27 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e6d92d594f3a4cd095a8256190a61deb.pdf 7be81d1928b76c38e2514919fe68eb12 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK EMLÉKEZÉS In memoriam Dukay Nagy Ádám Egressy Zoltán: Matéria Grecsó Krisztián: Jegyzetek egy nemlétező naplóból Murányi Zita: E Gyukics Gábor: ha én halok meg te jobb verset írtál volna Csongrády Béla: Búcsú szülte emlékszilánkok Ádám Tamás: Szegélylécek Madár János: A múlt a jelennel eggyé lesz Bozsik Péter: Hogy majd In memoriam Bobály Dávid Németh Miklós Attila: Bobály Dávid emlékezete SZÉPIRODALOM Filip Tamás: Könnyebb és erősebb – Kincses sziget – Éj és hajnal között Deák Csillag: Majd összeszoknak Lackfi János: Forgandó lányocskák – Forgandó fiúcskák Zonda Tamás: Pogány Katka Kölüs Lajos: Hurok Jóna Dávid: Faludy Döme Barbara: Kalyibakutya Szirmai Péter: Otthon a világ végén Koloh Gábor: Kellek magamnak – Kígyó a falban Frideczky Katalin: Kenyérrel Lárai Eszter: Pillanat-cseppek – Múltrendezés ARANY 200 Andor Csaba: Az Arany-kritikai kiadás Madách vonatkozásai TOMPA 200 Angyal László: „Tompa Mihály 200” REFORMÁCIÓ 500 Kovács Krisztián: Protestáns gyökerek – Nógrádi mezővárosok a kálvini egyház szolgálatában MIKSZÁTH 170 Suhai Pál: Mikszáth Kálmán versei (3 rész) TANULMÁNYOK Andor Csaba: Adalékok és adatok Esterházy Péter műveihez Czakó Gábor: Mcheta–Feldebrő, avagy a kaukázusi kapcsolat KÉPZŐMŰVÉSZET A jó harcot megharcolom – Interjú Kele Szabó Ágnes művésztanárral ZENE Gyukits György: Gyászfeldolgozás zenében Kerekes Endre László: A „magyar Marseillaise”: a Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló SZEMLE Csongrády Béla: „…gyémántfényű teremtmények…” Mi a költészet? Bakonyi István: Zsirai László: Jégeső Afrikában 3 4 6 7 8 10 11 16 17 21 22 24 26 27 29 30 32 35 36 38 39 49 52 58 87 95 101 108 115 120 123 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Kele Szabó Ágnes alkotásai láthatók. Az első borítón az Egy lépés, a hátsó borítón a Nevető madár, az első belső borítón a Gótika, a hátsó belső borítón a Megfeszítve című kép. A lapszámban a Tanácskozás és a Fény-árnyék című alkotásai szerepelnek. Főszerkesztő: GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: NAGY PÁL (Párizs) Támogatóink: Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA Nemzeti Kulturális Alap Portrérovat: TARNÓCZI LÁSZLÓ FEKETE ZSOLT Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere Blogszerkesztő: MRÁZIK ISTVÁN Borítótervező: RÁDULY CSABA Pásztó Városi Önkormányzat Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) gömörilap (www.gomorilap.sk) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 2 �In memoriam Dukay Nagy Ádám EGRESSY ZOLTÁN Matéria (Dukay Nagy Ádám emlékére) Fiesole árva padja, alattam a mocskos város, Firenze egy durva óriás, nyughatatlan, fénygyújtásos. Kezemben Santa Cristina, zöld színű umbriai bor. Végre vagy most már te is valahol, végre vagy valahol. Halvány olajfaligetek, kis szél, már-már szinte élet, harmincezerféle kabóca van, közülük egy éled. Túl tökéletes szelídség, én nem hiszem, hogy épp erre lebegsz, van jobb dolgod most már, készülsz a késő sikerre. Szárnyas oltár a fa, amely alatt ülök, esernyőként hajlik rám, a hangod itt van, rottyon vagyok, mondod, főként a gyúló fények zavarnak, nem vagyok bemindenezve, micsudi, kérdezed, a röviditalra azt mondod, tömpe, a dóm lenn még nem világít, sárgagyöngyfüzérek körben, egyetlen felhő nem repdes, egy csillag nincs a közelben, most érsz mellé, most melléjük, most haza, most mintha mégis lenne ott egy átlátszó csillag: feldolgozatlan fétis. 3 �In memoriam Dukay Nagy Ádám GRECSÓ KRISZTIÁN Jegyzetek egy nemlétező naplóból Egy kocsmacimbora vallomásai Dukay Nagy Ádámról Június 24. Néhány hete hívott, fogadtunk a Két korsóban, tippmix, és elég nagyot nyertünk, én nem is tudtam, ő meg gondolta, hogy meg sem néztem a szelvényt, olyan nagyon boldog volt, hogy nyertünk, ez a boldogság jutott ma reggel az eszembe, meg hogy nincs értelme kimenni a Lehelre, mert nincs ott, hát ki meséli el még egyszer, hogyan kell tejből, vodkából és kakaóból házi Baileyst csinálni, és ha meg ilyen csend van, akkor meg nem lehet, ugye, nem arra gondolni, hogy mit szólna Ádám ehhez, ehhez a sok indulathoz, számonkéréshez, hogy mi járt volna neki, meg hogy ki nem vette észre, ami csak azért, hogy is mondjam, furcsa és idegen tőle, mert őt nem érdekelte semmilyen szakmai hívság, ha reggel együtt kezdett „Dezsőkével” (mindig így emlegette Tandorit), akkor szép volt a napja, akkor mosolygott a szeme, a költészet érdekelte maga, csak az, és semmi mással nem törődött, és az a kérdés, barátaim, akik ismertük, csodáltuk, rendre kihasználtuk a nagyszerű társaságát, hogy mi van azzal a nagy, nehéz laptoppal, amit mindenhová magával cipelt, a piacra is, Grinzingibe is, az újra megszeretett Két korsóba is, meg a jegyzetekkel, hogy tudja-e valaki, hogy az a két kötetre is elég új vers és félbe, negyedbe maradt kezdemény, hogy azzal mi van? Július 30. Kaiser Laci hívott, menjek le a Két korsóba, meg kell beszélni, mikor legyen az Ádi búcsúztatója. Az itteni. A temetés szűk családi körben lesz, úgy szeretné a család, csak a mamája, a tesója. A mi búcsúnk sem irodalmi búcsú, de ha rendesen megszervezzük, ha szólunk, eljön a Balatonról a család, meg mindenképpen jönni akarnak a Borsos kollégák is. Miatta lett közösség az újlipóti szomszédok, kocsmatársak, csodálók, olvasók, csaposok, lebzselők, írók, szerkesztők, újságírókból, miatta köszönnek egymásnak az emberek, a miatta figyelünk egymásra emberek búcsúja, mindenkié, aki erőt kapott tőle, aki használta az erejét, a humorát, a szemét. Különös, léha világ ez, minden mindegy itt, és lám, miatta mégsem, ez az Ádi utolsó világa, az utolsóvá lett terek, a „kései” haverok, milyen furcsa, az utolsó hónapokban már ki sem mozdult innen, önként hajszolt kerületi rabság, a dagadó bokával és azzal a hülye bottal, ami úgy öregítette, őt, a nem is olyan régen még sportembert, aki most bicegett a Victor Hugon, mint egy hattyúdalra 4 �In memoriam Dukay Nagy Ádám készülő költő, és csak ha belenéztél a szemébe, akkor láttad, hogy ő az, a fiatalember, az ifjú költő, aki nem öregszik, és nem öregedhet, mert nem engedi meg a létnek, hogy bosszút álljon rajta, és a szegénységnek, hogy bár, ennyire közelít, eljöjjön hozzá, sem a megalázottságnak, hogy visszajöjjön, az utolsó este még bement a Két korsó irodájába, segített Ági néninek megírni egy levelet, nem sokkal később sárga volt a szeme, nem sokkal később meg elkerült mindent, ami méltatlan lett volna hozzá, és csak lézengünk nélküle, amikor megtudtam, kimentem a piacra, az emeleten sírtak az emberek, ott általában nem köszönnek egymásnak azok sem, akik már utálatig sokat ülnek egymás mellett, Hilda, a csaposlány tőle tanult magyarul, tőle hallotta először azt a szót, hogy pikírt, én pikírt vagyok, kérdezi Hilda, és sír, most nem, felelem, de máskor igen, és tudod már, mit jelent, kérdezem, utána néztem, mondja, amikor meghalt az Ádi, addig nem, kérdezem, addig nem, mondja, de hát ezért vagyok pikírt. Lemegyek a Két korsóba, hosszan telefonálgatunk, mindenki nyaral, egyik időpont sem jó, már egészen kínos, de nem adjuk fel, Henriknek remeg a keze az idegességtől, ő törte rá Ádira az ajtót, ő hívott mentőt, és most csak bólogat, ki gondolta, hogy ekkora a baj, öt percenként kimegy, hogy megnézze, nem húzta-e fel valaki a redőnyt, hátha felszalad a lakásba valaki a családból, de nem mozdul a redőny, az anyukájánál van a laptop, biztos helyen, abban vannak az utolsó versek, muszáj, hogy legyen még egy kötetre való. Augusztus 3. Mennyi szeretet, tisztelet, csak ilyen lehetett Dukay Nagy Ádám búcsúztatója tegnap, a családdal, sok baráttal, újságíró és író kollégával (köszi, Kaiser Laci, a szervezést!), rengeteg adoma az öccsétől, vers, levelek, Ádámos borítékcímzések megidézésre az imádott édesanyjától, és persze a termékeny szándék, hogy aki szerette őt, velünk tart. És ezen túl minden évben, Ádi születésnapjához (október 22.) legközelebb, a Tar-túra mintájára, a hét végén vagy a vége felé Dukay Nagy Ádám barátságtúrát tartunk. A Lehel piacon kezdünk, Zolikánál, emelet, utána Két korsó (lásd az elődöt a képen), Ági néninél és Henriknél, és ahol Egressy Zolival ültek mindig, a Grinzingiben zárlat. A Dukay Nagy Ádám barátságtúra első tervezett alkalma: 2017. október 28. 10 óra, Lehel piac, emelet, barátaim, gyertek el, kik ezt olvassátok. Augusztus 23. A piacon mutatja Zolika, hogy szeptember 18-ra, a Gödörbe megszervezték az irodalmi búcsút is a régi barátok, nagyon jó, mennyire hiányzott, nem lehetett volna enélkül, de Gyukics megcsinálta, a legközelebbi barát, akit úgy féltett, akinek a betegségéről minden alkalommal sokáig beszélt, de ott van5 �In memoriam Dukay Nagy Ádám nak a többiek is, Kabai, Egressy, Nyilas Attila, a csöndes társ, a nagy barát, aki évekig tartotta benne a lelket, és persze a rajongott Györe Balázs, minden fülszövegének írója. Augusztus 29. Azt veszem észre, hogy figyelem. Meg akarom ismerni, pontosabban fel, minden szakállas, fekete inges, mellényes férfiban, mert nem jó itt nélküle, nem tudom annyira szeretni a saját világom, mint eddig, és hogy elfelejtem, hogy nincs, ott van a telefonban, és ahogy megyek a leveses előtt, már várom, hogy ott üljön délcegen, és mondja különös szavait, kérjen egy deci szikvizet, ledobjam az ÉS-t, megnézze, benne van-e, hátha benne van, és hátha ott van, de nem lesz benne, és nem lesz ott, és csak hazafelé, a házak között tudok arra gondolni, hogy tudta, ha nem is akarta, de tudta, mit miért csinál, volt ebben a kitartó utolsó egy évben valami gyönyörű kanossza, egy végtelen búcsú, ahogy az érte aggódókat, a magamfajta kocsmacimborákat csitította, abból tudom, abból a kegyes nyugalomból, hogy figyel, és remélem, most már ha kedve van, túl lebeg a Váci úton. MURÁNYI ZITA E Ádám 2004-es naplóját olvasom, írja, hogy elviselhetően bozontos, másnapos a feje. Szűrőtlen cigarettát szív, Kossuth, mint Déry szerelmében. Egy másik jegyzetben teletömi a farmerdzsekije bal zsebét gesztenyékkel, van még benne kis notesz, meg bicskával hegyezett ceruzák. A borozóban szakállnak hívják, és az RHL-ek mögé húzott strigulák (rizling hosszú lépés) a hosszú eltáv, mintha mindig egy hídon menne át, és elképzelem, hogy a szél elviselhetetlenül összekócolja a haját, pusziadásnál is örökké szúrós borosták, ez most egy megcsonkított szakáll, és inkább a bebocsájtás. Az ég üres, mégis esőre áll, mintha fölöttünk nyílna ki a notesz az utolsó jegyzetlapjánál, de nincs halál. „Mindez bolygónk pusztulásának napján történik” – amikor Ádám végre megérkezhet E-be (ez lehet a mennyország), ahol rajzokat és fényképeket készít, de csakúgy az emlékezetével. Egyszer lasagnét sütöttem neki, és szerettem volna látni, hogy jóízűen megebédel. Elképzelni, hogy a pont, egyszerre az összes vers vége. Mint egy földre pottyanó őszi gesztenye. 6 �In memoriam Dukay Nagy Ádám GYUKICS GÁBOR ha én halok meg te jobb verset írtál volna csillagnyelvű költő megírtad a konstellációkat a távoli galaxisok csillagjait és az éjszakai bulizások egyikén Csepelen a meggyfa alatt számtalan csillagkép közül a delfin alakzatút emelted ki mint ahogy látomásaidat is kivetítetted mégis egyedül csupán te élted meg verseken kívüli valóságukat én meg csak vakon fröccsöztem veled és röhögtem poénjaidon.. megtévesztettél? nyugodtan hagytalak magadra (segíthetek talán ha nem teszem?) nem akart téged a halál te erőltetted rá magad fehér mellkasodra szorítottad körékulcsoltad vékony lábaid ő meg cipelt magával megmutatott minden számodra láthatót amit továbbadtál de hiába olvastam bár tetszett is nagyon nem fogtam fel belőle semmit egészen addig amíg a halál meg nem adta magát 7 �In memoriam Dukay Nagy Ádám CSONGRÁDY BÉLA Búcsú szülte emlékszilánkok Ha valaki – mint jómagam is – bőven megette már a kenyere javát, élete során számos halálhírrel, pótolhatatlan szeretteinek, közelebbi és távolabbi barátainak, jó ismerőseinek elvesztésével volt kénytelen szembesülni. Mind kegyetlen volt a maga módján, de értelemszerűen a legnagyobb megrázkódtatással mindig az járt, ha egy fiatalember távozott az élők sorából. Mert ez végképp természetellenes, a normális az lenne, ha minden esetben az ifjabbak temetnék el a megöregedetteket, ha a gyermekek búcsúztatnák szüleiket és nem fordítva. Nos, az 1975 októberében született s az idei nyár első napján, alig negyvenkét évesen távozott Dukay Nagy Ádám drámája ismét egy példa a „rendszerhibára”. Serdülő kamaszféle volt, amikor először hallottam róla: a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezetének akkori igazgatója, néhai Horváth József beszélt róla lelkesen: van egy ifjú tehetség, egy bizonyos Kadlót Ádám, aki sok időt tölt a Gedőc-tetői csillagvizsgálóban: nagyon érdekli az égi világ. Aztán már a megyei napilap szerkesztője voltam, amikor a kilencvenes évek közepe tájt „bombázni” kezdett már Dukay Nagy Ádám aláírású kézirataival. Témaválasztásukra, színvonalukra jellemző, hogy egyik sem ment veszendőbe, mindegyik napvilágot látott a szombati számok kulturális oldalán. Emlékszem egyszer anyagtorlódás – bizonyára hirdetés – miatt kimaradt ez a bizonyos hétvégi összeállítás s azonnal reklamált: – Nélkülem Nógrád? Tanítványomnak tartotta magát, pedig nem tettem mást, mint gondoztam javításra alig szoruló, már akkor is igényes szövegeit és beszélgettem – sokat! – vele. Aztán fordulni kezdett a kocka, s én vittem neki vagy Ő kért tőlem írásokat a Palócföld számára. Elsőként Pál József főszerkesztősége idején az 1999/3. számban a szerkesztőbizottság tagjai között íróként, költőként tűnt fel a neve. A 2001/1. számtól Praznovszky Mihály lett a főszerkesztő, Dukay Nagy Ádám pedig mint a szerkesztőség tagja a szépirodalmi rovatot vezette. E minőségében telefonon – hogy minél frissebb, aktuálisabb legyen a dolgozat – hívott fel, hogy köszöntsem Kertész Imrét a Svéd Királyi Akadémia által a magyar írónak ítélt legmagasabb irodalmi kitüntetés alkalmából. Méltatásom a 2002/6. szám vezető anyagaként A Sorstalanság sorsa: Nobel-díj címmel látott napvilágot. A 2003/1. számtól Dukay Nagy Ádámot a Palócföld impresszuma szerkesztőként jegyezte, s e funkciót a 2004/4. számig töltötte be. Összességében tehát öt évig kötődött a folyóirathoz „tiszt- 8 �In memoriam Dukay Nagy Ádám ségviselőként”. A későbbiekben – mint a megelőző időkben is – „csak” mint szerző volt jelen, mondhatni folyamatosan a lap hasábjain. Főiskolán, egyetemen tanult Szegeden és Budapesten s életmódszerűen, munkahelyeit illetően is a fővároshoz kötődött. Természetes igénye volt ez, mint megannyi alkotóembernek, hogy közel legyen a „tűzhöz”, a szerkesztőségekhez, szellemi műhelyekhez, értelmiségi körökhöz. Kapcsolatunk azonban a távolság ellenére sem szakadt meg, sőt – bármely paradox is – a ritkábbi találkozások csak elmélyítették rokonszenvünket, barátságunkat, amely fokozatosan afféle atyafiúi viszonnyá érlelődött. Mindig éreztem, hogy közel áll hozzám, egyszerűen szólva: szeret. Néha valósággal zavarba jöttem a részemről túlzottnak érzett dicsérő, elismerő szavai hallatán, olvastán. Most is pironkodva idézem a második kötetébe, a Hosszú eltávba írott dedikációját: „…engedd meg kérlek mesterem, hogy itt e helyütt is megköszönjem törődésedet, figyelmedet, s hogy megtanítottál arra: a lelkiismeret, az legyen bennem az Isten. Ölel: Dukay Nagy Ádám. Salgótarján, 2002. december 24.” Mondanom sem kell, hogy mindmáig az egyik legkedvesebb karácsonyi ajándékom ez a könyv. Nem tagadom: jólesett, hogy harmadik – és sajnos végső – önálló verseskötetének, a salgótarjáni, megyei könyvtári bemutatójára a 2015-ös ünnepi könyvhéten engem kért fel beszélgetőpartnerének. Ennélfogva a kiadó országos terjesztésű plakátján együtt szerepelhettem vele. A Nógrád Megyei Hírlap hasábjain a misztikus című és sejtelmes tartalmú Titokbhaktáról és a rendezvényről írott cikkemnek a Hazajött könyvét bemutatni címet adtam, tudatosan az első szóra helyezve a hangsúlyt. Merthogy Dukay Nagy Ádám soha, egy pillanatra a nagyvárosban sem felejtette el, hogy honnét indult az országos hírnév, az ismertség, elismertség felé. Ezen az úton fokozatosan haladt ugyan előre, azonban – s ezt nem az elfogultság mondatja velem – talentuma, kivételes íráskészsége és nem utolsósorban tájékozottsága, műveltsége, elmélyült gondolkodásmódja, szuverén világlátása alapján jóval messzebbre kellett volna jutnia a kortárs magyar költészetben, irodalomban. E véleményemet azok a versek, publicisztikák, esszék is bizonyítják, amelyeket a legutóbbi időkig rendszeresen elküldött e-mailen – csakhogy „képben legyünk” – nógrádi, tarjáni földijeinek, így adván hírt magáról. Az idén januárban a József Attila Művelődési Központban, Salgótarján várossá nyilvánításának 95. évfordulója tiszteletére rendezett képzőművészeti kiállítás megnyitásán – amelynek narrátora volt – találkoztunk – most már tudom – utoljára személyesen. Őszinte aggodalommal érdeklődött hogylétemről és azzal búcsúzott, mint mindig: – Vigyázz magadra! Sajnos neki nem sikerült ugyanígy tennie, s életének, sorsának két végéről égetett gyertyája június 21-én örökre kialudt. Személye, alakja a tragikus, letaglózó hír vétele óta hiányzik, s nem közhely azt sem hangsúlyoznunk, hogy amíg mi, kortársai, tisztelői vagyunk, leszünk – emlékeinkben elevenen él tovább… 9 �In memoriam Dukay Nagy Ádám ÁDÁM TAMÁS Szegélylécek Alkalmi vers az állandóságba, Dukay Nagy Ádám emlékének Kicsit később jöttél, ázott verseket gyűrögettél, szégyelltem magam, mert én voltam a szerző. Ilyenkor egy induló költő saját költeményeit kiáltja a mindenségbe. Határozottan bontottad a szövegek kerítéseit, jókedvűen törted darabokra a gondosan formázott szegélyléceket. Ekkor még a Palócföld szántásain olvastad a barázdákat. Már akkor tudtam, valami nincs rendben, amikor szobrot állítottál az esőnek. Nagykabátodból víz csöpögött tenyerembe. Fröccsöket ittunk, könnyed keserűségünk a pohár fenekén keményedett. Elismerően, mégis félve festettem le az általam befogott képet: súlyos soraid között kormos mélység tátong. Megadtad magad, bőröd alá petróleum szivárgott. Az Írók boltjában találkoztunk legutoljára, a kakasülőn átöleltük egymást. Még nem döntötted el, utolsó művednek mi lesz a címe. Egy pusztuló műanyag nyakkendő halcsont-csipesze – élcelődtem. Máig nem tudom, mikor hagytál ott, abban a kegyetlen versben. 10 �In memoriam Dukay Nagy Ádám MADÁR JÁNOS A múlt a jelennel eggyé lesz Dukay Nagy Ádám halálára Dukay Nagy Ádám költő, író, újságíró, kritikus és szerkesztő 2017. június 21-én elhunyt. Negyvenkét éves volt csupán... Túl fiatal, túl érzékeny és túl tehetséges... Mire ezt a mondatot értelmezem és leírom, a múlt a jelennel eggyé lesz. A jelen tragédiájával. Mert a gyász elsötétítette mindennapjainkat. Mi, nógrádi barátai – bár tudjuk évek óta tartó lelki összeomlását – mégis értetlenül állunk itthagyott művei előtt. Értetlenül és kimondhatatlan fájdalommal, mert a jóslat – amit egy vele készített interjúban nemrég megfogalmazott a Titokbhakta (2015) című könyvével kapcsolatosan – most beteljesült: Ez a könyv lényegében a halálom utáni, csak még nem vagyok a föld alatt. Tizenkét éve megtörtént a saját Auschwitzom. Megöltek. Pedig, ahogy Málik Rolandunk írta: Istenemre, egész kedves fiú voltam. De ez már tényleg nem én vagyok, kurvára nem ismerek magamra a tükörben sem. Az a furcsa – perverz ez a kifejezés ez esetben –, hogy fél szemmel még végig is kell néznem. Miközben én – ahogy Rolcsi özvegye, Mester Zsuzsa írta, és ez csak tartalmi idézet –: az élet megy tovább, én nem, kiülök az élet partjára, s nézem, ahogy elfolyik. S erről nem is szeretnék többet, ne haragudj. Aki áldozatnak születik, azt előbb-utóbb megtalálja a vadász; sajnos ez a képlet, ez a kicseszett örök kottája ennek a csúf büntetésnek, amit életnek – s amitől rókáznom kell – neveznek. Igen, ebben a szörnyű kiábrándultságban már előre vetítette a rosszat, a megkerülhetetlen mélységeket. Ez a szakadék: lelki és fizikai, fiziológiai meghasonlás már a könyv fülszövegéből is kiolvasható, amikor ilyen sorokat írt le: A kötet tengelye körül az én és a hamis ego – vagy személyiség –, illetve kettejük kapcsolata – mint külön entitás – kering. A konstans skizoid állapot. Meg pszichedelikus. Amit senki nem úszhat meg. Illetve a pszichedelikus állapotot igen, az megúszható. De a hasadásokat, a fölismerést, hogy én nem az vagyok, aki a homlokom mögött beszél, nem lehet megúszni. Bárhogy csűröd-csavarod, egyszer kétségtelenné válik: az a hang nem tartozik hozzád. Az nem a te. Ennek a kitartott hasadt állapotnak ugyanakkor van egy érdekes hozadéka: gyakorta láthatóvá válik a közeljövő. Nem tudod befolyásolni, de lejátszódik előtted, melyik oldalára esik a kocka. Előre emlékszel. A jövőbe vetített múlt állapotát fogalmazta itt meg a költő, ami önmagában döbbenetes, hiszen egy megbomlott elme villódzását feltételezi ez a folyamat, aminek – ráadásul – a tudatában is volt. Mint ahogyan tisztán látta és átélte az elmúlás minden pillanatát. A faleve- 11 �In memoriam Dukay Nagy Ádám lek és a hajszálerek egyszerre történő lüktetését, majd elcsöndesülését; az óceán és a csigaház elválaszthatatlan összetartozását, üzenetét. Nézzük csak meg közelebbről a legszörnyűbb pillanatot és az egyetemes létezést hihetetlen pontossággal szintetizáló verset, amely sok mindenre választ adhat Dukay Nagy Ádám halálával kapcsolatosan: 8:37:49 pm „Az egyre fakuló színek, az esti hervadás” (Beney Zsuzsa) A leveleken még átsüt a fény. Mintha marasztalná napodat. A párkányon csigaház. Hallgat benne óceán, szél. Lemezén tűje elakadt. A függönyök fölvont vitorlák. Mögéjük füstszalag tekereg. A rézsútos falon reprók, sárga poszterek. Nem tudod, merre tart szobád. Az utcák álmosan nyújtóznak. Alig-súly vagy a kanapén. Már nincs napkelet, sem napnyugat. Csak békés iránytalanság. Egy másik féltekén. Már az ajánlás, a Beney Zsuzsától vett mottó is „az egyre fakuló színek” lemondásával döbbent rá bennünket a „csigaház” ürességére, amelyben hallgat az óceán. Félelmetes ívet rajzol le a vers, benne az ember, a költő. Aztán lezárul a költemény, lezárul az emberi élet: „Csak békés iránytalanság. Egy / másik féltekén”. Ez a kegyetlen két sor rámutat arra is, hogy a békétlen iránytalanságot most felváltotta a békés iránytalanság. A kettő közötti különbséget, annak minden lelki rezdülését, motivációját pedig döntsük el mi, akik ittmaradtunk, akik ismertük és szerettük Dukay Nagy Ádámot. Milyen örökséget hagyott ránk Dukay Nagy Ádám? Ennek összegzéséhez fel kell lapoznunk eddig megjelent könyveit és legjelentősebb folyóiratbeli publikációit egyaránt: Szobrok az esőnek (Palócföld Könyvek, 1998); Hosszú eltáv (Parnasszus Könyvek, 2002); Titokbhakta (L'Harmattan, 2015) és a különféle periodikák egész sora fényes bizonyítéka annak, hogy gazdag az a szellemi hagyaték, ami – most már – végleg a miénk. A miénk – nógrádi irodalmároké – elsősorban, hiszen a mi kötelességünk 12 �In memoriam Dukay Nagy Ádám összegyűjteni, megőrizni, rendszerezni és a széles olvasóközönség elé tárni Dukay Nagy Ádám írásait, üzenetét – önmagáról és a világról. Milyennek is látta ő ezt a néhány évtizedet? Rendkívül nehéz a válasz, hiszen – emberi közvetlensége ellenére – műveiben (verseiben és prózai írásaiban egyaránt) rejtőzködő volt. Vagy csak önnön arcát, fájdalmát próbálta előlünk eltakarni. Már amennyire tudta, amennyire lehetett... Hiszen költeményeinek elementáris kitárulkozásai, a végső elkeseredés visszavonhatatlan hangsúlyai sikolyként hatottak olykor ránk. De mi – akik fizikai és szellemi értelemben egyaránt a közelében éltünk – sem gondoltuk, éreztük, hogy ennyire nagy a baj. Betegsége, betegségei, lassan bomló idegrendszere sem mutatott hirtelen tragédiára. Most – amikor már végleg elveszítettük őt – csak irodalmi munkássága, szellemi öröksége adhat magyarázatot mindenre. Verseinek egész sorában az emberi élet ürességét, hiábavalóságát fogalmazza meg: „jön az igazi éjjel, ami bár ne / volna, s amikor aludni lenne / muszáj, s amikor épp úgy nem / tanulok a hibáimból, én, a ma- // gány világbajnokaként, s aki nem / akart – így mondják, mondták – / senkivel rosszindulatba keveredni, csak kiszellőztetni a szívét...” – Csak nagyon; „Talán ma, talán holnap szemhéjam mögött / bezárulnak az ablakok és én szótlanul várom, / hogy az öreg ajtókra lakat kerüljön végleg” – In situ; „Forró anyagok tárolására alkalmat- / lan, rossz kuka a szívem, azért ne / is fogd be hátulról a szemem, / mert így is, úgy is láthatatlan mara- // dok; megőszült aortáimat átfű- / zöm zsákvarrótűimen, hogy a téli / kabátom gombját fölvarrjam, / s ha már életképtelen vagyok” – Tandori Dezső születésnapjára. Aztán költők, barátok, filozófusok, zenészek nevei sorjáznak írásaiban, interjúiban, véget nem érő beszélgetéseiben, amelyek már átvezetnek egy olyan világba – egy olyan múltat, jelent és jövőt szintetizáló, értelmet kereső világba –, ahol Dukay Nagy Ádám, Gyukics Gábor, Szabó T. Anna, Turczi István, Nyilas Attila, Györe Balázs, Darvasi László, Egressy Zoltán, Kabai Lóránt és mások közösen gondolkodnak, töprengnek az élet értelméről és értelmetlenségéről. Erről az alkotóközösségről, műhelyről – amely Budapesten Inda Galéria néven működik – számtalan tudósítás, cikk, irodalmi alkotás megjelent. Ide kívánkozik Turczi István megrendítően szép, hiteles és személyes verse, amelyet Dukay Nagy Ádámnak ajánlott: Soha nem Dukay Nagy Ádámnak Soha nem növünk fel. Álnok vérünk űz; beteg állatok szűkölnek bennünk. Visszahódított idegen területen járunk: semmink nincs, ami másé ne lehetne. 13 �In memoriam Dukay Nagy Ádám Vontatókötélen húzzuk az utat, amely maga az idő. Az egész létet a játék és az érintés nélküli szeretkezések értelmének ajánljuk. A második versszak záró mondata: „Az egész létet a játék és / az érintés nélküli szeretkezések / értelmének ajánljuk” – minden olyan lélektani jegyet hordoz, amely nagyon pontosan meghatározza Dukay Nagy Ádám haláláig tartó viselkedését, mindennapi viszonyulásait a közvetlen környezetéhez és a világhoz. Csakugyan volt benne valami megfoghatatlan naivitás, gyermeki őszinteség, ami mindig a játék felé sodorta. Nem nehéz felfedezni József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor, Tandori Dezső önfeledt pillanatait, amelyek mögött azonban mindig ott volt, ott van az önpusztítás kegyetlen játéka is. Az itt említett klasszikusainkkal való rokonságot szívesen vállalta Dukay Nagy Ádám is, pedig nyelvi, formai, esztétikai és filozófiai értelemben nagyon is különbözött tőlük. Vallomásaiban gyakran találkozunk Pilinszky János nevével, akihez – tudomásom szerint – személyes kapcsolatok, találkozások is fűzték. Tandori Dezsővel pedig napi rendszerességgel beszélgettek, poharazgattak Budapesten a Lehel piacon, a kitüntetett karzaton, amiről így vallott Dukay Nagy Ádám egy interjúban: Hát igen, te tudod, mi a pálya. Szép lassan csak kiszivárgott, hogy mi Dezsőke nagymesterrel majdnem mindig együtt reggelezünk. De nem villásat. Ha meg jobban ráérünk, a tízórai tízórát is együtt költjük el. S igen, jó uram, összecsendült már, s erre a könyvre is – nem egyszer – két pohár. Ez nagyon fontos. De ami még ennél is fontosabb, az az, amit a Röhrig Géza meg a Pajor Tamás mondott el – csaknem – közösen pár napja: Ha eljön a Messiás, én el fogok bújni, és ő meg fog engem találni és azt fogja mondani: hol voltál? És én meg fogom Tőle kérdezni: Te hol voltál? Kaiser László költő, könyvkiadó is gyakran találkozott – az előbb említett piacon – Dukay Nagy Ádámmal, aki a teljes feladás végső reménytelenségében vergődött. Oly nagy kilátástalanságban – több betegség egyidejű fájdalmaiban – élt, hogy gyakran beszélt az elmúlásról, amiből gondolhattunk volna az ő személyes készülődésére. Én hol Budapesten, hol Salgótarjánban találkoztam vele, de magam sem gondoltam, hogy ilyen nagy a baj. Ugyanis elesettségében, fizikai és lelki leépülésében is volt valami kifogyhatatlan humor. Most már én is jobban látom, hogy ebben a humorban ott volt az ember és az alkotó utolsó keserűsége is, amivel igyekezett elhárítani a feléje irányuló – esetleges – sajnálatot. Nem szerette – egyenesen dühösen kezelte –, ha szánalommal fordult hozzá valaki. Tanúja voltam, amikor segíteni akartak neki, hogyan hárította el... Egyértelmű visszautasítással... Sohasem akart rászorultnak, hajléktalannak, elesettnek látszani. Egyik emlékezetes vallomásának részlete idéződik fel bennünk: amíg a nyálam csorgott a drogoktól, a piától – de 14 �In memoriam Dukay Nagy Ádám legalább húst, vagyis a haverjaimat nem ettem meg, ahogyan most sem... Próbálta megtartani önmagát, de ez egyre nehezebben sikerült neki. Nem véletlen az a – mostanában elég sokat idézett – keserű mondata: Aki áldozatnak születik, azt előbb-utóbb megtalálja a vadász; sajnos ez a képlet, ez a kicseszett örök kottája ennek a csúf büntetésnek, amit életnek – amitől rókáznom kell – neveznek. Kegyetlen mondat ez, az ember, a költő létezésbe vetett hitének elvesztése. A boldogság, a normális emberi létezés hiányában már-már undorral fordult az élet ellen. Mindezt egyre gyakrabban kimondta versben, prózában, élőbeszédben... Némi menekülést jelentett számára a már említett Inda Galéria és a Nyílt versfelolvasások sorozat. A dzsesszel ötvözött irodalmi összejöveteleken a meghívott költők együtt olvastak fel verseket a közönséggel, kiemelten a versszerető, illetve versszerző olvasókkal. Az irodalomnak, a költészetnek ilyen formában történő népszerűsítésében a legvégsőkig hitt Dukay Nagy Ádám. Erről mindig lelkesen beszélt, hiszen ő volt a magyarországi kezdeményezője ennek a művészeti formának: A nyílt versfelolvasó estek műfaja Jack Kerouac költő és David Amram zenész véletlen találkozásával született. A költő versét egy New York-i kávéházban olyan hangosan és beleéléssel olvasta fel, hogy egy másik vendég is kedvet kapott a versének felolvasására a kávéház vendégei előtt Amram zenei kíséretével. Ezt a műfajt folytatja immár 8 éve Magyarországon is Gyukics Gábor és Dukay Nagy Ádám – olvashatjuk a róla szóló interjúban. Irodalom, zene, képzőművészet, filozófia és bölcselet – minden egyszerre, minden egyidőben. Dukay Nagy Ádám ebben látta a költészet komplex megvalósulását, új irányait. Ahogyan nyilatkozta is: Nézd, én a piacomon – úgy értem, a helyemen, helyünkön – kipakolt zöldségek, gyümölcsök akrillfestékből kinyomott tubusszíneit épp úgy megkönnyezem, s akkor ezt lehet inspirálónak nevezni? A Lehel piac meghatározó világánál maradva – így folytatta vallomását: Nem lehet, hogy azért, mert szét van kúrva az öreg dióm? Nem zajlik sehogy. Megest Dezsőkét említsem, idézzem? Oké! „Ha ismertetek volna, most nem ismernétek rám.” Nincs önarcképviszonyom – viszonyaim is alig; képeim, öneim, arcaim meg talán már egyáltalán nem. Tudod, ha örülsz, hogy élsz, nem lehet neked túl nagy öröm az élet. Szóval se szelfi, se semmi. Illetve bocs megint: csak a semmi. A végső üresség. A semmi. Felfoghatatlan, hogy a világ megtelik ürességgel egy olyan ember, egy olyan alkotó előtt, mint Dukay Nagy Ádám. Negyvenkét év, rettenetesen kevés idő. Salgótarjánban született 1975-ben. Tanulmányait a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, később pedig az ELTE-n végezte szociológia szakon. 1998-tól könyvkiadói szerkesztő volt. Majd 1999 óta a Palócföld szerkesztőbizottsági tagja, 2001-től szépirodalmi rovatvezetője, 2003–2004 között szerkesztője. Tagja volt a Szépírók Társaságának. Verseket, prózákat, recenziókat, kritikákat, esszéket, tanulmányokat publikált. 15 �In memoriam Dukay Nagy Ádám Művei az Élet és Irodalom, a Parnasszus, az Új Holnap, a Jelenlét, az Új Ember, az Árgus, a Szépirodalmi Figyelő, az Új Forrás, a Kelet Felől folyóiratokban jelentek meg. 2003-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. Egy sikeresen induló irodalmi pálya... Néhány éve aztán a teljes megtorpanás. Állástalanság, betegség, betegségek, kilátástalan élet... Fizikai és szellemi leépülés... A fővárosban... Ahol már a szülőföld és a nyelv ízét sem érezhette, mint egykoron... BOZSIK PÉTER Hogy majd dukay nagy ádám emlékének Hogy majd lenne (lesz) egy halál amire készülsz mondtad mikor egyszer nálad ittunk hajnalig szervezetten akár egy támadó katonai alakulat vodkát és mindeneket készülsz ki a kíméletlen gyerekkorból ahol egy bősz apa ver ököllel kisgyereket örök készültségben vagy mondtad panasz nélkül dacból derűsen föl föl végleges rabja már e bomló földnek. 16 �In memoriam Bobály Dávid NÉMETH MIKLÓS ATTILA Bobály Dávid emlékezete Szoborrá formálható-e a csönd, megmintázható-e a légüres tér és lehet-e hallgatásból köztéri szobrot állítani? Mert ha a csönd szoborrá formálható és mintázó kés alá kényszeríthető az üresség, lehet köztéri szobrot faragni a hallgatásból, akkor mi, most, a világ leggazdagabb tárlatának megnyitójára gyűltünk össze. Tisztelt Gyülekezet, Dávid Édesanyja, Testvérei, Szerelme, Rokonai, Barátai, Ismerősei, alkotásainak ismerői, tehetségének reményteli csodálói! Mi, mindannyian! Az áprilisi hóviharban sem lehetett ennyire jégmerev a lelkünk, mint ebben a későnyári kánikulában. Akkor a tavaszt-kiszorító hótakaró bénította a látásunkat, most a képzőművész nagy barátja, a surlófény vakítja el a szemünket. Pedig ilyentájt körvonalazódik legélesebben a forma. Megelevenedik a legkisebb árnyék is. Már a hozzá nem értő szemlélőnek is megmutatja magát a figura. Pedig az előbb még csak élettelen anyag volt. Sár. Föld. Anyaföld. „Édesapám mellett voltam mindig, lestem, hogyan hoz létre valamit, hogyan válik az anyagból gyönyörűség a keze alatt.” Anyag. Fa, kő, bronz, rézlemez… Lemeztelenít, agyag, föld, apaföld, gyönyörűség. Örök kérdés, hogy melyik is a mi arcunk. Az, amelyet édesanyánk fényképezett a lelkére születésünkkor, vagy amelyik az osztálytablón mosolyog, 17 �In memoriam Bobály Dávid esetleg a zsebünkbe gyűrt, évtizedekkel ezelőtti bérletkép? Tényleg az a maszk lenne Ady arca, ami mögé elbújt, amikor elköszönt tőlünk? Bobály Dávid erre is tudta a választ. Ereje teljében ábrázolta Gaál Istvánt, szülővárosának szülöttjét. Azokat az alkotó éveket mintázta a filmrendező arcára, amelyek ugyan már „Sodrásban” voltak, de még a kamera mögül figyelték éles szemmel a feltérképezendő világot. Hogy könnyebb volt az alkotónak, hogy valószínűleg személyesen nem ismerte pásztói portréjának szereplőjét? Mi, akik találkozhattunk az egyébként augusztus 25-én született Gaál Istvánnal, már nem tudunk szabadulni a mély barázdákká nemesedett ráncok emlékétől. Bennünk az életművet cipelő, tiszteletre méltó, a kitüntetések súlya alatt megereszkedő vállú filmes elevenedik meg, ha rá gondolunk. Ám, ha Dávid keze nyomát követjük a „hátratúrt hajú” homlokon, fölsejlik előttünk az alkotásokkal teli, leendő évtizedek sora. Barcsay Jenő mindent tudott az emberábrázolásról, az emberi testről. Ami nincs az ő anatómia-atlaszában, azt Isten meg sem teremtette. A nyolcvanas évek közepén az idős mester kiállított egy olyan képet, amelyen egy vízszintes vonal futott végig, középen apró lépcsővel. Törésvonal, írta a kép alá. Megtehette. Volt hozzá neve. Barcsay neve Dávid életében egy másik vonalhoz kötődik. Kezdőpontja egy meredeken emelkedő egyenesnek. Erről, az akkor még gólyaként egyetemistáskodó Dávid később szerényen csak így ír: „2012-ben figurális szobraimért Barcsay-díjat kaptam.” Emlékszem, késtem néhány percet a kiállítás-megnyitó, díjátadó ünnepségről, de sohasem felejtem el Dávid édesapjának, Attila barátomnak a duzzadó keblű mosolyát, amellyel beléptemkor üdvözölt! Na, mit szólsz? – kérdezte a tekintete, én pedig megtisztelve éreztem magam, hogy részese lehettem a családi eseménynek! Hiszen nagy dolog történt ott és akkor: megszületett Bobály Dávid szobrászművész. Egyszer talán majd a „nagygeneráció” életrajzának mintájára elkészül a rendszerváltozás nemzedékének csoportképe is. Mondják, hogy akik háborús években, katasztrófák idején fogannak, azokban erősebb az életigenlés, de veleszületett belső kényszerük az állandó útkeresés is. Dávid szerencsés volt, hiszen ahogy ezt maga is büszkén mesélte, a szobrok között bukdácsolva nőtt fel. „Lestem, hogyan hoz létre valamit” – írta az édesapjára mestereként fölnéző fiú. Mert ez ilyen világ. Ez nem a szavak, a magyarázatok, az akadémiai székfoglalók, a szómágia világa. A zalai dombok között cseperedő parasztgyerekként megtapasztalhattam, hogy vagy megfigyeli az ember rendesen, hogyan kell megragadni a kaszamankót, vagy rájön, amikor sokadszor akad el a földben a penge. És az alkotás folyamatát legjobban megfigyelni az alkotót látva lehet. De az alkotó szemérmes. 18 �In memoriam Bobály Dávid Lujos Mester kétszer bontotta ki előttem az agyagot és úgy is tett, mint aki bepillantást enged a közte és leendő szobra közötti folyamatba, de csak matatott az anyagon. Kívülálló előtt nem alkotott. Az alkotás ennél sokkal intimebb folyamat. Ezért is a legszebb 1956-os emlékmű a nógrádszakáliaké. Mert ez elsősorban nem is a szabadság allegóriája, hanem a szerelemé. Azé a megmagyarázhatatlan érzésé, amely varázsütésre támad bennünk és nem kutatjuk, hogy honnan jött és miért. Kőpáli magasságokba emelkedett előttem Dávid, amikor a zászlóba öltöztetett nőalak agyagját a Bobályok somoskői műtermében kibontotta. Kibontotta és először csak a világító szemű, derűs tekintetével simogatta, aztán a mintázófáért nyúlt, körbejárta, megállt előtte, mögötte! De nem nyúlt hozzá. Csak szerette. Szerette benne a nőt, aki modellként alárendelte magát a szobrász akaratának. Szerette benne a nőt, akitől az életét kapta és persze szerette a Salgó és Somoskő között nyargalászó szelet is, amely a minden nők szobrának haját zászlóvá lobogtatta. Szerette benne a szülőföldjét, amelynek büszkeségpontjain októberben Máraival fohászkodnak majd a megemlékezők, kérve, hogy „Mennyből az angyal, menj sietve, az üszkös, fagyos Budapestre”. És talán eszükbe jut majd, hogy az alkotónak is születésnapja van, nem csak a forradalomnak. Tisztelt Gyülekezet, Dávid Édesanyja, Testvérei, Szerelme, Rokonai, Barátai, Ismerősei, alkotásainak ismerői, tehetségének reményteli csodálói! Mi, mindannyian! Évekig éltem Salgótarjánban úgy, hogy fogalmam sem volt arról: a hegyet uraló „Pléhpityu” alá falazták be a kommunisták a Magyar Feltámadás Barlangját! Megvilágosodásomat a Bobály fiúknak köszönhetem. Aki hisz, az azért, aki nem, az pedig még inkább lépegessen föl a Szent Imre-hegyre. Aki megteszi, megérti földi küldetésünk lényegét! Az Ádám és Dávid által újraformált Szent István a feltámadás befogadható reményével nyújtja a Magyarok Nagyasszonya felé a Szent Koronát. Szűz Mária pedig nem magához szorítva tartja a Kisdedet, hanem az elbocsátás mozdulatával. Menj, hiszen Te vagy a jövő, gyermekem! Bobály Dávid a gazdag jövő reményével ébredt Szent István ünnepének vigíliáján. A rendszerváltás gyermekeként a szabadon választott országgyűlés első elnökének, Szabad Györgynek a portréján dolgozott. A reformkor történésze alig volt 27 éves, amikor tanítani kezdett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, aztán a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Csak később vált politikussá, rendszerváltóvá, törvényalkotóvá. Hatvanas éveinek második felében járt, amikor rendszerváltóvá lett. 19 �In memoriam Bobály Dávid Ha úgy dönt a zsűri, akkor az Ország Házában a Bobály Dávid által mintázott szobrot láthatja majd a következő évtizedek törvényalkotó és törvénytisztelő magyar közönsége. Ki gondolta még a nyári napforduló előtt, amikor Bobály Attila Napfordító című szobrának leleplezésére Pásztón összegyűltünk, hogy a posztumusz szoboravatás ismét megkísérthet bennünket? Bobály Dávid a gazdag jövő reményével ébredt Szent István ünnepének vigíliáján, s mire a nap leáldozott, létező összes gazdagsága mögéje sorakozott. „Édesapám mellett voltam mindig, lestem, hogyan hoz létre valamit, hogyan válik az anyagból gyönyörűség a keze alatt.” Drága Dávid! Nyugodj békében Édesapád mellett, hiszen annyira szeret és Te is annyira szereted! Mi pedig, akik a szívünkbe zártunk és a lelkünkben tovább éltetünk Benneteket, köszönjük, hogy megosztottátok velünk alkotó életeteket. Hogy szoborrá formálható-e a csönd, megmintázható-e a légüres tér és lehet-e hallgatásból köztéri szobrot állítani – továbbra sem tudjuk, de tudjuk, hogy meg fogjuk próbálni. 2017. augusztus 25. Nógrádszakál 20 �Szépirodalom FILIP TAMÁS Könnyebb és erősebb Azt mondják, egy veszekedésből születtél, a két összeadódott harag lehúzott a földre, mindig úgy érezted, a kabátod nehéz, a cipőd ólomból van. Birkóztál eleget a kicsinyes gravitációval, de minden csatától úgy lettél könnyebb és erősebb, hogy most Flow-ugrásban szökellsz a sakktábla-város felett, és tudod az összes lépést a mattig. Nem engeded, hogy a két szín gyűlölje egymást, más sorsot szánsz nekik, harcoljanak, hulljanak el a csatatéren, de legyen egy kéz, a nagymesteré, mely mindig a helyükre állítja őket. Kincses sziget Vége a türelemnek, kibírhatatlan, hogy még mindig együtt vagyunk. Amikor fenyegetőzünk, cápák köröznek beszédünk tengerében. Hajótörést szenvedünk épp, amikor a fiú azt kiabálja: Föld! Úszunk önkívületben, tüdőnk majd szétreped, szigonyként vág belénk az oxigénhiány, holtan húznak partra a kincses szigeten. Éj és hajnal között Tombol a hold. Rossz álom fulladt belém, hánykolódom tőle, mint egy mentőöv a tajtékos tengeren. De emlékszik rám egy tavasz; akkor hegyezte zöldre a ceruzám, mikor még írni sem tudtam, és örökhajtós volt a bringám. 21 �Szépirodalom DEÁK CSILLAG Majd összeszoknak A régi közhely, hogy ellentétek vonzzák egymást, Géza és Jolán esetében nem volt érvényes. Hogy ti mennyire egy húron pendültök, csodálkozott Géza anyja, a Joláné is irigykedve jegyezte meg, ha nekem egy ilyen Géza jutott volna, hol lennék én ma. Ugyanazok a könyvek, sport, zene érdekelte mindkettejüket. A Wagner-opera ötórás előadását lankadatlan rajongással hallgatták végig. Másnap Géza szégyellősen megjegyezte, ő akár ma este is újból megnézné. Jolán kinyitotta a táskáját és meglobogtatta az újabb operajegyeket. Mindenben tökéletes volt az egyezés. Csak ne lett volna Pajkos és Murci. Gézának kutya, Jolánnak macska. Géza elmondta, ő kutyapárti, Jolán se titkolta, hogy a macskákat imádja. Majd szép fokozatosan összebékítjük őket, mondta a férfi. Nem lesz ebből kutya-macska barátság, szólt nevetve a nő. Jolán, Gézánál tervezett első látogatása előtt bökte ki, gyerekkora óta fél a kutyáktól, és ha csak ugatást hall, azonnal kiveri a víz. A férfi legyintett, majd megszereted Pajkost, én élni se tudnék kutya nélkül. Míg a nő ott tartózkodott, Géza nem engedte be a szobába a kutyát, a balkonon tanyázott, hangját se lehetett hallani. A férfi vallomása utolsó pillanatban hangzott el: allergiás vagyok a macskaszőrre, ami ellen van orvosság, de a nyávogástól azonnal migrénes rohamot kapok. Murcinak a lakás távoli pontján kellett várakoznia. Ha Gézánál tartózkodtak, a nő gyakran megjegyezte, szegény Murci, mennyire várja őt, még szerencse, hogy édesanyja ott van a lakásban és vigasztalja, de szinte idáig hallja macskája szomorú nyávogását. A nyávogás szó hallatára Géza elsápadt. Ő Jolánnál Pajkost emlegette, édesanyja, aki ez idő alatt a kutyára vigyáz, ellátja-e kellőképpen kedvencét? Ugatás szót nem ejtett ki a száján, így a nő elengedte füle mellett a hallottakat. Az együttlét megszervezése egyre nehezedett. Murci vagy Pajkos. Ez nem lehetett kérdés. Orvos barátjuk vette rá őket arra, hogy menjenek pszichológushoz. Egy ideig jártak terápiára, de a javulás elmaradt. A pszichológus javasolta, próbálják meg a két állatot fokozatosan összeszoktatni, ha sikerül, akkor ez gyógyulást hoz számukra is. Jolán ölben vitte Murcit, Géza Pajkost pórázon, a parkban találkoztak, kellő távolságra ültek le egymástól. Murci felborzolt szőrrel fújt, nyávogott, Pajkos rá se hederített az előtte sétáló kutyákra, Murci felé fordulva folyamatosan ugatott. Jolán befogta a fülét, Géza bedugta a füldugót a fülébe, amit éjszaka is használt. 22 �Szépirodalom A kísérletet naponta megismételték, egymáshoz egyre közelebbi helyet keresve. Az ugatással, nyávogással nem törődtek, mert nem is hallották, Jolán is áttért a füldugóra. Ott üldögélve mobilon szerelmes leveleket írtak egymásnak. Az idillnek az őszi, kellemetlen eső vetett véget. Egyszerre támadt ugyanaz az ötletük, SMS-ben közölték a másikkal: Nálam vagy nálad, és hozd a tiedet. Pénzt dobtak fel, a kijelölt helyszín Géza lakása lett, ami egyébként is tágasabb volt. A férfi kiürítette az egyik kis szobát, majd ott összeszoknak szeretteik, volt elég idejük barátkozni. Végre hosszabb együttlétet tervezhettek, naponta írtak egymásnak, telefonon tárgyalták a részleteket. Géza még a házasság gondolatát is megemlítette. Együtt mentek kutya- és macskaeledelt vásárolni. A nő nem értett a kutyakajákhoz, még a tévéreklámokat se bírta elviselni, most a legdrágább konzerveket választotta ki. A férfi macskaeledelből változatos menüt állított össze, de amikor betette kosarába a macskafotóval díszített dobozokat, valamennyit lefele fordította. A kis szobában elő volt készítve labda, műcsont és tálkákban étel, víz. Jolán Murcit kis bélelt kosarában hozta. Pajkos már lakmározott, amikor Jolán betolta a kosarat a macskával a szobába, villámgyorsan behúzta maga után az ajtót és a lakás másik végébe szaladt. Nem bírtam elbúcsúzni Murcikámtól, szipogott. Géza megsimogatta, és sokáig nem szóltak egy szót sem. Feszülten figyeltek, hang nem szűrődött be. Ugye nem harap? Ugye nem karmol? A vacsorához ünnepi terítés, damasztabrosszal, kristálypoharakkal, a háromfogásos menühöz vörösbor. A jégbehűtött pezsgőt Géza a hálószobában szolgálta fel, a mécsesek fénye megcsillant az ezüst tálcán és a fehér selyem ágyneműn, ami nem maradt sokáig simára vasalt. Hajnalban Jolán felriadt, megrázta Géza vállát, nyávogást hallok, ez Murci. A férfi felült, hallgatózott, arca vörösödni kezdett, bosszúsan szólt, Pajkos már csinált ilyet, de macska nem tudja kinyitni az ajtót, aludjunk, sok volt a pezsgő. A nyávogás erősödött. Igen, Murci van itt! A nő kiugrott az ágyból, ki akarta nyitni az ajtót. Géza ott termett, megfogta a kezét, és sziszegve kétszer is megismételte: ide macska nem teszi be a lábát! Akkor én se, kiáltotta Jolán és kiszakítva kezét a Gézáéból, kinyitotta az ajtót. Pajkos állt ott, a kutya! Testén karmolások jelei, egyik füle csonkán, véresen lógott. Sántikálva futott be a szobába, felugrott a Géza párnájára és gazdáját nézve keservesen nyávogott. A férfi a fejéhez kapott, majd odarohant az ágyhoz, megfogta Pajkost és a nyitott ajtón keresztül kihajította a szobából. Jolán a kis szobához szaladt, az ajtó nem volt nyitva. Nem mert benyitni. 23 �Szépirodalom LACKFI JÁNOS Forgandó lányocskák A lánnyal, virággal ne macerálj, Ma csupa báj hozzád, holnap már fáj, Éjfélkor rád írhat Kacsintós szmájlikat, De hosszú műkörme szívedbe váj, A párkapcsolathoz okosan állj! A lánnyal, virággal ne macerálj! Elméje szeszélye pördül-fordul, Egyszer néz szelíden, aztán zordul, Lenyom, mint úthenger, Lefitymál: rongyember! Ki lányban megbízik, arról koldul. Egyszer fent, egyszer lent, élsz bolondul! Elméje szeszélye pördül-fordul. Kedves vagy? Légy férfi! - ezzel nyaggat. Keménykedsz? Kőbunkó, húzd be nyakad! Ma még vagy kis édes, Holnap mint fekélyes! Virágot vagy láncot terád aggat, Védd magad, különben szerteszaggat! Kedves vagy? Légy férfi! - ezzel nyaggat. Hol anyád, hol babád, hol szeretőd, Képtelen követni az ember őt, Karjával bilincsel, Szavával meglincsel, Összegyűr, kidob, mint egy zsebkendőt, Rinyálj csak, irgalmat nem várhatsz, sőt! Hol anyád, hol babád, hol szeretőd! 24 �Szépirodalom LACKFI JÁNOS Forgandó fiúcskák Fiúhoz, varjúhoz ne közeledj, Ezer van belőle, s mind egyre megy, Ugyanazt akarja, Büdös a fakardja, Mesésen érzékeny, mint sziklás hegy, Figyelmet színlelget, ez nála kegy! Fiúhoz, varjúhoz ne közeledj! Elméje korlátolt, mint kőkocka, A szívén patina... vagy borosta. Most nyalja a mézet, S majd lehetsz személyzet! Az ifjabb nyálaska, más koroska... Vegyen egy csincsillát, azt fogdossa! Elméje korlátolt, mint kőkocka. Szókincse unalmas, neve hallgass, Gyomra van, izmai, no meg alhas, Hozott szál virágot? Cserébe rád mászott! Romantika-szintje pont szánalmas, Nélküle éjszakád nyugodalmas! Szókincse szánalmas, neve hallgass. Kaját kér, sört, meccset, etyepetyét, Felszisszen, ha bántod önérzetét, Mosogatni lusta, S megszeppen apuska, Hogyha beolvasol neki ezért, Teérted kitörné lábát-kezét! Kaját kér, sört, meccset, etyepetyét! 25 �Szépirodalom ZONDA TAMÁS Pogány Katka Lackó Pisti szegény családba született. Gyermekkora sivár és örömtelen volt, mint Gorkijé, ahogy később megtudta a gyorstalpalóban. A nyolc általános után útkaparónak ment. Az útszélre hordott zúzott kőhalmazból kellett a faluba vezető szörnyű utat kissé járhatóbbá tenni az egyre gyakrabban látogató agitátorok autóinak. Épp egy mély kátyút töltögetett, mikor a porfelhőből feltűnt egy fekete Pobeda és fékezett. „Minek itt ezt a sok port szívni, nem lenne kedved bejönni a városba, találunk neked valami jobb munkát” – mondta a bőrdzsekis férfi. Így került Lackó a kisvárosba. Másnap hívatták, holnaptól finánc lesz, tudta meg és iskolába is kell járnia. Szűk két év múlva érettségizni kellett, ami persze sikerült. Mint immár tanult embert nemsokára kiemelték és rövid politikai képzés után üzemi párttitkárnak tették meg a helyi ruhaüzemben. Itt ismerkedett meg Ancsával. Szerény „polgárit” tartottak otthon, egy távoli faluban adta őket össze suttyomban a plébános. Egy év múlva megjött Katka, de pogány maradt, keresztelő nem lehetett, mert valamit már megtudott a „szerv” Lackóról és figyelmeztették. A nagymamának elnézték a templomot, de cseperedő unokáját nem vihette soha magával. Katka már másodosztályos volt. Egy osztálytársa bejárt a templomi énekkarba. Sokáig tépelődött a lány, aztán egyszer csak belopakodott a fiú után. Nem látta senki. Belépett a homályos, tömjén és nyirok illatú kis templomba. Ámulva nézte a freskókat, a nagy oltárképet, a kis szobrokkal díszített szószéket, egy térdeplő, imádkozó nénikét. Nem értette, eddig ő miért nem...? Egyszerre halk orgonaszó mellett megszólalt az énekkar a karzaton. Szájtátva, elbűvölve hallgatta az orgonát, a kórust, a sose hallott szép dallamot, felelgető szólamokat. Ilyet az óvodában, suliban soha nem hallott. Mikor véget ért, nagy csend lett. Katka lassan ocsúdott és csak annyit érzett, valamit tennie kell. Hirtelen az oltárig szaladt, letérdelt, ahogy az öreg nénit látta, arcát az oltárképre szegezve, vékonyka hangján énekelni kezdett: Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a kisbárány majd megfagy… 26 �Szépirodalom KÖLÜS LAJOS Hurok Anyám csak költ. Folyamatosan és sokat. Még ha verset költene vagy tojást. Sokan költenek verset, én is, néhány sorosat. Nem költöttem még tojást. Négyévesen kotlóst kergettem, nagyanyám később nem engedett az udvarra, naposcsibéket akart, május végén, vágta a zöldet, morzsolta a kukoricát, az új lábas jószág parányi volt, csipogott, véget nem érően, bújt volna az anyja szárnya alá. Akkor még azt hittem, mindegyiknek egy az anyjuk. Csipogtak tovább, nem volt szabad kezembe venni őket, csak akkor, ha nagyanyám is ott volt. Nem volt ott mindig, és kézbe vettem egyiket-másikat. Nagyokat pislogtak, és féltek, szakadatlan vert a szívük. Az őz otthagyja gidáját, ha emberszagot érez rajtuk. Emberszagom van, világosított fel nagyapám, aki időnként vadászott. Hurkot vetett ki, kétnaponta indult begyűjtő útjára. Hét éves múltam, amikor elvitt magával, még rugdalt a nyúl, nem fulladt meg. Nehezen vettem a levegőt, elszaladtam volna, de nagyapám szigorú szemmel mért végig, nem ellenkeztem. Vittem én is egy nyulat. Nem mozdult. Már tudtam írni, egy kockás füzetbe vezettem be a vadászat eredményét. Titkosan, csak én tudtam a jelek értelmét. Keresztet is rajzoltam, kettős keresztet. A kedvenc borjúmat nem vágta le nagyapám, majd akkor, amikor megengedem vagy úgy látom jónak, lehet vágni. Kaptam egy fél évet, nem többet. Számoltam a napokat, nem akartam felnőni, mert nagyapám szerint komoly döntést kell hoznom, mellettem áll, ahogy ő mellette is állt a nagyapja, vagyis a dédapám. Ölni csak a legyeket öltem. Agyoncsaptam őket, egyenként. Hetet egy csapásra, szerettem hallani a meséket, a szabólegényről szólót is. A pókot hagytam futni, mászni, elbújni. Úgy tett, mintha halott volna. Nem volt az, igaz, hogy én sem. Meg sem moccantam, figyeltem, mikor bátorodik fel, mikor mozdul valamerre. Nem mozdult, nem volt időm kivárni, hogy megmozduljon. Az asztalnál evés közben izegtem-mozogtam, nem volt szabad, az anyám is rám szólt, maradjak már nyugton. Anyám hangja megnyugtatott, nyugtom lett, kanalaztam a céklalevest. Édeskés volt az íze, mint a melasznak, amit kaptak a lovak, szénára csorgatták vagy összekeverték az abrakkal, zabbal, árpával, mikor mivel. Közel volt hozzánk a cukorgyár, apám is dolgozott ott, éjjeliőrként. Rajta múlik, kit enged be és kit enged ki. Mozgatta a sorompót, leengedte, felemelte. Fülem hallatára dicsérte meg az igazgató, aki a kocsijából kiszállt, szétnézett a portán. Laji, mondta az apámnak, látom, vigyázol a rendre, nem kóceráj ez, hanem cukorgyár. Lopják a süvegcukrot, ha kell, motoz- 27 �Szépirodalom zatok is, kapsz erősítést, a Bodolainét, igaz, félkezű, de a fél kezével is ér annyit, mint más a két kezével. Hogy honnan érzi meg, kit kell megvizsgálnia, nem tudom. Holnap már itt lesz az erősítés. A Bodolainé csinos aszszony volt, feltűnően csinos, formás, feszes mellekkel. Anyám vékonyabb volt, inasabb, tartotta a sort a kapálásnál bármelyik férfival, az apámmal is, rendre együtt fordultak a sor végén. Apám fogához verte a garast, szítta a fogát, ha a félre tett pénzhez kellett nyúlni. Házra gyűjtött, abban az útcában akart házat venni, ahol az apai nagyanyámék laktak. Vécsey utca 6. A Vécsey tábornok után kapta az utca a nevét. Nagyapámékhoz át-átjött a pap, ő mesélt az Aradiakról. Vértanú, rögzült az agyamban. A hurokra gondoltam, nem mindenkit lőttek főbe, volt, akit akasztottak. Mióta apám meghalt, megszűnt a spórolás a családban. Anyám költ, büszke rá, hogy van pénze. Az övé, ő kereste a tsz-ben, együtt az apámmal. Néha elszáll a kiadási oldal, a hónap végén gyakran eszünk málét, édes és megtapad a torkomban, nagyokat nyelek, és köhögöm közben. Sok vizet iszom, megtelik a gyomrom, már nem is vagyok éhes. Csak vacsora után. Akkor is hiába, anyám lakatra zárta a kamrát, nem tudom dézsmálni a száraz kolbászt. Ha tudnám is, hamar látszana, hogy fogy. És nem tudnám a macskára fogni, nem fér be a szellőzőlyukon. Sok a törleszteni valónk, anyám szerint. Szerintem is, de nem mondom, igaz, felérem az asztalt, megtanultam késselvillával enni az iskolában, de otthon legtöbbször csak kanállal eszünk. Anyám nem is tesz ki kést, villát az asztalra. Csak ünnepeken, ha vendégek jönnek hozzánk. Anyám testvérei meg az unokatesóim. Ők is kanalaznak inkább, kezükre áll, mindegy, hogy leves vagy pörkölt. Anyám új ruhát vett magának, piros pöttyöset. Férjhez megy, suttogta a fülembe az egyik tesóm, aki mindent tud, mindent hall. Tudja is, hogy kihez. Ki lesz az új apám. Úszni fogsz a boldogságban, szívatott a tesóm. Úsztam. Csak néztem anyámat, mire vetemedett, hurokba dugja a fejét. Új apám lesz, még többet költhet az anyám. Teletömtem magam krémessel, aznap éjjel hánytam, többször is. Anyám hűvös kezét éreztem a homlokomon. Anyám nem szólt egy szót sem, csak az arcát néztem, az ablakon bevilágított a hold. Anyám úszik a boldogságban, gondoltam, és a fal felé fordultam. 28 �Szépirodalom JÓNA DÁVID Faludy a túlélők inge, megtanult versek, félelmét rejti a homokszín kéz, barakkban fekve strófákat suttog, a hordóját festő Diogenész virrasztott éjben, keserűségben, valaki egyszer dúdolni kezd, a mindenséggel harcol eközben az üvegbe vésett hajszálkereszt ellenség kell az elvtársi láznak, börtönt bélel a népi ügyész, a csipkebokrok takarásában, neszét dugdossa a mesterlövész a préda-ijedtség sorsát legyűri, teremtett világa útmutatás, furcsa, de így van, hasztalan minden: a kegyetlenség, s a kínvallatás a hitnek, s a versnek győzelmét hozta az örökké lázas Faludy György, szavak-őrizte méltóságával reményt kapott a nyomorult föld Korona presszó, ötven év múlva, figyelve hallgat, s érti, mit kell, fölötte marad a mulandóságnak, mint folyóban úszó hungarocell meztelen lábú, kócos kis este, sápadt az arca, mint a tojáslikőr, de szeretve bíztat, értően vizslat, s érdeklődve előre dől az elfogyott csendben, mindennel szemben nekem ez mindig biztos alap, egy falnak támasztott kerti söprű, melyre olykor felfut a bab. 29 �Szépirodalom DÖME BARBARA Kalyibakutya Hátára fekszik, két apró mancsával átöleli a csuklómat. Koszos, sovány, de láthatóan boldog, elégedett. Mert foglalkozom vele. Kettőt vakkant, csóválja a farkát, gombszemével szuggerál. Játékosan harapdálja a kezemet. Csodálkozom, hogy lehet egy kutya ennyire barátságos azzal, akit nem ismer. Idegen udvaron guggolok, csapzott, fehér bundájú kis kutyát simogatok. Kopasz, hajlott fák próbálják szemérmesen elrejteni a portán élők nyomorát. Az ágak között mégis átlátni, lassan-lassan kirajzolódik a kép. Mintha szürke festékkel permetezték volna be az udvart és a fából tákolt házat. A nagyobbacska kalyibához egy kisebb viskó is tartozik. Egyik sem élne túl egy erősebb vihart. A tető olyan, akár egy foghíjas ember mosolya *** Gyerekkoromban éreztem utoljára így, mint most. Titkot lopni készülök mások szentélyében. Hatévesen templomba vittek. Először jártam ott. Féltem, rám kiabálnak, menjek ki, semmi keresnivalóm ezen a helyen. Anyám leültetett, csendre intett. Eleinte unatkoztam, de aztán elbűvölve néztem, ahogy egy asszony imádkozni tanította a gyermekét. Akkor nem értettem, mi történik, csak később jöttem rá, mit láttam. Magányos éjszakáimon, apró darabokból összeállítottam a múltbeli történetet. A gyerek anyja szép bundában volt, szőke haját kontyba tupírozta. A bőre a sima, a hófehér porcelánt idézte. A hangját csak időnként hallottam, karácsonyi csengettyűszóra emlékeztetett. A fiú ünneplőt viselt, duci volt és láthatóan boldog, mint ez a kölyökkutya. *** Nő jön ki a kalyibából. Hosszú, színes szoknya lebben a járása nyomán. Még mindig a fák között leskelődöm, látom, ahogy az asszony nagy kosarat cipel. Lassan sétál, a csípője ring, fekete befont haja a derekát verdesi. Leteszi a kosarat, kiemel egy lepedőt, megrázza, a kifeszített kötélre dobja. – Sej, a titkos szerelem titkosan kezdődik… – énekli teli torokból, mintha valami lázadó pogány üzenetet szeretne közhírré tenni. A kiskutya farka hirtelen megáll, szünetelteti a csóválást, amíg megbizonyosodik róla, ki a betolakodó, én vagy az éneklő, teregető asszony. Láthatóan nem tud dönteni vagy csak ravasz, és nem akarja tudomásomra hozni, nekem kellene távoznom. Tudja, ha így tenne, nem vakargatnám tovább a fülét. Nevetnék, 30 �Szépirodalom de nem merek, félek, megzavarom az udvar rendjét. Az asszony hirtelen abbahagyja a dalt, kezében megáll a teregetnivaló. A kaput lesi. Az kinyílik, bajuszos férfi kis szekeret húz maga mögött. Fa van rajta, nem túl sok, de pár napra talán elegendő. Megölelik, megcsókolják egymást. A szélben himbálózó ruhák elfedik szerelmüket, csak egy-egy pillanatra leshetem meg őket. Túl messze vagyok ahhoz, hogy láthassam arcuk minden rezdülését, de úgy sejtem, mosolyognak. Fogva tart ez a fekete, sáros talaj, melyen percek óta guggolok. Érzem a kéményből kiáramló, füsttel keveredő föld illatát. Olyan, mint valami ismeretlen aromaterápia. Se flancos levendula, se rózsa, csak közönséges föld és füst, mégsem cserélném el semmiért. Elmúlt a fejfájásom. Több éve nem voltam szabadságon. Állandó migrén gyötör, senki nem tudja, mi az oka. És most, hosszú idő óta először se fájdalom, se munka. A kiskutya ismét harapdálja a kezemet, türelmetlen, mert leálltam a vakargatással. A táskámba nyúlok, eszembe jut a meghagyott szalámis zsemle. Gondolom, örülne neki. A férfi közben eltűnik a kisebbik épületben, az asszony még két inget a kötélre tesz és ölében a kosárral bemegy a kalyibába. A levegőben táncol, olyan, mintha a lába nem érintené a talajt. Úgy érzem, nem illik a boldogságához ez a ragadós feketeföld. Szőnyeget terítenék elé, vörös bársonyból, aztán megkérném, tanítson meg a boldogságára. A kis jószág érzi, hogy valamire készülök. Feláll, a farkát csóválja. Kibontom a fóliába csomagolt szendvicset. Halkan teszem, mintha valami titkos műveletet hajtanék végre. Újra leguggolok, a kutyus két első lábával felugrik a térdemre. Óvatosan szagolgatja a szendvicset. Érzi, hogy ismerős kéz kínálja az ételt, s mivel tudja, ez sem lehet rosszabb, mint az előbbi vakargatás, elfogadja a finomságot. Arra számítok, pár perc alatt eltünteti a szendvicset. A kutya azonban fogai között az étellel elszalad. Felállok, hogy jobban lássam. A kis fehér szőrpamacs egy fa tövében megáll. Ekkor veszem észre a két év körüli kisgyerekeket. Bottal rajzol a sárba. Elégedettnek tűnik. A kutya a fiúcska elé teszi a szalámis zsemlét, aztán lefekszik a lábához. 31 �Szépirodalom SZIRMAI PÉTER Otthon a világ végén Az öregek mesélték: a falut háromszáz évvel ezelőtt az árvíz rombolta le. A tavaszi esőktől megvadult folyó az egyik május végi hajnalon kilépett a medréből, átszakította a gátat. Az embereket álmában lepte meg. Olyan erővel érkezett, hogy elmosta a házakat, a templomot, az utcákat: csak páran menekültek meg. Ők aztán a városba költöztek, és igyekeztek elfelejteni a rossz emléket, régi életüket. Az árvíz levonultával, úgy, ahogy, eltakarították a romokat, pár évtizedig háborítatlanul állt a terület. Aztán telepesek érkeztek, megtekintették az árvíz nyomait, és jó öt kilométerrel északra, egy fennsíkon, újra megalapították a falut. A falu egy utcából állt, a telkek keskenyek, de igen hosszúak voltak. A telkek utca felőli végére építették a házat, a ház mögött veteményes kertet telepítettek, a veteményes mögött volt a termőföld, változó terményekkel, a telek végébe szőlőt vagy akácost ültettek. A nyugati telkek végében ott állt a falu látképét meghatározó hegy, gyomrában az alvó tűzhányóval. Szürke dombja, mint valami óriási állat teteme tornyosult előttük. A falu új lakói a városban érdeklődtek a vulkán felől: mikor tört ki utoljára. Azt a választ kapták, hogy a város emlékezete nem őriz emléket a vulkán kitöréséről. A lakók megnyugodtak, örültek, hogy a vulkánkitörés veszélyével nem kell számolniuk, a csendes hegy látványa kárpótolta őket a falusi élet egyhangúságáért. A hegy csúcsánál gyakran láttak felhőt; a természeti tüneményt hosszan nézegethették a tornác előtti padról, pipázgatva, elmerengve. A vulkanikus eredetű föld jól használható a szőlőtermesztésben. A falu a környék ismert bortermelő községévé vált. A falu újraalapításától ötven-hatvan évvel később, 1810–1820-ban tört ki először a vulkán. Október közepén, alkonyatkor, amikor hazafelé tartottak a szőlőből, kezdett remegni, majd rengeni a föld. A házak szinte azonnal összedőltek, akik a házon kívül voltak, lehasaltak a földre: nem mozdulhattak, olyan erősek voltak a rengések. Aztán megindult a láva. Amit a rengések nem pusztítottak el, hamarosan a tűz martalékává vált. A láva mindent letarolt, elégetett. Aki épen maradt, mentésre nem gondolhatott. A Santa Clara – így hívták a hegyet – még hónapokon át füstölt. A megmaradtak közül páran, emlékeik elől, a halálba menekültek, a többiek messzi vidékre távoztak. Ötven évvel később, új telepesek érkeztek. Vezetőjük Juarez, a dédapám volt. Megtekintették a láva pusztította házakat, a töréseket a kőzetben, meg- 32 �Szépirodalom vizsgálták a földet, és úgy találták, hogy a területet kár lenne veszni hagyni. Az elpusztított községtől tíz kilométerre, nyugatra, a tűzhányó lankáitól távol alapították meg a falut. A Mont Estrella nevet adták neki. Több utcát tűztek ki, mint az előző község esetében, a falu már inkább kisváros jelleget kapott. Háromszázan alapították Mont Estrellát, és ötven év múlva a szőlészet mint jövedelmező megélhetési forrás segítségével a lakosszám már ezer főre nőtt. Nagyapám 1870-ben, útban a jövendőbeli Mont Estrella felé, egy szamárral húzott kocsin született. A német hangzású, ezen a vidéken ritka, Rudolf névre keresztelték, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a híres német gazdálkodási módszerek meghonosításában jeleskedik majd. Dédapám gyakran mesélt nagyapámnak a tengerentúlon felnövekvő német gazdaságról, aminek eredményeit a helyi újságok túlzó híresztelései növeltek fantasztikussá. Dédapám elhitte ezt, és képzeletében tovább növelte az eredményeket. Nagyapám valóban jó vezetője lett Mont Estrellának. Az ő ideje alatt szép házak és egy templom épült spanyol stílusban, karcsú tornyokkal, kecsesen kiképzett oszlopcsarnokokkal, kupolával. Apám 1923 áprilisában született, és szeptember végén, egy éjjeli órán ismét megmozdult a föld. A tűzhányó már messze volt, nem fenyegetett a láva, de a rengések nyomán mozgott a csillár, megmozdultak az ágyak, rezegtek a polcok és megrepedtek a házak, megrepedt a templom fala, pont az ajtó fölött, végigrepedt a föld a templom hossztengelyében, felszakítva a díszes burkolókövet. A károk tetemesek voltak: a házaknak csaknem a fele összedőlt, de gyakorlatilag minden ház javításra szorult. Apámat nagyanyám menekítette ki a szabad ég alá, futott, ahogy a lába bírta, letérdelt a porba, ahol már nem fenyegették az összedőlő házak, kezében a csecsemővel szemét az ég felé emelte, és kérlelte Istent, hogy óvja meg a csecsemőt, akit a születése előtt két hónapig mozdulatlanul fekve várt, lévén veszélyeztetett terhes, akivel huszonnégy órán át vajúdott, akivel szeptemberig már öt hónapot tölthetett, akit nagyon megszeretett. Ezer főből százötvenen haltak meg. Áldozatnak sok, de legalább nem mindenki halt meg, mint ahogy eddig kizárólag történt. A károk felmérése, kijavítása hónapokon át zajlott. A templom sérült meg leginkább. Megrepedtek és kitörtek az oldalfalon lévő ólomablakok, a szobrok lehulltak a földre, összetörve hevertek. A legnagyobb gondot a templom tengelyében keletkezett törés, a harminc centiméter széles árok, és az összedőlt falak okozták. Nem lehetett az épületet javítani. A romokat eltakarították, az árkot betemették. Rentería atya hetekig járta a falut, hogy megérezze az új templomnak megfelelő területet, mígnem kiválasztott egy telket, ami Abundióé volt, a régi templom utcájával párhuzamos utcában, a régi templomtól kissé délre. Abundió tiltakozott, de a falu vezetése úgy határozott, hogy Abundió telkét használják fel az új templom építésére, házát, noha viszonylag épen maradt, lebontják, és egy új telket jelölnek ki neki a falu déli határánál lévő újonnan parcellázott részen. A falu házait két év 33 �Szépirodalom alatt hozták rendbe. Az új templom építésére a gyűjtést a földrengést követő ötödik évben kezdték el, azt akarták, hogy induljon be az élet, legyen miből adakozni. Az új templom tíz év múlva készült el. Rentería atya már öregen, őszen szentelte fel. Ruháját a falu asszonyai varrták, süveget nem hordott, nem viselte el a fejfedőt. A felszentelésre augusztus utolsó vasárnapján került sor. Már reggel gyülekezni kezdtek a felhők és délre beborították az eget. Nagyapám, a falu vezetője, óva intette a vezetőség többi tagját, Rentería atyát attól, hogy megtartsák a felszentelést. De ők, különösen Rentería atya hajthatatlan maradt. Déli egy órakor, amikor az ég már teljesen elsötétült és a felhők elborították a napot, Rentería atya jelzésére Juan, a sánta harangozó megkondította a harangot. Rentería atya az égre emelte a szemét, ritkás ősz hajába belekapott az esőt hozó szél. Felemelte karjait, hogy az ég segedelmét kérje, áldás legyen az új templomon, amikor elkezdett szakadni az eső. A nép elkezdett rohanni otthonai felé; elsőnek a gyerekeket menekítették be a házakba. Rentería atya beállt a templom kapujába és elmosolyodott. A vihar csak másnapra csendesedett el, és a templomavatót csak egy hét múlva tarthatták meg. Már apám volt a falu vezetője, amikor 1970-ben, egy december végi esős délutánon ismét remegni kezdett a föld. A templom oltára megrepedt, sőt a repedés tovább haladt átlósan végig a főhajón. A házak nagy része ismét összedőlt. Az emberek közül, aki tudott, az utcára menekült, onnan, a földön fekve nézte a falu pusztulását. A falu lakosainak csaknem a fele, ötszáz ember megsérült, kb. kétszázan haltak meg. Párhetes voltam akkor: karácsonykor születtem. Anyám kimenekített a házból és testével védett a széthulló törmelékektől. Életben maradtunk. A romok eltakarítása már január elején megkezdődött, amit nehezített a folyamatosan hulló eső. Az eső február végéig folyamatosan esett. Apám mondta is anyámnak a romok elhordásának egyik szünetében, a tornácon, a nyugágyban fekve: – Rossz vége lesz ennek… Anyám nem szólt. Egy hét múlva apám, akinek rossz előérzete volt, berakott minket: anyámat és engemet egy csónakba és a megvadult patakra bízta magát. Evezni alig lehetett. Szerencsénk volt és a hegyi szakasz után a csendesebb, lapályosabb részen ki tudtunk kötni. Visszanéztünk a hegyoldalra, illetve arra, ami maradt belőle. Egyik társunk, aki az utolsók között hagyta el a falut, mondta, hogy az eső fellazította, kimosta a talajt, és a hegyoldalról megindult agyag beterítette a falut. Azt kérdezte anyám: – Mihez kezdünk? Azt mondta apám: – Nem tudom még… De valahol, esetleg itt, ahol kikötöttünk, újrakezdjük… 34 �Szépirodalom KOLOH GÁBOR Kellek magamnak szolgádnak szegődök mert kellek magamnak a nap minden órájában szükségem van rád mikor egész nap zuhog az eső és az esti órákban nem zúg már fel a harang a Ferencieken mikor ott van a kereszt az ablakomon a falon a szemközti ház falán de néma a város és az eső kopogtat és kell ez a csend kell ez a csend és kellek én magamnak mindig nem múlik óra feleslegesen sem perc és nincsenek üresjáratok melyekre ne emlékeznék az Istennek sem ezért van most hideg és ezért kell kimenni terekre megfürödni megfázni meggyógyulni és élni olyan kilencven-száz évet: sok idő de meg kell élnem mert Istennek kellek és így kellek magamnak is: pőrén tisztán Kígyó a falban csönd van. csövek koppannak a meleg víztől és elsétálnak az ablak előtt – felnézek: nem látom siető lábukat, de előttük nyitott könyv a fénnyel telt alagsori szoba kívánkozok. mire mi után ki után nem tudom alvászavarral küzdök hosszú hónapok óta és nincs az a gyógyszer mely elűzné azokat. nyugtalan hajtom álomra fejem szembenéztünk. végigjártam az utcákat amelyekre emlékeztem és csak néhány kereszteződésnél éreztem a különösen nyomasztót – meg kellett születnem ma is 35 �Szépirodalom FRIDECZKY KATALIN Kenyérrel Mindkét kezem teli volt szatyrokkal. Letettem őket a kapuban, amíg előkotortam a kulcsot. Beillesztettem a zárba, fordítottam egyet rajta, majd belöktem a nehéz vasajtót, és gyorsan kézbe kaptam a csomagjaimat, mielőtt becsukódik. A lábammal támasztottam ki a kaput. Úgy terveztem, hogyha belül kerülök, újra leteszem a szatyraimat a földre, hogy lefékezzem a kapu hangos csattanását. Vigyázni kell rá, öreg már, az üveg is lötyög benne. A házmester mindig megjegyzést tesz, ha valaki becsapja. A csattanás az egész házban hallatszik. Mindenki igyekszik halkan csukni. Csak a házmester kamaszfiai nem. Onnan tudom, hogy ők jöttek meg, hogy a vasajtó hatalmasat döndül. Nekik szabad. Ők törvényen felül állnak. Kitámasztottam a lábammal a kaput, beléptem rajta. Lehajoltam a csomagjaimért, felegyenesedtem és akkor megláttam őt. A házmestert. Az ősellenséget, aki tíz éve keseríti az életemet, amióta ideköltöztem. Ott állt némán, mint egy jelenés. Csaknem összeütköztünk. Vagy éppen kijönni készült, vagy csak lesben állt. Kitelik tőle. A házmesternek ezer szeme legyen! A házunk sarokház. Olyan, mint egy élére állított, nyitott könyv. Kívülről csak a fedőlap látszik. A lényeg belül van. Az udvaron. Az életünk. A házmester ezt a könyvet olvassa reggeltől estig. Kommentárokat is fűz hozzá. Fennhangon, bele a levegőbe. Szitokbombákat szór ránk a gangról. Csak úgy általában. Mindenkinek jut belőle. Egy pillanatig mindketten megdermedtünk. Először találkoztunk így, szemtől szembe, csak mi ketten. Kissé komikus volt a helyzet. Mint Monostatos és Papageno találkozása a Varázsfuvolában. A gonosz és a pojáca. Kölcsönösen megrémültek egymástól. A pojáca a gonosztól, amit addig csak hírből ismert, a gonosz pedig a humortól, amit hírből sem ismer. Ott álltam, védtelenül, mondhatni, fegyvertelenül, kezemben a két nehéz szatyorral és farkasszemet néztünk egymással. A meglepetéstől egyikünk se tudott megszólalni. Mondjuk, egy köszönés sokat lendíthetett volna a dolgon. De ez nem jött szokásba, mert, legalábbis részéről, a köszönést mindig egy aktuális morgás helyettesítette, mint például, hogy megint micsoda büdös macskahúgy szag van a lépcsőházban, vagy hogy a kedves lakók nem bírják ki és már a lépcsőházban rágyújtanak, vagy már megint miket dobálnak egyesek a kukába! Valósággal megörültem neki. Az emberi természet megismerésében figyelemreméltó eredményeket értem el, de magamon nem tudok eligazodni. Barátságosan rámosolyogtam és azt mondtam neki, éppen rád gondoltam, képzeld, veled álmodtam, ami igaz is volt. Ő ezen meglepő- 36 �Szépirodalom dött, mert nem feltételezte, hogy, tekintve a viszonyunkat, olyasmit tudok vele kapcsolatban álmodni, ami ilyen jókedvre hangol. Őszintén szólva, megértem őt. Azok után, ami tegnap történt közöttünk, az lett volna a legtermészetesebb részemről, ha köszönés nélkül megyek el mellette. Ezzel szemben az arcom valósággal ragyogott a nyájasságtól és olyasmit találtam mondani neki, amit sosem gondoltam volna: „le kéne ülnünk egy kávéra, valamikor ugorj be hozzám!” Az éjjel talán ha négy órát aludtam, azt is inkább csak félálomban. Ilyenkor nappal vibrékony leszek, váratlan dolgokra szánom el magam, mindenbe bátran belevágok, mint akit veszteség nem érhet, gyermeki derűvel tekintek a legádázabb ellenségem szemébe is és tréfálkozom, mint aki berúgott. Azt álmodtam, ezt persze nem meséltem el neki, hogy a konyhám ablakából láttam, amint a lakásom felé ballag a függőfolyosón, én pedig kitárom a konyhaajtót, mintha csak rá vártam volna. „Megihatnánk egy kávét”, mondtuk, szinte egyszerre, amin elnevettük magunkat. „Hallod, de egyet gondoltunk!” Az álom hatására, vagy se, de szóról szóra ezt mondtam neki: „le kéne ülnünk egy kávéra, valamikor ugorj be hozzám!” Ő kérdőn felhúzta a szemöldökét. Rajtam elömlött egy, az egész emberiséget – még őt is – magába ölelő, forró szeretethullám. Ekkor szükségét éreztem, hogy hirtelen támadt barátságosságomat megindokoljam. – Barátkoznunk kéne, elvégre itt élünk egymás mellett tíz éve. Olyan jókedvem támadt, hogy csuda! – mondtam, szinte mentegetőzve. Ő továbbra is gyanakodva jegyezte meg, hogy tegnap ez egyáltalán nem úgy nézett ki. Tegnap nem, valóban. Tegnap kígyót-békát ordítoztunk egymásra. Az tegnap volt. Ma én szeretem őt! És úgy gondolom, az egyetlen lehetséges megoldás, hogy kikecmeregjünk ebből az általános gyűlölet-katyvaszból, ha összebarátkozunk. Vele, akivel sosem ültem le, ha szalonnasütés volt az udvarban, pedig hívtak mások is, nem egyszer. Ha ő ott van, én nem megyek! Gonosz és rosszindulatú megjegyzéseit úton-útfélen hallottam vissza mások szájából, de tőle magától is. Szembeköpném magam, ha leállnék vele kvaterkázni! De tegnap valami olyasmi történt, ami túlment minden határon. Kieresztette a hangját, és ott, mindenki előtt kis híján megütött. Ez volt az a pont, ahonnan nincs tovább. Vagy visszaütök, vagy megölelem. Megölelem, olyan erősen, hogy a keze ne tudjon ütésre emelkedni. Ő nem érti, miért teszem ezt. Ő úgy gondolja, rosszindulatra rosszindulat a válasz. Ez adekvát reagálás. Nem tudja, hogy kétségbeesésemben ölelem magamhoz. Kétségbeesésemben, hogy ilyen nagy bajban van. Aki kiabál, aki üt, bajban van. Meg kell védenem! Meg kell ölelnem, hogy megnyugodjon! Kényszeredetten, értetlenül tűri. Nehezen viseli, hogy ütésre lendült keze ölelő karok béklyójába került. Aki üt, ütésre számít. Támad és védekezik. Az öleléssel szemben nincs védelem. Az ölelés veszélyes. Lüktető szívdobbanása mögött egyenletes kalapácsütéseket hallok. Valahol keresztet ácsolnak. 37 �Szépirodalom LÁRAI ESZTER Pillanat-cseppek (Húgom emlékére) Egy pillanatba bújtál, azt tágítottad, mint isten az univerzumot, éltél benne kis királylány. Mi, pillanat-emberkék, kicsöpögünk az időből, pillanatból pillanatba bújva éljük át a másképp túlélhetetlent: Határesetek vagyunk. Határérték... Csodálkozunk, hogy még élünk. Hálát adunk. Múltrendezés Átrendezem a múltam. Lesz fény, dicsőség a sötét zárványokban, mütyür-mennyország a szorítóban. Lesz tér, idő: táguló tér, röpke illanat, ez, csak ez az egy pillanat. 38 �Arany 200 ANDOR CSABA Az Arany-kritikai kiadás Madách vonatkozásai Az első fontos eredmény (amely részben az Arany-kritikai kiadást is érintette), Bárdos József nevéhez fűződött. A Tragédia végére írt (áthúzott) Arany-megjegyzés: „Ex leone – leonem!” mindig is fejtörést okozott a kutatóknak, de azon a nyilvánvalónak látszó tényen, hogy feltehetően olyan utalással állunk szemben, amelyet Aranyon kívül csak Madách érthetett, a közelmúltig nem jutott túl a Madách-kutatás. Bárdos József viszont felfigyelt rá, hogy a Koszorúban néhány hónappal korábban megjelent egy szerkesztőségi üzenet: „Az alföldön… Könnyű megismerni ex ungve… de bizony most egyszer nem leonem. Petőfi–reminiscentiák.”1 Ez ráillik Madách ugyanilyen című versére, és egyúttal magyarázatot ad arra, hogy mire utalt vissza a Tragédia végére írt megjegyzésével a szerkesztő. Bárdos József következő felismerése az volt, hogy ezzel szemben egy másik szerkesztői üzenet: „M—chnak. Üdvözlettel. Megkaptuk és jónak találtuk. Hát a többi mikor jő?” nem Madáchnak szól, hanem Mentovich Ferencnek.2 Ilyen előzmények után egy, az OSZK Kézirattárban lévő, korábban publikálatlan borítékot találtam elgondolkodtatónak. Ami az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt: rossz helyre keveredett, olyan hivatalos levelek közé, amelyeknek egyike se fért bele a kicsiny borítékba. A körbélyegző szerint Pesten adták postára a küldeményt, 1861. szeptember 12-én, hátoldalán pedig AJ monogrammal ellátott pecsétviasz zárta le a borítékot. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem lehet más, csakis Arany első levelének a borítékja. Ami szokatlan volt, az a rendhagyó címzés: „Tekintetes Madách Imre / orsz. gy. képviselő Úrnak, tisz- / telettel. / Balassa-Gyarmath / Az ottani cs. k. postahivatal ké- / retik tovább utasítni, lakásá- / ra.” Ez cáfolni látszott azt a vélhetően Madáchra visszavezethető véleményt, amely szerint az idő múlásával egyre türelmetlenebbül várta Arany bírálatát. Ha egyszer nem adta meg a címét, miért gondolta úgy, hogy Arany majd elküldi a véleményét? A levélnek a megszólítás utáni első tagmondata is azt jelzi: valójában Madáchnak kellett volna megkeresnie Aranyt: „Miután kegyed elutazása előtt, 1 BÁRDOS József: Ex leone leonem, in. XIII. Madách Szimpózium, szerk. BENE Kálmán, Madách Irodalmi Társaság, Szeged–Bp., 2006, 101–109. 2 BÁRDOS József: Arany János körül, Nagykőrös, 2012, 79–80. 39 �Arany 200 engem föl nem keresett, […]” Arany tehát arra számított, hogy az országgyűlés berekesztése (augusztus 22.) után, mielőtt haza utazna, hogy beszámoljon a választóinak a történtekről, Madách majd fölkeresi őt. Fölöttébb kínos helyzet, és a legfurcsább az egészben az, hogy Madách még mindig nem „kapcsolt”, teljesen elborította elméjét az a dicséret, amely a bevezető félmondatot követte. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy szeptember 19-én levélben elküldte Szontagh Pálnak Arany levelének másolatát, és kérte őt, hogy 22-én beszéljék majd meg, milyen választ írjon Madách. Szontagh sok szempontból józanabb gondolkodású volt, mint Madách, biztosan észrevette a dicséret előtti félmondatban rejlő neheztelést, de legfőképpen azt, hogy barátja két olyan hibát is vétett, amelyeket külön-külön is nehéz volna kimagyarázni. Az egyik az, hogy nem kereste fel ismét Aranyt, a másik pedig az, hogy kilenc nappal Arany levele után gondolta megírni a választ. (A hátoldal postai jelzései szerint szeptember 13-án már Nógrádszakálba érkezett Arany levele. Madách azonban valószínűleg napokig nem volt otthon, ezért csak 17-én olvasta el azt.) Itt egy kis kitérőt kell tennem. Valóban ilyen „szórakozott” lett volna Madách? Úgy emlékezett volna, hogy ő megadta a címét, és abban állapodtak meg, hogy majd Arany értesíti őt? És lehetséges egy ilyen félmondaton átsiklani? Madách életében sok példát találunk a szórakozottságra, emlékezetének torzulására, már ifjúkorában is. Egy 1838-as levelének keltezése: „Mar 5– 1838”. Pár sorral lejjebb viszont arról olvashatunk, hogy édesanyja levelét május 3-án kapta meg, vagyis valójában (ha a napot és az évet nem vétette el) 1838. május 5-én írta a levelét.3 Máshol ezt írja: „Néhány év előtt egy könyv vólt kezemben, melyben a Sancció pragmaticanak igen szabad történetét olvasám a körűl ágyúkkal keritett ország házát Draskovich ellentmondássát ’s meg ölettetéssét”.4 Draskovich József valóban egyedüli ellenszavazó volt, amikor az országgyűlés lemondott a királyválasztási jogról, csakhogy ez évtizedekkel korábban történt, az 1687-es pozsonyi országgyűlésen. Ismét máshol: „Mentem a nagy Verbőtzy sírja mellet [!], melyen egy egyszerű piramis ál deák felírással,”.5 A piramis (obeliszk) ma is ott van Alsópetényben, de nem Werbőczy sírját jelöli, hanem azt a helyet, ahol a hagyomány szerint a Hármaskönyv íródott. 3 Madách Imre levelezése, (Madách Imre művei VI. Levelezés), szerkesztette ANDOR Csaba és GRÉCZI-ZSOLDOS Enikő, Dornyay Béla Múzeum–Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján–Bp., 2014, 18. levél. 4 I. m. 81. levél. 5 I. m. 40. levél. 40 �Arany 200 Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Aranynál tett látogatásakor nyilván izgatott volt, s így képtelen arra, hogy hűvös távolságtartással figyeljen oda beszélgetésük minden részletére, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy utóbb rosszul emlékezett rá, miben is állapodtak meg. Azon pedig végképp nem csodálkozhatunk, hogy a dicséret előtti félmondaton átsiklott, hiszen ugyanezt tette minden Madách-kutató. 150 éven át senki se tette fel a kérdést, miről is van szó az első félmondatban. (Több évtizeden át én sem tulajdonítottam jelentőséget Arany első szavainak.) Szontagh javaslata (miután világossá vált előtte, hogy hosszas magyarázkodással kellene kezdeni a válaszlevelet) csakis az lehetett, hogy amilyen gyorsan csak lehet, személyesen kell megkeresnie Aranyt, tisztáznia a félreértést, és megköszönni a dicsérő szavakat. Ennek különösebb akadálya már csak azért sem lehetett, mert augusztus elején még minden képviselő arra számított, hogy ősszel is folytatódni fog az országgyűlés: a berekesztés váratlanul, előjelek nélkül következett be. Madách is úgy rendezte az otthoni teendőit, hogy ősszel is huzamosabban Pesten kell majd tartózkodnia. Összegezve: azért nincs meg Madách válaszlevele, sem az arra írt újabb Arany-levél, mert minden valószínűség szerint a kettejük közti közvetlen kommunikáció helyettesítette azokat. Ennek megfelelően Madách levelezéséből elhagytuk az Arany összkiadás 1339. számú levelét, amelynek leírása: „[Madách megköszönhette Arany dicsérő szavait s Az ember tragédiája verselésére és nyelvére vonatkozó javítási szándékát.]”6 Maradt egy (talán örökre megoldatlan) probléma is, amely az idők során dilemmából trilemmává szélesedett. A Koszorú 1864. október 16-ai számában megjelent nekrológról van szó, amelynek szerzője az ’—U.’ szignót használta. Mindenki úgy tudta, hogy a szerző Arany, kivéve Voinovichot, aki szerint Gyulai Páltól származik az írás. A közelmúltban Praznovszky Mihály felvetette: lehet, hogy valójában Urházi György írta a megemlékező sorokat.7 A kérdés továbbra is megválaszolatlan. Ami biztos: olyan intim részletet is tartalmaz az írás, amelyet csak Arany vagy Jámbor Pál ismerhetett, bár éppenséggel ők elmondhatták másoknak is. És (mint arra Bárdos József felhívta a figyelmet) a legautentikusabb vélemény szerint Arany a szerzője. Toldy Ferenc írta, hogy „Arany szép nekrológja” mellett Bérczy emlékbe- 6 7 Arany János levelezése (1857–1861), (Arany János összes művei, Szerkeszti Korompay H. János, XVII. kötet, Levelezés 3.), s. a. r. Korompay H. János, Universitas Kiadó, Bp., 2004, 580. Madách Imre napjai a magyar irodalomban 1861–1864, Gyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Praznovszky Mihály, Siker BT, Bp., 2015, 388. 41 �Arany 200 széde volt az a két forrás, amelyet felhasznált a Madách-életrajzához.8 Mivel nincs más Aranynak tulajdonítható Madách-nekrológ, s Arany még élt a könyv megjelenésekor, tehát helyreigazítást kérhetett volna, ezért mégiscsak az a legvalószínűbb, hogy Arany áll az ’—U.’ monogram mögött, mint ahogyan azt Gulyás Pál álnévlexikona is feltételezi. Van azonban egy további gond az Arany-kritikai kiadásban, amely ismét csak a levelezést – és közvetve Madách Imrét – érinti: az 1469. számú levél. Ezt is elveszett levélként tünteti fel a levelezés-kötet, „[1862. augusztus 13. és 18.]” dátummal.9 Különös a dátum-meghatározás, ám a jegyzet magyarázatot ad erre.10 Eszerint valójában két (feleségéhez írt) levélről van szó, amelyeket töredékesen ismertetett Voinovich, s amelyeknek szövegrészleteit nem lehet elkülöníteni. Ám az ismertetett részletek egytől egyig Voinovich Arany-életrajzából valók, és valójában a második levélből, amely 18-án íródott. Hogy honnan tudjuk ezt? Mert az első levelet sok évvel korábban és sokkal részletesebben ismertette Voinovich a Madách-életrajzában.11 Annak a tartalmi elemei teljesen hiányoznak a kritikai kiadás szövegközléséből. De álljon itt az, ami 1914-ben megjelent! Arany egyebek közt azt írja feleségének: Szliács, aug 13. 1862. Irtam volt, hogy elindulásom napján (aug. 9) Madách ott várt Váczon. A dolog nem egészen úgy történt, nem Madách várt ott, csak szekere. Maga el lévén foglalva, valami commassationalis pörös ügyével, nem jöhetett, csak egy inas vagy ispán forma emberét (Andrást, az úgynevezett philosophust, ki az irodalomnak – s így csekély személyemnek is nagy tisztelője) küldötte elémbe, meg a kocsist hintójával. Ez a philosophus lesett engem Váczon, s a mint leszálltam, azonnal nekem jött, nem én vagyok-e ez s ez, mert rámismert az arczképem után. Szavából hirtelen úgy értettem, hogy Madách ő nagysága is Váczon van, bent, valami fogadóban, s így írtam meg, de biz az kisűlt, hogy csak a hintó vala ott. Míg a philosophus bement a fogadóba a kocsiért, az alatt én egy conductor-féle ember (20 kros) szívességéből megfirkantottam azt a kis levelet, melyet remélem, kaptatok – s nem soká elindultunk, valami 8 óra tájban, – mert a gyors vonat iszonyú sebesen hajtott s egyszer sem ál8 A magyar költészet kézikönyve a Mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis az utóbbi negyedfél század kitűnőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban feltüntetve Toldy Ferenc által, második, átdolgozott, kiadás, ötödik kötet, Bp., 1876, 350. 9 Arany János levelezése (1862–1865), (Arany János összes művei, Szerkeszti Korompay H. János, XVIII. kötet, Levelezés 4.), s. a. r. Új Imre Attila, Universitas Kiadó, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, Bp., 2014, [a továbbiakban ARANY XVIII.], 113–114. 10 Uo. 748–749. 11 Madách Imre és Az ember tragédiája, irta VOINOVICH Géza, kiadja a Kisfaludytársaság, Bp., 1914, 557–559. 42 �Arany 200 lott meg Váczig… Az nap úgy 2 órai ebéd tájban Madáchnak Károly nevű testvéréhez értünk (miután Rétség faluban villáztam egy kicsit) Cseszme nevű helységbe, hová Imre is csakhamar utánunk megérkezett. Szontagh Pál is ott várt, így aztán ebédeltünk pompásan, és az nap ott maradtunk. Reggel négy órakor indultunk Madáchcsal, s Balassa-Gyarmaton keresztül (nagyobb útat téve, mint Várad Szalontához) 8-ra már Sztregován voltunk, ott reggeliztünk. Sztregova (Alsó) egy szép fekvésű tót falu, nem is nagyon terméketlen a földje, bükk erdeje van sok, egy hasonló nevű kis folyam mellett. Egészen a Madáché, kinek azonfelül még 2–3 faluban is van birtoka. Ódon tornyos kastélya valami 20 szobát foglal magában, különben csak földszinti, mert alja inkább souterrain, mint a Szendrey házé. – A lépcső előtt egy tisztes úrnő várt: Madách anyja, szül. Majthényi leány, méltóságos asszony. Együtt lakik fiával; Madáchnak van két szép gyermeke, a fiú 14 éves forma, neve Aladár, a leány 9–10 lehet, Ára (Borbála = Barbára) nevű, igen kedves kis galamb. Másnap úgy volt, hogy indulunk 8 óra tájban Szliácsra, miután a Tompához menetről letettünk, és én ezt neki, szükséges ok-adatolással, meg is írtam Sztregováról. De biz az uradalmi kovácsnak tetszett leinni magát, így a lovakat meg nem vasalhatta. Az én drága uj kofferemnek is, a vasuti hányás-vetésben kidőlt volt egyik vége, kötéllel kellett Váczon annyira megerősíteni, hogy szét ne hulljon, azt is megfóltozta Sztregován az uraság szíjgyártója, pompásan, hogy tovább bírja, mint a hol uj. – Igy hát még szombatot is eldégáltuk – talán volt benne egy kis csel is, hogy a kovács hasznavetlen emberré lett – no, én csak Madáchtól vártam s nem sürgettem az indulást. Ez a becsületes jó ember elkisérte engemet egészen ide, Szliácsra, hová vasárnap reggel reggel 4 órakor indulván, esti 4-kor érkeztünk, már esőben. Mintha csak azt akarta volna az idő, hogy közel legyek Szliácshoz, a mint Zólyomot elhagytuk, tüstént elkezdett esni, s esett 3 napig. Madách a hétfőt még itt töltötte velem, s kedden reggel haza indult, azóta magam vagyok.» Hátrább még azt mondja Szliácsi együttlétükről: «…a tánczterem közelébe lévén, első éjszaka mindig húzták a fülünkbe…» Tekintsünk el a nyilvánvaló hibáktól: első esetben az idézet nincs megnyitva sehol, bár francia idézőjel zárja, vagy ami akár Arany tévesztése is lehetett: nem 9-én, hanem 7-én érkezett Vácra. Ami rögtön szembetűnő: legalább három levelet írt a feleségének Arany, hiszen már Vácra érkezésekor 20 krajcárért egy rövid levelet bízott valakire, ezt követte az iménti, 13ai levél, végül a kritikai kiadásban szereplő 1469. sorszámú. Vácon Pass András várta őt, útközben elfogyasztott egy villásreggelit Rétságon, aztán 2 órára Csesztvére értek. (A ’Cseszme’ lehet akár nyomdahiba is, ezt lehetetlenség kideríteni.) Imre mellett Károly és Szontagh Pál is ott volt Csesztvén. Mindaz, ami a kritikai kiadásban közölt töredékekben szerepel, semmit sem tartalmaz az iméntiekből: [Mesél Szliács természeti szépségéről:] Fekvése igen gyönyörű, ez igazán zöld! Domb oldalán fekszik, keleti oldalán erdős park, utak, sétányok, délre is, nyugatra völgy, azon túl hegyek, északra is kéklő hegyek a Garan [!] kies völgyén túl. 43 �Arany 200 [Beszámol szállásáról (Berecz Károly tanácsára a Belvedere épületében lakott):] Szeglet szobám van, melyből északra és nyugatra az egész Garan-völgyet, sok apró falut a völgyben s túl a Zólyomi kék hegyeket láthatom. [Továbbá] a vékony fa-falú (ámbár tapaczéros) szobában is csak 13 fok, a mi bizony kevés, […] Dolgozni csendes helyem volna e szerint. [Beszámol napi programjáról:] Reggel 6-kor már fent vagyok; 7-ig elvégzem a vízivást, sétával; nyakamba kerítem a zöld köpönyeget s szaladok hegyen-völgyön fel és le. Héttől 8-ig kiadja az idő a reggelizést meg a fürdőt, azután még egyszer befutom a hegyeket. [Leírja a fürdő bugyborékoló vizét, azt, hogy a medence fölül] zászlóforma legyezővel hárítgatják a szénsavany gázt. [Ebédet követően olvas és fordítgat.] Laczi Terentiusát szerencsére elhoztam, abból olvasok egy pár jelenést, úgy hogy ez a hat vígjáték, meg egy kevés hirlap, tökéletesen elég olvasmány lesz.12 A jegyzeteket elhagytam, helyettük inkább egy olyan szövegértelmezést említenék, amely a mai olvasó számára nem nyilvánvaló. Arany leírásában bizonyára 13 ºRé-ről van szó, ami 16,25 ºC-nak felel meg. (A Réaumurskála 0 foknak tekinti a víz fagyáspontját és 80 foknak a forráspontját; Arany korában Magyarországon ezt használták.) Amint látjuk, nincs átfedés a két levél között, s Arany nyilván Madách távozása után osztotta be úgy a napjait, ahogyan ebben a levélben leírta, ez tehát az augusztus 18-ai levél néhány részlete. Van még egy érdekes vonatkozása az Arany–Madách találkozónak: Arany több levelében is említette Tompa esetleges meglátogatását. Érdemes megnéznünk, hogy az idő múlásával miként változik a hanvai út megítélése.13 Madách Aranynak, 1862. július 22. […] Pesten létem alatt értettem szándékodat, hogy a’ nyár folytán Tompa Mihályt meglátogatod. Azóta a’ Figyelő mondani valói ezt megerősítették. […] – Nem leszek alkalmatlan egy marasztaló szóval, tetszésedre bízom minden további terved kivitelét, csak utitársad kivánok lenni Tompához, kit még testi szemeimmel nem láttam, s nála kedvezőbben bemutattatnom nem lehet. […] Arany Tompának, 1862. július 28. […] A mi pedig az én utamat illeti: Madáchnak azt igértem volt e tavaszszal (félig meddig s nem sok reményével a teljesedésnek) hogy e nyár folytán meglátogatom Sztregován, s onnét vele téged. Most veszem levelét, melyben figyelmeztet igéretemre. Azt mondja: Váczig elébem jő, viszen Sztregovára (falu ez felső Nógrádban) s együtt kirándulunk hozzád, kit nagyon tisztel és szeretne megismerni. Én már most azt nem tudom: fogok-e irni Madáchnak, hogy jó lesz biz az, s igy útba ejtem Stregovát [!] is, Hanvát is, úgy megyek Szliácsra, – vagy pedig ez időlopó (mert tudom elfognák itt is ott is az embert) csavargás helyett egyenesen Szliácsra tartok, 12 13 ARANY XVIII. 113–114. ARANY XVIII. 87., 91., 92., 109. 44 �Arany 200 Esztergom-Nánáig vasúton és onnan társas szekeren. [!] Azt sem tudom, ha te – akkor már valószínűleg özvegy [szalmaözvegy – A. Cs.] ember – szívesen láthatnád-e a vendéget. Csupa habozás, csupa bizonytalanság! […] Arany Madáchnak, 1862. július 31. […] A mit a tavaszfélen beszéltünk együtt, hogy meglátogatlak, s elébb nálad aztán Tompánál hosszabb ideig mulatok: abból, édes barátom, semmi sincs. Engem Balassa, chronicus fejzúgásommal, Szliácsra küld, eddig is mentem volna, ha mehettem volna. De talán a sors is irigyelné, ha egy szegény poéta addig menne fürdőre, mig a „noble saison” tart; én tehát megnyugszom e késő boldogságon is. Csak azt szeretném tudni már most, nem lehetne-é összekötni e szliácsi utat a veled és Tompával (vagy veled legalább) leendő találkozással. […] Tompának is ilyen formán írtam. Azért kellett pedig irnom neki, mert a feleségét épen most Pestre várjuk, fürdőbe: tehát nem tudom, mehetünk-e bátran a szalmaözvegyhez. Még nem válaszolt. […] Tompa Aranynak, 1862. augusztus 1. […] Mindig, éjjel nappal várlak benneteket, s özvegyen vagy amugy igen szívesen látlak. Tudósits jöttök-e? […] Arany Tompának, 1862. augusztus 9. […] Sietve irok nehány sort, hogy függőben ne tartsalak. Ne várj bennünket ez uttal. Madách igen ohajtana látni, de most nincs ideje megtenni e kirándulást. Valami commasationalis ügyekkel van elfoglalva. […] Ami a levelezés alapján világos: Arany folyamatosan hezitál, nemcsak az idézett részekben, de máshol is jelzi kétségét: vajon lesz-e elegendő idő a sztregovai és a hanvai utat is összekötni a szliácsival? Vagy: fogadóképes lesz-e Tompa? Eredetileg ugyanis úgy volt, hogy a felesége éppen ekkor Pesten lesz, ám kiderült, hogy ez az út biztosan elmarad. Madách is és Tompa is egyértelműen a hanvai utazást szorgalmazza. Vajon valóban közbejött Madáchnak valami, ami miatt nem utazhatott Hanvára? Vagy Arany augusztus 9-ei levele csak kibúvó? Nehéz eldönteni. 7-én bizonyára valóban volt valami elintézni valója, ezért nem várhatta személyesen Arany érkezését Vácon (lehet, hogy ez adta az ötletet a vendégnek a hanvai út elhalasztásának indoklásához: Madách halaszthatatlan elfoglaltságára kell hivatkoznia), de attól kezdve folyamatosan együtt voltak. Madách nem sietett, hiszen egy nappal késleltette a Sztregováról való továbbindulást Szliácsra, aztán a fürdőben is eltöltött még egy teljes napot, ahelyett, hogy sietett volna vissza a birtokügyeit intézni. A Madách-dokumentumokban sincs semmi jele annak, hogy hazatérése után bármilyen elintéznivalója lett volna. Minden jel szerint Arany volt az, 45 �Arany 200 aki mindkét barátja óhaját elutasítva úgy döntött: ezúttal nem látogat el Hanvára. Nyilván megbeszélte Madáchcsal, mivel indokolja majd az utazás elmaradását Tompának. Ezt annál is inkább meg kellett tennie, mert számíthatott rá, hogy a későbbiekben esetleg találkozik majd Tompa és Madách. Sem Arany, sem Madách életének nem ismerjük minden időszakát, így aztán eldönthetetlen kérdés, vajon elutazott-e Arany a későbbiekben is Csesztvére? Valószínűleg igen. Kálnay Nándor adatközlésével kapcsolatban lehetnek ugyan kétségeink, ám egyelőre semmi sem cáfolja az 1863. szeptember 30-i látogatást.14 Több ilyen látogatásra emlékszem [Madách Imre csesztvei látogatásairól van szó – A. Cs.], nevezetesen 1863. szeptember végén este is ott találtam őt. Ugyanis Madách Károly úr éppen aznap vitetett engem N.Csalomjáról néhai Bolgár Gábor főbírótól, akinek gyermekeit a vacatioban correpetáltam, nevelői állásomat elfoglalandó, midőn Madách Imre Pestről érkezett Csesztvére, magával hozván Arany János nagy költőnket, kivel innét másnap Sztregovára utazott. Már Radó is felvetette annak a lehetőségét, hogy Kálnay esetleg az előző évi látogatásról számolt be, csak elvétette a dátumot, Voinovich pedig kategorikusan kijelentette: „A Kálnay füzetében (24. l.) közölt dátum hibás.”15 Egy biztos, akár volt 1863-as út, akár nem: sem Radónak, sem Voinovichnak nem lehet igaza: a dátum eltévesztése teljesen kizárt. Az oktatás (minden szinten és minden formában, tehát a magánúton történő tanulás is) október 1-jén kezdődött, ekkortól fogadták fel a házitanítókat is. Kálnay úgy írta le az eseményt, mint amely közvetlenül Csesztvére érkezése napján történt; ez tehát szeptember 30-a mellett szól. A legfontosabb azonban az, hogy egy évvel korábban Kálnay egészen máshol tartózkodott (lehet, hogy Esztergomban, lehet, hogy már Nagycsalomján), nem Csesztvén, mert oda csak 1863 őszén érkezett. Az 1862-es úttal való összekeverés lehetősége azért is kizárt, mert akkor Arany és Madách külön-külön érkezett Csesztvére, nem együtt. De vajon lehetséges-e, hogy ezúttal együtt utaztak Pesttől Csesztvéig? Ha jobban ismernénk Arany életének ezt az időszakát, akkor talán megválaszolható volna a kérdés. Ami Madáchot illeti, ő szeptember 28–29-én Pesten volt, nagyon is elképzelhető tehát, hogy 30-án elindult haza, s ebben az esetben szükségképpen meg kellett szakítania az útját Csesztvén.16 14 KÁLNAY Nándor, Csesztve község története és leírása, Bp., 1884. 24. VOINOVICH, i. m. 185. 16 Majthényi Anna levelezése, szerkesztette, a bevezetőt és a kommentárokat írta: ANDOR Csaba, Madách Irodalmi Társaság, Bp., 2000, 299–301. 15 46 �Arany 200 De hogy Arany hol tartózkodott ekkor, arról egyelőre fogalmunk sincs. Ha Pesten volt (és többnyire ott tartózkodott, hiszen ekkor már évek óta Pesten élt, a munkája se engedte meg a huzamosabb távollétet), akkor éppenséggel megtehette, hogy Madáchcsal tart, előbb Csesztvére, aztán Sztregovára. Arany mint életrajzi adatforrás Az Arany-leveleknek csupán egyetlen adatát emelném ki, amely a közlekedési viszonyokra, s így közvetve Madách életvitelére enged következtetni. „Reggel négy órakor indultunk Madáchcsal, s Balassa-Gyarmaton keresztül (nagyobb útat téve, mint Várad Szalontához) 8-ra már Sztregován voltunk, ott reggeliztünk.” – írta feleségének Arany augusztus 13-án, vagyis ezek szerint kocsival négy óra alatt lehetett az utat megtenni. (Bármennyire meglepő, sem Madáchtól, sem más családtagtól nem maradt fenn ezzel kapcsolatos adat.) A többi adat az október 16-án megjelent nekrológban szerepel, amelyet hipotetikusan ugyan, mégis Aranynak tulajdonítok a továbbiakban. Az biztos, hogy szerzője bennfentes volt. „Arany átvette a drámát az ismeretlen költőtől, ki őszinte véleményét kérte s az egész látogatás alatt keveset beszélt.” A második tagmondatban foglalt állításnak csak két tanúja volt: Arany és Jámbor Pál; igaz, ők másokkal is megoszthatták emlékeiket. És nemcsak bennfentes volt a szerző, hanem olyan személy, akinek különösebb külső segédletre nem volt szüksége a megemlékezés írásához. Ugyanis tartalmilag alig mutat átfedést az írás az addig megjelent, Madáchról szóló írásokkal. Igaz, a pontos születési dátumot (1823. január 20.) valószínűleg nem az emlékezetére hagyatkozva írta le (ellentétben a házasságkötés pontatlanul 1846-ra tett időpontjával), ám az információk zöme autentikus. „Hazatérve, megyéjében aljegyző lőn s mint szónok is élénk részt vett a megyegyűlésekben.” A megállapítás azért érdekes, mert bár Madách Lónyay Menyhértnek írt levelében jelezte ilyen jellegű szándékát, valójában semmit sem tudunk arról, hogy 1846 előtt tartott-e beszédet. A megyegyűlési jegyzőkönyvekben csak a megtárgyalt ügyek kaptak helyet, azokban semmiféle beszédről nem esik szó, holott nyilván elhangzottak beszédek is. De hogy ki, mikor és mit mondott, azt nem lehet tudni. Arany tehát ezek szerint több Madách-beszédről is tudott, nyilván az érintett elbeszélése nyomán. „Annyira megszerette a drámai formát, hogy satiráit is ebben irta. Satirái leginkább a politikai viszonyokra vonatkoznak; kivált 1853–54-ben irt ilyeneket. Közülök egy párt megmutatott barátainak is […]” Különös a többes szám következetes használata; Arany ezek szerint úgy tudta, hogy a ma ismert egyetlen szatírán, A civilizátoron kívül is készült ilyen mű. 47 �Arany 200 „A forradalmat minden baj nélkül élte át. Midőn visszatért, családi boldogságát háboritva találta.” Mind a megfogalmazás, mint a két mondat egymás mellé helyezése elgondolkodtató. Honnan tért vissza Madách? A csatatérről? Nyilvánvalóan nem. Vagy lehetséges, hogy Arany elfelejtette: Madách börtönben volt? Ha beszélt róla az érintett, akkor aligha; ilyesmit nem lehet, s főképp: nem illik elfelejteni, ha valakivel szorosabb kapcsolatba kerülünk. Az viszont nagyon is elképzelhető, hogy Madách nem beszélt a börtönről, vagy valamilyen semmitmondó szófordulattal utalt rá, hogy a forradalom után meggyűlt a baja a hatóságokkal. Miként Becker Hugó írta: „Még fogságáról is csak érintőleg és tréfálkozva emlékezett meg.”17 Ámbár az is lehetséges, hogy Arany tapintatból hallgatott Madách bebörtönzéséről. „[…] s egy pár czikket irt az »Ország« czimű politikai hirlapba.” Erről egyelőre semmit sem tudunk. Pompéry János lapja 1862. október 1-je és 1863. április 16-a között, tehát mindössze fél évig jelent meg; elvileg nem volna nehéz az újságot átnézni. A gyakorlatban mégsem könnyű, mivel az OSZK mikrofilmjéből néhány lapszám hiányzik. Mindenesetre a meglévőkben én nem találtam Madách-cikket. Mivel Arany a nekrológban utalt a Pesti Hírlapban megjelent cikkekre, ugyanakkor az Ország című lapot az országgyűlési szereplés kapcsán említette, arra kell gondolnunk, hogy esetleg a határozati párthoz köthető másik lappal téveszthette össze: a Magyarországgal, a Magyar Sajtóval, a Honnal vagy a Jövővel. Ezek közül az utolsó Vajda János lapja volt, ezért fölöttébb valószínűtlen, hogy ott Madách publikált volna; a másik három lap Madáchcsal kapcsolatos írásai viszont szerepelnek Praznovszky Mihály gyűjtésében.18 Egyelőre csak szórványosan megjelent Madách-cikkeket ismerünk az 1860-as évekből, amelyek hol az egyik, hol a másik lapban láttak napvilágot (Magyarország, Felvidéki Magyar Közlöny), kivéve Arany lapjait, a Szépirodalmi Figyelőt (székfoglaló a Kisfaludy Társaságban) és a Koszorút, amely több írását is közölte; igaz, azok közül csak az egyik (az akadémiai székfoglaló) volt publicisztikai jellegű. 17 18 BECKER Hugó, Madách Imre életrajza, Madách Irodalmi Társaság, Bp., 2004, 138. PRAZNOVSZKY Mihály, Madách Imre napjai a magyar irodalomban 1861–1864, Siker Bt, Bp., 2015. 48 �Tompa 200 ANGYAL LÁSZLÓ „Tompa Mihály 200” „Hát jól van így, amice Tompa: Én skártba, te végnyugalomba; S ha nem pönög lantunk, gitárunk; A varjú se, károg utánunk.” A személyes jóbarát, Arany János sorai ezek Tompa Mihályhoz, melyekben az önmagára és Tompára sugárzó féltő aggodalom hangján szólalt meg. 2017-ben Tompa Mihály születésének 200. évfordulójára emlékezünk. Arra a költő Tompára, akinek a göröngyös életútja mellett a munkássága is elapadhatatlan forrása irodalmunknak. Nem véletlenül kezdtem emlékező írásomat Arany soraival, hiszen nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a 19. században együtt, egy sorban emlegették költőnket Arany Jánossal és Petőfi Sándorral, így triumvirátusuk az irodalom élvonalába szökkent. Petőfi halála után Tompa és Arany nemcsak közeli barátok lettek, hanem irodalmi alkotásaikkal is közel kerültek egymáshoz. Sajnálattal torpanunk meg, ha ránézünk irodalmunk oszlopcsarnokára, hiszen nem találjuk benne Gömör krónikását. Keserű a ténymegállapítás: Tompa mára az irodalmi kánonból is kirekedt. Emlékét már csak Gömörországban, jobb esetben a felvidéki magyar közegben ápolják. Jó érzéssel töltött el, hogy az idei esztendőt Arany mellett Tompának is szenteljük. Hiszen rengeteget köszönhetnek egymásnak, valóságos kincsesbánya a levelezésük. Itt kell megemlítenem, hogy ebben az évben feltett szándékunk nekünk, gömörieknek, hogy Tompa és Arany levelezéseit összegyűjtsük és kiadjuk, átmentve azt az utókor számára. Tompa helyét irodalmunkban talán a legtalálóbban Horváth János jelölte ki: …valóságos hidat kell benne látnunk, mely az új ízléstől a legtávolabb állók számára is lehetővé teszi a közeledést ahhoz, amellett, hogy maga is eredeti és önálló tényező.1 Mindenképpen azon kellene tehát fáradoznunk, hogy Tompa Mihályt elérhetővé tegyük az irodalmi köztudat számára. Mutassuk meg Tompa Mihályban a jó költőt, a bátor tanítót és az igaz, bátor embert, aki a benne rejlő érzékenységgel együtt tudott reagálni a világ történéseire. Tompa három korszak cselekvő részese volt, így a XIX. század történetének három fejezetét élte át: a reformkort, a szabadságharcot és a kiegyezés előtti évtizedet. Tompa sorai a jelenkorban sem veszítettek aktualitásukból. 1 Imolay Lenkey István (szerk.). „Fiaim, csak énekeljetek!“ (Tompa Mihály válogatott versei). Tompa Mihály Kulturális Egyesület, Gömörszőlős–Putnok. 2017 49 �Tompa 200 De milyen módon is élte az életét? 1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban. Édesapja, Tompa Mihály csizmadiamester, édesanyja Bárdos Zsuzsanna volt. Anyját korán elveszítette, apja nem igazán gondoskodott róla, így Igricre került nagyatyjához, Tompa Györgyhöz. Itt végezte el az elemi iskolát is, kitűnő eredménnyel. 1832-ben Sárospatakra került, a kollégiumba, ahol egy ismeretlen világ tárult elé: a tudományok, a könyvek nyújtotta ismeretek és az önképzőkörök által új lehetőségek nyíltak meg előtte. Diákként éles eszű, gyors felfogású volt, diáktársai ámulatára. Anyagi nehézségei viszont arra kényszerítették, hogy segédtanítói állást vállaljon Sárbogárdon, így felfüggesztette a tanulmányait. 1844-ben ismét megszakította a tanulmányait, hiszen elvállalta Péchy Tamás földbirtokos fiainak tanítását, így került a költő Eperjesre. Az itt töltött tíz hónap alatt kötött szoros barátságot Kerényi Frigyessel és Petőfi Sándorral. Az eperjesi évek és a költői verseny eredménye az erdei lakról szóló három költemény lett. Tompa itt részt vett az eperjesi Magyar Társaság működésében is. 1846-ban jelent meg a Népregék és népmondák, amellyel országos népszerűségre tett szert. 1849-ben feleségül vette Soldos Emíliát, akivel Keleméren telepedtek le, ahol a költő a bejei évek után lelkésznek szegődött. A lelkészi pálya biztosabb megélhetést nyújtott számára, mint az írás. Sárospataki évei alatt több megyében már ismert nevelő volt, úri családok keresték meg, hogy vállalja gyermekeik tanítását. Az 1848–1849-es szabadságharc után ő is gyászba borult. Míg Arany János a balladákban, Tompa az elégiákban és az allegóriákban teljesedett ki. Utóbbinak szép példája talán leghíresebb költeménye, A madár, fiaihoz című. 1851-ben a hanvai esperes halála után a faluba költözött, s ekkor élete is fordulatot vett. A költőt 1852-ben a kassai hadi törvényszék elé idézik. Az ötvenes évek végén már a lelkésztársak és a kortársak is elismerték és tisztelték, 1857 márciusában tanácsbíróvá választották. Életének utolsó évei a betegség jegyében zajlottak, amely sok kiadással is járt, s csak barátja, Arany segítségével juthatott el a feketehegyi fürdőbe. A híres bécsi orvos, Skoda szívtágulást állapított meg nála, amelylyel még hosszú ideig el lehetett volna élni, de gyógyír nem volt rá. Tompa kedélyállapota megromlott. Az Utolsó verseim című versgyűjteményét az Akadémia nagyjutalmával ismerte el. 1868. július 30-án halt meg Hanván. Szentpéteri Sámuel búcsúztatta. Sírján Arany János sorait olvashatjuk: „Természet, ki ezer képben tükrözte halálod S új életre hogyan kelsz, ha üdül a tavasz, Most öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép, Várva nagy értelmét bús tele titkainak. Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti. Virágok, Üljetek ágya köré, mondani méla regét.” 50 �Tompa 200 Tompa Mihály élete és munkássága a ma élő nemzedékeknek, a nemzeti öntudat ébrentartásának az ügyét jelenti. Emléke egyben kötelezettséget is ró ránk, s végre itt az ideje, hogy azt a költőt, aki csaknem egész életét Gömörben élte le, beemeljük az irodalmi kánonba. Nevét ma Rimaszombatban tér és iskola is viseli, mi több, hitéhez, a reformátusokhoz hű utódiskola is. Szívet melengető az a tudat is, hogy az ő nevével kezdődik minden évben az országos vers- és prózamondó verseny is Gömörország szívében, Rimaszombatban, nem véletlenül, hiszen költészete a magyar ajkú emberek számára az anyanyelvet jelenti. Számtalan szóval, szállóigével gazdagította a magyar nyelvet, ideje hát valamit visszaszolgáltatnunk neki. Szobra Rimaszombatban újra régi fényében tündököl, s maga előtt láthatja a két költőbarátot, Aranyt és Tompát, így a Kárpát-medencében egyedülálló módon áll együtt a triumvirátus, egy helyen. Állnak ott, bizony, mint a város feledhetetlen alakjai, bronzba öntve. A szobor már az 1902-es felavatásakor is itt állt. A második világháború után a szobrot eltávolították, egy ideig a múzeumban őrizték, majd a század közepén a városkertben állították fel. Innen 1994-ben került vissza újra a térre, amely ma már a költő nevét viseli. Úgy vélem hát, éppen itt az ideje, hogy lírájának ma is kiható értékeire ráébredjünk, s érdekében irodalmi perújítást sürgessünk, ahogy Bisztray Gyula, a költő lelkes kutatója tette: a költőt – mármint Tompa Mihályt – részben maradandó remekművei, részben eddig kevésbé értékelt alkotásai alapján kell megbecsülnünk és az irodalmi kánonba elhelyeznünk. Ebben a perben, nekünk, gömörieknek ki kell állnunk, hiszen ő Gömör szülöttje volt, a három jelentős állomás, Kelemér, Hanva és Beje mind Gömörhöz kötötte. Ideje hát valamit visszaadnunk Tompa Mihálynak. Tompa szellemi örökségét mintegy felkarolva tizenhét gömöri iskola közreműködésével szervezte meg a Pro Scholis, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központja a tizedik pedagógiai projektjét, amelynek témájául is a költőt, életét és munkásságát adta Tompa Mihály, a velünk élő költő címmel. Az eseménynek a költő nevét viselő iskola, a Tompa Mihály Református Gimnázium adott otthont. A gyerekek lelkükben vitték tovább a költő hazaszeretetét, verseit. 2017-ben a reformáció 500. évfordulójára is emlékezünk. A költő lírájában az anyanyelv és a művelődés fontosságára is példákat találhatunk, amelyeket a világ a reformáció eszméjétől és teremtett értékeitől kapott. Munkálkodnunk kell, hogy szellemi hagyatéka eljusson a ma emberéhez, hiszen „Tompa Mihály életműve halhatatlan testamentum.” 51 �Reformáció 500 KOVÁCS KRISZTIÁN Protestáns gyökerek (2. rész) Nógrádi mezővárosok a kálvini egyház szolgálatában Luther Márton fellépése után két évtizeddel kezdte meg nagyhatású működését az Észak-Franciaországban született Kálvin János, akinek nevéhez a reformáció svájci irányzata fűződik. Vallási nézetei miatt előbb Baselbe menekült, ahol megírta fő művét, A keresztény hit tanítását, majd a Genf városában tevékenykedő Kálvin teológiai és életfelfogása nemcsak a vallási életre volt nagy hatással, de a protestáns etikának döntő szerepe lett később a kapitalizmus létrejöttében is.1 Az országban a XVI. század közepén a nyugati reformátori mozgalmak magyarországi képviselői – Méliusz Juhász Péter, Dévai Bíró Mátyás, Szegedi Kis István, Sztárai Mihály, Ozorai Imre – működése révén gyorsan terjedt a reformáció helvét irányzata, főként Debrecenben és környékén; 1557 után a váradi püspökség és káptalan szétszéledésével megnyílt az út a reformált vallás előtt.2 Az 1567. február 24–26. között Debrecenben megtartott alkotmányozó zsinaton megalkotásra került a református egyház első hazai törvénykönyve. A gyűlésen részt vevő lelkészek elítélték az antitrinitarizmust (a szentháromságtagadó irányzatot) és elfogadták a II. Helvét Hitvallást, megerősítve a kálvini irányzathoz tartozást. A zsinat – és a magyar reformáció meghatározó alakja – Méliusz Juhász Péter volt, aki wittenbergi tanulmányai során megismerkedve a reformáció tanaival, hazatérve a megújulás élére állt.3 A reformáció helvét irányzata Nógrád vármegyében a 16. század végén– 17. század elején jelent meg először, addig a lutheri irányzat volt a meghatározó a megye területén, főként a Balassa család új – lutheránus – irányt támogató tevékenysége révén.4 Nógrád megye területe kezdetben a felső-du1 ifj. Barta János 2001. „Napkirályok” tündöklése – Európa a 16–18. században. Történelmi kézikönyvtár, Debrecen. 84–85. 2 Bunyitay Vince 1883. A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Első kötet, ötödik könyv. 419–438. 3 Borovszky Samu (szerk.) [s.a.]. Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. Országos Monográfiai Társaság, Bp. 431.; http://reformacio.ma/v/debreceni-zsinat-1/ (letöltve: 2017. augusztus 16.) 4 Kovács Krisztián 2017. Protestáns gyökerek – A Balassa család szerepe a lutheri egyház elterjesztésében Nógrád vármegyében a 16. század folyamán. In: Palócföld LXIII. évf. 2017/2. 52 �Reformáció 500 namelléki református egyházkerületbe tagozódott be, ez 1592 körül alakult meg a galántai zsinat után, amely megalkotta saját hitelvi és igazgatási kánonjait, és lezárta a közös protestáns korszak kormányzatát, leválasztva a lutheránusokat. A nógrádi gyülekezetek a [drégely]palánki egyházmegye szervezetébe kerültek.5 Nógrád vármegyében Losonc városa tekinthető a református vallás bölcsőjének. Itt 1590-ben, más vélemény szerint 1608-ban – ez évben fogadta el az országgyűlés a szabad vallásgyakorlásról szóló törvényt – háromezer ember, de legalábbis a polgárság zöme egyetemesen áttért a reformált vallásra.6 A krónikások nem őrizték meg, hogy milyen impulzus váltotta ki azt, hogy több ezer ember (vagy legalább is a lakosság zöme) egyszerre tért át a református hitre, mindössze a tény rögzítése maradt fenn, melyet – ha feltétel nélkül elfogadunk – mindenképpen egy esemény (esetleg a vallásszabadság kimondása miatt) vagy egy nagyhatású személyiség válthatott ki. Innentől kezdve Losonc a menedék szerepét töltötte be a megye református lakossága számára, ahol még a legnagyobb protestánsüldözés7 közepette sem voltak hajlandóak behódolni. 1674-ben a katolikus vizitátor református vallású városnak írja le. Még úgy is megmaradt a város a hiténél, hogy ez évben prédikátorát, Csúzi Cseh Jakabot is a pozsonyi törvényszék elé idézték, fej- és jószágvesztésre ítélvén egy évre börtönbe vetették, később váltságdíj mellett szabadon bocsátották és majd csak 1676-ban térhetett vissza losonci hivatalába.8 5 Köblös József–Kránitz Zsolt (szerk.) 2009. A dunántúli református egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526–1760. Pápai Református Gyűjtemények, Pápa. 53, 59. 6 Mocsáry Antal a következőt írja nógrádi monográfiájában: „Az ezer ötszáz kilentzvenedik esztendőben, oda is beférkezvén az eretnekség, a’ szent képet oltárostól kivetették. Az iratik, hogy a’ Reformatió idejében ezen város akkori lakosai közül három ezeren egyszerre Reformatusokká lettenek, és a’ már romladozásban pusztán hagyott templom’ kő-falait felépítették egészen…” – Mocsáry Antal 1820. Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Első kötet. Pest. (Hasonmás kiadás. Kecskemét 1982.) 68–69. Scherer Lajos losonci gimnáziumi tanár 1943-ban kiadott Losonc történetében kétségbe vonja az áttértek több ezres számát és az 1590-es évet, szerinte 1608-ban a polgárság zöme csatlakozott a kálvini irányzathoz. Kálvínsky kostol – Református templom. Nógrádi könyvtár. Állami Levéltár Besztercebánya Fióklevéltára, Losonc. 7 Az ún. „gyászévtized” az 1671–1681 közötti években. 8 Szelepcsényi György esztergomi érsek 1671-ben kezdte meg az országban a protestánsüldözést. Csúcspontja az 1674 tavaszán lezajlott hűtlenségi per volt, amelyre Nógrádból 26 protestáns prédikátor kapott idéző levelet, melyből tizenöten jelentek meg a többiek vagy áttértek, vagy a bujdosást választották. A 15 prédikátor közül hét sorsa ismert; kettejüket börtönbe vetették, ötöt gályarabnak adtak el. Tóth Krisztina 2004. A nagy-nógrádi főesperesség 17. századi katolikus 53 �Reformáció 500 A 17. században Losonc mellett több mezővárosban is megjelent a helvét vallási irányzat. 1650-ben már előfordul Balassagyarmat, Fülek, Nagyoroszi, Nógrád, Pásztó (akkor Heves vármegye), Szécsény mezővárosokban, ezeken kívül Drégelyen (Hont vármegye, a református egyházmegye központja), Diósjenőn, Kosdon (ma Pest megye), Kövesden, Nőtincsen, Rétságon és Verőcén (ma Pest megye).9 Elsősorban tehát a viszonylag erődített helyeken, valamint a vármegye nyugati szélén (a váci püspökség alá tartozó ún. kis-nógrádi főesperesség területén). Hogy épp a városok voltak azok a helyek, ahol a kálvini irányzat mintegy gócpontokat alkotott a 17. század közepén, oka lehetett a délről (Pest–Pilis–Solt, Heves és más vármegyék területéről) északra vándorolt (menekült), már református hiten lévő nemesek biztonságosabb helyre való húzódása, akik ezáltal közvetve vallásuk terjesztőivé is váltak.10 Amint alább látni fogjuk, hasonlóképp nagy hatással volt az erdélyi csapatok felbukkanása vidékünkön, akik szintén magukkal hozták a reformált vallást, ugyanakkor mint kívülről érkező impulzus mély gyökeret ez a fajta „térítés” nem is tudott verni. Balassagyarmaton a kálvini irányzat a város 1619. évi Bethlen Gábor általi elfoglalása után jelenhetett meg; első ismert prédikátora 1621-ben Sikegyházlátogatási jegyzőkönyve. Szécsény. 9.; Okolicsányi József 2009. A Nógrádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye monográfiája. A kötetet sajtó alá rendezte: Galcsik Zsolt. METEM Könyvek 67., Bp. 51.; http://www.arcanum. hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/c-7E4A8/csuzi-cseh-jakab-7FD3A/ (letöltve: 2017. augusztus 16.) 9 Köblös–Kránitz i. m. 92. 10 Ezen állítás alátámasztására további kutatásokra van szükség. Szintén kutatást igényel annak kiderítése is, hogy a tősgyökeres vármegyei nemesség között voltak-e kálvinisták, és ha igen, milyen arányban, vagy az ide menekült nemesi családok hozták magukkal a vallást és terjesztették el azt családi kapcsolatok létesítésével. Példaként hozható fel itt többek között a református egyház későbbi nagy védelmezőjeként számon tartott Ráday család. Feltételezhetően Ráday István a 16. század közepén tért át a református vallásra, fia, I. Gáspár a nógrádi gyökerekkel bíró ludányi Bay Klárát vette nőül, akinek atyja, Bay Ignác 1565-ben még az egri püspök oldalán harcolt a lutheri egyház hívei ellen, később azonban valószínűsíthetően ő maga is a helvét irányzat követője lett. A Ráday família ezután került át Nógrádba – a szécsényi véghelyre – hátrahagyva pesti birtokait. I. Gáspár fia, I. András már a lutheránus irányt követő Madách családból választott magának párt, de a família megmaradt a református vallásban. A Rádayakkal rokon, szintén a református vallást követő – eredetileg Abaúj–Torna vármegyéből eredő nagyréti Darvas család a 17. század első évtizedében tűnik fel Nógrádban. Kovács Krisztián: Birtokszerzés, házassági stratégia és reformáció a Ráday család korai történetében (13–17. század) – kézirat; Nagy Iván 1858. Magyarország családjai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. III. kötet. Pest. 242–247.; Bay Ilona 1909. Adalék a Nagyréti Darvas család genealógiájához. In. Turul 1909/4. 174. 54 �Reformáció 500 lósy Mátyás.11 Siklósyval mint gyarmati prédikátorral még 1643-ban is találkozhatunk az iratokban, így működése legalább két évtizeden át tartott.12 Az 1634-ben készült egyházlátogatási jegyzőkönyv leírása szerint a gyarmati egyháznál nincs katolikus plébános, ezért a katolikusok arra kényszerültek, hogy kereszteléskor, egyházkeléskor13, temetéskor az „eretnek prédikátorhoz” menjenek.14 Gyarmat 1663. évi pusztulása következtében a református egyház is megszűnt és csak a 19. század második felében alakult újjá Diósjenő leányegyházaként.15 Füleken a 17. század folyamán rövid ideig működhetett a református gyülekezet. Nem kizárt, hogy itt is Bethlen 1619. évi hadjárata után – amikor Füleket is bevették a fejedelem csapatai – jelent meg a kálvini vallás, és működhetett egészen a „gyászévtizedig”16. Az 1674-es katolikus vizitációs jegyzőkönyv tanúsága szerint a 150 fős katolikus mellett 8 luheránus és mindössze 1 kálvinista élt a városban ekkor. Ugyanakkor rögzíti, hogy Füleken van egy helvét templom, „melyet állítólag Szent Háromság tiszteletére szenteltek fel”. Szintén megemlítette, hogy a füleki református lelkészt, Miskolczy Mihályt a Nyitra megyei Berencs várában tartották fogva. Később őt gályarabnak eladva, az itáliai Chieti börtönében halt meg 1675ben.17 Fülek városában ezután már nem éledt újjá a gyülekezet; az 1820-as években templomuk kőfalainak már csak maradványai látszódtak.18 Majd 200 év múltán, 2002-re épült fel egy új református templom Füleken.19 Nagyoroszi és Nógrád mezővárosokban szintén Bethlen „közbenjárásában” feltételezhetjük a kálvini vallás megjelenését. A többi nógrádi erősséggel egyetemben Nógrád vára is behódolt az erdélyi fejedelem előtt, és állt 11 Borovszky Nógrád i. m. 716. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (DERL). C/64–2b 57. d. Sirák Nr. 9. (1643. június 10.) 13 Egyházkelés vagy avatás: a gyermekágyból felépült nőnek és gyermekének első látogatása és megáldása a templomban. A katolikus felfogás szerint csak katolikus, törvényes házasságban szülő anyák részesülhettek benne. http://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/e-e-7C62/ egyhazkeles-7FC6/ (letöltve: 2017. augusztus 22.) 14 Tóth i. m. 16. 15 Borovszky Nógrád i. m. 716. 16 Ld. 7–8. lábjegyzet 17 Tóth i. m. 18. 18 Mocsáry Antal művében írja: „megvoltak nem régiben is még Báthory’ Curiajának némelly omladékai, még a’ Protestans atyafiak’ templomainak maradvány kőfalai is látszattak, – ezek, és több számos volt épületek’ darabjai nem esmerik többé uraikat, birtokosaikat, de még ezeknek maradékaik sem esmerik volt tulajdonokat.” Mocsáry i. m. I. kötet 143. 19 Tarnóczi László 2016. Akiknek strázsahely a szülőföld. In: Palócföld LXII. évf. 2016/1. 12 55 �Reformáció 500 hatalma alatt 1622-ig.20 Bár 1650-ben a felső-dunamelléki egyházkerület Palánki egyházmegye települései között találjuk mindkét települést, ugyanakkor itt sem gyökeresedett meg a helvét irányzat. Nógrádban a katolikusok továbbra is erőteljes pozícióban voltak, a török időszak alatt is megtarthatták az egyik templomukat (a másikat mecsetté alakították át) és a plébánosukat sem zavarták el. 1674-ben már sem Nagyoroszi, sem Nógrád nem szerepel a református települések között.21 Szécsényben az első adat a reformátusok jelenlétéről 1616-ból származik, amikor két prédikátoruk, Zágorhidai és Keretsényi tanúként szerepelnek hivatalos iratok készítésénél. 1654-ben a vármegye közönsége a szécsényi helvét hitvallású egyház helyreállítására adományozott gerendát, ami jelzi, hogy Szécsényben temploma volt a reformátusoknak. Az 1634-ben készült katolikus vizitáció készítésekor „panaszkodtak a katolikusok helyzetére, mivel nagyon elnyomják őket az eretnekek, bár kisebb számban élnek itt, mégis nagyobb tiszteletnek örvendenek, mint a katolikusok, azért, mert Forgách22 úr tiszttartója és öt nemes is kálvinista”.23 A 17. század első feléből a fentebb említetteken kívül még három prédikátoruk ismert: 1643-ból Csepregy Mátyás (feltételezhetően kálvinista prédikátor)24, 1656-ból Zágorhiday György („a szécsényi helvét hitvallású egyház lelkésze”)25 és 1660-ból Kerecsényi István („Szécsényi Helvetica Confessionak Lelki Tanítója”).26 Szécsény 1663. évi elfoglalása, majd 1683. évi visszafoglalása után a kálvini egyház már nem tudott újra felvirágozni a városban, a leánygyülekezetük majd csak 1912-ben alakul meg.27 Losonc mellett a kálvini egyház bázisa – és egyben központja – volt a Hont vármegyébe kebelezett Drégelypalánk. Itt már a 16. század második felében megjelenhetett a kálvini irányzat; az 1592. évi galántai zsinat után a Felső-dunamelléki Református Egyházkerület megalakulásával egy időben jöhetett létre a Palánki egyházmegye is. Minderre a vár 1593. évi visszafog- 20 Hausel Sándor 2000. Nógrádvár. Nagy Iván könyvek 7. Nógrád. 58–59. Chobot Ferenc 1915. A Váczi Egyházmegye történeti névtára. Első rész. Az intézmények története. Vác. 140–143.; Köblös–Kránitz i.m. 98. 22 gróf Forgách Ádám 1622 és 1682 között Nógrád vármegye főispánja. 23 Galcsik Zsolt–Tóth Krisztina 2004. Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332–1950). Szécsény. 79–80. 24 DERL C/64-2b 57. d. Sirák Nr. 9. (1643. június 10.) 25 Tóth Péter 2001. Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 29. Salgótarján. 103. 26 DERL C/64-2b 60.d. Újhartyán Nr. 14. (1660. január 30.) 27 Galcsik–Tóth i. m. 80. 21 56 �Reformáció 500 lalása után kerülhetett sor. A reformáció itteni felbukkanásáról és meghatározóvá válásáról ugyanakkor hallgatnak a források.28 Homályos folt a többi kis település: Diósjenő, Kosd, Kövesd, Nőtincs, Petény, Rétság és Verőce esetében a kálvini irányzatnak a megjelenése. Annyi bizonyos, hogy a viszonylag egy tömbben, a megye nyugati területén elhelyezkedő falvak a váci püspökség alá tartozó kis-nógrádi főesperesség területéhez tartoztak. Szentmiklósi és óvári báró Pongrácz György váci püspök 1675-ben készített jelentésében Jenőt (Gyenő), Verőcét, Nőtincset, Felsőpetényt, Rétságot, Tereske felét, Legéndet és Kosdot kálvinista településeknek jegyzi.29 Dvornikovich Mihály váci püspök 1700. február 7-én Kollonich Lipót esztergomi érsekhez írt jelentésében szintén kifejtette ezen települések állapotát. E szerint Jenőn jól fedett katolikus templom van, de kálvinista prédikátor. Rétságon kálvinista prédikátor van, aki Vattay János földesúr házában lakik. Nőtincsen „igen szép katolikus templom” van, melynek födele nincs és kálvinista prédikátor van a faluban. Rádon jó karban lévő katolikus templom van, melyben kálvinista lelkész működik. Kosdon a templomból kizárt kálvinista prédikátor magánházban „latrat”30 és Verőcén is kálvinista prédikátor működik.31 Ezekben a falvakban tehát még a török világ alatt jelent meg a kálvini irányzat, és ha a „gyászévtized” alatt működésük egy időre meg is tört, a század végére – a nehézségek ellenére is – tovább működtek a református prédikátorok. Összességében elmondható, hogy Nógrád vármegyében kevéssé volt jellemző a kálvini irányzat. Ahol nem belső átalakulásként jelent meg – mint Losoncon –, hanem külső ráhatással – főleg Bethlen 1619. évi hadjárata következtében – ott nem is tudott hosszú időre gyökeret verni, és az 1663. évi török hadjárat derékba is törte az itteni református csírákat. Amely közösségek átvészelték az oszmán pusztítást, majd a gyászévtizedet, azoknak a visszafoglaló háború után a Habsburgok erőteljes ellenreformációs tevékenységével kellett megküzdeniük és kitartaniuk II. József türelmi rendeletéig. 28 Köblös–Kránitz i. m. 59. Katolikus egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16–17. század. Milleniumi Magyar Történelem. Osiris Kiadó, Budapest 2002. 148.; Bertalanffy Gyula 1869. Sz. Miklósi és óvári b. Pongrácz György váczi püspök és – Informatiója. In: Magyar Sion 1869. (7. évf.) 889–904. 30 lat. latro – ’ugat, szitkozódik’ 31 Nagy Iván 1869. Berkes András váczi nagyprépost és kora. In: Magyar Sion. 1869. (7. évf.) 162–182. 29 57 �Mikszáth 170 SUHAI PÁL Mikszáth Kálmán versei 3. rész Szeged – és ami utána következik I. A Prológ A „sötét éveknek”, úgy tűnik, két verse is elkallódott. Pedig W. Petrolay Margit még olvashatta őket, hiszen írt róluk idézett tanulmányában (Mikszáth Kálmán ifjúkori írásai I–II., ItK 1956: 3–4.). Mindkét vers megjelent, mindkettő a Hasznos Mulattató 1877. június 10-i számában. A Rossz tanuló a vizsga előtt című verset így ismerteti: „Négy szakaszból álló tréfás költemény, melyben a diák saját fejét aposztrofálja, kérve, hogy ne hagyja őt cserben a vizsga félelmetes napján. Ünnepélyesen fogadja, hogy a jövőben jobban meg fogja becsülni.” Akár Karinthy Frigyes is írhatta volna (A rossz tanuló felel). A másik Mikszáth-vers címe: Török katona levele anyjához. Háttere a török–orosz háború. (Jut eszembe róla a Párizs alatt… című vers – ezt is a nemzetközi események témája ihlette.) A Török katonáról a következőket olvasom: „A költemény hét hatsoros szakaszból álló népies hangú románc, melyben a török vitéz anyjának panaszolja nehéz sorsát s azzal a hittel megy csatába, hogy kiömlő véréből egykor majd szabadság sarjad.” Mikszáthot, mint látjuk, a „szabadság” – ami saját sorsát illeti –: ennek hiánya foglalkoztatja. A fővárosban lenyűgözték a napi gondok, s ezek közül nem is tudott szabadulni. Ekkor (1878 nyarán) érkezett hozzá Szegedről Enyedy Lukács s a függetlenségi párti Szegedi Napló ajánlata: vállalja el a lap segédszerkesztői állását. Mikszáth elfogadta az ajánlatot, s Szegeden (Balassagyarmathoz hasonlóan) ismét a szellemi élet középpontjába került. Ezúttal a történések nyerteseként. Sokat hozott Szeged a konyhájára. A rettenetes árvíz némi kis ismertségre eddig is vergődött tudósítójának az országos hírnevet. A szülőföld élményei és a vármegyei tapasztalatok mellé az eddigieknél polgárosultabb ellenzékiség öntudatát. A kellő távolságot is mindezek szemléletéhez. S végre a sikeres írói működést, amely majd aztán, Szegedről távozóban, hóna alatt a Tót atyafiak és A jó palócok köteteivel 1881-ben, immár ismét a fővárosban, a kirobbanó elismerést is meghozza számára. Mindez végképp háttérbe szorítja Mikszáthban a költőt – verset már csak elvétve ír, legföljebb gyerekeknek. Azazhogy mégsem egészen. A sikert kihasználva még egy fantáziadús elbeszélő költemény, egy verses Jókai-életrajz s végül 58 �Mikszáth 170 egy magyaros alexandrinusokba tördelt regényes elbeszélés kerül ki a tolla alól. A költő pedig a szónak kétféle értelmében is átköltözik prózájába. 8. A Szegedi Napló 1880. december 11-i száma, címoldalán Mikszáth Prológ című versével (Az Országos Széchényi Könyvtár állományából) 59 �Mikszáth 170 31. Mielőtt azonban ezeket sorra vennénk, álljunk meg néhány szóra egyetlen szegedi költeménye, egy dráma-töredék, pontosabban egy elképzelt dráma előhangja, a Prológ előtt. A műre Rubinyi Mózes is felhívja idézett tanulmányában a figyelmünket: „prológot írt jambusokban, melyet el is szavaltak egy a zágrábiak javára rendezett jótékony czélú előadáson (l. [lásd – SP] A saját ábrázatomról 11. l.).” Az utalt helyen pedig a következőket olvashatjuk, immár Mikszáth előadásában (A fekete haj meg a szőke című elbeszélésében): „Én magam nem vagyok sem képviselő, sem náthás, sem szerelmes, minélfogva nyugodtan koczoghatok a Szegfű-utcza felé. Úgyis még keseregnem kell a zágrábiak fölött az éjjel: megigértem a rendező bizottságnak már hatodszor szentül, hogy de már holnap okvetlenül megírom a hangversenyünkre a ’Prologot’. Meg is írom, mert még rám is azt találják mondani, hogy ’elrágtam a kötelet’.” A megírás körülményeiről (s magáról a versről) még tudnunk kell, hogy az 1880. november 9-i zágrábi súlyos földrengés volt a megbízás kiváltó oka. Miként a Szegedi Napló adakozásra fölhívó november 18-i sorainak is: „A ’romok városa’ Szegedre egy uj ’romok városa’ néz, de nem szánó, hanem segélyt és részvétet kérő tekintettel. Még mi sem erősödtünk meg. De a viszonzás kötelessége, kell, hogy erősebb legyen nálunk gyengéknél, mint akárhol egyebütt, mert Horvátország és fővárosa irántunk kitüntette áldozatkészségét annak idején.” E sorokkal nagyjából már meg is fogalmazódott Mikszáth Prológjának a víziója: a vész, és ennek csapásaiból az embert egyedül kiemelő részvét (a kölcsönös „áldozatkészség”) követelménye és példája. S ha ehhez még felidézzük a Szegedi Naplóban 1879. augusztus 10-én közölt Mikszáth-írás (Egy bús rege) mítoszi hangszerelését a fúriává változott, majd bűnbánó Tisza-tündérről, már előttünk is áll a jótékonysági koncertre rendelt költemény. Az idézett műben történelmi és természeti katasztrófákra (a szabadságharc, az árvíz és a földrengés vészterhes eseményeire) történő rapszodikusan-fennkölt utalásokat követően a „seb” begyógyulásáról, az egyetemes részvét és nyomában a természet harmóniájának bekövetkezéséről szól a költő (a vers némely helyén mintha egyenesen az Előszót író Vörösmarty hangján). Itt a Szegedi Napló 1880. december 11-i közlésének átirata következik: Prológ Kit kardcsapás mitőlünk elszakított, A sorscsapás vezette újra vissza; Mit összetört a vér, könny megragasztja. Zágráb felől felhők, amik jövének, Villám volt egykor mindnek méhiben. Felhők, amik most jönnek terhesen, Sötétek, mint a holló, sűrűk, minő a bánat, Csipkések, mint a szemfedő. 60 �Mikszáth 170 Erdők ha zúgnak tompán, rémesen, Gallyak között ha titkos hang suhan, Két ős folyamnak hömpölygésiben… Ott, hol a szörnyű hun király pihen, S emitt a szőke víz veszélyes medre, Útnak pora, érző szíveknek dobbanása… Mintha beszélne sejtelemszerűn, Hogy ez a gyász is – a nemzet gyásza. S ha átszakadna a világ fölött Üzenő felhők nagy panasza, Ha siket volna ég, föld s minden lénye, Ha a panasz soha oda nem érne, Hol elvonultan a részvét lakik, Ha ujjai megdermednének S nem kopogtathatna ajtaján, Vagy ha a részvét becsukná talán… Még akkor is meg kell hallani tudni egynek: Átérezni kell ezt Szegednek. Keblét kitárja. Mindent feled. Idők lemosták Lázas napok komor történetét… A címerpajzs, melyet ellenünk hordozának, Gyászba van vonva – s mégsem oly setét! Szeged csak gyászt lát, semmi egyebet, Szeged csak érez, nem emlékezik, S kell, hogy mozduljon benne egy ideg: Kit az egész föld szíve melegített, Hogyan lehessen végképpen hideg? S hogy cselt sző a természet ellenünk, Szilaj haraggal csapkod az idő, Bőszült folyamok árja megdagad. (Mi itt átéltük összes rombolásit!) Mezők füvét a nyár leperzseli, A nyár gyümölcseit a fagy megöli, Penész borítja az erkölcsöket… S mind nem elég, még nem elég. – Megmozdul a föld, az édesanya, A jó, türelmes, a jámbor, szelíd, Hol ősapáknak porló csontja, Hol minden élet ősforrása van. Hol a kezdet s a vég találkozik… A jó szelíd föld… harcra kelnek Az ember ellen a rögök, Recsegve málnak szét a küllők, 61 �Mikszáth 170 Föld torka nyílik, lázas reszketése (Oh, mit csinálhat most benn a pokol!), Alant dübörgés, hörg a melle, zúg Gyomrában az izzó láva, Összerázkódik, mintha nyögne, Mert már forogni nem akar tovább… – Belülről is beteg hát a világ! S merre fusson, akit megtagad Az anyaföld, emlőiről lerázva? Van-e még a világon jó talaj? Van a világon még sok más világ. Az minden jó szív, részvéttel teli, S a részvét olyan, mint a rónán az ér, Odáig fut s kanyarogva visszatér. Ha az a sok szív mind kitárul, Hadd rengjen a föld, forrjon gyomra, Hadd legyenek a házak leomolva, Csak a részvét oltára álljon: Begyógyul a seb, akárhogy fájjon. S az emberszívtől példa adva Múlik a földnek is haragja, Megborzad majd a gyilkos gondolatba, Eszébe jut, hogy ő is szeret, Sok ezer éve mindig csak szeret. Mosolyogni fog s víg gondolatai Virágos hímmel szövik a mezőt, Fehér bárányok fognak legelészni ott, Honnan még a vadállat is futott. S „romok városa” (az a „másik”) Szintén szebb lesz, mint volt azelőtt. A föld epéje nem az emberé; A föld epéje áldás magja, Amit elvett, azt visszaadja. II. Utolsó versek 32. Hiába is várnánk másra (többre aligha lehet), egyszeri, kivételes teljesítmény a Prológ. A hátra maradt alábbi két vers meg sem közelíti ennek átütő erejét, színvonalát. A költő a prózába mentette át invencióját. Közben-közben azért, vele párhuzamosan, írt és jelentetett meg verseket, sőt, versesköteteket is. Ezek gyermekvers-kötetek voltak, amelyeket kár lenne csupán az esztétikai igényesség mérlegén mérnünk. A korabeli 62 �Mikszáth 170 gyermekvers-irodalom kevéssé támasztott ilyen elvárásokat. Sokkal inkább praktikus szempontokét – de az ilyen témájú és műfajú könyvek iránti kiadói igény már mutatja a sajátosan gyermeki iránti figyelem megjelenését. Mikszáth esetében családi élmények nyomán külön is. Talán elég, ha itt a kötetek címének felsorolásával (Otthon és a zöld mezőn, Tündérliget, Víg órák) éppen csak jelzem e tényt. (A köteteket a Légrády testvérek, illetve Wodianer és fiai adták ki.) Ami a további „felnőtt” Mikszáth-verseket illeti, ilyeneket már csak kivételesen írt. Én mindössze kettőről tudok. Az Egy serdülő leánykának címzettben még megkísérli életbölcsességének versbe foglalását, de többnyire csak az út toposzával kapcsolatos tanulságokra futja. Amúgy csinos formában, versszakról versszakra jól kijátszva a refrénre kihegyezett mondanivalót. A Rejtő-dossziéban mindössze a vers hozzávetőleges keletkezési dátumát látom: 1901. A gépirat változata következik: Egy serdülő leánykának Maholnap kitárul előtted az élet, S jaj annak, százszor jaj, ki abban eltéved; Kit nem vezet semmi világító napfény, Ki tapogatódzva, ki mint a vak, úgy mén. Nem ismerve tisztást, sem tövises berket, Maholnap kilépsz az életbe, jó gyermek! Még csak álmodol most tavaszról, virágról, Édes örömekről s titkos boldogságról; Körülötted minden ragyogó, tündéri És jövődet elméd a jelenhez méri; Mígnem ábrándjaid darabokra törnek: Ha az életbe lépsz maholnap, jó gyermek! Hosszú rengeteg az, két út szeli ketté, Millió tanulság amint egyengeté, S egyet úgy jelölt meg, hogy a „rosszak útja”, Mi a „jót” utalja ama másik útra, S nevet adott rajtuk minden apró helynek… Maholnap kilépsz e két útra, jó gyermek! Mindeniken lelhetsz akadályt, göröngyöt, Illatos virágot, kavicsot és gyöngyöt; Sőt, talán csalogatóbb a rossz út, a szélesb, De jegyezd meg jókor, hogy ez a veszélyes: Lejtős a felén túl s az örvénybe kerget… Maholnap kilépsz az életbe, jó gyermek! 63 �Mikszáth 170 Fájdalom, nem oly járt s keskenyebb a másik, Bár azzal egészen egyenlőnek látszik; Holott bajba visz az, ez meg boldogságba. Ha egyszer megindulsz, jól vigyázz a tájra, Mert szemvesztő csábok könnyen leterelnek… Maholnap kilépsz az életbe, jó gyermek! Rossz út bokrai közt ezer ördög székel, S mind eléd áll rózsás üvegkészülékkel: Hogy azon által lásd útjok füvét s bokrát, Tündérnek öltözve mind úgy mosolyog rád. „Arra menj, velök tarts!” hínak s esdekelnek: Maholnap kilépsz az életbe, jó gyermek! Vígy magaddal lányka, három útitársat, Kik híven vezetnek és óvnak, meglássad: Erkölcsöt, jóságot és a munkásságot; Velök megjárhatod az egész világot. Használhatod társnak, ékszernek, fegyvernek! Ha az életbe lépsz maholnap, jó gyermek! 9. A Rejtő István-féle Mikszáth-dosszié egy lapja: Egy serdülő leánykának (részlet) 64 �Mikszáth 170 33. Az utolsó versről még ennyi információm sincs. Csupán a lefűzés utolsó helyéből következtetek keletkezésére. Egyébként e tréfás versike tapasztalati anyaga is ilyesmire utal: a „zsurnalista” Mikszáth életvégi bölcsességére. Feltűnő a versben a konvencionális foglalkozásnevek között a vasúti „kocsitoló” szerepeltetése. Maga a foglalkozás nyilván nem új (már Petőfi is utazott Vasúton, versben is), „a verklis” és a „harangozó” szomszédságában azonban feltűnik e szó keresetlen egyszerűsége. A vers a Rejtő-dosszié szövegének átirata: Aki végre révbe jut Aki volt már deák, írnok, Időjósló, napidíjnok, Kulcsár, kántor, színész, bűvész, Tyúkszemvágó, erőművész, Bakter, verklis, harangozó, Vasutaknál kocsitoló, Ámde sehol meg nem ragadt, Szerencséje sosem akadt, Mit tegyen az ilyen szegény, Végkétségbeesett legény? Nem marad más neki hátra, Látja Tátra, Fátra, Mátra, Mert a dolog nagyon tiszta: Lesz belőle zsurnalista. A prózaíró költészete Mikszáth persze jóval több volt, mint zsurnalista (jóllehet ebbéli munkássága is kötetek tucatjainak sorára rúg, s kivételes színvonalat képvisel a magyar újságírás történetében). De a transzferhatás ismeretében ezt is a kiváló prózaíró képességének kell tulajdonítanunk. Mint ahogy, s most látszólag merészet állítok, a prózaíróét a „költőének”. Mégsem merő kitalálás: a Hátrahagyott iratok első kötetének bevezetőjében (a Mikszáth Kálmán hátrahagyott munkáiban) az életmű kiváló ismerőjének és első összegyűjtőjének, Rubinyi Mózesnek ez a legelső mondata. „Mikszáth Kálmán a magyar széppróza lirikusa.” E mondat általános és közkeletű értelmét nem is kívánom itt boncolgatni – megtették ezt mások, nálam okosabbak és szakavatottabbak. (Habár „ifjonti” /!/ meggondolatlanságomban én is.) De mondtam mást is hozzá. Most, a Mikszáth-versek első nagy csoportját összegyűjtve, ennek bizonyságaként (s amolyan zárókőfélének is), hadd illesszem e rész végére az előszóban már „tetemre hívott” Praznovszky Mihályhoz, a fáradhatatlan Mikszáth-kutatóhoz 65 �Mikszáth 170 intézett egykori levelemet (amelyet eredetileg éppen a Palócföld közölt 2010/1-es számában). Most (is) ide kívánkozik. Idézem. Kedves Mihály! Nem tudom, eszedbe jutott-e már valamikor (s bárkinek is), hogy egy Mikszáth-verskiadásba talán nem csupán a korai versek (Rejtő István vagy Petrolay Margit által kutatott) nyilvánvaló példáit kellene besorolni, hanem az elbeszélések-regények versbetéteit is. Itt a próza ritmizálásának nem azon közismert eseteire gondolok elsősorban, amelyeket a tankönyvek is említeni és elemezni szoktak, méltán, mint pl. a Szegény Gélyi János lovai vagy a Hova lett Gál Magda? esetében („ – Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! – sikolt fel Vér Klári. – Itt a hegyszakadék, jaj, ott is egy örvény!...”, illetve: „Hogy alant repültek, sok apró madárnak lett a temetője... temetőnél rosszabb sok bodoki lánynak”). Bár talán e példák is megérnének egy külön misét, itt most mégis a versbeszéd azon válfajára szeretném a figyelmet terelni, amelyben a művek elbeszélője, illetve ilyen vagy olyan szereplője maga is kommentálja a versformálás tényét, ebből következően pedig az idézet az elbeszélésben vagy a regényben tipográfiailag is versként jelenik meg. Ezek némelyikének eredetét a kritikai kiadás) egyes kötetei tárgyi magyarázatokkal is ellátták, mint pl. A vén gazember alábbi dalbetétjéről szólván: Tudod-e drága nagyapám, Hová adtál? Véres rózsák ahol teremnek, Rózsának szántál. Tudod-e drága nagyapám, Mi az ebédem? Pecsenyém lóbul, Italom hóbul, Ez az ebédem. Tudod-e drága nagyapám, Milyen az ágyam? Jéghideg kövön Egy durva köpeny, Ez az én ágyam. A 17. kötet tárgyi magyarázatai között e versről a következőket olvasom: „A Szent Péter esernyőjében [...] az ének szerelmesdal-változatát [...] mint 'melankolikus tót dalt' közölte Mikszáth. [...] Szlovák népdalfordítások számos más művében is előfordulnak”. Ez így teljesen korrekt, de vajon kitől származnak ezek a „szlovák népdalfordítások”? Az eddigi sejtések és sejtetések szerint Mikszáthtól. A fönti idézet eredeti változatáról ezt határozottan állíthatjuk is: Párizs alatt címmel a Vasárnapi Újság 1871. február 19-i 66 �Mikszáth 170 száma közölte (mint a „tót népköltészet” „legújabb keletű termékét”, melyet „tót eredetiből fordítva […] Mikszáth Kálmán úr küldött be lapunk számára”). Jó másfél évtizeddel később viszont ugyanez az úr, immár híres író, a Pesti Hírlap szerkesztőségének „összes tagjaihoz” címzett, tehát nagyon is nyomatékos levelében (Pesti Hírlap, 1887. 312. szám) jelentette ki, hogy ő nem „tót”, s nem is tud „tótul”. Soha nem is tudott, még tarokkozás közben sem – „akármilyen veszedelemben is volt a pagátom”. Ilyen nyomós érv előtt meg kell hajolnunk. És mégis ő fordította a verset (s regényei-elbeszélései nem egy betétdarabját)? Vagy írta? Egyelőre a Krk korábbi köteteinek nagyvonalú „megajánlása” ellenére sem adhatunk e kérdésre megnyugtató választ („csak azt tudjuk, hogy nem tudjuk”). Talán a Mikszáth-versek mindeddig halogatott összkiadása megoldja majd e filológiai rejtélyt. Addig is kijelenthetjük azonban: akár tudott Mikszáth „tótul”, akár nem – tudott „költőiül”. Ezért szerepelhetnek műveiben (hogy téged is idézzelek, kedves Mesterem) „számolatlanul lírabetétek”. Még egy esetet említek. A Különös házasságban diáktréfaként szerepel a Marseillaise szövegének halandzsa-változata (a cenzúra kijátszásának furfangos példájaként). E „zagyvalékról” a mű elbeszélője állapítja meg, hogy „az összehalászott szavak valóban nemcsak a dallamhoz simulnak jól, hanem az eredeti francia szöveget is utánozzák" – nyilván hangzásban, de ezt már én teszem hozzá. Ha pedig idézem e versbetétet, és mindjárt melléje teszem Weöres Sándor egy rögtönzését (ez utóbbi kézirata az én tulajdonomban van), nyilvánvaló hasonlóságra bukkanunk itt is – a „semmilyen nyelvű, modern lettrista vakszöveg” logikájára (az előbbi meghatározás is Weörestől származik). Nézzük először Mikszáthot: Gyúrótábla, rézfazék, Rántó lábas, vasreszelő – Frau Mutter! Frau Mutter! A kávé, Krampampuli, limonádé, Puncs, friss virsli, Rántás, mártás, jó eledel. – Véber Kádi, Matilde! Jáger Lizi, tous le trois! – Matilde! Patront ás Aridone Simonide, Brixit Mátyás, Setzgetz Vencel, Amzát húzta Drei Matador... 67 �Mikszáth 170 S mindjárt Weöres is melléje (más ritmusban ugyan, de mintha csak folytatása lenne): sóher benci kauffmann berci schlagnicht pikki trágár jancsi meg flangál pancsi koszlott pincsi de húzdmeg tercsi s ideoda karcsi hétrét manci marhula marcsa tigris mancsa fekete a kecske tyukszemlencse Nem kell kételkednünk, Weöres nyilván olvasta a Különös házasságot, de hogy közvetlen hatásról lenne itt szó, azt éppen az ő esetében kizárhatjuk – rá mindenki hatott (vagy ő hatott mindenkire!). Ami pedig mindebből Mikszáthra, a Mikszáth-filológiára és ebben az esetben, különösen a Mikszáth-verskiadásra vagy -kiadásokra következményként vonatkozik, az csupán ennyi: Mikszáthban a tudományos közvélekedéssel szemben a tanulóévek és a pályakezdés után sem hallgatott el a „költő”, sőt, ekkor támadt fel igazán. Prózájában. Ebben élt tovább. Nem tematikusan-motivikusan csupán, ahogy egyesek érteni vélik, hanem önmagára találva, megerősödve, tulajdonságaiban kibontakozva, egy sokszálú epika egyik szólamaként. Összetevőjeként annak a modern elbeszélői hangnak, amelyet az újabb elemzések az író legsajátabb tulajdonságaként emlegetnek, s amelynek révén „végig a ’glissandónak’, az egyik hangról, az egyik szólamról a másikra való átcsúszásnak a stiláris közegében érezzük magunkat”. Talán nem kell bizonygatnom, hogy mennyire egyetértek Csűrös Miklós utóbb idézett, Mikszáth elbeszélői hangját általában jellemző megállapításával, amelyet itt aktuálisan szeretnék a „költői összetevőre” is vonatkoztatni. Végül, talán csak hogy befejezhessem ezt a kéretlen gondolatmenetet, eszembe jut T. S. Eliot is, aki egyik esszéjében, melyet a költői drámáról írt, megkérdőjelezi a moliére-i forrásból, Jourdain úr nevetséges kiszólásából táplálkozó közhelyet, mely szerint az emberek „prózában” beszélnének. Nem. Az emberek nem prózában beszélnek (ugyanúgy, ahogy versben sem). A próza a folyó beszéd megköltése, a szépirodalmi (igényű) alkotások sajátossága a köznapok beszédével szemben. E megköltés okán (Eliot állítása, de Mikszáth művészete is tanúság rá) néha egészen közel kerül a vershez, a költészethez (ha nem is a lírához). A jó prózaírók (s természetesen Mikszáth is) vagy maguk is költők, vagy költők rokonai. 68 �Mikszáth 170 II. Hosszabb elbeszélő művek Előszó Mikszáth, mielőtt végleg kilobbant volna verseiből az ihlet, a Jó könyvek sorozata számára 1882-ben és 1883-ban, tehát a Tót atyafiak és A jó palócok sikere után még megírt három nagyobb terjedelmű epikus verset (Herceg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vízen; Jókai Mór vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg; Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai). Ezek közül, megítélésem szerint legalábbis, csak az elsőt tekinthetjük a szó klasszikus értelmében vett elbeszélő költeménynek. A másik kettőről könnyebben állítható a verses epika meghatározás. Az egyik inkább eposz, a másik verses regény, vagy ha így jobban tetszik: regény versben. Nem mintha a műfaji meghatározás mindjárt értékítélet is lenne. Ugyanakkor kétségtelen, hogy e művek különböző értéket képviselnek. A komáromi fiú…ról pl. egyenesen ezt olvasom: „A vers színvonalát nem kell különösebben vizsgálnunk, nemigen éri meg a halhatatlanságot.” (Praznovszky Mihály: A komáromi fiú és a jó palóc – Limes, 1995/4.) Lehet, hogy így van, és mégis. Vizsgálni legalábbis kell. (Elvégre mégis csak egy Mikszáth-műről van szó.) A magam részéről inkább kutatom annak okát, hogy miért gyöngébb ez a mű a másik kettőnél. Amikor egykori kiadójának, Révai Mórnak a visszaemlékezése szerint valóságos „extázisban volt akkor, amikor a verses füzetét írta meg Jókairól és annak folytatásait napnap mellett elhozta és felolvasta nekem” (Révai Mór János: Írók, könyvek, kiadók II., Bp., 1920, 205. o.). Furcsa módon éppen a Jókai iránti rajongásban („rajongás”: ez is Révai szava) látom a szándékoltnál gyöngébb megvalósulás okát. A komáromi fiú… eposzi magaslatokba emeli hősét, az eposzéba, amelyet a középpontba állított figura mégoly jelentős, de merőben individuális íróiköltői teljesítményének rajzával sem tud a szerző a nemzeti közösség reprezentációjaként, a történelmet alapító és alakító hősök hitető erejével és érvényességével az olvasó elé állítani. Helyette inkább kapunk verses történelemkönyvet. Kortársról nem lehet eposzt írni. Ugyanakkor e műve is soksok megkapó részlettel rendelkezik – ezek példájaként a Jókai tanulmányai kapcsán a természet nagy könyvéről írott sorokat említhetem. (Az ezekben állítottakat nyilván Mikszáth is elvállalta volna ars poeticájának.) A Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai sem illik tökéletesen az elbeszélő költemény műfaji rubrikájába – a regényíró jelentkezik itt már, egyelőre versben. E versezet „krónika” lenne (maga az elbeszélő nevezi így); de ennek szokásosan szűkszavú híradását szétfeszíti a ráérős meseszövés – álöltözetekre és átöltözésekre építő fordulataival valójában inkább külső nézőpontú 69 �Mikszáth 170 regény, melynek fikcióját talán jobban szolgálta volna a próza, mint a páros rímű felező tizenkettesek néha végtelennek tűnő sorozata. Persze azért Mikszáth humora, elbeszélésmódjának ötletessége, kifejezéseinek leleményessége, verselésének jó értelemben vett rutinja ezekben is fel-feltünedezik – a hangsúlyozottan demokratikus mondanivaló rajtuk átcsillanó (átcsillantott!) tanításával. A Herceg Eszterházy Miklós kalandjai… az előbbiekkel szemben elbeszélő költeményként is maradéktalanul méltányolható, sőt: elbeszélő költészetünk kimagasló értékének tekinthető (A magam részéről máris.) E költeményére a másik kettővel szemben sokkal inkább jellemző, amit irodalomtörténészeink Mikszáth írásairól általában és elismerően megállapítanak: „Művészetének két – egymással szoros kölcsönhatásban álló – meghatározó eleme az élőbeszédszerűség és az anekdotizmus. E két poétikai jellegzetesség közös vonása, hogy mindegyik bizonyos kollektív szemléleten és egyfajta közösségi beszédmódon alapszik. […] Az elbeszélői nézőpont és a közösségi szemléletmód bonyolult összjátéka Mikszáth elbeszélésmódjának mindvégig fontos jellegzetessége marad.” (Gintli Tibor–Schein Gábor 2007. Az irodalom rövid története, Jelenkor K.) Ugyanerre a jelenségre, az elbeszélői hang különös szerepére utal a következő idézet is: „Mikszáth volt az első magyar író, akinél a közönség rájött arra, hogy az elbeszélőnyelv önálló értékkel is bír, mivel a kibontakozó történet mellett külön is élvezhető, olyan módon, ahogy a költészet nyelve.” (Kenyeres Zoltán – idézi Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 11., Korona K., 2004) Nos, ebben az elbeszélésben, ebben az elbeszélő költeményben mindez a szó szoros értelmében valósul meg. Versben és költői nyelven játszva (játszatva ki!) az elbeszélői szerepet. Ráadásul a korábbi Mikszáth-versre, A sváb hercegnőre gondolva már ismert módon: a helyenként ugyancsak groteszk események menetét újra meg újra Háry János-i nagyotmondással továbblendítve a mesei kibontakozás irányában. (Váratlanul az is kiderül, hogy Jancsi följegyzéseiből, „hozott anyagból” dolgozik a történet elbeszélője.) Elbeszélői hang. A főszereplő pedig Háry János és János vitéz egyszerre egy magyar mágnás (vagy dzsentri?) figurájába oltva, költekezési mániájának minden elképzelhető allűrjével. (S ennek finom kritikájával is.) „Kritika” itt nem más, mint e korai különc hóbortjának felmutatása. Bizony sajnálnánk, „ha jó útra” térne s „normális” ember válna belőle – mint ahogy magam sajnálom is További kalandjaiban politikai célzatú kurta nemessé vetkeztetését. De emez remek, igazán mulatságos olvasmány. 70 �Mikszáth 170 10. A Herceg Eszterházy Miklós kalandjai című Mikszáth-könyv címoldala (Az Országos Széchényi Könyvtár állományából) 71 �Mikszáth 170 1. A Jó könyvek sorozatáról álljon itt Praznovszky Mihály ismertetése A komáromi fiú és a jó palóc című, már említett tanulmányából: „1882-ben a Révai testvérek Jó könyvek néven filléres sorozatot indítottak a magyar nép számára. A pár lapos, rajzokkal illusztrált kis füzeteket, amelyek tán formájukkal is a vásári ponyvát kívánták ellensúlyozni, éppen Jókai Mór verses regéjével indították meg…” E sorozat 3. darabja volt az alábbiakban olvasható verses mű is, 1882-ben jelent meg. A Jó könyveket egyesek fenntartásokkal fogadták, Mikszáth költeményét is beleértve. Érveikre s az írónak ezekkel kapcsolatos véleményére érdemes Mikszáthot magát idéznünk (Szent tárcza, in: A saját ábrázatomról, Mikszáth Kálmán munkái 33. – eredetileg a Pesti Hírlap 1886-os 92. számában jelent meg): „…a Magyar Államban (épen a mai számban) ugyancsak jól megmossák néhány írónak a fejét a ’Jó könyvek’ czímű népies művecskék miatt, amiket a közoktatásügyi miniszter terjesztet a jámbor olvasni tudó nép közt […]. A velem enyelgő passzus így szól: ’Az egyiket Mikszáth Kálmán, ez a kegyelt író szedte ritmusba. A mai pénzszűk világban, mikor az óriási adó miatt a nép úgyis oly levert, majd kétségbeesett – odamutatja a népnek a nagy urak rengeteg pénzét s könnyelmű pazarlását. Bemutatja Eszterházy Miklós pazar költekezését – mint lövi agyon a paripát, melyért tízezer forintot dob oda, – hogyan gyújt rá fidibuszként egy ezeres bankóra […]. Most kérdezem: minő erkölcsi hasznot remél szerző a népnél e füzettel elérni? Hová lesz itt a királyi tekintély? és vajjon minő szívvel fog adót fizetni az ily mérgen táplált nép?” Eme értetlenkedés maga is mutatja, hogy bizony rászorult az olvasó egy kis felvilágosításra. Mikszáth a költői szabadság védelmében a maga enyhén csípős szellemességével ezt meg is tette: „…az illető névtelen író, aki engem olyan szörnyűséges lázítónak rajzol a királyi tekintély ellen (hogy legalább is Szalay Imrének képzelem magamat), elfelejtette odaírni, hogy egy angol királyról van szó s még az is csak ’mesebeli’. Felül ült a király, legtöbbet az vesztett, Sebaj, adóban majd visszaszedi eztet. Nem! Én igazán semmi rosszat nem gondoltam ő angol királyi felségéről. Hát nem elég gavallér dolog az, hogy ő vesztett? S nem elég természetes az, hogy adóban visszaszedi? Kit izgatnék én ezzel ellene? Legföljebb az íreket lehetne. De azok nem veszik a ’jó könyveket’.” S most következzék, a magyar olvasók veszik (!), a sorozat szóban forgó füzetének inkriminált költeménye: 72 �Mikszáth 170 Herceg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vízen Első fejezet Elmondatik: hogy lett dúsgazdag a híres Eszterházy família? Ki ne tudná hírét Galanta urának, Herceg Eszterházy Miklósnak vagy Pálnak? Nevezetes annak nagyapja, dédapja, A történelmünkben eljut minden lapra. Mert vitézek voltak, mint az oroszlánok, Fegyverrel szolgálták királyuk, hazájok. De volt is nyomában Istennek áldása, Jószágnak, kincseknek bő gyarapodása. A nap is bágyadtan lehajlik, elfárad, Hányszor ér naponkint Eszterházy-várat! De nem volt ez a név mindig előkelő; Eszterházy is csak szegény volt azelőtt, Alig kétszáz éve… de hadd mondjam sorba, Hogy ne legyen ez a história csorba. Régi krónikákban felírva találjuk: Wesselényi volt a palatinus nálunk, Wesselényinek volt tömérdek jószága, Gulyák, ménesei, várak, majorsága. De ami többet ért mindezeknél kétszer: A felesége volt a legdrágább ékszer; Két fekete szeme, rózsaszín orcája, Hattyú fehér nyaka, pici piros szája. Hogy a nádor meghalt, özvegy lett az asszony, Sereglett sok vitéz, hogy rózsát szakasszon, Piros nyíló rózsát, gyászba, feketébe, Hogy átöltöztesse menyasszony fehérbe. De biz abba foga el egynek se vásik, Nem volt ott szerencsés se egyik, se másik. Bús maradt az úrnő, a férjét gyászolta, Úgy látszik, eszébe jut egy nap százszorta. Nem kellenek neki a kérők, lovagok, Fényes uraságok, gazdag országnagyok; Elvonul özvegyi fátylával magányba, Férje volt cselédit mind szertebocsátja, Mindenkinek adván útra jó tanácsot, Gazdag ajándékot és puha kalácsot. De volt a férjének egy íródeákja, Csinos, szelíd fiú, hogy aki csak látta, Mindenkinek tetszett, becsülte, szerette, Eszterházy Miklós volt a diák neve. 73 �Mikszáth 170 Behítta Miklóst is a kegyelmes asszony, Hogy a fegyvertárban valamit válasszon. Ami neki tetszik: kardot, vértet, bárdot, Ezüsttel, arannyal vert mentét, szerszámot, Választhat gyémántos kantárt, arany nyerget, Karbunkulus gyűrűt s amit csak kedvelget. Biztatja az asszony: „Nézz körül és válassz! Semmi sincs e helyen, hogy ne kaphatnád azt. Jól vigyázz, semmi sincs, éppen semmi… semmi…” De Miklós nem tudja, mit kelljen elvenni; Hova vesse szemét, mit lásson, mit kérjen, Bódul, megvakul a kincsek nézésében, Ránéz az asszonyra, hogy az mit kínálna. (Ni, hogy elpirult a patyolat orcája! Szeme tán biztatná, csakhogy le van sütve!...) Szegény íródiák nagy zavarral küzd, de Újra szól az úrnő: „Nos, amint mondottam!”… „Akkor hát, asszonyom, az a kard kell ottan!” – Mondá Eszterházy, bátorodván végre Drága művű szablyát fogva a kezébe. Ki van rakva tokja csillogó kövekkel, Gyémánt tulipánttal, zöld kígyószemekkel, Damaszcén acélja úgy megcsillog, fénylik, Egész kis vagyont ér az a kard, beszélik. Összevonja erre szemöldjét az asszony, Gúnyoló a hangja, hogy sebet fakasszon: „No, ugyan bolond kend, ha meg kell vallani, Hát miért nem tudott engem választani? Hisz ha engem választ, ha nem ostoba, hát Velem együtt minden kendé, amit itt lát.” Ámult a diák e gúnyos nevetésre, De nem haragudott azért érte mégse. Hirtelen eldobta magától a fegyvert S a karjába zárta, kit gondolni sem mert, Ezer öleléssel, ezer csókadásra. Megvolt a nagy lagzi; sohase lett mása. Gazdag ráadásul jó asszonyra, szépre Töméntelen jószág jutott a kezére; Családjának fényét veté meg ekképpen, S én most unokája dolgait mesélem. 74 �Mikszáth 170 Második fejezet Elmondatik: hogy fogtak ki Miklós herceg és Jancsi hajdú Bécsben a németeken. Miklós volt a neve az unokának is, Akit még mint gyermek ösmertem magam is; De miképp illik, kezdjük az elején. Onnan, ahogy felnőtt s lett gyönyörű legény, Mikor a húsz évet éppen megütötte, Apja, a vén herceg vállon veregette: – „Édes fiam, embernek ember vagy: Most szárnyra eresztlek, a világ elég nagy, Menj, próbáld ki, fiam, eredj, nézz szét benne, (Sokat lát, kinek nem hályogos a szeme) Menj, de hogy magyar vagy, azt eszedben tartsad, És eleven ember ki ne fogjon rajtad, Mert több ám a bunda mindig, mint a gallér, Azért légy hát, fiam, mindenütt gavallér.” – Elindula Miklós kincsekkel megrakva, Egy fiatal bérest ad melléje apja, Kit felöltöztetnek hajdúi ruhába, Ezüst paszománttal gazdagon kihányva. Nagy Jánosnak hívják a derék cselédet, Aki a herceggel együtt nevelődött S mostan is egymással mennek a világba, Legelőbb száztornyú Bécsnek városába. Nyolc szekér viszi a marcipánt, pogácsát, Útravalót tisztát, sült libát és kácsát. Amint Bécsbe értek, van tolongás, lárma, Forr a város, mint a méhek a kaptárba’. Egy nagyétű talján mutogatja magát: Ham! ham! megenné tán az ördögöt magát. Miklós ott ácsorgott János cselédjével. Jóllakott a szemök cifrasággal, fénnyel. Tündöklő ott minden, az utolsó gombig; Márványból van itt tán még a szemétdomb is; Drágaság és pompa minden nyomon-lépten, Magas, ékes házak, ezer is egy végben. Aranyat, gyémántot tesznek ki ablakba – …Otthon legfeljebb csak szegfű nyílik abba’, S gyönge kéz ápolja, meg-megöntözgeti… János ezt magában úgy hányja, úgy veti, S mikor kérdezgetik, akik mutogatják: „No hát, János fiam, ez oszt’ a gazdagság! Mennyit érhet ez meg? Ugye pompás város? Igaz-e, nem láttál soha ilyet, János?” 75 �Mikszáth 170 Nem felelt rá mindjárt, előbb meggondolta, Még körül is nézett s csak azután mondta: „Szép város, de kétlem, hogy annyit megérjen, Mint nálunk egy eső – tavaszi időben.” Megharagudtak a bécsiek e szóra, De ha nincs ínyökre, tegyenek róla! Miklós a bajuszát kevélyen pederte, János feleletén úgy örült a lelke. Az egyik német úr ekkor karon fogta S vitte a herceget egy utcasarokra, Hogy a híres taljánt ő is lássa végre, Ki egy egész birkát eszik meg ebédre. Benne volt a herceg a fitymálkodásban: „Ejh, mi az… egy birka? Hisz Magyarországban A ti birkátoknál többet nyom egy lúd is, Tudok én embert, ki felfal egy borjút is – ” Közbevág a német: „Igazán? De iszen Beszélhet a herceg, én bizony nem hiszem.” Elpirul Miklósunk s ingerült a hangja: „Vagy hisz, vagy fogadjunk kétezer aranyba!” Összecsap a két kéz, eb, aki megbánja, De Miklóst a bánom csakhamar megszállja. Félreinti Jánost: „Kedves jó cselédem, Kitépném a nyelvem, de mi haszna tépjem? Nagy bolondot tettem, hogy eljárt a szájam: Benne vagyok nyakig mostan a hínárban. Hol egy olyan ember, hol keressem, merre, Aki egy sült borjút enne meg egyszerre?” Töri fejét János, megértvén a dolgot, Egy egész borjú sok, ilyen szókat morgott. A fiatal herceg oda volt bújában: „Nyelvemmel botlott meg ez egyszer a lábam; Szégyen ez, nagy szégyen, de nem a pénzt nézem; Hisz a becsületem van a serpenyőben.” Megsajnálja János hercegének sarját S így szól: „Megeszem az ördög-adta borját! Ha becsület dolga, meg kell neki lenni, Azért egy ökröt sem sokallnék megenni.” Úgy megörült Miklós, Jánost átölelte, De azért a lelkét mély kétség gyötörte: Hátha csak jó szívből vállal… amit vállal, S nem tud megbirkózni a feladatával. Lesz, ami lesz, jöjjön, amit isten rendel, S intézi a dolgot következő renddel: 76 �Mikszáth 170 Párizsból kuktákat, Londonból szakácsot, Vácról gyömbért hozat, Nápolyból bográcsot, Paprikát Szegedről, borsért küld Kassára, Hogy rá se ismerjen a borjú magára. Mikor elkészítik vagy húszféleképpen, Combját úgy, fejét így, sülve, főve, lében. Hogy megjött a nagy nap, a fogadás napja, Kíváncsi egész Bécs apraja és nagyja, Összegyűlnek egy nagy vacsoráló házba, Mindenki a híres borjúevőt várja. Tele van a szoba fényes grófi néppel, Maga a király is ott ül bámész képpel, A királyné asszony aranyos szoknyában, Borsónyi gyémántok mindegyik ráncában, De azonfelül is sok szép vászoncseléd, Kik mind kérdezgetik a Nagy Jancsi nevét. Mert amint belépett s leül az asztalnál, Sose láttak még ők különb legényt annál. Izmos a két válla, délceg a tartása, Nincs Bécs vármegyében, ejh, dehogy van mása. De ím, itt hozzák már az ételt a szolgák, Szegény Jancsi kezdi végezni a dolgát. Remekeltek ám a külföldi szakácsok, Főztek a borjúból annyi nyalánkságot, Hogy amint feladják ezüstös bögrékben, Aranyos tepsikben, tányéron, csészékben, Ő biz rá nem ösmer abban a borjúra, Azt hiszi valami patikai kúra S hogy ez alkalmasint arravaló lenne, Hogy csússzék rá jobban a borjúpecsenye. Mindegy, isten neki, eszem, ha kínálnak. Csörög a kanál, kés, ürülnek a tálak… Huszonegy ételre van a borjú osztva, (A burkus királynak sincsen ilyen kosztja) Minden étel más-más, ki van az fundálva, Jó a leve s a hús minden porcikája. Csak eszi, csak eszi, hej, észre se veszi, A huszadik tálat is elébe teszik. De Jancsi már lankad, legalább úgy látszik, Ímmel-ámmal csammog, szeme szikrát játszik. Sápadoz a herceg, lassú morgás támad: Pedig itt hozzák már az utolsó tálat. De hiába, késő… nem bírja ki tovább. Vagy ki tudja… hátha? Nézzük, hogy mi lesz hát? 77 �Mikszáth 170 Ekképp zúg a népség, suttog egymás között, Míg Jancsi újból az evésnek gyürközött. Szolgák és lakájok ott lesik, csodálják: Vajon meddig bírja mozgatni a száját? Egyszer csak, amint már alig van a tálban, Hátranéz Jánosunk, mintha hamarjában Valami bölcs dolog jutna az eszébe. Felnyitja a száját ilyetén beszédre: „Kegyelmes hercegem! Ura Galantának! Parancsold meg, kérlek, e német szolgáknak, Ne hozzanak ilyen kotyvalékot ide, Mert én az ablakon dobom ki izibe. Nem szólanék máskor, de sok talál lenni… Félek, nem bírom oszt’ a borjút megenni.” Mikor megértették, lett éljenzés, lárma, Micsoda – ámultak – még a borjút várja, Most, mikor úgyszólván egészen megette? Maga a király is így szólt: „Teringette! Ilyen vitéz gyomor nincs több országomban, Megteszem a fiút miniszternek nyomban.” De közbeszólt Miklós: „Felséges királyom! Ne bántsa a Jánost, még csak hadd szolgáljon: Hogy miniszter legyen, szeretném azt én is, – De ahhoz jobb gyomor kell az övénél is.” János fáradsága nem volt haszontalan, Kétszakajtónyi lett a tömérdek arany; A német ez egyszer lefizette szépen, Kvétánciát adtak róla illőképen; A nyugtatvány alá Jancsi irt keresztet, Mert övé lett a pénz, mit a német vesztett. Boldog volt most Jancsi, jött nagy dínomdánom, Egy ezüst gyűrűt is megvett a vásáron; Nem mondom meg, kinek, nem hogy mi az ára… Elvitte a posta másnap Galantára. Harmadik fejezet Elmondatik: hogy mentek el Londonba, Angolországba, hol Eszterházynak különös esete támad egy szürke lóval. Úgy történt biz ez mind, ahogy elbeszéltem, Hogy igaz, a tűzbe tenném kezem érte. Olyantól tudom én, aki jól tudhatja, Ki halálos ágyán írásban fennhagyta Az utána való világnak, hadd lássák Két magyar embernek a virtuskodását. 78 �Mikszáth 170 Minek is tagadjam, ki szedte írásba; A megfakult betűk a Jancsi írása Onnan olvastam ki, onnan tudom végig, Mert ez a dolog ám még itt nem végződik. Miklós így szólt egy nap: „Hallod-e te, János, Nem elég nagy nekünk ez a vén Bécs város, Még majd azt mondják ránk, ha soká itt leszünk, Hogy otthon tán ilyen városunk nincs nekünk.” Fontolóra vették s elindultak nyomba’ Óperencián túl a ködös Londonba. Nem volt hosszú az út, mivel nem volt kajla, Torony irányában mentek mindig balra, Heted napon éppen delet harangoztak, Mikor a legszélső házak mutatkoztak. „London” volt felírva a mutató fára, Ideje is, mert a Miklós lova fáradt, Nem fut ez már, hanem csak ballag, ténfereg, Mert seb van a hátán, feltörte a nyereg. („Úgy kell neki! – mondja bosszankodva János –. Minek lett ló? Mért nem Galantán nótáros?”) Ni, mint biceg, sántít, hogy szinte nevetség, Gondolja is Miklós: szégyene ne essék, Ilyen lovon menni a városon végig, Biz Isten megszólják, csúful lebecsmérlik. Amint így aggódnék, kapóra jön éppen Egy gyönyörű kocsi négy ezüst keréken, Drága kovácsmunka, bársony az ülése, Talán a király lesz? Nem a király mégse. Mert nem jár ott hintón, de gyalog őkelme, Lévén ánglusoknál más a dolgok rendje: Nálunk minden jobbágy a király szolgája, Ott minden jobbágyát a király szolgálja, Hordja a koronát, de mégse rátartó, Olyan ő ott, mint az arany gyertyatartó: Ő tart fényt, de benne gyertya csak azért ég, Hogy dolgozni lásson világánál a nép. És most térjünk vissza oda, hol elhagytuk, Hogy ült a kocsiban két szép lány s az apjuk. A leányzók fején hercegi korona, Olyan mind a kettő, mint Tündér Ilona, De többet ért az, hogy (nem nézünk leányt most) Egy pej volt kötve a kocsisaroglyához, Egy fölösleges ló, gyönyörű növésű, Piktor nem fest olyat, sem nem farag vésű. Megörült Miklósunk: „Enyém lesz, megveszem És majd a városba belovaglok ezen.” 79 �Mikszáth 170 Gondolatból tett lesz; megkérdezni árát Odalép s megfogja a gyeplős kantárát. Megállott a kocsi: „Engedelmet kérek – Így kezdette Miklós bátran a beszédet –, Engedelmet kérek a bátorságomért, Hogy megállítottam, de az a bajom ért: Beteg lett útközben az én Ráró lovam, Hát arra kérem én az urat komolyan: Látom, egy nyerges ló ott ficánkol hátul, Szívesen venném meg azt a gazdájátul.” Gúnyosan mosolyog az angol e szóra: „Hát tudja-e az úr, kivel állott szóba? (S úgy megdühöng, bár ősz szakálla, mint kender) Én vagyok itten a leggazdagabb ember. Születésem herceg, a nevem Márború (Miklósra nézett a két széplány szomorún) Azt kérdezi: lovam nem adom-e oda? Ej, ej, jó uracskám, mondja meg kicsoda?” Megfelelt emberünk szelíden, csendesen: „Eszterházy Miklós becsületes nevem, Herceg vagyok én is, s ami a fődolog, Ifjú ereimben jó magyar vér csorog.” Ránézett Márború savaszín szemével: „Hehehe! Menjen el az Isten hírével, Hagyja itt a lovat, barátocskám, másnak, Nagyon drága ló az egy magyar mágnásnak.” „Micsoda? – pattant fel Miklós –. Mi az ára?” Feleli az angol: „Menjen az útjára; Tízezer forinton alul nem eladó: No, ugye megmondtam, nem magának való?” Eszterházy erre de bizony fellángol S tízezrest vesz ki a bugyellárisából, Valamennyit oda a kocsiba szórja S tölti a pisztolyát hirtelen golyóra. Megszeppen az angol, sikoltoz a lányság, Mikor meghallják a pisztoly durranását. Mi történt? Látni már, hogy a füst szétterjed. Halva fekszik a ló. Nem hord az már nyerget… S egész kipirulva ott áll Eszterházy. „Megijedt tán? – szól az angolnak, ki fázik – Megvettem a lovát, de bizony nem másért, – Hogy szóba állhassak… egy-két pillantásért. Márború herceg úr, vegye fontolóra: Egy magyar mágnás még rá sem ül ily lóra.” Az angolt bántja is talán ez a dolog, S marasztanák szemmel a szép kisasszonyok, 80 �Mikszáth 170 De Miklós az időt tovább már nem húzza, Föveget emelint s lovát sarkantyúzza; S az mintha érezné, hogy mi most a virtus: „Ne fájjon semmid sem… mint sebes nyíl, úgy fuss!” Kevélyen elvágtat, bár a lába vérzik, Londoni kapukból szép leányok nézik. Negyedik fejezet Elmondatik: hogyan nyerte el Eszterházy Márború herceg tömérdek vagyonát, és hogy szerette meg a szép Editet. Híre ment hamar az utcai esetnek. London városában most ezen nevetnek, Hogy főzte le Miklós Márború herceget, Meg is érdemelte, mert minek hencegett? S amint még tovább ér a hír szájról szájra, Márború meghívja Miklóst vacsorára. Mert szégyelli, hogy ha őrajta kifognak, S elejét akarja venni a dolognak. Két gyönyörű lánya biztatja legkivált, Hívjon sok vendéget és magát a királyt, S mutasson aztán fényt, hogy álomnak véljék, Tengeri matrózok száz évig regéljék. Meg is történt minden, arra nincsen gondom, Hogy sorra elmondjam, nem én, dehogy mondom. Unokám se győzné azt végighallgatni, Az öreg asszonyok szájának kell hagyni; Azok szerint, ha oszt kihímezik a szót, Az öblítővíz is tokaji borból volt. Krónikákból látom a mi szín-valóság, Ki van ott hagyva a hiábavalóság. Annyi szent, Miklós nem volt fényben hiányos, Vele ment, mint mindig, de kicsípve, János. Eszterházyról a vén írás azt mondja: Kis gyémánt óra volt minden mentegombja. Valamennyi jól járt, ütött és mutatott, Fehérnépség szeme szikrát hányogatott. Ami pediglen a vacsorát illeti, Arról a hagyomány úgy szól, hogy őneki (Már tudn’illik a mi Miklósunknak) külön Ott benn főztek, fogván egy szakácsot fülön, Fő a dologban, hogy hencegésből tették, Tüzük politúros fával élesztgették. Látta Miklós s úgy tett, mint aki nem látja, Majd bizony azt mondják, szája maradt tátva. 81 �Mikszáth 170 Úgy tett, mint aki már több fényt látott ennél, Mintha az egészet még észre se venné. A két kisasszonnyal szívesen szót váltott, Sőt, ki is szemelte a szebbik virágot. Nem volt nehéz, mivel csinosabb az egyik, A fiatalabbik, úgy hívják, hogy Edit. Szőke selyem haja vállát betakarja, Tejszínű az arca, hófehér a karja; Búzavirág szeme férfiak romlása, Még a püspöknek sem tanácslom, hogy lássa. Meg is olvadt Miklós, odalett egészen, Hétszer újrázták meg a táncot egy végben. Miklós tűzzel járta, Edit meg nem bánta, Tündöklött fején az aranyozott párta. Az a párta, párta… ha főkötő lenne, Istenem, de csinos volna Edit benne; Jobban megszorítja puha kis kacsóját, Jaj, le ne tapossa helyes viganóját! Amikor nem nézték, derekát átfogta, S mikor nem hallották, fülébe sugdosta Csintalanul, hetykén: „Kegyelmes kisasszony, Hátha arra kérném: legyen maga asszony!” Mintha rásüt a nap rozmaring virágra, Bágyadtan hajlik le annak minden ága, Kezét leereszté, fejét lesütötte, Imbolygott, mint a nád, gyönyörű termete. S míg liljom-szál hajlik, a virágja éled, Megfesti arcát a szerelmi igézet: „Jaj, lennék én asszony – rebegi csendesen –, De mihaszna lennék, örömest, szívesen, Nem adnak engemet egy magyar mágnásnak, Szegény az minekünk, inkább adnak másnak.” Miklós e szavakra megharapta ajkát, Megfordult s ott hagyta a kedves leánykát. Hisz nem ő az oka! de fájt neki nagyon, Hogy a szív itt semmi, minden csak a vagyon. Mivel találomra odavitte lába, Átment szomorúan a másik szobába. Ott ültek az urak, mulattak, kártyáztak, Ha jól emlékezem, hát durákot játsztak. Felül ült a király, legtöbbet az vesztett (Se baj, adóban majd visszaszedi eztet!) Bosszús volt egy kicsit király őfelsége S épp Márború ellen volt intézve mérge. Ha a király bukti, mindig ő a nyertes, Egy halom aranyra milyen könnyen szert tesz! 82 �Mikszáth 170 Király a kártyáját mivelhogy csapkodja, Szelétől megbomlik a nyert arany boglya, S a sok arany közül egy a földre esik, Felugrik Márború, hogy ő megkeresi: Szertenéz, lehajlik, az asztal alá nyúl, Ugyan érdemes is! mondja ott néhány úr. Miklós a világért egy szót ki nem ereszt, Gavallérhoz illőn kivesz egy ezerest, A gyertyához lépve, fidibusznak gyúrja, Meggyújtja s világít vele Márborúra, Hogy az jobban lásson a nagy asztal alatt …Találja meg szegény azt az egy aranyat! Elámul a király s minden atyafia, Ilyen gavallért még nem látott Anglia! Asszonyok, leányok mind összeszaladnak, Szót az egyik szájból a másikba adnak. Mily finom úr Miklós s milyen előkelő, Márború aranyát hogy keresték elő; Király is megszólalt mindjárt melegibe: „Urak, országnagyok, figyeljetek ide! Ez a magyar herceg most a mi vendégünk, Kit, minek tagadnám, kissé becsméreltünk, Mert kedvelt hívünket, Márború herceget Megtréfálta tegnap, csapván szörnyű szelet. Nem is szándékoztunk ezt annyiba hagyni, El akartuk szemét kinccsel kápráztatni, Azt hittük, nem lehet úr más, csak mi magunk. Hittük pedig azért, mert gazdagok vagyunk. Íme, ez az ifjú, gazdag vagy nem gazdag (Nem tartozik ide, nem keressük azt ma), Megmutatta fennen, hogy a pénzt nem nézi, Mindenütt, mindenben úri voltát érzi; Angolországomban nincs őneki párja, Ürítem poharam magyar hazájára!” Csengtek a poharak, a cigány tust húzott, Miklósunk szép arca nagy örömben úszott. Szólni akart, nehogy azt mondják rá, paraszt; De megint a király tette le a garast, Mondván: „Urak, azért vagyunk mi angolok, Hogy elösmerjük azt, ami dicső dolog. Eszterházy Miklós jutalmat érdemel, Megengedjük tehát neki, hogy ezennel Amink csak van, abból válasszon szabadon, Bármi legyen is az, megkapja, fogadom.” 83 �Mikszáth 170 Nem habozik Miklós, hirtelen megszólal S elmondja, mit választ, pirulva, pár szóval. Neki nem kel innen kincs… vigye a fecske! De kell neki innen egy magyar menyecske, Inasának pedig, Jancsinak egy másik, A magáénak már ismeri vonásit; Nem más az, a házi kisasszony, szép Edit, Ez legyen az övé, a Jancsié pedig Valamely udvari ügyes fehércseléd, De azt ezer közül ő nézze ki elébb. Ha darázsfészekbe nyúl, se vón’ különben, Egyszerre dühös lett rája minden ember, Márború s a király a szavába vágnak. Még Jancsi inas is s zagyván kiabálnak. Király azt beszélné, ha értnék a zajban, Hogy nem oda Buda! Itt az az egy baj van, Edit nem tőle függ; Editet az kapja, Kinek jószántából od’adja az apja. Jancsi meg felordít: neki nem kell senki, Van őneki, aki gondját viselendi, S elárulja, hogy az Galantán a Marcsa; Kiáltják az urak: „No, az isten tartsa!” De a legdühösebb vén Márború herceg, Mint minden lefőzött ember, ő is henceg. Kiabál, amint csak telik a torkából: „Lám, uraim, kibújt már a szög a zsákból. Most tudjuk, a pénzét mért hányta őkelme, Hogy a leggazdagabb leányt elemelje. De nem oda Buda! mint a király mondta, Felsült most az úrfi, nem akadt bolondra. Mert én a lányomat nem adom, nem adom, De már hogy is adnám? Hisz övé e vagyon, Melynek Magyarország sose látta párját… S elkezdi számlálni számos majorságát, Földjeit, rétjeit s mi mindene van itt, Kiváltképpen pedig tömérdek juhait. Annyi sok, nincs ember ezen a világon, Ki juhok dolgában a nyomába hágjon. „Fogadjunk! – kiált fel erre Miklós nyomban – Hogy ahány birkája, annyi juhászom van!” Ha sistergő villám üt be csendes éjbe, Úgy ütött ez a szó ebbe a beszédbe. Szörnyülködnek, zúgnak: Hisz az lehetetlen! Majd csend lesz… hallani, amint a légy röppen; Meg újra morognak, mint égi háború: No, mit szólasz ehhez? Hallod ezt, Márború? 84 �Mikszáth 170 Márború arcán csak szánakozás látszott: „Megeszem én, öcsém, azt a sok juhászod, Hanem a fogadást, bármily bolond, állom, S ha nyered, mindenem tied a világon: Lányaim, kincseim, összes jószágaim, Selyemfüves rétek, patakim, malmaim; Ha arany, ha ezüst, ha palota, ha ló, Ne maradjon semmim, csak a rajtamvaló.” Miklós kérésére teszik ezt írásba, Királyi pecsétet ütnek az írásra, Király komissziót húsz tagból nevez ki, Ki a juh- és juhász-számlálást megkezdi. Leteszik a hitet – mert az ember gyarló –, Számításnál egy se legyen részrehajló. Kezdik a nagy munkát Angliában elébb, Aztán elindulnak Magyarország felé, Birtokról birtokra, Jancsi vezetgeti, Vajon lesz-e elég szerencséje neki? Erre gondol Miklós, s egész London várja, Tudakozni járnak a király nyakára, Hogy lesz már, mi lesz már, hogy állnak a számok? Maga a szép Edit is kíváncsi rájok, Mindig kérdi, s mindig pirul, mikor kérdez, Mosolyog a király ez érdeklődéshez: „Ej, ej, hát ki nyerjen, monddsza édes szépem, Apád-e vagy pedig…” Szól az: „Ne izéljen!” Nem is izélt többé – de én se izélek, Nem toldom már tovább, mindent elbeszélek. A nagy számolásnak úgy lyukadt ki vége, Hogy volt Márborúnak birkája temérdek; Ráment ezerekre, nem is néhány százra, De tízzel mégis több a Miklós juhásza. Boldog volt most Jancsi az urával együtt, Mert mondanom sem kell, hogy ő is visszajött. Márború vagyonát Miklósunknak adták, Királyi udvarnál nagy fénnyel fogadták; Márború szegény lett, semmije se maradt, Esküvőre készült szép Edit ezalatt. Drága kelengyéjét háromszáz fraj varrta, Két hét óta folyton dolgozgattak rajta. Harmadnapra lett vón’ már a lakodalom, Mikor lovas legény áll meg az udvaron. Fekete pecsétes levél Galantáról, Rossz hírt hoz, rossz hírt hoz az ország sorsáról: 85 �Mikszáth 170 Ellenség ütött be három határ felül, Dúlnak a franciák otthon kegyetlenül. Felkiáltott Miklós: „Hamar, Jancsi, nyergelj! S hazaindulának mindjárt korán reggel. Siettek, volt dolga sarkantyúnak, lónak, Márborút megtették addig tiszttartónak. * Ami aztán történt, azt majd elbeszélem A szüret után vagy legkésőbb a télen. – Vége – 11. Mikszáth Kálmán fényképe az elbeszélő költemény megjelenésének évéből, 1882-ből – a felvétel történetét A saját ábrázatomról című elbeszélése mutatja (Az Országos Széchényi Könyvtár állományából) 86 �Tanulmányok ANDOR CSABA Adalékok és adatok Esterházy Péter műveihez Tarjányi Eszter emlékére A Termelési-regény néhány életrajzi vonatkozása Esterházy Péter harmadik könyvével, a Termelési-regény (kisssregény) címen megjelent művel aratta első komoly sikerét. Bár a Fancsikó és Pintára, majd a Pápai vizeken ne kalózkodj!-ra is sokan felfigyeltek, a kritika (és nem utolsó sorban az irodalomtörténészi szakma) csaknem egyöntetű elismerését mégis ezzel a kötettel vívta ki. A mű létrejöttének életrajzi hátterét részleteiben nem ismerem, erről tehát hallgatnék. Az nyilván ismert, hogy a regény írásának idején az 1977-ben elnyert Móricz Zsigmond-ösztöndíj tette lehetővé, hogy első és egyben utolsó munkahelyét a szerző otthagyja. Már ekkor elhatározta (ezt néhány nappal a kedvező fordulat, vagyis az ösztöndíj elnyerése után, a nálam tett látogatása során el is mondta), hogy annak lejárta után nem kíván visszamenni a munkahelyére, másik állást sem keres, hanem megpróbál az írásaiból megélni. Ez akkoriban nem volt túl könnyű, de nem is volt nehéz; a rendszertelenül érkező pénzből azonban (kezdő írónak) csak fegyelmezett életmód mellett lehetett gond nélkül megélni. (1980-ban egy tíz szerzői íves könyvért kb. annyi honoráriumot kaptam, amennyit fél év alatt kerestem az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársaként. Ha előzőleg a könyv fejezeteit folyóiratban is megjelentetem, akkor megkétszerezhettem volna az összeget. A szépírók csaknem minden esetben előbb folyóiratokban, majd könyv alakban jelentették meg írásaikat. Egy szerzői ív nagyjából 40 ezer karakter.) Esty (ahogyan a hozzá közelállók némelyike hívta őt, egyúttal Kosztolányi művére is utalva, s ennek megfelelően ’esti’-nek ejtve a nevét, bár sokan – a családnév rövidítéseként – az ’eszti’ ejtésmódot használták) a szavain túl az arckifejezésével és utánozhatatlan gesztusaival is egyértelművé tette: nemcsak az életében, hanem az irodalmi pályáján is új korszak kezdődik. (Nyilván alapos mérlegelés előzte meg a döntését, hiszen ekkor már családja volt.) Péter (egyetlen) munkahelye egyébként a Balzac utca 12. sokadik emeletén volt. (Jóllehet a modern irodaház nem sokkal korábban épülhetett, mára már lebontották, másik épület áll a helyén.) Mivel (nem tanári) matematikus szakot végzett (tanári szakra sem a származása miatt nem vették volna fel, 87 �Tanulmányok sem azért, mert a piaristáknál tanult), így aztán legtöbb évfolyamtársunkhoz hasonlóan ő is egy számítógép mellett dolgozott. A könyvet úgy, ahogyan azt Péter megírta, s ahogyan azt a befogadóknak olvasásra ajánlotta, szinte senki sem olvasta; ami bizonyos mértékig természetes is, hiszen az olvasókat valójában a legritkább esetben érdekli az alkotói szándék vagy az „igazi” mű. Ez régi tapasztalat. Raymond Queneau: Cent mille milliards de poèmes (Gallimard, 1961) című kötetének szonettjeit sem a sorok véletlenszerű, egymástól független lapozásával szokás befogadni, hanem egyszerűen annak a tíz szonettnek az elolvasásával, amelyeknek sorait variálva (ismétléses variáció) juthatunk elvben száz billió (vagy ahogyan a szerző kicsit nehézkesen, de precízen fogalmaz: százezer milliárd, tehát 1014 számú) kisebb-nagyobb mértékben eltérő szonetthez. A könyvet ugyan a kiadó soronként csíkokra vágta, s így könnyedén lehetett egymástól függetlenül lapozgatni az egyes sorokat (sőt, valójában nem is volt más lehetőség), ám a legtöbb olvasó, mit sem törődve az alkotói elképzeléssel, szerette volna „végigolvasni” azt, amit tulajdonképpen nem lehet végigolvasni, s ahhoz az egyszerű csaláshoz folyamodott (amelyhez különben maga a szerző is!), hogy mind a tizennégy sornál egyet-egyet lapozott, így aztán mindössze tíz szonett elolvasása után úgy gondolta, hogy a végére ért annak az olvasmánynak, amelynek – Queneau szándéka szerint – éppen az lett volna a lényege, hogy sohasem lehet a végére érni. Hasonlóképpen B. S. Johnson: The Unfortunates [Panther Books (UK)– Secker & Wartburg (US), 1969] című művének fejezeteit is, a szerzői instrukció ellenére, nem véletlenszerű sorrendben szokás olvasni. Az eredeti mű, eme olvasat megkönnyítése érdekében, dobozban jelent meg, csak az egyes fejezetek voltak külön-külön összefűzve; a magyar változatot sajnos bekötötték (ami irodalomelméleti szigorral nézve a mű meghamisítása), így a magyar olvasók általában ugyanazt olvasták, azt a véletlen sorrendet, amelyet a nyomda produkált, ahelyett, hogy mindannyian valami mást olvastak volna, miként azt a szerző óhajtotta. (B. S. Johnson: Szerencsétlenek, Európa, 1973.) Esterházy Péter erőfeszítése is hasztalannak bizonyult: hiába volt két könyvjelző a Termelési-regény kötetében (pontosabban annak első kiadásában) azért, hogy az egyik a főszövegben, a másik a jegyzeteknél könnyítse meg a folytatás megtalálását, az olvasók zöme csak az egyiket használta, egyszerűen a lapszámozás sorrendjében olvasta a regényt, s a jegyzeteknél nem lapozott hátra, ahogyan a szabály szerint el kellett volna járnia. Ez az olvasói magatartás a megjelenés idején (1979) annyira jellemző volt, hogy végül senkivel sem tartottam érdemesnek beszélgetni a könyvről. Barátaim, ismerőseim (Péterrel közös ismerőseinket is ideértve) egytől egyig a lineáris olvasat mellett döntöttek: végigolvasták a főszöveget, majd utána a jegyzeteket. Miről is beszélhetnék velük? Hiszen én Péter könyvét olvastam el, 88 �Tanulmányok ők viszont egy másik művet; úgysem érthetjük meg egymást, annak meg semmi értelme, hogy elbeszéljünk egymás mellett. A főszöveg esetleges életrajzi hátteréről semmit sem tudok mondani. Péter a munkatársairól nekem sohasem beszélt, így inkább csak gyanítom, hogy valamit azért az ottani viszonyokból is beleszőtt a főszövegbe, s ha voltak esetleg irodalomkedvelő kollégái (vagy kolleginái), ők talán azt is tudták, hogy kinek a vonásai köszönnek vissza mondjuk Gregory Peck alakjában. Az viszont biztos, hogy az esetleges életrajzi megfeleléseknél itt nagyobb szerephez jutott az írói fantázia. A jegyzetek ellenben bővelkednek olyan részletekben, amelyek minden jel szerint dokumentumok. Péter nem Mikes Kelemen példáját követte! Jolánka néni levelei egyáltalán nem fiktív levelek; nem kellett a szerzőnek a fantáziájára hagyatkoznia, az írói találékonyságnak legfeljebb akkor lehetett volna szerepe, ha a saját leveleit próbálta volna meg emlékezetből rekonstruálni. Inkább (egy rövid szöveg kivételével) lemondott erről. A futballal kapcsolatos történetek is vélhetően megtörténtek, bár (mivel 1966 után nem tanúsítottam érdeklődést a téma iránt) nekem csak egyet mesélt el ezek közül. A regény jegyzeteiben több helyen is szerepelnek a „táskás emberek”. A 202. oldalon még nem világos, hogy kikről is van szó, ám később, a 247–248. oldalon kiderül, hogy ügynökökről, akik játékosokat vásárolnak. (Itt és a továbbiakban az 1979-es első kiadás oldalszámaira hivatkozom.) Pétert nagyon feldúlhatta a megvásárlására irányuló próbálkozás, mert erről nekem is beszámolt. Ekkoriban egy NB–IV-es csapatban focizott; ezen a meglehetősen alacsony szinten nyilván nem volt túl gyakori a játékosok átigazolásának komoly anyagi előnyökkel kecsegtető szorgalmazása. Mint elmondta, havi 5200 forintos fizetéssel járó állást kínáltak neki (a történet idején az egyetemet végzettek kezdőfizetése kb. 1800–1900 forint volt); „természetesen” (ez akkoriban valóban természetes volt!) csak havonta egyszer, a fizetéséért kellett volna bemennie a munkahelyére. Jóval gyakrabban mondta el az irodalmi lapok szerkesztőivel kapcsolatos kalandjait. A regény 274. oldalán szerepel: „»MERT AMIT CSINÁLSZ, ZSÁKUTCA. UGYANAZ AZ ÖNCÉLÚ ZSÁKUTCA, MINT AMIT A JOYCE, SZENTKUTHY ÉS A GYULA, A HERNÁDY CSINÁL«. A mester elpirult, mert nem számított ekkora dicséretre. De aztán az derült ki, hogy az szidás volt.” Ezt ugyanígy mesélte el élőszóval is, ám elmondta azt is, hogy ki és hol részesítette őt ebben a bírálatban (vagy inkább kioktatásban). Ma már csak az előbbire emlékszem: Somogyi Tóth Sándor volt a szerkesztő, amiből viszont az következik, hogy nyilván a Kortárs szerkesztőségében történt meg az eset, mivel életrajzának tanúsága szerint ott volt olvasószerkesztő a maga korában ismert és népszerű író. Első magyarországi megjelenése előtt Péter sorra elvitte az irodalmi lapokhoz az elbeszéléseit (a Fancsikó és Pinta történeteit), de kivétel nélkül 89 �Tanulmányok minden lap elutasította őt. Az előbb említetten kívül még egy érdekes eset maradt meg az emlékezetemben: az egyik helyen semmi kivetnivalót sem találtak az írásaiban, csupán azt kérték tőle, hogy változtassa meg a nevét. (Sem a folyóirat, sem a szerkesztő nevére nem emlékszem már.) Így történt meg az a példátlan (a rendszer működésének zavarát jól illusztráló) eset, hogy miközben a szűk elit által olvasott, és ennek megfelelően kis példányszámú irodalmi lapok egytől egyig elzárkóztak a novellák közlésétől, először egy nagyságrenddel nagyobb olvasótáborral rendelkező napilapban, a Magyar Nemzetben (annak is a vasárnapi számában) jelentek meg a később könyvként kiadott Fancsikó és Pinta darabjai. [Kitérő. A korabeli kultúrpolitika nemcsak őrültség volt, de nem is volt benne rendszer. Se nálunk, se a környező országokban. Freud írásai 1948 után előbb jelentek meg Romániában (magyar nyelven!), mint Magyarországon. Nálunk a kortárs nem marxista magyar filozófusoknak (pl. Hamvas Béla) egyáltalán nem jelenhettek meg a műveik, míg Romániában D. D. Roşca: A tragikus lét című könyve magyarul is megjelent (Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, 1971). Pedig a szerző már az előszóban leszögezte, hogy ő nem marxista. A legtöbb Romániában megjelent magyar nyelvű könyvvel ellentétben ez a könyv nem kerülhetett be a magyarországi könyvpiacra. Hasonlóképpen csak Erdélyben lehetett megvásárolni pl. a Lenin stílusa (Bukarest, Kriterion, 1971) című tanulmánykötetet is. De ebben se volt rendszer! Az ugyancsak Romániában megjelent egzisztencialista (vagy inkább nihilista) remekmű, Matei Călinescu: Zacharias Lichter élete és nézetei (Bukarest, Kriterion, 1971) a budapesti könyvesboltokban is megvehető volt. Léteztek olyan tabuk is, amelyeknek ideológiai hátterét egyáltalán nem lehetett érteni. Az 1970-es évek végén az Állami Könyvterjesztő Vállalat Központi Antikváriuma hosszú jegyzéket küldött akkori munkahelyemre, az ELTE BTK Filozófia II. Tanszékre azzal a megjegyzéssel, hogy a könyveket csakis azok az intézmények vásárolhatják meg, amelyek szavatolni tudják, hogy külön zárt helyen tárolják azokat, és kizárólag a kutatóknak engednek betekintést a könyvekbe. A listában 90%-ban szabadkőműves páholyok kiadványai szerepeltek.] Vannak egészen furcsa módon szövegbe ágyazott életrajzi „adatok” is a regényben. Mivel ezek felismeréséhez különleges ismeretekre vagy képességekre van szükség, s nekem a számmemóriám az egyetlen említésre méltó adottságom, csak egyet említhetek ezek közül (277. oldal): NYÚÚÚL! Elveszett 1 db fehér színű nyúl (KÜLÖNLEGES TULAJDONSÁGGAL!) Megtalálóra értékes jutalom vár. Máté Karikó 215–290 telefonszám 90 �Tanulmányok S hogy hol van itt az életrajzi elem? A 215–290 Péter munkahelyének a telefonszáma volt. Péter helyenként szándékosan úgy fogalmazta meg mondandóját, hogy csak egy szűk elit érthesse meg. Ilyenkor általában megadta a megfejtéshez feltétlenül szükséges támpontokat; az elhallgatás és a kimondás határán manőverezett, pl. úgy, hogy a neveknek csak a kezdőbetűit adta meg. Íme, az egyik irodalomtopográfiai feladványa, szögletes zárójelben a megfejtéssel, ill. a megjegyzéseimmel, egy helyen pedig […]-tal jelezve a szövegkihagyást (200. oldal). Elhagyva a gombamód szaporodó házakat, jócskán alkonyodott; mint valami árvíz, alattomosan és feltartóztathatatlanul terjedt a sötétség, s ő, kezében tornazsákjával, szívében lassan oldódó szomorúsággal leszállt az autóbuszról (egy megállóval előbb, mint „kell” és „ajánlatos” – ha geometriailag közelítek), és elindult fölfelé az Á.[rvácska] úton [helyesen: utcán; lásd a közterület jellegének második említését!], amikor összetalálkozott [Weöres] Sándor úrral, a költővel. A költő cigarettázott, szokott szívélyességével szovjet cukorkával kínálta a mestert, karamell szeverjanká-val, melyet azonban a fiatal mester, hivatkozva fogai állapotára, köszönettel visszautasított. […] Együtt bandukoltak fölfelé! A mester elgondolkodó, szenzibilis állapotában lévén, nem esett szó köztük; ami rendkívül sajnálatos, ha szűkös irod. tört. szempontból nézzük; sajnáltam is. Ám nemsokára vad kutyaugatás rázta föl őket báva sétájukból. A mester megijedt, ezzel szemben Sándor úr szembefordult a két fenevaddal. Pompás állatok voltak, izmosak, erősek, fiatalok, foguk fehérje kihívóan csillogott. A mester ingerültségbe ojtott melancholiával azt mondta: „Micsoda poroszok!” Sándor úr nézte a kutyákat, azok lassan elhallgattak; mozogni mozogtak, de a pofájuk csukva maradt. Sándor úr a szipkájával babrált, azt nézte földöntúli tekintetével, úgy mondta: „Vajon mikor leszünk mi ilyen szép kutyák?” A mester ekkor jól megnézte a kutyákat, s erre neki is eszébe jutott: „Vajon mikor leszünk mi ilyen szép kutyák?” Egymást hallgatva tovább mentek, és mikor egy útkereszteződéshez értek – az Á.[rvácska] utca torkollott az épp kanyarát végző T.[örökvész] útba –, Sándor úr jobbra ment, a mester meg balra. [A Bogár utca felé, ahol a történet idején lakott.] Vegyük észre, hogy a szöveg szűken vett irodalmi megértéséhez nincs szükség ezekre a kiegészítő információkra, jóllehet nyilván nem véletlen a kezdőbetűk megadása, amelyeket el is lehetett volna hagyni, első esetben az ’Á’ előtt álló határozott névelőt határozatlanra cserélve, második esetben a „fölösleges” (csupán a topográfiai talány megfejtését elősegítő) közbevetés elhagyásával. Sőt, még a Sándor névre sincs szüksége a hetvenes évek kortárs irodalmát ismerő és értő olvasónak! A költő megszólalása ugyanis az 91 �Tanulmányok értők számára teljesen egyértelművé teszi, hogy csakis Weöres Sándor szájából hangozhatott el akkoriban ez a mondat. (Hamvas Béla már nem élt, s különben is prózaíró volt.) Péter tehát figyelmes, vagy talán helyesebb így fogalmaznom: előzékeny volt az olvasóval szemben, amikor – az agytornát fölöslegessé téve – megadta a költő keresztnevét. Ugyanakkor valamiért (talán az említett „irod. tört.” szempont miatt) fontosnak tartotta azt is, hogy a helyszínt is egyértelműsítse. Van persze két apróság, amelyek paradoxonnak tűnnek, bár valószínűleg feloldhatók. (Katonáskodásunk 11 hónapja alatt Péter szorgalmasan vezette a naplóját. Ha ez a szokása a későbbiekben is megmaradt, úgy a részleteket illetően se tévedhetett, hiszen nem az emlékezetére hagyatkozott, hanem az eseményekkel egyidős feljegyzéseire.) Az egyik: hol és melyik buszról szállhatott le Péter egy megállóval előbb? Akár a 91-essel, akár a 11-essel utazott, érthetetlen, hogyan került a Bimbó útra. Márpedig csakis onnan indulva lehet eljutni az Árvácska utca másik végéhez, a Törökvész úthoz, mivel az Árvácska utcát nem keresztezi egyetlen utca sem. Ez utóbbit figyelembe véve adódik a másik talány: mit jelent az, hogy „összetalálkozott” Weöres Sándorral? Ez rendesen úgy fordulhat elő, ha van egy utcasarok (az Árvácska utcának azonban csak a két végén találunk ilyesmit), vagy ha egymással szemben haladnak (esetleg egy házból lép ki éppen a költő, de erre nincs utalás a szövegben). Ez utóbbit kizárhatjuk, hiszen végül (anélkül, hogy bármelyikük is irányt változtatott volna közben) együtt érkeztek el az Árvácska utca és a Törökvész út sarkára. A premisszákból következően azonban ez csak egyféleképpen lehetséges: ha valamelyikük utolérte a másikat. Ugyanakkor ennek az eseménynek a jelzésére az „összetalálkozott” nem a legszerencsésebb ige. A szerző által említett „irod. tört.” szempontból mindez azért érdekes, mert megismerhetjük Weöres Sándornak egy olyan mondatát, amelyet helyhez és helyzethez tudunk kötni. Ha egyszer elkezdődik majd Péter életművének érdemi (és a részletekre is odafigyelő) vizsgálata, akkor feltétlenül kiderítendő lesz az, aminek én nem tudtam utánajárni: ki volt a regény kulcsszereplője, Jolánka néni? Hogy miért éppen ő a kulcsszereplő? A figyelmes olvasó számára feltűnő az a több mint empatikus mód, ahogyan őróla írt. Bízvást elmondhatjuk: a legszűkebb családtagok (szülők, feleség, gyerekek) után, és a legrégibb barátok mellett ő volt az, aki az intellektusához és a szívéhez a legközelebb állt (megkockáztatnám: az utóbbihoz általában az előbbin keresztül vezetett nála az út). A jövő kutatóinak csak annyit: közeli rokon volt (mivel a kitelepítésnél is ott volt Jolánka néni az Esterházy család közvetlen közelében), ugyanakkor az is biztos, hogy nem az Esterházy család tagja volt. Gudenus János József munkájában ugyanis az Esterházy család családfáján egyálta- 92 �Tanulmányok lán nem fordul elő ez a keresztnév, még a házastársak között sem. (A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája I. A–J. Bp., Natura, 1990. 352–380.) Ez azt valószínűsíti, hogy Péter édesanyjának lehetett a közeli rokona, vagyis a Mányoki család körében érdemes őt keresni. Esterházy Péter versei Mivel a XX. és XXI. század irodalmával sohasem foglalkoztam behatóbban, így azt sem tudom, vajon Esterházy Péternek jelentek-e meg költeményei, vagy hogy ilyen irányú próbálkozásairól írtak-e bármit is az irodalmárok. Sőt, azt sem tudom (mert erről sohasem beszélgettünk), hogy 1976 után, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ő alapvetően prózaíró, miként vélekedett 1972-es írásairól. Számos alkalommal megkérdezhettem volna tőle, hogy ír-e időnként verseket is, de nem tettem. Weöres Sándor költészete és filozófiája sokak fantáziáját megmozgatta, s nekünk, ifjú egyetemistáknak (akkor még mindketten úgy hittük: leendő matematikusoknak, pontosabban: én úgy hittem, hogy mindketten úgy hisszük, ámbár lehet, hogy Péter már akkor tudta, hogy író lesz) a kortárs magyar költők közül ő volt a kedvencünk. Nem lepett meg tehát különösebben, amikor 1972-ben néhány lapnyi olvasnivalót hagyott nálam, amely egysoros verseket tartalmazott. Pár nap múlva visszakérte, én pedig (ma már tudom, hogy ez súlyos irodalomtörténeti vétség volt) elmulasztottam lemásolni, de még kiírni is a legfrappánsabb egysorosokat. Az emlékezetem azonban az egyiket (talán azért, mert összetéveszthetetlen Esterházy-szöveg volt) megőrizte. Oravecz Imre nem sokkal korábban megjelent első kötetére (Héj, Magvető, 1972) reflektált, elismerően: „Ha szabad ezt a kifejezést használnom: igen.” Utólag az Oravecz-kötet megjelenésének éve alapján tudtam eldönteni, hogy melyik évben születtek Péter egysorosai. Egészen biztosan írt másfajta („igazi”) verseket is, de ezt csak egyetlen művel tudom dokumentálni, mivel a verset (még 1972-ben) nálam hagyta. Befejezésként következzék a vers; az egyszerűség kedvéért az eredeti gépirat hasonmását mellékelem. 93 �Tanulmányok 94 �Tanulmányok CZAKÓ GÁBOR Mcheta–Feldebrő, avagy a kaukázusi kapcsolat Kétségtelen adatok igazolják, hogy őseink – közéjük értve a magyarul beszélő avarokat is, talán éppen Theophülaktosz Szimokattész álavarjait – ismerték a kereszténységet, sőt, sokan hitükként vallották.1 Erről a Szarvasi tűtartó vagy a Nagymácsédi kereszt is tanúskodik. Legkorábbi templomunk – közvetett adatok szerint – még Géza nagyfejedelem idején (970–997) épülhetett, aki Esztergomban „fogadta Szent Adalbert prágai püspököt, itt keresztelkedett meg, és innen irányította európai tekintélyű politikáját.”2 Számos más forrás szerint Géza 974-ben a keresztséget és az István nevet Sankt Gallen-i Szent Bruno kezéből vette föl. A püspöki székhelyeken komolyabb épületeket emeltek. Ilyen lehetett az első pécsi székesegyház is, ami 1064-ben, Salamon királyunk harmadik koronázásakor leégett. A templomépítések Szent István közismert rendelete nyomán váltak országossá. Vidéken tíz falu emelt egy templomot. A templom a falvak közti határvonal találkozásánál állt, körülötte osztották föl a temetőt kellő számú részre. Az arányos és közös temetőhasználat máig tanulmányozható a Vas megyei Zsennye és Gyanógeregye közt félúton álló Szent Cecília – ottani szóval Szent Cicelle – templom kertjében. Az első templomok leginkább kör alakúak voltak, s lényegében az oltárt, a miséző papot és segítőit, meg a templom kegyurát fogadták be. A többiek, a jónép Isten ege alatt álldogált, térdepelt. Egészen biztos, hogy legalább négy kerektemplomunk a X–XI. században épült, és építőik – tágan fogalmazva – kaukázusi példákat követtek. Az idők folyamán a hívek szaporodtak, s a régi mellé egy új, nagyobb templomot emeltek. A kiszombori körtemplom kívülről kör alakú, belül karélyos. Mégpedig hatkarélyos. Igen hasonlatos hozzá a Karcsán (Zemplén vm.), Gerényiben (Ung vm.), valamint Kolozsmonostoron (Kolozs vm.) épült templom. Némelyik kutatóban fölmerült, hogy egyazon mester munkái. Vagy egy kőműves csoporté. 1 2 Theophülaktosz Szimokattész 2012. Világtörténelem. Ford. Olajos Teréz. Balassi Kiadó, Bp. Prokopp Mária: III. Béla király esztergomi várkápolnája. In: Magyar Szemle, Új folyam XXIV/9–10. szám. (http://www.magyarszemle.hu/cikk/20151020_iii_bela_kiraly_esztergomi_varkapolnaja) 95 �Tanulmányok A kiszombori körtemplom metszetrajza A gerényi, belül hatkarélyos kerektemplom ma szentélyként szolgál.* A honfoglalókkal érkezett kabar-kazár népcsoport, melyből föltehetően a palócok származtak, az Ipoly és a Sajó közt foglalt szállást magának. Gyaníthatóan a magyarok ún. kaukázusi ágából valók. Erejükre és tekintélyükre jellemző, hogy vezetőjük Aba Sámuel, Szent István sógora lehetett, harmadik királyunk. Feldebrőn készíttetett nemzetségének templomot, s önmagának temetkezési helyet. Szintén kaukázusi minta után, de ő eleve nagyobb templomot rakatott. Talán nem örmény, hanem inkább grúz példát követve. A kaukázusi magyar kapcsolatról lentebb lesz szó. Kétségtelen, hogy Örményország a világ első Krisztus-követő állama, amely 301-ben vette föl a kereszténységet, IV. Tiridatész (298 k.–324 k.) idején. Grúzia nem sokkal maradt el: III. Mirian (284–361) 334-ben keresztény hitre tért, majd 337-ben államvallássá tette Grúziában. Az ország már a Krisztus előtti időktől kezdve többször szakadt hercegségekre és részkirályságokra, majd egyesült, és újra bomlott. Az ókorban Mcheta is önálló államnak számított, majd a kereszténység fölvétele után megalkotta azt a templommintát, ami hamarosan mély hatást gyakorolt az egész térségre, sőt, mint látni fogjuk, hazánkba is eljutott. * Gerény ukránul Horjani, ma Ungvár része. 96 �Tanulmányok Mcheta, koraközépkori grúz főváros Szent Kereszt templomának alaprajza (585–605) A VI. században épült istenháza a kaukázusi templomépítészet ősmintája A mchetai Szent Kereszt templom a mai állapotában. 97 �Tanulmányok A feldebrői templom alaprajza (XI. sz. eleje) A sötét körvonal jelezte fal és épület Aba Sámuel korában készült. Az eredeti, Aba Sámuel király által építtetett templom modellje, ami a restaurálás során végzett föltárás alapján készült. A mai templomban látható. A tárgy sutasága ellenére is nyilvánvaló a két épület szerkezeti azonossága. Persze nem ez a modell volt a mchetai Szent Kereszt templom előképe, hanem fordítva. Szent István sógora, Aba Sámuel, a harmadik magyar király építtette még trónralépése előtt. Itt temették el 1044-ben. A templom szemlátomást a kaukázusi templomépítészet szabályait és eszményeit követte a nyugat-európai helyett. A négyzetes torony falait áttörte egy egyenlő szárú, végeinél kerekített kereszt. A templom közepén álló tornyot így oszlopok tartották. A bővítés során az eredeti épület jó részét, köztük az oszlopokat és a tornyot lebontották, s egy hosszanti téglalap alakú főhajót alakítottak ki. * Miért követett kaukázusi mintákat is a korai magyar templomépítészet? Megint a császári történetíróhoz, Bíborbanszületett Konstantinhoz és adatközlőihez, Bulcsú és Tormás hercegekhez kell fordulnunk. A besenyők pedig, akiket korábban kangarnak neveztek (ugyanis ez a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazá- 98 �Tanulmányok rok ellen háborút indítván és legyőzetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére letelepedni. Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szabartoi aszfaloinak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik. Tehát őseink egy szerencsétlen csata után kettészakadtak. Perzsia vidéke Észak-Kaukázust jelenti, annak is a folyók öntözte, legeltetésre alkalmas lankásabb területét. Tovább nem mehettek, mert a perzsák erősen őrizték a várakkal, falakkal védett Derbenti-kaput és környékét. A hegység bércei, szakadékai közt csak kisebb csoportok kelhettek át. Egész hadak málhákkal, állatokkal semmiképp. A XIV. sz. végéig a Kuma folyó térségében valóban létezett Kumagyaria – arab ejtés szerint – Madzsar fővárossal. Kumagyaria és a Duna menti Magyarország közti kapcsolatot Bendefy László derítette föl részint a Vatikán Levéltárában, továbbá a helyszínen.3 Kapott is érte az orrára… Konstantin azt is megörökítette, hogy a kazár alattvalók közül egy vagy több kazár vagy kabard csoport Árpád népéhez csatlakozott (l. Kazár, Kozárd, Kozármisleny, Kozárvár stb. helyneveinket és a kazár népviseletet. Hozzáértés híján a kazár és a palóc viselet eltéréseinek és hasonlóságainak elemzésébe nem bocsátkozom.) Hogy ők pontosan kik voltak, nem tudjuk. Az biztos, hogy a XI. század elején élükön Aba Sámuel állt, Szt. István sógora, harmadik királyunk (1041–1044). Az Abák birtokai a mai Nógrád megyétől a keleti határig nyúltak, és magukba foglalták a mai kazár és palóc vidékeket. A család tagjai házasságok, birtokcserék révén sokfelé elkerültek. Jeles emlékük a Pécsett 1984-ben föltárt rovásírásos középkori címerpajzsuk. Kézzel fogható bizonyítéka ez a rovás országos ismeretének és használatának. Sokat mond az is, hogy templomban maradt ránk. * Középkori magyarjaink bírhattak kazáriai, földrajzilag kaukázusi kapcsolatokkal, jelesül a XIV. sz. végéig fönnállt Kuma menti Magyarországgal, sőt, a Kaukázus gerincén túli Örményországgal és Grúziával is. Különösen föltehető ez az Abákról, a kazár-kabar törzs vezetőiről, akik számára természetes lehetett, hogy „hazai”, kaukázusi mestereket hozattak nemzetségi templomuk építéséhez. Talán éppen ezeknek az iparosoknak és ivadékaik- 3 Bendefy László 1942 (1999). A magyarság kaukázusi őshazája, Gyertyán országa. Magyar Ház Kiadó, Bp. 99 �Tanulmányok nak, tanítványaiknak művészetét őrzi a feldebrői templom eredeti része, meg a kerektemplomok szépsége. * Sajnos, nem sokat tudunk e keleti szálak szövésének-bomlásának részleteiről, hiszen a hivatalos magyarságtudomány létük föltételezését is finnugorellenes eretnekségnek minősíti. Ennélfogva a magánkutatások hitelességét mindmáig eleve elutasítja, még a kézzel fogható, olvasható vatikáni okiratokat is vagy népzene-kutatóink fölvételek ezreivel igazolt jelentéseit – Agócs Gergely, Juhász Zoltán, Sipos János és mások –, akik többszörösen bizonyították, hogy az Észak-Kaukázusban s annak előterében élő, ma török ajkú népek bizony magyar népdalokat énekelnek és muzsikálnak (Czakó–Juhász: Beljebb a magyar észjárásba, CzSimon Bt. Bp. 2010, kottákkal és hanglemezzel). Külön tanulmányt érdemelne, hogy beszélt nyelvüket miért cserélték le, s milyen nyomós ok miatt tartottak ki mégis zenei anyanyelvük mellett? A Zichy-expedíció során Szentkatolnai Bálint Gábor megtanulta a kabard nyelvet és elkészítette a Lexicon cabardico-hungarico-latinum c. kabardmagyar-latin szótárát és Kabard nyelvtanát (Kolozsvár 1894, ill. 1900), mivel sok rokon vonást talált a kabard és a magyar között. Követői egyelőre nincsenek. Juhász Zoltán kutatása – nagy mennyiségű dallam számítógépes összevetése mindkét kultúrából – kiderítette, hogy a kabard népzene a magyar legközelebbi rokonai közé tartozik. A legfrissebb: még fél esztendeje sincs, hogy M. Lezsák Gabriella régész vezette kis csoport bejárta a kaukázusi – a harmadik Magyarország fővárosa – Madzsar város romjait, s kiderítette, hogy három ilyen nevű hely akad a Kuma folyó völgyében. Ráadásul a kis expedíció az észak-kaukázusi térség múzeumaiban (!) számos honfoglaláskori tárgyat tanulmányozhatott! Még csak ki sem kellett ásni őket! * Tán e rövid ismertetésből is kiderül, hogy X–XI. századi eleink kapcsolatban álltak – Szabados György szavával – a harmadik Magyarországgal, a kaukázusival (Magyar államalapítások a IX–XI. században. Szegedi Középkorász Műhely, 2011). Erősen valószínű, hogy a feldebrői templom, meg bizonyára a hatkarélyos körtemplomaink építőmesterei is a kaukázusi keresztények közül jöttek. Semmi okunk föltételezni, hogy nem ottani magyarok voltak. Ideje lenne félretenni bizonyos dogmákat és tárgyilagosan megvizsgálni a honfoglalás előtti-utáni időkbe nyúló kaukázusi magyar kapcsolatokat. Is. 100 �Képzőművészet A jó harcot megharcolom Interjú Kele Szabó Ágnes művésztanárral Kele Szabó Ágnes művésztanár, önálló és csoportos képzőművészeti kiállítások résztvevője, 1988-tól a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium rajz, vizuális kultúra, mozgóképkultúra és médiaismeret, valamint művészetek tantárgyak tanára, a gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója. Kreatív egyéniség, pályaképe színes, tevékenysége sokrétű. Munkásságát 2000-ben a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Nógrád Megye Veres Pálnédíjával ismerte el; 2005-ben Salgótarján Közoktatásáért díjat kapott Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésétől; a Madách Imre Gimnáziumban végzett oktató, nevelő munkájáért 2007-ben Madách-éremben részesült; 2008-ban Az év pedagógusa lett Nógrád megyében; eddig négyszer részesült a Salgótarján város kiváló tehetséggondozó pedagógusa díjban; a Dornyay Béla Múzeum elismerését több éven át megkapta: 2009–2016 között Múzeumbarát pedagógus címmel ismerték el; 2011-ben a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete MROE-emlékéremmel jutalmazta. Bár mindennapjaidat az oktatás, a diákok tehetséggondozása köti le, mégis pályád meghatározó része az önálló képzőművészeti tevékenység. Kiállításokon láthatók képeid. Milyen út vezetett a képzőművészethez? Általános iskolás koromtól érdekelt az alkalmazott grafika, a nyomdászat, a tervezéstől az előállításig. Sikerült nyaranta a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat nyomdájában és dekorációs műhelyében dolgoznom, így a szakmai ismereteket is megszereztem. Érettségi után egy évig a Karancs Húsipari Vállalat egyetlen dekoratőre voltam. A megoldandó feladatok és helyzetek további önképzésre sarkalltak. A pályaválasztásomban meghatározó volt rajztanáraim – Varga István és Czinke Ferenc – személyisége, biztatása is. A tanárképző főiskolán matematika-rajz szakos diplomát szereztem, ahol Lóránt János volt a mesterem, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészi rajz, ábrázoló geometria és művészettörténet szakos középiskolai tanári diplomát szereztem Szabados Árpád osztályában. Könyvkötő szakmunkásvizsgát is tettem, részt vettem mozgóképtanári képzésen is. Az alkotóművészetem ötvöződött a gyakorlattal, az alkalmazott grafikával, dekorációval. Ennek nagy hasznát vettem – többek között – az iskola arculatának kialakításában. Közben rendszeresen részt vettem csoportos és egyéni kiállításokon, sikeresen szerepeltem képzőművészeti pályázatokon. Főiskolás korom óta minden évben bemutatkozom egy-két önálló kiállítással. A legutóbbi 2017 tavaszán volt a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola galériájában. Legjelentősebb egyéni kiállításom 2006-ban Allessandro di Medici meg- 101 �Képzőművészet hívására az AMA Calabria Egyesület és Lencsés Zsolt szervezésében DélOlaszországban Lamezia Termében volt. Részt veszek csoportos kiállításokon is. Műfajom a grafika, ha festek, akkor is grafikusan. Az egyedi grafika mellett sok logót, arculattervet, kiadványt terveztem, készítettem. Pedagógiai és képzőművészeti tevékenységedet nemcsak számos szakmai díj, de diákjaid elismerése is kíséri. Új tantárgyak tanmenetét alakítottad ki – tanítványaid örömére. Melyek ezek és milyen sikereket hoztak? 1988-ban kidolgoztam a gimnázium négy évfolyamának a rajz és műalkotások elemzése (ma vizuális kultúra) fakultáció helyi tantervét. Valójában ez volt a szakmai „belépőm” a Madáchba. Ez a megyében egyedüli, teljes tantárgyi program kialakítását jelentette. Az évek során sok tanítványom tett sikeres érettségi vizsgát vizuális kultúra, valamint művészettörténet tantárgyakból, folytatta tanulmányait képzőművészettel kapcsolatos területen, szerzett olyan szakképesítést, melyhez nagy segítséget jelentett a speciális képzés. Már 5 éve tagja vagyok az Oktatási Hivatal vizuális kultúra érettségi vizsga feladatkészítő bizottságának. 1997-ben az Országos Közoktatási Intézet, a Magyar Filmintézet és az ELTE Média Tanszéke által szervezett mozgóképtanár-moderátor képzésen vettem részt. Akkor még csak kísérletként, kuriózumként indítottuk önálló tantárgyként a médiát. Azóta is sikeresen működik, népszerű a tanítványok körében, bővíti az iskola specialitásainak körét. Évente 15–20 tanítványom tesz érettségi vizsgát a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgyból. Tanítványaim szép eredményeket értek el képzőművészeti – alkotó és elméleti – versenyeken és az utóbbi években fotós, filmes pályázatokon is. Sikeresen pályázol, a művészeti nevelést példaértékűen végzed. Nyertes pályázataid többsége segíti a diákok tehetséggondozását is. Melyek a legjelentősebbek ezek közül? 2003-ban sikeresen pályáztam izraeli tanulmányútra. Hatalmas élmény volt. A RAJZLAP című kiadványomra, a rajztáborokra, rendezvényekre több pályázati forrást is sikerült találnom. Filmklubot szintén pályázati pénzből tudtunk finanszírozni, ugyanígy a tanulói és tanári munkákat tartalmazó irodalmi és képzőművészeti kiadvány, az ÖN(H)ARCKÉP létrejöttét is. Nagy örömömre, idén egy sikeres pályázat eredményeként, a Nemzeti Tehetség Program támogatásával egy 60 órás médiás tehetséggondozó szakkört indíthatunk, melynek foglalkozásait rajtam kívül Shah Timor és Shah Gabriella fogja vezetni. A gyerekek és mi is nagy boldogsággal és várakozással készülünk a közös munkára. Mi motivált a RAJZLAP c. kiadvány létrehozásában? Szaktanácsadóként az a gondolatom támadt, hogy össze kellene állítani egy olyan kiadványt, amely folyamatosan közöl tudományos, módszertani 102 �Képzőművészet írásokat, beszámol érdekes tantárgyi kísérletekről, aktuális rendezvényekről. Ebből állt a RAJZLAP tematikája. Néhány évig ez volt az ország egyetlen rajzos szaklapja. Hat éven keresztül szerkesztettem. Elsősorban a megye területéről voltak megrendelők, de az ország távoli iskoláiban tanító kollégák közül is sokan megvették a lapot. A szerkesztői merészséget az akkor már jelentős személyes kapcsolatrendszerem biztosította. Így felkérésemre sok neves szakember írt cikket: Bálványos Huba, Gaul Emil, Pázmány Ágnes, Jelenits István, Sinkó István, Hartai László… Szaktanácsadó voltam, így a kiadó és terjesztő a Nógrád Megyei Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Szakszolgálati Intézet lett. A technikai kivitelezés, a tördelés nem jelentett gondot, hiszen sokéves nyomdai tapasztalattal rendelkeztem és alkalmazott grafikusként is tevékenykedtem. Idén, a művészeti tárgyakat tanító kollégák közreműködésével újjáélesztem a lapot, de már digitális formában, szakmai fórum keretében. Reményeim szerint – a technika adta előnyök kihasználásával – tartalmas, élvezetes szakmai, módszertani eszmefuttatási, konzultációs lehetőséget, virtuális kapcsolatot sikerül teremteni a térben távol élő kollégák között is. Az alkotótáborok helyszíne Hollókő volt. Miért választottátok ezt a nógrádi települést? Kikkel és milyen munkát végeztetek ott? Két nyáron Szécsénkében táboroztunk. Már az is nagyszerű élmény volt. Aztán felfedeztük Hollókőt, és a Közalapítvány munkatársaival – elsősorban Sztrémi Zsuzsával – együttműködve a 10 év alatt saját képünkre is formáltuk a táborhelyet. A résztvevők a gimnázium rajzfakultációs diákjai voltak, de a korábban érettségizettek közül is sokan visszajártak. Közösen kialakított szabályokon, napirenden alapuló, de mégis kötetlen alkotói tevékenységgel, felfedező túrákkal, motívum- és élménygyűjtéssel, tartalmas szórakozással teltek a napok. A hagyományos technikák mellett lehetőség nyílt egy-egy különleges eszköz – akvarell-ceruza, porpasztell, szén – kipróbálására. Ezeken túl minden évben volt egy kézműves program is: agyagozás, tűzzománc, gyöngyfűzés, batikolás, fafaragás... A falu történelmi múltjával, néprajzi, földrajzi jellegzetességeivel is megismerkedtünk. Tanulmányrajzokat, illetve festményeket készítettek a gyerekek a házakról, utcarészletekről, a várról s a környék dombjairól. Volt elég idő az elmélyült munkára, bensőséges beszélgetésre, zenehallgatásra, játékra. Az iskolai helyzetből kiszakadva, együttműködő partnerként éltük meg – diákok és a tábort vezetők: Eszterág Ildikó és én – ezeket a napokat. A táborban készült alkotásokat minden évben bemutattuk gimnáziumunk galériájában, de rendeztünk kiállítást a hollókői várban, a salgótarjáni Megyeháza galériájában és más iskolagalériákban is. Különböző lapokban, folyóiratokban publikálsz. Melyek a legjelentősebbek, a legemlékezetesebbek ezek közül? 103 �Képzőművészet Írásaim legtöbbször tantárgyi jellegűek: rajz és vizuális kultúra, mozgóképkultúra és médiaismeret; de publikáltam már kísérlettel, rendezvénnyel, projekttel kapcsolatban is. Ezek közül a legjelentősebb az Új Pedagógiai Szemle 2009. júliusi számában megjelent írásom, ami a Madáchban évente megrendezésre kerülő, általam szervezett tematikus hetekről számolt be. Művészettel, aktualitásokkal foglalkozó cikkeket írok a helyi napilapnak, szerzőként szerepelek a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyveiben. A sajtó és nyilvánosság program vezetőjeként a Magyar Lapkiadók Egyesületével, az Országos Olvasásra Nevelési Bizottság tagjaival, a Pannon Lapok Társaságának vezetőivel, egyes kiadók, lapok munkatársaival is nagyon jó munkakapcsolatom alakult ki az évek során. Az MLE hírlevelében és más újságokban is jelentek meg beszámolók az iskolai munkáról. Nagy büszkeségem, hogy A képzelet világa című vizuális kultúra tankönyv tanári kézikönyvében diákjaim sok-sok munkája szerepel az általam kigondolt és megvalósított tantárgyi projektek eredményeként. A diákok körében népszerűsíted a rendszeres újságolvasást. 2012-ben, a Magyar Lapkiadók Egyesülete „Mintaértékű gyakorlatok a napilapok, hetilapok, folyóiratok középiskolai felhasználásának elősegítésére” címmel kiírt pályázatán kollégáiddal együtt díjazásban részesültél. Miért fontos véleményed szerint az, hogy a fiatalok újságot olvassanak? Közismert, hogy a korszellem az olvasás ellen dolgozik, pedig a fiatalok gondolkodási, eligazodási képességének, kreativitásának, ismeretszerzési készségeinek a javítása nem nélkülözheti a jó színvonalú, funkcionális olvasni tudást, a szövegértést. Ebben egyértelmű segítség lehet a rendszeres újságolvasás is. Ugyanakkor az írott sajtó természetének, gyakorlatának a megismerése hozzájárul a diákok közéleti gondolkodásának fejlesztéséhez. A tömegmédia valóság-feltárási képességének megértése révén alkalmasabbá teszi a fiatalokat az információk szelektálásra, máshogyan: a „médiaértésre”. A Magyar Lapkiadók Egyesülete 2005-ben olvasásra nevelési mozgalmat indított „Hírlapot a diákoknak!” címen. A kezdeményezés kulcsfeladata, hogy kialakítsa és megszerettesse a diákokkal a rendszeres újságolvasás szokását, segítve ezzel az olvasási kultúra fejlődését is. A kezdetektől bekapcsolódtunk a programba. A Madáchban már sok-sok évvel ezelőtt is nagy gondot fordítottak a nyomtatott médiummal való ismerkedésre. Már az 1934/35-ös évkönyvben is szó esik rendkívüli „újságolvasós” órákról. 20 alkalommal vett részt iskolánk a SANYI (régen HÍD) programban. Gimnáziumunk vezetése, tanárai és diákjai felvállalták a megyei/regionális központ szerepét. A kurzus eredményeként újjáéledt az iskola évek óta szunynyadó diákújságja is. A Magyar Lapkiadók Egyesületének támogatásával 2006-ban HÍD konferenciát rendeztünk. 2010–2016 között szabadon választható, egyedileg akkreditált érettségi tantárgy volt A sajtó és nyilvános- 104 �Képzőművészet ság néven. A tananyag fejlesztését a Magyar Lapkiadók Egyesülete és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet végezte. Három kollégával együttműködve, heti 2 órás fakultációban tanítottuk a tárgyat. Ennek keretében a tantermi órákon kívül sok érdekes helyen jártunk: a salgótarjáni önkormányzati képviselők közgyűlésén, a Focivilág, a HVG, a Nők Lapja szerkesztőségében, az egri főiskola média tanszékén, a helyi Uniprint és a budapesti Semic nyomdában. A néhány év alatt közel 50 diákunk tett sikeres érettségi vizsgát SANYI-ból, és hasznosította e tárgyból szerzett ismereteit felsőfokú tanulmányi során. 2008-tól tematikus heteket szerveztek a gimnáziumban, melyek a tantárgyi kapcsolatokon túl sokféle témához, tudományterülethez kapcsolódnak. Hét évig voltál a programok főszervezője, s azóta is részt veszel a munkában. Milyen témák, korok kerültek fókuszba? 2007-ben középkori hetet szerveztünk, 2008-ban a lovagkor volt a hívószó, 2009-ben „A magyar ébredés kora (Reformkor)”, aztán a Görög hét, a Kelet hét, az Orosz hét és az Olasz hét eseményeinek voltam a főszervezője. Néhány a hagyományos, tematikus heti eseményekből: az iskolaújság különszáma, kiállítás a galériában, dalnokverseny, komplex művészeti vetélkedő, élősakk-bemutató, sportversenyek, matematika csapatverseny, tanári előadások, tanári nyitótánc, farsangi ruhabemutató. Neves előadók tisztelték meg a rendezvényt, többek között Dr. Várkonyi Gábor történész, Agárdi Spirosz Bendeguz görög kisebbségi elnök, Balogh Zsolt, az országos Buddhista Közösség elnöke, Dr. Manoj Mohapatra, az Indiai Nagykövetség elsőtitkára, a helyiek közül D. Ravasz Csilla és Sogojan Karine külkereskedők. Az évek során az iskola minden diákja, dolgozója bekapcsolódott a közös munkába, sőt sok „külsős” érdeklődő is megjelent az eseményeken, melyekről a helyi média aktuális tudósításokat adott. A tematikus hét az iskola hagyományrendszerének részévé vált. Minden évben megrendezzük. Alapítója vagy a Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának. Kik mutatkoztak be itt az évek során? 1991-ben alapítottuk az iskola galériáját, ahol évente 5-6 kiállítást rendezek. Az iskolagaléria Fayl Frigyes nevét viseli, hiszen 1923-tól az akkor alapított dr. Chorin Ferenc Főgimnázium – a mai Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium – rajz és művészettörténet tanára volt. Festőművészként, grafikusként és pedagógusként egyaránt jelentős munkát végzett. Pesti művész családból származott, de az első világháború után – szükségből – a Salgótarjánhoz közeli alsószánas-pusztai birtokukra költöztek. A táj szépsége, az itt élő egyszerű emberek lettek ihletői. Szép sikereket ért el a Műcsarnok kiállításain, tagja volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, itthon pedig a Balassi Bálint Társaságnak. Életre szóló barátság fűzte dr. Dornyay Bélához, a gimnázium természetrajz-tanárához, aki így emlékezett rá: „…nagy volt és 105 �Képzőművészet kiváló ő, mint pedagógus, mint jóbarát és mint festőművész, de talán legnagyobb mint grafikus … Rendkívül jó volt és megértő tanítványai irányában, akik ezért rajongtak érte…” Ennek a nagyszerű művésztanárnak az emlékét őrzi iskolagalériánk, és az az elképzelés, hogy a nagyszerű, országosan, sőt nemzetközileg ismert képzőművészek tárlatai mellett megrendezzük azoknak a pályakezdő művészeknek életük első önálló kiállítását, akik valaha gimnáziumunk tanítványai voltak. Így került sor – többek között – Sulyok Gabriella grafikusművész, Lóránt János festőművész, Ujhelyi Eszter textilművész kiállítása mellett a pályakezdők: Bánkuti Gergő, Bakos Zsuzsanna, Lonsták Márton, Pápai Flóra, Timmer Dániel, Ráduly Csaba, Csetneki Tamás… bemutatkozására is. Az iskola kisgalériájában elsősorban diákmunkákat mutatunk be. Szaktanácsadóként rálátásom van a megye iskolagalériáira. Így tudok segíteni kiállítási anyagok ajánlásával, a kiállítások megnyitásával, de akár az új galériák kialakításának taktikájában is. 1991-ben a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet támogatásával kétrészes videofilmet készítettünk a megye iskolagalériáiról. Ezt a filmet a Szolnoki Videofilmes Szemlén is bemutatták, a Nógrád Megyei Pedagógiai Pályázaton a Múzeumok Igazgatóságának különdíját kapta. Éppen időszerű lenne felmérni a jelenlegi helyzetet, a fejlődést, változásokat. Szívesen elkészíteném napjaink filmjét. A képzőművészetben és a zeneművészetben egyaránt jártas vagy. Kórusban énekelsz, zenélsz. Mit jelent számodra a zene? Az általános iskolát a Kodályban, ének-zene tagozaton végeztem. Ez meghatározta a zenéhez való viszonyomat. Szerencsém volt. Az iskola nagykórusában, majd kamarakórusában énekeltem. Zeneiskolába furulya és klarinét tanszakra jártam. Középiskolai éveim alatt a Bolyai János Gimnázium kamarazenekarának koncertmestere voltam. Alapító tagja voltam a DŰVŐ népzenei együttesnek, de a főiskolai tanulmányaim miatt csak egy évig zenéltem velük. 1982-ben az Egri Néptáncegyüttes kísérőzenekarában zenéltem. Főiskolás éveim alatt is rendszeresen játszottam kamarazenei együttesben. Kb. 10 évig énekeltem a Madách gimnázium énekkarában is. Az iskola alkalmi zenei csoportjaiban rendszeresen játszom, elsősorban altfurulyán. Alapító tagja vagyok a 2008-ban alakult, azóta „arany fokozat dicsérettel” minősített Cantabile Kamarakórusnak. Fiatal vagy, kreativitásodtól, sokoldalúságodtól még sok szép eredményt várhatunk. Milyen terveid vannak? Szakmai terveimben elsősorban a középiskolai, gimnáziumi tanítás szerepel, de szívesen tartok előadásokat, szervezek különböző eseményeket, konferenciákat, állok elő újabb ötletekkel, aktív résztvevőként követem a világ dolgainak alakulását, legjobb tudásom szerint teszem, amit eddig is tettem. (Az interjút Gréczi-Zsoldos Enikő készítette.) 106 �Képzőművészet Kele Szabó Ágnes: Tanácskozás 107 �Zene GYUKITS GYÖRGY Gyászfeldolgozás zenében Viktor Hartmann emlékezete Miről szól Muszorgszkij Egy kiállítás képei című műve? Egy kiállítás képeiről, hangzik a válasz, de én azt hiszem, ennél többről van szó. Az első értelmezési keret azonban kétségtelenül a mű címében megjelölt téma. E programzene ugyanis egy valós kiállítás zenei tükre, olyannyira, hogy Muszorgszkij még a kiállítási képek címét, illetve témáját is megadja. A közönség számára azonban kevésbé ismert e képek alkotója, Muszorgszkij jó barátja, a festő, díszlettervező és építész Viktor Hartmann1, pedig éppen ez adja a kulcsot a mű értelmezési keretének kibővítéséhez. Muszorgszkij tudniillik nagyon szerette Hartmannt2, ezért a festő 1873-ban bekövetkezett hirtelen halála szörnyen megviselte. Így ír erről egyik levelében: Nem tudom, elkészült-e Hartman az építkezéssel, ez az ostoba halál csak kaszál, nem törődik vele, szükség van-e átkozott látogatására (Muszorgszkij 1970: 106). De nemcsak a halált, hanem saját magát is hibáztatja: emlékszem amikor Vityuska utoljára utazott Pétervárra, vele együtt mentünk el… éppen az Anna templommal szemben Vityuskánk a falhoz támaszkodott és elsápadt (…) azt kérdeztem tőle (nyugodtan): Mi történt? – Nem kapok levegőt, felelte. (…) Mivel magamról ismertem a művészemberek idegességét, szívzavarait..., újra csak (ugyanolyan nyugodtan) azt mondtam Vityuskának: Pihenje ki magát, lelkem, aztán menjünk tovább. Lám, így beszélgettünk arról, ami örökre a föld alá vitte azt, akit annyira szerettünk. (…) Milyen ostoba is az ember! Ha most eszembe jut ez a beszélgetés, összeszorul a szívem, hogy akkor féltem a magam aggályossága miatt. (…) És ennek az embernek, egy ilyen embernek nem voltam a segítségére (…) gyalázat! (Muszorgszkij 1970: 107) Muszorgszkij önvádját fokozza, hogy Hartmannt rendkívüli tehetségnek tartja, halálával nemcsak a barátját veszítette el, hanem egy sokra hivatott művész pályája is kettétört, aki a modern, de az orosz tradíciókat ötvöző, új építészeti stílus alapjait lett volna hivatva lerakni: Emlékszem utolsó beszél1 Hartmann nevét a tanulmányban két n-nel írom, de az 1970-ben megjelent Muszorgszkij válogatott leveleiben egy n-nel írják. Mivel a szó szerinti idézéshez ragaszkodom, ezért megőriztem az egy n-es írásmódot, de csak az idézetekben. 2 Muszorgszkij Hartmannhoz fűződő érzelmeivel kapcsolatban megemlíthető a homoerotikus vonzódás kérdése, melyet Balassa vet fel: ha nagyon pszichologizálni akarnánk, nyilvánvaló Muszorgszkij végig jelenlévő, talán nem reflektált homoerotikus vonása, amire valószínűleg szexuális absztinenciája is utalhat. (Balassa 1998) 108 �Zene getésünkre (hogyan is felejthetném el!) orosz stílusú építészeti tervvel szórakoztatott. Ez a stílus, igaz, alkalmazkodik az idők követelményeihez, de azért orosz stílus, mint ő szerette kifejezni, „kiművelt” orosz stílus. (…) Ha felidézzük a drága emléket: a la Makarov épült házakról, a Nyári Kert kápolnájáról, azt a lépcsőfeljáratot, amely ’földig hajolt’ a bécsi kiállításon, még pedig „földig hajolt” végeredményben az egész világ előtt (az orosz rabszolganő itt sem tagadta meg mivoltát), és hozzávesszük a moszkvai népszínház vázát (csínjáról és önállóságáról nem is beszélve), csak egyszerűen a vázát, akkor összeszorul az ember szíve: mit nem alkotott volna még Hartman! (Muszorgszkij 1970: 105) Muszorgszkij Hartmann halála után nem talál megnyugvást: Bennünket, ostobákat azzal vigasztalnak a bölcsek, ő nincs többé, de az, amit alkotott, az él és élni is fog: de vajon sok embernek adatik-e meg az a boldog sors, hogy nem felejtik el? Ez az érv (a sírást elősegítő tormával egyetemben) megint csak az emberi önszeretet műve. Az ördög vigye el a bölcsességedet! Ha ő nem hiába élt, hanem alkotott, akkor micsoda semmirekellő az, aki élvezettel vigasztalódik, és megnyugszik abban, hogy ő nem alkot többé. Nem, nem és nem lehet nyugalom, vigasztalódás, – ez gerinctelenség. (Muszorgszkij 1970: 108) Eltelik egy év és 1874-ben kiállítást rendeznek Hartmann képeiből (Frid 1966: 114), azonban Muszorgszkijt tovább gyötrik a kétségek: barátját el fogják felejteni, mert mi maradt utána: akvarellek, néhány díszletterv, épületterv és épületmakettek? Ekkor kezdi el írni az Egy kiállítás képeit. Érdekes, hogy a zeneműben megjelenített képeknek első látásra semmi közük egymáshoz: először a Gnóm képét ábrázolja a zeneszerző, majd Az ódon várkastélyét, ezt követi a Tuilleriáknál játék után veszekedő gyermekek, majd A parasztszekér zenei ábrázolása, ezután jön A tojásból ki nem kelt fiókák tánca, A vitatkozó zsidók (Samuel Goldenberg és Schmuyle), A limoges-i piac, A katakombák, Baba-Yaga csirkelábakon álló kunyhója és végül A nagykapu Kijev székesfővárosában. Felettébb valószerűtlen egy ilyen súlyos lelki válság esetén a képek véletlen kiválasztása és a véletlen sorrend. Ha Muszorgszkij impresszionista zeneszerző lenne, talán védhető volna ez az álláspont: mondván, a kiállítás hangulatát próbálta zenében megfesteni. Tehát ha elvetjük azt a hipotézist, hogy a több száz alkotásból véletlenszerűen választotta ki azt a tízet, amelyet ábrázol, akkor kell valamilyen rendezési elvet találni az egymást követő képek sorrendjében. Induljunk ki abból, hogy az egyes képek zenei megjelenítésével az elvesztett baráttal kapcsolatos emlékek, érzések tolulnak fel, hiszen kiválthate ilyen mélységű érzelmeket pusztán e képek látványa? Ha valóban csak egy kiállítás képeiről lenne szó, akkor a zenei mű a promenád (séta) – kép – séta struktúrát kellene, hogy kövesse, hiszen így sétával lehetne eljutni 109 �Zene egyik képtől a másikig. De nem így van, a séta néhol elmarad, és a képek egymás után következnek, más esetben a promenád-motívum beépül a képet megjelenítő zenébe (Pándi 1980). Végül, de nem utolsósorban maga Muszorgszkij is lelki vívódásról számol be a mű komponálásának idején: Hartman éppen úgy forr most bennem, mint valamikor Borisz – hangok és gondolatok lebegnek bennem, ezeken kérődzöm, rágódom, alig tudok valamit papírra vetni… (Muszorgszkij 1970: 126). És talán nem véletlenül adja az Egy kiállítás képeinek az Emlékezés Viktor Hartmannra alcímet (Muszorgszkij 1997: 600). A halál témája számos zeneszerzőt megihletett, gondoljunk csak: Liszt és Saint-Saëns Haláltáncára vagy Schubert A halál és a lánykájára, de Muszorgszkij más műveiben is fontos szerep jut a halálnak, mint például A halál dalai és táncaiban, de operáiban (Borisz Godunov, Hovanscsina) is. A fenti zeneművek közös eleme, hogy a halál ábrázolását valamilyen irodalmi mű, zenei motívum, képzőművészeti alkotás inspirálta. Az Egy kiállítás képei abban különbözik az előbbiektől, hogy saját élmény alapján készült, és ezért ábrázolja oly tökéletesen a gyász feldolgozását. Muszorgszkij olyan hűen mutatja be a benne végbement lelki folyamatot, hogy az értelmezhetővé válik a gyász pszichológiai elméletével. Számára ugyanis az igazság kendőzetlen kimondása a legfontosabb: ...úgy, ahogyan Muszorgszkij teszi időnként, vezérszólamszerű felkiáltásban, mely egyúttal igen egyszerűen foglalja össze zenei-esztétikai krédóját: „Igazságot akarok!”(…) Muszorgszkij zenéje az akkori „normális” fülnek nem szép, de zavarba ejtően és elháríthatatlanul igaz. Szembesítő ereje a konvencionális, nyugatiasnak képzelt „szép” zenélés standardjait kérdőjelezi meg, (…) De hát mi volna ez az igazság így, egyes számban Muszorgszkij világában? Mindenekelőtt a megalkotott jellemek és helyzetek valósága, valódisága, vagyis hitelének újra feltárása. Miképpen viselkedik az emberi lény a saját világában, milyen az a saját világ? Ki hogyan beszél, viselkedik interakcióban, szituációban? A valóság visszaszerzése elsősorban dialogicitást, ennek szituáltságát jelenti (leveleiben igen sokszor beszél a dialógus-opera koncepciójáról), amelyben a hang, a tónus, a motívum, a dallamsor, a zenei karakterek egymás közti vitája, kollíziója szituálja zene és szó igazságát (Balassa 1998: 13). Később látni fogjuk, hogy e dialogicitásnak milyen nagy jelentősége van az Egy kiállítás képeiben is. A gyász lélektanát több, sok tekintetben hasonló pszichológiai modell írja le. Ezek lényege, hogy a gyász folyamatában különböző stádiumokat különítenek el. Fontos hangsúlyozni, hogy a veszteségre adott reakciót számos tényező határozza meg, az elhunyttal való kapcsolat jellege, a halál módja, a gyászoló életkora, neme, alapszemélyisége, előzetes életeseményei (elsősorban a korábbi veszteségek) előzetes betegségei (különösen a depresszió), aktuális pszichés státusa… Ebből adódóan a gyász mindig egyéni (Pilling 2003: 28). 110 �Zene Tehát nem célszerű mereven ragaszkodni a gyászolás fázisaihoz, mert a folyamatot leíró pszichológiai modellek hasonlóságuk ellenére különböznek is egymástól, például a fázisok számának és értelmezésének tekintetében, ráadásul a gyász összetett folyamata nehezen osztható élesen elkülönülő szakaszokra (Pilling 2003: 28), de e fázisok arra mégis jók, hogy egyfajta vezérfonalként szolgáljanak a mű értelmezésében. Fentiekre tekintettel először a legegyszerűbb háromfázisú modellre (Pilling 2003: 27–29) gondoltam, aztán felvetődött a Kast-féle négyfázisú modell (Kast 1995) lehetősége is, ez utóbbi főleg azért, mert a gyászolók álmain keresztül mutatja be a gyászfeldolgozás lelki folyamatát. A felfokozott lelkiállapotban komponált zenemű elemzéséhez ez utóbbi módszer nagyon csábítónak tűnt, végül ezért döntöttem mellette. A két modell közötti különbség lényegében abban áll, hogy a négyfázisú modell a háromfázisú középső fázisát kettébontja, tehát – legalábbis véleményem szerint – nincs alapvető ellentmondás közöttük, csak a középső szakasz értelmezése Kastnál differenciáltabb. A Kast-féle modell felosztása a következő: az első stádiumot döbbenetként, sokként, elutasításként írja le, a másodikat az érzelmek felszabadulásaként, szenvedésként, a következő stádium a keresésé, a megtalálásé és elválásé, végül az utolsó, az új viszony kialakítása önmagunkkal és a külvilággal kapcsolatban, amit életünk újjászervezésének is nevez. És most nézzük a gyász feldolgozásának lelki folyamatát a zene tükrében: legelsőnek a promenádról, illetve a sétáról kell néhány szót ejteni. A séta a zeneszerző önreflexiója az általa komponált zenei kép által kiváltott érzelmekre: szépek az összekötő részek (a promenade témájára)… A magam fiziognómiája az összekötő részekben szemlélhető (Muszorgszkij 1970: 600). Vagyis Hartmann képei jelentik a kiindulási pontot, ezek alapján készíti Muszorgszkij a zenei képeket, és a gyászfeldolgozás lelki folyamatának megfelelően rakja sorba őket. A séták közbeiktatásával pedig értelmezi a benne végbemenő lelki folyamatot, végül ez a dialógus vezeti el a gyász során jelentkező lelki problémák megoldásához is. Nem szabad megfeledkezni a mű egy másik gondolati síkjáról, ugyanis Muszorgszkij nem véletlenül írja a partitúra Promenád (első séta) részéhez, hogy „oroszosan” (Muszorgszkij 1997: 600). A nyugati és az orosz kultúra sajátosan ellentmondásos viszonya3 is tetten érhető a műben, hű lenyomata3 Az a kollektív sorsprobléma, amelynek individuális megjelenítője Muszorgszkij pályája, természetesen a jól ismert orosz kérdés: az Európán kívüliség örök frusztrációja és a populista Ázsia-nosztalgia (mely gyakran szövegszerűen felbukkan a levelekben, nem szólva az életmű zenei anyagáról), ami valójában félreértés, hiszen nem a kívüliségről, hanem a másságról, a konfrontáció feldolgozási konfliktusairól van szó, az orosz európaiság különösségéről. Muszorgszkijnál és kortársainál is oly erős az (archaikus) azonosulás a saját és sajátos mássággal, idegenséggel, miközben a modernitás igazságának és végigvitelének kötelessége a sor- 111 �Zene ként Hartmannhoz fűződő eszmei kapcsolatának, melyet, mint a fenti egyik idézetben már olvashattuk, „kiművelt” orosz stílusnak hív. Majd láthatóvá válik e „kiművelt orosz stílus” meghatározó szerepe a gyászfeldolgozás utolsó stádiumában. A zenei képek közül az első a Gnómé, amely döbbenetet vált ki – ez a gyászfeldolgozás első fázisa. Az ezt követő Sétában érződik a kép kiváltotta sokkhatás. A következő két kép még mindig az első fázishoz tartozik, és közös bennük – Kast kifejezését használva – az érzéketlenség, azonban …ez az érzéketlenség távolról sem kiszikesedésből fakad, ellenkezőleg: érzelmi megrázkódtatásból. A gyászoló az erős „érzelemtől dermed meg”, a veszteség hárításával jár együtt (Kast 1995: 68). Az ódon várkastély trubadúr dallama arról vall, hogy Muszorgszkij szerette Hartmannt, de …Itáliát varázsolja az orosz ég alá. Ezt az eget a felső szólam keletiesen színezett dallamossága vetíti az olasz várkastély fölé. E nyilvánvaló és szándékos intonáció-vegyítés teszi idézőjelbe a trubadúr szenvedélyes érzelmeit,… (Pándi 1980: 274) egyfajta kábultság érzetét keltve. E képet ismét Séta – önreflexió követi. Az első stádium utolsó képe A Tuilleriáknál játék után veszekedő gyermekeké (Muszorgszkij 1997: 600), amely letompított formában fejezi ki a dühöt – hiszen gyerekek civakodásának zenei megfestéséről van szó – és ezáltal a veszteség hárítását. A halállal szemben megmutatkozó tehetetlenségünket nehezen valljuk be önmagunknak. Amikor dühöngünk, amikor sokszor nem csekély erőbedobással munkálkodunk azon, hogy megtaláljuk a vétkest, azzal áltatjuk magunkat, hogy nem vagyunk tehetetlenek (Kast 1995: 68). A zenei képben megjelenő düh suk, hogy ez szinte mindegyik nagyságuknál, Gogoltól Tolsztojig (és tovább) állandósuló szakadékos, skizoid országgondot hoz felszínre, már félig-meddig modern személyiségek szenvedő alakjában. Ez a többszörös kollektív gond és teher, melynek megoldása nincs, csak végigkreálása és egyszemélyes megszenvedése, alighanem egyik „titka” a múlt század végi orosz művészet és szellem ormótlan zsenialitásának és bizonyos fokig mellbevágó „érthetetlenségének”, beleszámítva a Muszorgszkij-jelenséget. Innen nézve mást jelent és másképpen kell értenünk azokat a számunkra joggal viszolyogtató és idegenszerű nacionalista, retrográd, populista (helyenként antiszemita és idegengyűlölő) kirohanásokat, melyektől Muszorgszkij éppúgy nem mentes, mint Dosztojevszkij vagy Tolsztoj. Az orosz önérzés félresiklottsága, a sajátosan rosszul értett önvédelem (ismét jól ismert keleteurópai tünet ez) és a ressentiment a „bűnös” Nyugattal szemben ugyanakkor még nem akadályozza sem a zeneszerzőt, sem kortársai javát, hogy az említett társadalomismeret és realitás-érdekeltség tekintetében tisztán, sőt radikálisan élesen lássanak; és nem veszi vissza ama felkiáltás erejét, hitelét sem, hogy „igazságot akarok!”