásának vélte, jóllehet nem volt babonás, nem hitt a csodákban, a paranormális jelenségekben. Eszébe jutott, hogy n-i barátaitól egy könyvet kapott ajándékba postán, átlapozom, gondolta, de hosszas keresgélés után sem találta. Nem ízlése szerint való könyv volt, de most mindenáron kézbe akarta venni. Csakazértis. Ajándékkönyvnek ne nézd a betűjét, próbált szellemeskedni, hogy felülkerekedjék ingerültségén. Az az érzése volt, mióta belépett a lakásba, hogy valaki van odabent. És ez az érzése csak erősödött. Hangokra vadászott, leskelődő, sunyító hangokra. Minden helyiségben felkapcsolta a villanyt, még a vécében is. Az ajtókat, a bejárati ajtó kivételével, amit – akkor persze még nem tudhatta – rosszul tett, sarkig tárta. A ruhásszekrényt is kinyitotta, minden kis zugba benézett. Sehol semmi. Csak a naftalin szaga a barátságtalan sötétben. Gyerekkorában csinált ilyesmit, amikor félt a mumustól. Idegesítette, hogy semmi olyat nem talál, ami baljós érzeteit igazolná, nyilván az ellenkezője se vigasztalta volna meg. De legalább tisztán látott volna, amire most nem nagyon lett volna képes. Most csak erre, a szorongásra futotta erejéből, jobban mondva gyengeségéből. Váratlanul egy légy pottyant a lába elé, sokáig kalimpált cérnadarabkákra emlékeztető lábaival. Nem merte eltaposni. Ez is érthetetlen volt. Mintha valaki üzenni akart volna ilyen módon. Megpróbálta elfoglalni magát valamivel, de még a frissen vásárolt újságot se volt kedve átlapozni. Gondolta, legurít egy üveg sört, nyelve szájpadlásához tapadt, mintha csirizbe mártotta volna. Ám sör nem volt a hűtőben. Sőt egyáltalán semmi sem volt! Csak a hiába keresett ajándékkönyv, amit szórakozottságában, önkéntelenül tehetett ide, amit lapozgatni már esze ágában se volt, mint valami undorító férget �SZÉPIRODALOM 63 dobta az asztalra. Hiába meresztgette a szemét, a hűtő üres volt. Füle zúgni kezdett. Teljesen összezavarodott. Bambán bámult maga elé. Telefonálni akart, felhívni valamelyik barátját, ismerősét. Fölemelte a kagylót, de nem volt vonal. Többször is próbálkozott, sikertelenül, amikor észrevette, hogy a telefonzsinór elszakadt, felkunkorodó vége, mint egy kérdőjel, kérdés, amire nincs válasz. Be akarta kapcsolni a tévét, hátha talál benne valamit, ami eltereli a gondolatait. De minél jobban iparkodott, annál inkább csak szerencsétlen helyzetére tudott gondolni. Mintha egy mély gödörből próbált volna kimászni sikertelenül. Alkalmazkodnom kell a helyzethez, gondolta, igen ám, csak azzal nem volt tisztában, hogy mi a helyzet. A helyzet én magam vagyok, minden baj és probléma okozója, egyben elszenvedője, gordiuszi csomó, amit Nagy Sándor kardja se tudna kettévágni, nem még egy összezavarodott hamleti figura. Keserű nyál gyúlt össze szájában, a tehetetlenség mérge. Alighogy tett pár lépést, amikor lépteket hallott a háta mögött a konyha felől. Kiverte a veríték, hallucinálok, vagy valóban hangokat hallani? Valós hangok, érzékcsalódás, a túlterhelt idegek csúfondáros játéka? Hátranézett, nem látott senkit, a lépések zaja is megszűnt. Csak a saját szaggatott lélegzetét hallotta. Újra elindult a szoba felé, a lépések megint hallatszottak. És egy pukkanás. Összerezzent. De csak az ásványvizes palack durrant egyet. Akkor hirtelen, nehogy közben meggondolja magát, megfordult és elindult visszafelé, hogy benézzen a konyhába, a lépések is távolodni kezdtek. Ha gyorsabban szedte a lábát, a „másik” is megszaporázta. Percekbe telt, amíg eljutott odáig, hogy reszkető kézzel benyomja a tévé kapcsológombját. Hiába. Nem volt se kép, se hang. Talán áramszünet van, gondolta, és felkapcsolta a lámpát. Az izzó villant egyet. Elsötétült. Az izzószál sercenve elszakadt. Mintha egy idegszál pattant volna el a fejében. Megszédült. A lámpabúra himbálózni kezdett. Mint az alvajáró, botorkált az ajtóhoz. Hogy elmeneküljön. Otthonról. De. A kulcs nem volt benne. A zárban. �HELYTÖRTÉNET 64 KOVÁCS BALÁZS A Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Gimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága 1939−1946 Az alcímben megjelölt időszakban a történelem legborzalmasabb háborúja pusztította földünk szinte egészét. 1944-ig ugyan Magyarországot nem érintette a frontszakasz, viszont a háborús hadigazdaság és a hátország problémái hatványozottan befolyásolták hazánk mindennapjait. Salgótarján egyetlen gimnáziuma ez időszakban egészen 1943-ig komoly pedagógiai aktivitást mutat a fennmaradt források alapján. Az intézmény 1939-ben került állami igazgatás alá. Ekkor mind a tanári karban, mind a vezetésben történtek személycserék. Az oktatók társadalmi és irodalmi munkássága nem hasonlítható a korábbi békeidők nyugalmához, de a második világháború viszontagságai közepette rendkívül produktívnak értékelhetjük a tanárok tevékenységeit. Az évente megjelenő Iskolai Értesítő egyedül 1940-ben nem tartalmaz utalást az oktatók ezirányú szerepére.1 Két szempontot fontos kiemelni a korszak elemzésénél. 1940-ben komoly változások történtek a tantestületben, amellyel többek között Dornyai Béla is elkerült a városból. A korábbi igazgatót, Dr. Szabó Istvánt Dr. Gerhauser Albert váltotta megbízottként, akit egy év után – rendes tisztségben már – Zavilla Viktor követett. A harmincas évek rendkívül magas szintű produktivitása után az állami gimnázium időszakában – a háborús készültségből fakadóan – főleg a sportélet és a testnevelés került előtérbe. A tanárok összetételéből mindez könnyen érthetővé válik, hiszen többek a hadsereg soraiból kerültek a tantestületbe. A háború végeztével új időszak kezdődött Magyarország életében. Az 1946-os év a pártok vetélkedéséről szólt, így a tanárok társadalmi tevékenysége kimerült az e fajta tömeggyűléseken való részvétellel. A forrásokból kiindulva a tantestület tagjai – egy tanárt leszámítva – főleg a szociáldemokrata és a kommunista párt rendezvényein szólaltak fel. Az idő1 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1940. �HELYTÖRTÉNET 65 szak mindennapjaihoz hozzátartozik, hogy az aktív politikai részvétel és a tanárok agitációs munkája egyáltalán nem volt szokatlan. Fayl Frigyes a Magyar Képzőművészek Egyesületének rendes tagja, a Nógrád vármegyei Madách- és a salgótarjáni Balassi Bálint Irodalmi Társaság tagja az időszakban. A Vitézi Szék megbízásából képsorozatot festett Nógrád vármegye romjairól.2 Festményeivel részt vett a Kármán József Irodalmi és Művészeti Társaság kiállításán – az első bécsi döntéssel visszakerülő – Losoncon. A Salgótarjáni Városháza fogadószobájában lett elhelyezve a négyméteres képe a városról és környékéről. 1942-ben az intézmény megvásárolta Fayl Kazári menyecskék című festményét.3 A festőművész-tanár számos budapesti és vidéki kiállításra kapott meghívást, mindez bizonyítja szakmai elismertségét. A háború után már nem volt a tantestület tagja a grafikusként is kiváló szakember. Az Értesítő alapján 1940-ig volt tagja az intézménynek Dornyai Béla, a Műemlékek Országos Bizottságának és a Nógrád Vármegye Népművelési Bizottságának tagja, valamint a Magyarországi Kárpát-egyesület budapesti és salgótarjáni osztályának elnöke. Balatoni kutatásairól számos előadást tartott 1939-ben az iskola tanulóinak és a ferences plébánia legényegyletének.4 Dornyaihoz hasonlóan komoly társadalmi tevékenységet fejtett ki az igazgató, Gerhauser Emil is. Salgótarján városi ünnepségein többször adott elő, és cikksorozatot is írt németül a magyar irodalom 12 nagy alakjáról a Stimmen aus dem Südostenbe.5 Pénzes Zoltánt személyesen Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter tüntette ki munkássága elismeréseként. Molnár László a Monarchia közös hadseregének emléklapos tüzérhadnagya Horthy Miklós 20 éves kormányzósági ünnepségén tartott előadást. Kiemelendő még Mollay Károly is, aki 1940 elejéig a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem német nyelvészeti és néprajzi tanszékén tanársegédként dolgozott, emellett pedig a Soproni Szemlébe és az Egyetemes Philologiai Közlönybe is többször publikált. A tantestület személyi összetétele 1940 után jelentős mértékben megváltozott.6 Zavilla Viktor – a Szeremlei Szabolcs megbízott igazgató hirtelen bekövetkezett halála után megválasztott – új igazgató több városi ünnepségen is beszédet mondott, többek között Széchenyiről és a márciusi ifjakról. A Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1941. 14. o. Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1942. 12. o. 4 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1939. 59. o. 5 Uo. 6 Uo. 2 3 �66 HELYTÖRTÉNET tartalékos honvéd hadnagy a salgótarjáni Baross Szövetség elnökeként jelentős társadalmi munkát folytatott.7 Az első bécsi döntés nyomán hazánkhoz visszacsatolt Losoncon a vasárnap megszenteléséről tartott megható beszédet az Actio Catholica meghívásából.8 Az 1943-as Értesítő beszámol a Nemzetvédelmi Akadémián tartott előadásáról, ahol már a Károly-csapatkereszt és az erdélyi emlékérem tulajdonosaként utazott el Budapestre. A helyi római katolikus közösség tagjaként egyházi rendezvényeken is többször részt vett.9 Az intézmény oktatói közé tartozott ebben a néhány évben Molnár Gyula, aki a losonci Kármán József Irodalmi Társaság10 rendes tagja volt. Molnár a Salgótarjáni Római Katolikus Egyházközség tanácsának rendes és a Katolikus Kör választmányi tagjaként többször publikált hitbuzgalmi lapokba. Társadalmi munkáját a gyermekekről és a családokról tartott előadásai bizonyítják.11 A tantestület aktív szereplője volt Úr Lajos, aki választmányi tagként működött a Magyar Kárpát Egyesületben. Tiszteletbeli tagként közreműködött a Baross Szövetség munkájában Zavilla Viktorral együtt. 1943-ban a városvezetés munkájában is szerepet vállalt a Városi Közjóléti Szövetkezet igazgatósági tagjaként. Többször tartott előadást a Nemzetvédelmi Akadémián pedagógiai kérdésekben.12 Rajta kívül Hajas Tibor tanár is tartott akadémiai előadásokat. Hajas ezen kívül irodalmi bemutatókat rendezett az acélgyári munkások körében. Két év szünet után 1946-ban jelentették meg újra az Iskolai Értesítőt, amely egyben az utolsó is volt. Arról nem is beszélve, hogy az intézmény nevét és működését is megváltoztatták később. A háború végeztével – érthető okokból – az elsődleges társadalmi munka nem az irodalmi előadások vagy publikációk lettek. A gimnázium újdonsült tantestületének egy része – amelyikről az Értesítő beszámol – főleg politikai részvételt mutattak. Dr. Cser Jolán, Dr. Mesterházi Lajosné és Dr. Szőnyi Pál egyaránt a Magyar Szociáldemokrata Párt tagjaként mutatott társadalmi aktivitást. Dr. Pettendi Gizella a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetében végzett agitációs munkát. Két személyt azonban részletesen is érdeSalgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1941. 14. o. Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1942. 12. o. 9 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1943. 16. o. 10 Ugyanennek a társaságnak a meghívásából állított ki Fayl Frigyes festő is Losoncon. 11 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1942. 12. o. 12 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1943. 16. o. 7 8 �HELYTÖRTÉNET 67 mes kiemelni a tanári karból. Czakó János megbízott igazgató – a korábbi három munkatársához hasonlóan – szintén a szociáldemokrata párt tagjaként világnézeti előadásokat tartott a salgótarjáni pedagógusok körében. Emellett a Szovjet-Magyar Művelődési Társaság helyi jegyzőjének is megválasztották. Mindez nem tántorította el őt a Katolikus Szülők Szövetségének választmányi tagságától sem. A város diákszövetkezeteinek újraszervezésében komoly szerepet vállalt.13 A korábban említett tanárok után különcnek számító Dr. Koncz Lajos teológiai tanár merőben más világképpel rendelkezett. Szociális ügyekben fáradhatatlanul tevékenykedett a Külföldi Segélyeket Ellenőrző Bizottság tagjaként. Lelkészként a Városi Szeretetházban is felleljük a nevét, csakúgy, mint a Szent Erzsébet Nőegyletének igazgatójaként. Az egyházmegye megbízott küldöttjeként a segélyek elosztását felügyelte Salgótarjánban 1945 után.14 Az 1930-as évek pezsgő szellemi produktivitását a világháború aktívan és passzívan is megváltoztatta. Mindössze nyolc évet vizsgáltam, de az időszak összes világpolitikai változása és fejleménye megfigyelhető ebben a miktotörténeti aspektusban. Amíg hazánk nem vett részt a háborúban, addig a szellemi élet jelentősnek értékelhető. 1941 után már inkább a diákok és a társadalom fizikai képzettsége került előtérbe. Amikor hazánkban fegyverek ropogtak, akkor az oktatás sem működött, ebből adódóan az Iskolai Értesítő sem jelent meg. A háború lezárultával megindult az élet és a diákság oktatása, viszont a korábbi szellemi pezsgés maximum politikai agitáció formájában volt jelen. Nem mehetünk el szó nélkül a tanárok humanitárius tevékenysége mellett sem, amellyel a helyi lakosság borzalmait kívánták csökkenteni. A gimnázium ilyen jellegű működésének utolsó időszaka 1946-ban lezárult, de az intézmény más formában a mai napig meghatározó – a tantestületet is beleértve – Salgótarján életében. 13 14 Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1946. 12. o. Salgótarjáni Állami Gimnázium Iskolai Értesítője. Salgótarján, 1946. 12. o. �SZÉPIRODALOM 68 ISTENES TIBOR A legszebb Akkor volt a legszebb, mikor nagymamád kezén kakaós öntetté vált a világ. Belefeledkezve a maradékba, időtlenné váltak az órák, s a sütőben dagadtak a kakaós csigák. Akkor volt a legszebb, mikor egy óriás anyának kezedet magasba tartva fogtad kezét, Mikor általa elérted a felhőket, arcából sütött rád a nap és benne megláttad vigyázó szemét. Akkor volt a legszebb, mikor körülötted gyermeki ének szólt, majd két lerakott kabátot kapunak néztél és lelkesen rúgtad a gólt. Akkor volt a legszebb, mikor virágos rét mögött úszni hívott a tó, S te szaladtál ruháid ledobva, Mint szabadon élő, színes valót álmodó. Akkor volt a legszebb, mikor nem múlt el semmi még, Mikor nem emlékeztél, csak a kékebbnél kékebb volt az ég. Szívünk fölött Időtlen időkbe bonyolódva, Faragott bálványok között, Eltévedve a tévutakban, Ott van az Isten a szívünk fölött. Rem acu testigisti, Az Isten egy veled, Vállal, ha bolond vagy, Vállal, ha szívedben kedveled. Ott lohol velünk a balgaságban, Vállalja elménk blődségeit, Kezünket fogja a tudatlanságban, Szívünkbe vési érzéseit. Egód a legnagyobb ellensége, Mert szíved így nem éri el, Kitárt lelkedben fényszerűsége Világot gyújtva megfelel. �NÉPRAJZ 69 KOCZÓ JÓZSEF Száz éve született Együd Árpád folklorista (1921–1983) Együd Árpád Réti Zoltán tusrajza, 1981 (képeslap) „A népköltészet – az irodalommal együtt – az anyanyelv legszebb, legnemesebb művészi kivirágzása, remekműveit tehát jogosan soroljuk, az irodalom remekműveivel együtt, a kultúra időtálló és időtlen értékei közé. Nélkülük az emberiség elképzelhetetlenül szegényebb volna, és egyfajta lelki szegény marad mindenki, aki nem jut el odáig, hogy saját népe folklórját megismerje és birtokba vegye” – olvashatjuk Faragó József néprajzkutató, író megszívlelendő gondolatait a Magyar Költészet Kincsestára sorozat Népballadák című kötetében. �70 NÉPRAJZ A múlt század közepéig a magyar vidék népe számára még természetes valóság volt a népköltési alkotások, a táncok, egyáltalán a hagyományok továbbadása, átörökítése. Ugyanakkor, ha nem lettek volna megszállott gyűjtők és kutatók, jelenkorunk sokkal kevesebbet birtokolhatna a magyar folklór kincseiből. Életpályája Somogy majdani híres néprajzkutatója Perőcsényben 1921. január 30án Együd József és Bukri Erzsébet házasságából született egyetlen gyermek. Kilencéves volt, amikor édesanyja, az ides meghalt. Nevelése így Irma nagynénjére és attyára maradt, aki a 20. század elején a község bírója volt. Édesapja fogékony volt a művészetek iránt: szeretett olvasni, verselt, hegedült. Az apa második házasságából egy leány született: Ágnes. Együd Árpád húga, a nála mintegy harminc évvel fiatalabb féltestvére Svédországban él. Árpád elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, s élte az akkori – a maitól merőben eltérő – falusi gyerekek élménydús: munkával, játékkal, tanulással teli mindennapjait. A paraszti élet szokásrendje szerint a libapásztorkodás, a kalászszedés, az állatok etetése a gyerekekre hárult. Az iskolában a színjátszókör tagjaként korán megmutatkozott tehetsége, muzsikálásával is sikereket ért el. Társaival saját szórakozásukra ügyességi, helyi népi eredetű játékokat (labdajátékok, métázás, pitykövezés, huhukázás) űztek. Családja szerető gondoskodása folytán 1933-ban Balassagyarmatra, a Magyar Királyi Állami Balassi Bálint Gimnáziumba került, ahol le is érettségizett. A gimnáziumban nemcsak tanulmányi eredményével tűnt ki, hanem tudatosan fejlesztett testkultúrájával is, aminek következtében a Magyar Testnevelési Főiskolán kezdte el felsőfokú tanulmányait. Főiskolásként ismerkedett meg Molnár Istvánnal, a később Kossuth-díjat kapott táncművésszel, akinek hatására ráébredt hivatására: a néptánc, a népzene, a népköltészet kutatásának fontosságára. Főiskolai tanulmányait félbeszakította a második világháború. Nemcsak bevonult katonának, hanem kikerült a frontra is, ahol hadifogságba esett. Bár a hadifogságból az elsők között jött haza, tanulmányait csak 1946-ban fejezhette be. Mint testnevelőtanár a Csokonai Vitéz Mihály működése révén is ismertté vált híres csurgói gimnáziumban tanított. A szabad művelődés kora volt ez, melyben a fiatal és tettre kész, kezdeményező fiatalembert �NÉPRAJZ 71 egyenes út vezette a siófoki népfőiskola legendás hírű igazgatójához, a táncművész és tánctudós Molnár Istvánhoz. Időközben, 1948-ban Csurgón megnősült, felesége Liebstöckl Olga, Liebstöckl Jenő festőművész leánya lett. Házasságukból három gyermek született. Elsőszülött gyermeküket, kislányukat kétéves korában ragadta el a halál; fiaik: Csaba és Zsolt. Együd Árpádot a siófoki népfőiskola és az ott kialakított baráti kör, tanítványi közösség képezte a tánctudományon keresztül folkloristává, néprajztudóssá. Nevéhez fűződik az ország első diáktánccsoportjának létrehozása Csurgón. Nevelői tevékenysége mellett színdarabokat is rendezett, tánckoreográfiákat készített, táncot tanított, és maga is táncolt tanítványaival. Saját pénzén vásárolt magnetofonnal és filmfelvevő géppel nekilátott Somogy falvaiban a szerteágazó néprajzi gyűjtésnek, miközben megtanulta annak módszerét. Gyűjtőmunkája során utazott vonattal, autóbusszal, kerékpáron, és gyalogolt, szekerezett is. 1957-től kezdve rendszeresen kapcsolatban állt az MTA Zenetudományi Intézetével. 1963-ban Kelemen Istvánnal megalapította a Balaton Táncegyüttest, mely a hazai elismeréseken túl külföldi sikereket is aratott. Az együttesnek kereken húsz esztendeig, haláláig segítője, igényes szaktanácsadója volt. Ismereteit először a közművelődés keretein belül kamatoztatta: elsősorban mint lelkes, eredményes munkát végző népművelőre figyeltek fel rá. 1960-ban a Somogy Megyei Népművelési Tanácsadóhoz került, annak lett vezetője. 1963-tól a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban tanított. 1970-től ugyancsak Siófokon a Kálmán Imre Emlékház, majd a Beszédes József Múzeum vezetője. A pedagógusi pályát múzeumira cserélve elmélyültebben foglalkozhatott a néprajztudománnyal. A siófoki múzeumokkal való kapcsolatba kerülése aztán döntő fontosságúnak bizonyult további életfolyására. 1971-től a marcali Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum igazgatója, majd 1975-ben megyei múzeumigazgató-helyettesi kinevezést kapott. Munkája Kaposvárhoz kötötte, de vállalta a naponkénti vagy hetenkénti ingázást, hűséges maradt lakóhelyéhez. Élete utolsó szakaszában a megyei múzeum tudományos főmunkatársaként dolgozott. Szapu Magda etnográfus, Együd Árpád egykori munkatársa, utóbb hagyatékának gondozója, halála után néprajzi gyűjtéseiből készült három válogatás szerkesztője földink születésének 75. évfordulójára készült pályaképben ekként emlékezett róla: „Megyei múzeumigazgató-helyettes volt Kaposváron 1978-ban, amikor kezdő néprajzosként őt megismertem. Ekkor már túl volt első könyvén, a �72 NÉPRAJZ Somogyi Népköltészet című kötetén. Együd Árpád segítségével találkoztam Somogy jeles embereivel, népművészeivel, táncosaival és fafaragóival. Bejártuk együtt a megye számos települését, részt vehettem gyűjtőmunkájában. Láttam fáradhatatlanul dolgozni, az éjszakai gépelésektől elkábulva bóbiskolni, végtelenül lelkesedni és tehetetlenül szenvedni, ha nem segítették munkáját. Táncolni is láttam! Úgy táncolt, hogy a legjobbak is félrehúzódva nézték azt, amit ez az aprótermetű, törékeny ember művelt két infarktust követően, korát meghazudtolva. Derűs volt, vidám, végtelenül kedves. Utolérhetetlen volt a humora, és nagy csínytevő hírében állt. De ahogy dolgozni tudott! Azt a tempót, amit ő diktált, mi fiatalok sem igen tudtuk követni. Élete során olyan mennyiségű anyagot gyűjtött össze, amely több kutatónak forrásaként szolgálhat tudományos munkájához.” Gyűjtőmunkáját élete végéig folytatta. Gyűjtött anyagának egy része nem került feldolgozásra, publikálásra, nem valósíthatta meg szülőfaluja monográfiájának elkészítését sem. Az Úr 62 évesen, 1983. augusztus 17-én Kaposvárról szólította magához. Teste választott otthonában, Siófokon pihen. Gyűjtéseit tartalmazó fontosabb művei Élete fő művének tartható munkája 1975-ben jelent meg Somogyi népköltészet (Somogy néprajza I.) címmel, mely szövegközléssel 539 népi alkotást: klasszikus és új stílusú balladákat, foglalkozásdalokat, istóriás és vallásos énekeket, rigmusokat (párosítók, szerelmi dalok, lakodalmi szokások lírája és epikája, mulatódalok, tréfás és gúnydalok, névnapi és jeles napi köszöntők, csúfolók, siratók, virrasztók), népi imákat, gyermekjátékokat mutat be. Takáts Gyula Baumgarten-, József Attila-, utóbb Kossuth-díjas költő, a Somogy Megyei Múzeumok korábbi vezetője a mű Köszöntőjében a magyar nép költészetének kórusában megkülönböztetett hanggal és mélyebb kalapemeléssel üdvözli a somogyi népköltés kórusát, Vikár Béla gyűjteménye után ezt az Együd Árpád szorgalmával összegyűjtött anyagot. A gyűjtést és a kiadást is, mely erősítő és szellemet, nemzetet nevelő, tápláló erő. „Ez az erő sugárzik a Somogyi népköltésből is közénk. És kell ez, annak a világnak, amelynek képei e balladai tömörítésekből vagy dalformájú kisebb remeklésekből szólnak felénk, annak a világnak ma mi vagyunk a folytatói. És ezekből – ismerve a költői műfajok természetét – tudjuk, hogy legtöbbször néhány sorukból is jobban megismerjük a múltat, mint a hosszú írások hasábjairól. Mert a népköltési remek, de még az átlagos �NÉPRAJZ 73 szintű is, mindig a lényeget emeli ki a szereplő és az őt körülfogó világ szép vagy tragikus valóságából.” Földink még korábban közreműködött A magyar népzene tára 5. Siratók (1966) című kötetének gyűjtésében. A halott elsiratásáról mint a magyar vidék halotti-temetési szokásrendjében egykor elengedhetetlen rituális jellegű cselekményéről és a siratóénekekről Együd Árpád a Somogyi népköltészet jegyzetei között az alábbiakat írja: „Kodály Zoltán szerint a siratók (a regösénekekkel együtt) a magyar népzene legősibb rétegéhez tartoznak. Gyűjtésük meglehetősen körülményes, részben azért, mert kiveszőben vannak, másrészt azért is, mivel intim érzelmi megnyilvánulásuk miatt nehezen hozzáférhetők. [...] A halottsiratókat kizárólag nők mondják, amelyek sosem egymagukban hangzanak el, hanem mindig közösségben. Bár teljesen szubjektív jellegű műfaj a sirató, a közösség azonban mindig igényelte. Ma már teljesen kiveszőben van Somogyban. A magyar nyelvterület archaikus vidékein azonban teljes élő formában ma is megtalálható.” Miként a ’60-as években még szülőfalujában is, ahogy ezt 1959-es perőcsényi gyűjtése is alátámasztja (Tóth Zsigmondné – Jaj nekem kedves lányom...). Sőt a század végén Csáky Károly egy 14 éves fiú (!) Pásztor Csaba előadásában rögzítette a falu még élő siratóasszonyától, Koczó Bálintné Lukács Rácheltől tanult Mi lesz vélünk, arany lányom... kezdetű siratóéneket (Csáky Károly: „Nem halt meg, csak alszik”. Dunaszerdahely, 1999). 1981-ben jelent meg Kaposváron megverték a rézdobot címmel újabb önálló kötete. Műfajukat tekintve 34 gyermekdal (altató, ringató, hintáztató, mondóka, kiolvasó), 23 lírai dal (szerelmi dal, párosító, lakodalmi dal, táncdal), 4 katonadal (48-as és világháborús nóta), 15 foglalkozásdal (pásztordal, betyárdal, rabének, béresdal), 6 tréfás és mulatódal, 10 jelesnapi és szokásének, 8 klasszikus és új stílusú ballada található a kötetben. A közölt népdalok gyűjtése nem kizárólag Együd Árpádé, rajta kívül Balla Péter, Dávid Gyula, Kiss Lajos, Kodály Zoltán, Lajtha László, Seemayer Vilmos, Vikár László és Zámbó István somogyi gyűjtéseiből szemezgettek. Tanulságos idézni a szerzőnek a Bevezetésben a kiadás céljáról, a közzétett népköltési anyag felhasználhatóságáról, pedagógiai lehetőségeiről szóló gondolatait, melyek nemcsak saját korának, hanem az utókornak is megszívlelendő útmutatóval szolgálnak: „Kaposváron megverték a rézdobot című száz somogyi népdal olyan sorozat közigényű kiadványa, amelyet haszonnal forgathat mindenki, aki a megyénk népzenei, népköltészeti értékei iránt egy kicsit is érdeklődik, vagy éppen tanulni, tanítani akar belőle. (…) Nem túlozunk, ha azt állítjuk, �74 NÉPRAJZ hogy alig van társadalmunknak olyan rétege, közösségi alkalomlehetősége (…), ahol ne lehetne felhasználni az életkornak megfelelő játékokat, dalokat, tréfás csúfolókat, balladákat stb.” Sokat dolgozott a Magyar Rádióval és Televízióval. A berzencei Zászlós lakodalom forgatása (MTV, 1976; forgatókönyv: Együd Árpád és Lengyelfi Miklós, rendezte: Farkas István) után külön film is készült róla. A Röpülj, páva filmek hazai és nemzetközi sikerei is részint Együd Árpádnak és tanítványainak szakmai kiválóságát tükrözték. Nagydíjat nyert a Somogyi búcsú (MTVA, 1977) című kompozíciója és a Somogyi farsangi pásztorlakodalom című, az 1979-es Röpülj, páva televíziós vetélkedő somogyi bemutatója is. Gyűjtéseinek posztumusz kiadása Halála után gyűjteménye a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum (Kaposvár) állományába került. A hagyatékot dr. Szapu Magda néprajzkutató gondozta, összegezte földink életpályáját, tudományos tevékenységét, és publikált gyűjtéseiből. 1994 és 1998 között az ő szerkesztésében a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága tette közzé három kötetben Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből című sorozatot. A válogatás első darabja 1848-as katonadalok és Kossuth-nóták Somogyban a Kossuth-centenárium alkalmából jelent meg, mely kotta- és szövegközléssel 20 dalt tartalmaz. A dalokat Molnár Éva jegyezte le, az anyaggyűjtést Együd 1960 és 1981 között végezte. A második Karácsonyi ünnepkör adventtől vízkeresztig – Téli jeles napi szokások Somogyban címmel ugyancsak 1994-ben jelent meg. A Kottamelléklet 32 névnapi köszöntőt, pásztorjátékot, karácsonyi köszöntőt, regölést és balázsolást tartalmaz. A kiadványt 12 archív fotó illusztrálja. A harmadik Gyermekjátékok. Énekes–táncos, szöveges, mozgásos és sportszerű népi játékok Somogyban címmel 1996-ban került ki a nyomdából. Szabóné Gondos Piroska főiskolai docens saját gyermekkori élményeire való hivatkozással is ajánlja a kiadványt: „... a gyűjtemény kitűnő lehetőség arra, hogy nevelőintézményeink a sajátosan hazai, szűkebb szülőföldünk múltbeli értékeit megismerjék, az idősebb generáció talán csak felidézze emlékezetében és megtanítsa azokat gyermekeinknek. Őrizve ezzel annak a világnak a kultúrkincsét, amikor még őszintébbek és természetesebbek voltak az emberi kapcsolatok, továbbörökítve az önfeledt vidámság, a felszabadult mozgás, a közös éneklés gyönyörűségét.” �NÉPRAJZ 75 A perőcsényi gyűjtésekről A hagyatékba tartoznak földink szülőfalujában végzett gyűjtései is. Perőcsényben Együd 1959. augusztus 20-án 17 felvételt, 1977-ben pontosabb keltezés nélkül 15 felvételt, majd december 27–30. között 48 felvételt, 1978. június 29-től július 3-ig 85 felvételt, végül 1980-ban pontosabb keltezés nélkül egy felvételt rögzített. Az adatbázisban Perőcsény helyszínnel közel 170 felvételt sikerült elkülönítenem. A pontos meghatározást nehezíti, hogy előfordul néhány megkezdett, csak bemondást tartalmazó, majd megszakadó és a kazetta másik oldalán folytatódó felvétel. A gyűjtött anyag műfaji besorolás szerinti megoszlása: népdal 34 felvétel gyerekjáték 25 felvétel (altató, rejtő-kereső, leányjáték, párválasztó, leánykérő, körjáték, kiolvasó, kiszámoló, tekerő, verbentyű, rongázás) lakodalmi szokások 24 felvétel (köszöntők, vőfélyversek, dalok, esketési szöveg) beszélgetések 20 felvétel (gyógyfüvek, népi gyógyítás; komaság, keresztanya-, -apaválasztás; tebefa, disznótoros szokások, strázsák; Perőcsény, Salgóvár és Pusztatemplom története; gyermekkor, füles hajviselet, bálokról, kecskerágó tánc) hiedelmek (boszorkány, rontás, garabonciás, tüzes ember, házi kígyó, lidérc, átváltoztatott ló) 13 felvétel. Adatközlők száma 27, és találunk 7 adatolatlan felvételt is. Az adatolatlan felvételeket végighallgatva és összehasonlítva a nevesített adatközlők hanganyagával, továbbá helyismeretem alapján a következő feltevésre jutottam:  80/A – 20−23. jelzetű négy felvétel (strázsákról, újévköszöntő, hídosó és lakodalmi vers) adatközlője: Molnár Bálint harangozó, s hallható a felvételeken Szabó Gézáné is.  A további három adatolatlan felvétel közül a 81/A – 14. jelzetű felvételen az előző 14 felvétel adatközlője, Mezei János hallható, de nem a feltüntetett témáról (népi gyógyítás) beszél, hanem a Pusztatemplomról.  A 81/A – 15−16. jelzetű két gyűjtés (népi gyógyítás) adatközlője – a két nappal korábbi gyűjtések témája (tudó ember, gyógyítás) és hangja alapján – Tóth Zsigmondné, gyermekkorunk mozijegyszedője, a Zsiga néni.  A 80/B – 6−7. felvételen feltüntetett Azaki István néven említett adatközlő neve helyesen – miként ezt a felvételen jól hallhatóan Együd Árpád is megismétli – Hazafi István. �76 NÉPRAJZ Az adatolatlan felvételek azonosítására tett kísérletem eredményével korrigált adatközlőszám 28; közülük nő 16, férfi 12. Legtermékenyebbek: Tóth Zsigmondné és Mezei János 15–15; Darányi Jánosné 13; Árva Józsefné és Szabó Józsefné 12–12; Szabó Géza, Szabó Gézáné és Varga Géza 11–11; Darányi Józsefné 10 felvétel. Az adatközlők közül 2020-ban már csak Szabó Lajosné él. Hagyatéka Életművét publikációin túl hagyatéka: mintegy kétszáz magnószalag és félszáz kazetta-filmanyag, illetve fotó- és diafelvétel, valamint tetemes mennyiségű kéziratanyag, illetve levelezése őrzi. Az archív hangzóanyag munkakópiáját az MTA Zenetudományi Intézete a 90-es évek elején elkészítette. Az archív filmanyag (majd 250 tekercsnyi mozgófilm) utómunkálatait, videószalagra rögzítését a Magyar Televízió végezte el. 1991ben pedig az özvegy jóvoltából sikerült a teljes hagyaték egyesítése. Együd Árpádné a múzeumban látta biztosítva e hagyatékrész szakszerű elhelyezését, gondozását, feldolgozását, közzétételét. Az egyesítést követően elkezdődött a teljes anyag rendezése, nyilvántartásba vétele, a hiányzó adatok pótlása, kiegészítése, illetve mutatózása. 2008-ban pedig elkészült a hangzóanyag digitalizálása. A szakma és a nagyközönség számára a gyűjtemény hangzóanyaga interneten is elérhető: Együd Árpád-hagyaték – Digitális hangzóanyag adatbázis (http://smmi.hu/egyud/). Emlékének ápolása Somogyban és szülőföldjén, a Palócföldön Halálának 10. évfordulóján a siófoki Kálmán Imre Múzeumban Molnár Árpád, a város polgármestere avatta fel Együd Árpád folklorista, muzeológus emléktábláját. A márvány emléktáblára a bronz portrédomborművet Andrássy Kurta János szobrászművész készítette. Nevét viselő intézmények Somogyban: 1991 őszétől Együd Árpád Kulturális Központ Kaposvárott, melyben a róla elnevezett alapfokú művészeti iskola működik. Születésének 75. évfordulóján, 1996-ban országos gyermekjáték-konferencia szervezésével, kiállítással és a Gyermekjátékok című kiadvány megjelentetésével tisztelegtek emlékének. Újabban Somogy megye általános és középiskolás diákjai számára ifjúsági néptáncfesztivált, néptáncversenyt hirdetnek a jeles néprajzkutató és koreográfus emlékére. Kulturális örökségünk részeként Együd Árpád életműve és hagyatéka 2017 őszén Somogy Megye Értéktárába nyert felvételt. �NÉPRAJZ 77 1995. augusztus 17-én Somogy megye, Siófok és Perőcsény önkormányzatai, Pest és Somogy megye múzeumai emléktáblával jelölték meg szülőházát. Ugyancsak a ’90-es években vette fel nevét a helyi művelődési ház. E sorok írója a Múltunk Emlékei honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin 2003. évi szeptemberi számában Palócföld szülötte, Somogyország néprajzkutatója címmel emlékezett meg földink életútjáról, munkásságáról. Az írás bekerült az Őrzők, vigyázzatok a strázsán – Honti Füzetek 10. számába is. 2005-ben a 750 esztendős Perőcsény rendezvénysorozat keretében tudományos történeti konferenciát tartottunk. Itt hangzott el Matyikó Sebestyén Józsefnek, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatójának Együd Árpád életútja és munkássága címmel tartott előadása. Együd Árpád személyes ismerője, barátja – aki szintén gyűjtött Perőcsényben, és fájdalom, azóta ő is a minden halandó útjára lépett – előadását ekként zárta: „Kívánom, hogy szülőfaluja, Perőcsény mindig tartsa meg emlékezetében Együd Árpádot, emlékezzen életére és munkásságára, nemes humanizmusára és patriotizmusára.” A konferencia résztvevői a szüreti felvonulás forgatagában Együd Árpád egykori lakóházánál, emléktáblájánál is tiszteletüket tették. Kovács Sebestény Vera lelkész-tanár rövid emlékbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a község jeles szülöttének életútja az utókor számára is tanulságul szolgál: ne hagyjuk elveszni kulturális értékeinket! S bizony, most már a mi feladatunk és kötelességünk, hogy ne engedjük átadni a feledésnek jeles földink szülőföldi emlékezetét. Sajnos, Perőcsényben egykori adatközlőinek majdnem mindegyikét magához szólította a Mindenható, sőt az utána következő nemzedékek képviselői is fogyatkoznak. A Börzsöny-vidéken emlékének ápolása, perőcsényi gyűjtéseinek gondozása, továbbörökítése a nem egészen 300 lelket számláló falu és környéke élő közösségeinek megtisztelő kötelessége. �PALÓC KONYHA 78 Nagy Zsófia konyhája Medvehagymás pogácsa Hozzávalók: 1 kg liszt, 2 ek. só, 1,5 dl tej, 5 dkg élesztő, 2 ek. cukor, 2 tojás, 40 dkg vaj, 4 dl tejföl. A kenéshez: 15 dkg vaj, 10 dkg apróra vágott medvehagyma. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót, a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, a tojást, a tejfölt, majd alaposan kidolgozzuk. Letakarjuk, és 1 órát hagyjuk pihenni. Utána kinyújtjuk, megkenjük a vajas-medvehagymás keverékkel, feltekerjük, letakarjuk, és 20 percig pihentetjük. Újból kinyújtjuk, feltekerjük, hajtogatjuk és ismét 20 percig pihentetjük. Kinyújtjuk, a tetejét berácsozzuk, majd közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk, a tetejüket megkenjük felvert tojással. Előmelegített sütőben pirosra sütjük őket. Nagy Zsófia kislányként Kelenyén A nagyi nagyon finom medvehagymás pogácsát szokott sütni. Mivel otthon nem termett medvehagyma, azt mondta, először el kell mennünk az erdőbe szedni. Útra is keltünk, aztán az erdőben megmutatta, hogy milyen is az a medvehagyma. Mivel sok hasonló növényt láttam, nagyon gyorsan szedtem egy csokorra valót. Vittem is nagy boldogan a nagyinak megmutatni, hogy én már mennyit szedtem, többet, mint ő. Odaadtam néki, hogy tegye a kosárba a többi közé. Milyen jól tettem, hiszen amikor megnézte, kiderült, hogy még a fele sem volt medvehagyma. Abból bizony nem medvehagymás pogácsa készült volna... �PALÓC KONYHA 79 Koldustáska-leves Egy nagy fej apróra vágott hagymát zsíron megdinsztelünk. Egy tojásból, kevés vízből és lisztből tésztát gyúrunk, vékonyra kinyújtjuk. A hagymát a tészta egyik felére apró halmocskákba rakjuk, a másik felét a tésztának ráhajtjuk, dedellevágóval kis táskákra kivágjuk. A visszamaradt hagymás zsírba pirospaprikát teszünk, vízzel feleresztjük, sót, apróra vagdalt petrezselyemzöldet teszünk bele, ha forr, a táskákat belerakjuk, és még pár percig főzzük, amíg a tészta megfő benne. Paradicsomos krumplileves A krumplit kockákra vágjuk, sós vízben feltesszük főni, épp, hogy ellepje a víz. Zsírból és lisztből rózsaszín rántást készítünk, paradicsomlével felengedjük és a megfőtt krumplihoz keverjük. Pár percig főzzük és cukorral ízesítjük. Zöldborsós rizsleves Egy kevés zsírban két marék zöldborsót egy kisebb csokor apróra vágott petrezselyemmel megdinsztelünk, hozzáadunk egy kisebb marék rizst, majd felöntjük vízzel, megsózzuk és addig főzzük, amíg a rizs és a borsó megpuhul. Paprikás kalács Hozzávalók: 1 kg liszt, 1 ek. só, 0,7 dl tej, 1 ek. kristálycukor, 7 dkg élesztő, kb. 1,5 dl zsír, 10 dkg pirospaprika. A liszthez hozzáadjuk a sót, 2 ek. zsírt, a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt és jól kidagasztjuk a tésztát. Miután megkelt, kb. 1−1,5 cm-es vastagságúra nyújtjuk. Megkenjük olvasztott zsírral, majd rászórjuk a pirospaprikát és sózzuk. A tészta széleit egymásra hajtogatjuk, és kizsírozott tepsibe tesszük. A tetejét megkenjük olvasztott zsírral és fél órát pihentetjük. Kb. 180 °C-ra előmelegített sütőben pirosra sütjük. A paprikás kalács készítése közben azon gondolkodtam, hogyan is segíthetnék a nagyinak. Szokás szerint kikészítettem a tepsit, és kizsíroztam. Mivel a dagasztásban még nem tudtam segíteni, így megegyeztünk, �80 PALÓC KONYHA hogy én fogom rászórni a pirospaprikát. A baj az volt, hogy két fűszertartóban is volt pirospaprika. Én pedig bőven megszórtam a tésztát a pirospaprikával. Már alig vártam, hogy kisüljön és belakjak belőle. Mikor beleharaptam, nagyon csípte a szám. Kérdeztem őt, hogy mit tett a kalácsba, mert nagyon csíp, aztán elmondta, mit is tett bele, de mikor a paprikához ért, megkérdezte, nem véletlenül csípős paprikával szórtam-e meg. Így mindjárt kiderült, hogy én voltam a ludas, mivel nem tudtam, hogy két fűszertartóban is van pirospaprika, az egyikben édes, a másikban csípős. Mivel mindkettő színe azonos volt, nem gondoltam, hogy ez fog történni. Babéros nyúl Egy nyulat feldarabolunk, és kb. 2 liter vízbe feltesszük főni. Sózzuk, belerakunk 2 darab sárgarépát, 1 fehérrépát, egy kis zellert, pár szem borsot, 5 babérlevelet. Mikor a nyúlhús megfőtt, a levét szitán átszűrjük, és a húst visszatesszük a szűrt lébe. Egy kanál lisztből és zsírból világossárga rántást készítünk, felöntjük egy pohár hideg vízzel, beleöntjük a nyúlhúsos lébe, adunk hozzá 2 kanál ecetet és egy pohár tejfölt, majd jól összeforraljuk. A megfőtt zöldségeket összevágjuk, és visszatesszük a mártásba. Tésztával tálaljuk. Őszibarack 15 dkg zsírt 20 dkg porcukorral és 1 citrom reszelt héjával habosra keverünk. Adunk hozzá csipetnyi szódabikarbónát, fél citrom levét, 2 tojást és annyi lisztet (kb. 35−40 dkg), hogy nyújtható legyen. A kb. fél cm vastagra kinyújtott tésztát kisméretű pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, ezután lisztezett fél dióhéjakra ráformázzuk, és sütőben világosra sütjük. Elkészítjük a tölteléket: 20 dkg vajat 20 dkg porcukorral, 1 evőkanál kakaóval és fél citrom levével habosra keverünk. Hozzáadunk 30 dkg darált diót, 1 dl rumot, belekeverjük a letöredezett tésztadarabokat is. Sütés után a féldióhéjakat kiszedjük a tésztából. Helyére krémet töltünk, majd két tésztát összeragasztunk. Ecsettel a tészta egyik felét piros színű szörppel, a másik felét zöld aromával színesre festjük. Kristálycukorba hempergetjük, majd örökzöld-bokorról vágott levélkékkel díszítjük. Ez a sütemény a lakodalmak legkedveltebb süteménye volt. Szép, színes, rumos. Alig vártuk, hogy az ételek után feltálalják a finom tortákat, süteményeket, hiszen régen is tudtak igazán ízletes, szép süteményeket �PALÓC KONYHA 81 készíteni. A süteményeket lapos tányéron tálalták, amin többféle-fajta volt. Ha már nem volt a kedvenc sütiből a tányéron, szaladtunk a konyhába kérni, ami könnyen ment, hiszen a nagyi ott szorgoskodott. Megtörtént, hogy a menyasszonyháznál ilyenfajta sütit nem találtunk, így alig vártuk az estét, hogy a vőlegény házához menjünk. Mivel még kicsik (fiatalok) voltunk, ott már sokáig nem lehettünk, és mivel a szülők időben haza akarták vinni a gyerekeiket aludni, nem vártuk meg az ételek feltálalását, mindjárt mentünk „őszibarackos” sütit kérni, de elegendőt, hogy haza is vihessünk belőle. Minálunk akkortájt a menyecsketánc éjjel fél 3−3 órakor volt. Így az új menyecskét már csak másnap a templomban láthattuk meg a szentmisén a piros menyecskeruhájában, mert úgy volt a szokás, hogy abban a ruhában kellett másnap a templomba mennie, amiben táncolt a menyecsketánckor. Nagymama főz a lagziban Betakart csirke A fiatal csirkét feldaraboljuk, jól kizsírozott zománcos tepsibe rakjuk. 1 nagy fej hagymát és 2 marék gombát összevágunk és megpárolunk. 4 szelet kenyeret beáztatunk, majd szétmorzsoljuk. A kenyeret 4 tojással, a csirke felaprított májával, a gombával, 1 csokor apróra vágott petrezselyemzöldjével elkeverjük, sózzuk, borsozzuk. A masszát egyenletesen szétterítjük a csirkehúson. Közepes tűzön jó pirosra sütjük. �HELYTÖRTÉNET 82 SZENOGRÁDI FERENC A szécsényi amatőr színjátszás gyökerei Szécsényben mindig is színházat szerető, kedvelő emberek éltek. Volt időszak, amikor a helyi amatőr színjátszás tüze fényesen ragyogott, s előfordult, hogy halványabban világított. Olyan korszak is adódott, amikor a történelmi körülmények úgy adódtak, hogy a tűz rövid időre kialudt. A helyi amatőr színjátszás nagyon sok néző szívét melengette meg, jelentett számukra szórakozást, kikapcsolódást. Azok, akik aktívan részt vettek a színjátszásban, egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. A szereplők között barátság alakult ki, nem egyszer szerelmek szövődtek, amelyeknek több esetben házasságkötés lett a folytatása. A két világháború közötti évek Szécsényben a háború előtti években is igen élénk és sokszínű volt – ahogy akkor nevezték – a műkedvelő előadás. Azokban az években többféle csoport: Katolikus Legényegylet, Mária Lányok Társulata, Levente Egyesület, Szécsényi Földműves Ifjúsági Egyesület, Szeretet Egyesület, Szécsényi Iparos és Kereskedő Ifjúsági Önképző és Önművelődési Kör aktívan élte a maga közösségi életét. Ezek a közösségek, főleg a téli hónapokban évente egy-két színielőadást tartottak. Nem múlt el karácsony, farsang, húsvét, hogy valamelyik egyesület ne tartson színházi bemutatót. Az előadott művek között volt színmű, népszínmű, vígjáték, daljáték, operett. Az előadásokat a legtöbb esetben – főleg a vallási témájúakat – a ferences rendi atyák (közülük meg kell említeni Jenő atya nevét, aki a legtöbb előadás bemutatójánál közreműködött) és a vincés nővérek tanították be. Egy Láng nevű kereskedő nevéhez is több témájú előadás rendezése kapcsolódik. Sajnos, ő a II. világháború áldozata lett. Horváth Mihály nevét is meg kell említeni az előadások színre állításának közreműködői között. Kik voltak a szereplők? Nagyon sokan: Zérczy Erzsébet, Molnár László, Vilimi József, Kolosi Mária, Gordos Margit, Sándor Erzsébet, Bagó József, Lukács Teréz, Lukács Béla, Lukács Piroska, Szeles János, Tóth Ilona, Liptai Béla, Molnáry Árpádné, Zsíros Lajos, Kovács Mária, Lukács Mária, Mészáros János, Józsa Margit, Józsa Ferenc, Oláh Julianna, Hor- �HELYTÖRTÉNET 83 váth Mihály, Mészáros Ilona, Zsíros Pál, Lukács Bandi, Rigó István, Velenczei Borbála, Pohánka Teréz és még jó néhányan. A Mária Társulat és a Katolikus Legényegylet 1929. december 31-én a Csókos huszárok című színművet adták elő. A Mária Társulat 1930. január 1-jén jótékonysági előadást tartott. A Jézus Krisztus keresztre feszítése című darabot, amelyben Jézust Molnár László villanyszerelő, a latort Vilimi Ferenc villanyszerelő alakították, 1930-ban láthatta a helyi közönség. A Karitasz Társulat 1932. május 5-én állította színre a Fruska című darabot. A Földműves Legényegylet szervezésében 1932 karácsonyán került színre a Tépett rózsa című színmű. Az elkövetkező években műkedvelő társulatok előadásában láthatta a helyi közönség többek között a Vén bakancsos és a fia, a huszár, A harang, Apróhirdetés, Édes ellenség, Viktória, Árpádházi Szent Erzsébet és még jó néhány előadást. Hol tartották az előadásokat? A Római Katolikus Fiúiskolában és Leányiskolában, mindkét helyen két tantermet össze lehetett nyitni az előadás idejére. Az 1930-as években a Cserkészotthont a város és társadalma építette fel. Abban az időben készült el a népház is, amelyet a helyi gazdatársadalomnak szántak. Mindkettőben volt beépített színpad, ahol előadásokat lehetett tartani. Nem volt színpad az emeletes, Új Világ vendéglőben (ma a rendőrség része), az emeleten viszonylag nagy kazettás terem állt a vendégek rendelkezésére, ahol szintén sor került néhány előadás bemutatására. A háború utáni évek Szécsény három hétig tartó ostroma 1944. december 28-án fejeződött be. A front elvonulását követően az embereket nem az öntevékeny színjátszás foglalkoztatta, ami érthető. Az idő múlásával azonban szép lassan a színjátszás újraélesztésének a gondolata is megfogalmazódott, főleg azokban, akik a háború előtt abban aktívan részt vettek. A ferences atyák, a nővérek ismét felkarolták Szécsényben az amatőr színjátszást. Természetesen mellettük voltak olyan világi személyek is, akik részt vettek az öntevékeny színjátszó csoportok rendezői munkájában. Sajnos nem sokáig adatott meg, hogy a ferences atyák és nővérek bekapcsolódhattak ebbe a munkába. Egyfelől 1947-ben az egyesületek nagy részét feloszlatták, másrészt az atyák és a nővérek mozgásterét erősen korlátozták. Az Irgalmas Nővérek 1947-ben műsorra tűzték a Fatimai pásztorlány darab bemutatását. A Cserkészotthonban ott ült a 200 fős közönség. A szerep- �84 HELYTÖRTÉNET lők: Vincze Margit, Nyikon Mária és a többiek már jelmezben voltak, amikor 15 perccel az előadás kezdete előtt megjelent a rendőrség, és megparancsolták, hogy az előadást nem lehet bemutatni, az vallásos propaganda. Egy rövid ideig visszaesés volt tapasztalható a helyi öntevékeny színjátszás életében. Az 1948-tól az 1950-es évek végéig tartó időszakot Rádi Sándor, Klement Kornél, Tóth Endre, Bolgár János nevével lehet fémjelezni. Rádi Sándornak érzéke volt a színjátszáshoz, az előadások jelentős részét ő rendezte. Tóth Endre, aki később a művelődési ház igazgatója lett, az igazgatói feladatok ellátása mellett aktívan részt vett az amatőr színjátszásban. Bolgár János Debrecenben tanult, és 1953-ban hazakerült Szécsénybe, s ő lett a kultúrház népművelői előadója. Aktívan bekapcsolódott a helyi néptánccsoport életébe és az amatőr színházmozgalomba. Ő készítette a díszleteket. Klement Kornél vénájában ott keringett a színházi élet. Jó szervezőkészségét, dramaturgiai adottságát a rendezésben is tudta kamatoztatni. Tudni kell még erről a korról, hogy hazánkban az 1940-es évek vége felé, az 50-es évek elején kezdett kibontakozni a művelődésiotthon-mozgalom. Szécsényben a 40-es évek második felében az ipartestület épületét kibővítették, keleti irányba megnagyobbították, ahol kialakításra került a színpad és a két öltöző. Később az épületet ismét tovább bővítették és korszerűsítették. Egészen 1987-ig ez volt Szécsényben a kultúra „temploma”. Megjegyzem, amikor 1950-ben megalakultak a tanácsok, a darabok bemutatására engedélyt kellett kérni a Megyei Tanács Művelődési Osztályától. Az 1940-es évek végétől, egészen 1956-ig nagyon sok – főleg zenés darabot – tűztek műsorra a szécsényi amatőr színjátszósok. A sorban elsőként kell megemlíteni – minden valószínűség szerint ez volt az újrakezdés első előadása – a Mesél a bécsi erdő című operettet, amelyet Rádi Sándor rendezett. Kolosi Manyi és Horváth Béla voltak a darab főszereplői, később összeházasodtak. Az előadásokra az énekeket Szvoboda Sándor evangélikus kántor tanította be. A szereplők a lakására jártak próbálni. Ő csak az összpróbán vett részt a kultúrházban és az előadáson kísérte az énekeseket. A későbbi időben a zenei kísérők között volt Rácz István, Csongrádi Ferenc és zenekara. Valószínű, hogy még a 40-es évek vége felé mutatták be Strauss Cigánybáró című operettjét és a Ludas Matyit. A közönség körében nagy sikere volt Kacsóh Pongrác János vitéz című előadásának, amelyben János vitézt Bagó József, Iluskát Bagó Istvánné személyesítették meg. Műsorra tűzték Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjét Rádi Sándor rendezésében. �HELYTÖRTÉNET 85 A szereplők között volt Babcsány Mihály, Gyetvai Mandi, Lukács Rózsa. Az előadással a térség több községében is szerepeltek. Tőzsér István (a téglagyár vezetője) rendezte Kisfaludy Károly Csalódások című művét. A főszereplők: Bozány Lajos, Ágner Éva, Zérczy Jutka, Vavrovics Éva, Lukács Rózsa, Olaj Dezső. Romhányi József abban az időben a mezőgazdasági technikumban tanított. A tanár úr bekapcsolódott Szécsény amatőr színjátszásába. Jó érzékkel több előadást is rendezett. Az ő nevéhez kapcsolódik az 1952-ben színre állított Szabad szél című mű. Szirmai Albert Mézes kalács című operettjében Velenczei Borbála, Oláh József, Lantos László, Vavrovics Éva, Jancsó Mihály, Babcsány Mihály, Ágner Éva nyújtottak felejthetetlen élményt a közönségnek. Jakobi Viktor Leányvásár című operettjében Vavrovics Éva és Oláh Béla volt a két főszereplő. Huszka Jenő Lili bárónő című operettjét 1953-ban láthatta a szécsényi színjátszósok előadásában a helyi közönség. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című mű előadásában közreműködött Csonka János népi zenekara. Az előadás szereplői: Tóth Endre, Mészáros János, Terék Sándor, Rácz István, Velenczei Borbála, Zérczy Jutka, Grózman Magdolna, Bővíz Ferencné, Szenográdi Teréz, Vanya Tibor. Meg kell említeni Brunda Mihály nevét, aki a színházak államosítását követően Szécsényből felkerült Budapestre, az Operettszínház társulatának a tagja lett. A Bécsi diákok című operettben egy epizódszerepben mutatkozott be. Később már főbb szerepeket is kapott. Ebben az időszakban az utolsó előadás 1956 húsvétján Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjének a bemutatása volt. Bazilovics herceg szerepében Tóth Endre nyújtott felejthetetlen alakítást. Angéle-t, az ünnepelt operett-énekesnőt Faggyas Erzsébet tanárnő személyesítette meg. Partnere, René, Luxemburg grófja Szabó István volt. A gróf barátját Klement Kornél alakította. Az előadásnak jó visszhangja volt Szécsényben. Azok körében, akik látták, hosszú napokon át beszédtéma volt. Dicsérték a szereplők nagyszerű játékát, szép énekhangját. A szereplők örültek a sikernek, a gratulációknak: az őszi hónapok bemutatójáról beszélgettek, amelyre az ismert történelmi okok miatt már nem kerülhetett sor. A szereplők közül Klement Kornél, aki részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben, emigrált. Átmeneti időre kialakult Szécsényben az amatőr színjátszás fénye, s a 60-as évek elején lobbant fel újra, de ez új fejezet a város amatőr színjátszásának életében. �SZÉPIRODALOM 86 CSÁK GYÖNGYI Áldozatbemutatás Végtelennek tűnik, füstje fojtogat, miért véreztek ezer sebből bekötözhetetlen oldalak? Olyan tehetetlen állok a hídon, inog, halálba szédít mielőtt a megszenvedett bölcs gondolattá érne és szenvedély oldaná a sötét tónusban fuldokló mintát, az álmokból is annyi marad. amit felemelt a nehézkes madárszárny. Már nincs félelem bennem, kiegyezik a léttel a lélek, általam öleli magához a világot, nem hagy magamra többé, az Isten jön velem. Alku Uram, ha életem meghagyod, tetteket ígérek: tiszta vizű kutakat, igebolyhos ruhát szövök élősködő szentjeimnek, lélekig meztelenítő csöndekben, szerelmem ereiben futok tovább: hű anyag �SZÉPIRODALOM 87 CSÁK GYÖNGYI Csönd Egymásra maradtunk. Meghitt aura ereszkedik fölénk. Áthat. Érzed és érzem. Erős kötést képez a csontok enyve – állván az idő hétfogásait. Azt mondod: ezer éve ismersz. Azt mondom: ismerlek öröktől fogva tán. Szóval kifejezhetetlen az érzés szabad lebegése. Látomás-freskók díszítik mély csöndünk falát. Krasznainé Konczili Éva: Apák, nagyapák (40x60 cm olaj, farost) �PORTRÉ 88 MONOSTORI TIBOR A Palóc Triatlon múltja és jelene: kitekintés Sztancsik Józseffel A koronavírus-járvány árnyékában is őrzi töretlen népszerűségét Nógrád egyik legnagyobb és legkedveltebb sporteseménye, amelyet idén június 19-én és 20-án rendeznek meg. A főszervezőt, a város egyik legismertebb polgárát, Sztancsik Józsefet, számos elismerés birtokosát, aki 2017-ben megkapta Nógrád megye Bérczy Károly-díját, idén Balassagyarmat díszpolgárává választották. Segítségével idézzük fel a legendás sorozat legfontosabb állomásait. Sztancsik József Idén 35. alkalommal kerül sor a Palóc Triatlonra, amely valójában több esemény patinás névadója. A rendezvény égisze alatt számtalan duatlont, aquatlont, tereptriatlont és egyéb állóképességi sporteseményt rendeztek már, a diákolimpia országos döntőjétől a tereptriatlon országos bajnokságig. A verseny mára fogalommá vált a tömeg- és a versenysportolók körében egyaránt. A festői környezet, a jó szervezés, a tartalmas programok, a nemzetközi résztvevők pedig Észak-Magyarország egyik legnagyobb létszámú sportrendezvényévé tették, amely rendszerint többezer résztvevőt mozgat meg, a kísérőikkel együtt. Igazi családi program mindez: kisgyerekektől nyugdíjasokig vesznek részt az eseményen. Magunk is indultunk már sportolóként, és a pozitívumokat a saját bőrünkön tapasztaltuk. �PORTRÉ 89 A szervező Balassagyarmati Diák-, Szabadidő- és Versenysport Egyesület (BADISZVSE) szíve, és jelenleg elnöke segített eligazítani bennünket. A Balassagyarmaton élő Sztancsik József, ismertebb nevén Dodó igazi polihisztor: pedagógus, néptáncos, intézményvezető, színjátszó, edző, fafaragó és ma is aktív sportoló. Könyvet írt a speciális nevelési igényű gyermekek és az állóképességi sportok kapcsolatáról. Évtizedekkel ezelőtt az elsők között csatlakozott a magyarországi triatlonmozgalomhoz. Amikor telefonon először kerestük, Balassagyarmat újdonsült díszpolgára, aki tavaly a Magyar Triatlon Szövetségtől életműdíjat is kapott, egy 80 kilométeres kerékpáredzést szakított félbe a kedvünkért. A koronavírus-járvány 2020-ban és 2021-ben nagy kihívás elé állította a szervezőket. Tavaly bizonytalanná vált az esemény megrendezése. Sztancsik József kérdésünkre elmondta: ha elmaradt volna a rendezvény, akkor mások, máshol, máskor megrendezték volna. Úgy döntöttek, hogy „kerül, amibe kerül”, minden pandémiás szabályt betartva megrendezik. Szerencséjükre a biztonsági intézkedések éppen a júliusi versenyt megelőző hetekben enyhültek, és ekkor szűnt meg a márciusban kihirdetett veszélyhelyzet is. Az országban elmaradt sok verseny miatt olyanok is eljöttek, akik egyébként nem indultak volna. Így végül rekordszámú versenyző vett részt az országos tereptriatlon-bajnokságon. Idén a tavalyihoz hasonlóan ismét terepverseny lesz: a nyírjesi beruházás erre kényszeríti ugyanis a szervezőket. − Valójában az adottságok kimondottan jók egy ilyen versenyhez – mondja Dodó. A Nyírjesi-tavak szolgálnak az úszás színhelyéül, a Füvészkert és Vadaspark nehéz terepe és a környék helyenként jelentős szintkülönbségei a legedzettebb sportolókat is nagy erőbedobásra késztetik. A versenyközpont megszokott helyét át kellett helyezniük, mert az eredeti helyszín építési terület. A pályák, a rajt és a váltó helyét is újra kellett gondolni, de ezek megoldható feladatok a stábnak, miként (ismételten) a járványügyi szabályok is. − Ezek ugyan mind drágítják, nehezítik a rendezést, de legalább megoldhatók és mégis lesz verseny! Sztancsik József büszke arra, hogy Magyarországon már csak két olyan helyszín van, ahol megszakítás nélkül 35. alkalommal sikerül megrendezni egy ilyen sporteseményt. A legismertebb balassagyarmati triatlonisták jelenleg, Bors Ágota, Koleszár Norbert és Tóth Kata. Blaskó-Perlaky Evelin magyar bajnoki címet is szerzett. Ma a salgótarjáni versenyzők azonban nagyobb ismeretségnek örvendenek. Ami a múltat illeti, Harth Tamás volt az első ismer- �90 PORTRÉ tebb, őt követték az első aranyjelvényesek: Sztancsik Eleonóra, ifj. Révész László és Kovács Gábor. Dodó volt az első Ironman (ez a hosszútávú triatlon ismertebb neve). Válogatottak lettek Révész László és Musszer Roland, diákolimpiát nyert Schuchmann Eszter. Rózsa Balázs végül országúti kerékpárosként lett válogatott és igen elismert. Sztancsik József felidézte az első versenyek hangulatát és versenyzői létszámát: „Az első versenyünkön 37 nevező szerepelt és 34 fő ért célba. Ezt évről évre sikerült növelni kisebb-nagyobb törésekkel, mintegy ezer főig. Ezzel a létszámmal az ország egyik legnagyobb létszámú, de mindenképpen legpatinásabb versenyévé váltunk.” A legtöbben 1280-an versenyeztek, amikor a Közép-európai Olimpiai Reménységek Versenyét a Palóc Triatlon keretei között rendezték. A jelenlegi helyzetben 5−600 fő körüli létszámmal számolnak. A verseny fővédnöke évek óta Balassagyarmat mindenkori polgármestere. Sztancsik József megjegyzi, hogy jelenleg nem találja azt a gazdasági erőt, szponzorációt, amire igazán támaszkodni tudnának, akár fővédnökséggel is. A Palóc Triatlon megálmodója és elindítója, Révész László (1950−2003) sportvezető, edző, szakpolitikus, államigazgatási szakember nevét viseli. A Magyar Triatlon Szövetség alapító tagja a Nógrád megyei szövetséget is vezette, akárcsak a balassagyarmati Vitalitás Sportegyesületet, amelynek színeiben Kovács Dusán 1996-ben az atlantai olimpián képviselte Magyarországot. Számos tömegsport-rendezvény elindítása fűződik a nevéhez. Dodó büszkeséggel emlékszik vissza az első évekre, amikor barátjával útjára indították a versenyt. Alig jelent meg a triatlon sportág Magyarországon, a harmadik évben, 1986-ban már megszervezték a Palóc Triatlont. − Laci mindenképpen meghatározó személyisége volt a sportágnak, országos szinten is. Őt mindenki elismerte, szakmai véleménye mérvadóvá vált. Váratlan és feldolgozhatatlan halálával olyan űrt hagyott, amit nem lehet pótolni. Azt gondolom, emlékét kizárólag úgy tudjuk méltóan megőrizni, ha minden évben megrendezzük a versenyt, mégpedig jó színvonalon. Ami ma már nemcsak Palóc Triatlon, hanem Révész László emlékverseny is. A fentiek mellett a Nyírjesben a célterületen egy kopjafa emlékeztet a legendás sportvezetőre, amelyet minden verseny első eredményhirdetése során közösen megkoszorúznak. �PORTRÉ 91 Harmincöt év alatt nagyon sok emlékezetes futamra került sor. Az első verseny idején még nem voltak kőbe vésett szabályok, és az éppen időszerűeket a helyszínen beszélték meg a versenyzőkkel. − Egy másik alkalommal az úszópálya fordítóját jelentő bója elszabadult, és szép lassan úszott a versenyzők előtt. Emiatt legalább 2−300 méterrel többet kellett úszniuk a sportolóknak. Előfordult, hogy a versenyt megelőző két hétben derült ki, hogy a főszponzor mégsem támogatja a rendezvényt. − A Takarékszövetkezetben vettünk fel kölcsönt, hogy meg tudjuk rendezni. Szabadtéri sportoknál az időjárás gyakran húzza keresztül az indulók számításait. Dodóban különösen megmaradt az az eset, amikor a rajt előtt öt perccel eleredt az eső, és a második nap utolsó eredményhirdetése után körülbelül egy perccel állt el. A két időpont között mintha dézsából öntötték volna. − Az utóbbi évek is hoztak meglepetést. A Triatlon Szövetség három héttel a versenyünk előtt szólt, és kért meg, hogy be kellene vállalni az Olimpiai Reménységek Versenyét. Megrendeztük jó színvonalon, mindenki megelégedésére. Dodó arra a legbüszkébb, hogy a verseny ennyi évet megélt, ilyen magas népszerűséggel, és hogy „minden évben akad Balassagyarmaton 100150 olyan ember, akik ilyen fegyelmezetten, odaadóan eljönnek megrendezni a versenyt.” Megemlíti, hogy más versenyek költségvetéséhez képest ők azok töredékéből rendezik meg az eseményt. A jövőre nézve optimista. Előbb-utóbb elkészülnek a nyírjesi beruházások, ezt követően jobb lehetőségeik lesznek, amelyeket feltétlenül szeretnének kiaknázni, minőségében jobbat, újat nyújtani, a járulékos szolgáltatások színvonalán emelni. Ezt tartja a rendezvény továbbélése zálogának. Feltett szándéka, hogy a Palóc Triatlon egyszer ismét ranglistaverseny és Magyar Bajnokság helyszíne legyen. Az utánpótlás biztosított. − Az már megvalósulni látszik, hogy olyan fiatalok álljanak be a sorba, akikre rábízhatjuk Révész Laci hagyatékát, hogy Balassagyarmat sokáig megmaradjon a megye és talán az ország egyik legnagyobb és legrangosabb, legpatinásabb versenyének. Sztancsik József különleges jubileumra készül: az idei verseny második napján fogja ünnepelni 70. születésnapját. Megkérdeztük, hogy miből táplálkozik a motivációja, életereje és tenni akarása. − Azt gondolom, és szeretném hinni, hogy mindez abból fakad, hogy kaptam lehetőségeket az élettől és a magam módján éltem ezekkel. Mindebben természetes, hogy a család és a környezetem motivál, és én vagyok �PORTRÉ 92 az a kiválasztott, aki mellé, köré nagyon-nagyon sok jó embert adott a sors. Ezt köszönöm a szerencsémnek, és persze köszönöm azoknak, akik mindvégig kiálltak mellettem, támogattak, biztattak és csinálták velem együtt a dolgokat, még akkor is, ha kilátástalannak tűnt. Az évek során belém ivódott, hogy ha javítani tudsz, akár csak egy mákszemnyit a világ dolgain, akkor tedd meg, hogy ne élj hiába. Palóc Triatlon �VALÓSÁG 93 BARÁTHI OTTÓ Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből (3. rész) A helyi önkormányzatokról szóló törvény hatályba lépésének 30. évfordulója az érdeklődő városlakó számára jó alkalom (volt) a visszatekintésre, a lokálpatrióta közgazdász számára pedig nyomós ok a város önkormányzatának gazdaságával és társadalmával összefüggő tevékenységének elemzésére. Ez késztette a szerzőt dolgozata1 elkészítésére, amelyből sorozatírásának alábbi – szerkesztett, rövidített, itt-ott új adatokkal frissített – harmadik, egyben befejező részében Salgótarján város lakossága életkörülményeinek főbb jellemzőit mutatja be.2 Lakáshelyzet: strukturális feszültségek Salgótarjánban a lakásépítések száma az elmúlt harminc évben hullámzó, időszakonként is változó volt. A már az 1980-as évektől megindult csökkenés – az ismert kedvezőtlen folyamatok következtében – az 1990-es években folytatódott. Ezért is meglepő, hogy a városban 2002ben még 102 lakást vettek használatba. Ez a kiugróan magas adat annak a következménye, hogy a városban a volt szobabérlők házában 75 kisebb alapterületű, egyszobás bérlakást alakítottak ki. A már említett bérlakásépítések következtében a korábbi, szinte egyszereplős (magánerős) építtetői háttér átalakult: 2002-ben a helyi önkormányzat a lakások közel ¾-ét, miközben a magánszemélyek csupán ¼-ét építették. Ekkor a városban mindössze 24 családi ház épült, 78 lakás többszintes, többlakásos formában valósult meg. Ezt követően – az elmúlt két évtizedben – a magánerős építés „kiment a divatból”: például 2019-ben is csak 4 lakás került átadásra. Baráthi Ottó: Salgótarján város gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1990− 2020 időszakában (Adalékok egy várostörténeti kiadványhoz). Pályázati dolgozat. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Dornyay Béla Múzeum, Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2020. 2 E sorozat első része a Palócföld 2020/4., a második része a 2021/1. számában olvasható. 1 �VALÓSÁG 94 Salgótarján lakásállománya 2002 végén több mint 19 ezer lakásból állt, amely a megyei állomány közel 22%-a volt. A laksűrűségi mutató mérséklődött, 2002 végén 100 lakásra 221 lakos jutott. A mutató értéke a Nógrád megyei átlagot (248) tekintve jónak mondható, sőt a megyeszékhelyek közül is csak Szegeden (229) volt kisebb a laksűrűség a salgótarjáninál. A későbbiekben a fajlagos mutató – térségi összehasonlításban – az alábbiak szerint alakult. 100 lakásra jutó lakos Területi egység 2001 2010 2018 Miskolc Eger Salgótarján 23 megyei jogú város 248 242 235 249 221 222 203 230 200 199 186 210 Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis. Éves településstatisztikai adatok. Saját szerkesztés és számítás – B. O. A bérlakás-állomány az elmúlt évtizedek értékesítési és bontási folyamatai következtében jelentősen csökkent. A lakásportfólió szerkezete kedvezőtlen irányba mozdult el. A komfort nélküli lakások aránya – miközben az elmúlt években számszerűen csökkent – mintegy 40%-ra emelkedett, jelentősen megnehezítve a lakásgazdálkodás finanszírozását. Ezeknek a lakásoknak a műszaki állapota rendkívül rossz, többségük folyamatos javításra szorul, ugyanakkor a legkevesebb bevételt jelenti. Mindez kitűnik az alábbi táblázatból: Forrás: SMJVÖ hosszú távú vagyongazdálkodási terve 2017−2026. 1. melléklet Salgótarján MJVÖ bérlakás-gazdálkodási koncepciója (2017–2026) �VALÓSÁG 95 Salgótarján Város Önkormányzata tulajdonában 2016. december 31. napján 961 db bérlakásként hasznosított ingatlan állt. A szórványlakások értékesítését követően a lakások többsége egyszobás lakás, így a bérlők számára nem nagyon nyílik lehetőség többszobás lakásba történő átköltözésre. A komfort nélküli lakások teljes mértékben szociális alapon kerülnek bérbeadásra, bérlői alacsony jövedelmű (túlnyomó részt segélyekből élő) családok, akik a lakás műszaki állapotát még megőrizni sem képesek minden esetben. Közmű- és kommunális ellátás: jelentős fejlődés Egy település működése és fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű az infrastrukturális ellátottság, amelynek fejlesztése ugyanakkor az életminőség javítását eredményezi. Az ezredforduló környékén a fejlesztések az 1997-ben elfogadott környezetvédelmi program prioritásai alapján kerültek megvalósításra: önkormányzati szerepvállalással közel 14 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, a több mint 22 milliárd forint összértékű invesztíció közel 64%-a. Ivóvíz-ellátás, szennyvízelvezetés. A közüzemi ellátás közül kiemelkedő szerepe van a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásának és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettségének, amit az ezredfordulóra jó szintre sikerült feltornázni. Az eltelt időben bekövetkezett változásokat – amelyek a közműolló adataiban különösen jól megmutatkoznak – az alábbi tábla adatai érzékeltetik. Közüzemi szolgáltatás mutatói Adat, mutató megnevezése Közüzemi ivóvízhálózat h., km Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások száma Közcsatorna-hálózat hossza, km Közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások száma Közműolló, % 2002 2010 2014 2019 240,7 242,9 239,5 239,5 18808 16781 15914 16169 79,9 131,0 127,2 127,2 14389 15469 14995 15431 76,5 92,2 94.2 95,4 Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis. Éves településstatisztikai adatok. Saját gyűjtés, számítás és szerkesztés – B. O. �VALÓSÁG 96 A város ivóvízellátása a belterületi beépített területeken csaknem teljes körű. A közkifolyós vízvételi lehetőséggel ellátott belterületi lakások között azonban még találhatók olyan ingatlanok, melyek bekötése az ingatlan menti vízközmű-törzshálózat hiánya miatt nem valósult meg. A szennyvízcsatorna-ellátottság lakásszámra vetített mutatója a 2001−2003. években megvalósított beruházások (mikrotérségi szennyvízprogram) következtében igen dinamikusan nőtt. Az elért fejlődés alapján – amint azt a fenti adatok is mutatják – városunk lakosságának közüzemi ivóvízellátása és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége országos átlag körüli, egyben megállja a helyét a megyei jogú városok között is. Helyi közlekedés: gyakori változások Salgótarján helyi közlekedését 1997. október 1-ig – az „északi forduló” megszűnéséig – sugaras és átmérős, egyközpontú autóbusz-állomás igénybevételével, 42 db autóbusszal, 36 vonalon bonyolította a szolgáltató Nógrád Volán Rt. Az összes vonalhossz 293,8 km, ebből a vonalhálózat 59,1 km, az átlagos vonal hossza 8,16 km volt. Az átszervezett rendszerben megszüntették az „északi forduló”-t, a járatok a „déli decentrum”-ból indulnak. A menetrend szerkezete: sugaras, átlapolt és átmérős lett. Az új rendszerben 22 vonalon, a helyi autóbusz-állomásról, 13 vonalon, továbbá a Campingtelepről, Zagyvarónáról, az egykori Ötvözetgyártól és Bányagépgyártól, valamint a Fáy András körúttól indulnak. A menetrend szerinti helyi közlekedést az ezredforduló utáni években 44 db autóbusszal bonyolította a szolgáltató. A vizsgált időszakban rendszeressé váltak a menetrend-módosítások, korántsem mindig a lakosság megelégedésére. A Volánbusz Zrt. 2019-ben a Volán társaságok egybeolvadása után országos szinten gondoskodik a megyeszékhelyek, így Salgótarján napi autóbusz-közlekedésének biztosításáról, közvetlen és rendszeres kapcsolatáról egymással és a fővárossal. Munkanélküliség: makacs és magas A munkaerőpiac drámai változásai a 90-es évek elején zajlottak. Salgótarján városában a munkanélküliség 1993-ban tetőzött: ekkor 4357 munkanélkülit tartottak nyilván. A következő tíz évben a munkanélküliek száma évről évre hullámzóan alakult, és – összetételében alig változva – fokozatosan csökkent: 2002-ben az 1993. évinek már „csak” a 64%-át regisztrálták. Az ezredfordulót követő időkben a munkanélküliek, illetve �VALÓSÁG 97 2010-től az álláskeresők száma Salgótarján városában továbbra is hullámzóan alakult, de relatíve magas maradt. A kormányzati intézkedések, a közfoglalkoztatás következtében 2014-től csökkent, majd az elmúlt évben ismét növekedett. A munkanélküliség mutatói Salgótarján városában Év 2014 2015 2018 2019 2020 Álláskeresők száma, fő Fht-re Összesen Tartósan jogosult 3005 1120 1414 2568 1059 1400 1911 727 818 1822 719 716 1931 744 713 Relatív mutató* 11,46 9,96 7,44 7,62 8,27 Országoshoz viszonyított arány** 2,04 2,04 2,19 2,17 1,89 Forrás: Nógrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi és Munkavédelmi Főosztály Munkaerőpiaci tájékoztató. Saját gyűjtés és szerkesztés – B. O. A salgótarjáni munkanélküliség igen magas szintje jól látszik más megyei jogú városok mutatóival és az országos adatokkal történő összehasonlításban. A munkanélküliség mutatói (2021. 02. 20-i állapot szerint) Város Eger Miskolc Salgótarján Győr Tatabánya Ország Álláskeresők száma, fő ÖsszeFht-re Tartósan sen jogosult 1755 498 434 5338 1869 1712 1945 755 741 1370 216 100 1352 329 265 302433 86262 77453 Relatív mutató* 5,33 5,41 7,36 1,54 3,05 4,72 Országoshoz viszonyított arány** 1,13 1,15 1,98 0,33 0,65 1,00 Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ). Településsoros munkanélküliségi adatok. * Relatív mutató – a nyilvántartott álláskeresők a munkavállalási korú népesség %-ában. ** Arányszám – a relatív mutatónak az országos relatív mutatóhoz viszonyított aránya. A három évtizede tartó makacs, napjainkban is magas munkanélküliség és számos negatív hatása Salgótarján – hosszabb távra kiható – jelentős deficitje. �VALÓSÁG 98 Keresetek, jövedelmek: átlag(ok) alatt Az egyes térségek lakosságának életkörülményeit, a köztük lévő különbségeket a kereseti és a jövedelmi viszonyok is jól tükrözik. Az előbbiekről a KSH által közzétett települési szintű adatok hiányában – tájékozódás és egyfajta viszonyítási alapként – érdemes szemügyre vennünk az alábbi táblázat adatait. Teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete Területi egység 2011 2019 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Észak-Magyarország Magyarország 178 446 192 244 169 359 180 923 212 279 288 384 338 286 274 913 300 204 367 833 Index,% 2011= 100,0 161,6 176,0 146,4 170,0 173,3 Forrás: KSH. Saját szerkesztés és számítás – B. O. Amint az látható, a Nógrád megyei átlagkeresetek alacsonyabbak mindkét évben az északi régiós és az országos átlagértékeknél. Az adatok visszafogott dinamikájából pedig – amit a tábla jobboldali oszlopának viszonyszámai mutatnak – az is kitűnik, hogy a kereseti felzárkózásra remény sincs. Amíg 2011-ben 42 920 Ft volt Nógrád elmaradása az országos átlagtól, addig 2019-ben már 92 920 Ft. A negatív tendencia – a jelenség közgazdasági természetéből következően – belátható időn belül csak folytatódhat. Ritkán városi szintű kereseti adatokat is közöl – elsősorban tájékoztató kiadványaiban – a KSH. Így volt ez 2011-ben is, amelynek néhány városra vonatkozó adatát bázisként kezeltük, és az országos kereseti dinamika felhasználásával 2019. évre becsült adatként tárjuk olvasóink el. Teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete Megnevezés Győr Tatabánya Eger Miskolc Salgótarján 2011 Tényleges adat (Ft) 254694 216971 211702 196316 183198 2019 Becsült adat (Ft) 441384 376010 366880 335017 317482 Forrás: Megyei jogú városok, KSH 2012. július. Saját szerkesztés és becslés – B. O. �VALÓSÁG 99 A salgótarjáni bruttó átlagkereseti adat már 2011-ben is a második legalacsonyabb volt a megyei jogú városok mezőnyében. Az évek során az olló nagy valószínűséggel tovább nyílt. Ezt igazolják a becsült adatok is. Amíg 2011-ben Győr és Salgótarján átlagkeresetei között 71 496 forint volt a különbség, 2019-re – az országos átlagnövekedési ütemet feltételezve mindkét városban – már 123 902 Ft lehet. (Az összehasonlító elemzésnél érdemes felhívni a figyelmet az összetett súlyozott számtani átlag közgazdasági természetére, és a KSH számbavételi rendszerének sajátosságaira, amire itt nem térhetünk ki.) A kereseti mutatóknál is fontosabbak a jövedelmek mutatói, hiszen ez utóbbiak a kereseteken túl az egyéb (döntően pénzbeli) juttatásokat is magukban foglalnak, azaz komplexebbek is. (A jövedelem pontos tartalmát a KSH módszertanában érdemes megnézni.) Egy adózóra jutó személyi jövedelemadó, Ft Területi egység Miskolc Eger Salgótarján 23 Megyei jogú város 2001 2018 239 705 250 602 215 492 246 259 411 338 439 954 358 456 437 205 Index,% 2001=100,0 171,6 175,6 166,3 177,6 Forrás: Megyei jogú városok, KSH 2012. július, illetve lekért KSH adatok. Saját szerkesztés – B. O. A fenti táblázatra tekintve azonnal látszik, hogy Salgótarján adózóinak jövedelmi viszonyai sem kedvezőek, a tendencia a keresetekével adekvát. Városunkban az egy adózóra jutó személyi jövedelemadó minden évben kisebb összegű, mint a másik két városban, és alacsonyabb a 23 megyei jogú város átlagánál is. Az adatok dinamikájából ugyancsak az is látszik, hogy a jövedelem-elmaradásunk nemhogy csökkenne, de folyamatosan növekszik. Szociális ellátás: középszinten Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális Központja (ESZK) átszervezése után a szociális és gyermekjóléti feladatellátás közös megvalósításával munkáját hatékonyabban, költségtakarékosabban képes ellátni. �VALÓSÁG 100 Szerteágazó és sokrétű feladatköre az elmúlt években nem változott lényegesen, itt csak kiemeljük két nagyon fontos feladatellátását. 2002-ben 3 tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó otthon működött Salgótarjánban, ebből egy intézmény látta el az időseket. A férőhelyek száma 1992 óta 67-tel bővült, így az otthonok összesen 130 férőhellyel rendelkeztek, ennek több mint fele az időskorúak otthonában működött. Idősek klubja ugyanannyi volt 2002-ben, mint 1992-ben (4), ezekben 105 fő ellátását biztosították. Szociális étkezést és házi segítségnyújtást 92-en vettek igénybe, csak étkeztetésben 297-en, csak házi segítségnyújtásban 335-en részesültek. Az önkormányzat 2002-ben 73 főnek adott munkanélküliek jövedelempótló támogatását, 1265-nek rendszeres szociális segélyt. Közel 16 ezer esetben rászorultságtól függő egyéb támogatást, több mint 10 ezer esetben pedig rendkívüli gyermekvédelmi támogatást nyújtott.3 Nyugdíjszerű ellátások: átlag felett Az inaktív keresők legnépesebb csoportját a nyugdíjszerű ellátásban részesülők alkotják. Nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők száma 2015. januárjában 11 428 fő volt, akiknek négyötöde (9084 fő) öregségi nyugdíjas. A második jelentős csoportot a rokkantsági és rehabilitációs ellátásokban részesülők alkották (1264 fő). Az öregségi nyugdíjasok csaknem kétharmada (63,8%) nő. Ezek az adatok kicsit magasabbak az országos átlagnál. A rokkantsági rehabilitációs ellátások esetében kiegyenlített a nemek aránya, 51,6 nőre 48,4 férfi jut. A nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma 2010. december 31. (12 256 fő) és 2015. január 1. (11 428 fő) között folyamatosan kismértékben, több, mint 800 fővel csökkent a városban, ami annak fényében igencsak elgondolkodtató, hogy mindeközben a város 65 év feletti népessége 2011. január 1. (6900 fő) és 2014. január 1. (7594 fő) között csaknem 700 fővel gyarapodott. Amíg az átlagkeresetek városi átlaga az országos érték alatt marad, a nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők ellátásának havi összegei meghaladják a magyarországi átlagot, 2011-ben 7,4%-al, 2014-ben már csak 6,8%-kal. A magasabb nyugdíjak hátterében az évtizedekkel ezelőtti „teljes” foglalkoztatottság és az akkor az országos 3 Salgótarján város társadalma és gazdasága 1992−2003. KSH NMI Salgótarján, 2004. november 8. �VALÓSÁG 101 átlagot meghaladó bérek állhatnak. A különbség csökkenése, valamint a nyugdíjas korú népesség számának növekedésével lépést nem tartó öregségi nyugdíjasok száma azt sejteti, hogy középtávon a város viszonylag kedvező helyzete meg fog változni. Hátrányos helyzetű réteg: jelentős feszültségforrás A rendszerváltás óta a szegénység terebélyesedik, súlyosbodik Magyarországon. Elsősorban a jövedelmi szegényeket szokás ebbe a kategóriába sorolni. A jövedelmi szegények általában egyszerre több hátrányban is szenvednek, például aluliskolázottak, lakóhelyük leszakadt régióban van és (lakóhelyükből adódóan is) tartósan munkanélküliek. A szegények közé tartoznak általában a képzetlenek, a munkanélküliek, a romák, az alkalmi munkát végzők, a sokgyermekes és sok esetben az egyedülálló szülők is. A cigány etnikum hátrányos helyzete társadalmunk egyik nagy gondja, de a jövőben, ha a tendencia nem változik, még súlyosabb lehet. Salgótarjánban 2014. 12. 31-én a megállapított hátrányos helyzetűek száma 341 fő, halmozottan hátrányos helyzetűek száma: 908 fő volt, és a 0−25 éves korú népesség (8936 fő) 26%-a részesült rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben.4 Rövid összegzés, néhány konklúzió A fenti – kiemelésekre szorítkozó – szemelvényünk alapján, végső szintézisünk szerint Salgótarján napjainkban népességében gyors ütemben fogyó, lakossága összetételében kedvezőtlenül változó, gazdaságában gyengén teljesítő, lassan korszerűsödő, humán értékeit és megyei jogú városi funkcióit féltve őrző, csodás természeti környezetben fekvő, társadalmi feszültségektől sem mentes város benyomását kelti. Amely időnként még az itt lakó – a korábban gyarapodó várost látott és jobb időket is megélt – lokálpatriótákban is ambivalens érzéseket kelt. Vitathatatlan: harminc év várostörténetében jelentős a politikai és az önkormányzati vezetők szerepe és felelőssége. Polgármestereink – különböző személyiségként – demokratikusan választott, politikai és vezetői hatalommal, erős döntési jogosítványokkal felruházott vezetőként megszámlálhatatlanul sok esetben döntöttek a város és az itt élő emberek életét meghatározó ügyekben, foglaltak állást sorsfordító helyzetekben. Har4 SMJV Szociálpolitikai programja 2016−2020 �102 VALÓSÁG minc év alatt, hét önkormányzati cikluson át hat polgármesterrel az élen formálódott ez a város, és vált azzá, ami ma, ahogy ezt e sorok írója bemutatta. Álljon hát itt az utókor számára Salgótarján város polgármestereinek neve (zárójelben a regnálásuk időszaka): Tolmácsi Ferenc (1990−1991), dr. Zsély András (1991−1994), Puszta Béla (1994−2006), Székyné dr. Sztrémi Melinda (2006−2014), Dóra Ottó (2014−2015), Fekete Zsolt (2015−). Salgótarján város fejlődéséhez a közgyűlés által jóváhagyott programok adottak. Ezek közül a legismertebb és a legnagyobb jelentőségű az Operatív Program és a Modern Városok Programja. Ezt kell a jelenlegi városvezetésnek szem előtt tartania, és – amennyiben szükséges korszerűsítések után is – végrehajtania. Az eredményes munka alapja az olyan önkormányzati irányítás lehet, amely – félretéve a pártpolitikai vitákat és ellentéteket – a további gazdasági feltételek megteremtését és a stratégiai célokat preferálja, a helyi közösségek és gazdasági szervezetek bevonásával folyamatos együttműködést valósít meg. Mindez ugyanis az elmúlt harminc év egyes időszakaiban gyenge láncszem volt. Jelen önkormányzati ciklusban azt is fontos tudnunk, hogy a gyorsabb városfejlődés – amelyhez a harminc év alatt sajnálatos módon szinte diszpreferált gazdaság dinamizálása lenne szükséges, amely alapján a felzárkózás is cél lehetne – nem reális opció. Az önmagunkhoz képest elérhető fejlődést is „csak” a fejlesztési támogatások eddiginél célirányosabb, szükséglet-orientált és hatékony felhasználásával, a gazdaság-korszerűsítés és munkahelyteremtés modern technikáival (vállalkozás-támogatás, befektetés-ösztönzés, innováció, kooperáció stb.), széles körű összefogással, erős kormányzati lobbival és további támogatással is csak hosszabb távon lehet elképzelni. �SZEMLE 103 LUKÁTS JÁNOS Akik nem adták alább… Kaiser László: Erkölcs és teljesítmény. Németh László – Béres József Két férfiarc tekint az olvasóra, érdeklődés, nyugodt derű az arcukon, talán valamely óvatos mosoly. Sötét öltönyben az egyik, fehér köpenyben a másik. És a munkaeszközök: könyvespolc a háttérben, illetve kéznél egy mikroszkóp. A felénk forduló két arc mintha még hasonlítana is: Németh László és Béres József. Vajon mi köti össze őket olyan mértékben, hogy egyazon könyv címlapjára kerültek? A könyv címe: Erkölcs és teljesítmény. A két főnév nem szokott föltétlenül kapcsolódni egymáshoz, most a kötőszó a borítón vörös színű – az összetartozást hangsúlyozza. Valójában Kaiser László tanulmánykötetét tartjuk kézben, Németh Lászlóról készült tanulmányait (elő- és utószavakat, esszéket), valamint Béres József pályájáról, a pálya buktatóiról és a dráma színpadi sikeréről készült elemzését, méltatását. Németh László művei, gondolatai a XX. század középső évtizedeiben a magyar értelmiség iránytű-értékű vezérfonalát jelentették: könyveit olvasták, drámáit érdeklődéssel várták, gondolatai sok magyar töprengő számára „villámfényt” jelentettek. Ő maga „a magyar szellemi erők organizátora akart lenni”, ez a kívánság nem volt elbizakodottság, amit a Tanú és a Napkelet folyóirat, a számtalan regény, esztétikai és irodalomtörténeti kötet bizonyít. De nem(csak) ezek mennyisége, hanem a kapcsolódásuk, a füzérforma egymásra épülése volt a különleges, a gondolatépítő, a magyar szellemi és társadalmi tudat egészére kiterjedő tevékenység (vagy legalább is szándék). „Németh László életünk minden kérdésére választ ad!” – figyelmeztette hallgatóit Grezsa Ferenc, a szegedi főiskola tanára. Föltett és meg sem fogalmazott kérdésekre, a problémákra és összefüggésekre, múltba és jövőbe tekintő sok kérdésünkre ma is hozzá fordulhatunk a �104 SZEMLE legbiztosabb válaszért. A legfőbb kérdés így hangzott (a saját szavaival): „…van-e értelme az adott nehézségek között az erkölcsi harcnak?” A válasz a művekben bontakozik ki, részletekben és összefogottan, megrázóan és meggyőzően. Élete munkásságát Németh László egyetlen összefüggő műnek tartotta, ahol a részletek (az egyes regények) szervesen kapcsolódnak egymáshoz, illetve a magyar társadalom egyes rétegeihez (vagy akár helyszíneihez), egymás után térképezi fel, világítja meg és teremt lehetőséget hősei (vagy inkább töprengő szereplői) továbblépésére. A „jobbító szándék” mindvégig él műveiben, mentalitásában, olyan alkotókra, gondolkodókra hivatkozik, mint Tolsztoj vagy Gandhi, a magyar elődök és kortársak közül, mint Berzsenyi, Ady, Széchenyi vagy Móricz Zsigmond. Jó Péter köré az egész magyar történelem fölépül a XIX. század végétől az 1940-es évig, vele együtt a magyar falu, a kis- és a nagyváros, a paraszti élet és a diáksors, az egyetem bontakozó és botladozó tájékoztatása. Erkölcs, szerelem, család, a bűn és a megbocsátás szerepe ebben az „életgyűjteményben” következetes, és a megoldás(ok) felé vezet, még ha a végzetszerűség sem idegen tőle. Jó és Péter – a két név a Szentírásban, az emberi gondolkodásban egyaránt értékkel bír, a felnövekvő fiatalnak is vállalnia és viselnie kell a névvel együtt járó erkölcsöt, akár teher, akár küldetés. A hét kötetre tervezett regényfüzérből csak négy folytatás készült el (Kocsik szeptemberben, Az alsóvárosi búcsú, A szerdai fogadónap, A másik mester), ebbe az ország sorsa és Németh László személyes körülményei is belejátszottak, de az írói gondolkodásmód és az emberábrázolás a következő regényekben is nyomon követhető (Iszony, Égető Eszter). Az élet felelős megtervezése (ama Németh László-i „növésterv”), az erkölcs megteremtése, követése és megkövetelése a szereplőtől és környezetétől – mindez változatlanul jelen van, működik és a Németh László-i életmű vezérelve marad: erkölcs és teljesítmény. Nem elhanyagolható társtényező, hogy Németh László orvosi végzettséggel is rendelkezett, sőt orvosi gyakorlatot is folytatott, az ember testi és lelki egészsége, ennek megteremtése és megőrzése végigkíséri életútján az írót is. Németh László 1975-ben hunyt el, a sors különös rendezése, hogy a következő esztendőben lett közismert, nyert hírnevet s talán még inkább aratott győzelmet egy azóta „hungarikummá” nemesedett termék: a Béres-csepp. Megalkotója, Béres József nehéz és keserves utat tett meg, amíg az emberi életet (testet és lelket) erősítő, megújító terméket felfedezhette, megalkothatta és elfogadtathatta a társadalommal, a szakmával, a szűk látókörű bürokrata-maffiával. Béres sorsa a századközépen jellemzőnek volt mondható: az egyéni kezdeményezés, önképzés, a gondolatok �SZEMLE 105 formába öntése, és mindehhez az országvezetés támogatásának megszerzése gyakran reménytelennek bizonyult. Béres József mezőgazdasági laboratóriumvezetőként ismerte fel a nyomelemek szerepét az immunrendszer megerősítésében, a rákbetegség gyógyításában. Apparátus nem állt mögötte, felismerését kuruzslásnak minősítették, a benne bízó betegeket rendőr kergette időnként széjjel. Az államhatalom az országon kívülre akarta űzni Bérest, családját és találmányát. Béres József a fenyegetést és a felkínált külföldi milliókat elutasította, hazájának, nemzetének, rászoruló honfitársainak a hasznára akarta találmányát fordítani. A Kárpát-medence távoli tájairól keresték fel a benne bízó betegek, Béres ingyen osztotta meg velük a terméket. A cseppek kiválóságát egyre többen hangoztatták, művészek, sportolók, szólni bátor közemberek, végül még államminiszter is. A jobbítás szándéka, a tudás és alkotás együttes ereje végül győzelemre segítette a Béres-cseppet és feltalálóját. Mondhatnánk: az erkölcs és a teljesítmény elérte méltó helyét. De még több is történt… A magyar irodalom is felsorakozott Béres József mellett és érdekében. Fazekas István drámában tárja fel Béres hányatott sorsát, a keserves indulást az eléje emelt akadályokkal, s végül az erkölcsi, alkotói győzelmet. A megvádolt című színdarab műfajának megnevezése: történelmi dráma. A háromfelvonásos mű valóban riasztóan hiteles történelmi (ideológiai, rendszerkritikai) keresztmetszetet ad a század középső évtizedeiről, kitekintést az alkotói szándékról, és a megvalósítással szemben felgyűlt mérhetetlen bizalmatlanságról. Fazekas drámája nemcsak Béres működését, szakmai és lelki vívódását tárja fel, hanem a szert (a majdani Béres-cseppet) megvalósulásra segítő csapatát, a rászorultak és elriasztottak seregét, valamint a saját hatalmától megittasult, öntelt pártbürokraták mentalitását. A dráma megjelenését eltiltották, gátolták, a színre vitelt folyamatosan akadályozták. A mű bemutatója végül 2016-ban volt, a könyvváltozat is ekkor jelent meg, mindkettő átütő sikert aratott. Németh László és Béres József személyisége és végzett munkája nem a napi tevékenységhez hasonlít, hanem a szándékhoz, amely mindkettőt létrehozta, amellyel az életet akarja tisztábbá tenni, a gondolkodást megnemesíteni, a nemzet testi, lelki és szellemi közérzetét megerősíteni. „Nem a magam hasznát keresem…, eredményemmel embertársaimon akartam segíteni” – vallja az ifjabb Béres József. Kaiser László izgalmas szellemi kalandba kezd, amikor bemutatja a végre engedélyezett dráma előadását, a szereposztást, a szerepek „üzenetének” értelmezését, a tragédia felsötétlését és a komikum alkalmi megjelenését. Fazekas remekül alkalmaz klasszikus és modern színpadi megol- �106 SZEMLE dásokat, hogy feszesebbé, pergőbbé tegye drámáját. Kaiser rávilágít azokra az apró mozzanatokra, amelyek növelik a drámai sodrást. Mint dramaturg és színészoktató elkalauzolja az olvasót (de a nézőt is) az írott szöveg, a színpadi látvány azonosságában és a hajszálnyi, mégis fontos apró módosításokban. A szellemi feszültség, a morális szándék, az akarat összpontosító ereje, ezek azok a tényezők, amelyek eljuttathatnak egy eszmét azokhoz, akikhez szól: egy országhoz, egy nemzethez, amelynek polgárai ugyanazon nyelven beszélnek, akik értenek a leírt vagy a kimondott szóból, a megformált mondatból, és az eszmék találkozni fognak és segítik egymást, még ha eredetileg távolról indultak is egymás felé. (Hungarovox Kiadó, Bp., 2020, 99 oldal) �SZEMLE 107 FANCSIK JÁNOS Üzenet Medvesaljáról Farkas Ottó: Koporsó részletfizetésre „Apró mozaikkockák, amelyekből összeáll a múlt”: írja bevezetőjében a kötet szerkesztője. Talán a véletlennek, talán a Covid 19-nek, de lehet, hogy egyszerűen csak az élet törvényszerűségének köszönhetem, hogy kezembe került ez a Szlovákiában napvilágot látott kötet. A járvány miatt szűkebb körre szorítkozó beszélgetésünk közben adta kölcsön egyik szomszédom, akinek „Józsi bátyának” – mint rokonnak és adatközlőnek címezve – dedikálta a szerző. A kereken 300 oldalon mintegy száz, érdekesnél érdekesebb helytörténeti jellegű írás olvasható az adatközlők és az egyéb források megjelölésével. Az emlékek forrásvidéke a Nógrád és Borsod határán található Palócföld része, a barkók hazája, Medvesalja és környéke. Minthogy magam is itt, az országhatár közelében, Szombathy Viktor szerint az „északi hegyek ölelésében” ettem meg kenyerem javát, a tartalomjegyzék áttekintése és az átlapozás után azonnal ismerős témák ötlöttek szemembe. Mivel családom apai ágon feltehetően Gömörsídről került Salgótarjánba, megörültem, hogy két fejezetben is olvashatok a cseviceforrásos kis településről, ahol ükapám állítólag parádés kocsis volt az uraságnál. Családom eredetéről ugyan alig lettem tájékozottabb, de szívszorító érzés fogott el a falusiak által csak „Kisasszony”-nak nevezett, a Zichy családból itt maradt, törékeny alkatú, több nyelvet beszélő, nagy műveltségű Marietta néni viszontagságos életútjának megismerésekor. Annál is inkább, mert évekkel ezelőtt, felmenőim nyomainak keresgélése közben magam is megismerhettem a lepusztult környezetben omladozó kúriát, melynek egyik zugában, a vele egy fedél alatt lakó cigány családok segítségével, zúgolódás nélkül tengette életét. �108 SZEMLE A Trianon utáni kényszerű lakóhelyváltozások miatt felerősödő patriotizmus és identitástudat, valamint a kínzó honvágy együttesének érzésvilágát tükrözi az ugyancsak Sídről és Egyházasbástról kényszerűen elkerülő Mede és Tőre család felmenőinek életfogytig tartó ragaszkodása is a szülőföldhöz. Az egyébként tisztes megélhetést biztosító dunántúli városban megöregedő Tőre Sándor bácsinak is csak a „hazulról” hozott néhány korty csevice csillapította szomját, és a sírjába szórt maréknyi szülőföld ígérete adta meg végső nyugalmát. Több történet idézi a távoli tájakra kitelepített, szülőföldjüktől véglegesen elszakított családok, családrészek sanyarú sorsát, de akadnak tragikomikus helyzetek is a politika és a bürokrácia vadhajtásaiból fakadóan. Nem csoda, hogy a környékbeliek most is emlékeznek arra a lakodalomra, amely a tegnap még magyar Csehszlovákiában kezdődött a menyasszonyéknál, aztán másnap néhány száz méterrel arrébb, a tegnap még nem létező határon innen végződött Magyarországon, a vőlegényéknél. Csakhogy közben a határról tudomást sem vevő, nótázó lakodalmas menet után lövő fináncoknak sikerült a nagybőgőt szétlőniük. Mivel emberélet nem esett áldozatul, a gömöri szokásoknak megfelelően másnapig folyt tovább a lakodalom. Említésre méltó „Józsi bátya” esete is, aki 1942-ben az akkor még Magyarországhoz tartozó Egyházasbáston született, melynek neve Csehszlovákiához kerülve Kostelna Bašta, majd Nova Bašta lett. Felnőtt korában, nősülése előtt lakhelyén, Salgótarjánban be kellett mutatni születési anyakönyvi kivonatát. Csak nagy tortúra után, térképen megmutatva kapta meg, egyetlen példányban, egy alkalomra. Mostanában, amióta az Európai Unió tagjai vagyunk, csak úgy, kíváncsiságból ismét kísérletet tett, és meglepődött, mert szülőfaluja polgármesteri hivatalában udvariasan fogadták, leültették és kávéval kínálva megkérdezték, hány példányban kéri. Ismerősként, örömmel fedeztem fel a vadregényes Murány-patak völgyében található Beretke fotókkal illusztrált történetét is. Annál is inkább, mert fotós társaimmal kedves ismerősökre találva magunk is jártunk arrafelé, s nemcsak fényképeztük a vidéket, de fotókiállítást is rendezhettünk az éppen akkortájt gyönyörűen felújított kúriában. S most a Beretkei „Vaslady” című fejezetből részletesen is megismerhettem a Beretkey család egyik kiemelkedő tagjának, Tornallyay Margitnak a szerteágazó közösségi tevékenységét, egyik kúriájának felajánlását a nevezetes, református árvaház létesítésére. El is határoztam, ha a sors még megengedi, a helyi folklór kincseit őrző gazdája meghívásának eleget téve néhány napot egyszer még szívesen eltöltenék takaros kis vendégházában. �SZEMLE 109 Eddig azt hittem, Petőfi Sándor 1845 nyarán környékünkön történt látogatásának már minden részletét ismerem, de most kiderül, hogy a vidám mulatozással, nótázással, salgói kirándulással töltött néhány nap után a várgedei kúriában élő barátjától, Kubinyi Ruditól 200 pengő adóssággal távozott. Ezt pedig abból a közelmúltban előkerült levélből tudhatjuk meg, melyet Petőfi így kezd: Kedves Rudim! Megbocsátasz, hogy eddig nem írtam… házasodni készültem, most pedig azért fogok kutyafuttában írni, mert megházasodtam… Aztán egy meleg hangvételű levélben részletesen leírja, számára milyen fontos, hogy adósságát tisztességesen elrendezte. Levelét így fejezi be: Isten veled! Csókol igaz barátod Petőfi Sándor. Érzelmet keltőek már csak címeik alapján is: A megalázott hitves, a Koporsó részletfizetésre, a Szüleim menekültek, én maradtam, a Vak prímás és valamennyi többi fejezet. A szerző elfogulatlanságára jellemző a Masaryk lovásza volt, a Babarik kenyere, A kiscsikó. A Kastélyok történetei című fejezet pedig mindezen túl sok új dokumentummal is gazdagít bennünket. Részletesebben azonban már csak azzal a két, határon túli költővel készített interjút említem meg, akik Pál József főszerkesztő révén a Palócföld folyóirattal is kapcsolatba kerültek. A Palócföld mindkettőjüktől közölt verseket, és részvételükkel annak idején író-olvasó találkozót is rendezett Salgótarjánban. Az Ardamica Ferenccel készített interjú címe: Fa akartam lenni, bokor lett belőlem, a másiké: Veres János költőnél. Mindkét költő életútja és költői pályája nagyon göröngyös volt. Részben egyébként is pesszimizmusra hajlamos érzékeny lelki alkatukból fakadóan, de főként a kisebbségi létből fakadó, nehezen viselhető korlátok miatt. Figyelemre méltó, hogy mindkettőjük meleg szeretettel emlékezik a Palócföldre és annak akkori főszerkesztőjére, Pál Józsefre, aki felfigyelt rájuk, és barátjukként felkarolta őket, segített visszanyerni költői hitüket. Pál József hívására – Veres János kérésére – együtt látogattuk őt meg halálos ágyán. Nem tudtam ellentmondani, mert szinte utolsó kívánságaként említette, hogy szeretné, ha „Magyarból” legalább egyszer még életében megvizsgálná őt egy belgyógyász. Udvarias formalitások közepette, szomorkás hangulatban kezdődő beszélgetésünk során sápadt arca kezdett kipirulni, feje alá magasabb párnát kért, beszéde élénkebbé vált, Pál Jóskával belemerültek az irodalom legújabb kérdéseinek megtárgyalásába olyannyira, hogy a betegvizsgálatról majdnem megfeledkeztünk. Emlékül kaptam tőle én is egy dedikált példányt a Jéghegy címen megjelent utolsó kötetéből. �SZEMLE 110 Most, Farkas Ottó szülőföldjéről összegyűjtött, érzelmekkel áthatott helytörténeti kötetét méltatva, Veres Jánostól kapott kötetem egyik versével ajánlom az Olvasó figyelmébe. Egyszer majd A közeg, melyben forgunk, járunk, oly paranoiás, beteg, hogy róla épeszű költőnek nem jön tollára látlelet. Egyszer majd – talán sokára megkérdik: hogyan éltetek? De én, ki közben füstté válok, akkor már nem felelhetek (Szerk.: Vojtek Katalin, Beszédes Múlt Könyvek, Regélő Múlt Polgári Társulás, 2020) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajdadíjas költő, kedvelt műfaja a gyermekvers és a szonett. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. BORDA JÁNOS (1955, Csanytelek) helytörténész, író, helytörténeti és novelláskötetek szerzője. CSÁK GYÖNGYI (1950, Kisvaszar) költő, író, pedagógus. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. FANCSIK JÁNOS, DR. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus főorvos. FECSKE CSABA (1948, Szögliget) József Attila-díjas költő, publicista. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapítója, szerkesztője. JUHÁSZ LÁSZLÓ (1958, Salgótarján) a MNL Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) költő, meseíró, a Börzsönyi Helikon szerkesztője. KOCZÓ JÓZSEF, DR. (1950, Perőcsény) helytörténész, nyugalmazott iskolaigazgató, Vámosmikola díszpolgára. KONYÁRI MÓNIKA (1971, Debrecen) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. KOVÁCS BALÁZS (1997, Salgótarján) helytörténész és a Kádár-korszak kutatója. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982, Székesfehérvár) közgazdász, történész, hispanista, a Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. SZENOGRÁDI FERENC (1938, Szécsény) Veres Pálné-díjas tanár, újságíró, helytörténeti kutató. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. �A borító Krasznainé Konczili Éva a Hőség (70x100 cm, akril-vászon) és a Jónás (70x100 cm, akril-farost) című festményeinek felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Áldozat (80x105 cm, akril-farost), Csatalovak (80x105 akril-farost). Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2021/2. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2021 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2021 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7549274cd17891079808fcefc303e94b.pdf db5eaf4bd2f1e3167daa839c46aff95d PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Bánfai Zsolt: Szüret Petrőczi Éva: Szablyaélen Borda János: Hősök Baranyi Ferenc: Töredék Jóna Dávid: Töredék – Baranyi Ferenc: Töredék című versére Oravecz Tibor versei Szűk Balázs versei Olaszka Sándor: Adél Szentjánosi Csaba versei Istenes Tibor versei Karaffa Gyula: Részeg ember előtt… Sztaskó Richárd: Válasz semmi Novák Valentin versei Konyári Mónika: Téli reggel Zoltay Lívia: A Rockzenész Prózányi Fruzsina: Türkiz Kölüs Lajos: Esküvői kép Berényi Klára versei Abafáy-Deák Csillag: Lencse Bársony Róbert: Mohóság csapdája 3 17 18 24 25 26 39 40 44 56 65 67 70 79 80 86 88 90 91 96 KÖSZÖNTŐ Baráthi Ottó: A kultúra és a közélet salgótarjáni reprezentánsa A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése 4 INTERJÚ Ádám Tamás: Megcsípte az a csók, amit színháznak neveznek Interjú Pindroch Csaba színművésszel Baráthi Ottó: Dr. Agócs József mérnök meglepő metamorfózisa 28 46 NÉPRAJZ Válogatás Erdélyi gyűjtéséből 33 Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság- PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Palóc konyha 35 HELYTÖRTÉNET Andor Csaba: Lisznyai Kálmán születésnapja 58 �„A GÉP FOROG” Gyukits György: Mi a baj Madách Tragédiájával? 72 SZEMLE Lukáts János: Emlékidő (Aknay Tibor verseskötetéről) 97 Büki Attila: Rózsaillat (Zsirai László könyvéről) 99 Zsirai László: „A Mi igazunkat sorsunk igazolja” – Sulyok László: Kisfarkas a forradalomban 101 Kégl Ildikó: Holttá magányosodni – Impressziók Böszörményi Zoltán Sóvárgás című kisregénye apropóján 103 �SZÉPIRODALOM 3 BÁNFAI ZSOLT Szüret Talán ha együtt időztünk volna egy kiállítás képei között. Örök szenvedélyünk, az ősz, ecsetfényt érlel, violinkulcs a zárnyelven. Időnként készségesen segít betakarítani árván maradt gyermekeink mosolyát. Szüret van. Állóháború. Pávatollak és sárgaság, szerte meredő páncéltőkék. A megyeháza pupillája meghasad, ollót csattogtatva lépdelnek a szabaduló legények. Fortyog a bor, mint az élet, kacsok, hálók kapaszkodnak szemeik fölé – de ki is merné albumba fűzni a vadhajtásokat? Othello-strasszék mentén lila zongora szól – a sétányon célba érnek az ébredések. Impromtu passionné – harmatos fürtök útján egy érintés a királynő kelyhébe vezet. �KÖSZÖNTŐ 4 BARÁTHI OTTÓ A kultúra és a közélet salgótarjáni reprezentánsa A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése Tanár, filozófiatörténet-doktor, népművelő, művelődés- és kultúrpolitikus, újságíró, lapszerkesztő, szakíró, kritikus, színházi szóvivő. Az irodalom, a művészetek, a kultúra és a labdarúgás helyi nagykövete. Salgótarján város elmúlt fél évszázadának egyik legismertebb közszereplője, jeles lokálpatrióta, a Palócföld c. folyóirat főmunkatársa. Dr. Csongrády Bélát születésnapja alkalmából – lapunk szerkesztősége nevében is – közíró kollégája köszönti. A köszöntők – legyenek bár lelkes laudációk vagy csak visszafogott méltatások – jobbára szubjektív hangvételűek. Ez a megállapítás most is érvényes, hiszen én magam immár ötven éve – ez is érdekes „jubileum” – ismerem az ünnepeltet. Lényegében 1971 nyarától közvetve vagy közvetlenül munka- vagy személyes kapcsolatban vagyunk egymással. Ami éppúgy elfogulttá teheti, mint ahogy hitelesítheti is a köszöntőmet. Még így is nagy merészség kellene ahhoz, hogy a teljes életút értékelésére és pályakép készítésére vállalkozzak. Miközben talán elég tudásom sem lenne hozzá, és nem sajátíthatom ki a folyóiratot sem. Végül pedig a 80. születésnap „csak” egy – igaz kivételes – mérföldkő, jelentős állomás az ünnepelt életében. Ezért én csak felvillanthatom kortársam életútját, egyes állomásain keresztül írhatom le pályáját, rekonstruálhatom munkásságát, körvonalazhatom karakterét. Elsősorban úgy – ez viszont fontos – ahogy azt én megismertem, és ahogy azt én érzem, érzékelem. Minderre – a �KÖSZÖNTŐ 5 fentieken túl – még szellemiségünk közelsége, értékeink hasonlósága, lokálpatrióta lelkületünk is predesztinál. Az ismeretszerzés: gyermek- és iskolásévek Dr. Csongrády Béla 1941. szeptember 4-én Hatvanban látta meg a napvilágot (ahol e sorok írója is), de felnevelő dajkájának Salgótarjánt tartja. Történt, hogy vasutas édesapját a születését megelőzően Hatvanba helyezték, a család odaköltözött, és ő ott született meg. Kisgyermekként élte át a vasútállomás borzalmas bombázását, aminek a nyomasztó emléke sokáig (el)kísérte. 1945 után költöztek vissza Salgótarjánba. A szülők az átlag tarjáni családok szintjén, viszonylagos biztonságérzetben éltek szeretettel gondoskodva egyetlen gyermekükről, aki 1947-ben kezdte a tanulást a Forgách úti elemi – most Dornyay Béla nevét viselő – iskolában. Itt járta ki az alsó tagozatot, majd a Rákóczi úti iskolában a felső négy osztályt. Szívesen emlékezik tanítóira: az elemiben a legtöbbet Tömöri Józsától kapta, a „Rákóczi”-ból elsőként Nagy Sándort említi, aki mint testnevelő tanár „egy legenda” volt. Vele is megkedveltette a sportot, különösen a labdajátékokat – egész életére. Az olvasás szeretetét már a szülőktől megörökölte, akiktől azt látta, hogy egymás után olvassák a könyveket. Mintegy 80–100 kötetük volt, beleszámítva a saját ifjúsági regényeit is, amelyeket az iskolában, illetve otthon jutalomként vagy ajándékba kapott. Az olvasást, a könyv szeretetét a legértékesebb családi örökségének tartja. Olvasmányélményei közül – gyermekkora óta – Molnár Ferenc Pál utcai fiúkja és Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye formálták leginkább a személyiségét. A lakásukban manapság már több ezer kötet veszi körül, lassan helyi ritkaságszámba megy a házikönyvtára. Babits Mihály nyomán vallja: „Ó, ne mondjátok azt, hogy a könyv ma nem kell, / hogy a könyvnél több az élet, s az ember. / Hisz a könyv is élet, s él mint az ember. / Így él emberben a könyv, a könyvben az ember.” A legkedvesebb írója az orosz irodalom klasszikusa, Lev Tolsztoj, költője pedig József Attila. Mottót mégis Illyés Gyulától választott: „Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból: jellemkérdés.” Már a Rákóczi iskolában ő volt az egyik éltanuló. Gyakran szavalt és mondott kis beszédeket az ünnepségeken. 1955-ben iratkozott be a Madách Imre Gimnáziumba. Szimbolikusnak lehet tekinteni, hogy az intézmény a későbbi irodalomtörténeti munkássága fő témáját – a Madách-kultuszt – jelentő nógrádi zseni nevét viselte. �6 KÖSZÖNTŐ Másodikos gimnazistaként élte át az 1956-os forradalmat, a december 8án történteket, és személyesen is megtapasztalta a tragédia szörnyűségeit. A gimnáziumban is mindenkire és mindenre szívesen emlékszik. Az osztályfőnökük dr. Balogh Endréné volt, aki magyart és németet tanított, de elsősorban nem mint szaktanárt, hanem mint embert idézi. Nagyon jól összefogta az osztályukat, olyannyira, hogy évtizedekig megtartották az érettségi találkozókat. Mint szaktanárt viszont Herold Lászlót említi, aki „a tanár” volt. Sok mindent tanult és ellesett tőle – hiszen alapvetően ő maga is pedagógus, noha soha nem abból élt. Sokat köszönhet Kocsis Józsefnek, aki az orosztanára volt, ő inspirálta továbbtanulásra is. A gimnázium nagy hatást gyakorolt élete további alakulására. Tudatosodott benne, hogy Madách Imre és Az ember tragédiája milyen értéket jelent a magyar nemzeti kultúra, sőt a világirodalom számára. Az is a középiskola négy éve alatt dőlt el, hogy biztosan humán intézményben fog továbbtanulni. A tudás elsajátítása: az ELTE és az Eötvös Kollégium A kérdés csak az volt, hogy hol, melyik egyetemen. Amikor megnyert egy középiskolai orosz nyelvi versenyt, nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz lehet az egyik szak, az egyetem pedig az ELTE. Mivel jó volt az íráskészsége, és a magyar nyelv és irodalom tantárgyat is kedvelte, adódott a másik szak. A sikeres felvételi vizsga után felajánlották néhányuknak, tanuljanak románul – nyaranta nyelvi tábort, tengerparti üdülést ígérve. Ami neki is tetszett, vállalta, nem is bánta meg. Erdélyi tapasztalatainak egy része is ide vezethető vissza. Kitűnő tanáraiknak köszönhetően összehasonlító irodalomtudománnyal kezdett foglalkozni, kutatott Erdélyben is, melynek eredményeként néhány írása is megjelent a Filológiai Közlönyben és a Nagyvilágban is. A kutatási és publikációs hajlamát hamarosan az egyetem Eötvös Kollégiumában fejleszthette tovább, ahol a német és francia nyelvvel is ismerkedett. A híres intézmény jóval több volt egy diákszállónál. Elsősorban előélete, hagyományai, a magas szintű, a minőségi képzés iránti elkötelezettsége és mindenekelőtt szellemisége miatt. A kollégium éppen az ő idejében – 1959–1964 között – kezdte visszanyerni egykori eredeti, elitképző jellegét. Csak kitűnő vagy jeles bizonyítvánnyal lehetett bekerülni. Számos – ma is ismert – kitűnőség: professzor, tudományos kutató, író, költő került ki közülük. Így például Baranyi Ferenc, aki egy időben a Palócföld főszerkesztője is volt. Amíg a gimnáziumban „csak” szívta magába az ismereteket, itt az egyetemen és a kollégiumban már elmélyült az egyes tu- �KÖSZÖNTŐ 7 dományágakban, különösen az irodalom- és filozófiatörténetben. Itt sajátította el a kutatómunka alapjait, a szakirodalomgyűjtés, a jegyzetelés, a tanulmányírás technikáját, az egyes műfajok sajátjait. Többen úgy kamatoztatták a kollégiumban megszerzett többlettudást, hogy benn maradtak az egyetem tanszékén, tudományos műhelyekben, kutatóintézetekben helyezkedtek el, amelyek mindegyike – mint potenciális pálya – adott lett volna számára is, sőt a kísértés is nagy volt. Amiért mégis hazajött Salgótarjánba, annak az volt az egyetlen oka, hogy akkor már évek óta udvarolt későbbi és egyben mai feleségének, Géczi Máriának, aki itt élt és dolgozott. Így komolyabban fel sem merült, hogy Pesten – saját lakás nélkül – idegenben kezdjék közös életüket. Azt tervezték, hogy hazajön, összeházasodnak és a szülők segítségével indulnak el saját útjukon. Így is történt, és ezt soha nem is bánta meg. A gyakorlat: a kultúrairányítás helyi szintjein Éppen akkor – diplomás tanárként történő hazaérkezése idején, 1964ben – kezdődött meg a 12 osztályos képzés a Sztahanov úti gimnáziumban is. Kojnok Nándornak, a városi tanács művelődési osztálya vezetőjének kapóra jöhetett a kezdő tanárember, mert még 1964 nyarán kinevezte ide középiskolai tanárnak. Nagy Imréné volt az igazgató, akinél jelentkezett is. Voltak tanári ambíciói, de hogy mégsem lett tanár, az is különös történet. 1964 márciusában indult meg a Nógrád c. újság – napilapként. A laphoz már korábban, még utolsó éves egyetemistaként elküldte egy-két kéziratát, amelyek közül meg is jelent az egyik, méghozzá éppen Makarenkóról. Nagy boldogság volt azt az általa írt 50 sort viszontlátni a megye napilapjában. A másik korai írása egy interjú volt, amit ugyancsak egyetemista korában az Eötvös Kollégiumban készített Sánta Ferenccel, aki – amellett, hogy kitűnő íróként lett ismert – könyvtáros volt a kollégiumban. Az interjúval bement a Nógrád szerkesztőségébe, ahol akkor Gotyár Gyula volt a főszerkesztő. Az írását viszont Barna Tibor, a kulturális rovat vezetője közölte le. 1964. április 11-én már az első Költészet napját méltatja, többek között így: „…a legfontosabb, hogy ezen a napon száz és száz olyan ember figyel fel a vers szépségeire, aki eddig vagy csak kötelességből olvasott lírát, vagy egyáltalán nem került kapcsolatba vele.” Megjelent írásain felbátorodva kérdezte meg – ekkor már kinevezett tanárként – nem lehetne-e úgynevezett külsős a nyári szünet idejére. Lehetett, és így aztán sorra jelentek meg az írásai. Ezekre viszont felfigyelt �8 KÖSZÖNTŐ Kojnok Nándor, aki felkínálta neki a megüresedett népművelési felügyelői állást. 1964. szeptember 1-jén állt munkába, október 5-én pedig már megrendezésre került Csesztvén a Madách-centenárium, Madách Imre halálának századik évfordulója. Mindjárt részese lehetett egy monumentális ünnepségsorozatnak, ott volt a Madách-kultusz bölcsőjénél. Ma is úgy gondolja, ez az élmény részben meg is határozta későbbi munkásságát, formálta pályáját. Elkezdett rendszeresebben írogatni a Palócföldbe is, ahol szintén még egyetemistaként, 1963-ban jelent meg az első írása Rimay Jánosról. Egyre jobban érezte magát a tanácsházán, ahogy bedolgozta magát a helyi művelődés gondozásába. Hamarosan népművelési vizsgát is tett az egyetemen, így már hivatalosan is népművelőnek tudhatta magát. Ekkor kezdték Salgótarjánban azt a sajátos kultúrát megalapozni, amelynek máig érződik a hatása. 1966-ben adták át a József Attila Megyei Művelődési Központot, amely nagy munkát adott neki is. Ez időben kezdték el megrendezni a szabadtéri szoborkiállításokat, avatták fel a Fő téri és más szobrokat, megalapították a szimfonikus zenekart. Pezsgő, virágzó, alkotó, újat létrehozó volt itt abban az időben minden nap, ami neki nagyon tetszett. Személyes kitérőként – ám ide tartozó, számomra emlékezetes eseményként – említem, hogy én 1971 nyarán a feleségem munkába állásával kapcsolatos, a városi tanácson történő ügyintézésünk alkalmával találkoztam először azzal a magas, vékony és nagyhangú fiatalemberrel, akit kollégái Csongrády elvtársnak és Bélának egyaránt szólítottak. Sűrű elfoglaltsága közben is érdeklődött felőlünk, váltott velünk néhány mondatot, és azt kívánta, hogy érezzük jól magunkat Salgótarjánban. Ami nagyon jól esett nekünk. Rövid idő múlva pedig már a Nógrád hasábjain megjelent, Pausztovszkijt méltató írását olvastam, amelynek nyomán vettem kezembe először a neves orosz szépíró egyik könyvét. Csongrády Béla sokat dolgozott, de örömmel töltötte el, hogy szinte napról napra látta munkája eredményét tárgyiasult formában is. 1972 különösen felejthetetlen év volt számára. Nemcsak azért, mert az édesapja akkor halt meg, hanem azért, mert akkor volt 50 éves város Salgótarján. Egész éves programot készítettek, amelynek ő volt az egyik kitalálója, szervezője. Szerepelt a programban – többek között – országos népzenei találkozó, irodalmi tanácskozás, voltak előadások, színvonalas szórakoztató műsorok. Képviseltette magát az Írószövetség, meghívtak jeles közéleti személyiségeket, híres embereket. Volt egy Mikszáth-tanácskozás, ahol ő maga is tartott előadást. Napi munkája mellett egyre többet publikált is, különösen, amikor Kojnok Nándor lett a Palócföld főszerkesztője. �KÖSZÖNTŐ 9 Ez a kettős tevékenység abszolút kielégítette, nem hiányzott neki más, így a pártmunka sem. Ám felfigyeltek rá. 1973 elején felkínálták a városi pártbizottságon a propaganda- és művelődési csoport vezetői beosztását, amire csak nehezen tudott volna nemet mondani. A városházi búcsúestjén megkönnyezte a maga mögött hagyott csaknem tíz évet. Az új munkahelyén is jó közegbe, kiváló kollégák közé került, jól tudtak együttműködni, sokat dolgoztak, amit a tanácson már megszokott. 