. Ami nemcsak azt jelenti, hogy nem elsősorban szépséget akarok (hiszen ez utóbbi valamiképpen abban a kontextusban a hamis szinonimájának tűnik), hanem azt is, hogy akarom, mégpedig mindenáron az igazságot. (Balassa 1998) 112 �Zene elfogadása tehát, a tehetetlenség érzése miatt, problematikus: Nem, nem és nem lehet nyugalom, vigasztalódás, ezért nincs utána Séta, hanem közvetlenül jön az eddig elfojtott mérhetetlen fájdalom kitörése – a második szakasz – A parasztszekér zenei képe. Muszorgszkij zokog. A parasztszekeret Séta követi – követheti, hiszen a fájdalom érzése és a sírás már elfogadható érzés a gyászoló számára. A parasztszekér kiváltotta újabb sokkhatást követően egy bizarr, szorongással teli zenei kép következik: A tojásból ki nem kelt fiókák tánca (Muszorgszkij 1997: 600). Meg kell jegyezni, hogy Muszorgszkij teljesen átértelmezi Hartmann képét. Az eredeti ugyanis egy színpadi díszlet rajza, amelyen egy tojáshéjjal beburkolt ember látható. E zenei képben az önvád szólal meg: akkor összeszorul az ember szíve: mit nem alkotott volna még Hartman! (...) És ennek az embernek, egy ilyen embernek nem voltam a segítségére. Ezért is adja Muszorgszkij A tojásból ki nem kelt fiókák tánca címet: egyfajta haláltánc ez, azoké, akikből azért nem lesz semmi, mert idejekorán – már a tojásban – meghalnak. Ezután megint nincs Séta, hiszen A Tuilleriáknál játék után veszekedő gyermekek képéhez hasonlóan feldolgozatlan lelkiállapotot tükröz. A következő zenei kép abból a szempontból is nagyon érdekes, hogy két vizuális kép felhasználásával jött létre: ez A gazdag és a szegény zsidó párbeszéde. Dühös, tehetetlen felelősségre vonás ez, a hirtelen halál el nem fogadásáé, a tagadásé: ez az ostoba halál csak kaszál, nem törődik vele, szükség van-e átkozott látogatására. De végül nincs mit tenni, bele kell nyugodni: a halál megmásíthatatlan! E zenei kép után az első Promenád ismétlődik jelezve, hogy itt húzódik egy éles választóvonal, tudatosult, hogy Hartmann halott! A következő stádium a keresésé, megtalálásé és elválásé, ez teszi lehetővé a (…) belső párbeszédeket (Kast 1995: 75): Muszorgszkij A limogesi piac forgatagában keresi Hartmannt, melyet A katakombák komor képe szakít meg. Nincs Séta a két kép között, de itt azért, mert a két kép egy folyamatot ábrázol. A vizuális képen emberi csontvázak halmai között feltűnik Hartmann. Ez az egyik legfontosabb előrelépés a halál elfogadásának folyamatában. Con mortuis in lingua mortua – jegyzi ceruzával a partitúra margójára Muszorgszkij: ’halottakkal a holtak nyelvén’ (Muszorgszkij 1997: 600), és itt történik meg a veszteség teljes elfogadásának zenei kifejezése. De még mindig ott a másik lelki teher: Hartmannt el fogják felejteni, és ennek ő az okozója, hiszen hirtelen halála miatt az építészeti művek csak tervek szintjén valósulhattak meg. Muszorgszkij Hartmann szellemével folytat dialógust: a jelenet sejtelmes zenéje valójában nem más, mint a Séta már ismert dallamának megszólaltatása kísérteties, kitartott oktávtremolók alatt (Pándi 1980: 275). A halott Hartmann alkotó szelleme a koponyákhoz vezet, hozzájuk hív, és a koponyák lassan felfénylenek (Muszorgszkij 1997: 600) – írja a partitúrára 113 �Zene Muszorgszkij, ami Hamlet és a szellem találkozására rímel: Nyugodj, felháborult szellem, nyugodj! (...) Kizökkent az idő! - ó, kárhozat, Hogy én születtem helyretolni azt. A Kunyhó csirkelábakon (Muszorgszkij 1997: 600) című zenei képpel veszi kezdetét az a varázslat, melynek során Muszorgszkij megépíti A kijevi kaput mint az új orosz építészet remekét, de nem kőből, hanem zenei hangjegyekből. Ezzel elérkeztünk a gyászfeldolgozás utolsó pszichológiai stádiumához, amely új viszony kialakítását teremti meg önmagunkkal és a külvilággal kapcsolatban: Ennek előfeltétele, hogy az elhunyt „belső alakká” váljék (…) ami korábban magában a kapcsolatban létezett, most már az ő saját lehetőségeinek körét gazdagítja (Kast 1995: 77). A kijevi kapu harangjai vesznek végső búcsút a halottól, aki immár műveinek zenei megfestése révén halhatatlanná vált, és ezáltal Muszorgszkij is megszabadulhatott a kínzó önvádtól. A férfi és a női gyász sok tekintetben különbözik, melynek oka a férfi és a női szerep másságából adódik: Míg a nők erősebben élik át a szomorúságot és a bűntudatot, addig a férfiaknál erőteljesebb a düh, a szorongás és a kontroll elvesztésétől való félelem (Pilling 2003: 36). Kérdés, vajon tetten érhető-e ez az előadóművészek játékában, aszerint, hogy az illető nő vagy férfi. A válasz meglátásom szerint annak ellenére igen, hogy a „nem tudják, de teszik” jelenségéről van szó. Irodalom: Balassa P. Tamás 1998. Modeszt Muszorgszkij szenvedése és nagysága. Levelek, dokumentumok, emlékezések. In: Muzsika. 41. évf., 4. szám (április) Frid, Emilija 1966. Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij. Zeneműkiadó Vállalat, Bp. Kast, Verena 2002. A gyász: egy lelki folyamat stádiumai, esélyei. Park, Bp. Muszorgszkij, M. P. 1970. Válogatott levelei. Zeneműkiadó, Bp. Muszorgszkij, M. 1997. Levelek, dokumentumok, emlékezések. Összeállította és fordította: Bojti János és Papp Márta. Kávé Kiadó, Bp. Pándi Marianne 1980. Hangversenykalauz IV. Zongoraművek. Zeneműkiadó, Bp. Pilling János 2003. Gyász. Medicina, Bp. 114 �Zene KEREKES ENDRE LÁSZLÓ A „magyar Marseillaise”: a Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló Valamennyi nemzet rendelkezik olyat attribútumokkal, mellyel jelezni tudja saját identitását, jelenlétét mind az európai, mind a hazai kultúrkörnyezetben. Ha az előbbi feltevést zenei oldalról közelítjük meg, olyan példákba botolhatunk, melyek mai napig jelen vannak a modern kultúrában. Bármerre járunk a világban, ha meghalljuk a Dąbrowski-mazurkát, rögvest a lengyelek és az évszázadokon átívelő történelmük, kultúrájuk jut eszünkbe. Ugyanilyen asszociatív folyamat játszódhat le bennünk, ha a Marseillaise dallama üti meg fülünket, ebben az esetben a francia nemzet töretlen büszkesége és tenni akarása vetül lelki szemeink elé. A 19. századtól kezdve, ha Bécsben, Párizsban vagy Pest-Budán a Rákóczi-nóta vagy a Rákócziinduló felcsendült valahol, a dallamot vagy a jól ismert motívumát a magyarsággal és a magyar nemzeti érzéssel azonosították. A két dallammal kapcsolatban számos forrás és kiváló szakirodalom áll rendelkezésünkre. A sort kezdhetjük a 18–19. század folyamán született levelekkel, visszaemlékezésekkel, melyek a dallam történetével, megjelenéseivel foglalkoznak, ugyanakkor a 20. század során született tanulmányokat, köteteket sem szabad kifelejteni, melyek fő tájékozódási pontként szolgálnak a témát illetően. Ilyenek például Szabolcsi Bence, valamint Bónis Ferenc írásai (Rákóczinóta, Rákóczi-induló; Liszt Ferenc és a Rákóczi-dallamok, az induló Berlioz-féle feldolgozásának facsimile kiadásához írt tanulmány stb.), valamint számos más kiváló magyar és nemzetközi hírű zenetörténész összefoglaló munkái (pl. Alan Walker Liszt-életrajza is számos fontos adatot közöl). A két dallamot tekintve fontos felvetni pár kérdést. Hogyan alakult ki ez a dallam? Hogyan vált a magyarság egyik jelzésértékű melódiájává? Hogyan jelent meg a hazai és európai kultúrában? Ha a nóta és az induló kialakulását kezdjük vizsgálni, először is fontos leszögezni, hogy egyfelől a két dallam két külön korszak szülöttje, másfelől semmi különösebb köze nincsen II. Rákóczi Ferenc személyéhez. Bónis Ferenc szerint a nóta korai dallamfoszlányai az 1680-as évek táján összegyűjtött Vietórisz-kódex hasábjain találhatók meg, viszont hasonló dallamokat őrzött meg az 1671-ben befejezett Kájoni-kódex, illetve Náray György 1695-ös Lyra Coelestis műve is. Ezek a dallamok a Rákóczi-féle szabadságharc (1703–1711) után írott kesergőkkel, illetve a fejedelemről szóló szövegekkel kapcsolódtak össze a későbbi évtizedek során. A dallam ezek115 �Zene nek a szövegeknek a felhasználásával vált közismertté, melyek a 19. századig szinte elválaszthatatlanok voltak. Már ekkoriban összeforrt a dallam a magyar lélekkel, így alakult ki az 1800-as évek közepére, hogy a dallam a Habsburgok elleni passzív lázadásnak jelképe lett a maga keserű dallamiságával. Nem szabad elfelejteni, hogy az oszmán uralom alóli felszabadítás után a Habsburgok saját tartományuknak tekintették Magyarországot, így szó sem lehetett független országról, bármennyire is voltak rá hazai törekvések. Visszatérve a nóta és az induló történetére, érdemes megjegyezni, hogy a dallam már a 19. század elején elindult „világhódító” útjára, hiszen a maga korában ismert cigányprímás, Bihari János Bécsben adott hangversenyein előszeretettel húzta a Rákóczit. A bécsiek valósággal odavoltak a magyaros virtusú dallamért, nem véletlen, hogy a Bihari koncertjei utáni évtizedben megjelent bécsi kiadások nagy népszerűségnek örvendtek. Ehhez a népszerűséghez hozzájárult az is, hogy időközben (1820 körül járunk) elkészült a Rákóczi-nóta indulóvá átírt változata, mely zongorára átírt kétkezes és négykezes változatban jelent meg a bécsi zeneműüzletekben. Az induló szerzőségének kérdése az 1860-as évektől foglalkoztatta a magyar zenei életet, valóságos sajtóharc bontakozott ki a témát illetően a Zenészeti Lapok hasábjain. Felmerült Bihari János, Lavotta János és Rózsavölgyi Márk neve is a szerzőség tekintetében, Major Ervin kutatásaiból tudjuk, hogy az induló valódi szerzője Nikolaus Scholl, a 32. herceg Esterházy gyalogezred karmestere. Scholl indulójának átiratai az 1820-as évektől kezdve több alkalommal jelentek meg több európai kottakiadónál. Tulajdonképpen itt vált el ténylegesen a nóta és az induló története egymástól. A Rákóczi-induló a reformkor egyik kedvelt melódiája lett. Valójában akkor vált a már korábbiakban említett magyaros érzés, a „sírva-vigadás”, valamint a nemzeti ellenállás egyik központi részévé. Az induló ugyanúgy része volt a közéletnek, mint a kulturális életnek. Fontos közéleti jelenség volt, hogy a legnagyobb magyar urakat általában a Rákóczi dallamával ünnepelték. Ez történt 1836. április 14-én is, mikor Wesselényi Miklós Pestre érkezett a pozsonyi diétáról. A fáklyás felvonulás és ünneplés kulcsmomentuma a Rákóczi-induló eljátszása volt, melyet többször is megismételtek, valamint a tömeg később Széchenyi István lakása előtt ugyanúgy követelte az indulót további ünneplés okán. Az előbb említett Széchenyi István is megemlékezett Naplójában többször a Rákóczi-indulóról. Egy 1837-es bejegyzése szerint a színházban a szünet alatt többször elhúzatják az indulót, amit az ifjúság kitörő örömmel fogad. A korabeli közhangulatot nagyszerűen bemutatja Bereményi Géza nagyszerű életrajzi filmje, a Hídember, ahol az egyik jelenetben Széchenyi és hitvese egy pesti színházat látogattak meg. Az előadás előtt a zenekar a Gott Erhaltét játszotta, amire a tömeg dühösen reagálva a Rákóczi-indulót követelte magának. 116 �Zene A Rákóczi-induló a korabeli magyar zenei életnek is szerves részét képezte. Mi sem nagyobb bizonyíték, mint hogy Gaál József és Thern Károly zenés bohózatának, A peleskei nótáriusnak a zenei anyagát képezi a Rákócziinduló dallama is. Az induló dallama nem csak Thern Károly zenei fantáziáját ragadta meg, a 19. századi magyar zenei élet központi alakja, Erkel Ferenc is többször nyúlt a Rákóczihoz. A Pesti Magyar Színház színpadán több alkalommal játszotta el zongorán, illetve vezényelte zenekar előtt az általa átírt változatát. Mégis az egyik legfontosabb Erkel által írt Rákóczifeldolgozás a Liszt Ferenc tiszteletére írt átirat. Liszt Ferenc 1839 és 1840 fordulóján Pesten tartózkodott, számos hangversenyt adott a Nemzeti Színházban. A két muzsikus összebarátkozott, melynek jeleként Erkel egy zongorára írt művet alkotott. A mű címe Rákóczy indulója. Emlékül Liszt Ferenczre. A darab igyekszik felkapaszkodni a liszti virtuozitás magasságaiba, nagy technikai tudást kér számon a darab előadóján, azonban nem egészen közelíti meg a nagy zongorista virtuozitását, hangszerkezelését. Mindenesetre az induló nagy népszerűségnek örvendett, Wagner József zeneműkiadó rögtön három kiadást jelentetett meg. A mű 1860-ban ismét megjelent, akkor már a Rózsavölgyi Kiadó gondozásában Ha már Liszt Ferenc neve felmerült Erkel kapcsán, fontosnak tartom megemlíteni leghíresebb feldolgozójának kapcsolatát a Rákóczi-indulóval. Alan Walker, Liszt életrajzírója rávilágított arra, hogy Liszt már igen korán megismerkedett az indulóval, ugyanis 1823-as pesti koncertjén előadta azt. Következő alkalommal csak az 1839–40-es hangversenykörútján, főként Pesten tűzte műsorára az induló általa elkészített változatát. A legemlékezetesebb momentum az 1840. január 4-én adott hangversenye volt. A roskadásig megtelt színház szűnni nem akaró tapssal ünnepelte Lisztet koncertje után. A Rákóczi-induló dallamára játszott rögtönzése pedig olyan hatást váltott ki a közönségben, hogy lelkesedésük „szinte egy halottat is feltámasztott volna”. Két nappal később így írt erről élettársának, Marie d’Agoultnak: …és mivel a tapsok nem szűntek, a Rákóczi Marsch-ot játszottam (afféle magyar nemesi Marseillaise). Az induló utáni lelkesedés során a pesti mágnások egy csoportja Festetics Leó vezetésével egy díszkardot adott át Lisztnek, ezzel is jelképezve Magyarország elismerését neves szülöttje iránt. Liszt később az indulót több ízben feldolgozta. 1840 és 1843 között alkotta meg a Magyar rapszódiák előfutárának számító Magyar dallok című ciklust, melynek 10. darabja a Rákóczi-nótát dolgozza fel, az 1847 körül írt Magyar rhapsodiák (nem összetévesztendő a 19 tételt magába foglaló sorozattal!) című sorozat 13. műve pedig a Rákóczi-induló.1 Így érkezünk el az 1 A Magyar dallok című sorozat 1839–1840 között született, Liszt maga adta a kötetnek ezt a címet, később is Magyar dallok (sic!) (vagy Mélodies Hongroises, illetve Ungarische National-melodien) megnevezéssel jelent meg. A szovjet Muz- 117 �Zene 1847 és 1853 között alkotott 15 magyar rapszódiához, melynek 15. műve a jól ismert Rákóczi-induló feldolgozás. Liszt nevéhez köthető még számos feldolgozás is, zongorára és zenekarra egyaránt, viszont a zenekari változat hosszú ideig nem jelent meg Hector Berlioz iránti barátsága és szakmai tisztelete miatt. 1846-ban Berlioz Magyarországra érkezett. Pesten több hangversenyt tartott, ahol főképp saját műveit vezényelte. Február 15-én adta első hangversenyét, ahol a koncert befejezése gyanánt a frissen komponált Rákóczi-induló feldolgozásával rukkolt elő. Valóban friss műről volt szó, hiszen minden bizonnyal Pesten kapta az ihletet az induló feldolgozására. Berlioz műve magán hordozza a szerző stílusának minden jellegzetességét a hangulat fokozása, a hatásos csatajelenet, melyet a műben rejtett el, hatalmas sikert hoztak Berlioz számára pesti tartózkodása során. Később Berlioz beépítette az indulót a Faust elkárhozása című művébe, ahol az indulót Marche Hongroise (Magyar induló) címen találjuk meg. A Rákóczi-induló dallama később több magyar és külföldi szerző művében fel Az 1800-as évek méltatlanul elfeledett magyar zeneszerzője, Mosonyi Mihály is feldolgozta a nótát, illetve az indulót, két ízben is. 1863-ban Hajdu László túrkevei ügyvéd cikksorozatot jelentetett meg a Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló történetéről, mely annyira megragadta Mosonyi figyelmét, hogy egyfelől megharmonizálta a nótát, illetőleg az indulóból egy saját változatot készített. Bónis Ferenc 2015-ben megjelent tanulmánya világít rá arra, hogy Mosonyi még egyszer felhasználta a Rákóczi-induló dallamát. Álmos című operájának csatajeleneténél a honfoglaló magyarok az induló átírt dallamára kerekednek fel. Nemzetközi viszonylatban érdemes még megemlíteni Johannes Brahms nevét is, aki ugyancsak feldolgozta a Rákóczi-indulót. Feltehetően a Magyar táncok írásával egy időben alkotta meg feldolgozását, viszont elégedetlen lehetett művével, ezért nem adatta ki. A mű kiadására a közelmúltban került sor a Bärenreiter Kiadó által. Mindent összegezve kimondhatjuk, hogy a Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló hosszú utat járt be a zenetörténet sűrűjében. A felvillanásszerű képekben azt kívántam bemutatni, hogy az 1820-as évektől kezdve egyre inkább nőtt a dallam népszerűsége, magas reputációval rendelkezett, a magyar és nemzetközi zenei életben való megjelenése pedig utat engedett annak, hogy a dallam a magyaros szellemmel, magyaros virtussal azonosuljon. A mű történetét legszebben talán Szabolcsi Bence összegezte A magyar zene évszázadai című művében: Titkos szálakból szövődött, Bihari húzta, Scholl giz Kiadó is így publikálta a sorozat részleteit, illetőleg a Hyperion Lemezkiadó Vállalat is így adta közre a lemezt, amin Leslie Howard előadásában hallhatók a művek. Az EMB által kiadott Új Liszt Összkiadásának katalógusában is Magyar dallok címen szerepel a kötet, a kötet szerkesztője, közreadója, Kaczmarczyk Adrienne is az eredeti „ll”-es változatot hagyta meg. 118 �Zene hangszerelte, Decret kiadta, Erkel felfedezte, Liszt égig emelte, Berlioz világgá hordta… s mindenekfelett: az egész nemzet sírt és ujjongott rajta, a maga dicsőségét és álmait bálványozta „Rákóczynak búskomor indulójá”ban, ahogyan Kossuth aposztrofálta a szabadságharc kezdetén. Kele Szabó Ágnes: Fény-árnyék 119 �Szemle CSONGRÁDY BÉLA „…gyémántfényű teremtmények…” Mi a költészet? Arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc költője, a legtöbb magyar ember mintegy „kapásból” tud válaszolni. Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Nagy László és más tizenkilencedik és huszadik századi klasszikus neve sorjázik leggyakrabban. Ha azonban úgy fogalmazódik meg a kérdés, hogy mi a költészet, alaposan elbizonytalanodik bármely potencionális válaszadó. Ez a sokéves, elgondolkodtató tapasztalat indította a Nyírségből indult, manapság Budapesten élő, de Bátonyterenyéhez, azaz Nógrádhoz is kötődő – Madár Jánost – aki maga is ír verseket, kilenc kötet szerzője és a Rím Könyvkiadó vezetője –, hogy direkt módon kérdezze meg a legilletékesebbeket, kortárs pályatársait – költőket, írókat, irodalomtörténészeket –, hogy a költészet lényege témakörben próbáljanak szabatos, egzakt, netán általános érvényű véleményt formálni. A megkérdezettek – főként esszé és tanulmány formájában megírt – válasza azonban nemcsak, hogy nem hozható közös nevezőre, de enyhén szólva is tovább fokozza a bizonytalanságot, minthogy műfaji, nyelvi, esztétikai, irodalomelméleti és világnézeti szempontból annyira más irányultságú. Madár János őszintén „bevallja” a kötetté formált okfejtések elé írt bevezetőjében, hogy számba véve a jeles személyiségek által megfogalmazott, a képzeletét megvilágító, „gyémántfényű és kozmikus töltésű ismeretlen teremtményeket”, csak fokozódtak kétségei az általa oly fontosnak tartott kérdéskör lezárását illetően. De hogy e kísérlet nem volt hiábavaló – kivált egy olyan országban, ahol egy költő, jelesül József Attila születésnapját, április 11-ét 1964 óta a líra ünnepeként tartják nyilván –, azt a Mi a költészet? című kiadvány egyértelműen igazolja. Hiszen olyan – a frappánstól, a néhány sorosoktól a bővebben kifejtett, mélyen filozofikus tartalmúakig – válaszok születtek, amelyek 120 �Szemle szinte mindegyike élményszerű olvasmányt kínál és sok tanulsággal jár. Madár János a kötet szerkesztőjeként és kiadójaként a bevezetőben példákkal bizonyítja, hogy számos „gyöngyszem”-értékű megfogalmazás született és ezeken túl minden alkotó hozzátesz valami fontosat ahhoz a verstani, nyelvi, esztétikai, irodalomtörténeti, lélektani és filozófiai fogalomkörhöz, amit a költészet, mint művészet magához vonz. Mint egy mágneses tér – évszázadokon át – alakítja az embert és a világmindenséget ez az erő, amelynek számtalan nagy magyar alkotója van… Ennek a rendkívüli gazdagságnak és önmagunk megismerésének is elengedhetetlen eszköze lehet a költészet fogalmának értelmezése, újraértelmezése és adaptálása a mai korra, a mai társadalomra, amelyben minden – az ember is – megváltozott, s bizony az elszemélytelenedett világ semmibe veszi az erkölcsöt, tisztességet és szépséget. Összesen hatvanhét válasz született. Sajnos olyan markáns arcélű költőket – mint például Nagy László vagy Ratkó József – nem találni a nyilatkozók között, hiszen ők már előbb távoztak az élők sorából, mint ahogyan évekkel korábban Madár János megfogalmazta a felkérést. Mások – így Csoóri Sándor vagy Juhász Ferenc, a kortárs magyar irodalom nagy formátumú személyiségei – még kifejtették véleményüket, annak nyomtatásban való megjelenését azonban nem élték meg. A 2016 szeptemberében elhunyt Csoóri Sándor Köznapi szavak az irodalomról című dolgozatában egyáltalán nem köznapi módon nyilvánult meg, amikor azt írta, hogy: Manapság sok-sok Nietzsche bejelentette, hogy az irodalom is halott. Bejelentésüket számtalan baljós tünet már-már igazolja. De gondolom: az irodalom mögött felhalmozódott néhány ezer év ugyanolyan erős abroncs és támasz marad, mint ami a kereszténységet tovább élteti… A napi látványosságok csődületében egyre gyakrabban Rilke jut eszembe, aki nem volt se harcias költő, se próféta, de aki megsejtve civilizációnk jövőjét, új feladatot tűzött ki a művészek és köztük a modern költők elé is: a túlságosan látható világot próbálják meg újra láthatatlanabbá tenni, hogy közelebb kerüljenek a léthez, a valósághoz. Juhász Ferenc – aki szintén megbölcsülten, kilencven évéhez közeledve 2015-ben „szállt át” Kháron ladikjára – egyáltalán nem meglepő módon burjánzó szózuhatagokban, metaforákban fogalmazott a költészet „forrásvidékéről”: …mindnyájan ott születtünk, ott növekedtünk, ott melegedtünk Baudelaire szívében, és ha nem is fényűző és ragyogó és elegáns bársonykabátja alól, de kopott és gyűrött és elzsírosodott és gyötrő, szenvedő, csodát-akaró szívét, megváltást-kereső szívét nem-is-nagyon melengető, kopár vászon-zubbonya alól bujtunk ki valamennyien. Ugyancsak 2015-ben távozott, de még ötvenen innen, Prágai Tamás, aki az esszé- és versíró Nemes Nagy Ágnest hívta „segítségül” azt kifejtve, hogy „mitől vers a Babits-vers”? A továbbiakban csak önkényes szelektálással lehet bárkit és bármit is kiemelni az izgalmasabbnál izgalmasabb, szellemdús véleménycsokorból. 121 �Szemle Baranyi Ferenc gondolataiból azért „illik” e helyütt idézni, mert annak idején – 1984-től 86-ig – a Palócföld főszerkesztője volt. Egyébként nem is az a fontos, hogy mi a költészet. Nekem fontosabb, hogy mit csinál – írta, majd azt hangsúlyozta, hogy a költészet arra is képes, hogy ébren tartsa az igazságérzetünket. No meg persze arra is, hogy karban tartsa érzelmeinket. Mert ez legalább annyira fontos. Czigány György eszmefuttatása azért érdekes, mert speciálisan közelíti a témát, mondván: közismert, hogy a költészet és a zene édestestvérek. Minden vers tele van zenei elemekkel: rím, ritmus, hangszín, dinamika, a klasszikus kötött vers ezernyi változatban, de orgonapontos szerkezetek a szabad versben, frazeális, a verssorok, gondolatok ívének zenei építkezése a próza-versben is. Gyárfás Endre vallomása többszörös kuriozitása miatt érdemes a figyelemre. Először prózában értekezve fejti ki: Mit várunk a költészettől? Talán, hogy tegye szebbé életünket. Annak életét, aki a verset írja, és azét is, aki olvassa, hallgatja. A gyűlöletet keltő tollforgató nem költő. A magyar nyelv egyik legtalálóbb szava: költő. Az anyamadár életre kelti, kikölti az utódokat. Fészkében a remény melegszik, és várakozik a napvilágra… A költő dolga sem különb: reményt adni a munkában megfáradt, a munkanélküliségtől meggyötört, a magányba süllyedő, a társaitól megalázott, a feladatok előtt megtorpanó, a kudarcoktól sújtott embereknek… Tulajdonképpen a költészet a hálózat. A háló csomói a versek. Ha valamelyikük rándul egyet, a többi is megremeg. Mozgásba lendül az egész. Lehet, hogy ez a világirodalom? Nem kevésbé érdekes az sem, hogy Gyárfás Endre egy saját verset is közzétesz, megelevenítve az emberiség általa elképzelt első költőjének, mintegy a hordatagok szószólójának, gyógyítójának alakját. A harmadik, szintén prózai megközelítését kedves humor szövi át: Kiss József, a kitűnő poéta írta egyik versében: „A csókot gyakorold, ne magyarázd!” Ha a csók ez esetben a költészet, én megfogadom a jótanácsot. Mi sem természetesebb, hogy a nyilatkozók sorában megemlíttetik a salgótarjáni születésű, Sóshartyánban élő, de a megyeszékhely s ezáltal a megye kulturális, művészeti életében, különböző szerkesztőségek, szellemi műhelyek – így a Palócföld – tevékenységében jelentős szerepet betöltött, illetve betöltő Handó Péter író, költő neve is, aki Fordulat és/vagy költészet? címmel fogalmazta meg ugyancsak gondolatgazdag, a jövőre is orientált mondandóját azáltal, hogy utal az információáramlásban végbement forradalomra. Több fontos megállapítása között hangsúlyozza, hogy a költészet a beszélő versben lakozik. A zengőben és zengetőben… a vers megszólalása által többé-kevésbé felismerjük a jelenlétét. Vagy annak a jelenlétnek a nyomait, amely egy hagyományos olvasás- és értelmezésmódon alapul. Azon, amelyre úgymond szocializálódtunk egykoron. Ám azt is be kell látnunk, radikális változás megy végbe a világban. Nem a múlt, hanem a jelen és a jövő rejt magában izgalmakat. Például annak a kérdésnek a fel122 �Szemle vetése: Merre tart, milyen formákban realizálódik, képes fennmaradni a költészet? De erre az 1996 után született, N-generációként kategorizált korosztály fogja megadni a választ azáltal, hogy a költészetet újra informatívvá, beszélővé és beszédessé teszi. Amennyiben igénye lesz rá. Ha „kultúrája morális lényegének (…) kezelőjévé” (Geertz 2001: 290), költővé kíván válni.” E kötet immár iránytűként, megkerülhetetlen forrásként szolgál – és minden remény megvan rá, hogy ezt tegye hosszú távon is – a költészet mibenlétéről való (köz)gondolkodás formálásában. Olyan szerepe lehet, mint amilyet a borítóra került Györffy Sándor festőművész Ablak című alkotása sugall. A könyv megjelenését teljes joggal támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, s az sem véletlen, hogy Madár János az impresszumban köszönetet mond Kelemen Erzsébet írótársának, aki elsőként biztatta az összegyűjtött anyag kiadására. Most már „csak” az szükséges – miként a szerkesztő, kiadó is bízik benne –, hogy az olvasó is továbbgondolja ezt a kérdőjelbe zsugorodott titkot és ezáltal sikerül közelebb kerülni a lélek rejtelmeihez. A kiadvány szerepét növeli, hogy a megnyilatkozások előtt hosszabb-rövidebb szakmai biográfia is olvasható s ez az internet világában sem elhanyagolható, merthogy közvetlenül csatlakozik a könyv alapértékeihez, a megszólítottak által kifejtett – a fentiekben eleve szubjektív válogatás alapján méltatott – „gyöngyszemekhez”. (Rím Könyvkiadó, Budapest, 2016) BAKONYI ISTVÁN Zsirai László: Jégeső Afrikában Zsirai László író, költő, publicista szerkesztői tevékenysége is jelentős, ebbéli munkája a Jel c. folyóirathoz és a Bécsi Naplóhoz köthető. Új kötete, a Jégeső Afrikában mintegy három évtized novellaterméséből ad teljes képet. Egy többműfajú szerző kisepikájának az összképét kapjuk tehát ebben a könyvben. Látható, hogy főként a morális kérdések állnak érdeklődésének középpontjában, és az is világos, hogy a humanizmus, az emberi jóság lehetőségeit kutatja. Akkor is, ha igen szerény körülmények között élnek 123 �Szemle figurái, akkor is, ha a kisembert és akkor is, ha az írói pályát mutatja be. Ezzel is összefügg, hogy a kultúra és az irodalom is utat tör magának a mindennapi életben. A kötetnyitó írás, a Távol a várostól máris ezt tükrözi, hiszen Juhász Ferenc-verssorokra bukkanunk a csöppet sem lírai körülmények között. Realista, a valóságot pontosan tükröző próza ez, a hagyományos elbeszélő hangot előnyben részesítve. Jellemzi a gördülékeny cselekményszövés, helyenként a tömörség és szűkszavúság. Mondhatjuk, hogy valódi „short story”-k ezek. Az igazsághoz tartozik, hogy ez azzal is jár, hogy itt-ott kidolgozatlanság lesz a következmény. Ám szerencsére összességében nem ez jellemzi műveit. Az meg különös figyelmet érdemel, hogy a manapság nem oly gyakori munkás-tematika nagy teret nyer nála, és itt találkozhatunk részletes jellemrajzzal, ugyanakkor szociografikus pontossággal. És van, hogy néhány oldalon ír le egy sorstragédiát (Ajándékcigaretta). Gyári történet egy gyorsan elhunyt emberről. Sallang nélkül, puritán nyelven mesél, persze néhol túlzott egyszerűséggel. Általában vigyáz arra, nehogy túlírja az élményt. Terjedelmileg az egyik kivétel a Zolizók. Senki sem Zoli a társaságban, ám mindenki annak számít… „Csak azt vették maguk közé a brigádba, aki szakmai képességeivel, becsületességével, emberiességével bizonyította valódi Zoliságát. Szigorúan önkíméletlen társaság sodródott így egybe, s céljaik megvalósításáért mindent elkövettek.” A kötet számos művének központi figurája, Gézaváry egy egzotikus országba utazik repülőgépen, a történet az utazásról szól, s akkor ér véget, amikor megérkezik a célba. Egyfajta „nagy utazás” ez számára, annak külső és belső lényegével. Ő akár az író alteregója is lehet, körülvéve hétköznapi emberekkel. Azt is látjuk, hogy sok helyütt nem a szépirodalmi jelleg uralkodik, hanem riport- és szociográfiaszerű elemek keverednek a történetbe. Nyilvánvaló az önéletrajzi mozzanatok szerepe is, az írói én jelenléte. Az sem vitatható, hogy van benne didaktikus szándék is, miközben egyértelmű, hogy a jóságot keresik a történetek alakjai, olyan értékekre vágynak, amelyek nélkül nincs humánus létezés. A folyton a középpontban álló írófigura is ilyen szempontból jelentős igazán. Akkor is, amikor az alkotás gondjai foglalkoztatják, de akkor is, amikor lépcsőházi takarítást vállal. (Itt jegyzem meg, hogy a névadás itt-ott kissé erőltetett. Lásd: Kékné, Mosolygó, Frankó Minden c. folyóirat. Vagy: „Ez az Angyal gyerek viszont valódi mentőangyalként érkezett.”) Ám mély nyomokat hagynak az olvasóban az olyan, remekbe szabott művek, mint pl. a Rögtönzés. Jól megírt életkép, egy zeneszerzővel a középpontban. Az Egyetlen ima pedig az egyik legmegkapóbb írás. Itt megvan a lelki mélység, az olvasó könnyen azonosul Gézaváryval, és megragadó az anya-fiú kapcsolat mélysége is. Az egymásra épülő történetek, az író figurá124 �Szemle jának jellemzői majdhogynem laza szövésű regényt eredményeznek. Van összekötő vázuk a történeteknek, persze ebben a legbiztosabb pont Zsirai László szemléletmódja, írói technikája. Mögötte a morál tartós értékeivel. Sokszor olvasunk az alkotó magányáról, egyedüllétéről is, pl. a karácsonyi és szilveszteri történetekben. Van itt sok-sok gyötrelmes pillanat is, ám van föloldás is. „Szeretett teljes csendben dolgozni, amikor nem tartózkodott körülötte más, mint az ihlet áldott pillanatait átölelő nyugalom, és őrangyalok gyűjtötte, hajnali harmat fürdette a lelkét.” (Józan reggel) Az alkotói magányt, a kegyelmi állapotot dicsérik ezek a lírai szavak. S az is idetartozik, hogy közben megfogalmazza az emberi kapcsolatok fontosságát, az újrateremtés lényegét. Hittel és humánummal. Másutt (Számlairodalom) egyfajta kesergéssel találkozunk. Az okok: az író mostoha sorsa, a honoráriumok elmaradása, a kiszolgáltatottság. Igaz, hogy az ilyesfajta írások inkább a publicisztika jegyeit mutatják, a puszta híradással, bár kétségtelenül valós gondokról szólnak. Ugyanakkor pl. a Matyi a ludas? egy hajdani nagy mű mai átirata leleményességben, humorban és szatirikus látásmódban gazdag. A „nemzetközi libamenedzserek világát tűzi tollhegyre, néhol finom, Lázár Ervin-es párhuzammal. „Egyébként is, ha ma élne Arany János, írhatna harminc balladát, s nem kapna értük egy jobb Ladát.” Más szempontból értékes a kötet címét is adó, kötetzáró mű, melyben szép lírai elemekben gazdag kisprózát kap ajándékba az olvasó. És álljon itt az ajánló szöveg befejezése: „A szerző a napjainkban széttöredező emberi kapcsolatok jellemmozaikját kívánja példaadóan összerakni. Az egyetlen lehetőséget e kilátástalan jövővel fenyegető világ érzelmeinek egyensúlyba billentésére.” (Hungarovox Kiadó, Bp., 2016) 125 �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a MÚOSZnak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lélegzése) a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg, az utolsó kötete 2014-ben látott napvilágot Macskaszerdák címmel. ANDOR CSABA, DR. (1950, Budapest) Madách-kutató, a Madách Irodalmi Társaság alapító elnöke. Matematikus szakot végzett, majd filozófiából doktorált. Első könyve a Jel – kultúra – információ volt (Gondolat, 1980), regénye Teofilia címen jelent meg (Magvető, 1989). 1987-től főképp Madách életének eseményeivel foglalkozik, a társaság könyvsorozatát szerkeszti (Madách Könyvtár). ANGYAL LÁSZLÓ, DR. (1983, Rimaszombat) nyelvész, kutató, tanár, az Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézetének volt adjunktusa, a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola tanára, a Katedra Történelemverseny koordinátora, a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) külsős kutatója. Tagja a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny szervezőgárdájának. Mintegy 70 közleményt jegyez. Tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Szemiotikai Társaságnak és az Anyanyelvápolók Szövetségének. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. Nyugdíjazásáig a Kodolányi János Főiskolán oktatott. PhD-fokozatot a Miskolci Egyetemen szerzett Bella Istvánról szóló kismonográfiájával. Eddig 27 önálló kötete jelent meg. BOZSIK PÉTER (1963, Csantavér) költő, író, szerkesztő. Legutóbbi kötete: Jelentés a Kór Házából (Forum Könyvkiadó, 2017). Sinkó Ervin- és Déry Tibor-díjas. Az Ex Symposion főszerkesztője. CZAKÓ GÁBOR (1942, Decs, 1942) katolikus író, képzőművész, gondolkodó, nyelvrégész. Sokágú munkásságában fontosak kerti emlékművei, esszéi, regényei, szatírái, drámái. Saját kutatásai során tisztázott lényegesebb fogalmai: gazdaságkor, nyelvrégészet, korunk izmusai stb. Díjai – a Kossuth-díjig bezárólag – Sajtótisztesség, József A., Arany J., Babits, Helikon (szobrászat). Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) író, művészeti író. Kolozsváron szerzett bölcsészdiplomát, első írásai Abafáy Csillag álnéven jelentek meg. 1979-ben Németországba települt, a müncheni egyetem pszichológia szakán diplomázott. 1992 óta él Budapesten, prózát publikál, valamint a kortárs képzőművészetről rendszeresen közöl esszéket. 2013-ban Kölüs Lajos társszerzővel jelent meg Fókuszváltás című kötetük a kortárs képzőművészetről. 2015-ben látott napvilágot Kötött pálya című novelláskötete (Parnasszus Kiadó). DÖME BARBARA (1973, Debrecen) író, újságíró, szerkesztő. Budapesten él. Novelláit a Magyar Napló, a Hévíz, a Székelyföld, a Napút, az Irodalmi Jelen, az Ambroozia és a Képírás folyóiratokban publikálja. Kreatív írást tanult a Magyar Írószövetség Íróiskolájában. Újságírói munkáját 2011-ben Magyar Toleranciadíjjal ismerték el. Novelláskötete 2013-ban jelent meg, A nagymama, aki elfelejtett meghalni címmel. Több riportkötet szerzője. A Magyar Újságírók Szövetségének tagja. EGRESSY ZOLTÁN (1967, Budapest) József Attila- és Szép Ernő-díjas író. Legutóbbi kötete: Júlialepke (2017, Európa Kiadó) FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő, szerkesztő, a Dokk.hu művészeti vezetője, a Magyar Írószövetség választmányának tagja. Kilenc kötet szerzője. Ez évben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. �FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. Négy önálló kötete jelent meg. Írásai rendszeresen jelennek meg folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ, DR. (1974, Körmend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. Madách Imre levelezését (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. GRECSÓ KRISZTIÁN (1976, Szegvár) József Attila- és Aegon Művészeti Díjas író, Újlipótvárosban él. Legutóbbi kötete: Harmincév napsütés (2017, Magvető). GYUKICS GÁBOR (1958, Budapest) költő, műfordító. Legutóbbi kötetei: kié ez az arc versek (2011, L'Harmattan Kiadó), Kisfa galeri 'szoció-horror' próza (2014, L'Harmattan Kiadó), Medvefelhő a város felett kortárs észak-amerikai indián költészeti antológia (2015, Scolar Kiadó). GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. Szakterülete az egészségszociológia és szociálpolitika. Kutatási területe: szegénység, egészségügyi rendszer, etnikai csoportok (főként a romák) egészségi állapota és egészségügyi ellátása. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. 2016-ban jelent meg Az élet szövete című könyve. KEREKES ENDRE LÁSZLÓ (1994, Miskolc) a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakos hallgatója. Jelenleg történészi pályáját alapozza meg, járványtörténeti kutatásokat folytat. Legutóbbi publikációja a magyarországi nemzetiségi törvények történetét foglalja össze. A miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban „Zenetörténeti előadások” címmel zenei előadássorozatot tart. KOLOH GÁBOR (1987, Gyula) költő, történész, az ELTE Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programjának doktorjelöltje, illetve középiskolai történelem sza- kos tanárjelölt. 2004-ben és 2005-ben részt vett a sárvári alkotótáborban. Korábban többek között az Árgusban, a Napútban, illetve az Ezredvégben jelentek meg versei. KOVÁCS KRISZTIÁN (1984, Balassagyarmat) történész. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Fő kutatási területei: a Ráday család birtoklástörténete, a paraszti családok története (ezzel kapcsolatban már két könyve megjelent), a 25-ös losonci gyalogezred története, Nógrád megye 16–18. századi története. KÖLÜS LAJOS (1951, Sarkad) költő, prózaíró, művészeti író. Rendszeresen publikál irodalmi és művészeti lapokban és online oldalakon. Verskötete (Mustármag és levendula) 2011-ben, kortárs kiállításokról Deák Csillaggal közösen írt esszékötete (Fókuszváltás) 2013-ban, novelláskötete (Ma nálad alszom) 2016-ban jelent meg. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) József Attila-, Déry Tibor- és Prima Primissima-díjas író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. Harmincnál több könyvet írt. 1999-től a Nagyvilág szerkesztője. LÁRAI ESZTER (1963, Budapest) költő. 1998 óta publikál. Versei fellelhetőek különböző antológiákban, folyóiratokban, hetilapokban és online felületeken. Eddig két önálló verseskötete jelent meg. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő. A Kelet Felől című folyóirat alapító főszerkesztője, a Muravidék, a Magyar Múzsa és az Új Tanú folyóiratok szerkesztője. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Magyar Újságírók Közösségének alelnöke, a Magyar Írószövetség választmányi tagja. Eddig kilenc önálló könyve jelent meg. Bátonyterenyén és Budapesten él. MURÁNYI ZITA (1982, Budapest) Bródy-díjas író, költő. Legutóbbi kötete: Csillag (2015, Equinter Kiadó). SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvös-kollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Tankönyveiért az MTA Pedagógus Kutatói �Pályadíjban részesítette. Részt vett a Mikszáth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. SZIRMAI PÉTER (1970, Budapest) író. Novelláit, esszéit magyarországi és határon túli lapok közlik. Eddig három kötete jelent meg, egy regény 2007-ben, és két novelláskötet 2011-ben, 2013-ban. ZONDA TAMÁS (1940, Budapest) költő, író, orvos. Évtizedekig dolgozott a balassagyarmati kórházban. Szakkönyvei, szakcikkei és tudományos előadásai mellett szépirodalmi publikációi is jelentősek. 9 önálló kötete jelent meg eddig, a legutób- bi: Kisvizit. Összegyűjtött versek, emlékek (2013). Munkásságát Jahn Ferenc-díjjal (1988), két ízben Nyírő Gyula-díjjal (1992, 1996), 2013-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el. Képzőművész: KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/5c71b48ba3ba379870ab28cdeba3185b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2017 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2017/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2017 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8ed51dbaec699e9a451de490c81b44ef.pdf 36d54612eed674d1628e94458059ce3c PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Turczi István: A sámán születése 3 Zsibói Gergely: Korpusz 10 Filip Tamás: Történet gyorsírással —a másvilágról? Mutasd 18 Könnyebb és erősebb —Kincses sziget —Éj és hajnal között 19 Kalász István: Megállók és szívek 20 Pálfi Ágnes: Verspárosok 24 Petrőczi Éva: Felvidéki gyászdal 28 Versválaszok: Jóna Dávid: szaxofonszóló 44 Szentjánosi Csaba: Palócföldi köszöntés 45 Nagy Judit Áfonya: Némasága lesz 46 Fellinger Károly: Vasgolyó —Névsorolvasás 103 Új raj átszom —Anyaj egy 104 REFORMÁCIÓ 500 Kovács Krisztián: Protestáns gyökerek (3. rész) —Egy vérből valók: Rimay János—Madách Gáspár—Ráday Pál 29 MŰFORDÍTÁS Latzkó Andor: Tűzkeresztség (részlet) —Kállay Kotász Zoltán fordítása 35 KÉPZŐMŰVÉSZET Lencsés Zsolt: Aranymadár freskó tolla 47 MIKSZÁTH 170 Suhai Pál: Mikszáth Kálmán versei (4. rész) Varga Mária: A mikszáthi értékek átértelmezése 54 80 PORTRÉ Balás Róbert: Szent Koronát is formázott a „fajátékos” (Dancsó István) 86 1956 NÓGRÁDBAN Szabó Endre: „Édesanyám nádfedeles h áza...” —Osztroluczki Mi­ hály 56-os emlékei 93 ZENE Kerekes Endre László: A rapszódiáról 97 SZEMLE Pallai Károly Sándor: Énfogalom és személyes lét körvonalazódása a másik tekintetén keresztül (Fellinger Károly: Köti a sötétségei) 105 Páros recenzió (Zentai László: M ikor jö n az öreg?) Madár János: Látomások testamentuma 109 Drescher J. Attila: A széppróza esélyeiről és az olvasás öröméről 115 Csongrády Béla: Egy halhatatlan barátság tanújelei (Praznovszky Mi­ hály: Madách arany évei) 122 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Lencsés Zsolt alkotásai láthatók. Az első borítóoldalt a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskolában látható freskórészlet díszíti, a hátsó borítóoldalon a pálos szerzetesek kérésére készült Fra Angelico-interpretáció látható (márianosztrai freskó). A belső borítóoldalakon az őrhalmi templom freskói láthatók. A lapszám belívét Kun Péter grafikáival és linómetszeteivel illusztráltuk. Főszerkesztő: Gréczi-Zsoldos E nikő Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkorm ányz ata Főmunkatárs: Nagy PÁL (Párizs) Támogatóink: Szerkesztő: Szávai A ttila Nemzeti Kulturális Alap Blogszerkesztő: M rázik István Fekete Zsolt Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere Borítótervező: Ráduly Csaba Pásztó Városi Önkormányzat Tördelőszerkesztő: H ernádiné Bakos M arianna Médiapartnerünk: Nógrád M egyei H írlap Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) gömörilap (www.gom orilap.sk) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M OLNÁRÉVAigazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �SZÉPIRODALOM T u r c z i Is t v á n * A sámán születése (teremtésének finnugor népmeséi motívumokra) „Égtől született fa partján ketten heverésztek titkon: fehér hajú, fekete szakállú apám, szeder szemöldökű, szelid anyám. Csudálatos fa volt, mondják, hét a gyökere, hét az ága, és a mindentudó lakásáig ért. Úgyannyi madár ült az ágán, úgyannyi apró állat a gyökerén. Rügyes, égi fa magaslott tetejetlen, hegyek s folyók ölén. Reggel a kövér nap csörtetett bátran hét ágai közt, este hasára fordulva, sandán hunyorgott a hold ágai hegyén. Szikrát hányt a fa, kérgéről szünet nélkül patakzott a forrás. Az élet vizében vidrák siklottak, kacsák mártóztak, eső pihent. Madár cirpelése, békák tanácsa zavarta néha a szél árva csöndjét. Így lettem —én. Kócosan furcsán, hat ujjal, a számban sok kis fehér egér. A föld köldökéhez kötözve gajdoltam, bár még csak alunni járt belém a kiváncsi csecsemő-lélek. Fehér és gyönge voltam, mint a hóvirág. Fekete szemem még az öröklétben lapult, de bölcsőmben már kígyók diskuráltak, A Palócföld szerkesztősége szeretettel köszönti a költőt 60. születésnapján. 3 �SZÉPIRODALOM apró medvebocs-tagjaim rúgkapáltak, anyaszóra nehezen csillapultak, máris sasmadár vitte tova hírem. Nőttem, mint az lenni szokott. Öt éjemen, jaj, csillaghullás, a hatodikon nagy fényesség. Meg mért nem vakulok, atyácskám, magasló, fönséges atyácskám? A teremtés mért ád előnyt érdemtől érdemetlen? Mért lettem bölcsőkerülő, nyughatlan táltos-gyerek? Kihagyó szívdobbanásaim mért dobolnak mindig sátrunk falán? Micsoda bűbáj menekít ürdöngős, ájult álmaim felé? Mért vagyok más, félszeg garabonciás, mint ez a sok göndör, játékába felejtkezett kölyök? En én akarok lenn i-----------hiába jönnek a látomások! legyek magamnak én: áldozók közt győzelmes áldozat. Ágyacskám előtt szüntelen angyalok, ürdögök táncolnak, éppen akkorák, mint énmagam. Hallod, atyám, figyelmezz, nem kiválasztott akarok lenni! Hiába jönnek a látomások, oltalmazó szellem hiába hív; korhadt fa korhadása, sorvadó csontok sorvadása, jelek a kezemen, a homlokomon. Látom az elején: ez lesz a sorsom. Bokros lovak, kétfejű bikák el tőlem, messze el... Elloptátok a gyerekkorom, nyomomba’ marcona óriások néznek le rám vigyázón 4 �SZÉPIRODALOM jegenyék szürke csúcsáról. Hallod, atyám, ember fölötti a csend, fülembe viaszt tapaszt a félelem, megnyomorítanak az éjszakák, lásd, sosincs nyugodalmam, kínlódnak nyurga tagjaim, érzem a vihart, a déli szelet, még nem láttam holtat, már félem a halált. Szememben micsoda tűz ég, micsoda bűbáj sodor felétek, oltalmazó vendég szellemek. Félek a felhőktől: bekerítenek, félek a szavaktól: leterítenek. Félek az élettől is, atyám, cölöpön kúszó, vézna napjaim mért vájnak kezemre rovátkát? Kezem nyomán szél mért furulyáz? Lábam nyomán őz mért lépdel? Ha iszom, megárad az ér, ha eszem, állatok hullanak el. Mért nem én pusztulok el, mondd? Mért én pusztulnék el, mondd! Keresgéltem a szivárványt, de csak fájó fájdalom jutott. Barna arcom most fénybe mártom, leszek magam a szivárvány! Fönséges, magasló atyácskám, segíts, oldozd el álmaimat! Szeder szemöldökű, szelid anyácskám, segíts, oldozd el vágyaimat! Jöjjenek azok a híres látomások! Nől már a csecsemő-lélek fája, terebélyesedik minden szuszogás, mint út mentén a szárnyas hópehely, lelket belém az idő lehel, 5 �SZÉPIRODALOM eső bennem esik, szél is kerekedik, lelkem kívül-belül nem nyugoszik. Közeledik a nap, mikor a fiú, se szó, se beszéd, táltossá leszen. Sötét, gyapjas szellemek elragadnak, altatnak három nap, három éj, eszmélet nélkül fekszem, öntudatlan, merev tagjaimban kétségbeesés. Tüzes rőzsére fektetnek, izmaim háromrét felhajtják, húsomat háromszor megvágják, csontjaim háromszor szaggatják, ujjaim háromszor számlálják... Csontjaim soknak találják, ujjaim többnek találják, rettentő kínjaim látva három nap elteltét várva minden tagomat egyenként kímélet nélkül újra összerakják. Meghallottam, hogy azt mondják: ’Sámán lesz a fiú, vége, ez lett a rendeltetése.’ Arcom kék, mint az ég, csak az ég tudja, milyen kék. Most meghaltam, ha ilyen a halál, de elég, hiszen most látást kaptam, e rejtezésben minden tudományom. Ha egyszer majd visszajövök, enyém lesz ez a föld, az a tenger, nem csúfolnak akkor az emberek, nem üldöznek semmi szellemek, hétszer erősebb leszek, hátamon hegyek terhével, mérföldek rámragadt porával, testem minden széttépett ízével, földarabolt sorsom súlyával, mert bennem a szellem immár gyökerestől, kitéphetetlen. Lettem, amit féltem: 6 �SZÉPIRODALOM hamuban heverő sámán. Kutyahúst ennem kellett, szarvasvért innom kellett, és megadatott az ébredés. A lélek még kicsiny bennem, torkomba szorult szívverésem csak a föld hallja... és anyám. Ám még nagy út áll előttem, fiatal életem újabb próbája, égigérő fa törzsére kúsznom, égbenyúló fa csúcsára másznom, el sorsom nem kerülhetem. A hat öles lajtorját büszkén szent fa hasához támasztom, delejes út áll előttem: háromszázhatvanöt lélegzet földtől eloldva az égig. Ott fönn hangomat a szél égi fa derekára csavarja, villám sújtotta ághoz fekete szemem vétlen szögezi. Vedd magadhoz, suttogja a fa, készíts belőle díszes dobot, egész idődben szolgál téged, készíts belőle sámános dobot, de letedd előbb a sámánhűséget! Kötésem oldásom, sujj, ürdög alatt futásom, sujj, vihar elől szökésem, sujj, átkos nagy utazásom, sujj, kedvem szerint való kapott mesterségem. Sujj, sujj. Sámános dobomon vágtatok messzi szellemek honába, táltoslovamon száguldok messzi fellegek után. Keresztút előtt megállok, keresztútnál szellem vár. 7 �SZÉPIRODALOM Hétfelé ágazik életem: betegségek útjai, állatok csapásai, Élet anyó lakhelye, balra sziklák szelleme, jobbra mocsár bűzlene. Pálinkás butykosom a szellemnek átadom, cserébe gürcös utamat jó ösvényen folytatom sámánősök után. Fekete sziklák nyílódtak, fekete sziklák csukódtak, szemem pillaperemén máris ott gubbaszt figyelőn derék jó nemzetségem. Madárlátta perceimben mertem volna csak remélni, hogy ily hamar itthon leszek?! Ölemben egyfenekű dobom, hejgető sámános dobom, kávája háromszáz éves fából szarvasbika bőrével befedve, langyos sörrel behintve, zurgók, zengők a kerekén. Göcsörtös evező-dobverőm lapjával kék, hátával piros. Az Élet fáját kilencszer veled körbefutom: bemutatlak őseimnek. Bagolytollból főkötőm, irhaszalagján gyíkok, rókaprém a szegélye, gyöngyös bojt is ékesít, sámántükröm fénye. Eszemvesztve kurjantok, darázscsípte medvebocs, téged hívlak, jósorsom! Megigézett a gondviselés, 8 �SZÉPIRODALOM kimondva, kimondatlanul ezt a napot vártam! Hálát adok a napnak, a nyelv alatt bújkáló szónak, fönséges, magasló atyámnak, szeder szemöldökű, szelíd anyámnak, varázs-skatulyámnak, tapasztott házamnak, szénaboglyámnak, pelyvás csűrömnek, asszonyok méhébe hatoló madárnak, hálát adok érted is, piros pálinkádért, sok verítékedért, ékes-szép hajadért, ölelő fehér karodért, sírba süppedő szemedért, értem-halálaidért, nyavalya ne nyaggasson, baj máskor se bántson, kórság kushadjon, fájás kifakadjon, zúzos kór kerüljön, ne félsz neveljen, panasz feledjen, öröm cseperedjen. Most kicsit elmegyek, kakukkszóra itt leszek, pokrócom, ígérem, sátrad elé terítem, pipára gyújtok, pálinkámból húzok, és lassan elmesélem, újra végigélem sámán-születésem.” 9 �SZÉPIRODALOM Z s ib ó i G e r g e l y Korpusz A nap éppen hanyatlani kezdett a Kopasz-hegy túloldalán, amikor a tö­ rődött öregember a völgybe megérkezett. Szemét kezével árnyékolva hu­ nyorgott a lenyugvó napba. A hegy kopár, puszta csúcsát figyelte egyre. —Hát megtaláltalak... —mosolygott öregesen, s az örömből támaszt nyerve megindult a csúcs felé a meredek kaptatón. Már alacsonyan járt a nap, mire ő felérkezett, de még szemre megkülön­ böztethető volt a lenti világ: egy kis falu —úgy harminc-negyven ház —, amely készült éppen nyugovóra térni. Álmos állatbőgést, egy-egy kutya vakkantását hozta fel a szél. A falut három oldalról erdők vették körül, meg az erdőből kihasított szántó és legelő. A völgyet, honnan a Kopasz­ hegy magányosan kiemelkedett, körös-körül magas csúcsok koszorúzták. Jól látszott: egyetlen bejárat van csupán, az, amelyen ő maga is megérke­ zett nemrégen. Jó volt ülni itt egy kicsit —olyan ember nyugalmával meg­ pihenni, aki nehéz úttal maga mögött már látja a távolban az ismerős há­ zakat, az erdők otthoni zöldjét. A Kopasz-hegy túlsó oldala menedéke­ sebben ereszkedett, lennebb egy dombbá szélesedett. Rajta egy tenyérnyi tisztás és azon egy fakalyiba —vette számba a látottakat. —Éppen jó lesz —nevetett hangtalanul, s a haza érkezett ember komótosságával megindult az árva házikó felé. Másnap már híre ment a faluban: füstöt pipál a kunyhó —az egykori szén­ égetők szállása —bizonyára valami csavargó vagy menekült szállhatta meg; sok kószál errefelé, mióta annyi ínséget vajúdott a háború. Három öregebb férfi —kik már katonának sem kellettek —kiballagott hát a dombra szem­ ügyre venni a jövevényt. —Becsületes képe van, nem akar ez rosszat —mondták megtérve. —De minek jött? És mért éppen ide? —faggatták őket az asszonyok a párálló vacsora felett. —Hát h is z e n . —szürcsölték az esti levest —valahová csak mennie k e lle tt. Meg aztán elvállalta, hogy szenet éget; abból úgyis nagy hiány van, mióta az égetőket elvitte a háború. Fával is ügyesen bánik, ép­ pen zsindelyezte a kunyhót, mire felértünk. A szerszámairól is látni — egyebe nincs is —, valaha gondos mester lehetett. Legalább lesz, ki elvé­ gezze a faluban, amit kell. —Megkéri majd biztosan az á r á t . 10 �SZÉPIRODALOM —Csak egy kevés élelmet fizetségül, néha egy rend ruhát, mert pénzt el­ fogadni nem akar. Meg két szálfát, a legszebbikből —jutott eszükbe. —Mi­ nek az neki? —gyanakodtak az asszonyok. —Nem mondta —vonogatták vállukat a férfiak. —Bolond egy ember lehet, vagy valami vaj van a fején —suttogták sze­ mük forgatva az özvegyek estelente a kapu szájában. —Még az se volna baj, csak olyan élemedett korú ne volna —sóhajtozták aztán fejés közben a tehénnek. Még meg sem virradt, mikor a jövevény számba vette, mi elvégeznivaló van a házban s akörül: egy rozzant szék asztallal, tavalyi derékalj rothadt szalmából, s a zsindelyek foghíjain betekintenek az elkésett csillagok. Munkához látott hát, s megállni is csak annyira állt meg, míg szóba ele­ gyedett a látására kióvakodott falubeliekkel. Meg is egyezett velük rendre, csak a két szálfáról kérdezték amazok hümmögve, mire az neki, de mivel válasz nélkül hagyta, hát ők sem firtatták; egyébként is van itt fa bőven, jószerével más sincsen: ami nem falu, szántó, legelő vagy maga a Kopasz­ hegy, az mind erdőség. Kapott is a szón a jövevény: —Hogy lehet, hogy ennek a hegynek ilyen tar a csúcsa? —A három falube­ li sűrűn hányta magára a keresztet: biz ők nem tudják. Sűrű erdő borította egykor, aztán hirtelen mind kipusztult, valami rontás lehet ezen a helyen. Akkortájt történt, mikor ez a háború elindult, vagyis régen. A falubeliek az­ óta elkerülik, hát ő se nagyon kerülgesse, ha nem muszáj. Aztán meglett az este is —friss derékaljjal, s másnap már füstöltek a szénégető gödrök. Teltek a hetek, rá a hónapok; a falu lassan megszokta a kalyibás embert. Megszokta, mert hasznát látta. A szája keveset járt, a keze ügyesen dolgo­ zott. Elvégzett mindent, ami fából való volt, s igen keveset kért érte: azt az ételt, amit megevett, s néha ruhát, abból meg volt bőven: az özvegyek szívesen adtak. Adtak volna mást is, többet is, de az ember ügyesen kitért előlük. A faluszéli üres házat is csak nagy sokára tudták rábeszélni, akkor is csak abba egyezett bele: —Télire —s amint az első jégcsapok kezdtek megvizesedni az eresz alatt, szó nélkül otthagyta a falut, s már lehetett hallani a fejsze csattogását a dombon túlról. Szót nem keresett senkivel, hát a falu is kerülte, a kalyibánál sem igen za­ varták, csak ha éppen sürgős munka adódott; inkább ő ereszkedett alá a völgybe: számba vette, mi dolog van, s azt elvégezte egy-két hét alatt. Aztán eltűnt újra, s csak a kopogás visszhangja jelezte, hogy a domb megett van. —Mit csinál ez folyton? —firtatták az asszonyok. —Szénnek való fát vág biztosan. 11 �SZÉPIRODALOM —De mindig ugyanott? A férfiak is tanácstalanok voltak, s habár a kíváncsibbak megpróbálták ki­ fürkészni a kalyibás dolgát, nem jártak sikerrel, így lassan a falu belenyugo­ dott ebbe is. Éppen tavaszra járt az idő, de még rügytelenül, és sűrű gondok füstje ül­ te meg a falut. A háború beszedte a maga adóját emberben, állatban, ter­ ményben a tavaly őszön, s most felégetett falvakról jött a hír és szökevé­ nyekről, kóborlókról, akik elvadulva járták a hegyeken túli erdőket. Be-becsaptak a lakott helyekre rabolva, s ha szükség hozta, hát gyilkolva is. Óv­ ta is a falu a kalyibás embert: —Igaz ugyan, hogy védett ez a völgy, de nem érinthetetlen, s ott kinn a dombon, magányosan... Az öreg csak nevetett azzal a hangtalan nevetéssel: tőle amúgy sincs mit ellopni. —De egyikük különösen veszett. Hogy ki ő, nem tudni, de jelét, a keresztet otthagyja az áldozatain. —Keresztet —tűnődött az ember —, mi értelme lehet ennek? — de a falu sem tudta rá a választ. Ezen tűnődött akkor is, mikor éppen a kalyiba felé tartott, s amint a ha­ zatartó ösvényre tért belépve az erdő sűrűjébe, hirtelen egy őzsuta keresz­ tezte az útját. Az állat nem ugrott meg, csontsoványan, felborzolt szőrrel kereste az ember tekintetét és fájdalmasan felsírt —olyan kétségbeesett emberi hangon, hogy a kalyibás szíve mélyéig megborzongott tőle. Kitért volna, de nem bírta a lába, mintha arra lenne ítélve, hogy végignézze ezt a borzalmat: az állat a szeme láttára aszott össze, a szőre lemállott róla, majd a bőre is, kiütközve alóla a nyúzott hús, és alatta az egyre feketedő csontok —mint a tűzre vetett áldozatoké. Végül nem maradt belőle más, csak a gödréből kifordult két véres szem és a bőgés, a rettenetes, a fájdal­ mas. A szörnyűség elől eltakarta arcát, s mindaddig így maradt, míg a zo­ kogás el nem ült a fák között. Hideg szél kelt, s ő magára gombolva ruhá­ ját elindult gyors léptekkel. —Sietnem kell, nem késlekedhetek többé —mormogta. Már a domb alját járta, amikor megérezte, hogy a kalyiba nem üres úgy, ahogyan hagyta. Az idegen valóban az asztalánál ült, s kevéske ennivalóját prédálta. A kalyiba földjén szerteszórva néhány ruhadarabja, edénye. —Adjon Isten —köszönt, s míg a másik szuszogott valamit bizalmatla­ nul, ő lekuporodott a fekhelye sarkára, az egyetlen szék foglalt volt, onnan fürkészte a kéretlen vendéget. Nagy, szögletes ember, hatalmas csontozat­ tal és izmokkal. —Ha felállna, ki sem tudna egyenesedni a kalyibában —gondolta. Az áb­ rázatát nem látta, csak pillanatokra, mikor a másik gyanakodva hátra-hátrapislantott. Végül a betolakodó megelégelte a helyzetet, felállt, s a széket 12 �SZÉPIRODALOM átrakta az asztal túloldalára, így folytatva az evést. Szólni egyikük sem szólt, csak a fogak szüntelen rágása, s később az eltelni készülő ember elégedett szuszogása töltötte be a kalyibát. —Adj innom! —parancsolta, mihelyt mindent elpusztított az asztalról. A hangja rekedt, karcos —olyan emberé, ki beszédre rég nem nyitotta száját. A kalyibás egy korsó forrásvizet hozott. —Poharam nincs. A másik orrát fintorgatta: —Bort adj! Vagy pálinkát. —Azokkal nem élek. —Azokkal nem ... —állapította meg, s mint akinek eszébe jut valami, szét­ nézett a szétszórt holmik között. —Hát elég nyomorult vagy, az már igaz — legyintett, s meghúzta a korsót. —Tőled el sem igen lehetne vinni valamit. —Legfeljebb a szerszám okat. de azokkal mit kezdenél. —Mutasd! Az öreg kiborította zsákja tartalmát a másik elébe, aki aztán kelletlenül kotorászott egy darabig az eszközök között. - Talán kapnék valamit attól az ácstól, akinek leégett a műhelye a hegyen túl. De nem sokat —legyin­ tett. —Pénzed nincs? —Láthattad —nézett végig a feltúrt kalyibán, s aztán a másik szemébe nézett mélyen, kutatón: —Te vagy, aki a kereszt jelével gyilkolsz? —Honnan tudsz te erről? —szorult ökölbe a keze, de úgy, hogy belefehéredtek az ujjai. De aztán mégsem ütött. —A falu mondja. —A f a l u . —tűnődött, míg megfeszült izmai elernyedtek. —Milyen ez a te falud? —Mint akármelyik másik, ilyen időben. Es félnek. Tőled félnek. —Tőlem? —nevetett karcosan. —Féljenek a háborútól! —Te itt vagy. A háború távol. Egyelőre. Aztán sokáig nem szóltak egymáshoz, csak ültek egymással szemközt a barnuló estében. Mindegyiket a maga baja foglalta le. A kalyibás úgy vizs­ gálta a másikat, mint aki erősen gondolkodik valamin. Jó sokára ő törte meg a csendet: —A segítségedre van szükségem. Az erődre. Egyedül nem tudom vég­ hezvinni. —Micsodát? —hökkent meg a másik, majd felnevetett a helyzet képte­ lenségén: Te nem félsz tőlem? 13 �SZÉPIRODALOM —Nem félek —rázta fejét —, és kell a karod ereje, az enyém gyenge már, és alig maradt időm —és elmondta, mit élt át hazafelé jövet, az erdőn. A másik rosszkedvűen hallgatta végig, s végül csak annyit kérdezett: —Mivel magyarázod? —Nem tudom, de valami szörnyűséges közeledik, érzem. Sietnem kell. —Te akarod elhárítani? —kérdezte a másik félig döbbenten, félig nevet­ ve. —Hogyan? —Holnap majd megtudod —s kezdte összeszedni a földön szétszórt lo­ mokat. —Ha ki is térsz a kérés elől, azért itt megalhatsz —mutatott a de­ rékaljra. —Csak nem fogok ezen a büdös, rohadt szalmán éjszakázni —köpött a földre, s megindult kifele. —Ahogy kívánod —mondta a kalyibás olyan hangon, amitől a másik za­ vartan visszafordult. —És te ?... —aztán legyintett. —Hozzászoktam már a kinti alváshoz. Másnap reggel az éppen múlt héten megszolgált eleségből porciózott két adagot az asztalra, mikor a nagycsontú ember belépett; s mintha a sze­ méből valami puhaság nézett volna őrá. —Hát mégsem mentél —nyugtázta. —Megmondod v é g r e . —, de leintette. —Egyél. Utána indulunk. Megreggeliztek, s a kalyibás egy, a dombtól távolabb levő apró, rejtett tisztásra vezette társát, aki gyanakodva fürkészte őt meg az ismeretlen er­ dőt. A tisztáson aztán kigöngyölített két gondosan bebugyolált fát. A rövi­ debb ember nagyságú volt, a hosszabb kétakkora, s mindkettő gyönyörű­ en megfaragva. —Mit akarsz te ezekkel? —döbbent meg a társa. —Felállítani a hegy tetején. De egyedül nem bírnám, és még nincs kész az alak sem. Azt még legalább egy hétbe telik megfaragni. A másik még mindig tanácstalanul állt: —Nem értem. —Vannak gyermekeid? —Voltak. —Nekem is voltak —bólintott. Aztán több szó nem esett. A kalyibás nekilátott az alak kifaragásának, társa figyelte, hogyan ölt alakot a test. A munka lassan haladt, az öreg mind nehezebben tartotta kezében a szerszámokat, ráadásul az első pró­ bálkozás balul ütött ki: látni lehetett a fából kibomló figurán az elmért em­ beri arányokat. —Rossz előjel! —vetette földre eszközeit. —A kezem nem engedelmeskedik. Megpróbálhatnád te i s . 14 �SZÉPIRODALOM A nagycsontú ember bizonytalanul látott hozzá, de amint a napok tel­ tek, mind több hasznát látta a kalyibás. A második alak szépen formáló­ dott, s ennek nagyobbik felét, a durvább munkákat, már ő végezte el. Két nap elteltével kiköltöztek a tisztásra, hogy minél kevesebb idejüket fecsé­ reljék el. A kalyibást szerencsére nem keresték a faluból, vagy ha keresték is, nem találták. Egy hét múltával készen állt minden. Már valóban tavaszt ígért az erdő, s a madárdalú tisztáson kedvtelve né­ zegették művüket. —Csak annyit kérek: sötétedés után állítsuk fel a hegyen —kérte a fiata­ labb —, megláthat a falu. Az idő is kedvükre játszott: nagyholdas éjszaka ígérkezett. Tanakodtak: itt ácsolják össze vagy csak odafenn. Időt nyerhetnek, ha az előbbit választják: ebben maradtak. Az alapot a Kopasz-hegyen már előző este kiásták. Erős szürkület volt, mikor a tisztásról megindultak, és komor sötét, mi­ re a kalyibához értek. A szűk erdei csapáson kiálló, alattomos gyökereken botlottak, ellenséges bozótok vesszei csaptak arcukba, s a mind mélyebb­ re szálló alkonyatban az öregebb egyre nehezebben lépett, majd bukdá­ csolt, végül esett is —társa hiába vállalt minden lépésnél többet a teherből. A kalyibánál belátta: társa végképp elkészült erejével: erősen zihált és a mellkasát markolászta. —Pihenjünk —ajánlotta, de az öregebb intett: —Nem szabad. Vállára vette hát az ácsolatot, s megindult a Kopasz-hegy oldalán, fölfe­ lé. Az ébredő hold hatalmas, fényes korongjában egyedül húzta-vonta a rettenetes terhet a csúcsra; társa mögötte bukdácsolt. Mire felértek, már ő is végső erejét erőltette, s riadtan ismételgette ma­ gában: a neheze hátra van, fel is kell állítani. A társára —tudta —nem szá­ míthat, a társára, aki arrébb kuporgott, hörögve kapkodva a levegőt. Szája szélén vörös szalag —vére folyt. Megszakadhatott benne valami. Egyedül állt neki, pattanó izmokkal és inakkal, s akkor —már szinte állt a helyén —érezte: nincs tovább, karja elernyed, s a hatalmas ácsolat a föld­ re zuhan. Levegőért kapkodva, fektében hallotta: szeme előtt vörösbe for­ duló csillagokkal társa odakúszik és vinnyogó, állati hangon felsír: —A test... —mutatta a holdnak a darabokra hullott korpuszt. Ő tehetetlenül a földet verte öklével, s —maga is alig hitte —sírni kezdett. A kalyibában kuporgott a földön, a derékaljon társa feküdt, haldokolva. Karjában hozta idáig, csitítva a félrebeszélő embert. —Percei lehetnek hát­ 15 �SZÉPIRODALOM ra, talán öntudatra sem tér többé. S úgy lenne jobb —gondolta, de a hal­ dokló kisvártatva kinyitotta a szemét. —Bánom, hogy nem vitted végig, amit akartál, öreg. —Sose bánd —próbált mosolyogni —, megvette ugyan rajtam vámját a gonosz hegy, de az Úr gondoskodott arról, hogy a gyenge testet egy erős váltsa, és az út legyen végigjárva. Olyan képtelennek tűnt a szó, hogy nem is válaszolt rá. —A félig faragott test ott van a tisztáson —rendelkezett. —Reggelig meg­ faragod, meg fogod faragni. Ne késlekedj, indulj! —társa lezárta szemét. Az égbolt keleti sávja már fényt és új nappalt ígért, de az éjszaka utóvédei —néhány tompa csillag —még láthatta, amint idegen egyenruhák soka­ sága szállj a meg a völgybejárat szűk torkát. A század nyugtalanul toporgott. Fáradtak voltak és mocskosak: két nap erőltetett menet —három fel­ perzselt falu sikolyának visszhangja lelkűkben. Elégedettek lehettek volna, de inkább vastag csömör ült ki szájuk sarkára. A kapitány fel s alá járt előttük: az előőrs híreit várta, s csak néha-néha pillantott gondterhelten a Kopasz-hegy irányába. —Kapitány úr! —jelentették a megtérők. —A falu csendesen alszik, mit sem sejt mirólunk. Könnyű prédának ígérkezik. Az első fénysugár ebben a pillanatban folyt át a keleti hegyek gerincén, s megpillantotta a Kopasz-hegy tetejét. Állt a kereszt. Állt úgy, ahogyan a kalyibás ember megálmodta. Igaz, a korpusz elnagyolt volt, durván fara­ gott, elütött a kereszt szárainak finom mívességétől, de állt, s karját kitárta a gyanútlan falu felé. —Nézzétek —kiabálták elhűlve a bakák, testükben különös remegéssel. A kapitány szótlanul rótta köreit, s mikor megállt is, csak ennyit mondott: —Szedelőzködjetek, visszavonulunk. Az első facsemete —mondják —ezen a napon ütötte fel fejét a Kopasz­ hegyen. 16 �Kun Péter: A falu keresztje 17 �SZÉPIRODALOM Fil ip Ta m á s Történet gyorsírással Belepillantva a koponyákba, ragacsos kristálynak látszik az agy. Ahogy megszületik a gondolat, mindjárt meg is fagy. Sok élet telik el, mire kiolvad egy másik agyban. A rövidzárlat hosszú sötétség. Fekete táblákon csikorog a Szilur, a Devon, a Jura, a Kréta. A kéz belefeledkezik a rajzolásba. Amit villámoknak látunk, csillagok szilánkjai, amit csillagoknak, talán csak káprázatok. Lassan szállunk, eggyé váltunk a géppel. Nem ugrunk, az ég vet ki magából, de hálóként felfog egy másik, ismeretlen égbolt. Aztán a téridő-napló utolsó oldalára jutva tovább élünk egy örökké tartó szelíd becsapódásban. a másvilágról? Mutasd Felhorzsolódott fény a házfalon. Nyugtalan megint az alkonyat. Ülünk a megperzselt lampion alatt. Felettünk pókhálóban legyek múmiái ringanak. Es tigrisek úsznak ereink algás folyóiban. Azt mondod, sziámi ikrem írt a másvilágról? Mutasd. Pulzusom megugrik, hiszem is, meg nem is. A betűk tényleg övéi, de kiéi a szavak? 18 �SZÉPIRODALOM Fil ip Ta m á s Könnyebb és erősebb Azt mondják, egy veszekedésből születtél, a két összeadódott harag lehúzott a földre, mindig úgy érezted, a kabátod nehéz, a cipőd ólomból van. Birkóztál eleget a kicsinyes gravitációval, de minden csatától úgy lettél könnyebb és erősebb, hogy most Flow-ugrásban szökellsz a sakktábla-város felett, és tudod az összes lépést a mattig. Nem engeded, hogy a két szín gyűlölje egymást, más sorsot szánsz nekik, harcoljanak, hulljanak el a csatatéren, de legyen egy kéz, a nagymesteré, mely mindig a helyükre állítja őket. Kincses sziget Vége a türelemnek, kibírhatatlan, hogy még mindig együtt vagyunk. Amikor fenyegetőzünk, cápák köröznek beszédünk tengerében. Hajótörést szenvedünk épp, amikor a fiú azt kiabálja: Föld! Úszunk önkívületben, tüdőnk majd szétreped, szigonyként vág belénk az oxigénhiány, holtan húznak partra a kincses szigeten. Ej és hajnal között Tombol a hold. Rossz álom fulladt belém, hánykolódom tőle, mint egy mentőöv a tajtékos tengeren. De emlékszik rám egy tavasz; akkor hegyezte zöldre a ceruzám, mikor még írni sem tudtam, és örökhajtós volt a bringám. 19 �SZÉPIRODALOM K a l á sz Ist v á n Megállók és szívek Tíz órára értem haza, félórával később, mint ígértem, délelőtt volt, vasár­ nap. Ágnes azt mondta, vártalak, a reggeli az asztalon, mennem kell. Men­ nie kell, szombaton jön. Este, délután megint. Nem tudja, m ajd... jövök. Kint fújt a szél, sütött a nap, az égen pirinyó, fekete felhők rohantak, Ágnes az előszobában állt, megöleltem, mondtam, sajnálom, hogy oda a közös vasárnap, de át kellett mennem. G. lázas lett, és azt mondta az or­ vos, hogy napjai vannak hátra. Vittem neki vizet, cigarettát. Írt mailt, eze­ ket kérte. Ágnes erre azt akarta tudni, hogy G. barátnője hol a francban van. Ilyenkor. Mit csinál az a szőke szépség? Mondtam, hogy ott volt, va­ lamit fordítania kellett vagy antológiát szerkeszt? Nem tudom. De még így is jobb, ha van ott valaki, hogy G. nincs egyedül. Azzal az öreg macs­ kával. A lakásban. G. már hetek, mondta Ágnes, igen, hetek óta csakis hal-dok-lik, ugráltat, te meg minden vasárnap rohansz hozzá, viszel vizet, narancslevet. Kenyeret. Meg bort is. Miért nem megy G. vissza a kórház­ ba? Ott kapna enni. És tiszta ágyat, vizet. Cigarettát azt nem, mondtam halkan, pizzát sem kapna, G. beteg, de jól akar élni. Ágnes hallgatott. Ülj le, mondtam, igyunk még egy kávét, ne rohanj el így. És Ágnes ma­ radt. Ültünk a konyhában, az ablakon besütött az őszi nap, Ágnes mond­ ta, hogy a fia elköltözik valami lányhoz. Csoporttársához. Együtt fognak élni. Akkor szabad lesz a hátsó szoba. És igen, tudja ő, hogy sötét, hogy szűk az a hely, de akkor i s . Az a szoba fent van a hegyen. Jó a levegő. Csönd van. Kert van, terasz. Hallgattam. Az a hátsó szoba szűk volt, sötét, rossz szagú, Ágnes fia, ki tudja, mit művelt benne. Ágy sem volt, csak keskeny heverő, tákolt író­ asztal. A falon térképek. Amerikáról. Los Angelesről. Ahol a fiú apja élt. Ágnes azt kérdezte, hogy nem lenne jobb ott, nála élni? Még a kocsma is jobb a környékemen, te magad mondtad, nézett rám. Nem olyan koszo­ sak, mint ezek feléd. Ágnesnek igaza volt. Koszos környéken éltem. Ro­ mos házak között. Keskeny utcákon kellett mennem. Mindig imbolygott egy hajléktalan az ember előtt. A bolt előtt itták a sört. Egy döglött ga­ lamb napokig feküdt a járdán. Ágnes várt, végül azt mondta, el kell dönte­ ni a dolgokat, felállt, megcsókolt, elment. 20 �SZÉPIRODALOM Kint sütött a nap. A kis fekete felhők egyre rohantak keletnek, és ekkor megszólalt a telefon. G. hívott, kérlek, mondta, gyere át. Nevettem, már megint? Mit felejtettél el? G. azt mondta, ha a barátja vagyok, megyek. Kérdezés nélkül. Mert ilyen a barát. Jön. Hallgattam, aztán mentem. Ezút­ tal gyalog, nem busszal. A H. utcán, az R. térig, nem volt kedvem buszra szállni. Lassan akartam haladni. Átmentem a téren, a nap tűzött, a szél enyhült, leültem egy padra. A templommal szemben. Egyszer régen ül­ tünk ezen a padon Ágnessel. Valami miatt veszekedtünk. Én azt üvöltöt­ tem, nem megyünk innen, addig beszélünk itt, amíg megoldást találunk. És megbékéltünk. Min veszekedtünk akkor? Nem tudtam. Azt sem tud­ tam, ez jó vagy rossz jel, hogy a veszekedésre igen, arra, hogy Ágnes sírt, igen, de a veszekedés okára nem emlékeztem. Dél lett, harangozni kezdett a torony, mentem tovább, átvágtam a pályaudvar mögötti üres parkolón. G. még nálam is rosszabb környéken élt, égett kukák álltak a házak előtt, már nappal is bogarak futottak a járdán. Hogy lehet egy ilyen ház­ ban élni, mondta egyszer Ágnes. Erre mondtam én akkor, hogy G. nem a gazdagsággal foglalkozik, ő szegényekről ír tanulmányokat. G. nem hajbó­ kol senkinek. Ezért sikertelen. Ezért... Ágnes azt mondta, ez hülyeség, az ember lakhat villában a dombon, el­ mehet a tengerhez, lehet jó autója, ehet étteremben, lehet államtitkár ha­ verja, és mégis érti a dolgokat. Így mondta: érti a lenti dolgokat. Bementem a sötét házba, felmentem a lépcsőn. Fiatal lány jött szembe, megállt, kérdezte, hogy van a barátom. Mondtam, nem jól. A lány sóhaj­ tott, átölelt, ezt az ölelést küldöm, adja át neki, mondta, majd leszaladt a lépcsőn. Arra gondoltam, hogy ez a G. milyen mázlista, hogy ilyen ked­ ves, szép lány lakik vele egy házban. A szőke nő ajtót nyitott, nem mosolygott, gyere csak, intett, nézd meg, mit művelt. A barátod, ez a drága jó ember. Nézd csak. A macska a für­ dőszobában feküdt. A kövön, sárga tócsában. Megmérgezte, mondta a nő, miután elmentél, adott neki valamit, a macska okádott, bevonszolta magát ide, hörgött, vergődött. Fél órája döglött meg. Szívós állat volt. Mi legyen? G. kiabált ki ekkor a szobából, egy ilyen öreg macska senkinek sem kell. Az utcán verték volna agyon. Mondtam, hogy kerestem volna helyet a macskájának, és azért, mert ő hetek óta szenved, nem tehet ilyet, ez a macska, üvöltöttem, ez a macska élhetett volna. MÉG ÉLT VOL­ NA. G. kiabálta, hogy menjek be hozzá, ne így beszéljünk. A szőke nő fintorgott, elfogyott a morfium, az orvos nem ad többet. G. összeveszett vele telefonon, elküldte a francba, lehülyézte, pénzéhesnek nevezte, az or- 21 �SZÉPIRODALOM vos erre azt mondta, addig nem jön, amíg G. bocsánatot kér. De ő persze nem és nem. Mindig ilyen konok volt? Mosolyogtam, legyintettem. Nem akarom, kiabált G. a szobából, hogy a macskám szenvedjen utá­ nam, itt tekergett az utcán. Sebes volt a háta. Befogadtam, etettem. Önző vagyok? Mit sutyorogtok ti ketten? A macskát meg vidd innen, nem aka­ rom látni. Mondtam, hogy elviszem a macskát, eltemetem. Még nem tu­ dom, hol, de ez a macska sokat ült az ölemben, jó macska volt, nem kar­ molt. És, üvöltöttem G.-nek, mi vagy te, hogy veled kell halni? Irigyled mástól az életet? G. azt kiabálta vissza, hogy semmit sem tudok a beteg­ ségről. Mit tudsz te a fájdalomról? Te jókat alszol, tudsz fürödni, moziba menni, a nőddel ágyba mész. A szőke nő nevetett, mondta, hoz egy do­ bozt, beletesszük a macskát, vihetem. Csönd lett, aztán G. hívott, menjek be hozzá. Nem mentem. Vasárnap van, másodszor jöttem át hozzád, élni akarok, Ágnes üdvözöl, hazudtam, de ma már nem akarlak látni. Viszem a macskádat, eltemetem, te pedig... A szőke nő azt mondta, menjek, ne idegesítsem fel a beteget, rosszabb lesz, G. ilyenkor üvölt, hogy igazságta­ lan, hogy itt fekszik az ágyban, hogy neki kell meghalnia, várni a halált a tablettákkal, ő még nem élt eleget, ő el akar utazni a tengerhez, hegyet sem mászott még, soha. Na! És G. azt üvöltötte utánam, ha meghal, min­ den másképpen lesz. Minden. Csak ezt te nem tudod. A lépcsőházban ott ült a lány. Leültem mellé a lépcsőre, mondtam, hogy G. macskáját viszem, el kell temetni, megdöglött, és G. el akar utazni, hegyet akar mászni, a francba, mi van ezzel az emberrel. Miért bánt mindenkit? A lány azt mondta, G. beteg, boldogtalan, ő segítene, de G. kidobta, takarodj, üvöl­ tötte, keress más férfit magadnak. G. két éve költözött ide, ő egy emelet­ tel feljebb lakik, igen, olyan jól indult a kapcsolatuk, három hónapig vol­ tak együtt, úgy volt, hogy elutaznak nyaralni, aztán G. beteg lett, lázas, le­ fogyott, őt elküldte, és jött ez a szőke nő, azt mondta, hogy ápolni fogja, de nem tett semmit, az a nő soha nem tesz semmit, csak ül, telefonál, nem takarít, néha főz teát, őt nem engedi be a lakásba, a macskát utálta, a macska feljárt hozzá, ez is baj volt. G. kiabált, G. mindig sokat kiabál, ő hallja a fenti szobájában, ez egy ilyen ház, hallani, ha valamelyik lakásban kiabálnak, ha nevetnek, ha tévét néznek. Még G. mondta, amikor egészsé­ ges volt, hogy szép, ha hallani az életet. Hazafelé átmentem a parkon, mentem a templom előtt. Gyerekek, öre­ gek álltak a buszmegállóban, eljátszottam magamban azzal, hogy ki hal meg ezek közül legelőbb, aztán arra gondoltam, felmegyek Ágneshez, fel a hegyre, csöndes utcákat akartam, fák között akartam lenni, tiszta levegő­ re vágytam, igen, ma éjjel nála alszom a sötét szobában, ma éjjel nem ma­ radok egyedül, majd hajnalban visszajövök. Le a városba. Ekkor szólalt 22 �SZÉPIRODALOM meg a telefon, G. hívott. Azt mondta, hogy ne haragudjak, hülye volt, G. köhögött, a barátod vagyok, mondta, és bosszantja, hogy azzal a lánnyal vagyok, Ágnes törtető némber, gyere vissza, iszunk bort, olyan régen be­ szélgettünk. Mondtam, hogy harmadszor nem megyek. Majd. A jövő hé­ ten. Valamikor. És kinyomtam a telefont. G. két órával később halt meg. Elővette a rejtett morfiumot. Akkor áll­ hatott meg a szíve, amikor Ágnessel ültem a teraszon, bort ittunk, a lenti kertben, a bokrok között rigó ugrált, mi arról beszéltünk, hogy eltemetjük a telek végében G. macskáját, és Ágnes azt mondta, megérti, hogy G. megölte az állatot, hogy nem akart fájdalmat hagyni maga mögött, és a jö­ vő héten eljön velem G.-hez. Aztán arról beszélgettünk, hogy nem fogok a hátsó szobában lakni, ott sötét van, hideg, és sok dolgot kell még tisz­ táznunk egymással, de együtt maradhatunk, ha bírjuk tovább így. Ezt. Kun Péter: Magunk mögött hagyva 23 �SZÉPIRODALOM Pá l f i Á g n e s Verspárosok Ferenczi Lacinak, ideátróf (1). Minden nap haladék. Tegnap óta. Negyven év óta. négyezer év óta. Minden nap haladék és lassan Örökkévalóság. Generációk jönnek, tűnnek. Isa p u r... És halhatatlanság ay Úr színe előtt. A dd meg, hogy objektív legyek magammal szemben is. És másokkal szemben. A dd meg, hogy időtlenül Örüljek a másodpercnek. Minden másodperc haladék És a haladékban lássak fogyatékos ismereteimmel. Te összerakod magadnak az ima szavait, És, ha nem, megérted úgy is. „Minden nap haladék... ” Ötvennégy év: hetvennégy kőnyomat dátumok nélkül. Végtelen imaszőnyeg ez a kis könyv. T án még van idő kiteríteni mind. Kinyitni, kulcsra zárni. Belemaratni a fémbe, a fába tünékeny szavaidat. Ferenczi László (1937—2015) 74 című, hetvennégy verset tartalmazó kötetét Kállai Zsanett állította össze és jelentette meg a szerző hetvennegyedik szüle­ tésnapjára. Pálfi Ágnes ciklusa, melyből most válogatást közlünk, e kötetből való versekkel folytatott párbeszéd. 24 �SZÉPIRODALOM (28) A z egyik arckép nagyapám vonásait őrzi Fényképe nem maradt, ha maradt is f e l nem ismerem M ost elmondhatom hogy ő volt (ez volt) a nagyapám Fiatalabb volt tőlem amikor meggyilkolták Szépség és irgalom leánya A rcot adsz arctalan őseimnek Simogatásoddal az én arcom ceruzáddal az ő arcuk Formálod újra Nem csodálom, hogy akadnak emberek, akik tagadják. Felfoghatatlan. Még az én számomra is felfoghatatlan És az elkövetkező kétezer évben meghatározza életünk. Ha belegondolsz: megőrülsz Ha belegondolsz: fejjel a falnak Rettenetes örökségünk kétezer évre És még emlékezni is tiltják barátaink. „Nem csodálom, hogy akadnak emberek, akik tagadják. ” „Kemény a menny” — akadnak, akik azt tanítják, hogy ez a két fogalom durván kiüti egymást, mondván: ez egy képtelen kép, egy tipikus oxymoron. De ha valaki csuromvizes, és azt állítja, hogy nem is esik, s történetesen éppen annak, kivel az imént bőrig ázott, attól zavarba jön a másik: „lehet valami benne, hátha...” (míg ki nem tör rajta a nátha) 25 �SZÉPIRODALOM (57) Meglepő hogy itt vagyok Hányféle időben és hány városban És emlékszem egy hangra Noha csak később hallottam meg. Isten, te tudod csak nyomorúságom, És talán orvosom tudja csak, És néhány nő, aki már elhagyott. Ma még enyémek a régi és ősrégi dátumok. „És emlékszem egy hangra Noha csak később hallottam meg. ” En is emlékszem bizonyos hangokra, melyek elébe mentek önmaguknak (talán a versek éppen erre valók). Meg a cselédszobára is emlékszem, ahol ötévesen kinyilatkoztattam, hogy ez az egész itt körülöttünk igazából nincs, nem létezik. És ettől hirtelen minden olyan konkrét lett, mint a beton; mintha egy valóságos kriptában találkoztunk volna össze: egy fiatal nő (a feleség) egy fiatal férfi (apám öccse), aki még nem volt negyven, amikor a hetvenes évek elején nem is olyan váratlanul öngyilkos lett), meg én, aki azóta tudom, hogy a metafizika, bár magát a szót még tíz évvel később sem ismerem, épp olyan valóságos, mint az a bizonyos méreg, mely percek alatt végzett a nagybátyámmal, aki iránt néha még ma is megfoghatatlan vonzalmat érzek... 26 �SZÉPIRODALOM (74) H ajnalfelé Teljesen egyedül a szobában Megtelve társakkal Egy kutat ásó öreg egy gyékénykosárban született öreg és a többiek, Van, akinek maradtak legendái, és most legendáival népesíti be a halottak helyét, Van, akinek csak puszta tudása van arról, hogy lehetnének legendái, hát a puszta tudás tudatával népesíti be a halottak helyét. Mindent tudtak ők, a régi próféták. Vagy egyszerűen fű n él makacsabb krónikások, vereséget el nem fogadók. Néhány évet, néhány variációt tudhatunk tudásukhoz hozzá, Újabb el nem fogadott vereséget Néha győzelmet is. „Fűnél makacsabb krónikások ” Győzelemmel ért föl a vereségük. Most már közéjük tartozol te is. Kun Péter: Átjáró 27 �SZÉPIRODALOM Pe t r ő c z i Év a Felvidéki gyászdal „Eva Rosina Clementis, ultima mea delicia” Clementis János fancsali evangélikus lelkész 1739-es naplófeljegyzése Eva Rosina volt az utolsó, pusztító pányvájába legvégül őt fogta a pestis, a négyesztendős, aprócska virágot. Könnytelen maradt ez a búcsú, hisz gyöngysornyi gyermekemet, jó asszonyomat és hűséges házi cselédünk tetemit én adtam át a fancsali földnek. De nem és nem, mindez mégse tör meg — gyászom nem tarthat örökké. Hiszem, s tudom: enyéimért az Úrnak szárnyas angyali jőnek, nem Belzebúb fiai. Csak drága nevüket, a Fekete Halál göröngy-kopogású lajstromát ne kellett volna újra meg újra nekem kimondani. 28 �REFORMÁCIÓ 500 K o v á c s Kr is z t iá n Protestáns gyökerek 3. E gy vérből valók: R im ay Ján o s—M adách G áspár—R áday Pál Az idei esztendőben a reformáció megindulásának félévezredes évfordu­ lója kapcsán már írtam, a Palócföld hasábjain a református és az evangéli­ kus egyházak 16—17. századi nógrádi megjelenéséről és elterjedéséről.1Jelen írásomban —ennek a sorozatnak a zárásaként —Nógrád vármegye három jeles, protestáns szülöttjét idézem meg, akikben —amellett, hogy protestán­ sok —közös az is, hogy egy vérből valók. E három személyiség: Rimay Já­ nos, Madách Gáspár és Ráday Pál három generációt képviselt a zűrzavaros 17. századtól kezdődően a 18. század első feléig, életük és működésük vé­ gigkísérte a protestáns egyházak súlyos megpróbáltatásait. Rimay és Ma­ dách az evangélikus, Ráday a református egyház képviselőjeként fordult a mélyebb vallásosság és a kegyességi irodalom felé, nemcsak a magyar, de a protestáns egyháztörténeti hagyományban is jelentős nyomokat hagyva.*2 Madách Márton 1550 Krisztina Rimay (literátus) György 1 i Rimay János (1 5 7 3 k . - 1 6 31) II. Péter Zsófia Ráday I. András J 11 Ráday II. Gáspár Libercsey Rozina Madách 11. Gáspár (1 5 9 0 -1 6 4 7 ) Ráday I. Pál (1 6 7 7 -1 7 3 3 ) Rimay János, Madách (II.) Gáspár és Ráday Pál származása 1 Kovács Krisztián 2017. Protestáns gyökerek —A Balassa család szerepe a lutheri egyház elterjesztésében Nógrád vármegyében a 16. század folyamán. In: Palócföld LXIII. évf. 2. —Kovács Krisztián 2017. Protestáns gyökerek (2. rész) —Nógrádi mezővárosok a kálvini egyház szolgálatában. In: Palócföld LXIII. évf. 3. 29 �REFORMÁCIÓ 500 Mindhármuk közös őse Madách Márton volt, akinek leányától, Madách Krisztinától és Rimay Györgytől származott alsósztregovai és rimai Rimay János. Krisztina fivérének, Péternek gyermeke volt Madách Gáspár, aki­ nek a nővére, Madách Zsófia volt Ráday Pál nagyanyja. A Madách-vér magasabb célra és a költészetre, írásra való fogékonysága már a 17. század elejétől megnyilvánult, majd két évszázaddal később csúcsosodott ki Ma­ dách Imre személyében —akinek Gáspár hetedízigleni dédapja volt —, Alsósztregova pedig már ekkortól, a 17. század végétől mintegy szellemi fáklyaként került fel a térképre. Rimay János is itt, Alsósztregován látta meg a napvilágot a 16. század második felében. Születési dátumát egyesek 1550 és 1560 közé teszik, má­ sok 1573-ra. Fiatalon igen jó nevelésben részesült, a grazi és a bécsi egye­ temeken tanult, majd iskolái elvégzése után ecsedi Báthory István ország­ bíró udvarába került, ahol a fegyverforgatást sajátította el. Az országbírói udvarban jó alkalom nyílt kapcsolatainak kiépítésére, így került ezután Er­ délybe, ahol a fejedelmek udvaránál és táboraiban töltötte élete nagy ré­ szét. 1605 tavaszától Bocskai István szolgálatában főkomornyik, majd emelkedve a ranglétrán előbb titkár, majd kamarás, belső tanácsos és a fe­ jedelem megbízottja volt a zsitvatoroki békekötésnél (1606). A fejedelmek követeként többször járt a Portánál.2 Rimay János életében az erdélyi fejedelmek mellett Balassi Bálint volt a másik meghatározó személyiség, akinek nemcsak tanítványa volt, de hoz­ zá őszinte barátság is fűzte.23 Mint hatást és példaképet mindenképp meg kell említeni Justus Lipsius holland jogfilozófust, filológust is, aki korának egyik legjelentősebb humanistája volt.4 Balassit olyannyira tisztelte Rimay, hogy saját munkáinak összegyűjtésével nem foglalkozott, egyedül Balassi dicsőségét akarta az utódokra hagyományozni — 1629-ben maga Ráday András —Pál nagyatyja is sürgette, eredménytelenül, verseinek kinyomta­ tására. Életében mindössze a Gyarmati Balassa Bálintnak Esztergám alá való készületi című költeménysorozata jelent meg nyomtatásban 1597—98 körül, valamint 1600 táján a Balassa Testvérek Apológiája alkalmi művei. Saját szerze­ 2 Rimay János életére vonatkozóan: Ferenczi Zoltán 1911. Rimay János 1573—1631. Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 7—17.; Ipolyi Arnold (szerk.) 1887. A lsó sztregovai és rimai[!] Rimay János államiratai és levelezése. Bp.; Nagy Iván 1862. Magyarország családai. Czjmerekkel és nemzékrendi táblákkal. 9. kötet. 753—754.; Szinynyei József 1906. Magyar írók élete és munkái. XI. kötet. Bp. 1004-1008.; Váczy János 1905. Rimay Já ­ nos. In: Egyetemes Filológiai Közlöny XXIX. évf. 1905. 737-752. 3 Csáky Károly 1992. Nógrádi tájakon. Pozsony. 105. 4 Komlovszki Tibor 1988. Rimay költészete és Ecsedi Báthory István. In: Discussiones Neogradienses 5. Salgótarján. 26. 30 �REFORMÁCIÓ 500 ményei közül viszont —ezeken kívül —egyet sem nyomtatott ki. Műveinek pusztulása pedig már életében megkezdődött, amikor verses gyűjteménye a Tiszába esett, majd később sztregovai házát a törökök felprédálták. Rimay egyik nagy érdeme az, hogy —bár kiadni nem sikerült neki —sajtó alá rendezte Balassi Bálint összes költeményét. Ez a tisztelet ugyanakkor kölcsönös is volt, hiszen maga Balassi is kiváló költőnek tartotta Rimayt, úgy vélte, ha a megkezdett irányban halad, akkor nemcsak hogy eléri őt, de meg is haladja.5 Rimay János töredékes életművében szerelmes versek (Ki­ ben Cupidóvalfeddik; Én édes Ilonám tizedik bölcs Múzsám...; Ne csudáid szívemet.; etc.) és vitézi énekek (Katonák hadnagya, Istennek jobb kardja) is találhatóak, mindezek mellett jelentős volt istenes és bölcselkedő költészete.6 Ez az irány jól beleillett a kor szellemi áramlatába, hiszen a 16. század végétől kez­ dett megerősödni a vallásos és a morális kérdések iránti érdeklődés; a főran­ gú és arisztokrata szerzők egyre inkább a vallásos elmélkedések műfajához fordultak, mellyel egy-egy sorscsapás (családi tragédia, politikai kudarc) által keltett belső válságot szerettek volna feloldani.7 Rimay istenes énekeiben magát gyarló, bűnös embernek festi meg, aki vezeklés után közeledhet csak az Isten irgalmasságához. Rimay mint a fejedelmek érdekeinek kifejezője sokszor szembesülhetett az ember törekvéseinek sikertelenségével, melyért kárpótlást csak az öröklét kútfejénél, Istennél kereshetett.8 Szintén hadako­ zik írásaiban a pénz, a nagyravágyás és a hiúság ellen, a józan mértéktartás mellett. Munkájának máig ható jelentőségét jelzi az, hogy az evangélikus énekeskönyvben a mai napig használatosak szerzeményei.9 Rimay János nem akarta, Madách Gáspár pedig nem tudta Rimay életmű­ vét az utókorra hagyományozni, melyek nagyrészt szétszóródtak és elvesz­ tek. Madách Rimayt tekintette mesterének, és szintén kapcsolatban állt egy 5 Borovszky Samu (szerk.) [1911]. Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Országos Monográfiai Társaság Bp. 305—306.; Váczy i. m. 738. 6 Rimay János munkáit a Radvánszky (Balassa) és Sajókazai kódexek alapján báró Radvánszky Béla adta ki 1904-ben. báró Radvánszky i. m.; kritikai kiadása: Eck­ hardt Sándor 1955. Rimay János összes művei. Bp. Összes munkája digitalizálva: http://mek.niif. hu/01000/01060/01060.htm#3 (letöltve: 2017. november 8.) 7 Komlovszki i. m. 26—27. 8 Váczy János 1888. Rimay János. In: Irodalomtörténeti Közlöny. Figyelő 24. (1888) 156-160. 9 Csanda Sándor 1981. Rimay János. In: Irodalmi Szemle 1981/4. 358.; http:// enekeskonyv.lutheran.hu/ (letöltve: 2017. november 8.) 233. sz. ének: Mi Urunk s édes Atyánk...; 409. sz. ének: Reménségem te légy nékem ... 31 �REFORMÁCIÓ 500 Balassival: Simonnal, akinek mindenben megbízottja volt.10 Életműve ke­ vésbé mondható jelentősnek, mint a másik két tárgyalt személyiségnek, ugyanakkor munkássága képviseli a Madách-vérvonalból való irányt.11 Gáspár 1590 körül született Madách Péter gyalogkapitány és Sallay An­ na gyermekeként. Előbb Nógrád vármegye szolga-, majd táblabírája, többször viselte Nógrád alispáni tisztét is. Ahogy Rimay mestere Balassi Bálint volt, úgy Madách Gáspáré Rimay János, bár költészetében nem ér­ te őt utol. Munkássága kétirányú; egyrészt működött mint műfordító, másrészt saját verseket is szerzett. Rimay hátrahagyott műveiből fordított magyarra egy latin nyelvű vallásos költeményt, négy vallásos éneket cseh nyelvből ültetett át magyarra Czobor Anna tiszteletére. Magyar nyelven főként elmélkedéseket írt, verses krónikájában a hazudozásokat és hiúsá­ gokat ostorozta. 1638-ban cseh nyelvből fordította a Calabria tartományra bocsátott isten ostora című tankölteményt, legsikerültebb munkája az 1646 körül Wesselényi Ferenc nevére írt fohászkodása.12 Ahogy Rimay munkái is nagyrészt elkallódtak, úgy Madách Gáspár élet­ műve is jobbára a történelem homályába vész. Torzóként az utókorra hagyományozódott néhány versét —köztük a fentebb említetteket is —báró Radvánszky Béla tette közzé az Irodalomtörténeti Közleményekben 1901-ben.1314 Madách Gáspár halála után egy generációval később, 1677-ben Loson­ con látta meg a napvilágot Ráday II. Gáspár és Libercsey Rozina gyerme­ ke, Ráday I. Pál. Róla közismert, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a fe­ jedelem kancellárja volt; Rákóczi és az ő szellemi alkotásai voltak a moz­ galom alatt keletkezett publicisztikai iratok —köztük az első magyar hír­ lap, a Mercurius Veridicus ex Hungariaá4 Majd később a protestáns egyházak 10 báró Radvánszky i. m. III.; Szinnyei József 1902. Magyar írók élete és munkái. VIII. kötet. Bp. 199—200. 11 Szükséges megjegyezni, hogy ebben az időben élt egy másik Madách Gáspár is, a család kelecsényi ágából, Miklós és Bossányi Zsófia gyermeke, orvosdok­ tor, aki szintén fogékony volt az írásra; orvosi munkája az 1628-ban cseh nyelvből fordított herbáriumos könyv volt, címe: Haazy Apateka. Ezen kívül egy értekezést is írt De asparagi virtute címmel. A család ezen ága később kihalt. Borovszky i. m. 286.; Szinnyei 1902. i. m. 199. 12 Szinnyei 1902. i. m. 199—200.; Jankovics József 1988. A Madách Gáspár-jelenség. In: Discussiones Neogradienses 5. Salgótarján. 63—70.; Borovszky i. m. 286. 13 báró Radvánszky Béla 1901. Sytregovai Madách Gáspár versei 1590—1647. In: Iro­ dalomtörténeti Közlemények. 11. évf. 2. füzet. 14 Hopp Lajos 1978. Ráday Pál, a publicista. In: Magyar Könyvszemle. 94. évf. 2. sz. 125-133. 32 �REFORMÁCIÓ 500 nagy védelmezőjeként lépett fel a Habsburgok erőteljes ellenreformációs törekvései idején, családja fényének növelésére pedig lefektette a híres Ráday-könyvtár alapjait ludányi kastélyában. Pálnak későbbi vallásos életére is nagy hatással volt iskolai neveltetése. A losonci református iskolában kezdte okulását, majd ezek után evangélikus tanítók kezei alá került; előbb Rimaráhón a neves evangélikus tanító, Braxatoris (alias Bánóczi) János, majd Losoncra visszatérve Missovitz Mihály vette szárnyai alá. Legna­ gyobb hatása a két evangélikus jellegű felvidéki bányavárosban, Selmecbá­ nyán és Körmöcbányán töltött két tanulmányi évnek volt. Az itt elsajátí­ tott „felsőb scientiák” nagy belső átformálódással és mélyen érző keresz­ tyéni lelkület kialakulásával jártak Pál személyiségében.15 Ez a belső átfor­ málódás és lelkület igen korán szárba szökkent, hiszen már 1700 körül — ekkor mindössze 23 éves —a buzgó imaéletet élő fiatal Ráday szombati áhítatai számára egy kis latin imakönyvet készített.16 Amikor megnősült, a kis imagyűjteményt felesége, Kajali Klára kedvéért magyarra fordította. Később ezt a magánhasználatra szánt gyűjteményt kibővítette, átdolgozta és énekekkel látta el, majd 1709-ben a törökországi benderi követségben kötetté formálta; ahogy naplójában is megjegyzi: „Anno 1709. Küldettem (...) Benderbe (...), aholott még megjött a Portáról a válasz, csináltam na­ gyobb részről a Lelki Hódulás nevet viselő imádságos könyvecskét.”17 Vagyis ekkor öltött formát Ráday Pál jelentős, pietisztikus18 szellemben megírt imádságait és istenes énekeit magába foglaló gyűjteménye: A Lelki Hodolás avagy az igaz keresztyénhez illő buzgó imádságok, melyekkel mintegy paran­ csolat szerint való bizonyos adóval, az ő Urának s Istenének behódolni tarto­ zik, melyet már azelőtt maga gyakorlására (in privato) elkészítvén, most némely hoz­ zátartozóinak kivánságokra, és másoknak is hasznokra, ahhoz alkalmaztatott Iste­ nes Új Énekekkel kiadott Ráday Pál, amelyet 1710-ben Kassán adott ki.19 15 Fabiny Tibor 1980. Ráday Pál iskoláztatása. In: Ráday Pál emlékkönyv. Bp. 261-280. 16 Hogy ezeknek az imáknak a szerzője maga Ráday Pál, bizonyítja: Gorzó Gellért 1915. Ráday Pál imádságai. In: Irodalomtörténeti Közlemények 25. évf. 2. füzet. Bp. 151-172. 17 Benda Kálmán-Esze Tamás-Maksay Ferenc-Pap László 1955. Ráday Pál iratai 1703-1706. Bp. 40. 18 Pietizmus: Az egyéni jámborságot és a protestáns egyház egészét megújítani akaró mozgalom, amely a reformációt nem lezárt ténynek, hanem folyamatnak tekintette, a hitből fakadó tevékenységben kereste a folytatását. (Magyar Kato­ likus Lexikon. X. köt. Bp. 2005. 942.) 19 Czeglédy Sándor 1980. Ráday Pál lelki arca. In: Ráday Pál emlékkönyv. Bp., 235-260. 33 �REFORMÁCIÓ 500 Az imádságok máig ható jelentőségét jelzi, hogy a református énekes­ könyv „Hitvalló dicséretek és lelki énekek dicséretei” között megtalálha­ tóak a Ráday Pál által írt imádságok is.20 Rimay János, Madách Gáspár és Ráday Pál életműve jó példa arra, hogy egy családon —akár a fi-, akár a leányágon —belül generációkon át öröklőd­ het az írásra és a költészetre való fogékonyság. Hogy mindezen tehetség összefonódott a mély vallásos meggyőződéssel és a —protestáns irányzatok égisze alatt —vallásos énekek, versek szerzésével, ez az adott történelmi idő­ szak sajátosságának is betudható. Egy nyugodalmasabb, virágzó kor min­ den bizonnyal kevésbé ösztönözte volna felsőbb hatalomhoz fordulásra és az emberi gyarlóság ostorozására a kortársakat. E kor hatására viszont Nógrád vármegye három jeles személyiséggel gazdagodott, akiknek emléke méltán tarthat számot arra, hogy az utókor megőrizze azt. 20 210., 245., 251., 289., 290., 452., 478. számú énekek 34 �MŰFORDÍTÁS La t z k ó An d o r Tűzkeresztség (részlet) Lábuk előtt ott hevert a vigasztalanul szürke csatatér. Széjjelszabdalt, felhányt kősivatag, egyetlen fa, zsebkendőnyi zöld sziget nélkül. A futóár­ kok a völgy fenekéről indultak, és felszaladtak a dombtetőre, ahol drótsö­ vények meredeztek karmos, elfogásra kész ujjakkal. Marschner önkéntele­ nül hátranézett, mögötte zölden ereszkedett a domboldal a ligetig, mely­ nek takarásában a trénjét hagyta. Még messzebb az országút ragyogott mészfehéren, tarka rétekkel övezve. Előre fordult —és eltűnt minden, ami színes, ami élet. Elsüllyedt nyomtalanul, lehurrogva az ágyuk dörgésétől és süvöltésétől, mely valami szörnyű láz érveréseként döngette a völgyet. Gránáttölcsér tátongott gránáttölcsér mellett, időnként szürkésfekete földoszlopok szökelltek a levegőbe, és szétterülve elfedték a halálmező egy-egy részletét. Mikor szétoszlottak, látszott, hogy csonkává égett szén­ fekete fatörzsek meredeznek itt-ott, gúnyosan kihíva a képzeletet: ismerje fel újra a tájat, mely egykor itt volt, mielőtt az őrültség végigperzselte. Most le kell szállniuk e pokol legmélyére. Élni odalenn öt nap és öt éjsza­ kán át, az ellenségnek odavetett, horogra tűzött, eleven csaliként. A körülötte tomboló lövedékek —hullottak, mint a záporeső —egészen különleges magányában, senkitől sem figyelve, Marschner szabadon en­ gedte magát, tehetetlen dühét a világ ellen, amely ide rendelte; átkokba fordítva harsogott a süket lármába, majd felugrott, s akkor megpillantotta hangyányi embereit messze lenn, már szinte a völgy alján, nyomukban Weixlerrel, aki karját ökröket terelő mészároslegény módjára lengetve sza­ ladt utánuk. Látta iparkodásukat, látta a sűrűsödő srapnelfelhőket a fejük felett, és látta a lejtőn szétszórt kékesszürke kis rakásokat, melyek néme­ lyike mozdulatlanul, mint hátizsák hevert, mások félig elnyomott pókok­ ként vergődtek... és rohanni kezdett. Inaszakadtából száguldott lefelé a lejtőn, talpa alatt alig érezte a földet, a repeszek kopogását se hallotta, már inkább repült, mint szaladt, aztán a lábfeje egy megszenesedett gyökérhu­ rokba akadt, elvágódott, fölpattant és szökellt tovább, nem nézve se jobb­ ra, se balra. Néha —mintha vasúti kocsiból ablakkereten tekintene túlra — egy-egy sápadt, torz arcot látott elsuhanni, egyszer hangot hallott —vízért nyöszörgött? —, de nem, nem és nem, nem akart látni, nem akart hallani, 35 �MŰFORDÍTÁS vágtatott tovább, feltartóztathatatlanul, látszólag süketen és vakon, de mégis a fülében valamivel, a szemrehányó jajdulással: „nagyon fáj” . .. Csak egyszer torpant meg, mintha csapóvasba lépett volna, mely acél fogakkal harap a bokába. Szürke és görcsös kéz állította meg, kőből fara­ gott görbe ujjaival merőlegesen meredt elé. Arcot nem talált hozzá, nem tudhatta, ki fenyegeti halálában is, csak azt tudhatta, hogy két órával ko­ rábban a kéz még élt, kenyérhez kolbászkarikákat szeletelt kényelmesen, vagy sorokat rótt tábori levelezőlapra. Az ujjaktól irtózat szállt rá, a lábai új erőre kaptak, és mint egy suhanc, hatalmas ugrásokkal vágtatott to­ vább, míg végre zihálva, vörös ködökkel a szeme előtt leért a völgybe, a futóárkok bejáratához. Weixler hadnagy pattant eléje, és csengő hangon jelentette: tizennégy ember. A veszteség. Domborodott a büszkeség a teljesítés fölött, diadal­ mas öblösség, kamaszos ujjongás, amely kérkedik a felső ajkon kiserkedt első szőrszálacskákkal, no meg a megtalált basszussal. Sebesültek, kik a lejtőn henteregnek? Ugyan már! A vörös hajú kukac a nyöszörgésével és a gyerekei, akik a kolduslét mocsarának néznek e lé b e . Ehh! Mindez csak statisztika, elnagyolt díszlet, melynek sötét háttere még szebben kiemeli a hadnagy hősiességét! Tizennégy test a véres ösvényen, melyen ő bátran járt! Árnyalatlan gőg szikrázott a szeméből. Szó nélkül otthagyta. Csak nem ránézni, nem találkozni az elégedettség­ gel, máskülönben felülkerekedik a düh, a józan ész fölé kerekedik, megol­ dódhat a nyelv, megindulhat az ö k ö l. Kesztyűs kézzel kell bánni ezzel az emberrel. Weixler hadnagy most a saját közegében van, igaza fennen hirdettetik, kimagaslik mindenki közül, úszik magasan az emberségük sú­ lyától terhes, alámerülő tömegek fölött. Most más törvények érvényesek! Sötét tárnába ereszkedtek alá, mely elvisz a szigethez, melyet csak a halál n y a ld o s. Aki ide vetődik, nem szabad semmit magánál tartania, ami a másik világban hasznos v o l t . Csak aki az öklét és bárdját menti át, az a m e s te r . Az a vezető, akinek a gazdagságába, erejébe mások belecsim­ paszkodhatnak. Egyre határozottabban úgy érezte, miközben lázálom­ ban tapogatózott előre a csúszós árokban, hogy gyűlölt hadnagyát neki most őriznie kell, miként egy k in c s e t. Mit is kezdene nélküle? Megalvadt vértócsákon gázolt át, cafatos, átázott egyenruha-darabkákon és töltény­ hüvelyeken tapodott, konzervdobozokon, lövedékroncsokon billent meg a lába, elkanyarodott és tátongó gránáttölcsérek nyíltak előtte, megperzselődött deszkákkal hevenyészetten áthidalva; a tébolyult pusztítás vigyor­ gott mindenhonnan, elszenesedett törmelékek, drótok, karók, zsákok és tönkrement szerszámok kupacban és széthányva, fojtogató és szédítő zűr­ zavar, áthatva a pörzsölődés fullasztó szagával, lőporfüsttel és szúrós ek- 36 �MŰFORDÍTÁS razit-lehelettel. A föld lépten-nyomon robbanásokkal szétharapdálva, ke­ servesen összefoldozva, megint föltépve, újra beegyengetve, mintha vihar közben tákolnának utat a legkezdetlegesebb módon... A benyomásoktól összezúzva Marschner féregként kúszott előre az árokban, és gondolatai egyre rémültebben és szenvedélyesebben kanya­ rodtak vissza a hadnagyhoz. Csak a hadnagy segíthet, csak ő tudja pótolni, vakságával, rideg konokságával, kikezdhetetlen önzésével, mely félresöpör mindent, ami kívül esik Weixler Erik kitüntetéseket és soron kívüli előlép­ tetést ígérő ragyogó jövőképén! Aggodalmasan fordulgatott hátra, és föl­ lélegzett, valahányszor meghallotta a recsegő, hajszoló hangot. Az árok azonban csak futott, futott végeláthatatlan. Marschner az ereje végén járt, bénuló lábai botladoztak, de mégis inkább lehunyta a szemét, nem akart látni, nem akart tu d n i. Hirtelen új szag támadt, erre fel kellett kapnia a fejét. Édeskés, émelyítő bűz, mely az árokfal egyik félkörös viszszakanyarodásánál töményen előtört. Öklendező gyomorral nézett körül, és megpillantotta a kupacnyi piszkos és tépett egyenruhát egymásra hány­ va, furcsa, merev körvonalakkal. Csak lassan azonosította, mit l á t . Ha­ lottak feküdtek itt, mint deszkák és keresztrudak az ácshelyen, egyenesen és görbén, ahogy épp az utolsó tusájukban m egrögzültek. Sátorlapokat fektettek rájuk, amelyek azonban félrecsúsztak, felfedték a zöld és szürke, eltorzult arcokat, leesett álkapcsokat, kiguvadó szem eket. A felül fekvők karjai leszakadt korlátként lógtak az alsók arcába, és már a rothadás apró foltjaitól pöttyöződtek. Marschner nyögve felkiáltott, megint öklendett, s tovább vánszorgott. A feje már remegett, térde omladozott, és látta közeledni magához a talajt, amikor váratlanul egy arc bukkant elé, és odavonva a figyelmét rávette, hogy uralkodjék magán. Az arc idegen őrmesterhez tartozott, aki lázasan fénylő szemmel szótlanul meredt a századosra. Ez eltartott néhány má­ sodpercig, aztán nagyra tátotta a száját, tapsolt, felugrott a levegőbe —cir­ kuszi artista? —, és tisztelgés nélkül, óriási ugrásokkal eliramodott. —Leváltás! —rikoltotta futtában, lefékezett az árokfalba vájt, barlang­ szájnak beillő lyuk előtt, és a hangjában mindent szétvető ujjongással, mely könnyes-vizenyős artikulációt kapott, bekurjantott a sötétbe: —Le­ váltás! Főhadnagy úr, megérkezett a leváltás! A százados csak nézte, hallgatta, és a szeme nedves lett, oly megindító volt a gyermeteg öröm, a fellélegző kebel harsogása. Lassan az őrmester után lépdelt, a barlangmély sötétjéből halovány arcokat látott előbukkanni és közeledni, totyogva, átvérzett kötésekkel, fegyvertől lehúzott karral. Hir­ telen mindenfelől emberek özönlöttek elő, pislogtak, és hangtalan ajkakkal 37 �MŰFORDÍTÁS formálták az őrmester után a szót, „leváltás” ... Aztán az egyik elordította magát, hangja, mint a tűz, tovaterjedt, a torkok visszhangos hurrázással tel­ tek m e g . Marschner lehajtotta a fejét, és gyorsan végigtörölte kézfejével a sz e m é t. Ekkor hátulról, a sötétségből odarohant elé a parancsnok. Erről az emberről már minden megszokott életjel lefoszlott: az arca ha­ muszínű, a szeme fénytelen, alatta ujjnyi vastag karikák, a szemhéja nyershús-vörös. Haját és szakállát, ahogy a ruháját is mindenhol, agyagból és koszból összekeveredett szürkésbarna réteg borította, mintha huzamo­ sabb pihenő után most kecmergett volna elő a sírjából. A kéz, amely rövid tisztelgés után túláradó örömmel ragadta meg Marschner jobbját, hidegen és nyirkosan beletapadt a tenyerébe. A rongyokkal teleaggatott és halotti maszkot viselő csontváz kinézetének és ficánkoló, eleven viselkedésének kontrasztja egészen kísértetiesen hatott. Mint megállíthatatlan vízfolyam áradt a szó a cserepes ajkakról, a had­ nagy berángatta a barlangba, és lenyomta valami padkára a századost, Marschner azt sem tudta, hova került, vakon tapogatózott maga körül. Csak azt érzékelte, hogy a másik pillanatnyi szünet nélkül szaladgál előtte, verdesi a combját, hangosan kacag, tánclépésekben szökdel, aztán leveti magát valami távolabbi fekhelyre, de csak azért, hogy felpattanjon ismét, cigarettát kérjen, két szippantás után elhajítsa és máris kérjen egy másikat. —Három órával később —kukorékolta erőltetett jókedvvel —, h á ro m .? Mit három! Egyetlen órával később már elkéstetek volna! Tudod, hány töltényem maradt? Összevissza talán ezeregyszáz! A gépfegyverem tönkreverklizve, a telefon k a m p e c . Már tegnap este óta! Járőrt küldeni, hogy keresse meg a hibát, képtelenség, nekem minden emberemre szükség van az árokban! Százhatvannégyen vonultunk le ide, már csak harmincegyen vagyunk, no és tizenegy sebesült, akik harcképtelenek! Harmincegy em­ berke, és velük tartsam a frontszakaszt! Éjjel még negyvenöten voltunk, de akkor megint nekünk jöttek, el is kergettük őket becsülettel, de ez megint tizennégy emberembe került! Azóta temetni sem tu d tu n k . Lát­ tad a fedezék elé halmozva őket? A százados hagyta, hadd beszéljen, letámasztotta két könyökét az össze­ tákolt asztallapra, fejét a kezei közé ejtette, és hallgatott. Végigsiklott a szeme a sötét és dohos helyiségen, melyet egyetlen petróleumlámpa világí­ tott meg, büdösen füstölögve. A sarokban penészedő szalma, a bejárat mellett felbillent, néma távbeszélő, odébb konzervláda, rajta gyűrött tér­ kép, még odébb fegyverek falhoz támasztva, egyenruhák összecsomózva, néhol cédula fityeg r a jtu k . Érezte, hogy dermesztő borzalom lepi el, s szorítja a lélegzetét, mintha a föld, melyet repedt deszkák boltoznak a feje fölé, már leszakadt volna, és mázsás súllyal préselné a m e llé t. A rém­ 38 �MŰFORDÍTÁS álomszerű táncot járó hadnagy vigyori halálfejével nyolc nappal korábban talán még üde és ifjú volt, és a gondolat, hogy most neki kell ugyanebben a sírboltban öt, hat vagy nyolc napig kitartania, átélnie ugyanezen fertel­ meket, melyekről a másik nevetgélve, az elmebomlás határán karattyol, gyáva beletörődését izzó felháborodássá kovácsolta. Üvölteni akart, fel­ pattanni, kirohanni és lelke legmélyéről számon kérni az emberiségen, hogy miért vetette ide? Teljesen felfoghatatlan... Hogyan tűrhette, hogy ide kihajtsák? Hiszen a foszló hulláktól csak néhány lépésnyire áll Bécs városa, ahogy két napja elhagyta, csillogó kirakatokkal, villamos kocsikkal, színházakkal és köszöngető em berekkel. Micsoda őrület itt gubbasztani, mocsokban és vérben, halálra várva, miközben mások tisztán és derűsen díszes, fényben fürdő termekben ülnek és muzsikáltatnak maguknak? Az­ tán a veszedelem legkisebb érzete nélkül puha ágyakba csusszannak, hi­ szen egy egész világ őrzi nyugalm ukat. Hajuk szála sem görbülhet, hohó, nem, azt nem tű rn é k . Megőrült már? Vagy a többiek őrültek meg?! A fejében szétpattannak az erek, ha nem ordítja világgá a nyomorúságát, gondolta, amikor Weixler hadnagy robbant be a fedezékbe, és peckesen, mint egy operabáli rendező, jelentette, hogy fönn már minden rendben, elhelyezte az őrszemeket, a gépfegyverfészkeket, és beosztotta az őrséget. A százados rápillantott, és le kellett sunynia a f e jé t . Arcul verte a nyuga­ lom, a higgadtság, ami Weixlerből áradt. Dühe szégyenné h e rv a d t. Ha­ lálfélelemtől kocsonyás itt a levegő, de a hadnagy mégis képes parancsol­ ni, érett és higgadt körültekintéssel rendelkezni, míg ő reszkető kisgyerek módjára elbújt, aztán ostoba daccal ágaskodott a sors e lle n . Gyáva len­ ne? Maga alá gyűrte a siralmas félelem, az Én vaksága, mely nem tud elte­ kinteni semmi módon saját magától? Ilyen lenne, érzéketlen a közösség iránt, csak a saját nyomorult életéért nyüszítő pária? Nem, nem, nem! Nem csüng jobban az életén, mint bárki m á s . Oda tudná adni zászló, mámor, taps és éljenzés nélkül is! Ha a túlsó árokrend­ szer csupa megátalkodott Weixlerekkel volna tele, ha az emberhúson naggyá hízott jelszavak lapulnának ott, a körmönfontan felépített hatalmi gépezet —és nem a védőbástyaként odaszórt kiszolgáltatottak —, csupasz ököllel vetné magát a küzdelembe, és csak visszafütyülne a süvítő lövedé­ keknek! Nem, nem g y á v a . Vagyis nem úgy, ahogy ők itt ketten gondol­ j á k . Látszik, ahogy gúnyosan összehunyorintanak, somolyognak a népfel­ kelő tatán, aki rakás szerencsétlenségként odaomlott a sarokba! Mit tudnak ők a vívódásairól!? Semmit! Állnak itt mint „hősök”, kántálják visszhangosan a széjjelhintett szavakat, és nevetnek egy emberen, akinek ölnie kéne in­ dulat nélkül, meghalnia lelkesültség nélkül, olyan győzelemért, melyben csak 39 �MŰFORDÍTÁS a hatalom erőszakosságát és nem az igazságát látja... Gúnyolódjanak csak, neki nincs oka szégyenkezni ilyesféle „bátorság” előtt! Hideg nyugalom és dac hatotta át, melyből erőt merítve felállt, szinte emelte a teher, melyet, úgy érezte, egyedül hordoz. Látta a főhadnagyot, aki még mindig lubickolva, kapkodva gyömöszölte hátizsákjába a holmiját, fennhangon lepirítva a legényét, amiért nem elég serény. Közben mindig újabb epizódokat idézett fel az elmúlt napok borzalmaiból, hogy a csupa fül hallgatóságot, vagyis Weixlert is kielégítse. —Micsoda? —kiáltott rá épp a hadnagyra. —Az olaszoknak is volt-e vesz­ tesége? Mit képzelsz, mi csak hagytuk itt magunkat halomra lőni, mint a nyuszikák? Kiszámíthatod, mekkora veszteséget szenvedhettek tizenegy ro­ hamban, ha mi leolvadtunk harmincegy emberre, miközben ki se bújtunk az árokból! Csak csinálják ezt tovább még pár hétig, akkor aztán teljesen el­ készülnek az emberanyagukkal. Marschner oda sem akart figyelni, az asztalhoz ment, és a térkép fölé ha­ jolt, de hirtelen kiegyenesedett, amikor fülébe úszott a szó, „emberanyag”. Odacsípett, mintha csak a másik kettő olvasott volna a gondolataiban, és meg akarta volna mutatni, hogy renitens elhajlásoknak itt nincs helye! A lyukban, melyet átitat a tömény hullaszag, gránátok becsapódása remegtet, és amelyben ott állnak most ketten, az életük pedig mintha tét lenne, valamely játéktermi asztal közepére tolva hever, miközben a kocka pereg... emberanyagról beszélnek. Istenek játszanak felettünk, vagy ma­ guknak isteni jogokat szerző emberek? E m beranyag. Hát akad itt még reménysugár? Ha a tisztek között nem, talán kinn, az egyszerű ágyútöltelékeknél: igen. Beletörődéssel kuporognak a posztjukon, mindegyikük hazagondol, és még embernek érzi magát. Csendes gyászuk, mely minden heroikus gesztus és csinnadratta nélkül, szinte házikabátban várja a halált, igazi nagyságot rejt­ het, melyhez oda lehet h a jo ln i. Marschner szótlanul kilépett a szabadba. A kijárat előtti árokszakaszon menetkészen felsorakoztak a leváltott szá­ zad túlélői, két ember között, sátorlapon fekve, mindig egy-egy halott. Hosszú, hangtalan sor, melyet felül beborít a srapnelek és gránátok sziszegése és durrogása, mint az élőknek szóló fenyegetés. Marschnernak lassan ökölbe keseredett a keze, ahogy tehetetlenül figyelte a várakozókat, ekkor azonban az őrmester bukkant elé, felriasztva elmerültségéből. —Százados úr, alázatosan jelentem, akad itt még három te te m . Ne­ künk nincs több emberünk, hogy vigyük ő k e t . Három olasz. —Itt hagyjuk nektek emlékül —kacagott közbe a főhadnagy, aki ebben a pillanatban hagyta el a fedezéket Weixlerrel. —Fönn, a felső árkok között talán majd el tudjátok őket földelni. Sötétedés után digó úrék hátrébb 40 �MŰFORDÍTÁS vonják a zárótüzüket, akkor fel lehet menni... Örök nyugalomra ugyan nem számíthatnak, mert a gránátok feltépnek mindent, de hát a mieink sem járnak jobban. A kadétomat már háromszor temettettem el. —Hogyan került ez a három ide? —tolakodott előre Weixler. —Árokharc is volt nálatok? —Hogyisne! —ingatta fejét a főhadnagy. —Odáig nem juthattak őkelmék! Tegnapelőtt éjjel szét akarták vagdosni a drótsövényünket, de az őr­ szemünk géppuskával véget vetett a huncutkodásuknak.! No, ezután ott nyújtózkodtak az orrunk előtt, az embereink látták, milyen szép új kanári­ sárga cipő virít a p atáju ko n . Láthatsz is itt —a sápadt altiszt lábára muta­ tott —egy párat belőle. De most aztán tényleg indulnunk kell! Rajta, őr­ mester! Respekt, százados úr! Hinnye, a digók mekkorát bámulnak majd, ha este megint jönnek, gondolva, hogy végre kényelmesen ledarálnak m in k e t. Erre százötven fegyver dörren rájuk, két új golyószóróval fű­ szerezve! H o h o h ó . Kár, hogy ezt már nem látom! Szervusz, öcskös, minden jót! —ezzel vidáman odacsapott Weixler hátára, és valami orfeum­ nótát dudorászva az emberei után lódult. Hátra sem nézett, így észre sem vehette, hogy Marschner egy darabon elkíséri. Mint vasárnapi kiránduláson, úgy kanyargott a menet felfelé a szétdúlt dombon. Marschner százados nagyot sóhajtott: a kígyózó menettel, mely előbb az árkon, majd a dombon vonult végig, mintha a remény is távozott v o ln a . A leghátsó katona háta, ahogy ringva kiseb b ed ik. Ez —a világ! Rátapadt a szeme erre a hátra, aggodalmasan méricskélte a távolságot az árok sarkából, mikor tűnik e l . örökre! Talán még utána lehetne kiáltani, utána lehetne futni egy levéllel! Még ig e n . Még ig e n . Most már nem. Köddé vált, semmivé lett az utolsó mozzanat, amely két részre osztotta a messzeséget, és Marschner visszahőkölt a végtelen mező előtt, melyen most már egyedül kell boldogulnia. Egyedül és elh agyatva. Az üres árokban. Segítségkérően nézett körbe, és szeme a mélyedésre siklott, melyet megszabadítottak a testektől. Csak a három olasz volt ott, holtan. Az egyik még mindig kitátotta a száját, a má­ sik kettő felhúzott térddel feküdt, két karjával az arca előtt. Csupasz, görcsbe szorult szürke lábujjaik némán meredeztek. Messzeség és elha­ gyatottság terpeszkedett a meztelenségük k ö r ü l. És ekkor kósza emlék­ szövevények, homályos arcok tolongtak fel M arschnerban. Evezősök V elencében. Fecserésző k o c siso k . Foghíjas kocsmárosné a Posillip ó n . Két útja Itáliában, amikor szabadságra m eh ete tt. Utolsónak a tu­ lajdon húgát látta, amint gondtalanul ücsörög a Türken skanzén, zenét 41 �MŰFORDÍTÁS hallgat, miközben a bátyja már mereven fekszik valahol elterülve a földön, és sietős csizmák tolják félre az útból. Borzadva szaporázta meg a lépteit, és mintha három mezítlábas halott suhant volna szorosan mögötte; egészen fellélegzett, amikor végre az em­ bereihez ért. A gránáteső olyan sűrűvé vált, mintha függönyként vonnák a tájra, a becsapódások között nem volt már szünet, a robaj egyetlen dön­ géssé olvadt, a föld pedig rázkódott, mint kiszolgáltatott hajótest a viha­ ros hullámokon. Telitalálatot kapott, és recsegve-ropogva felfordult egy fönti fedezék, két férfi nyögve cipelte le a hullát, nekidöntötték az árokfal­ nak, és visszamásztak a helyükre. Marschner látta, hogy megjelenik az őr­ mester, mozog a szája, az egyik zugból előkászálódik egy katona, veszi a fegyverét, és súlyos léptekkel követi a kettőt. Mindez olyan higgadtan és természetesen zajlott, mint gyakorlatozáskor a kaszárnya udvarán, amikor szólítják a „következőt”. Ám itt gyorsan kis csoport verődött össze, haj­ totta őket a kíváncsiság, mely gátlástalanul odaterel embereket halottak­ hoz és temetésekre... Most pedig —határozottan érezte a pillantásukon — neki is oda kellene lépdelnie és tisztelegnie az elhunyt előtt. De nem fog! Eltökélte, hogy nem kérdezi meg a nevét, megtanul uralkodni magán, kö­ zönyös marad, történjék bármi is. Amíg nem látja az arcát, nem tudja a nevét, addig csak valaki a sok közül, egyetlen az e z re k b ő l. „Távolságot t a r t s .!” Ha nem hajol oda, ha nem hagyja, hogy sorsfonalak perdüljenek elé, nem is nehéz közömbösnek m ara d n i. Konokul caplatott fölfelé a második vonalba, és csak később ébredt rá, hogy mekkora lett a csend, idáig nem hatolt semmilyen hangorkán, fegy­ verzaj. Ijesztően hatott a hirtelen váltás, és a százados észrevette, hogy a süket, feszült csend várakozást és félelmet lobbant a szemekbe. Szabadul­ ni próbálva a nyomástól, felkúszott a szűk aknán a figyelőállásba. Rögtön elsőként Weixler görbe gerincét pillantotta meg, szeméhez tar­ tott messzelátójával egy acélpajzsra tapadt. A többiek is odaragadtak a lőrésekhez, mozdulatlan lapockáik sora baljósan hatott. A hátakon hirtelen vonaglás futott végig, Weixlert szinte ellökte magától a lőrés, nekitaszajtódott a századosnak, és hörögve felkiáltott: „Jönnek!” Ezzel rohant is to­ vább az aknához, felfújt pofával riadót sípolva. Marschner tétován bámult utána, aztán a pajzshoz lépett, és kikukucs­ kált a drótokon túli széles, füstölgő mezőre. Szürke h a lm o k . Mint egy felpüffedt, oszladozó test... Épp lenyugodott a nap, fél tányérja izzó vörös szemként figyelt a horizont mögül. A vakító háttér előtt, ahogy szúnyo­ gok a fény körül, pöttöm fekete árnyak tán co ltak . Indiánusok, akik tomahowkot lengetnek? Még egészen csöppnyiek, néha eltünedeznek, aztán felbukkannak, mintha felugrálnának a levegőbe, közelebb érnek, hado­ 42 �MŰFORDÍTÁS násznak... Polip csapdos így a karjaival... S lassan a hangjuk is kivehetővé válik, távoli kutyacsaholás magas vonyítással, amikor „avanti”-t kiáltanak, és tompább ugatás, amikor „coraggio”- t . Marschner most maga elé nézett, az állásaikra, fej-fej mellett tömött vo­ nalban sorakozott a század, krétafehér ajaktalan arcok, kőből metszett va­ lam e n n yi. S meredező, lövésre kész fegyvercsövek, egyetlen fenevad száz fUllánkkal. —Ne lőjj! Ne lőjj! —ismételte süvöltve Weixler, lélegzetvételnyi szünetet se hagyva magának. Kiáltása végigfutott az árkon, és lefogott minden ra­ vasznak feszülő, mohó ujjat. Berepült az első kézigránát az állásaikb a. Marschner jól látta a röptét, aztán látott egy embert kiválni a sorból, az árokkijárat felé szédelegni szétvetett karral, arcán piros f á ty o l. Ekkor szólt közbe —megváltás! —kattogva a gépfegyver, és nyomában lihegő fal­ kaként elszabadulva a puskák. Az arcokon hideg gyűlölet tükröződött, többen káromkodva felordítottak, amikor a ritkuló sorok mögött újabb csapatok tűntek fel. A fegyverek csöve már izzott, de a kurjongó „coraggio” csak egyre közeledett. (Kállay Kotás% Zoltán fordítása) 43 �SZÉPIRODALOM J ó n a Dá v i d szaxofonszóló versed itt büszkén, rítusát játssza, és szemérmesen csönddé dagad, a Palócföld korall-boltozatában, érzékeny szívhez hozzátapad reméljük persze, hogy rezonál más is, a teremtett világ, mindig isteni tett, olvasott festmény; diszciplináris, üzenetében rejtjelezett foglyul ejtett mindenség szépül, a kelyhedben gyűjtött képek szerint, a kételyekből felemelt múzsa nászutas csókkal hátralegyint a sikátor füstben, az ablakezüstben, forgolódik a sáfrányos múlt, egymáshoz hajolt házfalak súgják: gyönyörű, bár néha divatjamúlt telihold köpeny, melegfény árnyak, mozdulatában a várakozás, ketrecrácshoz oroszlánszag jár, sokkoló látszat, de örök álmodozás felemelt kéz mutatja csendjét, a zátony majd egyszer szigetté lesz, ha a napot látja, több lesz barátja, és szelíden néha visszakérdez kitérni, elfutni, tagadni nem megy, ez egy ihletett élet-stratégia, lehántolt kéreg, meztelen lélek, egy szaxofonszóló, egy elégia... 44 �SZÉPIRODALOM S z e n t já n o s i C s a b a Palócföldi köszöntés Jóna Dávid barátomnak Barátom, régóta írsz, versednek... zsámbéki akusztikája van, Barátom, itt vagy a Palócföldben, évtizedek kiáltása és évtizedek hallgatása, ami a szétnyitott újság korall-lapjai között úszik, minden megjelenés: egy mini-történelem, ahol a leborotvált idő arcát megsimogatja a Múzsa, * 5 emeletnyi kezed ujjdeszkái közé befészkelte magát a toll, a lemenő Napot a templom tornyának szelepén át újra feltöltöm imával, versednek. zsámbéki akusztikája van, * Micsoda megérkezés ez az elindulás, ahogy országok árnyék-versenyén felragyog Magyarország! * A fák összecsomózzák gyökereiket, hogy el ne felejtsék, gyümölcsöt kell hozniuk, versednek. zsámbéki akusztikája van, * Versbennszülöttek (versben szülöttek) vagyunk, betűk-indáin ugrál a gondolat, korrekt-túrát adsz az olvasóknak, versednek. zsámbéki akusztikája van. 45 �SZÉPIRODALOM N a g y J u d it Á f o n y a Némasága lesz Ím állok magasztos déli csendben alanya a jégszobrásznak van már szemem szám hangszálam is talán látom ahogy nem messze a dombtetők fokán lépcsők fokán is túl égbe gyalogol egy rongyos keménykalap bizony ilyenkor jön ideje a felemelt végnek bár szemünk mögött leng még némi néma tavaszmámor s levélhajtások ernyője megkopott írásokat idéz tudni kell a megkésett kívánságok nem teljesülnek soha évszakok vándorolnak át megtévesztések keresztútján tudta ezt amott a járdán a kérdőjelhátú anyóka „utolsó telemet lépem oly csonthideg körbecsavarja a szívem mint akasztókötél” mondja az asszony és hazatér lehajtani fejét hármasfonat haja három út három múlt szűz volt majd anya és banya így kell majd cserélnem nekem is a maszkot bár várok míg ideje jön a körnek rongykezünk még hajnalt simít időszámításunk végtelen hideg házudvarok csendölében némasága lesz a földnek árnyaink pókhálója rozsdavörös fenyőszőnyeg. 46 �KÉPZŐMŰVÉSZET Le n c sé s Z so lt A r a n y m a d á r fr e s k ó to lla 1 In medias res... csapjunk a közepébe! „Freskóterápia” —mit is jelenthet? Mi a szerepem benne, hogyan és miért találtuk ki, miként valósult meg és működik sikeresen a mai napig? Párhu­ zamok, ellentétek, kiegészítések, a profán és a szakrális párhuzama. A fres­ kófestő, aki a fal függvényében él. Függ a technikától és természetesen a té­ mától. Ezekre a gondolatokra próbálok most válaszolni, a megélt élet és a megfestett falfelületek függvényében. Gyerekkorom vágya, álma mindig valahogy a fal körül mozgott, mindig érdekelt, hogyan lehet egy belső vagy külső teret színképzéssel, falfestéssel megfogalmazni. Köszönetem és hála szüleimnek —akik már nem élnek —, hogy nagyon boldog, szép gyerekkorom lehetett Balassagyarmaton, szű­ kebb térségemben, Nógrád megyében, a Palócföldön. Soha nem éltem ez­ zel vissza. Édesapám szavai a mai napig visszacsengenek; „ne apád szájá­ val lakjál jól”. Így már 14 évesen saját műtermem lehetett, amit a nyári és hétvégi keresetemből építettem fel: egy négyszer négy méteres fa bungit. Majd a gimnázium elvégzése mellett a munkavállalás természetes volt. A keresetemet lehetőség szerint az alkotótevékenységre költöttem. A Kép­ zőművészeti Főiskolára felvételt nyertem, de nem kezdtem meg tanulmá­ nyaimat, mivel nem voltam hajlandó politikai gazdaságtant tanulni. Az ezt követő időszakban minden voltam, csak akasztott ember nem. Például rendelkező forgalmiszolgálattevő Ferencvárosban, matróz a Fókánál a Dunán, éjjeli kapuzó az IKV-nál, dekoratőr, takarító kisiparos, az A Galé­ ria képügynöke és még sorolhatnám. Aztán 25 évet önszántamból külföl­ dön töltöttem. Az első állomás a tanulmányok befejezése volt Párizsban a Beaux-Arts-on. Az emigrációban töltött évek nem voltak mentesek a ne­ hézségektől, a nélkülözéstől, de azért mindig talpon tudtam maradni. Ta­ nulmányaim finanszírozásához édesapám öröksége biztosította az alapot, aki sajnos korán elhunyt, még nem voltam húszéves. A párizsi évek ha­ mar felemésztették ezt a kis tőkét, ezért igyekeztem a saját lábamra állni. Nappal a műteremben dolgoztam, éjszaka a párizsi Folies Bergere díszle1 Kronauer Éva Lilla 2011. Aranymadár freskó tolla (Egy műemlék börtönkápolna nem mindennapi újjászületése). Gondolat Kiadói Kör. 47 �KÉPZŐMŰVÉSZET teit festettem, javítottam. A tanulás évei alatt számos más európai városba is eljutottam. Párizs mellett Madrid, Amszterdam, Szófia, Isztambul, Nürnberg és Düsseldorf művészeti képzéseibe hallgattam be. Volt úgy, hogy hónapokat töltöttem lakókocsiban, egyik városból a másikba jártam portrézni a híres tereken. Hamar világossá vált számomra, hogy a galériák igényeit kiszolgáló táblakép-festészet nem az én világom. Ezután követke­ zett 19 év Olaszországban, ahol az első lehetőségek után a freskófestészet kitörölhetetlenül az életem részévé vált, elindult a lavina. Sokszor bele se merek gondolni, hogy ebbe az 57 évbe hogy fért bele ennyi minden! Több ezer négyzetméter falfestészet, oktatás, társadalmi vállalások, Európa különböző pontjai, tizenkilenc templom és megszám­ lálhatatlan falfelület, rengeteg arc, emberi kapcsolatok. Párhuzamok, ellen­ tétek, falfestészet, freskóterápia, profán és szakrális terek. A jó Isten és az élet kegyeltjeként élvezhettem a klasszikus értelemben vett mecenatúrát az olasz arisztokráciától a Vatikánig. A Magnani, Pizzolante, Borghese, Bentivoglio, Medici családok által biztosított háttér, a megrendelések tették lehetővé freskófestészeti tanulmányaimat. Az első falfestészeti megbízást Rómában kaptam. A Via della Corso egyik ékszer­ üzletét kellett megfestenem a megrendelő elvárásai szerint. Nagy kihívás volt, hiszen akkor először volt lehetőségem falon dolgozni. Sikerült meg­ felelni az elvárásoknak, az üzlet elkészült és újabb és újabb szép munkák vártak rám. Olaszország múltjával, tapintható kultúrájával és egész kisu­ gárzásával nagy hatással volt rám. A freskófestészet évezredes fonalának felvételéért azonban sokat kellett küzdeni. Hosszú évekig kísérleteztem anyagokkal, technikákkal, míg megtaláltam azt a rendszert, ami egy csodá­ latos művészeti hagyományhoz köt, ugyanakkor naprakészen lehetővé te­ szi a freskó kortárs lehetőségeinek megélését. Rómában többek között a Művészek Éttermét (Re degli Amici, Via del­ la Croce) bízták rám, ahol a régi szokás szerint a Via Marguttán dolgozó művészek egy-egy képért cserébe hetekig betérhettek egy tál spagettire. Az étterem oldalfalain az így gyarapított, ma már óriási értéket képviselő festményeket lehet látni, a mennyezeten és a tavernában az általam készí­ tett freskók keretezik be a teret. Az idők változnak, a régi tulajdonosok helyét átvették a fiatalabbak, de azért a régi szokásokból, hangulatokból még mindig megmaradt valami az Örök Városban. Amikor visszatérek az időszakos javításokat elvégezni, ma is szeretettel fogadnak és talán még egy tál spagetti is jut a festőnek. 48 �KÉPZŐMŰVÉSZET A közösségi terek mellett a fent említett arisztokrácia —látva az elkészí­ tett munkáimat —bizalmat adott számomra. Számos villát, rezidenciát festhettem Rómától a Lago Maggioréig. A mecenatúra alapját mindig a személyes, mély baráti kapcsolatok biztosították. Magnani grófnak, Alessandro de Medicinek fogadott fia lettem. Visszatérve az apai intelemre: soha nem éltem vissza vele. A római és észak-olaszországi évek után Calabriába kaptam meghívást. Itt szintén egy arisztokrata család felkérésére moziból kellett színházat csi­ nálnunk. Magnani gróf bátorított, hogy mondjak igent a felkérésre, mert Calabria a festészet mellett megtanít az életre is. Így is volt. Calabria azóta is a szívem egyik csücske. Meg kellett harcolni érte, de a barát mellett itt családtagként tekintenek rám, olyan, mintha haza mennék. A színház munkálatait befejeztük, nagy örömömre a mai napig működik. A tervezett pár hónapos munkából évek lettek. Több villát, szállodát, családi reziden­ ciát festhettem meg. A Medici család a hegyek között lévő ősi családi székhelyének, Martirano Lombardo templomának festését is rám bízta. A Vatikánba a jubileumi szentév során kaptam felkérést, az Instituto Maestre Pie Filippine, vagyis a Santa Lucia renden keresztül. A római rendház Vatikán Állam része. A rend konferenciatermét és színházát kel­ lett festenem, mely helyszíne volt a szentév eseményeinek is. Később ká­ polnák, templom és az egész rendház festését is rám bízták. Furcsa és ki­ tüntetett bizalom volt ez, egy szigorú szabályok szerint élő közösség szá­ mára alkothattam, részt vehettem mindennapjaikban, szolgálatukban, megfesthettem szentjeiket. Nagy tisztelettel gondolok rájuk. Meg kellett tanulni, és napi szinten az embernek saját bőrén érezni a mindenkori megmérettetést, a „nem téveszthetést” A mindig nulláról kezdést, a meg­ rendelő igényeit a legmagasabb művészi fokon teljesíteni úgy, hogy önma­ gam mércéjének is meg kell felelni. Tudomásul kellett venni a freskófesté­ szet felelősségét és annak társadalomformáló erejét. A szakrális terek, a templomi munkák során átéreztem azt az igazán emberi lényeget, amit a hit jelent és a művészetnek szerényen, de határozottan hordozni kell. A jó Isten nagy ajándéka, hogy e munkák során —most már Szent —II. János Pál pápa személyes barátja lehettem. Kérésére édesanyja szülőfaluja ke­ resztény iskolájának freskóit festettem. Ha belegondolok, nyilvánvaló, hogy a Magyarországhoz való kötődésem, a párbeszéd és a kapcsolattartás soha nem szakadt meg. Amikor elhagytam az országot, még senki nem merte volna gondolni, hogy rendszerváltás lesz. A rendszerváltás után első dolgom volt, hogy hazajöttem és kiváltottam a 49 �KÉPZŐMŰVÉSZET magyar állampolgárságot, visszautasítva a francia és az olasz papírokat. Ma­ radok „pittore ungherese” (magyar festő) a mai napig is. A kint töltött évek során számos alkalommal fogadtam vendégeket; se­ gítettem kint munkát vállalni, tapasztalatot szerezni, nyelvet tanulni azok­ nak a barátoknak, akik megkerestek. Balassagyarmati és környékbeli mű­ vészek, fiatal építészek számára igyekeztem lehetőséget teremteni alkotó­ munkára, kapcsolatépítésre és szakmai tapasztalatszerzésre. Csemniczky Zoltán és Párkányi Raab Péter szobrai a mai napig láthatók Lamezia Ter­ me színházaiban. A meghívás és a gyarmati kötelékek oda-vissza működtek. 2002-től kezdtek hazahívni és én igyekeztem megfelelni szülőhazám kérésének. A vándorhajó először csak ki-kikötögetett, majd újra megtalálta kikötőjét az Ipoly-medencében. Az első itthoni munka, amire nem mondhattam ne­ met, szülővárosom templomának, a balassagyarmati Szentháromság templomnak a megfestése volt. Ezután következtek más templomok is Magyarországon, és a felkérések egyre sűrűbben átszóltak az Ipoly túlol­ daláról is, egészen Liptóig, Árváig és a Zoboraljáig. A Felvidék fogalma, az anyaország hívása azt eredményezte, hogy a vándor kozmopolita festő­ ből talán lokálpatrióta lett —pedig egyik sem szeretett volna lenni. A templom és az iskola. Már a balassagyarmati templom munkálatainál megnyitottuk az ajtót a szakmát tanuló fiatalok előtt, hogy részt vegyenek ebben a nem mindennapi munkában. Szakrális térben dolgozni olyan él­ mény, ami a nevelés igazi célja, hiszen az ember részévé válik. Az iskolákkal, ipartestületekkel való együttműködés azóta is folyamatos, immár 15 éve. A freskófestészet nem restaurálás. „Kultúrák, amelyek már csak meg­ őrizni akarnak, elhalnak. Elő kultúrák örökké építenek” —írja Márai Sán­ dor Kassai őrjárat című művében. Úgy érzem, nekünk is építenünk kell, ha nem akarunk elveszni, elszemélytelenedni. Az évek során, a mögöttem lé­ vő tapasztalatokkal szeretném, ha lenne folytatás, ha tovább lehetne adni a stafétát. A freskónak van helye, igény is van rá, de nem könnyű feladat. Az itthon megkezdett munkák és édesanyám hosszú betegsége áthelyez­ ték életem súlypontját. A kalandos út visszavezetett a palóc földhöz. Az éle­ tem nagyobb részét most már Balassagyarmat és térsége, a Cserhát és Terény tölti ki. Számomra ez a palóc Provence és a toszkán dombvidék egy­ szerre. A reggeli és az esti fények megigéznek, és olyan energiával töltenek fel, amit másutt ily mértékben nem kaphattam. Hasonlóképp éreznek azok a kedves barátok Európa különböző helyeiről, akik vendégként érkeznek ide. Büszke vagyok arra —a nagy történelmi Nógrád-Hont vármegye törté­ nelmébe visszatekintve —, hogy olyan emberek nyomdokain léphetek, aki­ 50 �KÉPZŐMŰVÉSZET ket számtalanszor illusztrálhattam is: Szeder Fábián, Ipolyi Arnold, Szent­ györgyi Albert, Esterházy János, Csontváry Kosztka Tivadar, Horváth Endre, Szabó Lőrinc, csak egy párat kiemelve a hozzám közel állókból. A Felvidék és szülőföldem fogalma felértékelődött és rájöttem, hogy nekem itt kell igazán magyarnak lenni. Hisz a 25 év vándorlás (tanulmány­ út) életem része. Igyekeztem az ott szerzett tapasztalatokat, lehetőségeket hazahozni és szülőhazám felé megnyitni, kamatoztatni. Többek között szakmai vállalkozói, civil egyesületi, alapítványi formában: Arttéka Egye­ sület, Főnix-Múzsart Kft., Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány, Palóc Szövetség. Az Arttéka Művészet Határok Nélkül Egyesület már több mint húsz éve működik komoly eredményekkel. Olaszországi zeneművész barátaim bátorítottak annak idején, hogy kezdjünk el civil együttműködésben gon­ dolkozni. Az általuk működtetett AMA Calabria Egyesület testvérszerve­ zetünk. Közös művészeti programjaink a zenét és a képzőművészetet, va­ lamint Calabria és Nógrád megye értékeit igyekeznek felmutatni a művé­ szetek segítségével. A Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány számára és a Palóc Szövetség megalapításával legsürgetőbb feladatunk, szent ügyünk, hogy a palóc etnikumot feltegyük Európa térképére. Festőemberként, freskófestőként, munkáimon keresztül diplomáciai küldetést is felvállalok, nem a műterem magányában élek. Igyekszem összekötni azokat a szála­ kat, amelyeket magammal hordozok, legyen szó testvérkapcsolatokról, is­ kolák közötti együttműködésről, társadalmi reintegrációról, vidékfejlesz­ tésről vagy bármilyen jó ügyről. Teszem, amíg bírom, szeretettel, hittel és alázattal. Csak így lehet, ezt az alkotómunka megtanította nekem. „Freskóterápia” —eljutottunk oda, hogy ezt az utópisztikus gondolatot három börtön együttműködésével, a fogvatartottak társadalomba való visszaillesztésén keresztül megvalósíthattuk. A börtön a maga zártságával és befelé fordulásával, a szabályozott és ellenőrzött életével még inkább rávilágított az építés, az alkotómunka és a falfestészet emberpróbáló és lé­ lekformáló hatására. A sokéves program során, több száz elítélttel dolgoz­ tam együtt. A börtönkápolna egy a kommunizmus által lezárt, raktárrá le­ minősített, omladozó, sötét tér volt. Közös munkával megnyitottuk az el­ zárt teret. A fogvatartottak szakmai képzésekkel és a kápolnában folyó szakmai gyakorlattal vettek részt a felújításban napi rendszerességgel. A felújítási munkák mellett szerepet kapott a művészet és a hitélet is. A bör­ tönben élők rajzpályázaton vettek részt, ezek az alkotások adták a kiindu­ lást a témák megfogalmazásához. Nyolc ablakot festettünk meg, a meg- 51 �KÉPZŐMŰVÉSZET bocsájtás, a gonosz legyőzése, a gyógyítás, az irgalom és a kegyelem által nyert új élet reményének témavilágában. Az omladozó falakból újjászü­ letett a börtön tetején lévő kápolna, a sötétségből fény lett. A freskóterápia a börtönökben folyó programok mellett freskópedagógia­ ként számos iskolában teremtett lehetőséget fiatalok számára, hogy részt vegyenek freskófestészeti munkákban, közösségi tereik újraalkotásában, építésében. A terápiát jó értelemben önmagunk épülésére is használhatjuk. A freskófestő kihalóban lévő, érdekes fajta, de szükség van rá. Megpróbá­ lom a társadalom felé munkáimon keresztül bebizonyítani mindezt. Régi gondolatom, sokszor megismétlem: míg egy táblakép vagy felkerül a falra vagy nem, vagy bemegyünk és megtekintjük a kiállított helyen vagy nem, addig a freskófelületet egy közösségi térben nem tudjuk kikerülni, akarva akaratlanul hat ránk. Elraktározódik valahol, hátul a cortexben és bizonyos szinaptikus késésekkel a felszínre kerül. Nem tudjuk biztosan, mi az, de hat ránk. Itt van a freskófestő óriási felelőssége. Itt kell keresni a társadalomformáló erőt. Dávid Zsuzsanna festőművész, művésztanár a diplomáját Lotz Károly festőművész és Scholtz Róbert festőmester kapcsolatából írta a szakma és a művészet párhuzamában, a freskófestészetről és annak szerepéről a vi­ zuális kultúrában. Nem egyszerű elfogadtatni ezt a gondolatot, hiszen a mai kortárs világ nem erről szól, nem a maradandó értékek teremtéséről — mondja ezt az a Képzőművészeti Egyetem, amelynek sgraffittoját Scholtz, freskóit Lotz festette. Igaz, a freskófestészetnek is kortársnak kell lennie, át kell alakulnia és szólnia kell a közösségi terek falain, homlokzatain újra a 21. század új nem­ zedékeinek. Figyelmeztetni kell a pénz istene által irányított értéktelenné vá­ ló világot a freskófestészet korszerű eszközeivel is. Mindezt úgy, hogy elő­ térbe kell újra tenni a természetes anyagok használatát: antikmész, égetett kvarchomok, márványpor, naturális pigmentek. A vakolat szellőzésének visszaállítása kerüljön előtérbe. A freskó nem akar manipulálni, hanem lel­ ket ad egy adott térnek, ünneplőbe öltözteti az életünk eseményeit szegélye­ ző falakat. Tartalmat ad, érzéseket és gondolatokat. Elragad a hév, bár nem lenne szabad. Vissza kell térni a szeretethez és az alázathoz. Egy festő, aki sokat beszél, gyanús. Beszéljen helyette a festészete! Boldog embernek kell lennem, hogy még állványon lehetek, szülőha­ zámban szolgálhatok. 28 év freskófestészet után most mertem megengedni magamnak azt az áttetsző lazúrhatást, ami már a színezett friss vakolattal a festés következté­ ben áttetszővé, lebegővé válik. Az antik technika modern alkalmazásával 52 �KÉPZŐMŰVÉSZET maradandó is. Nem veszti el a színét, nem öregszik, hanem érik, patinássá válik. A mész páncélosodásának változtatásával, időeltolással lehetővé válik a modern kortárs hatás elérése is. M unkáim m al találkozhatnak „valahol Európában”, Felvidéken és m ost m ár idehaza is.2 A művész munka közben 2Jelentősebb munkái: Capo Suvero Conference Hotel, Lamezia Terme, Olaszor­ szág; Városháza, díszterem, Balassagyarmat, Magyarország; Ipolyvecei temp­ lom, Magyarország; Magyar Külkereskedelmi Bank, Balassagyarmat, Magyaror­ szág; Gösser Söröző és Étterem, Balassagyarmat, Magyarország; Szandai és szandaváraljai templomok, Magyarország; Ipolykeszi templom, Szlovákia; Szik­ szói Szentháromság templom, Magyarország; Pataki Szentháromság templom, Magyarország; Hatvani Szent Adalbert templom, Magyarország; Őrhalmi Szent István templom, Magyarország. 53 �MIKSZÁTH 170 S UHAI P ÁL Mikszáth Kálmán versei (4. rész) II. H osszabb elbeszélő m űvek (folytatás) Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai 3. A Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai a sorozat 1883-ban megjelent 18. kötete. Az ígért folytatás. Hogy itt miért nem egymás után jön a két Eszterházy, ennek egyszerű az oka: a téma hasonlósága, a főszereplők azonossága ellenére is inkább tekintem két műnek őket, mint egynek. (Persze jöhetnének egymás után is, ebben az esetben A komáromi fiú , egy halványabb mű zárná a gyűjteményt.) Azt azért mégse. Kinek len­ ne ez jó? A sorozatról álljanak még itt Rubinyi Mózesnek a Mikszáth Kálmán munkái 33. kötetéből származó sorai: „E füzetek egyszerű és íz­ léses népiessége, józan humora nem méltatlan Mikszáth nagy művei­ hez s népies epikai költészetünk legújabb termékeinek sorában e sze­ rény keretek között megjelent művek is méltánylást érdemelnek.” Hogy az alábbi történet a „nagy művekhez” mérhető-e, erre a beveze­ tőben már utaltam. De hogy „méltánylást igényel”, ezt magamnak is hangsúlyoznom kell. Elvégre Mikszáth Kálmán munkásságával a ma­ gyar irodalom klasszikusainak sorába írta be a nevét —már csak a kul­ tusz is megköveteli, hogy minden sorára tisztelettel tekintsünk. S főleg, hogy ezeket meg is őrizzük. (Ahogy a versek esetében erre — egy aranymosó igyekezetével —magam máris kísérletet tettem.) Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai E lső fejezet Eszterházy herceg hazaérkezése Angliából, s miképpen esik szóváltása Ferenc királlyal. Ezt a históriát akkor hagytam félbe, Midőn Eszterházy fogadást nyert végre, Mikor már készültek nagy lakodalomra S varrták Editnek a nászholmit halomra; Akkor jött otthonról üzenet szomorú, Hogy az ország fölött sötét felhő borul. Betört a francia s kegyetlenül dúlja, 54 �MIKSZÁTH 170 Már Pozsonynál dörög öldöklő ágyúja. Amint meghallotta Miklós ennek hírét, Mindjárt szólította Jancsit, az ő hívét: „Szaporán eredj ki! Jancsi nyergelj nyomba!” És elindulának rögtön Magyarhonba. Gyönyörű Edittől még el sem búcsúztak, Minden dolgaikon röviden átcsúsztak, Mert a haza elsőbb, mint egyéb akármi, Nem volt szabad tehát egy percet se várni. Sebes trappban menve, Bécsbe érkezének, Bizony rossz dolgokról zengett itt az ének: A nagy Napóleon, ülvén a nyakukon, Nagy istencsapása volt a sógorokon. Még maga a császár is meg volt ijedve, Az uralkodástól is elment a kedve, Mert nem ért a trónja egy jó pitykegombot, Hisz az ellenség már Magyarhonba rontott. Napóleon uram elveszi, amit kap: Egy országot eszik ebédre mindennap. „Szegény Magyarország gyönyörű vidéke Istenem, istenem, de nagy kár lesz érte; Füvét a francia lovak megtapossák, Dicsőségét harci kudarcok elmossák.” Amint meghallotta Miklós e bús panaszt, Felemelte öklét: „Hej, nem addig van az, Egy csöppet se búsulj, fölséges királyom, Ne folyjon a könyü végig az orcádon. Ösmerem én kedves magyar nemzetemet, Soha nem hagyja el, kit egyszer megszeret, S ha nem szeretne is, de ha fűzi kapocs, Bajban kapcsot nem tör, törvényt meg nem tapos.” Felvidult az arca kissé a királynak, S a nyájas szavai, ím, ezek valának: „Jó hercegem Miklós, az isten megáldjon, Szavad, mint az árnyék, oldalamnál járjon. Én is tudom minők a magyar fegyverek; S bár Napóleon sem közönséges gyerek, A magyarok kardját még tőle sem féltem — Csakhogy kihúzzák-e ellene, énértem? Ha te most ott lennél, mind másképpen volna, Tudnám, a királynak van egy szószólója.” 55 �MIKSZÁTH 170 Beleszólt ebbe egy fő-fő generális: „Nehezen jut oda most még a madár is, T ele van a határ francia hadakkal, Azokon át nem tör csellel, sem attakkal. A ki benn van, benn van, az ott be van zárva, Vagy megadja magát, vagy megküzd halálra; Aki pedig künn van, az meg ki van zárva, Ölbe tett kezekkel nézhet hazájára. „Ejh, gyerekség! —szólott közbe Miklós hévvel — Törődöm is én a frank császár népével, Keresztülmegyek én a poklon is végre, Otthon leszek uram, holnapután délre. Ha milliom ördög tartja is megszállva, Mégis bejutok én haza, Galantára! S hogy így tanakodnak egy márvány szobában, Egyszerre zaj támad király udvarában. Mi van ott, mi történt? Hamar az ablakhoz! Idegesen várták, minden perc hogy mit hoz, Mert sokadmagával jár a baj és a bú, Nem úgy, mint keselyű, de úgy, mint varjú. Az ajtókilincset minduntalan nyitják, Ferencet szomorú hírekkel búsítják, Ha jön már valaki, szinte belesápad, Mert tudja, nem hall mást, mint vesztett csatákat. M ásodik fejezet A királyfi hogyan magyarázza meg apjának a dolgoknak az ő sorját. Ma baj van, mi történt? Megyen az ablakhoz: Hát a kis királyfi, ni, mit csinál, mit hoz? Egész összecsődül az udvari népség, S fejüket csóválják, hogy ez már szörnyűség. A fiatal herceg, kinek neve Nándor, Három lovat hajt be maga a vásárból. Főherceg létére, jaj hogy nem restelli? Vajon mire lesznek? Nevettek: hehehe! Az egyik merő vak, a másik meg gebe. No de a harmadik, az aztán a kövér, Egy hízott ökörrel testvérek közt fölér. A nagy testességtől alig bírja lábát, A lövészmesterek kacagva csodálják, Faggatják is nyomban az ifjú herceget: 56 �MIKSZÁTH 170 „Ej fönséges uram, hol szedte ezeket?” Feleli a herceg: „A vásárba vettem!” S simogatja őket megelégedetten: „Hát ugye jól vannak összeválogatva?” Megnyílik az ablak, korholja az apja: „Fiam, édes fiam, ne is hímezz-hámozz, Nem illik ilyen tett leendő királyhoz; Hisz elég lovunk van minden istállóban; Mi kedved telhetik ilyen hitvány lóban? Megveszed és magad hajtod Bécsen végig, Szegény jó apádat mért sérted a vérig? Csúfságot hozván a királyi fejére, Kevesled még? Elég más csúfság nem ér-e? Elpirult a herceg s kalapját levette: „Fölséges jó atyám! —ekképpen kezdette: Nem csináltam tréfát, sem ostobaságot, Neked mutatok be egy nagy igazságot. Tövises szavakba önteni nem mertem, Pedig már régóta terheli a lelkem, Jól érzem én a bajt, a mely minket ére, S éppen azért szállok le a gyökerére, Megmutatni neked egyszerű példába’, Mi az eredete, mi az orvossága.” „Hadd hallom —mondá a király kíváncsian, Ha okosat beszélsz, szót fogadok, fiam. Felbátorodott oszt a főherceg, mire Az alábbi szavak jöttek a nyelvire: „Felséges királyom, itt ez a három ló, De ne vedd rossz néven —mindenben hasonló Szép Magyarországunk mai helyzetéhez, Hol az egyik dúskál, míg a másik éhez. Íme, ez a szegény elcsigázott pára: Ebben a nép talál a hasonmására; Amott a kövér ló —terhedre ne essék, Ha kimondom nyíltan, hogy ez a nemesség: Lusta, tehetetlen, semmire sem való, A nemesség, mondom, ez a második ló. Összevonja erre király a homlokát, És a főhercegre ingerülten kiált (Figyel is az egész udvar most már oda): „Jól vigyázz! ... Hát ez a vak ló meg micsoda?” 57 �MIKSZÁTH 170 Gyulladozik Nándor hercegnek orcája, S amit szíve érez, elmondja a szája: „Hogyha megbüntetsz is uram és királyom, Ha fejem veszed is, most egyszer nem bánom; A vak ló, fölséges atyám, téged jelent!” Elszörnyed e szóra az udvari népség, Jaj, mi lesz mind ebből? Szörnyű egy merészség! Hanem ő felsége —csodáknak csodája — Nem hogy haragudnék —mosolyog fiára: „Urak! Hallottátok leendő királytok? Benne visszatérő Mátyás királyt látok. Büszke vagyok, hogy volt annyi bátorsága, S saját hibámat is a szemembe vágta. Fiam, édes fiam! Gyere kebelemre: Igazad van, hályog borult volt szememre. Úgy van, jól megmondtad, elmémet megnyitva, Csakugyan abban van minden bajnak titka: Ha a nép nem lenne elcsigázott, gyenge, Az állam szekerén nagyobbat emelne. S ha nem volna olyan kövér a nemesség, A teher neki is be könnyebben esnék. Erős lenne akkor, látom, mind a kettő, Mint ahogy erőtlen lusta most és meddő.” Urak miniszterek fejüket csóválták: „Ninini, a király!” ... Ezt ugyan nem várták! Arca mindnyájának nyomban felhőssé lett, De a Miklós szeme nagy örömben fénylett, S mikor most feléje fordult ő felsége, Hogy van-e az útra való elesége: „Mindenem bőven van” —Miklós ezt felelte, S volt is mindene, mert tele volt a lelke. „Akkor hát —így szólott a koronásfejű — Jer utánam, herceg!” Ő maga ment elül. „A belső szobában megvetem, meghányom Mit üzenjek tőled, hogy jó vért csináljon. Magyarok hűségét többé hogy ne féltsem, S ne szédítse őket semmi kísértés sem.” Mire azt feleli Galanta hercege: „Fölség! Sok beszédnek sok a fölöslege. Nem kell nekem semmi cirkalmazott beszéd, Hódítsuk a népnek szívét, nemcsak eszét. Mihelyt hazaérek, ha elmondom ottan 58 �MIKSZÁTH 170 A három lórul azt, amit, ím’, hallottam, Elég üzenet az! Ha majd elbeszélem, Egész Magyarország tapsol örömében, S nem hogy átpártolna francia császárhoz, Fölségedért vagyont, vért, mindent feláldoz.” A jó első Ferenc elérzékenyedett: „No hát, csak menj! Isten áldjon meg tégedet, Csövestől hulljon rád mennyei áldása! Íme, e kézadás király kézadása. Ha meghalsz az úton a szolgálatomban, Mély gyászba járatom ahány cselédem van. Királyi pompával lesz a temetésed, A római pápa tartson misét érted. Ha pedig, mint hiszem, hazatérsz épségben, S megtartod a magyart irántam hűségben, Úgy, hogy az ellenség baj nélkül elvonul, Akkor azt ígérem neked jutalomul, Hogy amit csak kívánsz háromféle dolgot, Megadom, esküszöm. Úgy legyek én boldog! H armadik fejezet Miképp indulnak Miklós és inasa a francia táborba. Alig várta Miklós, míg szállására ért, Oda se mádért ment, mint csak a Jancsiért: „No János készülődj —mondá —nagy utunk van! Nehéz dolgok sora áll a mi utunkban. Ha törik, ha szakad, meg kell neki lenni, Francia táboron keresztül kell menni; Visszük a királynak nyájas üzenését, Lankadó hűségnek a megnövesztését.” „Induljunk hát uram!” —ezt feleli János, „Csakhogy úgy, mint vagyunk, nem lesz célirányos. Vessük le itt legott vitézi ruhánkat, Hagyjuk el magunktól kedves paripánkat. Ha hallgatod, uram, tudok én egy módot (Úgy hallgatta Miklós, akárcsak szent Jóbot), Fogadjunk szekeret, vegyünk fel álruhát, Vándorkereskedők gyanánt utazzunk át, Te, kegyelmes uram öltözz menyecskének, S hű szolgája leszel szolgádnak, a férjnek.” „Teringette!” —monda a herceg —„nem bánom. De a bajuszomat, azt mégis sajnálom. 59 �MIKSZÁTH 170 Inkább vágatnék le otthon kilenc erdőt.” De biztatja János: „Ha levágják, megnő.” Nőruhát vett Miklós, megegyeztek ebben, Igazi menyecske se nézhet ki szebben. Illik rá a szoknya, meg a kacabajka Ha kicsucsorítja, csókolós az ajka; Az ördög se tudná, hogy ez csalás legyen... Amint a hold szarva elbújt egy fellegben, Megindultak Bécsből egy rozzant szekéren Jámbor kereskedő és neje képében. Az árucikkeik, galandok, gyolcs vásznak, Azokkal, biz Isten, jó vásárt csinálnak, Katonák sebére száz annyi elkelne Nagyon furfangosan volt az kieszelve. Pozsonynál feküdött a francia tábor, Azon ugyan földi lélek át nem lábol, Köröskörül messze tábortüzek égnek Katonák azoknál az éjbe kémlélnek, Észreveszik ott a repülő madarat, Még az egeret is, ha arra áthalad. Átszökni itt? Arra gondolni sem lehet. Lesz, ami lesz! Nem kell törődni afelett. Mentek, mendegéltek a nagy sötétségben, Mert barnálló felhő kóválygott az égen, Csak azt vehették ki; elől egy hintó jár, S hintó előtt fénylik hat szentjánosbogár. A jánosbogarak okos embernek jel, Előkelő utast jelentenek éjjel. Hat szentjánosbogár hat csatlós lámpása, Hogy kocsis az utat könnyebben meglássa. A hat fény előttük bolygott meg elveszett, Hol közelnek látszott, hol pediglen messzebb, Amint a völgybe szállt, vagy a hegyre hágott — Miklós folytonosan a fényre vigyázott. S mintha átgyúrta vón’ az a női szoknya, Asszony-kíváncsiság őt is előfogta: Vajon ki utazhat ilyen úri szerrel? Magától megyen-e, vagy pedig kényszerrel? Mihelyest elértek útközben egy csárdát, Kikérdezte Miklós azonnal a csárdást: „Nem látott-e erre imént egy szekeret?” „De biz itt itatott” —vala a felelet —, Még utol is érik öcsémasszonyomék, 60 �MIKSZÁTH 170 Mert nemigen járhat valami messze még.” Mosolygott Miklós az „öcsémasszony” szóra, Hallván, hogy ez az ő titulusa volna. S tovább is faggatja az álmos korcsmárost (Aki kezd is lenni immáron nem álmos), S míg egy-egy kérdésre incselgő választ ád, Pajzánul csipkedi a Miklósunk állát. „Hogy ki ült a hintón? Jaj galambom, lelkem, Két látó szememmel majd hogy el nem nyeltem: Egy fiatal nő volt! Azt kérdik, hogy szép-e? Meghiszem! Beillik a tündérmesébe. Búsan ült az üveghintóban egyedül, Svalizsér poroszkál oldalt, hátul, elül. Nem tudom, hol fogták s mit akarnak vele? De áll, hogy nagyúrnak leánya, vagy neje, Mert akit megszólít, tisztelettel felel, Fogoly bár, szolgálják fövegetlen fejjel. Miklós bús nyilallást érzett a szívén át, Így, látatlanban is megsajnálta a lányt. Felemelte öklét —tán nem is akarva, Megmozdul ilyenkor magyar férfi karja, Ha fehércselédet bántanak, elnyomnak Szúróbb tövise van, mint más bántalomnak. „Hej, ha lovam lenne, hogyha többen volnánk, Majd ki is porolnám én rajtok a dolmányt!” Így motyog magában, míg aztán kienged, Majd Jancsira nézvén, mond: „No, alszik kelmed?” Mert Jancsit ugyancsak a buzgóság nyomja Feje lehanyatlott mézédes álomra: ... Az egész Galanta eleven előtte S ami fő, Galantán szeretője képe. Amint ráncigálni kezdte Miklós Jánost „Ne is költögesse —szólott a korcsmáros — Mind ily szuszimuszik, galambom, a férjek, Hadd aludjék veszteg, szegény jámbor lélek; Jobb is, ha már innen tapodtat se mennek, Nyugosznak egy kicsit s lovak is pihennek.” Kísérte szavait hamis kacsintása, Miklósé azonképp vissza a csárdásra, S mondta a kocsisnak: „Fogj ki, itt megállunk Holnap napkeltekor megint útra szállunk.” Nem volt megrontója a pajkos tréfának, 61 �MIKSZÁTH 170 Azért hát ott a kis kocsmában meghálnak. Csárdás uram bezzeg sürgött-forgott nagyon, Ami jó volt otthon, ott van az asztalon: Kalács, sonka, bor és tepertős pogácsa, Hogy a szép menyecskét mindennel ellássa. N egyedik fejezet Hogyan álltak a dolgok a francia táborban? Most pedig hagyjuk ott a gyolcsos menyecskét, Jancsit s a festett sót nyalogató kecskét; Míg ők megpihennek, dévajul tréfálnak, Mondjuk el ezalatt, hogy miképpen állnak A dolgok odaát, a francia táborban. Biz ott sem fürödnek tejben, vajban, borban, Mert biz a háború így se, úgy se tréfa, Belefájul abba mindenki lágyéka. A francia tábor csüggedt is, meg fáradt, Pedig alig vett be még néhány rossz várat, Hódítási szomját ez még el nem oltja, S valamint a napnak is megvan a foltja, Napóleon mögött is ott áll egy árnyék, Mintha azt sugdosná: „Bizony nem jól jársz még!” S ha rámosolyog is a szerencse arca, Ha diadalmas is sorban minden harca: Igazi örömöt egy percre sem érez, Azt hiszi, hiányzik a dicsőségéhez Még egy rezedaszál: magyarok országa — Ezt bírhassa, az a gyötrő kívánsága. Ki is adta menten pecsétes levélben: „Ide hallgassatok, Magyarország népe, Főurak, nemesek, egyszerű jobbágyok, Sohse volt nálamnál szeretőbb apátok. Ha ti idetértek, a zászlómhoz álltok, A menny csillagait aggatom reátok, Ősi alkotmánytok esküvel megtartom, Országotok nagyra szélesíti kardom.” De a mézes beszéd ugyan hiába volt, Senki sem érté el a csalogató szót. Ott feküdt a frankhad közel Győr városhoz, Várva, hogy a fátum önmagától mit hoz. Se vissza nem mentek, se tovább nem mentek, Attól függ az, hogy a magyar regimentek 62 �MIKSZÁTH 170 Mi tévők lesznek majd? Jönnek harci dobbal, Fölemelt karddal-e, vagy baráti jobbal? Lamotténak hítták a fővezérüket, Magas erős ember, egy fülére süket (Valami bolondos ágyútól lett olyan, Amelyik elszólta magát túlkomolyan), Különben még elég nyalka és nem öreg, Legnagyobb vitéznek tiszteli a sereg. Hát Lamotte uram bizony unta magát Mert roppant szerette a puskapor szagát, És a verekedés volt a mulatsága, Tehát igazán hogy nagy nehezen várta, Míg a magyar nemzet önmagát elszánja Az elpártolásra, avagy a csatára. Hanem a magyarság nem nagyon habozott, Legfeljebb néhanap azon tanakodott, Hogyha első Ferenc valamit üzenne, Egyszerre kétszer több regementje lenne, Mert míg Napóleon sorolja, ki mit kap, Addig első Ferencz azt se mondja „bikkmakk”. Pedig illenék ám egy kis cirógatás, Sőt tán el is kelne —mi tűrés-tagadás. Ötödik fejezet A svalizsér hadnagy találkozik a szép leánnyal. Amint itt ekképpen fordulnak a sorok, Akkor történt egy nap következő dolog: Svalizsér csapatok cirkálni kimentek S minthogy nem valának holmi jámbor szentek, Megakadt a szemük egy gyönyörű lányon, Aki egy hintón jött pozsonyi határon. Odalovagolnak, szépségén ámulnak: Leánya lehet ez valami nagyúrnak, Szőke selyem haja vállát betakarja, Tejszínű az arca, hófehér a karja, Búzavirág szeme férfiak romlása, Talán a világon sincsen ennek mása. A lovak elé vág a svalizsér hadnagy: „Hej, állj meg te kocsis, akárki fia vagy, Te pedig szépséges tündér leány, beszélj, Ki vagy s mire hordoz itt minálunk a szél, 63 �MIKSZÁTH 170 Asszony-e, leány-e vagy égi jelenség, Nekünk jó barátunk, vagy pedig ellenség? Felel erre a nő, s könnybe lábad szeme, A hangja lágy csengő, édes, mint a zene: „Se asszony nem vagyok, sem leány nem vagyok, Rózsa volnék, kit már kézben tart a gazda, De aki még azért a tövén van hagyva. Születtem a ködös, hideg Angliában, Márború hercegnek vagyok a leánya, Eszterházy herceg nyert meg fogadáson, Ő az én jövendő férjem, hitestársam. Francia sereg a hazáját megszállta, Legott elutazott, kardját felajánlta. Nekem otthon gyászos pártában ezalatt Könnyektől lett az ott minden áldott falat. Nem állhattam többé, hosszú útra keltem, Ott az én helyem is, hol ő van, a lelkem, Utazom kincsem, míg meg nem találom, Velem ül a gond és messze űzi álmom.” Ráncokba verődött a hadnagy homloka: „Kisasszony —így szólott —én nem vagyok oka, Hogyha csak tőlem függ, én szabadon hagyom, De nem függ, azért hát magácska most rabom.” Felsikoltott erre a megijedt Edit: „Oh, istenem, miért?” —ajka ezt rebegi. „Miért? —mond a hadnagy —azért, mert tudjuk már, Hogy Eszterházyja milyen járatban jár: Ferenc császár titkos leveleit hozza, Ha kezünkbe kerül, tudom, megátkozza!” És a csapatának intett most a hadnagy, Mire a vitézek hozzája szaladnak: „Vegyétek a hintót közre, kettős sorba’, Te pedig, kocsis, hajts, menjünk a táborba!” Gondolta magában; ma ez elég zsákmány, Elég jó nyílás ez a szerencse zsákján; Egy az, Eszterházy hozzátartozója, Más az, hogy gyönyörű, mint a fehér rózsa. Lamotte mulathat vele, úgy is ráér, Biz isten, nem adja kilenc bevett várért. 64 �MIKSZÁTH 170 H atodik fejezet. M i történik továbbra a szép Edittel? Úgy is volt, rendkívül megörült a vezér, Meg is dicsérte ám a hadnagyot ezért, S amint megértette, hogy Edit kicsoda: „No, ez az enyim lesz, ezt nem adom oda.” Hírből ösmerte már Márború herceget, A legkülönb család a családok felett (Mert a hiúságnak az ilyen is abrak), Pödré is bajuszát kacskaringósabbra, Roppant szerelemre gyulladék meg hamar, S Edit hercegnőnek ily szavakat hadar: „Szépséges kisasszony, gyémántos virágszál, Mintha a virágra mérges bogár rászáll, Galanta urával a te frigyed olyan, Ne vedd azt, angyalkám, valami komolyan — Nem méltó ő hozzád; tékozló, pazarló, Jóra nem alkalmas, mindenképpen gyarló. De már úgysem látod soha többé élve, Okvetlen idejut mieink kezébe. Vesd ki hát eszedből, bizony rá se gondolj. . . ” Így beszélt Lamotte, a lelketlen, fondor, Sírásra fakasztva a szép kék szemeket, Szegény Edit szíve majdhogy meg nem repedt. „Sohasem felejtem, benne van szívemben, Elégek iránta való szerelmemben. Itt tarthattok rabnak örökön örökké, De nem leszek, tudom, soha másé többé!” Lamotte azonban csak nevetett erre, Még a kis galamb nem lesz szelíd egyszerre. Majd megpuhul lassan, észre tér szegényke, Új fészket rak, ha rossz már a régi fészke! S elrendelé nyomban, hallja egész tábor, Hogy a kisasszonynak emeljenek sátort, Újdonatúj sátrat, kényelmeset, tágat, Vigyenek be neki csipkés bársony ágyat, Aranyos korsóban tiszta forrásvizet (S be is vittek mindent, mi rangjához illett). Huszonnégy katona éj-nappal strázsálja, Meg ne görbüljön ott, de egy hajaszála, Ha rab is, legyen a kalitkája arany, 65 �MIKSZÁTH 170 Hiányt ne szenvedjen. De bizony hasztalan. Volt bár bőven mindaz, királynál se jobban, Malac a bográcsban, meggy a garabolyban, Sült csirke a nyárson, szakács és őrtálló — Valami hiányzott: egy asszony-szolgáló, Ki a hercegnővel éjjel együtt háljon, Aki társalogjon vele és szolgáljon, Bizalmasa legyen s mégis megbecsülje, Selyem szőke haját bontsa, meg fésülje, Nappal az unalmát meséivel űzze Reggel a derekát vállfűzőbe fűzze. Minden volt, mint mondom, csupán nőcseléd nem, Ennek van rendesen a tábor szűkében; Meg is parancsolta Lamotte iziben, Hogyha nincs, holnapra okvetlenül legyen, Mert az itt kurtán megy. Veszik, ahol kapják. Be nem várják cselédszerző Mindszent-napját. Hát bezzeg volt öröm, amint épp kapóra Kocogott aztán be reggel virradóra Jancsi, vagy mit mondok, itt most a gyolcs-áros. Egyszerre ezren is körülveszik Jánost, Azaz hogy nem is őt, de a feleségét, Főkötője alól ki hamisan néz szét, S míg férje kiáltja: „Itt az olcsó János, Egy hatosért adom, ami tízkrajcáros ”, Addig is csókot hány köztük jobbra-balra. Kackiás nézése vérpirosra marja A katonák arcát, mert a francia vér Tüzesebb százszorta, forr a szép asszonyért; Kurjongatnak, majd’ a bőrükből kibújnak, Nem is jut szívükben helye a gyanúnak. Nosza, vásárolják, gyorsan Jancsi vásznát, Dicsérik őt magát, lovát, kanavászát. „Hogy ide jött közénk, ejnye, de jól tette, De csinos egy asszony lelkem teremtette! Kár volna az, komám, utazni magának, Itt fogjuk egy tündér kisasszony frajjának!” Jancsi sápadva mond: „Való, ami való, Szívesen odadnám, de nem arra való, Mert bár okos, dolgos, termetre is erős, Egy nagy hibája van, hogy nyavalyatörős.” Hanem a menyecske esze gyorsabban járt, 66 �MIKSZÁTH 170 Kérdezgetni kezdett a szolgálat iránt: „Miféle tündérlány? Kinek mije, kije?” A’ biz Eszterházy jövendőbelije! Majd szétlökte ökle a kocsi-oldalát Férfiszív dobbant meg a kék pruszlik alatt. Leugrott hirtelen... Hát mégis jól hitte, A tegnapi hintó az ő kincsét vitte! Hahotázni kezdett, majd rögtön így szólott, Bosszúsan oldalba döfve a szatócsot: „Ejh, elment az esze kendnek, drága férjem, Hogy annyi nép előtt így lebecsméreljen. Nincs én bennem hiba, annyi mint a mákszem, A féltékenysége mondatja azt, más nem! Kiszolgálom biz én a hercegnőt, mért ne?” Különben sem sokat adtak itt a férjre, Aki tette magát, mintha haragudnék, Bár örült titokban, de ellenkezett még. H etedik fejezet A két szerelmes összekerül. Persze nem ért semmit az ellenkezése, Kísérte katonák gúnyos nevetése: „No, te szuszimuszi, te mihaszna trity-troty! Ne siránkozz rajta, hogy a portéka fogy, Hidd meg, most adtál túl a legrosszabb vásznon, Amit az ördög sző pokoli szátvákon. S azzal a szépasszonyt, kinek neve Netti, Lamotte uramhoz két hadnagy vezeti. A vezér megnézi, futva, mert még álmos. Mondja: „Fogjon mindjárt a szolgálatához!” Siet is az oda, dobogó kebellel, Csordultig van szíve vágyó szerelemmel; Jaj, jaj, füle van itt, hova néz, mindennek, Szuronyok mozognak, sisakok fénylenek, Csak el ne árulja egy kiröppenő szó, Jaj, csak Edit lenne óvatos, vigyázó; Mert elég egy mondat, elég egy tekintet, Szerelem nagy könnyen halált odainthet. .P e d ig nem jó volna, ha már elpatkolna, Mert sok még őneki idefent a dolga. Egy hadnagy vezette Edit sátorába. 67 �MIKSZÁTH 170 A sátornál megállt s belefújt sípjába, Mintegy híradásul, mintha kopogtatna, Hogy aztán benyisson egy nyájas „szabadra”. Mert belépni nem mert, hátha Edit álmos, Tisztelettel járult szűzi hajlékához; Lehet, levetkőzve hever a dívánon, Vagy éppen ringatja puhakezű álom. De Edit nem aludt, halványan kilépett; Álmatlanul tölté el az egész éjet: „Mit kívánnak tőlem?” —kérdé parancsolón, Mintha nem is fogoly, de parancsoló vón’. A tiszt alázattal hajolt egész porig, S szájából ilyforma előadás folyik: „Bocsánat, kegyelmes herceg-kisasszonyom! Ha háborgatnám tán ... ezt az asszonyt hozom Felsőbb rendeletből, ez a szobalánya, Bár itt minden ember úgyis a szolgája.” Szóra sem méltatta Edit e beszédet, Pedig vegyített az bele bőven mézet; Kezével intett a hadnagynak: „elmehet!” S csak most vetett az új szolgálóra szemet. Oly ismerős s mégis furcsa, visszatetsző, Nézése se női, hanem éles, metsző; A ruha bár női, állása, gyűrése Oly különös, az már nem asszonyos mégse — Legott felismerte ezt gyanakvó n ő sz e m . Netti szólni akart —de ott járt az őrszem, Csak mikor vártatvást a sátorba léptek, Netti főkötőjét egyszerre letépte: „Aranyos Editem, meg ne ijedj, drága, Én vagyok itt, Miklós, ebbe a ruhába’!” Oh, csakugyan Miklós, a hangja, nézése, Össze is fonódtak néma ölelésbe. „Hogy jöttél galambom? Hogy tudtad ittlétem?” „Sehogy. Jó csillagunk hozott össze szépen.” Száz meg ezer kérdés s csók minden kérdéshez, Mindenik semmiség, de mégis oly édes. Rózsaszínű bent a sátor minden része, Azzá teszi szemek mámoros nézése, A találkozásnak első, édes l á z a . Míg ott künn egyhangún lépeget a strázsa. 68 �MIKSZÁTH 170 N yolcadik fejezet. Napókon császár rendelete, vagy miképpen csinál a gonoszság fölösleges kelepcét? Így jött össze Miklós a menyasszonyával, Nem is cserélt volna most egy kiskirállyal. Pompás rabság volt ez! Olyan, mintha méhe Be lenne zárva a virágnak kelyhébe. Hanem ez titok volt, nem tudta egy lélek, Kivévén a Jancsi, kit ha megsütnének, Még akkor sem szólná el valahogy magát, Mert (miképp gúnyolva mondják az emberek) Örökké a sátor környékén ténfereg, Ami mulatságnak biz egy kicsit meddő, De hát mit csináljon szegény kereskedő? Így folytak a napok, egy a másik után, De hadd beszéljem el, mi történt azután. Lamotte Editbe egyre szerelmesebb, Szívén mind nagyobbra harapózik a seb, Minden délutánját tölti Edit mellett, Szerelmes szavakkal ígér földet-mennyet; Ostromolja néha szelíd könyörgéssel, Fenyegeti máskor és sokat merészel. .. .Képzelhetni Miklóst ilyenkor szoknyában, Hogy csikorgatja a fogát haragjában; Nem egyszer kitörne a szörnyű düh benne, De váltig lohasztja Edit kérő szeme. Ebben a dologban egy csak a szerencse, Hogy már Lamotténak kozmás lett a lencse, Mert rég házas ember —s hogy annak ne lássék, Az idegenben jár, mert hát jobb a másé. .I s t e n , csak akadna valami jó lélek, Aki megüzenné haza a nejének! Nagy szerencse, mondom, hogy ő már nem nőtlen, Nőül venné másképp Editet, nem kétlem, Ha akarná, ha nem —erő törvény lévén, Hanem így nem győzhet, csak szerelem révén. Szítja hát Editben a szerelmi lángot, Ígér neki fényt így, úgy örök fogságot. Jobb biz, ha valami okosabbat űzne, Minthogy élesztésül jeget rak a tűzre. Míg Lamotte urat majd a hideg lelte, Edit napról-napra jobban meggyűlölte. 69 �MIKSZÁTH 170 Miklós se örült úgy később helyzetének, A sok édesség közt mert sok már a méreg; Editjének sorsát bár aggódva féli, De a kötelesség nagyban ösztökéli. Császár üzenete nem megy el magától, Hogy vehetne búcsút a kapufélfától? Azon töri fejét. Hej, ha már künn volna, Edit sorsának is lenne fordulója, Mert végre is addig még mindig nem övé, Míg nem vezetheti szegényt oltár elé: Míg oltárnál nem lesz, addig csak oltárkép. Felsóhajt szomorún: „Hej, mikor lesz az még!” Történt ezen közben, igaz-e, nem tudom, Ha nekem hazudták, hát én is hazudom. Napóleon császár, talán hallván eztet, Lamottéhoz egy gyors stafétát menesztett: „Lamotte vezérem, ezennel rendelem (Halálfia ki vét e rendelet ellen), Hogy ahány foglyot lel a rendelethozó, Vagy olyat, ki önként nem odatartozó, Azonnal eresztesd mindet szabadlábra: Ki-ki odamenjen, hova viszi vágya; Kivételt azonban mégis teszek egyre: Eszterházy herceg ne számítson kegyre. Ha ő volna fogva, lövesd rögtön főbe, Jobb szeretem én őt a fekete földbe’.” Megijedt Lamotte, elsötétült arca, Rettentőn bántotta a császár parancsa; Mint Edittől, inkább életétől válik, Egész lázban volt már, nem hagyja halálig. Hívatja is gyorsan a belső tanácsot: „Kedves jó barátim, adjatok tanácsot, Mit tegyek, mit tegyek, hogy másszam ki ebből? E paranccsal szemben minden tervem eldől.” Tanács egy álló nap koptatja az eszét, Folyik a szájukból sok mihaszna beszéd, Míg végre kisüti köztük a legvénebb, Hogy legokosabban úgy cselekednének, Ha a szép Editet rögtön férjhez adnák, Császár parancsának élét lefaragnák: „Edit rab nem lenne, szabad mégse lenne S mi vón’, mint hozzánktartozónak neje.” 70 �MIKSZÁTH 170 Aki kigondolta, bólingattak annak: Több esze van, mint a váci káptalannak! Csak Lamotte uram nem kiáltott „helyest”, Nagy feje ennél is jobb megoldást keres. Micsoda beszéd az? Kihez adjam férjhez, Hisz akkor meg épen az a baj, hogy férjes! Így töpreng magában, sötét kétség marja. Isten ments a férjtől! Nem, azt nem akarja Hanem... hohó... nini! Ötlik egy jó terve. Ezer kartács, meg van ez a játék nyerve; S nemcsak hogy kijátssza vele Napóleont, Hanem a táborban, amennyi a bolond, Cselszövő, besúgó —oly vigyázva játszhat: Elhiszik valónak, mi nem lesz csak látszat. „Te markos, erős vagy, egész férfiformán, Pompásan illenék a katona-dolmány, Azért hát öltözz át szép tiszti ruhába! Ne ellenkezz Netti! ... No, ne légy hát kába! Nagy jutalmat adok s az egész csak tréfa; Győrbe papért megy be rögtön egy staféta. Hogy minek jön a pap? Elmondom mi végett; Te esküszöl a szép Editnek hűséget, S úgy lesztek itt aztán, mint férj és feleség, De a titoktartás terhe kötelesség!” Miklós szíve nagyot dobbant örömében, Hiszen őneki is hogy csak ez kell éppen — De tette magát, habozik, nem érti, S kelletlenül áll rá: „Jó, leszek hát férfi, De jutalom gyanánt a pej lovat kérem, Kapja ajándékba az én jámbor férjem; Mindig bolondja volt a jól futó ménnek, Hadd legyen neki is öröme szegénynek!” Lamotte ráállt az ajándékadásra. Nevetett: „Miképpen üli meg ő, lássa. Mert mondhatom, húgom, átkozott mokány ló, Legyen övé, ámbár nem szatócsnak való.” Jancsit felkeresték; ott kódorgott közel, Megkapta a lovat és a gondot ezzel, Mert addig töprengett, miért jutott hozzá, Hogy a sok fejtörés lassankint meghozá A helyes tanácsot: mire lesz jó a pej? „Uram esze jár itt, nem hogy más bolond fej!” 71 �MIKSZÁTH 170 Azonban készültek nagy ünnepi nászra. .. .Rossz nap környékbeli juhászra, kanászra, Mert onnan szerzék be az asztalra valót (Okos nép lévén a francia), ahol volt, S ha nem ment a birka tanyájukra önként, Bekísérték biz azt tábori fogolyként. Mondani sem kell, a nászt Edit se bánta, Úgyis alkalmatlan volt már az a párta! Délre megjött a pap aranyos talárban, Násznép is akadott —ez leghamarjábban. Egy lélek sem ismert Netti szolgálóra, Úgy játszta a férfit, mintha az lett volna. Úgy ám, megtörtént az —ha elhiszik, ha nem, Megesküdtek. A pap rámondta, hogy „ámen”. „Holtomig-holtodig” felhangzott az égre, Pap, násznép azt hitte, komoly frigy megy végbe. Csak Lamotte uram gondolta s nevette, Hogy most még magát az Istent is rászedte; Pedig most hagyta el az ő jó csillaga, Nem csalódott itt más —csak éppen ő maga. Kilencedik fejezet. A menekülést beszéli el a krónikaíró, és hogy miképp bűnhődik a gonoszsági „Gázsinak” hívták a katona-paripát, Mellyel Netti asszony ügyesen lepipált Egy olyan furfangos embert, mint Lamotte. Jancsi alatt sem volt még ilyen ló sohse. Gyönyörködött benne déltől egész estig, Tartotta abrakkal s vakargatta testit; Pihenje ki magát az aranyos állat, Mert hátha lesz sorja, hogy villámmá válhat. Mikor a világ a fátyolát felvette, S ezer színű arca lett pusztán fekete, Edit sátoránál éppen éjféltájba’ Megcsattant a híres Gázsi patkós lába. Sátor körül őrök, amint ébredeztek „ —Mit keres itten kend? Mért nem marad veszteg A tábor legvégén, ott a helye kendnek!” — Jancsi egy aranyat ad minden embernek, S ki aranyat tapint, nem ér rá morogni. Megnyugodtak benne, mert tudták már hogy mi: „Boldogtalan szatócs! Csoda megy itt végbe, 72 �MIKSZÁTH 170 Szerelmes a bolond, a saját nejébe, S ím, lopózik hozzá egy édes órára. Hadd mulasson, nem árt vele, szegény pára!” Amint elvetették ennek minden gondját, Tündérek az őrök álmát tovább fonják. .. .Háromszoros lénung, kapitányi mundér, Álom útján ki-ki hamar céljához é r . Ezalatt a sátor mozdul, s hogy szétválnék Halkan kilép onnan két fekete árnyék, A nagyobbik árnyék a kicsit fölkapja, S a nyeregbe pattan, kicsi hajlik nagyra; A paripa horkan, szárny lesz a két lába, Barna köd előtte, barna köd utána. Lovas vakon menne, de a ló vigyáz ám, Jól keresztülugrik vagy négy alvó strázsán, Nem is veszi észre, csakis az ötödik, De ez oszt megriad, nagy zaj kerekedik; Zsibong, kavarodik, talpon van a tábor, Lóra ugrik vagy száz, a többi is háborg. Lamotte a haját tépi, kiabálva: „Szöktetik a két nőt! Fiaim utána! Hamar én magam i s . Egy megye egy lóért! Egy az én Gazsimnál derekabb futóért!” Lovat hamar hoznak; tüzes, könnyű pelyhet. „Elég lesz a kantár, —hagyjátok a nyerget! Csak gyorsan, hej gyorsan!” . Ott ül már a hátán, Szélsebesen viszi, mint lelkét a sátán. A többi üldözők mind elfogyatkoznak, Szóródván egyenkint, éppen mint a rossz szag; Kit megbénít árok, kit megakaszt erdő, Szederinda olyan kuszán, sűrűn megnőtt, Hogy botlik benne ló, lovasa lefordul, Hegyszakadék elnyel vagy kilencet orvul, Tó kiadja magát országútnak éjjel, Abba is sok bent vesz. Maradoznak széjjel. Csak Lamotte bírja, ereszti a féket, Jaj, utol is éri szegény Editéket. „Állj meg, akárki vagy, ki Editet lopod!” (A Gázsi már alig bírja a galoppot.) Edit odasimul lovagja szívéhez; Oda a lovuk már, három sebből vérez. 73 �MIKSZÁTH 170 „Állj meg —hangzik újra —úgyis utolérlek.” Miklós most megállott. Összemérkőzének. De előbb kis nejét letette a gyepre, Aztán felkiáltott: „No hát, most csülökre!” Lamotte elbámul, majdnem hanyatt esik, Hangjáról amikor felösmeri Nettit: „Ejnye, cudar asszony, no nézze az ember, Azt hittem, valami becsületes ember! Jössz te rögtön vissza... no de ilyet tenni!” S kezdte már a dolgot féltréfára venni, Amikor kirántván Miklós éles kardját, Következőképp szól, s ugyancsak hozzálát: „Nem vagyok én Netti, hát csak vívjunk, hékám! Minthogy Eszterházy Miklós én volnék ám.” Lamotte e szóra, mint a vad, felbődül, Óriás szablyája kiszáll hüvelyébül — Egyszerre issza ki a méregpoharat. Szikrázik a két kard a csapások alatt. Kibukkan a hold is, mintha kíváncsi vón’. Dübörög a két ló s vérzik irtóztatón, Csattog, peng a két kard; ütés az ü té s r e . Ingadozik Miklós. Most leesik. Mégse. . E d i t ott a gyepen imát rebeg é r t e . Nem talált a vágás, hova Lamott mérte. . E g y ima, megint e g y . Mind csorbít a kardon: Megint összetűznek, újra kifáradnak, Lovak és lovasok inai lankadnak. De mielőtt Miklós Gázsija lerogyna, No még egy utolsót, két marokra fogja Kardját s úgy s ú j t . ez az utolsó e r e je . Nyisszan a nehéz vas s lehullt Lamott feje. * A fej messze gurult, de a vaskos teste Ott vonaglik még a lovon, nincs leesve. A nyakból fölfelé nagy vérsugár szökken, Miklósunknak nincsen nagy öröme ebben, S amint nézi, nézi, szinte megsajnálja; Nehogy temetetlen legyen itt hullája, Odaköti testét, vigye vissza a ló, Legyen temetése otthon úrhoz való * 74 �MIKSZÁTH 170 Tereli a lovat vissza a táborba, Várja is a sereg egész hadisorba’, S mikor feltűnék a fekete ló távol, Nagy üdvrivalgásba tört ki a frank tábor „Íme jön a vezér! Ott az a porfelleg... Hatalmas alakja messze feketellett, De amint közel ér, minden ember rémül: Jön a vezér, hanem —szent Isten! —fej nélkül; Nosza, vesd el magad, aki merre látott, Futásában nem néz se bokrot, se árkot. Tizedik fejezet Galanta urának hazaérkezése, hogyan fogadják, mit beszél, és mit végez. Miklós pedig beért reggel Galantára; Lobogó tűztek fel a kastély ormára, Zászlóröpködéstől fürge lett a környék, Senki sem rágta most odahaza körmét; Főurak, nemesek Galantára gyűltek, Miklós érkeztének nagyon megörültek. Hát még mikor aztán nejét bevezette: Pompásan néz ki a lelkem teremtette! Bársony ruhaderék csipkébe veszejtve, Panyókára vetett brokát-selyem mente. Hát még a fő k ö tő . a magyar mamáé, Legott reá adta itthon a k u lcsárn é. Ahogy az az Edit ezekben kinézett, Nem lehet leírni, több az, mint igézet. Vidám poharazás közt telt m a a nap itt; Miklós elbeszélte számos kalandjait. Csodálva hallgatják és a beszédjében Sokszor szakítá meg a kitörő „éljen”. „Kedves jó szomszédim, rokonok, barátok! — Monda Eszterházy —Csak hármat sajnálok Egész életemből, csak három dolog bánt, De ebből mindenik mélyen és egyaránt: Az egyik, hogy édesapám-uram nem él, A másik bajom sem sokkal kisebb ennél! Hű Jancsi cselédem a táborban maradt; Ki tudja, ővele, mi esik ezalatt? A harmadik teher az az én lelkemen, Takarékosabbnak kellett volna lennem: Míg itthon szegény az ország meg népe, 75 �MIKSZÁTH 170 Arra sincsen pénze, hogy életét védje, Én ott künn tömérdek aranyat elszórtam, Nem teszem ezután. De bolond is voltam!” Majd oszt hozzátette, ide-oda szólva, Amint tékozlása került megint szóba: „Mert akinek van is fölösleg vagyona, Haszontalanságra az se hányja soha; Ha több az elégnél, amit ez a föld ád, Csak övé az mégis, térítsük vissza hát. A fa is, amint a levelét hullatja, Ott rothad meg az a sok levél alatta, S ami a gallyain fölösleges vala, Attól lesz kövérebb gyökének talaja.” S míg így szólt ő mézet csurgató ajakkal, Hallgatták az urak megpuhított nyakkal. Hideg kőbül szikrát csal csattogó patkó — Feltüzelte őket e néhány okos szó. Most lett oszt ideje előhozakodni, Jó lenne immár a háborúhoz fogni, Elmondta e kapcson király megbízását: „Jó ember az bizony, nem lelnétek mását, Éltesse az Isten, mert irántunk érez; Közel jártam nagyon atyai szívéhez, Urak gondolkozzunk! Nekünk lenne szégyen, Tőlünk függ, ha ül-e még a királyi széken. Ha őt védjük —védjük magunkat, mert mégis, Ha betörik a fej, fáj abba a kéz is. Azért hát ne hagyjuk a szegény öreget, Menjen ki-ki haza —s hozzon egy sereget!” Szót fogadott Miklós hercegnek mindenki: „Birodalmát szabja Nagy Lajos ollója, Fegyvereit ülje a Mátyás hollója!” Urak lelkesülten szétszéledtek ebbe’, Visszajöttek ugyan —hanem már nyeregbe’. * Alig hogy utánok a kaput becsukta, Jelenti a várnagy (s ijedez a kukta): „Kegyelmes hercegem, egy furcsa vendég jő, Valami istentől rúgott kereskedő. Ott künn fenyeget a felvonóhíd előtt, Megnyúz, azzal biztat. Beeresszem-e őt? „Ha beeresszed-e?” Kiált fel örömmel 76 �MIKSZÁTH 170 S fut elébe Miklós, fut hajadon fejjel. „Jancsi! a’ biz Jancsi, szeretett barátom, Testestől, lelkestől, te vagy, amint látom; Gyere a szívemre, aztán a házamba: Ebben már benne vagy, gyere mostan abba! Minden úgy a tied, hogy enyim se másképp, Te meg, kukta, szaladj pecsenyéért, nyársért, Süssetek, főzzetek, legyen minden bőven, Egyszer esik ily nap ezer esztendőben.” Bementek azután a festett szobába, Volt ott még maradék elég a kupákba. A hegy leve mellett jobban foly a beszéd: Hogyan szabadult k i... mint veszté el eszét A fejetlen testtől a babonás sereg, S felbomlott sorokban futásnak hogy’ e r e d t .? „Menekülésemnek ez az egész sodra, Ők balra futottak, én pediglen jobbra.” Felkurjantott Miklós: „Hej, ki hitte volna! No, ilyet nem látott még Baranya, Tolna, Nagy öröm ez Jancsi! szívem csak úgy dobban! De tudom, Bécsben a királyé jobban. Egy megnyert csata ez! No, Jancsi ez már sok! Ezt már el sem hiszik majd a krónikások!” Tizenegyedik fejezet. M i történt ismerőseinkkel ezek után? Elmondatik életük továbbifolyamatából az, ami még szükséges. Eközben kész lett a hercegi uzsonna, Ezüst asztalon nagy aranytálak sora. „No, most már valamit falatoznánk János, Hanem hát találd el, mi még a hiányos?” Mosolygós lett erre a hercegnek arca, Kitárul az ajtó s belépett a Marcsa, Talpig hófehérben, piros csak a csizma, Tündöklik arcának minden egyes izma, Fején koszorú van s menyasszonyi fátyol. Özönlik a vendég s köztük ott tubákol A pap is, Galanta derék plébánosa. Mi lesz itt ma János? Találd már ki. Nosza! No bizony! nem nehéz a kitalálása, Lagzi lesz itt olyan, hogy sohse volt mása. 77 �MIKSZÁTH 170 Elkezdődött hétfőn, szombaton lett vége, Csak leves volt itt vagy huszonháromféle; Hát még a sok minden, pecsenye meg rétes, Amikben az egész Galanta volt részes A bírótól kezdve az utolsó csőszig. Jó dolga lesz itt a felcsernek úgy őszig, Mert minden embernek megromlott a gyomra, Sok meg nem is megy már lakodalomra. * De hogy tökéletes legyen e történet, Senki rám ne fogja Eszterházy végett, Mintha elhallgatnám azt, amit még tudok, Vagy hogy —kikérném azt —valamit hazudok. Inkább elbeszélem egészen apróra, Amit még morzsánkint összeszedtem róla. Király őfelsége megköszönte szépen, S vette az ő dolgát nagy vitézségképpen, Mikor az ellenség végképp elkotródott, Alig egy pár hétre talált reá módot, Megjutalmazni a Miklósunk hűségét, Hadi vitézségét, komoly bölcsességét. Csaptak akkor Bécsben egy fényes áldomást, Mint a csirke, volt ott annyi nagyúr, mágnás, Miklós is köztük volt az asztalnál felül, Ő hozzá került a tál mindenek elül. Kínálta a király folyvást: „Öcsém egyék”, Királyné nyájasan mondá: „Nem lesz egyéb”. A lakoma után végre a király mond: „Uraim, leráztuk a nagy Napóleont, De akié ebből a legnagyobb érdem, Annak még tartozom valamivel, érzem; Megígértem neki, három dolgot kérhet, Nem üres levegő, királyi ígéret; Kedvelt hívünk Miklós! Szavam hozzád szállott! Add kegyes tudtunkra három kívánságod!” Miklós nagy szerényen felkelt a székéről, Hogy ő az, nem látszik az öltözékéről: Se arany, se gyémánt, se nem selyem-kelme, Mint egy kurta nemes, úgy néz ki őkelme. Egészen letett a csillogási kedvről, Csak a szeme fénylik, és a hangja csendül: „Az én kívánságom, Felség, igénytelen. 78 �MIKSZÁTH 170 Első az: szeresd a magyar fajt szüntelen. Más az, hogy őrizd meg nyelvét, durvaságát, „Nehezebb eltörni a faragatlan fát”, Harmadik kérésem már nem a hazáé, Teszem azt egy derék, hűséges szolgáért, Akit udvaromban Jancsinak neveznek, Tegye meg királyi Felséged nemesnek.” Király beleütött a Miklós markába: „Meglesz a szívednek minden kívánsága.” S nyomban meg is tette Nagy Jancsit nemesnek, Kinek maradéki „Győri-Nagyok” lesznek, Udvari piktort is gyorsan hí egy szolga. A piktor uramnak az vala a dolga: Hogy egy címert fessen nagy hirtelenében, Egy lovat (a Gázsit) aranyos mezőben. * Örült Jancsi —vagy mit beszélek —Nagy uram, Hisz, most már őneki nagy titulusa van. Mert a címeréhez még ráadás is volt, Egy Győr vármegyei falu, vagy ezer hold. Így éltek azután boldogan, békével, Jancsi Marcsájával, Miklós Editjével. Nagyokat kicsinyek fel-felváltogatták, Ezekben hát ma is élnek még az apák. —Vége. — 79 �MIKSZÁTH 170 Va r g a Má r i a A mikszáthi értékek átértelmezése A 170 éve (1847. január 16-án) született Mikszáth Kálmán befogadás­ történetének egyik legfőbb sajátossága, hogy műveit időről időre más irányzat, világkép, paradigma befolyása alá sorolják. Természetesen az adott kor látásmódjának, tudományos („tudományos”) elveinek megfele­ lően. Mikszáth kora még nagyrészt hitt a ráció mindenhatóságában, a va­ lóság megismerhetőségében, a történetek elbeszélhetőségében, az emberi jellemek ábrázolhatóságában. Hitték, hogy megfelelő fogalmakkal, képle­ tekkel a jelenségek leírhatók. A kortárs kritika ezért hiányolta írásaiból az árnyalt jellemábrázolást, a hiteles társadalomrajzot, az elméleti hátteret, a modern eszmék ismeretét. A modernitás értelmezési keretében a Nagy Palóc sokáig nem számított elég korszerűnek (haladónak). Köztudottan vonzódott bizonyos populáris műfajok: a detektívtörténetek, az operett, a népszínmű, a ponyva iránt. Szívesen használt fel művei­ ben anekdotákat, mindenfajta, a nép száján forgó vagy éppen újságban publikált történetet. Különösképpen kedvelte a kísértethistóriákat. Bizo­ nyára ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy akadtak kritikusai, akik őt fajsúlytalan mulattatónak, munkáit léhának és komolyság nélkülinek bélyegezték. Szerb Antal népszerű magyar irodalomtörténetében például azzal vádolja őt, hogy első elbeszéléseit követően túl sokat írt, és úri, dzsentri módon sokszor a könnyebbik végét fogta meg a munkának. Az olvasók azonban mit sem törődtek a kritikákkal és a helyenként lesajnáló véleményekkel, Mikszáth könyveit folyamatosan olvasták, sőt az elmélet­ írók is újra és újra elővették. Minden kor megtalálta, megtalálja benne sa­ játos megvitatandó szempontjait. A sokféle értelmezés-átértelmezés után napjainkban —Esterházy Péter, Mészöly Miklós és mások színre lépése után —az anekdotizáló, kissé ódi­ vatú, a „megkésett magyar fejlődést” reprezentáló író immár mint poszt­ modern előfutár (is) szerepel irodalomtörténetünk legújabb lapjain. Írásai­ nak jellemző vonásai —az erőteljes önreflexió, a sokszólamúság, a műfaji korlátok átlépése, a populáris műfajok beemelése az irodalmi kánonba — az ezredforduló, a huszonegyedik század irodalomelmélete számára is új­ fajta értelmezési lehetőségeket tartogatnak. 80 �MIKSZÁTH 170 Egyik legsikerültebb és legkülönlegesebb műve A gavallérok című kisre­ gény is rendkívül sokféle megközelítési lehetőséget nyújt. Az első ítészek természetesen a dzsentri réteg kritikáját, éles szatíráját látták benne. Azét a rétegét, amelyiknek életmódját és jellemét Mikszáth igen jól ismerte és sok művében ábrázolta. Az ötvenes évek sematikus, osztályharcos, a múl­ tat eltörölni akaró világképének jegyében egy kötet utószavában a követ­ kező sorokat olvashatjuk: „A sárosmegyei urak a megkopott címerekkel, a hazug illúziókkal akarják leplezni, hogy milyen mélyre süllyedtek. Mik­ száth itt már nem a régi szeretettel néz a vármegye uraira, jól látja, hogy a hajdan a hatalommal is dacoló kisurak helyén gyűrött gallérú hivatalnokok ülnek. Noha a történet szerint Mikszáth az esetnél személyesen is jelen van, mégis a kívülálló fölényével és biztonságával ítéli meg az esetet” —ír­ ja egy beazonosítatlan szerző, gyaníthatóan a könyv egyik szerkesztője. Ugyancsak itt olvashatjuk a következő mondatokat Király István tollából: „Az elbeszélés gúnyos hangját nem egyszer tompította ugyan, hogy az író maga is gyönyörködött hőseinek színes hazugságaiban, de nem a felszín kedélyes, joviális humora, hanem a mögötte bujkáló, s a befejezésben le­ lepleződő hűvösen gúnyos mosoly jelentette a gavallérok hangulatát.”1 Egy három évtizeddel későbbi, 1985-ben megjelent tanulmányban ez áll: „A minden értékek, a minden igazságok átértékelésének tézisét, még ha so­ ha nem olvasta is kimondójának egyetlen szavát sem, lehetetlen, hogy ne hallotta, hogy ne érzékelte volna. A filozófiától a fizikáig, a szociológiától a biológiáig, a történetírástól az etikáig mindenütt ott volt, ott harsogott.”2 Arról nem tudni, hogy Mikszáth olvasott-e valaha Nietzschét (1844— 1900) —valószínűleg nem —, az viszont egészen bizonyos, hogy eszméinek hatását jól érzékelte. Témaválasztásai, elbeszélő módszerei ezt tükrözik. A posztmodern atyjának tekintett Nietzsche mondja ki a varázsszót: perspektivizmus. Mikszáth látásmódja köztudottan perspektivikus, művei vilá­ gát nem lehet egy központi nézőpontból áttekinteni. A világnak sokféle arca van, attól függ, melyiket fordítja feléd —mondja egy helyen. Ezt a sokféle arcot próbálja minden művében egyidejűleg megmutatni. Több írása lehetőséget ad például arra, hogy racionálisan és misztikus/vallásos néző­ pontból vagy éppen a népi hitvilág felől is értelmezhető legyen, és mind­ egyik interpretáció egyenlő súllyal működhessen. Jó példa erre a Szent Péter esernyője című regény vagy a Kísértet Lublón című kisregény. 1 Mikszáth Kálmán válogatott művei 2. kötet. Szépirodalmi Kiadó, 1955. 513—514. 2 Németh G. Béla 1985. Századutóról-századelőről Magvető Kiadó, Bp., 116. 81 �MIKSZÁTH 170 Eisemann György Mikszáth-monográfiájában a korábbiaktól markánsan eltérő értelmezési keretben, a posztmodern paradigma jegyében ír a Nagy Palóc munkásságáról és A gavallérokról. Egyebek mellett a bahtyini karnevalizáció, a karneváli nevetés felől olvassa, amely nem engedi, hogy a né­ zőpontok abszolutizálódjanak, a formák megmerevedjenek. „S ezek a ’máslétbe-mint-önmagukba’ imagináló extatikus gesztusok egyszerre tar­ talmazzák a szertartások törvényét (játékszabályait) és a karneváli szabad­ ságot. A szerepjátszók képzeletükben és játékukban egyaránt kilépnek én­ jükből, hogy az így teremtett imaginárius szférában leljenek újra önma­ gukra.” E sorokat egy kártyaparti kapcsán írja, de az egész nagy menyeg­ zői játékra vonatkoztatható. Később így folytatja: „Mikszáth művei foly­ vást aláásnak minden egyirányú értelmezési stratégiát, hogy annak az el­ lenkezőjét is lehetővé tegyék. (...) Sőt, az irónia maga is átfordítható a já­ ték komolyságába, a ’szép ősi formák’ tiszteletébe, stb.”3 T. Szabó Levente Mikszáth, a kételkedő modern című könyvében egy kü­ lönleges, itthon kevéssé ismert nézőpontból, a dandyzmus felől közelíti meg A gavallérokat. A dandyzmus a 19—20. század fordulóján állt össze vi­ szonylag koherens világképpé. Mindegyik formája a személyiség önelvűségére, különlegességére, lenyűgöző és figyelemfelkeltő erejére (s ennek he­ roikus, tragikus, akár groteszk, de sohasem nevetséges vagy kisszerű kö­ vetkezményeire) helyezte a hangsúlyt. A dandyzmus mint világkép és iro­ dalmi jelenség megjelenése sokféleképpen magyarázható. A személyiség elsekélyesedése és/vagy árucikké válása elleni tiltakozásként, a társadalmi nagyság, heroizmus elsikkadására adott válaszként az egyéniségkultusz, az „emberfeletti ember”, a kivételesség megteremtéseként, a romantikus egyéniségkultusz meghosszabbításaként egyaránt értelmezhető. A személyiség megformáltsága, gondosan megszerkesztett volta, a kül­ világ reakciójára való figyelés jellemző a dandyre, az a cél vezérli, hogy művészi gonddal vigye színre a személyiségét. Ez a mesterségesség szeretetéhez, a mesterségesnek igazi, érvényes identitásként való feltüntetésé­ hez vezet, és gyakran eredményez provokatív megnyilvánulásokat. „A regény szereplői termékeny kétértelműséget teremtenek mindazt ille­ tően, amit tettek. Többek közt ez távolítja el a regényt attól, hogy egysze­ rű mimetikus (és ráadásul társadalombíráló) szövegként olvassuk, mint ahogyan a regényről alkotott álláspontok némelyike tette, de többek közt ugyanez viszi közel a dandység reprezentatív szövegeihez is. A gavallérok nemcsak a státusz újrateremtésének, illuzórikus újraélésének szándékával teszik, amit tesznek, hanem két más okból: az öncélúvá vált formában 3 Eisemann György 1998. Mikszáth Kálmán. Korona Kiadó, Bp., 115—116. 82 �MIKSZÁTH 170 gyönyörködnek egyrészt, másrészt meg az idegenre tett hatásban. Nem is magukat és másokat szeretnének átverni, fel sem merül például, hogy bíz­ nának abban, hogy nem derül ki annak a természete, amit tesznek. Sőt azt gondolják, hogy az elbeszélő maga is felismeri a játékot, ismeri annak sza­ bályait, ő is gyönyörködik benne velük együtt. Ezért lepődik meg Bogozy és nevezi zöldnek, a játék szabályaiba még nem bevezetettnek az elbeszé­ lőt. (...) Ráadásul nem is a színre vitt személyiségben önmagában gyö­ nyörködnek a gavallérok, hanem a folyamatban, az én színrevitelének örömét élik meg, ez az igazi tét számukra. Az ideiglenes identitásváltást művészettel formálják meg, s a jól sikerült identitásban, annak a létreho­ zási folyamatában, az elért sikerben gyönyörködnek —ebben az értelem­ ben dandy hősök a gavallérok, és játszik rá a dandy-élettörténetek és -tör­ ténetek mintájára a regény.”4 A gavallérokat egyfajta filozófiai felvetésként is olvashatjuk: Mikszáth azt ábrázolja itt, hogyan válhat a forma tartalommá. A szereplők által megfor­ mált, színre vitt játék adja ugyanis énjük, életük igazi lényegét, esetükben a forma lesz maga a lelki tartalom, az identitás. Nem arról van szó, hogy elját­ szanak egy bizonyos szerepet a sok közül, hanem arról, hogy a szerep, a forma egyet jelent életük tartalmával. A színhely, Sáros vármegye, beszélő név. A földhöz ragadt, lehúzó vi­ szonyok között kell megformálni, átlényegíteni, felemelni az életet. A kis­ regény elején —viszonyításképpen — az író összehasonlít két helyszínt, ahol ellentétes módon élnek az emberek. Nincs központi nézőpont, véle­ mény, ítélet. Két életforma olvassa egymást a bevezető részben. Az író megmutat két szélsőséges helyzetet, a többit az olvasóra bízza. „Éppen megfordítva van ez az Alföldön, hol egy csomó rüpőkkel köthetni isme­ retséget, kik egy hatosért hajbakapnak, és csak másnap hallja az ember fe­ lőlük, hogy a legszegényebbnek is ezer lánc földje van. Hiszen talán hasz­ nosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb az élet odafönn a szeretetreméltó urak között, kik előkelően mozognak és beszélnek! A „flanc” második természetükké vált, attól nem tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet életszükségük, mely lelkeiket betölti és szellemü­ ket frissen tartja. Az, hogy ők szegények, végre is csak egy rossz álom, melyből föl-fölrázzák magukat, a francia pezsgő szürcsölése közben, mint ahogy az alföldi gazdagok jómódja és urasága csak egy száraz, élettelen tény, mely a telek­ 4 T. Szabó Levente 2007. Mikszáth, a kételkedő modern. L’Harmattan Kiadó, Bp., 112-113. 83 �MIKSZÁTH 170 könyv lapjain terjeszkedik el, egymás mellé rakott számokban és betűk­ ben”. Már-már arra utal itt az író, hogy az élet maga csak egy nyersanyag, amelyet kedvükre formáznak meg vagy éppen hagynak parlagon azok, akik élik. A megformálás mikéntjét tárja elénk a továbbiakban a felvidéki urak esetében. Legyen azonban bármennyire filozofikus is a téma felvetése, a mű Mik­ száth esetében soha nem elvont, mindig képek, anekdoták, életszerű pár­ beszédek, élőbeszédhez közelítő elbeszélői hang, tehát színtisztán művé­ szi eszközök révén valósul meg. A gavallérok központi képe, a menyegző rendkívül gazdag szimbolikával bír. Elsősorban az ellentétek egyesülését, a vágyak beteljesülését jelenti. A történetben azonban szinte semmit nem tudunk meg a konkrét menyasszony és a vőlegény vágyairól, itt sokkal in­ kább az egész násznép, a társulat vágyai válnak valóra. Azok, akik szoká­ sosan főszereplői az eseménynek, most csak az apropót szolgáltatják a mágikus aktushoz. A szereplők összehordják a különböző birtokokról a színes kellékeket, és legjobb tudásuk szerint eljátsszák a szerepüket, hogy egy varázslatos éjszaka alatt létrejöjjön a csoda: egyesül a forma és a tarta­ lom, az élet és az álom. Van még egy kép a novellában, ami nagyon lényeges a mű egésze szem­ pontjából. A násznép az esküvőre tart, amikor a templomtól nem messze egy sáros szakaszhoz érnek, amit nem lehet kikerülni. A menyasszony ne­ héz helyzetben van, hiszen ha belelép, besározódik a fehér atlasztopánkája. Nem beszélhetnénk azonban gavallérokról, ha ezt a helyzetet nem tud­ nák áthidalni. „Hát, Domoróczy lekapcsolta a meggyszín bársony menté­ jét, és végigterítette a sárfolton. A bájos menyasszony mosolyogva lépege­ tett rajta. Ez volt talán első mosolya a koszorú alatt. Aztán, úgy tudom, ott hagyta a mentét mindaddig, míg mind át nem keltek a dámák. (Képze­ lem, hogy benyomta a nagy Szlimóczkyné és a száz kilóra becsült Csabó Lászlóné.)” Ez a szimbolikus aktus magában foglalja az életforma esszen­ ciáját. Így lehet gavalléros módon felülemelkedni a lehúzó, földhözragadt valóságon. Ugyanakkor az elegancia, a lovagiasság felvillantása után nyomban mutat egy ironikus-parodisztikus képet is. A már idézett Németh G. Béla a következő módon összegzi a század­ forduló Mikszáthját: „Delelőjétől lefelé azonban egyre sűrűbben érintette meg és szorongatta őt is az átértékelések kényszere. Gondolati poggyásza azonban —valljuk meg —nem volt valami terjedelmes és súlyos. Nem egy Kemény vagy egy Eötvös, de legtöbb századvégi ifjabb pályatársáénál is szűkösebb és súlytalanabb.”5 5 Németh G. Béla i. m. 127. 84 �MIKSZÁTH 170 N ém eth G. Béla vélem ényét több kritikus osztotta: hiányolták az intel­ lektuális m élységet M ikszáth műveiből. Ezt láthatjuk a fentebb kiragadott példákból is. Term észetesen joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha valóban ilyen könnyű gondolati poggyásszal rendelkezett N agy Palócunk, akkor m iként adhat feladatot több m int egy évszázada a súlyos gondolatokkal és korszerű elm életekkel felvértezett kritikusoknak? Egyik kedves szerzője, Edgar A llan Poe írt esszét arról, hogyan alkotta m eg a világirodalom egyik legm isztikusabb, legm űvészibb költem ényét, A hollót. A z írásból az derül ki, hogy Poe hihetetlenül precízen és racionálisan gondolt át m inden szót és sort, ezek elhelyezését, egym áshoz való viszonyát és várható hatását. Rendkívül kem ény intellektuális munkát végzett azért, hogy az érzelmi-mű­ vészi hatás tökéletes legyen. Valószínűleg ezt tette M ikszáth is. A közhiede­ lemmel ellentétben nem ösztönösen, esetlegesen, itt-ott logikátlanul írta a szövegeit, hanem nagyon is tudatosan és erős intellektussal szerkesztette azokat. A korábban idézett T. Szabó Levente állapítja meg, hogy „tudatos, saját munkájára élesen rálátó, reflexív és megfontolt alkotó M ikszáth.”6 Köztudott róla, hogy az elm életekkel szemben sokkal inkább a m egfi­ gyelést, a gyakorlati tapasztalatokat részesítette előnyben. Tudta, hogy az absztrakciók, az elvont fogalm ak nem alkalm asak arra, hogy befogják azt a totalitást, ami az élet, a M indenség. Szépíróként m aga is képes volt olyan valóságot terem teni (a valóság olyan sok arcát m egm utatni), ami nem fért bele sem m ilyen m agyarázó képletbe, egyetlen kor elm életírói sem tudták m aradéktalanul egyetlen irányzathoz sem besorolni. H a visszatekintünk az elm últ hosszú időre, egyre biztosabban állíthat­ juk, hogy a „tudom ányosság” és a m űvek párbeszédében határozottan M ikszáth szolgáltatja a m eggyőzőbb érveket. 6 T. Szabó Levente i. m. 309. 85 �PORTRÉ Ba l á s Ró b e r t Szent Koronát is formázott a „fajátékos Igen, jó hely ez az Újlak —félúton Pálfalva és Kisterenye között —, elvégre m ely faluban látni ilyen modernkori autósztrádát és aluljárót? M essziről lát­ szik, hol lakik Dancsó István, a neves kézműves, akinek az udvarán, a m ű­ hely —ahogy ő mondja: a „Sufni” —előtt testes faszobrok üdvözlik a köze­ ledőt. Ezek is a M ARTA-díjas alkotó művei, és (én mondom!) túltesznek az amerikai országutak m entén integető mókás totemoszlopokon! H ogy hon­ nan jött számára az ötlet? Valahol a tévében látta, hogy valam ely alpesi falu­ ban egy ilyen alak orrából folyik a forrásvíz. Így születtek m eg ezek a —saját elnevezésében —„misztikus manók”. Azért misztikusak —mint mondja —, m ert az erdő, ahonnan származnak, m indig tele van rejtélyekkel. Ugyanilyen rejtélyeket tartogat a „Sufni” is, ahová belépve különleges vi­ lág fogadja az érkezőt. A kis műhelyben serényen zajlik a munka, bár ennek látványos, monumentális jeleit nem m indig láthatja a szemlélődő. A szerény m ester apró fadarabokkal babrál, sokszor napokon keresztül. Am ha elké­ szül a darab, a nagyvilág is csodálhatja. Dancsó István ötletes egyedi fajáté­ kokat készít, így a polcon is apró, de boszorkányos ügyességgel összerakott vonatszerelvények, repülők, vadászgépek, helikopterek, versenyautók, m o­ torok — közöttük H arley Davidsonok —, kamionok, tartálykocsik, m ar­ kológépek sorakoznak, de a kollek­ ció ennél is gazdagabb. Vajon mikor szállta m eg az ih le t...? „Először 1995-ben indultam velük egy pályázaton, ám a játékcsaládot azóta is végigkíséri a balszerencse” — említi. Pedig ki hinné ezt, ha tudjuk, hogy a „m ester” a Budapesti N em ­ zetközi Vásáron az ipari minisztéri­ um standján állította ki a játékait, amelyek ipari formatervezési nívódí­ jat, miniszteri dicséretet kaptak... >K Dancsó István a rönkmanóval 86 �PORTRÉ Ne szaladjunk azonban előre! E lőször ism erkedjünk m eg D ancsó Ist­ vánnal, a varázslatos ügyességű kézm űvessel, aki az elm últ évtizedekben a fajátékok és a „m isztikus m anók” m ellett m ég több érdekes m űvével hívta fel m agára a figyelmet! Nos, hogyan is kezdődött...? „A történelmi Pusztam árkházán nőttem fel, ahol egykor idősebb Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész is alkotott, vagyis úgy tűnik, a kis falu jó term őtalaja volt az ügyes kezű embereknek. Közéjük tartozott édesapám is, akinek a fafaragásaira csodálattal tekintettek, és gyerekként én is elbűvölten bám ultam a munkáit. Sípokat és pásztorbotokat faragott, de múzeu­ moknak is készített tárgyakat. Engem is megajándékozott kis hajókkal, re­ pülőkkel, én pedig, már gyerekként kezembe vettem az első fadarabokat, az éles kést, s próbáltam ügyeskedni. Ebben ő is segített, mutatta, hogy a hajó­ kat az akácfa kérgéből kell kifaragni: így könnyűek lesznek és gyorsan siklanak. Én pedig lelkesen faragtam a pici hajókat. Ez volt az első indíttatás, amely végigkíséri az életemet” —eleveníti fel a több mint félévszázados tör­ ténetet. Az ügyes kisfiú azonban nem elégedett m eg az egyszerű fatárgyak, játékok kifaragásával: m ind bonyolultabb darabokkal próbálkozott: légcsa­ varos repülőgépeket készített, amelyek kinn a pusztán a nagy tavaszi szelek közepette beindultak, forogtak, a tízéves gyerm ek pedig örömmel csodálta saját keze munkáit. A fiú később esztergályosnak tanult, és a műhelyfoglal­ kozásoknak helyet adó kisterenyei gépüzem ben kem ény zsírból sutytyomban kifaragta a mestere fejét. Am ikor ez kitudódott, az öreg szaki büszkén csődítette oda az egész üzemet, járjanak csodájára tehetséges tanítványa „élethű” művének. * Időközben Dancsó Istvánt már nagyon fiatalon izgatták a világűr titkai, szinte „falta” a sci-fi regényeket, de az ismeretterjesztő műsorok, előadások is érdekelték. M ég ipari iskolásként ismerkedett m eg egy idős baglyasaljai emberrel, aki megkérte, hogy készítsen alkatrészeket a csillagászati távcsö­ véhez... „Így lépett az életembe a csillagászat, s közben Kubus G yula barátom is közölte, hogy ő is szeretne távcsöveket készíteni, segítsek neki. A TIT égi­ sze alatt akkoriban járt le Salgótarjánba előadásokat tartani Kulin György, az U ránia Csillagvizsgáló híres vezetője, akit rendszeresen meghallgattunk. N agyon egyszerű em berként vonattal járt, mi pedig Ú jlakig, Kisterenyéig kísértük, s akkor szövődött vele az ismeretség. Elm ondta, neki is szük­ sége lenne olcsó, de jó távcsövekre, hogy ellássa az iskolákat egy-egy ilyen „égbelátóval”, hadd lássák a gyerekek, mi vesz körül minket. M eg is bízott bennünket apróbb távcsőalkatrészek kivitelezésével” — folytatja Dancsó 87 �PORTRÉ István. Kulin G yörgy később felvetette: nem tudnának-e az addigi 2 0-40szeres nagyítású távcsöveknél erősebbeket is készíteni? A 80-100-szoros nagyítású „égbelátó” m ár nagyon prím a lenne —biztatta őket a legendás tu d ó s... „M i pedig hozzáláttunk, speciális gépeket hoztunk létre. Kubus G yula fél életét az üvegm egm unkálásra tette fel, és m ost belevetette m a­ gát a munkába: az optikát készítette, a tükröket csiszolta. Jóm agam a táv­ cső alkatrészeit gyártottam , és bevettük m ég Vass Zoltánt, aki az össze­ szerelést és a festést végezte. H árm an 1984-ben, a TIT égisze alatt alakí­ tottuk m eg a D aV aK u alkotóközösséget, amely oktatási és am atőr célokra készített távcsöveket. Ez több évig tartott, a tükrös látcsöveink az ország m inden részére eljutottak, de az U rániának is dolgoztunk kom oly, nagy­ m éretű távcsöveken. O k is elám ultak, m ert állami cég nem tudott ilyene­ ket gyártani” —említi. El is nyerték távcsöveikkel a BN V nagydíját. A z pedig szinte „term észe­ tes”, hogy a salgótarjáni G edőcz-tetőn m egnyílt U ránia-csillagvizsgálóba is DaV aK u-távcső került. Az „űrkorszak” fénykora Kulin G yörgy 1989-ben bekövetkezett halálá­ ig tartott, m ert utána rajtuk kívül senki sem tartotta fontosnak a folytatást. A nyolcvanas évek végén D ancsó István egyébként is kényszervállalkozó lett. Á m néhány távcsövet m ég el tudtak ad­ ni, és továbblépésen is törték a fejüket. „Egy újabb találm ányom volt a TeM iszkóp, am ely látcsőként és m ikroszkóp­ ként is használható, és az üveglencsé­ ken kívül m inden „porcikája” a legfino­ mabb fából van. Szintén fából faragott, m űvészi kivitelezésű távcsöveket is ké­ szítettünk, am elyekből Svédországba és M adeira szigetére is kerültek p él­ dányok, ám itthon nem volt fizetőképes kereslet ezekre az igényes m un­ kákra” - em líti csalódottan. Ezért új dolgokba vágott bele: üvegasztalokat, tévéállványokat, fa kisbútorokat készített. „Ilyen asztalkészítés közepette tért be hozzám egy kereskedő ember. M egkérdezte, tudnék-e neki kis ke­ rekeket gyártani a játék faautóihoz, am elyeket óvodáknak készít. M ond­ tam: persze, tudok, de hozzon a játékokból, hadd lássam őket. Kezdetleges 88 �PORTRÉ állatfigurákat mutatott, autókat pozdorjából. A zt mondtam: csinálok én en­ nél különbet. M ire két hét m úlva jött a hatszáz fakerékért, addigra el is ké­ szítettem az első fajátéksorozatomat. Láttukra a férfi összecsapta a kezét, és felkiáltott: jaj, ezeket nagyon jó pénzért el lehet adni. De végül nem tudtunk megegyezni, m ert csak nyerészkedni akart rajtam” —említi. Ő pedig 1995-ben hirtelen ott állt a fajátékaival, s nem tudta, m it kezd­ jen velük. Ekkor régi rajztanára, Radics István találta m eg a környezetvé­ delmi m inisztérium fajátékokra szóló pályázatát. A Budapesti Tanítókép­ ző Főiskolán tartott kiállításon em berünk a teherautóval, helikopterrel, tankkal és Form a-1-es versenykocsijával nagy tetszést aratott, de a lelkes vállveregetéseken kívül nem kapott semmit. A következő évben a H adtör­ téneti M úzeum ban kupákat, gyertyatartókat, faragott serlegeket állított ki —de ott is „csak” m osolyt és tapsot kapott. 1996 tavaszán, a balassagyarm ati Ipoly V ásáron a m ester a nagyközön­ ség előtt szem élyesen m utatta be játékait. N agy sikert aratott! Pom ezansky György, az em lékezetes Felkínálom cím ű tévém űsor atyja is hihetetlennek tartotta, hogy ezek a játékok kézi m unkával készültek. A sikerek gyümölcse azonban csak-csak nem érett be. Dancsó hiába kért segítséget a játékok piacra juttatására, a sorozatgyártásra, süket füleket talált. M a sem érti, miért. Sőt: gyanítja, hogy valakik a háta m ögött kihasználták. Bizonyíték hiányában senkit nem tud nyíltan megvádolni, de sötét titkokat sejt. Em lít egy esetet. M int mondja: 1996 novemberében jelzést kapott arról, hogy játékai beju­ tottak a Néprajzi M úzeum kiállítására. De hivatalos értesítést, meghívót nem kapott, így az ünnepélyes megnyitó napját otthon töltötte. Egyszer csak csörgött a telefon. A vonal túlvégén a megyei lap újságírónője volt, aki meglepett hangon kérdezte: „István, ön otthon van? M agának most nem a Néprajzi M úzeum ban kellene lennie? N incsenek ott a dolgai kiállítva?” „Igen, úgy tudom , ott vannak, de nem kaptam sem m eghívót, sem érte­ sítést, és így nem tudom , mi van, hányadán állunk” —felelte a mester. „De tudja, hogy díjazták az ön dolgait?” — kérdezett tovább az újságírónő. „Sem m it sem tudok, m ost hallom öntől” — felelte m eglepetten Dancsó, aki az eset után nyom ozni kezdett, szaladt fűhöz-fához, hogy keresse és m egtalálja az igazát —de m a sem tudja, ki lehetett az „ál-D ancsó”, aki a díjátadón a nevében átvette a jutalmát. A „fajátékos” azonban ekkor sem adta fel az álmait, hogy valaha na­ gyobb tételben gyárthatja remekeit. H itte, hogy a kem ény m unka elnyeri m éltó jutalm át — a sikersorozat pedig folytatódott. Játéksorozata 1997ben, a M agyar Term ék Nagydíj pályázatán ipari m iniszteri oklevelet, az 89 �PORTRÉ O rszágos Kézműves Kisipari Tanács kiállításán különdíját, az Ipari For­ m atervezési Nívódíj pályázaton pedig nívódíjat kapott. A következő év­ ben a M agyar Á rukat Tám ogató A lapítvány (MARTA) nagydíját, m íg 1999-ben a M agyar Szabadalm i H ivatal különdíját kapta meg. 2000-ben m űveit bem utatták a M exikói N em zetközi Játékkiállításon, 2003-ban p e­ dig M agyar Kézműves Rem ek cím et kapott. A közel harm inc típusból álló játékcsalád elem eit a Képző- és Iparm ű­ vészeti Lektorátus m inősítette, így azok m űvészeti term ékként hozhatók forgalomba. A jelentős szakmai sikerek ellenére m iért nem tud befutni? Fából készült mozdony „M agam sem értem ezt! M ár az égvilágon m indent m egtettem játékaim piacra juttatása érdekében. Ezért indulok el a különféle pályázatokon, ezért fektettem az ügybe jelentősebb összegeket. Sokan mondták: István, m indig el kell kezdeni valahol és lépkedni felfelé. S ha m ár vannak refe­ renciaanyagaid, azokkal bárhol fel tudsz lépni. Nos, nekem ezek az alapok m egvoltak, m égsem jutottam egyről a kettőre. M ire elértem a csúcsm inő­ séget, m inden kapu sorra bezárult előttem ” —kesereg. H iába szeretett vol­ na egy kisebb alkotóm űhelyt létrehozni szuper célgépekkel, nem tám ogat­ ták. Ez azért is siralmas, m ert például Svédországból is kapott ajánlatot a fajátékok gyártására, de kapacitás híján nem vállalkozhatott a nagyobb so­ rozatgyártásra. Pedig egy ízben —m int m ondja —szem élyesen az ipari m i­ niszter látogatta m eg a standján, s ötm illió forint vissza nem térítendő tá­ m ogatással kecsegtette, de „azóta is jön az ötm illió forint” —említi. A ku­ 90 �PORTRÉ darcok hatására aztán em berünk is kénytelen volt m agáévá tenni Katona Jó z sef nagy nem zeti drám aírónk keserű szavait: „H a a m adár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelm éről gondoskodik és elhallgat.” Így a csodált fajátékok a „Sufni” polcára kerültek, Dancsó pedig —jobb híján — visszatért a fém töm egcikkekhez és a kisbútorokhoz, am elyek m égiscsak hoznak ném i péterfillért a k o n yh ára... * . V a g y beesik néhanap egy-egy gyertyatartó, esetleg más apróság vala­ m ely környékbeli templom nak. Így történt, hogy egyik reggel váratlanul betoppant hozzá Zahar Béla pásztói plébános. Az esperes úr kiterített egy papírm asét, és előadta, hogy szeretné, ha Pista barátja elkészítené szám ára fából —igen! —a Szent Korona m ásolatát. D ancsó kissé m eglepődött, de nem rettent vissza a feladattól. Igaz, a m unkához nem állt a rendelkezésé­ re pontos tervrajz, csak leírások, fényképek alapján készíthette el az erek­ lye hasonm ását. A „születés” körülm ényeiről a m ester elmondta: „Az atyával arról beszélgettünk, hogy nagyon sok olyan szerény körülm ények közt élő em ber van a környéken, akik egész életükben egyszer sem jutnak el az Országházba, hogy saját szem ükkel lássák a Szent Koronát. Ezért kell elkészíteni egy magas iparm űvészeti színvonalú m ásolatot, amely a tem plom ban kiállítva eljut az egyszerű emberekhez. Ö röm m el láttam hoz­ zá az izgalm as m unkához.” N em akárm ilyen alkotófolyam at indult a m ester kis m űhelyében, de m int elm ondta, a korona szerkezetének elkészítése szakm ailag nem oko­ zott számára gondot. Az egyedi kézm űves m unkára kétszáz órát szentelt. A korona m érete az eredetivel szinte azonos: a m agassága 127, a belső m érete 200 millim éter. „N em tudok róla, hogy előttem valaha ilyen kézi m unkával elkészítették volna a Szent K orona m ásolatát. A fa m eghajlításához szakm ai jártasság kell, de ez nekem nem volt probléma. Előbb elké­ szítettem a korona vázát, m ajd ráhelyeztem a kiegészítő díszítéseket. A p i­ ci kis egyedi gyöngyöket, díszeket is nekem kellett kitalálnom , elkészíte­ nem. Kétszáz gyöngy öleli körül a koronát, m indet fából készítettem , fémből csak a gyöngyöket, díszeket tartó láncok vannak. A bélése bíbor­ színű, gyönyörű franciabársony” — m agyarázza a szakember. A korona festéséhez találni kellett egy jó kézi festőt. A nehéz, finom m unkával Urbánné M anyasz Beátát bízták meg, aki m intaszerűen oldotta m eg a felada­ tát. Így lett teljes, látványos és lenyűgöző a Szent Korona másolata. Az ügyes kezű m ester a koronázási ékszereket is fából készítette el. A jogar 91 �PORTRÉ festése Losonczy Ildikó m űvészetét dicséri, m íg az országalm át aranyszín­ nel futtatták be. Az így elkészült kézm űves rem ekeket Pásztón 2016 augusztusában, a Szent Jobb fogadási m iséjén m utatták be. „Részt vettem a szertartáson, a hely szelleme és az esem ény jelentősége m egragadott. Boldog voltam, hogy a Szent Jobb közelében az én m unkám is helyet kapott. Nagyobb m egtiszteltetésben nem is részesülhettem volna” —említi lelkesen, hozzá­ téve: a fából készült Szent K orona-m ásolat azóta a pásztói tem plom n e­ vezetessége, az ország m inden részéből csodájára járnak. Ez egy kis vigasz és kárpótlás szám ára az elvesztegetett évekért és az elszalasztott lehetősé­ gekért. M int említi, m egjósolta az atyának: a korona körül csodák fognak történni. És m ost ím e, Dancsó azt várja, m ikor kopog be hozzá az atya, hiszen az utóbbi hetekben a fél ország a pásztói tem plom rejtélyéről, a sí­ ró M ária-szobrokról beszél. T ényleg csak ez kellett a cso dáh o z...? A fá b ó l készült Szent Korona másolat 92 �1956 NÓGRÁDBAN Sz a b ó En d r e / „Édesanyám nádfedeles háza.. O sztroluczki M ihály 56-os em lékei Hogy, hogy nem történt, de összebarát­ koztam Osztroluczki M ihállyal, aki ha tehet­ te, bejárt hozzám a Nógrád gyarmati szer­ kesztőségébe megbeszélni a kisgazdapárt he­ lyi és megyei dolgait. Abban az időben for­ rongott a párt és a barátom sokszor tanács­ talan volt, hogyan tovább. Valahogy bizalma volt hozzám és meghánytuk-vetettük a dol­ gokat. Volt miről beszélgetni, közte helyi ügyekről is, mert önkormányzati képviselő lett Mihály. Képviselte a pártot a különböző fórumokon, eseményeken, koszorúzásokon és mondta is nekem: —Én ezért már 56-ban megszenvedtem. *** A kkoriban húszévesen Bokoron élt a saját földükön gazdálkodó szülei­ vel és három testvérével. M ár a katonai behívót vártam, mikor október 23-án ér­ tesültünk a rádióból a budapesti eseményekről. Egy házat építettünk kalákában és pihenés közben hallottuk a rádióban Gerő Ernő beszédét a beszolgáltatásokról, mi­ kor hirtelen megváltozott az adás és a himnusztjátszották be, majd puskaropogás is hallatszott. Magam sem tudom, de hirtelen azt találtam mondani, hogy fiúk, Pesten forradalom van! Erre fölálltunk és elmentünk a fa lu boltjába. Jött egy ember velünk szemben és azt mondta, meghalt a nyolcvanéves Krátki Nagy Mihály, aki nagygazda­ ként sokat szenvedett Rákosiéktól. Mondtam az embereknek, hogy várhatott volna egy órát a halál, hogy az ember megtudhassa, vége van már a kommunizmusnak. A bolt tele lett emberekkel. Elkezdtem énekelni, hogy „Édesanyám nádfedeles háza, kis­ kapuja régen be van zárva... ” és velem énekelt mindenki. Nagy volt az öröm a falu­ ban, de az aggódás is, hogy sikerül-e, amit Pesten elkezdtek. A helyi kommunisták csak figyeltek, nem szóltak egy szót sem. Másnap átmentünk Kutasóra, ahol volt egy bódés busz, úgy neveztük, hogy „fakarusz”- azzal bejártuk a környéket. A zászlóból mi is kivágtuk a címert és egészen biz­ tos voltam abban, hogy győz a forradalom - emlékezett fényesedő szemmel M i­ 93 �1956 NÓGRÁDBAN hály. Aztán a történetet ott folytatta, hogy Bokoron is falugyűlést tartottak, ahol Kőrösi tanító úr és Dudás János arról beszélt, hogy vigyázni kell a rendre, az értékekre, mert végre a magyarság maga rendezheti az ügyeit. Megalakították a Nemzeti Tanácsot, amelynek Kőrösi József tanító lett az elnöke és a húszéves Mihályt a helyettesének választották. A faluban a for­ radalmi napok mindenese lett. Kisdobosként dobolta végig az utcákon a hí­ reket és azt, hogy gyűjteni kell a Pesten harcolóknak. A helyi téesz elnöke a nagygazdaként közösbe kényszerített Kalocsi János volt, aki nem tett elle­ ne, hogy a Csepel teherautójukat erre a célra igénybe vegyék. Szegényen, a tűzhelygyárban végezte kubikusként, pedig szódagyára is volt. Adakoztak is az emberek, amit csak tudtak és pár fuvar élelmet föl is juttattak Pestre. *** Bokor kis falu volt, valamikor a bujáki csendőrséghez tartozott, a Nem­ zetőrség is ott alakult meg, amelybe Mihály is belépett. Kapott egy 48-as mintájú kispuskát és a faluban vigyázta a rendet. Mikor november 4-én bejöt­ tek az oroszok és mindenféle hírek jártak, aggodalommal hallgattuk a Szabad Euró­ p a Rádió híreit, és azt, hogy nem jö n segítség. Nem is jött. A maradék reményeinket még táplálták, a MUK, „a márciusban újra kezdjük ”feliratok, de az 1957január­ jában Bokoron is megjelenőpufajkások a megtorlás kezdetétjelezték. Keresték őt is, a „Mihály legényt”, ahogy őt nevezték, de egypárszor si­ keresen meglógott előlük a kamrából, ahol hált és neki a rejtőzködésre al­ kalmas temetőnek. Azonban május közeledtével már föladta a bujkálást. Húsvét vasárnap hajnalán fél egy körül bezörgettek a pufajkások. Halálra vált szüleit félrelökve végigkutatták a házat a „Miska legényért”. A kamra ajtaját berúgta a pásztói Durucz rendőr és rászólt, hogy öltözzön. Közben felszólították, ha ellenszegül, fegyverrel válaszolnak. Édesanyám kétségbe esve kiáltozptt:,Miért viszik el? Ne bántsák!” és az apám is mondta a magáét, de vittek. Még a kiskapuból visszanézve azt láttam, hogy az anyámat a Durucz rendőr a gép­ pisztoly csövével visszalökte... és ez nagyon fá jt nekem —mondta fátyolos tekin­ tettel az akkor 64 éves barátom. *** Az út Pásztóra hosszúra sikeredett. A pufajkások Cserhátszentivánban felkutatták Balázs Ferencet és egy Csemői nevű embert. Aztán Ecsegről Veres István került a teherautóra. Csécséről Határ Ferenc, Szirákról Tö­ rök Árpád lett felrakva és így érkeztek a pásztói rendőrségre. A z összesze­ dett emberek nem tudták, mi vár rájuk, de a pufajkások igen, mert már j ó ideje így csinálták ezeket a fuvarokat. Tele voltak a rendőrségfogdái —emlékezik komoran. Aztán kiabálták, hogy a legényjöjjön fel. E z én voltam. Ahogy beléptem a kihallga94 �1956 NÓGRÁDBAN tós%obába, azzalfogadtak, hogy ütöttek, ahogy rám fért. Ádám István, aj ó mázsányi rendőr volt a kihallgatóm. Kérdezték, hol van a puskám és kinek van fegyvere. Mond­ tam, nincs puskám és senki nem dicsekszik el, hogy van fegyvere. Összevertek, alig tudtam visszabotorkálni a zárkába. Én még megvoltam, de a társaim közül akadt, akit véresen hurcoltak vissza. A Balázs Feri már idősebb ember volt és a kihallgatás után sírva jö tt vissza, vérfolyt a füléből. A mindenki által tisztelt és udvarias, művelt Körösi tanítót nagyon összeverték, teljesen megaláztak és évekkel később ebbe is halt bele. Ez így ment f é l hónapig, mikor május közepén kiengedtek azzal az utasítással, hogy REF-es vagyok és ahol két ember van, ott nem állhatok meg beszélgetni. Még a kocsmába se tehettem be a lábam, csak a templomba, mert elbeszélgetnek ve­ lem. A jogosítványomat is elvették. Gyalog botorkáltam haza, ahol a család nagy öröm­ melfogadott, de úgy kellett vetkőznöm, hogy ne áthassák feketére vert testem és talpam. Egy ideig az apámnak segítettem a 25 hold föld munkáiban. Volt hat tehenünk, két igavonó ökör, anyadisznók, birkák, volt munka elég. De kellett a pénz és novemberben elmentem a salgótarjáni tűzhelygyárba dolgozni. Amikor csak hazajutottam a falumba, egyedüljárkáltam, mertfigyeltek. Volt olyan, hogy a bujáki táncmulatságon kitört a ve­ rekedés és a rendőrök engem vettek elő, hogy teremtsek rendet, mert ha nem, nekem lesz bajom. Nem volt mit tenni, bementem a verekedők közé és mikor megszólaltam, úgy p o ­ fon vágtak, hogy szikrázott a szemem. Nem ütöttem vissza, hanem azt mondtam: „Gyere ki velem és hallgass megj.” Így is történt, és mikor kimentünk, elmondtam, mi a helyzet és abbahagyták a legények a verekedést. De voltak még különbek is... —nézett rám kérdő szemmel, hogy értem-e a történteket, azokat az időket. *** Még 1958 tavaszán behívatták a helyi pártirodára és fölajánlották neki, hogy beléphet a pártba, ami tanulási lehetőséggel is jár. —Udvariasan meg­ köszöntem, elhárítottam az invitálást. A zt mondtam, megtiszteltetésnek érzem a hí­ vást. Aztán Dudás Márton bácsi, aki a tanácson dolgozott, fogalmazott egy kérvényt, hogy a „Miska gyerek” jogosítványát adják vissza. Nem sok remény volt, de csodák csodájára a salgótarjáni közlekedésrendészet viszszaadta a jogosítványt. Így került aztán a tűzhelygyár teherautójára és egy kicsit könnyebb lett a világ. Azután 27 évesen megnősült, elvette a nagyló­ ci Kozma Erzsébetet, aki minden dolgában hűséges párja lett és két gyer­ mekkel ajándékozta meg. A gyarmati VOLÁN üzemegységébe 1966-ban vették fel. A Pásztó—Bokor—Balassagyarmat járatot vezette nyugdíjazásáig. Keresete mindig a legkevesebb volt és soha nem kérdezte meg, miért. Nyugdíjba 8010 forinttal ment el. Mikor jöttek a változások, elkezdte szervezni a kisgazdapártot. Egyike volt annak a 18 balassagyarmati polgárnak, akikkel 1989. november 18-án 95 �1956 NÓGRÁDBAN közös akarattal megalakították a helyi kisgazdaszervezetet, amelynek elnö­ kévé az ipolyszögi Huttyán Pált választották, ő lett a megyei elnök is. A pártközpontból Bereczki Vilmos jött le. Nem tudták, hogy m i lesz, de na­ gyon akarták a változást. Osztroluczki M ihály a lányával, M ártával és Huttyán Pali bácsival járta a vidéket, a falvakat és szervezték a kisgazdapár­ tot. M ikor Fenes László lett a megyei elnök, Salgótarjánba került a m indig is Gyarmaton volt megyei központ, amely sértette az ittenieket. A párt nevé­ ben minden városi ünnepségen koszorúzott és a lakók bizalmából bekerült az önkormányzatba is. Áldozatos m unkáját ism erték el Kovács Béla-díjjal, amelyet a vidékfejlesztési miniszter adom ányozott részére. M ikor elment közülünk, a temetésén az özvegye kérésére én búcsúztattam a barátok ne­ vében. Isten veled, kedves barátom, Osztroluczki Mihály! Kun Péter: Objektum 96 �ZENE Ke r e k e s En d r e Lá s z l ó A rapszódiáról A Palócföld előző, 2017/3. számában megjelent tanulm ányomból kide­ rült, hogy az európai romantika nemzeti vonalában egy zenei tém a (jelen esetben a Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló) is elég volt ahhoz, hogy feldolgo­ zásaival befolyásolja egy nem zet identitását, növelje nemzeti érzését. A 19. század volt a kora a nagy nemzeti zeneszerzőknek, raps%odos%okmk, akik „megénekelték” m űveikben nem zetük dicsőségét, nagyságát a nép zenéjét felhasználva. M agyar vonatkozásban ez nem kisebb emberre volt igaz, mint Liszt Ferencre. 1846-ban írta: „Magyarországi tartózkodásom alatt sok töredéket gyűjtöttem, amelyek segítségével újra össze lehetne állítani a zenei eposzát ennek a külö­ nös országnak, amelynek énekese, rhapsodosa akarok lenni.” 1 De kik is voltak azok a rapszodoszok? Hogyan kapcsolódott ez össze a romantika rapszódiáival és rapszódiaszerzőivel? M ilyen „formái” vannak a rapszódiának? A nagy zenei lexikonok, m int például Brockhaus és Riem ann m űve, il­ letve a Grove Zenei Lexikon m egegyeznek abban, hogy a műfaj gyökerét az antik hagyom ányokban kell keresni. A rapszódia szó a görög gánxa> ("varr", fo lto z 5) és coőp ("ének") szavak összekapcsolódásából jött létre, jelen­ tése "összevarrt ének’. A Homérosz utáni évszázadokban az antik hősöket megéneklő eposzok előadását nevezték így, m elyet a rapszodoszok adtak elő hangszeres, khitara-kísérettel. A rapszódiák előadásának hagyom ánya egé­ szen a kései ókorig kimutatható. Legtöbbször ünnepi alkalmakkor, ünnepi összejöveteleken hangzottak el ezek a hősi énekek. Az antik világ legism er­ tebb énekm ondója minden bizonnyal az im ént említett Homérosz névvel illetett énekmondó, kinek kiléte a múlt hom ályába vész, illetve az irodalom ­ történet az Iliász és Odüsszeia címekkel ellátott eposzait tartja számon. A rapszódia m int zenei műfaj a 18. század végén alakult ki. Érdekes m ó­ don nem a nem zeti „történeténeklés” hívta életre ezt az antik műfajt. T er­ m észetesen volt kapcsolódási pontja az antik énekm ondókhoz, de ezt csupán a rapszodoszok m intájára elképzelt, epikus, rögtönzésszerű, néha tö­ redékes előadásban ragadhatjuk meg. H ogy ki volt az első, aki a zenei kom pozícióját rapszódia névvel illetve, arról a zenei lexikonok és tanulm á­ nyok m ás-m ás vélem énnyel vannak. A nnyi bizonyos, hogy a ném et Chris- 1 1 D OBSZAY László: Magyar zenetörténet. Gondolat, Budapest, 1984, 235. 97 �ZENE tian Friedrich D ániel Schubart Musikalische Rhapsodien címmel adta ki kom pozícióit három kötetbe sorolva 1786-ban. A z első igazi rapszódiák szerzői sem jobban ism ertek hazánkban, olykor m ég a zenetörténészek is m egfeledkeznek a két cseh illetőségű zeneszerzőről, V áclav Tom ásekről2 és Jan V áclav V orísekről.3 Tom ásek több sorozatban jelentette m eg rap­ szódiáit 1810 és 1840 között, V orísek pedig 1818 előtt jelentette m eg 12 kom pozícióját Op. 1-es jegyzékszám m al, m elyeket rapszódiáknak neve­ zett el. A két cseh kom ponistának köszönhetően alakult ki a rapszódia m int zenei műfaj, m ely cím m el karakterdarabokat neveztek meg. A 19. századi E urópa nem zetei (főként azok a nem zetek, am elyek el­ nyom ás alatt éltek) rájöttek arra, hogy identitásukat, nem zeti érzésüket nem csak szóban, hanem a m uzsikában is kifejezésre juttathatják. Ekkor indult el az a hullám a klasszikus zenében, am elyben a híres nem zeti té­ m ákat felvonultató rapszódiák megszülettek. A m agyar zenetörténet, m int ahogyan azt a bevezető gondolatokban is írtam, első nagy rapszodoszát Liszt Ferencben látja. Liszt két alkalommal látogatott el M agyarországra az 1830-as és 40-es években: 1838—39 telén volt az első hosszabb időszak, m ajd később 1846 folyamán tett nagyobb utazást hazánkban.4 A későbbi Magyar rapszódiák szem pontjából ezen két út fontos jelentőséggel bírt, hi­ szen ezen két út alatt gyűjtötte össze azt a zenei anyagot, amelyből később a rapszódiák korábbi, m ajd 1851 és 53 között készült végleges változatok alapanyagát adta. Liszt a rapszódia cím et nem az ekkoriban m ár divatos rapszodikus, szabad stílusú karakterdarabok után vette. Ő m aga fogal­ 2 Václav Jan Krtitel Tomásek (1774-1850) a 18—19. század fordulójának nagy cseh zeneszerzője és zenepedagógusa volt. Autodidakta módon tanult meg zongorázni és az egyik legnagyobb cseh iskolát hozta létre. Olyan neves muzsi­ kusok tanultak a Tomásek által létrehozott intézményben, mint Alexander Dreyschock és Eduard Hanslick. Kapcsolatban állt a kor neves zeneszerzőivel, például Maria Szymanowskával. Művei mind a klasszikus és a romantikus zene jegyeit magán hordozzák, számos nagyzenekari, kamarazenei kompozíciót, il­ letve zongoraművet alkotott. 3 Jan Václav Hugo Vorísek (1791—1825) Tomásekkel együtt a klasszika és a ro­ mantika határán alkotó kiváló cseh zeneszerző, zongoraművész volt. Csoda­ gyerekként számos cseh városban szerepelt, majd Bécsbe került. Kapcsolatba került többek között Beethovennel, Schuberttel, Louis Spohrral és Ignaz Moschelesszel. 34 éves korában bekövetkezett halálát követően számos szóló zongoraművet, illetve egy szimfóniát, kamarazenei művet hagyott maga után. 4 Liszt ezen két időszakban tett magyarországi hangversenyeiről részletesen érte­ kezik: D ÖMÖTÖR Zsuzsa—KOVÁCS Mária—M ONA Ilona—SZIKLAVÁRI Károly: Liszt Ferenc utazásai a reformkori Magyarországon. Eötvös Kiadó, Budapest, 2015. 98 �ZENE mazta meg, hogy elsősorban „nemzete rapszodosza kíván lenni”, illetve ahogy Festetics Leónak írja 1846. augusztus 5-én „ ...s Te tudod, hogy ami a Frisset és a Lassant illeti, nem vagyok igénytelen, tekintve, hogy nem kisebbre vá­ gyom, mint hogy isteni jogon én legyek Magyarország királyságának első cigánya, mint ahogy Latour d ’A uvergne Franciaország első gránátosa akart lenni. ”5 Ham­ burger Klára leszögezi Liszt műveiről írott kötetében56, hogy Liszt rapszó­ diáiban se nem ősi, se nem cigány, se nem egységes zenei anyagból alkotta meg műveit. Az 1853-ig írt rapszódiák mindegyike idegen zenei témákra épül, melyek között csárdások, verbunkosok, népies műdalok szerepelnek. Elvétve akadnak olyan zenei témák, melyeknek eredetét nem sikerült kideríteni, viszont jószerivel vannak zenei alapanyagok, melyeket Kossovits József­ től, Rózsavölgyi Márktól, Csermák Antaltól, Szerdahelyi Józseftől, illetve Egressy Bénitől kölcsönzött. A rapszódiák első változatában (Magyar Da­ lok (sic!) és Magyar Rhapsodiák, kiadták 1839 és 47 között, főként a bécsi Haslinger Kiadónál) Liszt még törekedett az eredeti melódiák minél hite­ lesebb visszaadására, azonban a későbbi változatokban már a dallamok köré önálló bevezető, átkötő, majd lezáró zenei szakaszokat szerkesztett. Liszt törekedett arra, hogy az előadók visszaadják az általa elvárt, cigány­ zenekarok által prezentált előadási stílust. A FII. magyar rapszódia elé oda­ írta előadói utasításként, hogy „Im trotzigen tiefsinnigen Zigeuner-Styl vorzutragen”, vagyis „dacos, mélabús cigánystílusban kell előadni’. Azonban találkozunk olyan, a szeszélyes, rögtönzésszerű előadásmódot elváró utasításokkal is, mint az a capricco, illetve Alla zjngarese. Ezekhez a rapszódiákhoz még hoz­ zátartozik a liszti operaparafrázisokhoz hasonló bravúros és csillogó zon­ goratechnika, amelyet a mű megkövetel előadójától. Liszt művei között találunk még négy további rapszódiát, amelyek 1881 és 1885 között ké­ szültek. Hamburger Klára ezeket „megkésett”, utolsó rapszódiáknak ne­ vezi. Valamennyi Liszt utolsó korszakának stílusát hordozza magán, vagy­ is inkább siratók, haláltáncok, amelyeknek stílusa leegyszerűsödött és nem a közönség ízlését voltak hivatott kiszolgálni. Kivétel ez alól a XIX. ma­ gyar rapszódia, mely Ábrányi Kornél Elegáns csárdás című művére épül. A magyar zenetörténet még számos, Lisztéhez hasonló rapszódiát tart számon: Mosonyi Mihálytól, Székely Imrétől, illetve Ábrányi Kornéltól. Ezek többségét az utókor elfeledte, belepte őket az idő jótékony pora és 5 Liszt Festetics Leónak írt levelét lásd Liszt Ferenc válogatott levelei: ifjúság, virtuóz^ évek, Weimar, 1824—1861 (szerk. E CKHARDT Mária). Budapest, Zeneműkiadó, 1989. 102-103. 6 H AMBURGER Klára 2010. Liszt Ferenc zenéje. Balassi Kiadó, Bp. 99 �ZENE arra várnak, hogy valaki valam ikor ism ét felfedezze őket és a nagyközön­ ség elé tárja. A 20. század első éveiben készült egy újabb rapszódia m a­ gyar földön. Bartók Béla m ár zeneakadém iai évei alatt foglalkozott Liszt kom pozícióival, azonban amikor ő is, m int a fiatal Liszt, zongoram űvészi és zeneszerzői m unkába kezd, m egtalálja önnön zenei hangját. 1904 folya­ m án m egalkotja fiatalkorának egyik fontos kom pozícióját, az Op. 1-es Rapszódiát. Ez volt az első m unka, am elyet valódinak, egyéninek tartott, ezért látta el 1-es opusszámmal. Kroó G yörgy is kiem elte, hogy a Rapszó­ diában m egm utatkozik a rapszódia-műfaj iránti vonzalm a, illetve a verbun­ kos-népi dallam iránti érdeklődése, m ely későbbi zenei nyelvezetét nagy­ ban befolyásolta. Több változatban készítette el a kom pozíciót, hiszen m egírta szólózongorára, zenekari kísérettel ellátott zongoraszólós válto­ zatban, illetve zenekari változatban. A m ű történetéhez hozzátartozik, hogy a zenekarra és zongorára írott változatot 1905-ben egy Párizsban fo­ lyó zeneszerzői versenyre nevezte be. A zsűri sem első, sem m ásodik díjat nem adott ki, Bartók pedig csupán oklevelet kapott a m egm érettetésen. Bartókot bántotta a kudarc, azonban m űvéhez sosem lett hűtlen, sokáig repertoárján tartotta a Rapszódiát. Ez a zenei műfaj azonban m ég később is jelen volt Bartóknál, hiszen m űjegyzékében találunk két zongorára és hegedűre írt Rapszódiát is. A nem zeti tém ájú rapszódiák más európai népeknél is megjelentek. A csehek m éltán híres zeneszerzője, Antonín D vorák is alkotott rapszódiá­ kat. Szláv jellegű, főként cseh jegyeket m agán hordozó dallam okat dolgo­ zott fel Szláv rapszódiák cím ű sorozatában (Op. 45.), m elyet 1878 folya­ m án alkotott meg. Sajnos ezeket a zenekari m űveket Csehországon kívül nem igazán tűzik m űsorra, sokkal népszerűbbek a szerző két sorozatban m egjelent Szláv táncai. U gyancsak szláv népi tém ákat dolgoz fel Szergej Ljapunov7 orosz zeneszerző 1907-ben született Rapszódia egy ukrán témára című, zongorára és zenekarra írt kom pozíciója. A m ű ukrán népdalok át­ dolgozását foglalja m agába virtuóz hangszereléssel és technikával ellátva, illetve tartalm az m ég az ukrán kozák táncokra jellem ző élettel teli zenei részeket is. Sajnos Ljapunov kom pozíciója sem hangzik el gyakran a 7 Szergej Ljapunov (1859—1924) a 19. század végi orosz zenei életnek kimagasló személyisége volt. Kapcsolatban állt korának kiváló zeneszerzőivel és muzsiku­ saival, például Csajkovszkijjal, Tanyejevvel, Balakirevvel és Ljadovval. Virtuóz zongoratechnikát kívánó kompozíciói manapság kevésbé ismertek (Transzcendens etűdök, f-mollszonáta stb.), valamint zenekari művei is viszonylag ritkán hangzanak el a hangversenytermekben (Zelazowa Wola —szimfonikus szvit Chopin műveiből Hashish —keleties szimfonikus költemény szimfóniák stb.J 100 �ZENE hangversenyterm ekben, pedig dedikációja nem kisebb szem élynek szólt, m int a 20. század első fele egyik legkiválóbb zongoram űvészének, Ferruccio Busoninak. A 20. század során m ég számos, népi tém ájú rapszódia született, például George Enescu Román rapszódiái, M aurice Ravel Spanyol rapszódiája, Ralph Vaughan-W illiam s Norfolki rapszódiái, illetve Hugo A lfvén Svéd rapszódiája. A rapszódia m int zenei műfaj azonban nem csak népi vonatkozásban jelenik meg. A rapszódia m int karakterdarab olyan szem pontból kötődik az antik hagyom ányokhoz, hogy jellem ző rá a recitáló, rögtönző karakter, illetve a szabados előadásmód. Ezek a jellem zők igazak m ár a Tom ásek és V orísek által írt kom pozíciókra is. A 19. századi „karakterrapszódiák” egyik legnagyobb mestere Johannes Brahm s volt. É letm űvében több rap­ szódia cím m el ellátott kom pozíciót találunk. Valam ennyire jellem ző a zak­ latott, dacos főtéma, m ajd a nyugodt, szinte m ár-m ár idilli melléktéma. Ennek a jellem zésnek kiváló példái az Op. 79-es jegyzékszám alatt m egje­ lent 2 rapszódia, illetve az Op. 118-as sorozat g - moll, valam int az Op. 119es sorozatot lezáró Es ^-dúr rapszódiák. Érdekesség m ég Brahm s életm űvé­ ben az Op. 53-as számmal ellátott Altrapszódia, m elyet 1869-ben Robert és Clara Schum ann lányának, Julie-nak írt esküvői ajándék gyanánt. Az alt szólóra, férfikarra és zenekarra írott kom pozíció szövegét Johann W olfgang von G oethe Harzpeise im Winter cím ű m űvéből vette. Brahm s életm ű­ vének kutatói régóta úgy vélik, hogy az Altrapszódia a Julie iránti érzelm ek lenyom ata, mementója. A m űvet közönség előtt 1870. március 3-án adták elő Jénában, Pauline V iardot szólójával. A zóta a mű az alt énekesnők egyik népszerű repertoárdarabjává vált. Em e műfaj a 20. századra sem tűnt el a zenéből, hiszen a század első fe­ lében két kiváló, zenekarra és zongorára írott rapszódia született George G ershwin és Szergej Rachm aninov által. G ershwin 1924-ben alkotta m eg Rhapsody in blue8 cím ű művét. A szerző eredetileg szimfonikus bluesra gon­ dolt a m ű m egalkotásakor, m int m űfaji megnevezés azonban végül a rap­ szódia m ellett döntött. Ebben a kom pozícióban a kom olyzene és a jazz stílusjegyei keverednek m esteri módon. A m ű a bem utatón hatalm as si­ kert aratott. A közönség soraiban ott volt Rachm aninov, Leopold Stokowski, Igor Stravinsky és sokan mások. A közönség ujjongva fogadta G ershwin m űvét, am elyben az am erikai nem zettudat kifejezését látták 8 Érdemes megjegyezni azonban, hogy a magyar terminusban használt „kék” megnevezés téves. Jóllehet, a „blue” szó angol direkt jelentése ’kék’, azonban a szó a szlengben levertséget, szomorúságot, rosszkedvűséget jelent. Ezt a jelen­ tést ismerve jobban megérthetjük a mű hangulatát, mondanivalóját. 101 �ZENE megvalósulni. A kritika is kedvezően számolt be erről a műről, mely azóta is töretlen népszerűségű. A rapszódia műfajának másik 20. századi képviselője Rachmaninov Rapszódia egy Paganini-témára című zenekari zongoraműve. A mű 1934-ben született, az amerikai emigráció évei alatt. Rachmaninov egy népszerű té­ mához nyúlt, Paganini 24. capricciójához. A témát előtte jó néhányan (Liszt, Brahms stb.) feldolgozták, így merész ötlet volt a szerzőtől egy ilyen té­ mához nyúlni. Mindazonáltal olyan művel van dolgunk, ahol a témát több változatban mutatja be, a 7. variációban a Dies Irae témával párosítva. Ezt összegezve megállapíthatjuk, hogy Rachmaninov nem a liszti gyors-lassúgyors tempót váltakoztató rapszódiák mintáját követte, hanem a variációs szerkesztési módot használta fel, azonban műve a rapszódia műfajának egyik ékkövévé vált. A fenti példák alapján kijelenthetjük, hogy az antik gyökerekkel rendel­ kező rapszódia mint zenei műfaj az egyik legszínesebb, legváltozatosabb zenei formává vált a 19. századra, hiszen nemcsak a népek „nagyságát” mutatták be a tőlük vett zenei forrásokkal, hanem egyúttal a művészi kivá­ lóságot, szabadságot voltak hivatottak szolgálni, zengeni. 102 �SZÉPIRODALOM Fe l l i n g e r Ká r o l y Vasgolyó Apont mozgékony kisgyerek, aki nemképes egy helyben maradni, a lába tele horzsolásokkal, a nemes cél érdekében persze tökéletes, akár az Isten tenyerén a vonalak, amiből a cigányasszony jövőt jósol a született ateistának, vagyis feldobott kő a pont, bárhova szaladunk, mindig a fejünkre esik vissza, így a legjobb, ha félretesszük magunkat, s mozdulatlanul áttetszővé osztódunk, közben meg azt mondjuk, elszalasztottuk az igazságot, s a látványnak semmi köze a szemünkhöz, amivel álmodunk, amit érezni akarunk. Névsorolvasás A gondolatok gondolkodás nélkül elhagyják a fejemet, összegyűjti, megszelídíti őket a felejtés, aki aztán sorra felkeresi a hozzátartozóimat, hogy még az est leszállta előtt szállást kapjon, ebben a pelenkára kész világunkban, de illúzióját végleg félredobva, azért, hogy megfogalmazhassam felé a kérdést, a felejtés is a fejből indul ki, tolatva, mint az autó az alattvaló, vaksötét garázsból. 103 �SZÉPIRODALOM Újrajátszom Elveszítettél m agadnak, kedves. A keret m aga a csupasz test, a tükör m eg a szem lyukas zsebe. Anyajegy A m ikor nagyanyám az anyut hordta, a bal lábát m egharapta egy kóbor kutya, mire nagyapám vasorrú, több számmal nagyobb bakancsával rátaposott a kutya két elülső m ancsára, aki egy életre m egtanulta a leckét. A m ikor m egszületett anyu, senki sem csodálkozott, hogy a bal lábán, a térde alatt, ott volt a kutya lihegő nyelve, egy jókora sötétbarna folt. A m ikor azonban nagyanyám észrevette, hogy lánya tenyerének m indkét kisujja görbe, nem tudja kiegyenesíteni, sírni kezdett, szeretett volna haragudni nagyapám ra, aki évekig hiába kereste a kutyát, hogy hazahozza a lányának. 104 �SZEMLE Pa l l a i Ká r o l y Sá n d o r Énfogalom és személyes lét körvonalazódása a másik tekintetén keresztül Közelítő olvasatok Fellinger Károly Köti a sötétséget című kötetéhez Fellinger Károly Köti a sötétséget című kötetében az identitás bár nem célként, költői feladatként téte­ leződik, mégis kétségtelenül központi jelentőség­ gel bír. Az új kötet verseiben, csakúgy, mint a ko­ rábbi írások esetében, ez az egyik központi, min­ dent átható, minden körvonalazódást vezérlő lét­ motívum. „A vers a csend szúrópróbája”: a szöve­ gek világának feltárulása és folyamatos kibomlása során az önazonosság alakulásának és átalakulásá­ nak fázisait követhetjük nyomon. Ahogy a szerző többi műve, úgy a Köti a sötétsé­ get is egy rendkívül komplex és sokszínű szelle­ mi-lelki univerzum lenyomata, ahol a metaforagazdag, gyakran játékos szövegek valójában pszicho-narrációként adnak számot a befogadás, elfo­ gadás, a gyász és önkutatás fellingeri lélektanáról: „A felejtés szabadságát örököltem / apámtól, minden nap erre alszom el, / s magamra ébredek”. A gondolatok és költői képek általános struktúráját, alapirányultságát leg­ inkább azzal az alkotói céllal jellemezhetnénk, hogy az érzelmi és jelenség­ világ alakzatait azok teljességében szemlélhessük, lefejtve róluk a megér­ tést és átérzést megnehezítő rétegeket, hiszen „a mennyországot az igaz­ ság / letakarta a valósággal”. A lelki, a szubjektív mindent átitat. Az érzelmi és élményanyag, valamint a világ szöveggé válását a történetmondó, önmagát metaforákból, költői tömörítésből felépítő, önkeresésében minden külső rezdülésre érzékeny és figyelmet fordító én vezérli. A versek erejét, drámaiságát sokszor fo­ kozza és teszi még inkább közvetlen érzelmi élményként átélhető olvasói tapasztalattá a kézzel fogható és absztrakt jelentési szintek egy képbe tö­ mörítése, összerántása, ami hitelesen látszik szemléltetni a szerzőben dúló belső viharokat és az irodalom révén elérni vágyott megigazulás, le- és megtisztulás állandóan jelenlévő célját: „Apám szeméből csomókban / 105 �SZEMLE hull ki a villanykörte fénye / a tüsszentésétől született csillagon / már tudják, hogyan jött létre / a világegyetem ”, „apám amíg élt, nem bánt m eg / semm it, m ost ott, két m éterrel / a föld alatt mi lett / vadonatúj / rem é­ nyekkel teli postaláda”, „Apám m eghalt, az idő elment utána, / csuklóján óra volt, de nem járt pontosan, / félelm em nek így sárgája és fehérje van, / m int a tojásnak, ha leüti om lettnek anyám ” . A kötet gravitációs középpontja az édesapa. Ő az énfogalom körvonala­ zódásához nélkülözhetetlen alteritás, a m ásik állandóan jelenlévő tekintete —m elynek fényében m agunk szám ára is láthatóvá válva m inden visszatük­ röződik —, akinek referenciális jelenléte a kötet egészén végigkísér szerzőt és olvasót a form ai szem pontból m inim alista és a hosszabb, alakilag is kom plexebb, klasszikus versekben egyaránt. Feledhetetlen, m indent át­ ható jelenléte, elvesztésének érzelem- és gondolattörténete elem i drámaisággal világlik át a verseken, m elyekben a letisztult egyszerűség és áttet­ szőség tovább fokozza az érzelm i töltetet: „Apám , a türelm etlen rózsabo­ kor, / tüskéi a belőle lógó csövek, / állok fölötte, nem m erem m agára / hagyni, hozzánőtt a nyikorgó vén vas- / ágyhoz”, „am ikor a látogatás v é­ gét be- / jelentettem a nővérkének, sírni / kezdtem / ... / távozóban / átvágott a látvány, a steril penge, / az orrom vére statisztált hozzá, el- / eredt az is, m int odakint az eső.” A z önm agát szelíden az irodalm i és filozófiai kutatás középpontjába ál­ lító, a létet önm agán átszűrő alkotó a költői szerep változékonyságát és sokféleségét vizsgálva, kérdezve, kutatva szövi egybe sorait. A szövegeket egyértelm űen inspirálta az édesapa elvesztésének sajgó, lüktető fájdalma és az általa hagyott léthiány, amit a szeretet m ellett csak a versalkotás, az irodalm i szövegben kiteljesedő gondolat tölthet be. Csak ez nyújt m ene­ déket a köteten vezérm otívum ként végigvonuló felejtéssel szemben, csak ennek révén lehet „tanulni az em lékezést”, és csak így, alkotva lehet elér­ ni, hogy az élet és m egannyi érzés, tapasztalat ne m osódjon bele „a felej­ tés egyhangú óceánjába”, hanem m egőrződjön, irodalm i lenyom atként to­ vább éljen, segítsen széppé tenni a létet, és am ikor ez nem lehetséges, megélhetővé és elviselhetővé, hiszen gyakran a költészet ereje is kevésnek bizonyul, és jelentősége inkább abban rejlik, hogy emléknyomatot képez­ zen, melyre később visszatekinthetünk, s szerepe ilyenkor inkább megőrző, átmentő, palliatív: „apa három negyed hatkor eltávozott közülünk / s én úgy éreztem magam, mint az idős / varázsló, akinek egy csettintésre / vi­ lággá szaladt a m egrém ült nyula” A kötetben előre haladva egyre határozottabban ölt alakot a költői szán­ dék és törekvés az énvizsgálat és létértelm ezés alapkérdéseinek, az identi­ 106 �SZEMLE tás alapproblémáinak személyes élményeken, megélt szubjektív tapasztala­ tokon való átszűrésére és leképezésére. „Fakult régi családi képek”, régi naptár a kamra falán és „a képek alatt a falon apám bejegyzései, / néhány aláírással megspékelve, / olyan ez, mint az ősember / barlangrajza” A képek, hasonlatok, metaforák tolulása, a gondolatszövedék felfejtése fokozatos, akár a címben megjelenő sötétség beállta, ami makacsul köti magát az éjszakához, nem engedve teret az új napnak, új kezdetnek, újjáteremtésnek. Fel-felsejlik ugyanakkor a gondolatnyi szünetben az átvilágló fény, a pillanatnyi megpihenés, melyre két közbeékelt fejezet is utal, me­ lyek címe —Post 1, Post 2 —a többi fejezet sorában betöltött helyükre, te­ matikus rákövetkezésükre reflektál, lehetőséget adva ezzel az értékelésre, kitekintésre, átgondolásra. Állandó ludikus motívum a távoli jelentésrétegeket a többértelműségre alapozva összerántó szóképek sora, a nyelvi kreativitás: „akinek nem kel­ lett a jövőbe látnia, / anélkül is elvakította szemét a nap”, „Anyai nagy­ apám öccse vékony, / tűbe lehetne ölteni, / s most bevarrni vele a szá­ mat”, „ ... egy szürke / eminenciásnak kinéző alak / el akarja rabolni, de ő ügyes / ember hírében áll, hát rázárta az / ajtót a betolakodóra / ... / ahogy Károly bácsi felkapcsolta a / villanyt, szörnyethalt szegény feje, nem is / sejtette, hogy egyenesen a halált / zárta ki nyomorult életéből”, „kis híján elgázoltam egy biciklistát, / aki lehordott a sárga földig, / aki­ nek igaza volt, mint ahogy / nekem sírhelyem apám mellett”. Különleges színezetet, jellegzetes mintázatot ad a fellingeri verseknek a szövegek végén megjelenő kilendítő, átfordító dinamika, ami a verset már-már lezártnak tekintő, gyanútlan olvasót intően emlékezteti a lét ré­ tegzettségére, vélt igazságaink többdimenziós voltára, arra, hogy az élet és a költészet mindig tartogat valamilyen váratlan fordulatot: „Apám bemegy a terembe, / mielőtt kijönne / becsukom előtte az ajtót, / ... / amikor ér­ zem, hogy győztem, / belülről elfordítja a zárat”, „Egy celofánba csoma­ golt angyalka / van a temető szemetes konténerében, / . / ki sem bon­ totta azóta senki, / így akarta megvédeni az időjárás / viszontagságaitól, aki valamikor a hozzátartozója / sírjára tette. / Maga a celofán természe­ tesen csupa por, / Isten ilyenből teremthette Ádámot” Fellinger Károly költészetének egyik legeredetibb vonása, hogy a rend­ kívül képgazdag szövegekben az ember és az általa megélt érzelmi és je­ lenségvilág szövegivé, a szövegek világa pedig dologivá lényegül, a versek­ ben pedig, melyekben a nyelvi és értelmi játék költői célja e dologszerű­ ségből való kitörés, annak lehetünk tanúi, ahogy a szerző különleges ér­ zékkel teszi vizsgálata tárgyává az adottat és magától értetődőt, hogy fel­ 107 �SZEMLE fejtse és hatályon kívül helyezze a bevett értelemrögzítést. A z alkotó célja m indezzel, hogy tudatunkat aktiválja, gondolkodásra késztesse és rádöb­ bentsen m inket autom atizm usainkra. A konvencionális jelentés és a ha­ gyom ányos értelem ből való kiforgatottság szélső pólusai közötti oszcillá­ ció adja a fellingeri versekre olyannyira jellem ző nyelvi-tartalm i feszültsé­ get, ugyanakkor a játékosságot is, m elynek köszönhetően a szerző írásai­ ban, csakúgy m int jelen kötetében, kiváló érzékkel kerül el sok olyan rendkívül problem atikus kérdést, m elybe a kortárs m agyar költészet szá­ mos nagy alakja is belebukik: az öncélú nyelvi bravúrokat; a funkció nél­ küli, egész szöveget elnehezítő trágárságot; a túlzottan filozofikus, a költé­ szet kereteit messze m eghaladó eszm efuttatásokat; a költészet létjogosult­ ságának önigazoló fejtegetését. M indezek helyett a lét- és identitás-keresés letisztult, őszinte form ájával találkozunk, m ely a fenom enológiai dimenzió m ellett jelentős figyelm et szentel a m etafizikai kérdéseknek is. A kötet szép és szeretetteli tisztelgés az édesapa előtt, verssé lett gyász és emlékezet. M egannyi költészeten átszűrt tapasztalat, em lék és érzelmi em lékezés után a záró ciklusban a szerzői ars poetica központi jelentősé­ gű elem eként jelenik m eg a búcsúzó felhívásként olvasható vallom ás, m ely töm ören, egyszerűen, mégis rendkívül világosan és erőteljesen jelzi a költő által helyesnek vélt hozzáállást, m elyet a költészettel, és általában v é­ ve az élettel szem ben követendőnek tart: „N em fejtem m eg az Isten titka­ it / cukorborsót fejtek, m eg lóbabot, / teszem a dolgom , próba, szeren­ cse, / Isten úgyis felülm úlhatatlan / ... / m inek előhozni a versben az / anyagiakat, ha úgyis azzá / leszünk, amiből terem tettünk, ha / a pont a vers végén, akárcsak a / lírai En, m egkerülhetetlen”. (MEDIA NOVA M, Dunas%erdahely, 2017) 108 �SZEMLE PÁROS RECENZIÓ Zentai László: M ik o r jö n a z ö reg ? Ma d á r Já n o s Látomások testamentuma Zentai László Mikor jön ag öreg? című kötetéről és erkölcsi intelmeiről Az ARS című országos költői antológia (1982) pályakezdő, fiatal líriku­ sok írásaiból válogatott. Ez a gyűjtemény elsősorban a Magyar Ifjúság ha­ sábjain megjelenő szerzőket mutatta be néhány vers kíséretében. Itt talál­ koztam először Zentai László nevével, alkotásaival. Mint pályatársak —en­ nek a közös antológiának köszönhetően —aztán megkülönböztetett tisz­ telettel figyeltük egymás további lépéseit, irodalmi sikereit. Tekintetem egyre inkább a Soproni Függtek sorozat felé irányult, ahol gyakran megje­ lentek versei és prózai írásai. Nem véletlen, hogy ez a táj —a szülőföld, a szűkebb haza —ihlette elsősorban pályája elején. Így természetes volt az is, hogy a Soproni Függtek —mint gyakorlatilag az egyetlen fórum a közvet­ len közelségben —adott teret és lehetőséget Zentai László verseinek, pró­ zai írásainak. A rajban repülés szándékával 1962-ben megalakult Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiuma által teremtett fórum nagyon rövid időn 109 �SZEMLE belül egy szellemi közösségbe terelte az ottani pályakezdő fiatalokat és az idősebb alkotókat. M ár a hatvanas évek közepétől-végétől Bősze Balázs kitűnő költő és szervező vezetésével rendszeresen m egszólaltak az itt cso­ portosuló írók, költők, képzőm űvészek, zenészek. Aztán Zentai László verseit és prózai írásait egyre gyakrabban lehetett ol­ vasni egyetemi, megyei lapokban, illetve folyóiratokban, mint a Dunatáj, a Somogy, a Napjaink, a Műhely, az Életünk stb. Az igazi áttörést, bem utatkozást a Kökényhasú ég alatt című első önálló verseskötete hozta meg, amely a Szép­ irodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent m eg 1989-ben. Cs. V arga István a következőket írta erről a könyvről: „Zentai a kötött versform a tradícióit program szerűen vállalja. Ez a jellegadó ism érv szinte az egész kortárs m a­ gyar költészetben is differentia specifica-t jelent, annyira ritka, szinte egye­ dülálló, különösen Zentai nemzedékében. (...) Zentai konkrétságra, tiszta képalkotásra, a gondolat plasztikus megfogalmazására törekszik. M élyen tiszteli a versformát, jó az arányérzéke” (Soproni ének) ” H a m ost újra kézbe vesszük Zentai László első önálló kötetét, azonnal észrevesszük és igazol­ juk Cs. Varga István pontos megfigyeléseit. A formai, nyelvi, versszerkezeti építkezésen túl —azonban —rögtön megvillan előttünk az az éles, valóság­ közeli és erőteljesen szociális érzékenység, amely Zentai László emberi és alkotói m inőségének legfontosabb elemei. Nem véletlen, hogy már nagyon fiatalon a társadalmi problém ák felé fordult és közéleti szerepeket vállalt. A köz ügyeinek és állapotának folyamatos figyelőjeként, elem zőjeként aztán versei és prózai írásai m egteltek erőteljesen szociografikus hangvé­ telekkel. Kórkép az em beri kiszolgáltatottságról, a szegénységről, a vidékiség kétségbeejtő állapotairól. Egyre sürgetőbb, leleplezőbb és kím életlenül perlekedőbb verseket, esszéket, tanulm ányokat kezdett írni. Az igazságra, az igazságosság fontosságára próbálta felhívni a figyelmet. A m ár-m ár el­ viselhetetlen problém ahalm azt egy hatalm as hegyhez, toronyhoz hasonlí­ totta esszéiben. Problém afeltárásait m indig — tényekkel, statisztikai ada­ tokkal is alátám asztva — jobbító szándékkal tette közzé. Rem énykedve, hogy az átlagos m agyar családok és — különösen — a szegénységben élő kisem berek családjának sorsa jobbra fordulhat. N em véletlen, hogy rövid idő alatt —ebben a tém ában —hatalmas m ennyiségű írás gyűlt össze Zen­ tai László tollából. A csúcsok megközelítése címmel adta ki esszékötetét (Xé­ nia Kiadó, 1995). A fönt és lent, az igaz és hazug, a szegény és gazdag, a tisztesség és tisztességtelen —folyamatos ütköztetéseit hordozzák ezek az írások, am elyekből joggal érezhetjük ki az élet-halál feloldhatatlan ellent­ mondásait. M ár itt —ezekben az esszékben —m egfogalm azódik az a kér­ dés Zentai Lászlóban, hogy: Mikor jö n a g öreg? Ez a kérdés —kérdéskör — 110 �SZEMLE azonban még a Kökényhasú ég alatt című verseskötetben és A csúcsok megkö­ zelítése című esszékötet darabjaiban kimondatlanul van jelen, amit az elvi­ selhetetlen élet megaláztatásaiban; a szegények, idősek, betegek tér-idő dimenzióiban láthatunk, érezhetünk. Meddig élhet így az ember? —fogalmazta meg számtalan munkájában Zentai László, amelyekről Adonyi Sztancs János újságíró a következőket írta: „Sokan szóvá teszik, hogy a magyar sajtó az elmúlt évtizedben nem végzett el egy nagyon fontos feladatot. Nem tárta fel, hogy valójában mi is történt az országban. Ha és amennyiben az újságírásnak az a feladata, hogy tükröt tartson a társadalomnak, akkor túlnyomórészt homályos és töredezett tükör az, amit a zsurnaliszta szakma állított az emberek elé az eltelt időszakban. Zentai Lászlónak sikerült kifényesítenie egy kis darabkát a tükörből. Szorgalmasan írta lényeglátó, tényszerű cikkeit. Nem egyszer elsőként publikált a magyar sajtóban olyan elemzéseket, amelyek a legfris­ sebb adatokkal voltak alátámasztva. Következtetései máig megállják a he­ lyüket.” Adonyi Sztancs János —aki nemrég hunyt el —maga is költő, író, újságíró volt; nagyon pontosan érezte Zentai László indíttatását és perle­ kedéseit. Az előbbiekben idézett méltatás —tulajdonképpen —átvezetés Zentai László első két könyvének diagnózisai és a Rendszerváltó ga z d a gsá ­ gunk (Grafit Kiadó, 2000) között. Ez a könyv —amely Zentai László harmadik önálló kötete —erőteljesen a publicisztika felé hajlik. Már az egyes írások puszta címei is a hétköznapiságot, a mindennapi problémák kérdésköreit jelzik: Lakni pedig kell; Cin­ kos összekacsintások; A mezőgazdaság gyengélkedik; Csökken az állattartási kedv.; Kevesebb kalász lengett 1993-ban; Hatékonyabb vagyonvédelem kellene; Négy év a szociális piacgazdaság felé; Árhullám van, árhullám lesz1 A bérlakásokban is élni kell; Magyarország 2010-ben; A középosztály lejjebb csúszik; Robogó árak, infláció; Drámai népességfogyás, öregedő társadalom; Elszegényedni, ahogy az árak kúsz­ nak...; Károkozás a lelkekben; Fantomok, vállalkozók; Szétszakadó társadalom; Isten veled gyes, gyed, családi pótlék!; Elvonás, elvonás, elvonás; A z elérhetetlen létha­ tár, Létminimum békaperspektívából, Milyen (nem) lesz az új nyugellátás?; Nyugdíj­ reform —kérdőjelekkel, Közteherviselés —magyar szemmel, Harmadik utasprivatizá­ ció; Életviszonyokhoz igazított adóreform?; Családok ^ugorfóliázya; Nyugdíj: szá­ molvajó ; Egy bankkonszolidáció anatómiája; Elkótyavetyélt gazdagságunk. A tár­ sadalmi problémák labirintusa, a már-már megoldhatatlan feladatok hal­ maza hihetetlen türelmetlenséget és lázadást jelentett (jelent) Zentai Lász­ ló számára. Mint köztisztviselő, a Szociális és Családügyi Minisztérium fő­ osztályvezetője, társadalomstatisztikus közvetlenül belelátott (belelát) a túlkapásokba. Ahogyan Adonyi Sztancs János írta a Rendszerváltó gazda(g)- 111 �SZEMLE ságunk című könyv fülszövegében: „Amint a könyvben található munkák is bizonyítják, főként gazdasági témákkal foglalkozott. A tényszerűségből nem engedve, megpróbált mindent emberi oldalról megközelíteni. Példá­ ul: Hogyan érinti a költségvetés, az adótörvény módosítása, a korrupció az átlagos magyar családot, a kisembert? (...) Szociális érzékenysége terelte a társadalmi-gazdasági publicisztika irányába. Igazából egyetlen kérdés iz­ gatta: Mi lesz azokkal, akik nem lettek nyertesei a rendszerváltozásnak?” Zentai László —mint jogász, közgazdász, író, költő, szociográfus, szocio­ lógus, társadalomkutató —rendkívül összetetten, árnyaltan látja azokat a problémákat, amelyek veszélyeztetik a magyar embert, a magyar családo­ kat. Ezen belül az öreg, beteg, elesett és kiszolgáltatott embereket. És a gyerekeket... Mert számtalan versében és prózai írásában a gyereket jelöli meg mint a jövő egyetlen reményét. Zentai Lászlónak is van családja, van­ nak gyermekei. Mint költő és alkotó ember ő is naponta átéli a létezés örömeit és bánatait. Nagyon jól tudja —és hirdeti —hogy az életet védeni kell, mert az élet elveszíthető. Erről a félelemről, féltésről és felelősségről tudósít bennünket —olvasó­ kat —Zentai László a Porban aranyrögök című, válogatott és új verseket tar­ talmazó kötetében (Gyöngyharmat Kiadó, 2007). Itt újra a költő szólal meg. A korábbi verseiből való válogatással és az új versek közzétételével elénk tárja azokat az „aranyrögöket”, amelyek —a metaforák áttételeivel — egyszerre jelenthetik a szeretetet, a reményt, a békés életet, a megmara­ dást. A szavak evidenciája és a búvópatakként jelenlévő sejtelmesség olyan társadalmi mondanivalókat mozgósít, amelyek szociális pátosszal és látomásos eredetiséggel párosulnak. Nem túlzás, ha —Zentai László verseit és prózai írásait olvasva —Babits Mihály félelmetes víziója, látomása is meg­ jelenik előttünk. Az ember halála, a nemzethalál... Mikor jö n az öreg? (Grafit Public Kiadó, 2017) —rejtelmes, titokzatos, mégis pontosan kiérezhető ebből a kérdésből, hogy ki is ez az öreg. „Min­ denkiért időben el fogok jönni! Egészen biztos, hogy senkit sem fogok itt felejteni, egyetlen élőlény sem maradhat örökké ezen a földön, mert ez a dolgok természetéből következik. Ha megszülettetek, meg is fogtok halni! Ez alól nincs felmentés, nincs lehetőség fellebbezésre!” —hallotta álmá­ ban, s mintha a tálalószekrény üvegvitrinjéből jött volna a jeges, kísérteti­ es hang. Látta Leonardo da Vinci öregkori arcát, ahogy a szentenciát las­ san, tagolva mondja, a szája nyugodt, a tekintete beletörődő, megfontolt, több mint atyáskodó, hullámos ezüsthaját félelmetesen fújja a szél. A könyv hátsó borítóján is olvasható látomás minden bizonnyal az író láto­ mása, hiszen a terjedelmes gyűjteményben olyan novellák sorjáznak, ame­ 112 �SZEMLE lyek az élethez való görcsös ragaszkodás felfokozott állapotát, tébolyát is hordozzák. Az álmából felriadó ember, Jenő —aki maga az író is lehet — már régóta érzi az egyén és a közösség kiszolgáltatottságát, folyamatos ve­ szélyeztetettségét. Ebben az őrlődésben, riadt állapotban az író nagyon pontosan megteremti azt a színteret, amely elégséges feltételt szolgáltat az ember, a család, az ország állandó veszélyeztetettségének fölmutatására. Valós félelmeket fogalmaz meg Zentai László, amelyek —visszatérve a címadó novellára — az élet-halál kérdéskörét állítja középpontba olyan módon, hogy egy családi környezetre szűkíti le az állandó veszélyt, az el­ múlás kegyetlen pillanatait. Megrázó ebben a novellában az is, hogy Jenő­ től kölcsönkérte a felesége a kocsit és Irma frontális ütközés áldozata lett. Ez az a tragédia —jelképes tragédia —, amely a legkisebb közösséget, a csa­ ládot teszi tönkre, aztán egyre nagyobb közösségeket, végül egy országot, nemzetet... Döbbenetes, megrázó erejű írás, amely áthatja a teljes könyv anyagát. A többi novella —Abortusz meg egy üveg konyak; A gombos keresztapa; Kovács és a gyerekek; A Hivatal —az kérem, Hivatal; valamint az „Akkor in­ kább gumit sütök” szintén veszélyekhez, tragédiákhoz kötött írások. Mind­ mind életrajzi vonatkozású, amelyekben ugyancsak az író élete, életrajza húzódik meg. A történelem, a történések alakulása és alakítása közép­ pontjában mindig az erkölcsi értékek őrzése kap nagy hangsúlyt. Nem mondhat le az ember arról a kincsről, arról a tisztességes örökségről, ame­ lyet őseitől kapott —vallja az író. Ez a vallomás az Abortusz meg egy üveg ko­ nyak című novellában a végzetes és jóvátehetetlen tettek könyörtelenségé­ ben, örökös bűntudatában; A gombos keresztapa megélhetési kényszerében; valamint a Kovács és a gyerekek kórházi szenvedéseiben és az örökbe foga­ dásban fejeződik ki. A Hivatal —az kérem, Hivatal című novella a bürokrá­ cia útvesztőiről és hatalmáról; míg az „Akkor inkább gumit sütök" két tehet­ séges fiatalember —Szandaváry és Bornemissza —költői indulásáról és tra­ gédiájáról tudósít bennünket. Mikor jö n az öreg? Immár sokkal jobban érezzük a kérdőjelbe zárt ve­ szélyt, tragédiát is, mert a címadó novellán túl látjuk a könyvben szereplő többi írás filozófiai átlényegülését, egyneműségét. Valamennyinek közös indíttatása, szervező ereje a történések kiszámíthatatlansága, tragédiája, de a túlélés, a felülemelkedés lehetőségének keresése is. Az élet és a halál ál­ landó szembenállása, amelyben az idő —mint kérdőjel —folyamatosan je­ len van. Mikor? Mindez — mint az életünket minden viszonyulásában meghatározó dimenzió —nyomasztóan hathat ránk, ha nem tudjuk ellen­ súlyozni. De mivel?! Erre is ad útmutatást az író. Zentai László —versei­ ben és prózai írásaiban egyaránt —a természet és az ember romlatlan álla­ 113 �SZEMLE potára, az erkölcsiség törvényeinek tiszteletére irányítja figyelmünket. Sarkady Sándor soproni költő hetvenötödik születésnapján —néhány évvel ezelőtt —Zentai László így összegezte legfontosabb intelmeit: „Sarkady Sándor embersége és költészete azt a tanítást hordozza, hogy embernek, emberségesnek kell maradni minden körülmények között. Az embersze­ retet mellett a hazaszeretetre is nevel Sarkady Sándor. Költészete és élete annak követendő példája, hogy az értékek megőrzése és az emberség, a mások szolgálata a legkegyetlenebb időkben is lehetséges, mi több, kötele­ ző...”. Igencsak megfontolandó figyelmeztetések. Zentai László Mikor jön az öreg? című kötete és erkölcsi intelmei rendkí­ vüli tanulságokat jelenthet számunkra. Elbeszélései és eddigi írói, költői, emberi tapasztalatai olyan irányokat jelölhetnek ki valamennyiünknek, amelyek segítenek nekünk a közvetlen és tágabb környezet értékeinek megőrzése érdekében. Az időbe zárt élet legfontosabb értékeinek megőr­ zéséért: mint a szerelem, a család, haza... Egyik versének indító soraiban így összegzi mindezt: ODA A VÉGTELENBE —Egy fénykép hátlapjára — Mondhatsz elhagyottként elevennek szívem egyetlen menedéke. Mondhatsz szertelen villanásnak szívem egyetlen rikkanása, és mondhatsz mindennek aminek gondolsz, aminek vélsz — csak hagyjál magadban nekem egy picike messzeséget, egy fájdalmas menedéket. Vagy dobj már végleg el! Igen, adj a jeges feledésnek, ahol Véled tán örökre megpihenhetek. A vers nyelvén megfogalmazott hűség és szeretet az elmúlással viasko­ dik. Ugyanakkor egy békés belenyugvás is kiérződik a sorok közül. Ez a csöndes rezignáltság magában hordozza azt az emberi, költői, írói tapasz­ talatot és reményt, amely a teljes élet megélésének lehetőségét is feltétele­ zi. Csak így van értelme az életnek, a halálnak... 114 �SZEMLE Dr e s c h e r J. At t i l a A széppróza esélyeiről és az olvasás öröméről Zentai László Mikor jö n az öreg? című új kötete kapcsán A z apropó Amikor kezünkbe vesszük az immár ötkötetes szerző eleddig utolsó könyvét, megtapogatva a jóféle kemény kötést és a ma extrának minősülő, azonos tipográfiájú papírborítót, felötlik bennünk a klasszikus könyvi vi­ lág jóféle öröme, immár e-könyvtárak hőskorában, ahol az „el- és hozzá­ férés” a lényeg, csak éppen a könyv és a vele való rituális (nem virtuális!) találkozás élménye veszik el. Mindez vonzó tisztaságú fehérbe csomagol­ va, s az irodalmi komilfó érzetét a kellemes, zsebkönyv felé tartó, tehát praktikus könyvméret csak fokozza, hogy a pompás, szemnek jólesően elegáns Bookman Old Style betűtípust már ne is emlegessük. De hát mindez még a külcsín mezsgyéje, az alkotó mindezen túl és felül leledzik, mert itt ő az ’isten’, a könyvi világ alkotója, el- és kibeszélője (nota bene a kötet alcíme El- & k ibeszélek , ami igazán szellemes megjelölés, akár a kö­ tetbe felvett kisprózák ’szüzséje’ alapján is), vissza- és megemlékezője, ama kellemes olvasói tapasztalattal, hogy ez az —ötvenes —generáció na­ gyon tud/ott írni... N éhány szó a p ró záró l és a m ű fajról Ha kicsit eltűnődünk a prózáról —nevezzük most szimplán kötetlen ver­ bális formának —, s nem is intő előzmények és közeg nélkül (gondoljunk csak az internetnek a 90-es évek elején történt felbukkanására, majd roha­ mos elterjedésére s ezzel összefüggésben a printirodalmat fenyegető világvége-jóslatokra), emellett a valamiért mindig jobban becsült magyar lírához képest a (szép)próza mindenképp többes kihívásnak van kitéve s több olva­ sási-emésztési időt is vesz igénybe. Ráadásul a Thomas Mann-i regényvilág­ ból jól ismert diszkrepancia külső és belső idő, azaz elbeszélési és valós idő időtechnikai kezelése között csak nehezíti sajátos helyzetét. Logikus követ­ keztetésnek tűnik, hogy ezt a nem csupán látszólag hátrányos helyzetet csakis színvonalas és figyelembéklyózó epika bírhatja le, prózát írni amúgy is nehezebb, mondja egy nagyon őszinte pillanatában a németek egykor 115 �SZEMLE megfellebbezhetetlen szavú költőfejedelme, a m indent tudó Goethe. M iért ne hinnénk neki, aki mindhárom műnemben m áig maradandót alkotott. Nos, ha m indezek tudatában vizslatjuk a prózai-epikai, tehát elbeszélő irodalm at és adott szerzőjét, azt is azonnal látjuk, hogy aki epikus kaland­ ra adja a fejét, a megítélés veszedelm es viszonyai közé kerülhet. Innen ered egyéb klasszikus dilem m ák sorozata is. M ennyiségi m egközelítésben novella, elbeszélés (ezek sem teljesen szinonim fogalmak, tudjuk), kisre­ gény, regény és valam ely alfaja lehet a vizsgált alkotás m űfaja, de szerkeze­ ti és m esefűzési szem pontból is elkülöníthetők a besorolás lehetséges m ű­ fajai, pl. ugyanúgy elbeszélés vagy novella, esetleg kevertm űfajúság szaba­ dabb keretei szegélyezik az elbeszélés menetét. Tartalm ilag: m it akar el­ m ondani s m it kihagyni a szerző a szabályozott történetből, s itt máris visszajutunk a m ár em legetett m ann-i valós idő-elbeszélési idődilem m á­ hoz. Szögezzük is le, hogy a novella kötöttebb, poentírozó jellege és a ha­ gyom ányos elbeszélés között beltartalm i és szerkezeti különbségek is m u­ tatkoznak, s ha ezt a szerző figyelm en kívül hagyja, óhatatlanul hiányérze­ tet kelt és hagy m ég az elm életileg felkészületlen olvasóban is. Szerző és m űve Zentai László bizonnyal tudatában van m indem e, zátonyban gazdag verbális közegnek és befogadói igénynek is. Ez a jó hum orú, hatvanas éveit taposó, ősz hajú fiatalem ber a szám ok szürkének vélt világából érke­ zett az irodalom ba, m agasnak tekinthető közszolgálati álláshelyek m ellett m űvelt szépírói-költői tevékenységével. „K iegészítő sport” ? A lelki érzé­ kenység elfedett rétegeinek lefejtése, visszam entése a hétköznapokból és a m últból? Rejtőző író más kulisszák m ögött? Bárm elyik is, a többféle m ű­ fajban való bátor megmártózás: versek, esszék, „össznépi” publicisztika s m ost a par excellence epika is jelzik, hogy az írni tudásnak nincsenek m ű­ faji határai vagy akadályai, ha közérdekű m ondanivalóval rendelkezik az em ber s nincs híján a m esterségbeli tudásnak sem. A z íróvá érés-érlelődés 5—7 évente m egjelenő kötetek ’igazoló jelentésé­ v el’ jól jelzi az utat, ami persze olykor esetleges, több körülm énytől befo­ lyásolt ciklusú és tém afüggő is. A pályát szemléző hivatásos olvasó tükré­ ben itt egy m ind fajsúlyosabbá váló írói oeuvre bontakozik ki, s a hang­ ütés egyszerre hagyom ányokra épülő, de újrafelfedező is, m iközben az áb­ rázolt em beri m inták jól körülhatárolható tartalm i s értékvilágot sugallnak. A kötet címoldali borítóján Csontváry Kosztka magányos cédrusára em­ lékeztető, szélfútta fa „vezeti fel” a hangulatot, ami az —alkotói —magány és csend szimbóluma is lehet, azaz a szükséges elmélyülésé, melyben az em­ 116 �SZEMLE ber, hangsúlyozottan a megfigyelő-ábrázoló művész, magára marad emlé­ keivel, ha reálisan akar visszamenteni a múltból fontosnak tartott élménye­ ket. Ugyanakkor a kötet hátsó borítójára ugyanazon társművészethez tarto­ zó szellem-óriás, a nagy reneszánsz piktor, Leonardo da Vinci szájába adott idézet került, a menthetetlenül bekövetkező halálról való elmélkedéssel, vél­ hetnénk: keretül. Nincs felmentés s nincs menekvés, hallik ama novella hő­ sének álmában, egyszerre kiábrándító és beláttató békítésül... Csakhogy található egy másik „felvezető” idézet is —a könyv elején, még a belső címoldal előtt —, aminek nyilván így külön hangsúlyt kíván kölcsönözni a szerző, jelesül az ógörög Epiktétosz Kézikönyvecskéjéből, amellyel viszont —tartalmi-filozófiai okokból —halk vitája van az elemző­ nek. Szabadság-kötöttség természetéről és példáiról esik szó, melyek idé­ zetbeli indoklása —meglehet: az idő és kor meghatározottságában, ám mai szemmel mindenképp eltérően —zavarba hozó, s őszintén szólva nem is feltétlen találjuk műbeli motivációját, viszont az alkotó és múltbeli aláme­ rülése bizonnyal megengedi azt a fajta tudattársítást i s . A kötet hat hosszabb —s hosszbeli mutatóik meg a szerzői megjelölés mi­ att is inkább elbeszélésnek tekinthető —epikai egységet tartalmaz, közülük a címadó az utolsó és nem a leghosszabb. Talán érdekes vizsgálati szempont lenne annak tüzetesebb elemzése, hogy mi a kötetcímül kiemelt cím/ek szerzői indoka, miként az is, hogy különböző terjedelmű kisprózák (főként a közel 50 oldalas A gombos keresztapa, de két másik írás is 40 oldal körüli) hosszukkal arányos súlyúak-e mondanivalóban, gondolatfűzésben. Az elemző nem hallgathatja el azt a talán szubjektív megállapítást, hogy min­ den teoretikus és objektivitást előíró megfontolás mellett és ellenére a kötet sorrendben első írása tette rá a legmélyebb benyomást, noha bizonyos fenntartások maradtak benne, éppen a vállalt „kibeszélés” nyíltsága okán, s ezen most nem a szerző műből való lehetséges kibeszélését értjük, hanem emberi titkok, intimitás formális, bár a műegészben megrázó megsértését. Az Abortusz meg egy üveg konyak (alcímében is jelzetten —második olvasatban és 40 évvel később — ) újabb lelki szűrő és visszaemlékezés terméke, ekként az emlegetett kibeszélés sejtelme végképp nem indokolatlan részünkről. Egy ifjúkori tétova, bár mély szerelem kegyetlen küzdelme a körülményekkel és a belső bizonytalansággal, melyet a mai érett férfi utólag is ambivalensen él meg: egyszerre vágyakozóan ellágyuló és csaknem cinikusan könyörtelen. Igen, ahogy tárgyilagosan bele is írja az önmagát elmarasztaló jelzőket: vég­ zetes, jóvátehetetlen és kegyetlen, amit tett: „Mintha kitörölhetetlen nyomot hagytak volna az életemben, mintha újra meg újra szembesítenének akkori önmagamm al.........Talán ez a büntetés, talán ez a feláldozás. Nem tudhatom, s talán nem is 117 �SZEMLE akarom tudni... ”Judit története egy szinte már mann-i értékű pszichológiai elemzés önfaggató-kínzó kiírása a megélt múltból, és ez az írás utóhangszerű betétével már a lélektani novella műfaja felé mutat. A futólag már említett leghosszabb írás, A gombos keresztapa elsősorban arra példa, bár kevésbé izgalmas, mint a Judit-emlék, hogy mennyire pon­ tos, milyen erős leíró Zentai, miközben kicsit túlírt talán az elbeszélés a pontosságra törekvés ódiuma miatt, bár valamelyest ludas lehet ebben a tördelés bizonyos fokú monotonsága, nota bene hiánya is. Kétségtelen, hogy —nem is rejtett módon —, ebben az elbeszélésben is jelentős mérté­ kű a saját életből merített-vett személyesség, történeti és szóalaki egybe­ esés, egyúttal a hitelesség-hitelesítés fokmérőjeként is. Nagyon elevenen élhetnek az emlékező lelki fotóiban a gyermekkori élmények, annyira pontos és intenzív a leírás-ábrázolás. Számos, az akkori történelmi korsza­ kot megidéző, helyi értékű utalás vagy említés, aki nem saját életéből is­ meri ezeket, a hiteles atmoszféra miatt eligazító benyomásokat szerezhet a szövegből. Pesti utcaképek és precíz topográfia mellett egy „orrügy” tör­ ténete is az örökharaggal végződő keresztszülős elbeszélés. Kovács és a gyerekek címmel tárul elénk a kötet harmadik írása (újabb gyermek-tárgy és látásmód, ha úgy tetszik), melyben görög tengerparti emlékek sorjáznak elő, s nagy lelemény nem szükséges ahhoz, hogy be­ azonosíthatók legyenek a szerző saját mediterrán élményeivel. Pár utalás elárulja már, hogy mely kor- és életszakaszból datálható a történet, pl. ímél, hírportálok, krétai idő szerint... Mann olaszországi turista élményei­ re rímel itt Kovács Lóránt „köztiszteletnek örvendő magas hivatalnok” és „kétdiplomás tintanyaló” hellászi élménysora és figyelmes leírása a rácsodálkozás apró örömeivel és bölcsességgel vegyes új tapasztalataival. Az önleírás vagy bizonyos életrajzi beszűrődések itt is könnyen felfedhetők, életkorban van csupán eltér(ít)és, úgy két-három évtizednyi. És ugyanitt szökik be a történetbe a szülőváros, Sopron is, meg az elköltözés a nagy­ városba, a legnagyobba, s nem egyetlen előfordulásként az aktuálpolitika a szerző-főhős elvi alapú elfogultságaival. Az emlékező alkotó idősíkváltá­ saival az olvasási élmény is moziszerűvé válik, idősnittek közvetítik a tör­ ténet másik sávban való folytatását, vagyis a kilépést a megelőző emléke­ zésből, miközben —írói aspektusból —ez kettős emlékezés, hiszen a keret maga is visszaemlékezés, múlt. Sajátos módon itt is találkozunk orvosi be­ avatkozással, csak ez nem a másik elbeszélés gyermekkori orrbeavatkozá­ sa, hanem az érett férfi ágyékcsigolya-műtétje, a részletek elképesztően precíz leírásával. A legjellemzőbb részlet viszont egyszerre vall az emléke­ ző és szerkesztő író viszonyulásáról az időhöz: múltjához. „Kovács már alig 118 �SZEMLE várta, hogy újra visszamenjen vagy harminc-harmincöt évet az időben. ” R észlete­ zőbb ism ertetés helyett s tematikus összefoglalásul azt mondhatjuk: ez az elbeszélés egy középkorúnak tekinthető pár gyerm ektelenségének és a gyerm ekek utóbb szerencsétlen kim enetelű „pótlásának” párhuzam os szerkesztésű, hullám zásaival m ár-m ár izgalm assá varázsolt története, m elyben nem könnyű és nem kötelező eldöntenünk, mi (ön)életrajzi, s mi nem. A kettős időszerkesztés viszont fölöttébb sajátos hangulatú befeje­ zést kölcsönöz az elbeszélésnek, csaknem átvált értékőrző n o v elláb a... ,A Hivatal —az kérem, H ivatal ’, s egy magasabb pályát befutott főhiva­ talnok írónak igazi terep. Ki lehet élni az ironikus/abb írói vénát, és kicsit m ikszáthos felütéssel indít, ism ételve a gyerm ek-m otívum ot is: „ A Radványiék gyermeke nem akart hivatalnok lenni, már csak azért sem, mert az ősei évszá­ zadokon keresztül apai ágon mesteremberekből, anyai ágon pedig grófokból és grófkis­ asszonyokból álltak.” Ennek az elbeszélésnek olvasása során jövünk rá ama írói jellem zőre, hogy Zentai m ennyire kedveli a történelm i kitérőket és az esem ények színesítő-tanulsághozó felhasználását, m ely többi írására s az esem ények bonyolítására is jellemző. Ekként nem csak országos história, de szerzői világkép is összeáll, m elyből szereplői világnézeti jellem zésénfejlődésén túl históriához való viszonyulására és attitűdjére is következtet­ hetünk. Régi, bevált m ódszer ez: a szereplők beszéltetése, cselekedtetése útján kifejezni a m agunk jól alátám asztott felfogását, világképét és érték­ ítéletét. E bben az elbeszélésben található az az apró lírai gyöngyszem , m ely vagy belecsem pészett verszene (mint a ném et E ichendorff mihaszna-regényében a gyakori m űfaji-m űnem i váltogatás), vagy ügyes átvétel, m indenképp m egérdem li az idézést: „Anyám szeme / Páros büszke csillag / Parazsában / Kék virágok nyílnak.” Á bel története (nem a Tam ási Á ron-fé­ le) szintén a kronológiai fejlődést követi, s m ásik hősünk sorsához hason­ lóan, vidéki hivatalnokként, a csodált fővárosba kerül, olyan erények ré­ vén, m int szorgalom, m unkabírás, odaadó lelkesedés, kapcsolatterem tő képesség, munkaszeretet és hűség. A komoly/abb karrier lehetőségét pártos m egfontolások csábítása m iatt elutasító fiatalember a ném et közigazgatást tanulm ányozhatja különböző tartományokban, előtte — jaj, be árulkodó — felsőfokú társadalomstatisztikusi szakképesítést szerezve, s innen már könnyű a beazonosítás a goethe-i „ezer alakba rejtőzhetsz” írói alteregója révén. A főhős szakmai és szellemi fejlődése innen m ár adekvát az íróéval, alig eltagadható személyes párhuzamokkal, így a szociális ágazatban tett ka­ land is, magas beosztásban. A mesemondás és az önéletrajziság állandó üt­ köztetése persze kívülállók számára talán fel sem tűnik, ám a szerzőt ismerő elemző nem tagadhatja el ráism eréseit... Számos lelkesítő példát találunk itt 119 �SZEMLE az értelmes hivatali munka területéről, miként elődei felelőtlen-gyalázatos hibáiról is értesülünk. A z érdemeket nem a rang adja..., hanem a tettek, sum­ mázható a kicsengés, melynek jutalma büntető áthelyezésük volt... A kötet utolsóelőtti darabja a különös Akkor inkább gumit sütök című írás, amelynek számos hangulatos eleméből megállapítható, hogy a szeretett Sopronban indul s zömmel ott is játszódik. A közel harminc oldalas elbe­ szélés a kisváros hajdani egyetemi életébe is bepillantást enged egy diákba­ rátság története révén s a Zentainál megszokott történelmi kulisszák támo­ gatásával. Hőse Bornemissza Lajos, a tehetséges ifjú költő. A ma is műkö­ dő, számos írástudót és képzőművészt útjára bocsátó művészeti kollégium mindennapjainak ábrázolása bizonnyal reveláció a valódi történetét is kö­ zelről ismerők számára, mely történetben az írói-költői tevékenység szemé­ lyességet magába foglaló titkairól is értesülünk a hajdani ifjak s társak dialó­ gusaiból. Társadalom, hatalom, művészet nagy kérdései állnak a viták kö­ zéppontjában, hol elragadóan naiv, hol nagyon is tudatos szerepvállalással összekötve. Ez a vonulat a mai napig élhet az akkori szereplőkben, őszes fiatalokban. Direkt életrajzi megfeleltetésül álljon itt egyetlen egy idézet, ami mindkét költő útját (a történetbeli és a szerző élte kezdetet is) reprezen­ tálja: „A kultúrházvezetővé avanzsált és a helyi kocsmában felavatott költő a kollégi­ umban is megfelelt”, utóbbin a hajdani-mai Soproni Fiatalok Művészeti Kollé­ giuma é rte n d ő . Egyetemi színpad, versgyártás- és leadás, zsúfolt nézőte­ r e k . a korszak nagy p illan atai., s ez már nem csupán elbeszélés, szemé­ lyes történet, hanem a kor hangulata is, melyből kinőtt a kultúra sok virá­ g a . A címlatolgatáskor feltett kérdés a mű végén kap választ, amikor az értelmetlennek tetsző-hatástalan „irodalmiaskodás” helyett inkább a jól fi­ zető gumigyárbeli munka válhat dacos-valós megoldássá a szép remények helyett. A „zsoldosság” belesimuló árulása helyett. Ebben a prózai egység­ ben még hangsúlyosabb szerepet kap a történetekben állandó szereplő s hangsúlyú feleség, az aktuális hősök társa és segítője, katalizátora, ami fon­ tos tényezőnek tűnik az ouvre-ben is. S ebben az elbeszélésben —kivétele­ sen —meg is halasztja hősét az író, az erőteljesebb kicsengés érdekében. A kötetzáró és kötetcímadó elbeszélés, a Mikor jö n az öreg? az egyik rövi­ debb írás ebben a csokorban, így felveti azt a kérdést is, hogy miért ez lett az összefoglaló és megjelölő felcím Zentai László könyvének cím lap ján . Talán mert ez indul a hátsó borítós Leonardo-idézettel, s ez tartalmazza azt a látomást, melyet Jenő nevű hőse átél egy izzadmányos é jsz ak án . Gyötrő apró bizonytalanságok között, s mégis a lélek erejével, meg imá­ dott asszonya segítségével (már motívumértékű szerepeltetése nem lehet feltűnőbb, s itt közvetlen magyarázatot is olvashatunk minderre), ismét 120 �SZEMLE jól láthatóan életrajzi egybeesésekkel főhős és szerző között, a nyugdíj- és TB-ügyek világában, miközben egyre felrémlik az öreg Leonardo arca, álombeli mondatai... A kaszás üzenete? Vele vagy neki? „Mindenkiért időben el fogok jö n n i.”, koppannak a rideg és fenyegető szavak a dob­ hártyáján, s nem tud értelmes dolgot cselekedni. S mikor készen lesz vég­ re a többször is elkezdett gépeléssel, leadandó tervvel, rendőrautó áll meg a ház e lő t t . Pár órája autójával elment asszonyáról hoznak —nagyon rossz —hírt. Leonardo éji jóslata? Másnak c ím e z v e .? Drámai fordulat ez, megrendültséggel, de fel sem fogott súlyával. S miközben valóban tömény dráma ez, éppen e kiemelt helyzetű írás kapcsán fogalmazunk meg apró kifogást, főként a lezárt-lezáratlan történet technikáját illetően, mely ezút­ tal talán az indokoltnál is szenvtelenebb, s kevésbé a választott főhős lelki tehetetlensége miatt, inkább a mű befejezésének kissé kidolgozatlan volta okán. Talán csak elvitte a figyelmet az ötlet, az álom jósolta végzetes for­ dulat. Talán a képzelt fájdalom... „Adjátok vissza a feleségem et!” L ekerekítés A nagy hagyományokkal rendelkező magyar prózának korunkban is szük­ sége van a Zentaihoz hasonló, kulturált előadásmóddal és értékes mondani­ valóval rendelkező, jó tollú kismesterekre, akik nemcsak a prózai tüzet és tradíciót viszik tovább, hanem hidat képezve a klasszikus elődök és e mai középgenerációt követő ifjabb tehetséges nemzedék között, egyúttal egyéni színt is visznek korunk elbeszélő művészetébe. Last not least visszaállítják az olvasás iránti igényt és jogos nosztalgiát meg a hozzávaló kedvet. Fordított benevolenciaként megjegyezzük még, hogy szerzőnk írói álar­ ca mögött ott rejlik a „civil” tevékenység hasonlóképp humánus, érték­ központú szándéka is: nem sokan tudhatják, hogy a közhivatalnok és fő­ tanácsadó Zentai Lászlónak köszönhető a magyar nők 40 éves szolgálati viszony utáni kedvezményes nyugdíjazásának ideája, a magánpolgár és a tollforgató ember szimbiózisának lehetséges szép példájaként. A kötet felelős szerkesztője a szintén kiváló tollú és nagy erudíciójú Zsirai László volt. ('Grafit Public Kiadó, Budapest, 2017, 205 oldal) 121 �SZEMLE Cs o n g r á d y Bé l a Egy halhatatlan barátság tanújelei Praznovszky M ihály: M adách arany évei A m ikor először olvasható volt a Palócföld 1991/2-es szám ában —m ajd m ég ugyanabban az évben a Kovács Sándor Ivánnal, a M agyar Irodalom történeti Társaság akkori elnökével közös, „négykezes” form ájú Két költő egy szeké­ ren cím m el napvilágot látott könyvben —Praz­ novszky M ihály Madách vendéget vár cím ű ta­ nulm ánya, biztosnak látszott, hogy a tém ának — A rany János és M adách Imre kapcsolata, irodalm i barátsága felidézésének —lesz folyta­ tása. A 2006-os saját kötetben való közlés m ég nem volt annak tekinthető, m ert gyakor­ latilag m egism étlődött az eredeti szöveg, azonban a bő tíz évvel később, a közelm últban m egjelent Madách arany éveib e n m ár egyértelm űen beigazolódott a feltevés, hiszen a szerző azon ism ereteit publikálta, amelyekhez az utóbbi években tudatos, szisztem ati­ kus kutatásainak eredm ényeként hozzájutott, s am elynek egyik igencsak jelentős „összegző” hozadéka a 2015-ben m egjelent a Madách Imre napjai a magyar irodalomban (1861—1864) cím ű kötet volt. Ráadásul az idei, a 2017es esztendő —A rany János születésének kétszázadik évfordulója —kedvező hátteret, ha úgy tetszik „hátszelet” —nyújtott ahhoz, hogy az em lékbizott­ ság támogatásával, a M agyar Irodalmi Em lékházak Egyesülete kiadásában megjelenhessen e nem csak tartalmában unikális, de külcsínében, tipográfiai megoldásaiban is figyelemre érdemes, a jubileumhoz és a két főszereplőhöz —A z ember tragédiája szerzőjéhez és pártfogójához — egyaránt méltó kiad­ vány. A Petőfi Irodalmi M úzeum ban Arany-kiállítás látható, az országot — így Nógrád megyét is —úgynevezett Arany-busz járja be, hogy azok is m eg­ nézhessék a Toldi szerzőjének életét, kiemelkedő munkásságát szemlélete­ sen, a mai kor igényeinek megfelelő színvonalon érzékeltető bemutatót. Term észetesen Praznovszky M ihály tisztában van A rany János pozitív szem élyiségjegyeivel, tekintélyével, a XIX. századi m agyar irodalom ban, egyáltalán az akadémiai tudom ányosság területén, a K isfaludy Társaság­ 122 �SZEMLE ban betöltött kiem elkedő, m ondhatni vezető szerepével, életm űvének je­ lentőségével, de szám ára m int M adách- (és persze ugyanilyen m egszállott m ódon M ikszáth-) kutató számára nagyon fontos volt a kapcsolat m ásik oldalán álló, az irodalom ba — s nem csak a nem zetibe, hanem az egyete­ m esbe is —A z ember tragédiájával bebocsájtást kérő, eladdig kevésbé ism ert költőre vonatkozó m ondandó m egfogalm azása is. Annál is inkább, m ert — m int e kötet bevezetésében is, csakúgy, m int húsz év óta bárm ikor és bár­ hol, Budapesten és Veszprém m egyében egyaránt —ezúttal is büszkén v ál­ lalja, hogy Salgótarjánban született, a helyi M adách gim názium ba járt, s m ikor nógrádi m úzeum igazgató volt, a csesztvei M adách-kúria is felügye­ lete alá tartozott .igazán nagy élmény volt abban a parkban sétálni, ahol annak idején a fiatal s boldog házaspár, vagy később, két évtized múlva Arany János járt. Közös a szülőföld, s m a már szülővárosomtól fél óra au­ tózás után az Ipolyon átvezető M adách hídon ott lehetünk Sztregován. A kastélyban, a parkban, a síremléknél.” Praznovszky M ihály új könyvét úgym ond a végén kezdi: nevezetesen M adách Imre 1864. október 5-i halála alkalmával A rany János hetilapjá­ ban, a Koszorúban „U ”-szignóval — amely m inden bizonnyal Urházy G yörgy írót, újságírót, politikust takarja —m egjelent nekrológ rejtélyeinek elem zésével. A m ásodik —Személyesen vagy postán? cím ű —fejezet m ár direktebben kapcsolódik A rany János és M adách Imre barátságához. Sokáig ugyanis az a nézet tartotta magát, hogy a Tragédiaköltő „csak” elküldte kéziratát a korabeli m agyar irodalm i élet m eghatározó személyiségének. Ezzel szem ben Szontagh Pál — akinek M adách felolvasta a m űvét —ösz­ tönzésére 1861 nyarán, amikor m ár országos hírű politikus lett, szem élye­ sen adta át a kéziratot A rany Jánosnak Budapesten, a H árom pipa utcai la­ kásában. A nagy tekintélyű, elfoglalt költő, „irodalom vezér” az első bete­ kintéskor dilettánsnak vélte az írást, de am ikor újra kézbe vette, m egtet­ szett neki és m ár az első színek láttán elragadtatással ír róla T om pa M i­ hálynak, m ajd m agának M adáchnak írott levelében is dicsérettel szól róla, m ondván „egy kevés külsimítással irodalmunk legjelesebb termékei közt foglalhat helyet. Nem tudom, mi szándéka van Kegyednek a kiadásra nézve: én óhajtanám ezt a Kisfaludy-társaság útján eszközölni, a mi remélem sikerülne is. Ha ohajtom a Ke­ gyed akaratjával találkoznék, akkor sorról sorra kijelölném a helyeket, hol —semmi esetre sem lényeges —változtatást gondolnék célszerűnek, vagy belenyugvása esetén magam tennék rajta egykét tollvonást, aztán bemutatnám a társaságnak... Becses vá­ laszát elvárom. Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet nekem műve által okozott, a fényért, melyet költészetünket derítni hivatva van! Pest, sept. 12. 1861 ro­ konértelmű pályatársa Arany János. ” El lehet képzelni, hogy m it érezhetett 123 �SZEMLE Madách e sorok —„amelyek beemelik őt az írók közé...” olvastán —mor­ fondírozik teljes joggal Praznovszky Mihály, s azt is megállapítja, hogy „ezzel megkezdődött az irodalomtörténeti jelentőségű levelezés Madách és Arany között. Ezek elemzése éppúgy fontos részét képezi a könyvnek, mint a Tragédia —mai fogalmazás szerint —„menedzselési” folyamatának érzékeltetése a társasági székfoglalóig —1862. március 28-áig, és azután is már barátként, sőt munkatársként. A következő, azaz harmadik személyes találkozásuk 1862. augusztus 7éhez és Csesztvéhez köthető, de akkor több napot is —augusztus 12-éig — tölthettek együtt, tekintettel arra, hogy voltak Sztregován, illetve a neveze­ tes fürdőhelyen, Szliácson is. Madách —Praznovszky Mihály kutatásai sze­ rint —pontosan megtervezett mindent. „Arany jöjjön Vácig vonattal, ott várja már őt a családi h in t ó .” Útközben a tudálékos inas, Pass András „kalauzolásával” megálltak Rétságon „villázni”, azaz reggelizni. Csesztvén az öcs, Károly és Szontagh Pál várta Aranyt, de hamarosan megérkezett Imre is. Sokat sétáltak, beszélgettek a kastély parkjában és ezt tették más­ nap Sztregován is, ahol természetesen Madách Imre édesanyja is a ven­ déglátók között volt, mint ahogyan három gyermeke —Aladár, Károly és Borbála —is. Érdekes azon feltevés, amely szerint Arany —a szalontai pa­ raszt fiú —mintha zavarban lett volna a nagy múltú nemesi családdal való találkozás során. Miután a kocsis a tervezett indulás előtt sokat ivott, ezért egy nappal később, augusztus 10-én indultak Szliácsra, ahová Arany János egy kúrára érkezett. Különböző előjelű és hangulatú élményeiről Arany le­ vélben számolt be barátjának. S itt kell megjegyezni —ahogyan a könyv szerzője is tette —hogy az egykori Pest fogadó falán 2006-ban a Mikszáth Kálmán Társaság kétnyelvű, Arany János és Madách Imre nagyméretű portréját tartalmazó emléktáblát helyezett el. A tábla szövege: „Szliácsfürdő vendége volt 1862 nyarán a két halhatatlan magyar költő.” Az emlékje­ let ifj. Szabó István szobrászművész készítette. Egyébiránt a két bronz­ portré látható jelen kötet elegáns, Bucsy Balázs által tervezett címlapján is. Praznovszky Mihály könyve A z utolsó levél című fejezettel zárul, s ebben már nyoma sincs a derűnek, hiszen Madách beteg, egyedül érzi magát Sztregován, a Tragédia sikere, valamint a különböző lapokban megjelent versei, egyéb publikációi —köztük az akadémiai értekezés —sem oszlatják el kétségeit. Arany nagyon elfoglalt s bár mindketten szeretnének találkoz­ ni, tervezték is, —legutóbb 1862. október 30-án, Budapesten, a Kisfaludy Társaság üléstermében látták egymást —, de erre Madách Imre 1864. októ­ ber 5-i halála miatt már nem kerülhetett sor. „Nincs több szép, közös ta­ vaszi nap. Marad a halhatatlanság s a halhatatlan barátság kettőjük számá­ 124 �SZEMLE ra.” Így fejezi be dolgozatát Praznovszky Mihály, de a Melléklet nem ke­ vésbé fontos, értékes dokumentumokat tartalmaz. Ide került Madách, A z Alföldön című verse, amelyet Arany 1861 tavaszán visszautasított. Olvas­ ható továbbá Arany 1861. szeptember 12-i levele, illetve beszéde, amellyel a Kisfaludy Társaságban 1862. március 27-én köszöntötte Madách Imrét. Kuriózumszerűek azok a levelek is, amelyeket Arany János a feleségének írt Szliácsról 1862 augusztusában. S az általános tudnivalók, jegyzetek elé mi más kerülhetett volna, mint az a nekrológ, amely 1864. október 16-án látott napvilágot Arany János lapjában, a Koszorúban. „Az ember meghalt, de a költő élni fog. Nagy műve örök emlék marad a sírján. Vajha barátai, kik oly közel állottak hozzá, mint Bérczy Károly és Szontagh Pál, hátraha­ gyott műveit mihamarább összeszednék és kiadnák. Hadd enyhítse vesz­ teségünk fájdalmát irodalmunk gazdagulása utolsó művével, (a Tündérálom­ mal'. Cs. B.), mely ha talán töredék is, bizonyosan méltó lesz A z ember tra­ gédiája szerzőjéhez” —fejeződnek be a búcsúsorok. A fentebb már elismerően említett Bucsy Balázs tipográfiája nemcsak a képmellékletek nagyvonalú beillesztését tette lehetővé, hanem azt is, hogy az oldalak széli széles margókat fontos információk közlésére jól kihasz­ nálhassa Praznovszky Mihály. Haloványan látható Madách kézírása, olvas­ hatók Arany álnevei, de ide került a levélváltások pontos dátum szerint listája, valamint Arany javításainak —amelyeket a Tragédia kéziratán vég­ zett — felsorolása is. A korrekciók 74,3 százaléka tekinthető helyesírási jobbításnak, további 22,91 százaléka a technikai szerkesztést szolgálta. Ezekből következően a tartalmi módosítás az Arany-javításoknak mind­ össze 2,79 százalékára szűkül! A margószövegekből tudható meg a tiszte­ letdíj összege is. „Ezek szerint ez 327 forint 50 krajcárt ér. Madách nem tudta, tájékoztatja Arany, de a Kisfaludy Társaság alapítói díját felemelték 100 forintra. Az Akadémia tőkéjéhez 200 forintot fizetett be, s így nem­ hogy nem kell Madáchnak pótolni az összeget, hanem még jön neki Arany 27 forint 50 krajcárral, amit tőle bármikor átvehet. (Ezért is jelent meg a lapokban a hír, hogy Madách, több társával egyetemben, alapító tag is a Társaságban.)” Ugyancsak figyelemre érdemes olvasnivalót kínál Greguss Ágost egyetemi tanár esztétának, az MTA tagjának, a Kisfaludy Tár­ saság másodelnökének néhány mondata, amelyben a Társaság és a nemzet nevében „dicsekszik” Arany János és Madách Imre géniuszával. Más érte­ lemben és szempontból érdekes Madách egy „Azt üzeni neked jó Kazin­ czy apa, / Hogy kezedbe nem lant való, csak a kapa...” kezdetű rigmusá­ nak közzététele. 125 �SZEMLE A 2017-es Arany-évfordulóra, emlékévre megjelent Praznovszky-kötet maradandó ékköve a kollektív megemlékezésnek, a nemzeti önismeretnek. Hasonló felbecsülhetetlen értékű kiadványok remélhetően születnek majd 2023-ban is, amikor —Petőfi Sándor kétszázadik születésnapja mellett — Madách Imrét is éppen ebből a különleges alkalomból ünnepelhetjük majd országszerte, de itt Nógrádban, szülőhelyén, szellemi örökségéhez méltó kultuszának helyszínén egész biztos. (Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete, 2017) 126 �Szerzőinkről Balás Róbert (1963, Salgótarján) újságíró. Felelős szerkesztője és munkatársa volt a Nógrád Megyei Hírlapnak, 1995-től a Nóg­ rád Megyei Krónika szerkesztője, 1997-től a Nógrádi Hét főszerkesztője, 1999-től az American Hungarian Panorama felelős szerkesztője volt. Jelenleg az Amerikai—Ka­ nadai Magyarság szerkesztője és a Tarjáni Városlakó magazin főszerkesztője. Tucatnyi kötete egyéni és társszerzője. Csongrády Béla, Dr. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra ro­ vatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egye­ sület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. DrescherJ. Attila (1950, Sopron) író, köl­ tő, nyelvész. 1975-től tudományos publi­ kációi mellett számos szépirodalmi alkotá­ sa jelenik meg, kezdetben helyi, megyei, majd országos lapokban. Évekig a Dunatáj (Uj Dunatáj) szerkesztőbizottságának tag­ ja. 2003—2007 között a Márton Áron Szak­ kollégium főigazgatója, sok intézményi és a határon túli magyarsággal foglalkozó ki­ advány szerkesztője, kiadója. Fellinger Károly (1963, Pozsony) felvi­ déki magyar költő, helytörténész. Jókán él. Tagja a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­ nak és a Magyar írószövetségnek. Több mint harminc önálló kötete jelent meg. Verseskötetei fordításban románul, oro­ szul, spanyolul, törökül, franciául, angolul, németül, szlovákul is napvilágot láttak. 2016-ban Madách-nívódíjat kapott. FlLIPTamás (1960, Budapest) költő, szerkesz­ tő, a Dokk.hu művészeti vezetője, a Magyar írószövetség választmányának tagja. Kilenc kötet szerzője. Ez évben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. J ÓNADÁVID (1968, Budapest) médiatanár, új­ ságíró, operatőr, az Art’húr kulturális, művé­ szeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arfhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. 2016ban jelent meg A z élet szövete című könyve. KALÁSZ István (1959, Budapest) író, tanár, szerkesztő. Prózát, cikkeket, forgatóköny­ veket ír. Folyóiratokban publikál, több an­ tológiában szerepelt. Több önálló kötete jelent meg. Dolgozott a televíziónak, kö­ zösségi rádiót vezetett. Stuttgartban, Bu­ dapesten él. Kállay Kotász Zoltán (1969, Budapest) szépíró, közíró, szerkesztő, műfordító. Éveken át emberi jogi aktivista, majd szo­ ciális segítő volt. A Napút Online folyóirat főszerkesztő-helyettese, a Műpártolók Egyesületének elnöke. Legutóbb megje­ lent kötete: E g y b u d d h ista csőd gon d n ok je g y z e ­ te ib ő l (álhaikuk, Napkút Kiadó, 2017). Kerekes Endre László (1994, Miskolc) a Miskolci Egyetem BTK magyar-történelem szakos hallgatója. Jelenleg járványtörténeti kutatásokat folytat. Legutóbbi publikációja a magyarországi nemzetiségi törvények törté­ netét foglalja össze. A miskolci megyei könyvtárban „Zenetörténeti előadások” címmel előadássorozatot tart. Kovács Krisztián (1984, Balassagyarmat) történész. Jelenleg a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Fő ku­ tatási területei: a Ráday család birtoklástör­ ténete, a paraszti családok története, a 25-ös losonci gyalogezred története, Nógrád me­ gye 16—18. századi története. MADÁRJÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő. A Kelet Felől című folyóirat alapító főszer­ kesztője, a Muravidék, a Magyar Múzsa és az Uj Tanú folyóiratok szerkesztője. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Magyar Újságírók Közösségének alelnöke, a Magyar írószö­ vetség választmányi tagja. Eddig kilenc önál­ ló könyve jelent meg. Nagy J udit Áfonya (1985, Ózd) költő. Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egye­ tem magyar szakán végezte, de betekintő jelleggel volt történelem és egyiptológia szakos is Budapesten. 2006-tól a FISZ tag­ ja, több folyóiratban és antológiában sze­ repelt már. Jelenleg Balassagyarmaton él. �PÁLFI ÁGNES (1952, Budapest) költő, tanár, szerkesztő. Ot verseskötete és két tanul­ mánykötete jelent meg eddig. Szerkesztett lapot, tanított középiskolában és egyete­ men. Jelenleg a Budapesti Nemzeti Szín­ ház Szcenánum folyóiratának munkatársa. Első verseskötetéért megkapta az írószö­ vetség Irat-Alapítványának nívó-jutalmát. Pallai Károly Sándor, Dr. (1986, Miskolc) óceamsta, irodalomtörténész, műfordító, költő. Elsődleges kutatási területe a Csen­ des- és Indiai-óceán, valamint a Karib-tenger kortárs irodalma. Három francia nyelvű monográfia szerzője. Több nyelv első ma­ gyar műfordítója (szranan, szarnami, szaramakka, papiamento, aukan). Naaman- (Li­ banon) és Szabó Lőrinc-díjas (2016). PETRŐCZI ÉVA (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. A Károli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba. 16 verseskö­ tete, 4 prózakötete, 2 gyermekkönyve, 12 tudományos kötete és 6 műfordításkötete jelent meg, ezen kívül számos bel- és külföl­ di antológia és folyóirat szereplője. Több külföldi egyetem vendégtanára volt. Főbb díjai: a Magyar Rádió Nívódíja (2005), a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életműdíja (2014). SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tan­ könyvíró. Az ELTE BTK magyar-törté­ nelem szakán (Eötvös-kollégistaként) ki­ tüntetéses tanári diplomát szerzett. Tan­ könyveiért az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Részt vett a Mik­ száth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. Szabó Endre (1943, Lőrinci) közíró, újság­ író, közéleti ember. 1980-tól jelennek meg írásai a Nógrád, a Nógrádi Krónika, az Ipoly Hírnök, az Ipoly, a Hevesi Hírlap, a Kanadai Magyarság és egyéb lapokban. Balassagyarmaton tagja volt az első szaba­ don választott önkormányzatnak. Könyve: H a tá rta la n u l (2014). SZENTJÁNOSI Csaba (1965, Budapest) költő. Verseskötetét a Fiatal írók Szövetsége adta ki ( V ers a versben, 2003). Folyóiratokban pub­ likál. A Rákoskeresztúri Református Gyüle­ kezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. Turczi István (1957, Tata) József Attila-díjas, Babérkoszorú-díjas és Prima Primissima-díjas magyar költő, író, műfordító, szer­ kesztő, egyetemi doktor, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. A Magyar írószövet­ ség költői szakosztályának elnöke. VARGA MÁRIA, Dr. (1959, Terény) magyar­ angol szakos tanárként balassagyarmati kö­ zépiskolákban tanított. 2004-ben doktori fokozatot szerzett, az egri főiskolán okta­ tott. Dolgozott a médiában. Folyóiratokban publikál. Kötete: V álság és ha gyom á n y (2016). Zsibói Gergely (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. 13 éves kora óta Magyarországon él. Jelenleg a Salgótarjáni Bolyai János Gimná­ zium magyartanára. Folyóiratok, antológiák közlik írásait. Tagja a Balassi Bálint Asztal­ társaságnak. Két kötete a Palócföld Köny­ vek sorozatában jelent meg: C sön d-sz ilán k ok (versek, 2007), N a p b oru lá s (kispróza, 2009). Képzőművészek: Kun PÉTER (1986, Salgótarján) képzőművész, tanár. Rajz és vizuális kommunikáció tanári szakon végzett. Képzőművészként főként a hagyományos sokszorosító és egyedi grafi­ kai eljárásokkal dolgozik, főként linómet­ szeteket és tusrajzokat készít, de szereti ki­ használni az akvarelltechnika adta lehetősé­ geket. Számos művésztelepre kapott már meghívást, több mint 70 csoportos és egyé­ ni kiállítása volt. Munkáit az országban és Nógrád megyében több díjjal is elismerték. LENCSÉS ZSOLT (1960, Balassagyarmat) freskófestő-művész. Külföldi egyetemeken ta­ nult. Olaszországban Magnani gróf és a híres Medici család tagjai karolták fel. 20 évig élt Rómában, a Vatikán egyik befolyá­ sos rendje, a Santa Lucia hivatalos festője. Külföldi, magyarországi, Nógrád megyei és felvidéki templomokat, épületeket díszí­ tenek alkotásai. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1c544b68ac1d4477ec5e1dffa8a46c60.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2017 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2017/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2017 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c42f8d2c2615c1f7860b1a8b1ee4a950.pdf fbc29d632f430bba54085506dcc40412 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Oláh András: [minden szavadat] – válságos idők Egressy Zoltán: Melánia és a hősök Filip Tamás: Romváros (A látás belsejében) Szirmai Péter: Út a másik életbe Nagy Judit Áfonya: Van Dalol a Halál, éji csend a visszhangja Benedek Szabolcs: Kádár hét napja (regényrészlet) Radnai István: Enyészet – Fűszerek illata Frideczky Katalin: A kör bezárul Zsibói Gergely: Eredj, Jónás! Sírvers – Kiürülnek Erdős István: Alcsútra kéne menni (regényrészlet) Győri László: A rab Klasszikus torzó Kopogó bot 3 4 6 7 8 12 13 14 21 22 26 27 28 46 47 48 TANULMÁNY Bene Zoltán: Kultúra versus civilizáció – Két közelítés Tömörkény István: Valér a földbe megy című novellájához 49 PORTRÉ Szabó Endre: Benko János százegy éve 59 KÉPZŐMŰVÉSZET Kele Szabó Ágnes: Beszélgetés Szabó Kingával, Szabó Gyula festőművész, grafikus munkásságáról 64 HELYTÖRTÉNET Szepessyné Judik Dorottya: „Millióknak szeretete vette őt körül” – Az Erzsébet-kultusz Nógrád vármegyében 74 TÁRSADALOM Baráthi Ottó: A népesség csökkenésének és szerkezetváltozásának főbb okai és egyes következményei Nógrád megyében 85 SZEMLE Becsy András: Reneszánsz utazás fiakkeren és repülővel – Diószegi Szabó Pál: Mintha az Idő is tükörbe nézne Bakonyi István: Agócs Sándor: Lepkék a könyvtárszobában Csongrády Béla: Tisztelet az elődöknek – Várkonyi-Nickel Réka: Rimaiak a gyárak völgyében Hangácsi Zsuzsanna: Bűn? És bűnhődés? – Grendel Lajos: Bukott angyalok 97 99 102 106 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Szabó Gyula alkotásai láthatók. Az első borítóoldalon az Út a losonci fürdőbe, a hátsó borítóoldalon az Önarckép (1956) című festménye látható. A belső borítóoldalak közül az elsőn a Triptichon című alkotásából mutatunk be részletet, a hátsó belső borítóoldalon a koszorús sorozatból a Kék madár című festménye látható. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Blogszerkesztő: MRÁZIK ISTVÁN Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �SZÉPIRODALOM 3 OLÁH ANDRÁS [minden szavadat] minden szavadat nekem adtad s velük a kételyt is: hogy megszelídülhet-e bárki a csöndes imától miközben az Úr asztalánál némelyek cinkelt lapokkal játszanak – mert akik egyszer elfogadták most már elvárják hogy helyettük más szenvedjen a kereszten: így halmozódik hegre heg én mégis ott térdelek a lelkek csukott ablakai előtt pedig már nem elégségesek a tőled örökölt szavak válságos idők hallom a tőzsde-híreket: válságos időket élünk megint – a barátság ára is gyorsan zuhan elfogynak a közös nevetések az eltaszított kezek aggodalma ráég lelkünk felszínére a legtöbben semmit sem szólnak csak keresik a félreérthetőt hová térjek ki előlük nem akarok magyarázkodni de ma új árnyék vetül a hallgatásra: temetésre megyek lesznek ott megint idegenek elég csak egymásra néznünk s már látjuk mint szűkíti a teret az ismeretlen megrendelő – pedig ott didereg közöttünk a szeretet… �SZÉPIRODALOM 4 EGRESSY ZOLTÁN Melánia és a hősök Ónos eső, jeges aszfalt, kis szél. Az ünnepeknek vége, hétköznap van újra, bár az élet teljes unalma nem állt még vissza; vannak ilyen átmenetek. Ilyenkor is adódnak halaszthatatlan dolgok: kutyasétáltatás, ügyeletes gyógyszertár felkeresése, elmaradt bevásárlás abszolválása. Így aztán a januári, belvárosi utca korántsem kihalt, legfeljebb az érzelmek hiányoznak róla némiképp. Nincs egyetlen ártatlan szemkontaktus-keresés se, csak sietés, teendőkipipálás, kötelességteljesítés. Bár erről talán nem a január tehet. Össze kell húznia az embernek magán a kabátot, főként, ha kívül is, belül is fázik. Két srác jön szembe vele, a hosszabb kabátos hitetlenkedve magyaráz a másiknak. Képzeld, a dobosom kungfuedzője lett elsejétől az albérlőm. A fázó ember mosolyog, kis meleg költözik a lelkébe a mondattól, sétál tovább, mozdulatai célirányosak, még két saroknyira van az élelmiszerbolt. További ingerek nem érik, a szél csillapodik, cipőinek monoton kopogását hallgatja. Kétségbeesett, fájdalmas kiabálás hasít bele a semmibe. Először úgy tűnik, valamelyik ablak mögötti tévékészülékből érkezik, egy szappanopera egyik szinkronistájától. Lassan válik világossá, hogy nem erről van szó, a hang élő, forrása a következő kereszteződésen, sarkon túlról jön. Kis idő múltán kiderülnek a részletek: arra futott, balra, lihegi az izgatott nő, igyekezzenek, még baja lesz. Vigyázzanak, nehogy megsértsék! A fázó megtorpan, félre kell állnia, a nő sietős léptekkel, zavaros tekintettel kanyarodik be az utcába. Majdnem feldönti. A fejét fogja. Nagy lehet a baj. Indul, megáll. Futni kezd, visszafordul. Még nem világos, kiket informált. A bátortalan ködből lassan kibontakoznak a keresők körvonalai. Három kéményseprő vizslatja az autók alatti területeket, az alvázak csatakos vidékét. Egyikük megcsúszik, nem törődik vele, siet tovább. Kocsiról kocsira járnak, guggolnak, az aszfaltra térdelnek. Ketten vizsgálnak át egy-egy autót, a harmadik ilyenkor előreszalad, aztán hozzá érkezik meg a hátul lévők közül egy: komoly alapossággal keresik az elkóborolt valakit. Nem foglalkozik minden szemtanú az eseménnyel, ami érthető, hiszen nem fekszik vérben fagyva senki a földön, nincs különösebb látniva- �SZÉPIRODALOM 5 ló. Néhány alkalom szülte kíváncsi azért megáll, a fázó ember előveszi a telefonját. Ha úgy alakul, lefényképezhet egy nagy pillanatot. Ha lesz. Azokat szereti. Jaj, Melánia, sápítozik az asszony, megint, már megint. A nő elegáns, nyakán vastag, piros sál, fején magas, kucsmaszerű, csillogó valamikkel díszített építmény, remeg a keze is, nemcsak a hangja, kicsordul a könnye. A kéményseprők koszos, bordó terepjáróhoz érnek. Halk nyávogás hallatszik az autó alól. Melánia, kiált fel a gazdanő, már ott áll közel, irányítja a szakembereket. Közben nyugtat: fogadj szót a bácsiknak, Melánia, hagyd magad! Jó bácsik a fekete bácsik. A kerék és az alváz közé nyúl be az egyik menteni akaró, egyelőre csak tapogat. Ez kevésnek bizonyul, befekszik a kocsi alá. Felkiált, kikapja a kezét. Karmolásban részesült, ezt mutatja a nőnek, aki finoman, részvéttelenül bólint. Most már nyugodt. Nyúlkál a másik kéményseprő is, a nő nagyokat nyel. A megkarmolt is kutakodik, közben puffog, csendesen dühöng. Megérkezik a harmadik kereső. Fújtatnak. Hat kéz jár veszélyes helyeken, a szemek használhatatlanok, a tapintás az egyetlen esély. A nő pisszenni sem mer. Na, lesz már valami, kérdezi valaki. A fotóra váró, kívül-belül fázó közelebb lép az autóhoz. Felkiált az egyik fekete ember. Megvagy, mondja. A nő sikkant örömében. A karmolt kéményseprő óvatosan emeli ki az állatot. Nem áll bosszút. A lesz már valamit kérdező tapsolni kezd. Aztán abbahagyja. Maguk egy hősök, mondja az asszony nagyvonalúan, miután átveszi a macskát. Babusgat, kabát alá rejt, boldog, emberekkel már nem foglalkozik. Indul. A fő főhős zsebkendőt szorít a kezéhez, törölgeti a vért róla. Nem kell ilyenkor tetanusz, kérdezi a kollégája. Nem hiszem, mondja a kérdező nézelődő, január van. Januárban még nem veszettek az állatok. Széled a nép, a fotóra készülő, aki nem kattintott végül, arra gondol, nem kéne-e adni valami pénzt a bepiszkolt ruhás kéményseprőknek. A nő már messze jár, ő nem fog. Aztán továbbindul ő is, nem akarja megsérteni a hősöket. A szél valamicskét mintha erősödne, de ez most mindegy, legalábbis pár percig, a boltban kellemes a meleg, érdemes időzni a szükségesnél kicsit hosszabban. Ennyit mindenki megérdemel az élettől. Melánia most érhet haza, ő se fázik tovább. �SZÉPIRODALOM 6 FILIP TAMÁS Romváros Láthatatlan szobrom valahol ott maradt, eső és szél járja át, meg olykor napfény, hisz oly üres, mint egy könyvből kivágott dedikáció helye. Sétáló szobrom benéz az ablakodon, te nem látod, csak szíved ver összevissza, s nem tudod, miért. A koffeinmentes kávéra gondolok, amit majd más iszik meg, a hátamon növekvő szőrre, mely gyantádra szomjazik, a fehér szobából kihordott könyveimre, együtt szedett kavicsokra, melyeket a Dunába kéne visszahajítani, de csak hordozom őket a kocsiban, nehezéket a lét elviselhetetlen könnyelműsége ellen. A tea elveszti ízét, a kép elhomályosul, az indiai felsőt nem tudom, kinek adjam, remélem nem mostad ki, és őrzi még illatod búcsúzó molekuláit. Hajad már festeni kell, nem szeretted, ha homlokodból hátrahajtottam, de jólesett, ha simogattam fájó hasad, masszíroztam a válladat. Észrevétlenül építetted körénk a romokat, én közben törpe lettem, egyszerre hét. Nevetek, morgok, okos vagyok, tüsszentek, alszom, elpirulok és hallgatok. S hogy tízen legyünk, kéne egy, aki csuklik, egy, ki versben beszél mindig, egy ki folyton sírva fakad. Látod, csak rád gondolok, és azonnal játszani kezdek, én hét vagyok, te egy vagy, egyszerre erős és gyenge. Hét arcom emelem föl rád és tizennégy karomat tárom ölelésre te Hófehér, ki szótlanul sürögsz-forogsz, teszed a dolgod, �SZÉPIRODALOM 7 aztán fáradtan leülsz, kezed öledbe ejted. Neved még biztonságos jelszavam. Sokszor kilépek, csak hogy újra leírhassam. Előre félek a naptól, amikor megváltoztatom. (A látás belsejében) Max Ernst emlékére A látás belsejében a festő lányai Napóleont keresik, de csak egy ifjút találnak, kit megzavart egy lepkegyűjtemény nem-euklideszi röpte. Ellopott tükörből holdkóros nő nézeget kifelé hunyorogva. Fehér árnyak kísérgetik a vakon született búvárokat. Egy eltévedt postástól mindenki olyan levelet kap, amilyenre legtitkosabb álmaiban vágyott mindig. És senki nem veszi észre, hogy nem ő a címzett. A sáros folyóról eltünteti a csillagokat, és bárkákat fest a reggel. A ki nem nyílt ejtőernyők selymét ünnepélyesen halálra ítélik, majd dobpergés mellett máglyára kísérik őket. A látás belsejében egy vándor kutat keres Babilonban, de bármerre néz, csak a tornyot látja. A látás belsejében várják az inkvizítort, hogy igazságot tegyen. Egy angyal meteorittá gyúrja a rothadó kristályokat, és visszaszáll velük az égbe. De csak most veszem észre, a látás belsejében nem is Napóleon bújócskázik, hanem Hannibál, és a festők lányai fekete kendőt kötnek a szemük elé, hogy biztosan eltévedjenek a ragadozó algoritmusban. A látás belsejében előjelek és bizonyságok. De az emberek nem értik, mit jelentenek. Viszont a látás belsejében a semmi érti az embert. �SZÉPIRODALOM 8 SZIRMAI PÉTER Út a másik életbe Lányaim és én függőágyban pihentünk. Kinéztem a kunyhó ablakán. Vízözönszerű eső áztatta a környező növényeket sártengerré változtatva az ösvényeket, a földet. Beköszöntött az esős évszak. Azt mondtam: – Ebben a nyirkos időben nem lehet semmit se csinálni. Csontjaimba hatol ez a hideg. Hallgattunk egy darabig. – Meséltem már az ezerötszáz napos háborúról? – kérdeztem. – Hogy miként kerültem ide? J. és N. megingatta a fejét. Kérték, hogy meséljek. – Az ezerötszáz napos háborút fehérek vívták: a folyóvölgyiek a hegyvidékiekkel szemben. Ennek is, mint minden háborúnak, a föld birtoklása volt az oka, határvita: a határvidékből ki mennyit birtokoljon. Huszonegy éves voltam akkor. Hegyvidék hadserege erősebb volt, mint Folyóvölgyé. Tele voltak tankokkal, repülőgépekkel. – Mi az a tank meg a repülőgép? – kérdezte N. – A tank kerekeken, láncokon guruló fémautó. Puska is van rászerelve. A repülőgép föl tud emelkedni a levegőbe, mint a madár, és a levegőből tudja lőni a falvakat, városokat. Elborzadva néztek rám. Puskát láttak már, amikor egyszer elfogtunk egy eltévedt katonát a folyó forrásvidékénél. A tank és a repülőgép újdonság volt nekik. – Te folyóvölgyi vagy vagy hegyvidéki? – kérdezte J. – Folyóvölgyi – mondtam. – A hegyvidékiek kemény, szűkszavú emberek. Sokkal jobb katonák, mint mi, folyóvölgyiek. A folyó mellett nőttem fel, megtanultam evezni, úszni, halászni. Az éghajlat arrafelé barátságos. A folyó határoz meg mindent: az alacsony vízállás, az áradás. A folyó széles, akár a tenger, a végtelen messziségből érkezik és a végtelen óceánba tart. Mormolását egész nap hallani lehet. Anyám meséi is olyanok voltak, mint a folyó: az idők kezdetétől a jelen időkig tartottak. Keserű nyál tolult a számba. �SZÉPIRODALOM 9 – A háború azonban tönkretett mindent. Minden férfit felszólítottak, hogy jelentkezzen. Még azt mondtam: – Építész iskolába jártam. A háború miatt meg kellett szakítanom a tanulást. Rossz időszak volt. Az emlékeket rakosgattam a fejemben. Így folytattam: – Megkaptuk a katonai felszerelést, felraktak minket egy tehervonatra. Tudjátok, hogyan néz ki a vonat? Bólintottak. – Egyszer már mutattad nekünk – mondta N. Így folytattam: – A határvidék volt az úti cél. A határ előtti utolsó nagyvárosban hosszú ideig állt a vonat. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy megszököm, de aztán letettem róla. Túl kockázatosnak látszott. Úgy gondoltam, könnyen elkaphatnak, és akkor katonaszökevénynek számítok. Ez a legsúlyosabb következményekkel járt volna: fogság, kényszermunka, halál. Aztán végül a front előtt egy ideiglenes városban szállítottak le minket a vonatról. A fronton tüzelő lövegek zaja tisztán hallatszott. Ideiglenesen összetákolt kunyhókban szállásoltak el minket. Silány élelmet kaptunk. Nem tudtuk, mikor vetnek be minket. Kiderült, hogy a front hátországát kell biztosítanunk: a frontra vezető utakat kell megépítenünk. A tetőn doboló esőt hallgattam. Aztán folytattam: – Négy-öt hónapot dolgoztunk így, aztán átvezényeltek minket húsz kilométerrel északabbra. Ezt a vidéket Madre de Diosnak hívják. Mocsaras, veszélyes hely. A mocsárban gázolva azon gondolkodtam, hogy miért adnak egy pokoli helynek ilyen nevet. Gondolom, az itt élők szeretik az ellentéteket. Itt magunk építettük fel kunyhóinkat. Feladatunk a mocsáron való átkeléshez utak kijelölése volt. Egyik hajnalban hatalmas robajra ébredtünk. Az ablakon át láttuk, hogy repülőgépek szállnak el felettünk. Úgy látszik, az ellenség felderítő tevékenysége hatékony volt. Nagyon közel repültek a földhöz, a zaj elviselhetetlen volt. Bombázni kezdték a várost. Azt kérdeztem: – Tudjátok, hogy mi a bomba? Megingatták a fejüket. – Száz halált hozó szerkezet. A repülőgépről szórják a földre. Kis indián metszésű arcukból elképedve néztek rám. Így folytattam: – Sok katonánk meghalt. A rend felbomlott. Páran együtt maradtunk, próbáltuk megtalálni a mocsárból való kijutás irányát. Minden második nap meneteltünk, a köztes napokon pihentünk. Napról-napra kimerül- �10 SZÉPIRODALOM tebbek voltunk. Az éjszakák hidegek voltak. Gödröt ástunk, amibe belefeküdhettünk. Kabátokkal, pokrócokkal takaróztunk. Az járt jól, aki középre feküdt, mert ketten melegítették. Persze, váltottuk egymást. Nem számítottunk rá, de elértük az észak-déli vasutat. Lelkierőnk visszatért, felélénkültünk. A vasút vonalát követtük észak felé, a vasutat szegélyező erdőben, amíg egy állomásra nem értünk. A helységnévtábla kettétörve hevert a földön. Esperanza volt ráírva. Térképünkön beazonosítottuk tartózkodási helyünket. A határtól húsz kilométerre voltunk keleti irányban. Az indulástól számítva a mocsáron át kb. harminc kilométert haladtunk észak felé. Az állomás üres volt, az épületen harci nyomok látszottak. Az állomástól északra egy félig szétlőtt szerelvény vesztegelt. Nem láttunk a közelében őrt, könnyen megközelíthettük. Ketten felmásztunk a szerelvényre, a vagon belsejében pár mázsa kétszersültet találtunk. Szóltunk a többieknek, rávetettük magunkat az ételre: nagyon éhesek voltunk. Az állomás közelében lévő erdőben voltunk egy hétig. Tudtuk, hogy ezt már csak rövid ideig folytathatjuk, valószínűleg, előbb-utóbb beleütközünk egy ellenséges járőrbe. Zsákjainkat megpakoltuk kétszersülttel, és tovább mentünk észak felé. Egy hétig meneteltünk az erdőben. Egyik éjjel idegen parancsszóra ébredtem. Katonák álltak körül minket, kezükben fegyver, ami ránk szegeződött. Egyenruhájukról azonnal felismertük őket: hegyvidékiek voltak. Nyelvük alig különbözött a miénktől, gond nélkül megértettük őket. Egy katonai bázisra tereltek minket: hadifogságba estünk. A táborban sivár körülmények voltak. Kevés étel, sok munka. Feladatunk a bozótirtás volt, utat készíteni a hegyvidéki hadsereg alakulatainak. Két hónapig dolgoztunk itt, amikor jött a hír: a folyóvölgyiek letették a fegyvert. Még három hónapig fogva tartottak minket, de dolgozni nem kellett, utána számolták fel a tábort. Néztem a tetőről lecsorgó esőt. Így folytattam: – Társaimmal próbáltunk megegyezni arról, hogy mi legyen az úti cél. Páran Hegyvidékre akartak átmenni: győztes ország, biztosabb háttér, nyelvi akadály nincsen. Páran az eddig semleges, de belső feszültségekkel terhes déli államokba akartak távozni. A legtöbben haza akartak térni. Mondtam, hogy Hegyvidék tovább fogja fokozni fegyverkezését, katonai jellegű állam épül ki. Az egyént elnyomják a közösség érdekében. Oda nem érdemes menni. Folyóvölgy kiszolgáló ország lesz a vesztes háború után. Ha fordul kocka, szabadságharc tör ki, az megint nem jó, ismét csak háborúban lesz részünk. Térségünkben a rövid békeidőket hosszú háborúk követik. Ilyen a fehér ember világa. A többieket nagyon felide- �SZÉPIRODALOM 11 gesítettem. Mondták, hogy ha olyan okos vagyok, vázoljak fel másik alternatívát. Nem szóltam. Éreztem, hogy nem sokon múlik az életem. Csöndben hallgattunk. Az eső szinte elringatott. Azt mondtam: – Akkor éjjel eldöntöttem, hogy nem csinálom tovább. Úgy számítottam, hogy magasan északon vagyunk, a Rio Ancho közelében, az esőerdőtől tizenöt-húsz kilométerre. Még koromsötét volt, amikor felkeltem, és elhagytam a táborhelyünket. Tapogatózva haladtam előre. Pár száz métert tehettem meg hajnalig, de az elég volt ahhoz, hogy a dús növényzet elrejtsen a többiek elől. Amikor följött a nap, már jobban tájékozódtam. Sűrűsödni kezdett a növényzet. Machetémmel vágtam utat magamnak. Görnyedve bukdácsoltam a liánok szövedékén át, méterről-méterre haladva. A Rio Ancho árterületére érhettem, a mocsár kiterjedt, süppedve-cuppogva haladtam a vizes altalajon. Éhesen, a végsőkig kimerülve összeestem, elvesztettem az eszméletemet. Később Carlos mesélte, hogy itt szedett össze törzsünk pár harcosa és hurcolt el a közeli táborhelyre. Eszméletlenül feküdtem pár napig. Orvosi kezelésben részesítettek. Viszszatért belém az élet. Próbáltak faggatni: ki vagyok, honnan jöttem. Először nehezen értettük egymást: nagyon féltem, de eloszlatták a félelmemet, mutatták, nem fognak bántani. Két hét múlva lábra álltam. Mutogatva megértettem velük, hogy katona voltam, véget ért a háború, de nem szeretnék visszatérni a hazámba. Szeretnék velük maradni. Csodálkoztak, aztán elfogadták a döntésemet. Mutattam, hogy értek a házépítéshez. Megmutattam az agyagtégla-égetés módszerét, amit azóta felhasználunk a házépítésnél. A zsindelytető készítését is én hoztam be a törzs életébe. Csapadékos évszakban a vízelvezetés megtervezésében, kivitelezésében is segítettem a törzsnek. Látták, hogy használható ember vagyok, mindenben segítem a törzs életét. Megismertem anyátokat, és hamarosan megszülettetek. Ekkortól teljes jogú tagja lettem a törzs életének. Nem szerettem régi életemet, nem vágyom vissza oda, ahonnan eljöttem. A fehérek világa igazi pokol, megkeserítik egymás életét. Amit az egyik csoport felépített, a másik tönkreteszi. Újat épít fel, működteti, akkor is, ha a józan ésszel ellentétes. Sohasem kerül nyugvópontra az életük, mindig háborúban ér véget a történetük. �SZÉPIRODALOM 12 NAGY JUDIT ÁFONYA Van Mert jártam már kelő földek kinyújtott karjain és ereszkedtem sötétpuha tengerágyig de nem mesélt el a korall a bohóchal az édes kolibri a vinnyogó sakál nem mesélt hát nem vagy itt s nem tévedt a férfiszív sem még ha rezgett is a néma térben véredény-suttogása nem mesélt el alkonyok narancskékje elefántok vonulása nélküled lettem lelketlen kérész kutató vándor régész fizikus papnő étlen művész testetlen lény mint selymes köd az űr tenyerén mint arany halotti maszk csontvázarcú homok alatt határ vagyok vagy homokpad de semmiképp sem veled és te semmiképp sem magad vagy akár ellenem buta gondolat vagy mint szökkenő vad vadász leszek ki diadalt arat csapdáim öt világrészbe rejtem csapdálatos csodák hozzám hívnak igézet dobszó ima füstjelek mind irányt mutatnak neked e felhő Párizs felett ez is érted van csak nyilakat lő ablakok üvegtestére ferde irányzék de mind ugyanarra mutat �SZÉPIRODALOM 13 ülök a teraszon itt megtalálhatsz addig savanyú citrom ízetlen limonádé elhűlt kávéba esőpermet körömre lakk a világban mindenütt csak e versben itthon még mindig nem vagy. Dalol a Halál, éji csend a visszhangja Hálómban az éj, szövök köré ágyat. Körbejár a szeszély, pengeti hárfámat. Rásuttog a szél, csábítja a vágyat, mosolyog csalfán a veszély, arcodra nyomja párnámat: „Együtt halunk, ne félj…” Szabó Gyula: Virrasztók �SZÉPIRODALOM 14 BENEDEK SZABOLCS Kádár hét napja (regényrészlet) Piroska egyszer azt mondta Jenőről, hogy olyan, mintha a bátyjáról készült karikatúra lenne. Rögtön utána bocsánatot kért, pedig nagyon is találó megjegyzés volt. Mások is megállapították, hogy a két fivér hasonlít egymásra, csak éppen míg a láthatatlan szobrász Kádár vonásait azok markánsságával együtt is finomra munkálta, addig Jenőét hol elnagyolta, hol meghagyta durvábbra. Ugyanez vonatkozott a belső tulajdonságokra is. Persze mögötte nem állt egy Piroska, aki arra inspirálta volna, hogy könyvet vegyen a kezébe. De más nő se állt mögötte. Ha lehet, neki még kevesebb nőügye volt, mint a bátyjának. Vagy hogy egészen pontosan fogalmazzunk, Jenőnek egyáltalán nem voltak nőügyei. Kádár legalábbis nem tudott efféléről. Szegény Borbála, aki pedig fiatalkorában jócskán megtapasztalta az ilyen ügyeket – aminek következtében két fiút is szült, két ismeretlen apától – sóhajtozott is épp eleget emiatt. A Conti utcai magánzárkában Kádárnak gyakran jutott az eszébe az öccse, és emiatt rendre lelkiismeret-furdalást érzett. Úgy gondolta, neki is volt köze ahhoz, hogy Jenő ennyire nyomorúságos életet élt. Mert még akkor is nyomorúságos volt, ha az benne nem föltétlen tudatosult. Egyszerűen nem kapott lehetőséget, hogy másként éljen. Amint kamaszkorból ifjúkorba lépett, világra nyiladozó értelmével érdeklődni kezdett azon dolgok iránt, amelyekkel a bátyja foglalkozott. Éppen eleget hallott róluk, elvégre odahaza gyakran előkerült a téma, leginkább veszekedés tárgyaként, miszerint ahelyett, hogy a tanult szakmájában dolgozna, és nem különcködne, hanem rendesen telnének a napjai, mint bárki másnak, János nem csak hogy zavaros eszmékért rajong, hanem mindezek tetejébe bűnözőként tartják nyilván, és állandóan rettegni kell attól, hogy mikor kerül rács mögé. Persze voltak periódusok, amikor Borbála kísérletet tett a marxi elméletek és a kommunizmus alapvetéseinek megértésére. Valakitől kölcsönkért egy szemüveget, és azt az orrára nyomva böngészte az ágy alatt rejtegetett brosúrákat meg szórólapokat. Sőt egyszer váratlanul és hívatlanul a fia egyik előadására is elment a Csángó utcai vendéglő kü- �SZÉPIRODALOM 15 löntermébe, amitől aztán amaz annyira zavarba jött, hogy beletekeredett a mondandójába, és tőle szokatlan módon elkezdett összevissza makogni. Meg is jegyezte utána Rajk, hogy mennyire indiszponált volt, és talán némi pihenőre volna szüksége, ám Kádár nem árulta el, hogy erről szó nincs, egyszerűen lebénította a látvány, ahogy az anyja ott ül a hátsó sorok egyikében, és szokás szerint vaksin pislog bele a világba. Amikor viszont Jenő kezdte el lapozgatni ezeket a füzeteket és kiáltványokat, Kádár erőszakosan és határozottan kivette őket a kezéből. Úgy gondolta, éppen elég, ha egy mozgalmár van a családban, semmi szükség arra, hogy mindkettejüket körözze a rendőrség, az eddiginél is nagyobb fejfájást okozva az anyjuknak. Aki amúgy is gondoskodásra szorult, szóval már csak praktikus okok miatt is távol kellett tartani Jenőt a kommunizmustól – Kádár lelki szemei előtt ugyanis rendre megjelent az a kép, hogy Jenő meg ő is börtönben ülnek, Borbála pedig elhagyatottan és elveszetten tengeti napjait, miközben nincs mellette két erős kar, amely akár csak az utca másik oldalára átvezetné. Csermanek Jenő tehát legföljebb távolról figyelhette bátyja ténykedését, és amíg amaz a teljes fizikai valójában illegalitásba kényszerült – ami annyit jelentett, hogy bajuszt növesztve bujkált Budapest különböző pontjain, és csak ritkán, a legváratlanabb, előre be nem jelentett pillanatokban jelent meg a családi fészekként szolgáló földszinti, udvarra néző szoba-konyhás lakásukban –, addig ő maradt az anyja mellett. Alkalmi munkákból szerzett némi jövedelmet, egyébként minden idejét Borbálával töltötte. Akkor is vele tartott, amikor a front közeledtekor Kádár levitte mindkettejüket Somogyra. És amikor a bátyja makulátlan, fess öltönyben, fekete állami autóval értük ment, egyike lett azoknak, akik minden porcikájukkal és érzékszervükkel átélhették a felszabadulást. Nem sokkal utána, hogy visszatértek Budapestre, rendőrnek jelentkezett. Ez föltehetően a családi függés következménye volt, hiszen abban az időben Kádár a fővárosi rendőrfőkapitány-helyettes posztját töltötte be. Kétségkívül pikáns szituáció volt az űzött vad szerepéből a másik térfélre átkerülni. Jenő is megcsodálta, ahogy az addig bujkálásra kényszerült bátyját szirénázó autó hozza-viszi, ám ezúttal saját akaratából, és János úgy parancsol az egyenruhásoknak, mintha világéletében erre készült volna. Azt ugyanakkor Kádár el akarta kerülni, hogy Jenő bármilyen módon is a beosztottja legyen, és ő arra kényszerüljön, hogy neki is parancsoljon. Azt javasolta inkább, hogy amennyiben mindenáron egyenruhát akar ölteni, menjen az államvédelemhez. Oda is elkél néhány ember. �16 SZÉPIRODALOM Ráadásul arrafelé is voltak kapcsolatai. Mária és annak bátyja, Ferenc is az államvédelemnél teljesített szolgálatot. Máriát éppenséggel Piroska révén ismerte meg. Vagyis abból a késztetésből, hogy olvasson. Az asszony falta a könyveket, és képes volt elképesztő bűvészmutatvánnyal az olvasásra szánt – nem kevés – időt is belegyömöszölni amúgy is bokros napi teendői közé. Kádár tőle tanulta meg, hogy az étel kavargatása közben is lehet olvasni, vagy addig, amíg az ember arra vár, hogy fölforrjon a víz, netán fölmosás után megszáradjon a konyha köve. És ha nem biciklivel megyünk mindenhova, hanem villamossal (és persze van is pénzünk villamosjegyre), akkor a járműveken is lehet olvasni két megálló között. Borbálának odahaza nem voltak könyvei. Legföljebb mások által megunt képes magazinjai, amelyeket az utcáról, avagy azokból a lakásokból szedett össze, ahová takarítani járt. Hely amúgy se nagyon volt a lakásban könyvek tárolására, pénze pedig egyiküknek se volt rá. Maradtak hát a Piroskától kölcsönkapott könyvek. Azontúl meg – mert Kádár meg akarta mutatni az asszonynak, hogy saját önszántából is olvas, nem csupán azt, amit Piroska a kezébe ad – a szakszervezeti könyvtár. Ahol egy időben kisegítőként Mária is dolgozott. – Orosz regényt szeretnék olvasni – jelentette ki nagy hévvel Kádár, majd rögtön pontosított: – Vagyis hát szovjetet. Azaz nem múlt századit, hanem egy igazi mai szovjet regényt. – Nem akarom elkeseríteni az elvtársat – Mária körbesandított azon a néhány polcon, amelyek a szakszervezet könyvtári vagyonát tárolták –, de sajnos szovjet regényünk nem nagyon van. Nagy kár és nagy veszteség, de a modern szovjet irodalom lefordítása egyelőre még várat magára. A mi egyik majdani feladatunk lesz, hogy megismertessük a modern szovjet regényművészettel a magyar dolgozókat. Hanem – tette gyorsan hozzá Mária, látva Kádár elkámpicsorodott ábrázatát – egy valami mégis csak van itt. Ezt oda tudom az elvtársnak jó szívvel adni. Nem kimondottan mai regény, még a cári időkben írták, és akkor is játszódik, de érdemes elolvasni. Bennünket mindenképpen érdekelhet, hiszen igen jól és érzékletesen ábrázolja a forradalom kirobbanása előtti társadalmi helyzetet. Kicsit hasonlít a mostani magyar állapotokhoz. Mária a háta mögötti polcra nyúlt, és levett onnét egy szakadozott fedelű, láthatóan sokat forgatott kötetet, majd Kádár kezébe nyomta. – Gorkij – olvasta hangosan amaz a szerző nevét. �SZÉPIRODALOM 17 Ismerősen csengett. Egyszer Piroska tartott róla egy előadást. Kádár elsősorban tőle tudta, hogy kiváló író, ráadásul elkötelezett kommunista. Közeli kapcsolatban állt Leninnel és Sztálinnal is. – A szocialista realizmus első, korai megnyilvánulásaként emlegetik – szólalt meg hirtelen Mária, mire Kádár összerezzent. Egy pillanatra nem tudta, hogy Piroska, avagy az ugyancsak csinos és roppant kedves könyvtáros elvtársnő beszélt-e hozzá. – Az anya – olvasta tovább Kádár a címlapot, és Máriának ehhez is volt hozzáfűznivalója: – A regény központi alakja egy orosz édesanyja, akinek felnőtt gyermekei a munkásmozgalomban harcolnak. Az idős nő mélyen vallásos, ám lassacskán megérti, hogy a fiatalok milyen eszmékért rajonganak és küzdenek, és a végén ő maga is a szocializmus eltökélt híve lesz. – Komolyan? – tört ki Kádárból, és rögtön bele is lapozott a könyvbe. – Igen – felelte Mária. – A regény az orosz anyának a jellemfejlődését mutatja be. Azt, hogy miként szabadul meg egy idős nő a klerikális reakció mételyétől, és válik az emberiséget valóban megjavítani szándékozó, kézzel fogható és realista gondolkodás követőjévé. Mindezt persze az adott személytől elvonatkozva általános érvényűként kell tekintetni. – Ez engem érdekel – Kádár becsukta a könyvet, és úgy szorította a zakójához, mintha attól félne, hogy valaki el akarja venni tőle. – Szeretném kikölcsönözni. Segít ebben az elvtársnő? – Természetesen – felelte Mária, majd mielőtt elindultak volna a kölcsönzőpult felé, egy lopott, de azért Kádár számára érzékelhető pillantással végigmérte ezt a fess, olvasni vágyó fiatalembert. Kár – legalábbis ő számára mindenképpen az –, hogy Kádár családja egyáltalán nem hasonlított a Gorkij-regényben ábrázolthoz. Az anyja végképp nem. Az pedig, hogy Jenőből mi lett volna, sajnos nem derült ki soha. A könyvtárosnővel való ismeretség a későbbiekben sem szakadt meg. A Róna házaspár az illegalitás legnehezebb időszakában bújtatta Kádárt. A felszabadulás után Mária az államvédelemnél kapott a párttól feladatot. Kádár akkor már természetesen elköltözött tőlük, hiszen semmi szüksége nem volt arra, hogy albérletben húzza meg magát. Amikor viszont az öccse bejelentette az egyenruha iránti igényét, Kádár azonnal megkereste Máriát, hogy segítsen. Jenőre szokás szerint, ahogy az élet minden területén, úgy munkájában sem volt panasz. Rendben elvégezte mindig, amivel megbízták. Időnként még lelkesedést is föl lehetett rajta fedezni. A ranglétrán is haladt fölfelé: rövid idő leforgása alatt közlegényből hadnagyig verekedte �18 SZÉPIRODALOM föl magát. Pedig a szolgálat nem volt egyszerű. Kádár többször figyelmeztette, hogy legyen óvatos, mert tudomása volt róla, hogy egynémely hajdani nyilas az államvédelem soraiban keresett, mi több, talált is menedéket. Tartott attól, hogy amazok valami elborult ideológiával megzavarják öccse amúgy sem képzett fejét. Aztán rövidesen kiderült, hogy félelme alaptalan volt. Ha akadtak is egykori nyilasok az államvédelem soraiban, azok csöndben maradtak, sőt teljes mértékben azonosultak a szocializmus eszméivel. Nem bomlasztottak, nem akadékoskodtak, nem álltak ellen a céloknak és az ideáknak. Borús múltjuk ellenére az osztályharc legkeményebb elkötelezettjei lettek. Jenő viszont huszonnyolc éves korában meghalt. Váratlanul, tragikus körülmények között. Mindazonáltal Gorkij sem tudta volna halálát másként kitalálni. Elköltözhettek volna szebb és elegánsabb helyre, ám Borbála makacsul ragaszkodott a régi házhoz. Kádár annyit tudott csupán elérni, hogy a földszinti lakásból pár emelettel följebb húzódzkodtak, és az ablakaik immáron nem a sötét gangra, hanem az utcára néztek. A balesetről késő este értesült. Nehezen lehetett utolérni, akkoriban zajlottak a két munkáspárt egyesüléséről folytatott tárgyalások, és Kádár megállás nélkül ingázott a szociáldemokrata és a kommunista pártfunkcionáriusok között. Az egyeztetések időnként az éjszakába nyúltak. Az egyik megbeszélés ért akkor is éppen véget a Köztársaság téri pártszékházban, amikor szóltak neki, hogy telefonon keresik. – Kicsoda? – kérdezte Kádár, miközben arra gondolt, hogy föltehetően Mária az. Amin valamelyest csodálkozott is, elvégre ő nem szokott ilyen sokáig a munkahelyén maradni. Kivéve, ha telefonálni akart. Ez persze megeshet, hiszen mindketten roppant elfoglalt emberek lévén többnyire késő este tudtak szakítani egymásra némi időt. – Az édesanyja. Kádárnak hirtelen megnyúlt az ábrázata. – Az anyám? – Majd fogta az addig a kezében tartott aktát, a hóna alá csapta, és rohant az irodába a készülékhez. Tudta, hogy ha Borbála telefonál, annak különösen fontos, mi több, nem mindennapi oka van. Sok más technikai eszközhöz hasonlóan Borbála a telefonnal sem ápolt közeli barátságot. Zavarta, hogy a tárcsán alig tudja kisilabizálni a számokat, reszkető ujjait pedig nem bírja a tekeréshez szükséges lyukakba beledugni. – Jenő meghalt. Azonnal gyere haza. �SZÉPIRODALOM 19 Mielőtt Kádár bármit mondhatott volna, egy reccsenés, és a vonal megszakadt. Amikorra a fekete állami autó odaért, Csermanek Jenőt már koporsóba fektették. A mentő még ott állt, de immáron dologtalanul, csupán arra vártak, hogy Kádárnak jelentést tegyenek. – Fogadja őszinte részvétemet, Kádár elvtárs – egy rendőr lépett az autó mellé, és kinyitotta az ajtaját, majd tisztelgés közepette rögtön ezzel fogadta Kádárt. – Sajnos baleset történt. Csermanek elvtárs a munkásosztály vörös lobogóját akarta kitűzni arra az erkélyre, amikor az leszakadt alatta. – Azonnal elhunyt – tette hozzá az időközben ugyancsak odasiető mentőorvos. – Nem tudtunk rajta segíteni. Több emeletet zuhant. A bordái, a gerince, a csigolyái mind eltörtek, és mindezeken felül súlyos koponyatörést szenvedett. Valamennyi munkatársam nevében fogadja őszinte részvétemet. Kádár fölváltva nézte hol az épület sötétbe borult homlokzatát, hol az utcán heverő jókora kődarabokat. Nem az övék volt az a lakás. Jenő csak becsöngetett, hogy a másnapi ünnepre való tekintettel – május elseje volt a naptárban következő nap – kitűzze az erkélyükre a vörös zászlót. Persze beengedték – ki merészelt volna nem beengedni egy államvédelmi tisztet? Idáig nem látszott, hogy az erkéllyel bármi baj lenne: nem omlottak belőle se vakolat-, se tégladarabok, repedés sem futott rajta. Ami persze nem jelentette azt, hogy a háború alatt nem szerzett rejtett sérülést. A folyamatos ágyúzás és a lánctalpak dübörgése miatti rezgés más épületekben is okozott olyan kárt, ami csak évekkel később jelentkezett. A koporsó fedelét már föltették, de még nem szögezték oda. Amikor Kádárt megkérdezték, akarja-e látni utoljára az öccsét, határozottan nemet intett. Az orvos már fölvilágosította, hogy Jenő borzalmas sérüléseket szerzett. Jobb, ha nem így marad meg az emlékezetében. Borbála megállás nélkül jajveszékelt. Kádár némán, kissé zavartan és zavarodottan állt mellette. Kereste magában a megrendülést, de egyre csak az jutott eszébe, hogy meghalt a kisfiú, akivel ő egészen felnőtt koráig egy ágyban aludt, és aki miatt annak idején olyan sokat csúfolták a pajtásai. – Az egyetlen fiam! Oda az egyetlen fiam! – zokogta Borbála, és Kádár arra gondolt, hogy az anyjának igaza van: a másik fiát, azaz őt, már sokkal korábban elveszítette. Talán mindjárt akkor, amikor pár hónapos korában kényszerűségből nevelőszülőkhöz adta Somogyban. �20 SZÉPIRODALOM Borbála nem bírta sokáig viselni a fájdalmat. Jenő elvesztésébe egészen belerokkant. Rövid idő leforgása alatt látványosan összetöpörödött, meggörnyedt, vonásai mélyültek, arca beesett, hangja rekedtté, tekintete zavarossá vált. Nem telt el egy év, és követte a sírba a fiát. A temetését követő napon pedig Kádár azt mondta Máriának: – Most már szeretném végre feleségül venni. Hozzám jön? Mária igent mondott. Nem kérdezősködött, nem akadékoskodott, nem hánytorgatta föl az addig történteket. Kádár sokat mesélt neki korábban az anyjáról. Azt is őszintén, keresetlen szavakkal elmondta, hogy nem mer hozzá nőt vinni. Volt neki korábban egy menyasszonya – nem nevezte meg, de Mária tudta, hogy kiről van szó –, akit egyszer bemutatott odahaza, de az anyja mindjárt kényes úri kisasszonynak titulálta, és olyan becsmérlő szavakkal illette, hogy utána heteken keresztül neki kellett helyette bocsánatért esedezni. És hát Borbála Máriáról is tudott. Ki tudja, honnét, de tudta, hogy van. Talán Jenő fecsegte el, talán valaki más. Nem ez a lényeges. Hanem az, hogy noha Kádár gondoskodott róla, hogy soha ne találkozzon vele, Borbála mégis rendre mások előtt is szidalmazta az újabb elvált nőt, aki a fia nyakába akarja varrni magát. Az esküvőt fél évvel a lánykérés után tartották. Kádár az államvédelem parancsnokát, Péter Gábort, Mária főnökét kérte föl tanúnak. A személyes kapcsolatokon túl akkoriban amúgy is sokat találkoztak. Kezdetét vette a Rajk elleni eljárás, amelyben belügyminiszteri mivoltából kifolyólag Kádárnak is tevékenyen részt kellett vennie. Nem volt egyébként túlságosan nagy esküvő, ám így is híre ment. Azt beszélték a pártban, hogy Kádár végre megszabadult az anyjától, és szerzett helyette egy másikat. �SZÉPIRODALOM 21 RADNAI ISTVÁN Enyészet mire kiléptünk az ajtón imbolyogva rozogán a kapu mögöttünk csukódik átrágjuk magunkat mint szú a fán kocsibehajtó a vidéki házon valamikori szénásszekér korhad a szénát szálanként elhordta a szél csak a kilincset nem fogja a rozsda elporladt már a kovács a vasalat megereszkedett izmaink lazulnak egyszer a ház is utánunk szédül téglát tégláról hordva elhordanak az apró szemű évek Fűszerek illata tudjuk-e hol vagyunk utazunk egy sorslevélen mellettünk ökörnyál húz el pókok talmi örökké valóság öltözeti a földet a semmi alsóruhája és mi féreg vagy óriások képletet fejtünk és keresztrejtvényt ahogy rejtvény a kereszt örökég óceánban a természet is alkimisták könyve és mi a titokleves alján szemesbors vagy kozmás élet egy percre feldob a hab azt hittük éltünk �SZÉPIRODALOM 22 FRIDECZKY KATALIN A kör bezárul Féltem visszamenni abba a lakásba. Pedig addigra a lányom már eltakarította a nyomokat. A bútorokat a helyére tologatta, az üvegszilánkokat felseperte, és mindenhonnan eltüntette a vérfoltokat. Megkímélt attól, hogy szembesülnöm kelljen a látvánnyal. Vidéken voltam a támadás idején. Anya egyedül élt. Lassan állt össze a kép. A folyosórács feltépve. Léptek dobognak lefelé a lépcsőn. Anya véresen fekszik a küszöbön. A szomszédok a zajra futottak össze. Maguk se tudták, mihez kapjanak legelőbb. Fussanak a betörő után, vagy anyát élesztgessék. Még látták, amint a betörő átfut az udvaron. Utolérni semmi esély. Aztán hívták a mentőket, rendőrséget, értesítették a lányomat. Anya egyedül élt. Vidéken voltam a támadás idején. A hírre visszajöttem a fővárosba, de Anyát már csak másnap kaptam meg, amikor kiengedték a kórházból. Két mentős hozta hordszéken. Szegénykém, nem elég, amit elszenvedett, még oda is ütötték a karját a kapuhoz. Csak felszisszent. Én már reggel óta idegeskedtem, mikor hozzák már? Óránként telefonáltam a kórházba, ahol mindig azt mondták, hogy már úton van. Egész nap étlen-szomjan furikázták többedmagával a városban, míg mindenkit le nem pottyantottak a lakcímén. Anyát estefelé hozták meg. Kicsi, riadt madárka, talán még fel sem ocsúdott a sokkból. Borravalót adtam a mentősöknek, pedig vigyázatlanok voltak, odaütötték anya karját a kapuhoz a hordszékkel. Éppen elég volt neki, amit elszenvedett. Csak felszisszent. Anya folyton azon izgult, nehogy otthon érje a halál. Félt, hogy az unokájának abban a lakásban kell majd laknia, ahol ő meghalt, és ez rossz lesz neki. Vigyetek kórházba, ha látjátok, hogy a végét járom, aggodalmaskodott néha. Nem akarok itthon meghalni! Vagy lehet, hogy eladjátok ezt a lakást, esetleg albérlőket fogadtok és nem is Vera fog itt lakni? Ne izgulj, Anya, intettem le minden alkalommal, ezzel még ráérünk foglalkozni. A temetése körül is ellentmondó utasításokat adott. Néha azt szerette volna, ha az édesanyja mellé temetjük, de aztán eszébe jutott, hogy akkor nekünk kéne a sírját ápolni, azt meg nem akarta, hogy halála után is úgymond a terhünkre legyen. Ilyenkor inkább mégis a hamvasztás mellett döntött. Mosolyogtam rajta, és biztosítottam afelől, hogy örökké �SZÉPIRODALOM 23 fog élni. Ha megtudom, hogy meghalsz, agyoncsaplak, viccelődtem vele. Ez az agyoncsapás közszájon forgott a családban. Anyának ugyanis olyan hosszú életvonala volt, hogy csaknem körbefonta a hüvelykujját. Magát úgy kell agyoncsapni, mondták a jósnők, amikor megnézték a tenyerét. Örültünk, hogy Anyát ilyen jó fából faragták és nem foglalkoztunk a halál gondolatával. Embert nem láttam, aki ennyire szeretett volna élni! Mint egy kisgyerek, úgy ujjongott reggelenként, mikor új napra ébredt. Elkészítette a reggelijét, mely pirítósból és tejeskávéból állt, majd rendbe szedte a lakást és leült tévézni, vagy keresztrejtvényt fejteni. Ebédre rendszerint tejes puliszkát evett. Egyebet csak akkor főzött, ha meglátogattuk. Én általában délután jártam dolgozni, előtte néha beugrottam hozzá ebédre. Terített asztal várt és huncut mosoly, ami mögött megint valami új ételkreáció lapult. Én szeretem az egyszerű ételeket, Anya viszont állandóan újított. Amikor szóvá tettem, minek cifrázza a paprikás krumplit, amikor az úgy jó, ahogy van, Anya azzal mentegetőzött, hogy csak jót akart. Anya, ne akarjál jót, telefonáltam rá néha ebéd előtt. Mindig jobban akartam tudni, mi jó neki, mint ő maga. Anya, minek mosol itthon, miért nem viszed a Patyolatba, legalább az ágyneműt? Hogyisne, hogy elszaggassák, megszürkítsék! Ne törődj te ezzel, nekem nagyon jó kis technikám van, nem megerőltető se a mosás, se a kicsavarás. Anya nem használt mosógépet. Amikor elköltöztünk, otthagytuk nála a mosógépet, de ő csak arra használta, hogy rátegye a lavórt. Kézzel mosott. Meg kell hagyni, sokkal fehérebbek voltak a fehérneműi, mint az enyémek, amiket becsaptam a gépbe vegyesen, ahogy puffant. Anya imádott mosni. A pofácskája is olyan lett öregségére, mint egy kis mosómedvéé. Falun nőtt fel, a vízért a kútra kellett járni, folyó meleg vízzel leginkább már csak Pesten találkozott. Akkor aztán nem győzött pancsikolni. Azt sem értettem, miért mászkál le-föl a harmadikról, befizetnénk helyette a csekket, be is vásárolnánk, esetleg megrendelhetné a hazaszállítást. Ő azzal érvelt, hogy ez neki feladat, tevékenység és ne akarjam korlátozni. Különben is látni akarja, mit vesz, néha ott jutnak eszébe a dolgok a boltban, amikor meglátja őket. A konyhaablakból rálátni az iskolára, ahol most Idősek Klubja működik. Folyton kapacitáltam Anyát, menjen le néha, legyen társaságban, vegyen részt az általam érdekesebbnél érdekesebbnek ítélt programokon. Dehogy megyek én csupa vénasszony, vénember közé, csattant föl Anya, semmi szükségem rájuk! Engem boldoggá tesz, ha kinézek az ablakon és látom, milyen szépen megfesti az eget a naplemente. Ezt az egyet én is irigyeltem tőle. Ahol mi lakunk, nem látni a naplementét. Én pedig rabja vagyok a Napnak. Dédelgetett és soha meg nem való- �24 SZÉPIRODALOM sult álmom, hogy elindulok, folyton a nappal szembe és ha beesteledik, bezörgetek az első házba szállást kérni. Lehet, hogy a XIX. században ez még működött volna, Petőfi korában, de manapság ez már csak illúzió. Anya imádott ábrándozni, mi lenne, ha nyernénk a lottón, mit vennénk a pénzen, hová utaznánk. Ehhez képest sose játszott és az ország határán túl is csak párszor járt. Egyszer együtt utaztunk Olaszországba. Én egy versenyen vettem részt és magammal vittem Anyát. Az úton végig frászolt, mi lesz, ha lekéssük a vonatot, mi lesz, ha nem kapunk szállást, mi lesz, ha nem találunk oda? Egész életében emlegette ezt az utat és sóvárgott, hogy bárcsak még egyszer elmennénk oda együtt. Féltem visszamenni abba a lakásba. Anya halála óta csak egyszer voltam ott, amikor átnéztük a holmiját és pár apróságot kegyeletből megtartottunk. Akkor ott volt a rokonság is, nem értem rá gondolkodni, hogy jó-e nekem itt most vagy nem. Alighanem tartott még a sokk, amit Anya halála okozott. A lélekjelenlét tartott össze. Csak az elintéznivalók lebegtek a szemem előtt. Anya élvezte, hogy semmije nincs. Legalább nem lesz veszekedés a hagyatékon, mondta. Pedig lett. Még azon a kevésen is képesek voltak hajba kapni. A legtöbb dologtól meg kellett válnunk, a bútorok öregek voltak és értékesíthetetlenek. A könyveket, miket ezerszer is újraolvasott, elajándékozgattuk vagy kihordtuk lomtalanítás alkalmával az utcára. Egy-egy igényesebb lomizó százasával pakolta fel a kordéjára. A szétszórt lapokat még napok múlva is hordta a szél. Elképzelem Anyát, amint cerberusként védelmezte volna minden kis rongyát, kacatját és szépen visszavitte volna a lakásba. Semmit sem engedett volna kidobni. Ma sem tudom, jól tettük-e, hogy kiürítettük a lakást. Most albérlők laknak ott. Vera jár hozzájuk elszámolni havonta. Én még a környékét is elkerülöm annak a lakótelepnek, mert valahányszor arra járok, mintha a szívemet hasogatnák. Mindenhonnan Anya emléke sajdul belém. Féltem visszamenni abba a lakásba. Most mégis itt lakom újra. Ahol felnőttem. Hazajöttem, Anya! Hányszor csábítgatott, gyere haza kislányom! Nem szerettem ezt hallani. Úgy hangzott, mintha tévelyegnék, és nem tudnám, hol az igazi helyem. Hiába mondtam neki, hogy az én otthonom már a férjem mellett van. A házasságomat kezdettől tévedésnek ítélte. Hazavárt. Szent meggyőződése volt, hogy az otthonom ott van, ahol ő. Egész életemben az anyát kerestem. Idősebb, de akár fiatalabb nőkben. Még magamban is. Bárkit elfogadok bölcsebbnek, erősebbnek, mint én vagyok. Sokszor a gyerekemet is úgy hívom, mama. Anya máig nem eresztett ki magából. Lám, valóban visszatértem hozzá. Mi több, a bőrébe bújtam és az életét �SZÉPIRODALOM 25 élem. Igaz, hogy ő nem sörözött esténként, magányosan, mint most én. Anya nem ivott. Csak velünk. Olyankor kipirult és nevetős lett. Anya, ne igyál többet, mert agresszív leszel, cukkoltam. Nem leszek agresszív, add csak ide azt a poharat, ne beszélj! Ezen jól elhuzakodtunk. Anyának volt egy kis mokkás pohara. Vastag falú, hőálló üveg. Valaha a szimplát adták benne. Ma már nem csinálnak ilyet. Minden lakásba magammal vittem. Most is itt van, a kis pohár. A kis pohárnak története van. Egyszer a Miska sógor leitatta kislány anyukámat a lakodalomban. Mindig csak egy pici bort töltött a kis pohárba, mert tetszett neki, hogy anyukám olyan mókás lesz tőle. Másnap aztán volt fejfájás, meg szédülés! Te kis pohár, te kis pohár, miért rúgattál be engem? – szidta meg kislány anyukám a poharat. Érdekes dolog ez az ivás. Nálunk nem volt szokásban. Apám nem ivott. Még a férjemmel sem volt hajlandó koccintani, pedig az oroszok szemében ez valóságos sértés. A férjem sem ivott. Aztán mégis alkoholista lett belőle. Apám is rákapott a borra a második, harmadik asszony mellett, nem győzték dugdosni előle, meg fölvizezni. Én tudok inni is, meg nem inni is. Bármikor fölhagyok az ivással, hangoztatom. Ezt ugyan még nem állt módomban bebizonyítani, ugyanis minden nap iszom. Ne igyál, kislányom, mondja Anya. Leintem és elhessegetem. Én tudom! A lányom azt mondja, Anya, ledolgoztad az életedet, végigfutottad a pályádat, fölneveltél, miért ne innál, igyál csak nyugodtan! Hallgatok rá. Most ő az anyám. Szabó Gyula: In memoriam Mama �SZÉPIRODALOM 26 ZSIBÓI GERGELY Eredj, Jónás! Eredj, Jónás, a bűn újra megáradott, Ninivék száma immár megsokasodott. Trónusom emészti farizeusok szava; visszhangjuk káromló: a háborúk moraja; és az Igaz oly igen megfogyatkozott… Minek szaporítsam hát, magad is tudod. Eredj, fenyegess, ahogy akkor tetted, cserébe mindenért téged megkövetlek: a viharért, cetért, gúnyért és vadtökért, hajadonfőtt viselt sivatagi napért, s leckém – hogy csak ujj vagy, nem pediglen ököl – bocsásd – s hogy megúszta sok ninivei ökör. Belátom: bölcs te voltál, hogy bosszúmat kérted, – azóta vénültem úgy háromezer évet – belátom: tenni akkor kellett volna, hisz eszközeim megfogytak azóta, mikor savas eső a napi valóság, szökőárt, földrengést földrajzból tanítják… Ezredévek során titkaim kilesték, – nehéz kenyér bizony az isteni mesterség – büntetni csak az tud, ki rejtekben marad, csak így félik hittel törvényed: a szavad… Eredj mégis, Jónás, halállal hitegess, csak el ne árulj: – immár – mit se tehetek. �SZÉPIRODALOM 27 ZSIBÓI GERGELY Sírvers Szüleim emlékének Már nem is én ölelem őket…1 Minden hajnal karját üresre tárja. Olyanná lettem mint éle a kőnek. Hasadjon néma ég steril vászna! Gyűrődik csupán. Talp nyomán konok fű; lepedők: unt szeretők egymás-bilincsbe zárva. Bőröm barázdáin – lejárt lemezen a tű: önvád sója serceg. Immár mindhiába. Kiürülnek Kezem alól kikopnak a tárgyak: anyaguk s fogásuk is idegen; ujjbegyeim minduntalan hiányt találnak a tavaly még bolyhozó szöveten. Jönnek hát újak helyükbe, bár tudod, ez túlélni kevés: elfogynak szerelmeink, mint csontokból a mész. Álmaidban silbakolnak Szentegyház utca öreg házai itt bontanak, ott vakolnak lerontva léted masszív vázait. Mint túlnagyított képen úgy hull pontjaira az egész: eltűnnek szerelmeink, mint csontokból a mész. Emlékeidből már kifakulnak: az a nyár s a rebbenő fény: (mikor először átkaroltad a nádas ringó szál-közén) színe aranyló volt és édes, és csöppje pergő mint a méz! Kiürülnek szerelmeink, mint csontokból a mész. Cafatra hullnak szerelmeink. S ami utánuk megmarad: a hajnal minden csömöre, s a tegnapi, üres szobafalak. 1 Pilinszky János ugyanezen című versének zárósora �SZÉPIRODALOM 28 ERDŐS ISTVÁN Alcsútra kéne menni (regényrészlet) Soma egyre többet tűnődött rajta ezen az őszön, vajon miért is szereti olyan nagyon szigorú nevelőapját? Százszor is megkérdezte már erről mamát, akivel szinte baráti viszonyban van óvodás kora óta. Egyszeregyszer önkéntelenül elfogadja Mama asszonyi észjárásával alakított egyszerű ítéletét: jó ránézni! Árad belőle a nyugalom! A magabiztosság. A férfias keménység. De emellett ott van, hogy jó szándékú ez az erős akarat. Aki ránéz, ráismer, annak muszáj szeretni! Igen ám, de Soma nem volt már kisgyerek, és jól tudta, hogy a faluban, a szomszédságban igen sokan másképp ítélik meg Papát. Nemcsak hogy nem szeretik, de egyenesen gyűlölik, és a legrosszabb kellemetlenkedőnek, bajkeverőnek tartják. Nagyokos, túl-okos, mindentudó, gúnyolják, akinek néha véletlenül igaza van, de annál rosszabb a megítélésre nézve, mert nem lehet egyszerűen kinyilatkoztatni, hogy sosincs igaza! Pedig efféle sommás ítéletre volna szükség vele szemben, ha ő felbőszült igazságkereső haraggal beleszól olyan közügyekbe, amikhez semmi köze nincsen. Az egyébként nyugodt, higgadt öregembernek ismert Papa akkor kapott dührohamot, mikor a polgármester egy lakossági fórumon lazán bejelentette: nincs pénz közművelődésre, ezért megszűnik a kultúrház. Bérbe adják egy diszkós vállalkozónak. Papa szót kért, először csendben, halkan próbált érvelni: kultúrházat éppúgy nem szabad megszüntetni, mint egy iskolát, óvodát, egészségházat, mert a falunak szüksége van rá. Akkor kapott dührohamot, mikor egy alpolgármester belekiabált a beszédébe, hogy akkor intézze el a Papa, hogy a kormány adjon több pénzt… A beszólás után kezdett Papa kiabálni, hangoskodni a kultúrház mellett érvelve. Arról kezdett beszélni, hogy mennyi pénzt nyel el a községháza emeletes épülete, a falu költségvetéséből? Mennyi a polgármester bére, jutalma, költségtérítése, mennyi a két alpolgármesteré, jegyzőé? Mennyi tiszteletdíjat kapnak a testület tagjai, a bizottságok vezetői? Nem nyilvánosak ezek az adatok – ez volt a harsogó polgármesteri válasz még igencsak magabiztosan. De a magabiztosság megtört kicsit, ahogy Papa sorolni kezdte az adatokat, mivelhogy nem csak költői- �SZÉPIRODALOM 29 nek szánta a kérdést. A vezetők úgy tizenöt milliót visznek el évente a falu 350 milliós költségvetéséből 2009-ben. Rajtuk kívül a községháza féltucatnyi alkalmazottja további 50–60 millióba kerül a falunak. Mindenkinek szép fizetése van itten… Persze, hogy nincs pénz se kultúrházra, se a közmunkások rendes alkalmazására! Szégyenszemre itt fél műszakban, fél minimálbérért foglalkoztatják azt a 20–22 szerencsétlen munkanélkülit 6–6 hónapig, hogy a pénzük az éhenhaláshoz is kevés… A polgármestert a guta kerülgette. Elvesztette az önuralmát, és azt mondta Papának 2–300 ember előtt: semmi köze ehhez magának, mert maga csak egy túl-okos, buta cigány, semmi más… Jól is néznénk ki, ha még ilyen emberek is beleszólnának abba, hogy ennyi meg annyi kell a főnökség fizetésére, jutalmára, költségtérítésére. Aki sokat tesz a faluért, megérdemli, hogy sokat is kapjon tőle, ilyen egyszerű a képlet, amit bizony nem mindenki képes megérteni iskolázatlansága miatt… Papa ezen a ponton legyintett, elindult haza. Csendesen szólt vissza: – Süssétek meg magatoknak a rokon-demokráciátokat… Mama azzal vigasztalta otthon férjét: teljesen mindegy, hogy butácska rokon-képviselők vagy elvakult párthívek csapata szavazza meg egy-egy falu, város polgármesterének, vezetőségének a fizetéseket, csillagászati jutalmakat. – Pontosan erről van szó – ölelte át Papa felesége vállát – a magyar falu nem tud megszabadulni a butaságtól, az önző úrhatnámságtól. Mikor a kommunisták a háború után megkaparintották a hatalmat, azonnal széttapostak minden régi értéket a magyar falvakban. Erős, szigorú önkormányzatiság? Becsületes képviselő-testület? Dalárda? Olvasóegylet? Egyetlen év alatt minden semmivé lett. Megszállták a falvakat a párt emberei. Tudatlanok, hatalmaskodók. Senki, soha meg nem választotta őket, de átvették a hatalmat, átvették a kulcsokat. A községházán, a malomban, a magtárban, a boltban, a kocsmában. Akkor az országban legalább akadt egyetlen egy bölcs, tekintélyes ember, aki szót mert emelni ez ellen a demokráciát megszégyenítő banditizmus ellen. Ezt az embert Mindszenty Józsefnek hívták, ő volt az esztergomi hercegprímás, az ország főpapja. Ő levelet írt a Népszövetségnek: buta, telhetetlen, erkölcsileg nulla emberek vették át a magyar falu irányítását, és ez az országra nézve katasztrofális helyzetet fog előidézni. Úgy is lett. A falu, a falu régi ereje szétporladt. Ma se hevertük ki, hogy a kommunista parancs szólam rászoktatta az embereket: ne gondolkodj, ne tervezz, majd felülről a párt, a kormány megmondja, mit kell csinálni… A demokrácia belefulladt a pocsolyákba. Ma is csak látszólag vannak meg a demokrácia csírái a faluban. Vagy egy �30 SZÉPIRODALOM párt, vagy egy rokoni választási többség eldönti, ki lesz a polgármester. Hogy négy esztendő alatt megszedje magát. A faluval meg lesz, ami lesz… – Még csak az hiányozna, hogy téged is idegesítsen a politika – nyugtatta kedvesen feleségét Papa, és emlékeztette asszonyát, hogy a szomszédos rokon-faluban, ahol csak négyszáz lakos él, ott is van főállású polgármester, hattagú testület és a többi, akik ott meg elvisznek évente a falu 30 milliós költségvetéséből hat–hétmilliót! Itt azért mégiscsak jobbak az arányok, hogy a fene enné meg mind az olyan vezetőt – zárta le Papa az eszmecserét –, aki nem szolgálni akarja faluját, de négy év alatt kiszipolyozni, minden pénzt, amit csak lehet… Mindenesetre a faluban, a kistérségben híre ment, hogy Papa, a nagyokos öreg cigány neki mert menni a falu vezetőségének, és igaza is volt, mert nem meggazdagodni választották meg őket, hanem azért, hogy a falu ügyeit előbbre vigyék, legyen valami munka a szegényeknek, legyen jó iskola, orvosi rendelő, bolt, kocsma, kultúrház, sportpálya, minden, ami kell. A kocsmában, ha Papa betért egy féldeci szilvóriumot felhörpinteni, nyakra-főre tolakodtak mellé öregek, fiatalok, hogy meghívják egy-egy italra bátorságáért. Papa mutatta pohárkáját, hogy őneki bizony csak egy kupica az adagja, senki kedvéért nem tudna kettővel, hárommal meginni… Papa erős indulatai ellenére se tudott haragot tartani a falu vezetőségével. Ahogy tavaly, ugyanúgy a botrány után is szó nélkül kölcsönadta híres lepkegyűjteményét a mutatós falunapi rendezvényhez. Szerelt, szállított, szerelt. Két napos munkája volt benne, mire a községháza tanácstermének előterében állt a szép kiállítás. Egy fillért se fogadott el a munkájáért. – Örülök, hogy sokan megnézik majd a lepkéimet – hárította el a munkája díjazása felől érdeklődők ajánlatait. Az egyik alpolgármester a falunapi díszes kiállítás megnyitója után azt javasolta Papának, hogy jelöltesse magát a helyi cigány önkormányzat elnökének, biztosan megválasztják. – Van énnékem elég dolgom – szabadkozott Papa, és következetesen ragaszkodott távolságtartó álláspontjához: elege van a falu vezetőinek torkosságából, ha nem muszáj, látni se kívánja őket… – Hétvégén Alcsútra utazunk zümikével – jegyezte meg Papa csak úgy mellékesen Soma cimbalomleckéje alatt –, de ide már Mamát is elvisszük magunkkal, mert ottan olyanféle arborétum van, amelyik igencsak az ő ízlése szerint való. Mama rajongott a szép kertekért, ültetvényekért, arborétumokért. Ha Soma óvodás korában szóba került, hogy kirándulni kéne, a gyereknek valamiféle szép természeti élményt kéne megmutatni, akkor Mamának �SZÉPIRODALOM 31 rögtön volt két javaslata: Vácrátót, az maga a gyönyörűség, de ha az messze volna nektek oda buszozni, akkor menjünk ősfákat nézni Ipolytarnócra, az közel van… Nem kerül sokba az utazás… A kerti hintázás meghitt koraesti félórájában jelentette be az időpontot pontosítva Papa, hogy a legközelebbi napfényes szombaton Alcsútra utazik a család. Papa olyan széles-kényelmes deszkázatú hintát készített a kert végén lévő császárkörtefára, amelyen egyszerre mindhárman hintázhattak, pihenhettek, nótázgathattak… Mamának a csuda szépen csengő, tiszta énekhangját Soma igen szerette hallgatni. Ha Mama egyszer jó kedvében volt, szívesen dalolt cigányul is, magyarul is. Gelja icshaj paniszke, Pelja upre poreszte, Pekla icshaj bokheli, Szalakálja korkori… A lány vízért ballagott, Útközben, hajh! elbukott, Pogácsáját ő sütötte, Maga meg is ehette… A fájdalmasan zengő régi cigánynóta magyar nyelvű változatából se értett jószerivel semmit a fiú. Papa csak nevetett Soma értetlenségén. – Végképpen nem érted te a képes beszédet? – kérdezte. – Pedig ez a költészet lényege. Ez minden művészet lényege… Hallasz valami egyszerű történetet, nézel valami különös látványképet, és elindul benned, valahol mélyen a lelkedben, valami új felismerés, egy új érzés az élet titokzatos dolgairól, a bonyolult emberi viszonyokról… – Gyerek még – vette védelmébe Mama kedves unokáját –, honnan is tudhatná, hányféle értelme lehet annak, hogy elbukik a lányka, noha csak vízért ballagott? S hogy elejét vegye Papa további papos magyarázkodásának, új dalba kezdett, s rögvest intett is Somának, énekelje vele a gyerekdalt, mielőtt Papa moccanni tudna… – Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára… Papa türelemmel kivárta a dalocska befejezését, nem akarta már Somát leckéztetni, Mamához fordult. – A gőzösről jut eszembe, hogy akkor szombat hajnalban befűtjük a zümikét, és meg sem állunk Alcsút határáig… �32 SZÉPIRODALOM – Remélem, nincs túl messze ez az Alcsút? – aggodalmaskodott Mama –, nem akarnék órákat egy szűk autóban tölteni. – Pest-Budától már csak vagy negyven-ötven kilométer – válaszolt Papa –, majdnem ugyanazon út lesz, mintha Baracskára mennénk a börtönbe látogatóba… Soma felkapta a fejét a hideg-rideg hangfordulatra Papa beszédében. – Mi az, hogy Baracska? Mi az, hogy börtön? Kit kellett látogatni a baracskai börtönbe? – Apádat – csattant Papa hangja keserűen. – De én csak Vácról, Gyarmatról tudtam – mondta Soma. – Mikor volt az édesapám a Baracska lakója? – Még csecsemő voltál, járni se tudtál, mikor odalátogattunk egyszerkétszer – nyugtatta Mama az unokáját –, téged akkor a szomszédasszony, Zsófi néne gondjaira bíztunk, mert a buszozás igen nagy törődéssel járt volna néked a messzi Dunántúlra… – Miért került az én kisgyerekkoromban Baracskára az apám –, kérdezősködött tovább Soma –, bár igazából nem várt választ, hisz tudta jól, hogy a válasz sem lehet más, mint az, hogy betörésekért, ahogy a váci, gyarmati vendégeskedés idején. Piszlicsáré, piti lopások, betörések, de kettő-három után már kemény a büntetés. Be kell rukkolni az ítéletet letölteni. – Baka jöhet velünk Alcsútra? – kérdezte Soma, hogy másra terelje a szót. – Nem jöhet, sajnos – mondta Papa –, a nagy arborétumba, ahol mi az egész napot tölteni fogjuk, szigorúan tilos kutyát bevinni. De mindezen túl sem utazhat a kocsiban a kutyád, se most, se máskor. Képzeld csak el, hogy elrontaná egy szép kirándulás örömét, ha a Mama folyton azon zsörtölődne már a kocsiülések kárpitjára nézve is: kutyaszőr van ottan vagy az én fehér hajam szála fénylik? Pont elég ezt itthon hallgatni nap mint nap a szoba piros szőnyege miatt… – Nagy kár – ugrott le Soma a hintáról, és mintha kárpótolni akarná a kutyát, játszani, futni hívta. Fussanak együtt végig a kerten! Mikor aztán a kutyavigasztalás után pár perc múlva Soma visszaült a hintára, megkockáztatott még egy kérdést. – Azért egy negyedik hely csak van abban a szűk Trabantban is, Papa, használjuk ki, ha már Baka nem utazhat velünk, vigyük el magunkkal Spenót barátomat! – Dezsőt? – hümmögött Papa. – Elvinni éppen elvihetnénk, noha én kifejezetten szűkkörű családi kirándulásra gondoltam. – Elvisszük Dezsőt, hogyne vinnénk el, ha te úgy szeretnéd – szólt közbe békítően Mama, és megsimogatta Soma lószőr keménységű sörte haját. �SZÉPIRODALOM 33 Végül Spenót tényleg a családdal utazott, és szívesen jött, hiszen ő is azt remélte, minden alkalom jó arra, hogy visszaállítsák a régi felhőtlen barátságot. Papa borongós kedve láthatóan derűs-vidámra változott. Még éppen csak az Ipoly vidékét hagyta el a szorgosan zümmögő zöld autó, amikor Papa gyerekkoráról, Toncsi bácsi öreg eperfájáról kezdett mesélni. Hogy azon a fán olyan darueper termett, hogy nem volt párja hét faluban se. A cigányság szép számú gyerekserege nemcsak az öreg szép meséi miatt járt oda, de ha érett az eper, a gyümölcs jó íze miatt is. Kora délelőttől napestig is a fán tanyázott 10-12 gyerek. Fiúk, lányok vegyesen. Kicsik, nagyok válogatás nélkül még vegyesebben. Olyan hatalmas eperfaóriás volt a daruepret termő fa, hogy a törzsét két gyerek együtt is alig tudta körbekarolni. A szinte vízszintesen kinyúló alsó ágak emberderék vastagságúak voltak, azokon még a legügyetlenebb gyerek is biztonsággal eprészkedett, de mászkálhatott is, ha egy-egy játék úgy kívánta meg. A legszebb, legkövérebb eperszemek úgy csillogtak az ágak végén, mint egy-egy nagyobb, besztercei kékszilvaszem, amelyet a kékségéből itt tarkára pingált át a Jóisten, és a fehér-lila, barnás zöldek, pirosok kavalkádja ugyanolyan pompás ízeket kínált, mint amilyen szépséges volt maga az érett, dús eperszem. Annyi sok eper volt a fán, hogy mindenkinek jutott épp elég, aki eprészni odajött, de azért a sárga irigység szállt meg minden gyereket, ha egy-egy délután Toncsi bácsi megengedte szomszédasszonyának, hogy a kertkapun nagy csapat kacsáját átterelje az eperfa alá. Az a szomszédasszony olyanféle vénséges-vén magányos néne volt, mint a mi szomszédasszonyunk, Zsófi néne. De ez kicsit kapzsi, mohó is volt a kacsák táplálását illetően, mert nem elégedett meg azzal, hogy a földre lehullott szemekkel töltse meg bögyét a hápogó falánk csapat, de ahogy elért egy-egy alsó eperfaágat, rázogatni kezdte azokat, hogy hulljon több eper a földre. Hát, mi kölykök bizony ezt igen rossz néven vettük, és kértük Toncsi bácsitól, ne engedje, hogy az a vén banya tépdesse az ágakat, rángassa a leveleket néhány szem eper miatt. Toncsi bácsi udvariasan felszólította a kacsanevelő szomszédasszonyt, hogy tartózkodjon az ágak rázogatásától, mert a fán tanyázó kisebb gyerekek félnek, hogy lepottyannak az ágról, ha az mozog alattuk… A vadul hápogó kacsahad hazavonulása után Toncsi bácsi kis könnyű létrát támasztott a fához és meglepő fürgeséggel telepedett le az egyik ágra. Hátát a fatörzsnek feszítette, lovagló üléshez méltóan megcsapkodta tenyerével a kényelmes ülést adó vastag ágat, mintha az ló volna éppenséggel. �34 SZÉPIRODALOM – Hát, a zenélő úritök meséjét elmondtam-e már tinéktek? – kérdezte, és a közelébe tóduló gyereksereg egyhangúan kiabálta: – Nem, nem, nem. Tessék elmondani! Toncsi bácsi az éghez fohászkodott, magasba nyújtott karokkal kérte az Istent, ne verje el a jég a szép mesék vetését, hogy az okos-szép cigánygyerekeknek jusson elég, ha már ennivaló, szép ruha úgysincsen nekik… A fohászkodás után pipára gyújtás következett, s ha már jól szelelt, és füstölt a pipa, akkor kezdhetett el csobogni a mese-patak… Rég volt, akkoriban még híresebbnél híresebb vásárok voltak… Vásárba igyekezvén a cigánylegényke egy faluban betért az út menti csárdába, hogy egy pohárka borral enyhítse szomjúságát. Lovát kikötötte egy árokparton lévő póznához, majd sokáig töprengett, hogy a zsákját hagyja-e ott a nyereghez kötötten vagy vegye le onnan, vigye be magával azt az ivóba. Csak amellett határozott végül, hogy beviszi a zsákot a kocsmába, akármilyen nyúlfarknyi kis időre is szándékozna csak tanyázni ott benn. A kármentőből a zsidó kocsmáros tíz krajcárért adott néki egy üveg bort, és mutatta, hogy helyesen teszi cigány lévén, ha a kártyázó parasztoktól egy kicsit távolabb keres egy tölgyfaasztalt, ahova letelepedhet a borával. De a mi cigánylegénykénk csak azért is a kártyázó parasztok mellé ült le egy szomszédos asztalhoz. A nagy, szőrös karú, kopasz, kövér paraszt volt a hangadó, csak Szőrösnek gúnyolták a társai. A zsidó kocsmáros füle hallatára gúnyoló káromlásokkal szidták a zsidókat. Hogy ilyen tolvajok, meg olyan csalók, az egész falu népéből kiszipolyozzák a pénzt, a falu csak folyvást szegényedik, de a boltos, a kocsmáros zsidó meg csak gazdagszik. A kártyában láthatóan Szőrös volt a nyerő, ahogy a hangos beszédben is ő volt a leghangosabb. Besöpört megint maga elé egy rakás rézkrajcárost a bankból, aztán, mint egy prédikáló pap, előadta búsmagyar teóriáját, mit is kéne a magyaroknak csinálni a zsidókkal, a cigányokkal. Hát ő keresne egy nagy szigetet valahol az Óperenciás-tenger szélénél, és oda mind kitelepítené a zsidókat, cigányokat. Egymásnak ott ugyanis nem tudnának ártani. Amit nappal a zsidó boltos, zsidó kocsmáros elcsal, ellop, azt a cigányok éjszaka csak szépen visszalopnák. Senki se járna rosszul, a magyar fajtának meg a maga földjén szép élete lenne zsidó meg cigány nélkül. Az az igen kövér parasztlegény, akit Szőrös folyton komájának szólított, még rátromfolt komája beszédére. Hogy neki van egy kilencvenegy éves nagyanyja, aki még olvasni, írni is tud, szent asszony, és ő megmondta rég, azért nem megy a magyar egyről a kettőre, mert három felől rágja a sokféle falánk féreg. Felülről eszi a magyart a zsidó, középen felfalja a kapzsi-habzsoló hivatalnokok serege, alulról �SZÉPIRODALOM 35 meg rágja, emészti a tengersok cigány. Hát ezért nem jut a szegény magyar nép egyről a kettőre az igazságos Mátyás király idejétől fogva. Hát az ilyetén hangra, ellenséges beszédre a mi cigánylegénykénk felállt a bora mellől, kihúzta magát, és a nagy zsákjából kivett egy kisebb zsákocskát, amibe láthatóan egy nagy kerek valami volt. Lábujjhegyen, hogy a hangos kártyázókat ne zavarja, odalopakodott a kocsmároshoz, és a kármentő ajtajában kezdi bontogatni a zsák száját. Odamegy a kocsmáros, nézi-nézi, mit veszen elő zsákjából a cigánylegényke, hangos kérdést már mondana is, de a legényke szájára teszi a kezét, pszt, egy szót se, a kártyázó parasztok előtt legyen titok, miféle üzletkötés készül a kármentőben. Hát egy szép, formás zöldes-barna úritököt helyez el ottan flaskák, poharak, kannák mellett a pultasztalon. – Mi légyen ez? – suttog a kocsmáros. – Ez bizony zenélő úritök, – mondja a legényke, és csavarint egy csöppecskét a tök torzsáján. Hát, uramfia, csudaszép muzsikaszó tölti be a kármentőt. A cigánylegényke még egy csöppecskét csavarint a tökszáron, hát akkor már az egész kocsmát betölti a hangos szép muzsikaszó. Persze rögtön a kármentőbe tódulnak a kártyázó parasztok, honnan szól ez a szép muzsika? – A zenélő úritök nem eladó! Meg se tudná senki fizetni az árát, én is éppen a vásárba indulok véle, ahol pusztán csak a látványosságáért, muzsikájáért szép krajcárokat fogok vele keresni – mondja csendben a legényke a kocsmárosnak, de azért úgy, hogy a parasztok is hallják. Hallották is. A legényke odahajolt a kocsmáros füléhez, úgy súgta a titkot, megint csak úgy, hogy azt mindenki hallja az ivóban. – Ha az úritök nem is, de a magja eladó. Ezt is éppúgy Amerikából hozták a hajósok, ahogy magát a zenélő tököt is. A magot egy kemény forintért meg lehet venni, és jövő nyárra kocsmáros uramnak is kikel majd a zenélő tököt termő futós növénye a kertben, és meglehet, 3–4 tököt is megterem. Az meg már akkora pénzt fog érni, mint a kocsma éves jövedelme… A legényke rákacsintott a kocsmárosra, az meg vissza a cigánylegénykére. Kivett egy forintot a kasszából, és odaadta a legénynek a szép fehér vászondarabba becsomagolt egy szem tökmagért. A legényke csavarintott egyet a tökszáron, elhallgatott a zene. A zenélő úritök mehetett visszabújni a szütyőcskébe, a kis zsákocska meg vissza a nagy zsákba, a többi vásári holmi mellé. A legényke megitta maradék borát a flaskájából, és menni készült, szedelőzködött. De az asztala mellett már ott sorakoztak Szőrössel meg a komájával az élen a zenélő tökre vágyakozó parasztok. Nyolc gondosan csomagolt tökmagot adott el nekik semmi perc alatt a cigányle- �36 SZÉPIRODALOM gényke, s mint aki jól végezte dolgát, útnak eredt. De csak a faluvégi kukoricásig ment, ott megfordult, s mikor látta, hogy gyorsan hazasietnek a csárdából a tökmaggal a gazdagságra váró parasztok, hát ő még visszament az ivóba. Be a kármentőbe, és adja vissza a zsidó kocsmáros forintját, és veszi vissza a fehér vászonba takart tökmagocskát, hogy mégse menjen egy szem tökmag nélkül zenélő tököt mutogatni a vásárba… Azon nyomban kiokosította ott a kocsmárost, hogy a tök kivájt belsejében, a magja helyén egy gramofon van elrejtve, amit a tökinda végének egyetlen csavarintásával be lehet kapcsolni, hogy szóljon a zene. Abban is megegyeztek rögvest, hogy egyelőre nem mennének ők még kitelepülni – mint zsidók és cigányok – az Óperenciás-tenger messzi szigetére, csak megmaradnának szép magyar hazájukban. A zsugori parasztok meg jól rá lettek szedve, mert ők bizony sohase hallottak azelőtt gramofon létezéséről, hát szentül elhitték, hogy a jó zsíros földjükön jövőre majd nekik is terem a zenélő úritök. No, hiszen, arra várhattak! Igaz, később aztán a mi cigánylegénykénk is messze elkerülte néhány esztendeig azt a környéket, mert bizony agyonütötték volna a zsugori parasztok, ha feltalálják valahol. Így aztán a mi legénykénk más messzi vidékek vásárain árulta a csudálatos képességű úritök magjait… Aki nem hiszi, járjon utána – csapta össze két kezét Toncsi bácsi, és maga is belekóstolt eperfája ízes gyümölcsébe a gyerekek mellett. Dezső törte meg a csendet a Trabantban, mikor Papa Toncsi bácsiról szóló különös meséje befejeződött. – Ne legyen Bangó Dezső a nevem, ha nem a televízióban kéne mutogatni, beszéltetni a te Papádat, Soma, mert olyan szépen mondja a történetét, hogy az a réges-rég halott Toncsi bácsi se tudta különbül… – Hát, akkor bizony Bangó Spenót lett már a te neved – nevetett Soma barátja áradozásán –, mert én meg azt mondom, nem kell televízióban beszéltetni az én nagyapámat, pont elég az, ha énnekem mondja a történeteket… Mama az anyósülés kényelmetlen szűkösségében feszengve mordul közbe: – Olyan bolond embert én se parasztba, se úrba, se kocsmárosba nem tudok elképzelni, aki elhiszi, hogy lehetséges olyan úritököt termeszteni, amelyikből majd zene szólal meg… Papa elég türelmetlen hangon szólt vissza Mamának. – Nem a mostani világról szól ez a mese, hanem arról az időről, úgy a XIX. század végéből, amit a millennium idejének is szoktak nevezni… Akkor bizony hihető volt, lehetséges volt, hogy iskolázatlan, tudatlan �SZÉPIRODALOM 37 kapzsi parasztok, mert saját szemükkel látják, saját fülükkel hallják, hogy zenél az úritök, maguk is akarnának zenélő tököt ültetni. Különösen, ha azt mondják,hogy egyenest Amerikából jöttek a magvacskák… A ravasz cigánylegényke pedig jól megleckéztette őket azért, mert a cigányt, a zsidót lakatlan szigetre akarják száműzni… – Akkor is! Akkor se! – mondta Mama már-már kacagva. – Nem helyes olyan mesékkel gyerekeket traktálni, ahol csalók, szélhámosok győzedelmeskednek… Papa erről már nem nyitott vitát. Annál inkább se, merthogy a Vál községtől Bicske felé vezető úton jártak már, amely igencsak közel van az úti célhoz, és így Zümike lassan Alcsút község határához érkezett. Papa lassított. A lassan guruló Trabant halk duruzsolása mellé váratlan statisztikai tényekkel rukkolt elő a kormány mellől. – Akkoriban, amikor ezen a földön itt József főherceg birodalma virágzott, és ő nyakra-főre fogadta, segítette a hozzá forduló cigányokat, akkoriban az egész birodalomban negyedmillió cigányember élt, miközben 10–11 millió magyart számláltak össze. Furcsamódon azt írták a statisztikába, hogy Pest-Budán ebből csak 294 cigány lakik. Ugyanakkor köztudott volt, hogy 1881-ben 55–60 cigányzenekar létezik a fővárosban. Ha csak 5–6 fős muzsikus családokat veszünk alapul, ez már maga több mint 300 lélek. Azt meg senki se gondolhatja komolyan, hogy a muzsikusok családjai mellett más cigány népek ne lettek volna Pesten és Budán. Voltak bizony! Lehetséges viszont, hogy nemigen voltak összeírhatók, megszámlálhatók a zavaros-nyomorúságos életkörülmények miatt vagy folytonos költözködéseik, kóborlásaik miatt. Ha Pest-Budán 294 cigány élt József főherceg idejében, úgy a statisztikusok szerint csak Nógrád megyében már 3870 roma élt. Ez már sokkal elhihetőbb számnak mutatkozik. Mindezt csak azért mondom el nektek, mert a mi József főhercegünk cigány nyelvtan, cigány szótár szerkesztés mellett a statisztika tudományával is foglalkozott, és csak csóválta a fejét, ahogy a cigányok adatait látta… Mikor Sági Balogh Jancsival, az ipolysági prímás látogatójával erről beszélt, még azt is megtette, hogy cigányul, cigány szólással mondta a prímásnak kételyeit: – Nem lehet az én fejemben ilyen dőreségeket elültetni. József főherceg értékítéletében igen becses vendég volt az idős cigányprímás. S nemcsak azért, hogy egykor Bihari bandájában játszott, és jószerivel csak ő ismerte már az ősi magyar dalok, kesergők muzsikáját, de azért is, mert ezen időkben Magyarországon negyedmillió cigány között Sági Balogh Jancsi mellett csak egyetlen cigányember létezett még, aki iskolázott volt, tudománnyal, irodalommal, költészettel foglalkozott. �38 SZÉPIRODALOM Ezt a másik cigányembert Nagyidai Sztojka Ferencnek hívták. Verseket írt cigány nyelven, és cigány-magyar szótárt szerkesztett. József főherceg segítségével ki is adta szótárát 1893-ban. A tudatlanság, műveletlenség, iskolázatlanság tengernyi gondja-baja között mégiscsak akadt két cigányember a magyar birodalomban, aki tudományokkal foglalkozott… S az egyik éppen ott volt József főherceg alcsúti birodalmában mint kedves vendég… Sági Balogh Jancsi, Bihari utolsó élő tanítványa, igen művelt muzsikus cigány volt, és igen-igen szerette volna megváltoztatni az ő cigány népe életét. Néhány esztendővel a magyar szabadságharc bukása után saját költségén kinyomtatta cigány nyelven az általa lefordított legfontosabb imádságokat, hogy tudjanak a cigányok a maguk nyelvén is imádkozni… Mikor szótárt, meg cigány nyelvtant akart csinálni a gimnáziumot is kijárt prímás, akkor jött ide Alcsútra, József főherceg negyvenezer holdas birodalmába, hogy támogatást kérjen munkájához, művei kinyomtatásához… Ipolysági Balogh Jancsi: Czigány-magyar szótár. Ez volt a kis kéziratos szótárkötetecske borítójára írva, amit a prímás József főherceg könyvtárszobájában letett a cigányok patrónusa elé. József főherceg könyvtára nem nagyúri passziókat és pozíció-dölyföt mutat, de azt, hogy sok tudományos cél van a könyvek tulajdonosa előtt. Szanszkrit nyelvtan. Angolbengáli nagyszótár. Bengál nyelvtan… Hindosztáni nyelvkönyv… József főherceg némán olvassa Sági Balogh Jancsi kéziratos kötete első soraiban, mit kell tudni a cigányokról. Nagy Lajos király alatt vagy inkább Zsigmond alatt jöttek az országba? Így is, úgy is, több mint félezer éve itt vannak, de páriahelyzetük mit se változott, csaknem ugyanúgy élnek, mint ötszáz esztendeje. Lenézettségük, kitaszítottságuk miatt az anyatörzs magyar nemzettel össze nem olvadhattak, mindig be kellett érniük morzsákkal, amik a nemzet nagy asztaláról a földre lehullottak… Tudományok művelésének soha nem tudott igazán részese lenni. Hogy a cigány nép lelkületét, önbizalmát valami szépirodalom táplálhatta volna, arra nincs példa, nem létezik cigány nyelvű irodalom, egy-két verselő cigány próbálja csak újabb időben kinyomtatni cigány nyelvű költeményeit. Ha nincs cigány nyelvű irodalom, akkor arra sincs mód, hogy a cigányok kétségtelen meglévő zenei nagyhatalmát időről-időre megörökítette volna valaki a romák közül, a roma nép számára, és így minden értékes-szép muzsikus élet feledésbe merül… – Figyeljünk most egy csöppet inkább erre a gyönyörű kertre! – mondja Mama, megszakítva férje lelkesedését József főherceg és az ipolysági cigányprímás egykori találkozásáról. �SZÉPIRODALOM 39 – Uccu, bocskor, ne tüsszögj! – káromkodta el magát Papa, és sértődötten lépegetett immár az alcsúti arborétum évszázados fái alá, miközben Mama kuncogott csak férje bosszúságán, és ő kezdett el magyarázni a mellette loholó fiúknak. – Negyven hektár ez a park, és több mint 250 éve telepítették. Nagyapád, Soma, tán azt is tudja, hogy ki építette azt a kastélyt, kastély-nyaralót, amiből a most látható oszlopos csarnok bejáratépítménye megmaradt látványosságnak… Papa mogorván lépett Mama mellé, de amikor átölelte vállát, a két fiú láthatta, nincs harag. Szent a békesség! – A cigányok József főhercegének édesatyja építtette ezt az alcsúti nyaralót, s mivel ő is a József főherceg nevet viselve volt Magyarország nádora, igen gyakran összekeverik a két személyt. A mi József főhercegünket, a cigányok patrónusát összetévesztik a király nádorával, aki még az 1848-as forradalom előtt volt tekintélyes első ember az országban. József nádor gyönyörű szép ércszobra ott áll a pesti Duna-part közelében egy téren. Nem kizárt, hogy a főváros legszebb szobra. Huszár Adolf szobrász legjobb műve emlékeztet a nádorra, míg a mi József főhercegünkre több mint száz éve az égvilágon semmi sem emlékeztet. Hiába volt Deák Ferenc kiegyezése után a mi József főhercegünk a magyar honvédség parancsnoka is, hiába nevelte lányait igazi magyarként e hazának. Neki nemhogy ércszobra nincs, de emlékét, örökségét magyarok, cigányok egyaránt elfelejtették. Ez nagyon nagy baj, mert a cigányság édesatyjaként tisztelt nagyurat felejt el ővele, általa. S miféle nép az, amelyik az édesatyát, a legnagyobb patrónust feledni tudja? Belelapozva Sági Balogh Jancsi szótárának előszavába a főherceg azt erősítette, hogy valóban jelentősebb számban a cigányok Zsigmond király uralkodása idején érkeztek magyar földre. Zsigmond pártfogolta őket, menlevelet írt számukra az egész birodalom területére. Zsigmond király igen bölcs uralkodó volt, amellett, hogy kora egyik legszebb férfiúja is. S ki hinné ennyi év múltjával, hogy a romákat segélyező Zsigmond király uralkodása legfőbb céljának a közjó szolgálatát tartotta. A jó törvények, jogszabályok csak elméletben garantálják a közjó megóvását, de bizony erős királyi hatalommal még így is fékezni kell a kapzsi, hűtlen, csalfa úri hatalmasságokat, akik a legnyilvánvalóbb ítéletű jogszabályt is megingatják saját érdekeik szerint, különösen, ha valamely vitában, perben ellenérdekelt felek, pártok egymáson túl akarnak tenni. A király dolga – ha már budai jogkönyvével megalkotta az akkori Európa egyik legjobb tör- �40 SZÉPIRODALOM vény-gyűjteményét –, hogy a törvényt az egész nép érdekében valóban tartsák be… Ahogy Zsigmond király sohase tudta ezt elérni, úgy ötszáz év múltával ma sem sikerült még senkinek – mondta a főherceg a prímásnak –, de a jóakaratú emberek azért fogjanak össze, hogy ez mégiscsak sikerüljön, legalább is valamennyire. A magyar történelem ismeretében annyiban ki lehet egészíteni József főherceg szigorú ítéletét, hogy Zsigmond király halála után néhány évtizeddel még Mátyás király kísérelte meg a lehetetlent, hogy érvényt szerezzen a jó törvényeknek a nagyhatalmú urakkal szemben, hogy megvédje a haza polgárait, szegényeit a gazdagok ellenében. Gondoljátok csak meg, milyen nagy király, bölcs uralkodó volt a mi Mátyás királyunk, hogyha még Itáliában élő költők is megénekelték tetteit, dicsőítették őt. Az egyik azt jövendöli versében, hogy „századok elmúlnak, még ilyet, / ilyen királyt! / ad az idő a boldog Pannon földnek”. Hát bizony: el is múltak azok a századok, és többé már nem adott az idő másik, erős, bölcs, igazságos Mátyás királyt. Csak a mondás maradt meg érvszázadokon át: meghalt Mátyás király, oda az igazság… Ferenc József császár unokaöccse, József főherceg azért ezt mégse mondhatta ki, noha így gondolta ő is… De még ahogy József főherceg idején is hiú álom volt a jó törvények, az alkotmány betartása, bizony úgy még a mi időnkben, a XXI. század első éveiben is csak önáltató reménykedés – vitte tovább Papa József főherceg gondolatait a jelenkorhoz pászítva. – A hatalmasságok most is csak saját érdekeik, érdekcsoportjaik, pártos szándékaik szerint csűrikcsavarják a törvényeket, különösen, hogy ha egymáson akarnak túllicitálni, mint Zsigmond király vagy József főherceg idejében. A park felfedezői egy tóvá szélesedő patakhoz értek. Spenót, mint egy szófogadatlan kiskutya, azonnal lerohant a híd alá, a víz mellé, hogy belemerítse kezét a zöldes-barna tóvízbe. Mikor Soma mellé ért, lefröcskölte, majd váratlan, furcsa vallomásba kezdett. – Meghalt apám gyerekkorában pilóta akart volna lenni. A cigánytelepen mindenki ezen nevetett. – Szerencsétlen, még járni se tudsz a földön rendesen, nemhogy az égen repülni tudnál. Csak egy valaki volt, aki biztatta, a szomszédjukban lakó sánta köszörűs. – Olyan pilóta leszel fiam, hogy csak bámul a világ. Rendelek is én neked rögvest egy repülőgépet Pestről, majd szólok, ha megérkezik. Szegény apám gyerekfejjel elhitte. El is újságolta otthon, de csak kinevették. Mígnem aztán a sánta köszörűs egy napon bezörgött az ablakon: �SZÉPIRODALOM 41 megjött a repülő. Apám hetekig siratta a nem létező repülőgépet. Évekig úgy csúfolták aztán a faluban: pilóta. Gondolta volna valaki, hogy még a harmincadik évét se éli meg? Az én apám… Kesztyűs késsel szúrta agyon egy Csöre nevű cigányfiú, mert összetévesztette őt a téeszelnökkel, aki Csörét a késelés előtt egy órával hangoskodás miatt kihajította a kocsmából… Csöre csak hazament a konyhakésért… – A kesztyűre hivatkozva a rendőrök sose kapták el a gyilkost, noha a fél falu tudta, mi történt… Soma átölelte barátja vállát, és úgy ballagtak fel a patakmederből a hídra. – Szegény Dezső, szegény Spenót! – tűnődött Soma. – Mennyi furcsa gúnynév van már a családi hátterében is. Az apja pilóta. Nagyapja viszont a falu bolondjának is tartott néma tengerész. Májusban, teleholdkor az öreg ember pucérra vetkőzött minden esztendőben, kést szorított fogai közé, felmászott a háztetőn, és a tetőgerincen lovagolva üvöltötte a tengerészjeleket az éjszakába. Dezső nagymamája ilyenkor bezárkózott előle, mert félni kellett a késtől meg a kalóz-tengerész imáitól. Mikor elmúltak a bolond napok, Dezső nagyapja visszavedlett csendes öreg cigányembernek, aztán szégyellte is, hogy a falu néma tengerésznek csúfolja bolondsága miatt. Dezső mindig is rettegett tőle, vajon őbenne, az unokában nem rejtőzködik-e valami öröklött gén a nagyapai bolond-matróz figurából. Soma elmosolyodott, ahogy látta, hogy Papa és Mama ott könyökölt egymás mellett, derűs örömmel nézve a fiúkat. Olyanok, mint egy ifjú szerelmes pár, akikre váratlanul szakadt rá az öregedés, gondolta Soma, mikor egy különös szépségű platánfasorhoz sétáltak el. – Sehol az országban nincs még egy ilyen régről megmaradt, szép platán fasor, mint ez – lelkendezett Papa, és ahogy a fiúk elnézően mosolygós arcát nézte, rögvest tompított is túlzó lelkesültségén – és a gyertyán erdőrész, ahová innen átmegyünk, az is páratlan szépségű, ha nem is egyetlen e hazában… A gyertyánerdő mellett egy tisztáson letelepedett a Spenóttal kibővült család, és míg Mama az elemózsiás kosarat bontogatta, kenyérkendőket teregetett széjjel, Papa csendre intett. – Majdnem elfelejtettem mondani, hogy ez a park énekesmadár-rezervátum is egyben. Nemcsak réges-régi szép fák a vendégmarasztalók, de ha odafigyelünk, szebbnél szebb madáréneklést is hallhattuk itten… – A fülsértő sivítás meg onnan jön, hogy fészekrabló szajkó jár a madarak körül. Ő, a rabló visít, hogy megfélemlítse az áldozatait, a fészeklakók meg riadtan csivitelve védekeznek, ha tudnak… �42 SZÉPIRODALOM Lehetett választani Mama kosarából kolbászos vagy sonkás szendvicsek között. A kolbászos szendvicsek pillanatok alatt elfogytak, a sonkássajtos zsömlék Mamára maradtak. Mit kezdjek én három szendviccsel – panaszkodott, mikor egyet is alig bírok megenni. Papa forró déli kávét is kapott a szendvicsei után egy mini termoszból, míg az óriástermoszból mindenkinek jutott egy hatalmas pohár citrommal ízesített feketeribizliszörp, amelyről Mama azt tartja, hogy egészségvédő vitamintartalmának nincs párja a világon. Azért telnek úgy el egymás után Soma iskolás évei, hogy egyetlen napot se hiányzik, mert ősszel, télen, tavasszal minden nap egy flaska szörpöt visz az iskolába, és azt issza, ha szomjas, nem a büfé ócska, szénsavas üdítőit. A gyors ebéd után Papa megint a szép parkerdő gazdájáról, József hercegről kezd beszélni. – József főherceg pont száz éve, 1903-ban volt 70 éves. A főváros legjobb cigányzenekarainak vezető prímásai összebeszéltek, vásároltak egy óriási virágcsokrot, megkértek egy rozsnyói származású zeneszakértő újságírót, hogy tartson velük, és elmentek a főherceg Margit-szigeti rezidenciájába köszönteni őt. Markó Miklós újságíró mellett, aki természetesen kitűnő szakértője volt a cigányzenének is, ifjú Rácz Pál, Banda Marci, a gyarmati származású Balogh Károly és Radics Béla voltak a köszöntők. Rácz Pali legidősebb fia, maga is Rácz Pali, ékes cigánynyelven köszöntötte József főherceget. A József főhercegünk meg nem kevésbé ékes cigánynyelven köszönte meg a prímások virágcsokrát, a felköszöntést, és nem mulasztotta el azzal zárni a beszédét, hogy ő igen nagyra becsüli és nagyon szereti a cigányokat… „Ne baré karnar ole romen, pelikera tu menge” – valahogy ilyenképpen szólt a főherceg köszönete… – Álljunk meg egy szóra, Papa! – szólt közbe nagyokos éltanulók öntudatosságával Soma. – Lehetne végre tudni, hogy mivégre tartották azt erről a főhercegről, hogy a cigányok atyja, a romák patrónusa… Rendben van, hogy írt egy cigány nyelvtant, szerkesztett egy romaszótárt. De hát erről az iskolázatlan cigányok ezrei, tízezrei semmit se tudhattak, mi a csudáért tartották volna édesatyjuknak a főherceget, már ha egyáltalán ismerhették a nevét? Papa nem kis büszkeséggel nézett Soma unokájára. Lám, bizony, felteszi a kínos kérdést akkor is, ha azt gondolhatná, hogy ezzel kellemetlenkedni fog nagyapjának. – József főherceg azon időkben, mikor a szigeten éppen felköszöntik a pesti prímások, de tíz évvel, húsz évvel azelőtt is ugyanígy, havonta �SZÉPIRODALOM 43 húsz, harminc levelet kapott cigányoktól az ország legkülönbözőbb részeiből, amelyek ilyen vagy olyan hivatalos ügyekben, segélykérelem dolgában támogatását kérik. – Tudtak volna írni a támogatást kérő romák? – akadékoskodott tovább Soma. – Mikor tudtommal a parasztgyerekek javarésze is analfabéta volt az 1870-80-as években Magyarországon… – Volt írástudatlan segélyezést kérő is, volt írástudó is. Meg verseket író cigányember is. Hogyha nem tudott írni a roma postás, akit éppen megfosztottak postás állásától, biztos jövedelmétől cigány volta miatt, hát íratott levelet a falu tanítójával. De az biztos, hogy leginkább cigányul érkeztek a levelek, és cigányul válaszolt minden egyes levélre József főherceg. – És segített is, ha ennyiféle kérelemmel mindenki csak segélyt, krajcárokat akart tőle kapni? – kérdezett közbe Spenót. – Nagyon sok pénze, nagy vagyona ráment a főhercegnek arra, hogy a cigányok patrónusa legyen. De nem csak arról volt szó, hogy ennyi vagy annyi pénzt küldött a végszükségben lévő, vagy egy-egy költséges lakodalomra készülő cigánycsaládnak, de ő nagyszabású telepítési terveket forgatott a fejében, hogy majd a saját birtokain, melyek Alcsút mellett többfelé, szerteszét az országban mintagazdaságok voltak. Majd ő megmutatja országnak-világnak, de legfőképp a cigányokkal mindig ellenséges vármegyei uraknak, hogy a cigányok is dolgos emberek, ha lehetőséget kapnak értelmes munkára. Az ő telepein ugyanannyi bért kapott a cigányember, mint a magyar. Nyugdíjat adott a kivénült cigány napszámosának. Házakat építtetett azon családok feje fölé, akik sátorban élő kóborlók voltak, de letelepedni és dolgozni kívántak volna, ha lett volna pénz egy kis házikóra. Külön cigányiskolát építtetett Alcsúton, hogy cigány munkásainak gyerekei feltétlenül tanuljanak. Legyenek bölcsebbek, mint tanulatlan atyáik… – Hát, ez nagyszerű! – lelkesedett már Spenóttal együtt Soma is. – Miért nem lett ennek a birtoknak a példájából országos minta? Hogy más nagyurak majorjaiban is emberszámba vegyék a cigányokat? Rendesen megfizessék őket, nyugdíjat adjanak az öregembernek, ne kelljen éheznie, ne kelljen koldulnia egy falat kenyérért… Miközben a koldulást szigorúan tiltották a törvények… – A főherceg őméltósága cigány letelepítési terve csak egy csepp volt a tengerben. A vármegyék urai, a többi földbirtokos mind ellene voltak, és mikor József főherceg meghalt, nem volt senki, aki folytassa a nemes munkáját… Minden maradt a régiben… Nem kellett már tartani attól, hogy a cigány napszámos munkás ugyanannyi bért kap, mint a magyar… �44 SZÉPIRODALOM Eszébe sem jutott senkinek nyugdíjat ígérni vénséges vén roma munkásembereknek… Vagy sátor, putri helyett cserepes házat építeni… – A nagy arborétum és madár-rezervátum falu felé eső távoli zugában ott állt egy félig romos, kastélyszerű régi épület. Mikor Papa a ház mellé irányította lépteit, akkor Somához fordult. – No, itt van az ideje, hogy József főherceg kertjében ne csak a cigányok patrónusáról essék szó, de beszéljek néktek az ő egykori ezredírnokáról, Kovács Imréről és annak híressé lett családjáról. Még a főherceg itáliai katonáskodása idején szerette meg ezt a Kovács nevű embert, akit később ide, ebbe a házba, erre a birtokra invitált kulcsárnak, gazdatisztnek, hogy legyen egy megbízható embere, aki a cselédségre, a cigány munkásokra pontosan úgy ügyel, ahogy azt a főherceg elvárta. Hát ennek a kulcsár-gazdatisztnek született itt Alcsúton, pontosabban a falu melletti pusztán egy Kovács Imre nevű fia, aki bizony, Soma, amilyen kicsi a világ, ha hiszed, ha nem, neked régi ismerősöd. – Hát, az ki van csukva, nékem ilyen nevű ismerősöm sose volt – tiltakozott Soma. A Papa nevetett, átölelte nevelt fia vállát, és együtt körbejárták a romos épületet. – Kovács Imre a magyar történelem 1940-es éveiben vált híres-neves politikussá Magyarországon. Ő volt a Magyar Parasztpárt elnöke, ő volt 1944-ben a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak, a háborúellenes magyar értelmiségnek egyik vezetője… – Változatlanul állítom – erősködött Soma –, hogy én erről a Kovács Imréről még soha életemben nem hallottam egy árva szót se… – Az alcsúti születésű Kovács Imre éppen az utolsó pillanatban menekült ki az országból, ahogy a kommunista rendszer elkezdődött. Menekült, mert soha nem bocsáthatták meg néki az elvtársak, hogy ő ázsiai gonosz özönlésnek merte nevezni a felszabadulás helyett az oroszok bejövetelét. Különben se volt Magyarországon 1947 után valódi pártokra szükség, hiszen küszöbön állt a szovjet-minta megvalósítása. Egy ország, egy párt. Magyarországnak épp elég a kommunista párt. Szóval, ez a Kovács Imre épp az utolsó pillanatban emigrálni tudott, nem hurcolhatták el őt az oroszok, ahogyan azt más, szembeforduló, ellenkező politikussal megtették, akik nem kértek volna a szovjet valóság magyar átültetéséből. Kovács Imre emigrált, Amerikába ment, és 1947–1980 között bizony ő lett a nyugaton élő magyar emigráció vezére. Volt idő, az 1950-es évek elején, hogy egy New York-i szállodában lakott… No, rájöttél-e már Soma, hogy mégis-mégis miért régi ismerősöd néked ez a Kovács Imre? �SZÉPIRODALOM 45 – Rájöttem. Ebben a pillanatban, az emigráció, a szálloda szavak hallatán leesett a tantusz… Ő egy becstelen ember, ő írta rá, ő hazudta rá a híres léggömbakció röpcéduláira, hogy létezik Magyarországon Nemzeti Ellenállási Mozgalom. Most itten le lehet győzni a kommunistákat, merthogy nemzeti forradalom készül. l952-ben, az urak pincéjében táborozó, fegyveres harcra puskákat, szuronyokat, élesgránátokat gyűjtő l3 éves parasztgyerekeknek ez majdnem az életébe került… – Ne légy ilyen szigorú ezzel a Kovács Imrével, Soma! – mondta Papa. – Emigrációban élt. 1952-ben úgy harcolt a gyűlölt oroszok és Rákosi uralma ellen, ahogy tudott. Ez is történelem ma már… – Felejtsük el Alcsútnak ezt a Kovács nevű szülöttét – mondta Soma elutasítóan –, beszéljünk inkább megint József főhercegről, a cigányok patrónusáról, és tegyük zárójelbe az ő ezredírnokának a fiát… – Ahogy gondolod - mondta Papa megértően –, én is csak azért hoztam szóba, mert Alcsúton vagyunk, és te ismersz egy-két embert, akik egykor, gyerekként találkoztak azzal a bizonyos röpcédulával… – Komolyan kérlek, Papa, beszéljünk másról. A nap lenyugváshoz közeledve piroslott már az ég alján, mikor Papa felmutatott egy szép füves dombtetőre. – Ide még felmegyünk… Ha kibírjátok… Mama elindult ugyan felfelé a meredek kaptatón, de fáradtan sóhajtott fel: – Halljátok? Az alcsúti katolikus templomban szól a harang. Október van, esti litániára, rórátéra hívják a népeket… – Szeretnéd, ha benéznék abba templomba? – ölelte át kedvesen Papa asszonya vállát. De mielőtt Mama válaszolhatott volna, a két fiú harsány nemekkel tiltakozott egy újabb program ellen. Mama is a fejét rázta tagadólag: – Ne menjünk már innen máshová! Csakis hazafelé! Esteledni fog nemsokára. Ha mi úgy kívánjuk, hát itten a harangszó mellett ezen a szép dombtetőn lesz nékünk Isten háza. Két szép egyenes gallyat kereszt alakba nekidöntünk ennek az óriástörzsű fának. Az alsó ágak itt szinte a földre lefekszenek, így még le is ülhetünk, mintha az Isten házában ülnénk. A cigányok patrónusának, József főhercegnek lelki üdvéért itten is elmondhatunk egy miatyánkot. S már kezdte is mondani az imát. Soma vele imádkozott, de Spenót csak tátogott, hápogott inkább, mert őt bizony sem a miatyánkra, sem más imára nem tanította meg senki. Papa ügyes, szép keresztet tett a vén fatörzs mellé, és letérdelt oda. Vállig érő ősz haját meglengette a feltámadó esti szél. Ő cigányul fohászkodott: Amaró dad dél, ko szlaly… �SZÉPIRODALOM 46 GYŐRI LÁSZLÓ A rab Rab vagyok, mert bezárt az anyanyelv. Börtönöm, hogy csak magyarul tudok beszélni, írni, mondani: „Jó napot!” Olvasni hírt, bármilyen bagatell, új regényt vagy egy-egy új költeményt, megtudni, hogy merre tartanak a kortársak, milyen új gondolat tör előre, milyen új eszme, vélt vagy valóban új forma indul el új formára sarkallni engem is ebben a szögletben, ezen a kis helyen, ezen a kis nyelven, amely magában szűk, és akkor tágasabb, hogyha kívülre, messzire tekint. Én nem tudok. Csak növesztem a kínt, egyre nő bennem, egyre kanyarul a mélyben az önvád, hogy nem tudok eszmét cserélni csupán magyarul, anyanyelvemen. Ragacsos szurok az édes anyanyelv, hogyha leragaszt. Noha elkezdtem sokszor ezt meg azt, elment a dán, a francia, maradt a magyar. Jó s egyetlen vigaszom, amely föloldja minden panaszom, hogy megtanultam egyet, a magyart. �SZÉPIRODALOM 47 GYŐRI LÁSZLÓ Klasszikus torzó Hetvenéves koromra elért a legnagyobb szégyen, ami csak érheti a férfit: lezuhantam a lépcsőn, bal karom leszakadt, letört szép, adonisi fejem, kontraposztban állok már mindörökké. Pheidiász, Müron, Polükleitosz kéznyomát viseltem egyszerre, én, a kalokagathia, a kurosz, a szépség, a mérték összegzője. A Lépcső Szobrásza végezte rajtam el az utolsó simításokat. Klasszikus alakomat Aphrodité és Persephoné szobra ölelgette, szilánkjaimat, amelyek a lépcsőn csikorogtak, Anemoneae lányai csodálták. Torzóvá lettem, műremekből csonka műsilánnyá. Nem ismeritek hallatlan fejem. Ihr kanntet nicht mein unerhörtes Haupt. Nem változtatom meg az életem! �SZÉPIRODALOM 48 GYŐRI LÁSZLÓ Kopogó bot Bejártam bottal a Louvre-ot. És a képekről lecsurgott a festék. Azt a tolongást, ahogy egymást lefotózták! csak a külszín, az oszlopok. Turista, kopogó bot vagyok boulevard-ok, place-ok, avenue-k, quartier-k, musée-k, gyönyörűk, Hogy erre jártak, bizonyíték lesz otthon majd a fénykép. A képhez jutni egy időre nem lehet csak könyökölve. az eszme járása, a lélek fejcsóválva néz le végleg, úgy jövök el, hogy csak látvány, hogy csak látvány látvány hátán, Gioconda örök mosolya turisták örök rohama. Múlt az idő, meg se néztem. Tolakodni bottal a kézben? csak képhalmaz marad Párizs. Olcsó ebéd, egy tányér rizs, entrée, plat, dessert, turista menü, s növekvő borosta. Szegény emberek! Emiatt izzadnak otthon napra nap. Ahogy másokon a Szent Szív, nyakukban lóg az objektív. Kár volt belém a Szajna-part, adjátok másnak oda majd a jajt, a Mirabeau-hidat – vak vagyok már, mindenre vak. És én, én is mit csinálok? Különb vagyok-e őnáluk? Járom a Louvre-ot, a várost, míg egészen ki nem fáraszt. Fut a Szajna, s Apollinaire most is még róla énekel. A zümmögő leveleket egy más bolyongó lesi meg Él-e Párizs? Még eleven a kővárosban egy műterem? Amit bejárok, az csak a holt időből a gótika, Szent Mihály útján, már nem én. Új költő jön, új költemény, új versek közt egy mai dal, Párizshoz méltó fiatal. �TANULMÁNY 49 BENE ZOLTÁN Kultúra versus civilizáció Két közelítés Tömörkény István: Valér a földbe megy című novellájához Első közelítés Egy vendéglős fia némi patikuskodás után, 1886-ban újdondásznak áll. Bár a fiú Cegléden születik, mert az apja éppen ott bérli a vasúti restit, a család igen hamar hazakerül – Szegedre –, s ugyan a szóban forgó fiú életében lesz még két vargabetű: először azért, mert az apja Makón is bérel egy ideig vendéglőt, azután pedig a honvédség révén megjárja Boszniát és Bécset, de miután leszerel, életét véglegesen Szegedhez köti. Újságíróként, íróként, muzeológusként, könyvtárosként szolgálja a Várost. Tömörkény Istvánnak hívják. Írói életműve szinte kizárólag a szögedi nemzethez, a szegedi nagytájon élőkhöz köthető. Kiválóan ismeri szereplőit és helyszíneit, tökéletesen tisztában van a vidékkel és népével, a Szeged-környéki parasztsággal, s hű marad hozzájuk mindig, minden tekintetben. Ábrázolásmódját lehet realisztikusnak nevezni, naturalisztikusnak ugyancsak. És mindközönségesen nyugodtan mondhatjuk hitelesnek. Mert Tömörkény mindig hitelesen mutatja meg és föl az örök emberit. Túl azon, hogy megőrzi és megörökíti a szögedi nemzetet, egyetemes esztétikai értéket is létrehoz. A lokálisban fedezi föl az egyetemest és az egyetemesben a lokálist, a cseppben a tengert, a tengerben a cseppet. Erre csak a legnagyobbak képesek. Kitűnő példája ennek a tömörkényi képességnek a Valér a földbe megy című, 1898-ban a Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlapban megjelent novella. A történet szerint a kapálás közben elhalálozó fiatalasszonyt, Valért gyászoló férjének, Gergőnek a városba kell vinnie, hogy a kórházban az orvosok megvizsgálják a holttestet, „mi ölte mög”. A férj meg is teszi, amit meg kell tennie, befuvarozza a tetemet a „a csúnyaszagú házba, hol őt halott korában késekkel vagdalni és darabolni fogják”, végtére is „a törvén törvén”. Az egyszerű, tisztességes, a világban a hagyományok szerint igazodó ember konfliktusa ez az ostoba bürokratizmussal, a pökhendi uralomvággyal, a kisszerű túlszabályozottsággal. Gergő világa szakrális és tradicionális világ, amelynek fontos kohéziós eleme a bizalom. A város ezzel szemben profán, bizalmatlan és érzéketlen. A kultúra áll itt �50 TANULMÁNY szemben a civilizációval. A hétköznapok szintjén az utóbbi kerekedik fölül, ám egy magasabb szférában egészen másként alakulnak a dolgok. A tanyai ember, a kultúra képviselője kénytelen meghajolni a civilizáció akarata előtt, jóllehet mélyen sérti önérzetét az arctalan, rideg eljárás, bántja a szörnyű helyzet, melyben neki kell magyarázkodnia, mentegetőznie, mintha nem áldozat lenne maga is, de éppenséggel valamiféle kiforgatott etika alapján bűnös! A megszégyenített férfi elégtételt követel, de vajon „[k]i ad ezért elégtételt? Ki ad, az emberek? Az Isten.” Az elégtétel eszköze végül a hazafelé masírozó ezred, amely tiszteleg a halottnak. A feleségét a boncteremből a temetőbe szállító, megalázott parasztember ebben az isteni igazságszolgáltatás kezét látja. És az olvasó érzi, tudja, hogy igaza van. Tömörkény sosem mindent tudó elbeszélő, így most sem az, együtt él, együtt lélegzik szereplőivel és a történettel, az ítélethozatalt az olvasóra bízza. Sosem tolakodik, soha nem válik didaktikussá. Nem direkt tanulságot tukmál ránk – sokkal-sokkal többet tesz: lehetőséget kínál a katarzisra a művészet, a téma és a befogadó iránti mély alázata, pazar mesterségbeli tudása és páratlan tehetsége révén. Amikor aztán az író megy a földbe, tizenkilenc esztendővel Valér után, nekrológjában így fogalmaz Móra Ferenc: „Sejtelme se volt róla, hogy Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található.” És szomorú, hogy sokan ma sem sejtik, mekkora író is nyugszik a szegedi Belvárosi temetőben. Holott ha csak egy olyan novellát írt volna, mint a Valér a földbe megy, már azzal biztosítja helyét a legnagyobbak között. De nem csak egy ilyet alkotott. Távolról sem csak egyet. Második közelítés Tömörkény 1898-ban megjelent novelláját, a Valér a földbe megy címűt több szempontot előtérbe helyezve olvashatja az olvasó. Próbáljuk meg ezúttal az etika felől közelíteni, azaz erkölcsi alapokra helyezkedve olvasni. De vajon „[m]egalapozható-e az erkölcs? (…) – teszi föl a kérdést Krémer Sándor. – Ha ugyanis mindennemű alap hiányzik, akkor valóban nincs általános erkölcs; akkor valóban csak egyéni, szubjektív értékekről, elvekről beszélhetünk; akkor valóban nem marad más érv az erény mellett, kizárólag a ’csak’. De erkölcsinek nevezhetők-e ezek az értékek és elvek, ha csupán szubjektívek? Lehetnek-e kizárólag szubjektívek az erköl- �TANULMÁNY 51 csi értékek? Elegendő-e a ’csak’?”1 Krémer válasza egyértelmű: nem! Nem elegendőek a szubjektív elképzelések egy erkölcsi rend fundamentumához, és az emberi lélekben leképeződő erkölcs sem képes önmagában a rend fenntartására. Ahhoz valaminő szabályozásra van szükség. Pál apostol azt írja a korinthusbélieknek szánt első levelében, hogy a szeretet „a legkiválóbb adomány”2, amely egyúttal egy erkölcsi rendet alapoz meg. Szent Pál semmi mást nem kér, nem tanácsol és nem javasol, csupán anynyit: igazodni kell az isteni kinyilatkoztatásból jól ismert értékekhez, elvégre az Isten elképzelése meghaladja az emberi szubjektumot éppúgy, mint az emberek kisebb és nagyobb közösségeit, kiváló alapul szolgálhat tehát egy etikához. Pál azonban nem kizárólag az isteni tekintélyhez, a kinyilatkoztatott Jézus-i erkölcsi elvekhez folyamodik, nem pusztán az Isten respektusára apellál, hanem egy, a tekintélytiszteletnél is erősebb isteni elvet nevez meg maximaként, s ez a Szeretet, amely a legnagyobb adomány. Azaz a keresztény tanítás eredendő, talán legalapvetőbb elvét teszi meg – a morális progresszus lehetőségeként – belső, általános és transzcendentált törvénnyé. Egy évszázadokkal későbbi morálfilozófus, Immanuel Kant szemüvegével olvasva mindezt, bátran föltehetjük a kérdést: miként válhat az emberi lélekben leképeződő erkölcsből törvény? Kant válasza világos: abban az esetben, ha az egyetemes törvényhozás alapelveként is működhet az egyén belső törvénye – Kant szavaival élve: „akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.”3 Ez a Kant-i etika alapvető kategóriája, az úgynevezett kategorikus imperatívusz. Ha pedig továbbra is a kategorikus imperatívusz fogalmi hálójában maradunk, azt mondhatjuk: amikor belső törvényünket általános törvényhozás elveként működtetjük, akkor a jó szándékunk, jó akaratunk a meghatározó, és nem a cselekedeteink eredménye. Ugyanakkor az embernek önmaga megsegítéséért „transzcendentálnia” kell erkölcsi értékeit, tehát erkölcsi cselekvéséhez, kategorikus imperatívuszának érvényre juttatásához szüksége van egy magasabb morális lény eszméjére, azaz Istenre – függetlenül attól, hogy bizonyos-e Isten létezésében, avagy sem! Ha tehát a szeretetet, miként Pál írja a korinthusbélieknek, 1 2 3 Krémer Sándor 2003. Megalapozható-e a az erkölcs? In: Dékány András Laczkó Sándor (szerk.): Lábjegyzetek Platónhoz 1., Szeged, Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány – Librarius Kkt. 269. Pál apostol első levele a korintusiakhoz. In: Biblia, Budapest, Szent István Társulat, 2011., 1287. Immanuel Kant 1996. A gyakorlati ész kritikája. Ford. Berényi Gábor. Budapest, Cserépfalvi Kiadó, 47. �52 TANULMÁNY törekvésem tárgyává teszem, vagyis egy általános, belső erkölcsi alapelvként fogadom el, amely minden emberre vonatkozik, majd mindezt transzcendentálom, ergo isteni eredetűnek tételezem, a belső parancs máris betölti a „morális progresszus” funkcióját. Egy kortárs francia gondolkodó, André Comte-Sponville szerint „a szeretet (…) az első, kétségkívül nem abszolút módon (hiszen akkor Isten lenne), hanem a morálhoz, a kötelességhez, a Törvényhez képest. Ez minden erény alfája és ómegája.”4 Sőt, a francia filozófus egyenesen azt állítja: az udvariasságra azért van szükség, hogy pótolja az erényeket, az erényekre pedig azért, hogy helyettesítse a szeretetet, hiszen ha képesek lennénk a szeretetre, nem volna szükség az erényekre. Az erények gyakorlása végeredményben annyit jelent, hogy az ember úgy tesz, mintha szeretne.5 – Pál apostol pedig e kettőt próbálja ötvözni a korinthusiakhoz írott első levelében: erkölcsi szabályrendszert állít föl, azaz morális törvényeket nyújt, ugyanakkor a tizenharmadik fejezet, a Szeretet himnusza által fölvillantja azt is, mi van az erényeken túl. És ez a szeretet. Mégpedig nem a Platón nyomán definiálható érosz (vágy) és nem is az Arisztotelészt követve meghatározható philia (barátság), hanem az agapé. „Ez a szereteten (az erószon, a philián) túli szeretet.”6 János apostol írja első levelében: „Isten a szeretet. Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent.”7 Az agapé tehát egy emberen túli, erkölcsön és erényen felülemelkedő szeretet, amely azért több, mint a morál és az erények, mert meg is szünteti azokat: ha az agapé valósággá válik, ha az agapé uralkodik, negligálja a bűnt és a rosszat. Azt, hogy a Pál-ihoz hasonló értelemben vett szeretet megoldást jelenthet a legalapvetőbb és legbonyolultabb társadalmi problémákra egyaránt, meglátta az ifjú Georg Wilhelm Friedrich Hegel is. „A szeretet az Isten – írja –, és nincs más Istenség, mint a szeretet.”8 Vagy máshol: „a szeretetben maga az élet van, mint önmaga megkettőződése és egysége.”9 És ha ezt a szeretetet elfogadja és alaptermészetévé teszi az ember, akkor hatalmas erkölcsi erőre tehet szert – Hegel elképzelt és áhított népvallása pontosan ezen az alapon nyugszik. „A Hegel által felvázolni kívánt népvallás André Comte-Sponville 2005. Kis könyv a nagy erényekről. Budapest, Osiris, 271. V. ö.: André Comte-Sponville i. m. 6 André Comte-Sponville i. m. 323. 7 János első levele. In: Biblia. 1357. 8 Idézi Simon Ferenc 2009. Hegel élete és filozófiája. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 40. 9 Idézi Simon Ferenc i. m. 74. 4 5 �TANULMÁNY 53 középpontjában a szeretet áll. Ha a népvallás érzületét mindenütt ható erkölcsi erőként kell felfognunk, akkor az alapérzületnek a szeretetnek mint az empirikus jellem alapmozzanatának kell lennie.”10 Ezáltal pedig valóságos eszményi társadalom alakulhatna ki. A feltételes mód állandósulására talán a legeklatánsabb magyarázat a föntebb már összefoglalt Comte-Sponville-i gondolat: az udvariasságra azért van szükség, hogy pótolja az erényeket, az erényekre pedig azért, hogy helyettesítse a szeretetet, hiszen ha képesek lennénk a szeretetre, nem volna szükség az erényekre. Ergo az erények gyakorlása nem jelent egyebet, mint azt, hogy az ember úgy tesz, mintha szeretne. Ebből világosan következik a kérdés: az ember képes-e egyáltalán valóban szeretni? Ha nem képes rá, az azért is tragédia, mert a szeretet révén az Istennel válhatna eggyé – ahogyan azt Szent Pál írta a korinthusiaknak. Ez a szellemi bázis az, ami alapján a nyugati kereszténység individualitása megfogant. Ez alapján szabadulhatott föl az egyén, így kaphatott arcot az egyes létező. Ám ez a fölszabadulási folyamat gellert kapott. A kereszténység az egyént mint közösségi lényt szabadította volna föl az Istentől eredő szereteten alapuló testvériség révén, a valóságban (értsd: a nyugati történelem utolsó évszázadaiban), viszont az egyén mint a társadalom alapegysége szabadult föl, s még így is igen-igen felemás módon. Bár vannak törekvések, például a filozófiában, amelyek megkísérlik be- és kitölteni az egyén és a társadalom közti teret, a nyugati civilizációt mégis ezen két pólus (egyén – tömeg) határozza meg, jóllehet e kettő között igenis létezik tér. – És pontosan ott, abban a térben van (sajnos, már csak lenne) a közösség helye. Azé a valamié, ami megnyugtató módon nagyobb, mint az egyén, ám mérhetetlenül kisebb, mint a társadalom. Martin Buber például kimondottan erre a hiátusra figyelt föl.11 Arra a jelenségre, hogy az atomizált (vagy a régi, sokszor elcsépeltnek tartott, ám mégis jól megragadható terminussal élve: elidegenedett) társadalomban élő egyén (ego, szubjektum, individuum) magára maradt mindennel (és a Mindennel) szemben: van ő és van minden más. Az Egész-séges azonban az volna, ha ez a Másik nem csupán a Társadalom, a Tömeg vagy a Világ szavakkal volna leírható, mert létezne a Társadalmon, a Tömegen, a Világon innen, ám az egon túl is valami, valaki. Én és te, hangzik Buber esszéjének címe, mely viszonylatban az én nem fontosabb a Te-nél, hisz úgy is mondhatjuk bátran, s nem pusztán udvariasságból, de valóságosan: Te és 10 11 Simon Ferenc i. m. 39. Kiemelés a szerzőtől. Buber, Martin 1999. Én és Te. Ford. Bíró Dániel. Budapest, Európa. �54 TANULMÁNY én. Na, de ha a tér adott is, ha a hiány utal is erre a térre, vajon létezik-e ez a szféra az ipari forradalmat követő nyugati valóságban? Hogy szükség volna rá, az nehezen vitatható. Ennek ellenére, úgy vélem, ha létezik is, csupán szigetszerűen létezik, nagy általánosságban viszont, félek – nem... És káprázatos eszközeivel erre is éles szemmel mutat rá Tömörkény a Valér a földbe megy című novellájában. Az eddigiekből következik, hogy a nyugati civilizáció, noha az individuális jelzővel szokás jellemezni, távolról sem kedvez az individuumnak. Ez egy társadalom-, azaz tömeg-alapú civilizáció, amelyből kiveszett (de minimum veszendőben van) az individuum valódi és elemi közege, a közösség. A közösség – a szónak abban az értelmében is, amit a görög koinónia szó jelöl. A koinóniát, a közösséget egy-ek alkotják, individuumok, amelyek, miközben csoportot (közösséget) alkotnak, megmaradnak egy-nek – és eközben nem oldódnak föl, nem oltódnak ki, nem válnak tömegemberré, Das Mann-ná! A polgári társadalom, a tömeg ezzel szemben kioltja az egy-et, magába olvasztja, uniformizálja, megszünteti. Míg az egyes egzisztencia megmarad a közösségben, addig a polgári társadalomban eltűnik, fölszívódik. A Tömörkény-novella hőse, Gergő még nem szívódott föl ebben a masszában. Ő még egy félig-meddig autentikus, többé-kevésbé organikus közegben, azaz egy nagyjából-egészéből még valódi közösségnek tekinthető környezetben él. Spengler terminusát használva Gergő egy kultúrába ágyazott ember, míg az őt megalázók a civilizáció gyermekei. Oswald Spengler ugyanis ezen két fogalom, a kultúra és a civilizáció mint jelenségek egymásutánisága mellett érvel, értelmezésében a kultúrában a lélek megvalósítja lehetőségeit, a civilizáció pedig − mivel már mindent megvalósított − ezért csak utánoz, stagnál, majd megindul a hanyatlás, a leépülés útján.12 José Ortega y Gasset 1949 szeptemberében, a megszállt Berlin nyugati felében tartott előadásának kötetté bővített változatában (Elmélkedések Európáról) a következőként definiálja a társadalmat: „…társadalmon emberek együttélését értem, szokások meghatározott rendszerében – mert hiszen a jog, közvélemény, közhatalom nem egyéb, mint szokás.”13 Néhány mondattal később ehhez hozzáteszi: „Európa történelmét – mely a nyugati nemzetek megfoganásának, fejlődésének és kiteljesedésének törOswald Spengler 2011. A Nyugat alkonya. Első kötet. Fordította: Juhász Anikó és Csejtei Dezső. Noran Libro, Budapest, 57. 13 Ortega y Gasset, José 2007. Elmélkedések Európáról. Ford. Csejtei Dezső és Juhász Anikó. Budapest, L’Harmattan – Zsigmond Király Főiskola, 18. 12 �TANULMÁNY 55 ténelme – nem lehet megérteni akkor, ha nem az alábbi, gyökerekig ható tényből indulunk ki; abból tudniillik, hogy az európai ember mindig két történelmi térben, két társadalomban élt egyszerre, melyek közül az egyik kevésbé sűrű, ám tágasabb: Európa; a másik pedig sűrűbb, ám territoriális szempontból korlátozottabb: az egyes nemzetek területe, vagyis azoké a szűkebb kerületeké és régióké, melyek – a társadalom különös formáiként – a jelenlegi nagy nemzetek elődei voltak.”14 Ortega tehát két párhuzamos társadalmat föltételez Európában: egyet, amely a görög kultúrát magába olvasztó római civilizáció, s egy másikat, amely a Római Birodalomba többé-kevésbé betagozódó barbár (zömében germán) népek eredeti kultúrájának hagyatéka. Az első egy globális, egységesítő, birodalmi világképet, a második ezzel szemben egy nagyon is szűkre szabott, akár úgy is mondhatnánk (a szó negatív jelentéstartalmaival együtt és nélkülük egyaránt): provinciális látásmódot jelent. A kettő, persze, óhatatlanul egymásba játszik, kétségtelenül hat egyik a másikára. A történészek régóta olyasféleképpen határozzák meg a középkort, mint egy olyan civilizációskulturális képződményt, amely a római világ és a germán törzsek hibridje – beoltva kereszténységgel. Ortega sem mond nagyon mást: szerinte e két minőség nem olvadt össze, hanem két dimenzió gyanánt párhuzamosan létezik a Római Birodalom bukásától a huszadik századig. Európa társadalmának eme Janus-arca pedig sok-sok jelenségre szolgálhat magyarázatul: arra például, hogy miként lehet ez a kontinens bizonyos kérdésekben, illetve egyes korszakokban olyan meglepően egységes, máskor ezzel szemben olyan ijesztően széttagolt és ellenséges. Emellett elfogadható érveket nyújt az elmélet az Európai Egyesült Államok irányában ható erőkre – ugyanakkor azokra is, amelyek ellene munkálnak. Igen ám, de van itt valami, ami – minden átgondoltsága, adekvátsága ellenére – kilóg ebből a rendszerből. Nem azért, mert az elmélet rossz, hanem azért, mert ez a valami ki kell, hogy lógjon – egyszerűen abból az okból, mert Ortega nézőpontja nyugati nézőpont. És Kelet-Közép-, illetve Kelet-Európa ebben a perspektívában többnyire csupán érintőlegesen, ráadásul erős torzulásokkal jelenik meg. A Nyugat nem képes értelmezni Európa Lajtától keletre eső vidékeit – hasonlóan ahhoz, ahogyan a klasszikus kor görögjei nem tudtak a polisztól különböző állami berendezkedésekkel mit kezdeni.15 14 15 Ortega y Gasset, José i. m. 18–19. Arisztotelész Politikája kizárólagosan a polisz viszonyaival foglalkozik – maga a politika szó önmagában is egyedül a poliszra utal, semmiféle más államiságot nem von tárgykörébe –, s a szerző hiába élt egy éppen kialakuló világbiroda- �56 TANULMÁNY Kelet-Közép-Európa viszonya ambivalens mindkét föntebb leírt Ortega-i történelmi térrel / társadalommal. Ennek a földrajzi egységnek nagy része összehasonlíthatatlanul rövidebb ideig állott római fennhatóság alatt, mint a nyugati és déli területek. Még Pannónia volt a leghoszszabb ideig római provincia, ám a latinizálódás itt sem történt meg, sőt: el sem indult. A hagymázas dákó-román-elmélet ugyan azt állítja, hogy Dacia provincia őslakói – a világtörténelemben példátlanul rövid idő alatt – beolvadtak a náluknál összehasonlíthatatlanul kisebb létszámú birodalmi hivatalnok- és (ráadásul valószínűleg nagyrészt nem is itáliai eredetű) katonarétegbe, ez az elképzelés azonban oly sok sebből vérzik, hogy aligha vehető komolyan. Helyesebben tesszük, ha a tényeknél maradunk, s ez esetben azt kell mondanunk: az északi, a déli, a keleti szlávok, a bolgárok, a magyarok és a románok elődei az Ortega által említett két társadalom, két történelmi tér közül az elsőnek alapjául szolgáló római civilizáció világképével csaknem egy évezreddel később kerültek közelebbi kapcsolatba, mint azon népek ősei, amelyek napjainkban a kontinens nyugati és déli vidékein élnek. Mikor pedig kapcsolatba kerültek, ez a világkép már erősen torzult; olyan mértékben, hogy akár azt is mondhatnánk: nem egészen azzal kerültek nexusba, amelyikkel a nyugati népek. Ez nem jelenti azt, hogy a szlávok, magyarok, bolgárok és románok társadalmára valamilyen formában ne volna igaz az Ortega-i kettősség, azt azonban minden bizonnyal igen, hogy egészen más módon az. Ráadásul ezen a ponton további szétválasztás szükséges: a csehek, szlovákok, lengyelek, horvátok és magyarok a Nyugat-Római örökséghez, a római katolicizmushoz csatlakoztak az első ezredforduló környékén, míg a szerbek, bolgárok, románok és oroszok az addigra Bizánccá változott Kelet-Római hagyatékot ötvözték saját ősi társadalmi struktúráikkal. Tehát nem megalapozatlan azt állítani, hogy a római gyökerű társadalmi komponens vonatkozásában három fázisról16 beszélhetünk: az első fázis az Ortega által lom szívében, erről egyszerűen nem vesz tudomást. Mintegy másfél évszázaddal később Polübiosz megkísérli bemutatni Róma birodalommá növekedését, de a városállam fogalmi hálójától ő sem képes szabadulni. Újabb kétszáz esztendő elteltével Plutarkhosz nagyszerű történelmi biográfiákat ír, ám meg sem kísérli átfogó értelmezését nyújtani a polisz kereteit addigra szétfeszítő, Impériummá növekvő római államiságnak. 16 A fázis kifejezést abban az értelemben használom, hogy a hagyományos értelemben vett civilizációs fejlettség mely fokán áll, mely fázisában van az adott régió. Ilyen értelemben nyilván a Nyugat a legfejlettebb, majd Kelet-KözépEurópa következik, Kelet-Európa és a Balkán pedig az utolsó helyre szorul. �TANULMÁNY 57 jellemzett Nyugat, ahol a népesség alapja a latinizált őslakosság és a germán jövevények; a második Kelet-Közép-Európa, nagyrészt szláv eredetű népeivel, valamint a magyarokkal, míg a harmadik Kelet-Európa és a Balkán az ilyen-olyan szlávokkal és az elszlávosodott bolgárokkal, valamint románokkal. Nyilvánvaló, hogy e három fázison belül sincs egység (a Nyugatból például sok tekintetben és különösen a középkor végi, kora újkori fejlődési irányok miatt erősen kilóg az Ibériai-félsziget és Dél-Itália), azonban nagy valószínűséggel ez a három fő viszonyulási módozat a Római Birodalom örökéhez. És ez a három fázis a közösségek fölszámolódásának vonatkozásában is megkülönböztethető és megkülönböztető momentum: az első fázisban tűntek el először a közösségek, majd a másodikban, végül a legarchaikusabbnak tartott harmadikban. Tömörkény korára a második fázis is eljutott már a kultúra leépítéséig, a közösségek (s velük a kultúra) eltünedeztek, fölszívódtak, s az egyén és társadalom között növekedett az űr, a civilizáció uralma alá hajtotta az életet. A civilizáció pedig nem gondol a közösséggel, de nem csak a közösséggel nem gondol. Száz évvel a Valér a földbe megy után a fogyasztói társadalom (amely a civilizáció legfejlettebb és alighanem végstádiuma) fölgyorsult mindennapjainak öntudatlan, a napi problémákon túl (és azok mögé) egyetlen pillanatig sem látó materializmusa, primitív, szükségleti utilitarizmusa nem tűri meg az intellektuális gondolkodást. A fogyasztói társadalomban élő emberek túlnyomó többsége úgy élte le az életét, hogy míg lélegzett, érzett, járt-kelt a világban, látott ezt-azt, aközben egy percig sem gondolkodott. És a gondolkodás szóban esetünkben különösen fontos a szó töve, vagyis a gond. Hiszen pontosan ez az, amit a modern Nyugat modern polgára a leginkább kerülni igyekszik az életben! Nem filózik hiábavalóságokon, a színháztól kabarét vár, a zenétől bódulatot, a tévétől műizgalmat, kábítószert, sekélyes pletykát. Kerüld a kényelmetlenséget, annak mindahány formáját! − így is megfogalmazhatnánk korunk egyik legfőbb parancsát. A fő cél a kényelem, s ha ennek elérése egyfajta együgyű magatartást igényel, ám legyen! Heideggerrel szólva: „a jelenvalólét menekül önmaga mint a tulajdonképpeni-önmaga lenni-tudása elől, menekül a metafizikai és egzisztenciális kérdésfeltevések elől.”17 A kérdésfelvetés ugyanis gondolkodást (értsd: kényelmetlenséget, erőlködést) feltételez. Nem véletlen, hogy napjainkban tájainkon valódi kérdések ritkán hangzanak el. Ehelyett a legtöbben kétely és kritika nélkül fogadják el a készen kapott konzerv-feleleteket, valóságnak vélik az elfedéseket, ál17 Martin Heidegger 1989. Lét és idő. Budapest, Gondolat, 217. �58 TANULMÁNY problémákon, kirakatbonyodalmakon rágódnak, sodródnak a felszínen, akár a folyóba tört faág. A hajdani faluközösségben élő emberek azonban nem menekülhettek a valóság elől: gondjuk volt a valóságra. Egészen más módon, ahogyan nekünk, mai városi polgároknak. A város ellátórendszerei bonyolultnak tűnnek, ráadásul senki nem is akarja megmagyarázni a működésüket, ahogy nincs is kinek, mivel senkit sem érdekel. A mai városlakót nem izgatja, hogyan kerül a boltba az élelmiszer, a benzin a benzinkútra, a ruha a plázába. Valahogyan ott terem, ez a lényeg. Elvégre a pénz is valami virtuális huncutság folytán keletkezik az ember számláján, talán az utalások szimbolikus misztériuma által. A bankok páncéltermeiben (ha még vannak egyáltalán) már nem állnak hegyben a bankókötegek, a tőzsdék működési mechanizmusait talán a brókerek sem értik, csak használják. A modern városi ember nem érti a rendszert, amiben él, mégis jól elboldogul benne. A tradicionális falvakban szigorú kauzalitás uralkodott. Nem vitatom, persze, hogy a városokban sincs ez másképpen, pusztán annyit állítok, hogy a jelenkori városlakó nem látja át a közvetlen életterében munkáló okokat és okozatokat, egyszersmind nem is érdekli, hogy vannak-e ilyenek, avagy nincsenek; a hagyományos közösségben élő ember azonban értette azt a mikrokörnyezetet, ami körülvette. Mindemellett azt is állítom, hogy Tömörkény szóban forgó novellájában mindez benne van. A kultúra ütközik meg a civilizációval ebben az írásban, s bár úgy tűnik, vereséget szenved, egy magasabb, emelkedettebb szinten elégtételt nyer. Haladékot nem. Megmenekülni nem fog. De hogy erkölcsileg magasabb rendű, az nyilvánvaló. �PORTRÉ 59 SZABÓ ENDRE Benko János százegy éve Ha a szükség úgy vitte, nemrég még kerékpárra pattant kilencvennégy évesen Benko János, hogy Leszenyéről akár felesége, Kukas Anna szülővárosába, Balassagyarmatra is elkerekezzen. De most már százegy évesen nehezebben mozog. A húsz holdon gazdálkodó édesapja szerettette meg vele a mezőgazdaságot, és ez a szeretet a napjainkig tart. – Mikor fogtam az eke szarvát és a fejem felett a pacsirták énekeltek, az még most is az emlékezetemben van, mint ahogy a gyermekkorom, amikor játszottunk az utcán – meséli életét tágas, szép parasztportáján János bácsi. Ketten voltunk testvérek, és sajnos az édesanyánk nagyon korán itt hagyott bennünket. A gazdaság és a csonkán maradt család nem maradhatott asszony nélkül. Szerencsére a mostohaanyánk féltően, igaz szeretettel nevelt bennünket. De édesanyám sírjához még most is kijárok, mert igaz a mondás, hogy anya csak egy van. Akkoriban felekezeti iskolák voltak és a legközelebbibe, Kiscsalomjára jártam a balassagyarmati Kuturják Géza tanító úr keze alá. Palavessző, palatábla és szivacs, vagy a szegényebbeknek egy kis rongy, ez volt a felszerelésünk, de megtanultuk az alapokat. A jó időben mezítláb jártunk iskolába. Ez még Masaryk idején volt, akinek a politikájával még a nemzetiségek is meg voltak elégedve, mert volt jogunk. Eljött Kékkőbe kíséret nélkül is, szerették a szlovákok, de a magyarok is. Élt a kettős birtokosság és kölcsönösen átjárhattunk a határon, hogy a földjeinket művelhessük – meséli a százegy éves ember. Az általános iskolás évek után az apja mellett dolgozott a földjeiken. Aztán jött a katonaság. Ezekre az időkre így emlékezik: – Kékkőn voltam sorozáson. Akkor 178 centi magas és hatvanhat kiló voltam, a cseh doktor azt mondta, csinos huszár lesz belőlem és ennek igen megörültem. Mivel szerettem volna a közelben, Ipolyságon maradni, azt mondtam, hogy szlovák vagyok. A cseh katonaorvos utánanézett és megfedett: – Az iratok szerint magának az anyja magyar. Tőle tanult meg beszélni. Soha ne szé- �60 PORTRÉ gyellje a nemzetiségét! Elszégyelltem magam és ez az intelem máig bennem maradt. 1938 szeptember elsejére megkaptam a behívót az első tüzérségi századhoz Nyugat-Csehországba, de mikor szeptember 24-én mozgósították a lakosságot a Felvidék visszacsatolása miatt, már ki sem küldték a behívóparancsot. Ezt már a magyarok bevonulása után kaptam meg, de már az erdélyi Dés városába szólt. Ott kaptam aknászkiképzést felszedésből és kutatásból – meséli az élete történetét Benko János, és a házasságának történetéhez érve elfátyolosodik a tekintete. 1941ben házasodtam meg. Akkoriban minden vasárnap bementünk Balassagyarmatra, a ligetbe, a fiatalok törzshelyére, és ott összeakadt a szemünk Kukas Annával, és az a szem még most is egymásra néz hatvanhat év után. 1941. november 21-én volt az esküvőnk Leszenyén, és mindenki csodálkozott, hogy egy városi lány faluhelyre ment férjhez. De bennünk volt az a szemsugár, az egy szeretet, ami vezérli az ember életét. Háborús idők jártak akkor és azok az évek a férfiak javának a katonaságról szóltak. – A SAS-behívót 1942. június elsején kaptam meg a tokaji VIIes utászszázadhoz, amelynek a parancsnoka Magyar Bálint volt. Két hét után bevagoníroztunk Sajószentpéteren, száznyolcvan lovaskocsi aknával és irány az orosz front. Nyolc nap és nyolc éjjel ment a vonat Gomelig és Brjanszknál kivagoníroztunk, de ott már halottak során ugráltunk át a tizenkét mázsa aknával megrakott szekerekkel. Horthy István kormányzóhelyettes kísért bennünket repülővel Sztarioszkolig. Saját szememmel láttam, mikor Horthy István a neve napján fölszállt és mikor lezuhant már, csak a füstöt láttuk. A Donnál az utolsó állomásunk Komenka volt, itt ért bennünket az orosz ellentámadás. Imádkoztam az Úristenhez: Kimérted sorsomat! 1943. január 20-án 47 fokos hidegben tüskés drótokat szállítottam a munkaszolgálatosoknak, akik, szegények, akadályokat építettek. Aztán az erős orosz támadás miatt visszavonultunk, de Osztrovnál bekerítették a sereget. Gyenge felszerelésünk volt. Jány Gusztáv, a II. magyar hadsereg parancsnoka repülővel leszállt közénk és hangszórón keresztül szólt hozzánk: – Fiaim! Az Isten áldását kérem rátok! Igyekezzetek kitörni, mert minél tovább vártok, az ellenség annál jobban szűkíti a gyűrűjét és itt pusztultok! Fölmentésünkre jött egy német páncéloshadosztály Sztariszkol felől, és azok megkezdték reggel 6-kor a támadást és este 11ig állandóan lőttek, míg végül nyolc kilométeres rést nyitottak. Én a VII. utászszázad irodáját vittem a két lovas szánon és egy román gyerek azt mondta, dobjam le a súlyos páncélszekrényt és mentsük magunkat. Így menekültünk meg. 1943 szeptemberében már tudtuk, hogy leváltottak bennünket és a századparancsnok, Magyar Bálint is haza szeretett volna menni, de mi harmincnyolcan nem voltunk leváltva. Mikor el akart szökni, elálltuk az útját, így végül tizenhét hónap után hazajöhettünk az orosz frontról és hazatérhettem a kedves feleségemhez. Benko János a család melegében hat hónapig élhetett Leszenyén, aztán újból kapott egy SAS-behívót Tokajba. Debrecen védelmében kellett �PORTRÉ 61 volna aknát telepíteni, de közben 1944. október 15-én Horthy kapitulált. – Akkor én harmadmagammal megszöktem Tokajból, mert már nem akartam kimenni a frontra. Miskolcon át eljutottunk Losoncig, de innen a sok német miatt nem tudtunk továbbmenni. Kihasználtunk egy légiriadót, amely alatt egy Balassagyarmat felé haladó útépítő század vagonjaiban elbújtunk. Sajnos, a városon kívül a vonat megállt és egy őrszem felfedezett bennünket. Mivel szó nélkül továbbment, már azt hittük, megmenekültünk, mikor egy századparancsnok kíséretében visszatért és kérték a nem létező nyílt parancsunkat. Akkor már Szálasi volt hatalmon. A tiszt megparancsolta, hogy két szakaszvezető őrizetében csukjanak be minket egy vagonba és hadbíróság elé fognak minket állítani. Mikor Balassagyarmat felé értünk és a réseken keresztül láttam a város nevét, azt hittem, megőrülök, hogy itthon kell meghalni, hogy hadbíróság elé állítanak. Mondtam a szakaszvezetőnek: – Szakaszvezető úr! Adjanak le Balassagyarmaton, mert ide valók vagyunk, itt állítsanak hadbíróság elé. Az elment megkérdezni a századparancsnokot, hogy leadhatnak-e a gyarmati nemzetőröknek. Azzal jött vissza, hogy a Szálasira felesküdött katonai készültségnek adnak át bennünket. A készültség bevezetett minket a gyarmati állomás őrszobájába, ahol egy szakaszvezető volt a telefon mellett. Az megismert és megkérdezte: – Benko! Mit csináltak maguk? Tudják, mi a sorsuk? – Hát – mondom – gondolom, hadbíróság elé kerülünk. – Tegnap a laktanyában két tereskei katonaszökevényt agyonlőttek – nézett rám sokatmondóan a szakaszvezető. A két őr közül az egyiket a helyére küldte, a másikat a telefonhoz rendelte. – Majd én bekísérem őket a városparancsnokságra – mondta, és elindultunk a kaszárnya felé. A szakaszvezető bevezetett egy szűk utcába és azt mondta: – Benko! Maguk nem tudnak rólam és én se magukról! Tűnjenek el! – Így volt megírva az életem. A nevét sem tudom, máig hálás vagyok neki – bizonygatja százegy évesen Benko János, majd arról beszél, hogy a doni áttörés idején sokáig nem tudtak róla, és a felesége visszament a szüleihez Balassagyarmatra. A veszély nem múlt el és harmadszorra is behívták a Dunántúlra, Kisbodakra kiképzőnek. – Ott annyi tetű volt, hogy nem tudtam megmaradni, visszajöttem Mosonmagyaróvárra és jelentettem a századparancsnoknak, hogy én inkább maradnék a századnál vagy inkább kimegyek a frontra. A századparancsnok, Hubay Antal miskolci főszolgabíró azt mondta: – Fiam, már magának nem muszáj kimenni a frontra, mert maga letöltötte a tizennyolc hónapot és ezért osztottuk be kiképzőnek. Én azt mondtam a századparancsnoknak: – Százados úr! Én hajlandó vagyok kimenni önnel a frontra. 1944 húsvét előtt nagypénteken már harmadszor foglaltunk tüzelőállást Győr védelmében. A rajparancsnok azt mondta az őrmesternek: – Őrmester úr! Ha magyar földön nem tudtuk megvédeni Magyarországot, én akkor tovább nem megyek! Én ezt nagyon megfigyeltem! Félrevonultak megtárgyalni �62 PORTRÉ a dolgot és aztán elmentek Hubayhoz. Ő azt mondta, hogy a Benkot és egy tényleges katonát küldjék el felvenni a kapcsolatot a rohamtüzérekkel. A Hubay Antal már tudta, hogy nem a rohamtüzérek vannak előttünk, hanem az oroszok. Én akkor még jól beszéltem oroszul. A vállamra adtak egy páncéltörőt és elindultunk a rohamtüzérek felé. A tényleges katona azt mondta: – Benko! Minek visszük ezt a nehéz vasat? Tegyük le és majd visszafelé felvesszük! Így is tettük. Mentünk, mentünk és egy hatalmas napraforgótáblában trágyakupacokat láttunk, amelyek közelebbről megelevenedtek. Oroszok voltak. Egy ötven év körüli orosz ránk irányította a géppuskát. Mondom a ténylegesnek: – Ne nyúlj a puskádhoz és a gránátokhoz! Mikor a közelébe értünk, köszöntem: – Zdraszvujtye! Egy harminc év körüli bőrruhás orosz főhadnagy megállt előttünk és azt kérdezte, Bécs felé még milyen erőd van és milyen század tagja vagyok. Mondtam, utászok vagyunk. – Miért robbantották fel a hidat? – kérdezte. Mondtam neki, mi nem robbantottunk, de akik megcsinálták, azok parancsra cselekedtek. Katonák vagyunk. A főhadnagy azt kérdezte tőlem: – A kollégái nem akarnak átjönni? Gondolkodtam, hogy a Hubay Antal talán ezt akarta. Ezért küldött. Nem akarok-e visszamenni – kérdezte a tiszt. – Visszamehetünk – válaszoltam. El akartuk dobni a puskánkat, de a tiszt csak a töltényeket kérte. Elindultunk volna, de a kollégámat visszatartották. Visszamentem és napnyugat felé átvezettem a szakaszomat. Mikor átértünk hozzájuk, azt mondta nekem az orosz tiszt, hogy kapok egy bumáskát és mehetek haza az asszonyhoz. De azalatt az éj alatt annyi lett a fogoly, hogy nehéz volt a földnek megtartani. Nem engedtek haza, hanem belágereztek. Elvették az eszünket! Azt mondták, siessünk tábort építeni, mert jönnek bele a németek, de mi lettünk a foglyok. Ez Győrben történt, de olyan rossz sorunk volt, hogy ha a szakácsok kidobtak egy csontot, akkor egymást taszigáltuk, hogy egy kis nedvet kiszívjunk belőle. Mikor megszűnt ez a láger, Pestre irányítottak bennünket, és egész úton azon gondolkodtam, hogy én szakácsnak jelentkezem. Így is történt, szakács lettem a Ferenc József lovassági laktanyában, ahol jó sorom lett. Egyszer bejött egy hadnagy egy hintóval és embert keresett. Én is fölemeltem a kezem és engem választott. Igyí! – mondta és fölültetett a bakra, kivitt a ferihegyi repülőtérre, ahol lovakat és teheneket gyűjtöttek össze. Kiderült, hogy az orosz őrség üzletelt a magyar civilekkel és ezért a frontra kerültek. Mi lettünk a váltás. Isten segítségével jó sorunk lett, de nem sokáig, mert kiürítették a lágert és Besszarábiába vittek minket. A táborban huszonkétezer hadifoglyot zsúfoltak össze és naponta tizenkét marhát vágtunk egy miskolci mészárossal. A parancsnok megfogta a vállam: – Fiam! Gyere velem, nálam fogsz ebédelni! Én csak egy hadifogoly vagyok. Aki nálunk dolgozik, az eszik! – mondta a parancsnok. Így végül is jó dolgom lett a lágerben. Mikor hazajöttem a fogságból, már akadályozva volt az átkelés a határon. Akkor már megvolt a lányunk mellett a fiunk is, és a család Balassagyarmaton rekedt az Achim András utca 24-ben. Úgy szöktem át az Ipolyon, télen sokszor sílécen, �PORTRÉ 63 hogy láthassam a gyerekeimet és az asszonyt. Nehéz évek voltak. A feleségem édesapja Kukas András, anyja Török Anna földművesek voltak. Mivel én több mint másfél évig voltam fogságban, a felségem hazajött Gyarmatra. Mikor a fogságból megjöttem, a párom is visszajött Leszenyére, mert csak levelezhettünk egymással és csak néha kaptunk engedélyt, hogy átjöhessünk a határon. Mikor már jött a hír, hogy a kettősbirtokosság is megszűnik, akkor az apósom az Ipolyon inneni földjeit a feleségemre íratta és így kapta meg az asszony a csehszlovák állampolgárságot. Ez 1956. július 7-én történt és akkortól már Balassagyarmat helyett Ipolyságra járt a lányunk iskolába. A fiunk már itt kezdte az első osztályt – meséli viszontagságos élete történetét János bácsi, aki büszkén mutatja Dobi István elismerő oklevelét, hogy mint balassagyarmati gazda 1948-ban, a kettősbirtokosság idején kiváló termékeket mutatott be az ezüstkalászos gazdatanfolyam kiállításán. Magántermelő volt, amíg tehette, de ő sem kerülhette el a téesz-szervezőket, akik, mint elismert gazdát, 1959-ben meg akarták győzni, hogy jó világ lesz, olyan, mint ahogy az újság írja Oroszországban. Nekem nem fontos újságot olvasni, mert én azt a világot átéltem – mondta némi célzással János bácsi, de hiába tartotta magát, csak alá kellett írni a belépési nyilatkozatot. A leszenyei téesz első három évében négy elnököt fogyasztott el és végül 1963-ban Benko Jánosnak adtak az emberek bizalmat. – Tizenöt évig voltam téeszelnök és elmondhatom, hogy az emberek kemény munkája árán egyre jobban talpra állt a gazdaság. Az elején még egy munkaegység két korona ötven fillért ért, és akkor a cukornak hét korona volt a kilója. Aztán elértük, hogy mindenki havi fizetést vihetett haza. Gyalog jártam a határt, és a magam teljesítményét lemérve olyan normát szabtam, amit el lehetett viselni a mindennapokon. Benko János hatvannyolc éves korában ment nyugdíjba, és azt követően a mai napig teszi a dolgát, rendet tart a portáján, a földjein és ha kellett, nem régen még helyettesítette az evangélikus papot, aki a polgármesterrel együtt a századik születésnapján is köszöntötte. Százegy évvel a háta mögött azt tartja: – Ez a mostani könnyű világ, jó világ, de kihűlt a szeretet, nincs olyan együttlét, ami régen volt. A történelem forgatagában sok mindenre rá akartak bírni, de soha sem tudták elvenni tőlem a hitemet. Tavaly egyedül maradtam, Anka, kedves, jó feleségem kilencvennégy évesen elszunnyadt – mondja bánatosan a százegy éves János bácsi. A közelben lakó fiam családja, az unokám lát el. Nem maradt már nekem más, csak a Mindenhatóm. �KÉPZŐMŰVÉSZET 64 KELE SZABÓ ÁGNES Beszélgetés Szabó Kingával Szabó Gyula festőművész, grafikus munkásságáról Tél van. A losonci Városliget most csendes. Valaha ezeken a sétányokon rótta minden reggel köreit egy festőművész. A park melletti – róla elnevezett – utcában várja látogatóit egykori háza, a napjainkra elegánsan galériává bővített Szabó Gyula emlékház. „Saját magát vetíti a képekbe. Ő maga Don Quijote, a Krisztusi metamorfózis a festő Pietájában, a lámpát tartó, de a megfeszített és megkínzott is.” Mi az eredete és az alapja a „losonci Don Quijote” elnevezésnek? Szabó Gyula a művészi alkotást elhivatottságnak fogta föl. Egész életére jellemző, hogy egynek tartotta magát a többi emberrel, felelősséget érzett az emberiségért és vállalta ezeket a felsorolt szerepeket. Azt hiszem, hogy ha valaki életében hozta volna párhuzamba Don Quijotéval, kikérte volna magának, mert nem érezte fölösleges szélmalomharcnak a munkáját. Viszont kétségtelen, hogy érezhette így magát losonci magányában Szabó Gyula festőművész, grafikus, aki egész életében valamilyen kirekesztettséggel küszködött. Csak azok, akik igazán közelről ismerték, s nem egy remetét vagy elérhetetlen csodabogarat láttak benne, hanem az embert, azok tudták, milyen közvetlen, megnyerő, jó humorú, társaságot kedvelő volt. Mindenkihez megtalálta az utat, szeretetre méltó ember volt. Ő mondta egyszer: „A kritika mindig csak arról beszélget, ami már elmúlt. Az alkotó ember pedig Jaroslav Kubička szobra Szabó Gyuláról mindig azt akarja, ami következik. S azt hiszem, ez lényeges különbség.” �KÉPZŐMŰVÉSZET 65 Egy rövid szakmai életrajz ismeretében közelebb kerülhetünk Szabó Gyulához. Kérem, nevezze meg a szakmai életút főbb állomásait, a tanulmányokat, mestereket, az önálló művészeti tevékenység jelentős fordulatait! Korszakolható-e téma, előadásmód vagy egyéb szempontok alapján a munkássága? Szabó Gyula művészi elődjének van Goghot tartotta, akinek megfogalmazása szerint „elfestette előlem a motívumokat”. Mennyiben érezhető ez a témaválasztásban, stílusjegyeiben, előadásmódjában? Volt-e még olyan előd, akinek a művészetét nagyra tartotta, különösen kedvelte? Szabó Gyula 1907-ben született Budapesten, de egész életét Losoncon töltötte. Az életmű rendezésével éppen 2017-ben, a születése 110. és halála 45. évfordulója alkalmából rendezett A tehetségtől a zsenialitás felé című kiállítás előkészítése kapcsán foglalkoztunk újra részletesen. Tehetsége nagyon fiatalon megmutatkozott. Szobafestő édesapja azt remélte, hogy majd folytatja a mesterséget. Serdülőkorában azonban Gyula már másról álmodott: hozzájutva némi irodalomhoz ráébredt, hogy önálló alkotó szeretne lenni. Ebben támogatta Veneny Lajos műgyűjtő és magnemesítő, aki a Szilassy-birtokon működött mint állami felügyelő. A tavalyi kiállításon bemutattunk olyan kisméretű festményeket, amelyek még tanári irányítás nélkül születtek, de megütik a művészi mércét. 15–17 évesen kezdte látogatni Gyurkovits Ferenc (1876, Bp.–1868, Losonc) műtermét. Gyurkovits a budapesti Mintarajziskolát végezte el, innen Párizsba ment a L'Académie Julianre, majd München következett, ahol letelepedett, műtermet rendezett be, tanítani kezdett és megnősült. Felesége korai halála miatt fogadott el egy meghívást Losoncra, ahol megrendeléseket kapott és megismerkedett későbbi feleségével. Letelepedett, tanítani kezdett, magánórákat adott. Így került hozzá Gyula. Nyilván Gyurkovits Ferenc irányításával kezdett Gyula kópiákat, másolatokat is festeni. Ezekből 3 volt tavaly az emlékházban kiállítva: Munkácsy: Siralomház – a sokalakos, ezt Gyula 17 évesen festette; Rubens: Mucius Scaevola és Grünewald: Isenheimi oltár. Ez a szándék évek múlva, más szinten, de visszatér alkotásaiban, mint új mozzanat, „a látott valóságon kívül más művészek munkái is jelentősen inspirálják vizuális világát. Korszakonként más és más impulzusokat figyelhetünk meg, ugyanakkor ezek beiktatását saját művészetébe nem jellemezhetjük sem az eklektikus, sem az epigon jelzővel. Ugyanúgy bánt más művészek műveivel, mint a látott valósággal – használta és sajátos módon átalakította őket. Nagyon jó ismerője volt a korábbi, valamint a kortárs európai, magyar és szlovákiai magyar festészetnek – választásait belső kapcsolódásai és témái döntötték el. A francia hatás nem tartott sokáig, azonban … a Cézanne-, van Gogh- és Gauguin-bűvölet elmúlása után is megmaradt képein az inten- �66 KÉPZŐMŰVÉSZET zív világos színskála, valamint a fény. A franciák közül csupán Picasso képezett kivételt: a vele való »párbeszédet« élete végéig folytatta.”1 Gyula 17 évesen – hogy célját elérje – tudatosan készült, művelődött, a megélhetését biztosítandó címfestést vállalt, szabadidejében természet után festett vagy lefestette a családtagokat, barátokat, éjjel pedig a gimnáziumi érettségire készült. 1935-ben egy elkeseredett rohamában addigi képei nagy részét elégette, kilátástalannak látta a jövőjét. Idegösszeroppanását egy fürdőhelyen kezeltette, de közben Veneny Lajos fölhívta rá Reichental Ferenc és Brogyányi Kálmán figyelmét, akik biztatták és egy pozsonyi kiállítás lehetőségét helyezték kilátásba. Ez 1937-ben meg is valósult a Kunstverein kiállítótermében. A kiállítás sikerének köszönhetően ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol bejárt a L'Académie Julianre (abban az időben ott Rouault és Matisse korrigált). Itt láthatta eredetiben van Gogh alkotásait. Feltűnő, hogy Párizs előtt expresszív festésmód jellemezte, amit hazatérése után fokozatosan elhagyott. 1939-ben az Ernst Múzeum kiállításán a borongós Őszi párák című festményével elnyerte a Szinyei Társaság kitüntető elismerését. Ekkortól készültek akvarelljei és szimbolikus megfogalmazású önarcképei. Amikor Losoncot 1938-ban Magyarországhoz csatolták, azt remélte, hogy felvételt nyer a budapesti Művészeti Akadémiára, amelynek rektora, Rudnay Gyula Gömörből származott és a „nagy háború” után 2 évet Losoncon töltött. Ez a terv nem sikerült. Állítólag már „öreg” volt hozzá. Gyulának ez megint nagy csalódást jelentett. 1942-43-ban Ipolyságon a Mese játékgyárban dolgozott, fajátékokat tervezett és mintapéldányokat készített. Közben a háború hatására fantasztikus szimbolista kompozíciók, víziós alkotások születtek. 1944, a játékgyár felszámolása után behívót kapott Debrecenbe, tartalékostiszti tanfolyamra. Itt az egyik légitámadás során egy óvóhelyen rekedt, 9 óra múlva találtak rá. Megint idegbénulás következett. Miután hazakerült, a „felszabadulást” ágyban fekvő betegként élte meg. Ekkor kezdett fametszetkészítéssel – tehát grafikával – foglalkozni. A II. világháború utáni festészetében több korszakot különíthetünk el – tájképfestészet meleg színakkordokban az 50-es években, utána zöld korszak parkok, erdőrészletek fényjátékával, de vannak figurális kompozíciók, portrék is. Az 50-es évek közepétől tíz évig főleg a grafikára koncentrált. Emellett az ekkor készült festményein az ecsetkezelése kötetlen, színfegyelme és kompozíciója oldott, megjelenik a kontúr, többféle tech1 Kubicska Kucsera Klára 2007. Inter arma silent musae? In: Szabó Gyula 1907– 1972. Nap Kiadó, Dunaszerdahely. �KÉPZŐMŰVÉSZET 67 nikát használt. Rudnay hatása látható egyes képein. Részben – bevallottan – Munkácsy, Paál László és minden szempontból példakép Rembrandt. Ezekkel reagált a szocialista realizmus elvárásaira. Ettől az időtől a szlovákiai és a szlovákiai magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. 1963-ban állami jubileumi díjban, majd Cyprián Majerník-díjban részesült, 1967-ben kapta meg az érdemes művész elismerő címet. Nagyszámú hazai és külföldi kiállításon vett részt, sok díjat kapott. Az életmű megkoronázása volt 1971-ben Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában nagy sikerrel megrendezett gyűjteményes kiállítása, melynek megnyitóján barátai és tisztelői hihetetlen tömege jelent meg. 1972-ben halt meg. Szabó Gyula egy időben sokat utazott. Milyen országokban járt? Az ott szerzett élmények, tapasztalások mennyiben alakították művészetét? 1955-től nyílt alkalma utazni. Eleinte a művészszövetség tagjaként csoportos utazásokon vett részt a Szovjetunióban, Libanonban, Kínában, Tunéziában. Közben palettája kivilágosodott, elhagyta a munkácsys romantikus realizmust és nagyon energikusan festett. A 60-as években újabb utazásokra volt lehetősége. Világot látott, kiállításokat, galériákat látogatott. Már nyugat-európai országokba is eljutott. Egyik legemlékezetesebb élménye a földközi-tengeri hajóút volt. Ennek képein a világos színskála a legjellemzőbb. Gyakran töltött hosszabb időt Prágában, ahol legkedvesebb öccse (heten voltak testvérek), Laci élt, aki az operaházban dolgozott főügyelőként. Ott Gyula minden operát megnézett. Budapestre is gyakran járt rokonokhoz. Ott is kiállításokat látogatott. Szabó Gyula művészi elveit a legmarkánsabban 1948-as Nyílt levelében fogalmazta meg: „A modern művészet nem formabontó, de formaépítő. Nem a már fölfedezett formákat zúzza szét, de új formaterületeket fedez föl a lélek bolygó Kolumbuszaként. S ahogy egyetlen fölfedező sem a már birtokba vett területek megsemmisítésére tör, hanem a meglevőt akarja újjal gyarapítani: ugyanúgy a modern művész sem az elődök forma-, szín- és gondolatkincsét, mondjuk a klasszikát és az impresszionizmust, vagy egyes Mont Blanc-nagyságok hegyeit, csúcsait döngeti romboló szándékkal, hanem ezeknek kikötős partjairól új vizekre indul a gálya. A már ismert területek tapasztalataival, iránytűivel fölszerelve. Új és új bolyongásra, új és új célok elérésére.” Tetten érhetők-e, megvalósultak-e ezek az új bolyongások, új célok? Az új bolyongásokat az új utazások jelentették. Az ott tapasztaltak, az élmények, benyomások nagy mértékben befolyásolták alkotói elképzeléseit. Változott a képek témája, hangulata, világosodott a színvilága. Érett művészként a „jelszava” az volt: „Megtartani és megmaradni”. Ez szerintem esszenciája annak, ami ebben az idézetben van. �68 KÉPZŐMŰVÉSZET Szabó Gyula: Önarckép kakassal (Forradalom–élet sorozat) Szabó Gyula: Gazdag termés (Föld népe-sorozat) �KÉPZŐMŰVÉSZET 69 Hagyományosan, minden második csütörtökön elmentek Szabó Gyulához régi barátai, akikkel valaha – míg be nem tiltották – a Kármán József Irodalmi Kört alkották. Kik voltak a legjelentősebb résztvevők? Milyen volt ezeknek az estéknek a hangulata? Milyen témákról beszélgettek? A baráti társaság: Ocsovay Imre – érdemes tanító; Sólyom László – banki munkája mellett publicista; Ferencz Ferdinánd – könyvtárosi munkája mellett verseket írt és „kultúrpletykákat” közölt; id. Dr. Lóska Lajos – gimnáziumi tanár, író; Winkler Oszkár – építőművész és még egy páran. Beszámoltak egymásnak az éppen aktuális eseményekről, megvitatták a megjelent könyveket, fölolvasták a friss írásaikat, néha közösen keseregtek a kisebbségi magyar kultúra helyzetén, a magyar sorson, megpróbálták „megváltani a világot”. Központi alakja a társaságnak Gyula volt. A többiek figyelmesen hallgatták, ha verset olvasott föl, véleményt mondott bármiről, vagy megmutatta legfrissebb képét. Losonci viszonylatban – húga, Éva és sógora, Denkmayer Ernő mellett – ez a kis baráti kör volt szinte az egyedüli kapcsolata, ahonnan visszajelzést kapott az alkotásaira. Jófajta borral kínáltuk a társaságot, kedves összejövetelek voltak. Ugyan nem tartoztak ehhez a körhöz, de életre szóló barátság fűzte id. Szabó Istvánhoz, a Benczúrfalván élő szobrászhoz, Milos Alexander Bazovskýhez, aki a modern szlovák festészet egyik megalapítója, valamint Fischer Ernőhöz, a Losoncról származó festőművész, tanárhoz. Szabó Gyula költőként is jelentős alkotó volt. Melyik a számodra legkedvesebb verse? Hol publikálták a verseit? Verseit életében nem volt hajlandó kiadni. Csak baráti körben olvasta föl őket. Ezeket először 1977-ben adta ki a Madách Kiadó Betű és forma címmel Kubicska Klára válogatása szerint, rajzokkal kiegészítve. Majd 2001-ben kiadtam a Szabó Gyula breviáriumot. Szinte mindegyik versét szeretem, talán a Sodrások nyomán a legkedvesebb. Szabó Gyula Sodrások nyomán… Sodrások nyomán a szél fuvolázik. Sohasem fönnebb, csak szélmagasságig. Fölötte hallgat a mennyei kékség, S mindenek fölött a fénylő sötétség. S ahol az ős-Pont-Közép nem kerenghet, Fekete-fehér színcsordák legelnek �70 KÉPZŐMŰVÉSZET Békésen egyhelyt… Kolompjuk sem csenget, De ha jól hallasz, átszövik a csendet. Budapest, 1971 Megfejtené, hogy mit jelent az ő aspektusában a következő idézet? „Nagyon kívánom a szépet, mert végeredményben rövid az élet.” Amit a szépségről mondott, írt, az szó szerint értendő. Főleg még fiatalkorában, amikor nagyon keményen megharcolt azért, hogy művész lehessen. Szabó Gyula a II. világháború előtt főleg festett, a háború után elsősorban grafikai munkássága vált ismertté. Több sorozatot is készített. Melyek ezek? Mi inspirálta a témaválasztást? Gyula szerint a festészet lírai műfaj, tehát minden egyes festmény egy adott időben, egy adott hangulatban jön létre. A grafika (nálunk ez a szó a sokszorosítható grafikát jelenti, a rajz nem tartozik bele) viszont epikus műfaj. Ezért készített sorozatokat, melyekkel egy-egy témát járt körül. A választott témák is komolyabbak, társadalmi szempontból lényeges kérdések. Első sorozata, az Ecce Homo 21 lapon meséli el az átélt háborús borzalmakat és az utána ébredő reményt. Ezután következett a Föld népesorozat, az Emberek a hegyen, az Asszonyok, a Forradalom–élet, a Forradalom– szerelem ciklus. Ezek és még további ciklusai – összesen több mint 360 bevésett dúc. Hogyan, milyen apropóból került kapcsolatba Szabó Gyulával? Utolsó egyetemi évemben, 1966-ban volt Pozsonyban egy kiállítás Szabó Gyula friss képeiből: 1963-tól kezdett a festményeibe más anyagokat, főleg rézlemezt applikálni. Mintegy 30 kép mindegyike ilyen új technikával készült és minket, fiatalokat egészen lázba hozott. Kerestem a lehetőséget a személyes megismerkedésre, amire 1968. augusztus elején kerülhetett sor. Az élmény oly mély nyomot hagyott bennem, hogy elhatároztam, írok róla. Erre egy további – 1969 februári – látogatás után került sor. A tervezett cikk (tanulmány) kb. 2 hét alatt elkészült, ezt elküldtem neki jóváhagyásra. Ezután már havonta találkoztunk, már nem a cikk apropóján… Mit jelent a MARGARÉTA-szimbólum? Májusban már megkérte a kezemet. Június végén volt a 25. születésnapom, ekkor került szóba, hogy legkedvesebb virágom a margaréta. Ekkor kezdte festeni a margarétás képeket. Eredetileg mondogatta, hogy megfesti a portrémat, de erre soha se került sor. A 14 margarétás kép tulajdonképp a portrém. �KÉPZŐMŰVÉSZET 71 Szabó Gyula „Röpke-nehéz” vers Elinalt minden ifjúságom... Te visszahoznád kedvesem? Óh lásd agyam- és szív-bússágom Mint borong árva telkeken. Szép madárságod fénylőn rebben, én játszom néked rímeim, és nem fájtak még soha szebben véres-pasztózus színeim. Kék ég alatt, vert őszi tájon, Csontos, csendes hó-tél előtt, hol elalszom én és minden álom – kedvesem, nézd: az ifjúságom borzong az ifjú-szél előtt: mely felőled árad. 1970 Szabó Kinga alapítója és 20 évig igazgatója volt Losoncon a Nógrádi Galériának. Mik voltak a legjelentősebb céljai, feladatai? Melyek a legkedvesebb emlékei ebből az időszakból? Végzettségem szerint bölcsész és esztéta vagyok. Amit művészettörténetből tudok, azt Gyulától és Kubicska Klárától tanultam, illetve önképzéssel. Nagy tanulság volt számomra Szabó Gyula 1971-es kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Pogány Ö. Gábor rendezésében. Kiállítást rendezni először őt láttam. Azóta ez a legkedvesebb foglalkozásom. Gyula halála után kezdeményeztem egy losonci galéria létrehozását. 8 évbe telt, de meglett! Igazgatójául neveztek ki, s ezt a posztot töltöttem be 20 éven át. Legfontosabb célom: a művészet megismertetése, megszerettetése Losonccal, illetve Szabó Gyula művészetének bemutatása és feldolgozása mellett a többi nógrádi művész számára is bemutatkozási lehetőséget biztosítani. A Szabó Gyula Emlékház méltán tekinthető élete főművének. Mióta létezik? Mi a célja? Az alapításkor is – Szabó Gyula életművének megőrzésén, bemutatásán túl – �72 KÉPZŐMŰVÉSZET egy élő kulturális központ létrehozása volt a cél? Minek tudható be a látogatottsága, népszerűsége? Milyen programokat kínál? Kik a társai ebben a kulturális misszióban? Amikor nyugdíjba mentem (2004-ben), előbb Kubicska Klárával létrehoztuk a Szabó Gyula-monográfiát – 6 szerző művét –, mely Gyula születésének 100. évfordulójára jelent meg. Ugyanebben az évben, 2007-ben 7 kiállítását rendeztük meg (Ipolyság, Pozsony, Losonc, Rimaszombat, Kassa, Komárom, Dunaszerdahely), ezután vágtam bele a ház átépítésébe. Az egész földszintet galériává alakítottuk át. 2008. november 26-án nyílt meg, véletlenül, de éppen azon a napon, amikor 1948-ban Szabó Gyula Nyílt levele megjelent. 3 évre rá megnyitottuk a hozzáépített kiállítótermet is. 1997 óra működik a Szabó Gyula Barátainak Klubja polgári társulás, melynek tagjai még személyesen ismerték Szabó Gyulát, és lelkesen segítik az emlékház működését. A nagyterem megépítése lehetőséget biztosít arra, hogy Gyula váltakozó tematikus anyagain kívül évente kétszer kortárs művészt is bemutassak. Ezenkívül számos hangversenynek, kulturális programnak is a házgazdái vagyunk. Fontosnak tartjuk a kapcsolat kiépítését a fiatalokkal is. Ezért a múzeumpedagógiai foglalkozásainkon túl minden évben az alapiskolások számára művészeti-műveltségi versenyt rendezünk. Hogy érzi magát? Mi foglalkoztatja napjainkban? Mi jelent örömöt? Nem vagyok szentimentális alkat. Csak egyszer álmodtam Gyulával, halálának 10. évfordulóján. A ház előszobájában rettenetes sok ember volt. Érdekes, hogy 26 évvel később, az emlékház megnyitásán nézett ez így ki. A sok-sok fej között megláttam Őt. Nem fértem hozzá, mert ott állt az a sok ember. Megszólítottam: „Jaj de jó, hogy lejöttél!” (Álmomban tudtam, hogy ő egy üres lakásban van itt fölöttünk a dombon, egy éppen épülő új lakótelepen.) „Most már maradsz?” „Nem, még vissza kell mennem.” Tudtam, hogy ott még ír valamit, amit még nem fejezett be. Véget ért az álmom. Felébredtem, kerestem magam mellett, de persze, hogy nem volt ott. De én boldog voltam, hogy megint itt volt velem, hogy találkoztunk. A művei révén folyamatosan bennem él. Az emlékház létezése állandósítja ezt a kapcsolatot. Öröm számomra, ha az emlékház működik és látogatják. �KÉPZŐMŰVÉSZET 73 Szabó Gyula: Rekviem �TÁRSADALOM 74 SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA „Millióknak szeretete vette őt körül” Az Erzsébet-kultusz Nógrád vármegyében* Reakciók Erzsébet császárné és királyné halálhírére Erzsébet császárné és királyné 1898. szeptember 10-én, Luigi Lucheni merénylete következtében bekövetkezett tragikus halála mélyen megrázta a korabeli közvéleményt. Európában és az Osztrák-Magyar Monarchiában számos sajtótermék a címlapon hozta le a hírt.1 Ez érzékelhető a korabeli Nógrád vármegyei sajtóban is. Az uralmon lévő kormánypárt szócsövének számító Nógrádi Lapok és Honti Híradó és a vármegye másik jelentős újságja, a Losoncz és Vidéke is címlapon emlékezett meg róla.2 Magyarország településein a hír hallatán rövid időn belül rendkívüli közgyűlésen emlékeztek meg a királynéról, elhatározva az uralkodó részére a részvétfelirat küldését és döntöttek a temetésen való részvételről. A temetés napján a templomokban istentiszteleteket tartottak a királynéra emlékezve, a külsőségeket a hivatalosan kiadott gyászrendelkezés határozta meg. „Hű magyarjainak angyali gyámolítója” – emlékezett Erzsébet királynéra Török Zoltán alispán a Nógrád vármegyei közgyűlésen. Elhatározták, hogy a szeptember 17-i temetésen Nógrád vármegyét az alispán vezetése alatt Kovács Ferenc és gr. Forgách Antal tagokból álló küldöttsége képviselje, kikhez Losonc polgármestere is csatlakozik; továbbá Erzsébet királyné szobrára a vármegye közönsége szavazzon meg 1000 koronát, il* 1 2 A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárában 2017. szeptember 29-én nyílt kiállítás Ferenc József Nógrádban, illetve kamarakiállítás Erzsébet-kultusz Nógrádban címmel. A tanulmány ennek apropóján készült. Niederhauser Emil 1992. Merénylet Erzsébet királyné ellen. Helikon Kiadó, Bp. 22–40. Erzsébet hivatalos titulusa császárné és királyné volt. A magyarországi sajtóban és közvéleményben értelemszerűen csak a királyné címet használták, a tanulmányban is ezt követjük. Losoncz és Vidéke. XIX. évf., 38. sz. 1898. 09. 18. 1. p. – A címben olvasható idézet a Nógrádi Lapok és Honti Hiradó 1989. szeptember 18-i számának Erzsébet királynéról szóló gyászkeretes címlapján olvasható. Erzsébet királyné. In: Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. 25. évf., 38. sz., 1898. 09. 18. 1. p. �TÁRSADALOM 75 letve a királynénak a vármegye székházában lévő képe hat hónapon át gyászfátyol alatt legyen.3 Balassagyarmat képviselő-testülete még az alábbi határozatokkal reagált a királyné halálhírére: „1, Hogy ő felsége legkegyelmesebb királyasszonyunk lelke üdvéért a romkath. Templomban végbemenő gyászistentiszteleten képviselőtestületünk megjelenjen, 2, Hogy városunk háztulajdonosai felkéressenek, miszerint gyászlobogoikat mindaddig, míg a városházán leng, be ne vonják. 3, Az üzletek f. hó 17-én a jelzett temetés napján zárva tartassanak. 4, Hogy 8 napon át a város területén minden vigalom és zene kerültessék. Végül 5, Hogy városunk mély gyászának és fájdalmának jegyzőkönyvi kifejezést ad, melynek másolatát az illető helyre való felterjesztés végett kormányzó alispán urhoz juttatja.”4 Salgótarján képviselő-testületének jegyzőkönyvében külön, gyászkeretbe foglalt „gyászgyűlés” további intézkedései olvashatók: „A nagy halottnak folyó hó 17-én végbemenendő temetése napján a Salgó-Tarjánban levő összes hitfelekezeti egyházakban istentiszteletet tartat, azon testületileg részt vesz. Elrendeli a községben lévő iskolai hatóságoknak, hogy a gyászistentisztelet napján az iskolákban a tanítást beszüntetni s a tanítók által a tanulók részére a gyászünnepélyt tartatni sziveskedjenek. A házakat gyászjelvénnyel ellátni, a gyászistentiszteletek és a temetés napján az összes üzleteket zárva tartani s általában minden zajosabb munkától, mi a gyászra zavarólag hatna, tartózkodni sziveskedjenek. A gyász időtartamát a temetéstől számított még 8 napon túlra, vagyis bezárólag folyó hó 28-ik napjáig állapítja meg. Kimondja, hogy közgyűlést a temetést követő napig nem tart.”5 Losoncon 1898. szeptember 12-én, Wagner Sándor losonci polgármester kiáltványában a következőket tette közzé: „1, Ünneplő gyászöltözetben minél számosabban jelenjetek meg a városháza dísztermében szeptember 15-én, a rendkívüli közgyűlésünkön. 2, Lássátok el a házaitokat fekete gyászlobogóval s tartsátok azt kitűzve a nagy temetést követő napig. Uo. 3. p. MNL NML V. 71. 1. a. Balassagyarmat nagyközség képviselő-testülete. 1898. évi jegyzőkönyv. 158/1898. 5 MNL NML V. 171. a. Salgótarján nagyközség képviselő-testülete jegyzőkönyvei. 1898. évi jegyzőkönyv. 295–297/1898. 3 4 �76 TÁRSADALOM 3, A temetés napján reggel 9 órakor minden felekezet templomában tartandó gyász istentiszteleten keresse fel kiki saját vallása egyházát. 4, A temetést követő napig viseljetek mindnyájan gyászfátyolt kalapjaitok mellett. 5, A temetés napján délig minden üzlet legyen zárva. 6, A temetés napján ne szóljon zene, zárva legyen a színház, ne keressétek fel a nyilvános helyeket.”6 Szintén Losoncon, a polgári lányiskolában, az állami tanítóképző intézetben és az állami főgimnáziumban szeptember 19-én tartották meg az Erzsébet királyné elhunyta alkalmából rendezett iskolaünnepélyeket.7 A temetést követő időszakban a települések pénzt szavaztak meg az Erzsébet királynét ábrázoló „nagy nemzeti emlékmű” létrehozására. További általános gyakorlat volt Erzsébet királyné emlékének megőrzése céljából emlékhely létrehozására tervek felvázolása, és ha erre nem volt módjuk, akkor a városháza vagy a községháza dísztermében Erzsébet királynét ábrázoló festmény beszerzéséről döntöttek. Sok esetben az emlékmegőrzés speciális formáját szolgálták az ő nevével fémjelzett alapítványok, jótékony alapok. Az Erzsébet-kultusz Nógrád megyében Erzsébet királyné kultusza már életében kialakult, mely elhunyta után felerősödött. Magyarországi kultusza egyik társadalomlélektani kulcsa: Ferenc József személyének a magyar nemzeti tudatban betöltött problematikus helyzetéből adódott. A magyarok meg voltak győződve arról, hogy Erzsébet a magyarok pártfogója, „magyar asszony a bécsi udvarban”, és aki egyensúlyozó szerepbe került Ferenc József és a magyarok között. Ha a Habsburgokat érintő emlékezetkultúrát végignézzük, Erzsébet királyné mellett még József nádor személye iránt van meg mai napig is ez az egyértelműen pozitív viszony.8 Emlékének törvénybe iktatása (1898. évi XXX. tc.) jelzi kultuszának intézményesülését, mely – az I. világháborút követően kisebb változásokkal – tartott egészen a 20. század közepéig.9 A törvény célul tűzte ki Erzsébet királyné emlékének megörökítését, oly módon, hogy „elhatározza, Losoncz és vidéke. XIX. évf. 38. sz. 1898. 09. 18. 1. p. Losoncz és vidéke. XIX. évf. 39. sz. 1898. 09. 25. 2. p. 8 Gerő András 2012. Monarchia és respublika. In: Szétszakított múlt. Habsburg Történeti Intézet, Bp. 270–271. 9 Lásd Vér Eszter Virág 2006. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898–1914 között. In: Budapesti Negyed. XIV. évf. 2. sz. I–II. köt. 6 7 �TÁRSADALOM 77 hogy a megdicsőülthöz méltó emlék – önként megindult országos adakozás utján begyülő összegek felhasználásával – állittassék fel az ország fővárosában […].10 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1898. évi 4196. eln. számú körrendelete szerint „neveljük Erzsébet királyné emlékében a tanuló ifjuságot […] évről évre szenteljük az ő dicső és áldott emlékezetének az ő védszentje: Erzsébetnek napját, november tizenkilencedikét.11 Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1898. november 19-én kiadott, 71544/I/1-a számú, Erzsébet királyné emlékfái tárgyában kiadott rendelete újabb lendületet adott az Erzsébet királyné nevéhez köthető szimbolikus térfoglalásoknak. „Mily igaz kifejezője lenne az országos gyásznak, ha hegyen és völgyön, a városok népáradata s csendes falvak egyszerű lakói közt szomorufűz, terebélyes hárs, viharral dacoló tölgy és örökzöld fenyő hirdetné az ő emlékezetét! […] Én bizalommal intézem azt a kérést a magyar társadalomhoz, hogy dicsőült Királynénk emlékezetére emlékfákat ültessünk! […] Az ültetett fák, csoportok vagy ligetek »Erzsébet Királyné emlékfái« nevet viseljenek és legyenek ily feliratu táblákkal meg is jelölve, hogy azokat mindenki gondozásban részesítse, bántalmazástól megkimélje.” A földművelésügyi minisztérium egyik legnépszerűbb és leglátványosabb programjává váltak az Erzsébet királyné tiszteletére történő fatelepítések, melyek beilleszkedtek a századfordulón meginduló településrendezési tervekhez, komoly igény mutatkozott a fasorok, ligetek építéséhez. Nem utolsósorban az iparosodás következtében kopárrá vált hegyvidékeken árvízvédelmi funkciója is volt. Gyakori jelenség volt, hogy a közelmúltban parkosított köztereket Erzsébet királynéról nevezték el. A szerényebb lehetőségekkel rendelkező településeknek viszont csak a köztér-elnevezés lehetősége maradt az emlékfaültetés mellett. Ezeken a településeken is nagy gondot fordítottak a megfelelő utca kiválasztására, mely általában központi fekvésű volt, vagy fákkal övezett területet jelöltek ki erre a célra. Ennek igen szép példáját látjuk Szécsényben, amikor a képviselő-testület 1898. december 30-án a ferences templom előtti teret nevezte el Erzsébet sétánynak, Erzsébet térnek.12 Az Erzsébet sétány 1912-ben kelt leírás szerint elég tágas és arányos. Egy, a Rákóczi-szobor elhelyezésével 1899. évi Magyar Törvénytár. Franklin, Bp., 136. p. Losoncz és vidéke. XIX. évf. 41. sz. 1898. 10. 09. 2. p. 12 Galcsik Zsolt 2002. Szécsény képviselő-testületi üléseinek napirendi pontjai és határozatai (1872–1950). Salgótarján, 118–119. – Hausel Sándor 1990. Utcanevek Szécsényben. Szécsény, 18. – MNL NML V. 503. a, Szécsény képviselő-testületi jegyzőkönyvek. 1911. évi köt. 7. bejegyzés, 26. bejegyzés. 10 11 �78 TÁRSADALOM kapcsolatban 1912-ben íródott újságcikk szerint akácfákkal volt beültetve.13 Ecsegen „Erzsébet halomnak” nevezték el a korábban Leányvárként ismert hegyet, ahol emlékoszlopot emeltek a királyné tiszteletére 1899-ben.14 Litkén a vasútállomás mellett Erzsébet királyné tiszteletére telepített facsoport mellé 1899-ben emlékoszlopot állítottak.15 Balassagyarmat A balassagyarmati képviselő-testület Darányi Ignác földművelésügyi miniszter már korábban említett felhívására elhatározta, hogy az Otthon telep díszterét „Erzsébettérnek”, Erzsébet ligetnek nevezzék el.16 Az Erzsébet liget befásítására ketten pályáztak: Pecz Ármin budapesti műkertész, faiskolatulajdonos és Petrovay György kertész.17 Pecz Ármin pályázatában 48-féle fa- és cserjefajtát javasolt. Nagy hangsúlyt fektetett a parkosítások során használt, őshonos és közismert fajokra (juharfélék, éger, nyírfa, trombitacserje, galagonya, japánbirs, közönséges bükk, tölgy, platán, berkenye, gyöngyvessző, fagyal, liliomfa, orgona, tamariszkusz, téli jázmin) mellett a ritkább fajokra (boglárkacserje, mályvacserje, cserjés gyalogakác, ostorfa, csörgőfa, Hova helyezzük Rákóczi szobrát Szécsényben? In: Szécsényi Hírlap. 12. sz. 1912. 04. 19. 1. p. – Ez a cikk közzé lett téve: Hausel Sándor (szerk.): Mikszáth kora. Balassagyarmat, 2010. 376–377. p. 14 Erzsébet királyné emlékfái. Bp., 1899. Pallas. 146. p. – Vér Eszter Virág 2006. I. köt. 153. p. 15 Erzsébet királyné emlékfái. Bp., 1899. Pallas. 148. p. – Vér Eszter Virág 2006. I. köt. 155. p. 16 MNL NML V.71. a Balassagyarmat nagyközség képviselő-testülete jegyzőkönyvei. 1899. évi jegyzőkönyv. 2/1899. – Kaján Marianna 2007. Az Erzsébetkultusz. In: Farkas Zsuzsanna–Kaján Marianna–Kovács Éva Marianna: Erzsébet királyné emlékezete képeslapokon. Kossuth Kiadó, Bp. 157 p. – Városi közgyűlés. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1899. február 4. 2. p. 17 Pecz Ármin (1855–1927) nevéhez fűződik a millenniumi kiállítás kertészeti rendezése, a budai Királyi Várpalota századforduló táján készített kertrészletei és a Műegyetem parkosítása. Kenyeres Ágnes (főszerk.) 1969. Magyar Életrajzi Lexikon. II. köt. Akadémiai Kiadó, Bp. 383. p. – Petrovay György (1845–1916) nemesítés mellett 1881-től a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megbízásából több megyében a faiskolák rendezésével foglalkozott. Szinynyei József 1905. Magyar írók élete és munkái. X. köt. Bp. 1056–1057. p. 13 �TÁRSADALOM 79 narancseperfa, császárfa, jezsámen, alásfa). Petrovay György árajánlatában csak a korban akkor elterjedt, hagyományos fa- és cserjefajokat tüntette fel.18 A balassagyarmati képviselő-testület Pecz Ármin tervét és költségvetését fogadta el.19 A Nógrád Vármegyei Múzeum és Társulat iratai között lelhető fel azon irat, mely – a feltételezésünk szerint – elfogadott díszfa- és díszcserjejegyzéket részletezi.20 A balassagyarmati képviselő-testület 1899. július 13-án tartott közgyűlésén ismertette Pecz Ármin tervét. A tervet igen szépnek tartotta, amelyben egy mulatóhely, színkör és egy artézi kút létesítése is szerepelt.21 Az Otthon-telep bizottsága 1899. november 22-én tartott ülésén a városbíró bejelentette, hogy az Erzsébet „sétatér” kiültetését, terv szerinti beosztását Pecz Ármin befejezte és az átadás megtörtént.22 1908-ban már nemcsak sétálni lehetett a szépen cseperedő fák között, hanem a Balassagyarmati Sportegylet és a Honvéd Tiszti Sportegylet kérésére engedélyezték az első városi teniszpálya létrehozását. Ugyanebben az évben Völgyi A. István kezdeményezésére a liget egy kis dombján helyezték el a hősök emlékoszlopát a következő felirattal: „Az 1648. évi balassagyarmati hősnők és az 1848/49. évi szabadsághősök emlékére emelte a hálás utókor 1908. évben”.23 A Nógrádi Hírlap egy cikke 1910 februárjában „Balassagyarmat hamupipőkéjének” nevezte az „Erzsébetligetet”. A cikkíró szerint kevés városnak van olyan parkja, ahol „egész gyűjteménye van a külföldi és hazai díszfáknak, cserjéknek […], amelyet büszkén mutatna a főváros is.” Az Erzsébet-liget nyugati oldalán nem volt épület, a déli és az északi oldalán lakóházak álltak. A tér keleti oldala be volt teljesen építve. „Ha az Erzsébetliget felé nem hátsó palánkok volnának fordulva, hanem díszes homlokzatok, mindjárt más képe lenne e kies parknak […] Az így sokkal látogatottabbá tett liget nem volna akkor búvóhelye a munkanélkülieknek, nem volna MNL NML VIII. 701. Nógrád Vármegyei Múzeum Társulat és jogutódja iratai. 24. d. 91. Az eredeti iraton a növénynevek latin névalakja szerepel, a tanulmányban a közérthetőség miatt a magyar növénynév-alakot rögzítjük. 19 MNL NML V. 71. a. Balassagyarmat nagyközség képviselő-testületi jegyzőkönyvei. 1899. évi jegyzőkönyv. 127/1899. 20 MNL NML VIII. 701. Nógrád Vármegyei Múzeum Társulat és jogutódja iratai. 24. d. 91. 21 Városi közgyűlés. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 26. évf., 6. sz. 1899. február 4. 2. p. 22 MNL NML V. 71. a. Balassagyarmat nagyközség képviselő-testületi jegyzőkönyvei. 1899. évi jegyzőkönyv. 1899/246 – Városi közgyűlés. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 26. évf., 47. sz. 1899. november 22. 4. p. 23 Tóth Tamás 2007. Otthon-telep. Kézirat. 18 �80 TÁRSADALOM ismeretlen a helybeli polgárság előtt, mert most jóformán csak az megy rajta keresztül, akinek arra közelebb, vagy aki teniszezni megy oda. Sétáló helyül vajmi kevesen használják, mert a rideg környezete aesthetikailag nagyon rosszul hat. […] Rövid idő alatt a múzeum is felépül, milyen lesz az, ha arra a szép épületre a díszkerítések fognak bámulni. […] semmiesetre sem érdemli meg az Erzsébetliget, hogy köröskörül hátat mutassanak neki.”24 A tér elnevezése 1950 után Palóc-liget lett. A területet 1976-ban természetvédelmi területté nyilvánították.25 Losonc Losoncon 1884-ben kezdődött meg a Városligetnek nevezett terület kialakítása, melyhez a városi képviselő-testület a szakértői tervek előkészítésével Pokorny Gusztáv polgármestert, a kivitelezéssel Czóbel Károly rendőrkapitányt bízta meg. A ligetnek 12 év alatt el kellett volna készülnie, de ez nem valósult meg, ugyanis Czóbel Károly 1886-ban bekövetkezett hirtelen halála megszakította a munkálatokat. Végül Ottahal Antal, az új rendőrkapitány vette át a liget további kivitelezésének irányítását. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter fentebb említett felhívására a város képviselő-testülete úgy döntött: „a volt felső malom egész telke a városi ligethez csatoltatni, a város ligetből a Pokorny-birtok szélétől a Kaszta-réten át a kerülő lakásig egyenes vonalban egy tölgyfákkal kiültetendő új sétaút létesíttetni és ezen útnak, valamint az egész városi ligetnek Erzsébet-ligetté és Erzsébet-sétaúttá leendő elnevezése ajánltatnak, mindezen javaslatok egyhangulag elfogadtattak.”26 A losonci líceum jogtanára, Farkas Károly javasolta a Városligetnek Erzsébet-ligetté történő átnevezését. 1899 tavaszán a Losoncz és Vidéke az alábbi sorokkal hívta fel a figyelmet az Erzsébet-liget kialakítása körüli problémákra: „A város nemes elhatározását nem követte kellő erély a kivitelben; […] Tudjuk, hogy bizonyos mértékben szegénységünk gátolt eddigelé abban, hogy a liget ügye nagyobb terjedelmű fejlődést nem vett, de kellő erélylyel bizonyára többre haladt volna, […] első és főteendő, hogy a megvett malomterület mielőbb csatoltassék a liget területéhez. […]. A cikk írója ezt követően felhívja a figyelmet a malomtelek csaAz Erzsébetliget. In: Nógrádi Hírlap. 1910. 02. 20. 2. p. Szepessyné Judik Dorottya 2008. „Más városnak büszkesége, Balassagyarmatnak hamupipőkéje” – Palóc-liget. Kézirat – „Együtt közösen a Palóc-liget természeti környezetének megóvásáért” – Ismeretterjesztő füzet. Balassagyarmat, 2008– 2009. Balassagyarmati Fegyház és Börtön. – Hausel Sándor: A városi táj szépítői, a virágkertészek. In: Neograd. Dornyay Béla Múzeum Évkönyve. XXXVIII. köt. 32. p. – Fancsik János (szerk.) 1989. Nógrád megye védett természeti értékei. Salgótarján, 111. p. 26 Városi közgyűlés. In: Losoncz és Vidéke. XIX. évf. 49. sz. 1898. 12. 05. 1. p. 24 25 �TÁRSADALOM 81 tolását követő felszíni átalakításokra, a tervezett Erzsébet-sétány tölgyfákkal történő ültetését nem javasolja, szerinte „talajunk, levegőnk nagyon szereti a hársfát, mely fa szép is, kellemes is, tartós is.”27 Losonc 1910–1911-es leírása szerint az Erzsébet-liget „még nem régi keletű és így többnyire növendékfákkal beültetett park.”28 A liget kialakítását Wagner Sándor polgármester ideje (1896–1919) alatt fejezték be.29 A terület később visszavette a Városliget elnevezést és a mai napig is megtalálható Losoncon, számos funkcióval bővülve. Salgótarján Salgótarján nagyközség képviselő-testületének 1900. október 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén felolvasták a földművelésügyi miniszternek 71588 I/1. szám alatt kiadott: a korábban ültetett Erzsébet-fák állapotának jelentéstételéről szóló felhívását. A közgyűlés határozatában olvasható, hogy az 1899. szeptember 7-én hozott, 30/1899. számú közgyűlési határozat szerint Salgótarjánban a „Kispiacz tér terebélyes hársfákkal ültettessék be s az ültetett fák jelzésül a nevezett tér Erzsébet királyné emlékfái címmel ellátott táblákkal jeleztessék. Hasonló kegyeletes eljárásra kérvén fel a község területén létező nagybirtokosokat, vállalatok igazgatóit, az iskola fenntartókat s mindazon lakósokat is, kiknek a községben, illetve a község határában alkalmas földterületei vannak.” A nevezett „Kispiacz téren” 13 darab terebélyes hársfa, 4 darab gömb akácfa, 3 darab rózsa akácfa és 9 darab terebélyes akácfa hirdette a királyné emlékét. A felhívás eredményeként Salgótarján területén összesen 131 552 darab facsemete került kiültetésre, melyek nagy része „Erzsébet királyné emlékfái”, kisebb része pedig „Erzsébet királyné liget” elnevezéssel „gondosan ápoltatnak, fejlődnek”.30 Az előzményeket tekintve látjuk, hogy Darányi Ignác 1898 novemberében kelt felhívására Nagy Mihály, Nógrád vármegye alispánja 1899. január 31-én kelt, községekhez intézett körlevelében az Erzsébet-fák ültetéséről szóló jelentések határidejét 1899. május 10-éig szabta meg. Pap Az Erzsébet-ligetről. In: Losoncz és Vidéke. XX. évf. 15. sz. 1899. 04. 09. 1. p. Borovszky Samu (szerk.) 1911. Nógrád vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Bp., 681. p. 29 Puntigán József (összeáll.) 2015. A Városliget és környéke. In: Anziksz élőben – Városnéző séták 5. Phoenix Lutetia Polgári Társulása, Losonc, 12. 30 MNL NML V. 171. c. Salgótarján nagyközség képviselő-testületének iratai. Elöljárósági iratok. 505/1900 ikt. sz. Lásd még: Cs. Sebestyén Kálmán 1998. – Szvircsek Ferenc (szerk.) 1998. A Salgótarján körüli erdőkről. In: Köszöntés. Salgótarján, 27–28. p. 27 28 �82 TÁRSADALOM János, Salgótarján főjegyzője 1899. március 8-án kelt levelében a fentiek nyomán kérte a község nagyobb birtokosainak, vállalatainak és iskoláinak az Erzsébet-fák tárgyában tett intézkedéseikről szóló jelentéseket. 1899. április 26-án kelt levelében az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Népiskolái igazgatója, Gönczöl János szerint a bányatársulati iskola udvarán 1898. november 19-én, Erzsébet napon három darab (!) tölgyfát ültettek. A Salgótarjáni Palackgyár – 1899. május 8-án kelt levele szerint – a gyártelepen lévő munkásházak elé és a palackgyári iskola kertjébe összesen 60 akác- és 40 darab eperfát ültetett. A Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki vezérigazgatósága levele szerint az Acélgyár területén – a társulat zagyvai rakodójához vezető vasúti vágány baloldalán 3600 négyszögölnyi területet ültettek be 14 400 darab (!) erdei és lucfenyővel. Salgóbányán pedig a „régi hányóterületet, mely már kezdettől fogva parkírozva volt”, 10 000 darab vadgesztenye, 5000 darab hársfa, 8000 darab mogyoró- és egyéb cserjék ültetésével ligetté alakították át és „Erzsébet királyné liget”-nek nevezték el. A nagy számok tekintetében nem maradt el a Római Katolikus Plébánia sem, amikor a Sós Lápa-dűlőn 10 000 darab akácfával, 5000 darab tölggyel adózott a királyné emlékének. A salgótarjáni nagybirtokosok közül Szilárdy Ödön a Kovácshegy-dűlőben 5000 darab amerikai diót, a salgói várnál 15 000 darab akácot, illetve Luby Géza a Meszes-tetőn 5000 kocsányos tölgyet, 10 000 közönséges fenyőt és 10 000 akácot ültettetett. Klein Jakab a Pécskő-laposon telepített 9000 darab akáccsemetével csatlakozott a mozgalomhoz. A királyné emlékére a salgótarjáni volt úrbéresek a Szentgyümölcsi-dűlőben 25 000 darab akácot telepítettek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kisebb emlékfa-ültetéseket, melyek közül özv. Rubint Károlyné gyógyszerész házának beltelkén 4 darab hársfával, egy vadgesztenyével, 3 darab őszibarackkal, egy olajfával és egy ecetfával járult hozzá a királyné kultuszának fenntartásához. Aránytalanság figyelhető meg egyes ipari vállalatok facsemete-ültetési számadatait olvasva. Pap János a hozzá érkezett jelentéseket összesítette, és 1899. május 10-én kelt levelében továbbította a Salgótarjáni járás főszolgabírájának. Az intenzív iparosodás következtében Salgótarján kopárrá tett környékének újból történő betelepítéséhez jó alapot szolgáltattak ezek az ültetések, de tekintettel arra, hogy az ültetett fafajok zömében nem a Karancs–Medves-vidéken őshonos fafajok (akác, ecetfa, erdei fenyő, lucfenyő, amerikai dió, vadgesztenye) voltak, az emlékezés és az árvízvédelem kivételével természetvédelmi célt nem értek el. �TÁRSADALOM 83 Erzsébet királyné mellszobra Poltáron 1898 késő őszén Báró Baratta Alajos indítványára Poltár község képviselő-testülete egyhangúlag elhatározta, hogy Erzsébet királyné emlékére mellszobrot állít. A községi képviselő-testület tagjai „nyomban 110 forintot írtak alá”. Baratta Alajos is nagyobb összeget és azon kívül a községnek erre a célra telket, illetve erdejéből szobor körül ültetendő csemetéket ajánlott fel. A mellszobor létrehozása céljából végzett gyűjtéssel Grimm Imre körjegyzőt bízták meg.31 A gyűjtés és az adakozás sikerrel járt, ugyanis a Pesti Naplóban (!) is olvasható, hogy 1899. június 20-án az Erzsébet-mellszobrot leleplezték a „vidék értelmiségének és parasztságának” nagy érdeklődése mellett. A szoboravatáson a földművelésügyi miniszter képviseletében Soltz Gyula országos főerdőmester és Tavy Gusztáv főerdőtanácsos jelent meg. „Ünnepi beszédet Aleszy poltári evangélikus lelkész mondott, Aleszy kisasszony pedig elszavalta Jakab Ödönnek ez alkalomra írt szép ódáját. Közreműködött az ünnepen a poltári dalárda is”.32 Feltehetőleg az osztrák Victor Tilgner által készített mellszobrot Csehszlovákia létrejötte után elvitték az eredeti helyéről.33 1993-ban Ján Kováč, Michal Abelovský és Marián Balaj kutatták fel Ladislav Vytřísal gazdasági épületében. A szobrot a restaurálást követően 1994-ben kiállították az egyik poltári általános iskolában, majd néhány évvel később a poltári városháza előterében helyezték el.34 Zárszó Magyarországon Erzsébet királyné kultusza a rendszerváltást követően ismét reneszánszát éli. A századforduló és az ezredforduló Magyarországának Erzsébet-kultusza más-más formában jelenik meg a média, a technika és az informatika világának gyors, robbanásszerű fejlődése miatt. Manapság számos róla szóló tudományos, ismeretterjesztő és populáLosoncz és Vidéke. XX. évf., 14. sz. 1899. 04. 16. 2. p. – Borovszky Samu (szerk.) 1911. Nógrád vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Bp., 104. – Vér Eszter Virág i. m. I. köt. 156. p. 32 Pesti Napló 50. évf., 182. sz. 1899. 07. 03. 4. p. 33 Victor Tilgner nevéhez fűződik a Magyarországon elsőként, Nyírádon átadott bronz Erzsébet-mellszobor is. Vér Eszter Virág i. m. I. köt. 156. p. 34 2009-es cikkben: https://mynovohrad.sme.sk/c/4985848/krasna-sisi-bolaroky-v-slame-teraz-je-na-radnici.html (letöltés: 2018.01.16.) – Lásd még: Puntigán József: Baratta Alajos és a poltári Erzsébet-szobor című, 2013-ban íródott cikkében: http://felvidek.ma/2013/10/baratta-alajos-es-a-poltari-erzsebetszobor/ (letöltés: 2018.01.13.) 31 �TÁRSADALOM 84 ris kiadvány, verseinek megjelenése mellett a filmek – köztük a történelmi hitelességet számos esetben nélkülöző, igen népszerű Romy Schneider-féle Sissi-trilógia – is tovább „éltetik” alakját. A divat világa mellett a turizmus is felfedezte magának életét, gondolhatunk itt életútjának fontosabb helyszíneire (Possenhofen, Bad Ischl, Bécs–Schönbrunn, Hermészvilla–Hietzing, Laxenburg, Neuschwanstein, Achilleion Korfu szigetén, Gödöllő) mint rendkívül népszerű úticélokra. A poltári Erzsébet-szobor (Puntigán József fotója) �TÁRSADALOM 85 BARÁTHI OTTÓ A népesség csökkenésének és szerkezetváltozásának főbb okai és egyes következményei Nógrád megyében Megyénk népességének a hazai átlagtól lényegesen gyorsabb ütemű csökkenése, a lakosság demográfiai – és egyéb ismérvek szerinti – összetételének évtizedek óta tapasztalható kedvezőtlen irányú változása már nem csupán riasztó tendencia, de mindinkább mélyülő feszültségforrás is. E dolgozat közgazdász szerzője a jelenségek és folyamatok felvillantásán túl rámutat a változások néhány gazdasági-társadalmi összefüggésére, és felhívja a figyelmet egyes következményeire is. Bevezetés A népesség változása minőségi jellemzőkkel és számszerű adatokkal is jól érzékeltethető. Mindezek közül különösen fontosak a demográfiai jelző- és mutatószámok, amelyek a népszámlálások kiadványainak releváns információi. Ezek értelmezhetőségére álljon itt egy szakértő véleménye, miszerint a „...demográfiai jelenségekben mindig közrejátszanak múltbéli demográfiai történések, felfedezhetők bennük az egymástól nagyon is különböző kultúrák hatásai, és ezek a folyamatok a lakosság értékrendjétől, jövőre irányuló magatartásától sem függetlenek”.1 Ezért is dolgozatomban a nógrádi népességváltozás okaira és következményeire múltbéli és jelenkori társadalmi-gazdasági összefüggéseiben igyekszem rávilágítani (terjedelmi korlátok miatt kiemelésekre szorítkozva, a tévedés jogát nem vindikálva, de fenntartva). Tanulmányom főbb forrásai a 2001. és 2011. évi népszámlálás, a 2016. évi mikrocenzus és a Központ Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisai. Felhasználom saját korábbi dolgozataimat is, ezek egyikének jelentős részeit is integrálom.2 Vizsgálódásom módszere az időbeli és térbeli összehasonlítás, 1 2 Vukovich Gabriella 2000. „Helyünk Európában”. In: Társadalmi riport. Budapest. 523–548. TÁRKI. http://docplayer.hu/5010680-Vukovich-gabriella-helyunk-europaban.html Baráthi Ottó 2017. A népesség csökkenésének és összetétele változásának főbb okai és következményei Nógrád megyében és Salgótarján városában. Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Helyismereti részleg. Salgótarján. Tanulmányom felhasznált részei- �TÁRSADALOM 86 a nógrádi folyamatok és jelenségek, statisztikai adatok és mutatók összevetése Magyarország és az Észak-magyarországi régió adekvát tendenciáival és indikátoraival. 1. A népesség főbb demográfiai jellemzői 1.1. A lakónépesség számának változása Vegyük is szemügyre Nógrád megye népességadatait az 1980-as évektől végrehajtott népszámlálások és a 2016. évi mikrocenzus adatai alapján, az alábbi táblázatban: A lakónépesség száma és változása Nógrád megyében Év Népesség Időszak Tényleges. fogyás (-) Átlagos évenkénti fogyás, % 1980 1990 2001 2011 2016 240 251 227 137 220 261 202 427 191 681 .. 