1974-ben megkapta a Madách-díjat. Azzal, hogy tíz évre a díj alapítása után, 34 éves korában ez a nagy elismerés érte, az újabb lendületet adott munkájához. 1976 novemberében a Nógrád c. újságban megjelent terjedelmes cikkében többek között megállapította, miszerint tudatosodott és megerősödött az a szemlélet, hogy a kultúra – s ezen belül a közművelődés – fejlesztése nemcsak alapvető feladat, de feltétele is a más területeken végzendő eredményes munkának. Ez a megállapítása manapság – merőben más körülmények között – is helytálló. A munkahelyi közeg továbbtanulásra is inspirálta: 1976-ban elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a filozófia szakot, 1982-ben pedig filozófiatörténetből doktorált. Közben tanított az esti egyetemen, és továbbra is folyamatosan publikált, ünnepi beszédeket mondott és írt. Végzett munkája elismeréseként 1978 végén a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának helyettes vezetője, egy év múlva vezetője lett. Végezte a dolgát, de ami lényeges, ahogy a városi tanácson nem lett bürokrata, a pártbizottságo(k)on sem lett – aki ismeri, tudta és tudja – apparátcsik. A végzett munkáról szólva többször is elmondta, a testületi ülések jegyzőkönyveinek közérthető formába öntése, az előterjesztések átdolgozása, a napi 8–10–12 órai szellemi munka idegileg is fárasztó volt. Előfordult, hogy este 10 órakor hívták be egy-két mondat átírására. Mindig úgy érezte, hogy ha a központi anyagokat kulturáltan továbbadja, ha a beszédeket és az előterjesztéseket – például kulturális beruházásokról, iskola- és óvodafejlesztésekről, szakemberek letelepítéséről – megírja, akkor nem pártmunkát végez, hanem a helyi társadalomért dolgozik, jó ügyet szolgál. A ’80-as évek második felében azonban már ő is érzékelte, hogy a rendszer recseg-ropog, mégis reménykedett, hogy a megbillent egyensúlya reformok útján helyreállítható. Nem volt könnyű belátnia, hogy egy korszak letűnt, a régi szerepek és érdemek leértékelődnek. Magával elszámolni még nehezebb volt, nem azért, mintha bűntudata lett volna, hanem mert másként látott sok mindent, mint ahogyan az bekövetkezett. A történtek után viszonylag kellemes meglepetés volt számára, hogy két – �10 KÖSZÖNTŐ postaládájukba bedobott – névtelen levélen kívül semmiféle atrocitás nem érte. Tehát káros következményét, hátrányát nem érezte annak, hogy 1973-tól 1991-ig – ez utóbb évben szóvivő volt – politikai pályán mozgott. A sikeres lapszerkesztői pályaszakasz 1991-ben kinevezték a megyei napilap, a Nógrád utódjaként ekkor Új Nógrád néven megjelenő újság szerkesztőjének, amely újság akkor már az Axel-Springer tulajdonában működött, főszerkesztője Sulyok László, főszerkesztő-helyettese Kelemen Gábor, kiadóvezetője Kulcsár József volt. A szerkesztőség – mint ez időben minden más újság redakciója is – inkább a háborgó tengerhez, semmint a nyugalom szigetéhez volt hasonlítható, de hagyták dolgozni, és neki ettől több soha, sehol nem is kellett. A napi megterhelő szerkesztői feladatai mellett – még ha gyakran éjszakákba nyúlóan is – folytatta (a korábban külsős) újságírói és közírói munkáját is. Többek között a napilap TV-vélemény rovatában kritikákat írt, Szűrös Mátyással – az Országgyűlés alelnökével, aki két évvel korábban kikiáltotta a Magyar Köztársaságot – készített interjúja az egyik novemberi lapszámban váltott ki nagy olvasói érdeklődést. Közben a megelőző pályaszakaszáról, életérzéseiről szóló vallomását Túlparton címmel a Palócföld 1991/1. számának Vita rovatában publikálta, majd az 5. számban, Össztűzben c. cikkében reflektált az őt érintő hozzászólásokra. Kevés korábbi írásának volt olyan erős visszhangja, mint a folyóirat körkérdésére adott, szubjektív hangvételű válaszának. 1992 őszén Izraelben járt, izgalmas és tanulságos útiélményeit az Ezerarcú ország az „ígéret földjén” címmel a napilap október 7-ei számában olvashattuk. 1993 áprilisában – a Magyar Rádió egyes műsorai nyomán – a lapszerkesztői időszakában preferált műfajában, jegyzetben emlékezik és emlékeztet a 75 éves Hubay Miklósra, a jeles irodalomtudósra és íróra, a kitűnő színházi szakemberre. Ebben az időben született meg az első önálló könyve, a Kötődések címet viselő gyűjteményes kötete, amelynek premierjét 1994. június közepén a megyei könyvtárban tartották. Egyúttal ez volt az Ünnepi könyvhét rendezvénysorozatának záró eseménye. A könyv előszavát Baranyi Ferenc írta, aki az Eötvös kollégiumi évekből ismerte a szerzőt. Rendre-sorra megjelenő – változatos tematikájú és műfajú – írásai közül itt a Palócföld 1995/2. számában megjelent, Nyitott ajtók mögött c. hozzászólásából idézek: „A posztkommunista, modern baloldaliság eszméjét vallók, elfogadók, a szimpatizánsok pedig nem tehetnek �KÖSZÖNTŐ 11 mást, mint bizakodnak. Abban, hogy az emberek felismerik, belátják: a kapitalizmus – amelyet Kelet-Európa is restaurálni kényszerült – alapvetően igazságtalan társadalmi rendszer, de gazdaságilag lényegesen hatékonyabb minden történelmi – köztük szocialista – kísérletnél. Ezért – jelen ismereteink szerint – nem kínálkozik más jó irány, mint a kapitalista, teljesítményelvű termelés és a méltányos helyzetű, a rászorultság elvét figyelembe vevő, az úgynevezett kisemberek tömegeinek leszakadását mérséklő, kompenzáló újraelosztás együttes alkalmazása.” Hogy a jószándékú hozzászólásának éppen az utóbbi mondatai nem valósultak meg, az nem az ő hibája. A ’96 közepéig tartó időszak az állandó – várt és nem várt – személyi változások jegyében telt. A főszerkesztők – Sulyok László, Sztrapák Ferenc, Tanka László – sorban adták át egymásnak a kilincset, mígnem 1995-ben Kopka László, az Egri Nyomda Kft. tulajdonosa megvette a lapot az Axel-Springertől és 1996 novemberében – ismerve korábbról és látva itteni munkáját, publikációs tevékenységét – megbízta a szerkesztőség vezetésével. Ezt követően hat éven keresztül – betegsége miatt 2002ben bekövetkezett nyugdíjazásáig – megelégedésre látta el a lap felelős szerkesztői teendőit. Ebben a szerkesztői korszakában is termékeny újságírói teljesítményét – szellemi kreativitását is igazoló – új színfoltot jelentő rovatok nyitásával és jelentős olvasói érdeklődést is kiváltó érdekes sorozatírásokkal gazdagította. Így többek között a nevéhez fűződik a még az 1990-es évek elején indított Hang-kép rovat. 1996. január 23-án ugyancsak a jegyzet rovatban megelégedését fejezi ki, hogy „…a könyvtári vasárnap bebizonyította, hogy a merőben eltérő gondolkodású, világlátású értelmiségiek képesek egymásra kellő tisztelettel figyelni, s kulturáltan, acsarkodás nélkül is tudnak véleményt cserélni, vitázni…” 1997-ben – nem először és nem is utoljára – nagy szerelmének, a helyi színjátszásnak hódol, amikor A művészet segít embernek maradni címmel Salgótarján színházi életéről tart érdekes és értékes előadást az itt megrendezett konferencián, amelynek aztán a szerkesztett anyaga a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében (XXI., 1998) is megjelent. Egyébiránt a ’60-as évek közepétől a legtöbb színházi előadást volt módja megtekinteni. Külön említést érdemel a nevéhez fűződő, hosszú éveken át futó egész oldal terjedelmű Hétvégi magazin és a Kultúra rovat létrehozása és szerkesztése, utóbbiban a Névsorolvasás című, a Zenthe Ferenc Színház színészeit bemutató sorozata, amely 2012-ben indult, és napjainkban is népszerű. Kezdeményező szerepe és jelentős része volt a lap 2000. évi megújulásá- �12 KÖSZÖNTŐ ban, benne az Egy falu, egy nap, egy lap című, hetenként kétszer jelentkező összeállításnak, valamint a minden második szombaton megjelenő Értékeink tegnap és ma című rovatnak. Vallomással és köszönetnyilvánítással is felér a Gondolatok a könyvtárról című, 2001 végén – a megyei napilapban, majd később a Vigaszágon című könyvében is – megjelent jegyzete, amelyben többek között azt írja, hogy jószerivel egyetlen publikációja sem készülhetett volna el a könyvtár és a könyvtárosok nélkül. Szerkesztői hitvallása szerint az újságkészítés a legfelelősségteljesebb csapatjáték, amelyben nem lehet könnyelműsködni. Vallja: a felelősség – másokkal, a kollégákkal és első helyen az olvasóval szemben – kell, hogy áthassa a mindennapok szerkesztői munkáját. Újabb húsz év a szellem szolgálatában 2002-ben, alig a 60. évén túl, kényszerűségből – egy súlyos szívműtét után, egészsége óvása érdekében – vonul nyugdíjba, de nem nyugalomba. Minthogy azóta is esetenként akár napi nyolc órát is túllépő „kötetlen munkaidőben” dolgozik, és szabadon választott feladatai felelősségteljes elvégzésén fáradozik – fáradhatatlanul. Az azóta eltelt csaknem két évtizedben is folyamatosan — itt felsorolhatatlanul – ontotta az írásokat. Az új életszakaszának első három éve „könyves korszaka” etapjának is tekinthető, ekkor három kötet került ki keze alól. 2003 őszén látott napvilágot a Zsinórpadlás nélkül – „Felvonások” Salgótarján színházi életéből című könyve. 2004 nyarán jelent meg a Vigaszágon a Palócföld Könyvek új folyamában. 2005 novemberében került ki a nyomdából a Fekete fehér – igen c., Vallomások a Stécéről, a sportról alcímet viselő karcsú kis kötete. Ebben a kedvére és az olvasó örömére válogatott az 1990−2005 között megjelent írásaiból. A megyei napilap 2005. január 22-ei, szombati számában arról ír, hogy január 20-án, a magyar kultúra ünnepi rendezvényei sorában a művelődési központban útjára indult egy élő irodalmi újság, a Palóc Parnasszus pódiumújság, amely egyrész fórumot biztosít az alkotóknak, másrészt újszerű kapcsolatot eredményez a közönséggel. A szerkesztés és a rendezés T. Pataki László és Sándor Zoltán nevéhez fűződik. 2006 szeptemberében a Kultúra rovatban Feketén, fehéren – Új folyóirat Salgótarjánban című írásában ad hírt arról, hogy bemutatták az új közéleti-kulturális folyóiratot, a Tarjáni Városlakót. A negyedévente megjelenő újság alapítója (az azóta elhunyt) Ercsényi Ferenc volt, aki magántőkéből hozta létre a kiadványt. A lap megújítását és kiadását 2015-től a SZUPERINFÓ hirdetési újság tu- �KÖSZÖNTŐ 13 lajdonos-vezetője, Losonczi Tamás vette át, aki tragikus körülmények között ez év június elején halt meg. (Nyugodjanak békében!) Dr. Csongrády Béla hosszú szakmai pályájának minden szakaszában – még napjainkban is – szorosan kapcsolódik a megyei napilaphoz, írásai rendszeresen megjelennek a nyomtatott újságban és annak online változatában, a nool.hu hasábjain is. Gyakran olvasható a neve nemcsak szerzőként, de könyvek, kiadványok lektoraként, szerkesztőjeként, különböző rendezvények előadójaként, szervezőjeként, narrátoraként. Felkérés alapján is ott van a legtöbb helyi – főként képző- és fotóművészeti – kiállítás megnyitásán, beszédet mond, értékeli és méltatja azokat, értekezést és kritikát is ír róluk. Így természetesen ott volt a helyi Zenthe Ferenc Színház 2012-es megalakulásakor, előadásainak azóta is értő kritikusa és méltatója, népszerűsítője, egyben a színház szóvivője is. Hosszú idő óta elnöke a Madách-hagyomány Ápoló Egyesületnek, őrzi, gondozza a nagy író és a róla elnevezett középiskola értékeit. A könyvei közül kiemelkedik – felbecsülhetetlen irodalomtörténeti értéke miatt is – a „Remény a csillag...” (I, II., III.) című terjedelmes kötete, amely a Nógrád megyei Madách-kultusz elmúlt ötven évének ékes foglalata. 2011 októberében Az ember tragédiája írója halálának 150. évfordulóján Csesztvén rendezett ünnepségen mutatták be. Habent sua fata libelli – a könyveknek is megvan a maguk sorsa, ahogy a latin mondás is tartja, és igaz ez Csongrády Béla könyvei esetében is. Az ő könyveinek sorsa – jelentős helytörténeti és a Madách-kötet egészen ritka irodalomtörténeti értéke miatt – abban áll, hogy mindben lélek lakozik. 2007-től 2019-ig néhány társával együtt működtették a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházat (amely részben a Palóc Parnasszus utódja is volt) a József Attila Művelődési Központban. Ezen időszak alatt több mint kétszáz rendezvényt tartottak a környékbeli művészek, alkotók bevonásával, de számos rangos vendégük volt megyén kívülről is. Így például Eszterházy Péter író, Beer Miklós váci püspök vagy éppen Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. Ezeken a nagy érdeklődéssel kísért eseményeken sokszor volt műsorvezető, narrátor és/vagy beszélgetőpartner. Vezetésével ötven éve tartják a Váci Mihályról elnevezett városi általános és középiskolai versmondóversenyt, amelynek rendszeresen zsűritagja és/vagy elnöke is. Sokáig volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) megyei elnöke, húsz éve pedig az országos testületben is elnökségi tag. Az említett – valamint egyéb – történésekről rendszeresen jelennek meg cikkei a Nógrád Megyei Hírlapban is. �14 KÖSZÖNTŐ Az ugyancsak rendszeresnek mondható előadásai, értekezései közül két értékes helyi irodalomtörténeti konferencián elhangzott előadása külön kiemelést érdemel. Mind a két tanácskozás helyszíne a SITI volt. Az I. Pál József konferenciára 2015. október 16-án került sor, amelyen Művészet és közélet címmel tartott előadást. Ennek a szövege a II. Pál József konferenciára megjelent A palóc mentor című kötetben látott napvilágot. A másik konferencia időpontja: 2016. október 21-e volt. Itt elhangzott előadásának címe: „Elmondatlan szavak…”. Paróczai Gergely munkássága. A hallgatóság és különösen az érdeklődő szakmai közönség mindkét referátumot nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadta. Szintén külön érdemes szólni a sportszeretetéről, és azon belül is az SBTC labdarúgócsapatához fűződő, több mint hatvan éve tartó „szerelméről”. Nagy valószínűséggel ő az a törzsszurkoló, aki a legtöbb Stécémérkőzésen volt jelen, főként a hazai meccseken, de a csapat NB I-es szárnyalása idején idegenbe is gyakran elutazott a csapattal. Gyermekként még Puskás Ferencet is látta itt játszani. Tavaly – amikor a klub a 100 éves évfordulóját ünnepelte – az egyik szerkesztője és szerzője volt az egyesület történetét feldolgozó képes albumnak, és ő mondta az ünnepi beszédet is. Napjainkban is folyamatosan jelennek meg aktuális írásai, az év elején beválasztották a „Salgótarján 100 éve város” emlékbizottságába. Munkássága: hiteles korlenyomat Dr. Csongrády Béla újság- és közíróként egyaránt érdeklődő, hírérzékeny, irodalomtörténészként nagy tudású, tárgyilagos értékszemlélettel, kitűnő írás- és elemzőkészséggel megáldott szakember. Ezek a tulajdonságok párosulnak önfegyelemmel, kitartással, megbízhatósággal. Immár ő a megyei újságírás doyenje, aki szerteágazó műfajú és műnemű írásaiban az adott időszak legfontosabb problémáit dolgozta fel, kapcsolatait, információit írói tevékenysége szolgálatában is felhasználta. Ismertsége és elismertsége, jó fellépése, intelligenciája, kultúrája és kitűnő kapcsolatteremtő képessége birtokában olyan személyiségeket is szólásra bírt, akik egyébként nem szívesen vagy egyáltalán nem álltak a média rendelkezésére. Mindezt az írásaiban magas színvonalon realizálta. Megjelent könyvei, dolgozatai, cikkei az adott kor lenyomatai, kitűnő forrásai lehetnek azoknak, akik ez elkövetkező időkben feldolgozzák majd közelmúltunk és jelenkorunk társadalmát. �KÖSZÖNTŐ 15 Változatos műfajú és szerteágazó tematikájú írásaiban feltárul a város és lakói életének megannyi mozzanata, képet kapunk a helyi társadalom állapotáról, valós képet nyerünk a kultúra és a művészetek értékeiről, bepillantást a magas kultúra kulisszáiba éppúgy, mint a dolgos hétköznapok nem mindig látványos és szívderítő eseményeibe. Dr. Csongrády Béla nem csupán saját megfigyeléseit írja le, érzéseit és véleményét teszi közzé, de a környezetét is megvilágítja és ábrázolja sajátos írói eszközeivel. Életútja és pályafutása, életműve és munkássága – Salgótarján elmúlt több mint fél évszázadának hiteles korlenyomata és – csakhogy stílszerű legyek – „színpadra állítása” is egyben. A Nógrád c. napilapban, illetve annak jogutódjaiban átlagban havi 5 cikkel számolva mintegy 3500 írása jelenhetett meg. Ugyanakkor a Palócföld c. folyóiratban mintegy 170−180 írása látott napvilágot. Nógrád megyében ezzel a publikációs teljesítményével mindkét sajtóorgánumban a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokán állhat. Munkássága azonban az egészét tekintve felbecsülhetetlen értékű, melyet a fenti adatok „csak” statisztikailag jeleznek. Életműve, különösen a kultúra iránti elkötelezettsége, szakmai alázata, kollegiális segítőkészsége példamutató a kortárs és a következő nemzedék számára egyaránt. Számos elismerés, oklevél, kitüntető cím és díj birtokosa: többek között Salgótarján díszpolgára, a megyei önkormányzattól Madách-díjat és sajtódíjat kapott, a vállalkozók pedig Prima-díjjal ismerték el munkásságát. Tervei között – a folyamatos közírói munkája és közösségi szerepvállalása mellett – szerepel a felkészülés 2023-ra, Madách Imre születésének kétszázadik évfordulójára, világirodalmi rangú szellemi hagyatéka méltó megünneplésére. Személyisége: városi jelenség Dr. Csongrády Béla habitusának fő jellemzője az erős ambíció, a nagy munkabírás, a kitartás. Írásainak állandó ismérve a nyelv tisztelete, a pontos szövegalkotás, a stiláris tisztaság. Számára a Madách-kultusz ápolása és erősítése, az örök emberi értékek tisztelete erkölcsi parancs is. Nála a madáchi szellemiség megtartása elvi kérdés, ahogy a lakóhelyéhez, a hagyományokhoz, a helyi értékekhez való ragaszkodás, a genius loci középpontba állítása is. Egyik legfőbb személyiségjegye belső motivációja, elkötelezettsége, ami állandó készenlében tartja, folyamatos írásra sarkallja. Nem munkamániás – hiszen racionálisan disztingvál, saját kedvére is szelektál −, de az bizonyos, hogy hivatása megszállottja. Kevés áldozatkész �16 KÖSZÖNTŐ lokálpatrióta él köztünk, aki sehol máshol nem tudta volna elképzelni az életét, mint Salgótarjánban. Ahol jószerivel minden utcasarokhoz, épülethez köti valamilyen maradandó élmény. Ma is nagyra értékeli az annak idején kitüntetett városközpont építészetét, a városháza és a múzeum környékét, mert ismerte azt a megelőző állapotában is. Örömmel tölti el, amikor a máshonnan jött vendégeit kalauzolhatja a városban és környékén, elkísérheti őket Salgóra, Somoskőre vagy éppen a Medves-fennsíkra, és látja, megéli, hogy nem tudnak betelni a látvánnyal. Dr. Csongrády Béla vallja és büszke rá, hogy nagyságrendjéhez képest Salgótarján – amelyet esetenként leszólnak – több értéket tud felmutatni, mint ahogy azt egyesek vélik. Sok itt a kulturális rendezvény, megannyi tehetséges ember él a városban, aktív civil szervezetek működnek. Az viszont nagyon fáj neki, hogy megszűnt a számviteli főiskola, elveszítette korábbi rangját az SBTC csapata, és jó néhány országosan népszerű, jelentős látogatottságnak örvendő kulturális rendezvénnyel is szegényebb lett a megyeszékhely. Elkötelezett városa iránt, miközben a környezet állapotáért is felelősséget érez. Úgy véli, az emberiség legnagyobb ellensége önmaga, mert egyrészt háborúkkal semmisítheti meg a világot, másrészt biológiai környezetét teheti tönkre. Ezért is híve az egészséges életmódnak: soha nem dohányzott, csínján bánik az alkohollal. Fiatal korában számos sportot kipróbált, felnőtt fejjel, munka mellett, hosszú éveken át futballozott kispályán, baráti köre és az újságírók csapatában is. Pályája tanulság és példa is lehet különösen a fiatalabb nemzedék előtt. Egész munkássága a jobbító elképzelések és javaslatok, az építő kritikák és vélemények gazdag tárháza. A megszerzett és kiérlelt tudás közkinccsé tételének kötelezettsége, a széles értelemben vett kulturális ismeretek terjesztésének belső igénye, a tárgyilagos és kritikai szemlélet nyilvános érvényesítése az, ami dr. Csongrády Bélát a kor- és pályatársai közül is kiemelte, egyedivé, hitelessé és elismertté tette. Markáns személyisége, városi jelenség-léte, írásainak hatása, példaadó ereje olyan kulturális közeget érlelt, atmoszférát létesített a városban, amellyel már eddig is beírta nevét Salgótarján kulturális annalesébe. Köszönet érte neki. Isten éltesse 80. születésnapján! �SZÉPIRODALOM 17 PETRŐCZI ÉVA Szablyaélek az ócsai templomban, sok év után Emberbőr-színű homokkő kockák őrzik itt a szablyaélek könyörtelen nyomát. Rájuk tekintek, s félve félek, fegyvert fölöttem ki és miért suhogtat még a maradék, egyre gyávulóbb évek reszketeg napjaiban, s mennyi vágást bírhat el vajon a test, s a lélek. Ijedt gyermek módjára, amúgy „játszásiból“, előszólítom először a rendületlen oszlopfők kisded kő-sárkányait, majd, felnőttségbe ocsúdva, a templom falába ivódott imákat is, örökös testőrségnek. �SZÉPIRODALOM 18 BORDA JÁNOS Hősök A tanya messzire esett a falutól, vásárolni is csak egyszer-kétszer ment be valamelyikük hetente, lovas kocsival vagy biciklivel. Ha a férfinak támadt elintéznivalója, csakis a szekér jöhetett számításba, mivel topalábú volt. Gyerekkorában felöklelte és megtaposta a nyári színből kiszabadult hízóbika. Több helyen eltört, zúzódott a bal lába; végül úgy-ahogy összeforrtak a csontjai, de örökre sánta maradt. Erősen bicegett, sajátos szökdécseléssel, ezért rajta maradt a „Cinke” elnevezés. Nem csúfolták, mégis így emlegette mindenki: Cinke Gazsi. Komoly fejvakarászásba került az útbaigazítás, ha családnevén keresték, hivatalos ügyben: – Hidas Gáspár? Háát, nem is tudom… Biztos, hogy idevalósi? Azt meg végképp nem értette a falu népe (különösen a házasulandó, ép-egészséges testalkatú legénycimborák), hogy miért őt választotta hites urának Váradi Erzsike… Pedig hát szép arcú, formás, szorgalmas lány volt; tehetős gazdalegények, jó szakmájú iparosok kerülgették, de Erzsikének csak Cinke Gazsi kellett. A háború szörnyetege mohó torokkal nyelte el sorra a tehetős gazdalegényeket, a jó szakmájú iparosokat… Eleinte olyan leveleket hordott felőlük a tábori posta, melyek úgy kezdődtek: „Tudatom, jól vagyok…” – később egyre gyakrabban zokogott fel valaki, a gyorsan feltépett koperta sorait vallatva: „elesett…”, „eltűnt…” Hanem a sánta Cinke Gazsira nem volt étvágya a fékevesztett fenevadnak. Ködös, nyirkos októberi napon láttak először szovjet katonát közelről, bár már több, mint egy héttel előbb tudták, hogy a ruszkik pontonhidat vertek a folyón, a falu alatt. Egy módos tanyásgazda hozta hírül, aki kétlovas fogattal menekítette a biztonságos rejteknek gondolt szállásra feleségét és serdülőfélben lévő lányait – némi értékesebb ingóságot is felhányva a kocsiderékba. A hátsó saroglya mögött két duzzadt tőgyű tehén lépegetett kényszeredetten: dülledő szemmel, nyakukat oldalt csavarva feszítették a szarvuk tövére hurkolt kötelet. – Aszongyák, olyanok, mint az állatok! Rabolnak, elhajtják a jószágot, legyűrik az asszonynépet. Vigyázz te is az asszonyra, Gazsi! Bár… – a testes férfi félbeszakadt mondanivalóval, szánakozva mérte végig Hidas �SZÉPIRODALOM 19 Gáspár kacska, megbiccent alakját, és az ostorral úgy suttyantott a lovak közé, mintha csak legyintett volna. Széles csatárláncban közeledtek a Tisza-gát lábánál, de került belőlük a bangétra1, meg a töltés tetejére is. Messziről úgy tűnt, mintha elhagyott csövek után böngésznének a töltés mellett húzódó kukoricatarlón: minden lépésnél közelre hajoltak a zsíros, fekete rögökhöz. Amikor a tanya vonalába értek, a balszélen haladó katona megállt a kerítésnél, és ügyet sem vetve a láncra kötött puli fojtott, rekedt csaholására, odaköszönt a tanya falánál álló háziaknak: – Dobri gyeny!2 A férfi megemelte a kalapját, felesége lejjebb húzta homlokán a fejkendőt. Az orosz visszanézett a többiekre, feltartott tenyérrel megálljt intett, aztán furcsa, hintázó járással, mosolyogva belépett a nyitott vesszőkapun. Gáspárnak nem kerülte el a figyelmét, amint a legközelebbi társa maga elé kanyarította a dobtáras géppisztolyt. A szovjet katona – kinek fellépéséből és a váll-lapját díszítő sávokból egyértelmű volt, hogy ő a raj parancsnoka – határozottan megragadta Erzsike karját, és az udvar közepén ágaskodó gémeskút felé vezette. – Nye bojszja!3 Nyics baj… – szólt vissza nyugtatólag a dermedten álló Gazsinak. A kútnál ő maga húzott vizet, az ostorfával jó mélyre nyomva a vödröt, majd a vödröt a kút káváján megtámasztva mutatta a fiatalasszonynak, hogy jöjjön és igyon! Erzsike néhány korty után várakozóan nézett a tisztre, aki a vödörre mutatva bólintott: – Jescso!4 Miután az orosz meggyőződött arról, hogy a kút vize iható, szájához billentette a mohás favödör peremét, és jólesően, hosszúakat kortyolt. Szomját oltván vidáman kiáltotta a némán várakozó katonáknak: – Igyi szjudá! Harosaja voda!5 – Pitanie, jeszty? 6 – fordult újra a háziasszonyhoz, és sorolta: – Kenjer, hus, kolbas… – Ennivalót kér – sietett Erzsike az urához. – Mit adjunk nekik? – Amink csak van, Erzsikém! Jobb, ha mink adjuk oda, mint ha ők keresik elő. Bangét: a gát része, mentett oldali támasztópadka. Jó napot! 3 Ne félj! 4 Még! 5 Gyertek! Jó víz! 6 Étel van? 1 2 �20 SZÉPIRODALOM Hamarjában tiszta abrosz került az udvarra kivitt asztalra. Erzsike az előző hajnalban sütött, barna pikkelyes héjú kenyereket szelte széles karéjokra, Gáspár előhozta a kamrából az oldalszalonna maradékát és a kis kék bödönt kevéske zsírral az alján. – Nincs kolbász – mondta a tisztnek –, még nem vágtunk az idén. Tanácstalanul ráncolta a homlokát: érezte, hogy ennyi embernek kevés, amit eléjük tettek. Hirtelen felderült az arca, mert eszébe jutottak a méhei. Lendületes bicegéssel indult a szecskás szín felé. Kisvártatva már jött is, két kezében lekötözött szájú füles csuprot tartva, sőt bal karjával még egyet egyensúlyozott, a mellkasához szorítva. Hatalmas sikere lett a méznek, a katonák úgy estek neki, mint az édességre vágyó gyerekek. Vastagon csorgatták a kenyérszeletekre, és csemcsegve, élvezettel nyelték a falatokat. Egyre közlékenyebbé váltak, és nagy nehezen elmagyarázták, hogy annak a jeleit kutatják, telepítettek-e a németek valahol robbanótölteteket, a folyó gátjának felrobbantásához. – Niiincs! Nincs akna, nincs bomba, biztos nincs! – készségeskedett Hidas Gáspár. – Nem is jártak németek errefelé! Elfogyott minden az asztalról, az utolsó morzsáig; az oroszok szedelőzködni kezdtek. Volt, aki még ivott egyet a kútnál, végül sorra elköszönt mindegyik. Némelyikük barátságosan vállon veregette a házigazdát: – Harosij venger! Daszvidanja!7 Gáspár látta (de a világért se tette volna szóvá), hogy három-négy ruszki a színből oldalog ki, hóna alatt mézes köcsögöt szorongatva. Azok nem is jöttek elköszönni: a hátsó kertkapun mentek ki a tanyából, úgy csatlakoztak az egységhez. Egyenlő távolságot tartva tovább indult a rajvonal, és apró hangyákká válva eltűntek a távolban. A házaspár sokáig némán nézett utánuk. A múló aggodalom mély sóhajával a férfi szólalt meg először: – Hát, mézünk, szalonnánk, kenyerünk bánta, Erzsikém – de hál’ Istennek, nem történt semmi baj! Titkon azért mindketten remélték, hogy nem bukkannak fel többé oroszok a tanyában. Vasárnap szekér elé fogták a világospej gidrán kancát, és beporoszkáltak a faluba, misére. Templomból jövet elkanyarodtak Erzsike szüleihez, persze már akkor ott kellett maradniuk ebédre is. Ímmel-ámmal ettek, inkább a beszámolókkal múlt az idő. Az idős családfő a hadműveletekről mesélt, és az oroszok zabrálása miatt háborgott a vejének, Erzsikének pedig a nők ellen elkövetett szörnyűségekről sutyorgott az anyja. Az kissé 7 Derék magyar! Viszontlátásra! �SZÉPIRODALOM 21 megnyugtatta őket, hogy a családból senkinek nem esett baja, és kisebb csatározásokat követően már tovább vonult innen a front, az ország közepe felé. Hazaúton felszabadultan, bizakodva beszélgettek. A tanyaudvarba érve Erzsike szállt le előbb a bakról, és a ház felé indult, hogy befűtsön a kemencébe, mielőtt a jószágok ellátásához fognak. Gáspár lekászálódva nekihajolt, s az istrángot oldozta le a hámfáról. A kertkapun át váratlanul három hosszúköpenyes szovjet katona toppant be az udvarba. Mintha az alkony szülte volna őket… Még a puli sem ugatott. Láthatóan ittasak voltak: kettejük állapotáról csak a bamba vigyor és róluk áradó borszag árulkodott, de a harmadik annyira tántorgott, hogy minduntalan meg kellett kapaszkodnia valamiben. Gáspár a leoldott hámkötelet a ló hátára vetette, végigsimította az állat véknyát, és szembe fordult az oroszokkal. Ismerősnek tűntek: szinte biztosra vette, hogy a múltkori látogatók közül valók. – Davaj, davaj!8 – terelték befelé tettetett szívélyességgel a háziakat. A hullarészeg katona csak a veranda hosszú padjáig jutott botladozva. Leroskadt rá, és feje előrekoppant az asztallapra. A konyhakredenc előtt álltak, egymás kezét fogva. Ujjaik erőt merítve és bátorságot keresve kulcsolódtak össze. Érezték, hogy kíméletlen indulatok gomolyognak a ruszkik borgőzös agyában. – Vino! Bort! – lépett közelebb egyikük. – Nincsen – mondta csendesen Gáspár, és tagadólag ingatta a fejét. – Nincsen… Az orosz durván meglökte a vállát, baljával parancsolóan az ajtó felé mutatott, jobb kezével pedig a köpeny fölé szíjazott pisztolytáska felé tapogatott: – Vino! Davaj! – Menjél, Gazsi… – suttogta rémülten Erzsike, szinte kérlelve. – Fogadj szót, mert megölnek… A férfi különös, fanyar mosollyal emelte fel a tekintetét: – Inkább megdöglök… Tudom, mi lesz, ha itt hagylak velük, egyedül… Szavaira rácáfolva, mégis elindult engedelmesen az ajtó felé. Elhaladt a másik ruszki előtt: az is taszított rajta egyet, és – miközben a bicebóca ember táncikálva küzdött az egyensúlyáért – harsányan összekacagott a társával: – Hromoj vorobej…9 Oldódott a feszültségük, s hatalmuk tudatában lazítottak a testtartásukon. 8 9 Gyerünk, gyerünk! Sánta veréb… �SZÉPIRODALOM 22 Gáspár az ajtó melletti stelázsinál10 bírt megállni. Látszólag támaszt keresett, ám amikor rossz lábával elrugaszkodva visszaperdült és a röhögő zsivány elé toppant, hegyes csontozókés villant a markában. Kétszer szúrt. A katona arcán hitetlenkedő grimasszá fagyott a vigyorgás… A pisztolyos a fegyveréért nyúlt, de félbetört a mozdulata, mert Erzsike a tűzhely mellől felkapott baltát úgy vágta hátulról a fejébe, hogy csak a füles sapka rongyai tartották egybe a koponyáját. Fennakadt szemmel térdre rogyott, majd puffanva eldőlt. Az odakint ájultan alvó részeg nem vett észre semmit. Gáspár befogta a rúd mellett nyugodtan álldogáló lovat. A telihold fényében a trágyarakásnál jó vastagon megterítette a szekérderekat dudvával, és a fogattal újra a ház elé állt. Ócska ponyván kihúzták a tetemeket az udvarra, és lihegve, küszködve feltuszkolták mindhármat a kocsira. A bűntudat remegésével és a győzelem fel-felkaccanó mámorával ölelkeztek össze. A gazda felült a bakra, s egy halk csettintésére megindult a kanca. Néha nyikkant a kerék, zörrenve verődött a kocsilőcs, aztán a szekér sziluettje beleveszett az éjszakába. Erzsike lámpavilág mellett takarításba fogott, s azon frissiben gyúrt lóganéjos sárral felmázolta a konyha földes padlatját. Jó másfél évtizeddel később, a belvízlecsapolások eredményeképpen a Béke Termelőszövetkezet megnövelhette szántóterületét. A kiszáradt sekély, mocsaras tómeder egyik szegletén csontokat, rozsdás fegyvert, elmállott posztódarabokat fordított ki őszi mélyszántáskor az eke. Az emlékoszlopot tavasszal, április 4-én avatták fel. „SZOVJET HŐSEINK. Itt nyugszik a dicsőséges Vörös Hadsereg három katonája, akik Hazánk felszabadításáért áldozták életüket” – volt olvasható a felirata magyarul és cirill betűkkel, orosz nyelven is. Cinke Gazsiék a közeli tanyán élték le az életüket. Amikor faggatták őket, emlékeznek-e valamilyen harci eseményre a környéken, a korosodó parasztember rövid töprengés után bólintott: – Volt itt egy kisebb csetepaté, negyvennégy október végin, egy este. De mink nem mertünk elmenni nézelődni a tó fele, mer’ előtte pont a szovjet csapatok kutattak arra, aknák után. Hogy is mertünk volna! Erzsike néni, a felesége szorosabbra húzta álla alatt a fejkendő csomóját, és bólogatva felsóhajtott: – Hogy is mertünk volna… * 10 Stelázsi: deszkákból összeállított, edénytartó polc �SZÉPIRODALOM 23 A szovjet emlékmű nem áll már: ledöntötték. Cinkéék tanyája sincs már meg. Azt nem kellett lerombolni: letérdelt magától a benne lakók halála után, és apránként szétszántott röggé mállott az utolsó vályog is. Ma már nemigen akad olyan, aki meg tudná mutatni akár az obeliszk, akár a tanya helyét. Lassan feledésbe merülnek éppúgy, mint az egykori helytállás, az élni akarás bátorsága. Nekem is csupán errejártomban jutott eszembe, hogy valakinek mégiscsak fel kéne jegyezni az utókor számára: „Emlékezzetek a Hősökre!” Agócs József: Tanya télen �SZÉPIRODALOM 24 BARANYI FERENC Töredék Leszállt az est. Az ablak már homályos. Borozgatunk a pince hűvös ölén, Alomba hajlik ernyedőn a város a késő őszi alkony hűvösén. Igyunk. Rokon az álom és a mámor, ez fáradtságot, amaz bút takar, megenyhülést csupán a telt pohártól, csupán a bortól várhatsz, bús magyar. Igyunk. Az utca szennyes még a vértől, maroknyi népre tört a túlerő, maroknyi népre, mely a föld szívéből a szíve földjét óvni bújt elő. Egy teljes nép volt – mégis csak maroknyi, mert a magyarnak száma oly kevés, nem volt nehéz egy népet eltiporni, melyet legyőzött már a szenvedés. (1956 november) �SZÉPIRODALOM 25 JÓNA DÁVID Töredék Baranyi Ferenc Töredék című versére Az üszkös Budapest fájdalma éget, maroknyi népnek az áldozata: szégyen, és itt a költő, kinek szíve dobbant akkor, nem tehette, hogy ne beszéljen! Borban látta a földnek vörös könnyét, s hogy eltiport népnek csak igazsága van, a költő nem dühös, sokkal inkább gyöngéd, szótlan ürességet tör meg mindannyiunkban. Ma is csak állunk, azt is feledve, hogy a tankok az utcán csontokra léptek, lánctalpaik az ölésbe belemelegedve: bűnné fogant az egykorvolt vétek. Mégsem a bűnös, az áldozat inkább, kinek sorsával a költőnek dolga lett, a sebesültek között jár mezítláb, a humánum az eszme, s nem tévedhetett. (2021) �SZÉPIRODALOM 26 ORAVECZ TIBOR Megfagyott szépség Vártam tőled egy jelt, de a csend hangosabb volt, mint a szó. Kerestelek mindenhol, de nem hallom a szívdobbanást, Elvesztettük egymást az úton, retúr már nem kapható. Tétován kiáltok hangtalan s szenvedem a vallomást. Létezve s halva állok a kegyelem ajtaja előtt. Nem várom az éjszakát, nem várom a nappalt, kopogok Megtörten, tehetetlen vagyok, idegen és esendő. Voltunk, vagyunk, mintha nem lennének testünkön végtagok. Nézd, hogy ver az ismeretlen, hogy álmodik az ördöggel, Hogy zihál, ringat a szél ahogy fúj a szabadság felől. Széttépett torkomat fanyar méreg íze szorítja el Ahogy tornácod árnyékában mesélsz az életről. Az időt választottad, nem tudok inni az arcodról. Kezed megérinti vállamat s nekem adod sorsodat, Megfagyott szépséged visszatér a régmúlt dalaiból. Tőled él bennem az élet, elmúló röpke pillanat. Lábaink alatt lép az út, vezet minket menyegzőre. Rám nincs szükség csak legbelül, hol önmagammal dacolok, Néztem, ahogy elmentél szótlan a végzet mezejére, A fények és a bánat megállt, nem járnak villamosok. �SZÉPIRODALOM 27 ORAVECZ TIBOR Hideg álom Átölel a hideg álom, bolyongok a testemben, Fagyott ösvényen, hideg idő folyékony zugában. Mozdulatlan fekszem az űr hideg végtelenjében S hallgatom a hideg csendet tornácod árnyékában. Szeretem a csendet, a hideg hangtalan suhogást, Mikor figyeled álmomat kristálytiszta hidegben. Nyugalmamat a fény hideg csapdájában megtörten, hangtalanul körbefonjuk, mint egy hideg pillantást. Érzem a hideg csendet a számban, fulladok tőle. Belekondul sejtjeimbe a végtelen hideg sír, mozdulatlanná tesz a hideg, amiről meséltél. Érzem a hideg tested soha el nem múló illatát. Hangtalan lebegsz bennem, mint a hideg szél, ahogy fújt. Nem hallod a vihart, a mosolyt az elhagyott úton, Sem a holt vigaszt. Arcomon barázdállik már a múlt, Csak repülünk hideg vihar után kék hullámokon. Kövek maradtak nekem kicsik, kerekek és nagyok, Összeszedtem őket az úton, hogy eggyé váljanak. Élet kövei ők, emlékei egy pillanatnak, Csend hangjai ők, ahol már nem járnak villamosok. �INTERJÚ 28 ÁDÁM TAMÁS Megcsípte az a csók, amit színháznak neveznek Interjú Pindroch Csaba színművésszel Pindroch Csaba, Jászai Mari-díjas színművész 1972. március 19-én született Salgótarjánban. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett 1990ben. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte színészi diplomáját 1997-ben. Azután számtalan jelentős színházi alakítást nyújtva bizonyította tehetségét. Szerepei közül a két leghíresebb a Frankie és Johnny, amelyben a főszerepet kapta, és utána A vágy villamosa című darab. 1997–2002 között a Budapesti Kamaraszínház tagja, majd 2002–2006 között a Vígszínház színésze volt. 2006–2011 között szabadúszó, a 2011–2012-es évadban ismét a Vígszínház tagja. 2012-től a Thália Színház művésze, 2014-től a Veres 1 Színház társulatának is tagja. 2002-ben a Valami Amerika című vígjáték hozta meg neki az igazi hírnevet, amelyben Várnai Tamás filmrendezőt alakította, a film folytatását 2008-ban mutatták be a mozik. A Kontrollban kapott még fontosabb szerepet, 2003-ban. Bélus szinkronhangját adta a Nyócker! című animációs filmben, majd a Koltai Róbert rendezte Megy a gőzös című 2007-es vígjátékban láthattuk Sándorként. 2009-ben a Szíven szúrt ország című filmben kapott szerepet, a film Marian Cozma kézilabdás haláláról szól. �INTERJÚ 29 Miért épp Salgótarjánt választottad szülőhelyül? Értem az iróniát. A születésem előtt azon gondolkodtam, hol lenne a legjobb meglátni a napvilágot; Tarján mellett döntöttem. Gondolom, így megy ez. Itt éltetek amúgy? Igen, ismerős a város, a Forgách-telep. Gyermekkoromban anyai nagyszüleimnél, Karancskesziben töltöttem a nyarakat. Meddig éltél ezen a vidéken? Tizennégy éves koromban átkerültem Esztergomba, a gimnáziumba. Gyorsan elszaladt az a négy év. Vissza se néztél gyönyörű vidékünkre? Az érettségi után volt egy nagy vágta Salgótarjánban, akkor még nem léteztek klikkek, habár ez kicsit sántít, mivel játszottam egy zenekarban. Ezzel együtt igaz: mindenki jóban volt mindenkivel. Boldog békeidők! Mennyire ismered Salgótarjánt? Eléggé, éltük a magunk sűrű életét, zenéltünk, buliztunk, bejártam a környéket, hiszen újságkihordó is voltam. Időben behatárolható pontosan az itteni jelenléted? A gimnázium kezdetéig, majd tizennyolc és tizenkilenc éves koromban voltam masszívan jelen. Merre mentél ezután? Felköltöztünk Budapestre. Jelenleg is Pesten éltek? Őrbottyánban lakunk a feleségemmel és három gyermekünkkel. Kanyarodjunk vissza még kicsit Nógrádba. Mikor tudatosult benned, hogy a közelben született a legendás színész, Zenthe Ferenc? Zenthe Ferenc apukája bányamérnök volt Salgóbányán. Ott, ahol az én nagyapám csillésként dolgozott, hogy szebben mondjam, bányavonatot vezetett. Nagy valószínűséggel találkozhattak, kicsi a világ. Hallottam a színészóriás származásáról, bár nem tudatosult bennem. Tudtam Tolnay Kláriról, aki Mohoráról származik. Amikor alakulgatott a Zenthe Ferenc Színház, azonnal az ügy mellé álltál. A megyéből elszármazottaknak szerveztek egy jótékonysági előadást, engem Susán Feri hívott. Sok ismerős és ismeretlen emberrel találkoztam, feltolultak az emlékek. �30 INTERJÚ Tízéves a társulat, rengeteg munka, nagy sikerek. Mindig odafigyeltem rájuk, tehetségesek, kitartóak. Jut eszembe, a ferenceseknél jártál gimnáziumba, nem jutott eszedbe, hogy színész legyél? Nem csapott meg a művészet szele? Gyerekként betlehemeztünk, egyszer verseskötetet hozott az órára a magyartanárnő, azon a tájékon kezdett mocorogni bennem valami. Esztergomban háromszáz ember előtt léptem fel a tornateremben, roppantul tetszett, hogy megnevettetem a srácokat. Bohóckodás szinten izgatott a dolog. Aztán harmadikban a magyartanárom verses kazettákat játszott le az órákon, és ez keményen megcsapott. Akkor már csak verseket tanultam. Más egyáltalán nem érdekelt, meg is lett az eredménye, rossz tanuló lettem. Nem próbálkoztál versírással? Nem hagyhatom ki Nagy Gabriella salgótarjáni magyartanárnőm szerepét, aki verseket írogatott, és engem is biztatott. Mondta: írjak egy szép verset, mert ha nagy ember leszek, ez sokat fog érni. Mit ad Isten, a kétezres években a Vígszínházban várt egy boríték, benne a Mondd, mit ér a világ? című versem. Vállalható munka? Nem tudom igazából megítélni a minőségét, de az biztos, hogy otthon bekeretezve lóg a falon. Kedves emlék, amelyben világmegváltó kérdéseket teszek fel. Elsőre felvettek a színművészetire? Nem, Siófokon portáskodtam, és más dolgokat csináltam. Megváltoztam rendesen, fel is adtam színészi álmaimat. Egy kis időre. Két év múlva ismét jelentkeztem. Akkor sem vettek fel, de legalább eljutottam a harmadik rostáig. Egy hétig laktunk az egyetemen, megéreztem azt a semmivel össze nem hasonlítható miliőt. Innen már nem volt visszaút… Elmentem stúdiósnak az Arany János Színházba (ma Újszínház – a szerk.), ahol végérvényesen megcsípett az a csók, ami a színház. Magához vonz, nem enged el. Egyébként 1993-ban végre felvettek a Színművészeti Egyetemre. Említenél néhány nevet az osztálytársaid közül? Csőre Gábor, Liptai Claudia, Bozsó Péter, Balázsovits Edit, Karácsonyi Zoltán, Lázár Balázs. �INTERJÚ 31 Nagyon beindultál, jöttek a színházi szerepek, olyan kultfimekben játszottál, mint például a Valami Amerika vagy a Kontroll. Valóban, elértek a sikerek. Ezek emeltek ki egy szűk dobozból. Szerencsések voltunk ezeknek a filmeknek a szereplőiként. Olyan szinten beégtünk a nézők tudatába, hogy bár a szakma ezért büntetett, de a nézők szeretete kárpótolt mindenért. Abban az időben a tévében nem lehetett kitörni, hiszen gagyi filmsorozatok mentek, gagyi szereplőkkel. Megjegyzem, a mai napig sem sokat változott a helyzet. Ez, ugye, társadalmi sajátosság, nem csak magyar jelenség. Alkalmazkodtál a körülményekhez? Megpróbáltam, kétszemélyes darabokban léptem fel, időnként egyedül, és hát producerként is tettem a dolgom. A saját ízlésem szerint alakítom a repertoárt, saját beruházással. Mégis kőszínházakhoz kötődtél, kötődsz a mai napig, közben megesett, hogy szabadúszó voltál. A Vígszínházban szűk volt a tér, nem tudtam elviselni az ottani létezést, éreztem, lépnem kell. 2006-ban mondtam fel, sokat köszönhetek a teátrumnak, de nem szerettem. A legnagyobb átjárás abban a színházban volt. Komoly árat fizettem érte, tovább tartott az út. Jó döntésnek bizonyult? Hosszabb távon mindenképp. Vidéki fellépéseim alkalmával is húzó névnek számítottam, és ezt élveztem. Majd jött a Thália Színház. Amelynek lassan nyolc éve megbecsült tagja vagyok. Úgy érzem, a legjobb helyre kerültem. Segít az, hogy színészcsalád vagytok? Persze, legjobb kritikus a feleségem, egyben a legnagyobb drukkerem is. Több előadásomnak ő a producere. Sok közös munkánk van, most például egy iskola alapításán dolgozunk, hogy több lábon álljunk. Banális kérdés: mi a boldogság számodra? Otthon lenni a családdal, a gyerekekkel. Igazi ajándék. Nem az a színész vagyok, aki itt fog meghalni a deszkákon. Szeretem a szakmám, és jólesik a siker, a taps. Viszont látni kell azt is, hogy a fejlesztésben, az oktatásban is lehet szép eredményeket elérni. �32 INTERJÚ Éppen Balassagyarmaton láttam a vírusos időszak előtt a Segítség, megnősültem! című egyszemélyes komédiádat. Nehéz egyedül játszani, a közönség figyelmét magadra vonni? Nem a hatalmas mennyiségű szöveg megtanulása a nehéz. A fogadókészség, a közönség reakciói roppant fontosak. Ez persze a színészen is múlik. Viszont, ha valaki alszik, netalán horkol, akkor halálos tud lenni. Ha jó a közönség, akárha szelek szárnyán repülnél. Ez egy interaktív műfaj. Nagy kihívás ez a darab? Azt akartam megtudni, hol tartok negyvenhat évesen. Képes vagyok-e hetvenöt percen keresztül arra, hogy mindenféle díszlet nélkül lekössem a közönséget. Kíváncsi voltam, milyen az, ha egyedül fürdöm a sikerben, vagy egyedül bukom meg, ne kelljen osztoznom senkivel semmiben. Köztudomású, hogy szeretsz jótékonykodni, Balassagyarmaton például a Palóc Múzeumért áldoztad be az előadásod bevételét. Karancskesziben, a hideg szobában állt egy Mária-szobor. Az ősök egy kápolnát építettek a házunk sarkánál, amely ’44-ben egy hatalmas viharban megsérült, porig égett. Így került a szobába a Mária-szobor, ami csodával határos módon megmaradt. Nagymamám sokat mesélt erről, igen ám, de egyszer elcsentem egy ötszázast a nyugdíjából, amit elrejtettem a Szűz Mária szobor alatt. Hatéves lehettem. Nem tudtam, mi az értéke, csak olyan szép volt. Aztán később ártatlanul mondtam: jaj, megtaláltam. A nagyszüleim meghaltak 1982-ben, elvittem a szobrot az új házamba. Később aztán a Palóc Múzeumba került, az állandó kiállítás része lett. Tanulmány is készült róla. Büszke voltam, nemes család lettünk, hiszen szobrot adományoztunk a múzeumnak. A Madách-díj átvétele előtt bementem a múzeumba, hatalmas élmény volt látni a szobrot, meghatódtam, azonnal eldöntöttem, az előadás bevételét felajánlom a Palóc Múzeumnak. �NÉPRAJZ 33 Válogatás Erdélyi Zsuzsanna palócföldi archaikusimádság-gyűjtéséből Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, az archaikus-apokrif népi imádságok Kárpát-medencei gyűjtője ez évben lenne 100 éves. Emlékezve munkásságára a 2021. évi lapszámainkban a palóc területen gyűjtött imádságszövegekből adunk közre néhányat. Jaj elvesztettem Istenfiamat Oh hajnal Aranyszínű szép hajnal! Kiben a Boldogságos Szűzanya Mária megnyugszik. Úrtul születik, Pokol tőle türetik, Eleven ostyát néked adom, Pál Péter mondja aranyos miséjét Add meg ezt a Boldogságos Szűzanyámnak, Máriámnak, Hogy micsoda dolog ez, hogy aranyos miséjét hallgatják? Oh Pál Péter! Hogyne hallgatnám, mikor ma teljes harmadnapja Jaj elvesztettem Istenfiamat, fényes Jézus Krisztusomat. Lépj ki a küszöbön, Tekints föl a Gecsenyi hegyekre! Ott meglátod Istenfiadat, fényes Jézus Krisztusodat! Ott csapdossák dárdával, vasrúddal, Vagdossák, Bárddal bárdozzák, Büdös nyállal köpdösik, Vasvesszővel verdesik, Bizony, bizony, aki ezt megmondja és este reggel reggeli és esti imádságot elmondja, Örök üdvösséget elnyeri, ámen. Rimóc (Nógrád m.), 1974. márc. 15. Rigó Balázs, 1927. �NÉPRAJZ 34 Térdig való vérbe’ Oh hajnal, hajnal, szép piros hajnal, Kibe Mária nyugoszik, Úr tüle születik, Pokol tüle töretik, Eleven ostya, Úristen, Néked adom testemet, Tőled várom lelkemet, örök üdvösségemet. Amott látok, amott rózsás bástyát, Abba mongya Szent Péter és Szent Pál az ő miséjét. Oh Asszonyunk, Szűz Mária, mise hallgatója, Mér gyütté a misére? Honne gyüttem vóna, Ma tellyes harmadnapja elvesztettem szerelmes Szent Fiamat, Jézusomat. Tapoggy ki, tapoggy ki templom ajtaján, Tekincs ki, tekincs ki siralom völgyére, Ott látok, ott látok Könyökig könnyüben, Térdig való vérbe', Szent haját szaggattyák, Szent szakállát tépázzák, Vaskesztyűvel csapdossák, Vasostorral ostorozzák, Mély gödörbe taszíccsák, Minden teteme megrettentvén, Piros vére kifolyik. Tengerbe lévő pámfa szülte ágát, Ága szülte levelit, Levele szülte gyümölcsit, Gyümölcse szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Szent Fiát, Szent Fiam, szép Jézusom, ereggy a fekete föld szinére, Parancsold meg Ádámnak és Évának, hogy hirdessék, ámen. Mátraverebély (Nógrád m.), 1970. szept. 6. – búcsú. Söregi Mihály, 1904. Apc (Heves m.), ott is lakik. �PALÓC KONYHA 35 NAGY ZSÓFIA Palóc konyha Dédanyáink és nagyanyáink kézzel írott receptfüzete tele volt kincsekkel. Ma már alig kóstolhatjuk ezeket az ételeket, mivel sok családban nem készítik ezeket a finomságokat. Van, amit a gasztrodivatok, van, amit az életmódbeli változások, és van, amit a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek száműztek a konyháinkból. Számos kiváló fogást tehetnénk a palócok konyhájából egy képzeletbeli listára. Ezek közül szeretnék néhányat bemutatni. Nagy Zsófia nagymamája, a kelenyei születésű Koncz Jánosné Csáky Erzsébet, akinek a recepteséből valók az alábbi ételkészítési módok. A leírásban megőriztük az eredeti szöveget. Korpacibere Két liter korpadarát egy négyliteres fazékban leforrázunk, tele töltsük vízzel, és megsózzuk. Ha langyosra hűlt, teszünk bele kenyérbelet, utána meleg helyre állítsuk, attól pár nap alatt megsavanyodik. Akkor leszűrjük, föltesszük forrni, s közben egy-két marok köleskását teszünk bele. Mikor �36 PALÓC KONYHA megfőtt, 3-4 tojássárgájával behabarjuk, lassan, vigyázva, hogy a tojás össze ne csomósodjék. Ez az étel finom és soha nem lehet megunni. A korpacibere erjedéssel készült kellemessen savankás lé, amit általában levesek savanyítására is használnak, de önálló ételként is megállja a helyét. Nyáron, jól behűtve ásványvízzel fröccsnek is elkészíthetjük, vagy magában is fogyaszthatjuk. Napi egy pohár korpacibere gyógyír a májnak, tüdőnek, vérszegénységben és magas vérnyomásban szenvedőknek, megelőzi a szívinfarktust. Leginytál A megpucolt, felkarikázott krumplit egy kevés zsíron megsütjük. Egy másik lábasban megsütjük a felkarikázott hagymát, hozzáadjuk a cikkekre vágott paradicsomot és a paprikát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Amikor megsült, hozzákeverjük a krumplihoz, és beletesszük a felkarikázott kolbászt is. A tojásokat felverjük, sózzuk, a krumplira öntjük, majd jól összesütjük. Nyúlpástétom (nyúlpép) A megnyúzott nyulat vízzel háromszor egymás után leforrázzuk, mindegyik forrázás után hűlni hagyjuk. A harmadszori forró vízhez ecetet is öntünk, hogy ne legyen vad íze, majd hagyjuk kihűlni a vízben. Ha kihűlt, átmossuk, és lefejtjük róla a húsát (a csontos részekből levest készíthetünk). Megsózzuk, és egy jó kanál bő zsírban fedő nélkül hirtelen sülni hagyjuk, mindegyik oldalát jól megpirítjuk. A zsírból kiszedve finom apróra vagdaljuk a húst. A megmaradt zsírban egy fej reszelt hagymát és három gerezd fokhagymát pirítunk, amit a zsírral együtt a húsra öntünk, hozzáadunk egy nagy csokor finomra vágott petrezselyemzöldjét, 1-2 darab tejbe áztatott zsemlét, 7 tojássárgáját, majd sózzuk, borsozzuk. Jól összekeverjük és hozzáadjuk a 7 tojás felvert habját. Kizsírozott, zománcos formában megsütjük. Töltelékes sült libamell A liba mellét finomra vagdaljuk, fél zsemle morzsáját, egész tojást, sót, borsot, paprikát, egy gerezd fokhagymát összegyúrunk. Visszaillesztjük a mellcsontra, tojássárgájával megkenjük, tepsibe tesszük, leöntjük zsírral, majd lassú tűzön a sütőben szép pirosra sütjük. �PALÓC KONYHA 37 Töltött libanyak A liba nyakáról a bőrt egészben húzzuk le. Egyik végét bevarrjuk. A beáztatott száraz kenyeret kinyomkodjuk és ledaráljuk 2 gerezd fokhagymával, 1 fej hagymával, a májjal, szívvel, zúzával. Összekeverjük 1 csokor finomra vágott petrezselyemmel, 2 tojással, sózzuk, ízesítjük pici borssal, csipetnyi majoránnával. A nyak bőrébe töltjük és a másik végét is bevarrjuk. Egy kevés zsírt és vizet öntünk alá, és lassan, többször saját levével meglocsolva pirosra sütjük. Melegen és hidegen fogyasztva egyformán finom. Csavart hús Szép, nagy marhahússzeleteket klopfolóval kiverünk, sózzuk, borsozzuk és megpaprikázzuk mind a két felét. Vékony szelet füstölt szalonnát fektetünk mindegyik szeletre, majd szorosan összecsavarjuk és cérnával átkötjük. Zsíron 1 fej kockára vágott hagymát megpirítunk, rátesszük a hústekercseket, és felöntsük vízzel, hogy éppen ellepje. Sózzuk, majd beleteszünk 2-3 babérlevelet, 15-20 szem egész borsot, 2 evőkanál ecetet, 1 kockacukrot, 2 darab felszeletelt petrezselyemgyökeret, 1 darab sárgarépát és mindig annyi vízzel pótoljuk, hogy ne süljön. Egy fél órával a tálalás előtt vegyük ki a húst, és a levét törjük át szitán. Adjunk hozzá 1-2 evőkanál tejfölt, tegyük vissza forrni, ha nagyon sűrű, öntsünk még hozzá vizet. Tálalás előtt megszabadítsuk a cérnáktól, éles késsel fél ujjnyi karikákra vágjuk. Tálba tesszük és a levét ráöntjük. (Fontos, hogy a hús nagyon erőssen legyen összecsavarva és soha ne süljön a zsíron, csak párolódjon). Szilvalekváros lepény 40 dkg liszt, 3 dkg élesztő, kb. 4 dl tej, 5 dkg cukor, 7 dkg vaj, 2 tojássárgája, pici só. A tetejére: szilvalekvár, 15 dkg darált mák, 10 dkg cukor, zsír. A lisztet összedolgozzuk egy kevés langyos cukros tejben felfuttatott élesztővel, a tojássárgájával, a sóval és annyi langyos tejjel dagasztjuk be, hogy könnyű kalácstésztát kapjunk. Végül beledagasztjuk az olvasztott vajat és duplájára kelesztjük. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kizsírozott tepsibe terítjük. Félujjnyi vastagon megkenjük szilvalekvárral, majd megszórjuk a cukorral elkevert darált mákkal. Forró sütőben megsütjük. �38 PALÓC KONYHA Almás kelt palacsinta Közönséges palacsintatészta: tojás, liszt, só, kevés cukor, kis darabka vaj, tej. Ehhez hozzáadunk egy darabka élesztőt. Az élesztőt előbb egy kis vízzel el kell keverni, hogy csomós ne legyen. A palacsintatésztát valamivel hígabbra hagyjuk, mert a kelésnél sűrűbb lesz, vagy 2 órával kisütés előtt megkeverjük, megkelés után a tésztát nem szabad keverni. Így készítve a palacsinta sokkal ízletesebb. Az almát cukorral, fél citrom levével, 2 kanál baracklekvárral, egy marék mazsolaszőlővel puhára párolunk. Megtöltjük vele a palacsintákat, feltekerjük, majd felvert tojásba és szitált morzsába hempergetjük es forró zsírban kisütjük. Krumplis felfújt Kb. 30 dkg krumpli, pici só, 1 dl tej, 5 dkg vaj. A főtt krumplit alaposan összezúzzuk, hozzáadunk 3 kanál cukrot, 3 tojássárgáját és 3 tojás felvert habját. A masszát vajjal kikent kuglófformába tesszük, megsütjük. Ha kihűlt, megcukrozzuk. Tejfölös lepény 2/4 lisztből, 1 tojásból, 1 sárgájából, negyed kg vajból, 2 kanál cukorral, csipet sóval tésztát készítünk és kelni hagyjuk. Töltelék: 9 tojássárgáját 25 dkg porcukorral, 2 vaníliáscukorral, 3 dl tejföllel, 1 jó marék liszttel és a 9 tojás felvert habjával jól összekeverjük. A tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, s a tepsibe téve 15-20 percig sütjük. Aztán ráöntjük a tölteléket és lassú tűznél világossárgára sütjük. Melegen éles késsel szeleteljük. Agócs József: A nap vége �SZÉPIRODALOM 39 SZŰK BALÁZS Fiam ha utazik Viszi fiamat a táska, Miként jó időt a gyáva Szél. Nem tudja még ő sem, Lába alatt a kő sem, Hazaér-e ma még. Mint apró buborék, Tornászva így száll, Anyjához kószál. Fiam végleg elutazott Anyjától kószál Egy távoli tónál, Jaj, elveszett nekünk A mi örök derűnk, Hazaér-e még, Mint egy buborék? Könnyező kőszem, Mi marad, ha ő sem? Örökké fönn Felnézek az égre, S te ott vagy, fiam. Repül a lelked. Előzöd a Holdat, Morajlod a csillagokat. Hidegben is ránk gondolsz Ott vacogva fenn, Mert repülő vagy, S időnként, éjszakánként Haza szállsz Idegen földről Volt otthonod fölé. Villogó szárnyaid sírnak, Amikor vágtatsz szabadon, Könnyeid alá zuhannak, Mint a forrásvíztől átitatott Csodaszarvasok az erdő Rejtelmében, csak épp Nem hazát keresve, Hanem abból kikergetve, Fénytelen fejedelmek, Jelentést író sámánpapok Szemmelverésében, Nyílesőjében. De ide mindig haza térhetsz: Adunk nyugalmat Sírjaink pihenőjében, Szüleid utolsó ölelésében. �SZÉPIRODALOM 40 OLASZKA SÁNDOR Adél Adél olyan széles volt, mint egy mosoly. Nagy haja, mint a kötél, amellyel a nehezéket dobják ki a léghajóból. Sárga, kékujjú középiskolai felsőben ült a kanapén, a pulóver valószínűleg lelkileg tette olyan erőssé, mint a teste, úgy érezhette benne magát, mintha egy nagyobb narratíva részese lenne. Feszült rajta a farmer, amelyik egy picit rövid is volt, bokája fölött szégyenkeztek a vérbő venulák. Lehúzgálta a felső alá vett pólót a farmerra, nehogy bőrfoltos hasa kilátszon. Sóhajtva nyúlt a csipszes zacskóért az asztalra, miközben a telefonját nézte, írt-e neki Mátyi. Amúgy is izgult. Nemrég dolgozott a konyhán a Jungmann étteremben. Ott is alig ismerte ki magát, erre másnap a régi Karancs szálló földszintjére kellett mennie, valami marketingtalálkozóra. Ha valamikor szüksége lett volna rá, hogy valaki kicsit oldja benne a húsos feszültséget, akkor az az este volt az. Mátyi mindig jókat írt neki. A konyhán barátkoztak össze, ahol a fiú volt a szakács. Amikor cseteltek, úgy érezte, van remény, hogy a világ szebb, mint ami látszik belőle. Mátyi üzeneteitől egy tölgyfahordónak képzelte magát, ami kissé savas, szellemesen száraz, de kábító nőiességgel van tele. Nem jött az üzenet. Görgette csak a fészbúk üzenőfalát. Nagyokat kortyolt a pohár kólába, minden korty úgy csillant, mint a balta éle, mindegyik kortyot egy csapásnak élte meg az önbizalmán. Halottak üvöltöttek minden evés-ivás után a hasában. Nehéznek érezte magát, mint aki több zsák drágakövet evett. Fehér lett, mint a fénysugár, vagy mint a vaj. Aztán ragyogott a vécé felett görnyedve, mint ahogyan a virág lángol a nyári fényben. Ez volt a teste jelentése, szöveg nélkül. Minden este, munka után olyan magányos volt, mintha egy álomból ébredt volna, amiből nem emlékezett semmire. Várta, hogy megjelenjen a zöld kör Mátyi neve mellett. Ez a nagy, zöld kör jelentette neki a legtöbbet. Újra és újra akarta az üzeneteket. Az utolsó beszélgetésükön huzigálta az ujjait le és fel. Az a szöveg volt neki a szerelem. Látta, hogy a fiú posztolt az életről valamit, a fészen sokan és sokat tudnak az életről az emberek, de Mátyi úgy hagyta el a posztját, mint egy második világháborús hős, kigyulladt körülötte minden, és csak a fényeit lehetett látni, őt magát sajnos nem, de a lány a szívébe zárta. A telefonnal a kezében aludt �SZÉPIRODALOM 41 el a kanapén. Olyan volt a hajnali város, mint a nagy, közös elbeszélés elveszett horizontja. Nézte a városalapító szobrát a buszmegállóban leszállva a buszról, ott ült a kis tér közepén, mint márvány gyerekkor. Egy varjú szeméhez hasonlított a nap, ahogy vöröslött az égen. Autólámpák vércseppjei csöpögtek végig az úton, amin átment az egykor szebb időket megélt szálloda elé. Ott állt szürkén az égő ég alatt. A szálloda nevét ábrázoló betűkön át úgy szüremlett a gyenge fény, mint repedt, kinyíló sírkőből, amelyikben a halott készen áll a feltámadásra. Mátyira gondolt, és a keserűség a nyelvébe temette magát. Elszívott egy cigit a szállodaajtóban. Méregette az épületet, amelyik úgy magaslik a város közepén, mint egy öngyilkos-forródrót. Hívják, de nem veszi fel senki. Adél húsos, sápadt, kialvatlan és izgatott arca olyan nehéz volt, mint a kő, körülbelül egy tonna súlyú. Belépett az elvesztegetett örömök ajtaján. Két idősebb kolléganője fogadta, megmutatták neki, hol öltözzön át, és hogy hová kell majd pakolni az ételt, ha megjön a furgon. Adélnak azt a feladatot adták, hogy terítsen meg, és hogy szolgáljon fel a vendégeknek, mert egy pincér nem tudott menni betegség miatt. Megjött az előadó. Olyan arca volt, mint az árnyékok közé bújt holdnak, és pokoli mosollyal köszönt. Földön túli szemeit csak talán a rettegéstől ráncos homlokai múlták felül. Égetett, kék rum színű öltöny volt rajta, és úgy látott hozzá az utasítások osztogatásához, mint a forgószél, vad és szentségtelen ember benyomását keltve. Habszivaccsal bélelt, óriási koporsótortát toltak be a színpad szélére. Pirított cukorral volt barnára kenve. Az állkapocsrögzítők marcipánból voltak, összezárták a terem levegőjét a melankóliával. Kígyók játszottak egymással tekeregve a fedelén. Körülötte műanyag pezsgőspoharak álltak, a gyászolók. Az előadás házigazdája érdekességként elmesélte, hogy a sütemény a svéd makabre cukrászatot idézi, és kívánja a halotti torok kihagyhatatlan kellékévé tenni. Egy ezüsttálcán aranygyűrűk voltak kiállítva. Adél csak nézte a sok, csillogó gyűrűt, de nem értette, miért vannak ezek a gyűrűk egy temetési vállalkozóknak szóló rendezvényen. Az előadó látta, hogy a lány küszködik a gondolataival, és kérdés nélkül válaszolt neki, hogy azok lebomló anyagból készültek, arannyal színezett temetési gyűrűk, amelyeket az elhunytak emlékére kellene elásni, amennyiben házasok voltak, jelképezve, hogy a házasság a sírig tart, valamint az élet kezét díszítő ékszer a szerelem, mely lefelé ás, és végső lényegét a föld alatt nyeri el. Felajánlotta �42 SZÉPIRODALOM Adélnak, hogy bátran próbáljon fel egyet, de a lány félt, hogy kövér ujjaira nincs méretben, így visszautasította az ajánlatot. Az asztalok megterítése még a kellékek előkészítésénél is gyorsabban ment. Végzett, és kiment a hátsó bejárathoz elszívni egy cigit. Megnézte a telefonját. Mátyi írt. Bűvésztrükkös videót küldött, amiben az előadó kiszabadítja magát a láncai alól. Beszélgettek, az is felmerült, hogy egyszer megnézhetnének egy ilyen estet valahol, amikor nincs ez a nagy szezon az étteremnek. Mátyi leírta, hogy ez az élet lényege, hogy megszabaduljon az ember a láncaitól, és hogy szerinte ehhez nem kell más, mint tudni, melyik láncgyűrű hol enged. Szóltak neki a kolléganői, hogy menjen, elkezdődött a rendezvény, már bent vannak a vendégek. − Vigyünk életet a temetésbe! − üdvözölte a színpadról az összegyűlt vállalkozókat a rendezvény szervezője. Többet nem hallott Adél, mert újra fordulnia kellett a büfékocsival. Mikor visszaért az újabb adag levesekkel, már arról beszélt a pokoli ember, hogy el kell valahogyan tudni adni azt, amit nem szívesen vesznek meg az emberek, mint például egy temetési szolgáltatást. Furcsa vendégek gyűltek össze. Tíz asztal volt. Megint lemaradt egy részről a beszédben, mert mennie kellett az üdítőkért. Ennél a fordulónál versenyt hirdetett a szentséget nem ismerő, hogy az a vállalkozás kap támogatást, aki több lájkot tud összegyűjteni egy hónap leforgása alatt. Az egyik vendég olyan volt, mint egy zselézett hajú prérifarkas. Ízléstelen, retró barna öltönyében hangoztatta, hogy egy jól eltalált kozmetika fel tudja dobni a temetést. Különböző, tupírozott hajú halottakról mutogatott képeket, amire a többi vendég nevetve, elismerően megtapsolta. Egy feltűnően szép alakú, haját sátorként használó miniruhás nő szólalt fel, aki halottszállítók tetején pózolt különféle domborító testhelyzetben, elég lengén öltözve mondván, az utolsó útra is el kell kísérje az embert az erotika. Ezt is megtapsolták a többiek, meglepő módon, ízléstelennek sem tartotta senki. Megint fordult Adél, üdítőket, kávékat és ásványvizeket pótolt. A harmadik felszólaló olyan volt, mint aki egy ír kocsmából ugrott volna át biciklivel. Elővett pár levelet, amiket halott szeretők írtak életben maradt párjuknak, majd mutatott egy képet valami városról, és hangsúlyosan azt mondta, az a lényeg, ami a háta mögött van. Őt nem értették nagyon, de az előadó kiszúrta, hogy urnát öntenek a folyóba a partról. Nem volt túl népszerű a rendezvényen, de szép, művészi fotót csinált. Negyedjére egy kis, halvány figura állt fel tengerzöld pulóverben, aki szerint egy temetés is lehet cuki, ha ráhangolódik az ember az örökkévalóságra. Sok fény és öröm kell egy temetésre, mivel �SZÉPIRODALOM 43 a fény a halál nélküli folyó. Cicát simogatott egy napsütötte temetőben, miközben leengedték a koporsót a sírgödörbe. Enyhe tapsot kapott. Egy melegítőben, a rendezvény hangulatától elütő kontyos lány állt fel, aki szerint, mint ahogy az élő is, természetes állapotában a legszebb, nem kell ruha, smink, csak a natúr holttest, hogy milyen szép a maga valóságában a halál. Szerinte fészbúkon is azért van ennyi lájk a képein, mert egyszerű és természetes. A következő, kampós orrú, vörös hajú, edzett nő a testmozgást és a fitneszt népszerűsítette a temetéseken. „Számoljuk az utolsó lépéseket is” jeligével sok temetésen vett részt ingyen aerobikórát tartva az elhunyt hozzátartozóinak. Megemlítette, hogy a sport, az élet a kitartásról szól, és hogy csak a legjobbak érnek célba. Sokkolóan nagy tapsot kapott. A következő egy jól öltözött, vörös inges férfi volt. Michael Jacksontól Yodáig mindenki viaszszobrával lehet fotózkodni az általa tartott temetések keretében, majd egy halott bácsit mutatott be a fényképein, akinek nagy álma volt, hogy találkozik Sam Tinnes-szel, mert szerette a zenéit, és ő halála után megvalósította ezt az álmot, szerinte csökkentve a hozzátartozók bűntudatát a beteljesületlen vágyért. Ezután egy kis nevetgélés, jó hangulatú beszélgetés kerekedett. Számba vették, hogy reggel kilenc és tizenegy, valamint a kora délutáni órákban lesz a legjobb a képeket, reklámposztokat feltölteni, mert akkor kaphatja a legtöbb lájkot egy-egy bejegyzés. Adél kiment cigizni, míg felvágták a koporsótortát a vendégek. Mátyira gondolt, meg arra, hogy ő is azokban az időpontokban tölt majd fel képet magáról, hátha sok lájkot kap, még ha oly kövér is, hogy lenyelné a földet. Úgy érezte, nem tud megfordulni, a padlóra vetette magát, mint egy árnyék, ami soha nem akar felkelni többé. Egyre hangosabban és vadabbul mondta a fejében a pokoli hang, hogy el kell adni, amit nem szívesen vesznek, majd égetett, kék rum színű lett minden, végül pedig szürke. A telefonja ott hevert mellette, ahogy elájult, elejtette, a Google keresési előzményei megnyíltak. Keresés a vicces macskás videók között. Ez volt legfelül. Összevissza beszélt, hogy megette az emlékeit, hogy elege van a testéből, vértéglákat akar, pitypangszellemekről suttogott riadtan. Teljesen összeomlott az a vékony lány, alig volt negyven kiló huszonhárom évesen. Amikor kivitték a mentősök a szállodából a hordágyon, a zöld kört látta maga előtt meg Mátyit, ahogy szívet küld neki. �SZÉPIRODALOM 44 SZENTJÁNOSI CSABA Andinak Fogaid hóláncain átkelnek szavaid a hideg csenden, ki-be záródnak feléd ujjaim, kutyák ugatnak bennem, olyan öreg vagyok, mint az indiánhegy, aminek ránc a patakja, Édesanyám a párnája alatt a történelmet altatja, annyiszor fújtak rám, hogy sokszor föllángolt feléd az életem, olyan vagyok, mint a hold, ahogy a szürkeségben földedet keresem, zárvatermő társadalom, éjjelnappal nyitva tartó boltok, az utcákon rohanva eldobott árnyékaidba botlok, hát csak tedd össze kezedet, hogy kapuboltozatuk alá álljak, visszaadjam örök szerelmét az elrabolt szabadságnak. Édesapám Édesapám Zalában járt elemibe, szakács lett, majd üzletvezető, kőszakállat kezdett neki ereszteni 33 éve a temető, olyan mozdulatlan, de fényt adó, mint az utcai lámpa, lepkeként verdeső emlékeim világító mennyországa, csak 54 éves volt, mikor a rák elvágta élete fonalát, h e g y v o l t, a boldogság csúcsát tartotta egy egész életen át. �SZÉPIRODALOM 45 SZENTJÁNOSI CSABA Gyere be Gyere be, a versszak: betűkerítés, de kinyitja a gondolat, és máris agyam világában járhatsz, ott, ahol élők a költők, Petőfi farmerben sétál, Illyés Gyula most pötyögi mobiltelefonjába számomat, Szabó Lőrinc megnézi saját szobrát Debrecenben, Janus Pannonius pajzán epigrammáira meg ráteszik a 18-as karikát… Gyere be nyugodtan, hiszen minden vers: egy meghívás, hogy szemeiddel felszedd a pontmagokat, igen, ez az Édenkert: hiszen itt még szégyen nélkül ölelkeznek meztelenül a rímek. Gyere be, persze hozd be nyugodtan a XXI. századot, az éhes léleknek enni ad a magyar nyelv, Maradj még, ne siess, sorok-kanyonjai felett a berregő csönd helikopterén… talán még láthatsz egy-két öreg indiánt, akik a Parnasszus hegyén ülnek: Faludyt, Utassyt, Áni Mánival játszó Bellát… Szó nélküli vers Én, gróf Monte Cristo, vésem a holnap falát, de látom, hogy csak egy út vezet oda, a holdon át. Kezed árbockosarában, mikor felállnak az ujjak, némán kiabálják, hogy: Isten földje! és összekulcsolódnak. �INTERJÚ 46 BARÁTHI OTTÓ Dr. Agócs József mérnök meglepő metamorfózisa Életút és pályaszakaszok – a művésszé válás útján „…fotográfusként talált rá nemcsak képességeinek, talentumának felszínre hozására és másokkal való megosztására, de bizonyos értelemben önmagára is.” Ez a – dr. Agócs József életútját, pályáját összegző – mondat dr. Csongrády Béla szájából hangzott el a művész egyik kiállítását megnyitó beszédében. Én viszont a sikeres végkifejlethez vezető utat kívánom olvasóinknak bemutatni, hogy a fotóművész egész habitusát is jobban megismerhessék. Először a szakmai nyilatkozataira figyeltem fel, mígnem 1987-ben munkakapcsolatba is kerültem Agócs Józseffel. Ekkor már tudtam, hogy diplomás mérnök, műszaki doktor, kitűnő vezető és szervező. Ehhez képest meglepett a szerénysége, visszafogottsága. Az volt a benyomásom, hogy a fiatalemberben sokkal több, „valami más” is van még. Azt azonban, hogy jó két évtizeddel később mint fotóművészt ismerik majd szerte a világban – nem gondoltam. Ekkortól viszont tudtam, hogy érdekes életútját, változatos pályaképét és meglepő metamorfózisát érdemes és fontos lesz megismertetni olvasóinkkal is, hogy a portréja teljesebb, a róla alkotott kép – fekete-fehérben is – színesebb legyen. De főleg azért, mert életútja tanulságos, életműve máris maradandó. Pályája pregnáns példája annak, hogy a tehetség utat tör magának és kiteljesedik. Iskoláskor: hendikep után biztos célba érés Agócs József 1948-ban Kompolton született. Egy tanyasi iskolában kezdte a tanulást, amit hamarosan szülőfalujában folytatott. Agronómus édesapja munkáltatójától kapott szolgálati lakásukban nem volt villany, a kisfiú petróleumlámpánál olvasott, írt, tanult. Őszülő halántékkal mégis azt mondja, jó, hogy így is tanulhatott, ha nem is olyan feltételek között, mint a városi gyerekek. Szülei nagy figyelmet fordítottak taníttatására. Ma is fülébe csengenek intelmeik: „Tanulj fiam, a tudást senki nem veheti el tőled”, „Légy mindig becsületes, szorgalmas, így majd sikeres is lehetsz”. �INTERJÚ 47 Felkészítették arra is, hogy az életben kompromisszumokat is kell majd kötnie, de vigyázzon, hogy a tartása megmaradjon. A szülei fontos elvárása volt, hogy a középiskolában szakmát is szerezzen. Ezért a gyöngyösi szakközépiskolába íratták, ahol a mechanikai műszerész szakmunkás bizonyítványt is megszerezte, aminek később nagyon jó hasznát vette. Háztartásbeli édesanyja javaslatára fakultatív nyelvtanfolyamon németet tanult, később magánórákat is vett. (Mégpedig Fleischmann Rudolf – a világhírű gabonanemesítő – lányától.) A vizsgaeredmény bekerült a bizonyítványába is, de ettől fontosabb volt, hogy elsajátította egy világnyelv alapjait. Oroszból szintén különórákat vett, fizika tantárgyból pedig magánszorgalomból érettségizett. A középiskolai kollégium az alkalmazkodókészségét növelte, az albérlet pedig az önálló életvitelre készítette fel. Végül a hendikeppel induló fiatal – jelentős erőfeszítések árán – az általános és a középiskolát is jó eredménnyel végezte el. Agócs József ma is úgy gondolja, hogy a szüleitől kapott szellemi értékek, a gyermek- és iskoláskori szocializációja jó irányt szabtak személyiségfejlődésének. A középiskolai matematikatanára nemcsak megkedveltette vele a tantárgyat, de megtanította a racionális, logikus gondolkodásra, a problémamegoldás menetére is. A sikeres érettségi után egyértelmű volt, hogy felsőfokon folytatja a tanulmányait. Arról is gyorsan döntött, hogy hol tanul tovább. Szívesen beszél az egyetemi éveiről is. Diploma, doktori cím, az első munkahelyek „Gyermekkoromtól érdekeltek a műszaki dolgok, már az általános iskolában megépítettem az első detektoros, később a tranzisztoros rádiómat. Csodálatos érzés volt, amikor megszólaltak. Agronómus apám szép szakmája és a műszaki vénám alapján döntöttem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Kara mellett, ahová 1967-ben előfelvételit nyertem. Ez azt jelentette, hogy a tanulmányok megkezdése előtt kilenc hónapos katonai szolgálatra kellett bevonulnom. Harckocsi-technikus lettem, főhadnagyként kaptam obsitot. Következett az egyetem csodálatos öt éve. Sokat és nagy kedvvel tanultam, a nyári gyakorlatokat – külön kérésemre – mindig az ország más részében töltöttem. Egyszer sikerült külföldi szakmai gyakorlaton – a híres-neves, akkor még NDK-beli Weimarban – is részt vennem. A tanulmányaim mellett szívesen áldoztam a hobbimnak. Részt vettem a fotókör megalakításában, és fotóztam az egyetemi újságnak, vezettem a fotórovatot. 1973 nyarán jó eredménnyel szereztem meg gépészmérnöki oklevelemet. �INTERJÚ 48 A fiatal diplomás mérnök azonnal munkába állt. Az első agrárszakmai munkahelyein – Poroszlón, Nádudvaron és Szécsényben – szerzett tapasztalatait is felhasználva 1986-ban doktori értekezést írt A biogáz hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata címmel, melyet summa cum laude minősítéssel védett meg. Ezt követően 1985-ben került Salgótarjánba, ahol a Nógrád Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének osztályvezetője lett. Gyors szakmai integrációjára jellemző, hogy 1987 végén már a Nógrád c. újság tudósítójának nyilatkozik az üzemek sikeres újító tevékenységéről. Ami – mint mondta – annak köszönhető, hogy „szövetségünk kézbe vette a mozgalom irányítását, ösztönözi az új iránt fogékonyakat ötleteik kidolgozására. A most elért országos harmadik helyezés is igazolja: eredményes a munkánk, a befektetett energia megtérül.” Ám a részsikerek ellenére ekkor már a mezőgazdasági szövetkezetek és üzemek hatékonysága is csökkent, és a rendszerváltás hajnalán a területi szövetség jövője is megkérdőjeleződött. Nem várta meg a leépítést, „előre menekült”. Jól jött neki – mint elmondta –, hogy már az egyetem is olyan alapos és átfogó ismeretanyaggal és képességekkel ruházta fel, amelyek révén, nemkülönben szorgalmának és vállalkozó készségének köszönhetően is az alapvégzettségétől eltérő szakmai környezetben is biztosan megállhatta a helyét. S mint később kiderült, sikeres is tudott lenni. Agócs József: Régi kerítés �INTERJÚ 49 A felnőttképzés elismert szaktekintélye A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Nógrád Megyei Szervezetének titkára, dr. Horváth József hívó szavára 1992-ben – minthogy ekkor már volt felnőttképzési gyakorlata is – igent mondott. Az egyik legnagyobb projektje a diplomás munkanélküliek átképzése volt. Egy budapesti főiskola közreműködésével képzési programot készítettek, az átképzést a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ finanszírozta. Érdekes, ahogy ezt a képzési programot a gyakorlatban megélte, és ahogy a TITben végzett munkájáról beszél: „Szomorú és kicsit bizarr látvány volt a sok diplomás munkanélküli elég kilátástalan helyzete. Azt viszont jó volt tudni, hogy sokuknak segíthettünk. Időt nyertek, jó esetben munkahelyet találtak, az idősebbek nyugdíjba mentek. A TIT és nagy nemzetközi programja, a Nyári Egyetem korábban jelentős állami támogatásban részesült, ez a rendszerváltozás után nagymértékben csökkent. A TIT egyre inkább, később pedig már szinte teljes mértékben vállalkozási alapon működött: leginkább a munkanélküliek átképzéséből éltünk.” 1994-re még elkészítették a nyári egyetem programajánlatát, és még maga Agócs József mint szaktitkár is reményét fejezte ki a megyei napilap hasábjain, hogy a tervezet kedvező visszhangra talál mind bel-, mind külföldön. „A jubileumi nyári egyetem eredményessége persze nem kis mértékben attól is függ, hogy a terveinkhez miként tudunk támogatókat szerezni helyi, országos és nemzetközi szinten is” – mondta a szaktitkár. Ám a jövő ekkor már nem sok jóval kecsegetett. Beszűkültek a lehetőségek, és hamarosan az új versenytársak is megjelentek ezen a szakterületen. Az 1993 végén alapított Népjóléti Képzési Központ (NKK) 1994ben „beindult” Salgótarjánban, és várta a szakembereket. Agócs József most sem tétovázott: jelentkezett, felvették. Legyen ismét övé a szó: „Az NKK – amely ez időben kezdett el építkezni – az akkori Népjóléti Minisztérium fontos új intézményeként működött. Az én feladatom volt – természetesen a munkatársaimmal együtt – a szociális ágazatban dolgozók részére a különböző munkakörök betöltéséhez szükséges, jogszabályban előírt képzések szervezése az országot behálózó képzési helyszínek létrehozásával. Közreműködtem a képzési programok elkészítésében, neves szociális szakemberek és a szociális képzésekkel foglalkozó felsőoktatási intézmények bevonásával. Fontos feladatom volt az intézmény infrastruktúrájának minél jobb kihasználása: konferenciák, rendezvények szervezése. Már a TIT-ben jó kapcsolatot alakítottam ki a SZÁMALK vezetésével, a Gábor Dénes Főiskola egyik alapítójával. A távokta- �50 INTERJÚ tási rendszerhez kapcsolódó Konzultációs Központ-hálózat kialakítása kapcsán engem kerestek meg a salgótarjáni helyszín megszervezésére, vezetésére (amit főállású munkám mellett, engedéllyel láttam el). 17 évig tanítottam „Az informatika gazdasági és humán aspektusai” és a „Diplomatervezési gyakorlat” tantárgyat. A GDF fontos szerepet töltött be az informatikai forradalom idején Salgótarján és környéke informatikus szakembereinek képzésében. Két szak működött: műszaki informatikus és gazdasági informatikus. A végzett hallgatók jó eséllyel tudtak elhelyezkedni a beszűkült munkaerőpiacon. Később a bolognai folyamat eredményeként született előírásoknak már nem tudott jól megfelelni a kiépített távoktatási rendszer. Többek között megszűnt a felvételi vizsga nélküli bejutás lehetősége is. Ezért a konzultációs központok – minden megyében volt egy – megszűntek, így a salgótarjáni is” – emlékszik vissza az egykori képzési osztályvezető, aki előrelátó volt, és ismét „előremenekült”: 2003-ban sikeresen pályázott a Felnőttképzési Akkreditációs Testület mellett működő akkreditációs szakértői feladatra. Így bekerült a Felnőttképzési Akkreditációs Szakértők névjegyzékébe. Nagyon sok megbízást kapott országszerte (szintén főállású munkahelye engedélyével). Időközben és ezt követően is az intézmény átalakult, a feladatai módosultak. 2000-től a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézethez tartozott, 2007től pedig a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet képzési központjaként működött, néhány év múlva meg is szűnt. Agócs József 2011-ben ment nyugdíjba, de nem vonult vissza. Már jóval korábban nagyon tudatosan készült új életszakaszára diákkori hobbijával, a fotózással. Megújulásáról beszéljen ismét ő maga. Fókuszban a fotózás: a kezdetektől a nemzetközi elismerésig „Már Gyöngyösön, a középiskolában a kémiatanárom segítségével elsajátítottam a fotográfia alapjait, a laborálás technikáját, a fényképezés technikai ismereteit, a képek komponálását. Fotószakkört is alapítottam itt három fotós barátommal együtt. Az egyetemen – mint szó volt róla – szintén részt vettem a fotószakkör megalakításában, és 1968-tól kezdve öt éven át – immár művészeti vezető segítségével – intenzíven fotóztam. Vezettem az egyetemi újság fotórovatát és sikeresen szerepeltem a házi és egyetemi, főiskolás fotópályázatokon. Ugyanezt folytattam – igaz főfoglalkozású munkám, leterheltségem mellett – nyugdíjazásomig kevésbé látványosan Salgótarjánban is. Fotószakmai aktivitásomat és fejlődésemet mutatja, hogy tagja vagyok többek között a Magyar Fotóművészek Szö- �INTERJÚ 51 vetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének és a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek is. Fotószakmai kvalitásaimat igazolja a Nemzetközi fotóművész diploma, az Artiste FIAP (Federation Internationale de I’ Art Photographique) fotós minősítés elnyerése is.” Csoda-e, ha a szakmai sikereit, kiállításait, elismeréseit és díjait itt felsorolni sem tudjuk? Ezek gazdag tárházából álljon itt csak néhány – e sorok írója által – kiemelt elismerés, köztük néhány „zajos siker”: 2009. AZ ÉV FOTÓI XXVIII. Bekerült a Magyar Sajtófotó-kiállítás albumába. 2013. Nemzeti Kulturális Alap – alkotói támogatás elnyerése a „25 évvel a FAL lebontása után” című kiállítás anyagának elkészítésére. 2014. Részvétel és SZAKMAI ELISMERÉS-díj - a MAOE „LABIRINTUS” című kiállításán, Szentendrén a Művészet Malomban. 2015. Nemzeti Kulturális Alap – alkotói támogatás elnyerése az „Arcok, emberek – Vietnam” című fotókiállítás anyagának elkészítésére. 2017. FŐDÍJ – CANON Nyílt Nap, Győr. 2019. Nemzeti Kulturális Alap – alkotói támogatás elnyerése a „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című kiállítás anyagának elkészítésére. 2021. Az „AKADÁLY LEKÜZDÉSE” című fotóját beválogatták a „Magyarország 365” című fotópályázat fotóalbumába. 2021. június 12-én a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület „ÉLETMŰDÍJ” kitüntetést adományozott részére. Agócs József: Tél a tavon �52 INTERJÚ Az elmúlt években több mint 15 egyéni kiállítása volt csupán Salgótarjánban. A legjelentősebb a „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című kiállítása a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Nyolc díjat nyert a három megyében évente megrendezésre kerülő Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemlén. Öt díjat kapott a Magyar Fotóművészek Világszövetsége által évente szervezett fotópályázatokon. Képei vannak közgyűjteményekben, többek között a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban. A helyi kultúrát és művészetet önzetlenül támogató tevékenységének egyik szép példája, hogy a „Volt egyszer egy öblösüveggyár” című 40 db 50 x 70 cm-es képből álló anyagát az összes felvétele 430 db-os digitális változatával együtt a Dornyay Béla Múzeumnak ajándékozta. Fotóművészetének főbb, sajátos jegyei Képi világa – amelyben engem emberábrázolásának hitelessége ragad meg leginkább – az enyém is. Amennyiben nem így lenne, írásomnak ez a fejezete el sem készült volna. De az igazi ítészek a szakértők. Figyeljünk csak néhány kiragadott értékelést! „…olyan mesteri finomsággal kezeli a súrló, a polarizált, a derített vagy éppenséggel teli fényeket a fiatal modellek Istenadta harmonikus, tökéletesnek tűnő testvonalainak és azok egyes részleteinek kiemelésére, hogy azt kell mondanom, férfiszemmel, egyetértve a költőkkel, itt tényleg a teremtés legszebb alkotásait látjuk. Az örök Évát. Arra is képes szerintem nem kis huncutsággal, hogy a háttereket nagy műgonddal válassza meg az érzet alátámasztására…” (Orbán György János képzőművész) „…Agócs József képei kompozitképek, azaz több képből, rétegből állnak, olyanok, mint egy-egy palimpszeszt. A palimpszesztekhez hasonlóan, hol könnyebben, hol nehezebben »olvashatók«, azaz a képi információ sűrű rétegekben mutatkozik meg. Bonyolultságukat, sokrétűségüket az is jellemzi, hogy különböző képeket, képi világokat mixelnek, egyrészt a szépet, az öröknek is tekinthető női test szépségét, másrészt az esetlegességet, névtelenséget…” (A Magyar Fotóművészek Szövetségének 2020. évi fotóhónap rendezvényének kurátora) „…Mitől jó egy mondat? Attól, hogy az ember elolvassa és megérti. A jó kép egy jó mondat… Szerintem jó képet csinálni maga a művészet. Én mindig azt mondtam: Nézz, láss, gondolkodj, majd exponálj. És akkor jó kép születik.” Nos, meggyőződéssel mondom: Agócs József megfogadta e tanácsot, végigjárta ezt az utat: nézett, látott, gondolkodott, exponált. És jó képek kerültek ki a keze alól…” (néhai Szalai Zoltán fotóriporter) �INTERJÚ 53 „…Agócs József azt a szépséget kutatja föl és örökíti meg, amely eredendően adott, értelmezésétől függetlenül van, a befogadása során senkiben sem vált ki disszonáns érzelmeket és gondolatokat, esetleg undort. Vagyis tudatosan kerüli mindazt, ami torz, amorf, visszatetszést keltő… e téren nemet mond a divatra. Ugyanakkor divatkövető is, amennyiben a digitális technika mellett polaroid kamerához nyúl…” (Handó Péter író, költő) Természetesen engem az is érdekelt, hogy Agócs József maga miként vélekedik saját művészetéről. A válaszai kérdéseim nélkül is beszédesek: „Jellemzően a hagyományos technikát követem. Nem azért, mintha nem ismerném a technika adta legújabb lehetőségeket, »csak« egyszerűen kedvelem a realista ábrázolásmódot. A photoshopot csak az alapvető beavatkozásokra használom. Szívesen fotózok a színes mellett fekete-fehérben is. Az archív technikák közül a polaroid-instant fotótechnikát alkalmazom. Kedvenc témáim közé tartozik a kortárs mozdulatművészet, a tánc fotózása. Rendszeresen meghívott fotósa vagyok a budapesti táncszínházak fotózható próbáinak. Kedvelt helyszíneim a MÜPA és a MU színházak. A tánc ábrázolásánál a bemozdulásos technikát kedvelem, mely jól szemlélteti a mozgás szépségét. Nem állítom meg a mozdulatot, hanem hagyom »tovább haladni«. Az elmúlt tizenkét évben mintegy száz táncprodukciót fotóztam. Agócs József: Tánc �54 INTERJÚ Különleges számomra (is) a női szépség ábrázolása. Rendszeres résztvevője vagyok aktfotó-workshopoknak. Fotózok modelleket szabad téren és műteremben is. Itt a finom árnyalatokra és a különleges helyszínekre helyezem a hangsúlyt. Sajnos, elég korlátozottak a bemutatkozási lehetőségek. A fentiek mellett nem zárkózom el egyéb területektől sem: szeretem az embereket, az eseményeket és a tájakat is fotózni. Szinte mindent, ami örömet okoz nekem és a várható közönségemnek is. Végül álljon itt dr. Agócs József művészi hitvallása: „Szeretem elkapni a pillanatot, úgy, ahogy én látom, úgy, ahogy nem hétköznapi; olyan részleteket, mozdulatokat fotózni, melyek az egyszerű szemlélőnek fel sem tűnnek. A technikát csak eszközül használni a cél érdekében; megmutatni a szépet, a csodát, a romantikust, a tragikust, az embert, úgy, hogy ne legyen öncél, úgy, hogy ne csak a művészek, a kollégák, a hozzáértők leljék benne örömüket, hanem az »átlagember«, a nagyközönség is – ez az igazi érték.” Ilyen „egyszerű” ez, de ezt már én teszem hozzá. Személyiségének kiteljesedése Dr. Agócs József portréja – főleg személyisége, emberi arca – korántsem „ennyi”, mint fentebb olvasható róla. Álljon alább a portréját gazdagító-színesítő néhány további információ. Húsz éve teniszezik: télen sátorban, nyáron a klubja teniszpályáján. A téli sportok közül a síelést űzi. Barátaival sítúrákon vett részt a Dolomitokban, a francia és az osztrák Alpokban, síelt már Szlovákia szinte valamennyi sípályáján. Nyugdíjas kora óta különösen sokat utazik. Egzotikus – Európán kívüli – útjai: Dél-Afrikai Köztársaság, Costa Rica, Vietnam, Kambodzsa, Kína, Kína-Tibet és Nepál. Tervei között első helyen az egészségmegőrzés szerepel, amiért továbbra is rendszeresen sportol, kirándul, utazik. Folyamatosan frissíti a jó német nyelvtudását, tovább „gyúrja” az angolt. Ahogy említi, szeretné „megfotózni” a Salgótarján és környéki lovaskultúrát. Fotóalbumot kíván összeállítani a tibeti utazásán készült fotókból, életmű-albumot szerkeszteni a legsikeresebb fotóiból. Szeretné 2023-ban Gödöllőn átvenni az arany diplomáját. Azt is mondta, hogy szeretne sokat pihenni, de ezt én némi szkepszissel fogadom, mert Agócs József alkotásra termett művész. S hogy mire és kire büszke leginkább? Először is arra, hogy valamennyi munkahelyén sikeres volt, és hogy a szakmájához szorosan kapcsolódó doktori diplomát is abszolvált. Büszke a fotós sikereire, de a legbüszkébb �INTERJÚ 55 Budapesten lakó és dolgozó két – kétdiplomás – fiára. Gáborra, aki gépészmérnök, minőségbiztosítási szakmérnök és Gergelyre, aki gyógyszerész – PhD, adjunktus. Itt és most „ennyi” fért az „Agócs-képbe”. Noha mi salgótarjáni városlakók figyelemmel kísérhettük a gépészmérnök és képzési szakember szakmai és személyiségfejlődését, majd mintegy meglepően fotóművésszé válását, talentumának kitejesedését, nem állítanám, hogy igazán ismerjük őt. Nem is baj ez, mert így még számos meglepetést tartogathat számunkra, új művészi értéket hozhat létre Salgótarján város jó hírnevének öregbítésére. Ez utóbbi érdekében én még várom marketing-menedzseri képességei kibontakoztatását is. S ha már írásomat a dr. Csongrády Bélától kölcsönzött sorokkal kezdtem, azzal is zárom, jelesül az általa idézett neves esztétikus, Poszler György szavaival: „A művészet varázs, amely átalakít. A könnycseppet gyöngyszemmé nem. Az embert emberré viszont igen.” Talán éppen így történt ez dr. Agócs József esetében is. Agócs József: Hazafelé �SZÉPIRODALOM 56 ISTENES TIBOR Kanál lettem Beköltöztem abba a csuporba, ahonnan a mézet csókolta a szád, Csónakként lebegtem az édes semmiben... Aztán kristály lettem a szád szélén, Nem hagyhattál ennyiben... Kanál lettem a kávéd forró észlelései között, Kavartam benned a koffeint és a reggeleket, Elaludtam veled a puha párnán, Lenyomtam veled a vekkereket. Most némán nézem, ahogy estének öltözöl, Bordó függöny arcod szelíd tüze, Lángokkal borítod testem, A tűz vadít, majd szinte emésztene. Ernyedten látom szemedben a nyár elmúló perceit, Még ölelem őszi rozsdás karjaid, De a holnapok elmúlt ruháiban Szaggatom a jövő harcait. Lepedők ráncos magányai Hozzák elém őszülő hajad, Múlt, jövő a jelenbe lépve Őrzi minden szerelmes szavad. �SZÉPIRODALOM 57 ISTENES TIBOR Tél előtt Fűszálak zöld színt ordítanak, Felettük kék szagú az ég. Süvöltő szeleket hajtanak üres dobozok, Falhoz tapadnak, előtte repülnek még. Faleveleket rágcsál a föld, Égő gyomrának kell a vigasztalás, Mielőtt a hó hűtené vágyát, Lecsúszik néhány őszi falás. Madarak repülnek az idei nyárral, Lerántják a tájról a napsugarat, A sárban rohadó falevelekkel Ültetik a fák az álmaikat. A jégtörő tavasz még rácsok mögött, Zöld jelzésre vár, De be van zárva a Héttoronyba A rügy, a bimbó, s a tavaszi ár. �HELYTÖRTÉNET 58 ANDOR CSABA Lisznyai Kálmán születésnapja Nagy Csaba emlékére 1999 és 2002 között, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként részt vettem a Nagy Csaba irányításával folyó grandiózus internetes adatbázisnak, a Magyar Életrajzi Indexnek a munkálataiban. (Ma már csak töredékesen érhető el az akkori adatbázis, amely több mint 210 ezer nevet tartalmazott.) Ennek különlegessége az volt, hogy egyfelől állást foglalt az egyes személyek pontos születési és halálozási helyével és időpontjával kapcsolatban, másfelől tételesen felsorolta a lexikonoknak és kézikönyveknek az eltérő adatait is. Megdöbbentem látva, hogy pl. Móricz Zsigmondnak négy eltérő születési időpontját tartják számon olyan lexikonok, amelyeknek főbb információit addig fenntartások nélkül elfogadtam. (Összesen kb. 600 lexikon, névtár és sematizmus feldolgozásánál tartottunk 2002-ben.) Ekkoriban figyeltem fel arra is, hogy Lisznyai Kálmánnál az 1823-as születési év mellett tört lándzsát főnököm, de az eltérések között ott volt az 1821-es év is, forrásként pedig egy korabeli kislexikon. Nem tévedés, egy 1846-ban megjelent névtár szerint a költő 1821. október 13-án született.1 Érdekelt, hogy vajon mi lehet ennek a jelentős eltérésnek az oka. Annak, hogy egy-egy személy pontos születési dátumát nem ismerjük, számos oka lehet. Az 1820-as években vagy még korábban született keresztényeknél nem is nagyon lehet kideríteni, hogy napra pontosan mikor születtek, így ilyen esetekben célszerű elfogadnunk azt, hogy ők maguk (vélhetően szüleik elbeszélése alapján) mit gondoltak erről, mert az egyetlen hiteles dokumentumban, a keresztelési anyakönyvben ekkoriban még általában csak egy dátum szerepelt: az „eseményé”. Márpedig az nem a születés volt, hanem a keresztelés. Hiszen az újszülöttet pogánynak tekintették, aki csak a keresztelés szertartása által vált valamelyik felekezet tagjává, s lett katolikussá, reformátussá, evangélikussá stb. Így tehát nem is lehetett őt beírni sehová sem, amíg a szertartás meg nem történt, hiszen a 1 Ponori Thewrewk József 1846. Magyarok születésnapjai. Második közlés, a’ multat és jelent illető. Pozsony. 101. �HELYTÖRTÉNET 59 születési anyakönyv a polgári társadalom „találmánya” volt, amelyet Magyarországon csak 1895-ben vezettek be. De már jóval korábban, az egyes vallási közösségeknél eltérő időpontban, ám általában az 1840-es évek elején kezdett általánossá válni az a gyakorlat, hogy az adatsor nem egy, hanem két dátummal kezdődik, amelyeknek fejlécei jelezték is, hogy az első a születésnek, a második a keresztelésnek a napja. Lisznyay Damó Kálmán (A kép forrása: https://www.infonograd.hu) Ma már szokatlan módon leggyakrabban azt látjuk, hogy a születést követő napon történt a keresztelés. A sietség oka a magas csecsemőhalandóság volt, s az a széles körben elterjedt vélekedés, amelyet a katolikus egyház az I. Vatikáni Zsinatig (1870–71) képviselt, vagyis hogy a megkereszteletlen csecsemők nem üdvözülhetnek. (Az előkészületekre: tisztálkodásra, öltözködésre, a pap vagy a lelkész értesítésére, az általa megadott időpont alapján a keresztszülők értesítésére általában elegendő volt ennyi idő.) Nem meglepő: ha csak az anyakönyv vagy az annak alapján kiállított keresztlevél állt rendelkezésre, és a családi hagyomány feledésbe merült, akkor (az 1820-as években vagy még korábban születetteknél) az azok- �60 HELYTÖRTÉNET ban szereplő egyetlen dátumot tekintették az életrajzírók az érintett személy születésnapjának. Így aztán gyakori volt az apróbb, rendszerint mindössze egy napnyi tévedés. Berzsenyi Dániel valószínűleg május 6-án született, ahogyan ő maga állította egy 1809-ben Kazinczy Ferencnek írt levelében (noha ugyanakkor azt írta, hogy 29 éves, pedig akkor már 33 volt), Madách Imrének is egy leveléből tudjuk, hogy január 20-án született. De még az ő esetükben is a lexikonok zöme születési időpontként a keresztelés napját közli, az előbbi esetben a nemesdömölki evangélikus, az utóbbiban az alsósztregovai katolikus anyakönyv alapján, vagyis május 7-ét, ill. január 21-ét. Ritka az olyan eset, amikor az évszám is kétséges, vitatott. Ilyesmi inkább a régmúlt századokban élt személyeknél fordul elő. De azért lehet találni 19. századi eseteket is. Kossuth Lajost csak azért nem sorolnám közéjük, mert kiváló történészünknek, Nagy Ivánnak a könyvében az 1806-os születési év nyilván csak nyomdahiba.2 De Akadémiánk egykori elnökének, gróf Dessewffy Emilnek az 1814-es születése nem feltétlenül az. Márpedig Szinnyei József korszakalkotó művében ez szerepel.3 Ő is éppen két évvel korábban, 1812-ben született, miként azt az 1866 elején kelt gyászjelentésében az „életének 54. évében” kifejezés egyértelművé teszi. Nagy Iván és Szinnyei József munkái ma is megkerülhetetlenek (ha valakinek az életrajzára vagy a családfájára kíváncsi vagyok, ma is az ő műveiket emelem le elsőkként a könyvespolcomról). Egyáltalán nem példátlan esetről van tehát szó: a több éves eltérés ritka ugyan, de olykor mégis előfordul lexikonjainkban és kézikönyveinkben. Eleinte egyébként magam is kételkedtem Ponori Thewrewk József adatának hitelességében. Mellette szólt, hogy akár személyesen ismerhette az ifjú Lisznyait, ellene szólt viszont, hogy a régi könyvekben már csak technikai okból is sok a pontatlanság, hiszen a szerző nem írógéppel készített, hanem kézzel írt szöveget bocsátott a nyomdász rendelkezésére, aki a számokat könnyen félreolvashatta. (Habár a kézzel írt 1-es számjegy fölé akkoriban igen gyakran egy pontot tettek.) Érdekes, hogy az 1863. február 12-én Budán elhunyt költő gyászjelentésében az állt, hogy életének negyvenkettedik évében történt a tragédia, nem pedig a negyvenedik évében. Lehetséges, hogy a felesége, dabasi Halász Ida is éppen két évet tévedett volna? A kétségek eloszlatásának legjobb módja az, hogy elővesszük az anyakönyvet vagy annak mikrofilmen lévő másolatát (bár ma már elegendő az Nagy Iván 1860. Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. Pest. 381. 3 Szinnyei József 1893. Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky, Budapest. II. 319. 2 �HELYTÖRTÉNET 61 említett lehetőségek helyett a világhálót igénybe vennünk). Ezt tettem én is, bár akkor már tudtam, hogy az 1821-es év a helyes: a Szécsényben élő és Salgótarjánban tevékenykedő Galcsik Zsolt levéltáros elmondta ugyanis, hogy ő megnézte az anyakönyv mikrofilmjét, később pedig kiderült, hogy Zólyomi József, szintén az anyakönyv alapján, ugyancsak ezt az évet adta meg.4 Galcsik Zsolt még egy fontos körülményre hívta fel a figyelmemet: csak egy Lisznyai Kálmán született akkoriban? Felmerült ugyanis az a lehetőség, hogy az érintett szülőfalujában, Herencsényben előbb 1821-ben született egy Kálmán névre keresztelt fia Lisznyay Márknak és Lisznyay Teréziának (akik még ’y’-nal írták a nevüket), ő azonban meghalt, s a két évvel későbbi újszülöttet ismét Kálmánnak keresztelték. (Akkoriban ez nem is volt túlzottan ritka.) Az anyakönyv mikrofilmje aztán végképp meggyőzött arról, hogy nem két személyről van szó, hanem egyről, aki valóban 1821-ben született.5 A hónap is világos: október, de hogy melyik napon, azt nem tudjuk. Különös módon Ponori Thewrewk Józsefnél (csakúgy, mint a későbbi lexikonokban) 13-a szerepel, míg az anyakönyvben 5-e (ami nyilván keresztelési dátum). A fordítottja hihető lenne: 5-én születik valaki, s mivel a keresztszülők az ország távoli vidékén élnek, ezért csak 13-án keresztelik meg. El kell tehát fogadnunk, hogy a 13-a (nem tudni, honnan származó) félreértés, és csak az a biztos, hogy a keresztelő időpontja 1821. október 5-e volt. Az anyakönyvek információi a legmegbízhatóbb forrásaink közé tartoznak, de azért tévedések néha azokban is előfordulnak. Alsósztregován pl. 1831 végén a katolikus esketési anyakönyvbe azt írta a plébános, hogy abban az évben nem volt esküvő, aztán 1832-ben, miután már beírt egy januári egybekelést, következett egy 1831 novemberi esküvőnek a feltüntetése. (Úgy látszik, az esemény időpontjában, ki tudja, miért, nem állt rendelkezésre az anyakönyv, utólag pedig hosszú időre megfeledkezett a plébános a bejegyzés pótlásáról.) Az ilyesmi ugyan ritka volt, de néha azért előfordult: a dátumoknak sorról sorra szigorú időrendben kellene következniük, néha mégis előfordul egy-egy eltérés. Olykor a házasulandóknak az anyakönyvben feltüntetett életkora se felelt meg a valóságnak; úgy látszik, az életkort „bemondás” alapján írták be. A legkülönösebb azonban az, hogy bár a szülők neve mellett református vallásuk is szerepelt, Lisznyai keresztelését mégis a herencsényi katolikus anyakönyvben találjuk. Ez ellenkezik az akkori szokásokkal (amelyek 4 5 Zólyomi József 1998. Herencsény története. Balassagyarmat. 208–211. Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos Levéltára. 5325. sz. mikrofilm. �62 HELYTÖRTÉNET vélhetően az egyes felekezetek vezetői közti megállapodásokat követték). Mivel a legközelebbi református gyülekezet a távoli Losoncon volt, ezért ilyen esetben általában a legközelebbi evangélikus anyakönyvben találjuk a református szülők gyermekeit; így pl. a Csécsén született Fráter Erzsébetet Szirákon keresztelték. Lisznyai esetében is az lett volna a megoldás, ha Bérben keresztelik meg őt. Ám valamiért mégsem ez történt. És most lássuk, mi okozhatta a hibát, a születési év két évnyi eltérését! Egyszerű tévedés történt volna? Valószínűleg nem. Sokkal inkább szándékos megtévesztésről lehetett szó. Lisznyairól ritkán és keveset írtak a halála után, ezért is olyan jelentős Szilágyi Mártonnak a 2001-ben megjelent monográfiája,6 hiszen nem sokat meríthetett a korábbi életrajzokból, igen sok részletnek kellett elsőként utánajárnia. Egy félreértés folytán ő is az 1823-as születési év mellett foglalt állást, ugyanakkor ő világított rá arra: a költőnek érdekében állhatott, hogy fiatalítsa magát. 1846–47-ben egy zálogper folyt Lisznyai Kálmán és gyámja (apja), Lisznyay Márk ellen.7 Látszólag ez is az 1823-as születés mellett szól, hiszen ebben az esetben csak 1847. október 13-án vált volna nagykorúvá; csakis ezért állhatott apja gyámsága alatt. De meg is fordíthatjuk a magyarázatot. A birtokvesztést elkerülendő a családnak érdekében állt, hogy a „tékozló fiút” fiatalítsa. Hogy ez miként történt: hamisan tanúskodó személyekkel, hamisított keresztlevéllel vagy más módon, azt nem tudjuk. Szilágyi Márton már könyve elején megjegyezte: „sehol nincs annak nyoma, hogy Lisznyai 1821-et tekintette volna születési évének”.8 Ám ezen nem csodálkozhatunk, hiszen utólag is felelősségre vonhatták volna őt, ha beismeri, hogy születési évének meghamisításával kerülte el egy súlyos pénzügyi krízis következményét. Jó oka volt tehát arra, hogy élete végéig elhitesse magáról, hogy 1823-ban született. De azért a felesége nyilván tudta, hogy valójában két évvel korábban, férje gyászjelentésében ezért áll az, hogy „életének negyvenkettedik évében” halt meg. Lisznyai családneve Nagy Iván még a ’D’ betűvel kezdődő családneveknél írta le a lisznyói Damó család leszármazását.9 Bár a költő születési időpontjaként ő is az Szilágyi Márton 2001. Lisznyai Kálmán. Egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai. Argumentum Kiadó, Bp. (Irodalomtörténeti füzetek 149.) 7 Szilágyi i. m. 36–37. 8 Szilágyi i. m. 17. 9 Nagy 1858. i. m. III, 226–228. 6 �HELYTÖRTÉNET 63 ominózus 1823. október 13-át említette, a nevet illetően nem vétett hibát: az elterjedt konvenciókat követte. Mint ahogyan a család is helyesen járt el, amikor az előnevet családnévvé változtatta. A helységnév Lisznyó, ennek toldalékolása azonban, ha előnévről van szó, akkor lisznyói, ha családnévről, akkor viszont Lisznyai vagy Lisznyay. [Az ’i’ hangra végződő családneveket hol ’i’-vel, hol ’y’-nal, néha ’j’-vel (Fáj, Bezerédj), esetleg ’ÿ’-nal írják, de az előnevek mindig ’i’-re végződnek.] A félreértések elkerülése végett Nagy Iván egy utalót is írt az ’L’-betűvel kezdődő családnevek megfelelő helyére: „Lisznyai család. Lásd igaz nevén Damó cs.”10 Különös ez a kettősség, de a nevek világában egyáltalán nem rendhagyó. A baranyajenői Jeney család vagy a csíksomlyói Somlyay család esetében is hasonló eltérést tapasztalunk. Azért a névváltoztatás mégis furcsa. Ritka eset, amikor valaki elhagyja a családnevét, és helyette a nemesi előnevét használja családnévként. Ám ilyen „rejtőzködésre” éppen Nógrádban találunk példát. Madách ifjúkori szerelmének, Gyürky Amáliának és férjének, Ottlik Ákosnak egy fia született: István, akit halálakor már Ozory (Ottlik) Istvánnak írt a gyászjelentés. Amikor Amália dédunokáját 1990-ben felkerestem, őt már dr. Ozory Aladárnak hívták. Bár a névváltoztatás okát nem tudtam meg tőle, a magyarázatát azonban igen. A család felsőozoróczi és kohanóczi előnevei közül az előbbi a mai Horné Ozorovce (Felsőozor) településből származik, ahol valóban éltek Ottlikok, mint ahogyan Lisznyón a Damó család tagjai, vagyis mindkét esetben az előnév egyúttal a család származási helyével is megegyezik. Különös, hiszen az Ottlikok kiterjedt családfáján (amelyen az író Ottlik Géza is megtalálható) nincsen hasonló eset, feltételezhető tehát, hogy nyomós oka lehetett a névváltoztatásnak. Egy családtag 1990-ben úgy értesült a rokonságtól, hogy Ottlik Ákos váltóhamisítási ügybe keveredett, ezért kényszerült elhagyni Nógrád megyét. Tény, hogy korábban a másodalispánságig emelkedett a hivatali ranglétrán, végül azonban irattárosként fejezte be aktív pályafutását Debrecenben, és ott is halt meg. Úgy látszik, már fia is az Ozory nevet vette fel, s talán csak a régi ismerősei kedvéért írták be gyászjelentésében zárójelbe az Ottlik nevet, utalva ezzel arra a tényre, hogy eredetileg így hívták őt. Érdekes, hogy Lisznyai Kálmán mindkét fia visszatért az eredeti családnévhez, bár erdélyi szokás szerint előnevüket is nagy kezdőbetűvel írták: Lisznyai Damó Elemér és Lisznyai Damó Tihamér. 