1980–1989 1990–2001 2001–2011 2011–2016 .. -13 114 -6 876 -17 834 -10 746 .. -0,56 -0,28 -0,78 -1,09 Forrás: KSH. 2011. évi népszámlálás, területi adatok, 2016. évi mikrocenzus Saját szerkesztés Amint az kitetszik a táblázatból, 1980 és 2016 között – népszámlálási ciklusonként eltérő ütemben ugyan, de – folyamatosan csökkent Nógrád megye népessége. A vizsgált időszak egészében összesen 48 570 fővel, 20,2%-kal lettünk kevesebben. S ez nagyjából azt jelenti, mintha megyénk „szőröstől-bőröstől” elveszítette volna Salgótarján és Pásztó városát. Tudjuk persze, hogy ebben az időszakban Magyarország lakóinak száma is csökkent, de „csak” 8,5%-kal. Vagyis a népességfogyás mértéke megyénkben jóval nagyobb, több mint a duplája az országosnak. A kérdés kettős: egyrészt miért „fogy a magyar” egyáltalán? Másrészt, mi az oka, hogy a lakónépesség ilyen drámai ütemben csökken szívünkhöz közeli, szűkebb pátriánkban? A válasz általánosságban adott: a népességfogyás egyik döntő oka a születések és a halálozások számának elérő alakure e dolgozatomban csak a szó szerinti, vagy hangsúlyozni kívánt idézet esetén hivatkozom. �TÁRSADALOM 87 lása. Ezt az ún. természetes fogyást – jelesül, hogy kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak – a vándorlás egyenlege nem kompenzálta az országban, különösen nem Nógrád megyében. Nézzük meg az okokat közelebbről, és vizsgáljuk meg azt is, hogy a drámai „humánerőforrás-veszteségen” – hiszen erről van szó! – túl miként alakult a megye népességének az összetétele, milyen irányban változott a lakosság szerkezete. Választ ugyancsak a két utóbbi népszámlálás (2001, 2011) és a 2016. évi mikrocenzus adatai áttekintése révén kaphatunk.3 1.2. Településszerkezeti jellemzők A 2011. október 1-jei népszámlálás idején (továbbiakban: a 2011. évi adatok alapján vagy szerint) a megye 220 261 fős lakónépességének 18%-a Salgótarjánban, 24%-a a többi öt városban, 58%-a a községekben élt. A fogyás mértéke Salgótarjánban drasztikus, 12% (!), a többi városban 4, a községekben 6,5% volt. A megye településszerkezetét – mint ismert – a kisebb lélekszámú települések dominálják. Legnagyobb mértékben Garáb, Felsőtold, Kisecset, Szécsénke, Debercsény népessége fogyott, 34 és 25% között. (Mintegy előrevetítve: ezek a kistelepülések hamarosan kihalhatnak...) A két utóbbi népszámlálás közötti időszakban a természetes fogyás következtében 13,2 ezer fővel mérséklődött a megye lakossága. Kedvezőtlen társadalmi, gazdasági viszonyai miatt (amire később még kitérünk) jelentős, 4,6 ezer főnyi vándorlási veszteség érte a megyét 2001 és 2011 között. A halálozások száma minden járásban meghaladta az élveszületésekét, amelynek mértéke a Salgótarjáni járásban volt a legmagasabb. Valamennyi járásban negatív vándorlási egyenleg alakult ki. A legnagyobb migrációs veszteség a Salgótarjáni járásban volt, ezt a Bátonyterenyei járás követte. A természetes szaporodás Sóshartyánban és Endrefalván kiemelkedő, ahol jelentős a roma népesség (!) aránya. Nagyobb vándorlási nyereség Ludányhalásziban, Kazáron, Bercelen, a legnagyobb vándorlási veszteség Salgótarjánban, Bátonyterenyén és Balassagyarmaton volt. Megyénkben a népsűrűség 80 fő/km2 volt a 2011. évi adatok szerint, a városok között Balassagyarmaton a legmagasabb. A községekben egy km2-re 53 lakos jutott. A községek között kiemelkedő a 2006-ban Salgó- 3 A 2016. évi mikrocenzus alapján e dolgozat szerkesztőségbe adásáig nem készült területi elemzés. Ám a megjelent kiadványokból kitűnik, a megyei népesedi folyamatok – minthogy rövid időszak alatt nem képesek jelentős változásra – hasonlóak a 2011. évi népszámlálás tendenciáihoz. �88 TÁRSADALOM tarjánból kivált Somoskőújfalu területarányos mutatója (1010 fő/km2), amely négyszerese a városi átlagnak. Nógrád az országban. Megyénk a legkisebb az országban. Az ország területének 2,7, lakosságának 2%-át adta 2011-ben. A megyében 1 km2-re a hazai átlagnál kevesebb lakos jutott. A népesség 2001-hez képest nagyobb ütemben csökkent, mint országosan. 2001–2011 között Békés megye után megyénkben esett vissza legnagyobb mértékben a lakosság száma. 1.3. A népesség kor és nem szerint A 2001. évi népszámlás időpontjáig betöltött évek alapján a gyermekkorúak (0–14 éves) aránya 15, a fiatal (15–39 éves) aktív korúaké 31, az idősebb (40–59 éves) aktív korúaké 29, az időskorúaké (60 éves és idősebb) 25% volt. A népesség elöregedését mutatja, hogy 2001-hez képest a gyermekkorúak száma 21%-kal, a fiatal aktív korúaké 13, az idősebb aktív korúaké 6,2%-kal csökkent. Ugyanekkor a 60 éves és idősebb népesség száma 6,4%-kal nőtt. A két nem (férfi, nő) korösszetétele eltérő. Például a férfiak 50%-a 40 évnél fiatalabb, a nőknél ez az arány csak 42%. 2001 és 2011 között a fiatal aktív korúak részaránya a férfiaknál 1,4, a nőknél 2%-ponttal mérséklődött. A 60 éves és idősebbek aránya a férfiaknál 2,8, míg a nőknél 4,1%-ponttal emelkedett. 2011. évi adatok szerint száz aktív korúra 24 gyermek- és 42 időskorú személy jutott. A korösszetétel településtípusonként is differenciált. A városokban kevesebb gyermek- és időskorú jutott száz aktív korú személyre, mint a községekben. Az öregedési index (a száz gyermekkorúra jutó 60 éves és idősebbek száma) 2011-ben 173 volt a megyében. A városokban 190, a községekben 163 volt. Minden járásban magasabb az időskorúak száma, mint a gyermekkorúaké. Az öregedési index a Bátonyterenyei járásban a legmagasabb, 49-cel nagyobb a legalacsonyabb Szécsényi járás 145-ös mutatónál. A férfiaknál száz gyermekkorúra 131, a nőknél 218 időskorú személy jutott 2011-ben. Nógrád az országban. A megyében az országos átlaghoz képest alacsonyabb az aktív, magasabb az időskorúak aránya, a gyermekkorúaké pedig ahhoz hasonló. Az öregedési index Nógrád megyében (173) nagyobb az országos átlagnál (161). Az ezer férfira jutó nők száma országosan (1106) magasabb, mint a megyében (1092). �TÁRSADALOM 89 1.4. A családi állapot és a termékenység jellemzői Évtizedek óta tendencia a házasok arányának csökkenése is. A 2011. évi adatok szerint a megye népességének 29%-a nőtlen, illetve hajadon, 46%-a házas, 14%-a özvegy, 11%-a elvált. A házasok aránya 2001-hez képest 9,3%-ponttal csökkent. (A változást a házasságkötési életkor kitolódása, az élettársi kapcsolatok és a „szingli” életforma terjedése magyarázza). A nőtlenek és hajadonok hányada 5,8%-ponttal, az elváltak részesedése 3,4%-ponttal bővült. Termékenységen a 15 éves és idősebb nők élveszületett gyermekeinek száma értendő. A 2011. évi adatok alapján a megyében száz 15 éves és idősebb nőre 160 élveszületés jutott, néggyel kevesebb, mint 2001-ben. A mérséklődő szülésgyakoriság és a 15 éves és idősebb nők számának (5,9%-os) csökkenése következtében az összes élveszületett gyermek száma 7,9%-kal kevesebb volt 2011-ben, mint az előző népszámlálás idején. Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma Forrás: 2011. évi népszámlálás 3.13. Nógrád megye 1.3.3. ábra A fenti diagram oszlopai jól érzékeltetik a népességcsökkenés egyik legfőbb okát: a születésgyakoriság csökkenésének tendenciáját. A hajadonoknál a szülésgyakoriság 2001-hez képest 95%-kal emelkedett. Az elvált nők száma 33, az élveszületett gyermekeiké 41%-kal emelkedett. Száz elvált nőre jutó élveszületett gyermek száma 2001-ben 173 volt, ami 2011re 183-ra nőtt. A települések között öt községben a négy és több gyermeket szült 15 éves és idősebb nők hányada 15 százalék feletti volt (Nógrádszakál, �90 TÁRSADALOM Ipolytarnóc, Kálló, Sóshartyán, Szátok). Ezeken a településeken viszonylag alacsony a népesség iskolázottsági szintje. (!) Nógrád az országban. A száz 15 éves és idősebb nőre jutó összes élveszületett gyermek száma 13-mal nagyobb az országos átlagnál. Magasabb az egy, a két és a három, valamint a négy és több gyermeknek életet adó nők részesedése is. Ugyanakkor alacsonyabb a gyermeket nem szült nők aránya a hazai átlagnál. 1.5. Az iskolázottság és a nyelvtudás ismérvei Megyénkben is növekszik a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők száma és aránya, és csökken azoké, akik alapfokú végzettséggel sem rendelkeznek. Ennek ellenére iskolázottsági mutatóink rosszabbak az országosnál. A népesség 33%-ának legmagasabb iskolai végzettsége az általános iskola 8. osztálya. 23%-ának a középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevél, 27%-ának az érettségi, 10%-ának az egyetemi vagy főiskolai oklevél. Salgótarján népességének 33%-a érettségivel, 16%-a diplomával rendelkezett. A többi városban nagyobb arányban voltak azok, akik a középfokú iskolát érettségi nélkül, szakmai oklevéllel végezték, mint a megyeszékhelyen. A községekben lakóknak az érettségi 22, a diploma 7,1%-nak jelentette a legmagasabb befejezett iskolai végzettséget 2011-ben. A megye lakosságának idegennyelv-tudása javult 2001-hez képest, de összességében szegényes. Az idegen nyelvek közül az angol nyelvet 15,1 ezer fő beszélte, mely 57%-kal több, mint a 2001-ben. Ezt követte a német nyelv, amit a magyar anyanyelvűek közül 9,6 ezren (2001-hez képest 4,3%-kal többen) jelöltek meg. Harmadikként a roma nyelv említhető, amelyet 2011-ben a magyar anyanyelv mellett 3,8 ezer fő beszélt. 2011ben Nógrád népességének 73%-a csak anyanyelvén beszélt. Nógrád az országban. A 18 éves és idősebb népesség 39%-a legalább érettségivel rendelkezett a megyében, ami az országostól 10%-ponttal maradt el. 2011-ben a 25 éves és idősebb népesség 19%-ának volt egyetemi vagy főiskolai oklevele az országban, Nógrádban ennél 8%-ponttal kevesebb hányadának, ami a legalacsonyabb megyei érték. 1.6. A gazdasági aktivitás jellemző adatai A gazdaságilag aktív népesség száma 84,3 ezerről 86,4 ezer főre növekedett. Az inaktív keresők részesedése nagyrészt a nyugdíjkorhatár eme- �TÁRSADALOM 91 lése miatt, az eltartottak aránya elsősorban az évről évre mérséklődő születésszám következtében egyaránt 2,2%-ponttal esett vissza. A gazdaságilag aktív népesség aránya a Rétsági járásban (46%) volt a legmagasabb, a Szécsényiben (39%) a legalacsonyabb. Az inaktív keresők részesedése a Szécsényi, illetve a Bátonyterenyei járásban (35–35%) volt a legnagyobb. Az eltartottak arányában a felső értéket a Szécsényi járás (26%) jelentette. Településtípusonként a férfiak és a nők esetében egyaránt a megyeszékhelyen kívüli többi városban volt a legmagasabb 2011-ben a gazdaságilag aktívak népességen belüli aránya. Az inaktívak és az eltartottak részesedése a községekben meghaladta a városokét mindkét nem esetében. Nógrád az országban. A gazdaságilag aktív népesség aránya országosan 45, megyénkben 43%. A foglalkoztatottak aránya 5,1%-ponttal alacsonyabb, a munkanélkülieké 2,4%-ponttal magasabb volt az országos átlagnál a 2011-ben. A száz foglalkoztatottra jutó gazdaságilag nem aktívak száma 2011-ben 165 fő, ami jóval meghaladta az országost (138 fő). 1.7. Nemzetiségek száma és aránya 2011-ben megyénkben 20,3 ezer fő (a népesség 10%-a) vallotta magát a 13 hazai nemzetiség közül valamelyikhez tartozónak, 34,3%-kal több, mint 2001-ben. A nemzetiséghez tartozók 76%-át a romák alkották. A 2001. évihez képest számuk 56%-kal emelkedett, így a megye népességének 7,7%-a vallotta magát romának. A szlovák nemzetiség a megye népességének 1,4 százaléka. Számuk 18%-kal csökkent tíz év alatt. A 1,4 ezer fős német nemzetiség a megye népességének 0,7%-a, ami a nemzetiséghez tartozók 6,8%-a. Számuk 15%-kal bővült 2001-hez képest. Településtípusok szerint a hazai nemzetiséghez tartozásról nyilatkozók 76%-a a községekben élt. A településen belül a legmagasabb arányban Karancsságon (52%) és Szirákon (41%) vallották magukat roma nemzetiségűnek a válaszadók. Magas, 30%-ot meghaladó roma hányad jellemezte még Kállót, Litkét, Márkházát, Nagybárkányt, Nógrádmegyert, Sóshartyánt és Szilaspogonyt. E településeken a száz nőre jutó élveszületett gyermekek száma 185 feletti, és általában alacsony a 70 éves és idősebbek népességen belüli aránya. �TÁRSADALOM 92 Nógrád az országban. Magyarország népességének 6,5%-a (644,5 ezer fő) vallotta magát 2011-ben valamely hazai nemzetiséghez tartozónak. A roma nemzetiséghez tartozók a legmagasabb arányban Borsod-AbaújZemplénben (8,5%), Szabolcs-Szatmár-Beregben (8%), Nógrádban (7,7%), valamint Hevesben (6,3%) voltak jelen – ahogy az olvasható többek között a KSH nógrádi megyéről készült népszámlálási kötetében.4 2. A népesség gazdasági és társadalmi környezete A nógrádi népesség fentebb vázolt drámai csökkenése és kedvezőtlen szerkezeti összetétele a megye sajátos gazdasági és társadalmi viszonyai – mint adott feltételrendszer keretei – között következett be. Ezért ez utóbbiakat is szükséges – legalább néhány fontos faktora alapján – bemutatni, hiszen az anyagi javaknak a népesség (aktív korú hányada) előállítója és felhasználója is egyben. Ebben az összefüggésben azt mondhatjuk: a népesség mindennek az oka és az okozata (következménye) is. 2.1. Gazdasági potenciál és teljesítmény Nógrád gazdasági hanyatlása – éppúgy, mint népességfogyása – az 1980-as években kezdődött (ha eltekintünk a szénbányászat 1960-as évek végén meglódult visszafejlesztésétől). Az 1989/90-es rendszerváltás utáni időszakban – a termelőágak visszafogott produktumának következtében – lényegében „csak” folytatódott. Részben erre utalnak a legújabb etap alábbi táblázat szerinti adatai is: Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) régiós és országos összehasonlításban Területi egység Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Magyarország 2010 1 653 1 874 1 221 1 637 2 722 2016 2 543 2 603 1 566 2 394 3 609 Index: 2016= 100, 0 153,8 138,9 128,3 146,2 132,6 1 főre jutó GDP az országos % -ában 2010 2016 60,7 70,5 68,8 72,1 44,8 43,4 60,1 66,3 100,0 100,0 Forrás: KSH Táblák (STADAT) Idősoros éves, területi adatok. Általános gazdasági mutatók. https://www.ksh.hu/stadat_eves_6_3 (Saját szerkesztés és számítás) 4 A fenti – általam kiemelt – [1.1-1.7] részek forrása: KSH 2011. évi népszámlálás 3. Területi adatok 3.13. Nógrád megye Központi Statisztikai Hivatal, Miskolc, 2013. 9–25. �TÁRSADALOM 93 A táblázat viszonyszámai beszédesek: Nógrád pozíciója nemhogy az országban, de az „észak-magyar” régióban is tovább romlott, a megyék közötti utolsó helyét pedig immár mintha örökbérlettel birtokolná. Nem különbek az egy főre jutó GDP komplex mutatójától más fontos, fajlagos gazdasági jelzőszámaink sem. Így például az egy főre jutó beruházási teljesítményérték (2017. I–III. negyedévben) az országos átlagértéknek (ez utóbbit 100,0%-nak tekintve) mindössze 29,5%-a volt. Ugye megdöbbentő? Ám az egy lakosra jutó ipari termelési érték is csak 71,4%-a az országosnak. Az építőiparunk egy leépült ágazat képét vetíti elénk: fajlagos mutatója kirívóan alacsony, 23,8%-a a hazai átlagnak. Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma Nógrádban 123 az országos 175tel szemben, a külföldi tőke nagysága elenyésző, a tudásbázis, az innováció csak halovány káprázat. A fentebb sorolt gazdasági potenciál és teljesítmények – mint elvileg domináns mozgatóerők – alapján vajon ki tudná megmondani, mikor és hogyan dinamizálható a GDP előállítása megyénkben? Mert az utóbbi nélkül utolérési effektusról, népességmegtartó-képesség javulásáról nem is álmodhatunk. 2.2. Társalmi viszonyok; életkörülmények, életminőség Amíg a népesség életminőségét rontja a népesség elöregedése, addig az aktív korú népesség krónikus betegsége a csaknem három évtizede kirobbant munkanélküliség. Az alábbi adatsor szemléletesen mutatja a megye pozícióját: Jelesül azt, hogy Nógrád ma is az egyik legrosszabb munkaerőpiaci helyzetben lévő térség az egész országban. Munkanélküliségi ráta, régiós és országos összehasonlításban 2017. I–III. negyedév Megnevezés BorsodAbaújZemplén Heves Nógrád megye Munkanélküliségi ráta (%) 5,3 5,3 7,2 ÉszakMagyarország Ország 5,6 4,1 Forrás: KSH Táblák (STADAT) Évközi, területi adatok. Megyénkénti adatok https://www.ksh.hu/stadat_evkozi_6_6 (Saját szerkesztés és számítás) �TÁRSADALOM 94 Az életkörülmények meghatározója a pénzjövedelem, amelynek domináns összetevője – az aktív korúak esetében – a kereset. A keresők relatív helyzetét az alábbi táblázat adatai jól érzékeltetik: A teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete telephely területe szerint, régiós és országos összehasonlításban Területi egység Borsod-AbaújZemplén Heves Nógrád ÉszakMagyarország Magyarország Index: 2010= 100, 0 Bruttó átlagkereset az országos %-ában 2010 2016 2010 2016 169 044 178 267 158 118 206 913 235 828 197 237 122,4 132,3 124,7 83,8 88,4 78,4 79,9 91,0 76,1 170 007 201 743 213 110 259 038 125,4 128,4 84,3 100,0 82,3 100,0 Forrás: KSH Táblák (STADAT) Idősoros éves, területi adatok. Társadalom https://www.ksh.hu/stadat_eves_6_2 (Saját szerkesztés és számítás) A fentiek szerint a nógrádi átlagkereset 2016-ban az országos átlagtól csaknem havi 62 ezer forinttal, 24%-kal alacsonyabb és a keresők pozíciója rosszabb, mint 2010-ben volt. Nagyjából hasonlóan lehangoló a kép más – nyugdíjak és egyéb – jövedelem-összetevők alapján is. A társadalmi viszonyaink szereplői és alakítói a nemzetiségek. Közülük a romák száma a két utóbbi népszámlálás között Nógrád megyében az országos átlagot is meghaladóan, 56%-kal nőtt. A romák aránya a magyar népességen beül országos szinten 1,2%-ról 3,2%-ra, Nógrád megyében viszont 4,5%-ról 7,7%-ra emelkedett. Ez azért is különösen figyelmet érdemlő, mert a cigányság aktív korú tagjai felülreprezentáltak a munkanélküliek között. „A magyarok száma és aránya csökken, míg a kisebbségeké – egy-két kivételtől eltekintve – nő. Szinte minden szempontból elkülönül a többi hazai nemzetiségtől a roma népesség, akik elsősorban természetes szaporodásuk, illetve erősödő öntudatuk miatt gyarapodtak.”5 „Az is bizonyos, hogy a [...] magas gyerekszám miatt gyorsan 5 dr. Tátrai Patrik 2014. Etnikai folyamatok Magyarországon az ezredforduló után. In: Területi Statisztika, 54 (5): 506–523. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2014/05/tatrai.pdf, 506. �TÁRSADALOM 95 növekszik a cigány népesség száma és az ország népességéhez viszonyított aránya.”6 Miután pedig a roma népesség minden gazdasági, társadalmi, egészségügyi, iskolázottsági (stb.) mutatója a magyar nemzetiség és népesség mutatóinak átlaga alatt van, evidens következmény, hogy a cigány nemzetiség számának és arányának növekedése – óvatosan fogalmazva, senki érzékenységét nem sértve – aligha javítja a helyi gazdaság és társadalom pozícióit. A fentebb vázolt tendenciák alapján fennáll a veszélye egyes nógrádi települések elszegényedésének és elnéptelenedésének is. Egy szociográfiámban már 2005-ben utaltam az elszegényedés terjedésére, amit itt és most nem tudok kifejteni, de dolgozatom néhány sorát – amelyben a szegények közé tartozókat felsorolom – citálhatom: „... az utóbbiak közé elsősorban a munkanélküliek, a kisnyugdíjasok és járadékosok, a többgyermekes családok jó része és a cigányság többsége tartozik – az országban éppúgy, mint Nógrád megyében. Kimondhatjuk, mert nem is titkolhatjuk: a szegénység mai valóságunk szomorú szelete, szerves része lett.”7 Tizenkét év után hozzáfűzhetem: „nevezettek” Nógrádban megerősítették pozíciójukat. Rövid összegezés, néhány további következtetés Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett drámai mértékű népességfogyás és a lakónépesség szerkezetének kedvezőtlen irányú változásai Nógrád megyében kitapintható összefüggésben voltak/vannak a gazdasági és társadalmi környezet változásaival. Mindebből is következik, hogy a „helyi hatalmak” egyik legfontosabb feladata (lett volna, lenne) a népességmegtartó képesség javítása, a gazdasági aktivitás és teljesítőképesség növelése. Hogy ennek érdekében milyen intézkedések születtek és azok milyen eredménynyel jártak, az már egy másik dolgozat témája lehetne. (Amennyiben indirekt módon ki nem derül már ebből a tanulmányból is.) Nógrád megye gazdasági hanyatlásának összetevői, megyénk pozícióvesztésének okai a mai napig sem feltártak teljes körűen. Alig esett szó például az egykori állami, politikai vezetés vagy 1990-től a helyi önkormányzatok szerepéről, felelősségéről. Tudom, eső után késő a köpönyeg, 6 7 Kemény István: A magyarországi cigány népesség demográfiája http://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/viewFile/615/427 Baráthi Ottó 2005. A szegénység (Mai valóságunk szomorú szelete). In: Forrás 37. évf. 2. sz. 81–91. http://www.forrasfolyoirat.hu/0502/barathi.html �96 TÁRSADALOM utólag nem is lenne elegáns mindent az említettek nyakába varrni. Az azonban a fentiek alapján is feltételezhető: az érdekérvényesítő képességből eleddig is kevesebb figyelem jutott a gazdaság menedzselésére. Amennyiben pedig ez a szemlélet, felfogás és gyakorlat nem változik, a helyi gazdaság, benne a termelő szféra nem kap több figyelmet, nagyobb támogatást, és nem fejlődik érzékelhető módon, akkor a népességmegtartó képesség nem javulhat, ellenkezőleg, a népességcsökkenés még gyorsulhat is, az említett strukturális változások következményei pedig kiszámíthatatlanok lesznek. „Csak a gazdaság lehet és kell legyen az a fundamentum, amire lehet építeni, és amelyen aztán – amennyiben megteremtődnek a financiális feltételek – a kultúra felvirágoztatható. Esetenként úgy tűnik, szűkebb pátriánkban még mindig nem tudatosult ez a meglehetősen triviális közgazdasági alaptörvény.”8 Mindent egybevéve úgy vélem, hogy az országos átlagnál rosszabb kondíciókkal rendelkező Nógrád megye belátható időn belül nem közeledhet jelentősen az „adekvát középhez”. Eltérő múltja és kedvezőtlen adottságai miatt is még egy jó ideig be kell érnie a jelenlegi státuszával, jó esetben az önmagához viszonyított szerény ütemű fejlődéssel. Sajnálom, hogy a csaknem tíz évvel ezelőtti megállapításomat folyamatosan csak szajkózhatom: „Nógrád megye gazdasága legyengült állapotából csak önerejére támaszkodva aligha tud lábra állni. A fokozatos felzárkózást a központi fejlesztési támogatások eddiginél jóval hatékonyabb felhasználásával, a gazdaságkorszerűsítés és munkahelyteremtés korszerű technikáival (innováció, kooperáció, klaszterek stb.) és széles körű összefogással is csak hosszabb távon tudom elképzelni.”9 Az új információk alapján – még hosszabb távon... A szerző a cikkét vitaindítónak szánja. A szerkesztőség várja a hozzászólásokat, az észrevételeket, hasonló témájú cikkeket. 8 9 Baráthi Ottó 2017. i. m. 51. Baráthi Ottó 2010. Nógrád megye gazdasági-társadalmi folyamatainak főbb jellemzői a rendszerváltás után. In: Területi Statisztika 4., 438–452. http://www.ksh.hu/ docs/hun/xftp/terstat/2010/04/barathi.pdf �SZEMLE 97 BECSY ANDRÁS Reneszánsz utazás fiakkeren és repülővel Diószegi Szabó Pál: Mintha az Idő is tükörbe nézne Egy film forog előttem. A nagyváros főterén, ahol rengeteg ember suhan el, néhányan aktatáskával munkába, mások megpakolt nejlonszatyorral hazafelé, egy padon ülő emberre leszek figyelmes. Ez a fura, öltönyös figura ráérősen mustrálja a forgatagot. Majd a beúszó felhőkre lesz figyelmes, megbámulja a szemközti ház második emeleti ablakába kihelyezett virágokat. Ül. Szemlél. Diószegi Szabó Pál negyedik verseskötete, amely 2017-ben a Hungarovox Kiadó gondozásában a Mintha az Idő is tükörbe nézne címmel jelent meg, épp ilyen költészeti magatartással kapcsolódik a világhoz. Nem törődik semmiféle kánonnal, nem kapcsolódik semmilyen irodalmi csoportosuláshoz, ízlésirányhoz. De nem konfrontálódik. Egyszerűen tudomást sem vesz róluk. Ez a költészet öntörvényű. Vonzó és zavarba ejtő. Pusztai Virág grafikus zseniális munkája csalogatja az olvasót a boltba. Nem oldódik fel a külső, globális világban, hanem épp fordítva. Belső világa nő mindenséggé, és az olvasó általa fedezhet fel egy új világot. Nem várja a csodát, hanem észleli a csodát. Megmutatja, hogy már velünk van a varázslat. Egy asszony kékes szemében, egy virág illatában, egy hang zsongásában él a káprázat. Nekünk csak az a dolgunk, hogy felfedezzük azt. Ebben segít bennünket Diószegi Szabó Pál új kötete. Diószegi Szabó Pál jogász, történész, bizantológus. A nyugati és a keleti gondolkodás kapcsolódik össze világszemléletében. A tipikusan ázsiai eredetű pentaton népdalaink, a japán haiku, az antik, a Karoling-kori és a késő középkori líra, illetve a modern amerikai és európai zenevilág együtt él, összecseng kötetében. Shakespeare, Villon, Puskin, Tömörkény köszön ránk a versek olvasása közben. A mai kor tudományos embereit, közszereplőit is megszólaltatja. Csapong a múltban és a jelenben. Az égieket és a földieket is megidézi Diószegi Szabó Pál. Az író játékba hív bennünket. Könnyeden ugrál a legszigorúbb versformák között (szonett, leoninus), és más művészeteket is belesző írásai- �SZEMLE 98 ba. Kapcsolódási pontokat talál a zeneművészet (blues, nóta, keringő), a népművészet (népdal), képzőművészet (Klimt) és az irodalom között. Időben és térben is kitekint. De mondanivalója nem szolgai utánzás. Bene Zoltán író mutat rá, hogy „a tradicionális formákat a szerző mai tartalommal tölti meg és ki”. „Kötött formák, lüktető metrumok, mai fülnek szokatlan verszene. Mintha a reneszánsz levegője áramlana ezekből a versekből” – írja a versekről Simai Mihály költő. Diószegi Szabó könyve egy saját és sajátos, a mai világot leképező Carmina Burana. A kötetet hat ciklusra bontotta. Az első szakasz a Lélek-masszázs címet viseli. A költemények a szerelemről szólnak. Az érzések rapszódiája ez a ciklus. Kifordítja és befordítja benyomásait. Vizsgálja. A rá oly jellemző megszakításokkal, töredezettséggel még jobban érezzük a lélek vívódásait. A nyugalomból, a révből indulunk: Hulló levél kezed kezemben, megérint erezeted; mint ős(z)i dallam önfeledten fülembe fúj a leheleted. Partod értem. …és a szerelem tajtékos vizeire érkezünk: Elköszönnél, s még maradsz, helyben állva is haladsz? Lábad nyomát itt hagyod, szájamon is illatod! Nincs ez másképp következő ciklusaiban sem. A Trubadúrvarázs című ciklusnak kitüntetett helye van a köteten belül. Versei Gáspár Ferenc két idősíkban játszódó, Janus Pannoniusról és egy kitalált(?) magyar trubadúrról szóló történelmi regényéhez írt versbetétek. A mai kor eszmélése mellett egy reneszánsz utazásról is beszélhetünk. A kötetet lezáró, Egy erdélyi asszony kezéről című ciklus már a búcsúzás melankóliáját és egyben meghittségét vetíti elénk. Távolodunk, közelítünk. Egymást vonzza szerelmünk? Ellipszis pályán zuhanunk, amit el nem eresztünk. Reméljük, hamarosan ismét egy újabb kötettel ajándékoz majd meg bennünket Diószegi Szabó Pál. Ez persze önzés. Szeretünk időn és téren át utazni, lebegni ég és föld között, cívódni, sírni, örülni. Ehhez kellenek Diószegi Szabó versei. (Hungarovox, Bp., 2017) �SZEMLE 99 BAKONYI ISTVÁN Agócs Sándor: Lepkék a könyvtárszobában Agócs Sándor ritkán megszólaló költőink egyike. A Lepkék a könyvtárszobában a szerző hatvanadik életévében követi hat esztendővel ezelőtti, Ördöglakat a számon c. kötetét. Tegyük gyorsan hozzá, hogy az önálló könyvek mellett Agócs fő tevékenysége a könyvkiadás a lakitelki Antológia Kiadó élén, és bibliográfiákat, különböző, a közélettel foglalkozó kiadványokat szerkeszt és tördel igen nagy számban. Természetesen abban a szellemiségben, amely a rendszerváltást előkészítő, s ma már legendás hajdani sátorhoz köthető. Szerencsére a lírikus is tovább él benne, és ennek ékes bizonyítéka ez az új kötet. Az 1980 óta publikáló költő legújabb termése, legfőképpen szülei emlékére. Alexa Károly írja az utószóban: „…Igen: minden vers legyen vallomás arról, hogy a költői szó egyszerre ajándék és a teremtés meghódítandó eleme. Hogy a szóval szembe áll a költő – akinek élete van, hazája van, létideje van –, azaz a költőnek benne kell állni a szóban. Hogy a létezés tereit a szavak zárt belső világába tudja átmenteni.” És az az igazság, hogy Agócs Sándornak különös érzéke van ehhez az átemeléshez. Létezése tereihez tartozik nemzeti hovatartozása, a szeretteihez fűződő viszonya, a szülőföld tája, egész tevékenységi köre. Jellemzi egyfajta plebejus szemlélet, és ennek következtében az irodalmi divatokkal nem törődik, járja a maga útját. Szellemi rokona és utóda a Heteknek és a Kilenceknek, s ezen belül a tájhaza is különös jelentőségű nála, ebben pedig Buda Ferenc vagy Lezsák Sándor lírája a meghatározó hatás. A szülők emlékének ajánlott kötet pedig a hűség és a sorsvállalás verses dokumentuma. Az ősi hagyomány szűrődik át gyakran modern megszólalásban, erőteljes versbeszédben. Pl. a mai Szarvasűzőben: „…Egy közülük szerencsésen / Rohant a negyvennégyesen / Csattant s nem is nézett hátra / Autómat tönkrevágta…”. Vagy a Balladás ének 2011-ből: „sötétben jön és / sötétben megy el / a poklok poklát hozza / kínokat növel // a halálba �100 SZEMLE táncoltatott / lány vére hull / közétek – / bánat csorog át a szíven / amíg csak élek…” Így igazolódik, hogy költőnkhöz igen közel áll a folklór és a dalok, a balladák világa. S ez a költői világ hitelesen tudja tükrözni a szenvedést, a korszak kegyetlen és gonosz játékait, az igazságtalanságokat, amelyekből a költő családja igencsak megkapta részét az ötvenes években, az ávósok uralmának idején. Ily módon természetes, hogy ennek a költői világnak meghatározó elemét adják a nemzeti sorskérdések vagy éppen az Agócs pályáját is meghatározó Serfőző Simon jelezte „sintér idő” oly sok átka. S ha már szó esett a tájhazáról vagy azokról, akikkel sorsközösséget vállal a költő, akkor idekívánkozik a Kiss Benedek 70 c. vers is, ahol a már jelzett folytonosságot bizonyítják a sorok. Egy szép részlet innen: „…fakasztottál dalt elégszer / homokból kőből / megosztott lett ez a világ / mégis erőből // vagyunk idevetve s némán / töretünk kerékbe / itt volna az idő most már / pihenned végre…” – írja az idősebb pályatársat köszöntve. Tematikailag idekapcsolódik a Memento és a Memento II., amelyekben csak nevek állnak, s e nevek képeznek különös élményt. Csupa halott, csupa olyan ember, akiknek mindegyike fontos szerepet játszott Agócs Sándor életében és szellemiségében. Családtagok, költők, írók, tudósok, forradalmárok stb. Különleges emlékállítás. Mert egyre többet emlékezik az ember, szemben a múló idővel. Emlékezni kell a jobb (vagy rosszabb) időkre, visszapillantván a jelenből, amikor az is megeshet, hogy egyesek szemében vétek magyarnak lenni. (Szégyen) Velük szemben állnak az „önérzetes konok szégyenteljes / magyarok”. És ebben nincs semmi kirekesztés. A kirekesztőket nem errefelé kell keresnünk… Álljon itt viszont a Gyűrött térkép nyolc sora: „Belénk törölte lábát rendesen / a huszadik század / Fej fölé emelt gyűrött térképen / idegenek vacsoráztak // Pontosan ugyanazt csinálja most / a huszonegyedik / Orrát piszkálva üvölt Chon-Bendit / Tavares és Reding”. Nem marad ki tehát a napi politika sem, illetve annak brüsszeli vadhajtásdömpingje… Ez bizony a borzasztó világ „egyenes adása”… Akkor is, ha azt írják az egyik tévében főcímnek, hogy „Egyenesben”. Természetesen vannak olyan Agócs-versek is, amelyekben könnyedébb sorokat talál az olvasó. Már-már frivol, rendhagyó születésnapi köszöntőjében például, amelyben „Faragó Lauráné Szakolczay Lajost” ünnepli a jeles irodalomtörténész hetvenedik évfordulóján. Frappáns befejezése: „…»puha kötés nem túl szép könyv…« / sajnálom de nem lehet más / fájdalmas de pénz híján majd / koporsód lesz keménytáblás”. Amúgy az élcelődésnek remek hagyománya van a magyar irodalmi életben, hogy csak Karinthyék, �SZEMLE 101 Kosztolányiék hajdani szellemi csetepatéira gondoljunk! Mondanunk se kell, hogy mögöttük ott a barátság, a szeretet… S hogy megint másról szóljunk: megkapó műveket találunk az időközben íróvá vált édesanyja, Agócs Máténé Csernók Margit sorsával kapcsolatban. (Az idős asszony néhány évvel halála előtt tette közé emlékírását Minden ideköt címmel, amelyben a meghurcolt család történetét olvashatjuk, puritán, nemesen egyszerű és nagyon hiteles stílusban.) A versek Csoóri Sándor híres, Anyám szavai c. művéhez fogható, emlékezetes alkotások. Az anyáról, aki messze túl a nyolcvanon is a kertjére volt büszke, a mindhalálig alkotó, tevékeny ember szép példájaként. (Nézzétek meg a kertet!) A sokat szenvedett és próbált asszony szavait pedig így idézi többek között a költőfia: „…sose gondoltam volna hogy / a világ így kifordul magából / s irtózik még a saját szagától is / ahogyan otthon / én se vagyok senki…” A férjét gyászoló feleség jajkiáltása hallik ki ezen szavakból. (Sose gondolta volna) Mindezekhez tartozik a kötetzáró szép búcsúztató is, amelyben Agócs maradandó emléket állít azok után, hogy a kiüresedett ház azt jelenti, hogy „…MOSTANTÓL / NINCS HOVÁ HAZAJÖNNI…” (Az üres ház előtt) Ezt követi az Örökmécs-kísérletek drámai szövege. Felidézi az anya halálát, a fiú fájdalmát, a temetést. A nagy magyar siratók egyike ez a mű. „…Mindent ott hagytunk egykor / a leheletünk ráfagyott a földre / magamban bíztam eleitől fogva / és most lepkeszárny présel / a jövőbe”. És kész a leltár, ráadásul egy József Attila-i vendégsorral, s így lesz rendkívül összetett jelentésű ez a mementó. S a fiú tovább viszi szülei, ősei örökét. Lírában, társadalmi vállalásban, a tiszta erkölcsben. Van úgy, hogy keserűen néz szembe a puszta léttel: „…AZ ÉLET A HALÁLOS KÓR / NEM A VEREM…” (Elvetélt ünnep) Versbeszéde természetes, így hát közérthető. A társalgási stílus műbe emelésétől sem tartózkodik. És van úgy, hogy egy legendás előd bőrébe bújva ír a jelenről: „…új barbárok jönnek fürdenek a borban…” (Balassi Bálint éneke 2015-ből) A Két életet éltben pedig a korán elhunyt költőtársat, Turcsány Pétert siratja el. A kötetcímadó nagy mű pedig egyfajta ráfelelés Vörösmarty halhatatlan „könyvtárversére” a mai időkből. A romantika ma, kevésbé romantikus versutódjában. Szerinte tétje van a versnek. Jó, hogy így gondolja, hiszen ezáltal válik igazán hitelessé, olyan költővé, akinek igencsak van mondandója korunkhoz. S tán a jövendőhöz is. (Kairosz Kiadó, 2017) �SZEMLE 102 CSONGRÁDY BÉLA Tisztelet az elődöknek Várkonyi-Nickel Réka: Rimaiak a gyárak völgyében 1961-ben Salgótarjánban forgatták a helyi témájú Megöltek egy leányt című filmet, amelyet Solymár József forgatókönyvéből Nádasy László rendezett a nógrádi megyeszékhelyen Pap Éva és Végvári Tamás főszereplésével. A dráma arról a megosztottságról, viszályról szól, amely a város acélgyári és bányatelepi része között olyannyira elmérgesedett, hogy a gyári Sanyiba szerelmes bányai Ilonkát egy lövés halálra sebezte. Sokáig egy valóságos – ma már csak fénnyel jelző – sorompó is állt az acélgyári út elején mintegy szimbolizálva, hogy ott egy másik városrész kezdődik. S ez valóban így volt, merthogy a kolónia évtizedeken át kétségkívül külön életet élt: abban a sajnálatos összefüggésrendszerben is, ahogyan az a filmben megörökíttetett, de még inkább pozitív értelemben. Az északi telep társadalma ugyanis a huszadik század közepi államosítás előtt jóval fejlettebb szintű volt a város többi területéhez képest. E jelenség meghatározó tényezője – mint Várkonyi-Nickel Réka Rimaiak a gyárak völgyében című, Egy salgótarjáni munkáskolónia társadalma az államosítás előtt alcímű, közelmúltban megjelent könyve is bizonyítja – a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. tevékenységében keresendő. Erre utalnak dr. Bali János etnográfus, kulturális antropológus előszóbeli gondolatai is, amelyek szerint a kötetet Szabó Zoltán nevezetes észak-magyarországi témájú szociográfiája, az 1938-ban megjelent Cifra nyomorúság ihlette: „…A táj képe csak Petőfi után, a múlt század második felében változott meg és ha van magyar vidék, melyet a hozzánk már felemásan érkező kapitalizmus átalakított, akkor Nógrád e része ilyen. A szén, mely békésen pihent sokáig a regényes hegyek alatt, csak néha adván babonás parasztoknak rejtélyes jeleket, beleszól a tájkép átalakulásába. A romantikus, elhagyott, romokkal koronázott vidék hetven esztendő alatt teljesen megváltozott és ipari tájjá vált.” Ezen idézet kiegészítéseként Bali János is azt hangsúlyozza, hogy e �SZEMLE 103 könyv „egy város, sőt egy egész térség életében, a több mint száz éven keresztül legfontosabb társadalom- és életmódszervező intézményéről, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. acélgyárról, annak munkáskolóniájáról szól.” A szakember örömmel állapítja meg, „hogy az 1990-es évektől megszaporodtak a magyarországi nagyipari munkásság helyi közösségeiről szóló történeti, néprajzi és antropológiai írások.” E tendencia megerősödésében „nagy szerepe volt Paládi-Kovács Attila akadémikus kutatói és tudományszervezői munkálkodásának…” Várkonyi-Nickel is egyike azon fiatal értelmiségieknek, akik – e szellemiségtől bátorítást, ösztönzést kapva – tanulmányaik egy részét, illetve doktori értekezésüket ilyen jellegű kutatásoknak szentelték. S miután sikeresen megvédte disszertációját, annak szerkesztett változata a Magyar Néprajzi Társaságnak köszönhetően most könyvformátumban is megjelenhetett. Az persze idejekorán leszögezendő, hogy a szerző azért is kötődik szorosan, nemcsak intellektuálisan írása tárgyához, mert édesapja s nagyszülei – utóbbiak a mai napig az egykori gyárhoz vezető úton laknak – révén személyesen érintett, ha úgy tetszik, érdekelt e témakörben. S erről a mély érzelmi viszonyról a bevezetésben tájékoztatja is az olvasókat: „Már gyermekként szerettem hallgatni a családi anekdotákat a gyárról és a gyári kolóniáról, hiszen családom férfi tagjai négy generáción keresztül dolgoztak az acélgyárban. Saját emlékeik szerint mindig arra törekedtek, hogy pontosan, precízen, nagy szaktudással végezzék munkájukat és cserébe jólétben, társadalmi megbecsülésben éltek. Visszaemlékezéseiket – amelyek közé a családon kívüli interjúalanyok élményei is beletartoznak – hallgatva nem hagyott nyugodni a kérdés: vajon mennyit szépít az idő az emlékeiken? Mit rejtenek a hivatalos dokumentumok? Hogyan viszonyulnak a gyár működése alatt keletkezett hivatalos iratok a visszaemlékezők által elmondottakhoz?” E kérdések megválaszolásának egyik feltétele az alapos felkészülés, számos tudományterület összehangolása, gazdag hazai és nemzetközi szakirodalmi, módszertani háttér, adatbázis, sajtóanyag feltárása, megismerése volt, s csak ezek után következhetett a több évig – 2008-tól 2016ig tartó kutatómunka, illetve az adatrögzítés és feldolgozás. Az objektív forrásokra azért is volt – és van – szükség, mert a kérdőívek „vallomásai”, a beszélgetőpartnerek eltérő benyomásai, alkalmasint traumái olykor áthatolhatatlannak tetsző falként magasodnak napjaink és a múlt közé. A szerző a munkásság – mint tömegében meghatározó réteg – életkörülményeinek, -módjának elemzése során a salgótarjáni acélgyár szocialista átszervezés előtti működésére fókuszált, vagyis az 1930-as évek végétől a következő évtized közepéig tartó időszakot állította érdeklődése, figyel- �104 SZEMLE me középpontjába. Ez azonban nem „mentette fel abbéli kötelezettsége” alól, hogy áttekintse a gyáralapítás 19. századi mozzanatait, majd a második világháborúig terjedő – az első világégés és Trianon által befolyásolt – tendenciákat. Sőt – nagyon helyesen – e folyamatot beillesztette Salgótarján bányászat- és ipartörténetébe, az 1922-ben várossá nyilvánított település polgárosodásának, infrastrukturális fejlődésének egészébe. A könyv mondandójának gerincét A vállalat szerepe a munkásság életében, a Közösségi élet és magánélet a kolónián, illetve a Kitekintés című három, viszonylag nagy terjedelmű fejezet képezi. Ezek azonban további „beszédes” elnevezésű, illetve tárgyú részekre tagolódnak. Többek között szó esik a társadalombiztosításról (betegség, baleset és nyugdíj felosztásban), a vállalati gondoskodás terepeiről, a munkásjóléti, egészségügyi intézményekről, az acélgyári munkások életszínvonaláról, a különböző juttatásokról (lakás, szén, tűzifa, villany, föld, egyéb), a munkakörülményekről, a képzésről, a nevelésről, a munkáslakásokról, a telepi hierarchiáról, a közösségi és magánélet színtereiről, megjelenési módjairól, a viselkedési normákról, a családi életről és a gyermekvilágról, a vallásosságról, az utcaképről és a köztisztaságról, az öltözködés, a szabadidő eltöltésének lehetőségeiről, a sport és a kulturális élet kérdésköréről. Mindegyik érdekes, sőt tanulságos olvasmány, valamennyi sokat mond életmódról, szokásokról, a rimaiak önképéről, identitástudatáról, a dinasztiákról s az acélgyáriak elhelyezkedéséről Salgótarján szélesebb társadalmában. Máig tartó hatását tekintve azonban a vallásosság, az iskola és a kultúra ügye részletesebb kiemelésre is érdemes. A város és a gyár valláserkölcsi alapon álló vezetői 1927-ben kezdték el a tárgyalást a legnagyobb lélekszámú római katolikus közösség új hitéleti helyének megépítéséről. A napjainkban is sokak által látogatott templomot – amelyet 1936. május 17-én avattak fel – a munkások védőszentje után neveztek el Szent Józsefről. Az rt. országos szinten és Salgótarján településen belül is jelentős mértékben hozzájárult az oktatás intézményi kiépítéséhez. Már a 19. században is volt az acélgyári telepen elemi és iparostanonc-iskola. Az 1929. november 5-én felavatott új, modern berendezésekkel ellátott elemi iskolát – amelyet a gyár tartott karban és tisztán – a tanfelügyelők országos szinten is példaértékűnek minősítették. Képesítés nélküli pedagógus sohasem dolgozott a társulati iskolákban. A már évtizedek óta, s manapság is Petőfi Sándor nevét viselő általános iskola hovatovább egy évszázada egyike a város legszebb épületeinek. 1878-ban alapult az acélgyárhoz köthető első kulturális szerveződés, az „Altiszti és munkás olvasókör”, akkori nevén a Lesenverein. A Salgótarjáni Gyári Tiszti Kaszinó �SZEMLE 105 1888. január elsejével kezdte meg működését. Az olvasót és a kaszinót zárt híd kötötte össze, amelynek alkalmankénti megnyitása a munkások irányába tett szimbolikus gesztusnak is volt tekinthető a vállalatvezetés részéről. Az olvasóegylet felügyelete mellett 1879-ben alakult meg az acélgyári zenekar, 1892-ben pedig a dalárda. Mindkettőnek van utódja még napjainkban is egyrészt Bányász-Kohász Fúvószenekar, másrészt Bányász-Kohász Dalkör néven. Külön fejezetet képez az olvasóegyletből kinőtt – országosan is első – munkás-színjátszócsoport, amely 1887. június 19-én a tekepálya szabadtéri helyiségében mutatkozott be Gerő Károly Vadgalamb című darabjának magyar nyelvű színre vitelével. A műkedvelő, öntevékeny színjátszás fellegváraként számon tartott műhely később, az 1848/49-es centenárium idején Petőfi Sándor nevét vette fel és a szocializmus első évtizedeiben színházpótló szerepet töltött be a városban. Ennélfogva a 2012-ben létrejött Zenthe Ferenc Színház joggal vezeti vissza gyökereit a Petőfi színjátszókig, annál is inkább, mert a már – mint a könyv is említi – 1939-ben a csoport élére került egy alig huszonhét éves rendező, Vertich József, aki társaival sok-sok éven át vezette országos sikerekre is a csoportot, s akiről jelen század elején Salgótarjánban színpadstúdiót neveztek el. Ez a szakmai közösség tekinthető a Zenthe Ferenc Színház közvetlen elődjének. A könyv mindegyik részfejezete lényegre törő, frappáns összegzéssel fejeződik be. A kötet elején helyet kapott a szerző munkáját segítő, néven nevezett személyeknek, közösségeknek kifejtett köszönetnyilvánítás, a végén pedig a forrásmegjelölések mellett a gazdag irodalomjegyzék olvasható. A címlapra – amelyet Szilágyi Levente tervezett – Spannraft Ágoston A salgótarjáni acélgyár látképe 1896-ban című, imponáló méretű olajfestménye került találó illusztrációként. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent könyv – amelyet Ispán Ágota Lídia szerkesztett – angol nyelvű summázattal zárul. Várkonyi-Nickel Réka munkája a nyilatkozók esetenként értelemszerűen elfogult, rimai büszkeséget tükröző véleményének közzététele mellett a tudományosság széles eszköztárának célirányos, tudatos alkalmazásával mindvégig az objektivitásra törekedett. Ugyanakkor minden sorából sugárzik az elődök munkája iránti tisztelet, a múlt megőrzésre, továbbéltetésre érdemes értékeinek megbecsülése. S érződik nem kis nosztalgia is a gyártörténet államosítás előtti időszaka iránt. A legnagyobb szomorúságot azonban – s nemcsak a szerző, hanem lényegében minden salgótarjáni lakos számára – az acélgyár, a későbbi, még nagyobb létszámú kohászati üzemek – a rendszerváltás utáni privatizáció „eredményeként” be- �SZEMLE 106 következett – fokozatos leépítése, majd megszüntetése jelenti. Erre utalnak Bali János meghatóan szép sorai is: „2014 februárjának végén, miután az akkor 143 éves salgótarjáni acélgyár végleg bezárt, az üzem nagykapuja mellett mécsesek és gyertyák jelentek meg. A munkásdinasztiák még élő képviselői átvirrasztották az éjszakát, ahogy egy százéves, számtalan dédunokát hátrahagyó családtag holtteste mellett szokás…” (Magyar Néprajzi Társaság, Bp., 2017) HANGÁCSI ZSUZSANNA Bűn? És bűnhődés? Grendel Lajos: Bukott angyalok A betűkedvelő embernek egy idő után lételemévé válik az olvasás, a tájékozódás, új történetek befogadásának, megélésének vágya. Némely esetben olyannyira, hogy lépten-nyomon azt keresi, mikor mélyedhet el, akár csak néhány perc erejéig egy vers, novella, regény hangulatában. Az ilyen embereknek gyakran már gyerekkorukban sajnálatos módon a kezükhöz tapad a könyv, és a tanítási óra alatt sem képesek letenni. Felnőtt korukban pedig még akár egy edzőterembe is elhurcolják magukkal aktuálisan kedvenc olvasmányukat. Képzelje csak el a kedves olvasó, amint emberünk egy napjainkban nagy népszerűségnek örvendő edzőteremben (tudják, ahol azok a középkori kínzóeszközökre emlékeztető gépek sorakoznak óriási tükrökkel fűszerezve) két izzasztó emelés, felhúzás között a lapokba mélyedve éli ki – a terembeliek szemében mindenképpen – különös vágyait. Én már láttam ilyen embert. A tükörben. Amióta edzőterembe járok és ott (is) olvasok, újraértelmeződött számomra a „jó könyv” fogalma. Jó könyv az, amit nehezemre esik letenni az edzőgyakorlatok között, és bár az edzés is nagy szerelem számomra, alig várom, hogy 4x12 súlyemelés után újra a kezembe vehessem. �SZEMLE 107 Grendel Lajos Bukott angyalok c. könyve ilyen volt. Talán meglepő lehet a könnyed hangsúly, az edzőtermi környezet említése pont ezzel a könyvvel kapcsolatban, aminek egyik olvasata a ligetfalui tragédia. Pozsonyligetfaluban a második világháború után több száz, egyes becslések szerint több ezer embert: magyar és német nemzetiségűeket mészároltak le, gyakran egész családokat. Azért említem ezt a napjainkban is méltatlanul keveset vizsgált történelmi eseményt, kibeszéletlen traumát, mert a könyvben konkrétan kevés szó esik róla. A regény egy történelemben kevésbé jártas olvasó számára is értékes olvasmányélménnyel szolgálhat. Magával ragadó, groteszk humorral átitatott, meglepett szemöldökfelhúzásokat és ingerült homlokráncolásokat idéző, abszurditásba hajló. Ezekkel a jellemzőkkel felruházva Grendel legújabb regénye beleillik eddigi írásai sorába. Ugyanakkor egy kicsit túl is mutat rajtuk. Az író gondosan őrzött külső szemlélői pozíciója, higgadt életlátása és a történet abszurditása miatt. A regényben nyoma sincs történelmi igazságszolgáltatást habzó szájjal követelő indulatoknak (bőven találkozunk velük a közbeszédben és ezt némiképp lemodellező közösségi portálokon fel-felbukkanó véleményekben, hozzászólásokban). Pont ez a könyv lényege: felszabadít bennünket az ítélkezés – valljuk be – fárasztó, határozottan problémás feladata, mondhatni nyűge alól. Az áldozat–bűnös kategóriák, szerepek a kor és perspektívák változásával módosulnak. Mi ezt a különös körforgást Grendel szemüvegén keresztül nézve kívülről figyeljük. A nemzeti érzésen és traumán felülemelkedő látásmód és láttatás véleményem szerint a regény legértékesebb sajátossága. „Vera agydaganatával kezdődött.” Ezzel a mondattal csöppenünk – in medias res – a könyv világába. Mintha a szeretett, oltalmat nyújtó nő biztonságot adó szerepének megrendülésével indulna meg egy visszatekintő, múltfeltáró folyamat. Újraélése mindannak, amit addig a boldog, nyugodt élet illúziója eltakarni látszott. Lőrinc, Vera férje, a könyv egyik kulcsszereplője, az asszonnyal történtek után Párizsba menekül. Lőrinc barátja, az elbeszélő csak évekkel később, a francia fővárosban tudja meg a „menekülés” okát. Lőrinc kizárólag ebben az idegen környezetben képes fölfedni élete titkait az elbeszélőnek, ahonnan a történések egy kreatív elme fantáziaszüleményének tűnnek csupán. „[V]agy ellenkezőleg, a rue de Bac még jobban felfedi a sebeket.” (190) A könyv gerincét Lőrinc élettörténetének elmesélése alkotja. Ugyanakkor Lőrinc nem csupán a saját történetét meséli el az elbeszélőnek párizsi lakásában, hanem – némiképp párhuzamba állítva a magáéval – az apósa életét. Tocsek, vagy szlovákosan: Toček a második világháború be- �108 SZEMLE fejezte után tér „haza”. Ez a megnevezés igencsak problémás számára 1945-ben. „Állt az újonnan megvont csehszlovák határon, és azt gondolta, erről elfelejtették értesíteni.” (35) „Tocsek csalódott volt. Valahogy úgy élt az emlékezetében, hogy csehszlovák hadsereg már évek óta nem létezik, csak szlovák. De Szlovákia is megszűnt. Szóval egy év alatt mintha kétszer fordult volna meg a föld, és Tocsek nem találta a helyét. Egy űr volt ott, egy roppant űr, amelybe belesétált, és ott az űrben mások voltak a játékszabályok, mint a valódi világban.” (37) A valódi világ alatt az ekkor mindössze tizennyolc éves Tocsek a háború világát érti, hiszen az utóbbi egy évben ezt élte, értette, tapasztalta. Az állandó fegyverszó, a halottak, sebesültek látványa, az éhezés, a tetvek jelenléte sokkal reálisabb volt számára, mint bármi más. Hazatérve idegen országba érkezett, de ez sem számított igazán. „Arra gondolt, hogy hamarosan betölti a tizennyolcadik életévét, és most, hogy a háborúnak vége lett, élni akar. Élni akar mindenáron.” (42) „Egy tizennyolc évesnek sokkal fontosabb az élet, mint a bátorság vagy a gyávaság.” (111) Az életkorra, ezzel járó tapasztaltságra vagy épp az élettapasztalat hiányára számos utalás történik a könyvben. Tocsek fiatalsága idején a pozsonyi titkárságon dolgozott; a kérdésre: pontosan mi is volt a feladata, a következő, kitérni igyekező, mentegetőző feleletet adja: „Alacsonyabb beosztásban dolgoztam. És ne felejtsd el, hogy húsz-huszonkét éves voltam, s hittem, hogy megváltom a világot. De a világ előbb-utóbb szamárfület mutatott nekem…” (74) A könyv szereplői mintha megduplázódnának. Megismerünk egy fiatal, illúziókkal, ábrándokkal teli Lőrincet és Tocseket és olvasunk egy cinikus, önmaga előtt is titkolózó, féligazságokat közlő és gyakori elhallgatásokkal beszélgető Tocsekről. „Mindig azt érzem, hogy az a fiatalember, aki én voltam, tulajdonképpen nem is én voltam. A marxizmus-leninizmus szelleme? Ugyan már. Álomban éltem.” (179) Lőrinc esetében szintén megfigyelhetünk egy kedvesen naiv fiatalembert és egy jóval cinikusabb középkorú férfit. A regény ilyen értelemben a felnőtté válás története is lehet. A tizennyolc éves Tocsekről így beszél Janák, Tocsek felettese, megmentője és mestere: „Igazán naiv vagy. Mint valami mezei virág. Szinte felkínálod, hogy rád tapossanak.” (63) Ez a kajla, mégis szimpatikus fiatalember a könyv lapjain válik felnőtté. Fiatal korában még minden fekete és fehér, egyértelmű és a történelmi események ellenére szép. Nem kell gondolkodni, Janák szava egyértelmű és sérthetetlen: „A rossz magyarokat lelövik, fiam. […] Meglátod, fiam, a kommunizmus csak idő kérdése. És a �SZEMLE 109 rossz magyarok mind reakciósok. A reakciósoknak pusztulni kell. Ilyen egyszerű az egész.” (47) Az élet egyértelműségébe, a csodás új világ jöttébe vetett hit minden ellentmondást és kegyetlenséget nemhogy eltakar, de eleve lehetetlenné tesz abban a miliőben, amit Janák teremt. Az eleinte fekete-fehér kép azonban egyre árnyaltabbá válik Tocsek életének és gondolkodásának vásznán. A kamaszkor a könyvben egyfajta fordulópontként jelenik meg: „…az ember kamaszkora előtt ártatlan. De a kamaszkora alatt vagy azon túl az ember – te vagy én, vagy bárki más a világon – hibákat követ el; úgy, hogy nem is fogja fel igazából e hibákat, csak később, amikor bűntudata lesz.” (191) Tocsek számára is elkerülhetetlen ez a kamaszkoron túli „megvilágosodás”. Törvényszerű, hogy csalódjon Janákban és a kommunizmus eszméjében. „Az elveszett illúziók nem csak romba döntenek. Az esetek egy-két százalékában új embert faragnak belőled. Komorat, cinikusat, önteltet.” (33) És felnőttet. „A felnőttkor akkor kezdődik, amikor az ember a bűn és az áldozat között nem képes különbséget tenni. Bűnös vagy? Áldozat vagy? Vagy mindkettő?” (22) Ekkor azonban már nem lehet megszabadulni a fiatalkori döntések következményétől: „…a szerepe fokozatosan ránőtt, sőt túlnőtte őt.” (72) Mint ahogy a fiatalok életkori sajátossága a mindenáron élniakarás, az idősebb, tapasztaltabb ember, esetünkben Tocsek óhatatlanul, „egyre rögeszmésebben” (172) tér vissza újra és újra azokhoz a hibákhoz, vétkekhez, melyeket az ifjúság életigenlése ösztönösen elkendőzött. Csakhogy kiderül, hogy „…a bűn nem múlt el.” (176) „A hazugságot nem lehet jégre tenni, mint a csirkét vagy a sertéshúst, mert a hazugság előbbutóbb bebüdösíti a lakást, a házat meg mindent.” (124) Hogy régen történt? „A tragédia nem ismer évszámokat.” (109) A traumatizált múltra többféle választ adhatunk. Egyik lehetséges, bár a fentiek értelmében csupán ideig-óráig, úgy-ahogy sikeres „megoldás” a hallgatás, önbecsapás. Tocsek fiának stratégiája, aki a soha ki nem mondott családi, nemzeti tragédiát öntudatlanul vitte, cipelte magával: „[a] matematika nyelvén kell beszélned. Az megóv a tragédiáktól.” (173) Tocsek unokája, Lőrinc Párizsban élő lánya már nem csak az anyanyelvétől és nemzetiségétől, hanem kultúrájától és vallásától is szabadulni igyekszik egy arab férfi oldalán. Legjobb megoldás, ha nem egy eleve szerencsétlen korba születünk. De ha már így esett, nem morfondírozunk egész életünkben azon, mi a bűn, az ember „…hány százalékban áldozat, és hány százalékban áruló?” (155) Hanem az egész kérdést képesek vagyunk némi cinizmussal elintézni: „[b]űnös, vagy nem bűnös, egyre megy – felelte Janák. Tegnap bűnös �SZEMLE 110 voltál, ma ártatlan vagy. Ezek csak szóvirágok.” (112) Ha esetleg mégis nehéz korba születünk (ugyan melyik nem az?) nehéz döntések súlyával, a Janák-féle könnyed vállrándításra való hajlam hiányával, legjobb, ha szembe nézünk az eltagadhatatlan múlttal. És hosszú-hosszú, nehéz munka során kiírjuk, kiizzadjuk magunkból. Amíg egyszer talán megerősödve lépünk tovább. (Pesti Kalligram Kft., 2017) Szabó Gyula: Nő dahomeyi szoborral (Forradalom–élet sorozat) �SZERZŐINKRŐL BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. Nyugdíjazásáig a Kodolányi János Főiskolán oktatott. PhD-fokozatot a Miskolci Egyetemen szerzett Bella Istvánról szóló kismonográfiájával. Eddig 27 önálló kötete jelent meg. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008-ban jelent meg. BECSY ANDRÁS (1973, Gyula) költő, író. Számos szépirodalmi folyóirat és antológia közli írásait. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Körös Irodalmi Társaságnak. 2010-ben Zalán Tibor szerkesztésében jelent meg a Franciakrémes című, 2015-ben Horváth Bence szerkesztésében a Camping című kötete a Kortárs Kiadó gondozásában. 2010-ben Bárka-díjat kapott. BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író. 2001 óta számos szépirodalmi folyóirat és antológia közli az írásait. A Madách Irodalmi Társaság elnöke, a Pannon Tükör szerkesztője. Több irodalmi társaság tagja, a Magyar Írószövetség Csongrád Megyei Írócsoportjának elnöke. Jelentősebb díjai: Fehér Klára irodalmi díj (2006), Teleki Pál Érdemérem (2013), Kölcsey-érem (2014). Tanulmánykötete, több novelláskönyve és regénye jelent meg. A legutóbbi: Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai (regény, 2016). BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író, fordító. Novellái, tárcái, kritikái és más prózai szövegei rendszeresen olvashatók napi- és hetilapokban, iro- dalmi folyóiratokban. 19 regénye és novelláskötete jelent meg eddig. A legutóbbi: A fiumei cápa (2017). Móricz Zsigmond-ösztöndíjas volt 2006-ban, József Attila-díjat kapott 2010-ben, prózaírói tevékenységét Látó-nívódíjjal ismerték el 2014-ben. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madáchhagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. EGRESSY ZOLTÁN (1967, Budapest) József Attila- és Szép Ernő-díjas író. Legutóbbi kötete: Júlialepke (2017, Európa Kiadó). ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) író. Tanárnak, népművelőnek jött a debreceni egyetemről Salgótarjánba. A Palócföld, a Napjaink, a Népszava, a Valóság, a Kapu közölte fontosabb írásait. Játékfilmet, mesejátékot írt a televíziónak. A Párkányjárás című kötete után Nagyoroszi, Messze kéklik a Duna címmel jelentek meg könyvei. Madách-díjas. Romakutatóként Eötvös József-életműdíjjal tüntették ki. FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő, szerkesztő, a Dokk.hu művészeti vezetője, a Magyar Írószövetség választmányának tagja. Kilenc kötet szerzője. 2017-ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. Négy önálló kötete jelent meg, a legutóbbi: Fehér árnyék (2016). Írásai rendszeresen jelennek meg folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának. �GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) József Attila- és Radnóti-díjas költő, a Kilencek költőcsoport tagja. 1968-tól jelennek meg kötetei, versei és elbeszélései. Önálló kötetei mellett folyóiratokban és antológiákban is szerepel. Tagja a Szépírók Társaságának. 2010-ben Szépíró Díjat kapott. HANGONYI ZSUZSANNA (1989, Kassa) a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának abszolutóriumot szerzett hallgatója. Kutatási területe az Irodalmi Szemle folyóirat, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom. Tanulmányai jelentek meg konferenciakötetekben (pl. Nyom-követés 2). 2017 nyarán a Kortárs esszépályázatán második helyezést ért el. KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. NAGY JUDIT ÁFONYA (1985, Ózd) költő. Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egyetem magyar szakán végezte, de betekintő jelleggel volt történelem és egyiptológia szakos is Budapesten. 2006-tól a FISZ tagja, több folyóiratban és antológiában szerepelt már. Jelenleg Balassagyarmaton él. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. A legjelesebb magyar folyóiratok rendszeresen közlik verseit, novelláit, drámáit, recenzióit. Több antológiában is szerepelt. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Eddig 11 önálló kötete jelent meg. 2016-ban Ratkó József-díjat kapott és elnyerte a Salvatore Quasimodo költőverseny különdíját. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) költő. Az 1970-es évek elejétől a legjelentősebb magyar folyóiratok közlik verseit. Az Élet és Irodalomban glosszái jelentek meg, antológiákban szerepel. Számos színvonalas irodalmi portálon, irodalmi folyóiratban, internetes kiadásban is jelen van írásaival. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Nyolc önálló kötete jelent meg. SZABÓ ENDRE (1943, Lőrinci) közíró, újságíró, közéleti ember. 1980-tól jelennek meg írásai a Nógrád, a Nógrádi Krónika, az Ipoly Hírnök, az Ipoly, a Hevesi Hírlap, a Kanadai Magyarság és egyéb lapokban. Balassagyarmaton tagja volt az első szabadon választott önkormányzatnak. Könyve: Határtalanul (2014). SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA (1980, Salgótarján) történész-levéltáros. 2004 óta a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. Fő kutatási területe a fogyatékosságtörténet és azon belül a hallássérültek társadalmi szerepvállalásának története. Ezzel párhuzamosan történeti ökológiai kutatásokat is végez. SZIRMAI PÉTER (1970, Budapest) író. Novelláit, esszéit magyarországi és határon túli lapok közlik. Eddig három kötete jelent meg, egy regény 2007-ben és két novelláskötet 2011-ben, 2013-ban. ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. 13 éves kora óta Magyarországon él. Jelenleg a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium magyartanára. Folyóiratok, antológiák közlik írásait. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Két kötete a Palócföld Könyvek sorozatában jelent meg: Csönd-szilánkok (versek, 2007), Napborulás (kispróza, 2009). ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/be0a58525b98b0f56c41ebca4b18d2c0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2018 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2018/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2018 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b7dc1ce43516da66cdc7aadf3b34bcef.pdf 0939696451ad1f24039100e9a718df32 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Brassó Anna: Formálódni – Méterek Legendárium Ádám Tamás: Érkezés Fecskefészket ver – Utazás Radnai István: A stációkon túl – Tetszhalottak ébredése Hartay Csaba: Éjjel kirabolják a tél sírkamráit Leoltott nappalok „ez itt a nyár” Abafáy-Deák Csillag: Vízválasztó Kölüs Lajos: Erdőzúgás Járjanak-e a folyók? 3 4 7 8 36 63 64 5 9 10 „A GÉP FOROG” Máté Zsuzsanna: Adaptáció, autonomitás és intermedialitás Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmjében 13 Képiró Ágnes: Interjú Jankovics Marcell-lel 26 IRODALOMTÖRTÉNET Bárdos József: Megjegyzések Kaffka Margit pályakezdéséről Andor Csaba: A Himnuszról (Egy könyv továbbgondolása) 37 48 KÉPZŐMŰVÉSZET „Ne legyen gyűlölet!” – Beszélgetés Botos Zoltán festőművésszel 56 MÚLTUNK Paróczai Csaba Gergely: Múzsa a fehér asztalnál – A Balassa Irodalmi Társaság története 65 Kováts István: „Caristia, Fames, Pestilentia, Mortalitas…” – Európa a „kis jégkorszak” idején (1. rész) 78 SZEMLE Nagy László: A végakarat... és a világ eltört tengelye – Gy. Szabó András kisregényéről, novelláiról Csongrády Béla: Tisztelgés az Igazgató előtt – A Dornyay Béla Múzeum XL. évkönyve Mándi Hajnalka: Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647–1731) Sulyok László: Ikon-imádságok, verssel és prózával – Veres József: Színek áhítatával 91 95 99 104 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Botos Zoltán festményei láthatók. A borító a Szénaboglya című képe felhasználásával készült. A belső borítóoldalak közül az elsőn a Granadai utcarészlet, a hátsó belső borítóoldalon a Kukoricás című festményét közöljük. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Nemzeti Kulturális Alap Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �SZÉPIRODALOM 3 BRASSÓ ANNA Formálódni Az Ipoly mögötti utak a Tátrához vezetnek. Ott sziklaélek törik fel a horizontot, míg játékhegyeink itt fölös bukkanók az országúton. Egy határfolyót csak a gázlón keresztül lehet átszelni. Minden híd beszakadt, de a folyó érintése a bőrnek való. Az utazó maga is formálódik, akár a víz – ha átér az Ipolyon, megváltozik a neve. Ami itt még éger, odaát már jelša, vagy egyszerre mindkettő. A hegyek felé tartó utazó térképe az ég, iránytűje a Tátra. A hegyek felé tartó utazót, ha elveszti egyensúlyát, megtartja jobbról Magyarország, balról Szlovákia teste. Méterek Az egykori híd csonkjai bújnak a bokrokban. Elszökik alóluk a víz. Két feketébe öltözött férfi tekintetében utazok a híd felé, mindkettő egy ország. Egymást nézik rajtam keresztül. A híd mögött több ezer köbmétert vágtak ki a földből, teleöntötték a gödröt az ember alkotta, ötödik napszak fényével. Két fekete tömb között ülök, és számolom, hány percbe telhetett átgyalogolni a hídon. Átgyalogolni oda, ahol a napszakok neve folyton felcserélődik. �SZÉPIRODALOM 4 BRASSÓ ANNA Legendárium A madártojást törő dejtári gyerekek sorra megvakultak. A macskát nyúzó ipolyszögiek testében fekete madár vert fészket. Minden falu rémmeséi peregtek a száraz babbal, apró fehér fogak, piros csíkos bogarak szaporodtak a kosarakban, ahogy nőtt az este, fejtettük, fejtettük az éjszakát. Akik meséltek, hiányosnak hitték történeteik, pedig ők maguk voltak hiányosak. Minden falu rémmeséi álmaimban visszatérnek. Miattuk nem merjük kivágni a veszélyesen dőlő, öreg fenyőt, balkáni gerle költ ágai közt. Aki az állatot elűzi otthonából, maga is üldözött lesz. Hiszen már üldözöttek vagyunk, a véget nem érő tél elől menekülők, az ország leghidegebb pontját, az ország üres hűtőszekrényét maguk mögött hagyók. Emeletes házak tetején élünk, az égtől csak egy vékony fal választ el minket. Könnyen állhat rajtunk bosszút újra és újra a természet. �„ez itt a nyár” 5 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG Vízválasztó Gyalog indultam az edzésre és közben lepergettem magamban tegnapi beszélgetésemet anyámmal. Keserűen kifakadt: nem telik nekünk igazi úszómedencére. Mondtam is apádnak, ezt a nejlon kacsaúsztatót tüntesse el, tönkreteszi az udvart, egyébként is mindig elfolyik belőle a víz. Jaj, vetettem közbe, akkor engem nem találtatok volna meg, meséld el, mama, még egyszer, hogy volt. Felsóhajtott anyám, már hallottad egy párszor, de elmondom. Egyik reggel kimentem a kertbe és a pancsolóban, mert így neveztem a műanyag medencét, egy rózsaszín fürdőkád, amilyenben a csecsemőket fürösztik, az úszott a vízen. Odarohantam. A kádban egy újszülött feküdt és sírt, azt hittem, álmodok. Nekünk se gyerekünk, se ilyen kádunk nem volt. Ruhástól másztam be a vízbe, ekkor felborult a kis kád, te kiestél. Mivel felkavartam a zavaros vizet, nem láttalak és a sírásodat se hallottam. Félrenyomtam a kádat és megpillantottalak, ott pancsoltál a víz tetején, még mosolyogtál is. Gyorsan kiemeltelek, de te újból sírni kezdtél, és annyira ficánkoltál, hogy kicsúsztál a kezem közül, be a vízbe. Ott azonnal elhallgattál, nem kapálóztál, hanem úsztál, nyugodt mozdulatokkal. Mint egy sellő? Igen, mint egy igazi vízi tündér. Azóta is az vagy nekünk. Felemeltem a kezem, nem látom, hogy uszonyaim lennének, szóltam. Anyám elmosolyodott, megfogta mindkét kezem: járj rendszeresen az edzésekre, ússz és… De én nem szeretem az uszodát, az egy cement akvárium. Anyám elengedte a kezem: az edződ szerint, ha nem különcködsz, sokra viheted, bajnok lehetsz. Újból közbevágtam, nem kedvelnek a csapattársaim, szerintük nekem túl könnyen mennek a gyakorlatok, többet bírok a víz alatt lenni, mint ők, az orromra se teszem rá a csipeszt, nem hiszik el, hogy nem megy az orromba a víz, biztosan azt képzelem, a nélkül szebb vagyok. Ha valamelyik figurába, a szinkronba hiba csúszik, rám kenik. Tegnap hallottam az öltözőben, rólam beszéltek, nem látták, hogy beléptem, Évi, a csapattársam mondta, rövidesen lemegy a csillagom, mert hízni kezdtem, ő már látja, olyan leszek, mint egy bálna, az országos versenyt még megcsináljuk együtt, aztán nem leszek alkalmas a folytatásra, hiába becéz engem az edző sellőnek. Anyám megint megfogta a ke- �6 „ez itt a nyár” zem: ne törődj ezekkel, lányok között van irigység, rivalitás, méghogy bálna, és nevetni próbált. Edzés után vizsgálgattam magam a tükörben, de semmi bálnásat nem észleltem magamon. Még vizes volt a testem a zuhanyozástól, és ahogy az ablakon át rám sütött a nap, úgy tűnt, mintha a bőrömön szivárványos pikkelyek csillognának. Hátrébb léptem, akkor ez már nem látszott. Sima a bőröm, mint a bálnáé, nevettem. Bejöttek a lányok, ők is nevettek, de amint megláttak, abbahagyták. Szó nélkül öltöztem fel. Távozáskor csak annyit mondtam, akkor a holnapi győzelemig. Éva utánam szólt, ne gondold, hogy rajtad múlik. Másik két csapattársam gúnyosan nevetett. Hiába léptem ki a levegőre, súlyosnak, szinte bálnának éreztem magam, aki csak csúszkál a szárazföldön. A verseny előtt az edző emlékeztette csapatunkat, az utolsó próbán tökéletes volt a mozgások összhangja. Ezt kell megismételnünk és megvan a győzelem, a bajnokság. Már a bevonulásnál nehezen tartottam a ritmust, nem tudtam a zenére se koncentrálni, lépni. A koreográfia szerint harmadikként kellett volna beugranom a vízbe, de nem bírtam megállni a szárazföldön, mintha nem is a lábam vinne, máris a víz alatt voltam. Senki se ugrott be utánam, kiabálások foszlányát hallottam, a zene is elhallgatott. Nem kellett úsznom, sodort a víz, elengedtem magam, még hallottam az edző kiáltását, hova tűnt, hova tűnt, miért engedik le a vizet, de én akkor már messze jártam. Éreztem a sós víz illatát, a testem megkönnyebbült. �SZÉPIRODALOM 7 ÁDÁM TAMÁS Érkezés Tóparti csendéletet rajzol a nyár; sárguló damilon szitakötők ülnek, szöcske fulladozik gombostűből készült horgon, selymesen suhan egy mogyorófaág. Ki gondolta volna, hogy túlélhető a gyerekkor. Soha nem jutottam túl azon a lüktetésen, páfrányok illatán. Elhittem, hogy hajam soha nem festi fehérre a tél, és csontjaimban megmarad a mész, lábaimat nem húzza ólom. És itt vagyok már öregen, nem érzékelem a köztes időt. A temető felé ballagva elém áll egy katedrális, háló leng hatszögű ablakán. Csak oda ne térjek vissza, ahol elpusztult minden, ahol iszap húz a semmibe! Maradok hát a temetőnél, andalogva, szelíden. �SZÉPIRODALOM 8 ÁDÁM TAMÁS Fecskefészket ver Gőzölög a vasaló, elfüstölsz néhány sápadt téli délutánt. Hátad fázik, átlátszó a lenge kardigán. Ennyire meztelennek még sosem láttalak. Legalább annyira tapintatosan szólítalak, mint ahogyan te szólítod a macskáidat. A szarkalábak megszépülnek szemed körül. Felszántott ágyunkon eredetinek tűnik sóhajod. Már csupán a végső mozdulat hiányzik: amikor fecskefészket ver lábad. Utazás Arcomra színes csíkokat mar a várakozás, sínre tapasztom fülem. Zavarukban eloldalognak a talpfákat tartó bazaltkövek, ma sem veszek hozzád szóló menetjegyet. Mire megfejtem a gőzmozdony füstjeleit, az esőben újra kinő az elpusztult állomás, majd rom lesz megint, széthordják a számozott téglákat. Az olajfoltos peron az egyetlen biztos pont, ahol a sín kattogása igazodik az elhasznált szívhez. Így ér véget egy el sem kezdődött utazás. �„ez itt a nyár” 9 KÖLÜS LAJOS Erdőzúgás Tökéletes nő benyomását keltette, szilikon mellek nélkül is. A strandon tűnt fel, a forgatagban, az egyik halas stand előtt várakozott, szilvakék bikiniben. Keszeg, ponty, naphal – vitték mintha ingyen adták volna. A szőke hajú lány, lehet, hogy asszony, kezében az apró pénztárcával, az előtte álló magas férfi hátát bámulta. A férfi talán kosaras, a lába vékony, de izmos, állapítottam meg. Mint egy szeizmográf, követtem a nő tekintetét. A pultos arcát pásztázta, árnyékban is izzadtságcseppek gyöngyöződtek a homlokán, kézfején átlátszó gumikesztyű, mérte a halat, csomagolta, a pénzt másik társa kezelte. Higiénikus, suhant át a szőke hajú arcán egy félmosoly. Mosolynak láttam. Bal lábára támaszkodott, a jobbot kissé behajlította. Keskeny csípője formás, combja telt, és feszes, ahogy előrelépett, hibátlannak tűnt, narancsbőr sehol. Hívtak a többiek, mennem kellett. Még visszanéztem, a szőke hajat kerestem, de csak barnát, feketét és ritkuló ősz hajat láttam. Csapra vert söröshordó várt, szomjamat nem oltotta ugyan a hideg sör, de torkomat megbizsergette. A sátor alatt ültünk, járt a szél, délutánra vihart ígért a meteorológus. Hullámzott a víz, partnak vetődve is újabb hullámok jöttek. Tökéletes nő, járt az agyam. Szóltak hozzám, válaszként csak bólintottam. Nem szeretem a halat, sem a szálkásat, sem a szálka nélkülit. Apám gyakran magával vitt horgászni, szeretett villantózni. Körforgó és támolygó villantók dobósúlyát mutatta és magyarázta, miként kell a halat megakasztani és sportszerűen kifárasztani. Állt a hegyi patakban, térdig felgyűrve a nadrágját, és lendült a keze, a válla. Nem tudta abbahagyni. Áramlással szemben, felfelé dobta és dobta a horgot. Ültem a parton és néztem apám igyekezetét, kitartását, ügyesen elkerülte a víz fölé hajló fákat, bokrok ágait. Óriásit kiáltott, amikor horgára akadt egy pisztráng. Idővel kezembe nyomta Széchenyi Zsigmond könyvét, akinek kedvenc mondását apám is idézte: A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás. A harmadik korsón voltam túl. Barna sör, inkább fekete. Tökéletes, és szőke hajú, és ismét rögzítettem a képet magamban. A szél erősödött, lebegtette a sátor vásznát. Az ég alja szürkére vált, szorult a nap, felhők vonultak, el-eltakarták. Mindenki mozgolódott, senki sem akarta megvárni �„ez itt a nyár” 10 az esőt. Mi is elindultunk. A strand kijárata előtt ismét megláttam. Egy férfikéz ölelte át a nő vállát. Sodródtak a kijárat felé, ahogy mi is. Előresiettem, inkább tolakodtam, könyököket éreztem az oldalamban, lábamra léptek, lábakra léptem. Néhányan az anyámat emlegették. A nő mellett álltam. A jobbján. Szeme zöldesszürke, állapítottam meg, és gyorsan elkaptam a tekintetem. Mintha villantóztam volna. A Föld lakóinak kilencven százaléka barna szemű. Az én szemem is barna. A nő arca pókerarc volt, nem árult el semmit. Nem fél a vihartól, gondoltam. A férfi, aki korábban a nő vállán tartotta kezét, néhány lépésre lemaradt. Pocakos negyvenes, lassú lépésekkel araszolt előrébb. A nő megbotlott, elkaptam a könyökét, csak egy pillanatig értem a bőréhez, csontjához. Apám örömét éreztem a tömegben. A nő felém fordult, a fejem fölé nézett. Holnap is itt lesz, kérdeztem váratlanul. És zúgni kezdett a fejem. Járjanak-e a folyók? Alacsony a víz, mondta gumicsizmás apja, kezében horgász-szettet tartott. Sorra látni a homokpadokat, egyik-másik olyan nagy, hogy napoznak rajta. Idén is alacsony, tette még hozzá, majd a ház alagsorába indult. Benő a Póra gondolt, a deltájára, a víz nélküli meder holdbéli tájnak tűnt. Ilyenné válik a Duna is, tette fel magában a kérdést. A tornácon ült, sört ivott, időnként okostelefonjához kapott, pityegett a készülék, valami jött, e-mail, facebookos üzenet. Képeket pásztázott, mint a villám, járt a két hüvelykujja. Holnap vesz egy ceruzát, és azzal nyomogatja a betűket, biztosabban találja el, mint az ujjával. Az időjárás piktogramját nyomta meg, megint nem esik. Eshetne már, néhány nap, és Medárd jön. Jönni jön, csak az eső nem. Este van, és süt a nap, messze ugyan villámokat vél látni, de lehet, hogy a szeme káprázik. Alacsony a víz, tért vissza gondolatban apja szavaihoz. Alacsony. Télen is befagy, gyalog megy át a fagyott vízen, nem szakad be alatta a jég, vastagra hízik. Ha beszakadna, se esne kétségbe, térdig állna a homokos vízben. Fagyos vízben, és Benő megborzongott, a hőségben érezte a jéghideget a hátán, biztosan a légkondi miatt. Kiújul az asztmája, pedig az orvos megmondta, vigyázzon, nagyon vigyázzon. Éjjel nem tud aludni a hőségben, muszáj bekacsolni a légkondit. Egyedül alszik, Marietta nem bírja a hideg levegőt, a másik szobába költözött, még éjjel sem jön át hozzá, igaz, ő sem megy Mariettához. Együtt élnek, de nem házasok, so- �„ez itt a nyár” 11 ha sem lesznek azok, egyikük sem akarja, hogy azok legyenek. Tíz éve, hogy összetartoznak. Holnap lesz a fordulónap. Alacsony a víz, nem ér semmit a motorcsónakja, felrakhatná az utánfutóra, de nem akar a Balatonra, az Adriára menni. A Dunát szereti, a folyó sodrását, lassú hömpölygését, áradáskor az uszadékokat, faágakat, fatörzseket. A zöldárt májusban. Az idén elmaradt a zöldár, ha volt is, nem volt árnak nevezhető, kicsit megemelkedett a vízszint, de csak az avatott szem vette észre az emelkedést. A Tisza sem különb, telefonálta meg a sógora, a Pék Laci, aki csakugyan pék, ha látogatóba jönnek, kenyeret hoznak, és cipót, a kedvencét. Beteg a sógora, a veséje, az egyik alig működik, operálni kell, de nem akar a kés alá feküdni. Most nem. Benő nővére gyereket vár, Pék Laci apa lesz, először, tíz éve várnak. Benő két gyereke Sopronban tanul, az erdőmérnökin. Mindkettő lány, és vadászni járnak. Csak nevetnek a nagyapjukon, a horgászon, aki visszaengedi a kifogott példányt a folyóba. Most nincs mit visszaengedni, elúsztak a halak a folyó mélyebb szakaszához, az meg odaát van, a határon túl. Benő apja mégsem adja fel, naponta kimegy a folyópartra horgászni. Pihen, gondolja fia az apjáról. Sosem tudta, mit csinál az apja. Mindenhez értett, ilyen férfi kellene nekem, hallotta a szomszédasszonyt, aki öt éve megözvegyült, és senkire sem számíthatott, csak magára. Időnként az apjára. Aranykezű ember. Mások is ezt mondták. Benő másra is emlékszik. Az apai pofonokra, mert a gyerek kiskora óta visszaszájalt, dacból is, a kapott pofonok után is. Egyszer elszökött a háztól, hetekig nem adott életjelet magáról, egészen a határig jutott. Átmehetett volna, de visszafordult, az anyja sírását hallotta. Anyja korán meghalt, a fiú még ötéves sem volt. Biztosan nem az anyja sírását hallhatta a határon. Valaki másét. Apja sosem sírt, könnyet sem ejtett, amikor felesége meghalt. Száraz, égő szemekkel bámulta a földet, két keze tehetetlenül csüngött alá. Hetekig meg sem szólalt, csak ténfergett a ház körül, hol ide tett valamit, hol oda, aztán máshova. Forgott a saját tengelye körül. Néhány napra eltűnt, majd egy új asszonnyal tért vissza. Ő lesz az új anyád, mutatta be fiának a középkorú nőt. Idősebbnek tűnt, mint korábbi felesége. A fiú játszott tovább, rá se nézett az asszonyra. Harminchét fok lesz holnap, jelent meg apja ismét. A tornác lépcsőjére ült, egy üveg sörrel a kezében, költözzünk a hegyekbe, állt elő váratlanul javaslatával. Jövőre negyven fok is lesz. Az erdő is kiszárad, felelte a fia, kigyullad és leég. Ahogy Kaliforniában. Apja ingatta a fejét, nem tudni, hogy helyeslőleg vagy tagadóan. Amit egyszer kimondott, ahhoz tartotta �„ez itt a nyár” 12 magát. Sokszor értelmetlenül. Nyakas és konok férfi hírében állt. Benő az apjára ütött. Felmondtak, szűrte fogai közt a szót Benő. Összehívták az állományt, és mindenki füle hallatára olvasták fel azok nevét, akiknek felmondtak. Közöttük az én nevemet is. Holnap már be sem kell menni. Apja fia felé fordult, némán nézett a szemébe. Pár percig mindketten hallgattak. Apja törte meg a csendet. Akkor eggyel több indok, hogy a hegyekbe menjünk. Itt már nem lesz árvíz, de víz sem. Csak üres meder. Írni ott is tudsz. A Dunáról akár. Benő az okostelefonját forgatta. Nem kapcsolta ki. Botos Zoltán: A vén diófa (Az eredeti színes olajkép) �„A GÉP FOROG” 13 MÁTÉ ZSUZSANNA Adaptáció, autonomitás és intermedialitás Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmjében Jankovics Marcell1 Az ember tragédiája c. rajzfilmje Madách fő művének adaptációja; ugyanakkor az irodalmi szöveg továbbgondolásával és egy jelentéstelítő médiumköziségbe, intermedialitásba helyezett autonóm műalkotás. „Megérte!”2 – mondta az animációs film második, szakmai bemutatóján a rendező, ahogy mondhatja minden néző, aki figyelmesen végignézi, sőt, akár többször is megtekinti e 155 perces rajzfilmet. A rendező már 1983-ban elkészítette a szövegkönyvet, a közel hatórányi (4141 soros) madáchi, drámai költemény szövegét 105 percnyi dialógussá rövidítette, inkább a párbeszédeket emelve be a film szövegkönyvébe. A Tragédia szövegének értelemegésze nemcsak hogy nem sérült meg, hanem, ahogy az a film alkotójának szándékában állt, a film egy vizuális magyarázatot is adva segítette az irodalmi műalkotás teljes szövegének a megértését. E magyarázat a képek nyelvén egyrészt tömörítette mindazt, ami az irodalmi szöveg el nem hangzó részeit tartalmazta. Másrészt a transzformációk, a színszimbolika, a vizuális áthallások és a szimbólumok használatával túl is lépett a szövegen, továbbgondolta azt, néhol folytatta. Közel 23 évet vett igénybe az animációs rajzfilm elkészítése. Az alkotói folyaJankovics Marcell (Kossuth-díjas grafikus, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, kultúrtörténész, kultúrpolitikus). Rajzfilmjeiben feldolgozta a magyar mese- és mondavilág kincseit (Ének a csodaszarvasról, Mondák a magyar történelemből, Fehérlófia, Magyar népmesék), illetve olyan feledhetetlen rajzfilmek alkotója, mint a János vitéz, a Kacor király, a Lúdas Matyi vagy a Gusztáv-sorozat. Sisyphus című művét 1974-ben Oscar-díjra jelölték, a Küzdők című alkotásával 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. Jelképkutatással és művészettörténettel is foglalkozik, több kötete jelent meg a témában, melyek a szimbólumok hátterével, történetével foglalkoznak (pl. A Nap könyve, Jelkép-kalendárium). Csanda Mária – Laik Eszter 2011. Rajzfilmek, jelképek, kultúra egy életen át: Interjú Jankovics Marcellel. In: Irodalmi Jelen, 2011. július 6. 2 Gyenge Zsolt 2011. Be van fejezve a nagy mű – Az ember tragédiája kritikája. http: //www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20111129-az-ember-tragediaja-kritika-jankovics-marcell-madach-imre-.html (Letöltés: 2017. 11. 15.) 1 �14 „A GÉP FOROG” mat 1988-ban kezdődött, a számtalan pályázat lebonyolítása, az anyagi források megteremtése (összességében 750 millió forintos költségvetéssel), a filmkészítés ideje alatt végbement technológiai változások miatt is – miáltal e film magába rejti a magyar animációs filmkészítés történetét, a kézi fázisrajzoktól a számítógépes munkáig – a gyártási folyamat 2011-ig tartott. Szinetár Miklós lassan fél évszázada készült televíziós Tragédiafilmfeldolgozása3 után 2011. december 8-án került a mozikba Az ember tragédiája második filmváltozata, az animációs film műfajában, Jankovics Marcell életmű-összegző, lenyűgöző alkotásaként. Madách Imre drámai költeménye többféle vonatkozásban is ideális irodalmi műalkotás a különböző médiumok jelrendszerére való átvivéshez. Ezt bizonyítja az elmúlt másfél évszázad kivételesen gazdag és változatos hatástörténete a különböző művészeti ágakban, a legkülönbözőbb illusztrációk, adaptációk, színpadra állítások, zenei feldolgozások, transzformációk formájában.4 E madáchi drámai költemény önmagán belüli mediális kevertsége az a belső sajátosság, mely igencsak kedveltté tette a különböző művészetekben való átformálásra. Ilyen immanens mediális sajátosság: a vizuális, auditív, kinezikai jelenségek leírása vagy a jelenlétüket jelző bevonása az irodalmi szövegbe, direkt formában a színek elején a szerzői utasításokban található, indirekten pedig az egyes dialógusok látásra, hallásra, érzékelésre felszólító, illetve utaló szövegrészeiben. A filmnyelvi átformálásra e mediális kevertségek különösen alkalmassá teszik Madách művét. Mivel a film lehetősége éppen az, hogy egyidejű érzéki hatások sokféleségével közvetít nagy hatású, komplex élményeket, érzelmeket és gondolatokat,5 ily módon a képpel, a hanggal és a zenével, a gesztussal, a mozgással, a fényelosztással és a ritmussal (stb.) a különböző jelenségek olyan vonat1969-ben készült el Az ember tragédiája tévéfilm-változata, az emlékezetes rendezés Szinetár Miklósé volt, Lucifert Mensáros László, Ádámot Huszti Péter, Évát pedig Mór Marianna játszotta. Szinetár tévéfilmjében a madáchi irodalmi szöveg volt az elsődleges, a színészi játék, a többi médium bevonása, a látványvilág, a zenei aláfestés ennek interpretációját szolgálta. E tévéfilm az irodalmi szöveggel analóg megoldásokra törekedett, adaptációjában kiemelte az irodalom és a film közti hasonlóságokat, a rendező szinte „lefordította” az irodalmi művet a (tévé)film nyelvére, jelentősen hozzájárulva a madáchi mű népszerűsítéséhez. 4 Máté Zsuzsanna 2013. A bölcselet átlényegülése esztétikummá – középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével. Madách Irodalmi Társaság, Szeged. 242–288. 5 Bíró Yvette 2001. A hetedik művészet. Osiris Kiadó, Bp., 20. 3 �„A GÉP FOROG” 15 kozásait, összetettségét hozza létre a befogadó élményvilágába, amelyre a nyelv, a verbális médium csak igen bonyolult és hosszadalmas körülírásokkal lenne képes. A film és a képzőművészet határán létrejött „hét és feledik” műfaj, az animációs film pedig egy többszörös médiumköztességben van, azaz hatványozottan intermediális műfaj. Az animációs rajzfilm olyan illúziót kelt a nézőben, mintha az egymástól kis mértékben eltérő rajzos képkockák sorozatából összeálló történésben a szereplők megelevenednének, lélekkel telítődnének. Mindezt a képzőművészeti statikus és térbeli elemek (vonal, mező, szín, tér), valamint a filmes, így a dinamikus és időbeli elemek (rendezés, forgatás, vágás, hangosítás, zenei aláfestés) vegyítésével éri el, mintha „valamiféle ősi mágia káprázatának lennénk tanúi, ahol az is akármikor megmozdulhat, amiről szilárdan tudjuk, hogy mozdíthatatlan. Bármi megtörténhet, aminek hétköznapi világunkban határok szabnak keretet. Nem kétséges, hogy mindez csak a filmművészet »mesevilágában«, az animáció birodalmában lehetséges.”6 6 Margitházi Orsolya 2002. A filmművészet „mesevilága”. Az animációs film története 4/1. In: Filmtett, 2002. szeptember 15. (http://www.filmtett.ro/cikk/1426/ az-animacios-film-tortenete-4-1) �16 „A GÉP FOROG” Jankovics Marcell alkotásának nagyszerűsége abban rejlik, hogy az animációs rajzfilm-adaptáció valamennyi intermediális jellemzőjét optimálisan tudja működtetni, mely éppúgy köszönhető az adaptált műnek, mint magának az adaptáló művésznek, aki ennek eredményeképpen egy szuverén műalkotást teremtett. Az animációs film nem csupán illusztrálja, kiválóan adaptálja és egyben koherensen értelmezi a Tragédiát, mint pretextust, hanem – az adott kornak megfelelő művészet- és művelődéstörténeti utalásokkal egyetemes szintre emeli, mégis, ahol lehet, aktualizáltan – újra is teremti: egy komplex, folytonos változásban lévő „közlésalakzatot” hozva létre a szó–kép–zene intermedialitásában, a közlési csatornák összeszövődése által: a nyelvi dialógus, a képiség és a zeneiség intermediális összjátékát. E folyamat jelentéstelítődéssel jár együtt, melynek eredményeképpen például számtalan szimbólum, groteszk képi elem kerül a madáchi pretextus mellé, annak értelmezési lehetőségeit kitágítva, hermeneutikai feltölthetőségét gyarapítva. Az animációs film a Tragédia álomdinamikájának folyamatát és szerkezetét követve mintegy a működésüket is bemutatja, az álomképek örökké mozgásban lévő vizuális formái, alakváltozásai révén, egy folytonossá tett transzformációba helyezve, mégis mindvégig megtartva a madáchi műhöz való kötöttségüket. A madáchi (rövidített) pretextus verbalitását olyan remek szinkronhangok szólaltatják meg, mint például Usztics Mátyás (Lucifert), Molnár Piroska (a Föld szellemét) vagy Szilágyi Tibor (az Urat). A vizuális-verbális együttlevőséghez társul a zene, mely a kép és szöveg együttes hatásának érzelmi tónusát fokozza és a jelenetek hangsúlyozását, kiemelését szolgálja, motivikusságában pedig strukturális összekötő elem. A zenei aláfestést Sáry László szerkesztette, miközben saját művei is helyet kaptak az afrikai és a görög népzene, valamint a klasszikus zene nagyjai, így például Bach, Berlioz, Debussy, Ravel, Liszt Ferenc, Wagner, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij mellett. A műegészt átfogó, meghatározó zenei motívumként, funkcionalitásában a fájdalommal, valamint a halállal kapcsolatos jeleneteket Mozart Rekviemjének két tétele, a beletörődést is sugalló Lacrimosa és a dühöt is jelző Dies irae köti össze.7 A szó, a kép és a zene egymást sajátos módon egészíti ki, a néző számára komplex esztétikai élményt nyújtva, ugyanakkor nem lépve át a befogadhatóság határát. Kétségkívül nem könnyű mű Jankovics rajzfilmje, 7 Máté Zsuzsanna 2017. Mozart, Madách, Jankovics. In: Zenei évfordulók. Tanulmánykötet. Szerk: Dombi Józsefné–Asztalos Bence. SZTE JGYPK Művészeti Intézet, Szeged. 15–26. �„A GÉP FOROG” 17 így akár többszöri megnézést igényel. Főképp az animáció dinamikussága, gyors pergése miatt, hiszen a különböző médiumok impulzusainak feldolgozása igen összetett befogadói koncentrációt feltételez és egyben időigényes is, tudniillik a konkrét érzéki (vizuális és auditív) ingerek befogadása mellett a (madáchi) fogalmi beszédet is fel kell dolgozni. Ugyanakkor külön figyelmet igényel az, hogy a verbális szint miképpen kapcsolódik vagy éppen módosul az intermediális – a vizuális és a zenei – átvitelben. Egy különleges helyzetben, befogadói élményben is részesít mindemellett Jankovics rajzfilmje, hiszen azt is megtapasztalhatjuk, hogy milyen természetes módon közlekednek gondolataink a kép és a nyelv, a vizualitás és a verbalitás között; az értelem és a – zenei aláfestés révén felkeltett vagy megerősített – érzelem között. A különböző (verbális, vizuális és zenei) médiumok együttlevősége rendkívül feszült dinamikusságot és tömörséget kölcsönöz az animációs filmnek, mivel e médiumok nem csupán egymás mellett vannak, hanem éppannyira egymásra is hatnak, átfedve egymást. Az animációs film az életre keltést a mozgás illúziójának megteremtésével hozza létre, a mozgás és a mozdulatlanság, az életre keltés és az élettelenné tevés két pólusa között, a sík és a tér elemeit vegyítve a mozgás és a filmművészet elemeivel. Az adaptált irodalmi mű szövege (a madáchi pretextus megrövidített és hallott szövege); az animációs film mozgásillúziója, technikai megoldásai, képzőművészeti látványvilága (a fázisrajzok által például a freskók, a szobrok, a domborművek, a kódexminiatúrák, a rézkarc, képregény-stílus stb. megjelenítései), valamint a zene intermedialitásában, művészetköziségében egy teljes mértékben autonóm műalkotást hozott létre Jankovics Marcell. A pretextustól leginkább eltérő ironikus képsor az, amikor az Úr szállóigévé vált utolsó mondatát halljuk. A rendező mintha olvasta volna Umberto Eco tanácsát: „Az elhasznált vagy elidegenedett közhely vagy úgy győzhető le, hogy szétszedjük a kommunikatív formát, amelyen alapul, vagy úgy, hogy ironikusan viszonyulunk hozzá és így szabadulunk meg tőle.”8 Ám ha nem is olvasta az eco-i tanácsot, az iróniát eredményező szétszedést, mégis, a Tragédia szállóigévé és bizony elhasználttá vált utolsó mondata kapcsán a rendező éppen ezt alkalmazza. A „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” elhangzásakor az Úr ikonikus alakja átvált a negatív értéket hordozó szereplőkre. Először a konstantinápolyi szín eretneküldöző pátriárkájává, majd a következő, egyre gúnyosabban hangzó „küzdj” szónál – a Keplert megalkuvásra kényszerítő – Rudolf csá8 Eco, Umberto 1998. A nyitott mű. Európa, Bp. 315. �18 „A GÉP FOROG” szárt láthatjuk, aztán a még cinikusabban hangzó „bízva bízzál” szavaknál a Dantont lefejeztető Robespierre-t láthatjuk, s gyors egymásutánban az óriáskereket is beindító londoni mutatványost és a falanszter öreg tudósát. Ekképpen az Úr utolsó mondata, a médiumköziség erőteljes elkülönböződésében és ezáltal egy éles feszültségben mutatkozik meg. Az utolsó mondat kimondása, az auditivitás szintjén a gúnyos, a cinikus és a lassú hanglejtés, párosítva a pergő látvánnyal, mégpedig Ádám csalódódásait (felf)okozó figurák portréival olyan ironikus minőséget hoz létre, mely határozottan megkérdőjelezi az utolsó mondat – írott formájú – jelentéstartalmát és a hagyományban rögzült pozitív ’küzdés-filozófiáját’,9 egyúttal élesen szembekerülve azzal. Az írás elkülönböződése a beszédtől a kimondás révén és a verbalitás–vizualitás köztességében megjelenő irónia a negatív katarzist erősíti fel a rajzfilm végén, így nem enged teret a ’minden rendben lesz’ érzés kialakulásának a befogadóban. A Madách jelene óta eltelt másfél évszázad történelmi rémtettei a rajzfilmalkotó számára nem adnak okot a „bízva-bízzál” transzcendentált közvetítésére. Jankovics Marcell az egyes színeket gazdag szimbólumrendszerrel, valamint az adott kornak megfelelő művészet- és művelődéstörténeti utalásokkal, illetve arra valamilyen módon jellemző – a korszak ábrázolási konvencióiból vagy mediális technikáiból származtatott – stílusjegyekkel jelenítette meg, szinte enciklopédikus teljességgel. A rajzfilmrendező, a grafikus rendkívül széles művelődéstörténészi, szimbólumkutató, kultúrtörténeti, mitológiai ismeretanyagát szinte észrevétlenül beépítette alkotásaiba, ahogy a Tragédiáról készült animációs filmjébe is. Úgy véli, a művészetnek hasznosnak kell lenni, máskülönben nincs értelme: „Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a művészet, mint olyan, hasznos. És hogyha nem hasznos, haszontalan.”10 Ezt a hasznosságot, a madáchi mű éltetése, népszerűsítése mellett, többek között annak három jelentés-horizontjának – egyetemes, történeti és aktualizált – megerősítésében és kitágításában vélem felfedezni. Az irodalmi műalkotás filozofikus témája egy univerzalisztikus igényű világmagyarázat, értelemadás és értelemkeresés, létés önértelmezés. Anyaga: az egymást kritizáló, egymással szembeálló filozófiai eszmék és gondolatok történelmi dimenziókba helyezése. A madáMáté Zsuzsanna 2015. „...és bízva bízzál!”. In: A bizalom. Lábjegyzetek Platónhoz (13). Szerk: Laczkó Sándor. Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány; Magyar Filozófiai Társaság; Státus Kiadó, Szeged. 70–79. 10 M. Tóth Éva–Kiss Melinda 2014. Magyar alkotói Portrék II. Animációs mozgóképtörténet II. Typotex Kiadó, Bp. 9 �„A GÉP FOROG” 19 chi mű egyaránt szól a teremtésről, az emberről, a történelmi korokról; a különböző eszmerendszerek alakulástörténetéről, szembekerülve a megvalósulásukkal; valamint az emberi lét értelméről, miközben alapvető létfilozófiai és erkölcsi, egyetemes és egyben aktualizálható kérdéseket tesz fel minden olvasójának.11 Jankovics Marcell a szimbólumokkal az egyetemesség horizontját tágítja, a történeti dimenziót pedig a művelődés- és művészettörténeti utalásokkal teljesíti ki. A művészettörténet ismert narratívájából a művészetnek mint médiumnak a közvetítő (stílus- és hordozó-) közegeit helyezi funkcióba, néhány ikonikus alkotás mellett. Autonóm módon olyan filozofikus problémakört is érint a Tragédia szövegét továbbgondolva, konkrétan az élet és a művészet kapcsolatát, melynek során a műalkotás és az élet (mint a valóság) két tartományának elhatároltságát oldja fel: azaz az alkotások és az életesemények egymásra vetülnek, kölcsönösen egymásból formálódva és egymásba alakulva. Néhány példát kiemelve a sok közül: az egyiptomi piramisok csodálatos építményeit, egyes köveit a rabszolgák agyondolgoztatott, meggörbült és lassan kővé vált testéből for11 Máté Zsuzsanna 2013. i. m. 90–113. �20 „A GÉP FOROG” mázza. A görög színben ennek inverzét láthatjuk: a vázafestészet vörös és fekete alakjai életre kelnek, majd ki is törik e vázát, talán a görög kultúra hanyatlását jelezve; a római szarkofágok domborművein a római légiók masíroznak, ahogy a gladiátorok is harcra kelnek a mozaikpadlók statikusságát dinamikus mozgássá változtatva, majd abból háromdimenziós alakokként emelkednek ki. Vagy a Római Birodalom pusztulását oly módon érzékelteti a rendező, hogy a palota falain a vakolat folyamatosan repedezik, a freskó fájának virágairól hullanak a virágszirmok, a szoborszerű szereplők fokozatosan töredezettebbek lesznek. Valamennyiben a közvetítő médiumot (piramis köve, váza, szarkofág, mozaik, freskó, szobor) teszi meg a rendező a képsorozat narratív részévé. A másik különlegessége e kreatív megoldásoknak az, amikor az animációs film műfajára jellemző alaptulajdonságokkal játszik az alkotó, azzal, hogy miképpen válik az élettelen (freskó, szobor, mozaik) élővé, ugyanakkor más jelenetekben éppen fordítva történik, az élő lesz élettelenné, így például a piramis kövei (említett) esetében vagy a londoni jelenetben a mesterlegény szerelme bábbá alakul, vagy az űr színben Ádám megsemmisülését élettelen űrhajóvá alakulásaként szemlélhetjük. Visszatérve az egyes korokra jellemző mediális stílusokhoz: a konstantinápolyi szín arany háttere, színpadias beállításai a kódex-miniatúrákra emlékeztetnek; a prágai szín rézkarctechnikájába ékelődnek a párizsi szín forrongó tömegjeleneteit kísérő kék-fehér-piros örvénylő tusrajzai; a londoni szín színes, képregény-stílusú jelenetei néhol fekete-fehérbe váltanak. S egyben megindul egyfajta időutazás is, kilépve Madách jelenéből, egyre erőteljesebbé válik az egyetemesség és a történelmi horizont mellett az aktualizáltság horizontja, mely ugyan többször is visszatér a filmben, azonban innentől a leghangsúlyosabb. Egy óriáskereket választ a rendező egyfajta időgépként, átívelve a Madách jelene óta eltelt másfél évszázadot. A különböző történelmi traumák is megelevenednek, melyen – Jankovics Marcell kommentárjaiból idézve – „az ördög megmutatja legördögibb arcát”, Leninként, Hitlerként, Sztálinként stb. A pretextus haláltánc-jelenetének továbbgondolását, a 20. századot átfogó történelmi tablót, az óriáskeréken a semmibe forgó alakokat így kommentálja az alkotó: „Eddig Madách, innentől Jankovics! Ahogy én válogattam a szereplők között, akik itt sorba fognak jönni majd. (…) Vannak köztük nem létezőek, filmekből előléptek és vannak köztük a művészetből, tudományból és vannak köztük tudatformáló politikai és közszereplők. Vannak köztük jók és rosszak és az egészet, sajnos egy olyan szellemiség irányítja, ami inkább emlékeztet a haláltáncra. (…) A keréken felvonultatottak sokfélék, – egy kihaló népcso- �„A GÉP FOROG” 21 port, egy magyar találmány, férfivá operált nő, megölt politikusok, túlsúlyos kamaszok, a fiú, aki a magyar zászlóval beburkolva áll a rendőrségi sorfallal szemben. A jegesmedve zárja a sort. Az ő pusztulása mutatja, mi vár a mi világunkra az általános felmelegedéssel.”12 Szavakkal szinte lehetetlen leírni azt a vizuális élmény- és hatásimpulzust, melyet az első színtől kezdve tapasztalhatunk: a formák és színek transzformálódását, a legkülönbözőbb dimenzióváltásokat, a ritmusos, áttűnéses képi mozgásokat, ötleteket és bravúrokat, a rendező vizuális fantáziájának gazdag manifesztációját. A befogadó részéről komoly szellemi energiát és erőfeszítést kíván e film nézése, olyan vizuális kompetenciát feltételez, melynek alapeleme a látvány képi üzenetének azonnali érzékelése s egyúttal megértése, másrészről komoly szövegértési kompetenciát is feltételez: a megélését és megértését e folytonos változásban lévő, a szó–kép–zene intermedialitásában létrejött műalkotásnak. Az értelmezés, a megértés fokozatai nyilvánvalóan függenek a befogadó művelődéstörténeti háttértudásától, különösen megnyilvánul ez a szimbólumok vizuális megjelenítésében és a szöveghez való társításában, de ha ez a háttértudás nincs meg, e film különlegessége éppen az, hogy ezt a tudásanyagot közvetíteni is képes. A továbbiakban csupán az első három bibliai keretszínt emelem ki, melynek során az egyetemes horizont kialakításának egyik tényezőjét, a szimbólumok alkalmazását mutatom be, egyúttal a szemantikai szinkretizmus megvalósulási folyamataként. Az első szín a teremtés folyamatát meséli el, bemutatva a hatalmas erőket és sejtetve egy hermetikus filozófiai analógiát – a mikro- és makrokozmosz közötti megfelelést – az emberi szem íriszébe is átjátszó csillagködökkel. Bemutatják az ellentétes erőket és szükségszerű együttlevőségüket: az isteni fényt, annak villanó kettős keresztjének jelképisége mellett a gonoszt, a vak feketeség folytonosan változó, más-más formát öltő sziluettjét. A hétperces második szín narratíváját, az első emberpár bűnbeesését a fa szimbolikájával és a folyton változó színszimbolikával jelzi a rendező. A fa gyökeréből formálja Évát, ahogy azt például a jakutok hagyománya őrzi, a fa-ősanya és a faősapa képében.13 Ugyanakkor e fák világfáknak is felfoghatók, melyek gyökerei az alvilágból erednek és az égig nyúlnak. Majd csak a harmadik Jankovics Marcell 2012. Beszélgetés Jankovics Marcellel, „Az ember tragédiája” c. rajzfilm alkotójával a Beregszászi Főiskolán: https://www.youtube.com/watch?v= impAA_AKbyE (Letöltve: 2017. 11. 10.) 13 Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám 1997. Jelképtár. Helikon, Bp., 62. 12 �22 „A GÉP FOROG” színtől kezdődően kap testet az ember: mindaddig üres, körvonallal megjelenített, jelképessé tett színekben megjelenő, testetlen alakok. Kezdeti zöld színük a fákhoz, az édeni környezethez hasonulva a természeti lénymivoltukat jelzi. Ám Éva szemében már megjelenik az ösztönös vágy piros színe, mikor a „csábgyümölcsből” szakítani kíván és ennek nyomán hangzik el az Úr tiltása. Lucifer velük szemben a vak sötétség, fekete alakja hol kígyót, Anubisz-fejű lényt, hol denevérszárnyú alakot formál (ez utóbbi tér vissza a mű zárásában is). Az első emberpár alakjának változó színszimbolikája pedig követi a tudás és a halhatatlanság iránt való elcsábulásuk folyamatát. Miközben Lucifer érvelését hallhatjuk az önerőről, a gondolat erejéről és a szabad sorsformálás nagyszerűségéről, arról, hogy miért is kéne az Úr tiltásának ellenszegülniük, eközben mind az emberi alakok sziluettjeibe, s majd később Luciferébe is mintegy belevetülnek későbbi, már történelmi sorsuk alakváltozatainak darabjai, továbbírva a képek nyelvén a pretextust, ezáltal konkrét vizuális formában előre utalva a történelmi színekre, a történelmi alakokra. E kreatív megoldás az előreutalás funkcióját tölti be, Ádám és Éva alakjának egymásbaolvasztásával pedig visszafelé utal az ószövetségi teremtéstörténetben a férfiból teremtett asszony narratívájára. A luciferi csábítás eredménye az isteni tiltásnak való ellenszegülés, az eredendő bűn elkövetése, melynek nyomán először Éva szeme, majd teste változik vörössé, mikor leszakítja a hideg háttérben lámpásként világító almát, s beleharap, hozzá hasonlóan Ádám alakja is vörös színt vesz fel. Az élet, a vér, a test színe jelképezi számunkra, hogy az ember tudatára ébredt saját halandóságának. A halhatatlanság gyümölcsét azonban már nem ízlelhetik. A Édenkert zöldjéből futva távozik a vörös színű pár, a komplementer színek hatalmas feszültséget generálnak, miközben az Úr csalódottan megszólal („Ádám, Ádám, / Elhagytál engemet, / Elhagylak én is, / Lásd, mit érsz magadban”), majd az emberpár parányivá válik, hogy végül Lucifer denevérszárnyai alatt találjanak menedéket. A kép ekkor már hideg kékekben, szürkében jelenik meg. Ugyanez a szürke hidegség és elhagyatottság sugárzik az emberi alakokból is, miközben Ádám és Éva elindul a sötét világ felé. Érdemes röviden utalni a színszimbolika kapcsán az utolsó színre. A 15. szín első felében majd éppen a különbözőség lesz hangsúlyozott a szereplők bőrszínében, Ádám színe szürke, jelezve az álomképek hatására a kétségbeesést az emberiség jövőjét illetően, míg Éva valósághű, életteli, jelezve a jövőbe vetett hitét, anyaságát. Majd a 15. szín zárójelenetében, az Úrhoz való visszatérésükkor testük körvonalai ismét szivárványszínűekre váltanak, mely az Istennel való új szövetségkötést (Noé történetére is �„A GÉP FOROG” 23 utalhatunk) szimbolizálhatja számunkra. A harmadik szín kezdetén Ádám egy sötét barlangba lép be, mintegy illusztrálva az isteni útmutatás hiányát, Istentől való elhagyatottságát. Az Ádám kezében lévő fáklya talán az isteni fényt szimbolizálja. Másik oldalán, kutya képében Lucifer kíséri az első embert. Összességében a pozitív és a negatív, de nemcsak kívül, hanem belül is, így a mágikus tevékenységet végző ősemberben is ott van e kettősség, szétválaszthatatlanul. A pozitív erő jelenlétére utal majd e színben a fény csillogása Ádám szemében, miközben a Vénusz-szobrot faragja, a negatív erők jelenlétét pedig azok a pillanatfelvételek sejtetik, melyeken a tűz körül táncoló ősember feketébe átjátszó, mágikus cselekedeteket végző alakját láthatjuk felvillanni. A keretszínek közül a 3. és a 15. színben lép túl a rendező leginkább az irodalmi szövegen. Miáltal egy szemantikai szinkretizmust hoz létre az eltérő, feszültséget generáló (verbális, vizuális, auditív) médiumok egymásra vetülése révén, mely egyúttal a jelentés pluralitásaként, az újabb jelentésrétegek létrejöttében is funkcionál. Az Ádám kezében lévő fáklya fénye a barlang falán megjeleníti a lascaux-i barlangrajzon látható állatokat. E rajzok, vizuális áthallások szöve- �24 „A GÉP FOROG” dékét teremtve, többször is megjelennek e színben, utalva a mágikus tevékenységről és ezen belül a művészet kialakulásáról szóló elképzeléseinkre. A barlangrajzok egyik áthallása a mágikus tevékenység (már említett) pozitívat és negatívat egyaránt egybeolvasztó jellegére utal, például az emberi kéz és a fekete árnyék-kéz együtt rajzoló és életre keltő, teremtő mozdulatában vagy a szarvast tisztelő, agancsait a nappal és csillagokkal ékesítetten rajzoló, de a másik képsorban azt már leölő emberkézre. A zenei aláfestések harmonikus, illetve baljós hangzásai jelzik ennek polaritását. A barlangrajzok másik áthallási vetülete a művészet kialakulását vetíti elénk, azt a folyamatot, miképpen az ősember a véletlenszerű formákba mintegy belelát(hat)ta a konkrét formákat. Az Ádám szemében lévő csillogó fény mint egyfajta isteni szikra áthallását teremti meg, azt, hogy amikor alkot az ember, szinte istenként a semmiből teremt, életre is kelt. Ugyanazon isteni szikra villan fel az őskori művészet ikonikus alkotását, a Willendorfi Vénusz termékenységszobrát faragó vagy a barlang falára rajzoló Ádám szemében, egyben utalva az ősember (feltételezhető) alkotási folyamatára: míg Ádám farag vagy rajzol, a mechanikusnak tűnő munkafolyamat során egy elmélyült tudatállapotban elmélkedik. Míg a Luciferrel történő párbeszéd filozofikus jellegű mondatait halljuk, ebbe az elvontságba ékelődnek bele az ősember mindennapi jeleneteinek montázsszerű felvillanásai, vagy például Ádám vágya a szárnyát próbálgató Ikarosz mitológiai történetének előhívásával, ily módon felvillantva a mitológiai narratívák keletkezéstörténetét is. Amíg Ádám faragja a Vénuszszobrot, a közbeékelt pillanatszerű képek az anyatermészet és az ember viszonyára is utalnak, ahogy a másik konkrét mintaképre is, a háttérben ténykedő, telt keblű Évára, valamint a felvillanó szülő anyaképére is vagy – a Föld Szellemének mondatait hallva később – a gigantikus Földanyaként, mint egy már monumentálissá növesztett vénuszi termékenységszoborra. A Földanya (a csillagászati értelemben vett Gaia, termőföldként Démétér) kettős természetű, „jóságos szülőanya, és az emberevő” is, „tenyészet-enyészet”.14 Jankovics Marcell a pretextus e nehezen értelmezhető szereplőjét, a Föld Szellemét ily módon egy jelentéstöbblettel gazdagítja a madáchi műhöz képest: verbalitás és vizualitás köztes terében, egy szemantikai szinkretizmus összefüggésrendszerében láttatja az egyéni élet Vénusz-szobrocskájával; a mikro-világ egy darabjával és a makrovilágot átfogó Földanyával, egyben bemutatva számunkra a mitológiai alakok (feltételezhető) keletkezéstörténetét is. 14 Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám i. m. 70. �„A GÉP FOROG” 25 Jankovics Marcell animációs filmjének néhány intermediális sajátosságát bemutatva látható, hogy annak sűrítettsége, dinamikája, szimbólumrendszere, előre- és visszautalásai a nyelvi megfogalmazás elemző szintjén csupán igen bonyolult és hosszadalmas körülírásokkal valósítható meg. Gombrich fél évszázaddal ezelőtti megállapítása egyre inkább beigazolódik, miszerint „olyan történeti korszak kezdetén vagyunk, amelyben a kép átveszi az írott szó helyét”.15 Azonban napjainkban még az írott szó és a kép még egymás mellett van, ahogy jelen esetünkben is. Jankovics animációs filmjének nézője pedig egy különleges és kétségkívül nehéz befogadói státusba kerül, hiszen a szövegértés mellett „valódi” látással16 is bírnia kell, mivel a film hatásában elképesztő mennyiségű információ-, impulzus- és élményáradattal, gondolatokkal telíti befogadóját. Ez az animációs film éppen erre a valódi látásra tanítja minden nézőjét, ebben rejlik az egyik – alkotói szándéktól is vezérelt – hasznossága, azon túl, hogy egy lenyűgöző alkotásként tovább élteti Madách klasszikus művét, a fiatal generáció számára is élvezetes módon. Gombrich E. H. 1978. A látható kép. In: Kommunikáció II., szerk: Horányi Özséb. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. 123. 16 Gadamer, Hans-Georg 1994. A szép aktualitása. Magvető, Bp., 161. 15 �„A GÉP FOROG” 26 KÉPIRÓ ÁGNES Interjú Jankovics Marcell-lel „A magyarok sajnos a humorérzéküket veszítik abban a pillanatban, ha magas művészetről van szó, így aztán Madáchot is túl komolyan veszik.” Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus és művelődéstörténész 1941-ben született, a 20. század második felének és az ezredfordulónak egyik legnevesebb hazai rajzfilmrendezője. Egyik legismertebb alkotása Madách Imre Az ember tragédiájának egész estés rajzfilmváltozata, mely közel három évtizeden át, 1983 és 2011 között készült. Jankovics Marcell-lel Képiró Ágnes 2014-ben és 2017-ben rögzített beszélgetéseket, melyekből részleteket közlünk – hangsúlyozva a rajzfilm létrejöttének körülményeit, fogadtatását és szimbolikáját. A felvétel 2017. június 24-én készült a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon. (Fotó: Eötvös Csaba) �„A GÉP FOROG” 27 Az ember tragédiája első forgatókönyve 1983-ban íródott, a rajzfilmet 2011-ben mutatták be. E három évtizedes munkafolyamatban az eredeti forgatókönyvhöz képest milyen változások történtek és mely tényezők indukálták az esetleges módosításokat? A forgatókönyv eredetileg egy irodalminak nevezhető forgatókönyv volt, némi technikai szerkezetben, kéthasábos megoldást használva. Mindegyik színhez volt egy bevezető, ami elég terjedelmes is volt. Magából a műből is következik, hogy nem lehetett vékony. Rengeteg olyan dolgot írtam le, ami végül is aztán kimaradt a filmből, mert nem fért volna bele az időbe. Az első forgatókönyv egy 1958-as Diákkönyvtár Tragédia-kiadvány volt, mert „azt nyugodtan lehet firkálni”. Töredezett és rossz minőségű volt a papírja. Ezt a kiadását olvastam a műnek, fennhangon lejátszva magamnak, hogy lássam, nagyjából milyen terjedelmű lenne az animáció. Kiderült, hogy öt és fél órás lenne a film, így nekiálltam meghúzni, melynek végeredménye 105 perc lett. Ebben a szövegben voltak olyan irányok, amelyek elveszítették a érdekességüket a rendszerváltást követően, így módosítottam rajtuk. Menet közben technikai váltás is történt: át kellett állnunk a számítógépre, addig filmen is elkészült körülbelül a mű kétharmada, ezért mindkét hordozón be kellett fejezni. Ami a munkafolyamatot illeti, nem a színek sorrendjében haladtam, hanem először rövid részekre kértem és kaptam pénzt, mert az volt a koncepciónk, hogy ha elkészül egy három- vagy ötperces szín, akkor nem hoztunk túl nagy áldozatot, ha mégsem sikerül folytatni. A londoni szín volt az utolsó, amit elkészítettünk. Egy-két esetet leszámítva saját kezű rajzom nem volt a filmben, minden rajzom át lett téve. A rajzolóim nagyon precízen teszik át a rajzaimat egy-egy filmbe, de ennek ellenére szerettem volna, hogy legyen benne valami, ami egyenesen az én kezemből jön, és ezeket a londoni szín végére készítettem, ami nekem manuálisan a film végét jelentette. Több mint 180 lapot rajzoltam meg: James Bondtól Benazir Bhuttón át egy öreg gyimesi csángó házaspárig. Vannak Madáchnak hihetetlen anyagszerű észrevételei, amelyek aktuálisak: „elfogy a sajt és éhen veszünk” –„növényeket nem szül többé a Föld” – mondja a falanszterben a tudós és megkopogtat egy fém növényt. New Yorkban 1973-ban találkoztam először nyilvános helyeken vödörbe állított műfikuszokkal, amelyek nagyon élethűek voltak. Lehetett tudni, hogy ez a tendencia. Én mindig az abszurdig megyek a saját pesszimista rémlátomásaimban, tehát azt mondom, hogy a „dolog” el fog jutni odáig, amikor már nem lehet megállítani a történetet. Áttételesen ez mind benne van a Tragédiában, csak nem ilyen konkrétumok szintjén. �28 „A GÉP FOROG” A londoni színt nem véletlenül hagytam a végére és nem is vagyok vele annyira megelégedve. Az egy tudatos dolog volt, hogy Madách saját vadkapitalista korát kössem össze az én saját korommal, amikor Magyarország még egyszer kénytelen a vadkapitalizmuson keresztülmenni. A filmet elvezetem a 20. századi szimbolikus jelenig, de egy kicsit benne van a 21. század is. Azt gondoltam, hogy elég érzékeltetni: változik a divat, eltűnnek a lovak, lóerővé válva, úgy, ahogy az emberek ezt elképzelték. Ezek mind adták magukat, pezsegtem benne. A londoni színtől a szimbolikus jelenig tartó jelenetekben milyen előzetes rendezőelv alapján keletkeztek a sajátos figurák és vizuális áthatások? Több szempont alapján. Az első olvasás után kiderült, hogy húzni kell a forgatókönyvet és megpróbálni olyannyira drámaivá tenni a drámai költeményt, hogy elfogadható legyen filmen, ugyanis nagyon sokszor egymás mellett elbeszélő monológokat hallok beszédek helyett. Ez volt az egyik fontos szempont, a másik szempont pedig a szerkezet volt. Mielőtt hozzáfogtam volna a filmhez, egyszer vendégségben voltunk Szemadám Györgynél valamikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején, s akkor elmesélte, hogy őt az foglalkoztatja, hogy bizonyos nagy alapműveknek, többek között a Tragédiának, az Isteni színjátéknak és Joyce Ulyssesének a szerkezetéből kiolvasható a Tarot-kártyának a szimbólumrendszere. Szemadám nagyon hatásos észrevétele az volt, hogy van a nulladik számú lap, �„A GÉP FOROG” 29 mely a vándort ábrázolja: megy egy ember és mellette megy a kutya. Nekem pedig erről Kiplingtől a Just So Stories jutott az eszembe, a Macska, amelyik egyedül járt sétálni című mese, melyben az ősember mindig elmegy a kutyával, az akkor még farkassal, otthon a barlangban az asszony főz, és ott ül a macska a tűzhely mellett. A macska elmaradt, és tűzhely sem volt, de ahhoz, hogy én a Paradicsom utáni színben egy ilyen fajta hangulatot akartam megteremteni, Kiplingnek ugyanúgy volt köze, mint Szemadám Györgynek, pontosabban a Tarot-nak. Körbe kell rakni 21 lapot és középre teszi az ember a vándort. Hogy ezzel hogyan lehet játszani, azt én nem tudom, de egy lappal szemben kettő van mindig, mert páratlan számú lapokból áll a kör és a lapok között van „átjátszás”. A filmemben a színek szimbolikáját egy főhatás határozza meg, egy fővonal, és van két másik, ami mellékhatást képvisel. A néző számára befogadhatóbb a film, ha minden egyes színnek van egy olyan vezérmotívuma, ami vissza-viszszatér és megkönnyíti a madáchi gondolatok értelmezését, aha-élményt ad. Mint ahogy Madáchot sem lehet úgy olvasni, hogy elkezdem az első oldalon és végigmegyek rajta, hanem időnként vissza kell lapozni, mert ezt már valahol olvastam. Én nem akartam Tarot-szimbolikát belevinni a filmbe, egyszerűen megtetszett a Tarot-kártyalapok vezérmotívuma, ilyen például a diadalszekér az athéni színben: megjelenik Miltiadész úgy, hogy asszociálja azt a képet, ami a Tarot-kártyán van: két ló, ami kétfelé húz, és ez meghatározza a hadvezér jövőjét. Ilyen motívum a két ministráns a főpappal a bizánci színben, vagy a Nap a párizsi színben, a Hold Prágában, a szerencsekerék a londoni színben. �30 „A GÉP FOROG” Mondok még egy szempontot, a kutyaság vagy farkasság, amin végig akartam menni mindenféle szinten. Ezek a gondolatok a forgatókönyvírás idején születtek meg, és ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy annyi olyan ötletem van, ami másnak nincs a Tragédiát illetően, hogy ha belehalok is, ezekért a filmet meg kell csinálnom, mert hozzá tudok valami olyat adni a műhöz, amivel szerintem nem gyengítem, hanem inkább erősítem. Az űr színben materiális megoldást választottam: megpróbáltam érzékeltetni a mai fiatalok számára talán érthetőbben, hogy a kozmosz miért jelent halált az ember számára: a kozmikus létezéshez át kell alakulnunk szervetlen aggyá. A számítógép a legjobb úton van, hogy átvegye a helyünket, de akkor lemaradunk mindenről, ami az embernek fontos: szerelem és küzdelem nélkül mit ér a lét? Madách drámai költeménye a Kádár-korszakban az irodalomtörténeti viták egyik központi kérdése volt. Amikor Önben megfogant a gondolat, hogy animációs formában alkossa újra a művet, milyen megvalósítást akadályozó tényezők merültek fel a hatalom részéről? Azonnal gátakba ütköztem. 1983-ban megírtam a forgatókönyvet, és akkor idősebb Matolcsy György volt a Pannónia Filmstúdió vezetője, aki azt mondta, nekem erre nem tudnak pénzt adni, próbáljak meg kalapozni. Elmentem a Magyar Televízióba, külföldi csatornákhoz, leveleket írogattam, de mindenhonnan visszautasítottak. A Magyar Televízió akkori elnöke, Kornidesz Mihály bevállalta, hogy felállít egy 6 fős bizottságot az ügy érdekében, melynek eredménye egy 4:2 arányos elutasítás lett, és jóval később derült ki számomra, hogy a két pozitív bíráló Sőtér István és Vámos László voltak. Szegedy-Maszák Mihály hozta szóba nekem, hogy Sőtér mennyire dicsérte a forgatókönyvet, odaadta neki, hogy foglalkozzon vele. Szegedy-Maszák szerepel is a főcímben mint dramaturg. Ugyan nem adott nekem dramaturgiai tanácsot, de nagyon sok lelkierőt kaptam tőle, és aztán a film bemutatóján volt egy kis kiállítás az Uránia Galériában, amit ő nyitott meg. Vámos pedig egy workshopon, ami már jóval később, a 90-es évek első harmadában volt, amelyen bemutattam az elkészült részeket, szólított meg engem: „Megnéztem ezt a három epizódot, állati kíváncsi voltam, hogy meg fogod-e tudni csinálni. Úgy látom, hogy meg fogod tudni csinálni. De minek kell ebbe szöveg? A kép tökéletesen elég lenne.” Mondom: „Neked, te ismered a művet, fújod fejből és tudod, hogy most minek kellene hangoznia, de hát az emberek nem tudják.” Ez is szöget ütött a fejembe, hogy van egy ennyire nyitott színházi rendező, aki azonnal azt mondja egy szövegcentrikus műnél, hogy minek ide szöveg. Ez volt az �„A GÉP FOROG” 31 1988-ig tartó történet, közben jött a rendszerváltás, sok vezető be volt rezelve. Matolcsy nem tett rosszat, mégis félt. Egyszer csak váratlanul azt mondta, hogy ad nekem induló pénzt. Megkérdezte: „Marcikám, menynyire van szükséged?” Én mondtam, hogy egy komplett hangfelvétel és egy szín. A kapott összegből megcsinálhattam az űr színt. Ez volt az állami dotáció vége. Több pénzt nem kérhettem, nem is kaptam. Még kétszer próbálkoztam a tévénél, viszont a támogatásoknak új formái indultak meg: a Mozgókép Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap. A Mozgókép Közalapítványnál az Animációs Kuratórium első elnöke, Kopácsi Sándor azt mondta, hogy amíg ő az elnök, addig nem kap támogatást Jankovics: „Mickey Mouse-t ne csináljunk Madáchból, Madách nem érdemli meg ezt a bánásmódot”. Voltak később is kieső periódusok, és volt, amikor jött támogatás. Családi részről is beraktunk 80 millió forintot az idők folyamán. Az összes olyan nagyobb díjamat beleinvesztáltam, ami pénzzel járt. Ezzel egyrészt lendületet adtam az alkotómunkának, mert a kollégáim érezték, ők abból élnek, hogy én a saját pénzemet rakom bele. Magyar filmrendező ilyet nem csinál, ebben úttörő voltam. A Nemzeti Kulturális Alap 1993-ban alakult meg, Fekete György, aki most a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, azt mondta, legfeljebb 10 millió forintot tud adni, amiből akkor meg lehetett csinálni másfél színt. Akkor 5-600 ezer forint volt egy perc. Mondom, „Ez ilyen egyszerű?” „Hát átutalom!” – válaszolta. A pénz nem jött meg, ezzel szemben elment a Mozgókép Közalapítványhoz, igaz, hogy nekem címezve, de azt a pénzt rögtön felosztották maguk között, egy fillért nem kaptam belőle. Akkor elkezdtem kiverni a balhét, másfél millió forintot végül is megkaptam a tízmillióból. Szóval ez nagyon nehéz volt, ilyenkor elkezdek gyűlölni, de a gyűlöletből alkotó energia lesz. Az első Orbán-kormány idején sem kértem erre, akkor készült a Csodaszarvas. Az NKA-nál én soha nem pályáztam, nem volt jogosultságom, mint elnök vagy volt elnök. A Mozgókép Közalapítványnál pályáztam főleg, ahol 20% önrészt kellett biztosítani. A végeredményhez, ami, ha mindent összeadok, kereken 750 millió forintot tett ki, a magam 80 milliója nem érte el az igazi önrészt, de voltak más támogatóim is. Legalább még egyszer ennyi pénzt sikerült úgy kapnom, hogy nem kértem és adtak. Büszkén mondhatom, hogy több mint 20%-ot tudtam betenni az állami pénzek mellé. De nem csinálnám még egyszer végig. Menet közben drukkoltam, hogy éljem meg, hiszen a magyar átlagférfikoron túl vagyok már. Amikor a filmet még javában megcsináltam, 68 volt az átlagéletkor, és volt benne közben mindenféle olyan, ami egészségi és politikai akadályozás volt. �32 „A GÉP FOROG” Nemcsak a kész műhöz vezető út, hanem a Tragédia animációs filmváltozata is bővelkedik groteszk, humoros jelenetekben éppúgy, mint küzdelmes pillanatokban. Van benne humor. Madáchnak szatirikus érzéke volt, humorérzéke nem annyira, mert az eltompult a tüdőbajban, börtönben, sok mindenben, ami érte. Amikor a filmnek már 2–3 színe elkészült, Huszti Péter meghívott a fentebb említett workshopra, amit a Filmművészeti Főiskola szervezett, és ott ezeket a színeket le is vetítettem. Ott derült ki számomra, hogy néhányat feldolgozott amerikai vidéki amatőr társulat is, és a workshopon be is mutatták. Ők szintén szatírának látják: a magyarok sajnos a humorérzéküket veszítik abban a pillanatban, ha magas művészetről van szó, így aztán Madáchot is túl komolyan veszik. Vigyázzba állnak, miközben hallgatják. A színészek is úgy játsszák. Egyetlen jó Tragédia-előadást nem láttam még, nem is való színpadra, de hát erőlködnek. Ám abban a pillanatban, ahogy egy idegen szem olvassa a darabot, megpillantja benne azt, ami a lényege: ez egy szatíra, Istennel szemben is és az ördögpártiság, a Lucifer-pártiság is nagyon átjön ebben az egész történetben, valamint Ádámnak a gyermetegsége, ahogy állandóan el van ájulva mindentől. Amikor készítette a filmet, esetleg használt-e fel hozzá vizuális előképeket, legyenek azok illusztrációk, színházi élmények? �„A GÉP FOROG” 33 Színházi előképeket ellenpéldaként igen. Például az a változat, amelyben Huszti Péter volt Ádám és Básti Lajos Péter apostolt formálta meg, abban van olyan mondat, amikor azt mondja Péter apostol Ádámnak: „Tekints körül!” És akkor szegény Huszti Péter kinéz a közönségre, de nem lát semmit. Pedig meg kell mutatni, amit lát! Egy másik, gyermekkori élményem: az állatkerti szabadtéri színpadon láttam Lukács Margit, Ungváry László és Básti Lajos szereplésével a Tragédiát. A párizsi színben lógtak a hatalmas kék-fehér-piros zászlók. A zászlónak lobognia kell, de nem tudott lobogni, mert kánikula volt, állt a levegő. Ha fel-alá rohangáltak volna, akkor talán lobogtak volna, de nem jutott eszébe a rendezőnek. Ilyen negatív előképek nagyon erősen hatottak rám, hogy mi hiányzik a színpadról. Ha én használom a görög vázaképet stíluselemként, akkor összegyűjtök 8-10 könyvet a görög vázákról. Egyesével kirajzoltam a figurákat: a megszólaló mellékszereplők a görög színben létező vázaalakok. De Keplert például magamról mintáztam, mert a csillagos ég nekem a másik nagy mániám, és úgy gondoltam, én Kepler „bőrében” vagyok leginkább a helyemen. A római színben etruszk temetkezés látható, ott összevonom a római kultúrát az etruszkkal, mégiscsak az etruszkokra alapozták a rómaiak a kultúrájukat. De azt nem tudom, hogy egy nézőhöz eljut-e, hogy ez tulajdonképpen egy halotti tér, halott tér – itt semmi sem él már. A Tragédiának egyetlen olyan színházi feldolgozását nem láttam, ahol a küzdésnek lenne súlya. Nekem kellett menet közben rádöbbennem arra, hogy a Sisyphus és Küzdők, tehát a legsikeresebb rövidfilmjeim is a „madáchi” küzdelemről szólnak. A Tragédia animációs változata éppúgy hiteles korrajza lett a madáchi színek korának, mint elkészülési időszakának. Milyen reakciók érkeztek a befogadók, a közönség részéről a bemutató után? A jó mű mindig nyitott marad. Nem kell, hogy nagyon megfogható legyen. Örök visszatérő kérdés, hogy a gyerekek hogy bírják ki az én filmjeimet. Sok kisgyereket láttam, akik végigülték a Tragédiát úgy, hogy egy szót nem értenek belőle, de a zene meg a vizualitás hat és nem kell érteni. Nekem vannak olyan találkozásaim, hogy gyermekkoromban nem értettem egy mesét, és felnőtt fejjel sok könyv után, amit a mesékről írtam, még mindig nem értem. Hát akkor mi a baj? Szerintem feltétele is a jó műnek, hogy ne legyen túl konkrét. Sok közönségtalálkozón voltam, és értek nagyon pozitív észrevételek. A zenei alapot illetően egyesek Mozartot túl soknak tartották, de annak is megvolt a magyarázata: az ádámi billegésnek és az érzelmi billegésemnek tökéletesen megfelel a Dies irae és a Lacrimosa tételeknek az ellentétessége. �34 „A GÉP FOROG” A dühroham a Dies irae, a Lacrimosa a beletörődés, és is e kettő között hányódtam életem során. Ez a tényező nagyon személyessé tette a filmet, de ha nem lett volna személyes, akkor azt megérezte volna a közönség. A film viszonylagos sikere a személyességnek köszönhető. Elmondok egy dolgot, amit én nagyon fontosnak tartok. Az Economist 2010. januári első számában egy brit közgazdász tanácsolja nyugati közgazdászoknak, hogyha a Nyugat ki akar mászni a válságból, akkor olvassák el egy a 19. századi magyar drámaírónak, Imre Madáchnak a művét. Ez akkora igazolás volt nekem! Úgy aktuális, hogy nem is látom, hogy mi benne az aktuális, mert én nem értek a közgazdaságtanhoz. Talán a londoni szín váltotta ki belőle? Vagy a falanszter? Alighanem ez a kettő jöhet szóba. De nem írja le, majdnem glosszajellegű az írás, de mindenképp azt igazolja, hogy Madách fölfedezhető állandóan, és újra megismertethető a világgal. Ha most látna neki a drámai költemény filmes forgatókönyvének, lenne-e olyan rész, amelyet napjaink kihívásainak is megfelelően, másként oldana meg? Nem, nem. A rajzfilm nagyon igényes dolog. Nekem az a 28 év hat évet jelentett. Annyit dolgoztam körülbelül ezen a filmen, nem is volt a kollégáim számára sem folyamatos munka, de ők azért zömmel egy-két év kimaradással dolgoztak rajta, én hat év alatt ezt abszolváltam. Ez reális, mert körülbelül egy egész estés rajzfilmnek az elkészülte az három év. Ebben az esetben két egész estés film terjedelmét tekintve rajzfilmben hat év, közben megcsináltam az Ének a csodaszarvasról című filmet. Képtelen lennék a Tragédiát újraalkotni. Nekem óriási önfegyelem kell még ahhoz is, hogy ha megírtam egy könyvet, akkor az elejétől átolvassam és kijavítsam. Filmnél ezt meg nem tenném. A szakma nagyon sokszor pályája legnagyobb sikereként a Sisyphust méltatja. Nemrég azt nyilatkozta, hogy leteszi a lantot az animációs tevékenységét illetően. Hol helyezi el animációs munkásságában a Tragédiát? Az ember tragédiája a zárókő volt, ott kellett volna befejezni. A János vitéz után csináltam a Sisyphust, ami arról az az irdatlan erőfeszítésről szólt, amit a János vitéz megvalósítása jelentett, 150 embert irányítva, fiatalemberként. Amikor hozzáfogtam ténylegesen, 30 éves sem voltam. Szóval óriási dolog volt, még ma is átélem azt az örömöt, hogy én micsoda szerencsés fickó voltam ezzel. Aztán ezt valahogy le kellett vezetni. A Tragédia után ismét volt egy ugyanilyen érzésem, hogy akkor ezt is le kellene vezetni talán. Szerencsésen a Sisyphus és Az ember tragédiája nem hasonlítható össze. Szerintem a Fehérlófia sem hasonlítható, meg a János vitéz sem, és a kevés- �„A GÉP FOROG” 35 sé értékelt Ének a csodaszarvasról című filmemmel sem összevethető. Mindig törekedtem arra, pontosan annak a tanulságaként, amikor a Sisyphus után megcsináltam a Küzdőket, Gémes József – azóta már elhunyt kollégám – azt mondta, hogy hát az nem olyan jó, mint a Sisyphus. Ez is csatahajó, de nem vezérhajó. Akkor nekem nem szabad még egyszer filmet csinálnom a Sisyphus után? Törtem egy kicsit a fejemet, és arra jutottam, hogy olyan filmet nem szabad csinálni, amit azzal össze lehet hasonlítani. A Tragédia személyes ambícióm volt. Nekem sok sikeres küzdelemből áll az életem, és a küszködés ennek az ellentéte. Madách önkéntelenül is nagyon sokszor használja a „küzd” szót. Az viszont borzasztó, amikor valaki csak küszködik. Nekem nincs panaszom erre, mert ha egyes munkáimat közöny veszi is körül, az se baj, mert az összkép abszolút pozitív. Amikor bemutattuk a Tragédiát, nem esett jól, hogy egyetlenegy kormánymeghívott jött csak el, ő is csak a film első felére, és a polgármesteri hivatalból is csak egy helyettes polgármester volt jelen. Hetven meghívót küldtünk ki, és nem jöttek el. Csináltunk emiatt még egy bemutatót, ugyanis az elsőre sokan épp azért nem fértek be, mert helyet kellett biztosítani az „uraknak”. A második bemutatón megtelt a ház, és tele volt kollégákkal. Kellett persze utána mondanom egy beszédet, és annyit mondtam, hogy „megérte”. Az ember tragédiája volt az én animációs filmrendezői pályámnak a lezáró darabja, a többi, ami utána jött, az csak utánlövés. *** Az utolsó interjú rögzítését követően Jankovics Marcell belefogott Arany János Toldijának 13 részes rajzfilmes feldolgozásába, amely – szavait idézve – „Nem utánlövés lesz, annyi szent.” (2018. május 23.) �SZÉPIRODALOM 36 RADNAI ISTVÁN A stációkon túl valami furcsa vágy és éles vád nem találom a helyemet rosszmájú érdek pénzzsugorgatás és nincs csak cinkos felelet mert megtartjuk magunknak a közöst ami néppé emberré tesz elvesztjük talpunk alól a rögöt mert nincs ember aki érez hiszen elkölthetetlen összegek farkastól idegen étvágy a jog kapuját törő ösvények melyen megkerül a kéjvágy érzelem tudás erény parlagon hiszen a pénz fukar mint harpagon bárányherceg akinek keresztje harminc ezüstöt ér steril tudat s a vér ne engedj a tett s malaszt elveszne Tetszhalottak ébredése gazdátlan évek libasorban kivárták sorsukat gazdátlan rendek a kaszáló testén élettelenül élnek érnek a vágyak csordája csendesen kérődzik már a jászol hűvös éjek altatója a megváltás kisdede születik kiérdemeltem megszenvedetten két kar kulcsolódik imára nyakamon egymásnak könyörgünk röpimákat kék ablakok a homlok felhőjében mohó hajnaloktól nem kímélve a csillagok esetlegessége menekül �IRODALOMTÖRTÉNET 37 BÁRDOS JÓZSEF Megjegyzések Kaffka Margit pályakezdéséről Idén van száz esztendeje, hogy a spanyolnáthának nevezett járvány elvitte a modern magyar irodalom egyik legnagyobb ígéretét, Kaffka Margitot. Ígéretet írtam, holott 38 évesen, amikor meghalt, már olyan életmű volt mögötte, amelyet irigyeinek és ellenfeleinek minden igyekezete ellenére sem lehetett kitörölni a magyar irodalom történetéből. Ady tudta, kiről beszél, amikor Vágyni hogy szeretnék című versét így dedikálta az írónőnek: „Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak, félelmetes barátnak, de derék embernek”.1 De a Nyugat első nemzedéke, amely pedig olyan sokat köszönhetett neki, igazán méltatlanul bánt vele már életében, halála után pedig kissé „megfeledkezett” róla. Hogy valóban így van, azt jól bizonyítja az alábbi hír: „Kaffka Margit felújult emlékezete Az igaz művész nem vész el; még nálunk sem. Török Sophie szívhez szóló tanulmányában nemrégiben úgy szólott Kaffka Margitról, mint akiről megfeledkeztek írók és emberek, pedig ez a fájdalmas gondolat egy túlzott pesszimizmusból eredt. Úgy, amint Török Sophie nem feledkezett meg a Nagy Nővérről, úgy nem feledkezett meg a költő- és írónők új generációjának többi tagja sem róla. Huszonnégyen, nagyrészt a Nyugat talajában sarjadt asszonyművészek Társaságot alapítottak, hogy követendő példának tekintsék azt a rettenthetetlen írói és asszonyi bátorságot, amivel Kaffka Margit a maga művészi és emberi igazságát kifejezte. A Társaság kötelességének tartja, hogy Kaffka Margit jeltelen sírjára méltó emlékművet állítson és ennek elérhetésére március 22-én Emlékestet rendez a Zeneakadémia nagytermében. A műsor első részét, amely Kaffka Margit műveiből s a róla szóló megemlékezésekből fog állani, Schöpflin Aladár vezeti be; míg a második műsorrész a Társaság tagjainak válogatott műveit és Szenes Piroskának a Társaság alapításáról és annak íróiról szóló előadását tartalmazza.”2 1 2 Ady Endre é. n. Összes versei. Atheneum, Bp. 332. A Nyugat hírei (Nyugat 1937/3. szám). http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (letöltés 2018. 03. 13.) �38 IRODALOMTÖRTÉNET Akárhogy is, Kaffka Margit pályája lényegében máig feldolgozatlan. Tulajdonképpen csak Bodnár György munkái jelentenek kivételt, egyúttal általában ő a művek, kiadások szerkesztője, bevezetőírója is. Kezdjük hát innen. „Kaffka Margit első életjelei az irodalomban versek voltak”– kezdi monográfiájának a szerző irodalmi pályafutását bemutató fejezetét.3 Ezek az „első életjelek” a szakirodalom állítása szerint a Szatmármegyei Közlöny hasábjain jelentek meg, a legelső, az Ind legenda a Szatmármegyei Közlöny 16. számában 1901. április 21-én. Az információ ősforrása valószínűleg Rolla Margit, aki A fiatal Kaffka Margit4 című munkájában egészen pontosan datálja ezeket a nagykárolyi megjelenéseket. Azt gondolná az ember, hogy Rolla Margit nyilván átbúvárlotta ezeket a lapokat. Aztán kiderül, sokkal valószínűbb, hogy kiindulása egyetlen lapszám volt, mégpedig a Szatmármegyei Közlöny 1904. február 14-ei száma. Ennek tárcarovatában ugyanis egy Kaffka-vers (Madonna) mellett a szerkesztő tollából elismerő kritika olvasható a költőnő éppen ekkor megjelent első verseskötetéről. S a szerkesztő nem mulasztja el az alkalmat, hogy elbüszkélkedjék vele, az ő lapja indította el a költőnőt. Ennek bizonyítására pontosan elősorolja, hogy az elmúlt években a Szatmármegyei Közlöny Kaffka Margitnak melyik versét és milyen névvel (álnévvel) közölte. A cikkből megtudható, hogy a következő verseket közölték Kaffka Margittól. Az első vers, az Ind legenda Margit aláírással jelent meg 1901. április 21én, a következőkben pedig még 1901-ben a Magdolna, az Utolsó jelenetek (Egyszer, Vihar előtt, Madár), a Madonna, a Színészleány válasza című verseket közölték (az aláírás ezúttal K. M. volt), és 1902-ben az Augusztus című vers alatt már Kaffka Margit teljes neve szerepelt, későbbi megjelenései alatt újra egy álnév (ezúttal a Pausa) volt olvasható. A cikk ezeknek a verseknek is pontosan megadja a megjelenési idejét, ez akár az adott lapszámok kikeresésével ellenőrizhető is. Sőt, egy valamikori kritikai igényű kiadás számára ellenőrizendők is, annál is inkább, mert Kaffka Margit a már megjelent versein is gyakran (szinte minden újabb megjelenés előtt) változtatott, kisebb-nagyobb szövegeltérések tehát mindig vannak. Ráadásul nem kizárólag a Szatmármegyei Közlöny közölt korai Kaffka-verseket, hanem például a Nagy-károly és Vidéke is, sőt, van olyan vers, ami először éppen itt jelent meg: 1901. október 24-én a Felelet. 3 4 Bodnár György 2001. Kaffka Margit. Balassi Kiadó, Bp., 91. Rolla Margit 1980. A fiatal Kaffka Margit. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei. Bp. �IRODALOMTÖRTÉNET 39 Néhány verse nem is két, hanem több alkalommal is megjelent. Egyrészt mert első kötetének sikere után egyszerűen nem győzte új verssel teljesíteni a felkéréseket (Pesti Napló, Hazánk, Az ujság, A Hét, Pesti Hírlap stb.), miközben a költőnő hűségesen küldött verset még évekig a Szatmármegyei Közlönynek is. Másrészt mert újabb és újabb verseskönyveibe is beválogatta kedvenc verseit, ám ilyenkor gyakran javított, változtatott rajtuk. Például a Felföldi románc, melyet a Kozocsa-kiadás 1907-re datál, és amely a Nyugat 1908. évi 8. számában Fröhlichné Kaffka Margit névvel jelent meg először, benne van a költőnő Tallózó évek5 című kötetében és Az élet útján6 című kötetben is. A három változat központozásban, kiemeléseit tekintve, illetve a harmadik sor kezdetének megoldásában is eltér egymástól. Nem sok. De van olyan vers is, ahol két megjelenés között szinte minden, a cím is megváltozik. Ilyen vers például a Dodó mesél című. Csak az első strófákat mutatom: Dodó mesél Egy kis romantika Dodó főhadnagy mond mesét Sok asszony csügg szaván Megint az apród, az a régi S a szép királyleány. A mi kadétunk uj mesébe kezd, – Sok asszony csügg szaván, Megint az apród szerepel, a régi, S a szép királyleány. A lány az erkélyrács megett, – A fiu kinn dalolt Nem leste, – csak a jó öreg A teliképü hold. A hölgy szive a rács megől epedt, A fiu kinn dalolt, Nem látta más, csak a diszkrét öreg, A teliképü hold. Zengett a lant – szakadt a hur – Nem látta, csak a hold, – Megtudta mégis a király és Kőkemény szive volt. Zengett a lant, – és ah, – szakadt a húr, Nem látta, csak a hold, – Megtudta mégis a király, kinek Vad, kemény szíve volt. Mint látható, fontos volna számon tartani a vidéki megjelenéseket. Azért is, mert mindenképpen közelebb juthatunk ezáltal Kaffka műveinek születési sorrendjéhez. Ez pedig alapvető, hiszen a jelenlegi legjobb, Ko- 5 6 Kaffka Margit 1911. Tallózó évek. Nyugat kiadása, Bp. Kaffka Margit 1918. Az élet útján. Nyugat kiadása, Bp. �40 IRODALOMTÖRTÉNET zocsa Sándor szerkesztette Kaffka-verseskönyv7 sem vesz tudomást a vidéki, csakis a Magyar Géniusz-beli és későbbi pesti megjelenésekről. Így egy-egy vers keletkezési dátumaként néha két-három évvel későbbi adatot közöl, mint ahogy a vers először megjelent nyomtatásban, ami nagyon félrevezető, ha valaki a költőnő fejlődését szeretné vizsgálni. Igaz, ha elfogadjuk első publikációnak azt az 1901. áprilisi dátumot (az Ind legenda megjelenését a Szatmármegyei Közlönyben), ahogy ezt Rolla Margit állítja, akkor egyetérthetünk Bodnár Györggyel, aki eleve eltekint a vidéki közlések vizsgálatától. (Pedig ismerte Rolla Margit munkáját), és egy elegáns (de óvatos) mondattal megkerüli a problémát, mondván, az első irodalmi fórum, amely közli Kaffka Margit verseit, a Magyar Géniusz, mégpedig 1901 májusában. Egyébként pontosan át is veszi a Kozocsa-féle kiadás időrendjét. (Egy hónap ide, vagy oda, mindegy.) Mindenütt érezni ezt a lenézést, műfölényt, ami már a nyugatosok hangjában is tetten érhető. Nem lehet véletlen, hogy Bodnár György 1988-as könyvében is Németh Lászlót idézi, mondván: „Németh László Kaffka-portréja hiteles”8, s ezt olyannyira komolyan gondolja, hogy Németh László cikkét teljes terjedelemben közli az általa szerkesztett dokumentumkötetben is. Ebből idézek: „Talán senki sem vette olyan komolyan ezt az egész híres modernséget, mint ő. Csak egy egyszerű, hivő természet adhatta magát így élet és irodalom különc dolce stil nuovojára. Hisz az új madárnyelvben, hisz a nők felszabadításában és hisz azokban a beszélgetésekben, melyekben okos újságírók és zsidó költőnők tanakodnak a szexualitásról.”9 Szégyen ezt Kaffka Margitról leírni, de úgy vélem, szégyen ezt „hiteles portré”-nak nevezni is. Lám előttünk áll a szegény, buta, vidéki Kaffka Margit, aki „megszédült attól a sok művelt, zseniális embertől, asszonytól, akik közt forgott, témáival, modorával ezek közt akart helyt állni.”10 Jó volna tudni, ki ez a sok zseni. (1903-ban Ady még Nagyváradon, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula még egyetemista, Karinthy, Füst Milán kamaszkorú). Persze ebből a nézőpontból tényleg nem sokat számít egy-két hónap. (Bár néha több év a tévedés). Kaffka Margit 1961. Összes versei. (s. a. r.: Kozocsa Sándor) Magyar Helikon, Bp. Bodnár György 1988. A „mese” lélekvándorlása. Szépirodalmi, Bp., 11. 9 Kaffka Margit 2005. Szinek, évek, állomások. Szerk.: Bodnár György. Nap Kiadó, Bp., 282. 10 Kaffka Margit 2005. i. m. 282. 7 8 �IRODALOMTÖRTÉNET 41 Bodnár György monográfiájában11 megint a meglehetősen rosszindulatú Rolla Margitra hivatkozva egyértelműen fogalmaz: „Tény, hogy – ha csak néhány hónappal is – Kaffka Margit elindításában a Szatmármegyei Közlöny megelőzte a Magyar Géniuszt. S ebben nem a véletlen működött közre, hanem az atyafiság: Almásy Ignác ismerte a szerkesztő Baudisz Jenőt, s Rolla Margit szerint ő teremtett kapcsolatot mostohalánya és a nagykárolyi hetilap között.”12 Kevéssé valószínűvé teszi Rolla Margit rosszmájú, továbbgyűrűző véleményét, hogy Baudisz Jenő lapjának tárcarovatában 1898 és 1902 között olyan szerzőkkel találkozhatni, mint például Ábrányi Emil, Ady Endre, Szomaházy István, Lauka Gusztáv, Pásztor Árpád. Nem valószínű, hogy a tárcarovatot „atyafiságos” alapon szerkesztette volna. Persze mindenre vannak „hiteles” tanúk és emlékezők. Földes Anna Dénes Sándorra hivatkozik, aki állítólag magától a költőnő édesanyjától értesült az első megjelenés körülményeiről. Így: „Költői írói hajlandóságai korán mutatkoztak. Egy húsvéti vakációban Nagykőrösön volt nővéremnél, annak mutatta meg az »Ind legendát«. Nővérem elküldte nekem a kéziratot, nagyon tetszett, megmutattam Baudisz Jenőnek, aki el volt ragadtatva, és leközölte a Szatmármegyei Közlönyben.”13 Érdemes itt is a jó történet mögé nézni. 1901-ben a húsvét április 7–8-a volt. Ha elfogadjuk, hogy ekkor Kaffka Margit Nagykőrösön megmutatta versét, aztán a kéziratot a nagynénje elpostázta Nagykárolyba, ott édesanyja megmutatta Baudisz Jenőnek, akinek valóban nagyon el kellett (volna) ragadtatva lennie, tekintve, hogy a hetilap legközelebb 14-én és 21-én jelent meg, és az utóbbiban már benne is volt a vers. Említésre érdemes Kaffka Margit költői indulásával kapcsolatban az a másik, legendás történet is, melynek talán kitalálója (?), elterjesztője (?) maga a költőnő, és melyet Földes Anna szintén elmesél életrajzi könyvében. Az Erzsébet nőiskolában „osztálytársai, a III/A »közdicsvágyból«, születésnapi ajándékul, vagy csak hogy a bé-sek pukkadjanak, beküldték poétájuk verseit a Magyar Géniusz-hoz. A vállalkozás sikerült: Kaffka Margit harmadéves tanítóképzős növendék verseit – az osztály nagy örömére – kinyomtatták.”14 Marad tehát a Magyar Géniusz? Vagy ez is csak a legendákat szaporítja? Íme, így ír erről Gellért Oszkár a Kortársaim című könyvében15: Bodnár György 2001. i. m. Bodnár György 2001. i. m. 31. 13 Földes Anna 1987. Kaffka Margit. Kossuth Kiadó, Bp., 56. 14 Földes Anna i. m. 57. 15 Idézi Rolla Margit: Rolla Margit i. m. 129. 11 12 �42 IRODALOMTÖRTÉNET „Tény az, hogy amikor Osvát a Magyar Géniusszal magamra hagyott, álkulccsal kinyitottam Basch Árpád íróasztalának fiókját; gondoltam, nem sértem meg vele a fiókban levő kéziratok és levelek titkát. Meglepődtem: a közölhető dolgok között találtam egy csomó verset és föl nem bontott levelet. Felbontottam a leveleket és a versek közt találtam többet Kaffka Margittól is. A verseket elkezdtem sorban közölni, de rögtön írtam is Kaffka Margitnak. A versek mai szemmel – olykor még tényleg Szabolcska és Kiss József – hatását tükrözték. De nőköltő írta azokat és milyen nőköltők voltak akkor.” A történetek szépek, kerekek, s keveset ront rajtuk, hogy valószínűleg egyik sem igaz. Mert a tények, mint általában, kevéssé törődnek a szépséggel. Úgy tűnik ugyanis, hogy Kaffka Margit egészen másként indult el a maga pályáján. Természetesen nem vonom kétségbe, hogy 1901-ben az Erzsébet nőiskolában sokan tudták, hogy társuk verseket ír, azt sem, hogy talán egy-kettőt iskolai alkalmakkor el is szavaltak ezek közül. Ahhoz, hogy végképp kétségessé tegyük a rokoni alapú közlés legendáját, elég fellapozni a Borsod-Miskolczi Közlöny 1900. január 18-i számát. Ugyanis ott is megjelent M. monogrammal egy írása. Érdemes lesz további megjelenések után kutatni, valószínűsíthető, hogy az induló írónő ekkor még igyekezett kerülni a személyes találkozást olvasóival, s ezért van, hogy Nagykárolyban 1899 nyarától (tehát Miskolcra távozása után), Miskolcon pedig Pestre távozta, az Erzsébet nőiskolába való felvétele után jelent csak meg írása. Ne csodálkozzunk: közhely, hogy írásaiban általában saját életét, annak problémáit, konfliktusait írta meg. S ez nyilván nem egyszerű (gondoljunk a későbbi sok haragra és sértődésre, akár a Szinek és évekre (ami után megüzenték neki szülővárosából, hogy ne merészeljen többet hazamenni), akár az Állomásokra (amelynek nagy szerepe lehetett abban, hogy a Nyugat a húszas években mintha megfeledkezett volna halott írónőjéről). Jó történet (újabb legenda?), akár igaz, akár nem, hogy állítólag az Állomások megjelenése előtt Kaffka elment legjobb barátnőjéhez, a költőképzőművész Lesznai Annához, akitől két főhősnője is kapott vonásokat, és elbúcsúzott tőle, mondván, ha megjelenik az új regénye, úgyis vége e barátságnak, mert Lesznai Anna nem áll többé szóba vele. Igaz, Kaffka Margit önéletrajzában is alaposan leegyszerűsíti a pályakezdés történetét, de ez se tévesszen meg bennünket. Ezt írja: „Írni húszéves koromban kezdtem népies versikéket Szabolcska és balladákat Kiss József hatá- �IRODALOMTÖRTÉNET 43 sa alatt, Erzsébet-nőiskolás koromban Basch Árpád Géniusz-ába”.16 A Szatmármegyei Közlöny, a Nagy-Károly és Vidéke, a Borsod-Miskolczi Közlöny mintha nem is létezett volna. Szívesen hinnénk az önéletrajznak. Csakhogy 1905. május 3-án Kiss Józsefnek ezt írta egy levelében: „Huszonkét éves koromig egy verset sem írtam – próbából sem – akkor valami hóbortos kis szerelem, vagy csak hogy ráébredtem az életre – vagy 35-40 versikében tombolta ki magát, mert egyébben nem tehette. Most nyugodt vagyok és semmisem kényszerít belülről, hogy verseket írjak. Valószínű, hogy végkép elhagyom”.17 Húszéves 1900-ban volt Kaffka Margit. Huszonkettő 1902-ben. Legenda tehát akad bőségesen, öröklődik könyvről könyvre. S a tények? Talán mégis számot kéne vetni azokkal is. Ami talán a legérdekesebb a dologban, hogy van egy vers, amely később nem jelent meg, így máig ismeretlenül bújik meg a Szatmármegyei Közlönyben. Holott a korábban említett kötetet méltató írásban szerepel, ekként: „Ugyancsak a szerzőtől az 1901. évi október 20-ki számban K. M. jel alatt »A szinészleány válasza« czímű költemény jelent meg”. A vers nem került be semmilyen későbbi kötetkiadásba, nem szerepel a Kozocsa Sándor szerkesztette Kaffka Margit Összes versei kötetben sem. Bár Rolla Margit könyvében (1980) közölte, de a verset azóta se tartják számon (a MEKben sem szerepel), miután Kaffka összes versei a Kozocsa-féle kiadás (1961) óta nem jelent meg. Szomorú. Most már csak annyit kell hozzátennem mindehhez, hogy Kaffka Margit pályáját egyáltalán nem versekkel, hanem tárcanovellákkal kezdte. Az első ezek közül 1899-ben, pontosabban 1899. július 16-án (tehát két évvel az első vers előtt) jelent meg a Szatmármegyei Közlönyben. Címe: Az égi lény. Később még két tárcanovella jelenik meg a Szatmármegyei Közlönyben (A fénykép és Az új doktor, majd később a Borsod-Miskolczi Közlönyben a Napraforgó. Tekintve, hogy ezek máig ismeretlenek maradtak, jó 110 éve várnak bebocsátásra a Kaffka-novellák közé. Engedtessék meg, hogy az első szövegét itt (betűhíven) közzétegyem. Kaffka Margit 1972. Önéletrajz. In: Kaffka Margit: Az élet útján. Szerk.: Bodnár György. Szépirodalmi, Bp., 402. Az önéletrajz szerepel itt is: Kaffka Margit 2005. i. m. 7–8. 17 A levelet idézi Borgos Anna: Borgos Anna–Szilágyi Judit 2011. Nőírók és írónők. Noran, Bp., 40. 16 �IRODALOMTÖRTÉNET 44 Az égi lény Már megint olyan sötét az én kapuczinerem, hiába beszél az ember ennek a mamlasz pinczérnek. – Pinczér! Hozza az ifjuság hetiközlönyét. – Mit tetszik parancsolni, nagyságos uram? – Hát a Magyar Figarót, nem érti meg az embert? Minden bosszant ezen a világon; tegnap is húsz pengőt veszítettem a tarokkozásban; hát az egész világ ellenem szegődött? – ördöngös egy élet ez! A kávéház rendesen megtelik a szombati vén asszonyokkal és elég nyomasztó a levegője is. Meg kell ezt is szokni, mivel kávéház nélkül el nem lehetek. – Való-e vagy csak képzelet? Épen a szomszéd asztalnál ül egy „égi lény”! Nem is lehet az más. Oh ezek a szemek, a legszebb azurkék szinbe játszók, milyen ábrándosak, milyen szelíd a tekintetük! Az a piciny száj és az apró fogak, mintha mindenike a ceyloni gyöngyök legszebb példánya lenne. A karcsu termet, a rózsás arcz, mind az igazi szépség és gyönyörüség. Most már megváltozott az egész környezetem: a füstös levegő, mint menyei félhomály tünt fel, melyben a bájos angyal ábrándosan tekint reám; az Auer-világító mindmegannyi egy-egy-egy csillogó bolygó a menyei háttérben; a vendégek egész serege pedig, mint hódoló alattvalói a szépség e fejedelemnőjének. Rajta csüng tekintetem és oh boldogság! Ő is reám tekint néha-néha… Nem tudom, talán csak képzelem, hogy reám mosolyog. E mámorító légben tölték vagy két órát, mikor egyszerre a szellemeknek virradóra fujtak, akarom mondani a gonosz szellemek közremüködésével eljött a vállás pillanata. Mint mindenkor ugy most is a vén anyóka okozta a bajt, az az anyóka, aki egész idő alatt mellette ült, sötét háttér gyanánt. Felálltak. A leányka még egy sokat mondó pillantást vetett felém és távoztak. E pillantást nem tudtam megérteni; kövessem-e őket vagy nem. Nem tudtam határozni. Végre eltüntek. Nyomasztó lett a levegő, fölösleges minden, a mi mellettem volt, kiállhatatlan lett a füst; siettem a szomszéd játékterembe, hogy a tarokkozással elüzzem a démonokat. Mi sem természetesebb, mint hogy veszítettem; no de mi az, harmincz pengő, hiszen áll a közmondás: aki szerencsétlen a játékban, szerencsés a szerelemben. Ez a babonás mondás felvidított, ujjongtam örömömben. Azt képzeltem, hogy e bájos teremtés rózsás ajkaira czuppanós csókot nyomhatok. Szűk lett már a kávéház; mennem kellett ki a szabadba, hogy lázasan lüktető szivemet a korai tavasz levegőjével lehütsem. Hiába, a balzsamos levegő mint ittas �IRODALOMTÖRTÉNET 45 embert tántorított. Haza mentem és lefeküdtem. De nem tudtam elaludni. Forrongott képzeletem, előttem ült a vén anyóka, gunyos mosolylyal ábrázatán, előtte a kis angyal, akinek csak szende pillantása tévelygett a környezeten, mintegy bocsánatot kérve az alkalmatlankodásért, s ez az ártatlan tekintet, az igéző szemek annál csábosabbak voltak. Démoni gondolatok gyötörtek: miért hagytam elmenni őket, miért nem kutattam lakásukat, talán nem látom viszont soha azt az aranyost. Izgatottságom nőttön-nőtt, majdnem tomboltam dühömben, hajamat téptem mérgemben, fel kellett kelnem és rendetlenül öltözve menekültem a szabadba. Végig jártam az utcákat, bolyongtam a ligetben, fáradtan, kimerülten dőltem egy padra, s mint valami hosszu, sikertelen harcz után nyugalmat kivántam. Már hajnalodott, az utcza élénkült, mikor hazaérkeztem és lefeküdtem, hogy aludjam, de agyamban irtózatos rémképek vonultak végig: csalódott voltam, tanulmányaimat elhanyagoltam, hazulról kitagadtak és sok minden más, a mire már nem is emlékszem. Dél volt, mikor felkeltem. Rendbe szedtem magam, és étvágytalanul fogyasztottam el ebédemet. Két órakor már a kávéházban voltam. Mindenkinél tudakozódtam, vajjon nem ismerik-e azt a hölgyet, a ki tegnap itt volt… pinczérektől, ismerősöktől, még a kaszszirnőt sem rösteltem megkérdezni; mindenkitől csak tagadó választ kaptam… Leültem, végig lapoztam az összes illusztrált és nem illusztrált lapokat, de nem olvastam, minden egyes ajtónyitáskor nagyot dobbant szivem. Négy óra lett, öt óra, s még mindig nem jöttek. Végre – boldog pillanat – beléptek. Ő még szebb, még elragadóbb volt, mint tegnap. Velem szemben ültek le, és e pillanattól kezdve szememet róluk le nem vettem, figyeltem minden mozdulatukra, hogy amikor távoznak, gyorsan követhessem őket. Ma is ép ugy, mint tegnap néha-néha rám tekintett, és mosolygott, én pedig folyton pirultam. Félhétkor fizettek, én felkeltem és megelőzöm távoztukat, hogy a vendégek előtt föltünő ne legyen, odakünn megvártam őket. A leány rögtön észrevette, és egy hálás mosolylyal köszönte meg érdeklődésemet. Követtem őket; majd egy kirakat előtt álltak meg, majd meg valami utczai látványosság előtt, s a leány minden alkalmat felhasznált, hogy élénk szemeivel felém tekintsen és mindannyiszor reám mosolygott. Egyszerre megállnak, hosszasan beszélgetnek, a matróna befordul egy házba, míg a lány kissé gyorsabb lépésekkel tovább halad. Szivem hevesen dobogott, minden vér a fejembe szállt – s egy merész határozással mellette teremtem: – Ezer bocsánat, nagysád, engedje meg, hogy bemutassam magam, X szigorló orvos vagyok; megengedi talán, hogy elkisérjem? – Oh kérem, örömmel. �46 IRODALOMTÖRTÉNET Boldogabb nem lehettem volna, mint e pillanatban. Együtt mentünk, én csak ugy szivtam be édes szavait. Csevegett köznapias dolgokról. Mondott sok szépet, jót is, én meg folyton bókoltam, mint egy ügyetlen, szórakozott udvarló, s az alatt folyton tünődtem, hogyan lehetne az ismeretséget állandóvá tenni. Megállt egy földszintes ház előtt. – Bocsánat uram, itt lakom, igen köszönöm a fáradtságát. – Ez kegyetlenség, nagysád; de ha esedezném, csak nyujtana alkalmat, hogy társaságát máskor is élvezhessem? – Hát én nem bánom, szivesen látom, ha meglátogat, mikor nagynéném is itthon van, délután 5 óráig, mert azután elmegyünk. A viszontlátásra! – Megengedi nagysád, hogy már holnap meglátogassam? – Kérem, szivesen. – Oh, kezét csókolom! A viszontlátásra! Egy hétnek vagy hónapnak tünt-e fel e rövid nap, nem tudom, annyi azonban bizonyos, hogy nehezen érkezett el a három óra, mikorra látogatásomat terveztem. Bekopogtattam. Nagynénje fogadott. Nagyon háziasan volt öltözve és miután üdvözölt, tudomásomra adta, hogy valamivel későbbre várta látogatásomat; azután bocsánatot kért, hogy toilette váltás miatt egy pár perczig távolmaradhasson, és az ajtót mutatta, hol Aranka, az én bájos angyalom tartózkodott. Beléptem. Aranka elém jött és viszont üdvözölt. Beszélgettünk aztán sok közömbös dolgokról, mentegetődztem merész lépésemért és ő mosolyogva megbocsátott. Kitártam egész ideális lelki világomat; ő pedig szánalmas pillantást vetett rám és mindig a dolog reális oldalát tüntette fel. – Lássa, nagysád, így bolyongok én egy bizonytalan jövő felé, ma még megélhetek, mert szüleim vagyonosak, de holnap… a jövő titka. – Azért uram előrelátónak kell lenni és a jelenben gondoskodni a jövőről; akárhány ilyen gazdag család van, ahol a pénz bőségesen kijut még a jövőre is és mégis biztosítják a gyermekeket; ön uram rendelkezik ilyen kis összegekkel a jelenben, könnyen nélkülözi azokat és a jövőre biztosíthat velük magának egy igen nagy összeget; nagyon ajánlom önnek e módot; különben, hogy megkönnyítve legyen a dolog, mindjárt hozok önnek megfelelő blankettákat. – Nézze csak, ezek azok, töltsük ki és ön csak alá fogja írni, s biztosítva van 2000 frtra. Nagyot néztem a váratlan fordulaton, de szó nélkül aláirtam az ívet, a hölgyecske pedig szomoruan, lesütött szemmel folytatta: – Bocsánat, uram, hogy ide fárasztottam, de tudja, kérem, a világ szája rossz, én a férfiakat fel nem kereshetem, a megélhetés sulyos feladata pedig megkivánja, hogy én önökkel érintkezzem, ne vegye tehát rossz néven… Különben bemutatom magam: én az F… biztosítóintézet ügynöknője vagyok. K. M. �IRODALOMTÖRTÉNET 47 Ezek után talán kevésbé meglepő, hogy amikor kinyitjuk Kaffka Margit novelláinak gyűjteményét, az első írás benne, az Új típusok kifejezetten érett, modern munka, műfaját tekintve természetesen tárcanovella, még ha annak kereteit szerencsésen és nagyon modern módon szét is feszíti a szerző. Érdekes figyelni, hogyan jelenik meg a sajátos kaffkai írói világ, írói problémakör már ebben a korai, Nagykárolyban megjelent novellában. Az égi lény klasszikusan tárcanovella. Viszonylag hosszú előkészítés, tudatosan közhelyekből való építkezés jellemzi, hogy aztán a csattanó annál nagyobbat szóljon, hogy a zárlat a feje tetejére állítsa, mintegy idézőjelbe tegye, ironikusra változtassa az egész írás hangulatát. Szellemes, hogy elbeszélőnek a novella férfi hősét választja Kaffka, ezzel be is csalogatja a férfiolvasókat a szövegbe. Kávéház, férfiak. Unalom, világfájdalom. Ekkor feltűnik a kávéházban egy csodálatos nő egy idősebb másik kíséretében. Hősünk tehát azonnal lángra lobban, lesi, figyeli a nőt, de az távozik, eltűnik szeme elől. Kiderül, senki sem ismeri. Másnap reménykedve várja, hátha újra megjelenik „az égi lény”. Így is történik. Az elbeszélő most szerencsés, utánamegy, hazakíséri, sőt, meglepetésszerűen engedélyt kap arra is, hogy már másnap délután meglátogassa a nagynénjénél. Hősünk izgatottan készül, elmegy, itt heves, közhelyekkel teli, szerelmes vallomás következik a jövőtlenségről, a magányról. Mire a kisasszony egy biztosítási ívet vesz elő, és annak kitöltését ajánlja. Ennyi. Lám, az önálló, az új típusú nő, amint él a férfivilág adta egyetlen előnyével, amivel rendelkezik, már tudniillik azzal, hogy nőnek született. A novella kifejezetten a férfivilág ostoba közhelyeire játszik rá, és jót nevet is rajtunk. Ebben a pályakezdő írónőben dolgozik valami elemien jókedvű önbizalom. Mintha csak azt üzenné, elbánunk mi még majd veletek! �IRODALOMTÖRTÉNET 48 ANDOR CSABA A Himnuszról (Egy könyv továbbgondolása) 2017-ben igényes könyv jelent meg A Magyar Himnusz képes albuma címmel.1 Az egyes fejezetek szerzői: Voigt Vilmos, aki A modern himnuszok címmel foglalta össze mindazt, amit a világ himnuszairól tudni érdemes, különös tekintettel az ún. néphimnuszokra; Szabó G. Zoltán (a Kölcseykritikai kiadás szerkesztője, és a szerző életművének legjobb ismerője), aki Kölcsey Hymnusa címmel, Bónis Ferenc pedig (Erkel legavatottabb értője), aki A Himnusz születése és másfél százada címmel írt értekezést. Végül a kötetet Riskó Kata: Erkel Hymnuszának keletkezése és hagyományozódásának története az első világháborúig című dolgozata zárja, és egy DVD-melléklet, amelyen régi Hymnusz-előadásokat lehet meghallgatni. A helyesírási eltérések tudatosak. Szabó G. Zoltán következetesen, a kéziratnak (és a szerző életében megjelent szövegközléseknek) megfelelően a Hymnust tartja a Kölcsey-mű címének, Erkel viszont a Hymnusz címet írta kottája fölé élete alkonyán. (A pályamű másolója is így írta a címet, viszont a megjelent kottában már Hymnus szerepelt.) A kötetből számos érdekes részletet tudhatunk meg a világ himnuszairól, Kölcsey művének előzményeiről, Erkel (és más pályázók) zenéjéről. Legfőbb érdemének mégis azt tartom, hogy inspiráló, az egyes témák továbbgondolására készteti az olvasót. Szabó G. Zoltán tanulmánya részletesen kitér mindazokra az irodalmi és történelmi hagyományokra, amelyek a vers egyes sorainak, sőt: egyes szavainak helyes értelmezéséhez szükségesek. Az izgalmas és szerteágazó hagyományok nyomán az az érzésünk támadhat, mint sok más részletgazdag verselemzésnél: a szerző alapvetően más alkotások hatására írhatta művét, s ha volt is személyes oka az alkotásra, arról (ha csak ő maga nem árult el valamit a leveleiben, naplójában, ismerőseivel való beszélgetéseiben) általában nem sokat tudhatunk. 1 A magyar Himnusz képes albuma. Országos Széchényi Könyvtár–Argumentum Kiadó, Bp., 2017. [A továbbiakban: HIMNUSZ] �IRODALOMTÖRTÉNET 49 Meggyőződésem, hogy a Hymnus megértéséhez, pontosabban a mű megírására sarkalló közvetlen előzmények egyikéhez közelebb kerülünk, ha nemcsak azt vizsgáljuk: mi mindennek a hatására íródott, hanem azt is, hogy minek az ellenében. Az 1822-es évszámmal (valójában 1821 végén) megjelent első Aurora almanach egy magyar nemzeti himnusznak szánt művet is tartalmazott, Kisfaludy Sándor: Magyar Nemzeti Ének c. művét.2 A cím ugyan nem tartalmaz idegen szót, de ez nem lehet ok arra, hogy ne himnusznak tekintsük a művet. Kölcsey versével ellentétben ez igazi himnusz volt, bizonyság rá, hogy a könyv mellékletében szerepelt Schreiber Károly kottája is, vagyis elénekelhető volt, szemben Kölcsey versével, amelyet csak olvasni vagy szavalni lehetett, legalábbis abban a formájában, ahogyan szerzője életében közreadták. Kölcsey biztosan olvasta a könyvet, hiszen megjelent benne egy verse (Az ideál). Abban is biztos vagyok, hogy (finoman fogalmazva) nem derítette jókedvre, amikor a címoldal után egy egész lapot betöltő ajánláson akadt meg a tekintete: „FELSÉGES / KAROLINA AUGUSTA / AUST2 Kisfaludy Sándor 1822. Magyar Nemzeti Ének. In: Aurora hazai almanach, kiadá Kisfaludy Károly, Pesten, Trattner János Tamásnál [1821] 344–346. [A kotta a kötet végén, a Jobbítások utáni 5–8. lapon található.] �IRODALOMTÖRTÉNET 50 RIAI CSÁSZÁRNÉ / ÉS / MAGYAR ORSZÁGI KIRÁLYNÉNAK. / Mélységes / Jobbágyi tisztelettel.” Sajnos, Kisfaludy Sándor verse is ebben a (Kölcsey szabadelvű felfogásától vélhetően markánsan eltérő) szellemben íródott. Ahhoz, hogy megsejtsük, mit érezhetett és gondolhatott Kölcsey a himnusz olvastán, az egyetlen út az, ha elolvassuk a művet. 1. 2. A’ Nemzetnek teste a’ Nép, Feje annak a’ Király; A’ nemzettest erős és ép, Virág- ’s gyümölcs korban áll, Míg azt ősi törvényinek Erős lelke élteti; — Idő’ ’s világ’ vészeinek Dühe meg nem döntheti. Tartsdmeg, Isten, Fejdelmünknek, Nemzetünknek, Törvényünknek Háromágú kötelét! Egy testté váltt lételét! A’ jó Király édes Attya Hív népének: törvénnyel, ’S kegyelmekkel igazgattya, Nem változó önkénnyel. A’ Nemzettest’ boldogságát Hordozván nagy szívében, Onnön [!] őrzi szabadságát, — Törvény ’s fegyver kezében. Áldmeg, Isten a’ Nép’ Attyát, Ágozattyát és Magzattyát! — Imígy kiált minden hív, Királlyát szerető szív. 3. 4. A’ hív Magyar jó Királlyát Tiszteli és szereti; Megjárni a’ világpállyát A’ Népet Ő vezeti. A’ Magyar hív Királlyáért Kész kikelni vérével; Kész áldozni Hazájáért Értékével, éltével. Táplálly, Isten, elméinkben, Szíveinkben, míveinkben Megegygyező Értelmet! Öszvehangzó Érzelmet! Tiz századot kiélt ’s állott Árpád Népe ’s törvénnye: ’S boldog volt, bár vérbe szállott Más Nemzetnek’ napfénnye; Kormánnyában ’s törvényiben Élvén, halván, soha mást Nem kíván, mint a’ Régiben Boldog örök maradást! — Tarcsd-meg, Isten, Nemzetünket, Királyunkat, Törvényünket, Boldog Egygyességében, Erejében, Fénnyében! Tekintsünk el ezúttal az esztétikai és poétikai szempontoktól, attól, hogy a Magyar nemzeti ének Kisfaludy Sándor életművén belül sem tartozik a legsikerültebb versek közé. A könyv elejének és végének aulikus hang- �IRODALOMTÖRTÉNET 51 vétele egészen biztosan nem nyerte el Kölcsey tetszését. (Ezután már csak egy vers következik az Aurorában: Vitkovicsnak a Felséges csázárnéhoz [!] című négysorosa.) Ha nem lett volna szabadelvű politikus Kölcsey, református emberként még akkor is ellenérzést váltott volna ki belőle Kisfaludy Sándor éneke, hiszen aki a pápaság intézményét elutasítja, az általában az egyeduralom egyéb formáiért sem tud lelkesedni. Úgy vélem, Kölcsey Hymnusának ez az egyik közvetlen előzménye; részben ennek elutasítása késztethette később a versírásra. Azt, hogy mennyivel később, sajnos nem tudjuk. A sokat emlegetett (1823. január 22-i) keltezés a kéziraton kételyeket ébreszthet, egyáltalán nem világos ugyanis, hogy mire vonatkozik. Lehetséges, hogy a vers első fogalmazványának időpontja, de éppígy elképzelhető az is, hogy az utolsó (végleges) változaté. Más kéziratot nem ismerünk, s ami fennmaradt, az egy versíró füzetben szereplő, javításokat nem tartalmazó tisztázat. Kölcsey nyugodtan írhatta az aznapi helyszínt és dátumot a verscím alá, de az sem zárható ki, hogy a korábbi fogalmazványról azt is csak átmásolta. Azon viszont, hogy nem siette el a közreadást, nem csodálkozhatunk. Alig több mint egy évvel Kisfaludy Sándor énekének megjelenése után kínos lett volna az érintett testvérének (az Aurorát ekkoriban Kisfaludy Károly szerkesztette) elküldeni a maga „ellenhimnusz”-át. Hiszen Kisfaludy Károllyal jó viszonyban volt; emberi (és szakmai) kapcsolatok hálójának összetett rendszerét bolygathatta volna meg ezzel a lépésével. Inkább évekig várt tehát, s így csak az 1829-es almanachban látott napvilágot a Hymnus, amikor már mindenki régen elfelejtette Kisfaludy Sándor művét. Ami viszont érthetetlen: ha már egyszer ilyen címet adott a versének Kölcsey, miért nem tett közzé igazi himnuszt? Miért nincs ugyanúgy kottája, miként Kisfaludy művének? Különösebb gondot már csak azért se jelenthetett volna a komponista megtalálása, mert a korábban megjelent A váró leány című versének kottája is volt: br. Podmaniczky Lajos szerezte a zenét.3 Erre látszólag nincs magyarázat, sőt, amennyire meg tudom állapítani, észszerű feltételezés sem fogalmazódott meg eddig. Az biztos, hogy 1823 elejétől 1828 végéig bőven lett volna ideje a költőnek arra, hogy zenét komponáltasson a vershez, ám ezt elmulasztotta megtenni. Szerintem a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb: nem tekintette 3 Érdekes módon Kölcsey verseinek kritikai kiadásában ilyen verscímet nem találtam. Ugyanakkor Szinnyei Józsefnél a Kölcsey-bibliográfiában (Magyar írók élete és munkái VII. 16.) ezt olvassuk: „Zsebkönyv (1822-re A váró leány, zenemelléklet báró Podmaniczky Lajostól)”. �52 IRODALOMTÖRTÉNET egy igazi himnusz szövegének a versét. Hiszen, ha jobban megnézzük, a nyolc versszakból csak kettő, az első és az utolsó felel meg a klasszikus feltételeknek, a többi inkább történelmi áttekintés; pl. a fohász a közbülső hat versszakból hiányzik. Verse annyira eltért a kor ismert nemzeti himnuszainak szövegeitől, hogy Kölcsey fejében szerintem meg sem fordult az a lehetőség, hogy alkalmas zenével esetleg nemzeti himnusszá válhat. Vagy inkább néphimnusszá: nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy a kézirat első (cím)sorában a magyar nép szerepel. (A Marseillaise-t viszont bátran figyelmen kívül hagyhatjuk; ma ugyan himnusznak tekintjük azt is, de teljesen kizárt, hogy Kölcsey annak tartotta volna.) Akkor viszont fölösleges a kotta. Nagyon valószínű, hogy a Hymnus a későbbiekben éppen azért válhatott igazi himnusszá, mert eredetileg nem volt az. Ha ugyanis kottamelléklettel látta volna el a szerző, akkor fölöttébb valószínűtlen, hogy utóbb a Nemzeti Színház pályázatot írt volna ki a megzenésítésére. Zenét komponáltatni egy vershez, amely eleve kottamelléklettel jelent meg, nem túl értelmes dolog. A siker titka tehát a sikertelenség volt, hiszen sikeressé csak Erkel megzenésítése után válhatott az immár elénekelhető himnusz. (Állítólag volt már egy korábban készült, kéziratban maradt kottája a Hymnusnak, ezt azonban, még ha esetleg tudtak is a létezéséről a pályázat kiírói, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatták.) A művel kapcsolatban azonban van még egy talány: az, hogy valójában mi is a címe? A közfelfogás szerint (és Szabó G. Zoltán is ezen a véleményen van), Hymnus, ami pedig az ezt követő vessző után áll: „a’ Magyar nép zivataros századaibol.”, az alcím. Nem tudok róla, hogy bárki is megindokolta volna ezt a feltételezést, noha nem vitatnám az ésszerűségét. A gondot főképp az jelenti, hogy Kölcsey egész életműve sem kínál semmiféle viszonyítási alapot a talány megfejtéséhez. Az alcím ritkaságszámba megy Kölcsey költészetében, alig fordul elő, hogy alcímet adott volna valamelyik versének, arra pedig végképp nem találunk példát, hogy a vers címe és alcíme, akár együttesen is, ilyen hosszú lenne. A verscím pl. csak kivételes esetekben áll háromnál több szóból. [A kritikai kiadásban szereplő, 1823 végéig keletkezett versek címei 31 esetben egyetlen szóból állnak, 35 esetben két szóból, 10 esetben három szóból és 3 esetben négy szóból. Öt szóból álló verscím egyáltalán nincs, hat szóból álló pedig csak egy, a Hymnus. (A névelőket is egy-egy szónak tekintettem.)] Mi végre ez a Kölcseytől oly idegen bőbeszédűség? A gondot csak növeli a kézirat tagolása, amely egyáltalán nem arra vall, hogy alcímmel állnánk szemben: „Hymnus, a’ Magyar nép / zivataros �IRODALOMTÖRTÉNET 53 századaibol.” Ha új sorban vagy zárójelben állna az, amit a közvélekedés alcímnek tart, akkor minden rendben lenne, ám így, vesszővel elválasztva, a címsorban folytatólagosan írva és kis betűvel kezdve, legalábbis elgondolkodtató, vajon Kölcsey minek szánhatta? Úgy vélem, ennek nincs is különösebb jelentősége, az viszont mindenképpen kérdés, hogy miért ilyen hosszú és Kölcsey költészetétől idegen a cím (vagy alcím)? Feltételezésem szerint azért, mert a szerző világossá szerette volna tenni, hogy nem igazi himnuszról van szó, hanem csupán a régi korokat himnikus keretbe foglaló versről, s ezt csak egy megszorító megjegyzéssel (ha úgy tetszik: magyarázattal vagy magyarázkodással) tudta megtenni. A műnek a megzenésítés (1844) utáni története is érdekes, helyenként fordulatokban gazdag. Kölcsey szövegén ugyan tudomásom szerint csak egyszer változtattak: Hóman Bálint rendelete nyomán, amelyet a Himnusz éneklésének empirikus megfigyeléseivel véltek alátámasztani. 1939től, a gyakorlatban már korábban elterjedt megoldást követve, a szöveg így módosult: „Hozz reá víg esztendőt”. Néhány évtizeddel később azonban ismét a szerzőpáros eredeti elgondolása szerint kellett elénekelni, így ma is az említett sor első szótagjára esik a hajlítás. (A problémát elkerülhette volna a zeneszerző, ha a 6. sorban is úgy jár el, miként a 2., 4. és 8. sorban, ha tehát a hajlítás az 5. szótagnál állt volna: „Hozz rá víg eszteendőt”. Tudomásom szerint soha senki sem elemezte, hogy miért nem így járt el.) A szöveg állandósága azért érdekes, mert bizonyos tájnyelvi elemek mára annyira ritkán használtakká váltak, hogy pl. a „Nyújts feléje védő kart” sort ma már szinte mindenki félreérti, és nem az eredeti jelentést tulajdonítja neki (’Nyújts föléje védő kart’). Az a körülmény, hogy Erkel lett a Nemzeti Színház pályázatának győztese, s hogy ezt követően több helyen is előadták, majd egyre több helyen a közönség is énekelte a Hymnuszt, sokakban azt a meggyőződést alakította ki, hogy a mű története 1844-től kezdve egyértelmű sikertörténet volt. Ám meglepő módon ez nem egészen így volt. A siker ellenére voltak, akik úgy gondolták, hogy ez azért még nem „igazi” nemzeti (vagy nép-) himnusz. Nehéz lenne megmondani, hogy mivel lehettek elégedetlenek: Kölcsey versével vagy inkább Erkel zenéjével? Szabó G. Zoltán egy érdekes felkérésről számol be, amely jelzi az elégedetlenséget. „Megjegyzendő, hogy 1845-ben a Kisfaludy Társaság nevében Toldy Ferenc felkérte Vörösmartyt egy »jeles, maradandó nemzeti hymnus« megírására, s e munkát 30 arannyal szándékozták jutalmazni. A költő erre az alkalomra meg is írta a Hymnus című költeményét, mely voltaképpen egy ki- �54 IRODALOMTÖRTÉNET rályhimnusz, a Kölcsey-féle nemzeti himnusz ellensúlyozására.”4 Szabó G. Zoltán nem foglalkozik részletesebben ezzel a kitérővel, ami érthető, hiszen Vörösmarty Hymnusának – kínos ezt leírni – gyakorlatilag nincsen jelentősége. Toldy Ferenc felkérése azonban jelzi, hogy az előző évben díjat nyert alkotással nem volt igazán elégedett. Érdekes az is, hogy Vörösmarty nem sértődött meg a kérés hallatán. Pedig tényleges funkcióját, használati módját tekintve a megzenésített (és 1843-ban pályázatot nyert) Szózat is a néphimnusz szerepét töltötte be ekkoriban. (Ezt jelzi az is, hogy a kezdetektől napjainkig számos rendezvényen mindkettőt eléneklik.) Az a feltételezés, hogy Toldy valamiért nem kedvelte volna Kölcseyt, nem tűnik túl valószínűnek; nem a szerzővel, inkább a művel lehetett elégedetlen, bár az nem világos, hogy szakmai vagy inkább gyakorlati megfontolásból. Vagyis nem tartotta igazi néphimnusznak, vagy csak a megzenésített mű hatása maradt el a várakozásától (amiben persze a zenének is lehetett szerepe). Mindenesetre feltűnő, hogy irodalomtörténetének 1876-os kiadásában a Kölcseyt taglaló fejezetben egyáltalán nem említette a Hymnust, jóllehet a közreadott 18 vers egyike épp ez a mű. Ugyanakkor Vörösmarty-életrajzában futólag ugyan, de megemlíti a hasonló című verset: „Hymnus, a Kisfaludy-Társaság által jutalmazva”.5 Az biztos, hogy Toldy Ferenc nem volt egyedül a vélekedésével. Riskó Kata a tanulmányában idéz az Életképek 1844. július 10-i számában megjelent írásból: „Évek előtt képtelenségnek gondolák némellyek azt: hogy lehessen magyar daljáték; ’s ime vannak magyar daljátékink is már. Igy voltunk a’ hymnusz körül is; ’s noha ezen hymnusz még nem ollyan, hogy a’ világi összes zenészet valódi hymnuszai közt a’ legelsők közt megálljon, de az mindenesetre jeles, kitünő, mellyben büszkélkedhetünk – ’s van tehát hymnuszunk, ’s be van bizonyítva, hogy a’ magyarnak is lehet, ’s pedig ennyi ’s illy jeles zenetehetségek mellett, akármennyi hymnusza is; csak rajta! haladjunk.”6 Ebből annyi azért kiderül, hogy a külföldi „világi” himnuszok legsikerültebb darabjait tekintette a cikkíró mércének. A szóhasználata pontos, hiszen a templomi himnuszok ellenpólusáról van szó; nehéz volna megmondani, hogy van-e, s ha igen, akkor mi a különbség a néphimnusz és a nemzeti himnusz között, mindenesetre mindkettő „világi” himnusz. (AnHIMNUSZ 68. Toldy Ferenc 1876. A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig. Franklin-Társulat, Bp., IV. k. 241. 6 HIMNUSZ 97. 4 5 �IRODALOMTÖRTÉNET 55 nál nyilvánvalóbb, hogy mi az állami himnusz: az, amit a törvény annak nevez.) Valóban: ekkoriban az angol és az osztrák himnusz volt a legismertebb, amelyeknek a szövegeik, de talán még inkább a zenéik eltértek Erkel nem is titkolt templomi jellegű zenéjétől. Az andante religioso instrukció a kotta elején már előre jelezte, hogy milyen hangulatú zenére számíthatunk, s ezt erősítették a továbbiak is: az előjátékban (a kötet DVDmellékletén egy ilyen előadás is szerepel) az első és a negyedik ütemben kétszer is megszólal a harang. („mély Harangszó / vagy Tamtam” – áll a kottában.”) Vagyis alighanem a mű templomi jellege, s ezáltal a mérceként szolgáló külföldi (osztrák és angol) himnuszoktól való markáns eltérése lehetett a fő oka annak, hogy a Hymnuszt sokan a siker ellenére sem találták elég alkalmasnak arra, hogy nemzeti himnusszá váljék. Ám ha a szakma egyöntetű elismerését nem is vívta ki eleinte, a közönség elfogadta nemzeti himnuszként, és ezáltal valóban azzá is vált. Az előadásmódja is egyre inkább a templomi jelleget erősítette, bár nehéz megmondani, hogy a kotta apróbb, főképp a ritmust érintő változtatásai, a choriambusok megszüntetése vagy a hajlítások számának csökkentése (különösen a nyomtatásban megjelent első kiadáshoz képest) miért történt. Az is elképzelhető, hogy Erkel az utolsó fennmaradt kéziratánál már figyelembe vette azt is, hogy a közönség hogyan énekli a művét. De az is lehetséges, hogy művének koherenciáját kívánta növelni és a ritmust az andante religioso instrukcióval összhangba hozni. Hiszen a choriambus, ellentmondva az instrukciónak, nyugtalanságot, szenvedélyességet fejez ki. (Hasonlatokkal élve: nehéz lassan, méltóságteljesen csuklani vagy kimérten, áhítatosan szökdécselni.) Riskó Kata a tanulmányában komoly teret szentelt a korai Hymnusz-kottákban szereplő choriambusoknak, az azzal kapcsolatos hagyományoknak és vélekedéseknek. Van azonban a közölt kottáknak és a hangfelvétel-mellékleteknek még egy érdekességük. Eredetileg a Hymnusz végén is volt ismétlés, ugyanúgy, mint pl. a Szózat megzenésített változatánál. Ma az utóbbit ismétléssel, az előbbit viszont ismétlés nélkül énekeljük. Az érdekes azonban az, hogy a kórusok még a 20. század első felében is általában ismétléssel énekelték, pedig Erkel utolsó kottájából már hiányzott az ismétlő jel. Egyébként a Dohnányi-féle előadásnak is az a (laikus számára is) feltűnő sajátossága, hogy az általa vezényelt előadás is megőrizte az ismétlést. �KÉPZŐMŰVÉSZET 56 „Ne legyen gyűlölet!” Beszélgetés Botos Zoltán festőművésszel Beszélgetőtárs: Gréczi-Zsoldos Enikő Botos Zoltán salgótarjáni festőművészt kérdeztem munkásságáról, életéről. Ha ő nincs, nem ismerhetjük Balázs Jánost, a festő- és költőzsenit. Ha nem visz vásznat, ecsetet és festéket Balázs Jánosnak, ma nem ismernénk a nevét. A Dornyay Béla Múzeum munkatársai nemrégiben készítettek filmet Balázs Jánosról, „a csillag-igazgatóról”, amelyben Botos Zoltán is mesél a vele töltött időről, karizmatikus személyiségéről. De barátja volt Szepesi József költő is, akivel együtt nőtt fel, s akinek tiszteletére emléktáblát avattak nemrég egykori vásártéri otthonának a falán. Az avatóünnepségen Botos Zoltán mondott emlékező beszédet, korábban pedig egy Salgótarjánban rendezett konferencián elevenítette fel emlékeit Szepesi Józsefről. Milyen volt a gyermekkorod az egykori salgótarjáni Cigányhegyen (vagy másképp: a Cigánydombon)? Mivel foglalkoztak a szüleid? A Pécskő utca végén, a Cigányhegyen születtem, heten vagyunk testvérek, az öcsém kivételével mindannyian ott jöttünk a világra. A szemközti Rokkanttelepről járt át a Cigányhegyre egy bábaasszony, ő segítette világra a gyerekeket. Szegények voltunk. Az édesapám szobafestő-mázolóként dolgozott, alapító tagja volt a salgótarjáni KTSZ-nek. Kitűnően hegedült és gitározott, de nem játszott éttermekben, csak otthon hallottuk. Néha a Pécskő úti kiskocsmába elment a hegedűjével, és ott játszott némi italért, egy kis aprópénzért. Megmaradt bennem, hogy otthon velünk, gyerekekkel soha nem beszélt durván, megválogatta a szavait, választékosan beszélt, ezzel is próbált nevelni. Édesanyám is, ő is szeretett olvasni, én is megszerettem az olvasást. Téged megtanított zenélni édesapád? Próbált, de nekem nem ment, ám a zenét imádom. Szívesen hallgatok klasszikus zenét, gyakran hallgatom a Bartók rádiót. Nagyon kedvelem Beethoven, Bach zenéjét, de a hagyományos jazzt is. A képzőművészetre, a festésre mint alkotómunkára azonban rátaláltál. Korán megmutatkozott a festék és az ecset alkotta világ iránti vonzalmad? �KÉPZŐMŰVÉSZET 57 Igen, már gyerekkoromban festegettem, rajzolgattam, először gombfestékkel. Elsős lehettem, amikor először bejutottam Balázs János bácsihoz. Édesapám hordta neki a könyveket a könyvtárból. Könyvbarátok voltak, beszélgettek az olvasmányokról. Egyszer elkísértem édesapámat. Míg beszélgettek, be-bekukkantottam a kunyhójába, s ott a falakon láttam rajzokat, ki is voltak színezve. A magyarság nagyjairól voltak ott mellképek, politikusokról, költőkről, emlékszem, Széchenyi, Deák, Kölcsey, Petőfi, Arany János... Ez annyira belém ivódott, hogy még ma is emlékszem. Te is kedveled az irodalmat. Mit olvasol szívesen? A szüleim, emlékszem, cserélgették a könyveket egymás között a Cigányhegyen. Én is mindig kedvemet leltem a remekművekben. Élvezettel olvastam Jókait, a francia realistákat: Victor Hugót, Balzacot, Stendhalt; az orosz írókat, a németeket… A legeslegnagyobb élményem Thomas Mann. Az a fennkölt fogalmazás nagyon megkapó. Volt olyan, hogy megihletett egy irodalmi mű és az élményből létrehoztál képzőművészeti alkotást? Balázs János versei ihlettek meg. A könyvem1 elején olvasható a Mottó című verse. Ennek az első sorai ihlették egy képemet: „Nincsenek verseim, / csak álmaim, / nem is kétlábon járok, / csak a képzelet szárnyain lebegek kábán, valahol:” A könyvem elején is az a kép látható, amint Balázs János egy ecsettel a kezében lebeg a Cigányhegy fölött. Mik a témáid, mi az, amit szívesen vászonra viszel? Nagyon nagy élmény volt 1991-ben a mártélyi művésztábor. Szabó Tamás képzőművész2, gyerekkori tarjáni barátom költségén, az ő meghívására jutottam el oda. Én nem tudtam volna finanszírozni. Óriási élmény volt, évekig ebből táplálkoztam. Ott több képem is készült, pl. a Mártélyi pajta és a Szénaboglya3. Egyik reggel, amikor nekivágtam a tarlónak, ott volt egy búzamező, azt elhagytam, s akkor találtam rá erre a pajtára. Kezemben volt a mappa, leültem, elkészült ez a pasztellkép. Akkor hirtelen jött egy óriási nyári zápor. Jöttem kifelé erről a tanyáról, elhagytam a búzatáblát, lépkedtem a tarlón keresztül. Azt vettem észre, hogy nagyon fáj a lábam. S a végén megálltam, már elállt az eső, ragyogóan sütött a nap, s rájöttem, hogy miért fáj a lábam. Mert lábujjhegyen jövök kifelé. Botos Zoltán 2014. Beszélgetéseim Balázs Jánossal. Salgótarján Salgótarjánban a Pécskő út elején áll Szabó Tamás Balázs Jánosról készített szobra. 3 Ld. a borítón. 1 2 �Mártélyi pajta (Az eredeti színes pasztellkép) �KÉPZŐMŰVÉSZET 59 Mert ahogy lenéztem a földre, a víztócsákban ezernyi csodát láttam: bogarakat, apró virágokat, a természet ezer csodáját, amit soha el nem tudok felejteni. És vigyáztam rá, nehogy eltapossak valamit. Olyan szépen meg tudod fogalmazni az élményeidet, hogy akár szépíró is lehetnél. Erre nem vállalkoztál még? Többször próbálkoztam írással, vannak rövid prózai írásaim, de még novellának sem tekinthetők. Csak a saját élményeimet tudom leírni. Olyan képzelőerőm, hogy önálló regényt írjak, az nincs. Néhány éve elmentünk Alsókubinba, Balázs János szülőhelyére, ennek az utazásnak az élményeit írtam én le. Hol tanultál? Milyen iskoláid voltak? Kitől tanultad a festészetet? Az alsó tagozatot a Pécskő úti kisiskolában végeztem, felsőben átkerültünk a Rákócziba. Édesanyámnak volt egy rossz emléke az iskolás éveimből. Elsőben behívták őket szülői értekezletre, és azt vette észre, hogy csak a cigány szülők vannak ott. A tanító néni ugyanis más időpontban hívta be őket, elkülönítve a fehér gyerekek szüleitől. Úgy megharagudott, hogy azután többet nem ment szülői értekezletre. Velünk, gyerekekkel azonban nem tettek különbséget. Nem akartam lemaradni, mindig igyekeztem. Nyolcadikban osztályelső voltam. Kitűnő tanáraink voltak, úgy éreztem, szerettek. Utána a Madách Imre Gimnáziumba kerültem, két évig jártam oda. De aztán elmentem ipari tanulónak, hogy segíthessem a családot. Üveges-képkeretező szakmát szereztem, és mint ipari tanuló az Építő-Tervező KTSZ-nél voltam. Aztán a régi tanácsépítőnél, a NOTÉV-nél dolgoztam. 20 évesen megnősültem, három gyerekünk lett. Amikor a második lányom megszületett, akkor érettségiztem le levelező tagozaton. A festészetet nem tanultam. Iványi Ödönhöz mentem el, Földi Pétertől kaptam tanácsot, Szabó Tamás barátom nem kímélt a kritikával, de ezt a jobbítás szándékával, barátsággal tette. Milyen módszerrel készíted a képeidet? Vászonra dolgozom vagy rétegelt lemezre, ha hozzájutok. Olajfestékkel festek. Drága az alapanyag, van, hogy nem jut rá a kis nyugdíjból. Ha a festészet történetéből kellene valakit kiemelned, kit választanál? Én Van Goghtól nem tudok elszakadni. A képeiden is látok Van Gogh-os vonásokat. Az ecsetkezelésed emlékeztet az ő festményeire. Van is. Kérdezték már, hogy miért nem tudok elszakadni. Egyáltalán nem vagy Van Gogh-utánzó. A képeid felismerhetően Botos Zoltán-iak. �KÉPZŐMŰVÉSZET 60 Valóban nem utánzom, csak érződik a hatása. Mikor 90-ben Szabó Tamással elmentünk a Velencei Biennáléra – olyan barátom volt, hogy ő finanszírozta –, elmentünk a Giottótól Cézanne-ig című kiállításra. Egy hatalmas falon kisméretű képek voltak, de vagy 600 darab. Ránéztem a falra, kiszúrtam egy képet, odavonzott. És mi volt? Egy Van Gogh-kép. Régi vágyam volt az Uffizi Képtár. A fiam jóvoltából eljutottam Firenzébe, előtte elvitt Rómába is, a Sixtus-kápolna ájulat. Az Uffiziban Michelangelo A szent család c. képét akartam megnézni. Ott remekműveken keresztül megy az ember, de az az egy kép úgy belém ivódott, ahogy az az isteni fény megvilágítja a szent családot! Ahogy néztem, rádöbbentem, hogy ez nem fehér fény, hanem maga a Fény. Kábultan jöttem ki onnan. Másnap átmentem az akadémiára, mert ott van az eredeti Dávid-szobor. Az tökéletes. De engem nem is az ragadott meg, hanem ahogy bemész, kétoldalt Michelangelo rabszolgái. Ahogy azok meg vannak faragva, ahogy a kőből próbálnak kibújni! És Michelangelo nem hagyta, hogy kibújjanak. Azok a mozdulatok! Az a szabadság utáni vágy! Engem ez döbbentett meg. Nyár (Az eredeti színes olajkép) �KÉPZŐMŰVÉSZET 61 Valaha foglalkoztál azzal, hogy akár fából, akár kőből kihozz valamit? Nincs formaérzékem. Próbálkoztam, de valahogy nem érzem. Viszont a színeket nagyon. Többségében élénk színekkel dolgozol. Többségében igen. Tavaly ősszel megláttam Marokkóban, a Kis-Atlaszban, fönn egészen magasban a kék várost. Ott a kis zegzugos utcákon mindenfelé kék. Gyerekkorom Cigányhegyére emlékeztetett. Azért kék minden, mert rájött az ottani lakosság, hogy a kéket nem bírják a szúnyogok. Az ultramarinkékkel festenek, annak a világosabb és sötétebb változatát is használják. Az engem annyira megragadott! Érdekes, ahogy a fény bejut azokon a kis réseken az udvarba például vagy az utcába, és megvilágítja ezeket a kékeket. Nagyon érdekes, hogy viselkednek a fény hatására a kékek, most ezt a hangulatot próbálom visszaadni. Hoztam onnan pigmenteket, por alakban árulják az utcán. Elsősorban az ultramarinkéket, de vannak más kékek is, olyan is, amelyik majdnem szürkébe hajlik. Ezt ők úgy használják, hogy vízzel keverik, de rájöttem otthon, hogy olajjal is jó. Hol voltak kiállításaid? A Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon állították ki a képeimet, iskolai galériákban önálló kiállításaim voltak, szerepeltem csoportos kiállításon, volt közös kiállításom Losonczy Ildikóval és Szabó Tamással. A József Attila Művelődési Központban Handó Péter verseivel jelentek meg a képeim, Budapesten egy galériában volt önálló kiállításom. Az Egri Akvarellbiennálén is szerepeltem, ez nemzetközi kiállítás volt. A legtöbbször Földi Péter Kossuth-díjas festőművész nyitotta meg a tárlataimat, az első önálló kiállításomat is, amelyre Molnár Péter válogatta a képeimet. Emlékszem, néhány éve történt egy baleseted, ezért hosszú ideig kórházban voltál. Leestem a cseresznyefáról. Szörnyű állapotba kerültem, két ágyékcsigolyám és az összes bordám összetört, az egyik a tüdőmet átszúrta. Elviselhetetlen fájdalmam volt. Hogy ne ártsak magamnak, kikötöztek, a számba csontot tettek, hogy arra harapjak rá. Több hónapig voltam kórházban. Csodának tartották az orvosok, hogy egyáltalán életben vagyok. Akkor már nem aludtam vagy tíz napja, minden levegővétel iszonyú fájdalom volt, teljesen kimerültem. Egyik este mély álomba zuhantam. Álmodtam, de ez az álom olyan valóságos volt, hogy ma is látom. Azt álmodtam, hogy a Vág felső folyásánál vagyok, ott egy kis vízesése volt a folyónak, és hogy valaki hív ki. Csobogott a víz. Farönkök voltak ott, azokon ömlött át a kristálytiszta víz. Azt láttam, hogy egy henger alakú tárgyon, amit a víz sebessége forgatott, nagy biztonsággal jár az a férfi, �KÉPZŐMŰVÉSZET 62 aki engem hívott. Először háttal láttam, de már akkor sejtettem, ki ő. Megkerültem, hogy szemből láthassam. Nagyon szép férfi szakállal. Jézus volt. Bordó köpenyben, a gallérja valamivel világosabb. A keze a köpenye alatt volt. Amikor szembe kerültem vele, kivette a kezét, intett és ezt mondta: – Ne félj! Vigyázok rád. Meg fogsz gyógyulni. Evangéliumot mondasz most, az újszövetségi történetekhez hasonló csoda történt veled. Nyugalom szállt rám akkor. Belőle jött ez a nyugalom, szinte súlytalan lettem én is. A szeretet, hogy bízzak, az is átjött tőle. Attól a pillanattól szépen, lassan gyógyultam. Addig is hívő voltam, de azóta még erősebben. Tudom, hogy vigyáz rám. Azóta jobban megy a festés is, azóta írok. Ez egy csoda, ami velem történt. Ez valóban az. A gondviselő Isten szeretete. Kegyelmi állapot, hogy ezt lejegyezhetem. Biztos vagyok abban, hogy emberek életutai rendelésszerűen találkoznak. Köszönöm, hogy találkozhattam, beszélgethettem veled. Mit kívánnál embertársaidnak? Az egyszerűségben hiszek, az emberi kapcsolatokban. Ne legyen gyűlölet! Semmi értelme az ellentéteknek. Igyekezzünk a jót meglátni! Higygyünk Istenben! Én pedig azt kívánom neked, hogy Isten adjon erőt, hitet, egészséget, sok igaz barátot és olyan emberi világot, amelyben jó élni és alkotni. Parkrészlet Clonmelben (Az eredeti színes olajkép) �SZÉPIRODALOM 63 HARTAY CSABA Éjjel kirabolják a tél sírkamráit Kora tavaszi esteledés. Gyanta hűl a csonka törzsön. Az évszak nem tud a saját létezéséről. A gyanta sem. Az est sem tud a gyantáról. Mégis mélyíti színeit. Nem kell tudat, csak esemény. Csak a vezeték, ahogy aláhúzza az eget. Hangsúlyosak a magány áramütései. Az árokban alvó hófolt holnap már nem lesz. Talán már éjjel kirabolják a tél sírkamráit. Csak az létezik, amit megérintünk, pislákol, majd eladja magát az éjnek. Nem születik, nem kel fel. Nem hal meg, nem fekszik le. Az állandóság évszaka ez. Örök napszakban ázunk. Öreg tavasz ez. Korai, de máris vén. Vénülő napszakok fekete kendői. Csattogó sátorvásznak integetnek. Majd szélcsend, és suttogva kibeszéljük a minket körülvevő, érinthetetlen díszleteket. Az esteledés halmazállapota gyanta. De nem tud rólam se az est, se a gyanta. Az árokban alvó hófolt eladja magát a tavasznak. �SZÉPIRODALOM 64 HARTAY CSABA Leoltott nappalok Akkor maradjon január, negyvenegy felé. A kilencvenből letörött kisebb darab ússzon. Ne tengeren, csak parthorizontos holtágon. Elhagyott múltam lakatlan ingatlan. Szétrobbant izzók a leoltott nappalok. Tobozok potyognak esős éjen. Kitapintani a tűlevélszőnyeges közeledést. Mindig közel voltunk. Mindig volt égve hagyott. Hadd hagyjam égve az utolsó bolygót. A világűr szerveimben tágul, szakad tovább. Kilélegezzük a testetlen űr fémszilánkos útporát. Úgy akarok visszatérni, meghívó nélkül. Tépett szalag legyen mellemre tűzve. Egy erodálódott emlék. Égi réz a felejtés kiszakított kárpitja alatt. Hasadt vágókép marad az ébredők után. Gyűrött párnák és szúró törek a letarolt búzamezőn. Lángok függönyei. Izzó kombájnok felvonulása. Arat a hamu. Szétporladt búzaszem az agy. Szétrobbant izzók a leoltott nappalok. Vagyunk mégis, mint görbe szög a parázsban. Mint horog az eleresztésben. Imádkozásra emelt kézfejek, templomok romjainál. Belenyugszom, hogy nem én vagyok a beszélő. Nem a testemet élem, és nem is a logoszt. A gyerekkor díszleteit világítom újra. A porcelánbaba betörött arcát. A pocsolyába ragadt tűzoltóautót. Szétrobbant izzók a leoltott nappalok. Mezítláb lépek édes szilánkokra. �MÚLTUNK 65 PARÓCZAI CSABA GERGELY Múzsa a fehér asztalnál A Balassa Irodalmi Társaság története Bevezető – kissé személyes felhangokkal Az ember, ha megér egy bizonyos kort és visszatekint addigi munkásságára, könnyen észreveszi, hogy az bizony szakaszolhatóvá vált. Ismerjük Picasso „kék korszakát”, s a műveltebbek rögtön tudnának sorolni további példákat. Én valamikor az 1990-es évek elején-közepén még úgy gondoltam, hogy a középiskolai tanárkodás mellett komolyan foglalkozom helytörténet-kutatással, mondhatnám ez volt életem történészi korszaka. Ennek megfelelően sűrűn jártam a Levéltárba, a Múzeumba és hosszú szombat délelőttöket töltöttem a Megyei Könyvtár helytörténeti részlegén, olvasva a korabeli iratanyagot, s pörgetve a mikrofilmolvasón a Munka oldalait. E korszaknak végül két tanúja maradt: az egyik az eredetileg Vallási és karitatív egyesületek közművelődési tevékenysége Salgótarjánban a két világháború között című tanulmány, amely a Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett 1996. évi Madách Imre Irodalmi Pályázaton Salgótarján város díját nyerte el. Néhai kedves barátunk, a Palócföld akkori főszerkesztője, Pál József a munkát figyelemre és közlésre méltónak ítélte, de mondta azt is, hogy ezzel a címmel ember nem lesz, aki elolvassa, úgyhogy javaslatára Kegyesség, közösség, kultúra címmel, a jegyzetapparátust mellőzve hozta le a Palócföld 1996. évi 2. száma. Miközben tehát a korabeli egyesületi élet és a kisváros társadalmának jellegzetességeit, összefüggéseit kutattam, nem tudtam nem észrevenni, hogy a korabeli helyi sajtó a harmincas évek közepétől milyen nagy terjedelemben foglalkozik egy művelődési-művészeti egyesülettel, a Balassa Társasággal. A társaság hol az előbb említett rövid néven, hol Balassa Irodalmi Társaságként bukkan fel a híradásokban, így engedtessék meg, hogy én is hol így, hol úgy nevezzem meg. Inspirált a témával való foglalkozásra az is, hogy 1990 elején, a honvédségtől való leszerelésem után Kojnok Nándor, aki önmaga egy kulturális intézmény volt, buzdítására beléptem magam is a Balassi Bálint Asztaltársaságba, mely – mint utóbb számomra kiderült – 1989-es indulásakor nem véletlenül vette fel ezt a nevet. Ez az írás a szerző történészi korszakának másik tanúja, mely kései �66 MÚLTUNK megjelenésével ezen éra posztumuszának is tekinthető, de főként tisztelgés azok előtt, akik odaadó és önzetlen tevékenységükkel valódi várossá igyekeztek tenni a korábbi „kenyeretlen Tarjánt”. Társaság születik 1933 nyarán a város újságolvasó közönsége arról értesülhetett, hogy egy új társaság kezdi meg működését Balassa Irodalmi Társaság néven.1 Az Előkészítő Bizottság alakuló ülésére invitáló közleményből kiderül, hogy egy olyan független szerveződésről van szó, mely „anyagi megterhelés nélkül” szeretné szolgálni az irodalom és általában a művészetek ügyét. A pár hét múlva lezajlott alakuló ülésről készült tudósításból kiderül, hogy a nyárközépi időpont ellenére szép számú közönség érezte indíttatva magát a megjelenésre.2 Ha végigtekintünk Salgótarján közösségi művelődési életének eseményein az első világháború utáni korszakban, akkor láthatjuk, hogy mind a megalakulás, mind az élénknek mondható érdeklődés várható volt. Maguk az alapítók is egy folyamat eredményének tekintették az ünnepi aktust. A világháborús és trianoni sokkhatásból lassan magához térő városban már a várossá alakulás időpontjától kezdve élénk és egyre pezsgőbb közösségi élet folyt. A néhány háború előtti egyesület újraindulása mellett a húszas évek második felétől kezdve újabb városi, polgári jellegű egyesületek születtek, melyek karitatív tevékenységük mellett egyenrangú célként a helyi művelődés, közösségi élet fejlesztését tűzték maguk elé. „Kultúrestélyeiken” a város valamennyi ismert művésze, műkedvelő szerzője és előadója, a tudományos ismeretterjesztést fontosnak érző tanára, orvosa tevékenyen részt vállalt. Támogatóra leltek munkájukban a helyi politikai vezetőségben, Förster Kálmán polgármesterrel az élen, aki a közélet, a művelődés ügyét mindig elsőrangú kérdésként kezelte, s szinte demonstratív módon vett részt ezeken a rendezvényeken. Ez az öngerjesztő folyamat szinte természetes módon jutott abba a stádiumba, hogy felvetődjék egy tisztán művészeti-művelődési profilú egyesület megalakításának szükséglete. A szervezés már valamikor a 1930–31es évek fordulója táján megindult, de hogy pontosan mikor, ezt ma már csak sejteni lehet. Egy későbbi visszaemlékezésből úgy tudni, hogy az ötlet Szántay Istvántól, a Munka című helyi újság szerkesztőjétől származik. Szántay maga is érdekes jelenség, számára a heti egyszer, majd kétszer 1 2 Munka 1933. július 1. Munka 1933. július 29. �MÚLTUNK 67 megjelenő lap szerkesztése csupán másodállásnak tekinthető, „civilben” MÁV-állomásfőnök volt. Sajnálatos módon az ötletgazda nem sokáig segíthette a szervező munkát, mert 1932 nyarán kelenföldi állomásfőnökké nevezték ki, és így eltávozott a városból, s bár kapcsolata nem szakadt meg végleg a tarjáni közösséggel, a hivatalos megalakulásnál már nem volt jelen.3 Az egyesület tisztikarának összetételéből következtethetően az első időszakban kulcsszerepet Dornyay Béla, Semethay József, Rőder Alfréd, Gólián Rezső és Schwabach László játszott. Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, és ez különösen érvényes a Balassa Társaság indulására. Látszólag pedig minden szépen, zökkenőmentesen alakul. 1933. július 11-én délután hat órakor a városháza nagytermében összesereglő leendő tagok és érdeklődők egy világosan megfogalmazott programot, szabályos egyesületi szervezet tervét ismerhették meg. A születő egyesület díszelnöki tisztét Sztranyavszky Sándor, a megye alispánja, tiszteletbeli elnöki méltóságát Förster Kálmán polgármester fogadta el. A fővédnökök sorában ott találjuk a város nagyüzemeinek vezetőit: Chorin Ferencet, Fabini Henriket, Hirsch Albertet, Róth Flórist. Az addigra már elkészített alapszabályt annak rendje és módja szerint elküldték az akkor ügyben illetékes hatóságnak, a Belügyminisztériumnak4, s a kezdeti lelkesedést kihasználva azonnal megkezdték a működésüket. A kor szokásainak megfelelően az egyesületek éves működése két időszakra bontható. Októbertől májusig tart az aktív periódus, a nyár a közösségi kulturális élet szempontjából más, ritkábbak a rendezvények, különösen a zárt terekbe szervezett programok. Így van ez a Balassa Társasággal is. Az aktív, ősztől tavaszig tartó szezonban havonta legalább egy önálló estet rendeznek a többi egyesülethez hasonlóan, de a tagok a város méretéből adódóan minden rendezvényen ott vannak, így elmondható, hogy hetente akár több kisebb-nagyobb kulturális esemény történik a városban, így sűrűn nyílik lehetőség a tartalmas vagy lazább együttlétre, szórakozásra, ismeretterjesztésre. A Társaság indulásától kezdve nyit a megye egyéb települései és egyesületei felé. Kiemelkedő fontosságú a viszonyuk a vármegyei Madách Társasággal, mellyel 1934 februárjában közös vándorgyűléseket tartanak. Or- 3 4 Érdemei elismeréseként Szántayt a megalakulás után örökös taggá nyilvánítják. Ennek az első alapszabálynak a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárában (a továbbiakban: MNL NML) sajnos nincs nyoma. �68 MÚLTUNK szágos kapcsolataikat mutatja a ’33 decemberében tartott estjük, melyen a Külügyi Társaság vezetőinek előadásait hallhatták az érdeklődők.5 A kezdeti időszak programjairól elmondható, hogy egyszerre próbálnak művészi, műélvezeti és tudományos célokat szolgálni. A műsoros estek szokásos felépítése a következő: általában egy irodalom- vagy művészettörténeti előadással indítanak, ezt követik a versek, kisprózai művek az egyesület tagjaitól leginkább saját előadásban, az irodalmi műsorszámok között dalok zongorakísérettel, de felcsendülnek időnként kamarazenekari művek is. A színvonalra nagyon ügyel a Társaság. A rendes taggá váláshoz két tag ajánlására van szükség, és megválasztása után egy éven belül székfoglalót kell tartania az új tagnak.6 Az éjszakába nyúló esteket általában kötetlen beszélgetés zárja. A programok szervezésében és lebonyolításában különösen aktívan vesz részt a tisztikarból (ma elnökségnek mondanánk) Dornyay Béla, Semethay József, Rőder Alfréd és Vilezsál Richárd, de az irodalmi és a művészeti szakosztály szinte valamennyi tagja fellép legalább egyszer. A közösségnek jó sajtója van, így az estekről érzékletes leírást kap az is, aki esetleg nem volt ott.7 Ahogyan az az újságcikkek megritkulásából is látszik, 1934 nyarától a lendületes kezdés után az egyesületi működés megtorpanása figyelhető meg. Ennek a természetes kifáradáson túl az is az oka, hogy a Belügyminisztérium nem fogadta el az egyesület alapszabályát, visszaküldte azt átdolgozásra. Az 1934–35-ös szezonban így helyben csak Fayl Frigyes kiállításáról tudni, mely karácsonykor volt látható a bányatelepi iskolában, illetve megemlítésre kerül egy, a Madách Társasággal közösen szervezett szécsényi vándorgyűlés.8 Ebben a nehéz időszakban a vármegyei Madách Társaság oly módon is megpróbál segíteni, hogy tagjai közé választ néhányat az egyesület alkotói közül, így nyújtva fórumot számukra. Az, hogy nincs minden rendben az egyesülettel, abban is tetten érhető, hogy a Társaság könyvkiadási programja is akadozni kezd. Már a megalakuláskor tervbe vették, és az alapszabályban is rögzítették, hogy az egyesület megjelenteti tagjainak a munkáit. Ennek jegyében keletkeztek a SalMunka 1933. november 5. Tartalmazza a Balassa Bálint Társaság alapszabálya. MNL NML IV. 534. Nógrád Vármegyei Egyesületek Alapszabályainak gyűjteménye. 6. doboz 7 Erről az időszakról részletesen, a műsorszámokat és azok fogadtatását is tartalmazóan beszámolnak a Munka következő számai: 1933. november 18., november 25., december 2.; 1934. január 27., február 19., március 12., április 7., április 28., december 1. 8 Munka 1935. január 19. 5 6 �MÚLTUNK 69 gótarjáni Könyvek. E zsebkönyv-sorozat „gazdája” Dr. Dornyay Béla volt, az ő helyi témájú régészeti, földrajzi tanulmányai jelentek meg elsőként. Az 1933-ban és 1934-ben napvilágot látott kötetek kiadójaként a Balassa Bálint Társaság neve szerepel. A további kötetek azonban már Tatán készültek.9 Dornyai Béla10 egyébként is a legtermékenyebb tagok közé tartozik. Salgótarjáni tartózkodása éveiben folyamatosan jelennek meg könyvei, tanulmányai, melyek közül többet folytatásokban közöl a Munka. Az egyesület első önálló megnyilatkozása az ő negyedszázados alkotómunkásságának ünnepe volt, melyen kiemelték, hogy már 90 kötet és tanulmány áll mögötte.11 A művészeti szakosztályban, a képzőművészet területén Bóna Kovács Károly önálló alkotói tevékenysége meghatározó. 1933 novemberében avatják Báthori szobrát a városban, és fél évre rá Borsodnádasdon a Hősi emlékművet.12 Az átmenet évei (1935–1937) 1935 nyarán végre megoldódni látszik a társaság ex lex helyzete. A Belügyminisztérium által visszaküldött alapszabályt módosították, így a résztvevők joggal gondolhatták, hogy a törvényes működés kezdetét veheti. Június 1. napján tartották meg az új alakuló közgyűlést, amelyen egyben új vezetőséget is választottak.13 Az elnöki tisztséget a város polgármestere, Förster Kálmán töltötte be, Dornyai Béla lett az alelnök, a főtitkár Koltay Imre, volt jegyző, pénztáros, háznagy. Két szakosztályt hoztak létre, az irodalmit és a művészetit, és ezek szervezésében újra megrendezésre kerültek a felolvasóestek, egyéb összejövetelek. Mindezek ellenére az újraindulás a vártnál nehezebben ment. A bizonytalanság fennmaradt, ugyanis a tényleges bejegyzésre még több mint egy évet kellett várni. 1936. június 4-én az immár a Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabály alapján tartották meg a harmadik alakuló közgyűlést.14 A kötetek megtalálhatók Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. 10 Őt következetesen Dornyaiként említik, így e tanulmányban ezzel az írásmóddal élünk. 11 Munka 1933. december 2. 12 Munka 1934. június 30. 13 Munka 1935. június 1. 14 MNL NML IV. 534. NVM EAGY 9 �70 MÚLTUNK Az ezen részt vevő huszonnyolc főt nyugodtan nevezhetjük a korabeli város szellemi élete képviselőinek. Az 1935-ben kialakított két szakosztályos működés megmaradt, gyakorlatilag az történt, hogy a valós működés három év után törvényes kereteket kapott. Mindez azért volt fontos, mert, amíg a bejegyzés nem történt meg, a Balassa Társaság nevet nem használhatták. A szakosztályok különböző helyszíneken hetenként tartottak „fehérasztalos” összejöveteleket, de ebben az időszakban Művész Asztaltársaság néven hirdették meg ezeket.15 Ehhez a periódushoz kötődik az első közös képzőművészeti kiállítás, melyből rendszeres éves tárlat fejlődik ki a későbbiekben. Az 1936. november 7-én nyíló tárlaton Bátki József, Bóna Kovács Károly, Fayl Frigyes, Blanár Sándor képeivel, Jónás Ödönné kerámiáival, Ambrus Béla éremgyűjteményével, továbbá fafaragásokkal találkozhattak az érdeklődők. A négynapos rendezvénysorozat eseménye volt még nógrádi Pap Gyula (a város korabeli legismertebb és -elismertebb költőjének, nógrádi Pap Dezső édesapjának) költői emlékestje és 10-én kubini Kubányi Lajos emlékkiállítása. Valamennyi alkalom lehetőséget nyújtott a társaság tagjainak a sokoldalú bemutatkozásra, mind az irodalmi, mind a művészeti szakosztály szinte teljes létszámban szóhoz jutott.16 Mindeközben a társaság külső kapcsolatai is fejlődnek. 1937 januárjában az a megtiszteltetés érte az egyesületet, hogy a vármegyei Madách Társaság a költő születésének évfordulóján rendezett ünnepi estjén rendes tagjává fogadta az irodalmi szakosztályból Koltay Imrét, Koppány Istvánt, Kraft Aladárt, a művészetiből Vilezsál Richárdot és Fayl Frigyest. Az eseményről szóló tudósításból az is kiderül, hogy Jónás Ödönné és Pap Dezső már korábban bekerült e közösségbe.17 Az irodalmi szakosztály előbb említett három tagja révén a társaság életéről, tevékenységéről igen plasztikus kép nyerhető a helyi sajtóból, lévén mindnyájan a Munka állandó munkatársai. A hetilap vezércikkeinek –ány szignója nagy valószínűséggel Koppány Istvánt rejti. De nemcsak a megyében válik ismertté a társaság tevékenysége. Kraft Aladárt a szegedi Tömörkény Társaság 1936 novemberében fogadja tagAz, hogy a BM által jóváhagyott alapszabály szerint szervezték újra az egyesületet, nem jelentette az automatikus elismerést. Erre még majdnem egy évet kellett várni, csak 1937. március 16-án tudták bejelenteni, hogy Balassa Társaság néven nyilvántartásba vette őket a minisztérium. 16 A négynapos rendezvénysorozat élményszerű leírása megtalálható a Munka 1936. november 21-ei számában. 17 Munka 1937. január 21. 15 �MÚLTUNK 71 jává. Azt, hogy ez a közösség több kiváló művészt, egyben húzóembert foglal magába, éppen Kraft Aladár példázza. Kraft tevékenysége kulcsfontosságú ebben az időszakban: a minisztériumi nyilvántartásba vételt bejelentő 1937. március 16-ai ülésükön a tagok úgy ünneplik őt, mint aki energiájával éltetője, lelke volt a társaságnak. Ez az ülés ugyanakkor az 1936–37-es szezon záróaktusa is volt. A műsoros est keretében jelentette be Förster Kálmán, hogy immár hivatalosan is Balassa Társaság néven végezhetik tevékenységüket. A nyugodt működés rövid időszaka A Munka 1937. április 17-ei száma a Balassa Társaság belépési nyilatkozat-mellékletével jelenik meg, s már a vezércikk is Út a lelki oázis felé címmel az egyesület támogatására szólítja fel a város közönségét, bemutatva egyúttal az elmúlt négyéves működést. A vezércikk szerzője a helyi művelődési egyesület megalapításának szükségességét a „fővárosból importált művészet” csődjével indokolja, mely úgymond „csak szórakozás, de nem lelki élmény”. Az írásból közvetetten kiderül, hogy dacára a több tucat helyi egyesület működésének, a város művelődési-művészeti élete, a rendezvények látogatási aránya távolról sem idillikus. Ennek okát a szerző a már említett fővárosi import mellett az „ad hoc” műsorszámoknak és az esetleges szervezésnek tulajdonítja. Mindez egyúttal ki is jelöli a Társaság feladatát, s egyfajta ars poeticának, küldetésnyilatkozatnak is felfogható. A Dornyai Béla elnök és Koltay Imre főtitkár által jegyzett toborzóban értesítik a nagyközönséget az immár törvényes megalakulásról, s arról, hogy az alapszabály értelmében pártoló tagokat keresnek, akik évi 2 pengő ellenében kedvezményesen jutnak a társaság esetleges kiadványaihoz és látogathatják az esteket.18 Ilyen előzmények után négy év szervezéssel és tényleges működéssel a hátuk mögött, 1937. május 3-án kerül sor az immár bejegyzett Balassa Társaság első ülésére az Ipartestület székházában.19 Koltay Imre titkári beszámolójában részletesen elemzi az 1933 óta eltelt időszakot, Szántay István ötletétől az adott pillanatig, kiemelve Schwabach László és Kraft Aladár fáradozásait a társaság életben tartásáért, s megköszönve dr. FörsA Belépési nyilatkozat érdekessége és az ésszerű takarékosság vagy az anyagi szűkösség jele, hogy megjegyzik, a kiadott nyilatkozatot akkor is kérik vissza, ha az illető nem kíván élni a lehetőséggel és ezért nem is tölti ki azt. 19 Az ülés jegyzőkönyve és az alapszabály: MNL NML IV. 534. NVM EAGY. 18 �72 MÚLTUNK ter Kálmán polgármester és Soldos Béla főispán támogatását a hivatalos elismerés ügyében. A szervezeti felépítés ismertetése után a célkitűzéseiket foglalja össze, melyek lényege: a magyar irodalom és művészet nemzeti irányú művelése; általában véve is a közművelődés nemzeti szellemű előmozdítása; Balassi Bálint munkásságának kutatása, ápolása; valamint Salgótarján és környéke népi kultúrájának megismertetése, ápolása.20 A nyári erőgyűjtés után szeptemberre részletes programmal állnak elő. Az őszi-téli-tavaszi szezonban heti kisebb összejövetelek mellett november 6–7-én kollektív kiállítást, a KESZ fölkérésére Hubay Jenő-estet, havonta műsoros esteket, egy májusi salgói kirándulást szabadtéri előadással és palócműsorral és két vidéki vándorgyűlést terveznek.21 Ezek a helyi lap beszámolói alapján meg is történnek.22 Hubay-estjükön, december 4-én Rőder Alfréd, Semethay József és Vilezsál Richárd, valamint az általa vezetett Bányazenekar mellett a fővárosból Szalay Karola, az Operaház prímabalerinája, Laurésin Lajos tenorista (szintén az Operából) és Szentgyörgyi László hegedűművész lépett fel. Persze voltak rögtönzések is. Még november 12-én a programban nem jelzett eseményre került sor. Koppány István – ötvenedik születésnapja alkalmából – Országzászlót ajánlott fel a társaságnak, s ezt avatták fel a Jóvári étteremben. Az avatóbeszédet Csengődy Lajos evangélikus lelkész, az irodalmi szakosztály tagja mondta. A beszéd szellemiségét az alábbi idézettel lehet visszaadni: „…ez a legszentebb szimbólum, mely előbbutóbb a Kárpátokban fog lengeni.” Az estnek a beszámoló szerint a korhangulatnak megfelelő erős nemzeti színezete volt, és az elhangzott beszédeket, műveket tomboló tetszés fogadta.23 Az 1938. június 21-én tartott első rendes közgyűlés és művészeti est a nyugodt működés termékeny évének összefoglalása volt. A társaságnak erre az időre 30 rendes és 200 pártoló tagja lett, és még vettek fel új tagokat is. Az elnöki poszton Dornyai Bélát dr. Vilmon Gyula váltotta fel, aki rögtön székfoglaló előadást is tartott.24 Ennek a periódusnak ünnepélyes Alapszabály 5.§ Munka 1937. szeptember 11. 22 Munka 1937. október 30., november 6., november 12., december 4.; 1938. március 12., április 9. 23 Munka 1937. november 12. A zászló jelmondatai 1. oldal: A Salgótarjáni Balassa Bálint Társaság a Magyar feltámadásért. 2. oldal: (színes bokréta körül) A palóc népművészetért 24 Munka 1938. június 21. 20 21 �MÚLTUNK 73 lezárásaként értékelhető a Főtéren 1938. augusztus 13-án este megtartott Szent István-emlékünnepély és a Kölcsey-emlékest. Előbbi fényét emelte, s egyben a helyi kórusmozgalom erejét mutatja, hogy fellépett a város kórusaiból összeállított 160 tagú egyesített férfikar is. A Szent Istvánról szóló megemlékezést a társaság új elnöke, Dr. Vilmon Gyula tartotta. Háborús légkörben (1938–44) Hogy a világpolitika milyen hatással van vagy lehet az egyének és közösségek életére, kiválóan mutatja Salgótarján, és benne a Balassa Bálint Társaság 1938–1944 közötti története. Az 1937–1938-as szezon eseményei, majd az eucharisztikus év helyi csúcspontjaként megvalósított augusztusi műsorsorozat méltó folytatást ígértek. Sajnos nem így alakult, s hogy ez nem a társaság tagjain múlott, azt egy 1938. decemberi laphír mutatja. A csak a helyi sajtóból tájékozódó embernek is eleve feltűnik, hogy a társasági élet híreit egyre nagyobb mértékben szorítják ki a világpolitika kacskaringói, az egyes események lehetséges következményeit tárgyaló írások és a rendkívüli helyzetre felkészítő polgári védelmi hirdetmények. Az ősz a müncheni egyezmény és az azt követő magyar-cseh-szlovák tárgyalások fordulatainak figyelemmel kísérésével, végül az első bécsi döntés körüli izgalmakkal köszöntött be és telt is el. Ez az egész országot lázban tartó folyamat érthető módon a kettészakított Nógrádban, s különösen a határszélre szorult Salgótarjánban még inkább lekötötte az emberek figyelmét, meghatározta cselekvéseiket. A Balassa Bálint Társaság is az események hatása alá került. A Munka december 3-án megjelenő számából megtudjuk, hogy gazdag őszi-téli program készült a szokásos szerkezetben és a már lassan hagyománnyá váló december eleji kiállítással, „de a háborús feszültség, majd a Felvidék visszakerülése fölötti öröm miatt háttérben illett maradni”. Amikor pedig a feszültség csökkent, a karitatív egyesületek25 „foglalták le az alkalmas időpontokat.” Az éves kiállítás korjelző módon az „egyelőre ismeretlen idejű légvédelmi gyakorlat” miatt maradt el. A programokat karácsony utánra tolták. A csonka idény mellett a Felvidék visszakerülése személyileg is gyengítette a társaságot. A tagok jó része köztisztviselő volt, akiket az államhatalom most a régi-új területeken kívánt alkalmazni. Így került el a város25 A karitatív egyesületek működése érthető okokból éppen most pörög majd fel. Ezeket, lévén elsősorban női jellegűek, a behívások sem érintik. �74 MÚLTUNK ból előbb az irodalmi szakosztály vezetője, Semethay József (Kassára), majd a nemrég megválasztott elnök, dr. Vilmon Gyula, akit Nyitra és Pozsony egyelőre egyesített vármegyék tiszti főorvosává neveztek ki, és Érsekújvárra helyeztek 1939 áprilisában. Ez év nyarán rendőrkapitánnyá nevezték ki Dudás Jánost, így ő szintén elkerült, majd 1940 nyarán Dornyai Béla búcsúzott. Ő szülőföldjére, a Balaton mellé tért vissza mint keszthelyi múzeumi igazgató. 1942 karácsonyán a város képzőművészeti életének kimagasló alakja, a társaság egyik meghatározó személyisége, Bóna Kovács Károly köszön el, alkotói munkásságát Budapesten folytatja.26 A meghatározó személyiségek elvesztése ellenére is tovább folytatódik azonban az egyesületi munka. 1939 tavasza a Felvidék visszakerülése jegyében telik. A tevékenységben addig is meghatározó – az egyébként az egész korszakra jellemző – nemzeti indíttatású eszmeiség, ha lehet, tovább erősödik, a korábbi megaláztatottság érzése azonban átadja helyét a büszkeségnek, az emelkedett ünnepélyességnek. Az idény kiemelkedő eseménye a Felvidéki Est az Ipartestület székházában, melynek díszvendége a kor legendás alakja, Mécs László költő. Az ő és Durkó István író, a kassai rádió igazgatója fellépését valóságos extázis követte.27 Ide kapcsolódik még a szokásos vándorgyűlés is, melyet ebben az idényben Losoncon tartanak meg 1939 márciusában. De, hogy a nemzeti szellem nem kizárólagos és a társaság a közízlésre is fogékony, mutatja a szintén ez év február-márciusában kibontakozott sajtóvita, az úgynevezett Nyam-nyam-ügy. A Munka hasábjain Petróczy Gyula támadja meg az egyesületet. Az ok: a Felvidéki Est második, farsangi részében a hagyományos cigányzenekar mellett fellépett a helyi dzsesszegyüttes, a Grey Boys is modern számokkal, a divatos zenét kedvelők számára. A hangulatot mutatja, hogy a közönség legnagyobb része őket fogadta nagy örömmel, és a Petróczy szerinti nemzeti, nótás cigányzene hívei kisebbségben maradtak, majd fel is adták a hiábavaló küzdelmet. Mindebből ő azt a következtetést szűrte le, hogy a Balassa Társaság tagjai nemzetietlenek, nem táncolnak a csárdásra, csak a dzsesszt várják. Az egyesületet Koltay Imre tag, az újság állandó munkatársa védi meg nagyon okosan, kulturáltan mutatva rá a nemzeti érzés és a modern tánc 26 Munka 1939. február 1., április 11., 1940. június 25., 1942. december 23. Felvidéki Estek sorozata eredetileg a fővárosból indult és hamarosan országos mozgalommá nőtte ki magát. Salgótarjánban is szinte valamennyi egyesület szervezett néhányat. 27A �MÚLTUNK 75 egymást ki nem záró voltára, felelevenítve a társaság nagy rendezvényeit azzal a végkövetkeztetéssel, hogy nem a külsőségekben kell magyarnak lenni.28 A világháború kitörése után még az 1940-es év tekinthető az aktív működés, az egyesületként működés utolsó sikeres esztendejének. 1939. december 8–11. között tartják a 3. éves képző- és iparművészeti kiállítást, irodalmiest-megnyitóval. Ezen a társaság jeles képzőművész tagjai szerepelnek, Bóna Kovács Károly, Fayl Frigyes, Blanár Sándor, Jónás Ödönné.29 A kiállítás előtt megtartott rendes évi közgyűlésen a már említett Koltay Imrét választják elnökké, aki a megszűnésig megtartja ezt a pozícióját. A szokott működés mellett újdonság, s valószínű Koltay kezdeményezése, hogy a Munkában önálló rovatot nyitnak, melyben rendszeresen beszámolnak az egyesület kiemelkedő programjairól, a tagok egyéni sikereiről.30 A háborús életérzésnek, az egymás iránti fokozottabb felelősségvállalásnak megfelelően a karitatív tevékenység előtérbe kerülését mutatja a Füleken rendezett Balassa Est, melyen a társaság legismertebb tagjai lépnek fel, s melynek bevételét az árvízkárosultak javára ajánlják fel.31 Ősszel a második bécsi döntés fölötti örömben a Felvidéki Est mintájára Erdélyi Estet rendeznek és salgói zarándoklatot tartanak „komoly magyar öntudatmerítés” és „Mementó tartás” céljából. Az éves kiállítások sorozata azonban már abbamarad. Ez évben még Bóna Kovács Károly jelentkezik önálló tárlattal, de ez az utolsó ilyen jellegű alkalom. Általánosságban is megfigyelhető, hogy egyre ritkább a híradás az ilyen jellegű egyesületi tevékenységről. 1944. november végéig, a Munka megszűnéséig évi egy-két tudósítás jelenik csak meg. Ezekből értesülhetünk csak arról, hogy a működés nem szűnt meg, vannak még próbálkozások egy-egy városi szintű rendezvény megtartására, az alapszabály értelmében lebonyolítják a közÉrdekes egyébként a február-márciusi lapszámokat végigolvasni. Roppant tanulságos mindkét fél érvelése. Szinte tapinthatóvá válik a kor hangulata, a hagyomány és a modernség keveréke egy vidéki kisváros mindennapjaiban. 29 Vitéz Jónás Ödönné kerámiáival egyre nagyobb sikereket ér el. 1940 májusában a Budapesti Nemzetközi Vásáron az Iby-kerámia a Mai Nap szerint a BNV legnagyobb erkölcsi és anyagi sikere. Több mint száz tárgyat adtak el, a korban hatalmasnak számító összegért. 30 Maga Koltay Imre is ekkorra válik országosan ismert szerzővé. Cím a kiadóban című nagyoperettjét Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Kassán nagy sikerrel játsszák. 31 Munka 1940. május 4. 28 �76 MÚLTUNK gyűléseiket, de a pezsgő kulturális élet már a múlté.32 1943. november 20án a társaság 5. közgyűléséről és az azt követő irodalmi és zenei estről írva az újság keserűen jegyzi meg, hogy bár a műsor nagyon komoly és magas színvonalú volt, „városunk közönsége távol tartotta magát.” A legutolsó híradás 1944. február 26-i keltezésű. Az egyesület két tagjának, Dudás Jánosnak és Pap Dezsőnek a közös daljátékát, a Cinka Pannát, illetve ennek sikerét köszönti. Ebből még megtudható, hogy a március 11-én Kecskeméten tartott ősbemutató nagy siker volt, és hogy erdélyi színházakba került a darab. A többi néma csend. A háborús nehézségek, az egész addigi világ összeomlása a helyi művelődést, benne a Balassa Bálint Társaságot is maga alá temette. Értékelés A két világháború közötti Salgótarján sokszínű egyesületi életében sajátos tónus volt a Balassa Társaság. Több mint 50 egyesület működött a nagyjából 14 ezer lakost számláló kisvárosban, és szinte valamennyi igyekezett közművelődési funkciókat is ellátni, de tisztán művelődési-művészeti profilú társaságként csak ez létezett. E rövid tanulmány megírásának célja az volt, hogy bemutassa a mai városlakóknak, hogyan küzdöttek azért a nevében már várossá vált település művészei, tudósai és a polgári társadalom megteremtését szívügyüknek érző politikai vezetők, hogy ebben a tipikus munkáskörnyezetben gyökeret eresszen a „magas kultúra”; meghonosodjék a polgári létforma, legyenek komolyzenei és költői estek, országos szintű képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhessen a helyi közönség. De, hogy a munkáskörnyezet kulturáltságát ne értsük félre, ne becsüljük alá, gondoljunk bele, melyik mai vidéki kisváros tudna 160 fős kórust kiállítani, vagy melyik mai helyi egyesületünknek van 30 rendes és 200 pártoló tagja. Ezek mind olyan eredmények, amelyekre büszkén emlékezhetünk. Hogy a harmincas években a Társaság által képviselt szellemi életre valós társadalmi igény volt, mutatja, hogy minden adminisztratív nehézség ellenére sikerült bejegyeztetni az egyesületet, s amíg erre nem került sor, hát különböző neveken, ad hoc jelleggel, de addig is működtették. A kettős célt, az értékes kultúra iránti elkötelezettséget és a közönség felé való nyitottságot a társaság lehetőségei szerint mindvégig megvalósította. Nyitott szellemüket mutatja, hogy alapszabályban rögzítették a népi kultúra, 32 Munka 1941. június 27., december 13.; 1942. március 21., december 23.; 1943. június 26., november 20.; 1944. február 26. �MÚLTUNK 77 a helyi hagyományok iránti tiszteletet, ápolásának igényét. A Nyamnyam-ügy bizonysága szerint ugyanakkor józanul ítélték meg a nemzeti érzés valódi tartalmát, ami az akkori hangulatot, a bőven áradó nemzeti indulatokat ismerve nem volt könnyű, sokaknak nem is sikerült. Az ügy még egy érdekes aspektusa, hogy több mint két hónapon keresztül egy komoly sajtóvita bontakozik ki, melyre manapság sajnos már nem nagyon van példa. Kis helyi tragédia az ország tragédiájában, hogy az egyesület a nyugodt, törvényes működését éppen akkor kezdhette meg, amikor a világháború kitörése gyökeresen új, rendkívüli helyzetet teremtett. A nyomasztó háborús hangulatban alapító, meghatározó tagjait egymás után elvesztve nem történhetett meg más, mint ami a többi hasonló egyesülettel: a működés szétesése és a csendes megszűnés. A fehér asztal felborult, a múzsa tovaröppent, s vagy tíz évig vissza sem tért. Összességében egy végig a maga korának legjobb szintjén álló tisztes vidéki egyesület története a Balassa Bálint Társaságé. Működésének ismerete a korabeli fiatal város, illetve a vidéki városok helyi társadalmának megismeréséhez visz közelebb, s most az alapítás után nyolcvanöt évvel mindenképpen megérdemlik a benne résztvevők, hogy tevékenységükről e helyen is megemlékezzünk. �MÚLTUNK 78 KOVÁTS ISTVÁN „Caristia, Fames, Pestilentia, Mortalitas…” Európa a „kis jégkorszak” idején1 (1. rész) Napjainkban az éghajlatváltozás egyre komolyabb kihívást jelent az egész Föld számára. A jelenkori globális felmelegedés okai és várható következményei nemcsak nemzetközi szervezetek (Éghajlat-Változási Kormányközi Testület, Meteorológiai Világszervezet stb.) napirendjén szerepelnek rendszeresen, hanem – a mindennapokban érzékelhető és tapasztalható jelei miatt – egyre inkább a közbeszéd részét is képezik.2 Az emberi történelmet végigkísérték a különböző korokban bekövetkezett klímaingadozások és a nyomukban bekövetkezett változásokra adott társadalmi és kulturális reakciók. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó az ún. „kis jégkorszak” – és ezen belül is a 16–17. századi kora újkor – időszaka. A rendelkezésre álló forrásanyag bősége miatt ez a klímakrízis részleteit és hatásait tekintve viszonylag jól ismert, így pontosan jelzi – akár jelenkorunk számára is –, hogy az éghajlat bekövetkező változásai hosszú távon milyen mélyreható társadalmi és politikai átalakulásokhoz vezethetnek. Ez az időszak a változások kora, átmenet a középkor és az újkor között. Kritikus periódus, amelyben a hidegebb éghajlat, a népességrobbanás, a városi fejlődés, a távolsági kereskedelem és a világgazdaság kialakulása, a tudományos-technikai-ipari fejlődés, a hadügyi forradalom és következményei régiónként eltérő mértékben, de mindenképpen fokozottan vették igénybe és alakították át nemcsak a természeti környezetet, ökológiai rendszereket, de egyes politikai-társadalmi struktúrákat is. Végső soron pedig e tényezőknek alapvető kihatásai voltak a korabeli mindennapi életre, mentalitásra, anyagi és szellemi kultúrára egyaránt. A cikksorozat elsősorban az „átmenet” időszakának korabeli időjárási tényezőkön 1 2 Jelen kézirat a szerzőnek 2015-ben az Archeologia.hu weboldalon megjelent, befejezetlen ismeretterjesztő írása alapján készült; annak e folyóirat igényeihez szerkesztett, átdolgozott, kiegészített és lábjegyzetekkel ellátott változata. http://archeologia.hu/tevhitek-a-kozepkorrol-2Újabban lásd például: http://valasz.hu/kultura/tiz-fok-karacsonykor-minusztiz-jozsef-napra-itt-az-idojaras-apokalipszis-127156 �MÚLTUNK 79 alapuló főbb európai és magyarországi történeti-kultúrtörténeti jellemzőit, tendenciáit és következményeit igyekszik megvilágítani. „A kis jégkorszak” éghajlattörténeti fogalom, amely a 14. század elején kezdődő periodikus lehűlések időszakát jelöli. Ezen belül az éghajlattörténészek négy különösen hideg időszakot különböztetnek meg: az első a 14. század derekán, a második a 16. század utolsó harmadában, a harmadik a 17–18. század fordulóján, az utolsó pedig a 19. század első felében mutatkozott meg.3 Nem állandó lehűlésről volt szó, hanem egy uralkodó tendenciáról; hideg és csapadékos évek nagy száma után voltak „átlagos” időjárási periódusok, sőt kimondottan meleg évek is. A kis jégkorszakot tehát a klíma változékonysága és a szélsőséges klimatikus események gyakorisága jellemezte.4 A globális lehűlés lehetséges okai között a naptevékenység enyhe visszaesését (a Nap csökkenő aktivitását) szokás megjelölni. A természettudományos vizsgálatok kimutatták, hogy ezt valószínűleg a 13–17. század között a Melanézián, Jáván, Kolumbiában, Peruban és másutt lezajlott erős vulkanikus tevékenység okozta. A sorozatos vulkánkitörések miatt olyan légköri károk keletkeztek, amelynek következtében az egész világra kiterjedően csökkent a napsugárzás. Mindez hosszú távon globális szintű éghajlati-környezeti változásokat okozott.5 Egyes területeken (pl. a Földközi-tenger térségében) nem a lehűlés, hanem a fokozódó szárazság (ariditás) és a szezonális csapadék áthelyeződése, megváltozása jelentett fenyegetést. A teleket viszont egyre inkább az abnormálisan hideg időszakok, és/vagy a szélsőséges csapadékmennyiség jellemezte. Hegyvidéki területeken (Svájc, Franciaország) ugyanakkor a glecscserek növekedéséről számolnak be a történetírók, amelyek „a mezőket és réteket zord, kopár hegyekké változtatják”. Az a klímazóna, ahol korábban földművelés folyt, a kora újkorra csökkent le drasztikusan, de a folyamat már a 14. században megindult. A történeti források sokrétűen alátámasztják az időjárási körülmények megváltozását, rövid- és hosszútávú következményeit.6 A tartós hidegRácz Lajos 1989. A középkor és a koraújkor éghajlattörténetéről. In: Agrártörténeti Szemle XXXI/1–4., 118–148. Rácz Lajos 2009. Környezeti változások a kora újkori Magyarországon-környezettörténeti vázlat. In: Kázmér Miklós (szerk.): Környezettörténet. Az utóbbi 500 év környezeti eseményei történeti és természettudományi források tükrében. Hantken Kiadó, Bp., 158–165. 4 Behringer, Wolfgang 2010. A klíma kultúrtörténete. A jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Corvina Kiadó, Bp., 117–118. 5 Behringer i. m. 119–123. 6 Részletesen lásd: Behringer i. m. 121–191. 3 �MÚLTUNK 80 hullámokkal (pl. 1317–1318-ban, amikor a tél novembertől húsvétig tartott, sőt egyes területeken még júniusban is havazott) együtt járt a folyók és tavak gyakori, extrém mértékű, hosszú ideig tartó befagyása. Hendrick Avercamp: Téli tájkép (1608 körül, Amszterdam, Rijksmuseum) Kölnben, az 1560-as években a Rajna nem egyszer a meder aljáig (!) jéggé dermedt. Számtalan rézkarc, fametszet, festmény örökíti meg a 16–18. században a Temze jegén tartott londoni vásárokat. 1491 telén Velencében a Canal Grande jégpáncélján lovagi tornát rendeztek. 1709 téli hónapjaiban Dél-Franciaországban elfagytak az olívafák, a gesztenyefák, a szőlőtőkék, megdermedt a bor a pincékben és a tinta a tintatartókban. A tengeri kikötők egy része a kora újkorban az év nagyobb részében a feltorlódott jég miatt megközelíthetetlenné vált, amelynek elsősorban a távolsági kereskedelemre volt hatása. Tavasszal és nyáron viszont Európaszerte a rendkívül csapadékossá vált időjárás okozott gondokat. Számtalan korabeli krónikás feljegyzése tanúskodik arról, hogy sok helyen rendszeresen nagy területekre kiterjedő áradások következtek be. 1316-ban a Duna Bajorországban és Ausztriában háromszor lépett ki a medréből, hidakat, malmokat és más partmenti létesítményeket sodort el. 1342–1343 nyarán az éghajlattörténészek szerint a legutóbbi 1000 év egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófája következett be. Az intenzív, extrém mértékű esőzések következtében a Duna, a Majna és az Elba területéről özön- �MÚLTUNK 81 vizek indultak meg. Az árhullámok – amellett, hogy hosszú időre megváltoztatták a táj arculatát – jelentékeny termőterületeket tettek tönkre, ahol megsemmisült a gabona, drágulás és éhínség lépett fel. Az 1612–1613. évi thüringiai vízözön (fametszet, forrás: Behringer 2010, 131. 22. ábra) A klímakrízis hosszú távon kihatással volt a növényzetre és állatvilágra is. A szélsőséges időjárási körülmények miatt lerövidült a gyümölcsvirágzás, a szénabetakarítás és a szőlő érésének ideje. A vegetációs határok változása az európai agrikultúra legfontosabb növényeit, a búzát és szőlőt érintette a legerőteljesebben. A szőlőtermesztés határai messze déli irányba tolódtak. A 16. század végére teljesen eltűnt a szőlő Dél-Norvégiából, Angliából (ahol korábban általános volt), és a Balti-tenger vidékéről, de még az olyan kedvező fekvésű területekről, mint a Rajna és a Mosel vidéke évtizedeken át hiányzott a bor vagy élvezhetetlen minőségű volt. A gabonaárak drasztikusan emelkedtek az egész időszakban Európa-szerte a �82 MÚLTUNK rossz termésátlagokkal összefüggésben. Ezzel együtt természetesen drágább lett a kenyér, amely a késő középkorban és a kora újkorban a legalapvetőbb élelmiszernek számított, és amelynek drágulása minden más termék árára hatással volt. Negatív irányú változások következtek be az állatvilágban is. Bizonyos állatfajok kipusztultak, a folyók és a tavak gyakori befagyása miatt erőteljesen megcsappant a halállomány, változtak a tengeri halászatra alkalmas területek határai is. Az erdőkben elszaporodtak a farkasok és más ragadozók; rendszeressé vált, hogy lakott területeken és azokon kívül is embereket támadtak meg. Talán nem véletlen, hogy az időszak egyik sajátos jelenségének tekinthető ún. állatperek7 – állatok ellen indított büntetőperek – főleg a 14–15. században voltak jellemzőek Európa bizonyos területein. Az ínséges időkben nagymértékben megnőtt a vadlopások és az orvvadászatok száma. A legelőterületek csökkenése miatt sok helyen kritikusan beszűkültek az állattartás lehetőségei. Egyes észak-európai országokban lehetetlenné vált a marhatenyésztés és teljesen át kellett térni a juhtenyésztésre. Pozitív hatásnak tekinthető, hogy a „kis jégkorszak” idején teljesen eltűnt Európából az egyes szúnyogfajták által korábban terjesztett malária. Más kórokozóknak ugyanakkor kedvezett a lehűlés, amely időszakonként elősegítette új betegségek, sőt nagyobb epidémiák elterjedését is. A következmények a hétköznapok és az anyagi kultúra legtöbb területén megfigyelhetők. A 16–17. század fordulójától átalakultak a városképek: a faanyagú házakat lassan felváltották a kőből emelt épületek. Ezeknél már a fűtőanyag optimális felhasználhatóságára is ügyeltek, így lényegesen kisebb lett a tűzveszély és a lakóházak egészségesebbek is voltak. Általánosan elterjedtek az üvegezett ablakok (korábban a nyílászárókat főleg spalettával, papírral, pergamennel fedték) és a jobban szigetelő fapadló és faburkolat. A polgárházakban is mindennapossá vált a (reprezentációs tárgyként is használt) díszes cserépkályha, amelynek nagy előnye volt, hogy a szobákat füstmentesen lehetett fűteni. Az írott és képi források egyöntetűen megerősítik, hogy kimondottan sok ágyneműt, dunyhát, gyapjú hálóingeket és sapkákat használtak a hálószobákban. Ebben az időszakban terjedt el szélesebb körben az alsónemű és a vastag szövetből készült többrétegű felsőruházat viselésének szokása. Megjelentek a merev, fekete filckalapok, a prémgallérok, a bő kabátok, a nehéz csizmák és kesztyűk. 7 Dinzelbacher, Peter 2002. Animal Trials. A Multidisciplinary Approach. In: The Journal of Interdisciplinary History. 32: 3, 405–421. �MÚLTUNK 83 A legerőteljesebben az északon fekvő területeken – Skandináviában, a Brit-szigeteken, Németországban, Hollandiában – figyelhető meg az időszak egyik jellegzetes jelensége, a falupusztásodás, vagyis a falvak tömeges elnéptelenedésének és megszűnésének folyamata (Wüstungsprozess, Deserted Villages).8 A régészeti módszerek segítségével csak Angliában több mint 4000 olyan faluhelyet azonosítottak, amelyek még a kora középkorban létesültek, évszázadokon át élték a virágkorukat, majd 1300 után fokozatosan eltűntek.9 Ezt korábban a 14. századi nagy pestisjárvánnyal magyarázták, más vidékeken pedig kiterjedt fegyveres konfliktusokkal, feudális magánháborúkkal, katasztrofális éhínségekkel, a földbirtokviszonyok átalakulásával. Noha egyes esetekben a fentiek is igazolhatók, ma már tudjuk, hogy az okok jóval összetettebbek voltak és összességükben a „kis jégkorszak” klímaváltozásaival függnek össze. Az újabb, interdiszciplináris kutatások már nem csupán magukat a faluhelyeket, hanem azok gazdasági területeinek (a szántóföldeknek, erdőknek stb.) fejlődését, az agrártermelés formáit is bevonta vizsgálatainak hatókörébe. Kimutatható, hogy a kedvezőtlenné vált klimatikus viszonyok miatt drámaian lecsökkent a vegetációs időszak, fokozatosan lehetetlenné vált a gabonatermesztés, beszűkült, majd teljesen eltűnt a jószágok legelőterülete. Az emberi maradványok csont-és fogleletei azt jelzik, hogy vészesen megromlott a lakosság élelmiszerellátottsága. (A rendszeresen visszatérő táplálékhiányra utal az is, hogy a 16–17. században élt emberek általában kisebb termetűek voltak, mint azt megelőzően vagy azt követően).10 Az alultápláltság következtében mindenki fogékonyabbá vált a betegségekre. Vagyis elsősorban a sorozatos rossz termés, az ezzel összefüggő éhínségek és járványok egyenes következményeként megfigyelhető elvándorlás okozták a települések zömének elnéptelenedését. Az egyik legjobban kutatott pusztafalu a Yorkshire-ben fekvő Wharram Percy 40 éven át zajló ásatásai megerősítették a fentebb felvázolt képet. Kiderült, hogy a települést nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan hagyták el. A nagy pestisjárvány után, az 1360-as években továbbra is mintegy 30 háztartás létezett ott. A viszontagságos időjárás (kellemetlenül hűvös, csapadékos mikroklí- Szabó István 1971. A falurendszer kialakulása Magyarországon. X–XV. század. Akadémiai Kiadó, Bp., 139–148. 9 Behringer i. m. 136–137. 10 Behringer i. m. 151. 8 �84 MÚLTUNK ma, sokáig megmaradó hó) vezetett a további hanyatláshoz, végül a település teljes feladásához, amely csak a 16. század elején következett be.11 A termőterületek csökkenése és a vidékről történő fokozódó elvándorlás elsősorban az urbanizáció fejlődésének kedvezett. Ekkor jelentek meg a mai fogalmaink szerinti igazi metropoliszok – pl. London, Párizs, Nápoly –, amelyek lakosságszáma a negyedmilliót is meghaladta, de nagyjából 100 000 főre nőtt Bécs, Firenze, Velence, Amszterdam lakosainak száma is. A városiasodás folyamata további jelentős változásokat idézett elő a települések belső rendjében, végső soron pedig ezek az átalakulások visszahatottak a természeti környezetre is. Az egyre inkább koncentrálódó városi ipar, az infrastruktúra (vízellátás, szennyvízelvezetés, szemétszállítás) és a logisztika (élelem és fűtőanyag) szükségletei egyre nagyobb mértékben vették igénybe a természeti erőforrásokat. Ez látványosan mutatkozott meg az erdőterületek nagyarányú pusztulásában is, amelynek következményei többek között a megművelt területeket fokozottan fenyegető szárazság, a talajerózió és az árvíz voltak. A klimatikus változások összessége, azok összeadódása egyes időszakokban igazi katasztrófákat eredményezett. Ilyennek tekinthető a 14. század első felében egész Európát sújtó nagy éhínség, amelyhez hasonló méretű csapást a modern történelemben sem találunk.12 Nem véletlen, hogy már a kor krónikásai is a Genezis könyvéből ismert „hét szűk esztendőhöz” hasonlították. A rendkívüli, „biblikus méretű” éhínség kitörésének fő oka az évtizedeken keresztül tartó rendellenes időjárás volt, amelynek következtében Európa nagy részére kiterjedő élelmiszerellátási zavarok léptek fel.13 Az írott forrásokban rendszeresen ismételt kifejezések, mint a Caristia (nélkülözés), Fames (éhség), Pestilentia (dögvész), Mortalitas (mulandóság) apokaliptikus képet rajzolnak ki.14 A történetírói feljegyzések számos országból szintén kaotikus viszonyokról tudósítanak: halottak tízezreiről, zavargásokról, elnéptelenedő városokról és falvakról, sőt kannibalizmusról is. Bár az adatok némelyike nyilvánvalóan túlzó, a bizonytalan jövőtől való általános félelmet mindenféleképpen jelzik. Beresford, Maurice–Hurst, John 1990. Wharram Percy. Deserted Medieval Village. New Haven and London, 15–30. Behringer i. m. 136–137. 12 Lucas, Henry S. 1930. The Great European Famine of 1315,1316 and 1317. In: Speculum, Vol. 5., No.4., 343–377. Kershaw, Ian 1973. The Great Famine and the Agrarian Crisis in England 1315–1322. In: Past&Present, No. 59, 3–50. 13 Szántó Richárd 2005. Természeti katasztrófa és éhínség 1315–1317-ben. In: Világtörténet. (Új folyam), tavasz–nyár, 50–65. 14 Lucas i. m. 345. 11 �MÚLTUNK 85 Haláltánc- (dans macabre-) ábrázolás Michael Wohlgemut fametszetén Hartmann Schedel Világkrónikájában, 1493 (Forrás: Horányi–Magyar 2007, 63.) Az éhínséggel együtt jártak a különböző betegségek, köztük az Európát 1346–1352 között elérő fekete halál; ennek első hullámát a becslések szerint a kontinens lakosságának 30%-a (mintegy 30 millió ember) nem élte túl.15 Ez a járvány már a csökkent ellenálló képességű, betegségektől megtizedelt, éhezéstől legyengült lakosságot sújtotta; csak ezzel magyarázható, hogy ilyen mértékű pusztítást tudott végezni. Ráadásul gyakran más kórokozókkal együtt lépett fel, amely tovább fokozta a halálozási rátát. A feltárt járványtemetők tömegsírjai alapján is azonos időben bekövetkezett nagyarányú pusztulással számolhatunk.16 Horányi Ildikó–Magyar László András 2007. Démoni ragály: a pestis. Kiállításvezető. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Bp., 6. 16 Antoine, Daniel 2008. The Archaeology of ’Plague’. In: Medical History. Supplement 27., 101–114. 15 �86 MÚLTUNK Minden korábbit felülmúló mortalitás jellemző azonban egyes későbbi időszakokban, de különösen a 16. század második és a 17. század első felében. Augsburgban, amely a 16. században még a német birodalmi gyűlések székhelye volt, 1519 és 1634 között átlagosan 10 évente szedett a pestis áldozatokat; ennek következtében a város lakossága a felére csökkent. Elsősorban a rendszeres epidémiáknak és a harmincéves háborúnak a következménye, hogy a település a 17. század közepére végleg elvesztette a jelentőségét és kisvárosi szintre süllyedt. Különösen nagy veszteségeket okozott a ragály Itáliában az 1570-es években; egyedül Milánóban 16 000 halálos áldozatot követelt. Velencében a 160 000 főt számláló lakosság egyharmada veszett oda. A 17. század harmincas éveiben német területeken a rossz termés és a harmincéves háború kíméletlen pusztításainak következményeként tört ki éhínség, amelyet járványok követtek. A rendkívül nagyarányú veszteségeket növelte az időszakban elterjedt kiütéses vagy flekktífusz (amely magyar lázként is ismert volt), a himlő, a gyakran halálos kimenetelű vérhas, a kanyaró és a skarlát is. Már ekkor jelen volt a változatos neveken hívott influenza (angol izzadás, spanyol kór, új mocsárláz), amelyet csak a 18. századra tudtak diagnosztizálni és leírni.17 A gyarmati források szerint a klímaromlás a Távol-Keleten és DélkeletÁzsiában is az európaihoz hasonló következményekkel járt.18 A sorozatos viszontagságok következtében az időszakban kiéleződtek a vallási, társadalmi és politikai konfliktusok. Ez természetesen a korabeli hétköznapokban is markánsan megmutatkozott. A 11–13. század nyugalmasabb évszázadaihoz képest jelentősen elharapózott az erőszak, amelynek számos jele van. A 16–17. század kriminalisztikai összesítéseiben19 kimutathatóan megnőtt nemcsak a tulajdon ellen elkövetett, hanem az erőszakos bűncselekmények száma is; más szóval, a különböző területeken és régiókban eltérő mértékben, de általánosan romlott a közbiztonság. Következményeként az időszakban – különösen a 16–17. században – nemcsak az életellenes bűncselekményeket, hanem sok más (vagyon elleni, erkölcsi, vallási) vétséget is többnyire halállal toroltak meg.20 A végrehajtás módja szerint egyszerű vagy minősített, illetve súlyosbított, szinBehringer i. m. 149–150. Behringer i. m. 151–152. 19 Dülmen, Richard 1990. A rettenet színháza. Ítélkezési gyakorlat és büntetőrituálék a kora újkorban. Századvég Kiadó–Hajnal István Kör, Bp., 206–213. 20 Dülmen i. m. 75–126. Bódiné Beliznai Kinga 2014. A bíbor méltóság, a sárga árulás. Szimbólumok és rituálék a jogtörténetben. Balassi Kiadó, Bp., 259–279. 17 18 �MÚLTUNK 87 te mindig nyilvánosan végrehajtott büntetések alkalmazásának21 elsődleges célja a megtorlás és elrettentés, valamint az elkövető számára a bűnismétlés megakadályozása volt. A tudatos büntetésstatuálás teljes folyamatában különböző szimbólumok és rituálék egész sorával egészült ki, amelyben vallási elemek és babonás szokások keveredtek. A 16–18. században ez a szertartás – amelynek középpontjában az erőszakos halál liturgiája állt – még kötöttebb formákat öltött, sőt a 17. századtól egyre inkább látványos ünnepségekké kezdett válni. A testi büntetések rendszerét és a hozzá kapcsolódó ítélkezési és kivégzési rítusokat csak a 18. században, a felvilágosodás és a büntetőjogi átalakulások korában kezdték el bírálni, majd fokozatosan megszüntetni; ennek ellenére az egész korszakban uralkodó büntetési forma maradt. A korabeli ítéletvégrehajtás legfontosabb helyszínei közé tartoztak a települések határában vagy szélén, többnyire dombokon vagy magaslatokon emelkedő vesztőhelyek, amelyek az egész korszakban meghatározó elemei voltak a tájnak. Ezt a fennmaradt városképek és térképek mellett a régészeti kutatások eredményei is alátámasztják.22 A kegyetlenség legalizált formáinak – nyilvános kivégzések, megszégyenítő és testi büntetések – elterjedéséről és az azokat kiváltó okokról a 16. századi társadalmakban írásos forrásokból is értesülünk.23 A köztörvényes bűncselekmények mellett a boszorkányság bűntette szélesebb körben a 14. század elejétől, a „kis jégkorszak” kialakulásával párhuzamosan jelent meg. A két jelenség összefügg, hiszen az időszakban minden rosszért a vajákosokat, varázslókat tartották felelősnek. Régóta kimutatták, hogy az európai boszorkányüldözések legnagyobb hulláma 1550–1650 között, a klímaválság legrosszabb évtizedeiben tetőzött24; a boszorkányok lettek a bűnbakok, akiknek személyén keresztül minden, a korabeli embert érintő katasztrófára (pusztító viharok, állatvészek, gya- Bódiné Beliznai Kinga 2013. Kivégzési rituálék. In: Máthé G.–Révész T. M.– Gosztonyi G. (szerk.): Jogtörténeti parerga. Ünnepi tanulmányok Mezey Barna 60. születésnapja tiszteletére. Bp., 31–45. 22 Auler, Jost 2013. The Archaeology of Execution Sites in Early Modern Central Europe. In: Historical Archaeology in Central Europe. Special Publication Number 10. Society for Historical Archaeology, Rockville, 139–149.; Kováts István 2017. A középkori és 16–18. századi vesztőhelyek régészete Európában és Magyarországon. In: Archaeologiai Értesítő 142: 167–191. 23 Szeghyová, Blanka 2004. Erőszak és konfliktuskezelés a polgárok mindennapi életében a 16. században. In: Történelmi Szemle 46: 1–2, 167–190. 24 Cohn, Norman 1993. Európa démonai. Corvina Kiadó, Bp., 279. 21 �88 MÚLTUNK kori ismeretlen betegségek, kései fagyok, hosszú esőzések stb.) magyarázatot találtak.25 Vesztőhely Urs Graf fametszetén, 1513 (Forrás: Keller, Albrecht 1921. Henker/Blutvogt, Carnifex. Der Scharfrichter in der Deutschen Kulturgeschichte. Bonn und Leipzig, 65.) Európában a 14. század közepe és a 17. század közepe között – kis túlzással – szinte szakadatlanul dúlt a háború.26 Az 1350-től 1650-ig eltelt 300 évben csak a Német-Római Birodalmon belül 38 jelentős fegyveres konfliktus zajlott le, amelyek végül a harmincéves háborúban (1618– 1648) érték el csúcspontjukat. A belföldi viszálykodások, vallásháborúk és parasztfelkelések által egyaránt megosztott Franciaország és a Német Sebald, Hans 2000. Boszorkányok hajdan és ma. Holnap Kiadó, Bp., 58.; Cohn i. m. 264–269.; Behringer i. m. 171–176. 