2006-ban aztán nem volt nehéz dolgom, amikor a ma élő leszármazottak után kutattam: egy ma 10 Nagy 1860. i. m. VII, 144. �64 HELYTÖRTÉNET már elfeledett könyvben, a Budapesti egyéni előfizetők telefonkönyvében sikerült megtalálnom a költő dédunokáját: Damó Elemért, és később a lakásán is meglátogattam őt. Ő tehát visszatért az eredeti Damó családnévhez. Az erdélyi névhasználat egyébként is eltér más vidékek névhasználatától. Miközben szűkebb szülőföldjén a tibetológust Kőrösi Csoma Sándornak hívták, és a mai Magyarországon is ezt tekintik hivatalosan a nevének, a régi Magyarországon a lexikonokban gyakran a ’Cs’-nél találjuk meg őt. Így Szinnyei Józsefnél is, Nagy Iván pedig nem is tehette más helyre, hiszen ő nem a személyről, hanem a családról írt, akkor viszont világossá kell tenni (a nevek egymás utáni elhelyezésével), hogy két Csoma család volt: a kőrösi és a ragyolczi. A nagyvilág azonban nem követ minket: Alexander Csoma de Kőrös munkáit a külföldi könyvtárakban általában a ’C’-vel kezdődő neveknél helyezik el. Ma már az előnév szokatlan, és bizonyára sokak számára fölöslegesnek is tűnik, akárcsak a keresztnevek halmozott használata. Pedig éppen napjaikban lenne nagy szükség, ha nem is nemesi előnevekre, de az azonos nevű hírességek valamiféle szabályozott megkülönböztetésére. Kínos, ha egy név hallatán egy balett-táncost összetévesztenek egy festővel, vagy egy építészmérnököt egy zeneszerzővel. Szokás is ez ellen valamilyen módon védekezni. A leggyakoribb megoldás az, hogy a családnév után egy nagybetűt helyeznek el, és pontot tesznek utána, mintha csak rövidítésről lenne szó. (Pl. Molnár C. Pál.) A számtalan Nagy István, Kovács Pál stb. megkülönböztetése már 150 évvel ezelőtt is gondot okozott olykor. Nagy Ivánt, a híres családtörténeti mű szerzőjét vajon hol találjuk meg a saját könyvében? Erre nem is olyan könnyű rájönni, mivel kétszáz különböző Nagy nevű családot sorolt fel. Az övé történetesen a felsőgyőri Nagy család volt (nem tévesztendő össze a felsőőri Nagy családdal!), ám ha ezt nem tudjuk, akkor sok időt tölthetünk el a keresgéléssel. Amikor az első világháború után a nemesi címek és előnevek hivatalos használatát eltörölték, voltak, akik kettős családnevet vettek fel, hogy valamiképpen megőrizzék az előnevüket is. Tudnunk kell, hogy a kettős családneveknél kötőjelet kell használni, éppen azért, hogy a nemesi előnevekkel ne lehessen összetéveszteni a kettős családnév első tagját (pl. Bajcsy-Zsilinszky). Így lett a Nagy Ivánnál még szegedi előnevet viselő Maszák családból Szegedy-Maszák család. �SZÉPIRODALOM 65 KARAFFA GYULA Részeg ember előtt … Eccer régen, mikor még a Túron nem vót vízimalom, Jézus elvetődött jártyába arra a vidékre, a Beregbe. El es csodálkozott, hogy milyen szép ott minden porta, hogy milyen takaros a mező, s hogy milyen szépen állanak a szilvafák odakünn a határba. De szép es vót, hajják az az ezernyi fa telve virágval, jószagu virágporral, telve méhecskékvel, kik öszveszedegették aztat s bévitték a kaptárjukba, hogy mézet csánnyanak abbul. Közbe bé es porzották a fákot, hogy a mi Teremtőúristenünk az azévi termést megaggya a gazdáknak, hogy legyen mit takarni kamarába, aszalóba s butykosba. Hej, de felvidult Jézus szíve erre a látványra, az aptya s a méhecskék munkájára! Ahogy meneget, szembe gyütt véle egy helybéli atyafi. − De szépen vannak kendtek errefelé, atyámfia! S ezek a szilvafák es milyen csodái a Teremtőúristennek, ha erre néz valaki, hát megértheti, hogy mitül es szép a fődi élet. – Nono, csak ne olyan hevessen, atyámfija. Ha maga lássa, hogy ebbül a szép virágbul gyümőcs lesz, a még haggyán. De ha majd azt es meglássa, hogy abbul a gyümőcsbül milyen fertelmes dolog lészen, akkor még a vallásábul es kiáll, erre én letészem a nagyesküt! – No, rendben van, fogagyunk – monta Jézus, merhogy el nem bírta képzelettel, hogy ebbül a szép virágbul valami fertelem legyen bármikor es. No, fogattak, kezet attak egymásnak, széjjel es vágta valaki azt a fogadást, oszt betértek egy házho. Épp ennek az atyafinak a szomszéggyába, egy kocsmába. No, odaszól az atyafi a kocsmárosnak: – Hozzál csak, Jóska, a tavalyi szilva termésibül, mer ez a jóember még élettyibe nem tanálkozott véle! Mutassuk csak bé neki! Úgy es vót, kihozta a kocsmáros az italt, kiöntötte porcijókba, oszt a mi atyafink bé es kapta a maga felessit. Csak úgy eccerre, bé a gallérja mögé. Úgy szokták. Krákogott es hozzá egy keveset, mer marta a gigáját a pályinkának az ereje. Azt es úgy szokták. No, Jézus csak nézte, bűzölgette a saját adagját, cöccögött magába, mer szemre nem vót azon a lén semmi fertelmes. Jó szaga vót, benne vót a napnak illattya, a szilvavirágnak s a gyümőcsnek a szagja, s olyan tiszta vót, hogy által lehetett nézni azon, hát �66 SZÉPIRODALOM csak jó lehet, gondolta. Demikor a szájáho vette a poharat, majdcsak meg nem fullatt az első nyelettül. Úgy öszverántotta a gigáját az a szilvapályinka, hogy még megszólalni se bírt egy fertályórájig. No, mikor letellett az az üdő, aztat mongya Jézus az atyafinak: – Hát, kendtek eztet a fertelmet csánnyák abbul a szép virágbul s annak termésibül? S eztet rájadásul még meg es isszák? Nohát megnyerte kend a fogadást, merbizony ennél rosszabb dologgal még nem tanálkoztam életembe! Azér nem szalatt el, ott üldögélt még egy kicsit a kocsmába az atyafival, s azt es meglátta, hogy ki ezt a lét nyakalja, az bizony kivetkőzik emberi mivoltábul, s beléköt az még az élő fába es. El es kerülte ótán a Jézus az ilyen embert, ha csak tutta, bármennyire es szánta szegényt, ki ilyen fertelmet iszik egész élettyibe. No, ezóta mongyák a magyarok a részegre, meg annak a haragjára, hogy: „Részeg ember előtt Krisztus is kitért.” Krasznainé Konczili Éva: Részeg ember előtt �SZÉPIRODALOM 67 SZTASKÓ RICHARD Válasz semmi Ott ül a teraszon a maga eszkábálta sámlin, és épp a lábai előtt heverő kosárba morzsolja a kukoricát. A szemek csak úgy peregnek, aztán biccent, s hang nélkül hív: gyere, ülj ide, próbáld meg te is. Mi az nekem, húzom ki magam gondolatban, nem nagy truváj, ő is olyan könnyedén morzsol, rajtam se fog ki a kukorica. Csak összedörzsölöm a két csövet, a többi már gyerekjáték. Nagy levegőt veszek a lábai előtt heverő kosár mellett, és… eddig tart a tudomány. Hiába szorítom, forgatom, dörzsölöm a kezemben levő kukoricacsöveket, egy szem nem sok, annyi se jön le, már mindenem sajog, s mire rájövök, hiábavaló az erőlködés, a bal tenyeremből frissen rám kacsint egy vérző horzsolás. Ő persze nevet. Hang nélkül. Teli szájjal. Jóformán könny szalad a szemeibe, ahogy visszahúzódom a terasz túlsó felére. Nem szól semmit, kezébe veszi az általam vallatni kívánt csöveket, pikk-pakk, és már peregnek is a száraz kukoricák. Kellene valamit mondanom, ebben vagyok csak biztos, de olyan, mintha széttaposott őszi falevelekkel lenne tele a szám. Az avar íze fanyar – dohos pincére emlékeztet –, ahogy a nyelvemhez ér, és a szájpadlásomra tapad. Aztán, nem tudom, hogyan és miért, de már az ólaknál állunk. A bal lábával két deszka közötti résen támaszkodik, én meg mellette, de olyan riadt tekintettel, mintha az imént szidott volna le, vagy éppenséggel most kezdene hozzá. A deszkalap éle egészen elkopott ott, ahol a lábát támasztja, azt hiszem, a disznók koptatták el, ahogyan az orrukat ki-kidugdosták egy-egy etetés alkalmával. Az ól üres. Száraz szalmával van teleszórva, csak néhány légy döngicsél unottan a falak között. A belső rész, ahol éjszakánként a disznók aludtak, sötét és nyirkos. Innen kintről nézve sejtésem sincs, mekkora helyiség lehet, szűkös-e vagy sem. A tarkómon érzem, hogy nekem az itt és most egyáltalában nem jó, de azt is tudom, hogy ettől a pillanattól, pontosabban ebből a pillanatból nem lehet elszökni. Végig kell élnem minden egyes percét, még akkor is, ha valami belső ösztön azt diktálja, menekülj. �68 SZÉPIRODALOM Ő meg csak áll és magyaráz. Támasztja a bal lábát, a jobb kezével pedig a belső ól felé mutogat. Olyan, mintha az ujjaival rést akarnak hasítani a levegőbe. Egy rést, amin keresztül legbensőbb vágyainkat is megpillanthatnánk; azokat, amelyekről valójában még sejtéseink sincsenek. Nagyon tompán hallom, amit mond. Akárha víz alól hallgatnám ezt a végeláthatatlan monológot. Apránként áll csak össze a kép, még ha nem is minden egyes szeletét értem. Disznóvágás. Holnap hajnalban. Azt a másfél mázsás kocát, amelyik odabent pihen. Ma már nem kapott enni. Hajnalra rettenetesen éhes lesz. És dühös. Legalább négy ember kell ahhoz, hogy ki lehessen húzni: ketten tolják, ketten pedig elölről próbálkoznak. Kapkodni nem kell, fő az óvatosság. Ha egy ekkora jószág neked megy, könnyedén otthagyhatod a fogaidat. Csak kerüljön ki az ólból, onnantól már könnyebb lesz. Amint megébred, tudni fogja, elkövetkezett az utolsó nap. Küzdelem lesz, hajtja majd az ösztön. Torkaszakadtából fog majd visítani. Nem gyereknek való hang. Fájdalom és kétségbeesés. A látvány sem lesz szép. De ha megszúrjuk, onnantól kezdve leszáll a nyugalom. Magyaráz és mutogat, és én nem értek semmit. Ez az ól üres. Évek óta nem laknak benne. Kit akar akkor ő hajnalban megszúrni? Milyen disznóvágásról beszél? Vagy lemaradtam valamiről? Szorítást érzek a tarkómon, meg kellene szólalnom, hogy „helyre tegyem” a valóságot, de semmi erőm, minden tagomat átjárja a zsibbadtság, mégiscsak róla van szó, aki tévedhetetlen, én meg hozzá képest akkora vagyok, mint egy gombostűfej. Megpróbálom kívülről szemlélni magamat. Eltávolodom attól, ami éppen történik, s az ólnál már nincsen más, csak két homályos alak. Állnak és várnak valamire, és ez a valami sehogyan sem akarózik eljönni, pedig ha eljönne, sokkal könnyebben lehetne lélegzethez jutni. Ha nincs, ami éltesse, a szív megszakad, és mindaz, amit könnyfátyol nélkül kellene szemlélnünk, semmissé lesz. Hiszen ami bennem lakozik, az kivetíthető, amit meg idekinn tapasztalok, azt könnyedén magamba illeszthetem. Olyan ez, mint egy soha fel nem épülő katedrális a város főterén, pazar a terv, a munkások lelkesek, de év múlik év után, s újabb elemmel gazdagodik az eredeti ötlet: egy újabb ornamentika, egy aprócska csipke, egy újragondolt apszis, egy kisebb betoldás, és a végét senki se látja, csak sejti, mivé élesednek majd a tompának látszó körvonalak. A fejem tele van szomorúsággal, a vállaim közé ejtem, alig bírom tartani, a nyakam belezsibbad – a folyóparti szikláknak-köveknek boldogság �SZÉPIRODALOM 69 az, ha rájuk fröccsen a víz, ha eléri őket a hullámzás? És mit szólnak a part menti fák, mikor a folyó közepén megáll egy hajó, s a fedélzetéről a habok közé hamvakat szórnak, azt követően pedig fehér virágok száza hull a vízre? Halott szirmok keringőznek az árral, a sodrás bíbora selymes takaró. A hangját hallom, de a következő pillanatban már kint vagyok az utcán, és hiábavaló küzdelmet folytatok a lábaimmal. Szaladni próbálok, de nem tudom, mi elől menekülök. A lábaimon ólomsúly: kínszenvedés minden mozdulat. Minél jobban próbálom emelni, annál nagyobb az erő, ami visszahúzza. Valami űz és hajt, és nekem el kell menekülnöm előle, ha nem akarom, hogy utolérjen. Kétségbe vagyok esve, fogalmam sincs, honnan jövök, de azt látom, hova tartok – még akkor is, ha futásom egy helyben való toporgás –; egy csupasz nyárfa vár az utca végén, s egy pillanatig mintha dús lombkoronában végződne odafönt, de a látszat csalóka. Temérdek varjú ül a súlyos ágakon, sűrű, tömött feketeség, s az apró szárnymozdulatok miatt mintha széltől imbolyogna. A rettenet ül a szívemen, de úgy érzem, a fa tövében rábukkannék a nyugalomra. A hangját lassan elnyomja a károgás. Ami sokkal inkább hasonlít egy lassan araszoló uszály motorjának zúgására: kitartó, egyenletes és visszhangzó. Nehéz rakománnyal halad, ár ellen, a sebességet tartja, s mikor odaér a hídhoz, lassít, s átúszik a pillérek közt. A „lombkorona” ingása totális közöny. A varjakat nem izgatja, odaérek vagy sem, ez csak nekem fontos. Ebből csak én táplálkozom, ők nem. A lábam továbbra sem enged. Alig haladok, csupán néhány centit kapok jutalmul szenvedéseimért. Ezt érdemlem? Pont ezt? Ilyenkor szoktam fölébredni. Kérdés van – válasz semmi. És a fához sem jutok el soha. Meglehet, egyszer-kétszer ültem már a tövében, a varjak alatt, csak nem emlékszem. Törlődik, aminek nem kéne, s persze megmarad az, amivel nem tudok, nem tudunk mit kezdeni. �SZÉPIRODALOM 70 NOVÁK VALENTIN Reinkarnációs fájdalom Néha elfelejtem, hogy meghalok, ilyenkor átitat a fény, mint szivacsot a víz, s a halni készülőket letörölgetem magammal… Néha belém ütközik a várandós jövő… Mint mákgubó-csapoló fantáziálom át magam tejüvegén… Néha elfelejtem, hogy vagyok, csak lélegzem bele az időbe, mint egy óra – meghaladom magam naponta többször is… Néha elmúlok, és újra összeállok… Kínoz a reinkarnációs fájdalom. A vajúdó nők sajgása én vagyok. Néha önemésztő a tértelenség, csak ténfergek magamban, mint egy kóbor állat – időmaradékokat szimatolva… Megfoghatatlanból érkező csatakiáltásom bennük erősül, s betölti a steril szülőszobákat… �SZÉPIRODALOM 71 NOVÁK VALENTIN Ha Mátrix-vers Ha szúr a szívtáj, gondolom, vége… Készülök sután, de üvöltöznek a gangon, és kijött a kávé már megint… Ha arra riadok, minden kikapcsolt-fehér, és félve keresem a valóság kapaszkodóit – eszembe jut, hogy fenn az Álmodóban leállították a gépemet… Ha megdörzsölöm szemsarkaim, ott fény szikrázik… Ilyenkor tudom, nem itt élünk… Ez csak látszat-orgia! Orrunkat beleütjük a falba, ami saisi fátyol csupán, de annyira belakott lét-térfelünk, nem merjük félrehajtani… Ha lenyeletik az életplacebót, ami mágikus villamossággal tölti el az agyat, bedőlök megint – mégis ennyi jár… Ha elhiszem, hogy a Föld-filmvászon vibrál, és semmi sincs azon túl, de hőse vagyok e hologram-komédiának – kosztümös álomtöredék nagyjelenetekkel, nagymonológokkal, epizód-villanásokkal; teljes életet is élhetek veletek, lefőtt kávém kevergetve, a körgangra kitett hokedlin… �„A GÉP FOROG” 72 GYUKITS GYÖRGY Mi a baj Madách Tragédiájával? „A Tragédia esetében nem egyszerűen arról van szó, hogy Madách nem üti meg a marxista mértéket, hiszen ezt nem is ütheti meg. Hanem arról van szó, hogy Madách népszemlélete egy arisztokratikusan kiábrándult szemlélet, és nyíltan meg kell mondani, hogy reakciós.” (K. E.) Egyik kollégám kezembe nyomott egy Tragédiát, és azt mondta, ilyet még nem láttál. Az előszót nézd, felelte kérdő pillantásomra. És csakugyan ilyet még nem olvastam. Egy zsákutcás társadalomtudományi „kísérlet” kövületét tarthattam kezemben. A húszas éveimet a késő Kádárkorban töltöttem, de akkor ez már nem ment, ilyesfajta előszavak már nem íródtak. De miről is van szó? A Tragédia 100. évfordulójára megjelent románmagyar közös kiadásáról (Madách, é. n. 1961?), amelynek előszavát a talányos K. E. írta, aki valószínűleg Kakassy Endre közíró1. Kakassynak az Erdélyi Irodalmi Lexikon szerint ez az egyetlen Madáchcsal kapcsolatos írása. Talán ezzel is magyarázható, hogy Kakassy előszava tulajdonképpen egy zanza, melyet Révay László egy 1960-as kiadású Tragédia utószavából2 és Lukács Györgynek az 1955-ös Szabad Népben megjelent Különvéleményéből szerkeszt egybe. Kakassy előszava olyan szempontból érdekes, hogy mentes a források sértődött, nemegyszer személyeskedő hangvételétől3, így „tisztán” képviseli a marxista-leninista álláspontot. Mielőtt azonban hozzáfogna a Tragédia „elemzéséhez”, leszögezi: 1 2 3 Dávid Gyulának, az Erdélyi Irodalmi Lexikon szerkesztőbizottsági tagjának személyes közlése. Révai (1960) posztumusz megjelent utószava lényegében megegyezik a Társadalmi Szemle 1958/9. számában megjelent tanulmányával. „Ma már – visszatekintve – nyilvánvaló, hogy mindazoknak, akik akkor hangosan és az asztalt verve követelték »Az ember tragédiája« haladéktalan előadását és sorozatos bemutatását az ország első drámai színházának színpadán, nem Madáchért és nemzeti irodalmunk hagyományaiért fájt a fejük. Hanem egyszerűen újabb alkalmat akartak teremteni, hogy Ma- �„A GÉP FOROG” 73 A Tragédia haladó: „… fölötte áll a nemzeti szűklátókörűségnek,… azok ellen fordul , akik a burzsoázia céljaira vagy a revizionizmus ellenforradalmi fondorlataira akarták felhasználni ellentmondásait.” Ez persze teljesen ellentmondani látszik az ezen írás mottójául választott, szintén az előszóból vett idézetnek! Hát akkor most haladó vagy reakciós? Összességében ugyan haladó: „Az ember tragédiáját haladó hagyományaink közé soroljuk és igazi örököse a szocializmust építő nép legyen.” De vannak benne reakciós elemek, ezek feltárására hivatott a marxista-leninista kritika, – ha jól értem? Viszont van egy másik horizont, amely fényt deríthet a fenti ellentmondásra, mégpedig az, hogy hogyan jelenhet meg egy olyan irodalmi alkotás, amelyik finoman szólva inkompatibilis az uralkodó ideológiával? Kézenfekvő a megoldás: hát „haladóvá” kell tenni, vagy legalábbis olyan színben kell feltüntetni, mintha az lenne. Ez az eljárás nem ismeretlen az ötvenes évek eleji magyarországi nagy Madách-vitából, ehhez nyúl a moszkovita vonalat képviselő Lukáccsal szembenálló Waldapfel-tábor (1952)4. De nézzük, melyek a bírálat főbb csapásirányai! Érdekes, hogy a Tragédia pesszimista szemlélete, és nem a falanszter az, amely leginkább kiveri a biztosítékot a sztálini kultúrpolitikán edződött marxista-leninista kritika számára. De mire fel ez a nagy optimizmus? Hát arra, hogy egy hithű marxista számára a megváltást itt a földön a kommunizmus hozza el. Persze mint láthattuk, porszem kerülhet a gépezetbe, ha a megváltó maga az ördög, vagy annak egyik helytartója, mint Rákosi vagy Gheorghiu-Dej. A fejlődés és az abba vetett feltétlen hit itt a lényeg: „…a fejlődés folyamata az alsóbb fokról a magasabb fokra szükségszerű és elkerülhetetlen. … A Tragédia a fejlődésnek éppen ezt az abszolút jellegét vonja kétségbe. Innen ered a mű pesszimista alapvonása is.” Holott ez a fejlődés vezet el a földi megváltáshoz – a kommunizmushoz. Ehelyett a „Mondottam ember küzdj és bízva bízzál”, mint „váratlan happy end” sovány vigasz. A fenti idézet kapcsán meg kell jegyezni, hogy Kakassy ugyan utal Lukács (1955) tadáchba kapaszkodva, Madáchcsal takarózva felléphessenek a társadalmi haladás eszméje és világnézete ellen, hogy Madách Imre nagy művének leple alatt tüntethessenek a hazánkban épülő szocializmus ellen, »Az ember tragédiájá«-t is faltörő kosként használják fel a szabadság nevében a szabadság igazi rendje ellen. … Jellemző az 1956 előtti revizionista irodalomkritika süllyedésére és elvtelenségére, hogy a Tragédiának ezt a kétségkívül reakciós felfogását a népről igyekezett egyszerűen nem tudomásul venni, eltagadni.” (Révai 1960: 191, 209) 4 Balogh Csaba (2016) tanulmánya részletesen foglalkozik a Rákosi-korszak Madách-vitáival. �74 „A GÉP FOROG” nulmányára, de nevén nem nevezi a szerzőt. Így: „Az Úr végszava nem jelenthet mást, mint a cél nélküli és önmagáért való harcot.” Ez a pesszimizmus szorosan összefügg a Tragédia népről és tömegről alkotott képével, mely „sötét és kiábrándult, ezáltal a Tragédia egyik legnegatívabb vonása”. A nép „csőcselék”, „kislelkű tömeg” és „gyáva”, szemben a marxi tanítással, hol a (világ)forradalom letéteményeseként a fejlődés motorja. Fentiekre rímel, hogy a párizsi szín kettős Éva szerepében a plebejus Éva visszataszító, míg Ádám szívét az arisztokrata Éva ejti rabul. Madách „népről alkotott hamis felfogását” a szokásos marxista sablon szerint „osztályhelyzete magyarázza”, mely „nem lépte túl nemesi korlátait”. A harmadik problematikus kérdéskör az (utópista) szocializmus, illetve a falanszter. „A falanszter jelenet a Tragédia egyik pesszimisztikus és tudománytalan vonásának egyik komoly láncszeme, és komoly elméleti zűrzavart tükröz. Párhuzamot vonni a falanszter és a tudományos szocializmus tételei között vagy a mai élő és virágzó szocialista társadalommal természetesen értelmetlen.” Itt az utópista szocializmusról van szó, melyet Madách „a liberális nemesség szempontjából bírál”. Kakassy ismét Révait idézi: „Madách mint haladó gondolkodó eljutott a kapitalista szabadverseny bírálatáig, de a kapitalizmus szocialista kritikájáig, a szocializmus (akár az utópista szocializmus) megértéséig nem jutott el.” Az előszóban egyébiránt talán az egyetlen pozitív Tragédiával kapcsolatos megjegyzés, amelyik konkrétumokat is tartalmaz, az a londoni szín „kapitalista szabadversenyének bírálata”. Kérdés, hogy Kakassy miért a Rákosi-vonalhoz tartozó Révai álláspontját tekinti mértékadónak. Ha már a moszkvai vonal, akkor ott van Lukács, aki ráadásul még nemzetközileg is ismert. Paradox módon Lukács sokkal kérlelhetetlenebbül foglal állást a Tragédiával szemben, mint Révai, tehát ha igazán következetes marxista álláspont kellene, akkor ezért is ezt kellene választania. Igen, de ott van Lukács 1956-os szereplése, így ő szóba se jöhet. Egyszóval Révai tanulmánya tűnik a jó megoldásnak, mert ő képviseli a hivatalos(nak vélt) moszkvai vonalat. Valójában Kádár 56 után Révait félreállította: ugyan megmaradhatott még a Központi Bizottság tagjának és a Társadalmi Szemle főszerkesztőjének, de a Rákosi-érához tartozó többi politikushoz hasonlóan tényleges politikai hatalmat már nem kapott. Romániában azonban más a helyzet, itt hatalmi kontinuitás van, ugyanis az ötvenes évek elejétől (1952) Gheorghiu-Dej van hatalmon. A magyar 56 pedig jó ürügy a romániai magyar értelmiségiek elleni támadásokra. Ezenkívül az akkor még Romániában élő filozófusnak, Tordai Zádornak van egy kísérlete 1957-ben a Tragédia rehabilitációjára. A fennálló re- �„A GÉP FOROG” 75 zsim számára ez önmagában talán még tolerálható lenne, de a magyarországi ötvenhat után a tanulmány alábbi sorai teljesen elfogadhatatlanok: „Csupán azt bizonyítja, hogy még a legeszményibbnek képzelt társadalom sem eszményi, sőt a legkevésbé az. … (Eszményi társadalom) Ártalmas, mert gátolja az emberi feleszmélést, a valóság megismerését s így a valóság megváltoztatásának a lehetőségét is, nem beszélve arról, hogy az ilyen eszmék bajnokai útjokat mindig a vér és könny óceánjaival jelezték.” (Tordai 1957) Tipikus, hogy erre az írásra a válasz az Előrében, a román kommunista párt hivatalos lapjában jelenik meg, mely világossá teszi, hogy nincs helye semmiféle ideológiai elhajlásnak. Érdekes, hogy az Előre szerint mi Tordai legnagyobb bűne: „…mert Tordai Zádornak így nem sikerült egyebet bizonyítania cikkével, mint azt, hogy a gyengehitűek nem állják ki a történelem próbáját, … Nem az eszmények és harcok emberei válnak »eszkimókká«, hanem a mindenből kiábrándult szkeptikusok” (Kovács 1957). Itt is a kiábrándultság, mert a magyar ötvenhat után, a népet eltipró szovjet tankok nyomán a rendszerben való hit rendül meg. „Csakhogy jól gondolják meg, hogy az egyszer meghalt eszme sehol sem ébreszthető nehezebben új életre, mint éppen a politikában. Homlokán hordja azt a próbabélyeget, hogy nem életrevaló.” (Madách 2003) Ha most a marxi dialektika jegyében visszájára fordítunk mindent, és eljátszunk azzal a gondolattal, hogy a történelem eme zsákutcáját beleillesztjük a Tragédia színeinek sorába, akkor hol is játszódhatna másutt, mint Moszkvában. De ki legyen Ádám? Lukács György, aki bankár családban születvén megcsömörlik a kapitalizmus visszásságain, és Moszkvában köt ki? Akiből még a Lubjankán való kihallgatása – mely csakugyan „váratlan happy end”-del végződik, ugyanis csodával határos módon kiszabadul (Szereda – Sztikalin 2002) − sem öli ki e földi pokollá vált rendszerben való hitet, ekképpen tényleg nem adja fel azt a bizonyos i-t5. 5 „Madáchra hivatkozhatnék valaki e megállapításommal szemben. Aki tenné, nagyot tévedne. Madách a legélesebb példái közé tartozik a minden mélység nélkül való költőnek, aki ezért az igazi drámaiságnak még közelébe se jutott. Csak egy nagyon jellemző eseten kísérlem meg ennek megvilágítását; Madách egyéb költői kvalitásai persze e vitán kívül maradnak. Már gimnazista koromban – pedig akkor szenvedélyes ateista voltam – mélyen felháborított Az ember tragédiájá-nak bizánci jelenete: Tankréd (és vele, érezhetően, Madách) állásfoglalása a homousion és homoiusion vitában. Mert azt éreztem akkor, és érzem ma is, és érzi velem mindenki, akinek egy vallásos, egy metafizikai nívón élt élet iránt csak a �76 „A GÉP FOROG” Egyébként Lukács, mint a kommunizmus filozófusa, itt aztán példát mutathatna a párizsi szín Ádámjának, aki mögött Madáchot véli felfedezni6, hogy miként ejti a szívét rabul egy izzadságszagú, rongyos, felgerjedt prolinő, kiért – némi képzavarral élve – expolitikai megbízott Tankréd gyanánt leküzdhetné az osztálykülönbség zárdafalának sáncát. Lukáccsal azonban nem a hit, hanem a hitelesség a probléma, ugyanis amikor Moszkvában az NKVD házkutatást tart az otthonában, összesen több, mint 28 000 rubelt foglalnak le két takarékbetétben, valamint kötvények formájában7: ez akkor és ott egy vagyon volt. Ha hihetünk Bulgakov Mester és Margaritájának, akkor a varieté büfésének 249 rubelje volt öt különböző takarékban (elővigyázatosságból?), és még ez a Lukácséhoz képest igazán szerény megtakarítás is szép kis summa volt annak idején. Amikor pedig 56-ban Lukács a jugoszláv követségre menekül, 120 000 forintos takarékbetétet bíz Hermann Istvánra (Hermann 1982−4). Magyarországon a szocialista állam által a kizsákmányolástól már felgerjedni is erőtlen munkásnő jó, ha 600 forintot keresett havonta akkoriban (Varlegkisebb érzéke van: mi másért haljon meg valaki, ha keresztény, mint a hitért, mint azért, hogy Krisztus Istennel egynemű-e vagy csak hasonló hozzá? Hát nem ezen múlik minden?” (Lukács 1977) 6 „Ismeretes Éva kettős szerepe a párizsi jelenetben: mint arisztokrata lány és mint forradalmárnő szerepel. Ádám−Danton így foglalja össze viszonyát a két alakot öltött Évához: „Azt nem bírhattam, védte glóriája – Ettől pokolnak gőze undorít el.” Mindez nem visszatérés a reformkorba. Gondoljunk Bánk bán viszonyára Tiborchoz és rögtön látjuk, mivé vált a nemesi liberalizmus még egy olyan kiváló képviselőjében is, mint amilyen Madách volt. 1848–49 olyan kérdést tett fel, melyet a reformkor még nem ismert: aki nem a néppel, a tömegekkel együtt, azok soraiban keresi a felszabadulást, azt az események logikája szembeállítja a néppel, a tömegekkel és – akár akarja, akár nem – kifejlődik benne a nép, a tömegek lenézése, az undorodás tőlük. Ez történt meg, mint oly sok polgárral nyugaton, 1848 után a liberális középnemes Madáchcsal Magyarországon. Ez a Madách-tragédia társadalmi alapja.” (Lukács 1955) 7 „A Szovjetunió Állambiztonsági Népbiztossága számára elkobzásra kerültek az alábbiak: … 2 db takarékbetétkönyv, a 148. sz. bankfiók 749. sz. takarékszámláján lévő 13 087 rubel, 34 kopejkáról; és az 5280/229. számú bankfiók 5696. sz. takarékszámláján lévő 11 736 rubel 67 kopejkáról. … Különböző kölcsönök 3900 rubel összegről (ld. a kölcsönjegyzéket): … A 2. ötéves terv (4 éves kibocsátású) Államkölcsön-kötvényei 4 db 500-as címlet 2000 [rubel összértékben]. A 3. ötéves terv (2 éves kibocsátású) kölcsön-kötvényei 10 db 100-as címlet 1000 [rubel összértékben]. A 3. ötéves terv (3 éves kibocsátású) kölcsön-kötvényei 9 db 100-as címlet 900 [rubel összértékben]. Összesen háromezer-kilencszáz rubel. (Szereda – Sztikalin 2002: 48, 55) �„A GÉP FOROG” 77 ga 1994). Szóval ez a bort inni és vizet prédikálni tipikus esete, tekintettel a magántulajdon nélküli társadalomra mint eszményre, melyért Lukács szerint halni érdemes, hol a pénz egyszerűen el fog halni, feltévén a pontot a szóban forgó i-re. Akkor talán a fent említett Mester és Margarita címadó szereplői lehetnének a moszkvai szín hiteles Ádámja és Évája, kiket a pszichiátria tudománya által legitimált elmegyógyintézet falai választanak el egymástól. Végül mi a tanulsága ennek az egész irománynak? Szólaljon meg most Madách az utolsó szó jogán: „TUDÓS Homérnak hívták. Ábrándos világot Rajzol le abban, Hádésznek nevezvén. Rég megcáfoltuk már minden sorát. … ÁDÁM Hát fennmaradt még e nehány levél A nagy napokból, mint végrendelet, S nem bírja mégis lángra gyújtani A korcs utódot, tettre ingerelvén, Mely mesterkélt világtokat ledönti? TUDÓS Helyes megjegyzés, átláttuk mi ezt, A méreg, mellyet rejt, nagyon veszélyes, …” Az előszó tehát nem más, mint a művészet egy ideológia Prokrusztész ágyában. A fenti idézet sarkalatos eleme, hogy a tudós, ennélfogva a tudomány legitimálja a művészet trónfosztását, így e teóriák hívői számára ez megkérdőjelezhetetlenné válik. „De a teoretikusok rögeszméi veszélyesebbek az együgyű ember tévedéseinél, mert az ő tanaiknak mindenáron állniuk kell, azt hiszik, legfeljebb a kísérlet volt még kevés, azt kell szaporítani. Az alkimista, ki fél vagyonát füstbe ereszté, bizonyosan másik felét is kiküldi a kürtőn, de eszméjével fel nem hágy, ólomból aranyat csinálni.” (Madách 2003) Mára persze már napnál világosabb, hogy a tudományos szocializmus ideológiája milyen leviathán-társadalmat szült. Ezt nem kis eufémizmussal annak idején a létező szocializmusnak nevezték el, mely az e tannak ellentmondó művészeti alkotásokkal szemben a betiltást, a cenzúrát, vagy mint az előszóban láthattuk, a helyesnek vélt műértelmezés sulykolását és a mű eredeti mondanivalójának a meghazudtolását alkalmazta. �78 „A GÉP FOROG” Irodalom: Andor Csaba–Gréczi-Zsoldos Enikő (szerk.) 2014. Madách Imre levelezése. Dornyay Béla Múzeum–Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján–Szeged. Balogh Csaba 2016. „A méreg, melyet rejt, nagyon veszélyes…”. A Rákosi-korszak Madách-vitái. In: A Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirata 4: 4. Internet: http://www.magyar-muveszet.hu/upload/userfiles/2/publications/ 201801/pdf/MM2016_4belivek_kepnelkul_16_balogh_csaba.pdf Gréczi-Zsoldos Enikő 2017. Gondolatok Madách Imre idiolektusáról. In: Forgács Tamás–Németh Miklós–Sinkovics Balázs (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei IX. SZTE Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged. 71–75. Hermann István 1982−4. Válság és megújulás. In: Vallomások Lukács Györgyről. Rendezte: Kovács András. Internet: https://www.youtube.com/watch?v= Z9A3CeXD-G4 (Letöltve: 2021. június 6.) Kovács János 1957. Humanizmus eszmények nélkül (Egy cikk margójára). Előre 1957. szeptember 22. Lukács György 1955. Madách Tragédiája. Szabad Nép. I. rész: március 27., II. rész: április 2. 1977. Kiknek nem kell és miért Balázs Béla költészete? In: Ifjúkori művek (1902– 1918). Szerk. és a jegyz.: Tímár Árpád. Magvető Kiadó, Bp. 702–703. Madách Imre é. n. (1961.?) Az ember tragédiája. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest. 2003. Országgyűlés. A helyzethez. Neumann Kht., Bp. Internet: https:// mek. oszk. hu/06000/06041/html/ Révai József 1958. Az ember tragédiája. Társadalmi Szemle. 9: 15–35. 1960. Madách Imre Az ember tragédiája. In: Madách Imre: Az ember tragédiája. Magyar Helikon, Budapest.192−217. Tordai Zádor 1957. Jegyzetek „Az ember tragédiájá”-ról. Korunk. 8: 1044−1060. Szereda, V. T. – Sztikalin, A. Sz. (összeáll., szerk., jegyz.) 2002. Vallatás a Lubjankán. Lukács György vizsgálati ügyiratai – életrajzi dokumentumok. Argumentum Kiadó, Bp. Varga László 1994. „A munkásosztály a paradicsomba megy”. Munkáspolitika az 1950-es években. In: Uő.: Az elhagyott tömeg. Cserépfalvi– BFL, Bp., 59–84. Waldapfel József 1952. Madách. Irodalomtörténet. 40, 1: 28−44. �SZÉPIRODALOM 79 KONYÁRI MÓNIKA Téli reggel Ahogy a nap a városra ömlik, ma mézzel oltott vérnarancs. Háztetők nyögnek álmos kéjjel az olvadó arany-súly alatt. Résnyi redőnypillák mögül csordul a szoba sötétje, ébredő reggelbe csókol, s elmerül az utca-fénybe. Egy függöny ledéren libben, táncába jeges szél szeret, s lamella-kottát rajzolnak falamra a nyújtózó ablakszemek. Hajszál-zsinóron még megtart az álom, a valóság fölött egyensúlyozok, lepedő-ráncon bukdácsol egy sóhaj, mint a betűk, egy gyűrött noteszlapon. Még hozzám simul, becézget a szerelmes-lágy paplanmeleg, még lebegek hullámodon, mint átsejlő fényben a könnyű porszemek. De buborékvilágom lassan józan-szürkébe szédül, csak a horizont lángoló bársony; varázslat, engesztelésül. �SZÉPIRODALOM 80 ZOLTAY LÍVIA A Rockzenész Robert Plantnek Ritkán olvasok magamról és nem szeretem nézni, sem hallgatni a régi dalainkat. Amikor először tapasztaltam, hogy kezd alább hagyni az őrület, őszintén mondom: megkönnyebbültem. Most már tudom, hogy abba az életformába, amit több, mint tíz évig éltünk, bele is halhattam volna. Iannek sajnos sikerült. Ennek már negyven éve, de még mindig naponta eszembe jut. A rockzenész-életforma... Olyan sok kiváló zenészt vitt el. Nem tudtuk, vagy inkább nem hittük, hogy ez bekövetkezhet. Ellentétben azzal, amit az újságok akkor összehordtak rólam, én nem égettem úgy két végén a gyertyát, mint Ian. De azért belehúztam én is. A hangomra vigyáznom kellett, ezért valahogy mindig tudtam, hol a határ. Az utolsó években már sokszor mondtam Iannek, hogy figyeljen jobban magára, de nem hallgatott rám. Azt mondta, ez az életforma nem arról szól, hogy kíméljük magunkat. A mai eszemmel már elképzelni sem tudom, hogy bírtuk ki. Mindig úton, hol repülőn, hol turnébusszal, a legjobb szállodákban laktunk, a legfinomabb ételeket ehettük (volna, ha ettünk volna, de valahogy nem igazán kellett), a legszebb nők vettek minket körül (belőlük jó sok volt), óriási tömeg minden koncertünkön, így visszagondolva ijesztőnek tűnik. És az a rengeteg pénz… A pénz nem érdekelt, de akkor szerettem költeni. És azt akartam, hogy Marthának és a gyerekeknek mindenük meglegyen. Ha már soha nem voltam otthon, akkor legalább ne szenvedjenek hiányt semmiben. Emlékszem, Carol, a lányom egyszer azt hitte, hogy betörő vagyok, amikor egy hosszabb turné után hazamentem, mert nem ismert meg. Később elmondta, hogy elég nagy terhet jelentett neki ez az egész. Ahogy Liamnak, az egyik fiamnak is. Vagy Johnnak, a másik fiamnak. Az első fiamról, Kenről alig beszéltem a tragédia óta. Pedig itt van minden, itt torlódik azokban az apró képzeletbeli fiókokban, amelyekbe belepakoltam a vele kapcsolatos emlékeimet. Miután meghalt, Marthával próbáltuk rendbe hozni a házasságunkat, és Liam is azért jött az életünkbe, hogy valahogy betöltse az űrt. Azt, amit nem lehet, soha. John, a legkisebb fiam, már jóval a válásunk után szüle- �SZÉPIRODALOM 81 tett és (ahogy ez köztudott) nem Martha az édesanyja. Kérdezgettek sokszor vele kapcsolatban is, de soha nem adtam ki túlságosan a gyerekeimet, és ezt a szokásomat már nem fogom megváltoztatni. Furcsa ezt így kimondani, de tényleg szupersztár voltam azokban az években. „A sztárok között is az egyik legnagyobb sztár.” Ezt írták rólam. „A világ legjobb rockénekese”. „A rock-sikítás kitalálója.” Ez nem igaz. Sokszor elmondtam már, hogy ezt nem én találtam ki, én legfeljebb csak népszerűsítettem. És mivel valóban nagyon népszerűek voltunk azokban az időkben, könnyen ment. „Botticelli-fej”. Hát, ehhez nem tudok hozzászólni, de mikor először hallottam, jól szórakoztam rajta. Ian hozott valami újságot ’73-ban, a Madison Square Garden-beli koncertünk után, akkor írták ezt rólam. Dőltünk a röhögéstől. Ian megjegyezte, hogy azért kíváncsi lenne, ha maradok az az egyszerű, ismeretlen angol srác, vajon akkor valaki mondott volna-e nekem ilyet valaha. – Bár – mondta – tényleg nagyon jól nézel ki, ezt nem lehet vitatni.” Az alkatom valóban mindig előnyös volt és hát, igen, a hajam, azt anyámtól örököltem. A színét nem, mert az övé fekete volt, az enyém meg szőke, de az állagát, azt neki köszönhetem. Sokszor kérdeztek a szüleimről, de túl sokat róluk sem szerettem beszélni. Magamról, a gondolataimról szívesen beszélek, főleg a zenével kapcsolatban. De az életem más szereplőiről nem. Ők nem akartak soha szerepelni és ezt tiszteletben tartom. Én viszont mindig vágytam a feltűnésre, már gyerekként is, amikor otthon a szobában a függöny mögött Elvis-dalokat énekeltem. Hát nem gondoltam volna, hogy idáig jutok, azt meg pláne nem, hogy vele még jóban is leszünk. Mai szemmel félelmetes ebbe belegondolni. Biztos, hogy kellettünk hozzá mi, négyen. Ian, Paul, Jesse meg én. És ha Jesse nem keres annak idején embereket az együttesébe, akkor lehet, hogy ez az egész meg sem történik. Jesse... Róla azt írják: a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb gitárosa. Ian meg... Ő a világ egyik legjobb rockdobosa. Szerintem magasan a legjobb, és nem hiszem, hogy elfogult lennék. És igen, a legjobb barátom volt. Amikor Ken meghalt, ő állt mellettem, amikor mások inkább elkerültek. Még Jesse és Paul is. Paul jóval később elmondta, hogy úgy érezte, egyszerűen nem tudna nekem mit mondani. „− Mert – kérdezte – mi a jó francot lehet akkor mondani, amikor az ember elveszíti a gyerekét????” Hát igen. Semmit. Semmit nem lehet ilyenkor mondani. Pár évvel később meghalt Ian és akkor azt éreztem, hogy nem akarom ezt már tovább csinálni. Nem akarok „Arany Isten” lenni (ennél nagyobb ostobaságot életemben nem hallottam, és még ma is vannak rajongóim, akik ezzel jönnek), sem „Arany Oroszlán” (egy fokkal talán jobb), nem �82 SZÉPIRODALOM akarok „Szexuális Fény” lenni (erről ma sem tudom pontosan, hogy mit jelent), nem akarok tomboló, magukból kivetkőzött, őrjöngő emberek előtt énekelni (pedig a mai napig nagyon szeretem a közönségemet, az idősebbeket és a fiatalokat is). Azt éreztem, hogy elég, nem megy tovább. Akkor feloszlott az együttes, de nem csak miattam. Jesse és Paul is pontosan tudták, hogy Iant soha senki nem pótolhatja. Egyszer egy interjúban valaki megkérdezte tőlem, hogy éltem túl azokat az éveket. Azt válaszoltam neki, hogy nem tudom. És tényleg nem tudom. Ott volt Martha és Carol, Liam nem sokkal később született. Ő sok örömet hozott az életünkbe (aztán később a képembe vágta, hogy én viszont az övébe nem, de ezen már szerencsére túl vagyunk). Szóval miattuk bírtam, mert bírnom kellett. De a kisfiam halála és utána Ian elvesztése… Na, akkor, azokban az években előfordult, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj. Például elmentem néhány nem túl színvonalas showműsorba fellépni. Hülyéskedtem és egyszer hagytam, hogy nyilvánosan a fejemre borítsanak egy tortát (ezt éppen nem bánom, mert a humorom mindig jó volt, talán ez segített, hogy elviseljem a tragédiákat az életemben). Úgy tettem, mintha túl lennék ezeken a dolgokon. Nem néztem vissza azokat a felvételeket sem, de Liam mondta, hogy ő megnézte, és azt látta (már felnőttként), hogy egy boldogtalan, levitézlett egykori szupersztár bohóckodik, és ő ettől nagyon szomorú lett. Hát, nem tudom, őszintén szólva ezt még a legnagyobb kritikusaimtól sem hallottam, bár az biztos, hogy egy apának a gyerekénél nagyobb kritikusa nincsen, még akkor sem, ha az az apa rockzenész. Próbáltam túlélni, magam mögött hagyni az együttest, a rocksztár-létet, meg mindazt, ami ezzel járt. Írtam jó számokat, és a szólókarrierem is beindult, pedig túlzottan azt sem erőltettem és akkor már megengedhettem magamnak, hogy örömből zenéljek. Marthával elváltunk, nem tudtuk megmenteni a házasságunkat, és igen, sok volt a rovásomon. Azokban az években, amikor a zenekarral turnéztunk, éltem a kínálkozó lehetőségekkel. Az lett volna a furcsa, ha nem ezt teszem. Szétszedtek a nők. Persze, ez nem ment fel semmi alól. Ma már sokkal jobban kezelem ezeket a helyzeteket, és a számok is mások, már ami a rajongó hölgyek számát illeti, ám azért akadnak még, és megmondom őszintén: jól esik. De most már tudom, meddig mehetek el. Szóval, a ’80-as években, amikor a szólókarrierem beindult, nem találtam a helyem. Kísérleteztem sokféle zenével, de (utólag így érzem) valahogy nem állt össze, idő kellett, hogy összeszedjem magam. Akkoriban szintén sok interjút adtam, és kérdezték, hogy melyik zenei stílust érzem �SZÉPIRODALOM 83 a legközelebb magamhoz a rock mellett. És én akkor azt mondtam, hogy nem tudnám megmondani, mert majdnem minden érdekel. De az együttesről nem akartam beszélni, azt a témát kerültem, és megkértem az újságírókat, hogy erről ne faggassanak. Megértették. Azokban az években levágattam a hosszú hajamat (néhány hölgy ezt a mai napig nem bocsátja meg nekem, hiába van már sok éve megint hosszú hajam), és felvettem azt az akkor divatos populáris fazont. Szerintem jól állt. A lányom szerint is. Nagyon szerette például a „Magas, vagány” című dalomat. Később, a ’90-es évek elején, amikor John, a legkisebb fiam megszületett, nem éltem tartós kapcsolatban. Az édesanyjával sem igazán éltünk együtt, de az eszünkbe sem jutott, hogy ne vállaljuk őt. Imádom a gyerekeimet, de apának sajnos nem voltam a legjobb. Bár a két fiammal sokkal többet tudtam együtt lenni, mint Carollal, aki akkor született, amikor én még a „szupersztárok” életét éltem. Az sem titok, hogy Marthával jó a kapcsolatom, főleg amióta az újságírók megneszelték, hogy énekeltem neki a 70. születésnapján. Tehát, a ’90-es évek... Akkor írtam egy dalt, ami Kenről szólt. Igazából korábban írtam, de akkor jelent meg és lett népszerű. Fel lehet ezt dolgozni? Nem. Ahogy már mondtam, soha. Azokban az években több jó dalt írtam, de Jesse is megjelent, és elkezdte pedzegetni, hogy álljunk össze újra mi hárman, akik megmaradtunk az együttesből. Mert hatalmas igény lenne rá. Hozzám is eljutottak ezek a hírek, és tudtam, hogy Paul sem lenne ellene. Paul... Róla méltatlanul kevés szó esik, pedig, ahogy megírták, a világ egyik legjobb ritmus-szekcióját alkották Iannel. És tudom, hogy őt is nagyon megrázta Ian halála. Csak ő sokkal kevesebbet beszél róla, mint én. Mindig szeretett a háttérben maradni, de ez sosem zavarta. A koncertek előtt gyakran mondta nekem: „− Menj, vidd a show-t! Négyünk közül te viszed leginkább vásárra a bőrödet. Te vagy a fő mutatvány.” Szóval, ő játszott és játszik a legtöbb hangszeren közülünk, és nem igaz, hogy azt mondta volna, hogy az éneklés nem nagy szám. Tudom, mert megkérdeztem tőle, és ő soha nem hazudik. Egyszerűen csak visszahúzódó típus és ebből adódóan volt köztünk pár kisebb konfliktus, például, amikor Jesse meg én úgy léptünk fel együtt, hogy őt nem hívtuk. Ezt őszintén sajnálom azóta is. De valahogy úgy éreztem, hogy ha ő is ott lenne velünk, akkor az már majdnem az egész együttes lenne és azt nem akartam. Nem akartam Ian nélkül. Nem akartam, hogy majdnem legyen. És nem akartam elénekelni a régi dalainkat úgy, hogy Ian már soha nem ülhet a dobok mögött. �84 SZÉPIRODALOM Amikor aztán a 2000-es években mégis összeálltunk (korábban kétszer összejöttünk, de azok a koncertek nem igazán úgy alakultak, ahogy szerettük volna), és adtuk azt a csodálatos koncertet, ahol Ian fia dobolt és nagyon, nagyon jól, az olyan volt nekem, mint egy megtisztulás. Őszintén szólva nem értettem és ma sem értem, miért kíváncsiak az emberek három vén trottyra (Ian fiát persze nem sorolhatjuk ide), de kíváncsiak, még mindig. És még mindig nem tettek le arról sokan, hogy majd újra összeállunk. Az a koncert akkor igazán fantasztikusan sikerült. Liam irtó büszke volt rám. Carol szerint nagyon jól néztem ki, és hát tény, hogy készültem. Ma is hiú ember vagyok és nem is tehetném meg, már csak a rajongóim miatt sem, hogy elhagyom magam. Ha valaki a húszas vagy a harmincas éveimben azt mondja nekem, hogy még ma is énekelni fogok, hát biztos, hogy elküldöm a fenébe. De az az igazság, hogy sokkal jobban élvezem, mint fiatalon. Pedig akkor is nagyon szerettem. Most viszont úgy érzem, hogy nincs tétje. Minden egyes hang, minden rezdülés, amit a színpadon nyújtok, valahonnan legbelülről, nagyon mélyről jön. Nem azt a felfokozott, heves, lüktető állapotot érzem, mint régen, amikor Jessevel a dalainkat írtuk, mert ez egészen más érzés. És imádom a fesztiválokat, a kis klubokat és a kis színpadokat. Kifejezetten élvezem, hogy már nem „kell” hatalmas koncerttermeket megtöltenem, hogy már nem az a megközelíthetetlen „szupersztár” vagyok, mint régen. Nekem sokkal könnyebb így. Mostanában elkezdtek úgy nevezni, hogy „élő legenda”. Nem szeretem ezt a kifejezést. Egyrészt túlzás (bár azért jól esik), másrészt emlékeztet arra, hogy múlik az idő. Az újságíró, aki miatt itt ülök ebben a pubban, azt mondta, hogy megtisztelve érzi magát, hogy egy legendával készíthet interjút. Pedig a „legenda” szívesen ül be pubokba, mert (mértékkel) szereti a jó almabort, és szeret beszélgetni. Hoppá... Minket mutatnak a tévében. Ott, szemben, a falon, azon a hatalmas tévén. A ’73-as koncertünket mutatják, amikor abban a nagyon szűk, kigombolt kis ingben rohangáltam és üvöltöttem végig a több órát. A lányom sokszor megkérdezte, hogy fértem bele azokba a szűk ruhákba. Hát igen... Vékony voltam, valószerűtlenül vékony és magas, és tényleg jól mutattam a színpadon... Ó, észrevettek. Az a kisebb társaság, akik az előbb a tévét bámulták, aztán engem. Majd megint a tévét, és újból engem. Összerakták a dolgot, és persze nem titok, hogy évek óta itt élek, ebben a kisvárosban, de azért jó lenne néha elbújni. Napszemüveg is van rajtam, ezek szerint hiába... �SZÉPIRODALOM 85 – Ne haragudjon, hogy zavarjuk, de egyszerűen nem hiszem el! (A kis hölgy simán lehetne az unokám, és most itt áll, az asztalom mellett.) – Igazán ön az???? Az Arany Isten???? (Ó, jaj, hát erre mit mondjak?) – Minden koncertjüket láttam felvételről, Istenem, milyen kár, hogy nem akkor éltem! (Csatlakozik hozzá a két fiatalember is, atyaég, ezek még tervben sem voltak, amikor én éppen ott rohangáltam, azon a színpadon, de lehet, hogy még a szüleik sem.) – Kérhetnénk egy autogramot? Aztán békén hagyjuk, megígérjük, nem akarjuk zavarni. Gondolom, pihenni szeretne. (Hát, annyira öreg azért még nem vagyok, hogy nappal pihenjek. És igen, adok nekik autogramot. És megengedem, hogy szelfizzenek velem.) – Ez hihetetlen, egyszerűen hihetetlen! (Hát, talán mégsem az. De ha még egyszer azt mondja valamelyikük, hogy hihetetlen, elkezdek én is kételkedni. Vajon tényleg olyan vén vagyok már, hogy elképzelhetetlen, hogy beüljek egy pubba?) – Meddig marad itt? – kérdezi a kis hölgy. – Jaj, hát ő itt él, ezt nem tudtad? – inti le az egyik srác. – Nos, igen, én itt élek – szólalok meg végül. – Már elég régóta. – Hát ilyen nincs! - vágja rá a másik fiatalember. Talán mégis. Kezdem kicsit feszélyezve érezni magam, és az újságíró mintha késne. Az ilyesmire elég kényes vagyok. Oldalra fordulok, hátha megjön a felmentő sereg. Itt lenne az ideje már. És igen, látom az újságírót, integet, és mosolyog. De mögötte van valaki. Na, nem! Jesse az! És…, nem, ez nem lehet igaz! És Paul! Ezek összebeszéltek! A fiatalok azonnal elugranak mellőlem, és letámadják Jesset meg Pault. Ennek őszintén örülök. Láthatóan jól állják a rohamot, mind a ketten. És az újságíró is örül. Lesz sztori, méghozzá jó sztori. Az az érzésem, egyhamar nem érek haza. De hát ilyen a rockzenészek élete... �SZÉPIRODALOM 86 PRÓZÁNYI FRUZSINA Türkiz Kerestelek nagy és fontos mondatokban, súlyos nehéz tudományban, de csak elveszetten sírtam Utánad mint gyermek a hófehér székesegyházban. Aztán elindultam, s meg-megállva a zöldben, csüggedtem egy ág tetején, meg a völgyben hogy az Istennek lábnyomát megcsókoljam hátha… De giccsben, rózsaszínben virágmintás nagy mezőkben, lepkeszárnyas Jóistenke szánalmas kis szuvenírke, kacat mit üres fej magára rak elborzasztanak. Reverendás feketében, Ágendás könyv belsejében Szúrós szálka betűk között, Kálvin téren Áldásban és Békességben féltem nagyon féltem. Nehogy ő legyen az Isten! A kék vérű folyóban úszva Meredek sziklák között, Szandál-zoknis hitbe bújva, Megmondva és kijelentve Menedéket találtam a közeledbe’ Míg egy szép nap ti ősi tanok Külön kasztként exkommunikáltatok. �SZÉPIRODALOM Női pap nem fért bele a fejetekbe Így lettem én reszketve kirekesztve. Tovább ballagva színtelenül, kopottan Átlátszón, min az Úr fénye átragyoghat Csak úgy magunkban. Aztán némán, komoran sötétbarna gond-kabátban, elcsigázva, macskaköves kis utcákban hétköznapok ellaposodott színtelen imáit fent hagytam a villamoson, s mire észbe kaptam, Istenemmel elrobogott. Ott maradtam meglopva, üresen, szürkén. Én. Tapogatva zsebemben az Úr helyét. Hál’ Istennek elveszett! Nem nyomaszt többé a teher hogy „csak a hitem el ne veszítsem”. Már nincsen. Azóta sok helyen kerestelek. Végül nagysokára a tengerben megleltelek. Nem a habban, sóban, nem is a végtelenben, Az állandó változatos színben, Örök-mozgó bölcsességben Mert az Isten türkiz nekem, mint a nevetés, Zarándoktárs Akivel jót mulatunk rajtam, Aki, ha gyászban, sötétségben átfagy a lelkem a mélységben türkizkék humorával betakargat engem. 87 �SZÉPIRODALOM 88 KÖLÜS LAJOS Esküvői kép Garázsbort ivott. Hosszú7vége bort. Fehéret. Szombat estén erre volt gusztusa. Korábban mindig vöröset ivott, akár kívánta, akár nem. Most kivételt tett, a rizlinget választotta. Rajnai, olvasta a címkét, nem rossz, nem lehet rossz. Egyszer hajózott a Rajnán, a vízesésnél, a Loreley-sziklánál. Nézte a meredek szőlőoldalakat, szüreteltek, azon csodálkozott, hogy a gépek nem borultak fel. Puttonyoztak is, senki sem dőlt hanyatt. Amit most iszik, kunsági. Magyar. Csak a folyó és a vízesés hiányzik. No meg Fruzsina. Rég nem hallott felőle. Haja se nem szőke, se nem fehér, a kettő közötti. Hevér kortyolgatta a bort, ebédelni sem kívánt, mondhatni, éhgyomorra ivott. Már harmadik napja. Csak az ablakon nézett ki, minden fehér. Pilinckázva esett, majd beindul, reggelre félméteres hó lesz. Reggelre. Nem volt mehetnékje sehova, várni sem várták. Az anyja halott, a nővére halott. Apja ismeretlen, sosem látta, helyesebben sosem akarta látni. Egyszer láthatta volna, Böde bácsi, a szomszédjuk árulta el, itt van, megláthatod az apádat. Hevér Kis Zoltán nyolcévesen nem akarta látni az apját. Lehet, hogy mai fejével másként döntene. De már nem lehet. Elmúlt, hogy dönthetett volna. Fruzsinát sem akarta látni, miután hazajöttek a Rajnától. Férjezett asszony, sosem fog elválni, hidd el nekem, fiam. Kerülte az anyja pillantását, a veséjébe lát, anyja kimondta, amit fia nem mert kimondani, talán gondolni sem gondolta, csak érezte. A gyomra tájt. Napokig nem múlt el, időnként ma is előfordul, hogy arra ébred, a gyomra tájékán valami szúr. Kivizsgáltatta magát. Semmi. Vasat is ehet, tréfálkozott a háziorvos. Vasat. Hevér anyja vashiányban halt meg, gyakran vérzett. Amikor meghalt, fia Ausztráliában túrázott, a kenguruk földjén. Egy hónapig tartott az út, az anyja nem bírta ki. Mondogatta is, én addig nem fogom kibírni, fiam. Elment. Elvérzett. Megvágta magát. Nem lett öngyilkos, nem volt hajlama rá, a fejében meg-megfordult, sosem tagadta, különösen, amikor egyedül maradt, terhesen. Hevér apját elvitték a rendőrök. Bezárták, évekig ült. Valakit megölt, mondják, véletlenül, részegen verekedtek. Egy nő miatt. Nem Hevér anyjáért. �SZÉPIRODALOM 89 Hevér büszke volt az anyjára, aki egyedül nevelte. Dadus volt az óvodában. Takarított is. A Szabad Földet járatta, időnként a Kincses Kalendáriumot is megvette. Olvasott nő volt az anyja. Csak hat elemit végzett. Húszévesen ment férjhez. Egy év múlva megszülte Hevért, aki úgy jött a világra, hogy az apja sosem látta. Hevér anyja nem beszélt a férjéről, mintha sosem lett volna. Fényképe a ládafiában, ott lapult az esküvői kép, anyja nem semmisítette meg. Őrizte, haláláig. Most dobjam ki, kérdezte magától Hevér az anyja temetése után. Nem dobta ki. Maradt a ládafiában. Hosszan nézegette a fekete-fehér fotót, apja képét. Mennyire hasonlít az apjára, vagy az apja Hevérre. Apja Hitler-bajuszt viselt, Hevérnek sosem volt szakálla, bajusza. Azok a nők, akikkel együtt hált, egy sem akarta, hogy Hevérnek szakálla, bajsza legyen. Nem is lett. Nem tudja, hogy apjának milyen színű szeme lehetett, a fénykép nem árulja el. Hevér anyja sem árulta el, ő emlékezhetett rá. Színre színt, gondolta Hevér, miközben újra töltött magának a rajnai rizlingből. Kunsági, jutott eszébe újra. Magyar. Keletje van, sodra van, mint a rajnai vízesésnek. Dübörög. Még csak ötven, nősülhetne, a nagyapja is így tett. Lenne egy esküvői képe, berámázná, és az ágya fölé akasztaná. Idővel oda sem nézne, fekete-fehér fotó, szeme színét sem árulná el. Az üveg üres, hiába billenti erre-arra. Garázsbor. Hevér feltápászkodott a fotelből, és elindult a következő üvegért. Hétfőn csúsztat. Három nap egyben. Kezében a döntés, esküvő nélkül is lehet párja, gondolja, és megbontja az üveget, pohár nélkül kortyolgat belőle. A hűtőhöz megy, kinyitja, roskadnak a polcok, körbenéz a konyhában, kenyeret elfelejtett venni. Felöltözik, zárja az ajtót, először a fehérborra koncentrál, a rajnaira, estére elfogy, tavalyi évjáratú. Mire leér a lifttel a földszintre, már a száraz vörös bort érzi a nyelve hegyén, finomabb íze van, a neten olvasta, hogy javítja az anyagcserét, erősíti és védi a szívet. Útközben Piroska jut az eszébe, a közértben futottak össze néhányszor, lopva a lány névkitűzőjére pillantott. Piroska árufeltöltő, ha elfogy a krumpli, akkor visz ki egy ládával, időnként sárgázik, újra áraz, lefelé. Izmos lány, magasabb nálam pár centivel, gondolja Hevér. Lehet, hogy nem akar alacsonyabb férfivel járni. Még akkor sem, ha felnézek rá? – vigyorodik el magában a férfi, és egyenes léptekkel halad a járdán, kissé fáj a dereka, de kitartóan megy tovább. Még nem döntötte el, fehér vagy vörös, majd eldönti. �SZÉPIRODALOM 90 BERÉNYI KLÁRA Vörös cirmos Madarak ették le a szőlőd, nem lesz, apám, idén borod, rossz tőke a képen gerinced, s rajta hálós, fürtös nyomok. De semmitől se fél az anyám, lesepri ha kell a pókot is, vörös cirmos lesz álmában, s dobozba rakja dolgaid. Láncos farkas Utcán futok, ruhátlanul, egy régi utca, ismerem, a lámpák égnek, úgy futok, az utca hosszú, végtelen. Az úttest másik oldalán ruhámat rejtő házsorok, kerítés mellett, mint kutyák, láncon lapulva, farkasok. �SZÉPIRODALOM 91 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG Lencse Néha szülei jöttek érte az iskolába, felváltva, miközben Gabriellát már rég nem kellett kísérgetni. Nem autóval jöttek. Gyalogolni kell, mert egészséges, hangoztatták mindketten. Nem bánta, mert így az úton hazafelé sokat beszélgettek, otthon általában apja és anyja is elvonultak a szobájukba, dolgozni. Egy alkalommal sietniük kellett egy rendezvényre, ezért szülei együtt jöttek, kocsival, és leparkoltak az iskola bejárata előtt, ami nem volt szabályos. Ez nem zavarta őket, mindketten kiszálltak, nekitámaszkodtak a kis FIAT-nak, amiről lerítt, hogy nem új modell. Szerette, hogy a szülei nem sznobok, vehettek volna egy nagyobb, elegánsabb kocsit. Ahogy ott álltak egymás mellett, úgy néztek ki, mintha testvérek lennének. Csak a hajszínük volt különböző, anyja haja gesztenyebarna, apjáé sötétszőke, termetük majdnem egyforma. Apja magas, szikár férfi, anyja is nagyon vékony, csinos, arcberendezésük szabályos, fejformájuk hasonló és a gesztusaik, mintha karmester vezényelné mozdulataikat. Korukat nem lehetett megállapítani. Gabriella osztálytársai másnap irigykedve kérdezték, ők a szüleid, mint két filmsztár! Anyja szinte sose viselt szoknyát, pedig szép lába volt, csak nadrágot hordott, néha farmert is, de ahhoz nagyon elegáns felsőt társított, napszemüvegét borús időben sem vette le. Apjának dioptriás szemüvege a nap hatására besötétült. Kivéve a nagyon meleg nyári napokat, apja homokszínű, finom anyagból készült, hosszú ballonkabátot viselt, kigombolva, nyakában az elmaradhatatlan fényképezőgépe lógott. Gabriellának erről az jutott eszébe, ez apja harmadik szeme, és akkor ő egy Antiküklopsz, akinek azonban csak egy szeme volt; szülei kisgyerekkorában nem meséskönyvből olvastak fel neki esténként, hanem a görög mitológiából. Ebbe a harmadik szembe, a fényképezőgép csillogó lencséjébe nem szeretett belenézni, apja ezt nem erőltette. Nem készített családi fényképeket. Az amatőröknek való, hallotta az anyját. Apád művész, fotóművész és stylist. Modelleket fényképez? Dehogy, ő nagyon kreatív, food stylist, és mutatott néhány képet egy csillogó, színes magazinban, ételfotókat. Gabriella nem értette, mitől olyan nagy kreativitás ez. �92 SZÉPIRODALOM Egyszer apja magával vitte a fotózásra. Látta, a fotónak semmi köze a valósághoz, ez itt sokkal durvább, mint a modellek sminkelése. A food stylistok csalnak, nem fogyasztható, amit lefotóznak. A fagyigombócokat krumplipüréből formázzák, ételszínezék is kerül belé, csillogásukat disznózsírral érik el, rajta a tejszínhab borotvahab. Ezek az anyagok lassabban olvadnak meg a stúdióban a lámpa melegétől. Az igazi pezsgő buborékai csak néhány pillanatig láthatóak, ezért helyette szójaszósszal színezett tiszta vizet használnak, ebbe teszik bele a pezsgőtablettát, mivel a valódi pezsgőben túl sok buborék keletkezne. A hús ropogós kérgének csillogását motorolajjal segítik elő, a vörös részek sötétítésére fekete cipőpasztát használ a fotós, a köretnek használt répára hajlakk kerül, és így tovább. Gabriella aznap nem vacsorázott. A kreatív szó fontos jelző volt a szülei szótárában, akárcsak a művész kifejezés. Érezte, ezt tőle is elvárják. Anyja is kreatív volt. Vegyészként dolgozott egy gyógyszeripari cégnél, vezető beosztásban, de ezzel nem elégedett meg. Otthon késő éjjelig kísérletezett kis laboratóriumában, így nevezte a cselédszobát, ahol apja kezdetben, amikor a digitális fényképezés még nem terjedt el, fotókat hívott elő. Most ott anyja krémekkel, ránctalanító kencékkel foglalatoskodott, gyógynövény-őrleményekkel, az illatok néha még a konyhában is érezhetőek voltak. Az új összetételű krémeket először saját magán próbálta ki, azonban lánya semmilyen változást sem észlelt anyja arcbőrén. Mindig szép volt. A Gabriella arcán sokasodó kamaszkori pattanásokra szakember anyja sem talált hatékony megoldást. Apja egyszer rajtakapta, amint nyomogatta a pattanásait, nevetve mondta, ne törődj ezekkel, elmúlnak, és olyan szép leszel, mint az anyád. Ezután Gabriella azt nézegette a tükörben, miben hasonlít az anyjához, de nem sok közös vonást fedezett fel. Anyja kis fitos orrával ellentétben az övé nagy és húsos. Krumpliorr, ezt így nevezik. Zöld szemét apjától örökölte. Egyértelmű, hogy apja csúnyának tartja, ezért nem készít róla soha fotót. Őt is át kellene alakítania. Mint ahogyan az ételfotózásnál teszi az álételekkel. Néhány nap múlva jutott eszébe a művészeti album. Ez nem otthoni, nagy könyvtárukból került a kezébe. Apja tavaly beíratta egy magánrajziskolába, fél évig járt oda, szerencsére a szülei hamar rájöttek arra, hogy nem tehetséges rajzolásban, rábízták, akarja-e folytatni. Ott látta a 16. században élt Giuseppe Arcimboldo albumát, portréin az arcok, fejek zöldségekből, gyümölcsökből, halakból és virágokból álltak össze, ezek nagyon félelmetesnek tűntek. Most előtolakodtak ezek a portrék és az apja szép ételportréi is. Napokig nem bírt tükörbe nézni, nem fésülködött �SZÉPIRODALOM 93 meg, csak ujjaival túrt végig a haján. Anyja nevetve mondta, rasztafrizurát akarsz? Nem is értette a kérdést, máshol járt az esze. Így nem mehetsz iskolába, hallotta, apja védte, nincs gond, hiszen kitűnő jegyei vannak, nem kell ilyesmikbe belekötni, ő majd beszél az osztályfőnöknővel, ha belekarattyol, ezt a kifejezést használta, a lánya megjelenésébe. Ezt akkor is felhozta, amikor az anyja megrótta, amiért vörös rúzst kent vastagon a szájára, és úgy indult az iskolába. A művészeti oktatást a rajzórák felfüggesztésével sem úszta meg. A nappaliban ott állt a nagymama versenyzongorája, anyja játszott néha rajta, ilyenkor apja kicsit elhúzta a száját, és arra célzott, a zongora eredeti tulajdonosa, Gabriella nagymamája sokkal szebben játszott rajta. Zongoraórára íratták be, szeptembertől minden héten egyszer fogadta egy magántanár, és nagy türelemmel foglalkozott vele, aminek semmilyen eredménye se mutatkozott, kottaolvasás kitűnően ment, ritmusérzék is jó volt, nem kellett a metronóm se, de gyakorolni nem szeretett és az ujjaival is nagyon nehezen tudott leütni egy oktávot. Anyja mindig elkísérte az órákra, a tanár kedvesen fogadta, néha odaültette anyját, játsszon Lizike valami kis könnyű darabot, míg Gabika pihen egy kicsit. Ez ő akart lenni, a Gabika, ettől mindig undor fogta el, Gabriella vagyok. Anyja csitította, leült a zongorához, és játszott. Kottát tett eléje a tanár. Anyja lejátszotta. Hugó bácsi, a tanár kövérkés alakjával áthajolt az anyja válla fölött, és a nyakába lihegve lapozta a kottát, amit megtehetett volna úgy, hogy leül mellé, két szék állt mindig a zongora előtt. Anyja nem tett semmilyen elhárító testmozgást. A darab végén mosolyogva nézett Hugóra. Gabriella elmondta, nem szeretne tovább zongoraórára járni, így is van elég tanulnivalója, és az is világos, hogy nem hogy nagyanyja, de anyja nyomába se jut soha, ami a zongorázást illeti. Majd meglátjuk, válaszolt az anyja. Az úton hazafelé azt ecsetelte, nem lehet mindent hamar abbahagyni, kitartás kell, és egy ilyen tanárt soha többé nem kaphatna, mint Hugó. Nem figyelt az anyjára, tudta, sohase megy többé oda. Otthon vita kerekedett, anyja felhozta azt is, hogy Gabriella miatt Hugó lemondott két fontos tanítványt, ez neki nemcsak szakmai kudarc, de anyagi veszteség is. Menj el hozzá, és fizesd ki a félévet, zárta le a beszélgetést az apja. Ez megtörtént, anyja jókedvűen, kipirult arccal jött haza, le van rendezve, Hugó el se akarta fogadni a pénzt, és bármikor újból kezdhetik. Ezzel befejeződött a művészeti nevelés. Gabriella szabadidejében szívesen olvasott, ez már elemista kora óta így volt, szülei nem tiltották el egyetlen könyvtől se, ami a könyvtárukban volt, csak jelezték néhányról, hogy inkább felnőttnek való, ilyen volt pl. a �94 SZÉPIRODALOM Bováryné. Apja gyakran hajtogatta, nagy hasznát veszed majd jó társaságban, hogy ennyi könyvről tudsz társalogni, így majd olyan fiúkkal fogsz járni, akik felnéznek rád, mert tudnak veled sok mindenről beszélni, nem csak léhaságokról. Hogyhogy léhaságok, ti hol éltek, fogalmatok sincs, ők miről szeretnek beszélgetni. Ja, persze, mondta az apja, ha olyan fiúkkal ismerkedsz, akkor nagy baj lesz. Anyja bólogatott, és hozzáfűzte, a mi Gabink nem tesz ilyet, mindig válogatós volt, mindenben. Legalább nem Gabika, figyelt fel a megszólításra Gabriella, ez a rövidítés se tetszett neki, akár fiúnév is lehetne. Anyja elvonult kis laboratóriumába, apja a dolgozószobájába, de az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban ment el este is otthonról, fényképezésre, mondta. Gabriella szobájába sokszor bejött lefekvés előtt, és leült az ágya szélére. Finom parfümszagot érzett az apján, olyat, amilyent ő is szeretett volna, de náluk nem volt ilyesmi a lakásban. Az illatozó gyógynövények miatt. Anyja nem szeretne semmilyen idegen illatot otthoni környezetében, ez megzavarná, ő sem használ parfümöt. Most fontosabb a kreatív munkája, ezt értse meg Gabriella, ne nyaggassa karácsonyi ajándékparfümért. Nem merte megkérdezni apját, milyen parfüm ez, amit anyja laboratóriumából áradó illat se bírt elnyomni, pedig az illat nem volt agresszív, ilyet ismert Gabriella. Gyakran bement a drogériába, és próbálgatta, beszippantotta a különböző tesztparfümöket, ilyen túl erős illat volt a Dior divatcég Poison nevű illata. Szeretett az apjához bújni, és beszippantani az illatot, ami ismerősnek tűnt, de nem tudta beazonosítani, honnan, nem a drogériában találkozott vele, arra emlékezne. Biztos a munkahelyén szedi fel. Amikor apja nem ment el este otthonról, együtt vacsoráztak. Egyre kevesebb szó hangzott el, apja volt beszédesebb, anyja szeme gyakran vörös volt, a sok vegyi vacaktól, mondta. Vigyázz magadra, Lizike, halálra dolgozod magad, lazíts, mondta az apja, és mosolyogva nézett az anyjára, aki csak rázta a fejét, megsimította a férje kézfejét, és folytatta az evést. Egyik este apja nagy sporttáskával jött ki a dolgozószobájából. Nem ült le, csak annyit mondott, akkor én most elmegyek. Anyja behunyta a szemét, és nem szólt. Minden szombaton eljövök érted, és hétvégén együtt leszünk, fordult Gabriella felé. Hogyhogy elmész? Itt hagysz minket? Apja bólintott, majd megrázta a fejét. Megbeszéltük anyáddal. Érted jövök, minden héten, mondtam. A komódon álló fényképezőgépéhez nyúlt, állj oda, ott jó a háttér, csinálok egy szép portrét. Sose csináltál rólam, biztos okod volt rá, most meg hogy nézek ki ezekkel az arcomon. Semmi gond, �SZÉPIRODALOM 95 azért van a photoshop. Már kattintgatott is, meg se nézte a felvételeket. Na, ez betelt, szólt, kár hogy nem töltöttem le az egészet a laptopra, de túl viharos volt az utóbbi időszak. Nyakába akarta akasztani a gépet, ahogy szokta, még a lencsevédőt se tette fel, amikor a fejéhez kapott, ja, a laptop, majdnem itt felejtettem, letette a gépet, és berohant a szobájába. Gabriella felvette, feltette rá a lencsevédőt, látta, több száz felvétel van a gépen. Megnyomta a piros törlőgombot. Kétszer is kérdezte a gép, véglegesen törli-e. Megnyomta a gombot. Apja kijött és betette a laptopot a sporttáskába, nyakába akasztotta a gépet, megjegyezte, milyen figyelmes vagy, rátetted a védőt. Kilépett a lakásból. Gabriella érezte a parfüm illatát. De lehet, hogy csak képzelődött. Agócs József: Stég �SZÉPIRODALOM 96 BÁRSONY RÓBERT Mohóság csapdája Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek az autópálya fölött lámpák lógnak, mint elvek az érzelmek felett a pénz rabigáján átnézve tündérkert tárul ki és kikelet a mohóság csapdája folyton kísérget, lerázni őt hatalmas élvezet hisz sok áldozata nyüszít, vergődik nem értik ezt, mert eltévelyedtek hisz a becsület szívet melenget a Zengő csúcsán éppúgy, mint a szerelem szárnyán a végzeted. �SZEMLE 97 LUKÁTS JÁNOS Emlékidő1 Aknay Tibor ott folytatja költői építőmunkáját, ahol két évvel ezelőtt abbahagyta. Dehogy hagyta abba! 2019-ben elküldte közénk Létiratát, benne száz versét, jelezve, hogy prózai előzmények után a jövőben a költészet nyelvén fog szólni az olvasókhoz, a hallgatókhoz. Most, alig két esztendő után letette asztalunkra az Emlékidő című kötetet. Emlék? És Idő? A kötetben nincs ilyen című vers, de a kötet 148 verse másról sem szól, mint az emlékek felidézéséről és a szembenézésről az Idővel (így, nagybetűvel írja ő is, értelmezzük így mi is). Próbáltam pontosítani, vajon hány költő is lapul az Aknay Tibor név alatt. Több, sok! Egy kicsit mindegyik hasonlít, egy kicsit mind más. Tagadják egymást? Dehogy! Ugyanazt mondják? Alig! Más-más szemszögből, más-más tükörből mutatják meg a világot. A világot, ami végtelen, van hát mit megmutatni. Aknay mester filozófus, nem úgy, mint Nietzsche vagy Schopenhauer, hanem ahogy minden gondolkodó ember rejteget magában egy-egy filozófust, – ő meg is szólaltatja. A végtelen az, ami nem hagyja nyugodni, a végtelen tér és a végtelen idő. „Két végtelen közt vagyunk végesek” – állapítja meg (Végtelen). A végtelen tér aztán a csillagmillióktól a ködbe vesző vasúti vágányok felé egyformán megmutatja (vagy éppen elrejti) magát. Az Idő pedig? A teremtéstől a másik végéig tart, amelyet a költő hol így, hol úgy nevez, hol sehogy, de megborzong tőle és olvasóit is megborzongatja. Az Idővel párbajozó, az Időhöz fellebbező versek: Délidő, Az Idő Kávéházban, Időkoldus és még számos többi. A csecsemők, a szülők, az öregek, az egykor voltak és az eljövendők valamennyien részesei ennek az Időnek, Aknay megidézi, szeretettel és megrendüléssel helyezi el őket az Időben, és a saját idejében, amelyet életnek neveznek. 1 Elhangzott a könyv bemutatóján 2021. június 3-án. �98 SZEMLE Aztán maga mellé hívja költőtársát, aki közelebbre tekint, a természetet szólaltatja meg, s maga is az emberi léptékek mértékét követi. Meggyőzi az olvasót, hogy végtelen szépség a Hűvösvölgyből bevillamosozni a városba, átsétálni a Margit hídon, és csodálattal adózni a város és az ember, az ember és a természet ölelkezésének. Megjelennek az évszakok és a napszakok: a hajnal és az alkony, a verőfény, a csend és a neszek birodalma. A fügefa és a dió, vagy éppen az állatok: a rigó, a kabóca, meg még annyian (Nyírfatánc, Gyöngyöz a zápor). És ott áll a végtelenben, tér és Idő örök harmóniájában Isten, a hit Istene, az ember Istene, a nemzet Istene. Aknay párbeszédet vagy inkább néma-halk töprengést folytat Istennel, örömét és félelmét megosztja vele, bizalmát nem titkolja, sőt Istent néha napi, emberi gondjai közé hívja. Nem a Biblia fogalmai hangzanak el föltétlenül, de igen, az ember és a Teremtő örök kapcsolata, összetartozása. Egy Bibliát is idéző verssor: „Mert el kell jutni / az új Ararátra” (Noé új éneke). A filozófus és a természetbe illeszkedő, óvatos rajongó után mintha ismét más hangú költő jelenne meg, vagy inkább barátja dalnak-táncnak. Pedig a legtöbb vers ekkor ballada, megrendítő, félelmeket felpanaszló. Vagy gyermekvers, akár csúfoló ének, mókavers (Ördögjáték, Mondóka). Rövid sorok, zengő rímek… (Holdjáték, Volt egy ember). Számos antropomorf elem sorakozik: megelevenednek az évszakok, az ördög és a holdvilág, fák és persze a vizek. Mindamellett csak a versforma lett könnyedebb. Aknay igényes verselő, szókincse, stílusérzéke kiváló, a tarka forma mélyén gyakran komor felhő bujkál… Az Emlékidő sokoldalú, gazdag kötet, a költő elfogadja a világ végtelenségét és kihívásait, legfőbb értéke talán az, hogy magához vonzza, és magával viszi olvasóit a világot próbáló ember, a költő göröngyös, de mégis oly szép útjára. (Hungarovox Kiadó, Bp., 2021.) �SZEMLE 99 BÜKI ATTILA Rózsaillat Zsirai László költőként jelentkezett verseivel az 1970-es években napilapokban, különböző folyóiratokban, antológiákban. Évekkel később olvashattuk novelláit, elbeszéléseit, valamint újságírói munkájából adódóan esszéit, publicisztikáit, interjúit. Kissé késve látott napvilágot A dekobitusz ügy című kisregénye, majd a novelláit és elbeszéléseit tartalmazó Jégeső Afrikában kötete 2016-ban. A most megjelent Rózsaillat című könyve egyfajta folytatás. Ismét a humánum, az értelem és érzelem megnyilvánulásai fogalmazódnak meg novelláiban. A közvetítő Gézaváry Tamás, maga az író. Az egymást naplószerűen követő történetek novellaciklust alkotnak. Írásai mindenféle álmoktól mentesek, valóságos életdarabok. Közelmúltunkat, a ma hétköznapjait írja, találkozásait mindennapos figuráival. Miről szólnak ezek a novellák? A bánatevő Gyuriról, aki Gézaváry barátja. Régóta ismerik egymást, él bennük együtt töltött napjaik emléke, szinte naponta társalognak telefonon. Gyuri jószívű, jólelkű barát, aki elveszíti állását, majd depressziós betegként, rokkantnyugdíjasként éli napjait. Bánatában falja az élelmiszert, súlya már eléri a 150 kilogrammot. „Gyuri szerette az életet, szeretett élni… Elesett állapotában a tehetetlenség uralkodott el rajta. Kegyelettel töltődött emléke megmarad februárban és megmarad örökké…” Gézaváryt újabb történetében strandon látjuk, ahol két nagymama beszélgetését hallja akaratlanul. Egyikük bátyjára, másikuk öccsére panaszkodik, akik számítók, aljasak, nem ismerik a szeretetet. A könyv címadó írásában Gézaváry egy napjáról olvashatunk, aki a közeli utcai kútról vizet visz, a Piroska-vonattal a közeli bevásárlóközpontba utazik, barátnőjének telefonál, aki panaszolja, hogy kevesebb pénzt vitt neki a postás. Míg részvéttel hallgatja barátnője panaszát, magára gondol, rossz anyagi helyzetére. „Miféle világ, amelyik megengedi, hogy művészek nélkülözzenek, mindenféle gazemberek pedig büntetlenül dő- �100 SZEMLE zsöljenek?” – kérdezi, miközben tudja, hogy befizetetlen számlák várják íróasztalán. Munkanélküli szomszédjával találkozik, aki még egynapos munkát sem talál, holott szívesen ásna kertet, takarítana… Miután elköltötte utolsó ezresét, úgy dönt, nem ül fel a vonatra, hazasétál. Majd megáll a budatétényi rózsaillatban, s úgy fogja fel a virágillatot, mint Isten vigaszának jelét. Tudja, hogy jóságot sugárzó művei hasonlóak a boldogságos rózsaillathoz, felmelegítik az emberi lelkeket… És Gézaváry emlékezik, anekdotákat mesél, megidézi Dimitrij Kozanovics Mokusvickinyin, Fischer Annie zongoraművészeket, Mikszáth Kálmánt, Ady Endrét, Móricz Zsigmondot… Utóbbiak gondolataiból idéz. Gézaváry vallja, hogy sosem feledkezik meg Kalkuttai Szent Teréz bölcs gondolatairól: „Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt! A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségre, és ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid van!” A tanácsok Gézaváry üzenetei is. Olvashatunk továbbá egy keresztelőről, karácsonyokról, Ibrik atyáról, hófúvásban tartott temetésről, kolduló tanárról, városba tévedt madár sorsáról, versmondó lányról… Kötetét a Vakáció című írásával zárja. Gézaváry Tamás mátrai kisfaluba érkezik, hogy néhány napot pihenjen. Szinte csodának véli, hogy az emberek nemcsak egymásnak, az idegeneknek is köszönnek, meghatja a gyönyörű muskátlik, a kertek, a fenyőkkel borított hegyek csendje. Pünkösd vasárnapján együtt imádkozik a templomban a helybeliekkel… Elhatározza, hogy a következő időkben novellái „kizárólag a keresztény hit által áthatott jóság létérvényességének érzékeltetési szándékával születnek. A »jó palócok« közötti pünkösdi mise arról győzte meg, hogy a közös dallamok összefűzik egymással az embereket”. Zsirai László novellái a spirituális realizmus elbeszélésmódjában íródnak. A világ mindennaposságában láttatja a környezetében – alkalmasint zord téli tájakon lépdelő – halvány színekben fel-felbukkanó embereket. Közvetlenek, mint Gézaváry: nem lázadnak kopottas világuk ellen, valójában az író békés, jóságos szándékának közvetítői az égi és földi princípium között. A szerző a novellákban úgy ábrázolja őket, hogy cselekményeik megtörtént helyzetek következményei. Szándéka, hogy az ábrázol- �SZEMLE 101 tak felmutatásával Isten követésére ösztönözze olvasóit. Vallja, hogy Jézus a változtatásra való képesség jelképe. (Szülőföldünk Könyvkiadó, Szombathely, 2021) ZSIRAI LÁSZLÓ „A Mi igazunkat sorsunk igazolja” Sulyok László: Kisfarkas a forradalomban A fenti címmel jelentetett meg reprezentatív kivitelű, album méretű könyvet Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata. A kommunista diktatúra természetrajzával, és az 1956-os forradalommal és szabadságharccal foglalkozó Sulyok László, Nógrád megyei illetőségű kulturális újságíró a kerületben élt Priska József Tamás (1936–2013) élettörténetét ismerteti e munkájában. A könyv élén olvasható mottó Priska József Tamás Igazunk című verséből származó idézet: „A Mi igazunkat sorsunk igazolja, / nem vértápos-szegfű, sárhullajtó madár. / Tetvekre hetente hét pöttyöt festenek, / mégsem lesz egyből sem szép katicabogár.” A zagyvapálfalvai vasutas családból származott, Budatétényben élt forradalmár költészete politikai elítéltként a börtönben, cigarettapapírra írott szonettjei által teljesedett ki. A jelenleg tárgyalt kötetben publikált szonettek lélekből fakadó szellemi emléket állítanak sokak érzelmeinek, akik átélték a történelmi esemény örömteli lelkesedést kiváltó, majd harcos napjait, vagy éppen áldozataivá váltak. Németh Zsolt országgyűlési képviselő a könyv ajánlásában rámutatott: „Történelemből személyes történetet igéz bennünk, ha közel engedjük Priska József Tamás történetét. Megérint, és példája hat ránk. Más emberek leszünk a személyiségünk mélyén. Ez a változás talán csak akkor bújik elő az ember személyiségének a mélyéről, amikor szükség van rá. �102 SZEMLE Ahogyan 1848 példája is előbújt 1956-ban. (…) …nem a szülei, még csak nem is a szülei nemzedéke ellen lázadt fel, hanem az egyik legnagyobb akkori atomhatalom és a világ, sőt a történelem legkiterjedtebb diktatúrája ellen. (…) Mindig mélységesen megindít, amikor egy fiatal élet számot vet azzal, hogy nincs esély, és mégis folytatja a harcot, mert különben megfullad a szabadság hiányától. Mint Priska József Tamás és társai a Royal szállóban. Tudták, hogy meg fognak halni, és leszámoltak az életükkel – odaadták maguktól. És a diktatúra, majd a felejtés természetéből fakadóan nem hirdették ki őket hősöknek. Ez már nem az ókori csaták ethosza szerint ment, ahol az ellenfél elesett harcosai előtt is hősöknek kijáró tisztelettel adóztak mindkét oldalon. Ez a szovjet birodalom volt, ahol ’56 után a kétméteres oszlopra akasztott embereket névtelen sírokba összedrótozott lábbal, arccal lefelé temették el.” Priska cselekvő tanúja volt a forradalmi eseményeknek. Karsay Ferenc polgármester, a dokumentumokkal gazdagon illusztrált portrékötet felelős kiadója előszavában felhívja a figyelmet: „Azok a férfiak és nők, akik ’56-ban fegyvert ragadtak, és életüket, szabadságukat adták Magyarországért, pontosan tudták, hogy ők a haza. Tudták, hogy nekik kell tenniük egy olyan világért, ahol ismerik a hit, az erkölcs, a hazaszeretet értékét. (…) Priska József Tamás nem csak 1956-ban volt forradalmár. Egész életében a forradalom szellemének ébren tartásán dolgozott. Hirdette a haza semmihez sem hasonlítható szeretetét, mesélt a forradalom idején megélt borzalmakról, hogy a harc ne merüljön feledésbe, ne legyen hiábavaló, s ne kelljen megismételnünk a történelemnek ezt a leckéjét. S mesélt a tragédiák között váratlanul felbukkanó emberségről, amely lehetővé teszi, hogy a legelviselhetetlenebb helyzetekben is megőrizzük hitünket.” Sulyok László mélyinterjúkat készített a forradalmárral, akit az események közepette Kisfarkasnak neveztek. Sógorát, Kovács Dezsőt, aki a „Farkasok” névvel titulált Wesselényi felkelő zászlóalj parancsnoka volt, s ezért 1958-ban kivégezték, Farkasgazdának. Interjúiban és egyéb megnyilatkozásaiban környezete történéseire is kitekintve, részletesen számolt be életének eseményeiről. Személyes tapasztalatai alapján szólt családi körülményeiről, iskoláiról, felnőtté éréséről, a népfelkelés alatt átéltekről a lelkesedéstől a megtorlás borzalmáig. Megtudjuk, hogy a váci börtönévek alatt Darvas Iván, a börtön könyvtárosa látta el olvasnivalókkal, s többek között ismeretségbe került Déry Tiborral is. Hosszasan ismerteti a könyv Priska sokrétű emlékmentő tevékenységét, felsorolja érdemeiért kapott kitüntetéseit. Magánélete és a hivatalos rendezvények fontosabb pillanatait megörökítő fotók, egyéb dokumentu- �SZEMLE 103 mok egészítik ki az írottakat. Az interjúkban említetteket kiegészítő, számozott jegyzetek toldják meg. A Kisfarkas hősies életének emlékét őrző művet a felhasznált és az e témakörben ajánlott irodalom jegyzéke zárja. Úgy alakult, ahogy Priska József Tamás 1961 októberében, a Gyűjtőben fogalmazott egyik szonettjében megjövendölte: „talány leszek s talán megfejtenek / rejtelmem több-gyökös értéke végett / s értelmet nyert szavaim szájba-tévedt / igék gyanánt vigaszként csengenek”. A korosabb olvasóknak az emlékezés, a fiatal generációnak pedig a történelem szemtanú által továbbadott tényeinek és üzenetének megismerése miatt hasznos olvasmányt rejtenek e portrékötet lapjai. (Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata, Budapest, 2020) KÉGL ILDIKÓ Holttá magányosodni Impressziók Böszörményi Zoltán Sóvárgás című kisregénye apropóján Édesanya és gyermeke lelki kötelékeinek szétválasztására, az anyahiány közvetlen következményeire világít rá Böszörményi Zoltán Sóvárgás című regénye, mely egy kislány szenvedésének stációin keresztül ábrázol új keletű társadalmi jelenségeket. A narratíva, mely a tartós külföldi munkavállalás családi kötelékekre gyakorolt hatását emeli a köztudatba, a magyar nyelvű kortárs irodalomban elsők között reflektál a faktumra. A Sóvárgás fohász a gyermekért, egyben látens védőbeszéd a család – mint elsődleges szocializációs egység – mellett. Egy elmagányosodott, édesanyja után sóvárgó tizenegy éves kislány jeges realizmusba ágyazott őszinte elbeszélése arról, hogy az anyahiány milyen visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, s miféle pusztítást okoz egy kiskorú gyer- �104 SZEMLE mek lelkében. A regény, bár nyelvezetét tekintve alapvetően realista stílusjegyekből építkezik, sűrűn átszövik a pszichológiai motívumok, belső monológok, melynek okán mégiscsak a tudatfolyam próza műfajába kéredzkedik, de legalábbis stabil lélekábrázoló fundamentumra épül. Ezek a belső monológok kegyetlen fájdalmat közvetítve, stációról stációra példázzák, hogy egy rideg, szeretet nélküli közeg miként képes effektív is elpusztítani – érzései negligálásával – egy egészséges gyermeket. Böszörményi Zoltán kisregénye művészi hatásfokkal idézi meg az anyagyermek viszonyt – ez esetben annak anomáliáit –, hogy a szülői, nagyszülői mintát alapjaiban törje össze, s szembesítse az olvasót másfajta attitűddel. Figyelemre érdemes a szerző atmoszférateremtő képessége: dramatikus sűrítéseket alkalmazva monologizáltatja fő karakterét, a gyermeket, hogy az olvasó közvetlen betekintést kapjon zilált lelkivilágának eseményeiről. A melankolikus hangvételű, gyermekien őszinte vallomásokból egyre aprólékosabban rajzolódik ki egy végtelenségig elhagyatott kislány portréja, akit az anya-gyermek kapcsolat különösen szenzitív periódusában hagytak magára, s akinek panaszain át az elmagányosodás gyötrelmes fokozatait transzportálta prózába a szerző. Több nyelven elhangzó segélykiáltás ez a történet, mely napjaink Romániájába (de még inkább Kelet−Közép-Európájába) kalauzolja az olvasót azt példázva, egy gyermek életében milyen beláthatatlan következményekhez vezethet az anya érzelmi biztonságának hiánya. Mindezeken túl a regény tankönyvi példája az elfojtásnak, a ki nem mondott érzések és mentális defektusok kulminálódásának. Figyelemre érdemes ugyanakkor, hogy az anyai szerepeknek megfelelni képtelen asszony képét úgy idézi meg a szerző, hogy mindvégig tartózkodik az ítélethozataltól, a véleményalkotástól. Ezzel együtt mégis folyamatosan jelen van a szövegben a stigmatizált anyakép, a törődést, a gondoskodást hibásan értelmező, gyermekét cserbenhagyó anya portréja. Böszörményi művében olyan szignifikáns és rendre visszatérő motívum az anyai felelősségvállalás totális elhárítása, amilyenre nem sok példát találunk a kortársi magyar prózairodalomban. Eltöprengésre ad okot az a koncepció is, miszerint a szerző nem engedi meg az olvasónak, hogy az édesanya személyiségéhez közelebb férkőzzön. Böszörményi nem kíván azzal foglalkozni, hogy feltárja, milyen lelki defektusok torzíthatták az édesanya jellemét, amelyek odáig vezettek, hogy a legalapvetőbb anyai ösztönöket is csírájában irtották ki belőle. Mindössze a gyermek belső monológja kap hangot – egy kislány kagylótürelme, édesanyja utáni sóvárgása –, hogy elnavigálja az olvasót egy szövevényes, szeretettelen család mindennapjainak apokaliptikus valóságába. „Anya ellökött magá- �SZEMLE 105 tól”1 – mondja rezignáltan a kislány, máris a narráció elején, s mi egyszeriben azt vesszük észre, hogy a mondat pulzálni kezd a szövegtestben minden figyelmünket magára vonva. Továbbgondolásra sarkall, gyanússá válik, miközben látszólag nem tesz mást, mint egy civakodássá fajuló szóváltás pillanatait idézi meg, melyben a gyermek édesanyja és nagymamája perelnek egymással. Noha az olvasó előtt ekkor még nem sejlenek fel a cselekmény szálai, mégis minden percepciónkkal felfogjuk, hogy az adott mondat túlmutat önmagán, ránehezedik a szövegkorpuszra, sejtet valamiféle baljós eseményt, kálváriát. Szimbólumértékkel bír, mintha azt sugallná, hogy az eltaszítás nem pusztán a veszekedés hevében realizálódott. Beékelődik a tudatalattinkba, hogy figyelmeztessen: a kislány szájából kiáradó mondat voltaképpen egy rémült segélykiáltás. Rezignáltan tapasztalhatjuk meg, hogy eme prekoncepciónk a történet előrehaladtával igazolást nyer. Az elérhetetlen anyába történő hiábavaló kapaszkodás és az epekedő vágyakozás fájdalma oldalról oldalra úgy sűrűsödik a szövegkorpuszban, miképp a kislány testében és pszichéjében. Figyelemre érdemes a gyermek szenvedéstörténetének evolúciója is: az anyahiány ebben a kislányban olyan grandiózus méreteket ölt, hogy a világ horizontját képes a végtelenségig leszűkíteni, olyannyira, hogy már semmi és senki nem fér el benne a szeretett édesanyán kívül. Ezt a kóros kötődést az anyahiány egyik direkt és erős hatásaként írja le a szakirodalom. Bagdy Emőke A személyiség titkai című könyvében René Spitz átfogó tanulmányának konklúziójára hivatkozik, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekben az anya hiánya miatt kialakult károsodás igen súlyos és helyrehozhatatlan sérüléseket idéz elő, amelynek nem pusztán pszichés, de szervi kivetülései is lehetnek. Mint arra a szerző rámutat, szignifikáns összefüggés regisztrálható az anyahiány-betegség, valamint a felnőttkori elmebetegség, az öngyilkosság, a társadalomellenes életvitel, és a nehezen gyógyítható szervbetegségek kialakulása között.2 Böszörményi elbeszélésében megmerítkezve öntudatlanul is lajstromozni kezdjük az irodalmi emlékezet megannyi anyaképét, melyben férfiak és nők festették meg a túlnyomórészt saját édesanyjukról mintázott, sokféle szín mögül felsejlő, titokzatos kötődésekkel tarkított portrét. Nehezen feledhető, különleges anyakarakterek, mint a Bennet nővérek édesanyja (Jane Austin), 1 2 Böszörményi Zoltán 2019. Sóvárgás. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 10. Dr. Bagdy Emőke 2014. A személyiség titkai. Család, nevelés, önértékelés. Helikon Kiadó, Budapest, 79. �106 SZEMLE Baradlay Kazimirné (Jókai), vagy akár Gorkij anyaportréi szembesítenek bennünket azzal, milyen árnyalt is lehet az adott kép, s adott esetben milyen messzire eshet az ideálistól. Ha deklaráltan az anya-lánya viszony fogyatékosságait, a fájdalmat, az űrt, a meg nem értettséget, és a negligált érzelmeket, a rosszul szeretést tekintjük az összehasonlítás alapjának, elsőként Szabó Magda Szőcs Izájának alakja elevenedik meg előttünk. „Én nem tudtam veled élni” – mondja Iza, aki látszólag erőn felül igyekszik megtenni mindent megözvegyült édesanyja utolsó éveinek komfortosabbá tételéért, csak épp önmagából, szeretetéből képtelen áldozni az elmagányosodott idős asszonynak. Tanúi lehetünk, ahogyan ez a legbensőbb rétegekből kiszakadó mondat bűnvallássá minősül át. A kívülről – a társadalom által stigmatizált – és belülről – önnön lelkifurdalásától – egyaránt gyötrődő női lélek mélyről feltörő vallomásának lehetünk tanúi. A szülőgyermek kapcsolatot megörökítő narratívák közül e két elbeszélést az a szenzitív látásmód rokonítja, amellyel a női lélek legmélyebb bugyrainak történéseit ábrázolják a szerzők. Figyelmet követelnek ezek a karakterek, amelyekkel írójuk az emberi személyiségrétegek egyedi vonásait megkapó módon, pszichológiai hitelességgel prezentálják. Iza – ha nehezen is, ha túl későn is, de – képes volt belátni tévedéseit, s ezzel Szabó Magda feloldozza őt bűnei alól, lehetőséget adva számára a megtisztulásra. Böszörményi Zoltán nem teszi meg ugyanezt, s ezzel a szerkesztési metodikával – hiába is marad látszólag mindvégig a kívülálló narrátor szerepében – mégiscsak állást foglal. Pedig kevés kivételtől eltekintve nem is igen beszélteti a gyermek édesanyját, nagymamáját, mely karakterek jelleméről magatartásmintájuk árulkodik, az a szerep, ahogyan reflektálnak egy-egy élethelyzetre. Ezáltal anélkül, hogy megszövegezné azt, felerősíti a kifogásolható szülői reakciókat, és egyértelművé teszi a cserbenhagyás, a segítségnyújtás elmulasztásának visszafordíthatatlan következményeit. A szerző úgy szövi a cselekmény fonalát, hogy az írásmű legelejétől érezzük: lappang a szálak között valami, amit alighanem nehezen tudnánk definiálni, de annyi bizonyos, hogy baljós érzetünk támad tőle. Alighanem emiatt a meghatározhatatlan, fojtó észlelés miatt várjuk egyre felfokozottabban, hogy legalább egy bágyadt, erőtlen fénysugár ragyogjon át a Sóvárgás textúráján. Böszörményi Zoltán narratívája azonban mindvégig fénytelen marad, hogy pokoli sötétségből tudósítson az emberi gyarlóságról, egy anya víciumáról. Ebben a történetben nincsenek felismerések, nincs beismerés, nincs bűnvallás, csak a füstgázként gomolygó, pusztító hárítás, és szánalmas másra mutogatás van. Csak szeretetlenség és camusi közöny van. És mert nincs belátás és bűnvallás, elmarad a megbocsátás �SZEMLE 107 és a feloldozás, s az ezekkel járó megtisztulás is.3 Nyugtalanító a felismerés: sem a közvetlen családtagok, sem a családi élet biztonságát pótolni igyekvő szociális intézmények munkatársai nem estek át olyan katarzison, amely mulasztásaik belátására ösztönözné őket, s aminek hiányában nem indulhatnak el a morális megtisztulás és erkölcsi felemelkedés útján. Talán ez a legfőbb premissza, ami miatt azt érezheti az olvasó, gigantikus erővel nehezedik rá a történet. De a kauzális viszonyokat fürkészve más okot is találunk. Rezignált, kimért elbeszélés a Sóvárgás, tőmondatokból megépített narráció, s már önmagában ez a szintaxis is a melankolikus intonációt erősíti fel, aggasztó érzéseket vetít előre. A karakteres írásművet sajátosan árnyalják a történetbe emelt statisztikai adatok. A szerző szépirodalmi eszközökkel jeleníti meg a fent említett társadalmi jelenséget – a Nyugat-Európába áramló vendégmunkások gyermekeinek magára hagyatottságát –, ugyanakkor dokumentarista kellékek sem hiányoznak műhelyéből. Böszörményi Zoltán a Román Központi Statisztikai Intézet tanulmányára hivatkozva arra hívja fel a figyelmet, hogy 2017-ben 77 471 olyan kiskorút tartottak nyilván az országban, akinek egyik szülője és 17 425-öt, akinek mindkét szülője külföldre távozott.4 Áttekintve a hazai foglalkoztatási statisztikákat láthatjuk, hogy a regény meglehetősen akut, egész Kelet-Közép-Európára kiterjedő problémát emel a köztudatba. Az Európai Unió bővülése és ezzel együtt a munkaerő szabad áramlásának a lehetősége ugyanis 2004. május 1-jét követően új jelenségekre irányította Európa figyelmét: gyors ütemben növekvő, javarészt munkavállalási célú migráció indult az új uniós tagországokból a gazdagabb nyugat-európai országok felé.5 Hasonló céllal indult útnak Romániából Olaszországba, a Sóvárgás című kisregény főszereplőjének édesanyja is. „Nem keres pénzt, aki nem dolgozik. Ehhez el kell mennem, tudja jól, hogy a városkában kevés a munkalehetőség”6 – derül ki mindjárt az írásmű elején, a gyermek édesanyja és nagyanyja közötti dialógusból. Atipikus és szokatlan megoldás, hogy a szereplők – épp a fő karakterek – Vö. A megbocsátás feltétele a bűnbánat és a bűnvallás. Újszövetség, Lukács evangéliuma, 24. 4 Böszörményi i. m. 106−107. 5 Hars Ágnes–Simon Dávid 2015. A munkaerő-migráció változása a kétezres években Magyarországon. Vizsgálat a munkaerő-felmérés adatai alapján. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet és Budapesti Corvinus Egyetem, Emberi Erőforrások Tanszék. BWP, 2: 6. 6 Böszörményi i. m. 9. 3 �108 SZEMLE végig anonimek maradnak, sem a tulajdonnevüket, sem a keresztnevüket, de még a becenevüket sem ismerheti meg az olvasó. Ez a névtelenséget és anonimitást preferáló koncepció igencsak hatásos, felerősíti azt a benyomásunkat, amit a szerző számokkal is alátámasztott, s amely egyfolytában arra figyelmeztet, nem egyedi esetről van szó. Névvel s ilyenformán személyazonossággal csak a mellékszereplők rendelkeznek, mint Luca nővér, Banchi doktor, Gizella doktornő. Mindezen túl figyelemre érdemes az a szerzői elgondolás és tipográfiai megoldás, miszerint az anya szó következetesen nagy kezdőbetűvel jelenik meg a szövegben, mintegy nyomatékosítva a ragaszkodást, az elérhetetlen édesanyába történő kétségbeesett kapaszkodást. „Csak fogom Anya kezét, egymás mellett állunk a buszmegállóban, nézem a park fáit, és arra gondolok, milyen jó nekik, nem kell sehová menniük. Nekem pedig el kell újra válnom Anyától, távol lennem attól, akit nagyon szeretek, és el sem mondhatom neki, mennyire rossz érzés megválni tőle…” Az érzelmileg magára hagyott kislány édesanyja hiányával akkor szembesül igazán, amikor a mindennapi teendők – adott esetben az iskolába járás – már nem foglalják le, s kezdetét veszi a nyári szünet. A vakáció, ami felé óriási elvárással közeledik minden diák, váratlan bejelentéssel indul, amely abban a pillanatban, hogy elhangzott, darabokra törte a kislány még megmaradt álmait. „Alighogy megkezdődött a nyári vakáció, Anya kijelentette, Lolához, a barátnőjéhez visz, a közeli faluba.”7 Máris a megérkezéskor könnyfakasztó párbeszédnek lehetünk tanúi, amiből elemi erővel árad ki az édesanya meghökkentő közömbössége: „Kisétkű ez a gyerek, otthon is elég keveset eszik. Nézd, milyen sovány… Nem akar enni, állandóan búsul, hogy oda vagyok dolgozni”8 – magyarázza barátnőjének az asszony, a végletekig elbagatellizálva a gyermek kóros soványságát. Böszörményi pszichológiai hitelességgel írja le azt az reakciót, ahogyan az anya a félelmet és fájdalmat okozó tényeket kiutasítja tudatából, s amely jelenséget a szakirodalom elhárításként definiál. Az elhárító mechanizmus – mint a tagadás, az elnyomás – Freud elméletében olyan szorongáscsökkentő funkció, amelynek alapja az énvédelem. Az osztrák neurológus vélekedése szerint pszichénk azért dolgoz ki ilyesfajta módszereket, hogy megküzdhessünk az erős szorongással, amelyek akkor állnak fenn, amikor életünket negatívan befolyásoló eseményekkel – traumákkal – talál- 7 8 Uo. 12. Uo. 34. �SZEMLE 109 kozunk.9 Megfigyelhető, hogy az asszony reakcióiban ezek a motívumok rendre visszatérnek. Ezzel párhuzamosan hitelt érdemlően ír a szerző az anya után sóvárgó kislány lelki vívódásairól is és azok eklatáns kivetüléseiről. A jelekről – adott esetben gyermekrajzokról –, amelyek égbekiáltó fájdalommal és egyértelműen tudósítanak a kislány lelkében végbemenő destruktív folyamatról. Böszörményi Zoltán azokat a rajzokat veszi górcső alá, amelyet a pszichológia tudománya bevett gyakorlatként alkalmaz olyan esetekben, amikor vizsgálódása egy kiskorú lelkiállapotának feltérképezésére irányul. „A tanító néni egyszer megharagudott rám rajzórán, nem azt tettem, amire kért. A dombok fölé fénylő napot akart, olyat, amely rájuk ragyog, de ehelyett én felhőket rajzoltam, sok szürke-feketés felhőt.”10 Árulkodó jelek ezek, amelyek az írói szándék szerint a levegőben lógó fenyegető veszélyre igyekeznek felhívni a gyermek környezete figyelmét, de olybá tűnik, eredménytelenül. A családtagok – miképp a gyermekvédelmi intézmények kompetensei – hosszú ideig vakok és süketek, képtelenek meglátni a sorvadó kislányt, meghallgatni velőtrázó segélykiáltását. Minden jóérzésünk tiltakozik a pokoli mélységből áradó érzések ellen, amelyek a nagymama karakterében kavarognak. A módszeres bűnbakképzés, a gyűlölet, – megint máskor a gyűlöletnél is ártalmasabb közöny – árad ki a mondataiból, hogy eltöprengésre alkalmas kérdéseket fogalmazzon meg az olvasóban. Mindezt a kislány visszaemlékezései idézik meg: „...higgyem el, az ő életét is megnyomorította, nem csak az enyémet. … bár meg se születtem volna, mert jobb lenne nekem, nem szenvednék, és neki is könnyebb volna az élete, egy éhes szájjal kevesebb, és mondta, és mondta, folyt belőle a szó, nem tudott leállni...” Szomorúan mosódnak össze az idősíkok és a narratívák a kórházban ápolt kisgyermek monológjaiban: az emléktöredékek megidézése és a jelen történéseinek összekapaszkodása elégikus miliőbe emeli a történetet. Konstatáljuk, hogy a megannyi figyelmeztető jel ellenére csak a legutolsó pillanatban ragadják meg a gyermeki kezet, hogy segíteni próbáljanak rajta. De ekkor már túl késő: „nem értik, hogy nem tudok beszélni, elment a hangom, nincs több szavam” – tudósítanak a belső monológok a gyermek mentális állapotáról. És nem pusztán a beszédhez, de az evéshez, a járáshoz, az élethez való ereje is elszáll. „A kislány csaknem egy éve mozgásképtelen” – derül ki Gizella doktornő és Luca nővér párbeszédéből, miközben a diagSigmund Freud: Gátlás, tünet, szorongás. In: Erős Ferenc (szerk.): Sigmund Freud: Válogatás az életműből. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. Vö.: 577–590. 10 Böszörményi i. m. 16. 9 �110 SZEMLE nózis is elhangzik: anorexia nervosa. Ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a főszereplő olyan mentális tüneteket produkált, amelyről Dr. Josef Breuer – Freud barátja és munkatársa – már 1909-ben részletes leírást ad Studien über Hysterie című könyvében. „Mereven bénult és érzéketlen volt mind a két jobb oldali végtagja, felléptek nála továbbá: …undorodás a táplálékfelvételtől és egy ízben hetekig tartó képtelenség az ivásra, dacára a kínzó szomjúságnak; a beszélőképesség csökkenése, amely odáig fejlődött, hogy képtelen volt anyanyelvén beszélni.”11 Böszörményi valós történeten alapuló regénye velőtrázó tudósítás arról is, hogy több mint száz esztendővel a kórkép felállítását követően az érintett intézmények még mindig tehetetlenül állnak a hasonló esetekkel szemben. „…nem volt kéznél megfelelő szakember, aki a kislánnyal foglalkozott volna, az iskola pedig nem rendelkezett pszichológussal. A Központi Gyerekkórház szakemberei azt mondták, tehetetlenek az ilyen, egész személyiségre kiterjedő zavarokkal szemben.”12 A főszereplő mitizált és idealizált anyaképe végigvonul az elbeszélésen, hogy a gyermek utolsó mondataival is egyértelművé tegye: anyja iránti szeretetén a legkeserűbb csalódások sem képesek változtatni. „Mindig van elég fény ahhoz, hogy lásson, aki akar és mindig van elég homály ahhoz, hogy ne lásson, aki nem akar” – jut eszünkbe a pascali figyelmeztetés a szöveg végére érve, miközben elcsüggedve megállapítjuk, hogy Böszörményi Zoltán regényében bizony igencsak felülreprezentáltak mindazok, akik szeretnek a homályra hivatkozni. Hosszan cseng le az elbeszélés, hogy gyászos képeket égessen a retinánkba az emberi mulasztásokról. Sorozatos mulasztásokról. Karakteres narrációjával a szerző megannyi, egyént és társadalmat egyaránt veszélyeztető jelenségre mutat rá, elsősorban talán mégis az érzéketlenség, a szeretethiány pusztító erőire figyelmeztet. (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019) Sigmund Freud 2016. Pszichoanalízis. Öt előadás 1909-ben, a worcesteri Clark Universityn. Helikon Kiadó, Budapest, 6. 12 Uo. 105. 11 �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) novellista, művészeti író. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. ANDOR CSABA, DR. (1950, Budapest) Madách-kutató, a Madách Irodalmi Társaság alapító elnöke. BÁNFAI ZSOLT (1965, Mohács) költő, nyelvtanár, fordító. BARANYI FERENC (1937, Pilis) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BÁRSONY RÓBERT (1963, Komló) Pekingben élő költő, katonatiszt. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. BORDA JÁNOS (1955, Csanytelek) helytörténész, író, helytörténeti és novelláskötetek szerzője. BÜKI ATTILA (1948, Szombathely) költő, író, képzőművész. GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) költő, meseíró. KÉGL ILDIKÓ (1976, Kazincbarcika) újságíró, író. KONYÁRI MÓNIKA (1971, Debrecen) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. KÖLÜS LAJOS (1951, Sarkad) költő, prózaíró, művészeti író. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. NOVÁK VALENTIN (1969. Budapest) költő, író. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. PRÓZÁNYI FRUZSINA (1988, Budapest) református lelkész. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. SZTASKÓ RICHÁRD (1987, Budapest) tanár, író. SZŰK BALÁZS (1960, Eger) költő, tanár. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író, jogász. Kedvelt műfaja a rövidpróza. ZSIRAI LÁSZLÓ (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista. �A borító dr. Agócs József Táncos című fotójának felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Csír és koszorú készül, Alkonyzóna és A szent ember. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2021/3. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2021 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2021 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6b51fa86bf608d903953f1d1ebc98bcf.pdf e70489da09801af298c280b960ff3ebf PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Berényi Klára: Öt fecske Oravecz Tibor versei Istenes Tibor versei Bene Zoltán: Egy kövér ember nyomában (regényrészlet) Bánfai Zsolt: Hálóba fonva Simek Valéria versei Kupcsulik Ágnes: Mint Frideczky Katalin: Fehér orchidea Oláh András versei Balajthy Ferenc versei Zsirai László versei Nagy Antal Róbert versei Szentjánosi Csaba versei Szűk Balázs versei Jóna Dávid: 1222, Aranybulla Petrőczi Éva versei SALGÓTARJÁN 100 Olaszka Sándor: Madarak emberi lábbal Kovács Balázs: A Salgótarjáni Chorin Ferenc Reálgimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága (1930– 1938) – 2. rész KÖSZÖNTŐ Baráthi Ottó: Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves 3 6 15 18 23 27 33 34 38 43 46 52 54 61 71 77 4 73 9 KÉPZŐMŰVÉSZET Gréczi-Zsoldos Enikő: Portré Benko Pálról, a füleki református templom mennyezetkazettáinak alkotójáról 24 INTERJÚ Ádám Tamás: Veri az ördög a feleségét – Interjú Pásztor Erzsi színművésznővel 29 HAGYOMÁNY Borda János: Bujáki anziksz 40 NÉPRAJZ Vasvári Zoltán: Ján Trebula, a fujara mestere 49 �PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Húsvéti emlékeim, húsvéti falatok 57 EMLÉKEZÉS Dubovszky Katalin: Emlékezés Dubovszky Károlyra 63 SZEMLE Csongrády Béla: „Sem idő, sem feledés hírnevét el nem emészti” – Pásztor Éva: A halhatatlan Mikszáth Kálmán Szepessyné Judik Dorottya: Szepessy Gábor: Salgótarján és a KarancsMedves –Túrakalauz Baráthi Ottó: Tájhazánk a „totális történetírás” tükrében – Majoros István: Palócok földjén Bene Zoltán: Boldogság, keresés – Kégl Ildikó: Ásó, kapa, légypapír Zsebők Csaba: Muravidéki életképek – Bence Lajos: Egyszer én is – Muravidéki rövid történetek 79 83 85 90 92 �SZÉPIRODALOM 3 BERÉNYI KLÁRA Öt fecske Öt sziklevél az ég alatt, esőre éhes kerge fecskék, enyém egy plédnyi földdarab, s a zsendülő elégedettség. Tavasz ez kérem, semmi több, feltámadás, kis unszolással, alig simít a gyenge csöpp, de talpraállít, és tovább csal. �SALGÓTARJÁN 100 4 OLASZKA SÁNDOR Madarak emberi lábbal Azt mesélte a lányának, egy orgona lejegyzeteli az éneküket a madaraknak, általában esős délutánokon, mikor nem látja őket senki. Azt is mondta, hogy a madár egy dal, amit egy másik remek dal ihletett. Mesélte, hogy elfelejtik a történetüket. A legtöbben elfelejtik a szövegüket, csak énekelnek a naphoz, a fűhöz, a fákhoz, a szeleknek és a csillagoknak, no meg a holdnak. A dalok örökké tartó pillanatok. Egyszer megszületik egy dallam, és még egy, és még egy, még összeáll egy dal, és onnantól kezdve mindig ugyanazt hordozza, bárki énekelje is. Ezért akarta, hogy a lánya megtanuljon a madarak nyelvén. Sokat játszottak madarasat. Amikor madarak voltak, kanyarodtak és keringtek, csapkodtak és hurkoltak, persze. Aranyhalakat ettek, virágok harmatos szívét. Zuhantak és emelkedtek. Nem tudták, hogyan kellene egymást szeretni. Érezték és énekeltek. Úgy hullott a kék égből a szeretet, mint madártoll a faágról. Az idő úgy telt, mint egy hosszú, forró nyáron át őrzött tojás a fészekben, ami szétrepedt, úgy, hogy nem látta senki, pedig várták feszülten, mi kel ki belőle. Folyamatosan tanította a lányt. Azt mondta neki, a madarak szent csodák, álmokat és dalokat emelnek a magasba. Elalvás előtt is a madarakról mesélt, azt, hogy csillagszögek alatti hangok, a fekete ég felől, az emberekre szenvedően néző, sárga hold sóhajai Salgótarján felett. A madarak a divergencia elismerései. Ahány fajta, annyi ének, annyi út, annyi választás. Kijártak Eresztvénybe a madárparkba, mikor ott valamennyi madár énekelt, maguk előtt látták a tarjáni vér mixtusnépeit, letelepedő kalandjaikkal, küzdelmeikkel, kudarcaikkal és sikereikkel együtt. Gráner verte mulatozva végig a várost, még hajnalban meg nem szelídült egy salgótarjáni nő kihívó pillantásaitól. Ugyanez a hetvenéves gráner már nem hordott mást a szívében, mint egy temetőt, csupa régi, halott nő sírját, és már nem akart verekedni, megbocsátott a nőknek jót és rosszat egyaránt, és hallgatta a madarak meghívó dalát a városban. És jöttek, élni, remélni és nem adni fel, belélegezte őket Tarján, mint egy óriási tüdő. Különböző nyelvek robbantak szét a városban, a madarak pedig improvizáltak, mint a Dixieland zenészei a képzelet emberi szellemiségét ünnepelve. Azt is �SALGÓTARJÁN 100 5 mondta a lánynak, hogy az emberi elme hasonló a madarakhoz, mert az is mindig vándorol, egyre magasabbra repül, egész az űrig, tudva, hogy a magasság mindig meglepetéseket tartogat, és hogy a felhők között olyan, mintha fej nélkül repülne, és végül mindig nehéz sziklákon landol. A madárnyelv a nyugtalanság metaforája, titkos emlékek visszhangja. Egyszer az alig felhős kék végtelenséget nézték irizáló vadvirágok között fekve, és azt mondta a lánynak, hallgasd csak, milyen soknyelvű az égbolt. A lány felhőszekereket látott, rengeteg fényes család igyekezett kifosztani a táj alatt mélyen elrejtett képzelet ásványkincseit. Vállukon hitfegyver, szekerükön kapzsiság és félelem. A madarak mágikus hangon kiáltoztak a tömegek felett körözve. Célt értek-e vagy sem, a teremtés rejtélye marad. Madarak éneklik erdei vadcsapásokon ezeket az időket. Megint elmesélte a lánynak, hogy a madarak lelkek, akik történetüket vesztették, mert kiüresedtek, dehogy, mivel a szeretet mélyebb, mint megismerhetnénk, Isten hagyja, hogy dallá változzon, ami, ki tudja, hová ürülne belőlük, talán porrá a sötét, tátongó világűrbe. Egy napon a lány úgy érezte, semmit se tud a világról, és kinyitotta lelke tetejét, és kirepültek a madarak. Tajti Bálint fotója �SZÉPIRODALOM 6 ORAVECZ TIBOR Salgótarjánban járt az ősz Salgótarjánba száz éve beköszöntött az ősz. Hegyek között suhant el, poros úton esztelen. Benézett a templomba, lement a sáros térre Hol várta már a Kálmán fesztelen. Ballagtam a Szajna-parton a Kulacs felé S égtek lelkemben meddő puskacső-dalok. Vonszolta magát a keménykalapos ősz is Rozzant fenségtől meg se szólalok. Súgott nekem a hitvány ősz görnyedt jószándékkal, Csendes kopjafák is beleremegtek az úton, Mélymosolyú kurtizánok ülnek majd e völgyben, Bálványimádók véres plakáton. Múltból az ősz, a vak szaurusz figyeli majd a Lepedőbe burkolt életutakat hanyagul. Sehol semmi nem vár itt az emberre, én tudom... Magadnak viszel mindent, trubadúr! �SZÉPIRODALOM 7 ORAVECZ TIBOR Ars poetica két versszakban Megyek Tovább. Megálltam megpihenni Hogy utolérjen a szenvedély. Nem kértem Bíbor folyókat, sem azt Hogy elvérezzek Mikor lesújt a szerelem. Zsongását hallgatom a tűznek Felkeltem álmomból Leporoltam a lelkemet. Tovább Megyek. Megyek Tovább. Leporoltam a lelkemet, Felkeltem álmomból. Zsongását hallgatom a tűznek Mikor lesújt a szerelem, Hogy elvérezzek. Nem kértem bíbor folyókat, sem azt Hogy utolérjen a szenvedély. Megálltam megpihenni, Tovább Megyek. �SZÉPIRODALOM 8 ORAVECZ TIBOR Látomás Álmomban összefonódva jártam Csönd-tenger fövenyén csillagok útján csillogó rubin köveken, kezemben egy szó – vakító szabadulás. Lépteim alatt cseppköveken, − siklottam a végtelen virágos kertem felé. Távolabb tenger dalolt némán Kéken habzott egy tündérke lelkén. Égi börtönében Barna rubin táncol egy távoli flamenco hangjaira. Haján megszégyenül a nap, szellő csal mosolyt arcára, Szemébe gyöngyhálót fon a naplemente. S kezében életre kel a remény. �KÖSZÖNTŐ 9 BARÁTHI OTTÓ Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves Az ünnepelt nagy köztiszteletnek örvendő, Salgótarjánban széles körben jól ismert személyiség. Orvos, közéleti szereplő, természetbúvár, fotós, közíró – igazi polihisztor, elismert lokálpatrióta. Jómagam éppen 50 éve ismerem minden tisztében, az utóbbi évtizedben közelebbről is. Még így is nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Palócföld szerkesztősége nevében is én köszönthetem őt születésnapja alkalmából. Emlékezetes gyermek- és iskolás évek Fancsik János 1932-ben, az akkoriban épülni kezdő Rokkanttelepen látta meg a napvilágot. Édesapja a várossá válás napjától nyugdíjazásáig a városháza alkalmazottja volt, édesanyja a család – benne a két fiú – ellátásáról gondoskodott. Szülei neveltetésének és saját szorgalmának köszönhette kitűnő tanulmányi eredményét, amiért Förster Kálmán polgármestertől két alkalommal is jutalmat kapott. Büszkén vallották magukat „rokkantinak”, ahol a kertek alatt folyt a patak, és ahol „tólat” fogtak. A Pécskőn szedreztek és gombáztak. A Fancsik-nagyapjától pedig megtanulta tisztelni a természetet, amely ma is rabul ejti. Az iskoláira is szívesen emlékezik. A „Cigány utca”-i iskola épületei ugyan kopottak, de mindig tiszták voltak. A tanulói között cigány, zsidó, „magyar”, szegény és gazdag gyerek egyaránt volt, mind jól megfértek egymással. Tanítóik nem „csak” tanítottak, de példájukkal is neveltek. �KÖSZÖNTŐ 10 Steiner tanító úrra, Fekete Gyula bácsira és másokra ma is jól emlékszik és tisztelettel gondol. Egyértelmű volt, hogy az akkori – később Madách Imréről elnevezett – gimnáziumban tanult tovább, ahol Fayl Frigyes, Vadászi Bertalan, Győrffy Dezső és más kitűnő tanárok tanítottak, segítették emberré válásukat. Ő maga inkább a humán tárgyakat kedvelte. Ezekre az évekre a háború nyomta rá bélyegét, a trianoni határok „tologatása” pedig többször is megváltoztatta a diákok és a tanári kar összetételét is. Sok volt a kényszerű szünet, egyes tankönyvekből egész fejezetek tanítása kimaradt. 1950ben úgy érettségizett, hogy kémiát komolyabban nem is tanulhatott. Pécs áldás-adománya: diploma és feleség Így aztán az egyetemi tanulmányai során volt is mit bepótolnia. Ugyanis – minthogy az orvosegyetemhez szükséges tantárgyak döntő többségét kedvelte, orvostanhallgató bátyja példája pedig motiválta – a pesti orvosi egyetemre jelentkezett. Pécsre vették fel, ám ezt a lehetőséget is örömmel fogadta. Élvezte a tanulást, a tudáshoz jutást, ami nem csoda, hiszen olyan tanárai voltak, mint Szentágothai János, Romhányi György, Donhoffer Szilárd, Kerpel-Fonius Ödön és Hámori Artúr professzorok. Nekik és az egyetem családias légkörének is köszönheti, hogy az orvosi hivatást egy életre megszerette. Nagyon jól érezte magát a gyönyörű dunántúli nagyvárosban, ahol a szerelmével is megismerkedett, és akivel még az egyetemi évei idején a pécsi székesegyházban össze is házasodtak. Hogy akkor mégis miért jött haza? Talán a fiatal orvosként meghalt bátyja helyett is szeretett volna itt élő szülei felé törleszteni közös adósságukból. S a kihívás is vonzotta, vajon a szülővárosában el tudja-e orvosként fogadtatni magát. A házasságkötésük után azonnal haza is költöztek Salgótarjánba. Alig egy év múlva, pontosan azon a napon, amikor az orvosi diplomáját Pécsett átvette, megszületett első kislányuk is. Orvosi hivatása első időszakában Amikor 1956 szeptemberében megkezdte orvosi hivatását, az esti órákban még a hazabocsájtott betegei otthoni injekciós kúráit is vállalta. A városban akkor még nem volt rendszeres buszjárat, és ha éppen az acélgyári kolóniákban vagy a „nagyállomáson” volt egy-egy betege, a két-három órás „túrával” el is telt az estéje. Szívesen ment, ha hívták, érezte a bizalmat, miközben az alacsony kezdő orvosi fizetését is kiegészíthette. A volt �KÖSZÖNTŐ 11 bányai kórházban, a dr. Telmányi József vezette II. sz. belgyógyászati osztályon volt szigorló orvos, ahol szakvizsgát is szerzett belgyógyászatból. Megrázó élményként vett részt az 1956. december 8-i sortűz sebesültjeinek ellátásában. Az ezt követő körzeti orvosi „kihelyezés” után Mezey főorvos hívta vissza adjunktusnak. Az új kórház megnyitása után, 1967-ben felkérték a reumatológiai osztály megszervezésére, amelynek sikeres végrehajtása után megbízták az osztály vezetésével. A szükséges szakmai ismereteket az ORFI-ban szerezte meg, és az újabb szakvizsga után a főorvosi kinevezését is megkapta. Néhány év alatt kialakult a teljes szakmai stáb. Az ORFI-ban szerzett tapasztalataira és jó kapcsolataira építve bekerültek az országos vérkeringésbe. Sokan jöttek tapasztalatcserére a gyógyvíz nélküli, modern fiziko- és hidroterápiával rendelkező, a többi klinikai osztállyal szorosan együttműködő reumatológiára. Tekintettel Salgótarján és környéke akkoriban kiváló szállodai és egyéb turisztikai adottságaira, gyakran rendeztek itt országos szakmai konferenciákat. A megyei egészségügyi irányítás élén Már-már látta beérni munkája gyümölcsét, amikor a megyei tanács egyik „illetékes” elnökhelyettese megkereste, hogy vállalja el a megyei főorvosi állást. Ami egyben a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetésével is együtt járt. Nem mondott nemet, mert a kihívás motiválta, az új feladat érdekelte. Én magam is ekkor, 1972-ben a megyei tanácson kerültem kapcsolatba Fancsik Jánossal. A magas termetű, jó megjelenésű, 40 éves szakember a megyei osztályvezetők 14 fős gárdájából is kitűnt határozott fellépésével, széleskörű tájékozottságával, higgadt hozzászólásaival, újszerű, racionális döntéseivel, amelyek eredményeként is javult a megye táppénzes helyzete, szorosabbá vált az együttműködés a megye kórházai között, lendületet vett a tudományos tevékenység. Minthogy a vállalása a tanácsi igazgatásban átmeneti időszakra szólt, és amikor az utódja biztosított volt, visszamehetett a kórházba. Igaz, azzal a feltétellel, ha elvállalja az intézmény igazgatását. Amire ugyancsak igent mondott. A szakmai munkája mellett újabb három évig volt a megyei kórház főigazgató főorvosa. Ezt követően a reumatológia osztályvezető főorvosaként dolgozott 1992. évi nyugdíjazásáig. Negyvenkét év után vonult nyugdíjba, de egy jó évtizedig még részt vett a szakellátásban. �KÖSZÖNTŐ 12 Jelentős közéleti szerepeiben Dr. Fancsik János a „nagypolitikával” ugyan soha nem kívánt foglalkozni, ám az országgyűlési képviselővé történő jelölését nagy megtiszteltetésnek tartotta. Meg is kapta a bizalmat, és élt is vele. 1980−1985 között volt a parlament tagja, ahol a kor szellemiségéből adódóan sok volt az üresjárat, a formalitás, de már akkor is elhangzottak figyelmet kiváltó hozzászólások, interpellációk, felvetődtek kényes kérdések is. A bizottságokban pedig időnként ugyanolyan éles viták zajlottak, mint mostanában. Igaz, akkor az álláspontok az adott témáról alkotott véleményként, nem a pártokhoz tartozás szerint ütköztek egymással. A rendszerváltás után a város önkormányzati képviselőjelöltjeként vállalta a megmérettetést, sikerrel. Amikor korelnökként a testület alakuló ülését levezette, tele volt bizakodással és örült, hogy végre egy demokratikusan választott, szabadon vitázó, értelmes döntéseket hozó városi testület tagja lehet. Rövidesen azonban csalódnia kellett. Felesleges, időt rabló indulatok, intoleranciák törtek felszínre, amelyektől igyekezett magát távol tartani és álláspontját a legjobb belátása szerint kialakítani. Számos kezdeményezését és javaslatát is elfogadta a testület, a következő ciklusban azonban már nem vállalta a jelölést. A közjó önzetlen szolgálatában Orvosi gyógyító és egészségügyi irányító munkája, aktív közéleti szerepvállalása mellett – idejét és energiáit sem kímélve – folyamatosan kivette részét a közjó szolgálatából, sőt a hobbijait is képes volt a közügyek érdekében kamatoztatni. Kiemelhető a természet és a környezet védelmét szolgáló munkája, a tudományos ismeretterjesztő és fotós tevékenysége, szak- és közírói munkássága. Amelyek mintegy következményei kreatív alkatának, kritikus énjének, jobbító szándékának, szüntelenül munkáló tenni akarásának. Integráns része ez és értékes sajátja a lokálpatrióta személyiségének. Annak a városlakónak, aki miközben megtartja belső integritását, paradox módon szívesen megmutatja magát a dolgokról való álláspontjában szóban, írásban és a fotói által. Szereti magát az elvei által kifejezni, ahogy mondta nekem egy vele készített „nagyinterjúban”. Aki ismeri – mint jómagam is –, pontosan tudja, Fancsik János soha nem a szubjektumát akarja kiadni, de azokat a nézeteket, gondolatokat, észrevételeket és javaslatokat kívánja közreadni, amelyek a természetről, a környezetről, a szülővárosáról és lakóiról benne megfogalmazódnak. Úgy �KÖSZÖNTŐ 13 érzi, hogy ezeket meg kell osztania másokkal is. A közjó iránti elkötelezettségéről a szakmai és civil szervezetekben, a sportéletben betöltött funkciói és végzett munkái tanúskodnak. Írói-közírói munkásságát ismereteim szerint mintegy húsz önálló vagy társszerzőkkel írt könyv, kiadvány fémjelzi. Több tucat, folyóiratokban megjelent tanulmány, írás, számtalan újságcikk szerzője. Az előbbiekből a Búvár, a Honismeret, a Magyar Reumatológia, a Palócföld és Természetbúvár folyóiratban megjelent értékes dolgozatait emelem ki. A Nógrád c. napilapban Jelentés a hegyről c. sorozatírásában gyönyörű természeti környezetünket varázsolja szemünk elé, a Tarjáni Városlakó Magazinban igazi lokálpatriótaként szólal meg. Művészi képességei érdekes rajzaiban, értékes fotóalbumaiban kelnek életre. Országszerte ismertté vált a Vallomások a Karancs-Medves vidékéről c., 1987-ben napvilágot látott kötete. 2009-ben jelentette meg a Képes kórháztörténet: Salgótarján c., emblematikus, fotókkal igen gazdagon illusztrált, már-már albumminőségű intézménytörténeti kiadványát. A Rokkantteleptől a Vásártérig c., 2016-ban megjelent, olvasmányos család- és várostörténeti könyve mestermunka a memoár műfajában is. A hippokratészi eskü szellemében Jól ismert polihisztor énjén és munkásságán belül elsősorban orvosnak tartja magát, minden más munkáját, közéleti szereplését és még a hobbijait is hivatásának rendelte alá. Ám az utóbbiakat sem tartotta felesleges időtöltésnek, szakmaidegen elkalandozásnak. Hiszen – mint mondja – látókörét szélesítették, ember- és környezetismeretét bővítették, és hasznosultak valahol a gyógyító munkájában is. Orvosi hitvallása szerint – a hippokratészi eskü szellemében – első a betegek üdve, vallja, hogy nem a betegséget, hanem az egész embert kell gyógyítani. S milyen különös és nagyszerű: a hippokratészi szellemiség az ő esetében kisugárzik és kivetül a városára és a közügyekre is. Nála az egész áttekintésében, állandó vizsgálatában, permanens látlelet készítésében, a helyi társadalom és közösség megjavításának lüktető, izgató és késztető szándékában jelenik meg. Fancsik doktor látásmódja – amelynek során azt is észreveszi, amit száz más városlakó és -vezető sem – egészen egyedi módon éles. Összefüggésekben való gondolkodása, empátiás, elemző és szintetizáló képessége, kritikai érzéke, előadói és íráskészsége – domináns személyiségjegyei. Értékes cikkei e sorok írásáig is sorra látnak napvilágot a megyei és városi lapokban, önálló bejegyzései, kritikai észrevételei, előremutató javaslatai az internet közösségi oldalain. Utóbbiakkal időként megkeresi a városve- �KÖSZÖNTŐ 14 zetést is: örül, amikor választ kap, és még inkább, amikor méltányolják felvetéseit, javaslatait. Kitűnő – információgazdag és „szövegkész” – interjúalany, gyakori szereplője a helyi sajtónak és az országos médiumoknak is. Aktivitása töretlen, ötletekből és javaslatokból kifogyhatatlan, tenni akarása egyedülálló. Élete, munkássága példaértékű nemcsak a jelen generációk, de a következő nemzedékek számára is. A díszpolgári cím és a vasdiploma fényében Tudja, hogy egyedül nem juthatott volna „idáig”. Sokat köszönhet családjának. Sajnos, hű társa, erős támasza, Marika, a felesége négy éve nincs már vele. Azóta egyedül él, de korántsem magányosan. Két lánya szeretettel veszi körül, bizton számíthat rájuk, miként felnőtt unokáira is. Sőt, már dédunokáinak is örülhet. Segítették munkájában a kiváló orvoskollégái, akik közül már szintén sokat elveszített. De ott vannak a mai napig is tagtársai a fotóklubban és a múzeumbaráti körben, amely közösségeknek ma is aktív tagja. Barátai – reményei szerint köztük e sorok írója is – ha csak tehetik, felkeresik, látogatják, szívesen beszélgetnek vele. Ez is erősíti őt abban, hogy elégedett embernek tudja magát, érezze, hogy elismerik, tisztelik, megbecsülik. Ezt igazolja a sok-sok kitüntetés, amelyek közül különösen büszke Salgótarján díszpolgári címére és az orvosszakmai elismeréseire. Hálás a Sorsnak, hogy az elmúlt év őszén a Pécsi Egyetem aulájában – önállóan odautazva érte – átvehette orvosi Vasdiplomáját, amellyel 65 éven át végzett értékes gyógyító tevékenységét ismerte el az egyetem. Régen és jól ismerem Fancsik Jánost. Rövid laudációmban mégis csak felvillanthattam életútjának főbb állomásait, pályájának és munkásságának egyes fejezeteit. Csak részben mutathattam meg emberi értékeit, személyiségének széles spektrumát, sugárzó szellemiségét. Érték és élmény nekem, hogy félévszázados ismeretségünk és immár több, mint tízéves jószomszédságunk révén kitűnő kvalitásait praktikusan megtapasztaltam, amelyek által is közelebb kerültünk egymáshoz. Amit mintegy megemel mentalitásunk hasonlósága, világlátásunk közelsége és különösen a lokálpatrióta szellemiségünk és a polgári értékrendünk. Nagy szerencsém, hogy sokat diskurálhatunk. Büszke vagyok a manapság még barátok között is ritkaságszámba menő levelezésünkre. Aminek a jelentőségére utaló latin bölcsességet tőle is gyakran hallom: verba volant, scripta manent. Ezért is örülök, hogy ezt a laudációt megírhattam. Kívánunk Neked, János bátyám, további alkotó energiákat, sok erőt és jó egészséget! Isten éltessen még nagyon sokáig körünkben és épülésünkre is szeretett szülővárosod megtartó miliőjében! �SZÉPIRODALOM 15 ISTENES TIBOR Sikító síneken Reszkettem és fáztam negyven fokban, ordítottam a csend dallamát. Aztán izzadtam a havas tájban, jégcsapok közt szavaltam szívem szózatát. Beleolvadtam a jégbe, fagyott húsként dobogott jeges szívem, Forró lüktető szavaim zakatoltak egyenes, fémes, sikító síneken. Belerohantam tudatod ködös tavába és szétfröccsent benned a felismerés, Majd egómon utazó vonatom elúszott feletted, mint az indiánnyárba hajított tomahawk, mint a semmibe repülő kés. Benned lettem én és te bennem lettél magad, Körém húztad fel ítélkező és kegyelmező szavad. Együtt vagyunk egység, kétség nélküli kohézió, Szavak nélküli mondat, terület nélküli dimenzió. Együtt vagyunk külön mindentől, mi nem változó, Mégis szophoklészi drámánkból már három színészből száll a szó. A kezdet egy, a vég a kettő, közben három a merítkezés, Míg hat rád ez a három, kilencszeres lesz benned a Tesla általi fény, a felismerhetetlen felismerés. Reszketek és fázok negyven fokban, ordítom a csend dallamát, Izzok a havas tájban, jégcsapok közt szavalom szívem szózatát. Beleolvadok a jégbe, fagyos húsként dobog jeges szívem, Forró lüktető szavaim zakatolnak egyenes, fémes, sikító síneken. �SZÉPIRODALOM 16 Halk remény Valahol tompán a távolba vesztek a fények, A sötét konyhában víz után matat kezem. Bánt most az asztráltesti képed, Még kába vagyok, két világ közé szorult fejem. Tapogatom a láthatatlant, ujjaim lilás fényeket vágnak ketté a mosogató felett, Magamra húzom a vállamon cipelt szürke paplant, Mely elválasztja tőlem a szellemi telet. Valahova dőlni kellene, a fény által nyesett ébredésbe, Vagy vissza az ágy halott csendjébe, álmodni új világokat, beletemetkezve a révedésbe. Ott tipegek a semmi közepén, foszlányokkal barátkozik csukódó szemem, Összetapadt torkomon rést talál a víz, Miközben hátracsapódva tépi a létet nyakamtól elhajló fejem. Ereszt az álom, már látom, kint a hidegben eső esik, Kutyát sétáltat az alvó hajnal, A reggel, ha nehezen is, de terjeszkedik. Talán egy kávé kellene vagy egy lassú megvilágosodás, Hogy ne szürke démonok húzzanak vissza, Hanem égjen bennem a nap vágya, mint hamu között az izzó parázs. Jártam már itt, és tudom, holnap is monoton hálót szövök, Slusszkulcsom után kutatva csobbannak bennem a felismerések, a szellemi hullámkörök. Általuk utazom a sztrádán, fehér csíkokat nyel a guruló idő, Órakerekek ketyegnek alattam, benzint égetve szmogos térben, Koszos gyárvárak közt kacagó lóerő. Aztán csapódó ajtók a parkolóban, Kandeláberek alatt felébred az éj, Mint a megálmodott szitáló valóság, A térbe szőtt mosolygó szeszély. Azt hiszem, ébren vagyok, pedig csak mátrix rajtam a fény, Kauzalitások halmaza közt Térbe fonódó halk remény. �SZÉPIRODALOM 17 ISTENES TIBOR Ha verset írsz... Ha verset írsz, ne aludj szürke füstök ködén, Ha verset írsz, ne légy unott közöny, Ha verset írsz, légy tömény, Mint kocsonyában a zsíros köröm. Ha verset írsz, csapj az égre, Kaparj a föld alatt, Ha verset írsz, tudd, mi végre, Versed miféle tőből fakadt. Ha verset írsz, zokogj és nevess, Ha verset írsz, tűz legyél és legyél a víz, Ha verset írsz, gyűlölj és szeress, Legyél a sorok közt érzés, Legyél az illat és legyél az íz... Ha verset írsz, maradj magad, Tiszta szó és megalkuvás, Ha verset írsz, maradj szabad, Trendekből ugró szabadulás... Belső fény Sötétben ültél a hangok álmán, A mozdulatok képzelt ívein, Érzések suhogó vágyán, Elhalt versek rímein. Beletemetkezve az élő szóba, Repednek a halál láncai, Biogyümölcsök plasztikzacskóban, Ébrednek az élet álmai. Hangok tapadnak a fényeikhez, Érintést észlel a tudat, Majd ösztönöd taszít a vérebedhez, Mi feltör belőled és ugat. Mirelitlelkek felolvadnak Dipólusmolekulák táncain, Mikrohullámok ragyogtatnak A súrlódások ráncain. Gőzölögsz, mint a reggeli kávé, Ugyanúgy termék vagy te is, Az ég felé szállsz fel, mint a konklávé, Majd a valódba hullsz, mint nemezis. A kezdeti fények csak árnyékuk adták Falad homályos tükreire, Kaleidoszkópok képei szabták Életed mások éveire. A fényből a fénybe szórod a fényed, Szikrázó kép csak a végtelen, A fénytörés verse a belső lényed, Mely elhagyott, magányos és védtelen... �SZÉPIRODALOM 18 BENE ZOLTÁN Egy kövér ember nyomában Részlet az Igazak című, készülő regényből − Nem örülök, hogy a szüleinek a nyomozásról beszél – nézett szigorúan Igaz Gerőre Bagdy úr, miután letette a telefont. Borbola doktort hívta, hogy tájékoztassa a fejleményekről. − Nem mondtam nekik többet, mint amennyit az újságok megírtak – mentegetőzött Igaz Gerő. – Még annyit se, igazság szerint. − A bűnügyi főkapitány nem boldog a szemtanú miatt – jelentette ki Bagdy úr. – Jó lett volna gyorsan lezárni ezt az ügyet. − Akkor is, ha egy ártatlan ember látja a kárát? − Egy bolsevik sosem ártatlan – szögezte le Bagdy úr szigorúan. – Mindenesetre most már nem tehetünk mást, ki kell vizsgálni ennek a Stíbernek az állításait. Kovács zár alatt marad, a biztonság kedvéért. Maga, Gerő, menjen Horváthékhoz, hátha ismernek egy olyan végletesen kövér embert, amilyet Stíber leírt. Én addig utánanézek magának Stíbernek, nehogy egy vörös összeesküvés áldozatai legyünk! Igaz Gerő nem ellenkezett, indult a Kistisza utcába. Útközben evett egy menüebédet egy Sajka utcai kifőzdében, mert már hangosan korgott a gyomra. Ízletes és olcsó volt (csontleves, krumplifőzelék és sült disznóhús egy pikoló sörrel, mindössze két koronáért), lelkifurdalása is támadt, amiért szombaton annyi pénzt elpazarolt étkezésre az Európa Kávéházban. Horváthékhoz érvén a szokásos jelenetek zajlottak le: a cselédlány nyitott ajtót, elvette a kabátját-kalapját, bekísérte a szalonba. Klára egyedül fogadta. − A szüleim ágynak estek – közölte. – Anyám beteg. Mint tudja, a fivérem halála óta folyton gyengélkedik, bár néha javul az állapota. Most azonban romlik. Apám a részegségét alussza ki, egész hétvégén lumpolt. Remélem, a kapitányságon nem fogják felelősségre vonni… − Ez jelen helyzetben bocsánatos bűn, senki nem hánytorgatja föl Horváth úrnak – jelentette ki Igaz Gerő, majd elmesélt mindent, amit Stíber Auréltól megtudott. – Ismer esetleg efféle, föltűnően kövér embert? – zárta le a beszámolót egy kérdéssel. Az asszony elgondolkodott. �SZÉPIRODALOM 19 − Nem, egyáltalán nem rémlik – mondta végül. – Mint mindenki, én is ismerek kövéreket. Ahogyan a legtöbb családban, a mi tágabb családunkban is akadnak terebélyes emberek, de olyan, aki kitenne három átlagos férfit, olyan még csak nem is dereng. Gyula ismerősei között sem akadt ilyen. − Értem. Túl egyszerű lett volna – dünnyögte a nyomozó. − Ezek szerint azt a bolsevikot elengedték? – érdeklődött Klára. − Még a fogdán van – mondta Igaz Gerő. − Bagdy úr nagyon szeretné ráverni az egészet. − Biztosan nem lehetett ő a tettes? − Semmi sem biztos, asszonyom. Mégis úgy hiszem… úgy érzem, ez a Kovács ártatlan. − Nagy megkönnyebbülés lett volna pedig, ha máris megoldják az ügyet... − Nekünk is, higgye el. Nem is beszélve a bűnügyi kapitányról, aki mindenképpen meg akarja oldani addig, amíg a franciák bevonulnak. Azt beszélik, a franciák gyűlölik a bolsevikokat, nem tűrik őket sehol. Egyrészt nyilván a kommün miatt, hiába van annak lassan ötven éve, másrészt az oroszországi borzalom minden józan gondolkodású embert óvatosságra int. Rossz fényt vetne ránk, ha egy ilyen vörös ügyet nyitva hagynánk hosszú ideig. Arról nem is beszélve, hogy Bagdy úr szerint amelyik gyilkosságot három-négy nap alatt nem derítik föl, arra az esetek többségében soha nem kerül pont. − No, még csak az hiányozna nekünk! – sóhajtott Klára. − Még valamit hadd kérdezzek. Az asszony figyelmesen, várakozva emelte a tekintetét a detektívre. − Nem lehetséges, hogy a férje különleges megbízásokat teljesített a katonaságnál? − Mire gondol? − Földerítésre, például. − Nem tudok ilyesmiről. És őszintén szólva elképzelni sem tudom, hogy Gyula… − Értem. − Miért kérdezi? − Kovács szerint szerbek is tartózkodtak a kocsmában csütörtökön. − És ez mit jelent? − Önmagában semmit, de Kovács úgy véli, ezek szerb katonák lehettek, civilben. A kocsmáros megerősítette, hogy italoztak nála azon az es- �20 SZÉPIRODALOM tén olyan személyek, akik, vagy legalább az egyikük akcentussal beszélt magyarul. − A szerbek szállták meg Újszegedet, nem? − Ez így igaz, csakhogy az ideiglenes határon, azaz a demarkációs vonalon nem jöhetnek át. Hivatalosan semmiképpen sem. Ha mégis átosonnak rajta, azt fontos okkal teszik, ez bizonyos. − Kémek? − Nem lehet kizárni a lehetőségét. − De Gyula biztosan nem volt kém, erre mérget vehet, Gerő! És a háború is véget ért. − A békeszerződés azonban még messze van, évekbe telik, mire aláírják és érvényesítik. Úgy hiszem, mi nem sok jót remélhetünk tőle, de a szerbek… − Elképzelhetetlen, hogy a férjem kém lett volna – erősködött az asszony. A nyomozó tudomásul vette, amit hallott. Mielőtt elbúcsúzott volna, óvatosan odasúgta a nőnek: − Ugye, láthatom majd máshol is, nem csak itt? Klára az ajka elé emelte a mutatóujját. − Igen, igen, de erről még egyelőre ne beszéljünk, Gerő! Igaz Gerő halványan elmosolyodott. − Értem. Természetesen! És most megint mehetek Takácshoz, gondolta, amikor kilépett a Horváth-házból. No, de ha egyszer nincs más nyomunk, tette hozzá magában, és rágyújtott. A körúton elgyalogolt egészen a Hét vezér utcáig, azon a légszeszgyárig, megkerülte az épülettömböt a Kossuth Lajos sugárút felé, és a sugárúton folytatta útját a Petresi utcáig. − Mintha hazajárnék, a fene egye meg – morogta, miközben belökte a kocsma bejárati ajtaját. − Ez már azért mégis… − fakadt ki Takács úr, amint meglátta. − Nem öröm nekem se, ne gondolja! – dohogta a nyomozó. – Háromnegyed órája kutyagolok ebben a hidegben, adjon már egy szilvát gyorsan! Takács kitöltötte a pálinkát, Igaz Gerő nyomban lehajtotta, s kért még egyet. A kettő között föltette a kérdést: − Jár-e ide egy föltűnően kövér ember? Olyan, aki három átlagos termetűt kitesz. − Nem – rázta a fejét Takács. − Biztos? − Biztos. �SZÉPIRODALOM 21 Igaz Gerő megitta a második pohárka szilvóriumot, fizetett, és már ment is. Tehetetlen dühöt érzett. Mindig ugyanoda jut vissza: a semmihez. Egyre szilárdabban hitte, hogy Kovács Péter nem lehetett Nagy Gyula gyilkosa. Nem tudta megmagyarázni, miért volt ebben annyira biztos. Tagadhatatlanul szimpatikusnak találta a férfit, annak ellenére, hogy az eszméivel nemhogy nem értett egyet, de egyenesen ostobaságnak tartotta őket. Minden bizonnyal az is sokat nyomott a latban a véleménye kialakításánál, hogy Bagdy úr olyan vehemensen bitóra akarta juttatni, holott nem tudta alátámasztani egyébbel a vádat, mint személyes ellenszenvvel és politikai akarattal. − Ki lehet ez a kövér ember? – suttogta bele az ismét eleredő hóesésbe, miközben egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a város, hanem a rókusi pályaudvar felé vette az irányt. Az egyre jobban szakadó hó elől az állomás vendéglőjében keresett menedéket. Úgy döntött, egy korai vacsorát is elfogyaszt, habár mióta Ketter József vendéglős Budapestre költözött, lényegesen silányabb lett minden a rókusi vasúti vendéglőben: étel, ital, kiszolgálás. Mindössze három vendég lézengett a restiben, pedig néhány hónapja még hemzsegtek itt az emberek. Igaz Gerő egy ablak melletti asztalhoz ült. A pincér maszkban lépett hozzá, hogy fölvegye a rendelést. Novemberben még nem lett volna meglepő, hogy valaki eltakarja a száját és az orrát, de Szegeden decemberre erősen alábbhagyott a spanyolnátha-járvány, már senki sem hordott maszkot. Mindig akadnak azonban a szokásosnál is óvatosabb emberek, bölcselkedett magában a detektív. Egy bablevest kért, meg fél liter bort, aztán rágyújtott, és Kláráról ábrándozott. Komolyan gondolta, amit az asszonynak mondott: a gyászév leteltével örömmel venné feleségül. Senki sem tudja, milyen idők jönnek, bár bizonyosan nem lesznek vidámak és könnyedek, egy özvegynek valószínűleg nehezebb lenne átvészelni az előttük álló esztendőket, mint egy nyomozó feleségének. Kivált, hogy hamarosan már nem is városi, de állami alkalmazott lesz minden rendőr, s ez még nagyobb biztonságot jelent. Hónapok óta találkozgattak, s bár két suta csókon és egymás kezének szorongatásán nem jutottak túl, Igaz Gerő biztos volt a szándékaiban. Be kellett ismernie magának, hogy egy pillanatra sem bánkódik, amiért meggyilkolták Klára férjét. Jóllehet kétségkívül igen pikáns helyzetbe került, hogy részt kell vennie az ügy kibogozásában… A rendelésével visszatérő pincér akasztotta meg a töprengéseiben. Élvezettel kanalazta a híg és ízetlen, viszont annál forróbb levest, lassan kortyolgatta el rá a bort. Odakinn besötétedett. Evés-ivás után még elszí- �SZÉPIRODALOM 22 vott két cigarettát, majd kérte a számlát. Mikor fizetett, megmutatta a jelvényét, és mintegy mellékesen megkérdezte a pincért, találkozott-e a restiben vagy az állomáson egy szokatlanul kövér férfival. − Legutóbb pár napja – válaszolt a pincér, amitől Igaz Gerő szíve hevesebben kezdett dobogni. − Pontosan mikor? − Szerdán, azt hiszem… Hacsak nem csütörtökön – gondolkodott a pincér. − Mégis, melyik napon? − Csütörtök volt! – vágta rá a pincér. − A Weiss úr is betért, és ő mindig csütörtökön érkezik. − Máskor is látta már? − Gyakran látok testes urakat. − A csütörtökire gondolok, azt látta-e máskor? − Nem. Se előtte, se azóta. − N-n-nem tudja a nevét, vagy bármi közelebbit róla? – Igaz Gerő olyan izgatott volt, hogy dadogni kezdett. − A nevét nem – ingatta a fejét a pincér. − Csak azt tudom, hogy aznap reggel a fél nyolcas szabadkai vonattal érkezett. Nem is három, de legalább tíz ember helyett reggelizett, közben mondta, hogy honnan jön. − És azt nem árulta el, miért? − Arról nem beszélt. − Mennyi ideig tartózkodott az állomáson? − Délelőtt tíz körül távozott. Igaz Gerő fél korona borravalót adott a pincérnek, fölírta a nevét meg a lakcímét, és visszatért a szakadó hóesésbe. (…) �SZÉPIRODALOM 23 BÁNFAI ZSOLT Hálóba fonva A padló rácsozatát figyeled. Lépteid csonkolt dimenziók emlékeit sűrítik a lapok hálójába – egyes kockákból fejek emelkednek fel, koponyák, pillangók bukkannak elő. Vállak világítanak. Hanyagul odavetett árnyak mintái születnek pupillák lobogó tűzfalán – a háló megőrzi az arcokat. Vérkör-vájta kövületben csillan meg hordalék, vad kirakat, temető. Mellkasodban a dagály lüktet, menet közben csontjaid számolod – húsba temetett fehér gerendák. A rétegek alól madarakat ásol elő. Mert kitüremkedsz a hálóból, ütések fonákja tapaszt a mélybe – kiakasztod zubbonyod abroncsait, megrajzolod a szabadulás ívét – felszállás előtt leoltod a fugákba tapadt vágyak utolsó dobbanásait – kiiszod a kelyhet, de az emlékezés ostyáit még keresni kell. �24 KÉPZŐMŰVÉSZET Portré Benko Pálról, a füleki református templom mennyezetkazettáinak alkotójáról Bemutatja: Gréczi-Zsoldos Enikő Benko Pál biológia-kémia szakos tanár, a Felvidéken, Fülek (Fil’akovo, SK) gimnáziumában és a város Mocsáry Lajos Alapiskolájában tanít. A Pro Cultura Hungarica díj tulajdonosa. A díj a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett személyek részére adományozható. Benko Pál nemcsak a természettudományi szakjait oktatja, hanem Művészet és kultúra címmel is vezet kurzust a füleki gimnáziumban. Vallja, hogy a kézművesség nemcsak a művészeti vagy a rajzóra, hanem szinte minden tanóra részét képezheti, legyen szó akár a szakjait Benko Pál is képező biológia- vagy kémiaóráról, de akár matematikáról, történelemről vagy éppen zenei óráról. A kézművesség egészen gyermekkorától része volt Benko Pál életének. Kézművesség alatt a hagyományos népművészeti alapon nyugvó tevékenységet érti. Több mint 20 évvel ezelőtt megalapították barátaival a Motolla Kézműves Baráti Kört. A szervezet fő célja a kézműves kismesterségek oktatása gyermekeknek, fiataloknak és pedagógusoknak. A Motolla Kör a kozárdi székhelyű Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének a tagja. A Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia kezdeményezésére 2017 őszén Füleken életre hívták a Felvidéki Hagyományos Kézművesek Fórumát, melyet a későbbiekben Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség néven jegyeztek be. Benko Pál a szövetség elnökségi tagja. Igyekeznek megszólítani minél több felvidéki magyar kézművest, hogy csatlakozzon hozzájuk. Céljuk a felvidéki magyar kézműveshagyomány bemutatása, népszerűsítése, az alkotók szakmai segítése és felkarolása. Ebből született meg a Magyar kéz- �KÉPZŐMŰVÉSZET 25 művesség a Felvidéken – válogatás szlovákiai magyar kézművesek alkotásaiból c. országos vándorkiállításuk 2018-ban, majd ennek folytatása 2019-ben. Benko Pál munkái Benko Pál a Füleki Református Egyházközség gondnoka. A festett templomok világa már régóta elvarázsolta. A reformátusok a templomaikat puritánul szeretik, de véleménye szerint ezek a díszítmények mégis segítenek megtapasztalni az Isten közelségét. Első kazettás élménye a borzovai református templom volt. Lenyűgözte a festőasztalos ecsetkezelése, motívumszerkesztése és az, hogy ezek a már-már naivnak tűnő díszítőelemek együttesen mekkora hatással vannak az emberi lélekre. A gébárti alkotóházban feleségével, Horkay Tündével, aki gyöngyfűző és tojásíró, rendszeresen részt vettek pedagógusok számára szervezett népművészeti továbbképzéseken, így került kapcsolatba Gaál Jánossal, a budapesti Néprajzi Múzeum nyugalmazott főrestaurátorával. A vele való közös munka volt az út valódi kezdete. Ezt számos templomlátogatás és kutatás követte. A felesége származása révén a családjuk számára kultikus helynek számító Zemplénben (Zemplín, SK) festett elsőként Benko Pál kazettákat a templomfelújítás során. �26 KÉPZŐMŰVÉSZET Díszített karzatkazetták a zempléni templomban Nt. Horkay Andor hosszú éveken keresztül szolgálta a zempléni gyülekezetet, s feleségével gyermekein keresztül olyan szellemi örökséget bocsátottak útjára, melynek a mai napig meghatározó szerepe van a református egyház és magyarságunk életében. Elhatározták, hogy ennek emléket állítanak a megújult templom karzatkazettái segítségével. Összesen hat kazetta díszíti a karzat mellvédjét. A rajtuk megjelenő mintakincs felvidéki kötődésű, a töki református templom eredeti kazettáinak mintái alapján készültek, amelyeket 1740 körül Szabó István révkomáromi asztalosmester festett fiaival, segédeivel. Hasonlóképpen a komáromi festőasztalosok kezemunkáját dicsérik a mezőcsáti templom eredeti kazettái is. Benko Pál a töki kazettákból négyet választott a zempléniek számára, de olyan gazdag a motívumviláguk, hogy egyértelművé vált a folytatás. Azt tervezte, hogy mindet meg kell festeni, lehetőleg az eredetivel azonos méretben, ha nem is ugyanolyan, de legalábbis hasonló színekben. 2020 júniusában készült el a füleki református templom mennyezeti kazettáival, melyek azóta már eredeti helyükön hirdetik alkotójuk keze munkája által Isten dicsőségét. Ezeket a festett kazettákat mutatjuk be lapszámunkban. A kazetták alapanyagainak a megvásárlása és a felhelyezése jóakaratú magyar emberek odaadó segítségével és munkájával valósult meg. Benko Pál vallomása szerint a cél mindig a közösség megtapasztalása Teremtőnkkel, elősegíteni azt az emelkedettséget, amelyet talán nem is lehet definiálni. A minták egyszerűsítésével – megfelelve a didaktika kihívásainak – némi olvashatóságot vélt felfedezni a kazettákon. Üzenete egyszerű: közelebb vinni Istenhez. Aki pedig erre az útra lép, hiszi Benko Pál, egyszerű lesz rajta a járás, mert „közel van az Úr minden Őt hívóhoz”. Éppen akkor, amikor kitört a világjárvány, kezdett a festésükhöz, kréta alapon saját készítésű tojástemperával. A királykazettában a 65. zsoltár verse hirdeti a református hívek kívánságát: „Hadd teljesedjünk be a Te házadnak javaival, a Te templomodnak szentségével!” (Lapszámunk belső borítóoldalán látható.) A kazetták minden vasárnap istentisztelet alkalmával 11.00 órától megtekinthetők a füleki református templomban, illetve telefonos egyeztetés után (+421 09 48 06 33 89). �SZÉPIRODALOM 27 SIMEK VALÉRIA A szavak mélyén A szavak mélyére ereszkedtél, visszaszálltál a gyerekkorba. Előbukkantak arcok az emlékek mezejéről. Az áldás szavai a családban, az étel íze a hajdani együttléteket idézi. Amikor még létezett a megtartó közösség a falu határain belül. Amikor még nem szóródtak szét a világ minden égtája felé, mint a tovaröppenő madarak. Amikor igazán fontos volt az adott szó, az emberi méltóság. Amikor sarjasztó erővel kapaszkodtak a szekérderékban. Amikor a szegénység szükséget akasztott a nyakukba. Amikor szárnyasodott a hitük, lelkük, kedvük. Amikor tisztuló pillantással nézték a jelent, a kurta örömöt. S tudták, hogy mindig, mindent elölről kell kezdeni. Sötétben A sűrűsödő sötétben lobban a gyufa lángja. Aggodalmas érintés, léptek, ajtónyitás. A bekúszó szél a hullámzás játékát hozza. Világosság, fény, melegség az otthon melengető fészkében. �SZÉPIRODALOM 28 SIMEK VALÉRIA Minden idegszáladdal A forrás egyik ága lettél, megszámlálhatatlan cseppjei közt velük énekeltél. Életed medrét jártad, az itt és a most napjaidnak érzületével. Kerested a megfelelő utat, ahol járni tudtál. Kimentél a földekre, mert kenyér kellett a holnaphoz. Földet-eget összekötő repüléssel éltél, s ha kifújt fészkedből a szél, hoztál játékot, kérdőjeleket, kapaszkodást fölfelé. Minden idegszáladdal ebben a talajban gyökereztél. Álarc nélküli voltál. Az október a múló idő emlékezete, Téged is elvitt. Most itt állok az avarillatú estében, a mézízű csöndben. Kovácsműhelyben Apámmal a kovácsműhelyhez mentünk lovunkat patkoltatni. S a műhely kohójában szikrák pattogtak. Az üllővel feleselgető izzásban, ritmusteremtő munkában kezdtük a reggelt. �INTERJÚ 29 ÁDÁM TAMÁS Veri az ördög a feleségét Interjú Pásztor Erzsi színművésznővel Pásztor Erzsi Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Soproni Petőfi Színház és a Turay Ida Színház örökös tagja 1936-ban született Budapesten Pápay Erzsébet néven. Általános és középiskolába Újpestre járt, 1955-ben érettségizett, 1959-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Az akadémia után a debreceni Csokonai Színház tagja lett. 1961–1964 között a budapesti Petőfi Színházban szerepelt, 1964-ben egy évet töltött a szolnoki Szigligeti Színházban. 1965–1978 között a Pécsi Nemzeti Színház művésznője volt. 1978–1983 között a Mafilm társaságához tartozott, majd hosszú évekig a Madách Színházban játszott. 2008-tól 2011-ig a soproni Petőfi Színházban lépett fel, közben a Szegedi Nemzeti Színházban vendégszerepelt. Az utóbbi években a Karinthy Színházban és a Játékszínben vállal szerepeket. 2003-tól a Turay Ida Színházban is játszik. 2018 elején végbélrákot diagnosztizáltak nála, átesett több műtéten, kemoterápiás és sugárkezelésen is. 2018 őszén visszatért a színpadra. Gyakran filmezik. Lehetetlen felsorolni valamennyi szerepét. Olyan filmekben játszott, mint a legendás Tenkes kapitánya, vagy a már ugyancsak klasszikusnak számító Veri az ördög a feleségét, amelyért megkapta a Filmszemle „Legjobb női alakítás” díját. Talán mégis legtöbben a Szomszédok Janka nénijeként ismerik. �30 INTERJÚ Miért kellett nevet változtatnia? Mert a Pápay Erzsi színésznév már foglalt volt. Talán másodéves lehettem a főiskolán, amikor játszottam valami kis szerepet. Akkor mondta a rendező, találni kellene nekem valami rendes nevet. Semmi nem jutott eszembe, végül aztán a keresztapám vezetékneve lett a művésznevem, így lettem Pásztor. Debrecenben kezdte pályafutását. Leszerződtem Debrecenbe, ahol Szendrő József volt az igazgató, aki nagyszerű ember volt. A plakáton már Pásztor Erzsiként szerepeltem. Akkor még az volt a módi, hogy egy hónapban kétszer kaptunk fizetést. Nyáron feljöttem Pestre, utánam küldték a gázsit. Igen ám, csakhogy nem vehettem át, mert nem tudtam igazolni magam, lévén a személyimben a Pápay név szerepelt. Szaladgáltam mindenféle hivatalokba, míg aztán átírták a nevem. Továbbra is vidéken maradt; Szolnok, Pécs következett, fantasztikus szerepekkel. Azt hittem, ez az időszak nem tart sokáig, bár ez nem is annyira érdekelt, mert nagyon boldog házasságban éltem. Megjegyzem, egy ideig nem is játszottam, férjem volt a NAGY színész, én meg vezettem a háztartást. Gondoltam, majd csak rám kerül a sor. Végtére is rám került, tényleg sok szép szerepet osztottak rám. Amikor vidéken játszott, nem álmodozott arról, hogy egy nagy pesti színház leszerződteti? Nem vágyódtam különösebben a fővárosba. Igazából kielégített az, hogy nyáron feljöttem. Mindig játszottam nyáron is, tévében, filmen, állandóan foglalkoztattak. Sajnos azokról a szerepekről sokan nem tudnak, azt kérdezik: hol jártam eddig? Szegedet el ne feledjük! Székhelyi Józsi igazgatott akkor. Szegeden is remek szerepeket osztottak rám. Imádtam a várost, a színházat. Érdekes, hogy előtte soha nem jártam a Tisza-parti városban. Király Levente (a Nemzet színésze – a szerk.) osztálytársam volt a főiskolán, vele is ott találkoztam újra. Meglehet, előrébb tartanék, ha korábban feljövök Budapestre, de fene se bánja, jól van ez így! Nem nagyon tűnik fel fogadásokon, rendezvényeken. Miután több mint negyven éve egyedül élek, soha nem mentem el ilyen helyekre, még ha meghívtak, akkor sem. Mert utáltam azt a csörömpö- �INTERJÚ 31 lést. Mit keresnék én ott?! Egyik lábamról a másikra álljak? Még ha az ember párban megy, az más. Ez nem nekem való. A Kossuth-díj átadására az öcsémék feljöttek Pécsről, hogy ne egyedül menjek, mert a kislányom a munkája miatt nem tudta elintézni a szabadidőt. Egy időben a lánya haragudott önre, nem is beszéltek. Így van, nem szerette ezt a pályát. Most már megbékélt. Hogyan tanulja a szöveget? Mindig hajnalban kezdem, mert addig nincs nyugtom, míg nem tudom tökéletesen a szöveget. Ülve memorizálok. Amikor megyek a próbára, még a kocsiban is tanulom. Olykor rám is dudálnak, hogy ne aludjak. Rengeteg szerep fűződik a nevéhez. Van, amelyik a szívéhez nőtt? A Koldusopera végigkísérte az életemet, a fiatalságomat juttatja eszembe. De a Macskajátékot is említhetném. Kedvenc filmemben is játszott. Hogy emlékszik a forgatásra? A Veri az ördög a feleségét-re gondol? Arra. A Balatonnál forgattunk, csodálatos volt. Akkor nem kellett castingolni. A rendező, András Feri azt mondta: itt a forgatókönyv, olvasd el! Eljátszottam egy szerepet. Éllel mondja ezt. Ma már a casting bevett gyakorlat. Valóban, most egy reklámhoz is casting kell. A neves kolléganőm elment egy ilyen válogatásra, ahol azt mondta neki egy fiú: néni, akkor jöjjön be! Mondta ezt Zsurzs Katinak, a kiváló színésznőnek, már bocsánatot kérek! Álljon már meg a menet! Hát ilyen időket élünk… Térjünk vissza még kicsit a Veri az ördög…-höz! Nagyon jó hangulatban zajlott a forgatás, és ne feledjük el: a film még ma is aktuális. Mi a különbség a régi és a mostani forgatás között? Semmi sem változott, forgatni mindig jó. Mondhatnám, kikapcsolódás abból a munkából, amiben az ember naponta részt vesz. Pedig hát a színházat imádom. Csak most már nem nagyon hívnak, alig készülnek filmek. Azt írják a kritikusok: alapvetően komikai tehetség, furcsa, belső indíttatású groteszk humor színezi, de a tragédia sem idegen tőle. Egyetért ezzel? Abszolút. �32 INTERJÚ Fontosak a díjak? Nem, de jólesik az elismerés. Csak az a baj, hogy lejáratták. Nem szeretek ilyet mondani, de ez az igazság. Nekem a mai napig öröm, ha felnézek a szekrény tetejére, mert ott tartom a rangos kitüntetést, a szobrot. Minden nap megnézem, élvezem és örülök, hogy ott áll, mert gyönyörű maga a szobor is. Egyáltalán nem zavart, hogy hetvenöt évesen kaptam meg a Kossuthot. Kerényi Imrével alig ismerkedtünk meg, azonnal kirúgott, aztán visszavett, közben felterjesztett Érdemes Művész címre, akkor furcsa volt. Csak hát ez nem így működik. Kézbe kell venni, kijárni. Székhelyinél vendégszerepeltem Szegeden, hetvenéves koromban felterjesztett ugyanerre a díjra, és nem kaptam meg. Azt mondta: anyukám, majd jövőre végigjárom őket, a lakásukra is elmegyek. Elment, és megkaptam. Egy évig harcolt érte, lejárta a térdét. Mindenkinek megvan a jelöltje. De a néző látja, ki tehetséges. Látja, csak éppen nem ő választ. A közönség csak arra szavazhat, akinek a nevét elé teszik. Újpestről mi jut eszébe? Ott születtem, a Tél utcában, azt a házat már lebontották. Nagyon szeretem a várost, ma is ott élem az életemet, noha Angyalföldön lakom. Tervek, meghívások? Több tervem van, de erről nem szeretnék beszélni, meglepetés lesz. Ha lesz még időm, megcsinálom. �SZÉPIRODALOM 33 KUPCSULIK ÁGNES Mint A holtágon kifogott törpeharcsák, megnyúzva, hogy mindegyik még él, úszik a zománcos lavórban. Macska kúszik, sorára vár. Csattanva dől el a szák. Idegen az, akit nem köt már a vér. Temetés. Az utolsó rokon elment. Rikácsolás töri fel a csendet. A vadlúdcsapat éppen visszatér. Idegeneknek eladtam a jussom. A földet, ahol a holtág a határ. Haladtam lassú árral, mint a sulyom, gyáván, nem csoda, hogy kivet ez a táj. Most nézem, ahogy átszeli a húsom az idegenségemből épített határ. �SZÉPIRODALOM 34 FRIDECZKY KATALIN Fehér orchidea – Mondja, Borika, van a Gyuszi bácsinak fia? – tette föl a kérdést az Idősek Otthona vezetője egy délután, amikor az asszony látogatóba ment az apjához. Bori meghökkent. – Hogy jut ilyesmi az eszükbe? Nincs fia. Tudtommal én vagyok az egyetlen gyereke. Miért kérdi? – Hát csak azért, mert tegnap kaptunk egy különös hívást. Egy férfi azt állította, hogy a Gyuszi bácsi fia, és szeretné látni az öreget. Idegenes akcentussal beszélt. Sejtettük, hogy esetleg valami szélhámos, ezért azt gondoltuk, előbb megkérdezzük Borikát. Bori felfortyant: – Ha valaki esetleg azt gondolja, hogy itt leesik számára valami örökségféle, akkor nagyon téved. Viheti az apámat nyugodtan most rögtön, neki adom! A betegségeivel, az adósságaival együtt. Be ne engedjék ide! – zárta le a témát Bori, de még sokáig dohogott magában. Micsoda dolog ez, idejön valaki ötven év után, és eszébe jut, hogy van neki egy apukája? Akkor hol volt, amikor az öreg a nyakamba szakadt? Rám testáltak mindent, minden hivatal engem talált meg, a közművektől a végrehajtóig. Én fizetem a hiteleit, törlesztem az adósságait, én cipelem orvostól orvosig, én szereztem neki ezt a helyet is az Otthonban, a saját pénzemen! Bori eleve gyanakvó volt minden idegennel szemben, amióta az a tragédia megesett az édesanyjával. Senkit be nem enged a lakásba, még a rendőrt se, mindenkitől igazolást követel. Őt nem fogja kirabolni senki! Még egyszer ilyesmi nem történhet meg! Elhatározta, hogy azon melegében kérdőre vonja az öreget, de amikor látta, hogy az szótlanul gubbaszt az ablak előtt és a tekintetében értelemnek nyoma sincs, letett róla. Megenyhülve ült le vele szemben egy székre, és megfogta az öreg ráncos, májfoltos kezét. – Hogy tönkre tud menni egy ember! – mélázott magában. Az apja, aki valaha fontos beosztásban volt és emberek sorsa függött tőle, most nem egyéb, mint egy bendő, amit napjában háromszor megtömnek. Az evés mindig is fontos szerepet játszott az életében. Felesége nem győzte jóllakatni. Az egész fizetésük jóformán a kosztra ment el. Az apa, amikor hazajött a hivatalból, azonnal a konyhába sietett, hogy a fedők alá nézzen. Semmi nem csillapíthatta gyerekkora mardosó éhségét. Háromgyerekes, szegény munkáscsaládban �SZÉPIRODALOM 35 nőtt fel. Babon, krumplin és tésztán éltek. Hús csak vasárnaponként került az asztalra, akkor se mindig. Cukor ha jutott, akkor is csak a kisebbeknek. Minden apróságért őt verték, ha vétkes volt, ha nem. „Te vagy a legidősebb, lehetne több eszed!” Bori apja az ötvenes évek végén felelős állást kapott, ami viszonylag magas fizetéssel és rengeteg kiváltsággal járt. A minisztérium ebédlőjében háromféle menüből lehetett válogatni, ami valóságos kulináris orgia volt számára. Legszívesebben végigette volna mindhármat. Ingyen járhatott színházba, hangversenyre, operába. Zárt vetítésen nézhetett meg olyan filmeket, melyek sosem kerültek a mozikba. Olvashatta a kivonatos nyugati sajtót. Több információhoz jutott, mint bárki más, mégis megmaradt vaskalapos kommunistának. Igényelhettek volna nagyobb lakást is, ha nem olyan élhetetlen, illetve nem ragaszkodik puritán elveihez. „Amíg egyesek üzlethelyiségben vagy mosókonyhában laknak, addig nekünk nincs jogunk háromszobás lakáshoz” – hangoztatta. A család mindig csak az akciók lejártával értesült az elmulasztott lehetőségekről. Az apa néha külföldi kiküldetésekre is eljutott, persze kizárólag szocialista országokba. A zsírosabb nyugati utakat sima modorú, több nyelvet beszélő kollégái kapták meg. Közöttük is prolinak érezte magát. Bori majd elsüllyedt a szégyentől, amikor apjának a zsúfolt buszon vagy a metrón jutott eszébe, hogy fennhangon elhencegje: „amikor Vietnámban jártam…”, és minden szem feléjük fordult. Az apa valóban járt Vietnámban, persze az északi, kommunista országrészben. Bori látott is fényképeket, melyeken apja láncra fűzött tigriskölykökkel játszadozva üldögél a gyékényen, mosolyogva, mint a Nagy Fehér Főnök. A magyar népzene keleti gyökereit kutatta. Az apa remekül érezte magát a vietnámiak között, ahol a 165 centijével még ő is magasnak számított. Egyáltalán, folyton és állandóan ki akart magasodni az átlagból. Nem beszélt nyelveket, a németet is csak törte, de pár nyelven kiválóan elsajátította a köszönéseket. Köszönni még görögül és finnül is tudott. A kiejtése megtévesztően pazar volt. Idősebb korában fordult elő, hogy amikor Bori egy CT-vizsgálatra vitte, apja a román nyelvtudásával villogott a recepciós kislány előtt. Pechjére a kislány tökéletesen beszélt románul és simán leégette az öreget, aki váltig hangoztatta: – Nyelvész vagyok! – Vagy te ám nyelvész, legföljebb a seggemben! – mérgelődött magában Bori, aki torkig volt azzal, hogy az öreg állandóan többnek próbálta láttatni magát, mint ami valójában volt. Még a névtáblára is rávésette, hogy Dr., pedig dehogy volt az! Csak szeretett volna. Szánalmas! �36 SZÉPIRODALOM Az apa harmincévi házasság után vált el Bori anyjától, és azóta a nők kézről kézre adták. A legutolsó élettársa azonban váratlanul elhunyt, így az apának mennie kellett a lakásból. Az öreg gondja Borira szakadt. Pár évig maga ápolta, de amikor a demencia jelei kezdtek mutatkozni, bejuttatta egy Otthonba, ahol, ha nem is sűrűn, de viszonylagos rendszerességgel látogatta. Az öreg ritka, felajzott pillanataiban hihetetlen kérdésekkel és történetekkel állt elő. Megjött már a meghívó az amerikai konferenciára, ahol a magyar zene ázsiai vonatkozásairól tart előadást? Ki használja a három autóját, és ki nyírja a füvet a balatoni nyaralóban? Bori jól tudta, hogy sose volt autója, nemhogy három, de egy se, nem beszélve holmi nyaralóról. – Képzeld csak, kislányom, néha egy-egy koncert szünetében elém áll egy ázsiai kinézetű fiatalember, megsimogatja az arcomat és idegenes akcentussal többször gyengéden eldünnyögi: „Apuka! Apuka!” Bori elhűlve hallgatta ezeket a történeteket és nem tudta, vajon az öreg csak fantáziál, vagy valóban megtörtént a dolog. De most, hogy az Otthonban rákérdeztek az idegenes akcentussal beszélő férfira, Bori előtt felderengett a dosszié, melyet évekkel ezelőtt az apja adott neki azzal, hogy vigye be egy kiadóba. Bori bele is lapozott a Fehér Orchidea című regénybe, amely Vietnámban játszódott, és egy fehér férfi meg egy vietnámi nő házasságáról szólt, de annyira gusztustalannak találta a nászéjszaka realista, már-már pornóba hajló leírását, hogy ahelyett, hogy egy kiadóba vitte volna, bedobta az első kukába. Rémlett az is, hogy egyszer, még gyerekkorában egy nagyon szép, apró termetű ázsiai nő volt náluk vendégségben. Annyit kihámozott a felnőttek beszélgetéséből, hogy apuka elintézte a néninek, hogy Magyarországra kerüljön, mert ott, abban a keleti országban nagyon rosszul ment a sora. Apuka sokaknak segített, legyen az chilei vagy görög menekült, kezdő színész, bártáncosnő vagy énekes. Apuka jó! Nem olyan, mint a többi hivatalnok, aki a papírkosárba dobja a kérvényeket. Ő elintézi. Sokan köszönhették neki az első állásukat vagy lakásukat. Azonban hiába a sok jótétemény, az öreget sose léptették elő, sőt egy átszervezés alkalmával korengedménnyel nyugdíjba küldték. Attól kezdve egyre kevesebben köszöntek rá az utcán vagy hívták meg protokolláris eseményekre, pedig azelőtt minden kapu megnyílt előtte, és sokan lebzseltek körülötte. Bori nagyon élvezte, hogy simán bemehettek a titkos átjárón a színészbüfébe, ahol nem kellett sorban állni és mindenki hangosan üdvözli az ő apukáját. Apuka híres és népszerű! Tegeződik a Bánk bánnal! Mindez azonban már a múlté. Amióta a legutolsó asszony is meghalt, az apa csak árnyéka önmagának. Az Otthonban a leépülés végképp felgyorsult. Már semmi nem fűzte a való világhoz. Nap- �SZÉPIRODALOM 37 hosszat ült a kerekesszékben az ablak előtt, és számolta az elhaladó autókat. Az étkezések ugyan pillanatokra felvillanyozták, de öt perc múlva már azt is elfelejtette, hogy evett, és megkérdezte, mikor jön az ebéd. Mindenféle betegségek támadták meg, míg végül egy súlyos tüdőgyulladás elvitte 94 éves korában. Holott eltökélte, hogy száz évig fog élni. Hát, ez sem jött össze. Bori hirdetést tett közzé az újságokban apja temetéséről, de végül a szűk családon kívül csak a párttitkár volt jelen, aki egy szál szegfűvel rótta le a kegyeletét a sír előtt. A temetőt senki nem látogatta. Néha azonban levett kalappal megállt a sírnál egy alacsony, fekete hajú, keleties kinézetű férfi. Megsimogatta a fejfát, mintha egy arcot simított volna végig, és idegenes akcentussal többször gyengéden eldünnyögte: – Apuka! Apuka! �SZÉPIRODALOM 38 OLÁH ANDRÁS [jó volna] jó volna visszalopózni a múltba és nem savlekötők mellékhatásain bosszankodva taposni a pedált üldözni a legyűrhetetlen távolságot szemben a perzselő nappal és manipulált záróakkordokkal vagy jó volna a régi párnacsaták igézetéből kitörni betyárosan s a hazalátogató túlélők ölelésébe kötni az ébredést – árnyékba húzódva szégyenérzet nélkül – vesztesként is győztesen amikor meghasad látszik amikor meghasad s eltorzult fejét fogja a nap a világítótorony új italt kever ám a sok titok mosatlanul hever a nyári délután konyhaasztalán kúszik a kéz a lány haján hibátlan minden csúnyaság arcán rézszínű furcsa máz s kagylóba gyúrva álmot és hibát a süllyedő nyár csónakért kiált a parton fájdalom üt tanyát hullámot karcol a fűzfaág csalinak rémes kötélnek gyenge vízben reked a délután szennye stégünkre kiül a rettenet nyár ennyit még sohasem szenvedett nedvesült trikó simul a testre fölébred benne egy kivérzett este �SZÉPIRODALOM 39 OLÁH ANDRÁS ha hallhatnád ha gyerekké lehetnél újra és a vonaton a menetiránynak háttal ülve diktálhatnád a látnivalót s idézhetnéd az elsuhanó távíróoszlopok mindentudó szédületét faggathatnád a kivágásra érett fákat és az időből kifelé úszva eszedbe jutna a nyár utolsó napja meglátnád koporsószögekkel bíbelődve visszajönni Őt miközben feketébe öltözne a máskor átlátszó nyárfasor s mintha a koszorúkat igazgató sírásó sem találná a helyét ebben a tulajdonságait veszített délutánban és szólnátok egymáshoz végre mert most kikényszerülne belőled a határtalan csönd a szorító várakozás és az állomáshoz érve a kalauz már a vonat mellett cigarettázna a mozdony hatalmas gőzt böffentene riadtan kucorodnál édesanyád ölelésébe akinek fáradt hangját csak távolról hallanád: sötét lesz fiam mire megérkezünk �HAGYOMÁNY 40 BORDA JÁNOS Bujáki anziksz Hazafelé utazva az elsuhanó tájat nézem, és azon morfondírozok, miként számolhatnék be az egynapos kirándulásunkról. Mert vétek lenne szó nélkül hagyni a kedves élményeket, melyekkel a Cserhát lábainál megbúvó palóc falucska ajándékozza meg az utazót. Kicsinyke szeglete ez hazánknak, bő lére eresztett útleírás tán nem is illene hozzá… Küldök hát róla képeslapot! Olyan több részre felosztottat, amin a legtöbb helyi nevezetesség megtalálható; azt hiszem, régen anziksznak mondták az ilyen üdvözlőkártyát. Buják zsákfalu, és egy kicsit a világ vége. Olyan érzés ide eljutni, mint a szélesen hömpölygő folyóról valamely patak forrásvidékére, ahonnan már csak néhány vékonyka csermely útját lehet követni a sűrűségen át, egészen a fakadásokig. A környező vidék hosszú időn át zárt honvédségi terület volt, tiltott zónákkal – így érthető, miért maradtak sokáig teljesen ismeretlenek az itteni látnivalók a hazai turizmus térképén. A főútvonalról letérve számtalan kanyar és kátyú után végre megérkezünk. A falu épületei törekvő és küzdelmes mindennapokról árulkodnak: a szépen felújított, karbantartott középületek mellett ugyan sok az új ház, ám vannak félbehagyott építkezések, lakatlan porták, lerogyott vén falak és behuppant tetők… A főutca egyenes szakaszán haladva már nem a község köti le a figyelmünket, hanem a szemközti erdős ormon fehérlő szakrális építmények. Autónkat a templom melletti parkolóban hagyva nyomban neki is vágunk a könnyen járható emelkedőnek, hogy közelről láthassuk a több százéves múltú kegyhelyet. Beleskelődünk a Szent Anna-kápolnába és a remetelak üvegezetlen ablakán, végül a meredek lépcsőn felbátorkodunk a Kálvária fallal kerített udvarába. A �HAGYOMÁNY 41 homokkőből faragott kereszteket szélverte hóval, jéggel csiszolja a múló idő. Lassacskán már a bal oldali, eredendően gonosz lator arcvonásai is meglágyulnak… A lépcsőről szétnézve kitárul előttünk a térség. Körben a Cserhát távolba vesző vonulatai húzódnak. Balra, a völgyön túli fennsík peremén pihenőkunyhó és karcsú, fehér kereszt: Káponka a neve ennek a helynek, amely egy Árpád-kori templom emlékét őrzi. Előttünk, a lankás, alacsony hegyhátakkal védelmezett, sík medence békéjében terül el Buják. Most meg oda kívánkozunk le, az aprónak látszó házak és a makettnyi templom környékén nézelődni. Támad is ámuldoznivalónk, mire leérünk! A templomból most sorjáznak kifelé a falubeliek. Színpompás öltözékben a lányok, asszonyok – hímzett szalagokat, többsoros fehér gyöngyfüzért viselve; fejükön kendők, főkötők és párták jelentést hordozó sokféleségével. Térdig sem érő, sokrétű rakott szoknyáikban úgy lépkednek, mint a megéledt, ringó harangvirágok. A férfiak ruházata ünnepélyes, de jóval egyszerűbb. Fekete nadrágjuk pantalló vagy csizmához illő; a kívülre eresztett derekú, sűrű gombos ing felett mellényt hordanak, s többen közülük bokrétás-árvalányhajas kalapot. Nem csoda, hogy lényük, naiv szépségeszményük bája rabul ejtette annak idején egy budapesti festőművész szívét és ecsetjét egyaránt. �42 HAGYOMÁNY Glatz Oszkárról általában annyit tudnak az emberek, hogy festő volt – vagy még annyit se. Hála az egykori művészettörténeti oktatásnak, nekem legalább derengett valami a Birkózó fiúk című festményről… Buják művelődési központja számos képét őrzi a haláláig ide kötődő, az itteni karaktereket és sorsokat megörökítő művésznek. Egyszerű emberek portréi és a falusi élet zsánerképei, csodálatra méltó érzékenységgel alkotva: szinte a modellek lelkéből mártva fényt és színeket az ecset hegyével. Eredetileg „kötelező tiszteletadásnak” szántuk a kiállítás megtekintését, s lám, úgy jövünk kifelé – még mindig az élmény hatása alatt – akár a virágpor özönétől megrészegült méhek. Ebéd után felkerekedünk, hogy „megostromoljuk” a bujáki várat. A faluvégi házak fölé magasodó homokkő-sziklafal előtt haladunk el, aljából hűvös unalommal ásít utánunk a Pappenheim-barlang szája. A patakkal együtt kanyargó erdészeti műút elágazásánál nekifohászkodunk a jobbra vezető kaptatónak. Nem annyira meredek (inkább a kiadós pörkölt tehet róla), de mire a hegytetőn szemünkbe ötlenek a külsővár romjai, bizony megállunk szuszogni mindannyian. Egyetértünk abban, hogy igen elszánt támadóknak kellett lenniük, akiknek még innen is maradt kedvük rohamozni. Bár jól védhető erősség hírében állt, mégis gyakran cserélt gazdát a történelem során. Aztán – mintegy 350 évvel ezelőtt – végbúcsú gyanánt felrobbantották az elvonuló törökök. A menetelesen emelkedő védművekből alig maradt kő kövön. Megható figyelmességét tapasztaljuk a természetnek: borostyán zöldje borít be mindent. Ősöreg, karvastagságú indákkal hálózza be a málló köveket, máshol önálló törzsű fává terebélyesedik, s így válik az emlékezés és a dicsőség örök koszorújává. Napszállatra hajlik az idő, mire a völgybe érünk. Szedelőzködünk: indulnunk kell hazafelé, pedig még nem jártunk a sasbérci kilátónál, nem láttuk a Keselyrét majd’ négyszáz éves tölgyeit, és a Selyemréten fakadó Egidius-forrást… Itt a kirándulás vége, már csak néhány szó fér a képeslap szélére, apró betűkkel. Elmarad az út mellől a patak, s a várrom felől a hollók rekedtes kiáltása. Az autóból nézve még egyszer körbefordul előttünk Buják; nem hivalkodón, de büszke szépséggel, mint lassú csárdásban a gyöngyös pártájú palóc menyasszony – az anziksz utolsó képe. �SZÉPIRODALOM 43 BALAJTHY FERENC De az Isten… Világ világa, / virágnak virága, / keserűen kinzatul, / vos szegekkel veretül! Ómagyar Mária-siralom Mindig érzem, az Isten engem szeret, Röpképtelen kozmikus térerő(d)ben! S létraküllők közt kitöltöm a teret, − Maradok még, − bár félig elmenőben. Köribém gyűlnek kincseim, a versek, Mint a partra vetett halak, vergődnek. Kellettek vagy számkivetettek lettek? Nem volt s nincs idő, mi kifogja őket! De az Isten szeret engem, úgy érzem! Szült sorok közé bújhat csillagképem: Nem lenni bűn, a csak élni nem érdem! De az Isten, úgy érzem, engem szeret, S örök statisztának jár egy főszerep, Kozmikus űrtérből jöjjön majd értem! �SZÉPIRODALOM 44 BALAJTHY FERENC Orvosság van… (Karant/ének/ XXXI.) Meszet olt, és elmeszel, hogyha voltál, Nem leszel, mert a kútba is betesznek, Onnan is kivesznek, majd leng a hinta, Vér tintával (s)írt sorminta, és mintha Minden rendben volna, a Rendbe volna. Fákon csacska csíny csak az erekció, – Ketrecbe zárt nagymacska körbe forog, S még mennyi természetes szelekció, Mi elmeszel, meszet olt, s kifehéredsz, Leng a hinta, mintha itt minden Rendbe Volna, rendben volna, de sehol se vagy, Mégis mindenhol – ahol fűben, fában Orvosság van, s vén ördöggé öregszik A kis krampusz, és betépve szálldogál, Mint Űrlény, – belsőégésű szivárvány, Csók gyújtózsinór halott szerelemhez Csúnyán elfajzott rímekbe megmentve. Nyűtt elmékben temetetlen gyerekkor, Ében árnyék, s tűznap fénye félébren, Sehol se vagy, sehol, mégis mindenhol, Addig, – míg, csak itt keresgélhetnélek Ebben a Nyomoronc Árnyékvilágban, – Mert minden fűben, fában orvosság Van, minden őszben és eleven nyárban Nekem az orvosság van, orvosság van! �SZÉPIRODALOM 45 BALAJTHY FERENC Vigyázók a vártán „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!” Reményik Sándor Vigyázok holnap is jól majd Mikor, ha beszélni kezdek! – Legyen széptevés vagy sóhaj, Ne átok, – áldás lehessek! Tépett tollú angyalkölyök, Mindent megtartó, jó karma, Üdvözlés nélkül üdvözölt, – Nem véletlen, – készakarva! Ajkad sárral tapasztanák, – Állj, de tovább ne, mert elég! S ki csak káromolná Urát, Bűnös száj imát hogy remél? S ha van, ki figyel szavadra, Szépen élj, és szépen beszélj! Ne adj csuhát cafrangokra, Szódra vigyázz, az Istenért! Szóljon a szám, fájjon fejem, Anyánktól fogant szódallam! Ha nem őriznéd jól velem, Kimúlna már mind a magban! Ma jól, és holnap még jobban Vigyázzatok, ha beszéltek! A magyar szóban szív dobban, Vigyázzátok, míg csak éltek! �SZÉPIRODALOM 46 ZSIRAI LÁSZLÓ Önámítás Mintha dolgoznál, úgy teszel. Légpárnás cipőkben jársz-kelsz, felülről lefelé ereszkedve beszélsz, napestig ragozod fontosságodat, arrogáns gőg őrzi színtelen arcodat, habzsolt aranyakra vágysz, öntelt jellemvonásokkal telsz. Lelkedet cserzi torz idő. Tudod, ez nem kifizetődő, bár pöffeszkedve, de jól megélsz, viszont márványfürdőszobádban is magaddal elégedett magadnak énekelsz. Már előadás közben meghajolsz, küzdelmes törekvésed tapstalan marad, siker párája tükrödre nem tapad, ablakpárkányról röppenő verebeket sem érdekelsz. Elvekbe csomagoltan mutatod, hogy lehet elvtelennek lenni. Környezetedet untatod. Mosoly nélküli felkiáltójel tekinteted. Nem félnek tőle. Nem is dicséri senki. Bezzeg a Nap nem törtető! Isteni ajándék, boldogságot keltő. Róla kellene élhető példát venni. �SZÉPIRODALOM 47 ZSIRAI LÁSZLÓ Okozat A mozdulatlan tenger léha béna. A tanulatlan ember néha néma, mert gondolathiány a tartaléka. Magára maradt mások martaléka. Reggel Nyolc felé járhat az idő, besüt a Nap az ablakon. Szívemben kártyát vet a csend, arcomon fénylő irgalom. Bárány béget az udvaron, kutyák szemében a béke maga az áldott nyugalom, teremtett jó menedéke. Ébresztik alvó lelkemet a kertben gágogó libák. Megbocsátom a vétkedet ellenem szegülő világ. Mosolyog rám a szélben is szépecskén szirmuló virág, csillapítják az éhemet házam előtti almafák. Törékeny porcelán a lét. Nem űzök semmilyen hiányt, Jézus vigyázza léptemet – Rend felett nem nyitok vitát. �SZÉPIRODALOM 48 ZSIRAI LÁSZLÓ Varázslatos Ajkamon ének Mondatok, mozdulatok, szándékok árulkodói – Jellemek, tekintetek, létünk mozgatórugói. Néha az ember teng-leng, a föld s a lelke reng, reng. Szeretet: varázslatos erőink biztos forrása. Boldogság: a működés maga! Fohász a kovásza. Férjen az észbe csend, csend! Nyugalom fészke: rend, rend. Hogy sose félek? Szleng, szleng. Istennel élek, megment. A tiszta lélek cseng, cseng, ajkamon ének zeng, zeng. �NÉPRAJZ 49 VASVÁRI ZOLTÁN Ján Trebula, a fujara mestere Igen ritka népi hangszerek példányainak megvásárlására nyílt lehetősége a balassagyarmati Palóc Múzeumnak a nagykürtösi Ján Trebula népzenész hosszú furulya-, azaz fujaragyűjteményéből. Ez a rendkívül archaikus, majd 2 méter hosszú hangszertípus Európa más területein igen ritka. A szlovák eredetű fujara a pásztorok hangszere volt, amelyet az állatok megnyugtatására használtak. A fujara szlovák népi ajaksípos hangszer. A hangszer származási helye a Besztercebányától északra nyúló terület, egészen Zólyomlipcse környékéig. Valószínű, hogy a háromlyukú basszusfurulya a török háborúk idején jutott el erre a területre. A nagyjából embermagasságú hangszeren három hanglyuk található, melyek közül a legfelsőt a bal kéz hüvelykujjával, a középsőt a bal kéz középső ujjával és a legalsót a jobb kéz középső ujjával nyit vagy zár a játékos. A fujarát a juhászok használták nyájuk legeltetése közben, különböző ünnepi alkalmakkor és szomorú eseményeken is, de alkalmas volt jelzőeszközként is. A fujarás énekkel váltotta fel játékát. Dallamos hangzását a szlovák zeneszerzők (Svetozár Stračina és mások) is felhasználták zenéjükben. A fujarát és a fujarazenét az UNESCO 2008-ban felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. Ján Trebula gyűjteményéből faragással díszített és egyszerű, díszítetlen hangszereket sikerült megvásárolni (3 db fujara, 1 db kis fujara, 3 db furulya), az igen értékes hangszerekkel gyarapítva a Palóc Múzeum hangszergyűjteményét, amelyet Manga János alapozott meg szintén archaikus duda, furulya, citera hangszerek beszerzésével. Ján Trebula 1949-ben született Gyetván (Detvianska Huta, SK). Sokoldalú tehetség, a sípok, fujarák mellett szájharmonikán, hegedűn és zongorán is játszik. Hangszereit maga készíti, ritka, értékes darabok születnek a keze nyomán, amelyek az egész világon megtalálhatók. Trebula mestert gyerekkora óta érdekli a népművészet. Nagyapja falusi kovács volt, de a vas mellett a fát is szerette. Sípokat készített, amelyeket tíz koronáért árult a gyerekeknek, és szépen játszott is rajtuk. A gyermek Trebula csodálta őt. �NÉPRAJZ 50 Részletek a kiállításból Ján Trebula az első fujaráját egy helyi mestertől, Anton Ľuptáktól vásárolta. „Amikor azt mondtam neki, hogy egy hét múlva megtanulok játszani, csak nevetett. Nem hitt nekem. De egy hét múlva már játszottam is a fujarán.” Eddig mintegy 150 nagy és kisebb fujarát készített. Ezekből adományozott és el is adott néhányat. Az elsőt azonban máig gondosan őrzi. „Ez több mint egy emlék számomra. Ez az életem része. Azon tanultam meg játszani. De van egy másik is, ami közel áll a szívemhez. Már két éve készítem. Sok időbe telt, mire feldíszítettem. Próbáltam belevésni az életem történetét. Rávéstem a szülőházamat és a templomomat Gyetván. De ott van a szüleim sírja is” – emlékezett a hatgyermekes édesapa, aki egy bányában dolgozta végig munkás életét. Szólistaként Veľký Krtíš (Nagykürtös) és Dolná Strehová (Alsósztregova) folklórcsoportjaival jár különböző fesztiválokra. Fúvószenét is játszik. Nagykürtösön egy tömbházban lakik, és van egy kis műhelye a földszinten. Több időt tölt benne, mint otthon. „A fujara készítéséhez legjobb a fekete bodza, de juharból is jó. De már csináltam fujarát afrikai limbóból, afrikai körtéből és mahagóniból is. Azt tartják, minél keményebb a fa, annál jobb a szerszám” – mondja a mester. Körülbelül 100 órát vesz igénybe egy nagy fujara előállítása, amely körülbelül 170 centiméter hosszú. A legnehezebb része a hangolás. Minden hangszernek megfelelő hangszínt kell tartalmaznia. Pontos listája van az összes, általa készített fujaráról. Mindegyiknek megvan a maga története. „Nevetek, �NÉPRAJZ 51 hogy a hangszereimnek is van születési anyakönyvi kivonatuk, amelyben az előnyeiket és a hibáikat rögzítik. Nagyon örülök, ha az emberek boldogok, hallgatva a hangjukat, a belőlük előcsalogatott muzsikát.” Ján Trebula fujarázik Nagy célja, hogy hangszereivel és játékával halhatatlanná tegye a híres fujaristák nevét Szlovákiában és a nagyvilágban. A Trebula mestertől vásárolt fujarák bemutatására a Népi hangszerek a Palóc Múzeum gyűjteményében c. időszaki kiállítás nyújtott alkalmat. A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében elkészült kamarakiállítás témája a zene, a zenélés és a népi hangszerek. A Palóc Múzeum igen gazdag palóc emberek, pásztorok készítette népi hangszerekben: dudákban, furulyákban, citerákban, kanászkürtökben. Látványtára pedig nagyszerű válogatást ad közre ezekből, amelyre a kiállítás kísérő részeként is tekinthetünk. A kiállításunk tárgyi és fotóanyagát alapvetően Fényes Dezső 1930-as, Manga János és Zólyomi József 1950-es, 60-as évekbeli gyűjtései adják. A paravánokon hat nagyméretű, dokumentumértékű zenész fotóportré idézi fel a palóc emberek zeneszeretetét, hangszeres zenetudását. További 11 hangszer: furulyák, citera, hegedű, kanászkürt tanúskodik arról, melyek voltak az itt élők kedvelt zeneszerszámai. Külön tabló idézi meg az utolsó magyar dudás, a tereskei Pál István emlékezetét, és mutatja be munkásságát. A kiállítás megnyitóján Trebula mester tartott hangszerbemutatót, megszólaltatva saját készítésű fujaráit és Pál Pista bácsi egy furulyáját is. �SZÉPIRODALOM 52 NAGY ANTAL RÓBERT Natív valóság Nem tudod, lefolyt-e a kávé, talán a villanyt is égve hagytad. Csak azt tudod, hogy kattant a zárban a kulcs, és elmaradt a búcsúcsók. Húsz percenként kell egy pohárnyit, kiürül a kancsó. Szólítanak. Lefekszel. Bökés, kanül. A nemlétről lennének kérdéseid. Kint tavaszodik. Madárcsicsergés. „Szívja be a levegőt! Tartsa bent! – Lélegezhet!” Alattad perceid térdepelnek. Lendül a gép. A méreg és véred kábulat és éberség keveréke. „Szívja be a levegőt! Tartsa bent! – Lélegezhet!” Nincs bizonyosság, csak felismerés. A rettegés: tanulás. Felnevetsz. Az orvos lejegyzi életed beálltát. �SZÉPIRODALOM 53 „Szívja be a levegőt! Tartsa bent! – Lélegezhet!” Kint melegszik a levegő. Lenge ruhákban ringanak a lányok. Róluk is Ő jut eszedbe. A sarkon van egy virágbolt. Amit ma élve megtehetsz, ne halaszd holnapi halálodig! Utószó A bánat húzott fel az öreg tölgyfára. Lombtalan ingyen lét, se tétje, se ára. Feloldódni vágytam az ég kékjében, nehéz test maradtam, ágak sortüzében. Ősz végén kerestem azt, mit más a nyárban. Hiányt markolt kezem, rátaposott lábam. Hová lett kérdésre ránt valaki vállat. Vagyok a nemlétben, mint a vágott állat. Arcom telihold lett, homlokomon ráncok, mint a végső harcban kilőtt lövészárkok. Alkarom kék foltos, hajam koronája úgy járt, mint a tölgyé. Ne nézz már gyereknek! Hadd váljak most fává, élő embereknek legyek kifaragott sípja, furulyája! �SZÉPIRODALOM 54 SZENTJÁNOSI CSABA Hajnalpipőke Vágd le hajadról az éjszakát, szabadítsd fel a rabszolgaágyat, csak hőmérődbe zárt dzsinned mutatja a lázad, próbáld fel levelek cipőire a nyarat, Pipőke, míg egy mesebeli fán világít majd a hold gyümölcse, növeszd meg körmeid stégjét, szaladjanak ki rajtuk a színek, míg a delfinhátú fények a nap imazsámolyához visznek. �SZÉPIRODALOM 55 SZENTJÁNOSI CSABA Helvécia Madártávlatból: egy ház, sok melléképület, óriási birtok, mozgó állat- és emberpontok, Helvécia. Birkák lehelte birtok, ahol fát gyűjtesz, leveleket söpörsz, birkózol a talicska kosszarvával, kutyádnak eldobod a napot, hogy másnap visszahozza, mély szentség van ebben, ahol a föld ereje, az ég áldása millió alakban, millió színben jön létre, mintha egy festőpaletta lenne a birtok partedlije, a csecsemő-emberiségnek, Andival ketten, a gyerekek elmentek túrázni, az ásó felkiáltójelét, a gereblye E-betűjét, a létra A-ját, a lapát U-ját kézbe veszed, „megtanulsz világul” (Bella István), egy kutyányi agyban a hűség birodalma, egy birka szemében az ártatlanság, egy kolduló faágban mégis a legszebb gyümölcsök. Helvécia. Az őszi fák levélsztetoszkópjaikat ahogy leteszik a földre, hogy a föld szívverését hallgassák, a magyar táj, ezt nem látod máshol, ahol a komondor felveszi a felhő alakját, ahol a magyar paraszt keze fává változik, kérgesedik, �SZÉPIRODALOM 56 két fiatal, fiam–menyem, leköltöznek Budapestről a természet városába, reggel, mikor kinyújtóztam, elértem saját magamat a világot átölelve, kinyitod az ég ablakát, hogy átszellőztesd a világot, Ropi, Simi, Borzi, ahogy megszagolják a kezedet, ahogy a birkák utánad indulnak, ahogy a méhek a füledbe zúgnak, itthon az íróasztalodnál, mintha egy másik földrészről írnál, úgy fogad a táj, mint a bennszülöttek, örömmel, díszekkel, és mikor gyümölcsöt szedsz, letérdelsz a legnagyobb mezőterítőjű oltár előtt, rájössz, hogy a hold egy óriási gyertya lángja, és hajnalra fehér faggyúja csöpög le mindenre, Helvécia, már felismer. A magyar föld soha nem felejt, beköltözik izmaidba, izzadságodba, fáradtságodba, szívedbe, és mikor begyújtasz, a tűz ősi pásztorok énekét visszhangozza. Helvécia. �PALÓC KONYHA 57 NAGY ZSÓFIA Húsvéti emlékeim Húsvét a tavaszi népszokások egyik legszínesebb, leggazdagabb ünnepe. A hosszú nagyböjti időszak után húsvét reggelén megszólaltak a harangok. A templomban általában sonkát, kolbászt, tojást, kalácsot és bort szenteltek, amiből aztán délben a családtagok ehettek. A lányok, asszonyok a legújabb vagy erre az ünnepre varrt új ruhában mentek a templomba. Sok háztartásban kocsonyát főztek a húsvéti ünnepekre. Vasárnap késő délutántól mulatság volt a faluban, amelyen nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is részt vettek. Főleg az anyukák szerettek járni nézelődni, hogy a lányukat ki, melyik fiú forgatja a táncban. Húsvét második napja, húsvéthétfő elsősorban a locsolkodásról szólt. Egyházi és családi ünnep egyaránt, amelyhez világszerte számos népszokás és hagyomány kötődik. A húsvéti locsolás a rituális megtisztulás jelképe, emléke volt. A locsolkodás, vagy ahogy az Ipoly mentén mondják: öntözködés sajnos mára már elavult szokássá vált. Egy ideig még a rokonok látogatták egymást, jártak öntözködni, de aztán szép lassan elmaradt ez a népszokás is. Mifelénk manapság már csak nagyon szűk családi körben tartják meg. Nékem is sok szép emlék fűződik a húsvéthétfőhöz, nagyon jó rá visszaemlékezni, felidézni újra a szép emlékeket. Húsvéthétfőn mindig nagyon korán keltünk. Megterítettük az asztalt, és megraktuk finom vendégváró falatokkal: főtt tojás, sonka, torma, kenyér, főtt kolbász, savanyúság, különböző sós pogácsák, sütemények, italok, üdítők. A rokonokat megkínáltuk kocsonyával. Később ez a kínálat bővült még szendvicskenyerekkel, rántott hússal, krumplisalátával, fasírttal. Reggeltől szinte özönlöttek a különböző korosztályú öntözködők. A kis öntözködőknek, a fiatalabb fiúknak festett tojást (aminek a későbbi szerepét átvette a csokitojás, -nyúl, -bárány stb. ) és pénzt adtunk az öntözésért. Elmondták a locsolóverset, megöntöttek kölnivel, megkapták érte a „jutalmat”, s folytatták tovább az útjukat. A nagyobb legények már jócskán megöntöttek vízzel, és csak utána kölnivel, szagos vízzel. Bizony sokszor úgy leöntöztek vízzel, hogy jó párszor át kellett öltöznöm. Ezek a legények már asztalhoz ültek, és jóízűen kóstolták a sok finomságot, �PALÓC KONYHA 58 amivel kínáltuk őket. A legtöbb időt mindig nálunk töltötték, olyan jól érezték magukat. Természetesen a szentmise sem maradhatott el azon a szép napon, így lett teljesen ünnepélyes a húsvéthétfő. Ha nálunk voltak még az öntözködők, együtt mentünk a templomba. Délután már nem járt senki, igyekeztek délig meglátogatni minden rokont, barátot, ismerőst. Felejthetetlen emlék maradt számomra, hogy az egyik fiú, aki osztálytársam volt és barátom is, sőt a szüleivel jó barátságban voltunk, amikor jött hozzánk öntözködni, ő hozott nékem egy gyönyörű festett piros tojást ajándékba, amit a nagymamája festett. Ezt a tojást a mai napig őrzöm, pedig azóta eltelt már egy jó pár év, sőt az a fiú nemrégen meghalt, de az emléke örökre megmarad. Nagy Zsófia Húsvéti falatok Sült báránygerinc Hozzávalók: 1 közepes nagyságú báránygerinc, 1 kanál zsír, 1 kanál liszt, só, pár gerezd fokhagyma A báránygerincet megtisztítjuk minden zsiradéktól és hártyáitól, gyenge ecetes vízzel leforrázzuk, hideg vízben jól megmossuk, az oldalrészeit a �PALÓC KONYHA 59 gerinc alá tesszük és zsineggel néhányszor körülcsavarjuk. A gerincet besózzuk, a fokhagymát mellérakjuk, és egy zsírral kikent tepsibe tesszük. Kb. másfél óráig sütjük. Sütés közben a saját zsírjával gyakran öntözgetjük. A puhára és szép pirosra sült gerincet kivesszük a tepsiből, a zsírhoz egy kávéskanál lisztet keverünk, kissé megpirítjuk, feleresztjük levessel vagy vízzel, jól felforraljuk. Ezalatt a gerincről a húst két oldalon ferdén szeletekre vágjuk, és a gerinccsontra visszahelyezve eredeti formájában tesszük a tálra. A jól felfőzött zsírját szintén átszűrjük, és forrón a gerincre töltjük. Teszünk köréje különböző köretet, krumplit, zöldborsót, zöldbabot, és forrón tálaljuk. Sulyanka Fél kiló hajában főtt krumplit megpucolunk, áttörjük és 2 tojással, kis sóval, s annyi liszttel, amennyit felvesz, félkemény tésztát gyúrunk. Ujjnyi vastagra nyújtva keskeny csíkokat vágunk belőle. Forró, lobogó sós vízben kifőzzük, olvasztott zsírral meglocsoljuk, majd megszórjuk darált mákkal elvert cukorral és lazán összekeverjük, hogy a cukor elolvadjon. Sóskalepény Fél kiló sóskát megtisztítunk, forró vízbe dobjuk pár percre, akkor leszűrjük és megdaráljuk. Kanálnyi zsírt forrósítunk, beleforgatjuk a sóskát, és kicsit megpároljuk. Két dl tejfölt két egész tojással és kanálnyi liszttel jól összekeverünk, beleöntjük a sóskába, és addig keverjük míg megkeményedik. Darabokra vágjuk, még melegen adjuk a főzelékek mellé. Babtorta Hozzávalók: negyed kg fehér bab, 4 tojás, 4 kanál cukor, 1 késhegynyi szódapor, 1 kanál pálinka, 1 kanál kakaó, 1 kanál dara A babot puhára főzzük, szitára tesszük, és egy éjjel úgy hagyjuk. Másnap áttörjük, elkeverjük 4 tojássárgájával, a cukorral, szódaporral, pálinkával és kakaóval, aztán beletesszük a 4 tojás kemény habját és a darát. A tortaformát kizsírozzuk, zsemlemorzsával meghintjük, beleöntjük a tésztát és lassú tűznél megsütjük. Ha kihűlt, háromba vágjuk, baracklekvárral megtöltjük és a tetejét porcukorral megszórjuk. �60 PALÓC KONYHA Sonkás fánk Hozzávalók: 20 dkg főtt krumpli, kb. 30 dkg liszt, 1 dl tej, 2 dkg élesztő, cukor, 7 dkg vaj A töltelékhez: 20 dkg darált sonka, 1 kanál tejföl, 1 kiskanál só A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, és egy órát pihentetjük. Utána vékonyra kinyújtjuk, nagyobb kerek szaggatóval kiszaggatjuk, közepébe kis halmot teszünk a tejföllel elkevert sonkából, majd ráhelyezünk egy másik lapot. Körbenyomkodjuk, és egy kisebb szaggatóval szintén kiszaggatjuk. Újra pihentetjük 1 órát. Forró zsiradékban kisütjük. Sonkás palacsinta Negyed kiló liszttel, 2 tojással, kevés sóval, tejfellel palacsintatésztát készítünk és vékony palacsintákat sütünk belőle. Sonkát apróra vagdalunk, belekeverünk 1 tojássárgáját, 2 dl tejfölt. A palacsintákat vékonyan megkenjük vele, a széleket kissé ráhajtogatva összegöngyöljük, tojásba mártjuk, és finom, szitált zsemlemorzsába meghempergetve, forró zsírban kirántjuk. Melegen tálaljuk. Diós krémlepény Hozzávalók: 25 dkg vaj, 30 dkg liszt, 6 tojás, 1 kanál tejfel, 25 dkg darált dió, 25 dkg porcukor A vajból és a lisztből 1 tojássárgájával és 1 kanál tejfellel tésztát gyúrunk. 2 részre osztjuk, az egyiket kinyújtva, pléhbe tesszük és a következő töltelékkel töltjük: 25 dkg darált diót 25 dkg porcukorral és 5 tojás sárgájával habosra keverünk, beletesszük az 5 tojás kemény habját, a tésztára kenjük, a másik lappal beborítjuk. Tojással megkenve, lassú tűznél sütjük. �SZÉPIRODALOM 61 SZŰK BALÁZS Kilenc Szent egészség: Boldog szépség. Jó merészség Járó csendben, Amint lebben Egyre szebben. Bús-bágyódó Tág tücsökszó, Sorsom Gorgó. akkormajdlefelé… „Azok, akik itt állnak, Kiáltanak, ha az ajtó bezárul.” (Kapuk Könyve) halállégyapárom fénybeaztsebánom hajózanraversz hamellémheversz mintfentrőlledőltfa térdenissuttogva takarjlepledbe gyorslombokhelyett sírjéjszememfelett rajzoljföldreeget gödörbefelleget leheljhűspermetet halennélpárom széphasonmásom �SZÉPIRODALOM 62 SZŰK BALÁZS égállomás várok egymennyeibuszra égikalauzra egysosemvoltbálba vívómagasságba állok reszketőlázban pirulóvágyban patakzóárban tisztahalálban várok szépmennyeibuszra fényeskalauzra régiistenemre mostésmindörökre Álneve: Eduárd – Márciusban Újra Kezdjük! – Meg se mukkansz alászálltig. – Mártírságtok elfeledjük. – Makulátlan állunk addig! – Elhullt bitón mennyi bárd. – Halld meg újból Eduárd! – Mit akartok, elrohadtok. – Megtapodott száz virág! – Zuhanásban akarástok: Ezt harsogja Eduárd. �EMLÉKEZÉS 63 DUBOVSZKY KATALIN „Jónép! Figyelem!” Így szólította diákjait a 111 éve született Dubovszky Károly (1911–1981), a balassagyarmati Madách Imre Fiúkollégium volt igazgatója Emblematikus pedagógus volt, aki a Palócföldön született, és munkásságát a Palócföld „fővárosában”, Balassagyarmaton fejezte be. A Felvidéken, egy Ipolyság (ma Szlovákia, Šahy) melletti faluban, Kistúron1 (Dolni Turovce) született 1911. augusztus 17-én. Magyarországon született, s mire kisiskolás lett, a trianoni békediktátumnak köszönhetően szülőfaluját a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. Húsz évig tartó magyarellenességben élte meg ifjúságát, ami meghatározta a magyar haza iránt érzett szeretetét, nemzeti tudatának formálódását. 2021-ben ünnepeltük születésének 110. évfordulóját, és emlékeztünk meg halálának 40. évfordulójáról. Hetven évet élt, ebből 35 évet a Felvidéken és Kárpátalján, 35 évet Magyarországon. Visszaemlékezésemben a kollégiumi élet eseményeiről, a gyarmati társasági és magánélet egy-egy mozzanatáról szólok. Dubovszky Károly a magyar hazának elkötelezett pedagógusa volt, akire mindenki emlékezik, akivel valaha találkozott. Emlékezetébe vésődött nemcsak robusztus alakja, a tar fején a sok időt látott kalapja, amit fejbólintás kíséretében megemelt, ha ismerőssel találkozott, miközben felhúzta sűrű vörös szemöldökét. Tengerkék, tiszta fényű szeméből szeretetet sugárzott a jövevényre. Majd derűs hangon üdvözölte, és meleg baráti kézfogás 1 Kistúr (szlovákul Dolné Turovce) Nagytúr településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában. �64 EMLÉKEZÉS közben tiszteletet, megbecsülést sugárzó módon köszöntötte. Gesztusai, mimikája, hangszíne árasztották, sugározták a másik ember tiszteletét, szeretetét, az egyénbe vetett optimista hitét. Születetten pedagógusalkat volt, aki magas erkölcsiséggel és küldetéstudattal, jó érzékkel volt képes felismerni mások tehetségét. Tudott gyönyörködni mások cselekedeteiben, alkotásaiban és tudta segíteni a diákok képességeinek kibontakozását. A Felvidékről indult, és 1952-ben Balassagyarmatra érkezett. Milyen volt életútja, kárpátaljai és felvidéki pedagógiai munkássága? Ha röviden akarom szavakba foglalni, azt mondanám, göröngyös, nagyon nehéz, megpróbáltatásokkal, társadalmi, politikai kihívásokkal tűzdelt. Részletes életútjára2 nem térek ki, mert erről több forrásból3 is tájékozódhatnak az érdeklődők, csak a balassagyarmati évekről, a kollégiumi életről szeretném a fátylat fellebbenteni. Balassagyarmat Vajon mi motiválta édesapánkat, aki 1946-ban települt át Magyarországra, hogy 1952-ben a Közoktatásügyi Minisztérium által felajánlott állások közül a balassagyarmati diákotthoni igazgatói állás mellett döntsön? Elsősorban az a tény, hogy közelebb kerüljön szülőföldjéhez, családjához, akikkel áttelepülése óta nem találkozott. A diákotthon történeti előéletével nem foglalkozom, csak az 1952−1972 évek főbb pedagógiai eredményeivel, sikereivel, kudarcával diákok, kollégák visszaemlékezései és levéltári dokumentumok alapján. A balassagyarmati diákotthon életének minden oldalú irányítása, pedagógiai munkájának megszervezése hasonló feladatok elé állították, mint amelyeket a kunhegyesi és a szolnoki diákotthon életének megszervezése során átélt, megküzdött és sikeresen megoldott. Most is a szocialista nevelés követelményeinek, elveinek megfelelően dolgozta ki és építette fel a diákotthoni közösségi élet mindennapjait. Életük minden mozzanatát a tervszerűség, az önfegyelemre alapozott fegyelemre nevelés jellemezte, ami szigorú napirendre épült. Össze tudta kapcsolni a mély magyarságtudat nemcsak tanult (Comenius Egyetem, Pozsony, Állami Tanító-kép2 3 Dubovszky Katalin: Egy közép-európai pedagóguspálya. http://www.tani-tani.info /egy_koznep-europai_pedagoguspalya Dubovszky Katalin−Peltzer-Dubovszky Lívia 2013. Emlékezés Dubovszky Károlyra. Visszapillantó. A Madách Imre Városi Könyvtár Évkönyve, 2013. Balassagyarmat, 90−111.; Zonda Tamás 2013. Balassagyarmat jeles polgárai. Harmadik bővített és javított kiadás. Balassagyarmat, 85. �EMLÉKEZÉS 65 ző-intézet, ideiglenes tanítói képesítés, 1937), hanem mélyen megélt hómani elvekkel. Ahogy teltek az évek, évről évre gyarapodtak a diákotthon közösségi programjai, szabadidős tevékenységei, az önművelés, önfejlesztés különböző területei. A diákok sokoldalú szabadidős tevékenységének, művelődésének bemutatására idézek volt diákja, Dr. Horváth Árpád 2016-ban írt leveléből: „Mondhatom, hogy életem meghatározó négy éve volt, amivé váltam és amilyen lettem, a négy évben tapasztaltak segítettek hozzá! A kollégiumi évek alatt fejlesztettem a hegedűtudásom a helyi zeneiskolában, hegedűtanárom Réti Zoltán volt. A kollégiumban a népi zenekar prímása voltam, a komplett zenekart a Nyírjesből kijáró Gál tanár úr4 vezette. Sok fellépésre emlékszem, többször kísértük a gimnázium népi tánccsoportját. Emellett önszorgalomból megtanultam tangóharmonikázni. A kollégisták tánczenekart alakítottak, amelyről a kép tanúskodik. A helyszín a kollégium ebédlője. Kalocsay Frigyes tanár úr5 szervezte a fellépéseinket.” A képen: Faludy György szaxofon, Halász Árpád tangóharmonika, Nozdroviczky János piszton, Mészáros István klarinét és Dankó Jenő dob 4 5 Gál Gyula tanító, az Ipolysági Gimnáziumban osztálytársa volt Dubovszky Károlynak. Kalocsay Frigyes nyugalmazott középiskolai tanárnak a város kultúrájáért, a humánus összetartozásért végzett tisztességes, példamutató és kiemelkedő munkájáért az önkormányzat Balassagyarmatért emlékérmet adományozott. http: //www.agt.bme.hu/balassi/laudacio/kalocsay_laud.html �EMLÉKEZÉS 66 Néhány jelentősebb esemény a diákotthon életéből 1956. október 23 – november 4. A történelmi, társadalmi változások a kollégium falait sem kerülték el. Több kollégista visszaemlékezésében olvashatunk ezekről a napokról. „1956. október 24-én, amikor némi zavaros hírt kaptunk a budapesti eseményekről, az igazgató úr összehívta a kollégistákat és megpróbált valami tisztább képet adni a sok zavaros, egymásnak is ellentmondó hírről. Dubovszky igazgató úr ebben a helyzetben úgy döntött, hogy mivel nem tudja 100 százalékos biztonsággal garantálni a kollégisták testi épségét, és az ellátásuk is bizonytalanná vált, a városból utolsónak indított vonatokkal az egész társaságot hazaküldi. Csak néhányan maradtunk, akik az időközben megalakult Forradalmi Tanács felhívására a városi Nemzetőrségbe jelentkeztünk.”6 Édesapám a forradalom leverése után a forradalomban részt vevő, tüntető diákjait megvédte, hogy ne csapják ki őket a gimnáziumból, és folytathassák tanulmányaikat, érettségit tegyenek. 1957–1962 között a Nógrád megyei középiskolai kollégiumok szakfelügyelője lett. Az 1958–59-es tanév a kollégiummá avatás követelményeinek lelkes teljesítésével telt. Ennek érdekében a kollégium pedagógus- és diákközössége sokoldalú kulturális és sporttevékenységet végzett. Az előkészítő munkákról és a kollégium avatásáról Dubovszky Károly a kollégium történetéről írt 1967. november 1-jei kéziratában a következők olvashatók: „Jó tanulmányi, politikai és jellemnevelési munkával készültünk kollégiumavató ünnepélyünkre. A megyében elsőnek értük el a kollégiumi szintet, és 1960. április 24-én diákotthonunkat kollégiummá avatták.” Azóta az intézmény neve Madách Imre Fiúkollégium. Ünnepi műsor a szlovák-magyar barátságról 6 Balassagyarmat Baráti Kör Hírlevele 2015. Honismereti Híradóban megjelent cikk kiegészítése Benkő Cs. Gyula és Kocsis Mihály visszaemlékezéseivel. http://www.balassagyarmat.eu/Hirlevelek/Bgyhirlevel_2015_12.html �EMLÉKEZÉS 67 Az 1966−1973 közötti időszak küzdelem az új kollégium építésért. 1966-ban fa- és falgombásodás miatt lakhatatlanná vált a kollégiumi épület több szárnya, le kellett zárni nyolc helyiséget, többek között hálótermeket is. Diákjai számára az egészséges környezet biztosításáért harcolt, ami egyet jelentett egy új kollégium megépítésével. 1969-ben az építkezést megkezdték.7 Az építkezéssel járó nehézségek, kudarcok nem csüggesztették el, hanem új küzdelmekre késztették. A felmerült gondokkal és az elhúzódó kivitelezéssel két újságíró is foglalkozott, 1967-ben és 1972-ben.8 Meglett az eredménye. Arcidegzsába-műtét után volt betegállományban, amikor kézhez kapta a határozatot. 1973. január 1-jén A kollégiummá avatás ünnepi előadói nyugdíjazták. Nyugdíjazása után tovább tanított oroszt és történelmet a Balassi Bálint Gimnáziumban és a Szántó Kovács János Egészségügyi Szakközépiskolában, valamint a balassagyarmati börtönben. Rendszeresen tartott történelmi témájú előadásokat is a TIT keretében. 1981. október 31-én hunyt el Budapesten, gyomorműtét után. 1981. november 19-én a Rákoskeresztúri temetőben örök búcsút vettünk a balassagyarmati kollégákkal és volt tanítványaival együtt. Volt diákok visszaemlékezései a kollégiumi életről, évekről Magyar-történelem és orosz szakos tanárként a magyar nemzeti érzésre, a hazaszeretetre nevelte tanítványait akkor is, amikor erről az iskolában nem volt szabad nyíltan beszélni. Milyen ember, pedagógus-egyéniség, jelenség volt a diákok szemszögéből Károly bácsi? 7 8 A kollégium új épületét 1983-ban adták át. (Nógrád, 1983. március 12.) Tóth Elemér interjúja Dubovszky Károllyal. Nógrád, 1967. augusztus (23/179−205. sz.), 1967. 08. 13. 190. sz., 4. p.; Havas Ervin cikke: Játék a felelősséggel. Egy fel nem épült kollégium története. Népszabadság, 1972. március 7. �68 EMLÉKEZÉS A Szántó Kovács János Egészségügyi Szakközépiskola kórusát Kalocsay Frigyes tanár úr vezényelte, megható szólamaikkal búcsúztak felejthetetlen tanáruktól. Németh Árpád tanár, festőművész: „Dubovszky igazgató úr hangos beszédű, határozott, rendet tartó, férfias jelenség volt. Katonás stílusa mellett nem titkolta, hogy »nagy szíve van«. A »fiaim« megszólítás szokott volt tőle.”9 Tóth György: „Dubovszky Károly igazgató szigorú, de igazságos pedagógus, vérbeli nevelő volt. Nem haverkodott a diákjaival, elnézte a kb. száz élénk kamasz fiú kisebb-nagyobb rakoncátlanságait és laza magatartását, de megfelelő fegyelmet tartott köztük.”10 Dr. Ungár László főjegyző: „időnként megtette, amikor más tanár volt az ügyeletes, és hangoskodtunk, hogy csendben megállt a bejárati ajtóban, és mély, tekintélyes hangján csak ennyit mondott: »Jónép! Figyelem!« Erre olyan csend lett egy csapásra, hogy a légy zümmögését meg lehetett hallani a teremben.”11 Dr. Szőllősy Ferenc címzetes főjegyző, ügyvéd: „Nem ismert munkaidőt, éjjel–nappal számíthattunk rá, hiszen a kollégium tőszomszédságában lakott. A legváratlanabb és a leglehetetlenebb időpontokban tudott megjelenni és ellenőrizni a folyosókat, illemhelyeket, hálót, körleteket. A kollégium, a Dubovszky Katalin: Egy közép-európai pedagóguspálya. http://www.tani-tani.info /egy_koznep-europai_pedagoguspalya 10 Peltzer–Dubovszky 2013. i. m. 104−106. 11 u. o. 107−108. 9 �EMLÉKEZÉS 69 közösség a »JÓ-NÉP« volt a mindene, az Élete. TÖRŐDÖTT VELÜNK – anyánk, apánk sem jobban… Szigorú, de igazságos és jó ember volt.”12 Kapcsolata a kollégákkal, pedagógiai elvei Pedagógiai elkötelezettségét, hitvallását megismerhetjük a kollégiumban végzett nevelőmunkáról szóló éves és féléves beszámolóiból, melyek méltán tükrözik növendékekkel, kollégáival kapcsolatos pedagógiai koncepcióját, elveit, nézeteit, törekvéseit, gyakorlati tetteit. Munkásságában a közösségi nevelés és az egyéni bánásmód pedagógiája szerves egységet alkotott. Erre a szemléletre nevelte a pedagógusközösséget is. A nevelőtestület elsőrendű feladatává tette a diákok sokoldalú megismerését, ami magába foglalta az egyén lelki alkatának megismerését és önismeretre nevelését is. „Ötödik nevelési feladatként azt jelölöm meg, hogy minden szellemi ráhatásunk maradandó érzelmekkel telítődjék növendékeinkben: tudjanak örülni a legkisebb dolognak is, legyen akaraterejük a nagy tettek végrehajtására is: szeressék ezt a hazát, melynek fiai, sorsközösséget vállaljanak társadalmunkkal, és minden emberi jószándék harcosai legyenek.”13 Kapcsolata a szülőkkel Félévente tartott kollégiumi szülői értekezletet, egy-egy alkalommal ebéddel is megvendégelte őket. Sokszor hétköznapokon a városba beutazó szülők megköszönték, hogy biztonságban tudhatják gyermeküket. A szülőkkel rendszeres kapcsolatot tartott, hogy tájékoztassák a gyermekük fejlődéséről, eredményeiről, és nevelési tanáccsal lássa el őket. A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának balassagyarmati részlegében őrzik az 1955. október 25-én 33 szülőnek írt levelét. Milyen volt magánemberként? Az 1950-es években az emberek magánéletét átszőtték a közösségi tevékenységek, a közösség érdekében végzett erőfeszítések, munkálkodások (pl. szabadszombati társadalmi munkák, fizikai felajánlások stb.) 12 13 u. o. 106−107. Intézkedések, javaslatok, határozatok az 1970/71-es tanév II. félévére. A Madách Imre Fiúkollégiumban őrzött kézirat. �70 EMLÉKEZÉS A város közösségének összetartó erejét erősítették a város kulturális eseményei, versenyek, programok mellett a családi, baráti összejövetelek. Családunkban ilyenek voltak a Jolán és Károly napi köszöntők és a kéthetente megszervezett kártyapartik. A férfiak ultiztak, a feleségek rablórömit játszottak. Édesapám nyugdíjazása után egyre-másra „fogyni” kezdtek a barátok, már nem működött a BÖBE asztaltársaságuk14 sem, de a kártya-játék szeretete megmaradt. Édesapánk megtanított bennünket ultizni (később a pedagógusférjeket is), édesanyánk pedig a römi és a rablórömi kártyajátékra. Ha hazautaztunk, együtt kártyázott a család. Édesapánk szívvel-lélekkel, nagy odaadással végezte a házi és a ház körüli munkákat is. Nagyon szerette édesanyánkat és természetesen bennünket is. Vasárnaponként édesanyánknak az ágyba tálcán vitte a reggelit gőzölgő feketekávé kíséretében, és ha hazalátogattunk, nekünk is. Édesapánkat büszkeséggel töltötték el lányai15 sikerei, eredményei. Szeretett dicsekedni, büszkélkedni velünk. Ha élne, öt unoka és hat dédunoka köszöntené ünnepnapokon. Ancsel Éva gondolatával zárom visszaemlékezésemet: „Az értékek láthatatlanok, akár a szél. De ahogy a falevelek rezgéséből tudhatjuk, hogy fúj a szél, az emberek cselekedeteiből is felismerhetjük értékeiket.” BÖBE társaság (Balassagyarmati Öreg Barátok Egyesülete), tagjai voltak: Dr. Szalkay Zoltán, Cseh Béla, Dobó József, Rozmán Vilmos, Sas Dezső és tanárok a Balassi Bálint Gimnáziumból), a nők pedig az ún. ÖTYE Asztaltársaságot (Öreg Tyúkok Egyesülete) alkották. A BÖBE Asztaltársaság Alapszabálya tartalmazta a tagok jogait, kötelességeit, amit nemcsak a tagok, hanem a tagok feleségei is aláírtak, hogy vasárnaponként déli órákban az Ipoly étteremben elengedik a férjüket a találkozóra. (Családi dokumentum, kézirat.) 15 Ildikó (1943. december 18. Budapest − 2008. március 8. Tatabánya), az ELTE-n magyar-történelem szakos gimnáziumi tanári képesítést szerzett. Katalin (1945. január 9. Barsfüss (Trávnica), kis kitérő után pedagógia szakos előadói képesítést szerzett a JATE-n, majd közoktatási szakértő lett. Lívia (1953. május 30. Balassagyarmat), előbb orosz-történelem szakot végzett az Egri Tanárképző Főiskolán, majd német nyelvből tanári képesítést szerzett. 14 �SZÉPIRODALOM 71 JÓNA DÁVID 1222, Aranybulla* Esküvéssel bajlódott decretum foganatja, a jámbor fölség akaratinak lakatja, az udvar gazságai – hán, ki kell tépni a tövet, hívásnak tőn eleget Jakab, a római követ és pecsételte a Diétán hozott végzést, a napkeleti mintára fektetett igazb nehézlégzést, mely András őszességét hozta előbbre, ráfektette mondásikat pohárköszöntőre, mit nemesb ifjak korlátjait vetvén − a haza szeretetétől ingereltetvén − Székesfehérvárott pecsételte úrfijak jogát, s kapott megtekercselt papiruszkoronát, ne haljon el a közjó a királyi pajzson, s minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhasson. A hadakozás költségét emlegetve, Turótzi és Bonfinius jegyzé ezt vállvetve, egyre nehezb köszöntése a királynak, s nyugtatni már csak írással kiállnak, mely tortábul kell biza szelet, nem eléglik immár a becses szavakat, színes üvegdíszeket. A serviensek szállásolása csak megvett akarattal, ha solymárokat, pecéreket, lovászokat marasztal a fizetség, és a gazda megelégedik alkuban vele, legyen e nyilatkozás a békélés erős tartókötele. * A II. András király aranypecsétjével ellátott, 800 évvel ezelőtt kiadott első magyar jogi dokumentum emlékére. �72 SZÉPIRODALOM A bíráskodást meg udvarbíró tegyen, igazsággal képezve, a poroszlót visszatartani se légyen szabad, ha illanna dolgát végezve. A szentháromság oszolhatatlan egység nem születik vérből, valósb Isten szent kegyelméből, s a királyi hála rövidséget ne szenvedhessen, az ország nyögésére légyen jussa, hogy érkezzen mind ki nehézb fegyverzetét készen állja, s a királynak ne légyen kizárólag tudomása, ne adhasson méltóságot, birtokot határin kívülre, az ország állapotjának jobbítása találjon fülre. U. i.: Nem mind Arany, ami kicsit is fénylik, az empatikus deák belehelyezkedik a korba, archaizál, ott fészkelődik, majd míves szavakkal jóllakva pennát idéz, s tintáját folyatja dicső múltunk tiszteletéül. Viasz, pecsét, az Úr 2021. évében. �SALGÓTARJÁN 100 73 KOVÁCS BALÁZS A Salgótarjáni Chorin Ferenc Reálgimnázium oktatóinak tudományos, társadalmi és irodalmi munkássága 1930−1938 2. rész Az 1923-tól működő intézmény volt az első gimnázium Salgótarján történetében. A századfordulóra már a Nógrád-Hont vármegye legnépesebb településévé váló bányászközségben igény mutatkozott egy olyan színvonalas intézmény megalapítására, mint amilyen a Chorin Ferenc Reálgimnázium lett.1 Az intézmény történeti hátterére ebben az írásban – terjedelmi okokból – nem térhetek ki, viszont az iskola szakmai működése az oktatók tudományos kutatásaiból, továbbá társadalmi és irodalmi munkásságukon keresztül tökéletesen bemutatható. Korszakhatárnak 1930-at jelölöm és egészen 1938-ig mutatom be az előbb leírt részterületet. A kutatás során a reálgimnázium évről évre Dr. Szabó Lajos néhai igazgató szerkesztésében megjelent értesítője nyújtott elengedhetetlen segítséget.2 A gimnázium tanárainak szakmai képzettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy országosan is elismert kutatók és bölcsészek oktatták a felnövekvő diákságot. Mindenfajta kategorizálás nélkül mutatom be a tanári kar egykori „ékköveit”, akik tudományos és világismereti felkészültségükkel egyfajta műhellyé varázsolták az iskola tantermeit. Nógrád megye és Salgótarján történetében jelentős helyet képvisel Dornyay Béla személye. A filozófusi diplomával rendelkező szakember fiatalkorában tanári végzettséget is szerzett, később, muzeológusi pályája során pedig aktívan publikált különféle társadalmi és tudományos folyóiratokban. 1923-tól 1940-ig oktatott Salgótarjánban, és ebben az időben számos kutatást folytatott, amelyekből tudományosan elfogadott szakmunkák kerültek a nyilvánosság elé. Még a harmincas évek előtt jelent Balázs László 1977. A Salgótarjáni Chorin Ferenc Gimnázium története (1923−1940). Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. 257. o. 2 Iskolai Értesítők – Chorin Ferenc Reálgimnázium. Salgótarján, 1930−1938 1 �74 SALGÓTARJÁN 100 meg egy Salgótarján környéki útikalauza, valamint egy településtörténeti munkája is. A vizsgált időszakban többek között a Műemlékek Országos Bizottságának tagja, a Nógrádmegyei Muzeumtársulat igazgatósági tagja és a Nógrád-vármegye Népművelési Bizottság választott tagja is volt.3 Salgótarjáni éveiben többször publikált az Archeológiai Értesítőben és az Ifjúság és Életben. 1933-ban több előadást tartott a nógrádi születésű Borbás Vince florasztikus kolozsvári egyetemi tanárról.4 Dornyay legszínvonalabb munkája e korszakból a Balaton és környéke részletes kalauza című 430 oldalas könyve Fayl illusztrációival bővítve. A következő évben jelent meg írása A Pragmatica Sanctio és Salgótarján címmel, de társadalmi kutatásokat is folytatott, aminek eredménye az Embertani mérések Kazáron című tanulmány lett.5 A későbbiekben numizmatikai írásokkal jelentkezett Salgótarján környékéről. Rákóczi nógrádi kapcsolatairól írta Salgótarján két földesura II. Rákóczi Ferenc szolgálatában című munkáját. A salgói várról írt tanulmányai mellett jelentős a Salgótarján szénbányászatának történetéhez című publikációja.6 Dornyay középfokú tanulmányait Tatán végezte, és a város később is nagy szerepet játszott az életében, így nem meglepő, hogy a várról és a településről nagyjából évente jegyzett egy-egy forrásmunkát. Az áttekintés nagyjából egy évtized munkásságát mutatja be válogatva, de így is jól reprezentált az a tudományos érzék, amellyel Dornyay rendelkezett, és amit feltehetően át is adott diákjainak. A gimnázium tantestületének szintén tagja volt a már említett Fayl Frigyes festő és grafikus. Az intézményben elsődlegesen rajzot tanított a növendékeinek. 1931-ben országos hírnévre tett szert a Műcsarnokban kiállított képével, amit Mikszáth Jó palócok című műve ihletett. Ugyanebben az évben balatoni utazása nyomán készült képeit bemutatták a Nemzeti Szalonban is.7 Egy évvel később szintén a Műcsarnokban állított ki, ezúttal Mikszáth Tót atyafiak művéből készült Olej Tamás, a verhovinai bacsa című alkotása.8 A Salgótarjáni Evangélikus Egyházközség presbitereként számos helyi rendezvény előkészítésében vállalt szerepet. Mikszáth műveiből később is előszeretettel válogatott alkotásaihoz. 1935-ben a Képzőművészek Egyesületének választott tagja lett, és meghívást kapott a KépzőműIskolai Értesítő 1930. 18. o. Iskolai Értesítő 1933. 16. o. 5 Iskolai Értesítő 1934. 54. o. 6 Iskolai Értesítő 1936. 7. o. 7 Iskolai Értesítő 1931. 19. o. 8 Iskolai Értesítő 1932. 48. o. 3 4 �SALGÓTARJÁN 100 75 vészeti Társulat jubileumi gálájára, ahol különdíjat kapott a kiállított alkotása.9 Később a balassagyarmati Vitéz Székház részére megfestette az Ipoly hídját, valamint számos nógrádi várat is.10 Dornyay balatoni írásaihoz többször készített illusztrációkat. Fayl Frigyes országosan is elismert festőként a tanári kar impozáns tagja volt. Pénzes Zoltán – okleves középiskolai tanár és gépészmérnök – az intézmény természet- és mennyiségtan oktatója, egyben tagja volt a Természettudományi Társaságnak és Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének. Gyakori résztvevője volt a városi rendezvényeknek mint a Balassi Bálint Társaság választott tagja.11 Elméleti tudományos munkásságot fejtett ki a Magyar Gyorsíró Szemlében, a Protestáns Tanügyi Szemlében, a Nevelésügyi Szemlében és a Tapolcai Lapokban.12 Már a Magyar Gyermektanulmányi Társaság tagjaként jelentetett meg több publikációt oktatással és neveléssel kapcsolatos témákban. Ilyen írásai voltak A tanuló lényegmeglátó képessége vagy A kezdő algebra tanítása óravázlatokban című írásai.13 Pénzes a református egyház presbitereként számos egyházi rendezvényen szólalt fel a reformációval kapcsolatban. Az intézmény tanári állományába tartozott egy házaspár is. Semetkayné Schwanda Magda az Országos Népművelődési Bizottság tagja, a salgótarjáni Szent Erzsébet Nőegylet és az Országos Stefánia Szövetség választmányi tagjaként főleg egyházi események keretében tartott előadásokat ebben az időszakban. Ezeken életrajzi bemutatót tartott Assisi Szent Ferenc és II. Rákóczi Ferenc életéről, ezenkívül pedig nagy hatású megemlékező beszédet mondott október 6-a és március 15-e alkalmából is.14 Férje, Semetkay József az Országos Középiskolai Tanáregyesület tagja, valamint a salgótarjáni Szent Erzsébet Római Katholikus Nőegylet főtitkáraként feleségéhez hasonlóan komoly társadalmi munkát folytatott a településen. Cikkei jelentek meg a Nemzeti Ujságban, az Új Élet irodalmi folyóiratban és az Irottkőben is.15 Az 1933/34-es tanévben különösen produktív volt, hiszen Irodalmi élet a Dunántúl, Tanulók szerepe az irodalom tanításában és Vigília címmel is jelent meg írása az Új Életben.16 Főleg egyháztörténeti, helytörténeti Iskolai Értesítő 1935. 15. o. Iskolai Értesítő 1938. 8. o. 11 Iskolai Értesítő 1933. 17−18. o. 12 Iskolai Értesítő 1934. 55. o. 13 Iskolai Értesítő 1937. 42. o. 14 Iskolai Értesítő 1932. 49. o. 15 Iskolai Értesítő 1933. 18. o. 16 Iskolai Értesítő 1934. 55. o. 9 10 �76 SALGÓTARJÁN 100 kutatásokban jeleskedett, de feleségéhez hasonlóan II. Rákóczi Ferencről ő is többször tartott előadást. Kiemelendő még Zemplényi Imre egészségtantanár, aki egyben iskolaorvos és bányaorvos is volt. Elismertségét jól mintázza igazgatótanácsi pozíciója az Országos Orvosszövetségben, valamint tagsága a debreceni Orvosok és Gyógyszerészek Szövetségében. Gyakran publikált az Orvosi Hetilapban, a Munkaügyi Szemlében, a Bányászati és Kohászati Lapban, a Tisztiorvosban, a Jó Egészségben és A Munkában is. A Nógrád Honti Kultura szerkesztőségi tagjaként kulturális témákban is megnyilvánult, de a salgótarjáni sportéletet figyelemmel követve a Nemzeti Sport helyi tudósítójaként is számontartották.17 Rajtuk kívül számos tanár komoly társadalmi munkásságot fejtett ki, így Vadászy Bertalan a bányatársulat zenekarának évente írt rövidebb zeneműveket.18 Weisz József testnevelőtanár Salgótarján vívó- és atlétikaszakosztályaiban végzett szervező és oktató munkát.19 Virányi József Weiszhez hasonlóan szintén a sportok terén mutatott fel jelentős teljesítményt. Ő az SBTC asztalitenisz-szakosztályának vezetőjeként ért el sikereket a megyében és országosan is tehetségeivel. Továbbá a Nemzeti Torna Egylet tagjaként és a város lövészegyletének elnökeként szintén eredményes munkát végzett.20 Réfi László és Mácsai Imre vallástörténeti és művészettörténeti előadásokkal színesítették a település rendezvényeit.21 A tanári kar tagjai „minden alkalmat megragadtak arra, hogy ismereteikkel és tudományos készültségükkel a város közművelődésének javára legyenek.”22 Nem szorul magyarázatra az alábbi idézet, amely az 1930-as év értesítőjének kezdőmondataként íródott. A tanításon kívül végzett irodalmi, tudományos és társadalmi szerepvállalás a példákon keresztül bemutatva önmagáért beszél. A gimnázium tanári kara pezsgő szellemi életvitelükkel méltán nevezhető példamutatónak a korszakban. Iskolai Értesítő 1934. 56. o. Iskolai Értesítő 1933. 19. o. 19 Iskolai Értesítő 1932. 49. o. 20 Iskolai Értesítő 1935. 16. o. 21 Iskolai Értesítő 1934. 54−55. o. 22 Iskolai Értesítő 1930. 18. o. 17 18 �SZÉPIRODALOM 77 PETRŐCZI ÉVA Gödröcske A „hibbei köményes” hetedik unokánknak Vince állán Vaniss-árok, nem is árok, sokkal inkább gödröcske, jókedv fészke, s makacsságé, mintha néznék tükörbe. De akárhogy szeretném, e kis vonás nem enyém, ősanyja a nagymamám, azaz Vince ükanyja, ludas ebben csakis ő. Látva látom Keglovich, a szegedi fényíró három, nagyon fakuló Margit baba-fotográfiáján, hogyan röpítette a kései sarjig ezt a vidám vonalkát a szárnyas idő. Tegnap, a Ráday utcában egy szomszédos bolt pékáru-polcának leghátsó zugában kínálgatta magát (egy íz-szegény, frontos napon!) az általunk „hibbei köményes” néven emlegetett kenyér, ez az utoljára huszonnyolc éve ínyünkre röppent, egy felvidéki falusi kemence mélyéből kikerült eleven költemény. Balassi sírjától pár méterre ezt majszoltuk akkor, kis darabka sajttal, te meg én, két, farmeres, könyvfaló egér. És ma a „hibbei köményes” egy-két jóízű falatja halhatatlan, ifjú magunkat egy-két harapásnyi időre – visszaadta. �SZÉPIRODALOM 78 PETRŐCZI ÉVA Bolzano, Bozen… Bolzano, Bozen, hegyeidből, gleccsereidből még nem tapadt egy árva hó- vagy jégszilánk sem patinás, sötétkék kis bokacsizmám talpára, fogaim között nem landolt jóféle, helyi perec-morzsa, vagy éppen selymesre pácolt olasz sonka, s gégémet nem simogatták boraid. Trisztán és a sárkány harca, és középkori körtánc-freskód, a közeli Runkelstein várának faláról, (ó, az a rajta hullámzó, színes, lovag- és dáma dress code!) még soha nem költözhetett közelről szemembe, ahogy a domonkos kolostor Szent János-kápolnája mélyén felragyogó Giotto di Bondona-tanítvány képek szent sokasága sem. De úgy szeretlek mégis, hogy az már szinte szerelem. Mert városom vagy, mióta eszmélek, hiszen – talán-talán – itt született Walther von der Vogelweide, az árva vándor, a hársfák barátja, a trubadúr-madár. És bizonyosan itt jött a világra, igazi hadi ebnek trenírozva, szánva, egy farkaskutya-fiú, „aki” a Nagy Háborúban nagyapám életmentője volt, s később kislány-anyám legelső pesztrája, Muki. Két utca közt és maszkban zajlanak mostanság életem útjai, ám nem távolra, nem Afrikába, Ázsiába vágyom, elég nekem egy szerény k. u. k. álom. Bolzano, Bozen harangjait szeretném legalább egyszer, számon néhány gyümölcsös ízű Lagrein-cseppel élőben hallani. �SZEMLE 79 CSONGRÁDY BÉLA „Sem idő, sem feledés hírnevét el nem emészti” Pásztor Éva: A halhatatlan Mikszáth Kálmán Minden magyar tájegységnek, megyének, településnek – az anyaországon belül és kívül egyaránt – vannak olyan szellemi, kulturális – ezen belül irodalmi – értékei, amelyek továbbéltetése, minél alaposabb megismertetése a mindenkori új nemzedékek feladata, ha úgy tetszik, küldetése. E megállapítás Nógrád esetében kivált Madách Imrére és Mikszáth Kálmánra, nemzeti literatúránk két zseniális alkotójára vonatkozik. A hagyatékukhoz méltó viszonyulás természetesen elsősorban műveik olvasásában – Az ember tragédiája esetében a drámai költemény színpadi adaptációjának megtekintésében – kell, hogy testet öltsön, de nem lebecsülendő az az egyének aktivitására alapozó intézményes támogatás sem, amely a rájuk folyamatosan emlékező egyesületek részéről megnyilvánul, s gyakorlatilag a halálukat követő napoktól immár napjainkig hosszú évtizedeket, sőt a Tragédiaköltő esetében 2023-ban immár két évszázadot ölel fel. A tudatos emlékőrzésnek számos megnyilvánulási formája létezik, s miután szinte mindegyikkel éltek a hálás – s mondjuk ki őszintén, büszke – utódok, leszármazottak, ha természetesen nem is familiáris alapon kötődtek, kötődnek Madáchhoz és Mikszáthhoz, hanem közös szülőföldjük, szűkebb tájhazájuk, hovatartozásuk révén. S e minőségükben sikerült a két író köré az elmúlt évtizedekben kultuszt teremteni. Sőt e tevékenység olyannyira eredményesnek bizonyult, bizonyul, hogy – természetesen nem kissé és tudatosan eltúlzott önbecsüléssel – az is kimondható, hogy igazán Nógrád méltatja, élteti a két író múlhatatlan érdemeit. S e folyamatnak is vannak már jócskán dokumentumai, összefoglaló dolgozatai. Ezek száma, listája a közelmúltban – nem függetlenül Mikszáth Kálmán szklabonyai születésének 2022-ben, tehát ebben az évben aktuális 175. évfordulójától – egy nagyon fontos új kötettel, Pásztor Éva A halhatatlan Mikszáth Kálmán című könyvével gazdagodott. �80 SZEMLE A szerzőről tudni kell, hogy balassagyarmati születésű, s e tény személyével kapcsolatban éppúgy megkerülhetetlen tényező, mint az általa megidézett író, valamint Madách Imre esetében. Pásztor Sándorné Bosák Éva hosszú, eredményes pedagógusi pályafutás után bő két esztendővel ezelőtt vonult nyugállományba. Különböző típusú középiskolákban tanított, és óraadóként napjainkban is vállal munkát. Úgymond aktív korában is túllépett a kötelező teendőkön: színjátszócsoportot, énekkart vezetett, különböző tanulmányi és művészeti versenyekre készített fel diákokat, foglalkozott tehetséggondozással, a tanulási nehézségekkel küzdők felzárkóztatásával. Vezetett és vezet beszéd- és nyelvművelő szakkört, tagja az Anyanyelvápolók Szövetségének, a Mikszáth Kálmán Társaságnak és a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. Az utóbbi alkotóközösség Nógrád megyei tagozatának elnöke is. Tartott számos előadást, mondott ünnepi beszédet, dramatizált és rendezett Mikszáth-novellákat. Aligha szorul bizonyításra, hogy sokoldalú, eredményes munkájával igencsak hozzátette saját részét szülővárosa pezsgő köz- és kulturális életéhez, gyarapítva a szellemi értéktárat és megalapozva, kiérdemelve a számára megítélt elismeréseket, kitüntetéseket. Annál is inkább, mert időnként írt irodalmi témájú cikkeket, dolgozatokat is, mind hagyományos módon, mind pedig online felületeken. A Mikszáth Kálmán Társaság támogatásával először 2005-ben, majd 2010-ben jelent meg tanulmánykötete Mikszáth és Görbeország címmel. Publikációs tevékenysége mondhatni szinte törvényszerűen, szükségszerűen vezetett A halhatatlan Mikszáth Kálmánig, amely egyelőre megkoronázását jelenti eddigi publikációs tevékenységének. Mint a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban – Praznovszky Mihály irodalomtörténész, jeles Mikszáth-kutató, a MKT örökös elnöke beszélgetőpartnerségével tartott bemutatón – a szerző elmondta, könyvében azt vette számba, hogy az utókor milyen módokon élteti a nagy palóc emlékezetét. Azt kívánta érzékeltetni, hogy mit tett a huszadik és mit tesz a huszonegyedik század annak érdekében, hogy az 1910-ben elhunyt nagy palóc valóban halhatatlan legyen. Ez azért nagyon fontos, mert maga Mikszáth írta egy helyütt, Pásztor Éva pedig az olvasókhoz intézett gondolatainak első soraként idézi a következőket: „Az író a halhatatlanságnak dolgozik, a hírlapíró a holnapi napnak, de a holnapi nap bizonyos, a halhatatlanság bizonytalan.” Mondandójának bizonyítására sajátos módszert alkalmazott, ami azt jelenti, hogy elsősorban a képzőművészet irányából fókuszált a mikszáthi utókorra. Azaz elsősorban azt vizsgálta, hogy miként ábrázoltatott Mikszáth alakja, személyisége szobrokon, festményeken, rajzokon, a családi sír- �SZEMLE 81 emlékeken. Részletes és alapos kutatómunkát végzett azért, hogy kiderítse: hol, mely településeken lelhetők fel ilyen műalkotások, és kiknek a kézjegyét viselik magukon. Számba vette a Mikszáthhoz szorosan kötődő személyekről – Mauks Ilonáról, Nagy Ivánról és Szontagh Pálról – készült szobrokat is. Feltérképezte és felkereste a Mikszáthról elnevezett iskolákat, művelődési intézményeket azt tudakolván, hogy miért vették fel éppen ezt a nevet, és ebből következően milyen teendőik fakadnak. Azt is áttekintette, hogy a Mikszáth Kálmán Társaság, illetve számos önkormányzat hol állított Mikszáth tiszteletére emléktáblát. Sőt kuriózumként utalt a Mikszáthgasztronómiára, a nevéhez kötődő ételek elkészítési módjára is. A mellékletek sorát a Mikszáth-hagyomány éltetőinek gondolatai nyitják meg. Elsőként Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság alapító elnöke emlékezik vissza a kollektíva 1989-es megalakulására, és idézi fel az azóta eltelt évtizedekben végzett, a mikszáthi életmű értékeinek megőrzésére irányuló törekvéseiket, eredményeiket. „Azt, hogy Mikszáth Kálmán mindig időszerű, mindig van mondanivalója a ma embere számára, aki mindig talál műveiben szépet, igazat, vigasztalót, tudjuk…” – írta és hozzátette, hogy éppen ezért kell a következő években is megtalálni a lehetőséget népszerűsítésére, főleg a fiatal nemzedék körében, hogy olvasásra buzdítsák, szoktassák őket, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magyar ifjak az édes anyai szón, édes anyanyelven ismerjék meg a világot és éljenek benne. Hasonlóképpen cselekedett Pásztor Sándor, az 1993-ban létrejött Mikszáth Kálmán Társaság alelnöke is, amikor körvonalazta e csaknem harmincéves civil közösség tevékenységét. Többek között megemlítette rendszeres ünnepségeiket, az általuk is gyarapított emlékhelyekhez tett látogatásokat, más szervezetekkel, intézményekkel az értékőrzés céljából való együttműködésüket, és nem utolsósorban az ugyancsak e célt szolgáló kezdeményezéseiket. Kiemelten szólt az 1997 óta létező Mikszáthóra díjról, amely erkölcsi elismerést 2020-ig tizenheten kapták meg. Dr. Kovács Anna – aki elnökként 2008 óta vezeti a társaságot és 2003-ban harmadikként részesült e kitüntetésben – az alábbi, a könyvben is közölteket nyilatkozta az óra jelentőségéről: „…tisztelni kell a múlt eredményeit, de mindig újat kell alkotni, sallangoktól mentes, eredeti kezdeményezéseket. E gondolat mentén alapítottuk meg a Mikszáth-óra díjunkat is. A szakmai elismerést jelentő, zsebórával szimbolizált díjat olyan íróknak, művészeknek, tudományos szakembereknek ítéljük oda, akik munkásságában középponti helyen szerepel Mikszáth Kálmán életművének kutatása, bemutatása, ábrázolása.” �82 SZEMLE Az említetteken túl a mellékletek sorában kapott helyet a felhasznált irodalom és a források jegyzéke, az alkotók névmutatója, a művészeti alkotások kronológiája, és joggal tart érdeklődésre számot a szerző elköszönése az olvasótól, amelyben igyekezett köszönetet mondani lehetőleg minden személynek – élükön a férjének, családtagjainak, tanárkollégáinak –, akik bármilyen módon hozzásegítették az anyaggyűjtéshez, annak során alaposan kibővült ismereteinek közzétételéhez. „Közös a felelősségünk, mert a nemes cél az, hogy az utánunk jövő nemzedékek is megismerjék Mikszáth Kálmánt, és beszéljenek róla. A horpácsi Mikszáth-emlékszobában lévő szoborcsoporton olvasható 1909-es felirat ilyen módon tudja beteljesíteni üzenetét: „Sem idő, sem feledés hírnevét el nem emészti.” A kötet legvégére a szerző beillesztett egy 1914-es keltezésű Kárpát-medencei és egy napjainkbéli Nógrád megyei térképet is, bejelölve, hogy hol találhatók ezek az úgynevezett Mikszáth-pontok. Az egyébiránt is gazdag Mikszáth-irodalmat gyarapító új kötet külsőségeiben – a nemcsak illusztratív, de főként dokumentatív szerepet betöltő fotók minőségében, a Bucsy Balázs tervezte tipográfiában és a Szathmáry Attila fémjelezte veszprémi OOK-Press Kft. nyomdai munkájában – akár reprezentatívnak is nevezhető. Ami pedig a tartalmát illeti, azt a kérdéskör egyik igencsak alapos ismerőjének, Praznovszky Mihálynak messzemenően elismerő, figyelmet érdemlő véleményével lehet leginkább jellemezni, minthogy – az említett bemutatón – annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Pásztor Éva munkájával a Mikszáth-kultusz egyik alapműve született meg. Ennélfogva e – sok, többéves munkát, szorgalmat igényelt – kiadvány méltán soroltatik az idén január 15-én és 16-án – Mikszáth születésnapján megyeszerte tartott ünnepi rendezvények, köztük a Balassagyarmaton rendezett, sok új szempontot felszínre hozó emlékülés, tudományos konferencia jelentősége mellé. (Mikszáth Kálmán Társaság, Könyves Téka 13., 2021) �SZEMLE 83 SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA Szepessy Gábor: Salgótarján és a Karancs-Medves – Túrakalauz – „Ma még nagyfokú elfogultság kellene ahhoz, ha azt állítanám, hogy Salgótarján városa önmagában alkalmas volna arra, hogy az idegeneket ide vonzza, de lehet, hogy lesz és adja a jó Isten, hogy minél előbb legyen idő, amikor a mai szégyenkezés helyett büszke örömmel fogjuk városunkat az itt megforduló idegeneknek bemutatni.” Ezeket a sorokat 1929 áprilisában írta Förster Kálmán, Salgótarján r. t. város első polgármestere Salgótarján és a Karancs-Medves vidéke első részletes kalauzának előszavában. A nevezett kalauz Dornyay Béla nevéhez fűződik, aki a szívén viselte a térség történelmének, természetföldrajzi nevezetességeinek feltárását és azok közkinccsé bocsátását. Förster Kálmán polgármesteri szavai és Dornyay Béla munkássága egy irányba mutatott, ami aztán meg is hozta a gyümölcsét, többek között a Salgóvár környéki turizmus fellendülésében, a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarján környéki munkájában, illetve a Salgó Menedékház létesítésében. A második világháború hányatott évei után csak az 1964-ben Veres Mihály szerkesztésében és a Sport Kiadó gondozásában életre hívott országos terjesztésű útikönyv hívta fel a figyelmet a Karancs és a Medves vidékének látnivalóira. A millecentenárium évében, 1996-ban Fancsik János, Gubola István és Nyíri László munkája révén született ugyan egy Salgótarjánt és környékét bemutató túrakalauz, azonban a Nógrád Megyei Természetbarát Bizottság által megjelentetett színvonalas kiadvány valószínűleg nem jutott el az ország más tájain élő túrázni vágyók kezébe. Ebből a szempontból mérföldkőnek számított, hogy fél évszázad után napvilágot látott egy országos terjesztésű kiadvány. Szepessy Gábor tollából 2014-ben a Kornétás Kiadó gondozásában megjelent a Karancs és a Medves vidékének kirándulási lehetőségeit ismertető túrakalauza. �84 SZEMLE A jelen, ismertetett kötet Salgótarján várossá nyilvánításának századik évfordulóján tartalmilag megújult formában jelent meg, szintén a Kornétás Kiadó gondozásában. A könyvben Salgótarján látnivalói mellett részletes túraleírások találhatók, de bemutatásra kerülnek a környékbeli nevezetességek is (Bátonyterenye, Nemti, Mátraverebély-Szentkút, Ipolytarnóc, Kishartyán, Fülek). A gazdagon illusztrált kiadványt fényképek, túrametszetek és panorámarajzok színesítik. A jelen kalauz megjelenésének legfőbb indítéka az volt, hogy a 2014-es kötet megjelenése óta eltelt években pozitív szempontból sok változás történt a térség idegenforgalmi kínálatában, és módosultak a jelzett turistautak egy részének vonalvezetései is. A kötetben először A völgyváros: Salgótarján című fejezetben ismerkedhetünk meg a térség központjával, annak többféle történelmi korszakból származó nevezetességeivel, látnivalóival. A következő fejezet A Karancs és a Medves-vidék természeti képe címmel kiterjed a térség természetföldrajzi adottságainak, valamint növény- és állatvilágának részletes ismertetésére. Az ezt követő történeti fejezet két részből áll: az egyik a klasszikus értelemben vett módon mutatja a táj történelmét napjainkig, a másik egység pedig a térségben zajlott történeti ökológiai vagy ismertebb nevén környezettörténeti változásokat szemlélteti szintén napjainkig terjedően. A kötet további fejezetei a túrázók számára a leginformatívabbak. A túraajánlatokat több részre bontva tekinthetjük át. A Karancsban, a Salgón, a Medves-fennsíkon, a Szilvás-kőn és környékén, a Pécs-kőn és környékén, illetve a bárnai kövek vidékén túl a határ másik oldalán (Ajnácskő, Sőreg, Pogányvár) vezetett turistaútvonalakról kapunk részletes tájékoztatást. Ez magában foglalja a gyakorlati tudnivalókat (mekkora a távolság, a szintkülönbség, mennyi idő alatt teljesíthető a kirándulás), a túraútvonal mentén látható nevezetességek részletes ismertetését, csúcsokat és koordinátákat, illetve nevezetesebb teljesítménytúrákat egyaránt. A szerző – tekintettel a térségben igen népszerű kerékpáros turizmusra – a Kerékpárral a Karancs-Medves vidékén című fejezetben szintén fontos tudnivalókkal látja el a túrázót. A kötet illusztrációi is informatívak, a szerző számos felvétellel érzékelteti a Karancs és a Medves-vidék gazdag történelmét, természet- és gazdaságföldrajzi nevezetességeit. A régi fényképek közül érdemes kiemelni Klösz György felvételét a somoskőújfalui kisvasút viaduktjáról. A napjainkban készült fotók a környékbeli látnivalókra fókuszálnak képzőművészeti, történelmi, természeti értékeket is bemutatva. A kötet művészi igényességét jelzi, hogy a túrakalauzban látható Fancsik János 1990-ben Boszorkány-kő (Kis Salgó) csúcsáról készült panorá- �SZEMLE 85 marajza és Berencsikné Gedeon Hajnalka 2021-ben alkotott panorámaképe a Karancs-kilátóról. „Természetkedvelő túristák keressük fel minél gyakrabban Salgótarjánt és gyönyörű vidékét, élvezetes és tanulságos lesz ide irányított minden utatok!” Ezeket a Dornyay Bélától származó sorokat választotta a szerző a túrakalauz mottója gyanánt. A jelen könyv támaszul szolgál abban, hogy kövessük a mottóban foglaltakat. Vegyük fel a bakancsot, és ismerjük meg még jobban a völgyvárost, Salgótarjánt és az azt körbeölelő Karancs-Medves vidékét! (Kornétás Kiadó, Budapest, 2021) BARÁTHI OTTÓ Tájhazánk a „totális történetírás” tükrében Majoros István: Palócok földjén Amikor a fenti könyvet és az ismertetésére irányuló megtisztelő felkérést megkaptam, elsőként az jutott eszembe, hogy igencsak nagy fába vágta fejszéjét a szerző. Nem kis bátorságra és nagy önbizalomra vall – bárki legyen is a vállalkozó – a palócokról könyvet írni, olyan szaktudományos körökben is nagyra értékelt művek után, mint például Szabó Zoltán Cifra nyomorúság c. 1938-ban, Manga János Palócföld c. 1979-ben megjelent könyve és a Bakó Ferenc szerkesztésében 1989-ben napvilágot látott Palócok c. négykötetes munka. Itt és most csak azokat a szerzőket említve, akiknek idevágó művei már-már legendásan híresek. Nem könnyíti meg az elfogulatlan értékelést számomra, hogy a recenzálandó kötetben a szegénységről írt két nagy tanulmányom egyes megállapításaira is rábukkantam, amit nagyon megtisztelőnek tartok. A fentiektől függetlenül az azonban vitathatatlan, hogy a könyv szerzőjének már �86 SZEMLE az eddigi munkássága alapján is kijár a tisztelet és az elismerés. Ismerkedjenek meg közelebbről Majoros Istvánnal, aki nemcsak honfitársunk, de „honti társunk” is. A Palócföld főszerkesztőjének, dr. Gréczi-Zsoldos Enikőnek írt levelében ugyanis így vall magáról: „Történész vagyok, az MTA doktora, az ELTE professzor emeritusa. 1949-ben születtem Honton. Tanítottam általános- és középiskolában, voltam nevelőtanár, hírlapíró és rádióriporter. Ezután egyetemen tanítottam: 1982−2001, Pécsi Tudományegyetem; 2001–2015, ELTE. Kutatási témáim: 19−20. századi nemzetközi kapcsolatok (főleg francia-orosz, szovjet és francia-magyar); a 19. századi Európa története; eszmetörténet. Az utóbbi időben a palócokkal foglalkozom. Fontosabb munkáim: Vereségtől a győzelemig. Franciaország a nemzetközi kapcsolatok rendszerében 1871−1920. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2004. If váránál a tenger… Vallomások prózában és versben, Underground Kiadó, Budapest, 2017. Franciák a 20. századi Közép- és Kelet-Európában. Tanulmányok, Underground Kiadó, Budapest, 2019. Palócok földjén. Underground Kiadó, 2021” A fentieket tudva már sokkal inkább érthető a merész vállalkozás. Magasan kvalifikált, európai műveltségű, tudományos felkészültségű, gazdag élettapasztalatokkal rendelkező, történészként és történetíróként is elismert és sikeres egyetemi professzor vágott neki az embert próbáló feladatnak, akinek erős a kötődése tájhazánkhoz, hiszen saját említése szerint Honton született. Miközben azt is tudjuk róla, hogy Balassagyarmaton járt gimnáziumba, ahol 1968-ban érettségizett. A szóban forgó kötet címoldalán a szerző édesanyja lánykorában, dejtári népviseletben látható. A könyv Bevezető részében világosan vázolja célját a szerző. Mint írja, a francia Annales-iskola már megkísérelte a totális történetírást, a pozitivizmus pedig egy totális tudományt akart létrehozni a 19. században. „A palócok földjén járva valami hasonlóra kell vállalkoznom…” – írja Majoros István (10.). S mindjárt megnyugtató módon megcsillogtatja rutinját és felkészültségét is. Nemhogy nem feledkezik meg az általam fentebb említett nagy elődökről és az emblematikus műveikről, hanem sokkal szélesebb körből merít, hiszen felhasználja a különböző tudományágak eredményeit és saját kutatási tapasztalatait. A talán tucatnál is több – az átfedések miatt pontosan ki sem mutatható – „alkalmazott tudományág” közül a történelem- és az irodalomtudomány, a művészettörténet, a néprajz emelhető ki, de szívesen merít a szerző a közgazdaságtudományból, a demográfiából és a szociológiából, végül felhasználja a statisztika adatait és mutatóit, egzakt eredményeit is. A vaskos, 535 oldal terjedelmű kötetben nem kevesebb, mint 18 oldalt tesz ki a Felhasznált irodalom, további 5 oldalon az Internetes források, iroda- �SZEMLE 87 lom található. A Mellékletek száma 2, a fekete-fehér képeké 12. A Végjegyzetek 114 oldalon 613 (!) tételt tartalmaznak. A tudós szakértelmével és a tapasztalt történész érzékenységével válogatott „szöveggyűjteményt” Majoros István egységes egésszé integrálja és harmonizálja. Közöttük is az újdonság erejével hatnak a szerző saját érdekes megfigyelései és gazdag tapasztalatai, üde színfoltot jelentenek nógrádi élményei és életérzései. Így például az Állattartás közcím alatti részben, az alábbiak szerint: „Az ötvenes években még tartottak juhot szülőfalumban, s tavasztól őszig pásztor legeltette a gazdák birkáit a falu környéki legelőkön. Nekünk volt egy Mici névre hallgató kecskénk is. Mindennap ment a legelőre a falu többi kecskéjével. Kora reggel szólt a pásztor trombitája, s erre a jelre kellett kihajtania a felvégi kecskéket (az alvégiek is trombitaszóra gyülekeztek). A kecskés egyébként apám nővérének a férje volt, egy ügyes ember, ezermester. Rá mindenképpen illik Szeder Fábián jellemzése, miszerint a palóc ember farag, maga készíti a házát, a szekereket, a hordókat, kádakat és a konyhai eszközöket. A rokonom szinte mindenhez értett, s még nagyon szép játékokat is készített fából, például galambokat. Volt még egy sertésünk is. Szinte mindig mangalicát vettünk, mert a család zsírszükségletét kellett biztosítania. […] Ez azt jelenti, hogy se lovunk, se marhánk nem volt. Minek is lett volna, hiszen nem rendelkeztünk földdel, amihez legalább egy igavonó állatra szükség lett volna. Mi tehát egy átlag család voltunk. Ez jellemezte egyébként a hozzánk hasonló többi családot is a faluban. Honton és a palócok lakta régió többi településén azonban voltak módos gazdák és uradalmak.” (208−209.) A kötet más kutatási témájához képest nyúlfarknyi a Palóc mesék c. rész, mégis feltétlenül érdemes említést tennem róla, hogy a legjelesebb kutatók közül például Manga János és Bakó Ferenc sem foglalkozik a mesékkel, utóbbi négy kötetében sem találunk leírást a palóc mesevilágról. Miközben a volt kedves ismerősöm, a közelmúltban elhunyt salgótarjáni Nagy Zoltán tanár, néprajzos még „… a huszonnegyedik órában mentette meg a feledéstől a meséket, a summás- és bányászdalokat – írja róla Csongrády Béla.” (252.) Nagy Zoltán szerint a palóc népmese ízét a környezete adja, különösen a hegyek, így többek között a Mátra. Megjelenik a mesékben a palóc hit és szokásvilág, élvezetesek a palóc szólások és tájszólások is. A palócok gazdag és színes szokásvilágába tartozik a helyi búcsú. „Ez a templom címének ünnepe” – írja a szerző, aztán mindjárt merít is saját emlékeiből, amikor valamivel később így folytatja. „Honton Jézus mennybemenetelére van felszentelve az 1776-ban épült templom…” (314.) Majoros István könyvében jelentős figyelmet szentel a szegénység sokoldalú bemutatásának. Nógrád megye „mindig a szegényebbek közé tartozott. S ma is az, sőt, talán a legszegényebb” (5.) – írja könyvének már a bevezető �88 SZEMLE soraiban, és igyekszik ezt statisztikai adatokkal is érzékeltetni. „A Napi.hu internetes portál a portfolio.hu-ra hivatkozva 2018 szeptember végén jelentette meg azt a hírt, hogy a jóléti mutató, az egy főre jutó GDP Budapesten 4,7-szer olyan magas, mint Nógrád megyében.” (5.) A forrás hiátusa inkább és nem a szerző hibája az egy főre jutó GDP-t jóléti mutatónak nevezni, az azonban tény, hogy a további statisztikai adatok jól mutatják a gazdasági fejlettségi szintek közötti különbségeket, Nógrád megye jelentős hátrányára. Később – temérdek forrásra hivatkozva – a könyv egyik legterjedelmesebb részében, csaknem 40 oldalon (329−366.) foglalkozik a szerző a társadalomés életszínvonalpolitikai szempontból napjainkban is időszerű szegénység bemutatásával, árnyalt ábrázolásával. A könyve vége felé, a Jövő körvonalai közcím alatt a legújabb autentikus forrásokra – egy régiós stratégiára és egy megyei koncepcióra – hivatkozva optimista hangot üt meg a szerző, amikor így ír: „A fentiekre Kossuth után szabadon csak azt írhatom, hogy amennyiben a kivitelezés is olyan jó lesz, mint a tervezet megfogalmazása, tíz, húsz év múlva egy másik Nógrád megye lesz a térképen és a valóságban is. És akkor a palócok földje is átalakul, s a palócról nem a szegénység jut majd eszünkbe. Ehhez persze türelem, kitartás szükségeltetik és pénz, pénz és harmadszor is pénz.” (369.) Az Utószó helyett c. részben többek között így fogalmaz Majoros István: „A Megváltót meglátogató Boldizsárhoz, a »szerecseny« királyhoz hasonlóan én is elmondhatom, hogy a főtt kolbászom utazás közben mind elfogyott, fényes csizmám is megrogyott. És a hamuban sült pogácsákat is megettem. És közben magam is palóc lettem. Akkor is azzá lettem volna, ha nem a palócok földjén születek, mert annyit foglalkoztam ezzel a kultúrával, civilizációval. Sok kincset, gazdagságot találtam és szegénységet is. A kettő a múltban is együtt létezett és ma is együtt, egyszerre van jelen a palócok földjén.” (370.) Végül így búcsúzik: „Még lehetne kutatni anyagi és szellemi kincsek után a palócok földjén, a palóc kultúrában, civilizációban, de munkámat és utazásomat lezárom.” (378.) A szerző elköszönt, de a könyv itt nem ér véget. Fontos és nélkülözhetetlen részei következnek még, amelyek közül a Felhasznált irodalomról és a Jegyzetekről már szóltam. Nem így a Tartalomjegyzékről. Ami minden valamire való könyv elemi, tartalmas tartozéka lehet, és ami most a könyv végére került. Természetesen itt is, már ránézésre is beszédes. Ám nem olyan mértékben, mint ahogy szerintem akár „hangoskodhatna” is. Ugyanis a szerző az 535 oldal terjedelmű kötet 36 kisbetűs szövegközi címét a Bevezetőtől a Végjegyzetekig láthatóan nem strukturálta, nem tagolta fejezetekbe (netán alfejezetekbe), ami megkönnyítené az olvasó és még �SZEMLE 89 inkább a felhasználó tematikus tájékozódását a szövegtestben. Ráadásul a tipográfia sem segíti az eligazodást, hiszen a két nagybetűvel szedett cím – a MELLÉKLETEK és a KÉPEK – aligha a kötet legfontosabb részét rejti magában. A Tartalomjegyzék kisbetűvel írt közcímei viszont a szövegtestben gyakran nagybetűvel írva jelennek meg, illetve a kis- és nagybetűs közcímek mintha véletlenszerűen váltanák egymást. A könyv fekete-fehér képei – feltehetően a szerző fotóalbumából – korhűek, de nem támogatják igazán a könyv tartalmi gazdagságát. Ugyanakkor ez az egyedülállónak tekinthető legújabb kori tekintélyes „palóc gyűjteményes kötet” megérdemelt volna egy személynév-mutatót, ami a szövegtestben és a Jegyzetekben előforduló személynevek áttekintéséhez és még inkább a gyors visszakereséséhez nagy segítség lenne a praktikus felhasználók számára. Az az érzésem (főleg saját tapasztalataim alapján), hogy (nevesített) szakavatott szerkesztő híján a forma (szerkezet, tipográfiai és stílusjegyek) gondozására nem jutott annyi ideje a szerzőnek, ami a gazdag tartalmat vizuálisan valorizálta, még magasabb minőségre emelte volna. A fenti szubjektív – jobbára csak formai – észrevételeim semmit nem vonnak le Majoros István érdemeiből és könyvének értékeiből. A tudós szerző, a jó stílusú, rutinos történetíró szerepében – a korábban megjelent írásművek rendkívül racionális felhasználásával és saját ismereteinek, tapasztalatainak élményszerű integrálásával – a „totális történetírás” tükrében ad sokoldalú áttekintést, fest kaleidoszkópképet a Palócföldről. A tapasztalt tudós szakértelmével, a történetíró igényességével összeállított, tartalmas könyv a közép- és felsőfokú oktatás, nemkülönben a tudományos ismeretterjesztés érdeklődésére egyaránt számot tarthat. Egyben minden szűkebb pátriája iránt érdeklődő számára ajánlott, különösen a palócokkal foglalkozó kutatóknak, szakdolgozatot író egyetemistáknak és főiskolásoknak. (Underground Kiadó Kft., Hédervár, 2021) �SZEMLE 90 BENE ZOLTÁN Boldogság, keresés Kégl Ildikó: Ásó, kapa, légypapír Mindig izgalmas, amikor egy újságíróban fölülkerekedik a szépíró a zsurnalisztán. Egészen más ez a folyamat, mint amikor egy újságíró a pályája elejétől újságot és szépirodalmat egyaránt ír. Még akkor is más, ha adott esetben kezdettől fogva műveli mindkét műfajt, csak a szépírások sokáig (olykor örökre) a fiókban maradnak. Mikor érkezik el az a pont, amikor előkerülnek onnan, és miért? Kégl Ildikó riport- és dokumentumkötetek után, 2017-ben tette le az asztalra első novelláskönyvét Életszag, 2019-ben a másodikat Három buszmegállónyi boldogság címmel. Tavaly ősszel pedig megjelent a harmadik, az Ásó, kapa, légypapír. – És mindjárt el is időznék egy kicsit a címeknél. Az Életszag nem árul zsákbamacskát: az életből merített, realisztikus, nem ritkán szociografikus elemekkel tarkított történetek gyűjteménye. A második kötet címe részben szintén a valóságra utal, ám már furfangosabb módon, hiszen a buszmegálló profanitását ötvözi a boldogság éteriségével, a buszmegálló kézzelfogható jelenvalóságát a boldogság vágyott, kivételes pillanataival. Az Ásó, kapa, légypapír pedig szembeötlően az „ásó, kapa, nagyharang” kifejezés átírása, amely kifejezés a XVII. századi vallásos (katolikus) szövegekből szivárgott át a népmesékbe, utalva a házasság fölbonthatatlanságára, a két ember közötti halálig tartó szövetségre. A módszer hasonló, mint a Három buszmegállónyi boldogság esetében: az éterit, az ideálisat profanizálja a szerző: a nagyharang légypapírra cserélésével lerángat bennünket, olvasókat a földre, hiszen mind tudjuk, hogy a realitás már régóta nem a fölbonthatatlan, halálig tartó szövetség, hanem a nukleáris családok, a kapcsolatok forgataga, a kötődés kerülése. Ám ebből nem az következik, hogy a kötet párkapcsolatokat dolgoz föl, a cím (amely egyébiránt a könyv első novellájának a címe) természetesen szimbolikus. �SZEMLE 91 De nem csak a cím furfangos, a történeteket is az a kettősség jellemzi, amely voltaképpen magát az embert: az anyag és a szellem dualitása. Kégl Ildikó egyre érettebb prózájának ugyanis mindmáig meghatározó jellemzője maradt a nem ritkán szociografikus elemekben bővelkedő realizmus, amely azonban jól megfér a líraisággal, az éteri elemekkel, a szellemi kalandokkal, a lelki emelkedettséggel. Akadtak, akik a mágikus realizmus terminust is használták már vele kapcsolatban, szerintem azonban erről esetében nincs szó. (A mágikus realizmus sikeres és keresett irányzat még mindig, talán ezért is akasztják olyan szívesen az ítészek művekre, szerzőkre.) És itt válik érdekessé az, hogy Kégl Ildikó újságíró, aki ráadásul mindennapjait nem is az ország legfejlettebb és leggazdagabb régióinak egyikében éli; aki nap mint nap találkozik a köztes-európai (rög)valósággal, annak minden keserűségével és abszurdumával − ám olykor a felemelő, szívet melengető aspektusaival is. És ezeket a tapasztalatokat már nemcsak a hírlapírás követelményeinek − mint a tájékoztatás vagy az objektivitás látszatának megőrzése −, hanem a szépirodalom eszközeinek és elvárásainak megfelelően dolgozza föl. A valósághoz fűződő szoros viszonya, a realitás tisztelete és ismerete teszik a leginkább lírai, legerősebben pszichologizáló novelláit is hitelessé, meg- és átélhetővé. És ezen a ponton találhatunk egy lehetséges választ az elején fölvetett kérdésre: talán azért erősödik egyre inkább Kégl Ildikóban a szépíró az újságíró rovására, mert így teljesebben, igazabban és valóságosabban tud beszélni mindarról, amit fontosnak tart. Kégl Ildikó novelláit olvasva közelebb kerülhetünk a világhoz, amelyben élünk. Mindannyiunkéhoz és néhányunkéhoz egyaránt. Egyetemes emberi sorsfordulókat, fájdalmakat és örömöket, valamint speciális, a mi tájainkra jellemző gondokat, bajokat, boldogságokat élhetük át, ismerhetünk föl a történetekben. Ráébredhetünk, mennyire igaz, hogy az ember korszakba és térbe ágyazott lény, meghatározottságai igen jelentős részét a kor, amelybe született és a tér, amelyben él, határozza meg. Az előzőn nem lehetséges változtatni, s az utóbbin is csak bizonyos mértékig, mert életterünk nem csak körülvesz bennünket, de magunkban is hordozzuk. Kégl Ildikó novelláit olvasva közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is. Hősei a boldogságukat, olykor a boldogulásukat kereső, a veszteségeik földolgozásával küzdő emberek, hús-vér lények, akik bármikor szembe jöhetnek, és szembe is jönnek velünk az utcán. „Az élet célja a boldogság keresése” – vallotta Arisztotelész, de nem gondolta másként Freud sem. Kégl Ildikó alakjai sem vitatkoznának ezzel a megállapítással − még ha legtöbbször igen távol is állnak a fentnevezett céltól… �SZEMLE 92 Kégl Ildikó novelláinak szereplői (nehéz őket hősöknek nevezni) ismerőseink. Motivációikat, reakcióikat, késztetéseiket, hiányosságaikat és jó tulajdonságaikat át tudjuk érezni és meg tudjuk érteni. A szerző biztos kézzel kezeli a narrációt, az összefüggéseket nem hagyja föltáratlanul, ám nem is tolja az olvasó arcába, holmi didaktikus szándéktól vezérelve. Mert mindent egybevetve, líraisággal és lélektannal együtt, az Ásó, kapa, légypapír egy erős, hatásos, néhol drámai, de alapvetően realista próza, amelynek élvezeti értékét nagyban erősítik Bodonyi Panni illusztrációi. (Püski, Budapest, 2021) ZSEBŐK CSABA Muravidéki életképek Bence Lajos: Egyszer én is – Muravidéki rövid történetek A szlovéniai, muravidéki magyar reneszánsz ember, Bence Lajos nevével ideát, a határon innen számos alkalommal találkozhattunk. Legutóbb hangsúlyosan akkor, amikor a közelmúltban József Attila-díjat kapott elemi erejű, érzékeny verseiért. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyik legnagyobb kortárs magyar költőnkről van szó, akiben őserő lakozik. Ami a párezres szlovéniai magyarság számára nagy büszkeségre adhat okot. Ám Bence a tudomány embere is, irodalomtörténész, doktori fokozattal, aki egyébként a maribori egyetem magyar tanszékén docensként is működött. Sőt vérbeli publicista, a szlovéniai magyarok hetilapjának, a Népújságnak korábbi főszerkesztője. Mindemellett aranyérmes borász, sőt elismert muravidéki nótázó. A hetési – a határ túloldalán lélegző – Göntérházáról indult, Debrecenben és Pesten tanult, majd a Lendvára visszatért alkotó nemrégiben kisprózákkal teli kötettel rukkolt elő. Az Egyszer én is – Muravidéki rövid történetek új fejezet Bence életművében. A versek, a tudományos munkák és a �SZEMLE 93 cikkek után e novellák ugyancsak azt eredményezik, hogy a muravidéki ember új módon mutatkozik és jelenik meg. Odaát különös, mégis ismerős érzés lehet olvasni magáról egy Lendva-vidékinek, nyugat-hetésinek, nyugat-őrséginek. Ideát pedig meglehetősen újszerű élmény, hiszen az átlag magyarországi ember kevéssé ismerheti a Szlovéniához került nyugatzalai és nyugat-vasi világot, s az ottani nemzettársakat. Különösen azt az időszakot, amelyről Bence írásai zömmel szólnak. Az 1991 előtti „jugó” érát, majd a Szlovénia függetlenné válása utáni éveket. A rövid történetekben ott lüktet a XX. század megannyi nyomasztó tapasztalata. A kisembert megnyomorító sorsfordulók, az első és a második világégés, a határok ide-oda tologatása, a vagyonelkobzások, a különféle ellehetetlenítések ugyanúgy megjelennek, mint az ünnepek, s a mindennapi élet vidám, kis- és nagyszerű pillanatai. Muravidéki rockzenészek, dalnokok, nótázók világába olykor átszűrődik az atyák, a nagy- és dédapák nehéz, ám leginkább keserédes öröksége. Bence Lajos kisprózái – amelyeket Herman László grafikái színesítenek – más erényekkel bírnak, mint a versei, ami természetes is, mindenesetre örömmel nyugtázhatjuk, hogy megjelentek e rövid történetek. Azon meg a legkevésbé sem csodálkozhatunk, hogy a kötetnek a szlovén fordítása is elkészült már, egy szintén reneszánsz ember, a szlovéniai zenész, dalszerző, költő, pedagógus, tankönyvíró, csillagász Szomi Kralj Béla jóvoltából. (MNMI, Lendva, 2020) ��SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajda-díjas költő. BÁNFAI ZSOLT (1965, Mohács) költő, nyelvtanár, fordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író, szerkesztő. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. BORDA JÁNOS (1955, Csanytelek) helytörténész, író. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. DUBOVSZKY KATALIN (1945, Barsfüss, ma: Trávnica, SK) ny. pedagógus. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ, DR. (1974, Körmend) szerkesztő, nyelvész, egyetemi docens. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, szerkesztő. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. KOVÁCS BALÁZS (1997, Salgótarján) helytörténész és a Kádár-korszak kutatója. KUPCSULIK ÁGNES (1965, Salgótarján) költő. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, szerkesztő. SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA (1980, Salgótarján) történész-levéltáros. SZŰK BALÁZS (1960, Eger) költő, tanár. VASVÁRI ZOLTÁN (1958, Budapest) etnográfus, művelődéstörténész, néprajzos-muzeológus. ZSEBŐK CSABA, DR. (1974, Budapest) költő, történész. ZSIRAI LÁSZLÓ (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista. �A lapszám külső és belső borítóoldalain a füleki református templom mennyezetkazettáiról készült képek láthatók. A mennyezetkazetták Benko Pál alkotásai. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/1. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e1322fc9f31b92c715823cc5c0b157ad.pdf faf4827fb0f61a8f9b69f553bb34b155 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Simek Valéria versei Fecske Csaba: Ez a ház eladó Jóna Dávid versei Szentjánosi Csaba: Békét kérő vers Oravecz Tibor versei Balajthy Ferenc versei Csák Gyöngyi versei Uraky Noémi versei 3 4 10 15 21 38 45 51 KÉPZŐMŰVÉSZET Mikóczy Dénes: Dávid Zsuzsanna Mi jelünk a Kereszt! című kiállításának megnyitója 12 SALGÓTARJÁN 100 Juhász László: Őrizzük emlékeinket… című kiállítás megnyitója Baráthi Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában (1. rész) Csongrády Béla–Andó Ákos: Színház, s abból könyv született 16 24 75 PORTRÉ Ádám Tamás: Hordalékanyagba, iszapba ágyazott bagolycsontváz – Interjú Schrammel Imre kerámikussal 39 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Aratási emlékek és ételek 46 HELYTÖRTÉNET Nagy Angela–Nagy László: A Szent Jobb és az 1939-es észak-magyarországi országjárása 53 NÉZŐPONT Pásztor Éva: „Ki vágja ki az anyafákat?” – Katona Ágota költői estje 67 �SZEMLE Róna Z. Péter: Tanúságtétel –Ádám Tamás: Hegyi beszéd 87 Pásztor Éva: Mauks Kornélia: Sógorom, Mikszáth Kálmán 92 Csongrády Béla: Egy becsülendő életpálya újabb állomása Bogdán Péter – Fejős László – Molnár István Gábor – Setét Jenő: Roma reprezentáció Magyarország közterein 95 Baráthi Ottó: „Költészetét a börtön teljesítette ki” – Priska József Tamás: Lesz majd neved – Kisfarkas összegyűjtött versei 99 Bakonyi István: Könyörgés, márciusi hóban – Petrőczi Éva összegyűjtött versei 104 Zentai László: Részesei vagyunk-e a világ bohózatának? – Alapvetések Hegyi Ferenc: Burleszk című regényéről 107 �SZÉPIRODALOM 3 SIMEK VALÉRIA Szállást keres Szalmaszagú nyár Kislányos arcvonásaid rásimultak a tájra. A hullámzó mezők meghozták mosolygásod, ajkadon zöld lombú igékkel, mesékkel. A felszántott kertben kötényedből magot szórtál a fakadó tavasznak. Kigombolt lélekkel szabadon szaladtak veled gyermekéveid. Kiragyogtál egy vadviráglevélen dajkált vízcseppből. Keringtek benned a bálok, búcsúk, az önfeledt majálisok. Most szürcsölgeted a múltat, mint az illatos teát. Szállást keres éneked szívemben, csak ne múlna el melengető fényed. Az udvar végében a zsongó nyári csendben a diófa alatt üldögélsz. Melletted púposan áll a szalmakazal, mintha csépléskor a nappalok forróságát is belerakták volna. Innen kitágul a hullámos dombvidék. Itt merészeket és nagyokat gondolsz. Ide folyik a csend a hegyekről. Kutyád tisztességgel megugat, alig enged hozzád. Meleg öleléssel átfogsz, és titkosan egymásra nézünk. A nyár ölében a padon melléd ülök, és együtt hallgatjuk a falu felől érkező harangszót. Orgonabokrok Az orgonabokrok között betört a fehérre szikkadt táblaföldek kiégett agyag-mosolygása. Az elhagyott kert csendjében gázolok. Szívemig nőttek az elhullt magok. Nem gondozza senki őket: csak a tiszta zápor. Nem csattog olló a fákon száraz ágaik semmibe nyúló testén. Gyümölcseiket a tegnap ette meg, szétgurultak színeikkel a földön. Megbomlott a rend, ahol kezed nem tűrve hanyagságot, úgy őrizte a tisztaságot. �SZÉPIRODALOM 4 FECSKE CSABA Ez a ház eladó Hova, hova, szomszéd, kérdezi a drótkerítésbe kapaszkodó férfi, akinek csaknem kiverte a szemét egy felröppenő veréb, egyike a kora hajnalban már éktelenül zajongó népségnek. Tavaly szoktak ide, tavasszal elfoglalták a fecskefészkeket, amikor visszatértek a tulajdonosaik, nem engedték be őket. A megkérdezett járókeretét csattogtatva iparkodik a kapu felé, nem reagál a megszólításra. Vagy nem hallotta a kérdést, vagy haragszik a hasonló korú öreg szomszédra, aki természetesen tudja, hova készül, hát fölöslegesnek érzi a választ. Most éppen ilyen kedve van, nem akar szóba elegyedni a szomszéddal, aki mindent tud róla, ő is a szomszédról, egyből összemelegedtek, amikor ideköltöztek. Mihály ebben a faluban született, itt járt iskolába, ismerte a falut, az embereket. Többször leültek a lugas árnyékába sörözni, mert egyikük se volt kocsmajáró ember, lenézték a kocsmabútorokat. Az üveg sör is csak nyálképzőnek kellett, ki ne száradjon a szájuk a sok beszédben. Mindketten nagy dumások voltak. Mihály egyedül élt a nagy házban, nem volt kihez szólni egész nap. Pedig milyen hosszú tud lenni huszonnégy óra. Három éve temette el a feleségét, mosolygós, gömbölyű asszonyka volt. Amihez hozzáért, szinte táncra perdült. Barátságos viszonyban volt a tárgyakkal is. A faluban mindenki szerette, a temetésén a fél falu ott volt. Nagyon hiányzik Mihálynak, huszonöt évig éltek együtt, ennyi idő alatt egymáshoz csiszolódik két ember, már egymás gondolatait is kitalálják, ami jó is meg rossz is, de hát ilyen az élet, szép is meg csúnya is, ahogy egy bölcs mondja, az élet igazságtalan, de jó. Gyakran álmodik vele, mindig az élő asszonnyal, úgy látszik, nem tud meghalni benne. Mihály nem azért kérdezi, mintha nem tudná, hova megy János, csupán illendőségből, és szeretne is elköszönni a kedves szomszédtól, akit csak nagyon sokára vagy nem is láthat már többé. És arra gondol, hogy megint egyedül pergetheti napjait. Nem lesz kivel megvitatni a világ dolgait, szapulni a helyi focicsapatot. Ráadásul rossz alvó, az éjszakának nem akar vége szakadni, csak forgolódik a paplan alatt, kínjában bekapcsolja a té- �SZÉPIRODALOM 5 vét. Rájött, hogy a tévé a legjobb altató. De kár, hogy elmégy, szomszéd. Nem biztos, hogy neked jobb lesz. Szia, Buksi, biccent János az üres kutyaól felé, amelynek lakója már hetek óta egy külvárosi család beteg gyermekét szolgálja, aki első látásra beleszeretett a fürge kis szőrcsomóba. Talán azok a fényesen csillogó szemek ejtették rabul vagy éppen mókásan meredező hegyes fülei. Mintha egyhelyben toporogna az öreg, alig halad valamit, idegesítően csikorog lába alatt a kavics. A szőlőlugas leveleit babrálja a feltámadó szél, összekuszálja az öreg ritkás ősz haját. A tornácos ház faláról itt-ott tenyérnyi foltokban levált a vakolat, mint a nyers hús, vöröslik elő a tégla. Tíz éve költöztek ide a városból, egy panelház ötödik emeletéről. Nagy élet folyt a házban, olykor a vér is. A rendőrautók már maguktól tudták a járást, megálltak a ház előtt. A rendőrök kérdés nélkül tudták, mi a teendő, melyik lakásba kell becsöngetni, vagy még azt se kellett, mert az ajtó tárva volt, a hanyatt-homlok menekülő asszonynak nem maradt ideje becsukni maga mögött. Többször is eláztatta őket a fölöttük lakó, nyitva felejtette a vízcsapot, amikor elment otthonról, de ha otthon volt, akkor is előfordult ilyesmi. Otthon ugyan, de nem volt magánál, a tudatát valamelyik kocsmában felejtette. Újra kellett tapétázni a szobát, de a biztosító csak azért a pár négyzetméter tapétáért fizetett, amely önként lemászott a falról. Szóval volt miért elmenekülniük onnét. Különben is vágytak a falusi élet után, nyugalomra, friss levegőre, ahogy ők szokták mondogatni, vénségükre. Volt egy zsebkendőnyi telkük, rajta kis kulipintyó, szerettek ott lenni, de nem bírták rendben tartani, hát megszabadultak tőle. Ha már csak nyűg volt a nyakukon. Sajnálták nagyon. Gizike akkor még dolgozott, János fuvarozta be városi munkahelyére öreg Wartburgjával, amely emberi mértékkel számolva már nagykorú lenne, autónak aggastyán. De még tűrhetően szuperált, megszolgálta az árát. Nem volt az nagy távolság, de időbe telt a reggeli csúcsforgalomban. Négyig tartott a munkaidő, János már fél négykor ott toporgott az ajtó előtt. Volt úgy, hogy benyitott, jössz már Gizike, sürgette, és Gizike röstellte magát kollégái előtt, akik túlnyomó többségben nők voltak, fiatal nők, csak kevesen közülük feleségek. Nem várta őket otthon család. Jánosnál ekkor már jelentkeztek a problémák, feledékeny volt, vezetés közben például elfelejtett indexelni, figyelmen kívül hagyta a KRESZtáblákat, vagy észre se vette azokat. Mintha védőangyal lett volna hozzá kirendelve, rendre megúszta a baleseteket a veszélyeztetett autósok ökölrázásával, fejcsóválásával. Feleségét olykor az őrületbe kergette. Elment �6 SZÉPIRODALOM zöldséget venni a vasárnapi húslevesbe, összetalálkozott egy régi ismerősével, beszélgetni kezdtek, megfeledkezett, hogy miért indult el, délután ért haza, Gizike sírógörcsöt kapott. Sose veszekedett a férjével, noha lett volna oka rá. Igen béketűrő asszony volt. Most, hogy ő is nyugdíjas lett, a nap huszonnégy órájában össze voltak zárva, mint a börtönben. Gizike örült, ha János az udvaron foglalatoskodott, bár ő szívesebben heverészett az ágyon, vagy Mihállyal trécselt a kerítésnél, amelyre hajnalkavirág volt felfuttatva. Gizike ültette ideköltözésük után pár nappal. Hol volt már a békés, nyugodt falusi élet. Ott volt persze, hiszen benne éltek, madárcsicsergésre, kakaskukorékolásra ébredtek, de mintha mindez nem övék volna, hanem másoké. A sors megfojtotta szerény álmaikat. A három felnőtt fiúgyermek a saját életét élte, csak a legkisebb törődött velük, Máté, akinek szintén három fia volt. Megpróbálta lebeszélni az apját, hogy kocsiba üljön, de minden szó elkerülte, ha nem is a fülét, az agyát, nem mindig találták meg értelmüket ott, vagy csak nagyon lassan. Nem érezte, hogy baj van, hogy hallgatni kéne a fiára. A jogosítványát pedig érthetetlenül rendre meghosszabbították, noha szó sem volt lekenyerezésről. Az öregnek eszébe se jutott volna ilyesmi. De ha eszébe jut, se lett volna rá pénze. Talán megszánta az orvos régi paciensét, de ez a szánalom igen felelőtlen valami volt, az ördög incselkedése, a pokolba vezető út egyengetése. Szerencsére egyszer sem karambolozott, kisebb-nagyobb karcolásokkal megúszta. Az amúgy sem rózsás helyzet még rosszabbra fordult, amikor Gizike meghalt. Mátéék a szomszéd faluban laktak, mindössze pár kilométerre, de hát így is nagyon macerás volt. Naponta átautóztak hozzá, elvégezték, amit kellett, ebédet vittek neki, mert az olcsó kihordásos ebéd nem nagyon smakkolt az öregnek, attól pedig ódzkodtak, hogy ő maga főzzön, ugyanis nagyon szeretett főzőcskézni, ami nála bizony igen kockázatos volt. Nyitva felejtette a gázcsapot, a tűzhelyen hagyta az edényt. Nem egyszer éjnek idején telefonált, menjenek, mert nem tud kimászni a fürdőkádból, jóllehet szigorúan ráparancsoltak, csak akkor fürödjön, amikor ők ott vannak, felügyelet nélkül soha. De legalább a mobilt odakészítette a fürdőkád peremére. Az intelmeket rendre eleresztette a füle mellett. Időnként Mihály szomszéd is átnézett hozzá, felhúzta a földről, elég sokszor elesett, magas volt a vérnyomása. Sokszor szinte dicsekedett a betegségeivel. Én szőrös szívű apa vagyok, mindezekből semmit sem hagyok a gyerekeimre, mondta Mihálynak. Más betegeket is szívesen látott el orvosi tanácsaival. A háziorvosnál ő maga állította fel a diagnózist. De nem volt ez így rendben, jobb megoldást kellett keresni. Mátéék erősen �SZÉPIRODALOM 7 gondolkodtak az öregotthonon. Persze nem könnyű oda bejutni, s ami még nehezebb, rábeszélni az öreget, hogy vállalja. Nem beszélve a lelkifurdalásról, a szóbeszédről, no ezek is benyomták az apjukat az otthonba. Maguk is csodálkoztak, amikor beadta a derekát. Egy darabig hallani sem akart róla, de aztán egy tisztább pillanatában meggondolta magát. Több öregotthont is fölkerestek, az egyiknél, amelyik a legelőnyösebbnek mutatkozott, beadták a kérelmet. Két évi várakozás után volt üresedés, de akkor beütött a koronavírus, ami megnehezítette a bevonulást. A gyerekek eladták a házat, apjuk hozzájárulásával természetesen. Hónapokig tartott, amíg kiürítették a házat és a fészert meg a garázst. Szinte elképzelhetetlen, mennyi minden halmozódik fel évek során. Máté fuvarozta a sok lomot meg egyebet, ami még használható volt, hol haza, hol a hulladéktelepre. A testvérei csak ritkán segítettek neki. Ami tetszett, azt elvitték, a többire nem volt gondjuk. A ház vételárát elosztották, a fele apjuké, a másik felén hárman osztoztak látszólag igazságosan, de az egyenlő nem mindig igazságos. Így volt ez ebben az esetben is. De Máté egy szót se szólt, nem követelőzött, a gyerekei szemére is vetették. Most is nyugodtan várakozott a kocsiban, egy régi slágert dudorászott. Felesége odaszaladt a totyogó öreghez, megpróbált segíteni neki, belekarolt, de így sem tudta gyorsabb haladásra bírni. Végül a kocsihoz értek. Rohanok már, rohanok, mondta heherészve az öreg, és visszanézett, mintegy búcsúzóul a házra. A még mindig a kerítésnél ácsorgó szomszédra ügyet se vetett. Talán nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni. Szemébe ötlött a nagybetűs felirat: EZ A HÁZ ELADÓ! Máté, ti el akarjátok adni a házat a fejem fölül? Méltatlankodott az öreg. De hiszen, apu, nagyon jól tudod, hogy már eladtuk, csak az új tulaj még nem vette be a táblát. A ház vételárából fizettük be az öregotthonban a beugrót. Már nem emlékszel? Mindent úgy csináltunk, ahogy megbeszéltük. Rendben van, kisfiam, de azért mégis sajnálom, szerettem itt lakni, sehol nem terem olyan finom alma, mint itt nálam a kiskertben. A kiskert valóban kicsi volt, a három gyümölcsfán kívül más nem is volt benne. A sárgabarackból olyan finom lekvárt főzött anyád, hogy még a polgármester is megnyalta mind a tíz ujját. A polgármester, csodálkozott Máté és Bogi. A járókeretet összecsukták és a kocsi tetejére szerelt csomagtartóra rakták. Elindultak. Jaj, fiam, állj meg, pisilnem kell. Pelenka van rajtad, nyugodtan pisilj, azért nem kell visszamenni. Tényleg, mondta megkönnyebbülten az öreg. A faluból kiérve szélerőművek sokasága volt látható az égaljig szaladó mezőben. Mennyi szélmalom! − lelkendezett az öreg. Nem szélmalmok ezek apu, hanem szélerőművek. Tudjátok, hogy én a malom- �8 SZÉPIRODALOM iparban dolgoztam? Tudjuk. Hát igen, sóhajtott az öreg, ti fiatalok mindent tudtok. Én is tudtam valamikor, még udvarolni is a szép lányoknak. Anyátok is nagyon szép lány volt, de én elcsavartam a fejét. Igazat mondott, szép lány volt valóban. A bálban, ahol megismerkedtek, minden fiú Gizikével akart táncolni. Két barátja segített Jánosnak, lekérték a lányt az ő javára és a többiek bosszúságára. Majdnem verekedés lett a dologból. Még idősen is szép volt és csinos, nem hízott el, mint a legtöbb asszony ilyen korban. Máté az ő vonásait és természetét örökölte. Az öreg egy darabig egyfolytában locsogott, kihasználta az alkalmat, hogy van kivel beszélni, bár a gyerekek csak ritkán szólaltak meg. Nem tudtak vagy nem akartak minden furcsa, érthetetlen kérdésre válaszolni, saját kérdéseikkel pedig nem fárasztották. Félóra múltán, amikor az otthonhoz értek, az öreg már hangosan hortyogott a hátsó ülésen, nyelve kicsusszant a szájából. Hol vagyunk, riadt föl az öreg az ajtócsapódásra. Mutatták, hogy hol. Jaj, igen, ismerős, már jártam itt. Nemrégen voltak valóban terepszemlén. Az öregotthon lapos, szürke épület volt, valaha bölcsődeként működött. Elfogytak a gyerekek, a fiatalok megöregedtek, az öregek otthonba kerülnek, az otthonból a temetőbe. Egy helyes kis urnába, ahogy János szokta mondogatni. A főbejárat le volt zárva, a hátsó bejáraton lehetett bejutni az épületbe. Az udvaron a kutyaólban békésen aludt a kutya, még a kapu csattanására sem reagált. Buksi, mondta az öreg, és elindult a kutyaól felé. Ez nem Buksi, mondta Bogi. A portán az egyik öreg lakó ücsörgött, büntetésből, mert zugiban megivott egy üveg bort, amit valamelyik látogató csempészett be, és ami megártott neki. A büntetés inkább jutalom volt az ő szemében, elbeszélgethetett a látogatókkal. Ezekkel a vén hülyékkel nem tudok mit kezdeni, mondta lakótársaira célozva. Szervusz, komám, nyújtotta kezét Jánosnak, hát téged is bedugnak ide, tőled is megszabadulnak, rá se ránts, ez az öregek sorsa. Most mosolyognak, kedvesek hozzád, de aztán várhatod, mikor jönnek majd látogatni. Az én drágálatos orvos fiam egy éve nem látogatott meg. Sose ér rá, meghalni sincs ideje. Arra mindenkinek van, az Úristen azt elintézi. Dőlt a szó a kisöregből, amikor megjelent az otthon vezetője, kezet szorított a két férfival, a fiatalasszonynak kezet csókolt. Régi vágású öregúr volt, fiatalkorában focikapus egy első osztályú csapatban, nagyon népszerű, nemcsak az elfogult drukkerek, hanem a nők körében is. Most is népszerű, szeretik a lakók az ősz hajú, megtermett férfit, akiről nehéz megmondani, hány éves is lehet. Sima kerek arca, élénk tekintete nem árulkodik a koráról. A társalgóban foglaltak helyet. János jó- �SZÉPIRODALOM 9 kedvűnek mutatkozott, incselkedett az odaérkező fiatal ápolóval, aki bevezette a szobájába. Máté és Bogi utána mentek, segítettek az öregnek elhelyezkedni. És elbúcsúztak tőle. Nem volt érzelmes búcsú, és az sem történt meg, amitől tartottak a fiatalok, hogy az öreg esetleg meggondolja magát, és nem akar itt maradni. Ehelyett viccelődött. Megkönnyebbülve, jókedvűen ültek kocsiba. No, őrölnek már a szélmalmok, mondta Máté nevetve, amikor elhaladtak a föltámadó szélben nekibuzduló szélerőművek előtt. Másnap korán reggel csörgött a Máté mobilja. Az apja volt, sírós hangon kérte, hogy még ma menjen érte. Dávid Zsuzsanna: Halál �SZÉPIRODALOM 10 JÓNA DÁVID A gazdátlan csónak A gazdátlan csónak sodródik, ha partot érez, megremeg, a fövenyhez érve a sorstársak ilyenkor már rég megfeneklenek. Ez a gazdátlan csónak inkább habzó zúgókban forog, hiába hívja simogatóan és sustorogva a partmenti homok. A gazdátlan csónak bordateste könnyekkel teli, abban reménykedik, hogy majd a Hold magához emeli. Ott fenn ringatózna az égi ponyva kéklő messzében, csillagok osztoznának a végtelen egyedüllétben. A gazdátlan csónak érzékek sodra, hömpölygő feleslegességek, felette feszül hívogatóan a mélykék vászna az éjnek. Tudd, hogy a gazdátlan csónakok felismerik egymást. Ez az egyetlen vigaszuk. �SZÉPIRODALOM 11 JÓNA DÁVID Teliholdkor Itt az ideje a sajnálatnak, lehet, hogy megloptam magam olykor, látom létem fáradt prérifarkasnak, üvöltve teliholdkor. De nem kell ide az emelkedettség, holmi pátosz, elég, hogy lapozhatóvá tettem a múltam, nem szórakoztat a külső káosz, nem voltam része, csak benne voltam. Isten tervez, ember végez – az idő által felfalatnak, már az se biztos, amit az ember érez, a vágyaim magamra hagytak. Dávid Zsuzsanna: Születés �12 KÉPZŐMŰVÉSZET MIKÓCZY DÉNES Tisztelt Érsek Atya, Lelkiatyák, Hölgyeim és Uraim! Kedves Művészetpártoló és Esterházy Jánost Tisztelő Közönség!* ,,Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.“ Ez a krisztusi tanítás érződik, érezhető ebben a térségben Dávid Zsuzsanna mesterien, a Szentlélek által vezetve megfestett, Esterházy Jánosról készült alkotásairól. Köszöntöm körünkben a művésznőt és örülök, hogy megosztja velünk alkotói világát. Dávid Zsuzsanna Budapesten született, gyermekkorát Dunakeszin töltötte. A már gyermekkorától kibontakozó kitűnő rajzkészsége és a képzőművészethez való szüntelen vonzódása hatására az érettségi után a művészeti pályát választotta, amelyben nagy szerepet vállaltak szeretett szülei, akik támogatták a kibontakozó, később szárnyaló tehetségű lányukat. Az egri Eszterházy Károly Főiskola rajz és vizuális szakán végzett, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem mestertanáraként diplomázott. Az ezt követő időszakban, 2009-től Lencsés Zsolt festőművész, freskófestő mellett kamatoztatta, fejlesztette képzőművészeti ismereteit. Ebben az időszakban tíz templomban, számos iskolában és közintézményben dolgozott, csiszolódott festészeti és elméleti tudása, hitbéli megigazultsága, hiszen szakrális környezetben alkotni a jó Isten ajándéka, amely alakítja, formálja az alkotó lelkét, személyiségét. 2015-től a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolában a képzőművészeti tanszék vezetőjeként kamatoztatja tudását és tehetségét. Mindig örömmel tölti el az ifjú nemzedékkel való közös alkotómunkából születő élmény. 2017-ben Paulisz Boldizsár, az Esterházy János zarándokközpont és a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna építőjének hírére Esterházy János szülőföldjére, Alsóbodokra érkezik, ahol részt vesz a festészeti munkálatokban és a kápolna oltárképeinek elkészítésében, ezzel támogatva a zarándokhely felépülését. * Elhangzott 2022. február 4-én az Isten szolgája Esterházy János emlékév alkalmából Dávid Zsuzsanna Mi jelünk a Kereszt! című kiállításának megnyitóján Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola Rózsavölgyi Galériájában. �KÉPZŐMŰVÉSZET 13 Ez az a hely, ahol 2017. szeptember 16-án végső nyugalomra leltek Esterházy János hamvai. 2018-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán teológiai tanulmányokat folytat. Szakdolgozatának témája: Esterházy János élete és vértanúsága. A későbbiekben 2021-ben Dr. Laurinyec Mihály atya, a Pázmány Péter Hittudományi Kar Erkölcsteológiai Tanszékének tanszékvezető professzora, az ő konzulense szakdolgozatának kiadásának lehetőségével kereste meg. Gróf Esterházy János a szeretet politikusa címmel jelent meg ez a tanulmány, az Erkölcsteológiai Dolgozatok első köteteként, a Jel Kiadó gondozásában, festményei képmellékletével. Ezeknek az alkotásoknak mindegyike egy-egy tanúságtétel, elsősorban azonban az Isten dicsőségét hirdetik, s szemlélve őket megérint bennünket és felismerjük az Isten szolgája, Esterházy János áldozatos küldetéséből fakadó kegyelmeket. Hagyjuk hát, hogy az ő érdemei által megerősítést, megigazulást nyerjünk ahhoz a szent küldetéshez, hogy vele együtt Isten országának építőivé válhassunk mi magunk is. A kitűnően megalkotott akvarellfestmények finomsága, az alkotásokban megjelenő utalások, történetek, kapcsolódások gyönyörű titokzatossággal tükröződnek át, érintik meg lelkünket, segítenek megérteni Esterházy János vértanúságának titkát, az oltáriszentség tiszteletét és az Isten végtelen szeretete által testvéreinkkel való szeretetkapcsolatra hív bennünket. ,,A mi jelünk a Kereszt!” Esterházy Jánosnak ez az ismert kijelentése ennek a kiállításnak a címe. Ez a világos és egyszerű megfogalmazás nem kíván további magyarázatot, okfejtést. �KÉPZŐMŰVÉSZET 14 Dávid Zsuzsanna mesterien megfestett akvarelljei ezt a kijelentést teszik számunkra még érthetőbbé, segítik átélni, megérteni Esterházy János életpályáját, a jó Istentől kapott földi és égi küldetését. Engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében gratuláljak az alkotónak a kiállított képekhez, köszönetemet és hálámat fejezzem ki Dávid Zsuzsanna művésznőnek alkotásai által nyújtott páratlan élményért. A kedves megjelenteknek pedig a művészeti élményen kívül hitbéli megigazulást és az Esterházy János-tisztelet elmélyülését kívánom, és hogy mindnyájan részesei lehessünk az Isten szolgája, gróf Esterházy János boldoggá avatási pere méltó végkifejletének, a jó Isten áldását kérve az ezen a szent ügyön munkálkodó személyekre. Dávid Zsuzsanna: Ellenségeiért imádkozik Dávid Zsuzsanna: Isten szolgája Esterházy János �SZÉPIRODALOM 15 SZENTJÁNOSI CSABA Békét kérő vers A háború elpusztítja a reggelt, az estét, árván marad a nap, a kutya is behúzódik óljába, a tankra hiába ugat, a félelem sivatagában mindent ellep, betakar a homok, jaj, Istenem, pedig a földön, egymástól lehetnénk boldogok, a roncs városokból elköltöznek a madarak, kimondani is szörnyű... a kéz, a láb... ember nélkül marad, annyian elhagyták az országot, nincs kizárva, hogy mennyien vannak bezárva, asszonyom a hotel ablakában az égre nézve, René Magritte békegalambját várja. pedig olyan szép lehetne minden, mint Miskolctapolcán a mi napunk, gyerekek fagyiztak, nem a veréstől, a nevetéstől fájt az oldalunk, �SALGÓTARJÁN 100 16 JUHÁSZ LÁSZLÓ Tisztelt Hölgyeim és Uraim!* Póczos Sándor barátommal, kiállítótársammal együtt nagy szeretettel köszöntjük Önöket. Hatalmas öröm számunkra, hogy ilyen sokan eljöttek megtekinteni kiállításunkat. Valószínűleg mindenki tudja, hogy idén ünnepeljük Salgótarján várossá nyilvánításának 100. évfordulóját. Mivel már évtizedek óta gyűjtjük a településsel és környékével kapcsolatos relikviákat, úgy gondoltuk, hogy e jubileum tiszteletére Önök elé tárunk ezekből egy válogatást. 15 tárlóban láthatók egy-egy tematika szerint az azokhoz kapcsolódó tárgyak, dokumentumok. Két vitrinben mutatjuk be a település gyáraiban, üzemeiben készült tárgyakat, valamint néhány Salgótarjánhoz kapcsolódó porcelánt és kerámiát. Négy keretben elsősorban fényképek, valamint néhány darab prospektus látható. El kell mondanom, hogy néhány tárgy kiállítását nagyon visszafogottan kezeltük. Mivel a megyei könyvárban vagyunk, ezért könyvek, folyóiratok alig kerülnek bemutatásra, hiszen ezek itt bármikor megtekinthetők. A képeslapok és a numizmatikai jellegű érmék és plakettek is minimális mennyiségben láthatók, mert az utóbbi években többször szerepeltek az érem- és bélyeggyűjtők kiállításain, valamint az anyagok válogatásaiból – aktív közreműködésünkkel – néhány éve kiadványok is készültek. És most utazzunk vissza az időben! Dornyay Béla leírása szerint a salgótarjáni széntelepeket 1766-ban Matusek Vencel pesti kádármester fedezte fel, amikor a település környékét járta, hogy mestersége folytatásához tölgyfát vásároljon. Az idevaló favágóktól hallotta, hogy a közelben található egy hegy, amely állandóan füstöl. A területre érve megállapította, hogy a hegy alatt szén található. E felfedezés után mégis több mint 80 év telt el, hogy két kisebb bányavállalkozó megindítsa a szénkitermelést. Sajnos a szén szállítása igen sok nehézségbe ütközött, lovaskocsikkal, rossz útviszonyok közepette juttatták el a fuvarosok Pestre vagy egyéb távoli helyekre. * A megnyitóbeszéd a Salgótarján várossá nyilvánításának 100. évfordulójára rendezett Őrizzük emlékeinket… című, a település tárgyi és írott emlékeit bemutató kiállításon hangzott el a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban 2022. április 11-én. �SALGÓTARJÁN 100 17 A folyamatos bányászás kérdésének megoldását az 1861-ben megalakult Szent István Kőszénbánya Társulat jelentette, amely aztán vasútépítési engedélyt is kért. A megépített Pest−Salgótarján közötti vasútvonalat 1867ben adták át. Ezáltal a szén szállítása egyszerűbbé vált. A vasutat még abban az évben átvette az állam, ez lett a MÁV első vasútvonala. 100 korona 1920 – előoldal és hátoldal (Készítette: Juhász László) A szén és a vasút fordulópontot jelentett Salgótarján életében, melyek hosszú időre megalapozták az ekkor még kis község fejlődését. E két fontos tényező megléte kellett ahhoz, hogy néhány vállalkozó itt alapítson céget: 1868-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat (az acélgyár elődje), valamint 1881-ben az Északmagyarországi Egyesült Kőszénbánya és Iparvállalat Rt., melynek kerületi igazgatósága Baglyasalján volt. 1893-ban kezdte meg működését a salgótarjáni palackgyár Lukács Béla Huta néven, és szintén ez évben alapított táblaüveggyárat Pálfalván a Schwarz A. (Antal) és fiai cég. 1894-ben a Keszler, Bőhm és Braun cég megalapítja a salgótarjáni vasöntödéjét (a tűzhelygyár elődjét). 1895 a Salgótarjáni Villamossági Társulat alapító éve. A bányászat fejlesztése és a négy nagy, egyre jobban megerősödő iparvállalat működtetése miatt mind több munkáskézre volt szükség. Megindultak a toborzások is. A Monarchián belülről, és az országhatáron túlról is érkeztek munkások, gyakran családtagjaikkal együtt költöztek és telepedtek le a településen. Ezt jól mutatja a lakosság számának változása. 1857-ben 926, 1880-ben 6316, 1900-ban 13 552, 1920-ban 15 213 élt itt. 1922. január 27-én Salgótarján rendezett tanácsú városi rangot kapott, első polgármestere a Szepességből származó dr. Förster Kálmán lett, aki 1944-ig töltötte be hivatását. És most térjünk vissza a jelenbe! Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy egyre több, a városban és környékén élőknek munkát adó vállalat szűnt vagy �18 SALGÓTARJÁN 100 szűnik meg. Végéhez ért a nagy hagyományokkal rendelkező, mélyművelésű barnaszén-bányászat. Nincs már Síküveggyár, BRG, Bányagépgyár, Vegyépszer, Öblösüveggyár, Ötvözetgyár és még sorolhatnám… Az elmúlt évtizedekben sok épület, építmény került lebontásra, vagy üresen áll, jobb esetben még használatban van, de már nem tölti be eredeti funkcióját. Órákig lehetne sorolni ezeket. 100 éve város Salgótarján 1922–2022 (képeslap) �SALGÓTARJÁN 100 19 Kiállításunknak azt a címet adtuk, hogy „Őrizzük emlékeinket…”. Mi gyűjtjük és őrizzük a Salgótarjánhoz kapcsolódó tárgyakat. A kiállítási anyag válogatása közben egyre több Salgótarjánnal kapcsolatos emlék elevenedett meg bennünk. Engedjék meg, hogy ezekből megosszak egy 50 évvel ezelőtt kezdődő történetet Önökkel, mely tulajdonképpen egy rövid séta az akkori város néhány száz méteres szakaszán. Én 1972-ben kezdtem el alaposabban megismerni Salgótarjánt. Az általános iskola elvégzése után itt tanultam tovább, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában. Mint bejáró tanuló Dorogházáról utaztam ide a tanítási napokon. Ekkor még minden szombat munka- és tanítási nap volt. Falumból reggelente gyalogosan mentünk át a szomszéd falu (Nemti) vasútállomásához, hogy vonattal utazzunk be a városba. A vonat Mátranovák és Salgótarján között közlekedett, népszerű nevén ez volt a Panni Robogó. Akkoriban még egy 375-ös gőzmozdony vontatta. A városban a Fő téri vasútállomáson szálltam le és az aluljárónál balra kanyarodva máris az akkori piacra értem, amely a vasút és a Tarján patak között volt található. Itt megreggeliztem, a legtöbbször elfogyasztottam egy lángost, amelyért akkor 1 Ft-ot kellett fizetni. Ha erre megszomjaztam, kicsit feljebb volt egy tej- és kenyérbolt, ahol finom, hűs tejet lehetett inni, melyet kannából mértek ki, vastag falú, az Öblösüveggyárban gyártott poharakba, korsókba. Ezek után jóllakva elindulhattam az iskolába. A piac alsó végén álló háztartási boltot elhagyva megérkeztem a buszpályaudvarra. A „Szajna-parton” állt az épület, előtte a vasútig jöttek-mentek vagy várakoztak indulásig az autóbuszok. Továbbhaladván az akkor November 7-nek (korábban Apollónak) nevezett filmszínház következett. A mozit elhagyva a patak nagy hídján átmenve megérkeztem a Karancs utca elejére. Itt a túlsó oldalon haladtam tovább. Az első épület az ügyvédi munkaközösség volt. Ez után egy élelmiszerbolt állt, majd megérkeztem a város egyik becsületsüllyesztő helyéhez. A cégtábla szerint ez a Kéményseprő falatozó volt, de inkább Mózer kocsmaként volt ismert (utalva a hely vezetőjére, Mózer Józsefre). Következett a Szivárvány eszpresszó. Tovább bandukolva a Bocsó Dezső hentes és mészáros által üzemeltetett lacikonyhához értem, ahonnan igen kellemes illatok terjengtek. Mellette (ha jól tudom) a felesége, Kiss Olga fodrászata volt. Következett a Fürdő utcai útkereszteződés. A kereszteződés másik oldalán egy mezőgazdasági bolt állt. Ezt követően egy fiúkollégium találtatott, mely 1952-ben épült, 100 személyes munkásszállóként. Ez az egyetlen épület, amely ezen utam sorából még ma is áll, jelenleg Munkaügyi Köz- �20 SALGÓTARJÁN 100 pontként üzemel. A Fürdő utcán tovább haladva egy újabb (a Bem utcai) kereszteződésen kellett átmenni. Ekkor megérkeztem iskolám, az egykori Chorin Gimnázium sarkához, de tovább kellett haladni, mert az iskola bejárata az Ady útról nyílt. A Fürdő út legvégén az Ady útnál még állt egy tábla, melyen a felirat jól olvasható volt: Városi Strandfürdő. A mai vásárcsarnok helyén lévő fürdő azonban akkor már nem üzemelt. Utam végéhez érve megérkeztem a röviden csak „Közgé”-nek nevezett iskolába. Most pedig javaslom, tekintsük meg a kiállítást! Remélem, a látottak Önökből is előcsalogatják az emlékeket, mai szóhasználattal élve: lehet nosztalgiázni. Néhány szóval szeretnénk bemutatni a kiállított anyagot. Amennyiben kérdésük lenne ezzel kapcsolatban, jelezzék, s mi megpróbálunk válaszolni rá. „Őrizzük emlékeinket…” Salgótarján 100 éve, várostörténeti kiállítás (Fotó: Bozsó Róbert) �SZÉPIRODALOM 21 ORAVECZ TIBOR Nyár Pirosra festem a nyarat, Sárgára, barnára. Kékre festem a dalt, a napomat, Akáclila lesz a szél illata. Hullámot küldök a ragyogásba, szerelmes csókoknak fehér tüzét, hogy hallhassam fényét a kenyérillatú mezőn. Kalász mellé festem majd a reményt. Repülök a felhők mosolytrilláin, S hallgatom a búbos pacsirták énekét Ezüsthársfák bíborbarna faágain. Örömöt rakok a fákra, zöld sugarat, Elhagyott rétre a fiatalságomat. Cicomás pacák lesznek a madarak, Harmatos lesz fekete éjszakám. Esőt festek, záport, mikor Koszorút fon a fülledt nyár A mézédes almafán. �SZÉPIRODALOM 22 ORAVECZ TIBOR Költészetnapi impresszió I. Hárman játszanak tavaszi fátyolfényben. Ozirisz haját füst okádja, Szájában koncentrált pipája kékesen Pöfékel az alvadt vérben. A csapos kalapja alatt kártyázik, Összecsukja kezét, mint a költők. Könnyebb írni, mint repülni Álmatlan éjszakákon, kénköves tűzben. Tavasszal születtem, üres papír volt a vánkosom. Egy sors vagyunk mi, menny és a föld tintája. Sárgán és feketén viseli a vonásokat Mint ezer évet a zötyögő álom Ahogy leereszkedik a ködös városi fénybe. Ő is ott van, a Karancs teraszán sétál. Jó azt gondolni, hogy valahol A városban a sikátorok mélyén Van egy ház, ahol mindig várják A tündérek levelét. Mikor csenget a postás, Szél simítja a rozsdás szerelmet. �SZÉPIRODALOM II. Fekete, sárga varjak világa. A pislákoló rekedt lámpák Árnyakat szülnek extázisában, Flörtölnek, kibontakoznak. Elfelejtettem a Sörbár hangulatát, Hogy van, amikor aggódnak értem, Egy öregember hátát lesújtja a hír. Őrült árnyékuk megcsavarodik Már a szél is reszket, Az átfagyott lámpa elhalványul, De van valahol az idő, ahol az éjszaka Lopva búcsúzik. Elfelejtettem megérinteni A fekete, sárga hajnalt Elfelejtettem, mint aludni éjjel. Remeteszárnyú delfinek Fekete ködben hagytak, Csak a másik tekintetére emlékszem. Fekete, sárga és a kör közepén bíbor. Dávid Zsuzsanna: Feltámadás 23 �SALGÓTARJÁN 100 24 BARÁTHI OTTÓ 50 év a 100 éves Salgótarján városában Emlékmorzsák egy készülő memoárból 1. rész Dr. Baráthi Ottó (Fotó: P. Tóth László) 1971-ben – különös körülmények között – kerültem Salgótarjánba. A szakmai pályámon megállónak tekintett város befogadott, otthonom lett. Alábbi írásomban életem és pályám 1990-ig terjedő időszakára tekintek vissza. Felidézem a várost, a munkahelyemet, a korabeli miliőt. Vezető személyiségekre, munkatársakra, ismerősökre emlékezem, ahogy én megismertem őket. Szubjektív lehetek, rosszul is emlékezhetek, de kegyeletet, személyiségi jogokat szándékosan nem sértek. Előzmények – elöljáróban Életutam és pályám előzményeiből rövid bemutatkozásként illőnek tartom az alábbiakat közreadni. „Háborús” gyerekként 1944-ben születtem Hatvanban, túlélve a közeli vasútállomás földig bombázását. Apám vasúti tiszt, édesanyám két gyermekét nevelő háztartásbeli volt. Szüleim polgári értékrend alapján neveltek, keresztény szellemiséget és pacifizmust plántáltak belém. Az általános iskolában jó alapokat, a gimnáziumban bővebb ismereteket kaptam. Budapestre költözésem 1963-ban maga a reveláció volt. A közgazdasági egyetemen „piacképes” diplomát szereztem. Az első munkahelyem, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium hasznos munícióval látott el, már-már a világra nyitott ablakot. Salgótarjánban, 1971-ben új korszak köszöntött rám. A környezetem sok nem várt meglepetéssel szolgált, a munkahelyem, a megyei tanács hivatala új kihívásokkal szembesített. A házasságom nagyszerű gyerekekkel ajándékozott meg. A munkám nagy örömmel töltött el, sok elismerést �SALGÓTARJÁN 100 25 eredményezett, ám a „bürokrácia” a kudarcoktól sem kímélt. Az alábbi írásom étvágygerjesztő előétel egy készülő ízgazdag menüsorhoz. Salgótarján – gyermeki emlékeimben A Salgótarjánba költözésemet megelőzően sorsfordító kérdések sora zaklatott. Jól teszem, hogy otthagyom a fővárost, amikor a fiatalok az ország minden részéből éppen oda igyekeznek, és a legtöbben ott szeretnének dolgozni és élni? Én meg „lemegyek” Salgótarjánba? Jól teszem, hogy megválok a biztonságot és perspektívát jelentő minisztériumi állásomtól? Vállalom a rizikót, amikor alig ismerem a várost, és amelyről egyes információk még riasztók is? Mit tudok egyáltalán Salgótarjánról? Azt csukott szemmel is láttam, hogy földrajzilag hol helyezkedik el a város. Többször meg is fordultam a városban. Igaz, még kisiskolás koromban, amikor a szüleimmel egy-egy vasárnap vonatra ültünk és meglátogattuk a salgótarjáni rokonainkat. Ezekből az időkből nagyon jól emlékeztem a vasútállomásra, amiről apám azt mondta, hogy kellene már Tarjánnak egy új „váró”. Megmaradt bennem az Állami Áruház, ahol anyukám vett egy pár félcipőt nekem, amit megkedveltem. Megnéztük a város fő utcáján azt a fodrászüzletet, ahol édesapám „borbélyinas” volt, és emlékeztem, hogy a mellette lévő cukrászdában finom fagyit nyalhattam. Apámmal az SBTC meccseire is fel-felutaztunk Hatvanból. Baráthy Pista unokabátyámat pedig gyakran meglátogattuk. Útban hozzá láttam először a megyeháza épületét és a Vásártér szökőkútját, parkját is. Ki gondolta, hogy egyszer a megyeházán fogok dolgozni, és a közelében fogok lakni? A gimnáziumban a szocialista városról tanultam. Közgazdászként különös várakozással gondoltam az üveggyárakra és az acélgyárra. Aggódtam a „kis Moszkva” és a „kommunista fészek” jelzős kifejezések miatt. Vajon mit takarhatnak ezek? Mi vár rám Tarjánban? Melyik Salgótarján igazi arca? A Salgótarjába költözésem előtti évtizedben sajnos már nem is jártam a városban, ahogy Édesapám „hivatalból” sem. Ekkor már nemcsak a tarjáni kiküldetései, de a rokoni látogatások is elmaradtak. Hogy miért is, azt soha nem mesélte el apám. Amikor elmondtam neki, hogy Salgótarjánban fogok dolgozni, csak annyit mondott: „Fontold jól meg, fiam!” Mások gyakran szélsőséges véleményekkel traktáltak. Édesanyám egyik fivére, Ernő nagybátyám óva intett Salgótarjántól. Az 1956. december 8-ai sortűz áldozatait és a pufajkás gyilkosokat szidalmazta, utóbbiakat egy �SALGÓTARJÁN 100 26 kalap alá véve a városvezetővel. – Ezeket akarod Te szolgálni, cigányok között akarsz élni? – kérdezte gúnyosan. Ezzel szemben a menyasszonyom nővérének a férje, dr. Győri Sándor – akkor a szécsényi járási hivatal osztályvezetője – szinte piedesztálra emelte a megyei tanács vezetőit. – Géczi elvtárs kitűnő politikus, Illés elvtárs jó szakember, öröm lesz a kezük alá dolgozni. Haladsz majd a ranglétrán! – így a jóakaróm. – Cigányok? Ugyan! Nem olyan sokan vannak. Én meg töprenghettem, mi lehet az igazság, melyik lehet Salgótarján valódi arca. Azt viszont biztosan tudtam, hogy én már elköteleztem magam a tanácsi ösztöndíjas menyasszonyom és családtagjai felé is, akik tehetősek voltak, különböző ígéretekkel csábítottak. Ilyen előzmények után igyekeztem objektív ismeretekhez jutni, amelyek alapján lassan körvonalazódott előttem a városfejlődés feszültségekkel teli folyamata, és kirajzolódott Salgótarján hol derűs, hol felhős arca. Az első megyeházi impressziók 1971. február elején „igazoltam” át a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályáról a Nógrád Megyei Tanács VB. Munkaügyi Osztályára, ahol a 2540 Ft minisztériumi béremtől csaknem 20%-kal magasabb, 3000 Ft fizetést kaptam, ami a megyei tanács akkori presztízsét mutatja. Csoda-e, ha vonzotta a fiatal diplomás szakembereket, és többségüket meg is tartotta? Ma is jól emlékszem, ahogy az osztály dolgozói fogadtak. Élükön a zömök, pirospozsgás, laza nyakkendős Nyerges Jánossal, az osztály vezetőjével, aki az én nacionálém ismertetése után bemutatta kollégáit. Először a rőt arcú, kopaszodó, bizalmatlanul pislogó Boródi József elvtársat, majd a zavartan feszengő Kovács István elvtársat, végül a fiatal, iruló-piruló, hagymaszagú Buna Jutka elvtársnőt. A „konyhaillatnál” is jobban mellbevágott a kollégák furcsa tájnyelve, hadaró beszéde, amit alig értettem. Napok múltán a nyelvi unikumot Csábi Mihály, adócsoport-vezető szolgáltatta, akinek a „szókincstárában” a leggyakoribb kifejezés az „izé” és a „hogyishijják” volt, amelyekkel minden eszébe nem jutó szót és kifejezést helyettesített. Fülsértő volt, ahogy suksükölt még jó néhány idősebb „elvtárs”. Egy magának nagy piros szájat festő intézményvezető nőnek minden, ami tetszett, az „krappáns” volt. Nemigen merték kijavítani, a férje a megyei pártbizottság egyik titkára volt akkoriban. Az is zavart, hogy az elvtárs titulus gyakorta indokolatlanul elfoglalta a keresztnév helyét. Bizarr volt. Buna Julika miért Buna elvtársnő, vagy Kovács Pisti miért Kovács elvtárs. Aki ezt később „jól megmagyarázta”: – Tudod, a munkásőrségnél például ez „szabály”. Így tud- �SALGÓTARJÁN 100 27 tam meg, hogy Pista és a felesége, Julika a munkásőrség oszlopos tagjai. Elmondták, ők „családilag őskommunisták”. Szerencsémre hamarosan rájöttem, hogy ezzel együtt jószívű, segítőkész emberek. A nyelvi furcsaságokon, az elvtárs tituluson és a kommunista kollégákon is igyekeztem túltenni magam, gondolva, hogy ezek az ismérvek a „kis Moszkva” komponensei. Ezeket el kell fogadnom, ha itt akarok dolgozni és be akarok illeszkedni a helyi társadalomba. Így telt el – az adaptációs készségemet is próbára téve – néhány hónap, amíg közben a megyei és a városi tanács fontosabb „elvtársaival” is megismerkedtem. Kollégák közt a városházán Egy hideg februári napon Nyerges János kísért el a városházára, hogy bemutasson a munkaügyes kollégáknak. A kapun belépve ránk mordult valaki: – Hová, hová, elvtársak? Mit keresnek itt? Gondoltam, az illető portás vagy kidobó legény lehet. Közben látom a főnököm zavarát, keresi a szavakat, végül azt mondja: – Be vagyunk jelentkezve, elnök elvtárs, be szeretném mutatni az új munkatársunkat. – Na jó, de ne tartsátok fel az itteni elvtársakat! – így az elnök. Aki köszönés nélkül otthagyott minket. – Tudod, ki ez az elvtárs? – fordult felém a főnököm. – Dr. Tóth István elvtárs, a városi tanács elnöke, a megyei pártbizottság tagja. – Nagyszerű, kár, hogy jó modort nem tanult az elnök elvtárs! – mondtam a főnökömnek, aki nagyon csúnyán nézett rám. Az egyik földszinti irodába belépve egy kontyos, fekete hajú, talán 3540 éves csinos hölgy fogadott minket, látható örömmel. A főnököm bemutatott neki. Dr. Michna Istvánné Icu elmondta, hogy hét éve egyedül látja el a munkaerő-közvetítés feladatait. Aki erre csak azt mondta, hogy ismerkedjünk, neki van dolga másutt is. Mi pedig csak csevegtünk, mintha régi jó ismerősök lennénk. Icu beszélt magáról, munkájukról, kollégáiról. Kérésemre a Pénzügyi, Terv- és Munkaügyi Osztály további dolgozóit készült bemutatni, amikor belépett Fekete Nándor, a tervcsoport vezetője. Kérdésemre válaszolva beszélt a folyó beruházásokról, a közeli új lakás- és létesítmény-átadásokról. Örömmel hallgattam. Egy félóra alatt sok mindent megtudtam tőle Salgótarjánról. Még 1971 nyarán a feleségemmel együtt mentünk a városházára az ő munkába állását intézni. Itt találkoztam először egy magas, nagyhangú fiatalemberrel, akit kollégái Csongrády elvtársnak és Bélának egyaránt szólítottak. A fiatalember sűrű elfoglaltsága közben is váltott velünk néhány mondatot, és azt kívánta, hogy érezzük jól magunkat Salgótarján- �SALGÓTARJÁN 100 28 ban. Ami nagyon jól esett nekünk. Ki gondolta volna, hogy dr. Csongrády Bélát 50 év múlva én köszönthetem a Palócföld folyóirat hasábjain a 80. születésnapja alkalmából. 1972-ben Fehérvári Géza közgazdász vette át a tervcsoport vezetését Fekete Nándortól, akit kineveztek a Pénzügyi, Terv- és Munkaügyi Osztály vezetőjévé. Ez időtől több tervtárgyaló értekezleten vettünk részt. Már jó ismerősként gratuláltam neki, amikor 1973-ban tanácselnök-helyettesnek, 1974-ben pedig Salgótarján város tanácselnökének választották. Ebben az időben a városi tanácson már jó személyes kapcsolatokkal rendelkeztem. Ami csak erősödött, amikor Morvai Ernőt – ugyancsak 1974-ben – megválasztották a tanács elnökhelyettesévé. Ernővel szomszédok voltunk az Arany János úti társasházban. Dr. Hegedős Károly vbtitkárt pedig még a megyeházi első időkből ismertem. Sokat jelentett ez a kapcsolati tőke akkoriban (is) a városban. Első kézből tudtam meg, hogy mikor, hol adnak át lakást. Gyermekváró házaspárként örültünk, hogy egy év alatt több mint 300-zal nőtt az óvodai férőhelyek száma. Új körzeti rendelő kezdte meg működését az Arany János utcában, ahol laktunk. S persze sorolhatnám tovább is a dinamikus városfejlődés mutatóit. Csodae, ha egyre jobban éreztük magunkat Salgótarjánban? Az első pofon – a tanácselnöktől Már kezdtem otthon érezni magam a megyeházán, amikor a hivatal első embere helyre tett. A végrehajtó bizottság a tanácsi vállalatok 1970. évi gazdálkodása tárgyú előterjesztést tárgyalta. Nyerges osztályvezetőm távollétében ezen a vb-ülésen debütáltam, ahol gondterhelt arcokat láttam Géczi János megyei tanács elnökével az élen. A többi elvtárson is látszott, hogy ki-ki nagyon fontosnak tartja magát. Egyedül Illés Miklós, az általános elnökhelyettes tűnt jó kedélyűnek. Aztán újabb meglepetés ért. Minden vb-tag előtt tekintélyes paksaméta tornyosult – 15 naprendi anyag. Ezt mind ismerik az elvtársak? – merült fel bennem. Aztán kiderült, ez nincs így. Többen megírt szöveget olvastak fel. Egyesek az MSZMP KB határozatából idéztek, mások a pártbizottságot méltatták. Végül valaki a vállalatokról is szólt, a gazdaságosság és a jövedelmezőség kategóriáival dobálózva, azokat rosszul magyarázva. Amikor egy újabb vb-tag is tévúton járt, szót kértem. Bemutatkoztam, majd elmagyaráztam az említett szakkifejezések közötti különbségeket, rámutattam a gazdálkodás hiányosságaira, és javasoltam néhány intézkedést. Már ez első mondataim közben éreztem, hogy a pénzügyes Kozma Gyuszi rugdalja a �SALGÓTARJÁN 100 29 lábamat, és láttam, ahogy Géczi elvtárs Illés Miklóstól kérdez valamit, hogy aztán a napirend lezárásaként kioktasson. Miszerint a tanácstestület tagjainak nincs szüksége szakmai előadásokra, az elvtársak politikusok, értik a dolgukat. A „munkaügyes elvtárs” a jövőben hasonló hozzászólással ne rabolja az elvtársak drága idejét. Így Géczi János elnök, miközben fele annyit sem beszéltem, mint aki a KB határozatát idézte, vagy mint aki dicsérte a megyei tanács vezetését. Ez a vb-ülés ugyan nem volt általános, de nekem húsz éven át az volt az érzésem, hogy a testületek munkájára rányomja bélyegét az „első elvtárs” karaktere. A Géczi Jánost váltó Hoffer István idejében nem is változott a légkör és a színvonal sem. Fokozatos javulás 1980-tól, Devcsics Miklós színrelépésétől kezdve következett be. Az elnökhelyettes „kárpótol” A fenti, idézett vb-ülés késő délutánján hívatott Illés elvtárs. – Elvtársam, délelőtt nem kellett volna hozzászólnod. A régi elvtársak tudják, akkor kell beszélni, ha kérdezzük őket. Nem veszi jól ki magát, ha egy fiatalember okosabb akar lenni a testület tagjainál. Elvtársam, nem minden az egyetemi diploma! – csattant a „megyei pénzügyminiszter” hangja. Az elvtársak nem mind kvalifikáltak, nem jártak a „közgáz” egyetemre, mint én meg te, de a politikánkat értik és támogatják. Jó elvtársak – neked kell alkalmazkodni! Ekkor Illés elvtárs elnyomta a körmére égő cigarettáját, felállt. Mire én igyekeztem volna kifelé a szobából. – Maradj csak, elvtársam! – mondok még valamit. – Menj ki a nagyüzemekbe, vizsgáld meg, hogyan alakulnak azok a fontos kategóriák, amelyekről délelőtt beszéltél! Milyen a foglalkoztatás hatékonysága, a termelékenység színvonala. Aztán még hozzáfűzte: – Majd én beszélek Gálfi Árpád elvtárssal (aki a TIT megyei szervezetének volt a titkára), hogy tarthass az égiszük alatt közgazdasági ismeretterjesztő előadásokat a nagyüzemi munkások számára. Közben lesz alkalmad megismerkedni a gyári vezetőkkel is. Megköszöntem, elköszöntem. Kézfogás után még így biztatott Illés elvtárs, az órájára nézve. – Még felmehetsz a klubba. Tudom, szeretsz a kollégákkal kvaterkázni munka után. Jó is az! – mondta a főnököm. Én meg gondolkodhattam, mi lehet az utolsó mondata mögött. Honnan tudja, hogy én „kvaterkázok” a klub-büfében, amikor még soha nem találkoztam ott vele? A következő években jó néhány személyi változás történt. A Hazafias Népfronthoz kikért Kovács Pista helyére Fekete Gyula, a pályaválasztási tanácsadó munkatársa „jött be”. Nyerges Jánost kinevezték a kereskedel- �SALGÓTARJÁN 100 30 mi osztály élére, helyette a munkaügyi osztály vezetője Máté Csabáné lett. Engem 1975-ben kineveztek pénzügyi osztályvezető-helyettesnek. Később, 1979-ben viszont visszakerültem a munkaügyi osztály élére. Ám most nézzük meg, milyen is volt Salgótarján arca a ’70-es években! Belvárosi emlékképek Ismerkedésünk a várossal egyrészt a vásárlásaink és sétáink közben történt, másrészt a kollégáim is szívesen kalauzoltak minket a városban. Ahogy most én is invitálom olvasóimat, hogy bejárjuk a belvárost, felkeressünk egy-egy vásárló- és vendéglátóhelyet. Salgótarján új városközpontjának építése az 1961−62. évi szanálást követően a 8 szintes Pécskő utcai kockaházakkal kezdődött. Több kollégám lakott a családjával együtt ezekben a „kockákban”, akiknél magam is megfordultam. Szívesen említem Várhelyi Ernőt, aki a megyei pénzügyi osztály vezetője volt, vagy Lonsták Lászlót, akit a Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyetteseként ismertem meg. A Pécskő utcából a (mai neve szerinti) Március 15. útra fordulva a „13-as” vagy „Erkélyház” állt (ahogy napjainkban is), amelyben először albérletben laktunk. Az épülettől nyugatra a Finta tervezte Pécskő üzletház bevásárlóhelyként volt nagy kedvencünk. Már csak azért is, mert az unokabátyám, Baráthy István volt az igazgatója. Az épület félemeleti terasz részén a hangulatos Pécskő eszpresszó várta vendégeit. Tovább észak felé a Tanácsköztársaság térre (ez a mai Főtér) jutunk. Centrumában a Szrogh György tervezte József Attila Művelődési Központ, amely a kezdetektől nívós kiállítások, kulturális rendezvények színhelye, a színház befogadója. Az épület déli szárnyában kapott helyet a megyei könyvtár, amely ekkortájt vette fel Balassi Bálint nevét, és ahová én azonnal beiratkoztam. A könyvtár az én legfontosabb intézményem, különösen, amióta a Palócföld folyóirat szerkesztőségét is befogadja. A kezdetektől szívünk csücske volt a tér északi végében álló Karancs szálló. Már az első napokban felhívták a figyelmünket kitűnő éttermére és annak jó konyhájára. Nem is volt nyugtom a feleségemtől, amíg el nem mentünk az első vacsoraestünkre, ami után aztán csaknem az összes többire is. Ideérkezésünk után már az első napokban felfedezte feleségem az Állami Áruházat is, amely később Centrum Áruház lett. Amikortól Nagy Pista barátomat kinevezték az áruház igazgatójává, mi jó előre értesültünk, mikor milyen új divatáru, ruhakülönlegesség, cipő és egyéb cikk érkezik. Ilyenkor a nézelődés, a válogatás, a vásárlás kötelező – a feleségem szerint üdítő családi – programmá lépett elő. Az áruháztól �SALGÓTARJÁN 100 31 nyugat felé, elhaladva a posta előtt a vasúti aluljáróból felsétálhatunk a vasútállomásra, amelynek új épületét megérkezésünk után adták át a forgalomnak. Nagy örömmel fogadtam itt a szüleimet, akik Hatvanból hetente legalább egyszer vasúton utazva látogattak meg minket. Még a tanácsi klub-büfét „sem tettem magamévá”, amikor a kollégáim felhívták a figyelmemet az akkor még több tucatnyi, jól működő, hangulatos helyi vendéglátóegységre. Mielőtt arról mesélnék, hogyan „laktuk be magunkat a városba”, visszatérek a megyeházára, mert az idők folyamán ott is történtek érdekes események. „Az utolsó nógrádi basa” 1979. augusztus 1-jén dérrel-dúrral, elvtársi elánnal megérkezett a „fehér házból” Batta István elvtárs a megyei tanács hivatalába, és mindjárt meg is választották őt a Nógrád Megyei Tanács MSZMP Apparátusi Bizottsága titkárának. Nyomban el is terjedt, hogy jött előkészíteni a terepet Devcsics elvtársnak. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja: Devcsics Miklóst 1980. augusztus 1-jén, pontosan egy évre Batta elvtárs színrelépése után – ez ám az időzítés! – a Nógrád Megyei Tanács alakuló ülésén a testület egyhangúlag megválasztotta a tanács elnökévé. – Lesz itt nemulass! – így az örök pesszimisták a kalandos életutat bejárt, egykori katonatiszti múltjáról és határozott intézkedéseiről elhíresült elnökről. Aki a beiktatása után néhány nappal összehívta az osztályvezetőket és tartott egy meglepően szerény szpícset. Vázolta programját, kifejezte együttműködési készségét. Ott voltam, jól emlékszem, ahogy szélesen mosolyogva, kopasz fejét simogatva, a száját a tenyerével megtörölve (ezek voltak az állandó furcsa gesztusai) élvezte „első emberi” pozícióját. Semmi elvtársi merevség, vagdalkozás, lekezelő fennhájazás. Csaknem megnyerő modor és jó hangulat. Sok alkalmazkodó hozzászólás, befogadó típusú, barátságos beosztott. Aztán egy jó ideig nem is láttam az elnököt, nem is találkoztunk. Egyszer csak azt mondja a kolléganőm, Szabó Nándorné Margó, hogy most telefonáltak a titkárságról, azonnal menjek Devcsics elvtárshoz. Megyek, köszönök, kezet fogunk. – Komám, hallom, hogy nem vagy párttag?! Éreztem, emelkedik az adrenalinszintem, de rávágtam: – Jól informált vagy, elnök elvtárs. Nagy baj? – kérdeztem. – A fenét! – csak az jutott eszembe, hogy Te vagy itt az egyik fehér holló – mondta, és nagyot nevetett. – Na, de nem ezért hívtalak, komám! – Vannak neked céges adataid a tűzhelygyárról? – kérdezte. – Csak statisztikai adataim vannak, a tűz- �32 SALGÓTARJÁN 100 helygyár a Lampart ZIM egysége, nem tartozik hatáskörünkbe. – Tehát akkor nincs céges adat? – villan az elnök szeme. – Nincs, de tudok szerezni – mondom neki. Mondd meg, mire van szükséged pontosan – így én. Megmondta, megszereztem az adatokat. (Sok barátom volt a KSHban, Jessze Károly igazgatóval az élen, együtt kártyáztunk, totóztunk, ami erős kollegiális kapocs tudott lenni.) Másnap reggel beállítottam az elnökhöz. Ránézett a papírra, átfutotta. – Magyarázat? – A fejemben. – Ülj le, mondd el! Elmondtam. – Jól van, komám! – így Devcsics, és a kezét nyújtva lezárta az ügyet. Éreztem, ez jó antré volt. Ez a – ma azt mondanánk – „illegitim” információs rendszer elkezdett jól működni. Időnként hívatott Devcsics, néha ő maga hívott fel. A kért adatokat rendre szállítottam. Mind többször ültetett le, kérdezett ezt-azt. A módszer bevált. Később minisztériumi leiratok, rendelettervezetek, egyéb dokumentumok véleményezésében, előterjesztések készítésében, folyóiratcikkek, sajtóanyagok, beszédek írásában (stb.) is sikeresen működtem közre. Futott a szekér, elismerték a munkámat. 1982-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát is megkaptam. Párton kívüliként, 40 év alatt a megyében erre eddig nem volt példa – mondta Illés elvtárs, akinek sokat köszönhetek. Ha már lúd, legyen kövér! Sok személyes élményem alapján megrajzolom Devcsics karakterét. Devcsics maga volt a mosolygós megfejthetetlenség. A jól öltözött, határozott fellépésű, zavarba ejtő modorú, hol ironikus, hol cinikus személyiség. Gyors felfogású, jó átlátó, elemző és szintetizáló képességgel bíró közgazdász, életveszélyes memóriával. Mindig rajtakap, ha blöffölni akarsz. Főleg, ha mersz is. Egy órás szakmai beszélgetés minden szavára (saját szavára!) emlékezik, később is. Határozott stratéga, nagy taktikus, azon kevés vezetők egyike, aki gazdaságpolitikai koncepcióval, vízióval is rendelkezik. Ellentmondást nem tűrő módon ellentmondásos. Nagyban is képes gondolkodni, apró részletekbe is belekötni és elveszni. Devcsics karakter. A hibáival együtt: konok, kiszámíthatatlan, hajthatatlan és hajlíthatatlan. Legalábbis egy jó ideig. Devcsics Miklós, „az utolsó nógrádi basa”, akit hol egy újságíró, hol egy politikus nevez így. „Nagy bátran”, de csak utólag, a rendszerváltás környékén és után. 1988-ban Devcsics már nemcsak hátratett, maga mögött összefogott kézzel jár-kel, ahogy jellemző módon mindig is, de hajlottan is. Pedig még csak 55 éves. Nemcsak ő változott, de a politika és a társadalom is körülötte. Az érdekérvényesítő képessége, lobbiereje neki sem volt elég a koncepciója megvalósításához. El is taktikázhatta magát, aztán kifutott az időből. Vagy az idő alóla. �SALGÓTARJÁN 100 33 „Belaktuk” magunkat a városba Na, de a felkavaró „Devcsics-jelenség” után lazítsunk. Nézzünk be a legalább két tucat, korabeli viszonyokhoz képest kulturált vendéglátóhely némelyikébe, amelyeket beiktattunk a családi programjainkba is. Szívesen ebédeltünk és vacsoráztunk barátainkkal „családostul” is városunk éttermeiben. Első gyermekünk 1974. évi megszületésig a feleségemmel együtt szó szerint „belaktuk” (beettük, beínyenckedtük) magunkat Salgótarján városába. Emlékeim szerint némileg előnyben részesítettük a Salgó étterem, a Karancs szálló és a Tarján vendéglő konyháját. Időnként „kiszálltunk” a Dornyay turistaházba, a Napsugár étterembe, a Medves hotelbe és a Hotel Salgóba is. Ínyenckedtünk a Tajga teázóban és az Urpin sörözőben, az új Kulacs és a Beszterce étteremben is. Utóbbi különtermében felsőbb hivatali vezetőinket, kollégáinkat fogadtuk előszeretettel. Amikor mindez most felötlik bennem, egyidejűleg megdöbbenek, hiszen a felsorolt vendéglátóhelyek közül ma már csak alig néhány működik. Egyik kedvencem az 1961-ben a Vásártéren létesített Salgó étterem és presszó volt, amelyben a ’70-es évek elején még éjszakai bár is működött. A megyeházáról ide bármikor átugorhattunk. Az étterem II. osztályú áron kínált ízletes ételkülönlegességeket, menüt, előfizetéses ebédet és vacsorát, italokat. Gyors, udvarias kiszolgálás jellemezte. Esténként Botos Bandi és zenekara, majd Gabora Karcsi és bandája, az eszpresszóban Dicky és társa szórakoztatták a közönséget. A Karancs szálló éttermében megélt cigányzenés vacsorákra és nótaestekre, bálokra, zenei szórakoztató programokra, a vidám mulatozásokra ma is jól és szívesen emlékezem. Amíg élek, sem felejtem el a Karancs éttermi ínyencklubok kínálatát. Mindegyik program teltházas volt. Ahogy a szilveszteri programok is. Gyakoriak és sikeresek voltak a nótaestek. Nagyon kedvelt volt a 140 főt befogadó cukrászda és presszó, amely éjszaka zenés, műsoros éjszakai bárként működött. (Bár működne ma is!) Csodae, ha a Karancs szálló pusztuló épületét látva összeszorul a szívem? �34 SALGÓTARJÁN 100 Bővülő üzlethálózat – javuló komfortérzet Az 1970-es évek közepétől dinamikusan fejlődött Salgótarján város lakossági ellátó hálózata, ami az itt élő emberek életminőségének és komfortérzetének javulását eredményezte. Ennek a hálózatnak része és szerepe volt abban, hogy Salgótarjánban maradtunk, véglegesen letelepedtünk és gyermekeket is vállaltunk. Ami a megyei tanács irányítása alatt álló három vállalat, a Nógrád Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi, a Nógrád Megyei Iparcikk-kiskereskedelmi, és a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat céltudatos és összehangolt fejlesztési tevékenységének eredményeként történt, országos elismerést váltott ki. S hogy ez nekem miért kedves emlék? Nos, azért, mert a vállalatok igazgatói, szakági vezető kollégáim barátaim voltak, miközben munkakapcsolatban is álltunk egymással. Amikor beléptem egy-egy üzletbe, és nem ritkán az igazgató, üzletvezető barátaim is üdvözöltek, úgy éreztem, valamelyest magam is hozzájárultam Salgótarján lakóinak életminőség-javulásához. Most itt csak néhány kedvenc üzletünket idézem meg. A Pécskő Áruházról, a legnagyobb kedvencünkről már szóltam. Most az 1973-ban átadott, széles – műszaki, bútor- és egyéb lakásberendezési – profillal rendelkező Lakberendezési Áruházat említem még szívesen. Anélkül, hogy részletekbe mennék, mert máris eszembe jut az 1976-ban átadott ABC élelmiszer-áruház, ami karnyújtásnyira volt az Arany János utcai lakásunktól. 1976-tól az élelmiszer, vegyi áru, iparcikk profilja után találóan ÉVI (I., II.) névre keresztelt épületegyüttest is a lakosság szolgálatába állították a város és a már említett vállatok vezetői. A kezdetektől rendszeres látogatói voltunk az egykori patakparti, később a Vásárcsarnokba települt piacnak. Jól emlékszem az új komplexum 1977. áprilisi átadóünnepségére. Eszembe jut, hogy az átadási szalagot átvágó belkereskedelmi miniszterhelyettest éppúgy Molnár Károlynak hívták, mint a csarnok mai igazgatóját. Öröm volt látni, ahogy gyermekeim rácsodálkoznak a piac forgatagára, megízlelik gyümölcseit, miközben maguk is egy-egy édes-piros eperszemnek tűnnek. Fontos intézmények – jó kapcsolatok Talán vagy tíz éven át a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Nógrád Megyei Szervezete megbízólevelének birtokában tarthattam előadásokat a város üzemeiben és jutottam közvetlenül nagyon fontos infor- �SALGÓTARJÁN 100 35 mációk birtokába. Már 1971 nyarán a TIT aktív tagjaként vehettem részt az új Mérleg úti székház ünnepélyes átadásán. A korszerű intézményt Gálfi Árpád igazgató mutatta meg minden részletében. A szervezet a kezdetektől hozzájárult a termelési kultúra növeléséhez, a szakképzéshez és a továbbképzéshez. Országos hírnévre tett szert a TIT Nyári Egyetem megrendezésével. Helyet adott az osztályunk által szervezett munkaügyi szaktanfolyamoknak, amelyeken több mint félezer munkaügyi szakembert képeztünk ki. Kollégáim segítségével hat évig voltam a tanfolyamok vezetője, szervezője és előadója is. Amikor 1971 elején Salgótarjánba kerültem, sajnálattal konstatáltam, hogy a városban nemhogy egyetem, de főiskola sincs. Viszont hamarosan örömmel hallottam Illés Miklóstól, hogy folyamatban van egy gazdasági profilú főiskola szervezése. 1972-ben pedig már is kezdhette működését a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozata. Lonsták László, az intézmény első igazgatója meghívott óraadó tanárnak. A vele készített interjúmban (Palócföld, 2000/2.) részletesen beszélt az intézmény közgazdászképzésben betöltött szerepéről, az elért eredményekről. Laci barátomnak – velem együtt – nagy szívfájdalma volt az intézmény 2012. évi bezárása, amely Salgótarján városának vesztesége is. A közgyűjtemények – a könyvtár, a múzeum, a levéltár – nagy jelentőséggel bírnak az identitás erősítésében, a kulturális sokszínűség fenntartásában és fejlesztésében. Mindezt volt szerencsém megtapasztalni helyi közgyűjteményeink jóvoltából, ahogy a Balassi Bálint Könyvtárról írtam is már. Ugyanakkor a mai Dornyay Béla Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának korabeli elődjeivel is gyümölcsöző kapcsolatokat ápoltam. S hogy azóta is „együtt élek” mindhárom intézménnyel, azt a történetükről írt és a tevékenységükről szóló dolgozataim, vezetőikkel készített interjúim hitelesen tanúsítják is. Konfliktusok és következmények Húsz év egy háromszáz fős munkahelyen jó kapcsolatok, elmélyült barátságok kialakulására éppúgy lehetőséget ad, mint vitákra, véleménykülönbségekre és személyes ellentétekre is. Az utóbbiak közül két, vezetőhöz fűződő affért idézek. Előre bocsájtom, hogy Illés Miklós elnökhelyettestől tisztességesebb, Batta István pártbizottsági titkártól rafináltabb vitapartnert nemigen ismertem a megyei tanács hivatalában. Az 1980-as években egyes vállaltoknál már jelentős volt a kapun belüli munkanélküliség. Elmondtam ezt Illés Miklósnak is, aki feldühödött ettől �36 SALGÓTARJÁN 100 az információtól. A munkanélküliség az ő „szocializmus-eszményével” nem volt adekvát. Ezért nem is gondolta, hogy szükség lehet a munkanélküliséget kezelő intézményre. – Ez marhaság! – mondta az általam elkészített tanácsülési előterjesztésre. Halogatta az aláírását és szabadságra ment. Bejelentkeztem az elnökhöz. Elmondtam neki, miről van szó – értette is. − Illés szabadságon van, kérlek, írd alá Te! Devcsics hiányolta ugyan Illés Miklós ellenjegyzését, de aláírta az előterjesztést. A megyei tanács pedig 1982. szeptember 26-ai ülésén jóváhagyta a munkaerő-szolgálati iroda létesítését, amiből „kinőtt” a munkaügyi hivatal, majd később a munkaügyi központ, ami napjainkban is működik. Illés Miklós egy ideig úgy fogta fel, hogy megkerültem, ám később azt mondta: − Jó, neked közvetlen információid voltak. Ugyanezen ügy fejleményeként az apparátusi pártbizottság titkárával, Batta Pistával is szembekerültem. Ha már van intézmény, kell, hogy vezetője is legyen. Én az igazgatójának egy jó eszű fiatalembert (Garami Lászlót) akartam kinevezni. Ugyanekkor a munkaügyi osztályon – az előírt iskolai végzettségének hiánya miatt – meg kellett válnunk Boródi Józseftől, akit az intézetben akartam elhelyezni, ügyintézőként. Batta elvtárs viszont – tízéves alapszervi párttitkári ténykedése elismeréseként is – Boródit akarta intézményvezetőnek, miközben a végzettsége erre a státuszra sem predesztinálta. Komoly konfliktusok után végül nekem kellett kineveznem őt az intézmény élére. A pártbizottság titkára azt mondta, hogy ő az irányítás része, én viszont csak a vezetésé vagyok. − Értsd a különbséget, elvtársam! – így Batta. Rafinált érvelés, ugye? „Káderkerengő” – a végjáték nyitánya Nem keringő, ahhoz zenekar és jó hangulat is kell. A „kerengő” nem tánc és nem mulatság. A „káderkerengő” sajátos irányítási módszer, a vezetők állandó sakkban tartása, nehogy nagyon jól érezzék magukat, netán többet tudjanak adott pozícióban a főnöküknél. Volt benne részünk, különösen a ’80-as évek második felében, amikor már a pártállami rendszer megroppant, és a tanácsi bürokrácia is „ki nem kényszerített” vezetőcserékkel kísérelte meg látványos zavarát palástolni. Íme a viharos fluktuáció néhány vezetői poszttal – és csak az ismertebb belépő új vezetők nevével – reprezentálva: 1985: Devcsics Miklós újraválasztása, tanácselnökké; Havas Ferenc megválasztása általános tanácselnök-helyettessé; Romasz Adolf és Berki Mihály megválasztása tanácselnök-helyettessé; Holes Miklós kinevezése �SALGÓTARJÁN 100 37 az építési és vízügyi osztály élére; Fekete Nándor (volt városi tanácselnök) kinevezése a munkaügyi osztály élére. 1987: Szabó Kálmán kinevezése a munkaügyi osztály élére; Szabó Zoltán kinevezése az ipari osztály élére; 1988: Dr. Körmendy József megválasztása a megyei tanács elnökévé, dr. Boros Sándor megválasztása tanácselnök-helyettesé; 1989: Dr. Farkas Imre megválasztása megyei vb-titkárrá. S hogy ez a „káderkerengő” mennyiben volt a „helyi erős ember” sakkjátéka, arról nem szól a fáma. Devcsics Miklós az 1980-as évek második felében látta ugyan a tornyosuló viharfelhőket, de már kevésbé tisztán. Elhagyta a hányódó hajót, és rálépett a süllyedőre. Az első titkári pozíciójából már csak a gyors nyugdíjba vonulás volt a mentsvár. A „káderkerengőből” jómagam sem maradhattam ki. 1985-ben felmentettek osztályvezetői státuszomból és kineveztek – magasabb alapbérrel – a Nógrád Megyei Tanács VB Oktatási és Továbbképzési Intézet igazgatójának. Két év múlva megszüntették a szervezetet. A feladatait a Személyzeti és Oktatási Osztályon belül láttuk el, jómagam oktatási osztályvezető-helyettesi beosztásban, igazgatói fizetéssel. Rövidesen újabb sorsfordító változás részese lettem: 17 évi házasság után a feleségemmel történt közös megegyezés alapján elváltunk. (Amelynek okait, összetevőit egyszer tanulságos lenne elemezni, de egyelőre kegyeleti okok miatt nem tehetem meg.) Dr. Boros Sándor tanácselnök-helyettes, majd 1990-ben dr. Körmendy József tanácselnök és Romasz Adolf tanácselnök-helyettes nyugdíjba menekülése már a megyei tanács történetében a végjáték nyitánya volt. A tisztségviselők közül Havas Ferenc általános elnökhelyettes és dr. Farkas Imre, a vb-titkár tartott ki, miként sok kollégával együtt jómagam is az önkormányzat megalakulásáig. Amiről – és az életem, pályám újabb harminc évéről – még ugyancsak lesz mit mesélnem. (Folytatása következik.) �SZÉPIRODALOM 38 BALAJTHY FERENC Most milyen tájon („Álom nélkül nincs valóság.”) Az éber álom most milyen tájon Járhat, képzelem, messzire száll. Úgy tesz a lélek, hogy sose fájjon, Vérszín sebet köt fonnyadt virág. Most milyen tájon alszik az álom, Messzire fut, vagy velem marad? Bús terhét rakja rám mindenáron, Csillaggá messzül, és megtagad! – Marad-e már más, csak a kérdőjel, Hová még, meddig, minek, miért? Álmatlan álom, – s zuhanok éjjel, Véget nem (k)ér, s végéhez (ki)ér! Égre kiáltó Kiszárad-e majdan a (lelki)ismeret, Hogy igazmondásba fullad-e torok? Szavak lehetnek-e a lelkipásztorok, Vagy közhellyé tesz felemás istene? Fölsejlenek még meddő halotti torok, Magamnak háttal, világnak keresztbe, Ajtaját döngetem, akkor se ereszt be, Mert tagadnak idegenek s rokonok! Világnak keresztbe, magamnak háttal, Nem úszkálhatok bármilyen szóárral, Igazmondásban nem szikkad a torok! Árad a szó! Megfojthatna, – ha hazug, Világ(z)űrben a Föld az egyetlen zug, Ahonnan, – még az égre kiált(hatok)! �PORTRÉ 39 ÁDÁM TAMÁS Hordalékanyagba, iszapba ágyazott bagolycsontváz Interjú Schrammel Imre keramikussal Schrammel Imre Szombathelyen született 1933. október 29én, Kossuth-díjas magyar iparművész, keramikus, a Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektora, az MMA rendes tagja, kitüntették a Nemzet Művésze címmel. Az ezredvégi kerámiaművészet megújítója. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott (1952–1957), ahol Borsos Miklós és Gádor István voltak a mesterei. A diploma kézhezvétele után hamarosan bekerült tanítani a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol a lépcsőfokokat végighaladva 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 1991-ben nyerte el a DLA (Doctor Liberalium Artium, azaz a szabad művészetek doktora) fokozatot, majd 1993– 1999 közt az egyetem rektoraként működött, közben mind a MOME, mind a JPTE képzőművészeti mesteriskoláinak témavezető tanára. Hárman szereztek vezetése alatt DLA fokozatot, jelenleg két fő dolgozik keze alatt a címért. Már fiatal korától kezdve megtanulta a klasszikus kerámiamesterség minden csínját, majd hozzá az új stíluslehetőségeket is, nonfiguratív kifejezési módokat, szürreális figurákat, az új technikákat, maga is az új technikák egyik bevezetője, így nem csoda, hogy nemcsak mestertanárként, hanem vendégtanárként is működött Amerikában (Haystak Mountain School of Craft) 1983-ban, Innsbruckban (Art Didacta) 1987–88-ban, Kanadában (Banff Centre) 1987-ben, Trierben (Europäische Akademie) 1987-ben és 1989-ben a haifai egyetemen. �PORTRÉ 40 Nevéhez fűződik az első magyarországi kerámiaszimpozion megszervezése (Siklós, 1969). 1981-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia vezetőségi tagja, 1986 óta alelnöke. Mintáz porcelánedényeket, kisplasztikákat, agyagfigurákat, monumentális hatású szobrokat. Művészetének motívumait a természetből, a néprajzból, a mítoszokból és önmagából meríti. Számos híressé vált agyagszobra és agyagból mintázott sorozata van, köztük Lőtt oszlopok 1−8. (1981–85) és porcelánból mintázott sorozata a Karnevál című (1995–98). *** Vidéki gyerekként halakat, madarakat gyűjtött, aknákat szerelt. Középiskolás éveit Újpesten töltötte, átúszta a Dunát. A főiskolán Borsos Miklós figyelt fel rá. Schrammel Imre kerámiái annyira eredetiek, merészek, hogy a látványába beleborzong az ember. Megkapta a Prima Primissima-díjat, aminek az a pikantériája, hogy a lószobrot éppen ő készítette. Hogy került Szombathelyről Nagykanizsára? Kétéves voltam, amikor elváltak a szüleim, anyámnál maradtam, nagymamámhoz költöztünk Nagykanizsára, ott nevelkedtem. Mozgalmas gyermekkora lehetett. Szó szerint mozgalmas volt. Kanizsa fölött húztak át az amerikai és az angol repülők. A közelünkben épült ki a magyar-német légelhárítási bázis. Őrületes légi csatákra emlékszem. Roncsokra a réten. Hozzászoktunk a halottakhoz is. Játéknak vettük a háborút, élveztük a felhajtást. És a halászatot, ahogy tudom. Mászkáló gyerek voltam, barangoltam a környéket. Fűzfa kosárral emeltem ki a halakat a helyi patakból, átvittem őket egy bombatölcsérből �PORTRÉ 41 keletkezett tóba, hogy tovább éljenek. Ficánkoltak a vörösszárnyú keszegek, szivárványos öklék, csíkhalak. Mi a helyzet a madarakkal? Kaptam valakitől egy Herman Ottó-madárkönyvet, a képek alapján azonosítottam a rét fölött elhúzó sólymokat, ölyvöket. Fogalmam nincs, hogyan, de megtanultam madarakat kitömni. Ma már tudom, az akkori élethelyzetek meghatározták a későbbi pályámat. Véget ért a háború. Merre vitt az útja? Bejöttek az oroszok, társbérlőket kaptunk. Mire visszajutottunk, lakhatatlanná tették a házat; felgyújtották a parkettát, a bútorokat. Anyám lényegében menekült Pestre. Én az iskolaév végéig maradtam, amikor is a másik nagyanyámhoz mentem Sopronba. Apámat kétszer láttam csak életemben. Azt mondták, meghalt. Kihallgattam egy beszélgetést, abból tudtam, nem stimmel valami. Felszöktem Budapestre, ahol annak ellenére is ráleltem apámra, hogy megváltoztatta a nevét. Dobogott a szívem, amikor bekopogtam a munkahelyére. Bemutatkoztam, fel se nézett a papírjai közül, levegőnek nézett. Szörnyű csalódás ért. Hogy került Újpestre? Elegem lett a családomból, pár hétig csöveztem Pesten. Apám végül annyit megtett, hogy beíratott az iskolába, a nagybátyámnál laktam Újpesten. Onnan jártam be az Ady Endre Gimnáziumba, ahol gyalázatos három hónapot töltöttem. Miért? Elit, belvárosi iskolába került egy zalai tájszólással beszélő gyerek. Tanárok és diákok együtt röhögtek minden egyes megszólalásomkor. A nagybátyám, aki zenetanár volt, ezt tudta, s megemlítette, hogy járhatnék az újpesti iskolába. Berakott a Könyves Kálmán Gimnáziumba is, ott végeztem. A fiam és az unokám szintén ott érettségizett. Itt nem cikizték? Az égadta világon semmi kivetnivalót nem találtak bennem. Talán azért, mert ők meg a külvárosi, szlenges tájszólást beszélték, és gondolkodásuk is rokon volt az enyémmel. Együtt csavarogtunk a városkörnyéki erdőkben, réteken. Kis komp járt át a hajógyári szigetre. Csak hát nekünk nem volt pénzünk, így aztán egyszerűen átúsztuk a Dunát. Már ebben az időben keramikusként képzelte el a jövőjét? Eszembe nem jutott. Talán annyi, hogy szerettem rajzolni. �42 PORTRÉ Mégis hogy kanyarodott erre a pályára? Hogy lett keramikus? Abszolút véletlenül. A Könyvesben azt volt a szokás, hogy a hetedik osztályosok rendeznek egy farsangi előadást a végzősöknek. Ránk osztották a lebonyolítást. Az egyik osztálytársam rendezte a műsort, én készítettem a díszletet. Utána elhatároztuk, hogy a társam megpróbálkozik a rendezőséggel, én pedig jelentkezem az Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakára. Még mindig nem értem a keramikusságot. Lesz ez még bonyolultabb is. Díszlettervezői szakra jelentkeztem. A felvételi két hétig tartott: egyfolytában rajzoltunk, tettünk-vettünk. Közben egyesével behívtak bennünket egy bizottság elé. No, itt közölték velem, hogy díszlettervezőnek tehetségtelen vagyok, de menjek vissza és rajzoljak tovább. Rajzoltam, a teremben egy ember sétálgatott a bakok között, aki egyszer csak megbökte a vállamat, mondta: mester, maga vegye a cókmókját és jöjjön velem! Átvitt egy másik terembe, ott kellett rajzolnom. Megint következett egy bizottság. Feltették a kérdést: akarok-e ötvös lenni. Azt se tudtam, mi az, azt viszont tudtam, hogy katona nem akarok lenni. Így lettem ötvös. Nem szerettem a fémet. Átjártam a keramikusokhoz, próbálgattam magam. Másodéves koromban nyertem egy kerámia-pályázatot. Ennek eredményeként kerültem át a kerámia-porcelán szakra. Hogy hívták azt a sétálgató embert? Borsos Miklósnak. A mesteremet tisztelhettem benne. Megrendített, amikor nyolcvannégy évesen meghalt. Nagy művész és fantasztikus ember volt. Egységes és következetes életművet hagyott hátra. Az 56-os forradalomban vállalt szerepet? A szakunk egy sarokra működött a Kilián laktanyától. Mi voltunk a Bem-szoborig vonuló főiskolások, egyetemisták. Később lett ebből baja? Az égvilágon semmi. Rá egy évre diplomázott. A főiskoláról egy csomó diák és tanár elment a forradalom után, megüresedtek a helyek. Lediplomáztam. Éppen a folyosón ballagtam, amikor találkoztam Borsos Miklóssal. Mondta: mester, maga itt marad, mert legalább már megtanulta a szakmát. Így lettem tanársegéd. Attól a pillanattól kezdve a nyugdíjazásomig ott tanítottam. �PORTRÉ 43 Közben ösztöndíjasként kinn járt Kínában. A szövetségben szóltak, hogy kaptam egy kínai ösztöndíjat, valószínűleg azért, mert nyelveket beszéltem. Eljutottam a hatalmas országba, egy évvel a kulturális forradalom előtt. Belecseppentem egy tökéletesen más kultúrába. Csak kapkodtam a fejem. Sok mindent nem értettem. Később rájöttem, hogy minden a négyzetek köré rendeződik, aminek közepén a császár ül, tőle mindennek egyforma távolságra kell lennie. És mindennek ott van az ellensúlya: a napnak az éjszaka, a sötétnek a világos. Később Japánban hosszabb ideig dolgoztam, izgalmas vizuális kultúra mindkettő. Egyik kritikusa írta: ön ugyan tökéletesen tisztában van a szakmával, ám a kerámiáiban tudatosan nem alkalmazza egyik tanult fogást sem. Különböző hatások értek nyugati, szakmai útjaim során, minekutána több válságkorszakot éltem át. Úgy döntöttem, ha az ősember a kezével az előtte lévő anyagból el tudott indulni, akkor ennek nekem is elégnek kell lenni. Egy ideig elég következetesen mentem ezen az ösvényen. Dolgoztam a Rába-parton, kiszedtem a mederből a hordalékanyagot, és belehelyeztem egy mérgezett bagoly csontvázát. Egész sorozatom van hasonlókból. Gondolkodtam azon, mi is történt. És akkor rá kellett döbbennem, hogy a művészet egyik legfontosabb kérdése az élet-halál határainak a tapogatása. A halál utáni elmúlás az egy lassú égés. Mint ahogy az élet is, csak egy kicsit más dimenzióban. Egy másik korszakában szétlőtte a szobrait, s ezzel különös hatást ért el, csodálatos formák születtek. Akkoriban a művészetekben mindent a kockára vezettek vissza. Engem is érdekelt ez a megközelítés. Elmentem ebbe az irányba. Amikor �44 PORTRÉ egyszer elkészült egy sima, tökéletes formájú, szögletes, fehér oszlop, nézegettem. És akkor rájöttem: innen nincs tovább, a tökéletességet nem lehet felülmúlni. Akkor már nincs is dolgom. Dühöngtem tehetetlenségemben, ütöttem, vágtam a kerámiákat, beléjük lőttem. Észrevettem, hogy sajátos formák alakulnak ki. Ezt tovább fejlesztettem, szereztem a filmgyárban trükkpatronokat, az anyag közepébe helyeztem, és robbantottam. Veszélyes foglalatosság. Netán tűzszerész végzettsége is van? Mint említettem, háborús gyerekkorom volt. Darabokra szedtünk minden kezünk ügyébe került bombát, aknát, kézigránátot, lőszert. Ez volt a tűzszerészi iskola. Később aztán megkapta a Prima Primissa-díjat. Hazatért egy ló. Ja, igen, a Kincsem hazatért, ugyanis én csináltam azt a szobrot. Álmomban nem gondoltam, hogy valaha én is megkapom ezt a díjat. Lekerekíteném egy sablonos kérdéssel: min dolgozik? Tulajdonképpen semmin. Szedem össze az írásaimat. A Körmendi Galériában volt egy kiállításom, utána a tulajdonosnővel megbeszéltük, hogy kiadunk egy könyvet. Megpróbálom valahogy, egy művészettörténész segítségével összerakni a dokumentumokat. Összerakta? Össze, meg is jelent. �SZÉPIRODALOM 45 CSÁK GYÖNGYI Elégtétel Jelen és múlt kapaszkodik az idő archív tekercsén ódában fognak közre könyörgőre kulcsolt jelzők s térdrerogyó igék. *** Hiába morzézik az Isten, nem válik külön lelkemtől a lelked, halhatatlanságból szövöd szemfödőm mióta fordult a köpeny az ütközetben. *** Utórezgések Miféle fény képez köztünk árkot, a világ költözik szobámba ha mozdul a vászon. Jól választottam: ismered utam ismered keresztjeim. Hangomnak öklöt adva vésed a falakba kemény törvényeim. *** A világ, melyben összezárva élünk, kedves nekem, bár úgy lebegtet, mintha látszatot; a buja szakadékot áthidalva pirospozsgásra telnek mindenkor a hasonlatok. Dilemmák Hogy szökhetni meg a közös múltból? Hirtelen szabadságával mit kezdene az aranykalitka féltett madara? Cizellált térválasztójától örökre elbúcsúzhat-e a hisztérikus rózsa? Hogy hagyni el végleg a szavakat, így vonva meg a katarzisízt a szájtól? �PALÓC KONYHA 46 NAGY ZSÓFIA Aratási emlékek és ételek A múltban történt események a mának szóló üzenetek. Régen nagy munka volt az aratás, amikor kaszával vágták a rendet. Péter-Pálkor, amikor a harmat is felszállt, elindultak a határba. Úgy tartották, ezen a napon szakad meg a gabona töve, ettől fogva a gabona már csak túlérik. Lemaradni az aratásról nagy szégyen lett volna. Aratáskor az asszonyok szerszáma a sarló volt, ők voltak a kaszások (a férfiak) marokszedői, kettejüket együtt „aratópárnak” nevezték. A parasztföldeken rendszerint a családtagok arattak, a jobb módú parasztember azonban bérmunkást is alkalmazott, mert az aratást gyorsan kellett elvégezni. Az aratók a bérüket a learatott termés meghatározott részében kapták. A gabonarész biztosította egész évi kenyerüket, ezért volt olyan fontos, hogy a szegényebb ember részes aratást kapjon. Aratáskor mindenki nagyon korán kelt. Hűvösön kezdték az aratást és a főzést otthon. Reggelire mindig tepertőt, szalonnát ettek kenyérrel, hagymával, és pálinkával, hogy jobban bírjanak dolgozni. Délben harangszókor megálltak ebédelni. Ebédre főtt ételt ettek. A hét folyamán négyszer volt bableves (mert ez jó laktató étel volt), mégpedig: siflis bableves, savanyú bableves, aratós bableves, sűrű bab (babfőzelék), kaszásleves. A bablevesek mellé különböző kelt pogácsákat (legtöbbször tepertős), szilvalekváros buktákat, lepényeket, köleskását, kenyérlángosokat fogyasztottak. Ezeknek a hozzávalóit otthon meg tudták termelni. Miután az aratók megebédeltek a hűvösön, 12 órától délután 2 óráig pihentek. Utána újult, friss erővel folytatták a munkát. A kévéket keresztekbe rakták, majd lovas- vagy tehénszekérrel vitték haza az udvarukba, ahol nagy kazalba rakták. Nagy ponyvákkal letakarták, így védték meg az esőtől, amíg megérkezett a cséplőgép, ami kicsépelte a gabonát, utána vitték a malomba őröltetni. Nagy ünnep volt az aratás befejezése. Hatalmas ünnepséget készítettek elő. Az aratás ideje alatt a nagymamám meghívta a falubéli lányokat, fiúkat, hogy megtanítsa őket azokra az aratási énekekre, melyeket az őseik daloltak. Mindeközben készítették az aratási koszorút. Közepébe egy kaszás legényt és egy marokszedő lányt ábrázoló babát állítottak. Mikor eljött az aratóünnepség napja, ezzel a koszorúval, énekszóval kerülték meg a falut. Mire a falu �PALÓC KONYHA 47 végére értek, már népes csapat kísérte őket, és mind velük énekeltek. Az aratók köszöntése és a koszorú átadása után kezdődött a mulatság, ami a kiskorúaknak csak este nyolcig tartott, utána haza kellett menniük. Így szórakoztak, kapcsolódtak ki, és pihenték ki a nagy fáradalmaikat a dolgos, szorgalmas, sok mindent kibíró munkásemberek. Koncz János, Nagy Zsófia nagyapja kaszálás közben Kelenyén Kaszásleves Hozzávalók: 40 dkg nyers füstölt sonka, 1 kg krumpli, 4 dl tejföl, 3 ek. liszt, só, 4 babérlevél, kevés ecet Vékonyan felszeleteljük a sonkát, és egy kevés vizet aláöntve legalább fél óráig pároljuk, majd zsírjára sütve pirítjuk. Feltesszük főni a megtisztított, kockákra vágott krumplit, megsózzuk, beletesszük a babérlevelet, és lassú tűzön forraljuk, még a krumpli megpuhul. A lisztet a tejföllel simára keverjük, besűrítjük vele a levest, hozzáadjuk a sonkát, és ízlés szerint ecettel ízesítjük. Kolbászos tejfölleves 2 gerezd apróra vágott fokhagymát és 1 fej apróra vágott hagymát 15 dkg szeletelt kolbásszal fölteszünk főni. Ha megfőtt a kolbász, 3 dl tejfölt �48 PALÓC KONYHA elhabarunk 4 dkg liszttel és a levessel fölforraljuk. Pirított zsemlekockával vagy kenyérkockával tálaljuk. Gyors káposztaleves 4 dkg lisztből 2 dkg zsírral, sóval, pirospaprikával, 1 fej apróra vágott hagymával piros rántást készítünk, föleresztjük fél liter káposztalével, beleteszünk 15 dkg vágott káposztát, 1 liter vizet és körülbelül háromnegyed órát főzzük. Pirított kenyérkockát adunk bele. Kukoricagombóc-leves (húspótló étel) 8 dkg zsírból és 6 dkg lisztből világossárga rántást készítünk, és 1 fej apróra vágott hagymát sárgára pirítunk benne, 1,2 liter hideg vízzel föleresztjük. 25 dkg kukoricalisztet fél liter nagyon forró vízzel leforrázunk. 5 dkg tepertőt apróra összevágunk, 5 dkg zsírban egy kis fej hagymát megpirítunk, ezt is a péphez keverjük, apró gombócokat formálunk belőle, és ezeket az átszűrt, felforralt levesbe belefőzzük. Hagymaleves árpakásával, tojásos krumplival Hozzávalók: 10 dkg árpakása, 2 ek. zsír, só, hagyma, paprika A hagymát a zsírban megpirítjuk, másfél liter vízzel föleresztjük, megpaprikázzuk és az árpakását puhára főzzük benne. 2 kg krumplit hajában megfőzünk, megpucoljuk és karikára vágjuk. Egy kis lábasba kevés zsírt teszünk, azután a felszeletelt krumpliból egy réteget, megsózzuk, erre a 4 darab keményre főtt és szintén felszeletelt tojást, újra krumplit, így tovább, míg az anyagunk elfogy. Közben megsózzuk, 6 dkg zsírt teszünk közé, a tetejére ráöntjük a 2 dl tejfölt és forró sütőben sütjük. Becsinált piszkeleves 25 dkg borjúhúst apró kockára vágunk, 1,2 liter vízben föltesszük főnyi, egy közepes nagyságú sárgarépát és petrezselymet hosszúkás metéltekre vágunk és a levesbe tesszük. Mikor puhára főtt, egy üveg piszkét (5 dl) vagy nyáron frisset belefőzünk. Ha megfőtt, 6 dkg zsírban 5 dkg lisztet világossárgára pirítunk, ezt a levessel föleresztjük. 2 dl tejfölt 1 tojássárgájával elkeverünk, ezt is hozzáöntjük, összeforraljuk és így tálaljuk. �PALÓC KONYHA 49 Törött borsófőzelék 60 dkg borsót 2 liter vízben fölteszünk, 1 fej hagymát aprítunk bele, megsózzuk, és nagyon puhára megfőzzük. Ha puha, 10 dkg lisztet apránként belekeverünk, főzőkanállal nagyon jól összetörjük, és tálaláskor forró zsírral megöntözzük. Friss sajt Személyenként negyed liter aludttejet asztalkendőbe öntünk, négy sarkát összekötjük és tányér fölé akasztjuk. Fél napon vagy egy éjjelen át lecsepeg a savója, amit főzelékek savanyítására használunk. A visszamaradt sajtot elkavarjuk, esetleg ízlés szerint apróra vágott hagymaszárat, keminymagot, pirospaprikát keverünk bele és kenyérre kenve, vagy hajában főtt krumplival fogyasztjuk. Krumplis vagdalthús 80 dkg krumplit hajában megfőzünk, megtisztítjuk és megtörjük. 25 dkg darált húst kevés apróra vágott hagymával, sóval, borssal és 5 dkg zsemlemorzsával együtt belegyúrjuk a krumpliba. Pogácsát formálunk belőle, és forró zsírba előbb az egyik, azután a másik oldalát megsütjük. Krumplis málé Fél liter vízzel 20 dkg kukoricalisztet leforrázunk, 5 dkg vajjal és 35 dkg összetört főtt krumplival elkeverjük. Fél cm vastagon jól kivajazott tepsibe tesszük, sütőben megsütjük. Tehetünk bele egy marék cukrot, így édesebb lesz a tészta. Ha kisült, kettévágjuk, lekvárral megkenve egymásra borítjuk, és kockára vágva tálaljuk. Kukorica-tejlepény 4 tojássárgáját 16 dkg vajjal, 1 vaníliás cukorral habosra keverünk, 3 dl tejet és 1 dl tejfölt keverés közben apránként hozzáadunk, azután 12 dkg kukoricalisztnek a felét, kevés sót, a tojások fehérjéből felvert kemény habot és legutoljára a kukoricaliszt másik felét keverjük hozzá. Középnagyságú, jól kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük, és forró sütőben megsütjük. Négyszögletes darabokra vágva, lekvárral díszítve és cukorral meghintve melegen tálaljuk. �50 PALÓC KONYHA Káposztás palacinka Egy kis fej fehér káposztát finomra összevagdalva vajon puhára, pirosra párolunk. Fél liter vízből, 2 tojásból, 20 dkg lisztből palacinkatésztát keverünk, és hozzákeverjük a párolt káposztát. Kizsírozott palacinkasütőben kisütjük őket. Ez vastagabb, mint a rendes palacinka. Mézes kevert 3 tojást, 25 dkg cukrot 2 evőkanál mézzel, fél citrom reszelt héjával, csipet fahéjjal és szegfűszeggel, 2 kávéskanál szódabikarbónával jól elkeverünk, és fél kg lisztet adunk hozzá. Jól elkeverjük, kizsírozott tepsibe öntjük és megsütjük. Kenyérpuding Kivajazott formába szeletekre vágott, cukros tejbe mártott kenyeret és nyers, szeletekre vágott almát vagy más gyümölcsöt, cukrot, mazsolát rakunk rétegenként, úgy, hogy az utolsó réteg is kenyér legyen, erre kanálnyi vajat teszünk, kis tejjel leöntjük és sütőben megsütjük. Barackcsók 1 kg nyers paszírozott sárgabarackot 1 kg cukorral és 2 tojásfehérjével addig keverünk, míg kemény lesz és csókokat formálunk belőle. Napon szárítjuk, ha megkeményedik, szellős helyre eltesszük. Preckedli Hozzávalók: 1 kg liszt, 40 dkg hideg zsír, 30 dkg cukor, 4 tojássárgája, 1 citrom leve és héja, 2 dl tejföl, 1 ek. szódapor, fél dl rum, pici só. A tetejére: tojásfehérje, 10 dkg cukor, 15 dkg durvára vágott dió. A lisztet a zsírral, a sütőporral, a sóval elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval együtt nem túl kemény, jó formázható tésztát gyúrunk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, megkenjük tojásfehérjével és tetszés szerinti formára vágjuk, kiszúrjuk. A darabokat megforgatjuk a cukor és a dió keverékében, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 170 fokra előmelegített sütőben 15−20 percig sütjük. �SZÉPIRODALOM 51 URAKY NOÉMI Omnia tempus habent Megálló (vőlegényemhez) Egy szempillát szedek le az arcodról és közben az jut eszembe, hogy még nem ereszkedhet le a függöny egy olyan előadás után, amelyet még színpadra sem vittem, amelyet még meg sem írtam, amelyet még össze sem gyűrtem. Még annyi mindent kell elrontanom, még annyi szempillát kell leszednem rólad, és ugyanennyiszer kell felismernem, hogy magából a kívánságomból hullott ki ez a szál. Na, kívántál valamit? Teljesült már? lerakódásra hajlamos, telesírt válladra hajtom zsongásomat és egybeér rendem a zűrrel hány életen át ülhettünk így? elértük a vállmagasságú kozmoszi csúcsot, s csak egy mozdulattal fizettünk a befejezetlen jelenünkért CV Uraky Noémi (22) Ez egy őszhajszálait lefestő, kávéházsarkakba illeszkedő tanárpalánta, megkímélt állapotban. Valóság-kompatibilis: az elrontanivalót elrontva, a kávét keserűn szereti. Zavarban van, hogy most őt olvasod. �Dávid Zsuzsanna: Végakarat (Esterházy-Malfatti Alice, János lánya és Paulisz Boldizsár templomépítő) �HELYTÖRTÉNET 53 NAGY ANGELA – NAGY LÁSZLÓ A Szent Jobb és az 1939-es észak-magyarországi országjárása A II. világháború előtti utolsó békeév kiemelkedő egyházi és világi eseménye volt hazánkban az első királyunk, I. (Szent) István halálának 900. évfordulójáról történő megemlékezés és a budapesti XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus ünnepségsorozata. A magyar állam és a katolikus egyház kiemelt fontosságot tulajdonított mindkét eseménynek, úgy anyagi források, mint szervezési háttér szempontjából. Bár mindkét „fél” a nagy nemzetközi figyelemmel kísért ünnepségeket azok jelentőségének arányában kezelte, de kiemelendő, hogy a költségeket teljes mértékben kordában tartották, a költségelosztást precízen dokumentálták. A két esemény összekapcsolódását – annak ellenére, hogy a Szent Jobb több éven át tartó „utaztatása” csak 1938. május 31-én, az Eucharisztikus Kongresszus lezárultával kezdődött – a szent ereklye országjárása1 képezte, amely a Szent István-kultusznak fontos része volt. Mindez kifejezte a nemzet egységét, sőt összefogta a különböző felekezeteket is. Annál is inkább, mert az 1938. évi XXXIII. törvény 2. §-a kimondta: „Az országgyűlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja”, tehát azt nemcsak a katolikus egyház, hanem a nemzet ünnepének tekintették. Az országjárással lehetővé vált, hogy a közeli-távoli településeken élők lelkét a Szent Jobb megtekintésekor áthassa az isteni csoda misztikuma, kifejezhessék hálájukat a nemzetteremtő királyunk előtt. Szent Jobb – Szent István ereklyéjének tisztelete Aligha vitatható, I. István királyunk megítélése, tisztelete hazánkban évszázadok óta változatlanul pozitív. Számos indokot lehetne hozni ennek 1 Szent Jobb szállítását, bemutatását országjárásnak, országlátásnak nevezték. Sőt országlásnak is (jelentése: uralkodás, kormányzás), hiszen alapvetően a Szent Jobbot nem tárgyi mivoltában, hanem személyként kezelték. A Szent Jobb fogadásakor, a beszédekben gyakorta tegező formában megszemélyesítették. �54 HELYTÖRTÉNET igazolására, de a legmérvadóbb, hogy a magyar legendáriumban és a magyarság körében személyét milyen mély, változatlan tisztelet övezi. Szentté avatása után az ünnepéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a nemzeti egység és a nemzeti erő szimbolikájaként, az épen maradt jobbjának – mint nemzeti ereklyének – a tisztelete. Első királyunk jobb kezének sokáig tartó hányatott sorsa a legendáink és régi történeti emlékeink részét alkotja, amelyben a valóságos történések keverednek a bizonytalan forrásokkal. Azonban mindenképpen különleges, hogy a magyarság vérzivataros évszázadai ellenére a Szent Korona és a Szent Jobb is épen maradtak meg, és így napjainkban is a nemzeti önazonosság alapjait képezik. I. István király 1038. évi fehérvári temetése2 után a bebalzsamozott holttestet, tartva a megszentségtelenítéstől, kiemelték a márványszarkofágból és a bazilika alatti sírkamrába helyezték el. Az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel már ekkor csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték. Ezzel kezdődött kalandos sorsa, amelyben Szent László is szerepet játszott, aki az első megtalálás helyén Szent Jobb-apátságot alapított, ebből formálódott Szentjobb település (ma: Siniob, Románia). Az Aranybulla a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. Ekkor a Jobb kifejezés nemcsak a kézfejet jelentette, hanem az egész felső kart, amelyet Nagy Lajos uralkodása alatt 1370-ben leválasztottak, és Lengyelországba vitték. A török uralom alatt a Szent Jobb Boszniába, majd a XVI. sz. végén Raguzába került az ottani domonkos szerzetesekhez. Mária Terézia tisztában volt az ereklye jelentőségével, hosszas diplomáciai tárgyalások után elérte, hogy a raguzaiak kiadják azt. 1771-ben Bécsben mutatták be, majd Budára szállították az Angolkisasszonyok gondjaira bízva az ereklyét. Márai Terézia volt, aki elrendelte Szent István napjának megünneplését, amely azóta is augusztus 20-ához kötődik. 1945 márciusában a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt Szálasi utasítására elhurcolták, végül a Salzburg közeli Mattsee-nél találtak rá az amerikai hadsereg emberei. Ellentétben a koronázási ékszerekkel3 a Szent Jobb szinte rögtön visszakerült hazánkba, sőt az 1945. augusztus 20-i körmeneten már láthatták is a hívek. 2 3 A temetés pontos napja nem ismert, csak halálának időpontja: 1038. augusztus 15. A koronázási ékszereket 1978-ban szolgáltatta vissza az amerikai kormány. �HELYTÖRTÉNET 55 1987. augusztus 20-án a Szent István-bazilikában Paskai László bíboros, esztergomi érsek felszentelte a Szent Jobb-kápolnát, oda helyezték el a Magyar Királyság első uralkodójának ereklyéjét. Aranyvonat a Szent Jobb országjárásához Bár 1937-ben megszületett a döntés a Szent Jobb országos körúton történő bemutatásáról, de mégis meglepően rövid idő, négy hónap állt csak rendelkezésre, hogy a szállítására alkalmas, ráadásul gazdagon díszített, különleges műszaki megoldásokat is biztosító vasúti kocsi, az aranykocsi, illetve a hozzá kapcsolódó szerelvény megépüljön. Az erről szóló igényt formálisan Serédi Jusztinián4 bíboros, a magyar katolikus egyház feje, a Szent István Emlékév Országos Bizottsága vezetője nyújtotta be a MÁV-nak. A kezdeti elképzelések között szerepelt, hogy az ereklyét repülőgéppel juttassák el a kijelölendő településekre, de a döntés végül is a vasúti szállítás mellett született meg. Érthetően, hiszen kiváló, az ország szinte minden jelentősebb települését behálózó, azok központját érintő vasút állt rendelkezésre. A biztonsági szempontok is szerepet játszottak, hiszen a repülőgép(tér) igénybevételéhez képest az ereklyét kevesebbet, illetve rövidebb időtartamban kellett mozgatni, akár a vagon közeléből is megtekinthető volt. Megemlíthető az is, hogy a légi szállítás biztonsága akkor még nem közelítette meg a mait. Legelőször is érdemes tisztázni, jelen írás Aranyvonatként a Szent Jobbot szállító különjárati vasúti szerelvényt tekinti. Ez nem azonos az 1944 végén Nyugatra, vasúton továbbított, és végül az USA-ban arany, ékszer, festmény stb. hadizsákmányként5 kezelt, a köznyelvben szintén aranyvonatként nevezett szerelvénnyel. Ahogyan nem azonos az ún. Göring-vonattal sem, amely kizárólag zsidó elkobzott vagyont szállított, ezt hasonlóképpen aranyvonatnak tituláltak. Természetesen az utóbbi két vonatra az „arany” Serédi Jusztinián (1884–1945) bencés szerzetes, egyházjogász, bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1927‒1945), az MTA és a Felsőház tagja. 5 Az USA Kongresszusának vizsgálóbizottsága 1999. októberi jelentése fényt derített a hosszú ideje elveszettnek hitt aranyvonat és tartalma sorsára. E szerint több magasrangú amerikai katonatiszt – és feltehetőleg a későbbiekben az USA kormányszervei – önkényesen rendelkeztek a vonat tartalma felett, melyet hadizsákmánynak tekintettek. Ez mai értéken 1−2 milliárd dollárt képviselt. A visszaszolgáltatás elmaradásának mindenkori indoka a zsákmányolt javak beazonosításának lehetetlensége volt (lásd erről: História 2000/1. szám). 