26 Holmes, Richard 1992. A „hitvány salétrom”. In: A háborúk világtörténete. Katonai újítások, amelyek megváltoztatták a történelem menetét. Corvina Kiadó, Bp., 70–79. 25 �MÚLTUNK 89 Birodalom között sorozatos összecsapásokra került sor. Ebben a korszakban jelentett egyre nagyobb fenyegetést az oszmán hatalom, amellyel időközönként szintén komoly összeütközések zajlottak le, kezdve a magyar vereséggel végződő mohácsi csatától (1526) egészen a török seregek Bécs alóli visszaveréséig (1683), majd Magyarország és a közép-európai területek keresztények által történt visszahódításáig. A középkori hadviseléshez képest ebben a korban jelentős fejlődés figyelhető meg a hadügy és a harcászat területén.27 A tüzérség és a kézi lőfegyverek általános elterjedése, a hadseregek létszámának növekedése, az ostromtechnika, az erődépítészet és a tengeri hadviselés átalakulása, ezzel párhuzamosan az új harcászati módszerek és taktikák alkalmazása, a különböző fegyvernemek fejlesztése a 16–17. században azt eredményezte, hogy nagymértékben megnövekedett a kor hadseregeinél az ütőerő, a mozgékonyság és a védelmi erő. Az új típusú, nagy létszámú, mozgékony haderővel vívott háborúk egész régiókra terjedtek ki és rendszeresen hallatlan szenvedést zúdítottak a lakosságra. Különösen jellemző volt ez a vallási gyűlölködés által elmérgesített, több szakaszban lezajlott harmincéves háború során. Ez a konfliktus óriási területeket tett hosszú ideig lakatlanná és a legóvatosabb becslések szerint is több millió áldozatot követelt. A háború borzalmait a minden hadviselő fél által széles körben alkalmazott zsoldosok tették még elviselhetetlenebbé, akik gyakran tömegesen fosztották ki és gyilkolták le a lakosságot. A korban is kirívó esetnek számított Magdeburg 1631. évi májusi ostroma, ahol a császári zsoldban állók olyan vérfürdőt rendeztek, amely 25 000 lakos lemészárlásával és a város felégetésével ért véget.28 A 18. században a háborúkat egyre inkább egy korlátozott cél politikai eszközének tekintették, vagyis egyre kevésbé törekedtek az ellenfél megsemmisítésére. Az összecsapások korlátok közé szorításának gazdasági megfontolásai is voltak: az egyre inkább nemzeti alapon szervezett, hivatásos hadseregek fegyverben tartásának egyre növekvő költsége önmagában is korlátozó tényezőként hatott. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a 18. századi, időben és térben korlátozott háborúk kevesebb emberveszteséggel jártak volna. A tökéletesített tűzfegyverek és a tüzérség, Ágoston Gábor 1995. Az európai hadügyi forradalom és az oszmánok. In: Történelmi Szemle XXXVII. 4: 465–485. 28 Medick, Hans–Selwy Pamela 2001. Historical Event and Contemporary Experiment: The Capture and Desctruction of Magdeburg in 1631. In: History Workshop Journal, No. 52. (Autumn) 23–48. 27 �MÚLTUNK 90 illetve a korra általánosan jellemző vonalharcászat alkalmazásával korábban elképzelhetetlen számú áldozattal járt egy-egy ütközet. Az európai kontinensen csak a hétéves háborúban (1756–1763) több mint félmillióan haltak meg; Poroszország lakossága ugyanennyivel csökkent ezen időtartam alatt.29 Zsoldosok fosztogatása (Jacques Callot metszete, Les Grandes Misères de la guerre, 1633) A fentiekből is kitűnhet, hogy egészen a 18. század második feléig a váratlan és tömeges pusztulás, a csapások és katasztrófák még a magasan szervezett civilizációk mindennapjaiban is az élet szerves részét alkották. A modern kor előtti ember világképének, hétköznapi életének megértéséhez így nélkülözhetetlen figyelembe venni ezeknek az eseménysorozatoknak az okait, összetevőit és a megoldásukra adott válaszokat, kísérleteket. Ez utóbbiaknak részét képezte a tudomány, a gondolkodás, a mentalitás és az anyagi-szellemi kultúra területén megfigyelhető számtalan változás, átalakulás, vitathatatlan fejlődés is. A „kis jégkorszak” Magyarországon is éreztette hatását, de az európaitól eltérő mértékben és időben. Erről és következményeiről a Magyar Királyság területén a cikksorozat következő részében lesz szó. 29 Holmes, Richard 1992. A kovás puska kora. In: A háborúk világtörténete. Katonai újítások, amelyek megváltoztatták a történelem menetét. Corvina Kiadó, Bp., 80–95. �SZEMLE 91 NAGY LÁSZLÓ A végakarat... és a világ eltört tengelye Gy. Szabó András kisregényéről, novelláiról Kevesekről állítható magabiztossággal, napjainkra úgy jutottak el az előadóművészet, irodalomtörténet- és szépprózaírás gyönyörűséges, de mára egyre kevesebbek által értékelt magasságaiba, hogy mindhárom területen egyazon nívón tudnak maradandót nyújtani a közönségnek. Nem kell hozzá elvakult palócországi lokálpatriotizmus, csak Gy. (vagyis Gyarmati) Szabó András irodalmi életútjának ismerete, hogy őt joggal sorolhassuk ebbe a körbe. Madách-díjjal, szülővárosa díszpolgárságával is elismerve, versés prózamondóként évtizedek óta végvári harcosként őrködik a középkori és határainkon túli magyar költészet és irodalom értékeinek megőrzésén, irodalomtörténészi ismereteit nemcsak tanulmányaiban, cikkeiben teszi közkinccsé, hanem előadóestjein is szervesen köti össze a két műfajt. A Vigiliában, Hitelben, Magyar Naplóban és másutt megjelent számtalan tanulmánya ezáltal tovább erősítheti meggyőződésünket kiváló irodalomtörténészi kvalitásairól. Prózaíróként pedig immár harmadik kötetével jelentkezett, 2018 márciusában a tizenöt novella és a címadóul szolgáló A végakarat c. kisregény a Magyar Napló gondozásában jelent meg. * Ha az írások téma- és karakterválasztásával, sőt a személyesség alkalmankénti felvállalásával sikerült is a szerzőnek meglepetést okozni, de azzal aligha, hogy az előző kettőhöz hasonlóan legújabb kötetében sincs semmi posztmodern, sem megfejthetetlen mondatfüzér, ahogyan hiányzik az öncélú mondanivaló is, „konzervatívan” minden a maga helyén van. Az is csak látszólagosnak tűnhet, hogy nincs közös kapocs a kötet novellái és a kisregény között. Hiszen a szerző szándéka maradandóan megvalósult – bármennyire is eltérőek a helyszínek, korszakok, a társadalmi �92 SZEMLE környezet – mélységes tiszteletet nyilvánítani egy eltűnt, elsüllyedt világ iránt. Ezzel kimondatlanul is szembeállítja az erkölcseit, hagyományait, értékrendjét vesztett „szép új világot” az archaikussal, tradicionálissal, az utóbbiakban az ember–természeti környezet–tárgyi világ hármasának egysége alkotja a szerző szemében a követendő mintát. A novellák vezérfonalát az édesapa egykori szülőfalujában, a Vas megyei Bőben tett ifjúkori látogatások, élmények megörökítése képezi, a nagyszülők, dédszülők hűsége a szülőföldhöz, a munka, a „feladat” szinte mániákus tisztelete, a tradíciók átörökítése zsigerileg beleívódott az akkori kamasz gondolatvilágába. Ugyanúgy, ahogyan a nagyapának, édesapának a történelmi időkben elszenvedett megpróbáltatásai is máig tartóan rezonálnak az íróban. E téren tragikusan szomorú és elgondolkodtató közös sorsuk megörökítése. A nagyapa többévnyi „utószolgálat” után térhetett csak haza a Nagy Háború orosz terepéről, de az új politika túlbuzgó és gátlástalan kiszolgálói „jól” elverték külhoni „kollaborálásáért”. Az édesapa három évtized múlva az ÁVH-tól részesült még ennél is gyakoribb példastatuálásban. Az irracionálisnak tűnő erőszak célja maga a megfélemlítés, a megalázás volt, az írások döbbenetes pontossággal érzékeltetik, az aktuális hatalom szándéka sikeresen teljesült, természetesen nem fizikai, hanem lelki értelemben. Mintha Móricz Zsigmond Barbárokjában járnánk, a magyar magyartól való elidegenedettség, az embertárs megkínzása, a szolidaritás, a testvériség hiánya mint nemzeti önsorsrontás köszön vissza az apa és fia sorsában. Nagyszerűen jellemzi az író az elhallgatás, elhallgattatás rejtett vonulatát is, a szülő, nagyszülő szégyenét. Az igazságtalanságot, a jogtalanságot, amelybe csak beletörődni lehetett, de kibeszélni nem, amely mögött éppúgy munkált a felnőtt ember szégyenérzete, hogy mindez vele, velük megtörténhetett, mint az utódok, családtagok „megvédése” is: jobb, ha nem tudnak az egykori történésekről. Szabó András mondatai, történetei a Vas megyei falu mindennapjairól, ahogyan az édesanya felmenőinek lakhelyeiről írott sorai is fényképezőgépként rögzítik a karaktereket, a kisbírót, a fejkendős asszonyokat éppúgy, mint a borostyánnal fedett sírokat vagy az elsüllyedő világba beletörődő nagyszülők könnyes búcsúját a szeretett tehénkéktől. De az olvasó maga elé képzelheti a falvak egy-egy jellegzetes épületét, a kovácsműhely eszközeit, a Répce-parti vízi világot is. A gondolatok mögött nem a kényszeredetten kötelező búcsú szándéka áll, szinte érezni a fájdalmat, a visszatérés szándékát, ami betölti az írót, ő ebben a tradicionális világban érzi csak jól magát. A kötődés alapja nem csak lelki, hiszen a nagyszülők szerszámainak, eszközeinek pontos leírása, az „ütemre dolgozó kala- �SZEMLE 93 pács”, a „szikrázó parázsból kikerülő patkó” hangutánzásszerű megjelenítése is azt sugallja, a szerző működésük mibenlétével is tisztában van. Ha fényképezőgépi pontosságú megörökítésről beszélünk az egykori falu és lakói esetében, ugyanez a precizitás emelhető ki a többi novellánál is, ahol ez alapvetően a tömörített jellemrajzokban nyilvánul meg, hiszen a szerző ezekre koncentrál. Tökéletes választás a kötetet indító Nílusi utazás c. novella témája, az előkészület, az egyiptomi rövid bárkautazás minden egyszerűsége ellenére izgalmas történet, mondhatni misztikus. Ezt a misztikumot fokozza a szerző az Etervit c. írásával. Nemcsak a fürdőben játszódó történet révén érezhetjük magunkat páraködben, hanem a főszereplő szándékát illetően is sokáig bizonytalanságban maradunk. Ami jól érzékelhető, az a tornagyakorlatokat bemutató főhős, Keresztes kilépési szándéka a megszokottból, a mókuskerékből, az ismeretlenség felé. Mestermunka A főlegény c. írása, amelynek témája messze hagyja napjainkat, törökkori végvári vitézek világába visz el. A plasztikus írás többértelmű, tükrözi a hősiességet, a főlegény irányította magyar csapategység hebehurgya szervezetlenségét, amelyet mintha átokként évszázadokon keresztül átörökítenénk, de az örök újrakezdés reményét is. A példázat és a Ligetben c. írásokban azok különleges hangulata és a személyes őszinteség kiemelendő, hiszen a harmadik személy ellenére joggal vélhetjük, a szerző saját élethelyzeteit jelenítette meg. * A végakaratnak, a kötet címadó kisregényének előtörténete azonban már némi kiegészítő magyarázatot igényel. 1957-ben, közvetlenül halála előtt fejezte be A párduc c. regényét egy különc olasz, Giuseppe Tomasi, a szicíliai sziget, Lampedusa hercege, akinek felmenői a sziget örökös birtokosai voltak. A betegségével tisztában lévő, halálára tudatosan készülő herceg könyvének megjelentetését családjára bízta, így az csak 1958-ban kerülhetett az olvasók elé. A párduc hatalmas sikert aratott a háború után gyorsan iparosodó, de a mégis gyökereit kereső Olaszországban, Visconti 1963-ban emblematikus filmet is készített a regényből. A történelmi eseményeket, a Risorgimento-t, az olasz egyesülést, Garibaldi mozgalmait az író a dédapa, Fabrizio Salina herceg szemével láttatja, aki kiábrándult rezignációval, fájdalmas iróniával tekint a régi világ és életforma pusztulására. A szereplők gyakori mitikus környezetbe helyezése, történelmi pesszimizmusa mellett a mű jellemző vonulata annak társadalomkritikája. Többek között az, hogy a hanyatló arisztokrácia helyébe �SZEMLE 94 lépő polgárság vezetőit is jobbára a hatalomvágy uralja, Szicília elmaradottsága sem szüntethető meg a remélt gyorsasággal, nincs új az azúrkék ég alatt, valami elpusztul, de az újjászületés nem lehet fájdalommentes. Szabó András „végakarata”, a továbbgondolt „párduc”, 1957 márciusában kezdődik, akkor, amikor Tomasi befejezte műve megírását. Az olasz egyesüléshez képest száz évet lépünk előre a korban, a szereplők nevei jobbára megváltoznak, de a családi viszonyok kevésbé. A családfő, Don Antonio a halálra készül, ugyanolyan „hercegi” tudatossággal, mint Tomasi főhőse. Közben könyvét írja, a felmenők történetét, családfáját rögzíti. Pater familias, aki magabiztos természetességgel, sőt önelégültséggel fogadja családja féltőnek szánt, de mégis távolságtartó szeretetét. Mesterkélt feleségéhez való kötődése is, hiszen a férjet hosszú évek óta erős szálak kötötték egy nem is titkolt szeretőhöz, de ahogyan élete végét is elrendezi, így ennek a kapcsolatnak is véget vet majd. A két regény közötti korszakváltást alig tükrözi valami, Szabó András gondolatisága, karaktereinek megjelenítése szinte visszavisz Tomasi művének Itáliájába. A modernkori változásokat az előkelő státusból adódó méregdrága gépkocsik és egy-egy technikai eszköz felemlítése mutatják, és az, a szép új világ „boldog” napjaira immár elmaradnak a mitikus utalások, a történések érzelemmentességét pedig a család egy-egy hűséges szolgájának remek karakterrajzai és az olasz táj pazar leírásai oldják fel. Joggal vélhetjük, ugyanaz az erős kapocs köti össze az író Don Antonioját a dédapa iránt, ami a novellákban a Vas megyei faluban szerzőnket az apa, nagyapa, a felmenők felé, tisztelet erkölcsi tisztaságuk, szellemi képességeik, kivívott társadalmi renoméjuk iránt. * Don Antonio könyve elkészül, a végakarat teljesül, a mű megjelenik és ahogyan a valóságban is történt, „méltó” sikert arat. Érzékeny, fájdalmasan őszinte mű, mondhatnánk, ahol ez alkalommal felesleges a karakterek és az élők között bármi azonosságot keresni, az írói „összegyúrásnak” más szándékai lehettek. Giuseppe Tomasi di Lampedusa halálával a szicíliai sziget utolsó hercegének családnevét, múltját már hazájában is jobbára a feledés borítja. Puritán egyszerűségében megmaradt azonban a sziget neve, mára tíz- és tízezrek exodusának első állomáshelyenként. A nagy és még nagyobb hatalmak mesterkedésére a világban pedig megint eltűnik valami, hogy egy újnak adja át a helyét. �SZEMLE 95 Ki tudja, talán sok évtized múlva éppen egy magyar író lesz, aki megörökítheti ezt a változást, csak remélhetjük, lesz hozzá értő fogadókészség. Addig is olvassunk, Szabó András írásai már most is gondolatébresztők. Olvassunk, amíg nem jutunk az Ami maradt novellája hősének, a nagyapának sorsára, akinek „távozásával végérvényesen eltört annak a világnak a tengelye, melyben [a szerző] olyan felhőtlenül boldognak érezte magát.” (Magyar Napló, 2018) CSONGRÁDY BÉLA Tisztelgés az Igazgató előtt A Dornyay Béla Múzeum XL. évkönyve Bizony csak alapos, hosszan tartó kutatómunkával lehetne kideríteni, hogy előfordult-e már valaha, valahol, hogy egy intézmény – konkrétan a salgótarjáni székhelyű Dornyay Béla Múzeum – hajdani igazgatója hetvenedik születésnapját évkönyvvel tiszteli meg. Egy olyan – eleddig legnagyobb terjedelmű – ötszáz oldalas kiadvánnyal, amelyik történetesen éppen a negyvenedik e sorozatban. S ez akkor is elegáns, kuriózumszámba menő gesztus, ha Praznovszky Mihály jó másfélkét évvel ezelőtt ünnepelhette e kerek évfordulót. „Évkönyvünk szerzői, egykori kollégái, barátai Nógrádból és szerte az országból most igyekeztek olyan témákat választani, melyek kapcsolódnak valamilyen módon Praznovszky Mihályhoz, kutatásaihoz vagy éppen mindig vallott nógrádiságához” – írta az előszószerű köszöntőjében Shah Gabriella, a múzeum jelenlegi igazgatója. Praznovszky Mihály 1946. november 29-én született Salgótarjánban, itt végezte az általános iskolai tanulmányait s a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Már gyermek- illetve ifjúkorában vonzalmat érzett a palóc tájhaza irodalmi értékei – élükön Mikszáth Kálmán és a Tragédia-költő munkássága – iránt. Alapdiplomáját a debreceni tanítóképzőben szerezte meg, aztán elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karának könyvtár-történelem szakát is. 1981-ben egyetemi doktor, 2000- �96 SZEMLE ben az irodalomtudományok kandidátusa lett. Vezette a szécsényi Kubinyi Ferenc, 1982-től ’87-ig a Nógrád, majd a Veszprém megyei múzeumot. Pályája csúcsán hét esztendeig Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt. Onnan került újra Veszprémbe a megyei könyvtár élére, ahol nyugállományba vonulásáig dolgozott. A nyugdíjas létmód azonban számára csak annyit jelentett és jelent, hogy nem kell valahol napi kötelező penzumot teljesítenie. Az alkotómunkát ugyanis soha, egy pillanatra sem hagyta abba, manapság is rendületlenül ír, előadásokat tart, programokat kezdeményez, szervez és ki tudja még mi mindent csinál irodalom- és helytörténeti, honismereti ügyekben tudományos és ismeretterjesztő céllal egyaránt. A dunántúli – Veszprémhez közeli községben – Nemesvámoson él, ahová Salgótarjánból való távozása után költözött. A Dunántúlról töltötte be sokáig az általa (is) alapított Mikszáth Kálmán Társaság elnöki tisztjét és már ugyancsak évek óta örökös elnöke az értelemszerűen nógrádi központú, de országos hatókörű egyesületnek. Az ünnepelt felmérhetetlenül gazdag munkásságából ad mintegy huszonöt oldalas ízelítőt az évkönyv első – Bódi Györgyné és Kis-Simon Éva által összeállított – Válogatott bibliográfia Praznovszky Mihály Nógrád megyei vonatkozású publikációiból című – írása. A szerzőpáros gyűjtőmunkája során kiindulási pontnak a Balassi Bálint Megyei Könyvtár könyv- és helyismereti, valamint a Dornyay Béla Múzeum könyvtárának katalógusát tartotta. A tételeket összevetették országos adatbázisokkal s figyelembe vették, hogy 2006-ban Tölgyesi József Veszprémben százötvenöt oldalon már feltárta, összefoglalta Praznovszky Mihály addigi irodalom- és művelődéstörténeti tevékenységét. Ezért a két helyi szerző a Nógrád megyére vonatkozó önálló műveket, aktív részvételével, szakmai támogatásával létrejött kiadványokat, köteteket vette számba a következőképpen csoportosítva: önálló művek, tanulmányok, kisebb cikkek, P. M. közreműködésével készült művek, a róla írott dolgozatok. Az egyes – 1965 és 2017 közötti – bibliográfiai adatok időrendben, illetve egy-egy éven belül a címek szerint, ábécésorrendben csoportosítva láttak napvilágot. A következő, Történelem címet viselő kilenc tanulmány elsősorban a szerzői – Kovács Krisztián, Várkonyi Gábor, Komjáti Zoltán Igor, Hausel Sándor, Cs. Sebestyén Kálmán, Bódi Györgyné, G. Toronyi Judit, Szomszéd András és Fodor Miklós Zoltán – révén több-kevesebb áttétellel kapcsolódik Praznovszky Mihály személyéhez. Nem így az irodalomtörténeti fejezet, amelyben – bár még szorosabbak a baráti szálak, magánemberi vonatkozások is – a tizenhárom témakör legtöbbje igencsak közel áll Praznovszky Mihályhoz. Így mindjárt a fejezet élére került �SZEMLE 97 Fűzfa Balázs-írás Arany János néhány balladájában fellelhető grammatikai metaforákról. A Toldi kétszáz évvel ezelőtt született költőjének Madách Imrével folytatott levelezéséből pedig éppen 2017-ben, a jeles kerek évfordulóra jelent meg Praznovszky Mihály újabb kötete Madách arany évei címmel. S ugyancsak az egyik nagy kedvenccel, a világirodalmi szintű és színháztörténeti jelentőségű drámát hátrahagyott Madách Imrével függ össze Andor Csaba tanulmánya a 2000 óta megjelent Tragédia-fordításokról. 2017 tavaszán a jeles Madách-kutató, -szakértő azt jelenthette ki, hogy amióta kettes számmal kezdődik az évezred megjelölése, 14 nyelven és összesen 21 kiadásban jelent meg Az ember tragédiája. S ebben elvitathatatlan szerepe volt Andor Csabának, a Madách Irodalmi Társaság korábbi elnökének, aki mindig is szorgalmazta, hogy a szervezetük által 1995 óta kiadott Madách Könyvtár új folyamában jelenjenek meg olyan nyelven (is) fordítások, amelyeket a világ országaiban csak egy kisebbség beszéli. Minden bizonnyal igaz, hogy „primus inter pares”, azaz „első az egyenlők között”-alapon Praznovszky Mihály érdeklődésének fókuszába az elmúlt évtizedek során a zseniális nagy palóc, Mikszáth Kálmán került. Ezért figyelemre méltó Balogh Zoltán Mikszáth boldog napjai, valamint Kőszeghy Péter Krucsay uram kapcsán – Adalékok Mikszáth Kálmán történet/ történelem-szemléletéhez vagy éppen máshoz című írása. Balogh Zoltán, a kiadó múzeum munkatársa – aki nem mellesleg szerkesztette is az évkönyvet – „életrajzi adatok, levelezések, visszaemlékezések segítségével és Mikszáth elbeszéléseire, novelláira támaszkodva a vendéglátástörténet szemszögéből rajzolta meg az író szülőföldjének két közösségi és társasági színterét: a zsélyi fürdőt és Mikszáth balassagyarmati törzshelyét, a Balassa fogadót.” Soha nem volt idegen Praznovszky Mihálytól a nógrádi felmenőkkel is rendelkező Krúdy Gyula alakja sem. Vele és két novellájával Fráter Zoltán foglalkozott a táj, a hagyomány, valamint a történet szerepének elemzése révén. Kelecsényi László pedig Zsenik egymás közt címmel értekezett Krúdy és Kosztolányi Dezső kapcsolatáról, mondván, hogy az író és a költő az elmúlt évszázad első harmadában páros ikercsillagot alkotott. Nem kevésbé volt kiemelkedő alakja a magyar lírának Babits Mihály sem, akinek 19. századi irodalomunkhoz való viszonyáról Sipos Lajos Az értékek munkássága címmel fogalmazta meg gondolatait. Czine Mihály rangos 20. századi kutató irodalomközelítéséről a diósjenői gyökerű Végh Károly írt érdekes eszmefuttatást. A „...gyönyörök völgyében” címmel jelent meg részletes bemutatás arról a két, összesen majdnem egy évtizedes – az 1986/2-es számtól 1987, majd 2001 elejétől 2007 végéig tartó – korszakról, amelyben Praznovszky Mihály állt a Palócföld élén. Bár beköszöntőt �98 SZEMLE nem írt első alkalommal sem, mottót – ki mástól, mint – Mikszáth Kálmántól választott. E szerint: „Aki azt az élvezetet nem ismeri, amit egy lap megcsinálása okoz, az nem élt a gyönyörök völgyében.” Nos, egész biztos másfajta, a szerkesztés napi gondjaival összefüggő érzelmek is kísérték e vezetői munkát, az azonban vitathatatlan, hogy a Praznovszky Mihály főszerkesztői ténykedése – különösen a második, jóval hosszabb időszakban – kitörölhetetlen nyomot hagyott nemcsak az 1954-ben alapított irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat krónikájában, hanem egész Nógrád megye művelődés- és egy kicsit társadalomtörténetében is. S ez nem elhanyagolandó saját pályaképe, a magyar kultúra egészét gazdagító életműve szempontjából sem. Sulyok Bernadett a Magyar Műhelyes „háromszögelési pontok” című írása a salgótarjáni születésű, Párizsba emigrált író Nagy Pál miatt emelendő ki. Ugyancsak kiemelkedően fontos az irodalomtörténeti rész Globus című zárótanulmánya. A szerző, Kovács Anna – aki az egyik utódja volt a múzeumigazgatói székben Praznovszky Mihálynak – Balázs János lírai örökségét – a kéziratokra, immár kötetekre alapozva – tekintette át, értően elemezte verseit, bizonyítván, hogy az iskolázatlan, de olvasott, nagy műveltségű salgótarjáni cigánydombi alkotó költőként legalább olyan kivételes képességekkel rendelkezett, mint festőművészként. A következő sorok (is) példázzák ezt: „Nem homokásó, / se nem szél toló /, hanem az égen / csillag-igazgató. / Nappal a napot, / éjjel a holdat / vezeti, és együtt / a Tejúton vándorolnak. / Van az időben, / él a térben, / s a napja soha / nincsen lemenőben.” A teljességhez hozzátartozik, hogy még ugyanebben a fejezetben kapott helyet Kazareczi Noémi Zubovits Fedor mint irodalmi hős – életének és utóéletének irodalmi aspektusai és Kemény Aranka A hallható irodalom – Keletkezéstörténetek című írása. Utóbbi azért is, mert a Petőfi Irodalmi Múzeum hangfelvételeiről ad tájékoztatást. S ez azért lényeges, mert az írókat, költőket hallva velük együtt olvassuk újra a szöveget, s egyszerre az alkotók személyiségéhez is közelebb kerülünk. A további – Művészettörténet, Néprajz, Régészet és Természettudomány című – fejezetek kilenc írása – Prakfalvi Endre, Várkonyi Nickel Réka, Péntek Attila–Zandler Krisztián, Horváth Tünde–Guba Szilvia–Bácsmegi Gábor, Horváth Tünde (önállóan is), Tóth Balázs és Hír János tollából – mind jelentős értéket képvisel. Jelen recenzió keretei között is feltétlenül említendő K. Peák Ildikó múzeumi művészettörténész „…már-már kacagsz / A vígjátékon, amidőn belátod, / Mi rettentő csíny az egész!” (Lóránt János Demeter: Madách) című opusa, értelemszerűen nem függetlenül a Tragédia-költőtől, a művész által 1973-ban festett, egy marionett Lucifert mozgató bábjátékos �SZEMLE 99 Madáchot ábrázoló műalkotásától és ezáltal Praznovszky Mihálytól. Ugyanez vonatkozik Steib Janka – az intézmény néprajzos munkatársa – tanulmányára, amely a népi öltözet elemeit veszi számba Mikszáth Kálmán „jó palócainál.” A dolgozat igencsak figyelemre érdemes, váratlan fordulattal zárul: „Az író a viseletek útját, szereplői sorsát a földi létben tárja elénk. Ott, ahol a szereplők életét meghatározzák a viseletek, ahol az élet fontos kellékei azok. Az Égbe azonban nem kíséri el őket. Ott Borisnak nincs szüksége kendőjére, piros karmazsin csizmájára. Ott másfajta viseletet hordanak: »az angyalok mezítláb járnak odafönn…«” Bár fentebb már szó esett róla, szükséges megismételni: Balogh Zoltán nagy munkát tett le az asztalra, s nemcsak a szerkesztéssel, a szervezés területén kifejtett tevékenységével is. A lektori munkát Várkonyi Gábor és Markó András végezte. Az olvasószerkesztő Zgolombiczki Erzsébet volt. A tanulmányok angol rezüméit – a szerzőkön kívül – Birkás Babett, Fodor Péter, Kelemen Balázs, Tóth Balázs, Zandler Krisztián és Hutter Katalin Cecília írta. A fotók egy része is kapcsolódik a szerzőkhöz, a másikat viszont Shah Timor készítette. A borítóterv Bencze Péter és Presits Antal, a nyomdai előkészítés Horváth Zsolt munkája. Azért is szükséges valamennyiük nevét megemlíteni, mert a maguk módján mind hozzájárultak Praznovszky Mihály méltó köszöntéséhez. (Polar Stúdió Kft., Salgótarján, 2017) MÁNDI HAJNALKA Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647–1731) Dr. Szirácsik Éva – a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főmuzeológusa, illetve a Dominium Uradalomtörténeti Kutatócsoport alapítója, a Magyar Uradalomtörténeti Társaság elnöke – évtizedek óta elkötelezett kutatója az uradalomtörténetnek, Nógrád vármegye helytörténetének és a Koháry családnak. Legújabb kötetében a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain való gazdálkodást mutatja be Koháry I. István 1647. évi Nógrád vármegyei birtokszerzéstől Koháry II. István 1731-ben bekövetkezett halálig. A több mint háromszáz oldalas munka a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár gondozásában került kiadásra 2017-ben. �100 SZEMLE A Koháry család a XVII. század végétől Nógrád vármegye egyik legnagyobb birtokosa volt, még annak ellenére is, hogy a család a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc során átmenetileg elvesztette birtokait. A Nógrád vármegyei központhoz tartozott a szécsényi, a gyöngyösi, a füleki, a másik füleki, a (karancs)sági és a zsélyi uradalmak, amelyek Nógrád, Gömör, Heves és Külső-Szolnok, Pest-Pilis-Solt vármegyék területén húzódtak. A divényi uradalmukat a többi Nógrád vármegyei birtokuktól elkülönítve, a Hont vármegyei birtokközpontból irányították. A hatalmas birtokok részben a család közös tulajdonában, részben pedig az egyes családtagok birtokában voltak. A kötet jelentősége abban áll, hogy a Koháry családnak a Nógrád vármegyéből irányított hatalmas kiterjedésű birtokainak birtoklástörténete, működése és gazdálkodása a korszakra vonatkozóan eddig egyáltalán nem volt feldolgozva. A szakirodalom a Nógrád vármegyében lévő Koháry-birtokokról csak elszórt adatokat tartalmaz, a korabeli vármegyei monográfiák pedig a Koháry-birtokok közül egyedül a füleki uradalomról tesznek említést. A családot érintő kutatások – a család tagjainak vármegyei, illetve országos szinten betöltött fontos pozícióik miatt – elsősorban genealógiai jellegűek voltak. A szerző a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokainak feltárásához az 1716-ban és 1718-ban készült urbáriumokat és az 1720–1731 közötti számadásokat használata fel. Míg az 1716. évi szécsényi és gyöngyösi, valamint az 1718. évi zsélyi és a füleki urbáriumok vizsgálatával a birtokok állapotáról és a jobbágyok kötelezettségeiről kaphatunk átfogó képet, addig az 1720–1731 között a különféle kiadásokról és bevételekről készült számadásokból a családon belüli birtokmegosztásról és gazdálkodásról szolgáltatnak adatot. A Koháryak birtokgyarapodása Koháry Pétertől Koháry Andrásig figyelhető meg, de a család birtokai gróf Koháry II. István országbíró idején váltak a legnagyobbá. A Hont, Gömör, Nógrád, Heves és KülsőSzolnok, Pest-Pilis-Solt vármegyékre kiterjedő birtokhálózat alapját az apai és az anyai ági örökség adta, melyet az uralkodó iránti hűség és a családtagok saját érdemei tovább gyarapítottak. A könyv a Koháry-Coburg családtagjainak képekkel is illusztrált bemutatása mellett táblázatos formában és térképekkel részletesen szemlélteti a Koháry-birtokok kiterjedését és birtokigazgatási egységeit. A könyv írója jelen kötetében a szécsényi, majd füleki központi irányításhoz tartozó, változó kiterjedésű Koháry- �SZEMLE 101 birtokokat vizsgálja Koháry I. István 1647. évi Nógrád vármegyei birtokszerzésétől egészen Koháry II. István 1731. évi haláláig a három birtoktípuson. A közös családi birtokok (szécsényi és gyöngyösi uradalmak), Koháry II. István birtoka (füleki, (karancs)sági, zsélyi uradalom) és Koháry Farkas fiainak, majd az egyetlen életben maradt fiúnak, Koháry Andrásnak a birtoka (másik füleki uradalom) külön-külön került vizsgálat alá. Szirácsik Éva jelen írásban az úrbéri összeírások adatai alapján a Koháry család Nógrád, Heves és Külső-Szolnok vármegyei birtokok benépesülésének jellemzőit tárja fel. Összesített adatokat közöl a szécsényi uradalom, a zsélyi uradalom, a gyöngyösi uradalom, Koháry István füleki uradalma és Koháry Farkas fiainak füleki uradalmára nézve a helybeli és a jövevény gazdákra vonatkozóan. Ennek alapján kimutatásra került, hogy az összeírásban szereplő 906 gazda 58%-a helyi lakosnak vallotta magát, 32%-uk jövevénynek. A jövevények betelepülésének idejére vonatkozóan a szerző megállapítja, hogy a bevándorlási hullám az 1687 és 1702 között tetőzött. A jövevények korábbi jogállását tekintve a többség feltehetően engedély nélkül szökött el az előző földesurától. A belső migráció számottevőnek tekinthető. A spontán bevándorlás mellett az urbáriumokból a szervezett betelepítések is kimutathatóak, melyek elsősorban a mezővárosokra voltak jellemzőek. A rendelkezésre álló adatok alapján a szerző részletes kimutatást készített a Koháry-birtokokról való elvándorlásról is. Míg az 1716-ban és 1718-ban készült összeírás 36 szökevényről számol be, addig az 1720-as összeírás 159 Nógrád vármegyéből elszökött jobbágyról tesz említést. A két forrás eltérő szökevényszámából arra lehet következtetni, hogy az adatfelvétel során nem minden szökevényről adtak hírt. Szirácsik Éva megállapítja, hogy a szökevények leginkább azokról a településekről vándoroltak el, ahol magas volt a helybeli gazdák aránya. Az e fejezetben közölt adatok tanúsága szerint leginkább a szomszédos vármegyékbe irányuló vándorlás volt a jellemző. A Koháry-birtokon belüli vándorlás inkább a Rákóczi-szabadságharc után vált jelentőssé. A szökések hátterében elvileg politikai okok is húzódhattak volna, azonban a jellemzően gazdasági tényezők mellett vallási ellentéteknek is szerepe lehetett, mivel a katolikus földesúri család nyíltan fellépett a birtokán élő protestáns lakosság ellen. A helybeli és jövevény gazdák gazdasági lehetőségeit nem vizsgálták korábban, a szerző ezt a hiányosságot pótolva a forrásokat a mezőgazdaságba való bekapcsolódási lehetőség szempontjából szintén megvizsgálta a házhely, a mezőgazdasági terület és az állatállomány nagyságát is figye- �102 SZEMLE lembe véve. A vizsgálat során a szerző arra az eredményre jut, hogy a jövevények kisebb földterülethez jutottak a helybelinek számító gazdákhoz képest, azonban ez az állítás az egyes uradalmakat tekintve mégsem mondható általánosnak. Az állatállományt összehasonlítva a jövevények átlagosan több juhval és kecskével bírtak, ezzel szemben a helybeli gazdák több igással, tehénnel, sertéssel és méhkaptárral rendelkeztek. A gazdák foglalkozását tekintve az összeírásban szereplő gazdák 6%-a pásztorként tevékenykedett. A Rákóczi-szabadságharc után a gazdák 3%a volt iparos, akiknek nagy része házhellyel is rendelkezett, így kereset-kiegészítésként a mezőgazdasági termelésbe is be tudtak kapcsolódni. Annak ellenére, hogy a Nógrád vármegyei mezővárosok vásártartási joggal rendelkeztek, az összeírásban kereskedők nem szerepelnek. Az uradalmi tisztviselők, alkalmazottak száma is csekély. A gazdák jogállásukat tekintve szabadosok és szabadmenetelűek (2%), nemesek (5%), főként pedig jobbágyok és zsellérek voltak. Az urbáriumok ezenfelül a családi gazdasági típusok megkülönböztetésére, területi elhelyezkedésük vizsgálatára is lehetőséget adtak a férfi családtagok számának és összetételének, valamint a gazdaságok javakkal való ellátottságának elemzése mellett. A források segítségével a szerző három családi gazdasági formát különített el egymástól, az özvegy által vezetett, az egygazdás és a nagycsaládi gazdaságokat. A családi gazdaságok legnagyobb hányada természetesen az egygazdás gazdaságokban dolgozott. Területi elhelyezkedésüket tekintve az özvegyi gazdaságok elsősorban a mezővárosokban koncentrálódtak, a nagycsaládi gazdálkodások pedig a falvakra voltak jellemzőek. Szirácsik Éva célul tűzte ki, hogy az urbáriumok alapján bemutatja a Koháry-birtokokon összeírt végvári katonákat, leszármazottaikat és a sorsukat. A vizsgálat során arra a következtetésre jutott, hogy a források elsősorban azokról tettek említést, akik a török ellen fogtak fegyvert, az urbáriumokban azonban nem említették azt, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején ki milyen pártállású volt. Az egykori katonák és leszármazottaik valamilyen formában bekapcsolódtak a mezőgazdasági termelésbe, és javakkal is jobban el voltak látva. A Koháryak mezővárosainak népességére, gazdálkodására vonatkozóan kimutatható, hogy az összeírásokban szereplő 906 gazda közül 366-an mezővárosban éltek. A mezőgazdasági termelés mellett az ipari termelés is itt koncentrálódott. Az innen származó bevételek fontosságát mi sem mutatja jobban, minthogy az uradalmi bevételek 87%-a a mezővárosokból folyt be. �SZEMLE 103 A Koháry-birtokok allódiumára vonatkozóan a majorsági földek, a majorsági állatállomány, az uradalmi erdők és a folyóvizek uradalmi hasznosításáról is képet kapunk. A majorság szerepéhez képest a földművelésre alig fordítottak pénzt, a jobbágyok robotkötelezettségére támaszkodtak. A majorságban termesztett növények és a majorsági állatok mindenekelőtt az uradalmi önellátást szolgálták, a termékek értékesítése nem volt jellemző, ennek köszönhetően jelentős készletek halmozódtak fel, főleg gabonából. Míg az uradalmi vízhasználatról nincsenek adatok, addig az uradalmi erdőkről ismert, hogy vadászatra, makkoltatásra, sőt gombaszedésre is használták. A Koháryak birtokain az ipari termelés nem volt meghatározó. A parasztok elsősorban önellátásra törekedtek. Földesúri kezelésben tartott ipari tevékenységekre vonatkozóan a források ser- és pálinkafőzőházakat, mészárszékeket és malmokat említenek, melynek jó részét a Koháryak időnként bérbe adták. Az uradalom pénzmozgásait tekintve kimutatható, hogy a bevételek összetételét a jobbágyi eredetű (cenzus, természetbeni megváltás, pálinkafőzés), a bérbeadásból (kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági bérbeadásból származó bevételei), a földesúri kezelésből (kocsma és vám) és más forrásokból befolyt pénzösszegek teszik ki, melyek közül a jobbágyi eredetűek az elsődlegesek. A bevételekhez képest a működési kiadások igen alacsonyak voltak, melyeknek nagyobb hányadát a fizetések és munkadíjak tették ki. Ingatlanra, ingóságra alig költöttek. A pénzmozgások mellett ugyan a gabonáról, a szénáról, az állatállományról és a szeszes italokról vezettek kimutatásokat, azonban ezek nem minden birtokról és nem minden évből maradtak fenn. Szirácsik Éva két igen fontos forrástípus felhasználásával rekonstruálja a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain folyó gazdálkodást, melynek köszönhetően egy speciális birtoklási, birtokigazgatási és gazdálkodási rendszert ismerhettünk meg. Kutatása sokrétű és hiánypótló, melyeket táblázatos formában közölt kimutatásaival is alátámaszt. Ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, akik a vizsgált terület, illetve az uradalomtörténet iránt érdeklődnek, de a világosan megfogalmazott kutatási eredmények még azoknak az érdeklődését is felkelthetik, akik nem foglalkoznak behatóan az ilyen jellegű munkákkal. (Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 13. Budapest, 2017) �SZEMLE 104 SULYOK LÁSZLÓ Ikon-imádságok, verssel és prózával Veres József: Színek áhítatával Gyönyörű könyvet tart kezében az olvasó Veres József Színek áhítatával című munkájának forgatása közben. Nemcsak a külalakja lenyűgöző, hanem a tartalma is. Versek és prózai részletek sorjáznak a lapokon, főleg magyar, sőt jórészt a legkiválóbb szerzőktől. Egyrészt kimondottan vallásos tematikájú művek ezek, másrészt áttételesen, az emberi létezés, a természet csodáinak titkait kutatva jelenítik meg a biblikus tartalmat, mint például Madách Imrétől egy ötsoros részlet Az ember tragédiájából, vagy egy másik palócot említve Kassák Lajos Esti meditáció című költeménye. Ezeket a hitből-lélekből fakadó szellemi termékeket koronázzák meg Veres József mély ihletettségű, Istentől vezérelt-ajándékozott ikonjai. A minket, a földrészünket civilizálttá formált-nevelt megváltó Jézus-hit univerzuma és misztériuma nem engedi ki bűvköréből, magához láncolja az olvasót és vezeti előre lépésről lépésre, nem a végkifejlet felé, hisz azzal tisztában vagyunk, hanem a kötet utolsó verséhez: Pilinszky János Imádságért című könyörgéséhez. A magyartanár Veres József által válogatott és szerkesztett irodalmi alkotásokat az ikonfestő Veres József szebbnél szebb szentképei egyrészt illusztrálják, másrészt pusztán kísérik, szó szerint színesítik. Mert az ikonok színvilága az – nem véletlenül adta könyve címéül a festő: Színek áhítatával −, ami a képekben elsőként megragadja az embert, és csak utána következik a többi forma és a tartalom. Veres József nagy műveltségű, mélyen vallásos, imádságos ember. A könyv előszavában meg is írja ezt, többek között ekképpen: „Az ikonfestéssel az Isten-dicséretnek új imádságát ismertem meg…, amikor ecsetet vettem a kezembe. Ezt a szentlelkes ajándékot azóta is úgy próbálom megköszönni munkás-áhítatom kiváltságos óráiban, napjaiban, hogy kérem, ’tegye teljessé benne azt, ami bennem töredékes’.” �SZEMLE 105 Nála tehát a vallás nem külső dísz, nem puszta időtöltés vagy félelemtapasz. Neki a keresztény hit a családból eredő, belsővé vált, személyes tapasztalatokkal hitelesített meggyőződés, személyiséget gazdagító-formáló erő. Tüstént érthetőbbé válik állításunk, ha megosztjuk, hogy anyai nagynénje, Lakatos Margit, a hat leánytestvér legfiatalabbja, 1936-ban a szerzetesi hivatást választotta, s karmelita nővérként szolgált a rend 1948as feloszlatásáig. Aztán ott van a piliscsabai ház, melytől egy ugrás – 150 méter – a barokk műemléki templom. A felnőtt szeretettel gondol vissza plébánosukra, a zarándoklatokat gyakran szervező, eredetileg szervita atyára, aki hosszú évtizedeken keresztül gyámolította a rá bízott közösséget. Vallja: „Ahogy szüleim, nagyszüleim és 500 éves katolikus családomnak, úgy nekem is életem természetes része volt a hitélet, a gyakorló vallásosság, ministránsként az oltár szolgálata, s lett igazi otthonom a templom, a liturgia, az ima, a szinte naponta bővülő latin-értés, az orgona, egyházzene és képzőművészet, s mindezek intellektuális hozadéka.” Vallásosságát megőrizte felnőttként is. Kiváló iskolákba járt. Az I. kerületi Petőfi – korábban Werbőczy – gimnáziumban érettségizett. Előzőleg a magyar szellemi élet és művészvilág olyan nagyjai koptatták itt a padot, mint – a sok közül kiragadva – Klaniczay Tibor, Trencsényi Waldapfel Imre, Radnóti Miklós, Bárdos Lajos, Czigány György, Szenes Iván, Makovecz Imre, Gregor József, Kass János. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1964-től tanult, először történelem−angol szakon, majd egy év múlva már – mondván ez a két stúdium szervesebben összetartozik, harmonikusabban illeszkedik − magyar−történelem szakon folytatta. Közben – hisz’ megszokta, életének mindennapi része volt – rendszeresen járt Szegeden is templomba, mígnem egyszer felfigyelt egy ifjú hölgyre, aki történetesen a természettudományi kar hallgatója volt. Összeházasodtak, s 1969-ben együtt helyezkedtek el Balassagyarmaton mint középiskolai tanárok. Ekkor és itt kezdődött Nógrád megyei életük. Két fiút ajándékozott nekik a Teremtő. Egyetértésben, szeretetben nevelték fel őket, átadva mindazt a Krisztushitet és meggyőződést, amit ők kaptak a maguk családjaitól. A tanári munka napi robotja mellett festésről szó sem lehetett. Különben is ez csak akkor jutott az eszébe, amikor az idő múlásával csökkent a leterheltsége, illetve nyugdíjba ment. Úgy 2000 körül vett komolyan ecsetet a kezébe, „az Úristen személyes ajándékaként” – mint emlékezik rá. De miért éppen ikonokat fest? Hiszen ezek nem igazán a római katolikus valláshoz kapcsolódó produktumok, hanem az ortodox, a bizánci rítus elválaszthatatlan kellékei. Nyugaton, a középkori Európában – azt mond- �SZEMLE 106 hatjuk – annyi művészeti iskola volt, ahány város egy-egy országban, Bizáncban viszont a teokratikus állam legszigorúbb ellenőrzése alatt állt az egész szellemi élet. A császár katonai győzelmeit is úgy kellett feltüntetni, mint az isteni eleve elrendelés megvalósulását. „Így a dicsőség római eszményképe – amint olvashatjuk a téma egyik legjobb ismerője, Viktor Lazarev orosz-szovjet művészettörténész a Bizánci festészet című könyvében – észrevétlenül önmaga tagadásává: a keresztény alázat eszméjévé alakult át… A pátriárkák nem engedték meg a dogmák szabad értelmezését, még a szertartásoktól való eltéréseket sem tűrték…” Ebből következik az ikonfestészet szigorú szabályokba merevítése, örökké való kötöttsége. Veres József: Pentécosté �SZEMLE 107 Hogy mi tetszett meg ebben a stabil, archaikus, standard műfajban Veres Józsefnek, annak magyarázata visszanyúlik a gyermekkorba. Nyolcéves volt, amikor püspökladányi keresztszülei az egyik Mária-ünnepen magukkal vitték Máriapócsra. Püspökladányhoz – innen ered az anyai ág – ez a kegyhely esett a legközelebb, s a településen régi hagyománya volt a zarándoklatoknak. A pócsi Szűzanya „a hosszú vonatos-gyalogos fáradalmakért a tömeg-áhítat hitélményével ajándékozott meg életre szólóan, ugyanakkor ez az áldozat lelki hozadékával, szépség-emlékével későbbi zarándoklataimra is mindig elkísért” – gondolkozhatunk el e sorokon a könyv bevezetőjében. Hasonló lelki élményekben volt része évtizedekkel később, 1988-ban, amikor az úgynevezett békevonattal eljutott Szentpétervárra – akkor még Leningrádba −, és a pravoszláv templomban imádkozhatott. Az ószlávul énekelt imádság gyönyörűsége órákra ott tartotta. A kommunista rendszer ekkor már leszálló ágban tündökölt. „Eddig a párttagok, most a pártonkívüliek mennek” – fogalmazta meg az egyik hozzá hasonlóan gondolkodó tanártársa. Veres József nagyon jól ismeri – persze hogy is lenne másként, lévén magyar−történelem szakos középiskolai tanár, hitoktató – a történelmet és az irodalmat. Könyvéhez a vallásos vagy vallásos jellegű művek garmadájából merített, céljának megfelelően, megbízható, jó érzékkel, mondhatni: isteni beavatottsággal. Számos szerzőt beválogatott már, ugyanilyen ízléssel, első, a 2011-es Arannyal s égi kékkel című kötetébe is, ezúttal azonban mintha még többeknek adott volna lehetőséget. Több mint hetven költő, író, valamint tudomány-művelő alkotásai szerepelnek. Van idézet Szent László törvényeiből, Dániel könyvéből, Szent-Györgyi Alberttól, Albert Einsteintől; vannak versek – továbbra is csak példaként említve – Arany Jánostól, Ady Endrétől, Babits Mihálytól, Weöres Sándortól, Fekete Istvántól, Reményik Sándortól, Kosztolányi Dezsőtől. A legtöbb költeményt a katolikus Pilinszky Jánostól veszi, összesen kilencet, majd a szerencsétlen életsorsú Juhász Gyula következik nyolc, illetve a fiatalon elhunyt Dsida Jenő hat alkotással. Aligha kell külön ecsetelni, hogy beszédes névsor ez, miközben a terjedelmi korlátok miatt kénytelenek voltunk sok más kiválóság nevének említésétől eltekinteni. A műalkotásokat ez esetben is 33 fejezetbe sorolja, nyilván nem véletlenül. Kezdi a De profundis clamavival (A mélységből kiáltok hozzád, Uram!), s folytatja egyrészt a bibliai eseménytörténetekkel: virágvasárnap, Urunk színeváltozása, Via dolorosa, resurrexit, pentécosté, Jézus mennybemenetele, másrészt olyan fejezetcímeket használ, mint: A nép oltalmazója, �108 SZEMLE Örüljetek, örvendjetek!, Ave Maria, A Napba öltözött asszony, Pacem in terris. S van egy harmadik rétege is a címadásnak, ez pedig túllép a bibliai, főleg újszövetségi főszereplőkön, és a keresztény hit, illetve hitterjesztés, számára valamilyen okból kitüntetett fontosságú alakjait idézi meg, mint például Szent László királyunkat, a mártír Szent Cecíliát, a hittérítő Cirill és Metód testvérpárt, a spanyol misztikus Keresztes Szent Jánost, az orosz ikonfestő-nagyság Andrej Rubljovot. Mindegyik fejezethez egy-egy ikon társul. Ezek Veres József alkotásai, melyeket abból az immáron nyolcvanat is meghaladó mennyiségből válogatott ki, amelyeket a több mint másfél évtizedben, de jobbára az utóbbi évek során festett lelkesen, Istennek ajánlva, imádott felesége közreműködésével. Mert jó, ha tudjuk: az ikonfestés komoly előkészítést igényel. Nem csupán lelki-szellemi odaadást, átlényegülést kíván, hanem fizikális tennivalókat is, történetesen a szentkép alapját képező fatábla megfelelő kiválasztását és enyvezését, vászonragasztást, csiszolást és így tovább. Az előkészítést döntően a házastárs végzi. Majd a festés, az aranyozás és a védőkezelés műveletei után kerül fel az i-re a pont: a kész ikon felszentelése. A könyvben szereplő alkotásokat dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, dr. Stella Leontin balassagyarmati kanonok plébános és Timár Mihály vikárius szentelte fel. A fejezetek – és az egész könyv – strukturálásában Veres József szándékosan kerülte a „sarkos megfeleléseket”. Magától értetődik azonban, hogy ez nem történhetett végig így, mert az üdvtörténetnek megvannak a maga sarkalatos eseményei, azokhoz igazodnia kellett a képeknek éppúgy, mint a szövegnek. Tudjuk, hogy a Szentírást nem úgy olvassa az ember, nem folyamatosan, mint a regényeket. A Bibliát időnként előveszszük, és szükség szerint belelapozunk, passzusonként olvasgatjuk. Ezért mondja a könyv szerkesztője, hogy számára az írás lelki kaleidoszkóp; azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy ez a metafora határozta meg szerkesztési módszerét. Ezért van az, hogy bizonyos témák ismétlődnek a könyvben, példaként említve a karácsonyi születést vagy az utolsó vacsorát. Talán akadnak majd, akik kifogásolják ezt, igazán azonban nem zavaró, inkább szőrszálhasogatásnak tűnik az észrevétel. Mivel az idézett tárgyakról aligha lehet eleget beszélni. A könyvben tehát semmi sem véletlenszerű, sem a szöveg kiválasztása, sem az ikonképek sorrendje: „szentlelkes elvkövetés és ima” vezette a könyv létrehozóját; a szépség élménye és áhítata, amit szeretett volna másokkal is megosztani. Ebben a könyvben van benne tanári munkájának negyvenéves tapasztalata, a könyvek imádata, a vizualitás szeretete, másképpen az irodalom és a képzőművészet – vagyis a belső és a külső látás – együttes fontosságának kiemelése és láttatása. �SZEMLE 109 Veres József képes irodalomkönyve – hadd nevezzük így – minden bizonnyal nagy hatással lesz az Olvasóra, hasonlóképp, mint e sorok írójára. Már az olvasás előtt igyekeztem mentálisan megtisztulni, a jóság és a szépség gyermekien naiv, ártatlan befogadója lenni. „Ölébe bújva félve anyámnak/ Kövérkés kezemmel arcát megfogom…/ S boldogság minden nincsen egyedüllét…” – duruzsoltak fülemben Gróf József Csecsemőkori önarckép című versének sorai. Ha nem érezném profánnak, könnyen elragadna a képzelet, és belegondolnám magamat-magunkat az Újszövetség bensőséges anya-fiú kapcsolatába. A Színek áhítatával nagyon jó minőségű, fényes lapokon jelent meg, kemény kötésben, kiváló, színes nyomdatechnikával. Mindez a budapesti Pauker Nyomda felszereltségét, szakmai hozzáértését dicséri. Az ikonokat nézve – na meg ismerve a többi szentképet is, amelyek az első kötetben jelentek meg vagy kiállításokon voltak láthatóak – megerősödik bennem a tudás: Veres József ízig-vérig keresztény ember, nemcsak beszél, hanem úgy is él, aszerint cselekszik. Töviről hegyire ismeri a Bibliát, mind a két fő részét, az Ószövetséget és az Újszövetséget. Az ő esetében persze ez nem csoda. Az már talán igen, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, saját költségén hozza-viszi az ikonjait a kiállításokra. S volt belőlük már sok szerte az országban, Balassagyarmattól Salgótarjánig, Budapesttől Debrecenig, Kalocsáig. Önzetlen magatartását az egyik könyvben olvasható verssel szemléltetjük a legkifejezőbben: „Krisztusnak élni és másoknak élni/ minden mennyei kincset elfogadni/ és… adni, adni, adni!” (Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után) Veres József püspökladányi kiállításának megnyitó beszédét – részletei olvashatók a könyvben – a következőképpen fejezte be dr. Imre Mihály egyetemi tanár, kiindulva a pedagógus, az ikonfestő hitvallásából: „… e művek tegyék teljesebbé bennünk azt, ami különben létezésünkben töredékes”. Úgy legyen!... Legyen célunk – még ha igencsak embert próbáló, vagy akár hiú akarat – a teljesség. (Balassagyarmat, 2017) �Veres József: Resurrexit �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) író, művészeti író. Kolozsváron szerzett bölcsészdiplomát, első írásai Abafáy Csillag álnéven jelentek meg. 1979-ben Németországba települt, a müncheni egyetem pszichológia szakán diplomázott. 1992 óta él Budapesten, prózát publikál, valamint a kortárs képzőművészetről rendszeresen közöl esszéket. 2013-ban Kölüs Lajos társszerzővel jelent meg Fókuszváltás című kötetük a kortárs képzőművészetről. 2015-ben látott napvilágot Kötött pálya című novelláskötete (Parnasszus Kiadó). ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a MÜOSZ-nak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lélegzése) és ez évben az Így mélyül című verseskönyve a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. ANDOR CSABA, DR. (1950, Budapest) Madách-kutató, a Madách Irodalmi Társaság alapító elnöke. Matematikus szakon végzett, majd filozófiából doktorált. Első könyve a Jel – kultúra – információ volt (Gondolat, 1980), regénye Teofília címen jelent meg (Magvető, 1989). 1987-től főképp Madách életének eseményeivel foglalkozik, a társaság könyvsorozatát szerkeszti (Madách Könyvtár). BÁRDOS JÓZSEF, DR. (1949, Szeged) főiskolai tanár, irodalomtörténész. Magyar-orosz szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen Szegeden, itt szerzett egyetemi doktori címet, majd PhD-fokozatot. Másfél évtizedig tanított irodalmat, gyermekirodalmat a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán. Kutatási területe Madách Imre életműve, a XIX. század második felének magyar irodalma, valamint a mesék világa. BRASSÓ ANNA (1989, Balassagyarmat) költő, író. Az ELTE esztétika-magyar szakán végzett. Budapesten él. Írásai folyóiratokban jelennek meg. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madáchhagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ, DR. (1974, Körmend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. Madách Imre levelezését (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő, író. Három prózakötet és nyolc verseskötet szerzője. Szarvason él és dolgozik, a munkát Nyúlzugban piheni ki. KÉPIRÓ ÁGNES (1981, Mátészalka) tanár, kutató, illusztrátor. Tagja a Madách Irodalmi Társaságnak és a MTA két kutatócsoportjának. Az ELTE Történettudományi Doktori Iskola abszolvált hallgatója, kutatási területe az 1945 utáni magyar művészeti nyilvánosság és az alkotó értelmiség története, társadalomtörténeti kontextusba helyezve. KOVÁTS ISTVÁN, DR. (1974, Salgótarján) régész-történész, muzeológus, a visegrádi Mátyás Király Múzeum munkatár- �sa. Kutatási területe a késő középkori, kora újkori és barokk anyagi kultúra, a régészeti állattan (archeozoológia), a 14–18. századi igazságszolgáltatás tárgyi emlékei és az időszak mentalitástörténete. A gazdag történelemi múltú Visegrád több lelőhelyének feltárása, illetve magyarországi és külföldi terepmunkákon dolgozott. KÖLÜS LAJOS (1951, Sarkad) költő, prózaíró, művészeti író. Rendszeresen publikál irodalmi és művészeti lapokban és online oldalakon. Verseskötete (Mustármag és levendula) 2011-ben kortárs kiállításokról Deák Csillaggal közösen írt esszékötete (Fókuszváltás) 2013-ban, novelláskötete (Ma nálad alszom) 2016-ban jelent meg. MÁNDI HAJNALKA (1980, Kemecse) muzeológus, történész. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett történelem és új- és legújabbkori történeti muzeológus szakon. 2011 óta dolgozik a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban muzeológusként. Jelenleg az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola hallgatója. MÁTÉ ZSUZSANNA, DR. (1961, Kalocsa) Madách Imre-díjas művészetfilozófus, irodalmár, az SZTE JGYPK Művészeti Intézetének habilitált tanára, az SZTE Filozófia Doktori Iskolájának témavezetője, a Művészeti Szakkollégium vezetője. 9 művészetfilozófiai, művészetelméleti könyve, 12 szerkesztett kötete és közel másfél száz írása jelent meg. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Budapesten él. A www.balassagyarmat.eu hon- lap létrehozásának egyik kezdeményezője és szerkesztője. A honlapot létrehozó Balassagyarmatért Baráti Kör 2014-ben Balassagyarmatért Emlékérem, Pro Urbe elismerésben részesült. 2013-ban jelent meg szerkesztésében a Portrék Balassagyarmaton innen és túl című interjúkötet. PARÓCZAI CSABA GERGELY, DR. (1965, Salgótarján) jogász, Teleki Blanka-díjas tanár, költő, a Cogito Általános Művelődési Központ alapítója. Verseit, helytörténeti tanulmányait, egyéb írásait 1990-től közli a Palócföld, a Nógrád, a Tarjáni Városlakó. Három önálló kötete jelent meg (1997, 2000, 2010) és több antológiában szerepelt. Újabban színikritikákkal is jelentkezik. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) költő. Az 1970-es évek elejétől a legjelentősebb magyar folyóiratok közlik verseit. Az Élet és Irodalomban glosszái jelentek meg, antológiákban szerepel. Számos színvonalas irodalmi portálon, irodalmi folyóiratban, internetes kiadásban is jelen van írásaival. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Nyolc önálló kötete jelent meg. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A rendszerváltás után több Nógrád megyei napilap főszerkesztője. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. 2007-től a Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/5e2654da3175a1dcbddc01382449cbc4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2018 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2018/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2018 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/20d7ca4805ed56140d4aa14884d80134.pdf bde83f24ea179d231034dabdde58273c PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Saitos Lajos: Ha lesz feltámadás J. A. Öcsödön Zentai László: Vallomások a tükörnek Langstadler Kálmán: [Az Isten, az Isten feloldoz…] [Már kinyíltak a pipacsok…] Zsebők Csaba: Még maradnál itt alul Vénusz Ősnő Perzselő-szem Bereti Gábor: Szókratész büntetése Az éj, a nagy kerítő Egy hatalmas űr Gyúlékony nevetésemmel Ahogy elterül Döme Barbara: Ki nevet a végén Oravecz Tibor: Fáj az érzelem Nihil ad ego Szentjánosi Csaba: Jelek Oravecz Péter: Libertango Varrótű Bódi Tóth Elemér: Kedveseink elmennek Kémények Kinek célja? Öröklét Egyetlen tábla hatása Embermese Biró Erika: Utószezon Kavicsok 3 3 4 11 12 13 13 14 14 15 16 16 17 17 18 23 24 51 55 55 64 64 65 65 65 65 92 92 EMLÉKEZÉS Oravecz Tibor: Fekete-fehér szonett 25 Kis Domokos Dániel: Emlékezés R. Várkonyi Ágnesre, a nagy Rákóczi-kutatóra 26 Petrőczi Éva: Rekviem egy kávégépért 36 Egy kávégép apropóján 37 Erdős István: Még egy cseppet a jóból 38 �NÉZŐPONT Bakos Gábor: Gaál István posztneorealista dokumentarizmusa – Pályamunkások: az első hang. Egy konstruktivista munkásfilm „testi attrakciója” Bajczárné Gyenes Erzsébet: Irina Moszkvába készül… de most sem utazik sehova – Medvegyev: Fodrásznő című darabjáról 1956 Bozó Gyula: Mi lett volna, ha…? – Tisztelgés a 80 éve született Ravasz István emléke előtt Sulyok László: Az egyetemista nemzetőr (1. rész) – Interjú Dr. Kúti Istvánnal HELYTÖRTÉNET Sarló Béla Andor: Jubileumi emlékezés a salgótarjáni öblösüveggyárra KÉPZŐMŰVÉSZET Tekergő sárkánycsikó és madárkereszt a Jurtahegyen – Beszélgetés Ispán Tibor képzőművésszel. Beszélgetőtárs: Kele Szabó Ágnes Interjú Fürjesi Csabával a ceredi művésztelepről. Beszélgetőtárs: Abafáy-Deák Csillag 45 52 56 66 76 84 93 „a gép forog” Madácsy Piroska: „…Homályban ül, / Mi egy világot rendít és teremt” – A Tragédia időtlen időszerűsége 102 SZEMLE Csongrády Béla: Megőrzött folklórkincs (Agócs Gergely: Pál István mesél) Bene Zoltán: Megkeresni a mindent a semmiben (Debreceni Boglárka: A belső tó) Szentjánosi Csaba: Jóna Dávid: Jóféle csönd c. könyvéről Bereti Gábor: Magánvilág és tágasság (Nyirán Ferenc: Apróságok kicsiny tárháza) 111 116 118 121 �SZÉPIRODALOM 3 SAITOS LAJOS Ha lesz feltámadás Az álom – az álom tökéletes Kinézek szobámból az ablakon S látom egy éjszaka minden fát Kivágtak a szomszédos malomudvarban Oly világos lett hirtelen a táj Mint amikor egy árnyas képre Rávetítenek egy napfényest Összemontázsolják s újra nőhet A fű fa virág és meg kellett mutatnom A csodát családomnak – álmomban… Ha lesz feltámadás az is így történik A temetőkertekben majd… A feltámadottak kiülnek a sírhantjukra Mind-mind megannyian Anyám apám nagyapám s az összes Falumbeli rokon ismerős barát iskolatárs És diskurálnak – várják hogy szeretteik Menjenek és vigyék haza őket Az ünnepi asztalhoz végre Ami már megteríttetett! J. A. Öcsödön Álmaiban egy kisgyerek kucorog ücsörög játéktalan két feddés között Istenről meditál még nem sejti hogy mindétig ott volt-van-lesz a „háta mögött”. �SZÉPIRODALOM 4 ZENTAI LÁSZLÓ Vallomások a tükörnek Babonás ember volt Babarczi Balázs. Rettegett azoktól a péntekektől, amelyek tizenharmadikára estek. Már előző este gondosan elzárt minden eszközt, amelyekkel kárt okozhatott volna magában. A zsilettpengéket is eldugta az íróasztala fiókjába. Rendre napokkal később találta meg ezeket. Halogatta a keresésüket, mert addig legalább nem kellett borotválkoznia. Ilyenkor halvány örömféle pirrogott az arcán és valóságosan is kellemes érzés töltötte el, ha az előszobában belenézett a dédöreganyjától megörökölt öreg tükörbe. Mi több! Nevetségesnek találta, ahogy a – hegyes álláról kiálló – szürke kecsketincsek fénylettek a bozontos, ápolatlan, fekete szakállán. Napok alatt a borosta sarjadó bozonttá terebélyesedett. Kezdett megbarátkozni a pofázmányával, de néhány héttel később megunta a zsírosodó szőrzetet és a nagyapjától kapott éles beretvával „lekaszabolta”. Babarczi egyedül élt a házban. A szomszédai annyit tudtak róla, hogy a felesége elhagyta egy másik emberért és magával vitte a közös lányukat, pedig az nagyon szerette az apját és ragaszkodott is hozzá. Törvénytisztelő emberként nem támadta meg a bírói végzést, tehát a kislánynak akkor is mennie kellett az anyjával, ha nem akarta. Kéthetente láthatta Emíliát, akinek a hajszíne és a szeme is egyezett az apjáéval. Délután kettőkor hozta az új férj a tízéves leányt és este kilenckor már vitte is vissza. Soha nem kísérte be Emíliát, csak megnyomta a kapucsengőt, kiengedte a lányt az autójából, megvárta a verandaajtó nyílását és Babarczinak siettében odakiáltott: – Meghoztam a gyereket! – Majd a kocsiból toldotta meg: – Kilenckor itt vagyok érte. Addigra kész legyen. Babarczi jámborsága köztudott volt. Nem mondta senkinek, hogy mekkora baromnak tartja a riválisát, az asszony újdonsült emberét, de a tükörnek bevallotta: – Jaj, de szívesen kitekerném ennek a gazembernek a nyakát! Kétszer balra, aztán ugyanannyiszor jobbra – mondta, miközben nagyon mérgesen belebámult a saját tükörképébe. Szinte látta, hallotta a nyakcsigolya roppanását. �SZÉPIRODALOM 5 – Még hogy kész legyen! Normális ez a hatökör? Úgy beszél az én Emíliámról, mint valami tárgyról – dünnyögött tovább, felháborodottan. – Az ilyeneket csak fel kellene akasztani a fára, hogy hadd szakadozzanak egy kicsit a szélben… – mondogatta a tükörnek, egyre gyakrabban. Szabályosan gyűlölte Hadik Lajost, akivel együtt dolgoztak a közeli kertészetben. A volt feleségét az egyik augusztus 20-i ünnepségen mutatta be neki. Évekig semmit sem sejtett a viszonyukról. Emília tizedik születésnapján jelentette be az asszony, hogy elköltözik és a lányát is viszi magával. Babarczi Balázs csak állt a nappali szoba közepén. Bámult maga elé. Szemben azzal a nővel, akihez egy legendásan viharos szerelem kötötte. Lehet, hogy elsőre fel sem fogta az asszony szavait, de egy dolgot azonnal megértett. – Ilyesmivel nem szoktak tréfálkozni az emberek. A gyermekük születésnapján meg legfőképpen nem! – dörrentette oda az asszonynak. Felesége az ablaknak háttal állt. A napsugarak fénycsóvát formáltak a sziluettje köré. Ebből a megvilágításból, ebből a különösen groteszk „mennybemenetelből” előbukó, közönyös hangja kegyetlen gúny glóriájával döfte át a lelkét és gondolatban a testét is. Határozottan, merev lelkiismeretlenséggel vágta oda: – Te csak magaddal törődsz, meg Árésszal, a kutyáddal! Én még fiatal vagyok. Élni akarok – folytatta a színtelen, alig érzékelhetően dacos hangján. – A kollégáddal két éve jöttünk össze. Ő szeret, tisztel, nőnek tart, elfogadja a lányunkat is – hadarta érveit egyre indulatosabban. Közben Babarczi feje fölé nézett, még véletlenül sem a szemébe. Kis szünetet tartott. Meglehet, hogy a válaszreakciójától félt. Hirtelen megelőző csapást zúdított az urára: – Mit mondjak még? Ne nézz így rám! – förmedt Babarczira. – Miért? Szerinted, ebben a helyzetben, hogyan kellene rád néznem? Vigyorognom kellene? Vagy örömódát zengeni, hogy a feleségem két éve megcsal, és minden este befekszik az ágyamba? – vágott vissza az aszszonynak. Szösszenetnyi szünet után így folytatta: – A kérdéseimre nem várok választ tőled. Nem is vagyok kíváncsi, hogy mit maszatolnál össze, mert egy szavadat sem hinném el. De pont Emília szülinapján jelented be? – nézett egyre haragosabban a feleségére. – Valamikor meg kellett mondanom – felelte fapofával rögtön az asszony. – A legalkalmasabb pillanatot választottad. Mit mondjak? – gúnyolódott még élesebb hangon Babarczi. – Nemcsak érzéketlen vagy, hanem könyörtelen is. Csak egy nő képes ilyen ridegen belegázolni a másik lelkébe! – kiáltotta az asszonyra. Visszafogott és lovagias akart lenni, ám ez �6 SZÉPIRODALOM aligha sikerülhetett. Vannak helyzetek, amikor képtelenség elegánsan viselkedni a másikkal. Legszívesebben képen vágta volna. Nem Hadik Lajos miatt, hanem a közös gyermekük jövője miatt. A jólneveltség, az otthonról hozott béketűrés, az anyjától örökölt türelem, józanság és az apjától kapott határtalan nagylelkűség tartotta vissza, hogy megüsse. Különben is! Nála ez elvi kérdés volt, hogy szabad-e egy nőt megütni vagy nem szabad… Ő úgy gondolta, hogy egy asszonyt akkor sem tisztességes verni, ha az megérdemelné. Az csak a férfiember gyengéjét jelzi, ha visszaél az erejével, a testsúlyával, a keménységével. No meg Emília miatt sem, aki éppen ebben a pillanatban szaladt le a lépcsőn. Hozta a plüss koalamaciját, mert nélküle soha nem rendezhettek szülinapi ünnepséget. Az apja hároméves korában vette neki. Késő éjszaka fektette mellé, amikor már aludt. Egy fejjel magasabb volt a plüssmaci, mint Millike. Másnap reggel örömsikoltozásra ébredtek. A leányuk boldogan cipelte Kocort a felnőttek ágyához, mert amikor felébredt, azonnal ezt a nevet adta neki. – Édes apucikám! Te hoztad nekem Kocort? Köszönöm, köszönöm, drága apukám! – furakodott a szülei közé. Maga mellé fektette a hatalmas állatot. Az apja nevetve kérdezte: – Kicsikém! Már nevet is adtál neki? – Persze, hogy adtam – válaszolta, majd rövid gondolkodás után, komoly magyarázattal is szolgált: – Tudjátok, az oviban minden állatnak adtunk nevet. A dadus nénik mondták, hogy senkit sem lehet név nélkül hagyni, mert akkor nem tudjuk megszólítani! – vágta ki Emília hirtelen. Babarczinak ez jutott eszébe, ahogy meglátta az emeletről érkező lányát. Már egészen nőies mozdulatokkal közeledett feléjük. Az asszonyt a pokolba kívánta, de a látszat kedvéért mosolyt erőltetett magára. Gyűlölte az ilyen pillanatokat, mert nem szerette az alakoskodást. „Az a legroszszabb, ha nem magunkat adjuk, ha felveszünk egy pózt” – gondolta. Emília gyanútlanul kérdezte: – Miről beszélgettetek? – Kérdezd édesanyádat! – passzolta tovább a válaszadást Babarczi és elvette a lányától Kocort. Odaültette maga mellé a sarokpadra. Pontosabban a derékszögű hajlatnak támasztotta. Mulatságosan néztek ki. Az egyik végén ő, a másikon a felesége, középen pedig a plüssállat, mint valami békebíró. A serdülő Milli az apja mellé fészkelte be magát. Nagyon szerette a szüleit, de az apjához jobban vonzódott. Komolyabbnak tartotta, mint az anyját. �SZÉPIRODALOM 7 Erzsébet asszony lazább volt, komolytalanabb. Nem vívódott semmin. Nem latolgatta, nem méregette a dolgokat. Ha valamit eltervezett, azt azonnal végrehajtotta. A családon belül az ő szava döntött. Most se nagyon zavarta a férjével folytatott vitája, mert rögtön belevágott: – Figyelj, Emília! Apád jó ember, de mi nem illünk egymáshoz. Másként látja az életet, mint én. Beletörődő, és mindent úgy fogad el, ahogy adják neki. Tíz éve vagyunk házasok, de még egyszer sem állt ki mellettem. Másoknak előbb ad igazat egy-egy vitás kérdésben, mint nekem. Meguntam, hogy állandóan értelmetlen vitába fulladnak a beszélgetéseink. – Anyucikám! Én még sohasem hallottalak titeket veszekedni – nézett az anyjára Milli. – Mert nem előtted vitatkozunk. – És akkor most mit fogtok csinálni? – nézett kétségbeesetten mindkettőjükre. – Elválunk, kislányom. Apád itt marad a házban, mi meg elköltözünk egy másik családhoz – mondta Erzsébet asszony, de annyira szenvtelenül beszélt, hogy Kocort is kibillentette a pad derékszögű hajlatából. Élettelenül zuhant fejjel lefelé, egyenesen az asztal alá. Emília sírni kezdett. Fölemelte a plüssmacit és felszaladt az emeletre. Úgy bevágta a szobája ajtaját, hogy megremegtek a földszinti ablakok. Három hét múlva költöztek el. Emília az apjánál hagyta Kocort. Azt mondta neki, hogy „itt maradsz az apukámmal és vigyázol rá”. Babarczi Balázs nagyon várta a kéthetenkénti találkozásokat. Mindig kiöltözött, nyakkendőt is kötött. A tükör elé állt és a hasonmásával élcelődött: – Jó leszek az én kicsi Emíliámnak? Talán csak megfelelek neki? – kérdezgette a tükörképétől, és kihúzta magát. Gondosan elkészítette az ebédet. A gyümölcsöstálat telerakta sárgabarackkal, szilvával, vagy az éppen erre az alkalomra vásárolt finomságokkal. Tudta, hogy Emília él-hal a gyümölcsökért. Ha a lánya az egész hétvégét ott tölthette, akkor fonott kalácsot és gyümölcsjoghurtot is vásárolt neki. Soha nem mulasztotta el a kedvencét, a Korfu szeletet beszerezni. Volt, hogy a fél várost körbekajtatta, amire kapott abból az omlós csokoládéból. A szobáját kiszellőztette, felporszívózta, sőt a könyvespolcát is letörölgette. Az íróasztalára tette Korfut és mindig egy rajzlapra odaírta: „Apától Millikének!” A szomszédok nem sejtették, hogy Babarczi magányában egyre inkább zugivó lett. Reggelente bevágott egy felest a HÉV-megálló melletti talponállóban. Előre kiszámította, hogy mikor kell a háztól elindulnia ahhoz, hogy kényelmesen lenyelhesse a cseresznyepálinkát. Szertartássá va- �8 SZÉPIRODALOM rázsolta az egész ceremóniát. Odaállt a söntéspulthoz, letette a forintra kiszámított ellenértéket és csendben várta az italt. A kocsmavitézek nem vették észre, de ő mindig köhintéssel jelezte a pultos embernek, hogy mikor kell neki az a pálinka. Nem sürgette, de elvárta, hogy a torokköszörülés végéig elé tegyék az italt. Egy mozdulattal magába eresztette és köszönés nélkül kilépett a megálló peronjára. Harmadnapjára már olajozottan ment a dolog. Senki sem szólt egy szót sem. Babarczi már este kikészítette a konyhakredencre a papírpénzt és reggel becsúsztatta a farzsebébe a harmonikásra hajtogatott összeget. Úgy, gyűrötten dobta a söntés pultjára. Arra azért vigyázott, hogy ne a mosogató mellé, mert nem akarta, hogy elázzon. Árészt, a hatalmas, kaukázusi medveölő kutyáját kiengedte az előkertbe. Többet ért az a nagy testű állat minden zárnál. A gazdáján kívül csak a Szentlélek tudott bemenni a házba, mert más ember csak akkor léphetett a kékre festett kerítés belső felére, ha Árészt kikötötte. Akkora sörénye volt ennek a kutyának, hogy bele lehetett volna kapaszkodni. Senkinek sem jutott eszébe, hogy efféle mutatvánnyal kísérletezzen. Ez a hatalmas állat messziről lomha, cammogó és négy lábon imbolygó medvének nézett ki, de ha közelebb jött a kerítéshez, félelmetes vadállatnak látszott. Sistergett hangjától a levegő, amikor elmorrantotta magát. Ugatása mélyen és öblösen töltötte be a hegyoldalt. Babarczi még csak a lakópark aljában caplatott, amikor a kutyája már a kertkapu belső oldalánál keresztbefekve várta. Bárhol volt a kertben, mindenhonnan odaért. Ahogy Babarczi a belső oldalon lévő reteszt elhúzta, Árész azonnal hanyatt vágta magát és elvárta, hogy a gazdája megvakargassa a hasát. Hosszasan maradt így, mind a négy lábát az ég felé tartva. Aztán, amint megelégelte a dolgot, azonnal fölugrott és gyors fejcsóválás kíséretében megrázta magát. Ezt a mutatványt csak a gazdájával volt hajlandó rendszeresen eljátszani. Az asszonyt, amikor még együtt laktak, nem szerette. Beengedte, de egyet vakkantott és eltűnt a garázsbejárat árnyékos oldalán. Ha esett az eső, ki se ment eléje. Az ételt elfogadta tőle is, de semmi lelkesedést, semmi farkcsóválást nem mutatott neki. Emília lányuk semmilyen hatást sem váltott ki a kutyából, de azért elkísérte a bejárati lépcsőig. Megvárta, amíg felszalad a lépcsőkön, aztán visszament a garázshoz. Babarczi hasonlóan viselkedett az emberekkel. Csak Emíliát fogadta el feltétel nélkül. Hajdanvolt asszonyát becstelen némbernek tartotta, és a tükörnek többször szemre hányta, hogy hova tette az eszét, amikor ezzel a fehérnéppel kötötte össze az életét. A szomszédokról sajátos véleményt fogalmazott meg. Szerinte mindegyik néma zsinórbáb figura, haszonleső �SZÉPIRODALOM 9 és merev, mert csak a pénz mozgatja őket. A fantáziájuk a kertkapuig terjed, mert mindent elfelejtettek abból, amiért valójában embernek születtek. Fapofával, rezzenéstelen arccal kikandikálnak az erkélyajtón, de ki nem bújnának, mert akkor köszönni is kellene. Különösnek és lakóparkinak tartotta a közönyüket. Olyannak, mint amilyen a zsíros haj, amelyet soha nem lehet egybefésülni. Nem akarta őket megváltoztatni, összefogásra buzdítani, de egyre ingerültebben utasította el a köszönésüket is. Szerinte már évtizedek óta falanszterizálódik a világ. Ebben a „kaparj, kurta” önzésben valahogy nem akarnak az emberek egymásra figyelni. Az együttérzés gyorsan kikopott az emberi közösségekből. Nagyon felháborította, hogy az egyik este nyitva felejtette az utcai előkert csapját, ezáltal reggelig zubogott a víz az úttestre. Autóval legalább húszan haladtak el a háza előtt, de senkinek sem jutott eszébe, hogy figyelmeztetve becsöngessen vagy bekiabáljon neki. A valóságban csak annyit kellett volna mondani, hogy öreg, zárd el a csapot, mert ha reggelig nem veszed észre, hamar elúsztatsz pár ezer forintot. Valamelyik el is fordíthatta volna az elzárót. Reggel Babarczi zárta el. Káromkodott hozzá, persze szolidan, csak úgy a bajusza alatt. Lassan teljesen magába fordult ember lett belőle. Senkivel sem akart kommunikálni, mert nem látta értelmét. Mindenki megy a maga dolgára és nem foglalkozik a szomszédai bajával vagy az ostobaságával. Ebben a lakóparkban mindenki egy elzárt sziget, ahova csak az ottlakóknak van belépési engedélyük. A többiek csak leshetik, ha ég a másik háza. Lesik is, de csak annyira, hogy a saját házukra át ne terjedjen. Babarczi Balázs a munkából hazafelé jövet is betért a kocsmába. Délután szintén megitta a felesét. Aztán, ahogy melegedett az idő, egy jó hideg hosszúlépést is elkortyolgatott hozzá. Ahogy kitavaszodott, egyre öregebb este ért haza. Árész mindig megvárta. Rendületlen hűséggel, a kellemesen bizsergető haskaparás reményében. Ez volt a jutalma, amiért egész nap őrizte a házat. Éjjel meg Babarczit, aki sehogy sem tudott beletörődni a hirtelen rákényszerített egyedüllétbe. A televíziót elvitte az asszony, hogy ne hiányozzon Emíliának az új családtól kapott szobájából. Az apjának maradt az öreg, csöves rádió, amelyiket néha ütögetni kellett, hogy beugorjon a keresett állomás. Időnként nagyon szakadozott ebből a jobb kort megélt, kárpitozott dobozból sugárzott műsor, de ha szólt, akkor egészen mélyről búgott belőle a hang. Gyakran fordította az ágy felé. Ilyenkor úgy érezte, mintha a nézőtéren hallgatná az opera áriáit. Éjjel többször arra ébredt, hogy sistereg a készülék. Az adás végén csak hangjeleket közvetítettek benne. Szopránosan sí- �10 SZÉPIRODALOM poló, szaggatott nyávogás riasztotta fel leggyakrabban. Ilyenkor néha egy óra is eltelt, mire újra elaludt. Közben olykor-olykor fölkelt, nyújtózkodott, kiment a vécére. Reggelente egyre fáradtabban ébredt. Talán attól félt, hogy nem tud időben fölkelni, de ez a veszély nem állt fönn, mert Árész már öt óra körül zörögni kezdett az alumíniumtáljával, követelve magának az ételt. Babarczi lassan elvesztette az időérzékét. Olykor éjfélkor nézett ki az ablakon, hogy nem hajnalodik-e már. Máskor meg hajnali négykor arra riadt fel, hogy késő van már a felkeléshez. Egyre gyakrabban elkésett a munkahelyéről. Eleinte elnézték neki, merthogy elhagyta az asszony, de néhány hónap múlva kirúgták. Teljesen felborult az élete. Maradt a tükör, és abban az egyre soványabb tükörképe. Az államtól kapott segély hamar elfogyott. Elszegődött a helyi kocsmároshoz napközben segíteni, hordókat gurgatni, meg mosogatni. Felszolgálni nem kellett, mert ebben a közegben a vendégek saját maguk vitték asztalukhoz az italt, meg a dohányillatú töpörtyűs pogácsákat. Majdnem mindig kannás borral fizették ki a napi munkáját. Háromnaponként kapott egy ötliteres, bontatlan műanyag flakonban tárolt italt. Olyan kövidinka feliratút, amely sohasem látott szőlőtőkét. Igazi népbutító lőrét, hogy reggelre legyen, ami meghasogatja az emberek fejét. Ám az Babarczi baja volt, nem a kenyéradóé. Minden második hét péntekjén egy kortyot sem ivott. El sem ment a kocsmába. Bevásárolt Emíliának és várta, hogy megérkezzen. Annyira összefolytak a mindennapjai, hogy egyszer elszámította magát. Már csütörtök délután várta a lányát, aki persze nem jött, mert azon a napon nem jöhetett. Nem hozta az asszony új embere, mert csak pénteken volt köteles „leszállítani” a kislányt. Babarczi ki-be rohangált, az óráját nézte és közben sűrűn öntögette magába a bort. Estére megitta az egész flakont. A tükörképe előtt, a padozaton aludt el. Örökre. Mellette feküdt Emília koalamackója. Hullamerev kezében is szorította Kocort. A halottszállítók alig tudták kiszedni az öleléséből… �SZÉPIRODALOM 11 LANGSTADLER KÁLMÁN [Az Isten, az Isten feloldoz…] Az Isten, az Isten feloldoz a sors kivágott nyakcsigolyája: az élet megkövesedik, a halál a csontváz iskolája. És eljön a hajnal, sóbálvánnyá válik az álom, szotyolaként hullik az idő, a napot tányérjába zárom. Mert rabom a nap, börtönlevelei a sugarak, s mi bolyongunk az utcán, mint fűszálak közt a hontalan bogarak. Reped a tudat, mint a vályogfal, réseibe költözik a félelem, de az Isten szeretet: és rám nevet, mint a pókháló a gerendavégeken. És a Föld: a nagy bika, szőrszálai: felaprított fadarabok, olyan vagyok, mint a kullancs: bőrébe harapok, és egy nap örökre ott is maradok. �SZÉPIRODALOM 12 LANGSTADLER KÁLMÁN [Már kinyíltak a pipacsok…] Már kinyíltak a pipacsok, Mosolyra fakadt vörös ajkak a fű-arcán, Szenvedélyes az időjárás, Virágszirmokkal tangózik, Isten szél-hajszálán. De Isten hallgat, Csak az angyalok suttogják az énekeket, S a földre zengik, felhő-kottáikból Az esőcsepp-hangjegyeket. Odakint hideg van, Idebent a szavakat csak a billentyűk ordítják, Kezeim olyanok, mint a harangnyelvek, Hiányodat a versbe kongatják. Ami vagyok most csak tehetetlen lélektömeg, Az emlékeken, mint vér a seben, én is megalvadok, Talán egyszer, majd általad, szétesett egységemmel, Mint pillanatba az öröklét, önmagamba újra visszaolvadok. �SZÉPIRODALOM 13 ZSEBŐK CSABA Még maradnál itt alul Sokszor apróság is ki tud mozdítani – Liturgia az ikonok előtt, miközben szól a pravoszláv kórus Vagy táltosdobolás-szertartás, sok dob, hangtál között ülve Összeér az ég s a föld, ám te még maradnál itt alul, s már érzed a közeli kapcsolatot, mégis maradsz Vénusz Nem ismerem hangod, Nem érzem illatod Testet, lelket melegítesz, Örök-anya és ős-bölcsnő – Megfordulok örökkévalóságodon Lenne, mégsincs igazán hová hátrálnom Te vagy, akiben hiszek Vétek-vonzó, váltó s adó �SZÉPIRODALOM 14 ZSEBŐK CSABA Ősnő Bíborban, vérben, bíborban, bársonyban Felhőkön, égen, szférákban, hangokban Ott látlak téged, ott hallak újabban Érezlek végre végtelen dallamban Tudhatsz már rólam, én tudok rólad Ritmusra révülsz, szólamba olvadsz Perzselő-szem Perzselő szemed misztikus éjszakákon is áthatol, öntudatlanul is, varázskeltőként, rejtély-ébresztőként, rádöbbentve életeink újravirágzására �SZÉPIRODALOM 15 BERETI GÁBOR Szókratész büntetése Ifjan még csak játszott a szerelem megnyíló, boldog ígéretével. S a végtelen, szárnyas magasából látta, szenved a csalárd szavaktól hervadó virág. Mennyi fohásza, sóhaja szállott föl rá, űzve, hajtva ellene az időt. A szeretet nevében kérve, mit elkövetett, hajtsa be rajta a bűnöket mind. S az elmúlás könyörtelen. Csak int és ím, terem Szókratész szívében űr – nincs többé jövő az időben. Pillantásában még az ég távlatot féltő kékje ragyog, mint angyalok imája urukhoz. De szava halkan száll már, sorsa végzetes súlyaival. �16 SZÉPIRODALOM BERETI GÁBOR Az éj, a nagy kerítő A szíved, ha megkapom, vagy most, vagy többé már nem lesz alkalom. Ránk köszön a nappal, s akkor már minden mindegy. Ki ki a maga útján indul, s elmegy. A szíved, ha nem kapom, csak hiányod lesz enyém. Bennem a szerelem mindig koldus marad és szegény. De nékem mindig minden alkalom, mert csak téged, s a szerelmed kérem én. Egy hatalmas űr Egy hatalmas űr a szíved, ha múló jövőnket dobogja. Ránk szabadul, ha engeded, szerelmünket is kioltva. Egy hatalmas csepp a tenger ráírom hívószámodat. Hogy hangodra emlékezzem, hisz’ megint elárasztanak. Egy hatalmas vágy az élet, szerelem és illúzió. De befognak kapzsi fények, s biztatnak bátran légy csaló. Egy hatalmas éj a nappal, csak pirkad és bealkonyul. Körülvesz pengefalakkal és azt hiszi, fölszabadul. �SZÉPIRODALOM 17 Gyúlékony nevetésemmel Gyúlékony nevetésemmel lobbantom lángra az éjt. Fekete tűzben látom égni a szerelmet, a szenvedélyt: testemre fonódó karod, a remélt csókokat. Különc örömét a bőrnek. S hallgatásodat, amin majd összetörnek füstimádó vágyaim. S nevetésem, hogy láthassalak a gyúlékony éjben, szerelmes szavaim keresztjén égni. És te engem, az örökléttől félni – s ahogy e mágiából föllobbanunk mi ketten; hogy éljünk a Holdtól, a Naptól is szebben, az életnek életet adó Földön: majd hamuvá hűlve is mindörökkön. Ahogy elterül Ahogy elterül, dús, szélfútta haj az éjszaka. S most, hogy megint holdfénnyel táplálkozom, a suhogó szárnyak mögé Héliosz villódzó vértjeit csak oda képzelem. Csak elgondolom, ő ölelgeti a vonagló lombok buja derekát; Hogy a ziháló hangok, mik átfújnak szívemen, majd virágba borítják az éjszakát; S fénytelen szememből esőcsepp csupán, mi földet ér. �SZÉPIRODALOM 18 DÖME BARBARA Ki nevet a végén Ki veszít a végén, az lesz majd az enyém… Négy villa, négy tányér… Ha nyersz, nem kellesz, ha veszítesz, jól megkapod a magadét… Cukor, citrom, tejszín, szalvéta… Minden lépésed közelebb visz az igazsághoz. Akarod hallani? Csészék, középen a tábla, bábuk, dobókocka. Kész. Jöhetnek a lúzerek! Még öt perc. Tükörbe nézek, szép vagyok, ma különösen. Talán a várakozás izgalma teszi. Hogy tudom, mindegyik reménykedik majd, de én nevetek a végén. Hogy tudom, halálra rémülnek, mert nem sejtik, mi történik. Hogy tudom, soha nem láttak még angyalt, pláne, aki teára hívja őket. Kacagok. A nevetésem is csilingelőbb ma, mint máskor. Eligazgatom a szárnyamon rakoncátlankodó tollakat. Indulhat a buli! Egy, kettő, három. Szép napot, mondom, amikor kinyitom az ajtót. Úgy időzítettem, hogy épp akkor kattanjon a zár, amikor Richárd a csengőre teszi az ujját, de még nem nyomja meg. Honnan tudta, hogy most érek ide, kérdezi értetlenkedve. Hát nem látja, angyal vagyok, válaszolom és kacagok. Betessékelem, hellyel kínálom. Csak mi leszünk, érdeklődik. Nem, még ketten érkeznek, mondom. Nem tudom befejezni a mondatot, csengetnek. Az angyalok sem tökéletesek, mosolygok, amikor elindulok ajtót nyitni. Ketten állnak a bejáratnál, gyanúsan méregetik egymást. Az orosz jósnő, Olga, hófehérben érkezett, az újságíró, Péter, kezében egy üveg borral. Későn értesítettek, hogy teázunk, ha időben szólnak, nem ezt hozom, mentegetőzik, és a kezembe nyomja az üveget. Valamire ez is jó lesz, viccelődöm, és őket is bevezetem a nappaliba. A nappalim hófehér, az emberek által elképzelt mennyország ihlette a dizájnt (megsúgom, odafenn egyébként tökéletesen más minden). A díszpárnák habosak, a kanapé puha, a bútorok rusztikusak. Aki először belép, azt mondja: ejha, ez lenyűgöző. Virágaim is vannak, liliom, gyöngyvirág, muskátli. Még jó, hogy nálam nincs idényjellegű növény, itt mindig minden egyszerre nyílik. Kérnek teát, kérdezem, miután mindannyian elhelyezkedtünk a nagy kerek asztalnál. Inkább magyarázatot, türelmetlenkedik a pszichiáter, mi ez az �SZÉPIRODALOM 19 egész? Jaj, istenem, meghaltunk, sipítozik Olga, de gyorsan megnyugtatom, mind élnek, csupán egy közös álomba kerültek. Önök kiválasztottak, szerencsések, hiszen álmukban találkozhatnak velem, vagyis az őrangyalukkal. Az én feladatom, hogy vigyázzak magukra a nap huszonnégy órájában. Na, jó, néha tartok cigiszünetet, de az csak néhány perc, semmi jelentősége. Szóval, teát? Kávé nincs, kérdezi Péter, az újságíró. Nincs, mosolygok, de százfajta teából tud választani. Finomak és egészségesek, piskótát is sütöttem. Péter kicsit morog, hogy miféle őrangyal az ilyen, aki még az ízlését sem ismeri az embernek, aztán kiválaszt egy drága fekete teát, vizet tölt a filterre. Néhány másodperc csönd, csak a teáskanalak kocogását hallani. Körbekínálom a felszeletelt citromos piskótát. Jól sikerült, magas és légiesen könnyű. Csak Olga kér. Azt mondja, hisz nekem, hogy mindez csak egy álom, ha tényleg meghalt volna, ő azt tudná, legalábbis előre látta volna, hiszen jósnő. Ugye, vágom rá, bízhatnak bennem. Játszani fogunk, folytatom. Ki nevet a végén, egy kicsit megbolondítva. Eléjük tolom a táblát. A kérdőjeles mezőket én tettem a játékra. Aki odalép, megtud tőlem egy titkot a jövőjéről. Olgára pillantok, olyat, amit még maga sem tud. De aki veszít, semmi jóra ne számítson, meghal. A jövőbeni jóslataim persze csak akkor teljesülnek, ha az illető túléli a mai estét, vihogok. Síri csendre számítok, de kérdésekkel bombáznak. Ez most valami vicc, álmunkban, hogyan halhatunk meg, vagy ha álmunkban meghalunk, reggel mégis felébredünk, ki találta ki ezt az ostobaságot, kötelező játszani? Lassítsanak, mondom, nem az én ötletem volt ez az egész. Fentről kaptam az utasítást. Létszámcsökkentés, erre hivatkoztak. Maguk túl sokat kerestek az utóbbi időben, spórolni kell, megérthetik. Egyébként örüljenek, hogy csak az egyikük hal meg. Igyekezzenek jól játszani, akkor nem lesz baj. Kérem, húzzák félre a tányérokat, a táblának hely kell. Mindenki választhat, melyik színnel szeretne lenni, nekem jó a maradék. Olga lecsap a piros bábura, Péter a kéket kéri, Richárd morgolódik, de végül a zöld figurát veszi el. Enyém a sárga. Van, aki nem ismeri ezt a játékot, kérdezem. Ismerjük, vágják rá. Gyanúsan méregetik egymást. Aki hatot dob, indulhat. Az első körben csak Olga tud kilépni, én szándékosan nem dobok hatost, hadd higgyék, olyan vagyok, mint ők. Mindenki feszült, arra gondolok, hozok egy kis rumot a teájukba, attól ellazulnak. Nem tiltakoznak, isszák a rumos italt, s úgy tűnik, mintha elfelejtették volna, mi a tét. Időnként kacagnak, visítoznak, mint a gyerekek. Elsőként az újságíró lép kérdőjelre. Néhány kör után átvette a vezetést Olgától, így meglehetősen vidáman érdeklődik, mit tudok róla. Úgy érzem, most még nem mondhatom el, hogy pár hét múlva meghal az apja, inkább csak annyit közlök vele, hamarosan kitüntetést kap. Ennyi, kérdezi, ez aztán nagy titok, gúnyosan nevet. Dühít az arroganciája, ha így viselkedik, elintézem, hogy lema- �20 SZÉPIRODALOM radjon. Olga szintén kérdőjelre lép. Feszülten várakozik. Maga terhes, mondom neki, mire ő felkacag. Az nem lehet. Emlékszik, mi történt két hete pénteken, faggatom. Olga elsápad. Jesszus, sokat ittunk, lefeküdtem a barátnőm férjével. De hát azt mondta az orvos, klimaxolok. Hát, nem lett igaza, röhögök. Olga azt mondja, nem játssza tovább ezt a hülye játékot, haza akar menni. Richárd is csatlakozik hozzá. De hát otthon vannak, csak alszanak, mondom, az pedig nem rajtam múlik, mikor ébrednek fel ebből az álomból. Akkor ez az egész csak a képzeletünk műve, érdeklődik Olga? Azt azért nem mondanám, felelem. A terhesség igaz. A jósnő kicsit duzzog, aztán visszaül az asztalhoz. Richárd is lenyugszik. Nem sokáig örülhet, kérdőjelre lép. Közben átvette a vezetést is. Na, lássuk, kezdem. (Irgalmas ég, ennek az embernek nem látom a jövőjét. Mi történik itt? Még erősebben koncentrálok. Semmi.) Na, mi lesz már, sürget a pszichológus. Mondanom kell valamit, hát azt hazudom, hamarosan igazgató lesz. Vigyorog. Mindjárt jövök, mondom, csak mosdóba kell mennem. Az angyalok is pisilnek, röhög Richárd. Rossz érzésem van, de a főnökömet nem kérdezhetem meg, mi történt. Egyetlen út van, vissza kell néznem a felvételt. (Mindenkiről forgatunk egész életében. Na, most újabb titkot árultam el.) Megkeresem Péter anyagát, visszapörgetem egy nappal. Gyorsítva nézem. Hogy az a… Ez meghalt az éjjel, agyvérzést kapott! Hulla, és én ezt nem vettem észre. Ezért nincs jövője. Ezt jól elcsesztem. Nem elég, hogy nem vigyáztam rá rendesen, de meghívtam teázni, miközben nem lehetett volna. Ezért lefokoznak és kitesznek innen! Ezt meg kell akadályoznom! Úgy kell intézni, hogy ő veszítsen! De, ha a boncolásnál kiderül, már egy nappal korábban halott volt? Mit csináljak? Mégis meg kell próbálnom, nincs más lehetőség! Majd lefizetem vagy megzsarolom a kórboncnokot és eltüntetem a videóanyagot. Azért kisebb büntetés jár, minthogy nem vettem észre egy védencem halálát. Folytathatjuk, kérdezi a pszichológus, amikor visszatérek a nappaliba. (Pont olyan, mintha élne. Nem értem. Mindegy, úgy kell intéznem, hogy veszítsen.) Egy órája játszunk, kiderült még néhány titok, hogy Olga Moszkvában szüli meg a gyermekét és ott is marad, persze csak akkor, ha nem ő veszít ma este. Péternek elárulom, főszerkesztő lesz, saját lapot alapít, és Richárdnak is elmondok még valamit: a felesége hamarosan teherbe esik, ami igaz is, csak már nem tőle. Ez utóbbi információt persze elhallgatom. Jól alakulnak a dolgok, mármint számomra, Richárd vesztésre áll. Persze, én intézem így, pedig az elején megfogadtam, nem szólok bele a játékba. De hát a helyzet másképpen alakult, mentenem kell a bőrömet. A pszichológus egyre idegesebb, de elszántan küzd. Amikor leüti Olga utolsó játékban lévő bábuját és visszaküldi őt a kezdő mezőre, egé- �SZÉPIRODALOM 21 szen kisimulnak a vonásai. Szegény, nem sejti, hiába hajt, ő már halott. Azon tűnődöm, mennyi időt hagyjak neki a bizakodásra. Tíz perc elteltével már csak ketten maradnak játékban, Olga és a pszichológus. Richárd csupa egyesekkel bukdácsol, a jósnő viszont hasít, hamar behozza a lemaradást. Péter elégedetten kortyolgatja a teát, s bár nem mondja ki hangosan, arra gondol: ezt megúszta, ezek szerint még sincs prosztatarákja, amitől annyira retteg. Egy ideje furcsa dolgokat észlel magán, de fél orvoshoz menni. Most azonban megnyugodott, úgy gondolja, ez a mostani eset is azt bizonyítja, kutya baja. Mennyire naiv ez a Péter, gondolom, én nem azt mondtam, hogy a többiek nem fognak meghalni, csak annyit jeleztem, elsőként a vesztes távozik. Az utolsó kanyarba érkezett Olga és Richárd, fej-fej mellett haladnak. Nem lehetne mégis abbahagyni, próbálkozik a jósnő. Anya leszek, nem halhatok meg épp most. Szánalmas, vigyorog Richárd. Én sem hallhatok meg, folytatja, mi lesz a betegeimmel, ha feldobom a talpamat, ők magukra maradnak. Na, és a gyerekeim, az anyjuk rájuk sem néz évek óta, egyedül nevelem őket. (Istenem, ez eddig eszembe sem jutott. Zsófi 4, Dani 7 éves, mi lesz velük az apjuk nélkül? Mégsem Richárdnak kellene meghalni, Olga jobb lenne, sóhajtozok. Ő csaló, kókler, nem is látnok, az emberek hiszékenységéből szedte meg magát, ráadásul Istenben sem hisz. Hogyan menthetném meg Richárdot?) Csörög a telefonom. Az egyik barátom hív, ő szintén őrangyal. Még az egyetemen ismerkedtünk meg. Egyszer szexeltünk, de az hiba volt. Szerencsére a barátságunk megmaradt. Pardon, mondom a vendégeknek, ez fontos, fel kell vennem, addig függesszük fel a játékot. Kimegyek az előszobába, hogy ne hallják a beszélgetést. Tudom, mi történt, mondja köszönés nélkül a barátom. Mit tudsz, kérdezem. A pszichológust, hogy nem vetted észre a halálát. Honnan tudod? Tavaly féltékenységembe bekameráztam a lakásodat. Ne haragudj! Szerelmes vagyok beléd évek óta. Jesszusom, még ez is, gondolom, de most jobban aggaszt Richárd. Segítened kell! Fel kell támasztanunk a pszichológust és ki kell nyírnunk Olgát. Nem lehet, mondja a barátom, te is tudod, erre csak Jézus képes, ő meg a főnök fia, szóval nem hívhatjuk. Törődj bele és mondd meg neki, ő veszített. Richárd nem láthatja rajtam a csalódottságot, gondolom. Mosolyogva térek vissza a szobába. Csend van, Olga és a pszichológus a bábukat bámulják, mintha így befolyásolni tudnák a végeredményt. Péter a telefonját nyomkodja, azt kérdezi, ugye nem baj, hogy használja a free wifit. Csak nyugodtan, mondom, de üzenetet és fotót senkinek nem küldhet. Folytassuk a játékot, utasítom őket, előjött a migrénem, szeretnék mielőbb végezni, hogy lepihenhessek. Ja, nem a maga élete a tét, élcelődik Olga. Fogja be, és lép- �SZÉPIRODALOM 22 jen, mordulok rá a jósnőre. Utálom ezt a nőt, neki kellene meghalnia. Nézem, ahogy a pszichológus újra egyest dob, attól tartok, rám tör a pánikroham, mielőtt megmondhatnám neki, hogy vége. Az utolsó pillanatig hagyom reménykedni. Két dobással a vége előtt, Olga és Richárd is az utolsó mezőn állnak. Aki először dob egyest, megmenekül. Olga dob: kettes, Richárd: ötös. Mennyi időt adjak még neki? Olga egyest dob. Richárd arca falfehér. Dobjon már, nógatom. Hatos. Olgából feltör a nevetés. Sajnálom, mondom Richárdnak, magának kell távozni. Könyörgésre számítok, de a pszichológus arca tűzvörösre vált, ordít: Azt hiszed, legyőztél? Hiszen te nem is angyal vagy, csak egy skizofrén kakas. Ismerlek, kezeltelek. Mondok még valamit: ez nem is az én álmom, hanem a tiéd, és csak ketten vagyunk, a többieket hallucináltad. Miért nem szóltam eddig? Mert pont az ilyen hülyékből írom a disszertációmat, mint te. Mit mond? Istenem, mindjárt elájulok. Angyal vagyok, kukorékolom, miközben Erzsi, a gazdaasszony elkapja a két szárnyamat és a kopóvíz felé visz. Ispán Tibor: Forgó �SZÉPIRODALOM 23 ORAVECZ TIBOR Fáj az érzelem Ülök, mint vad sas madár Anyjától megfosztva bűntelen Elsodor magányom De tovább élek – önmagamnak szüntelen Ember vagyok – homo sapiens Üldözött gerince a mának Élek még? – vagy ez az utolsó Lehelet poharam ajkaira? Vajon szólhatok még? Világgal dacolva a sötétségben. Meddő vagyok Terméketlen félelem a vágy Ne-felejts-el-engemei között Vagy kaktusz Ezer szem tükrében Leszámoltam a múltammal legyen befejezve Béklyóim értékeivel. Jogtalan voltam Pegazusnál Teremteni újat, szépet, mint más Ihletett próféta Lesz-e még tűz újra alkotni A kihunyt éveket Vagy kocsmagőzben pusztul életem? Válaszolj! S széttépem a végtisztesség szűzhártyáit Érzem az infarktus szintézisét Fuldokló kopoltyúimban A megelevenedett agyhártyagyulladás Kripta zenéjében Érzem az elmúlás ismételhetetlenségét. �SZÉPIRODALOM 24 Kék madár segít elviselni Arcom szaggatottan visszakúszó Sebhelyeit Mint az egymásba boruló párok csókjait … Fáj az érzelem röpke gondolata. Nihil ad ego Voltam nyomdász, kék virág Enyém volt az egész világ Enyém volt az út az égi kis vasút Peremvárosok lányai… virágai Nappalok vad harcának... esti bájai Én voltam a király… híres Kócos király Kopjaköveket raktam… hol elhaladtam Volt közötte pici… de volt óriás is Álltak mögöttem… mind Álltak képzeletem terén Remegve nézek Foltjaim felé Számolom Perceimet A lassan Múló Emléket Elúsznak Az árnyak Távoli mesék Megyek, zuhanok – S némán vállalom sorsom, gyötrelmeim. �EMLÉKEZÉS 25 ORAVECZ TIBOR Fekete-fehér szonett Szepesi Józsefnek Idő vörös haján belépsz a mélybe feszitörő1 fekete csókon át. Szilícium fényében árnyéklétben, Babér csikar fejedre glóriát. Ady-lelked telepi romák vére, Kirítt versed hörgő, vályogszagú Purdék boldogtalanságának bére. Kohószín éjszakán, lelencarcú Szeretet-sellőid kadarkafényben, Fehér metaforák acéltüzét Szenvedték, számkivetett órabérben. Népén sajgó sámán, testvér-dühét, Megrendült bűnhődését nem látjuk már, Űzött, tántorgó, bús emlék csupán. 1 A feszitörő annak idején a feszigyárban (fesziben) segédmunka volt. A kohóból kijött forró anyagot 5 kilós bunkóval kellett szétverni, csillékbe rakni és eltolni a helyükre. Szepesi József ebben a munkakörben is dolgozott. A feszi mozaikszó a ferroszilíciumból (Fe–Si), ami az acélgyártás ötvözőanyaga. �EMLÉKEZÉS 26 KIS DOMOKOS DÁNIEL Emlékezés R. Várkonyi Ágnesre, a nagy Rákóczi-kutatóra* „Mint minden tudomány, a történetírás is rendkívül összetett alkotói munka. Mesterség, tudomány, művészet. Szakadatlan kölcsönhatás az író jelene és a vizsgált múlt között. A történetíró folyamatosan lesz. S ennek soha nincs vége. A történelem állandóan változó folyamat, és a történész kora is változik. Amiként tegnappá válnak a holnapok, úgy fordítja egyre újabb és újabb arcát felénk a múlt. Generációm talán a világ addigi történetének legnagyobb kataklizmáit és óriási átalakulását élte végig. Palatáblán tanultuk a betűvetést, és ma a világhálón vitorlázunk.” (R. Várkonyi Ágnes)1 Emlékszem a hangjára, mikor otthon vagy a könyvtárban fölhívott: nem tartanék-e előadást Dunaújvárosban, Székesfehérvárott vagy épp Siklóson. S a konferenciák: a legemlékezetesebb volt a Szathmári Király Ádám (1692–1752) születésének 200. évfordulója alkalmából Boldván, Nyomáron és Hangácson megrendezett nagyszabású emlékünnepség még 1992-ben. Ő a szatmári béke ifjúságáról tartott előadást. Az egyik utolsó jelentősebb előadásomat részben neki is köszönhetem, mely Mikes Kelemenről és A fejedelem bujdosótársairól szólt, s 2011-ben a Rákóczi Klubban hangzott el. Akkor még ki hitte volna, hogy erre a mostani megemlékezésre is sor fog kerülni. Köszönöm ezt a nagy megtiszteltetést, ezt a szomorú, nehéz, mégis felemelően szép feladatot. * A felejthetetlen egyetemi előadásoknál is izgalmasabb kihívások, élmények a szemináriumain érték a tanítványait, sokszor zavarba hozva őket: „Ez egy nagy kérdés. Na, neked mi a véleményed erről?” S aztán kis iróniával: „ha ezt te be tudod bizonyítani, az egy akadémiai székfoglaló is lehet.” Aki olvasta A fejedelem gyermekkorát, mely már két kiadást is megért (1989, 2002), láthatta, hogy egy kis kutatócsoportnak is külön-külön, név A Rákóczi Klubban 2015. március 4-én elhangzott előadás szerkesztett változata. R. Várkonyi Ágnes 2018-ban lenne 90 éves. 1 Magyar Tudomány 2007/8. 1085. * �EMLÉKEZÉS 27 szerint is köszönetet mondott másodéves szeminaristáinak, akik részt vettek Munkács ostroma egyes részleteinek vizsgálatában. Többek közt Caraffa és a várvédő Absolon Dániel, Thököly Imre kiváló versailles-i diplomatája kapcsolatáról, az öreg Radics András szerepéről és az ostromot is leíró Dobay Székely Zsigmond naplójáról, s a vár feladásának eddig tisztázatlan részleteiről. Megköszönte. A Tanárnő ilyen volt. S mikor megkapta a Széchenyi-díjat, s valami kutatással kapcsolatban nem sokkal utána fogadott, a kezembe adta a szobrot, és sejtelmes mosollyal kérdezte, rájövök-e, mi a titka. Megmutatta. Az, hogy maga az oszlop lecsavarható, s az rejti magát az oklevelet. Szigorú is tudott lenni, s mindig volt egy kis távolságtartás benne, melyet aztán sajátos, kissé fanyar humorával mindig enyhített, feloldva a tanítvány szorongását, zavarát. Emlékszem a díjjal kapcsolatos, az újságban is megjelenő nyilatkozatára, melyben mindenekelőtt a levéltárosoknak és könyvtárosoknak mondott köszönetet, mert az ő lelkiismeretes munkájuk, és személyes segítségük nélkül sohasem jutott volna azokhoz az értékes, fontos forrásokhoz, melyek tanulmányozása elismeréséül most ezt megkapta. Nekem mint könyvtárosnak, eredendően levéltár szakot végzettnek különösen jól esett, de hiszen ő is levéltár szakot végzett, az elsők között az országban. Ő volt a Léderer Emma által 1949-ben létrehozott új szak legelső évfolyamának egyik diákja. (Így magyar–történelem–levéltár szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.) Egyetemi éveimen és tudományos ösztöndíjasságomon túl a legnagyobb élmény és kitüntetés volt A Rákóczi-szabadságharc című kötet fáradságos bár, de élvezetes szerkesztői munkája, melyre fölkért. Az Osiris Nemzet és emlékezet sorozatában jelent meg 2004-ben. A malomkő – tréfásan így nevezte. Visszaemlékezésében – Nők a tudományban – akadémikus portrék – a következőket írja: A Történettudományi Intézetben „[v]olt olyan kollégám, aki a Rákócziszabadságharcot másként látta, mint én, és kutatásaim eredményeit hevesen bírálta. Minden álláspontban lehet valami igazság. Ezért is közöltük legutóbb (...) az Osiris Kiadó Nemzet és emlékezet sorozatában A Rákóczi-szabadságharc című kötetben a legkülönbözőbb felfogású írásokat.” Majd hozzáteszi, mintegy összefoglalva a lényeget: „Engem a hazai és külföldi forrásanyag arról győzött meg, hogy a magyar és az európai történelem e leghosszabb szabadságharca az országépítés nagyszabású vállalkozása volt. Rákóczi és társai egy korszerű Magyarországot próbáltak felépíteni. Céljuk, hogy megvédjék az ország alkotmányát, biztosítsák ön- �EMLÉKEZÉS 28 rendelkezését és integritását. A kiáltóan egyenlőtlen erőviszonyok között zajló háborúban ez eleve országos reformokat követelt. […] A szabadságharc a hatalmi átrendezésért, az új európai egyensúly megteremtéséért folyó spanyol örökösödési háború része volt. Sok áldozatot kívánt, de rengeteg értéket is hozott. Megfogalmazták Magyarország modernizációjának alapvető követelményeit.” S már a II. Rákóczi Ferenc életrajzában, Köpeczi Bélával a szabadságharcot lezáró szatmári békét kompromisszumos békének minősítették, de nyitva maradt, mi is volt Rákóczi valódi álláspontja. „Ma már a dokumentumok garmadája bizonyítja, (…) Rákóczi mindvégig amellett volt, hogy ne amnesztiával – ahogy Savoyai Jenő herceg, a haditanács elnöke tervezte –, hanem a korabeli gyakorlatnak megfelelően, külső hatalmak közvetítésével és garanciákkal, megegyezéses békével a »Confödelált Statusok elismerésével, ünnepélyes békekötéssel« zárják le a szabadságharcot. Vagyis államhatalmi szinten fejezzék be a háborút.” „Ez nem sikerült. De elérte, kitartásának és nem utolsósorban az angol politika korszerű békekötést szorgalmazó kívánságának következtében is, hogy a katonai abszolutizmus nem érvényesülhetett Magyarországon.” „Rákóczi a béketárgyalásokon mindvégig ragaszkodott az Erdélyi Fejedelemség államiságához. Annak idején I. Rákóczi György fejedelem elérte, hogy Bethlen Gábor törekvését megvalósítva az erdélyi Fejedelemséget belefoglalták a westfaliai békébe. Rákóczi garanciális békében látott biztosítékot, hogy Magyarország megőrzi államiságát és integritását, s helyet kaphat az európai országok közös asztalánál.” Ugyanakkor ennek a nyolc évig tartó szabadságharcnak nemzetközi eredménye is volt: „Angol kortárs, francia, német, sőt újabban osztrák történetíró véli úgy, hogy Rákóczi kitartása Franciaország és az európai történelem alakulása szempontjából is nagy jelentőségű volt.” * A Rákóczi-korral foglalkozó könyvespolcnyi munkái közül az elsőt Vak Bottyánról írta (1951), ebből született meg aztán a népszerű Így élt Vak Bottyán (1975). Ez volt az első könyv, amit olvastam tőle. Nagy élmény volt, különösen, hogy ennyire izgalmasan van megírva. Jellemző rá a gyakran érdekes, sőt izgalmas kérdésfeltevés, s nem riad vissza a hipotézisektől sem, s amit még nem is lehet 100%-ig mindjárt bizonyítani, azt is szívesen fölveti, keresve az összefüggéseket, a miérteket, a motivációkat. Érdeklődése, kíváncsisága az olvasót is magával ragadja. Nem kiokító, �EMLÉKEZÉS 29 nem mondja meg mindjárt kerek-perec, ez így vagy úgy van, nekem ez a véleményem. Tanárként is ezt nagyon szerettem benne, hogy hagyott gondolkodni, s nem mondta meg mindig, ez márpedig így van, hanem sok kérdést nyitva hagyott, engedte továbbgondolni. Minden alkotása továbbgondolásra, a kutatás folytatására sarkall. Egyszerűen megtanít önállóan gondolkodni, véleményt alkotni. Egy téma sincs teljesen lezárva, s különben is egy korról alkotott képünket mindig meghatározza a saját korunk, saját személyiségünk is. A témaválasztás is sokszor saját alkatunkból fakad. Részben ide vág szép vallomása iskolás éveire, a cinkotai Magyar Királyi Állami Leánylíceumra, melyben kiemelte: „Csodálatos iskola volt!” „Felnőttként visszagondolva, tizenévesen a történelem nem foglalkoztatott különösebben.” S most jön a lényeg: „Ma már meggyőződésem, hogy minden generációnak az egész történelmet kellene életkorának megfelelő szinten újra és újra átlátnia. De vajon a mai fiatalság hogyan tudja ezt megtenni?” * Kevés olyan igazi tudós van, aki a szűkebb szakterülete mellett az ismeretterjesztést is magas színvonalon űzi. Ilyen volt R. Várkonyi Ágnes professzor asszony is, aki magát mindig Tanárnőnek nevezte, régi, ma már kivesző bölcsészszokás szerint, maguk közt is így szólították egymást, ezzel a demokratikus, minden rangkórságot nélkülöző megszólítással. Nála ez több volt. Igazi tanár volt, bár ténylegesen viszonylag későn kezdett el tanítani az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történelem tanszékvezetőjeként 1983-tól haláláig. Közben azért néha úgy érezhette a diák, mintha a „Törttudban”, a tanárnő régi munkahelyén egy kutatócsoport tagja lenne, de ez csak annál megtisztelőbb volt. Egy aranyos leányka mondta is, ő nem akar levéltárban kutatni, őneki nincs is véleménye még az egészről, őt csak érdekli ez a kor, s csak hallgatni szeretné, s tanulni. Mindenesetre akiből nem lett kutató, az is hálával tekinthetett vissza a vele töltött órákra, mert gondolkodásra, véleményalkotásra és szemléletre tanított. Saját egyéniségünk tudatos alakítására. Ez viszont egész életünkre hasznos alapokat adhatott. S ekkor még nem is beszéltünk széles látóköréről, fantasztikus műveltségéről, konzervatív felfogásáról, hívő keresztyénségéről, mely művein is át-átütött. Pelikán a fiaival, Rákóczi karácsonyi elmélkedése (Liget 2002/7. 58– 68.) s még hosszan sorolhatnánk, egész Zrínyiig, a költő és hadvezérig, ahogy a Vigiliában (2003/12.) is megírta A párbeszéd képességéről szólva, �30 EMLÉKEZÉS amit Zrínyi vallott: „A gyűlölet olyan, mint a puskaporral túltömött ágyú, azt is elpusztítja, aki elsüti.” Az ő óráin a szigorúan vett tudomány mellett nemcsak szépirodalmi idézeteket lehetett hallani: Shakespeare-től: „Kizökkent az idő, ó kárhozat...”, vagy Arany Jánostól, hogy valaki „bogarászni restell”, pedig hát „ifjúság, mint sólyommadár...” – Balassitól, hanem az agykutatásról, Szentágothai professzorról vagy épp Freund Tamás példáiról, az önző és önzetlen denevérekről és más egyébről, természettudományos ismeretekről is. S ki ne látta volna az 5-ös buszon hazafelé döcögni, újságot olvasva, a Magyar Nemzetet. Sokszor rá is kérdezett, olvastad ezt vagy azt a cikket, nem, akkor ezt feltétlenül keresd meg és olvasd el. Nem hitt az úgynevezett gyorsolvasásban, s mindig haragudott, hogy sok diák belekap egy-egy feladott tanulmány elejébe, – ehhez azért hozzá kell tenni, általában elég sok és nehéz olvasmányt adott föl s mellé még szépirodalmat, mint például az Orlandot Virginia Woolftól – de a diáknak a végén fogalma sincs, mi a tanulmány lényege, miről szól legalább nagy vonalakban, s mi a végső konklúzió. Ekkor szokta mondani: „kimarni a lényeget.” S ez a lényeg. Mindig mondta: „...agyunk gondolkodásra való, ne terheljük az adatokkal, azok tárolására ott vannak az enciklopédiák.” Mintha csak Freund Tamást hallanánk, a világhírű agykutatót, ki szerint a mai sok neurózisról részben a túlzott információáradás és mániákus befogadni vágyása is tehet. S itt kell megemlíteni a Professzorok Batthyány Körét, annak tagságát, hol valóban rendszerességgel találkozhatott, szorosabb személyes ismeretséget köthetett agykutatókkal, orvosokkal, mint legutoljára Tulassay Tivadarral, a kiváló gyermekgyógyásszal, hiszen valamikor maga is orvos akart lenni. „...bizonyos, hogy jelenünk nagy feladata – teszi hozza a Tanárnő – : az információ átadása, hasznosítása, hatékony műveltséggé transzformálása.” Az információ áramlásának koronkénti változásáról és a hír fontosságáról, akár Mikes kapcsán is, több írása is foglalkozik. A ránk bízott idővel való elszámolás is, maga az idő fogalma hatalmas téma. Szakszemináriumán a diákok legtöbbje az ő felszólítására vette először kézbe Augustinus Vallomásait (Confessiones), hogy elolvassák legalább az időre vonatkozó részt. S mindezekkel együtt a mentalitástörténetet a legmagasabb színvonalon művelte és tanította. Természettudományos érdeklődését később a történeti ökológia kutatásában gyümölcsöztette. A néprajzos Kósa László művelődéstörténész- �EMLÉKEZÉS 31 szel közös előadássorozatot és kutatócsoportot szervezett. Két tanulmánykötet is született ebből. Európa híres kertje (Történeti ökológiai tanulmányok. Társszerkesztő: Kósa László. Bp., 1993).; a másik pedig Táj és történelem (Tanulmányok a történeti ökológia világából. 2001). * A történetíró mellett az ifjúság számára írt könyve, A kuruc kor hősei (1957) című elbeszéléskötete avatta igazi szépíróvá. Tegyük hozzá, az azóta megjelent több más esszéje, esszékötete mellett. De ekkor már megjelent a II. Rákóczi Ferenc életrajz 1955-ben, új kiadása, remek képanyaggal együtt 1976-ban, s legújabban 2004-ben.2 A kiadó e sorok íróját felkérte, hogy kis összefoglalókat írjon erről a kötetről, melyet majd az új kiadás pályázata mellé csatolnak. Így volt ez a Rákóczi tükörrel és a tervezett Rákóczi-szabadságharccal is. Részben ezekből készültek utóbb a „fülszövegek” is. Most ezeknek a kis összefoglalóknak a segítségével mutathatjuk be röviden az egyes köteteket: II. Rákóczi Ferencről és szabadságharcáról és az azt követő bujdosásról, diplomáciai és politikai viszonyokról a tízkötetes Magyarország története és az Erdély története vonatkozó részei mellett a mai napig gyakorlatilag ez az egyetlen, a kor tudományos követelményeinek is megfelelő, modern monográfia. A Rákóczi-szabadságharc történetét, az „ország nélküli fejedelmet”, a „Magyarország szabadságáért” küzdő politikust R. Várkonyi Ágnes írta meg, mint a korszak kiváló ismerője; „A bujdosó Rákóczi” fejezetet pedig Köpeczi Béla. A kötet szerkezete, arányai, politika-, társadalomtörténeti vonatkozásai, és a kor jobb megértését elősegítő gazdag képanyag tudományos szempontból nagyjából ma is megállja a helyét – ahol nélkülözhetetlen, ott a szerzők az új eredményeket figyelembe véve kijavították, illetve kiegészítették az egyes részeket. Az 1976 óta eltelt hosszú időszak alatt megjelent jelentősebb források és tanulmányok bibliográfiájával egészül ki az új kiadás. (Kár, hogy a 2. kiadás gazdag képanyaga kimaradt.) Sajnos a közoktatásban a számos azóta megjelent tanulmánykötet, s egyes vidéki kiadványok ellenére sokszor ma is sematikus, a valóságnak ellentmondó kép él a fejedelemről és a nyolc évig tartó szabadságharcról. A Thaly Kálmán és történetírása 1961-ben határkőnek számít. Az eredeti megbízással szemben „Elismerő, laudáló mű helyett Thaly Kálmán törté2 Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes 1976. II. Rákóczi Ferenc. A képanyagot összeállította: Rózsa György. Az időrendi táblázatot és a névmutatót készítette: Varga István. 2. átdolgozott és bővített kiadás. Gondolat, Bp., 534 o.; 3., javított kiadása: Millenniumi magyar történelem. Életrajzok. Osiris, Bp., 2004. �32 EMLÉKEZÉS netírásának részletes kritikai elemzése és mélyreható bírálata készült el, forráskiadói érdemei elismerése mellett.” Ez volt aztán a kandidátusi értekezése. A romantikus történetszemlélet ellentéte volt a pozitivizmus. Ennek a tudománytörténeti kutatómunkának volt a következő állomása A pozitivista történetszemlélet a magyar történelemben (1973), s még ezt megelőzte A pozitivista történetszemlélet (1970). S az egyik utolsó, ezzel kapcsolatos előadását A tudomány szolgálatában két nemzedéken át – a Szádeczky-Kardossok című konferencián mondta el a Magyar Állami Földtani Intézet dísztermében: Szádeczky-Kardoss Lajos és a pozitivista történetírás Magyarországon címmel 2009-ben, a 150 éve született kolozsvári egyetemi tanárra emlékezve. Ebben többek közt ezeket írja róla, a különböző felfogásokkal kapcsolatban: „A Habsburg Birodalommal való viszonyról is más a véleménye, mint Thaly Kálmán romantikus nézete: szembeszállt azzal a sokszor még ma is előforduló hiedelemmel, hogy a nemzet, vagyis a kurucok szakadatlan támadó és fényes háborút folytattak azzal a céllal, hogy legyőzzék a Habsburgokat.” Ugyanakkor figyelmeztet az olcsó népszerűsítések veszélyeire, s hevesen bírálja a II. Rákóczi Ferenc fejedelmet, az európai nagyságrendű, különlegesen művelt államférfit operettfigurává sekélyesítő eljárásokat.” Munkabírására jellemző, kérte, ő lehessen az első előadó, mert utána Zágrábba kell utaznia egy Zrínyi-konferenciára. Zrínyivel, a költő és hadvezérrel behatóan foglalkozott, feltárva az eddig ismeretlen nemzetközi kapcsolatait, és hogy nemrég a Nemzeti Galériában kiállították Zrínyi Miklós híres, korabeli portréját, az is nagyrészt neki köszönhető. S később a Török–Magyar Baráti Társaság felkérésére Zrínyi Ilona életrajzát írta meg, teljesen új szempontok szerint, új kutatási eredményekkel, s ugyanakkor a tőle megszokott érdekfeszítő vonalvezetéssel és lebilincselő stílussal.3 S ekkor még nem sikerült föllelnie a Bujdosó Boldogasszonyképet. De nem hagyta nyugodni. Alig egy évre rá kijött a 2. javított kiadás, s benne a klokcsói (Zemplén vármegye, Szlovákia) kegykép, illetve annak másolatáról készült fénykép.4 3 4 Zrínyi Ilona, „Európa legbátrabb asszonya” (2008) Az eredeti kép a hagyomány szerint a Zemplén megyei klokcsói görögkatolikus fatemplomban volt, s mikor a bujdosók harcai során a templom leégett, a Madonna-kép sértetlen maradt, és könnyezett. Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye Munkácson, a várkápolnában helyeztette el. Feltehetőleg ő készíttette hozzá a smaragddal, rubinttal, gyémánttal és igazgyöngyökkel díszített aranykoronát. Ezt aztán Zrínyi Ilona Izmitbe vitte ma- �EMLÉKEZÉS 33 Az Apafiak kora volt még kedves kutatási területe, vagyis Erdély aranykora, ahogy Jókai regényének címe nevezte ezt az időszakot. Erről szól a számomra egyik legkedvesebb könyve, az Erdélyi változások (1984), mely címében Báró Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című munkájára utal. De a Magyarország történetének vonatkozó részeit is ő írta meg, s ő szerkesztette, akárcsak a háromkötetes Erdély történetében. A Köpeczi Bélával együtt szerkesztett, és Bánkúti Imre jegyzeteivel ellátott Rákóczitükör is hézagpótló.5 A Rákóczi-szabadságharc ismert és újonnan feltárt naplóiból és emlékirataiból elsődlegesen csak részleteket közöl az összeállítás, de így válik lehetővé, hogy a szabadságharc egészéről átfogó kép alakuljon ki az olvasó előtt, vagy a korban tájékozódni vágyó kutatóban is, képet kapjon a szabadságharc társadalmáról, eredeti dokumentumokból ismerhesse meg a kor emberének szubjektív világát. (…) Az új kiadás szükségességét támasztotta alá az a hosszú idő, mely eltelt az első kiadás (1973) óta, s az, hogy csaknem beszerezhetetlen volt a könyv, hisz főiskolák, egyetemek szemináriumainak tananyaga is egyúttal, s főképp az a tény, hogy ilyen jellegű alapos és ugyanakkor a szélesebb közönség számára is sokban érdekes válogatás azóta sem jelent meg, s az itt közölt vagy újraközölt dokumentumok új, önálló kritikai kiadásai sok esetben máig sem készültek el. (…) És ehhez is kapcsolódik szorosabban a már említett Rákóczi-szabadságharc kötet 2004-ből.6 A Rákóczi-szabadságharcról önálló, összefüggő nagy monográfia már évtizedek óta nem jelent meg. A szabadságharc 300. évfordulójára már igen szükségessé vált, hogy azt a nagy ismeretanyagot, mely egész a XVIII. századtól napjainkig felgyülemlett: a forrásokat, tanulmányokat, és a kultusz különféle megnyilvánulásait ismét összegyűjtsük egy kötetben, olyan válogatásban, mely a szaktudományok számára és a szélesebb közönségnek, vagy akár a középiskolák és főiskolák, egyetemek számára is hasznos lehet. gával. Onnan Rákóczi a szabadságharc alatt visszahozatta Munkácsra. A kép 1711-ben, a vár feladása után végül Bécsbe került. Majd a munkácsi püspök és Eperjes város kérésére Mária Terézia lemásoltatta a képet. 1904-ben pedig eredeti helyén, Klokcsón 1904-ben egy erről készült másolat kapott helyet. A kép eredetije egyelőre lappang. 5 Rákóczi-tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról 1–2. A kötetet anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette, az előszót és a naplórészleteket bevezető kísérő tanulmányokat írta: Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes. A jegyzeteket írta és a mutatókat összeállította: Bánkúti Imre. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1973; 2. kiadás: Millenniumi magyar történelem. Források. Osiris, Bp., 2004. 6 R. Várkonyi Ágnes–Kis Domokos Dániel 2004. Rákóczi-szabadságharc. Nemzet és emlékezet, Osiris, Bp. �EMLÉKEZÉS 34 A fontos alapdokumentumok, források, tanulmányok mellett olyanok is szerepelnek, melyek a tudomány legkülönfélébb szakágainak jeles képviselőitől származnak, de mára már utolérhetetlen helyeken jelentek meg, csaknem teljes feledésre ítélve, de melyek a szabadságharc egyes kérdéseit érdekesen megvilágító forrásokat, kutatási eredményeket tartalmaznak. Ebben az értelemben ennél a kötetnél nem az volt az elsődleges cél, hogy egy új, a korszakot bemutató tanulmánykötet szülessen meg, sok új kutató bevonásával, hanem főleg az eddig feltárt, ugyanakkor sokszor máig figyelmen kívül hagyott eredményekre is támaszkodjon. Nagy súlyt fektetnek a szerkesztők a fejedelem diplomáciájára, a külföld véleményére, a szabadságharc államának kérdésére s a társadalmi problémákra. A Rákóczi-kultusz csaknem kimeríthetetlen köréből kiemelkedik az 1848/49-i szabadságharcra és az azt követő emigrációra gyakorolt hatása, példája, azaz a XIX. század Rákóczija, ezen túlmenően mint a tudomány és a kultusz találkozási pontjai, az egyes viták is megjelennek, mint a kuruc balladapör vagy a Szekfű-vita és a nagy évfordulók, 1903–1904–1906, 1935, 1953, 1976. Egy-egy irodalmi példa, vers vagy prózarészlet, kritika is előfordul, ahol az adott korszak hangulatának, felfogásának ábrázolásához nélkülözhetetlennek tűnik. A gazdag képanyag s a kötet végén lévő bibliográfia is segíti a megértést, a tájékozódást és a jobb eligazodást. A Nemzet és emlékezet sorozat többi kötetéhez képest újdonság a végén található remek összefoglalás a szabadságharc történetírásáról 1707–2003-ig, mely a Befejezetlen történelem címet viseli (717–773.) A Hadtörténelmi Szemlében a szatmári békéről írt nagy tanulmányából pedig kiderül, mind a mai napig mennyire nem vették eddig figyelembe a béketárgyalásokra vonatkozó hatalmas levéltári anyagot, és mennyire figyelmen kívül hagyták az angol és külföldi közvetítés fontosságát. És lankadatlanul dolgozott Rákóczi fő műve, a Confessio peccatoris kritikai kiadásán, számtalan munkatárs és háttérkutatás bevonásával. * Emlékszem, még 2014. február 26-án a Széher úti otthonában találkoztunk, s akkor mondtam, milyen csodálatos, a fiatalokat megszégyenítő munkabírása van, s egy-egy vidéki konferenciára, népszerűsítő előadásra is a lehető legnagyobb odafigyeléssel, igényességgel készül, s az előadás előtt még egy kis drukk is látszik rajta, még utoljára bele-belenéz a kéziratába. Nagyon nagy dolog, hogy valaki ennyire megtiszteli a hallgatóságát, bárhonnan legyenek is. Mire elmosolyodott, s csak ennyit mondott: – Nagyon egyszerű ennek a magyarázata: ez engem borzasztóan érdekel. S mikor még a férje élt, Ruttkay Kálmán, kiváló angolos, egyetemi tanár, Shakespeare és a régi angol irodalom szakértője, egyszer elmeséltem �EMLÉKEZÉS 35 nekik egy aranyos történetet. Még diákként kérdezték többen, kit rejt az R. a neve elején. Egyik kedves évfolyamtársam csodálkozva nézett rám, hát nem tudod, te, a kuruc kor kutatója? Hát pedig nagyon egyszerű: Rákócziné… – mindketten jót nevettek. * Egyik legszebb véleményét a tanítványai kapcsán fogalmazta meg egy körkérdésre, melyet az akkor, 2007-ben az MTA új levelező tagjainak tettek föl: – Van-e, és ha igen, milyen a legkedvesebb tanítványa? – Sok van, és mindegyik legkedvesebb. Az is, aki hűtlen, vagy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tanítvány sokféle, de a tanár soha nem lehet hűtlen a tanítványhoz. A Tanárnő még a legifjabb, leendő történészeket is felkarolta. Mikor 2014-ben Szidi kislányommal Pécelen voltunk, gondoltam, a hely szellemétől is megihletve, a Ráday-kastély kertjében hűsölve, egy szép képeslapon eldicsekszem, hogy az ott megrendezett országos szövegértési versenyen a maga kategóriájában első lett. A végén jó filológus, történész lesz belőle, írtam. Szinte rögtön válaszolt: „Köszönöm a szép péceli lapot és gratulálok Szidinek a győzelemhez. S ha a végén, mint írod, ő is történész lesz, üzenem, hogy a világ legizgalmasabb és legszebb, de igen nehéz tudományát választja. A győztes történész édesapja, most miről történészkedik?” * Elsődlegesen mint a tanítványa, mint levéltáros-könyvtáros és kutató is szeretettel és hálával gondolok rá. �EMLÉKEZÉS 36 PETRŐCZI ÉVA Rekviem egy kávégépért szülővárosomnak, Pécsnek – és minden eltűnő szépségnek Caflisch Kristófné Murányi Anna, a Cukros Ómama, a szigorú, dolgos cukrászdás nagyasszony (mesélnek róla régi fotográfiák!) mindig ellágyult közeledben, te, minden kávémasinák legszebbike, akinek herendi porcelán köntösén pillangók röpdöstek, s indázott sok virág. Kávétlan, illata-nincs, rideg raktárban alszik most e gép, de ott, a tetszhalálban hálásan őrzi még Murányi Anna kezének melegét. Herendi porcelán kávégép-burkolat (Az illusztráció forrása a Herendi Porcelánmanufaktúra honlapja. A képen látható gép a herendi Apicius Kávéházban van kiállítva.) �EMLÉKEZÉS 37 PETRŐCZI ÉVA Egy kávégép apropóján A több mint kétszáz éves múltú pécsi Caflisch cukrászda nem egyszerűen az evés, az ínyenckedés és a kávéillat-szimatolás helyszíne volt gyerekkoromban, sokkal több annál. Sziget a szűkölködés, a mindennapi veszélyek tengerében. Anyám sokkötetes naplójában vissza-visszatérő motívum, hogy még a hó végi teljes anyagi leépülés idején is rendelt magának egy kávét a Caflischban, nekem pedig egy dobostortát. A hely szíve-lelke egy lepkés-virágos herendi kávégép volt. Néha, amikor a kávémasina éppen pihent két főzés között, óvatos felderítések után meg-megsimogattam. És ugyanezt megtettem, immár többszörös nagymamaként, 2008-ban, a Szerelmes földrajz sorozat keretében rólam készült, Város-ajándékozó rigmusok című portréfilm forgatásán is, amelyet részben itt vettünk fel. A Caflisch, e békebeli fészek pár éve bezárt. Aztán felújítva 2011-ben újra megnyílt, de a gép már nem volt benne; eltűnt. Ma is, ha meglátok egy fotót erről a gyönyörű herendi kávéfőzőről – anno csak néhány készült ebből a porcelánburkolatból, a legelőkelőbb helyekre –, sírok, mint egy kisgyerek. Micsoda gyönyörű forma, micsoda minták; a puszta látásuk gyógyította nemzedékem ifjait-véneit, nyugalmas szépségükkel. Ha ezek a lelki törzshelyek eltünedeznek, tovább fokozódik az árvaságunk. Ez nem fetisizmus, csupán a „sunt lacrimae rerum”, azaz a tárgyak könynyének – és bizony mosolyának – hite! Drága, illatfelhős masinánk, várjon Rád boldog feltámadás – de Pécsett! �EMLÉKEZÉS 38 ERDŐS ISTVÁN Még egy cseppet a jóból Örök emberi vágyakozás. Jusson nekem is a jóból, az örömből, a boldogságból! S ha már kiapadóban volna az örömforrás, a jó dolgok utánpótlása, akkor természetes a sürgető kívánság: legalább egy cseppet még! Legalább egy csepp méz aranyfénye ragyogja be testi-lelki derűjével az életet! Ki hinné itt a Duna-Tisza mentén, a rosszkedvűvé szomorodott, lebénult lábakkal táncoló országlakók körében, hogy ez a jót sürgető mondat 150 esztendős, és egy közkedvelt, híres nóta címe. Ezt a jót sürgető nótacímet egy losonci muzsikus asszony, egy Rácz Rudi nevű, híres cigányprímás segédprímás-asszonya találta ki a muzsikáláshoz, a mulatáshoz. Sági Balogh Mária volt ez az asszony, a nem kevésbé híres muzsikus, Sági Balogh Jancsi hetedik leánya. Volt kitől örökölnie a prímástehetséget, a „nagy vért”, hiszen az ipolysági muzsikusnak, Balogh Jancsinak olyan nagy volt híre-neve, hogy ifjú emberként módja lehetett az ország leghíresebb cigánybandájában, Bihari János zenekarában játszani. Biharival kezdődött a cigánymuzsika igazi diadalmenete Magyarországon, Bécsben, Európában. Hiszen a XIX. század elejére a zseniális gömöri prímásasszony, Czinka Panna emlékezete, hatása igencsak elhalványult. Bihari zenekarát éppen Bécsben volt módja meghallgatni Liszt Ferencnek, aki valósággal el volt ragadtatva a zsenialitástól, a zene értékétől. Liszt mit se tudhatott róla, hogy Bihari János Budán, a Kétnyúl utcában lakik, az akkori cigánysoron, és világhír ide vagy oda, soha nem lehetett teljes jogú budai polgárrá cigány volta miatt. Balogh Jancsit a tanulástól, a harmadik gimnáziumi osztályból ragadta el a kitüntető invitálás. Muzsikus lehet az ország leghíresebb zenekarában. Az 1802-ben született ifjú hegedűs épp jókor érkezett Bihari társulatába, mert egy ország, egy birodalom fogadta épp szívébe Bihari muzsikáját, a jó cigányzenét. Balogh Jancsi még szinte gyermek volt, ámulattal töltötte el még az a mendemonda is, hogy Biharinak 1698-ban, Cremonában készült Stradivari hegedűje van, ezért szólhat muzsikája olyan megrendítő erővel, érzelmi hitelességgel, hogy a prímást Bécsben magyar Paganiniként is emlegették. Az ereklyeként becsült hangszer bűvölő ereje lett volna a siker titka? �EMLÉKEZÉS 39 Mikor Balogh Jancsi megismerte Bihari szerzeményeit, jól tudta már, hogy nem a hangszer számít, hanem az ember! Ő maga is képes volt fél éjszakákon át gyakorolni, és gyakorolni, hogy minél tökéletesebben játszhassa el a „Friss magyart”, a „Bercsényi nótáját”, a híres Bihari-kesergőt, a „Rekviemet”. A gyermek-ifjú Balogh szinte semmit se tud róla, hogy Mária Terézia királynő letelepítési kísérlete óta, fél évszázad eltelte miatt ő már a harmadik nemzedékéhez tartozik azoknak a cigányoknak, akik, úgymond, már kőházakban élnek, nem ponyvás szekereken. Az ország felvidéki vármegyéiben, de különösen is Nógrádban, Hontban, Gömörben, Heves megyében a muzsikus cigányok családjai viszonylagos jómódban, megbecsülésben élnek, és nagy igyekezettel próbálják a gyermekeiket taníttatni, képezni. Balogh Jancsi apja, nagyapja is muzsikus volt, ahogy szinte természetesen hegedűs lett, prímás lett később, majd száz év múlva, a huszadik században Sovánka Nándi is, a késői unoka, a pesti Nemzeti Színházban rendezett prímásversenyek gyakori aranydiplomása. Amikor a legszebb férfikorba ért Sági Balogh, arról se tudhatott semmit, hogy Ferenc József öccsének, József főhercegnek, Magyarország nádorának fia született, és ez az újszülött lesz a XIX. század második felében, a kiegyezést követően a cigányság legnagyobb patrónusa, az egyetlen igaz magyarrá lett bécsi főrangú hercegivadék. Személyes, jó kapcsolat is alakulhat közöttük, amikor a főherceg megtudja, hogy Sági Balogh is foglalkozik a cigányság múltjával, ősi nyelvével, és éppen cigány szótárt szerkesztene, cigány nyelvtant készítene. Vagyishogy épp olyasmivel munkálkodik, mint amivel épp a főherceg is küszködik nehéz kutatómunkával. 1848–49-ben a főherceg szinte gyermek még, amikor Balogh Jancsi a felvidéki tábori zenekar prímása lesz, ahogyan tucatnyi más híres-neves magyar prímás a szabadságharc hőse, minden muzsikusok parancsnokával, a Kossuth által kinevezett Sárközi Ferkóval az élen. De Sági Baloghnak nem Sárközi, hanem a losonci Borzó Miska a harctéri bajtársa, muzsikus barátja. Mikor jönnek az orosz dzsidások, és felégetik, elpusztítják a várost, együtt menekülnek a közeli erdőkbe a bosszuló had elől. Ő hallja majd elsőként Borzó fájdalmasan szép, emlékező-sirató szerzeményét az átélt szörnyűségekről, és megfogadja, amíg csak él, játszani fogja a himnikus, gyönyörű muzsikát, hogy emlékeztessen a gyalázatra. Losonc végromlására. Balogh Jancsi a szabadságháború bukása után elkerülheti a megtorlás börtönét, sikeres banda élén muzsikál, és mintha ráköszönne a messzi-jövőből leánya nótaszerzeménye, hogy még egy cseppet a jóból, minden- �40 EMLÉKEZÉS áron javítani, jobbítani akar a cigányok helyzetén. Fél életének zajos éjszakáit falusi lagzikban muzsikálva tölti, jól látja, bőrén érzi a cigányság nyomorúságát. Urakkal, papokkal, hivatalnokokkal tárgyal: hogyan lehetne segíteni? Ismertsége, népszerűsége segíti, hogy legalább meghallgassák. A falusi plébániák nagylelkű, hazaszerető papjai komolyan is veszik a prímás jó szándékú küzdelmét. Segíteni akarnak, de a cigányok nemigen járnak templomba. Se magyarul, se szlovákul, se latinul nem értenek, csak cigányul beszélnek, és nem ismerhetik az imákat, szent énekeket, a prédikációk üzenetét, hatását. Sági Balogh Jancsi az elveszett szabadságharc után egy évtizeddel a vészterhes idők viszonyai közt is munkálkodni akar a panaszkodás helyett, és cigány nyelvre fordítja le a legfontosabb imádságokat, fohászokat, hogy anyanyelvükön tudjanak imádkozni az ő cigány testvérei. Elviszi a kéziratot a híres „esztergami” nyomdába, és saját költségén kinyomtatja a kis imafüzetet. Gondolhatja: tán ez is egy csepp lehet a jóból… Mint ahogyan arra is nagy figyelmet fordít, hogy Hont megyében, Nógrádban, Gömörben lesz-e jó szőlőtermés, lesz-e jó bor a mulatáshoz, a szép zene mellé. Igen nagyra becsüli egy Hont megyei földesúr, Gyürky Antal munkásságát a szőlészet, borászat terén. Gyürky a nagy múltú Honti Kaszinó igazgatója, és rajongásig szereti a cigány muzsikát. Így, természetesen mindennapos, már-már baráti kapcsolatban áll a hírneves sági prímással. Pont abban az időben, ahogyan Balogh Jancsi cigány imái kijönnek a nyomdából, Gyürky hat füzetecskében jelenteti meg Szőlészeti és Borászati Közleményeit. Nem volt köztudott, de Balogh Jancsi tud róla, hogy Gyürky gyakran megfordul Döblingben, ahol a legnagyobb magyar éppen gyógyulóban van. A honti földesurat szinte a magyar borászat követeként ösztönzi, sürgeti, hogy tegyék jobbá, színvonalasabbá, szakszerűbbé a szőlőművelést, hogy legyen még jobb minőségű a magyar bor az ország és Európa számára. Még egy évtizednyire van a kiegyezés, még fájdalmas a szabadságküzdelem elvesztése, de a cigányzene, a jó bor mellett mégiscsak létezik magyaros mulatás, és éppen ez segít átvészelni, túlélni a tragikus éveket. A gyöngyösi kapások tánca, a csárdás az egész országban divatba jön, és főúri bálokon, királyi fogadásokon a méltóságosok is tüntető rokonszenvvel táncolják. Nagy hévvel és feltűnően hangsúlyozott magyar viseletben! A felvidéki kurta kocsmákban, a megyebálokon a jó cigány zene tömegeket vonz és prédikációk nélkül is összeköt. A nemzeti muzsika hangjára összekapaszkodó táncolóknak, uraknak és parasztoknak, grófoknak és szolgalegényeknek a mulatás már több a szórakozásnál: kitán- �EMLÉKEZÉS 41 colják, eldalolják bánattal, örömmel, hogy magyarok vagyunk itt e hazában, összetartozunk, és mégiscsak van remény feltámadásra. Sági Balogh Jancsinak ez idő tájt születik hetedik gyermeke, Mária leánya. Nemcsak elragadóan szép gyermek, de már azon időben is a cigánymuzsika szerelmese, hogy ötévesen beadják a sági kisdedóvóba további okosítás, gondozás végett. Tízévesen a leányka már úgy hegedül, hogy a környék földesurai második Czinka Pannaként emlegetik. De nem lesz belőle Hont megyei prímás-zseni, mert szinte gyereklányként férjhez megy a losonci Rácz Rudihoz, és meg kell elégednie a másodprímás szerepével, azzal, hogyha az ura fáradni látszik, ő álljon oda a banda élére, asszony-prímásként dirigálni. Rácz Rudi 20 évvel idősebb Máriánál, a házasság mégis boldognak tűnik, sok gyerek születik, és közöttük is megint egy bűvös-mosolyú leányka, Rácz Ilonka bizonyul muzsikus zseninek, és hárfaművész válik belőle. A XX. század küszöbén Ilonka a hírhedt XXXVI. Rácz Laci felesége lesz Pest-Budán. A főváros legszebb asszonyaként emlegetik, ünneplik, és nincs olyan jótékonysági esemény, nagy bál, hogy ne ő lenne ott a háziasszony. Ilonka is jól ismeri édesanyja nótaszerzeményét a „jóról”, a még egy csepp jóról, és bizony életvezető parancsolattá is teszik pesti művészéletükben a híres üveghangok prímásával a nóta üzenetét. De ha nagyapja családját látogatja Ságon vagy később Selmecen, akkor a cigányok régi bánata szorítja testét, lelkét: itt élünk már 4-500 esztendeje e hazában, és semmit se javul a helyzet. Se Losoncon, se az Ipoly mentén, se Gömör megyében. A nemzet nagy terített asztaláról, a bőség, gazdagság nagy kosarából legföljebb ha morzsák hullanak a cigányok elé. Az különösen nagy szívfájdalma Ilonkának, hogy Rácz Laci kineveti aggodalmait. Sőt, határozottan elutasítja az együttérzést, a gondolatot, hogy nékik muzsikusoknak tenniük kéne valamit a cigányokért. Azt mondja nevetve: nekem az a gondom, hogy minél szebben szóljon a muzsika, azzal törődök én, és nem a mások bajával. De Sági Balogh Jancsi unokája másképp vélekedik, mintha megörökölte volna nagyapjától a nehéz kényszert, igenis cselekedni kell. Cselekedni, mert már szinte híre sincs, emlékezete se él József főherceg letelepítési kísérleteinek az alcsúti 40 ezer holdas főúri birtokon. Hogy a mintagazdaságban nagy kedvezménnyel kapjon feje fölé házat a vándorlásból letelepülő cigány család! Hogy tisztes napszám-bérhez jusson a cigány ember is! Ha megöregedett, kapjon nyugdíjat, ne kelljen koldulnia, és ráadásul elszenvednie a büntetéseket a tiltott koldulás miatt. �42 EMLÉKEZÉS József főherceg nemes szándékú kísérleteit nemhogy nem követték az ország urai, a vármegyék hatalmasai, de inkább sok rosszat tettek, hogy minden maradjon a régiben a cigányság dolgában. A kiegyezés után József főherceg a magyar honvédség parancsnoka lesz, látványosan sokat akar tenni a talpraesett, ügyes, de tanulatlan cigánylegényekért, sok kedvezményt teremt cigány katonái képzése ügyében. Úgy véli, ahogyan ő a császár unokaöccseként is büszke magyarnak vallja magát és családját, ugyanúgy a cigány is egyszerre lehessen büszke cigányságára, magyarságára. Mikor egy nagyszabású hadgyakorlat zajlik valahol Ótátrafüred térségében, a főherceg pihenőidőben, vezénylő tiszttársaival együtt egy szabadtéri mulatságon hallgatja a cigányok muzsikáját, a híres Rácz Rudi bandáját. A káprázatos zengésű, vad muzsikálásba belefáradó öregecske prímás éppen átadja zenekart vezénylő szerepét asszonyának, hogy amíg ő pihen, dirigálja a bandát. Épp az asszony híres nótáját játsszák: még egy cseppet a jóból… A főherceg meghatódik, és a nóta elhangzása után odalép a prímási dobogóhoz. Megkérdezi: nem volna lehetséges, hogy a zenekart dirigáló asszony azonos Sági Balogh Jancsi hetedik gyermekével, Mária leánykájával? Azzal, akit ő egykor, sok évtizede Ipolyságon a térdén lovagoltatott a gyermek gyönyörűséges hegedűjátéka után ? Akit ő, mint sokan mások is, gyakran nevezett második Czinka Pannának? A cigány szótár szerkesztése idején a főherceg éppúgy megfordult Balogh Jancsi sági otthonában, ahogy a prímás más alkalommal az ő alcsúti birtokán vendégeskedett. Alcsúton panaszolta el az öregedő prímás legfrissebb nagy bánatát: megint csak semmibe vették a magyar urak, a pesti kottás népek az ő emberi, muzsikusi méltóságát. A magyar dalokat megörökítő, szép tudóskönyvet szerkesztettek, és a hitelesség garantálása miatt felkérték Sági Baloghot különleges szakértői munkára. Ő, aki még Bihari zenekarában játszott, talán képes lehet a legősibb nemzeti muzsika legszebb darabjait rendbe tenni, és a Rákóczi, Bercsényi nevéhez kapcsolódó híres nóták eredeti hangzásait helyreállítani, hitelessé formálni. Sági Balogh Jancsi boldogan, lelkesülten végezte a munkát mindenki megelégedettségére, de amikor a könyv megjelent, nevét még csak meg sem említik a szerkesztő urak. A népdalok könyvében csak az állt, hogy a legősibb magyar dalokat segített rendbe hozni, hitelesíteni egy felvidéki öreg prímás. Ilyen keserű megaláztatás nyomában Balogh Jancsit csak az vigasztalhatta meg, hogy nagy-nagy családjában egymás után születnek a zseniális muzsikusok. Most épp Anna nevű leánykájának Nyitrán született gyermekén, Sovánka Nándoron láthatta a nagy vér, az ősi tehetség �EMLÉKEZÉS 43 megöröklésének jegyeit. Azt ugyan már nem érhette meg, hogy a pesti Nemzeti Színház közönsége tombolva ünnepli a fiút egy-egy prímásverseny győzteseként a XX. század első éveiben, de az öreg Jancsi méltán remélhette, hogy tovább viszik az örökségét. Azt a kívánságüzenetet is, hogy még egy cseppet a jóból… Ha 2018 őszén ránéznénk – a korabeli sajtóból kiböngészve – a hírhedt-híres prímásversenyek győzteseinek névsorára, az aranyérmesek listájára, akkor csak szégyenkezhetnénk. Nemcsak Sovánka Nándi nevét nem ismerjük, de a többi aranyérmes prímászseni neve is elfelejtődött, mert engedtük elfelejteni. Vajon ki ismerné ugyan a váci Banda Marci mélyhangú, zokogó hegedűjének hírét? Ki emlegetné a balassagyarmati származású Balog Károly hírességét? Lehetne tovább sorolni a zseninévsort: Hamza Miska, Berkes Béla, Erdélyi Náci, Kóczé Anti. Ki emlékszik rájuk? Még tán a mai száztagú cigányzenekar muzsikusai se nagyon! Ha közöttük szóba kerül a múlt, legföljebb azt emlegetik, hogy Szegeden, a Tisza partján azért mégiscsak szobrot állítottak Dankó Pistának… És valahol a régi Gömör vármegyében talán Czinka Panna is kiérdemelt egy szoboremléket… Ennyi! Vajon jól van ez így? Amikor a Nemzeti Színház közönsége tombolva, tüntetve ünnepli a prímásversenyek muzsikusait, akkori becslések szerint 3-400 ezer cigány élt az országban. Száz évvel később, napjainkban az egymilliót is meghaladja a roma népesség. Ahogyan a XIX–XX. század fordulóján, úgy napjainkban is csak távoli szép reményt jelent honfitársaink többsége számára a régi nóta üzenete, hogy még egy cseppet a jóból. Ne mondja nekem senki, hogy a milliós népcsoport mai katasztrofális helyzete nem függ össze azzal, ahogyan mi, tízmilliónyian elfeledkeztünk a cigány múlt, a cigánymuzsika értékeiről. Mert létezik a prímásversenyek győzteseinek névsorán túl egy még előkelőbb lista is arról, kiket felejtettünk el a leghíresebbek közül. Kármán Demeter ( XVI. sz.), Czinka Sándor, Barna Mihály, Bihari, Patikárus, Rácz Pali, Berkes, Pócsi Laci, Sági Balogh Jancsi, Boka János, Bunkó Feri, Dombi Marci, Borzó Miska… Nagyjából válogatva is bizonyos, hogy Dankó Pista mellett ők azok, akiknek szobra kéne, hogy álljon valahol e hazában… De valljuk be, hogy a feledékenységünk úgy teljesedik ki, hogy lassan mulatni is elfelejtünk. S marad a fáradt, fájdalmas sóhajtás: még egy cseppet a jóból… �Ispán Tibor: Kisvilág Ispán Tibor: Pusztaurság �NÉZŐPONT 45 BAKOS GÁBOR Gaál István posztneorealista dokumentarizmusa* Pályamunkások: az első hang Egy konstruktivista munkásfilm „testi attrakciója” Ha világszemlélet és stílusvilág szempontjából rátekintünk Gaál István rendkívül összefüggő és szervesen építkező filmográfiájára, akkor tényként kezelhetjük, hogy már az első etűdjében, az 1956-ban elkészített Pályamunkások című „konstruktivista munkadalában” rögtön rátalált önmagára tematikailag, eszmeileg és formaelvileg egyaránt. Már ebben az avantgárd ritmusfilmjében megvolt minden, amivel önmagát szerzői módon meghatározhatta és „gaálossá” tehette. Ráérzett vizionárius alkotóképességére és tehetségére, amely mindig egy konkrét hétköznapi élményt rakott át egy sajátos és eleven képi formalizmusba, ahol szerzői állásfoglalása a mű mélystruktúrájában összeölelkezett egy archetipikus, kollektív kulturális érvényrendszerrel, hiszen a Pályamunkásokban szereplő krampácsoló munkáscsapat együttes, ritualizált1 ütemmozgását tagoló csákányütések éles csattanáshangjaiban kétségtelenül ott csendülnek a primitív, törzsi társadalmak évezredes ritmizált munkalépései is. A hatvanas évek elején beköszönő magyar újhullám első igazi hullámverésének számító négyperces alkotás modernizmusa műfajelméleti szempontból több avantgárd nonkonformista formát hív elő. Éppen ezért tekinthető Gaál montázsfilmje egyszerre modernista ősművészeti vagy rítusalkotásnak és konstruktivista2-szocialista avantgárd montázsfilmnek. Az előző 85 éve született Salgótarjánban Gaál István Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, fényképész, operatőr. Rá emlékezünk ezzel az írással. (A szerk.) 1 „Különös koreográfia: két munkás a csákány fejével ütögeti a sínt, miközben szinte rituálisan helyet cserélnek.” (Beke László 2005. Pályamunkások. In: Metropolis 3/26.) 2 „Ami a finoman összehangolt eljárások játékából végül kibontakozik: az az ellentétekre mint pillérekre épülő sokelemű szerkezet, amely a mozgás és a mozdulatlanság, a zörej és a csend, a távoli és a közeli, a rész és az egész ütköztetéséből és egyetlen fázissá szervezéséből nyeri konstruktivista jellegét. (…) azáltal valósítanak meg egy konstruktivista programot, hogy a jelenségeket elemeikre bontják, majd a kapott elemeket újrarendezve az adott jelenségeket új minőségükben mutatják fel.” (Czirják Pál 2005. Ami átalakul, és ami megőrződik. In: Metropolis 3/11.) * �46 NÉZŐPONT két műfaji besorolás adja ki egy harmadik modernista zsánerbehatárolás esetleges megnevezésének lehetőségét: a testfilm3 műfaj kategóriáját, hiszen egy elkötelezett munkás-/munkafilm elsősorban a test szemszögéből és észlelésrendszeréből fejti ki tartalmi-ideológiai gondolatiságát: az izomterhelő munkavégzés közben az ember milyen tudatállapotokban éli át és érzékeli saját magát, illetve a környezetét, továbbá a folytatott munkatevékenység milyen erkölcsi, társadalmi és kulturális szintre emeli a munkáját végző embert. A munkásfilm egyik legfontosabb hagyománya a filmes modernizmus szempontjából az orosz klasszikus avantgárd „montázshatása” mellett a neorealizmus filmformája volt, ahol inkább érzelmi és tudati észleletszinten poétizálódott a munkásember hétköznapi létszintje. Gaált kiemelkedő tehetsége képessé tette arra, hogy egységes formatartalomba hozza a két premodern szocialista munkásfilm-hagyományt, és így készíthette el ezt az első rövidfilmjét, amely formanyelvi úton az orosz, húszas évekbeli, konstruktivista-materialista montázsfilm érzelemfokozó és nézői4 idegrendszert stimuláló intellektuális5 montázselvén keresztül valósítja meg posztneorealista vonzódásának baloldali eszmeiségű ideológiáját. Azonban a szerző-rendező politikájának baloldali ideológiai elkötelezettségét nem az agitáció didaktikus erőszakosságából bontotta ki, hanem „politikai modernizmusának” szócsövéül a képek dinamikus és dialektikus for- Az alkotás testfilm jellegéből megjelenő exhibicionizmus az a műfajelméleti hozadék, amely miatt biztos kézzel kapcsolható Gaál korai etűdfilmje a korai avantgárd attrakciós mozijának „magamutogató” expresszív stílushagyományához, amely „primitív” képerejét éppen a „megmutatás képességének” látványsorozataiból nyerte el. 4 A korai avantgárd attrakciós filmlátványa „a fikció és nem fikciós attrakciók együttes felhasználásával energiáit kifelé, a megcélzott néző felé irányítja, nem befelé, a szereplőkre alapozott helyzetek felé, melyek elengedhetetlenek a klasszikus narrációban.” (Gunning, Tom 2004. Az attrakció mozija. A korai film, nézője és az avantgárd. In: A kortárs filmelmélet útjai. Palatinus, Bp., 294.) 5 Gaál rövidfilmje az érzéki „anyag-kép” (a munkát végző test konnotációi) absztrahálásával jut el intellektuális üzenetét magába foglaló metafora-tartalmáig. A film dokumentarista „képeseménye” egy civilizációs korszakváltás sorstalálkozásának egyetlen pillanatnyi összeütközését ragadja meg. Hogyan találkozik a kétkezi munkáshagyomány az „életvonattal”, vagyis az elgépiesedett személytelenség progresszív életlendületével, melynek gépies látásmódja a közösségi embert egy „racionális ego” hatalma alá akarja kényszeríti. 3 �NÉZŐPONT 47 maritmusát választotta: a munkástest mozgó intenzitásának eredendő, mitikus kifejezőerejét. Az alapvetően drámaiatlan történés minden dokumentaritása ellenére (egy vidéki tájban krampácsoló munkáscsapatot csákányozás közben megzavar egy elrobogó vonat, amely után rezignáltan továbbfolytatják munkájukat) rendkívüli szubjektív erővel van elénk tárva. Ahogyan rajta hagyja a nyomát az alkotó személyes emlékidejének6 emocionális viszonya az átélt eseményen, olyan expresszív látomáserővel alakul át számunkra az etűdfilm „képeseménye”. Így az egész történés a rendező szubjektív, kitüntetett kameratekintetének „konstruktív” szervezőelve alapján íródik át. „A Pályamunkásoknak titokzatos ideje van; mondhatni gömbideje. (…) ez a film egy, a világűr súlytalanságában fogant, végtelen szögű, kubista gömb.”7 A film egyik legfontosabb kontraszt-elvét strukturálisan az okozza, hogy a repetitív, magába hurkolódó, „hajlékony” tükörszerkezetet a képek merev, lényegre törő, „takarékos” geometriája lebontja és szimmetrikusan újraépíti. Gaál ellentétes nézetű vagy egymást az ismétléssel és formavariálással felerősítő fix plánokból építette fel a képrendszerét és a vágással a végsőkig feszítette a ritmust. A film kognitív időjében egészen a nézői felfogás határáig merészkedett el (3 képkockás snitthossz). Gaál lebegő, de mégis konkrétan mozgó „gömbterében” az erősen szubjektivizált kétdimenziós kameratekintethez sikerül közvetlenül hozzákapcsolnia a testi érzékelés háromdimenziós aktusát is, azáltal, hogy körbeölelteti a teret és az időt. Ebben a filmben tökéletesen világossá válik, hogy a látó (a szerző szubjektív tekintete és az ő személyes látásmódjával megfogalmazott képeit néző befogadói is) a látott vagy láttatott dologgal mentális-tudati szinten egybeolvad,8 amely így megteremti a „látás nagy mágiáját.” Tehát a szer„A Pályamunkások teljesen auditív emlék. Egyszer fotografálni mentem ki a budai hegyekbe. Vártam a villamosra, ami elég ritkán jár, hallottam azt a csodálatos muzsikát. Nem is tudtam, hogy micsoda; annyira izgalmas volt a ritmusa, a hangszín-orgiája. S lassankint, ahogy közeledtem a hang forrásához, akkor láttam ezeket az embereket, akik négyen püfölték a sín alá a köveket. Akkor elkezdtem őket körüljárni, nem kis megdöbbenésükre, mert izgatott az, hogy amit hallottam: mennyiben tudnám látványban realizálni.” (Bíró Yvette–Hegedűs Zoltán 1966. Ritmus, dráma, kompozíció. Beszélgetés Gaál Istvánnal. In: Filmkultúra 1. sz.) 7 Rabinovits Leó 1986. A három csákányütés meg a hamu. In: Filmkultúra 1/5. 8 „Merleau-Ponty egyik legfontosabb meglátása a percepcióval kapcsolatosan a tekintet és a látott dolog egybeolvadásával kapcsolatos: „nincs látás anélkül, hogy a tekintet körbe ne ölelné, saját húsába ne foglalná a látható tartalmakat.” (128.) A Látható és a láthatat6 �48 NÉZŐPONT zői film „én-képe” „a világon-való megtestesült szubjektum felől gondolja el” önmagát és esztétikailag leképzett világát. Ez elméletileg annyit tesz, hogy a szerzőiség egy olyan centralizáló látómód, amely a „szétszórt látványokat” összekapcsolja, ahol egyazon dolgokat és jelenségeket összeolvasztó, „nyitott” fenomenológiai tapasztalatmező-keretén keresztül észlelünk. Ezért van az, hogy a „személyesen költött” filmekben a történéseket másvalaki átértelmezett módja szerint éljük meg, ahol az eredeti látó (a szerző) a látványban önmagát (is) meglátta és megtalálta. A szerzői film – alapvetően metaforaalkotásra berendezkedő – kompozíciója „azonban egyik esetben sem csak azt fejezi ki, ahogy a szereplő érez, azt is kifejezi, ahogyan a szerző és a befogadó megítéli őt, integrálja a gondolatot a képbe.(…) A kialakuló kapcsolatrendszer egyszerre tartalmazza a szerzőt, a filmet és a nézőt.”9 Mivel itt a szerző személyes élmény- és gondolatvilágán át látjuk a film történéseit, így gyakorlatilag egy „önálló testtel bíró” szubjektív észlelési rendszer által mozgatott képvezetési szisztémát vesz föl a film. Mindezekkel kilyukadtunk a szerzői filmelmélet egyik képelméleti sarokpontjához: a „szerzői intencionalitás” dominanciájához, miszerint „egy bizonyos döntés következményeként a filmkép mindig szubjektivitással átitatott. De ez a szubjektivitás a szerzőé, az események megmutatójáé, a történet elmesélőjéé.”10 Ebből következően a Pályamunkások című 1956-os etűdben Gaál tekintete eggyé vált a dolgozó munkás testének szemszögével, „a konstruktív művészet a kollektív civilizáció és a civilizációba ágyazott kollektív kulturális élet, a munka és öröm hirdetője”.11 „Mozgás- és észlelésfilozófiai” szempontból a film szubjektív-szerzői tekintetének gépies látásmódja a kamera objektív mechanizmusával képes rákapcsolódni a munkástömegek automata életvitelű mozgásrendszerére.12 Gaál technicitást és hagyományos munkavégzést eggyé olvasztó konstruktivista mozgókép-programjában a rendező személyes szemszöge a szisztematikus önműködésbe léptetett képstruktúra által azonosul témálanban a látást a tapintáshoz hasonlítja, azt írja, hogy „amiként összetartozás van a tapogatás, a kezem mozgása és a megérintett felület között, ugyanúgy a tekintet is magába olvasztja a látható dolgokat és közben idomul is hozzájuk.” (Gyenge Zsolt 2012. Kép, mozgókép, megértés. A filmelemzés fenomenológiai elmélete. Doktori diszszertáció. Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció Doktori Program.) 9 Deleuze, Gilles 2008. Az idő-kép Film 2. Palatinus. 193. 10 Mitry, Jean 1968. A film esztétikája és pszichológiája. Budapest Kiadó, Bp., 280. 11 Kállai Ernő 1942. Cézanne és a XX. sz. konstruktív művészete. Bp. 12 Akár az Oda-vissza című szociolírában használt dokumentarista stilizáció nyelvezetén keresztül. �NÉZŐPONT 49 jával, és az „automatikus szubjektivitás” (vagyis a filmkamera szerzői dokumentumképe) egyedülálló képszervezőjeként árulkodik „primitív” (ősmozis, a Vonat érkezése jelenetét is újraidéző) hagyományszeretetéről. Gaál gépies látásmódjával, mint elsőfilmes rendező, még a mozgás hibátlan gépesített életerejének reprezentációjával kívánta meghaladni magát az életet, és itatta át életanyagát egy az emberi szemtől (objektívebb) racionális tisztánlátással bíró progresszív technikai vívmány mágikus erejével, magával a mozgóképpel. Most próbáljuk megtalálni Gaál konstruktivista etűdfilmje disznarratív szerkezetének „legtisztább” szerkezetmagját, hogy mi „a központi szemszög” perceptuális centruma. A Pályamunkások tükörrendszerű képszervezési elvét szerkezetrajzilag leginkább két egyenlő szárú háromszöggel lehetne szemléltetni, amelyek a csúcspontjuknál érintkeznek egymással, ugyanakkor egy függőleges osztóvonal el is választja őket, amely a film aranymetszésébe elhelyezett szünetet jelzi. Ez pontosan modellezi a film plán- és montázsépítkezésének – önkényes – metrikus folyamatdramaturgiáját: először fokozatosan szűkülő távoli képkivágat-variánsokból jutunk a képi észlelés végpontjáig (háromkockás beállítás), majd a ritmus a krampácsolást felfüggesztő „vonatroham” utáni szünetet és csendet követően tornászódik fel a montázs által ismét, és tágulnak ki a képmezők a film elején megjelenő alsó gépállású, átlós, sín totál záróképéig. A mechanikusan mozgó munkástestek, a csákányütések repetitív refrénvillanásai, a krampácsolók közé betörő vonat vadul zakatoló robaja, valamint Gaál kamerájának ehhez a mechanizált világhoz alkalmazkodó fegyelmezett plán- és montázsszisztémája összességében létrehoz egy letisztult, ugyanakkor a hétköznapi perceptuális befogadást szétrobbantó, majd fokozatosan belülről kifelé újraépítő észlelési stratégiát. Az automatikusan, motorikusan működtetett gépies látásmód által megteremtett „kötött kapcsolatrendszerben” testek, tárgyak és gépek egy komplex észlelési tudatban egyesülnek. Gaál tükörszimmetrikus képi dramaturgiájában a konstruktivizmus egyik általános szerkesztési elve érvényesül. A térbenyomulás következetessége egészen a cselekmény legkisebb vizuális motívumáig és egyben képszűkítési pontjáig van kifuttatva: a vonatfütty miatt megállított csákányütés „aláverés-hangjának” inzertjéig. Ezek után a gépies képszervezés a „gömbtér közepétől”, csákányukat a kép síkjával átlósan lefelé tartó, egymást keresztező munkáskéz „affekció-képétől” belülről kifelé építkezik, amíg el nem távolodunk a vasúti sínpár rézsútján át a krampácsoló munkások mechanikusan mozgó munkacsoportjától. A teljes, fél, negyed �50 NÉZŐPONT és elvont formák vizuális összeütköztetéséből épül fel tehát a film „attraktív” látványsorozata. Én a film legfontosabb optikai és auditív egységpárjának a vonat távozása után beállott csendet, majd az ezt megtörő első csákányütés képhangzását tenném meg, hiszen a film az abszolút csend pillanatnyi auditív réséig van „kifeszítve.” Eddig a pillanatig épül le, majd innentől épül újra a film tartalmi és időbeli percepciója. A rendező rövidfilmjét a tisztán auditív víziót vizuálisan realizáló látványsorozatként definiálta: hogyan lehet a láthatatlan ritmust képi attrakcióvá fejleszteni. A munkavégzés jutalmát jelentő nyugalmas csend „homogén síkját” a film legfontosabb „ideológia-képe,” az izmos munkáskéz lesújtó „csákánycsapása” hasítja szét és indít el egy újabb szekvenciális motorikus képmozdulat-sort. Véleményem szerint a csend két munkafolyamat közötti lélegzetvételnyi ideje jelenti a filmtest tükörszimmetrikus „montázstagozatainak” legbelsőbb láthatatlan érintkezési pontját, hiszen ebben a ritmikus formai úton szervezett képrendszerben, minden kép mikro- és makrokozmikus velejárójával hat és visszahat a másik „ellenképére”. Gaál filmjében a magyar film történetében először jön létre egy bonyolult módon mégis nyilvánvaló egyértelműséggel egymásra halmozott perceptuális mozgás-képtár, ahol a szerző „érzelmi intelligenciájának” affektív – saját-testi – tekintete azonosul a géptest racionális-mechanikus látási aktusával. Vagyis az érzelemtől hajtott „ember-szem” tapasztalati tekintete olvad össze a nem-emberi „géptest-szem” „racionális egójával”. A Pályamunkásokba „beépített” szubjektivizált, mégis konkrét, testi anyagiságából kibontott konceptuális metaforatartalom (archetipikus, természetközeli életritmus összetalálkozása egy új világot képviselő gépies életlendülettel) miatt azt mondhatjuk, hogy ennek a filmnek a csákányütése jelentette az első „domináns” hangját a hatvanas években megszülető magyar újhullámnak. �SZÉPIRODALOM 51 SZENTJÁNOSI CSABA Jelek Felkiáltójelek !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! kerítése mögött van a csönd háza, a monitor gyászol, fekete, színeit régen nem látta. Kérdőjelekbe ????????????????????????? kapaszkodunk, ahogy a verssorok ráznak, állandóan utazunk, de miért nem viszünk reményt Afrikának?! Kötőjelek szalagja ------------------------ki kerítheti el tőlünk a szavakat? már csak pár pont maradt ......................... amit tisztázni kell, a többit felcsipkedték a madarak. >< két madár csőre, betűerdőben érnek össze, S meghajlított térben a vonal, amiből így lesz SSSSS méretű fonal, nézd, esik ’,’,’,’,’,’,’,’,’,’,’,’, a rímek egymást keresik, nem tudom, hogy ez játék, munka? a lap lebeg a szemed előtt, .......... több ponton a térbe van fúrva. Az ég negatívja ********** fehér éjben-fekete csillagok, ki se merem mondani…. vajon hány olvasó, akit előhívhatok?! �NÉZŐPONT 52 BAJCZÁRNÉ GYENES ERZSÉBET Irina Moszkvába készül… de most sem utazik sehova Medvegyev: Fodrásznő című darabjáról1 Akit megérintett Csehov, az már sosem szabadul tőle. Egy huszonéve látott legendás Három nővér-előadás a Katonában, talán az okozhatta a fertőzést. Volt benne egy – számomra biztosan – színháztörténeti pillanat, amikor a teljes Prozorov család és lebzselő vendégeik némán kivárják, amíg egy felhúzott búgócsiga végigjárja monoton táncát. Gyermeki naiv örömüket annyira szomorú látni, annyira tökéletesen leplezi le ez a jelenet a kergetett álmok lehetetlenségét, hogy nem is kell szavakat keresni hozzá. Na, valami ilyesmit jelent az a jellegzetes kelet-európai groteszk-abszurd vonal, ami valószínűleg Gogol „köpönyegéből bújt elő” – legalábbis Dosztojevszkij szerint. Aztán egy évszázaddal később a cseh-lengyel dráma és film Hraballal, Mrožekkel, Menzellel megfűszerezte egy kicsit, hogy aztán a mi Örkényünk is hozzáadja a maga savát-borsát. Irina és nővérei négy felvonáson keresztül Moszkvába készülnek, de nem utaznak el… Valaki egyszer frappánsan így zanzásította Csehov valóban nem cselekménydús darabját. A kortárs orosz szerző, Medvegyev címszereplője szintén Irina, és ő is Moszkvába készül, de most sem utazik sehova. A Fodrásznő ugyanis tökéletesen illeszkedik ebbe a kelet-európai trendbe, ami lehet, hogy máshol a világon nem is trend(i), de mi itt a régió közepén nagyon szeretjük – és nagyon is értjük – ezt a jellegzetes, sírva vigadós nyomorúságot, amit elénk tár. A majd egy évtizedes magyarországi színpadi jelenlét nem koptatta el; a díjak, hazai és nemzetközi fesztiválsikerek után Salgótarjánban is lelkesen üdvözölte a közönség a Rizsakov rendezte tragikomédiát. Több mint száz előadás után is annyira friss, energikus, igazi „szívenütős” produkciót láthattunk, olyat, amire titkon mindenki vágyik. Lehet rajta nagyokat nevetni, de közben kaparja a torkunkat a sírás. Ebben a mikrovilágban mindenki balek. Irináért ácsingóznak a férfiak a fodrászatban: van köztük kisfiú, családos ötvenes, Viktor pedig az anyjával él, aki azt mondja a nőről, hogy „olyan, amilyen, de má’ legalább 1 A Nemzeti Színház előadása a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, 2018. május 9-én, Viktor Rizsakov rendezésében. �NÉZŐPONT 53 van”. Ezek a groteszk figurák mindent megtesznek azért, hogy a lánynak megadják a hétköznapok boldogságát: virág, szavalat, diszkó. A hátteret borító újságpapírfalon pedig megelevenedik a szénnel rajzolt szoci idill: repülőgép száll a lakótelep felett; az emeletes házak mellett játszótér, kiscsalád sétál kutyával és lufit tartó gyerekkel. Mert ezekről itt csak álmodozni lehet. Ugyanerre a falra vetítődik ki a „kedvenc” Grace Jones – nagy valószínűséggel csak az ő nevét ismeri a lány –, s amíg szól a Libertango édes-keserű melódiája, a Viktor által szerzett Grundig televíziónak köszönhetően láthatjuk a filmeken csókolózó párokat. (Igazi posztmodern bravúr az a montázs, amit a rendező a szereplők mögé varázsol!) A vetített boldogság-illúzió előtt pedig a valóság: a férfiak egymással versengve próbálják megszerezni, birtokolni a nőt. Irina pedig a „Hát mit csináljak én ITT?” torokszorító valóságából a feleséggyilkos, börtönben ülő Zsenykával akar Moszkvába menekülni, mert van ott annak „valami barátja, Ranat, aki egy nagyfőnök és azt ígérte, segít.” Hát ennyi. Ennyi is elég a teljes reménytelenséggel szemben. Ebbe kapaszkodva számolja vissza a napokat Irocska a Zsenykával való találkozásig. Ezért bírja ki a tűzoltó Viktor unalmas udvarlását, az állandó meséit a tűzesetekről, a diszkót – egy olyan emberrel, aki nem tud táncolni és azt javasolja, inkább nézzék a többieket. Ráadásul váratlanul megérkezik Kolja, az első férj is, a magát konceptuális művésznek beállító undorító, agresszív alak. Irina mindent kibír, mert Jevgenyij nemsokára kiszabadul… És boldogan vár, mert az élethazugságok – Ibsen óta tudjuk – boldoggá tesznek. De ha azt leleplezi valaki, belepusztulunk. Ebben a darabban szó szerint. A néző szorongva szembesül a vágyott férfi valós szándékaival és nézi végig Irina haldoklását. A brutalitást még inkább felerősíti, hogy az eseményeket egy tárgyilagos nyelvezetű jegyzőkönyvből olvassák fel a színészek. Majd a dráma abszurd megoldása, hogy a tűzoltó Viktor megmenti a félholt Irinát, hogy aztán sült krumplit vihessen neki a kórházba. Kolja pedig a „Millió rózsaszál”-t énekli, mert ő az „aktuális művész.” Thriller után bohózat. És fordítva. Ebben a darabban hihetetlen tempóban következnek a stílusváltások. Viktor kétszer egymás után képes röhejesen szánalmasan elmondani a lánynak szóló versét, hogy aztán váratlanul harmadszor halálosan komolyan, valóságos érzelmeket szólaltasson meg ugyanazzal a szöveggel. A félbevágott dinnye mintha a születendő gyermek lenne néhány pillanatig, majd jóízűen falatoznak belőle a férfiak. Eleve a színpadi kellékek kiemelten fontosak ebben az előadásban. Székek, sisakok, kötények, szemüvegek. Képesek azonnal konkrét karaktert �54 NÉZŐPONT formálni a színészből: leendő anyóst, kolléganőt, kuncsaftot. Ráadásul ezek az eszközök többfunkciósak: a létrától a tűzoltófecskendőig. Az előbbi képes asztal és börtönrács is lenni, az utóbbi pedig hinta az álmodozó Irinának. Az asztalt takaró lepel pedig teljes természetességgel lesz egyik pillanatról a másikra a pólyás kis Jevgenyij a nő karjában. Tűpontos tervezés – és mégis abszolút spontánnak tetszik. Heuréka - élmények a nézőnek. Köszönet értük! Igazi profi munka a Rizsakov által megvalósított látvány, a térkihasználástól kezdve a folyamatosan alakuló háttérfalon át a megkoreografált mozdulatokig. A négy színész – Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László, Kristán Attila – elképesztő akrobatamutatványokra is képes, az egész előadás ritmusa lehengerlő. Ez a dramaturgiát is dicséri, Kozma András egyetlen felvonásba sűrítette a többrétegű darabot. A férfiak több szerepet is játszanak, s közben egymásra és a közönségre is reflektálnak, tökéletesen működik a spontán interakció. Az Irinát játszó Szűcs Nellivel pedig megszületik a színen az abszurd áldozat fogalma. Ugyanis induljunk ki abból, hogy Örkény Tót Lajos tűzoltóparancsnoka abszurd hős, amiért értelmetlenül öli meg az őrnagyot. Akkor Medvegyev darabjában az elejétől fogva kihasznált nő (onnantól, hogy a férfiak végignézik, amíg ő görnyedve felmossa az egész színpadot), aki képes a végén még mindig hinni az őt korábban kalapáccsal fejbe verő és felgyújtó Zsenykának, az a nő értelmetlenül vált áldozattá, mert nem tanult belőle. Tehát abszurd áldozat. Mert az életénél is fontosabb az élethazugsága: hogy egyszer boldog lehet vele, Jevgenyijjel, a gyereke apjával. Vagy: hogy egyszer boldog lehet. Valahol, valakivel. És akkor addig lehet visszaszámolni. Grace Jones meg csak hadd énekeljen. Mert úgy könnyebb kibírni. �SZÉPIRODALOM 55 ORAVECZ PÉTER Libertango Ha bármi lehetséges, a tett bizonytalan. Halni, és halni hagyni – legújabb jelszavam. Nincs több szabály, se börtön, csak törvények tere. Magamra zárt magányban tűnődöm elfele. Most vagyok, aki lettem: árvácska kisgyerek. De ütközéseimben még rám ismerhetek. Varrótű fegyelemmé dermedt izzás hajlíthatatlan erővonal sebet ejt hogy összekössön meglazult kereszteket réseken át oda-vissza nyomában búvópatak medre az egység színe fonákja �56 1956 BOZÓ GYULA Mi lett volna, ha…? Tisztelgés a 80 éve született Ravasz István emléke előtt …ha Ravasz István a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-orosz szakos hallgatója nem hal meg 18 éves korában, ha túléli a borzalmakat? Ezt kérdezik mindazok, akik ismerték Ravasz Istvánt, akik ma hallgatják és olvassák költeményeit. Ezt kérdezte Salgótarján alpolgármestere is egyik emlékező és méltató beszédében. Joggal mondhatják, mondják is, főleg történészek: teljesen értelmetlen a kérdésnek még a felvetése is. Én pedig állítom, hogy nem, mert lehet értelme a „mi lett volná”-nak, ha akarjuk, hogy értelme legyen. Ravasz István esetében mindenképpen, aki mindössze 18 évet élt, és 18 éves koráig hozta létre figyelemreméltó alkotásait. Tőlem – mint Ravasz István egyetemista- és kollégistatársától elfogadható kell, hogy legyen a folytatás felvázolása, mert saját sorsom alakulásán keresztül mutatom be Ravasz István képzeletbeli, de a valóságban gyökerező életének feltételezett alakulását, az 1956. december 8-át követő időszakot. Tudom – átéltem –, miként követték egymást az események a budapesti bölcsészkaron, ahol tanultunk és a Ménesi úti Eötvös József Kollégiumban, ahol laktunk. Még otthon… …Ravasz István is a felkelés leverését követően. Még bénult az ország, nincs tanítás az egyetemen. Szülőfalumban éltem 1956 novemberében és decemberében, olvasással, rádióhallgatással és némi fizikai munkával töltve ki az időt. És persze bizonytalanságban a jövőt illetően. A Kossuth rádió mondta be az egyik esti hírösszefoglalójában, miszerint a Ménesi úti kollégiumában a hatóságok razziát tartottak, fegyverek után kutattak. A hír megdöbbentett, egyben felrázott kényszerű tétlenségemből. Társaim jutottak azonnal eszembe, akik a diákotthonban maradtak azt követően, hogy én október 31-én �1956 57 eljöttem. Ők maradtak fegyveres nemzetőrként. Éreztem, cselekednem kell. De mit tegyek, és hogyan? Végül döntöttem: a levélírás most a legalkalmasabb az információszerzésre, hiszen a posta már működik, a vonatok járnak. De kinek írjak, ki az, aki ott tartózkodik, ép és egészséges? Abban biztos lehettem, hogy a kínai diákok nem mehettek haza. Mint később megtudtam, a kínai diákok a kollégium pincéjébe húzódtak és nagyon sírtak, s szomorú kínai dalokat énekelgettek. Először Sin Van-singre gondoltam, szobatársamra, aki épp október 23-a előtt fejezte be Petőfi Sándor Az apostol c. művének kínai nyelvre történő átültetését. Aztán mégis Csen Csi-liu mellett döntöttem, mert megítélésem szerint legmegnyugtatóbban ő sajátította el közülük a magyar nyelvet. Elment a levél a Ménesi útra, megjött a válasz, szinte postafordultával. Csen Csi-liu (később a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Budapesten) pontosan beszámolt az egyetemen és a kollégiumban kialakult helyzetről, találó képet festve diáktársaimról rövid, szinte hibátlan magyarsággal írt válaszlevelében: többen már újra a kollégiumban vannak, bár a tanítás még nem kezdődött meg. Feljöttek vidékről, felvették az ösztöndíjat (némelyikük többször is), sokan kizárólag ezért jöttek. Utazásom Budapestre 1957 januárjára annyira konszolidálódott a helyzet, hogy a vonaton vállalni lehetett az utazást. Lehetőség a visszatérésre. Január közepe táján szántam el magam a „nagy utazásra”, egy hétfő hajnali vonattal hagytam el Salgótarjánt. Két géppisztolyos pufajkással kerültem egy kupéba, az egyiket jól ismertem, ő is ismert engem, szülőfalumban lakott. Feltűnően barátságosak voltak hozzám, még reggeli pálinkaivásra is meginvitáltak indulás előtt a váróban, amit nem fogadtam el. Ezt egykedvűen tudomásul vették. A Keleti pályaudvar csarnokából kilépve magam előtt láttam a szétlőtt környéket. A 67-es villamoson utazva a Rákóczi út két oldala csupa rom volt, a Divatcsarnok szinte eltűnt a föld színéről. Az Astoriánál a 49-esre szállva a Múzeum körúton a Bródy Sándor utcát és a múzeumkert kerítését láttam, amely mellett feldöntött villamos égett október 23-án este. A tömegre emlékeztem, amely a Magyar Rádió épülete felé hullámzott a szinte nappali fényességben. Szokásommal ellentétben most nem szálltam le a Bertalan utcánál, a Móricz Zsigmond körtérig mentem. �58 1956 Újra a kollégiumban Ez volt az újrakezdés pillanata, az újbóli beilleszkedés időszaka a már megszokott, mégis új közösségbe. Találkozás a társakkal, barátokkal. Tapasztaltam a jó hangulatot, éreztem a pillanat örömét. Mégis különös találkozás volt. Benépesült a Ménesi úti kollégium, ismét egymásra talált a sok régi diák. Mindegyikük tele élménnyel – tragikus történetekkel többnyire –, amelyek mind-mind fontosak és érdekesek. Egészségesek valamennyien, néhány kivételtől eltekintve. Papp Árpád, latin-magyar szakos szobatárs még húzza a lábát sebesülése nyomán. Bal lábába került egy golyó még október utolsó napjaiban, folyt a vére, a jogi karon látta el egy vöröskeresztes. És visszatértek a nógrádiak is, a negyedéves Gerelyes Endre, a disszidálási szándékát feladni látszó Kojnok Nándor. A pásztói Pádár András kivételt képezett, mert ő otthon maradt, megnősült, s munkába állt Salgótarján egyik nagyüzemében. S nem voltak a visszatérők között azok sem, akik már korábban úgy döntöttek, hogy máshol keresik boldogulásuk lehetőségeit, akik külföldre távoztak. Később csatlakozott a kollégiumi kollektívához az elsőéves Nagy István – a kiváló költő, Nagy László öccse – és barátja, Arnóth Károly, mivel október 25-én a Parlament előtti lövöldözés során mindketten megsebesültek, és még mindig lábadoztak. Akik a november 4-ei szovjet támadást a kollégiumban élték át, elmondták, hogy zengett az ég, rengett a föld ezen a vasárnap délelőttön. A hajnali égboltot vagy a kilövések torkolattüze, vagy a becsapódó lövedékek robbanásainak tüze világította meg. Ravasz István tragikus halálának történetét természetesen ismertettem, amely azonban megdöbbenésemre különösebb érdeklődést nem váltott ki. Mondhatni közömbösen fogadták, oda sem figyeltek igazán rá. Pedig valamennyien ismerhették Ravasz Istvánt, a mellettünk lévő szobában lakott tavaly szeptemberben és októberben. Talán azért, mert mindegyiküknek megvolt a „saját” otthoni története, amely leginkább foglalkoztatta: Győr megyei barátomat az ottani ellenkormány, majd utána Szigethy Attila és Földes Gábor színész tragédiája. �1956 59 Rajtunk a hatalom szeme Az 56-os események sok olyan élményt hordoznak, amelyeket egy életen át visz magával az ember. A kollégiumi razzia is ilyen, melyet átéltünk és átélte volna Ravasz István is. A harmadikat, az első kettőt nem, mert akkor még ő is otthon tartózkodott volna. Három házkutatásnak nevezhető akció zajlott le a Ménesi úti diákotthonban 1956 legvégén és 1957 elején. Az első kettőnek a fegyverek begyűjtése volt a célja, a harmadiknak a figyelmeztetés, a megfélemlítés. Az első kettő lezajlásának menetéről társaimtól szereztem tudomást. Először gyanús fények villantak fel a kert fái között, amelyekből sejteni lehetett, mi következik. Majd sötét alakokat lehetett látni a fényekben. Az épületet teljesen körülvették. A helyzet azonnali cselekvésre késztette őket, a fegyvereket kellett villámgyorsan elrejteni, hiszen a géppisztolyok, karabélyok, lőszerek ott voltak a szobákban, a szekrényekben, a társalgó közelében lévő ételliftben. Megtalálásuk komoly következményekkel járt volna. Az elrejtési akció sikerrel járt. A fegyvereket a pincében tornyosuló szénhegyekbe dugták, mondhatni az utolsó pillanatban. A harmadik rajtaütésnek szenvedő alanya voltam. A szobánk ajtaja kivágódott, azon két egyenruhás lépett be előreszegezett géppisztollyal. Megálltak az ajtó két oldalán. Ezután a nyitva hagyott ajtón egy alacsony termetű civil ruhás személy érkezett, barna színű bőrkabát feszült rajta. Köszönt, majd a személyazonossági igazolványainkat kérte. Valamennyien ágyban voltunk már, este fél tíz körül járt az idő. Igazolványunk a sarokban álló fogasokon lógó kabátunk belső zsebében volt, onnan kellett előhalásznunk. Amikor az ágyból kilépve a fogas felé tartottam, éreztem, és oldalra pillantva láttam, a fegyverek csövei követik mozdulataimat. Fegyvereket ezúttal nem kerestek, azokkal kapcsolatos kérdéseket nem tettek fel. Nem találtak kompromittáló dolgot az akció során. A civil ruhás azonban nem állta meg gúnyos megjegyzés nélkül. Az ajtóból viszszafordulva ezt mondta: – Úgy látom, korán fekszenek az egyetemista urak, gyűjtik az erőt az újabb bajkeveréshez. Majd keményen hozzátette: – Márpedig MUK1 nem lesz, ezt vegyék tudomásul! 1 Márciusban Újra Kezdjük! – szlogen 1957 elején. �1956 60 Vizsgálódások, büntetések Az egyetemen folytattak vizsgálódásokat. Némi csodálkozásunkra a kollégiumban nem, amit Tóth Gábor igazgató úr magatartásának és hozzáállásának tulajdonítottunk elsősorban, aki a hírek szerint garanciát vállalt a kollégiumi „rendért”. Ravasz István is átélte volna ezt az időszakot. Ismerve habitusát az egyetemisták döntő többségéhez hasonlóan őt sem érte volna retorzió. A kihallgatásokról, a tárgyalások folyamatairól viszonylag kevés a megbízható információ, annak ellenére, hogy az egész kérdéskörről előadások sokasága hangzott már el, tanulmányok születtek, sőt könyv is megjelent.2 A fegyelmi bizottság 1957 elején alakult meg, elnöke Kardos Tibor tanszékvezető egyetemi tanár lett. Tagjai: Kardos László tanszékvezető egyetemi tanár és Szamuely Tibor docens (a 19-es Szamuely Tibor unokaöccse), akit rektorhelyettessé ekkor neveztek ki. Őt tartották a megtorlás kulcsfigurájának. A fegyelmi bizottság munkájában részt vett még Sinkovics István, Székely György, Kniezsa István oktatók, továbbá Kékes Andor tanulmányi osztályvezető. Az eljárások júniusban kezdődtek. Ezt az oktatók közül többen kifogásolták: miért éppen a vizsgaidőszakban? Tanúként hallgatták meg többek között Tóth Ede oktatót, Barek István kari párttitkárt, valamint több hallgatót és a karon dolgozók közül néhány személyt, például évfolyam- és kollégistatársamat, Román Károlyt is. Egy forrás szerint 47 személy ellen folyt eljárás, melynek egy része az egyetemről történő kizárással végződött. A „vádak” között a szocialista társadalom elleni izgatás, részvétel az 1956-os őszi eseményekben, továbbá a vallásosság, a nacionalizmus és az antiszemitizmus szerepelt. Tudomásom szerint négy hallgatót azért zártak ki, mert 1957. október 23-án, az évfordulón nem jelentek meg a foglalkozásokon, hanem helyette 1956 jelentős helyeit keresték fel. Kozári Miklós évfolyamtársamat KISZ-plakátok letépéséért távolították el, Asbóth Erzsébetet röpcédula osztogatásáért, Nagy Károlyt a szocializmus szükségtelenségének hangoztatásáért. Az oktatók közül eltávolították Borzsák Istvánt és Szabó Árpádot, az ókor kiváló ismerőit, valamint Molnár Józsefet, a Középkori Magyar Történeti Tanszék tanársegédjét. Bizonyára felelősségre vonják I. Tóth Zoltánt, a kar dékánját is, ő azonban október 25-én életét vesztette. Minket Borzsák István és Molnár József menesztése érintett mélyebben, hi2 Jussunk – 1956. Tarsoly Kiadó, Bp., 2004. �1956 61 szen mindkettőjüket jól ismertük, szerettük és tiszteltük. Szabó Árpád és Molnár József valóban aktív szerepet játszott a forradalmi események során, Borzsák István azonban a politikától távol álló tudós alkat volt, de beválasztották az egyetemi (bölcsészkari) forradalmi bizottságba, amely elégnek bizonyult az elmarasztaló döntés meghozatalához. Folytatódó gyanakvás Gyanakvás légköre vesz körbe bennünket. Megnyilvánul mindennapjainkban. Nyilvánvalóan ott lett volna Ravasz István mindennapjaiban is. Gyanakvás mindenkivel szemben, aki nem tartozott bizonyos szűkebb körökhöz, vagy nem volt elég hangos egyetértő nézetei hangoztatása során. Még az a képtelen vád is megfogalmazódott, hogy az egyetemisták már a felvonulás alkalmával leszámolásra készültek, ezért a kabátjuk alatt vitték a fegyvereket. Különösen a munkás és paraszt származású egyetemisták megbüntetését követelték egyesek, mivel nekik adta a legtöbbet a társadalom, megadta a tanulás lehetőségét. A gyanakvás konkrét megnyilvánulását tapasztalhattam, amikor a Zala megyei szobatársamat a XI. kerületi rendőr-főkapitányságra, a Zsombolya utcába hívatták, másokat pedig a Fő utcába. Egy harmadik szobatársam a Tolna megyei szőlőkben volt kénytelen rejtőzködni egy ideig. Az ellenem való gyanakvás megnyilvánulását szülőfalumban tapasztalhattam. 1957 nyár derekán otthonomban meglátogatott egy helyi főpufajkás, aki egyébként szellemes fiú volt, megfelelő irodalmi és nyelvi műveltséggel rendelkezett. Az egyik vasárnapnak délutánján érkezett motorbiciklivel, amelyet hosszan túráztatott ablakunk alatt, s csak utána mutatta magát. Vontatott beszélgetés alakult ki közöttünk, ő kissé farizeus módon tanulmányaim állása után érdeklődött. Utána egyetemi jegyzeteimet kezdte nézegetni. Majd elment. Mindössze fél órát töltött nálunk, épp annyit, hogy meggyőződhessen, semmiféle veszélyt nem jelentek a fennálló rendszerre. Pufajkásokkal tele szülőfalumban, ahol éltem, anyám tekintélye és bizonyos rokoni, jószomszédi és baráti kapcsolatok óvtak a továbbiakban is. �1956 62 Az újjászervezett Eötvös kollégium …melynek sikeres és elismert tagja lett volna Ravasz István, ahol tekintélyes, elismert költő, műfordító vagy tudós válhatott volna belőle. Ismerve őt a költészet mellett döntött volna. Két esztendő elteltével nagy változások mentek végbe a kollégium életében. A konszolidálódó viszonyok közepette sor kerülhetett az Eötvös kollégium újjászervezésére, hogy újra a humántudós-képzés fellegvára, a tehetségek felkutatója és felmutatója legyen. A cél és a megvalósítási szándék kedvező fogadtatásban részesült, így megkezdődhetett a szervezőmunka a diákság körében. Az épület társalgójában megtartott összejövetelen Tóth Gábor igazgató és Gordos István nevelőtanár ismertette, mi a lényeg, hogy „mi is a kollégium”. A felvilágosító és a szervezőmunka eredményeképpen többen jelentkeztek vállalva a várható többletterheléseket, remélve a nagyobb lehetőségeket. Jelentkezéseket elsősorban az első és a második évfolyamról fogadtak, alig titkolt politikai megfontolásból. Megerősítették a kollégium nevelőtestületét, emelték a létszámot. Tóth Gábor igazgató és Gordos István nevelőtanár mellé helyezték a francia szakos Süpek Ottót és a filozófus Pais Istvánt, aki csak néhány évvel volt idősebb a negyedéves hallgatóknál. Gordos Istvánhoz hasonlóan mindketten külön szobát kaptak az I. emeleten a diákokkal való kapcsolat erősítése és a nevelőmunka hatékonyságának növelése érdekében. A költészet előterében Ravasz István ott lett volna, és verseivel szerepelt volna ezen a költői-írói megmérettetésen. Elsőnek itt és ekkor, s nem évtizedekkel később foglalta volna el helyét. A régi-új kollégiumi élet jelentős eseménye 1959 tavaszán a kollégiumi diákság költői-írói bemutatkozása volt a földszinti társalgóban. Merthogy a költő- és írójelöltek ott éltek közöttünk nyilvánosságot várva és igényelve. Az első bemutatkozás lehetősége volt ez számukra. Baranyi Ferencnek, Nagy Istvánnak, aki ezen a rendezvényen közölte a nyilvánossággal, �1956 63 hogy a Nagy vezetéknevet meghagyja bátyjának, Nagy Lászlónak, ő pedig Ágh néven fog publikálni. A költőjelöltek közé számított már az elsőéves Bella István is, aki azonban ezúttal nem szerepelt az ankéton. Ma mindhárman – Ágh István, Baranyi Ferenc, Bella István – Kossuth-díjjal kitüntetett költők. A prózát az újságíró szakos Gombkötő Gábor képviselte. A műveket, a jó kapcsolatoknak köszönhetően, a Színművészeti Főiskola hallgatói mutatták be, név szerint Pécsi Ildikó és Madaras József a verseket, a prózát pedig Fonyó József. Jelen voltam egyrészt őszinte érdeklődéstől vezérelve, másrészt pedig azért is, mert Bóka László profeszszor úr felhívta rá a figyelmet. Délelőtti előadásán mondta, hogy ma lerövidíti mondanivalóját, siet a Ménesi úti kollégiumba. Nem szeretné elmulasztani egyetlen jövőbeni költő indulásának pillanatát sem. Így volt… …a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen és annak Ménesi úti kollégiumában. Ismerve a körülményeket, az egyetemen és a kollégiumban kialakult helyzetet és ismerve Ravasz István elsőéves magyar-orosz szakos hallgató jellemét, mentalitását, bizonyosan állítható, hogy ő is túljutott volna a nehézségeken és élve a lehetőséggel a nyilvánosságra lépett volna 1959 tavaszán a Ménesi úti kollégiumban. És ismerve alkotásai színvonalát első sikerét könyvelhette volna el, ami olyan rajtkövet jelenthetett volna számára, amelyről elindulhatott volna egy igen messzire vezető úton. Mint tudjuk, Ravasz István nem lehetett jelen az Eötvös kollégium diákjainak költői-írói bemutatkozásán, mert ő olyan helyre távozott 1956. december 8-án, ahonnan nincs visszatérés. Költői pályája véget ért, mielőtt igazából elkezdődött volna. Én pedig azzal zárom, hogy papírra vetett soraim nem voltak cél nélküliek, s remélem, haszontalanok sem. Mert a „mi lett volna, ha…” megírásával, remélem, segítettem megérteni a Ravasz Istvánnal kapcsolatos ismereteket, mélyíteni a tragédia fájdalmának érzését, az akkori események megértését. �SZÉPIRODALOM 64 BÓDI TÓTH ELEMÉR Kedveseink elmennek Kedveseink elmennek, nyomukban kivirágzik a csönd óriási bokra, a búcsúzások fehéren villannak, mint amikor hó hull a vén padokra. Simogatnak még, a szemünkbe néznek, fát dobnak a tűzre, a láng ehesse, akkor megszorítják majd a kezünket, vagy még azt se. Van, aki búcsú nélkül megy el. Egyszer mindenki érzi azt a kínt, aki él, amikor a nagy távol int és a kedveseink elmennek. Kémények Hej, kémények, költők, merengők, lobognak rajtunk égi kendők, földi füstökben elveszendők, szemünkbe nap sütöget. Bámulunk nappal és csak éjjel merengünk minden semmiségen, lepi a korom csontjainkat, szemünkbe hold sütöget. Hej, kémények, költők és mások, nem lehetünk sohase mások, vagyunk, míg le nem bontanak, ránk nap, hold, égbolt sütöget. �SZÉPIRODALOM 65 BÓDI TÓTH ELEMÉR Kinek célja? Öröklét Mi a legenda? A történelem tények nélkül, mert a nemzetek is Az élet olyan, mint a játék, az ember ráfizethet. a mesékkel kezdik. Kinek célja, hogy azzal is folytassák, s ki ellen? Az ember olyan, mint az erdő, átfújja az öröklét. Egyetlen tábla hatása A harkály kirakta a táblát: Tatarozás miatt zárva. Azonnal tudtam, hogy itt egy erdő terül el. Amíg szabadon ki-be jártam benne, nem is vettem észre. Embermese És egyszer eljött, a víz megcsobbant, fröccsent a fény is ágtól ágig s köré folyt, az ég volt a rojt a fákon. És egyszer elment, a szél rohangált az út hosszában végig, por, hó befújták, álmát a vadfák sem őrzik. �1956 66 SULYOK LÁSZLÓ Az egyetemista nemzetőr 1. rész A szomszédos Borsod−Abaúj−Zemplén megyéből került fiatal szakemberként Nógrád megye székhelyére, Salgótarjánba, 1963-ban. A Salgótarjáni Acélárugyárban kapott végzettségének megfelelő munkát. Kohómérnök, kohóipari gazdasági mérnök. Az 1956-os forradalom és szabadságharc Észak-Magyarország ipari fellegvárában, Miskolcon érte: a Rákosi Mátyásról elnevezett Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult. Nemzetőr-szolgálatot teljesített a „dicsőséges, szép napok”-ban. Az átélt élmények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy később, már érett fejjel és kellő rálátással, versekben is megemlékezett 1956-ról, s olykor előadásokat is tartott róla, például a Salgótarjáni Erdély-Körben. Az eltelt évtizedek ízig-vérig salgótarjánivá formálták dr. Kúti Istvánt, aki sokoldalú érdeklődését, erős kíváncsiságát, szókimondó, kritikus, egyben segítő attitűdjét a mai napig megőrizte. A borsodi nehézipar központjából származott el; született miskolci? Nem. A tokaj-hegyaljai borvidéken születtem, Legyesbényén, 1932. február 7-én. Én voltam a család első gyermeke. Engem anyai nagyanyám nevelt. Apám gyakran elment anyámmal aratásra meg egyéb munkákra, pénzt keresni, engem meg mindig ott hagytak nála. Anyám hadiárva volt, egyedüli gyermek. Császár nagyapám eltűnt az első világháborúban. Nem maradt még fénykép sem róla. Csak azután került elő egy, véletlenül, amikor a nagyanyám meghalt. Anyám nem is ismerte az édesapját. Nagyon hasonlított rá. Apai családjáról mit érdemes tudnunk? Kuzmicskó nagyapám amerikás magyar volt, és amikor hazajött, a keresményét hadikötvénybe fektette és elbukta. Amíg nagyapám Amerikában volt, nagyanyám a három gyerekkel itthon maradt. A nagynéném egy évvel �1956 67 volt idősebb apámnál, öccsét pedig Istvánnak nevezték, mint engem… És később lett még egy János nevű testvéröccse… Apai nagyszüleim egyébként földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Érdekes név ez a Kuzmicskó. Igen, az… Én ki is kértem magamnak, hogy én nem vagyok Kuzmicskó Pista, én Császár Pista vagyok. Merthogy Császár volt az anyai nagyapám, és engem Császár nagymama nevelt… A nevem viszont már régtől Kúti. Magyarosított név. De magyarosított, hogy humorosan szóljak, a Kuzmicskó is… A családi legenda úgy szól, hogy volt egy férfi ősöm, aki házasságon kívül született, Kozma Józsefnek hívták. Az anyját, vele együtt, elvette egy Kelicskó nevű bácsi. A gyereket úgy nevelte, mint a sajátját, magára íratta. Ebből született a Kozma-Kelicskó József név. A viselője talán a katonaságnál kezdett el azon gondolkodni, hogy miért van neki ilyen hosszú, összetett neve: nem vagyok én nemes, morgott magában, és névmagyarosítást kért. A két nevet összevonta, és kérte, hogy nevezzék ezentúl Kozmicskónak. Igen ám, csakhogy amikor az új vezetéknevet bejegyezték, nem fogott jól a toll, és az o betűből u lett. Így lett aztán Kuzmicskó, és ő utána mi is. Mindamellett ez elég szlávosan hangzik, gondolom, ezért kérték ismételten a névmagyarosítást. Nem igazán… Azért változtattuk meg, mert a nevem kiejtésével gondok adódtak a katonaságnál. Az egyetemről nekünk kötelező volt két nyáron egy-egy hónapra katonai gyakorlatra bevonulni. Az ötvenes években katonai tanszék működött az egyetemeken, a miénken is. Hidegháborús időszak volt. Meg amíg Sztálin élt, fennforgott a harmadik világháború veszélye is. A szombati nap katonai nap volt, elméletet tanultunk. Nyáron jött a gyakorlat. A táborokban minden este létszámellenőrzést tartottak. Általában csizmában, alsó gatyában meg köpenyben tébláboltunk, vártuk a takarodót. Ilyenkor már esteledett, és a névsorolvasást zseblámpa fényénél tartották. Egy alkalommal olvassa az írnok: Kiricsenkó honvéd? Nem jelentkezik senki. Hol jött hozzánk egy orosz? – nézelődtünk furcsálkodva körbe-körbe. Még egyszer kiáltja. Semmi. Anyja neve: Császár Mária – mennydörögte aztán. Jelen – kiáltom erre. Kiskatona, felébredt végre!? – tapad nekem veszettül. − Mit gondol maga, szórakozik; körülzavarom a béketáboron! És jött a szöveg még tovább, a szokásos… No, másik este már jobban figyeltem. Ha Kiricsenkót mondanak, akkor jelentkezem. Hát nem Kiricsenkót mondtak. Azt mondták: Kucsenkó honvéd. Nem jelentkeztem. �68 1956 Megint jött az anyja neve, majd a letolás… Amikor hazamentem, mondtam apámnak, én a jövő nyáron már nem megyek Kuzmicskó névvel katonának, mert nem fognak engem szekírozni, nem hagyom. Említette, hogy Legyesbényén született. Érdekes neve van a falujának is. Valóban. Azt szoktam mondani, azért hívják így, mert gyerekkoromban rengeteg légy volt benne. Ebben a Szerencs melletti kisfaluban éltem ötéves koromig. Édesapám, aki eredetileg földmunkás, téli időszakban meg cukorgyári idénymunkás volt, akkor szegődött el gyári dolgozónak, és Ózdra költöztünk. A Rimánál már akkor is kellett ajánló. Kulyassa Endre és Tóth Imre mérnökök ajánlották apámat, akiknél előzőleg a falunk villamosításán dolgozott. Így kerültünk Ózdra az öcsém születése után. Sokáig különböző albérletekben laktunk, mígnem apám szolgálati lakást kapott a Sajónémeti Vízműtelepen. Onnan jártam be iskolába, vonattal Ózdra, mint negyedikes kisdiák. Hogy ment az iskola? Ment. A gyár gondoskodott minden feltételről. Ceruzáról, papírról, irkáról. A Rima nagyon ügyelt arra, hol tanul a dolgozójának a gyermeke. Ózdon – és gondolom, máshol is − nem engedte a gyereket polgáriba járni, mert a saját gyári nyolc osztályos iskoláját támogatta. A Rima az országban az elsők között vezette be a nyolc osztályos oktatást, 1928-ban. Nem bízott a véletlenben, a saját képzésű embereire épített. Apám minden tudását a gyári tanfolyamokon szerezte, a gyártól ment nyugdíjba, villamostáppont-kezelőként. Gyönyörű jegyzeteket készített. Szépen írt és rajzolt. Nagyon szerették a jegyzeteit, az övéről másoltak a többiek. Én négy év elemi elvégzése után, apám akaratának megfelelően kerültem polgári iskolába, Putnokra. Tovább szerettem volna tanulni, még a polgári iskolánál is tovább… Közben folyt a háború. Zavaros, nehéz időszak volt 1944−45, az biztos. ’44 szeptemberében még elkezdtük a tanulást, de nemsokára a németek katonai kórháznak rendezték be az iskolánkat, majd pedig a nyomukban járó oroszok vették használatba… Összefoglalóan nevezik az akkori eseményeket felszabadításnak, és nevezik felszabadulásnak is. De évtizedekig csak az előbbi elnevezést volt szabad használni, miközben nagyon sokan dúlásként élték meg a történteket, és komolyan így is gondolták… Nagyon rossz emlékem az, amikor Putnokról gyalog mentem haza. Mentem a bánrévei országúton, hajtották a marhát, mentek a katonák, és akkor jöttek a bánrévei vasútállomás felől a kéttörzsű vadászgépek. Középen volt a géppuskás. A kukoricaszárat már vág- �1956 69 ták, kévébe kötötték, összetámasztották. Egy kévére hasaltam rá. De a repülők csak az állomást lőtték, a mozdonyokat. Szerencsénkre… Ugyanígy lőtték szét a hatvani vasútállomást meg a többieket. Az amerikaiak… Amikor aztán befejeztem a negyedik osztályt, akkor már megvolt a jövőre néző elhatározásom: tanító leszek. Az anyagiak azonban közbeszóltak. Inflációs időszak volt. Ózdon akkor indult a kereskedelmi előkészítő tanfolyam a római katolikus egyház szervezésében, s apám kitalálta, hogy menjek oda. Elvitt beiratkozni, és ott érettségiztem. Az érettségi után merre vezetett az útja? Édesanyám betegsége miatt továbbtanulásról szó sem lehetett, tehát dolgozni kezdtem. Elhelyezkedtem a Gyöngyös−Egervidéki Borforgalmi Vállalat ózdi pincészeténél. Gépírónőnek… Nem vicc!.. Úgy történt, hogy Knyaskó elvtárs, a pincészet igazgatója gépírónőt keresett. Knyaskó elvtárs éppen nem volt ott, de azonnal leültettek, és mondták, csináljam meg az elmaradt jelentéseket. Elmondták azt is, hogy Knyaskó elvtárs biztosan örülni fog nekem, mert az előző adminisztrátornőt elzavarta. No, megjött Knyaskó elvtárs, és azonnal levelet kezdett diktálni. Én, ahogy a kereskedelmi levelezésben tanultam, úgy adtam meg a külalakját. Tehát felül, bal oldalon a címzés, alul, jobb oldalon „tisztelettel” és aláírás. Knyaskó elvtárs jól letolt. Ő baloldali ember, nem gondolom, hogy ő a jobb oldalon ír alá, és mi az, hogy „tisztelettel”. Vegyem tudomásul, hogy ő „elvtársi üdvözlettel” írja alá a levelet. Újraírtam, aztán megtanultam azt is, hogy a levél tetejére minden héten új jelszót kell gépelnem. Például: „Rákosi elvtárssal a békéért!”, meg „Előre az ötéves terv sikeréért!”… Hamarosan azonban átmentem az Ózdi Kohászati Üzemekhez. A borforgalmi vállalat ugyanis gyöngyösi központjába akart áthelyezni belső ellenőrnek. Amikor megkaptam ezt az áthelyezési papírt, megkérdeztem az igazgatót meg a személyzeti vezetőt, hogy ha én nem találok hibát az ellenőrzés során, akkor én rossz ellenőr vagyok. Azt mondták, hogy igen. Hát akkor én nem vállalok ilyen feladatot, mondtam. Mert ahol nincs hiba, ott én nem tudok hibát találni… Kereskedelmis osztálytársaim segítettek, és az ÓKÜ beruházási főosztályára kerültem. Ott dolgoztam már két éve, amikor sorozásra hívtak, és be kellett volna vonulnom katonának. S hogy a katonaságot elkerüljem, jelentkeztem a budapesti villamosmérnöki karra. Amiből végül Miskolc lett. Mert a felvételin át akartak irányítani a Közgazdaságtudományi Egyetemre, csakhogy ott volt egy fiatalember a miskolci egyetemről, aki magával vitte a papírjaimat. Onnan �70 1956 kaptam az értesítést, hogy felvettek. És akkor el kellett döntenem, mit csinálok: bevonulok, vagy elmegyek a kohómérnöki karra, Miskolcra. Majd teltek-múltak az egyetemi évek, és elérkezett 1956 októbere. Ekkor már huszonnégy és fél éves fiatalember… És életemben ekkor jártam először külföldön, mégpedig az egyetem jóvoltából… Ugyanis akkorra már olyan jó kapcsolatunk alakult ki a kassai műszaki főiskolával, hogy – 1956. szeptember 30. és október 14. között − két hétre elmehettünk, tanáraimmal és társaimmal, egy csehszlovákiai tanulmányútra. Épp a Tátrában időztünk, az ottani Praha Hotelban, amikor kedveskedésképpen bekapcsolták nekünk a rádiót. Akkor reggelenként ott még lehetett hallani a Kossuth Rádiót. Halljuk, hogy október 6án Rajk és társai temetése megtörtént. Mármint az újratemetés. Mikor mi itthonról elindultunk, erről a készülődésről még semmit nem tudtunk, semmit nem hallottunk. Amikor meg hazajöttünk, épp hogy lepakoltunk, már kezdődtek is az események. A budapesti műszaki egyetem DISZ-bizottságának nagygyűlése október 22-én délután kezdődött, és jócskán belenyúlt az éjszakába, annyi megvitatnivaló volt. E fórumon már jelen voltak a szegedi egyetemisták és főiskolások, a MEFESZ küldöttei is, többek között Kiss Tamás balatonedericsi joghallgató, a független ifjúsági szervezet megalakításának egyik kezdeményezője, aki később Balassagyarmaton telepedett le, s lett az első szabad választás után városi jegyző. A szegedi MEFESZ az ország számos felsőfokú oktatási intézményébe küldött hallgatókat, hogy elképzeléseikről, terveikről tájékoztassák a diákságot. Tudtommal megfordultak Miskolcon is… Meglehet, de én nem találkoztam velük… Azt viszont tudom, hogy október 22-én délután három órától a nagyelőadóban igen fontos gyűlést tartottak a mieink, amelyről nagy tudósítás jelent meg az egyetemi lap, A Mi Egyetemünk két nappal későbbi számában. Emlékezetem szerint én ezen nem voltam jelen, csak az újságból, illetve a diáktársaimtól hallottam róla. Állítólag zsúfolásig megtelt a terem, és ezt el is hiszem. Körülbelül 6−700 egyetemista, oktató és a környékbeli üzemekből érkező meghívott vett részt a gyűlésen, illetve a megyei és városi pártbizottság küldöttei. Ennek az úgynevezett Diákparlamentnek az első dolga az volt, hogy meghatározta a követeléseit. A résztvevők vitája az éjszakába nyúlt. A hallgatók követeléseiket 11 pontban foglalták össze. Ezzel a diákparlamenti gyűléssel gyakorlatilag megtörtént az egyedüli, a kommunista ifjúsági szervezet, a DISZ leváltása. Addig ugyanis az egyetemi hármas veze- �1956 71 tés úgy nézett ki, hogy volt a szakmai vezetés, a pártvezetés és a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. Ettől kezdve más lett a helyzet. A hosszúra nyúlt vita után virradt fel október 23-a, amely úgy vonult be a magyar történelembe, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdete. E nap délutánjára a budapesti műegyetemisták, az előző napi, éjszakába nyúló nagygyűlésük határozata értelmében, szimpátiatüntetést szerveztek a függetlenségéért és szabadságáért küzdő lengyel nép mellett. Ebből a békés felvonulásból nőtt ki pár óra leforgása alatt az a fegyveres népfelkelés, amely hamarosan forradalommá és szabadságharccá nemesedett. Október 23-án nálunk még nem volt szünet, hisz nem tudhattuk, hogy mi lesz később. Mi tehát bent voltunk az egyetemen, és vártuk a tanítást. Urai Vilmos tanárunk azonban, aki előző este érkezett Miskolcra, érezte a hangulatot, ezért órát már nem tartott, csak beszélgettünk… Egyébként hozzánk a tanáraink egy része Pestről járt. Fiatal egyetem voltunk, és részben Sopronból áttelepített egyetem, úgyhogy a tanároknak is csak egy része telepedett át… Természetesen máshol is folytak beszélgetések, melyek felizzították a hangulatot. S ebben a hangulatban kezdődött meg délután két órakor a Magyar Dolgozók Pártja Egyetemi Pártbizottsága által összehívott összevont oktatói-hallgatói taggyűlés. Ezen, mint párttag, részt vettem. Az előző napi diákparlamenti követeléseket vitattuk meg. Simon Sándor egyetemi párttitkár, az egyetemi pártbizottság délelőtti határozatának megfelelően, próbálta elutasítani a Diákparlament pontjait. A taggyűlés elnökségében ott ült Déri Ernő, aki a városi pártbizottságot képviselte… Emlékezetem szerint ahhoz az előterjesztéshez, hogy a taggyűlés utasítsa el a Diákparlament követeléseit, elsősorban az oktatók szóltak hozzá. Megfontoltan, logikus érveket felsorakoztatva szóltak a pontokhoz. Nekem még ma is emlékezetes a katonai tanszék vezetőjének, Záhonyi Brúnónak a hozzászólása. Nyugodtan, higgadtan érvelt. A hallgatók részéről, úgy emlékszem, kevesen kértek szót, inkább csak évfolyami párttitkárok, és volt köztük vonalas hozzászólás is. Meg némelyik hozzászólásból, és azt hiszem, hogy ez természetes, kicsengett a jövőtől való félelem hangja is… Simon Sándor a pártbizottsági határozatnak megfelelően egy darabig győzködte a taggyűlést, nem sok sikerrel, mígnem Déri Ernő kért szót, és elmondta, hogy a városi pártbizottság tanulmányozta a Diákparlament pontjait, és támogatásra javasolja azt a taggyűlésnek. No, ekkor tört ki a botrány. Simon Sándor magából kikelve kérdezte meg Déri Ernőt, hogy akkor egész délelőtt miért győzködte őt, a pártbizottsági ülésen, a pontok elutasítására, ha most másképpen beszél… Az �72 1956 elvtársak nyílt színi összecsapása után az összevont egyetemi párttaggyűlés úgy határozott, hogy támogatja a Diákparlament követeléseit. E parázs hangulatú párttaggyűlést követte nemsokára, pontban este 8 órakor, Rákosi Mátyás utódjának, a hozzá hasonlóan bűnös és képmutató pártvezérnek, Gerő Ernőnek az úgynevezett rádióüzenete. Hogyan értékelte, illetve értékelték egyetemista társaival a kommunista első titkár beszédét? A nagyelőadóban és a diákszállókban a hangos híradóból hallgattuk a Gerő-beszédet. Ez váltotta ki bennünk a legnagyobb felháborodást. Sértésként éltük meg, és úgy tekintettünk rá, hogy ez olaj a tűzre… az első olaj. Csőcseléknek nevezte a tömegeket, és a csőcselék művének az ifjúság megmozdulását. Éppen ezért már akkor mi is komolyan mozgolódtunk… No, de valamit még tudni kell ehhez a beszédhez, illetve az egésznek a megértéséhez, az értékeléséhez. Mindenekelőtt azt, hogy Gerő röviddel előtte kormányküldöttség élén Jugoszláviában járt, mert korábban Tito láncos kutya volt, ami akkorra megváltozott, és ki kellett őt engesztelni… Nem tudom, igaz volt-e vagy nem, állítólag Titót szemelték ki Sztálin utódjának a nemzetközi munkásmozgalomban, és amikor Sztálin ezt megtudta, akkor mindent elkövetett, hogy taccsvonalon kívülre tegye a jugoszláv párt- és állami vezetőt. Ezután lett Tito, a dél-szláv kommunista partizánvezér láncos kutya. Elszigetelődése ekkor kezdődött meg. Magyarországon megépült a „déli fal” Jugoszlávia felé, a határon, és ez a határszakasz ugyanúgy el lett aknásítva, mint nyugat felé. Ennek az ellenséges viszonynak a feloldására utaztak Belgrádba a magyar kormány és pártközpont legfőbb vezetői. Ott tartózkodtak napokig. Meglehetősen furcsa, hogy csak október 23-án reggel jöttek haza. És akkor Gerő este odaül a rádió elé, és beszédet mond, de úgy, hogy fogalma sincs arról, hogy addig mi is történt az országban, amíg ők oda voltak… Úgyhogy ez már sok volt nekünk. Tehát komolyabban kezdtek mozgolódni a miskolci egyetemisták is… Pontosan: a Gerő-beszéd további lökést adott nekünk. A beszéd után özönleni kezdett a diákszállókból a hallgatóság az I. sz. előadóba, ahol elkezdődött a diákparlamenti ülés. Az ülésen a felfokozott hangulatban egymást követték a hozzászólások. Simon Sándor egyetemi párttitkár is szót kért. Hosszas beszédében felajánlotta, hogy vállalja és vezeti a tüntetésünket Miskolcra... A gyűlésről készült és megmaradt hangszalagról egyébként hiányzik a hallgatók tiltakozó felzúdulása, az, ami Simon Sándor felszólalása után elemi erővel tört ki… Felrázott, felpaprikázott minket a gyűlés hangulata, majd végül hazamentünk a diákszállóra. Igen ám, csakhogy a �1956 73 szobai kiértékelés után alig feküdtünk le, jöttek Miskolcról a középiskolás diákok, és a diákszálló ablakai alatt kiabáltak fel hozzánk, hogy: „Szégyelljétek magatokat! Budapesten lövik a diáktársaitokat, ti meg itt alszotok, nem mozdultok.” Magyarán tüntetésre biztatták az egyetemistákat. Biztos, hogy középiskolás diákok voltak? Én rájuk emlékszem. Nem úgy általában tüntetőkre, mint ahogy például Ungváry Rudolf az Utána néma csönd című könyvében megemlékezik róla… Középiskolások voltak, tizenévesek… Úgyhogy azt feleltük vissza nekik, hogy menjetek haza az anyátok szoknyájához, szopni… Tudniillik minket még az előző este értesítettek a hejőcsabaiak, hogy el ne merjünk indulni Miskolc felé tüntetésre, mert abból baj lesz, az útba eső házak padlására ugyanis géppuskások települtek. Ezt a középiskolások természetesen nem tudták… Nem tettük mi azt közhírré, hogy ilyen információnk van… A diákparlamenti ülésen a hallgatók többek között éppen ezért is zúdultak fel Simon Sándor ellen, mondván neki: „Ne vezessen bennünket; menjen haza, családja van; nem vonulunk fel!” Ahogyan tudjuk, a miskolci egyetem diákparlamentje fontos szerepet játszott a helyi események folyamatában, alakulásában. Nagyon sok egyetemista vállalt konkrét feladatot a forradalomban, köztük Ön is. Milyen tevékenységet fejtett ki 1956 októbernovemberében? Mielőtt válaszolnék, először hadd mondjam el, nagyon jó húzás volt a Diákparlamentünk részéről az, hogy felvette a kapcsolatot a gyáriakkal. Így jött létre az október 25-ei nagygyűlés az Egyetemvárosban. Előzménye pedig az volt, hogy a DIMÁVAG – illetve ahogy akkor már hívták: a Diósgyőri Gépgyár – meg a Lenin Kohászati Művek dolgozói tüntetést akartak szervezni Miskolcon, és felvetődött, hogy az Egyetemvárosból van egy utca Miskolc felé, akkor jöjjenek arra, és az egyetemisták csatlakoznak majd hozzájuk, s úgy vonulnak fel közösen, együtt. Hát így is történt. Előtte azonban spontán nagygyűlést tartottak az I-es előadó lapos tetejéről. A szónokok onnan beszéltek, hangosítással… Ma már nem is lehet elképzelni a környezetet. Sima placc volt az épület körül, semmi parkosítás még, és ez a térség tele volt emberekkel: egyetemistákkal, diósgyőri meg miskolci munkásokkal… A gyűlés után elterjedt a hír, hogy a géppuskások már elvonultak a hejőcsabai útról, így tehát szabadon mehetünk befelé Miskolcra, ahogy csak akarunk. De még a nagygyűlésen történt, hogy egy egyetemi hallgató elkezdte szavalni Petőfi Sándor Nemzeti dalát, s hogy nem volt elég lelkesítő, vagy belesült, pontosan már nem tu- �74 1956 dom, de a lényeg az, hogy végül Nagy Attila, a Miskolci Nemzeti Színház színésze szavalta el. Az „esküszünk”-öt már a tömeg vele együtt skandálta. Majd elindultunk. A felvonuló tömeg Miskolcra érkezett. A Petőfi-szobornál Nagy Attila színművész felmászott a talapzatra, és onnan elszavalta ismét a Nemzeti dalt. S mivel olyan jól tudta szavalni a Petőfi-verset, ő lett a megyei munkástanács elnökhelyettese, amiért később börtönben is ült… Híres színész lett, már meghalt. Ezen az estén én ott álltam őrséget, a Petőfi-szobornál. Majd szépen hazamentünk. Semmi probléma nem adódott. A következő napokban viszont annál inkább. Nevezetesen volt ávós sortűz az akkor még fegyvertelen tömegre, halálos áldozatokkal járva, amit aztán kegyetlen népítélet, azaz lincselés követett. Mit tud ezekről a borzalmakról? Az őrség másnapján én nem vettem részt semmiben, de hallottam, hogy mi történt. Tehát amit most mondok, azt mind hallomásból teszem… Sokféle hírek keringtek akkoriban. Igazak is, meg hamisak is, úgynevezett rémhírek. Azért, hogy felpiszkálják velük az embereket… Elterjedt például annak a híre, hogy az államvédelmi hatóság egyetemistákat tartóztatott le, és ott tartják őket bent a fogdában. Ezek után természetes, hogy megindult az egyetem, megindultak a munkástanácsok, megindult mindenki, hogy kiszabadítsák a foglyokat. És a vége az lett, hogy az ÁVH épülete előtt belelőttek a tömegbe. Ez volt a másik olaj a tűzre, a Gerő-beszéd után. Ezek után következett az, amit lincselésnek nevezünk. Gáti őrnagy kiment a tömeg közé, aztán teherautó után kötötték, és végighúzták Miskolcon, majd holttestét felakasztották a szovjet emlékműre… Én akkor épp pihenőn voltam. Délután mentem szolgálatba. A megyei tanács épületének őrzésére voltam beosztva. Megtörtént a váltás, a lincselés már lezajlott, de a tömeg csak nem akart szétoszlani, további fejeket kívánt. Parancsnokunk arra kért, hogy fegyverünket letéve, karszalaggal – én egyetemista egyensapkában − vegyüljünk el a tömegben, és próbáljuk lecsendesíteni. Mondjuk azt, hogy a bűnösöket majd a demokratikus bíróság fogja felelősségre vonni és elítélni, ez dönt a bujkáló katona sorsáról is. Lelkesedésünkben át sem gondoltuk a feladat veszélyességét, és teljesítettük a kérést, vagyis a parancsot… Ma már idős fejjel nem tenném meg, ismerve a tömeg lélektanát. Csak egy ember kiáltsa el magát: „Kössük mellé!”, és a tömeg máris skandálja, mint a Bibliában Barabás nevét… Ekkor kaptuk azt a hírt, hogy a kazincbarcikai tábor köztörvényes rabjai elindultak Miskolc felé. Akkor éjszaka bizony csőre töltött fegyverrel adtunk őrséget. Volt tehát tennivalójuk bőven, úgy veszem ki a szavaiból. �1956 75 Bizony volt; mert minket, egyetemistákat minden funkcióra beosztottak. A rendőrség ugyanis szétment, nem volt közbiztonság, semmi nem volt, mindenki félt… Miskolcon akkor volt egy villanyrendőr, amit rendőr kezelt. De most egyik sem vállalta, hogy beüljön a fülkébe, és kezelje. Annyira féltek a rendőrök is. Így hát nekünk kellett aztán azt is, egyetemistáknak, kezelni… A miskolciak felkértek bennünket, hogy vigyázzunk a közbiztonságra… Na és ott voltak a határőrök, a zöld ávósok. Arra kértek bennünket, ők maguk, hogy fegyverezzük le őket, mert ők nem akarnak a lincselésnek sem tanúi, sem részesei lenni. Katonai tanszékünk vezetője, Záhonyi Brúnó adott nekik eltávozási engedélyt, és megengedte, hogy átöltözzenek civilbe. Így aztán tőlük lett nekünk fegyverünk meg ez, meg az, a laktanyától. Eszerint az 50-es évek egyetemistái jártasak voltak a katonai ismeretekben, következésképpen képesek voltak megszervezni az őrszolgálataikat. Elmondta, hogy őrt állt a Petőfi-szobornál. Hol, merre teljesített még szolgálatot? Én egy darabig, egészen a tömegben való szétoszlásunkig, a megyetanács és a városi tanács épületét őriztem, majd valaki szólt, hogy van ennél kényelmesebb hely is, mégpedig a nyomda épülete. Az előbbi helyekre éjszaka is ki kellett menni, ott akkor is váltani kellett, szolgálatot adni, a nyomdánál viszont erre nem volt szükség. Ráadásul sok csinos kislány dolgozott ott. Úgyhogy hagytam magamat átszervezni... A nyomdászlányokkal szövetből készítettünk karszalagokat, már nem papírból, mint előzőleg, és azokra nyomtattuk rá az EGYETEM feliratot, ezeket hordtuk… Egyébként ezeket a szövetből készült karszalagokat a polgárvédelem raktárában találta meg valaki. Különböző jelzések voltak rajtuk, ami nem zavart bennünket, mert egyszerűen hátrafordítottuk az anyagot, és így csak az EGYETEM felirat volt látható rajta. Ezután ilyen karszalagokkal láttuk el az ismerős egyetemista őrtársainkat… Mindenkinek megvolt előre a feladata. Meg volt szervezve a busz, amely hozta-vitte az egyetemi váltócsoportokat, az őröket. Jól beöltöztünk pufajkába, hogy ne fázzunk. Akkor ez volt a téli általános katonai viselet. A pufajka. A vattakabát. Később Kádár fegyveresei is ebben jártak, ezért nevezték el őket pufajkásoknak. Minket az különböztetett meg tőlük, hogy nekünk karszalagunk is volt a pufajkánkon. Egyetemi karszalag, mint mondtam, és nemzetiszínű!... Egészen november 4-éig a nyomda őrzésében tevékenykedtem. (Folytatjuk) (Írásunk a szerző Velünk történt – Tények és következmények 1956 című, megjelenés előtt álló újabb könyve egyik fejezetének rövidített változata.) �HELYTÖRTÉNET 76 SARLÓ BÉLA ANDOR Jubileumi emlékezés a salgótarjáni öblösüveggyárra 125 éve a kereskedelmi miniszter jelenlétében kezdte meg termelését Magyarország XX. századi üvegiparának legsokoldalúbb gyára, zászlóshajója. Működése során többször megújulva – kitűnően képzett munkáskollektívája szakmaszeretetével és alkotókészségével – eredményesen megvalósította a kézi, félautomata, automata palackgyártást, a minőségi káliüvegből készített háztartási, vendéglátóipari és díszműáruk előállítását. Tetszetős termékeivel az 1930-as évek második felében meghódította a nyugat-európai, amerikai, közel-keleti piacokat, tizenöt ország kereskedői küldtek megrendeléseket. Az 1970-es, 1980-as években már ötven országba exportált. Salgótarján egyik legjelentősebb XIX. századi beruházása A kereskedelmi minisztérium üvegpalackok iparszerű magyarországi gyártásának megvalósítását 1884-ben kezdeményezte. 1892 júniusában az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. Budapest–Salgótarján vasúti kapcsolatára, a jelentős szénvagyonra, a Szilárdy Ödön birtokán lévő homokbánya bővítésére építve bejelentette, hogy legrövidebb időn belül helyi energiával, kádkemencében olvasztott sötétzöld üvegből szándékszik megvalósítani a nagyüzemi előállítást. Miniszterré történt kinevezését követően Lukács Béla felgyorsította az iparág kiemelt fejlesztésével kapcsolatos tárgyalásokat. A kormányszintű egyeztetéseket követően közölte az általa jóváhagyott salgótarjáni beruházás állami támogatásának feltételeit. November 26-án a budapesti részvénytársaság közgyűlése 400 ezer korona saját tőke felhasználásával döntött a gyár megalapításáról. Garanciát kaptak 90 ezer korona előnyös törlesztésű állami kölcsönre, adó- és vasúti szállítási kedvezményekre. 1893 februárjában a Vásártértől délre 21 kataszteri hold földet vásároltak. Tavasszal megtörtént a mocsaras terület feltöltése, őszre felépült a hutacsarnok, a keverékház, több műhely, a kazánház és az erőmű. A Magyar Királyi Államvasutakhoz 560 méter iparvágánnyal, a fövénybányához 730 méter keskeny vágányú vasúttal csatlakoztak. Megvalósult a száz tonna alapanyagot befogadó, folyamatos üzemű Siemens rendszerű kádkemence a hozzá tartozó regeneratív kamrákkal, füstcsatornákkal, kéményekkel, feszültségtelenítő berendezésekkel. December 10-én a Lukács �HELYTÖRTÉNET 77 Béla Hutában 22 műhelyen külföldről érkezett üvegfúvókkal elindult Salgótarján – a szénbányászatot és az acélgyártást követő – harmadik jelentős ipari tevékenységének sikeres megvalósítása. A gyár látképe déli irányból (1900-as évek eleje) Palackgyártás Az első sikeres időszak az 1904-es Salgótarjáni Palackgyár Rt. néven történt önállósodással kezdődött, az 1909-es cseh tulajdonba kerüléssel folytatódott, és az I. világháború kezdetéig tartott. Megbízható szállítói voltak többek között az ásványvízvízforrás-tulajdonosoknak, a sörgyáraknak, a szeszgyáraknak. Öt év alatt a Mühlig Union Glashütten AG világszínvonalú fejlesztésekkel modernizálta és bővítette az olvasztókemencéket, a generátortelepet, az áthordós rendszerű hűtőkemencéket. Húsz éven keresztül speciális vascsővel, kézi alakítással szájjal fújt palackelőállítás történt. 1913-ban Magyarország mai területén elsőként – a milliós nagyságrendű megrendelések teljesítésére – automata palackgyártó állt termelésbe. Huszonnégy óra alatt a hatkarú Owens gép űrtartalomtól függően 18–25 ezer árut készített. Termékszerkezetük szikvizes-, gyógy- és vegyszeres-, tejes-, színes palackokkal, demizsonokkal, savballonokkal, világítási búrákkal bővült. 1914-ben már 16,5 millió darabbal, 8 430 tonnával csúcsmennyiséget gyártottak. A kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt az aussigi cég 1923-ban leállította a termelést. 1925 decemberében a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (SKB Rt.) megvásárolta a gyár részvényeinek meghatározó többségét. 1926. május 4-én elsőként az automata géppel kezdődött meg a termelés. Piaci felmérésekhez igazodva – a közepes nagyságú szériák elkészítésére – félautomata �78 HELYTÖRTÉNET (KIKO) berendezéseket vásároltak, bevezették a színtelen (szakmai körökben „fehér”) olvasztott üveg alkalmazását. Az 1929–1933-as gazdasági világválság hatására jelentősen lecsökkenő zöldpalack-termelés előtt csak az abesszíniai háború nyitotta meg újra a növekedést, elsősorban sörösüvegek exportlehetőségével. 1940–1943 között a belföldi kereslet megduplázódott, a legyártott éves csúcsmennyiség 11 ezer tonnát meghaladóra emelkedett. 1944. december 18-án az áramszolgáltatás beszüntetése miatt a gyár termelése leállt. A 70%-os bénultságból történő újjáépítést követően az ÉM Salgótarjáni Üveggyár Nemzeti Vállalat feladatává vált a zöld palacküveg magyarországi gyártásának átvétele, a termelés folyamatos növelése. Az 1953ban jóváhagyott I. számú rekonstrukció jelentősen megnövelte a nyersanyag- és széntárolók térfogatát, a belső iparvágány, a salakkihordó hoszszát, a generátorgáz-telep, az elektromos és vízhálózat kapacitását. Felújították a három hutacsarnokot, az új gépi technológia fogadására megemelték a nagy huta tetőszerkezetét, függőpályás anyagkihordó berendezést építettek a keverőház és az olvasztókemencék közé. 1954-ben 10 karú Owens, 1959-ben két szovjet gyártmányú, 1961-ben egy lengyel automata állt termelésbe, melyek egyenként 24 óra alatt 30– 35 ezer boros-, söröspalack előállítására voltak alkalmasak. (45 évi működést követően kivették a termelésből a 6 karú Owenst.) 1955–1960 között 62 ezer, 1961–1968 időszakában 145 ezer tonna zöld színű üvegárut készítettek az élelmiszeripari vállalatoknak. 1957-ben 12 ezer tonnára, 1965-ben 25 ezer tonnára emelkedett az éves előállítás csúcsa. 1963-ban a tervutasítások, a gyárak közötti célirányos termékszerkezetátcsoportosítások, a hatékony beruházási, termelési stratégiák megvalósítása érdekében az iparág gyáraiból Országos Üvegipari Vállalat (OÜV) néven A/1 kategóriájú nagyvállalat alakult. 1968-ban névváltozás történt: Üvegipari Művek lett a gyár neve. Az Orosházán megvalósult fejlesztéssel kiépült kapacitás szükségtelenné tette az automata palack-előállítás folytatását az ÜM Salgótarjáni Öblösüveggyárban. 1968. november 15-én leállították az automatákat. 75 év alatt 488 ezer tonna zöld üvegáru készült, amely a mai viszonyok között vagonba rakva Salgótarján és Budapest között négy sínpályát foglalna el. Minőségi öblösüveggyártás 1929-től az anyavállalat SKB Rt. pénzügyi támogatásával, a gazdasági válság idején indított piaci felméréseket követően megteremtették a finom- �HELYTÖRTÉNET 79 üveg-gyártás feltételeit. Korszerűsítették a 12 fazekas olvasztókemencét, új 8 fazekas kemencét építettek. Elkezdték az áruk külső felületének hideg megmunkálását. Pattantó- és korongos, majd finom-(díszítő-) csiszoló-, festőműhelyek, -üzemek létesültek. Hét év fejlesztési tevékenységet követően kialakult Magyarország legmodernebb öblösüveggyára. 1933-ban – utalva a termékszerkezet-váltásra – felvették a Salgótarjáni Üveggyár Rt. nevet. A külföldön sikeres áruk megismerését, a gyártás kultúrájának megtanulását követően kezdődött meg a dolgozók képzése, a munkabrigádok kialakítása, a próbagyártások beindítása. Mintakollekciókat küldtek – a Külkereskedelmi Intézeten keresztül – Londonba, Amszterdamba, a keleti országokba. Belgrádban eladási képviseletet létesítettek, Budapesten bemutatótermet alakítottak ki. 1931-ben a lipcsei, 1933-ban a budapesti kiállításon mutatkoztak be nagy sikerrel. Széles körű kínálatukból az érdeklődés középpontjába kerültek a modern vizes-, boros-, likőrös-készletek, a színes üveggel kombinált termékek, a préselt üvegáruk, az egészségügyet és a vegyipart kiszolgáló gyártmányok. Nagymértékben lecsökkentették az országba történő igényesüvegáru-behozatalt, a külföldi piacokon a legismertebb cseh, német, belga gyáraknak egyenrangú versenytársai lettek. A budapesti Üvegértékesítő Kft. katalógusa 903 terméket ajánlott rajz, méret és megnevezés szerint a vevők figyelmébe. Közöttük legnagyobb számban préselt (373) és csiszolt (354) árut tartalmazott a kínálat. 1929-ben nyolc, 1933-ban már hatvan vagon terméket értékesítettek külföldön. Bázisként tekintve az utolsó év adatát 1934–1939 között átlagosan megduplázták a finomüveg-exportot. Éves termelési értékük egynegyedét a határon túl értékesítették. Jelentősebb megrendelések Angliából, Amerikából, Svájcból, Olaszországból, Franciaországból érkeztek. Döntő többségében a legértékesebb kézi gyártású és csiszolású termékek megrendelői voltak, de kértek különböző színes üveg kombinációjával készült tárgyakat, festett árut, lámpaernyőket, szifon- és sörösüveget. 1937-ben érték el a külföldre kiszállított üvegáruk csúcsteljesítményét. Összesen 243 vagon áru (155 minőségi termék és 88 zöld palack) jutott el határon túli piacokra. Az újjáépítést követően lassú növekedés történt az export árualap kialakításában. Az 1955–1957 közötti években felgyorsult beruházások már a gyár jövőjét szolgálták. Korszerűsítették a 12 fazekas kemencét, kézi finomcsiszoló gépek kerültek beszerzésre, újjáépült a festőüzem, savazó üzemrészt alakítottak ki, díszítő-csiszoló, címkefestő automaták kerültek a feldolgozótechnológiába. Jelentősen növelték a szakmai képzésben, átképzésben részt vevő dolgozók számát. �80 HELYTÖRTÉNET Jermendy Károly főmérnök (szemüvegben) a kemenceépítőkkel (1939) A több lábon állás stratégiájának helyességét gyorsan visszaigazolta az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás Elismerő Oklevele. Megteremtődött a külföldi piacépítés lehetősége. 1958–1960 között háromszorosára növelték a dollárelszámolású exportot, stabilizálták a szocialista országokba irányuló kivitelt, árbevételük 12%-a nyugati valutában realizálódott. 1961-ben tanulmány készült a gyár II. rekonstrukciójára. A lényegesen több hozzáadott értéket tartalmazó termékszerkezet kialakítására tett javaslatait az OÜV Salgótarjáni Üveggyár folyamatosan töltötte meg konkrét beruházási elképzelésekkel. 1966–1970 között a földgáztüzelésű olvasztás megvalósításával, új és korszerűsített épületekkel, a meleg üzemi technológiák átszervezésével és modernizálásával, a központi feldolgozóüzembe telepített gépi berendezésekkel kialakult az új arculat és termékszerkezet. Három olvasztókemencére szervezték a kézi finomüveggyártást. Két csiszoló-, festő- és új csomagolóüzem állt termelésbe. Sok célgépet, közöttük pattantó-csiszolót, durvacsiszolót, dekorcsiszolót, szitanyomót, festékbeégetőt telepítettek. Fénykor Az újjászületett gyár piaci igényekhez igazodó fejlesztéspolitikája, exportvezérelte középtávú, éves tervezése, annak megvalósítása kiemelkedő �HELYTÖRTÉNET 81 sikereket hozott. Érvényesült a kor minőségi és hatékonysági követelménye, beérett a széles alapokra épített üvegiparművész-tervező munka. Kül- és belkereskedelmet bonyolító cégek információit felhasználva alakították termékszerkezetüket. A kézi gyártás fejlesztése munkaerő hiányában korlátozottá vált. Jelentős piaci növekedés a lámpabúra, csillárüveg, a vékony falú pohár és kehely, a préselt poharak, korsók, a festett áruk gépi gyártásával volt elérhető. Évente több mint háromezer termék szerepelt a gyártáslistán, amiből 2300 csiszolt, festett, sima fehér, színkombinációs minőségi öblösüveg, díszműáru volt. Az egyik leismertebb asztali készlet Első kiemelkedő sikerük az 1970. évi teljesítmény volt. Az előző évet bázisnak tekintve emelték több mint negyedével a termelési értéket, hetedével az exportot, felével a gyári eredményt. Az 1971–1975 közötti években a teljes termelési érték és a dollárelszámolású export több mint másfélszeresére, a minőségi áruk előállítása és a szocialista országokba történő kivitel közel kétszeresére, a világítást szolgáló üvegelőállítás a háromszorosát meghaladóan a gyári eredmény nyolc és félszeresére növekedett. 1976–1980 között a megelőző öt évhez viszonyítva további egyharmadával emelkedett a termelési érték, az export, a nyereség. A legyártott termékek felét külföldön értékesítették, ennek kétharmada nyugati piacokra került. 1977-ben a gyár – adottságai alapján – a csúcsra jutott. Történetének legmagasabb eredményességét érte el. Legsikeresebb tíz éve során az Üvegipari Művek gyáraként a nagyvállalat termelési értékének egynyolcadával együtt exportjának és nyereségének egyötödét produkálta. �82 HELYTÖRTÉNET Csődeljárás, a termelés beszüntetése Az Üvegipari Műveken belüli érdekkülönbségek az 1970-es évek második felétől szűkítették a beruházási lehetőségeket, 1984-ben megakadályozták a gyár nagyvállalatból történő kilépését. Az 1980-as évek elejétől a termékek árában nem tudták érvényesíteni a nagymértékű energia- és alapanyag-árnövekedést. A lényegesen kisebb gyári nyereség a szükséges fejlesztésekre, a megfelelő bérezésre nem biztosított fedezetet. 1988-ban az önállóvá válás 70 millió Ft-os veszteséggel, a forgóeszközök jelentős megkurtításával jött létre. Az 1990–2000-es évek pénzügyi válságainak időszakában az exportorientált ST Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. hitelállománya és kamatköltsége, köz- és beszállítókkal szembeni tartozása, kereskedelmi partnerei fizetőképtelensége elérte a kritikus határt. Megfelelő állami segítség hiányában a vállalkozás felszámolási eljárás alá került. 2009-ben a termelést végleg leállították. Salgótarján minőségi öblösüveggyártásának megteremtői Az elismerésre méltó, modern öblösüveggyárrá válás alapjait Jermendy (Wiesinger) Károly és Mánczos József rakta le. Jermendy Károly (főmérnök, műszaki igazgató) 1926-ban bányamérnökként került a részvénytársasághoz. Német nyelvű szakkönyvek, kiadványok tanulmányozásával, külföldön szerzett tapasztalataival önerőből képezte magát az ország üvegiparának egyik legkiválóbb műszaki, technológiai szakemberévé. Mánczos József iparművész tervezés közben (1961) �HELYTÖRTÉNET 83 Mánczos József (Munkácsy-díjas iparművész) 1930-ban bútortervezővégzettséggel pályázta meg az újonnan meghirdetett állást. Néhány év alatt tökéletesen alkalmazkodott az üveg sajátos tulajdonságaihoz, technológiájához és vált Magyarország első gyáripari üvegtervezőjévé. Több mint három évtized alatt folytatott tevékenységük során óriási tehetségük, lankadatlan szorgalmuk által váltak vezéregyéniséggé. Éleslátással választották ki a legfontosabb feladatokat és azok megoldásának lehetőségét. Munkájukkal döntően hozzájárultak a külföldön is versenyképes termékszerkezet kialakításához. Minőségi üvegolvasztás biztosításával, új technológiák bevezetésével, célgépek alkalmazásával, tetszetős formák és díszítések tervezésével szolgálták a hatékony és eredményes termelést. Természetesen a megrendelések teljesítése, az iparművészek terveinek megvalósítása az üvegformázás, üvegmegmunkálás széleskörű kibontakozását igényelte. Több szakmában sok-sok egyéniség, elismert mester együttes tevékenységével jutott el a gyár a nemzetközi hírnévig. 116 évi működése során Salgótarján várossá válásában, fejlődésében jelentős szerepet vállalt az öblösüveggyár. Eredményes tevékenységével együtt hozzájárult egy városnegyed infrastruktúrájának megteremtéséhez. Saját jövőjének megalapozásával párhuzamosan néhány százról közel háromezer főre növelve munkáslétszámát kolónialakásokat épített, fejlesztési forrásokból hozzájárult a Vásártér és környékének kiépítéséhez, jelentős mértékben támogatta a lakótelepek (Kemerovo, Beszterce, Gorkij) megvalósítását. Saját iskolát, óvodát indított, majd államosításukat követően folyamatosan részt vállalt fejlesztésükben, fenntartásukban. Kultúrotthonában évtizedeken keresztül színvonalas szórakoztató tevékenységet, társasági életet, szabadidős programokat biztosított. Sportpályákat épített, tömeg- és versenysportot szervezett. Fénykorában Salgótarján egyik reklámja, kiemelkedő szponzora volt. �84 KÉPZŐMŰVÉSZET Tekergő sárkánycsikó és madárkereszt a Jurtahegyen Beszélgetés Ispán Tibor képzőművésszel Beszélgetőtárs: Kele Szabó Ágnes „Ispán Tibit csaknem harminc éve ismerem. Mint népművelő került Somosra. Később néptáncot, rajzot és történelmet is tanított. Mondhatom, a falu és a baráti közösségünk is azonnal, (csont nélkül) elfogadta a hivatalos forma mögül is áttetsző közvetlen, mosolygós habitusát, személyét. Szerénysége okán azonban csak később derült ki számomra, hogy képzőművész elhivatottsággal is bír. Képszerkezeteiben, kompozícióiban új erővel törnek felszínre ősi jelek, népművészeti motívumok, keresztény szimbólumok, melyeket a ritmizálás, a szín- és formaragozás eszközeivel fegyelmezett grafikus rendszerekké szervez. Ezek eredményeként új jelentéstartalmak tárulnak fel, és aktualizált üzenetként valami fogalmi és egyetemes emelkedettség bűvkörébe vonják a nézőt. Mindezt jó, hogy teszi, s hogy jó szívvel teszi. Jó, hogy van, jó, hogy a barátunk.” Így jellemzi barátját Molnár Péter szobrászművész. Sok alkotó életútjában jelentős momentum a gyermekkor emléke, a korai inspiráció, a gyermeki tevékenység. Ez önre is érvényes gondolat? Bár a tudomány szerint az egész életre szóló élményeit az ember élete első néhány évében kapja, hiába is erőlködök, kicsi gyermekkoromból nincsenek rajzolási, festési emlékeim. Az általános iskolában – Salgótarján, Petőfi Sándor Általános Iskola – szerettem a rajzórákat, fogékony lehettem a dolog iránt, de említhető elindulás nem történt művészeti irányba. Középiskolás – Stromfeld A. Gépipari Szakközépiskola – koromban körvonalazódott, és lett tettleges az érdeklődés. A miértre nincs egyértelmű válasz, de bizonyos, hogy az indulásban nagy szerepe volt azoknak a művészeti albumoknak, amelyeket a szüleim vásároltak a családi könyvtárba. Elbűvöltek a reneszánsz és a barokk művészek képei, különösen: Rembrandt, Leonardo, Raffaello, Rubens, Caravaggio és még sokan mások. Ezek másolásával kezdődött „a rajzolás”. Valahogyan bekerültem Iványi Dönci bácsi rajzszakkörébe, itt ismerkedtem a modell utáni rajzolás alapjaival. Életre szóló ismeretséget kötöttem Hegedűs Morgannal, Szappan Janival, Losonczy Ildikóval, Földi Jóskával, Botos Zolival, Szabó Tamással és sok más alkotótárssal. �KÉPZŐMŰVÉSZET 85 Egyéb művészeti érdeklődésem is otthonról indult. Édesapám fotós ember lévén otthon a kis házi fotólaborban hívta, nagyította képeit, amelyekből azután viszontláthattam néhányat a Nógrád Megyei Fotóklub kiállításain. Ő szerette a klasszikus zenét, így ismertem meg – persze igen hiányosan – én is a zenének ezt az ágát, és szereztem alapélményeket. Mindezt erősítette az akkori két fiatal tehetség, Kocsis Zoltán és Ránki Dezső lenyűgöző tudása, fiatalos lendülete. Persze saját korom is mélyen érintett a beat, később a kemény rock által, de szerencsére ez nem törülte a „komoly” zene szeretetét. A középiskolából kétfelé próbálkoztam tovább haladni: a Képzőművészeti Főiskolára nem nyertem felvételt, így Kecskemétre kerültem műszaki főiskolára. Ott is tagja lettem a városi szakkörnek Palkó József tanár úr keze alatt, ahol szintén a modell utáni rajzolás volt a fő tevékenység. Közben nyaranta alkotótáborokba jártam. Megfordultam a közelmúltban elhunyt Fajó János telkibányai, majd encsi táborában, érdekesnek találtam az akkori magyar neoavantgárd festők munkásságát. Voltam a pécsi Lantos Ferenc Dombóváron rendezett alkotótáborában, amely számomra később összekötő folyosónak bizonyult a szerves kultúra irányába. Égi rózsa �86 KÉPZŐMŰVÉSZET Pályafutásának jelentős része a magyar néprajzhoz, ezen belül a néptánchoz kötődik. A táncházmozgalommal hogyan került kapcsolatba? A 70-es évek közepén vált ismertté számomra az induló táncházmozgalom. Furcsa, nagyhatású vegyület volt ez, mely egyrészt a bartóki, kodályi alapok, másrészt a popkultúra egyesüléséből keletkezett némi politikai katalizátori közreműködéssel. Sebő Ferenc és Halmos Béla tevékenysége nagy hatással volt rám is. Új eszmét adott a „nomád nemzedék”. Az első közvetlen élményforrás egy kislemez volt, amelyen Kovács Tivadar méhkeréki román prímás bandája játszott eredeti népzenét. Új világ nyílt ki számomra is, melyben az volt a nagyszerű, hogy nem valami elavult dolog feljavítása történt mesterségesen a mai kor „nagyszerű” színvonalára, hanem maga volt a tiszta forrás. Persze a csatlakozás nem esztétikai vagy hazafias meggondolás volt, hanem elemi, érzéki élmény. Ebben hasonlatos a szeretethez, szerelemhez. Nagy kincs az a belső hang, ami azt sugallja: ez szép, jó, kövesd! Ha ez a valami hozott lelkiismerettel társul, nyugodtan lehet rá hallgatni. Sohasem voltam táncos alkat, néhány évvel korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy én néptáncot tanuljak, hogy felnőtt kezdőként táncegyütteshez csatlakozzak. A paraszti hagyomány elragadó nagyszerűsége kellett a csoda megtörténéséhez. Elkezdődött a Nógrád Táncegyüttesben eltöltött nagyjából tíz esztendő, megszámlálhatatlanul sok élménnyel, testi, lelki, szellemi gyarapodással, örökre szóló barátságokkal, utazásokkal telítve. Ez a gazdagodás bizonyosan búvópataki utakon megjelenik mai fizimiskámban, képeimen. Műszaki végzettsége dacára jelenleg tanárként dolgozik. Mi vezette a pedagógusi pályára? A műszaki pályával gyorsan szakítottam, tiszteltem azt a világot, de nem a magam számára. Szerettem volna kultúraközelben lenni. A József Attila Művelődési Központban helyezkedtem el. Szerveztünk a korábbi hagyományok mentén nyári alkotótáborokat, melyekben művészeti vezetőként megismerhettem többek között Földi Péter festőművészt, Hibó Tamás grafikusművészt, Antal András keramikusművészt. András Mátraalmáson megismertetett a rakus kerámia készítésével. Az itt született néhány tál és mintázott lap már mutat rokonságot a népművészettel. Én a táborokban inkább szervezőként voltam jelen, de a munka során szerzett élmények is nagy hatással voltak rám. Különösen Földi mester alkotók iránti segítő szándéka volt bizalmat ébresztő. Korrigálásaiban a legmagasabb rangú egyetemes igényesség párosult az egészen hétköznapi emberi szempontokkal. �KÉPZŐMŰVÉSZET 87 Nyaranként rendeztük a szabadtéri szoborkiállításokat. Ezek némi rálátást adtak a kor magyar művészetének erre a szeletére. Ezekben az években, Egerben, a tanárképző főiskola levelező tagozatán elvégeztem a történelem-népművelés szakot, majd később a rajz szakot is, aminek záró szakdolgozata sok néprajzi elemet is tartalmazott. Mese Képein különleges motívumokat használ, melyek harmonikus egységet alkotva teszik egyedivé munkáit. Úgy tudom, a magyar képi elemeken túl ázsiai rajzolatok, formák is inspirálják. Sok erdélyi utazást tettünk barátaimmal, Murányi Sándor atyai vezérletével. Széken, Kalotaszegen és Székelyföldön életre szóló élményekben – vizuális élményekben is – részesültünk. Balassagyarmati barátaink nyomán meghívtuk salgótarjáni előadásokra Pap Gábor művészettörténészt, Molnár V. József néplélektan-kutatót és másokat ebből a szellemi körből. Újabb ajtók, ablakok nyíltak a népünk kultúrájára. Jóska bácsi egy előadáson jelezte, hogy a Magyar Hagyomány Műhely tanfolyamot indít. A tanfolyam két éven át tartott, rengeteg előadással és gyakorlati munkával. Én a nemezelő műhelybe jelentkeztem, ahol mesterünk Vidák Anna volt. Nagyszerű tartalmakat, kiválóan taní- �KÉPZŐMŰVÉSZET 88 tott, nem rajta múlott, hogy nem lettem igazi nemezes. Azért maradandó hozadéka mégis lett ennek a két évnek: hagyományaink rendületlen szeretete, tisztelete és számomra megismerkedés a Közel-Kelet, és BelsőÁzsia nemez takaróinak, textíliáinak motívumkincsével. Munkája során hogyan tudja beépíteni a tanórákba néprajzos ismereteit, a kedvelt formákat? Először a Somosi Általános Iskolában tanítottam. Ennek bezárása után kerültem Salgótarjánba, a SÁI Beszterce-lakótelepi Tagiskolába, ahol jelenleg történelmet és vizuális kultúrát tanítok. Munkámban szeretném a gyerekekkel is megosztani a keleti díszítőmotívumok és a magyar népművészet szépségeit vetítésekkel, illetve rajzolatok gyakorlásával. Ebből alakult ki jelenlegi képkészítési gyakorlatom is. Sárkánycsikós 2. �KÉPZŐMŰVÉSZET 89 Mi a technikai menete a képek készítésének? Hogyan jut el a gondolattól a digitális nyomatig? Kitalálom és megrajzolom a kép vonalrendszerét, ez kerül gépi beolvasásra, majd az általam gondolt színezésére. Némelyikből több színváltozatot is készítek. Ezután a kész képet papírra vagy Tomka István barátom műhelyében vászonra nyomtatjuk. A folytatáshoz fontos feladat áll előttem: bővíteni igen hiányos informatikai ismereteimet, hogy nagyobb eszköztárral, szabadabban készülhessenek a képek. Hogy meglévő korlátaimat sikerül-e, és milyen irányba tágítani, az a jövő zenéje. Somoskőújfaluban lakik. Milyen módon kapcsolódott be a falu közösségi életébe? Már több mint húsz éve Somoskőújfalu az otthonom. A korábban megismert kiváló emberek vonzottak ide. Éveken át a művelődési ház vezetője voltam, többek között helyi fiatalok részvételével alakítottunk egy kis néptáncos társaságot, így tehát számomra is lett folytatása a táncnak. Szeretek itt élni, büszke vagyok itt szerzett barátaimra, akiket persze most nincs mód felsorolni. Mivel az írás témája művészeti, azért mégis kiemelek két igazi somosit: nagy szerencsének tartom, és örömmel tölt el, hogy jó atyai ismerősömnek, szellemi példaképnek tarthatom Földi Péter mestert, aki világszínvonalon alkotó, kimagasló jelentőségű festőművész. A másik személy Molnár Péter szobrászművész, akinek barátsága emberileg és művészileg is nagy érték az életemben. Néhány éve tagja vagyok a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaságnak, ami egy kiváló, összetartó csapat, szakmai és egyben baráti társaság. Sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudok elég időt és figyelmet szentelni a közös találkozókra, de igyekszem. Már csak azért is, mert vezetője, Orbán György nemrég még kedves tanárkollégám volt. Családjában, környezetében van folytatása az ön életfelfogásának, világlátásának? Büszke vagyok Bori leányomra, aki hozzám hasonlóan a szíve közepében viseli a magyar hagyományokat és a régi életmód tiszteletét. És ha már a hagyományoknál tartunk: jogosan állíthatjuk, hogy ha egy kultúra az úgynevezett fejlődés következtében elveszti életmód-alapját, ezzel együtt elveszíti szakrális alapjait, akkor menthetetlenül eltűnik. De csak akkor, ha az élet menetében nem történik valami csoda, amely új, előre nem látható kiutat mutat a folytatásra. Itt elég, ha csak arra a sok ezer fiatalra gondolunk, aki a művészet sok ágában életképes módon használja, fogalmazza újra a hagyományt és virágzó kultúraként tovább élteti. A színvonal pedig egyre jobb: az újraélesztés első generációjának mesterei �KÉPZŐMŰVÉSZET 90 szerint is a mai fiatalok mélyebb ismeretekkel rendelkeznek és bátran élnek is velük. És meghökkentően új irányokat találnak. Én, a több évtizednyi kihagyás után hatvan éven felüli újrakezdő, nekik szurkolok. Melyik néprajzi vidéket vagy ábrázolási módot kedveli leginkább? Lenyűgöz a különböző műfajú népművészeti alkotások hihetetlen gazdagsága, találékonysága. Ezeket nézve olyan érzésem van, mintha egy számtalan teremből álló csodapalota újabb termeibe lépvén egy-egy újabb világot látnék az ablakon kitekintve. Figyelmem központjában vannak az életfa-ábrázolások. A keleti képi művészet – ide sorolva a szőnyegeket is – legnagyobb tanulsága számomra a pozitív-negatív egyenértékűség, amely egyben mély és bölcs világszemléletet is jelent. Ezekkel persze a magyar alkotásokban is találkozhatunk. Tisztelem és csodálom a mandalák világát, amelyek jelek tömegéből alkotnak világmítoszt. Tekergő �KÉPZŐMŰVÉSZET 91 A képei feszes rendről árulkodnak. Számomra ez olyan szigorú szabályrend, mint a táncrend. Vonalak, lépések, sorok közé szorítva, de mégis megmutatható az egyéniség. Emlékszem, sok évvel ezelőtt a Nógrád Táncegyüttesben önnel együtt ugyanazt a koreográfiát táncolta Szabó János, Tari János, Őze János és a többiek, de valamiben mindenkié különbözött: mindenki hozzátette önmagát. Érez kapcsolatot a tánc és a képzőművészet között? Bizonyosan lehetne közvetlen kapcsolatot is találni a táncok és a képek elemeinek összecsengésében, nekem nincsenek ilyen vizsgálódásaim. Gondolom, inkább az életérzés, világszemlélet lehet a rokonság alapja. A folyóirat borítóján a Jurtahegy című alkotása látható. Természetesen, minden olvasónak lesz valamilyen értelmezése a képről, de kérem, mondja el az ön olvasatát! Valójában nincs logikai magyarázat. Minden képnek van elindító érzése, élménye. Ez esetben valóban egy jurta volt az indulás, majd a vázlatok összecsengést hoztak a piramissal, egyben a heggyel. Hogy a kidolgozás során konkrétan mi, hová, hogyan épül az összképbe, az egy önmagát gerjesztő, fejlesztő folyamat. Pároscsillag �SZÉPIRODALOM 92 BIRÓ ERIKA Utószezon A téren már csak te maradsz, ernyő, lámpa, szúnyogok. Megadta magát az utolsó csodád. Ostora még húz rád vagy kettőt. A téren csend, nincs több felvonás. Most ködfüggöny hull, meghajlik a lelkifurdalás. Kavicsok Ez itt nem Velence. Hiába fények a Tiszán. Sarkak kopognak. Valaki elindult az életemet élni, de megint korán ment haza. A Tisza hallgat. Elsüllyedt kavicsok az alján. �KÉPZŐMŰVÉSZET 93 Interjú Fürjesi Csabával a ceredi művésztelepről Beszélgetőtárs: Abafáy-Deák Csillag 2018. július-augusztusában immár 23. alkalommal került sor a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep eseményeire, 21 magyarországi és külföldi művész részvételével. A művésztelep alapítójával és művészeti vezetőjével, Fürjesi Csaba festőművésszel beszélgettünk. Már régen nem élsz szülővárosodban, Salgótarjánban. Honnan származik az ötlet, hogy éppen Cereden valósítsd meg ezt a telepet? Salgótarjáni gyökereid segítettek ebben, de milyen más impulzusok késztettek a telep megvalósítására? Még a főiskolán (1989-ben) a társaimmal határoztuk el, hogy mi is fogunk csinálni egy saját művesztelepet. Akkoriban minden évben jártunk művésztelepekre, s volt, amikor csak úgy, saját magunk is összejöttünk napokra más-más helyszínen alkotni, beszélgetni, estenként a tűz körül elmélkedni. Ezek nagyon szabad idők voltak, de emellett megvolt a maguk munkatempója is, s ez rám mindig inspiratívan hatott. Ezzel egyidőben kerestük a helyszíneket is, melyik lenne alkalmas művésztelepnek, s hol lehetne fixen megtelepedni. Voltunk Szigligeten, az Őrségben, a Mátrában, Szarvason és még sok máshol. Végül is egy szerencsés (iskolai) találkozás alapján hívták fel a figyelmem Ceredre 1995-ben. A választásban nyilván az is közrejátszott, hogy a családunk nagy része erről a vidékről származik. Nógrád Megye Önkormányzata öt éve Madách-díjjal tüntetett ki. Az indoklásban úgy fogalmaztak, a művésztelep a hazai kortárs művészeti élet rangos eseménye, és emellett Nógrád megye egyik kulturális emblémája lett. Az elmúlt évek igazolták ezt az állítást, ahogyan fejlődött a művésztelep az utóbbi években. Érdemes a korábbi tematikus kiállítások közül néhány címet felidézni: Vásznak 2007, Tisztaszoba 2010, Hiánygeneráció 2014, Szeparált terek 2017. Beszélnél az idei Nyárikonyha-programról? Ebbe a sorrendbe a Nyárikonyha szervesen illeszkedik, szinte adta magát az egyébként is remek téma. Sokkal gazdagabb, minthogy egy-két művésztelep alatt fel lehessen dolgozni. (Ez igaz majdnem mindegyik korábbi témánkra is.) Elképesztő intim, már-már szakrális helyiségek ezek, talán még jobban azok, mint a tisztaszobák voltak. Minimalizált életterek, minden benne van, ami kell. Ezeket a tereket kapták meg a meghívott művészek mint alapanyag. �94 KÉPZŐMŰVÉSZET Milyen támogatásban részesül vagy részesült a művésztelep? Hogyan pályáztok? Folyamatosan keressük a lehetőségeket, a hazai és uniós művészeti és kulturális pályázatokat. Emellett önkormányzati támogatást is kapunk. Újabban pedig, több magán és céges pártfogónk lett, akiknek a segítségét nagyra értékeljük. A művésztelepek mindenhol a világon támogatásból működnek és mi sem vagyunk profitszerző gazdasági szervezet, nekünk is fontos a támogatás. A munkánk által viszont kivételes műalkotások jönnek létre, amelyek jelentős értéket képviselnek. Felhasználtad a tíz évvel ezelőtti tapasztalataidat, melyeket artist in residece-ként az egyiptomi Fayoum-i International Art Centrumban szereztél, és melynek eredményeként egy budapesti kiállításra is sor került az ott készült munkáidból. Igen, ezek a tapasztalatok jól jönnek. Mivel én is kapok meghívásokat, szerencsére több művésztelepi modellt láttam, amelyek főleg helyi sajátosságokat mutatnak, de sok mindenben egyeznek is. Lengyel, cseh, osztrák, német, román, olasz, kubai, amerikai és persze magyar szimpóziumok munkáját figyeltem meg. Sokuk nagyon hasonló módszerrel dolgozik, mint mi, s jó volt látni, hogy kik mire helyezik a hangsúlyt. �KÉPZŐMŰVÉSZET Cered térképe, amely a művésztelep keretében készült alkotások helyét jelöli 95 �96 KÉPZŐMŰVÉSZET Hogyan fogadtak a településen, melyek voltak azok a fordulópontok, melyek során a lakosság megértette, hogy a művésztelep létrehozásának sok előnye van, hogyan kezdtek bekapcsolódni, segíteni a munkátokat? Immár részesei vagytok a falu életének. Szépen lassan minden a helyére került. Mivel az itt élő embereknek nem a művészet volt a fókuszban, emiatt lassabban vált nyilvánvalóvá, hogy ez tulajdonképpen róluk is szól. Az eltelt 23 év alatt valamilyen viszonyt vagy véleményt kialakítottak velünk, ill. rólunk és a kortárs művészetről. Nem mondom, hogy mindenki teljesen tisztában van a működésünk minden részletével, de egyre többen várják a következő éveket, egyre többen nézik az alkotásokat s jönnek el a rendezvényeinkre. Ez a helyiek életében mindenképpen esemény. Magyarországi képzőművészek közül kik segítették a munkátokat, a megalapozást, a működtetést és kikre számítotok a továbbiakban is? Már az indulástól próbáltunk saját kútfőből építkezni, ami egyfelől nehezebb, és mindenképpen lassabb, mint egy meglevő modellt átvenni. Én viszont pont ebben látom az egyik legnagyobb erőnket, mert a saját utunkat jártuk be. Így volt időnk a részleteket kiérlelni. Természetesen ez segítségek nélkül nem ment volna, amiért hálásak vagyunk. Hogyan vált be a multikulturális szemlélet a művésztelep vonatkozásában? A meghívott külföldi művészek mennyire tudtak azonosulni a helyi viszonyokkal? Mivel a témáinkat a falu életéből vesszük, a falut dolgozzuk fel, arra is törekszünk, hogy minél szélesebb körből hívjunk meg résztevőket, számítva ezáltal teljesen eltérő alkotói válaszokra. Más kultúrájú ország művészeinek a visszajelzése nagyon tanulságos tud lenni. Az eddigi meghívottak 22 országból érkeztek, s nem volt még olyan, aki ne szeretett volna visszajönni újra. Milyen az itt dolgozó művészekkel való kapcsolattartás, milyen a visszatérők aránya, a művésztelep híre itthon és külföldön? Van egy nagy kapcsolatrendszerünk, címlistánk, amit használunk. Sok ajánlást is kapunk új résztvevőkre vonatkozóan, főleg a nálunk megfordult művészektől. Sikerült partnerkapcsolatot kiépíteni más hazai és külföldi művészeti szervezetekkel, akikkel évek óta együtt dolgozunk, artist in residence cserekapcsolatokban. Vannak művészek, akik évek óta visszajárnak hozzánk, már szinte alaptagnak számítanak és mi is számítunk rájuk. Ezt mindannyian jó érzéssel éljük meg. �KÉPZŐMŰVÉSZET 97 �98 KÉPZŐMŰVÉSZET Miként lehet a művésztelep hírnevét növelni, működésével megtartani Ceredet a kulturális térképen? Megmarad-e Cered, vagy elfogy a lakossága? Mivel számolsz az elkövetkező 10 évben? Foglalkoztatok a ceredi lakosság fogyásával egyik korábbi év témájaként. Látva, hogy több ingatlant megvásároltatok, melyekben művészeti munka folyik a jövőben, úgy gondolod, ez is hozzájárul ahhoz, hogy erőre kapjon a község és az elvándorlás, lakosságfogyás megálljon? Minden prognózis azt mondja, hogy az emberiség több mint 85%-a lesz városlakó a nem közeljövőben. A vidék elöregedése és elnéptelenedése globális probléma, nem csak Ceredet érinti. Tény, hogy a művésztelep működése és az ezáltal keltett pozitív folyamat bizonyos mértékig egyfajta ellenszert tud adni. Az általunk megvásárolt házak az ArtColony-Cered társuláshoz tartoznak, melyeket magánemberek tartanak fent művészeti célokra. Ez részünkről egy tudatos vállalás, mely már nem csak arról szól, hogy évenként több hétig művésztelep zajlik itt, hanem arról a társadalmi szerepvállalásról is, hogy a kortárs művészet bevonásával hogyan járulunk hozzá a falu életben tartásához. Tavaly például megnyílt a Kor-Társ-Táj-Ház, amely egy régi romos épület rehabilitációja és abszolút „offspaces” jelleget képvisel a kortárs művészeti kontextusban. Nagyon megkedveltük, egyre többen járnak oda a faluból is és hát minden munkát a falusiakkal közösen végeztünk ott. A művésztelep alatt nagyméretű, helyspecifikus installációk készülnek oda, melyet nagyszabású nyílt napi rendezvényünk keretén belül szoktunk bemutatni. Erre a rendezvényünkre több száz látogató jön el az ország minden pontjáról. Milyen célokat, ötleteket akartok megvalósítani 2019–2020-ban? Az évek során sok neves képzőművész és művészettörténész vett részt a minden évben megtartott úgynevezett nyílt napon, ezek során több ötlet és segítségnyújtási lehetőség is felvetődött a művésztelep további munkájának segítésére. Fel tudnál sorolni néhány nevet, kik fordultak meg Cereden és volt-e az ötleteknek foganatja, a felajánlott segítségnek eredménye, és mi várható még? Minden segítséget és ötletet szívesen fogadunk és tényleg sokat kaptunk ebből is, abból is. A legjobb az, amikor ezek az ötletek egymásra épülnek, nagyon sajátságosak lesznek és mindenki magáénak érzi. Nagyon nagy az érdeklődés a tematikus művésztelepeink iránt, amit artist in residence formában bonyolítunk. Szinte egész nyáron, összefűzve több hónapig tartó, tematikus szimpóziumok fogják váltani egymást a terveink szerint. Nekem fontos, hogy kialakult egy társaság, baráti kör, amely a művésztelep bázisát adja. Nemcsak az alapítók, hanem a később hozzánk csatla- �KÉPZŐMŰVÉSZET 99 kozó művészek, mecénások köre ez. Egy ekkora szerveződést nem lehet egy vagy két embernek csinálni. Itt komoly munkák vannak befektetve sok ember részéről. Mindenképpen örülök ennek, az egész ügyünk egyik legnagyobb erejének és támaszának ezt érzem. Hogyan készültök a művésztelep 25 éves jubileumára? A művésztelepről már megjelent két alapos és igényes album művészettörténészek közreműködésével az eddigi évek eredményeiről, kiállításairól. Tervezitek az újabb albumot, mondjuk a 25. éves jubileumra? Mindenképpen szeretnénk. Furcsa, de legalább annyira magunk miatt is. Ez ugyanis mindig egy nagyon alapos önelemzés is. Másrészt pedig nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lehető legtöbben megismerjék a munkánkat. Az eddigi kiadványok sok helyre eljutottak hazai és külföldi múzeumok, galériák, egyetemek és nagy könyvtárak gyűjteményébe a British Múzeumtól a zlini, wrocławi egyetem vagy a torontói és a Columbia Egyetemig. A meghívott külföldi művészek eddig is hírét vitték a művésztelepnek. De most léptéket fogtok váltani, bemutatkoztok Rómában, Wrocławban vándorkiállítás nyílik. Milyen lehetőséget látsz a nemzetközi megjelenésben? A jellegünkből eredően mi is nemzetközi esemény és műhely vagyunk. A nálunk készült alkotások nemzetközi megjelenítése és az ezek által lét- �100 KÉPZŐMŰVÉSZET rejött kapcsolatok, találkozások azért fontosak, mert más országokban is működnek ugyanazt a kérdéskört boncolgató tematikus művésztelepek. Egymástól sokat lehet tanulni, mert nem konkurencia vagyunk egymásnak, inkább partnerei vagy éppen hivatkozási pontjai. Emellett úgy gondolom, hogy a Cereden készült műalkotások megállják a helyüket más múzeumokban és kiállítóterekben is. A művésztelep szervezése, gondozása, kiállítások rendezése, művészetszervezés nem megy a művészeti munkád rovására? Ha magát a művésztelepet is egy alkotásként fogom fel, akkor nem – egyébként igen. Tényleg sok és sokrétegű a tennivaló, ami kívülről nem látszik, pedig így van. Eléggé maximalista és tervszerű vagyok és szeretném az adott időben mindig a legjobbat elérni, ez pedig időt vesz igénybe. Egyébként meg szeretném látni, hogy hová tud fejlődni egy európai orientációjú tematikus szimpózium Magyarországon. Hogy tud-e igazán professzionális lenni? Nem csak az alkotások minőségére gondolok. Inkább a teljes rendszerére, a finanszírozásra, a kommunikációra, az élettartamára, az elfogadottságára, a társadalmi hatására. A művésztelep forma és elnevezés múlt század előtti és ma már tartalmában is teljesen másról van szó. Jó lenne ennek a mai szemléletét és erejét láttatni az emberekkel, ami nem egyszerű. A művésztelep igazi értéke maga a művészszakma számára sem evidens és/vagy transzparens. Pedig viccesen mondva receptre kellene felírni mindenkinek a művésztelepeken és szimpóziumokon a részvételt. Magyarországon és Ausztriában is élsz. Ausztriában milyen a kapcsolatod az ott élő művészekkel? Mit jelent számodra a kétlaki élet? Hol vagy igazán otthon? A kétlakiság folyamatos mozgásban tart. Megvannak az előnyei. Én tisztáztam magamban a szülőföld és az otthon kérdését. Nyilván a szülőföld alapvető, de az otthonát megválasztja az ember. Nekem az otthonom ott van, ahol a családom. Mindkét országban barátok vannak, akikhez örömmel megyek vagy ők jönnek. Alapvetően emberi viszonyokról és értékekről van szó, amelyek nem határoktól függenek. Jövőre 50 éves leszel. Készülsz valamiféle összegző kiállításra (a REÖK-höz hasonlóval, 2013. március 23–2013. május 5.)? Képeiden hullámzik az ember, tapéta mögé rejtőzik. Marad az eddigi trended, vagy készülsz valamiféle meglepetéssel? Igen, vannak terveink a galériásokkal közösen a kiállításokra és projektekre. Készülőben van egy átfogó könyv is a papírmunkáimra vonatkozó- �KÉPZŐMŰVÉSZET 101 an. Hagyományosan ősszel sokat dolgozom a műtermemben, amire már nagyon várok a nyári utazások és művésztelepek után. Ha most lehetne egy kívánságod a művésztelep jövőjére vonatkozóan, mi lenne az? Nekem mindig sok kívánságom van, nem csak egy. Nem is tudom, melyiket lehetne előre sorolni, mind összefügg a másikkal. Olyan ez, mint a dominó. Talán inkább azt mondanám, hogy maradjon meg a jövőben is olyan őszintének, szabadnak, inspiratívnak és különlegesnek, mint amilyen eddig volt és most is az. �„a gép forog” 102 MADÁCSY PIROSKA „…Homályban ül, Mi egy világot rendít és teremt” A Tragédia időtlen időszerűsége Talán induljunk ki Hubay Miklós egyik alapgondolatából: „Minden aktualizálás nélkül mondhatjuk, úgy érezzük, mintha nekünk írta volna ezt a művet Madách Imre. Útmutatásul a mi szorongató álmainkban…” Mert Az ember tragédiája valóban rólunk szól. Madách jóslatai szüntelenül foglalkoztatnak bennünket. Minden-tudása megdöbbentő. Műveltségének gyökereit kereshetjük, de választ csak a mű szüntelen újraolvasásával kaphatunk. Tudjuk, iskoláit magánúton, majd a váci piaristáknál kezdte, s már 14 és fél éves korában a Pesti Egyetemen folytatta. Félig gyerek még, amikor 1837-ben bölcseleti, filozófiai, később jogi tanulmányokat hallgat. Leveleiből ugyan némi fény derül arra, hogy milyen tárgyakat tanult, pl. történelem, fizika, metafizika, tudományos elmélet, magyar vonatkozású szellemi alkotás stb., de sok mindent nem tudunk a részletekről. Számtalan tudományág érdekelte.1 Hangsúlyoznunk kell, hogy az 1830-as évektől kezdődően a magyar nevelésügy, az egyetem átalakulásának valamennyi problémája – Bécs tiltakozása ellenére – az ország nyilvánossága elé kerül. A Közoktatási Bizottság a felsőoktatás reformját sürgeti, a magasabb nemzeti művelődés érdekében. Mivelhogy az elme a szabad művészetek által művelődik, a „közoktatási intézetekben… tanítandók mindazok a tudományok, a melyek leginkább válhatnak bárkinek jövendő élete hasznára…”. Az elvont, felesleges „teóriák” helyett tehát az új természeti ismeretek, emberi és műszaki tudományok, mezőgazdasági képzés lenne szükséges – magyar nyelven. A latin megmaradhat a teológia területén. Bár a király valamennyi elképzelést elutasítja, s megtiltja, az egyetemen tanuló fiatal értelmiségiek egyesületekbe, önképzőkörökbe szerveződnek, s még nyitottabbak, még érdeklődőbbek lesznek minden új iránt. Bogát Pál, Gebhardt Ferenc (orvostudomány), Tittel Pál (csillagászat), Scheding 1 Andor Csaba–Gréczi-Zsoldos Enikő (szerk.) 2014. Madách Imre Majthényi Annának (Pest, 1839. jún. 17. előtt?). In: Madách Imre levelezése. Madách Imre művei VI. Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján–Szeged. 59. �„a gép forog” 103 Lajos (bölcsészet), Toldy Ferenc (orvos, bölcsészettudomány) és még sokan, más tudós tanárok az Akadémia tagjaiként is mindent megtesznek tanítványaik új szellemű kulturális és politikai neveléséért. És a háttérben Széchenyi István, Lónyai Gábor javaslatai: hozzunk létre Polytechnikumot vagy Műegyetemet – Gazda-képző Intézetet, iparoktatást. Bár meghiúsulnak, igazából fordulópontot jelentenek az 1840-es évek közepére. A hagyományos teológiai, katonai vagy jogi pályák iránti érdeklődést felváltja a reáltudományok elsajátítása iránti igény. 1844-ben hivatalossá válik végre a magyar nyelv, de az egyetemen még mindig korlátozzák. A Bölcsészeti Karon latin maradt a filozófia, a fizika, a matematika és a mérnöki tudományok nyelve. Ugyanakkor a pesti jogi karon már 1842-től magyarul oktatnak. Ez a kétnyelvű oktatás 1848-ig fennmaradt. Batthyány Lajos szerint: Magyarország egyetemi tudományosság tekintetében az elavultság fészke!2 Madách a barátjának, Lónyay Menyhértnek írt leveleiből is kiderül – csalódott egyetemi tanulmányaiban, melyek elméjét csak összezavarták. „Hon jövék, könyvhöz ültem, de betűk helyett sötét árulók tüntek fel szemeim előtt, kik nem tartják bűnnek le tépni azt mi embert emberré tesz. – Én tanulni mentem, de tsak azt tanultam, hogy bosszú itt kötelesség, v. betsület nélkül a nemélet. – Egy örvénybe vagyok melyben gondolatjaim az orcán ként zajlanak…”3 – írja 1840-ben, elhagyva Pestet. És mégis, az akadályok ellenére Madách Imre és barátai megtanulják, amire kíváncsiak. Hogyan? Önképzéssel, talán a korabeli most születő folyóiratokból. A Tudományos Gyűjtemény már 1817-től él, 1833-ban indul a Regélő Honművész, 1835-ben a Rajzolatok, 1837-ben az Athenaeum, 1840ben a Budapesti Szemle, 1844-ben a Pesti Divatlap, 1843-ban a Honderű és az Életképek, a Tudománytár, az Akadémia lapja 1834-től működik. A hírlapok és folyóiratok a literatúra szerves részeivé válnak, a polgári olvasó-közönség igénye: legyen a folyóirat ismerettár, „versenypálya az elméknek”. Irinyi József szerint a sajtó a legnagyobb politikai hatalom lehet: „hadserege a közvéleménynek; leghatalmasabb fegyvere a kornak, mert fejlesztője, terjesztője az eszméknek és véleményeknek…”4 A magyar felsőoktatás évszázadai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000. 55–64. Szögi László (szerk.) 1994. Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái. Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Bp. 34–36. 3 Madách Imre Lónyay Menyhértnek (19) (Pest, 1840. jan.-márc.?) In: Madách Imre levelezése i. m. 82. 4 Irinyi József 1845. A szépirodalom a politikai lapokban. In: Életképek II/7. 197–202. 2 �104 „a gép forog” Az Athenaeumban vagy a Tudománytárban középponti témaként szerepel az emberiség történetének, ideológiai fejlődésének, egyéni és nemzeti jellemeinek vizsgálata. Az Életképek ontja a francia szellemű, liberális politikai tartalmú cikkeket. Szabadság, egyenlőség, testvériség, az emberi jogokért való küzdelem jelszavai ott visszhangoznak Madách és barátai fogékony lelkében.5 Milyen érdekes olvasni és beszélni mindarról, ami egyébként tilos: a nagy francia forradalomról, a történetírókól: pl. Thiers-ről, Thierryről, Micheletről vagy éppen Lamartine-ról. Tudjuk, Bérczy Károly, Madách barátja lefordítja a L’Histoire des Girondins-t, még 1847-ben. Óriási hatással van az olvasókra Tocqueville: Demokrácia Amerikában című műve is, amelyet Fábián Gábor fordít magyarra 1838-ban. A polgárosodás egyik legfontosabb feladata a társadalmi osztályok különböző érdekeinek kiegyenlítése. A szocialista elveket valló liberálisokról tudósít a Tudománytár – Saint-Simonisták, Lerminier és Lammenais, akinek Paroles d’un croyant című művét különösen tiltják. Az Athenaeum 1841-ben Kazinczy Gábor fordításában ebből részleteket közöl. Ami tilos, annál érdekesebb a fiatal egyetemisták számára, hisznek abban, hogy eljött az európai népek tavaszkorszaka. Az irányeszmék közvetítése a „gondolkodó, művelt, felelősséget vállaló vezérköltők” feladata.6 Hit, lelkesedés, barátság. Ifjúság, szerelem, tervek, jövő. A Toldy-Schedel Ferenc, Vörösmarty Mihály és Bajza József által szerkesztett Athenaeumban rendkívül sok természettudománnyal, orvostudománnyal, filozófiával, a polgárosodó világ pozitív vagy negatív életjelenségeit szociológiai szinten vizsgáló cikkel találkozunk. Természetesen kulturális, irodalmi hírekkel is megismerkedik Madách, aki járatja az újságot. Ismeretszerzése tehát sokoldalúan biztosított, érdeklődési köre az évek folyamán csak bővül. Lírai próbálkozásai a romantika jegyében születnek, de érdekli a pozitivizmus, a spiritizmus, az evolucionizmus, a hegelianizmus, a hőhalál-elmélet, a szabadkőművesség – írja Andor Csaba.7 Könyvtára egyre gazdagabb, több nyelven, németül, franciául, latinul és görögül olvasott, minden érdekességet cédulákra jegyzetelt. Azonban nem mindent hitt el, vagy elhitt – s azután kételkedett. Lírai próbálkozások, versenyszellem a Lónyay-körben, Pesten. Lásd részletesen: in: Madácsy Piroska: Francia szellem a reformkorban. JGYTF Kiadó, Szeged, 1992. 9–28. 6 Thiers 1838. Társalkodó I. 13–14.; Thierry, Tudománytár, 1841. IX. 253–258.; Vasvári Pál 1847. Michelet. In: Életképek I. 19–20.; Lerminier 1835. Tudománytár V. 195.; Lukács Móricz 1843. Néhány szó a szocializmusról. In: Athenaeum I. 253–66.; Vasvári Pál 1848. Irányeszmék. In: Életképek 7., 17. sz. 193, 483. 7 Andor Csaba 2008. Madách-tanulmányok. Madách Irodalmi Társaság, Bp. 71–72. 5 �„a gép forog” 105 1841-től részvétel a megyei közéletben, Eötvös, Széchenyi eszméinek hatása, várakozás… „A világot meg lehet és meg kell változtatni.” De az események felgyorsulnak. 1848–1849, 1852–53. – „És most tél van és csend és hó és halál…” Mi lett a vágyakból, a tervekből? A világot meg lehet próbálni megismerni, de nem lehet megváltoztatni. Az embert igen. Talán ebből a felismerésből születik Az ember tragédiája, amely az emberiség történeti kiábrándulásait a kezdetektől a gondolkodó költő énvilágából vezeti le, ugyanakkor előrevetíti próféta-költőként a jövő századok vízióit. Tudományos-fantasztikus mű a Tragédia? Igen is, meg nem is. Mert mindaz, amit megjósolt, általunk is tapasztalva, megvalósult, vagy talán meg fog valósulni. Nézzük tehát a jövő időszembesítő képeit, történelem-filozófiai, szociális és morális, valamint metafizikai szinten. Az első emberpár bukása minden emberi bűnre, gyengeségre, befolyásolhatóságra utal. És arra, hogy a bűn mögött mindig ott van egy felbujtó, egy ördögi kerítő. Bár Madách álomba ringatja Ádámot, ami történik vele, az nem álom, hanem véres valóság. Csak idézzük fel Lucifer indító szavait: „Végzet, szabadság egymást üldözi S hiányzik az összhangzó értelem.” (I. szín, 10.)8 A teremtés sem tökéletes – „Az Eszme, az Erő, a Jóság! mivégre és miért hozta létre az Úr, ha: Az Élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás A fénynél árnyék, kétség és remény.” (Lucifer, I. szín, 11.) A tagadás Isten világát meg fogja dönteni. A jóslat bevált – az elmúlt és jelen évszázadai, és a mi világunk is bizonyították. Horváth János szerint a Tragédia nagyarányú koncepciója a középkori haláltánc-műfaj modern filozófiai költeménnyé való kozmikus kitágítása.9 Mi is a „halál-tánc”? A halál mindenkit elér, egy utolsó táncra kéri fel a gazdagot, a szegényt, a hatalmast és a rabszolgát. Az ember porszem csupán, vakon cselekszik, téved, elbukik, az egész emberiség járja útját, s már azt hiszi, elérte célját, míg eljön a vég és az egész leáll. Az idő múlása nem jelent semmit, hisz „egy nap egy század egyre megy, minden újrakezdődik és ismétlődik – A Madách-idézetek Az ember tragédiájának 1999-es kiadásából valók. Madách Imre: Az ember tragédiája I. Főszöveg, Madách Irodalmi Társaság, Szeged–Budapest, 1999. 9 Horváth János 1976. A magyar irodalom fejlődéstörténete. Akadémiai, Bp. 353. 8 �„a gép forog” 106 némi variációval.” A Tragédia indítása tehát egyértelmű jóslat: az emberiség a vesztébe rohan. Az alapvető emberi gyengeségek, a bennünk rejlő másik énünk okozza sokszor romlásunk: a nagyravágyás, a dicsőség, a hatalom vágya nem adhat boldogságot, mert milliók leigázásával és szenvedésével jár együtt. Az egyiptomi szín ezt szimbolizálja, de tudatunk már rögzíti Nagy Sándor, Szulejmán, Napóleon, Hitler, Sztálin – soroljam még – bukását. Az alapeszme – a „szabadság, egyenlőség, testvériség” – fenséges átka kezdettől fogva ott kísért. Tudnak-e élni a tömegek szabadságukkal? „mert minden ember uralomra vágy, Egy érzet az, s nem a testvériség. Mi a szabadság zászlajához űzi A nagy tömeget…”. (Lucifer, IV. szín, 35.) A „felséges” nép befolyásolható, manipulálható, lefizethető, hol ezt, hol amazt élteti, árulónak kiáltja ki, ki érte küzd, s urának, ki elárulja. Az igazi demokrácia nem létezik, a jogok feledtetik a kötelességeket, az egyenlőség nem boldogít, mert az egyén „koncért” tülekedik, s már meg is szűnik az egyenlőség. Végezzétek ki! Éljen a harc! Miltiadész és Athén a szimbólum, mely előkészíti a teljes romlást: a római birodalom bukását. De ismerős a kép? A morális fertő – a jólét orgiákhoz vezet; a csók édesebb, hogy egy kis vér ömlik – gyilkolás és bűnözés vágy; ölelkezés – mindenki mindenkivel, bár a méreg, a drog ott van az ajkakon. Bor, szerelem, „S a mámor, az édes mámor, Mint horpadt sírokat a nap, Létünk megaranyozza…” (Hippia, Róma, VI. szín, 61.) Madách szavaiban az élet mellett mindig ott a halál. Ki tagadná: így van ez napjainkban, a carpe diem elve érvényesül. Ám az alantas tánc és zene, a fesztiválok már émelyítenek, a szex tébolyult őrjöngéssé vált, betegség, dögvész pusztítja az emberiséget, háborúk egymás ellen, városok, nemzetek pusztulnak el. „Durva, idegen nép tiporja el arany vetésidet, Szétbomlik a rend, senki sem parancsol S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás Emelt fővel jár…” (VI. szín, 61.) És ez az új népvándorlás, ez a megállíthatatlan anarchia napjaink véres valósága. Péter apostol a hitnélküliségben, Isten elvesztésében keresi a nemzedékek elkorcsosulását, pusztulását. A szent szeretet még békét hozhat… Talán a kereszténység megszabadíthat, a testvériségben van a jövő! Saj- �„a gép forog” 107 nos, nemcsak a Tragédia hetedik, konstantinápolyi színe cáfolja e reményt. A keresztesek a szeretet tanát vitték Ázsiába. A lovagi erények: a tiszta becsület, Isten szent dicsérete, a nő védelme nevében gyilkoltak, raboltak, áldást hintettek és átok járt nyomukban. A szent tanokból őrültség és béklyó lett, eretnekek irtása, szörnyű vallásháborúk a keresztények között is, csupán egy „i” hiánya miatt. De falvak irtása, ártatlanok pusztítása kísérte a tatár, török hadakat, hódító hadjáratok Allah nevében. Honnan tudhatta Madách, hogy ennek soha nem lesz vége? „Vérünkből új csatárok születendnek, Az eszme él, s a láng, mely fellobog, Világot késő századokra vet.” (Az agg eretnek, Konstantinápoly, VII. szín, 72.). Hátborzongató! A 21. század pusztító véres háborúi az iszlám nevében keresztényeket irtanak, végeznek ki. Pedig csak egy Isten van, ki bennünk lakozik, ki hitet, reményt, szeretetet ébreszt, ám a bennünk bújó ördög Isten dicséretére újra és újra emberáldozatokat kíván. Megnyugvást már nem lelhetünk Isten-hitünkben. Hihetünk-e a tudomány új nagy felfedezéseinek, új gondolatainak világmegváltó erejében? Rang lesz-e a szellem, a tudás? A természet törvényeit elleshetjük, ám a nagyszerű egészet, a világmindenséget soha nem érthetjük meg. Áltudósok tömkelege vesz körül bennünket, ahogyan a teóriák megszületnek, nyomban meg is dőlnek. Meggyógyítunk száz betegséget, hogy ezer új pusztítson a világban, üzletté vált a tudomány is. Új tömegpusztító fegyvereket kérnek tőlünk a nagyhatalmak összefonódó érdekei. Sok elvont teória, néhány valóban hasznosítható felfedezés hódít: a számítástechnika, az informatika, gépek világa, mely uralja a földet. De ez is, mint minden, még egyszer összeomlik és nincs tovább… Kepler-Ádám álmodik, a szférák világáról, a nyugodt, békés kor tudományt értékelő eljöveteléről, ám álma szörnyű vízió lesz a francia forradalomról. Ím eljött – egyenlőség, testvériség, szabadság! – a szabadkőművesek világmegváltó napja. A nagy talizmán, a nagy eszme, a szabadság, az érte küzdő ifjak megmentik a hazát, az egyenlőséget hirdetők megdöntik a királyok és a papok uralmát. Az ész legyőzi a babonaságot, s testvérivé válik a világ. A nép győzni fog, de fegyverrel. Ám ezrek a guillotine alatt, a halál arat. A forradalmi mámorból vérözön lesz, gyanakvás ébred, s árulók, külső vagy belső ellenség, a nép szent törvénye már a gazok törvényévé válik, árulók helyett a szabadságharcosok fejei hullanak. A hatalom már nem boldogít – „a vér közt úgy gyötör az egyedüllét” – mondja Danton. Hol van már a Lamartine által megaranyozott francia forradalom imakönyve? Vérgőzbe fulladt forradalmak és újabb zsarnokok uralma jön évszázadokon keresztül. S milyen könnyű egy testvért, egy nép által szere- �108 „a gép forog” tett forradalmárt koholt vádak alapján elítélni: korrupcióért, rokonszenvért a másképp gondolkodókkal vagy hatalomra törésért. (Danton halála, a 13 aradi vértanú kivégzése, 1956 szörnyű megtorlása). Mi az tehát, mi boldogíthat? Mégis a tudomány? Tanítványaink tudása lelkesítő, de megismerhetjük-e egyszer, láthatjuk-e a nagyszerű egészet? Minél többet tanulunk, annál kevesebbet tudunk – ez Kepler keserű konklúziója. Talán a teóriák ismételgetése helyett a gyakorlat új világa teheti boldoggá az emberiséget. Ez a szabadversenyes kapitalizmus. De ízetlen tréfa ez is, torz sárdobálás, ahogy a londoni őrült vásári komédiában minden áruvá válik, minden eladó a hiúság vásárában. Olcsó bor, rossz zene, állat vagy ember így mulat: nyomor, koldusok, dúsak és rabszolgamunkások világa ez. Hol van hát a megálmodott közjólét? A gépek hatalma munkanélküliséget hozott, így a munkabér olcsóbb lett. A szabadversenyes kapitalizmusban nincs üzleti morál, a munkás „kutya” lett, dolgozzon csak éjjel-nappal, éhbérért, ne nősüljön, ne legyen hat gyermeke, a népességfogyás hasznos lehet még. Eladó az egész világ: az erény és a becsület, a törvény és az igazságszolgáltatás. A pénz az Isten, uralma előrevetíti árnyékát, a társadalom rohad és „buján tenyész a bűn”. Kutyák harca ez egy konc felett. „Én társaságot kívánok helyette Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt Közös erővel összeműködik, Minőt a tudomány eszmél magának…” (Ádám, London, XI. szín, 135.) S Ádám megkapja magának a londoni színben, amit kívánt – a tátongó sírt, melybe mind beleugranak ez emberi komédia szereplői. Igazi haláltánc vár hát az emberiségre a jövőben is: ezredévek után sem lesz kész a nagy mű. A haláltáncok folytatódnak, tömegsírok tátonganak, világháborúk pusztítanak. Háború helyett néha ördögi béke van, a felnégyelt népek békéje. De még nem szóltunk az egyik legfélelmetesebb jóslatról, a falanszterről. E szín antiutópikus sajátosságait elemzi – Szerb Antal után – Máté Zsuzsanna Madách-monográfiájában, s kiemeli az autonóm cselekedetek és személyiség eltűnését, a kreativitás és az önálló gondolkodás elvesztését, a hagyomány, a tradíció és a művészet értékeinek elvesztését; összességében a természetes és értelmes emberi élet szerepeinek hiányát.10 A 10 Máté Zsuzsanna 2013. A bölcselet átlényegülése esztétikummá – Középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével. Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 84–86. �„a gép forog” 109 falanszter szín antiutópiájában a kisszerű hon fogalma eltűnt, végre az egész Föld egy széles hazává lett. „Közcél felé társ most minden ember, S a csendesen folyó szép rend fölött, Tisztelve áll, örül a tudomány.” (Lucifer, XII. szín, 138.) Azonban a tudásvágy már nem szakhoz kötött, minek a matematika, kémia, fizika, minden csupán egy célt szolgál, az uniformizált közösség túlélését. Az állat- és növényvilág kipusztult, őslény lett a lóból vagy a kutyából, az oroszlánból, a tigrisből, kitömve vannak, múzeumban. Csak az maradt meg, ami hasznos, némi disznó és a birka, virágra sincs szükség, csak génkezelt kalászra. E mesterkélt világ, mely a költészetet elavulttá, a művészetet nevetségesnek, a tündérmeséket mérgezőnek tartja, ismerős számunkra. Valamikor úgy gondoltuk, a falanszter csupán az utópisztikus szocializmus karikatúrája, most már tudhatjuk, e félelmetes jóslatban megfogalmazza Madách, mi vár ránk, vagy máris miben élünk. Ez a 21. század ördögi tervben megvalósuló elidegenítő testvérisége. A gépek átveszik a munka dandárját, a munkás csak csavart csinál. Bezárták a bányákat, elfogyott a szén, a vas, az ásványi kincsek, kiszáradnak a folyók, sivataggá válnak a földek, az erdőket kiirtották, a fenyvesek élővilága lassan kipusztul, a megélhetésért küzdenek az embertömegek. S e közösségben, ezekben a szektákban az emberek elvesztették egyéniségüket, csupán számuk van, bár ők voltak a valaha volt világban a legkiválóbb emberek. Nem kell sem olvasnunk, sem írnunk, a számítógép mindent elvégez, mindent és mindenkit lehallgat és megbüntet, ha szükséges. Az információk áramlása oda-vissza, féligazságokat eredményez, az internet, a média a legnagyobb úr, a legnagyobb felforgató. Egyformára, törpére szűrheti az emberiséget a világunió, melyben nem szükségesek többé az emberi kapcsolatok: a szerelem, az anyaság, a család, a gyermek. Mi a világon nagy és nemes volt, eltűnt, aberrált nemi kapcsolat, korcs nemzedékek, melyek meg sem születnek – végül jön a lombikbébi, a génmódosítás, emberklónozás. Fogy a levegő, az éghajlatváltozások szörnyű viharokat, természeti pusztításokat okoznak, s félelem van a szívekben. „De már nekünk, a legvégső falatnál, Fukarkodnunk kell, általlátva rég, Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk. Négy ezredév után a nap kihűl, Növényeket nem szül többé a föld;” (Tudós, XII. szín, 146.) �„a gép forog” 110 Valóban, a túlélésért folyik a küzdelem? Ebben a mostani falanszterben sajnos megmaradtak a fegyverek és a pénz, sőt a legjobb üzletté váltak, a rend helyett anarchia van szinte mindenütt, vagy majd lesz: zűrzavar. S ha el fog tűnni a nap, az sokkal hamarabb bekövetkezik az atomháború következtében. Mi hát a megoldás? Hagyjuk el ezt a „nyomoru földet”, ahogyan Vörösmarty nevezi? Madách ezt is vizionálja: az űrben repülnek már, Ádám és Lucifer „e vaksötétben, őrjöngő röptükben”. De adhat-e boldogságot a menekülés, az idegen világ? A jól ismert tájat visszasírjuk, ez a föld volt egész világunk, ha elveszítjük, nem értünk és nem érzünk többé semmit. Vissza kell térnünk hát, csak földünkön, hazánkban lehetünk újra emberek, lehet újra értelme életünknek. „A cél voltaképp mi is? A cél megszünte a dicső csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” (Ádám, XIII. szín, 160.) A XIV. szín, az eszkimó szín azonban a legszörnyűbb jóslat: amit tönkretettünk, többé nem helyrehozható. A földön jégkorszak köszöntött be, az ember, ha van még, elbutult, állatként vegetál: „Könyörgök, hogy kevesb ember legyen, S több fóka.” (Az eszkimó, XIV. szín, 167.) Konklúzió: a Madách által előrevetített pusztulásnak, végromlásnak okai az emberi természetben rejlenek. Az erősebb a gyengébb kárára gazdagodik. Sokáig azt mondtuk, a pénz az isten, de napjainkra a pénz világát irányító szellemiség lett a mindenható. A pénz eszköz lett a hatalom kezében, és még veszélyesebb. A pénzügyi világ banki eszközökkel rivalizál, érdekháború folyik, ha kell – fegyverekkel! Van kiút? Nem tudhatjuk. Sorsunk és végzetünk tehát megíratott – hasztalan-e a harc ellene? Madách, bár jóslatai az ember „eszköz voltáról” és az emberiség, a Föld, bolygónk pusztulásáról szólnak, s a halál, az öngyilkosság utolsó felvonásáról, mégis ad egy reményt: az önismeret, az önkritika, a rossz felismerése és a jó keresése – „az érdekek mocskától távolabb” – még megállíthatja a romlást. „Karod erős – szíved emelkedett: Végetlen a tér, mely munkára hív.” (Az Úr, XV. szín, 174.) �SZEMLE 111 CSONGRÁDY BÉLA Megőrzött folklórkincs Agócs Gergely: Pál István mesél „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges.” – írta a közelmúltban elhunyt jeles erdélyi költő, a Kossuth-díjas Kányádi Sándor „Noé bárkája felé” című, egy 20. századi székely festőművész, Nagy Imre tiszteletére megfogalmazott versében. A fenti idézet alapgondolata – mintegy ösztönösen, belső meggyőződésből is – sarkallhatta hosszú – 1919-től 2015-ig tartó – életén át az utolsó palóc dudásként közismert és elismert tereskei pásztorembert, Pál Istvánt, akinek mesekincséből a közelmúltban jelentetett meg egy kötetnyit Agócs Gergely néprajzkutató, népzenész, a budapesti Hagyományok Háza tudományos munkatársa. A felvidéki származású szakember, a Magyar Televízió „Fölszállott a páva” című folklórvetélkedőjének állandó zsűritagja a közelmúltban éppen e könyve bemutatója kapcsán a Balassi Bálint Megyei Könyvtár vendégeként járt Salgótarjánban. Elmondta, hogy gyermekkora egy részét Füleken és környékén nagyszüleinél töltötte, és alig múlt tizenöt éves, amikor foglalkozni kezdett a népzenével. Később játszott a kassai Csámborgó Zenekarban, s volt a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes énekes, zenész szólistája is. Alapító tagként, a népzenei szekció vezetőjeként vett részt a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség munkájában. Egyetemi tanulmányai – amelyeket Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karának néprajz tanszékén folytatott – óta él Magyarországon. Szakdolgozatát a kilencvenes évek második felében Egy szürke meg egy hamuszín galamb – A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében címmel írta Pál Istvánról, akivel 1992. június 12-én este fél kilenckor ismerkedett meg Tereskén. Ezt az időpontot azért tudja ilyen pontosan viszszaidézni, mert számára sorsdöntőnek bizonyult. Az előző évben egy ba- �112 SZEMLE lassagyarmati március 15-i ünnepségen, illetve megyei folklórtalálkozón a környékbeli asszonyoktól hallott először a kétbodonyi születésű tereskei dudásról, furulyásról, akitől gyűjteni, tanulni szeretett volna dallamokat, nótákat, hangszertudást, játékstílust. Csakhogy az első beszélgetés, illetve a további találkozások során az is kiderült, hogy Pál István birtokában volt sok-sok egyéb ismeretnek – így például vőfélyes szövegeknek, kézműves vagy éppen gyógyászati, mágikus, misztikus tudnivalóknak, az állatok között alkalmazandó praktikáknak – is. S nem utolsósorban képes volt emlékezetből felidézni, elmondani számtalan népmesét. 1994-ben teljes joggal tüntették ki a Népművészet Mestere, 2005-ben a Magyar Kultúra lovagja címmel, s 2003-ban kapott Nógrád megyei Madách Imre-díjat is. Nem csoda, hogy ez a tudásban, ismeretben oly gazdag, karizmatikus megjelenésű, széles, pödrös bajuszos, ünnepi öltözékében „csurgóra” eresztett, gömbölyű tetejű, fácántoll-díszekkel ékesített zöld posztókalapot, fehér inget, rézpitykés mellényt, csizmanadrágot és puhaszárú csizmát, télen szabónál varratott, két sor gombbal ellátott bársonykabátot viselő bölcs parasztember olyannyira magával ragadta, felkeltette Agócs Gergely érdeklődését, hogy évekig tanulmányozta a Pál István által képviselt folklórkincset, szellemi örökséget. Huszonhárom esztendeig tartó ismeretségük, barátságuk – amely során videófelvételeken dokumentáltatott a dudálás, a furulyázás, a flótázás, megannyi lírai dal, ballada, monda, betyártörténet, apokrif ima, ráolvasás, egyházi népének, gyermekdal- és játék, tánclépés, valamint az ezermester hangszerkészítő gyakorlata. De megörökítésre kerültek a pásztorélet különféle, nemegyszer díszes kivitelű, Pál István által is készített eszközei (karikás ostor, bicskatok, juhászkampó, tarisznya) s ezek megformálásának módozatai is. A mesékről – mint Agócs Gergely könyve bevezetőjében is szól róla – eleinte csak hangfelvételek születtek, majd később a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamain, illetve egyéb alkalmakkor, a Pál Istvánnál tett látogatások alkalmával mozgóképen is sikerült azokat rögzíteni. A bevezető utánra került Agócs Gergely „Pál István hagyományos műveltségének keretei” című, húszoldalas, több fejezetre tagolt tanulmánya. Ebben a szerző elsőként a tájat vette szemügyre, minthogy a mesélő a Kétbodony, Szécsénke, Alsópetény, Nógrádsáp, Bánk, Pusztaszántó, Tereske falvak határolta 15-20 kilométeres körzetben élte le a számára adatott bő kilenc évtized döntő többségét. (A kilencvenhat évhez képest rövid ideig, szűk négy esztendeig második világháborús katonaként kénytelen-kelletlen megfordult a Délvidéken, sőt a Don és Donyec környékén is, a későbbiekben – miután megkapta útlevét – tizenhétszer jutott el Szlovákiá- �SZEMLE 113 ba, s ugyancsak töltött néhány napot a kárpátaljai Vereckén, Erdélyben, sőt Nyugat-Európában, Svájcban és repülővel Franciaországban is.) A társadalmi közeg alcímű részben Pál István élete színterének, a történelmi Nógrád megye délnyugati településcsoportjának változatos etnikai képét mutatja be Agócs Gergely, kiemelve a gyakorlatilag az 1940-es évek végéig létező pásztortársadalom jellegzetességeit. Ez azért is fontos, mert – mint a családról szóló alfejezetből megtudni – Pál István felmenői, szülei ebből a nehéz sorsú, szolgálóként, zsellérként, béresként számon tartott néprétegből – származtak. Az élettörténetet taglaló rész értelemszerűen elsősorban a személyes utalások miatt érdekes. Garai Ilonával 1939-ban kötött házasságából hat gyermek született, s az apa legnagyobb bánatára valamennyit el kellett temetnie. Két felnőtt fia 1991-ben és 93-ban hunyt el, de már 1983-ban eltávozott szeretett felesége is. Ezekben az években a szereplések, meghívások gyökeresen átrendezték az életvitelét, annál is inkább, mert személye, munkássága iránt 1992-től folyamatosnak és egyre növekvőnek volt tekinthető a szakmai szervezetek, intézmények és a média részéről megnyilvánult érdeklődés. Hangszerjátékáról, énekléséről, zenei hagyatékáról különböző műfajban – kotta, stúdiófelvétel, CD-lemez – készültek dokumentumok. Sok helyre – táborokba, versenyekre, óvodákba – hívták mesélni is. 2009ben, Benedek Elek születésének 150. évfordulója alkalmából a magyar közszolgálati televízió Kétbodonyban forgatott filmet a magyar népmese élő hagyományairól. Pál István egyik utolsó nyilvános szereplésére 2014 tavaszán a „Fölszállott a páva” televíziós népművészeti vetélkedő keretében került sor: az egyik elődöntő versenyen kívüli vendégprodukciójában énekelt két pásztordalt. 2015. március 2-án távozott az élők sorából, egy héttel azután, hogy a kétbodonyi művelődési házban tanítványai és tisztelői körében megünnepelték 96. születésnapját. Pál István folklórja címmel Agócs Gergely a népi műveltségelemek két nagy csoportját – egy „könnyű” és egy komoly” tartományát – különböztette meg, amelyek megosztva, egymástól eltérő értékítéletek mentén raktározódtak el, ugyanakkor az öntörvényű rendszerek összekapcsolódása is jelen volt Pál István tudatában, gondolkodásmódjában. Életében a folklórjelenségek – így a mese-, illetve történetmondás is – a különféle közösségi munkaalkalmak (fotó, tollfosztás, disznóölés stb.) kiegészítő vagy éppen a monotonitást oldó szórakoztató mozzanataiként kerültek terítékre. Egyéb – fentebb már említett – kézügyes munkálkodásait, gyógyító eljárásait, etnobotanikai ismereteit is figyelembe véve Agócs Gergely szerint elmondható, hogy „Pál István folklórjában a hagyományos �114 SZEMLE műveltség tudáselemeinek kivételes gazdagságát sikerült dokumentálnunk. Az így összegyűlt anyag tanulmányozása közben rá kellett döbbennünk, hogy a magyar pásztorok hagyományos kultúrája egyik legszemléletesebb példáját adhatja a tradicionális műveltség rendszerében kialakult, manapság oly gyakran emlegetett kulturális diverzitásnak”. Legközvetlenebbül természetesen a Pál István mesekincse című fejezet van kapcsolatban a könyv tartalmával. A könyv főszereplője – saját bevallása szerint – a meséket elsősorban szüleitől tanulta. Édesanyja inkább a királylányokról szóló, úgymond szerelmes meséket kedvelte és adta tovább, apja a vitézekről, természetfeletti erejű hősökről szóló tündérmeséket, illetve az úgynevezett „zsíros meséket”, azaz erotikus töltésű szövegeket szerette elmondani. A kötetben Mara és Jano címmel erre is találni példát (igazolván, hogy a mese egyáltalán nemcsak gyermekeknek szóló műfaj), mint ahogyan olvashatók tündértörténetek (Az eltáncolt cipők), tréfás (A fakereszt) és novellamesék (A királykisasszony három jegye) is. E kötet specialitása, hogy bizonyos mesék (így a Fehérlófia Mátyás, A szegénylegény meg az elátkozott ország vagy A betyárlegény) két változatban is helyet kaptak benne. Ennek az az oka, hogy az alapul szolgáló mozgóképfelvételek nem egy időben és nem egy helyen készültek. A 2008. november 13-án és 27-én Michna Sándor operatőr Ringhofer János tanár budaörsi házában egy búbos kemence előtt, gyűjtők jelenlétében rögzítette Pál István mesemondását. A fővárosban, a Budai Vigadó egyik előadótermében a pásztorkodás eszközeivel díszített asztalnál a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamának hallgatói előtt elhangzott mesék 2010 februárjában kerültek megörökítésre. Ez utóbbiak színesebbek, dinamikusabb hanghordozásúak, gazdagabbak szófordulatokban, kiszólásokban, mert a közönség jelenléte erre inspirálta a mesemondót. Így – Lajtha László népzenekutató találó megfogalmazásával élve – nemcsak az „ami”, de az „ahogyan” is megmaradt. Ugyanakkor a rögzített szövegek helyenként bizonytalanságokat, elszólásokat is tartalmaznak, Agócs Gergely azonban tudatosan a hitelesség szempontjait tartotta szem előtt, s igyekezett a tájnyelvi jellegzetességeket is érzékeltetni. Ez megnyilvánult a Pista bácsi bemutatkozása című – közvetlenül a mesék előtt helyet kapott – sajátos interjú-szituációban is, amely a következők szerint kezdődik: „Pál Istvánnak hínak engemet, 1919. február 25-én születtem Kétbodonyban. Bánkon legénkedtem. Úgy a meséket, mint a nótákat, úgy a hangszereknek a csinálását, mint a fúvását, mind a szülőknél szereztem meg. Meg aztán több és több, aki tudott, akitől én tanultam, és ők meg éntőlem tanultak.” Ugyancsak érdekes – más szempontból is – �SZEMLE 115 az a válasza, amelyet a meddig voltak juhai kérdésre adott: „Hát nékem nem soká vótak, csak kérem szépen, ’94-ig, ’92-ben rám talált Juhász Zoltán (népzenész, népzenekutató – Cs. B.), ha ösmerik, meg Agócs Görgöl, hogyha ráismernek, Agócs Gergelynek hívják. Ők találtak rám …betegen fogadtam őköt, bejöttek, és hogy csak egy nótát furullyázzak el, elég. És kértek, hogy menjek közéjük. Nem igen akartam odamenni. Úgy el voltam. Má’ meg volt a zsinór, má’ rendesen viaszolva, hogy oda fölakasztom magamat, a családom után. Győztek! Hála Istennek, áldja az Isten őket mind, még élnek. És ugyanannyi életet éljenek, mint én, és annyi egészségben mint én vagyok. Ők segítettek rajtam. Én még most is őbennük bízok, és még most is a fiatalság tartja bennem az életet. Mikor körül áll körülöttem az a sok fiatalság…” A kötet 135 oldalon 18 mesét tartalmaz. Zömük autentikus, népi fogantatású, de például a Jancsi és Juliska változata a német Grimm-fivéreknél is megtalálható, a Szurkos lány egyes motívumai pedig hajaznak a 17. századi francia író, Charles Perrault Hamupipőkéjére. Az utolsóként közzétett mű, a Hogyan lehet megtanulni dudálni után még egyszer, saját hangján is megszólal az eredeti személyiségű mesemondó: „Nyugodalmas jó éjszakát kívánok mindenkinek, erőt, egészséget és hosszú életet. Megköszönöm, hogy meghallgattak engemet, szépen is, amit valamit nem jól mondtam, bocsássanak meg. Köszönöm szépen a szívességüket!” Azonban Agócs Gergely itt még nem búcsúzik, hiszen közli a felhasznált szakirodalmat, majd – a könyv nagy értékeként – a CD és DVD-ROM audioés videomellékletek tartalmát. A Pál István meséllel kuriózumszerű, hiánypótló kiadvány született, amely méltó emléket állít egy olyan embernek, aki személyes tragédiái ellenére élete végéig megtartotta nemcsak sokoldalú talentumát, bölcsességét, de derűjét is. S ha valahol nagy értéknek, igazi kincsnek számít ez a kötet, akkor az Nógrád megye, a palóc tájhaza. De tágabb értelemben bizonyára beépül a magyar folklór-szakirodalomba és erősítheti a nemzeti identitástudatot is. (Hagyományok Háza, Budapest, 2017) �SZEMLE 116 BENE ZOLTÁN Megkeresni a mindent a semmiben Debreceni Boglárka: A belső tó Ha rákeresünk a legnagyobb internetes keresőprogrammal arra a szókapcsolatra, hogy belső tó, leginkább a Tihanyi-félszigeten fekvő Belső-tóról szóló oldalakra jutunk. A tihanyi Belső-tó egy vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában keletkezett, valaha páratlan állat- és növényvilággal bírt, ám a mintegy fél évszázaddal ezelőtt betelepített, zömében ázsiai eredetű halfajok az őshonos növényeket fölzabálták, aztán táplálék híján maguk is elpusztultak, a gazdag madárvilág erre áttelepedett a szintén a Tihanyi-félszigeten található, sekély vízű Külső-tóra. Az utóbbi években – szerencsére − nagy erőfeszítések árán sikerült regenerálni a tavat, amely manapság horgászparadicsomnak számít. Debreceni Boglárka A belső tó című regénye azonban nem a tihanyi Belső-tóról szól. Nem horgászregény és nem is ökoregény. Szimbolikus kapcsolatai mégis vannak a regénynek és a Tihanyi-félsziget állóvizének. Debreceni Boglárka új regénye a fülszöveget jegyző Mészáros Márton szerint „naturalisztikus lélektani regény, nevelődésregény, családregény és szociográfia egyben”, a szerző pedig lélektani gondolatregényként, lélektani naplóregényként határozza meg. Kicsit tehát olyan, mint a szereplőinek nem elhanyagolható hányada: a pontos kórisme nehezen vehető föl róla. A belső tó igen sok szereplőjéről vesznek föl ugyanis kórismét az orvosok, jelesül az ideggyógyászok, pszichiáterek, lévén a szereplők egy jelentős része páciens, pszichiátriai intézet lakója, pszichiátriai kezelések alanya és elszenvedője. Életének egy meghatározó időszakában páciens mindenekelőtt az egyes szám első személyű elbeszélő, egy salgótarjáni illetőségű nő, aki igyekszik saját maga összeállítani saját magának, saját magáról a lehető legpontosabb kórismét. Ennek érdekében sorra veszi az életét meghatározó eseményeket és személyeket. Az agresszív, alkoholista apától és az elnyomott, megalázott, a sorsába beletörődő, sem önmagát, sem gyermekét megvédeni nem tudó anyától a nagyszülőkön, szerelme- �SZEMLE 117 ken keresztül egészen a zárt osztályig. A téma követeli meg a naturalizmust, a téma kívánja a családregényt, a nevelődésregényt és a lélektani regényt, amiképpen a szociográfiát is. Mindazonáltal nemcsak naturalizmusba és realizmusba, hanem egyfajta sajátos, groteszk szürrealizmusba is lépten-nyomon belebotolhat az olvasó A belső tót forgatva. Itt van például Thomas, aki „a CIA-nak dolgozik, hatalmas vagyona van, több, mint négyszáz milliárd dollár, svéd, Rauol Wallenberg fia, de ezt csak az FBI tudja meg az orosz titkosszolgálat ügynökei”, vagy a Hittérítő, aki „kiszimatolja a bűnt”, de a nógrádi Supermannel is találkozhatunk a regény lapjain, aki a kisvárosban újságot árult és „ha megállított valakit, annak rögtön előhozakodott a világvégével.” És, persze, itt van Byron, a fűzfapoéta, a pszichiátria őslakója, egy szelíd, ártalmatlan figura, a kiszolgáltatottság állatorvosi lova. Megrendítő, szívszorító és nem egyszer gyomorforgató a pszichiátriai intézet leírása. Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regénye, vagy akár Milos Formannak a könyvből forgatott Oscar-díjas filmje is eszünkbe juthat A belső tót olvasva, de semmi egyébért, mint azon okból, hogy az efféle intézetek, legyenek a világ bármely táján is, úgy tűnik, módfelett hasonlatosak egymáshoz. S bár A belső tó nézőpontja határozottan és markánsan női nézőpont, amelyben a hősiesség alig jelenik meg, szemben az amerikai regénnyel, amely egyfajta lázadástörténet, McMurphy hősies és férfias küzdelmének eposza is, a láttatott jelenség azért nagyon is hasonló. A rendszerszintű működési elemek tekintetében a két intézet: a kelet-közép-európai és az észak-amerikai között alig van különbség. Úgy látszik, a zárt világokat nagyjából azonos törvényszerűségek alakítják és uralják. A páciensek itt is, ott is a kezelés tárgyai csupán, afféle munkadarabok; a személyzet nagy részét nem érzelmek vezérlik, amikor feléjük fordulnak, sokkal inkább a rutin és a protokoll. Ha pedig mégis érzelmek irányítják a személyzet valamely tagját, mikor foglalkozik egy-egy pácienssel, abban a legtöbb esetben nem sok köszönet van… A sárga házban sokan menekülnek a fantázia világába, s előbb-utóbb úgy belegabalyodnak saját fantazmagóriáikba, hogy soha többé nem szabadulhatnak a csapdából, amit önmaguknak állítottak, mert azt hitték, az lesz a menekülés útja. Az egyes szám első személyű elbeszélő ebben különbözik leginkább a többi pácienstől: nem a fantázia irányába menekül, hanem a valóság felé fordul, azt választja. A valósággal néz szembe, a valóságot dolgozza föl. Ebből a vállalkozásból születik a naturalisztikus lélektani regény, a nevelődésregény, a családregény és a szociográfia, így rajzolódik ki a lélektani gondolatregény: A belső tó. És amint a Tihanyifélszigeten található Belső-tónak sikerült regenerálnia önmagát, úgy A bel- �SZEMLE 118 ső tó főhőse is visszaküzdi magát az életbe. Hogy tovább lépve megkeresse a „mindent a semmiben.” (Budapest, FISZ, Hortus Conclusus 49., 2018) SZENTJÁNOSI CSABA Jóna Dávid: Jóféle csönd „Jóféle csönd”. Mi az, hogy jóféle csönd? Megint egy könyv, de ki olvas ma verseket? Jóna Dávid, költő? Örülök, sok sikert kívánok neki… de én nem értem a mai írásokat, érthetetlenek. Petőfi, Arany, na ők, igen, ők tudtak! (De sokszor halljuk ezt!) Drága barátom, te, aki könyvbarikádokba ütközöl a napi hajszában, és a sorokban is: csak lelked ostorát látod, kérlek, állj meg, van egy jó hírem számodra: nem kell olvasnod Dávid költeményeit. Nem arra valók (pedig erre is – arra is vallók) hogy elolvassuk, aztán eldobjuk őket. Ülj ide mellém, nézd meg, barátkozzál vele, vedd a kezedbe, jóféle csönd. Ez a könyv: jóféle csönd. Érted? Jóféle csönd, nem olyan, amilyet te ismersz, amit rád erőltetnek, amit kiszív belőled a munka, ami a nap leeresztése után marad, ez „Jóféle csönd… belefeledkezős. Az egykor gondosan összehajtogatott, eltett pillanataidban maradhatsz kicsit.” „Jóféle csönd… újragondolós, szokáspikellyei mögé látó csönd.” Ugye, hogy ez mennyire más, és igen, már a költő beszélt hozzád könyvközvetlenül, nem közvetetten, mint a gondolkozást kímélő játékok. Egy jó alkotó szóra bírja a világot, és Dávid ilyen mester. Megszólít téged is, megfogalmazza (hogy szebben mondjuk: a lapok forgószínpadán jelenetet rendez), amit csak érzel, amit csak látsz. Ez a kötet: kettőtök szövetsége, elárulom, egy kis titok, fűszer a mindennapokban. Ahogy írtam, nem olvasni kell, hanem lélegezni, táncolni vele, forgatni. Gyere, forgassuk, nyissuk ki valahol, milyen izgalmas játék: �SZEMLE 119 „szóba állt velünk az Isten… mintha habot ölelnék, úgy fogom arcod, csendem adnám, könnyed perceit a napnak, szép szirmaid is látom, nem csak az egész virágod, arcod fogom: csókot lehelek a habnak…” ne olvasd! Csak éld át, engedd, hogy bizseregjél, hogy szóba álljon agyaddal-szíveddel-érzékeiddel (lelked cserebogárszárnyaival a növekedés feszültsége) a vers, és akkor tényleg szóba állt velünk az Isten. Gondold végig az elmúlt évtizedeidet, mikor beszéltek veled így, Dávid, a költő, hogy Bella Istvánt idézzem: „világul beszél”. Ezt nem érteni kell, nem érezni, tudni kell. Tanít látni minket, hogy fáradt vagy, de jóóóó… olvasd csak, veled van: „voltál olyan fáradt, hogy a mindegy is mindeggyé vált, hogy az akaratod a valóságtól hámlott, s hogy bőrcafatként hullott le Rólad,” ez a költészet, barátom, ez, amiről nem beszélnek, amit nem tanítanak, amit nem látunk, de ott van mindenhol: a magyar nyelv kifejező ereje, csodája, a megbontott csönd szóajándéka, a lélek tolmácsa. Tudod, nem a verseket nem ismerjük, hanem saját magunkat nem… Mikor kétfelé nyitod a könyvet: ketté osztod a világot, és felelnek egymásnak is a sorok, látod, Dávid mindig szóba áll veled. Tudod, mit mond az irodalomról: „az irodalom: virágbolt és patika, közpark és játszótér egyben, nem is működik jól, a neoncsöves termekben.” Megszomjaztál? van egy dobozos kólám. „az igazi és a valódi, szorítsd össze nagyon, mozgasd a kezed, ha lefekszel a hóra, angyallá válsz… mi kell még? ja, egy dobozos kóla.” �SZEMLE 120 Drága barátom, elment az idő nagyon, ha a férfi 50, mint te: „már nyugodt erő, már nem támadó, inkább védelmező, tudja, hogy minek van ára, s minek értéke, már van mindenféle érzéke,” mennem kell. Köszönöm, hogy megálltál. Dávid, köszönjük, hogy megállítottad a világot egy verspercre. Ne köszönd, barátom, hogy elhoztam neked a „Jóféle csönd”-et, én is tanulok: „Beiratkozom a Világ-egyetemre, rajtam az éjszaka palást egy apró esély, hogy megértsem az Őskoppanást.” Így járunk mind, akik Jóna Dávid rulett-könyvére feltesszük a pontokat: mondatokat nyerünk! Ahogy barátomnak mondtam, ezek a költemények: a hétfogások rajtunk, szinte kibírhatatlan az az öröm, mikor vízcseppektől leszünk lúdbőrösek, mint a tengerpartok… „kimosta alólam a homokot a tenger, ott álltam, fürdőgatyában; kétségeiben elszánt ember, hozzám közel kihordhatatlan álmok papucsai a parton, lépni kellene, de csak az egyensúlyom tartom.” �SZEMLE 121 BERETI GÁBOR Magánvilág és tágasság Nyirán Ferenc: Apróságok kicsiny tárháza Ha a tanulás folyamatában az ismétlés a tudás anyja, akkor a nyelvanyagú művek létrehozása során a fogalmazás pontossága az esztétikai érték egyik elengedhetetlen feltétele. Nyirán Ferenc Apróságok kicsiny tárháza című kötetében a pontosság több válfajával, változatával is találkozhatunk. Mint ahogy az már a tartalomjegyzék felosztásából is kitűnik, szerzőnk kötetében gondosan, mértani pontossággal rendezte el könyve egymáshoz ikerhasonlatosságú ciklusait, mégpedig úgy, hogy mind a négy ciklus tizenkét verset tartalmazzon. Épp olyan gondossággal és pontossággal, ahogyan munkáinak többségében fogalmaz. E körülmény egyfelől költészetének ereje, hiszen példaadó, ahogy a narráció során a legördülő szövegek zárlatában a „csattanó” funkcióját bevonja az esztétikumképzés aktusába, másfelől azonban, mivel szerzőnk is az utómodernitás utáni beszédmód metaforaszegény változatának a művelője, ezért pontossága olykor „pontossággá” válva, az értelemképzés líraisága ellen hat. Merthogy így a szövegnek ez a fajta prózaivá mérséklése gyakran csupán a történés környezetének bemutatásában, leltárszerű ábrázolásában merül ki. Ahogy azt a reggeli című opus is példázza: „háromperces lágytojást főztem reggelire / a felforrt vízbe előbb kávéskanálnyi sót / szórtam, s csak utána tettem a két tojást / a vízbe közben főtt a teának való is / pirult az endékás grillezőben a félbevágott / zsemle” […] „nem / állítottam be a mobilomon az időzítést / inkább fejben számoltam erősen koncentrálva / mert volt hogy mégis korán vettem ki a tojásokat”. De hát miért is állnánk ellent az irónia csábításának, hiszen a verselés ilyen trendi, mondhatnám szimplifikáló változata a szöveg hasonlóan „trendi”, tudálékos elemzését kívánja meg: itt az önreferenciális modalitás pontos olvasati rögzítése érdekében felmerül egy megkerülhetetlen gasztro-esztétikai kérdés, amire a szöveg egyéb vonatkozásai sem derítenek fényt, vajh miért is �122 SZEMLE kell a lágytojás felforrt vizébe egy kávéskanálnyi sót szórni? Ami pedig a textus másodlagos, rejtett jelentéshordozó szféráját illeti, hogy folytassuk ironikus beszúrásunkat, felhívjuk az olvasó figyelmét az endékás grillező és a mobiltelefon közötti viszonyra. Hiszen nyilvánvaló az ezek közti huszonöt, harminc évnyi korkülönbség. Ami a grillező fitt, vagy legalábbis még működőképes állapotát tekintve egyértelműen az endékás grillező javára billenti a mérleget. Mint ahogy már utaltam is rá, gyakran él a „csattanó”, az értelemmódosító végszó kínálta lehetőséggel. De, ahogy a fiáról szóló alábbi két idézetből is láthatjuk, nem mindig azonos hatásfokkal. „reggel ha a fürdőszoba / foglalt volt szüleim / hálóján át jutottam el / a vécére – nem szerettem / a szellőztetés előtti / elhasznált levegőt / az öregszagot […] most hússzal vagyok / több mint ők akkor / a fiam tizenhat / / nagyon rendes tisztelettudó … reggel amikor / bejött a szobámba / s zoknit boxeralsót vett elő […] összesöpörte az eltört poharat / feltörölte a kiömlött / sört megigazította a könyvespolcot / visszarakta a lesodort / könyveket vajon / érezte-e a becsukott / spaletták mögött / azt a szagot” (Reggeli kérdés). Itt még csak hatásos, másutt ugyanez a technika minden bizonynyal a jelentésképzés súlyából adódóan pedig már telitalálatként hat. „tapintatos fiatalember volt / miután átadta a szertartáshoz / járó papírokat visszavonult hogy / magunkra maradhassunk pár / percre de nem tudtunk mit / kezdeni az időnkkel […] mert mit is tehet ilyenkor / az ember egy márvány- / tartállyal a kezében csak / álltunk zavartan most / forduljak oda a fiamhoz / adjam át neki a tárgyat vajon tíz / évesen felfogja-e a gyorsan / jött változást hogy tessék / itt van édesanyád.” (28). Bizonyára az ábrázolási módok változatossá tétele érdekében néhány opus erejéig a roncsolt szöveg technikájával is él. „már nem lenni beléd én szerelmes / már nem kelni álomból véled én / vanni vége idő mi gyötrelmes / már nem szívat engem te vélemény” (basszus! ). Vagy: „Ma megint érni össze kék szemünk / Tekintet nem simogatni lágyan / Magunkban mondani ki mit nem merünk / Meg persze képzelni úgy el az ágyban” (Ma megint). Ez kétségtelenül a kötet egyik színfoltja, hiszen a lehetőség, a szövegalakítás ilyetén módja akár a sziporkázóan szellemes kivitelezésére is alkalmat ad, még akkor is, ha esetünkben az ötlet nyelvi kibontása a szófordulatok kellő variabilitásának hiánya miatt, úgy érzem, némileg el is marad a benne rejlő távlatoktól. Pedig az elmúlt évtizedekben a posztmodern líra, élve az irónia eszközével, épp ezen a téren bizonyult a legtermékenyebbnek. Elég, ha csak Parti Nagy Lajos munkásságára emlékeztetek. A címadó ciklus az egy- vagy a hosszúmondatos versek ciklusa. A csupán számokkal jelölt, ám a sorrendiséget nem követő verscímekből arra �SZEMLE 123 következtethetünk, hogy az itt olvasható anyag egy bővebb gyűjteményből származhat. A hosszúmondatos technikának gazdag hagyománya van irodalmunkban. Ebben a körben az elődök egyik kétségtelenül legkiemelkedőbb alakjaként Juhász Ferencet tartjuk számon, de ha a magyar líra mai, prózába hajló változatára gondolunk, ami nyilván közelebb áll szerzőnk éthoszához, akkor akár Esterházy Péterre is emlékeztethetünk. Ezúttal Nyirán Ferenc csatlakozik a klubhoz. Szerzőnk töredékes vagy zárványjellegű opusai, de még a hagyományos formákat követők többsége is, a narráció tömbszerű alakzatait követik, s történeteinek tér- és idősík-változásai rendre az egyszerűsítő, a szubjektumhoz kötő sémákat reprodukálják. Ritkán jutnak el az asszociatív jellegű jelentésképzés látomásosságáig. Pedig Nyirán Ferencet adottságai és tehetsége többre predesztinálják, semhogy csupán trendszövegek szerzője legyen. Bizonyság erre kötetének témagazdag s nyelvében is sokszínű első ciklusa. Itt ablakot nyit a szerelmi hányattatásain túli, az én és a másik viszonyhálózatának horizontját meghaladó élettörténetére, arra, hogy korát tekintve ő a ’68-as nemzedék tagja, akinek a szocializációja az akkori eseményekhez kötődik, s akinek világlátása az akkori lázadások élményéből táplálkozik. Kilép a magánvilág kamarajellegű tárházából, s mer és képes a tágasság stiláris magasságába emelkedni. Ahogy ezt az alábbi, csokornyi idézet is mutatja: „eltűnt nyarak, nevetések, korsók csilingelése / száll felém az alkonyati levegőben / és zeneszót sodor a vízszagú szél: / «my sweet Lady Jane, when I see you again …» / aztán feldübörög A tizenkilencedik idegösszeroppanás” (Nyár, nosztalgia). „Pier Paolo Pasolini a párizsi / Opera előcsarnokában” […] „talán épp akkor álltam sorba / a Filmmúzeum előtt, hogy másodszor is / megnézzem a Teorémát” […] „jó volt róla beszélgetni a Zöld Hordóban, / ahonnan rendszerint a Berda kocsmába / vonultunk át némi zsíros kenyérre és / pár korsó sörre, s ha szerencsénk volt, / Ladányit is ott találtuk”. (Utolsó tantétel). Itt jegyzem meg, hogy a múlt század hetvenes éveiben kezdődő, a modernitás felbomlását és az új, a globalizálódó, s immár a nyolcvanas években definiálhatóan is globális világállapotot eredményező folyamat a kultúra területén egyértelműen a modernitáshoz kötődő művészi prezentáció tagadásából nyeri, nyerte dinamizmusát. Ahogy az a fenti idézetekből is kiérződött. A posztmodern ebben a tekintetben a globalizáció marketingigényének megfelelő azon összefoglaló irányzat, amely az egyénitől a közösségi tudatformálásra törekvésig az „ellenállás” értelmében vett ismerethordozó médiumként hatja át a kultúra legkülönbözőbb területeit. Ám az „ellenállás” érzületének marketingigényeket szolgáló volta magára a �SZEMLE 124 posztmodern törekvésekre vet árnyat. Az ebben rejlő ellentmondás azonban mind az alkotók, mind a befogadók számára gyakran rejtve marad(t). Szerzőnk első ciklusbéli verseit épp az teszi érdekessé, hogy rendre meghaladják a manapság oly divatos, egyneműsítő sémákat. Amiket később persze maga is átvesz. Ezért érzem úgy, hogy mint költészetének valódi tétje, Nyirán Ferenc számára az elkövetkezőkben mintegy megoldandó feladatként adódik majd személyes emlékezethagyományának újragondolása és poézisbéli újraértékelése. (Műút Kiadó, Miskolc, 2016) Ispán Tibor: Sárkánycsikós 1. �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) író, művészeti író. Kolozsváron szerzett bölcsészdiplomát, a müncheni egyetem pszichológia szakán diplomázott. 1992 óta él Budapesten. Prózát és kortárs képzőművészetről szóló esszéket publikál. 2015-ben látott napvilágot Kötött pálya című novelláskötete (Parnasszus Kiadó). BAJCZÁRNÉ GYENES ERZSÉBET (1971, Salgótarján) tanár, irodalomtörténész, tánc- és drámapedagógus. Magyar-összehasonlító irodalomtörténet-török szakon végzett az ELTE-n. A Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban tanít 1996 óta. BAKOS GÁBOR (1981, Salgótarján) film- és művészettörténész. Kutatási területei: Gaál István életműve; film és képzőművészet interdiszciplináris kapcsolata a magyar művészetben; modernizmus-posztmodern kapcsolata a magyar filmtörténetben. Jelentős folyóiratokban és tanulmánykötetekben jelennek meg filmekkel kapcsolatos írásai. BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író. A Madách Irodalmi Társaság elnöke, a Szeged folyóirat főszerkesztője, a Magyar Írószövetség Csongrád Megyei Írócsoportjának elnöke. Jelentősebb díjai: Fehér Klára irodalmi díj (2006), Teleki Pál Érdemérem (2013), Kölcsey-érem (2014). Tanulmánykötete, több novelláskönyve és regénye jelent meg. BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. Évtizedekig könyv- tárosként dolgozott. Szerepelt antológiákban, novellás- és verseskötete jelent meg. A Magyar Írószövetség tagja. BIRÓ ERIKA (1987, Békéscsaba) sokszorosító grafikus, rajz- és angoltanár. Jelenleg Budapesten él. Folyóiratokban, antológiákban közlik írásait. Csendkirály című önálló kötete 2011-ben jelent meg. Az Országos Mécs László Irodalmi Társaság pályázatán 2016-ban 1. helyezést ért el. BÓDI TÓTH ELEMÉR (1940, Vasszilvágy) Madách-, Magyar Lajos- és Pro Arte-díjas költő, újságíró. 1963 végén került Salgótarjánba a megyei napilap szerkesztőségébe, ahol 2009-ig dolgozott kulturális újságíróként, rovatvezetőként, szerkesztőként. Első versét 1956-ban publikálta, négy líra- és két prózakötete látott napvilágot. Munkásságáról számos publikáció jelent meg. A Dukay Nagy Ádám által készített interjút a Palócföld a 2003/3. számában tette közzé. BOZÓ GYULA, DR. (1937, Bocsárlapujtő) nyugalmazott magyar-történelem szakos tanár. Salgótarjánban él. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület tagja. Publikációi (könyvei, cikkei) többnyire helytörténeti munkák (témái: a mai Karancslapujtő, a Madách Imre Gimnázium története, Mocsáry Antal, Ravasz István, Gerelyes Endre élete, munkássága). CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig �volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. DÖME BARBARA (1973, Debrecen) író, újságíró, szerkesztő. Budapesten él. Novelláit számos folyóirat és antológia közli. Eddig négy önálló kötete jelent meg, szépirodalmi és riportkötetek. Újságírói munkáját 2011-ben Magyar Toleranciadíjjal ismerték el. A Magyar Újságírók Szövetségének tagja. ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) író. Tanárnak, népművelőnek jött a debreceni egyetemről Salgótarjánba. A Palócföld, a Napjaink, a Népszava, a Valóság, a Kapu közölte legfontosabb írásait. Játékfilmet, mesejátékot írt a televíziónak. A Párkányjárás című kötete után Nagyoroszi, Messze kéklik a Duna címmel jelentek meg könyvei. Madách-díjas. Romakutatóként Eötvös-életműdíjjal tüntették ki. KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. KIS DOMOKOS DÁNIEL, DR. (1968, Budapest) történész. Kutatási területe: a Rákóczi-szabadságharc, bujdosás, naplók, naplóírók, a 18–19. századi magyar történelem, a pestis története, zenetörténet, protestáns egyháztörténet. 2010-től a Magyar Református Presbiteri Szövetség, a Presbiter lapjának szerkesztőségi tagja. LANGSTADLER KÁLMÁN (1991, Budapest) mérnök. Versei internetes lapokban jelentek meg (Art'húr, LiteraTúra). MADÁCSY PIROSKA, DR. (1942, Szeged) magyar-francia szakos középiskolai tanár, tanszékvezető főiskolai tanár, irodalomtörténész. Fő kutatási területe a 19. és 20. század eleji magyar-francia irodalmi és kulturális kapcsolatok. Eddig több mint 90 tanulmánya, és 6 önálló könyve jelent meg magyar és francia nyelven. Tudományos és szakmai-közéleti tevékenységének elismeréséül több díja mellett Miniszteri Dicséretben részesült. ORAVECZ PÉTER (1977, Budapest) költő, műfordító, újságíró, gitárművész, zeneszerző, a Szabad Gondolat folyóirat felelős szerkesztője. Könyvkötő és könyvkereskedő képesítést szerzett, majd magyar szakon végzett az ELTE-n. Szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott a Magyar Rádió művészeti főszerkesztőségében. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmiszellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. A Károli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba. 16 verseskötete, 4 prózakötete, 2 gyermekkönyve, 12 tudományos kötete és 6 műfordításkötete jelent meg, ezen kívül számos bel- és külföldi antológia és folyóirat szereplője. Több külföldi egyetem vendégtanára volt. Főbb dí- �jai: a Magyar Rádió Nívódíja (2005), a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életműdíja (2014). SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. Írásait napi-, hetilapok, irodalmi folyóiratok közlik. Eddig 13 önálló kötete jelent meg. A 2018. évi könyvhéten két új kötetét vehették kézbe az olvasók (Saitos Lajos legszebb versei; A tizenegyedik parancsolat). SARLÓ BÉLA ANDOR (1947, Baglyasalja) üzemmérnök, közgazdász, Salgótarján Pro Urbe-díjasa. Több városi alapítvány, civil szervezet kezdeményezője. A 2010-ben megalakított Öblösüveggyártás Hagyományápoló Egyesület elnöke. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. Több Nógrád megyei napilap főszerkesztője volt. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. Írásai többnyire a kommunista diktatúra számkivetettjeinek sorsáról szólnak. Díjai: Bátonyterenyéért Díj (2001), Salgótarjánért emlékérem (2007), Nógrád Megyéért Díj (2018). SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. Eddig két önálló verseskötete látott napvilágot (Vers a versben, 2003; A falu bolondja, 2018). Folyóiratokban publikál. A Rákoske- resztúri Református Gyülekezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. ZENTAI LÁSZLÓ, DR. (1950, Sopron) költő, író, a Soproni Füzetek főszerkesztője, nyugalmazott kormányzati főtisztviselő, a Parlament Népjóléti Kabinetjének főtanácsadója, nyugdíjszakértő. 2010 és 2016 között a Parlament Nyugdíjbiztosítási Ellenőrzési Testületének tagja. 1968 óta publikál szépirodalmi írásokat és szakmai cikkeket, tanulmányokat. Legutóbbi kötete: Fel a hatodikra (2018). ZSEBŐK CSABA (1974, Budapest) történész. Kelet-európai történelem szakterületen doktori címet szerzett. A WSUF-en tanszékvezető docens, az MTA–BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyes Bizottság tagja, a NEB külsős kutatója. Versei napvilágot láttak hazai, határon túli és nyugati magyar folyóiratokban, illetve antológiában, évkönyvben. Kötetei: Sejtjeidben élnék (2011), Végtelenjeinken hajózunk (2017). Képzőművészet: ISPÁN TIBOR (1956, Salgótarján) rajztanár, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán diplomázott. Munkahelye a SÁI Beszterce-lakótelepi Tagiskolája. Ismereteit alkotótáborokban bővítette, elvégezte a Magyar Hagyomány Műhely szabad-iskolát. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak, csoportos és egyéni kiállítások résztvevője. �Lapszámunk borítóján és belső oldalain Ispán Tibor alkotásai láthatók. A borító a Jurtahegy című festménye felhasználásával készült. A belső borítóoldalak közül az elsőn a Fényviselő, a hátsó belső borítóoldalon a Hagyaték című képét közöljük. A Fürjesi Csabával készült interjút a 23. Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep alkotásai illusztrálják. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA SKUCZI NÁNDOR, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Borítótervező: RÁDULY CSABA Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ed766aaca4fbf3869fbc11fb425707dd.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2018 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2018/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2018 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b7a0c04a6771be6d22f2f8477b10f7b4.pdf c483731de2572585a65f152a072265f8 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK Nógrádikum-díj 3 SZÉPIRODALOM Ádám Tamás: Négy nap Munkanap Repceasszony Keszegek Frideczky Katalin: Szövetségesek Verspárbeszéd Szokolay Zoltán: Ne itt keresd Jóna Dávid: Ne feszegesd Lukáts János: A császár vadászni ment… F. Nagy Gábor: Ez a hajnal… Elsötétült… Éjszaka Suhai Pál: Menekültek Egy műfordítás-töredékre Testamentum Lukáts János: A bánki tónál A gesztenye A sárkány és György lovag 8 9 10 15 15 15 37 37 38 67 68 68 EMLÉKEZÉS Szabó Pál: Egy királyi évszám nyomában – Hunyadi Mátyás életkoráról 16 KÉPZŐMŰVÉSZET Iványi Ödön emlékezete 26 1956 Sulyok László: Az egyetemista nemzetőr (2. rész) – Interjú Dr. Kúti Istvánnal 39 HELYTÖRTÉNET Puntigán József: Gácsi barangolások Nagy Imre: Egy közjogi vita a reformkor hajnalán 56 69 KÖZÉLET Gondolatok Nógrád megye gazdaságáról és társadalmáról Kalocsai Péter: Mit csinálunk rosszul...? – Nógrád megye gazdasági teljesítménye a XX–XXI. század fordulóján 4 4 5 5 6 78 78 �Nagy László: Nógrád a népességcsökkenés és az elvándorlás fogságában Baráthi Ottó: Nógrád megye gazdaságának és társadalmának sajátos jegyei, állandó jellemzői az elmúlt évtizedekben 81 85 SZEMLE Miklós Péter: Misztériumvallomások – Kalandozások Németh Péter Mikolával 89 Csongrády Béla: „Tisztelőd s barátod” – Arany János levelezése Madách Imrével 93 Szigeti Jenő: Legszebb versek – a Felvidékről 97 Petrőczi Éva: Az „Édes anyaföldem!” fonákja – Tamás Kincső: Módos asszony üres kézzel 100 Bakonyi István: Éva Csodaországban – Petrőczi Éva: Évamesék szépiában 102 Kádek István: Ezerarcú vasút – Vasút–Történet–Írás 105 �A Palócföld című kulturális, irodalmi-művészeti-közéleti folyóiratot 1954-ben alapította a Hazafias Népfront, valamint a Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete. A 64 éve folyamatosan megjelenő lap – alapításától kezdve – Nógrád meghatározó periodikája. A mindenkori szerkesztőség értékmegőrző, értékteremtő, tehetséggondozó tevékenysége Nógrád szellemi örökségének egyik meghatározó elemét jelenti. A helyi értelmiség egyetlen – méltó színvonalú, a közízlést formáló, országos ismertségű – fóruma, egyúttal helytörténeti kordokumentum. Jellegéből fakadóan elsősorban irodalmi műhely, amelyhez számos – azóta ismertté vált – szerző neve kötődik. Gondozója a Palócföld Könyvek című sorozatnak. A kiadott könyvek szerzői többségében Nógrád megyéhez kötődnek. A folyóirat alapító és fenntartó jogait 1989-től Nógrád Megye Önkormányzata, 2013-tól Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata gyakorolja. A Palócföld című folyóiratnak különös értéket ad, hogy átvészelte az elmúlt évtizedek viharait, miközben számos – hasonló kvalitású – vidéki folyóirat szűnt meg és veszítette el értékőrző funkcióját. A Palócföld című folyóirat Nógrád megye szellemi örökségének kiemelkedően fontos eleme. A Nógrád Megyei Értéktár Bizottság a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratot beválasztotta a Nógrád Megyei Értéktárba, azaz „Nógrádikummá” vált. �SZÉPIRODALOM 4 ÁDÁM TAMÁS Négy nap Mariannának Jéggel szorított cölöpöket kerülget a folyó, engem is kerülget. Ha letérdelek eléd, kavicsokat ér térdem, számban megmelegszik a fagyos víz, lenyelem. Vastagszik a hab a móló lábainál, átölel a kockás hasú Duna. Hajóval küldöd sóhajod. Uszadék-fa búsul a töltésen. Felriadnak a sziget lázas csalánhordái. Tüzes cappuccino füstöl a távoli hegyeken. Szökik néhány parthoz kötött vasdaru. A negyedik napon leltározunk, leolvasom homlokod vonalkódját. Kicsit elmegyünk, velünk úszik a sziget. Munkanap A teraszon kávézaccot söpör az ősz, pedig bemondta a rádió, hogy tavasz köszönt rám. Sokáig fehér marad a monitor, kopogással próbálkozom, de beragad pár makacs billentyű. Az égen rajokban szállnak a fekete betűk, megriadnak, nem tartják a sortávot. Kávét iszom, pislákol az este. Kinyomtatok egy csonka holdat, kikapcsolom a gépet. �SZÉPIRODALOM 5 ÁDÁM TAMÁS Repceasszony Mariannának Érett asszony sétál a völgyben, átveszi ritmusát a domb. Hajában tüskefésűt cserél az alkony, kivárásra játszik, mintha ultizna vagy pókerezne. Lapot húz, úgy jön, mintha menne. Még nem dönthető el: repce vagy csak utánzat a foltos szőnyeg sajgó derekunk alatt. Szél fektet idomíthatatlan bokrokat, korbács fröccsent ránk sarat, így leszünk tisztátalanok. Néha mintha messze lennénk, pedig fűszál sem fér közénk. Lüktet a beszántott repceföld, olajos kezem megpihen combodon. Keszegek Keszegek úszkálnak abban a horpadt lavórban, amelyben vízhiány idején melledet mostad. Az elhagyott pikkelyekkel fizetek a dohányboltban. Azok a keszegek olyan laposak voltak, mintha átment volna rajtuk a sárga úthenger. Fogtuk a halak üzeneteit. Némák maradtunk. �SZÉPIRODALOM 6 FRIDECZKY KATALIN Szövetségesek Kriszta megpróbálta rávenni Milánt, hogy szoktassa le a feleségét az apró ajándékok küldözgetéséről. Végtére is ő a férj szeretője, ízlése ellen való, hogy elfogadja. A feleség viszont végtelenül hálás Krisztának, amiért az kirángatta férjét a depresszióból. A hosszú alkotói válság után Milán most újra fest, méghozzá nagy kedvvel, és jó az, amit csinál. Eddig nem csinált semmit, azt is rosszul, ha mégis. Az asszony nem tudja, vagy nem hajlandó tudomást venni arról, hogy férje és Kriszta szeretők. Az ajándékokat ezért küldi. Ártatlanul, jóhiszeműen, hálából. Milán kínosan feszeng a két nő között. Kezében az ajándék. Átadja, ne adja? Eleinte átadta, de Kriszta tiltakozása után már nem olyan biztos benne, hogy ezt kell tennie. Az ajándékokat bizonytalan ideig parkoltatja a hátizsákjában, majd bedobja az első kukába. – Mért nem hívjuk meg Krisztát soha? – kérdezi a feleség. Általában nagy a jövés-menés náluk, a barátok, ismerősök, modellek, kritikusok, rajongók rajokban lepik el a házukat. Kriszta sosincs köztük. Tendenciózusan. Ebből már sok mindent sejteni lehetne, de az asszony nem alapoz sejtésekre. Ő biztosra megy. Biztos az, amiről ő nem tud. A többi nem érdekli. Milán és a felesége, Isten tudja, mióta élnek együtt, nem tartják számon. Együtt vannak és kész, nincs ezen mit gondolkodni. A kapcsolatuk folyik, mint víz a csapból. Megnyitod, elzárod, igény szerint. Milán és Kriszta, a festő modellje az ágyon hevernek. Meleg van, nincs rajtuk takaró. Meztelenek. Túl vannak a szeretkezésen éppen. Hűsölnek, szellőztetik magukat, közben koktélt kortyolgatnak, cigarettáznak. A nyitott erkélyajtón meglibben a függöny. Csöng a telefon. Milán érte nyúl. A felesége az. Kriszta csöndben van, amíg beszélgetnek. Milán váratlanul átnyújtja neki a készüléket. Kriszta felhúzott szemöldökére vállrándítás a válasz. Kriszta képzeletében lezajlik a nagy leszámolás. Az asszony tetemre hívja, s neki nincs válasza rá. �SZÉPIRODALOM 7 – Kriszta? Szervusz, csak azt akarom mondani, hogy köszönöm! Kriszta hebeg-habog, nem érti, mit köszön, mi ez az egész. Naivitás vagy a színjáték olyan foka, amitől már hány az ember? – Kérlek, továbbra is ösztökéld az emberemet, terád hallgat! Végtelenül hálás vagyok neked, Milán egészen ki van cserélve! Te nem is tudod, mi az, egész nap nézni, hogy az ágyban fetreng és megállás nélkül iszik, és hónapszám nem csinál semmit! – Nem, tényleg nem tudom – motyogja erre Kriszta, s kedve szerint hozzátenné még: – Milán jó bika, egymás után több numerára is képes! Ezt meg te nem tudod. A kínos beszélgetésnek vége szakad, Kriszta megkönnyebbülve bújik Milán mellé, de azért nem bánta volna, ha ezt az ajándékot sem adja át. Milán leteszi a poharát, magához öleli Krisztát és ráfordul. Ölelkeznek. Hullámzó testük később helyet kap a vásznon. Milán leghíresebb képe lesz az Interferencia. Együtt vannak, nincs ezen mit gondolkodni. A kapcsolatuk folyik, mint sziklából a forrás. Kiapadhatatlan, s az Óceánba tart. Egy padon találkoztak a Parkban. Kellemes nyári délután volt, az alkonyi fények fáradt aranya ragyogta be a lombokat hátulról és alulról. A napnak legszebb szaka ez. Nem harsog és nem követelőzik. Békés és megértő. Az asszony földig érő fehér ruhában közeledett a vízparti ösvényen. A nap hátulról világította meg karcsú alakját, mely áttetszett a könnyű anyagon. Kriszta nem ment elé, megvárta, míg a padhoz ér. Sosem látták egymást azelőtt, de mindketten tudták, hogy egymásra várnak. – Milyen szép vagy! – kiáltottak fel szinte egyszerre, őszinte elragadtatásban. A beszélgetés elkerülhetetlen volt, régóta tudták mindketten. Érveiket gondolatban már jó előre felsorakoztatták, védekező- és támadóállásra egyaránt felkészülve. A helyzetről akartak beszélni. De ahogy meglátták egymást, elfelejtkeztek erről. Hosszan ültek egymás kezét fogva szótlanul, s nézték a lassan hömpölygő folyónak azt a szeletét, amit szemhatáruk befogott. A két nő sziluettje lassan beleolvadt az estébe. Milán nem került szóba. �SZÉPIRODALOM 8 Verspárbeszéd SZOKOLAY ZOLTÁN Ne itt keresd Természetes halál márpedig, vedd tudomásul, itt nem létezik. Aki meghalt, azt mind megölték, kit így, kit úgy: fondorlatos erők beszívták, bedarálták, mérget juttattak életébe, játszmás ügyekbe kényszerítve ráhurkolódtak gyilkos akciók, rejtett szálakból pontosan szőtt hálóban verdesett az élete. Aki itt meghal, rögtön elveszíti nevét, tetteit, alkotásait. Irományai tűzbe vetve, kedvenc tárgyai elenyésznek, térben, időben nincs nyoma, s hogy létezett-e valaha, arról is azok döntenek, akik titokban, észrevétlen kioltották az életét. Aki meghalt, ne itt keresd. Se könyvekben, se fémlemezeken nem őrzi őt a világegyetem. Aki meghalt, szeretett téged, ne őrizz róla hangot, képet, soha ne várd, hogy hallod, látod, s magadban akkor megtalálod. �SZÉPIRODALOM 9 Verspárbeszéd JÓNA DÁVID Ne feszegesd a halál okát, ezernyi lehet, szelektív az emberemlékezet, és nem számít, hány vakond túrja fel a gátat, nincs se bűnbánat, se bűnbocsánat, ahogy kegyelem sincs, sem igazság, mit várnál, nincsenek tanúk a lélekgyilkosságnál, nincs elkövető, csak áldozat, a való rémálma gyötri korosztályodat túlélni csak igaz alkotásokkal lehet, az győzi le majd a plüsspingvineket, a fájóan gyatra középszerű nyavalyásokat, ne félj, nem ők döntik, kit üt el a vonat… ne feszegesd, nem éri meg, mérgeddel az ő meccsüket játszod, s ha szemet hunysz mindezek felett, az segít majd látnod. jobban írsz annál, akitől tartasz, előny Nálad, viseld el, hogy az nem szeret, és ne feszegesd a halál okát: több mint ezernyi lehet. �SZÉPIRODALOM 10 LUKÁTS JÁNOS A császár vadászni ment… Megdördült az ég Aquincum felett, szennyes ár rohant le a domboldalon, az emberek riadtan menekültek fedél alá, a lovak nyihogva emelgették patájukat. A Danubius fatörzseket, csónakroncsokat és két túlparti őrszem holttestét görgette. Az amfiteátrumban a játékok félbeszakadtak, a gladiátorok a pincébe menekültek, az oroszlánok egymáshoz bújtak. Az özönvíz estére elállt, de az éjszaka koromsötét maradt. A császár másnap reggel visszaindult Rómába, egy kohorsznyi légiós kísérte. Előttük a patakok hömpölygő folyóvá duzzadtak, a légiósok hidat vertek a megáradt patakokon. A császár éjszaka álmot látott, ő maga jött szembe saját magával, megragadta lova zabláját: – Marcus, ne menj Rómába! Nem érdemel meg Róma tégedet! – Marcus Aurelius másnap reggel visszaküldte a kohorsznyi légiós felét Aquincumba, és megüzente, hogy a Pelso-tóhoz tart, új fővárost keres a Birodalomnak. Az út mentén egykedvű földművesek bámészkodtak, meg kalmárok, akik azonnal üzletelni kezdtek a légiósokkal. A császár sárpettyes úti köpenyét viselte, kevés hadi nép kísérte, ki hitte volna, hogy maga az Imperátor vonul a pocsolyás úton. Délre kisütött a nap, kegyetlen hőség füllesztett, a légiós lovak verejtékeztek, Marcus Aurelius a homlokát törölte, az új fővárost már csak ijesztésnek szánta. Eszébe ötlött a Danubius-part, a Granua folyó, ahol egykor… hej, ahol egykor teleírt egy egész tekercsnyi papiruszt a gondolataival, a terveivel, a zaklatott lelkével. Pedig akkor is volt égi és földi háború, de „a nép üdvét”, a holnapot akkor még mindenhová magával hordozta. Oda is… Ahol ő volt, ott volt a Birodalom! Istenek, de régen volt mindez! Régen, de volt, Marcus, ne feledd, hogy akkor volt császára a Birodalomnak, te voltál a császára! És most… most ki a császár, és ki vagy te? – felhördült, megveregette lova csatakos sörényét, a ló megérezte lovasa háborgó lelkét, felhorkant együttérzően, megrázta fejét és… ki érti ezt?! – a bölcs ló észak felé fordult, mint aki tudja, merre vezet az út. A császár kiválogatott kilenc testőrt, a kohorsz többi légiósát visszaküldte Aquincumba: – A főváros – főváros marad! – üzente velük, majd keserű gúnnyal szólt utánuk: – Ha kérdezi valaki, mondjátok: a császár vadászni ment! �SZÉPIRODALOM 11 Még aznap este futár érkezett: összeesküvést lepleztek le Rómában, vér folyik az Aventinuson és a Quirinalison. – Akik kirobbantották, most majd leverik! – legyintett Marcus Aurelius, és megveregette az együttérző ló sörényét. Másnap reggel más futár érkezett: a Tevere kilépett medréből, belefulladt egy szenátor, három olajütő, kilenc rabszolga meg egy teherhordó öszvér. – Szegény öszvér! – bólogatott Marcus Aurelius, aztán: – Mire visszaértek Rómába, a víz levonul a medrébe, a partiak szomjazni fognak – szólt. Lovát egy kristályvizű patakhoz vezette, aztán maga is letérdelt és tenyerével vizet merített a patakból. A testőrök ámulva nézték a császárt, és sietve ők maguk is szürcsöltek valamelyes vizet… Már érezték a Danubius vízillatát, amikor újabb hírhozó lihegett a hátukba: – A császári gálya, felség, sziklának ütközött és kigyulladt. – A császár szerette hajóját, üres óráiban maga festett egy nimfát a keresztvitorlára. Most elégett, széjjelrepedt, eh, ostobák! – nem mutatta haragját, de észrevették testőrei, a hírhozó a földre borult. – Kelj föl – szólt rá Marcus Aurelius –, és mondd a főhajóácsnak, hogy kezdje faragtatni az új császári gályát. – A hírhozó hátán a hideg borzongott a császár hangját hallván. Megérkeztek a Danubiushoz. Új sátrakat vertek a hajdaniak helyére, szinte visszaröppent a világ egy évtizeddel. – Mintha olyan könnyű volna! – sóhajtott a töprengésekre megoldást ajánló Marcus – a gondok elől menekülő Marcusnak. – Az indulatok a maguk útját járják, a tűz kifárad, a víz megtér medrébe, a hajók helyén hamarosan új bárkák bólogatnak. Megszűnik és megújul a világ, attól világ éppen, hogy él és változik. És változásában megőrzi önmagát. Nézz le az Aventinusról, Marcus. Rómát látod magad előtt, mint tegnap, mint tavaly, s mint talán jövőre is. Marad a város és változik. Változik, hogy önmaga maradjon. Csak te gondolod, hogy pótolhatatlan vagy, hogy te őrzöd meg és te változtatod meg Rómát vagy Aquincumot, vagy akár a Pelso-tavat, egyetlen szemöldökráncolással. Ki vagy te, Marcus? A szolganépek persze rettegnek tőled vagy bíznak benned, de nem ugyanaz-e a kettő? Magad se hiszed, hogy tehetsz a világ ellenére olyat, ami megmarad egy sóhajtásnál hosszabb időre. Hiába császár a neved, vagy olajütő, vagy hajófaragó. Ez mind segíti, és mind visszatartja egymást. Te annyival vagy különb náluk, hogy tudod: nem vagy különb! Nem vagy több, csak tudod, – ha tudod – a helyedet a világban. �12 SZÉPIRODALOM – Mikor vadászunk, felség? – kérdezte sóvárogva a testőrök centuriója, és kihúzta meg visszatolta széles pengéjű tőrét. – Most nem vadászunk – hangzott az elhárító szó. – Hát, felség…? – a mondat a centurio torkán akadt. – Fogjatok halat, van itt elég. – Elfordult, két jávorfát még régről ismert, közéjük húzódott Marcus Aurelius. Bő köpenyében akár mozdulatlan fatörzsnek is vélhette, aki a homályban az utat kereste. A testőrök már ismerték mozdulatlanságát, töprengését, agya lázas gondolatőrlését… Kettő halászni ment, a hórihorgas dalmát a borostömlőt ölelte át. A hold valahol a fészkek fölött tollászkodott, nem kérdezett és nem felelt a császárnak. Szarvasbika tartott szemlét a tisztás peremén. Szoborként állt és néha belehörgött a világba. Marcus beszívta az állat erős bakszagát, most ők voltak a tisztás urai: – Végre, hogy fölkerestél, legutóbb még szopós borjú voltál, most meg… kettőnk közül te vagy a valódi uralkodó. Te már tudod, és te még hiszed, hogy parancsolsz az erdőnek, a folyópartnak, – a Birodalomnak. Ne rontsd el tudásodat, ne rontsd el a birodalmadat. Tőlem ugyan mit tanulhatnál, szarvascsászár? Talán a hallgatást, de mi, császárok, tudjuk, mikor kell hallgatni. Mikor él és kerekedik a világ szavak nélkül is. És mikor kell a világba belehördülni. – A szarvasbika szembenézett a császárral, Marcus Aurelius érezte, a bika nem fatörzsnek nézi őt. A császár lehunyta szemét, a csend vallomását hallgatta, aztán kinyitotta ismét, a szarvasbika már nem volt a tisztás peremén. Birodalma más részein járt, talán vadászni ment. – Mennyi mindent kellett volna még megbeszélni vele – sóhajtott a császár, aztán belemosolygott az éjszakába. – Életről írtam akkor és halálról, de hát a halál is az élet része, – akkor így írtam, így gondoltam. Vajon ma is így gondolod, Marcus? – a köpenybe burkolózott a feltámadó szellő elől. – Az emberről írtam, aki csodálni és megismerni való. Valójában a fiatal és tettrekész emberről, aki még nem torzult el a sikerektől, és nem rokkant bele a kudarcokba. A lélekről, amelyben nem hiszek ugyan, de amely – ha van – bennünk lakik. De valami él bennünk, lehet, hogy jó volna neki a lélek nevezet, ahogy az újhitűek olyan buzgón állítják. És hogy a lélek az élet lényege, az emberé, a sikeré, a töprengésé. És amely lélekből mindannyian kaptunk valamennyit. Ki többet, ki kevesebbet, de ki tudhatja, mennyit is kapott az ember, és mennyi illant el belőle cédaságra, bárgyúságra. Meg, hogy ki mennyit visz magával a kard hegyére, a máglyára. Magamról írtam, sose tudtam meg, igazam volt-e, honnan is �SZÉPIRODALOM 13 tudhatnám. – Talán vadmadár csapott le zsákmányára a folyóba, egy loccsanás, egy vijjogás, de a halak némán halnak meg. Kelet felől a hajnal megüzente: közeledik. Marcus Aurelius szorosabbra vonta magán a köpenyét: – Játék! Játszanak, birodalomépítőt és birodalomrombolót. Jó játék ez unatkozó római patríciusoknak meg kötözködő szenátoroknak. Jó az efféle játék a kereskedőknek meg a tengerjáró kalmárnak-kalóznak. A parasztnak – láttam – olyan mindegy, csak eső legyen időnként. A császár meg arra jó, hogy rendben tartsa a játékok helyét. Ha belenyúl – zsarnokot kiáltanak. Majd rendbe rakják, amit elrontanak, Rómában, Coloniában. Egy kis ijesztés nem árt, – új fővárossal, új adóval. – Ami pedig nem játék a Birodalomban, megtartom magamnak, nekik úgyse kell, nekem pedig múlhatatlan. Csak a nevét nem tudom még annak, amit teszek, amit tennem kell, két játék között. Ha éjjel felriadok, a három kontinens római határvonala rajzolja ki magát. Kréta, Szicília meg Ostia között új gyorsnaszád járjon, fel a Rhodanuson, a Danubiuson könnyű bárkák, súlyos ládákkal röppenjenek! Hogy az ökörnek a hasa-hátára kössék az igát a földművesek, ne a torkára –, és ilyenkor álmaimat elűzve hajnalig forgolódom. Öröm ez, a gondolat, amely agyamban már valóság, gond és öröm, amely szorongat és emel. Nem, ezt nem írtam meg, így nem, tíz éve, itt, ugyanezen a folyóparti tisztáson. De meg kell írnom, nem magamnak, hanem hogyha kiszólítanak földi birodalmamból az istenek, akkor a követőm elszörnyedjen meg nem valósult terveimet látva. – Marcus Aureliusból nehéz nevetésféle gördült elő, volt benne harag és türelmetlenség. A hajnali ködből lovas bontakozott elő, lova hátáról a földre zuhant, és néma rémülettel tekintett a császárra. Marcus Aurelius feltámogatta, vér, por és lóverejték szennyezte a futár arcát. – A pártusok, felség… – a hangja elfúlt, a könnye megeredt. – Beszélj! – Betörtek a Birodalomba, Arménia már a kezükben van, a szírek menekülnek előlük, Bithiniát felprédálták. Kétnapnyira állnak a Helleszpontusztól, ahol Trója, ahol Byzantium… – elfúlt torkában a szó. Marcus Aurelius a centurióért kiáltott, az aggódó testőr százados ébren virrasztott császára fölött. És már tudta, már tartotta karjai közt a nagy papirusztekercset, amelyen a föld összes országa ott állt felrajzolva, Hiberniától az egyiptusok földjéig. Még a szabinok, de már a szarmaták is… – A futárok! Mindenki futár… – parancs dübörgött a császári szóból: – Illíriából három légió Thesszáliába, Pannóniából is kettő. Nyugatról a ha- �SZÉPIRODALOM 14 jóhadak Syracusánál gyülekeznek, a keletiek Krétán, nem kell sietni, a pártusok félnek a tengertől. A Helleszpontusz nyugati végénél tömörülni, közben Korinthuszban behajózni. – A császár a részterveket futárokra osztotta széjjel, Aquincumból egy lovas légiót kért, akikkel maga Dalmáciába indulhat. És szálltak a parancsok, és a parancsvivő futárok újabb parancsvivő futárokat indítottak útnak a három földrésznyi birodalom valamennyi légiója, valamennyi tábora felé. Ki lóra kapott, ki pajzsot ragadott, ki pedig helyben maradt őrző légiónak. A császár tudta, kinek milyen parancsot küldött. Ő tudta valamennyit. Csak ő tudta. Akikről a hírek szóltak, immár nem játékosok voltak, – hanem ellenség, felprédáló bitangok. Most háború következik, vége a vadászatnak! Marcus Aurelius szobra �SZÉPIRODALOM 15 F. NAGY GÁBOR Ez a hajnal... Ez a hajnal jeges patak, melyben a kedvem – mint iszapjában az alvó halak – besüllyedve, bezárva még hagyja, hogy szorítsa a jég… Elsötétült... Elsötétült monitor az ég, szúr az éjjel kijelző-csendje, tompa háttérzümmögés az élet sötétedő rendje, készenléti állapotban megbújva a fény, de ott van… egy mozdulattól berobban… Éjszaka Hull a pernye, tarló korma, rátapad pár árny-bokorra… nincsen hold és nincsen csillag, még a szellő is goromba, megdermeszt és megborzongat, füstöt lehel az arcokba, elszorul a sötét torka… élő holtak társasága éppen haláltáncát járja, csupasz csontok pállott csendje visszhangzik a végtelenbe… nincs határa a sötétnek… benne vajúdnak a fények. A hullott szilvák szép, kékes holt tengerén árnyék az élet. �EMLÉKEZÉS 16 SZABÓ PÁL Egy királyi évszám nyomában Hunyadi Mátyás életkoráról Az idei Mátyás-emlékév kapcsán többes évfordulókra emlékezhetünk. 560 évvel ezelőtt, 1458. január 24-én választották meg Hunyadi Mátyást magyar királlyá, mindezt megelőzően, ugyanebben a hónapban, január 12én kötötték meg Szegeden azt az egyezséget, amely ezt lehetővé tette. Az idei Mátyás-emlékév kapcsán természetesen a születési évfordulója is felmerült. A közismert 1443. február 23-i dátummal számolva idén lenne a király születésének az 575. évfordulója. A korábbi történettudományi szakirodalmat vizsgálva a kérdés korántsem ilyen egyszerű, mert például Mátyás 500. éves születési évfordulóját 1940-ben tartották meg, amely egy 1440. évet valószínűsített. Tanulmányom célja a születési év pontosítása, mert ma sem tudjuk megmondani, mikor is született Hunyadi Mátyás. 1. A pécsi jogtudós professzor, Holub József az életkor szerepéről írott tanulmányában és könyvében részletesen megvizsgálta, hogy a középkori ember időszemlélete, időhöz való viszonya mennyire eltért a ma és a közelmúlt emberétől. Nem számított különlegességnek, ha az illető nem tudta pontosan megmondani, hogy melyik évben született. Valamivel szerencsésebb a helyzet, amikor a születési dátumot egy ismertebb eseményhez viszonyítják.1 A kisebb időegységek meghatározására a mechanikus órák megjelenése előtt jóval elterjedtebb volt a kolostorokban az imaórák szerinti időmeghatározás. A leggyakoribb eset azonban akkor állt elő, amikor az egyén élete során egyes jogi aktusokhoz szükséges volt az életkor valamilyen módon való meghatározása. A magánjogi cselekvőképesség már az Árpád-korban eltért a büntetőjogi életkorhatároktól (vétőképesség, 10, 15. életév). Különbség volt a közjogi és a magánjogi nagykorúság között. A 15. századi Magyar Királyságban, a magyar jogban a férfiaknál a 12. év betöltése után a fiúk ún. törvényes korba léptek, bizonyos rendelkező képesség birtokába kerültek. A törvényes életkor egyfajta korlátozott nagykorúságot jelentett. A teljeskorúság elérését a 24. életév betöltése jelentette. 1 Holub József 1921–1922. Az életkor szerepe középkori jogunkban és az „időlátott levelek”. In: Századok, LV–LVI/215–217. �EMLÉKEZÉS 17 A nők esetében ez utóbbi a 16. életévükhöz kötődött, bár a 12. év utáni házasságkötés, az életkorra tekintet nélkül, teljeskorúvá emelte őket. Mindezek az életkori határok az egyén életében fontos házasságkötési, vagyoni, perbeli és jognyilatkozat-tételi lehetőségekben (perjogi cselekvőképesség) nyilvánulhattak meg. Nemcsak valamilyen jogügylet létesítésekor volt szükség a kor ismeretére, hanem kétséges esetekben is. 2. Hunyadi Mátyás 1458. január 24-i királlyá választásával kapcsolatosan a történészek többsége kiemeli azt a tényt, hogy a fiatal – mindössze 15 éves – kamaszkirály milyen eréllyel, ügyességgel tette meg első intézkedéseit. Mátyás azonban »zsenge« kora ellenére sok olyan tulajdonsággal rendelkezett, amelyek megkönnyítették számára, hogy úrrá legyen a nehézségeken.2 Kubinyi András is a „gyermekkirályról” értekezett monográfiájában, aki 15 évesen már „törvényes korú”.3 Azt is megjegyzem, hogy Szakály Ferenc más helyen a „tizenöt esztendős (más vélemények szerint tizennyolc)” Hunyadi Mátyásról ír. Pálosfalvi Tamás idei évi összegző könyvében pedig „mai tudásunk szerint” tartotta meg az 1443. február 23-i dátumot és a későbbiekben is ezzel számolja a király életkorát.4 A fenti tiszteletreméltó kutatói névsor ellenére ez a kérdés nem ennyire egyszerű, mint amilyennek tűnik. Azt gondolhatnánk, hogy a legtöbb adat a királyi gyermekek születéséről maradt fent. De Mátyást, amikor világra jött, még nem egy leendő királyi dinasztia tagjaként tekintették. Így az életkora, illetve a születési dátuma is nagy szórást mutat. Az irodalomtörténet, az asztrológia is olykor segítségünkre lehet. 2003-ban Bollók János – egy Janus Pannoniusról írt könyvében – megemlítette, hogy Mátyás királynak fennmaradt egy horoszkópja, amelynek készítője is az 1443. február 23. adattal számolt, de ezt maga sem vehette biztosra, amelyet a dátumhoz fűzött „suspicatur” (gyaníthatóan) megjegyzése is mutat. Sajnos a horoszkóp nem eredeti példány, többszöri átmásolással maradt ránk.5 A címben felvetett probléma tehát nem új keletű. A hazai történeti szakirodalom communis opiniója általában 1443. február 23-át tartja elfogadottnak. Az eltérő és egymásnak ellentmondó adatokat először Fraknói Teke Zsuzsa 1990. Mátyás, a győzhetetlen király. Bp., 28. Kubinyi András 2001. Mátyás király. Bp., 43–44. 4 Szakály Ferenc 1990. Virágkor és hanyatlás 1440–1711. Bp., 53–54.; Pálosfalvi Tamás 2018. Sorfordítók a magyar történelemben. Hunyadi Mátyás. Bp., 6., 16., 19. (Pálosfalvi a kötete végén található Kronológiában születésnapként egy február 21-i napot is megjelölt.) 5 Bollók János 2003. Asztrális misztika és asztrológia Janus Pannonius költészetében. Bp., 58. 2 3 �18 EMLÉKEZÉS Vilmos összegezte 1890-ben megjelent monográfiájában. Megállapítása szerint „Mátyás születésének esztendejét és napját teljes biztonsággal meg nem határozhatjuk.”6 Ő maga az 1440. év mellett érvelt. Bollók – bár hivatkozott Fraknói munkájára – de nem tért ki „Hunyadi Mátyás születési dátumának megoldhatatlannak tetsző problémájára”, annyit a korábbi szakirodalomra nézve megállapított, hogy „Mátyás 1440. évi születését több kortárs adat támogatja, mint az 1443. évi születési dátumot”.7 Valószínűleg Fraknói álláspontjának tudható be, hogy Mátyás király születésének 500 éves évfordulóját 1940ben ünnepelték meg. Azt várnánk, hogy a korabeli krónikások biztos támpontot tudnak e kérdésben nyújtani. Azonban a kortárs Bonfini ellentmondó adatokat közölt. Megjegyezte, hogy Mátyás királlyá választásakor, 1458-ban „az ifjú mellé kormányzót állítanak… hiszen Mátyás tizenhét esztendős volt”.8 Ezt alapul véve 1441-ben született. A történetíró a király 1468. évi cseh háborúja során azt írta, hogy „A vezérekben is egyforma a virtus meg az ész, csak az életkor nem, mert Mátyás alig töltötte be huszonhetedik esztendejét.”.9 Ez az adata az 1441. évet erősíti. Érdekes megjegyzést tett Podjebrád György cseh királlyá választásakor is: „A László királlyal egykorú Corvinus Mátyást, akit fogságban tartott, nem akarta ingyen elengedni.”.10 Eszerint, V. László királlyal egy évben, 1440-ben születhetett. A szakirodalom Bonfinitől általában a király halálakor tett megjegyzést fogadja el, az 1443. évet véve alapul. „…életének pedig negyvenhetedik évében meghalt… amint Mars hónapjában született, úgy Mars napján és órájában távozott az életből.”.11 A halál dátuma (1490. ápr. 6.) valóban Mars napjára, keddre esett abban az évben. A születés hónapja viszont nem február, hanem Mars hónapja, március. Érdemes Bollók János korábban már idézett könyvének egy másik rövid gondolatmenetét itt is felidéznem, mert észrevette, hogy ha 1440. február 23-át vizsgáljuk, akkor az esett keddre, Mars napjára.12 Ehhez azt teszem hozzá, hogy Bonfini nem a születésnapot írta keddnek, hanem a halál napját. Az 1440. év egyúttal szökőév is volt, és február 24-én kellett hozzászámítani egy szökőnapot is a dátumokhoz. Azonban a forrásaink nem utalnak a születés kapcsán szökőévre. Fraknói Vilmos 1890. Hunyadi Mátyás király 1440–1490. Bp., 73. Bollók i. m. 58. 8 Bonfini, Antonio 1995. A magyar történelem tizedei. Bp., 702. 9 Uő. 763. 10 Uő. 695. 11 Uő. 895. 12 Bollók i. m. 58. 6 7 �EMLÉKEZÉS 19 A szintén kortárs Galeotto Marzio Mátyás király találó, bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteiről írt könyvében a királyt még fiatalabbnak tartotta. „Csak tizennégy éves volt, mikor királlyá választották”; „Mátyást tizennégy éves korában, mikor cseh fogságban ült, a magyarok egyhangúlag királyukká választották.”13 Eszerint 1444-ben láthatta meg a napvilágot. Nézzük meg Ludovicus Tubero Kortörténeti feljegyzéseit. Mátyás király temetésének tárgyalásánál megjegyezte: „Azt mondják, hogy Mátyás a síremlékét, mintha az a fenyegető halál előhírnöke lett volna, félelmében nem fejezte be, és a nagy fáradtsággal kezdett művet befejezetlenül hagyta.” „a haláltól ugyan kora miatt nem kellett félnie, hiszen alig érte el 50. évét.”14 Ez utóbbi adat is inkább egy 1440–1441. évi dátumot sejtet, mint az 1443-at. A legismertebb krónikává azonban Heltai Gáspár magyar nyelven, 1575-ben, Kolozsvárott megjelent munkája vált. Ebben pedig az 1443. év szerepel. A szerző Bonfini utolsó erre vonatkozó szöveghelyét idézi fel. „Szülé kedig eszt a Mátyást Kolosvárott Erdélben, mikoron írnának Krisztus Urunknak születése után 1443, böjt második havának huszonhetedik napján reggel három órakort.”15 Ez pedig 1443. március 27-i dátumot ad. Ennyi adat is jól megmutatja, hogy a Mátyás király születési évére vonatkozó időpontok milyen szóródást mutatnak Hunyadi Mátyás esetében, a történetírók becslésein kívül azonban fennmaradt jogi hitelességgel bíró forrásunk is, amelyben az életkor említése/nem említése különös fontossággal bír. 3. Az előbbi történetírói vélekedéseket felülírja az érintettektől származó információ. Ebben az említett bizonytalanságban perdöntő irányt mutat az a megjegyzés, amelyet Mátyás levelezésében találunk. Kriza Ildikó hívta fel a figyelmemet arra, hogy Mátyás egy 1476. január 16-án, IV. Sixtus pápához írt levelében meg is említette saját életkorát. „…az ifjú kortól kezdve, azaz a 18. életévtől, miután ennek a királyságnak kormányzásához hozzájutottam, mindig és mindenütt mindenben – amelyekben csak tudtam – az apostoli Galeotto Marzio könyve Mátyás király találó, bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteiről. é. n. (2002). Bp., 16, 38. 14 Tubero, Ludovicus 1994. Kortörténeti feljegyzések (Magyarország). Közreadja: Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 4. Szeged, 63–64. 15 Heltai Gáspár 1981. Krónika az magyaroknak dolgairól. S. a. r.: Kulcsár Margit. Bevez.: Kulcsár Péter. Bp., 203. 13 �20 EMLÉKEZÉS szentszéknek minden szófogadással engedelmeskedtem”.16 Ha ezzel az adattal számolunk, mivel az uralkodó magát 1458. január 24-én 18 évesnek mondta, akkor az 1440. évi születést kapjuk. Ha viszont a február 23-i születésnapot is figyelembe vesszük, akkor az uralkodó már a 19. évében van, csak azt még egy hónap múlva töltötte volna be! Persze lehet ezt a levéladatot – forráskritikai szempontból és utólagosan – a pápa felé mutatott propagandának minősíteni, azzal, hogy Mátyás érettebbnek mutatta volna magát a trón megszerzésének évében, bár erre semmi nyomós oka nem volt. Ezt az információt megerősítem egy olyan oklevéllel, amely Mátyás ez irányú szándékától már biztosan független, és amely azt bizonyítja, hogy ennek az említett életkornak valóságalapja van. Tudjuk, hogy az elmélyülő bárói ligaharcok során még Hunyadi János, kormányzóként, két alkalommal (1448, 1451) is vegyes házasság létrehozásával próbálta megteremteni a békét, két riválisával, Branković György szerb despotával és Cillei Ulrik gróffal. Az 1439-es firenzei–ferrarai zsinaton az egyházi unió létrejöttével látszólag kánonjogilag elhárultak a vegyes házasságra vonatkozó külön szabályok által támasztott akadályok is.17 Mindkét alkalomra Hunyadi úgymond gyámkormányzósága idején (1446–1452) került sor.18 Az első alkalommal eljegyezték a kormányzó nagyobbik fiát, Lászlót Ulrik gróf kisleányával, az ortodox keresztény Cillei Erzsébettel, Branković György unokájával. Az erről tudósító oklevél 1448. június 18-án keltezett. A Hunyadi–Branković megegyezés azonban nem valósult meg. A kormányzó egy újabb alkalommal is fiának és az ortodox keresztény hitű Cillei leánynak az eljegyzéséhez folyamodott. Ismét egy olyan ritka történelmi pillanatnak lehetünk tanúi, amely az ellenségeskedést felülírta. Az 1451. augusztus 7-én a szerb fővárosban, Szendrő várában keltezett és Garai László nádor által kiállított nádori oklevél a békét „házassági kötelékkel és szövetséggel” igyekezett állandósítani, amely révén „a sógorság örök és szent uniója” jön létre a despota és a gubernator úr között.19 Az oklevélből Mátyás levelezése a római pápákkal 1458–1490. Monumenta Vaticana Hungaricana I./6. Budapest 1891. 105. Újabb kiadása: Mátyás király levelei. Külügyi osztály 1458–1490. S. a. r.: Mayer Gyula. Bp., 2008. 327. 17 Szabó Pál 2015. 1440 – Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei. Szeged, 56.; Engel Pál–Kristó Gyula–Kubinyi András 1998. Magyarország története 1301–1526. Bp., 206. 18 Engel–Kristó–Kubinyi i. m. 204–209. 19 Gr. Teleki József 1853. Hunyadiak kora Magyarországon. Tizedik kötet. Pest, 305–312. Különösen: 306. 16 �EMLÉKEZÉS 21 az is kiderül, hogy az ünnepélyes alkalmon jelen volt az idős szerb despota teljes családja, s azt is megtudjuk, hogy a despota és a kormányzó közötti ellenséges viszony és legtöbb sérelem körülbelül három éve tartott. Az oklevél szerint a „most tíz évesnek megállapított” Cillei Erzsébetet eljegyzik a kormányzó fiával, az igen kiváló Mátyással a „keresztény egyház szent rítusa” szerint a „házasság szent szövetségében”. A leendő esküvő ideje pedig az a nap lesz, amelyen Erzsébet majd eléri a törvényes életkort (legitima aetas), azaz 1453 Szent Miklós püspök napján (december 6.), a születésnapján. Véleményem szerint ez a nádori oklevél Mátyás születési időpontját is pontosítja, korábbra teszi. Láttuk, hogy Cillei Erzsébet esetében az oklevél pontosan meghatározza a házasságkötésre is alkalmas ún. „törvényes életkorát”. Tudnunk kell, hogy ez még nem jelenti az ún. teljes nagykorúságot, életkort, hanem egyfajta korlátozott nagykorúságot. A 12. életév pedig Werbőczy István Hármaskönyvének megállapításával is egybevág: „Törvényes korúak … a mostani időben fiúk és leányok egyaránt tizenkettedik évök betöltésével.”20 A törvényes kor kezdeteként a 12. életév a magyar joggyakorlatban még évszázadokon át fennmaradt, még a 18. században is létezett és leggyakrabban a gyámságot szüntette meg. A korábbi évszázadokra nézve viszont az oklevelekben és – még Werbőczy szerint is – a törvényes életkor (legitima aetas) a nemek szerint még eltért. A fiúknál 14. életév, a lányoknál 12. életév volt ennek elfogadott kezdete. A jogtudós Werbőczy a saját korára értette az egységes életéveket. Ez, Holub József szerint, akár Werbőczy „találmánya” is lehet, de úgy becsülte, hogy 1505 táján mehetett végbe az egységesülés. Véleményem szerint azonban ez az egységes életkori korhatár már a 15. században, a Hunyadiak korában is alkalmazott volt. Az Árpád-házi királyok idején ugyanez a törvényes életkori határ még magasabb volt, 15. év. Az, hogy a 15. században a király személyére is vonatkozott a már említett 12 éves életkor, arra az 1440 februárjában született, kiskorú V. László király esete a példa. Tudjuk, hogy 12. életévének betöltésekor, 1452 végén mondott le Hunyadi a gyámkormányzóságról, amikor a király átlépett a törvényes korba. Bonfini erről így írt: „mert itt az ideje, és így kívánja a törvény, kormányzói tisztemről önként lemondok”.21 Úgy vélem, hogy ez a kormányzóság a magánjogi értelemben vett gyámságot is magában foglalta, amelyre Werbőczy István 1990. Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának Hármaskönyve. Bp., 238. 21 Bonfini i. m. 664. 20 �22 EMLÉKEZÉS a gyermekkor miatt volt szükség. Erre utaltak a rendek Hunyadi megválasztásakor is: „Mivel pedig koránál fogva éretlen volt a királyságra, kormányzó kijelöléséről döntöttek… míg László alkalmassá nem válik az uralkodásra…”22 A vele szemben egykor megválasztott I. Ulászló 15 évesen érkezett az országba, a hazai törvényes életkori határon túl, számára nem is választottak gyámkormányzót. A 15. században a nőknél meglévő törvényes életkor kezdetét jelző 12. életévet pedig Mátyás első felesége példájával szeretném igazolni. A király feleségét, Podjebrád Katalint 1461 májusában, tizenkét évesen adták át Mátyásnak. Ezt követően kötötték meg a házasságot. Az életkort pedig egy epigramma is megfogalmazza. Fedeles Tamás szerint a házasélet hiányára utal Janus Pannonius egyetlen epigrammája („Panaszkodik Mátyás király Moldvában való hosszas időzése miatt”).23 A vers valóban a király távollétét panaszolja. Muraközy Gyula fordításából ez a többletjelentés nem derül ki: „már kivirulva a nászt // várja a kis Katalin.” Az 1462-ben írt „Sarmatici montes…” kezdetű epigramma latin szövege többet közöl. Azaz, itt nemcsak a házasélet hiányáról van szó, hanem arról is, hogy az immár 12 éves Katalin már alkalmas a férjhezmenetelre, a jogi-életkori akadály is elhárult. „nubere parva viro // iam Katharina potest”24 A disztichon pentametersorát így tolmácsolnám: „kis Katalint férjhez // férfihoz adni lehet.” Visszatérve az 1451. évi nádori oklevélre, annak legfontosabb tanulsága ezután következik! A leendő férj, Hunyadi Mátyás esetében viszont nem említik az ő törvényes életkorának a hiányát. Ha a 12 évet vesszük alapul, akkor az oklevél kiállításakor, 1451. augusztus 7-én, Mátyásnak a 12 évet február 23-án már minden bizonnyal be kellett töltenie. Ez pedig azt jelenti, hogy legalább 1439-ben születhetett. A születési éve viszont nem lehet korábbi, azaz nem lehetett idősebb, mert ezt az elvi lehetőséget a már idézett 1476. január 16-i, a pápának írt levele behatárolja. A királyság átvételekor a 18. évét betöltötte, a 19. évében pedig csak lehetett. A nádori oklevél ezt pontosítja, véleményem szerint tehát egy 1439-es születési évvel számolhatunk. Bonfini i. m. 647. Fedeles Tamás 2009 „Néha szerelembe keveredett egy-egy nőcskével…” Mátyás király és a szebbik nem. In: Rubicon, XX/21. 24 Iani Pannonii Opera quae manserunt omnia. 2006. Volumen I. Epigrammata Fasciculus 1. Textus. Edidit, praefatus est et apparatu critico instruxit Iulius Mayer. Bp., 221. 22 23 �EMLÉKEZÉS 23 Jól tudom, hogy mindez nem egyezik meg a történészek többsége által vélelmezett 1443-as évvel. Ha ezt az évet vennénk alapul az oklevelünkben, Mátyás 1451-ben csak 8 éves lenne, ahogyan trónra lépésekor tizenöt. Ebben az esetben ezt az oklevélben megemlítették volna, ahogyan azt Cillei Erzsébet esetében meg is tették. Ezzel kapcsolatban, négy év múlva, egy másik oklevél Mátyás 12. életévét ki is mondja. 1455 májusában ugyanis Hunyadi László kérvényt nyújtott be Cillei Erzsébet nevében III. Callixtus pápához ennek az eljegyzésnek az érvénytelenítéséhez. Érdemes ennek a vonatkozó részét közzétenni. „…a házasságot, amelyet bizonyos ésszerű okokból kívántak házasság módjára megkötni, ám, mivel Mátyás, az említett Lászlónak atyai testvére, akkor a 12. évében lévén, most pedig a 13. életévében van, ezt a házasságot vagy helyesebben mondva eljegyzést … mégis az említett Mátyásnak a korhiánya miatt, a jövőre nézve kötötték…” Azt is megtudjuk, hogy 1455-ben Mátyás és Erzsébet ezt a házasságot nem hálták el: „így e részben a szándékukat nem tudták betölteni.”25 Ez az oklevélrészlet – forráskritikai szempontból – csúsztatást, részigazságot tartalmaz, de véleményem szerint perdöntő megerősítést ad előbbi álláspontom védelmére. Időközben C. Tóth Norbert és Pálosfalvi Tamás felhívta a figyelmemet arra, hogy az 1455. évet és Mátyás ekkor említett 13. évét számolva egyértelműen az 1443-as születési évet adja. Azonban ez az oklevél ellentmondó, mert az 1451. évi eljegyzésre és a nádori oklevélbe foglalt házassági szerződésre is utal. Megemlíti, hogy a házassági szerződés megkötésekor, akkor Mátyás 12 éves („tunc in XII”) volt. Mivel mi tudjuk – amit valószínűleg a pápa nem –, hogy ez az eljegyzés és az erről szóló, általam már idézett oklevél 1451-ben született, így véleményem szerint ezt az adatot kell figyelembe vennünk és visszaszámolva ez nem az 1443. évet, hanem az 1439. évet adja! Hacsak nem feltételezzük, hogy Mátyás olyan szerencsés ember volt, hogy négy évenként csak egy évet öregedett, a rend kedvéért például szökőévenként egyet. Tehát a pápai kérelem beadásának idejében, 1455 májusában, Mátyás nem lehetett a 13. életévében. Egy másik csúsztatás pedig az, hogy ez a házasság Mátyás korhiánya miatt hiúsult volna meg. Éppen ellenkezőleg, a nádori oklevél Cillei Erzsébet 10 éves életkora miatt halasztotta el azt a törvényes korának eléréséig, 1453. december 6-ig. Hunyadi László a kérvényében tehát igyekezett a pápa előtt több valótlan indokot is 25 Erdélyi Gabriella 2011. „Married the sister of his late life”. Negotiation of kin-marriages in Renaissance Hungary. In: Specimina Nova Pars Sectio Mediaevalis VI. Redegunt Márta Font–G. Kiss. Pécs. 109. �24 EMLÉKEZÉS felhozni e korábbi házasság érvénytelenítéséhez. Az az érve viszont valóban igaz, hogy e házasságot Mátyás és Erzsébet nem hálták el. Az 1439. évet erősíti az a tény is, hogy Mátyás 19 éves életkora a középkori magyar szokásjog szerint is jól illeszkedik a mellé rendelt kormányzó, Szilágyi Mihály megbízatási idejéhez. Mert azt tudjuk, hogy Bonfini szerint 5 évre rendeltek Mátyás mellé kormányzót. A kérdés összetettebb. Kubinyi András álláspontját követve, Pálosfalvi Tamás kétségeket emelt a Thuróczy és Bonfini által közölt öt éves adatot illetően.26 Azzal érvelt, hogy a 15 éves kort elérve V. László mellé miért nem választottak kormányzót vagy kormányzó régenstanácsot, úgy, ahogyan – az 1443-as születéssel számolva – a trónra lépő 15 éves Mátyásnál.27 Úgy vélem, hogy a kettőt jogi értelemben külön kell választani. A Mátyás mellé állított kormányzóság nem a hazai szokásjog vagy törvény alapján járó „törvényes” gyámkormányzóság, az indoka nem a kiskorúsággal, azaz a törvényes életkor hiányával függött össze, hanem eseti, „rendelt”, politikai kormányzóság, amely Szilágyi Mihály befolyásának, hatalmának megtartására szolgált. Ne feledjük, hogy Mátyás apja, Hunyadi János 1456-ban meghalt, Szilágyi ennek okán, csupán családi szempontból is, szóba jöhetett a törvényes korú, 19 éves uralkodó mellett. Ezen megfontolás alapján sem tartom téves információnak Thuróczy vagy Bonfini közlését, azonban ezt az 1439-es születési év is alátámasztja. Az előbbi adattal számolva ugyanis az 5 év Mátyás 24 éves koráig tartott volna, azaz a teljes nagykorúságáig, a teljeskorúságig! Werbőczy a teljeskorúság elérését férfiaknál szintén a 24. életévben határozta meg: „Teljeskorúak a finembeliek huszonnégy éves korukban; a nők pedig mostani szokásjogunk szerint, tizenhat éves korukban.”28 Az 1439. évi, korábbi születési időpont természetesen nem módosítja a kolozsvári születés helyét. Bonfini adataival teljesen összeegyeztethető, amely szerint „Mátyás Erdélyben született, Kolozsvárott és ott is nevelkedett éretlen kamaszkoráig.”29 A szülés hónapjának és napjának vizsgálata külön tanulmányt igényel. Az eddig elmondottak alapján egy rövid forráskritikai megjegyzést tennék. A fent említett oklevél kapcsán fontos tanulság az is, hogy a kutató történésznek, jogtörténésznek szükséges a rendelkezésre álló források Pálosfalvi Tamás 2013. Szegedtől Újvárig. Az 1458–1459. esztendők krónikájához. In: Századok, 147/2. sz. 349–350; Kubinyi i. m. 44. 27 Pálosfalvi i. m. 349–350. 28 Werbőczy i. m. 238. 29 Bonfini i. m. 713. 26 �EMLÉKEZÉS 25 egymáshoz viszonyított súlyának és minőségének az értékelését is elvégeznie. Ebben az esetben véleményem szerint egy 1451-ben kelt nádori oklevélbe foglalt házassági szerződés, az 1455. évi kérelem és Mátyás 1476-ban írt levele nagyobb súllyal esik latba, mint a történetírók visszaszámításon alapuló esetleges tévedései vagy a korabeli gyakorlatot követő becslései. Mátyás trónra lépése utáni gyors helyzetfelismerése és döntőképessége inkább vall egy tizenkilenc éves, tehetséges uralkodóra, mint egy tizenöt éves kamaszra. A születési dátum pontosításával Mátyás emlékezete sem szenved csorbát, mivel jövőre lesz ennek a valószínűbb születési dátumnak az 580. évfordulója. Az 1451. 08. 07-i nádori oklevél fényképe https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/view/163290/?pg=1&bbox=-456%2C6194%2C8542%2C-87 (a letöltés ideje: 2018. 09. 30.) �KÉPZŐMŰVÉSZET 26 Iványi Ödön emlékezete Összeállította: Kele Szabó Ágnes Száz éve született az Iványi Ember, akire mindenki szeretettel, tisztelettel emlékszik, aki sokak pályáját, életszemléletét alakította, aki műveivel örökre beírta magát a magyar képzőművészet történetébe. A róla szóló portréfilmben – Kovács Bodor Sándor, Peák Ildikó és Sándor Zoltán alkotása – hallható adatok szerint „1918-ban született Leszenyén. A Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként végezte el 1943-ban. Rudnay, aki ifjabb éveiben rendszeresen festett Nagybányán, vezethette rá a fiatal művészt a táj, a föld szeretetére, a sötét tónusok közül felragyogó világos színek szépségére. A főiskola után – számos kortársához hasonlóan – sorsa a katonaság s hadifogság lett. A háború után a negyvenes évek végén Baján dolgozott. 1954-ben telepedett le Salgótarjánban. Az 1950-ben megyeszékhellyé nyilvánított város ebben az időben lázas, forrongó periódust élt át. Szinte alapjaiból kellett megteremteni a helyi szellemi, művelődési életet. Iványi Ödön pedagógusként s szervezőként egyaránt tevékeny részt vállalt e pezsgésben. Dolgozott könyvtárigazgatóként, jelen volt a Palócföld keletkezésénél, szervezte a helyi képző- és iparművészek csoportját, tanított a Madách Gimnáziumban, patronálta a környék amatőr képzőművészeit.” A Palócföld 1956/1. számában Szabó Béla beszámolót közöl a III. megyei képzőművészeti kiállításról. Ebben így ír: „Ezen a kiállításon mutatkozott be Iványi Ödön. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szép sikerrel. Olajképei a legjobbak közé tartoztak. … Gordonkás c. portréján még érezni Rudnay Gyulának hatását. Tájképeiben azonban már túllép ezen.” Később, a látvány lírai megfogalmazása, az absztrahálás, az enteriőrök világa, az erőteljes színekkel festett olajképek után, a 70-es évektől készült képein az akvarelltechnika felszabadító ereje érhető tetten. Hallatlan frissességgel, kiérleltséggel dolgozott. Kitartó munkával kereste, találta meg azokat a tisztaságot, szépséget, harmóniát hordozó áttetsző, különleges ragyogású felületeket, amelyek késői képeit jellemzik. �KÉPZŐMŰVÉSZET 27 Iványi Ödönt az alkotásain keresztül és elbeszélések alapján ismertem, személyesen sosem találkoztunk. Főiskolás koromban a városi rajzszakkörbe is jártam, melyet akkor már Hegedűs Morgan vezetett. Ott hallottam először Iványi Ödönről. Mindenki szeretettel, tisztelettel emlékezett rá. Most, születésének évfordulóján próbálom megrajzolni Iványi Ödön alakját. Az alkotások megtekinthetők a Dornyay Múzeumban és nagyon sokak otthonában. A portré kialakításában gyermekei, pályatársai, tanítványai, barátai voltak segítségemre. Iványi Zsuzsa: Igazi Apa volt, aki minden este mesélt nekem. Abból a mesekönyvből olvasott, amit én választottam. Sokszor hamarabb elaludt, mint én. Hagyta, hogy fodrászosat játsszak vele, fésülhettem a haját. Tudta kívülről a verseket, amit meg kellett tanulnom. Mindig ő kérdezett ki. Ha új ruhát, cipőt szerettem volna – mert megláttam valamit a kirakatban –, a zsebpénzéből vette meg nekem. Bármilyen gondom volt, ott állt mellettem. A humánum, az emberség jellemezte. Jó érzés volt és ma is az, hogy mindenki szerette. Nemcsak engem hallgatott meg, hanem sokszor ültek ott nálunk ismerősök különböző problémájukkal. Próbált segíteni. Beszélgetett velük, és nagyon jól tudott hallgatni. Soha nem mondta, hogy nem ér rá. Samu főorvos úr pszichiátriai betegei közül is jártak a szakkörébe a Bányász Kultúrotthonba olyanok, akikre jól hatott a rajzterápia. Őket is nagyon szerette. Soha nem érdekelték a díjak, kitüntetések, soha nem tett volna egy lépést sem azért, hogy megkaphasson bármit. Legszívesebben mindig festett volna, de mivel családja volt, elfogadta, hogy kell egy „rendes állás”, ahogy anyu megfogalmazta. Az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig egy sötét mosókonyhában festett a Játszó úton, és csak halála előtt jutott a napfényes műterméhez a Rákóczi úti iskola mögött. A Madáchban, ahol engem is tanított, volt olyan kollégája, aki csak negyedikben tudta meg, hogy a lánya vagyok. Az osztálytársaim pedig élvezték, hogy a tanár úrnak „jelentettem”. Iványi László: Nekem Apu elsősorban az apám volt, családfő, törődő édesapa, akinek az volt a szenvedélye, hogy alkotott, hogy megfesse a „jó képet”, ugyanakkor nem ezzel kereste elsősorban a kenyerét, ahhoz dolgoznia kellett. Talán ez volt szegénynek a legnagyobb keresztje. Emlékszem a Bartók Béla úton a műtermére. Milyen klassz, világos és nagy volt! Ha otthon volt, állandóan dolgozott, festett az állványnál. �28 KÉPZŐMŰVÉSZET Nagy lakás volt, de ott mindig rátaláltam. Néha még a háromkerekű bicajommal is meglátogattam. Milyen nagy veszteség lehetett neki, amikor átköltöztünk a csillagházba, egy lakótelepi lakásba! Egy darabig itt is festett, aztán jöttek a vásártéri szűk és sötét kuckók. Először a pince, majd a Játszó utcában a padlás, a mosókonyha. Sokszor eszembe jut Morgan, amikor abban a bizonyos emlékfilmben – amit a város készített Apuról – megemlíti „...Dönci Bácsi a fényt festette egy sötét lyukban.” Ez sokszor eszembe jut, mert annyira találó és jellemző Apura. Benne van a szerénysége, az elhivatottsága. Nem emlékszem, hogy otthon olyan nagy művésztársasági élet zajlott volna. Arra emlékszem, hogy időnként meglátogatta Szabó Tamás vagy Morgan, és belemerültek a beszélgetésbe, mert olykor nagyon későn távoztak. Ha jól belegondolok, a művésztelepek azok, ahol Aput egy kicsit kívülről tudtam figyelni, és a művészembert is láttam benne. Sokszor vitt magával nyaranta kissrácként az általa vezetett művésztelepekre. Tokaj, Makó, Kányás, Bánk, Szirák nekem emlékhelyek, mindnek megmaradt a hangulata bennem. Szerettem ezt a légkört, annak ellenére, hogy felnőttek között voltam. Mindenki alkotott, festett, szobrászkodott, természetesen Apu is – még én is. A nyári estéken a tábortűznél énekelt a társaság, a végén mindig utoljára mi ketten maradtunk, és lepisiltük a parazsat. Azt hiszem, nekem ezek a legszebb emlékeim vele kapcsolatban. Ekkor éreztem leginkább, hogy összetartozunk. Láttam, hogy nagyon szeretik és tisztelik az �KÉPZŐMŰVÉSZET 29 emberek, és ez jó érzés volt. Büszke voltam rá, meg arra is, hogy én vagyok az Ő fia. Dr. Csongrády Béla Madách-díjas közíró: Amikor a hatvanas évek közepén megismertem, már könyvtárigazgató volt, én pedig az akkori városi tanácsra kerültem az osztályvezető, Kojnok Nándor kérésére, mondhatni parancsára az akkori szóhasználat szerint népművelési felügyelői munkakörbe. Munkakörömnél fogva gyakran találkoztunk a könyvtár témakörében éppúgy, mint művészeti ügyekben. Beszélgetéseink során az is kiderült, hogy Ő volt az egyik elődöm. 1965 tavaszán – április 4-én (!) – a mai Hello Café helyén, ahol aztán később a mai könyvtár is működött – még a félig kész épületben rendeztük meg az első Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítást, a mai Tavaszi Tárlat elődjét. A fő organizátor Czinke Feri volt, de Iványi Ödön is fontos – bár jóval visszafogottabb, csendesebb, meditatívabb – személyiségként bábáskodott mellette. Mindig nagyon örültem a díjainak, különösen a Hatvanban, az országos akvarelltárlatokon elért sikereinek. Több kiállítását is nyitottam – a hetvenes évek elején Szentesen közös kiállításuk volt Czinkével (talán Lóránt Janival is), ahová együtt utaztunk. Kifejezetten jó baráti viszonyban voltunk, több képet ajándékozott nekem, az egyik ma is fő dísze lakásunknak. Többször jártam náluk a csillagházi lakásukban, tanúja voltam, amint magyarázatokkal ellátva bele-belejavított saját munkáiba. Menedzseltem szakköreit, a fiatalokat felkaroló megyei stúdiót. Ha jól emlékszem, Szirákon is voltam egyik táborukban. Amikor tanár lett a Madáchban – amelyet Csík Pali igazgatott – sokszor hármasban beszéltük meg – akkor én már régen a pártbizottságon dolgoztam – a művészet kérdéseit. Amikor beteg lett, engem kért – éppen a funkcióm miatt –, hogy segítsek a pesti gyógykezelésben. Sajnos hatástalan lett… �30 KÉPZŐMŰVÉSZET Bölcs, jó humorú ember volt. Magát nem festőművésznek, hanem piktornak nevezte. Viszonylag keveset beszélt, de lényegre törően, ahogyan mondani szokták: fején találva a szöget. Orbán György grafikusművész: Iványi Ödön szakkörvezetőként, rajzpedagógusként múlhatatlan érdemeket szerzett az utánpótlás-nevelésben, az amatőr művészeti mozgalom támogatásában is. Mindenütt, minden esetben hozzáértéssel, nagy türelemmel, emberséggel segített felszínre hozni a talentumot, fejleszteni kinek-kinek a született képességeit. De nemcsak tanítványai, hanem barátai, művészetszerető ismerősei is őrzik bölcs mosolyú, humánus személyiségének emlékét. Csodálattal nézem leheletfinomságú, színekben gazdag festményeit. A szakmai közvélemény mint Rudnay-tanítványt az úgynevezett posztnagybányai vonulat képviselőjeként, illetve a fény festőjeként tartotta és tartja nyilván. Állandó résztvevője volt regionális és országos tárlatoknak, több pályázaton szerepelt sikerrel. Egyéni kiállítása volt például Budapesten, Szécsényben, Makón, Besztercebányán és értelemszerűen számos alkalommal Salgótarjánban. Egerben az Országos Akvarell Biennálén nagydíjat is kapott. Legjobban ugyanis ezt a technikát szerette: „Ez felszabadított minden eddigi kötöttség alól. Bár most is dolgozom olajjal, mégis úgy érzem, hogy ebben a műfajban tudok legkönynyebben, gátlásmentesen megnyilatkozni… Akvarelljeim a tisztaság utáni vágyból születnek… Szeretném felkelteni a szebb utáni vonzalmat” – mondta, illetve írta. Kovács F. Gábor tanár: 1970 szeptemberében kerültem a Madáchba. Mindenki és minden új volt, Dönci bá is. Az ő egyetértésével, kis barátkozással így hívtam, egyébként is jóval idősebb volt nálam. Első találkozásunk alkalmával éppen mérges volt, mert rajzszertárának anyagát (főleg népi kerámia) széthordták. Festés volt a nyáron, kirakták és nagyrészt lába kelt a gyűjteménynek. Joggal dohogott, mert évek során gyűjtötte össze. Töredelmesen bevallom, hogy pályám elején meglehetősen konzervatív ízlésű voltam. Akkortájt jelent meg a Modern művészet lexikona, Czakó Gyuri bácsi volt a könyvbizományos, asztalszomszédom volt, ő beszélt rá a könyvre. Megmutattam Döncinek, és ő finoman biztatott: olvassam, nézegessem a képeket és megszeretem a moderneket is. Előzménye, hogy beszélgettünk és nagyon kardoskodtam a „régiek” mellett. �KÉPZŐMŰVÉSZET 31 Dönci a tanári szobában csendes, kedves, finom humorú ember volt. Mivel alkotó művész volt, szabad napja is volt. Első vagy második évemben előkarácsonyozott a testület. Sokat énekeltünk, főleg karácsonyi énekeket, a végefelé mást is. Dönci bá is énekelt velünk. Halkan, nem feltűnően. Ma is őrzök fényképet az estről. Kedvelték, sőt szerették diákjai. Türelmes, segítőkész tanár volt. Volt egy kollégám, aki rendezett Kisterenyén egy szép kiállítást. Ennek anyagából én is vettem egy vízfestményt. Pár év elteltével elkerültem a gimnáziumból – katonaság, TIT nyelviskola stb. Döncinek és Szatmári Bélának köszönhetem, hogy megismerkedtem a modern művészettel, nógrádi alkotókkal. Nagyon hálás vagyok nekik. Egyszer elárulta, hogy az Iványi név magyarosított, de hogy miből, arra nem emlékszem. Nagyon régen volt! Kedves művész, kedves barátom volt. Sztermen Ildikó tanár: Mind külső megjelenését, mind belső emberi értékeit tekintve nagyon szimpatikus embernek ismertem meg. Most is előttem van az – akkor még nem szokványos – félhosszú, őszülő hullámos hajával, amely sármos művészkülsőt kölcsönzött neki. Nagyon jó kolléga volt. Nem emlékszem senkire a testületből, aki ne szerette volna. Nyugodt, vidám, kiegyensúlyozott modorával színes egyénisége volt a tantestületnek. Ha kellett, bölcs tanácsokkal, ha kellett, humorával mindig jó hangulatot teremtett maga körül. Szerette a székely vicceket. Az ő előadásában még a gyenge poén is remekül hatott. A tantestületi értekezleteket nagyon konstruktívan ülte végig: portrékat rajzolt kollégáiról, amit azok meg is kaptak. Egyébként is bőkezűen ajándékozott saját munkáiból, ha az alkalom megkívánta. Valahol még ma is megvan egy kis festménye, amit egyik nőnapra készített a hölgy kollégáknak. Visszaemlékezve rá csak kellemes emlékek ébrednek bennem. Lakatos Gézáné tanár: Ha felidézem Iványi Dönci alakját, egy kiegyensúlyozott, harmonikus, derűs ember jelenik meg előttem. Dönci maga volt a megtestesült nyugalom és szelídség. Soha nem hallottam, hogy felemelte volna a hangját sem kollégái társaságában, sem a tanítványi körében. Végtelen türelemmel fordult mindenkihez. Nem nehéz felidéznem őt, már csak azért sem, mert egy kedves, ajándékba kapott munkája díszíti szobám falát. A kép története nem mindennapi. Egy tantestületi vidám rendezvényen („Mirácsony”: Mikulás–Kará- �32 KÉPZŐMŰVÉSZET csony) kaptam Döncitől, mert nagy szerencsémre, az én nevem húzta ki, s így engem kellett megajándékoznia. Nagy örömöt szerzett vele, s a kép azóta is őrzi emlékét. Szabó Istvánné tanár: Iványi Ödönnel csupán rövid ideig dolgoztunk együtt. Az akkori osztályomban csak egy évig tanított, de néhány tanítványomnak a mestere lett a későbbi években. Csak ritkán tartózkodott a tanári szobában. Emlékeim szerint vidám természetű, humoros, a jelenségeket kellő magaslatból és távlatból megítélő, kiegyensúlyozott, türelmes ember volt, aki valamennyi kollégával jó kapcsolatot tudott kialakítani. Inkább szemlélődő típus volt, aki ritkán szólt hozzá a felmerülő problémákhoz, de akkor bölcsen, mértéktartó módon és rendkívül körültekintően alkotott véleményt és formálta a nevelőtestületi döntéseket. Básti Istvánné tanár: Dönci bácsi művelt, melegszívű, szerény ember volt. Azok közé tartozott, akit a tantestület tagjai gyorsan elfogadtak – különösen mi, fiatalok – a közvetlensége, a stílusa miatt. Sokáig azt sem tudtuk, hogy festőművész. Nem beszélt róla. Mígnem egy alkalommal észrevettük, hogy értekezletek közben portrékat rajzol, nem is akármilyet. A körülötte zajló eseményeknek nem alakítója, inkább szemlélője volt. Befelé fordulónak mondanám, de nem zárkózottnak. Mindenről volt véleménye, de nem rukkolt vele elő, csak ha nagyon fontosnak tartotta. Jó volt vele beszélgetni, a társaságában lenni. Szívesen meghallgatta problémáinkat, s a maga tapintatos módján segített megoldani azokat. Nyugalom áradt belőle, mely visszatükröződött akvarelljeinek pasztellszíneiben. Tanítványai rajongtak érte. Sokat tanultak tőle, nem egy a festészetet választotta élete céljául. Mi, kezdő tanárok – többek között – mások meghallgatásának fontosságát, egymás munkájának megbecsülését tanulhattunk tőle, mert egy is- �KÉPZŐMŰVÉSZET 33 kola oktató-nevelő gárdájába csak így tudtunk beilleszkedni. Köszönet érte, hogy ismerhettük őt! Fejes Lászlóné tanár: A Madách Gimnázium volt az életem. Kezdő tanárként és a későbbi években is olyan tanáregyéniségekkel dolgozhattam, akik meghatározták pedagógusi pályámat. Köztük volt Iványi Ödön, akinek mosolya, kedves egyénisége, sugárzó optimizmusa, tiszta művészete arra tanított, hogy az élet szép. Szinte minden nap erre figyelmeztet két alkotása, amit szobánk falán őrzök. Emlékeztet „Döncire”, egy igaz, örök vidám emberre. Köszönöm a „Sorsnak”, hogy vele dolgozhattam! Varga Judit tanár: A ’70-es évek második felében voltam madáchos diák. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen negyvened magammal egy olyan nagy múltú gimnáziumban tanulhattam, ahol sok kiváló tanáregyéniség segítette tanulmányainkat. Engem alapvetően a reál tantárgyak – matematika, fizika – érdekeltek, de az itt töltött évek alatt a humán és művészeti tantárgyak is nagy hatással voltak rám. Rövid ideig tanultam a rajz és műalkotások elemzése tantárgyat. Arra, hogy rajzoltunk-e, és ha igen, mit, már nem emlékszem, de arra igen, hogy Dönci bácsi vetített képek segítségével hogyan mutatta meg a világ szépségeit: épületeket, szobrokat, festményeket. Egy órán, városi séta alkalmával magyarázta el Salgótarján építészeti sajátosságait. A mai napig emlékszem arra, ahogyan elemezte a Fő tér épületeit, építészeti struktúráját, a tervező elgondolását. Arra járva manapság is sokszor eszembe jut ez a régi emlék, Dönci bácsi alakja, érdekes, lenyűgöző előadása. Jó emlékezetemben őrzöm szelíd, csendes, kedves egyéniségét. B. Gedeon Hajnalka művésztanár: Dönci bácsit elsős gimnazista koromban ismertem meg. A Madách Gimnáziumban ő tanította nekünk a rajzot, és középiskolás éveim alatt az ő szakkörébe jártam minden héten 3-4 órában a Bányász Kultúrházba, ahol leginkább portrét rajzoltunk. Nagyon kedves, megnyerő, pozitív kisugárzású, víg kedélyű személyiség volt. Nemcsak tanárként és művészként, hanem Emberként is nagyszerű példa számomra. Mindig olyan mélységes szeretettel, emberséggel és empátiával tudott tanítványai felé fordulni, hogy bírálatát, korrigálását is biztatásként, megerősítésként fogadtuk. Sokat mesélt fiatalkori megpróbáltatá- �34 KÉPZŐMŰVÉSZET sairól, a háborúkról, egyéni sorsának alakulásáról, az életében történt szerencsés fordulatokról, a szorgalomról, kitartásról és a művészi hitvallásról. Dönci bácsi alakja mély nyomokat hagyott valamennyi tanítványában. Kemp Zsuzsa festőművész: Iványi Ödön rajzszakkörébe a hatvanas évek végén, felsős gimnazistaként jártam. A helyszín Salgótarjánban, a Bányász Művelődési Otthonban volt, tágas rajzteremben. Együtt rajzoltunk Lipták Gyurival, aki amúgy is osztálytársam volt, és Szabó Tamással. Volt ott egy elég furcsa srác, akinek a képei is elég furcsák, kicsit darabosak voltak számunkra. Utólag röstelkedve bevallom, egymás közt ki is nevettük a munkáit, Dönci bácsi – mert hát tulajdonképpen ez volt az igazi neve – azonban nem. Soha nem tett volna ilyet. Senkit nem sértett meg azzal, hogy ez „ilyen rossz”, vagy „olyan rossz”. Ezt a szót ki sem ejtette. Megvolt az a különleges és ritka pedagógiai képessége, hogy bele tudott helyezkedni az adott mű látás- és kifejezésmódjába, és azon keresztül korrigált. Ennél jobb és hasznosabb segítséget nem kaphat az, aki ilyesmire adja a fejét. Dönci bácsi nem volt harsány természetű; a fennhéjázás teljességgel hiányzott belőle. Kedves és visszafogott volt mindig, inkább kevesebbet mondott, mint többet, a szája sarkán félmosollyal. Hogy kacskaringós életpályám során festőművésszé lettem, bizonyosan volt szerepe a szakkörben vele töltött éveknek. Lipták György grafikusművész: Alkotói pályámon Orosz István indított el, de középiskolás és fiatal felnőtt korom meghatározó művészegyénisége Iványi Ödön volt. Nyolcadikos koromban egy mártélyi alkotótáborban kerültem először alkotói közegbe, hallottam először művészeti előadásokat. Gimnazista koromban – a Madáchban – Iványi Ödön művészettörténetet tanított, és ő vezette a megyei amatőr művészeti táborokat – Szirákon, Kányáson. Ezeknek lelkes résztvevője voltam. Abban az időben élesen elkülönült egymástól az amatőr és a profi művészek köre, de Iványi Ödön nem vont éles határvonalat e két csoport közé. Az amatőrök pártfogója volt, ezért többen – kissé lenézően – a „dilettánsok pártfogója”, az „amatőrök mentora” jelzővel illették. A táborokban sok mindent kipróbálhattunk, lehetett kísérletezni. Egy ilyen alkalommal Dönci bácsi azt javasolta, hogy próbálkozzam plasztikával – ahol a vonalak térbelivé válnak, hogy ne legyen síkszerű a rajzolásom –, mert az is segíthet az Iparművészeti Főiskolára való felkészülésben. �KÉPZŐMŰVÉSZET 35 Iványi Ödön végtelen humánus ember volt. Elég ránézni a képekre. Olyan arc, amiről sugárzik a bölcsesség – még a rossz minőségű amatőr fotók is hozzák ezt a kisugárzást. Sokan bizonygatták, hogy milyen közel állnak hozzá. Ez természetesen igaz volt, joggal mondhatták, ugyanis olyan kapcsolatteremtő képességgel, emberszeretettel rendelkezett, hogy akivel beszélt, sokszor érezhette úgy, hogy ő az egyik, aki a legközelebb áll hozzá. Mindenkivel egyforma tisztelettel bánt. Az alkotótelepen egy sérült ember az ő számára nem jelentett kevesebbet egy főiskolásnál vagy bárki másnál. Főiskolás koromban is bejártam a szakkörébe. Nem rajzolni, hiszen az iskolában bőven elláttak minket rajzi feladatokkal. Sokkal inkább beszélgetni. Egy rossz fotelbe süppedve szívogatta a cigarettáját. Faggattam Rudnayról, a színekről, a magyar művészetről. Ezekről csak kevesekkel beszélt. Jártam a műteremnek nevezett ablaktalan mosókonyhában, ami nyáron meleg, télen hideg volt. Mindig kerestem valamilyen ürügyet a megkeresésére, a találkozásra. Iványi Ödön személyisége megegyezett a művészetével. A hétköznapokban és a műveiben is tiszta ember volt. A ’90-es években meghívást kaptam a Rudnay-tanítványok által létrehozott Rudnay társaságba, ahová áttételesen – a tagok nagy örömére – Iványi Ödönön keresztül én is tudtam vinni Rudnay szellemiségét. Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas festőművész: 1967-ben költöztünk Tarjánba – a műteremlakás miatt. A „Rokkanttelep” tetején Czinke–Mustó–Lóránt, a lenti kanyarban Szabó Gazsi. Arra pontosan nem emlékszem, hogy Döncivel mikor találkoztam először, de ellentétben a többi kollégával, ő egy mindig mosolygó, barátságosan az ember szemébe néző ember volt, soha egy rossz szót nem mondott senkiről. Életét – örömeivel és gondjaival együtt – teljes természetességgel élte. Könyvtárigazgatósága idején irodája szinte művészklubként működött. Sokan jöttünk ott össze, beszélgetni-vitatkozni: Czinke Ferenc, Molnár Zsolt, Szatmári Béla, Kojnok Nándor, Kerekes László, Kelemen István, Erdős István. Később Dönci a valamikori Tüzép helyén álló többszobás házba költözött. Ott hosszú estéket töltöttünk együtt. Még Hankó elvtárs, a Megyei Tanács elnöke is rendszeresen eljött ismerkedni egy kicsit a művészettel. �36 KÉPZŐMŰVÉSZET Ha jól emlékszem, Dönci Rudnay-növendék volt, talán korai munkáin látszódhatott a mester hatása, de később már teljesen ő maga volt, akinek semmi baja a világgal, idővel úgyis minden megoldódik. Egyre színesebb olajképei még követtek valamely törvényszerűséget, de akvarelljeiben már egy az egyben Dönci szólt hozzánk. Sok-sok vizes papírra emlékszem, amikor a Vásártér egyik épületének padlásterében dolgozott. Szinte lépni sem lehetett tőlük. Hihetetlen érzékkel, jó értelemben vett gátlástalansággal, felelősség nélkül, szinte ösztönösen születtek csodás akvarelljei. Soha nem ment túl a mértéktartó megoldásokon, sok-sok lazúrt használt. Az ily módon született akvarelljein első pillantásra csak egy szín- és formaegyüttes, egy színhangulat rajzolódott ki. Később aztán ezek a színek, rétegek elkezdtek mesélni, lehet mondani, térben és időben is. Lehet, nem helytálló, de Döncit talán gesztusfestőnek be lehetne állítani, jóllehet nem erőszakos, mozdulatai nem durvák, hanem valami finom, emberi, lágy simogatásszerű az, ami visszasugárzik képeiről. Egy jellemző történet: rézkarc-megbízásokat kaptunk. Dönci is választott egy témát, és mint a nem kimondottan specialista a rézkarcban, nem vonalhálóval oldotta meg a kérdést, hanem szinte akvarellszerű nagy foltokban. Végül is elfogadható munka született. Életműve – értékei ellenére – nem kimondottan elismert, mint sajnos sok, már elhunyt tarjáni kolléga esetében. Még egy utolsó gondolat: Dönci a tarjáni temető egyik csendes zugában, egy öreg fűzfa alatt alussza örök álmát, és biztos, hogy nem lenne boldogabb, ha a mulandó értékeket képviselő személyek között, a díszsírhelyen talált volna nyugalomra. �SZÉPIRODALOM 37 SUHAI PÁL Menekültek Holt-eleven ma az ember, napról napra szegényebb. Gyilkolnák, ha nem ölnék s képzeleg és vakarózik – holdfényt sző takarónak. Útján járni, vigyázni ennyi marad csak, a részvét, s múlik ez is, mint minden, mindegy, hogy kicsi vagy nagy: végül semmi se szent már. Mészárszék a világ most, Ázsia, Afrika rossz hely és Európa is álmos: nem felel, észre se vesz már, s minden nap nehezebb lesz. Legjobb lenne kifutni, elmenekülni belőle, ám hova, mondd, hova mennél? – hogyha magadra tekintesz, már itt az: menekült vagy. Egy műfordítás-töredékre Várady Szabolcsnak Nem tudhatom, hogy merre visz utad, de azt remélem, jókor, jóra jutsz s hogy levelem időben célba ér s e vers rejtélyét meg is fejtheted – a műfordítás álarca mögül kikandikáló úr vonásait, ki titkolja nevét s e hallgatás okát, non publicandi, írja rá a fragmentumra, rejti hátterét, de nem a néma szív tanácsait, „a Tiszta Jóhoz leggyorsabb utat”, amelyen hogyha botladozva jár, csupán a boldog vak nyomába lép s most ismeretlen minket is vezet. �SZÉPIRODALOM 38 SUHAI PÁL Testamentum Sehol világ, csak belül. (Rainer Maria Rilke) Már réges-régen nem leszek s még mindig itt leszek veled. Rád lehelem a versemet. Vigyázzon, óvjon: adja rád, míg járom múltad és szobád, a kedvedet, kedvenc ruhád. Ha elhagyom majd őrhelyem és rád ront csöndje hirtelen, ő akkor is veled legyen. Még akkor is, ha elhagyom, őt akkor is csak rád hagyom: elárvult testamentumom. Örökrészed és feladat, amelyet puszta léte ad: ápolni s benne magadat. Te vagy, ki tovább adhatod, te, aki magad is kapod, magad vagy a stafétabot. Én nem leszek, de lesz idő, hogy rád nevet a tűnt idő és feltűnik az eltűnő. Ha nem leszek is, lesz „világ”, ha lesz, hogy ő lehelje rád, a vers, vázádban pár virág. �1956 39 SULYOK LÁSZLÓ Az egyetemista nemzetőr 2. rész A szomszédos Borsod−Abaúj−Zemplén megyéből került fiatal szakemberként Nógrád megye székhelyére, Salgótarjánba, 1963-ban. A Salgótarjáni Acélárugyárban kapott végzettségének megfelelő munkát. Kohómérnök, kohóipari gazdasági mérnök. Az 1956-os forradalom és szabadságharc Észak-Magyarország ipari fellegvárában, Miskolcon érte: a Rákosi Mátyásról elnevezett Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult. Nemzetőr-szolgálatot teljesített a „dicsőséges, szép napok”-ban. Az átélt élmények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy később, már érett fejjel és kellő rálátással, versekben is megemlékezett 1956-ról, s olykor előadásokat is tartott róla, például a Salgótarjáni Erdély-Körben. Az eltelt évtizedek ízig-vérig salgótarjánivá formálták dr. Kúti Istvánt, aki sokoldalú érdeklődését, erős kíváncsiságát, szókimondó, kritikus, egyben segítő attitűdjét a mai napig megőrizte. Miután október utolsó napjaiban győzött a forradalom, és október 28-ától hivatalosan is lehetővé vált a nemzetőrség szervezése, ettől kezdődően a korábbi egyetemista rendfenntartók is nemzetőrökként teljesítettek szolgálatot. A november 4-ei időpontot pedig nyilván azért hangsúlyozta, mert akkor támadt Magyarországra a szovjet hadsereg, mindenféle előzetes bejelentés nélkül − persze igen furcsa lett volna egy szövetséges államtól, a korábbi „felszabadítónk”-tól hadüzenetet kapni −, irtózatos emberi és technikai túlerővel, a legkorszerűbb fegyverekkel. Abban az időben ez a hadsereg volt a világon a legerősebb. Miként emlékszik vissza erre a kárhozott napra? Akkor reggel, úgy emlékszem, nem a megszokott módon ébredtünk, hanem ágyúszóra, géppuska- és egyéb fegyverropogásra. Ez volt az „internacionalista ébresztő”, hogy úgy mondjam… Előző nap, szombaton épp hazaugrottam a szüleimhez, a Sajónémeti Vízműtelepre, hogy megnyugtassam őket, nincsen semmi gond, semmi baj, hétfőn folytatjuk a ta- �40 1956 nulást, vége lesz a sztrájknak. A „dióverő puskával” mégsem akartam utazni, ezért elkértem a szobatársam pisztolyát, a Diákparlamenttől pedig kértem fegyverviselési engedélyt, és így utaztam haza. Este, hazulról viszszatérve, azzal feküdtem le, hogy reggel megyek a nyomdához szolgálatba. És akkor, november 4-én reggel az oroszok „zenés ébresztőjére” ébredtünk. Az egyetemet az éj leple alatt szovjet páncélosok vették körül. Én az I-es diákszállóban a 3. emeleten laktam, ott voltam szintfelelős az egyik évfolyamtársammal. A mi ablakunk a II-es diákszállóra nézett. Félelmetes volt, amikor annak az épületnek az ablakait géppuskával és géppisztollyal végigpásztázták, félelmetes volt hallani azt a csörömpölést. Az üveg a betonjárdára hullott, és utána néma csönd. Majd hallottuk a jajgatást, azokét, akiket találat ért… Akadt olyan lelkes fiú, köztük az én szobatársam is, aki mindjárt lőni akart. Az asztalról felkapta a pisztolyt, és az ablakból akart lőni. Hát persze, mondtam erre, észnél legyél már, túlerővel szemben nem lehet lőni. Miután a II. diákszálló felől is lőtték az épületet, sikerült lebeszélnem arról, hogy az ablak közelébe menjen. Hadd menjenek el először az ablakok alól, mondtam… Az épület mindkét oldala kapott lövéseket, különböző fegyverekből. A diákszálló velünk ellentétes másik oldala, a szemben levő szoba a támadó tankoktól kapott belövést. A földszinti mosdóhelyiségbe kézigránátot is bedobtak. Volt, aki már akkor, korán reggel zuhanyozott vagy mosdott, közéjük dobták be a kézigránátot. Az egyik fiúnak elvitte a lábát… Két első éves hallgató pedig halálos lövést kapott. Kiss Gábor gépészmérnök-hallgató épp az ágyában emelkedett fel a harci zajokra; Nógrád megyei volt, Héhalmon lakott; és Kölber Gábor bányagépész-hallgató halt meg, ágyában fekve érte a halálos lövés. Reményt keltő, boldogabb jövőt ígérő, fiatal életeket oltott ki az értelmetlen lövöldözés. Naiv a kérdésem, tisztában vagyok vele, mégis felteszem: nem lehetett volna valahogyan elkerülni ezt a támadást? Hát, ki tudja… Illetve el lehetett volna kerülni, ahogy én azt a későbbi visszaemlékezésekből tudom meg gondolom… Persze a november 4-ei éjszakának a történetében nincs egyetértés közöttünk… Az egyik verzió szerint a Diákparlament vezetői egész éjjel tárgyaltak az oroszokkal, miközben az összes diákparlamenti és fegyver-nyilvántartási iratot igyekeztek megsemmisíteni, hogy ne maradjon bizonyíték. Megegyeztek az oroszokkal, hogy nem lövünk. Ezt a hangosbemondó is közölte, de az épület tetején helyet foglaló géppuskásokhoz nem hallatszott fel, és a zűrzavarban senki nem értesítette őket az egyezségről. Úgyhogy amikor hajnal- �1956 41 ban megindultak a szovjet tankok a diákszállók felé, géppuskasorozat fogadta őket. És a válasz az volt, amiről már beszéltem: tankágyúzás, géppuska- és kézifegyver-sorozat… A hangos híradóban a géppuska megszólalása után állítólag olyan szöveg is elhangzott: „Marhák! Ne lőjetek, mert megegyeztünk!” Aki ezt igazolni tudná, az a Diákparlament vezetője – Fekete Simon évfolyamtársunk – Kanadában él, de már csak angolul lehet vele levelezni. Tudomásom szerint feltették neki ezt a kérdést, de nem adott rá egyértelmű választ… És vannak, akik azt állítják, hogy a Diákparlament nem tárgyalt az oroszokkal… Hát, tudja Isten, mi az igaz. Az viszont igaz, hogy nagy pusztítást vittek végbe a szovjetek. Igen nagyot. Lőttek még dumm-dumm golyóval is. Ez egy speciális lőszer, s az a jellemzője, hogy becsapódáskor robban. Szörnyű roncsolást végez az ember testében. A nemzetközi egyezmények tiltják is az ilyen lövedékek használatát. Mégis lőttek vele az oroszok. Salgótarjánban is, amit idekerülésem után hallottam valamikor. Meg Isten tudja még, hogy hol. Ők nem voltak válogatósak, tudjuk, megtapasztaltuk… És a diákszállónk kapott gránátlövést is… Majd utána, mint mondtam, csend lett, illetve jajgatás, jajgatás. Szörnyű lehetett… A lövöldözés megszűnte után az orosz katonák bejöttek a diákszállóba. Hole ruki! Fel a kezekkel! – kiáltozással kitereltek bennünket az I-es meg a II-es épület közé. Hideg volt az a reggel, jól emlékszem. Szedjük össze a fegyvereket, hordjuk ki a szállóból – parancsolták. Mi erre nem voltunk hajlandóak. Abból a meggondolásból, hogy ha valamelyik marcona orosz katona, aki nem tud a parancsról, meglát fegyverrel a kézben bennünket, könnyen lepuffanthat, mert nem fogja tudni, hogy most éppen összegyűjtjük a fegyvert, vagy éppen ő ellene akarjuk felhasználni. Úgyhogy az I-es diákszállóból az állig felfegyverzett katonák cipelték ki a „dióverő puskákat” és az egyéb fegyvereinket. Az oroszok ezután visszaengedtek az épületbe felöltözni. A szobámba visszatérve vettem észre, hogy a nagyapámtól kapott karórám eltűnt az asztalról. Ellenforradalmi tevékenysége miatt letartóztatták – gondoltam gúnyosan. Amikor újra sorakoznunk kellett a diákszálló előtt – nem tudtuk, hogy mi lesz a sorsunk −, a tolmácsot egyre csak arra kértem, hogy kérje vissza a karórámat. Szerencsére volt annyi esze, de ezt akkor másképp gondoltam, nem fordította le a kérésemet, az őrzők között pedig nem volt olyan orosz katona, aki értett volna magyarul… Nálunk nem úgy cselekedtek az oroszok, �42 1956 hál’ Istennek, mint a veszprémi egyetemnél. Ott azonnal kopaszra nyírták a diákokat, alul-felül, és nyitott kocsival irány Munkács felé. Ezt hosszú ideig nem mondták el senkinek. Csak később tudtam kiszedni én is a vegyészkollégáimból, hogy te, ezt meg ezt beszélik. Hát persze hogy ezt beszélik, engem is elvittek Kárpátaljára, felelte. Nem szabad volt róla beszélni. Azt sem tudták a szerencsétlenek, hogy meddig viszik őket, Munkácsig vagy akár Szibériáig. [A szovjet és a magyar hatóságok nagyon sokáig tagadták a deportálás tényét. Igazán csak a ’80-as évek vége felé vagy még később, a rendszerváltoztatások után ismerték el. Ekkor járhattak utána a kárpátaljai magyar történészek is. A szovjet titkosszolgálat, a KGB ungvári archívumában 30 vaskos iratköteget találtak az 1956-os magyar deportáltakra vonatkozóan. A vallatási jegyzőkönyvek október 27-étől december végéig keltezettek, 13 magyarországi településről 846 nevet tartalmaznak. A magyarokat hat településen tartották fogva. Ezek: Ungvár, Munkács, Sztrij, Drohobics, Csernovci és Sztanyiszlav. – S. L.] A miskolci egyetemisták tehát jobban jártak, mint veszprémi társaik, önöket a szovjetek futni hagyták. Mint szabad ember, mihez fogott ezután? Mivel hazautazásra akkor nem volt lehetőségem, éjszakára a diákszállóban maradtam. Az oroszok azzal a feltétellel engedtek el bennünket, hogy nincs semmi ellenállás, ha egyetlen lövés is elhangzik, a tankok, melyek körbevettek bennünket, újra lőni fogják a diákszállót. Éjszaka ugyan, emlékszem, elhangzott egy-két lövés, de a tankokkal nem lőttek vissza, nem volt olyan veszély… Reggel aztán kigyalogoltam a Tiszai pályaudvarra, és az első adandó alkalommal hazautaztam a szüleimhez… Szóval ez volt az én részvételem a forradalomban. Később hátránya származott belőle? Nem származott. Nem voltam rajta a listán. Mivel én csak kis közkatona voltam, nem vettem részt olyan eseményekben, amelyek feltűnőek voltak. Meddig maradt otthon, a szülők közelében? Úgy egy hónapig. Minden rendben volt. December táján mentem viszsza Miskolcra, megtudni, hogy mikor folytatjuk a tanulmányainkat. Én már ötödéves voltam, csak a 9. félévi vizsgát kellett letennem, és a diplomatervet elkészíteni, majd a 10. félévben megvédeni. Az egyetemen öszszetalálkoztam az egyik tankörtársammal, Havas Tamással, aki szintén érdeklődött, ő sem tudott már hazamenni. A megszokott közlekedés akkor még nem állt vissza, a Miskolc−Bánréve vonalon sem. Hol szálljunk meg? – ez volt a kérdés. Hát a diákszállóban, volt a felelet. Egyetlen diák- �1956 43 szálló van nyitva, mondta a portás, a IV-es diákszálló, ott választhatjuk bármelyik szobát. Jól van. Kiválasztottunk egy négyágyas szobát, ablakai a diósgyőri út felé néztek. Persze megvolt bennünk az a félelem, hogy valaki, ez lehetett bárki, a matracba elrejtett egy pisztolyt, és abból nekünk bajunk lehet, méghozzá úgy, hogy nem is vagyunk hibásak… Akkoriban többfajta módon gondolkodtunk ezekről a kérdésekről, ugye. Nem ártott résen lenni… De sem a matracban, sem a párnában nem találtunk fegyvert. Égő lámpa mellett, ágyban fekve, elkezdtünk beszélgetni, hogy zajlott le, mint zajlott le a forradalom, mi történt Pesten. Ő Pest mellett lakott. Sződligeten vagy Dunakeszin. Az édesapja tagja volt a budapesti pártbizottságnak. Én nem sokat tudtam mondani, én egy vízműtelepen laktam, ott olyan események nem zajlottak, mint Pesten. Elég sokáig beszélgettünk. Tomi közben megborotválkozott. Az volt a szokása, hogy este megborotválkozik. Letette a borotvát, a zsilettet meg az óráját az asztalra. Éjfél felé járt már, épp le akartuk oltani a lámpát, amikor odakintről halljuk, teherautó fékez, és orosz vezényszavak hangzanak. Füleltünk. A barátom nagyon jól tudott oroszul. Én német kereskedelmi levelezésből érettségiztem, mivel kereskedelmi iskolába jártam, oroszt az egyetemen tanultam, államvizsgáztam is belőle, mégis úgynevezett kezdő oroszos voltam. Ő viszont haladó oroszos volt, nagyon jófejű gyerek. A vezényszavakból mindjárt értette: itt baj van. Az oroszok körülvették a diákszállót. Egyedül nálunk égett a lámpa. Rohantak fel oda, hozzánk. Bejött az egyik orosz: hole ruki, kiabálta, bejött a másik: hole ruki, bejött a harmadik, mi meg feltartott kezekkel álltunk az ágyon. Hát egyszer csak ki jött be az ajtón? Az egyetemi újság főszerkesztője, Pókos István orosz egyenruhában, és rázta a pisztolyt felénk, hogy mi partizánok vagyunk. Egy évvel járt felettünk. Ne hülyéskedj, mondom neki, hát ismersz bennünket! Egy pártalapszervezethez tartoztunk. Meg én már akkor is írogattam A Mi Egyetemünk című, hetente megjelenő lapba, mert olyan firkálósfajta vagyok. Hát ismersz bennünket, miért mondod ezt? Ekkor csendesebb lett, de amikor azt mondja neki a barátom: Az egyik szovjet katona elvitte a borotválkozó készülékemet, meg a karórámat, inkább azokat adasd vissza. No, akkor újra, még jobban begerjedt: rágalmazzuk a Vörös Hadsereget, meg ez, meg az. Mondja, hogy ő most akkor bevezényel mindenkit a szobába, és mutassuk meg, melyik katona volt az. Bejött mindenféle marcona fiú, kirgiz meg ki tudja, miféle abba a kis négyágyas szobába. Emeletes ágyak voltak benne. No, melyik volt az? – kérdezte. Nincs köztük – válaszolta Tomi. Mígnem az egyik kiskatona elszólta magát, de kérdezve: Az vitte el, aki előttem járt bent? Igen, az, felelte a tan- �44 1956 körtársam. A mi főszerkesztőnk kiment, és nemsokára hozta a karórát meg a borotvát. Akkor mondta: Hát van a Vörös Hadseregben is megtévedt katona… Ez egy kis epizód abból az időből… Pókos István egyébként a Szovjetunióban tanult, összejött egy orosz nővel, és állítólag emiatt hazazsuppolták, mert akkor ezt nem nézték jó szemmel. Később a feleségét és a gyerekét is utánaengedték az államközi megállapodás alapján. A miskolci egyetemen végzett. Az október 25-ei nagygyűlésen ott tüsténkedett az aula tetején, húzta a mikrofonkábelt, szerelte a hangosítást. November 4-én pedig orosz katonaruhába öltözött, és tolmácskodott, illetve részt vett a megtorlásokban. Aki nem ismeri kellően azt a rendszert, a Rákosi-korszakot, illetve 1956 történetét, azt talán megdöbbenti a tény, hogy Kúti István a kommunista párt tagja volt, egyben pedig a forradalom közkatonája. Pedig ez egyáltalán nem számított ritkaságnak a forradalomban. Ez így igaz. Attól, hogy párttagok voltunk, még nyitva volt a szemünk meg a fülünk… S furcsa mód itt jut eszembe, ismerjük a történelmet, aki pedig már akkor felnőttként élt, személyesen is tapasztalhatta, akár maga körül is, hogy hány meg hány nyilas párttagból lett kommunista párttag 1945-ben vagy utána. Csak nem volt ajánlatos beszélni róla, mert lesújthattak rá, sokszor épp azok, akik ugyanúgy „sáros”-ak voltak. Ma már, a rendszerváltás óta bárki olvashat erről… Apropó, rendszerváltás: akkor ugyan hány kommunistából lett rendszerváltó MDF-es, SZDSZ-es, majd idővel fideszes? Szó se róla... De 1956-nál maradva, jól tudjuk, hogy igen sok párttag állt tiszta meggyőződésből és őszinte hittel a forradalom és szabadságharc mellé. Sokakat közülük később internáltak, börtönbe csuktak vagy éppenséggel felakasztottak. Például a Tűzoltó utcai szabadságharcosok legendás parancsnokát, az Auschwitzot is megjárt Angyal Istvánt vagy egyik társát, a rádiódramaturg Szirmai Ottót… Kérdésemmel viszont azt tudakolnám, hogy Kúti István milyen indítékokra lépett be olyan fiatalon a kommunista pártba? Mi sem egyszerűbb: hittem, mint nagyon sokan… Hittünk abban, amit hirdettek a munkáspártok, a kommunisták… Egyébként ugyanaz a magyarázata ennek is, mint a nyilas párt vonzerejének: annak is hittek. Ez így függ össze… Ózdon a gyárban, a hivatalházban alapszervi DISZ-titkár voltam, és ott lettem MDP-tagjelölt is… De az én mozgalmi életem megkezdődött már az iskolában. A kereskedelmiben diákszövetségi titkár voltam. Aztán elmentem dolgozni, és a gyárban, a hivatalháznál ez folyta- �1956 45 tódott. A háború után nagy volt a lelkesültség az emberekben, hogy egy más, egy jobb világot építünk majd. Tehát engem is a hit vezetett a kommunista pártba… Végül az egyetemen vettek fel. Azt hiszem, másodéves lehettem. Mert először nem vettek fel. Bevallottam ugyanis, hogy templomba járok. És ezt nem szabad lett volna… De hát én a vallásosságot a szülői házból hoztam, a nagyszüleimtől meg a szüleimtől kaptam. Miskolcon soha nem voltam templomban. Mindig csak otthon, amikor hazamentem a telepre. És katolikus templomba jártam, mert görög katolikus akkor még nem volt Ózdon. Apám volt görög katolikus, így lettünk mi – gyerekek – is azok, anyám pedig római katolikus vallású volt. De az ő anyja, a nagyanyám is járt görög katolikus misére, nem találtunk ebben semmi rosszat… Amikor nem vettek fel a pártba, természetesen nem örült az ajánlóm, és azt mondta, nem kell azt megmondani, hogy templomba járok. A következő felvételi kísérletnél elhallgattam ezt a dolgot, és felvettek… Egészen 1956-ig voltam párttag. De azóta, ha kérdeztek, hogy tagja vagyok-e a pártnak, vagy kérték a rendszerváltás után is, hogy lépjek be valamelyik pártba, mindig azt mondtam: Én már voltam párttag, legyen már más is. Mindabból, ami elhangzott közöttünk, arra következtetek, hogy nyugodt légkör vette körül a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemen. Szorgalmasan tanulhatott, készülhetett a jövőjére, komolyan nem háborgatták. Volt azért egy esetem, ami meleg pillanatokat okozott nekem, ma már azonban csak nevetek rajta, megmosolygom. Történetesen 1955 tavaszára gondolok, amikor megkaptam a „részeges kohász” kitüntető címet. No, ez érdekes, ez a „részeges kohász” kitüntető cím. Mivel érdemelte ki? Kohászbált rendeztünk az egyetemen 1955. március 12-én. Társaim ismertek, tudták, hogy nem tudok táncolni, ezért arra kapacitáltak, hogy vállaljam el a pénztárosi teendőket. Gáspár Jenő, alias Gazsi, tankör- és szobatársam meghívta egykori bányászbarátait, akik butykossal és tömött pénztárcákkal felszerelkezve meg is érkeztek. Szálláshelyük természetesen a szobánk volt. A társaság jól érezte magát a bálon, utána még a szobánkban is folytattuk a mulatozást. Rövid éjszakai pihenés után Gazsi barátait kikísértük a vasútállomásra. A Tiszai pályaudvar Utasellátó Vállalat-i vendéglőjében − ahogyan neveztük: restijében még búcsúpoharat ittunk, egyben köszöntve egyiküket a névnapja alkalmából. Emellett természetesen tettük a szépet a csinos felszolgáló kisasszonynak. A fiúkat kikísértük a vonathoz, majd villamosra szálltunk, és nótázásba kezdtünk. Öten vol- �46 1956 tunk. Délután három óra körül járhatott. Az akkori egyetlen villanyrendőrnél leszálltunk, és még egy-két kocsmába bementünk a hangulat szinten tartása érdekében. Végül a Csaba vendéglőben kötöttünk ki, és megéhezvén, enni akartunk valamit. Alig telepedtünk le, kezdtük máris a nótát. Ekkor megjelent az asztalunknál egy hölgy, és felszólított bennünket, hogy ne hangoskodjunk. Erre Narancsik Pali nagy komolyan ránézett és megkérdezte: Tessék mondani, mióta parancsolnak itt a kurvák? A nő elkezdett sápítozni, és bejelentette, hogy azonnal megy a rendőrségre. Elrohant. A vendéglő közönsége pedig, vasárnap lévén, telt ház volt, adta ránk a kabátokat, hogy azonnal tűnjünk el, mert ők ismerik a hölgyet. El is tűntünk. A buszmegállóban mondom a társaimnak: A jegyeket én veszem meg, és a kalauznőre ne leheljetek rá, mert rögtön elájul; meg nóta, kuss! Isteni csoda, hogy így csendben elértünk az Egyetemvárosig. De ahogy leszálltunk a buszról, az első mindjárt nótázni kezdett. Magyar nótákat, népdalokat harsogva értünk a lakhelyünkre, a IV-es számú diákszállóhoz, és még odabent is folytattuk az éneklést. Szerencsétlenségünkre a portán épp akkor telefonált a VI-os diákszállóban lakó Berkes József gépészmérnök hallgató, aki már nős volt, és a feleségéhez orvost kívánt hívni. Az ő lelkiállapota meg a mi vidámságunk nem egy hullámhosszon volt. Meg akarta tudni a nevünket, de mi szétfröccsentünk a szobákban. A neveket persze mindjárt megérdeklődte, meg egyébként többünket is személyesen ismert, aminek az lett a következménye, hogy négyünket – ötünk közül − a következő héten, esténként elbeszélgetésekre invitáltak hol a pártalapszervezethez, hol a Vöröskereszthez, hol meg a DISZ-bizottságra. Igyekeztek tudatosítani bennünk, hogy „az alkohol öl, butít és nyomorba dönt”. Meg hogy az állam nem azért adja az ösztöndíjat, hogy azt az egészségünk károsítására, alkoholra költsük… Ennek lett betetőzése a fegyelmi eljárás. (Már a történet mesélésének az elején elkezdett kutatni az iratai között, mint kiderült, azért, hogy a fegyelmi határozatot megmutathassa. Megtalálta, és rögvest bele is olvasott.) „Kuti /Kuzmicskó/ István… III. éves kohómérnök hallgató ellen… fegyelmi eljárást indítottam. A lefolytatott fegyelmi eljárás során a Fegyelmi Bizottság javaslatára… ’szigorú megrovás’-ban részesítem… fellebbezésnek helye nincs. Elrendelem, hogy a Kohó- és Bányamérnöki Kar Dékáni Hivatala ezen fegyelmi határozatot a kari hirdető táblára egy heti időtartamra függessze ki, a büntetett hallgató törzskönyvébe és leckekönyvébe vezesse be, valamint annak másolatát a személyi iratgyűjtőjébe helyezze el, és a kiszabott büntetés megnevezését, időpontját a hallgató statisztikai lapjára jegyezze fel. Indoklás: Nevezett 1955. március 13-án negyed magával… annyira �1956 47 leittasodott, hogy hangoskodása és magatartása miatt mind a négyüket a vendéglőből kiutasították. Ezek után Miskolcon a Csaba és a Muskátli vendéglőben fogyasztott szeszesitalt, majd onnan hazatérve hangoskodásával – társaival együtt – 22 óra után a diákotthon rendjét zavarta… tagadásával szemben tanúkihallgatás vált szükségessé, és csak így vált bizonyíthatóvá, hogy a diákotthon rendjét zavarta, és a cselekmények elkövetésében Szabó Miklós III. éves kohómérnök hallgató is részes volt. Súlyosbító körülménynek kellett venni, hogy a fegyelmi bizottsági tárgyaláson a bizottsági tagok kérdéseire nevetgélve, gúnyos válaszokat adott. Miskolc, 1955. április 12. Pattantyús Á. Imre sk. dékán” Hát ez nem akármi! De miért nevetgélt és gúnyolódott a fegyelmi tárgyaláson? Mondom tovább, majd kiderül… Valamilyen trükk miatt csak négyünket idéztek meg a fegyelmi tárgyalásra, ötödik társunkat, Szabó Miklóst nem. Mi lehetett ennek az oka? Talán valamiféle koncepció… Megkérdezték, hogy melyik kocsmában ki mennyit fizetett, mit fogyasztottunk. Elsoroltam. Majd jött a szöveg, és a kérdés: Nem szégyenlem-é magam, hogy az állam által adott ösztöndíjat tankönyv helyett italra költöm? Ezzel aztán betelt nálam a pohár, és szemtelenül válaszoltam. Elmondtam, hogy most már unom, hogy ezért az egyetlen botlásért egy hete hallgatom, illetve hallgatjuk ezt a szöveget, pedig mi tanulni jöttünk az egyetemre, nem pedig elbeszélgetésekre járni. Kíváncsi vagyok, hogy a közelgő Gábor napon Könczei elvtárs vizet foge inni az őt köszöntő barátaival. Egyébként is én már Kúti vagyok, és nem Kuzmicskó; ekkor történt ugyanis a névmagyarosításom. A határozatot pedig szíveskedjenek a falum tanácselnökének és plébánosának is megküldeni, hogy a tanács hirdetőtáblájára meg a templom ajtajára is kifüggesszék, a kisbíró pedig tegye közzé, hadd tudja meg a világ, milyen falubelijük jár az egyetemre… Pattantyús Á. Imre dékánunk sokáig nem akarta aláírni a fegyelmi határozatot, mert – ahogy mondotta –: Édes fiaim, fáj a lelkem, és szégyellem, hogy ilyen papírokat kell aláírnom. Az egyetem különböző hivatalai – pártbizottság, DISZ-bizottság, rektori hivatal stb. – addig zaklatták a dékán urat, hogy „példát statuálva” kénytelen volt aláírni a fegyelmi határozatot. A „részeges kohász” szerencsére nem lett részegeskedő ember, amit csak az Olvasók megnyugtatására hangsúlyozok… Ugyanakkor a szavaiból kivehető, hogy akadt egykét fura-furcsa ember a miskolci egyetemen is. Salgótarjániakkal találkozott-e? �48 1956 Nem találkoztam. Csak Salgótarjánba kerülésem után több évtizeddel később derült ki, hogy a Pozsik testvérek oda jártak. Munkatársaim voltak a kohászati üzemekben, de arról az üzemben semmit nem tudtam, hogy ők is jártak a miskolci egyetemre. Nyugdíjas korunkban egy beszélgetés alkalmával tudtam meg a fiatalabb Pozsiktól, hogy 1956-ban ők szintén a miskolci nehézipari műszaki egyetemen tartózkodtak. Pozsik János első éves volt, a bátyja, Pozsik László feljebb járt, azt hiszem, másod- vagy harmadéves volt. Jancsit meg is hívtam aztán egyszer, még évekkel ezelőtt a Salgótarjáni Erdély-Körbe, ahol előadást tartottam 1956-ról, egyetemi nemzetőrként szerzett tapasztalataimról. A hozzászólásában elmondta, hogy ő 1956 októberében a miskolci repülőtér őrzésére volt beosztva. Ott valamilyen dátumot is említett, hogy mikor érkezett meg a miskolci repülőtérre egy katonai repülőgép, magas rangú magyar katonatisztekkel, akik a Pingyom-tetőn elhelyezett orosz parancsnokságra mentek. A pilóta ottmaradt a repülőtéren, és Pozsik Janit rá akarta beszélni, hogy menjen vele ki Nyugatra, mert itt már mindennek vége, semmi keresnivalójuk nincs. Pozsik Jani, ahogy mondta neki, te hülye vagy, hát úgy lelőnek, mint a huszonegy. A pilóta a fejét csóválta, az nem létezik, mondta, mert ő tudja, hogy milyen alacsonyan kell szállni ahhoz, hogy a radar ne észlelje a repülőgépét. Jancsi ennek ellenére sem volt hajlandó vele menni, de a légcsavar megforgatásával ezt a katonai repülőgépet ő indította el. Aztán mi történt, hogy történt, azt már ő sem tudja. Jani másik története arról szólt, hogyan jöttek az orosz tankok Sajószentpéter felől a repülőtérre… Ezen én meglepődtem, mert a repülőtér északra van Miskolc fölött, de az oroszoknak logikusan nem onnan kellett volna jönniük, hanem keletről vagy délről, a Tisza felől. De hát ezek szerint valahogy mégsem… A reptéri egyetemi őrségnek, ha jól emlékszem, golyószórójuk volt, és Jancsi őrkollégája azt mondta, amikor meglátták az oroszokat, hogy na, jó, akkor adjatok egy tárat, és lövünk. Jancsi azt válaszolta erre, hogy nem lövünk, hanem menekülünk; olyan sokan jönnek, meg tankok ellen golyószóróval nem lehet győzni. És akkor elszaladtak. Igen ám, de katonaruhában voltak. Útjukba esett egy mezőgazdasági termelőszövetkezet, oda beszaladtak ruháért. Az emberek segítettek nekik gyorsan átöltözni. Úgyhogy mire az oroszok odaértek, az emberek már azt mondták, hogy ezek a mi embereink, katonákat nem láttunk, illetve láttunk egy csapatot, de azok elmentek arra felé, északnak. Az oroszok meg elmentek utánuk. [Pozsik János a következőképp mesélte el a Nem csak szobrok vagyunk című, az „1956 öröksége” Alapítvány által kiadott könyvben: „Hajnal 4 tájban volt már az idő, vártam a váltást, de mondták, hogy �1956 49 szól a magyar Himnusz, és Nagy Imre beszél. Rohantunk be a rádióhoz, közben Miskolcnál az egyik hegyen állomásozott vagy 3000 orosz katona… Onnan nyomjelző rakétákat lőttek ki, tudtuk, hogy már valami baj van… kiszaladt mindenki a fegyverekkel együtt, Antinál ott volt a golyószóró, és néztük, hogy mi van… Jöttek a szovjet csapatok… nagyon közel voltak a tankok… elment vagy 50 tank, amikor 3 tank meg bekanyarodott a repülőtér felé. Anti felvette a tüzelőállást, és kért engem, hogy vigyem oda a tárat, ami olyan volt, mint a nagyobb lapos tányér. Én meg mondtam, ne hülyéskedjen, hogy tankra akar lőni… Nem hallgattam rá, hanem szaladtam a többiek után, a Sajó felé, de a tank pillanatok alatt odaért, és kezdtek lövöldözni, azt hittük, hogy a fejünk fölé lőnek, ijesztgetésképpen… és hát akkor láttam, hogy a mellettem 5 méterre lévő korhadt, letöredezett fa ágai repülnek szét… akkor döbbentem rá, hogy hát ezek ránk lőnek. Amikor elértük a Sajó-partot, ami olyan 150 méterre volt onnan, ahol tartózkodtunk, akkor átszaladtunk a Sajó gátján, és az Isten rendelhette oda, volt ott egy csónak, és benne voltak az evezők. Így át tudtunk menni a túloldalra, nem volt szélesebb a folyó olyan 15 méternél, ki sem kötöttük a csónakot, csak szaladtunk. 1 perc múlva már láttuk, hogy a tank fent van a töltés tetején. A tanknak a csövét még láttuk is, ahogy forgatja, és mivel olyan meredek volt a belső rész, hogy nem tudott átjönni, akkor elment… Közben tőlünk jobbra, olyan 200 méterre volt több épület, később megtudtuk, hogy ez ilyen állami gazdaság volt. Ott az egyik fal mellől egy illető integetett, hogy menjünk oda. Négykézláb kúsztunk, fel sem mertünk állni… voltak ott vagy 3-4-en, akik mondták, hogy azonnal vessük le az öltözékünket. Elvették a fegyvereket, és egy (…) trágyadomb alá belökdöstünk mindent. Nekem is adtak egy olajos overállt, szakadt volt, meg egy gumicsizmát. Pillanatok alatt átöltöztünk. 10 perc sem telt el… jött egy dzsip, amin 8-an ülhettek. A vezető mellett ült egy orosz sapkás tiszt, kérdezte, hogy hol vannak a katonák. Az egyik traktoros azt mondta, hogy a sportrepülőtér felé szaladtak, még mutatta is, hogy merre van. Aztán a munkások azt javasolták, hogy széledjünk szét.” – S. L.] Jancsinak a harmadik története 1957. február 20-ához kötődik. Ma már a „néma ellenállás megtörésének napja”-ként emlegetjük ezt a dátumot. Ekkor nyílt ki a szemünk, és vettük észre, hogy akik köztünk jártak-keltek a forradalmi napokban, nem mind éreztek velünk együtt, nem voltak forradalmi érzelműek, figyeltek, jegyzeteltek. Jelentéseikkel, majd a KISZ nevében adott káderjellemzéseikkel nem egy társunk jövőjét tették tönkre. Kettőt konkrétan megemlítek, akiről én tudok. Az egyik Persik Lajos okleveles kohómérnök-társunk, akit mindig utolért az egyetemi KISZ lesújtó jellemzése. Hiába vették fel fizikai munkára, a jellemzés megérkezése után elbocsátották. Tudomásom szerint még a 80-as években sem nevezték ki vezető állásba e „flepp” miatt a Tűzhelygyárban. De ugyanez �50 1956 történt Havas Tamás okleveles kohómérnökkel is, akivel a már mesélt decemberi kollégiumi kalandot átéltem. Tamás is fegyveres nemzetőr volt az egyetemen… De térjünk vissza gondolatban 1957 elejére. Az egyetemen február 20-ára már megszervezték az új kommunista pártot, az MSZMP-t, és szerveződött ifjúsági szövetsége is, az egy hónap múlva országosan zászlót bontó KISZ, de működött még a párttól és a kormánytól független diákszervezet, a MEFESZ is. A karhatalmisták nyomozásai zavarták a tanulást is. A forradalomban részt vevők ellen pedig már elkezdődött a megtorlás. Az egyetem kommunista vezetői úgy gondolták, hogy erejüket most már nyugodtan megmutathatják, és az egyetem főépületére kitűzték a vörös zászlót és a magyar zászlót. Az erős szélben azonban a magyar zászló gyenge rúdja hamar eltörött, és a zászlót elsodorta a szél. A vörös zászló állta a sarat. Ezt meglátva a hallgatók, a diákszállókban mindenféle piros edényt, pulóvert, nyaksálat, abárolt szalonnát stb. kiakasztgattak az ablakokba. [A jelen volt Pozsik János emlékezete szerint: „A tanulmányi osztály épületén, az aula tetején, egy nagy, magas rúdon olyan vörös zászló lengedezett, mint egy fél teniszpálya. Nézem… magyar zászló meg nem volt. Beszélgettek is jó hangosan, hogy micsoda dolog, hogy kitették a vörös zászlót, a magyar zászlót meg nem, ez mindenkit dühített… végül addig-addig beszélték, hogy mi is kitettünk mindent az ablakba, ami piros volt… egy kollégiumon volt kb. 70 ablak. Kérdezték, hogy kinek milyen piros dolga van. Nekem nyakkendőm volt, kiakasztottam azt. A másik kitette a piros kendőjét, az egyik gyerek meg a piros bőröndjét. Aztán volt egy piros edény is, kiakasztotta. A másik azt mondta, hogy nincs neki piros, de mi tudtuk, hogy van neki abárolt szalonna… tegye ki azt... Volt rajta egy madzag, egy drótból csinált kampót, kiakasztotta a korlátra. Kinéztem az ablakon, volt, aki a papucsát, köntösét, mindenki kiakasztott valamit. Ennek örömére kártyáztunk, pont az ablakkal szemben ültem, egyszer csak a piros szalonna emelkedik, és megy felfelé. A felettünk lévők el akarták lopni, mint a horgászok. Mondom is, nézd már, ott megy a szalonnád! Szalad is utána, sírt is, hogy megették… [Végül] Nagy nehezen beletörődött.” – S. L.] Ezután rendőrök és pufajkások szállták meg az épületet, és akiket ott találtak, azokat egy lista alapján összegyűjtötték az I-es és II-es előadóba. Volt listájuk, mert az egyik évfolyamtársam a miskolci pufajkásoknak az egyik vezetője volt, és nála volt a névsor, hogy kiket kell összeszedni. Mivel őt az uv-ja – vagyis az utóvizsgája − miatt 1954-ben eltávolították az egyetemről, jött bosszút állni. Volt egy Fekete László nevű docensünk, akit meg is pofozott a diákok előtt. Ő volt a retorzió egyik vezetője… Összeszedték hát Pozsik Janit meg Pozsik Lacit is. A II-es előadóba kerültek. Sokáig voltak bent, úgyhogy már vécére kellett Jancsinak menni. �1956 51 De kimenni csak úgy lehetett, ha kikéredzkedett, és kikíséri őt egy pufajkás. Közben Jancsi megismerte az egyik pufajkást, tarjáni volt, meg is nevezte nekem, de nem jegyeztem fel a nevét, aztán egy másik tarjánit is megismert… Jancsi elhozta volna a még élő pufajkást az Erdély-Kör rendezvényére, de egykori pufajkás társai lebeszélték, és így nem jött el. Kár érte… No, azt mondja Jancsinak ez a tarjáni pufajkás: Jó, kikísérlek, de aztán ne gyere vissza! Hát azt nem tehetem, itt van a bátyám is valahol, felelte Jancsi, mert akkor még nem találkoztak össze a zsúfolt II-es előadóban. No, jó, akkor szólsz a bátyádnak, és kikéredzkedtek, én meg a kollégám kikísérünk benneteket, és nem kell visszajönnötök. Szóval így menekültek meg, és jöhettek aztán haza. A két tarjáni pufajkás segített nekik… Addig, amíg Jancsitól ezt nem hallottam, csak arról tudtam, hogy az akcióban borsodnádasdi pufajkások is részt vettek a helybelieken kívül. De ahogy Jani mondta, Salgótarjánból is érkeztek pufajkások külön teherautóval. Ezek tehát határozott céllal jöttek ide, előre megszervezetten. Azt mondom, hogy még a zászló kitűzése is eleve provokáció volt. Hogy legyen egy alkalom, amikor kieresztik a gőzt. [Pozsik János elbeszélése a már hivatkozott könyvből: „A dekorálástól kb. 2 óra telt el – egyszer csak látom, hogy ponyvás teherautó jön, bokrokon-füvön keresztül… Vagy 10 teherautó jött még. Pufajkások ugráltak le róla, híre mehetett, hogy mi kicsúfoljuk a szovjeteket. Rohannak föl a szobákba, voltak vagy 150-en… letettük a kártyát… géppisztollyal jöttek… Bejöttek vagy 6-an, pufajkások, a tiszt mindjárt: álljatok körbe! Az asztalnál álltunk körbe, mindjárt az elsőt megkérdezik: te honnan jöttél?... Mi az apád? Bányász. Bányász? Oszt ilyen dolgot csináltál? Szegény gyerek mezítláb volt egy vietnami papucsban, a csizma sarkával a lábujjára taposott… a vér kifreccsent a lábujjából. Feljajdult, de még egy pofont is kapott… amikor az ötödiket pofozta, akkor a folyosón megszólal a hangosbemondó, hogy azonnal menjen minden hallgató a kettes előadóba… Ez volt a második legnagyobb terem… a géptan tanszék előadója… Akkor már félig volt, mikor odaértünk, én kerestem a bátyámat, de nem találtam… Voltunk vagy 7−800-an. A padsor mellett is szorosan álltunk, az előadó-pódiumon is, nem tudtuk, hogy miért vagyunk ott…” – S. L.] A Pozsik testvérek nem tanultak tovább, a végzős hallgató Kúti István viszont viszszament az egyetemre. A forradalom után mikor folytatódott a félbeszakadt tanítás? Január közepén. Akkorra rendeződött a helyzet. Az utolsó vizsgámat, a leckekönyvem tanúsága szerint, 1957. március 8-án tettem le. Nem halasztással, nem utóvizsgával, mert nekem ilyen vizsgáim sohasem voltak. Ezzel, a négy és fél éves tanulás után, megszereztem a végbizonyítványt, az úgynevezett abszolutóriumot… Ha nincs forradalom, nincs szabad- �52 1956 ságharc, akkor természetesen előbb megszerezhettem volna: már januárban… Utolsó vizsgám sikeres letétele után nekiláthattam a diplomaterv elkészítésének. Komoly napok és hetek következtek. Sok olvasás, tanulás, spekulálás. Végül elkészültem a diplomamunkámmal is, melyet az állami vizsgabizottság előtt sikeresen megvédtem május 29-én. Ezzel véget ért az „aranyélet” az akkor már Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karán, és elkezdhettem munkahelyet keresni. A szocializmusban az nem volt nehéz. Hát igen, volt, amikor nem volt nehéz… és volt, amikor igen nehéz volt. 1957-ben épp ez utóbbi helyzet állt fenn. Meglep vele, ezt nem gondoltam volna. Amikor a forradalmat és szabadságharcot az oroszok leverték és szétlőtték a diákszállót, meg szétzavarták a tanári kart és az egyetemi hallgatókat, akkor minket, miskolci egyetemistákat „bükki partizánok”-nak tituláltak, majd amikor már az elhelyezkedésünk került szóba, „ellenforradalmár egyetemista”-ként emlegettek, úgyhogy egyáltalán nem volt könynyű munkahelyet találni. Másrészt létszámcsökkentéses időszak volt, folyt az úgynevezett racizás… 1956-ig az volt a gyakorlat, hogy az egyetem küldte ki a végzetteket valamelyik vállalathoz. Ez 1957-ben megszűnt, és mindenkinek magának kellett helyet keresni. Merre keresett helyet? Harmadévben a Borsodnádasdi Lemezgyárban voltam termelési gyakorlaton, így hát oda akartam menni. Végül azonban az egyik tankörtársamat vették fel, aki a KISZ-be és a pártba is belépett. No, de akkor én már Ózdon kereskedtem. Mert hova menjek, ha nem oda, ahol már voltam egyszer. Kis szerencsével sikerült is, 1300 forintos gyakornoki fizetéssel. Igen ám, de a beruházásról csábították el az embereket Dunaújvárosba, a hiányzók munkáját pedig át kellett venni. Így lettem az Ózdi Kohászati Üzemeknél beruházó, így lett meglehetősen hamar 500 forinttal több a fizetésem, ami aztán feszültségekhez vezetett a környezetemben. De ezek ecsetelése sok időt venne igénybe, erről nem beszélek. Inkább elmondom, hogyan jöttem el Ózdról Salgótarjánba. Persze azóta már tudom, hogy Antal Gyula utódja, az ózdi termelési főmérnök ajánlott neki, mivel Antal Gyula akkor már a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója volt, és Antal panaszkodott neki, hogy beruházási problémái vannak, helybeli emberekkel nem tudja megoldani. Hívd el a Kútit, az egy összeférhetetlen alak ugyan, de ért a dolgokhoz, és jó lesz ott neked. Így aztán Antal �1956 53 Gyula elhívott… Akkor már Salgótarjánban volt Ózdról, Antalon kívül, Ürmössy László, dr. Szabó Lajos, az üzemi orvos, tehát én voltam a negyedik. Milyen információi voltak a nógrádi megyeszékhelyről, az egykori Rima-gyárról? Akkor jártam először Salgótarjánban. Ez 1963 februárjának végén vagy márciusában lehetett, mert az áthelyezésemet, és a feleségemét, akkor írták alá… Antal Gyula behívott az irodájába, és csak azzal beszélgethettem, akit ő behívott, illetve csak igent és nemet lehetett mondanom. Megkérdeztem a feleségemet, mit mondjak. Igent, felelte. Jó, akkor igent mondtam… A gyárnak még csak egyetlenegy személygépkocsija volt, ez is érdekes. A pártbizottságtól kértek kocsit, hogy az elbeszélgetés után elérjük az ózdi buszt. Az volt az utasítása a sofőrnek, hogy addig vigyen bennünket, amíg utol nem éri a járművet. De elértük az indulást. A buszon aztán megkérdeztem a feleségemet, hogy miért kellett igent mondanom. Mert Salgótarján szép város, ezt felelte. Erre elmosolyodtam, hiszen a városból semmit nem láttunk: esett az eső, az esernyő alatt csak a járdán lévő kátyúkat kerülgettük. Hogy mi volt benne a szép, nem tudom. Az, hogy Ózdon csak én voltam „gyüttment”, itt pedig mind a ketten „gyüttmentek” leszünk? Feleségemet a szerkesztési osztályra vették fel, én meg beruházási csoportvezetőnek jöttem. Sokféle beosztásban dolgoztam, egy rövid időre el is mentem a gyárból, ám végül mégiscsak visszajöttem szeretett vállalatomhoz, az SKÜ-höz, amikor a Központi Vasöntöde − másképpen a Kisterenye térségében építendő Centrolit − beruházása lekerült a napirendről. Szervezési osztályvezetőként vállalati gazdasági munkaközösségekkel is foglalkoztam. Ez a gyakorlat és tapasztalat vitt aztán engem – a némileg megváltozott nevű − gmk-kba. Leszámoltam a gyárból, és több kisvállalkozásnak a gazdasági vezetője lettem, részmunkaidőben. Közben belekóstoltam a társasház közös képviselőségébe is. A Polipressz Kft-nél fordítási irodavezető voltam. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tagja, majd a Nógrád megyei szervezet titkára, később elnöke lettem. Munkahelyi vezető- és továbbképző tanfolyamokon oktattam. Én voltam Nógrád megyében az a manusz, aki három helyről ment nyugdíjba, azaz három vállalat keresetigazolása lett a nyugdíjam alapja. Vizsgálta is mindenféle társadalombiztosító szervezet, de nem tudtak belekötni, még munkaügyi bírósági per is lett az ügyemből, de azt is megnyertem. Amint említést tett róla, számos vitahelyzetbe került aktív dolgozó korában. Véleménye szerint miből származtak ezek a konfliktusok? �54 1956 Azt hiszem, hogy a szókimondásomból, meg abból, hogy a félénk telepi kisfiút megtanította az élet arra, hogy ne hagyja magát, ha úgy érzi, hogy igaza van. Az egyik barátom a következőképpen határozta meg ezt a „hibámat”: Neked az a bajod, hogy mindig fejjel mégy a falnak. Mondta ezt akkor, amikor Antal Gyula igazgatónak is nemet mertem mondani. Én, a kis osztályvezető, amikor a főosztályvezetők, gyárrészlegvezetők csak lapítottak, sunyítottak, féltve a prémiumot, a kiváló jelvényt meg tudom is én, micsodát még… Egy családi összejövetelen, iszogatás közben, Feri öcsém megkérdezte édesapánkat, miért nevelt minket becsületesnek. Apámnak a tömör válasza az volt: Miért; mert nehéz becsületesen élni, fiam, de jó; mert a lelkiismereted mindig nyugodt lesz. Beszélgetésünk végére érve egy kis összegzést kérek a forradalomról és szabadságharcról. Milyen tanulságokat von le a jelen számára? Azt vallom, hogy 1956 történetéről nem lehet eleget beszélni. Ezt többek között onnan tudom, hogy évfolyamtársaimmal sokáig éves rendszerességgel találkoztam, és mindig tudtunk egymásnak újat mondani a „dicsőséges szép napokról”. Amikor felelevenítettük az eseményeket, mindig áthatott bennünket a lelkesedés. Amit akkor tettünk fiatalos hevületünkben, arról egyikünk sem gondolta, hogy amit teszünk, az hőstett, nem gondoltuk, hogy a magyar nép, mint porszem, zavart okozhat a világtörténelem gépezetében. 1956 a nemzeti összefogás, a fáradságot nem kímélő helytállás, az erkölcsi tisztaság ragyogó példáját mutatta a világnak. Követeléseinkben a legfontosabb helyet a szabadság kapta. Minden egyetemista, egyetemi tanár, minden munkás, város- és falulakó polgár örült, vidám volt, mosolygott és tette a dolgát, önként vállalt feladatát. Aki nem akart részt venni a forradalomban, az hazamehetett „az anyukája szoknyájához” vagy lustálkodhatott a diákszállóban. Én persze ilyen egyetemistákról nem tudok. De nem is egymás figyelésével voltunk elfoglalva. Élveztük a váratlanul ránk szakadt szabadságot, és felszabadultan, örömmel láttuk el a feladatunkat… Hosszú ideje már azt vallom, hogy 1956 igaz történetét csak akkor lehetne megírni, ha mindenki, aki részt vett benne bármelyik oldalon, megírná a visszaemlékezését, majd azt egy hozzáértő szerkesztőbizottság összefésülné. Hiszen én csak annyit tudok belőle, amennyit láttam, ahol részt vettem; de hogy a társaim máshol mit csináltak, azt csak az ő elmondásaikból tudhatom… Sajnos a meghaltak, vagy a beszélni, emlékezni nem akarók miatt ez az „igaz történet” már soha nem születhet meg. Az egyes visszaemlékezések pedig csak epizódok. �1956 55 Zárásképpen álljon itt két 1956-os Kúti-vers: Cím nélkül „’56, te fényes csillag, Jaj, de szépen ragyogtál, Utána meg sok fájdalmat És bánatot okoztál.” 1956 Ötvenhat, ötvenhat örömnek, bánatnak forrása, csak te vagy! Október öröme, november szégyene, az egyik szabadság, a másik elnyomás. Mindkettő a hazánk jelképe örökre. (Írásunk a szerző Velünk történt – Tények és következmények 1956 című, megjelenés előtt álló, újabb könyve egyik fejezetének rövidített változata.) �HELYTÖRTÉNET 56 PUNTIGÁN JÓZSEF Gácsi barangolások „Gács … nem rendezett, hanem világhírű helylyé válhatik. Ki tagadja el tőlünk azt, hogy Gácsnak ősi várkastélya, páratlan parkja, halastava, fáczános vadkertjei s gyáraival nem-e oly szépet képvisel, melyhez hasonló ez országban nincs is!” – írta a település egyik legjelesebb személyisége, Kosztka Tivadar (később Csontváry néven vált ismertté) gácsi gyógyszerész1 néhány hónappal azután, hogy gácsi lakossá vált. A Nógrád szlovákiai részének északnyugati részén, „Losoncztól nyugatra egy óra járás távolságban”2 fekvő település legfőbb látványossága a messziről látható, a közelmúltban megújult várkastélya. A gácsi uradalmat II. Forgách Zsigmond szerezte meg a Losonci Annával 1589-ben megkötött házassága révén. L. Anna 1593-ban megírt végrendeletével a teljes vagyonát férjére hagyta. A környező községek közül Ábelfalva, Galsa, Lehotka, Lupocs, Madácsi, Miksi, Apátfalva, Prága, Ógács és Tugár tartoztak a településhez. Gróf Forgách János 1776. február 15-én adta ki Gács város 56 pontból álló, szlovák nyelven íródott szabályrendeletét, melynek 11. pontja a városi pecsét körfeliratát idézi: „Concordia res parvae cresent” azaz „Egységgel a kis dolgok is naggyá válnak”, amellyel az összetartozásra kérte az itt élőket. Gács hosszú időn keresztül jelentősebb település volt, mint Nógrád városi rangot nyert településeinek többsége, 1853-ban járási székhely lett. Ezt a szerepét egészen az 1. világháború végig megtartotta. Gácsnak 1869-ben 1211 lakosa volt, 1880-ban 1256 lakosából 969 volt szlovák és 167 magyar, 1900-ban a 1251 lakosából 560 volt szlovák és 637 magyar. A 2011-es népszámláláskor 1697 lakosa volt, ebből szlovák 1480, magyar 20, roma 23, ukrán 19, cseh 4, azonosítatlan / nem adta meg 146. Vallási szempontból 1046 katolikus, 4 görög katolikus, 272 evangélikus, 4 református, 21 pravoszláv, 160 ateista, nem hívő. Losonc felől a Nagykürtös és Balassagyarmat felé vezető úton érkezve a község határában található elágazásban jobbra, a település középpontjába vezető útra kell kanyarodni. 1 2 Kosztka Tivadar: Felvidékünk iskolái. In: Losoncz és Vidéke, 1885. július 12., 3. o. Kosztka Tivadar: Gács, 1886. jún. hava. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1886. 7. 4., 2–3. o. �HELYTÖRTÉNET 57 Az egykori vasúti állomás Jobb oldalra tekintve először egy víztisztító állomást, majd egy magas emeletes épületet láthatunk, melyről első pillantással megállapítható, hogy nem ma épült. Ez volt a Losonc-Gács helyi érdekű vasút helyi állomásépülete. A vasútvonalat közel tízéves előkészület után 1906. december 18-án adtak át a forgalomnak.3 A 9,4 km hosszú vasútvonal tervezője és elkészítője budapesti Pallós Ármin Ignác volt, 40 km/óra sebesség elérésére volt alkalmas, felépítése 742 000 arany koronába került. A vasútvonalat az 1980-as évek végén felszámolták, először a járatot szüntették meg, majd a síneket is felszedték. Az egykori gácsi patika, azaz gyógyszertár Továbbhaladva az úton egy enyhe emelkedő közepe táján, bal oldalon, az éles kanyar előtt, egy deszkakapu és kerítés mögött egy régi, felújítás alatt álló ház tűnik fel. Az épületen semmi sem utal arra, hogy ez volt a község első gyógyszertára, melyet Kosztka Tivadar (azaz Csontváry) nyitott meg 1884 decemberében. Felállítását a hivatali és engedélyeztetési eljárás lefolytatása után „…az 1876 évi XIV. tcz. 131 §-a alapján az első folyamodó Kosztka Tivadar, okleveles gyógyszerésznek” a minisztérium engedélyezte, hogy „Gácson egy személyes üzleti jogú gyógyszertárt felállítson.”4 Az épület közelében található egy útmenti kőkereszt, mely egy eredetileg vörösre festett fából készült kereszt helyén áll, s melyről Kosztka Tivadar nagy valószínűséggel elnevezte a gyógyszertárát: „A Vörös Kereszthez”. Az épület – külsejére nézve – egyszerű, földszintes családi ház, hozzátartozó udvarral, eredetileg gazdasági épületekkel és két részből álló kerttel. A kapun belépve, a bal oldali hosszú, L alakú, vályogból és téglából készült sátortetős épületben volt berendezve a gyógyszertár, valamint a lakása. Jobb oldalon egykor épületegyüttes állt, melyet a közelmúltban lebontottak. A nagy udvaron néhány gyümölcsfa és egy „pumpás kút” található, amely Kosztka idején feltehetően kerekes volt. A gyógyszertár 1922-es megszüntetése után az épület a Ružinsky család tulajdonába került. Helyi, megyei és vegyes hírek. A gácsi helyiérdekű vasút. In: Losoncz és Vidéke, 1906. 12. 23., 52. sz., 4. o. 4 Hírek. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1884. 11. 20., 3. o. 3 �58 HELYTÖRTÉNET (Csontváry) Kosztka Tivadar egykori gyógyszertárának épülete ma A Csontváry-életmű egyik kutatója, Zombori Lajos 1981 nyarán ellátogatott Gácsra, ahol megszólaltatta a ház akkori tulajdonosait is: „…Sem a kapun, sem a ház falán nincs arra történő utalás, hogy Csontváry évekig itt élt, és hogy egykor itt gyógyszertár működött (ma sincs – P. J.). …(Ružinsky – P. J.) Gyula elmondta, hogy a mostani konyhát és az utcai szobát az édesapja építette hozzá. Ezután egy nagyobb szobába vezetett, és szerinte: itt volt a gyógyszertára, azzal a különbséggel, hogy ott (az ajtóval szemben) volt egy hosszúkás, rácsos ablak, amelyen keresztül nem volt átjárás [a kertbe]. …Az eredeti ajtó tulajdonképpen az utcafronton volt. Ezt az átalakítás során áthelyezték, most a rövidke folyosóról közelíthető meg… Az utcára néző oldalon eredetileg volt egy nagy ajtó, amelybe kis faablak volt beépítve. Ha éjjel jöttek Kosztkához, nem nyitott ajtót, hanem a kis ablakon keresztül adta ki a kért gyógyszert.”5 Kosztka Tivadar a Gyógyszerészeti Hetilap 1887. februári számában A gyógyszerárulás, tekintettel a vidékre c. írásában idézte fel azt, hogy milyen szempontok alapján képzelte el a gyógyszertár felállítását és működtetését. Idézzük egy részletét: 5 Zombori Lajos 1998. Csontváry nyomában a Felvidéken. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41–42. (1996–97), Pécs, 215–219. o. �HELYTÖRTÉNET 59 „…én mint szakember körültekintém a vidéket, s azt találtam, hogy a felállítandó gyógyszertár előtt több mint 40 kis községnek, vagyis 25-30 ezer léleknek el kell haladnia, ha piacra készül… Mielőtt letelepedtem volna, tekintetbe véve a szegény vidék lakosait, elhatároztam, hogy a lehető egyszerű és olcsó kiszolgálással fogom a vidéket szolgálni s megnyerni; …Előbb a gyógyszertárt oly karba helyeztem, hogy mindenkinek feltűnt, s hogy mi kívánni való sem maradt fenn; egy sebészi, egy specialitás s három belgyógyászati szakaszra osztám fel, s mindent, amit gyógyszertárban láttam a külföldön, még a citromot sem véve ki, megszereztem, lehetőleg első vagy második kézből, s nem kellett kárral adnom a házi szereket, s ellenfeleimmel bátran kiállhattam a versenyt; árjegyzéket küldtem a vidékre, elvül tűzvén ki e jelmondatot: »szerezzük be a legjobbat legolcsóbban«, és nem sopánkodtam azon, hogy a nagy közönség pártfogása meddő, de nem is volt már szükség kuruzslókra, kiknek hátat fordított a közönség, s így senki segélyére sem voltam kényszerülve, aki megvédjen a szolgabírák zaklatásaitól, kik eltiltottak valamennyi szeszt tartalmazó gyógyszernek vény nélküli kiszolgálásától, s ezt az alispáni hivatal is helyben hagyta. ... Gács, 1886. dec. 28-án.”6 A személyiségek emlékoszlopa A községnek innen kb. 500 m-re lévő központja egy kis parkkal és parkolókkal is ellátott tér, mely mellett áll a Községi Hivatal épülete, szomszédságában a „Zbrojnica” étteremmel és az egykori Sóhivatal felújított épületével. A központot 2010–11-ben újították fel, amikor leleplezték a Csontváry Kosztka Tivadarnak és a község másik neves szülöttének, Hana Ponická (1922–2007) szlovák írónőnek emléket állító emlékoszlopot is. Az egykori elemi iskola épülete A tér északkeleti sarkában található a magántulajdonban lévő felújított épület, amelyben a 19. században működött a gácsi elemi iskola, amelynek fenntartása Kosztka Tivadarnak is szívügye volt. Az iskolát a római katolikus egyházközség hozta létre 1816-ban. 1886-ig csak egy tanterme és egy tanítója volt, aki szlovák nyelven oktatott. Az épületet 1886-ban kijavították és egy új tanteremmel bővítették. Az iskola tanítási nyelvét 1884-ben Miessl Zsigmond, katolikus lelkész változtatta magyarra. Ebbéli munkásságáért később magas állami kitüntetést is kapott, 1925-ben Gácsfalván hunyt el, ott is temették el, sírhelyének felirata, beleértve a nevét is, szlovák nyelvű. 6 Csontossy, Gyógyszerészeti Hetilap, 1887/2. 19., 91–92. o., 1887/2. 26., 16–18. o. �HELYTÖRTÉNET 60 Továbbhaladva az épületegyüttes alatti vagy feletti járdákon a gácsi várkastélyba vezető főkapu alatti térre jutunk, ahol több emlékmű is található. Az I. világháború elesettjeinek emlékműve egy magas szürke márványoszlop, amely egy „1914–1918” feliratú gömbben végződik. Az oszlophoz erősített szlovák nyelvű tábla felirata szerint az emlékművet a két világháború között Fülek város, járási székhely lakosai készítettek el Gács járási székhely számára, a két város közötti jó kapcsolat jeléül. Az emlékműről és környezetéről akkor Ján Bohúska gondoskodott. Az 1. világháború elesettjeinek neveit tartalmazó szöveg magyarul íródott. A 2. világháború után egy szlovák nyelvű fehér márványlapot erősítettek rá a „Na pamiatku padlých v rokoch 1914–1918” (A 1914–1918-as években elesettek emlékére). A visszacsatolás emlékoszlopát a község 1938-as visszacsatolása után emelték, mára csak talapzata maradt meg. Helyére a 2. világháború elesettjeinek emlékműve került. A gácsi várkastély az emlékművel A Forgách-kastély A térrel szemben, a mostani főút túloldalán állt a Forgách család kastélya. Az épületet 1780-ban I. Forgách Antal, királyi kamarás, huszárkapitány (1757–1801) építette a saját részére. Halála után a felesége, özv. gróf Forgách Antalné lakta. 1896-ban átalakították. Parkját a megye egyik leg- �HELYTÖRTÉNET 61 szebb parkjának tartottak. Az épületet a 2. világháború végén a visszavonuló német katonák felrobbantották. Épen maradt berendezését, festményeit széthordták. Mára csak a bejárata előtti díszbokrok, a kapuja, pincéje, udvarának néhány oszlopmaradványa és falrészlete maradt meg. Magántulajdon, nem látogatható. A zsinagóga épülete A gondozott, parkosított térről a kastélydomb alatt vezető utcán a kastélypark végében található kápolnához juthatunk el. Az utca közepe táján áll a gácsi zsinagóga, melyet 1890. szeptember 5-én ünnepség keretében szenteltek fel. A község a napot munkaszüneti nappá nyilvánította. Építtetője Sticker Ede (1824–1897)7, a gácsi posztógyár tulajdonosa volt, aki ilyen módon ünnepelte meg házassága 25. évfordulóját. A szertartást Rosenthal Tóbiás kerületi rabbi vezette magyar nyelven. A templomot gr. Forgách Antalné nyitotta ki.8 A gácsi zsidóság 1944-es elhurcolása után a templom évtizedeken keresztül elhagyatott volt. Az ezredforduló után az evangélikus egyház vásárolta meg, saját céljaira felújította, 2009-ben szentelték fel. Homlokzatán szokatlan párosításban látható a tízparancsolat és a kereszt. Az egykori községi óvoda Az utcával párhuzamos utcában volt egykor a községi óvoda, amely 1886-ban létesült. Alapítója Miessl Zsigmond plébános volt, aki részben saját pénzből, részben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által engedélyezett „500 frt” kölcsönből építette fel. A római katolikus templom A várkastélyba vezető bejárat jobb oldalán található a katolikus templom. Építését 1822 körül kezdték meg, és 12 év múlva készült el. 1835. október 18-án szentelte fel Scitovsky János püspök a Szent Kereszt megNevéhez fűződik a posztógyártás meghonosítása Magyarországon. Hosszú betegség után Budapesten hunyt el 1897. június 5-én. A budapesti Kerepesi úti zsidó temetőben nyugszik. (Helyi és vegyes hírek. Halálozás. In: Losoncz és Vidéke, 1897. 6. 13., 24. sz., 2. o.) 8 A gácsi izraelita templom felszentelése. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1890. 9. 28., 39. sz., 3. o.; Barta Lajos: Templom-felszentelés és ezüstmenyegző. In: Losoncz és Vidéke, 1890. 9. 14., 37. sz., 1–2. o. 7 �HELYTÖRTÉNET 62 találásának tiszteletére. Egyhajós épület, bejárata felett két toronnyal. Főoltárának képe a Szent Kereszt megtalálását ábrázolja, melyet 1889. november 15-én szenteltek fel. Kubányi Lajos (1885–1912) nógrádi festőművész alkotása. A gácsi római katolikus templom A gácsi várkastély9 Gács legismertebb látványossága. Története kapcsolódik a gácsfalusi temploméhoz, hiszen ezen a dombtetőn állt a Tomaj nemzetség vára a 14. század elején. A Csák Máté hívei által felégetett vár újjáépítésére Mária királynő 1386-ban adott engedélyt udvari lovagjának, Losonci (III.) István fia, (IV.) Istvánnak. Gács 1450-ben Giskra cseh zsoldosvezér nógrádi központja lett. 9 Böszörményi István, losonci nyugalmazott tanár összefoglalója és egyéb források felhasználásával �HELYTÖRTÉNET 63 A husziták kiűzése után a várat lerombolták, majd a 16. században újjáépítették. Mivel ez királyi engedély nélkül történt, az országgyűlés leromboltatta, így annak a török időkben nem volt szerepe. Losonczi István nógrádi és temesi főispánt 1552-ben a törökök megölték, vagyonát – egyebek közt három nógrádi váruradalmat (Szécsényt, Somoskőt, Gácsot) is, leánya, Losonczi Anna (1553–1595)10, Balassi Bálint reménytelen szerelme örökölte. L. Anna a jelentős vagyonnal és birtokokkal rendelkező Forgách Zsigmondhoz ment férjhez. Korai halála után minden vagyona a férje és családja tulajdonába került. Ez a ghymesi és gácsi Forgách család 350 éves gácsi tündöklésének időszakának kezdete. A várkastélyt 1612-ben gróf Forgách Zsigmond, Nógrád, Sáros és Szabolcs megyék főispánja (felesége erdődi Pálffy Katalin) romjaiból újjáépítette, amiről a ma is látható vörös márványtábla tanúskodik a várkastély belsejében. A nyújtott hatszög alaprajzú, sarokbástyás reneszánsz várkastély Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején fontos szerepet töltött be. 1703-ban a nógrádi nemesek ide húzódtak be, de a kezdeti ellenállás után feladták a várat Rákóczi kurucainak. 1705-ben itt tartotta lakodalmát Ráday Pál (1677–1733), Nógrád megye jegyzője, a fejedelem titkára, diplomatája. 1709-ben egy Bonefuss nevű francia kapitány átadta a várat a császári katonaságnak. Az 1760-as években új fejezetet nyitott Gács történetében XIII. János gróf, egyrészt a neves posztómanufaktúra megalapításával, másrészt az erődszerű várkastély barokk átépítésével. A munkálatok egyik tervezője Mayerhofer András, a gödöllői és péceli kastélyok, ill. a pozsonyi Grassalkovich-palota tervezője volt. A főbejáratot kupolával fedett erkélyes, lizénákkal, reliéfekkel díszített háromtengelyű középrizalit tette hangsúlyossá. A kapuhoz vezető híd két oldalán kőoroszlánok őrködtek. A főhomlokzat két oldalsó sarokbástyája ugyancsak barokk felületi kiképzést nyert, felső részén egy-egy tümpanonban a ghymesi és gácsi Forgách, illetve a gyaraki Grassalkovich család domborműves címere kapott helyet. A homlokzati díszes erkély mögötti három magas ablak az első emeleti dísztermet világította meg, ahová háromkarú díszlépcső vezet a kapualjból. A barokk pompa minden díszítőeleme, stukkók és freskók ma is megtalálhatók a kastély legnagyobb termében. 10 A losonci református templomban 1849-ben talált aranylelet elemzése kapcsán felmerült annak a lehetősége, hogy a templomban temették el. �HELYTÖRTÉNET 64 A gácsi várkastély A boltozatos mennyezetet, részben az oldalfalakat is díszítő allegorikus, mitologikus falfestmények („Auróra győzelme”, a négy évszak allegóriája) Franz Joseph Wiedom (1703–1782) művei. A függőleges falfelületeket illuzív architektúra, pilaszterek, falfülkék, vízesésesek tagolják. A kastély kápolnája az épület délnyugati sarkában kapott helyet. Az épületet az 1919-es Tanácsköztársaság idején, június 10-én kifosztották. A kastély 1935-ben a család gácsi ágának utolsó férfitagja, Forgách Antal (1915–1977) tulajdonába került. A 2. világháború kezdetén is kifosztották, 1944-ben a 8. Német Hadsereg Parancsnoksága székelt benne. 1957-ben Honismereti Járási Múzeumot rendeztek be itt. 1956–64 között felújították, amelynek során az egyik első emeleti helyiségében értékes reneszánszkori tartóoszlopokat is feltártak. A múzeum elköltöztetése után, 1965-től szellemileg visszamaradott személyek szociális intézete nyílt meg benne, s működött 1990-ig, amikor az intézetet Losoncra költöztették. 1993-tól a kastély elárvult, évekig üresen állt. Akkori tulajdonosa, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat hirdetések útján kínálta eladásra. Több éves várakozás után 2005-ben a kassai IMET Rt. vásárolta meg. A cég igényesen felújította az épületet. 2016-ban nyílt meg a nagyközönség számára. A ma Galicia Nueva névvel ellátott épületkomplexumban luxuslakosztályok, étterem, kávézó, bár, borozó, dohányzószalon, wellnessközpont várja a látogatókat. �HELYTÖRTÉNET 65 A kastélypark A várkastélyhoz tartozó terület szerves részét képező kb. 13 ha nagyságú parkot délen a várkastély dombja, északról a Tugári-patak medre, keletről az eredetileg a Gácsról Tamásfalvára (Tomašovce) és Divénybe (Divín) vezető útvonal, nyugatról rétek, ill. az Ógácsra vezető főút határolják. A várkastély alatti dombot az 1820–30-as években értékes fákkal ültették be azzal a céllal, hogy gátolják annak természetes erózióját. A telepítés második időszakát az 1870–80-as években fejezték be. Ekkor parkosították a területet (főleg a nyugati oldalt), a kastélyhoz vezető út mentén pedig vadgesztenyefasort telepítettek. A fásított parkot fokozatosan francia jellegű parkká alakították át, amelyhez sportolásra is alkalmas szabad területeket csatoltak. Területén, a sétányai mellett barokkos, allegorikus témájú domborműveket is elhelyeztek. A 19. század során készült árnyékoló (pergola) az 1940-es években semmisült meg. Közepén csónakázásra, fürdésre is alkalmas tavat alakítottak ki, mely a vizét a Tugár-patakból leágazó mesterséges csatornán kapta és kapja. A tó vízmagasságát és a kifolyó vizet az északkeleti sarkában egy gát szerkezetével lehetett és lehet szabályozni. Ennek közelében volt a liget „paradicsomkertnek” nevezett része, ahol fűtött üvegházakban egzotikus növényeket neveltek. A Forgách család tagjai a parkot és a tavat pihenésre és sportolásra használták. A helyi lakosok visszaemlékezései szerint maga Csontváry is sok időt töltött el a parkban, szívesen megmártózott a tó vizében.11 A napjainkban felújított parknak elkészültek a régi/új sétányai, hangulatos, lócákkal ellátott pihenőhelyei. Kitisztították a tavat, halakat is telepítve oda. A gácsi (köz)temető12 A temető az Ógács (Stará Halič) és Tugár (Tuhár) felé vezető főút bal oldalán található, az ógácsi templom közelében. Legértékesebb épülete a Forgáchok családi kriptája, amely védett műemlék. Az innen kb. 50 m-re lévő, a Forgáchok sírkertjéhez vezető sétány mellett, a temető közepén áll Laurentius Schiffner (1754–1813), a sóhivatal ellenőrének süttői vörösmárványból készült sírköve. Közelében van Hana Ponická írónő sírhelye is. Szemadám György 2004. Csontváry és az ezerkilencszázhetvenes nyár Mezei Ottóval, meg Haris Lászlóval – művészettörténeti útleírás. In: Országépítő 3/16–19. 12 Böszörményi István, losonci nyugalmazott tanár összefoglalója és egyéb források felhasználásával. 11 �66 HELYTÖRTÉNET A sírkertnél találjuk gróf Forgách József három testvérének síremlékeit. A legidősebb, gr. Forgách Sándor (1816–1894) sírkövén neve helyett mindössze három betű látható: G F S. A cs. k. kamarás a Habsburgok híve volt, 1849. március 15-én losonci házának ablakát betörték. Mikor az orosz cár seregei I. Ferenc József segítségére érkeztek, Forgách Sándor tábori biztosként hozzájuk csatlakozott. Vadászként, trófeagyűjtőként is ismert volt. Bejárta Afrikát és más távolabbi vidékeket is. Hobbijának betegsége vetett végett. Mint „gácsi iskola-látogató”, azaz mai szóval élve tanfelügyelő komoly konfliktusba került Kosztka Tivadarral, amiért az nem teljesítette a leányiskolával kapcsolatos, egy évvel korábban közzétett támogatási ígéretét.13 Az akkor több oldalról is támadásnak kitett Kosztka Tivadar nem hagyta szó nélkül a vádat és fizetett hirdetésen keresztül válaszolt azokra.14 A véleménycsere és egyéb támadások hatására azonban az addig aktív társadalmi életet élő Kosztka Tivadar gyakorlatilag eltűnt a nógrádi közéletből. A gácsi temető északi szélén síremléke van Dr. Reinhardt István egykori gácsi körorvosnak és feleségének (született Rutkay Sarolta, aki Madách Jolán leánya, tehát Madách Imre unokája volt). A kriptát és a sírokat helyi lokálpatrióták és a községi hivatal támogatásával gondozzák és ápolják. A zsidó temető A köztemetővel szemben található a gácsi zsidó hitközség egykori temetője. A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor egyetlen lakos sem vallotta magát zsidónak. Sem nemzetiségi, sem vallási szempontból. A temető megmaradt sírjait a község néhány éve tette rendbe. Gf. Forgács Sándor: A közönség köréből. In: Losoncz és Vidéke 1886. 11. 21., 47. sz., 3. o. 14 Kosztka Tivadar, gyógyszerész Gácson. A közönség köréből. In: Losoncz és Vidéke 1886. 12. 5, 49. sz., 5. o. 13 �SZÉPIRODALOM 67 LUKÁTS JÁNOS A bánki tónál Bánk, tó, egy helyben örök mozduló, idő árjából fel-felbukkanó, magad tükrében forgó végtelen, emelj, taszíts – és játssz ma el velem. Fél évszázadra futni hagytalak, és benned él ezernyi mozdulat, amely belőlem már rég elveszett, tereld most vissza emlékeimet! Tereld körém – ugyan! – a múltamat, élők nevét s a hajdan voltakat, ami megtartott s futni engedett, ami megőrzött s már régen temet. Dombok karéján úgy nézel körül, hogy egy tó – tudod! - sosincs egyedül, mert minden tó magában egy világ, múltat, jövőt tenyéren hordoz át. Hozd vissza most eltűnt világomat, az ifjúságból, ami megmaradt, a parti fűzre terült álmokat, mosolyt és csöndes hallgatást, sokat, és incselkedjél, mint régen, velem, érezzem langy hullámod képemen! Múltam terítsd elébem, mint jövőt, kavicsként szerteszét dobált jövőt. �SZÉPIRODALOM 68 A gesztenye Első voltam, mi még tavasszal gyertyát gyújtottam fény gyanánt, s telten hittel, zölddel, zamattal lobogtam holt erdőkön át. Száz óriás kitárt tenyérrel a nap felé mutattam én, rigót ringattam szenvedéllyel, feszített vágy, fűtött remény. S első vagyok, alighogy ősz van, mint fáradt vándor: indulok, elosztogattam mindent sorban, most zárt tenyérrel koldulok. Az üzenet palacka zárva tüskés burokban készen áll, lobbantsd ki lángod, rokkant lámpa, ha jön tavasz még, rám talál! A sárkány és György lovag Erdőmből a keresztes had kiűzött, hajtók verték fel barlang-csendemet, szöktem kövek, szálltam sziklák között, futásom végül hozzá vezetett… Szisszent a kard, ficánkolt vad lovon, mégis, mi rémített: a mellkereszt, s mi felkeltette végképp undorom: a szolgahad körben legénykedett s gyáván mocskolt– védelmet tőle várva. Ő rám rohant, és lángot fújtam én, nyitott sisak villant meg szent fején, s amint a dárdát tárt torkomba vágta, és véremtől véres lett paripája: sajnált, igen, sajnált! Láttam szemén! �HELYTÖRTÉNET 69 NAGY IMRE Egy közjogi vita a reformkor hajnalán A napóleoni háborúk végéhez közeledve I. Ferenc császárnak egyre terhesebbé vált a magyar rendek tevékenysége, ezért 1812 után nem hívott össze több rendi gyűlést. Mivel így az állam működéséhez feltétlenül szükséges törvényeket és intézkedéseket a diéta nem hozhatta meg, ezért ezeket a továbbiakban uralkodói rendeletek formájában határozta meg a központi kormányzat. Az 1820-as évek elejére komolyan kiéleződtek az ellentétek a rendek és az uralkodó között, amire a rendek a passzív ellenállás módszerével válaszoltak: nem szedték be az önkényesen kivetett adókat, nem hajtották végre az újoncozásokat.1 Mivel országgyűlés nem volt, így a rendek saját szűkebb köreikben, a vármegyék szintjén folytatták az ellenállás politikáját. Hogy a helyzetet megoldja, a bécsi udvar adminisztrátorokat küldött az ellent álló megyék élére, akiknek az volt a dolga, hogy végrehajtassák a központi rendelkezéseket. Néhol az adminisztrátor megjelenése elég volt ahhoz, hogy feloldja a patthelyzetet, néhol, mint például Nógrádban is, 1823 elején kényszerítő eszközöket is be kellett vetni: több megyei tisztségviselőt házi őrizetbe helyeztek és a katonaság is felvonult a megyegyűlésekre.2 Mivel a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált, I. Ferenc császár beadta a derekát, 1825 szeptemberére országgyűlést hívott össze, amely ténylegesen lenyugtatta a kedélyeket. Érthető azonban, hogy a vármegyék ilyen események után érzékenyen reagáltak minden olyan intézkedésre, amely „kis köztársaságaik” szabadságát bármilyen formában is veszélyeztetni akarta. A jelen írásban szereplő vita is egy látszólag közömbös, sőt pozitív jelenettel indult: egy orvos kinevezésével. Az ezen kérdés körül kialakult vita felvázolásával szeretném kiemelni a vármegye önállósághoz való ragaszTermészetesen számos más rendelkezés is történt, amely így vagy úgy sértette a statusok és rendek jogait. Például: 1814-ben a megyei számadások ellenőrzésének szigorítása, 1817-ben az adózás újabb szabályozása, 1819-ben a közgyűléseken való személyenkénti szavazás bevezetése, stb. Csorba László–Velkey Ferenc 1998. Reform és forradalom. Debrecen, 82. 2 U. o. 83. 1 �70 HELYTÖRTÉNET kodásának néhány retorikai elemét, illetve némi adalékkal szolgálni Nógrád vármegye orvostörténetéhez. Nógrád vármegye nemesi közgyűlésének 1829. szeptember 5-én tartott ülésén egy Lovrich István nevű seborvos bejelentette, hogy lakását Fülek mezővárosába helyezte át, és a szegény adózó nép orvoslására hivatkozva a forspont használatára engedélyt kért.3 A vármegye közgyűlése jóváhagyta a kérvényt, hivatalos útjaira ingyen forspontot biztosított a kérelmező számára (a szolgabíró mindenkori jóváhagyásával), sőt „jeles tehetségeire nézve” becsületbeli seborvossá is kinevezte az illetőt. A dolog – úgy tűnt – elintéződött, azonban a Helytartótanács 1830. április 22-én leiratban fordult a megyéhez, figyelmeztetve őket arra, hogy a „betsületbéli tisztviselőknek és első rendbéli Conventionatusoknak kinevezése nyilván a fő ispányok tehetségéhez tartozna”.4 Tehát nem a megyei rendeknek, hanem a főispánnak a joga becsületbeli tisztviselőket kinevezni, és az ezzel járó előnyökről dönteni. Mivel a kinevezést gróf Keglevich Gábor főispán is jóváhagyta, ezért az ügy ismét csak megoldódni látszott. Az új orvos feltűnése mellett azonban más olyan események is történtek a megyében az 1829. és az 1830. évek folyamán, amelyek megbolygatták a kis létszámú orvosi közösség mindennapjait. A Helytartótanács leiratának nyomán a seborvosok fizetésének egységesítésére került sor, ami az általában jellemző 200 forintos fizetésüket 150 forintra szállította le. Ráadásul személyi gondok is akadtak az orvosi állományban: Tessinger József, a megye Gácson szolgálatot teljesítő seborvosa egyre kevésbé tudta ellátni feladatait, főleg a helybeli nemesség nem volt megelégedve a chirurgus tudásával, szakmai felkészültségével, sőt úgy tűnik: személyével sem. Az ügy odáig jutott, hogy Bérczy János főorvosnak is lépnie kellett, aki megállapította, hogy kollégája csakugyan nem rendelkezik elég tudással ahhoz, hogy ilyen felelősségteljes pozíciót betöltsön.5 Hivatalos jelentésében kifejtette, hogy Tessinger Józsefnek sem a jelentései, sem a himlőoltások terén végzett munkája, sem a társadalom felsőbb rétegeivel fenntartott kapcsolata nem kielégítő, annak ellenére sem, hogy munkáját igyekszik lelkiismeretesen elvégezni, és még komoly panasz sem érkezett ellene. Ennek ellenére világos volt a helyzet: ha ilyen hangvételű jelentés került a közgyűlés elé, az egy pályafutás végét kellett, hogy jelentse. Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL NML) IV. 1. a. 1829/1419. 4 MNL NML IV. 1. a. 1830/1030. 5 MNL NML IV. 1. b. 1830/680. 3 �HELYTÖRTÉNET 71 A felmerülő problémák megoldására a megye által a tárgyra rendelt bizottság próbált javaslatokkal előállni. A bizottság már tényként kezelte, hogy a fent említett problémás seborvostól a megye meg fog válni, olyannyira, hogy már jövedelmeit is más célokra használta fel. Egészen pontosan a felszabaduló pénzeket egy új, Losonc mezővárosában megtelepítendő orvos fizetésének szánta, és felszólította a mezővárost, hogy lehetőleg ingyen szállást is adjon a jövendő orvosnak, mert vannak más települések is, amelyeknek földesurai hajlandóak lennének komoly anyagi áldozatot is hozni ahhoz, hogy magukhoz csábítsák az új szakembert. Madách Imre királyi kamarás például a szálláson felül ingyen tűzifát is hajlandó lenne adni, ha Sztregovára települhetne be az új orvos. A Helytartótanács nem emelt kifogást a javaslat ellen, engedélyt adott arra, hogy 150 forint fizetéssel, egy második seborvosi állás létesüljön Losonc mezővárosában. Időközben Tessinger József ügye is megoldódott. Az orvosnak nem kellett megélnie elmozdítását, 1829/30 fordulóján meghalt. A megürült állásra jelentkezett a már említett Lovrich István is, akit átmenetileg a megye megbízott a(z immár fizetéssel is járó) seborvosi feladatok ellátásával, 1830. április 22-én.6 Sokáig nem tölthette be ezt a pozíciót, ugyanis az augusztus 23-án tartott közgyűlésen a Pesti Universitas rektorának és tanárának, Sthály Ignácznak a javaslatára egy Pajtner nevű orvost neveztek ki Losoncra második számú physicusnak.7 Itt hívom fel a figyelmet a kifejezés használatára: a physicus és a chirurgus kifejezés nem ugyanazt jelenti. Utóbbi alacsonyabb képzettséget feltételez, ennek ellenére a jegyzőkönyvekben nemcsak a vármegyei tisztviselők, de még maguk az érintett felek is következetlenül használták (vagy legalábbis a jegyzőkönyvek vezetői úgy jegyezték fel). Maga a Helytartótanács „második rendszerént való orvos”-nak nevezi a jegyzőkönyv fordítása szerint, az eredeti, latin nyelvű szövegben viszont „honorarium Comitatus Chirurgum” szerepel. A megyében lezajlott (és többször kiújuló) marhavész tárgyában keletkezett főispáni leirat szerint mindenesetre 1 főorvos és 7 további seborvos teljesített szolgálatot 1830 áprilisában a megyében.8 Mind tehát a felajánlott fizetés, mind a MNL NML IV. 1. a. 1830/1032. A becsületbeli tisztségviselőket az különböztette meg a kinevezett tisztségviselőktől, hogy munkájukért nem kaptak rendes fizetést a vármegyétől, legfeljebb bizonyos előnyökben részesültek (mint az említett forspont). 7 MNL NML IV. 1. a. 1830/1040. 8 MNL NML IV. 1. b. 1830/550.; 1830/551. 6 �72 HELYTÖRTÉNET Helytartótanács leirata azt igazolja, hogy a megye egy új seborvost keresett és talált magának (a jegyzőkönyv zavara ellenére is). A seborvosok fontos szerepet, egyfajta összekötő kapcsot jelentettek a gyógyításban: a hiedelmeken, hagyományokon és gyakran kuruzsláson alapuló gyógymódok és az akadémiai orvoslás között jelentettek középutat. A sebek, ficamok, törések kezelésével, foghúzással, valamint érvágással foglalkoztak. Mivel általában jobb, közvetlenebb kapcsolatuk volt a lakossággal, ismerték a helyi gyógyfüveket és gyógymódokat, így a betegek jobban bíztak bennük, mint a „rendes” orvosokban. Az idő előrehaladtával pedig sokan közülük valamely egyetem tanfolyamait is elvégezték (mint az említett Pajtner nevű orvos), így aztán munkájukat magasabb színvonalon is képesek voltak folytatni. Az orvos kérdése tehát lezárult, de a megye nem hagyta annyiban a Helytartótanács korábbi megjegyzését a becsületbeli tisztségviselők kinevezésével kapcsolatban (és Lovrich István pályája sem itt ért még véget). A megye ugyanis felállított egy bizottságot, amelynek feladatul szabta, hogy ismét vegye elő az orvosi járadékok kérdését, illetve, hogy bizonyítsa be azt a Helytartótanácsnak, hogy a becsületbeli tisztségviselők kinevezése régtől fogva a megyei statusoknak és rendeknek a kezében van. A munka nem váratott sokat magára, augusztus 31-én már a közgyűlés elé is került a javaslat. A bizottság azt állapította meg, hogy az orvosok korábban más jövedelmekkel is rendelkeztek a pénzbeli járandóságon kívül, nevezetesen a legjellemzőbb a lóporció és az ingyen tűzifa volt. Szent Iványi János néhai főadószedő 1798-as jelentéséből kiderült, hogy a seborvosok korábban is 150 forint fizetést bírtak, erre jöttek rá az előbb említett egyéb járandóságok, amiket az egyszerűség kedvéért pénzben fizettek ki nekik, tudniillik azért, hogy ne terheljék természetbeni járandóságok szolgáltatásával a lakosságot. Így emelkedtek a seborvosi fizetések 200 forintra, esetleg afölé. A vármegye bizottsága ezzel kapcsolatban abbéli aggályát fejezte ki, hogy mivel nem akarja megkárosítani orvosait, ezért a Helytartótanács részletesebben fejtse ki azt, hogy a 150 forintos seborvosi jövedelem pontosan milyen tételekből áll, tehát abban benne van-e az egyéb járandóság összege, vagy nincs. Ha ugyanis nincs, akkor a helybeli lakosoknak ismét vissza kell térni a járandóságoknak a természetbeni fizetéséhez, ami nemhogy megkönnyítené a dolgukat, hanem inkább csak megnehezíti azt. A fizetés dolga átmenetileg függőben maradt, volt azonban még egy kérdés, amit rendezni kellett az orvosokkal kapcsolatban. Nevezetesen, hogy mi legyen Lovrich doktor és a megüresedett gácsi seborvosi állás �HELYTÖRTÉNET 73 sorsa. Mint említettem, Tessinger József halála után fizetéséből egy második orvosi állást hoztak létre Losoncon, ezzel azonban Gács mezővárosa és annak tágabb környéke maradt orvos nélkül. Mivel ez így nem maradhatott, a bizottság azt javasolta, hogy Lovrich Istvánt tartsák meg becsületbeli seborvosnak, helyezzék át Gács mezővárosába, fizetésének „felsegéllése végett” pedig a helybeli földesurat és a gácsi posztó fabrikát keressék meg.9 Ennek a megegyezésnek a részletei nem ismertek, az mindenesetre biztos, hogy egy új, immár 8. seborvosi pozíció is létrejött a megyében. Ez pedig mindenképpen indokolt is volt, hiszen még egy 1839-es statisztika szerint is csak átlagosan 90 922 lakosra jutott egy orvos a megyében (ekkor már két állandó orvosa volt a megyének), illetve 10 696 lakosra egy sebész (már 17-en voltak).10 Márpedig teendő volt bőven: ebben az időszakban az orvosoknak még mindig komoly harcot kellett vívni, hogy elfogadtassák a lakossággal a himlőoltásokat, de emellett a marhavész is komoly károkat okozott a lakosságnak, és igencsak sok feladatot rótt az orvosokra.11 Az év végén pedig egy igazán súlyos fenyegetés jelent meg az országban: a kolera. A bizottság ezt követően állást foglalt a második kérdésben, nevezetesen a becsületbeli tisztségviselők kinevezésében is. Ez ugyan csak elvi kérdésnek tűnik, mégis láthatóan a rendeket legalább annyira foglalkozMNL NML IV. 1. a. 1830/1259. Leblancné Kelemen Mária 1979. Bérczy János élete és munkássága. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve V. évf. Salgótarján, 268. 11 A himlőoltást 1813-ban tette kötelezővé a Helytartótanács. Alkalmazása komoly ellenállást váltott ki, mivel preventív jellegű védekezésről volt szó. Tehát maguknak a tüneteknek a megjelenése nélkül is részt kellett venni az oltásokon, ami a kor embere számára teljesen érthetetlen jelenség volt. Nógrád megyében a himlőoltás ügyének egyik kezdeményezője és végrehajtója az ekkor is főorvosként működő Bérczy János volt. (U. o.) A marhavész – a Pallas Nagylexikon szerint – egy erősen fertőző, leginkább szarvasmarhák, de néha juhok és kecskék között, állatról állatra terjedő betegség. A tünetek a fertőzés után 4 nappal jelentkeznek, amiket még egy-két napig könnyű összekeverni más, kevésbé súlyos fertőző betegségekkel. Ez ellen a betegség ellen karanténnal és a marhák kereskedelmének teljes zárlatával védekeztek a korszakban. A vármegyék ilyen esetekben teljesen lezárták a határaikat, és a belső kereskedelem is csak az orvosok által megvizsgált állatokkal folyhatott. In: A Pallas nagylexikona. Bp., 1893–1900. (http:// mek.oszk.hu/00000/00060/html/068/pc006842.html#9) 9 10 �74 HELYTÖRTÉNET tatta. Azonban ebben a kérdésben továbbment a bizottság, ugyanis azt is be tudta bizonyítani a szokásjogra hivatkozva, hogy a rendes orvosok és a chirurgusok kinevezésének a jogát is a megyei rendek gyakorolták, legalább néhány évtizedre visszamenőleg. Hogy a kérdés fontosságát jobban megértsük, érdemes néhány szót szólni a korabeli vármegye és a központi hatalom kapcsolatáról. A 18. század folyamán az abszolutista Habsburg uralkodók törekvéseivel szemben végeredményben a magyar rendek alulmaradtak. A rendi dualizmus rendszere megdőlt, több fontos kérdés sorsa a császárnak és annak közvetlen környezetének kezébe került.12 Azonban igaz, hogy a nemesség elveszítette a rendi dualizmus „játszmáját”, de mint nemesek, mégis nyerhettek a kialakuló új rendszeren.13 Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mivel a központi hatalom ekkor nem volt képes középszintű közigazgatást felépíteni és fenntartani, ezen a fórumon a kiváltságolt rend tagjai szépen érvényesülhettek.14 Ez a sajátos pozíció a vármegyék megerősödését eredményezte, és a köznemesség számára is bizonyos szintű beleszólást engedett az országos politika folytatásába. A vármegyék gyorsan felismerték ezt a szerepüket, és előszeretettel tüntették fel magukat az „ősi alkotmány” védelmezőinek. Ezt meg is tehették, hiszen egy vármegyei tisztségviselő egzisztenciálisan egyáltalán nem függött a központi hatalomtól (szemben például egy állami hivatalnokkal), így az uralkodó akarattal való szembefordulásra is megvolt a lehetőségük. Természetesen a jog szerinti ellenállásra a rendeknek 1687 óta nem volt lehetőségük, de a királyi leiratokkal, rendeletekkel szembeni megyei felszólalások az ország kvázi közvéleményét jelentették, melyeket jó volt figyelembe venni a mindenkori uralkodóknak. Ha a rendek valamilyen okból szembe kerültek az uralkodóval – jogi eszközök híján – a múlthoz, a hagyományokhoz nyúlva próbálták igazukat bizonyítani, melynek két alapja a Tripartitum és a szokásjog volt. Például: a háború és béke kérdése, a hadsereg irányítása, a fontosabb gazdasági kérdések eldöntése stb. Jonathan Dewald 2002. Az európai nemesség 1400– 1800. Bp. (https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/europai-nemesseg/ adatok.html) 13 Dewald 2002. i. m. 14 Természetesen az abszolutista állam számos más lehetőséget is teremtett a nemesség számára, már a koraújkortól kezdődően: többek között nyitva állt előttük a katonai, egyházi pálya, de az állami közigazgatás gépének fogaskerekeivé válhattak a feltörekvő nemesek, vagy akár kegydíjakban, nyugdíjakban is részesülhettek. 12 �HELYTÖRTÉNET 75 Visszatérve tehát a megyei rendekhez, érveik bizonyítására a korábbi évek jegyzőkönyveiből néhány példát hoztak fel: 1810-ben Pauer Györgyöt, 1805-ben Masza Aloyz-t, ugyanezen évben Lipszky főorvos mellé segítségül, öregsége okán, Széplaky Györgyöt nevezték ki seborvosnak a megyei rendek. Különösen kiemeltek egy esetet, amikor 1813-ban, Müller Moricz halála után maga a főispán bízta az új seborvos kiválasztását a rendekre, igaz, akkor is az általa ajánlott jelöltre, Höpner Venczelre esett a rendek választása.15 Mindezek a példák – az indoklás szerint – bizonyították, hogy a rendek mindig is gyakorolták ezen jogukat, abban őket sem a főispán, sem a Helytartótanács nem gátolta a korábbikban. De nemcsak erről az oldalról, hanem a nemesség általános előjogai, sőt kötelezettségei felől is megközelítették a kérdést, amely megközelítés látványosan (és igen ékesszólóan) kifejezi a nemesi mentalitás néhány alapvető jegyét. A tárgyra térve kifejtették, hogy egy orvos kiválasztása a nép számára elsősorban bizalom kérdése. Személyesen kell ismerniük az orvost, tehát ne egy idegen, felsőbb hatalom által kinevezett személy kezelje őket, hanem olyasvalaki, aki már bizonyította képességeit a köreikben: „egy orvos elfogadása személyes tulajdonságokban helyheztetett bizodalmat a közelebb összeköttetésekbűl származó ösmerettséget azoknak részéről különösen megkíván kik segítségével élni akarnak”.16 Azt pedig, hogy kiben bízik meg igazán a nép, ki tudhatná jobban, mint „kiknek természeti jussok és kötelességek az adózó nép gondját viselni”?17 Tehát egyértelmű, hogy a megyei statusok és rendek dolga az orvosok kinevezése (mint ahogyan mindig is az volt). Ha valamiért mégis (átmenetileg) lemondtak volna erről a jogukról, arra csak a „szeretett fő ispányaik eránt viseltető buzgó tisztelet adhatott módot”. Ha tehát le is mondtak a rendek átmenetileg ezen jogukról (amire egyébként nem hoznak példát az indoklásban), azt csak tiszteletből, de mindenképpen önként tették. Így a Helytartótanács most egy olyan jogukban akarja őket korlátozni, ami a múlt hagyományain és gyakorlatán alapszik, és az idő szentesített. Ez a joguk ugyanakkor része a nemesi kiváltságoknak, márpedig azok „régi idők által szentelt szokásokon gyökereznek, mellyeket távolabb időre visszafordult emlékezet tisztelettel követi Őseink Honnában, mellyeket leg drágább tulajdonává tett a maradéknak a Haza szeretete”. Majd pedig éreztetik azt, hogy a Helytartótanács részéről az ilyen jellegű észrevételek tulajdonképpen megszegik azt a kölcsönös együttműködésre alapult rendszert, ameMNL NML IV. 1. a. 1813/356. MNL NML IV. 1. a. 1830/1259. 17 U. o. 15 16 �76 HELYTÖRTÉNET lyen az ország alkotmánya alapul: „fájdalomnak érezvén a Tekintetes Rendek hogy a fő méltóságú H. Tanács által támasztott észrevételeknél fogva kéntelenítettek az addig való szokások felvilágosításárul gondoskodni, melly soha sem szükséges ott, hol a hazafiúi érzés minden áldozatokra kész mellyeket a honyi alkotmány fenntartása mellett a kölcsönös bizodalom, szeretet, és tisztelet kívánhatnak”. Hogy tovább erősítsék ezt az álláspontjukat, ugyanennek a mondatnak az első felében azt is kifejtették, hogy a rendeknek és a főispánoknak (ebben a kérdésben) eddig nem voltak ellentéteik: „a megye Rendei mindenkor tisztelt fő ispánnyaikkal egyetértve és kölcsönös bizodalommal a köz jó előmozdításán törekedvén az ideig nem látták szükségesnek jussok eránt való vetélkedésben bocsájtkozni, annyival inkább minthogy azon czél, melly a köz dolgok igazgatásában a Haza diszét s a megye köz hasznát keresi még afféle kérdések feszegetésével akadált nem talált…”. Itt a szokásjog érvrendszere figyelhető meg: rendkívül általánosan utalnak a múltra (nem pedig valamelyik korábbi rendeletre vagy éppen törvényre), majd pedig (ismét csak sejtetve, de ki nem mondva) közlik, hogy az ilyen vita a rendeket a fő feladatukban, „a köz jó előmozdításá”-ra való törekvésükben gátolja, s így tulajdonképpen az egész ország sorsát veszélyezteti. A jelentés végén a megyei bizottság igen határozottan fel is szólította a Helytartótanácsot, hogy hagyjon fel jogaik további csorbításának kísérletével: „azon közbizodalom fen tartása végett melly nélkül minden a köz jóra czélzó igyekezeteik sikertelenek lennének, akár mi féle jussok iránt támasztandó további kérdések feszegetésétől a K. H. M. Tanács el állani méltóztasson18”. Ez a rövid kis jelenet jól szemlélteti azt, milyen komolyan védte (az igazából meg sem sértett) kiváltságait a feudális vármegye. Hogy érveik minél hatékonyabbak legyenek, igyekeztek összemosni nemesség egyéni és kollektív jogait, ezzel is kihangsúlyozva az észrevételük fontosságát. Még ebből a rövid szövegből is kiviláglik az a patriarchális felfogás, amely jellemezte ekkor a nemesi mentalitást. Azonban volt már itt változás is. Az előjogaik alapjául ekkor már nem a (rendkívül anakronisztikus) „vérreladózás” eszméje szolgált, hanem a rájuk ruházott felelősség gondolata. Az, hogy kötelesek gondoskodni a „gondjaikra bízott” alattvalókról, és ezt a jogot nekik kell gyakorolniuk, nem pedig egy, az uralkodó által kinevezett tisztviselőnek (a főispánnak). És ha ezen joguk gyakorlása az orvosok (vagy egyéb tisztviselők) kinevezésében kell, hogy megnyilvánuljon, akkor annak megvédéséért is síkra fognak szállni. Ráadásul ezen joguk 18 U. o. �HELYTÖRTÉNET 77 (kötelességük) megsértése tulajdonképpen a nemesi előjogok megsértésével lenne egyenlő, azt pedig a legtermészetesebb, hogy meg kell védeniük. Ezzel a némileg pátoszos gondolatmenettel tulajdonképpen áldozatként tünteti fel magát a megyei nemesség, amelyet a központi hatalom önkénye elkerülhetetlenül a jogaik megvédésére kényszerít. Ezt nyelvi eszközökkel is igyekeztek kifejezni: a „kéntelenít”, „kötelesség”, „bizodalom”, „emlékezet” „tisztelet” stb. szavak (akár többszöri) használatával igyekezetek kifejezni azt, hogy valamilyen támadás érte őket és a szokásokon alapuló jogaikat, amelyeket meg kell védeni. Valamiféle „felforgató” szándékot próbáltak kifejezni ezen a módon, amely Bécs (pontosabban a Budán székelő Helytartótanács) felől érkezett, és amely a szokásjogon alapuló, már „szokásosan” jó rendszer megváltoztatására törekszik. A rendek ilyen kemény fellépése nem meglepő, ismét csak a szokásjogon alapuló jogrendszerek gyakorlatát követi. Ha ugyanis egy szokásjogi elem mögé valamelyik fél nem volt képes elég politikai erőt felsorakoztatni, akkor az az elem szép lassan elveszítette jelentőségét és eltűnt a múlt homályában. Ebből a szempontból közelítve a rendek rendkívül észszerűen léptek fel, amikor ezen veszélyeztetett jogukat igyekeztek összemosni a nemesség kollektív jogaival. Az ugyanis a rendi kiváltságokból, mentességekből és szabadságoknak az összességéből állt össze. Ha ebből egy elem kiesik, és feledésbe merül, akkor a rendi előjogok tényleg sérülnek.19 Ez a határozott fellépés, ami azonban egyszer előnyt jelentett, az a későbbiekben komoly hátránnyá is változott: ezzel a makacs ellenállással nemcsak a központi hatalomnak kellett megküzdeni, hanem a reformtábor, az újítani, javítani vágyók táborának is. Így pedig a megyerendszer összességében hátráltatta a reformfolyamatok kibontakozását is a későbbiekben. Nem véletlenül került tehát az érdeklődés középpontjába az 1840-es években a centralista–municipalista vita. 19 Szijártó M. István 2005. 1708–1792. A Diéta. Magyar rendek és az országgyűlés. Bp., 42. �KÖZÉLET 78 Gondolatok Nógrád megye gazdaságáról és társadalmáról Folyóiratunk ez évi 1. számában dr. Baráthi Ottó szakközgazdász tollából megjelent egy vitaindító írás.1 A szerkesztőségbe azóta több hasonló témájú tanulmány érkezett. Mivel az írások terjedelme nem teszi lehetővé, hogy teljességükben közöljük a nyomtatott lapszámban, ezért itt csupán gondolatébresztőként villantunk fel részleteket az írásokból, a honlapunkon (https://palocfold.wordpress.com/) azonban teljes terjedelmükben elolvashatják a tanulmányokat. KALOCSAI PÉTER Mit csinálunk rosszul…? Nógrád megye gazdasági teljesítménye a XX–XXI. század fordulóján Mikszáth Kálmán sóhaja – „Boldog Nógrád vármegyeiek!” – a XX. század második felében, a XXI. század elején igen kevéssé tűnhet őszintének. A Szklabonyán (ma Szlovákia, Nagykürtösi járás) született író is inkább a Karancs erdeinek varázslatos zengésére, a gyönyörű természeti környezetre utal, semmint a jó palócok világmegváltó innovációira, gazdasági teljesítményeire. Bár akkortájt a helyi, dolgos népek mindennapi munkája – ha küzdelmesen is, de – elegendő volt a megélhetéshez. Szeder Fábián: A Palóczokról című, 1819-ben megjelent néprajzi tanulmányában egyenesen azt írja: „A Palóczok nem csak szorgalmatos földmívelők, értelmes marhatartók, hanem többnyire minnyájan mesterséges faragók is. (…) A palóczok lelki és testi tehetségre nézve a többi Magyaroknál nem alább valók.”2 Habár Nógrád megye nem teljesen fedi le a palócvidék topográfiai egységét – etnikailag a nógrádiak leginkább ekképp azonosítják magukat. Bárhogyan is szemléljük az itt élők sorsát, azzal szembesülünk, hogy a helyi gazdaság teljesítménye – legfőképp az egy főre jutó GDP – immár Baráthi Ottó 2018. A népesség csökkenésének és összetétele változásának okai és következményei Nógrád megyében. In: Palócföld. 1/85–96. 2 Szeder Fábián: A Palóczokról [Tudományos gyűjtemény – 1819., VI. kötet] (Lilium Aurum 2005.) 1 �KÖZÉLET 79 évtizedek óta a legalacsonyabb a megyék rangsorában. Ehhez pedig számos, hasonlóképp kedvezőtlen adat társul, így például: a demográfiai, migrációs, egészségügyi helyzetkép, a munkanélküliségi, szociális és iskolázottsági mutatók stb. A jelenség olyannyira makacs, hogy ma már semmiképp nem tekinthetjük véletlennek, átmenetinek, múlandónak. A kialakult állapot szívósan ellenáll a kisebb intenzitású válságkezelési kezdeményezéseknek, kormányzati intervencióknak, a gazdasági szerkezet változásainak. A probléma tehát megérett a végiggondolásra, alaposabb elemzésre. Van azonban egy előkérdés, melynek eldöntése lényegesnek látszik: valóban van-e értelme? Lehetséges-e, értelmes-e egy mesterséges közigazgatási egység gazdasági-gazdaságtörténeti elemzése? Mert akárhogyan is alakuljon egy ország közigazgatási tagolódása, az számos esetlegességet rejt magában. A közigazgatási egység táji, topográfiai, gazdasági, társulásiegyüttműködési határvonalakat metsz át, gyakran önkényes és nem feltétlenül veszi figyelembe a történeti, társadalmi dimenziókat. Egy település sokkal inkább természetes (organikus) kooperációs egység; míg egy járás, vagy megye soha nem homogén, esetleg csak egy következetesen, de önkényesen generált szám a KSH adatsoraiban. Talán a megye történeti mélysége, a „következetesség” az egyetlen ok, amely miatt most éljünk a feltevéssel: van értelme Nógrád gazdaságát, gazdasági teljesítményét önmagában vizsgálni. A kilencvenes évek elejétől létezik egy kézenfekvő, tetszetős és hihető, ám nagy valószínűséggel téves narratíva, mely szerint Nógrád megye gazdasági összeomlását a rendszerváltás radikális gazdasági átrendeződése, a szénbányászat megszűnése, a kelet-nógrádi iparmedence nagyvállalatainak bezárása idézte elő. Ez elfogadható magyarázat a munkanélküliségi ráta rendkívül kedvezőtlen alakulására, de nem sok köze van a GDP alakulásához. A megyei GDP zuhanása ugyanis sokkal korábban kezdődött. Amennyire a töredékes és gyakran változó módszertannal számított adatokból rekonstruálható: Nógrád megye egy főre jutó GDP-je az ’50-es években volt utoljára az országos átlag közelében. (Nem az élbolyban, nem az első harmadban, hanem az országos átlagon – azaz a középmezőnyben!) Az országos átlag feléig (azaz a jelenlegi mélypontig) tartó leszakadás kétharmada – úgy tűnik – 1990 előtt zajlott és csak a maradék egyharmad írható a rendszerváltás számlájára. Bár ezek az adatok még ellenőrzésre, forráskritikára szorulnak, szöges ellentétben állnak az idézett, uralkodó narratívával. Mostanában már találkozhatunk bátrabb elemzésekkel, amelyek a leszakadás első szakaszát a ’70-es és ’80-as évekre teszik, azaz egy lépéssel közelebb kerültünk a valós okok feltárásához. �80 KÖZÉLET Miután Nógrád településszerkezete „fejnehéz”, a II. világháborút követő gazdasági anomáliák jelentős részéért a szocialista nagyipar látszólag fényesen ragyogó ékköve, Salgótarján iparváros és a kelet-nógrádi iparmedence felel. Itt koncentrálódik a szénbányászat, a nehéz- és könnyűipar, ide áramlik a munkaerő és ereje fogytán itt a legzajosabb az összeomlás és innen a legerősebb az elvándorlás. Valójában mi történt itt? A XIX–XX. század fordulóján Nógrád vármegye lélekszáma 240 ezer fő, területe 4130 km2. (Ez a méret a mai Baranya, Fejér vagy Veszprém megyének felel meg.) Középpontjában Losonc rendezett tanácsú városa3 áll, mégpedig egy csillag-tipológiájú infrastruktúra metszéspontjában. Itt futnak össze a vasútvonalak, közutak, ezen keresztül zajlik az észak-dél irányú forgalom jelentős része. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (benne a Salgótarjáni Vasfinomító Társasággal) a századfordulón az ország nyersvastermelésének, acélgyártásának 44%-át adja. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. az ország egyik legdinamikusabb bányavállalata, lényegében 1960-ig expanziót mutat. A vármegye közigazgatási központja 1790–1950 között Balassagyarmat, amely egyúttal járási székhely és 1437 után 1923-ban nyer ismét városi rangot. Földrajzi jelentőségét az adja, hogy a főváros és az Alföld felől e területen keresztül közelíthetők meg a felvidéki bányavárosok. Nyugat-Nógrádban emellett több fázisban – a XVII–XVIII. század fordulóján – jelentős szlovák diaszpóra, szlovák falvak jönnek létre. A XVIII. sz. elején egy lényegesen kisebb sváb, valamint Balassagyarmaton egy igen jelentős számú zsidó közösség alakul ki. Ezt a földrajzi-gazdasági-társadalmi struktúrát metszi félbe 1920-ban a trianoni határ, melynek kialakításával a megye („csonka Nógrád-Hont Vármegye”) területe majdnem felére, 2500 km2-re csökken és magyar ajkú lakosságának egy részét is elveszíti. (A 240 000 fős népességet 1980ban éri el ismét.) A korábbi helyzet áll vissza egy rövid időre – 1938-45 között – az első bécsi döntés következtében. Egy pillanatra visszatérve a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. történetéhez: úgy tűnik, az ózdi iparvidék osztja a kelet-nógrádi medence sorsát: a trianoni határ elvágja természetes vonzáskörzetének egy részétől – így a főbb nyersanyagforrásoktól is –, és csak 1938-ra éri el az 1928-as teljesítményének szintjét, összefüggésben a II. világháborút megelőző, fokozott nehézipari aktivitással. 3 A rendezett tanácsú város nem tagolódik a járási szerkezetbe, hanem közvetlenül vármegyei irányítás alatt áll. �KÖZÉLET 81 Ebben a megközelítésben a kelet-nógrádi iparmedence és az ózdi térség – a kapcsolódó dél-szlovákiai (rimai) területekkel együtt – alkot egy gazdaságtörténeti-topográfiai egységet. A II. világháborút követően a borsodi iparvidék egy erőteljesebb modernizációs megerősítést kap, de a súlypontok a határ vonalától Miskolc, Diósgyőr (és országosan Dunaújváros) irányába tolódnak el. Ez a vélhetően stratégiai döntéssorozat lényegében megpecsételi a határ menti területek sorsát. Valami hasonló folyamat zajlik le a határ túloldalán: a határközeli térségek gyors hanyatlásnak indulnak és ezek a dél-kelet-szlovákiai területek is depresszióba süllyednek. A térségből – mintegy sziget – Kassa és környéke emelkedik ki. A trianoni határ Nógrádban egy „infrastruktúra-torzót” eredményez, melynek fő jellemzői a mai napig megfigyelhetők: a kelet- és nyugat-nógrádi vasútvonalak megyén belül nem találkoznak (északon Losoncon, délen a Hatvan–Aszód vonalon futnak össze). A kelet-nyugati közutak természetes csomópontja is a határon kívülre, Losoncra kerül. Nógrád jelentősebb városainak természetes vonzáskörzete megfeleződik: Balassagyarmat, Szécsény és Salgótarján a „határra tapadva” találja magát. A körkörös vonzáskörzetek helyett létrejövő félkörök a mai napig erősen determinálják e városok expanzióját. (Ebbe a félkörbe rendeződik valamennyi szolgáltatási ágazat – például a megye két nagy kórházának ellátási területe is –, ami egy meglehetősen pazarló logisztikai szisztémát eredményez.) A határ bénító közelsége nyilván nemcsak a magyar, hanem a szlovák oldalt is sújtja, de a történelmi előzmények okán egyik állam sem túl aktív a (fizikai) kapcsolatok fejlesztésében). (…) NAGY LÁSZLÓ Nógrád a népességcsökkenés és az elvándorlás fogságában (…) a kedvezőtlen tendenciákkal Nógrád nem áll minden téren egyedül, az ország számos megyéje, régiója küzd csökkenő népességgel, elvándorlással. Ami azonban Nógrádot illetően kifejezetten nyugtalanító, hogy a leszakadás a legtöbb mutató tekintetében növekszik, alig-alig találni olyan táblázatot, rangsort, amelyben sikerült a megye pozícióján a „társutasokhoz” képest javítani. �82 KÖZÉLET A témák tehát időszerűek, különösen a demográfiára vonatkozó, amelyre egyébként politikai színtéren is kiemelt figyelmet kíván fordítani az elkövetkező években a kormány, stratégiájának középpontjában áll majd a népesedés kérdése. Van némi remény rá, hogy a különböző támogatásokkal, kedvezményekkel sikerül elősegíteni a gyermekvállalási kedvet (Nógrádban is), de érdemi megyei demográfiai előrelépés csak akkor valósulhat meg, ha más megyékhez képest jóval több gyermek születik, tehát a nevezetes „olló” szárai egymáshoz közelítenek, és nem eltávolodnak. Ami az elvándorlást illeti, a kép azonban összetettebb és politikai-gazdasági érdekek szempontból sem fekete-fehér. A hátrányos régiókból, a nehezebb életés megélhetési körülmények elől a centrum felé mozgás, mint tudjuk, nem újkeletű, mondhatni természetes folyamat, kisebb-nagyobb intenzitással hazánkban és a nagyvilágban is megtapasztalható a jelenség. (…) A palóczokról – ahogyan eleink látták Nem vitatható, erőforrásait, gazdasági erejét, egyéb lehetőségeit tekintve Nógrád sohasem tartozott a megyék élvonalába, sőt még középmezőnyébe sem. Az okok között nem elhanyagolható a szellemi erőtér, a kulturális beágyazottság gyengébb foka, a megye jelentős írói, költői, tudósai, művészei csak árnyalni tudták ezt a negatív helyzetet (itt a kulturális kifejezést széles értelemben használom, beleértve a társadalmi, politikai kiterjesztést is.) Márpedig számos mai hátrány forrása ezekben (is) keresendő, nem elfelejtve, hogy az önszerveződés, az együttműködés, az ön- és társadalmi érdekek érvényesítése, „artikulációja” terén sem jeleskedett a palócság, ezáltal a megye. Természetesen ez az általánosítás csak hosszú időtávon és földrajzi meghatározottság nélkül értendő. A részbeni bezártságnak viszont igen fontos pozitívuma is volt és van mai is, hogy a palócság megőrizte vallását, hagyományait, mindazt, amire szellemi, erkölcsi téren támaszkodni tud. A fenti összefüggésből indulva, először is ki kell térni a palócok lelkületére, származására, területi elhelyezkedésére. A mai helyzettel való szembenézéshez mankót kaphatunk, ha a palóc néplélek megismeréséhez, megértéséhez kissé hátrébb lépünk, ehhez az előző korok gondolkodói adják a legjobb segítséget. Hiszen milyen a palóc ember? …dolgos, józan gondolkodású, természetes eszű nép. Azt szokták rá mondani: eleven, mint a kéneső, pedig hát lassan cselekvő, flegmatikus…a külvilágból nem hat rá semmi… A palócok becsületesek, törvénytisztelők. Szeretnek tanácsot kérni, de a �KÖZÉLET 83 maguk eszén járnak… Észjárásuk furfangos, okoskodó, e tekintetben nagyon hasonlítanak a székelyekhez. A palóc is, mint általában a magyarság, önérzetes egész az arisztokratikusságig: jó módjában rátartó… A palóc családi élete mintaszerű. Erkölcsi életük is példás… Sommásan így jellemezte a palócságot az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben c. monumentális munka4 egyik szerzője. Egy pár évtizeddel későbbi írás5 pedig már a helyben maradás, népszaporulat tekintetében hoz példát, hiszen …kevés olyan palóc falu van, mint Mátraverebély, ahol 1200 léleknek csak 12 házhelye van. Az ilyen földnélküli faluból aztán nemcsak aratni járnak el a lakosok, hanem messzeföldre sommásnak is. Az asszony sokkal jobban húz a szülőföldjéhez, mint a férfi. Ezek között nagyon divatba jött az Amerikába való kivándorlás, de asszony csak nagyritkán szánja rá magát, hogy az ura után menjen. Egyke ugyan még nem dívik a palócok között, de a jómód itt is mindinkább kezdi terjeszteni ezt az átkot, ami idáig nem igen fért meg a palóc fehérnép jó, szép erkölcsi felfogásával… A leányok igyekeznek általában 15–16 éves korukban férjhez menni, mert a 18. évében levő már a legtöbb helyen vénleány s csak kevés olyan hely van, mint Verebély, ahol 25 éves leánynak sem szégyen lenni. A legények szintén besorozásuk előtt házasodnak meg s néha nevetségesen gyerek házaspárok kerülnek össze. Rusznyák Gyula: Hegyközi palócok c. írása6 a palócság életmódját már a történeti helyzet és a környezet függvényének szélesebb összefüggésébe hozta. Szerinte településhelyük megválasztásánál kifejezésre jutott a …sokszoros csatavesztés, hajszoltság folytán előállott lelki felőröltség és bizonytalanság szorongó érzése is, melyben Ázsiában részük volt. Azért is keresték az erdőktől védett hegységalji részeket. Azonban itt sem érezték magukat biztonságban, „továbbsodró rohamoktól” tartottak. Önbizalom és biztonságérzet csak akkor tért vissza, mikor már templomaik megépítésére kerülhetett sor, amelyeket a falvak fölött emelkedő dombtetőkre helyezték. (…) Demográfia – elvándorlás, erős kölcsönhatások A születésszámot gyakorta összefüggésbe hozzák egy adott ország, régió gazdasági állapotával, az életminőség alakulásával. Ahol jobbak az életkilátások, ott több, ahol bizonytalan vagy éppen kilátástalan a család jövője, ott kevesebb gyermek megszületése prognosztizálható, hallhatjuk Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. 1886. Bp., XX. kötet. 