4 �56 HELYTÖRTÉNET szót, bár az fedte a küldemény értékét, alapvetően pejoratív értelemben használták. Éppen ezekkel ellentétes volt a magyarság ereklyéjét szállító Aranyvonat mögötti gondolatiság: dicső eszmei tartalom, nemzeti egység kifejeződése, történelmi hagyomány erősítése. Az Aranyvonat kialakítása, díszítése, berendezése teljes mértékben tükrözte ezt az elképzelést. Bátran állíthatjuk, az ereklyét szállító aranykocsi a magyar tervező- és díszítőművészet, így magának a magyar iparnak a remeke volt. Nemcsak különleges díszítései, hanem formája is megkülönböztette minden más vasúti kocsitól. Másik szembeötlő különlegessége a kb. 3,3 m x 1,8 m szélességű nyíláskiképzése volt, amely lehetővé tette, hogy a kocsi mindkét oldala felől megtekinthető legyen a Szent Jobb. Az ajtók csendes és biztonságos nyitása-zárása, a mozgatószerkezetek kialakítása, a rezgéscsillapítás és a mindmegannyi műszaki lelemény, amely a Szent Jobb-vagon, de maga az egész szerelvény biztonságos működtetését szolgálta, jelentős műszaki teljesítmény volt. Megérkezik az Aranyvonat Újdombóvár állomásra (Fotó: Fortepan – Erky Nagy Tibor) Az aranykocsi belső színvilágát arany, ezüst, bíbor és zöld képezték, a vagon külső oldalait a magyar szentek: István, Gellért, Imre, Gizella, �HELYTÖRTÉNET 57 Margit, Mór, László és Erzsébet egészalakos képei díszítették. Mindkét oldalon láthatók voltak az 1038–1938 évszámok, a szent király jubileumát hirdetve. A kocsi tetején négy térdelő és imádkozó angyal között a Szent Korona nagyított mását helyezték el, a sötétedés után kivilágított korona és az angyalok szinte misztikus fényt kaptak. Az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, amit a MÁV egy négytengelyű szalonkocsijából alakítottak ki. A korabeli Vasúti és Közlekedési Közlönyben Bereznai Oszkár mérnök és báró Puchner Endre főtiszt – akik egyébként a vagon átépítését tervezték – így írtak a Szent István jobbját szállító Aranyvonatról: „Csak az aranykocsinak van különleges, díszes külseje, a többi szabályos, gyorsvonatú kocsi. A mozdonynak, mely a vonatot viszi, egyetlen díszítése egy hatalmas kereszt az elején. E keresztet az est beálltával kivilágítják. Ez a látvány felejthetetlen, különösen, amikor a világító kereszt a sötétből kibontakozik, és közeledve mindjobban megnagyobbodik.” Az aranykocsi műszaki átalakítását a MÁV dunakeszi főműhelyében végezték a szakemberek, díszítésének terveit Urbányi Vilmos és Márton Lajos készítették. Magát a külső és belső festészeti munkát szintén Márton Lajos6 végezte, segítői Szlamka István és Kékesi László voltak. Márton Lajos munkássága egyébként Nógrádhoz több ponton kapcsolódott a korszakban, aki a két világháború között gyakorta foglalkoztatott művész volt, több mint 8000 rajza készült. Már 15 évesen a Zászlónk c. folyóirat, később a Magyar Cserkész c. lap grafikusa lett. Nevét a gödöllői cserkész-világtalálkozón és az Eucharisztikus Világkongresszuson készített rajzai még ismertebbé tették. Az utóbbi rendezvény bélyegtervét ő szolgáltatta, de a Regnum Marianum-mozgalomban is fontos szerepet töltött be. Márton Lajosnak templomfestőként 40 munkája ismert, különösen a ferences rend számára dolgozott előszeretettel. Többek között ő készítette Balassagyarmaton a Szaléziak templomának főoltárképét, a Mária Valéria Közkórház7 kápolnájának freskóit8, ahogyan a ludányi SzegénygonMárton Lajos (1891, Székelyudvarhely−1953, Budapest) grafikus, festőművész, templomfestő, bélyegtervező. 7 Egykori elnevezés, ma Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet. 8 A freskókat a városi kórház kápolnájának kórteremmé alakítása során álmennyezettel lefedték. A kápolna 1991 áprilisában került visszaalakításra és újraszentelésre. Márton Lajos allegorikus freskói a kápolna mennyezetének négy oldalát díszítették, amelyeken „Márton L. 1944.” feliratok szerepeltek. Az er6 �HELYTÖRTÉNET 58 dozó Nővérek kápolnáját is ő dekorálta, de források szerint a salgótarjáni Szent József9 templom kápolnája, Palotás, Kálló és Szécsény is őrizte munkáit. Bár alaposabb kutatómunka szükséges, hogy ezek részlegesen vagy teljesen megmaradtak-e a mának. Márton Lajos bélyegterve (Nagy László tulajdona) A Szent Jobb országjárása 1938. május 31-én indult először és 1942-ben fejezte be országjárását a Szent Jobb. Az Aranyvonat útvonala melletti állomásokat feldíszítették, a vármegyék részéről hivatalos fogadóbizottság várta a vonat érkezését, a lakosság körmenetben vonult ki az állomásra. A püspöki székvárosokban egy éjszakát, a fontosabb városokban egy-két órát, illetve egyes közbenső állomásokon néhány percet tartózkodott a Szent Jobb az előre kiadott, egyeztetett menetrend szerint, de természetesen az állomások többségén csak áthaladt. Megállás után kinyitották az üvegfalat, leeresztették a lépcsőt és az ereklyetartóval együtt a papi kísérők vállon hordozható baldachinra emelről szóló írást Kamarás József készítette, és az Új Nógrád 1990. július 21-i számában jelent meg. 9 Az Acélgyári úton álló, ferences rendi Szent József templomot 1936-ban szentelték fel, amelyben 1950-ig szolgált a rend. A templommal egybeépült plébániaépület nagytermében kápolnát alakítottak ki. Ennek freskóit festhette Márton Lajos. �HELYTÖRTÉNET 59 ték az ereklyét.10 Az őrség felsorakozott, a parancsnok a Szent Jobb előtt indult el, őt követte a Szent Jobbot hordozó papok csoportja, mögöttük a Szent Jobb őre, két oldalról pedig a Koronaőrök zárták az alakzatot. Őket követhették a főméltóságok és az ünneplő tömeg. Az ünnepi fogadóbizottság (főispán, alispán, településvezetők, megyéspüspök, papság stb.), a díszszázad, a katonai zenekar mindenhol kötelezően részei voltak a Szent Jobb érkezésének, nemkülönben a sok száznyi vagy éppen több ezernyi érdeklődő. A fogadóbeszédet, üdvözlést gyakorta a városvezető végezte, de e téren nem volt megkötés. Térségi országgyűlési képviselő, vármegyei vezető is szerepet kaphatott ebben. A papság főpapi szentmise keretében hódolt az ereklye előtt. Adott esetben üdvözlő beszédekre, imákra nyílt mód, majd az ereklyét közszemlére bocsátották. A Szent Jobb útvonalainak összefoglalása (1938−1939 és 1942) 1938 kora nyarán az első bécsi döntés még nem született meg, viszont 1939-re egyértelművé vált, a visszatért felvidéki településeken igény jelentkezett a Szent Jobb fogadására. A szervezőbizottság úgy határozott, hogy előbb a nyugati (Érsekújvár, Léva), majd az onnan keletre eső területre is vezet a különvonat útja. A Szent Jobb utolsó útjára immár Erdély visszacsatolása után, 1942-ben került sor, a nagyváradi Szent László-napok11 joggal szolgáltatták ehhez az indokot. 1938. május 31. – július 7. A Szent Jobb első két útja Esztergomba, illetve Székesfehérvárra vezetett, majd ezt követően felváltva nyugat-, ill. kelet-magyarországi települések következtek:12 Esztergom / Székesfehérvár / Kaposvár – Zalaegerszeg –Nagykanizsa – Pécs – Bátaszék – Baja – Szekszárd / Vác / Győr – Hegyeshalom – Szombathely – Sopron – Csorna / Kiskőrös – Kalocsa – Kiskunhalas – Természetesen a Szent Jobbot rövid, néhány perces állomási tartózkodás során nem emelték ki a helyéről. 11 Szent László-napok (gyakorta: Szent László Hét) 1942. május 3–10. közötti megrendezésének okai: 750 éve avatták László királyt szentté, 600 éve zarándokolt Nagy Lajos király Nagyváradra, ott tartva első országgyűlését, 250 éve szabadult fel Nagyvárad a törökök alól. 12 A felsorolt útvonalakon a kötőjelek közötti települések alkottak egy-egy menetet. 10 �60 HELYTÖRTÉNET Kiskunmajsa – Kiskunfélegyháza – Szeged – Hódmezővásárhely – Kecskemét / Cegléd – Abony – Szolnok – Békéscsaba – Gyula – Szajol – Püspökladány – Debrecen – Nyíregyháza – Füzesabony – Mezőkövesd – Eger – Gyöngyös – Hatvan. 1939. április 29. – május 15. Ekkor a Szent Jobb újabb körutakat tett, ezúttal a Dunántúlon át felvidéki, észak-magyarországi, majd kárpátaljai településekre is eljutott: Április 29−30. Albertfalva – Martonvásár – Velence – Dinnyés – Székesfehérvár – Várpalota – Veszprém – Pannonhalma – Győr – Komárom – Érsekújvár – Bánkeszi – Léva Május 6. Budapest, Nyugati pu. – Vác – Ipolyság – Drégelypalánk – Balassagyarmat – Szécsény – Losonc – Fülek – Feled – Rimaszombat Május 7. Rimaszombat – Feled – Bánréve – Pelsőc – Rozsnyó – Fülek – Somoskőujfalu – Salgótarján – Pásztó – Hatvan – Aszód – Gödöllő – Budapest Május 13–15. Budapest – Miskolc, majd Miskolc – Sátoraljaújhely – Csap – Ungvár – Munkács – Beregszász. 1942. május 2–3. A Szent Jobb a Szent László-napok rendezvényei keretében Nagyváradra látogatott. A vonat útvonala: Budapest – Püspökladány – Berettyóújfalu – Biharkeresztes – Nagyvárad volt. Az Aranyvonat 1939. május 6–7-i, észak-magyarországi útja A Nyugati-pályaudvarról 5.30-kor indult el második felvidéki országjáró útjára a Szent Jobbot szállító Aranyvonat. Az ereklyét – többek mellett – ezúttal is elkísérte Serédi Jusztinián hercegprímás. A szerelvény Vácott állt meg először, a pontos menetrend mindössze 12 perces várakozást engedélyezett. A honvéddíszszázad zászlóval, zenekarral vonult fel, leventék, cserkészek, frontharcosok és természetesen nagy tömeg várta a vonatot. Nógrád vármegye képviseletében Paczolay Zoltán főügyész itt szállt fel a vonatra. Innen észak felé, a vadregényes Börzsöny történelmi emlékekben gazdag vidékén haladt tovább Drégelypalánkig, ahová nyolc órakor futott be. Itt Hont vármegye főispánja, Koczor Gyula és Sáska Dezső alispán csatlakoztak a hivatalosságokhoz. �HELYTÖRTÉNET 61 A szerelvény az immár visszatért Ipolyságot 8.30-kor érintette, hiszen ekkor még létezett az Ipoly-völgyi vasút Drégelypalánk−Ipolyság közötti hat kilométernyi szakasza.13 A katonai díszszázad tisztelegve fogadta a vonatról leszálló hercegprímást, a Szent Jobbot pedig ünnepélyes menetben kísérték a Vármegyeház elé. Itt Salkovszky Jenő országgyűlési képviselő méltatta a nap jelentőségét, majd Serédi Jusztinián hercegprímás rövid csendes misét celebrált. A Szent Jobb észak-magyarországi, 1939. május 6−7-i útvonala (A szerző jelölései) Ipolyságról rövidesen ismét Drégelypalánkra ért a vonat, ahol Nógrád vármegye küldöttségének tagjai, Baross József főispán, Neográdi Horváth Sándor alispán és Mátéffy Viktor prépost-plébános csatlakoztak az Aranyvonat hivatalosságaihoz. Menetrend szerint 11.14-kor érkezett meg Balassagyarmatra a szerelvény, amelyet Kaszner Jenő MÁV-állomásfőnök és Ádámkovics Béla vonalfőnök a tisztikarukkal együtt fogadott. 13 A Drégelypalánk–Ipolyság (Šahy) közötti, gyakorlatilag magyar területen futó vonalszakaszt az 1960-as évek elején elbontották. A rendszerváltoztatást követően a térség civil szervezetei, önkormányzatai kezdeményezték (eredmény nélkül) a pályaszakasz helyreállítását, ezáltal az egykori Ipoly-völgyi, IpolyságLosonc közötti vasúti személyforgalom megnyitását. A 2021-ben elindított, mindkét országot érintő újabb civil szerveződés ismételten kísérletet tesz a helyreállításra, a vasúti forgalom újraindítására. �62 HELYTÖRTÉNET A korabeli Nógrádi Hírlap kiemelte a Nógrád vármegye székhelyét uraló hatalmas érdeklődést, ami talán sohasem látott annyi embert, mint a Szent Jobb érkezésekor. A házakat fellobogózták, gyertyákkal, keleti szőnyegekkel díszítették, a tömeg egyházi énekeket énekelt, vagy éppen csendes áhítattal, ünnepélyes meghatottsággal fogadta a menetet. A vasútállomástól a Vármegyeházig vezető távot (előzetes szervezői felmérés szerint 740 lépést) fél óra alatt tette meg a külsőségeiben is látványos menet. A Scitovszky úton14 és a környező utcákban, ahol már kora reggel óta sűrű sorokban álltak az emberek, a rendet csendőrök és rendőrök őrizték. Nemcsak a városlakók voltak jelen, hanem a falvak népe is felkereste a megyeszékhelyet, hiszen így a látványosság követésére, illetve magának a Szent Jobbnak az alaposabb megtekintésére is módjuk nyílt, amelyre a településüknél a vonat elhaladásakor nem lett volna lehetőségük. A menet Balassagyarmaton a Scitovszky úton, a Polgári Leányiskola előtt halad. Középen Neogrády Horváth Sándor alispán, előtte Baross József főispán (Fotó: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Elegyes 28.8.100) Az élen zenekarral kísért katonai díszszázad vonult, amely a Vármegyeház előtti térre vezette fel a menetet. Elöl Máriássy László ezredes haladt 14 Ma Bajcsy-Zsilinszky Endre út. �HELYTÖRTÉNET 63 az alabárdos testőrség díszszakaszával, ahol a Szent Jobbot bíborral borított emelvényre helyezték. A kíséret illusztris tagja volt az egykori miniszterelnök, az Actio Catholica szervezetét képviselő Huszár Károly15 is. A Szent Jobbról, illetve magáról Szent Királyunk személyéről Neogrády Horváth Sándor alispán csak röviden, pár mondatban emlékezett meg, kiemelve, hogy „tőle kaptuk országunkat, legszebbet, széles e világon, adott törvényt, mely összetartotta és hitet, mely felemelte.” Jeszenszky Kálmán16 esztergomi protonotárius kanonok – aki főegyházmegyei kinevezése előtt, 1905−1931 között a szülővárosában, Balassagyarmaton plébánosként szolgált, tehát a jelen alkalomra visszatért oda – szentbeszédéből kiemelhetők ezek a gondolatok: „Szent István ökölbe kulcsolt kezefeje szinte megkövesedett parancsként hirdeti minden magyarnak, hogy egyedül a Krisztus hitére támaszkodó, áldozatos és vállvetett munka és áldozatos összefogás biztosíthatja a Duna-Tisza közön minden rokon néptől távol élő nemzetünk fönnmaradását.” Utalt arra a keveset hangoztatott tényre, hogy Nógrád földje István királyi birtoka volt, járt is itt annak idején és „a dicsőséges Szent Jobb most csak hazajött. Ez a föld is, ahol most állunk, az a föld is, amelyen (…) jött a dicsőséges Jobb és (…) amerre délután fog menni. Szécsény, Rimóc, Lóc, Hollókő felé tekintve az ő vadakban gazdag erdei terültek el, Halászi körül pedig halastavai voltak.” Báró Kray Pál17 plébános, tiszteletbeli kanonok imájában több utalás volt a történelmi múlt és a közelmúlt történéseire. Megemlítette, hogy a valamikor dicső és virágzó város egyszer már teljesen megsemmisült, hiszen a keleti pogányság betörésével szembeszállva feláldozta magát, majd a Szent Király egykori intését megfogadva „…a nagy Balassa nemzetség erőfeszítéseivel újra gyökeret vert itt a magyar élet”, és természetesen utalt arra is, hogy „…az egyetlen magyar rög, a Civitas Fortissima” volt az egyetlen magyar város, amely saját erejéből lerázta a betolakodó ellenséget. Az egyházi, világi beszédek, imák után kezdődhetett meg a hívek, az érdeklődők, a tanulóifjúság hódoló elvonulása a Szent Jobb előtt. A tömeget a sajtóbeszámolók 8000−10 000 főre tették, ennek rendjéért Blázsik Károly18 pápai kamarás, gimnáziumi hittanár volt a felelős. Minderre egy Huszár Károly (1882−1941) politikus, miniszter, miniszterelnök, ügyvezető államfő (1919−1920), OTI elnöke (1928−1934), felsőházi tag, Actio Catholica alelnöke (1932−1941) 16 Jeszenszky Kálmán (1873−1946) katolikus pap, hittanár 17 Báró Kray Pál (1894−1941) plébános, tiszteletbeli kanonok 18 Blázsik Károly (1880−1945) pápai kamarás, hittanár 15 �64 HELYTÖRTÉNET óra állt rendelkezésre, ez idő alatt a hercegprímást, a Szent Jobb kíséretét, a meghívott előkelőségeket a vármegye látta vendégül ebédre a Vármegyeház épületében, de ellátást a Kaszinó épületében is biztosítottak, ott ebből a koronaőrök, komornyikok és a fotóriporterek részesültek. A Szent Jobbot és az egyházi, világi személyiségeket immár gépjárműveken vitték ki az állomásra, a különvonat 13.15 órakor indult tovább Losonc felé. Az útvonalon először Szécsényben állt meg a szerelvény, ahol Sztojkovich József főszolgabíró mondott beszédet és Druga Pál esperes imádkozott. Losoncon, hasonlóképpen Balassagyarmathoz, a városközpontba szállították az ereklyét, ahol fogadására többek mellett megjelent Bubnics Mihály püspök, a rozsnyói egyházmegye apostoli kormányzója. Nagy Iván főszolgabíró mondott a város nevében üdvözlő beszédet – itt sem a polgármesterre osztották ezt a feladatot –, a főtérre kihelyezett Szent Jobb előtt pedig elvonult a város és a környék népe. Az Aranyvonat aznap még folytatta útját, rövid megállókkal Fülek, majd Feled következett, utóbbi településen a nagy tömeget eső formájában égi áldás is elérte a pályaudvaron. Itt Soldos Béla, Gömör vármegye főispánja és más vármegyei vezetők üdvözölték a küldöttséget. Serédi hercegprímás elismerő szavakkal méltatta Gömör népének „mély vallásosságát és törhetetlen hazafiasságát, amely a húszéves nehéz rabságban csak erősítette egymást”. A május 6-i nap utolsó állomása Rimaszombat volt, ahová 19.00 óra után érkezett meg az Aranyvonat. Az esti órákban immár díszkivilágítás kísérte a Szent Jobb menetét, a díszruhás honvédek sorfala között érkezett az ereklye a templomtérre, ahol Czapik Gyula protonotárius-kanonok mondott szentbeszédet, Mázik László pápai kamarás, kerületi esperes imát. Majd a lakosság megtekinthette az ereklyét, amelyet éjszakára a templomban helyeztek el. Másnap, 1939. május 7-én, vasárnap tovább folytatta az útját az Aranyvonat. Rimaszombatról visszatért Feledre, majd onnan északkelet felé vette az irányt, Bánréve−Pelsőc−Rozsnyó felé (utóbbi településen a Szent Jobbot ünnepi menetben bekísérték a főtérre, ahol Serédi Jusztinián hercegprímás misét pontifikált a tábori oltárnál). Ezt követően Fülek−Somoskőújfalu volt a szerelvény útja (mindkét állomáson 10-10 percet tartózkodott a vonat), majd 17.17 perckor futott be a feldíszített sal- �HELYTÖRTÉNET 65 gótarjáni állomásra19 az acélgyári zenekar hangjai mellett. Ott a Szent Jobbot és az egyházi, világi vezetőket Dr. Förster Kálmán polgármester köszöntötte. Serédi hercegprímás válaszában megemlékezett korábbi látogatására, amikor még Salgótarján határváros volt.20 A díszes fogadtatások sorából Salgótarján sem maradt ki, az ereklyét bányászok lámpái és cserkészek díszsorfala között a vasútállomás térre néző keleti oldalához vitték, ahol díszes emelvényt állítottak. Ott Réz Marián ferences rendi plébános mondott szentbeszédet, majd körmenet alakult. A Szent Jobb ünnepélyes fogadtatása Salgótarjánban (Fotó: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Elegyes 25.5.23) A köznyelvben kisállomásnak nevezett, főtéri vasútállomásra érkezett a szerelvény. A vasútállomást 1969-ben bontották le. 20 Somoskőújfalut a Népszövetségi Tanács 1924. február 15-én csatolta vissza Magyarországhoz. A korabeli lapok a hercegprímást úgy idézték, hogy másfél évvel azelőtti salgótarjáni látogatását említette. Ez vagy az ő nyelvbotlása volt – másfél évtized helyett másfél évet mondott – vagy az újságok rögzítették tévesen a beszédet. 19 �HELYTÖRTÉNET 66 Az Aranyvonat 70 percet tartózkodott a városban, az acélgyári zenekar hangjai és lelkes éljenzés közepette indult a szerelvény dél felé. Az útvonal Pásztó (10 perc megállás)−Hatvan−Aszód−Gödöllő volt, végül késő este gördült be a különvonat a Keleti pályaudvarra. Az Aranyvonat sorsa és pótlása A Szent Jobbot szállító vonatszerelvény 1942 májusában tette meg utolsó útját. A II. világháború alatt feltehetőleg osztozott a magyar vasútikocsi- és mozdonyállomány jelentős részének sorsában, a harcok alatt elpusztult. Az ezzel ellentétes állítások, állítólagos szemtanúk csak a legendáriumát növelték, hiszen a szerelvény 1945 után még sérülten sem került elő. Az aranykocsi rekonstrukcióját a Budakeszi Kultúra Alapítvány 2010ben kezdeményezte a Magyar Koronaőrök Egyesületével közösen. A kormány a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a rekonstrukciós munkálatok felügyeletével, a tervezésben a Műszaki és Közlekedési Múzeum, illetve a Vasúttörténeti Park szakemberei vállaltak részt. Az új aranykocsi a Dunakeszi Járműjavító Kft. műhelyeiben öt év alatt készült el az eredetivel megegyező külsővel. A Vasúttörténeti Parkban 2020. augusztus 20-án mutatták be először a felújított kocsit, majd első hosszabb útja – a koronázási ékszerek hiteles másolataival – 2021 júniusában Jászberénybe vezetett. 2022 őszén a tervek szerint az egykori szerelvény felújított mása Nógrádban, Balassagyarmaton is bemutatásra kerül. Források História 2000/1. Indóház Magazin 2012. május Katolikus Szemle 1918/6. Nemzeti Újság 1939. május 7. Nógrádi Hírlap 1939. május 14. Pesti Hírlap 1939. április 26. Új Nógrád 1990. június 7. és július 21. Újság 1939. május 9. Új Magyarság 1939. május 7. és május 9. Vasúti és Közlekedési Közlöny 1938/48. �SALGÓTARJÁN 100 67 PÁSZTOR ÉVA „Ki vágja ki az anyafákat?” Katona Ágota költői estje a balassagyarmati Artéria művészeti galériában A tehetséges fiatal költő iránt érdeklődőket Fricska Éva köszöntötte művészeti galériájában. Mint mondta, már régen felfedezte Ágotát, s felkeltette érdeklődését a Törött árnyak című kötete. Évekig őrizte azt a vágyat, hogy valamikor fog vele találkozni, s íme, eljött az idő, 2022. február 26-a. Segítettem Évát elképzelésének, óhajának teljesítésében, hiszen szinte az Artéria indulásától résztvevője vagyok a rendezvényeknek, s egy alkalommal beszéltem neki volt balassis tanítványomról, akinek ismét megjelent egy verseskötete. Találkozott egymással az álom és a valóság, így szerveztük meg a februári találkozót. Félve vállaltam el a beszélgetőpartneri feladatot, hiszen 2008-tól, Ágota érettségijétől tizennégy év telt el, s azóta csak egyszer találkoztunk, Vanyarcon, 2021 nyarán egy irodalmi fesztiválon. Igaz, addig internet segítségével tartottuk a kapcsolatot, egy kicsit nyomon tudtam követni sorsát. A találkozón megajándékozott új könyvével, amelynek rendkívül örültem. Jó volt tapasztalni, hogy ott folytattuk a beszélgetést, ahol több mint egy évtizede abbahagytuk. Kimondhatatlanul jólesett, hogy megmaradt a kedvessége, a figyelmessége, a szerénysége, a tisztelete és szeretete. Nagyon szép tanár–diák kapcsolat volt a miénk. �68 SALGÓTARJÁN 100 Katona Ágota és Pásztor Éva beszélgetése a balassagyarmati Artéria Galériában A költői esten a beszélgetést egy kis múltbeli időutazással kezdtük, hogy a jelenlévők megismerjék Katona Ágotát. A Kiss Árpád Általános Iskolából érkezett a Balassi Bálint Gimnáziumba. Példás szorgalmú, kitűnő tanuló volt. Érdekelte az irodalom, a magyar nyelv és kommunikáció, az idegen nyelvek, a zene, de a reál tantárgyak is. Sok időt fordított a tanulásra, az olvasásra, aminek az országos tanulmányi versenyekbe való eljutás és sikeres szereplés volt az eredménye. Szaktanárai kísérték őt a különböző magyarországi városokba, így nemcsak olvasmányaiból ismerhette meg Győrt, Budapestet, Gyulát, hanem több alkalommal járt is ott, s felfedezhette értékeit, szépségeit. Édesapját még gyermekként elveszítette, édesanyja és nagymamája nevelte őt. Egy virágokkal díszes kertes családi házban éltek, míg Ágota kedvéért, aki felvételt nyert az ELTE magyar-esztétika szakára, Budapestre költöztek. Az izgalmas, tanulással telt évek alatt nagymamája és édesanyja is elhagyta a földi világot, s Ágotának többnyire egyedül kellett szembenéznie a valósággal. Céltudatossága, erkölcsi tartása, állhatatossága, pozitív életszemlélete megtartotta őt jó embernek, s számtalan barátságot kötött a fővárosban. Jól érezte magát az értelmiségi pesti világban. A szerelem is megtalálta őt, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember igazán jól érezze magát a bőrében. A munka és a tanulás az egyetem óta mindennapjainak része, Ágota kollázsokat is készít, s fotózást tanul. Szülővárosát nagyon szereti, élményeit magával vitte Budapestre, s ha úgy érzi, ezeket a kis emlékmagvakat elülteti verseiben. Ágota már kisiskolás korában is írt rövid gyermekverseket, s amikor többszáz zsenge összegyűlt, egy kis kötetben megjelentek a válogatott, 2004−5-ben írt versei Törött árnyak címen. Magyartanáraként ajánlottam az olvasók figyelmébe a következőképpen: „Egy tizenöt éves kamasz lány verseskötetét tartva kezében felmerülhet a kérdés: milyen mondanivalója lehet egy tinédzsernek, milyen tapasztalata, �SALGÓTARJÁN 100 69 ismerete lehet a világról, ha ilyen fiatalon az önkifejezésnek ezt az egyik legnehezebb, ugyanakkor a legnemesebb és legszebb útját választotta. Minden versszerető ember csodálattal néz fel a költőre, akit a múzsa magához emel, különös képi látással, egyéni gondolkodásmóddal, utánozhatatlan bölcsességgel lát el. A költő az, aki kimondja a kimondhatatlant, szavakba önti az elmondhatatlant, helyettünk is. Katona Ágota felkelti figyelmünket verseinek tartalmi és formai gazdagságával, lételméleti kérdéseket boncolgató filozofikus gondolkodásmódjával, különös képi és nyelvi megfogalmazásával. Értelem és érzelem, valóság és képzelet, földi élet és misztikum, élet és halál, hit és szeretet gazdag skáláját mutatja meg a költő diáklány. Hangulatvilága többnyire komor, képei érzékletesek, stílusa árnyalt, sokszor sejtelmes. Szóalkotásában egyéni törekvés ismerhető föl, ami önálló, autonóm személyiségre vall. Katona Ágota versei ámulatba ejtők.” A 100 oldalas kötet ciklusokba rendezett. Összegző erejűek a címeik: Zavaros tükörkép, Sikoltó tegnapok, A szavak mint varázsigék, A turulmadár szíve, Égő avar, Szakadt könnycseppek, Természetvarázs, Gondolatok a távolból, Sóhaj az éterhez, A Tejút túloldalán, Világunk mágiája, A múlt üzenete és Kiáltások Istenhez címekhez 113 vers tartozik. A nyitó vers az Álmok jegyese. Az álmok jegyesét megedzette az élet. Nem kergeti az álmokat, de vannak álmai, amelyek szigorúan a valóság talaján állnak és megvalósíthatók. A Lelkembe olvasztott percek című versében elmondja, fontos a múlt őrzése, hogy előre tudjon menni. Ágota tizenöt évesen is, és ma is szereti a romantikus elemeket a verseiben. Az elvágyódás, az emlékek kutatása, megtartása, az előretekintés, a távlatokba merengés a kortárs költészetből sem hiányzik. A vers olyan adomány az arra vágyó léleknek, ami az égi szférákba vezetheti el az embert. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobbak, hogy emberibb emberek legyünk. 2005-ben megjelent egy interjú Ágotával, s a végén engem is megkérdeztek, hogy látom az ifjú tehetség jövőjét. Ezt nyilatkoztam: „Ágota igazi őstehetség. Remekül ért gondolatainak versbe öntéséhez. Főként a szabadvers iránt érzékeny, de igyekszik alkalmazkodni a kötöttebb műformához is, mint a szonetthez. Rendkívül tág érdeklődésű, érettebb a korosztályánál. Sokszor tanulmányainál is előrébb halad olvasmányaiban. Szép jövőt jósolok neki, s biztos vagyok abban, a költészet iránti elköteleződése tartós marad.” �SALGÓTARJÁN 100 70 Úgy érzem, ennek a nagyon tanáros megnyilatkozásnak elég az utolsó mondatára figyelni, mert jól éreztem, a költészet iránti elköteleződése megmaradt: Ágotának 2021-ben, tizenhat évvel később megjelent egy új kötete, Kezdetben, mégis vihar címmel a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában. Nagyon megható volt, hogy Terényben, 2021. július 10-én, szeretettel és hálával ajánlotta könyvét nekem, mint versei első olvasójának, első mentorának. A Kezdetben, mégis vihar felbecsülhetetlen intellektuális kalandot jelentett számomra. Hetekig olvastam, olvastam, s fedeztem fel napról napra a titkokat. Szellemi kihívást jelentett minden vers, s nagyon élveztem a posztavantgárdnak mondható kötetet. Eliot, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, József Attila, Pilinszky János és még számtalan alkotó a magyar- és világirodalomban! Mind örülnétek, hogyha tudnátok, milyen építő hatással vagytok az új, XXI. századi fiatal költőnemzedékre! Kétség nem fér ahhoz, hogy Katona Ágotának egyéni stílusa, sajátos, rá jellemző látás- és ábrázolásmódja van, de hogy hatottak rá a modernek, az izmusok, azt bizton állíthatom. Ahhoz, hogy így írjon valaki, sokat kell tanulni, tapasztalni, kísérletezni, bírálatokat hallgatni, műhelymunkákban részt venni, s írni, írni, írni, csiszolni, javítani, stilizálni, sokszor átgondolni, s újból csiszolni, kihúzni, újat írni. Így készült az első felnőttkori verseskötet, amelyet a szerző kollázsai díszítenek, s bontják ciklusokra. A tematika változatos: a modern kor emberének létérzése, a férfi-nő egymást erősítő vagy gyengítő viszonya finom erotikával, a természet és az ember, az elmúlás, a betegség, a pusztulás, az élni akarás. A kötet nyitóverse ez utóbbi kettő lenyomata; címe beépül a vers kezdő sorába: „SZŰZFÖLD, az ártatlanság rokona, el kell válnia a barázdált domboktól. A széllökések kiszolgáltatnak a négy elemnek. Tűzkar, fémlábak. Fekete lomb nyeli az utakat, az alig érintett avarban napjárta folt, élnek az anyafák.” Ágotának fiatal felnőttként szembe kellett néznie a halállal. Két asszony nevelte, s mindkettőt, a nagymamáját és az édesanyját is elvesztette. A Kettes tüdő a téma mesteri sűrítése. „A lemeztelenített erdő, méhében a sóbarlanggal rideg levegőt kínál. A tüdő páros szerv, egy �SALGÓTARJÁN 100 71 maradt belőle. A másik kórteremben hallgatnak az altestről, nem siratnak kölyköket, csak elveszik a tányért és tisztára nyalják. Kiköpik a csontot. A kórház wifije védtelen, az időjárás-jelentés mellé pornó töltődik be, mondanám, hány fok. Egy arcon folyadék. A hideg üreges, amennyire lehet, öltözzünk fel. Kastély volt ez is, barokk kútjából galambok ittak. A kápolna körül rózsakert, főúri séták helyszíne. Magánterület, év vége, állati csend van. Lepedőbe csomagolt halottak, fehér zsákban várakozó szennyes.” Katona Ágota szabadverseiben áramolnak a gondolatok újabb és újabb verssort igényelve maguknak. A szakaszok is szabad elrendezésűek, némelynél számozott, mint az Ívrombolás címűben, amely négy számozott egységből áll. A harmadik részben megnevezett Requiem hangulata hatja át az egész verset. Gyönyörű versnek tartom az Égés, hamu, albedó címűt, mert édesanyja halálának sejtetése, tragikus valósággá válásának és a gyásznak a költői leírása. „Virágok a vízen, sodrásban, Dunában, a parton egész családok, kiégett egy kolostor. Margarétát kértem, fehér krizantémot hoztak. Az anyai kéz az emlékeimben a halál allegóriája. Kórházi csempék között vág utat magának a fagy. Boka, lábszár, tüdő, a látható hideg egyetlen nap leforgása alatt ér el a létfontosságú szervekig. A rokonok kiöntenek egy pohár delet, kezükbe a vérkeringés melege, harminchat fok, hőségriadó. Ruhák maradnak, és a vérem marad, egyszerű dolgok. A vérem marad anyai vér, fél évig nem viselek pirosat. ” A XXI. századi fiatal lány életérzése szólal meg a Védőkör című versben. �SALGÓTARJÁN 100 72 „Követelem a személyes vadont. A gyarmatosított erdők kétszeres erővel törnek az égnek, koronafélénkség nélkül. Mesélek a boszorkányokról, amit mondok, felhasználják ellenem. Nem érek fel idegenek szájáig. Legyen a felékszerezettek találkozása ez a kör. Ami felhevült, alig lehet viselni, hiába nincs fémből. A testem éghető, menedék. Jól táncolnak velem a lángok. lány vagyok, páratlan, elfoglalt szervekkel.” Katona Ágota verseiben a természet elemei is szerepet kapnak, a föld, a levegő, a tűz, a víz, az erdő, a kert, az ösvény, az épület, az emelet. Szeretem verseinek őszinteséggel, nyíltsággal fel- és kitárulkozását, játékos-pajkos finom erotikáját, s a jó helyen, épp ott, ahol kell, kimondott-leírt latin vagy francia eredetű szavakat. Új latin Egy azúr-parti város nyelvét beszélő férfi gallérján az ujjam. Aztán mellbimbók rózsabokra. Érzem a fekete domboldalt, macskasimogatás. Még közelebb jutnék hozzá, ha az ajkán túl engednének a latintól elszakadt igék. Arcvonásainkban egy világos provincia, sérült amfiteátrum a város peremén, ahol a fűben összegyűlő felhőkön nyugatnak gázolunk, amíg el nem tűnik a nap. Az ő nyelvén: lo sorèlh. A kedvencem a verskezdő hasonlata és az utolsó mondata miatt a Magánlevél: �SALGÓTARJÁN 100 73 „A hivatalos nyelv, amit velem szemben használsz, mint megkerülni egy tavat. Képtelen vagyok eldönteni, hogy a karcolások miatt leértékelt mosógépnek, vagy a megcélzott hegynek szól. Keresem az autóst, aki nekiment a behajtani tilos táblának. Piros körök az embereken. Fehér vonalak az úton. Viseljek rúzst, írásban kéred, viseljek csipkét. Befekszel a holdkaréjba, a másik oldalát elfelejted. Ameddig ébren tűröd meg az éjszakát, félek egyedül aludni, akár a vonal, akár az ágy túloldalán vagy. Amíg alszom, a következő leveled címe erdő/rom/ipartelep. Az úttévesztés mint nem polgári erény. Aztán mégis hibajegyzék hozzám, pontjai a bőrről és a kellemetlen megjegyzésekről szólnak. Kedvem lenne magassarkúban tévedni el a hátadon.” A versek között kettőn megakadt a szemem a szerkesztése miatt, a Határfolyórajz és a Határkővonal címűeken. Bizonyos szavak után számok vannak, s a második versszakban ezen számokhoz még gondolatok tartoznak. Olvasható folyamatában és úgy, hogy a számokhoz mindjárt hozzáolvassuk a hozzá tartozó számozott gondolatot. Íme, az egyik vers: Határfolyórajz Vadpatakok1 válnak ki a térképből, kanyarokkal veszik körbe a biztos pontokat. Egyezségünk sérülékeny. Dobhártya szakad2, a szférák határán szent írásokat eresztünk össze, megszámozzuk a hangok jogait. Első paragrafus. Eltűnik a mederben, az elme érhálózatából3 nincs kijárat. Kényelmetlen vízállás, a Duna holtágai. Időszakosan telítődő pincék áradásában. 2 A zaj befed. 3 Lehetetlen és. 1 �SALGÓTARJÁN 100 74 Katona Ágota verseiben a formai játék, a tudatosan megválasztott versforma és képeinek posztmodern varázsa teljes egységben tárja fel a költő fájdalmát, veszteségét, érzés- és gondolatvilágát. Élvezetes és elgondolkodtató volt az a hetven perc, amelyet a költői esten megtudhattunk Katona Ágotáról és költészetéről. „Az égi szerelem felé is vezet egy sugárút, átszúrja a bordák közötti teret.” Katona Ágota Ágotát kimondhatatlan erő hajtja gyermekkori álmainak megvalósítása felé. A költői est végén sok sikert kívántam neki ezen az úton és a jól megérdemelt boldogságot, lelki békét, örömöt, hiszen az égi szerelem mellett a földi szerelem felé is vezet sugárút, s Ágota mindkettőre rálelt. �SALGÓTARJÁN 100 75 CSONGRÁDY BÉLA–ANDÓ ÁKOS Színház, s abból könyv született Névadója, Zenthe Ferenc születésnapjához igazítva mutatta be az idén tízéves fennállását ünneplő salgótarjáni színház azt a közel négyszáz oldalas könyvet, amely felidézi és megörökíti a teátrum születésének előzményeit, történéseit, sőt végigkalauzol az első kilenc évadon. A Színház született című könyv egyik szerzője, dr. Csongrády Béla 2003-ban már összefoglalta Zsinórpadlás nélkül című kötetében a salgótarjáni színjátszás előzményeit, mostani munkájában kifejezetten a Zenthe Ferenc Színház, a Vertich Színpadstúdió megalakulására és eddigi munkásságára fókuszált. Pontos, már-már krónikaszerűen részletes, mégis olvasmányos összeállításban kalauzolja végig az olvasót az első „színházcsinálók”, a Petőfi színjátszókör tevékenységétől a már professzionális társulat kilencedik évadának végéig, így kapta a könyv az A Vadgalambtól az Énekes madárig alcímet. A számtalan fotóval gazdagított kiadvány második részében tizenkét interjút olvashatunk Andó Ákos tollából, aki a beszélgetések során azokat az érzéseket, pillanatokat, folyamatokat kereste, amelyek jobbára a háttérben történtek, zajlottak, de meghatározó szerepük volt abban, hogy Salgótarjánban létrejött a színház maga. Az olvasó ezáltal megtudhatja azokat a kulisszatitkokat, amelyek előremozdították, s mozdítják ma is a város színjátszásának kerekét. A következő oldalakon szemelvényeket olvashatnak a könyvből. Csongrády Béla–Andó Ákos: Színház született �76 SALGÓTARJÁN 100 A Vadgalambtól az Énekes madárig – Szemelvények az alakulást és az első kilenc évadot feldolgozó részből A Nógrád című újság legkorábbi időszakától kezdve rendszeresen foglalkozott a salgótarjáni amatőr színjátszás gazdag múltjával, az acélgyári Petőfi Színjátszó Együttes színházpótló szerepével, és fel-felvetette egy önálló színház működtetésének gondolatát. Ezt egy 1966-os, Salgótarján kulturális centrummá fejlesztését szorgalmazó megyei pártbizottsági határozat is megerősítette. A József Attila Művelődési Központ 1966. április 3-i megnyitásával egy színházterem is teremtődött a városban, amely alkalmasnak bizonyult színházi produkciók fogadására, bemutatására. S az akkori intézményvezetés már az első év őszén élt is ezzel a lehetőséggel, és sorban fogadott különböző egyedi vendégelőadásokat. Egy kivétel azonban akadt köztük: nevezetesen az országos vasas munkás színjátszó fesztivál egyik – mint később kiderült: győztes – produkcióját, Faulkner Rekviem egy apácáért című drámáját a helyi petőfisek vitték színre itt az új helyszínen. A stúdió 2005. április 28-án jutott el oda, hogy a fiatalok vizsgaelőadás keretében a nagyközönségnek is bemutatkozhassanak. Ezt megelőzően felléptek a Palócföld folyóirat fél évszázados jubileumi estjén, a Palóc Parnasszus című pódiumújság két programján, s közreműködtek több kiállításmegnyitón is. Érthető izgalommal várták, hogy felmenjen a függöny, és megcsillanthassák tehetségüket, bizonyíthassák, hogy mennyire készültek fel arra, hogy a feltételek kedvező alakulása esetén egy állandó helyi színtársulat magját alkothassák. Az esztendő ősze azonban – ahogyan az akkori polgármester, Székyné dr. Sztrémi Melinda fogalmazott – város- és színháztörténeti jelentőségű eseménnyel kezdődött. Ugyanis a kulturális örökség napja alkalmából első ízben megrendezett „Kultúrházak éjjel-nappal” elnevezésű országos program keretében 2009. szeptember 20-án néhány perccel éjjel két óra előtt a Vertich Színpadstúdió Önnek ficereg? című előadása közben fordult meg először a József Attila Művelődési Központ színháztermébe szerelt forgószínpad. A városvezető köszöntőjében azt is hangsúlyozta, hogy Susán Ferenc kezdeményezésére példaszerű társadalmi együttműködés révén teremtődött meg az anyagi és szakmai háttér. A Nógrád Megyei Hírlap 2012. március 3-i számában Zöld út a helyi színháznak című cikkében már azt adta hírül, hogy a színházteremtés hosszú folyamata a legfontosabb határkőhöz érkezett. Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése február 23-i ülésén kinyilvánította azon szándékát, hogy a helyi tehetségek felkarolása, a színházi hagyományok megőrzése, a �SALGÓTARJÁN 100 77 városi identitástudat erősítése és az ifjúság művészeti nevelése érdekében az idei esztendőtől a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. szervezeti keretein belül önként vállalt közszolgálati feladatként támogatja a színházi tevékenységet. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a közgyűlés 2012-es költségvetésében tízmillió forintban határozta meg a színházi tevékenységre – az immár Zenthe Ferenc Színháznak nevezett helyi társulat és a színházi bérletsorozat támogatására – fordítandó összeget. Ezen túlmenően a Zenthe Ferenc Színház a helyi közművelődési kft.-n keresztül további – mintegy 11 millió forint nagyságrendben – úgynevezett természetbeni támogatásban részesült. Így következett el 2012. május 29-e, amikor – mintegy első önálló zenthés premierként s egyszersmind a színház történetében mérföldkőként Susán Ferenc rendező javaslatára színre került A hetvenkedő katona című előadás. Az évad utolsó bemutatója – Illyés Gyula Kegyence – 2014. május 12-én szintén komoly megmérettetést jelentett az új társulat részére. A darab két szempontból is rokona az ugyancsak bemutatott Antigonénak: egyrészt a régmúlt történelmébe, az V. századi Rómába vezeti vissza a cselekményt, másrészt ez is – egyebek mellett – szól az elszabadult hatalomvágyról. Ilyen előzmények után gördült be a színpadra egy ekhós szekér, amely remek rendezői ötletnek bizonyult Szigligeti Ede Liliomfi című, a korabeli teátristákról szóló vígjátékának hangütéséhez. A könnyed, szórakoztató előadás eleve jól jött a közönség számára az előző évad – fentebb jellemzett – súlyos témájú és tartalmú produkciói után. A következő bemutató időpontja már 2017-re, március 27-ére esett. Ezt a dátumot azért is fontos hangsúlyozni, mert 1962 óta színházi világnapnak számít. E jeles napon mutatta be a színház Heltai Jenő A Tündérlaki lányok című, 1914 óta a magyar színházak repertoárján rendre fel-feltűnt keserédes darabját. A Heltai-művet Halasi Imre – aki a Komámasszony, hol a stukker?-ral már bemutatkozott a Zenthe színházban – rendezte az eredetileg három felvonást kettővé tömörítve. A következő – immár hatodik – évadot megelőző augusztusi sajtótájékoztatón több újdonságra is fény derült. Ezek közül talán a legfontosabb annak az együttműködésnek a bejelentése volt, ami a Zenthe Ferenc és a Váci Dunakanyar Színház között létrejött. Ennek konkrét megnyilvánulásaként eljött Salgótarjánba Kis Domonkos Márk a 2013 áprilisában – tehát egy évvel a Zenthe után – létrejött váci társulat igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke is. A szezonra megjelentetett műsorfüzet előszavában Simon Lajos helyi igazgató – egyebek között – a következőket �78 SALGÓTARJÁN 100 írta: „Sokak szerint a világ legszebb varázslata a színház, ezért az ötéves társulat és a vezetőség arra buzdít mindenkit, hogy legyen részese ennek. Varázsoljunk hát együtt »a végtelenbe és tovább«!” A „varázslat” 2017. október 2-án egy érdekes produkcióval indult, színre vitték Michael Frayn Még egyszer hátulról (más fordítások szerint Függöny fel!) című bohózatát. A rendező Susán Ferencnek és munkatársának, Gyuriska János színművésznek sikerült érzékeltetnie, érvényre juttatnia a „színház a színházban”-jellegű szituációsorozat visszásságait. A megszólaltak egybehangzóan hangsúlyozták, hogy Salgótarján felkerült a magyar színházi élet térképére, s jó hírvivőként növeli a nógrádi megyeszékhely ismertségét, a rendszerváltást követően alaposan megtépázott rangját. 2018-ban a beharangozott előadások sorát Molnár Ferenc Az ördög című vígjátéka nyitotta meg, s csakúgy, mint korábban az Augusztus Oklahomában c. darab esetében a premier nem helyben, hanem 2018. szeptember 28-án – a szoros együttműködés keretében – a Váci Dunakanyar Színházban volt, s október 1-jén került a helyi közönség elé. Az előadás, minthogy közös produkció volt a váciakkal, az ottani teátrum adta művészeti vezetővel, rendezővel, Bakos-Kiss Gáborral került színre. Az évad 2019. május 27-én egy újabb nagy vállalkozással zárult. A modernkori drámairodalom egyik markáns képviselőjének, Arthur Miller Pillantás a hídról című világsikerű darabját tűzte műsorára, a Váci Dunakanyar Színházzal és a Vidnyánszky Attila elnökletével működő Magyar Teátrumi Társaságban kialakult gyümölcsöző együttműködés keretében. Ennek volt köszönhető Bakos-Kiss Gábor itteni rendezése Molnár Ferenc Az ördög-ében, majd mondhatni viszonzásul zenthés rendező-dramaturg páros – Susán Ferenc és Sándor Zoltán – vihette színre Vácott Goldoni A hazug című vígjátékát. Mintegy e folyamat részeként a Pillantás…-t a váci igazgató, a Jászai Mari-díjas Kis Domonkos Márk rendezte. 2019 nyarát végigturnézta a Zenthe Ferenc Színház. A Lovagias ügy-gyel például a partiumi Nagyváradon is járt, de már nyáron elkezdődtek az első bemutató, a Tarnóczi Jakab rendezte Amit akartok olvasópróbái, majd augusztus 21-én került sor a sajtótájékoztatóval egybekötött társulati ülésre. Az új évad terveinek ismertetése előtt Simon Lajos igazgató elmondta, hogy a 2018/19-es évad volt talán a legsikeresebb a hétéves történetük során. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától elnyert kiemelt minősítés mellett a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Nógrád Megyei Szervezete Prima-díjjal ismerte el munkájukat. Produkcióikat 173 előadáson 58 ezer néző látta. �SALGÓTARJÁN 100 79 Amit akartok c. előadás, 2019 A startra kész évadra kilenc premierrel készültek és megcélozták a 180 előadásos határ átlépését. Susán Ferenc produkciós igazgató ismertette a várható darabokat, bemutatta az új kollégákat és azt is bejelentette, hogy a Nógrád Táncegyüttessel és a Dűvő Zenekarral ismét készítenek közös előadásokat. Orosz Dániel értékesítési vezető arról beszélt, hogy miként tervezik bővíteni vendégjátékaikat. Fekete Zsolt polgármester úgy fogalmazott: a teátrum egy nehéz út fontos szakaszának vége felé közeledik. Kifejtette, hogy ehhez szükség volt a színház munkatársainak, illetve az intézményt támogatók energiájára, munkájára és hitére is. A társulatnak a jövőben nemcsak meg kell tartania az eddig elért színvonalat, hanem évadról évadra fejlődnie kell, bizonyítván egy állandó kőszínház létrehozásának szükségességét is. Valamivel korábban, 2019 tavaszán egy építész, Zombor Gábor, a Debreceni Egyetem oktatója már terveket is bemutatott egy új színház építésével kapcsolatosan. A társulati ülést követően a művészek nem hazafelé vették az irányt, hanem a Fő térre, hogy részesei, szereplői legyenek az újszerű Színház újratöltve című, első alkalommal megrendezett műsornak, kavalkádnak, amelynek fontos eleme volt az előző szezon legjobbjainak elismerése is. A koronavírus-járvány közepette volt egy nagyon fontos állomása a színház életének. 2020. november 5-én a budapesti Nemzeti Színház nagyter- �SALGÓTARJÁN 100 80 mének színpadán sikeresen mutatta be a Susán Ferenc által rendezett Advent a Hargitán című Sütő-darabot. Ez a vendégjáték – amely a Nemzeti Színház meghívására jött létre – nagy szakmai elismerésnek és megtiszteltetésnek tekinthető, ugyanakkor a színház fejlődése szempontjából újabb mérföldkő is. A vírusjárvány hulláma november közepén újabb leállást kívánt a kulturális szféra egészében, így a Zenthe Ferenc Színház helyi és országjáró tevékenységében is szükségszerű volt a megtorpanás. Énekes madár, 2021 �SALGÓTARJÁN 100 81 Így látták ők – Részletek a könyvben olvasható interjúkból SÁNDOR ZOLTÁN – Balassi-díjas előadóművész, a színház művészeti vezetője „Nagyon hiányzott egy saját, városi színház” T. Pataki Laciékkal sok irodalmi műsort csináltunk közösen; volt egy balassagyarmati csoportjuk, de sokat dolgoztak itt is, s az én csoportom is együttműködött velük. Egyre többször találkoztunk Lacival. (…) Ittott mutattunk be felolvasószínház-jelleggel darabokat is, például megcsináltuk egy rövidített verzióban a Vadgalambot, ezzel ünnepeltük a 110 éves Kohász Művelődési Házat. Laci vezetett korábban csoportokat, megvolt az affinitása a színházhoz, s fel-feltűntek tehetséges fiatalok. (…) Ha Molnár Ernővel, Susán Ferivel találkoztunk, akkor is mindig téma volt, hogyan lehetne egy új csoportot létrehozni, ami egy majdani profi színház alapja lehet. Annyira megerősödött ez a folyamat, hogy a Salgótarjáni Polgári Kör dr. Horváth István vezetésével felvette programjába a salgótarjáni színházi élet és benne a színházalapítás ügyét, amely hiányzott a helyi művészeti palettáról. Ennek hatására életre hívták Laciék a Vertich Színpadstúdiót, 2004. március 17-én volt az első felvételi, s elkezdtek egyfajta színészképzést. Óhatatlanul eljutottak egy pontra, ahol érezhető volt, hogy ez lesz, ez lehet egy profi színház magva. Alaptámogatást adott az akkori önkormányzat a stúdió működésére, a képzésre, s másfél-két év után eljutott oda a csapat, hogy bemutatta Szép Ernő Májusát, majd Marschalkó Zsarnokölőkjét, Kopit Jajj, apuját, Müller Péter Mártáját Molnár Ernő és Susán Ferenc rendezésében, igazán szép közönségsikert aratva. A sikereket látva megerősödött a város vezetésében is az, hogy érdemes őket támogatni. Az akkori polgármester, Puszta Béla és az önkormányzat anyagilag is támogatta a Vertich Színpadstúdiót, és biztosította játszóhelyként a művelődési központot. Úgy tekintett rá, mint egy profi színházat megelőlegező, megalapozó csoportra. (…) Sokan örülnek, hogy van ez a színház. A városi identitás fontos eleme – ezt kell a munkánkkal erősítenünk. Ez a város az önazonosságot építő és erősítő elemnek híján volt, tudjuk közel százéves történelméből. (…) Meggyőződésem, hogy jót tesz a város fejlődésének, ha van színháza. Mára már elhalkultak azok a hangok, hogy „minek ez?” �82 SALGÓTARJÁN 100 P. KERNER EDIT – Madách-díjas előadóművész, stúdióvezető „Az elején mindenki csinált mindent” Évi egymillió forinttal kezdtük Puszta Béla polgármestersége idejében, Székyné dr. Sztrémi Melinda már 1,5 millió forintot adott. Emellett mindenki csinálta a munkáját, a hivatását, mert nem ebből éltünk, de utána hajnalig ezen ment a beszélgetés. Még a meghallgatás előtt összeültünk nálunk – Susán Feri, Molnár Ernő, őket is meghívtuk a beszélgetésre a „Pataki Szalonba”, hogy ezt akarjuk, jöttök-e? Hát persze, hogy jöttek, mind a kettő. Nem is kellett sokat beszélni róla, öt perc alatt elindult a fantáziájuk, hogyan kéne, mint kéne csinálni. Nem akartunk az első évben semmit, kétévesre terveztük a stúdiót, de „áthajlott” mindig, újak jöttek a második évben. Így aztán nem kétévente lehetett „felvételizni”, hanem amikor valaki jönni akart, azt befogadtuk, marasztaltuk. Mindenkit szeretettel fogadtunk, nem voltak kőbe vésett felvételi időszakok. Egy nagyon-nagyon jó csapat alakult ki, bár nehezen fogadták el az ifjak a szigorúságot. (…) Volt, hogy 45 percig azt tanultuk, hogy kell megállni. Hányféle megállási mód van. Mégsem unatkozott senki soha. MOLNÁR ERNŐ – Állami Ifjúságért-díjas rendező „Jó úton halad a színház” Szoros kapcsolatban voltunk Sándor Zolival, aki pedig T. Pataki Lacival és Edittel volt nagy barátságban. (…) Zoli koordinálta a Vertichet. (…) Azt vallom, hogy ha a színházba eljön valaki, s megérzi ennek a térnek a hangulatát, meglátja a függönyt, akkor ő arra vágyik, még ha ki nem is mondja soha, hogy egyszer szétmenjenek a függönyök, világítsanak a lámpák, s ő ott álljon az egész tér közepén. Ha csak képzésre jár, előbbutóbb abbahagyja. Ez az én meglátásom. Szüksége van arra, hogy valami produktumot tegyen le az asztalra, hogy valamit csinálhasson, alkothasson. Egyszer csak Zoli szólt, hogy az akkori polgármester, Puszta Béla jelezte, szívesen adja a pénzt a Vertichnek, de mikor lehet valami darabot megnézni? Így került képbe a Május, majd Marschalkó Zsolt darabja, a Zsarnokölők. Megkérdezték, ki melyiket akarja rendezni, Ferivel úgy egyeztünk, hogy ő a Zsarnokölőt, a Májust csináljam én. (…) �SALGÓTARJÁN 100 83 SUSÁN FERENC – Vastaps-díjas rendező, a színház produkciós igazgatója „Ez a színház egy különleges sziget” Érdekes kettőssége volt a történetnek, mert voltak sokan, akik nem hittek ebben, voltak sokan, akik titkon reménykedtek, hogy hátha. (…) Az önkormányzat annyit mondott – s ez is szerepelt a mi terveinkben, mint kérés −, hogy három-négy év alatt az önkormányzat eljut az évi 15 millió forintos támogatásról 35 millió forintos támogatásig. (…) Volt, aki nem örült, hogy ugyanannyi pénzért kicsit többet kellett dolgozni, volt, aki azért élvezte, mert kihívás volt megcsinálni valami újat. Nem volt zökkenőmentes. Nem volt egyszerű út, nagy szükség volt Székyné dr. Sztrémi Melinda határozott támogatására – ő hitt benne az első pillanattól fogva. Amikor a váltás eljött, a színház már olyan helyzetben volt, olyan szintre fejlődött, hogy csak úgy már nem tudott megbukni. Nem lehetett volna egy tollvonással bezárni. Azoknak az embereknek a munkája révén, akik a kezdetektől csatlakoztak, a színház egyre erősebb tényezővé vált. Sándor Zolival kezdtünk mint színházi csoport, rengeteget járt be segíteni Patakiné Kerner Edit, számtalan dolgot csinált, sokat tett Molnár Ernő, aki minden nap itt volt. Az életük nagy álma kezdett megvalósulni. Csatlakozott hozzánk Kasza Henriette, akit áthelyeztek ehhez a csoporthoz, Andó Ákos, aztán jött Orosz Dani… Már voltak saját díszítőink. (…) Az kezdettől fogva látszott, hogy a salgótarjáni publikum jó ideig nem tudja fenntartani a színházat, képtelenség volt annyi nézőt szervezni hirtelen, hogy akárcsak minden második este előadás legyen a városban. Új piacok után kellett nézni, hogy hol játszhat ez a színház, s egyértelművé vált, hogy sokat kell járnunk vidékre. Voltak területek, amiket megcélozhattunk, ehhez sikerült Orosz Dániel személyében jó embert találni. (…) Fejlődünk folyamatosan. Mindannyian a mai napig együtt tanuljuk a színházat, hiszen nem volt, kitől tanuljuk. (…) Itt csak egy álom volt. Ma már könnyebb a helyzet, mert aki ma idejön dolgozni, az már lát egy mintát. Jót vagy rosszat, de lát valamit. Talán egyedibbet, mint a többi. Biztos, hogy ez a színház egy különleges sziget, másként működik. Születése miatt, a helye miatt, az identitása miatt. (…) �84 SALGÓTARJÁN 100 SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA – Salgótarján polgármestere (2006−2014) „Most vagy soha” Hittem, mert indíttatásomnál fogva színházszerető ember vagyok. (…) Annak a kezdeményezésnek, hogy legyen önálló színháza a városnak, volt már hagyománya Salgótarjánban. Mindig is fontosnak tartották a városlakók, hogy saját színházuk legyen, csak nem mindig találtak megfelelő mecénásra, támogatóra. Minket, városlakókat kell, hogy kötelezzen ez a múlt: nem szabad hagynunk azt, hogy színház nélkül létezzen ez a város. (…) A színház ugyanis azon túl, hogy a fogyasztható kultúra egy része, közösségépítő is. (…) Úgy éreztem, hogy ez egy kicsit az én gyermekem is, annyira fontos a színház nekem, annyira szeretem. Jó érzés volt az is, hogy miután lement az első előadás, akkor bementem a fiúkhoz, lányokhoz, s beszélgettünk az öltözőben, a színfalak mögött: mi volt jó az előadásban, min lehetne változtatni. Úgy éreztem, nem haragudtak meg érte, ha elmondtam a negatív kritikát is. Ezáltal még inkább a sajátomnak éreztem, kicsit mintha a régi szakmámban lennék, mintha beszélgetnénk kicsit az irodalomról. (…) Hittem, hogy a helyi embereket meg lehet arról győzni, hogy ne menjenek el máshová színházba, mert itt vannak olyan értékek, mint mondjuk Budapesten, vagy bárhol máshol, s a mai napig így gondolom. (…) Azért voltam bizakodó, mert itt rengeteg érték van, nem kell elmenni innen, hogy értéket keressünk. (…) Volt egy olyan elképzelés is, hogy építünk egy kőszínházat, egy saját külön épületet – ez is benne volt a hosszú távú tervek között. Emellett volt egy víziszínpad-elképzelésünk a Tóstrandon, annak elég komoly tervei megvoltak már. Hosszú távon a járható út az, hogy önálló épületbe költözzön a színház. (…) FEKETE ZSOLT – Salgótarján polgármestere 2016-tól „Tevőlegesen is elkezdtük a színházat támogatni” 2014 tavaszán vagy őszén (…) Susán Feri kért meg bennünket, hogy a Stécé Kávéház teraszán üljünk le egy kávéra, beszéljünk a színházról, hogy milyen irányban, hová lehetne azt fejleszteni. Szokásos vehemenciájával adta elő, hogy mit szeretne, s próbálta meggyőzni Ottót is (Dóra Ottó, Salgótarján egykori polgármestere – a szerk.), próbált engem is, hogy vegyünk Székfoglaló bérletet, mert az egy kiállás a színház ügye mellett. (…) Az alaptézis az lett, hogy lehetőleg önfenntartó fejlesztéseket hozzunk létre, amelyek működtetése nem folytonos kiadás az önkormányzat szá- �SALGÓTARJÁN 100 85 mára, hanem minimum fenntartják magukat, a városban és a megyében élők komfortérzetét növelik a beruházások, s a leglényegesebbek azok a beruházások, amelyek pénzt is termelnek, hogy önfenntartó lehessen a város. Ezek tervezésekor egyértelművé vált, hogy a színházi élethez anyagiakat kell biztosítani. (…) Elindultunk ezen az úton, s már nemcsak erkölcsileg, de tevőlegesen is elkezdtük a színházat támogatni. Eljött az az időszak, amikor a Zenthe Ferenc Színház kiemelt előadóművészeti szervezetté vált, a művelődési központtól különválva kezdett el működni. Amikor jött a törvénymódosítás szülte választási lehetőség, hogy a város egyedül tartsa-e fenn a színházat, vagy közösen az állammal, vagy csak az állam legyen a fenntartója, akkor nekünk meg kellett vizsgálnunk, mennyi pénzünk van. Mondhattuk volna akár azt is, hogy működtesse teljes egészében az állam, de akkor azt gondoltuk, Salgótarján megérdemli, hogy magáénak tekintse ezt a színházat. SIMON LAJOS – a színház igazgatója „A város zászlóshajójává vált a Zenthe Ferenc Színház” (A Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft.-ben – a szerk.) nagyon nehezen alakult ki az együttélés, hiszen kezdetben nem is tudták, hogy mi ez. A színház elkezdett kőszínházi módon működni. (…) A kezdet kezdetén volt egy törzsgárda, ami a Vertich Színpadstúdióra épült, majd (…) épült a társulat. Minél veretesebb lett a társulat, annál több lett a saját bemutatónk, bővült a bérletstruktúránk, a színház elkezdett fejlődni. Négyszer annyi színházi bérletes sorozat lett, nyolcszor annyi előadással. (…) Talán furcsán hangzik, de a színházat mint „cég a cégben” kezdtem el működtetni. A társaság ügyvezetése mellett „színházigazgatóként” irányítottam a színházi csoportot. Tudatosan nem adtam más kezébe ezt a feladatkört, mert csak így tudtam összehangolni a színház működését a másik öt területtel. Amikor Susán Feri bekerült a cég vezetésébe, innovatív volt, ugyanúgy, mint most: hozta a javaslatokat és a megoldásokat, jött az ötletekkel, de ő hozott hozzá pénzt is. Egy idő után a vezetői értekezleteken már elkezdték „nem annyira szeretni” a színházi területet. Én is furcsa helyzetbe kerültem, mert természetesen nagyon fontos volt a cég egésze, de fontos volt a színház fejlődése is, mert szerettünk volna kiemelt minősítést szerezni. (…) �86 SALGÓTARJÁN 100 VIDNYÁNSZKY ATTILA – a Nemzeti Színház főigazgatója „Egy színház mindig több, mint játszóhely!” A félig-meddig amatőr státuszból ilyen gyorsan eljutni a kiemelt szervezeti minősítésig figyelemre méltó teljesítmény. A Zenthének ez azért sikerülhetett, mert a színház vezetése sosem akarta „megúszni” hivatását, vagyis nem pusztán szórakoztatóipari igények kielégítésére, hanem magasabb rendű kulturális célok elérésére szerződött a salgótarjáni és környékbeli színházbarátokkal. Kezdettől odafigyelnek a minőségre, ami a repertoár összeállításán is látszik. Nógrádot lakják megyéink közül a legkevesebben – milyen könnyen hivatkozhatna a kisszámú közönségre egy-egy direktor a produkciók kiválasztásakor! De a Zenthén mindig is érezhető egy művészszínházi ambíció, s ennek hatalmas jelentősége van a haknikirályok és színpadi szemfényvesztők korában. (…) A minőségi munkával alátámasztott tiszteletadás mellett a következő fontos lépés a teátrum életében nyilván a Zenthe elmúlt tíz évéhez méltó, állandó játszóhely megteremtése lesz. Egy színházépület évtizedekre szóló megoldást jelentene, és létével is azt az igényt hirdetné, amiért a Zenthe létrejött. Kóros feledékenységre hajlamos korunkban már önmagában az is öröm és valódi jövőkép, hogy a salgótarjáni színház nem engedi, hogy névadója a feledés homályába vesszen. Zenthe Ferenc kiváló színész volt, és szívmelengető, hogy a város táplálja saját szülöttjének kultuszát. Ha mi nem őrizzük regionális, helyi értékeinket, más nem fogja megtenni helyettünk. A minőségi munkával alátámasztott tiszteletadás mellett a következő fontos lépés a teátrum életében nyilván a Zenthe elmúlt tíz évéhez méltó, állandó játszóhely megteremtése lesz. Egy színházépület évtizedekre szóló megoldást jelentene, és létével is azt az igényt hirdetné, amiért a Zenthe létrejött. Látva az első évtized működését, Simon Lajos harcos, elkötelezett vezetői munkáját, remélem, hogy ez létre is jön. Sőt, amekkora utat a Zenthe tíz év alatt megtett, egy kőszínház megalapításán nem is csodálkoznék. �SZEMLE 87 RÓNA Z. PÉTER Tanúságtétel Első hallásra merész vállalkozásnak tűnik Jézus Hegyi beszédként elhíresült tanítását költészeti alapanyagként kezelni. Vajon mit lehet még a több mint kétezer éves kinyilatkoztatásokhoz érdemben hozzáfűzni napjainkban? Nem minősüle istenkísértésnek az, amikor gondolatokat hívunk be egy szentnek tekintett szövegből? Vagy inkább tanúságtétellé válhat az, ha a kinyilatkoztatás lehetőségével élünk a személyiségünkön, személyes tapasztalatunkon keresztüli szöveg-újraértelmezések révén? Van-e joga egy halandó embernek, egy művei révén halhatatlanságot remélő költőnek felmennie a hegyre, és tanítania? Nem azért, mert ez a hozzáállás valaha távol állt volna a költészettől, a költői magatartástól, hanem azért, mert a XX. század modernizmusa és az utózöngéi ezt a váteszi szerepet ideológiai alapon nemkívánatossá, negatívummá, „polgári/ értelmiségi” szemléletmódon belül elfogadhatatlanná tette, mintegy leminősítette. Ádám Tamás 2022-ben megjelent kötetének már a címválasztásával is éppen azokat a határokat hágja át, amelyek kőbe vésődtek mára akár a teológia, akár a bölcselet, akár a költészet öndefiniálása felől tekintünk is rájuk, holott egy keresztény kultúrkörhöz tartozó számára valahol mégiscsak természetesnek kéne lennie az Újszövetségben foglaltakkal való folyamatos szembesülésnek és szembesítésnek, függetlenül attól, milyen elvárások mentén és miképp illik fogalmaznia és megfogalmazódnia. Nem lenne szabad elkerülni annak tisztázását, hogy az, ami egykoron Isten által rendeltként elhangzott, érvényes-e még egy istentelen világban. S ehhez miféle vonzatok társul(hat)nak egyszer és/vagy mindörökké. Az sem túl gyakori ma már, hogy a kötet ciklusait egy elővers vezeti föl, még ha Ádám Tamás nem először él is ezzel. Az olvasó számára viszont így adott egy olyan útmutató, amely ezúttal egyszerre lokális és globális tartalmakat, asszociációs lehetőségeket hív be: egyrészt kötődik a somoskői �88 SZEMLE bazaltorgonához, a macskakőlyuki macskakőhöz, másrészt ehhez az úton levés, a beszéd és az elmúlás univerzális aktusát kapcsolja. Már a versindítás is egy olyan ellentmondás kinyilatkoztatása, amely az adottságok meghaladását tűzi ki célként: „Ha lenne szám, hallgatnék. / Ha nem lenne, beszélnék.” (5) Azonnal érzékelteti a megfosztottság állapotát, amikor a harmadik sort úgy kezdi: „Elmondanám, hogyan…” Ezt a kinyilatkoztatást, és kinyilatkoztatni akarást ismétli meg a negyedik versszakban, de lényegesen másképp. Az első versszak a táj (bazaltok) érzékeléséről szól, majd az utána jövő kettő arról, hogyan is tud megszólítani, vezetni egy életen át a genius loci. A negyedik versszakban ezzel szemben az ember esendősége és próbatétele kap hangot. Az, hogy életünk során mindent ki kell bírni, „azt is, amit nem lehet.” Az ötödik versszak a válaszé: „A beszéd megfejthetetlen, a csend / jobban értelmezhető…” Vagyis jobb hallgatnia annak, aki szájat kapott, mert a csendben minden benne van. Egyébként is összevarrt szájjal csupán erőlködhetünk, hogy kimondhassuk azt, amit nem lehet. Amivel „fejthető” gondolatokat adhatunk önmagunknak és a világnak. Járható (bár csúszóssá tett) utat teremthetünk a generációk számára, akár a Macskakőlyuknál fejtett bazalt lerakásával is. A kötetnyitó Szobor a gyengeségnek ciklus kilenc költeménye temetőtől temetőig vezet egy átlényegített természettől övezett világban, amelyben a „jól kitalált”-ság akár olyan istentelen valóságra is utalhat, amelyben általunk-vélünk – de talán nélkülünk is – minden pusztulóban van, s ami menteni képes még belőle valamit, az az emlékezés, a mementóállítás, mert a jel, amelybe az énkeresésünk során átkonvertáljuk magunkat és a történeteinket, egyedül az lehet-maradhat örök (vagy legalábbis öröknek hitt). Ugyanakkor hitbéli tanúságtételként is felfoghatók e ciklus versei, amennyiben az életút tapasztalati anyaga mellett rábukkanunk egy-egy jól pozicionált kifejezésre (gyászmise, imakönyv, imádkozunk, só, húsvét, út, apokalipszis), és felismerjük bennük a szakrális vonzataikat; például a bármilyen körülmények közötti életigenlést. Ez a filmvásznon látott végítéletek nyomán ekképp fogalmazódik meg: „Eszembe jut saját apokalipszisem, akkor / kezdődött, amikor megszülettem. […] / Ha csupán ennyi volt, akkor is megérte.” (13) A Holdhal című második ciklus nyolc verse központi kérdése a hatalom játéka, valamint az ahhoz való személyes és általános viszonyulás. A versek döntő részében ezt az a holdhal testesíti meg, amely két tonnát is elérő tömegével, fejszerűségével, robosztus hát- és hasúszóival, tömzsi uszonyaival valóban tekintélyt parancsoló látványt nyújt. A keresztény kultúrkörben előfordulnak olyan Úr-ábrázolások, amelyeken csupán a fej �SZEMLE 89 és a karok jelenítődnek meg, mintegy ezzel jelezvén, egy mindenek felett álló tudat birtokosáról beszélhetünk, aki mindent lát, és akinek megvan az eszköze ahhoz, hogy lesújtson, ha kell. Ádám Tamásnál akár Isten kezét testesítheti meg az „időtálló” uszony, amelyről „tudja a hatalom, mire való” (21). Az első négy vers további jellemzője a versszakok végi recitáció. Az imént idézett „tudja a hatalom…” ismétlése mellett egyfajta fejlődés figyelhető meg a versek során át – „A hatalomnak még dolga akad.” (22); „ebben a halottas hazában” (23); „A tekintélyelv iskolai tananyag, / elsajátítása kötelező.” (24) –, azaz a hatalomról való tudást, a hatalom cselekvése, sötét üzelmei követik, majd deklarálódik a helyszín, ahol ez gyakorlattá válhat, végül pedig e gyakorlat oktatására, elfogadtatására, kanonizálására, hitesítésére („székesegyháznyi akvárium”, 24) is sor kerül. Ezen a ponton bekövetkezik egyfajta véres forradalom, amely nyomán „[m]ódosul a tekintélyelvű tananyag, / miközben halljuk, visszajövök még” (24). Ezen a ponton megérkezik a vendégszöveg Shakespeare Hamletjéből: „Miér’ ti / holtak visszajárni szoktok?, kérdi Horatio” (24), s a ciklust alkotó további négy vers szintén innen idéz. Az első a félelmetes újhatalom felépítését mutatja be, a második a „puha ellenállás”-t, ami a régi visszasóvárgásából táplálkozik, a harmadik a mélyben zajló, hatalom megszerzésére irányuló folyamatokat. A cikluszáró Merre hát? már a régi rend visszatérését testesíti meg („a hatalom visszajő”, 28), melyben új értelmet nyer a hamleti felvetés: „Lenni / vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemes-e / a lélek ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; / Vagy ha kiszáll tengerfájdalma ellen, / S fegyvert ragadva véget vet neki?” (28) Szintén fontos megemlíteni, hogy a kereszténység története akkor indult el, amikor a precessziós évkörön belül a halak jegyébe léptünk, Jézus tanítványainak döntő része halász (a ciklusnyitó A holdhal uszonya című versben „[ö]nkéntes / halászok hálót vetnek”, 21), de eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy a versek során végigvitt folyamat mely mozzanatai feleltethetőek meg a kereszténység elmúlt két évezrednyi – vagy egyáltalán az emberiség ciklikusságot mutató – történetének. A kérdés csupán annyi: asszociációs képességünk határát merjük-e ostromolni Ádám Tamás versei által? A tíz verset tartalmazó harmadik ciklus címe Babaház, ami a nyitóvers címével azonos, s ennek olvasása azt a gyanút ébresztheti, ezúttal az embert körülövező alkotott világra tekinthetünk. A „láttam”, az „éreztem”, az „elhittem”, a „bizakodtam” még akár ezt a sejtelmet táplálhatja, de a babaház felépülése és összedőlése mellett megjelenő mézeskalács szív, a Barbi-babák és a szerelmesek bőréhez társított illúziók már mást is sejtetnek. A Plüssmacik álma a beteljesületlen, öleléssel örökké tartóvá nem te- �90 SZEMLE hető férfi-nő kapcsolatra mutat rá, amelyben a „szentbeszédet reggelre hagyjuk” (32). A ciklus további darabjaiban megjelennek a korlátok, a hiányok, az „időmalom” őröl, minden rövidnek bizonyul, elmúlik, „[s]zomorúságom széppé érlel”, „[s]zomorúságom rád ragad” (36), s mindez a múlt események felidézésén keresztül, egy olyan korból, melyben még „nem rögzítették okostelefonok” (39) a történteket, egy olyan kor számára, amelyben „lejárt / szavatosságú” (40) emlékeket gyűjt az ember magánya ellenszerének, ahol már csak önmagának szurkolhat „az / egyszemélyes nézőtéren” (40). Az asztronómusok egyre nagyobb számban gondolják úgy, mindaz, ami a világban történik, attól függetlenül, hogy időben távolodunk tőle, nem vész el, csupán eseményhorizontra kerül, azaz, ha meg nem is ismétlődhet, visszatekinthetünk rá. Az Ami marad ciklus tizenegy verse akár a Marianna-kapcsolatra való visszatekintésként is felfogható. E tekintetben a „[k]etten leszünk” (43) és az „üres lett a szürke hátsó szoba” (53) akár az együttlétek stációinak képszerű felidézésére is utalhat. De kínálkozik egy másik értelmezési lehetőség is egy-egy jól pozicionált szó kapcsán. Ezeken keresztül kanonizált keresztény szövegek hívódhatnak be. Ilyen a víz és a víz különböző megjelenési formáinak (tó, folyó, patak, felhő, sár, csepp, harmat…), illetve vizes környezetet igénylő létformáknak (keszeg, békanyál, nád, fűzfa…), természeti képződménynek (sziget), építménynek (móló, hajó, csónakház…) vagy hozzáköthető cselekvést kifejező igének (úszik, szivárog…) használata, főképp a ciklus első felében. A víz egyrészt fontos liturgikus elem, másrészt a precesszió szempontjából éppen napjainkban befejeződő Halak- és kezdődő Vízöntő-korszak összemosódása felől is az. Akár Jézus megfeszítését absztrahálhatjuk a Felhevült kövek (43) első versszakának három kifejezéséből: tetőlécek, szögek, csuklódon. Ezt az értelmezési lehetőséget viszi tovább a második vers „kiszögezett denevér”-e, valamint a „kivégzésgyanús alkony” (44). Ugyan elmarad a feltámadás, ám a „negyedik napon leltározunk” (45) az ezt követő számbavételt is jelképezheti. Következő lépésben, amely akár a koponyák hegyéhez való visszalépést is jelentheti, adott a domb és a korbács, majd az olajos kéz, a tisztátalanná válás után bebalzsamozó. A ciklus második felének versei leginkább a lélek kiszáradásának folyamatát írják le. Ahogy először „lakhatatlan”-ná, végül menthetetlenné üresedik a közös világ. Az ötödik ciklus (Szentjánosbogár, ajakfény) tizennégy verse a jelenidőt faggatja, ugyanakkor a megtapasztalt világállapottal kapcsolatos Ádám Tamás-i állásfoglalást is tükrözi. Nem véletlenül fedezzük fel a sorok kö- �SZEMLE 91 zött a „kétharmados törvény”-t, a hatalmat, a szentté váló terroristákat, az állásinterjúnál pózba merevült személyiséget, a világ egysíkúságát, melyben „sose találsz harmóniát” (59), az országot, a szegénységet, az erszényesek által befolyásolt meccset, mely után „hamvazószerdán titkon eltemetnek” (60), az „[é]rzelem nélküli kapcsolatot” (62), ahol csupán „állunk / egymással szemben, elhatárolódva, önmagunk / részeként” (62), ahol „mentem / az üres szekér értékes rakományát, / az érzelmeket” (63), ahol még a vágy szabadságeszményt szül… Az ezzel az állapottal szemben feltűnő „hamvazószerdá”-ban (60) nem a nagyböjt kezdetét fedezhetjük fel, hanem egy titkon elvégzett temetés napját. Egy másik utalásértékű sorban – „Tartsd az arcod, hátulról ütnek.” (60) –, amelyben ugyan az arc védéséről van szó, akár közelítői szándékot is felismerhetünk a következő – kötetcímadó – ciklusban tárgyalt felé. A ciklus második felében egyre több olyan kifejezés épül be a verstestekbe, amelyek már hitvallásértékűnek tekinthetők. Ilyen a szív, az ima, az összekulcsolt kéz, a tékozlás, a megbocsájtás és a bűn is. Az utóbbi legmarkánsabb megjelenési formája a köteten végigvonuló párkapcsolatokhoz köthető. A Hegyi beszéd a hatodik ciklus címe. Tizenkilenc verset foglal magában. Tizenkilenc olyan vallomást, amelyet – Ádám Tamás szavaival élve – „szívben / rögzítettem” (73). Amelynek a szívben kell rögzülnie. A Hegyi beszéd a boldogságról című ciklusnyitó versben kétezer évet ugrunk vissza a Kineret-tó közelébe, Jézus tanítása idejébe, hogy összevethető legyen az ott elhangzott a megélttel. Ádám Tamás döntőrészt követi a hegyi beszéd menetét. Mélyre tekintve, emberi módon, hitelesen vall. A kötetnek e legvaskosabb ciklusa bizonyosan tanúságtétel is, és egyben visszatérés a gyökerekhez. Ahhoz, amit ludányhalászi gyermekéveiben magához vett neveltetése során. Az eddigiekből talán kitűnik, Ádám Tamás grammra pontosan kiméri szavait, ciklusait, szerkesztői kvalitásait használja, tudatosan építkezik. A hatodik ciklusban számos korábbiakra vonatkozó visszacsatolással találkozhatunk. Ezek sorra vételét az olvasóira bíznám, mert túl messze vinne, és egyébként is hagyjuk meg mindenki számára a felfedezés, a felismerés örömét. Arra a „dimenzióra” sem nyitnék kaput, amit a hatodik jelentése alapján visszamenőlegesen tárgyalni lehetne. Csupán annyit jeleznék, hogy a Bibliában Isten a hatodik napon teremti az embert, és Jézusban, az egyszülött fiában szintén Embert ad a világnak. Embert, akinek az a küldetése, hogy megváltsa az embert, megmutassa számára az Emberré válás útját, azt, hogy Hozzá hasonlatossá hogyan is válhat. Erre szolgál a Hegyi beszéd. �SZEMLE 92 Isten a hetedik napon megpihen. Ádám Tamás kötetének hetedik ciklusa (Tiszta időben) hét verset tartalmaz, és meghatározó eleme a számvetés, a megpihenés. Megpihenés az esőcseppekkel tisztító ég alatt, egy nyughelyen, a temetőben. Kísérőként számos alkalommal. És egyszer kísértként. Mivel az ember bármit is tesz, végül „végleg hazatér”. (Hungarovox, Budapest, 2022) PÁSZTOR ÉVA Mauks Kornélia: Sógorom, Mikszáth Kálmán Praznovszky Mihály Mikszáth-kutató kért meg, hogy két kis könyvecskét gépeljek le, mert a Mikszáth Kálmán Társaság ki szeretné adni az író születésének 175. évfordulója alkalmából. Így kerültem szorosabb lelki kapcsolatba Mauks Kornéliával, akiről néhány gondolatot érdemes tudni. Mauks Kornélia Mikszáth Kálmán sógornője volt. Mohorán született 1856. március 29-én, nagyrészt itt is élt, és Horpácson halt meg 1924. március 10-én, 68 éves korában. A Magyar életrajzi lexikon írónőként tünteti fel. Egészen fiatalon megmutatkozó írói hajlamait Mikszáth támogatta, egyik-másik munkájához előszót is írt. Ilyen alkotásai az M. Fehér Rózsa és egyéb történetek, amely Budapesten jelent meg 1905-ben, a Zörgő harasztok 1909-ben. A kulcsregénynek számító mű, amelyben saját családjuk élettörténetét írta meg, a Regényhősnők címet kapta, s öt évvel későbbi, 1914-es kiadás. Ami számomra a legfontosabb, az 1918-as Képek Mikszáth Kálmán életéből és az 1921-es, amely a Mikszáth Kálmánról címet kapta. Ez a két kis 9x16 cm-es könyvecske 83 és 46 oldalnyi, Praznovszky Mihály gondolataiban egésszé formálódott, és meg is valósult az elképzelése. Új címet kapott: Sógorom: Mikszáth Kálmán. 2022ben meg is jelent a Mikszáth-emlékév tiszteletére. �SZEMLE 93 Mind a két visszaemlékezés egy-egy levéllel indul. A korábban keletkezett mű indító levele Mikszáth Antalkának szól, Kornélia unokaöccsének. Neki ajánlja, hogyha majd tud olvasni, feltétlenül ismerje meg, mert belőle megismerheti Mikszáth Kálmán nagy szellemét. Ha élne, nagyon szeretné őt. A levelet nyolc rövidebb-hosszabb életrajzi történet követi. Mauks Kornélia a tiszteletbeli esküdt, a harmadéves joghallgató balassagyarmati történeteit meséli el. Anekdoták füzéreként tárul fel Mikszáth gyarmati élete, kapcsolata a Mauks-lányokkal, tréfálkozásaik, csínyeik, szó esik a kiházasító egyletről, ami végül is csak Ilonkának és Kálmánnak hozott szerencsét. A második történet végén írja le Kornélia egy ügyvéd üzenetét: „azt a tollat, amivel a hivatalos aktákat írja, törje össze és tegye a tüzes kemencébe. Azt a tollat ellenben, amellyel a novelláit írja, foglaltassa aranyba, őrizze, mint a szeme világát, mert bizony eljön az az idő, amikor örök dicsőség árad reá belőle.” Egy másik novellácskában megtudjuk, mivel mentették ki egy párbajból a Mauks-lányok Mikszáthot. „Az írónak tehetsége mellett jó szívre van szüksége” – írja Nelka. Ezt be is bizonyítja egy szomorú, de kedves történettel, amely az író édesanyjával, illetve a virágaival kapcsolatos. Mosolygásra sarkall Mikszáth horpácsi birtokkal kapcsolatos aggodalma, a magtár sorsa és Mikszáth közömbössége a rosszul bekötött lóval kapcsolatban. Nem beszélve a Rembrandt-kép körüli kalamajkáról. Tehát ez a kötet Mohorán, Szklabonyán, Balassagyarmaton, Horpácson és végül a Pesten töltött időről szól. A 40 éves írói jubileumról is familiáris stílusban kapunk életképet Mauks Kornélia szemén keresztül láttatva a történteket. A visszaemlékezések sora Mikszáth Kálmán egy írásával fejeződik be, Arisztokraczia a könyvespolcon címmel. Érdekesek a megszólítások is, ahogy illették egymást a családtagok. Mikszáth Ilonka „fiam”-nak szólította feleségét, Nelka „fiam”-nak sógornőjét, ők pedig „Öreg”-nek vagy „Apó”-nak Mikszáthot, a fiaik „Papá”nak, „Mamá”-nak hívták szüleiket, ők viszont Kálmánt Lászlónak, amiről nem tudtak leszokni. A később írt könyvecske, amelynek Mikszáth Kálmánról sógornője Mauksch Kornélia volt az eredeti címe, az író egy fiatalkori, 1872-ből származó levelével kezdődik, melyet Szklabonyáról írt Nelkának Mohorára abból az alkalomból, hogy sógornője első versének első évfordulója van. Tréfálkozó kedvében a félakadémiai társaság két felének nevezte magukat. Hat kis novellával folytatódik a könyv, melyek bővelkednek családon belüli tréfákkal, humorral, s a Mikszáthra annyira jellemző iróniába bujtatott igazságával. Szinte mindegyik csattanóra végződik. Megtudhatjuk, �94 SZEMLE Cirkvenicán miért járt kisebb-nagyobb társasággal iszonyatosan rossz kávét inni, hogyan gyűjtötte össze a szebbnél szebb sétabotokat, hogy szólt az a levele, amelyet Benczúr Gyula feleségéhez írt egy lehetséges horpácsi látogatásuk miatt. Milyen volt Mikszáth mint házigazda, hogy veszett el egy koffer, mennyire nem szerette, ha írás közben vendég érkezett a házhoz, és mennyire szerette az angolokat. Kellemes, kedves, szívhez szóló olvasmány a mai kor embere számára annak ellenére, hogy szóhasználata, stílusa korabeli, azaz eredeti, Mauks Kornéliáé. Néhány idegen szó használata megnehezítené a megértést, de a lábjegyzetek segítséget nyújtanak. Így pl. a brachium jelentése karhatalom, a Selters-víz egyszerűen ásványizet jelent. A kuverta a levélboríték, a mátoha a kísértet. Aki stájgerol, az árat emel, aki licitál, az felülígér. A messenger boy volt a gyorsküldönc, az akvizíció pedig azt jelenti, szerzés, szerzemény. Az aprólékos, részletező leírások, a reális és élénk történetmesélés elénk varázsolja Mikszáth Kálmánnak és családjának hétköznapjait, szokásait, kedvteléseit, emberi kapcsolatait. Mikszáth Kálmán azt írta a könyvekről, hogy „két óriási feladatból áll a kultúra terjedésének titka. Az egyik a közönséget hozni közelebb a könyvekhez – az iskola által. A másik a könyveket hozni közelebb a közönséghez. És pedig kétféleképpen: Közelebb hozni nyelvben az átültetés által, és közelebb hozni pénzben az olcsóság által”. Mindannyian jól gondoljuk, hogy teljesült az író ebbéli gondolata, jelen esetben sógornője, Mauks Kornélia könyveinek 100 évvel későbbi új kiadásával. Jubileumi kiadványt ajánlok figyelmükbe. (Mikszáth Kálmán Társaság, Salgótarján, 2022, Mikszáth könyves téka 14.) �SZEMLE 95 CSONGRÁDY BÉLA Egy becsülendő életpálya újabb állomása Bogdán Péter – Fejős László – Molnár István Gábor – Setét Jenő: Roma reprezentáció Magyarország közterein Az idegen szavak és kifejezések szótárának tanúsága szerint a recenzió (könyv)ismertetést, másodsorban műbírálatot jelent. A gyakorlat inkább az előbbi értelmezést szentesítette. Természetesen mindegyik esetben fontos – sőt hangsúlyos – az író, költő, akinek a nevéhez a bemutatásra (kritikára) kiválasztott mű kötődik. Így van ez – sőt hatványozottan – jelen esetben is, még ha „csak” a négy társszerző egyike is az illető, akire az alábbiakban – éppen példaszerű karrierje miatt a Palócföld olvasóinak a figyelmét irányítani kívánjuk. Akár sikertörténetnek is betudható a negyvenhárom éves Bogdán Péter pályaképe, de az igazság kedvéért rögvest hozzá kell tenni, hogy ez a nehezen indult és messzire vezetett út sok akadállyal, nehézséggel, lelki és fizikai fájdalommal és – ami a folyamatos tanulást illeti – önként vállalt gyötrelmekkel volt teli. Mindenesetre minden elismerést megérdemel az az akarás, tudásvágy, tudatos feladat- és áldozatvállalás, amely meghatározó eleme személyiségének, munkásságának. Szegény, nehéz sorsú cigánycsalád sarjaként jött a világra Bátonyterenyén, s e kisvárosban cseperedett, nőtt is fel, de rendkívüli körülmények között. Apja ugyanis – akivel tizenegy éves korában találkozott először – nem fordított figyelmet a családra, sőt fizikai megfélemlítés során odáig vetemedett, hogy maradandó károsodást – beszédhibát – okozott a fiának. Édesanyja – aki elvált a gyakran ittas állapotba került durva férjétől – azonban minden tőle telhetőt megtett, hogy – ha nem is zökkenők nélkül – átsegítse gyermekét a nehézségeken és a súlyos anyagi gondok ellenére középiskolai végzettséget szerezzen, felülemelkedve a környezet okozta atrocitásokon is. Jómagam még korábban, Bogdán Péter általános iskolás korában ismerkedtem meg vele, s azóta is – jószerivel folyamatos – s amennyire a nagy életkorbeli különbség engedi – akár barátinak is nevez- �96 SZEMLE hető a kettőnk közti viszony. Történt ugyanis, hogy valamikor a kilencvenes évtized első esztendeiben úgymond osztálykirándulás keretében – a számítógépes lapszerkesztés rejtelmeibe való betekintés céljával – ő is ellátogatott akkori munkahelyemre, a megyei újság szerkesztőségébe, ahol feltűnő érdeklődése révén egyértelműen kitűnt társai közül. A későbbiekben rendszeresen bejárt a hírlaphoz, verseket, írásokat is hozott magával. Koldusséta címmel megrázó élményeket vetett papírra: „A Moszkva térre menvén azon gondolkodám, vajon ma lesz-e vacsorám… Lenni lesz, az biztos, de ember legyen a talpán az, aki meg tud rágni egy háromnapos csontkemény száraz kenyeret…” – írta mintegy Petőfi modorában. 1996ban viszont a TIT-től kapott megbízás alapján jómagam kerestem a vele való találkozás lehetőségét, mert egy közvéleménykutatás során nekem volt szükségem gondolataira a mindenkori fiatalság jövőjét veszélyeztető kérdéskörben. Mondani sem kell, hogy okosan, eredeti módon nyilatkozott. A Kisterenyén 1998-ban sikeresen abszolvált érettségi vizsgája utáni években, ha üggyel-bajjal – némelyek által nehezítve – is, de diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen. Aztán – részben tudatosan, másrészt a lehetőségek által sodortatva ide-oda – sok helyen dolgozott jelentős, felelős beosztásokat is betöltve – cikkeket írt, mondhatni folyamatosan továbbképezte magát, tanult nyelveket, gyakran megfordult külföldön is, s az akadályok ellenére mindenütt sokat tett a cigányság felemelése érdekében. Főként ezen életszakaszáról készítettem el a Palócföld által meghirdetett pályázatra a „Koldus” a katedrán? című írásomat, amely a folyóirat 2005/3-as számában látott napvilágot. Némi lazulás után az utóbbi években vált megint intenzívvé a kapcsolatunk, s örömmel követtem nyomon doktori címe megszerzésének folyamatát, amelyről szinte naprakészen tájékoztatott. Ebbéli sikeréről a Nógrád Megyei Hírlap 2021. január 9-i számában számoltam be, majd ugyancsak tavaly november 6-án adtam hírül, hogy A romák oktatása a pedagógiai szaksajtó tükrében 1978 és 1997 között című disszertációját a Magyar Pedagógiai Társaság Eötvös Loránd Kutatói Hálózat egy csaknem háromszáz oldalnyi terjedelmű kötet formájában meg is jelentette és az újpesti Rácz Gyöngyi Közösségi Központban könyvbemutató keretében – Trencsényi László, a pedagógiai társaság és Molnár István Gábor, az Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság elnöke közreműködésével – ismertette meg az érdeklődőkkel. Bogdán Péter – többek között – azt is elérte, hogy oktatáskutatónak – alkalmasint neveléstudósnak ‫ؘ‬neveztessék, és a Budaörsi Tanoda Alapítvány szakmai vezetőjeként tartassék nyilván. Meggyőződésem, hogy a fenti ismeretek – itt Nógrád megyében különö- �SZEMLE 97 sen, de másutt is – szükségesek ezen írás központi témáját alkotó kiadvány egyik szerzőjének újabb felelős, figyelemre érdemes vállalása megítéléséhez. „Hol és hogyan jelennek meg roma reprezentációk Magyarország közterein?” Erre a kérdésre kereste a választ egy 2018-ban indult, évekig tartott kutatássorozat, amelynek az eredményeit és legfontosabb következtetéseit ismerteti ez a kötet. Foglalkozik a kutatás előzményeivel, meghatározza fő kérdéseit és céljait, a vizsgálat hatókörét. Értelemszerűen nagy hangsúlyt helyez a többség és kisebbség viszonyának elemzési kérdéseire, s nem utolsósorban a roma identitás meghatározására. Módszertanilag a feltérképező, illetve a helyszíni mintavétel tölt be centrális szerepet. A 7. és 8. fejezet a Kutatási eredmények, illetve a Szemléltető esetek címet viseli. Az utóbbi különös fontos nógrádi vonatkozásai miatt, tekintve, hogy ebben a részben Salgótarján mint a roma köztéri reprezentáció fővárosa címmel szerepel. Ennek objektív oka van, tekintve, hogy a városban sok olyan roma ember élt és él, aki tehetsége, alkotásai révén nemcsak gazdagította a települést, de messze vitte a hírnevét is. Ennek tudatában az 1990 utáni különböző pártszínű és összetételű városvezetés rendre jó kapcsolatokat ápolt – és ápol mindmáig – a kisebbségi önkormányzattal, a különböző néven szereplő roma szervezetekkel. Az együttműködés eredményeként büszkén mondható el (s ez a megállapítás a kötetből emelhető ide), hogy a megyeszékhelyen nagy tisztelet, megbecsülés övezi a nemcsak országos, de nemzetközi rangú Balázs János festő, író szellemi örökségét, amelyet látványosan fémjelez a városközpontban, az egykori Cigányhegyre vezető Pécskő utca elején Szabó Tamás szobrászművész kitűnő alkotása körül 2006-ban kialakított és azóta reprodukciókkal – szó szerint – színesített emlékhely. A helyesen alkalmazott roma emlékezetpolitika eredményeként emléktábla ismeri el Oláh Jolán és Balogh András képzőművész, Szepesi József költő, szerkesztő és Gabora Károly prímás munkásságának jelentőségét is. (A kötet megjelenése óta Gabora Jánosról, a legendás teremlabdarúgó-torna névadójáról, fő szervezőjéről egy termet neveztek el a városi sportcsarnokban.) Azonban – állapítja meg a kötet – az 1992ben rasszisták által meggyilkolt fiatal munkás, Danyi Zoltán emléktáblájának 2020-as elhelyezésében már magukra maradtak a roma szószólói szervezetek, személyek. Az avatásnak is csak némi visszhangja volt. E fejezet összegzéseként egyrészt az állapíttatott meg, hogy Magyarországon e témakörben eleddig nem létezett adatbázis, e könyv tanulmányai gyakorlatilag úttörő szerepet töltenek be és további kutatásokra, összegzésre inspirálnak. �98 SZEMLE A kötet a következő, mintegy ötvenoldalas, nagy egységében jó minőségű, színes fényképeken mutatja be a budapesti cigány emlékhelyeket, és régiónként veszi számba a vidékieket is. Az észak-magyarországi területen szerepel Balassagyarmat – a roma holokauszt- és a Baranyi Dezső (Rekett)-emléktáblával, valamint Salgótarján a fentiekben már említett emlékhelyek igényes fotójával. A felvételek azt tanúsítják, hogy a tárgyi emlékállításnak is sokféle méltó módja létezik. A leggyakoribb köztéri reprezentációk az emléktáblák, de vannak szobrok, különböző alapanyagú emlék-, illetve domborművek, emlékművek. Kecskeméten például egy Cigánykereszt elnevezésű feszület, Dobozon kopjafa, Gádoroson emlékpark, Hodászon tájház emlékezteti az utókort a Magyarországon a XV. század óta jelen lévő romák sokszor nehéz sorsára. E sorban kivételes értékű a Nagyecseden kialakított Szerelmesek kútja, amelynek a következő a szövege: 1975. XII. 29-én innen indult el Bódi Guszti és Margó küzdelmes, de sikerekben és szerelemben gazdag életútja. Aki e kút vizéből iszik, örök szerelmet nyer. „Aranyeső hulljon rátok.” E reprezentatív megjelenésű, sokak által életre segített kötetben – amelynek címlapja Kunhegyesi Ferenc Az elbizonytalanodott próféta című grafikájának felhasználásával készült – szerzőként szerepelni nagy megtiszteltetés. S ez a Bátonyterenyéről, többszörösen is nehéz starthelyzetből indult Bogdán Péter számára megadatott. Kuriózum, hogy a 2021-es dátumozású könyv elejére egy 2022-es keltezésű címke is került, az idén mindössze ötvenévesen elhunyt Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, az Idetartozunk Egyesület elnöke megfontolandó gondolatával: „Abban sziklaszilárdan hiszek, hogy mindaz, amit a roma mozgalom el akar érni, az Magyarország javát szolgálja.” (Tom Lantos Intézet, Idetartozunk Egyesület, Budapest, 2021) �SZEMLE 99 BARÁTHI OTTÓ „Költészetét a börtön teljesítette ki” Priska József Tamás: Lesz majd neved Kisfarkas összegyűjtött versei A könyv Sulyok László avatott keze alól került ki. Ezt fontos itt az első sorban megjegyezni, mert a neve „csak” az impresszumban olvasható. A bölcsész, diplomás tanár, újságíró, a megyei napilap egykori főszerkesztője a rendszerváltás óta kezdett el behatóan foglalkozni a kommunista rendszerek természetének vizsgálatával. A diktatúra, a terror, az 1956-os forradalom és szabadságharc, majd a véres megtorlás áldozatainak felkutatásával, sorsuk riportkönyvekben történő megjelenítésével sok-sok névtelen hősnek állított méltó emléket. Ez a legújabb műve pedig mind között is unikum. Az itt bemutatandó Sulyok−Priska-kötet különös sajátja abban áll, hogy középpontjában – a korábbiaktól eltérően – nem „csak” egy forradalmár és szabadságharcos, nem is „csupán” a kommunista diktatúra egyik áldozata áll. A könyv mintegy szubsztanciája az előbbi ismérvekkel is bíró személyiség, a Zagyvapálfalván született Priska József Tamás költő verseinek logikai rendszerbe foglalt gyűjteménye és szakszerű értelmezése. Ennek megfelelően a könyv sajátos műfaja: verseskötet magyarázatokkal. Sulyok László ebben a könyvében, ami – a társszerzőként megjelent műveket nem számítva – immár a 11., nem Priskára, a forradalmárra fókuszál, nem is közvetlenül az ő életútját, sorsát és szenvedéstörténetét írja le. „Könnyen” eltekinthet most ettől, hiszen megtette ezt már a 2020ban megjelent Kisfarkas a forradalomban c., elismerést és sikert aratott könyvében, amely Priska József Tamás, Sulyok László földije, a későbbi „pesti srác”, Budapest XXII. kerületi díszpolgár élettörténetének a hiteles története. (A könyv recenziója a Palócföld 2021/3. számában, Zsirai László tollából olvasható.) E sikerkönyv folytatásának és kiteljesedésének is tekinthető a Lesz majd neved c., albumméretű, 312 oldal terjedelmű, kemény kötésben, színes borí- �100 SZEMLE tókkal megjelent, esztétikus küllemű, reprezentatív kiállítású kötet. Alcíme: Kisfarkas összegyűjtött versei. A 4. oldalon lévő impresszumban olvasható: Sajtó alá rendezte, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta: Sulyok László. Hogy ez a mondat bővebben mit is takar, azt igyekszem alább bemutatni olvasóinknak. A könyvet lapozgatva először az utolsó oldalán található TARTALOM szemügyre vételét ajánlom az olvasó figyelmébe. Már a 12 fejezetcímből is érzékelhető Sulyok kutató, gyűjtő és szerkesztő munkája. A tartalomjegyzékben jól strukturált, áttekinthető módon csaknem minden benne van, ami egy igényes könyvnek integráns része kell, hogy legyen. Ám, hogy a 12 fejezet éppen annyi, mint ahány évre ítélte a bíróság Priska József Tamást, az e sorok írójának – a könyv textusa által nem megerősített, de nem is cáfolt – fikciója. Ám az már nem feltételezés, hanem tény, hogy a kötet gerincét a börtönben írott versek jelentik, miközben a 2000es évek elejéig írt költeményei is benne vannak. Aki elolvassa ezt a 12 fejezetet, címsort, kirajzolódik előtte a kötet szerkezeti felépítése. S amint alább bemutatom, és némi – itt-ott bővebb – magyarázattal is megtoldom a fejezetcímeket, akkor érthetővé válik a szerkesztés logikája és módszere is. S nem utolsósorban közelebb kerül az olvasó Priska József Tamás habitusához, egyelőre versei ismerete nélkül is. A fejezetcímeket az alábbiakban (ahogy az a szövegtestben is látható) nagybetűvel írom, mindegyik alatt jobbára a szerkesztőtől átvett – idézett vagy adaptált – magyarázattal, esetenként saját megjegyzéseimmel is. AJÁNLÁS (5−6.) Priska József Tamás verseskötetéhez. Aláírás: Németh Zsolt, országgyűlési képviselő. KEDVES OLVASÓ! (7−8.) Aláírás: Karsay Ferenc polgármester. Budafok-Tétény, Budapest, XXII. kerület. BÖRTÖNBEN ÍRT VERSEK (9−130.) E könyv mint (részben) versgyűjtemény feltétlenül kiemelendő további különlegessége – ami egyben Priska, a költő sajátos technikájának „egyenes következménye” −, hogy több verset tartalmaz, mint verscímet. „Mert több művet kis- és nagybetűs változatban is közlünk. Némelyekben olyan mérvű az eltérés – ritkán még ellentétes is az írói belenyúlás −, hogy azonos címük ellenére akár külön alkotásnak is tekinthetők. A költő �SZEMLE 101 jelentősebb utólagos beavatkozásait, azaz a változtatásokat jegyzetpontokban igyekszünk feltüntetni.” Apropó – a „jegyzetpontok”! Ami nem olvasható ki a TARTALOMból, de szinte mindegyik oldal alján szembetűnik, az a szerkesztő igen gazdag jegyzetanyaga, amelyben versenként különböző módon ugyan, de következetesen és érthetően magyarázza az egyes versek hol javított, hol módosított, esetenként átírt változatait. A szinte példátlanul nagy számú (635!) lábjegyzet-magyarázattal Sulyok László új minőséget hozott létre: más megvilágításba helyezte, mintegy megemelte Priska költészetét. A kvázi irodalomtörténeti értékű narráció a verseskönyv „hozzáadott értéke”, Sulyok László nagy érdeme. Éppúgy, mint az ezt a munkaszakaszt megelőző, az időt és energiát nem kímélő, áldozatos kutató- és gyűjtőmunkája. A fenti című fejezetben a kisbetűs versek szerepelnek a legnagyobb számban és terjedelemben (amint érzékelhető: 120 oldalon), ezt követik a nagybetűs változatok (és később az egyéb versek). BÖRTÖNVERSEINEK NAGYBETŰS VÁLTOZATAIBÓL (131−190.) Az ebben a fejezetben olvasható versek azért is fontosak, mert az érdeklődő olvasó elgondolkodhat a költő központozásán és betűhasználatán. A kisbetűs változatokkal való összehasonlítással a szerkesztő érdekes szellemi játékra invitálja az olvasót. Amihez alább a recenzor a kötet címadó versének két utolsó szakasza kisbetűs és nagybetűs változatának közreadásával lehetőséget is biztosít: lesz majd neved dobd el a gyászodat ünnepit öltsél mosollyal árasszál szeretetet s nézd mint válik a penész gyümölccsé méltó lesz hozzád lesz majd neved s ha újra temetni s avatni fogunk bűnbánatát nem oldva latornak megigazult /naggyal/ magasztosulunk porba tiport részesi e kornak Országos börtön, III. osztály, 83-as zárka, 1960 �SZEMLE 102 Lesz majd neved Dobd el gyászodat! Ünnepet öltsél! Mosollyal árasszál SZERETETET! Nézd! mint válik a PENÉSZ GYÜMÖLCCSÉ! Méltó lesz HOZZÁD! Lesz majd NEVED! Mi „újra temetni” s AVATNI fogunk s „bűnbánatát” feloldva LATORNAK, „MEGIGAZULT NAGY”-gyal magasztosulunk, porba tiport részesi E „TORNAK” Érdekes és egyben elgondolkodtató „lírai játék”: próbálják csak ki a két változat összehasonlító elemzésével és értelmezésével! CSAK NAGYBETŰS BESOROLATLAN VERSEK (191−197.) Az e fejezetbe sorolt verseknek csak a nagy kezdőbetűkkel írt és írásjelekkel ellátott változatát, illetve változatait ismerjük. Egyik jellemzőjük, hogy egyik alatt sem olvasható dátum és helyszínnév. BEBÖRTÖNZÉSE ELŐTTI VERSEK (198−215.) A szerkesztő által e fejezetcím alá válogatott verseket Priska egy pénztárkönyvbe írta valamikor, 1957-ben, még lefogása előtt. A későbbi „érett korszakában” írt verseivel történő összehasonlításból kitűnik, hogy a költő milyen nagy utat járt be, „honnan indult és hova jutott el a Parnasszus meghódításában.” KISZABADULÁSA UTÁN SZÜLETETT VERSEK (216−244.) A költőnek többnyire a hagyatékában fellelt verseit szerkesztette e fejezetbe Sulyok László. Ezek többsége érett, tipikus, igazi Priska-vers. KELTEZÉS NÉLKÜLI VERSEK (245−250.) A fejezetcím nem szorul magyarázatra, a keltezés hiányának oka azonban ismeretlen. RÖVID VERSEK, TÖREDÉKEK (251−256.) Az e részben olvasható versek töredékek, gondolatforgácsok jórészt kézírással maradtak fenn, különböző felületeken: papírlapokon, -cetliken, -fecniken. �SZEMLE 103 TERVEZETT KÖNYVÉBŐL (257−290.) Ebben a fejezetben a költő által elkezdett memoárkötet rendelkezésre álló részletei olvashatók. Ezek többségéhez a szerkesztő a költő özvegyének, született Prack Évának a segítségével jutott hozzá, „aki nagy gondoskodással tüsténkedett” a hagyaték felkutatásában. ÉLETFORGÁCSOK (291−306.) „Életrajzi sűrítmény” került a fenti címmel jelölt részbe, felelevenítve a költő életének emlékezetes eseményeit, sorsfordító történéseit. SZUBJEKTÍV SOROK (307−311.) A kötet rendkívül informatív és igazán érdekes zárófejezete. „Utószó gyanánt” írt szintézis, amelyben Sulyok László hitelesen juttatja kifejezésre Priska József Tamáshoz fűződő közvetlen kapcsolatát. Mintegy lírai levélben tudatja a költővel, hogy a verseskötet „végre elkészült”. Beszámol a „címzettnek” – egyben tájékoztatja az olvasót is – a könyv összeállításának körülményeiről, a szerkesztés módszeréről, az alkotómunka részleteiről, a kapott segítségről és a versekről alkotott véleményéről is. „Nem voltam egyedül a nagy munkában. Hála Istennek! Rengeteget segített hű párod, Prack Éva – magunk között Évike – aki nélkül ez a vállalkozás kudarcot vallott volna”. „Verseid műfaji szempontból többségükben szonettek. […] elsősorban a lelkedből fakadnak, tehát saját érzelmi világod, állapotod lenyomatai. Egyben rajta vannak a történelem, a születés korának a jegyei is. Miért is lenne másképp, ez az írás rendje. Kiváltképpen olyan ember esetében, mint Te vagy, akinek két nagy ihletőforrása van: a szerelem és a politika.” S végül álljon még itt néhány sor Priska József Tamás költészetének és munkásságának jellemzésére. „… költészetét a börtön teljesítette ki: az ottani érzések, gondolatok, tapasztalatok” – írja Sulyok László egy korábbi értekezésében, amelyben rendkívül termékeny költőként is jellemezi Priskát. „Versei minőségét formájuk mellett igazságtartalmuk adja. Mármint a versek belső igazsága, a szerzővel való önazonosságuk” – olvashatjuk Németh Zsolt ajánlósoraiban. „Priska József Tamás szabadulása után mindig arra törekedett, hogy őrizze a forradalom emlékét, hogy sose feledjük azokat a honfitársakat, akik küzdöttek a független Magyarországért. Budapesten a kerületünkben található az egyik legszebb 56-os emlékmű a Városház téren, amely az ő �SZEMLE 104 szorgalmazására jött létre” – fogalmazott Karsay Ferenc polgármester e kötet olvasóihoz szólva. A verseskötet minden szépirodalmat kedvelőnek jó szívvel ajánlható, „mert a versek jó része nem forradalmi hangulatú, hanem igazi lírai alkotás, az első szerelméhez és a később megismert feleségéhez írt verseket is tartalmazza a kötet.” S ne feledjük: a könyv – Sulyok László elkötelezett alkotómunkája nyomán – a versgyűjteményt meghaladó mű, más minőség, mintegy „hozzáadott érték”. (Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerület Önkormányzata, Budapest, 2022) BAKONYI ISTVÁN Könyörgés, márciusi hóban Petrőczi Éva összegyűjtött versei „Petrőczi Éva líráját, irodalomtörténeti és egyetemi tanári tevékenyégét, rádiós szerepléseit, a protestáns egyházi sajtóban megjelent írásait régóta ismerem. A tudós költők társaságához tartozó személyiség ő, aki ráadásul gyakori esteken, kötetbemutatókon, tudományos konferenciákon mutatja föl színes egyéniségét. Itthon és külhonban egyaránt. Itt és most a költő áll a középpontban, legszebbnek ítélt verseivel. Ezeken a műveken is átsüt a fent vázolt összetettség, természetesen a költészet mindenkori természetének megfelelően…” Ezeket a sorokat a 2017-ben megjelent kötet utószavában írtam, abban a kötetben, amely a költő legszebb verseit tartalmazza. Ma is így gondolom, akkor, amikor az összegyűjtött versek kötetét olvashatjuk, immáron a legteljesebb képet kapván Petrőczi Éva lírai életművének eddigi értékeiről. Az időrend hagyományosnak mondható: a �SZEMLE 105 megjelent önálló kötetek sorjáznak egymás után, persze nem a maguk teljességében, hanem megszűrve. Míves, szép könyv a Könyörgés, márciusi hóban. Címlapján a szerző egyik ősének, Vaniss Gyulának kiváló Vadász-óraterv grafikája. A borító meg is adja a könyv alaphangját, hiszen a családi háttér és az azzal összefüggő értékrend egyre fontosabb költőnk világában. (Mutatja ezt nemcsak a versek sora, de a közelmúltban megjelent sikeres regénye, a 2019-ben megjelent Ida és Gyula is, melynek fő szála a dédszülők története.) A dédés nagyszülők, az anya és az apa szellemi hagyatéka sok versben jelenik meg, érzelmekben gazdagon. És hasonlóképpen a gyerekek és az unokák világa, jelezvén a páratlan folytonosság értékrendjét. Szeretnivaló költészet ez, az olvasót gyakran varázsolják el a pillanatok, amelyek közel viszik a megélt élet és a megírt életmű harmóniájához. Bolyongás egy színes erdőben címmel az azóta elhunyt Kálmán C. György írt tanulmányértékű előszót a versek elé a költő, a tudós és a műfordító érdemeit is hangsúlyozva. Szerinte is „meghökkentően egységes” ez a költészet, melyre jellemző, hogy alkotója „…röviden, tömören fogalmaz, alig rímel, a ritmusnak csak emlékei maradnak, a strófák is legföljebb távolról idéznek fel klasszikus mintákat…” S még hozzáteszi, hogy mindemögött ott van a költészet eszköztárának a tudása, és így születik meg egy olyan líra, amely egyszerre dísztelen, visszafogott és mégis változatos. Igaz szavak, kétségtelenül! Hozzátehetjük, hogy a magabiztos műveltség és életismeret sem hiányzik a fogódzók közül. Vannak visszatérő élmények, vannak visszatérő motívumok. Vannak visszatérő példák, hogy csak Jékely Zoltán nevét említsük. Hűséget jeleznek ezek a vonások, mint ahogy a már említett családi vonatkozások is. Miképpen így vagyunk Petrőczi hitével is, amelyben nem ismer kirekesztést, mindamellett a protestantizmus a legerősebb szál, és ez nyilvánul meg tudományos tevékenységében is. És vannak visszatérő helyszínek, s itt sosem a földrajz az elsődleges, hanem a helyhez kötődő szellemiség. Ilyen helyszín pl. a pécsi Havihegy, mely a címadó nagy műben is szerepet játszik. És könnyed, természetes módon rajzolja meg az élet apró mozzanatait, a gyermekkor élményeitől a nagymamakorig. Közben őszintén néz szembe az idő múlásával, semmit sem titkolván. Természetesen a magyar valósághoz kötődik mindenek fölött, de úgy, hogy ízig-vérig európai az érdeklődése, a kitekintése. Semmilyen kánonba nem sorolható a beszédmódja, kiküzdött egyéni hangja könnyen felismerhető. Mint ahogy öniróniája is, s ezzel összefügg pontos önismerete. �106 SZEMLE A már említett és visszatérő emlékek között kiemelt helye van keresztapjának, az énekművész orvosnak, aki az ötvenes években börtönbe zárt apa helyett is viselte a gondokat. Az eszmélő kislány életében nagyon fontos szerepet játszott. Többek között az Ellen-elégia, szülőházamnak egy részletében így szól róla: „…Egy éves múltam, / amikor ott találtuk magunkat / egy május végi télben, / de ebből kicsiny pécsi csoda lett – / négy forint akadt még anyám zsebében, / s keresztapám, a csontsovány / és műtött gyomrú ifjú orvos / tíz kiló fát hozott haza, / és meleg lett, áldott meleg…” Ez az áldott melegség járja át a vers szövegét és az emlékezést. Egyfajta szociológiai vázlat is föllelhető itt ama bizonyos Rákosikorszakról. Az anya zsebében talált aprópénz pedig ama „hétkrajcáros” novellát is felidézheti emlékeinkben… Amúgy a tisztes szegénység állapotát, melyben a szeretet és a meleg légkör uralkodik. Olvashatunk templomokról, harangokról, a hit szent jelképeiről, az istenkövetés szép bizonyítékairól. A valódi és tág értelemben vett ökumenizmusról. Így van ez a legújabb versek ciklusában is, a 2020-ban és 2021-ben keletkezett művek világában. Az életmű szerves építése folytatódik itt, különösebb és látványos fordulat nélkül. Az élen egy igazi, rá jellemző miniatűr, a Molnár Piroskának ajánlott Hang-harang: „A köhögésed mélyén / ott a hangod, a friss, / az ifjú, a hajdani. / Berekednek olykor, / de nem lehet / a hang-harangok, / a harang-hangok, / a zengő szívűek szavát / soha kioltani.” A Nemzet Színészéhez méltó mű, ahhoz a színésznőhöz, aki sokat tett Petrőczi műveinek tolmácsolásával az életmű népszerűsítéséért. Régmúlt korok irodalmi alakjait éppúgy megénekli, mint a kortársakat. A számára oly fontos Kormos Istvánt például a Nakonxipánban tényleg hull a hó soraiban. „…Pedig mennyire kellenél ide! / Hóbiciklivel, piros delfinekkel / erdélyi áfonyával varázsoló / kockás inges, lyukas pulóveres…” S ebben a világban a „márciusi tél” jelenik meg a „május végi tél” helyett, de mindegy is: rejtett módon utal így költőnk a fölfordult világra, a pusztulás jeleire. És megidézi azt a világot, amelyben még helyükön álltak a dolgok, amikor a nagymama „csak anyja bársonyos szemét / vitte magával a karmosan búcsúzó világból, / nem a halál rettenetét.” (Nézem kettejüket) Így idéz meg egy 1897-es fényképet a családi múltból. Összefügg ezzel az, ahogy az elmúlt századok világát rögzíti a középpontban a család képviselte értékrenddel. Még a hajdani járványok leküzdése is erőforrás számára a jelenkorban. Nem véletlenül bújik bele egy 18. századi evangélikus lelkész bőrébe ezzel a mondattal: „…gyászom nem tarthat örökké…” (Felvidéki gyászdal) Mindennek remek összefoglalása a kötet címét is adó költemény. A 2020-as esztendő félelmeivel, de a könyörgést a középpontba állítva, és �SZEMLE 107 közben adózva a már említett pécsi Havihegy csodájának, amely az 1690–91-es pestisjárvány idejét jeleníti meg. A „hálatemplom” emelkedettségével, az Úrba vetett hittel és lírai érzékenységgel, morális tisztasággal. A „karanténlíra” kivételesen szép pillanatával. Hiszen a költőt is nyomja a világ sok baja, nem vonhatja ki magát a környezetéből, a szellemi és biológiai járványok okozta helyzetből. Ugyanakkor megszólal benne a keserűség is, pl. szülőhavában, az Áprilisban, de a keservek után itt sem marad el a fohász. Egyfajta lírai naplót ír, gyakran keltezéssel egy-egy vers végén. S ebben az időben idézi meg az évfordulós Vörösmartyt a hazaszeretet puritán jelzéseivel, de a nagy elődhöz méltó nyelvezetben. Többek között az „égi vezényszó” emlegetésével. Íme, egy példás összegzés. Íme, egy jelentős költői életmű, még korántsem lezárva. A gyógyulás, a harangvirág, az eper és a szerelem reménységével. (Harmonogram) (Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2021) ZENTAI LÁSZLÓ Részei vagyunk-e a világ bohózatának? Alapvetések Hegyi Ferenc: Burleszk című regényéről A burleszk vagy burlesque az olasz burla (’tréfa, móka’) szóból származó többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak – idézhetjük a Wikipédia szócikkét és magyarázatát. Azonnal a filmművészetből ismert – főként a némafilm korszakában praktikus jelenetekre gondolunk –, mert Hegyi regényében a leghatásosabb kifejezési forma a lehetetlen és valóban képtelen dolgok egymáshoz igazítása. �108 SZEMLE Olyan formában, amilyen magából a sikamlós sztorihalmaz feszültségéből következik. Vannak véletlenek, mondhatjuk, de hamarjában rálegyinthetünk: még sincsenek! A regény műfajában az író teremthet ilyeneket, de a sikerre továbbra is várni kell, miként az elismerésre is. A gúnyolódás ebben a regényben az intellektuális szarkazmus meghatározására illik. A gondolatsorok vibrálnak, olykor azt hiszi az olvasó, hogy fel akarnak robbanni, de néhány oldallal odébb ugyanaz a színész, a pályája végén sertepelő, kiégett Rajnai akár az ellenkezőjét is mondja a lányának, Sárinak. Egy film is készülhet Martell Károlyról, de a pénz az arab világból érkező „neomágnásoktól” fedezheti a költségeket. Valójában ki lehet Martell Károly? A regényben egy fantomizált személy, akiről nagyon filmet akarnak csinálni, de mindenki másképpen képzeli a cselekmény szálait. Robognak a szereplők, viaskodnak egymással, néha persze magukkal is. Az öreg Rajnai megfásult arccal ül, és a megengedett adagnál több bort ereget magába, kínlódik és maga ostromolja a filmvilág iránti vágyának komikumát. Mert valóban a XXI. század szégyene, hogyha valaki úgy húzza magára a zongorát, hogy a valóságban semmi köze hozzá. Tudjuk a regényből, hogy Sári is jól keres, de nem királynőszerepekben, ahogy az anyja vagy az apja, az a kiégett, vágyálmokban fetrengő színész ember tényszerűen állapítja meg önmagáról, hogy ő sem a régi már. Lefalcolt az emlékeiben, mindent ostoroz, dünnyög is hozzá, kifogásolja a lánya minden mozdulatát, mert ez a század megtanította az embereket támadni, kifogásokat keresni, ha nem sikerül valami. Mert „egyeseket erősen foglalkoztat az értelmes, maga után nyomot hagyó élet kérdése és mindannak a veszélyeztetettsége, amit kereszténységnek, európai kultúrának, civilizációnak gondolunk” – írja Hegyi, de megerősíthetjük mi is: az bizony nagy veszélyben van! Tudja ezt Hegyi Ferenc író is, mert a kérdés bonyolultságában is egyszerű: Ahmedé lesz-e a kontinens, merthogy a pénz megint a legnagyobb úr, vagy az egyistenhitű földrész új messiást kereshet-e magának? Ahogy olvastam Hegyi Ferenc regényét, egy másik, nagyon is életszerű víziós történet jutott eszembe. Michel Houellebecq Behódolás című, több kiadást megélt regénye, amelynek védőborítóján Mona Lisa látható fekete csadorban. Ott is tréfálkoznak a Sorbon Egyetem mihaszna, kiégett tanárai, nagyokat szeretkeznek a diáklányaikkal, s közben beleasszimilálódnak a muszlim kultúrába. Ott sem vetélkednek már a kontinens „fehér emberei”, csak igazodni próbálnak, miként itt is, Hegyi mesterien komponált bohózatában. �SZEMLE 109 A sokszereplős regény minden alakja zaklatott, Sáriról megtudjuk, hogy azért mindenkivel nem fekszik le, Brúnó valahogy reménytelen és esetlen figurájától tudjuk, hogy szemrebbenés és következetesség nélkül cseréli le Vadászt az arabra, s meg is magyarázza, hogy a Martell-ügy miatt rúgta ki, de még mindig nem tudjuk, hogy ki az a Martell Károly. Milyen fantomizált politikus vagy sima közszereplő, aki valahogy nem akar vászonra kerülni? Vajon ki kaphatná a szerepet, a főalak megformálóját? Kérdések és zaklatások, beletörődések és sok-sok vívódás. Tévedés a kulisszák előtt és mögött. Azután csend, mert valaki „bepotyog” az erkélyen, nem potyog, inkább beesik, menekül egy szinttel magasabbról, merthogy az ottani körülményekből kizárták, de inkább maga zárta ki magát abból a bohózatból. Kellett neki lukra futni? És a történet itt kezd bonyolódni, mert vannak kényszerek és vannak, akik hagyják magukat kényszeríteni. Így lesz teljesen pantomimikus a jelenet, senki sem tudja a helyét, de azzal mindenki tisztában van, hogy Hegyi Ferenc regénybohózatának fontos szereplőjévé avanzsált. Az író tudatosan tette ilyenné a regénybeli szereplőit, mindegyiknek megtalálta a helyét. A sakktáblán jó előre kiszámolta a lépéseiket, még akkor is, ha a cserék okairól kevesebbet tudunk meg a regényből, mert hagyja, hogy az olvasó gondolja tovább a bohózatban szereplők további lépéseit. Vajon sok rajongó Kemal játszik a táncosnő Juló férjével, aki „ékszerész”, de valójában ingatlanos, tehát Kemal és Ahmed embere lehet Európa szép kastélyainak megszerzésében, mert a XXI. században a muszlim katonák már nem karddal jönnek elfoglalni Európát, a büszke nőt, hanem sok-sok pénzzel. Mégcsak csellel sem, ahogy 1541-ben Budával tették, mert akkor csak nézelődni jöttek, hogy majdnem 150 évig nézelődjenek. Hegyi Ferenc humora fokozza a szereplők iránti kíváncsiságunkat, mert az egyik pillanatban még szimpatikus ember, a másikban már ellenszenvessé válik. Minden bizonnyal az író szándékosan formálta ilyenné. Ezzel is borzolva a történések iránti figyelmünket. A Burleszk pontossággal felépített mű, lankadatlan harcról árulkodik, amelyben nekünk, olvasóknak kell eligazodnunk a regényfolyam valóságos dzsungelében. Ne féljünk elmélyedni, mert ebben a regényben nemcsak a művészvilág kudarca adja a mű igazi esszenciáját, hanem a modernkori népvándorlás vagy vallási térhódítás gazdasági térnyerését láthatjuk. Az író megírta, tehát mindent láthatunk. Azt is, hogy Martell Károlyt még nem láthatjuk a filmvásznon, de látni fogjuk, ahogy a párizsi Charlie Hebdo szatirikus hetilap munkatársait nemes egyszerűséggel lemészárolják egy másik, feltörekvő világvallás nevében. �110 SZEMLE Az író azért ír ilyen tárgyú regényeket, hogy útbaigazítson, s nem azért, hogy a tudatlan olvasót riogassa. Különösen azért fontos ezt leírnunk, mert a XXI. század embere a kultúrkörnyezetében elpuhult, kényelmessé és gyanútlanná vált. Fontos regény tehát Hegyi Burleszkje, sokszereplőssége ellenére fontos könyv, mert a művészvilág erjedése mellett megmutatja az igazi veszélyeket, s amely már évtizedek óta nem Martell Károlyról szól, hanem Európa elveszejtéséről. Mi nézők-olvasók, egy-egy bohózatra nevettetés céljából ülünk be a páholyunkba, de Hegyi bohózata figyelmeztet minket, hogy ne kényelmesedjünk el benne, mert mi is elveszthetünk benne mindent úgy, hogy észre sem vesszük… (Unicus Kiadó, Budapest, 2021) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. ANDÓ ÁKOS (1975, Salgótarján) újságíró, a Zenthe Ferenc Színház munkatársa. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajda-díjas költő. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. CSÁK GYÖNGYI (1950, Kisvaszar) költő, író, pedagógus. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. FECSKE CSABA (1948, Szögliget) József Attila-díjas költő, publicista. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) költő, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztője. JUHÁSZ LÁSZLÓ (1958, Salgótarján) a MNL Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. MIKÓCZY DÉNES (1958, Nagymegyer) felvidéki képzőművész. NAGY ANGELA (1945, Balassagyarmat) építészmérnök, képzőművész. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Balassagyarmat Pro Urbe-díjasa. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. RÓNA Z. PÉTER 1961-ben született. Nógrád megyében él. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, szerkesztő. URAKY NOÉMI (2000, Miskolc) a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar- és etikaszakos hallgatója. ZENTAI LÁSZLÓ, DR. (1950, Sopron) költő, író, a Soproni Füzetek főszerkesztője. �A lapszám Dávid Zsuzsanna alkotásainak felhasználásával készült. A külső borítón a Búzamag és a Kenyértörés, a belső borítóoldalakon a Járó szentségtartó és a Születés c. akvarell látható. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/2. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2022 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a2236cd9b3ee76fd5f8403fa998f4166.pdf 876c46aee160a593a7f09706cdf96d00 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Simek Valéria: Őszi tájon Olaszka Sándor: Dermező Nagy Antal Róbert: Ezredforduló Kaiser László versei Handó Péter: Kávéfröccs Acsai Roland: Anakreóni versek Majoros István: Találkozás a Luxemburg-kertben (regényrészlet) Bánfai Zsolt versei Zentai László: Von Alexander, a csirkefogó (regényrészlet) Ádám Tamás: Búcsú a kedvestől Berényi Klára versei Balajthy Ferenc versei Istenes Tibor versei Radnai István: Nagyapa hazatér 3 4 7 13 14 17 18 24 49 59 77 78 90 92 KÉPZŐMŰVÉSZET Zilahi Nono művészetéről Csernák Edit: Botos Zoltán kiállításához 8 45 SALGÓTARJÁN 100 Baráthi Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában (2. rész) 26 IN MEMORIAM Ádám Tamás: A vers az irodalom kamarazenéje – Az egyik utolsó interjú Görgey Gábor íróval 40 NÉPRAJZ Vasvári Zoltán: Hatvan éve hunyt el a hazai cigányság nagyszerű kutatója, Erdős Kamill (1924–1962) 61 HAGYOMÁNY Záhorszki Mónika: Egy régi ház emlékei 71 �PETŐFI 200 Praznovszky Miklós Ferenc: Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma elé – A költő jubiláris születésnapjai 79 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia: Palóc konyha 97 SZEMLE Alabán Péter: Kollektivizálás és a parasztság reakciói – Varga Zsuzsanna: A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal. Átalakuló életvilágok falun az ötvenes-hatvanas években 99 Lukáts János: Kaiser László: Gyerekszoba – Versek 105 Lukáts János: Kaiser László: Sorsokban könyvek – könyvekben sorsok 107 �SZÉPIRODALOM 3 SIMEK VALÉRIA Őszi tájon A régi őszök vidámsága jutott eszembe. Csendes derűm ott maradt a saroglyában. Minden kiáltásban öröm kurjantott. Ahol az őszi árnyak ültek a szőlőtőkék alá, ahol a tücskök muzsikája szólt a langyos estében. Ahogyan a ló nekifeszült a hámnak, és kocogtunk az őszi tájon. Az utak mentén egy-egy alma, körte huppant a földre. Ahogyan apám megfogta a lőcsöt és ráakasztotta a gyeplőt. A naplemente hazakísért. A ködök ágyat vetettek és a falu felett felhőkből volt a takaró. �SZÉPIRODALOM 4 OLASZKA SÁNDOR Dermező A nógrádi dombvidéken van Dermező, Salgótarjántól északra, közel a szlovák határhoz, nem messze Bodoktól. Mély völgyben fekszik, mint az idő, hosszan, mint tavasztól a nyár. Mint egy történet, magaslik fölé a Hollód vára alatti bazaltorgona, erdőkatedrális kupolája alól, aminek a dalai nyomokat hagytak a vidéken. Bányákat ásott, síneket vert a völgybe, még a Ráv patak csillogó vizénél esténként kutyák és farkasok énekeltek himnuszt a bokrok mögül a holdnak, és fehér, kicsi csillagok fürödtek benne, miközben a fekete éjszaka gyengéden átkarolta a magas, karcsú fákat. Az orgona dallamaival szállt az itt lakók lelke, és bár szerényen, de a szántóföldek, bányák, valamint a vasútnak köszönhetően nem volt gond a megélhetés. Dermező nevét a második világháború után jegyeztette be hivatalosan a jegyzékbe, miután Alsó- és Felsőak egyesült közigazgatásilag. A Dermező nevet a Sudami-domb oldalában ülő, bánatos, síró lányok miatt vette fel a falu, akik törött szívvel várták haza a párjukat, hiába, mert nem tértek vissza soha. Ezek a lányok hozzáadták könnyeiket a szélhez, ezeknek a lányoknak a könnye dermed rá őszről őszre a völgy rétjeinek, dombjainak zöld füvére. Dermezőt azonban nem orgonája, bús özvegyei tették ismertté, vagy a táj babonásan mesebeli gyönyörűsége, hanem a Día de Los muertossal vetélkedő halottak napja alkalmából rendezett fesztivál hete, amit minden évben megtartanak. 1957-re nyúlik vissza a szokás gyökere. Akkor lépett hivatalába az új polgármester, Gurdaly János, aki mindenben tudta, mi kell a parasztnak, munkásnak, és miután sajnálatát fejezte ki azon dermezői családoknak, akiknek valamely rokonát bebörtönözték vagy megölték a szabadságharcban, rögtön munkához látott, és az orgona dallamát túlharsogva mutatta az utat a fejlődés, a kollektivitás irányába. Gurdaly meggyőző volt. Nem élt fényűzően, nem volt arrogáns, egyedül ötvenhatról, meg a végzetről nem szeretett beszélni. Mindenki vághatott disznót, főzhetett pálinkát, olcsón juthatott telekhez, építőanyaghoz, és ha a két kínos témát el tudta kerülni, valamint Gurdallyal barátságban volt, még néhány ártatlan stiklit is megengedhetett magának. Homor Gyula, vagy becenevén Szikla, helyi fafaragó nagyon jó barátja volt Gurdalynak. Egyenesen elítélte ötvenhatot, és a véget kinevette, gúnyolta, a fejfákra �SZÉPIRODALOM 5 tréfás, népi versikéket festett, vidám ünnepnek fogva fel a halált. Szikla így hozzájutott a Rofoin villához, ahol a temetések után igazi zenés, mulatós halotti torokat tartott. A dermezőiek először furcsállták, hogy örülniük kell a halálnak, és vigadni a gyász helyett, de a jó hangulatú torok, vidám, színes fejfák megnyerték a legtöbb falusi szívét, és szép lassan híre ment a dermezői temetéseknek, egyre több és több kirándulót vonzva a faluba. Annyira a falu szellemiségébe ivódott ez a szokás, hogy amikor rendszerváltáskor a falu elsőnek szabadon választott polgármestere életellenes, babonás rituálénak titulálva be akarta zárni az alsó temetőt megtiltva a szemében halottgyalázásnak tűnő sziklai hagyományt követni, a lakosok majdnem a háza előtt meglincselték. Ennek a nyomásnak a hatására aztán bevezette a halottak hete fesztivált, Dermező legnagyobb ünnepévé varázsolva a mindenszenteket. Keve Lídia, jelenlegi polgármestere a falunak is készül az idei fesztiválra. Cukorkákat gyártat, egyedi dobozolású csokoládékat rendel, cukrászokkal ímélezik, sztárvendég után nézelődik, aggódik, hogy kevés műsorterv érkezett a kiírt pályázatra, pedig nyakán az október vége. Mindemellett a lélekszennyeződés káros hatásait figyeli a kamaszokon, akiknek zöld, reményteli lelke egyre aranyló foltokkal sárgul. Koporsóba dobott luxusruha, fekete és krémszínű. A kinőtt sírás ajándék mellé. A szobája egy temető. Olvassa a sok nevet a tárgyakon. Legjobb főnökasszony. Dilis kolléganő. Kicsi nyuszim. A fény kissé olvadt, puha, svéd macabre-cukorka. Fűzfát szaggat minden levegővétel. Kiemelkedik a gödörből Süti kutya. Hetvenhétszer is megbocsát neki. A temető suttog: Itt vagy odaát! Rendbe kéne tenni a sírhelyet. Senki nem ér rá kijárni. Olyan rég halott. Néha eszükbe jut azért. Rozsdás temetőkapu a konyha. Nyikorog, ha arra jár ő. Valószínűleg depis. Kerüli az élőket. A legújabb, legdrágább napot nem is látta már. Ő egy koszorú. Egy gyertya. Egy nagy tábla kő. Port nyelő, mély gödör. Nem olyan, mint a fák ágai közül sütő napsugarak, nem is nyúlós, marasztaló és saras, mint a temetői pázsit, nem emlék, csak egy rég megtörtént létezés. Kimegy, és tesz fel egy teát a halála negyvenedik napján. Aztán visszatér az élők közé. Misztériumjátéka szögeit a fiókba teszi. A francba! Feltámadt. Ez nem ér véget! Soha nem ér véget! Ő a csók, amitől megszűnik az apokalipszis. Letörli a szarkómát a testről az érintése. És letörli az eget, a földet, és nem lesz többé a lélek-kemoterápián. Összeszedi az öröklét a szennyest a kanapé elől. A bögrét, amit az úr a harmadik napon látott el macival, szívvel, fülét a tenyeréhez tapasztja, és hallja száguldó pulzusát. Mikor a többiek észreveszik, hogy ott áll előttük, mindenki a sebei felé nyúl. Kibontja �6 SZÉPIRODALOM zörögve az édes, omló fényt. A szoba abbahagyja a sírást. Szép csendben lehunyja ablakát. Szavak állnak körülötte. A megnyitóbeszédével vesződik. Szellemesnek kéne lennie, jól összeszedett beszédet kéne mondania, hiszen az idei fesztiválon országos médiaismertségre tesznek szert. Jelen lesz az összes újság, tévéstáb, körülbelül háromezer ember foglalt szállást a faluban vagy a szomszédos falvakban. Közben a koporsóparipás vidámparki körhinta is csúszik, pedig nagyon kellene, de késik a kamion. Egyre jobban úgy érzi, hogy ő a halott, akin nevet, vígad a falu. Minden évben ez a felhajtás. Idegenek, humoristák, zenészek, macabre-játékok, édességek, sörsátrak, sültgesztenyések, meg egy csomó turista. Panaszok a hangos bulik miatt, megvendégelt polgárőrök. Ínyenc halottak, akiknek mindenféle ételt kell rendelni, mert nem akármit esznek meg november elsején. Közben végignézni, ahogy gyerekkora óta ismert emberek életét figurázzák ki egy kis haszon reményében. Elege van. Nassolnia kell egy kicsit a Sudami dombon az éjszakai táj látványából. Kilovagol a halotti hintóhoz tartozó Igor hátán. Két éve nem lovagolt. Ő nem ilyen. Nem bazaltos. Nem fürdik benne csillag. Hozzá nem szólnak a farkasok. Se feltárásra váró mélység nincs benne, se nem utaznak át rajta pengeéles, vas érzések robogva. Nem fagy rá a könny évente ősszel, nem küld senkit, nem is vár senkit vissza. Nem gyengéd és szelíd, mint az est, nem karcsú, mint a Ráv patak melletti égerek. Nem tűzlepke. Rettentően gyűlöli, ha meg akarják érinteni a lelkét, ne adj Isten, a testét. Ő a nem újra festett, letört háttámlájú pad a kultúr előtt. Ő a le nem nyírt füvű park a templom alatt, ami most a ló hátáról a Sudami domb tetejéről nem is látszik csúnyának. Az ő csontjából arcvíz lesz, olcsó, amit csak az öreg bácsikák vesznek majd, mert rettenetes illata lesz. És hallja a szerelmet a kupola alól szólni. Hogy nem. Nem ez ő. Nem ez lesz ő. Igor, a ló sírni kezd. Elszorul a hasa. Alig kap levegőt. Érzi, hogy nagy a baj. Hogy valami olyasmivel áll szemben, amivel még nem találkozott. Leporolatlan villanyoszlopok, mosatlan, zsíros házfalak, fekete, poros, sárlapkás úton, szétszórt emberek között vágtat. Hívja azonnal az állatorvost, és megnyugszik. Mint megtudja, a lovak nem sírnak. Képesek érzelemre, mozog a fülük, vagy ilyesmi, de sírni nem szoktak érzelmi alapon, csak az összegyűlt port, csipát kimossa a könnycsatornájuk. A történet a magasból pedig nevet rajta, kíméletlenül nevet, míg csontváznak öltözött emberek fáklyákkal elindulnak az alsó temető felé a főpróbára. Hideg, rendelt, olcsó szél érkezik észak felől, előre kerülnek a kopasz, emberek után kapkodó faágak, biggyedt szájú, sűrű felhőt tesznek az égre, és vacognak a képmutató, erőltetett fagyos estében, mosolyogva. �SZÉPIRODALOM 7 NAGY ANTAL RÓBERT Ezredforduló szúrt sebre mozdul az őszi pompa átvérzett kötés a tél előtti táj a sárba mártott kés-idő tompa hideg pengéjétől belilul a száj tátva érzi tettét hitel-tüzet tűzifát másnapra másnak hogy vegyen az ezredvég egy húszast gyűr fizet néhány bérbe kapott négyzetméteren �KÉPZŐMŰVÉSZET 8 Zilahi Nono művészetéről Zilahi Nono grafikusművész az 1990 után született fiatal művészgeneráció tagja. 2016-ban diplomázott szülővárosában, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem Képzőművészeti Karának grafika szakán. Ezt követően 2019-ben Kiválósági Diplomával tüntette ki a londoni Drawing Academy. Az utóbbi évek folyamán Európa számos országában, Ázsiában és az amerikai kontinensen is kiállították vagy publikálták már alkotásait. Művei megtalálhatók romániai és külföldi köz- és magángyűjteményekben. 2019-ben művészeti egyesületet alapított és több nemzetközi képzőművészeti kiállítás szervezője volt, amelyek keretében hazai és erdélyi magyar képzőművészek alkotásait mutatta be. Szerkesztőként 2020 óta magyar hivatásos képzőművészek munkásságát és alkotásait népszerűsíti a világhálón. Zilahi Nono 2019 óta tagja külföldi és magyar neves képzőművészeti szervezeteknek, egyesületeknek. Művészeti tevékenysége mellett verseket ír, amelyek antológiákban, irodalmi folyóiratokban kerültek közlésre az elmúlt évek során. Zilahi Nono: Vasárnapi ima – Nagyanyám áldott emlékére (2020, 50x80 cm szén és pasztell) �KÉPZŐMŰVÉSZET 9 Damó István grafikusművész és könyvillusztrátor Zilahi Nono grafikáiról Miután kézbe vettem Zilahi Nono szén-, és pasztellrajzainak másolatait , rövid idő elég volt ahhoz, hogy a vizuális élmény hasson rám ahhoz, hogy bátorkodjak felszabadítani a tudatom. Gondolatébresztő rajzokat láttam. […] Egy jó rajz olyan, mint egy jó plakát, aminek másodpercek alatt hatnia kell a nézőre, és megadni számára az információt magába foglalva a kép erejét, üzenetét. Időtlen. Ez sikerült alkotónknak. Hangulatteremtés, emlékképek, benyomások, életérzések, mindezeket együttvéve tudtam kiolvasni a rajzaiból. Rajzai túllépik a tanulmányjelleget. Idéznek és közvetítenek, „történések”, amelyek a teljességgel megélt pillanat élményvilágából merítenek, táplálkoznak. Rajzai gazdag érzelemvilágról tanúskodnak, nem lerajzolnak, hanem megrajzolnak. Életre hangolva, vívódó alkatot sejtetnek. Nem ábrázolnak, hanem megjelenítenek. Esztétikai jelentést hordozó alkotások. Alkotónk nem hiába választotta a rajzot mint önkifejezési formát. A rajz bensőséges műfaj, szimbólum. A rajz egy attitűd. A jó rajznak kisugárzása van, felhívja magára a figyelmet, magával ragad, aminek másodpercek alatt hatnia kell a nézőre. Egy belső világ szavakkal talán egyáltalán nem rögzíthető „történéseit” látjuk. Zilahi Nono rajzaiban nincs konkrét történet, (történés), de valószínű, van megélt élmény. Ahol élet van, ott dráma is van. Az, hogy fekete-fehér rajzokkal állunk szemben, azt hiszem, tudatos döntés eredménye az alkotó részéről ezáltal fokozva a rajzok drámai erejét. A rajzokat a gesztus szeretete jellemzi, közös bennük a romantikus megközelítés. Az egymáshoz közelálló rajzok, a kezek mint visszatérő motívum, egymással összefüggéseket mutató részelemek végül sorozatokká rendeződnek, és mégis minden rajznak önálló élete van. Ez az alkotó erénye. Rajzai életképek utórezgései, a létezés és álomvilág határán lebegnek. Nem véletlen a hasonlat, hiszen alkotónk akár irodalmi köntösbe is öltöztethette volna rajzait, hiszen Nono költő is, sokoldalú művész. Zsigereiben él a költészet is, az irodalom tisztelete, szeretete, és valószínűleg képalkotói módszerei is. Rajzait böngészve felmerült bennem egy másik kérdés is: a kezes portré lehet, átvitt értelemben, egy bensőséges, meghitt világnak a tükrözése? Lehete a „belső szobánk”, emlékeztetve arra, hogy a test a lélek és az idő múlásának tükre, és hogy testünk magán viseli a szomorúság és az �10 KÉPZŐMŰVÉSZET öröm nyomait vidám csillogást hozva a szemlélők szemébe? Végül felmerül bennem még egy kérdés: a rajz lehet önvallomásnak a helye? Lehet, mint ahogy Kafkánál, a gondolatok egy szellemi zárkává, cellává minősülnek. (Kafka: Az én cellám. Aforizmagyűjtemény. Európa Kiadó, Bp.) Örömmel lapozom újra és újra a szén- és pasztellrajzokat. „Sic transit…”, jut eszembe. Magány és béke, különös csend övezi a rajzok szereplőit, akik alázattal élik hétköznapjaikat, némaságban, munkával, és bizonyára áldozattal teli életük. Mind elmennek. Esterházy Pétert parafrazálva: hallgatni legszebben a kezek hallgatnak. Legyen ez a zárszó. Zilahi Nono: Furulyázó székely juhász kifordított bundában, báránybőr csuklyával (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 32x32 cm) �KÉPZŐMŰVÉSZET 11 Székely Géza képzőművész-tanár megnyitó beszéde Zilahi Nono Hungarikum című tárlatán Zilahi Nono alkotásait tömörítő formai törekvések jellemzik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nagyobb hangsúlyt kap a látvány mögötti összefüggések keresése, valamely öntörvényűbb, egyénibb képi rendszer megteremtése érdekében. Talán egyféle kitörési kísérlet érhető tetten a látványvilág szabta keretekből, valamely absztraktabb hangvételű, elvonatkoztatóbb jellegű látásmód irányába. A fotórealizmus jegyében fogant, akvarellalapú, vegyes technikában kivitelezett munkái is rávilágítanak Zilahi Nono egyik erényére, a megfigyelőképességen alapuló, érzékletesen kifejező rajzkészségre. A vegyes technikában készült alkotásait sommásabb, tömörítőbb formai törekvések jellemzik. Úgy is mondhatnánk, hogy nagyobb hangsúlyt kap a látvány mögötti összefüggések keresése, valamely öntörvényűbb, egyénibb képi rendszer megteremtése érdekében. Talán egyféle kitörési kísérlet érhető tetten esetükben a látványvilág szabta keretekből, valamely absztraktabb hangvételű, elvonatkoztatóbb jellegű látásmód irányába. Külön említést érdemelnek a hagyományos grafikai eljárásban készült rajzok, melyek fekete-fehér, szürkékbe ágyazott monokróm jellegükből adódóan egyértelműsítik alkotójuk vonzalmát a finom mívű, pontos megfigyelésen alapuló ábrázolási felfogáshoz. A szeretetteljes odafigyeléssel tanulmányozott életkép-mozzanatok ugyanakkor néprajzilag hiteles, bensőséges hangulatot árasztanak. Mondhatni életre kelnek a beleérző közvetlenséggel megformált kezek és arcvonások, melyek együttesen a megjelenített személyek fizikai és lelki tükörképei is egyszerre. Anyagszerűen megoldott részletgazdagságuk és intim légkörük révén hatnak a nézőre. Figyelemreméltó Zilahi Nono ábrázolóképessége. A leheletfinom, szürkés árnyalatokban megfogant alkotásai kitűnnek líraiságukkal, transzcendentálisan sejtelmes utalásaikkal. Megemlíteném, hogy a linóleummetszés területén tett próbálkozásai is ígéretesek, a maguk lényegre törő, expresszív nyelvezete folytán újabb lehetőségeit villantják fel Zilahi Nono grafikus önkifejezői útkeresésének. A tárlat témakörébe illeszkednek az akrilfestmények. Ez a sorozat, amint a címadás is utal rá, a kalotaszegi, mezőségi és szilágysági táncrendek mozgás- és színvilágába, valamint népviseleti tárházába nyújtanak bepillantást. �12 KÉPZŐMŰVÉSZET Zilahi Nono: Magyarszováti kötőasszony (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 32x32 cm) Zilahi Nono: Székely asszony guzsallyal (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 24x24 cm) �SZÉPIRODALOM 13 KAISER LÁSZLÓ Ezt a fejszét Mit tegyek? Dukay Nagy Ádám emlékének Ezt a fejszét hova vágjam? Tönkbe nem, másba nem, magamba nem. De fejsze a kézben, hova vágjam?! Ne félj, szegény önmagam, ne féljetek, másik kezemben méz és virág, hiány és szánalom. Mit tegyek, hogy úgy félek én, az emberektől rettegek, mikor csapják félre és el: nyújtott, békés kezemet. Mit tegyek, hogy úgy örülök, bárki hozzám közeleg, nekem hozza testmelegét, s leveszi a terheket. Mit tegyek, hogy nagy stabilan álljak eléd, emberfi, ne legyen, hogy minden sejtem minden sejted szenvedi. Bárhogy vágyom, bárhogy várom, nincsen nyugvás, nincs béke: nem tudom, hogy mire való embervágyam s mivégre. Korlátlan rabság Immár magamba zárom szabadságom és lépek túl naponta határokon, zárkámban az ég, a föld és angyalok, korlátlan rabság lett az én otthonom. �SZÉPIRODALOM 14 HANDÓ PÉTER Kávéfröccs – A vírus nem nyughat a maga bőrében, ezért fertőz meg vele engem – mondja Zonak a képébe köhögő, aki állítja, hogy eddig olyan egészséges volt, mint a makk, s most már elkelne számára némi gyógyszerféle rendelése, különben beláthatatlan következmények kerülgetik majd valamennyi elevent és holtat. Zo – válasz gyanánt – szívesen visszaköhögne, mivel kölcsönköhögés visszajár, de nincs hozzá ingerenciája az ingerenciás tengeren innen és túl, de még a torkában sem. Sőt, az a számos alkalommal nevesített bolha sem köhög benne, ami párbeszéddé alakíthatná a kocsmapultnál kialakult konfliktushelyzetet, amelyből egy rundó bizonyosan kiutat nyitna, ám Zo garasoskodik, semmit nem kér a nyomulónak, magának is csak egy kávét, fölgőzölt tejjel, két cukorral, aztán becéloz egy szabad asztal melletti lócát, úgy ülve le rá, hogy senki se férhessen mellé. A túloldal azonban szabadon marad. Rögvest élnek vele, befoglalják, akár a tehénlepény a csorda utáni rétet. – Nem tolakodásképpen – pedig igen –, de milyen kapcsolatot ápol a vírusával, ha már nem veszi észre, hogy átadta? Ergó, argó, meg margóra jegyezném meg, ismerősével nem tesz ilyent az ember. – Fölemeli a mutatóujját, és a begyére köhint egy rezgő turhacsöppöt. – No, látja, már itt is van a delikvens. Azaz volt – s rajzol vele egy mágikus kört az asztalon nyugvó kávéscsésze-alátét köré. Zo szürcsöl, hogy időt nyerjen egy hathatós döntés kieszeléséhez, de a kullancsa más tempóban dolgozik, s olyan lépéseket tesz, amilyenekre Zo egyébként gondolni se merészelne, nemhogy előre számoljon vele. Ettől balféknek véli magát. Amikor viszont a távozás hűs mezejére kívánna lépni, és feláll, vele szinkronban emelkedik az az illető is, aki azt a szinkronhangot is birtokolja, ami akár Zoé is lehetne. Ezzel veszélybe sodorják Zo szárba szökkenő bátorságát, és kevés híján őt is. Oltári szerencséje van, hogy ez nem így történik. Nézi, mint vak puli a nyáját, miként zuhan el a nyomkövetője, illetve tűnik el az asztal és a túloldali lóca közében. – Ugye, nem maga bántotta ezt a szegény halmozottan hátrányos helyzetűt? – árad a pultos kisasszony sipákoló hangján a kocsmateret kitöltő kérdés, amire minden jóérzésűnek fel kell kapnia a fejét. �SZÉPIRODALOM 15 – Bántotta a rosseb – válaszol rá Zo, ahogy a torkán kifér, hogy mindenki tisztán hallja, még ha a decibelek ilyenkor se szöknek az egekbe nála. Közben igyekszik a csészéjét visszajuttatni a pultra, hogy utána katapultra léphessen. – Ho-ho! Nem úgy van az! – tenyerel a vállára egy matrózfröccse mellől feltámadt borostás krapek, aki még az imént a lóbőr húzásában jeleskedett. – A cimboránk igenis az asztal alá került. – De nem én segítettem oda – hárítja el Zo a tenyeret visszafordultában, mintegy kicsusszanva alóla. Aztán belebámul a bandzsal szemekbe, amelyek úgy futnak össze, mint a sínpárok a végtelen irányába, csak ezúttal az a távoli pont, amely többnyire végtelenül távolinak tűnik, orrhegye szőrcsomóján lenne kijelölve. – Szóval a barátja saját akaratából került oda, ahol most van. – Nekem ő nem barátom. Hallja-e? Ilyenekkel én nem barátkozom. Viszont cimboránknak tekintjük – mutat körbe, mire visszamutatnak a törzstagok –, ezért gyámolítjuk, ha baj éri. – Hát gyámolítsák – mondja Zo, s befejezi a csészéje pultra tételét, majd lépne tovább. – Nem úgy van az – tenyerelnek újból a vállára, akár egy suhancnak, aki egy felnőttnek ellent mondani merészel. – De bizony úgy van – jelenti ki Zo, miközben ismételten kifordul a tenyér alól, még mielőtt az megpróbálna rákapaszkodni. – És jó lenne, ha békén hagyna. Épp csak befejezi kérését, már egy ököl tart felé. Zo ekkorra kellőképpen föl van spannolva ahhoz, hogy zsigerből cselekedjen: jobbal félreüti a közeledő kart, ballal pedig reflexből szétlapítja az orrhegy pamacsát, amitől némi zavar támad a tekintetben, s kiegyenesednek a nyomvonalak, majd tovább nyitnak a végtelen felé, mintegy megpillantva a fizikatudomány vagy a csillagászat számára leírhatatlan antimélységet, a tér irreális görbületét, meg minden egyéb természeti (t)örvényeknek ellentmondó képzetet. Ezt a profán szingularitást kihasználva surran ki Zo az oldalajtón, elkerülve a további eszméléseket. Egyelőre dühöt érez. Azért, mert pont ide kellett betérnie, mert idáig fajulhatott a dolog, mert visszaütött. Mi van, ha a támadója időközben elesett, eltörte valamijét vagy netalántán beverte a fejét, kórházba vagy hullaházba kerül miatta? A közönség soraiból ki mondja majd, hogy jogos önvédelem volt? Csak önmagát védte, amikor ütött? Üthetett-e ebben a helyzetben? Neki józanul kellett volna viselkednie. A matrózfröccsösnek nem feltétlenül. Más tudatállapotban más szabályok vonatkozhatnak rá? Nyilvánvaló, hogy mindenki más- �SZÉPIRODALOM 16 más tudatállapotban van. Akkor mindenkire más-más szabály vonatkozik? Kizárólag az „amit szabad Jupiternek…”-elv érvényesül? Az eszmék korában a rögeszméknek is lehetőséget kell biztosítani? Minél nagyobb, annál inkább? Jó lenne tudni, hol a határ. „A határ a csillagos ég” – gondolja, mások nyomán, Zo. A csillagos ég határa az a legtávolabbi pont, ahonnan még fényt érzékelünk. Ez mutatja meg az univerzum létezésének idejét. De ha az univerzum gyorsuló ütemben tágul, akkor néhány ezer év múlva már csak olyan objektumokból érkezik fény, amelyek pillanatnyilag közelebb vannak, aztán belőlük se. Az időben haladunk előre, ám a határt öregebbnek érzékeljük-e majd? Vagy netán fiatalabbnak? Milyen szabály mentén kellene hát gondolkodnunk? Nem a megismerése tágítja az univerzumot? Zummot neki! Fókuszáljak most arra – figyelmezteti magát Zo –, ami itt és most van, és velem történik. Aztán felismeri, hogy az, ami történik, az jelent mindent. Lassuló léptekkel távolodik a kocsmától, elér az elterelő út zebrájáig, nem kell jelzőt nyomnia, valaki már megtette vele szemközt, a túloldalon, épp csak megáll, már indulhat is, fordulhat jobbra, a pályaudvar felé, elhaladhat az Amerikából jött népzabáltató mellett, hallhatja az aluljáróban kartonlapokon ücsörgő gitáros jazzes futamait két slágert idéző akkordja között, maszk mögé rejtheti az arcát, hogy a cirkáló rendőrök ne igazoltassák miatta, beáll a buszra várakozó köhécselők közé, és elvegyül. Kiválni már nem szeretne. Megvolt a vérpezsdítő kávéfröccs. Zilahi Nono: Széki prímás (2019, MAGYAR FOLKPANORÁMA sorozat, szén és pasztell, 24x24 cm) �SZÉPIRODALOM 17 ACSAI ROLAND Anakreóni versek 1. Beinduló kocsikban 3. A nimfa Beinduló kocsikban lehelve már az ablak. Hazája végre itt van melengető szavaknak. A jég, a hó, a varjú, a sok szemét kukákban, a fán madárnak faggyú, felette meg magány van. A nimfa fázva bújik fatörzsbe vájt odúba, de jégvirág lesz úgyis üvegre ráhajolva. A nimfa fényes arcú, világosítja áram. Pataknak sodra lassú, magunkat rajta láttam. Tükörképének tükrét a téli délutánban sodorta vélt öröklét, amerre még a nyár van. A hídon állt a nimfa és csillogott hibátlan. A lélek árva titka kimondható ma bátran. 2. Anakreóni versek 4. Anakreóni dalban Anakreóni versek: imák a negyvenesnek. Rigó a fára reppen, az ötven év közelben. Ma éjjel itt a mínusz, tavak vizére jég fut. Ha eljön majd a reggel, kelünk a kisgyerekkel. Kitöltök épp a sörből, a sok-sok év dörömböl. Anakreóni dalban repülnek évek halkan. Anakreóni versben az életünk elmentem. Anakreóni sorban a régi tűz belobban. �SZÉPIRODALOM 18 MAJOROS ISTVÁN Találkozás a Luxemburg-kertben Részlet Az anarchista című, készülő regényből Ça c’est Paris. Igen, ez Párizs – énekli a kíntornás a Luxemburg-kertben, közel ahhoz a kijárathoz, amely a boulevard Saint-Michelre nyílik. A párizsiak kedvencei, Mistinguett és Maurice Chevalier gyakran előadják ezt a dalt, együtt és külön-külön is. A Folies Bergèresben Fogarassy Tamás is látta közös műsorukat. Aki egyszer megismeri ezt a várost, és megrészegül simogatásaitól, biztosan visszatér – mondja a dal, ezúttal a verklis tolmácsolásában, aki hetykén félrecsapott siltes sapkájában vidáman tekeri a franciák által barbár orgonának nevezett hangszerét. Tamás szereti ezt a zenét, s ezt a hangszert is. Mióta Párizsban él, gyakran ellátogat a Luxemburg-kertbe. Fogarassy Tamás 1910 szeptemberében érkezett a francia fővárosba. A grófi családból származó fiú júniusban kapott francia-történelem szakos diplomát a budapesti egyetemen. Párizsba azért jött, hogy doktori fokozatot szerezzen, s közben fejlessze francia nyelvtudását. A francia konzervatív gondolkodókkal foglalkozik Bossuet-től Chateaubriand-on át egészen a kortárs Maurras-ig. Nemrég jött be a kertbe. Leült az egyik székre, s élvezettel nézte a szombat délutáni forgatagot. A szebbnél szebb kalapban, ruhákban pompázó asszonyokat, lányokat. A gyerekek futkározását a tavak körül; a sétáló párokat; a kerten csak áthaladókat, akik aztán eltűntek a boulevard Saint-Michel vagy a rue de Vaugirard irányába. És a virágok most is gyönyörűek. Behunyta a szemét, átadta magát a zenének, s a szeptember végi napsütésnek. Hirtelen simogatást érzett. Talán a szellő cirógatja? Nem, nem. Ez finomabb, gyengédebb, ráadásul illatos. Felnézett, s egy árnyékot látott maga előtt … Nicolette állt a háta mögött. – Bonjour Monsieur Fogarassy! – mondta kedvesen. Nicolette magyarosan ejtette ki a Fogarassy nevet, nem sz-szel, ahogy a franciák, hanem kemény s-sel. Kezdetben persze ő is sz-t mondott, de megtanulta a név kiejtését, s már úgy mondja, ahogy egy született magyar. A fiú keresztnevét azonban franciásította Thomasra, mert ez neki jobban �SZÉPIRODALOM 19 tetszik. Thomas, azaz Tamás nem tiltakozott emiatt. Másfél éve ismerik egymást. Szeretik a Luxemburg-kertet, mert itt találkoztak először. Minden 1912 tavaszán kezdődött. Tamás a Sorbonne könyvtárában nem csupán a disszertációjához szükséges szakirodalmat, forrásokat dolgozta fel, hanem átnézte a napilapokat és az irodalmi folyóiratokat is. 1912. március elején a Revue littéraire, artistique, théátrale et sportive legújabb számát lapozgatta. Megnézte a novellákat, verseket, s az egyik néhány soros költeménynél megállt. A természet szépségét, változásait mutatta be a napfény hatására. A költő festett a szavakkal. Tamás szinte maga előtt látta a táj változásait, a fény és az árnyék játékát. Akár egy impresszionista festmény. Ennél szebb Monet kezéből sem került volna ki. Mint egy varázslat, olyan ez a rímekbe szedett táj. A vers címe: Varázslat (Magique) … A szerző nem is adhatott volna más címet. De ki a szerző? Nicolette Legrand. Ez a név semmit sem mondott Tamásnak. Igaz, a kortárs francia irodalmat annyira nem ismerte. Mindenesetre meglepte, hogy egy nő ilyen varázslatosan ír. Néhány nappal később ismét a könyvtárban volt, s arra lett figyelmes, hogy a teremben a könyvtáros hölgy egy fiatal lánnyal suttogva beszélget. Annyit kivett a beszélgetésből, hogy gratulált a lánynak a Revue littéraireben megjelent verséhez. Tovább hegyezve a fülét elkapta a magique szót, amely a beszélgetésben többször elhangzott. S ekkor esett le: ő lehet a szerzője annak a versnek, amely napokkal ezelőtt annyira tetszett neki. Felnézett, … s amit látott, az is varázslat volt. Egy nagyon csinos, barna hajú, barna szemű lány beszélgetett mosolyogva a könyvtárosnővel. Ő tehát a költőnő. Most már nemcsak a vers, hanem a szerzője is elbűvölte Fogarassy Tamást. Az elragadóan vonzó Nicolette és verse kapcsán eszébe jutott Ady egyik írása a nőkről. Úgy rémlik, 1904. december vége felé olvashatta ezt a Budapesti Hírlapban. „Jönnek a nők” – ez a három szó akkor bevésődött az agyába, s azóta is megmaradt. Arról ír a költő, hogy a nők bevonulnak az irodalomba, s igazi verset csak ők tudnak írni. De más műfajokban, s még az újságírásban is nagyon jók. A hímzés és a csipkeverés művészetét, finomságait is beviszik írásaikba, a stílusukba, jegyzi meg Ady. Alig tíz évvel ezelőtt meglepő volt Tamás számára a tudósítás. Úgy vélte, ez a fantasztikum birodalmába tartozik, s Ady túloz, mert a párizsi nők megbabonázták. Nicolette-et látva és versét olvasva be kellett vallania, Ady mégiscsak igazat írt. Szabadidejében gyakran járt a Luxemburg-kertbe. S miután a könyvtárban már látta a költőnőt, még szívesebben jött ide. Hátha ő is itt lesz. �20 SZÉPIRODALOM No, erre nem kellett sokáig várnia. Egy kora délutáni napon, az egyik széken éppen ő ült. Egyedül volt, és könyvet olvasott. Fel sem nézett, kizárta a körülötte levő világot. Tamásnak csak ahhoz volt bátorsága, hogy elmenjen előtte. S aztán ez a helyzet még jó néhányszor megismétlődött. Úgy érezte magát, mint Marius a Nyomorultakból, aki Cosette-et itt ismerte meg. Ő is idejárt a kertbe, hogy legalább láthassa szerelmét, akivel azonban a szigorú papa, Jean Valjean miatt titokban levelezett. Mariusnak persze szerencséje volt, mert jött egy kis forradalom 1832-ben, s ez lehetővé tette, hogy személyesen is találkozzanak. – Nekem nincs ilyen szerencsém – gondolta magában Tamás. Pedig most milyen jól jönne egy kis rebellió, bármennyire nem szeretem a forradalmakat. Egyszer aztán összeszedte minden bátorságát, s odament ahhoz a székhez, ahol Nicolette ült. – Bonjour Mademoiselle – mondta kissé bátortalanul és akadozva. Megengedi…, hogy… zavarjam? – Monsieur? – a lány kérdő tekintettel pillantott fel a könyvéből. Egy kissé bátortalannak látszó fiatalembert látott maga előtt, aki mintha hozzá beszélne. – Gratulálok a verséhez! … Olvastam a Revue littéraire-ben. Tudja…, a Magique… , amit Ön írt. S mivel látta, hogy a lány még mindig kérdőn néz rá, megkérdezte: – Ugye, Ön Nicolette Legrand? – Igen, Monsieur, én vagyok – mondta a lány meglepve. Erre aztán nem számított… Itt áll előtte egy fiatalember, aki ráadásul olvasta legújabb versét. Egy udvarias reagálást azért sikerült kipréselnie magából: – Nagyon… nagyon köszönöm, … igazán kedves öntől. … Egy kis szünetet tartott, s hogy leplezze zavarát, mindjárt „támadott”. – Ne haragudjon, egy kis akcentust érzek a beszédében. Nézze ezt el nekem, mert tényleg remekül beszél franciául. De … s ezt a zenei érzékenységet biztosan anyámtól örököltem … ez alapján úgy gondolom, ön külföldi. Csak nem tudom megmondani, melyik országból. – Gratulálok a kifinomult zenei érzékéhez! – válaszolta meglepődve Tamás. Igen, külföldi vagyok, Magyarországról jöttem. – Ah! Szóval az Osztrák–Magyar Monarchiából. A zenének köszönhetem, hogy ismerem az ön országát, igaz, elsősorban Bécset, mert a bécsi klasszikusok a kedvenceim közé tartoznak. A birodalom másik feléről…, be kell vallanom…, nem sokat tudok. Pedig gondolom, Budapest is nagyon szép. �SZÉPIRODALOM 21 – Igen, ezt elfogultság nélkül mondhatom. S van egy gyönyörű operaházunk. Gondolom, Liszt Ferenc nevét ismeri. De ne higgye, hogy vizsgáztatni akarom. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Fogarassy Tamás vagyok, s doktori tanulmányokat folytatok a Sorbonne-on. Ne haragudjon, hogy megzavartam az olvasásban. Nagyon tetszik a verse, csupán ezt akartam közölni önnel, és gratulálni. Tamás kissé meghajolt, s elindult a boul’Mich irányába. Nicolette Legrand a tekintetével még néhány pillanatig követte a fiatalembert. Most tudatosult benne, hogy egy külföldi, egy magyar megszólította. Ilyesmi még nem történt vele. S miután felocsúdott a meglepetésből, azért be kellett vallania, hogy ez a szokatlan lépés jól esett neki. Ismerőseitől, barátnőitől nem nagyon kap gratulációt, ha megjelenik egy költeménye. A többség persze azt sem tudja, hogy verseket ír, mert irodalmi lapokat nem olvasnak. Tamás ezután még gyakrabban jött a kertbe. A táskájában pedig egy Magyarországról szóló könyv lapult. Nemrég vette meg Raoul Chélard: La Hongrie contemporaine (A mai Magyarország) című kötetét. Csak az alkalomra várt, hogy átadhassa a költőnőnek. Az egyik délután a Vaugirard utca felől jött be a kertbe. Észrevette, hogy a tó melletti egyik széken Nicolette ül. Elegáns kalapot viselt, zöld ruhája pedig még ülve is kiemelte formás alakját. Tamás egyenesen feléje indult. Még mielőtt odaért volna, a lány kinézett a kalap alól. Úgy tűnt, valamin töpreng… – Monsieur, ugye ön az, aki pár nappal ezelőtt megszólított, és gratulált a versemhez? Tamás kissé meglepődött. – Igen, Mademoiselle, én voltam – válaszolta –, s ezúttal is zavarni szeretném. Említette, hogy nem sokat tud Magyarországról. Ezért szeretnék egy könyvet ajándékozni önnek a hazámról …, ha elfogadja. Tamás kivette a táskájából Chélard könyvét és átnyújtotta. A lány megnézte a címlapot, belelapozott. – Igen, láttam már ezt a könyvet, de nem vettem meg. Tudja, eddig nem volt magyar ismerősöm. Ön az első. S ezt nekem adja? Hm… Ez… ez… igazán kedves. De szeretném viszonozni. Könyvért könyvet! Nemrég jelent meg az első verses kötetem. Szívesen adok belőle. – Örömmel elfogadom – válaszolta Tamás. – Sajnos nincs nálam egy példány sem. Ha mondjuk, holnap három körül erre jár, megtalál valahol itt a kertben, s megkaphatja a kötetemet. Nicolette egy pillanatra megállt a beszéddel, s megjegyezte: – Milyen fura, én adok magának randevút – tette hozzá, s jót nevetett. �SZÉPIRODALOM 22 – Én pedig elfogadom... Akkor holnap, Mademoiselle. Másnap a lány szinte ugyanott ült, mint tegnap. – Bonjour, Monsieur Fogarassy. Üljön a mellettem levő székre. Kivett a táskájából egy vékony kötetet, s átadta a fiúnak. – Megkérhetem, kedves Nicolette, hogy írjon pár sort a belső címlapra? Egy ilyen ajándék ettől lesz igazán értékes. A lány kissé meglepődött, de elővett egy íróeszközt, s ezt írta: En cordial hommage, Nicolette Legrand. Tamás gratulált a kötethez. Beszélgetni kezdtek… *** Most, 1913. szeptember végén is a Luxemburg-kertben ülnek. És beszélgetnek... Nem sokáig maradtak, mert hamarosan felálltak, és elindultak a Szajna felé. Betértek egy kis étterembe, a Le Vieux Paris-ba, ahol elfogyasztottak egy hatalmas csokis palacsintát. Közben a francia konyháról s a francia palacsinta könnyű és finom tésztájáról beszélgettek. Felidézték a nagy szakácsokat, köztük Antoine Carême nevét, aki a 19. század első felében nemcsak szakács volt, hanem építészként és irodalmárként is ismerték. A kortárs Auguste Escoffier számára pedig a konyha egyszerre volt művészet és tudomány. Nem felejtették ki a Szakácsakadémiát sem, amelyet még az 1880-as években alapítottak, s Maurice Maeterlinck, a költő is tagja volt. Tamás élvezettel hallgatta a lányt. Szépen ejtette a szavakat, s a francia nyelv szinte zenélt, ahogy Nicolette megszólaltatta. Tamás szeretett Nicolette-tel beszélgetni, mert közben hallgathatta ezt a muzsikát és nézhette a lány átszellemült arcát és csillogó szemeit. A gasztronómiai örömök után megnézték a könyvárusokat, majd átsétáltak a Notre-Dame-hoz. A székesegyház, a gótika látványa hatására Tamás lelkesen mesélte, hogy Magyarországon is vannak szép templomok, művészeti értékek, a parlamentet pedig az angolok is megirigyelhetik. Megjegyezte, hogy reméli, egyszer Nicolette idegenvezetője lehet Budapesten. – Ez nagyon izgalmas lenne, kedves Thomas, mert kíváncsi vagyok a hazájára – mondta a lány. Tudja, mi franciák keveset tudunk a kontinens keleti feléről. Számunkra ez valami egzotikum. Arról a vidékről pedig, ahol ön lakik, semmit sem tudunk. Mesélte, hogy az itt élő emberek különös tájszólást beszélnek. – Igen, ők a palócok. Én pedig Palócország fővárosában, Balassagyarmaton élek a szüleimmel. Szeretném megmutatni önnek ezt a különös vi- �SZÉPIRODALOM 23 lágot. S annak örülnék a legjobban, ha mint a hercegnőmet…, sőt, mint a feleségemet vezethetném be ebbe a világba, ebbe a kultúrába. Tamás itt hirtelen megállt, … kissé maga is megijedt attól, amit az imént mondott. De folytatta… – Nicolette…, hozzám jönne feleségül? Képzelje el, hogy én vagyok az ön palóc hercege, aki itt Charlemagne lovas szobra alatt, a Notre-Dame előtt kéri meg a kezét. Nézze, egy fehér ló is áll mellettem. Nicolette-et meglepte ez a nem várt lánykérés, pedig hányszor eljátszadozott a gondolattal: mi lenne, ha Thomas megkérné a kezét? Hát ez most megtörtént, mégis úgy érzi, hirtelen, váratlanul jött. Sokszor elgondolta, hogy férjhez megy Fogarassy Tamáshoz, a magyar fiúhoz, aki valami vad vidéken él Párizstól keletre, egy különös beszédű nép között. … S ő, a párizsi bankárlány odaköltözne!? A művész, a kalandot kereső lelke persze igent mond erre. Igent mond, mert szereti ezt a fiút, az ő palóc hercegét, ahogy éppen most hallotta, s ez… s ez nagyon tetszik neki… a fehér lóval együtt. A földön járó énjének azonban voltak fenntartásai. Mit fog csinálni egy olyan országban, melynek még a nyelvét se tudja? S fehér lovon lovagol majd a palóc mezőkön, vadregényes erdők szélén…? Lovagolni sem tud. Írhatja persze a verseit, novelláit, mert élménye az biztosan lesz és ideje is. S ugyan ki olvasná a verseit Palócországban vagy Magyarországon? Franciaországban sem számíthatna nagy olvasótáborra, hiszen kezdő író, ráadásul nő. Az egzotikumot azonban szeretik a franciák, s ő lehetne a női Pierre Loti, csak nem Konstantinápolyban, hanem Palócországban. Lehet persze Párizsban is maradni, hiszen Thomas a francia mellett tud németül, angolul, oroszul, s valamit törökül is. Van tehát mit megbeszélniük. Tamás tudta, nehéz kérdést tett fel Nicolette-nek. De azt is tudta, hogy ő Nicolette-et akarja, mert a kapcsolatuk szerelem volt az első pillanattól kezdve. Azt azonban nem tudja, hogy kedvese mit akar, mert Nicolette még nem válaszolt. Nem válaszolt, mert a válasz nem volt egyszerű és nem volt könnyű. – Ha ön francia lenne, kedves Thomas, akár holnap oltár elé állhatnánk. Magyarország azonban nagyon messze van, ahogy ön is mondja gyakran. Néhány nagyon fontos kérdést ezért meg kell beszélnünk. És a szüleinket is be kell avatni… S aztán… s aztán… lehet, hogy feleségül megyek önhöz – mondta, miközben Tamás szemébe nézett és sejtelmesen mosolygott. (...) �SZÉPIRODALOM 24 BÁNFAI ZSOLT Merülés Sötétedés után ő sem lát ki a hanyatlásból. Ágyékára tapad a folyó, a hold átgurul a sztrádákon. Víz alatt a város tegnapi fényei: üvegpalota, termeiben kiállítás, tükörterem, torkot fojtogató éjszaka, féklámpák karambol előtti csóvái. Nem tudja, merre a kijárat, nem tudhatja, mennyi a visszhang lépései között még, a mederfenék meghatározza a sodrást – lepedőn pihennek a nyálkás kövek, nehezedő súlyok, kavicsok zsebében, így indul a dunai útra, vállára veszi a folyót, mert úgy akar a köveken haladni, mint aki a holdjárást másolja a mélyben, hordalékul csak élete terheit cipelve: finoman megágyaz a fenéken, leoldva magáról indulás előtti, utolsónak is szép leánymosolyát. Primosten Homokágyon nyugszik el a hullámraj, a víztömeg levonuló nyomokat nyal a sziklafalra, sétáink magányosak, mint a zuhanó sirályok, ernyőképen bordaárnyék, világító lávakövek a fenéken. Mondják, kezdetektől nem felejt az ember bőre, a miénk, mint cserzett térkép, kabát a kövön kiterítve, az emlékek megülik a gyomrot, fojtják a tüdőt – mikor azt mondtad, ideje hidat vernem az öledben, éreztem, ezt a földet együtt veszítettük el. �SZÉPIRODALOM 25 A móló elhever, néhányan bámulnak minket, botladozunk, éltes színészek a kövön, csak a hullámok ritmikus csapkodása van, a sirályok némák, a halászfaluban sós szellemek járnak, pengeéles árnyuk aszalt húsunkba vág. Nagy Lászlóhoz A ház most is ott áll Iszkázon. Egy biccenő árny átsétál a kerten, hangodat hallom, látom ahogy botra dőlve átvágtatsz az örökkévalón, fenn a padláson, takaros kéklő tornácon. A sarkos mozdulatokba az Isten kegyelemből mosolyt oltott, döbbentő csodát. Faragott egy emberi szívet, éles férfiarcot, könnyed, finom hangot ragasztva hozzád. Te nem tévedtél soha. Költő voltál, az érző gondolat jegyese. Te segíts engem. Ott laktál a szélben, hol láttalak is, egyszer, egyszer. Feljegyeztem, mikor azt mondtad, be kell lássam, nem bujdoshatok el a boldogságban. Gyönyörűm, te segíts engem. �SALGÓTARJÁN 100 26 BARÁTHI OTTÓ 50 év a 100 éves Salgótarján városában Emlékmorzsák egy készülő memoárból 2. rész Az előző lapszámban megjelent, a fentivel azonos című írásom 1. részében életem és pályám 1971−1990 közötti időszakára tekintettem vissza. Felidéztem a várost, a munkahelyemet, a korszellemet. Vezetőkre, munkatársakra és ismerősökre emlékeztem. Írásom alábbi 2., egyben befejező részében az 1990-től napjainkig terjedő időszak egyes emlékképeit – a korábbihoz hasonló szellemben – villantom fel. Változások, választások, válságok A történelmi változások sora 1990-től felgyorsult. Több, mint 30 év után az akkori események felülnézetből vehetők szemügyre, és – még az én szubjektív szűrömön is – már jó rálátással értékelhetők. Jómagam, apolitikus alkatként, soha nem kísértem olyan figyelemmel a változásokat, mint ekkor. Éreztem, hogy az én sorsomat is formálhatják. Magam is meglepődtem, amikor az „örök optimizmusomat” némi szkepszis váltotta fel. A szovjet haderő kivonásának és függetlenségünk visszanyerésének örültem, a többpártrendszertől sok jót nem vártam. Feltételeztem, hogy a rendszerváltás megannyi megrázkódtatással jár majd. A helyhatósági választások salgótarjáni képviselőjelöltjei és a listát állító pártok névsorát a megyei – ekkor Sulyok László által főszerkesztett Új Nógrád c. – napilapban böngészve egészen elképedtem. A nemrégen még az MSZMP-tagságukra büszke ismerőseim közül többen az újonnan alakult pártokban tűntek fel. Meglepő nyilatkozatokkal vétették észre korábban észrevétlen önmagukat. Az egyik újságíró-ismerősöm kapacitált, hogy az „ő pártjába” lépjek be, mert csak az képviseli hitelesen az új rendszert, miközben más pártok szószólói is ugyanezt szajkózták. Minthogy én a diktatúrában sem voltam az MSZMP tagja, most a demokráciában eszembe sem jutott feledni személyes autonómiámat. A helyhatósági választások eredményeként Salgótarján város önkormányzati képviselőtestületébe csaknem azonos számban juttatta be jelöltjeit az SZDSZ, az MDF és az MSZMP. Végül az SZDSZ-es Tolmácsi �SALGÓTARJÁN 100 27 Ferenc, a megyeházán volt kollégám került a polgármesteri székbe. Nem lepődtem meg, amikor néhány nap múlva lemondott, aztán hagyta magát győzködni, és végül maradt. Igaz, nem sokáig. A kialakult válság kezelése helyett az ALBA Üzletház körüli kínos ügyben magyarázkodott. Végül – megválasztása után egy évvel – lemondott. 1991 végén – a Fidesz jelöltjét – a korábban újságíróként ismert dr. Zsély Andrást választották polgármesternek. Az ő „idejében” – 1992−1994 között – a felerősödött politikai viták miatt sem jutott elég idő a kialakult krízis kezelésére. A városi választások után került sor a megyei önkormányzat, majd a közgyűlés elnökének megválasztására is. Nap mint nap tanúja voltam az egész országban páratlan procedúrának. Az 1990 végén indult választási küzdelem csak a 13.(!) fordulóban, 1991-ben dőlt el, amikor a közgyűlés Korill Ferencet választotta elnökének, aki korábban dolgozott a szakszervezetek megyei tanácsán, a balassagyarmati pártbizottságon és a moziüzemi vállalat igazgatójaként is. Én ez utóbbi pozíciójában ismertem. Élet és halál a garzonházban Még jó, hogy ekkor már – a válásunk után – újra volt lakásom, a garzonházban laktam. A Salgótarján központjában magasodó épület a város egyik emblematikus látványossága. Az ikertoronyház alacsonyabb, 15 emeletes épületében 120, a magasabb, 18 emeletes tömbjében 144, egyenként 29 m2 alapterületű garzonlakást alakítottak ki, amelyek melegvízzel, távfűtéssel ellátottak, összkomfortosak. A magas szintekre épületenként 2–2 lift szállítja a közlekedőket. A garzonházi lakásomat megosztottam a párommal, Erzsikével, akinek ugyan volt saját lakása, de jobban érezte magát velem, ami fordítva is igaz volt. Az első napokban-hetekben a 14. emeleti lakótársakkal ismerkedtünk meg. Amennyire heterogén egy település lakossága, annyira sokrétű és színes volt a két ház csaknem félezer lélekszámú lakóközössége is, amely zömmel egyedülállókból és az idősebb korosztályokból tevődött össze. A képzettségi szint alacsony, a cigányság reprezentációja magas volt. A garzonház messziről mutatós küllemével szöges ellentétben állt az épület belső látványa. A közlekedők, a közös helyiségek, a lépcsőházak és a liftek kinézete lehangoló, a legtöbb lakás lelakott volt. Nem volt mit tenni, ide igyekeztem beilleszkedni. Megismertünk itt értékes és különös embereket, de abszolút antiszociális lakókat is. Az előbbiek sorába tartozott Vass Ferencné, Katika, másodunokanővérem. Lakása a könyvektől roskadozó polcrendszer volt. A dohányzóasztalon – amely mellett sokat �28 SALGÓTARJÁN 100 beszélgettünk — mindig egy-egy nyitott könyv és keresztrejtvény-füzet hevert. Katika kedvenc írója Wass Albert volt. Az alig néhány felsőfokú végzettségű lakó egyike, Sóvári László, régi kollégám a lakóház felszereltségével, szolgáltatásaival (lift, telefon, porta stb.) elégedett volt. Ám zavarta és bosszantotta, hogy egyesek az elemi együttélés szabályait sem tartják be. A garzonban helyi hírességek is laktak. Az SBTC két egykori futballistájával, Balázs Palival és Menczel Ivánnal, valamint a cigány festő Balogh Balázs Andrással is jó kapcsolatba kerültem. Az ő bemutatásukra itt nem térhetek ki, ahogy a garzonházi tűzesetről is csak röviden szólhatok. A 2003. január 25-én, szombaton este történt garzonházi lakástűzben egy ember meghalt, többen füstmérgezést kaptak és jelentős vagyoni kárt szenvedtek. Fortélyos félelem fészkelte be magát a magasházba. A dráma engem is megviselt, később sem hagyott nyugodni. Készítettem is egy 15 oldal terjedelmű oknyomozó riportot, ami Egy lakástűz anatómiája… címmel meg is jelent a Palócföld 2003/4. számában. Az SVT Tűzhelygyár PC másodhegedűseként A tanácsi munkahelyem megszűnése után szinte biztosra vettem – mondogattam is Erzsikének, miattam ne izguljon –, hogy hamarosan kapok egy jó állásajánlatot. Nem idegeskedtem, inkább fociztam és teniszeztem a barátaimmal, könyvtárba jártam, olvastam, mintha csak szabadságon lettem volna. Még májusban találkoztam Zsidai Istvánnal a piacon, aki a ’70-es években a tanítványom volt. Ez időben pedig a 1980-as évek elejétől újra önálló Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár (SVT) anyagbeszerzője. Pisti elmondta, átalakul a gyár, szakembereket keresnek, a Tűzhegyár PC igazgatóhelyettest is, pályázzam meg az állást. Ezt tettem, el is nyertem. 1991. július 1-jén, hétfőn reggel Bacsa Tivadar, az SVT Tűzhelygyár PC igazgatója fogadott. Bejártuk a munkahelyeket, bemutatott a munkatársaknak. Átadta a „Vezetői munkaszerződést”. Kértem mellé a munkaköri leírást is, de azt csak jóval később – az előbbi szerződés aláírását követően – kaptam kézhez. Ezt Bacsa azzal magyarázta, hogy ezt így szokták (!?). Azt gondoltam, azonnal ott kellene hagynom a céget, ha ilyen a rendszerváltás utáni üzemi demokrácia is. Idézem is a csak később megismert feladataim egyikét: „…biztosítja a jogszabályok, szakmai óvórendszabályok, szabványok és a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos előírások betartását”, amihez az alapvető vé- �SALGÓTARJÁN 100 29 dőeszközök (kesztyűk, kötények, álarcok stb.) is hiányoztak. Miután azonban a „Vezetői munkaszerződés”-emben az alapbérem 35.000 Ft/hó volt (a pályázatomban igényelt 30.000 Ft/hó helyett), és a második félévre ki volt tűzve a prémiumfeladat is 100 ezer forint értékben, azt gondoltam, hogy ezért a „pénzért” – noha a cég az első blikkre nem konveniál – egy félévet kibírok. A napi munkám – másodhegedűs létemmel ellentétben – „rabszolga típusú” volt. Minden percem betáblázva: vezetői értekezlet, műszakindító megbeszélés, a kilónyi posta áttekintése, válaszlevelek megírása, kimenő ügyiratok szignálása, munkavédelmi ellenőrzés stb. Közvetlen irányításom alá került a műszaki (!) osztály és néhány üzem vezetője is. A munkájukról naprakész információkkal kellett (volna) rendelkeznem, hogy a főnökeimet, akár a „vezér” Gressait is tájékoztassam. Éreztem: másodhegedűsként – e tekintetben – csak fals hangokat foghatok. A fogamat összeszorítva igyekeztem helytállni. Számtalan intézkedést kezdeményeztem. Elkészítettem az üzem törvényes rendjét, a dolgozók védelmét szolgáló szabályozásokat, amelyek elősegítették az üzem hatékonyságát és a dolgozóink védelmét is. T. Németh Laci újságíró, a Tűzhelygyár PC igazgató-helyetteseként bemutatott a CALOR c. üzemi lapban, ahol aztán magam is rendszeresen publikáltam. A kínzó felelősségtudat mellett sok szép élményben és elismerésben volt részem. Jó volt beköltözni az új épületben lévő irodámba. Az aulában emléktáblát avattunk az 1956. december 8-ai sortűz gyári áldozatainak emlékére. Ugyanitt kiállításokat, termékbemutatókat rendeztünk. Kirándulások, kihelyezett vezetői értekezletek szolgálták a „csapatépítést”. Sok jó szakembert ismertem meg a gyárban, noha itt nem sorolhatom őket. Jó szívvel emlékezem Gressai Sándor vezérigazgatóra, akivel élete végéig baráti kapcsolatban maradtam. Készítettem is évek múltán vele egy életinterjút, ami a Palócföld 2000/1. lapszámában olvasható. A „csúcs” a fizetésem 35 ezer forintról 45 ezer forintra történő felemelése és a 100 ezer forintos prémiumom felvétele volt. Ugyanakkor a feszültségek fokozódtak. A gyárból ki sem tehettem a lábam, kifejezett klausztrofóbia kínozott. A balesetmentes munkavégzés feltételeinek hiánya, a rám háruló felelősség frusztrált. Egy félév után, amikor a munkásvédelem feltételeinek javítására precízen kidolgozott terveimet elvetették, egészen elkeseredtem. Egy-egy baleset után – szerencsére halálos nem történt – úgy éreztem, fél lábam a börtönben van. Amikor már nemcsak a páromnak panaszkodtam, de baráti körben is, akkor ez úgy jutott el az APEH megyei igazgatójának, dr. Institórisz �30 SALGÓTARJÁN 100 Andrásné dr. Koma Erzsébetnek a fülébe, hogy elpályázom a gyárból. Megkeresett, és felajánlotta a személyügyi vezetői státuszt. Miután a feltételeket is elmondta, és az írásbeli kikérést is vállalta, megegyeztünk. Az SVT illetékesei sajnálkoztak, de nem gördítettek akadályt a távozásom útjába. A munkámat 500.000 (!) forint jutalommal és egy SVT-jelvénnyel ismerték el és köszönték meg. Nem úgy, mint a megyeházán – 20 év után. Átutazóban az APEH megyei igazgatóságán Az APEH igazgatóját – mint a KSH megyei igazgatóságának munkatársát – még az 1970-es évek elején a megyeházán ismertem meg. Emlékszem, gratuláltam is neki a doktori címéhez. Csodálkoztam, amikor szakterületét ott hagyva a népi ellenőrzés városi vezetője, majd megyei szakszervezeti, később pártbizottsági munkatárs lett. Az már nem lepett meg, hogy innen az APEH megyei igazgatóságának helyettes vezetőjének, majd 1992. január 1-jével igazgatójának nevezték ki. Institóriszné azonnal kvalifikált szakemberek után nézett, így talált rám is. Én pedig a remélt nyugalmam érdekében elvállaltam a személyügyi vezetői státuszt osztályvezetői besorolással, 43 ezer forint alapbérrel és egyéb ígért juttatásokkal. A gyors beilleszkedésem után említésre méltó események nélkül, bürokratikusan „beszabályozottan” teltek a napok. Végeztük az előírt feladatainkat kolléganőmmel, Kovácsné Marikával. A legtöbb feladat rá hárult, amit ő precízen látott el. Rám jószerivel csak a szignó, az értekezleten való részvétel és az információk továbbadása maradt. Ahogy az előző munkahelyemen a nagy felelősség terhelt, úgy itt az üresjárat, az unalom, a kompetenciák hiánya és ugyancsak a bezártság érzése frusztrált. Rövid idő után az járt az eszemben, hogy nem vagyok kihasználva, többre vagyok hivatott, aminek hangot is adtam. Időnként viták és nézeteltérések is adódtak. A kritikai észrevételeimet vezetőim nem fogadták jól. Mert azok szerintük – és ebben igazuk volt – nem szolgálták az igazgatói döntések egyhangú támogatását. Végül egy korábbiakhoz hasonló – de azoknál nagyobb jelentőségűnek beállított – nézeteltérés már indulatokat is kiváltott. A vezetői megbeszélésen – az előzményekkel együtt – beláttuk, jobb lesz, ha közös megegyezéssel elválnak az útjaink. Így is történt… Menedzserképzésben mesterkedve Ezek után megfogadtam: többé nem hallgatok szirénhangokra, jobban megfontolom, hogy milyen munkát vállalok, és kivel dolgozom együtt. �SALGÓTARJÁN 100 31 Nehezen viseltem, hogy az utóbbi munkahelyeimen a szaktudásomat, az önálló munkavégzőképességemet, az elemző- és íráskészségemet nem használták ki. Nem találtak befogadásra a kritikáim és az észrevételeim, nem valósultak meg a javaslataim. Önállóságra, alkotó munkára, szabad szellemi foglalkozásra vágytam. Ám ekkor a városban a munkanélküliség már csúcsra járt. Biztonsági okokból is regisztráltattam magam a munkaügyi központban, ahol a régi tanítványaim egyike (már megint!) megsúgta, hogy hamarosan indul a környezetvédelmi menedzserképzés. Úgy döntöttem, hogy ezt a korszerű kurzust vállalom, addig pedig – ha csak közben nem lesz valami egészen kitűnő lehetőség – kipihenem és kondicionálom magam. Ami mind nagyon „bejött”. A közgazdasági egyetem (a volt „alma mater”) és a TIT megyei szervezete által indított, a munkaügyi központ által finanszírozott környezeti menedzserképzés (havi járandósággal) minden igényemet kielégítette. Újszerű, nívós és érdekes volt, egyes tantárgyakba (döntéselmélet, környezeti menedzsment és -auditálás) élvezettel ástam bele magam. Az előadók egyike volt egyetemi hallgatótársam, dr. Kerekes Sándor docens, akivel egykor a kollégiumban is együtt laktunk. Most meg jókat beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Tanulnom, készülnöm – már a három diplomás képzettségemmel, vizsgarutinommal – alig kellett. Érdekes egy évi „mesterkedés” után A köztisztaság mint önkormányzati feladat – kiemelten Salgótarján hulladékkezelésének helyzetére és feladataira címmel elkészítettem a szakdolgozatomat, majd az államvizsgáimat is letettem, és a környezeti menedzser másoddiplomámat kitűnő minősítéssel abszolváltam. Miközben – egy év alatt – kipihentem magam, sportolásra és olvasásra is jutott időm. Mintha nem is környezeti képzésben, hanem orvos által felírt környezetváltozásban vettem volna részt. Alighogy megjelent a megyei újságban is a nevünk – mint diplomás környezetvédelmi menedzsereké – csörgött a telefonom. „A környezetvédelem mentalitás is” Felvettem, és dr. Kecskeméti Sándor, régi jó ismerősöm rekedtes hangját hallottam. Aki gratulált, majd a szokásos élcelődő modorában így folytatta: − Ha a friss diplomás „környezetvédő kollégának” nem derogál beszélgetni velem, akkor várom az irodámban. Az ő stílusában válaszoltam: − Éppen egy cégvezetővel tárgyalok, de dr. Kecskeméti „környezetvédő kollégát” is szívesen meglátogatom néhány nap múlva. Ugyanis addig még volt dolgom: „számlaképessé” kellett tenni magam, amit az APEH- �32 SALGÓTARJÁN 100 nél soron kívül, ennyi protekcióm maradt, abszolváltam is. Így is felkészülve mentem Sanyi bátyámhoz (én így hívtam őt), aki hellyel kínált, majd egy üveg viszkit és egy üveg ágyaspálinkát is kitett az asztalra. – Melyiket isszuk meg először? − kérdezte. – A jobbikat vagy az erősebbet – válaszoltam, mert már ismertem a humorát. Mindkét üveggel ugyan nem ittuk meg, de „alkukészebben” tárgyaltunk, meg is egyeztünk. Megállapodásunk – egyelőre mint gentleman’s agreement – úgy szólt, hogy részt veszek az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés (később Központ) projektjeinek kidolgozásában eseti megbízás alapján. Sanyi vázolta várható feladataimat és a „kompenzáció” (megbízási díj, jutalék stb.) lehetőségeit. A feladatok között szerepelt pályázatfigyelés és pályázatírás, környezeti állapotfelmérés, auditálás, interjúk és kiadványok készítése, előadások, beszédek és újságcikkek írása. Itt nem sorolhatom azokat a munkákat, amelyekben részt vettem, de ma is emlékszem az elsőre és az utolsóra is. Az előbbi a kommunális hulladék tömörítését szolgáló technológiai eljárás végső fázisa, az eljárásról szóló előadások anyagának elkészítése volt, még 1995-ben. Az utolsó pedig a Zagyva-stratégia, 2013 körül, amiben sok munka volt és még több lehetőség maradt. Ugyanis dr. Kecskeméti a különböző – jobbára civil – szervezetekkel való együttműködési megállapodásokat köttette nyakrafőre. Amit én régi rossz, szocialista gyakorlatnak tartottam, amiért Sanyi bátyám megsértődött. (Nem csoda: „régi balos” volt…) Javasoltam, hogy inkább a Zagyva-menti települések polgármestereivel tárgyaljunk, hogy a stratégiát mielőbb tervekre, majd „aprópénzre” válthassuk. Ezt nem ellenezte, de nem is szorgalmazta, amit én rosszul viseltem. Amíg a korábbi munkaszerződéseinket jobbára realizáltuk, ebben nem léptünk előre. Végül ez is hozzájárult munkakapcsolatunk eliminálódásához, majd megszűnéséhez a 2010-es évek közepén. Dr. Kecskeméi Sándor 2021-ben elhunyt. Emlékére ajánlom a vele készített egyik interjúmat a Palócföld 2005/1. számában. Ekkor mondta nekem, több variációban is, hogy a „környezetvédelem mentalitás is”. Ma ez a mentalitás, sajnos, még mindig nem része a helyi társadalomnak. Pedig sokat tettél érte – nyugodj békében, Sanyi bátyám! Szakmai vállal(koz)ások, „műhelymunkák” A fenti vállal(koz)ásaimmal régi vágyam teljesült: senki nem utasíthatott, én oszthattam be az időmet. Akkor ültem az íróasztalomhoz, és dolgoztam a számítógépemen, amikor akartam. Ekkoriban már hasonló fel- �SALGÓTARJÁN 100 33 tételek között rendre kaptam más megbízásokat, kedvemre való munkákat, városi „projektekben” való közreműködésre, elemzői, szak- és közírói munkákra. Grátisz is vállaltam munkát, amikor úgy véltem, hasznára lehetek szűkebb pátriámnak. Alább mindkét „műfajból” csak néhány példát említhetek. Még 1993-ban elvállaltam Czine Béla – aki 1990−1994 között városi képviselő is volt – vállalkozásainak ügyvitelét. Közben nem győztem merész ötleteit visszafogni. Salgótarjánból történt elköltözéséig jól tudtunk együttműködni. Remélem, az elíziumi mezőkön minden terve megvalósul. Még a ’90-es évek közepén keresett meg egykori hatvani iskolatársam, dr. Kasza Sándor. Beszélt kiadói terveiről, és ezek egyikeként felkért, hogy írjam meg a megyei kézikönyv gazdasági fejezetét, amit vállaltam is. A vaskos kötet – több kitűnő kollégám közreműködésével – hamarosan meg is jelent. (Nógrád Megye Kézikönyve, CEBA Kiadó, 1996) Az ezredfordulón az egyik volt munkaügyes munkatársam hívott fel, hogy jubileumi kiadványt készítenének, írójaként, szerkesztőjeként rám gondoltak. Tamás Ildikó igazgató ajánlatát örömmel fogadtam, a kiadvány – két kolléganője segítségével – határidőben elkészült. (Tíz év a munkaerőpiacon. A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ jubileumi kiadványa, Salgótarján, 2001) Szívesen tettem eleget Szántó Zoltán volt tanácsi kollégám kérésének, hogy vegyek részt az innovációs stratégia készítésében. A vállalt – elemzői, írói, szerkesztői stb. – feladataimat sikeresen teljesítettem. (Nógrád megye innovációs stratégiája. Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kht. Salgótarján, 2005) Egy alkalommal dr. Szvircsek Ferenc, a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettese kért meg, hogy készítsem el a készülő kiadványuk statisztikai táblarendszerét. Vállaltam, megcsináltam. (Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótarján, 2005) 2006 tavaszán Puszta Béla polgármester megbízott egy városi kiadvány elkészítésével. Megírtam, megszerkesztettem, megjelent. (Egy évtized Salgótarján város gazdasági, társadalmi életében. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának tájékoztató kiadványa. Salgótarján, 2006.) Az egyik városi közgyűlés szünetében szólított meg Czene Gyula, a testület tagja, a Dolinkáért Egyesület elnöke, hogy írjam meg a kedvelt kirándulóhely történetét egy kiadványban is. Segítségével tető alá is hoztuk a kis kötetet. (A Dolinka krónikája. Kiáltás Salgótarján ritka természeti kincséért. Dolinkáért Egyesület, Salgótarján, 2006) �34 SALGÓTARJÁN 100 Két tanulmány megírására is megbízást kaptam 2009-ben. Örömteli munka volt. (Nógrád-Novohrád értékei. Tanulmányok a Neogradiensis Eurorégió kulturális, történelmi és természeti értékeiről. Nógrádi Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kht. Salgótarján, 2010) A megyei területfejlesztési koncepció részeként megbízást kaptam a Nógrád megye gazdaságának helyzetét elemző és bemutató fejezet elkészítésére. A koncepció helyzetfeltáró része a további munka alapját képezte. (Nógrád Megye Területfejlesztési Koncepciója 2014−2020. Helyzetértékelés. Nógrád Megye Önkormányzata.) A 2010-es évek közepén két kötet – Az üveggyártás Nógrád megyében, illetve a Salgótarjáni kálvária című – is kikerült a kezem alól, a Nógrád, a varázslatos világ c. kiskönyvtársorozat egy-egy darabjaként. (Nógrád Megye Önkormányzata, Salgótarján, é.n.) A vírusjárvány idején kényszerűségből bevezetett home office nyomán jutott eszembe, hogy a fentebb csak példaként említett vállal(koz)ásaimat én már korábban az „otthoni hivatalomban” végeztem az újság- és közírói munkámmal együtt, amelyről alább írok röviden. Újság- és közírói munkásságom morzsái Hosszú időre kell visszatekintenem. Hiszen az első két szakírásom még 1969-ben, a budapesti munkahelyem Vasút c. szaklapjában jelent meg. A tovább szakcikkeim már a Nógrád c. napilapban láttak napvilágot az 1970es és 1980-as években. A Nógrád Megyei Hírlapban pedig 1996-tól – ez időtől számíthatom magam külsős újságírónak – kipróbáltam magam az újságírói műfajok csaknem mindegyikében. A kedvencem jó ideig a jegyzet volt. Aztán más műfajokban is egyre több cikkem jelent meg. Értekeztem a gazdaságról, a helyi társadalomról, az életkörülményekről, a foglalkoztatottságról, a munkanélküliségről, a szegénységről, egyes rétegek, így az értelmiség, a nők, a nyugdíjasok és az ifjúság helyzetéről, a tudomány és a kultúra áldásairól. Írtam az élet szépségéről, színéről és fonákjáról, középpontjában az emberről és szűkebb-tágabb környezetéről. Ennek egyik szintézise az a gyűjteményes kötet, amely Ember és környezete – Válogatás az elmúlt két évtized írásaiból cím alatt jelent meg. (Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2007) Praznovszky Miklós kitűnő alkotótársam a múlt évben elkészítette a bibliográfiámat, amit itt is köszönök neki. Mint írja, nem teljes körű a gyűjtése, de az én saját leltárammal együtt (és némi „kerekítéssel”) jó támpont írói munkásságom adatszerű jellemzésre. Ezek szerint a Nógrád Megyei Hírlap- �SALGÓTARJÁN 100 35 ban 900, a Palócföld folyóiratban és a Tarjáni Városlakó Magazinban 60-60 írásom jelet meg, míg a Nagy Iván Honismereti Pályázaton 20 díjazott pályázati dolgozattal jeleskedtem. Napvilágot látott 8 önállóan és 8 társszerzővel írt könyvem, mintegy félszáz tanulmányom, pályaművem. Több írásom jelent meg további megyei és országos folyóiratokban, lapokban. Egy teljesség igénye nélküli címlista. „Helyiek”: Börzsönyi Helikon, Fórum, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, Nógrádi Szemle. „Országosak”: Comitatus Önkormányzati Szemle, Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek, Forrás, Honismeret, Jegyző és Közigazgatás, Magyar Közigazgatás, Munkaügyi Szemle, Népi Ellenőrzés, Területi Statisztika. Alább külön megemlítem két helyi kedvenc lapomat és az ezekben megjelent néhány írásomat. A Bobál Gyula és írótársai által 1954-ben alapított Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratban az 1980-as évektől publikálok rendszeresen. Több főszerkesztőjével kollegiális vagy baráti kapcsolatban álltam. Egyikük, dr. Praznovszky Mihály inspirálására, dr. Csongrády Béla bábáskodásával 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében címmel elkészítettem a folyóirat monográfiáját is. (Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet. Salgótarján, 2008) 2016-ban dr. Gréczi-Zsoldos Enikő került a lap élére. Főszerkesztői munkája és szellemisége nyomán a lap a legjobb régi-új arcát mutatja meg. „A helyi értékek, tradíciók fundamentumára épült Palócföld folyóirat egyfajta szellemi útlevél volt mindig, mellyel a mindenkori magyar kultúra útját járhatta. Mindannyiunknak, akik az úton járunk, feladatunk, hogy vallomást tegyünk erről az üzenetről” – írta többek között a főszerkesztői beköszöntőjében. S immár hét éve ez történik. Sok kitűnő szerzőtársammal együtt magam is szívesen írok „vallomásokat”. Ezek közül itt csak kettőt említek. A 2021/3. lapszámban jelent meg A kultúra és közélet salgótarjáni reprezentánsa – A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése c. laudációm. A 2022/1. számban látott napvilágot Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves c. hasonló műfajú írásom. Amíg a Palócföldben az interjúkat, úgy a másik kedvencemben, a Tarjáni Városlakó Magazinban a riportokat preferáltam. Többek között a csaknem húsz sikeres salgótarjáni vállalkozóval készített riportomra különösen büszke vagyok. A Közéletről és kultúráról Salgótarjánban alcímet viselő lapot 2006-ban néhai Ercsényi Ferenc alapította, főszerkesztője Vaskor István volt, akitől 2007 közepén Balás Róbert vette át a felelős tisztet. Néhány év cezúra után, 2015-től a Nógrád-Info Bt. – Losonczi Tamás tulajdonos vezetésével – hívta életre újra a lapot, és ekkor én is a szer- �36 SALGÓTARJÁN 100 kesztőbizottság tagja lettem. A főszerkesztő Balás Róbert maradt. Az új folyam őrizte jó hagyományait, de színesebb lett – fekete-fehérben is. A múlt évben már a 35. száma jelent meg. Sajnos Losonczi Tamás 2021-ben váratlanul elhunyt. A magazin 2022-ben még elnyerte a Bobál Gyula Díjat, de e sorok írásakor nincs tudomásom a folytatásról. Aggódom miatta. Városunk utóbbi 30 évéről – dióhéjban S ha már egykori „jöttmentként” kitartottam és maradtam városunkban a rendszerváltás utáni „rendszertelenségben” is, alább leírom röviden azt is, hogyan látom én Salgótarján utóbbi három évtizedét. Városunk első önkormányzatában – ahogy utaltam rá – a pártharcok, a polgármesterváltás, a piacgazdasági ismeretek hiánya az országos tendenciákhoz képest jelentős fáziskésést okoztak. A város hajója lemaradt az országos befektetési hullámról. A munkanélküliség elszabadult, a mai napig is feszültségekkel terheli a várost és lakóit. A hosszú időre „jegelt” városfejlesztés után a 2010-es években megindult a belső városrekonstrukció. Bár sürgető a külső városrészek fejlesztése is, a megvalósítás várat magára. Ezért napjainkban is jellemző a mozaikváros-lét, az identitástudat nélkül létező, szegregált lakosságával. Látható a természeti és az épített környezet fizikai és esztétikai romlása, a zöld területek szűkössége, a lelakott lakásállomány. S vannak társadalmi válságjelek. A fogyó és elöregedő népesség, a lehangoló szerkezeti összetétel, a fiatalok elvándorlása, az értelmiség elidegenedése, a városlakók egy részének közömbössége és igénytelensége. Mindezekkel szinkronban a város kulturális élete sokrétű, gazdag és színes. Igaz, erőltetetten rendezvénycentrikus, miközben egyes intézményi funkciók ellátása forrásért kiált. A városi kultúra beszűkülni tűnik a kulturális ágazatba, holott a gazdaság és a társadalom valamennyi szférájában hatnia kellene. Fontos lenne többek között a felsőoktatás és a kreatív ipar feltételeinek megteremtése, az intellektuális javakhoz való hozzáférés szélesítése, a vállalkozási készség és a versenyképesség növelése, a befektetés-ösztönzés segítése. Némi bizakodásra ad okot, hogy egyes – általam az imént is említett – célkitűzések Salgótarján város programjaiban és fejlesztési elképzeléseiben is megjelennek. Ezek maradéktalan végrehajtása minimum feltétele annak, hogy Salgótarján a megyei jogú városok mezőnyében még versenyben maradjon. Mindez az összes érintett városi szereplő részvételét, az önkormányzat, a közösségi és a magánszektor, a gazdasági vállalkozá- �SALGÓTARJÁN 100 37 sok, a civil szervezetek és a városlakók széleskörű összefogását is sürgetően követeli. Személyes élmények, családi örömök S természetesen csak morzsák a fenti közcímben említettek közül is, jóval a 2004-ben bekövetkezett nyugdíjazásom utáni időkből. Néhány emlékezetesebb esemény, a naplómból kiragadva: 2009. január 29., csütörtök. A kinti hideg idő ellenére szívmelengető nap volt. Ritkán fordul elő, hogy egy szerző két új könyve egyszerre kerül a közönség elé. Velem ez történt a megyei könyvtárban, amikor dr. Csongrády Béla értő közreműködésével a Kálvária kálváriája és az 50 év a Palócföld életéből c. könyvemet is bemutattuk. 2010. május 26., szerda. Újból lakástulajdonos lettem. A Rákóczi út 39. I/2. 55 m2-es lakást megörököltem, miután egy másik jogosult részét kivásároltam. A garzonházból kiköltöztem, az új lakásomat pedig felújítottuk, hamarosan be is laktuk. A szomszédokban jó emberekre, barátokra is találtunk, otthonunkat azóta is a béke szigetének tartjuk. 2011. december 14., szerda. Két éve két könyvemet mutattuk be egy rendezvényen, ezen a napon pedig két oklevelet és díjat is kaptam egy ünnepségen. A Dornyay Béla Múzeum 2011. évi Nagy Iván Honismereti Pályázatán a szakértő bíráló és a zsűri egyik dolgozatomat I., a másikat III. díjjal honorálta. 2012. szeptember 18., kedd. A fiúk kicsit pocakosak, a lányok sem nádszál karcsúak. A szemekben kevesebb a tűz, több az elfogadás. Kell néhány pohár ital, amíg oldódik az osztályközösség. Ki-ki felidézi az „ártatlanság korát”. A szavunk, a mimikánk, a lelkünk a régi. Már tudjuk, mi működik és mi nem. Ez volt az 50 érettségi találkozónk, Hatvanban a Bajza József Gimnáziumban, illetve a Várkert Vendéglőben. Az 1962ben 41 érettségiző diákból 17 örült, hogy jelen lehetett. 2016. szeptember 17., szombat. Délelőtt vigasztalannak tűnő eső fogadott Balassagyarmaton, de délután ragyogóan fényes nap kerekedett ki számomra. Ekkor vettem át ugyanis – nagyon szép ünnepségen – a Nógrád Megyéért Díjat. Amit többek között „Nógrád megye gazdaságának fellendítése, társadalmának felemelése, kultúrájának gazdagítása, a megye bemutatása és elismertetése, a nógrádi identitás erősítése érdekében végzett” munkámmal érdemeltem ki. 2017. június 7, szerda. A megyei könyvtárban átadták a Balassi Bálint Megyei Könyvtár által 1995-ben alapított Balassi-díjat és az egyéb elisme- �38 SALGÓTARJÁN 100 réseket. A Balassi-díj Kuratóriuma „magas színvonalú” munkám elismeréseként Kulturális tevékenységért díjat adományozott részemre, amit Fekete Zsolt polgármestertől vettem át. 2018. szeptember 27, csütörtök. Aranydiploma átvétele a budapesti Corvinus Egyetemen. Ünnepélyes külsőségek között került megrendezésre a Corvinus Egyetem aulájában a diplomaátadó ünnepség. Dr. Lánczi András rektor mondott ünnepi köszöntőt. Aztán személyesen gratulált, kezet fogtunk, és asszisztensei átadták a Corvinus díszoklevelet és jelvényt, valamint az autentikus Jubileumi Évkönyvet. Részlet a díszoklevél szövegéből: „BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM Dr. Baráthi Ottó okleveles közgazdának ÖTVEN éven át kifejtett szakmai tevékenységét elismerjük. Ennek bizonyságául állítottuk ki ezt az ARANYOKLEVELET…” Dr. Lánczi András rektor Dr. Baráthi Ottó 2019. április 7., vasárnap. A 75. születésnapom megünneplése, családi körben, úgy, mint a legtöbbször. Ebben a korban már van mire szerénynek lennie az ünnepeltnek. A legfontosabb a jó egészség, a derűs kedélyállapot és a szellemi képességek fenntartása, a család óvó-védő szeretete. Mindez ezen a napon is megvolt nekem, lélekemelő és erőt adó módon. S ha már említettem a családi kört, akkor szívesen szólok szeretteimről is. Sőt büszkén, mert szép családom van, amelynek egyetlen külön ismérve, unikuma is van: számomra ők a világon a legfontosabb és a legjobban szeretett emberek, kicsik és nagyok. A házasságomból van egy régen önálló életet élő nagy fiam, Zsolt, és egy szép családdal rendelkező, aranyos kislányom, Évike. Aki már nem is olyan kicsi, hiszen jogászdoktorként egy budapesti központi hivatalban helyettes főosztályvezető, egyben feleség és édesanya. Két gyönyörű gimnazista lányuk a szemük fénye, akik egyben a mi kedvenceink is, és akiknek köszönhetően értékesebb és színesebb az életünk. Az immár 33 éves párkapcsolatom fő jellemzője a békés, kiegyensúlyozott és harmonikus élet, amelyben a páromé, Erzsikéé a főszerep, amennyiben ő vezeti a háztartást, gondoskodik rólunk, és biztosítja az „édes otthon” miliőjét, aki még első lektorként is segíti a mun- �SALGÓTARJÁN 100 39 kámat. A lánya, Ildike, a mi őrangyalunk, aki közellétével és állandó gondoskodásával a biztonságot is jelenti nekünk. Reményteljes epilógus Nos, így élek én mostanában, amikor többek között örömmel írom és szerkesztem a visszaemlékezéseimet. Amely(ek)ből majd szeretnék egy helytörténeti könyvet, korlenyomatot készíteni, jó esetben megjelentetni. Reményeim szerint a 80. születésnapom környékén. Csakhogy én is átadhassak valami maradandó ajándékot szeretteimnek. Köztük a városomnak is. Ahhoz, hogy a memoár anyaga elkészüljön, már kétség sem férhet, hiszen mintegy 2/3-a már itt van a számítógépem memóriájában, és egy külső tárolóban elmentve. Ám hogy kézzelfogható kiadvány legyen belőle, hogy egy nyomtatott kötet is megjelenhessen, ahhoz még szponzorok szükségeltetnek. Előre is köszönöm szépen, hogy lesznek, akik segítik majd megvalósítani az utóbbi elképzelésemet. Zárógondolatként a további terveimről, elképzeléseimről, amelyekből – csakhogy a megmaradt optimizmusomat igazoljam – van még több is, de ezek megvalósítása 78 éves koromban már nem létkérdés. Amiben reménykedem, az már inkább. Legalábbis számomra. Ez pedig az, hogy a memoárkötetem megjelenése után is létezzek, éljek még egy jó ideig; a koromhoz képest egészségben, családtagjaim támogatását és szeretetét is élvezve. Ehhez nem lesz szükségem szponzorokra. Ezt a Mindenható majd elrendezi. Ezért is a lelki békém – penetráns politika ide vagy oda – háboríthatatlan. (Folytatása következik.) �IN MEMORIAM 40 ÁDÁM TAMÁS A vers az irodalom kamarazenéje Az egyik utolsó interjú Görgey Gábor íróval Görgey Gábor, születési nevén Görgey Arthur (Budapest, 1929. november 22. – Solymár, 2022. április 11.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, dramaturg, rendező. 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere. A Görgey család leszármazottjaként született, 1929-ben. Édesapja Görgey György, édesanyja Péchy Zsófia. Második felesége Iván Ildikó operaénekesnő volt. Egy lánygyermek édesapja (Anna, 1965). Solymáron élt. 1948-ban felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem német–angol szakára, de 1949-ben félbe kellett szakítania tanulmányait. 1950-ben került a színházi élet közelébe, amikor a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1951-ben származása miatt kitelepítették, csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre. Egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1955-ig hivatalsegédként dolgozott, majd 1956-ig üzemi színjátszó csoportok rendezőjeként. �IN MEMORIAM 41 1959-ben a Magyar Nemzet munkatársa lett, a lapnál 1994-ig dolgozott. Eközben 1964–1972 között a Pannónia Filmstúdió dramaturgja és 1982–1988 között a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője volt. Többször rendezett a Madách Színházban is. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1992–1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. 1994ben a Magyar Televízió művészeti vezetőjévé nevezték ki, pozícióját 1996-ig viselte. Szintén 1994-ben a Magyar PEN Club alelnökévé, 2001ben elnökévé választotta. Tisztségét 2010-ig viselte. Közben, 2000-ben a Bibó István Közéleti Társaság alelnöke is lett. 2002-ben Medgyessy Péter akkori kijelölt miniszterelnök felkérte kormányában a Nemzeti Kulturális Örökség miniszteri posztjának betöltésére. Miniszteri esküjét 2002. május 27-én tette le. 2003-ban, az első kormányátalakítás során távozott pozíciójából. 2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadójaként tevékenykedett. 2006-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt. A Fehér Klára Irodalmi Díj és a Pethó Sándor-díj kuratóriumának tagja volt. Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg 1956-ban, a következő 1963-ban, Délkör címmel. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt a hazai színházakban, az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. Több műve önéletrajzi ihletésű, ilyen a Galopp a Vérmezőn című drámája is, amelyben kitelepítési élményeit dolgozza fel. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért kapta meg a 2000-es Év Könyve-díjat. Díjai, elismerései: Robert Graves-díj, József Attila-díj, Déry Tibor-díj, Művészeti Alap irodalmi díja, Év Könyve-díj, Nemes Nagy Ágnes-díj, Aranytoll, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje Csillaggal, Szép Ernő-jutalom, Príma Primissima díj. *** Kell-e mondanunk, mit jelent a magyar történelemben a Görgey név? És kell-e bemutatnunk Görgey Gábort? Az írót, a költőt, a rendezőt, a dramaturgot, a publicistát, a kulturális minisztert, a műfordítót. Egy interjú keretein belül reménytelen vállalkozás. El is tekintenénk most ettől. Inkább olyan dolgokra koncentrálnánk, amelyek nem annyira közismertek. Szomorú aktualitást ad az interjúnak, hogy időközben Görgey Gábor meghalt, egyik utolsó interjúját a Palócföldnek adta. �42 IN MEMORIAM Már gyerekként is rímeket faragott? Nem tartoztam a versfaragó kamaszok közé, de mindig filosz szerettem volna lenni. Német-angol szakra jártam az egyetemen, mindaddig, amíg ki nem rúgtak. Felvettek a legendás Eötvös Kollégiumba a Rákosi-puccs évében, de ott is elkezdődött az osztályharcos korszak, a politikai igazodás gusztustalan tülekedése, úgyhogy visszavontam a jelentkezésemet. Mikor közölték az első munkáját? Első versem a Sík Sándor főszerkesztette Vigíliában jelent meg, 1948ban, akkor érettségiztem. Recenziókat is írtam. A vers címe? Hazafelé. Egyik kötetemben sincs benne, hosszú ideig nem is volt meg. Nemrégiben sikerült előhalásznom a Széchényi könyvtárból a verset, amelyet egy Fischer Anni-koncert ihletett. A kor hangulata késztette arra, hogy nevet cseréljen? Sík Sándor, ez a csodálatos ember, Radnóti Miklós atyamestere mondta nekem: − Édes fiam, ha netán író lesz belőled, változtasd meg a neved, mert a Görgey Arthur név már foglalt a magyar történelemben. Így lettem Gábor. Az első publikáció után elég későn, ’56-ban jött ki az első verseskötete, a Füst és fény. Hányódtam az egyetemi kirúgásom után, statisztáltam a Nemzeti Színházban, filmekben, majdan 1951-ben kitelepítettek a szüleimmel együtt. Végül 1953-ban, a Nagy Imre-kormány alatt váltam újra félszabad emberré. Elkezdtem visszaszivárogni az irodalomba, megjelent egy-két versem, de főleg fordítottam. Aztán letettem a színjátszó-rendezői vizsgát, gyárakban vezettem színjátszó csoportokat. Közben összeállt egy vékonyka kötetre való anyag, és megjelent a Füst és fény. Amilyen „szerencsém” volt, 1956 októberében nem keltett nagy feltűnést. És újabb hét évet kellett várni a Délkör című könyvére. Mindig kevés verset írtam. Én a verset az irodalom kamarazenéjének tartom. Csak azt írtam meg versben, ami más műfajba nem való. Barátom és mesterem, Pilinszky János is ebben élt, hogy csak a sűrítményből legyen vers. Hihetetlen, mennyi műfajban alkot! Versek, novellák, regények, színművek, tárcák, filmek, hangjátékok. �IN MEMORIAM 43 Tudatosan törekedtem erre. Nagyon sokáig „tanultam” drámát írni. Régtől vágytam rá, de csak harmincöt évesen írtam meg az első egyfelvonásosomat. Még később, ötvenöt évesen kezdtem el regényt írni. Hosszú időn keresztül készültem a különböző műfajokra. Csak amikor biztos voltam a dolgomban, akkor vágtam bele. Borzasztóan fontosnak tartom, hogy minden a maga műfajába kerüljön. Mikor dől el, hogy egy mű vers, tárca vagy éppen regény lesz? Nálam a gondolat megszületésekor eldől a dolog. Hogy telik egy napja? Reggel egy kávé, némi torna, és vár az íróasztal. Akkor érzem jól magam, ha legalább délig írok. Ha csak egy nem jól megformált kisebb szöveget rendbe teszek, már egész nap jó a közérzetem. Minden áldott nap dolgozni kell! Habár mostanában már nehéz, nagyon rossz a szemem, alig látom a betűket. Hogy jön akkor ide a miniszterség? Minek vállal hivatalt egy ismert író? Soha életemben nem vágytam még csak hasonlóra sem. Amikor Medgyessy Péter felkért miniszternek, kétszer nemet mondtam. Hosszú rábeszélések, családi és baráti konzultációk után arra az álláspontra jutottam, hogy az élet megbosszulja, ha az ember egy fantasztikus labdát nem fogad el. Magyar írót ritkán ér ilyen elismerés. Egy évre elvállaltam. Épp ezért nagyon keményen dolgoztam, sokat akartam végezni. Rögvest a támadások kereszttüzébe került. Számított erre? Az ellenzék össztüzét bekalkuláltam, ennek ellenére meglepett a mérhetetlen indulat, amivel fogadtak engem. De ami igazán váratlanul ért, az a saját oldalon, a polgári baloldali sajtó enyhén szólva barátságtalan hangja velem szemben. Semmi támogatást nem kaptam, sőt gyakran átvették az ellenzék rágalmait. Nagy csalódás volt. És persze belecsöppent a barikádharcok közepébe. Valóban, akkor zajlott a Nemzeti Színház körüli csetepaté, az operaházi csata, és folytathatnám. Ám látványos sikereket is elért. Létrehoztam a filmtörvényt, elkezdtem a színházi törvény előkészítését. A filmtörvényért máig hálás nekem a szakma, ám a színházi törvény mostanáig nem készült el. Tető alá hoztam az angliai magyar Magic évet, vitalizáltam a múzeumokat, azóta létezik múzeumok éjszakája, siker és �44 IN MEMORIAM pezsgő élet a múzeumokban. A színházak állami támogatását hetven százalékkal emeltem. Az összes magyar zenekar állami támogatása száz százalékkal nőtt. Jólesett, hogy amikor lemondtam, a múzeumigazgatók, a zenekarok ünnepélyesen elbúcsúztattak, megköszönték a munkám. Annyi díjat kapott, mint égen a csillag. Fontosak önnek az elismerések? Lehet sorrendet felállítani? Aki azt mondja, nem érdekli az elismerés, az hazudik. Vannak fontos és kevésbé fontos díjak, de végül ez is visszajelzése annak, hogy nem hiába dolgozik az ember. Színház. A sok bemutató közül talán máig a legnagyobb siker a Komámasszony, hol a stukker? Ez az első egészestés darabom, 1966-ban írtam. Ifjúságom édes madara. Közel ötven produkció született itthon és világszerte, és még soha nem bukott meg. A Bulvár című darabját az Újpesti Színházban mutatták be. Ez nem új mű, de aktuális, nem öregedett meg. Kecskeméten, 1980-ban volt az ősbemutató. Fényes Szabolcs írta hozzá a zenét. Azóta nem játszották, nagy örömömre Újpest megkeresett, hogy rendezzem meg, bemutatnák a Bulvárt. Élveztem a rendezői munkát. Kitűnő gárdát sikerült összehozni. Átírta a komédiát? Nem nyúltam hozzá. Pontosan az érdekelt, hogy amit a hetvenes évek fél-történelméről megfogalmaztam, mennyire hat, érvényes ma. Számít a közeg? Az, hogy hol mutatják be a művet? Természetesen számít, de engem kevéssé érdekel a színházi guruk hierarchiája. �KÉPZŐMŰVÉSZET 45 CSERNÁK EDIT Botos Zoltán kiállításához1 Sok szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket, elsősorban az alkotót, Botos Zoltánt. Egy idézettel szeretném indítani a beszédemet, valószínűleg, sokunk számára ismerős a szövegrészlet, hiszen mindannyiunknak kötelező olvasmány volt egykor. Azonban az előfordulhat, hogy általános iskolásként nem ez a részlet ragadott meg bennünket… „Milyen szerencse az emberiségre ez a Jézus, ez az isten, aki ember volt. Az Istenről nem tudom, milyen, a Jézusról tudom. A Jézus ösmerősöm, és mindenkinek ösmerőse. Tudom, mit csinált, tudom, hogy gondolkozott, még az arcát is ösmerem. Nem az tölti el lelkemet megnyugvással, hogy ő uram nekem, de az, hogy ismerősöm. Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz. Ha elutazom messze, idegen országokba, idegen népek közé, az arcok mások, az állatok is mások, a füvek is mások, az ég is más, minden más, már azt kell hinnem, kietlen, megborzasztó elhagyatottságomban és magányomban, hogy nem is ezen a világon vagyok többé, mikor egyszerre valamely emberlakta telep szélén elémbe bukkan egy kereszt és azon egy sebektől vérző pléhember, az én ismerősöm.” A Szent Péter esernyője című regényből való az idézet, ahol Mikszáth Jézust az ismerősének, egész pontosan az ösmerősének nevezi. Megkönnyebbüléssel tölti el őt, hogy a világon bárhol előbukkanhat egy pléhkereszt, rajta az ismerős alakkal, akiről tudja, hogyan gondolkodott, hogyan élt, akinek ismeri még az arcát is. Most itt is megjelenik a pléhkereszt, és megnyugvást hoz. Úgy tűnik, hogy ez a gondolat ma ugyanúgy érvényes, mint 1895-ben, a regény megírásának idején. Lehetne a kiállítás címe éppen ezért: Ismerőseim. De félreértés ne essék: ez nem az a megközelítés, ahogyan a közösségi oldalakon értelmet kap ez 1 A kiálítás 2022. július 5-én nyílt a nógrádi Megyeháza galériájában. �KÉPZŐMŰVÉSZET 46 a szó, azon a fórumon mára módosult a szó jelentése. Itt, ezen a tárlaton annál sokkal melegebb, barátibb tartalmat jelent. Hiszen most már tudjuk Mikszáthtól, hogy Jézus is lehet az ismerősünk. És mellé még az a rengeteg ember, akivel életünk során találkoztunk, és valamilyen módon nyomot hagytunk egymás életében. Mi határozza meg azt, hogy kit jegyzünk meg találkozásaink során, mely mozzanatok gyakorolnak ránk hatást? Miért felejtünk el egyes embereket, és miért jegyzünk meg olyan erősen másokat? Akiknek ismerjük az arcát, életét, cselekedeteit, azok az ismerőseink. Bizalmat és rokonszenvet érzünk irántuk. Valahogyan így vagyok a Botos Zoltán által megjelenített emberekkel. Úgy érzem, mindegyiküket ismerem, de legalábbis láttam már őket valahol, valamikor. Embertípusok megjelenítői, akiket látunk, ám ő egy kicsit megfordítja a dolgokat, más nézőpontból vizsgálódik. Mire koncentrálunk egy kép előtt álldogálva? Arra, amit a festő szeretne. Úgy, ahogy ő szeretné. Zoli szűrője egészen sajátos: a látvány, a jelenet teljesen közönséges, mondhatni átlagos, nem fest elképesztő eseményeket. Egy meghitt városrészlet, utcakép, egy szép kert részlete. Emberek, akik a nagyvárosokban ugyanúgy megjelennek, mint az apró falvakban. Fókuszálja a figyelmemet egy jelenségre, de egymásnak ellentmondó gondolatokat ébreszt: amit pozitívnak gondolok, itt borzongatóvá válik. Ami félelmetes lehetne, itt boldogságot sugároz. A nyomasztó derűssé válik, az első pillanatban kedvesnek tűnő pedig a szívünket nehezíti. … Botos Zoltán: A szipuzó fiú tánca �KÉPZŐMŰVÉSZET 47 A feleségét csókoló férj látványa a világ bármely pontján érvényes. Foglalkozás, életkor, társadalmi helyzet – mindez lényegtelen. Egyetlen dolog állandó minden esetben: érezhető benne az asszonyi sértődöttség, a harag, ami a világ minden asszonyát megérintette már Jakutföldtől Afrika déli csücskéig. Azért ismerős, mert valódi. A jelenet azért fontos, mert örök időktől fogva létezik, bolygónk bármely szegletében. És ez valószínűleg így is marad. Emiatt az állandóság miatt illeszkedik az idő folyamába. A pillanatot megelőzi egy másik, valami, ami csak a kép szereplői számára valóság, számunkra ismeretlen, ha az alaphelyzetet át is éltük már valamilyen módon. És bár a csók kedves, mondhatnám, vidám, mégis szomorú a kép. Épp attól, amit nem tudok, a titkos szomorúságtól, amit az asszony rejt. A bánat ismeretlensége intimitást hordoz. Botos Zoltán: Valakit vár A bennünket körülvevő világ szépsége a festményeken néha olyan nyomasztó, hátborzongató, rejlik mögöttük valami fenyegetés, a kertrészletek, tájképek szinte fájdalmasan szépek. Ezzel ellentétben azok az alakok, akik a társadalom kivetett rétegeiből származnak, életigenlést fejeznek ki. A várakozó egy örömlány, a cím is ezt sugallja, a testtartás is. Nők milliárdjai számára maga a szó kimondása: prostitúció – borzongást kelt. Ez a �KÉPZŐMŰVÉSZET 48 nő viszont mosolyog, s a mosoly valódinak tűnik: nem kelt szánalmat, ahogyan a hajléktalan és a szipuzó fiú egy pillanatra sem taszít. A bámészkodó kislány, a festősegéd, az edényárus: ők a mindennapjaink részei. Egyszerűségük ez esetben maga a szépség. A megfigyelés végtelenül pontos: a kislány nagyon komoly, a férfi nagyon fáradt. Minden mozdulat és minden arckifejezés hiteles, amit a vásznon látunk. Talán ez a különös zöldessárga, amely olyan gyakran megjelenik, ez kapcsolja össze a festményeket. Kikacsint a képről, szinte keresem magamon, magunkon ezt a színt, olyan, mintha mindenütt ott lenne. A szuggesztív ecsetkezelés, a különös érzékenység lenne Botos Zoltán festészetének titka? Bevallom, hogy nem tudom megfejteni. Talán így jó. Nem kell értenem, elég, ha szeretem. Szeretem ezeket a figurákat is, akiket látok. Úgy érzem, sorsom a sorsukkal összefonódik. Az ősember számára a barlang falára megfestett vadász ugyanúgy egy sorstárs volt, mint számunkra a fazékárus. Az emberi élethelyzetek, életutak ábrázolására való törekvés is egyidős az emberiséggel. Ez az emberi szándék állandó, örök, mint Krisztus arca az ábrázolásokon. A lényeg nem is az örök szón van, hanem azon, hogy emberi. És emberséges. Ez a legfontosabb. Kedves közönség, kedves ismerőseim, − azt hiszem, mondhatom ezt így, hiszen eltöltöttünk együtt közösen egy fél órát – a kiállítást ezennel megnyitom. Botos Zoltán: Fazékárus egy kőpárkányon �SZÉPIRODALOM 49 ZENTAI LÁSZLÓ Von Alexander, a csirkefogó Regényrészlet Öreg, de úgy is mondhatnánk, hogy vén csirkefogó állt a Sastér sarkán. Ott vigyorgott a henger alakú hirdetőoszlop előtt, a Szentlélek utca torkolatában. Még talán ma is támogatná azt a hatalmas vasmonstrumot, mert az 1924-es esztendőben maga sem tudta eldönteni, hogy valójában melyikük támaszkodik a másikra. A fémhenger tele volt városi reklámokkal: „Gollnhofer kifőzdéjében legjobb a savanyú pájsli, és ott készítik hozzá a legeredetibb knédlit”, meg „Holzmann szabászata egyedülálló női konfekcióruházattal várja a nagyságákat”, és „Hofmannék párizsi maxim kávéjával csak Hofferék dobostortája tud vetekedni”. Ugyanakkor a Kolostor utca közepén „Daniszék fagylaltkölteménye viszi el a pálmát” az egész városban. Úgy tűnt, hogy a vén csirkefogó ragaszkodik a hatalmas vashengerhez. Odacövekelt az oszlophoz, széles karimájú fekete kalapjában, amellyel így sem tudta eltakarni rettentően huncut mosolyát. Azt sem lehetett tudni, hogy ki rögzítette a fotográfiát. Meglehet, hogy a nővére, aki híresen szép kiállású asszony volt a városban, és önzetlenül nevelte Alexander aprócska lányait. Majdnem biztosra vehető, hogy Ottilia von Galbavy kattintotta el a masinát, mivel ő kísérte ki azon a kora tavaszi napon az öccsét. Azt sem tudni, hogy miért fényképezte le. Talán azért, mert biztos volt benne, hogy csak a ’30-as évek végén látja ismét az öccsét. Alexander von Galbavy ennyire ritkán látogatta meg a családját. Az a valaki, tehát minden bizonnyal Otti tanti volt, aki örökre fölvarázsolta a fotóra. Talán éppen a családjától jött ki a Sastér 2.-ből, ahol az első emelet 4.-ben az ötesztendős lánya, Ottilia dajkálta a háromesztendős húgát, Mária Magdolnát. Az édesanyjuk, a néhai Mária Magdolna von Galbavy akkor már a lajtaszentmiklósi katolikus temetőben nyugodott. Máig sem derült ki, hogy önkezével vetett véget az életének, vagy Alexander magatartása segítette a halálba. Másod-unokatestvérek voltak. Akkoriban még senkit sem zavart, ha ilyen közeli, vér szerinti rokonok házasodtak össze, mert a maradék úri vagyont egyesíteni kellett, ha élni akartak. Meg hát 1918 őszén már a tótok is nagyon akarták a hatalmat. Ezért rettenetes gyorsasággal menekülniük illett a Nagyszombat melletti Óturáról Bécsbe. �50 SZÉPIRODALOM Édes nővére, az a gesztenyebarna szemű, gyönyörű kiállású Ottilia tanti, már 1899 tavaszán Sopronban élt nagyanyjuknál, aki még a kiegyezés előtt költözött a városba. Von Alexander minden bizonnyal ebből a Sas téri házból lépett ki, hogy belépjen a fotográfiai halhatatlanságba. Évtizedekkel később elbontották a vasmonstrumot, amely abban az időben úgy kongott, ha valaki megkopogtatta az oldalát, hogy az utca végén lévő Szentlélek templom bejáratánál is hallani lehetett. Csodálatos, egyben megrendítő, hogy a gyermekeit és a kegyetlen körülmények között eltávozó feleségét folyton elhagyó Alexander az idők végezetéig támaszkodni fog ehhez a hatalmas és lélektelen vashengerhez a fotómasinával megörökített emlékezetben. Mert ez a kép örök, és a kegyelet sem segíthet a feleségén, azon a szőke hajú másod-unokatestvérén, aki talán éppen ebben az időpontban emeli meg a forró vizes dézsát lajtaszentmiklósi otthonuk mosókonyhájában. Nyolcadik hónapban várandós Alexander harmadik gyermekével… Sándorunk ott, az oszlop mellett nem is sejthette, hogy a két, nagy ritkán látott leánya hét unokával ajándékozza majd meg, akiket persze sohasem fog látni. Arra sem gondolt, hogy a Jóisten így „torolja meg” Alexander goromba, mélységesen magának való, ostoba csirkefogóságát, merthogy odafönt bizony másként mérik az emberek földi életét. Mindent precízen betáraznak, mindent lajstromba vesznek, és amikor eljön az ideje, akkor ráolvassák. Nincs mellébeszélés, nincs magyarázkodás, nincs szemlesütés, de van elszámolás arról, amit elkövettünk. Talán még arról is, amit csak el akartunk követni. A Jóisten bölcsességére bízatik, hogy a jók, a közepesen jók, az átlagosan jók, az átlagosan rosszak vagy a nagyon rosszak serpenyőjébe kerülünk, s onnan felemelkedhetünk-e egy magasabb minősítésbe, vagy egyszerűen, a tetteinknek megfelelően lepottyanunk az irtózatos mélységű pokol legsötétebb bugyraiba. Sándorunk ott, az oszlop mellett Óturára gondolt, valamelyik Istentől nagyon elrugaszkodott ősére, akinek a teste Nagyszombat temetőjében nyugszik a törvényes felesége mellett. Az említett őst valamiért egyházi szertartás nélkül földelték el, merthogy többszörös bigámiával vádolták, hiszen nemcsak Óturán volt egy gyönyörű felesége, hanem Nicaraguában is. Igaz, az azték származású, rézbőrű szépséget, egy gazdag dohánygyáros egy szem leányát csak az ottani elöljáróság előtt fogadta hitveséül. Kicsalt, kikunyerált az ottani apósától egy kosárnyi pénzt, mondván, hogy az ő kötelessége előkészíteni a lakodalom utáni életüket. A mézeshetek elteltével azonban ebből mégsem lett semmi. Hamar visszaszökött Európába. Mire az első asszonyához hazaért, addigra a majdnem egy tucat kö- �SZÉPIRODALOM 51 tegnyi pénzből semmi sem maradt. Úgy elkártyázta az antwerpeni kikötő kocsmájában, hogy a szállást csak a nicaraguai apósától kapott pecsétgyűrű árából tudta kifizetni. Amikor végre hazaért, a nagyszombati asszonyának csak annyit mondott: – Bocsáss meg, egyetlen drágám! Nem sikerülhet az embernek minden üzleti útja – mosolygott asszonyára kínosan az istentelen, cinikusan fölkent gazember. Rájátszott minden mondatára, rátett minden gondolatára, még azokra is, amelyeket ki sem mondott. Minden bizonnyal ezt a mosolyt és a magabiztos, képmutató hazudozást örökölte Alexander. Borzasztóan okos vigyorral verte át a feleségét. A szomszédok úgy mesélték, hogy néha nemcsak át-, de meg is verte, szabályosan ütötte, ahogy éppen az aktuális dühe diktálta. Bevégezte, amit akart, azután rögvest elhagyta az óturai kastélyt. Nyugalmat erőltetett magára és diadalittas lendülettel bevonult Nagyszombatba, hogy megváltsa menetjegyét Bécsbe, mert ott is volt egy közös lakásuk, amit olykor-olykor kiadtak, de többnyire magának használta, ha megunta az óturai kastély sajátságosan értelmezett börtönét… Von Alexander annak érezte. Egy pillanatig sem gondolta, hogy akár maga is lehetne az a börtön. Senkit sem engedett nagyon közel magához, még Otti tantit, a saját nővérét sem, aki pedig méltósággal viselte öccse kiszámíthatatlanul viharos viselkedését. Gyönyörű gesztenyebarna szemeivel folyton nyugtatta, csitítgatta. Semmilyen egyéb mozdulatot nem tett, csak egyszerűen és félreérthetetlenül ránézett. Tekintetéből az látszódott, mintha egyetértene a másikkal, de valójában blokkolni akarta az öccse indulatait. A szeme meg sem rebbent, ha lecsapott Alexanderre. Annyira sikerült megbénítania a testvére indulatát, hogy az inkább elvonult a kastély valamelyik eldugott szobájába. Nem akart vesztes lenni. Úgy gondolta, semmiképpen sem lehet elviselni, ha egy szoknyás kerekedik föléje. Még akkor sem, ha az esetleg a saját nővére. Meg különben is, ő a férfi, ennek az egész elszegényedett, elnéptelenedett, kóválygó családnak a feje. Nála kezdődik minden rang, és nála is végződik. Elvégre, amit Mátyás király adott nekik, az még most is megvan, csak ebben a szétesett országban valahogy nem ér már semmit. Ki tudja, hogy miért lett így, pedig még őfelsége, Ferenc József is megerősítette, hogy a nemességük minden körülmények között: bizony-bizony, jogfolytonos! De mit ér az a jogfolytonos adómentesség, amelyhez egy picinyke javadalom sem párosul, és ez esetben nem kell adót fizetni. Tudta ezt a Galbavyak többsége. Az öreg nagymama is, a nagypapa is, és Otti tanti is megértette, hogy dolgozni kell, hogy varrni kell, mert valamiből élni kell. Tehát a Sas tér most �52 SZÉPIRODALOM a kastélyuk udvara. Odaképzelhetik az óturai tornácot, és a maguk szolgájává szegődhetnek, ha már ilyen lett ez a huszadik század. Mert bizony élni kell. Élni tovább. Akkor is, ha oda a pergamenjük, amelyről már ők sem tudják, hogy merrefelé rejtették el az istenek. Egyedül Alexander nem értette meg az új évszázad szavát. Úgy vélte, hogy semmi sem változott, mert a háborúk jönnek, meg mennek is, de a Galbavyak maradnak! A kastélyt elkobozták az új állam pribékjei, de a rangját, élete laza esszenciáját nem tudták elvenni. Mondta is a gyönyörű szemű nővérének: – Ottilia, te szépségem kincse! Nincs benned büszkeség, tartás? – kérdezte olykor gúnyosan. – Idegeneknek varrod a ruhákat, akik késve fizetnek, ha fizetnek! – toldotta meg oly heves indulattal, hogy zengett tőle az egész, valószínűtlenül kicsinyke szoba. Nem tervezték nagy helyiségnek, az ablaka is kicsi volt, az sem a térre nézett. Csak egy kopott lábú asztal pöffeszkedett benne két székkel, meg egy hatalmas, tömött próbababa és a pedálos varrógép. Ennyi fért el benne, ezek is ugyancsak szűkösen. Éppen annyi, amennyit el tudtak hozni a kastély cselédsorából, mert minden odamaradt, amikor a tótok megszállták a kastélyukat. Furcsa helyzet volt, mert a szobalány futva mondta nekik, hogy most aztán gyorsan menjenek, mert a kapitány úr reggel már itt akar lakni. Tehát nem maradt idejük csomagolni. Amit sebtében fölraktak a lovas szekérre, azt elvitték a nagyszombati állomásra, a többi odamaradt annak a tót kapitánynak. Otti tant éppen erre gondolt, amikor hallgatta az öccsét. Hirtelen mindkét kezét magasra emelte, s úgy válaszolt: – Nem fogod te ezt soha megérteni, Alexander! – legyintett a testvérére. Talán még sóhajjal sem kísérte a szavait. – Te csak éled a magad életét, de nekem, a mamának meg a lányaidnak kenyeret kell adni, tehát dolgoznom kell! Tudok varrni, sokan jönnek hozzám, pedig senkit sem ismertem ebben a városban! – szúrta oda egyre hangosabban Alexandernek. Meg sem engedte, hogy válaszoljon, azonnal folytatta: – Te találkoztál az életedben egyszer is a felelősséggel? Mit gondolsz, hogy a te büszke, de teljességgel érthetetlen csavargásaidból megterem a vacsoránk? Aligha Alexander, aligha… Mindketten hosszan, nagy kitartással hallgattak. Az ifjabb Galbavy tudott volna mit válaszolni a nővérének, de kékvérűsége nem engedte, inkább csak rendíthetetlen büszkeségének engedett, és megsértődött. Mosolyt erőltetett az arcára, de merev tekintetével elkerülte a nővére szigorú szemeit. Azoktól valahogy mindig félt. Félt a szépségüktől, mert nagyon hasonlítottak néhai felesége szemeire. Hajdanvolt asszonya szintén magas szárú cipőt hordott. Ugyanúgy, ahogy Otti tanti, akivel édes-unokatestvé- �SZÉPIRODALOM 53 rek voltak mindhárman. Alexander mindenhova vitte magával az asszonyt. Úgy cipelte szőke, göndör hajú unokahúgát, mint egy mutogatni való viaszbabát. Cipelte Pestre, Bécsbe, Pozsonyba, Sopronba. Mindig valahol letette és ottfelejtette, ha elment. Amikor a második lányuk, Mária Magdolna is megszületett 1919 nyarán, egyszerűen Pesten felejtette az újszülöttet meg a megmaradt vagyonkájáért valóban nagyon megszeretett unokatestvérét. A nagyobbik csöppséget, az alig kétesztendős Ottiliát fölkapta, azt mondta az asszonynak, hogy sétálni viszi az akkor terebélyesedő Népligetbe, ám akkoriban már nagyon dühöngött a vörös kommün, tehát ha akart volna, akkor sem tudott volna visszamenni értük. Elmenekült az utolsó vonattal Bécsbe. Vitte magával a kétévest. Ebben a lépésében nem volt semmi logika, hiszen ha a családja egyik felét kimenekítette, akkor miért hagyta ott csecsemő gyermekével a másik felét? Pesten nagy volt a zűrzavar. Puskaropogás tombolt mindenütt. Mondták a menekülők, hogy messze még az a tengernagy, de a vörösök már fejvesztve menekülnek, és közben, „ami biztos, az biztos” alapon a kedvükre öldökölnek, elemelnek mindent, ami még mozdítható… – Akkor most lemegyek a térre – törte meg a csendet Alexander. – Megnézem, hogy milyen az idő – tette hozzá. Kényszeredetten mondta, mert valamit muszájból akart mondani, ha már azt tényleg annyira muszáj. – Nem is vagy kíváncsi a lányaidra? – dörgött rá hitetlenkedve Otti tant. Szúrtak ilyenkor a szemei. Istenkísértésnek gondolta testvére tehetetlenkedő tipródását. – Most jöttél, s már el is akarsz menni? Megérdemelnéd, hogy egyszer alaposan verjen meg a Jóisten! De nagyon alaposan, és akkor, amikor nem is számítasz rá! – Nem akarok elmenni, csak lemenni, mert mindig mehetnékem van. Minek kátozol, minek zajozol velem, semmi értelme! Tudod, hogy nem bírok egyhelyben sokáig megmaradni. Mindig is ilyen voltam. Amikor kicsik voltunk, akkor is gyakran megszöktem mellőled. Emlékszel? – De akkoriban gyakrabban láttalak, sokkal sűrűbben találkoztunk! – kardoskodott tovább a nővére. – Mondta is az édesanyánk, hogy ebből a férfigyerekből világcsavargó lesz, akár a kétszernősült dédöregapja. Emlékszel, Alex? – fordult kissé megenyhülve a testvéréhez. Rideg mosolya, titokzatosan mély hanghordozása kísértetiesen hasonlított Karády Katalinéra. Gyönyörűségesen ülő, mélybarna szemeinél csak a hóvirág csillogású fogai vakítottak jobban. Hatalmas és fegyelmezett szempillái néha-néha megrebbentek, zuhanórepülésben pihentek meg, olykor félúton. Ha valamiféle lelket feszítő szavak hagyták el a száját, akkor Otti tant mélybarna szempillái azonnal megfeszültek, és a szavak ívéhez igazodva, �54 SZÉPIRODALOM rendben felsorakoztak. Megerősítették a torkából felbugyorgó hangját. A fejében az egész csak később rögzült. Arcjátéka mutatta meg, hogy befogadta-e Alex válaszait, és ugyanabban a pillanatban exponálta-e az eseménysorokat, vagy úgy tett, mintha kottaszöveget olvasna, vagy egyszerűen az egészből nem akarna elfogadni semmit. Különösen azt a telibe találó, csodásan dallamos szószerkezetet szerette ismételgetni minden alkalommal, amelyik az egyre ritkuló találkozásaikkor buggyant ki belőle, amikor rendszeresen összezörrentek, mert akkor határozottan jólesett emlékeztetni Alexandert, hogy milyen is az a „világcsavargó”, tehát milyen is lehet az ilyen, a valóságban az öccséhez hasonló ember. – Nem emlékszem, de biztosan így van. S ha te mondod, nővérkém, akkor… – mélázott maga elé Alexander. Oly lassan gyűrte maga alá a szavakat, hogy az orosz Ványa Ványadtovics is megirigyelhette volna a világ bármelyik égtájának bármelyik színpadán. Gyorsan elindult, aztán a szobaajtónál hirtelen mégis megállt, de lehet, hogy megingott. Így fordultában megkérdezte: – Nővérkém, te szépségem kincse! Mi a fenének froclizol engem állandóan? – emelte meg a hangját. Vett egy bődületesen mély, kanyargós ívű levegőt, amitől az arcizmai teljesen eltorzultak. A kalapja is följebb csúszott a homlokán. Összeakadt a tekintete Otti tanttal. – Ne nézz már így rám! – ordította. – Úgy tudsz bámulni engem, ahogy Karády a Halálos tavaszban! – Te pedig elviselhetetlenül goromba vagy, Alex! És szörnyűségesen könyörtelen zsarnok, mert azt hiszed, hogy a Föld miattad forog a saját tengelye körül. Otti tant egy gyors, határozott mozdulattal mindkét lábát levette a varrógép pedáljáról. Fölállt, eltépte a varrótű alatti cérnaszálat, és kiment a szobából. Alexander még mindig ugyanúgy állt az ajtó előtt, ahogy fordultában meggémberedett a teste. Mozdulni sem tudott. Lehet, hogy akart, de tényleg nem tudott. A nővére majdnem egy fejjel magasabb volt nála, negyvenes éveiben járó csodaszép díva, akinek pontosan ezek a jellegzetes felugrásai hasonlítottak leginkább a győzelmi ki- és bevonuláshoz, mert mindig nagy tekintélyt sugároztak a körülötte élőkre. Azt persze ebben a pillanatban nem lehetett pontosan meghatározni, hogy most ki, miért és valójában miféle oktalan ostobaságon sértődött meg. Az okát nagy valószínűséggel csak a pedálmeghajtású Singer varrógép sejtette, de valójában az sem lehetett biztos benne. Látható, érzékelhető volt, hogy mindenki csak a saját makacsságát akarta palástolni, különös kegyetlenséggel rejteni a rejthetőt, amit egyikük sem akart tudomásul venni. Egész gyerekkorukban ugyanezeket a csökönyös helyzeteket élték �SZÉPIRODALOM 55 át, járták körbe, de sohasem jutottak a végére. Körkörös mozgással ficánkoltak a maguknak készített akváriumban, ahol köztudottan csak von Galbavyak tartózkodtak. Valahol ott, a messzi Óturában, az elhanyagolt kastélyban, amelyben a boldogság hiányzott legjobban, de béke honolt minden tárgyon, minden szobában, minden lakosztályban. A kastélyban, ahol a horgolt csipketerítőkkel fedett, smaragdzöld zsöllyékben minden okosnak vélt gondolat megfeneklett. A cselédszoba kopott kanapéján ülve panaszkodtak a másikra az öreg komornyiknak, aki az elmúlt majdnem háromnegyed század minden Galbavyjáról tudott. Néha többet is annál, amit tudnia illett arról a családtagról. Szerette vagy utálta, imádta vagy gyűlölte őket, de minden jelen időben és minden múlt időben, minden haragban és minden kibékülésben ott volt. Még az egyik Galbavy születésénél is vele hozatták be a dézsában felforralt vizet. Alig bírta megemelni, merthogy kortalanul is öregnek számított, de a bába egyre csak kiabált: „Károly, kérem, követelem, hozza már azt a vizet, mindjárt megérkezik a gyerek!” A legifjabb Galbavy talán majd talpraesettebb lesz. Kihúzza magát, és odakiáltja az embereknek, hogy méltó a Mátyás királytól kapott nemesi rangra, és higgyék el a szolgálók, hogy nem fog szégyent hozni erre az istenverte családra. Az újszülöttet nem lehet majd kártyaszobák homályába kényszeríteni. Meg fogja mutatni, hogy ez a család nem csak akkor volt bátor, amikor azt a nyavalyás huszita vezért adták át az óturai határban a Nagyszombatban állomásozó fekete sereg kapitányának. Minden Galbavy ezzel az óhajtással jött az árnyékvilágba, de élete során többnyire pontosan ez maradt ki az életéből. A bátorság, amire születni kell, de egyetlen világrajövetel sem garancia a meglétére, mert tudatosan fel kell építeni, egyik kockát a másikra, majd azt a harmadikra és az összes lépésre a teljes karakánság felépítéséig. Olyan kurázsi szükséges, amit nem tanítottak egyetlen iskolában, hanem hozták magukkal. Legbelül szenvedték ki magukból, és adták tovább évszázadokon keresztül. Nem könnyű, talán meg sem lehet magyarázni ezt az erőt, de nyomon követhető minden lépésben. Otti tant lelkében, testnedveiben hordozta a bátorságot, a folytonos lélekjelenlétet, de öccséből hiányzott a merészség szikrája is. Tolta maga előtt az életét. Ismeretlennek és idegennek tartott mindent, amit őfőméltósága nem tapasztalt meg. Konokul elutasította az összes praktikumot, amire építeni lehet, csak azért, hogy megőrizhessen valamit az úri szabadságából. A nővére másként élt. Védte a családját, a família múltját, mert felrakta egymásra a kockákat, egyetlen lépést sem hagyott ki, és nem akarta, hogy akár egy mozaik is elvesszen a múltjukból a jövőjük érdeké- �56 SZÉPIRODALOM ben. Büszkén vállalta a jelent, sőt az elviselhetetlennek látszó megpróbáltatásokat is könnyedén lerázta magáról, mert pontosan tudta, hogy csak így emelkedhet föl, vissza abba a szellemi méltóságba, amit kötelessége megőrizni, és valójában senki sem tudott tőle elvenni. A legszentebb kötelessége mindezt a képességét továbbadni gyermeklány unokahúgainak. Otti tanti ugyanakkor konok volt. Katolikus létére nyakas kálomista, mert amit kimondott, abból akkor sem engedett, ha már meggyőzték annak ellenkezőjéről. Ő vitte a háztartást, a család cselédjeként, pénzkereső varrónőként tevékenykedett, akinek az óturai nagyanyjukat is el kellett tartani, és persze az öccse gyermekeit. A szépséges csöppnyi lány Ottiliát és húgát, a hamvasan szőke Mária Magdolnát, akinek olyan loknikban göndörödött a szőke haja, hogy csudájára jártak a Sas téri asszonyok. Otti tant annyira büszke volt erre a két csöppségnyi lánykára, mintha az övéi lennének. Sajnos, neki nem adatott meg, hogy az első háború után visszamenjen a vőlegényéhez, a nagyszebeni polgármesteri hivatalban nótáriusként dolgozó Szekendy Istvánhoz. Elválasztotta őket a Duna, meg az új csehszlovák határ. Szekendyt pedig nem tanácsolták el a hivatalából, merthogy az anyai dédnagyanyja még tót volt, csak az apai őseit hívták Szekendynek, amazok meg csak a magyart beszélték. A szerelemben meg majdnem mindegy, hogy milyen nyelven gyakorolják, csak megértés legyen, meg egészség, a többivel az emberek elboldogulnak. Otti tant nem mehetett a friss Tótországba, István meg nem akart eljönni Sopronba. Még Pressburgba sem tudott eljutni, mert a munkája nem engedte. Tudtak azért egymásról, menekülő magyaroktól kaptak néha egymásról hírt, de így volt ez elboronálva a Jóisten nagykönyvében. Alexander nővérének maradtak az unokahúgai, meg a magas szárú, bokafogó cipői, a pedálos Singer, meg a virágkészítő Fleischmann néni, akit gyakran nénizett, pedig mindössze nyolc esztendővel korábban látta meg a napvilágot, mint ő. Csuda muris volt, ahogy a művirágkészítő, Otti tanti és az öccse, meg a nagymama Lakatos Lincsivel vasárnaponként kiültek a frissen felállított Széchenyiszobor háta mögötti padra, hogy eldiskurálhassanak a világról, sápadt és hófehér arcukat megcirógassa egy villanásnyi pillanatra a napsütés. Ültek, már majdnem bele a délbe, delelőszögben a napsugarak alatt, idilli fényben. Nem törődtek azzal, hogy Bismarck halála óta Némethonban új, Amerikából pénzelt kancellár készülődik a háborúra, azt követően pedig e világrész újra felosztására. Ezek a csendes, vidéki teremtések nem is sejtik, hogy közel egy évtized múlva nem a sparhelten bugyogó húslevesre várnak, hanem a légoltalmi pincékben vacogják végig az angolszász bombák fülsiketítő robbanását. Szent Miklós napján nagy földindulás lesz �SZÉPIRODALOM 57 majd ebben a városban, Otti tant és a nagymama majd odavesznek egy későbbi bombatámadásban. Hiába nagyon értelmetlen már a rombolás, de azért zuhanórepülésben boldogan süvítenek a vadászgépek, géppuskázzák a pályaudvari vagonokban összezsúfolódott sebesülteket. Halálhörgés, izzadság és sötétbarnára pörkölődött emberhús szaga keveredik majdan. Hiába a vagonok tetejére feszített vöröskeresztes zászló, a marhavagonok tetején pattognak a 16 milliméteres géppuskagolyók. Csak megmarad az elkövetkező holnapokra is a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, a türelmetlenségben fogant jajveszékelés az eszeveszett embertelenségben. Azonban most még Széchenyi István daliás szobra néz Döbling felé. Mögötte lassan fölállnak a von Galbavyak, meg a művirágkészítő, meg Lincsi néni, aki már egy évtizede melléjük szegődött. Menni kell, mert odahaza megfőtt már a húsleves. Lassan a lánykák is hazaérnek a Szent Orsolya rendház délelőtti nagymiséjéről. A lánykák Filoména nővérrel együtt imádkoztak a lelkek üdvösségéért. Bár még nem ismerik, de a nyugati meg a keleti diktátor lelkéért is imára kulcsolták szűzies, selymesen apró kacsóikat. Így hiteles, így ártatlan, így szentséges az érintetlenség jegyében. Persze Mária Magdolna és Ottilia sem kedveli Filoména nővért, mert nagyon erélyes, hamar piros nyelvet ragasztat velük a homlokukra az iskolarend szigorú szabályai szerint. A nővér szerintük csúnya és igazságtalan. Bizonyára azért, mert maga is tudja, hogy nem állt a legjobb helyen, amikor a Jóisten osztotta a szépséget. Persze az illendőség azt kívánja, hogy úgy fogadják el Filoménát, ahogy a Teremtő adta nekik, mert ennek a kedvesnővérnek a flastromát egyetlen harangzúgás sem tudja megváltoztatni. Olyan marad, ahogy a Jóisten a kedvesnővér Filoménát földi képmására teremtette meg… A déli harangzúgás továbbra is ott találta őket, az egész kompániát a Széchenyi-szobor mögött. Noha tudták, hogy csupa kínszenvedés délidőben ott ücsörögni. A harangok ilyenkor elárultak valami egészen természetes csodát a hatalmas nándorfehérvári győzelemről. Mégis végigfutott hátukon a félelem. Az is lehet, hogy csak a hátuk mögött futott el a régmúlt idők szele helyett a délelőtti diákcsínytevés fura, örökös emléke, mert mi lett volna, ha a lánykák összeszólalkoznak Filoménával. Egyszer a jólnevelt lánykáknál is betelik a pohár, még akkor is, ha az kicsi, bár a fogmosó pohárnál valamivel nagyobb, de abból az aprócskából is kicsoroghat az indulat. Akkor újra meglesz a piros nyelv, ami megalázó, de a valóságban már nincs akkora jelentősége a kislányok elkövetkezendő életében, mert kaptak már ilyent az elmúlt években, néha indokolatlanul is gyakran. Filoména nővér meggyőződése szerint ők voltak a csínytevők, �SZÉPIRODALOM 58 ők meg nem tiltakoztak, sőt olykor büszkén viselték, hordták az érdemtelenül kiosztott újabb billogot. Nagy ritkán nem a homlokukra kellett felragasztani, hanem az állukra. Csak a nagyszünetben vehették le. Ellenőrizte is a kedvesnővér, hogy az általa szigorúan meghatározott időpontban adták-e le a pedellusi irodán. Mindenki így nevezte az iskolaszolga négy négyzetméteres kuckóját a bejárati lépcső mellett. Valójában hasonlíthatott volna valami irodaféléhez, meg nem is, mert senki sem hívta portának, pedig az volt, és tele volt az egész falfelület kisebb-nagyobb méretű kulcsokkal. Különböző nagyságú lakatok sorakoztak az asztalon. A dobozokban útbaigazító táblák sorakoztak. Ha rendezvényt tartottak az épületben, akkor kiragasztották végig a folyosókon. Vendéget csak a rendház gyönyörűséges nagytermébe engedtek be, szigorúan csakis a nyilvános iskolai ünnepségek alkalmával. Ottilia tanti pattant föl először. Hátranézett, hogy a szobor mögött nem állt-e meg az idő, nem illetlenkedtek-e a bárgyúság tompa pillanatjai, és selymes tapintásukkal nem érintették-e meg a Domonkos templom harangjait. Nem történt semmi különös. Minden úgy mozgott, úgy vibrált, ahogy a hatalmas tér akarta, ahogy a város akarta, ahogy az emberek akarták. Tanti szólította fel a többieket, hogy induljanak. Vége az ellazsált délelőttnek, a napozásnak. A lányok már várják a húslevest, melynek tetején aranykarikák kergetik egymást. Muris, ahogy a sárguló metélttészták magukba szívják a hús levét, ahogy megdagadnak, és kéjesen csúsznak le a Galbavyak sikamlós torkán… (...) �SZÉPIRODALOM 59 ÁDÁM TAMÁS Búcsú a kedvestől Jött, aminek jönnie kellett: roncsolt család, szétfagyott szerelmek, anyagi csőd. Vagdalkozások, gyűlöletnyilak. És ha ez kevés lenne: autóbaleset, gégemetszés, gerincműtét, combnyaktörés és a rák. Mindet legyőzted. Eddig. A sok gyógyszertől elvékonyodott a bőröd, tintakék foltok mindenhol, mint vihar előtti felhők. Élni akarásod tavaszként rögzült bennem. Mindenszentekkor krizantémot vittünk édesanyád sírjára, a meredek hegyoldalba vágott sírok között ballagtunk, amikor elestél, majdnem ott maradtál. Most odaértél. Ritkán mosolyogtál. Egy hét távollét után tértél haza, köcsögfát faragtam neked, meghatódtál, órákig nézted. Régi vágyad teljesült. Az utóbbi hetekben hosszú éjszakákat átbeszélgettünk, felidéztük a szép és keserű pillanatokat, tán éreztük, nem sok emlékezésre lesz már lehetőségünk. Végignevettük az Isten hozta, őrnagy urat. Sok tervet dédelgettél: munkát vállalsz, kézenfogva sétálunk a Balaton partján, és újra elmegyünk a nudista strandra, ahol szabadnak éreztük magunkat, bár rossz volt a lángos. Háromszor hívtam a mentősöket, akik nem vettek komolyan, a földről emeltünk fel egy fiatalemberrel. Amikor nehezen vetted a levegőt, nagyon megijedtem, hörögtél, majd elcsendesedtél. Megcsókoltalak, már nem lélegeztél. �SZÉPIRODALOM 60 Puskin, a kaukázusi juhászunk megsértődött, mert nem te vitted neki az ételt, hetekig nem evett. Kiszaggatta az összes muskátlit, amit rossz kezeddel ültettél. Megpróbáltak újraéleszteni, reménytelen vállalkozás. Órákig feküdtél félmeztelenül a padlón, nem mertem odanézni, végül jött a temetkezési vállalkozó. A koporsóba simuló fekete műanyag sercegett. Lepedőmmel takartalak, hogy később is érezd, mennyire szerettelek. Mégsem búcsúzom, egyszer még látlak. Zilahi Nono: Sóhaj a mindenségért �NÉPRAJZ 61 VASVÁRI ZOLTÁN Hatvan éve hunyt el a hazai cigányság nagyszerű kutatója, Erdős Kamill (1924–1962) Hatvan esztendeje, 1962. július 2-án hunyt el Erdős Kamill etnográfus, nyelvész, romológus. 1924. május 16-án született Budapesten. Apai ágon református poroszlói családból származott, anyai ágon Edvi Illés Gergely evangélikus lelkész, mártír gályarab volt nevezetes őse. Fiatal ludovikás tisztként vett részt a második világháborúban, és francia hadifogsága idején szerzett súlyos tüdőbajt, ami egész jövőjére kihatással volt: állandóan gyöngélkedő egészsége miatt soha többet nem vállalhatott sem katonai, sem rendes polgári állást. Élethelyzetét súlyos betegsége mellett tovább nehezítette, hogy hazatérve hamar kiderült, osztályidegen származása, ludovikás tanulmányai és nyugati hadifogsága miatt gyanakvás övezi személyét, sehol nem alkalmazzák. Valójában az egészségügy segített rajta, kórházról kórházra vándorolt, végül 1952-ben Gyulán telepedett le, ahol az ottani szanatóriumban lelt otthonra. Gyógykezelték, illetve segédkönyvtárosként tevékenykedhetett, és meg is nősült, a laboratórium vezetőjét, Müller Máriát vette feleségül. Erdős nem volt tanult néprajztudós, e tekintetben rövid tudományos életútja sok hasonlóságot mutat pl. a palócföldi Perőcsényből származó, szintén a második világháború poklából hazakerült Együd Árpádéval1. Máig érdekes kérdés, hogy a második világháborút és a francia fogságot megjárt huszonéves fiatalembernek mi ébresztette fel a cigányok iránti érdeklődését, empátiáját. Elsősorban a nyelvükkel foglalkozott, de gyűjtötte a szokásaikat, hiedelmeiket is, csakúgy, mint folklórjuk és anyagi kultúrájuk sok jelenségét. 1 Folyóiratunk 2021/2. számában jelent meg Koczó József írása a száz éve született Együd Árpádról (a szerk.). �NÉPRAJZ 62 Erdős Kamill és felesége, Müller Mária Özvegye így emlékezett vissza indulásának éveire: „Férjem a fogságból betegen jött haza. TBC-s fertőzést kapott. Most miután kiderült betegsége, beutalták a Korányi TBCszanatóriumba, és ott egy Baranyi Dezső nevű cigányprímással került egy szobába. Balassagyarmati volt. No, most nagyon összebarátkozott vele… sok olyan nótára (magyar nóta), dalra tanította Baranyit, amit az nem tudott. Baranyi viszonzásként megtanította a kárpáti cigány nyelvjárásra. Ragadt rá a nyelv. Kikerült a kórházból, szabadidejében a Terimpexnél dolgozott ekkor, nagyon sokat járt a Mátyás téri cigányok közé. (…) Tetszett neki a cigányok kötetlen, szabad élete. Néha egész délutánokat ült és hallgatta a beszédjüket, figyelte az életüket”.2 Egzotikum-keresése azonban csak lassan alakult át tudományosabb érdeklődéssé, mégpedig a felesége és a gyulai múzeum akkori igazgatója, Lükő Gábor hatására. Később Gyulán az oláhcigányok által beszélt nyelvjárást is elsajátította. Közben elolvasta, áttanulmányozta, majd részben be is szerezte az 1950-es években elérhető magyar és külföldi szakirodalmat, megrendelte a Journal of the Gipsy Lore Societyt és az Études Tsiganest. Emellett megbízást adott a magyar sajtófigyelő szolgálatnak a hazai újságokban megjelent cikkek, rádióban és tévében elhangzott cigány témájú műsorok gyűjtésére. Ezek is megtalálhatók gyulai hagyatékában. Élete végéig hitt abban, hogy tudományos tevékenységével lerombolhatja a cigányságról kialakult hamis képet, és bízott abban is, hogy írásai nyomán a társadalom nagyobb türelemmel és megértéssel fogja kezelni problémáikat. Erdős elsőként vetette fel egy cigány múzeum létrehozásának ötletét, életében azonban ebből nem lett semmi, annak ellenére sem, hogy kapcsolatban állt a kor legnagyobb tudósaival. Levelezett Ortutay Gyulával, Gunda Bélával, Ujváry Zoltánnal, Nyárády Mihállyal, Bodgál Ferenccel, 2 Gurzó K. Enikő: Erdős Kamill, a cigánykutató – https://magyarmuzeumok.hu /cikk/erdos-kamill-a-ciganykutato magyarmuzeumok.hu �NÉPRAJZ 63 Mándoki Lászlóval, Sára Sándorral, Martin Györggyel és még sok más ismert személyiséggel. Már 1876-ban felvetődött az első cigány néprajzi múzeum megalapításának gondolata, de majd’ egy évszázadig ez annyiban is maradt. Erdős 1960-ban adott be egy kérelmet a Művelődési Minisztériumnak, melyben egy cigány gyűjtemény felállítását kérelmezte, ám ő sem járt több sikerrel, mint elődei. Két évtizeddel halála után a cigány művészetek bemutatása érdekében 1983-tól a Néprajzi Múzeum és a Magyar Művelődési Intézet szervezett több országos kiállítást, és a két intézményen kívül még számos gyűjtőhely alakult. 1995-ben a rendszerváltás idején alakult pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület nagy erővel kezdte el megszervezni a baranyai cigányság történetét, életét bemutató kiállítás anyagának gyűjtését, amelyből 1996 februárjában jött létre a Sarokmúzeumban a Romák Baranyában című állandó kiállítás. 1996 nyarán meg is alapították az Erdős Kamill Cigány Múzeumot, melynek kapuit 1998. május 16-án, a múzeum névadója születésének 75. évfordulóján nyitották meg a Rácz Aladár Közösségi Házban. Bár a hazai néprajzos szakma és a szűk cigány értelmiség egy része fenntartásokkal tekintett munkásságára és célkitűzéseire, a nemzetközi ciganisztika képviselői hamar felismerték jelentőségét. Tragikusan rövid élete során számos elismerésben részesült. 1958-ban tagjául választotta a londoni Gypsy Lore Society, 1959-ben pedig a Magyar Néprajzi Társasággal egy időben a párizsi Association des Études Tsiganes. Pécsett cigánymúzeumot neveztek el róla. A rendkívül agilis, céltudatos kutató 38 évesen hunyt el. Sírja a gyulai józsefvárosi temetőben található, ahol a hozzá kötődő évfordulókon megemlékezéseket tartanak. A Békés megyei városban szobra és emléktáblája is van. Nekrológját, benne rövid, de nagy jelentőségű tudományos életútját bemutatva Dankó Imre tette közzé az Ethnographia 1962. évi 4. számában.3 Felbecsülhetetlen értékű hagyatékát, levelezését, tanulmányainak kéziratait, fotográfiáit, hangfelvételeit, továbbá szakkönyvtárát özvegye adta át csekély összeg ellenében az Erkel Ferenc Múzeumnak.4 Összegyűjtött 3 4 Dankó Imre 1962. †Erdős Kamill (1924–1962). Ethnographia 73/4. 616–619. A hazai cigány folklór értékes kincsei, félévszázados cigány hangfelvételek találhatók az Erkel Ferenc Múzeumban. A gyűjtött anyagokat tartalmazó 32 db hangszalagon rögzített 60 éves hangfelvételek nélkülözhetetlenek a népköltészeti, népzenei kutatások szempontjából, ezért felülmúlhatatlan értéket képviselnek. Erdős Kamill 1961-ben készítette utolsó hangfelvételeit. Az Erkel Ferenc Múzeum digitalizálta ezeket, így a teljes anyag az MTA Zenetudományi �64 NÉPRAJZ publikációit Erdős Kamill cigánytanulmányai címmel a Békés Megyei Tanács jelentette meg Vekerdi József és Czeglédi Imre szerkesztésében.5 Hagyatékának rendkívül gazdag anyagából 1977-ben rendeztek kiállítást. Erdős Kamillnak sajátos kultusza teremtődött a hazai cigányság körében. Nem volt egyetemen képzett néprajzos, autodidakta módon szerezte tudását, amit kutatásai során használhatott. „Hiszen Te beszélsz cigányul, szereted őket, a kórházban, ha csak módodban volt, mindig kerested a társaságukat. Mi lenne, ha nemcsak spontán, kedvtelésből foglalkoznál velük, hanem módszeresen, hivatásszerűen?” – javasolta Erdősnek felesége, Müller Mária azután, hogy az 1950-es évek közepén férjét leszázalékolták. Erdős lelkesen fogott bele, hogy előbb tudományosan felkészüljön, majd belevesse magát a magyarországi cigány kultúra/folklór kutatásába – idézte férje ciganisztikai indulását özvegye az Őmellette a kutatómunkában című, a Közös Út – Kethano Drom roma magazinban 1993ban megjelent visszaemlékezésében.6 Erdős az ország összes könyvtárából megszerezte a cigányok néprajzával foglalkozó magyar és külföldi szakirodalmat, és rangos szakemberekkel levelezett, konzultált. Külön sajtófigyelőt is fizetett, aki informálta őt a hazai cigányságot érintő történésekről. Súlyos betegsége ellenére így szervezte meg kutatómunkáját: telente olvasott, írt, levelezett, és kipihente a nyár fáradalmait. Nyaranta ugyanis több hónapos gyűjtőutakra ment. Járta a vidéket, megismerte a Magyarországon élő cigány közösségek életmódját, nyelvét, folklórját és tárgyakat, ruhákat, eszközöket, amuletteket gyűjtött. „Kamill úgy ment közéjük, mint cigány” – írta Müller Mária. Bajuszt növesztett, zöld szalagos kalapot hordott, ami a lókupec cigányok jellegzetes fejfedője, és úgy viselkedett, hogy befogadták, megosztották vele életük részleteit. Halála után a cigány fantázia mesét, mendemondát is költött „Karcsi, a Lungo” alakja köré – számolt be felesége az említett írásban. Még arra is találtak magyarázatot, hogy „cigány létére miért szőke, fehér bőrű és kék szemű”. Azért, mert lengyel cigány gróf.7 Intézete jóvoltából ma már digitális formában áll a kutatók rendelkezésére. Az alábbi linken bele lehet hallgatni ebbe a páratlan anyagba Erdős Kamill bevezető kommentárjával: Erdős Kamill gyűjtéséből – YouTube: https://www. youtube.com/watch?v=eNWHVphUv00. 5 Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békés Megyei Tanács, Békéscsaba, 1989. 6 özv. Erdős Kamillné 1993. Őmellette a kutatómunkában. Közös út – Kethano Drom. Roma Magazin. I/1. 38–40. 7 Erdős Kamill, a kultikus cigánykutató – http://regi.reformatus.hu/mutat/erdoskamill-a-kultikus-ciganykutato/ �NÉPRAJZ 65 Bár egyes vélekedések szerint jelentősége túlértékelt, Erdős Kamill meghatározó hatást fejtett ki a magyarországi cigányügyre. Az országban fellelhető minden cigány nyelvi csoportot megismert, és megalkotta a cigánykutatás ma is használatos fogalmi hálóját. „Ha megnézzük a mai magyarországi csoportokat, az általa meghatározott kategóriákat használják a kutatók” – állapította meg Landauer Attila, az MRE cigánymissziós referense.8 Erre példa, hogy foglalkozás alapján állított fel csoportokat, az oláhcigányságot többek között lókereskedőkként, üstfoltozókként és sátorosokként csoportosította.9 Sátoros oláhcigány férfi három gyermekével. Kisterenye, Nógrád megye. Erdős Kamill felvétele, 1959. Gyűjtőkörútjai során megbizonyosodott arról, hogy nincs egységes cigány kultúra, minden csoport kultúrája más és más. Az etnográfus a magyarságba képzelte integrálni a cigányságot: „Nemzetközi méretekben sincs senki, aki olyan határozottan, olyan meggyőző érveléssel fejtette volna ki a hagyományos cigány életvitel tarthatatlanságát, mint Erdős Kamill tette a magyarországi cigánykérdésről írt, francia nyelven közétett tanulmányában”10 – írta Vekerdi József cigánykutató, az Erdős összegyűjuo. A magyarországi cigányság. In: Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békéscsaba, 1989. 42–56. 10 Erdős Kamill 1959. La notion de mulo on „mort-vivant” et le culte des morts chez Tsiganes hongrois. Etudes Tsiganes, Paris, 1–9. 8 9 �NÉPRAJZ 66 tött tanulmányaihoz készült, kutatótársa életútját, jelentőségét összefoglaló tanulmányában.11 *** A továbbiakban Erdős Nógrád megyei gyűjtéseit és az azokból született publikációit mutatom be. A nógrádi cigánysággal először az 1940-es évek végén budapesti szanatóriumi gyógykezelése alatt találkozott. A Korányi TBC-szanatóriumban ismerkedett össze betegtársával, a balassagyarmati Baranyi Dezső cigányprímással, aki elkezdte megtanítani neki a kárpáti cigány nyelvjárást. A Nógrád megyei cigányságról szóló legfontosabb munkája az Adatok a Nógrád megyei „kárpáti” magyar cigány varázsláshoz.12 De további írásaiban is találunk adatokat, megjegyzéseket a nógrádi cigányságra vonatkozóan, mint a kárpáti magyar cigányság jellegzetes csoportjáról. A magyarországi cigányság13 és A ma élő magyar cigány nyelv14 című tanulmányában részletesen bemutatja a hazai cigány népcsoportokat és nyelvjárásukat, köztük a nagy számban Nógrád megyében élő kárpáti magyar cigányokat. A térkép forrása: Erdős Kamill 1958. A magyarországi cigányság. Néprajzi Közlemények III/1–2. 173. és Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békéscsaba, 1989. 56. A térkép a cigányok létszámát mutatja az összes népességben a megyei lakossághoz viszonyítva % arányban. Erdős a megyei tanácsok és a munVekerdi József 1989. Erdős Kamill szerepe a hazai és külföldi cigánykutatásokban. In: Erdős Kamill cigánytanulmányai. Békéscsaba, 7–14. (Idézet a 7–8. oldalon.) 12 Erdős Kamill cigánytanulmányai 17–22. és 1957. Magie des Tziganes Hongrois „des Carpathes” du comitat Nográd. Psyche, Paris, juin-juillet, 236–244. 13 Erdős Kamill cigánytanulmányai 42–56. 14 Erdős Kamill cigánytanulmányai 139–166. 11 �NÉPRAJZ 67 kaügyi minisztérium (Pogány György és Bán Géza) adatközlései alapján készítette (1957. évi adatok). Jól látszik, hogy az ’50-es években Nógrádban éltek legnagyobb számban cigányok. Magyarországon ekkor kb. 200 ezer cigány élt. Erdős munkásságának kiemelkedő részét jelentették gyűjtőútjai. Publikációi és hagyatékban maradt, kiadatlan írásai e gyűjtőutak során szerzett anyagaiból születtek. 1956-ig csak véletlenszerűen gyűjtött a környezetébe került cigányoktól. Különösen sok kórházi adatközlője volt. 1956-tól kezdődtek a tudatos és szakszerű, széleskörű és alapos szakirodalmi felkészülésre alapozott nyári gyűjtőútjai az ország különböző tájaira az egyes cigány népcsoportokat felkeresve. Ezen utak közé tartozott 1956os Nógrád megyei gyűjtése, amikor is főleg Balassagyarmaton gyűjtött. 1957 nyarán – az előző évi súlyos tüdővérzéséből felépülve – ismét Balassagyarmaton és környékén gyűjtött a kárpáti cigányok között. 1959ben a kisterenyei cigányságot kereste fel és készített róluk számos, életmódjukat dokumentáló fényképet. Sátoros oláhcigány család. Kisterenye, Nógrád megye. Erdős Kamill felvétele, 1959. Ebédet főző cigányasszony. Kisterenye, Nógrád megye.Erdős Kamill felvétele, 1959. Egyik legkorábbi, fontos publikációja az Adatok a Nógrád megyei „kárpáti” magyar-cigány varázsláshoz a Néprajzi Közleményekben jelent meg 1957- �68 NÉPRAJZ ben.15 Az írás adatközlés, amely 1956-os Nógrád megyei gyűjtései alapján született. Erdős publikációinak döntő részére jellemző ez a saját szemével megtapasztaltakra támaszkodó, megbízható adatközlőkre alapozott és komoly forráskritikával ellenőrzött tényközlés a folklór és az anyagi kultúra bármely területéről, amelyekről éppen gyűjtött és adatait közreadta.16 Az írásban a szerelmi varázslás (10 tétel), rontó varázslás (4 tétel), elhárító varázslás (27 tétel), szerencsevarázslás (15 tétel), gyógyító varázslás (22 tétel) és szépségvarázslás (2 tétel) praktikáit, gyakorlatát, hiedelmeit adta közre a nógrádi gyűjtés alapján. Erdős figyelmet fordított arra is, hogy mennyire széles körben ismert, általánosan elterjedt, illetve ritka, kihalóban levő vagy invariáns szokásról, hiedelemről volt szó. Két példa erre. A szerelmi varázslások között jegyezte le egy 20 éves balassagyarmati asszony közlését az egész magyar nyelvterületen ismert hiedelemről: „Ha egy lány meg akarja nyerni egy fiú szerelmét: akkor annak levesében megforgatja viselt harisnyáját (felszolgálás előtt) és beletesz még a levesbe egy szőrszálat, melyet szeméremtestéről tépett. – Utána a maradék levest a küszöb alá önti. (Előzőleg a küszöb alját felássa.)”17 A szépségvarázslások között egy, a nógrádi cigányság között ritka hiedelemre bukkant egy szintén balassagyarmati, 55 éves asszonnyal beszélgetve: „Nagypénteken, éjfél után kimennek a lányok a legközelebbi folyóhoz (Ipoly) és ott hajukat megmossák »holló« vízzel. Az egyik fűzfa alatt 1957. Néprajzi Közlemények II/1–2. 157–164. és még ebben az évben franciául is: 1957. Magie des Tziganes Hongrois „des Carpathes” du comitat Nográd. Psyche, Paris, juin-juillet, 236–244. 16 „Jellegzetes példa Erdős Kamill kritikai érzékének erősödésére a nagypénteki hajmosás népszokásának felgyűjtése. A magyarságnál és más, környező népeknél közismert néphagyomány, hogy amelyik asszony vagy lány nagypéntek éjjel folyóvízben, fűzfa alatt megmossa a haját, szép lesz a haja. Ezt a hagyományt kárpáti cigányoktól (Nógrádban) hallott változatban Erdős is közölte. Később oláhcigányok között Békésben is találkozott vele, azzal a bővítéssel, hogy csak a Tisza vizében (ando Tisa pãji) érvényesül a hatása. Ez idő tájt már gyanakvóbb volt Karcsi, és rákérdezett: »Vi tu keres kadi?» (»Te is csinálod ezt?«) – »Õva;sako berš« (»Igen, minden évben.«) – válaszolta az asszony cigányul, majd magyarul folytatta: »Attól ilyen selymes a hajam.« Karcsi nem szólt semmit, de a beszélgetés során később puhatolózott, hogy merre járt életében az asszony, és kiderült, hogy színét sem látta a Tiszának, amely kissé messze folyik Végegyháza vidékétől.” (Vekerdi 1989. 9.) Ugyanez az alapos kritikai érzéke mutatkozott meg pl. a cigány rézöntő mesterség tényleges gyakorlatát kutatva. 17 Erdős Kamill cigánytanulmányai 1989. 17. 15 �NÉPRAJZ 69 megfésülik, a harmadik alatt befonják. Sokan szomorúfűzfa gallyra csavarják hajukat és úgy mennek haza. Ezáltal szép hosszú hajuk lesz.”18 A Néprajzi Közlemények 1957. évi következő számában gyűjtései során szerzett újabb adatait publikálta, ezúttal a Terhesség, szülés, gyermekágy, szoptatás a magyarországi cigányoknál címmel.19 Békés és Szolnok megyei gyűjtései mellett a balassagyarmati és karancssági kárpáti cigányoktól szerzett adatait közli, többek között a magzatelhajtó szerekről, a váltottgyermek hiedelemről, a csecsemők és kisgyermekek betegségeinek kezeléséről stb. A Néprajzi Közlemények 1958. évi 1–2. számában20 újabb, gyűjtéseken nyugvó adatait közli, immár rövidebb kommentárokkal, értelmezésekkel a Cigány temetés témakörében. Két, egymástól nyelvészetileg és etnikailag is eltérő cigány csoport temetési szokásait tette vizsgálat tárgyáva: a kherãre (oláh) és a kárpáti cigányokét. Ez utóbbiaktól Nógrád megyében, főképpen Balassagyarmaton gyűjtött. A felgyűjtött szokásanyag ismertetése során kitért a halottjóslás, a halál elkövetkezése és a koporsóba tétel, a virrasztás, a temetőbe menetel, a lélekváltság (pomãna), a gyászmegszakítás, a halott-tisztelet és az élőholttest-kultusz szokásaira és hiedelmeire. Végül két, nagyobb terjedelmű, máig meghatározó jelentőségű, elméleti és módszertani iránymutatást adó tanulmányát kell bemutatnom. A magyarországi cigányság című tanulmánya szintén a Néprajzi Közlemények 1958. évi 1–2. számában jelent meg.21 Ebben kísérletet tett a hazai cigányság (törzsek, nemzetségek) elhatárolására és definiálására. Anyanyelvük szerint kétféle cigányt különböztet meg: cigány és nem cigány anyanyelvűt. A cigány anyanyelvűek pedig szintén két, egymástól élesen különböző csoportot alkotnak: a kárpáti és az oláh (vlax) cigányt nyelvet beszélőkét. A kárpáti magyar cigányokról a legtöbb ismeretet nógrádi gyűjtései során szerezte. Így írt róluk a tanulmányban: „Idegenekkel szemben »magyar cigányoknak« vallják magukat, de újabban – nevük mellől – egyre inkább elhagyják a »cigány« jelzőt, sőt kifejezetten tiltakoznak és sértésnek veszik, ha azt Erdős Kamill cigánytanulmányai 1989. 22. Lásd még a 16. jegyzetet. 1957. Néprajzi Közlemények, II/3–4. 258–263. 20 1958. Néprajzi Közlemények III/1–2. 107–127. 21 1958. Néprajzi Közlemények III/1–2. 152–173. 18 19 �70 NÉPRAJZ mondják rájuk: cigány. »Mi magyarok vagyunk« – így beszélnek.22 Ők alkotják a cigányság legműveltebb és legbecsületesebb rétegét.”23 Utolsóként A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon című tanulmányát említem.24 Ennek függelékében a 33 éves, balassagyarmati Baranyi Dezső prímástól lejegyzett kárpáti magyar cigány szöveget adott közre magyar fordításával együtt.25 Sátoros oláhcigányok. Kisterenye, Nógrád megye. Erdős Kamill felvétele, 1959. Érdekes, de egyáltalán nem meglepő párhuzamként említem, hogy a 19. századi néprajzi gyűjtők ugyanezt tapasztalták a palócok között: a palócok mindig a következő faluban laktak, a kérdezettek önmeghatározásuk szerint becsületes katolikus magyar parasztemberek voltak. 23 1958. Néprajzi Közlemények, III/1–2. 154–155. 24 1989. Erdős Kamill cigánytanulmányai 57–88. 25 1989. Erdős Kamill cigánytanulmányai 85–86. 22 �HAGYOMÁNY 71 ZÁHORSZKI MÓNIKA Egy régi ház emlékei1 Szeretném megköszönni településünk vezetőinek, hogy a Pálfalvi Nándor írásait illusztráló grafikák elkészítésénél megtiszteltek bizalmukkal, köszönöm az elismerő figyelmet munkáim iránt. Kevesen tudják, az író nagyoroszi szülőháza csak néhány háznyira volt a saját gyermekkorom helyszínétől a falu Újváros részén. Erről a házról és környezetéről legtöbbet a Papírház c. regényéből tudhatunk meg, amely gyermeki szemmel meséli el az író későbbi otthonának tervezgetését, építését a háború előtti időszak nagyon szegény és viszontagságos körülményei között. Az emlékeim a Pálfalvi-házról nekem is ebbe a kisgyermekkorba nyúlnak vissza. Jóval később, a 80-as évek elején, de a gyermek gazdag képzeletének őszinte csodálatával néztem a lefutó kövezett ösvény és az óriás fenyők menedékében megbújó mesebeli tündérlakra. Kicsi gyermekként is megragadták figyelmem az apró részletek, és ebben az udvarban mindig volt látnivaló, mint egy megbűvölt, úgy álltam az út felé néző kapujában, figyeltem a kertet. Az ösvény mentén dús, árnyas növényzet, számomra idegen virágokkal, sziklakert gazdag és változatos tarka növényekkel, a fenyők árnyékából a fény felé nyújtózó hatalmas virágok, napfényben ragyogó kövek, a rózsák mellett színes, fényben csillogó üveggömbök. A növényzetből kicsi szobrok, mesebeli törpék vigyázták a kertet. Amikor esténként gyermekkorom meséit hallgattam, ez a ház jelent meg a képzeletemben, mint a Jótündér kertje vagy a törpék lakhelye az Óperenciás-tengeren túlról. Az orgonabokrok mögött még talán az aranyalmát termő fa is ott volt a szépen szóló madárral, és ha nem láttam, az bizonyára csak azért volt, mert nemcsak én, de senki sem láthatta. A természethez közel mindent átszőtt az élet, kerestem itt nyíló illatos ibolyát, pirosló szamócát, láttam a kövek között és a fák törzsén kúszó borostyánt, a madáritatóban csillogó víztükröt. A ház mögötti vizes mélyedés szinte már az erdő folytatása volt, a saras víz felől esténként békák hangos koncertje zengte be a kerteket. Az udvarban mindig észrevettem 1 Elhangzott 2022. április 14-én Nagyorosziban a Pálfalvi Irodalmi Ünnep alkalmából. �72 HAGYOMÁNY valami mozgást, a fenyőkön ugráló mókust, az itatóban fürdő madarat, a sziklakertben napozó gyíkot, a párkányon sütkérező cicát, a virágoknál cikázó pillangókat, méheket, az avarban motozó sünt vagy a közeli csatornából odatévedt vízisiklót. Mindez mások számára talán jelentéktelen semmiség, számomra mégis napról napra csodás felfedezés, igazi kaland volt. Természetes volt az állatok közelsége, hogy az itt élőknek valamilyen szinten a természet az otthon része, és a kert ehhez egy átkötő szerepet tölt be. Egyértelmű volt, hogy a háziállataink mellett ezek az állatok is velünk élnek és fontos szerepet töltenek be, így nem bántottuk őket, inkább madáretetőt, madáritatót, sünfészket, mókusházat készítettünk nekik. A dús növényzet mögött a fenyők ágai közt beszűrődő áttört fényben szinte csak sejteni lehetett a kővel kirakott házat, különös tetejével, nagy ablakaival, a padlás tornyában apró szobával. Gyermeki képzeletemet különösen megragadta ez a toronyszoba, de melyik gyermek ne álmodna egy ilyen vadregényes zugról, ahol játszhat, felfedezhet, összegyűjtött kincseit biztonságos rejtekhelyen őrizheti? Mint a poros padláson talált régi kincsesládában lezárt titkokra, úgy leltem rég elfeledett gyermekkori emlékekre a regények olvasása és a rajzok készítésének hosszú órái során. Megfakult jóleső érzéseket, emlékeket hozott ismét napfényre az alkotás folyamata. Ha kinyitom a gyermekkorom képzeletbeli padlásán talált titkos ládikát, előbújnak a régi emlékek a faluról, az emberekről, annak a kornak a mindennapjairól, értékrendjéről. Gondolatok születnek, azokból vonalak lesznek, és mindez testet ölt végül az elkészített rajzokban. Őszintén örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában, remélem, ekkora örömmel fogadják mindazok, akik meglátogatják a Szabadtéri Kiállítást, ami nagyoroszi alkotók közös munkája. Településünknek egy újabb szép látnivaló, az érkezőknek pedig egy programlehetőség, ami feltöltődést nyújt. Szeretettel ajánlom Pálfalvi Nándor írásait, amelyek a múltunkról is szólnak, melyek hozzánk szólnak, emlékekről, melyek még sokunkban máig ott élnek. A szabadtéri kiállítás készült Pálfalvi Nándor író tiszteletére, aki Nagyorosziban töltötte gyermekkorát, munkáiban sorra megemlékezik az itteni tájakról, emberekről, Nagyoroszi múltjának mindennapjairól. „Magam vagyok a vers, nem a sorok, szavak, a rímek, hanem a szívnek minden fájdalma, reménye, amit kimondani sem volna szabad.” Pálfalvi Nándor: Ahogy a madár �HAGYOMÁNY 73 …Ha többen álmodnak egyszerre, az a valóság kezdete A megnyitón elhangzott szöveg szerkesztett változata: Siklai Istvánné – Záhorszki Mónika Záhorszki Mónika grafikája Szabadtéri állandó kiállítás nyílt Pálfalvi Nándor szülőfalujához kötődő írásaiból, mely az év minden napján, minden napszakban látogatható. A Pálfalvi Nándor Szabadtéri Kiállítás létrehozása egy merész, közös álmunk volt. Álmodtuk azt, hogy ebben a Börzsöny lábánál meghúzódó kis falunkban a művészet adta eszközökkel és lelkesedéssel, szeretetünkkel létrehozhatunk egy olyan állandó tárlatot, amely községünk nagy szülötte, díszpolgára, író, költő, újságíró, valaha rádiós és televíziós munkatárs és szerkesztő műveiből ad ízelítőt. A MI Pálfalvi Nándorunkat mutatja meg! Ami rólunk, nagyorosziakról is szól! Álmodhattunk, hiszen a ma 91. életévébe lépő művész rajongásig szerette, szereti szülőföldjét, s bár 1931. április 15-én nem itt látta meg a napvilágot, imádott édesanyja a �74 HAGYOMÁNY balassagyarmati kórházban szülte, de ebben a faluban töltötte nehéz, ám páratlanul szép élményekkel teli gyermekkorát. A legfontosabb éveket, ami az alkotó fantáziáját íróvá érlelte. „Írónak születtem, semmi más nem akartam lenni” – vallotta egy önéletírásában. Különös „álom” volt ez akkoriban, amikor szülei – négy testvérével együtt – igen szerény körülmények között nevelték, s már 7 évesen dolgoznia kellett. Felsejlik előttünk, hogy milyen kitartóan, milyen ősöktől örökölt daccal tanulhatott, milyen erős akarással kellett legyőznie a természeti és társadalmi akadályokat. És ha a tehetség szorgalommal párosul, az ember fia elérheti az álmait. Ugyan ezek eléréséhez Pálfalvi Nándornak el kellett hagynia a falut, de mindig hazavágyott Nagyorosziba. „Egy kicsi, ősi világ volt ez, amit oly hosszú időn át nem találtam többé. Ez az emlék kísért a fővárosba is, amikor kollégista lettem, majd katona és később újságíró. Mindenütt megőriztem a falu, a természet közelségét. Újságírói munkám többnyire a faluhoz kötött, irodalmi munkásságom is erre épült, a régi élményekre és az újakra” – olvashatjuk egyik visszaemlékezésében. Ez összecseng kedvenc írója, példaképe, a szintén nagyot álmodó, valaha a szomszédos Horpácson élő „nagy palóc”, Mikszáth Kálmán véleményével: „Aki falun született, az meg nem szabadulhat a falutól, hiába tépi el az összes gyökereket, melyek oda fűzték, hiába feneklik meg a városban, a falu utána jön, mint a kísértet és hívja haza maga után.” Önéletrajzi elemeket is tartalmazó írásaiban konok őszinteséggel beszél az itthon megélt fájdalmairól, szegénységük viszontagságairól, de a tájról, az emberekről megható szeretettel szól. A papírház című önéletrajzi ihletésű regényéért Gyergyai Alberttől szóbeli dicséretet kapott, a professzor Móricz: Légy jó mindhalálig c. regényének „egyenesági leszármazottjának” nevezte a művet. Kevesen tudják, hogy a regények mellett verseket, gyermekmeséket, gyermekverseket is írt, melyek közül több szintén kapcsolódik az oroszi tájhoz, a művész itt megélt élményeihez. Pálfalvi Nándor, a mi Nándor bácsink gyakorta hazalátogatott feleségével, Gabriellával. Szívesen jött író-olvasó találkozókra, könyvbemutatókra, s akikkel találkozott, visszaálmodták magukat a közös múltba, előkerültek a történetek, melyek hosszú évek távlatában is összekötnek. A mi álmunkban az volt a jó, hogy többen álmodtuk és így valóra vált. Volt, aki az ötletet adta, aki a szövegeket válogatta, aki illusztrációkat készített hozzá, volt, aki táblákat ácsolt és volt, aki díszes faragásokat készített. A kiállítás megálmodói elsődleges szempontnak tartották, hogy a nagyoroszi származású író-költő műveit szintén nagyoroszi alkotók, művészek, mesteremberek öntsék kézzelfogható formába. Ezt a megkereset- �HAGYOMÁNY 75 tek örömmel vállalták, és legjobb tudásuk szerint dolgoztak e – talán országosan is egyedülálló – szabadtéri irodalmi kiállítás létrehozásán. Köszönet Siklai Istvánné ötletgazdának, a művelődési ház vezetőjének, Gál Zsuzsanna Évának, a helyi értéktár képviselőjének, Záhorszki Mónika grafikusnak, Laczkó–Bobák Balázsnak és édesapjának, id. Laczkó János ácsoknak, Nagy Zsolt asztalos, fafaragónak és Babicska Károlynak, Nagyoroszi község polgármesterének, aki mindannyiuk munkáját koordinálta. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a kiállítás létrehozásában segítettek. A Pálfalvi Nándor Szabadtéri Kiállítás átadására az író-költő 91. születésnapja alkalmából került sor, 2022. április 14-én egész napos program keretében. A Pálfalvi Irodalmi Ünnep délelőtt a Pálfalvi vers- és prózamondó versennyel vette kezdetét, ezt követte a szabadtéri kiállítás ünnepélyes átadása, majd a művelődési házban rendezett képzőművészeti kiállítás megnyitója következett zenével-dallal. A program végét egy közös ebéd és kötetlen beszélgetés zárta. A Pálfalvi Irodalmi Ünnepet egy minden évben, az író-költő születésnapjához (április 15.) kapcsolódóan megrendezésre kerülő programsorozatnak szánjuk, egy egész napot az irodalom és a művészet jegyében töltve. Állandó szabadtéri kiállításunk tablóin részleteket olvashatnak Pálfalvi Nándor megjelent irodalmi alkotásaiból, a róla szóló írásokból. Az idézetek kiválasztásánál fő szempontunk volt, hogy a gazdag irodalmi életműből az író-költő Nagyoroszival kapcsolatos írásait emeljük ki. Az egymást követő táblák ösvényszerűen vezetnek végig időrendben egy életút főbb állomásain, térben pedig településünk jellegzetes helyszíneire érkezünk: anya-gyermek kapcsolat – a szülői ház, az oroszi hegyek, a kőbánya, a fenyves, a kastély, a templom, a határ: benne a földek, szőlők, erdő-mező s a patak. Ezzel párhozamosan a gyermekkor, az ifjúság évei, a szerelem, a család témaköréhez társul a falu mint háttér. Sokféle irodalmi műfaj nyelvezetén alkotott: regény, líra, életrajz, mese, gyermekvers – az általa képviselt műfajok sokszínűségéből igyekeztünk a kiállításon is példákat bemutatni. Írói hitvallását, életművére visszatekintve Kardos Gy. József összegezte. A szabadtéri kiállítással szeretnénk közelebb vinni az ide látogatókhoz, a falu lakóihoz az irodalmat, a művészetet, Pálfalvi Nándor munkásságát. A hétköznapi emberek számára is kézzelfoghatóvá tenni a költészetet, a művészetet az intézmény falain túl, nemcsak ünnepeken, hanem a mindennapokban is. A kiállítás megtervezésénél figyelembe vettük a fenntarthatóságot, a tartósság mellett igyekeztünk döntően természetes anyagokat használni. A tablók faragással díszített fa tartóelemei szervesen illeszkednek a tájba, abba a környezetbe, amely oly gyakran visszaköszön a Pálfalvi-írásokban is. Amikor �HAGYOMÁNY 76 szülőföldjéről olvasunk körülöttünk a látóhatáron az oroszi „hegyek” magasodnak, ha a templomról szóló mesét olvassuk, felnézve ott magasodik a tornya, ha a harangokról olvasunk, halljuk a hangjukat, az írásokban csivitelő, kuvikoló, pittyegő madarak pedig ott cikáznak körülöttünk a fák közt – a kiállításban így egyesül, így válik szerves egésszé az irodalom és a táj. A szabadtéri kiállítás tablói a Fő út felől haladva: 1. Pálfalvi Nándor Szabadtéri Sétány köszöntőtábla (fekvő 100x90cm) 2. Köszöntőtábla hátoldala – Önéletrajza saját szavaival (fekvő 100x90cm) 3. Viselem gondjait – vers (álló tábla 50x90cm) 4. Anyám arca – vers (álló tábla 50x90cm) 5. Örökké veled + Párbeszéd Gabriellával (részlet) – versek (álló tábla 50x90cm) 6. Ahogy a madár – vers (álló tábla 50x90cm) 7. Templomtorony – szöveg: a Planétás asszony c. regény részlete (álló tábla 50x90cm) 8. Írói hitvallása – szöveg: Kardos Gy. József: Ahonnan jöttem (álló tábla 50x90cm) 9. Az új ház – szöveg: a Papírház c. regény részlete (álló tábla 50x90cm) 10. Fecske rakott fészket – gyermekvers (álló tábla 50x90cm) 11. Bohóka és barátai – szöveg, gyermekmese (álló tábla 50x90cm) 12. Honnan van ennyi kő a patakban? – szöveg: a Fészekfosztogató c. regény részlete (álló tábla 50x90cm) Készült: Nagyoroszi Község Önkormányzata megbízásából 2022. évben A Nagyoroszi Művelődési Ház és Könyvtár olvasótermében 2021-ben felavatásra került a Pálfalvi Nándor Olvasórészleg, ahol az író-költő teljes életműve – több, mint 50 könyve – megtalálható és kölcsönözhető. Nehéz szavakba öntetni a megvalósulás gyönyörűségét. Az irodalom tükrén át most szülőfalunk múltjába is visszatekinthetünk. Azt szeretnénk, ha a szabadtéri kiállítással az irodalom a mindennapjaink része lenne, egy az ifjúkor békésebb világába vezető emlékezésösvény. Hisszük, hogy a művészet győz a világban zajló zord valóság fölött! A kiállítás szabadon látogatható az év minden napján. Helyszín: Nagyoroszi Művelődési Ház és Könyvtár parkja 2645 Nagyoroszi, Kertész út 45. info: https://nagyoroszi.hu/palfalvi-nandor/ nagyoroszimuvhaz21@gmail.com Pálfalvi Nándor honlapja: https://sites.google.com/site/palfalvinandoriro/koenyveim �SZÉPIRODALOM 77 BERÉNYI KLÁRA Artemisz A sosemvoltat kergetem, foltos a zerge testemen, kopott. Fogyok, mint Holdam, ki velem halad, ezüst volt, s ma: perecdarab. Gyarló sarló. Kolonc tegezem, íjam is, Daloljak? Hangom is hamis, s medvém kedvén csak rontok vele, most ezért már némán járom erdejét, körbekörbe. Kisbogár a kő alatt Hagyjál békén, túl nehéz vagy, mért kisértesz voltaképp? Nézd, anyányi ködleányok szoknyafodrán lóg az ég. Teljes Hold van, itt az úton kisbogár a kő alatt, nézd, a lélek ritka selyme, úgy vasaltad, elszakadt. �SZÉPIRODALOM 78 BALAJTHY FERENC Már nyílnak a kertben Petőfi 200 Verők vernek, békítők békítenek, Önmegváltód lesz aljasult galád! Hol vannak a Földönkívüli terek, Ahol semmi se hazug és csalárd? Ahol örök az, ahogy, ha szeretnek, S nem a vak gyűlölet szava csahol. Hol lehetsz hívők közt ősi eretnek, Majd kikaparnak földrögök alól! Mentés másként a gépemen új élet, Nem falra festett ördögi csendélet, Az önmegváltó, – már Istent keres! Attila megbocsájtja lom versemet, Nyílnak a virágok, s kertünk illatos, Kéklik, tisztul: Tisza, Duna, Maros. A nap majd fordul (Veszélyes vírusok virulásakor) Isten könnye gyöngyeső, nevetése Nap, érdemes még bíbelődni vele! Föld elszökhet, leszakad az Úr ege, Mivé válhat embernek jóreménye? Élő sorsverte hihetné, az sincs már, Lét gyémánttengelye úgyis kibillen. Letarolt az ég, levegő nincs itt lenn, Kékfestőzött tó is mind halálmintás. Lesz, aki mégis eget-földet művel Sírással vagy bokrosodott derűvel, Derék roppan, a csigolya csikordul! Ha érdemes lesz, akármi is egykor, Kiszárad az agy, a szív vére elfogy, Záporozzon eső, a Nap majd fordul! �PETŐFI 200 79 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma elé A költő jubiláris születésnapjai Nem nevezhető korainak a legnagyobb magyar költő születésének kétszázadik évfordulójáról a megemlékezések sorát megkezdeni, hiszen az Országgyűlés még a tavalyi esztendőben 2022−23-at Petőfi-emlékévvé nyilvánította. Megfelelő anyagi támogatottság mellett egymás után látnak napvilágot a programtervezetek, a nagyobb központi intézményhálózatok a sajtó bevonásával tartják ismertetéseiket elképzeléseikről. Már készülőben vannak az eseményhez kapcsolódó különböző kiadványok, melyeknek egy része már elhagyta a nyomdát. Gondot fordítanak a Petőfiemlékhelyek felújítására, állagmegóvására. A költő életével kapcsolatos új kiállítások kerülnek megrendezésre szülőhelyén és szerte az országban. Különösen gazdagnak ígérkezik a Petőfi Irodalmi Múzeum programkínálata. Az emlékév kiemelten fontos feladata a Petőfi Klubok hálózatának kialakítása. Ebben csatlakozásukkal Nógrád megye három települése vesz részt: Salgótarján, Balassagyarmat és Pásztó. Erre a különleges születésnapra országos jelentőségű mozgalom bontakozik ki. Különleges nagy esemény ez úgy országosan, mint megyei, települési szinten. Visszatekintve irodalmi nagyjaink személyes, jubiláris évfordulóira, megállapítható, hogy Nógrád megye két illusztris nagysága mellett a Petőfi-emlékezet az ő árnyékukba húzódott. Azonkívül, hogy Madách és Mikszáth születésnapjairól szinte évről évre beszámol a sajtó, addig Petőfi születésnapjáról, még a jubiláris évfordulókon is alig esik szó a széles néptömegeknek célzott heti- és napilapokban. Még a másik nagy jubileumi, születésének századik évfordulójáról szóló megemlékező írást is hiába keressük a megyei sajtóban. Jelentősebb emlékező írással másfélszázados emlékezéskor Csukly László révén találkozhatunk. Természetesen ez nem jelenti Petőfi teljes mellőzöttségét, hiszen az 1848-as forradalom, majd szabadságharc, a márciusi ifjakról szóló írások egyik központi alakja maga a költő, a forradalmár. Ugyanakkor más esetekben is gyakorta jelentek és jelennek meg a sajtó hasábjain Petőfi versei, és róla szól írások, tanulmányok. �PETŐFI 200 80 Kitekintve az országos sajtóra, fővárosira és vidékire egyaránt, már sokkal árnyaltabb a kép. Talán tekinthető a Petőfi-kultusz nyitányának az az 1873. január 1-jén megjelent írás, amely Petőfi születésének ötvenedik évfordulóján címet viseli, és nem más írta, mint Jókai Mór. A továbbiakban a negyedszázados léptékben megjelent jubiláris születésnapi megemlékező írások gyűjteménye olvasható különböző lapokból. Azonkívül, hogy a tisztelet, a hála és a kegyelet motiválták a – többnyire név szerint ismert – szerzőket, stílusuk, nyelvezetük mellett, társadalmi korrajzként is igen érdekesek, tanulságosak, különösen a fiatalabb korosztálynak. 1873 Petőfi 50 Petőfi születésének ötvenedik évfordulóján Megjelent A Hon című lap 1873. január 1-jei számában. Írta: Jókai Mór Most ötven éve született. És nemsokára huszonöt éve lesz, hogy meghalt. Ma szelleme aranymenyegzőjét üljük, jövő évben az ezüstmenyegzőjét egy hibátlanná lett halottnak. Miről beszéljünk ma? Arról-e, hogy milyen jókor született? Vagy arról, hogy milyen jókor halt meg? Vagy arról, hogy még most is él? Minden nagy ember fölött tartott emlékbeszédnél két nevezetes mondás jut eszembe – és lehangol. Az egyiket Byron mondta valami Huxley nevű commentátornak, mikor az Shelley felett emlékbeszédet tartott: „a parentatió szép volt, de jobb szerettem volna, ha Shelley tartotta volna azt Huxley felett.“ A másikat Eötvös mondta nekem, mikor egy nagy halottat kísértünk ki a temetőbe: „látod, milyen rész az emberi szív, most arra gondolunk, te is, én is, szegény barátom! Kár, hogy balsors érte, de jó az Isten, hogy nem én rám mérte.” Az utódok emlékbeszéde a halhatatlanok felett olyan, mint a napfogyatkozás. A sötét test bebizonyítja, hogy ő egészen be tudja takarni a fénylőt. Petőfi annak a kornak a szülötte volt, mely mint fényes emlék élni fog örökké, mint fényes remény soha többé, mely a magyar nemzetet uj életre kelté, mint uj életre ébreszté Petőfi a magyar költészetet. Amint az a kor be volt fejezve, vége volt az ő küldetésének is. �PETŐFI 200 81 Csillaga nem várta be, mig beborul az ég, lefutott teljes fényében s nem látta senki, hová esett le? De mikor szétpattant az a meteor, mindenkinek jutott egy szikra a csillagtűzből, s szikrái világítanak még most is elszórva az egész földön, minden nemzet előtt. Mikor meghalt, vérét hagyta a hazának, lelkét az emberiségnek, s midőn hazája el volt temetve, az ő szelleme tiltakozott az egész világ előtt nemzetének koporsó födele ellen. Az ilyen halál méltó volt az ilyen élethez. Kezdetnek is szép a halhatatlansághoz. A külföld a magyar nemzetet látja Petőfi költeményeiben. A lelkesült, – szabadságért vágyó, – láng szívű, – őszinte, – testvérszerető, – ellenségverő magyar nemzetet! – A költő verseiben. Oh, mi jókor történt halála! Az utókor, az uj nemzedék megleli Petőfi műveiben a delejes összeköttetést a múlt idők eszméivel, s talán hevül is azoknál; ámbár a koreszméket kifejező költeményeinek némelyike az uj kor gyermekeinél inkább éget már, mint gyújt. De mind az műveiben, a mi tisztán emberi, mind, a mi szívbeli érzést fejez ki, oly véghetetlen nagy, oly elragadó szép, oly bűvösen melegítő, hogy érezni fogjátok mindig, amig emberek lesztek, ha nem lesztek is már magyarok. Azok megannyi élő emberalakok, kikben olympi istenek fehérvére, az „Ichor” lüktet. Van e szerelmi dalok közt két igen szép költemény, mely együtt Petőfi életében egy szép románcot képez. Az egyiknek ez a refrainje: „Csak tégedet ne ismernélek!” A másodiknak pedig ez a kezdete: „Élet, halál... nekem már mindegy!” A költő ott felejtette lelkét egy szép ifjú leány arcán, kit mindennap bámult a színházban. Hanem a szép hölgy páholyban ült: gazdag magyar bankár leánya volt, ki őt észre sem vette tán. A költő pedig büszke volt és szerelmes. Bátran odament a gazdag bankárhoz, s megmondá neki, hogy ő Petőfi, költő, semmi más, hanem azért szép leányába szerelmes, s azt nőül akarja venni. A bankár derék magyar ember volt – és okos ember. Azt felelte a költőnek: „Én önt jól ismerem és becsülöm; de leányom szivével ő maga rendelkezik; látogassa ön meg házunkat, s ha leányom hajlamát megnyerheti, én nem tagadom meg beleegyezésemet.” Petőfi ezzel le volt fegyverezve. Ha akadályt talál maga �PETŐFI 200 82 előtt, szenvedélye vagy azt, vagy őt törte volna össze; de amint ily finomul a rendes polgári perutra lett utasítva, elmosolyodott, s többé nem kínozta a szivét a szép delnő bámulásával. Első ideálja, a bájos bankárleány aztán egy más kitűnő magyar tudóshoz ment nőül, ki szinte világhírt szerzett azóta nevének, mint legtöbbet emlegetett magyar államférfi és financiér. Jól járt vele. Mostani férjének fényes palotája van, a hajdani kérőjének pedig még csak sirhalma sincsen. Semmije sincsen, senkije sincsen már e földön. Apát, anyát, nőt, gyermeket, mind elvitt magával oda, ahol ő lakik. Ha élne még, hogy állna most itt a világon egyedül! Mennyire egyedül! Mégis jókor halt meg. Sírját nem ismerjük, emlékszobra nincsen, társulat nem viseli nevét, s vándoroljunk el azon mauzóleumhoz, melyet önmaga emelt magának, műveihez, s azokból megtudjuk, hogy milyen jókor született, milyen jókor halt meg, milyen halhatatlan lett... Többet nem tudok mondani Petőfiről. Hát nem volt-e igaza Byronnak? Nem volt-e igaza Eötvösnek? 1898 Petőfi 75 75 éves Petőfi Megjelent a Pesti Napló című lap 1898. január 1-jei számában. Aki maga volt a lánggal lobogó tűz; aki jött, keresztül hasította az eget s eltűnt, mint a meteor; aki mintha csak azért élt volna, hogy a próféta fénylő szekerén átvonulhasson a halhatatlanságba. Petőfi Sándor ma volna hetvenöt éves. Ha nem esett volna el a harc mezején, ha a végzet azt rendelte volna, hogy lassan fogyjon el, mint a gyertyaszál, ma mint hetvenöt esztendős öregember nézné az új embereket, akik áhítattal tekintgetnének fel glóriás alakjára. Jó Isten! Már mi is öreg sorban vagyunk, túl „az életútjának közép felén”, mi, akik abban nőttünk fel, hogy volt egyszer, régen, nagyon régen egy költő, aki örök időkre szóló dicsőséget szerzett a hazájának. Amikor mi, vén fiuk születtünk, már legendás alak, már oltárkép volt... és csak ma volna hetvenöt éves. Mily régen vesztettük el! S mily fiatal volt, amikor elvesztettük! Gyerekesség, és mégis, akarva, nem akarva, elgondoljuk egy percre: „Mi volna akkor, ha a végzet másképp határoz? Ha ma is élne?...” Mert �PETŐFI 200 83 az ember voltaképpen sohase tud megnyugodni a változhatatlanban, s a naiv képzelet még onnan se fordul vissza, ahol a logika szerint már semmi keresni valója... Ha élne!... Egész sereg céltalan, bolond kérdés tolul elénk. Mily remekműveket adott volna még nemzetünknek? Micsoda szemmel nézné az új időket? Öregen is az volna-e, akinek halhatatlan fiatalságában látjuk? Igen, Nem. Igen, mert ha volt lélek, amely nem változhatott, az övé volt az. Nem, mert a természet törvényei alól nincs kivétel, az öregember csak rom... Bolondság itt a találgatás... Mi az, amit az évekkel magába kellett volna szívnia, hogyan viselné a kort (az aggságot és az új időket), miképpen élne, hogyan szólana – bizony nem lehet ezt elképzelni. Csak egyet. Azt, hogy igen, ő is öregember volna, törődött, alighanem beteges, s valószínűen: szomorú öregember. S mi látva aggságtól, szenvedéstől megtört alakját, azt mondanók magunkban: „Ó, mint bánthatja az a gondolat!...” De kedves volt, az istenek előtt is, holttestén át fújó paripák száguldottak a kivívott diadalra... Nem lehetett az, hogy ágyban, párnák közt haljon meg, hogy lassan hervadjon el, mint a virág. Fiatalon hal meg, akit az istenek szeretnek, hogy lehetett volna hetvenötéves ő: a lánggal lobogó tűz, a perzselő szenvedély, a halhatatlan, örök fiatalság?! 1923 Petőfi 100 Petőfi születésének századik évfordulóján Megjelent a Friss Ujság 1922. december 30-i számában. Száz esztendeje, hogy a Nemzeti Géniusz különös kegyességében megajándékozott bennünket e lánglelkű, tüneményes szellemű apostollal és prófétával. Messze világító üstökösként ragyogott fel a magyar égboltozaton és bevilágította a messze földet. A pályája is az üstököséhez volt hasonló: ragyogva bukkant fel, szédítő iramban hagyta maga mögött a végtelenséget, aztán eltűnt az éjszakai sötétségben. Évszázadok alatt csak néha látható ily tünemény, s akiknek megadatott, hogy gyönyörködjenek félelmetes szépségében, áhítattal és babonás félelemmel adják tovább gyermekeiknek és unokáiknak a nagy esemény és ritka csoda hírét. Száz esztendeje, hogy megszületett és már háromnegyed évszázad múlt el azóta, hogy átköltözött a halhatatlanságba. Csak egy negyed évszázadot �PETŐFI 200 84 élt, de ez az arasznyi lét oly gazdag kincsesháza lett az örök értékű alkotásoknak, amilyenhez fogható alig volt még a földön. A világ minden népe hódolattal adózik e lángelme megnyilatkozásainak, és amikor a világ népei Petőfi szellemének hódolva meglátni kénytelenek azt a népet és az országot, amelynek talajából ez a hatalmas szellem kisarjadzott, Petőfin keresztül a tisztelet és meghatottság érzésével néznek arra a kicsi, megnyomorított és megtépázott nemzetre is, amelynek ő, az apostol és a próféta örök dicsősége lészen. Mert apostol volt és próféta, vezér és jövőbe látó, mint ahogyan minden igazi lángelme, vezér és próféta, bármely csillagzat alatt látja is meg a napvilágot. Ő itt született. Itt, ahol a szenvedők milliói epedve várták az apostolt, aki kivezesse őket a szolgaságból. És ő megjött és betöltötte hivatását, melyet a Nemzet Géniusza szánt neki. A világtörténelem – mondja egy híres tudós – nem más, mint a szabadság tudatában való folytonos haladás, szüntelen erősödés. Ezt a tudatot erősítette Petőfi, és ezzel belemarkolt a világtörténelem szekerébe. Mert ki tudja, jön-e 48 után 49, ha Petőfi lángoló szelleme nem önti a magyarok lelkébe a szabadságszeretet hatalmas vágyát. Ez a mindent megmozgató vágy lett az események lendítő ereje, és ez az erő nem ismert megállást. De nemcsak a szabadság volt a bálványa. A haladás, fejlődés, az emberi jogok, kultúra és civilizáció imádatában is példát adott nemzetének, mily irányban kell haladnia, ha az európai nagy népek asztalánál akar helyet kapni. És akik kortársai voltak, követték a példát, a szabadságnak, a politikainak csak úgy, mint a szelleminek, azok voltak a legtántoríthatatlanabb hívei, akik érintkezésbe jutottak magával Petőfivel, nagy szellemének lenyűgözhetetlen erejével. Akik látták, hallották őt, ma már kevesen vannak. De az erejét mindannyian érezzük még ma is, és az erőnek varázsa még mindig leküzdhetetlen... És ezért rettegik őt meg ma is a szabadság és felvilágosultság ellenségei. Ma is, mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt. Ez az ő nagyságának, emberfelettiségének a legcsalhatatlanabb mértéke. 1948 Petőfi 125 Petőfi esztendeje Megjelent a Szabad Szó című lapban, 1948. január 1-jén. Írta: Kelemen János A 48-as centenárium első napján ünnepli a magyar nép legnagyobb költőjének, Petőfinek 125. születésnapját. Szebb és méltóbb nyitánya nem is �PETŐFI 200 85 lehet a jubileumi évnek, 1848 szellemét, tanulságait, példamutatását és ösztönzését a nép és a szabadság nagy költőjén érthetjük és érzékelhetjük legtökéletesebben. A korszak máig időszerű vágyai és törekvései benne tudatosultak legtisztábban. Szabadságmozgalmak, forradalmak, a nagy történelmi pillanatok más, békésebb alkatú költőket is megihletnek. Nálunk, 1848-ban az első diadalmas pillanatok hatására mindenki forradalmár lett. Az lett a szelíd Jókai, a megfontolt Arany, s annyi más alakja irodalmunknak. S nem megalkuvásból, alkalmazkodási készségből lettek azok. A márciusi napok felszabadították őket is, megszabadították kételyeiktől, aggályaiktól. De mégis – s bár őszintén, meggyőződéssel álltak a szabadságharc ügye mellé – késő öregségükben úgy gondoltak vissza 1848-ra, mint csillogó, földöntúli csodára, fiatalságuk romantikus fellobbanására. Nem érezték már valóságnak, eleven történelemnek. Egészen más Petőfi magatartása 1848-cal szemben. Neki a forradalom nem romantikus kaland volt. Rajongó, csodálatos szavakkal üdvözölte a feltámadt tengert, a nép megmozdulását, mint viharmadár, úgy cikázott az izzásig hevített légkörben, de szeme mindig a földön volt. A kivívott szabadság nagyszerűségét minden ízében átélte, de a forradalom akadozó menete, a lehetőségek elmulasztása, a célok zavarossága és tisztázatlansága égő hiányérzettel töltötte el. Csupa lelkesedés és önfeláldozás, s egyben csupa keserűség, csupa kritikai magatartás – ez az ő forradalmi szerepe. 1848–49 alakjai közül ő élte át legjobban a magyar szabadságharc minden mozzanatát, és minden szükségletét. Mert a forradalom egyetlen szereplője sem volt annyira a nép fia, mint ő. Nem 1848-ban, s nem politikai verseivel lett a nép és a szabadság költője. Az alföldi magyarság mélységéből jött, a magyar jobbágy sorsát, keserves életét, elnyomottságát gyermekkora óta ismerte és átélte. De megismerte parasztságunk emberségét, elpusztíthatatlan szabadságvágyát, emberi igényeit. Az ő költészete ennek az emberségnek, ennek a paraszti igényességnek a kifejezője. Versei tisztító zivatart keltettek a 40-es évek áporodó, kiszikkadó lírájában, a városi úri különcök élettől, földtől, magyarságtól távolálló „almanach-költészetében”. A nép nyelvén, a nép hangján fejezte ki a magyar paraszt néma harcát a feudális Magyarország ellen. Szabó Dezső szép hasonlatát idézve: „Mint ahogy a sasnak karma nő, a vadkannak agyara, úgy lett ennek az elgyötört közösségnek Petőfije, minden organikus érdekének megtalált orgánuma.” �PETŐFI 200 86 Az ő szemének kellett először rávetődnie az Alföldre, szomorú pusztáinkra, néma falvainkra, hogy megszépüljön, emberségesebbé, parasztibbá váljék az elnyomó úri Magyarország, az ő versei mondták ki először úgy a szabadságot, hogy az csakugyan az egész dolgozó nép szabadságát jelentette. És sokkal több volt ő, mint a parasztok bajainak énekese. Szerte az országban jobbágyok milliói sínylődnek még, de Petőfi költészetében a jobbágy, a paraszt már a nemzet vezető tagjává emelkedik. Magyar nemzet – ez a fogalom Petőfinél a dolgozó nép közösségét jelenti, s a nemzet csak szabad, független hazában élhet, Habsburgok nélkül, német járom nélkül. 300 esztendő magyar függetlenségi hagyományai olvadnak össze Petőfi költészetében a nép társadalmi harcával, szabadságvágyával. A magyar történelem e kettő áramát senki tisztábban és következetesebben, senki bátrabban és felelősségteljesebben nem fejezte ki, mint ő. A 67 utáni romlott magyar közvélemény elnéző mosollyal s egyben álnok célzatossággal kócos, beszámíthatatlan ifjúvá stilizálta Petőfi történelmi alakját. Forradalmisága gyermekbetegség lett, amelyből - mondották – „kinőtt volna, ha tovább él, a nép költőjéből pedig romantikus álmodozót faragtak, a puszták és betyárok cigánydalnokát. Elsikkasztották, meghamisították meleg emberségét, nagy tanításait a világszabadságról, a népek békéjéről. Az urak és a szolgák hazájában ünnepelt költő lehetett az a Petőfi, aki éppen most 100 esztendeje, 1847. szilveszterének éjszakáján írta: „Csak a zsarnok s a szolgalélek: e kettő az én ellenem.” Nincs már többé felettünk zsarnok, s megkínzott népünk annyi sötét évszázadok után szabaddá egyenesedik. Nem kell már szégyenkeznünk és alakoskodnunk: végre szabadon ünnepelhetjük Petőfit. 1973 Petőfi 150 Így élt Petőfi Megjelent a Nógrád című lap 1973. január 7-i számában. Írta: Csukly László Akik Petőfi születésének százötvenedik évfordulója alkalmával közelebbről szeretnének megismerkedni halhatatlan költőnk életútjával, a sok rendelkezésre álló mű közül talán a legnagyobb izgalommal Hatvany Lajos „Így élt Petőfi” című hatalmas, 1900 oldalas művét olvashatják, amely az 1955−1957 között kiadott műnek második, bővített és javított kiadása. Hatvany Lajos műve szerves folytatása Endrődi Sándor „Petőfi napjai a �PETŐFI 200 87 magyar irodalomban” és kiegészítője Ferenczi Zoltán úttörő Petőfi-életrajzának. A kortársi emlékezések, s az újabban felvett levéltári adalékok nyomán követi végig Petőfi életét, magában foglalja a költő halála után a különböző lapokban, folyóiratokban, önálló kötetekben vagy a levéltárakban fellelhető dokumentumok jelentékeny részét. Egy nagyon változatos, küzdelmes élet legnagyobb és legszebb munkáját veheti kezébe az olvasó, hisz’ Hatvany ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely harminc esztendővel Petőfi halála után született, „úgy hordta az ö fiatalon megszakadt életének gyászát, mint az apák, akik halott fiuk emlékét megmaradt leveleiből keltegetik, mint az anyák, akik porladó testének nyomát elviselt ruháin tapogatják.” Mint egyik méltatója megállapította, Hatvanynak két csillaga volt: Petőfi és Ady, és egész életében hűséggel követte csillagait. Az indítást talán a budapesti egyetemen Gyulai Páltól kapta, akiről később „Gyulai Pál estéje” címen a magyar memoár-irodalom legszebb alkotását írta. Alapító tagja volt a Nyugat című folyóiratnak, amelynek harcaiban a liberális polgári gondolat elkötelezettje lett. A haladó hagyomány ápolásával történelmi távlatot és hitet akart adni az irodalmi forradalomnak. Ady ugyan teljes mértékben egyetértett törekvésével, több nyilatkozatát ismerjük, amelyben kifejti a régi, hasonszőrű magyarokkal való közösségét. „Se Balassinál, se Petőfinél újabb félének, modernebbnek nem tartom magamat” - mondta. Hatvany mégis ellentétbe kerül a Nyugat vezérkarával. Hatvany írta: „Az uraknak nem volt érzékük a múlt, az irodalmi folytonosság és a történelem iránt. Azt hitték, a Nyugat minden megjelenése napján minden két héten újra kezdődik a világ”. Ez a véleménykülönbség nem akadályozta meg abban, hogy a magyar irodalom egyik legtiszteletreméltóbb mecénása legyen. Mint az ország egyik leggazdagabb családjának tagja, a Hatvany-Deutsch vagyon örököse szinte minden tehetséges költőnket támogatta hosszabb-rövidebb ideig. Részt vesz az őszirózsás forradalomban, a Nemzeti Tanács tagja. Forradalmi tevékenységéért, amikor 1927-ben emigrációjából visszatér, bebörtönzik. Másodszor a fasizmus elől menekül emigrációba, ahonnét csak 1947-ben tér vissza. Itthon tiszteletbeli egyetemi katedra várta, de a személyi kultusz éveiben ismét mellőzés a sorsa. Elsősorban Ady- és Petőfi-kutatásaiért 1959-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Halálakor, 1961-ben az egykori mágnást, harcos haladó életéért a szocialista Magyarország gyászolta. Haladó hagyományaink tisztelete tette Hatvany Lajost a Petőfi-emlékek áldozatos gyűjtőjévé. Mint bevezető tanulmányában elmondja, szinte egész életében ennek a célnak szentelte ideje nagy részét, de hányattatott �88 PETŐFI 200 élete folyamán sok anyag elveszett, az összegyűjtött cédulák rendszerében zavar keletkezett és ez megnehezítette a munkát. A hatalmas mű egyébként a fellelhető kortársi megnyilatkozások hűséges sorjázása, amelyeket a szerkesztő-szerző lábjegyzetekben állandó figyelemmel, bírálattal kísér. A sok emlékirat, röpirat, tanulmány, tárca, újsághír tanulmányozása közben mindig éberen figyel arra, hogy mennyi azokban a Jókai-hutás, mennyi az utókor kegyeletes belemagyarázása. Majd minden nagyobb egység után következik a „summázás”, amely alatt a tudós szerző a maga összegző véleményét adja. Legyen szabad a hatalmas anyagból egyetlen apró részletet idézni a módszer bizonyítására. Idézi többek között Vahot Imre útijegyzetét, amelyben elmondja, hogy az orvosok és természetvizsgálók kassa-eperjesi nagygyűlésén találkozott Pulszkyval, aki elmondta neki, hogy pompás szécsényi angolkertjében van egy lak. „hol hajdan Rákóczi vára volt, ezen kellemes csendes lakot ő tehetségesebb, de szegény magyar költőknek ádándja át használatul, s amellett élelemmel is ellátandja őket. A többi közt lángeszű Petőfinket szándékozik legelőször is ez idilli lakással megkínálni.” Ezt a hírt kürtöli világgá a Pesti Hírlap 1846. őszhó (október) 10-i száma is. De Hatvany azonnal cáfol is: megírja, hogy mihelyt Pulszky telelármázta az országot mecénáskodásának hírével, éppen Petőfivel szemben mutatkozik smucig nyárspolgárnak. Idézi Degré Lajos visszaemlékezéseit, aki megírja, hogy Petőfi, miután hiába egyezkedett Emichhel művei kiadásáról, levélben Pulszkyhoz fordult, hogy előlegezze neki a szükséges összeget. Választ nem kap, ám egy társaságban összetalálkoznak. Ott van Lisznyay is. Pulszky előbb készülő regényéről beszél, amelyet éppen a kölcsön reményében Lisznyay buzgón dicsér és eleve hatalmas műnek titulál. Majd, amikor Pulszky kiélvezte a dicséreteket, közli Petőfivel, hogy mivel szécsényi jószágán sokat kellett költekeznie, Petőfi kívánságát nem teljesítheti. Mire Lisznyay elkeseredetten fakad ki: „Edd meg a regényedet, ha tudom, hogy nem adsz pénzt, bizony nem dicsértem volna”. Az adalékok közlése után pedig a summázásban elismeri, hogy Pulszky „Életem és korom” című emlékirata sok érdekes adatot tartalmaz, de Petőfivel szemben, sem mint mecénás, sem mint bíráló nem viselkedett rendesen. Akik Petőfit szeretik és csodálatos életét ismerni akarják, nagy haszonnal forgathatják Hatvany Lajos gazdag tartalmú művét, amely tisztelgés a szerző csillaga előtt. �PETŐFI 200 1998 Petőfi 175 89 Megkezdődött a Petőfi-emlékév Kiskőrösön Megjelent a Napi Magyarország című lap 1998. január 2-i számában. Szilveszter éjszakáján nagyszabású rendezvénysorozat kezdetének lehettek részesei a kiskőrösi polgárok. Éjféli harangszóval köszöntötték ugyanis a város szülötte, a magyar költészet kimagasló alakja, Petőfi Sándor születésének 175. évfordulóját. Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, az Évfordulós Emlékbizottság elnöke a költő szülőházánál tartott megemlékezést, útjára indítva ezzel a millenniumi irodalmi évfordulós programsorozat egyik önálló rendezvénysorozatát. Oláh Pál, az Országos Petőfi Sándor Társaság elnöke az MTI-nek elmondta, lényegében egy másfél éves programsorozat vette kezdetét a születésnapi ünnepséggel Kiskőrösön, amely a költő halálának 150. évfordulójára való emlékezéssel zárul majd Fejéregyházán. Az 1997 tavaszán megalakult Országos Petőfi Emlékbizottság feladatának tekintette, hogy koordinálja valamennyi érintett szervezet tevékenységét – fejtette ki a társaság elnöke. Olyan nagyszabású, a kötetek, kiadványok megjelentetését, konferenciák rendezését, színházi, zenei események szervezését is átfogó programsorozatot dolgozott ki, amellyel méltó módon tiszteleghet a költő emléke előtt. A bizottság munkájában számos intézmény részt vett, egyebek mellett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Petőfi Társaság, a Magyarok Világszövetsége, a PEN Klub, valamint a fővárosi, a kiskőrösi, a kiskunfélegyházi önkormányzatok, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés. A kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban szilveszter este 20 órakor kezdődött és hajnalig tartó program kiemelkedő eseménye az új Petőfi Emlékmúzeum kulcsátadása és megnyitása volt. A szoborparkkal szemben épült intézmény Kerényi Ferenc irodalomtörténész és Zalatnay Pál látványtervező munkája. A múzeum ad otthont ezentúl az állandó kiállításnak, s ide került a Petőfi Képtár anyaga is. A szabadtéri ünnepség a hagyományos koszorúzást követően fáklyás felvonulással zárult az evangélikus templomnál, ahol a költőt, Petrovics Sándort 175 évvel ezelőtt megkeresztelték. �SZÉPIRODALOM 90 ISTENES TIBOR Tudatunk álmát Illatok fényeit ízleli ajkam, Fotonok folynak az ínyemen, Fénytöréseket hallok halkan, Tagolt érzet a végtelen. Szeleken utazó mámorok, Fényárban haladó álmok, Lélekcseppekből záporok, Előre megírt irányok. Életem nem más, csak látomás, Becsapnak színek és árnyak, Víziók mozgása a változás, Míg a lelkek egyhelyben állnak. Ki lehet bennem az észlelő, Ki érzi bennem a létet? Kicsoda festi a képzelő, Személyes egyéni rendet? Hogy tudok úszni a semmiben, Hova jutok a végén? Lebegek magamban, mindenkiben, Isteni törvények élén. Elengedtem az érzetem, Elszállt az egóm árnyán, Örök rendben az életem Közös tudatunk álmán... �SZÉPIRODALOM 91 ISTENES TIBOR Honnan kél? Honnan kél a dal, ez a tiszta rezgésű csodás ének, Mi legördül szemem tisztaságán, garatom nedves végtelenjéből az elveszett időn át? Mitől nyugszanak meg a vének, Akik elterülnek fiatalságuk falán és ácsolnak fafejükből keresztet és bitófát? Hogyan vetít a szemem belőlem magamnak új világot, Leandert, rózsát, kard és hóvirágot, Miközben ketyeg az óra a perceim felett és magába gyűr, felemészt, A szétszórt, izzó, magát is gerjesztő féktelen szeretet? Honnan, hová halad bennem az álló idő, És hogyan tekeredik múlttá a jelenben tobzódó láncravert jövő, Azt nem tudhatom. Tudatlanul érzem csak a napfényes jeges tekintetekben, A pergő képek összemosódásában, A mozgásnak képzelt rezgések között, Hogy vad gondolatok a szelíd tettekben Lebegnek tiszta bensőm fölött. Még új hang zeng belőlem, Még új képeket szül bennem a fény, Hangok lobbannak és él tőlem, A színekben csobbanó halvány remény. �SZÉPIRODALOM 92 RADNAI ISTVÁN Nagyapa hazatér Ismerem Mátét, iskolaelső volt. A nagyapja és az ópapa jóbarátok voltak. Bankban dolgozott az enyém. Az övé mérnök volt. Ópapa mellényzsebből átadott neki húszezer koronát, becsületszóra. Húszezer koronát aranyban. Vett egy telket belőle, és stílusos vidéki házat tervezett. Pasaréten akkor legfeljebb kertészet és tehenészet működött. Erdős hegyek közt, egy dombon a szántók szélén ez lesz az első villa, dicsekedett. Majd meglátod a favázas verandámat! Még maga Máté, az unokája sem látta volna meg soha, ha anyám nem vitt volna arrafelé sétálni, és nem mesélte volna el a villa történetét. A nagypapa bevonult, úgy ahogy kell: „megállj, kutya Szerbia!”. A felvirágozott vonat már az orosz frontra indult. Máténak én meséltem el a később államosított ház történetét. Azt sem tudta, vajon merre lehet. Egyébként is legendának tartotta a létezését, bár a nagyanyja emlegette. Annyian meséltek arról, hogy elvették ezt, elvették azt. Voltak náluk vendégek, akik valami üzletet, sőt gyárat emlegettek. Egyedül a suszter nem emlegetett semmit, talpalta a folt hátán folt cipőket és árulta a saját készítésű cipőkrémet, amíg szövetkezetbe nem terelték. Talpalta tovább a cipőket, ült a háromlábú széken. Nem is járt vendégségbe, csak kalapált a boltjában. Csak a cégtáblát cserélték le. Az én cipőm is lyukas volt, nem csak Máté kinőtt cipője, amit elöl ki is kellett vágni. Volt ugyanis még egy háború, de az már a mi életünkben. Ópapán segített volna a berolnizott arany, elvégre a pénztárterem igazgatója adott a bank hírnevére. Volt pénze, az aranyat berolnizta. Ópapa póttartalékos, nem hívták be. A bank nagyhatalom. Nagyapám egymillió koronája a páncélteremben pihent. Állampapírokban. A nagy orosz állam nem megy tönkre, gondolta, amikor orosz kötvényeket vett. Anyám hallotta – a gyerek mindenre figyel –, ahogy Schrameck bácsinak dicsekedett. Egy-egy viccre is emlékezett anyám, amit egymásnak meséltek. Volt köztük szalonképes is. A többi csak férfiak közt hangzott el, nem volt hölgyek fülének való. Anyámról azt hitték, már régen alszik. A hiperinfláció után a családunk kisebb lakásba költözött. �SZÉPIRODALOM 93 Hallottam róla és az eladott antik bútorokról, dédanyám falánkságáról pedig legendákat. A sok éhezés a háborús időkben visszaüt. Máténak megmutattam, ez az a ház, amely valaha az ő családjuké volt. A sofőr az utcán mosta, fényesítette a batárt. A rendszám, az állami autó azt jelentette, hogy nem tanácsos a környéken nézelődni. Ilyen reprezentatív autót csak nagykutyának utaltak ki. A ZISZ a Sztálinról elnevezett gyárban készült. Az Opel-gyárat negyvenötben egyszerűen leszerelték, és párezer kilométerrel arrébb tették. Így történt, hogy Hitler és Sztálin ugyanolyan kocsiból integettek a díszszemléken. Tulajdonképpen váltották egymást, mint a szövőnő, reggel hatkor, amikor a sziréna jelezte, hogy vége az éjszakás műszaknak és leváltották, a helyére állt a másik. Vagy ötvenszer lehullottak a levelek. A mi ferencjóskánk a franciskánusok altemplomában naponta elmondja: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!” Szent Péter eleinte még megrótta, aztán ráhagyta. Tizenötben vége a hadi sikereknek, tizenhatban – még a teljes összeomlás előtt – békésen elaludt ő császári és királyi felsége a tábori vaságyon. Tizennyolc éves kora óta katonának képzelte magát. Schratt Katalin a megmondhatója, nyikorgott-e, ahogy egy vaságyhoz illik. Máté nagyapja az eltűntek listájára került. A Breszt-Litovszki felemás béke sem varázsolta haza. Lev Trockij világforradalmár azzal csak időt nyert. Egyetlen fia felcseperedett. A képe előtt néhány évig gyertya égett. Esténként imádkoztak. Máté szüleiről nem tudok semmit. Ő maga karriert futott be kilencven után. Többször látom a tévében. * A hajógép dohogott. Nem lehetett tudni, hogy ez még a tenger vagy már az Ob. Nemzetközi társaság gyűlt össze a fedélzeten. Amire még emlékezett: a Transzszibériai vasutat Novoszibirszknél érik el. Ha nem jön újabb ukáz. Ha nincs szén, vesztegelnek a semmi közepén. A folyással szemben nem tudnak haladni. Márpedig az ellátás akadozott. Szerencséjük volt, valahol a tajga és a tundra határán legalább fát kaptak szén helyett. Vagy egy hete küszködtek felfelé a tengernyi folyamon, Novoszibirszk nem akart közeledni. Ott kapnak szenet, mondja a második tiszt. A hajó hintáztatta a gyomrukat, bizonytalanul lépkedtek a fedélzeten. Ennél a kis sebességnél gorombán meg-megdobta az örvény. Az öreg lehányta a másodtisztet, nem jutott el a korlátig a tiszti kantinból. Kikötöttek ivóvízért. Az élelem is fogytán volt. A kacskakezű hegylakó halála után nagy volt a nyüzsgés. �94 SZÉPIRODALOM Novoszibirszkben kiürítettek a részükre két kocsit. Az utasokat egyszerűen leszállították. Az öregnek a valamikori szalonkocsiban jutott hely. Annyi kitüntetés húzta félre a kabátját. Mindent vagy semmit! Azt hinnéd, hogy összevásárolt néhányat. Nagy tisztelet övezte. Ennyi elismerést kapott. Vajon azért, mert annak idején ő is a cár ellen harcolt? Végre legalább Novoszibirszk, a hajó mehet nélküle, ahová akar! Elindult az expressz. Két világ határáról halad mindig csak nyugatnak. Elindult, hihetetlen! Itt, a világ végén a főmérnöknek az, nemcsak a tundra. Még mindig és még sokáig. Szibéria. Ott nem hullott le a lomb, egyszerűen ráfagyott a fára. Hogy eszébe jutott-e a pofaszakállas uralkodó ígérete, ki tudja? Mielőtt a levelek lehullanak – így szólt az elhíresült mondása. Nyár lesz, mire hazaér, ha egyáltalán. Ő még fogolyként is jobb ellátást kapott, mint a többiek. A komisszárok kivételeztek vele, mert szükségük volt szaktudására. Kiemelték a barakkból. Később saját szobája, majd önálló lakása lett a gyári lakótelepen. Most útnak indították. Már nem is remélte, elbizonytalanodott az új körülmények között. Két napig álltak a nyílt pályán, egyre hidegebb volt a vagonban. Kiderült, hogy elakadtak a hóviharban, még az Urált sem érték el. Perm vagy kétezer kilométernyire van Novoszibirszktől, nincs ember, aki felfogja, hogy ez mennyi! Egy Moszkva melletti táborba kerültek. Le kellett adni a ruhájukat. Fürdő. Három napig tetűirtás. Elkülönítés. Orvosi vizsgálat. Elkülönítés. Kalória, másfajta étkezés. Valamilyen por, néha tabletta. Pufók lett az arca, mint a barokk angyalkáké. Egy hónap múlva kisebb csoportokra osztották őket, a gulágosokkal együtt indultak haza. – Kérem, én nyugdíjas főmérnök vagyok. – Maga itt most szabaduló hadifogoly – mondta tagoltan az egyenruhás, minden szóra külön nyomatékot helyezve. Ilyen parolit még nem látott. – Megtehetném. Megfenyíthetném. Aztán legyintett a belügyi százados. – Menjen! Ez volt az első és utolsó eset, hogy megszólalt. Odaállt, ahová állították. Ment, ahová beosztották. Itt nem változott semmi! – gondolta magában. Megérkeztek Záhonyba. Itt magyar szó járta, de semmivel sem kedvesebb. �SZÉPIRODALOM 95 Kapott két papírt. – Ezzel váltson jegyet! Magatartási szabályok, figyelmesen olvassa el! Zsebpénz. Szigorúan nézett rá. Odatette az ujját. – Itt írja alá, meg itt, meg itt! Ilyen szúrós szemű emberrel még nem találkozott. A vonat befutott a Nyugatiba. Egy külső vágányon félreállították. Kiderült, hogy figyelték egész úton. Egy civil ruhás kísérte ki. Lepecsételték a papírját. Nem kell jegy a buszon, villamoson. Elég, ha ezt felmutatja, adták vissza a nyílt parancsot. Itt mindenki magyarul beszél – motyogta magában, mintha csodálkozna. Megkérdezték, hogy a város melyik részére megy. Zavarba jött, mert annak az utcának még neve sem volt, amikor bevonult. A telepen teljesen elszokott a városi élettől. Ráadásul a városok is megváltoztak. Műszaki ember lévén sok mindenről tudott, és el is látták információval. A szabadalmi joggal édeskeveset törődtek. Behoztak járműveket, berendezéseket azzal, hogy tessék lemásolni! De ő ezzel nem elégedett meg, ami a gyártelepet elhagyta, jobb adottságokkal rendelkezett. Figyelembe vette a hőmérséklet szélsőséges ingadozását és az utak állapotát. Időnként el kellett kísérnie az anyagbeszerzőket és kiválasztani, amire szüksége volt. Kint volt az utcán, teljesen magára utalva. Nézelődött. Erre a megváltozott városra és a pusztítás nyomaira, a belövések helyén látható csupasz téglára és a csonka házakra nem számított. Persze az épületek stílusa is meglepte, annyira más minden, mint Szibériában. A saját házánál mogorván fogadták. Kijött valaki és a kapun keresztül rászólt. Pisztolytáska volt a derékszíján. Megmondta, kit keres. – Itt ne keresse! – fordult vissza. Becsapta az ajtót és eltűnt a házban. Ezt a viselkedést ismerte. A világ egyébként olyan ismeretlen volt a számára, mintha nem is a hazájába került volna vissza. A szavakat is kereste. Látta, hogy akiket megszólított, akiktől segítséget kért, mintha megijedtek volna tőle. A Pasaréti téren bement a plébániára. Bemondta a neveket. Ilyen híveket nem temettek mostanában, volt a válasz. Csodálkozott, hogy a pap reverendában van. Ezek szerint nem ferences barát. Hová lettek a szerzetesek? Azt mondta egy járókelő, hogy menjen a rendházba, neki nem jutott volna eszébe a papoknál érdeklődni. Az új templom tornya eligazította. A környék ismeretlen volt, az utóbbi negyven évben épülhetett ki ennyire. Ő szinte telepesnek számított, amikor eszébe jutott a városon kívül építkezni. �96 SZÉPIRODALOM A pap becsukta a vastag könyvet. Próbálkozzon a tanácsnál, magyarázatul hozzátette, az elöljáróságon. Röstelkedve megjegyezte, hogy elfogyott a pénze. – Honnan szabadult? – kérdezett vissza nyersen az ismeretlen pap. Nem tudhatta, hogy az állam helyezte oda a papot. Kifordult az ajtón. Dicsértessék, jutott eszébe, maga elé mormolta. Az ajtó mögül nem jött válasz. Kifelé menet látott egy barátot habitusban, a ferencesek barna öltözékében. Az ő idejében is ilyen ruhában jártak a kolduló barátok. A szabatos kifejezések persze nem jutottak eszébe, körülírta őket. Papot, pópát odakint csak akkor látott, ha kiutaltak neki egy transzport új munkaerőt. Irdatlanok a távolságok, szökni nem érdemes. A tanácsnál sorolta a neveket. Mindegyikre a fejüket rázták. Abban az utcában nem lakik. – Voltam a régi házamban, ott tényleg nem. – Mondja még egyszer a nevét! – szólt erre a hivatalnok. Ránézett, az állapotára, aztán a kezére, amelyben valami iratokat szorongatott. – Szerepel a nyilvántartásban. Holttá nyilvánították. Határozat van róla. Szédült az éhségtől. Megtántorodott. – Hozok vizet – állt fel az ügyintéző. Mintha kicsit nyúzott lenne ez az ember – gondolta magában a szőke asszony, és a fejét csóválta. Bár nem erősen, a hajtincsei mégis átrendeződtek. Kisimította az arcából. – Itt van az összes papírom. Egy orosz nyelvűt is elővett. – Amnesztia? Ráhagyta. – Hol kaphatok segélyt? Az ügyintéző egy emelettel feljebb küldte, azzal, hogy majd jöjjön vissza. Aztán telefonált valahová, közben lapozta a telefonkönyvet. Egy ilyen nevűt talált. Megmondta a címet. Hozzátette: – Nem én mondtam. Gyalog indult el. Legalább három kilométer. Délutánra ért oda. Máté nyitott ajtót, a vendég megmondta a nevét. – Így hívták az apámat. – Meg a nagyapádat – válaszolta az ismeretlen. – Mama – szólt be a szobába –, gyere ki! – Megismersz, Gréti? - szólalt meg a szibériai főmérnök. �PALÓC KONYHA 97 NAGY ZSÓFIA Palóc konyha Aszaltszilva-leves 1 liter aszalt szilva, ½ kg füstölt disznóoldalas, 3 dkg zsír, 2 kanál liszt, 1 kiskanál pirospaprika, pici törött bors, 2−3 kockacukor A jól megmosott aszalt szilvát 1 liter vízzel feltesszük főni, hozzátesszük a füstölt disznóoldalast. Ha a hús és a szilva is jól megfőtt, zsírral, liszttel szép világossárga rántást készítünk, teszünk bele paprikát, sót, borsot, feleresztjük egy pohár hideg vízzel, és azonnal a szilvaléhez öntjük. A rántással még öt percig főzzük és ha nem elég édes, teszünk bele néhány kockacukrot. Kapros, tejfölös leves 2 kanál apróra vágott zöldkapor, 1 kanál zsír, 6 deka liszt, 1 kisebb reszelt hagyma, 1 kiskanál pirospaprika, kevés só, 2 kanál ecet, 2 dl tejföl. A lisztből zsírral világos rántást készítünk, vízzel feleresztjük, belereszeljük a hagymát, beletesszük a sót, paprikát, ecetet, kaprot és felforraljuk. Tálalás előtt tejföllel elkeverjük, minden személyre egy egész tojást főzünk bele és zsírban pirított, kockára vágott zsemlyét adunk hozzá. Paprikás rizs Egy kanál zsírban jó fej reszelt hagymát megfuttatunk, beleteszünk édes pirospaprikát, fél pohár paradicsomlevet és egy fej zellergumót megreszelve. Összeforraljuk, beleöntünk egy nagy pohár rizst és vízzel fel-feltöltögetve üvegesre főzzük. Tepertős krumplis gombóc Negyed kiló krumplit hajában megfőzünk, megpucoljuk, áttörjük, adunk hozzá egy kevés sót, egy tojást, s annyi liszttel, hogy közepes keménységű legyen, összegyúrjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, és tenyérnyi kockákra vágva megtöltjük, majd gombócokat formálunk belőle és forró lobogó vízben kifőzzük. Tálra szűrjük és tejfellel leöntve azonnal tálaljuk. �98 PALÓC KONYHA Töltelék: 15 dkg tepertőt megdarálunk két szelet friss kenyérrel, és hozzáadunk 1 kanál tejfelt is. A vizet, amiben kifőtt, bezöldségeljük, így lesz zöldséglevesünk is. Almás bukta 60 dkg liszt, 1 tk. só, 4 dkg élesztő, 4 ek. cukor, 2−3 ek. zsír, 2 tojássárgája, 3−4 dl tej, alma. A liszthez hozzáadjuk a sót, a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, a zsírt, a tojássárgáját és jól kidolgozzuk. Letakarjuk, és amikor a duplájára kelt a tészta, ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, négyszögeket vágunk belőle, majd mindegyikbe egy megpucolt almadarabot teszünk. Szórunk rá cimetet (őrölt fahéj), és összecsomagoljuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk egymás mellé, megkenjük olvasztott zsírral és szép pirosra sütjük. �SZEMLE 99 ALABÁN PÉTER Kollektivizálás és a parasztság reakciói Varga Zsuzsanna: A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal. Átalakuló életvilágok falun az ötvenes-hatvanas években „Prés alatt a közép- és kisparasztság” – fogalmazott Varga Zsuzsanna több korábbi előtanulmányában, illetve a később megjelenő 204 oldalas kötetében, immár külön fejezetben tárgyalt, „A kollektivizálás hullámvasútján” című írásában.1 A nógrádi születésű történész, az MTA doktora, az ELTE BTK egyetemi tanárának legújabb kötete nem csupán egy a rendszerváltást követően jelentős számban megnőtt, a szocialista mezőgazdaság történetét érintő vagy feldolgozó agrártörténeti témájú munkák sorában, hanem – új és nemzetközi összevetésre ösztönözve – a magyarországi kollektivizálás elhúzódó, többszakaszos folyamatának (1949– 1961) ellenállási, alkalmazkodási és túlélési mechanizmusait elemezve utal a Kádár-korszak további időszakában is folytatódó érdekérvényesítési küzdelemre, amely a szovjetizálásra törekvő hatalom és a parasztság között zajlott. A három kollektivizálási kampány során a parasztok mindössze kétszer tudtak rövid időre (1954–1955, 1957–1958) visszatérni az egyéni gazdálkodáshoz, az egyéni és kollektív életpályáikban kiszámíthatatlan mozgások és „hullámvölgyek” követték egymást, fenntartva a bizonytalanság érzését. A könyv megjelenése korántsem előzmények nélküli, amelyre annak több fejezete is utal: az egyes alapul szolgáló korábbi tanulmányok mellett a szerző angol nyelvű szintézist készített a hazai mezőgazdasági szö- 1 Varga Zsuzsanna: A falusi társadalom feszültséggócai az 150-es évek közepén. In: Múltunk 2006/4. 222–239.; ill. Varga Zsuzsanna: A kollektivizálás „hullámvasútján”. A téeszesítés három szakasza. In: Rubicon 2018/9. 4–15. �100 SZEMLE vetkezetek négy évtizedes történetéről2, kiemelve a történészek közötti, leginkább a kollektivizáláson túlmutató szovjetizálás egészéről szóló vitákat is. Utóbbiakra utalva a könyv nem maradt visszhangok, reakciók nélkül sem. Ezek sorában a legújabb ilyen disputa az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya által „A szovjet típusú rendszer időszakának vitatott kérdései” címen rendezett – könyv formájában is publikált3 – konferenciáján, vagy – Valuch Tibor történész (EKKE BMK) kezdeményezésére – a BBC History magazin 2022. évi, a Kossuth Kiadó által megjelenő utolsó hat lapszámában keltett nagy visszhangot a szakmai körökben. Varga Zsuzsanna szerint miközben a parasztság az 1960-as években már a kényszerrel és erőszakkal szemben túlélésre alkalmas stratégiákat alakított ki, a szovjet kolhozmodelltől eltérő, „magyar gazdasági csodaként” értékelhető, „hibrid rendszerű” agráriumot nyugati „tudás és technológiatranszfer” hatásmechanizmusok is érték (pl. amerikai technológia alkalmazása a zárt kukoricatermesztésben). Megjegyzi ugyanakkor, hogy „a magyar agrárszféra az 1980-as évek első felében olyan paradox helyzetbe került, hogy az előző időszak fejleményeinek köszönhetően számos területen a nemzetközi élvonalban szerepelt, a hazai gazdasági környezet mégis olyan kedvezőtlenül alakult, hogy a megszorítások kimerítették a fejlesztésre szánt tartalékait.”4 Álláspontjával szemben Csikós Gábor és Ö. Kovács József – az általuk kortársi tapasztalattörténeteknek nevezett, levéltári forrásokra, levelezésekre, a nómenklatúra körében keletkezett iratokra, újságcikkekre épülő kutatásokra alapozva – a vidéki lakosság által elszenvedett erőszak nem kellő hangsúlyozását, már-már hiányát veti fel, de számos egyéb ponton is más következtetéseket fogalmaznak meg.5 A többszereplős vitában Földes György írása6 az 1956 előtti és Varga, Zsuzsanna: The Hungarian Agricultural Miracle? Sovietization and Americanization in a Communist Country. The Harvard Cold War Studies Book Series. Lexington Books, Lanham, Maryland, 2021. 3 Rainer M. János (szerk.): A szovjet típusú rendszer időszakának vitatott kérdései. Kronosz Kiadó, Pécs, 2022. 4 Varga, Zsuzsanna: The Hungarian Agricultural Miracle? Sovietization and Americanization in a Communist Country. The Harvard Cold War Studies Book Series. Lexington Books, Lanham, Maryland, 2021. Ebook – Adobe Digital Editions. 308. 5 Csikós Gábor – Ö. Kovács József: Elbeszélés és történeti magyarázat – „Magyar agrárcsoda” és a források vétójoga. ArchívNet 2021/4–5. https://www. archivnet.hu/elbeszeles-es-torteneti-magyarazat-magyar-agrarcsoda-es-a-forrasok-vetojoga – utolsó letöltés: 2022. július 30. 6 Földes György: Az erőszakról. In: BBC History 2022/5. 66–67. 2 �SZEMLE 101 utáni viszonyok különbözőségére, egyben – főként már 1953 után – arra a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokban egyaránt érezhető kiegyenlítődésre hívja fel a figyelmet, amely érezhető javulást hozott az életviszonyok terén, s amit a magyar társadalom is realitásként vett tudomásul a hatvanas évek második felétől. A fenti viták tükrében különösen érdekes tehát kézbe venni a monográfiát, amely elő- és utószóval, közel 30 oldalas bibliográfiával ellátva, a történeti bevezetőt követően nyolc fejezeten keresztül tárgyalja a drámai megpróbáltatás-sorozatot az áldozatiság és az aktív cselekvés köztes állomásait rekonstruálva. Fogalomtárában több, fókuszba helyezett kifejezés közül a „megküzdés” megannyi módozatát, emberpróbáló léthelyzetét – a kutatási eredményeit most összegző egyetemi oktatóként – nem csupán feltárni kívánja az olvasók előtt, hanem – túlmutatva az elemzéseken – új típusú, „belső monológ” generálására törekszik a még élő idősebb és a fiatalabb generációk között a kötetben tárgyalt időszak átélt és megtapasztalt eseményeinek tudásátadására ösztönözve. A magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-közép-európai kontextusban is feltárni kívánó munka a sztálini agrármodell átvételét, a kulákkérdés iránymutatásait, a hazai termelőszövetkezeti csoporttípusok (I– IV.) jellemzőit veszi alapul a bevezetőben, majd feltárja a falvakban zajló folyamatokat. „A kulák: a kizsákmányoló” – fogalmazta meg még belügyminiszterként Kádár János, a hatalom által eszközölt mértéktelen elvonás és a büntetőszankciók együttes hatására pedig többségük 1950–1951-re a gazdasági ellehetetlenülés állapotába kerültek, sőt ekkortól kezdve a „maga ura parasztság” vállára is komoly terheket raktak. A földhöz és addigi életformájukhoz való ragaszkodásukat kilátástalannak ítélve a kis- és középparaszti réteg tömegesen ajánlotta fel földjét az államnak, s gyerekeiket arra biztatták, hogy a mezőgazdaságon kívül vállaljanak munkát. Nógrád megyében már a második világháborút megelőzően is a kis- és törpebirtokos családokból sokan és gyakran vállaltak idénymunkát a szén- és bazaltbányákban, illetve Salgótarján ipari üzemeiben, a kétlakiság létforma pedig ezt követően csak tovább terjedt. 1950 végére a lakosság egyharmada már az „iparba ingázott”, egyes helységek esetében pedig komolyabb passzív ellenállásba ütközött a téeszek szervezése. Varga Zsuzsanna családi kötődés révén foglalkozott az ekkor is alig 900 fős Mihálygerge példájával, amelynek „makacssága” a szervezett ellenállás helyi szimbolikája lett, 1953-ban pedig a kollektivizálás elakadásával járt. A szigor erősödése, valamint a helyszíni elszámoltatások ellenére a beadási és �102 SZEMLE az adóhátralékok nem csökkentek, azaz a falusi lakosság kollektív büntetése a Rákosi-korszak végére kudarcot vallott (62–85). A könyv következő fejezeteiben a válaszreakciók mellett a parasztság követelései, az ellenállás és az alkalmazkodás stratégiái jelennek meg: az 1952. évi „padláslesöpréseken” túl így a Nagy Imre első miniszterelnökségével (1953–1955) kezdődő „új szakasz” politikája, majd az előző irányvonalhoz való visszatérés „hullámvasútként” váltakozó periódusa (kollektivizálás-dekollektivizálás-kollektivizálás), továbbá a nyomásgyakorlás, az agitáció más módszereivel (például a módos gazdák megnyerésével) zajló téeszesítés harmadik szakasza (1959–1961). Sokat számított, hogy nincstelenekből vagy módosabbakból állították föl a termelőszövetkezetet („bőrkabátos” és „mezítlábas” téeszek), miközben több helyen a falusi lakosság igyekezett húzni az időt különféle kifogásokat találva a belépési nyilatkozat aláírásának halasztására. Egészen biztos, hogy számos olyan eset volt, amikor a szervezők nem alkalmaztak fizikai erőszakot, mert másképp is el tudták érni a belépést, ám a zsarolás annál inkább jellemző volt.7 Habár sokan nem vélték hosszú életűnek a termelőszövetkezetek létét, már nem volt visszaút. A kötet 1961 után is tárgyalja a hatalom és a parasztság viszonyát megemlítve, hogy végül a sztálini modell utolsó kritikus maradványelemeit az 1967. évi III. törvény8 „távolította el” többek között a garantált munkadíjalap létrehozásával (160–161). A könyv utolsó fejezete visszatér a kétlakiság témaköréhez az állampárt számára problémaként megmaradt falusi munkásság kapcsán. Miképp az a kollektivizálás utolsó szakaszánál bebizonyosodott a vezetés számára, hogy „a kétlakiak hiába töltöttek el éveket a munkásosztály körében, ez a közeg nem sokat hatott rájuk, továbbra is kitartottak földmagántulajdonuk mellett, oly módon, hogy a munkásként dolgozó családfő megtartotta munkahelyét, s valamelyik családtag, például a feleség lépett be a földdel a termelőszövetkezetbe” (166–167). A 60-as évek végére a kettős foglalkozás hármas jövedelemforrással bírt a vegyes foglalkozásszerkezetű falvakban: az iparban-építőiparban, közlekedésben, szolgáltató szektorban történt, ingázást/bejárást igénylő, ám kedvezményekkel (pl. SZTK, jobb nyugdíj) kiegészült fizetésért végzett munkavállalás mellett a mezőgazdaságból helyben szerzett (illetve megtermelt) kétfajta (téesz és háztáVarga Zsuzsanna: A kollektivizálás „hullámvasútján”. A téeszesítés három szakasza. In: Rubicon 2018/9. 13. 8 http:// jogszabalyfigyelo.hu/ index.php?id = 5xv1j3o5jg04nmpid&state = 19940727&menu=view – utolsó letöltés: 2022. július 30. 7 �SZEMLE 103 ji) jövedelem származott (173), amely alkalmazkodási stratégiát az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztálya sokkal inkább tekintett gazdasági/ jövedelmi, semmint politikai kérdésnek. Az 1968-as új gazdasági mechanizmus hatására a több lábon álló falusi munkásság átlagos jövedelme meghaladta mind a téeszparasztság, mind az ipari munkásság átlagát, vagyis még akkor is jobban járt egzisztenciálisan, miközben az üzemekben csekély volt az érdekérvényesítő szerepük (175), sőt gyakran hátrányos megkülönböztetés érte őket. Utóbbi részben az alacsonyabb iskolai végzettségből adódott: a falusi származásúak között magas volt azok aránya, akik nem végezték el a nyolc osztályt.9 Az egyéni gazdálkodáshoz vezető út ellenben lezárult tehát, 1962–1964 között pedig újra megugrott az agráriumból kilépők száma: ekkor mintegy 180 ezer fő hagyta el a mezőgazdaságot (172). A munkásságba újonnan belépők összetétele vegyes képet mutat, amelynek egyik fő jellemzőjét Valuch Tibor az alábbiakban összegezte: „többsége különböző paraszti rétegekből, napszámosok, agrárproletárok, az ötvenes évek parasztellenes agrárpolitikája miatt a földtől átmenetileg vagy tartósan menekülő birtokos parasztok közül került ki. Számukra – különösen a kor meglehetősen hektikus politikai és társadalmi viszonyai közepette – fokozott nehézséget jelentett az új munkaszervezeti formákba történő beilleszkedés, az üzemi hierarchiába történő betagozódás, a munkamozdulatok elsajátítása. A parasztból munkássá válás nem új jelenség a 20. század magyar történelmében, de ilyen tömeges méretűvé válása igen. Ennek következtében a hatvanas évek végére a magyar munkásság egyik legfőbb jellemzőjévé az átmenetiség vált, ami együtt járt a hagyományos munkáséletforma felbomlásával, illetve átalakulásával.”10 Az osztálytudat tekintetében még mindig kezdetleges szinten álló, főként betanított és segédmunkát végző falusi munkásságot ért hátrányok ellenére maga a párt is elismerte a munkásság differenciáltságát, egyben az egységesség hiányát. A nők helyzete rosszabb volt a férfiakéhoz képest. Kisőrsi Zsófia PhD-értekezésében Vas megye ingázóit vizsgálva állapította meg, hogy „a városi nők számára felkínált munkahelyekre szakképzetlenségük miatt a falusiaknak esélyük sem volt. A vidéki nők – az esetek döntő részében – egymással harcoltak, és nem a városiak elől vették el a pozíciókat.” Kisőrsi Zsófia: Az államszocializmus ingázóinak társadalmi helyzete és megítélése Vas megyében (1960–1990). PhD-értekezés. ELTE BTK, Budapest, 2021. 124. 10 Valuch Tibor: Mindennapi történeteink. Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok. Kronosz Kiadó, Pécs. 228. 9 �104 SZEMLE A fentiekben említettek alapján Varga Zsuzsanna munkája – miképp a címe is mutatja – az 1950-es és 1960-as évekre fókuszál, a szerző összességében azonban a kollektivizálás négy évtizedét vizsgálta, s abban helyezi el most az átalakuló vidék és falusi életvilág sajátosságait. Miközben a teljes folyamat két pólusát képviselők álláspontja („sikertörténet” vagy „zsákutca”) ütközik egymással, az annak eredményeire utaló agrár-modernizációt, illetve a genezisére vonatkozó állami erőszak eszközeit, terjedését és következményét szembe állítva a szerző tárgyilagosan, alulról történő, részben lokális megközelítéssel ad lehetőséget a mérlegelésre, bepillantást engedve az át- és túlélési stratégiákba, a kényszerreakciók különféle formáiba, az egyes paraszti rétegek összefogásra épülő kapcsolatrendszerébe, a hatalommal való viszonyrendszerébe és megváltozott életkörülményeibe. (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2021) �SZEMLE 105 LUKÁTS JÁNOS Számvetések – negyedszázadról Kaiser László két kötetéről „Az emberélet útjának felén…” – e szavakkal és ezzel az időmegjelöléssel indítja élete fő művét – a Pokoltól a Mennyországig – Dante Alighieri. Az embernek – különösen az alkotó embernek – igénye, szüksége, hogy időnként széttekintsen maga körül, felmérje és összegyűjtse az elvégzett és a még tornyosuló feladatokat. Az ilyen összegezések nemcsak az alkotó számára jelenthetnek reális képet a megvalósult tervekről, hanem – az olvasók szemében – magát az alkotót is új színben tüntetik fel. Kaiser László az elmúlt másfél esztendőben két, merőben eltérő tartalmú kötetbe gyűjtötte és rendezte az elmúlt negyedszázad válogatott verseit, illetve különböző prózai műveit. Egyúttal a saját élet- és világszemléletét is vizsgálat alá vette és gazdagította ezekkel a művekkel. Kaiser László: Gyerekszoba Versek Amikor Kaiser László verskötetét először kézbe vettem és olvasni kezdtem, ezt a címet adtam magamban a könyvnek: Az élethosszú gyerekszoba. A szűkszavú(nak tűnő, egyszavas) cím egy sor kibontásra és megfejtésre váró fogalmat (folyamatot, kapcsolatot) tartalmaz. A gyerek természetesen a költő leányát jelenti, aki szülei szeme láttára fejlődik a csecsemőkortól a nagylány korig, e folyamat (ama negyedszázad) során számos vers szól róla, szól hozzá, őt hívja a költőapa segítségül, és leánya személyén keresztül vall hitet az élet értelméről és tartalmáról. Az apa óvja gyermekét, ámul a csodán, amely szeme láttára bontakozik ki a környezetében, amelyet családnak neveznek, örömmel figyeli gyermeke önmagára találását, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a gyermek idővel (na- �106 SZEMLE gyon rövid idővel!) önálló személyiség lesz. A bevezető verscímben még azt vallja önbizalommal: A szobád nekem Galaktika, vagyis a harmonikus, teljes világ, sőt azt kívánja: „tegyél gyerekké, gyermekem!”. Az élet örömeit, értékeit gyermekével együtt akarja megismerni, átélni. De hamarosan ráébred, hogy az idő szigorú zsarnok, különösen, ha két nemzedék számára egyszerre kell valamelyes harmóniát teremtenie: „Jövőből jöttem, kisleányom” – írja a Robotmesében, majd fanyar józansággal fogalmaz – inkább a maga számára: „utam az, hogy előtted elmegyek” (Fogyó időben). Maga a gyermekszoba valójában kettős értelmű fogalom, mint „térelem” a családi környezet, játszóhely, menedék gyűjtőneve, kezdetben a gyermeki önállósulás helyszíne. A gyerekszobában aztán idővel felnő a család leánygyermeke, egyre döntésképesebb személyiséggé válik. Miközben telnek az évek, múlik az idő… S bizony ez az idő másképp hat a bakfis korú leányra, és másképp a középkor éveit járó, töprengő költő-apára. Az idő kétféle módon telését (múlását) az apa más szavakkal fogalmazza meg –, leányának is szól, de mégis inkább magának küldi a figyelmeztetést: „végül úgysem nekem, / de másnak leszel!” (Apadal). A Gyermekszoba vers mintha egy korszaknak, egy kapcsolatnak a végleges átalakulását fogalmazná meg, nem szorongással, inkább bölcs tudomásul vétellel: „Innen téged idő űzött, / s idő röpít vissza majd, / innen mész el egyszer végleg, / gyermekkorod addig tart”. Költők és versolvasók – valamennyien voltunk gyerekek, sokunknak volt gyerekszobája is, most mégis riadtan (de legalább is töprengve) olvassuk Kaiser László sorait a gyermek felnövekedéséről, a szülő (mondjuk ki a szót!) megöregedéséről és az idő feltarthatatlan múlásáról. Nem tragikusnak tekinti a költő ezt a változást, de valamely józan számvetés kap hangot a gyermek és szülője kapcsolatának megfogalmazásában, amit az olvasó hasonló együttérzéssel olvas – és alkalmaz a saját gyerekére, a saját életére. Az Idő halad, az élet múlik, az élet értelmét azért még sokáig (mindvégig!) a gyermek közelsége, a személyes kötődés teszi tartalmassá, sőt a költő ki is mondja (vagy kikiáltja?), ha: „nem vagy velem, nem vagyok” (Nem vagy velem). A tudat, hogy a gyermek fölött őrködni kell, később, hogy egyengetni kell személyisége kibontakozását, folyamatosan ad erőt és kedvet, értelmet a felnőtt, a költő életének. És megfogalmazza sokadszor, élet-hosszú élményként a vallomást a gyermekről, a gyermeknek: „Te tudtál csak megtartani, / veled több volt, mint arasznyi / az amúgy is röpke élet, / s hoztál tonnányi szépséget” (Te tudtál!). És amiképpen a költő-apa aggódó szeretettel segíti gyermekét az önállóság felé (miközben fél az idő előtt való elszakadástól), látja sok más család (gyermek és apa) riasztó példáján, hogy a családok sorra szétszakadnak, sok gye- �SZEMLE 107 rek utat téveszt, és hogy „hány árva keresi Istenét” (Valaki altatja gyermekét). A költő bízik Istenben, akihez fordulhat segítségért és buzdításért, akinek védelmébe ajánlja gyermekét (és minden gyermeket), és a gyermek személye ad az apának, a költőnek is erőt és bizakodást: „érte látok el Krisztusig” (Itt). (Hungarovox Bt., Budapest, 2021) LUKÁTS JÁNOS Kaiser László: Sorsokban könyvek – könyvekben sorsok Kaiser László évtizedek óta sokirányú szereplője a magyar kultúra különböző területeinek. Maga is alkotó (költő, próza- és drámaíró, sőt dalszöveg-szerző), továbbá szervező, kiadó, de a színház berkeinek, a film és a szinkron világának is aktív résztvevője. A Hungarovox Kiadó vezető szerkesztőjeként számtalan kortárs író-költő számára teremtett nyilvánosságot, sőt a színészet és a könnyűzene világa alkotóinak is fórumot hozott létre. Ennek a széleskörű tevékenységnek és a hiteles emberi kapcsolatoknak az eredménye lett, hogy számos alkotó, több folyóirat és kulturális intézmény keresi meg, szerzők laudációját (bemutatását) kérik tőle, új művek népszerűsítését, de bizony még gyászbeszédek tartását is. Kaiser László mindezt alkotói tevékenysége szerves és igényes részének tekinti, a „vegyes műfajokat” kedvelő korunkban ezek a „tiszta műfajok” jobbára elismerést hoznak számára. Az emberi sorsok közé folyóiratok bemutatása, városok kulturális életének megszólaltatása, népszerű rendezvények ismertetése társul. És Kaiser László figyelmét el nem kerüli számos magyar könyv (szépirodalom és szakkönyv), amely korok, személyek, alkotók új szempontú bemutatását tartja céljának. A gyászbeszédek – ugyebár – mintegy utolsó lehetőséget nyújtanak (követelnek!), hogy bennük személyes hangon, baráti közelhajlással foglalja össze a nekrológot tartó az eltávozott személy értékeit, érdemeit, személyes kisugárzását. S ha író, költő, újságíró távozik, akkor az olvasók nevében is „muszáj szólani”. Kaiser László írja: „Fogalmazzak egyértelműen: egy érdekvezérelt, farizeus korban igaz ember, hiteles, hívő ember és hite- �108 SZEMLE les magyar értelmiségi s költő volt” – a megrázó értékelő mondat mintha nemcsak egyetlen alkotóról szólna, hanem bizonyosan valamennyiről Kaiser elbúcsúztatottjai közül. Máshol így összegez: „ott vagyunk az emberi lét legfontosabb alappilléreinél: barátság, tanulás, tevékenység, kapcsolatok” – a fáradhatatlan alkotó szól és értékel így az eltávozottról. Többeket valamelyik kerek születésnapon köszönt (a hatvanadikon, a hetvenediken), természetesen összegezi az eddig megtett utat és elért eredményeket, s talán még inkább: további művek megalkotására, gondolatok kimondására buzdít. De felvázolja folyóiratok profilját, sajátos érdeklődési körét, számba veszi „az alkotók seregét” vagy néhányat közülük (például az Agria vagy a Búvópatak folyóirat világát tárja fel). „Sorsok és munkásságok” – mondja a kötet kezdő gyűjteménye, amely az alkotói élet és a megvalósult mű kölcsönhatását, sikereit vagy óvatos változásait mutatja be –, valójában a jelen és a közelmúlt alkotóinak és műveinek a példáján, továbbá az elmúlt évszázad eredményeinek és emlékeinek a példáján. A sorsok és művek hasonlósága és különbözése (sokirányúsága) adta Kaiser Lászlónak a szándékot, hogy kötetbe állítsa az egymást erősítő műveket, a megörökölt és a saját maguk által megformált művészi kifejezési formákat. „Könyvek és tanulságok” a címe a kötet záró gyűjteményének. Kaiser László itt különböző témájú, különböző hangvételű írásműveket vonultat fel, recenziókat szépirodalmi alkotásokról, de irodalomtörténeti portrék, a kor (XX–XXI. század) különböző ízlés- és olvasástendenciáit bemutató művek egyaránt szerepelnek itt, egymást részben támogató tendenciával, részben alternatívákat mutatva be, az irodalom (ön)meghatározásának múlt századi és (talán) holnapi lehetőségeiről. A gyűjtemény hangütését már az első mű megadja: „Házsongárdi rekviem” a címe, „megrendítő szépségű, alapos, tudományos hitelességű, egyben művészi igényű” könyv. A közel ötszáz éves kolozsvári magyar temető címében akár evidenciaként is hathat a rekviem megjelölés, pedig itt többről van szó. A múlt, a jelen és a (felrémlő) jövő önmagán túlmutatva ábrázolja az erdélyi magyar sorsot, Kolozsvár helyét, küzdelmét és perspektíváit a jelenlegi és a következő évtizedekben. Az 1990-es évek elején Kolozsvár lakosságának már a negyede sem volt magyar, mára ez a szám 18%-ra csökkent. Alig harminc évvel ezelőtt ötszáz síremlék védelmére nyújtott be kérelmet a temetőt fenntartó társaság. Máig bizonytalan azonban, mi lesz a Házsongárdi temető sorsa, „a könyv esztétikai érdemein túl morált is hirdető és sugalló alkotás”, majd zárómondatként: „Nemcsak a múltunk mindez, hanem a jövőnk is!” �SZEMLE 109 „Tersánszky és az első világháború” címen készít Kaiser László áttekintő összeállítást a század első harmadának az egyik legismertebb és legtermékenyebb prózaírójáról, akinek életművét nagymértékben befolyásolta az első világháború, a Monarchia szétesése és Magyarország széthullása. Az (akkor még) fiatal író „virtuskodástól hajtva 1914-ben önkéntesként bevonul”, Galíciában szolgál, Isonzónál, a Piavenál, de nem sok idő fog eltelni, mire eljut annak megállapításáig, hogy „a rablógyilkos, aki pénzért öl… ugyanazt cselekszi, mint egy nemzet, amely háborúzik. De a háború még becstelenebb…” Pályája csúcspontjai közül háborús regény A margarétás dal, az Egy ceruza története, de egyik mű sem fronthistória vagy lövészárokregény, hanem a háborúban (vagy annak környékén) őrlődők ösztönélete, morális átformálódása, kiábrándulása. A század kataklizmái – kimondva-kimondatlanul – kapcsolódnak egymáshoz, sugallnak egymásnak, de legalább is hangot adnak „a szabadságvágynak és a maradéktalan őszinteségnek”. Akár valamelyes meghökkentést is kelthet a következő írás(ról készült recenzió, töprengés vagy megtöprengtetés). Sarusi Mihály: Pinceszer c. művelődéstörténeti vagy mondjuk így: „borológiai” könyvéről készített áttekintést Kaiser László Az ivás (és írás) méltósága címen. Maga a pinceszer (ha nem tudná valaki) „több pincét fölkereső baráti borkóstolót” jelent. A Kárpát-medence évszázados társasági eseményét idézi fel, „nagy hőfokú személyes kötődést a vidékhez, tájhoz, borfajtához és az emberekhez”. Sarusi megállapítja: „Kultúránk, vagyis európaiságunk és magyarságunk magában foglalja az ivás kultúráját. Már a Bibliában olvashatunk a borivásról…” (Noé ürügyén). Majd (egyes olvasók számára némiképp meghökkentéssel) állapítja meg, hogy „a vigadozásra kész magyarság 1956 után lett komor ivó”, majd közli: „egymillió alkoholistával számolnak az orvosok… Valami elveszett tehát az ivás kultuszában, lett baljós cselekvés, netán pótcselekvés…” Műve végtanulsága szerint azért mégiscsak megállapítja a szerző is, a recenzens is: „a bor összehozza a különböző nemzetiségű, de tisztességes embereket. Úgy is fordíthatnánk: a tisztességes bor a tisztességes embereket!” Apáim a könyv címe, Apákkal és apátlanul a recenzióé. Kósa Csaba egy családtörténet markáns vonalát vázolja fel könyvében. A család birtokában van (megmaradt) a korán elhunyt édesapa irattára, emléke, személyisége, akinek sorsát feldúlja, életét elveszi 1945, a szovjet megszállás és Magyarország tönkretétele. Az író továbblép az eseményeken, régen elhunyt apja emléke után megformálja a mostohaapa képét is. „Mindebben van valami fenséges és hátborzongató. A megörökítéshez annyi tényező összejátszása �110 SZEMLE kellett, köztük a magyar történelem rettenetes szorítása”. A kötelességtudó, értelmiségi mintahivatalnok (az édesapa) helyét az italozó, jellemgyenge párt-nagyfőnök foglalja el (a mostohaapa). Bár (talán szerethető) apa lett ő is, a kétnemzedéknyi családtörténetben valójában három korszak nemzeti és emberi sorsa, a jellemek egymásutánja – és egymást tagadása – mutatkozik meg (mármint a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-korszaké). A két apaalak, az idősödő édesanya és a krónikát történelmi drámává formáló fiú többnemzedékes története mögött ott dübörög a XX. század Magyarországa, de akár az egész Közép-Európa históriája is. A befolyásolás formái a médiában – az igényes és szerteágazó tanulmánygyűjtemény valójában minden tudományos (s talán még inkább) népszerű tudományos írásműre, sajtótermékre, újság- és folyóirat szövegre érvényes (vagy érvényesítendő) írást tartalmaz: „A tudás, az igazi és tisztességes tudás talán nem más, mint lényeglátás”. Ebből az alapmegállapításból indul ki és erre tér vissza a tizenegy szerző négy csoportba osztott tanulmánykötete. Riasztó, elgondolkoztató és mellbevágó a jelen kommunikációs világra teljességgel érvényes megállapítás, miszerint „korunk a jól informált tudatlanság kora”. A megvalósuló művek szerepe és logikai tendenciája pedig „a szándéktól a hatásig, bizonyos formákkal, bizonyos tartalmakkal… Külön elmélkedés tárgya lehetne, hogyan fogalmazta át és tolta háttérbe a politika, a féltékenység, a középszerűség és a manipuláció meg a piacgarázdaság diadala, hogy ne az emberi és tárgyi minőség legyen az elsődleges”. A sajtó esetében különösen veszedelmes a lényegkiemelés és az elhallgatás manipulált paradigmája, külön figyelmet érdemel viszont a sajtószövegek igényes textológiai, retorikai megközelítése. Az optimistán feltett kérdés így hangzik: „Szép magyar beszéd egyfelől, minőségi tartalom másfelől: kell ennél több? Akár gyakorlat, akár kívánalom, akár lehetőség: a jó írásba befolyásoló törekvések.” A nyilvánosság szerepe és fontossága egyéni és közösségi értelemben egyaránt hozzájárul(hat) e bonyolult összefüggés eredményességéhez. Tiszteletreméltó vállalkozás Kaiser László tematikus anyaggyűjtése és alkotó rendbetétele. Az alkotó (az író, a költő) ugyanúgy aggályos széttekintéssel teremt rendszert, ad segédeszközt, tűz maga és szerzőtársai elé célt, mint ahogy bevilágítja a mintegy másfél évszázadra terjedő történelmi időszak tendenciáit, a világnézet(ek) fordulatait, az emberi, alkotói, olvasói nézőpontok százféleségét. És mindez mégis egy irányba mutatását, amely irány az ígéretes, termékeny magyar kultúra és a magyar nyelv hitele könyvben, szóban, beszédben. (Hungarovox Bt., Budapest, 2022) �SZERZŐINKRŐL ACSAI ROLAND (1975, Cegléd) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas és Bárka-díjas író, költő. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. ALABÁN PÉTER, DR. (1979, Budapest) történész, iskolaigazgató. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajda-díjas költő. BÁNFAI ZSOLT (1965, Mohács) költő, nyelvtanár, fordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BERÉNYI KLÁRA (1974, Debrecen) költő, könyvtáros, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. CSERNÁK EDIT (1975, Balassagyarmat) Horváth Endre-díjas képzőművész. HANDÓ PÉTER 1961-ben született. Nógrád megyében él. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, szerkesztő. KAISER LÁSZLÓ (1953, Budapest) költő, író, szerkesztő, dramaturg. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. MAJOROS ISTVÁN, DR. (1949, Hont) történész, az MTA doktora, az ELTE professor emeritusa. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) gasztroszakértő, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLASZKA SÁNDOR (1989, Salgótarján) Somoskőújfaluban élő író. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC (1951, Salgótarján) nyugállományban lévő nyomdász, lokálpatrióta helytörténet-kutató. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) író, költő. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. VASVÁRI ZOLTÁN (1958, Budapest) etnográfus, művelődéstörténész, néprajzos-muzeológus. ZÁHORSZKI MÓNIKA (1974, Balassagyarmat) grafikus. ZENTAI LÁSZLÓ, DR. (1950, Sopron) költő, író, a Soproni Füzetek főszerkesztője. �A lapszám Zilahi Nono alkotásainak felhasználásával készült. A külső borítón a Csíki piros mellénnyel, fehér gyolcs ingben (vegyes technika, 60x50 cm) és az Árkosi székely viseletben (vegyes technika, 85x50 cm) c., a belső borítóoldalakon a Fantazmagóriás Hortobágy (vegyes technika, 80x80 cm), a Mérai legény berbéccsel (szén és pasztell, 32x32 cm) és A Batul alma (szén és pasztell, 80x50 cm) c. kép látható. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2022/3. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2022 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 2022 Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Palócföld