183. Báró Nyáry Albert 1923–1924. Jellemvonások a palóc népéletből. In: Ethnographia 34–35. évf. (Népélet I–II.) 6 Rusznyák Gyula 1940. Hegyközi palócok. In: Bangha Béla (szerk.): Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. Bp., 12. szám 4 5 �84 KÖZÉLET gyakorta ezt az álláspontot. Ha ez ilyen egyszerű ok-okozati összefüggés lenne, akkor a legfejlettebb ipari országokban a gyermekszaporulatnak a legmagasabbnak, a harmadik világ országaiban a legalacsonyabbnak kellene lennie (szintúgy, mint pl. hazánkban a roma lakosság esetében). Holott a helyzet inkább fordított. Ráadásul a gyermekvállalással kapcsolatos döntések szinte titokzatos egyéni elhatározások folyományai, egyértelmű válaszok, biztos receptek a felmerülő „miértekre” aligha adhatók. Egyegy ország által hozott társadalompolitikai intézkedések sem adhatnak biztos megoldást a születésszám növelésére, sőt egyes külföldi példák bizonyítják, negatív hatással is járhat egy erőteljes külső behatás. Az utóbbi évek javuló hazai gazdasági eredményei sem voltak jelentős érdemi befolyással a születésszám növekedésére, bár kétségtelen, bizonyos elmozdulás tapasztalható. Viszont ezek hatásait rövidtávon nehéz mérni, az eredmények hosszabb időintervallum alatt jelentkezhetnek, ha egyáltalán – mondják a szakemberek. Másrészről, az önmegvalósítást, életélvezetet sikeresen sugalló szlogenek, az átformált társadalmi közhangulat eleve akadály a gyermekvállalásban, hiszen mindezek ellentétesen rezonálnak az állami szándékokkal. Személy szerint könnyebben azonosulok azzal a nézettel, hogy a demográfiai adatok ott alakulhatnak pozitívan, ahol az utódra a család jövőbeni fenntartásában, a munkamegosztásban, jövedelemtermelésben eleve építenek, számítanak. Nem lehet kétséges, a nyugati civilizáció (de az sem egységesen) éppen gazdasági fejlettségénél fogva láthatóan nem szorul ilyen jellegű segítségre, nem úgy, mint a szegényebb országok. Globális tekintetben, ha ennek az álláspontnak lehet is alapja, de egy-egy országon belül ennél árnyaltabb a kép. A kisebb-nagyobb közösségekben már jobban érvényesülnek a gazdasági, környezeti, kulturális, életmódbeli stb. szempontok különbözőségei, így a jelen és a jövő életkilátásai keverednek az átöröklött életfilozófiák, szokások, hagyományok „berögzült” szempontjaival, nézeteivel. Immár Nógrádra fókuszálva, a kedvezőtlen gazdasági kilátások, a helyi társadalom ellentmondásai, a jövő iránti bizalom hiánya, a kisebb-nagyobb közösségek pozitív szemléletének, kisugárzásának elmaradása, a szellemi javakhoz való hozzáférés korlátai, a nivellálódó kulturális, életmódbeli különbözőségek játszhatnak kiemelkedő szerepet az egyének, családok döntésében, hogy életüket nem gyermekáldással, ill. mégsem szülő- ill. lakóhelyükön kívánják berendezni. Ha a születésszám és az elvándorlás okai között a társadalomtudósok tesznek is különbséget, de �KÖZÉLET 85 kérdéskörünk két területét jelképesen összevonhatjuk, hiszen ezekben jelentősen több a kapcsolódás, mint az eltérés. (…) BARÁTHI OTTÓ Nógrád megye gazdaságának és társadalmának sajátos jegyei, állandó jellemzői az elmúlt évtizedekben E dolgozat szerzője felhasználja a statisztika eszközeit, a tanulmány tárgyához képest – figyelemmel a lap karakterére – visszafogottan az adatait és mutatóit is. Mélyebb közgazdasági elemzés helyett igényes ismeretterjesztésre törekszik. Határozott célja, hogy Nógrád megye gazdaságának és társadalmának főbb jellemzőit évtizedekre visszatekintve is vázolja, jelen állapotát tényszerűen és kritikusan bemutassa, a várható következményeket kendőzetlenül közzé tegye. Bevezetés Miközben a világ globalizálódik, a nemzetállamok fejlettségi különbségei növekednek, sőt az egyes országokon belüli térségek is differenciálódnak. Így van ez hazánkban is, amely folyamatnak Nógrád megye az egyik kárvallottja. Az adott pozícióból való elmozdulás esélyének megragadásához a kiváltó okok és összetevők folyamatos elemzésére van/lenne szükség. A kérdés kézenfekvő: ismerjük-e Nógrád megye elmúlt évtizedekben bekövetkezett drámai változásainak tényezőit, objektív okait és szubjektív összetevőit? Látjuk-e világosan saját pozíciónkat és a várható következményeket? A válasz csak dadogós, jobbára nemleges lehet. Ezért meggyőződésem szerint minden új és újabb információ, elemzés és más megközelítés is segítheti az eligazodást. E megfontolásból is a három részből (I. Gazdaság..., II. Társadalom..., III. Következtetések...) álló dolgozatomban a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) adataira, ezekből saját számításaimra, korábbi dolgozataimra és egyéb információkra is alapozva igyekszem bemutatni Nógrád megye gazdaságának és társadalmának jellemzőit az egyes nemzetgazdasági ága(zato)k, demográfiai és más ismérvek szerinti struktúrában. Mindeközben megyénket az országban és az észak-magyarországi régióban is pozicionálom. Az adatokat, mutatókat táblázatos formában is közlöm, itt-ott szemléltetem, hivatkozásokkal hitelesítem. Egyes ágazatok esetében – terjedelmi korlátok �86 KÖZÉLET miatt – csak rövidebb ismertetésre szorítkozom. Ugyanakkor a gazdaság és társadalom azon jelenségeit és folyamatait, amelyek az elmúlt évtizedekben standard ismérvei és jellemzői is voltak Nógrád megyének – közülük egyesek (népességfogyás, munkanélküliség stb.) állandó negatív jelzőivé is váltak – igyekszem közelebbről is megvizsgálni. Mindezt a tárgyilagosságra törekvés igényével, miközben néhány következtetést is levonok, és a véleményemet is kifejtem, csakhogy olvasóimat inspiráljam, akár hozzászólásra is ösztönözzem. I. Gazdaság: a várt fejlődés ködbe veszett Fejlettségi szint: kiáltó különbségek. A bruttó hazai termék (GDP) mutatói – különösen az egy főre jutó GDP – a régiók és megyék növekvő differenciálódásáról tanúskodnak. Itt csak a megyékről szólva: a nyugati országrészben a legnagyobb a fajlagos mutató értéke, míg a mezőny végén a keleti megyék találhatók. A legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező Győr-Moson-Sopron és a legkisebb értékkel bíró Nógrád mutatója között 2000-ben még „csak” 2,3-szeres, 2016-ban pedig már 3,13-szoros a különbség.7 (…) Közlekedés: korszerűtlen. Közúton meghatározó a 2. sz. (Budapest– Vác–Parassapuszta) és a 21. sz. (Hatvan–Salgótarján–Somoskőújfalu) főút. Budapestet az M3-as autópályához csatlakozó 2. és 21. sz. főúton lehet elérni. Utóbbi négysávosítása jó két évtizedet késett, de még így is „nagy lépés a közúton”. A megyei főúthálózat kiépítettsége jó, műszaki állapota közelíti az országos átlagot. Az Ipoly-hidak helyreállítása, újak építése hozzájárulhat a magyar-szlovák kapcsolatok javításához is. A vasút műszaki feltételei nem megfelelőek, a 81. sz. Hatvan–Somoskőújfalu vonal tervezett villamosítása nem valósult meg. A pálya állapota miatti korlátozások következtében a Salgótarján és Budapest közötti menetidő – Hatvanban átszállással „hosszabbítva” – 19. századi. Salgótarjánt „nem érte el” az intercity-járat sem. Már régen roboghatna a nyugat-nógrádi térségi vasútprojekt, de azt is befékezték. Vállalkozások: strukturális hátrányok. Vállalkozásaink száma az utóbbi időkig évről évre kismértékű növekedést mutatott. Kedvezőtlen a társas vállalkozások alacsony aránya, a külföldi tőke csekély részesedése. A társas vállalkozások száma 2011 és 2017 között már mintegy 20%-kal csökkent. Sajnálatos az alacsony vállalkozói aktivitás: ez évi adatok sze7 KSH Táblák (STADAT) Idősoros éves, területi adatok. Általános gazdasági mutatók http://www.ksh.hu/stadat_eves_6_3 �KÖZÉLET 87 rint a regisztrált 24 ezer vállalkozás mindössze 1,37%-a az országosnak. Ezer lakosra csak 125 vállalkozás jut, amely jóval elmarad a hazai (178), és még az észak-magyarországi (132) mutatótól is. Okai: tőkehiány, szerény szaktudás és még a nógrádi habitus is ide sorolható. Az összes vállalkozás 18%-a társas, 82%-a önálló vállalkozó. A 4,3 ezer társas cég 70%-át kitevő kft-k és rt-k száma lényegében stagnál. A társas cégek döntő többsége legfeljebb 9 főt foglalkoztat, a 249 fő felettiekből 10 van mindössze megyénkben. Utóbbiak a kereskedelemben, az iparban és az építőiparban, az önálló vállalkozók a mezőgazdaságban és az ingatlanügyben működnek nagyobb arányban.8 (…) Magyarország lakóinak száma az 1980-as évektől csökken. Nógrád népessége arányaiban a legnagyobb veszteséget könyvelheti el, az említett és az ezredforduló után időszakban is (…) A népességváltozás alapvetően a születések és a halálozások száma elérő alakulásnak következménye. Nógrádban az ún. természetes fogyást (kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak) az elvándorlás negatív egyenlege tovább erősíti. Ezen túl is megyénk további súlyos gondja az elöregedés. (…) Nógrád megyében a 100 fő 14 éven alatti lakosra több mint 144 fő 65 év feletti lakos jut, ami meghaladja mind a régiós, mind az országos indexet. A nógrádi népességstruktúra további specifikus iránya: a népességfogyáson belül a roma lakosság dinamikus növekedése. Mindezeket az állandó jellemzőket és a várható változások következményeit itt nem kell részleteznem, mert a lap ez évi első számában ezekről már értekeztem, és a következtetéseim sorában is szólok még róluk. (…) Közműellátottság: dinamikus fejlődés. Az utóbbi évtizedek kommunális beruházásai (közműprogramok) eredményeként teljes a nógrádi települések közüzemi vízellátása, szennyvízcsatorna-hálózattal pedig már a települések döntő többsége is rendelkezik. A közműolló jelentős mértékben záródott. Az egy háztartási gázfogyasztóra jutó energiafelhasználás megyénkben az országos és a régiós átlagnál is magasabb, a villamosenergiafelhasználás pedig az országosnál alacsonyabb, a régióssal megegyező. (…) 8 KSH Fókuszban a megyék – 2018. I. félév Térségi összehasonlítás http:// www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/182/index.html �88 KÖZÉLET Kultúra, művelődés: kevesek kiváltsága. Miközben a községi kultúrotthonok, művelődési házak száma csökken(t), a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központ jól működik, változatos programjai közül a Nemzetközi Dixieland Fesztivál határainkon túl is ismert. Az önállóvá vált és megújult Zenthe Ferenc Színház remek repertoárjával már országos hírű. Teltházas előadásainak is köszönhetően a megye színházlátogatóinak száma a 2000. évi 4 ezerről 2017-re 33 ezerre emelkedett, túlszárnyalva a régiós és az országos látogatói mutatók dinamikáját. Ugyanezen időszak alatt a nógrádi mozik látogatottsága mintegy 35%-kal esett vissza. A községi könyvtárak – a Balassi Bálint Megyei Könyvtár szakmai közreműködésével – a közművelődés változatos színterei. A „Balassi” könyvtári mutatóival megállja a helyét régiós és országos összehasonlításban, kitűnik színvonalas rendezvényeivel, egyben kiadója (…) a Palócföld folyóiratnak is. Levéltáraink közül a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára a közelmúltban épületében és feltételeiben is megújult, szolgáltatásai a kutatói igényeket is kielégítik. A Salgótarján Megyei Jogú Város fenntartásában működő, megyei hatáskörű Dornyay Béla Múzeum értékes kiállítások rendezésével kedvelt közösségi tere a múzeumbarát közönségnek. (…) Végezetül: Nógrád megye és székhelyvárosa, Salgótarján gazdasága és társadalma jelenlegi állapotán javíthat valamelyest a folyamatban lévő 2014–2020 időszakára készült Integrált Területi Program és a Modern Városok Program eredményes végrehajtása. Ezekben és a további nagyon szívós és hatékony munkában kell bízni, hogy Nógrád megye megkapaszkodjon, idővel és jó esetben elinduljon a felfelé vezető, nagyon meredek úton.9 (…) 9 Többek között az említett programok végrehajtásának állásáról részletesebben is írtam egy országos igazgatásszervezési, területfejlesztési és informatikai szaklapban, jelesül az alábbi cikkeimben: Baráthi Ottó 2018. Fókuszban a fennmaradást szolgáló intézkedések és a felzárkózást is favorizáló fejlesztések. Beszélgetés Fekete Zsolt úrral, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármesterével. In: Jegyző és Közigazgatás. 3/36–39.; Baráthi Ottó 2018. Fontos „...a hit, ami megtartott, s amit meg kell tartanunk további fennmaradásunk érdekében...” Beszélgetés Skuczi Nándor úrral, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése elnökével. In: Jegyző és Közigazgatás. 5. sz. (Várható megjelenés: 2018. november) �SZEMLE 89 MIKLÓS PÉTER Misztériumvallomások Kalandozások Németh Péter Mikolával A kortárs magyar irodalmi életnek kétségkívül egyedi, s – sokrétű tevékenységének mennyisége és minősége révén is – ismert és elismert alakja Németh Péter Mikola, aki költőként és performerként, valamint irodalom-, kultúra- és közösségszervezőként is komoly teljesítményt tudhat magáénak. Mint minden posztmodern alkotó, ő is keresi azt a kifejezésmódot – művészeti ágaktól és műfajoktól függetlenül –, amely úgy teszi jellegzetessé és összetéveszthetetlenné hangját, hogy közben reflektál a huszadik–huszonegyedik század emberének szellemi és fizikai szétesettségére, töredezettségére, s ezek révén mutat rá az összeszedettség és az egyetemesség fontosságára. Ezek jegyében Németh Péter Mikola költői világában a neoavantgárd kifejezésformák és a kötöttségükben is szabad japán haikuköltészet univerzális tradíciói egyaránt helyet kapnak. Németh Péter Mikola számára fontos hagyomány, amelyet – úgy vélem – a civilizáció és a humánum alapjának tekint. A Hamvas Béla-i intuitív ősi tudáshalmaz mellett a judaizmus és a kereszténység szabályozott tanításai is részét képezik tradíciófogalmának. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az embert körülvevő természet (vagy megfordítva: a természet titokzatos és isteni erői alkotta ember) az a végső keret, amely meghatározza a létünk milyenségét és minőségét, s hogy „igazi” emberi élet csak a természettel összhangban képzelhető el. A humánum, az örök és mély emberi tartalom pedig nem képzelhető el – rajzolódik ki Németh Péter Mikola megnyilvánulásaiból – a hagyomány kötöttsége és a közösség élménye – amelyek paradox módon megteremtik magukból a szabadság föltételeit is – nélkül. Az előbbiekben vázlatosan körülírt mikolai univerzum újabb erős anyaggal bővült idén, amikor a Hungarovox Kiadó gondozásában megje- �90 SZEMLE lent a Személyesség a személytelenségben című kötet, amely a szerző „párbeszélgetéseinek könyve”. Németh Péter Mikola – mint Vác kulturális és civil életének egyik prominense – az elmúlt három évtizedben számos rádiós- vagy televíziós-, illetve pódiumbeszélgetést szervezett. A csaknem félezer oldalas könyv anyagát jórészt ezen – a szó hagyományos és filozófiai értelmében vett – párbeszédek teszik ki, de helyet kapnak benne esszék, előadások és versek is, valamint montázsok és fényképek (úgy is, mint dokumentatív tartalmak és úgy is, mint művészeti kísérletek). A kötetben nagyon erősen jelen van a tradíció, az egyetemes és magyar művészeti hagyomány, amelyből néhány alkotó különösen hangsúlyosan szerepel. Közéjük tartozik Madách Imre és Pilinszky János. A madáchi küldetés – ami Az ember tragédiájának etikai üzenete, s ami, úgy vélem, Németh Péter Mikola imperatívusza is – nem más, mint az emberi természet változatlansága és bűnre való hajlamának tudatában, s az emberi történelem borzalmai és ciklikussága ismeretében is bízni az örök és ideális emberben, ezáltal a múlt tűélességű meglátása és megértése mellett hinni a jövőben. Egy olyan vízióban, amelyben – a változhatatlan hagyomány ismeretében – egységben van egyén, közösség és természet. Madách Imre neve – s az általa jelölt életút, életmű és életbölcselet – program. E program jegyében szervezett Németh Péter Mikola Vácott a sztregovai mesterről (aki egyébként nemcsak a magyar irodalomnak, de a hazai eszme- és gondolkodástörténeti örökségnek is egyik kiemelkedő tényezője) elnevezett kört, rádiót, televíziót. S ez a program a kötetben fölbukkanó egyik domináns szellemi tartalom. A Pilinszky János nevével jelzett üzenet a tradíciónak másik – tágasabb – rétegébe vezeti Németh Péter Mikola beszélgetéseinek olvasóját. A judaizmuson alapuló és az ókori hellén bölcselet paradigmáját is magába integráló kereszténység jelenik meg általa. S ezen keresztül az az emberés Istenkép, amelyek helyes ismerete nélkül nem tudunk megérteni olyan fogalmakat, mint például a szabadság, a szeretet, a család, a lélek. Pilinszky életműve a huszadik század traumatizált emberei kollektív – és legtöbbször elfojtott – élményanyagának csupasz eszköztelenséggel és mély humanizmussal megkomponált megkapó megörökítése, amely aztán folyamatos tovább- és újragondolásra, illetve tovább- és újramondásra szorul. Ezt vállalja föl és képviseli Németh Péter Mikola, amikor – akár beszélgetésben, akár költői szövegben – evokálja az Apokrif kanonizált költőjét. A könyvben közölt beszélgetések évköre 1992-vel veszi kezdetét és 2018-cal fejeződik be. A dialógusok tere többnyire Vác, kisebb részt Budapest, de a Mediterraneum is megjelenik Hvar és Róma révén. A dalmá- �SZEMLE 91 ciai nyaralóhelyen a hatvanas–hetvenes évek jugoszláviai magyar neoavantgárd összművészeti törekvéseinek ikonikus alakja, Ladik Katalin, míg az örök városban Szőnyi Zsuzsa, az „aventinusi tündér” – Szőnyi István lánya, Triznya Mátyás festőművész és látványtervező felesége, de mindenekelőtt a Triznya-kocsma elnevezésű római irodalmi szalon háziasszonya és lelke – a beszélgetőtárs. A Németh Péter Mikolával „párbeszélgetők” között ott találjuk többek között – a teljesség igénye nélkül, csak a szellemi közeget érzékeltetendő – Faludy Györgyöt, Szabó Ferenc jezsuita papköltőt, Kerényi Ferenc irodalomtörténészt, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseket (akkoriban a váci papnevelő szeminárium rektorát), Gyarmati György történészt, Mizser Pál festőművészt, Pázmándy György piarista atyát. A beszélgetések tárgya között pedig Madách Imre, Pilinszky János, Albert Camus munkássága mellett ott van a nagyböjti és az adventi ünnepkör üzenete, s Brusznyai Árpád klasszika-filológus, tanár ötvenhatos mártíromságának erkölcsi példája éppúgy, mint Hubay Miklós és Illyés Gyula művészetének halhatatlansága és mindenkori aktualitása. Mind a könyvben olvasható beszélgetéseken, mind Németh Péter Mikola művein és megnyilatkozásain – mint már utaltam rá – végighúzódó motívum a hagyomány, amely jelent helyhez (Váchoz) és közösséghez (a magyarsághoz s a magyar történelmi és kulturális tradícióhoz) kötődést egyaránt, s amely az európai humanizmus értékrendjét is magáénak vallja. A magabiztos és megalapozott mikolai múltszemléleten kissé bizonytalan, ugyanakkor szeretetteljes jövőkép nyugszik. Mint Németh Péter Mikolától a könyv elején olvashatjuk: „Édes hazánkat, amely jelenvalóságunk színtere, jövőnk bölcsője, múltunk hamvvedre, csakis részvéttel szerethetjük, ahogy azt Pilinszky testálta ránk a huszadik században. Az élő hagyományt, a népit is, a nemzetit is sokkal inkább megőrizni szükséges. És tovább kell tudnunk adni is, semmint hagyni, hogy a feledés homályába merüljön. Hacsak nem akarjuk együgyűen azt, hogy marionettbábokként végképp kiszolgáltatottak legyünk ebben a szuperújért ácsingózó, globalizálódó világrendben, a természetes világtól teljesen elrugaszkodó és elidegenedő vadkapitalista helyzetben.” Összességében egyet kell értenem Szörényi László irodalomtörténész professzorral, aki a nyolc fejezetből álló kötet utóhangjának első bekezdésében a következő szavakkal értékeli a könyvet: „Igen sokféle módon hasznosítható olvasáskor Németh Péter Mikola kötete. Először is hozzásegít a szerző, illetve a szerkesztő vagy a riporter vagy a kérdező vagy a beszélgetőtárs szerepében feltűnő költő jobb megismeréséhez. Hiszen �92 SZEMLE olyanokat választott ki társul, akár folyóiratba készült cikkről legyen szó, akár televíziós vagy rádiós beszélgetésről, akár az ez utóbbiak alapján készült esszékről, illetve eszmélkedésekről, avagy olyan dialógusokról, amelyek összefoglaló jellegüknél fogva portré-interjúnak tekinthetők, és magukba foglalják mindazokat a témaköröket, amelyeket a korábbi ciklusok elkezdtek feszegetni.” Végezetül álljon itt a recenzens – akit erőteljesen ragadott magával Németh Péter Mikola „párbeszélgetéseinek” könyve – magyarázata az ismertetés címére. A kései ókor sajátos vallástörténeti jelensége volt a misztériumvallások megjelenése (ezek sorába tartozott az akkoriban kialakuló kereszténység is). Olyan korban jöttek létre, amikor a hagyományos antik értékek – így a görög etika, a római jellem, a régi politeista vallások tanításai – válságban voltak. Mircea Eliade, az összehasonító vallástörténet legnagyobb kutatója szerint a misztériumvallások születést, halált, feltámadást megélt – s követőinek örök életet ígérő – isteneinek kultusza „többé-kevésbé kidolgozott beavatást (vallástant, rítusokat, ezoterikus oktatást) foglalt magába, melynek végeztével a növendéket fölvették a közösségbe.” Németh Péter Mikola könyvét olvasva az értékválságoktól terhelt világunkban is fölismerhetőek bizonyos egyetemes és örök emberi értékek, amelyek a hagyományra és a múlt megbecsülésére alapozva mutatnak jövőképet. A kötetben olvasható beszélgetések, ha halhatatlanságot nem is ígérnek, emberhez méltó életet, s a minőségen és a szabadságon nyugvó – közösségben megélhető – humánumot tárnak elénk. Így válnak misztériumvallomásokká. (Németh Péter Mikola: Személyesség a személytelenségben. Budapest–Vác–Hvar–Róma Párbeszélgetéseim könyve. 1992–2005–2018 Hungarovox Kiadó, Budapest, 2018. 496 o.) �SZEMLE 93 CSONGRÁDY BÉLA „Tisztelőd s barátod” Arany János levelezése Madách Imrével Ritkán adódik úgy egy recenzió esetében, hogy a szerző elsőként – mintegy hangütésként – a szóban forgó könyv hátsó borítójáról idéz, s nem az előszóból, a bevezetésből, netán a fülszövegből. (Utóbbiból nem is lehetne, minthogy ilyen része nincs e kötetnek.) A leghátul olvasható Arany János és Madách Imre levélváltása ugyanis nemcsak a feldolgozott, 1861. szeptember 12-étől 1864. március 14-ig terjedő korszakot jelzi, hanem azt is, hogy e terminus során miként változott, honnan hová jutott a magyar irodalom történetének e két zseniális, már régen és teljes joggal klasszikusként számon tartott, felmérhetetlen értékű szellemi örökséget hátrahagyott alakja közti viszony. Az akkor már nagy szaktekintélynek számított Arany János – miután elismeréssel szól Az ember tragédiája hozzá eljuttatott kéziratáról, mondván, hogy a mű „…egy kevés külsimítással irodalmunk legjelesb termékei közt foglalhat helyet…” – „rokonérzelmű polgártársa”-ként köszön el a „Tisztelt Hazafi”-nak címzett Madách Imrétől. Két és fél évvel később – halála előtt egy bő fél évvel – viszont a Tragédia-költő „Tisztelt kedves Barátom!”-ként szólítja meg Aranyt és ekképpen kezdi levelét: „Tudod, hogy én hatalmas szárnyaid védelme alá húzódtam, s ha magamat költőnek szabad nekem is neveznem a többivel, téged választottalak mint ilyen, atyámnak…”, majd többek között így folytatja: „Ha mit küldök s tudom, hogy ha rossz, nem csak hallgatva mellőzöd, vagy elnézve kiadod, de rám ripakodsz, akkor foglak egészen szeretni s bátran lépek eléd: addig félve, bizonytalanul…” „…igazi hű barátod, Madách Imre”. �94 SZEMLE Fentebb idézett levélrészletek alapján nem meglepő, hogy Praznovszky Mihály egyik legújabb, Arany János és Madách Imre levelezésével foglalkozó könyvének a „Tisztelőd s barátod” főcímet adta. Miután 2013/14-ben részt vett a sztregovai állandó Madách-kiállítás rendezésében, 2015-ben egy vaskos kötetet adott ki arról, hogy mit írtak a magyar sajtóban Madách Imréről, milyen dokumentumok lelhetők fel róla élete utolsó, 1861 – amikor nyomdába került Az ember tragédiája – és 1864 – amikor elhunyt – közötti időszakából, a közelmúltban pedig az Arany János-emlékévbizottság és a veszprémi OOK–Press nyomda támogatásával megjelentette a levélváltásuk krónikáját. A Madách-irodalomban jártasak tudják, hogy a Tragédia-költő levelei – köztük az Aranyhoz írottak és a tőle kapottak – nem most először publikáltattak. Például 1942-ben – Staud Géza, illetve Halász Gábor részéről – történt többé-kevésbé sikeres kísérlet a teljes levelezés közzétételére. E sorba illeszkedett 1959-ben Győrffy Miklós Lónyai Menyhért hagyatéka alapján írott Madách kiadatlan levelei című tanulmánya az Irodalomtörténet hasábjain, majd Leblancné Kelemen Mária szerkesztésében Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből című, 1992-es salgótarjáni kiadású kötet. Madách Imre ismeretlen levelei címmel Kerényi Ferenc 1968-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben jelentetett meg tanulmányt, s már a korábbiakban is voltak sikeres és téves törekvések új levelek publikálásra. A Madách Imre kéziratai és levelezése című (Bp., 1991) katalógust Andor Csaba és Leblancné Kelemen Mária szerkesztette, s Andor Csaba volt az egyik szerkesztője – Gréczi-Zsoldos Enikő a másik – annak a vaskos, csaknem hatszáz oldalas, mondhatni reprezentatív kötetnek is, amelyet Madách Imre levelezése címmel a Dornyay Béla Múzeum és a Madách Irodalmi Társaság adott ki (Salgótarján–Szeged 2014). Ezen előzményekkel persze Praznovszky Mihály is pontosan tisztában volt, amikor belefogott a Madáchcsal kapcsolatos nagyon hosszú – fentebb az utolsó időszak részeként csak néhány epizóddal illusztrált – folyamatos munkálkodása mintegy megkoronázásába. Új kötetében közli azt a tizenhat levelet, amelyet Madách Imre és Arany János váltottak egymással. De a bevezetésben azt is hangsúlyozza, hogy véleménye szerint gazdagabb volt a levelezésük, azonban a bizonyítékok elveszhettek. Erre vonatkoznak az itt-ott olvasható, „kellett, hogy szülessenek” megfogalmazások, kitételek is. A könyvben található tizenhárom másik olyan levél is, amely közvetve, illetve közvetlenül utal a barátságukra, „vagy éppen a Tragédia fogadtatá- �SZEMLE 95 sára, vagyis Arany közvetett szerepvállalására.” Ezen megfontolásból került a sor elejére az 1861. augusztus 25-én, Pesten kelt levél, amelyet Arany János Tompa Mihálynak írt, amikor már a kezében volt a Tragédia kézirata. „Poézisról szólván: valahára fedeztem fel egy igazi talentumot… Faust féle drámai koncepció, de teljesen maga lábán jár. Hatalmas gondolatokkal terhes. Első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat. Kár, hogy verselni nem tud jól, nyelve sem ment hibáktól. De talán még ezen segíthetni: a mű igen figyelemre méltó. Írója egy fiatal képviselő, nevét majd megtudod, ha elhatározza magát költeménye kiadására s a neve nyilvánossá tételére. Mily jól esik ez örökös majmolás után egy kevés eredeti hang!” S ezt a levelet – majd a további huszonnyolcat is – követi Praznovszky Mihály könyvének újdonságát jelentő kiváló szerkesztői ötlet, amely négy részből áll. Az igazán érdekes az úgynevezett „Olvasat” címet viselő, a levelek mögöttesébe bepillantást engedő kommentárfüzér. Az elsőben például felhívja a figyelmet arra, hogy a Tragédia idézett méltatása előtt Arany – mint újdonsült pesti lakos – Tompának beszámol „családi mintlétükről”, amelyet összességében – az anyagi és a lakásgondok, a vissza-visszatérő egészségi problémák ellenére – „tűrhetőnek” minősít. „A politika viszont különösebben nem foglalkoztatja. Úgy látszik, már ő is a „lesz, ahogyan lesz” apátiájában él, „tenni nincs mit, csak várni” – írja Praznovszky Mihály. A levelek végi – kritikai kiadások alapján összeállított – jegyzeteket és a bibliográfiai forrásmegjelöléseket – ugyancsak kuriózumként – több helyütt egy-egy odaillő, frappáns citátum zárja. Az első esetben Tompa 1861. szeptember 25-i válaszából – nem kell magyarázni, hogy miért – a következőket idézi: „Örülök, hogy igazi talentumot fedeztél fel, óhajtom, hogy lépjen világ elé mentől előbb, bár másrészről tartok tőle, hogy szava e rémítő lúdgágogásban el fog veszni.” (Mint köztudott: szerencsére nem így történt. Cs. B.) A további idézetek is sok érdekességgel szolgálnak, ezt igazolják – egyebek közt – a Gombostű 1862. február 12-i számából kiemelt sorok is: „Nógrád megye hölgyei a jövő tavaszon a Petőfi által oly szépen megénekelt Salgói vár romjain majálist fognak rendezni, mely alkalommal azért, hogy a volt nógrádi képviselő, Madách Imre a Kisfaludy társaság tagjául választatott…” Praznovszky Mihály számára – ahogyan önmaga is szól róla – az irodalomtörténeti előzményekre támaszkodva, azok figyelembe vételével megadatott az, hogy a leveleket a mai olvasó nyelvén adja közre, „megőrizve persze egykori íróik szép és veretes magyar kifejezéseit.” Nem tanulság �96 SZEMLE nélküli az a névsor sem, amely azokat a személyeket érinti, akiknek nagy szerepük volt e kötet tető alá hozásában. Itt és most nincs mód mindazok felsorolására, akik – akárcsak Arany János – ugyancsak leborulnak Az ember tragédiája értékei előtt. Egyvalaki azonban – primus inter pares alapon – kivételt képez. Az az ember, aki e leborulást szót használta: Hubay Miklós. Praznovszky Mihály ugyanis rengeteget köszönhet „madáchilag” annak a 2011-ben – kilencvennegyedik életévében elhunyt – Kossuth-díjas drámaírónak, irodalomtörténész tudósnak, aki emlékezetből tudta a Tragédia négyezer sorát, és azok alapján mindig új gondolatok megfogalmazására volt képes. Praznovszky Mihály könyvének – amely tovább gazdagítja az 1964-ben, a Tragédia-költő halálának századik évfordulóján ismét zászlót bontott és már születésének 2023-ban esedékes kétszázadik évfordulójára készülő magyarországi és főként nógrádi Madách-kultuszt – mottója is e tekintélyes tudósembertől származik: „Soha nem bírtam úgy tágítani Arany Jánosról a képet, hogy belefért volna az Arany eszmevilágától oly idegen fogantatású dráma iránti fellelkesedése. (Adatunk is van rá, hogy nem könnyen gyűrte le első ellenszenvét.) Ám Arany János nagy lelke ezt a problémát gyönyörűen kiállta” – írta Hubay Miklós és idézte Praznovszky Mihály. (Zöld Kaláris Bt. Veszprém, 2018) �SZEMLE 97 SZIGETI JENŐ Legszebb versek – a Felvidékről Fellinger Károly legszebb versei (Válogatta és az utószót írta: Bakonyi István) A felsőfoktól viszolyog az ember. Amit a legszebbnek mondanak – no meg ezt a címlapra is nyomtatják – az végképp elveszi a kedvünket, még a ruhánál, cipőnél is így van ez. Az ízlésdiktatúrák ellen lázadunk. A versek esetében sincs ez másként. Szerencsére a kötet éppen arról győz meg, hogy a konvenció, a szabványosított „szép” ellen lázadnak ezek a versek. Márai szerint „a vers nem az, amit a költő leírt, hanem az, ami a vers olvasásának hatása alatt az olvasóban történik.” Bennünk születik a vers, a szavak csak a valahol bennünk meglévő, de megfogalmazni nem tudott versek varázspálcája, mely a költő keze, szava, szíve nyomán előbújik belőlünk. Fellinger versei képesek erre a csodára. Verseit olvasva nem a stíluson, a formai kérdéseken törjük a fejünket, hanem elveszünk a szavai nyomán bennünk születő „versben”. Bakonyi István érdeme, aki a válogatás nehéz, ízlést próbáló munkáját végezte, hogy ez a varázslat az olva- �SZEMLE 98 sókban bekövetkezhet. Értő szemmel, nyitott szívvel válogatott, előttünk olvasott, hogy legyen mire odafigyelnünk. Fellinger Károly a felvidéki magyar irodalom középgenerációjának jelese, akinek pályakezdése az Iródia mozgalomhoz köthető. Első kötete 1991-ben jelent meg. Indulásától foglalkoztatta a törvényesség és a tisztesség, a szabadság és a függetlenség kérdése. Versein Bakonyi megállapítása szerint „érződik Pilinszky lírájának, szemléletmódjának, világképének és tömörségre törekvésének a hatása, s ezek a hatások később is érzékelhetőek. Például egy-egy pillanat találó rögzítésében, a szünet sokatmondásában, a visszafogottságban. Hasonlóképpen hat istenkeresésben és az örökkévaló felé közelítésben”. Fellinger nem esik a sokat beszélés bűnébe. Tisztában van értékeivel, tudja határait. Ösztönösen tudatos és tudatosan használja megérzéseit megrázóan szép és elgondolkodtató verseiben. Tudatosan használja az avantgárd elemeit éppúgy, mint az ősi költészet kanonizálódott lírai motívumait. Így teremt a mindennapi világunk dzsungelében kis utat a szépség, a belső rend gyönyörű tájai felé. Tudja, hogy a dal a csendből születik, ami „egy életre szól / akár a halál”. Meg azt is, hogy „A múlt és a jelen / határfolyója fölé / hidakat emel / a felejtés. // Jézus tudja, / hogy a hidak / nem bírnák el, / kénytelen vízen járni.” Ezek a versek mindennapjaink értelmetlenségei között kézen fognak bennünket és járni tanítanak, mert csak így maradhatunk emberek az embertelenségben. Ezért ezek a versek mindennapi kenyerünkké lehetnek, ha nyitott szívvel velük indulunk. Így lesz elfogadható és szép az Isten teremtette és a költő által felfedezett világ. (AB-ART, 2016) Versek két küszöb között (Saitos Lajos legszebb versei) Mai magyar költészetünk derékhadához tartozik Saitos Lajos, a Székesfehérvárott élő költőnk, akinek 80 legszebb versét gyűjtötte kötetbe, és látta el elemző utószóval Bakonyi István, a kortárs magyar irodalom egyik legjobb értője. A Szlovákiában működő, az ott és az anyaországban élő poétákra egyaránt figyelő AB-ART Kiadó Legszebb versek sorozatának szép kötete (néhány név az eddig megjelent szerzők közül: Tóth Éva, Fel- �SZEMLE 99 linger Károly, Farkas Árpád, Petrőczi Éva) jó áttekintést ad Saitos lírai törekvéseiről, munkásságáról. Első kötete 1993-ban jelent meg. Ez a kötet tizenkettedik könyve. Újságíróként kezdte, most is a Székesfehérváron szerkesztett Vár című folyóirat olvasószerkesztője. Saitos magába szívta jeles elődeinek és kortársainak lírai anyanyelvét és azon szólítja meg az olvasót. A figyelmes olvasó észreveszi az áthallásokat, amiért nem kell szégyenkezni, hiszen ebből a lírai anyanyelvből építi fel sajátos világát. Remekbe szabott miniatűrjei elárulják nagyszerű szerkesztői készségét, azt, hogy kevés szóval is tud sokat mondani. Legfőbb erénye a tömörség és a szűkszavúság. Mesterségbeli tudását négysorosaival, remek haikuinak sorával bizonyítja. Versein átizzik protestantizmusa és magyarságtudata. Saitos olyan költő, akinek mindennapi kenyere a vers. Nem világmegváltó nagy szólamokban énekel, hanem a materiálisan létező világ ajtaját kinyitva belép a dolgok mögött meghúzódó valóság küszöbén. A két küszöb, a reális világ jelenségei és a gondolatiság sokat kifejező belső világa között születnek a versei, melyekben a lélek és a világ, az anyag és a spiritualitás titkai sejlenek fel a múlt és a jövő határán. Nem véletlenül került a kötet élére a Tél ’71 című remeklése: „Állok a belső küszöbökön. // A külső küszöbökön hó / és jég virít, / letaposott rózsa. // Két küszöb között a tér, / s a hajnali óra.” A információ forgatagában a jelentéktelenné váló ember, globalizálódó világ pszichés sivatagát egyszerű eszközökkel így formázza meg: „Közben megszülettem, / Közben egy folyó kiszáradt, / Közben sérvet kapott Atlasz, / Közben békét prédikálnak, / Közben szerkesztik geometriánkat / Közben egy vérfolyó kitágul / Közben kiszárad a torkom. / Közben lányok énekelnek. /Közben meghalok.” (Idő) Saitos tud néhány szóval miliőt teremteni. A tisztánlátás igénye vezeti tollát és ezzel elkerüli, hogy szóvirágokba öltöztesse álmait. Bakonyi István fontos és igaz megállapítása szerint „nyelve és stílusa szikár, a végső tömörítésben inkább Pilinszky János a meghatározó költőelőd a számára.” Munkáiban a népi kultúra hatása is jelentékeny, melyet talán a szülőfaluja – Soponya iránti szeretete motivál. Bakonyi István szerint Saitosnak „egyre inkább letisztul lírai hangja, újabb költeményei egyre inkább igazolják a beérést, az egyre intellektuálisabb megjelenési formát. Keresi a csönd titkát, keresi helyét a világban, és mindeközben sikerrel mutatja föl irányjelzőit”. Ha lépést akarunk tartani a mai magyar irodalom eredményeivel, nem hiányozhat könyvespolcunkról Saitos Lajos legszebb verseinek szép és igazi olvasmányélményt ígérő kötete. A Saitos Lajos világában az olvasót értő szeretettel kalauzoló kísérőtanulmány, továbbá a válogatás Bakonyi István József Attila-díjas irodalom- �SZEMLE 100 történésznek, a költő székesfehérvári „földijének” és sok-sok ottani rendezvényen, művészeti eseményen tevékeny társának, az anyaországot a Felvidékkel összekötő sorozat állandó, nem-fáradó munkatársának köszönhető. (AB-ART Kiadó, 2018) PETRŐCZI ÉVA Az „Édes anyaföldem!” fonákja Tamás Kincső: Módos asszony üres kézzel Tamás Kincső regénye számtalan okból kiváló. Először is talán azért, mert szembe megy a hamis „székelyezéssel”, az ehhez a régióhoz és lakóihoz kötődő, édeskés nosztalgiázással, az ott élők idealizálásával. Kiváló továbbá azért is, mert képzettársítások egész raját rebbenti fel. Számomra ez a huszonegyedik századi székely faluról szóló családi krónika nem egyszerűen „látlelet”, hanem ugyanakkor egy halhatatlan Benedek Elek-önéletrajz, az Édes anyaföldem! fonákja, teljes és tragikus, helyenként tragikomikus ellenpólusa. A főszereplő, Sára, egy hatvanas éveiben járó, még erős és az átlagosnál jobb módú székely falusi asszony, aki abszurd vállalkozásba kezd: több tehenét és számtalan földi javát feláldozva egy mukkanásnyi angol nyelvtudás nélkül nekivág a nagy Amerikának. Éspedig azért, hogy hazacsalogassa onnan a család „Ábeljét”, tíz éve az Újvilágban élő, egyetlen, agyondédelgetett fiát, Csabát. Akitől a távoli, hatalmas ország és az amerikás magyar meny, Margaret jóvoltából gyógyíthatatlanul elidegenedett. A gyermekével való párbeszéd csak az otthoni ízek nyelvén sikerül, ideig-óráig. A sok üveg zakuszka, meg a puliszka, Székelyföld jellegzetes ételei ebben a könyvben szinte címerpajzs-elemmé nemesednek. Az ifjú pár és születendő gyermekük, az első unoka hazacsalogatása önmagában is reménytelen vállalkozás, ráadá- �SZEMLE 101 sul az otthoni környezetében oly kackiás, határozott asszony úgy bolyong a távoli világban, mint a Kalevalában Lemminkejnen anyja, aki fia testét egy gereblyével menti ki az alvilág folyójából… Nos, a mi Sáránk nem képes megmentő anyafigurává válni, már csak azért sem, mert a fiút Amerika ezernyi csábítása és a szerelemre éhes terhes menyecske mellett a „fű”, a „spangni” is fogságában tartja. Ugyanaz a gyilkos ál-boldogsághozó anyag, amely apja, a felesége által már évtizedek óta eltaszított, most pedig egyszerűen otthon hagyott Józsi halálának is okozója lesz. A négyszereplős kamaradráma módjára felépített regény talán legmegrázóbb részlete az, amikor egy pálinkás és ráadásként kábítószeres estén a részeg és elkábult férfi így búcsúzik az élettől, amely számára éppen apasága kezdete óta lett véglegesen kopár, kietlen: „Keresem a pálinkát. A lábam előtt hever, ahogy leültem, kieshetett a zsebemből. A hold felé tartom, háromnegyedig a palack, meghúzom, ne fázzak… Hogy én miért nem kaptam életrevaló fehérnépet, fel nem foghatom. Pedig jártunk eleget, hegynek fel, völgybe le. Jut eszembe, mióta Sári elment, nem szedem a pirulákat. (A vérnyomáscsökkentőt és társait!) Kiment a fejemből egészen. Könyökölök a fűben, behunyom a szememet, hagyom a teleholdat, hadd forogjon. Ilyen se volt rég. Egyedül, szabadon egész nap, egész héten. Enyém a világ! Még marihuánás cigarettát is szívtam! Életemben először éreztem, hogy minden rendben. Amíg Julihoz (egy falubeli fiatalaszszonyhoz, aki természetesen kidobja a kapatos öregembert!) be nem kopogtam. Jaj. Jajaj. Nincs rendben semmi, de semmi. És a tyúkok is tetvesek.” Ezt a szokatlan hangvételű rekviemet Sára összeomlásának epizódja vezeti be, az a jelenet, amikor Amerikából sebtében, egy héttel korábban hazatérve a kórteremben bekómált, már csak rég eltaszított, a magányt évtizedek óta alkohollal „gyógyítgató” férjének már csak a hűlt helyét találja… De az asszony még ekkor is ámítgatja magát: „Bár itt lenne Csabi, együtt könnyebb viselni a sorscsapásokat.” Ez egyben igazi magna mater kálvária: egy asszony szenvedéstörténete, aki az anyaságért odadobta a szerelmet, a teljes asszonyi létet. Külön érdemes odafigyelnünk végül Birtalan Zsolt találó és tömör címlapképére, a szárnyakkal és gyökérrel felruházott, reménytelen kis kapcsolatteremtő, a kiürült zakuszkás üveg jelképére, amelynek címkéjén egy sehová meg nem érkező játékrepülőgép lebeg. Messzire, de komoly, olykor finom iróniába öltöztetett igazságok mélyére jutnak mindazok, akik elkísérik Sárát ezen a keserves úton, amely csillagévnyi távolságra viszi az asszonyt Erdélyországtól, s a Benedek Elek-i mesevilágtól, ahol a nagyszülők erdei szamócával etetik „édes csir- �SZEMLE 102 kéiket”, a sok, szívrepesve fogadott unokát. Az „édes anyaföld” helyett ebben a könyvben a keserű anyaföld világa jön elénk, amely azonban még így, minden keserűségével együtt is nagyon szerethető! (Marosvásárhely, Mentor Könyvek, 2017) BAKONYI ISTVÁN Éva Csodaországban Petrőczi Éva: Évamesék szépiában Hosszú ideje figyelem Petrőczi Éva gazdag pályáját. Legfőképpen a költőét, erről könyvet is írtam néhány esztendővel ezelőtt. Persze tudunk más műfajú tevékenységéről is, hiszen a puritanizmus és a protestantizmus tudós kutatója, recenziók és tanulmányok szerzője, jeles rádiós és televíziós személyiség, és prózája is figyelmet érdemel. Évamesék szépiában c. kötete pedig ez utóbbi minőséget mutatja föl. A kötet borítójáról egy kislány mosolyog ránk, éppen ilyen barnás fényben. Nem titok, hogy ő maga a szerző, néhány évtizeddel korábbról. A tudós költő gyerekkori portréja, azé a szerzőé, aki ezúttal kisprózai műveit teszi közzé ebben a kötetben. Szellemi és földrajzi utazásra hívja olvasóját, határon belül és kívül levő tájakra. Vagy éppen a múltba, fölidézvén szeretett embereket, ősöket. Közben egyfajta műfaji megújulásnak is tanúi lehetünk, hiszen egyrészt sokműfajú könyv, hiszen publicisztika éppúgy olvasható benne, mint portré vagy vallomás, vagy éppen egy kedves szó által novelettáknak nevezett írások sora. Hagyományos értelemben nem novellák ezek az írások, de hogy egy különböző példát mondjak: Örkény egypercesei sem azok… Petrőczi ugyanakkor lendületesen ír, gördülékeny, ízes és míves magyar nyelven megírott könyv ez, a tudós férj, Szabó András előszavával. Itt olvashatjuk, hogy a „…prózai írások nagyon gyakran lírába, versbe oldódnak, nem egyszer fényt vetve egy-egy Petrőczi-vers keletkezéstörténetére is…” �SZEMLE 103 Igen, ez az összetettség kétségtelenül jellemzi az Évameséket. Az írások egy évtized alatt születtek, bár a többségük az egészen közeli múltban. Úgy 2010 körül lett igazán fontos Petrőczi Éva számára az itt föllelhető néhány műfaj. Ahogy már szó esett róla, mindegyik bepillantást enged a szerző műhelymunkájába, a lírikus és az irodalomtörténész, a publicista szellemiségébe. Van úgy, hogy mindezek együtt vannak jelen, pl. a Lázár Ervin-portréban. Itt sajátos emléktöredékeket tesz közzé a számára oly kedves íróról, a szeretnivaló pályatársról. Azért is örülhetünk ennek, mert mintha már Lázárról is kevesebb szó esne manapság! A kötetben látható Ladócsy László-képek igencsak jól illeszkednek ebbe a világba, ráadásul jórészt hajdani fényképeket alkotott újjá a művész. Sokkal többet jelentenek ezek a művek puszta illusztrációnál, hiszen bennük van az írásokat meghatározó lelkiség is. Az egyéni hangú, személyes hangvételű kisprózák lelkiségével adekvát módon. S ebbe belefér néhány műhelytitok leleplezése is, egy-egy vers születéséről például. Ilyen szöveget tartalmaz a Nyáresti gondolatok, melyben a szülőknek ajánlott vers, az Adriai elégia hátteréről olvashatunk. Itt is jelen van a szerző erős hite. Nagyon gyakori, hogy ilyen gondolatokkal ér véget az írás, bizonyítván, hogy mi rejtőzik Petrőczi szellemiségének középpontjában. Ez a szellemiség minden műfaját átlengi, anélkül, hogy patetikus vagy éppen didaktikus lenne bármelyik műve is. Bőséggel találunk önéletrajzi elemeket is, ez persze természetes egy ilyen kötet esetében. Olvashatunk külföldi ösztöndíjakról, utazásokról, régi találkozásokról, élményekről, az ötvenes években börtönbe vetett édesapáról, a kislányát nehéz körülmények között nevelő édesanyáról, a többi szeretett családtagról, a régi Pécs hangulatairól és persze a nagymamává válás élményeiről. A világra nyitott és a másokra figyelni tudó személyiségről. S aki hisz abban, hogy „Istenünk eszköztára végtelen”. Ezekhez kapcsolódnak a nagy ünnepeket megidéző írások, sok-sok nagypénteki, húsvéti vagy karácsonyi gondolattal. Sablonoktól mentesen, egy olyan író tollából, aki nem kedveli a kiüresedett szavakat és gesztusokat. Szíveli viszont a természetességet és a nyíltságot. Hitben, versben, prózában egyaránt. Persze ettől még él a lírai szárnyalás és a szép emlékezés eszközeivel is. Ha nem is a közéletiség uralja ezt az írói világot, azért időnként szót ejt korunk visszásságairól, a nemzedéki gondokról, vagy éppen az öregek gyors félreállításáról is. Közben az együttrepülés vágya is megszólal benne. Miközben arról ír, hogy ma már szerencsére egy tavaszi ünnepünk van a hajdani három helyett. (A fiatalabbaknak mondom, hogy a szocia- �104 SZEMLE lizmus forradalmi ifjúsági napjaira gondolt.) Hasonlóképpen „médiapartizánként” szól számos rádiós és televíziós jelenlétéről. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egynéhányhoz nekem is van közöm… Kár, hogy mostanában ritkábban él ezekkel e lehetőségekkel. Közben azt is megjegyzi, hogy mintha manapság túl sok lenne a nem mindig elsőrangú médiaképzőből. Nem politizál tehát, de a valódi közügyektől sem tartja távol magát, és ezt jól teszi. Miként a felelős írástudókra ez mindig jellemző. Amikor pedig a Pécsi Rádiót és Krassó Lászlót ünnepli, igencsak meszszire ható eszmefuttatásba bocsátkozik. Mint ahogy ráismerhetünk a puritanizmust és a reformációt kutató tudós keze nyomára is. Akkor pl., amikor Luthert vagy Szenci Molnár Albertet emlegeti egy-egy ünneppel kapcsolatban. Jól érzékelhetően vágyakozik egy olyan élet után, melyben a Krisztus-központúság lenne a domináns. És vallja, hogy a költészet csak kegyelmi állapotban jöhet létre. „…Igen, a költészet ott kezdődik, ahol nincs fölösleges szó, nincs lotyogás. …Mert ha valami, hát a túlzott akarás, a szavakban stréberkedés valóban megöli a költészetet…” – írja A költészet – kegyelmi állapot c. írásában. S közben egy modern mesevilágot alkot, egyfajta „tündéri realizmust”. Akkor, amikor szeretett városáról, a felvidéki Eperjesről vagy éppen Móra Ferencről ír. Kis túlzással azt is mondatjuk, hogy „novelettái”-val műfajt teremt. A tér szabadabb itt, mint a versben, és jól él ezzel a lehetőséggel, bár nem él vissza vele. Jó ízléssel, mértékkel. Bár a jókedv és a bőség sem áll távol tőle… Így, többek között ezért valódi, színvonalas olvasmány ez a könyv. Egy egyre teljesebben kibontakozó alkotói pálya míves dokumentuma. (Katica-Könyv-Műhely, 2017) �SZEMLE 105 KÁDEK ISTVÁN Ezerarcú vasút Vasút–Történet–Írás A magyar vasút történetét, közelmúltját és közeljövőjét felvillantó tanulmánykötetet szeretnék a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani. Mindenekelőtt azoknak a gazdaságtörténészeknek, akik vasúttörténeti kutatásokkal foglalkoznak. De ajánlható ez a számos érdekességet felvető könyv mindazoknak, akik bármilyen módon kötődnek a vasúthoz – nevezzük őket „vasútbarátoknak”; mindazoknak tehát, akik gondolkodnak ennek a közel 200 éves (és ma reneszánszát élő) közlekedési ágazatról. Legyen szabad előre bocsátanom, hogy bár nem tartozik szűkebb szakterületemhez a vasútügy, én magam is vasútbarátnak vallom magam. Balassagyarmatról származtam el, abból a városkából, amely saját történelmén keresztül is megélte a vasút hol kitüntetett jelentőséget kapó, hol háttérbe szorított periódusainak váltakozásait. S amely város 1919 januárjának végén, többek között az akkori vasutasok önfeláldozó áldozatvállalásával kiérdemelte a „Civitas Fortissima” tiszteletet parancsoló megjelölést.1 E tanulmánykötet egy kiváló közlekedéstudományi szakemberre emlékező írást, 19 tanulmányt és 5 könyvajánlót tartalmaz. A Dr. habil. Majdán János egyetemi docens által vezetett szerkesztőgárda (mely főként történészekből áll) igen szélesen határozta meg a kötet tematikáját: természetesen, dominálnak a vasúttörténeti tanulmányok, de megjelennek a vasúttörténeti kutatás módszertani problémái, sőt, a közlekedésmuzeoló1 1919. január 29-én a város polgárai, a közelben állomásozó katonasággal összefogva, hősies, és sokak életébe kerülő áldozatvállalással kiűzték a demarkációs vonalat önkényesen átlépő csehszlovák csapatokat. E harcokban a vasutasok is hősiesen helytálltak. 2005-ben az Országgyűlés hivatalosan is megerősítette a „Civitas Fortissima” [A legbátrabb város] kitüntető minősítést. �106 SZEMLE gia és a vasúthoz kötődő folklór is. A kötetben található tanulmányokat és könyvismertetőket 23 szerző jegyzi. Az előbbiekben felsorolt témák mellett további érdekességek is megtudhatók az írásokból. Az egyik tanulmány a mellékvonali problémakörrel, s ennek részeként a vasútbezárások (sokakat fájdalmasan érintő) témakörével foglalkozik. (S itt ismét kénytelen vagyok nógrádi kötődésű szubjektív megjegyzést tenni: a vonalbezárások-megszüntetések, járatritkítások ugyanis Nógrád megyét is érintették.) Szabó Lajos cikkében rámutat arra, hogy nem lehet csak és kizárólag gazdaságossági kérdésként tekinteni a mellékvonalak problémáira, létük vagy megszüntetésük kérdésére. Ebben a fajsúlyos döntési szituációban komplex elemzés szükségességét bizonyítja a szerző. A megnyugtató problémakezeléshez döntési modell alkalmazását javasolja – be is mutatja tanulmányában egy ilyen modell alapjait. (A modellről, s annak tényleges alkalmazhatóságát bizonyító kísérleti számításokról szívesen olvastunk volna többet…). Tóth Róbert cikke a vasút és a posta kapcsolatait elemzi. Ez a viszony hosszú ideig szoros összekapcsolódás volt, hiszen „a vasútnak 100–150 éven át meghatározó szerepe volt a fővonali, tömeges és távolsági postaszállításban, nem csak nálunk, de szerte a világban.” (261.) Az élet túllépett a vasúti szerelvényekbe kapcsolt mozgópostákon és postavonatokon; nálunk 2004. június 26-án este pakolták ki utoljára a Keleti pályaudvaron a Szegedről érkezett mozgóposta csomagjait (266.). Engedtessék meg itt egy merőben szubjektív visszaemlékezés. Gyermekkoromban, a kis Balassagyarmat városkában gyakran megesett, hogy akik levelük, postai küldeményük mielőbbi célba juttatását kívánták, azok délután, az 5 óra után Vác felé induló vonathoz kapcsolt mozgópostához vitték ki küldeményüket. Mert a mozgópostákban (mint ahogy a cikk szerzője rámutatott) „mindenfajta postai küldemény szállításával és szállítás közben való feldolgozásával, irányításával” (261–262.) is foglalkoztak. Jéger Gábor cikke a valamikori keskeny nyomtávú vasútfejlesztési tervekkel foglalkozik. Már a cikk bevezető soraiban egy meghökkentő megállapítás olvasható: „a 20. század fordulójára már olyan jelentős számban működtek ezek a vasutak, hogy az akkori közlekedési kormányzat elhatározta: egy országos keskeny nyomtávolságú hálózatot létesít… A sok elképzelés közül csak kevés vonal épült meg, de azok fontos szerepet töltöttek be a térség gazdaságában”. (117.) A cikk a továbbiakban a valamikori, nyugat–dunántúli keskeny nyomtávú vasútfejlesztési terveket részletezi, majd a következő megállapítással zárul: „Az egybefüggő hálózat terve a múlté, és jelenleg még lokális hálózatokra sincsenek tervek. A kisvas- �SZEMLE 107 utak napjainkban Magyarországon idegenforgalmi attrakciókként működnek tovább.” (134.) Ide kívánkozik ismét a már évtizedek óta Egerben lakó recenzens szubjektív megjegyzése. A Bükköt a XX. század első felében még keresztbe-kasba átszelték a fa- és kőszállításra használt keskeny nyomtávú vonalak. Napjainkra kb. 40 km hosszban négy vonal maradt meg, melyek közül három bonyolít mentrendszerűen (turisztikai célú) személyszállítást: a Miskolc–Lillafüred–Garadna vonal, a Szilvásvárad– Szalajka Fátyol-vízesés, és a Felsőtárkány–Stimecház vonal. A hegységben rengeteg a felhagyott vonal, ezeknek az alépítményeit megszüntették, s e vonalak fűvel, cserjével és sarjadó fákkal egyre jobban benőttek, láthatóan visszaveszi őket a természet. Pedig turisztikai hasznosításuk (akár helyenként a kisvasúti pálya visszaállításával vagy kerékpárutakká átalakítva) megoldható lenne, talán még gazdaságos is… A kötet tanulmányai nem csak a múltról szólnak, felvillan a közeljövő is. Ezt hadd bizonyítsam Kovács Zsolt tanulmányára való utalással. Ebben egy Nyugat-Európában már kipróbált, s talán a közeljövőben nálunk is megvalósuló új típusú közlekedési módot, s a bevezetés feltételeit mutatja be. Egy új szolgáltatásról: a tram-train létesítéséről van szó. S hogy mi is ez pontosan? Megtudhatjuk az érdekes, képmellékleteket is tartalmazó cikkből. Természetesen, a több mint 300 oldalas könyv mind a 19 tanulmányát még pár sorban bemutatni is meghaladná ennek az ismertetőnek a kereteit. De talán az eddig felvillantottak is bizonyítják: érdekes és sok továbbgondolható tanulsággal szolgál a tanulmánykötet – bátran ajánlom tehát az Olvasóknak! Őszintén remélem, hogy a kötetnek lesz folytatása. Hiszen a hazai vasútügy mind történetét, mind a jelen és a közeljövő terveit tekintve nem széleskörűen megkutatott és bemutatott terület! Miről olvasnék én szívesen a folytatásban? Leginkább a vasútnak a turizmusban betöltött szerepéről. Hiszen ez a szerep a múltban, de különösen manapság nem merül ki csak abban, hogy a vasút juttatja el a turisták egy részét az általuk elérni kívánt desztinációhoz (sokukat kedvenc kerékpárjukkal együtt)! A vasút képes önálló turisztikai attrakcióként megjelenni! Ilyen szerepet tölthetnének be a még meglévő vagy újraéleszthető kisvasutak. De nem csak kisvasutak! Hiszen Magyarország legszebb vasútvonala sem szállít ma már utasokat (Szilvásvárad–Putnok vonal).2 Amely pályaszakasz olyan 2 A vonalszakaszon 2009 decemberében szűnt meg a személyforgalom. Később, egy földcsuszamlásban a pálya megrongálódott. 2010 őszén megkezdték ugyan a �108 SZEMLE kuriózummal is szolgált, hogy a mozdonyvezető az egyik közúti kereszteződésnél megállította a vonatot, leszállt, leengedte a sorompót, majd a vonat áthaladását követően ismét saját kezűleg nyitotta fel azt! Kétségtelen, ez nem egy gyors utazás, nem a napi munkába járás lehetőségét hordozó megoldás. De turisztikai látványosságként (ismét emlékeztetve a csodaszép tájra) felejthetetlen élményt nyújt. (Ma ezt senki sem élvezheti. Én évekkel ezelőtt még gyönyörködhettem a Bükk és a Heves–Borsodidombság között kanyargó vasútról a tájkép megkapó szépségében.) S hogy teljesebbé tegyük a képet: a vasút turisztikai szerepéhez tartozik a nosztalgia-vonatozások megszervezése, esetenként a nosztalgia-vonatozást gasztroélményekkel összekapcsolva. A gyönyörű, régi-felújított szerelvényeken való utazás páratlan élményt nyújt minden résztvevőnek. De ide sorolhatók a vasúti bemutatók, vasúti gyűjtemények, vasúttörténeti parkok üzemeltetése is. Mindez akár önmagában is megérne egy újabb kötetet, a téma múltjának, kezdeteinek és mai lehetőségeinek bemutatását. De egy történelmi téma is nagyon érdekelne (nem teljesen függetlenül az előbbiekben felvetettektől). Ez pedig a trianoni döntés hatása a határmenti területek életére. Hiszen az új határok 51 vasútvonalat szakítottak ketté és ezáltal vonzáskörzeteket is. Hogyan lehetne legalább részben korrigálni e negatív hatásokat, és az uniós együttműködés keretében helyenként visszaállítani az elszakított infrastruktúrát, s ezzel új esélyt adni a személyes, kulturális és gazdasági kapcsolatok élénkítésének? S most hadd szóljon belőlem ismét a balassagyarmati: ez a probléma a mi vasútvonalunkat is érinti, hiszen valamikor Drégelypalánknál nemcsak Vác, hanem Ipolyság felé is jártak a vonatok. De 1963 óta már a sínek sincsenek meg…3 A vasút iránt érdeklődőknek jó olvasást és kellemes vonatozásokat kívánok. (Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány és a Virágmandula Kft., é. n.) pálya helyreállítását, de egy újabb földcsuszamlást követően felhagytak vele – így a pálya a mai napig járhatatlan. (Internetes források alapján.) 3 1963-ban 6,3 km-en felszedték a síneket. A rendszerváltást követően, az Ipoly Unió Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület szorgalmazta az újraépítést. Erről 1999 februárjában az akkori szlovák és magyar kormányfő Pozsonyban elvi megállapodást kötött. Sajnos, a megvalósítás azóta is várat magára…(Egykori sajtóközlemények alapján.) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a MÜOSZ-nak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lélegzése) és ez évben az Így mélyül című verseskönyve a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. Nyugdíjazásáig a Kodolányi János Főiskolán oktatott. PhD-fokozatot a Miskolci Egyetemen szerzett Bella Istvánról szóló kismonográfiájával. Eddig 30 önálló kötete jelent meg. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008-ban jelent meg. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. Öt önálló kötete jelent meg, a legutóbbi: Fehér árnyék (2016). Írásai rendszeresen jelennek meg folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának. Idén megkapta az Irodalmi Jelen Prózadíját. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. Legutóbbi kötete: Jóféle csönd (2018). KALOCSAI PÉTER, DR. (1964, Balassagyarmat) pedagógus, jogász. Több, mint három évtizede a megye intézményrendszerében és az általános közigazgatás területén lát el feladatokat. KÁDEK ISTVÁN, DR. (1953, Balassagyarmat) nyugalmazott főiskolai tanár. 41 évet tanított az egri Eszterházy Károly Főiskolán (jelenleg egyetem). Gazdasági szaktárgyakat oktatott, később a gazdaságitanárképzés szakfelelőse, majd dékánhelyettes, rövid időre a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar megbízott dékánja lett. KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. Volt könyvtáros és lektor a berlini Humboldt Egyetemen. 14 könyve jelent meg: 4 novelláskötet, történelmi re- �gény Rákóczi korából, dráma- és tanulmánykötet, versek, mesék. MIKLÓS PÉTER, DR. (1980, Szeged) eszme- és művelődéstörténész, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főiskolai docense, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója. Húsz könyve, tucatnyi szerkesztett kötete és mintegy ötszáz publikációja jelent meg. 2016-ban Közép-Európa kutatásért-díjat kapott. F. NAGY GÁBOR (1974, Pásztó) főállásban igazgatásszervező, 1997-től publikál. Antológiákban, folyóiratokban szerepelnek versei, meséi. Eddig nyolc verseskötete jelent meg. 2008-ban, Zarándoklétünk ösvényein című könyvéért, a Fehér Klára Irodalmi-díj Kuratóriuma által elismerésben részesült. NAGY IMRE (1991, Debrecen) történész-levéltáros. 2016 óta a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. Kutatási területe a 19. század első felének gazdaság- és társadalomtörténete. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Budapesten él. A www.balassagyarmat.eu honlap létrehozásának egyik kezdeményezője és szerkesztője. A honlapot létrehozó Balassagyarmatért Baráti Kör 2014-ben Balassagyarmatért Emlékérem, Pro Urbe elismerésben részesült. 2013-ban jelent meg szerkesztésében a Portrék Balassagyarmaton innen és túl című interjúkötet. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. A Ká- roli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba. 17 verseskötete, 4 prózakötete, 11 tudományos könyve és 20 műfordítása jelent meg, ezen kívül számos bel- és külföldi antológia és folyóirat szereplője. Több külföldi egyetem vendégtanára volt. Főbb díjai: a Magyar Rádió Nívódíja (2005), a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életműdíja (2014). PUNTIGÁN JÓZSEF (1958, Losonc) helytörténész. A kassai P. J. Šafárik Egyetem természettudományi szakán tanult rendszerelméletet. Hazatérve helyi lokálpatrióták hatására kezdett el foglalkozni helytörténettel. Elsősorban Nógrád, benne kiemelten Losonc és Gács érdekli. Ezekből a témákból számos cikke és tanulmánya, 9 önálló és jó néhány, társszerzővel írt könyve jelent meg magyar és szlovák nyelven. SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvöskollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Tankönyveiért az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Részt vett a Mikszáth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. Több Nógrád megyei napilap főszerkesztője volt. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. Írásai többnyire a kommunista �diktatúra számkivetettjeinek sorsáról szólnak. Díjai: Bátonyterenyéért Díj (2001), Salgótarjánért emlékérem (2007), Nógrád Megyéért Díj (2018). SZABÓ PÁL, DR. (1974, Hódmezővásárhely) költő, jogász, történész, középkorkutató, tanár. A Szegedi Tudományegyetem Európai Jogtörténeti Tanszékének tudományos munkatársa. A Szegedi Írók Társaságának elnöke. Diószegi Szabó Pál néven verseket, recenziókat publikál. SZIGETI JENŐ, DR. (1936, Budapest) teológus, lelkész, folklorista, vallástörténész. A Kárpát-medence számos egyetemén és az USA-ban is oktatott. Kutatási témája a népi vallásosság, a Biblia a művelődéstörténetben, vallástörténet, vallásszociológia. Több tudományos lap állandó munkatársa. A MTA köztestületi tagja. SZOKOLAY ZOLTÁN (1956, Hódmezővásárhely) költő, 1972 óta publikál verseket, műfordításokat. Összesen 11 kötete jelent meg, a legutóbbi: Nyílegyenes gyalogút (2017–2018). Versmondóként 1983-ban Radnótidíjat nyert, költőként 2016-ban az Irodalmi Jelen költészeti díjasa. Fülöpszálláson él. �A lapszámunkban Iványi Ödön festőművészre emlékezünk, aki idén lenne 100 éves. Lapszámunk első borítóoldalán a Zene, a hátsó borítóoldalán az Enteriőr című festménye látható. A belső borítóoldalak közül az elsőn a Borulat és a Reggel, a hátsó belső borítóoldalon a Kosárkötő és a Nyitott ablak című képét közöljük. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA SKUCZI NÁNDOR, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Borítótervező: RÁDULY CSABA Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a1e07c289d989f47145c5c39abcbf119.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2018 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2018/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2018 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ada53fc92fef12eb9d97789d34651c55.pdf 560d9226787009fc6f0fa755171d7065 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK „Palócföld 65” 3 SZÉPIRODALOM Madár János: A lét intelme Végtelen közelít Újkori fohász Nagy Judit Áfonya: A sorsszövő Lackfi János: Leltárvers Molnár Krisztina Ritának Zsirai László: Holnap már február – Naplóbejegyzés Gyuri barátom emlékére Jóna Dávid: Attikám Oláh András: didergéseink eltelt ez is kapituláció Fellinger Károly: Automatikusan Ébresztő Szélfogó Szirmai Péter: A sivatagi róka F. Nagy Gábor: Esti hang Magam a parton... Debreceni Boglárka: Egyazon szavak Nem az a hely Kijárat Radnai István: Baudelaire-parafrázis Spleen Filip Tamás: Nincs hová leszállni Félbevágott léggömb Az utolsó akkord után Tépett és zaklatott Nyelvemlék Szentjánosi Csaba: Csendes tanítás az életed 5 5 5 6 12 14 18 26 26 27 34 34 35 36 40 40 53 53 53 61 61 72 72 73 73 74 84 1956 Sulyok László: A sortűz színe és visszája 20 HISTÓRIA Hajnal József: Doni mirákulum – Mocs, avagy négy háborús abszurd Erdős István: Aranybalta 28 41 „A GÉP FOROG” Németh Péter Mikola: A lírikus Madách Imre Charles Baudelaire-i hangvételű verseiről 54 �EMLÉKEZÉS Szigeti Jenő: Elek apó meséi Oravecz Tibor: Nincs több kék 62 68 KÉPZŐMŰVÉSZET Földi Péter: Kelemen József kiállításának megnyitóján 69 TÁRSADALOM Gyukits György: Bükkszentkereszt – Borsod Svájca – Egy kutatás margójára 75 SZEMLE Kabdebó Lóránt: Megtalálni saját helyünket a körforgásban – Turczi István pályaképe legújabb kötetéről visszatekintve 85 Nagygéci Kovács József: „Ráncok az örökkévalóságban” – Ádám Tamás: Így mélyül c. kötetéről 94 Steinmacher Kornélia: Szitakötőlét – Horváth Veronika: Minden átjárható 97 Hangácsi Zsuzsanna: Temesi Ferenc: 49/49 101 Baráthi Ottó: Táguló terek, különféle kultúrák, kíméletlen kihívások – Tillmann J. A.: Az eseményhorizonton túl 105 �„PALÓCFÖLD 65” 3 „Palócföld 65” A Palócföld folyóirat és a Madách Imre Gimnázium „Palócföld 65” címmel közösen logópályázatot írt ki diákoknak a Palócföld folyóirat fennállásának 65. évfordulója alkalmából. A logó, amelynek kidolgozására kértük a pályázó diákokat, az ez évi lapszámainkban, a programjaink plakátjain, a honlapon és minden kapcsolódó rendezvény nyomtatott és digitális anyagán szerepel majd és hirdeti a folyóirat több évtizedes töretlen kulturális értékőrző munkáját. A pályamunkákat négytagú zsűri bírálta el. Tagjai: Molnár Éva, a Palócföld kiadója, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója, dr. Csongrády Béla főmunkatárs, Kele Szabó Ágnes, a Palócföld képzőművészeti szakértője, a gimnázium média- és rajz szakos tanára és dr. Gréczi-Zsoldos Enikő főszerkesztő. A pályázat helyezettjei Vizi Petra I. helyezett �„PALÓCFÖLD 65” 4 Kasza Laura II. helyeztt Kakuk Dániel III. helyezett Magulya Ildikó Különdíj Németh Nóra IV. helyezett Bottyán Anna V. helyezett Ádám Gergő V. helyezett Rácz Viktória VI. helyezett Farkas Dorottya VI. helyezett �SZÉPIRODALOM 5 MADÁR JÁNOS A lét intelme Székemből faragnak kopjafát. Lassan temető lesz az ágy, az asztal. Itt kell meghalnom értetek! Micsoda törvény marasztal! Végtelen közelít Elfogy lassan szívünkből az ég is. Mint egy feketedő gyertyaszál, olyan a Nap. Messzi tájak fényei remegnek körmeimtől. Sebesült ujjaim jövőért vacognak. Kezemben – – – – ország lüktet. Nem veheti el senki a hegyeket tenyeremből. Sem a szakadékok irgalmát addig. Míg a lélekre megváltó kegyelem dől. Újkori fohász Sorsunkat nem tudjuk kikaparni. Körmeink félholdja szomorúan néz. Tenyerünkben a végső mozdulat. Utolsó könyörgés az összetett kéz. Remegő ujjak kulcsolódnak egymásra. Ima és imakönyvek sajdulnak velem. Templomok zúgnak szavaimban! Őrizd meg nyelvemet, Istenem! �SZÉPIRODALOM 6 NAGY JUDIT ÁFONYA A sorsszövő Ma is lefektettek vagy fél tucatot a rögtönzött parcellákba. Az olasz és szerb frontról is folyamatosan érkeztek a sebesültek; már egyetlen szabad szeglete sem volt a magyarkanizsai hadikórháznak. Amit egykor Haynald-féle Leánynevelő Intézetként ismertünk, mára kapkodó, sietős ellátást nyújtó, zsúfolt ispotállyá vált, ahol az egykori növendékek próbálták ápolni a haza hős katonáit. Minden tudásom itt szereztem az elmúlt három év során, nagyrészt a főnővér apácáktól, másrészt a rögtönzött műtétek alkalmával. Hamarosan rászoktam a dohányzásra. Amikor elvitték a testeket, késő ősz volt. Hajnalban már megfagyott a halottszállító autó keréknyoma a sötétbarna sárban. Nem ők voltak az elsők, és valószínűleg nem is az utolsók. Nővérré lettem hát. Már meg sem rendített egy-egy nyílt seb, megalvadt vértől piros lábszárcsonk. Intézeti tanulóból felnőtté váltam egy pillanat alatt, ifjúságomat ellopta a háború. Szűz maradtam, mint az aszott bőrű Ágota főnővér, aki fityulát vett a véres ruha és az ezerszer mosott köpenyére is, fakeresztet szegelt a reménytelen esetek ágya fölé, és hangosan imádkozott, miközben az orvos fűrésze alatt utoljára felsírt hol egy csukló, hol egy combcsont. De leginkább magányos voltam ebben a pokolban. A nagy kapubejáró mellett, a két lucfenyő takarásában most is ott álltak ugyan a régi növendékek, társaim a női sorsban. A fenyőágak között, ebben a hajnali szürkeségben még látni lehetett a felszálló cigarettafüstöt, mint rajzol fodrokat és szalagokat az éjszaka ruhájára. Oda kellene mennem hozzájuk, gondoltam, úgy tenni, mint akit érdekelnek a frontról érkező levelek, az epekedő kedvesek, és a sorok mögül közösen kihámozott igazság. De nehezen barátkoztam. Eltapostam a csikket, és erőt vettem magamon. Kikerültem azokat a lábnyomokat, amelyekben már megfagyott a hajnali esőpermet. Hárman kuncogtak a fenyők alatt, Éva és Anna a törzsnek dőlve, kabát helyett mindketten tábori pokrócokba bugyolálták sovány testüket, kesztyű nélkül, csupasz kézzel tartották a durván tekert cigarettákat. Előttük Zsu- �SZÉPIRODALOM 7 zsanna állt, liluló ujjai között a gyűrött tábori levelezőlap, erről olvasta fel a halvány utcai lámpafény felé tartva a vallomást. – Ha az olasz bombázás abbamarad, ellentámadást indítunk. Nem félek, mert tudom, hogy itt van a képed, itt a szívem alatt. Amire ezt a lapot megkapod, már túl leszünk a nehezén, és a győzelem estéjén majd a nagy alföldi parasztházra és a szőke gyerekekre gondolok, akiket te szülsz majd nekem, angyalom… Ennél a résznél mindenki szeme könnybe lábadt, még az enyém is. Nem szóltam, nehogy megijesszem a szipogó Zsuzsannát, de a másik kettő olyan kitartóan nézett el a válla fölött, hogy jöttöm lelepleződött. – Nem kell úgy ólálkodni, Sára! Mert neked nincs vőlegényed, még hallhatod a mások szívvágyát! Megkínált a saját cigarettájából, és én elfogadtam. A gyufa lángja kétszer is ellobbant, mielőtt rendesen meggyújthattam volna, és ez épp elég időt adott arra, hogy felgyorsuljon a saját szívem dobogása. Nincs vőlegényem – mondta ez a nagy szemű, egérarcú lány. A cipőgyár tulajdonosának a sarja, aki békeidőben egy gyulai városi villában lakik, és herendi porcelánból kanalazza a vasárnapi levest, ezüstkanállal. Eszembe jutott Margó, a legjobb barátném a lányintézetből, aki erre csak legyintene egyet, és azt mondaná: ne törődj vele, csak újgazdagok. De én nem tudtam nem törődni azzal, hogy ez a szépnek nem nevezhető, sőt, valójában teljesen jellegtelen teremtés csak úgy odavesse nekem a fájó tényt: nincs vőlegényem. Harmadszorra meggyulladt a cigarettám, és ekkor felemeltem a fejem, hosszant az éj arcába fújva a füstöt, hogy bejelentsem nekik a nap hírét. – De igenis van! Nekem is van vőlegényem. Éva és Anna, a két testvér majd’ megfulladt a félrenyelt dohányíztől, de még a levélolvasó egérlány is hitetlenkedő arckifejezést öltött magára. Tudtam, most aztán nagy bajba kevertem magam, de annyira vágytam rá, hogy befogadjanak, hogy én is epekedő leveleket kapjak egy tiszta szívű férfitól, ezért nem tehettem mást, mint hogy összeszedtem minden létező tudásomat és az évek alatt begyűjtött pletykákat. Aztán megalkottam a nagy hazugságot. – A déli fronton esett fogságba, amikor a Monarchia megtámadta Macedóniát. – Eddig miért nem tudtunk erről? Szégyenlősen lesütöttem a szemem. – Sokáig nem lehettem benne biztos, hogy életben van. �8 SZÉPIRODALOM – De most már tudod? – próbálta kiszedni rövid válaszaimból a részleteket Zsuzsanna. Meg kellett erőltetnem magam. Ha most bevallom, hogy csak kitaláltam az egészet, örökre megszégyenülök, és még jobban kiközösítenek, mint hazudozót. – Tegnap este érkezett egy katona, súlyos mellkasi sebek, ellőtt szem. Király főorvos engem kért meg, hogy tisztítsam ki a szemüreget. Kevés már a morfin, és úgy próbáltam elterelni a figyelmét, hogy az otthonáról kérdezgettem. Nem tartott sokáig, és már a csatákról regélt, az elesett bajtársakról, a hidegről és az ellenséges tűzről. Így jutott fülembe a hír arról, hogy Endre életben van, megszökött a fogságból, és jelentkezett az útjába akadó első baráti egységnél. Mindezt egy szuszra hadartam el. Még a hajnali szellő is elcsitult, utcai morajlás sem törte meg a csendet. Elragadtatott arccal hallgattak. – És levelet nem küldött? Zsuzsanna éhsége a friss történések iránt nem csitult. – Hogyne küldött volna! – tromfoltam. Bár magam sem tudtam még, honnan szerzek egy tábori lapot, vagy éppen elrongyolódott borítékot, amit meglengethetnék előttük. – Mutasd! – Odafenn hagytam a párnahuzatomban. Így mindig velem van, ha jut idő az alvásra. Éva és Anna ellágyult arccal sóhajtott, egyikük ösztönös mozdulattal még a jobbját is a szívére tette. Szorult helyzetemből csak egy teherautó dudálása menthetett meg, ami csikorogva lefékezett a nagykapu előtt. Újabb sebesültek érkeztek. A nappali órák végig az újak ellátásával, elhelyezésével teltek, mire ismét akadt egy cigarettányi szabad időm, már nyugodni készült a nap. Minden orvos és ápoló kimerült, a segédkező apácák már bőszen mormolták az imákat. Ágota főnővér kamrából átalakított szálláshelyéről tintát, a főorvos rendezetlen asztaláról papírt loptam, és az árnyékszékre bezárkózva próbáltam elképzelni, mit is írhatott volna nekem az én szerelmem. Próbáltam kiszűrni a sebesültek jajgatását, a folytonos zajongást, amit a betegszállító kocsik kerekei, a sietős cipősarkak és a háttérben nem szűnő zsolozsmázás alkotott. Milyen is lenne az én szerelmes vőlegényem? Bizonyára bátor és elkötelezett hazafi, hiszen megszökött a hadifogságból, és ahelyett, hogy dezertőrként elmenekült volna vissza az otthon melegébe, ismét szolgálatra jelentkezett. Ilyet csak egy acélos, nemes lelkű fiatalember tesz. Nemes lelkű! Egy igazi nemes ifiúr, talán egy báró fia, vagy nem is, inkább grófé! Igen, egy gróf, talán egy Almásy, esetleg egy Nádasdy. �SZÉPIRODALOM 9 Közvetlenül az árnyékszékek melletti teremből felordított valamelyik sebesült, orvosért, nővérért könyörgött. Ismertem már ezt a hangszínt, szörnyű fájdalmai lehettek. Behunytam a szemem, és ismét a fiatal grófra gondoltam, aki nem lehetett se Almásy, se Nádasdy, hiszen őket minden valamire való nemesi család lánya legalább névleg ismeri. Egy sokkal rejtélyesebb nevet kellett találnom a szerelmemnek. Elmúlt egy hosszú, jajgatásokkal teli óra. Amikor előmerészkedtem köpenyem zsebében a remegő kézzel írt levéllel, már tudtam, hogy a jövendőbelim gróf radványi Győry Endre Péter, császári és királyi százados, szalmaszőke hajú, gyéren serkenő szakállú, kék szemű ifiúr, messze az északi megyékből, talán Borsodból vagy Hontból, és még a háború előtt, egy karácsonyi szünetben kérte meg a kezem a rá jellemző szerény szégyenlősséggel. A gondolat, hogy egy ilyen férfi akár létezhetne is, teljesen elvarázsolt, szinte suhantam a folyosókon, és amíg a többi ápoló szegényes vacsoráját fogyasztotta odalenn, úgy csempésztem párnám vászonhuzatába a levelet, mint legféltettebb kincsemet. Éjjel aztán, amikor a takarékra vett gázlámpa fényét még körbeüljük a lányokkal egy utolsó pletykálkodásra, én is felolvastam nekik a legszebb szerelmes szavakat, miket csak össze tudtam szedni a valaha forgatott klasszikusok, Caius Valerius Catullus és Publius Ovidius Naso nyomán. Így telt el az 1918-as év, könnyek és álmok közepette. Ha megérkezett a posta, és megannyi lábadozó sebesült katona, valahány ápoló és orvos mohón rávetette magát, én pedig a háttérbe vonultam, újabb papírlapokat csentem el Király főorvos asztaláról, és pecsételt borítékokat az udvarba rohanó, zokogó nővérek ágyáról, szekrényéről. Bizalmasan faggattam az újonnan érkező katonákat a déli frontról, az olasz helyzetről. Minden érdekelt, amit felhasználhatok, még a parancsnokok, idegen városok neve is. Öt további levelet készítettem, és az én Endrém hamarosan a legbátrabb, legkiválóbb monarchista tiszt lett az egész térségben, a keblem pedig dagadt a büszkeségtől. Egy alkalommal még gyűrűt is loptam a januári hajnal takarásában, miután a kezem között lelkét kilehelő zászlós zsebeit átkutattam, hogy személyes iratait továbbküldhessük a gyászoló családnak. Ezt az egyszerű karikagyűrűt aztán bebugyoláltam egy darab vászonba, és betettem a következő levélbe. A lányok csak ámultak, micsoda gavallér az én Endrém, aki értesülvén róla, hogy a sebesültek ápolása közben elvesztettem saját gyűrűmet, elküldte nekem az övét, szerelme zálogául. �10 SZÉPIRODALOM Aztán egy márciusi napon, amikor még nem lehet tudni, hogy a frissen esett hóból délutánra jég lesz-e vagy sár, újabb sebesültek érkeztek a főbejárat elé. Kettesével feküdtek a hordágyakon, tán nem is emberek, csak kezek és lábak egymásba gabalyodva, koszos arcok, mocsoktól összetapadt hajak és szakállak. A beosztott szolgálatosok aztán lepakolták őket és becipelték a holtak után frissen felszabadult helyekre, mi pedig nyomukba eredtünk, ki-ki egy lavór vízzel, sebkötözővel, fertőtlenítős üvegcsével. Letérdeltem az első katona mellé, az egykori könyvtár nehéz faajtójának tövébe. A nyitott ajtószárny jótékonyan takart el mindkettőnket a borzongató látvány elől: mindenhol csak fájdalom és bánat. De ez a katona más volt. Csendes, szelíd kék szemű, kese bajusza és koszos szakálla mögött az arc még reménykedő. Az én Endrém, az én saját vágyamból gyúrt teremtményem. Ahogy Isten megmarkolta az agyagot, és egy férfit, Ádámot gyúrta meg belőle, úgy szabtam én is mértékre a saját agyagkatonámat. – Megismersz-e, mondd csak – faggattam. Simogattam a koszos arcot, kigomboltam a durva zubbonyt, hűs borogatást tettem égő homlokára. Csak a szemét néztem, az értelemtől csillogó szemeket, amikor odaért a főorvos, és gyors pulzusellenőrzést, rögtönzött állapotfelmérést tartott. A kezemben szorongatott gyolcs már vörös volt, amikor eltolta a katona álla alól. – Nyaktáji sérülés, torokseb. Úgy tűnik, csak horzsolta a repesz. Fiatalember, hall engem? Ha igen, jelezze! A katona sűrűn pislogott. Király főorvos még egy darabig vizsgálgatta, aztán utasításokkal látott el, és továbbállt a következő sérülthöz. Csak jóval később értettem meg, mit mondott arról, hogy ez a fiatalember nagyon szerencsés, hiszen a repesz csak súrolta ugyan, és a seb nem halálos, de soha többé nem lesz képes beszélni. Nem mondhatja azokat a szép szavakat, amiket olyan gondosan megalkottam, és szentül hittem, hogy mindez az én hibám. Mert soha nem képzeltem el őt szerelmesen suttogni. Csupán írás volt egy papíron, ami aztán valósággá vált. A további, alaposabb vizsgálatok végül megállapították, hogy a néma katona súlyos harctéri sokkot kapott, és elvesztette az emlékeit is. Az egyik szemem siratta ezt a szerencsétlen sorsú fiút, a másik viszont nevetett, mert új emlékekkel táplálhattam a hiányzókat, valahányszor csak az ő priccse felé vitt az utam. Mondhatom, meglehetősen sűrűn kerestem magamnak tennivalót a néhai könyvtárszobában, és elmeséltem a gróf radványi Győry Endre Péter néven nyilvántartásba vett katonának megismerkedésünk és eljegyzésünk kitalált, folyton bővülő történetét, felolvas- �SZÉPIRODALOM 11 tam a tőle érkezett leveleket, és megcsillogtattam a karikagyűrűt is. Bár torkát még vastagon borították a kötések, a szeme mosolygott. Hamarosan a láz is elhagyta, és amint kivirult a hadikórház belső udvara, nagy sétákat tettünk mi ketten a pattogó rügyek között, a bimbózó virágágyások útvesztőiben. A kórház teljes személyzete ismerte már a pletykát az elveszett, majd megkerült, fogságból megszökött, ismét harctérre került bátor gróf úrról, aki ha némán és sebesülten is, de visszatalált a szerelméhez. Csupán azon sajnálkoztak, hogy a vesztes háborút lezáró béketárgyalások olyan kegyetlenül elszakították ezt a fiatalembert a családjától, az otthon melegétől. A nagy fekete madár, mi eltakarta Magyarföld elől a napot, vadul felcsippentette és egy másik országba helyezte a Győryek radványi ágát, kastélyostul-vagyonostul, az ifjú, nincstelenné vált gróf pedig kénytelen volt más nemesi családok jótékony segítségére támaszkodni. Beszélték azt is, hogy fiatal arája viszont, ahogy mindig és mindenben, ebben is kitartó lelkesedéssel és soha nem múló szeretettel támogatta. Pont ahogy azt egy teremtő elme összefüggéseiben és sorsszövésében megálmodná. Míg éltem, nem is mondtam el senkinek az igazságot. Csupán most, ha ezt olvasod, tudhatod meg, hogy az élet, amit éltünk, nem mindig a valóság. Néha minden szavunk sorsszövés, máskor csupán egyszerű árulás. �SZÉPIRODALOM 12 LACKFI JÁNOS Leltárvers Molnár Krisztina Ritának Mint aki mániákus, nem nyugszik soha, csatába indul, vesszen az idő, mindent letisztogat, na nézzenek oda, vad Don Quijoteként, pedig csak gyenge nő. Nem is gyenge, bántja őt, hogy a lombok sárgafoltosak, vérzőn vöröslenek, hát visszafesti most zöldre, s ami lehullott: a fára ragaszt minden levelet. Ki szembe jön az utcán, azt makacs elszánással ránctalanítja majd, hajszálecsettel minden kis pamacs ősz szálat újrafest, megelőzi a bajt. Minden órába visszatölti most a mázsaszámra kiömlött időt, és újraindít minden villamost, feltörli a múltat is, mert kidőlt. Akárhová néz, teendő van ezer, a történelmet visszapörgeti, vesztett csatákat markánsan kikezel, gondnak éppen elég az e heti. Az újságokban is hangyállik az idő, elrendezgeti időtlenre mind, felcseréli a betűket, merő poézis lesznek, fensőbb rend szerint. A falakon kegyetlen idő-marás, ő percet, évet szépen csiszatol, felizzik, íme a régi parázs, beköltözés-szag, ím a friss akol! �SZÉPIRODALOM 13 S a világtérképet is kitakarítja ám, fiatal népek összesereglenek, sumér valcerre kólóznak nagy lazán, ezer zászló, a hangulat remek. Ő fentről kinevezett időfelelős, igazi ejtőernyős, ki felfelé bukik, bestoppol mindent egy spulni jó erős cérnával. Mennyi a szúrágta luk itt! Kelemen József: Dobogókői fészek �SZÉPIRODALOM 14 ZSIRAI LÁSZLÓ Holnap már február Naplóbejegyzés Gyuri barátom emlékére Kiegyensúlyozatlan időket élünk – érzékelte Gézaváry. Megszűnt a megszokott rend, folyton változó körülmények diszharmóniájában létezik az ember. Kiszámíthatatlan a természet is. Fekete karácsonyokat fagyos tavaszok váltanak, nyaranként szinte napról napra változik az időjárás. Olykor napi húsz Celsius-fokos eltéréssel is módosul a hőmérséklet. Egyik nap viharos erejű szél fúj, záporban ömlik az eső, másik nap teljes szélcsend, nyugalom, béke, mosolygó napsütés, majdhogynem kánikula. A rácsodálkozás képessége viszont változatlan. Tegnap hétfő volt, ma kedd van, holnap már február. Tegnapelőtt meghalt Gézaváry legjobb barátja. Hogy’ lehet vasárnap meghalni? Miért pont vasárnap? Hitünk szerint a pihenés napja. A hirtelen eltávozott barát hite szerint a szombat az. Hetek óta gyakran ülve elaludt napközben, fáradtságra hivatkozott, botladozva pörgő nyelve el-elakadt, mint az agyvérzéseseknél szokott. Az orvos ambuláns kivizsgálásokra utalta. A saját lábán járva cipelte közel százötven kilónyi testsúlyát orvostól orvosig. A vizsgálat eredményétől függetlenül mindegyik orvos feltétlen fogyókúrára intette. Képtelen volt megfogadni a tanácsot. A cég, ahol régebben dolgozott, tizenöt évvel ezelőtt éppen vele kezdte a létszám leépítését. Nem értette, nem tudta elfogadni, hogy miért éppen vele, aki tanulóideje óta ennél a cégnél dolgozott. S azt sem tudta elképzelni: hova forduljon, hol kap majd munkát? Gyenge pszichikum jellemezte édesapja korai halála óta, akit még általános iskolai tanuló korában veszített el. A pszichiáter akkor az úszást javasolta, az megnyugtatja az idegeket. Gyuri jól úszott. A munkanélküliség negyvenéves korában fellépő rémével viszont képtelennek bizonyult megküzdeni. Őrjöngött, szidta a céget, a főnökét, letépte a körmét, véresre kaparta a térdét. Kórházi kezelést követően rokkantosították le. Beletörődött. Esze ágában nem volt munka után nézni, beletörődött a depresszióba. A havonta érkező fix összeggel nem érte be ugyan, ócskapiacon árusított értékesíthető holmikat, újságokat. Mire hazaért a piacról, a piacon a zsebébe �SZÉPIRODALOM 15 vándorolt összegek sorra kivándoroltak a zsebéből különféle éttermekben, élelmiszerboltokban. Napirendje szerint egyszer evett, de az egész nap tartott. Hajnaltól éjszakáig. Alig-alig tett mást, mint bevásárolt, tévézett, rádiózott, olvasott (ülő foglalkozások) és evett, és csak hízott és hízott. Bánatevőnek nevezte magát. – Egy kiló kenyeret eszik meg naponta, kétnaponta egy félkilós margarint. Az ebéddel, amit adok neki, önmagában jóllakhatna, ám ráadásul megken két karéj kenyeret vastagon margarinnal, megrakja mindazzal, amit talál, felvágottal, sajttal, hagymával, retekkel, paradicsommal, paprikával, a tetejére hint egy evőkanál sót, és eszik. Éjszaka is hallom, hogy kimegy a konyhába és tömi magába a kenyeret – panaszkodott az édesanyja Gézavárynak. Hiába kérlelték, majd könyörögve korholták a rokonai és az orvosok. A pszichiáter is, akihez havonta járt felíratni a gyógyszert, nagyobb életveszélynek tartotta a kövérséget, mint a karbantartott depressziót. – Miért eszik mértéktelenül? – kérdezte az egyik alkalommal. – Miért nem törekszik lefogyni, legalább húsz-harminc kilót? – Nem tudom – vonta meg a vállát Gyuri. – Nincs akaraterőm. – Ahhoz viszont van, hogy megvásárolja a kenyeret? – vágott vissza az orvos. Aztán ebben maradtak. A bánatevő pedig ezután is csak hízott és hízott. Pedig valóságos angyalként szerették, akik ismerték. Hányszor rohant hanyatt-homlok Gézaváryhoz egy-egy szatyor ennivalóval, kihízott öltönyökkel, hogy segítse az írónak átvészelni az átmeneti nyomorúságot, amikor egyáltalán nem vagy rendkívül keveset fizettek a kiadók a műveiért. Gyuri megőrizte magában azt a gyermeki őszinteséget, ami minden költőnek szintén sajátja élete végéig. Írmagja sem volt benne a rossz szándéknak, gonoszságnak. Ártatlanul jó lélek vezérelte, valóságos angyalként viselkedett. Botorkált abban a világban, ami körülölelte. Felhőtlenül boldog tudott lenni kirándulásokon, koncerteken, jó filmek alatt a moziban, ám hihetetlen mértékben őrjöngött, amikor a világ bántásai érintették, s nem akarta elfogadni mindazt, amit támadásként élt át. Ilyennek érzékelte azt is, hogy elfoglaltság, rendszeres jövedelmet eredményező tevékenység nem jutott számára, bár az utóbbi időben nem is kereste. Belefásult a helyzetébe. Korosztályában – sajnos – nem az egyetlen jelenség. Elkényelmesítette a biztos rokkantsági nyugdíj, a rokoni kényeztetés, a kenyér megléte. �16 SZÉPIRODALOM Nehezen tájékozódott napjaink világában. Olykor elutazott a környező országokba, hátha ott tud nagyméretű cipőt, ruhát vásárolni magának. Egyik alkalommal Bécsben felvonulással találta szembe magát az utcán. Mobiltelefonon hazaszólt a nővérének: – Valami tüntetési menet halad az úttesten. Hogy menjek át a túlsó oldalra? – Egy a lényeg, ne állj be közibük! – mondta a nővére, aki csodálkozott is rajta, meg rajongásig szerette is az öccsét. Gyuri valahogy megszokta, hogy távirányítással működik. Többször előfordult, hogy a helyszínen nem tudott dönteni. Anyukájának, nővérének és barátjának telefonált hirtelen, különféle időpontokban. Egy alkalommal a következővel ébresztette fel Gézaváryt kora reggel: – Bevágtam a nagylábujjamat ollóval. Dől a vér. Most mit csináljak? – Mossad ki, kötözd be! – Ne haragudj, hogy felébresztettelek! Anyuék már a nyaralóban vannak, biztos még alszanak. Megijedtem. – Persze – nyugtatta Gézaváry. – Majd elmúlik… És lám, az a váratlan nap is elkövetkezett, amikor minden elmúlt. Gyuri összes gondját-baját egyik pillanatról a másikra megoldotta a Teremtő, a legfelsőbb hatóság, visszakövetelve ártatlan lelkét az örökké jók közé. Gézaváry éjjel háromig dolgozott, majd kimerülten aludt délelőtt tízig. Első dolga volt, hogy lehallgassa a telefonon hangpostájára érkezett üzeneteket. Sorra hívta vissza azokat, akik keresték. – Mi kerestünk, Tomi – mondta Gyuri nővére rögtön, amikor felvette a telefonkagylót. – Meghalt a Gyuri – fűzte hozzá elcsukló hangon. Gézaváry hirtelen alig bírt megszólalni: – Istenem! Mikor? – Egy órája. Bementem a szobájába megmérni a vérnyomását. Hideg volt a keze, nem lélegzett. Két mentőautó érkezett, a mentősök próbálták újraéleszteni, nem sikerült. Megállt a szíve, elnyomhatta a zsír. – Este azt mondta, hogy kedden vizsgálatra megy az alváslaborba. Halkan hozzátette, hogy csak megérjem a keddet. Érezhetett valamit. A folyamatos nyelvbotlás akár az agyi erek betegségének előjele is lehetett. Miért nem utalták be kórházba? Néhány infúziós oldat segíthetett volna. – De hát látták az orvosok, három hete autóval vittem vizsgálatról vizsgálatra. Most itt maradtam testvér nélkül – közölte Gyuri nővére zokogva a telefonba. – Baruch dajan haemet – mondta Gézaváry fojtott, elcsukló hangon. – Tessék? – kérdezett vissza Gyuri nővére. �SZÉPIRODALOM 17 – Ahogy az ősi héber nyelven ilyenkor mondani szokás: „Áldott legyen az igazságos Bíró”. – Miért mondod ezt? Nem értem. – Azért, mert „az Örökkévaló adta őt, az Örökkévaló vette el”… Bele kell törődnünk a megváltoztathatatlanba. – Nem, nem lehet, nem tudok beletörődni soha. – Az élet megy tovább. Már nem tehetünk mást, minthogy őrizzük Gyuri emlékét. Gézaváry előtt lepergett barátságuk filmjének összes fontosabb kockája. A gyermekkori síelés a kékestetői szanatórium parkjában. Az ifjúkori nyaralás a Velencei-tó partján. A közös mozik, kirándulások, családi ünnepek. Az aggódó pánik, amikor Gyuri szeretett édesanyját hirtelen kórházba szállították. S a későbbiekben is, például amikor Gézaváry édesanyjának temetése napján a gyászolók közül egyedül Gyuri ment vele haza, ketten ültek a konyhaasztalnál, ettek és szomorkodtak. A vendégekre számítva főzött gulyásleves végül egy hét alatt fogyott el. Vajon élhetetlennek minősíthető-e? Hiszen ezer dolog iránt érdeklődött, csak valahogy a saját ösvényét nem tudta érvényesen kitaposni az életpályához. Valóban nem tudta, vagy nem hagyták a körülményei? Ez már alighanem filozófia. A tény pedig: alig ötvenhat életév, meg a félelem, hogy az orvosi bizottság nem hosszabbítja meg a rokkantsági nyugdíját. Ez jutott Gézaváry barátjának, akire már tachrichimet, magyarul végső fehér gyolcsruhát szabott a sors, termetes testét befogadja a föld, s immár egyetlen visszavonhatatlan vigaszul tartós jellemzője – a szeretettel keretezett mosolya – megmarad az író emlékezetében. Hogy tudott örülni egy-egy új mobiltelefonnak, műszaki cikknek, utazásnak! Egy-egy kirándulást követően lendülettel mesélt, mutogatta a fényképeket, filmeket Jeruzsálemről, Haifáról, a Vöröstengerről. Jézus lábnyomain lépdelt az időben. Gyuri szerette az életet, szeretett élni, most hirtelen mégis elhagyta terveit. Elesett állapotában a tehetetlenség uralkodott el rajta. Holnap már február. Gézaváry karórájára pillant, amelyet Gyuri hozott neki egyik jeruzsálemi utazásáról. A jó barát kegyelettel töltődött emléke megmarad februárban és megmarad örökké, élete idejének végezetéig. Az író séta közben lehajol, letép egy zsenge fűszálat a parkban, maga mögé dobja, és azt kívánja, hogy barátja úgy támadjon fel, akár tavasszal a mező füve. �SZÉPIRODALOM 18 JÓNA DÁVID Attikám „Barátom volt, nem ismertem.” Ignotus December 3. 19.35 perc, Szárszó. Ami biztos, az maga a tény, azóta is reszket a sínen a fény, ahogy ráfolyt egy nagy költő vére, hiába tesszük a kezünk a világ ütőerére, a világmindenséget nézzük egy kulcslyukon, pauszpapír az egyetlen-igaz az albumon. Logikát keresünk ott is, ahol nincs, Te mit szólsz ehhez, Attikám? Hogy nem hallottad, hogy a vonat indul, sikolt, morog? Hogy beléd mart a két kocsit összekötő vonóhorog? Lehet, hogy Te sem tudod, mi történt? Lehet, hogy téged is meglepett, hogy a sorsod csúnyán rászedett? Aznap negyedszer mentél át a vonatok között, estére minden a végsőkig leegyszerűsödött… Persze volt, hogy incselkedtél a halállal, de talán Te se gondoltad komolyan, akkor sem, ha nagyon fájt, ha sorsod kínozva szeretett, hisz ilyenkor szép szavakat tettél szikrázó hóra. Tiszta szívvel leveleket írtál aznap este: Ignotus, Cserépfalvi, Judit és Flóra. Jöttél volna Pestre, ahol díjat kaptál volna, hivatalt, de egy tehervagon szétvagdalt. �SZÉPIRODALOM 19 Készen álltál? Kész a leltár? Kezemre száradt a gyertyaviasz, Attikám, egy költő ennél szebb halált tervezne magának, mondd meg kérlek: igaz, vagy nem igaz? Makray János: József Attila �1956 20 SULYOK LÁSZLÓ A sortűz színe és visszája „Az igazságot mindenki tudni véli, de mindenki csak a magáét.” Su-king Az 1956. december 8-ai salgótarjáni pufajkás−szovjet katonai sortűzről szóló írásunk a kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapja előtti tisztelgés. A teljességet – nyilván − nem tűzhettük ki célul, ezért a következő megoldást választottuk: a korabeli dokumentumokhoz rövid visszaemlékezés-részleteket és tájékoztató szövegeket illesztettünk. Így az Olvasó maga döntheti el, mi az igaz és mi a hamis a korabeli hivatalos és sokáig érvényben lévő narratívában, miközben képet alkothat a kommunista diktatúra napi gyakorlatáról. A történtek gerincével ma már tisztában vagyunk. Sok részlet viszont továbbra is tisztázatlan, csak sejtéseink vannak. Ezen felül meg kell említenünk, hogy bizonyos tényeket – például: kik szervezték a tüntetést, volt-e tűzparancs, mennyi a halottak száma – a dokumentumok hiánya és az idő múlása miatt már sohasem ismerhetünk meg. „…A karhatalmi és rendőri szervek a fenti napon őrizetbe vették Gál és Kelemen nevű ellenforradalmárokat, hogy ügyüket tisztázzák. Még a ki- hallgatásuk be sem fejeződött, [amikor] több üzemből és bányából becsületes munkásokat az ellenforradalmi elemek kényszer útján, fegyverrel a kézben felvonultattak a megyei tanács és a megyei rendőrkapitányság épülete elé, azzal a jelszóval, hogy… ki kell [őket] szabadítani.” (Magyar Szocialista Munkáspárt nyomtatott röplapja a szécsényi járás dolgozóihoz, 1956. december 10-e után.) „…akik nem akartak felvonulni, leköpködték, megveréssel fenyegették… (Az MSZMP röplapja Nógrád megye dolgozóihoz, 1956. december 10-én.) Németh László áruforgalmi osztályvezető, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár munkástanácsának titkára: – Köztünk, munkástanácstagok között létezett egy megegyezés: ha bármelyik munkástanács tagja ellen valamilyen intézkedés történik a hatalom részéről, akkor közösen fellépünk ellene. A telefonhívást ennek értelmében fogtuk fel. Vagyis valakik megtudták, hogy ez történt, és telefonáltak nekünk, jó lenne, ha fel- �1956 21 vonulnánk az érdekükben. Ma sem tudom, ki beszélt. Tájékoztattam az embereket az üzenetről. Másfél-két óra múlva összejött vagy 5-600 ember. Úgy fél 11 tájban érkeztünk a rendőrség elé. Akkor már elég sok ember tartózkodott ott. Gyüre Nándor, a Salgótarjáni Öblösüveggyár üvegfestője, részlegvezető: – Délelőtt lejöttek az üzembe a szakszervezettől, hogy ki kell vonulni. Azt mondták, hogy aki nem vonul ki, az arra a napra nem kap bért. Két munkástanácsi vezetőről beszéltek, hogy éjszaka a pufajkások lefogták őket, és bevitték a megyei rendőrkapitányságra… De a szakszervezettől senki nem jött ki velünk. Ők valamiért a háttérben maradtak. Mándoki Andor kohómérnök, a Salgótarjáni Acélárugyár munkástanácsa által megválasztott igazgató: – Akkoriban folytak a tárgyalások a munkástanácsok és a kommunista hatalom képviselői között a kibontakozásról, de ezek nem vezettek eredményre. Ahogy én tudom, december 8-án 10 órára a megyetanács elé hívták gyűlésre a város és a környék dolgozóit. Ültem az irodámban, egyszer csak megszólalt a K-telefon (külön célú hálózat távbeszélője, státuszszimbólummá vált a szocializmusban – S. L.). Egy durva hang parancsolva, de talán még kérve is, közölte velem, tegyek meg mindent, hogy az acélgyár dolgozói ne vonuljanak ki a nagygyűlésre. És ezzel már le is csapta a kagylót. A hangból kiéreztem a fenyegetést, de valami félelemfélét is, aggódást. Hosszan idézhetnénk még különböző visszaemlékezésekből, de ugyanerre az eredményre jutnánk: semmiféle „ellenforradalmi elemek” nem szervezték a tüntetést, az a letartóztatások hírére spontán szerveződött; akik viszont szervezhették, azok a másik oldalon álltak. Az üzemi munkástanácsok senkit nem kényszerítettek felvonulni, és aki nem ment, azt nem köpködték le, és senki nem adott fegyvert a munkások kezébe. Minden hazugság mosakodó magyarázat-kísérlet, a rossz lelkiismeretű rendszer önmentegetése. Az adott nap első óráiban valóban letartóztattak két embert. Az egyik Gál Lajos kisterenyei aknász volt, a másik Viczián Tibor, akkor épp szabadlábon lévő politikai fogoly. Saját emlékezetük szerint Gált – a feleségével és három kisgyermekével együtt − éjjel egy órakor zörgették fel álmából, míg a közeli Szúpatakon, a szülői házban tartózkodó Vicziánt fél öt körül fogták le, sima ad hoc döntéssel. Mint írják, eredetileg Kelemen Károly bányai kovácsot kellett volna előállítani, aki két házzal arrébb lakott Gáltól. A két férfi ugyanannál a bányaüzemnél dolgozott, munkástanácstagok voltak mind a ketten. A hatóságok ezért terjesztették azt, hogy két munkástanácsi vezetőt tartóztattak le. (Ez is jelzi, hogy a tüntetés va- �22 1956 lódi szervezői ők lehettek.) Innen terjedt el aztán a tüntetők körében e téves állítás, ami végül a köztudatban is ugyanígy rögzült, hosszú évtizedekre. Kelemennek azonban szerencséje volt azon az éjszakán. Sikerült kiugrania az ablakon, és a kertjén végigszaladva, elbújnia hátul, a Tarján-patak bokraiban. Csakhogy a parancs két emberre szólt, ennyivel kellett visszamenni. Úgyhogy a pufajkás fogdmegek kizötyögtek Szúpatakra Viczián Tiborért, aki pár nappal korábban, december 3-án kapta meg új személyi igazolványát a járási rendőrségen, tehát a parancsadók tudtak a létezéséről. Az eljáró öt fegyveres felforgatott mindent a falusi házban, miközben az ügyvédi papírt lobogtató, tiltakozó édesanyát durván letromfolták: „Te hülye paraszt pulyka, ez semmire se jó!” „Az úgynevezett megyei munkástanács szervezésével a gyülekezési tilalom ellenére tüntetést szerveztek… A megyei rendőrkapitányságnál lévő belügyminiszteri kiküldött… vezérőrnagy, valamint a szovjet katonai városparancsnok kérte a tömeg elvonulását, de a tömegben lévő fasiszta ellenforradalmi elemek durva kiabálásaikkal, fenyegetőzésükkel megakadályozták ezt. Később a város északi irányából újabb csoport közeledett. A közeledő csoportból aljas provokátorok a magyar karhatalmi egységekre, a szovjet katonai alakulatokra kézigránátot dobtak, és a Rákóczi úti iskolából, valamint a mellette lévő épületekből géppuskatüzet nyitottak. Az ellenforradalmi elemek aljas provokációja áldozatokat követelt.” (Az MSZMP megyei, járási-városi ideiglenes intézőbizottságainak röplapja 1956. december 8-án.) Fekete József sorkatona, a Kilczer-ház lakója: – A katonaságtól jöttem haza, a feleségem meg azzal fogad, hogy holnap tízkor fel kell vonulni, ki kell engedtetni két embert a rendőrkapitányság fogdájából… Dél felől jöttek a bányai fakaruszok, a megyei tanács felől megérkezett egy tank. Itt baj lesz, gondoltam. Félidős terhes volt a feleségem, hazaküldtem. Ellenőrzésképpen utánamentem. Az udvarban jártam, amikor egy lövést hallottam, távolabbról, talán a megyetanácstól. Megyek vissza, látom, hogy a szovjet harckocsi géppuskása ráüti kezét a géppuskára. A rendőrséget szovjet katonák védték. A gépkocsibejárat előtt, sakktábla-szerűen álltak fel, felfelé lőttek. Az épületből viszont, ott szovjet tisztek és rendőrök tartózkodtak, a tömegre lőttek. Ott mindenki meg volt háborodva. Kalmár Imre, a Jobbágyi Tömegcikk Művek vasesztergályosa, a munkástanács tagja: – Jöttek-mentek a felajzott, vitázó emberek. Fegyvert senkinél sem láttam. Szépen sütött a nap. Hallom: ta-ta-ta-ta, géppisztolysorozat. Majd golyószóróból egy rövid sorozat, aztán géppuskából. Eszeveszetten rohant a tömeg. Kinéztem egy rövid utcából, s láttam, lő- �1956 23 nek a megyeháza ablakából, a földről is, a karhatalmisták… Amikor láttam, hogy senkinek nem segítenek, hanem ücsörögnek a padon, cigarettáznak, bejárnak az épületbe, rádöbbentem, hogy ez előre megfontolt lemészárlás volt. Meg akarták félemlíteni a munkásságot, mert a megyei munkástanács nem hagyta magát befolyásolni az újjászerveződő párttól. Ferencz István AKÖV-garázsmester: – A pufajkások hallótávolságon belül álltak. Bajtárs, lőj! Lőjetek! – hallom a biztatásokat, majd hallok néhány lövést, aztán elindultak a sorozatok. Hullt a nép, mint a vadkörte. Ekkor dobtam el a nálam lévő hanggránátot egy virágos, üres területre, nehogy véletlenül is eltaláljak valakit. Ez csak pukkan. Azt gondoltam, hogy a pufajkások megijednek tőle, és nem lőnek tovább. De nem így történt. Elischer Edit, a megyei tanács mögötti óvoda vezetője: – Szokatlanul sok gyerek jött óvodába, többen, mint más szombati napon. A tízórai után érkező szülők jelezték, hogy megkezdődött a gyülekezés a megyei tanács előtt. Rosszat sejtve, a gyermekeket kihoztuk a teremből, és a legvédettebb helyen, az öltözőben ültettük le őket. Felelevenítettük a Télapó-ünnepet. Ebbe a beszélgetésbe egyszer csak irtózatos géppuskaropogás süvített bele. A gyerekekkel összebújva, rémülten hallgattuk. A berohanó szülők sírva beszéltek a szörnyű mészárlásról. A további hazugságokra azért volt szükségük a hatalomba visszalőtt régi-új rend képviselőinek, hogy lehetőleg minél több emberrel megutáltathassák a megyei munkástanácsot, melyet – teljesen oktalanul, koncepciózusan − a sortűz bűnbakjának kiáltottak ki. Az orbitális hazugság párjaként úgy állították be az eseményt, mintha a város északi irányából közeledő csoportból kezdték volna el a vérontást. Csakhogy a város északi részéből – vagyis az acélgyárból – vonulók fegyvertelenek voltak, éppúgy, mint a már helyszínen levő bányászok és munkások, arról nem is beszélve, hogy az acélgyáriak – szerencséjükre – lekésték a sortüzet. Köszönhetően az ismeretlen telefonáló hangjának engedelmeskedő igazgatónak és munkatársainak. De az sem állja meg a helyét, hogy valakik is lőttek volna a Rákóczi úti iskolából, valamint a mellette levő épületekből. „…ne hallgassatok az ellenforradalmárokra, akik a régi Horthy-rendszert akarják a nyakatokra visszahozni…” (A szovjet katonai városparancsnok és a megyei rendőrkapitányság vezetőjének röplapja, 1956. december 8-án.) „Az ellenforradalmárok… [által] halálba kergetett emberek temetése a közeli napokban meg fog történni. Értesülésünk szerint a Salgótarjánban megbúvó fasiszta elemek a temetést saját céljaikat szolgáló újabb nagy tüntetésre és fegyveres �24 1956 provokációra akarják felhasználni. Ezért… Tekintve, hogy Salgótarjánban rendkívüli állapot, kijárási és gyülekezési tilalom van érvényben… semmilyen közös vagy tömeges temetést nem engedélyezünk…” ((Az előbbi sze- mélyek felhívása, 1956. december 9-én.) Tornyos Kolos Attila 18 éves autószerelő: – Sokan segítettek a sebesültek és a halottak elszállításában. Kimentem a temetőbe. Három helyisége van a halottasháznak, de az tele volt zsúfolva mind. Előtte is halottak. Egy férfi éppen akkor ült fel, „anyukám”, mondta, és visszahanyatlott a földre, akkor halt meg. Sose felejtem el… Én ott vagy 60-70 halottat láttam. Úgyhogy száznál biztos, hogy több halottja volt a sortűznek. Kmetyi Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztálya csoportvezetője: – Ravasz István első éves egyetemista temetését Bácskai János tanártársammal együtt intéztük, mert a szülők teljesen összeomlottak. Abban a feszült, zavaros helyzetben nem lehetett koporsót kapni. Úgyhogy a síküveggyárból szereztünk deszkát az igazgató engedélyével, eltalicskáztuk Baglyasaljára, ahol az asztalost ajánlották. Az ripsz-ropsz összeállította a koporsót, ingyen és bérmentve, ahogyan a deszkához is hozzájutottunk. Csohány Gyula, Ravasz István gimnáziumi osztálytársa: – A tragédia szombaton történt, Pistát szerdán temettük. Én voltam az egyik koporsóvivő… Talán hatan vittük a koporsót… Részint a fájdalomtól, részint a szomorúságtól alig bírtam tartani, meg is szédültem egy kicsit, oda kellett jönni hozzám segíteni, fogni a rudat, amin vittük. Életemben annyira szomorú és megrázó napot nem is éltem még át. A barátom súlya alatt majdnem összeroppantam. Herold László, Ravasz István osztályfőnöke: – Agitátorok jártak mindenhova, hogy az embereket távol tartsák a kegyeleti szertartásoktól. Dezső, az apa, a tanártársam volt, felkért mint osztályfőnököt, hogy legyek az egyik koporsóvivő. De elhárítottam: azt a terhet nem bírnám lelkileg elviselni. Húszan, harmincan lehettünk a temetésen, ami az adott viszonyok között soknak számított. Mi azonban, néhány ismerősömmel nem merészkedtünk a halottasház elé, ahol a búcsúztatás zajlott, és a sírhoz sem mentünk ki. A temető kapujából néztük végig az egész szertartást, magát az elhantolást is. Közben folyton az járt a fejünkben, amit a pufajkások sulykoltak: tartózkodjunk a temetéstől. A hivatalos iratok idézeteiben újabb három komoly rágalom rejlik. Az egyik, hogy az „ellenforradalmárok” – beleértve a megyei munkástanácsot − a Horthy-rendszert akarták visszahozni. A forradalmárok célja valójában a szocialista rendszer megreformálása volt: egy jugoszláv mintájú munkás önigazgatás, valamint egy szovjet megszállástól és kommunista �1956 25 egyeduralomtól mentes, független, szabad és jobb élet megteremtése. Amit a hatalom képviselői állítanak, az legfeljebb néhány deklasszált, délibábkergető, háttérben hőzöngő vágyálma volt. A másik ostobaság a „fasiszta elemek” emlegetése. Persze a fasisztáknak híre-hamva sem volt, a jelző pusztán a gyalázást, a megbélyegzést szolgálta. Mind a két rágalomfajta bevett szokás bizonyos politikai körökben ma is. De bődületes hazugság az is, hogy ezek az „elemek” újabb nagy tüntetésre és fegyveres provokációra akarták felhasználni a temetést. Hisz’ tessék csak belegondolni: ugyan ki ment volna ki az utcára a december 8-ai kegyetlen öldöklés után, ugyan kinél lett volna fegyver, mikor korábban sem volt, és azokat már előzőleg be kellett szolgáltatni? Ráadásul a megyei munkástanácsot feloszlatták, a megmaradt üzemi munkástanácsok pedig sokkhatás alatt voltak, sztrájkon kívül másra nem gondolhattak. A rengeteg sebesült és halott váratlanul ért mindenkit. A megyei kórház vezetősége sem volt felkészülve olyan megrázkódtatásra, mint amilyen bekövetkezett. Ezért a helyi rádión keresztül még aznap segítséget kértek. A megyeszékhely és környéke kiképzett vöröskeresztes aktivistái egy emberként mozdultak meg a hívó szóra, és fáradságot nem ismerve kötözték, ápolták a sebesülteket; az egyszerű lakosok százai pedig véradásra jelentkeztek. Közreműködtek a pásztói és a balassagyarmati kórház orvosai és más egészségügyi alkalmazottai is. Az üzemek, a város és a falvak lakosai élelmiszer-adományokkal egészítették ki az intézmény szűkös ellátmányát. Még szik- és csevicevizet, cigarettát, mankót is hoztak be. Ez a példás összefogás valamelyest gyógyír volt a bajra. A rendszerváltoztatás óta december 8-át Salgótarján gyásznapjaként véstük az emlékezetünkbe. Ennél azonban, szerintem, sokkal több ez a nap. Szép példája az állampolgárok összetartásának, a bátorságnak, a bajtársiasságnak, a hősies helytállásnak. A másik oldalon pedig félelmetes, kárhoztatott tettsorozata a hatalommániának, a vakhitűségnek, a kegyetlenségnek. Emlékezzünk így ezek után. �SZÉPIRODALOM 26 OLÁH ANDRÁS didergéseink vacog a telefon – ám a szavak elakadnak hamar: az a másik semmit sem ért belőled innentől másképp esik az árnyék elfogynak a mindent felélő feladványok de a megfejtés-mező üres marad – miként te is amikor fojtva elköszönsz – s ha pár másodperc múlva halk búgással remegni kezd is zsebedben a készülék nem számít már: úgysem hiszed el eltelt ez is egy emberöltő félálomban – eltelt ez is és nem készül javított kiadás – a befejezetlen mondatokra specializálódtál a gondolatjelekre és pontokra de a belső zaj némaságra kárhoztatott végül eltüzelted életed gyűrött lapjait – nem pillanatnyi kedv vagy kordivat isteni könyörület ez hisz már úgyis kihalt a lelkiismeret �SZÉPIRODALOM 27 OLÁH ANDRÁS kapituláció Szenti Ernő emlékének a sírok telhetetlen szemeteskukák egybegyűjtik a kidobhatót hogy szembesítsenek: bármit cipelsz is a végén leégeti rólad a halál – mihaszna kocsmazugban jól elférnek a volt barátok már nem könyökölsz a színes gyógyszerdrazsék fölött s nem kell figyelned hová lépsz sötétből sötétbe menekülsz a tudattalan mélybe ahol nem kérdeznek vissza a poéngyilkosok ahol a szembekötősdit egyedül játszod mozdony fütyül az emlékek gyermekkorából szikrát vetnek a kerekek a koromszemcsék szemedbe marnak s a sínek roppanása nyomja el a beletörődés sóhaját �HISTÓRIA 28 HAJNAL JÓZSEF Doni mirákulum Mocs, avagy négy háborús abszurd Röpültek a cédék, a magnókazetták. A virágcserepek aprólékosan elhevertek körbe-körbe a zsoltárkönyvek mellett. Mintha valaki gránátot dobott volna a polc és a lépcső közé. Később próbáltam átgondolni, mi is történt. Éppen beléptünk a szobába, ő pedig éppen befelé araszolt a teraszról. Meglátott bennünket, felnézett és elvétette a lépcsőt. Két gyönyörűen megmunkált, vastag lap képezte a grádicsot, ez próbálta a szoba és a terasz közötti szintet áthidalni. Ő pedig összesen kettőt hagyott ki, és mintha egy zsákot dobtak volna be a szobába, lehuppant. – Azt a basszorkányos Varga Jánost! Én meg elestem! – konstatálta duzzogva. Meg se próbált feltápászkodni. Odarohantunk. Felemeltük. Én még egy ostoba kérdést megkockáztattam: – El tetszett esni? – Nem, éppen gyógyfürdőt veszek – mondta. Aztán tovább zsorvált: – Egyszerűen nem tudom megszokni ezt az átkozott lépcsőt. Ki a fene találta ki? A kérdésedre pedig, hogy mit tetszek éppen csinálni, elmondanám: vannak olyan kultúrkörök Magyarországon, ahol nem ismerik a tetszikezést. Figyeld meg, egy aprócska cigánygyerek nem azt kérdezi, hogy hány éves tetszik lenni, hanem azt mondja: maga hány éves? És következett a kiselőadás. Amin abszolút nem lepődtem meg, az egész város tudott arról, hogy személyében egy könyvtárt látogattam meg. Egy olyan embert, akinek mindenről volt véleménye, mindenhez volt hozzáfűznivalója. Azt is tudták – és kiváltképp az ezredforduló után tisztelték is ezért – megszenvedte a vallásosságát. Ezért is akadtam fenn azon a kis kiszóláson, ami a zuhanást követte. Szombatista volt. Édesanyám ismerte, tőle hallottam először: Döme bácsi szombatista lett. Az egész katolikus famíliában egy furcsa szerzet. A lépcsős attak utáni diskurzusból kiderül: ez alapvetően meghatározott mindent az életében, akkor is, amikor cipész lett, és akkor is, amikor már tanított. Pontosabban magánórákat adott. A környék minden valamirevaló középiskolását ő �HISTÓRIA 29 készítette fel az egyetemi felvételire. És azt el tetszik mondani? Mit? Ezt a szombatista dolgot. – Miért az érdekel? Miért nem a halottak? Miért nem a szétlőtt testek, a megfagyott katonák? Vagy a menekülés Marki alatt az erdőben, a sárban, az iszapban? Nem dühösen, inkább csak rezignáltan mondja: – Nemrégiben volt egy ünnepség az áttörés évfordulóján. Azt mondta a szónok, megindult az orosz tömegek támadása, áttörték a magyar arcvonalat Urivnál. Az orosz tömegek... Mi akkor mik voltunk? Mi mentünk oda, ugye. Pontosabban vittek bennünket. Ahogy menekültünk, mint a szétugrasztott nyulak, és akkor még finoman fogalmaztam. Lefényképezem a mobilommal a dokumentumokat, amelyek a polgári lakás talán legkisebb komódjának legkisebb fiókjából kerülnek elő. Valami papír – mondjuk úgy: egészségügyi cédula, a Turcsány Nyomdában gyártották Budapesten. Állománytest: 13/II.zlj. Név: Tömösközy Dömötör. Rendfokozat: karp. őrm. Azonossági száma: nincs kitöltve. Sebesülésről értesítendő: Recskó Mária. Könnyű / súlyos – betegséggel/sebesüléssel (állapotnak megfelelően aláhúzandó) hátra szállíttatott. Egy másik papíron: Napközben lójáratás. Elrendelték, hogy mindenki fürödjön meg. Öt hónap után fürdés. Alatta megjegyzés ceruzával: Hirtelen megremegett a föld, egy orosz gép szinte a fákat súrolva elrepült felettünk. Időnként egy-egy bombát dob le a magyarok állásaira. Az egyik legény, bizonyos Szőts Imre ijedtében fejest ugrott egy kiásott gödörbe. Majdnem a nyakát törte. Összeszedjük a CD-tartókat, közben magyarázza, ő már nyolcvannégy évesen inkább csak a magnókazettákat hallgatja. Különböző egyházfiak előadásait. Na és azt el tetszik mesélni? Mit? Azt a szombatista dolgot? El... Aztán beszél tovább. Olyan szavak sorjáznak, mint a menetcsoport, menetlépcső – lásd zuhanás – menetoszlop... Később lövészfészek, gyűjtőhely, pusztulás, rendezetlen gyáva csürhe. Repülő csonkok, ordítozás. Fagyás, veszteség. Mondja: meghalt mellettem a Grassl, aztán a legjobb emberem, Tombor Zoli, szétvitte egy gránát. Oda lett Majtányi és Szmorák is. Azután hosszadalmas beszámoló egy Vízkelety nevű ezredesről. Nem értem, miért ez a mondatokból kiépített kerülő. Aztán kiderül. Olyan, mint egy leszállópálya a repülőgépnek. Nem lehet csak úgy földet fogni. Fennfenn, körözni kell. Egy darabig. Menekülünk. Azt mondja hunyorogva: se nem állunk, se nem ülünk, egyszerűen menekülünk. Vicceskedik. �30 HISTÓRIA – Minden csupa vér volt körülöttünk. Mint aki eszét vesztette, nem is tudom, milyen irányba, de tényleg a fejünket elveszítve rohantunk. Velem egy bizonyos Matus Illés. Az anyját Eisner Erzsébetnek hívták. Sose felejtem el. Iszkoltunk vagy két napon át. Főleg erdős területen. Amíg aztán meg nem nyílt alattunk a föld. Ami nem is az volt, csak gallyakkal befedett, lombokkal letakart álcázott talaj. Lezuhantunk egy verembe. Vagy ötméternyi mély. Farkasoknak szánták. Január vége volt, furcsamód mégsem fáztunk annyira, mint amikor az oroszok elől pucoltunk. Jó is volt, mondjuk fél napig. Megettük ketten azt a darab kenyeret, szopogattuk a behullott havat. Aztán jött az éjszaka. Egymást átölelve aludtunk. Igen, egymást átölelve. Másnap kezdett el Illés énekelni. Hagyd abba! – mondtam. De ő csak egyre hangosabban énekelt. Imádkozva. Az Úristen az én világosságom és idvességem... Meg a többit. Azt mondta, csak énekeljek én is hangosan, mert az elszáll, a kiabálás nem. Két nap múlva reszketve óbégattuk: Örvendj egész Föld az Istennek és énekelj szép zengéssel... Csócsáltuk az elérhető gyökereket. Megfogadtuk, hogy nem bántjuk egymást, ha éhen veszünk, akkor se. Én még arra is megesküdtem magamban, szombatista leszek, ha kimenekülök innen. Szombatista, mint Illés. Énekeltünk. Ne szállj perbe énvelem, óh, én édes Istenem... Megtudtam, először én vesztettem el az eszméletemet a gödör mélyére zuhanva. Illés énekelt állhatatosan felettem, ahogyan csak tudott. Aztán arra jött egy fiatal lány, az hívta oda az orosz falusiakat. Nekem kengyelt csináltak, úgy húztak fel. A faluhoz közel egy szérűbe vittek, állatokat tartottak ott, a szalmában ébredtem fel. Teát hoztak, meg ennivalót. Miként mondja a zsoltár? Az Úristen áldassék és felmagasztaltassék, ki küldött segedelmet. – Na még mit akarsz hallani? Ül velem szemben és hortyog. Nagydarab ember, látszik, hogy valamikor hatalmas erővel áldotta meg a Teremtő. Tömösközy Dömötör ajánlotta, ő még többet tud ezekről a dolgokról. Őszintén mondom, nem fűlött a fogam ehhez a trécseléshez. Egy történészismerősöm (kutató) ide adta a háborús években írt naplóját, amit elolvasva igen ellenszenves alak képe rajzolódott ki bennem. Nagyhatalmú százados volt. Kérlelhetetlen. És most itt alszik, mint egy gyerek. Beszéd közben aludt el, talán éppen azt jelezve, itt egy gondolatjel közötti rész következik. Vagyis szünet. Én illedelmesen szemlélődöm. Az óra ingája, mint egy kard szeli a másodperceket. Felrezzen. �HISTÓRIA 31 – Hol is tartottunk? Túl vagyunk azon, hogy úgy indult, mint egy kirándulás, mindaddig, amíg két repülő meg nem támadta a Kárpátokon túl a szerelvényt. De az ezredből csak ketten haltak meg. Csak ketten. – Mint a csótányok, úgy rohantunk a bokrokba. De biztosak voltunk a dolgunkban. Acélos, kemény magyar fiúk. Határozottan tudtuk, meg kell védeni. Mit is? Milyen volt a hangulat a Don partján? Azt mondtuk, inkább mi itt, mint ők minálunk. A doni veszteség természetes, háború van... Azt mondta a parancsnok, ha kell, aktatáskában fogom hazahozni a zászlóaljat. Majdnem úgy is lett. Megtudom, mi az a Sztálin-zseb. A halott katona két kezét a felmetszett hasába dugják. Zsebre dugott kézzel nem illik az Úr elé állni! Hol is tartottunk? Egy év elteltével rendszeresen azt álmodta, hogy Eszter, a menyasszonya ennivalót hoz kerékpáron. Aztán még más meghatározások is értelmet nyernek. Ilyenek, hogy a legfeszesebb magatartást még a fagyott embertől is megkívánja a tábornok. – Egy jó tüzelőállást foglaltunk el. Mondom, ez igen jó volt, de felbukkant egy orosz, és egy időzített gránátot dobott felénk. Ismeri: se köpni, se nyelni...! Kaptam is egy jókora szilánkot, még ma is bennem van. Bevittek a kis erdőbe, felraktak a szekérre. Én nem tudom, mi jött rám, ordítozni kezdtem a fogatossal: menjünk innen! Bömböltem, hogy menjen már! Csak nézett rám, aztán nagy nehezen odébb mentünk. Nem tettünk meg negyven métert, egy akna csapódott a helyünkre, oda, ahol korábban álltunk. Heherészik: a második születésemnek a napja. A lét ugye nagyszerű. Egy milliomos mondja: amikor beálltam a garázsomba, rádöbbentem, hogy sok embernek nincs ilyen garázsa, sőt lakása sincs. Ott van az a sok földönfutó, aztán az a rengeteg ember, aki a háború elől menekül, ugyanannyi meg éppen a háborúba rohan. Úgy megijedtem, hogy vettem még egy garázst magamnak. – Kitörtünk. Igaz, két emberem odaveszett, de kijutottunk az orosz gyűrűből. És elindultunk, igaz, fogalmunk se volt, merre, csak mentünk, mentünk. Egy valamirevaló tudósításban ilyenkor mondják be vagy tüntetik fel a nyilatkozó nevét. Egy hadnagy. Mindegy, honnan való, ebben a helyzetben lehetne bármelyik. – Mindenhol hófúvás. Mindenhol. Csak gyalogolunk, ahogyan erőnkből telik. Meglátjuk egy falucska fényeit. Előre küldök két embert. Viszszajönnek, nincsenek oroszok, be is szállásoltunk. Egyszer jön egy aszszony, nagy nehezen megértettem: ugyan siessek már a legszélső épület melletti házba, mert ott fekszik egy nagyon rossz állapotban lévő katona. �32 HISTÓRIA Nem akartam menni, mit tudom én, valami csapda esetleg. De aztán mégiscsak odamentem. Belépek a házba, csak egy mécsesféle világít. Odaemelem a fekvő ember arcához, hát ott fekszik az öcsém. Akiről sejtettem, hogy erre harcol valahol. Letéptem az aranykeresztet a nyakamból, és intek az ott álldogáló asszonynak, ha szerez tejet, megkapja. Rám néz, mint egy marslakóra. Tejet?! Aztán legyint. Reggelre persze ott a tej. Összeeszkábáltunk valami sítalpas hordozót, aztán hetven kilométeren keresztül vonszolták az embereim az öcsémet. Meg is menekült. Ötvenhatban, amikor a rendőrség előtt tüntettek, ő a szemközti ház tetejére felment, hogy jobban lásson. Egy kiskatona lelőtte. Nézegetem a települések neveit. Ide írom, bár azt hiszem, ezekre soha senki nem emlékszik majd. Esetleg pár történész, kutató, néhány felkent szónok, aki lelkiismeretesen utánanéz, hol is vált semmivé kétszázezer ember. Papírról olvassa majd: Scsucsje, Jekatyerinovka, Kolibelka, Marki, Nyikolajevka... – Tudja, miért vagyok én oda annyira a mákos pitéért? Egyszer, még zászlós koromban, mielőtt elindultunk volna a frontra, egy szekérre parancsoltak párunkat. A cukrászhoz mentünk, négyen ültünk a kocsiderékban, mindegyikőnk kezébe egy tepsit raktak. Azon illatozott a frissen sült mákos pite. Vittük haza az ebéd utáni jutalmat. Majd megbolondultam a bukéjától! A Don mellett, oda is, vissza is csak erre gondoltam. Elsírja magát. A mama hoz egy kis konyakot meg egy kis pitét. Megnyugszik. Otrosinka Gyula. Vegyi gyári munkás volt. Kitárgyaljuk a behívót, a bevonulást, ahogyan az ablakokból virágokat hintettek a katonákra, s a zenekar indulókat játszott. Megbeszéltük az első lövést, ami emberre irányult, értekeztünk a szétlőtt hasakról, felgyújtott házakról, a katyusák hangjáról. Megállapítom, milyen jó lenne az új divatnak hódolni: Állj! Itt mindenki eldöntheti, mi legyen ezzel az emberrel. Meghal, az ufók kimenekítik a háború poklából, netán egy orosz megölelgeti. Lehet választani. Ám a dolgok, sajna, csak egy irányba mennek. – Príma kis állást építettem ki magamnak, egy barlangszerű mélyedés bejáratánál, a magasban. Onnan indultam portyázni. Egyszer ott pihegek, amikor látom, hogy lenn egy orosz emelgeti a tyúkbelemet, keresi a végét. Na, várjál csak, kamerád! Alákúszok és ráemelem a puskát, ráordítok. Két perc és van egy foglyom. Most mi legyen vele? Jelentem a szakaszhoz, mondják, nyugalom, majd jönnek váltani, s akkor elviszik. Ott fekszik megkötözve. Eltelik egy nap, sürgetem, a válasz: nyugalom, majd a váltás. Nincs már ember. Ez így ment három napig. Az orosz az én kenyeremet ette, az én vizemet itta. Éjszaka egymás hátának vetettük magunkat, fázott �HISTÓRIA 33 ő is, én is. Nappalra kiengedtem a lábát. Szergej volt a neve. Kiderült, van három gyereke. Gyévocska, malcsik, malcsik. Aztán telt az idő. Telefon: majd jönnek! Ez így ment tíz napig. Néha lekúsztam a folyóra vízért. Aztán elhatároztam magam, a nagy ágyútűzben visszamentem a hadtesthez az orosszal. Ott leadtam, mint egy nagykabátot a ruhatárban. Nem búcsúztunk, de láttam, megölelne, ha ebből nem lenne bajom. Elsírja magát. A felesége hoz egy kis konyakot meg pitét. Megnyugszik. – Nem aprózom, valahogy hazaevickéltem. Bár ez is megérne egy misét. Már a felszabadulás után voltunk. Felküldtek Pestre vagont pakolni, építettük ezt a gyárat. Rakjuk a szál vasakat, állok a vagon platóján. Egyszer mellénk húz egy szerelvény. A vagon végén olyan kis fülke, ott strázsál egy ember. Meglát, azt mondja: Gula! Gula! Meg még valamit mond. És kitárta ott a karját, ahogyan én is ezt csináltam. És ott sírtunk mind a ketten. Aztán pillanatok alatt eltűnt a kis fülkével... Anya, kérlek, maradt még egy kis konyak? Az én generációm a hatvanas évekből hangosan énekelte a békedalokat, aztán amikor felcseperedett, rájött, ez az egész szuperisztikus hazugság, így hát majmolva a nyugati, virágos ingű, prémes kabátú poppereket azt kiabálta: make love, not war! Szeretkezz, ne háborúzz! Most meg itt is, ott is gyártja szakmányban a fegyvereket – ahogyan elődei tették ezt évtizedekkel ezelőtt –, s adja el valakiknek. Ha két optimista világmegmentő ideológia találkozik, na attól mentsen meg bennünket a Mindenható. Mert ahogyan Dömötör is, a nagytestű, öreg korára aluszékony százados – mint minden öregkorára aluszékony ember – és Gyula is, aki pitével él, szóval mindegyik a kor tanúja. Persze, vádló még csak lenne, de hol a vádlott, csak egy picurka, aki felel a történtekért. Az emberek? Az emberek meg igazodnak. Mindenhez, mert az ember igazodik. A fronthoz, a bombázáshoz, a meneküléshez, a romokhoz. Íme. Azt mondja az egyik hősünk: nem írhattuk meg, hogy merre járunk, én azután rákörmöltem a levlapra. Ki evvel, ki avval hál. Otthon tudták, hogy Kijev körül vagyunk. Na, ugye. Mindezek után, minden bizonnyal elfelejtek rácsodálkozni ezekre a doni mirákulumokra, de búcsúzóul Gyula megkínál egy történettel. Képzeljem, mit mondott a dédunokája, ott a térdén szeretgetés közben. Azt mondta: – Azt álmodtam, hogy beleestél a mocsárba, és tiszta mocs lettél. – Milyen az a mocs? – Hát... hát keserű. �SZÉPIRODALOM 34 FELLINGER KÁROLY Automatikusan A kör vigyáz a vonalaira, hazajutni nehéz, pedig minden út oda vezet, vissza az ismeretlenbe, ahonnét elindultál, valljuk be, kihullanak a hajszálaim, miközben másnap a versben a szavakat gyomlálom, szivatom. Gyerekkorom romjait belepi a gaz, gyerekkorom kékmadarára vadászom, de már nem parittyával. Ébresztő (Filip Tamásnak) Nagyanyám és nagyapám még mindig a házban laknak, pedig vagy negyven éve halottak már. Elbújnak az utódok elől, örök életükben féltek a kísértetektől. A kísértetektől, akik megfeledkeztek róluk. �SZÉPIRODALOM 35 FELLINGER KÁROLY Szélforgó Körvonalakban az egyenes ívéről beszélünk, a pont ízlésvilágáról van szó, a pontról, az mindig a pontatlanság forrása, ha verset írunk, a gyorséttermek lassúsága, kihat a kéz és a láb remegésére, a testnedvekre, körvonalakban körülállják az eltévedt gyereket a mezőgazdasági kiállítás felesleges útkereszteződésénél, a pont testközelből élősködik a téren, mint kutyán a bolha, vagy a kullancs, a föld alól is kikaparom a napot, csak előbb a múltat kell eltávolítanom valami dombbá, majd heggyé, melyen elfér egy jókora temető, s a fák leveleit, ha megrázza a szél, álmukban is felolvassák, a holtak utolsó kívánságait, s titkukra fény derül. �SZÉPIRODALOM 36 SZIRMAI PÉTER A sivatagi róka A Largo-sivatagot szeltem át, északról-délre. Délen, Nuevo Soledadban1 volt dolgom. Pár papír leadása, a helyváltoztatás miatt. 1000 kilométer sivatag, autópályán. Két nap autózás: nappal vezetés, éjszaka pihenés a kocsiban. Így terveztem. A csomagtartóba palackos vizet, kevés élelmet pakoltam. Éjfélig dolgoztam a számítógépemen. A., J. és N. a belső szobákban aludtak. Kabátot vettem fel: itt a sivatag határán éjjel 4-5 Celsius-fokra lehűl a levegő. Kiültem a konténerlakásom elé, elszívtam pár cigarettát, lefeküdtem. Háromkor ébredtem. Nem tudtam nyugodni az utazás izgalmától, gondoltam, inkább felkelek, teszem a dolgomat, készülök. Indulás előtt még megnéztem a családomat: A. és J. mozdulatlanul feküdtek, egyenletesen szuszogtak, N. oldalra fordult, és azonnal ismét mély álomba merült. Fél négykor még sötét volt, égtek a lámpák, amikor elhagytam Aricát. Arica sivatagi város, nincs benne semmi szép, semmi jó. Olyan, mint a tőle délre elterülő sivatag, meg amilyen Nuevo Soledad. Lakhatnánk akár a sivatagban is, csak itt, Aricában, kicsit tovább van esélyünk életben maradni. A. a helyi hivatalban dolgozik. Én alkalmi munkákat vállalok. Két gyerekünk: J. és N. iskolás. Az igazi munkám: könyvet írok a sivatagi rókák életéről. Húsz éve dolgozom rajta, közben folyamatosan kutatom a témát. Bővül az ismeretanyag. Mindig a sivatag közelében éltünk, a megfigyeléseket elvégezhettem, lejegyezhettem. Jövedelmünk a nagyvárosban kevés lenne, itt Aricában elegendő. Szerényen élünk. Az alkalmi munkák során nem használom teljes szellemi kapacitásomat, gyakran a kutatásom tárgya jár a fejemben: a sivatagi róka. Hogyan él meg ilyen sivár körülmények között? Miért ragaszkodik ehhez az élethez, miért nem változtat, miért nem vándorol más helyre? Időnként vannak válaszaim, de ami ma megoldás, holnapra elkopik, szétmállik. Kilenckor már jócskán benn jártam a sivatagban. A nap égetett. Légmozgás nem volt. Letekertem az ablakokat. Errefelé a kocsikba nem sze1 Új Magány. �SZÉPIRODALOM 37 relnek be légkondicionáló berendezést: a nagy meleggel, a porral való küzdelmet nem bírná a motor. Az utat kilométerekre beláttam. A felhevült úttest felett úgy látszott, mintha rezegne a levegő. Az út két oldalán végtelen homokmező, benne pontszerűen fűfélék. Itt-ott sziklák, egy-egy cserje. A sivatag engem a tengerre emlékeztet. Megnyugtat. Csend van. Nincs mozgás. Nincs élőlény. Ritkán: egy-két keselyű. Háromkor valóban láttam két keselyűt az égen. Egy ideig köröztek fölöttem, aztán eltűntek. Hétkor álltam meg egy hosszan elnyúló kanyar után. A nap eltűnt, lehűlt a levegő. A csomagtartóból elővettem a ballonkabátomat. Közben felkerekedett a szél. Egyre erősebben fújt, felkavarta a port, forgatta. Hallottam, a közelemben felsír egy sivatagi róka. Felkaptam a fejemet. A sziklás domb oldalán nyílást vettem észre. A szürkületben nem láttam jól. Közelebb mentem. Egy barlang bejárata volt. Gondoltam, a róka biztosan a barlangban húzza meg magát a vihar alatt, nekem is jobb lesz ott, mint a kocsiban. Megdőlve a széltől, a szám elé húzva sálamat, a kocsi hátuljához botorkáltam. A számba így is jutott homok. Kinyitottam a hátizsákomat, a csomagtartóból bepakoltam pár üveg vizet, szárított húst, kenyeret, zsebembe csúsztattam a lámpát. Vittem két összecsavart pokrócot is. Lezártam a kocsit. Beküzdöttem magamat a bejáraton. Fulladtam. Többször ki kellett öblítenem a számat a homoktól. A kinti szürkület után odabent sötét volt. Felkapcsoltam a lámpámat, a belső teret pásztáztam. Láttam, egy széles, három méternél nem magasabb teremben vagyok. A barlang jobb és baloldali széle felé a belmagasság csökkent, a barlang tengelyében lévő mintegy három méter széles sávban járkálni lehetett. A róka nem volt ott, csak a szaga érződött. Kinéztem egy lapos követ, rátettem a pokrócot, leültem, hátamat a másik pokróccal védve nekitámaszkodtam a falnak. Gondoltam, kicsit morfondírozok a helyzetemen, de elbóbiskoltam, el is aludtam, mert ébredés után nem tudtam, mennyi idő telt el. Lehet, hogy órák. Odakint tombolt a vihar. A sötét, a véget nem érőnek tűnő orkán miatt úgy éreztem, mintha eltévedtem volna az időben. Lehet, hogy már hajnal volt, de lehet, hogy még csak éjszaka. A telefonom lemerült, nem tudtam megnézni mennyi az idő. Feltápászkodtam, tornáztattam az izmaimat. A barlang nyílásához botorkáltam. Még sötétség uralkodott, fújt a szél. Visszamásztam a helyemre. Ettem egy kevés szárított húst, kenyeret. Ittam. Leterítettem az egyik pokrócot a földre, lefeküdtem, betakaróztam. Hallgattam a szél eszelős, �38 SZÉPIRODALOM véget nem érő zúgását. Gondolatban visszaléptem az időben. Ősember voltam, megbújtam a barlangban üldözőim elől. Utazó voltam, aki megpihent e helyen. Felfedező voltam, konkvisztador, aki megtagadta a parancsot: nem végeztem az őslakosokkal, itt rejtőztem el. Eszembe jutott, hogy a kéziratomat elutasították. Az anyag jó, mondták, de a kiadott könyvre nem lenne érdeklődő. Errefelé senkit nem érdekel a sivatagi róka. A táj része, aki akar, láthat belőle példányt, tanulmányozhatja. Arra gondoltam, hogy abba kéne hagynom az egészet. Mármint a publikációt. A kutatást, az írást csak magamnak csinálnám. Otthon, Aricában vár A., J. és N. Ez elég. Körülbelül ennél a pontnál nyomott el az álom. Pár órát mélyen aludtam, de a hólyagom felébresztett. Felültem, hallgatóztam. Odakinn még mindig bömbölt a vihar. A barlang tőlem legtávolibb végébe mentem. A számba tettem az égő lámpát, kigomboltam a nadrágomat. Tőlem pár méterre, a sarokban, húsz centiméter magasan, egy szempárt vettem észre. Kikaptam a számból a lámpát és odavilágítottam. Egy kis sivatagi róka volt. Riadtan nézte a fényt, aztán eltűnt a barlang egyik nyílásában. Az izgalom, az öröm teljesen kiverte a szememből az álmot. Kevés szárított húst tettem arra a sziklára, ahol az előbb ült. Nem kerestem, nem akartam kikergetni a biztonságot jelentő barlangból. Visszafeküdtem a helyemre. A szívem hevesen dobogott az izgalomtól. A sivatagi rókát nehéz közvetlenül megfigyelni: kitűnő a hallása, a szaglása, nem szereti, ha megzavarják a nyugalmát. Neves kutatók gyakran kudarcot vallanak, panaszkodnak: nem sikerült megközelíteni. Én pedig egy pillanatra láthattam, egy egész éjszakát a barlangjában tölthettem: ott húztam meg magam, ahol ő, ott ettem, ahol ő. Vadnak és szabadnak éreztem magamat. Mégis érdemes csinálni, tovább kell csinálni, gondoltam. Még hosszú ideig nem tudtam elaludni. A rókára gondoltam. Aztán eszembe jutott a családom. Megsimogattam őket, gondolatban. Ez megnyugtatott. Mély, álomtalan alvásba zuhantam. Arra ébredtem, hogy egy szikla nyomja a hátamat. Kinyitottam a szememet, a bejárati nyíláson, egy sávban áradt a barlangba a fény. Kába voltam. Úgy éreztem, hogy legalább két éjszakát átaludtam. A szél zúgása abbamaradt. A kőről eltűnt a rókának kitett hús. Elégedett voltam. Megsimogattam a hátamon a fájós pontot. Kimásztam a barlangból. A nap állásából következtettem: délelőtt kilenc óra lehet. Visszasétáltam a kocsimhoz. A homok teljesen belepte az ablakokat, de volt homok a tetőn, a motorházon is. Kinyitottam a csomagtartót, kivettem a seprűmet és letakarítottam a kocsit. �SZÉPIRODALOM 39 Beültem, elfordítottam a kulcsot. Háromszor is kísérleteztem, mire beindult a motor. Forróság volt, szélcsendes idő. Leengedtem az összes ablakot, így hajtottam. Egyszer tankoltam az otthonról hozott kannából. Napnyugta előtt megpillantottam az ismerős dombokat Nuevo Soledad határán: közöttük haladt át az út. Nuevo Soledad igazi porfészek: a szűk utcákat földszintes, vakolatlan, lapos tetejű viskók határolják. Az utcán szemétkupacok, építőanyag maradványok. Fák, bokrok nincsenek. Kerestem egy olcsó szállást a külvárosban. Éjjel nagyon mélyen aludtam. Délelőtt elintéztem az ügyemet a hivatalban. Megtöltöttem a benzines kannát a közeli benzinkútnál. A szállásomra mentem aludni. Nem lett volna értelme csavarogni: Nuevo Soledadban nincs látnivaló. Este tízre kialudtam magam. Éjfélkor indultam. A visszaúton rendben volt minden. Nem történt velem semmi. Élveztem a halott tájat, a csendet, a mozdulatlanságot. Vihar nem volt, kicsit feltámadt a szél, befújta az ablakon a homokot. Csikorgott a fogam között, bejutott a ruhám alá. Mégis boldog voltam. A barlangban éjszakáztam, de a rókát már nem láttam. �SZÉPIRODALOM 40 F. NAGY GÁBOR Esti hang Madár röptének nyoma az égen, feloszló fény az alkonyat, foszló árnyak szava a sötétben bennem kap újra szárnyakat, aztán leszáll valahol a mélyben… a földön szemét, műanyag… mint fuzárium a búzahéjban, úgy alszik el az indulat. Magam a parton... „Magam a parton egymagam vagyok” (Juhász Gyula) Sötét, zavaros tó partján vagyok, fals dalt mormolnak a sűrű habok, egy rekedt madár is énekelne, hangok foszlott hálója az este… mélybe szivárog az árnysokaság, odalenn hullámzó csend foga rág, mint rejtőző mélyvízi szörnyeteg, az idő a hínárokkal lebeg. Partra vont, megláncolt kis csónakok – ma ígért, várva várt jobb holnapok –, elétek leülve csak hallgatok… „Magam a parton egymagam vagyok”. �HISTÓRIA 41 ERDŐS ISTVÁN Aranybalta Balta, aranyból? Valószínűtlen párosítás! Ehhez hasonlóan valószínűtlen az újra meg újra felröppenő hír is, hogy bizonyos, elszánt roma értelmiségiek titokzatos összeesküvéseket szerveznének a cigányság nyomorúságos helyzetének erőszakos megváltoztatására. A páholyban, ahol semmiképp nem roma értelmiségiek irányítják a beszélgetéseket, mindenki úgy tudta, hogy régi barátom, Bangó ügyvéd úr egyszer már „lőtávolba is került” titkos ügynöki nyomozások során, amelyek fenyegetően kiismerhetetlenek. Egyébként ezt a lőtávolban lenni furcsa kifejezést gyakran használta egy kiváló ügetős kocsisként számontartott hajtó barátom, ha sűrű mentegetőzésekre került sor egy-egy verseny kimenetelét illetően. Jó esélyünk van, mondta, a futam előtt, akár megcélozhatjuk a győzelmet is ebben a gyengécske mezőnyben. Ha egy hajtó titkos esélyesként győzni akar, már a starttól kezdve úgy helyezkedik a tülekedő vezető lovak mögött, hogyha jön a hajrá, a finis, még neki is esélye legyen a győzelemre. Ilyenkor: lőtávolban kell lenni! A legtöbb esetben azonban a finisben történik valami váratlan fordulat, megtáltosodik egy esélytelen gebe, és már hiába minden igyekezet, hiába kocsikáztunk lőtávolban. A páholyban, ki tudja miért, mindenki úgy vélekedik, hogy Bangó barátunk ügyeiben is ilyenképp járhatott akármiféle titkos ügynökség. Már a siker közelében kellett belátni, hogy nincs győzelem, nincs alapja a letartóztatásnak. Azt viszont jószerivel senki se tudta, hogy miképpen került ide, a nyóckerből az ügyvéd a társaságunkba. Rólam tudták, hogy egykor rég az író Végh Antal rángatott be a páholyba, a híres „nagyvadászok” közé, Zelk Zoli bácsi mellé, Sándor Csikar szomszédságába, Csurka, Rákosy Gergely, Csukás István társaságába. Az is köztudott volt, hogy én hogyan lettem Bangó ügyvéd úr testi-lelki jó barátja. Akaratlanul is eljátszottam egyszer a jól tájékozott, okos romakutatót, és kiselőadást tartottam a páholy közönségének arról, hogy kis hazánkban milyen nemes, ősrégi név Bangó ügyvéd úr neve. Ez a név a legrégebbről ismert cigány név. Ahhoz képest, hogy az Európába, magyar földre érkezett cigányok közül sok tízezernek még a �42 HISTÓRIA XIX. században sem volt neve, a Bangó nevet már a XVI. század derekától ismerjük. Mert akkor tűnt fel egy erdélyi fejedelem oklevelében egy birtokper kapcsán. Nem semmi! Jó száz évvel később Nógrád vármegyében találkozunk nobile Bangó névvel, ugyancsak egy birtokvitáról szóló oklevélben. Nemes Bangó családjáról, özvegyéről üzent ez a dokumentum. Szóval, a Bangók Nógrádban nemesek voltak. Akár rájuk is lehetne büszkének lenni, de ilyesmire tán még alkalmasabb lehetne egy erdélyi származású Bangó, aki a XIX. század dereka körül volt ügyvéd és híres költő, lapszerkesztő Arad városában. Az 1848–49-es szabadságháború honvéd hőse volt ez a Bangó, és a bukás után kis híján az aradi vértanúk sorsára jutott. 1849 őszén halálra ítélik, sokáig a várbörtönben raboskodik, mígnem kegyelmet kap, akkoriban, mikor már maga az orosz cár is megsokallja Haynau vérengzését. Bangó Pető, az ismert aradi ügyvéd írhatja tovább verseit... Mikor én, immár jóbarátként rákérdeztem a titkos ügynökökkel folytatott furcsa üldöző-versenyére, Bangó ügyvéd úr csak nevetett. Túl jó cigány vagyok, csak azért van minden cirkusz körülöttem, mondta, és arra kért, politizálás helyett hallgassam meg inkább zseniális tippjét a derbigyőzelmet illetően. Mert ő biztos forrásból tudja, hogy a verseny favoritja nincs rendben, a tulajdonos meg az istállója örül, ha egyáltalán össze tudják drótozni augusztusra a lovat. Mikor eljött a derbi nevezetes napja, Bangó barátom különlegesen ünnepélyes volt, és valamiféle titokzatos meghívást emlegetett egy rendezvényre, ahol majd a nyóckerben találkozhatok öt országból érkező cigány képviselőkkel, és a barátkozás, tervezés mellett majd rendesen koccinthatunk, ihatunk a derbinap sikerére is. Különleges ünnep a lóverseny világában a derbi napja. A szakértők körében, lelkes-tudatlan fogadók világában egyformán óriási a várakozás, az izgalom. Ki nyeri a derbit? Sajnos, meg kellett bánnunk, hogy naiv pancserek, hiszékenyek voltunk, mert Bangó ügyvéd úr meglepetés-tippelésének híre semmit nem ért: a derbiben az összedrótozott favorit úgy nyert, ahogy akart. Én vesztettem néhány száz forintot a rossz tippeken, Bangó ügyvéd úr viszont ezreket veszített. Itt volt, itt lett volna az alkalom, hogy most egy-két olyan régi prímáskirályról beszéljek Bangónak, a páholynak, akiknek több-kevesebb köze volt a lóversenyzéshez, akkoriban, mikor még csak az első ügetőfuttatásokat tartották Pesten. Valahol ott, ahol ma a Körönd van, a Hősök tere van. – Rácz Pali és Banda Marci nevét, ugye, jól ismered, kedves Bangó barátom – kérdezem, hiszen vezetőféle cigány értelmiségiként feltétlen tisztelni kell a zseniális elődöket, a kiegyezés korának világhírű prímásait. �HISTÓRIA 43 Bangó ügyvéd úr a képembe nevetett, és azt mondta, sose hallotta egyik nevet se, de valószínűnek tartja, hogy ez a „banda marci” név csak egy általam kreált viccnév, amivel én bizonyára csak ugratni akarnám a társaságot... De azért csak mondjam tovább a sztorimat... Dehogy mondtam! Csak legyintettem a kínos ügyvédi szavakra, és már csak magamnak idéztem, magamnak mondtam, majdani olvasóknak mondtam tovább a történetemet az ügetőfuttatástól a rézből kovácsolt aranybalta-jelvényig, amit Rácz Pali néhány év múltával majd díszes ünnepi öltözetén viselt. Egy gyönyörű szép májusi vasárnapon, úgy 1880 körül a lóversenypártoló főurak igencsak megadták a módját, hogy feledhetetlenné tegyék, vonzóvá varázsolják a futtatást, az újdonságnak számító ügetőversenyt. Igen nagy számmal jelen voltak a fogadó urak mellett úrilányok, szépaszszonyok is a fényes-hangos ünnepségen a nagyszámú közönség díszeiként pompázatos, mutatós ruházatokban. A verseny díszvendége volt a főváros leghíresebb prímása, Rácz Pali, aki ezúttal Banda Marci bandájából magasodott ki szálfatermetével. Az első zeneszünetben Szapáry gróf, a verseny elnöke, tudván, hogy Londonba készül a prímás, előhúzott zsebéből egy angol sportlapot, a Fieldet, és tréfás szomorúsággal ölelte meg Rácz Palit. – Rossz hír – mondta a gróf az újságot lobogtatva –, Kincsem, a magyar csodaló befejezte fényes pályafutását. Éppen egy hosszú távú versenyprogram következett, mikor Banda Marci újabb fogadási ötlettel kereste meg nevelőapját. Mivel ő biztos forrásból tudja, hogy Margitka, Eszterházy grófnő szép küllemű lova, a verseny favoritja nem fog most nyerni, de a titkos esélyű Zöld Marci lesz a győztes, úgyhogy most közös erővel, valami szép summáért muszáj volna itt fogadást kötni. Rácz Pali meglobogtatta a gondjaira bízott Field újságot Marci előtt, kacagott: – Fogadni?? Marci fiam, most már végképp semmi értelme nincsen, amikor már Kincsem sincsen. Marci durcás haraggal rohant fogadni, megint csak lassan apadó saját pénztárcából. A hosszú távú futamban a Margitka nevű ló 40 másodperces fölénnyel előzte le Zöld Marcit. Ahogy lenni szokott, fölényesen győzött a favorit. Negyedszázada is elmúlt már ekkor, hogy az itáliai katonáskodásból hazatérő muzsikus, Rácz Pali (Milánóban, a bécsi császár seregében egy ezredzenekarnak volt karmestere) a budai várban, udvari bálon Sárközi Ferkó zenekarában játszhatott. Az a Sárközi volt ott a bál prímása, akit honvédhadnagyi rangban maga Kossuth nevezett ki a szabadságküzdelemben �44 HISTÓRIA részt vevő cigány muzsikusok parancsnokának. Mindez azért volt lehetséges, mert ekkor Ferenc József békülni jött Pest-Budára, bálozva békülni a magyar arisztokráciával. A bál ragyogó szépségű asszonya Erzsébet királynő volt, akinek igen nagy része volt abban, hogy megindulhatott a békülés folyamata. Rácz Pali először Vácon telepedett le, majd Budára költöztette Milánóból a családját. Néhány év alatt Rácz Pali váci muzsikusbandája ugyanolyan híressé, népszerűvé lett a fővárosban, mint az Aszódról elindult Berkes Lajos-féle cigányzenekar, vagy mint a Vörösmarty által is megénekelt öreg cigány, Patikárus Ferkó bandája. Fél évszázada, a reformkor kezdete körül a világhírű, zseniális prímás, Bihari János még budai polgár se lehetett cigány volta miatt a Kétnyúl utcában, de Rácz Palit már nemcsak elismerte, ünnepelte a főváros, de Petőfi, Kossuth, Deák, Bem apó után sokak szerint ő lehetett a legismertebb magyar a Duna–Tisza mentén. Pál napi ünnepségein ott mulatott a fővárosi művész elit. A prímásnak barátja volt Blaha Lujza, Jókai, Liszt Ferenc, Erkel, Herman Ottó, a humorista Bernát Gazsi… Erzsébet királyné is kedvelte, és gyakran meghívta a kedves gödöllői kastélyba, ha ott épp együtt ünnepeltek a császárral. Mindenki tudta, hogy egy Rácz Pálszerzeményű nóta volt Sisi királyasszony legkedvesebb muzsikája. Szomorú, szerelmes nóta. Lehullott a rezgőnyárfa aranyszínű levele... Szóval, úgy 1880 körül az öregedve is mutatós, szép szál férfi, Rácz Pali muzsikálni jött az egyik első ügetőfuttatásra, míg váci származású nevelt fia, Banda Marci a bandája irányítása mellett leginkább a turf kedvéért, a fogadások izgalmaiért volt jelen. Az egykori árva cigány fiúcskából a kiegyezés után nemcsak híres-neves prímás lett, de a leggazdagabb muzsikusok között is emlegették. Rácz Palinak egyáltalán nem tetszett Banda Marci lóverseny-szenvedélye, és ez alkalommal is rendre visszautasította a biztos tippekre szóló fogadási javaslatait. Soha nem vetette ugyan szemére nevelt fia súlyos kudarcait, aki nemhogy nem nyert vagyonokat a turfon, ahogy rendre megígérte, de néhány év alatt annyit veszített szenvedélyes fogadóként, hogy odalett a szép belvárosi, Hársfa utcai háza, amire szorgos-gondos felesége sok év alatt spórolta össze a pénzt Marci mutatós keresményeiből. Rácz Pali még akkor is emlékezett álmában az ügetőfuttatás kezdetét jelző mozsárdörrenésekre, amikor Londonba tartva egy hajón elszundikált 15 tagú zenekarának muzsikusai között. Az angol királyi trón várományosa, Edward főherceg baráti meghívására utazott az angol fővárosba, hogy aztán a Kristály-palota irányából egyenesen Liverpool felé indul- �HISTÓRIA 45 janak majd el Viktória királynő kíséretében. Edward főherceg igen nagy szerelmese volt a cigánymuzsikának, és gyakori találkozásaik során sokszor elmondta a prímásnak, hogy ő nemcsak a zseniális zenészeket, de a kunyhókban élő, vályogvető cigányokat is kedveli, szereti. Most is felemlegette, amit Bécsben, Pesten sokszor elmondott Rácz Palinak pezsgős mulatságok végeztével. – Tessék tudomásul venni, hogy az én életem összes színei közül a legkedvesebb színárnyalat a cigányok színe. A főherceg azért járt gyakran magyar földön és Bécsben, Pozsonyban, mert igen-igen jó barátok voltak Rudolf főherceggel, a magyarok által is kedvelt Rezsőke királyfival. Rezsőke, Edward és Vilmos császár fia, a porosz trón várományosa nagy mulatások, duhajkodó dorbézolások közben is rendületlenül politizáltak, és szőtték, színezték egyforma, mutatós álmaikat azon időkre nézve, amikor már ők ülnek majd a trónon országaikban. Nagy egyetértésben bizonygatták, hogy az a majdani időszak, talán épp a közeledő és elkövetkező XX. évszázad egy másfajta Európát fog szülni, mint ami most látható. Zsarnokság nélküli világot, becsületes alkuvásokkal megnyert békességet és barátságot a népek között. Rácz Pali előtt nem titkolóztak a trónörökösök, mikor németül vitatkoztak a jövőről, eszükbe se juthatott, hogy a prímás negyedszázadon át Milánóban élt, katonáskodott Radetzky marsall seregében, és nemcsak ért, beszél németül, de igen határozott véleménye van politikai, társadalmi változások szükségességéről, az elnyomott, kisemmizett népcsoportok felemeléséről. Nemcsak a cigányok sérelmeire gondolt, de a seregben, a bakancsosok között megismert dalmátok, horvátok, bosnyákok, rutének panaszaira is. Ha Edward főhercegnek muzsikált, gyakran tűnődött rajta, hogy az ifjú, kicsit bohém, romantikus főhercegek vajon miféle módon kívánják megvalósítani terveiket. Jaj, csak ne felforgatások, véres forradalmak útján akarjanak változtatni, hiszen Milánóban, Párizsban, Pesten, és megint Párizsban egyformán láthatóvá lett, hova, milyen borzalmakhoz vezetnek efféle utak. Az afrikai forrongások legfrissebb hírei még kegyetlenebb vérengzésekről szóltak. Ha Rácz Pali a leghíresebb magyar cigányprímásként élt Budán vagy Budapesten, később többször előfordult, hogy orosz bombagyártó anarchisták eszméibe vagy menekültként magyar földre érkező lengyelek forradalmi lelkesedésébe beleszerelmesedett ifjú cigányok keresték meg, hogy legyen vezére a készülő harcnak. Legyen vezér, mert feltétlenül kell egy ismert, népszerű, tekintélyes cigány, hogy hiteles legyen a mozgalmuk. S ha így lesz, jöhet a cselekvés órája. Mert tűrhetetlen a cigányok helyzete, akár �46 HISTÓRIA erőszakkal is muszáj változtatni rajta. Igencsak jó vezér lehetne a katonaviselt Rácz Paliból. Nem vállalná el ezt a kitüntető szerepet? – Nem bizony, mondta mindig határozottan a prímás, és türelemre, tanulásra intette a forró fejű fiatalokat. – Tanulni! Tanulni kell! Mert csakis a műveltség, a tudás, a szakképzettség fegyverzetében van remény a változtatásra. Saját élettapasztalatából tudta, sose késő tanulni. Gyerekkorában egyetlen napot sem járt iskolába, mert nógrádi kis falujában még a birtokos urak gyerekei se jártak. Ő bakancsos közkatonaként Milánóban húszéves is elmúlt már, hogy egész éves ezüstzsoldját összespórolva odaállt a leggorombább őrmester elé, akit mindenki tisztelt műveltségéért: tessék engem tanítani, itt van érte egy zacskó ezüstpénz! Írni, olvasni, számolni, németül pontosan beszélni tanította meg a Bazedov nevű káplár, és egy esztendő után már ő írta bajtársai leveleit, haza, a messzi szülőföldre, és még egy év múltán kis fehér csillagot kapott zubbonyára. Őrvezető lett, és ő intézhette százada számlakönyvelését, aprócseprő pénzügyeit, mert ő volt a századában az egyetlen bakancsos, aki írni-olvasni tudott. Amikor 1881-ben az angol trónörökös Londonba invitálta, igencsak felerősödtek benne a gyötrelmesen fájó, aggasztó gondolatok a cigányság helyzetéről, a tudás, a jó tapasztalatok megszerzésének szükségességéről. Rögvest Londonba érkezésük után azonnal Liverpoolba utaztak a trónörökössel, ahol Viktória királynő éppen káprázatosan fényes ünnepséget rendezett. Ahogy korábban is számtalanszor, Edward főherceg ezúttal is bizalmába fogadta a prímást, és mint jó barát igencsak megértőnek mutatkozott, ha Rácz Pali a magyar cigányok kétségbeejtő helyzetéről beszélt. – Liverpoolban látni fogod az asantik fekete királyát a Volta gőzösről angol földre lépni, mondta derűsen mosolyogva Edward, – és látni fogod, hogy az én anyám, Viktória királynő micsoda pompával, szeretettel fogadja azt a törzsi vezért, akinek irányításával évek óta dühödten harcolnak a feketék az angol katonák ellen. Ez a politika! A Volta gőzösről angol földre hozzák az aranybaltát, ami az afrikai négerek, az asantik nyelvén a feltételek nélküli, teljes megadás jele. Ezt a mutatós-fényes ajándékot kell különleges ünnepség keretében fogadnia a királynőnek, ezért van a nagy felhajtás, ezért muzsikál ott a liverpooli kikötőben a leghíresebb magyar cigánybanda, amelyiknek muzsikusai, ugye, maguk is fekete fiúk. Viktória királynő fontosnak, megbecsülendőnek tartja azt a reménységet, hogy az Aranyparton, az asanti földön véget érhet az igen nagy emberveszteségekkel, igen nagy költségekkel folyó hábo- �HISTÓRIA 47 rúskodás. A teljes behódolás aranyjelvényének átvételekor a királynő kifejezi terveit, akaratát: kölcsönös egyetértésben legyen végre békesség! A liverpooli ünnepségen muzsikáló prímás túl jó szemű ahhoz, hogy ne látná, lényegében csak látványos cirkusz az egész ünnepség. Mikor ezt csendben szóvá teszi a főhercegnek, az egyáltalán nem sértődik meg. Sőt. Elmondja megalapozott gyanúját, hogy a balta érkezése nem őszinte békevágy kifejezése, csak látványos parádé. S a látványos parádéra Anglia ugyancsak látványos, zenés cirkusszal válaszol. Viktória királynő kegyesen-kedvesen mosolyog, de tudja, néhány hónap múlva vagy egy-két esztendő múlva Nyugat-Afrika partjai felé újra el kell indítania a hadihajóit fegyverekkel, katonákkal megrakodva. Akkor mi értelme van az egész látványosságnak? Egy kicsinyke béke-remény is több a semminél, véli az angol királynő. Az asantik meg egyszerűen taktikáznak, ravaszkodnak. Ki kell használni Viktória királynő jó szívét. A béke-reménység ellenében azt lehet most kérni, hogy a fekete gyerekek számára épüljön két új iskola az Aranyparton. Lehet követelni, hogy létesüljön egy új, nagy ispotály, a gyógyításhoz szükséges teljes felszereléssel. Hogy több száz fekete férfi munkához jusson most, ki lehet követelni két vadonatúj gyapotüzem felépítését, gépekkel való ellátását. S ha már béke van az angolok és az asantik között, akkor lehet kérni, hogy két ifjú fekete királyfit helyezzen el a királynő az oxfordi kollégiumban, hogy majd aztán legyen több hazatérő diplomával bíró fekete, akik majd az angolok tudományát átplántálják Afrika homokjába. Ha az új gyapotüzemekben dolgozó munkások a szép fizetések, jövedelmek nyomán már-már polgári jómódban élhetnek, akkor újra lehet kezdeni a véres-kegyetlen harcot az angol hódítók ellen. London népessége lassan a négymillióhoz közeledik, a királyság gazdag, a brit katonák a legjobbak a világon. A királynő semmi áldozatot nem sajnál, semmilyen ravaszkodást nem szégyell egy kicsinyke békességért is, hogy ezzel néhány száz angol katona életét megvédje. Mert mindezt megteheti, akár jó királynőnek tarthatja őt a világ, akit akár szeretni is lehet. Európában vagy tán az egész világon. Ferenc József ez idő tájt vén nyanyának nevezi, de minden karácsonyra küld neki két tucat olyan borospalackot, amelyikben a legfinomabb tokaji aszú van. Rácz Pali látja a londoni Kristály-palotában a mulatozó királyi népek asztalán ezeket a palackokat, és később egy gödöllői muzsikálása alkalmával megkérdezi a császárt, hogyan kerülhettek ezek oda. Ferenc József kacagva válaszol, mint aki igen büszke a tokaji jó termésre is, az ajándékozásra is. Azt mondja: azért küldöm ezeket a palackokat Londonba minden �48 HISTÓRIA karácsonykor a vén nyanyának, hogy egészséges legyen a jó magyar bortól. Mert megérdemli, hogy egészséges legyen, hiszen senki annyi jót nem cselekszik Európa nyugalmáért, békességéért, mint ő. Rácz Pali Liverpoolban, aztán Londonban is sokat töprengett rajta, hogyan tudná ő Viktória királynő bölcsességét, taktikázását magyar viszonyok közé átültetni cigány népe boldogulása érdekében. Az aranybalta-küldés taktikája, a nélkülözhetetlen politikai ravaszkodás eszméje pesti hétköznapjaiban is foglalkoztatta. Mi a teendő, ha nyilvánvaló, hogy csak igen keveseket érdekel magyar földön, miféle lehet a cigányság jövője. Talán Erzsébet királyné befolyását kellene kihasználni? Bécsi pletykák szerint még abban a pénzügyi tranzakcióban is része volt a királynőnek, amelynek során a bankárok Mohamedjének számító Rotschild bankár 15 millió aranyforintot kölcsönzött Budapest fejlesztéséhez, tudván, hogy a főváros modernizációjáért fáradozó városvezetésnek mindössze 250 millió aranyforint az éves költségvetése. A bankár is szerelmese a cigány muzsikának, többször invitálja Rácz Palit, a Rácz bandát, hogy muzsikáljanak családi ünnepségein, de hát ez a kapcsolat, ez a barátság aligha elég ahhoz, hogy pénzt fektessen be a cigányság helyzetének javításába. Amikor Rácz Pali Herman Ottónak elbeszéli az aranybalta históriáját, együtt örülhetnek annak, hogy a tudós hatalmas cikke megjelenik a cigányságról. A prímás felháborodva mutatja meg néki a Tábory–Parschféle zeneműkiadónál megjelent új magyar csárdás címét: Cigány vagyok, rest a nevem. Mikor tűnnek már el azok a gátak, amelyek akadályozzák a cigányok polgárosodását? Ezt kérdezi írásában, a prímással nagy egyetértésben a tudós Herman Ottó. Ha egyszer ebben az országban van választott országgyűlés, van felelős kormányzat, vannak jó törvények a modernizáció segítésére, a cigányok többsége mégis ugyanúgy él, mint 500 esztendeje. Pedig kell, hogy legyen reménysége félmillió magyar cigány embernek, hogy felemelt fejjel éljen ebben az országban. Herman Ottó mellett Huszár Adolf szobrászművész és Liszt Ferenc volt az, akit a prímás beavatott az aranybalta-küldés-érkezés nyomán rászakadt, gyötrelmes vívódásaiba. Huszár Adolf, a Duna-parti, híres József nádor szobor alkotója, aki ösztönös rokonszenvvel kedvelte a cigányokat, utazni készült Rácz Palival, s az indóházban várakozva egy percre magára maradt. Mert a szobrászműhely udvarán, a szabadban végzett mindennapos nyári munkától feketére sült az arca, cigánynak nézték. Odalépett hozzá egy szép szál jóképű cigány legényke. – Penmange szo masina dzsal ko Lajosmizse? Mondd meg nekem, melyik vonat megy Lajosmizsére? A szobrász kétségbeesetten, de nevetve hívta a prímást segítségül, hogy épp cigányul beszélnek vele. Huszár Adolf, mivel Rimaszombaton nőtt �HISTÓRIA 49 fel, magyarul is alig tudott, nemhogy cigányul, de azért válaszolt. Csak nem azt gondolod énrólam bolondul, te eszement more legényke, hogy én cigány vagyok? Akkor már mellettük állt Rácz Pali, mikor nem kevésbé durva, de vidám szavakkal válaszolt a fiú. – Embernek ember lehetsz, de nem is vagy Te úr ilyen füstös pofával. Most már mindhárman kacagtak. Rácz Pali leginkább azon, hogy hármójuk közül a cigány fiúnak volt legkevésbé füstös a képe. Talán 14-15 éves lehetett. Rendes öltözetű volt, bátran nézett szembe a két óriástermetű úrral. De mikor a prímás megkérdezte, hogy hány osztályt végzett el az iskolatanító előtt, magabiztossága odalett. Mint akit puskából lőttek ki, úgy futott, menekült el mellőlük. Egy közelben nézelődő rendbiztos rögtön megkérdezte: – Ellopott az uraktól valamit az a cigány fiú, aki elszaladt, rohanjak utána letartóztatni? Nem, nem, dehogyis, tiltakoztak, és Rácz Pali korábbi beszélgetéseik egyenes folytatásaként elbeszélte a szobrásznak József főherceg alcsúti cigányiskolájában látottakat. – Úgy bánt ott a tanító a 12-15 éves cigány gyerekekkel, mintha azok már majdnem felnőttek lennének. Mert teljességgel lehetetlen elvárni, hogy egy talpraesett, jó eszű cigány fiú nagy türelemmel egyazon iskolapadba üljön be egy hétéves gyerekkel, aki ráadásul cigány volta miatt rendszeresen kigúnyolja őt. Új törvények ide vagy oda a kötelező iskolázásról, így aztán végképp nem jár a cigány gyerek iskolába. Mi lesz az elvárható tudással, írás-olvasással, jó szakma kitanulásával? Semmi nem lesz! Marad, öröklődik a nyomorúság? Liszt Ferenc igen nagyra becsülte Rácz Palit, barátjának, egyenesen művésztársának tartotta. Évtizedek óta köztudottan nagy barátja volt a cigányságnak. Könyvet is írt a cigányságról, a cigány muzsikáról. Igaz, ez a Párizsban megjelent könyvecske nemigen erősítette meg a muzsikus népszerűségét. Sőt! Kíméletlenül, már-már dühödten támadták, eltúlozva Liszt kisebb-nagyobb tévedéseit. Mikor Rácz Pali Liszt Ferenc környezetébe is elvitte, és a nagy zenész zongorája mellett elpanaszolta Londonból, Edward főherceg világából való aranybalta-dilemmáját, igen-igen sokat vitatkoztak róla. Vajon a cigányok dolgában egyáltalán létezik járható út? Nincs aranybaltájuk se, meg dúsgazdag aranybányájuk se, de ha volna, sem lenne hova küldeni az ajándékot. Mikor 1883 farsangján – talán épp a magyar prímással folytatott eszmecseréi nyomán – Liszt különös beszéddel kavarja fel az állóvizet. Hatalmas elit közönség, királyi vendégek, tán 120-an vacsoráznak a híres Szikszay étteremben Rácz Pali hegedűjátékát, Pintér Pali cimbalmozását hallgatva. Liszt beszédében először a művészi kiteljesedésű cigány muzsikát dicséri, majd a cigányságról be- �50 HISTÓRIA szél, hogy idézhessen egy sok század óta ismert pápai prédikációt a legfontosabb emberi erényekről. VII. Ince pápa nevében Liszt a XV. századból zengeti át mondanivalóját: legfőbb emberi erény a gyümölcsfák ültetése. Lehetséges, hogy éppen ennek az üzenetnek a lényegét kellene modernizációs célként a cigányság számára kijelölni. Liszt szavai nem csak művészi tekintélye miatt hitelesek, de köztudottan otthon van Rómában is, a pápa környezetében is. Nemrégiben épp ő hozta Ferenc Józsefnek Magyarországra azt az arany oltárocskát, amely a pápa koronázási ajándéka volt. Ültessetek gyümölcsfákat, üzeni Liszt a cigányoknak Ince pápa szavai által. Furcsa módon Rácz Pali ugyanezen időkben hallja meg azokat a misztikus pletykákat, amelyek Deák Ferenc halála óta, de különösen az utóbbi egy-két évben terjengenek egyházi körökben. Tudja, hogy az üzenetek találkozása nem lehet véletlen, és tűnődhet rajta, hogy vajon mindez valóban az ég akarata lenne. Nagy elhatározással Újpestre indul, ahol a legjobb cigány kovácsok némelyike valóságosan ötvösművész-teljesítményre is képes, és így a prímás különös, bizalmas kérésével nyugodtan fordulhat ott régi jó barátjához, az egyik legügyesebb kovácsmesterhez. Kovácsoljon néki aranyfényű rézötvözetből egy olyan kicsinyke baltát, amelyik majd jelvényként hordozható lesz, és pontos mása annak az aranybaltának, amelyet Viktória királynő kapott az asantik királyától ajándékba. Az újpesti cigány kovácsmester az első azok közül a cigányok közül, akiknek Rácz Pali Deák különös álmáról beszél. Deák súlyos beteg volt már, de szívesen aludt, szunyókált délutánonként a kertjében. Különös, isteni üzenettől fénylő álmot látott. A teremtés korának egyik főangyala érkezett Deák kertjébe, karjaiban hatalmas gyümölcskosárral. A kosárban mérhetetlenül sokféle gyümölcs ragyogott, amikor elhangzott a főangyal által hozott, jelennek, jövőnek szóló isteni üzenet. Így szólt Isten szava a főangyal tolmácsolásában. – Magyarország a gyümölcsfák paradicsoma. Az itt élő népek boldogításához nélkülözhetetlen élelem a gyümölcs. Magyar földön igen szívesen, bő termést hozva nőnek a gyümölcsfák. Élni kell ezzel az isteni adománnyal! Korról korra neki kell látni a gyümölcsfák ültetésének. Rácz Pali házából az újpesti jelvény megrendelése után az egész Ferencvárost, egész Budapestet elárasztotta egy új cigány prófécia, egy szállóigévé nemesedő üzenet. – Tanulj muzsikálni, pengesd, ríkasd a hegedűt, ha Banda Marci-féle cigány legény vagy, megáldva isteni tehetséggel, de ha gyümölcsfákat ültetsz családod boldogulására, úgy az sem alábbvaló, mint a szép muzsikálás. �HISTÓRIA 51 Csacska legendák szerint Rácz Palinak 36 gyereke volt. Ha ez nem is igaz, kéttucatnyi bizonyosan lehetett. Közülük a Milánóban született ifjabb Rácz Pál ugyanúgy továbbvihette a prímás sokszínű művészi örökségét, mint a kiegyezés évében, 1867-ben született gyereke, az üveghangok híres prímása, aki, ki tudja miért, a XXXVI. Rácz Laci névvel kísérelte meg öregbíteni amúgy is égig érő hírnevét a XX. századba érkező fővárosban. De sem akkoriban, sem azóta nem született olyan cigány örökös, aki Rácz Pali szívósságával, eltökéltségével küzdött, harcolt volna cigány népe felemelkedéséért. S ez a hiány döbbenetes. Igaz, Deák Ferenc után a nem cigány magyarok körében sem született 150 év alatt olyan valaki, akire 10 millió magyar egyformán büszke lehetne... Száz év után, százhúsz esztendő után meglehetősen kínos szembesülni Rácz Pali vágyainak, ambícióinak alakulásával. A prímás korának cigány népessége megkétszereződött napjainkra. A művészi cigány muzsika hagyományainak sikeres folytatói itt élnek közöttünk, de a zene egykori hallatlan népszerűsége, hatása semmivé lett. A cigány népesség nagyobb többsége nem él a XXI. századi polgári normáknak megfelelő körülmények között, és annak se mutatkozik jele, hogy biztató változások lennének a gyermekek, fiatalok iskolázásában. A XXI. századra a régi ügetőpálya helyén modern üzletközpontok sorakoznak, és már másütt, a régi galopp-pályán futják az ügetőversenyeket is. Hiába keresném már a régi páholyt, régi lovi-hangulatokat, a régi ügető-bolond társakat. Végh Tóni ugyanúgy nincs már köztünk, ahogy Sándor Csikar se, Csurka se, Zelk Zoli bácsi se. Azt mondják, hogy az „igenjócigány” rangjára büszke ügyvédet, Bangó barátunkat 2000 körül elütötte egy autó. Közönséges utcai baleset. Azok a hírek, amelyek évtizedenként ismétlődő cigány összeesküvésekről szóltak, ugyanúgy csacska legendának bizonyultak, mint a mese, hogy Rácz Palinak 36 gyermeke lett volna. De azért, ha az „igenjócigány” Bangó ügyvéd úr élne, 2019-ben szívesen üzennék vele a nyóckerbe a gyümölcsfák ültetéséről. �Kelemen József: Út �SZÉPIRODALOM 53 DEBRECENI BOGLÁRKA Egyazon szavak Nem az a hely Egyazon szavak, egyező mozdulatok. Távolodunk, kapaszkodunk mégis. Mindenki mindenkibe, mindenki mindenkitől. Test a testbe, lélek a lélektől. Hiába. Mert a remény útközben elveszett valahol. A változásban az állandó te vagy. Én pedig a visszavonhatatlan konzisztensed vagyok. De nem tudok megküzdeni a lelkiismereteddel, így nincs tovább. Együtt üvöltök majd gyermekeddel, amikor világra jön, és ráébred, a valóság nem az a hely… Kijárat Csak szavakkal búcsúztunk. Se testtel, se lélekkel. Elengedhetetlen voltál, minden értelemben, mint a búcsú, szükségszerű. Azóta várunk. Alázattal behódolva az elmúlásnak. S miközben várakozunk, eltelik az élet. Nélkülünk. És nélküle, aki elengedhetetlen, szükségszerű. S miközben az enyészetté válunk, egymástól még szavakkal sem búcsúzunk. �„A GÉP FOROG” 54 NÉMETH PÉTER MIKOLA A lírikus Madách Imre Charles Baudelaire-i hangvételű verseiről „Megszakadt a mindenség gyűrűje, Melyben Isten, ember együtt éltek,” (Madách Imre) Igen, ha a költőnek van még dolga a harmadik évezredben, túl azon, hogy verset írjon, hogy esetleg poéta sacerként egyengesse a körülöttünk globalizálódó, formálódó és deformálódó világot, akkor az minden bizonynyal „csak” az lehet, hogy segít „rendezni végre közös dolgainkat”, ha vannak még közös dolgaink. Többek között választ adva a leglényegesebb kérdések egyikére, hogy ti. miként lehetne újra Isten és Ember élő kapcsolatát érdemben, hitelesen rendezni. Charles Baudelaire (1821–1867) és Madách Imre (1823–1864) kortársakként, egymástól függetlenül, életre szólóan egy kontinensen, az európain egyként keresték a Parnasszusra emelt, több évezredes költői kérdésre, majd napjainkra földre rántott életérzésünkre a felvilágosító választ, hogy ti. „Mi is az, és kié is az a Szabadság, amiről mindannyian ábrándozunk?”. A válasz látszólag evidens: vagy mindenkié, vagy senkié. De nézzük csak, miként is gondolkoznak erről verseikben a költők. Charles Baudelaire Az ember és a tenger Szabadság embere, tengert imádni hű! Szeresd csak: tükröd ő, hullámló végtelenje Minthogyha parttalan bús lelked képe lenne S ő is, mint szellemed, örvénylőn keserű. Képmásod mély ölén alámerülsz gyönyörrel, Szem és kar rásimul s felejti már saját Háborgását szíved, figyelve ős zaját, Mely egyre féktelen és vad panaszba tör fel. Mindkettőtök setét s rejtelmesen rideg: Ember, örvényeid kinek van mérni ónja? Tenger, halk kincseid napfényre fel ki vonja? A meghitt titkokat irígyen őrzitek. �„A GÉP FOROG” 55 És mégis, míg a vén századok tünni térnek, Kegyetlen és konok küzdéstek egyre áll, Jaj, mert szerelmetek a gyilok és halál, Oh örök birkozók, oh vad dacú fivérek! (Tóth Árpád fordítása) Madách Imre Költő és szabadság Nap a szabadság, nincs nélküle élet És nincs öröm, hová nem néz be, Arany zománcot von a pórgunyhóra, Meg a magas kastélyfedélre. És hold a költő, mely, ha az éj eljő, Még egy sugárt hoz el magával, Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg, Hogy eljő még a véres hajnal. Ez a reformkori óhajjal és hevülettel megírt két 19. századi vers a lehetséges szabadság érzetéről beszél, amiről annyiféléket gondolunk ma is, mert ahogy avantgárd körökben mondjuk: relatív „zsebkendő” volt és maradt a szabadság. Jellemzően a mi 20. századi szabadságunk is. Utassy József például azt írja: a Szabadság az emberiség abszolút nulla foka. Erről valószínű, hogy a költők eldiskurálnak még majd egy jó ideig a „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet” József Attila-i óhajával. A magam részéről úgy érzékelem, hogy a szabadság pillanatnyi, olyan, mint egy sosem volt pillangó röpte az életünkben, aminél nem az a fontos, hogy hányat csap a szárnyával, hanem sokkal inkább az, ahogy Pilinszky János egy madár jelképére vonatkoztatva megállapítja, hogy „A röpte íveljen”. S ami szerintem a crux gemmata, a dicsőséges kereszt vízszintesének és függőlegesének metszéspontjában, Krisztus-ikonjának fókuszában csurom-fehér galambként fészkel, a gömbkereszt origójában gubbaszt, a világ szívében tollászkodik. S egy Egész, illetve Egész-séges, hiteles élet szükségeltetik ahhoz, hogy egyénenként, ki-ki a maga sorsa avagy sorstalansága szerint szabaddá tegye, felröppentse a fészkéről azt a madarat, a béke galambját. Mozgásba hozza a Szentlelket, a kozmikus egészben rejtezkedő pünkösdi ajándékot, ami nem más, mint maga a Szabadság. Jól érzékelik ennek szükségességét minden korok poétái, szinte egymástól függetlenül. A maiak éppúgy, mint a klasszikusok. Ezt teszi bizonyossá a fent idézett két vers is, melyek arról tanúskodnak, hogy két, egy történelmi korszakban �56 „A GÉP FOROG” létező európai lírikus, mindösszesen két esztendő különbség van a születésük és haláluk között, kortársak tehát, akik úgy fogalmazzák meg, öntik verses formába félelmes világérzéseiket, hogy mit sem tudnak egymásról, mégis hasonlóan. Ezért ebben az értelemben csodálkozhatunk rá Madách korai lírájában olyan lant-virágos szövegekre, amelyekből az elmúlás szorításában már-már baudelaire-i hangok csendülnek fel. Hogyan is írta Ady: „Jönni szokott időnként egy piktor, ki újat lát. Megfesti. Megtanítja önöket új színekre. És evvel megtanította önöket látni. Baudelaire hangulatait Baudelaire előtt biztosan, határozottan nem érezték az emberek. De jött ő. Megérezte ő. Verseiben beszámolt róluk, s megtanított minket új hangulatokra”. Ezek a mondatok a drámaköltő verseire is hatványán igazak. Madách a Hit és tudás című opusának most csak két versszakát emelem itt ki: „Mért ültette Isten édenébe / A tudásnak széles ágú fáját? / A fa terjedt, s lassanként elölte / Árnya a kertnek minden virágát. // Elporlad a természet románca / Rothadt bűz váltá fel a szerelmet, / Csak halált lelék a rózsaajkon, / S a virágszál csak halált lehellett.” – a rothadás és romlás végzete, életszerű melankolikus előérzete az elmúlás leírásával. Itt fedhető fel az a baudelaire-i sor, amely némi megszorítással a Romlás virágai kötet és antológia életérzetére vall, arra vonatkoztatható. Ugyanakkor itt van máris Madáchnak egy másik verse, A szív és ész című, amely szinte ugyanarról beszél, az érzelmek és a ráció egymásnak feszülő lényegéről az életünkben. Idézzük fel hát ennek is néhány sorát: „Szerelemnek is romlás valója, / S téged is, nő, bizton eltemet. / Most gondold meg, szűd, eszed / kövesd-e, / Hogy később ne vádolj engemet!” Végső soron be kell látni: „Az ember sorsa, hogy romlás legyen, csak ...”!? S így a „Szerelemnek is romlás valója” az, ami, bármit is teszünk az életünkben, utolér mindahányunkat, szülessünk bár nőnek avagy férfiúnak? Ezek a kérdések ma is költőiek. Jól érzékelhető ugyanis, hogy Madách már jó előre megelőlegezett valamit a 20. századi életérzéseinkből, abból a létromlásból, ami mint ama végzetes végzetnek jóslata az ember felelőtlen, önpusztító erejéről, azóta is itt kísért bennünket. Nyilvánvaló, Madách Imre, aki életművével feltehetően átkísér majd minket, értő és érző olvasóit a magyar irodalomból a harmadik évezred világirodalmába, s nem csak amiatt az objektív tény miatt, merthogy 2014-ig összesen 36 nyelvre fordították le fő művét, a Tragédiát, ahogy arról Radó György–Andor Csaba Az ember tragédiája a világ nyelvein című tanulmánykötetéből értesülhetünk. Persze azért is! Ám sokkal inkább azért, ahogy azt Dr. Kerényi Ferenc (1944–2008) irodalom- és színháztörténész, a Tragédia kritikai kiadásának (2005) szerkesztője nem sokkal halála előtt megállapította egy múlt századi, váci Madách �„A GÉP FOROG” 57 Televíziós beszélgetésünkben1, hogy ti. „Madách Imre művei, a magyar irodalomból szinte egyetlenként, már ott vannak abban a kontinuitásban, nagy sorozatban, amiben az európai művelődéstörténet Dantét, Goethét, Lessinget, Byront, Miltont, Victor Hugót és Ibsent besorolta. A kánonképzők ezt az emberiség történetében lényeges sorozatot a Peer Gynttel zárják. Tehát Madách, mint európai klasszikus, egyértelműen megtalálta a helyét a fősodorban, a nagy emberiségtörténetek folyamában. Madách Imre még véletlenül se Goethe-epigon, ahogy ma is hallani olykor. Hanem igenis, ennek a világirodalmi folyamatnak a teljes jogú tagja.” Persze lehet erre azt mondani, némi malíciával: ez aztán valóban az Ördög Tragédiája, ahogy Erdélyi János állította korabeli kritikájában Az ember tragédiájáról. De mégis, miért pont ő, a spleen, a világfájdalommal csordultig teli, s miért nem Arany János, a pozitív életérzésekkel megáldott széplélek viszi a prímet? Ettől a l’art pour l’art-kérdéstől természetesen még minden marad a régiben. Madách Imre az „északi géniusz” szülötte, ezzel együtt továbbra is ama túlontúl szenzibilis, tragikus sorsú, borúlátó, elmélyülten melankolikus, ám mégis, minden szkepszise ellenére az eljövendőt igenlő európai szellemi áramlatoknak képviselője volt és marad, amit nevezhetünk akár tipikusan honi, palóc, közép-kelet–európai, avagy épp evilági fejlődésre képtelen történelmi körforgásos ringlispil-létnek is. Ám ez a világirodalmi „evolúció” tényén mit sem változtat, és azon az örökös luciferi kérdéskörön sem, amit már eleve Az ember tragédiája első színében azzal a kérdéssel indít el Madách, hogy „Aztán mi végre az egész teremtés?” S valójában ugyanezt a kérdéskört járja be Charles Baudelaire is a Les Fleurs du mal / A romlás virágai (1857) című verskönyve hat ciklusában is: Spleen és ideál, Párizsi képek; A bor; A romlás virágai; Lázadás; Halál címűekben. Ezek a versfüzérek mint világirodalmi tényezők nemcsak egy európai impresszionista-szimbolista, francia poéta életútját jelképezik, hanem egy lelki folyamatnak a határait, az eredeti kötetcím értelmében is A pokol tornácán való tánc életrajzát kontúrozzák, ami az ember létkérdéseire verses formákat keres és talál időközönként, az örökkéva(l)lót megfogalmazva. S ezek azok a sorskérdések, egzisztenciális helyzetek, amelyek tragikus és drámai voltuk okán időközönként el- és kitérésekre, menekvésekre, másvilágokba, másféle dimenzióba való elvágyódásokban teljesülnek ki. Azokban az életérzésekben, ahol a szerelem, a szex, különféle szeszes italok, abszintok, kábítószerek, önfeledt mámorok, a természettel való eggyé válás óhajának látszólagos beteljesülése adhat némi kiegyensúlyozottságot, mentséget, nyugalmat is talán a zaklatott, kora társadalmával 1 A Palócföld 2016/3. számában olvasható. (A szerk.) �58 „A GÉP FOROG” állandó konfliktusban élő, sorsát el nem fogadó, abba bele nem törődő poétának. A korabeli kritika nem véletlenül beszél gyógyíthatatlan borúlátásról, beteges énképről, az öncélúan elhatalmasodó dandys egóról a baudelaire-i költészet olvastán. Gondoljunk csak Ábel és Káin; Az illatszeres üveg; Exotikus illat; Vonzó borzadály; A gyilkos bora; A vámpír; Leszbosz című opusaira, miközben a kor embere nem érezte meg a költő újhangú lírájában rejtezkedő gyönyörű melankóliát, azt a kiolthatatlan vágyat, amelyet sokkal inkább nyílt iróniával, szarkazmussal, szkepszissel nyilvánít ki a költő, mintsem eltakart. Már csak azért is történt ez így, mert valami tartós, biztos választ szeretett volna találni személyisége megvalósítása, a magányosság leküzdése, a valódi szerelmi kapcsolatok létre-mentése kérdéseire. Példának okáért: az Őszi szonett; Délutáni dal; A lélek hajnala; Találkozás egy ismeretlennel; Az utazás; A nap vége című verseiből is ez olvasható ki. Valójában azt kell tehát belátni, hogy ahhoz, hogy a 19. századi létromlás életérzése pillanatnyilag elmúljon a szenzibilis, világutálatot érző művészlélek idegrendszeréből, szívéből, ahhoz stimulálószerekre van szüksége. S arra is, hogy felfokozott állapotban, érző idegdúcaikból a poéták azt sugalmazzák műveikkel a felnövekvő nemzedékeknek, hogy mindegy, hogy miként éltek testvéreink, barátaink, utódaink, csak úgy ne, ahogy mi éltünk, mert az sehová sem vezet, az minden „szépsége” ellenére maga a nihil. A Szabó Lőrinc fordításában legismertebb versek egyike, a Kapcsolatok nemcsak prozódiai szempontból klasszikus (szonett), hanem témáját tekintve is. A témája ugyanis a természet, a természet harmóniája, a természet alkotóelemeinek, illetve az embernek és a természetnek a kapcsolatrendszere. Baudelaire versének indító kijelentése: „Templom a természet…” sok szállal kötődik a korábbi századok kozmikus természetértelmezéséhez: az emberi test maga is templom, a templom a természet része, a természet maga is lehet katedrális, ahol az égre virágzó fák a katedrális oszlopai, Isten földi jelenvalóságának a helye ez a fel- és megszentelt tér. A természetbe, a katedrálisba lépő ember, amíg hitte magáról, hogy kozmikus lény, mert képzeletében együtt lüktetett a csillagokkal, amíg ismerte a rítust, amíg részese volt a kultusznak, addig tudta, hogy hol a helye a világ-egészben. A feltételezett aranykor megszűntével a ma embere már csak vendége a Föld nevezetű planétának. Számára az élő természet egész egyszerűen „csak” jelkép („Jelképek erdején át visz az ember útja...”) olvashatjuk Baudelaire-nél is. Az ember oly mértékben távolodott el az őt körülölelő természettől, hogy a jelképes jelentés már elhomályosítja a valóságot. Az erdőben való létre vonatkoztatott klasszikus metafora, Dante �„A GÉP FOROG” 59 Alighieri Isteni színjátékában még szimbolikus-allegorikus jelentéssel bír. Ám Baudelaire Kapcsolatok című versében már egészen új értelmet nyer. Az elmúlás szorításában születtek egykoron és születnek azóta is a világirodalom remekei, bármelyik kornak európai értékű költészetét tesszük is elemzésünk tárgyává. Madách Imre Lant-virágok című kötetében lépésről lépésre követhető, hogy sorsa szerint miként is érik meg az íróember melankolikus, drámai költészete arra, hogy megírhassa Az ember tragédiáját, hiszen a reformkor bölcselői, köztük Hegel, Kant, Büchner és mások filozófiái már idejekorán hatottak gondolkodására, műveik megtalálhatóak voltak a Madáchok könyvtárában. Emit, így becézték Imrét a családban, alapvető nyitottsága, tághorizontú, betegsége ellenére is életet igenlő érdeklődése formálta személyiséggé. Ő maga írta önnönmagáról: „Engem sokan hidegnek, érzéketlennek tartanak, pedig nagyon is romantikus vagyok, és bajom csak az, hogy kevesen értenek meg.” És példának okáért idézzünk az Áldás, átok című verséből: „Üvölt az ég, lesujtva átkait, / Borúba fúl a néma láthatár, / S a tar mezők lesorvadott körén: / Körülrepűl a sárguló halál!” S máris itt van, párhuzamba állítható vele Baudaleire A mélységből kiáltok című szonettje, idézzük fel ennek részletét is: „Hozzád könyörgök, óh, Hozzád, kit még imádok, / az örvényből: ide, ide zuhantam én. / Zord táj, szűk láthatár nehezedik körém, / s éjjel a borzadály röpköd itt és az átok;” (Szabó Lőrinc fordítása) Madách „a mélységből kiáltva” a Tragédia XIV. színében, az eszkimók világában jut el arra a mélypontra és következtetésre, hogy az ember a történelemben nem volt képes a saját orcájára formálni a természetet, a tudomány révén is sokkal inkább deformálta, semmint formálta a föld természetrajzát. A mindennapi létben az ember ösztönlénnyé silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. A félelem lett úrrá rajta, ami azt is jelenti, hogy a zsigeri ösztönlét, az éhség, a gyomra pokla irányítja az életét. Ebben a helyzetben már nem születhetnek új platóni ideák, eszmék, nem lehetséges az értelmes küzdelem sem. Vége az álomba mártott emberi történelemnek. Ez a legeslegutolsó felvonás: Finíta la commedia! Ugyanakkor Lucifer, a fénythozó az utolsó percekre mintha egyre életképesebbnek bizonyulna, racionális érvei meggyőzőek: „az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja, a természeti törvények vergődő foglya”. Végérvényesen véget ér az álom. Madách értelmezésében a végső bukást a láthatatlan kozmikus erők okozzák, nem az emberi küzdelmek kudarca, hiszen mindenkinek el kell jutnia a reménylésig, hogy élni tudjon: a „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” isteni felszólításának elfogadásáig. De hogy létezik-e másféle út is, van-e megoldás, azt azóta is csak találgathatjuk. Ha van, akkor az a „VisszaSejtesít” szimbolikus logikájával érhető el, talán. Hiszen végső fokon nincsen más választás, �„A GÉP FOROG” 60 minthogy az emberiség visszatérjen oda, ahol egykoron utat tévesztett. Baudelaire Visszaháramlás című verse is erről beszél. Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás, az önvád, szégyen, az unalom, rémület s a lidérces vad éj, amikor szivedet mint papírt gyűri és markolássza a romlás? Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás? Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi? S a görcsös ököl, a keserű könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink őt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi? Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak, melyek, a menhelyek fakó kapuinál, mint kivert had, amely csak a gyér napra vár, mozgó ajakkal és vánszorogva megállnak? Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak? Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok, s a vénség réme, az undok kín: hogy csupa leplezett borzadály a szem hódolata, melyből sokáig és mohón ittuk a lángot? Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok? Boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal, Dávid a vég előtt tavaszod erejét kérte volna, büvös tested friss delejét! Én csak imáidat kérem haló szavammal, boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal! (Szabó Lőrinc fordítása) Elhangzott a XXV. Madách Szimpózium tavaszi ülésszakán Vácott, a Madách Irodalmi Társaság (Szeged) és a Madách-kör (Vác) kétnapos közös rendezvényén 2017. április 7-én. A verseket a rendhagyó irodalomórákon Erdélyi György színművész, francia nyelven Németh Zsófia Nóra előadóművész tolmácsolásában hallhatta a Piarista, a Boronkay György és a Madách Gimnázium, valamint az Apor Vilmos R.K. Főiskola diáksága. �SZÉPIRODALOM 61 RADNAI ISTVÁN Baudelaire-parafrázis miért hogy délután eső előtt vagy felhők múltán szép tested ring leveles vagy rügyező fák alatt miközben az égből valami vágynál forróbb ránk szakad valami édes illat a télből itt maradt heg dúlt ágy karcsú ágakon mint tölgylevél mely itt maradt s makk csírázik anyakoca kéjeleg akár a szultán miközben csíkos vadmalacok szimultán egy-egy csecsre buknak összefonódott két alak vagyunk és orromba pézsmaként ömlik öled parfümje amit lángtűzhely ereget és akkor döbbensz rá lábad alatt elmúlás puffad és ilyen öreg majd holt leszel ne várd a kéményem csonka már nem szelel majdnem tetemre lépsz hidd el nem sziromhullás Spleen az elmúlás amit összefércelt a sejt a születés előtt s dobogó szívvel összenőtt lebontja mind orrfacsaró kéjjel a lét szabad kiszakad a lélek hamuból a főnix vágya éled felettünk csak a puszta ég dörög ha múlik bennünk a lázas éjjel óra köd s kidőlt fák között s a hit hogy szerelmünk örök csak álca a teste amit bérel túlvilági illó szenvedélyt lel ágál ölel szoros vággyal érvel mint néma pap a koporsó fölött �EMLÉKEZÉS 62 SZIGETI JENŐ Elek apó meséi Százötven kötetnyi életművének egyharmada mesekönyv, regényeinek, elbeszéléseinek jelentős része ifjúsági és leányregény, mert nem csupán szórakoztatni akart, hanem nevelni: hitre, emberségre, az olvasás szeretetére. A nép életének, szíve rezdülésének ismerete, a néphagyomány élő és eleven forrása táplálta írásait. Ezért lehetett nemzedékének tanítómestere. Lengyel Dénes szerint a múlt történetekbe nemesült világa „úgy vette körül, mint a levegő. Édesanyja altatódalai, édesapja regéi, a falusiak mesemondása, népdalai akkor hatottak rá, amikor a lelke a legfogékonyabb volt.” Ekkor tanulta meg a kultúra hagyományozásának máig alapvető szabályát, amit egyik írásában így fogalmazott meg: „Valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermekeknél kell kezdeni.” Ma is megszívlelendő alaptörvény ez. Benedek Elek (Forrás: Cultura.hu) �EMLÉKEZÉS 63 Elek apóról – ahogyan még szüleim hívták, akik a „cimborák” nemzedékéhez tartoztak – legszívesebben magam is igaz népmesét szeretnék írni. Könyveiből tanultam olvasni, ő tanított meg a magyar mese- és mondavilág gyöngyszemeire, mindezeket unokáim is lelkes figyelemmel olvassák. Ezért hát kezdjünk hozzá Benedek Elek1 bemutatásához úgy, ahogyan a meséi szólnak. Hol volt, hol nem volt egy székely legényke, aki 1859. szeptember 29én – vagy talán egy nappal később, 30-án – született egy kis udvarhelyszéki falucskában, az erdővidéken, a Hargita tövében. A falucska neve Kisbacon. Ősei kisnemesek voltak, lovaskatonák, vagy ahogyan akkor mondták, császári huszárok. Nagyapja, Benedek István például 24 esztendeig szolgálta a császárt, üldözte Napóleont és 1813-ban Párizsba is bevonult. Mint világjárt székely huszár tért haza szülőfalujába, de a sok kaland között azt is elmesélte, hogy a fény városában, ahogyan Párizst hívták, a száraz, égett, eldobálásra ítélt kenyérhajak mentették meg életét az éhenhalástól. Hogy milyen is volt a falu, milyenek voltak az emberek, azt Elek apó meséi mondják el. Régi, szabad székely szokás szerint a székelyudvarhelyi református kollégium diákja lett, de ide is elkísérte a kisbaconi nóták meg a mesék tündérvilága, amiket még az őt dajkáló Rigó Ánistól hallott téli estéken. 1877-ben érettségizett. Ekkor már készen volt a Sepsi Jób nevű diáktársával együtt gyűjtött népmese-gyűjteménye, mely 1882-ben, Székely tündérország címen jelent meg. De addig még sok kaland és küzdelem várt rá. A székely fiúcska zekével a vállán, abaposztó nadrágban Budapestre került egyetemi hallgatónak, és mivel szülőföldjéről tarsolyában magával hozta a mesélőkedvet, szerencsét próbált az irodalom terén is. Végtelenül jóhiszeműen érkezett a kiegyezés utáni Budapestre, ahol az újgazdagok falánkságával, korrupt fényűzésével találkozott, de nem idomult hozzájuk, ahogyan oly sokan. Mindhalálig kisbaconi székely legény maradt. Első írása Jókai Mór híres lapjában, az Üstökösben jelent meg, de ez csak csöndes kezdet volt. A nagy kaland ezután következett. Gyulai Pál volt ekkor a pesti irodalmi élet nagyhatalmú ura. Hozzá kopogtatott be egy napon Benedek Elek, összeszedve minden bátorságát. A Sándor utcai lakásában fogadta „a félelmes kis ember”, ahogyan a kortársak hívták. A házat ma emléktábla jelöli. – Nos, mit hozott barátom? – kérdezte tőle a nagyhatalmú irodalmi úr. 1 Benedek Elekre emlékezünk születésének 160. és halálának 90. évfordulóján. �64 EMLÉKEZÉS – Székely népdalokat, balladákat, meséket – rebegte elfogódottan a legényke. – Aztán ismeri-e a Vadrózsákat? (Ez volt Kriza János híres-neves népballada-gyűjteménye.) – Gyerekkorom óta. – Hát a Kisfaludy Társaság kiadványait? – Azokat is. – Az Erdélyi János gyűjteményét is? – Azt is. Ezek még sehol sem jelentek meg – mutatott a maga kéziratára. – No, no, majd meglátjuk, hangzott a szkeptikus válasz, s a kéziratot elnyelte az íróasztalfiók. Teltek a hetek és a hónapok, de a siker elkerülte. Novellái, kisebb-nagyobb írásai kiadatlanul hevertek a kiadók fiókjában. Nem történt semmi. Egyszer csak, amikor már teljesen elkeseredett, Az ellenőr című lap címlapján megjelent Benedek Elek nevével az első cikk. A kétségbeesést öröm váltotta fel. Benedek Elek abbahagyta egyetemi tanulmányait, újságíró lett. Először a Rákosi Jenő által szerkesztett Budapesti Hírlap munkatársa lett. Cikkei alá ezt a nevet írta: „Székely Huszár”. Itt sikert sikerre halmozott. Ettől fogva haláláig mindig volt valamilyen lapja és hamarosan olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy könyveinek sikere Jókai Mór regényeivel vetekedett. Írófejedelem lett, országgyűlési képviselő, félelmes tollú újságíró, de mégis, lelke mélyén megmaradt nagy mesemondónak. Az első világháború vérzivatara után erkölcsi kötelességének érezte, hogy visszatérjen szülőfalujába, mint a „föl-földobott kő”. Fogadalomból, egy álló éven át ki sem mozdult a kertjéből. Majd feladva önként vállalt fogságát, lázas tevékenységbe kezdett. Felvette a román állampolgárságot, és mindenkinél hamarabb rájött, hogy Erdélyben csak úgy lehet elviselni az életet, ha román és magyar között igazságos béke van, ami nem a politikusokon, hanem a köznapi embereken múlik. Meg kell tanulni a békés együttélést. Tudta, mit kell tenni. Mozgósítani kell az erdélyi magyar kultúra útját, hogy a belső ellenségeskedés meg ne mérgezze azt. A munkát a legkisebbeknél kezdte, hiszen övék a jövő. Gyermeklapot szerkesztett, méghozzá érdekeset, hogy az új nemzedék ne feledje anyanyelvét, magyarságát, és toleráns legyen és maradjon minden emberi értékkel kapcsolatban. Mozgósította az erdélyi írástudókat és így lett ő az induló erdélyi magyar irodalmi élet első katalizátora. Nemcsak „unokái”, hanem „fiai” is voltak. Fel akarta ébreszteni az erdélyi írástudó értelmiséget, a tehetséges fiatal írókat kábultságukból. Összefogásra, írásra buzdította őket, és munkáikat kivitte a nép közé. Tudta, hogy az elrejtett érték az el- �EMLÉKEZÉS 65 nyomókat segíti. Hamarosan fél Erdély a barátja volt. Nemcsak írásai, hanem emberi-erkölcsi magatartása volt az, ami hatott. Nem valóságtól elrugaszkodott álom-ideológiákat kell gyártani, hanem meg kell tanulni újra a köznapi emberséget, ami alól a történelemnek semmiféle vihara nem ment fel minket. Az ő „fiai” voltak: Tamási Áron, Nyírő József, Szántó György, Berde Mária, Bartalis János, Tompa László, Sipos Domokos, no meg Dsida Jenő. Nélkülük nem létezhetett volna a két világháború között erdélyi irodalom. 1922-ben megindult Benedek Elek máig emlékezetes gyermekújságja, a Cimbora, amely Elek apó szerint „a jó gyermekek képes hetilapja” volt és 1929-ig – Benedek Elek haláláig – rendszeresen megjelent. Bennük nemcsak mesék, hanem ismeretterjesztő írások is helyet kaptak. Kevesen tudják, hogy az a jól ismert mesefordulat, hogy „jó tett helyébe jót várj”, Benedek Elek tollán vált közmondássá. Az a mondat, hogy „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál”, szintén az ő keze által vált szelíd intelemmé. Mivel a lap fennállása során mindig pénzügyi nehézségekkel küzdött, Benedek Elek a családtagjait dolgoztatta ingyenmunkásként. A Cimbora-unokák – vagyis ifjú olvasói – nem tudták meg soha, hogy a mindenki által szeretett és kedvelt gyermekújság nem azért szűnt meg, mert Elek apó meghalt, hanem Elek apó azért halt meg, mert megszűnt a Cimbora. Ahhoz, hogy a lap megjelenhessen és a lap írói a betevő falatjukhoz szükséges honoráriumot megkaphassák, Benedek Elek bankkölcsönöket volt kénytelen felvenni egy szatmári banktól, 30%-os uzsorakamatra. És Elek apó hitt és reménykedett. A bankárok álnokul, szélhámosok módjára hitegették. A Cimbora halt meg először. Benedek Eleknek nem az anyagi csőd fájt, hanem az, hogy újság nélkül maradtak a betűre éhes erdélyi gyerekek. Úgy érezte, hogy végleg kicsavarták a fegyvert a kezéből, megölték honfitársai. A Cimbora és Elek apó haldoklását fia, Benedek Marcell rövidesen megírta. Életében először, a Cimbora megszűnésekor egyszerűen nem volt többé dolga ezen a világon. Nem jelent meg a lap, és ezért elapadtak a Cimbora-unokák levelei. A napi 30-40 levélből csak 2-3 levél maradt. Leste a postást, de sokszor hiába. Pedig Benedek Elek mindenkinek válaszolt, gyengéd szóval és őszinte szívvel és mindig szép kerek betűkkel írva. Augusztus közepén, rekkenő hőségben beállt árpát aratni. Nem lett volna szükség erre, de valami hasznos dologgal akarta magát elfoglalni. Jó kaszás volt, bár már jobbára az íróasztalhoz szokott. Intette is felesége: „Vigyázz, Elek, megárt”. – „Bírom én még, Istennek hála” – válaszolta mosolyogva. Gyermekei így vigasztalták az aggódó hitvest: „Hagyja csak, Mamus, legalább nem emészti magát”. Augusztus 17-én is hajnal- �66 EMLÉKEZÉS ban kelt. Csíkos fehér nadrágban, hófehér ingben kaszálni indult. Tízóraira hazatért. A tornác akkor 150 éves asztala minden jóval megrakodva várta, zöldhagymával, szalonnával, írósvajjal, lépes mézzel, friss borvízzel. Kolompszó hívta össze a szétszéledt nagycsaládot minden étkezésre. Nagyapó is bejött, de nem ült le enni. Szobájába ment levelet írni. Eközben érte a halál. Mi Benedek Elek titka? A válasz egyszerű: a soha nem feledett szülőföld. Az urbánus gondolkodású Schöpflin Aladár, aki sok mindenben másként vélekedett, mint Benedek Elek, így jellemzi írásművészetét: „A székely falusi élet, parasztok, fél-paraszt életét élő kis-urak, a székely erdők és völgyek specialistája volt, meghatott szeretettel, érzelmességre beállítva, a rokonszenvet keltés észrevehető szándékával mondott el apró, egyszerű bonyodalmú és lelki életet kevéssé feltáró történeteket a népről, melyből származott s melytől nem idegenedett el soha.”2 Egy szóval ezt úgy mondhatjuk, hogy ember volt és ember maradt a meséiben, de még a publicisztikáiban is. Ritka jelenség az irodalomban, hogy valakinek az írásai és a magánélete teljesen azonos. Ez a patak-tisztaságú becsületesség a titok nyitja. Az írásaiból sugárzó emberi tisztaság ma is hat, mivel egyre inkább a leírt szó az emberi manipulálás eszköze. Egyre kevesebb a leírtakban a szívünkből kiszakadó szó. Benedek Elek gyermekei, családja meg a köznapi székely emberek számára olyan volt, mint a védőszárny. Oltalmazott és magasra emelt. Azt tartotta, hogy valami gyönyörködtetőt, valami élvezeteset kell írni a gyermekeknek, olyant, amelynek nyilvánvalóan egyszerű és emberséges az igazsága. Irtózott a mesterségesen kitalált történetektől, a felszínes moralizálásoktól, a szájbarágós tanulságokkal cicomázott tanmeséktől. Meggyőződése szerint a való életben van minden szépnek és jónak az ősforrása. A mese a lélek kenyere. Egyetemes emberi jelenség, mivel óceántól óceánig minden nép hagyományában megtalálható. A valóság és a képzelet határmezsgyéjén olyan alapigazságokat fogalmaznak meg, amelyek emberségünk számára fontosak és elengedhetetlenek. Hidat épít a tudatos és tudattalan világ között. Megkísérli az alaktalan gondolatot történet formájában megjeleníteni. Ha megvonjuk gyermekeinktől a mesét, képzeletük, vagy ahogyan ma divatosan mondani szokás: „innovációs képességük” nem fejlődik ki. Az embernek nemcsak a valóság talaján kell tanulni járni, de a képzelet szárnyán is meg kell tanulni repülni. Ezért a Bibliában 2 A magyar irodalom története a XX. században. 1937. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Bp. �EMLÉKEZÉS 67 is vannak mesék. A legnevezetesebb közülük Jótám verses formájú meséje arról, hogy a fák hogyan mentek el királyt választani (Józs 9, 8–15). Jézus is használt tanításában mesei elemeket, elég itt a gazdag ember és a szegény Lázár példázatára gondolnunk (Lk. 16, 19–31). A mese akkor jó, ha erkölcsi értékeket képvisel. Nem az egyes cselekedeteket boncolja, hanem egyetemes erkölcsi értékeket ragad meg és történetek formájában beépíti gondolkodásunkba. A mesék szimbólumvilágában testet öltenek erkölcsi világunk szabályozó eszméi. A mesék hősei először „áldozatok”, küzdelmek árán, próbatételek vállalásával kikerülnek ebből a szerepkörből: A mesehősök bolyongásaik és próbatételeik során bejárják az égi és földi, valamint a földalatti–tengermélyi világot. Különleges utazásaik alatt saját személyiségük rejtelmeivel és adottságaival ismerkednek meg. Benedek Elek meséiből mindezt megtanulhatjuk. Befejezésül hadd idézzem Ranschburg Jenő egy nagyon mai, megszívlelendő gondolatsorát. „Napjainkban sok szó esik arról, hogy a képernyőről áradó erőszak milyen sokat árt a gyerekeknek. Ez kétségtelenül igaz állítás, de nyitva hagyja a kérdést: mi a helyzet a tündérmesékkel? Hiszen, aki olvasta vagy gyerekkorában hallgatta őket, pontosan tudja, hogy például Grimm meséi tele vannak erőszakos cselekményekkel (…) A televízióban fröcskölő művér és a tündérmesékbe rejtett erőszak között a legfontosabb különbség az, hogy az utóbbit a szülő meséli gyermekének, az ágy szélén üldögélve. Ilyenkor a gyermekben a nap folyamán óhatatlanul felgyülemlő félelmek, agresszív indulatok a mesebeli hős kalandjaihoz kapcsolódnak, és a – szülő biztonságot, nyugalmat, szeretetet árasztó közelében – fel is oldódnak a szerencsés befejezés katarzisa során. Biztos vagyok benne, hogy a televízió sem tudna ártani, ha a szülők – beszélgetésre készen – ott ülnének gyermekeik mellett, és fognák a kezüket, miközben együtt nézik akár a Tom és Jerryt, akár a Híradót” (A tündérmesék lélektana). �EMLÉKEZÉS 68 ORAVECZ TIBOR Nincs több kék Tandori Dezső emlékére Hiúság fáinak lombjai között, Kafka igézte horizonton, fáradt dal suhogott, satyiban. Világról beszélt titkon, egy másik világ lakója. Cizellált betűk játszottak szemében, megrogyva a csillagok alatt. Metafizikai aranyba vésve mennydörgő madáridő marad jelként Buda utcáin. Varázslat. Nekem, szépség a csillagokban. Keserédes némaság – hang helyett integet felém. Sikít a csend. Sorok között hamleti viharban az idő játszik egy kopott bakeliten. Széthullt szürreális emléke tompább és teljesebb. Ulisses sorsa sugárzó forrás. Lehull mellé egy sárga falevél – nincs több kék, sem zöld, sem fény. Resetelnélek, Natroid, álmok véres sebeit szántva. Szférák zenéjét hallgatom. Végtelen űrből szól már az intelem: Ne küldj mindenkit a francba! �KÉPZŐMŰVÉSZET 69 FÖLDI PÉTER Kelemen József kiállításának megnyitóján Tisztelt Közönség! Szóval, igenis vannak választottak – feladatra, hogy láthatóvá váljon, értelmezhető legyen általuk; mondjuk az örök emberi sóvárgás: a Földtől az Égig. Weöres Sándor létráról beszél, ami bennünk van. Kelemen Józsi a fákról, monomániásan. Blake romantikus rusztikája, Van Gogh vonagló égbecsavarodása, Mondrián racionalizáló függőleges–vízszintese, Csontváry eget tartó szimbolizmusa… Művészettörténeti minták, a fa motívuma kapcsán, amelyek viszonylatában, és csak ezek viszonylatában értelmezhetők Kelemen József üzenetei. Talán még egy művészettörténeti példa: Csontváry Fohászkodó Üdvözítője, az időlegesen Földhöz kötött emberi lét hív Égi erőt, és üzen vissza földi esendőségünkről. (Mindez persze így, lehet, hogy túl direkt, de közelítésnek talán jó.) Igazi erdőjáró, gombázik és talál!, és ez bosszant, mert én már évek óta nem. Megyek korán reggel kocsival Tarjánba kutyát etetni, Ő meg jön szembe velem biciklivel púpozott kosár gombával… Miről is szólnak akkor ezek a képek? A fákról? Ismeri a fákat – név szerint is – évek óta beszélő viszonyban van velük, akik a szerves lét üzeneteit sugározzák az égnek: égbekiált, sóvárog, sóhajt… A kozmikus tér rezzenései beleköltöznek a csemetébe, növekedésének lüktetése visszahat az égi rendre: Föld–Fa–Ég. Teremtő és Teremtett és a szükségszerű olvasat, amit az alkotó a képeken láthatóvá tesz. Okszerű viszony, mégis a szubjektum árnyalja érzékelhetően értelmezhetővé. Mindez „szakmailag” úgy „működik” a képen, hogy a fa motívuma hívja elő a „hátteret”, a háttér „felelős” a fa formájáért: kiteljesedéséért, deformáltságáért, csorbultságáért… (Egymástól lesznek láthatók!) Viszonylataik értelmezik a felismeréseket és a kép rendjét is. A képeken megjelenő fákról eddig még nem is esett szó: a testnedvek áradása, a földből táplálkozó égretörés, sóvárgó szivárgás – Hív az Ég! – �70 KÉPZŐMŰVÉSZET ágzárványok égtükrének végtelenje, égi terek paradicsoma, vagy csak egy másik dimenzió…? Az Idő folyása, a sodró megmásíthatatlanság. Az Idő megfagyott folyamának végérvényessége, a megkövült fák barbár örökkévalósága, tűzhányók égretörésének megmerevedett reménytelensége. Sorsszerűség, a karakterek viszonylata: a sudár életerő, a kiegyensúlyozott teljesség, a sérült, a kidőlt, a megkövült… Választható, vagy már eleve kiosztott a szerep? Jel- és jellemfejlődés, a növekedés ideje feszíti a kérget, az Élet alakítja hordozóját, az a dolga, hogy kiteljesedjen (aztán persze van úgy, hogy mégse…). Sodrása van az életnek. Eszközhasználatát a kétségbevonhatatlan tudatosság, a kivételes lírai érzékenység, a mániákus műgond, a felelősség pontossága jellemzi. Azonos az üzenettel, az anyaggal, gesztusai elevenek, ugyanakkor irányítottak. Arányérzék, erő és oldottság, vibrálóan szálkás és finoman tónusos. Az egységes szín-teret intenzív belső mozgás, ritmus élteti, értelmezve az üzenet lényegét: tűz, elegancia, vonagló fájdalom, jeges megkövültség, a pillanaton messze túlmutató felismerés. És persze mindenki tudja, nemcsak a fákról van itt szó: lélekutak ezek a képek, ha végigjárjuk, lélekkapuk, nem a túlvilágra, csak a földi létünk valóságának Égmértékben való visszaigazolását élhetjük át. Jelenvalóságunk minősítése, emberségünk égi léptéke. Kell, hogy legyen erőnk a szembesülésre. (Elhangzott Kelemen József kiállításán 2018. május 15-én a salgótarjáni Váczi Gyula Művészeti Iskolában.) �Kelemen József: Táj �SZÉPIRODALOM 72 FILIP TAMÁS Nincs hová leszállni Muszájkabátban ülsz, mint egy múmia. Annyi árnyékot szívtál már magadba, hogy szinte alszik a véred. Pedig milyen tágas űr voltál! Verseid, mint űrhajók keringenek még most is, mert nincs hová leszállniuk. A szívedből meg kicsinyke fekete lyuk lett, ahonnan már semmi ki nem szökhet. Félbevágott léggömb Túl az ablakon egy groteszk gyászmenet követ két kicsiny fehér balettcipőt. Nem bánok semmit, énekli a kántor, és kezéből fölszáll egy félbevágott léggömb. Az ég bőségszaruként dönti rájuk a mannát: tömik magukba, és elcsapják vele a hasuk. �SZÉPIRODALOM 73 FILIP TAMÁS Az utolsó akkord után Nem minden galamb szentlélek, és a szentlélek se mindig galamb képében jön közénk a Földre. Lehet napkelte, vonatfütty, pillangó, rózsaillat, de akár a hangverseny utolsó akkordja után születő csönd is lehet. S mert hallotta Isten, hogy jó: az emberek keze tapsolni kezd. Tépett és zaklatott Ripacs nyár hadonászik a konyhakéssel. El innen, szárnyaink kavarják föl a haló port, vijjogjunk, mint egy mentőautó, ha szirénázva száguld egy balesethez. A nyár új kalózai kampós kézre vágynak, mert az mindennél kalózosabb. De tudják, hogy előtte le kell vágni a régit, és örülnek, hogy elég hosszú a várólista. �SZÉPIRODALOM 74 FILIP TAMÁS Nyelvemlék A bédekker is bizonytalan. A Dajkál-tó lenne az, mi úgy kéklik előttünk, mint az ég szeptemberben néhanap? Hát legyen: felfedeztük magunknak. S ha már így esett, legyen rajta egy lélekvesztő, és abban egy lelkes ember, egy nyugalmazott gályarab, ki kalóz volt korábban, és a Volgán még korábban hajókat is vontatott. Mintha versenyezne, úgy evez, pedig nincs is ellenfele, egyedül van, s ha beszélgetne, magával kell beérnie. Sok nyelvből őriz emlékeket, de nem tudja már, mi mit jelent. Cogito ergo sum, Allegro barbaro, Csernobil, Atomkraft? Nein danke. Szamizdat. Tacepao. Szálem alejkum. Mené tekél ufarszin. À la recherche du temps perdu. Winnie-the-Pooh és Winnetou. Szalajka és Baradla. Nem tudja honnan jött és hova tart. Isa pur? Drága olvasó, számítok önre, ha volna ötlete, kérem jelezze, hogy megírhassam egy másik versben, a kék tavon ki evez. �TÁRSADALOM 75 GYUKITS GYÖRGY Bükkszentkereszt – Borsod Svájca Egy kutatás margójára Egy szociológiai felmérés során ismertem meg a Bükk hegyei közt megbúvó települést. Eddigi kutatásaim terepei a téma sajátosságaiból adódóan többnyire nyomornegyedek, cigánytelepek voltak, melyek nagyban meghatározhatják a település arculatát, mint például a miskolci Lyukó, az ózdi Hétes vagy a taktaközi cigánytelepek, ám akár egy egész régióét is, mint amilyen az északkeleti. Bükkszentkereszt azért volt számomra érdekes, mert nagyon nem illik bele a fenti képbe. A múlt Egy település nem érthető meg múltja nélkül, ezért foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, a meglepően gazdag szakirodalmi anyag alapján most elsősorban a főbb társadalmi és demográfiai változásokra koncentrálva. Bükkszentkeresztet Újhuta néven Szimonidesz János alapította Mária Terézia uralkodása idején az 1770-es évek közepén. Az eredeti lakosok döntő többségében katolikus szlovákok, akik üvegkészítéssel foglalkoztak. Újhuta a Bükk hegységbeli ún. hutás települések sorába illeszkedik, �76 TÁRSADALOM mint amilyen Óhuta vagy Répáshuta. A hutás településeken az üvegkészítéssel foglalkozó népesség, legalábbis kezdetben, kiváltságos helyzetű szakmunkásokból állt, akik „…nem tekinthetők urasági szolgáknak, jogállapotukban különböznek a lakosság többi részétől”1 és adót sem fizetnek. Van olyan családnév, mint például az Orliczki, mely a kezdetektől egészen napjainkig előfordul. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a sok hányattatás, elköltözés ellenére létezik folytonosság is a település lakossága körében. Az üveggyártás megszűntével, az 1800-as évek elején ugyanis sokan elköltöztek. Akik itt maradtak, azoknak a megélhetési forrása továbbra is az erdő maradt, favágókká, mészégetővé lettek, de a fuvarozás is jelentős kereseti forrássá vált. Jellemző a cserekereskedelem a bükki falvak és az Alföld között,2 ugyanis a bükkben az élelmiszert, de még a kenyérnek való gabonát sem lehetett megtermelni, sőt az állatoknak való takarmányt sem, ezért az itt élők számára a kereskedelem alapvető fontosságú, melynek leglényegesebb eleme: meszet élelmiszerért. 1 2 Veres László 1989. A Bükk hegység üveghutái. Miskolc. Viga Gyula 1984. Árucsere. Adatok egy termelési táj körülhatárolásához. In: Szabadfalvi József és Viga Gyula (szerk.): Répáshuta, egy szlovák falu a Bükkben. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Népraji Kiadványai XIII, Miskolc, 171–189. �TÁRSADALOM 77 Légyfogó (forrás: Bükki Üveghuták Kiállítóhelye és Üvegműves Tájház, Bükkszentkereszt) Az elköltözés következtében a népesség elkezdett drasztikusan csökkenni, ami az 1831. évi kolerajárvány után érte el mélypontját, ekkorra a település majdnem teljesen elnéptelenedett: csupán 55 lakosa maradt. A kolera pusztítása igen jelentős, ebben vélhetően az is közrejátszhatott, hogy a település ivóvízellátása megoldatlan volt.3 Majd az ezt követő időszakban részben a betelepülésnek köszönhetően a lakosság száma ismét növekedni kezdett, és 1848-ra majdnem elérte a 400-at, így ekkor már kissé meg is haladta az 1800-as évek elejei maximumot.4 Az 1870-es évekbeli gazdasági fellendülés pozitív hatással volt a bükkszentkeresztiek életére, mert növekedett a fakitermelés, így az ebből származó bevétel is. Ismét számottevően nőtt a népességszám egészen az első világháborúig, amikorra már meghaladta az ezret (KSH). A statisztikai hivatal adatai alapján a magukat szlováknak vallók aránya a századfordulóra drasztikusan csökkent, mert amíg az 1880-as esztendőben a 629 lakos közül 538 szlováknak vallotta magát, addig 1900-ra a 858-ra emelkedő összlétszámból csak 8 a szlovák, ennek hátterében azonban inkább a milleniumot megelőző magyarosító törekvések állhatnak. Meg kell jegyezni azonban, hogy a mészkereskedés miatt az itt élő szlovákoknak mindig is szükségük volt a magyar nyelvre, éppen a kereskedés okán, mely olyan jelentéktelennek tűnő dolgokban is megnyilvánult, mint például a magyar anyanyelvű területen vásárolt állatok magyar neveinek megőrzése.5 A világháború nagy fordulatot hozott a település életében, egyrészt a veszteségek, másrészt Trianon miatt, ugyanis az itt élő, döntően szlovák népesség elszakad, vagyis határ választja el a többi szlovák ajkú településtől, ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a lakosság utánpótlása megszűnik. Trianon következtében Bükkszentkereszt lesz a legmagasabVeres László 2007. Bükkszentkereszt. Száz magyar falu könyvesháza. Szerk.: Viga Gyula; http://sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Bukkszentkereszt/index.htm 4 Veres László 1995. A Bükk hegység üveghutái. Officina Musei 2. Miskolc. 35. p. 5 Viga Gyula 1969. A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához. BAZE–Hont Megyei Évkönyv 21. 233–240. 3 �78 TÁRSADALOM ban fekvő településsé, ráadásul kimutatják, hogy a levegő itt nagyon egészséges, részben ezért, részben a táj festői szépsége miatt a település turistaparadicsommá válik. Népszerűség tekintetében sokat nyom a latba a közeli Lillafüred kiépülése, ami akkoriban az elit üdülőhelyévé lesz, talán nem véletlen, hogy épp itt játszódik a Meseautó című film is. Így tudósít erről 1938-ban a Lillafüredi Fürdőújság: „Régen nem tapasztalt élet indult meg Újhután, mely az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb és legkellemesebb nyaralóhelyének bizonyult. (…) Pensiók, épületek, vendéglők keletkeztek és a község csaknem valamennyi háza berendezkedett a fizető-vendéglátásra.”6 De a korabeli elittel való kapcsolataiból is igyekszik a falu tőkét kovácsolni, ennek ékes bizonyítéka: „A képviselő-testület egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter úr őnagyméltóságát Újhuta község díszpolgárává válassza. Újhuta község ezzel óhajtja kimutatni háláját és szeretetét az ember iránt, ki a vitézeket és hadviselteket egy táborba tömörítette, a nemzeti hadsereget és annak szellemét kiterjesztette”. Talán nem teljesen a véletlen műve, hogy a miskolci bekötőút ez után megépül, „és 1935-ben a Magyar Államvasutak gépkocsiüzeme már két autóbuszjáratot indított naponként Újhutára”.7 Hétvégeken ún. filléres vonatok indultak Miskolcra az ország különböző részeiről, hogy a Tiszai pályaudvarról buszjáratokkal Újhutára eljussanak, volt, amikor 600-an is felkeresték a települést. A Lilla étterem terasza Bükkszentkereszten (Veres 2007 i. m.) Az első világháború után még folytatódik a fakitermelés és a mészégetés, azonban ez már kiegészül az idegenforgalom adta lehetőségekkel, így viszonylag elfogadható megélhetést biztosít az itt élőknek, szemben az 6 7 Veres László 2006. Üvegművességünk a XVI–XIX. században. Miskolc. 45. Veres 2006. i. m. 45. �TÁRSADALOM 79 innét alig negyven kilométerre, a Bükk lábánál elterülő Tarddal, ahol Szabó Zoltán klasszikus szociográfiájából8 tudhatjuk, micsoda körülmények uralkodtak az 1930-as évek közepén. Aztán a történelem ismétli önmagát, legalábbis az egyik interjúalany beszámolója szerint: „De már olyan negyvenbe, már kaptunk egy olyan papot meg tanítót is, akik olyan céllal jöttek ide Bükkszentkeresztre, hogy elmagyarosítani. (...) Összegyűjtötték az embereket itt a tetőn, és mondta itt a pap, hogy Magyarországon élünk, magyar kenyeret eszünk, magyarul beszéljünk. És akkor nagyon sok ember magyarosította a nevét. Volt Kohulák, Laucsák, szlovák nevek voltak, de volt félig lengyel is, történelmi nagyjaink nevét vették fel, például Csokonai, Petőfi. (…) Én maradtam Galuska, eredetileg Haluska volt, de mi lefordítottuk Galuskára. (…) Ha nem lett volna erőszakosan, akkor sokkal többen beszélnek itt szlovákul.” 1940-ben a település neve Újhutáról Bükkszentkeresztre változott. A második világháború és a rendszerváltás közötti időszak egyik legfontosabb eseménye, hogy az 1946-os csehszlovák-magyar lakosságcsereegyezmény keretében az 1941-es összeírás alapján az 1685 lakosú faluból 600-an települtek ki ugyan önkéntesen, de jelentős csehszlovákiai agitáció hatására. Így emlékszik erre az egyik interjúalany: „(Felmenői) szlovákok, anyukám is szlovákul beszél, (…) Itt születtem, itt nőttem fel. Magyar vagyok, magyarnak érzem magam. Az én rokonságomnak a kilencvenöt százaléka kitelepült. (Hova?) Szlovákiába. (Ezen belül?) Összevissza. Vannak Morvába is. Rozsnyóba, akkor Nova Mestába. (Miért költöztek el?) Mert ide szlovákok jöttek agitálni, azokat megfizették. (Mennyien mentek ki?) – Száz. (Mikor?) Negyvenhat vagy negyvenhétbe. Ezek, akik innen mentek Szlovákiába, ez az érdekes, ezeket autóval vitték, és akik magyarok jöttek ötven kilós csomaggal. … Aki itt hagyta az országot, az hazaáruló, aki kiment ötvenhatba, az is.” A szakirodalom és saját interjúk is azt támasztják alá, hogy az elköltözők jelentős része nem igazán lett megelégedve új hazájával, azonban a megkérdezettek szerint büszkeségből csak néhányan költöztek vissza. A mezőgazdasági szempontból kedvezőtlen adottságok miatt a téeszesítés elmaradt. Végül talán a legfontosabb változás, a régi életmód megszűnése9 a hatvanas évek végére, mely döntően a mészégetésen alapult. A Szabó Zoltán 1986. A tardi helyzet. Cifra nyomorúság. Akadémia Kiadó – Kossuth Kiadó, Budapest. 9 Bakó Ferenc 1969. A mészégetők életmódja a Bükk hegységben. Egri Múzeum Évkönyve, 1969. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria06/?pg=282&layout=s 8 �TÁRSADALOM 80 munkaképes lakosok jelentős része Miskolcon, elsősorban a nehéziparban talált magának munkát, vagyis ingázók lettek. A mészkemence kibontása (Veres 2006 i. m.) Bükkszentkeresztről az 1960-as népszámlálás adatai szerint Kristóf10 számításai alapján Miskolcra ingázott az aktív keresők 28,9%-a. A Miskolc környéki települések összehasonlításában ez az érték közepesnek tekinthető. A rendszerváltást követően a régiót és a megyét sújtó szociális problémák itt is jelentkeztek: a munkahely elvesztése, az ingázók magas aránya, de épp ilyen a népesség elvándorlása vagy a fogyása is. A fenti folyamatok természetesen hatással vannak a település korösszetételére is. A 0–14 éves korosztály aránya 1990 és 2011 között szinte megfeleződött, míg a 60 évnél idősebbeké nagymértékben növekszik. A Bükkszentkereszttel foglalkozó szakirodalom áttekintéséből az derül ki számomra, hogy a településen lévő egyenlőtlenségek sohasem voltak nagyok. Még az ezerhétszázas években az itt dolgozó üvegművesek, ezek segédei privilegizált helyzetűek voltak, az ezernyolcszázas években a fakitermelés és a mészégetés, a kereskedés biztosan nem tette gazdag településsé, de nem is tartozott a legszegényebbek közé. A Bükkben a fuvaros az „úr”11 – tartja a mondás, mert annak ellenére, hogy a favágó és a fuvaros között nem nagy a társadalmi távolság, sőt e két csoport a házasság révén átjárható volt, azért ment a fuvarosnak jobban, mert a mész, a fa, a Kristóf Andrea 2017. A miskolci agglomeráció fejlődési pályája (1970–2015). Történeti Földrajzi Közlemények 5. évf. 2. szám. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Nyíregyháza. 64–81. 11 Veres 2007. i. m. 75. 10 �TÁRSADALOM 81 gyümölcs (elsősorban az alma) szállításából jelentős haszonra tett szert, továbbá mobilitása révén nem volt annyira kiszolgáltatva a helyi viszonyoknak sem. A lakosság jelentős részének ingázóvá válása után a falu lakói közötti vagyoni különbségeket a magát szocialistának nevező rendszer valószínűleg nem növelte, inkább csökkentette. A rendszerváltást követően e tekintetben egymásnak némileg ellentmondó adatok állnak rendelkezésre: egyrészt Bükkszentkereszten a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a miskolci szuburbia és agglomeráció települései közül a legmagasabb kategóriába tartozik, másrészt az egy főre eső jövedelem esetében ugyan felső, de már csak a második legmagasabb kategóriába, mely azzal magyarázható, hogy a magas iskolai végzettségű miskolciak közül a kevésbé jómódúak költöznek Bükkszentkeresztre. A jelen A falu jelenét elsősorban saját kutatási tapasztalataimra építve szeretném bemutatni, kiegészítve néhány szakirodalmi anyaggal. Mára lényegében a település elmagyarosodott, melyben meghatározó szerepet játszott az, hogy a szlovák háttérbe szorult. Az iskoláskorú gyerekek a település szlovák nemzetiségi iskolájában tanulnak ugyan szlovákul, de a tanárokkal és az óvoda vezetőjével készült interjú alapján megállapíthatjuk, hogy a szlovákot mint idegen nyelvet tanulják, nem a családból hozzák. A falu történetének egyik paradoxona, hogy a szlovák kultúra fenntartói a nem is olyan régen főleg Miskolcról betelepültek gyermekei, akiknek egyáltalán nincsenek szlovák gyökereik. A másik, hogy a település jelenlegi vezetése nem pusztán a nemzeti identitás megőrzése miatt ragaszkodik a szlovák nemzetiségi iskola titulus megőrzéséhez, hanem demográfiai okokból is. Könnyen lehet, hogy már rég megszüntették volna az alacsony tanulói létszám miatt, ha nem lenne nemzetiségi, és ennél fogva már nem lenne önálló iskolája a falunak. A saját iskola, és tegyük hozzá óvoda, a település fennmaradásának talán az egyik legfontosabb biztosítéka. A miskolci nehézipar rendszerváltást követő csődje után nehéz időszak köszöntött az itt élők többségére. Aki csak tudott, nyugdíjba ment vagy próbálta kihúzni valahogy nyugdíjig. Ez az idős nyugdíjas generáció az, amelyik nosztalgiával gondol vissza a késő Kádár-korra, mint egyfajta aranykorra. Az ezt követő generációból nagyon sokan elköltöztek, és nem csak az alacsony iskolai végzettségűek közül, mint akiket hiába kerestünk a kérdőívezés során, hanem ahogy erre az egyik tanárnő visszaemlékezett, szinte alig maradt valaki rajta kívül Bükkszentkereszten az ál- �82 TÁRSADALOM talános iskolás osztálytársai közül, pedig akkor még jóval népesebbek voltak az osztályok. Ez nagyon fáj az itt maradt szülőknek. Az itt maradó nagyszülőkkel készült interjúkból megtudhatjuk, hogy gyermekeik és unokáik nemcsak a néhány km-re lévő Miskolcra vagy a távolabbi Budapestre, hanem külföldre is mentek szép számmal, főleg Angliába és Németországba. Az itt maradó idősödő szülők súlyos szociális problémát idéznek elő, hiszen valakinek gondoskodni kellene róluk. Értelemszerűen minél távolabb élnek a gyerekek és unokák, annál súlyosabb az így előálló helyzet. Gondoljunk csak bele, nincs vezetékes gáz, mindenki fával fűt. Ez olyan nagy gond, hogy van, aki télire Miskolcra költözik a gyerekéhez, majd a hidegek elmúltával, tavasszal visszajön. Tapasztalható azonban egy ezzel ellentétes áttelepülési hullám is. Főleg Miskolcról, de távolabbról úgyszintén, tipikusan felsőfokú végzettségűek költöznek ide, mert Miskolc – ahol esetleg dolgoznak, sokan például a Chinoinban – közel van. De az is megfigyelhető, hogy itt vállalnak munkát például „Gyuri bácsi gyógynövényes üzleté”-ben, vagy saját maguk kezdenek valamilyen, általában idegenforgalmi vállalkozásba. A falu eklektikus építészeti arculata a társadalmi egyenlőtlenségek fokmérője is egyben. Az amortizálódott házakban a többnyire idős vagy idősödő tősgyökeres bükkszentkereszti lakosok élnek, míg az újonnan építettekben vagy a felújítottakban a fiatal beköltözők, vagy ahogy itt mondják: az idegenyek. Vannak még azok a jobb módúak is, akik őslakosok, de őket jobban elfogadják, mint a beköltözőket, ugyanis az interjúk során a gazdasági különbségekből eredő konfliktusok az őslakosok és a beköltözöttek közötti konfliktusokként tematizálódnak. Az anyagi hátterű konfliktussal kapcsolatos képet árnyalja, hogyha a jómódú, legyen akár beköltöző is, de munkát tud adni az itt élőknek, azt dicsérik, míg, ha legyen �TÁRSADALOM 83 akár helyi lakos is, de falun kívülieket alkalmaz, azt mód felett elítélik. Ez azzal függ össze, hogy a településen nagyon nagy gondot jelent a foglalkoztatás. Ezt jól példázza, hogy még a postás is könyvelői középfokú végzettséggel rendelkezik. A problémát a polgármesteri hivatal elsősorban a közfoglalkoztatással próbálja enyhíteni. A közfoglalkoztatottak azonban többnyire a nyugdíj előtt álló, alacsony iskolai végzettségű, már „senkinek nem kellő” lakosokból kerülnek ki, ugyanis nekik már elköltözni sem érdemes. Az interjúkból kiderül, hogy van egyfajta életmód- és életfelfogásbeli ellentét is a helyi és a beköltöző diplomások között. Ennek jó példája a Debrecenből ideköltöző tanárnő, aki nem tud kijönni a helyi tanárokkal, ugyanis mást jelent számára a kultúra, és ennélfogva másképpen képzeli az ismeretek átadását a diákoknak. A konfliktus úgy oldódott meg, hogy otthagyta az iskolát, és belépett férje idegenforgalmi vállalkozásába. Amiben viszont Bükkszentkereszt különbözik a tipikus borsodi településektől, az az, hogy roma népesség híján – a faluban csak egyetlen cigány család lakik – a faluban nincs etnikai konfliktus, az iskolában és az óvodában nincsenek halmozottan hátrányos helyzetű tanulók és ezért felzárkóztató programok sem. Ettől is nagyon más Bükkszentkereszt a régió többi településéhez képest. A falu vezetőivel készített interjúkból kiderül, hogy igyekeznek elejét venni az elgettósodásnak, de az elslumosodó régió még így is hatással van a helyi idegenforgalomra. A jövő A fent említett két réteg jövővel kapcsolatos attitűdjei élesen különböznek egymástól. Az öregségükre egyedül maradók nem látják túl rózsásan a jövendőt, és egyfajta nosztalgiával emlékeznek a rendszerváltás előtti időkre, míg a jómódú bevándorló rétegbe tartozó egyik interjúalany így nyilatkozik: „Nekünk ez lenne a jövőnk, hogy a városokból költözzenek ki emberek.” Végül hogyan látja a terepen dolgozó kutató a település jövőjét? A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az eddigi tendenciák folytatódnak: Bükkszentkereszt egy jómódú, elzárt település marad az elslumosodó észak-magyarországi régió közepén. (A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.) �SZÉPIRODALOM 84 SZENTJÁNOSI CSABA Csendes tanítás az életed Kávét főzöl, ahogy kinyitod az ablakot, átszalad hálóingeden a tél, kabátom gólyaszárnyaival átölellek, hogy ne fázzál, mert olyan kicsike hóvirágszíved van, gyökereibe gyűlik a föld melege, zúzmara-szádhoz nyelvem lángját teszem, hogy ne dideregj, a konyhában nézed a teafőző űrbázisát, míg én az ajtófélfa halántékához teszem arcomat, hogy érezzem a ház lüktetését, kávét főzöl, hogy fekete lyukában eltűnjenek a percek, a gondolatok, de ahogy a halak is kifröcskölik az óceánt a partra – meglököd szívemet, és kiesik belőle ez a vers, míg állsz a konyhában, kinő a fazék füsthaja, a kályha lángkörme… csendes tanítás az életed, holnap reggel majd az utak biztonsági övével bekötjük egymást, mielőtt újabb földi utazásunkra indulunk el… �SZEMLE 85 KABDEBÓ LÓRÁNT Megtalálni saját helyünket a körforgásban Turczi István pályaképe legújabb kötetétől visszatekintve Kevés költő képes azt a hullámmozgást kialakítani pályáján, amit Turczi az emberi létben való tájékozódás módjaként feltalált a maga pályája alakítása során. Miután kialakult benne az elképzelés, hogy rendezni kéne a szavak viszonyát a dolgokkal. A kiválasztottság legendáiba egyszerre tudott belépni és továbblépni belőle megtalálva a szavakban megépülő morál és metafizikum megképzésének poétikai lehetőségét. Kötődni az évezredes, az évszázados és a legmaibb környezethez, származáshoz, történelemhez, és ugyanekkor ennek megkoronázásaként az ember létköltészetét megteremteni. A sorsköltészet végiggondolását akként vállalni, hogy ebből ki tudja nevelni a létköltészetet. Valahai Turczi-monográfiámban leírtam ennek egyszeri folyamatát, amely Jeruzsálem és Tata, a Zöld Rabbi és Deodatus történetében felnevelte a mára már világismertségű Egy év címen ismert ciklusát. De amint az Üresség (Elégia a másnapért, hajnaltól hajnalig, négy tételben), majd annak párhuzamában a Szeresd a vándort kötetei megjelentek, szememben megfigyelhetővé válik pályaképében a korábbi poétika rendszerré nemesítése. Illetőleg egy alkotói mechanizmus gyakorlattá emelése. Ami egyszeri csodának tűnhetett korábban, az mostanra egy szerencsésen alakított pályakép mechanizmusaként rögzül. Példázatossá állandósul. A világjáró költő visszaköti magát a vállalható hagyományokhoz, hogy azokat végigkísérve a döntések útjain önmaga megújuló megépítését vállalja: De mégis merre? Merre induljak, és hová vezet, ha vezet utam? A költészetében a magyar hagyományt jelképező Deodatus Tatát várossá és hazává formáló szerepét Kazinczy kettős tatai pillanata váltja fel. Kazinczy életében kétszer gyönyörködhet a tatai kertben, amely átvillanó mulandóságában is a szabadság pillanatát jelenti számára: egyszerre a börtönpokolba vezető bejárat és a nemzetét szabadon vállalhatás kezdete (Vadszőlő a balusztrádon [Kazinczy naplójából, 1803. május 21.]). Jedlik Ányos felidézése a családi félig jobbágyi, félig nemesi sorsból kiemelkedő ke- �SZEMLE 86 resztény alapozottságú jövőépítés ígérete (Ermitázs). Az Attila példázata pedig a pusztítás kifinomult és egyszerűsített csapdáját mutatja fel, nyugat és kelet sajátos veszélyeire figyelmeztetve (Kezdet és vég). És ezekkel párhuzamosan megépül (hány találkozásunkkor idézgette ízlelgetve sorait) pályaképe második nagy koronációja, a létezés értelmének kilicitálása, az Ürességet megtöltő varázslásnak modern oximoronja. Miért idéztem pályáját monográfiában? Mert ezzel párhuzamosan tájékozódhattam a kortársi líra korszerű megépíthetéséről. Arról a poétikai lehetőségről, amelyik egyszerre vállalja a sorsköltészetet, és ezt ugyanakkor átformálja létköltészetté. Ebben a Turczi által gyakorlattá szervezett pálya-alakításban vélem megtalálni a kortárs versben felmutatható elégiát, az emberi létezés oximoronját. *** Az új ezredbe lépés küszöbén (2001-ben, a Deodatus történetek fülszövegében megszólalva) szükségét érezte Turczi István, hogy ürügyet keressen a szavak birodalmában „annak kimondására és elhallgattatására, hogy tartozni kell valahová, és jó tudni, hol van ez. A megérkezés távolról sem térérzés, hanem viszonyítási pont: a szív földrajza. Olyan könyvet szerettem volna írni, amelynek lapjaira az emberek odaképzelhetik saját életük valaha volt és majdani történéseit.” Mindennek pedig kulcsszavaként a „szabadság derűje” mellé a „szeretetet” írja le. Visszatalált elszakadása során – megújítva persze – a hagyományhoz, műfaját tekintve az elégiához. Ahonnan elindult első kezdőkori hibátlan versének címét fogalmazva (Elégia két málnakrém mögül). Amint erre rájött, nem is egy, de két könyvet rakott össze, egy válogatást (A Zöld Rabbi) és egy hazai honpolgári szóvarázsolást (Deodatus). A két kötet mellé pedig egy harmadikat is odaszámíthat – és joggal –, a Csokonai Vitéz Műhely címűt, amely a magyar irodalmi hagyománynak saját életébe szövődöttségét dokumentáló korábbi verseit foglalta össze. Mindhárom kötet bibliofil remeklés is „Szerencsém volt – teszi hozzá –: jó pillanatban a legjobb emberekkel találkoztam, akik nem illusztrátorai, hanem továbbgondolói, társszerzői voltak az én szövegeimnek.” Szerencséje lehetett? Valóban. De – szerintem – többről van ezúttal szó: így, együtt összegeződik a múltból kilépő hagyományvállalás és a honratalálás korszerűen végiggondolt változata a globalizáció nem utópikus, de megvalósíthatóan elképzelt ellenképeként a három könyv együttesében. Ne higgyük, ez a szavakból módolt boldog világ elfeledkezett a veszélyekről, megaláztatásokról, a vae victis! országos és személyes jajszavairól. �SZEMLE 87 „Győzelmeikről és bukásaikról”. Deodatus íme imigyen gondolkozik hangosan: Mono logos. A nem is létezett a létezőről, a szavak a dolgokról: Nem tudok semmit, s ha tudok is, nem érzek semmit, s ha érzek is, nem emlékszem semmire, csak az előttem álló útra, a vér árnyékából kilépő holnapokra, gyertyák sistergő jajszavára, a könyvek fölé hajló fiú-királyra, a befagyott tavon átkelő hajnalokra, mocsarak bűzére, források melegére, egy kolostor keserves köveire, szép szobor vállán fekete madárra, egy meg nem született gyermek hívására, a tér nélküli súly ígéretére, és a nevemre, amit ettől a tájtól kaptam. Nem emlékszem semmire, Csak arra, hogy nem tudok És nem érzek semmit. A szoborba zárt múlt, amely előre adja a dolgokat, és újabb és újabb nevekben, személyekben, élőkben és dolgokat megszemélyesítőkben folytatódik. Megtestesül. Imigyen rejti a játékba például a költő saját nevének alakulását, létezését is, az olaszból magyarrá átlelkesülő ifjú gondolataiban. A szavak új szervezett módja, amely minden elátkozott „külön” sorsot, glóbust kihagy, de érzékeli, egybeemeli az összes „külön-külön” összehangolódó emberi tevékenységet – a jellegtelenítő globalizáció ellenében az ember globális teremtőerejét. És ha idáig eljutott a költő a szavak világában, megfogadhatja mindezt új poétikaként, kimondhatja az új évezred küszöbén: „nyugodtan rábízhatja magát képzelete minőségére”. *** Ebben, a Zöld Rabbik, a Deodatusok történetei és a Csokonai Vitézséget mellégondoló poétasorsot egymás mellé szervező évezrednyitó belépőben – mint szerencsés ötvösművű gyűrűben felszikrázó briliánsnak – találta meg a maga legjobb helyét a több kötetben és válogatásban is megjelenő korábbi remeklésének, az általam is eddigi életműve legjobban hangolt darabjaként emlegetett versciklusnak, az először az Amerikai akció című kötet- �SZEMLE 88 ben még Tizenkét vers címen szereplő, utóbb Egy év címmel megjelenő verssorozatnak. Ezzel a ciklussal emelkedett Turczi István arra a szintre, akinek költészetét már monografikus formában is nyilván kellett tartanom. Miként vezette fel ezt az építményt a költő? A lét folytatásának, fiának a jövő, a túlélés és költői újraszületés esélyét fogalmazó szavát mondta előtte. A gyermeki kérdés poétikai hangsúllyal fogalmazott, a megszólalás hangnemére vonatkoztatott (Miféle épület az a katarzis): Fiam kérdezte, hogy miféle épület az a katarzis, és hol van, melyik hegyen. Képet is kért, hogy mutassam meg, mégis könnyebb elképzelni azt, ami látszik, ami ott van és nem máshol, esetleg nincs is helye, erre gondolni sem jó. Kell egy hely, se közel, se távol, ami árnyéktalan, nem billeg és világít, ami van és őrzi magát. Ahonnan jó a kilátás – befelé. Visszautal a vers a Máté evangéliuma című korai versére. Ahol a Helyét (költészetben a szövegformálási módot) kereső elér a rátalálás-remény megfogalmazására. Nyomomban az éjszaka. A hold mint durva kavics ütődik homlokomhoz. A szél spiráljai hajamba csimpaszkodva borzolják a kövek bőrét. Szürke folyosókon a felhők is utánam erednek. Idegeim kihűlt higanyba mártva, testem ízekre tépi és felszívja a várakozás. Megvillan az ég: arcom kivilágított sziklafal. Mozdulataimat pásztázza a csend. A szavak túlfelén nedves rettegés formázza az öröklét törékeny vonzatait. A természet végső arca dermedt golgotákon vándorolva száműzi a spongyamagányt. A sötétben valaki a vállamra teszi a kezét, ÉS A NEVEMEN SZÓLÍT lélegzetem mint a gyufaszál sercenése. Ilyen lehetett egykor a keresztrefeszítés: Mítoszteremtő, hajléktalan boldogságtöredék �SZEMLE 89 Ez a gyermeki ártatlan kérdésre válaszoló, bibliai és költői hagyományból táplálkozó új szöveget szerkesztő strófa vezet azután a Szabó Lőrinc-i utat követve a szív belsejébe, mintha Az Árny kezével találkozna. Önmaga belsejében. Turczi szavával: Kápolna nyílik a szívben. Ha egyszer kápolna nyílik a szívben, lesz hajléka, hol szomjat, éhet olt, és naponta benyit valaki, aki felemel. Nem kell szög, ecet, nem kér a salétrom-könnyekből, és köszöni, nem fog térdepelni, inkább megpihen, hiszen sűrű a bánat, mint a tömjén: láthatatlan madarak mintázzák freskóit a csend tömör falán. Új szavakat keres, átmelegszik bennük, már nincs egyedül. Ha egyszer kápolna nyílik a szívben, az is megmarad, ami elhagyott. A költészet magasan formált pillanatai a Gleichnis jegyében egymásra tekintenek, idézik egymást, mint a szent könyvekbe foglalt Igét. Minden zajos „demokratúrá”-ból, az évezredek minden babiloni fogságából és a Golgota áldozatából való kilépés egyúttal belépés a szívmélyi elégia derűjébe. A „tragic joy” katarzisába. Ahhoz a „jólhangolt” poétikához, amely az Isten szívébe képes belehallgatni. Vállalva – a kiválasztottság közösségi veszélyein „glóriával átallépve” – a múltból eredő hagyományokat, és a fölöttük megépíthető katarzist. Turczi István benne él költőként a Biblia ószövetségi világában, de jól ismeri az evangéliumok hozadékát is. Persze leírni a másik költőről valamit – korrekt irodalomtörténet. De utánamenni, elfogadni a másik vívódásait, és belegondolni, ő maga hogyan látja saját helyzetét ugyanebben a mezőben? Ez már sajátos alkotói feladat. Turczi a napi számvetésben, és az élet összegeződésében egy újfajta szövegalkotási módra ismer: ami az alkotásban szöveggé szervült, mindaz átélhetővé válhat az egyes ember számára is. Az életében magában. Az antropológiailag felfogott ember ünnepelheti kiszabadulását: az alkotói személyiség látomása segítségével átélheti az élet, az emberi létezés kínjai felülírásaként gyönyöreit is. Minden kép, minden mondat, minden versszak az egyensúlyozás remeke. Semmilyen ábránd nem otthonos ebben a bizakodásban. A dolgok továbbra is egymásba marnak, csak a szavak lebegnek felettük megbocsátóan és bocsánatkérően. Isten és ember találkozása ez, amely a „talán” szónak a záradékversből (az Epagomenaból) való kiiktatásával az Istenközelség derűjét csempészi – visszafelé is olvasható erővel – a versbe, melyet a Gleichnis fénye emel az elégia bűvkörébe. �SZEMLE 90 *** E magaspontot követően azután visszatekint Turczi az emberi sors kötöttségeihez, amik majd eljuttathatják költészete következő magaspontjára. Megújult a tekintet, amellyel felkészül az újabb széttekintéshez. A Deodatustörténetben a külső, a látvány, a haza, a történelem a meghatározó. A költő csak szereti azt a múltból előtoluló világot. Itt a költő szólal meg, egy adódó téma kapcsán. Az újabb múltba tekintés egyben a nemzet és család megépítésének lesz varázsoló eszköze. Minden mozzanatában ragaszkodik ugyan most is a külső körülményekhez, de az egész történés egy belső alakulás születése. A múlt egyben a jövendő megalkotója. Tükörvers: az életútjának felén visszatekintés az egyszer már megfigyeltekre. A kettős látás egyeztetése. Mint amikor új szemüveget keresnek az optikusok. A két látvány összecsúsztatása. És nem különbségkeresés (mint a Deodatus-verstechnikában), hanem összecsúsztatás. Egy élet egész-ségének keresése. Az egész átérzésének és az egészség tudatának verse egyszerre ez. Feszes, jó. A közelítés módozatának kísérletezése. Készülés az Üresség megtöltésére. Egy narratíva létrejöttének a verse. A vers kidolgozottságának próbálgatása. Nem ösztönös ráhagyással, de tudatos kísérletezéssel. Amelynek megvan a maga tudatos akarása. A csúcson levő ember öntudatos számvetése. Ebből következik, hogy majd minden sorról, enjambementes mondatról külön lehetne beszélni. Mindegyikből kiszabadul, elszabadul és összegezésbe fut. Nekem a leginkább megrázó, poétikai értékkel teljes sor-kombináció: Ha jól fülelsz malmok zsolozsmáját hallhatod és kiszáradt mocsarak felett szúnyogzajból a szimfóniát Közel az idő és közel a múlása is a szimpátia átrajzolja az enyészet kontúrjait Ez már a klasszikus magyar költészet része. Kerek egész: mégis mindent átrajzol. De ebben az átrajzolásban még ott van az ember minden lehetősége. A mulandóságban a még maradás elégiája. Jedlik Ányos bencés szerzetes anyai ágon Turczi ősei közé számít. Az az évjárat, amelyben hivatását felvette, a reformkor szárnynyitogató pillanata. Deák Ferenc Győrben jurátus, Jedlik István a prímás jobbágyának és nemes feleségének gyermeke, szobatársa Czuczor István. Az egyik a Gergely nevet kapja a szerzetben, a másik az Ányost, az egyik a nyelv művelője lesz, a másik annak a századnak egyik legnagyobb természettu- �SZEMLE 91 dósa. Mind, akik akkor indulnak, a magyarság öntudatra ébresztői. Turczi verset sző ebből az igyekezetből, mert közben önmaga az Üresség ellenében készíti megtölteni a létezés tartályát. Boldog vidék, boldog emberek, szép természet tölti meg a családi emlékezet versét. És a ciklus belefut a lényegi kérdésbe, amely a Turczi-költészet poétikájának lényegét mérlegeli, a nekifutást enjambement-nal meggondoltatva: És nem kérdezed meg, mivégre ez a nagy akarás. Honnan veszem a merészséget? Lesz-e erőm bevégezni földi dolgomat? S elérek-e még sötétedés előtt hazáig?! Sikerül-e az Üresség betöltése; a semmi átváltoztatása mindenné? Ha Turczi István taoista költő lenne, azzal kezdeném: íme egy magyar költő, aki megtalálta a hangot a Tao magyar változatának megjelenítéséhez. Nem fordításához, hanem a minden–semmi létopponenciájának a sajátos magyar miliőben való jelenné varázsolásához. A létezés elégiájának szöveggé formálásához. Hiszen valaha egy általam fordíthatatlannak vélt szöveg magyar megfelelőjének rögtönzésével egyből rátalált a legjobb megoldásra. „Hector is dead and there’s a light in Troy·/ We that look on but laugh in tragic joy” (The Gyres, 1936–1937), ahogy Yeats megírta, és Turczi István megformálta ennek a szinte fordíthatatlan második sornak remek magyar változatát: „láttukra arcunkon mégis tragikus derű”. Majd mostanra ki is egészítette valahai fordítását: Hektor halott, Trója lángok közt alámerül; láttukra arcunkon mégis tragikus derü. Ehhez a „tragikus derűhöz” át kell élni a létezés tragikusságát, de meg kell érezni, hogy másik dimenzióban ugyanakkor ennek létezik valamilyen elégikus feloldása is. A létezés paradoxonának művészeti oximoronját rejti lényegében. Esendőséget, a most-pontokra szakadó világ végességét – ugyanakkor az abszolút időben való eleve elrendezettség megértését. Belépést szabad akarattal az oximoronba. A költő, aki a hitre apellált, hány változatban volt kénytelen elsiratni az embert a történelemben, hogy azután megépítse vágyakozásában annak értelmes megoldottságát. Az állandó változást a változatlan egészben. Aki ismeri Turczi Istvánt, az tudja, hogy az eddig csak a külső türelmetlenség fenyegette emberiség-életmód mennyire belefészkelte magát ennek az embernek sajátos belsejébe. A korábban fenséges szólamokkal nemzete és kultúrája létét a Deodatusban, gyönyörre váró, az elgyönyörkö- �92 SZEMLE dés pillanatait sajátos élvezetre szánt életét pedig az Erotikon hosszúversében ünnepelő ember önmagával szemben válik türelmetlenné. A perc mulandóságát magában az adódó percben érzékeli leginkább. Képtelen megnyugodni. Ha meglát valamit, elkezd valamire csak gondolni is, máris rohanna tovább. És nem is feltételes módban, hanem már a szöveg kimondása közben megtörik és ellenkezőjére vált a tervezett grammatikai egység. Ha költő próbálja ezt a mondatot egésszé zárolni, máris a minden egész eltörött ijedelmével tekint vissza a kezdő szavakra és kapkod előre, hogy miként tudná a kimondhatót is befejezni valamilyen egységként, és ebből máris, akárha éppen az ellenkezőjére váltva bújhatna bele a következő pillanatba. Nem egy nap, de egyetlen mondat lehetősége sem áll a mai rohanó ember rendelkezésére. Mert fél, hogy kiesik valamiből, belebotlik valami újabb bonyodalomba, váratlan csapás szakad rá, még ha a gyönyör forrásaként is jelentkezve. Én még írtam szövegeimet ceruzával, vágott tollal, golyóstollal, majd gépbe húzott valóságos papírral. Sétáltam Miskolc főutcáján szédült gyorsasággal elégedetlenül első megtartott órám után. Minden mozzanatát ezerszer újra végiggondolva. A mai fiatalok, úgy látszik, a maguk módján szintén megélték a ritmusváltás kényszerét. És ha ma a boldogság sok apró mozzanatát egyetlen elfoszló pillanatba kell összezsúfolniuk, mégiscsak ott él bennük a megfutott idő felcserélhetőségének félelme. Éppen ezért egybe kell mindezt sűríteni. Dichter – mondja a német. Sűrítő. A poétika csodája adja a költő számára az emlékezetet, amit egymásra építve, talán a szereplőket is cserélgetve olvasztanak össze futásuk közepette. Zene, ritmus tartja az összetorlódó emlékezetet életben. Egyensúlyozza az elszáguldott időt, szembesíti a félelmet sugárzó jövőt, és segít kikövetelni az „ürességet”, amiben a születés és a halál fúgáját összejátszhatja, belemerülhet, kizárhatja belőle a rohanást, és felmutathatja az ember földi létezését meghatározó mindenkori célját: a hasznos, gyönyörteli és ha lehet, boldog pillanatot. A Faust csodáját. A IX. szimfónia zárókórusának szakrális ünnepélyességét. Van szépség – hirdeti, és idegesen követeli. Felmutatja, hogy mennyi vesztett, félbeszakított, megtört pillanatban élünk, kapkodunk, félünk és szeretnénk nyugodtan önmagunkban maradni. Sőt: társas boldogságra vágyva, a másikat is becsülve, kielégítve boldoggá tenni, hogy ezáltal a magunk számára is biztosítsuk. Mit is? A végigmondható mondatok boldog kielégülését. Én tudom, ezt az ezerszáz sort hány éve formálja, alakítja, szövi, lopja vissza a rohanó időből a költő. Hányszor alakította, hogy a rohanás lát- �SZEMLE 93 szatának ellene mondva a születés misztériumára ráépíthesse a világ megértésének álmát. A megtört élet látványa ellenében az értelmes létezés sejtelmét. Az „üresség” ellenében az értelemmel teli mindent. A Tao bölcsességét, ami a semmi ellenében a mindent is beletölti a létezésbe. Milyen ez a költészet? Nem tudom. Első olvasásra idegesítő. Aztán klasszikusan elnyugtató. A művészet sok-sok reményt teremtő erejével teljes. Olyan, mint korunk. De benne él az annak ellene mondó reménység. A törésvonalak rettenetében Turczi ismeri a művészet varázserejét is. Magas művészetet teremtett. Szeretném nemcsak megszenvedni sodrását, hanem a gyönyör megállóit is csodálni közben. És még egy! Valaha Horatius láthatta környezetét ilyen üresjáratúnak, sokszor céltalannak. Majd Ovidius áldozattá válóan mindezt maszkos történetekbe varázsolta. Most ezt a hangulatot, ezt az egyszerre értelmet kereső és értelmét veszítő világot utánozza a versébe varázsolt „üresjáratokkal”. Ezt az ars poeticát tanulta meg, és ezt gyakorolja mesteri fokon az Üresség című versszimfóniájában Turczi István. Éppen befejeztem a Turczi-pálya felém sugárzó tanulságait számba vevő írásomat, kinyitom a Parnasszus nyári, Turczi kieszelte műfordítás-számát, és olvasni kezdem az ókori költészetben a mai líra példázatát feltaláló Csehy Zoltán Ovidius-esszéjét. És már a címével rímel mindarra, amit Turczi mai pályáján végigkövettem: Átváltozásban élni. És ahogy kezdi a valahai költő bemutatását, Turcziról is írhatná: „az emberélet szépségét és tragikumát egyaránt abban észleli, hogy nincs nyugvópont, hogy folyamatosan átváltozunk, az átváltozást éljük meg. A létezés alapvetően dinamikus. Rendíthetetlen körkörösség, pusztulás és keletkezés kettős harca uralja a világot, nincs eszkatologikus cél, legfeljebb az újabb átváltozás ideiglenessége nyújthat némi »bizonyosságot«”. Mintha a Jedlik-versből kiolvasott tanulságot mutatná fel örökös létszemléleti poétikai értékként: „Megtalálni saját helyüket a körforgásban”. A helyhez kötődő „vándort” alakítja ez a poétika, ehhez köti Turczi István figyelmünket, ezért kérheti – joggal – olvasói értelmezését, megfigyelései befogadását: Szeresd a vándort! Pályáját – kötete címébe is emelve – önmaga is ekként értelmezi. (Turczi István: Szeresd a vándort. Történetek versben, Scolar Versek, 2018. Bp., 130 o.) �SZEMLE 94 NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF „Ráncok az örökkévalóságban” Ádám Tamás: Így mélyül c. kötetéről „Mélyből szakadó válaszok / fel sem tett kérdésekre” – a visszaemlékezésnek az elkerülhetetlenség ad súlyt, szinte elhordozhatatlanná téve azt. A gyász így válik munkává, a múlt felleltározása mint negatív temetés: a régen voltba merevedett emlékek újra működnek, tárgyak, szavak, elképzelések jönnek elő és ezek lajstromozása szinte automatikus. Ádám Tamás Így mélyül c. kötete, a benne szereplő requiem-versek megpróbálják jelenvalóvá tenni azt, ami elmúlt, azáltal, hogy a szavak mint mágikus eszközök, megidézik azokat. Ez a próba természetesen eleve kudarcra van ítélve, az elsiratás mint gyászmunka a feldolgozást hozhatja csak eredményként, miközben a keserűség alapja a hiány, a távolság, az elszakítottság. Az Anyám könyve alcímű kötet megrázó versei megajándékozzák az olvasót: nem a mások szenvedésének kívülről való szemlélésének kétes értékű hozadékával, hanem egy, a szavakat uraló, a megnevezhetetlent kísértő költőembert próbáló teljesítményének dokumentációjával. Amikor József Attila azt mondja, hogy „de énnekem / pénzt hoz fájdalmas énekem”, az nem dicsekvés, és azt is tudjuk, hogy nem azért, mert nem olyan sokat. Viszont az ő „Nagyon fáj”-a és minden „nagyon fáj” azóta is az olvasónak hoz feltétlen valamit. Ádám Tamás nagyon fájkötete méltó ehhez az elődhöz is. A versbeszélő két listát is ír öntudatlanul. Egyikben ezek hívják elő a másikat, a folytonos függéshelyzet elemei sorakoznak, a másikba, az előhívottba pedig a továbblépéshez szükséges eszközök kerülnek, bár utóbbiak egyszersmind el is lehetetlenítik a továbblépést. A sok esetben hidegnek tűnő, a tárgyilagosságig pontos leírásokkal segíteni gondolja azt, ami megfogalmazhatatlan: „Kezedről még le sem kopott a barna / folt, kötényedben még ott lapul / az érett dió íze.” (Elhagyott diófa). Máshol: „Ágyadon kínok / és didergő gombok maradtak.” �SZEMLE 95 (Gombok maradtak) Az észlelés, a szembesülés fájdalmát mintha részletezné, megtöbbszörözné az értelmezés, holott ez már a feldolgozás enyhítő metódusa, a halállal, az árvasággal való munka a felnőttség elkerülhetetlen kivívása. Egyszerre el kell hagyni mindent, ami eddig – ha néha csak részletekben is, de – meghatározta a beszélőt. „Fényképalbumot lapogatván / mázsás súlyokat emelek, majd / becsukom a sötétbe szeretteim.” (Fényképalbumot lapozgatván) Elsőre könnyűnek tűnik a lapozás, hisz „celofán csörög, szikkadt lepkeszárnyak / lebbennek visszafelé az időben”, de ez a visszafelé lebbenés, ez már súlyos, a „szikkadtság” teszi. Úgy, ahogy a Végtelen szárítókötélen c. versben az udvaron hagyott (és a feltehetően nedvesen keményre fagyott) lepedők hol fenyegetően közelednek, hol pedig, modern apoteózis, a végtelenbe indulnak. A rajtuk lévő, még a földön szerzett „ráncok” így kerülnek be az örökkévalóságba, ami komoly ellentmondás lenne, ha nem tudna róla a költő, hogy az imádság feloldja az ellentétet, segít összebékíteni a földit az égivel, „Hogy biztonságban legyek, / mondj értem egy rózsafüzért, anyám!” A Tiloló c. vers nyitóképe még ennél is plasztikusabb: „Kenderig visszafejtem a sárguló / vászontörölközőket, az első / munkafázisig lebontom / mozdulataid”. A köteten végighúzódik a visszabontás motívuma, mintha az alapokig eljutás, még inkább maga a megteendő út egyrészt elodázhatná a visszavonhatatlan kimondását (nem odázza el), másrészt valami atavisztikus erővel értelmet adna az elmúlásnak. Ennek az atomizáló gondolatnak valóban lehet vigasztalása, a testek anyagi működése, az élő és élettelen egybeszerkesztettsége, ha nem is bátorít, de a megváltoztathatatlannal nyugtat. Ám Ádám Tamás versbeszélője, ha tud is arról a helyzetről, amikor „Isten épp szabadnapos” (Mellékszereplő), egy kötetvégi zsoltáros hangvételű versben (Szűkül) panaszként és dicsőítésként egyaránt olvashatóan magasabb fórumhoz apellál. „Te tudod a válaszokat, segíts / hát megérteni: miért válik / egydimenzióssá a tér s miért / mállik minden szét?” A vers elején még egy dimenziót megad: a szintén szűkülő időt teszi meg keretnek, de ezzel együtt is pontos a meghatározás: amit az élet többdimenziósnak, a lehetőségeivel, kínálatával, a tervekkel, elképzelésekkel, a múlt jelenlétével és a jövő terveivel soknak érezhetünk, az szeretteink halálával egyszer csak teljesen összezsugorodik, ránk zárul. Innen Ádámnak a „species aeternitatis” kínál kiutat, ezzel együtt ez a kiút nem feledteti, hogy az emberlétre minden ragyogó lehetőségével együtt is előbb-utóbb rázáródik a lét. Az Így mélyül verseinek időkezelése is a versekben elbeszélt traumára, annak átérzésére hangol. Zavarbaejtő, mintha végig tél lenne, még a meg- �96 SZEMLE idézett nyári emlékeket is belepné valami dér, hiába hogy Tavasz és Ősz is szerepel a versek között. Az elmúlás évszaka az őszvég és a tél, a mozdulatlanná dermedés, a megpihenés ideje. A versszereplők (varjak, dió, szántóföld) a versidők (este, késő délután, éjjel) mind-mind ennek hangulatát hordozzák. De nemcsak a konkrétan megírt idők és szereplők, hanem a verseken vagy épp mikrociklusokon átívelő idők is beszédesek: Ádám Tamás egy-két szóval képes a jelenből visszalépni, majd újra a jelenbe érkezni, mintha minden idősík egyszerre volna jelen, így idézve a mostba a régen nem lévőt, vagy így próbálva enyhülést találni ott, ami már elmúlt. Ennek a technikának a hátterében nemcsak a költői eszközöket remekül használó technikai tudás van, hanem az a mentális tudás, ami egy másik nagy költő-elődöt, Pilinszkyt idéz. „Könnyeik szivárgó erekben / szemérmesen bujdosnak bennem, / és feneketlen tavat ásnak / a mindentudó hallgatásnak.” (Sírvers) Ez a folyamatos „bujdosás”, ez a jelen-lét nemcsak mindentudó hallgatás, de elbeszélés is, sűrű, gyásszal teli, de gyógyító kimondás. Ráncok vannak az örökkévalóságban, mégpedig ezek a ráncok teszik emberivé, megélhetővé, egyáltalán remélhetővé az örökkévalóságot. Ádám anyasiratói az árvaság földhözverő, felfoghatatlan és gyógyíthatatlan fájdalmát oldják versbe. Az elköltözöttet megszólító mondatok egyszersmind önmegszólítások is. A gyász-poetika megrendítő nagyszerűségét nem a folyton újra megtörténő emberi tragédia, a halál elkerülhetetlenségének ténye adja, hanem ezen túl az, hogy a költő micsoda heroikus munkát végezve képes elbeszélni a kimondhatatlant. Mindezek pedig, nekünk, olvasóknak, akármelyik fokán állunk is az árvaságnak (előtte vagyunk, félig már benne, egészen benne), segítség, mankó, erő. Mert ha földi tapasztalat szerint igaz is a kötet címadó versének utolsó versszaka: „Erős advent jön, bólogató, kontyos / varjakkal, hófödte barázdákkal. / Jászol nélkül, omló sírgödörrel.” – a mélyülő barázdákat a homlokon, ahogy a sírgödröket is „Isten” húzza. Ez pedig reménység. A reménység. A könyvhöz Orbán János György szép grafikái olyannyira hozzáteszik a magukét, hogy a kötet borítóján szereplő színes fotó létjogosultságát is megkérdőjelezik. Talán szerencsésebb lett volna egy belső borítón szerepeltetni a fotót s a könyvtárgyat meghagyni ebben a fekete-fehér képi térben működni. Ezzel együtt a kötet mint könyvtárgy méltó forma a nemes tartalomhoz. (Ádám Tamás: Így mélyül, Palócföld Könyvek, Salgótarján, 2018) �SZEMLE 97 STEINMACHER KORNÉLIA Szitakötőlét Horváth Veronika: Minden átjárható Horváth Veronika első verseskötetében a világ minden rezdülésére – a természeti eseményekre és emberi viszonyokra egyaránt – érzékeny lírai hang folyamatos identitáskeresésére tett kísérleteinek lehetünk tanúi. A szerző egy olyan nehezen körvonalazható személyiséget teremt meg, akinek örömein, fájdalmain, kétségein keresztül korunk jellemző, aktuális társadalmi problémái is feltárulnak. A lírai én magas fokú emocionális érzékenységgel fordul a környezetében szenvedők és az elesettek felé, mélyen éli meg mások fájdalmát, s folyamatosan vívódik, hogy mintegy „keresztként” magára vegye-e azokat. A lírai én leginkább abban a vívódásban ragadható meg, hogy elsődleges feladatának érzi a segítségnyújtás mellett a hagyományőrzés feladatát, ugyanakkor örökös kétségek gyötrik annak terén, hogy alkalmas lehet-e emberként és alkotóként erre a feladatra, és egyáltalán sikeresen képviselhető-e a versírás gyakorlatával ez a mai világban. Ösztönös, „csípőből jövő” költészete az archaikus, természetközeli, alternatív hagyományból ered, a szerző a magyar népi kultúrkincsből építkezik. Ahogy az a versek világából kiderül, a néprajzi háttérismeretek érzékelhetően tapasztalati úton öröklöttek, a gyermekkor meghatározó élményeihez köthetőek, a múlthoz tartoznak, a felnőtt én számára már csak emlékként, egy-egy kallódó tárgyként, illetve kifejezések, szövegtöredékek szintjén vannak jelen. Ez utóbbiak jelenléte a három versciklusból álló köteten át folyamatos: népdalok, mondókák, mesei elemek, mondások-szólások, a népi tudás és hiedelem körének egyes elemeire játszanak rá, lejegyzett változataik tekintetében pedig jellemzően szövegbetétszerűen is jelen vannak a művekben. E töredékességen keresztül törekszik a szerző önmaga és a befogadó számára is közelebbivé tenni a múltat, a gyökereket. Ez a töredékesség így önmagában válik egyszerre a hagyo- �98 SZEMLE mány átörökítésére tett kísérletté és a kísérlet sikerét illetően megkérdőjelezhetővé. Ezek a beidézett töredékek érdekes nyelvi játékként, mintegy fejtörőként is működnek, próbára téve ezzel az olvasót. Úgymint: menynyiben képes ezeket a befogadó azonosítani, folytatni, értelmezni; menynyiben őrizzük magunkban a hagyományokat, mennyire értjük és ismerjük azt a „tengert”, amelyről a lírai én „énekel”? A hagyomány átadásának lehetőségét e töredékesség oly módon kérdőjelezi meg, hogy a lírai én maga is több szempontból bizonytalan abban, hogy áthidalható-e az a szakadék, mely közte és a mindennapjai hagyományőrző közege között a felnőtté válás során megképződött. A lírai én számára azért is kétséges a prófétaszerep vállalása, mert nem tud a mai tömegek számára hatásos eszközzel – nyelvvel és habitussal fellépni. A környezete idegenkedik tőle, ahogy tulajdonképpen ő is idegenkedik attól, ami körülveszi, mégse tud ebből a közegből kilépni, nem tud máshogy élni és gondolkodni: törődnie kell azzal, ami körülötte van. Sajátos idegenkedés, kényszeres távolságtartás figyelhető meg az ábrázolt szülő–gyermek kapcsolatban is, a lírai én maga sem tudja eldönteni, vágyik-e a közelségre, intimebb kapcsolatra, szeretne-e hasonlítani közvetlen felmenőire, vagy inkább elutasítja a sorsközösséget. Amíg a szülőkkel szembeni dilemma feloldhatatlan, amíg a hozzájuk kapcsolódó múlthoz való viszonyban állandóan küzd a felejtés és az emlékezés vágya, addig a nagyszülőkkel való kapcsolat nagyon erőteljes köteléket sejtet, amelyben a befogadó azonosíthatja is az alkotó rendkívüliségét, annak ellenére, hogy a lírai énben ott az örökös szégyenérzet és bűntudat, hogy nem tud felnőni ahhoz, amit nagyszülei generációja képviselt. Ragaszkodik ezekhez a kötelékekhez, amelyek nem szakadnak el a halál után sem: a nagyapa haldokolása, a haldokolásában is közvetített szelídsége és gyengéd szeretete újra és újra megelevenedik előtte, s ebben a törékenységben és elesettségben is egyfajta természetfeletti erőt lát. Ezen a megtörhetetlen köteléken keresztül lesz tulajdonképpen minden átjárható és átadható: hiszen nagyapa és nagymama nem múlnak el, nem válnak teljesen a másvilág részévé, mert ott vannak mindig a víz kékjéről éneklő lány szívében. �SZEMLE 99 „komáromnál a nagyszüleimre gondolok, jó lenne esőt csinálni belőlük. nagyanyám felhő, nagyapám páratartalom. kis komárom, nagy komárom. komáromnál ázni akarok.” (Ablakon túl, Őssejtek-ciklus) Mintha a természetközeliség, a természet szeretete mellett minden gyengédség, minden érték a nagyszülőktől eredne. Az ehhez való hasonulás, az ezzel való azonosság vágya örökös, a közelítés kísérlete folyamatos, de az egyes esetek sikere és sikertelensége nem határozhatja meg a lírai én boldogságát: hiszen a nagyszülők mentalitásával való azonosulás egyben a későn születettséget is jelenti. Azok, akik életükben képviselték ezt – nagyszülők – már halottak, s az a mentalitás, életmód – s vele együtt a képviselt értékek is „haldokolnak.” A hagyományos falusi közösség hit- és szokásvilága, életmódja eltűnőben van, a magyar vidéki életet élőket már elsősorban a magány és a céltalanság határozza meg és a természettől való elidegenedés. Az átörökíthetőség problémája a meddőség tragédiáján keresztül is előtérbe kerül. Elsősorban a harmadik versciklusban, ahol a megjelenő különböző nőgyógyászati problémák – petefészekciszta, méhen kívüli terhesség – összekapcsolódnak ezzel a gondolattal. Érzékenyen, erős képekkel elevenedik meg a „kudarc”, a szembesülés azzal, hogy valakiből soha nem lehet anya – nem az ő döntése, választása. „hiába duzzad makacsul a sejtfal. hiába vár. nem lesz itt megtermékenyülés. havonta lelököm a vastag nyálkahártyát. rendkívül szorgosan: méhen kívül is.” (Kezeletlen, Sejtburjánzás-ciklus) A folytatás lehetőségének hiányát nemcsak a gyermektelenség, hanem az otthon hiánya, az otthonteremtés lehetetlensége is jelenti. Ehhez a reménytelenséghez kapcsolódik a 20-as, 30-as generáció legjellemzőbb problémája, amely egyszerre eleveníti meg az egyéni és az országos krízis- �SZEMLE 100 helyzetet: a fiatalok tömeges kivándorlását. Az országot elhagyó fiatal generáció is egy mesei hasonlatot kap, úgy jelenik meg, mint a vándorútra induló, hamuba sült pogácsával feltarisznyázott szegénylegények hada, akik idegenben próbálnak szerencsét. A pogácsába harapva a foguk nekikoccan valami idegen anyagnak, a közelmúltnak, amely közvetve van rájuk hatással, azoknak az eseményeknek, amelyek erőteljesen hozzájárultak a jelenük körülményeihez. „mitőlünk ellopták a sírást euróra váltották elhazudták miközben határokat nyitottak meg neki hamubasült pogácsával föltarisznyálták belesütöttek félszázadnyi ólomnyomott cédulát rendszerváltás szovjetunió átkos.” (Ólommérgezés, Sejtvándorlás ciklus) Az ország elhagyásának gondolata a lírai ént is megérinti újra meg újra: hátrahagyni hazát, otthont, családot, feladni azt, amit hivatásának, szívügyének tart, máshogy és másból megélni, ott, ahol jobban megbecsülik azt, amit csinál, ahol jobb egzisztenciális helyzetbe kerülhetne. Ebben a gondolatban, pontosabban a gondolat egyéni csavarjában izgalmasan értelmezhetőek újra Wass Albert Üzenet haza című versének motívumai. A kő mellett a víz motívuma is állandóságot, a hazához, az otthonhoz való kötődést jelképezi itt a két nagyszülőn keresztül. A kő, a szikla motívuma itt szorosan fűződik a nagyapához, míg a nagymamához és a lányunokához a víz motívumai kapcsolódnak. Csakhogy a víz motívumainak felhasználása itt a folyamatos elvágyódásból való visszatérést jelképezik: a nagymama, aki holtágon tanult meg úszni, tulajdonképpen egy állóvízben, egy „tóvá” alakult folyószakaszban gyakorolt. A lírai én, a folyók lánya, aki örökösen vonzódik a vizek világához, csak látszatra képviseli ezzel azt, amit a Wass-vers motívumrendszerében jelenthetne. Valójában itt a lány nem a folyókkal, hanem egy folyókhoz kötődő lénnyel azonosítható. Ő, aki hű önmagához, ezer szállal kötődik otthonához, ehhez a világhoz, amely nélkül nem is létezhetne, épp olyan, mint az elülső borító lapján megjelenő szitakötő, aki föl-fölreppen a folyó vizéről, de aztán mindig visszatér a folyóba – hiszen nem is létezhetne nélküle. Ha a szerző első verseskötete esztétikai szempontból még egyenletlennek is mondható, mindenképpen ígéretes kezdésnek tekinthető, s ötletességében, a népi hagyománykincs felhasználásának módjában kivételesen �SZEMLE 101 kreatívnak és egyedinek tekinthető. Izgalmas az is, hogy a gondosan megtervezett, finom ízlésről árulkodó illusztrációk – amelyek szintén a természetközeliség és a népiesség jegyeit hordozzák magukban – milyen harmonikusan illeszkednek a versek szövegvilágához, mintegy kiegészítve, megtámogatva azt. (Fiatal Írók Szövetsége, Bp., 2017) HANGÁCSI ZSUZSANNA Temesi Ferenc: 49/49 „Már a vonaton eldőlt, hogy nem a szerelmet választom.” (5) Az első mondat romantikus történetet ígér. És azt is kapunk. Temesi Ferenc úgy vezet minket a jól ismert sablon mentén, mint kisiskolás koromban a sorvezető szabályozta kacifántos írásomat a sima papírlapon. A kamaszkori szerelemmel való újra-találkozás díszlete korán kibontakozik és az első oldalakon meglehetősen hangsúlyos szerepet kap. A szimpla szerelmi történetnél többre vágyó türelmetlen olvasó fanyalogva teheti félre a könyvet az olvasás korai szakaszában, pláne ha harminc vagy annál kevesebb éve él a könyvek világában. És úgy egyáltalán. A múltat a jelen ellenében értékelő leírások, a „régen sokkal jobb volt” sóhajtozások enyhe szemforgatást és bizalmatlanságot válthatnak ki különösen a kevésbé idős olvasók körében. Néha az az érzésünk támadhat, a könyv inkább azoknak szól, akik „játszották a Gazdálkodj okosan nevű szoci Monopolyt, a Ki nevet a végént”, akik hordtak kombinét és harisnyatartót, „lila színű, béna szabású röltexes magyar farmert. Igazodtak a Kádár-címerhez, az óvodai és iskolai pofonokhoz. (…) Ették a ragacsos stollverket, az ízetlen fruttit.” (29) Ahogyan az elolvasott oldalak száma egyre gyarapszik, lassan felébred bennünk a gyanú, hogy mi szépen át lettünk ejtve. Itt valami többet, mást �102 SZEMLE kapunk, mint amit az a bizonyos első mondat, első néhány lap ígér. Mindkét eddig említett motívum: a szerelem és a múltidézés is megmarad, de más értelmet kap. A legelcsépeltebb, legelemibb, legizgalmasabb, legszenzációsabb, legtisztább és legtöbb méltán elítélhető tettre sarkalló emberi érzelem: a szerelem érett formájában igazán ritkán tárgyalt aspektusa tárul elénk. A múltidézés kavicsait pedig a társadalomkritika iróniája szervezi téglává, majd tekintélyes épületté. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal: „Csak óvatosan az importtal. Egy plakátot se! A szellemi exportunk – az európai szocországokban – 222 könyvből állt ez évben, 2 és fél millió példányban. Ha a politikai vackokat kivesszük belőle, akkor is sok. A másizmus-leszmajdizmus fénykorában, ha működött az öncenzúra benned, még írhattál is a megjelenés reményében. Még tán le is fordítottak. Amiről hallgatni kellett: a szovjet megszállás, a párt vezető szerepe és 56. Hát olyan sokat kértünk, kicsi nyuszi?” (93–94) A szerelem-tematika attól is érdekessé válik a könyvben, hogy a két főszereplő, Márk és Ilona történetünk elején e-mailben tartják a kapcsolatot, és később is gyakran leveleikből vagy skype-beszélgetéseikből értesülünk szerelmük alakulásáról. Bár kétségtelenül eredeti megoldás a (részben) e-mail-regény, kérdés, mennyire indokolt, hogy a külföldön élő Ilona levelei ékezetek nélkül jelennek meg a szövegben; inkább talán zavaró, legalábbis indokolatlannak tűnő megoldás. Ugyanakkor életszerű is, és közel hozza az olvasóhoz a történetet, az éppen-most-játszódik, velemis-történhetne illúzióját nyújtja. A modern technika kommunikációs eszközei mellett feltűnnek a tizenéves Márk, Ilona és Túróczi Zsuzsu naplórészletei, továbbá Márk éppen a születés fázisában levő vagy évekkel, évtizedekkel a történet ideje előtt keletkezett, félbehagyott írásai. Helyet kapnak versek, népdalok, magyar nóták, dalszövegek, amiket megidéznek, elgondolnak, elmondanak, előadnak vagy elénekelnek. Leghangsúlyosabbak azonban az egész könyvet végigkísérő, átszövő angol dalszöveg-részletek. Ezek a pársoros, hosszabb-rövidebb dalbetétek különös szerepet játszanak. Van, amikor továbbviszik a történetet, rajtuk keresztül érzékeljük a szereplők hangulatát és érzéseit, illetve egy-egy háttérben szóló zeneszám kimondja azt, amit Márk vagy Ilona nem tudnak vagy nem akarnak, talán nem mernek. Pontosabban a dalszövegek világába csak Márknak van belépése, Ill kimarad belőle azon egyszerű oknál fogva, hogy bár első férje kedvéért tökéletesen megtanult norvégül, az angol nyelvet sosem sikerült elsajátítania. Míg Márknak ezek a dalok a kimondhatóság, megfogalmazhatóság biztonságát és feloldozását nyújtják, Ilona számára sem- �SZEMLE 103 mit sem jelentenek, sőt inkább érthetetlenségük miatt frusztráltság forrásai. Egyrészt – mint már említettük és mint a szöveg olykor enyhe gúnynyal jegyzi meg – nem érti a dalok szövegét, másrészt több esetben még csak a dallam sem ismerős számára, hiszen az elmúlt évtizedeket egy teljesen más kultúrkörnyezetben töltötte, mint Márk. A pár zenei nem-egynyelvűsége az első kukac kettejük paradicsomában. Ilona számára felfoghatatlan, ami Márknak lételem. Márk a szerelmet is a zenén keresztül értelmezi. „Hogy mi a szerelem? Megtudod, amikor zenét hallgatsz a másik szobából, és együtt énekelsz vele. Mert egy dallam az, amibe igazán beleszerettél, és amikor becsukódik az ajtó, és nem hallod már többé a zenét, te még továbbra is együtt énekelsz vele valamiképp. És nem számít, mennyi idővel később. Amikor újra meghallod a zenét, még mindig tartod a ritmust. Na, erre hasonlít.” (414) Márk és Ilona szerelme pedig éppenséggel nem sok más szerelmi történethez hasonlít. Abból a szempontból, hogy a fiatalság, az egészségesség, a lehetetlenség határáig kidolgozott, lefogyasztott, átszabott, kifestett testek kultuszának korában Temesi a tökéletes idomokhoz szokott szemeink elé egy hatvanas éveik elején járó szerelmespárt állít. Pocakosan, túl több műtéten, ápoltan és sportosan is ráncosodó nyakkal. A regény ezáltal sikeresen szólítja meg a fiatal és régebb óta fiatal olvasókat, mást-mást üzenve számukra. Olyan szöveget hoz létre, amit a fiatalabb generáció nem élt, ezért nem úgy ért (meg), mint az idősebb olvasók. Temesi a könyvben gyakran alkalmazott fanyar humorral kezeli a kor kérdését: „A fiatalság betegség, de elég gyorsan kigyógyulsz belőle. A nyár énekel benned egy ideig, aztán abbahagyja.” (145–146) Ezt a kevésbé optimista kijelentést felülírja maga a történet, melynek tanulsága szerint az ősz nem várt és nem remélt örömöket tartogat, amelyek tizenévesen, egy féléletnyi tapasztalat híján elérhetetlennek látszottak. A történet elején inkább Márk nézőpontjából látjuk az eseményeket, az ő emlékeit olvassuk, melyek az Ill-lel való levélváltás során idéződnek fel benne. Később megismerjük Ilona emlékeit is; ugyanaz az esemény olykor többször tűnik elő a regényben, így a könyv különböző pontjain ismerjük meg ugyanannak a történésnek a két narratíváját. Mégis úgy tűnik, Márk hangja végig dominánsabb, már csak az említett angol nyelvű dalszövegek miatt is, amelyeket a két főszereplő közül csak ő ért. A könyv végéhez közeledve pedig teljes mértékben átveszi az irányítást: „Mostantól az volt, amire én emlékszem. Úgy volt, ahogy én láttam.” Ugyanakkor elismeri: „én sem tudok mindent”. (367) Többek között ez a kimondott mindent-nem-tudás adja meg a történet szerethetőségét. Mire idáig érünk �104 SZEMLE a könyvben, nyoma sincs az esetleges kezdeti fanyalgásnak, kellemesen meg lettünk lepve. Jó regény lehet az, ami meglepetést okoz. Pozitív csalódást. Aminek olvasása során az ember boldogan és önfeledten bízza rá magát az író kénye-kedvére, akár szeszélyére. És az író sosem él vissza ezzel a ráhagyatkozással, lehet a közösen bejárt út kacskaringós, veszélyes, máskor meg épp unalmas: sosem engedi el az olvasó kezeit és nem hagyja a figyelmét végleg ellankadni vagy elkóricálni. Jó regény az, ami a kliséket, amelyekre az ember unottan vagy ingerülten legyint, ha az utcán lelkesen csámcsogott pletyka formájában hallja, úgy tálalja, hogy újnak tűnnek. De legalább izgalmasnak. Érdekesnek. Persze, már a könyv elején tudjuk, legalább sejtjük, mi lesz a vége. A közbeeső utat is sejtik a lépteink. Mégis jó, hogy az író végigvisz ezen az úton és ahogy végigvezet rajta. Jó ebben a történetben lenni. Egy szerelem apropóján el-elkalandozni, elálmodozni. A múltba, a jelen egy más szegletébe, az 1970-es évekbeli dalszövegek világán keresztül egy másik ember emlékeibe, elképzelt univerzumába. Kérdés, mennyire elképzelt ez az univerzum? A regény szereplői ugyanabban az évben születtek, mint az író. Több, a valóságban is létező, ismert személyről ír, például a nemrég elhunyt Grendel Lajosról (130). A 347. oldalon egy kép is feltűnik, ami a leírás szerint Kamónt, Márkot és Bébit mutatja 1968 augusztusában. Kit ábrázol vajon a kép: az írót vagy Márkot? Netán a kettő ugyanaz? Részben ugyanaz? A kérdés megválaszolhatatlan, megkerülhetetlen, ugyanakkor a történet szempontjából kevésbé lényeges. Ez a regény inkább a kérdések, mint a válaszok regénye, inkább a lezáratlanságé, a nyitott, tág tereké és értelmezési lehetőségeké. Ugyanúgy érvényes rá a „töredékesség, a szaggatottság” mint az író Por című regényére. A felszínes vizsgálódás talán káoszként értelmezi a sokféle szövegtípusból összeállított, olykor merész ugrásokkal és fogalomhasználattal tarkított történetet. A figyelmes olvasás azonban fegyelmezett szerkezetet fed fel. A történet lényegét és logikáját szervező kérdések megválaszolásra kerülnek. Az író olykor huncut mosollyal dobja bele olvasóit egy-egy epizód kellős közepébe és az olvasó játékos macskaként az elé dobott pamutszálat kergetve próbálja nem elveszteni, vagy éppen újra felvenni a fonalat. Úgy szép ez a játék, ha az a bizonyos fonál mindig látható és nem embertelen erőfeszítés árán elérhető marad. És Temesi szépen játszik. Velünk. (Scolar Kiadó Kft., Bp., 2018) �SZEMLE 105 BARÁTHI OTTÓ Táguló terek, különféle kultúrák, kíméletlen kihívások Tillmann J. A.: Az eseményhorizonton túl Jól emlékszem, gimnáziumi éveimben – mintegy mindenevő – jobbára válogatás nélkül faltam a könyveket, míg később, különösen az utóbbi évtizedben már – a több szabadidő, ismeret és információ birtokában is – megfontoltabban szelektálok. Mostanában meg leginkább az emberiség előtt álló nagy kihívásokról szóló, Földünk globális problémáival foglalkozó, történeti, filozófiai, vallási, szociológiai (stb.) tárgyú könyveket preferálom. Így bukkantam a Balassi Bálint Megyei Könyvtár elektronikus katalógusában (bbmk.hu) Tillmann J. A. fenti kötetére, amelynek az alcíme: terek – kultúrák – távlatok, a főcíménél is kifejezőbb. Azonnal ki is kölcsönöztem, és nemcsak elolvastam, de – szerzőjének életútjával együtt – tanulmányoztam is a könyvet. Így – mielőtt rátérek a könyv szemlézésére – álljanak itt először a sokat utazó, szabadgondolkodású, sajátos attitűddel is bíró szerző főbb életrajzi adatai. Tillmann József Adalbert (Bonyhád, 1957) magyarországi német filozófus, esszéista, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait 1976–1977 között a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdte, 1977–1981 között pedig az ELTE BTK történelem–esztétika szakán tanult. 1981-ben történelem-esztétika szakos előadó. 1981–1985 között fordító, szörftanár, garázsmester volt. 1985– 1986 között a Panoráma Útikönyvek, 1986–1991 között a Vigília folyóirat szerkesztője. 1991–2009 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem filozófiatörténeti tanszékén egyetemi docens. 2000 óta a Moholy–Nagy Művészeti Egyetem tanára. A könyv címében szereplő – már önmagában is érdeklődést kiváltható – „eseményhorizont” összetett szó jelentésén töprengenie sem kell a figyelmes olvasónak, a hátsó borítón egy rövid tudományos (?) és egy szellemes, enyhén ironikus definíciót is felfedezhet, a következők szerint: �106 SZEMLE „ESEMÉNYHORIZONT 1. (kozmológiai) Olyan határfelület, amin túlról jelek már nem érnek el a megfigyelőhöz. Az eseményhorizont mögött elinduló fénysugarak soha nem lépik át az eseményhorizontot. 2. (hétköznapi) A médiafelületekből és hírhordalékokból képződött kaotikus torlasz, amely megakadályozza a látóhatár tágasságának tekintetbevételét. (Nomád Nagyszótár)” Bevezető (ajánló) soraiban aztán a filozófus a könyv alcímében többes számban használt tér szót is értelmezi, imígyen: „A tér kétségkívül nem merő geometria és mérték, hanem kultúra és történelem, elgondolás és alakítás is. Minden kornak és kultúrának sajátos térfelfogása van. Változandósága, történetisége miatt egyik sem végérvényes, hanem alakítható: a tér zsugorítható, és a tér tágítható is. Még akkor is, ha éppen szűkülni látszik,...” (6.) Ezzel a csak részben idézett szerzői felvezetéssel máris a „dolgok közepében” vagyunk, a könyv lényegénél tartunk, annál a tágas térnél – legalábbis az én horizontomon annak tűnik –, amit globalizálódó, végzetes veszélyeknek kitett világnak is nevezhetünk. Azon a glóbuszon, amelyen földrengésszerű események sora, sorsfordító történések garmadája zajlik, „itt és most” is, egyben lehetőségek adódnak napjainkban éppúgy, mint a közeli és a távolabb jövőben. Mindezekről mesél Tillmann – a sok-sok referenciaként használt idézet miatt – nagy figyelmet és türelmet igénylő, de gondolkodásra serkentő és talán még cselekvésre is késztető könyvében. A Tartalomból (215.) természetesen jól kitűnik a kötet fejezet-struktúrája is. Első, a Térérzék c. nagyobb részében (7–52.) mintegy „tájolja” az olvasót: a tér felfogásáról, érzékeléséről és értelmezéséről értekezik, majd végül a Nemzeti lehetőségek terei c. részben – nem tudni, igazán miért is éppen ebben az első fejezetben? – a többes szám ellenére csak a magyar esélyekről vizionál, nem éppen szívderítő módon. (Ezt a részt szerintem inkább az utolsó fejezetbe kellett volna elhelyezni, adekvát „teret” ott találva.) A kötet második fejezete, Személyes színezetű kitérő (53–67.) címmel egy magánlevelet (?) tartalmaz. A kötet legterjedelmesebb fejezete a Kultúrák című igen informatív textus (69–175.), amelyben – többek között – a német, az iszlám, az amerikai és a kínai kultúrák különlegességeivel rukkol ki a szerző, némelyeket elrettentőnek (vagy nagyon is valósnak?) ábrázolva. E nagy fejezeten belül Az iszlám kihívás c. részben – ismét híres és kevésbé ismert filozófusokat idéz – például az alábbiak szerint: „Vallások tekintetében fontos tudni, mi egy vallás, és mit is jelent egy kultúra történetében. A kultúrák vallási mintázatainak hatása kezdeteiktől fogva máig �SZEMLE 107 érvényesül...” (94.) S hogy mi is az a dzsihád? „... szent küldetés, amelyet az írás ad parancsba, illetve a szent törvény is magában foglal, és amely csak akkor érhet véget, ha az iszlám fénye ragyogja be az egész világot.” (107.) Még ugyanitt ezt olvashatjuk: az iszlám „sokkal inkább, mint egykor a kereszténység, olyan vallás, amely végleges formát kíván adni a társadalmi rendnek, az emberi érintkezési formáknak, és keretek közé akarja zárni minden egyes ember életének minden egyes pillanatát. Tehát olyan állandóságra törekszik, amely más társadalmi formák többségében nem volt meg.” (107.) Később az is kiderül a kötetből, hogy Európa napjainkban már a Behódolás felé tart. „Az iszlám egyes politikusok szerint »Európához« tartozik. [...] Franciaországban már nem viselik el az iszlám vagy az arab országokra irányuló kritikát” – állapította meg harminc évvel ezelőtt Jaques Ellul. Két évtizeddel később Kertész Imre arról ír: „...ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli (...) saját ellenségeit imádja.” (113.) Később: „az iszlám egyetemes küldetést tulajdonít magának, az egyedüli vallásnak hirdeti magát, amelynek el kell érnie, hogy mindenki csatlakozzon hozzá, ne legyenek illúzióink, a világ egyetlen része sem menekül meg ettől.” (114.) Az ún. arab tavasz nyomán a közelmúltban milliónyi újabb muzulmán érkezett Európába – folytatja már maga Tillmann. A már itt élő, számottevő népcsoportokkal együtt a jövőben jelentősen befolyásolják a folyamatokat. Bassam Tibi, németországi szír származású muszlim politológus szerint „manapság a political correctness okán kozmetikázzák a statisztikákat. Ma Nyugat-Európában legalább 30 millió muzulmán él, nem pedig 15 millió, mint gyakran állítják.” (115.) Minthogy a fenti idézeteket egy liberális író, filozófus – nem pedig egy bevándorlásellenes konzervatív szerző –, azaz Tillmann maga válogatta és szerkesztette össze, okkal-joggal lehetnek jogosak a félelmeink. Jobb félni, mind megijedni – jutott eszembe nekem is, a régi magyar, sok igazságot rejtő szólás-mondás. A szerző választott társai nyomán a kínai kultúráról sem állít ki sokkal különb bizonyítványt: „...nacionalizmussal átjárt, totalitárius hiperkapitalizmusa ma is nyugtalansággal kellene, hogy eltöltsön minden európait”. Kína ugyanis „ma eljutott arra a pontra, amikor vége a korrepetálásnak, és kezdődik az előzés”. (163.) Könyvének utolsó, Más távlatok c. fejezetében (177–213.) egykori, mai és eljövendő lehetőségeket villant fel, fontos kérdéseket vet fel. Egyhelyütt így: „Az élet vizsgálása pedig folytonos feladat – amibe az akarat �108 SZEMLE kérdőre vonása is beletartozik: Mit is akarunk? Miért is? Menyiben jó ez? Nekünk? Másoknak? Nemcsak ma, hanem minden időben.” (211.) Összegezve: Tillmann tehát – ahogy magát szívesen nevezi: a későújkor-kutató – ebben a nem először jobbára liberális vallás- és művelődéstörténeti referenciák sokaságára épülő könyvében különböző korok és kultúrák tereinek alakulásába, tartósan érvényesülő tényezőibe, szavajárásával: „mintázataiba” és metamorfózisába igyekszik betekintést nyújtani, a kelet- és nyugat-európai térfelfogás különbözőségeitől kezdve a nemzeti kultúrák különféleségein és sajátosságain át a jelenbeli és a távolabbi lehetőségekig bezárólag. A kötet legfontosabb tanulsága és a levont konklúzió szerintem leginkább az lehet, hogy bár a különféle kultúrák hatásai markánsan még nem minden európai országban érzékelhetőek, az már ma is nyilvánvaló, hogy az esetleg legalizálandó migráció, és/vagy az újra meg újra elszabaduló bevándorlási hullámok hátán érkező – letelepülő, de asszimilációra képtelen – néptömegek egyre növekvő mértékben alakítják majd Európa kulturális (vallási, politikai, jogi stb.) arculatát. Ezért is fontos, hogy megismerjük a kultúrájukat, és szembesüljünk várható kihívásaikkal. Ez utóbbihoz ez a könyv is némi – ha nem is feltétlenül elégséges és alapos – adalék, és fontos figyelemfelkeltés, figyelmeztetés is lehet. A karcsú, A/5 formátumú, szerény, szürke színű, fentebb szemlézett kötet – amit most az olvasó figyelmébe ajánlok – a közelmúltban látott napvilágot. Véleményem szerint éppúgy arathat sikert, mint szülhet averziót a hasonló tárgyú és tartalmú könyvek piacán, és válthat ki vitákat a liberális, a keresztény-konzervatív és a neutrális-konszolidált olvasók körében egyaránt. (Typotex Kiadó, Bp., 2018) �SZERZŐINKRŐL BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008ban jelent meg. DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő, művészettörténész, kulturális antropológus, muzeológus; művészettörténet, vizuális kultúra és társadalomismeret szakos tanár. Kaleidoszkóp-díjas. Panoráma c. kötete a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. Legutóbbi kötete: A belső tó (2018). ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) író. Tanárnak, népművelőnek jött a debreceni egyetemről Salgótarjánba. A Palócföld, a Napjaink, a Népszava, a Valóság, a Kapu közölte fontosabb írásait. Játékfilmet, mesejátékot írt a televíziónak. A Párkányjárás című kötete után Nagyoroszi, Messze kéklik a Duna címmel jelentek meg könyvei. Madách-díjas. Romakutatóként Eötvös József-életműdíjjal tüntették ki. FELLINGER KÁROLY (1963, Pozsony) felvidéki magyar költő, meseíró. Jókán él. Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának és a Magyar Írószövetségnek. Több mint harminc önálló kötete jelent meg. Verseskötetei fordításban románul, oroszul, spanyolul, törökül, franciául, angolul, né- metül, szlovákul is napvilágot láttak. 2016-ban Madách-nívódíjat kapott. FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő, szerkesztő, a Dokk.hu művészeti vezetője, a Magyar Írószövetség választmányának tagja. Kilenc kötet szerzője. 2017-ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. Szakterülete az egészségszociológia és szociálpolitika. Kutatási területe: szegénység, egészségügyi rendszer, etnikai csoportok (főként a romák) egészségi állapota és egészségügyi ellátása. HAJNAL JÓZSEF (1951, Kunszentmárton) újságíró, tanár. A Szolnok Megyei Néplap egykori főszerkesztője, a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának, a Miskolci Rádiónak egykori stúdióvezetője. Több lapnak volt felelős szerkesztője, készített televíziós műsorsorozatot. Tanított a Miskolci Egyetemen. Több interjúkötetet szerkesztett és írt. Legutóbbi kötetei: Mákdobáló (2017), Álmodj méheket (2018). HANGÁCSI ZSUZSANNA (1989, Kassa) a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának abszolutóriumot szerzett hallgatója. Kutatási területe az Irodalmi Szemle folyóirat, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom. Tanulmányai jelentek meg konferenciakötetekben (pl. Nyom-követés 2). 2017 nyarán a Kortárs esszépályázatán második helyezést ért el. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kul- �turális, művészeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. Legutóbbi kötete: Jóféle csönd (2018). KABDEBÓ LÓRÁNT, DR. (1936, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa. Számos önálló kötet és monográfia szerzője, Szabó Lőrincéletműkiadások gondozója, a Pécsi és a Miskolci Egyetem tudományszervező egyénisége. 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el munkásságát. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) József Attila-, Déry Tibor- és Prima Primissima-díjas író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. Harmincnál több könyv szerzője. 1999-től a Nagyvilág szerkesztője. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő. A Kelet Felől című folyóirat alapító főszerkesztője, a Muravidék, a Magyar Múzsa és az Új Tanú folyóiratok szerkesztője. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Magyar Újságírók Közösségének alelnöke, a Magyar Írószövetség választmányi tagja. Eddig kilenc önálló könyve jelent meg. F. NAGY GÁBOR (1974, Pásztó) főállásban igazgatásszervező, 1997-től publikál. Antológiákban, folyóiratokban szerepelnek versei, meséi. Eddig nyolc verseskötete jelent meg. 2008-ban, Zarándoklétünk ösvényein című könyvéért, a Fehér Klára Irodalmi-díj Kuratóriuma által elismerésben részesült. NAGY JUDIT ÁFONYA (1985, Ózd) költő, író. Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egyetem magyar szakán végezte, de betekintő jelleggel volt történelem és egyiptológia szakos is Budapesten. 2006-tól a FISZ tagja, több folyóiratban és antológiában szerepelt már. Jelenleg Balassagyarmaton él. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF (1977, Sátoraljaújhely) kritikus. Jelenleg Erdőkertesen él. Pedagógusként és labdarúgóedzőként is dolgozik, a fennmaradó rengeteg szabadidejét olvasással és írással tölti. NÉMETH PÉTER MIKOLA (1953, Diósgyőr) költő, esszéíró, performer, szerkesztő-rendező. A Katedrális című irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat alapító–főszerkesztője. Az E(x)KSZPANZIÓ nemzetközi kortárs művészeti fesztiválok alkotó– rendezője. A Magyar Írószövetség, az Avangárd Szakosztály és a Bohár András Kör elnökségének tagja. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. A legjelesebb magyar folyóiratok rendszeresen közlik verseit, novelláit, drámáit, recenzióit. Több antológiában is szerepelt. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Eddig 11 önálló kötete jelent meg. 2016-ban Ratkó József-díjat kapott és elnyerte a Salvatore Quasimodo költőverseny különdíját. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmi szellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) költő. Az 1970-es évek elejétől a �legjelentősebb magyar folyóiratok közlik verseit. Az Élet és Irodalomban glosszái jelentek meg, antológiákban szerepel. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Nyolc önálló kötete jelent meg. STEINMACHER KORNÉLIA (1987, Tapolca) irodalomtörténész. Az ELTE-n végzett magyar nyelv és irodalom szakon. Jelenleg Balassagyarmaton a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumának munkatársa. A népi hiedelemvilág 19. századi irodalmi vonatkozásait kutatja. Rendszeresen ír kritikákat kortárs irodalmi művekről és filmekről. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. Több Nógrád megyei napilap főszerkesztője volt. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. Írásai többnyire a kommunista diktatúra számkivetettjeinek sorsáról szólnak. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. Eddig két önálló verseskötete látott napvilágot (Vers a versben, 2003; A falu bolondja, 2018). Folyóiratokban publikál. A Rákoskeresztúri Református Gyülekezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. SZIGETI JENŐ, DR. (1936, Budapest) teológus, lelkész, folklorista, vallástörténész. A Kárpát-medence számos egyetemén és az USA-ban is oktatott. Kutatási témája a népi vallásosság, a Biblia a művelődéstörténetben, vallástörténet, vallásszociológia. Több tudományos lap állandó munkatársa. A MTA köztestületi tagja. SZIRMAI PÉTER (1970, Budapest) író. Novelláit, esszéit magyarországi és határon túli lapok közlik. Eddig három kötete jelent meg, egy regény 2007-ben, és két novelláskötet 2011-ben, 2013-ban. ZSIRAI LÁSZLÓ (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista, a Magyar Írószövetség tagja. Versei, novellái, esszéi, publicisztikái önálló kötetekben, hazai, külföldi folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, rádióban, televízióban hangzottak el. Több szépirodalmi és sajtópályázaton nyert díjakat. Képzőművészek FÖLDI PÉTER (1949, Somoskőújfalu) Kossuth-díjas festő. Alkotásaival 1974 óta szerepel kiállításokon. 1998-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2007-ben Kossuth-díjjal, 2009-ben Prima Primissima-díjjal tüntették ki. KELEMEN JÓZSEF (1960, Pásztó) tanár, képzőművész, költő. Alapító tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Egyéni és csoportos kiállításokon láthatók alkotásai, 1988-tól a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat kiállítója, a 2000-es években a Szécsényi Őszi Tárlaton is rendszeresen bemutatkozik. MAKRAY JÁNOS (1955, Budapest) festőművész. Több mint 60 önálló kiállítása volt Magyarországon, Ausztriában és Németországban. 2017-ben a parlamentben átvehette a Magyar Termék Nagydíj kitüntetést színterápiás festménysorozatáért. �Lapszámunkban Kelemen József alkotásai láthatók. A borítóoldal a Támaszkodó című képének felhasználásával készült. A borító belső oldalai közül az elsőn a Szívemnek kedves palántája, a hátsón a Lehetőségek című képét közöljük. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1c5a2c0eb25e6cd9fbb6080cfac7c3a0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/04e9d285e0e95ddea04e058f9efe0f06.pdf 26e7f5fd90f2b9b34aab958d4c5cdfef PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK PALÓCFÖLD 65 Baráthi Ottó: Palócföld-panoráma Erdős István: Negyven-ötven éve Oravecz Tibor: Palóc Nyugat SZÉPIRODALOM Oravecz Tibor: Születésnapomra Ketykó István szonettkoszorúja Bene Zoltán: Isten, ítélet (regényrészlet) Saitos Lajos: Szú a fában – Vasakarat – Számozott versek (2) – Bálnakövek Kőrösi Ferenc: A pillanat – A jelen Zoltay Lívia: Repülni… Debreczeny György: azokon a régi fényképeken ha kiülök a félelembe Márkus László: Hagyományos haikuk – Magyar haikuk Pohánka Erika: Ipolyom – Repedések – Lehasadunk az időről H. Balázs József: Tíz élet története Biró Erika: Nekem a Riviéra – Ünnep Büky László: Baiaeban csend – Haikuk 3 18 21 23 28 37 41 47 48 50 51 54 64 65 67 77 KÉPZŐMŰVÉSZET Dávid Zsuzsanna: „Kőszív helyett…” – Beszélgetés Párkányi Raab Péterrel 24 IN MEMORIAM Csongrády Béla: Emlékmorzsák Kerényi Ferencről Fancsik János: Halotti maszk 42 52 1956 Képiró Ágnes: Interjú Pomogáts Bélával 56 KUTATÓTERÜLET Jaskóné Gácsi Mária: Antiklerikális szemlélet ábrázolása Kaffka Margit műveiben 69 SZEMLE Ádám Tamás: Egymásra rakodó szövetek Bakonyi István: Fellinger Károly: Szimering Madár János: Erkölcs és irodalom – Döbrentei Kornél márciusa Drescher J. Attila: Zentai László Fel a hatodikra c. regényéről 78 81 83 91 �Lapszámunkban Párkányi Raab Péter szobrász alkotásai láthatók. A borító az Ima és a Gondolkodó című kompozícióinak felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Genf 56 és az Angyali című szobra látható. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �PALÓCFÖLD 65 3 BARÁTHI OTTÓ Palócföld-panoráma Emlékezés a lap egykori első embereire Az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfia szerzője a lap egykori alapító szerkesztőjére, felelős és főszerkesztőire emlékezik. Vázolja életútjukat és munkásságukat, feleleveníti találkozásaikat, kapcsolataikat, felidézi személyiségüket, emberi arcukat. A Palócföld alapításának 65. évfordulóján szerkesztőségünk felkérésére úgy mutatja be a folyóirat vezető személyiségeit, ahogy eddig talán még nem vagy csak kevesen ismerhették őket. Bevezetés Köszönöm a felkérést és a lehetőséget, hogy a Palócföld egykori kitűnő személyiségeit, köztük kollégáimat, barátaimat megidézhetem. Reményeim szerint a korszakba ágyazott – jó esetben a hely szellemét is felidéző – személyes kapcsolatok feltárásával olyan új és érdekes információkhoz is jutnak az olvasók, amelyek gazdagítják meglévő ismereteiket, segítik a történések mélyebb, a szereplők árnyaltabb megismerését. A személyiségábrázolás mindig kockázatos, mert nem tényszerű, hanem szubjektív, remélem azonban, ez esetben sem sért személyiségi jogokat. Itt kell megemlítenem, hogy amikor 1971-ben Budapestről Salgótarjánba kerültem, nyomban elhatároztam, hogy mielőbb megismerem a várost, a megyét, jelesebb személyiségeit. Ennek érdekében első teendőim között olvasgattam a Nógrád c. napilapot és a Palócföld c. folyóiratot, lapozgatva régebbi számaikat is. Egyre többet tudtam meg szűkebb pátriámról, a két lap készítőiről, szerzőiről is. Bobál Gyula: Arany- és Vastoll-díjas újságíró A Losonc-közeli Gácson 1919. május 26-án született. A trianoni békediktátum után családja áttelepült Salgótarjánba, ő pedig kitanulta a nyomdász szakmát. Erről később így írt: „Az iskola kapuján kilépve fogadott be az ólomgőzös nyomda és álltam az oltárnak tűnt lapformáló mettőr asztal elé, a mester, Barta József ügyelete alatt. Innen vitt az utam a papírszagú szerkesztőségbe, a ma is legnagyobbnak tartott főszerkesztő, dr. �4 PALÓCFÖLD 65 Lapsánszky János gyámkodó keze alá. Így lettem én örök rabszolgája a lapkészítés mesterségének…” Az ifjú Bobál mindenre, mindenkire figyelt, mesterektől titkokat lesett el. Hamarosan hírt hozott, majd cikkeket is írt. Ettől kezdve a toll el nem maradt kezéből, mígnem 1995-ben arannyá változott: a MÚOSZ az aranytollas újságírók sorába emelte. Eközben persze sok víz folyt le a Zagyván. Még harmincéves sem volt, amikor kollégáival megalapították – a Nógrádi Újság és a Nógrádi Hírek fúziójával – a Szabad Nógrádot, amely 1948. május 1-jén jelent meg, és amelynek aztán a felelős szerkesztői teendőit is ellátta. Minden jónak tűnt, amikor 1951-ben a politika közbeszólt és száműzte a laptól. – De lehet-e kitagadni azt – írja egy helyütt – , aki az újságírás elkötelezett szolgája? Vezetésével hamarosan megalakult a megyei írócsoport, majd 1954-ben a reformot követelő értelmiségiek által megszületett a Palócföld első száma – az ő munkásságának elévülhetetlen érdemeként is. Hit és bátorság kellett az ötlethez éppúgy, mint a megvalósításhoz – nyilatkozta többször is. Bobál Gyula még a második lapszám készítéséből is kivette részét, de aztán már a Szabad Nógrádot követő megyei lapoknál hasznosította képességeit. – Hidd el nekem, nem akartam én soha főszerkesztő lenni. Megtisztelő volt, de a kötöttségeivel nagy teher is volt számomra – mondta nekem a minap is. Az említett „lapszemléim”, információgyűjtésem során elsők között figyeltem fel Bobál Gyula írásaira, emberközpontú témaválasztására, tudósításainak, tárcáinak lírai hangulatára. Az első személyes találkozásra valamikor az 1970-es évek közepén kerülhetett sor, amikor egy megyei tanácson rendezett fórumon Illés Miklós, a megyei tanács elnökhelyettese bemutatott az elegáns, magabiztosan megszólaló újságírónak. Én örültem, mert azt gondoltam, jól jöhet, ha a megyei sajtó egyik vezető újságíróját személyesen ismerem. Ezt követően is elég sok rendezvényen találkoztunk, de nemigen volt módunk beszélgetni. Addig, amíg 1980-ban egy derűs áprilisi napon, két A/4-es gépelt oldalnyi cikkemmel állítottam be a Nógrád szerkesztőségébe abban a tudatban – hiszen ekkor már egy éve a megyei munkaügyi osztály vezetője voltam –, hogy tőlem jobb szakcikket senki nem is írhatna. A sajtóházban Bobál Gyula állta az utamat, kérdezte, mi járatban vagyok. Mondtam, írtam egy �PALÓCFÖLD 65 5 cikket, azt hoztam, és fel is mutattam. Bár ne tettem volna! Kikapta kezemből, belenézett, és azt mondta, hogy hosszú, ezt senki nem fogja elolvasni. Magyaráztam volna, hogy Nógrád megye munkaerőhelyzetét elemeztem, de leintett. – Ebből elég lett volna egy flekk is, majd így szólt: – Vidd haza, írd meg rövidebben, vannak benne jó gondolatok is. Csakhogy a cikket korábban már megbeszélték a főnökeink, és azt a főszerkesztő hamarosan le is közölte. Ekkor mondtam némi éllel Gyulának, a cikk megjelent, mire ő gúnyosan replikázott, igen, de nem azért, mert jó volt. Így váltunk el, aztán a következő években, amikor találkoztunk, az újságírás talán nem is került szóba. Én olvastam az ő cikkeit, ő meg – mint később elmondta – az enyéimet. Tíz évvel ezelőtt aztán fordulat következett be kapcsolatunkban: közvetlen szomszédok lettünk. Hamarosan felengedett a fagyos hangulat. Az évek során mind többet beszélgettünk, és már régen oldott, jó hangulatban diskurálunk. Segítjük egymást, ha kell. Nekem pedig, ha cikket írok, csaknem mindig eszembe jutnak az 1980-as instrukciók, intelmek, amelyek talán még hasznomra is váltak. Bobál Gyula munkásságának és személyiségének egyik legfőbb ismérve: mindig ott állt helyt, ahol szükség volt rá. Főszerkesztőként, tördelőszerkesztőként, kiadóvezetőként egyaránt jó színvonalon, tanítani való módon végezte munkáját. Sőt, később tanította is az újságíró-mesterséget. Tudását munka melletti tanulással gazdagította: a Madách gimnázium után az ELTE bölcsészkarán szívesen hallgatta a történelmet, kedvelte a filozófiát, majd az esztétikában mélyedt el. Ez sem elégítette ki, mert ő mindenáron újságíró akart lenni. Beiratkozott a MÚOSZ Újságíró Akadémiájára, amit sikeresen abszolvált. Aztán itthon is megszervezte az újságíróstúdiót: ismert kollégáival együtt a helyi újságírás legjobbjait nevelte ki. Saját újságírói teljesítményét több ezer cikk, izgalmas és olvasmányos írás fémjelzi. Bár elsősorban oknyomozó újságírónak vallotta magát, írásai döntően a riport, a tárca, az újságcikk műfajában jelentek meg, de – ahogy Csongrády Béla írta egy helyütt – „olyan mély tartalmúak, mívesen megformáltak, hogy mindegyik szépírásnak, mondhatni irodalomnak minősül”. S hogy létezik-e számára más az újságíráson kívül, azt Szendi Márta egy szép szösszenetében írta meg, többek között így: „...Bobál Gyula csak egyet ismer, mi fogható a redakciók világához: az erdőt, a természet katedrálisát. Puskával a vállán vagy fegyver nélkül, járta és járja ma is a hegyet, völgyet, magaslatot. Ismeri a madár szavát, felel rá, tudja, melyik nyomot mikor és miféle vad taposta a nedves földbe...” Gyula egészen egyedi „jelenség”. Már eleganciájával is kitűnik környezetéből. Magatartása és viselkedése ugyancsak sajátos: jó napjaiban egy �6 PALÓCFÖLD 65 falat kenyér, békés és kiegyensúlyozott, harmonikus és toleráns személyiség. Ám mint minden határozott, erős akaratú személyiség, a kritikát ő is nehezebben viseli. Alapvetően jó természetű, szociálisan érzékeny, a közösség iránt elkötelezett ember. Kritikus és következetes. Remek társalgó, nagy mesélő, jó a humorérzéke. Egyidejűleg egészségesen türelmetlen, minthogy maga dinamikus, nem tűri a késlekedést, a restséget. Akit a barátjává fogad, amellett kitart. Egykor sportolt, a futballt még ma is kedveli, a tévében nézi, ahogy az igényes zenét is szereti: Bach, Csajkovszkij, Vivaldi az igazi zene füleinek. Bobál Gyulát a közelmúltban köszönthettünk 100. születésnapján – ugye ez is micsoda ritkaság! Közéleti megbízatásainak egyikeként tagja volt a MÚOSZ választmányának. Számos elismerésben részesült, mindre büszke, különösen az ez év január végi városi ünnepségen kapott Salgótarján Szolgálatáért díjra. Nemkülönben az Aranytoll- és a Vastoll-díjra, mert az utóbbi kettőt kollégái javaslatára kapta. Mi meg rá vagyunk büszkék, arra, amit alkotott, és amit írásaival is letett Nógrád megye képzeletbeli helyi értékeinek asztalára, az itt élő emberek javára. Kojnok Nándor: tanár, könyvtárigazgató, lapszerkesztő Karancsalján, 1935-ben született, a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Egyetemi tanulmányait az ELTE magyar szakán kezdte meg, majd felvette a történelem szakot. 1957-ben tért vissza Salgótarjánba, az általános iskolai tanítást követően a városi tanács művelődési osztályának vezetője lett. 1965-től a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese, 1969–1973 és 1976–1990 között – rövid megyei tanácsi kitérővel – az intézmény igazgatója volt. Felelős szerkesztőként 1967–1972 között eredményesen munkálkodott a Palócföld folyóirattá szervezésében. 1973–1986 között rovatvezető volt. Munkásságát többek között Madách-díjjal is elismerték. A lap 1967-ben megkezdett korszakában az éves beszámolók, programadó ülések, évközi megbeszélések, szerkesztőségi fórumok hozzájárultak a lap tartalmi gazdagításhoz, karakteresebb kialakításához. A szerkesztőségi irodalmi estek, a művészeti rendezvények (kiállítások, tárlatok), az író-olvasó találkozók, megemlékezések (Balassi-, Madách-, Mik- �PALÓCFÖLD 65 7 száth-évfordulók, könyvhét) erősítették a Palócföld kisugárzását, segítették az országos folyamatokba való bekapcsolódását is. 1980-tól kezdve tervezgette az új könyvtárat, hegyeket mozgatott meg, hogy az megvalósuljon. Érdemei elévülhetetlenek. Büszke is volt művére, sajnos nem sokáig lehetett az. Kojnok Nándort 1971 őszén a Palócföld felelős szerkesztőjeként és a megyei könyvtár igazgatójaként ismertem meg. Egy monoton munkanap után Pál József kollégámmal ballagtunk a megyei tanácsról hazafelé, amikor az eső elől bemenekültünk a JAMMK és a könyvtár közös büféjébe. Hamarosan betoppant Kojnok is. Vállig érő haja csapzottnak tűnt, a cigaretta fel-felparázslott ujjai között, amint egy-egy slukkot mellre szívott. Józsival – aki rögtön bemutatott neki – eltörpültünk mellette. A kisebbségünk kompenzálása és a pertu céljából kértem egy üveg sört Nándinak, mi Józsival már borozgattunk. Hamarosan a BEAC pályán éreztem magam, Nándi olyan plasztikusan adta elő futballélményeit, hogy mindjárt szimpatikusabb lett. Aztán kisvártatva felidézte az 1956. október 23-ai eseményeket. Én a Palócföldről és a könyvtárról érdeklődtem, de azt mondta, ne dolgozzunk. Szinte régi jó ismerősként váltunk el egymástól. Legközelebb már dolgoztunk: a könyvtár felügyeleti-gazdasági ellenőrzését realizáltuk. 1973-ban a legkedvesebb munkatársát kértem ki tőle, hogy az újonnan alapított munkaerőszolgálati iroda élére nevezzük ki igazgatónak. Sajnálta elengedni F. Gy.-né Erikát, de mivel több fizetést kapott nálunk, ezt akceptálta. 1973-tól a megyei tanácson voltunk kollégák: előterjesztéseket egyeztettünk, fejlesztési terveket vitattunk. Második igazgatói korszakában pedig az új könyvtárról, a kultúra és a gazdaság összefüggéseiről beszélgettünk. Paradoxonnak tűnt, hogy éppen az új könyvtár átadása után nem maradt ideje a társalgásra, mintha belefáradt volna „monumentális művébe”. 1990. évi lemondásáig alig találkoztunk, aztán még inkább nem. 1992ben nyugdíjba ment, 2000-ben elhunyt. Utána megint maradt a tanulság. Levontuk már? Kojnok Nándornak nagy szíve volt, ahogy a fentebb említett eset is igazolja, mindig segítette munkatársai boldogulását. Ő maga mintegy munkamániás volt, különösen, amikor az új könyvtárat vizionálta, majd meg is valósította azt. Megbecsülték – olvastam valahol. Igaz, volt része elismerésben, kitüntetéseket is kapott. Nem volt párttag, de munkáját elismerték – írta valaki róla. Csakhogy nem eléggé. Velünk, párton kívüliekkel – ha csak egy kicsit is – éreztette a hatalom: nem cseresznyézhetünk egy tálból. Nándiban sikerei ellenére – ahogy később Pál József írta �8 PALÓCFÖLD 65 – sok fájdalom, harag halmozódott fel. Rosszkedvű volt, amikor nem úgy történt valami, ahogy elképzelte. Talán azért, mert ismerte a mögöttes okokat. A személyét ért sérelmeket nem tudta feldolgozni. Egy alkalommal tanúja voltam a kifakadásának, egy megyei vezető elvtársat emlegetett. Őrlődött, felemésztődött, de „fentről” nem segítettek neki. Sőt, a könyvtár átadása után a fejéhez vágták: az intézmény túlméretezett, télen fűthetetlen, nyáron hűthetetlen, egész évben kihasználhatatlan. Nándi mindjárt mondta: ezt nem bírja elviselni. Igaza lett. Kassai Végh Miklós: „Ne fogjon senki könnyelműen...” Kassán, 1944-ben született, egyéves korában Salgótarjánba költöztek. Itt járt iskolába, 1962ben a „Madách”-ban érettségizett. AZ ELTE bölcsészkarán magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett. Először Pásztón, aztán Salgótarjánban tanított. 1968-ban a megyei művelődésügyi osztályra került. Felfigyelt rá a fővárosi Kritika c. folyóirat, 1971-ben a munkatársa is lett. A lap átszervezése után hazatért Salgótarjánba. Kidolgozta a Palócföld folyóirat fejlesztési koncepcióját, majd 1972−1983 között ellátta főszerkesztői teendőit. Felmentése után a múzeumban dolgozott. 1986-ban családjával Budapestre költözött. Kezdetben a Múzsák kiadó szerkesztője, 1992−1995 között a Heti Magyarország főszerkesztő-helyettese volt. Tíz éven át 2005-ig a Köztársasági Elnöki Hivatal vezető főtanácsosaként segítette az államfő munkáját. Versei, kritikái és publicisztikai írásai – a Palócföld mellett – országos lapokban jelentek meg. Egy-egy regény- és műfordításkötet szerzője. Munkáját 1977-ben Madách-díjjal, majd állami kitüntetéssel ismerték el. Menedzselésével vált a Palócföld profi folyóirattá, valóságfeltáró, szociográfiai karakterével elismertté. Kassai Végh 1976-tól útnak indította a Palócföld Könyvek sorozatot, amely szintén sok fiatal írónak adott fórumot. A lap rendezvényein neves vendégek, rangos írók jelentek meg. Végh Miklóssal – a Kassai előnevet szülővárosa után vette fel – már az első találkozásom emlékezetesre sikerült. 1971 februárjában a megyei tanács klubjában ismertem meg, amely maga volt a „kulturális kapcsolatok intézete”. Büfével, gazdag ital- és hidegtálféleségekkel (még zsíros kenyérrel is!), szórakozási lehetőségekkel (sakk, kártya, rex, zene stb.). Egy �PALÓCFÖLD 65 9 délután itt találtam sakkozni Végh Miklóst, aki egymás után nyerte a partikat. A „schnell” volt a divat – fogadással fokozva a hangulatot. A „homo ludens” rögtön kibújt belőlem, azonnal kihívtam egy játékra, leülve bemutatkoztunk egymásnak. Két partiban remiztünk, a harmadikat világossal megnyertem – Miki másnapra revánsot kért, kapott és nyert is. Váltakozó sikerrel játszottunk, közben jókat beszélgettünk. 1973-ban már a Palócföld főszerkesztőjeként invitált gondűző sakkpartikat játszani az Arany János utcai szerkesztőségbe. Írásra is biztatott, ám az én osztályvezetőm (Ny. J. elvtárs) félt attól, hogy valami „hivatali titkot” is közzéteszek, és hatalmi szóval is megtiltotta, hogy szakírói vénámat a „köz” javára is hasznosítsam. Így aztán az első írásaim – miután a főnököm távozott – csak a 80-as években (Pesten már jó tíz évvel korábban) jelentek meg a Palócföldben (és a Nógrád c. napilapban is). Emlékszem, még örült is Végh Miklós, amikor az ötnapos munkahét bevezetéséről szóló cikkemet vittem neki. Igaz, Pál Józsefnek is odaadta, de (nem kis viták után) végül az 1982/5. számban leközölte. Ezek után is találkozgattunk, de már elég ideges volt, sokat panaszkodott. Mígnem a meghívásunknak – második feleségével együtt – eleget téve a lakásunkon öntötte ki – újabb sakkpartik és két konyak közben – a szívét. Amint elmondta, kikezdték, le akarják mondatni, jobb lenne, ha elmennének a városból. Aztán feloldódott, anekdotázott. Tudod, mondta – és vált megint felhőssé a homloka – nem kellett volna nekem itt belevágni a lapszerkesztésbe. Hirtelen Petőfit idézte: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez...” – majd végig is mondta a verset. Elköszönésig hajtogatta: nem értik meg egyes elvtársak. Igaza lett: hamarosan felmentették, három év múlva elköltöztek. Személyében Salgótarján elveszített egy tehetséges embert, nem az elsőt, nem is az utolsót. Egy jó ideig telefonon és e-mailben is kommunikáltunk még. Talán már a fentiekből is kiderült ez-az Kassai Végh Miklósról, amit eddig nem tudtak róla olvasóim. Mint újságíró, szerkesztő, perfekt orosztudását műfordítóként, tolmácsként is kamatoztató szakember kitűnt kortársai közül. Ötletgazdag, kreatív, alkotó típusú személyiség volt. Költőként is tehetséges: első verse 14 éves korában jelent meg a megyei újságban, ahol később további költeményei mellett műfordításai is napvilágot láttak. Könyveket szerkesztett, ifjú tehetségeket gondozott és karolt fel. Innovációs készségét rögtön megmutatta, amikor 1973-ban szokatlan formátumban jelentette meg a lapot, változatosabb struktúrában, szó szerint is színesebb kivitelben. �10 PALÓCFÖLD 65 Kevesebben tudhatják: Végh Miklós amilyen tehetséges, sokoldalú személyiség, legalább annyira szenzibilis, érzékeny ember. Aki először családi problémái (első felesége, Kiss Mari ismert újságíró volt, akitől az 1970es évek végén vált el) miatt őrlődött, majd a lap körüli időnkénti politikai paláverek és az állandó megfelelési és egyeztetési kényszer miatt frusztrált. A nagyközönség csak a felszínt látta, személyes gondjaiért őt magát (is) okolva. Mindebbe csaknem belebetegedett, a depresszió kerülgette, esetenként táppénzes állományba menekült-kényszerült. 1983-as felmentése után már nem volt sokáig maradása. Budapesten új környezetben, gyógypedagógus második felesége mellett magára talált, visszanyerte ambícióit, aktivitását és régi önmagát, új karrierpályát is befuthatott. Az utóbbi években sajnos újra betegeskedik, csak remélhetjük, hogy állapota mielőbb jobbra fordul. Dr. Horváth István: „Négy évtized szolgálatban” Az alföldi Kocséron született, 1939-ben. A híres nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi JATE bölcsészkarán 1963-ban magyar-történelem szakos diplomát abszolvált. Még ez évben Salgótarjánban kezdett tanítani. Egy év után a megyei könyvtárban módszertanos lett, ahonnan 1969-ben igazgatóhelyettesként lépett tovább. Időközben az ELTE BTK-án könyvtáros szakképzettséget szerzett, 1965ben Szegeden egyetemi doktorrá avatták. 1969–1972 között a városi pártbizottság munkatársa volt, majd csaknem három évig a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese. 1975-től 1982-ig megyei múzeumigazgató volt. Visszakerült a megyei tanácsra, öt évig művelődésügyi osztályvezetőként dolgozott, majd 1987től 2001-ig újra múzeumigazgatóként tevékenykedett. E státusából 2001ben vonult nyugállományba. Időközben, 1988−1989-ben a Palócföld főszerkesztői teendőit is ellátta, feszültségekkel, vitákkal terhes időkben, amelyek a lapot is érintették. Az ő higgadt irányító munkájának is köszönhetően – az operatív szerkesztő ekkor is Pál József volt – a folyóirat megtartotta karakterét, nógrádi maradt, miközben az Ablak rovatában �PALÓCFÖLD 65 11 folytatta a kitekintést is. Számos helyi és megyén kívüli alkotó ekkor csatlakozott a laphoz. Horváth István nyugdíjazása után is aktív maradt, 2005-ben megalapította a Salgótarjáni Polgári Kört, majd életre hívta a Salgótarjáni Lapok c. köri hírújságot. Különböző státusaiban végzett munkáját jól ismerve és elismerve, munkássága csúcsteljesítményének én magam történészként végzett munkáját, e tudomány körében megjelent műveit tekintem. Többek között úgy, ahogy azt Csongrády Béla írta róla egy helyütt: „Különösen nagy figyelmet szentelt Salgótarján múltjának, sorsfordító éveinek értelmezésére, a »bazalton nőtt erdők népének« vizsgálatára. Sokszor idézett, erőt adó gondolata szerint a nehézségekkel küzdő városra nagyon illik Párizs jelmondata: »fluctuat nec mergitur«, azaz »hányódik, de nem merül el«.” De azt is hozzátette – így Csongrády –, hogy e remény megvalósulása a salgótarjániakon múlik. Ami napjainkban is igaz. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, megkapta többek között a Madách-díjat is. Horváth Istvánt 1971-től a könyvtárból ismertem már, amikor 1973ban a korábban is említett Illés Miklós hivatali szobájában formálisan is bemutatott a frissen kinevezett elnökhelyettesnek. Ma is szinte érzem a zömök, kerek arcú fiatalember hivatalnokhoz képest szokatlanul erős kézfogását, aki alig, hogy helyet foglaltunk, fészkelődni kezdett a kényelmes bőrfotelben. Láthatóan arra készült, mikor juthat szóhoz. Ellentétben velem, aki jól tudtam, főnökünk kitölti „saját magával” a ránk szánt időt. Ami be is következett. Miközben mi szóhoz sem jutottunk, egyszer csak az órájára nézett, felállt és így szólt: – Elvtársak, el kell mennem, ti azért folytassátok ezt a jó kis beszélgetést, meg fogjátok érteni egymást. Illés elvtársnak ebben igaza is lett. Mintegy tíz évig dolgoztunk a megyei tanács hivatalában. Már az első szakmai munkák (előterjesztések előkészítése, összeállításának szervezése, szövegek gondozása, határozati javaslatok megfogalmazása, beszédszövegek írása, gondozása stb.) közben, és azt követő beszélgetésekben sok mindenben egyetértettünk. Így például abban, hogy a megye ágazati struktúrája korszerűtlen, városunk nagyüzemei energiafalók, költségigényesek, a termelékenység alacsony, intézményeink elaprózottak, kihasználtságuk nem megfelelő, a megye népességének egészségi állapota lehangoló. Kiderült, hogy Descartes a kedvenc filozófusunk, imádjuk a futballt, szeretünk olvasni stb. Így kerültünk közelebb egymáshoz, hogy aztán négy évtizeden át csaknem azonos hullámhosszon létezzünk. Horváth István különleges személyiség volt, akire figyelni kellett, karakteres megjelenésére – miközben korántsem volt Adonis – éppúgy, mint �PALÓCFÖLD 65 12 fentebb csak röviden említett munkásságára és belső értékeire. Már akinek módjában állt az utóbbiakra figyelni, ugyanis – miközben nem volt zárkózott – nem is nyílt meg „csak úgy”, mindenki számára. Nem fecsegett, talán egy felesleges mondata sem volt, mégis – legalábbis szakmája, hobbija és barátai körében – jó társalgónak, derűs személyiségnek bizonyult. Nem szívesen ült sokáig egy helyben, az otthoni íróasztala kivételével. Kiváló tulajdonságai mellett emberi gyengeségeit, amelyek frusztrálták, hallatlan önfegyelemmel igyekezett palástolni, betegsége idején fájdalmát is tűrni. Az utolsó nagyinterjút is én készíthettem vele. A címét viszont ő adta: „Négy évtized szolgálatban”.1 Mert – mint mondta – ő „csak” szolgálni akart mindig. Horváth István személyiségét sokáig elemezhetnénk még, talán közelebb is jutnánk a szakemberhez és az emberhez is. Ám az szinte bizonyos, miként azt a Honismeret c. országos folyóiratban is megjelent cikkemben is írtam: „Személyisége jóval összetettebb, semmint hogy külső, látható-érzékelhető jegyeivel jól jellemezhető legyen...”. Azt viszont állíthatom: értékes, őszinte tudós ember, kitűnő kolléga volt. Pál József: „A két lábon járó irodalmi lexikon” Salgótarjánban született, 1950-ben. A „Bolyaiban” érettségizett, Debrecenben járt népművelés-könyvtár szakra, majd elvégezte az MLEE esztétika szakát. Később művészeti menedzser szakvizsgát is tett. Először a megyei művelődési központban, később a megyei tanács művelődési osztályán dolgozott. Első írása a Palócföldben jelent meg, ahol kezdetben olvasószerkesztő, rovatvezető, 1973-tól szerkesztő volt. 1989-től a 2000. év végéig főszerkesztőként dolgozott, közben négy évig országgyűlési képviselő is volt. Írásai a helyi lapokon kívül országos folyóiratokban láttak napvilágot. Számos könyvet szerkesztett, lektorált, egyik ötletgazdája volt a Palócföld Könyvek sorozatnak. 1989-ben Madách-díjjal ismerték el munkásságát. Mint azt a főszerkesztői korszakáról többször is nyilatkozta: a rendszerváltás jegyében, a tisztázás szándékával vezérelt vitákat, kért és készített írásokat, 1956 és Nagy Pál tiszteletére jelentetett meg különszámokat. Több 1 Palócföld 2004/5. �PALÓCFÖLD 65 13 mint tíz évig első emberként irányította a Palócföld szerkesztőségét, amely idő alatt a lap mindig tisztességgel szolgálta a helyi kultúrát, Madách, Mikszáth örökségének őrzését, az értékek felszínre hozatalát. Többször is jelezte, veszélyek fenyegetik a megjelenést, de bízott a lap fennmaradásban. Ami fenn is maradt... Pál Józseffel is 1971-ben a megyei tanácson ismerkedtem meg, ahol mindketten dolgoztunk. Ettől kezdve – kisebb megszakításokkal – folyamatosan kapcsolatban álltunk egymással. Így csak az emlékezetesebb „események” közül emelhetek ki néhányat. Ahogy már említettem, az ötnapos munkahétről szóló cikkemet 1982-ben Kassai Végh Miklós odaadta Pál Józsefnek, aki azt a szakma rovására stilizálta. Ezen – és máskor is néhányszor – összevesztünk, igaz, mivel bevált tech-nikánk volt rá, másnap már ki is békültünk. Aztán csaknem tíz év is eltelt – közben sokat morfondíroztunk – , amíg újra leültünk dolgozni is. Amikor 1989-ben már az MDF parlamenti képviselőjeként Franciaországba készült, felhívott telefonon, ugyan írjak már neki két A/4-es gépelt oldal terjedelemben egy szakmai értékelést Nógrád gazdaságáról. Megdöbbent, amikor a munkanélküliség mutatóit, a privatizáció veszélyeit (stb.) olvasta. Hazaérkezése után azt találgattuk, hogyan tudnánk a francia módszereket nógrádi viszonyaink között hasznosítani. Pál József, „a két lábon járó irodalmi lexikon” – akit soha nem érdekelt a gazdaság – keresni kezdte megyénk drámájának okait. Az eszkalálódó munkanélküliséget nemhogy megállítani, de mérsékelni sem tudták, mondta is, ebbe bele is bukhatnak. Igaza lett. Az MDF 1994. évi bukása, saját kudarca nagyon megviselte. Időnként úrrá lett rajta rossz hangulata, napokra eltűnt. Frusztrálták a folyóirat 90es évek elejétől szűkülő anyagi-pénzügyi kondíciói is. Küldtem neki néhány cikket, de csak egyet közölt le: a Dilemmák és csapdák c., Bilecz Endre vitaindítójára reflektáló írásomat, a lap 95/5. számában. Egy jó ideig csak városi fórumokon találkoztunk, majd a területfejlesztésről írt dolgozatom leközlése (a 98/1. számban) után megkért, segítsek neki rovatcímet keresni azoknak az interjúknak, amelyeket helyi szerzőink „tájhazánk alkotó embereivel” készítettek. Kellemes kvaterkázás közben, közgazdához illő módon azt javasoltam, legyen „Számadás” vagy „Leltár”, de csak a fejét rázta. – Itt egy seregnyi interjú – dohogott – és nincs jó rovatcím. Mondom neki: – Akkor legyen „Seregszemle”. Mire ő: Ez már csaknem jó, de sablonos. És ekkor a homlokára csapott. – Heuréka! – mondta: „Seregszámla”. �14 PALÓCFÖLD 65 Először a 98/3. számban jelent meg ez a rovatcím, alatta Pál József frappáns soraival, és néhány remek interjúval. Ettől kezdve már az én beszélgetéseimet (Paróczai Péterrel, dr. Lonsták Lászlóval, Gressai Sándorral) is leközölte. Ekkor azonban már az értékes sorozatírás sem mentette meg őt. 1999-ben néhány lapszámot készített még, de 2000 végén felmentették státusából. Amennyiben valaki irodalmi tehetség volt a Palócföld élén, akkor Pál József – „mindenki Jóskája” – az volt. Amennyiben valaki ellentmondásos személyiség volt a folyóirat első emberei között, akkor Jóska barátunk az volt. Sajátos karakterjegyekkel volt megáldva és megverve. Amiben kiemelkedett kortársai, pályatársai közül is, az a ritkaságszámba menő enciklopédikus tudása, irodalmi, képzőművészeti tájékozottsága, nyelvi műveltsége, gazdag szókincse, választékos kifejezőkészsége, egyéni hangja és előadásmódja volt. Hangulatember volt: egyszer fenn, aztán lenn. Szárnyalt és a mélybe zuhant. Mindig szolgált valami meglepetéssel. Pál József már régen nincs közöttünk, 2011-ben rejtélyesen ment el, hirtelen és váratlanul, az utolsó nagy meglepetést okozva, itt hagyva mindnyájunkat a bizonytalanságban, kétségek között. Csak úgy, ahogy mindig is – egész életében – tette. Dr. Praznovszky Mihály: „Mikszáth Kálmán földi helytartója” 1946-ban született Salgótarjánban, ahol 1965ben a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. Népművelés-könyvtár oklevelét az ELTE-n könyvtár-történelem szakon fejelte meg, 1981-ben doktori címet abszolvált, 2000ben az irodalomtudományok kandidátusa tudományos fokozatát nyerte el. Talán még a munkahelyváltás – mint maga a változatosság – is gyönyörködtette. Először a salgótarjáni múzeum muzeológusa, 1976-tól a szécsényi múzeum igazgatója, 1982-től a Nógrád Megyei, 1987-től a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság első embere, 1993−2000 között a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, majd 2008-ig a Veszprém Megyei Könyvtár igazgatója volt. Időközben 1986–87-ben a Palócföld, 1988–89ben a Horizont, 2001−2008 között ismét a nógrádi folyóirat főszerkesztőjeként is működött. 1993−2007 között a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára, csaknem ugyanezen periódusban a Mikszáth Kálmán Társa- �PALÓCFÖLD 65 15 ság elnöke (1993−2008) volt. Ekkor kapta (valakitől?) a „Mikszáth Kálmán földi helytartója” titulust. A kitüntetéseket nem gyűjtötte, csak számolatlanul kapta. Itt csak néhányat említek: Madách-díj, Salgótarján Pro Urbe-díja, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, Nógrád Megye Díszpolgára, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje, a múlt évben Horpács díszpolgára lett. Kutatta és kutatja Madách, Mikszáth, Krúdy (és mások) életét és munkásságát, vizsgálta és vizsgálja az irodalmi kultusz jelenségeit, a táj és az irodalom kapcsolatát. Több mint 20 önálló kötete, mintegy 500 tanulmánya, cikke, recenziója, emlékező beszéde jelent meg. 2008-tól „aktív nyugdíjasként” a fenti körben és azon túl is kutat, emlékbeszédeket, előadásokat tart. Már-már követhetetlen, hol, mit „követett el”. Az 1986−1888 közötti Palócföld főszerkesztősége idején visszatért a tényfeltáró irodalomhoz, és a megye politikai, gazdasági és társadalmi életének vezetőivel készített interjúkkal megkoronázta azt. Mindent ki akart szedni az „alanyaiból”, a történések mögöttes okaira, mozgatórugóira volt kíváncsi. Második főszerkesztői időszakában nagyobb figyelmet fordított a XIX–XX. századi irodalomra, Madách és Mikszáth szellemi örökségének ápolására. Ebben az érettebb főszerkesztői korszakában igen változatos és gazdag tartalommal, magas színvonalon szerkesztette és jelentette meg a lapot. Felélesztette és 2002-ben újraindította a Palócföld Könyvek sorozatot, amelyben több mint húsz kiadvány látott napvilágot. 2007-ben itthagyta a Palócföld folyóiratot, aztán Balatonfüreden azonnal megalapította a Tempevölgy c. lapot. Mihállyal már az 1970-es években a múzeumból ismertük egymást, de akkoriban csak viccelődésre futotta. Az 1980-as években már munkakapcsolatba kerültünk, ami – múzeumigazgatói megbízatásának végéig – jobbára hivatalos értekezletekre korlátozódott, de ekkor már megmutatkozott személyiségének sokszínűsége. Közelebbi kontaktusba a második Palócföld-főszerkesztői funkciójában kerültünk egymással. Ekkori első találkozásunk a lazaságát, lezserségét, sajátos humorát, iróniáját jellemzi. 2001 tavaszán programegyeztető beszélgetést tartott, amelyre engem is meghívott. Amikor a megadott időpontban betoppantam, a foteljében hanyatt dőlve, helyre kis pocakján összekulcsolt kézzel hallgatta Marschalkó Zsolt és Dukay Nagy Ádám (nyugodjanak békében!) vitáját. Mielőtt bárki is fogadhatta volna köszönésemet, Miska felállt, elém lépett, és azt kérdezte: – Te mit keresel itt, minek jöttél? Nyeltem egy nagyot, és kinyögtem, hogy a kolléganőd (H. M.) felhívott telefonon, és azt mondta, megbeszélést tartasz, vársz engem is. – Én soha nem várok senkit! – �16 PALÓCFÖLD 65 mondta Praznovszky. Valami tévedés történt, mindjárt utánanéz – tette hozzá – és otthagyott. Én meg álltam leforrázva, köröttem döbbenet. Öt perc múlva jött vissza és nevetve azt mondta: jó, hogy itt vagy, ülj le, csak vicceltem. Így kezdődött a közelebbi kapcsolatunk, számomra szívinfarktusközeli állapottal. Aztán elkezdtünk dolgozni, évente jelentek meg a lapban az én írásaim is, többek között a dr. Fancsik Jánossal, Erdős Istvánnal, Korill Ferenccel, Bódi Györgyné dr.-ral, dr. Csongrády Bélával, dr. Cseplák Györggyel, Dóra Ottóval készített nagyinterjúm. Közben Misivel elég sokat beszélgettünk, kezdtem megismerni habitusát, mentalitását. 2004-ben aztán azzal állt elém, hogy az éjszaka eszébe jutott valami, elmondja, de ne üljek le, akkor nem szabadul meg tőlem soha. Előadta, hogy a Palócföld ötven éves, nekem kell megírni a monográfiáját. – Mégis, hogy gondolod? – érdeklődtem. Mire azt mondta, nem gondolja sehogy, találjam ki, közgazdászként szerezzek pénzt is rá. Mit mondjak? Kellett hozzá egy kis idő, egyrészt amíg megírtam, másrészt amíg a pénzt is előteremtettem. Így születetett meg az Ötven év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfia. A szponzorok és a közreműködők neve – például dr. Csongrády Béláé, aki a lektori munkáján túl is sokat segített – az impresszumban, köszönet itt és most is nekik. Aztán 2007 végén elköszönt a Palócföldtől és Nógrád megyétől is – újra, de most sem véglegesen. Hiszen hazajáró lélek ő. Jön, ha hívják. Minden évben ott van Horpácson, Szklabonyán, gyakran megfordul Balassagyarmaton. Mintha éppen itt, szülővárosában, Salgótarjánban járna ritkábban. Praznovszky Mihály szakmai kvalitásait nem kell méltatni. Már csak azért sem, mert mindig tudta magát menedzselni. Érdekes tanulmányai, ismertterjesztő és népszerűsítő cikkei, nógrádi notabilitások monográfiái, rádióban, televízióban tartott előadásai országszerte – no meg azon túl is – ismertté tették nemcsak a nevét, de karakteres fizimiskáját, kissé köpcös korpuszát, joviális megjelenését, szakállas, mosolygós arcát is. A nagy mesélőt, aki mindig húz valami váratlant, amivel meghökkenti hallgatóságát. Solymár József írja róla egy helyütt, hogy „Praznovszky Mikszáthul tud. Annyi időt töltött választott írója társaságában, hogy eltanulta tőle a szarkasztikus, de ugyanakkor kedélyes és megbocsátó világlátást.” Előadásainak, beszédeinek állandó jellemzője – ezt már én írom – a nóvumok sokasága, a sziporkázó szellemiség. Társasági és magánbeszélgetéseinek markáns stílusjegye az áthallásos kajánkodás, a találó csipkelődés, az enyhe gonoszkodás, a maró irónia. Nekem mindig úgy tűnt: nem na- �PALÓCFÖLD 65 17 gyon érdekli mások érzékenysége, ahogy nem zavarja mások ilyen-olyan véleménye sem. Örülök, hogy kollégája lehettem, és közös munkáink, személyes élményeim és benyomásaim alapján e lapban is írhattam róla. Elköszönni csak a saját szavaival merek, nehogy megsértődjék, mert érzékeny és hiú ő is. „Nógrádban, Madách és Mikszáth földjén mindig is fokozott értéke volt a szónak, felelőssége az írástudásnak, de legalább ilyen súlya a halálnak.” Figyeljünk, hallgassunk Praznovszky Mihályra, és becsüljük meg az eddiginél sokkal jobban a még élő írástudóinkat. Amíg tehetjük... Múlt, jelen, jövő A Palócföld a fentebb említett főszerkesztői korszakain kívül is mindegyik – Mlinarik István, Csizmadia Géza, Csukly László, Baranyi Ferenc, dr. Mizser Attila és már a jelenlegi, dr. Gréczi-Zsoldos Enikő által jegyzett – időszakában is jelentős, más és más, új és újabb értékeket teremtett, kitűnő művekkel, fiatal tehetségekkel ismertette meg olvasóit. A legfontosabb, hogy a lap napjainkban is jó színvonalon, Nógrád megye szellemi védjegyeként létezik és működik. Elismerés illet mindenkit, aki bármily módon hozzájárult is fennmaradásához, és segíti a további megjelenését is. �PALÓCFÖLD 65 18 ERDŐS ISTVÁN Negyven-ötven éve Negyven-ötven esztendeje a Magyar Írószövetségnek két igen lelkes titkára volt: Fábián Zoltán és Végh Antal írók álltak Darvas József elnök háta mögött az apró irodalomszervező munkát elvégezni a magyar vidéken. A Palócföld jövője mindkettőjüknek szívügye volt, de különösen Fábián Zoltán lelkesedett a folyóiratrangra pályázó „periodikáért”, és határozottan bízott benne, hogy a miskolci Napjaink mellett a Palócföld is rangos irodalmi műhely lesz Észak-Magyarországon. Szívesen hangsúlyozta, hogy a Palócföld költőserege már most olyan rangos társaság, hogy Szegeden, Pécsen, Debrecenben is örülhetnének a folyóirat-szerkesztők egy olyan költőcsapatnak, amelyben Jobbágy Károly, Csanády János, Vihar Béla, Polgár István publikál, és mögöttük olyan fiatal tehetségek sorakoznak, mint a gyarmati Csikász István, a tarjáni Tóth Elemér, a szurdokpüspöki Tamás István. De a Palócföld prózaíróinak sorából is érdemes megjegyezni Lakos György, Várszegi György, Kunszabó Ferenc, Avar Pál nevét. S ha mindez reális alapja egy nagy ívű fejlődésnek, akkor igencsak jó elgondolás, hogy Nógrádba kell invitálni főszerkesztőnek Ratkó Józsefet, a József Attila-díjas költőt, a szabolcsi nagykállói könyvtár igazgatóját. Csak egyetérthettünk Fábián Zoltánnal. Ratkó egészen rendkívüli költőszemélyiség. Neve odaillik abba a sorba, amelyik Attila után a magyar vers nemességeként ismert: Sinka, Illyés, Juhász Ferenc, Nagy László neve mellé. Semmiképp sem abba a sorba, amelyik az aktuálzsenik nevét ez időben ragyogtatja. Nem rokona se Benjáminnak, se Garainak, Baranyinak. Ratkó másféleképp politikus-költő. Üres, buta szóhasználat, ha pusztán ellenzéki költőnek neveznénk… Szóval, létrejöhet egy három oldalú egyesség? A költő maga, Nógrád, a Magyar Írószövetség! Ratkó indulhat Szabolcsból a nógrádi megyeszékhelyre? Már úgy készülök az érkezésére – néhány évig a Palócföld szerkesztőségében a versrovatot vezethettem –, mintha püspököt várnék a gyermekek bérmálására érkezni. Lapozom a köteteit. Fegyvertelenül. Félelem nélkül. Egy kenyéren. S az igen nagy vihart kavart könyv: Törvénytelen halottaim. �PALÓCFÖLD 65 19 De jó volna, ha a fél Tarján ismerné a költőt, de ebben nem lehet reménykedni. Emlékezetből keresek olyan verssorokat, amelyekkel bemutathatnám őt tucatnyi fiatal irodalomtanárnak, a város értelmiségi közönségének, s az új Petőfi Körként is emlegetett TIT-es művészklubnak. Ratkó így ír a jövőről: Láttam a jövőt mögöttem jövögelni a ködökben. Ordas arca kötve ránccal, Lába vonszolódva lánccal Nem a Napot, nem a Holdat: szarva közt hozá a múltat. S szeme mintha nem is volna, varasodó csillag volna. Szóval, Nógrádban nagyon vártuk Ratkót. S hogy ő is búcsúzni készült Szabolcstól már a nógrádi invitálás előtt is, azt a nyírségi barátainak írt verssorok jelzik. Elhúzok. Délnek, nem jövök ide vissza soha. Fogadott földem fölött tündöklik szárnyam nyoma. Érkezett ugyan Ratkó Nógrádba, ahogy vártuk, de a tündöklésből, a főszerkesztői álomból nem lett semmi. Pedig a rokonszenves költővendéget lelkes, már-már szeretetteljes várakozással fogadta mindenki. Azaz majdnem mindenki. A főelvtársak egyébként azért örültek volna Ratkónak, mert kezdett már elegük lenni abból, hogy ebben az országban húsz éve mindenki csak Kismoszkvának nevezi Tarjánt. S hiába volt ezer új értelmiségi letelepítésének nemes ambíciója, változatlannak látszik az ítélkezés, hogy Nógrád vármegye a sztálinizmus utolsó, sötét bástyája lenne. Ha itt és most Palócföld-főszerkesztő lesz az ellenzéki hírű Ratkó József költő, akkor tán enyhülni fog valamit a kíméletlen, gúnyoló megítélés. Ratkó érkezett, bemutatkozott, és egy-két nap alatt is barátságok születhettek. Itt van a költő, hogy a Palócföld jó hírét fényesítse! Ratkó igen alaposan körülnézett Tarjánban. A pálfalvi Déryné utcától a bányatelepekig, Idegérig. A Pécskő-dombon át az acélgyári romos kolóniákig. A legjobb magyar építészek által megálmodott, Karancs szállós főtérig. El volt ragadtatva. Meglátta a modern építészet értelmét, szépségét. Minden- �PALÓCFÖLD 65 20 minden rendben lévőnek látszott, egyetlen lényegtelennek tűnő fogadás volt már csak hátra, hogy a költőt bemutassák a megyei pártbizottságon. A bemutatkozás jól sikerült. A beszélgetés szakmai része igen meggyőző volt. Valamelyik huszadrangú pártmunkás rossz, kéretlen dicsekvése bosszantotta fel a beszélgetés végefelé a költőt. Olyan nagyon felboszszantotta, hogy minden diplomáciai érzékét félretéve elkezdett kínos-nehéz kérdéseket feltenni. Mondván, hogy járt ő Forgáchon, az Idegérben, az acélgyári kolóniánál. Mi lesz ezeknek a nyomorúságos telepeknek a sorsa? Rendben lévő dolog, hogy ezer meg ezer bányász, munkás ilyen helyen lakik, miközben a Pécskő utca új, modern lakásaiban meg mindenütt káderek, hivatalnokok laknak? Az elvtárs, aki a szocializmusépítés helyi sikereiről beszélt hosszan, vajon rendben lévőnek látja mindezeket? A dicsekvő elvtárs megsértődött: rosszul látja a dolgokat a költő. Országosan jó példa Tarján fejlődése… Igenis… És a többi… Majd a kolóniák is fel lesznek számolva… Ratkó főszerkesztői kinevezéséből nem lett semmi. Ratkó József, a költő, a barát megmaradt jó emlékezetünkben igen sokáig. Fiatalon halt meg 1989-ben. Bárcsak megélhette volna a hírt, hogy a Palócföld immár 65 esztendős… Párkányi Raab Péter: Realista álmok �PALÓCFÖLD 65 21 ORAVECZ TIBOR Palóc Nyugat (1) Néhány évvel ezelőtt valami nehéz hajtott. Nem láttam az ablakomból, nem hallottam szót, de nagyon hangos volt és váratlan. Nem tudtam mit kezdeni vele. Tépelődések néma halmazállapotában, egy évek óta tomboló, romló sarjadék énekelt. Izgatott valami. Valami abban az igen mélyben, egy érlelődő, geszt formájú idősík, forrva a hangok, szavak, kifejezések erdejében. Dühös csöndfák körtánca egy megtapintható más akaratot küldött váratlanul robbanásszerű szájnyílással: Menj, a szép felé s ne aggódj, a máglya fénye vezet. Nem értettem, mi az a szép és mit gondoljak, de mentem. Ennek már negyvennégy éve… (2) Arany János út lépcsőin semmiből jutottam el a Palócföldhöz. Sajtpapírokkal hónom alatt mentem víztiszta, csillapíthatatlan sóhajjal. Nekem a Nyugat volt. A Palóc Nyugat. Pál Jóska volt Babits, Szepesi Jóska az Ady… Mély tisztességes feszültség állt a szerkesztőségben. Mímelt genetikai mutáció virágzott a szobában, szegfűillatba zuhanva. A szél miatt nehéz volt megmondani az irányt. Tudatalatti zombiként kerestük a szavakat, amit végül a Sörbár nyugalmában találtunk meg. Isten az idő: a jövő a múlt… Jelenések a Papír-teraszon, mögöttük bíbormadár. A bíbor, mert a bíbornak teste van. Női teste, zamatos érett őszibarack teste. Bíbor a teljesség teste, szinte mindenható, ősi és friss. Mert senki más sem mondja senkinek, hogy írjon vagy sem…. Köszönöm, tudtam, hová menjek… (3) Jóskák városa volt, füstös-salakporos acéljambusokkal… A város maga jelentette a problémát, a város, ahol minden virágzik. Orrhomályból kellett kilépni és látni. Menni és meglátni az embereket. Lompos valakik voltunk hittel, megértőn… Csúcsán korhadt erdőtlenül sétáltunk lefelé s felé, üveggyapot levegő suttogta tüdőbajos esti énekét. Egy halom Palócföld lapult előttünk. Érde- �PALÓCFÖLD 65 22 mes az emberekben élni. Végigjártuk a várost és láttunk. A mai napig, ha kilépek, az otthonomból bemegyek az utcára. Itt van az idő és a játék vár ránk! Jóskáktól tanultam meg. (4) Mennyi a hatvanöt? Lapjain szivárvány-tövisek, tölgyfa-sebhelyek. Bizony, sokasodnak a napkeleti éden kincsei. Ráncos ifjú az elsők között született. Győztes lobbanás, egy jel Nógrád dombjain. Még nincs túl az első szerelmen. Még nem vagyok túl az első szerelmen. Hiszen én még csak hatvan. (5) Születésnapodra Hatvanöt lett a Palócföld, derékhad törte termőföld Bobál Gyula. Szív parancsának sápadtan „Diófát ültet” kánonban tiltva, tolva. Színes volt, néha szabványos Czinke-rajzos, tudományos vadóc palóc. Szilárd érdeke véletlen egy kicsit félelemben, de idomkodom Utasítást végrehajtva lelkesen és szorongatva csetlett botlott Dalol a szabad szelleme beszél a fény-idő mese színvonalon. Kétfrontos mozgásban arat etikus életformákat Aczél arcél Nincs más, csak kósza gondolat irodalmi közöny áltat altat falat Tömegigényeket tudat formál, szertelen sodorban realizál. Éretten utat taposva feltámad, s mély tiszta szava földet hirdet �SZÉPIRODALOM 23 ORAVECZ TIBOR Születésnapomra Hatvan éves lettem idén nem kapott még el a migrén algopirin. A szép dolgok sose szépek, csak álmodod, hogy vágyképek, elvont pofon. Lefagyott az írógépem ülök előtte süketen, rohadt roham. Hatvan évet elharcoltam, katonaként parancsoltam, derék veréb. Hatvan évembe beletelt szétmaratni a belemet, kevély fekély. Szilárdan áll néhány álom, tüzem lángja bíbor ágon, lobog, dobog. Voltam mulatókoptató, sok mindenre se kapható, szerény remény. Kegyelmét őrzöm a fénynek, versnek, eleven igének vidám igám. Tisztalelkű sosem leszek, rímeket is boltban veszek, suta duma. Idő szele suhint képen feszít lappang ereimben látom ásom. �KÉPZŐMŰVÉSZET 24 DÁVID ZSUZSANNA „Kőszív helyett...” Beszélgetés a Munkácsy-díjas Párkányi Raab Péter szobrászművésszel A balassagyarmati születésű Párkányi Raab Péter szobrászművész kiemelkedő képzőművészeti tevékenysége elismeréseként Munkácsy Mihály-díjat vehetett át – olvashattuk az örömteli híradást idén márciusban. Ezúton is gratulálunk és osztozunk az örömben. Péter műveivel nap mint nap találkozhatunk, az általa készített alkotások emblematikus díszei a Civitas Fortissima városának, de a palóc táj falvai is büszkélkedhetnek a keze nyomán született művekkel. A szobrok kőbe vésett, bronzba öntött igazságokat fogalmaznak meg, állandóságukkal övezik hétköznapjainkat és kegyelemteli pillanatokban mindig képesek meglepni, hatni ránk. Alkotásai az ország legszebb tereit díszítik. Magyarország határain túl Európa legkülönbözőbb részein, sőt a kontinensen kívül is otthont találtak művei, mi mégis magunkénak érezzük őt. Mindig örömmel hívjuk, várjuk, hisz nemcsak műveit, hanem közvetlen személyiségét is tiszteletteljes szeretet övezi. Mit jelent számodra ez a vidék? A Palócföld számomra a szülőföld. Bár elkerültem innen, mégis itt is otthon vagyok. A Képzőművészeti Főiskola megkezdésekor Budapestre költöztem és az iskola végeztével valahogy ott ragadtam. 25 évvel ezelőtt diplomáztam és akkor úgy tűnt, hogy a „dolgok” a fővárosban történnek. Ma már szinte mindegy, hogy hol élsz, eléred a világot, vagy az megtalál téged. Bár nem élek otthon, szülőföldem elkényeztetett engem. Sikeres pályakezdésemet Balassagyarmatnak köszönhetem. Innen kaptam meg első köztéri felkéréseimet. Így korán szereplője lettem a magyar köztéri szobrászatnak, és ezáltal hamar ismert lettem a szakmában, bekerültem a „körforgásba”. Idén április elején a brüsszeli Európa Parlamentben és a Balassi Intézetben mutatkozott be a palóc etnikum. A konferencia előadójaként a palóc kultúrát a képzőművészet látószögéből mutattad be kortárs alkotóként. A palócság hihetetlen gazdagsággal hordozza a maga vizuális kultúráját. A népviselet színes sokfélesége, a míves tárgykultúra, a népi és a szakrális építészet mind erről vallanak. Ez a műveltség a népművészetben, kézművességben gyökerezik, de a mai kor emberével is kapcsolatba hozható. Számodra milyen kötődéseket jelent ez az örökség? �KÉPZŐMŰVÉSZET 25 A palóc kultúrát gyermekkoromban megismerhettem és a magam szintjén gyakoroltam is. Ekkor kezdtem el a fafaragást művelni az áttört népi motívumok készítésével. Anyám a Népművészet ifjú mestere címet elnyerte hímzéseivel, apám fafaragással töltötte szabadidejét. Bár népi motívumok közt nőttem fel, magam nem váltam népművésszé. A népművészet jegyei direkt módon nem jelennek meg munkáimban, ám keresem azt a tisztaságot, őszinteséget, amit ezek az alkotások hordoztak, hordoznak. Ahogy múlnak az évek, a népi kultúránk egyre fontosabbá válik számomra. A népművészet azokból az alkotásokból áll a lexikon szerint, amelyeket a nép a maga szükségleteire hoz létre, saját hagyományai alapján. Szükséglet – különös szó ebben az összefüggésben. Szükséglet-e, szükséges-e a művészet? Első gondolata sokaknak talán ez: lehet művészet nélkül élni. Élni lehet, de milyen élet az ilyen? A parasztember maga készítette szükségleti tárgyait, melyek nagy része nélkülözhetetlen volt mindennapi életében. De hogy tárgyait díszítette, az már nem a létéért való küzdelem. Ez egy belső igény volt a szépre, a harmóniára. Építette önmagát, hogy ismereteit, tudását, rátalálásait továbbadja társainak. Hogy létrejöjjön egy azonos kultúrát beszélő, gyakorló társadalom. A nép hozta létre, ezért hívjuk népművészetnek. A nép, mely nem építi magát kultúrája által, nem fejleszti azt, megszűnik népnek lenni. Egyre lejjebb csúszva egyszerűen csak tömeggé válik. Népművészetünk rendben van. Óriási kultúrkincs birtokosai vagyunk. Köszönet érte elődeinknek! Párkányi Raab Péter: Malenkij robot (részlet) �26 KÉPZŐMŰVÉSZET Jómagam beleszülettem ebbe a kultúrába. Gyerekfejjel megismerhettem a népművészet gyakorlása által az alkotás örömét. Hogy később szülőföldem remek képzőművész-tanárai segítségével jómagam is képzőművésszé, kortárs képzőművésszé váljak. Ami változatlan azóta is: az alkotás közben érzett boldogság. Alapító tagja vagy az Arttéka Művészet Határok Nélkül Egyesületnek. Ez a Nógrád megyei civil szervezet immár több mint 20 éve azzal a céllal jött létre, hogy az egyetemes kultúra és a helyi hagyományok közötti párbeszédet ösztönözze. A Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány a palóc identitás megőrzését és megerősítését tűzte zászlajára. Ezek a társadalmi célok, kezdeményezések a személyedben támogatót találtak. Kiváló művészeti teljesítményed elismeréseként és szűkebb hazád szolgálatáért országos díjaid mellett számos helyi kitüntetéssel ajándékoztak meg a „jó palócok”. Balassagyarmat mellett 2018 óta Nógrád megye díszpolgára is vagy. A művész szabadon szárnyaló, magányos alkotó szellem, mégis ezer szállal köti az emberség, a közösségi hivatás. Melyek azok az értékek, melyekkel azonosulva támogatni tudod ezeket az ügyeket? A művészet egyben társadalomformáló erő, mely a gyökerek ápolása mellett meg kell, hogy teremje a maga gyümölcseit. Identitásunk megőrzéséért folytatott küzdelmünk napjainkra kiéleződött. Én azok közé tartozom, akik úgy gondolkodnak, hogy kultúránk megőrzésével létünket menthetjük meg. Egyre fontosabbá válik, hogy visszanyúljunk gyökereinkhez, felfedjük, megismerjük. Miközben a népi kultúra megőrzése napjainkban – épp a kiélezett helyzet miatt – előtérbe került és ez a küzdelem jó irányt vett, a kortárs művészetünk bajban van. Korunkban megváltozott a művészek és a műalkotások helyzete. Kritikusan szemlélem a XX. sz. végének, XXI. sz. elejének kortárs művészetét. A kortárs művészetet a globális ideológiát erőltető társaságok uralják. Száműzték az öröm, a boldogság és a minőség fogalmát. Gyakorlatilag a pozitív tartalmakat. Összemossák, megszüntetik az egyéni, egyedi jelleget. Ennél a társaságnál az alkotásokat a pénz uralja, az igazi művészet háttérbe szorul. Egy kör megélhetési formájává, üzletággá vált a művészet irányítása, az alkotói kör belterjesítése és a nézők kirekesztése. A pénzemberek válnak „művészekké”, akik mérnökökkel és az általuk használt modern technika eszközeivel készíttetik el munkáikat. A világ legdrágább kortárs szobra most került eladásra egy árverésen. A szobor egy lufifigura krómacélból elkészített változata. Az „alkotója” kezével talán sosem érintette meg. A „legnagyobb” gyűjtők a megvásárolt műveket nem viszik haza, nem díszítik vele otthonaikat. Ezek a tárgyak sokszor el �KÉPZŐMŰVÉSZET 27 sem hagyják a kiállítótermeket, azok raktárait. Ott várnak, míg a „művészetmegmondók” rövid határidőn belül többszörösére verik fel az árukat. Ennek a tevékenységnek áll szolgálatában a médiájuk, intézményeik, kiállítótermeik. Ez a kortárs művészet eltávolodott az örökségtől, örömtől, hagyományoktól. E szemszögből vizsgálva a népművészet szerencsés helyzetben van. Már védettség alá került. Ezzel egy dolgunk van: ennek ismeretét és szeretetét átadni a fiatalabb generációknak. Tiszta forrás, kikezdhetetlen. Kortárs művészetünk azonban bajban van. Vajon helyet kaphat-e a közösségteremtő, életigenlő alkotóművészet? Ránk, az alkotást komolyan gondoló képzőművészekre még nagy út vár. Nemcsak létre kell hoznunk munkáinkat, de meg is kell védenünk azokat a közönnyel vagy a hazug támadásokkal szemben. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a nézők visszataláljanak, őket visszavezessük az igaz művészethez. Napjainkban értékvesztést látunk Európában. Ez egy hosszú folyamat eredménye, ami a kultúra válságával kezdődött. Mondhatnánk, ahogy az élet, úgy a művészet is utat törhetne magának. Ám ez csak politikai akarattal tud megtörténni. Bízzunk benne, hogy 30 évvel a rendszerváltozás után megérkezik ez az akarat, de addig is nyúljunk vissza gyökereinkhez és őrizzük meg őseink alkotó jókedvét! Párkányi Raab Péter: Genf 56 (részlet) �SZÉPIRODALOM 28 KETYKÓ ISTVÁN Krisztusi harminc csak hetvenkét évem Szonettkoszorú 1. Lebontom múltam, szép tisztára mosom lesz mit sikálnom; szenny sosem volt rajtam sem sár, csak por. Évek óta hordozom – megfürdök majd fény-kádban, tejben, vajban. Krisztusi harminc csak hetvenkét évem lobognak bennem imák, apró lángok hiszem: szép feltámadásom megérem rólam álmodnak éjjel bögyös lányok. Nyílik tavasz bennem, múlnak a sebek éveim szép hídján állok, alattam csitul az örvény, már nem húz a mélybe. Loboncos hajamba masnikat tehet a szél – látjátok, mégis megmaradtam újjászülettem, okos szelídségre. �SZÉPIRODALOM 29 2. Újjászülettem, okos szelídségre földpadlós, nyitott kéményű kis házban kormos lámpafüstök szálltak az égre örök világosság csillant anyámban. Bús ének hangzott fiatal szívéből – én a hatodik, kéretlen a sorban liebling, a kedvenc egy tó mélyéről bukkantam fel hófehér miseborban szent ostyában és tűzpiros palástban. Már akkor is töviskoszorú mélyedt fejembe – nézték meggyötört homlokom Veronika kendőt nyújtott és láttam az enyéim a keresztről – eltévedt juhok voltak már, rég nem látták nyomom. 3. Juhok voltak már, rég nem látták nyomom két lator közt – fényre, reménységre egyikre sem pályáztam, bár gondolom, anyám, János sem várt a sötétségre. Mit ronthattam el, Atyám? Engedelmes fiad voltam, többször őrült – remélem megdicsőítesz majd és töredelmes megbánásom nyugszik Isten-tenyéren. Voltam gyöngy egy édes anyai méhben vagyok őskövület, balga zarándok egy úton, mely nem visz a messzeségbe lettem bús, fáradt költő sötét mélyben leszek még, érzem én, izzó zsarátnok terelem napjaim okos hűségre. �SZÉPIRODALOM 30 4. Terelem napjaim okos hűségre kifüstölgött belőlem sok éjszaka sok hajnalt eldorbézoltam, cserébe mégis eljutott hozzám az Úr szava. Költő vagyok, szívem tele van fénnyel még meg nem írt dalokkal. Segíts, mama, adj sok versbe valót, lelkemhez érj fel légy roskadt éveim tartóoszlopa. Szétfeszítenek a meg nem írt versek tizenhat év telt néma hallgatásban segíts, hogy a szavak el ne hagyjanak. Boruljatok rám napok, órák, percek, hogy a túl hideg sötét éjszakában sebzett álmaim nehogy megfagyjanak. 5. Sebzett álmaim nehogy megfagyjanak, mert kell még szerelem, öröm, ölelés damaszkuszi út, jézusi pillanat tagadás, majd vakság, végül megtérés. Boríts rám szép tavasz hűs felhőt, eget lobbanj szememre, perzselj szenvedéllyel kék olajággal csőrében integet egy galamb, röptéről mégis lekéstem, mert mindig állandó késésben vagyok örök tévedésben, rögös tévúton – emelj fel jó magasra, bölcs szavakhoz röptöm égi jel legyen – bénák, vakok hirdessék mindig irgalmad, félúton majd meg ne álljak Uram, vonzd magadhoz. �SZÉPIRODALOM 31 6. Majd meg ne álljak Uram, vonzd magadhoz adj új kegyelmet, erőt, bátorságot legyek átjáró hegyhez, friss patakhoz kegyelmet adj Uram és boldogságot feküdjek új versekkel estelente ébredjek neveddel reggel; naponta igazíts rajtam, juttass végtelenbe, formálj magadra, jóságos arcodra. Legyek lombsátor, nem múló pillanat szarvasok mély lépteiben lévő víz legyek kettészelt tenger, új pirkadat, melyben véres arcát mossa kint maradt sok lakodalmas vendég; ezer, száz, tíz sebből vérző el nem múló kínjukat. 7. Sebből vérző el nem múló kínjukat töröld le, hívd be őket országodba bocsáss meg nekik és őrizd álmukat egy se legyen már porba rogyadozva… A valóság ölébe visszahullva kinyílik bennem sok dal, ezer ének anyám fekete kötényébe bújva már biztonságban vagyok, már nem félek. Mégis, olykor egymagamban bolyongok elherdáltam életem – sok betegség, a Rómába menő zúgó harangok pálmaágak kezemben, hozsannázok Cireneiként viszem már keresztjét jönnek égő szavak, térek magamhoz. �SZÉPIRODALOM 32 8. Jönnek égő szavak, térek magamhoz nem kérdezem, „Miért oly hosszú az éj?” józanságom bölcsebbé tesz, haraghoz nem vezet, eddig mély vizem már sekély. Várnak hófehér vonatok álmomban piros sorompók, pipacsos zöld rétek lépcsőkre tett rózsák, tini lányokban bujkáló duzzadó, félős remények. Hol vannak már a füstös gőzmozdonyok, a gágogó vadludak, rőt vadkacsák gyermekeim játékai, koboldok? Hol vannak már a pálinkák, a borok fáradt hajnalok, remegő éjszakák – hol vannak már a bús halotti torok? 9. Hol vannak már a bús halotti torok? Temetem múltam száradt kút mélyére betömöm bűneim, vétkeim, vagyok égtiszta bárány, leszek vőlegénye szép menyasszonynak, szégyenlős arának kihordom két terhét hű hitvesemnek göngyölöm pólyába a holdat, fáznak a csillagok is, félve integetnek vagyok fénylő arc angyalok szemében leszek halk dallam égi operában dübörgő taps sok-sok földim kezében vagyok húr gordonkán, fél sor középen egy üres lapon, fény a félhomályban leszek sugár mindenki börtönében. �SZÉPIRODALOM 33 10. Leszek sugár mindenki börtönében tékozló fiú, kit atyja vár haza bűnbánó Magdolna, kenet kezében illatos olaj kellemes illata Péter három tagadása, kakashang Júdás kezeiben harminc ezüstpénz kötél egy nyakon, szálló giling-galang sorsot vető katonák, ecet, víz, vér lándzsahegy, lezárt szemek, néma torok összehajtott lepel, elgördített kő nyugtalan éjszaka, minden átkozott – Nincs itt, feltámadt! Mámoros, víg borok negyven napos öröm, majd mennybe szökő szelídség, kétezer éves illatok. 11. Szelídség, kétezer éves illatok szép ifjúságom fodrozó kék tava fiam, lányom, hitvesem, hol voltatok, mikor rámborult a hideg éjszaka, amikor összeért az ég a földdel, hullámok döntöttek tenger mélyére; hol voltatok, amikor kék a zölddel játszott arcomon, estem nagy kétségbe? Hol voltatok, amikor durcás, konok gyermekkorom kútjába visszahullva rámtaláltak megtépázott angyalok? Szülém ölében ringtam megfoltozott bekecsembe vidáman visszabújva; anyám tudta, éjjel róla álmodok. �SZÉPIRODALOM 34 12. Anyám tudta, éjjel róla álmodok – szalmával kibélelt matrac volt ágyam szemei fénylő, áttetsző csillagok fején csodálatos glóriát láttam. Mesélt apámról, akit nem ismertem ötvennyolc évét marta el a kaszás filléres kaptafák árából ettem már bennem élt a költő, de zúzmarás volt telem, nyaram tele szenvedéssel tavaszom virág nélküli bolondság, őszöm lombok nélküli szenvedéllyel. Boldog gyermekkor volt, sok csínytevéssel felnőttem, lettem gyönyörű parázslás mindent elmosó zápor, égi fénnyel. 13. Mindent elmosó zápor, égi fénnyel megsebzett szavak, elbágyadt mondatok suhogó hóval, széllel, jégveréssel lám mégis itt vagyok, bár elhagytatok. Jöttök belőlem lázas bűntudattal csorognak ereimben bús sóhajok még nem tudom, mit tegyek bánatommal, de érzem, már jégből vízzé olvadok belőlem virulnak körben balkonok tündöklök hajnali ködben, meglehet talán végleg eltűnnek a démonok már csak gyönyörű szívemre hallgatok – szállj reám felpántlikázott képzelet, majd takarjatok be hűvös alkonyok. �SZÉPIRODALOM 35 14. Majd takarjatok be hűvös alkonyok és ébredjek hangos harsonaszóra szeretteimmel jönnek tűz-csónakok egymás után forduló, fordulóra még látom, hogyan örülnek – boldogok, de a harmadik hangos kakasszóra bűnös latorként keresztet ácsolok, végül elsírom magam Péter módra. Így soha nem lesz megváltásom, tudom, fogak csikorgatása lesz majd részem Káin bélyege csúfítja homlokom, de torinói lepelként hordozom véres arcom – már nem félek, egészen lebontom múltam, szép tisztára mosom. Mesterszonett Lebontom múltam, szép tisztára mosom Újjászülettem, okos szelídségre. Juhok voltak már, rég nem látták nyomom terelem napjaim okos hűségre. Sebzett álmaim nehogy megfagyjanak majd meg ne álljak, Uram, vonzd magadhoz sebből vérző el nem múló kínjukat jönnek égő szavak, térek magamhoz. Hol vannak már a bús halotti torok? Leszek sugár mindenki börtönében Szelídség, kétezer éves illatok. Anyám tudta, éjjel róla álmodok – mindent elmosó zápor, égi fénnyel, majd takarjatok be hűvös alkonyok. �Párkányi Raab Péter: Zene �SZÉPIRODALOM 37 BENE ZOLTÁN Isten, ítélet − részlet a regényből, melyben Szórád Lőrinc ismerkedik a világ dolgaival és a mindennapi tudományokkal − Novák mester napi három-négy órán keresztül oktatta Szórád Lőrincet. Tudatosan, avagy pusztán azért, mert természetéből adódóan mozgékony emberke volt, esetleg, mert valami egyéb okból így látta célravezetőnek, mindenesetre tény, hogy a peripatetikusok módszerével, az udvarház körül sétálgatva, séta közben beszélgetve pallérozta ifjú tanítványa elméjét. Minden egyes reggel Szent Ágostont idézte: – Istenemet és lelkemet kívánom megismerni, s ha kérdezed, gyermekem, hogy vajon semmi többet, akkor azt felelem, bizony, semmi többet! Ezen kívül még öt-hat idézetet citált nap mint nap, többnyire szintén Ágostontól, akinek három munkáját is másolta fiatalkorában, amikor a bolognai egyetemen hallgatta a tudományokban jártas magistereket, és előadásaik után a mindennapi betevőért fáradtságos másolást vállalt. Iszákossága végül oda vezetett, hogy nem tudta befejezni a tanulmányait, ami miatt egész életére megkeseredett emberré vált. Nagy-nagy búbánatát pedig újra és újra a borospohárba fojtotta. – Menj be tenmagadba, és menj túl tenmagadon, gyermekem – emelte föl görbe, koszos mutatóujját a mester Szórád Lőrinc orra elé, és eközben borostás, nyúzott arcán tudálékos ráncok jelentek meg, s fekete fogai elővillantak kék ajkai közül. – Ezt tanítja a nagy Szent Ágoston. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy meg kell ismerned a képességeidet, melyeket Istentől kaptál, tisztába kell jönnöd velük, hogy kiaknázhasd mindegyiket, amiképpen kiaknázzák a hegyek gyomrát is a bányászok, hogy legyen miből pénzt veretni a királyoknak, amely érméken a tisztességes férfiak bort vásárolhatnak. Mindemellett meg kell ismerned a körülötted lévő világot, gyermekem, mert az is Isten alkotása, amiképpen te magad és én magam szintén az ő képmásai vagyunk! Mert az, hogy te és én és ezek az emberek ott a kerítésen túl léteznek, az nem bizonyít egyebet, mint Isten létét, hiszen ha ő nem teremt meg téged és engem, vagy nem alkotja meg azokat ott, a kerítésen túl, úgy nem létezhetnénk. Kérdés, persze, hogy valóban létezünk-e, hiszen ha lehunyod a szemed egy szobában vagy a pincében, és erősen összpontosítasz, akkor is látod a fá- �38 SZÉPIRODALOM kat, amelyek az udvaron nőnek, pedig a fák nincsenek ott, ahol te vagy, hanem benned vannak, mintegy tükröződnek a lelkedben! Az azonban éppen ezen okból bizonyos mégis, hogy te magad szükségszerűen létezel, hiszen ha te sem léteznél, úgy nem láthatnád a fák lelkedben rejtőző lenyomatát. Magyarán, mivel te magad kétségbevonhatatlanul létezel, elvégre te látsz és magadban hordod a látottakat akkor is, ha éppen nincsenek a szemed előtt, tehát mivel rólad állíthatom, hogy vagy, ezért Istenről is állíthatom ugyanezt, mert ha nem így lenne, ugyan ki teremtett volna téged? Ugyan ki által élnél? Ha pedig nem teremtett téged Isten, akkor úgy létezel csupán, amiként a fák léteznek a lelkedben, mikor a pincében állsz, azaz valakinek a lelkébe égve? Vajon valakinek az emlékezetében élsz csupán, s ez a valaki éppúgy fölötted áll, ahogyan te több vagy a fáknál? Lehetséges, hogy így van. És Isten az, aki elgondol téged. Ergo megint csak Isten létéhez érkeztünk, amely cáfolhatatlan. De mindezt nem is mondtam igazán, csak kicsúszott a számon, mert a torkom száraz és remeg a kezem, mivel több mint egy órája nem kortyoltam bort... A gyermek Lőrinc kezdettől fogva érdeklődve hallgatta Novák mester beszédét, és néhány esztendő elteltével már nagyjában-egészében értette is, amit mond. Eleinte azonban csak élvezte, hogy olyan különös szavakat használ, hogy furcsa szaga van, akár a fáról lehullott, többnapos epernek; hogy néha berohan a ház konyhájába, ahol térdre veti magát az üstök körül tüsténkedő nők előtt, akik erre veszekedve, sivalkodva, hosszas huzavona után bort adnak neki egy ibrikben. A gyermek nevetett ezen, s mivel nevethetett, megszerette tanítóját. Írni az udvarház egyik belső szobájában tanultak. – Amit írásom beszél, azt én magam hirdetem. Az írás mégis időről, idő szerint beszél – idézte sokszor bálványozott Szent Ágostonát Novák mester a betűvetés tudományának átadása közben. – Az írás mégis idő nélküli, azaz örök. Ezért kell hát megtanulnod írni, gyermekem, vagyis egészen pontosan azért, mert az írás által válsz legbiztosabban örökkévalóvá. Az írás segít abban, hogy megmaradj arra az időre is, amíg késik a feltámadás, amiről, sajnos, nem tudhatjuk előre, mikor érkezik el.… Igaz, az írás is megsemmisülhet. Láttam én Bolognában, hogyan nyelik el a lángok az eretnek könyveket, miként izzanak föl a szépen megrajzolt betűk a pergamenen, mielőtt elporladnának, de ez az eljárás azért igen ritka. Csak az ostobák vetemednek arra, hogy könyvet tűzre vessenek, hiszen a pergamen drága és nehezen beszerezhető anyag, a bölcsebbek ezért inkább kikaparják a szívüknek nem tetsző szöveget, és új, kívánatosabb bölcsességekkel róják teli az imígyen fölszabadított helyet. Ez Istennek �SZÉPIRODALOM 39 kedvére való cselekedet, sokkal inkább az, mint a könyvégetés… Az itáliai zsarnokok egyszer-másszor mégsem átallják azt a pogányságot is művelni! Még szerencse, hogy ez a mi jó urunk, kegyes királyunk, bár Itáliában nevelkedett, valami csoda folytán mégis tisztességes maradt, ami példának okáért Bologna nemtelen városának egyetlen lakosáról nem mondható el, elhiheted nekem, mert tengődtem közöttük eleget! A kis Lőrinc ilyenkor megzabolázta jókedvét, és komoly képpel hallgatta végig ezeket az eszmefuttatásokat, legfeljebb a csendes szónoklatok legvégén nevetett föl, amivel nem sértette Novák mestert, inkább mulattatta. Amikor nem a szellemét táplálta, Lőrinc Kadosa körül sertepertélt, elleste tőle a nyílvessző faragásának és tollazásának fortélyait, a pengék élesítésének tudományát, a bőrök kikészítését, az úti készülődés fogásait, mind jobban kitanulta az erdő neszeit. Vagy a kutyával, a bozontos, házőrző ebbel kergetőzött. Máskor az asszonyok körül lófrált, akik néha a segítségét is igénybe vették, példának okáért, mikor véget vetettek egyegy lábasjószág életének, mely élettel – éppúgy mint erőszakos halálával – a lélektelen állat egyedül gazdáinak étvágyát szolgálta. A kakas sután kalimpált a lábaival, amikor a szakácsnő elkapta, s a hadonászni készülő szárnyakat összefogva, hozta kifelé a tyúkudvarból. Nagy, vörös kakas, Lőrinc áhítattal vegyes félelemmel figyelte. Hányszor hajigálta meg kővel, mogyoróval – csak úgy koppant a hátán! De a kakas föl sem vette. Legfeljebb, ha megrázta magát, fél lábra állt, nyújtogatta a nyakát a kisfiú felé, csőrét kitátotta és különös hangot adott ki, mintha nyikorogna, akár valami olajozatlan kamraajtó. Most már ugyan nyikoroghat kedvére… – Gyere, segíthetsz! – szólt a terebélyes asszonyság, és Lőrinc rohant, leguggolt, marokra fogta a madárlábakat. A szakácsnő rátérdelt a szárnyakra (a gyerek hallotta, ahogy a vékony madárcsontok halkan roppannak), az odakészített edényt közelebb húzta, kivette belőle a kést. – Szorosan tartsd, úrficskám, nehogy megrúgjon! Lőrinc elfordította a fejét. Összevillant a tekintete az egyik arra oldalgó kutyáéval, aki remegő orrcimpákkal figyelt. A gyerek inkább lehunyta a szemét. Erősen markolta, amit kellett, nehogy úgy járjon, mint amikor először segített az asszonyoknak levágni egy nagytarajú, méltóságteljes kakast. Akkor nem szorította eléggé a lábakat, meg is szeppent, mikor a madár haláltusájában erősen rugdalózni kezdett, és a pikkelyes, undok bőr csúszott is izzadt tenyerében – így a lábak elszabadultak, felrúgták az edényt, és elfolyt a vér javarésze. Most nem ismétlődhet ez meg, fogadkozott, miközben hallotta, ahogy a szakácsnő szuszogva tépkedi a tollakat a kakas nyakán. Kisvártatva a penge szisszent, Lőrinc érezte, hogy szorosra zárt markában �40 SZÉPIRODALOM összerándulnak az izmok, de tartotta erősen, szorította a pattanásig feszülő inakat, míg a rúgások egyre erőtlenebbé nem lettek, lassan rángássá szelídültek, majd reszketéssé csillapodtak, végül teljesen elmúltak. A szakácsnő megdicsérte ügyességéért, azzal a tollas tetemmel az egyik, a vérrel teli edénnyel a másik hóna alatt a konyhába vonult. Lőrinc kinn maradt az udvaron a gyilkosság szemtanújával, a loncsos kutyával, ígért neki csontot ebéd utánra. Az állat boldogan vetette magát hanyatt, pirosló, nyákos nemi szervét kidugta. Lőrinc mosolygott, cirógatta a kutya hasát, ahol alig nőtt szőr. Finom, puha a bőre, állapította meg elégedetten. A kutya boldogan pihegett, mintha valami nagy, kutyát próbáló feladaton volna túl, amelyért az ebek mennyországában kiérdemelt jutalmát élvezné éppen. Csendesen teltek a napok, az évek, és nem történt semmi említésre méltó, csak annyi, hogy fogyatkozni kezdett az udvarház népe: egy éven belül férjhez ment Lőrinc mindkét nénje, Jolánta és Kinga. Előbbi Szeged városának egyik tekintélyes polgárához, utóbbi egy macsói servienshez kötötte életét. Szórád János és felesége soha többé nem látták ifjabb leányukat; az idősebbiket is csak az apja, s mindösszesen egy alkalommal. Ám a fogyatkozás nem állt meg. Novák mester következett, aki nyolc esztendőn keresztül tanítgatta Lőrincet, azaz mindent összevetve nyolc esztendőn keresztül élt Szórád János kenyerén. A nyolcadik esztendőre megvakult és csaknem teljesen süketté vált, végül egy téli reggelen elbotorkált a közeli erdőbe, ahonnan soha többé nem tért vissza. Nyilván a vadállatok falták föl – sohasem derült rá fény, miként végezte nyomorúságos életét. Tanítványa mindenesetre szeretettel emlékezett rá, és imákat bízott az éjszakai szélre, hogy juttassa el az elhunyt lelkéhez. Még annak az esztendőnek az utolsó napjaiban halt meg Lőrinc anyja, Erzsébet is. Régóta betegeskedett már, valami furcsa kór marcangolta belülről, akár a rák ollói a zsákmányolt halat. Napról napra fogyatkozott, arca beesetté vált, szeme sötét üreg mélyére költözött, mozdulatai elbizonytalanodtak, éjszakánként vért köhögött föl, alig viselhető fájdalmak gyötörték. Mikor meghalt, vonásai kisimultak, a szenvedés jegyeit letörölte róla a halál. Lőrinc nem sírt sem Novák mester, sem az anyja elvesztésekor. Hitte, hogy jobb életük, könnyebb sorsuk van az Isten országában, hiszen tudta, hogy tanítója egyre ádázabb csatákat vívott démonaival, és egyre szégyenteljesebb vereségeket szenvedett, anyja pedig olyan fájdalmakat volt kénytelen elviselni, amelyek kivetkőztették emberi mivoltából, s úgy nyüszített olyankor, akár egy furkósbottal megregulázott kutya. Nem peregtek hát a könnyei az elmúlásuk miatt, csak valami furcsát érzett, valami visszavonhatatlant. Tehetetlenséget, talán. �SZÉPIRODALOM 41 SAITOS LAJOS Szú a fában Nagy Gáspár emlékének Vasakarat (Vers és aforizma) Grendel Lajos emlékének Perceg a szú a fában porzik mint homokóra ím e benti házból ki-kinézek egy karóra… Múlik az idő mállik s ha minden fogunk elvásik mint viseltes ingünk legyen még mibe’ hinnünk Mozdul a léc rozogán törik is idejekorán s perceg a szú a fában ne higgyetek a halálban…! Számozott versek (2) Vajon az erdő vagyok-e közel ama patakparthoz ahová a szarvas – s vagy akár a szarvassá vált fiú csendben/kiáltozva kívánkozik az enyhet adó víz után – s csak nézem magam bozontosan reggelenként készülődve a borotválkozó tükörben. Ha vad vagy – vadásznak rád ha hal vagy – halásznak utánad ha ember – emberhalászok vetik ki érted hálóikat mert méretes lettél nem dobnak vissza az életvízébe hogy evickélj még kicsinykét akár – hisz’ éltél ha nem is ippeg eleget…! * Vasakarat: lággyá s keménnyé lenni. Bálnakövek „Holtunk egyforma rang.” Emily Dickinson: 583. (Károlyi Amy fordítása) A bálna alakú kövek a tengerpartról nem úsznak el… de van az a víz ami egyszer mégis elmossa azokat is ám mindez már nem szemünk előtt történik. �IN MEMORIAM 42 CSONGRÁDY BÉLA Emlékmorzsák egy jeles Madách-tudósról 75 éves lenne Kerényi Ferenc Kettős – ha nem is úgymond klasszikusan kerek – évfordulóhoz érkezett 2008-ban a Madách-kultusz: egyfelől 185 éve született Madách Imre, másrészt 125 esztendő telt el Az ember tragédiája 1883. szeptember 21-i ősbemutatója óta. Ráadásul akkor volt a Nyugat alapításának centenáriuma és 2008 a reneszánsz éve is volt. E jubileumok hatása érződött az abban az évben tartott Madách-rendezvényeken is. Az őszi – október 3-i és 4-i – alsósztregovai és a csesztvei hagyományos irodalmi napok programjában is szerepet vállalt Kerényi Ferenc tanár, egyetemi docens, irodalom- és színháztörténész. Madách Imre szülőhelyén – többekkel együtt – előadást tartott a kastély jövőjéről, majd másnap a csesztvei művelődési házban – mint a nap védnöke – beszélgetett Lengyel György színházi szakemberrel – a neves rendező által négyszer színre vitt – Tragédia-előadásokról. Ugyanakkor e páros rendhagyó, főként színháztörténeti központú tárlatvezetést is tartott az emlékmúzeumban, sőt Kerényi Ferenc a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársaival együtt koszorút is helyezett el Vígh Tamás Madách-szobránál. S alig néhány héttel később érkezett a váratlan és tragikus, mindenkit lesújtó hír: október 29-én elhunyt Kerényi Ferenc. Hatvannégy évet élt mindössze, de e kijelentéssel – bármennyire fájdalmas még tizenegy esztendő távlatából is – csínján kell bánnunk, hiszen a magyar kultúra számos olyan jelentős életutat produkált, amely jóval rövidebb volt a Kerényi Ferencénél. Elég csak Petőfi Sándor huszonhat, József Attila harmincöt vagy éppen Madách Imre negyvenegy évére gondolni. De ahogyan e kivételes zsenik kihasználták a számukra adatott termékeny intervallumot, úgy tett a hangyaszorgalmú és az értékekre igencsak érzékeny, az átlaghoz képest jóval aktívabb, többet publikált Kerényi Ferenc is. Fő kutatási területe a 19. századi irodalom, a 19−20. századi dráma- és színjátszástörténet volt. Az előbbi témakörben Petőfi és Vörösmarty munkásságának számbavétele fűződik elsősorban a nevéhez, az utóbbiban korszakos jelentőségű – különösen itt Nógrád megyében –, amit Madách Imre szellemi örökségének megismertetése, pontosítása, Az ember �IN MEMORIAM 43 tragédiája népszerűsítése érdekében tett. Nem véletlenül fogalmaztam az általam Elvesztettünk egy Madách-tudóst címmel írt, a Nógrád Megyei Hírlap 2008. november 29-i számában – a december 1-jei, a Fiumei úti sírkertben történt végső főhajtás előtt – megjelent nekrológban a következőképpen: „…Túlzással persze, de amit Ő nem tudott a XIX. századi klaszszikus életéről, műveiről, az nincs is, azt nem is érdemes tudni… Se szeri, se száma a Nógrád megyei kiadványokban, orgánumokban (mindenekelőtt a Palócföldben, a múzeumi évkönyvekben, a napilap hasábjain) közzétett igényes tanulmányainak, ismeretterjesztő cikkeinek. Ugyancsak nehéz lenne a teljesség igényével áttekinteni a megyében tartott érdekfeszítő, élvezetes stílusú, eredeti gondolatokkal teli Madách-előadásait. Legtöbbet azonban talán akkor tette Kerényi Ferenc Nógrád és a legújabb kori helyi s az általános Madách-kultusz érdekében, amikor 1983-ban – az akkori valóban nagyon fontos kettős jubileum: a költő születésének 160. és Az ember tragédiája bemutatásának centenáriuma alkalmával – megrendezte a csesztvei múzeum felújított állandó kiállítását. Az volt a véleménye, hogy a Tragédia „gondolati gazdasága sohasem utalható a múlt kegyes ereklyéi közé, hanem van és lesz üzenete, birtokba veendő mondandója minden kor embere, így a mi nemzedékeink számára is... Az Európa-házba belépő magyarság csak kultúrájával számíthat tartós sikerre… Kell-e szebb jelkép, hogy nemzeti klasszikusainkat a képzeletbeli könyvtárszoba polcain egy emberiség-költemény, Az ember tragédiája képviseli a legméltóbban?” – zárta le az 1990-es megyei múzeumi évkönyvben megjelent dolgozatát, miután 1964-től 1989-ig terjedően áttekintette a Madách-kultusz huszonöt évét. Alapos, hosszabb kutatómunkát igényelne annak kiderítése – lehet, hogy ez egyszer majd megtörténik, mindenesetre napjaink Madách-szakértőinek egy másik emblematikus alakja, a salgótarjáni gyökerű, kétszer volt Palócföld-főszerkesztő, Praznovszky Mihály már el is kezdte ezt a munkát –, hogy vajon mi vonzotta a budapesti születésű bölcsészhallgató Kerényi Ferencet Madách Imréhez, Nógrád megyéhez s hogyan kezdődött ez az élete végéig kitartott szoros kapcsolat. Ami biztos: első cikkei az akkor Nógrádnak nevezett megyei napilapban 1966−67-ben jelentek meg az akkor mindössze huszonkét-huszonhárom éves – minthogy 1944. március 7-én látta meg a napvilágot – bölcsészhallgatónak, és az is igazoltnak látszik, hogy ebben szerepe volt egy bizonyos Kovács János nevű tanárnak, aki a Madách Imre Gimnáziumból akkoriban lett az alig néhány esztendővel korábban alapított salgótarjáni múzeum munkatársa. Társszerzőként publikáltak cikkeket híres nógrádiakról, „földijeinkről”. �44 IN MEMORIAM Többek között e sorozat része lett ismeretlen Madách-levelek közzététele is. Kerényi Ferenc – A Tragédiaköltő halálának századik évfordulójára emlékező, a legújabb kori Madách-kultusz zászlóbontásának tartott 1964es nevezetes centenáriumot követően – Budapesten felvette a kapcsolatot Matzon Frigyesné Balog Annával, Madách Imre sógorának dédunokájával és járt leányánál Csesztvén is. A leszármazottak őrizték a családi ereklyéket és dokumentumokat, s a maguk módján segítettek a levelek nyilvánosságra hozatalában. S egyetemi tanárának, Waldapfel Józsefnek a biztatására az Irodalomtörténeti Közlemények 1968/2-es számában Kerényi Ferenc tanulmánya is megjelent Madách Imre ismeretlen levelei címmel. A Palócföldben azonban nem ezzel a témával debütált, ezen írása „csak” a lap 1968/4-es számában látott napvilágot. Kézjegyét ugyanabban az évben, az első lapszámban tette le Új utakon a Madách-kutatás címmel. Ebben a közleményében Kozocsa Sándor bibliográfus; Szabó József, akkoriban Balassagyarmaton élt evangélikus püspök, egy páratlan gazdagságú Madách-gyűjtemény tulajdonosa; Spáczay Hedvig, aki Madách rendőrségi ügyeiben kereste az adatokat és az igazságot; valamint R. Várkonyi Ágnes salgótarjáni kötődésű történelemtudós nyilatkozott Madáchhoz fűződő viszonyáról, munkáiról. S innentől kezdve már nem volt megállás. Hosszú-hosszú oldalakra rúgna – ha egyszer elkészülne – az a bibliográfia, amely Kerényi Ferenc összes írását s azon belül Madách-publikációit tartalmazná. Ezeken belül természetesen megkülönböztetett szerepük van az antológiáknak, tanulmányköteteknek, monográfiáknak, Az ember tragédiája különböző időpontokban és kiadók által megjelentetett változatainak. Az irodalom- és színháztörténész nagyon sokat tett azért, hogy a befelé forduló, töprengő Madách mellett – ha úgy tetszik: helyett – hangsúlyt kapott a politikus Madách-portré. Idejének jelentős részét töltötte Nógrádban, maga is sokat vállalt, s még több javaslatot tett Bérczy Károly, Mikszáth Kálmán és természetesen Madách Imre életművének megismertetése, a méltó évfordulós programok megtervezése és megrendezése érdekében. Úgy vélte, hogy 1964 után egy évtized alatt szinte több történt, mint előtte egy évszázad során. A Palócföld 1973/2-es számában afféle számvetést készített Madách népszerűsége címmel. S minthogy az 1973-as esztendő is Madách-év volt – születésének százötvenedik évfordulója –, Csesztvén Kerényi Ferenc megrendezte az első komolyabb Madách-kiállítást, a múzeumi évkönyvben pedig egy nagy ívű tanulmányt jelentetett meg Madách világnézetének néhány kérdéséről címmel. Ebben főként Az ember tragédiája I. és II. színében előforduló gondolatokat elemezte. �IN MEMORIAM 45 Sok írása filológiai, textológiai témájú volt. Ilyen például a Palócföld 1989/2-es számában Szemközt Madách Imre szövegével című tanulmánya. Ugyancsak kiemelt témaköre volt a Tragédia színháztörténeti vonulata és a mű nemzetközi fogadtatása, ismertségének, elismertségének fokozódása is. Erre utal többek között az Úton a világirodalomba – Vázlat a drámai költemény hazai műfajtörténetéhez című eszmefuttatása, amely – akár szimbolikus momentumként is tekinthető – 2002-ben a Palócföld Könyvek sorozat újbóli indításaként jelent meg Az ember tragédiája és az európai emberiség-költemény című kötetben. A jelek szerint utolsó írása a Palócföldben halála évében, 2008-ban, a folyóirat 3. számában jelent meg Színpadi Madách-tanulságok – Az ember tragédiája 125 éves ősbemutatójáról címmel. Ennek bevezető soraiban egy emlékezetes, a magyar kulturális, szellemi élet egy maradandó kezdeményezésére, egy mérföldkövére utalva megjegyezte: „1983, a Tragédia színpadi centenáriuma óta szeptember 21-e a Magyar Dráma Napja. Így akartuk a Nemzeti Színház akkori vezetőivel, Malonyai Dezső igazgatóval és a – többek között – Madách-díjas Vámos László művészeti vezetővel megörökíteni a nevezetes évfordulót, amiben csak kevés magyar színpadi műnek lehetett része. Nemzeti drámakánonunk mindhárom darabja (a Bánk bánt meg a Csongor és Tündét véve még ide) 19. századi, és kettő közülük drámai költemény. Máig érvényes, hű történeti lenyomatai annak a kornak, amelyben az irodalom és a színház, az anyanyelvhez kötődő művészek a nemzetté válás folyamatában megismételhetetlenül fontos szerepet játszottak.” Kerényi Ferenc pályaképében, életművében nagyon fontos helyet foglal el a pozsonyi Kalligram Kiadónál 2006-ban a Magyarok emlékezete sorozatban napvilágot látott Madách Imre című monográfiája, de primus inter pares, azaz első az egyenlők között alapon említendő kötetet keresve a Tragédia új, modern, szinoptikus kritikai kiadása kívánkozik az élre. A több mint nyolcszáz oldalas könyvet az Argumentum Kiadó jegyezte 2005-ben. A sajtó alá rendezés munkája és a szintén felmérhetetlen jelentőségű jegyzetanyag elkészítése egyaránt a nevéhez fűződik. Fentiek alapján aligha meglepő az a tény, hogy kétszer kapta meg Nógrád megye egyik legjelentősebb, legrangosabb – bizonyos szempontból kétségkívül az – kulturális kitüntetését, a Madách-díjat. (Ez csak id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész, illetve a Madách Imre Gimnázium esetében fordult elő. Praznovszky Mihály négyszer vehette át, de három alkalommal intézmény – múzeum, Palócföld –, illetve civil szervezet – Mikszáth Kálmán Társaság – képviseletében.) Kerényi Ferenc először 1969. október 4-én lett Madách-díjas Salgótarjánban, a Karancs Szálló �IN MEMORIAM 46 úgynevezett mozaiktermében. Alig múlt akkor huszonöt éves, s mindmáig a legfiatalabb kitüntetett. S mintegy ráadásként 2006-ban duplázott: abban az évben január 17-én, az időközben hagyományossá lett balassagyarmati Madách-ünnepségen kapta meg az elismerést. A laudátor Praznovszky Mihály „földön kívülinek” nevezte Kerényi Ferencet, illetve imponálóan gazdag szellemi teljesítményét, amely immár feldolgozandó örökségként van jelen a nógrádi tájhazában. Markó Béla erdélyi költő, publicista az Élet és Irodalom című hetilap idei április 12-i számában megjelent írásában úgymond irodalmi évfordulók évadján értekezett Petőfiről, Aranyról, Adyról és több megfontolásra érdemes megállapítást tett az évfordulókkal kapcsolatos kultuszokról. Az egyik ilyen tanulságos gondolata illik a Kerényi Ferencről való megemlékezésem végére is: „Nem egyszerűen a tiszteletadás a fontos ilyenkor, hanem minták felmutatása, referenciák keresése eljövendő programokhoz. Mindközönségesen: tanulságok megfogalmazása. Ezért érdemes nemcsak a politikai – első világháború, Trianon stb. –, hanem például az irodalmi évfordulókra reflektáló szövegeket is figyelemmel kísérni.” A fentiekben valami ilyesmire tettem volt kísérletet, mert miközben újra és újra megrendülten idéztem meg a velem is – remélhetően jóváhagyná e jelzőt – baráti viszonyt ápolt Kerényi Ferenc alakját, vázlatszerűen utaltam munkásságának jelentőségére, egyre többet gondoltam négy évvel előbbre, jelesül 2023-ra is, amikor a kétszázadik évfordulója, azaz bicentenáriuma lesz Madách Imre születésének… Párkányi Raab Péter: Dilemma �SZÉPIRODALOM 47 KŐRÖSI FERENC A pillanat A pillanat Mint riadt lepke röpköd körülöttünk, Lábaira nektár-napok ragadtak, S kék szárnyain csillog az egész világ… Mint riadt lepke, mit észre sem veszünk, Mintha megvakítanának az árnyak, Mintha nem létezne más, csak a csodák! Mint riadt lepke menekül előlünk Jajongva bújva az éjben – szárnyának Minden mozdulásával súgva: „Ez a valóság – A pillanat!...” A jelen Totem-faragó őseink Öreg szobra korhadt életünk – A sok ismert, bús arcvonás; Mindegy, milyen díszbe öltözünk, S szavainkkal mire esküszünk: Hiába minden vívódás, Mert magunk vagyunk, kit üldözünk: Totem-faragó őseink! �SZÉPIRODALOM 48 ZOLTAY LÍVIA Repülni... Gyakran láttam azt az idős férfit, ahogy hajlott kora ellenére szálfaegyenes tartással rója a környékbeli utcákat. Hetven felettinek saccoltam. Soha egy szót sem beszéltünk egymással, de tudtam róla ezt-azt a lakótelep őrszemeitől. Hosszú évek óta özvegy volt már, a gyerekei középkorúak, két unokája ritkán látogatta. Még így, idősen is szép volt. Magas, vékony alkatú, az arca hosszúkás, szabályos vonásokkal, mintha szabvány szerint rajzolták volna meg. A haja már majdnem teljesen fehér, de a szemöldöke még mindig szurokfekete, a szemei nagyok, meleg barnák. Szúrós tekintete volt, de nem a gonoszságtól, inkább a sok éven át folytatott küzdelmek, embert próbáló nehézségek hagytak nyomot rajta. Kora tavasz volt, a férfi egy sötét színű ballonkabátban ült a szökőkút melletti padok egyikén és nézte a szaladgáló, hangoskodó gyerekeket. Többször láttam, ahogy így időzött ott, néha kenyérmorzsákat dobált az arra tévedt madaraknak. Nem beszélt senkivel, láthatóan belemerült a gondolataiba. Megpróbáltam elképzelni, mi járhat a fejében... „Megöregedtem. Volt idő, hogy el sem tudtam képzelni ezt.” A mellette lévő padon ültem, de ő nem vett észre. Behunyta a szemét és hagyta, hogy az enyhe tavaszi szél cirógassa az arcát. „A feleségem sokszor simogatta az arcomat, amikor még csak udvaroltam neki, meg a házasságunk elején. Mennyire szerettem! Olyan szép volt, mint egy angyal. Mikor apám először találkozott vele, annyit mondott csak: fiam, ez a kislány egy tündér. És az is volt. Ahogy megláttam azon a vasárnap délutánon, tudtam, hogy dolgunk lesz egymással. Tartott tőlem, zavarta a hosszú hajam, meg az, hogy sok lánynak tetszettem. De engem senki más nem érdekelt attól kezdve, hogy megszólítottam.” A szél egy kicsit felerősödött, de még mindig kellemes volt az idő. A férfi békésen üldögélt tovább a padon csukott szemmel, mintha csak aludna. „Nehéz életünk volt. Megviselte az első terhesség, amikor az első fiunk megszületett. És a második terhesség sem volt egyszerű. Szerettem volna egy kislányt, de a második is fiú lett. És akkor ő már nem akart még egy �SZÉPIRODALOM 49 gyereket. Elfogadtam, de legbelül bántott a dolog. Sokat dolgoztam, hogy eltartsam őket, mert az ő tanítói fizetése kevés volt. A fiúkkal is gyakran összetűztünk, ahogy nagyobbak lettek. Főleg az idősebbel. Az anyja, talán, mert sokkal jobban értette a természetét, mint én, folyton védte. Volt, amit eltitkolt előlem. Nem akarta, hogy egymásnak feszüljünk.” A férfi most kinyitotta a szemét és felnézett a narancssárgás égre, mintha keresne valamit. „A sok munka és aztán a még több bizonytalanság felőrölt. A pohár után nyúltam, hogy oldjam a bennem tomboló feszültséget. Eltávolodtunk egymástól. Ő is vívta a maga harcait, én is az enyémeket. Mire a fiúk felnőttek és elmentek otthonról, olyanok voltunk, mint két idegen. Nem láttam már benne azt a diószemű, selymes hajú kislányt. És ő sem látta bennem azt, akit egyszer régen megismert.” Két szarka szállt le a padra, a férfi mellé. A kenyérmorzsákat csipegették és egészen közel merészkedtek hozzá. „Miután abbahagytam a munkát, élhettünk volna végre nyugodtan. De akkor jött a betegség. Nem tudtam segíteni. És az orvosok sem tudtak. El akartál menni. Elfáradtál, azt mondtad. Bármilyen nehéz is volt, bármennyire fájt, értettem. Csak nem akartam tudomásul venni. Gyötörtem magam és nincs nap azóta sem, hogy ne gondolnék arra, mit csinálhattam volna másképp. Hogy mit tehettem volna még. Talán egy kis megnyugvást hozott, amikor, mielőtt végleg elmentél, azt mondtad nekem: te nem tehetsz erről. Olyan volt, mintha megbocsátottál volna. Nem tudom. Egyszer így érzem, máskor meg másképp.” A két madár felszáll. A férfi követi őket a szemeivel, nézi, ahogy köröznek a feje fölött, majd egyre távolodnak tőle és arra gondol, hogy repülni kéne. Minden olyan könnyű lenne akkor. Még ez az élet is. Hirtelen egy sas repül át a téren. Nem értem, hogy került ide. Oldalra nézek és látom a ballonkabátot a padon. A férfi nincs sehol... �SZÉPIRODALOM 50 DEBRECZENY GYÖRGY azokon a régi fényképeken hódolat Proustnak közönyöm még nem volt végleges mentem a fasorban ahol olyan jó volt a legelő akarom mondani a levegő egy éjbe burkolt falu burukkolt az emberek nagy lila ablakfüggönyök a szívük folyékony arany és vörös smaragd szívükben vérkörök mutatják örömteli meglepetésüket a sétatereken vagy a vonaton ismerős arcokkal találkoztunk a legelőn a régi mesterek képein a márkiné már korán befogatta hintója elé az időt becsülte és kereste a legújabb irodalmi és művészeti termékeket de amit ő irodalomnak tartott az ma már elavult ócskaság mondta az ócskás a fasorban ahol mentem és olyan jó volt hogy olyan ócska a hazugság hisztérikus kéjérzetéért mondtam csupán hogy közlönyöm vagyis közönyöm még nem végleges csak kezdetleges de magam se hittem el örömteli meglepetésemet a fasor még nem volt névleges elfelejtették kivágni a fákat nagy lila ablakfüggöny a szív az ember folyékony arany és vörös smaragd örömteli meglepetés a bánat �SZÉPIRODALOM 51 mint egy fehér és elmosódó csillagcsoport azokon a régi fényképeken amelyek nem készültek el soha ha kiülök a félelembe a hamutartóból egyesével gyűjtögetem össze a szoba sarkait először a szoba északi sarkát aztán a délit a keletit és a nyugatit csak utána a mellékégtájakat továbbá a lentet a fentet és akkor még ott a közép az utca közepén azt ordítod hogy te leszoktál az ordítozásról elrugaszkodunk a dohányzó macskáktól a macskagyökértől és a macskakövektől hegyekben ömlik a hegyekből a kétségbeesés fekete holdak keringnek körülöttem kicsi és viszonylag hideg csillagok nem fúvódnak fel vörös óriássá hanem szép lassan összehúzódnak az utca közepén ha kiülök a félelembe ablakot nyitsz madártollak repülnek be rajta a Méru hegyre látok valaki kereket cserél a világ tengelyén �IN MEMORIAM 52 FANCSIK JÁNOS Halotti maszk Adalék az élményalapú irodalomtanítás indoklásához Sercegő kis zsebrádiómból reggeli borotválkozás közben hetek óta még mindig hallom a biztató felhívást az „Ady és én” című, szokatlanul nagy nyilvánosságra számító pályázatra. Akaratlanul is végigfut agyamon, hány olyan ember élhet még köztünk, akinek mások számára is érdekes személyes élménye fűződhet Adyhoz? Én is szeretem, és idősödvén egyre elmélyültebben olvasom verseit, prózáját, valamint a róla szóló írásokat, de nem tartozok azok közé a bennfentesek közé, akiknek foglalkozásuk, hivatásuk révén is lehet valamilyen Adyval kapcsolatos személyes élményük. S tegnap reggel váratlanul mégis eszembe jutott valami: egy fél évszázaddal ezelőtti látogatás és mintegy félnapnyi meghitt beszélgetés Kassán az akkor 75 éves Madzsar Líviával, kórházunk névadójának, Madzsar Józsefnek a leányával. Azonnal nekiguggoltam és féltve őrzött dokumentumaim között a fiók mélyén perceken belül megtaláltam a megsárgult stencilpapír-köteget, melyre annak idején a beszélgetés magnószalagra rögzített szövege lett lemásolva. A részletekbe beleolvasva felelevenedtek a magyar közéletben jelentős szerepet játszó Jászi és Madzsar család nagy élettapasztalattal és történelmi ismeretekkel rendelkező leánygyermekének kipirult arccal mesélt emlékei. Madzsar Lívia elmesélte, hogy serdülőleány korában, náluk, Pasaréti otthonukban talán mindenki megfordult, akiről később utcát neveztek el. Jól ismerte Vámbéry Rusztem bácsit, Szabó Ervint, a zongorát verő Reinitz Bélát, Stromfeld Aurélt. A sok neves vendég közül különös szeretettel beszélt unokabátyjának, Jászi Oszkárnak (Oszikának) legjobb barátjáról, Ady Bandi bácsiról, aki éveken át csaknem mindennapos vendég volt náluk, ahol késő éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattak az akkori közügyekről, politikáról, irodalomról, művészetről. Ady és Jászi Oszkár barátsága már középiskolás korukban kezdődött, azzal már csak bővült, hogy Madzsar József jó néhányszor fogorvosként is kezelte Adyt. Lívia néni azt is elmesélte, hogy a cselédszobában mindig látott egy botjára bókoló embert üldögélni, aki benne némi félelmet keltett, de amikor édesanyját megkérdezte, hogy nem valami rossz szándékkal ül-e ott, kiderült, �IN MEMORIAM 53 nem kell félni tőle, mert csak a „spicces” Bandi bácsit várja, hogy éjszaka hazakísérje. Kiderült az is, hogy Madzsar Lívia az Elbocsájtó szép üzenet miatt női szolidaritásból egy ideig úgy neheztelt Adyra, hogy jelenlétekor valami kifogást keresve átment egy másik szobába. Szó esett természetesen József Attila és Madzsar József kapcsolatáról, a rendőri zaklatásokról, és az antialkoholista mozgalomról is. „Egyszer, ebéd közben Jászi nagyanyám megkérdezte Adytól: Bandi, maga mindig ilyen sokat cigarettázik? Mennyit szív naponta?” „Hatvanat-nyolcvanat, de csak azóta, amióta eltiltottak az alkoholtól.” Beszélgetésünk során Lívia néni mindig hangsúlyozta, hogy az ő emlékei nem nagy jelentőségűek, hiszen a felnőttek nem a gyerekekkel beszélték meg dolgaikat, de mélyen belevésődött élmények. A beszélgetés meghitt hangulatát csak fokozták az olyan értékes bútordarabok, melyek között például ott volt az az asztal is, melyen bizonyíthatóan a Nagykárolyban tartózkodó Petőfi saját kezűleg is írt. Ott volt a felmenő rokonok képei között egy egri kanonok, egy váci püspök, Jászi nagymama szobrát pedig a szegről-végről ugyancsak rokon Pátzay Pali készítette. S itt egy fénykép Ady Bandi bácsiról is, alsó szélén a dedikáció: Jásziéknak, legszeretőbb Adyjuk. „És az ott az Ady halotti maszkja. Vedres Márk készítette. Hárman csináltak akkor halotti maszkot Adyról. A szüleim ezt tartották a legjobbnak, úgyhogy ezt szerezték meg. Érdemes megnézni!” Érdemes volt. Nem csak megnéztem, kezembe is vettem. Meghatódottság érzése fogott el: mintha személyesen találkoztam volna a két emberöltőnyivel előttem élt költőgéniusszal. Párkányi Raab Péter: Malenkij robot (részlet) �SZÉPIRODALOM 54 MÁRKUS LÁSZLÓ Hagyományos haikuk madárijesztő mereng a létről inkább seregély lenne mosolyog a tó sulyomillattal játszik egy szellőgyerek * * kútvödörből hold kacag a vízhordólány álmos arcába halovány holdat hordoz hátán a szikla harangszó hallik * * párját siratja a pacsirta magányos menyét ír drámát kókadó kóró lila virágán apró ékszer a harmat * * beteg pillangó szakadt szárnya megremeg lelke tovaszáll * hullócsillagot irigyel a bérc pedig az is csak szikla * kéklő szilva zöld levelén sárga hernyó víg piktor az ősz �SZÉPIRODALOM 55 MÁRKUS LÁSZLÓ Magyar haikuk holdvilágnál vív rakoncátlan rímekkel csatát a költő zuhanyzó tested látványa ámulatba ejti a holdat * * vánkosom kemény utam göröngyös mégis követlek uram cinikus a sors hazugságaink mind a fejünkre hullnak * * kelyhed nektárja bódítja testem lelkem csapongva szárnyal kecses pillangóm ki fejemben csapongott – álomba merült * * tárd ki szívedet lelkem ablakod alatt zengi himnuszát sprőd szóhalmazok kusza szövetéből szab lágy verset elmém * * bár elmém fürgén csapong szívem fáradtan baktat nyomában �1956 56 KÉPIRÓ ÁGNES Interjú Pomogáts Bélával „Ha az 1848-as és az 1956-os követelések megvalósulnának, akkor 56 örökségének lenne gyakorlati értelme.” Pomogáts Béla 1934-ben született, napjainkban is aktív életet él. Életpályájának talán legismertebb momentuma az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó szerepvállalása és azt követő meghurcolása, melyet bölcsészkaros diákként élt át. 2017 tavaszától a naptári év végéig öt alkalommal látogattam meg Pomogáts Bélát és feleségét Villányi úti otthonukban, ahol összesen 9 és fél órányi hanganyagot rögzítettem. A felvételek egy részét kamerával is rögzítettem, melyekből videó-interjús tananyagot fejlesztettem a MTA-SZTE Elbeszélt Történelem és Történelemtanítás Kutatócsoport számára. A hanganyagból szöveget szerkesztettem, melyből elkészült egy kiadás előtt álló életinterjú-kötet kézirata. E készülő mű 1956-os fejezetéből olvashat részleteket az alábbiakban az olvasó.1 1 A kiadvány várhatóan 2019 őszén jelenik meg a Belvedere Meridionale Kiadó gondozásában. �1956 57 Hogyan emlékszik vissza a forradalom kitörésének napjára? 1956. október 23. számomra nagyon emlékezetes nap volt: én október 22-én születtem, és még előtte való nap meghívtak egy tanácskozásra, ami a Képzőművészeti Főiskolán zajlott, ez az Andrássy úton található. Több egyetemnek a képviselői vettek részt, és ott jelentették be, hogy október 23-án lesz egy nagy tüntetés, ami Nagy Imre mellett akar állást foglalni. A tüntetésnek volt egy 16 pontos követelése, hasonlóan az 1848-as 12 ponthoz, tehát akkor már lehetett tudni, hogy valami forrong a levegőben. 22én a születésnapomra meg voltak hozzám híva a barátaim, akkor már nagyon reménykedtünk, hogy valami történik. 23-án kicsit másnapos állapotban mentem be az egyetemre, valamikor délben érkeztem, és emlékszem, hogy a piarista épület egykori rendházának a bejáratánál várt már Gömöri György, aki évfolyamtársam, barátom volt, azóta is jó barátságban élünk, és nagyon izgatottan mondta, hogy azonnal menjek fel vele a DISZ-irodába, mert beválasztottak a tüntetést előkészítő bizottságba. Föl is mentem nyomban oda, mely a 3. emeleten volt, ott már az évfolyam szépei piros-fehér-zöld kokárdákat készítettek, az okosabbjai, a fiatalemberek megpróbálták megszövegezni az egyetemi kívánságokat. Kora délután, amikorra már kialakultak a teendők, meghirdettük a tüntetést. Volt egy diákgyűlés az egyetemi színpadon, ami korábban piarista kápolna volt, ahova korábban rengeteget jártam misére, ministráltam is. Ezt követően levonultunk a Váci utcába, aztán a Rákóczi út folytatásán az Erzsébet híd felé vonultunk a Múzeum körúton, Bajcsy-Zsilinszky úton, Margit hídon haladtunk, tehát végig a városon. A Margit hídnál átmentünk a Bem-szoborhoz, a tüntetésnek a fő jelszava a lengyel-magyar barátság volt. Lengyelországban pont akkor forrongott a helyzet, ez volt az egyik fő jelszó: „Lengyelország utat mutat, kövessük a magyar utat!” Mert akkor a magyar út olyan szocializmust jelentett, ami nem volt azonos a szovjet kommunizmussal. A Bem-szobornál Veres Péter, az Írószövetség elnöke beszélt, és a Bem-szobortól visszajött a menet. Akkor volt még a Kossuth híd. Ezen átvonult a tömeg aztán a Parlamenthez, ahol Nagy Imrét akarták hallani az emberek. Emlékszem, hogy akkorra már besötétedett, és az akkori pártlap, a Szabad Nép aznapi számaiból fáklyákat gyújtottunk, mert eloltották a közvilágítást. Úgy gondolták, hogy ha eloltják a lámpákat, akkor a tömeg szét fog széledni. Hát nem széledt szét. Nagy Imrét követelték az emberek, aki először nem nagyon akart fellépni, mert tudta, hogy ennek nem lesz jó vége, végül mégis rábeszélték és elhozták Losonczy Gézát is, aki vezető újságíró volt. Később a Nagy Imre- �58 1956 perben megölték a fogházban. Rábeszélték Nagy Imrét, hogy jöjjön el a Parlamenthez, és szóljon egy pár szót. Azzal kezdte, hogy „Elvtársak!”, melyet általános zúgás követett, hogy nem vagyunk mi elvtársak. „Magyarok!” – folytatta. Ez már jobban hangzott. És akkor mondott egy nagyon rövid, néhány mondatos beszédet, ami úgy szólt, hogy reformok vannak, és ezek be fognak érni, s arra kér mindenkit, hogy maradjunk nyugton, menjünk békében haza és várjunk, milyen fejleményeket hoznak majd a reformok. Ez nem tetszett az embereknek, sokan fütyültek. Mindenesetre feloszlott a Parlament előtt ez a tüntető tömeg, az emberek szétszéledtek, és én is elindultam gyalog a belváros felé. Emlékei szerint mikor dördült el az első lövés? Emlékszem, hogy az Apponyi téren, ami akkor a Felszabadulás tér nevet viselte, jöttek emberek a Múzeum körút felől, hogy az ÁVH-sok belelőttek a tüntető tömegbe. Valóban akkor volt az első kegyetlenség, a rádiónál nagy tüntetés volt, az emberek be akarták olvasni a korábbi tüntetésnek a 16 pontját, s akkor az ÁVH-s őrség belelőtt a tömegbe, sok halott volt. Én erről valahol a Kossuth Lajos utcán értesültem, a rettenetesen kétségbeesett embereknek a szavaiból. Emlékszem, hogy a Rákóczi úton nem volt tömegközlekedés, csak felkéredzkedve egy teherautóra tudtam hazamenni. Miután hazaértem, egész éjjel hallgattuk a Szabad Európa rádiót, onnan értesültünk az eseményekről. Két nappal később volt az a bizonyos parlamenti sortűz, amikor a Földművelésügyi Minisztériumnak a lépcsőiről és az erkélyéről ÁVH-sok belegéppuskáztak a tömegbe. Sokan meghaltak, nekem is volt olyan ismerősöm, aki ott halt meg. Hogy egyet említsek, a Trefort utcában engem oroszra tanított egy Kovács nevű tanár, és volt neki egy gyönyörű, okos kislánya, Kovács Marika, aki latin szakos volt, eggyel járt alattam, ő is ott halt meg, a Parlament előtt eltalálta egy golyó. Ahol mi laktunk Pestújhelyen, egy-két házzal keletebbre volt valamikor egy nagy OTI-kórház, és ezt a kórházat 45-ben az oroszok szállták meg. Orosz katonai kórház létesült a helyén, orosz őrség volt, és emlékszem arra, hogy egyszer csak, mikor én otthon voltam, lövéseket hallottunk. Később kiderült, hogy az egyik orosz őr agyonlőtt egy ottani lakost, Morvainak hívták, tetőfedő-cserepező mester volt, és két házzal lakott mellettünk. Egyszerűen csak kiment a házból az udvarra, és az orosz őr, aki ott volt tőle húsz méterre a fal mögött, egy sorozattal megölte. Ez egy szörnyű esemény volt. Őt másnap el is temették, én is ott voltam a temetésén, ez az eset eléggé felforralta az emberek indulatait a Szovjetunióval szemben. �1956 59 Mikor ment be ismét az egyetemre? Végül is aztán valamikor október 25-én vagy 26-án bementem az egyetemre, akkor már közlekedés nem volt, egy teherautó szedett össze néhányunkat. A bölcsészkaron rögtön munkát kaptam, feladatokat kaptam, sajtótájékoztatót kellett tartani. Írtam Új magyar külpolitikát! címmel egy vezércikket, amelynek két fontos követelése volt: az egyik, hogy Magyarországnak be kell illeszkednie a nyugat-európai népek közösségébe, tehát a franciák, angolok, németek, olaszok, osztrákok közösségébe, a másik meg az volt, hogy Magyarország állítsa helyre a diplomáciai kapcsolatait a Vatikánnal, utóbbit mint katolikus fogalmaztam meg. Tulajdonképpen ketten írtuk Vázsonyi Vilivel, aki jóbarátom és kollégám volt. Ővele együtt jártam még a Trefort utcai gimnáziumba, aztán francia szakot is végzett, a bölcsészkaron is együtt voltunk, sokáig tartott a barátságunk. 1956-ban elhagyta az országot, utólag Párizsban többször is találkoztunk, majd a rendszerváltás után többször hazajött látogatóba. 1956-ban is nagyrészt Vázsonyi Vilivel mozogtam együtt, megpróbáltunk mindenütt információt szerezni, emlékszem, hogy sorra látogattuk a megalakult pártok központjait. Voltunk a Semmelweis utcában, ami az Astoriával szembeni kis utca a belvárosban. Ott volt a Kisgazdapártnak a központja, és nekünk, egyetemistáknak nagy tekintélyünk volt: fogadott minket a Kovács Béla, aki a Kisgazdapártnak a főtitkára volt. Nagyon derék ember volt, sokat ült, mert őt 46-ban vagy 47-ben az orosz katonai rendőrség letartóztatta, és a Szovjetunióban ítélték el. Valamikor 1955−56-ban térhetett vissza, már betegen. Aztán meglátogattuk a Petőfi Párt központját is, ez a Parasztpárnak az utódja volt, ahol Veres Péterrel találkoztunk és másokkal. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak minket, akkor az egyetemistáknak tekintélyük volt. Ez zajlott le november első napjaiban. Akkor én napokig bent laktam az egyetemen, mert még arra sem volt időm, hogy hazamenjek, és emlékszem, íróasztalokon aludtunk, hoztak valami szalmazsákot és matracot, takarókat. Eltöltöttük valahogy az éjszakát, de nem sok időnk jutott alvásra, mert állandóan nyilatkozni kellett, fogadni kellett a küldöttségeket: a munkástanácsok küldötteit, a politikai pártok küldötteit, az újjáalakult ifjúsági szervezeteknek a küldötteit. Ki tud emelni olyan momentumot a történések sorából, ami igazán meghatározó volt Ön számára? Voltak utólag majdhogynem humorosnak tekinthető pillanatok. Emlékszem arra, hogy én voltam az ügyeletes, amikor egyszer megjelent há- �60 1956 rom katonatiszt, már le volt tépve róluk a szovjet mintájú rangjelzés, a régi magyar rangjelzés volt a gallérjukon. – Ön kicsoda? – kérdezték. – Én képviselem az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságot. – Akkor bejelentem, hogy megalakult a budapesti helyőrség forradalmi bizottsága, és az a határozat született, hogy miután nem bízunk a honvédelmi vezetésben és a vezérkarban, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság parancsnoksága alá helyezzük a budapesti forradalmi karhatalmi ezredet. Ezek szerint ön képviseli az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságot? – Igen. – Akkor az ön parancsnoksága alá helyezzük az ezredet. Mi az Ön első utasítása? – Üljenek le a fenekükre, és maradjanak békén! Azt hiszem, ez nagyon jó tanácsnak és hadparancsnak bizonyult, mert tényleg elkerülték azt, hogy nekik sem kellett lőniük, és rájuk sem lőttek. Voltak ilyen kalandjaim. Hogyan végződtek a forradalmi napok? November 3-án megbízást kaptam az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságtól, hogy menjek le Győrbe, és vegyem fel az összeköttetést Szigethy Attilával. Nagyon derék ember volt, tanár, és ő volt a Dunántúli Nemzeti Bizottságnak az elnöke. Aztán a sorsa rettenetesen alakult, mert november 4-e után letartóztatták, akartak egy pert indítani ellene, ő nagyon keményen viselkedett, és végül azt közölték róla, hogy az ügyészségi, tehát a börtönépület 5. emeletéről kiugrott és meghalt az udvaron. Én akkor úgy tudtam, és ez elég hiteles közlés volt, hogy nem kiugrott, hanem kidobták. Tehát egyszerűen meggyilkolták. Sajnos személyesen sohasem sikerült vele találkoznom, mert mi november 3-án este 8 körül érkeztünk meg egy rekvirált autóval, amit egy műegyetemista vezetett. Vázsonyi Vilit vittem magammal, meg egy Keller Panni nevű évfolyamtársamat. Vázsonyi Vili tájékozódni akart, Keller Panni pedig hozott magával 10 kiló röpiratot, melyet az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság szerkesztett, mi pedig útközben szétszórtuk azokat Tatán és Komáromban. Akkor még nem volt autópálya, a régi úton kellett közlekedni. Amikor megérkeztünk Győrbe, már késő volt, nem tudtunk Szigethy Attilával kapcsolatba lépni. Ez volt az első olyan nap, november 3-a, amikor úgy látszott, hogy győzött a forradalom: átalakult a Nagy Imre-féle kormány, bevették a kormányba a polgári pártoknak, tehát a korábbi koalíciós pártoknak a képviselőit. A béke illúziója töltötte el az emberek lelkét, de ez csak illúziónak bizonyult. Győrben november 3-án este elhe- �1956 61 lyeztek minket egy szállodában a pályaudvarral szemben, melynek az eredeti neve Royal, aztán a Rákosi-korszakban Vörös Csillag lett, majd viszszakapta az eredeti nevét. Amikor oda beköltöztünk, akkor már ismét az eredeti nevén szerepelt, napjainkban is úgy hívják. Valamikor éjjel 1-2 óra körül jött értünk három fiatalember, akik fel voltak szerelve géppisztolylyal, s jelentették, hogy ők a Győri Forradalmi Bizottságnak az emberei, és az oroszok bevonultak Budapestre, megszállták a magyar országhatárt is, és közelednek Győr felé; nem szabad itt maradnunk, mert le fognak minket tartóztatni. Kimentettek minket ebből a szállodából, és elvittek egy ifjúsági munkásotthonnak a pincéjébe, ahol eltöltöttünk jónéhány napot illegalitásban. Minden nap kimentünk a városba szétnézni: özönlöttek az emberek nyugat felé, számos évfolyamtársammal is találkoztam. Végül is Vázsonyi Vili és Keller Panni is úgy döntött, hogy nem jönnek haza, hanem kimennek Nyugatra. Vázsonyi Vili Párizsba ment, ő francia szakos volt, Keller Panni angol szakos volt, ő Angliába ment. Kikísértem őket a pályaudvarra a vonathoz. Arra emlékszem még, hogy disszidens vonat volt, aki erre a vonatra felszállt, az ment egyenesen Ausztriába. Könnyű volt átjutni, mert a vonat ment egyenesen a határig, ott a határon hangosbemondóba bemondták, hogy tessék leszállni, mert 10 méterre már Ausztria van. Abba az irányba tessék menni, és akkor mindenkit átengedtek. Amikor kikísértem Vilit a pályaudvarra, elbúcsúztunk és arra gondoltunk, hogy soha többet nem fogunk találkozni. Két nap múlva, miután én megpróbáltam érdeklődni, hogy odahaza mi lehet, olyan hírt kaptam, hogy ahol a szüleim laknak Pestújhelyen, ott az oroszok bombáztak. Nagyon fölzaklatott, hogy nem tudtam velük telefonon kapcsolatba kerülni, és akkor úgy döntöttem, hogy hazajövök, körülnézek, és ha úgy alakul, akkor én is elmegyek Nyugatra. Elég kalandosan jöttem haza. Vonatközlekedés csak Győr és Komárom között volt, majd Komáromtól teherautók hoztak. Stoppal közlekedtem, végül is hazaértem valamikor éjjel. A szüleim megvoltak, kétszer igazoltattak orosz katonák, másnap vagy harmadnap bementem a bölcsészkarra szétnézni, hogy mi a helyzet. Akkor éppen összeült egy diákgyűlés, ahol engem beválasztottak küldöttnek a MEFESZ országos bizottságába. Ugyanis az volt a helyzet, hogy a MEFESZ valamikor október közepén alakult meg a Szegedi Egyetemen, amely Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége volt. A forradalom idején egyetemi forradalmi diákbizottságok működtek, de a forradalom leverése után ezeket meg kellett szüntetni, és akkor újjáalakult a MEFESZ. Az országos központban kellett jelentkezni egy alakuló közgyűlésre. A ledöntött Sztálin-szoborral szemben volt ez a központ, a Szakszer- �62 1956 vezetek Országos Tanácsának a házában. Ha kinéztem az ablakon, akkor a két csizmát láttam, mert Sztálinból már csak a csizmák maradtak meg. Éppen ülésezett egy diákparlament, ahol én felszólaltam mint bölcsész, és ez további rokonszenvet váltott ki, úgyhogy rögtön beválasztottak az országos kilenc tagú elnökségbe, és ennek lett a titkára egy Prandler Árpád nevű, jogi egyetemen tevékenykedő tanársegéd, fiatalember, én becsültem, de aztán később a Kádár-korszakban ő a kormány mellé sorakozott föl és egy időben ő volt Magyarország ENSZ-képviseletének a vezetője, valamikor a 70-es évek végén vagy a 80-as évek elején. Benne volt még az elnökségben a Műegyetemet képviselő Szabó Iván is, akiből később az első Antall-kormányban miniszter lett. Volt egy természettudományi karos, egy jogász képviselő, egy fő a képzőművészeti főiskoláról, mások különböző pesti egyetemekről, de Szegedet és Debrecent is képviselték, tehát úgy alakult ki ez a szélesebb körű választmány. Annak talán volt 40 vagy 45 tagja, de a szűkebb körű elnökségnek 9 vagy 11 tagja volt. Tehát ebbe választottak be engem, és akkor én egészen 1957. január elejéig, amíg a MEFESZ egyáltalán létezett, bejártam minden nap az irodába, és amire kifejezetten büszke vagyok: én voltam az utolsó diákparlamenti elnök. 1956. december végén vagy 57. január elején ült össze ez a bizonyos diákparlament a szakszervezetek házában. Volt egy nagy tanácstermük, ahol több mint száz ember elfért, ezen az utolsó diákparlamenten 140−150-en vettünk részt, különböző egyetemekről, Budapestről és vidékről. Ott engem választottak meg levezető elnöknek. Emlékszem, hogy elég nehezen jutottam be, és aztán még úgy mentettek ki, mert féltek, hogy megjelenik a karhatalom és engem ott letartóztatnak. Végül ez nem történt meg, de két olyan alkalom volt, ami még hitet tett a forradalom eszményei mellett: az egyik volt ez az utolsó egyetemista diákparlament, a másik meg az Írószövetség utolsó közgyűlése december 28-án. Én ezen is részt vettem, mert a MEFESZ engem küldött ki. Veres Péter volt akkor az elnök, és kapott a MEFESZ egy meghívót, hogy képviseltesse magát az Írószövetségnek a közgyűlésén, és mivel én voltam bölcsész, engem bíztak meg ezzel a képviselettel. Elmentem az Írószövetség székházába, a Bajza utcába, jelentkeztem Veres Péternél, ott ismerkedtem meg személyesen olyanokkal, mint Illyés Gyula, Déry Tibor, Nagy László, Juhász Ferenc. Ennek az írószövetségi közgyűlésnek a jegyzőkönyvét megjelentettem a rendszerváltás kezdetén. Én képviseltem az ifjúságot ezen a közgyűlésen, és mondhatom, hogy nagyon nagy szeretettel fogadtak, hiszen az egyetemi ifjúságnak akkor nagy volt a tekintélye az irodalmi körökben, az 56-os forradalom tulajdonképpen három magyar társadalmi cso- �1956 63 porttal volt összefonódva: az egyetemi ifjúsággal, az Írószövetséggel és a munkástanácsokkal. Részt vettem ezen a közgyűlésen, megkaptam a közgyűlésnek a határozatát, ez Tamási Áron Gond és hitvallás című kiáltványának a szövege, elvittem és terjesztettem. Ezután az Írószövetség tevékenységét éppen a közgyűlésen elhangzottak következtében felfüggesztették, később feloszlatták, és 1959-ben alakulhatott újjá, már új keretek között. Persze aztán az új Írószövetség is szakított a kádárista politikával, és a 80as évek politikai átalakulásainak az egyik központi műhelye lett. Ön mint 56-os forradalmár, illetve meghurcolt személy 56 vívmányairól mit üzen a mai fiatalságnak? A legfontosabb üzenetem az lenne, hogy meg kellene valósítani 56-nak a törekvéseit, és ez nagyon könnyű lenne, mert először el kell olvasni az 56-os 16 pontot, ami nagyon emlékeztet az 1848. március 15-i 12 pontra, annak tulajdonképpen a korszerűsített változata. Tehát ha az 1848-as és az 1956-os követelések megvalósulnának, akkor 56 örökségének lenne gyakorlati értelme. Párkányi Raab Péter: Malenkij robot �SZÉPIRODALOM 64 POHÁNKA ERIKA Ipolyom Repedések Bolyhos kis hullámokon falevelet dajkál. Csálé ágak ráhajolnak, redőt vetnek, valcert járnak. Bölcsőt ringat dajka reményem, csipkét fésül szárnyak legyezője, táncol a falra… Rongyos a jelen, mint leszűrt tejnek a föle, gyűrődik bőrösödve … a repedések számon kérnek Borostás partján átszökik a szél, körben békés bokrok térdepelnek. Bölcs fűzei eget tartják, földbe varrva némán állnak. Lehasadunk az időről Este a hó közepén hontalan a fehérség. Felcsillan a levegő, – Rám olvad, hagyom… Megfelezett félelmeink, mint száradó csillagok… Kinn esik a csönd, hangok hasadnak. Vállam gödrébe magamhoz vonlak. Lehasadunk az időről – két kavics… �SZÉPIRODALOM 65 H. BALÁZS JÓZSEF Tíz élet története – Anyu! Miért nevet rajtunk a bácsi? – kérdezte a nagycsoportosom, miközben a reggeli buszra vártunk hatan: a kosárlabdázó gimnazistám, a nyolcadikos ballagásukra készülő könyvmoly-ikerlányaim, a negyedikes focistapalántám, a folyton kíváncsiskodó óvodásom és én. – Jó kedve van – felelt helyettem az NBA-mániás. Ráhagytam. Majd délután elmesélem nekik: ha az a bácsi nem lett volna, ők sem lennének ennyien. Ha a tegnapot nem számítjuk, a „bácsit” tíz éve nem láttam. Már ötven felett jár, de ahogy mondta, ő nem őszül, hanem a jóisten személyesen melírozza. Vidám szerzete az Úristennek, az biztos. Tizenöt éve találkoztunk először, a mai langalétánkat toltuk babakocsiban a buszpályaudvaron a párommal. Fél óránk volt még az apósomékhoz induló buszig, ő pedig négy gyermekével indult kirándulni. Óvodás lányai épp összevesztek egy képeskönyvön, a nyolc év körüli nagyfia pedig olvasott a kétéves öccsének, hogy nyugton maradjon. A férjem kérdezett tőle valamit, megjegyezve, nem lehet könnyű ennyi gyerekkel. Kiderült, hogy van egy ötödik is, csak a felesége otthon maradt az 5350 grammos újszülöttel. Nem volt könnyű szülés, jár neki a pihenés. A kérdésre adott válaszból életfilozófiai kiképzés lett. A férfi elmondta, eleve ötöt terveztek, „mert a négy kevés, a hat meg sok, különben is az a rendes sportújságíró, aki a gyerekeiből az ötkarikát ki tudja rakni”. Mi csak háromban gondolkodtunk akkoriban, de a csöppünk úgyis aludt a kocsiban, úgyhogy meghallgattuk az ingyenelőadást, ami a páromat is lebilincselte. Elbeszélőnk kezdő újságíró korában két hétvégi focimeccs tudósítása között megismerkedett egy könyvtáros lánnyal, aki a világ huszonnégy országába levelezett angolul. A világútlevél akkor még újdonság volt, a leányzót a svéd levelező partnernője meghívta szilveszterezni Stockholmba, ő pedig a hazatérte után interjút készített vele a megyei napilapba. A cikk után egyre többször találkoztak, másfél év múlva összeházasodtak. Az ő szavainak hatására döntöttük el, ha a dolgok úgy alakulnak, mi sem állunk meg háromnál. Úgy alakultak... Van igazság abban, ha az Úr bá- �66 SZÉPIRODALOM ránykát ad, ad hozzá legelőt is. Nekünk adott. A férjem nyomdai előkészítő cégében tudok otthonról is dolgozni, van házunk, autónk, boldogságunk, mi kell még? Később többször találkoztunk ezzel az úrral, utoljára (a tegnapot nem számítva) már friss nagycsaládosként. Olyankor persze mesélt a logisztikai rémálmokról is, továbbá a tizenkét literes fazekak gyors kiürüléséről, és a „mi a fenét főzzünk ma?” napi problémáiról, de mi ezzel együtt vállaltuk, hogy követjük. Nem tettünk rossz lóra. Unatkoznánk az öt különböző érdeklődésű gyermekünk nélkül. Mert az ikerlányok is csak látszatra egyformák. Más típusú könyveket olvasnak, különbözik a fiúideáljuk, és az egyik karatézik, a másik röplabdázik. De így van ez jól. Tegnap bevásárlás közben találkoztam családfilozófiai ötletadónkkal. Büszke vagyok magamra, mert jó tíz év után ő ismert meg, tehát nem sokat változtam huszonhét és harminchét között. Arra gondolni sem akarok, hogy dehogynem, csak az ő arcmemóriája tökéletes. Váltottunk pár szót a hipermarket eladóterében, megjegyezte, megnézne minket a buszmegállóban. Most lát. És jót nevet, milyen hatással volt ránk tizenöt évvel ezelőtt. Ők azóta máshol élnek, és náluk már a legkisebb is középiskolás. De nem tagadta meg régi önmagát, amikor elmondta, négy egész ötnél még egyik ivadéka sem hozott haza rosszabb bizonyítványt, „fura is lenne, ha újságíró és könyvtáros közös gyermekei analfabéták lennének”. A mieink sem azok. Szerintem pedig az a fura, ha nincs az a buszpályaudvari találkozás, Magyarország szegényebb lenne két tehetséges gyermekkel, mert mi megállunk háromnál. S ha nincs ilyen életfilozófiája annak a férfinak, akkor még többel. A két család tíz értékes élettel gazdagodott, gazdagítva a hazát is. Sok ilyen kellene, azt hiszem. Ha ma este mind a heten összesereglünk, elmesélem csemetéimnek, miért nevetett rajtunk a bácsi. De előbb elviszem a busszal a kis kíváncsit a nagycsoportba. �SZÉPIRODALOM 67 BIRÓ ERIKA Nekem a Riviéra Szürkének még sosem láttam. Aszfalt az ég, vihart sejtve gyalog, futva, két keréken menekül a vásári nép. Visszanézek, Tihany veszve: függöny mögül nézi a Nap. Eső az, s ha nem sietek, pár cseppje a nyakamba csap. Szeszélyes társ, pocsék barát. Ne bízz benne, ha a túlpart láthatatlan, magyar tengert nem teremt a párás furfang. Tükröt tart a faggatónak, ha a felhő fölé hasal. Azt hinnéd, hogy kiismerted, pedig sodra titkot takar. Talán, mikor morcos az ég, s különválik kék-zöld sávja, vagy ha végre nem haragszik, akkor nézném utoljára. Ünnep Lenőtt. Egy éve már hajad végében az a világ. Már csak egy hétvégi gondolat az egész szalag mellett büszkeséged dagadna, de elkap a gép. A társaság marad, a rutin ugyanaz: a hétfőtől péntekig élet befalaz. Már nem frusztrál a szomszédban szeretkező pár. Nem te vagy egyedül, csak mert ők falkában boldogok. Ezt kerested, tied: mint körforgalomban aprócska sziget. Hetente szárítod, hajtogatod, felveszed, hogy összegyűrje a centrifuga pénteken. �Párkányi Raab Péter: Önépítő �KUTATÓTERÜLET 69 JASKÓNÉ GÁCSI MÁRIA Antiklerikális szemlélet ábrázolása Kaffka Margit műveiben Egy kor, egy társadalmi rend nevelésügyének megismeréséhez jelentősen hozzájárul az emberek iskolázási lehetőségeinek, kulturális igényeinek tovább- és önképzésüket szolgáló akcióiknak számbavétele. Különösen érvényes ez arra az időszakra, amelyet a kiegyezés éve vezetett be, és a világháború befejezése zárt le. 1867 után a földesúri érdekeket képviselő egyházak az iskoláknak mintegy háromnegyedét tartották a kezükben, a nagybirtokos katolikus egyház pedig különösen féltve őrizte a feudalizmus korában megszerzett vezető pozícióját a közoktatás egészének irányításában. A kiegyezést követő években a közoktatási rendszer alakulásában mind nagyobb szerepet játszott az állam fokozódó beavatkozása és az egységes állami, világi közoktatást elősegítő ténykedése. Az egyházak viszont minden beavatkozásban előjogaik csorbítását vélték felfedezni, és így szembekerültek az iskola modernizálásával, polgári jellegű átalakításával. Kaffka Margit kezdő íróként saját gyermekkori élményeit: a korai árvaságát, szorongását vetette papírra és novellaformába. Emlékei rabságából kitekintve, felszabadított lélekkel kiírja magából a gyermekkori szorongásait. Az irgalmasok szatmári zárdájában eltöltött időkre nem szívesen emlékszik vissza. Regényei, elbeszélései saját átélésein alapulnak, így születnek meg a Levelek a zárdából, a Soror Annuncia, a Kisasszony, a Csonka regény, és a Hangyaboly is a megélt zárdai tapasztalatait összegzi. Egy másik regényében is – a Mária éveiben – az általa megélt tapasztalatokból merítve ifjúsága élményeit rögzíti. Ez a műve 1913-ban jelent meg. A könyv főszereplőjét osztálytársáról, Valikovszky Erzsébetről mintázta, de a regényben használt név egyik tanítványa neve. A regényhős, Laszlovszky Mária valójában az érett író önarcképe fiatalkori önmagáról. Budapesti Erzsébet nőiskolás éveinek élete, valamint a miskolci évei tükröződnek benne. Laszlovszky Mária is kisvárosból, csonka családból érkezik a nagyvárosba, hogy felkészüljön a várva-várt tanári pályára; éppen úgy, mint Kaffka. Közelgő államvizsgája előtt reménykedő levelében írja Heddának, hogy végre nem nyomorog majd, ha tanári állást kap, hisz tudjuk, hogy nyomasztotta a megélhetés. Igazából minden eshe- �70 KUTATÓTERÜLET tőségre felkészült, és azt is valószínűnek látta, hogy az „első komoly kérőt” sem utasítja vissza. Kaffka korában és környezetében a nők kenyérkereső pályáját még a haladó szemlélettel bírók is a gazdasági kényszer hatására kifejlődött szükséges rossznak, a családi körből kiszorult nők kényszerű menedékének tekintették. Mária és társnői a Valéria Intézetben az érzelmek és irodalmi élmények álomvilágában éltek. Kaffka diákéletük utolsó napját mutatja be regénye elején. Ebben a nyitó jelenetben visszaemlékeznek a lányok a bent eltöltött három évre. Felidézik, bemutatják a közösség életét és a tanári pályán induló lányok érzéseit, gondolatait, annak legjellegzetesebb elemeit. „Gyerekek, de jó is, hogy szétkerülünk. Itt összefűlve ebben az aszalóban, hogy agyonfárasztottuk néha egymást! Így akarunk mi odalenn vidéken, kis magyar városokban megélni és polgárcsaládok felsőbb lányait tanítani. Mi lesz mivelünk? Úgy lesz eleinte, mint az új kapuval, megbámulnak, belénk dörgölődznek, megöklelnek, és – bepiszkítanak, bocsánat! Én tudom gyerekek, hogy bánnak ott az ilyen magányos jöttmenttel, mint mi leszünk. Védtelen és szokatlan; és más, mint a többi eladóleány ott, és mégis lány, sőt úrilány.”1 A tanult lányok tudják, hogy kinn a valós világban minden egészen más lesz és maguk mögött kell hagyni az internátus „gőzködű levegőjét”, a „lelki bordélyház” bensőségességét. Tudják mindannyian, hogy a változás nagy lesz és drasztikus; tele kihívásokkal és próbatételekkel. A nőneveléssel foglalkozó egyházi személyek is megfogalmazták véleményüket az egyházi neveléssel kapcsolatosan. A társadalmi közéletben elfogadott legfontosabb feltételeknek azok a felnőtt és férjesülő nők feleltek meg, akik olyan ismeretek és műveltség birtokában voltak, mellyel a vallásos érzületet elfogultság nélkül tudták közvetíteni. A zárdai nevelés hátrányáról így ír egy iskolai közlöny: „Félek, hogy a zárdai növelés az egyoldalúságtól, elfogultságtól ment vallásos érzület helyett vagy vallási rajongást, az övékétől eltérő vallási nézetek iránt lenéző kicsinylést, féktelen türelmetlenséget plántál az ártatlan gyermek és serdűlő leányi szívekbe (…) „Már pedig a női zárda a be nem teljesült vágyak, a meghiúsult remények, a megtört szívek, az azon kívül eső világra való keserű visszaemlékezések temetőkertje.”2 A Hangyaboly abban az időszakban íródott, mikor az első világháború tombolt. Katonaorvos férjével Temesváron „állomásozott”, és arról ír Fenyő Miksának, hogy ha elkészül a zárdai regényével, akkor a férjének vesz egy mikroszkópot, pedig már a jegygyűrűje is zálogban van. Írta ezt 1916 szeptemberében, és ugyanezen év október 30-án már a végét sietett 1 2 Kaffka Margit 1964. Mária évei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 18. Tabajdi Lajos 1897. Felsőbb leánynövelés ügye. Debreceni Protestáns Lapok. 627. �KUTATÓTERÜLET 71 feladni Fenyő Miksának. Ha meggondoljuk, másfél hónap se telt el a tervezgetés és a befejezés között. A Hangyabolyban az ember részévé válik a bezártság, a szabadság hiánya. Az ember olyan természetellenes létállapota ez, amelyben a már említett fojtott légkörben – mai szemmel is mondhatjuk – nem természetes vonzalmak mutatkoztak a lányok környezetében, de a felnőttek – a sororok – között is. Komáromi Gabriella írja, hogy a zárdában elítélték, nem bocsátották meg Kaffkának ezt a könyvet. A Budapesti Szemle pornográfiának, a Magyar Kultúra pamfletnek nevezte ezt a művét. Pedig nem más ez, mint „az élet – kicsiben” (Földes Anna), melyben a ma is aktuális emberi és társadalmi problémáikról vall. Mindazt leírja, amit kamaszfejjel elszenvedett. Helikopter-perspektívából látja már nem halványodó emlékeit. A mű jellegzetessége abban áll, hogy a „zárda naturálisan és szimbolikusan egyaránt zárt, fülledt világát” (Bodnár György) úgy mutatja be, hogy felismerhetővé válik Kaffka társadalmának egésze, mint amikor egy részhalmaz jellemzői alapján extrapolálunk az azt tartalmazó alaphalmaz sajátosságaira. A kor haladó magyar sajtója kíméletlenül pellengérre állította a közoktatás akkori állapotát, leleplezte a kormány művelődéspolitikáját. Érzékeltette az uralkodó osztály célkitűzéseit, amelyek arra irányultak, hogy a művelődés monopóliumát megtartsák maguknak, a proletariátust pedig megfosszák a magasabb szintű tanulás lehetőségétől. A Hangyabolyban is megjelenik az oktatásban megjelenő anomália. Ha párhuzamot vonunk, akkor láthatjuk, hogy Kaffka bejárókra és bentlakókra osztotta a zárda közösségét. Ebben a közegben a diákok mindennapi élete másként zajlott, mint másutt. „Ahol egy fáról lehullott, érett körtét nem szabad, mert nem illik fölvenni a földről, csak ha engedélyt adnak rá, vagy ha valaki felajánlja Szűz Máriának, ott nem az emberi (sőt: gyermeki) természet, hanem az ezzel ellenkező, értelmetlen aszkézis uralkodik. Az értelem lefegyverzése együtt jár az érzelem lefegyverzésével.”3 Feltárul a művek kapcsán az iskolázásnak, az oktató-nevelő munkának „igazi” képe. Igazolódik a korabeli oktatás tudománytalansága, tartalmi és módszerbeli elmaradottsága. Kaffka ír a feudális jellegű egyház ténykedéseiről, egyes papok képmutatásairól, az oktatás klerikális beállítottságáról, általában a felekezeteknek a közoktatásra gyakorolt befolyásáról. A hátrányos szociális helyzet hajtotta apácáit a zárda csendes falai közé. Ahogyan már szóltam róla; a növendékek egy része bejáró. Ők a hátsó két sorban ülnek, a többiek bentlakó diákok. Ismeretes, hogy az új nevelési törekvések, a modern közoktatási rendszerek létrejötte előse3 Földes Anna 1987. Kaffka Margit. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 231. �72 KUTATÓTERÜLET gítette a nemzeti népoktatási rendszerek megszületését. A modern pedagógia is fejlődésnek indult. Virginia tisztában volt a közoktatásügyi rendeletekkel, az új pszichológiai és pedagógiai törekvésekkel; „ösmerte, szerette ezt a rendet”, ahol éveket töltött. Kirándultak a hegyekbe, találkoztak a város katolikus hölgyeivel. Egyszerűen a világi dolgokat sem zárta ki az életéből, mert nem talált ebben helytelent, bármit mondjanak is, mert „akiben a szentséget erőszakkal kell megőrizni…”, az soha nem lesz igazi keresztény. Vallja, hogy csak úgy őrizhető meg az „ellenálló képesség”, ha a világiakkal is tartják a kapcsolatot. A gyermeket az életre kell felkészíteni, az iskola maga legyen a valóságos élet, vagyis az iskola a társadalmi környezet leképezése kell, hogy legyen. A Hangyaboly az élet nyüzsgésének keresése mindenben. Az élet egy szeletéből kivett és megkomponált kép. Úgy is nézhetünk a kisregényre, mely a fókuszba helyezett zárdát nem absztrakt létesítményként jelöli, hanem úgy, mint egy össztársadalmi problémákat tükröző alkotás; az élet ellentmondásait sűrítő ábrázolás. A kisregény formátumú elbeszélés egy egész tanítási évet beszél el. Ám a zárda sorsdöntő választás előtt áll; közeledik a stafétaátadás pillanata. „Apácáit a konzervatívok és a modernek táborára osztja.”4 A modernek magasabb szintű oktatásért korteskednek, ám a konzervatívok tábora győz. A főnöknőválasztás során – sőt már az agg vezető haldoklása idején is – a zárda lakói létük átmenetiségének zűrzavarait élik. A zárdafalak között rendszerváltási kísérlet, hatalmi harc folyik. A konzervativizmus és a progresszió, a dogmatika és a modernebb teológia konfliktusait élik. Kik az egyházért, régi regulákért, kik meg hiteszményekért, tudásért, nagyra törő tervekért, a lélek nagyobb s emberibb szabadságáért hevülnek. Azokban az években, mikor a regény íródott, a sajtó az iskolák korszerűsítését, színvonalának emelését, a dolgozók számára való megközelíthetőségét követelte. Nem feledkeztek meg a tanítókról sem. Gyakran ismertette nehéz helyzetüket, a felekezeti tanítók kiszolgáltatottságát, és küzdött a sajtó a tanulók szellemi, anyagi felemelkedéséért. „S az nem valami új dolog, ha elmondjuk, hogy Magyarországon sok, elszomorítóan sok olyan hely van, hol a tanítók, azok, kikre a gyermekek szellemi művelése van bízva, szégyenletes csekély fizetésben részesülnek elannyira, hogy abból megélni sem tudnak. Nélkülözésre kényszerítik, hogy ezzel elvonják attól, hogy egyedüli hivatásának éljen.”5 4 5 Bodnár György 2001. Kaffka Margit. Balassi Kiadó, Bp. 264. Tanítók nyomorúsága. Népszava, 1892. IX. 2. XX. évf. 36. sz. 2–3. �KUTATÓTERÜLET 73 A radikális mozgalom a 20. század első évtizedeiben kelt életre Magyarországon. A radikálisok a polgárság haladó korszakának nemes hagyományaihoz csatlakoztak; küzdve az emberi haladásért, a társadalmi igazságosság eszméiért. Lobogójukra tűzték a szabad gondolkodás és a dogmamentes tudományos kutatások szükségességét. A radikálisok a korszak haladó pedagógiai törekvéseinek a hívei voltak. Az oktatás tartalmában a szociológia, általában a modern tudományosság szempontjait kívánták kidomborítani. Az oktatási és nevelési módszerekben a modern lélektannak a fiziológiai-biológiai vonatkozásait próbálták érvényre juttatni. A következők olvashatók a programjukban: „az oktatásügy súlypontját a természettudományi, technikai és társadalomtudományi alapokra kell helyezni, a klasszikus nyelvek és irodalmuk oktatásának lehetőség szerinti korlátozása mellett. A vallásoktatást a család és az egyházi önkormányzat tevékenységi körébe kell utalni.”6 Az egyház általában sajátlagos körülményei és tanfogalma szerint tanítja a vallást. A regény negyedik fejezetében a progresszív szellemiség jegyében fellépő Virginia feltárja Kunigund előtt a zárda vezetésével kapcsolatos jövőbeni elképzeléseit: „Mennyi világi kisasszonyt kell tartanunk és fizetnünk a fiókházakban kisegítőül; kivált a polgári iskolában, mert a kormány most megköveteli, hogy arra való, megfelelő képzettségű erőket alkalmazzunk. Erre kell a magasabb képző, főképpen, hogy a mi fiatal testvéreinknek ne kelljen világi, állami intézetekben vizsgázni, keservesen magukban tanulni, mint nekem, mint egynéhányunknak kellett. De hát még a jövedelem, amit ez az új intézmény hoz majd; fölér egy földbirtokéval! Mennyi növendékünk itt marad majd szívesen továbbképzésre; ha ezzel hiteles, magasabb diploma jár. És az erkölcsi haszon; hogy annyi leendő tanárnőt végig a mi szellemünkben nevelünk, elvonunk a világi intézetek szabados befolyásától, csúnya modernségétől. Ért engem, ugye, kedves nővér?”7 Kunigund érti az új időknek énekét, bár a zárda jövőbeni működésének programjával nem tud azonosulni. Mert hiszen emlékszik még arra, mikor Virginia egy hangos szóért már novícia korában a folyosón sétált, ahol mindenki szégyenszemre megnézhette. Most pedig „annyi itt a sok kamasz lány, anyányi képezdész »kisasszony«, akiket még ki se térdepeltethet az ember, hátukra sem kötheti a vörösnyelvet, hanem magázni kell őket.”8 Az idős apácát a liberális eszmék nyilvánvaló megléte éppúgy bosszantotta, mint az a tény, hogy soror Virginia szégyell emlékezni a múltra, nem viszonozza érzelmeit, hiszen már a fiatal soror tud védekezni az Mérei Gyula 1947. Polgári radikalizmus Magyarországon 1900–1919. Bp. 127. Kaffka Margit 1963. Hangyaboly. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 43. 8 Kaffka i. m. 40. 6 7 �74 KUTATÓTERÜLET „idétlen, komikus vonzalmakkal szemben.”9 Virginia már az Amerikát járt Magdolnára vetíti ki beteges vonzalmát, bár még magának sem vallja be: „az ő lelkes hódolata e kiváló nő iránt milyen más, mint ezek a félszeg ragaszkodások, e homályos, burkolt érzések, titkos izgalmú hajlamok! Nem lehet, hogy istennek ne tessék az ő érzelme - hisz csak jobb, különb óhajt lenni általa és a Magdolna kedvéért! – „Isten – ő bizonnyal maga a megértés –, én csak, mint valami végtelen erős és tiszta hajlamot tudom elképzelni, mely minden létező felé szabadon és vég nélkül kitárul!”10 Kunigund konzervatív szavainak indulatossága mögött frusztrációja, „csúnya, vétkes féltékenység” bújik meg. Okát az önbizalomhiányában is látom, hiszen nem érti Virginia szavait: „intézmény”, „elmebeli képzettség”, „egészségi viszonyok” és az engedelmesség hitében, szegénységben és imádkozva tudja elképzelni zárdai életének folytatását. Kunigund világi maradisága és konzervativizmusa egy olyan zárdaképet mutat, ami már „egy letűnt világ” (Bodnár György). Látható, hogy Kunigund zárdai világnézetében töretlen, nem ért egyet Virginiával. A „pártokat” főképpen a zárda anyagi forrásainak megválasztása állítja szembe egymással (Bodnár György). A konzervatívok továbbra is adományokból, jómódú jelöltek hozományaiból szeretné működtetni a zárdát. A progresszív szellemiséget képviselők másként gondolják. Magasabb szintű iskolák szervezését szorgalmazzák, új épületeket szeretnének építeni, korszerűsíteni kívánják az oktatást. A kolostori állapotok leírása a regény elejétől a végéig alig változik. Ennek az időszaknak a legnagyobb eseménye a kolostor vezetésében történő nemzedékváltás. A főnökasszony halála után megindul a vetélkedés, a kolostori választás előkészítése. A választási előkészületekkel párhuzamosan olvashatjuk a zárdai élet belső történetét, zártságát, a bennük szereplők életének történetét. Király Erzsivel mondatja ki a szerző, hogy ami körülötte zajlik, az nem más, „mint az élet kicsiben”. Kaffka írta egy kritikájában: az élet „befele fordított oldala”, mely csalétekként hat ránk. A Hangyabolyban Bodnár György is a társadalom kicsinyített képét látja: „érdekek összeütközése, maradi és haladó törekvések vetélkedése, korteskedése, a véletlen meglepő fordulatai, végül a megalkuvás, a kiegyezkedés, minden emberi küzdelem végső sora.”11 Bodnár szerint Kaffka zárdája szimbólum, melyben „a gazdasági élet modernkori változását kell látnunk.”12 Miért lehetett a Hangyaboly a kor szimbóKaffka i. m. 37. Kaffka i. m. 56. 11 Földes i. m. 235. 12 Bodnár György 1963. Utószó. In: Kaffka i. m. 199. 9 10 �KUTATÓTERÜLET 75 luma? Az ország a forradalom felé közeledett, melyet Kaffka üdvözöl a publikációiban. Időszerű kérdések foglalkoztatták; előbbre vihető-e az emberiség, részt vehet-e az egyén a társadalmi harcokban? Az Új Korszak 1914. IV. évf. 8. számában olvashatjuk, hogy az uralkodó osztály egyes rétegei és pártjai milyen követelésekkel álltak a tanítók elé. Felekezeti, nemzeti és politikai szolgálatokat követeltek tőlük. De mit várt a munkásság a tanítóktól? Elsősorban azt, hogy becsületre tanítsák a nép gyermekeit. Hangsúlyozták, hogy a jó néptanító hozzásegítheti az új generációt saját létének tisztázásához, ezáltal osztályhelyzetét felismerve biztonságosabban képes mozogni, egyéni életében jobban tud boldogulni. „Jól tudjuk, hogy azt a tanítói munkát, amelyre nekünk szükségünk van, csak kitűnően képzett és a kenyérgondoktól fölmentett tanítóság végezheti el. Ezért követeljük a tanítók számára tisztességes, méltányos díjazást.”13 A tanítóság és a munkásság egymásra volt utalva, hiszen a két leginkább elnyomott, gazdaságilag legsanyarúbb helyzetben lévő rétege volt Magyarországnak. Somogyi Béla tanító, középiskolai tanár nevéhez több iskolakönyv, pedagógiai cikk kötődik; és a Népszava belső munkatársa volt. Megindította a tanítók szervezkedését, és szerkesztette lapjukat, az Új Korszakot is. A szociáldemokrata párt mozgalma kezdettől fogva mély érdeklődéssel kísérte az iskolakérdést. Politikai harcának eredménye a nagy tömegek kulturáltságának szintjétől függött. A polgári pedagógusok álláspontját szűknek találták, azt vallották, hogy a szellemi és testi munka kettéválasztásán alapszik a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak mai társadalma, és ennek tényét a polgári pedagógiai törekvések nem tartják szem előtt. Az elemi iskola a legszegényesebb, s egész berendezése bizonyítja az osztályuralom kulturálatlanságát. A középiskolák és a főiskolák az uralkodó osztályok gyermekeit nevelte a közjogi és technikai uralomra. A kor társadalma az iskolajárást is pénzkérdéssé tette, s ezzel útját vágta az okosabbak, felsőbb tanulmányokra alkalmasabbak természetes kiválasztását. Nem az értelmesség, hanem a jövedelem bizonyos nagyságának jele volt az, ha valaki iskolákat járhatott. A szociáldemokrata párt iskolareformja részletesen szólt és foglalkozott az iskolák felekezettelenségének követelményével. Az akkori felekezeti vallásoktatás az osztályuralom szolgálatában állt, engedelmes nyájat nevelve az uralmon levőknek. A szociáldemokraták kultúriskolákat akartak; minden politikát kizárni onnan. Az új nemzedék az iskolán keresztül szívta magába az uralkodó osztályok tiszteletének ápolását, a fönnálló rend változhatatlanságában való hitet, a nyomorúsággal való 13 A tanítók és a Szociáldemokrata Párt. Új Korszak. 1914. IV. évf. 8. sz. 13–14. �76 KUTATÓTERÜLET megelégedettséget. Míg a tanítókból hiányzott a politikai öntudat, addig fölhasználták őket saját érdekeik és a magyar nép érdekeivel ellentétes világnézet terjesztésére. Kaffka antiklerikalizmusa világosan érzékelteti véleményét a társadalmi haladás ellenlábasaival szemben. Úgy tűnik, hogy az avítt és az új szellem harca manifesztálódik a zárda két pártjának küzdelmében is. Az akkori társadalom oktatás- és neveléskultúrája a zárda falain belül a királyerzsik számára szűknek bizonyult. A konzervatívok elképzelése szerint a tudomány oppozícióban áll a klérussal. Virginia és Kunigund konszenzust mellőző dialógusuk során a nőnevelés is fókuszba helyeződik. Bodnár úgy véli, hogy Kaffka együttérez a progresszív haladókkal, bár valódi ellentét a tényanyag ismeretében nem valószínű. Ugyanakkor nem vitatkozhatunk azzal a Bodnár-féle meglátással, mely szerint az olvasók szeretete kiemeli Virginia alakját a haladók között. Kaffka zárdatörténetében nemcsak egy izgalmas cselekménybonyolítás átélői lehetünk, hanem a szenzitív befogadó a történtek mögé tud nézni, mert „aki tudja, mi történik, az azt is tudja, mi van a világban, aminek ábrázolására vállalkozik.”14 Kaffka Margit a forradalmat a „lelkes dolgok lelkesültjeként” várja. Így ír a Pesti Naplóban: „Ma mindnyájunkat igézetben tart a hit és szent remény, hogy az új világban, mely most tán rombolva épül az új Magyarországon, mely vérhabjaiból született a szemünk előtt… több ember foghat könyvet olvasni, képet látni, muzsikát érezni, mint eddig; hogy a tömeg, az átlag, a középszerű, homályos és töméntelen árjából több egyén, több öntudatos igazi lény fog felkerülhetni… csillogó, szivárványló szintre; hogy több lesz, mérhetetlen több lesz a földön a lélek, mert több lesz a lelkiöröm.” Anyjának írja halála előtt néhány nappal: „Azok az úri családok, akiket emlegetsz, sajnálnivalók, igaz; de sok száz éves bűn kezdi magát megbosszulni sorsukban. Ugyan gondoltak-e valaha arra, hogy a paraszt is ember, hogy a gazdasági cselédnek is rendes, egészséges, tiszta és csinos, külön házra van igénye a munkája után, hogy minden tanyán legyen iskola, kórház, doktor, patika és népkönyvtár? Állati létben hagyták a szegény páriákat…”15 A változásoktól azonban féltette az országot. Aggodalmai, kételyei is vallanak erről az érzéséről. A túlságosan gyors fejlődést azért „nem óhajtaná túl hamar” (Bodnár György), mert az ország nagy többségét teljesen előkészítetlennek látta. 14 15 Bodnár György 1988. A mese lélekvándorlása. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 363. Kaffka Margit válogatott művei. 1956. Válogatta: Bodnár György. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 50. �SZÉPIRODALOM 77 BÜKY LÁSZLÓ Baiaeban csend Baiaeban míg Cynthiának rozmaringok illatoztak, hajdan együttkeresgettük, mennyi fényt hint ránk a holnap. Csillag, felhő, holdvilág van, – s göröngy, kavics a partokon. Hol van, amit rég találtam, – volt az illat, lesz még a fény? Mit mondhatok Cynthiának, ha mégis jön egy alkalom. Háboroghat ott a tenger, Baiaeban csend –, meghallhatom… Haiku Haiku Zápor virága a bennünk lévő kertben; s rozsdás légykapó. Már nincs kakukkszó, lepke repül át a kerten; este jön s a hold. Haiku Diófán varjak, rám sötétül az este; késik a holdfény. �SZEMLE 78 ÁDÁM TAMÁS Egymásra rakódó szövetek Majdán Béla: Műemlék zsidó temető Egy település múltja, jelene egymásra rakódó szövetekből áll. Személyiségeiből, szellemiségéből, épületeiből, bokraiból, fáiból, köveiből épül föl. Temetőiből. A balassagyarmati műemlék zsidó temető kiemelkedő jelentőséggel bír, bizonyítja ezt, hogy az országban elsőként nyilvánították védetté. A közelmúltban született egy szép könyv a temetőről. Szerzője Majdán Béla, akiről joggal mondhatjuk, hogy a városhoz nőtt. Jöhetett bármilyen szellő, érkezhetett bármerről, Majdán Béla kitartott városa mellett, s talán fordítva is így igaz, erről tanúskodik a Pro Urbedíj. Akadtak időszakok, amikor helyi képviselőként vállalta az összeütközéseket. Szeretett városáért tette. Megesett, hogy nem értették őt, eltávolították például az akkor még a megye által működtetett Palóc Múzeumból, sok sérelem érte, ám ez nem befolyásolta abban, hogy következetesen végigvigye elképzeléseit. Büszkén mondja: tősgyökeres gyarmati! Bekapcsolódott a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság munkájába, előadásokat tartott, tudományos alapossággal írta könyveit, amelyek ma már megkerülhetetlenek. Számtalan egyesületben serénykedett, részt vállalt a Honismereti Híradó összeállításában, kiadványokat szerkesztett. Tekintsünk most el valamennyi vállalásának ismertetésétől. Várostörténészként egyre csak kutatott, és törvényszerű, hogy a zsidóságnál kötött ki. Megkerülhetetlen. A mintegy kétezer elhurcolt balassagyarmati zsidó közül 136-an élték túl a második világháborút. Korábban igen erős közösség élt Balassagyarmaton, lehetett mit feldolgozni. Majdán nevéhez fűződik A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete című könyv is. Béla a Kertész István Alapítvány kuratóriumi titkára lett. Kezdeményezte a helyi zsidó temető helyreállítását, a sírok gondozását, a zsidó imaház kezelését, az emlékek megőrzését. Jelenleg az alapítvány vezetője- �SZEMLE 79 ként a várossal kapcsolatos zsidó hagyományok, emlékek gondozója. Ha nem veti bele magát ennyire lelkesen a munkába, talán sok minden menthetetlen lett volna. És most itt fekszik előttem Majdán Béla új kötete: Műemlék zsidó temető. Ilyen egyszerű a cím, nem kell több. Nem mellesleg a magyarországi zsidó temetők közül elsőként a balassagyarmati „Élők házát” nyilvánították országosan védett műemlékké. A párhuzamos angol szöveget Majdán Zsuzsanna írta, nyilván tágabb horizontú munka született, nem csupán a helybelieknek szól. Nekik is persze. Ezt írja a szerző: „...ennek a hajdani, erősen vallásos (ortodox) közösségnek mennyi-mennyi szála kötődik a világ más részeihez, más népek kultúrájához, benne a hajdani, döntően keresztény magyar társadalomhoz.” A fotókat Kopisz Attila, Nagy Angela, Pénzes Géza és Szugyiczki Tamás készítette. A kétnyelvű előszó eligazít bennünket: „Ennek a három évszázados, a széles nyilvánosság elől illő módon rejtőzködő kegyeleti helynek országosan védett műemlékké nyilvánítása, vallási turisztikai célponttá és művelődéstörténeti ismeretterjesztő hellyé válása negyedszázados céltudatos munka eredménye. Ezzel a szakrális és kulturális örökséggel – szakember kalauzolásával – történő helyszíni megismerkedés valódi szellemi élményt nyújthat az Ipoly mentére ellátogató érdeklődő számára.” Az előszót megtolja egy bevezető, amelyben a szerző ismerteti a balassagyarmati zsidóság hatszáz éves történetét, természetszerűleg a részletes ismertetés terjedelmi okok miatt nem lehetséges, ám így is pontos képet kapunk a magyarországi zsidóságról és a helyi közösségről. A szövegtestet a fejezeteket kifejező fotók törik meg, a tükör kifutó képei illeszkednek a napjainkban alkalmazott tördelési technikához, fajsúlyossá teszik azokat. Fotók készültek a városról, az utcákról, nagytotál a temetőről, sírkövekről, héber feliratokról, ismert arcok tűnnek fel. A múltban, a jelenben. Az évszázadok alatt változtak a síremlékek formái: hol díszesebb, hol puritánabb készült. Néhol a hajlított ív, máshol a hegyes, szögletes kialakítás volt jellemző. A temetőben három és félezer síremlék található. Bár az idő koptatta a feliratokat, mintegy ötszáz kivételével sikerült azokat lefordítani. Sok kő szétmállott vagy egyszerűen eltűnt, csak a helye jelzi, itt valamikor kő állott. A héberül kőbe vésett szövegek egészen különlegesek, ilyenek: „Itt van elrejtve. A fontos és szerény asszony, egy istenfélő feleség: Szeril. Lánya a meghalt Jiszahárnak, áldassék az igaz emléke. Elhunyt szent szombaton, eltemették ádár / 4-én, az (5)566. évben.” vagy „Egyenes, szerény és kifogástalan asszony. Adott kenyeret a szegényeknek, Száján bölcsen nyitotta meg, a rangos Brajndel úrnő, Jehuda özvegye.” �80 SZEMLE Mivel a Tóra szerint a papok nem kerülhetnek érintkezésbe egy halottal (mert az tisztátalan), meg kell őrizniük tisztaságukat, ezért a zsidó temetőkben számukra külön parcellákat alakítottak ki, itt is ezt látjuk. Amikor a zsidó temetőben sétálgattam, jó néhány síron láttam egy kis kancsót, soha nem tudtam, mit jelent, lusta voltam utánanézni. Most a könyv segített: a kancsó, a pap kezének rituális tisztaságát biztosító eszköz, amelynek a sírköveken történő megjelenítése az elhunyt lévita származásáról hagyott üzenetet az utókornak. Sok sírkövön kígyó látható, az pedig a bölcs rabbi szimbóluma. Na, meg szomorúfűz, ami a babiloni száműzetésre és szomorúságra utal. A szarvas az elhunyt nevére. Hosszú ideig egy valami maradt változatlan, ez pedig a héber felirat névvel, utalással. Újabb korunkban azonban ez a hagyomány is megtörni látszik, magyar feliratok jelentek meg. Ennek pedig prózai okai vannak, úgy hívják: asszimiláció. Az első világháború után erősödött fel ez a folyamat. Jeles személyiségek nyugszanak a temetőben, olyanok is akadnak, akiket még mi is ismertünk. Hogy mást ne említsünk: Michel Gyarmathy, akinek a neve is mutatja kötödését a városhoz. Róla tudni kell, hogy évtizeden keresztül a világhírű párizsi Folies Bergere díszlet- és jelmeztervezője, rendezője, művészeti igazgatója és résztulajdonosa volt. Akik Párizsban jártak, és felkeresték, tanúsíthatják, mennyire vendégszerető volt. A temetőbe nem annyira egyszerű bejutni, mert kőkerítés veszi körül. Természetesen ennek is akadnak érdekességei: a kerítés az 1839-ben megkezdett, ám évtizedekig befejezetlenül hagyott zsinagóga lebontott köveiből épült. Ekkor készült a ravatalozó is. Így épülnek egymásra a szövetek. A szépsége mellett erénye a könyvnek a visszafogottság, nem akar mindent megmutatni, nem akarja a fejünket teletömni információkkal. József Attila Ady-vízió című esszéjében megtanított bennünket arra, hogy pontosan fogalmazzunk és érveljünk, bátran kritizáljunk! Könnyebb helyzetben lennék, ha rossz könyv került volna a kezembe, azt fel lehetne darabolni, szétcincálni. Azért keresek valamit: a rossz hírem az, ha belemerülünk a kötetbe, gyorsan száll az idő, hamar az utolsó oldalra érünk. (Kertész István Alapítvány, Balassagyarmat, 2018) �SZEMLE 81 BAKONYI ISTVÁN Fellinger Károly: Szimering Vannak „költőietlen” címek, szavak a költészetben is. Igaz, József Attila is használt olyan szavakat, mint a dinamó, ami „fémkeblű” vagy éppen a transzformátor. Legújabb líránkba is befészkelték magukat olyan szavak, mint az e-mail, az sms és más, újabb szülemények. Nincs ezzel semmi gond, hiszen a nyelv és az irodalom is kell, hogy kövesse a világ változásait. Mégis meglepett, amikor a „szimeringet” láttam Fellinger Károly új verseskötetének borítóján. Ez a tárgy tömítésre szolgáló alkatrész, és a feszültség megtartásában is van szerepe. Így már jobban érthető a szó kiválasztása, akár a könyv, akár a címadó vers esetében. Hiszen a mozgásnak és a feszültségnek a költői alkotómunkában is van szerepe. Méghozzá fontos! Az új kötet költőnk továbblépésének a dokumentuma. Persze úgy, hogy közben pl. továbbra is számol az elmúlással (miként előző kötetének is tárgya volt az apa elvesztése), de immáron próbál túllépni is a gyászon. Beszédes cikluscímei: Levehetetlen, János, ha becsengetnek, Képeket másolni, Halni jár belénk. Ugyancsak beszédes a fülön olvasható ajánló szöveg: „Fellinger Károly költészetében mintha Escher vizuális paradoxonjait látnánk betűkbe szedve: a sírból kilépve ugyanoda érkezünk, a földi paradicsom egy lépésre van a pokoltól, és tulajdonképpen megkülönböztethetetlen. Űzzük, aki minket űz, felmutatjuk, aki minket mutat fel – költő és tárgya, vers és téma ugyanaz. Egy falu, egy család, egy közösség töredezett mítosza az apa lassan oszló árnyéka körül.” Igaz szavak, és eme líra igencsak lényeges vonásaira utalnak. A fenti szavak igazát erősíti a ciklusok előtt álló vers, a Penge is, amelyben így szól a befejezés: „…aki rám akar hasonlítani, / azzá válhatok”. Mindezen kívül jellemzi világát a felvidéki magyarság kultúrája, a családi hagyományok rögzítése, s mindez modern költői előadásmódban tárul elénk. Eközben küzd az „öntelt ürességgel”, és körüljárja a csodát. Pl. �82 SZEMLE így: „A csodák valójában olyan / fecskefészkek, / melyekbe, egy kis szerencsével, / jövőre is visszatér a fecskepár…” (Földterasz) S a vers befejező két sora: „…a jövő, akár a bőröd, / levethetetlen.” Közben jól él a szabadvers lehetőségeivel, a közlendő határainak kitágításával.” Ha Alkalmi verset ír, akkor is túlmutat az „alkalmon”, és jeles gondolatokat közöl. Pátoszmentes intellektualitás és nemes egyszerűség jellemzi sorait, melyek között kétségkívül vannak igencsak prózaiak is. Elmélkedései fölemelik a hétköznapiságot. Érdekes, hogy helyenként tudatosan fölvállalja a szabálytalanságot, ilyen műve a hátlapon olvasható Lombfűrész, melyben mintha haikuk lennének, ugyanakkor eltérvén az ősi japán háromsorosok mértékétől. Itt is, másutt is erénye – miként ez korábbi pályaszakaszaiban is így volt – a tömörítés igénye, a kívánatos szűkszavúság. Ezzel van összhangban az a fajta feszültség, a szorítások ereje, amely éppen a Szimering c. versben látható, miközben elmeséli egy hajdani meggyszedés izgalmait. S ha már az „elmesél” szót említettem, akkor idekívánkozik, hogy szövegeiben gyakori az epikus elemek jelenléte, egy-egy hétköznapi történés fölvillantása. Önéletrajzi elemeit építi bele a versekbe, és ezek között hétköznapi és annál fontosabb részletek vannak. Saját önzőségét is emlegeti ezzel kapcsolatban a Mosdó szövegében, ám ebből az időből ennél fontosabb egy Négysoros remeklése Nemes Nagy Ágnes emlékére: „Gondolataiba mélyedve, / mint a sáros anyaföldbe, / túl sok választási lehetősége nem volt, / Isten esernyőt adott a kezébe.” Olyan ember és költő húzódik meg itt, aki a földi létbe ragadván is fel tud nézni az égre, ám ehhez szükséges a felülről jött segítség. Mindeközben vissza-visszatér az Istennel perlekedő hang, ugyanakkor jellemző Fellingerre, ahogy dedikálja egy-egy kötetét: „hittel és szeretettel”. Istenképe emberközpontú, helyenként profán elemekkel. Teremtője viszont mindenütt jelen van. Az egyszerre meglelt és hiányzó isteni minőség utáni vágy költészete ez. A „mégis-hit” ereje. Hangja és világlátása egyre bölcselkedőbb, érettebb. Fontos elem mindebben az emlékezés, pl. egy régi szerelem nyomainak megmutatásával, egy helyzetdalban: „Láthatatlan, / mégis elbújik, / egy bokor mögé, / amikor meglát. / Ilyenkor észreveszem.” (Régi szerelmemnek) Itt is puritán eszközökkel él, és a nosztalgiától is mentesen. Mint korábban is, innen sem maradnak ki Juli és János történetei, újabb epikus színekkel gazdagítván a lírát. Egy különös pár meséivel. Itt kevesebb, másutt több a képzeletvilág, a teremtő fantázia sok eredménye, néhol groteszkkel is színezve. (Kísértés) �SZEMLE 83 A modern családi líra újabb és újabb elemekkel bővül tovább. Bár érzékeljük az elengedés újdonságát, de azért az apahiány fájdalmai nem szűntek meg, és továbbra is itt vannak a már-már eszelős temetőbejárás elemei. Hasonlóképpen él költőnk a lírában igen gyakori lelki leltárkészítés, a részösszegzés lehetőségeivel is. Van úgy, hogy mindez a hétköznapisággal párosul, és nincs túl sok előremutató értelme. Másutt ennek az ellenkezője az igaz, és ebben szerepet játszik az elmúlás tudomásul vétele, a még oly bumfordi jelképpel, a síron látható két, parányi porcelánelefánttal is szembetalálkozván… (Leltár) Így hát természetes, hogy megjelenik a halál-motívum, az „integet a halál”-féle közlésben. (Tojáshéj) Küzd is ellene, de el is fogadja, mint elkerülhetetlen végkifejletet. (A cikluscím sem mellékes ebben a tekintetben: Halni jár belénk.) Észrevehetjük, hogy erős a befelé fordulás igénye, és ennek következtében egyértelmű, hogy a lélek mélyéről fakadnak föl a versek. „A vers / felnyitja a szabadságot…” felismerésével. Mindent összevetve: a fentiek okán tarthatjuk előrelépésnek ezt a kötetet Fellinger Károly pályáján. (Kalligram, Budapest, 2018) MADÁR JÁNOS Erkölcs és irodalom Döbrentei Kornél márciusa* A harapófogó öblében című válogatott verseskötet tükrében Az évszakok, az idő emocionális múlása minden emberből kiválthat személyes érzéseket, de közösségi, morális meghatározottságokat csak kevesekből. Alig van a magyar irodalomban – főleg a kortárs irodalomban – olyan alkotó, aki társadalmilag is exponált érzékenységgel figyeli a rügyek kibomlását, az élni akarás törvényszerűségeit. Döbrentei Kornél – akit már annyiszor megpróbáltak leszoktatni erről az érzékenységről – nemrég egy hatalmas válogatásban mutatta föl eddigi verseinek legjavát, * Részlet egy készülő monográfiából. �84 SZEMLE illetve költészetének legfontosabb darabjait. Mozaikszerű, mégis következetes egymásra épülésben olyan egészet épített fel a költő A harapófogó öblében című válogatott kötetében, amely szintézisteremtő és pályakép is egyszerre. Ebben az irodalomtörténeti, kronológiai és értékorientált összegzésben óriási szerepe van Szakolczay Lajosnak, aki válogatta és szerkesztette a könyvet. A Püski Kiadó gondozásában megjelent kötetben – szigorú válogatásban, mégis a teljes Döbrentei-költészet hangsúlyait megtartva – következnek az egyes fejezetek, amelyek címei a megjelent verseskötetek címeit hordozzák. Már az első fejezetben – A Skorpió jegyében – szembetűnő a természethez kötött, mégis emberi, etikai értékekért perlekedő költői kiállás: „...fehérmellényű napfényutakon, melyek / megkövezik a sötétet, / beléfonódva mámoros vizek / hamvas asszonyi hajába, / átugorva kitépett bogárlábak / erdején, viráglányok kába / testén fölcsúszva öntudatlan, / foggal-körömmel kínlódva a fény / állatok szemeiben megfürdetett / csuszamlós viaszkötelén, / fölkúszik a fák édenébe...” – Áldozás; „Lezuhannak a cseresznyefákról a piros esők / Lobog a sírás szedersötét kapuk előterében / A kék úton / Káposztakatedrálisban ragyás vizek átszellemült kórusai / Vonulásuk az éghez / A kék úton / Kövek spirituáléja: lüktető virág / A kék úton / Hangok legendája az üszkös rigóban...” – A kék úton. Mintha szerves folytatása volna ennek a ciklusnak (1967–1972) a következő nagy fejezet, a Szökőév: „Ciánnal hajtott barackmag-hajóval a mélyben. / Fényévnyi csíraárboc hegyén az ég eszelős / korongja forog, itt készül a testem agyagból, / köldököt ejt rajta Naplövő mutatóujj, / két / tavaszkonzerv a vagyonom, spenótzöld alkalom / a bitófáknak is!” – Naplövő. Ezt a verset Tóth Bálintnak ajánlotta Döbrentei Kornél. Nem véletlen ez a tisztelet, ez a megszólítás, hiszen mindketten március szellemében, a magyarság védelmében lettek igazi forradalmárok. Tóth Bálint – koránál fogva – nem kerülhette el az 1956-os eseményeket, illetve megtorlásokat. Emberi megaláztatását, bebörtönzését – később – Döbrentei Kornél teljesen átérezte, amit írásaiban és emberi kiállásában egyaránt kinyilvánított. Így lettek ők nagyon jó barátok, sorstársak. A Naplövő című vershez hasonlóan több olyan költemény következik a gyűjteményben, amely egyértelműen árulkodik arról, hogy kiket tart Döbrentei Kornél példaképének, szellemi rokonának: Ady Endre, Géza fejedelem, Van �SZEMLE 85 Gogh, Kormos István, Munkácsy Mihály, Csontváry. Költők, képzőművészek, politikusok. Tehát az élet minden terén keresi és megtalálja azokat a kiemelkedő személyiségeket, akiket ő arra érdemesít, hogy példaképének eszköztárában rögzítse nevüket és versekben örökítse meg emberi, művészi, közéleti rendkívüli jelentőségüket. Ezek közül elsőként nézzük meg közelebbről a Kormos Istvánnak ajánlott költeményt: „Szőlőkarókkal / fölparcellázott agyamból kikélnek / a rémek, vércsöppekkel labdázgatnak / e lassan megférgesedő tavaszban – / fényességes országutak a borotvák. // Nagy lélegzet hiába fú veszettül, / istenmenekítő mélyeimből / dől a bűz, akár a rügyeket / kamaszodó táj gyomrából a lila / kankalincsordák. // Eperkeserű az igéret. //Akaratom óriás bimbait, / két öklömet, bár nyelje el a cethal-ég, / Faust, légy a barátom! – és / meglepem a tengert feledés közben...” – Szurokfény; a Van Gogh emlékére írt vers részletéből is kitetszik Döbrentei Kornél és a nagy festő emberi, művészi azonosulása: „Éjszakába görbített koponyám / aranykohó. Bimbók elsüllyedt / termeiben fölszikrázik méhéből / az Isten. Kupolám széttörik / a borotva szomjatoltó pillanatában – // Kinőtte fejemet a napraforgó. // Kofakötények elhatalmasodó / kék derűjében vacog a tér. // Nyakam csobog a kertek alatt.” – Nyár. Ebben a versben Döbrentei Kornél megáll és szemlélődik „a bimbók elsüllyedt termeiben” a tavasz szent emlékeivel. Rügy, bimbó, virág – március, tavasz, fény: az egylényegűség, a születés, a teremtés áldott pillanatai, amelyek végül a nyárban nyernek végtelen ragyogást, kiteljesedést. Ebben a fejezetben olvashatunk még egy – az édesapjának ajánlott – rendkívül szép és meghatározó verset, amelyet idézzünk teljes terjedelmében, hiszen Döbrentei Kornél egész költészetének is meghatározó darabja több szempontból. Tavasz Édesapámnak Toporzékoló fákról szakad a hab, nőstény-tömeg nyüszít a tavasz ágyúcsövén, orrán, száján dől a barka. Apám homloka hideg szirmokon suhanó szánkó, röpítem, a patkóm kettétört glória, fönséges távlat az ostrom, bögölyből rajta a bog. Orgonavirágot ordít a táj, állkapcsa ég és föld, összecsattan, bezár. A gondolat hossza: margarétákból Szibéria. �SZEMLE 86 Lábak sortüze ropog, díszmenet-szántotta hátamon visítva nő a búza. Bakancs delel a tulipánok szívében. A harapófogó öblében című válogatott kötet harmadik fejezetében – Naplövő – újabb ősöket, rokonokat, alkotókat, szellemi társakat szólít meg Döbrentei Kornél. Az 1979 és 1984 között írott versek világát fölvillantó ciklusban – többek között – úgy szólítja meg édesapját, hogy az önostorozás kegyetlen eszközeivel önmagát faggatja kíméletlen sorokban: „Az apádtól rádtestált bakancsba már sose nősz bele, / trikolór-csíkos növendék-fegyence a szabadságnak, / vigyázzmenet-tiporta tenyeredből elgurultak / a színes üveggolyók, megfeneklett bennük az ég / harangtalan nagy szomorúsága, nélküled üresek, / mint a szemed a beléfagyott fájdalmas ámulat / áthideglik az időn, akár a megválthatatlan / jövendő – / játszótéri kicsi sírok fölött mereng, / a lőporfüsttől maszatos, benzinszagú ősz. // Háttérben a tenger, mint a tomboló férfizokogás.” – Elgurult üveggolyók. A régvolt tavaszok és a gyermekkor, az önfeledt évek tündöklései és a kitörölhetetlen emlékek sora – a felnőtté válás hirtelen ráeszmélésében – felelősséggel, nemes hazafisággal telítődnek. Mindez erőteljesen megmutatkozik még – ebben a ciklusban – a Mondatok síron innen és túl című versben, amely Kormos Istvánt, Latinovits Zoltánt és Nagy Lászlót idézi; Égig érő babfa, amely Kormos Istvánt; Sisak a fejfán, amely Nagy Lászlót; Testünkké e földet, amely Bretter Györgyöt szólítja. Az itt idézett versek közül ki kell emelnünk a Mondatok síron innen és túl címűt, hiszen itt a példaképek, szellemi rokonok arcélei egyszerre villantják fel a múltat és a jelent. A záróképben megjelenő, múltat és mát egybekapcsoló metafora egyetemes létérzéseket vált ki belőlünk. Az ég felé dobott diáksapka egyszerre jelenti önmagát és egyszerre jelenti az eget. Micsoda telitalálat! A lent és fent – szinte látomásszerű – egyidejűsége, kozmikus láttatása történelmi dimenziókat is hordoz magában. Mindezek mögött – ha figyelmesen elolvassuk a verset – a „kiserked a megörökölt alkony”, „rügyekbe temetett hiányotok” stb. részletekben – itt is jelen vannak március, a tavasz mindent meghatározó mozzanatai. A gyermekkor, a diákévek, az ifjúság mindent eldöntött Döbrentei Kornélnál, hiszen innen táplálkozik az ősi erőforrás, az igazmondás kényszere. Nem véletlen, hogy aztán – a valóság szörnyűségeit látva – nagyon sok versében „az érted haragszom” dühével szólal meg a szerző. A Naplövő című ciklus végén Az almafa halála soraiban például így perlekedik: �SZEMLE 87 Kifosztottál tavasz, te napkoldus, kijátszott hitünk, akár a nyers hús, lenyúztad róla a halált vadul és vérzik, vérzik halhatatlanul – Önostorozás, önmarcangolás ez a vers, amely egyszerre személyes és egyszerre közösségi. Döbrentei Kornél már sohasem csak önmagáról beszél. A haza ügye, a magyarság kérdéskörei sorra megjelennek írásaiban: Dózsa trónusa; Arad; Trianon; 1956... Ebben a közéleti, történelmi indíttatásban íródtak a következő fejezet – Amikor a szippantók megjönnek – versei is. Az 1984 és 1991 között írt költeményekből nagy terjedelmű válogatás került a könyvbe, ami azt is jelzi, hogy a szerző és a szerkesztő egyaránt fontosnak tartja ezt az időszakot. Ha szemügyre vesszük a ciklus legfontosabb verseit – Honvágy egy álom után; Vérudvarú mécses; Zrínyi Ilona éjszakája; A csíksomlyói búcsú; Egy Martinovics-arcképre; A magyar Olümposz; Hangulatjelentés Berzsenyi Dánielnek; Féliglét; Ez is a Dunánál; Átpingált március; Amikor a szippantók megjönnek; Az igazi taps; A Medveölő halála; Rebellis türelem –, méginkább kirajzolódik előttünk Döbrentei Kornél rendíthetetlen emberi és alkotói kiállása. A költő fájdalma, tragédiája immár eggyé vált a magyar nép, a magyar nemzet tragédiájával. „Méltóságunk oda, megsilányul vérünk, / okosságnak hisszük tehetetlenségünk, / mert félünk, félünk, félünk: / írmagszakadásig zsarolt véreinket / árvaságra hagyjuk...” – Hangulatjelentés Berzsenyi Dánielnek. A gyermek, a jövő elvesztése a legnagyobb tragédia ugyanakkor – a rezignáltság mögött – fogcsikorgatás és mérhetetlen düh érződik, amelyek a költő karakterének elengedhetetlen kísérőjegyei lettek. Az Átpingált március című versében így tör ki magából a költő: Uramisten, mennyi csapodár kokárda, nemzeti színre játszik a régi gárda, s míg jó szokás szerint törvényt tisztelni int Ez a részlet is hordozza azt a látomást, hogy a „kaméleonok” gyalázatos viselkedése, nemzetrontó szándéka milyen visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. A hazugság, a legszentebb ünnepeinket sem kímélő politika csak „igazi tapssal”, a „börtönfalak pórusain kisugárzott verssel” és „rebellis türelemmel” győzhető le. Ebben a látleletben, kiútkeresésben – ahol Berzsenyi Dánielt, Sinkovits Imrét, Gérecz Attilát, Tőkés Lászlót is megidézi – egy nagyon szokatlan keretet, jóslást rajzol meg a szerző az- �88 SZEMLE zal, hogy a fejezet élére látszólag teljesen hétköznapi, ugyanakkor megbotránkoztató verscímet választ: Amikor a szippantók megjönnek. A vers befejező soraiban olvashatjuk: „...megjöttek a valóság kijózanító követei, / a szippantók, a kiábrándult anyag dimenziójában kotrók, / tartálykocsijuk naptégely, dagadó potroh, / készen arra, / hogy új hitet petézzen a salakba, ...”. Elolvasva a verset – a nyomasztó érzések ellenére – az emberben valami remény fogalmazódik meg. A válogatott kötet következő fejezete az Elmaradt vezeklés, amely az 1992 és 1996 között írott versekből ad válogatást. Már a ciklus címadó versének hangütése is perlekedés, számonkérés. A többi vers is – Madách lerúgja csizmáit; A felszabadítás szomorúsága; Az ács fia; Húsvételő Döblingben; Celebrált idő; Hóvirág, a tisztaság strázsavirága – a fohászkodás hangján, a hitvilág mágikus erejével és az emberi létezés méltóságának tiszteletével szólal meg. De a költő elvárja a kölcsönös tiszteletet másoktól is: „Úristen, / mire vihettem volna, ha nem itten... / ha nem e helyt kell ábrándjaim életre keltnem, / ezen a nyelven, / amely az ÁRVASÁG hasonlata, / akár muszkasereg rengetegében a magyar baka..” – Madách lerúgja csizmáit; „A megmaradás nem csupán bőséggel ontott sokaság. // Engesztelj meg minket, celebrált idő...” – Celebrált idő. Bűneink bevallását és a velünk szemben elkövetett bűnök bevallását egyaránt fontosnak tartja Döbrentei Kornél. A Hóvirág, a tisztaság strázsavirága című versben egyenesen sürgeti az új, a jobb, a szebb és nemesebb megszületését: „Még teremtésközi a világ, a tél kietlen telke / a föld, még fohászosan megébredő szándék...” A természet és az ember születése, újraszületése ezekben a versekben állandósult motívumok, amelyek kifejezik Ady Endre „az élet él és élni akar” makacs újrafogalmazását. Krónikás ének? Igen. Balassi Bálinttól Csoóri Sándorig hallható nemzeti lélegzetvétel? Igen. Micsoda íve a magyar irodalomnak, amely nagyon is jelen van Döbrentei Kornél költészetében. A horgony ördögszarván című ciklus – 1997–2007 – több versében ugyanaz a nemzeti öntudat, tiltakozás, rontás elleni ima és fohászkodás fogalmazódik meg, mint a nagy elődök költészetében: „Nyeregben támadunk fel, ismét verekszünk, / jóvátételt nyerni rögeszmés keresztünk, / Elpazarolsz megint vagy végleg megmenekszünk? // Mindig a vakmerők mernek s odahalnak, / S akkor a hitványok maradnak meg magnak, / Abból majd miféle magyari sarjak hajtnak?” – Magyaroknak való. Ez a vers nagy főhajtás, aminek alcímeként olvashatjuk: Balassi Bálint úr utolsó csatája. Már-már törvényszerű Döbrentei Kornél „betilthatatlan szívdobogásában”, hogy bárhol olvasunk bele költészetébe, mindig a történelmi, irodalmi, szellemi rokonok hangja, ar- �SZEMLE 89 ca és neve sejlik föl: Petőfi, Álmos, Zrínyi, Zápolya, József Attila, Tóth Ilona, Gérecz Attila, Nagy Gáspár, Schéner Mihály, Gyurkovics Tibor, Csoóri Sándor stb. „Csontvázra felöltött fekete nagykabátok…” – Magyar táj, ínségkonyhával; „Miért hogy mindig leharcolt ünnep utáni maradék-sors / a miénk, keselyűkbe ojtott vércseppvijjogás és hiénák / dögletes zihálása közt át hogyan hathat a szférák zenéje? / ... / Akadnak férfiak még, / kik nem feledik, nem tagadják meg apjukat, akiket / megbecstelenítő történelmi nászoktól várandós öklükből naponta / kihordanak, s ütnek akkora rettentőt, hogy belérecseg / ez az ál-világ...” – A megkerülhetetlen élet. Ennek a versnek alcíme is van: A hetvenéves Csoóri Sándornak. Így még pontosabban értjük, érezzük az előbbiekben idézett sorok determináltságát. Mindent meghatározó ennek a versnek a befejező része „ízekre emlékszik a nyelv,/ melyben immár agonizál a nemzet...”. A Vörösmarty látomásait is megidéző sorok ellenére sem gondolhatjuk ezt a hatalmas verset egyértelműen pesszimistának, hiszen lépten-nyomon megvillannak a remény, a fény erőterei is, amelyekben: „csíraőrző a szándék”, és „beszédessé lesz a hallgatag Isten...”. Ezek a mozzanatok – március, tavasz, remény, forradalmiság – már olyan sugalmazásokat, sürgetéseket hordoznak, amelyek egyenesen a Tartsd meg a sziklát! című hihetetlen erejű verset készítik elő: Termékeny idődből végleg kifutsz, marasszon az, amellyel elűzni akarnak, rettentsd vissza hulltában a sziklát, öngörgető magyar Sziszifusz, tartsad meg mozdíthatatlan alapnak, mert benned bizonyosságot álmodik az Isten A vers indító soraiból is kiérezzük a forradalmiság, a csakazértis megmaradás fogcsikorgatását. Ennek a nagylélegzetű költeménynek alcíme is van: A Pesti srácok emlékére. Az 1956-os események hőseivel és áldozataival teljesen azonosulva Döbrentei Kornél „sorshoz csikorítva lobban” és izzó szemében „fölmagaslik egy-egy szabadság-suhanc”. A prózai oldottságú, de nyelvében nagyon szigorú mű utolsó soraiban a költő megfogalmazza reményeit, sürgeti hitét is: „...ne csak ébredj, hidd is, / maradt erő, majd mozdulnak nemzedékek, / termékenyítő elszántsággal...” Az idő eleven szöveteiben feszülő mocorgásból így lesz rügy, a rügyből március és tavasz. De a születés halál is. Ezt a verset akkor értjük meg igazán, ha figyelmesen elolvassuk a címet a cím alatti négy sorral, amelyek egy rendkívül érzékeny és lánglelkű fiatalember tragédiájáról tudósítanak: Bauer Sándor 17 éves diák emlékére, aki 1969-ben felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum lépcsőin. �90 SZEMLE Beleborzong az ember ebbe a szörnyűségbe, és beleborzong az ember abba a nyelvi teremtő erőbe, amellyel megörökíti Döbrentei Kornél ezt a kegyetlen pillanatot. Így teljesedik ki az alkotó emberi és költői felelőssége a fiatalságért, a március-lelkű ifjúságért, a forradalomért. Mert minden lázadás mögött tiltakozás van, a félig-gyermek, félig-felnőtt világmegváltó szándéka, tiltakozása és tragédiája. A közeli és távoli veszteségek eleven emlékei, a történelem kitörölhetetlen sebei mind-mind ott munkálnak Döbrentei Kornél verseiben. A harapófogó öblében című válogatott kötet utolsó fejezetében – Ajánlások könyve – példákat, példaképeket állít elénk az alkotó Nagy László, Szervátiusz Tibor, Dózsa, Bartók, Ady, Szabó Dezső, Kós Károly, Jókai Mór, Németh László, Tamási Áron, Gérecz Attila, Kőrösi Csoma Sándor, Tisza István, Nagy Imre, Csoóri Sándor, József Attila, Tormay Cecile, Zrínyi Ilona, Karády Katalin, Szeleczky Zita és Tóth Ilona megidézésével. Talán az sem véletlen, hogy az előbbiekben említett – a történelem és politika áldozataivá vált – nők sorában, illetve azután állítja elénk Petrás Máriát. A Mária kertje: dacföld című nagylélegzetű vers egy olyan nőt, páratlan személyiséget mutat föl a líra nyelvén, aki – Döbrentei Kornél méltó társaként – felvállalta a költőférj évtizedek óta tartó harcát is. A Csángóföldről érkezett híres énekes, kerámiaművész nagy-nagy kitartással, elhivatottsággal és tisztességgel végzi a munkáját. Mindennapi alkotói feladataival egyidejűleg olyan családi légkört, melegséget teremt, amelyben a költőférj igazán otthon érzi magát. Döbrentei Kornél így vall minderről: „A csipkebokorból Babba Mária szeme felvillanó tágulatában, / a Kisjézus testén át megszűrt illat-áram / uralkodik el a kerten, az asszonyi ölből a gyermek kikél, / – a parancsolat először térdig majd égig ér –, / és az anyamellről leszakad, / picinyő tenyere bűverővel a vakolatra tapad, / s könnyedén áthatol a falon a kicsi ded, / megcirógatni arcunkat a szalmalangy szobába betipeg.” A gyermek önfeledt jelenléte, a család lélekfelemelő ereje és az otthon őriző melege járja át ezt a költeményt. Már a puszta verscím is – Mária kertje: dacföld – a békesség és szeretet szigetének, ugyanakkor kemény és kitartó teremtésnek az erőtereit sugalmazza. Szent parancsolat, amelyben „citrom s kakukkfű, sáfrány, keserű üröm s gyalog-gyom, / fűszeres kipárolgásukból megtartó üdv-pácolat nedve kering / s balzsamozó bizonyosság...” A természet és az ember kapcsolata – a mindennapok szelíd üdvözületében – immár végleges erejét, mágneses mezejét mutatja a világnak. (Püski Kiadó, Budapest, 2018) �SZEMLE 91 DRESCHER J. ATTILA Tér, idő, számtan… Zentai László új prózakötetéről Amikor próza olvasásába fog az ember, bizonnyal két kérdés foglalkoztatja (attól is függően, hogy üres óráit akarja csupán elverni, vagy feladattal áll neki): élvezetes-veretes, olvasmányos nyelven kap-e élményt a szerzőtől, no meg milyen „sztori” kerekedik ki a prózaszövetből… Persze más és más lehet – műfajtól függően – a nyert élmény, hiszen ha egyetlen, nagy lélegzetű regényegészről beszélünk, legfeljebb fejezetek tagolják az írásművet, míg elbeszélések/novellák lazább szerkezetében több az írásvégi megszakítás, elágazás s a történet is, végső soron a tematika. Zentai László sorrendben hatodik kötete, a Fel a hatodikra, egyezően az előzővel (Mikor jön az öreg?), kisprózai írásokat tartalmaz tehát: szerzőjük megjelölése szerint novellákat, míg az ugyancsak prózai előzménykötet műfaji önbesorolása-alcíme el- és kibeszélések volt, látszólag azonos műfaji forrásvidékről, bár korábban is taglaltuk már a két műfaj nem feltétlenül szinonimaértékű hasonlatosságát. Hanem álljunk is meg itt egy szóra: akár véletlen, akár tudatos (az elemző hajlik ezúttal az első verzióra), a kötetcím térbeliségre utaló hatodikja (vö. lift s az emelet) még a kevésbé figyelmes olvasóban is felkeltheti a poentírozó, értsd kötetszámra is utalható hatodik sorszámnév képzetét, egyezését, ekként a készülő hetedik (próza)kötet előtt nyugodtan biztathatjuk a „hajrá, fel a hetedikre” csatakiáltással, legfeljebb a szerző-főalak utazása majd valóban a hetedik emeletig tart…, ha el nem romlik az a fránya lift közben, miként tárgyalt kötetnyitó novellájában is, provokatív apropóul szolgálva a szüzsé kifejlődéséhez, érleléséhez. Ekként tehát jelképes is a cím, noha „első blikkre” egy meghiúsult lépcsőházi utazás felcíme csupán… Vissza-visszatérő méltatás és jellemzés Zentai könyvei kapcsán a humánus szerzői alapállás, a számkivetettek és kiszolgáltatottak iránti szolidáris �92 SZEMLE rokonszenv, a javíthatás keresése. Persze egy idő után még e nemes attitűd is – avagy annak emlegetése – közhelyessé válhat, jó az óvatosság, miközben nyilván nem véletlen a könyvfülön hozott, Tisza Istvántól eredeztetett idézet sem a közhivatalnok és közhivatalok hivatásáról, „hogy az elhagyottak érdekeinek gondozói legyenek”, a tán elvontabb Gondviselés helyett és mellett. Eme értéken s értékkiemelésen túl magunk azzal a figyelmet kelteni remélő adalékkal egészítjük ki fentieket, hogy a szerző bizonnyal nem esetlegesen választ/ott s ekként nyilván célzatos, analógiát keltő-kereső idegen idézeteket, így vizslatjuk is a hangsúlyos helyeken (könyvfülön vagy belső oldalakon) beemelteket. Az egykori germanista elemző különös öröméül szolgált ekként Hermann Hesse sorait viszontlátni, melyeknek fő motívuma a kötetszerkesztő Zsirai Lászlónak is vezérlő csillaga saját életművében, így kétszeresen is megéri ehelyütt is felidézni: „Az égvilágon mindent utánozhatunk és meghamisíthatunk, csak a szeretetet nem. Szeretetet nem lehet lopni, utánozni, a szeretet csak olyan szívben lakozik, amely mindenestől képes odaadni magát. Ez minden művészet forrása.” Nos, a Zentai mostani kötetét alkotó 11 novella (s itt kanyarodik újra vissza a hivatásos olvasó a műfaji dilemmához) inkább elbeszélést involváló rövidpróza, ha novellát céloz is mesterük. A novella jobban tör a csattanószerű bevégzésre, szereti a szokatlant-váratlant, s mert kicsengése adja műfaji jellegét is, talán még kiérleltebb formát követel olykor a szépírótól. Ebben, csakis ebben érez a bíráló olykor még lehetőségeket több írásban is, a kiérlelt-csattanós végek helyetti elvarratlanságban s kicsit leegyszerűsített berekesztésben, s ez is a különben igényes témakezelés és nagyon pontos leírások és trópusok miatt szúr szemet a folyamatosan jó színvonalat (el)várónak. Ezen halk elégedetlenség alól erős kivételt képez például A kápolna titka című írás, erős hangulati töltéssel, erdélyi tárgyát történelmi s személyes-családi összefüggésekbe ágyazva. Bárhogy is hívják az egyes írások férfihősét a feltáró, múltbeli szinteket, rétegeket és korokat megrajzoló történetmesélésben, tudjuk, értjük, hogy ugyanarról a világról, hősről és szerelmesről van szó, ide értve a mindenkori Kedvest is, szintén változó, gyakorta M. kezdetű keresztnévvel jelölve. Jellegzetes írói eljárása, technikája ekként a visszaemlékezés, az idősíkok váltogatása – tette ezt hajdan gyakorta sok elhíresült alkotó és filmes is – a múlt előhívásával egy-egy emlék nyomán, lehet ez név, település, munkakör, történelmi korszak is, miközben erőteljesen merít saját emberi-alkotói élményeiből, azaz saját életéből is, sőt abból leginkább. Persze ennyi emlékképhez remek memória is szükséges az írói fantázián túl is, legyen az előhívó emlék egy városrész vagy utca szeretett szülő- �SZEMLE 93 városából, a virágos dombok közt megbúvó Sopronból, egy régi épület vagy régen látott diáktárs (aki mind kevesebb immár), s lehet egyre érzelemhiányosabb vénülésünk ellensúlyozása is egy-egy fájó és/vagy életutunkat végigkísérő lelki élmény. „…ha az ember öregszik, akkor egyre gyakrabban keresi az emlékeit.” Talán éppen ehhez kulcsmondat a Virágvölgyet megidéző elbeszélésben az alábbi, miközben a szülőváros amúgy is meghatározóan gyakran kerül előtérbe, de hát ott nőtt/ünk fel, lett/ünk első ízben, majd mind többször szerelmessé, s onnan lőtték ki a nagyreményű fiatalt a valós Élet nevű csillagrendszerbe… A Lilla című elbeszélés írástechnikai szempontból érdekes: történet a történetben, itt nem a szerző az igazi elbeszélő, hanem a főhősnő, bár elfogulatlan olvasónak kevésbé meg- és felrázóan. A feladat végrehajtva c. darab más vonatkozásban érdekes mű, summázottan önéletrajzi jellegű, alig eltérő elemekkel az egyes szám első személyben is elmesélhetőtől, bár Zentai mindig szigorúan harmadik személyben, tehát formálisan távolságtartó-leíró előadásnál marad. Itt jut el ismét a nagy ideáig, a jól beazonosítható s talán valahol élete fő tettének vélt kezdeményezésig, a nők negyven éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulhatásának saját s eredeti ötletéig, amire persze joggal lehet büszke, hiszen elérnie sem volt könnyű, és azóta sok ezer magyar asszony, feleség, édesanya, nagymama ennek köszönheti – s családjaik –, hogy jóval több idő és figyelem jut e kisközösségre, éppen a családi élet védelme s erősítése jegyében. Számos, a politikum napi eseményei körébe tartozóillő eset s tapasztalat kap még megörökítő szándékú hangsúlyt, ikertestvéri kezet nyújtva korábbi, kötetbe sorolt publicisztikájának is, s talán ez magyarázza, hogy a szépirodalmi ábrázolás itt és ezért némiképp erőtlenebb a nála megszokottnál. Talán csak hiteles akart maradni, ám ettől vált valamelyest didaktikusabbá s direktebbé az előadásmód is. S nem utolsósorban ezen írásában szerepel a kötet hátsó borítójára „szerelt” macska–egér–sajt metafora is, örök tanulságaként a hatalmi harcok természetének és az örök emberi típusú viselkedésnek… Ördögi angyal Elvira című írása szintén letagadhatatlan személyes elemekből táplálkozik, s azzal a drámákból ismert, jó rendezők által felismert lehetőséggel él benne, amikor hirtelen nem a tényleges főszereplők válnak fontossá, hanem egy mellékfigura, jelesül Klárika, a magyartanárnő, így ez az írás valahol az ő megérdemelt apoteózisa is, legalább egy fél oldal erejéig… Az utolsó lélegeztetőgép voltaképp két monológ összekapcsolása, apáé és lányáé, az elhunyt asszony-feleség és édesanya kórházi halottaságya felett, külön-külön. Aztán majd előkerül „az a férfi” – újabb átlényegített szer- �94 SZEMLE zői alakmásként –, és a lényeget alig sejtő lánnyal folytatott óvatos beszélgetéseik érzelmi konfliktusba váltanak az egykori kapcsolat óta eltelt reménytelenül hosszú idő okán, s az elhunyt nő miatti fájdalom sem épít közéjük békítő hidat, talán csak az írászárást is szolgáló férfigesztus – egy régi anyafotóval. Ez viszont szép és novellisztikus megoldás, ha nem is ismerjük a másik fél reakcióját vagy a tett utóéletét. A csaknem feltűnően sok nőalakrajz mellett a kötetzáró darabokban erősödik fel igazán a már emlegetett s hőseivel – akár nők, akár gyermekek – szolidáris-együttérző írói mentalitás, állásfoglalás és szeretet. A kisvárosi BB erőteljesen s jó értelemben pszichologizáló gondolatvezetése és halálpontos találatai révén a kettős csapdában vergődő gyermeklány, majd érett fiatal nő nyomorúságos lelki életét megrázó erővel adja vissza Zentai, érdemes is idéznünk e frappáns belső magyarázatot az írásból, amikor a második, vagyis a mostohaapa családba való beléptével elszabadul a pokol és válik irtózattá e szülői-nevelési nonszensz: „…Úgy látszott, hogy kedvüket lelték ebben a példamutató nevelési technikában. Szabályosan élvezték, ahogy a sikongató lány a szobájába menekül az egymást hergelő szülők elől. …Az anyja a vér szerinti apja miatt büntette, a férje meg azért, mert nem az ő gyermeke volt.” Az írás zárlata, immár nem is meglepő módon, az egyszerre feloldó és elidegenítő-leleplező drámai megoldással, sejtetéssel megint igazi műfaji megoldásra nyújt jó példát. A kötetzáró Mit mondjak, kedvesem? egy kicsit önhergelő szituációban – hosszú közlekedési dugóban, egyúttal a „használjuk ki azt az üres időt” jellegű kényszerélményben – való hosszas tűnődés, elősorjázó emlékképekkel, s még egy látens apa-fiú, régtől érlelődő konfliktus is belefér, a végén Deus ex machina-szerű egyetemi értesítéssel, ami felold és megold, s még közös vacsorára is ihlet a közben elszökő asszony s anya ilyen okú visszacsábítása révén. Nem tagadjuk, ez a nyelvileg is egyszerre provokatív, ugyanakkor végtelenül siralmas emberi mentalitást tükröző befejezés komoly fejtörést okozott a megolvasónak: nehéz volt eldöntenie, hogy ennek a szánalmas, böfögtetős-tévézős programnak zárlatként való szerepeltetése valóban annak szánatott-e, vagy „csak” gunyoros, tudatosan elidegenítő, vérlázítóan bunkó viselkedésminta a kispolgári lét gyönyörei közt… Goethe egyik híres lírai verséből (nem tautológia!) tudjuk, hogy lírai hősünk és az alkotó is ezer alakba (k)öltözhet, attól még minden hatékonyan s leplezetlenül hat. A halhatatlan szerelmes és kedves esetében, a róluk szóló – „minden más csak apropó” jellegű – írásokban mindig értük szól a harang…, legyenek azok visszatérő megszólításformák, közös �SZEMLE 95 viselkedéstípusok vagy személyiségjegyek. Végtére is érzékeny műformáról van szó, még a széppróza esetében is. Zentai László – mondhatni valamennyi írásában – a magyar próza legértékesebb szerzőit és hagyományait követi, kiváló mesterek világítják neki az utat, Mikszáthtól Móriczig s a modern magyar szépirodalom „pszichologizálóbb” alkotóiig. A helyenkénti szűkszavú, pontos kifejezés ereje és a figurák belső beszéde is ebből az előzményből eredeztetik, s miként halhatatlan elődeinél, nála is gyakori a kibeszélés (olykor csak az idősíkból), hiszen ilyenkor a szerző „adomázik” s kacsint ki az olvasó felé, cinkosan, mert közös korszakok megélőiként „ismerik a dörgést”… A néha keményen megfogalmazott, mert valóban kemény férfi-nő kapcsolatok mindenütt arra utalnak, hogy bármilyen értelemben, de életünk meghatározói, s e kapcsolat milyensége s minősége borzolja és irányítja hősei életének – és a magunkénak – irányát, sejtetett vagy részleteiben ki is bontott sorsát – s majdan emlékeit… Többször is végiglapozván a kötetet, talán csak a szem számára dilemmát okozóan feltűnt valaminek a hiánya, ami egy ideig nem is volt beazonosítható. Zentai mindig elegáns szövegtükörrel megjelenő CFK-köteteiben valóban csak textus található, tollrajz, illusztráció, ami ugyan nem kötelező, mert úgymond nem is szorul a szöveg az illusztratív képiség mankójára, nem… Ez a képi érintetlenség egyszer talán majd végiggondolható, mert megérheti az ihletett, a sűrű szöveg okozta alkalmi monotóniát oldó, asszociatív lehetőségeket erősítő illusztrálás kipróbálása, már a soron következő kötetekben is… És ha előző kötetének bemutatásakor annak üdefehér csinosságát is méltattuk (könyvre manapság nem mindig alkalmazható e jelzőből képzett fogalom és értékmegjelölés), most is csak dicsérhetjük a művet gondozó Civil Flotta Kiadó és az Érdi Rózsa Nyomda gondos és látványos, egyúttal jól kézre álló munkáját. (Civil Flotta Kiadó, Budapest, 2018) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író, szerkesztő. BIRÓ ERIKA (1987, Békéscsaba) sokszorosító grafikus, rajz- és angoltanár. BÜKY LÁSZLÓ, DR. (1941, Nagykanizsa) magyar nyelvész, egyetemi tanár. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. DÁVID ZSUZSANNA (1984, Budapest) képzőművész-tanár, freskófestő. DEBRECZENY GYÖRGY (1958, Budapest) költő, könyvtáros. DRESCHER J. ATTILA (1950, Sopron) író, költő, nyelvész. ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) író, népművelő, romakutató. FANCSIK JÁNOS, DR. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus. H. BALÁZS JÓZSEF (1964, Salgótarján) szabadfoglalkozású újságíró. JASKÓNÉ DR. GÁCSI MÁRIA (1969, Mezőkövesd) egyetemi oktató, drámapedagógus. KETYKÓ ISTVÁN (1946, Szügy) költő. KÉPIRÓ ÁGNES (1981, Mátészalka) tanár, kutató, illusztrátor. KŐRÖSI FERENC (1998, Miskolc) magyar-történelem szakos egyetemi hallgató. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő, könyvkiadó-vezető. MÁRKUS LÁSZLÓ (1955, Miskolc) költő, fotós, lapigazgató. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. POHÁNKA ERIKA (1954, Balassagyarmat) tanár, költő. SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író, jogász. Képzőművész PÁRKÁNYI RAAB PÉTER (1967, Balassagyarmat) szobrász. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát. A kilencvenes években monumentális alkotásokkal jelentkezik, de készít tradicionális jellegű kisplasztikákat, egy-egy kiállítási közegben, kiállítótermi, belső térben megszólaló kompozíciót is. Köztéri szobrai szülőföldjén, Balassagyarmaton, Magyarország több településén és külföldön (Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Belgiumban) láthatók. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4ee76cf5d6d23128eb780e1946e77949.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d4f62bc745add82c1c616014f1331e1f.pdf c2de2f862c7f77e3478dfa8e5d0a1ae3 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Pohánka Erika: Vártalak – Valami tegnap hull a mába Versválaszok Szentjánosi Csaba: Attika Oravecz Tibor: Vers a sínekhez Szokolay Zoltán: Várunk a csalatkozásra Szentjánosi Csaba: Nagycsütörtökön Zsibói Gergely: Bömböli helyzetben Simek Valéria: Alkony – Elolvadt Visszarendeződés – Üzenet Ádám Tamás: Tört fényben Bereti Gábor: Ez mégsem olyan – Így lesz minden Ruhádon csobog az éj Frideczky Katalin: Gyilkos tó Zsibói Gergely: Rekviem Alkonyati teleológia – Kétsaroknyira Oláh András: A híd Saitos Lajos: Ezredváltó „sűrű” ének – Éjszakai repülés Lábalatt Csák Gyöngyi: Hajnal az alkonyatban – Második verzió Változás – Groteszkek XXII. Papp Dénes: Kutyavilág Istenes Tibor: Isteni kép – Utazás Időcsepp – Eső Nagy László: Janko, a mi bolondunk Nagy Antal Róbert: Kijárat – Végítélet KÉPZŐMŰVÉSZET Csongrády Béla: Képzőművészeti oázis Honton – Gondolatok Kolozsvári Grandpierre Miklós bemutatkozásához 3 6 7 8 9 10 16 17 24 38 39 40 43 45 52 55 56 64 65 66 71 72 82 89 4 NÉPRAJZ Péter Béla: Nagylóci képek 18 KULTÚRTÖRTÉNET Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról 28 �PORTRÉ Frics Tamás: Gaál István avagy a történelem fonákságai… Végh József: Szabó Endre, a kisdednevelés reformátora 46 57 EMLÉKEZÉS Radnai István: Judit 69 HELYTÖRTÉNET Nagy László: Elmebetegek családi ápolási rendszere Nógrádban Nehézsorsúak 73 78 SZEMLE Csongrády Béla: Érdemes adalék a nógrádi értéktárhoz 90 Ádám Tamás: Nagy László: Az Ipolytól Dachauig 94 Madácsy Piroska: Máté Zsuzsanna: Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című monográfiájáról 97 Büky László: Fried István: „…örömem poklokkal határos” 102 Szarvas László: Zsebők Csaba: Tiszta szívvel 1956-ban 106 �SZÉPIRODALOM 3 POHÁNKA ERIKA Vártalak A virágillat bőrömön virraszt utánad… Vártalak, mint hajnalt homály felett, mint jutalmat bocsánat után, mesében feloldozást, mint szív-dobogást… Madárdalt veszek magamra, ne várjalak mezítelen… Valami tegnap hull a mába Hálátlan hűvösen távozott a tavasz. Valami tegnap hull a mába, valami vágy a szellőn itt maradt, s mint kamilla illata jön velem a nyárba. Bénult napjaim kölykei a forradásos álmok, s mint farkas lesben áll a magány. �KÉPZŐMŰVÉSZET 4 CSONGRÁDY BÉLA Képzőművészeti oázis Honton Gondolatok Kolozsvári Grandpierre Miklós bemutatkozásához A hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is volt Nógrád megyében egy mára legendává nemesült képző-, illetve iparművész-generáció, köztük – csak példaként említve s érzékeltetve a bőség zavarát – a balassagyarmati Farkas Andrással, Csemniczky Zoltánnal, Párkányi Raab Péterrel, Réti Zoltánnal, a salgótarjáni Balázs Jánossal, Bobály Attilával, Czinke Ferenccel, Erdei Sándorral, Földi Péterrel, Hegedűs Morgannal, Hibó Tamással, Iványi Ödönnel, Lóránt Jánossal, Mészáros Erzsébettel, Mustó Jánossal, Oláh Jolánnal, Orosz Istvánnal, Somoskői Ödönnel, Szujó Zoltánnal, Takács Gézával, az alsótoldi keramikussal, Antal Andrással, a benczúrfalvai két szobrásszal, az idősebb és a fiatalabb Szabó Istvánnal, a nógrádmegyeri festő Radics Istvánnal. Legtöbbjük eltávozott már az élők sorából, számos ok miatt nincs olyan pezsgő szervezeti élet, mint korábban, kevesebb a karakteres személyiség, de azért mostanság sincs híján a megye különböző stílusú és életkorú, figyelemre, elismerésre érdemes kiforrott egyéniségekből, fejlődő tehetségekből. Ráadásul fel-feltűnnek máshonnan érkezett, de itt letelepedett, Nógrádban otthonra lelt művészek is. Ilyen az 1995 óta Honton élő, gyönyörű kertet, már-már arborétumot és vendégszerető galériát létrehozott, többműfajú – grafikákat, festményeket, sőt márványszobrokat is készítő – alkotó, az 1950-ben Budapesten született Kolozsvári Grandpierre Miklós. Rokona volt Szász Endre, s ugyancsak nem keveset tanult a korszak kiemelkedő, rangos művészeitől. Sokáig tartózkodott külföldön: dolgozott könyvekbe, tanított, előadásokat tartott és természetesen rajzolt, festett, szobrászkodott, ennélfogva határainkon túl jobban ismerték a nevét, sikeresebb volt, mint hazájában. Felfedezésében és elismertségében nagy szerepet játszott a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Nógrád megyei szervezete, amely 2018 őszén Prima-díjjal tüntette ki, ez év áprilisában pedig önálló kiállítást szervezett műveiből Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ emblematikus üvegcsarnokában. �KÉPZŐMŰVÉSZET 5 A tárlat – amelyet az egyik ifjú pályatárs, a salgótarjáni képzőművész, a helyi múzeum munkatársa, Birkás Babett nyitott meg – egyértelműen bizonyította, hogy Kolozsvári Grandpierre Miklós révén gazdagodott a Palócföld – a kultúrtáj és a folyóirat – szellemi, kulturális élete. Színes mesélőkedv, élénk színvilág, magas szintű rajztudás és a térben szabadon áramló, lendületes, légies könnyedségű, finom dinamikájú vonalvezetés, elegáns kompozíció az alkotások közös jellemzője. A művek nem egyszer – minden bizonnyal tudatosan – többjelentésűek, sokszor mitológiai gyökerűek. Központi szereplőik az emberek, a köztük lévő intim kapcsolatok, de a festményeken gyakoriak az állati és növénymotívumok, meg-megjelennek ékszerek, hangszerek is. A témakörök között elmosódnak a határok, s ez vonatkozik a realista, szimbolista és szürrealista ábrázolásmód összefüggéseire, egymásra hatásaira is. A művész sem szélsőségesnek, sem fanatikusnak nem tartja magát, csak egyszerűen szabadnak… Egy vallomásában kifejtette: élményt szeretnék nyújtani, azt tartom fontosnak, hogy kortalan és országhatárok nélküli jó és rossz emberi tulajdonságokat ábrázoljak, pl. a „gőg” kétszáz évvel ezelőtt is volt, Japánban, Norvégiában, mindenhol, mint ahogy a „bölcsesség”, a „bujaság”, az „okosság”… mindenféle ság, ség… Természetesen a ruha sem utalhat egyértelműen egy adott korra. Igyekszem semlegessé tenni. E megállapítások igazságtartalmát remélhetően igazolják a Palócföld jelen lapszámának borítóin és belső oldalain látható beszédes illusztrációi is. Kolozsvári Grandpierre Miklós: A fattyú és a léha �SZÉPIRODALOM 6 SZENTJÁNOSI CSABA Attika1 Jóna Dávid költőbarátom versére „Attika”, ahogy barátom írta a PALÓCFÖLDBEN, igen, az a bizonyos József – akinek Mária volt a vers, Jézus az ihlető, ez a gyönyörű költő-fej, ország-fej, halállal megmetszett életéből… versfája újból és újból kinő. Attika, akihez hozzátartozunk, aki versapánk, szótestvérünk, egy fogalom, egy ikon irodalom-templomunk falán, az ő szegénységét, érzékenységét, szenvedését, szenvedélyét adhatta át a költészetben Édesanyám. Költőbarátom, aki verset írtál róla, elmorzsoltad a sínek mellett levő apró kövek rózsafüzéreit sorban, „igaz nem igaz”, Attika, kaparásszuk nyaraidat, mint a kutyák, ahol csönded felett, már örök hó van. Nem a vonat, nem a vonat, nem a vonat… mert a vonat sínre teszi az életünk, a vagonnyi bánat, költősúly – hogy enyhüljenek – az Óperenciákon túlra jönnek velünk… 1 Jóna Dávid: Attikám című versére (megjelent a Palócföld 2019/1. számában) �SZÉPIRODALOM 7 ORAVECZ TIBOR Vers a sínekhez Válasz Jóna Dávidnak Attikám c. verséhez Vérben fogant lélek gyötrelme megtört Üresség – irgalmasság mosolya – A cseppkövek szántotta arcokon. S ha szól kihívón, a sors-üldözött Csapodár halál mennydörgő robaja, Tüskék szednek vámot a sírhanton Cafrang, múló szépségférc a betűk Egymás utáni sora, a tépett, Szétporló, zakatoló idegekkel. Élet harca szánalmas prűd etűd, Szólj hát az eltiport költő felett Istennel hadakozva tiszta szívvel. Sínek, párhuzamos létünk titkai Végtelenben guggoló gyermeklét, Átmenet a mesék őrzőihez. Őt is sodorta ott az ár vágyai Felé, s vonszolta árva keresztjét Fel a Valhalla magas terméhez. Vér és verejték volt minden perce A város peremén. Hamis istenek Kísérték Odinhoz némán, egyedül. Ránk maradt a szennyes robot nesze Könyv lapjai közül hulló levelek, S a miértek visszhangja cefetül. �SZÉPIRODALOM 8 SZOKOLAY ZOLTÁN Várunk a csalatkozásra Jóna Dávidnak és Szentjánosi Csabának, nagyszerdán este Utoljára Szabadszállásra mentem, április 17-én koraeste, pontosan hat kilométer innen az út addig a boltig, ahol csirkehúst vehettem, magamnak és öreg kutyámnak, betegek vagyunk mind a ketten, hosszú hétvége lesz, gyötrelmes, magányos, holnap majd végigcsurog gyűrött arcomon, mint költőén, Kocsárdon a váróteremben, vagy a szárszói állomáson, hogy hiába szerettem volna szót váltani jó, meghitt emberekkel, Dáviddal, Csabával, Jenővel, Attilával, sorompók ereszkedtek, vagonok rohantak fémsikolyokkal és idegen ritmusú csattogással szavainkra, sokáig kellett várni a keresztútnál, késve értünk a getszemáni kertbe, nem volt esély perújításra, nem maradt el a pénteki kivégzés, a véres test, mint földre ejtett táska, már kiürült, már nem lesz maradása se itt, se ott, csak múlt századi sunyi gőzmozdonyok szuszognak, szikrákat vetve, s megérkezik a szemesi dízel is, piros pofával vigyorog hiába. Várunk, fiúk, ugye várunk a vasárnapi csatlakozásra? �SZÉPIRODALOM 9 SZENTJÁNOSI CSABA Nagycsütörtökön Versválasz Jóna Dávidnak és Szokolay Zoltánnak Én ma sok Jézustestet láttam a kórházban, az eltört ég felettük felhőgipszben bújt el, utol-sóóra, utol-sólépések, utol-sóhajok, utolsó vacsora, kezek tepsijében láttam, ahogy gőzölgött a fájdalom, mintha elárulta volna őket az élet, mégis arcuk-kenyerét mikor megtörte valaki, a naphoz emelte, mégis, mikor vérüket vette a nővér − valaki ampullateste fogadta magába, igen, fiúk, igen, várunk… az utolsó vacsorán az első utolsó vacsorára, hogy jóllakhasson a szív, a lélek dicsőséggel, szeretettel, hogy a Jézustestű fáradt emberek merjék otthagyni szemükben Jézus könnyét, kezeikben Jézus imáját, hogy mikor az árnyékunk leborul a fény előtt, hogy mikor az árnyékunk leborul a fény előtt, hogy mikor az árnyékunk leborul a fény előtt, a Határőr út 18. szívelégtelenségi ambulancián estére – mire mindenkit áldással hazaengedtek − már csak Jézus üljön az üres székek kertjében… �SZÉPIRODALOM 10 ZSIBÓI GERGELY Bömböli helyzetben 1. A falut már megülte a szürkület; a házak kapujában itt-ott összeverődött a szomszédság öregje, de egy-két gyermek is ott lábatlankodott ügyelve a felnőttek beszédét, s borzongva, hiszen mindenütt arról folyt a szó, ami a falut immár hetek óta felbolygatta. – Én mondom, rossz idők előjele ez! – forgatta csipás szemét Mári néni. – Ugyan, néhány kutya… – legyintett Vékás Bálint –, attól még nem jön az Ántikrisztus! – nevetett. – Néhány? Soós Andris egy hete harmincat számolt! – No, az Andris gyerek sose volt jó számtanból! Tudom én, ’sze én voltam a padtársa az oskolában – göcögött Vékás –, az a harminc lehetett úgy hat–hét, na jó, legfeljebb nyolc! – de nem vették komolyan a többiek Vékást, mert mindenki fölényeskedő embernek ismerte. – Többnek kellett ott lenni – tódította komótosan az öreg Ekés Pista bácsi. Az ő szavára már inkább odafigyelt a falu. Tegnap is olyan zenebonát csaptak az éjjel, hogy el nem aludtam hajnalig. – Én is hallottam, a hideg is futkosott a gerincemen, olyan vonyítás volt – szólt Végh János –, mondottam is az asszonynak – a’ se tudott elaludni –, hogy ma éccakára bekészítem a vasvillát, de még a Foltost, a kutyámat is beeresztem a házba, mert azt is a nyavalya törte, úgy nyüszített, s kaparta az ajtót a félelemtől. Pedig terelőkutya volt egykor, meg nem ijed az az árnyékától. Hümmögettek az öreg falusiak, mert tényleg a télen úgy falkába állt a sok kóbor eb, hogy már–már az emberéletet is félteni illett. – A Suba pakulárnak széttépték egy birkáját – fűzte tovább a szót valaki. – Egy jerke volt csak – legyintett Vékás, de az öreg Ekés leintette: – Akkor is, kutya nem támad jószágra, csak a farkas. Nincs ez rendjén sehogyse. Aki látta, azt mondja, egy nagy foltos kuvasz a vezérük, az után mennek. – Meg hogy a négy lába tiszta fekete… – Patája van annak – szuszogott bele Mári néni – mondtam én, meg akkora agyarai… – s hányta magára sűrűn a keresztet. – Már a faluba is bejárnak, éjszaka nem tanácsos kimenni a házból – intette a többieket Pista bácsi –, mert embert ugyan még nem támadtak, de hát ki tudhatja… �SZÉPIRODALOM 11 Mivel lassacskán kifogytak minden hírből, s a kerítés deszkáit is inkább sejteni lehetett, mintsem látni, mocorogni kezdtek hazafele. – Szűzmáriám, a tej! ’Sze megígértem Földeséknek egy kantával estére… – ijedt meg Mári néni, s az járt az eszében, hogy biz ő neki nem indul ebben a sötétben. – Na, Földesék se isznak abból ma este – ízetlenkedett Vékás. – De hisz megígértem… – kit kellene elküldeni, morfondírozott Mári néni, s megakadt a szeme egy kis vézna fiúcskán, a falu árváján, akiről – ha éppen józan volt, egy távoli rokon, Szotyori, a szabó gondoskodott, de az egész falu úgy használta a fiúcskát, mintha a cselédje volna, s úgy szalajtották ide-oda, ha kedvük tartotta, megfeledkezve még erős sántaságáról is. – Na, te gyerek, elvinnéd azt a tejet? A kisfiú segélykérően nézett szét a felnőttek között, s már a száján volt egy ijedt „nem!”, de Mári rátromfolt egyet: – kapsz egy kis levest, maradt délről, meg – s hirtelen mérlegre tette magában, mi az, ami nem túl nagy ár – meg egy szelet kenyeret is, esetleg egy kis szalonnát mellé… De ezt már olyan halkan mondta, hogy remélte: senki se hallotta, s nem fogja rajta számon kérni. A kisfiút az eledel ígérete sem bírta indulásra, jóllehet a szabó ma is elfelejtett enni adni, lévén egész nap hortyogott a tegnap esti névnapi pálinkáktól. De mivel mindenki hallgatott, s megszokta már helyzetét a faluban, csak egy erőtlen kérdésre futotta: – S ha megtámad az a nagy foltos? – Dehogy támad, dehogy támad, ha sietsz, sötétre viszszaérsz, addig úgysem merészkednek elő. Na, várj csak – és kihozta a kapu mögül a súlyos alumínium kantát. – Na, eredj, Bömböli, jó lesz az a kis vacsora, meglásd! – tarisznyázta még útravalónak az öreg Mári. A gyerek elindult. Az emberek megszótlanodtak. – Van neked szíved, Mári? – törte meg a csendet a nagytiszteletű Ekés. – Mégse kellett volna ilyen öreg este útnak indítani ezt a szerencsétlent, s pont ilyenkor… – és habár korábban senki sem vette védelmébe a fiúcskát, most mindnyájuk vállára rátelepedett valami súlyosság. – Nem lesz annak semmi baja, meg aztán megkapja a levest – kapaszkodott a korábbi ígéretébe az öregasszony. – Egy levesért? De hát menekülni se tud, ha megtámadják, amilyen sánta ez a szegény poronty. – Jobb is lenne, ha megtámadnák, amilyen élete van annak… – köpött egyet Vékás Bálint, s a többiek ezt annyira igaznak érezték, hogy szégyenükben nagy sietve megindultak hazafelé, mintha elvégzetlen munkával fenyegetne még az este. �SZÉPIRODALOM 12 2. A kisfiú megindult hát. Addig még volt valahogy, amíg a biztonságot adó felnőttek hangját hallotta a háta mögött, de amint a beszéd mormogássá halkult, majd meg is szűnt mögötte, maga sem vette észre, de léptei meglassúdtak. Még az is megfordult a fejében, hogy – vacsora ide vagy oda – visszafordul, de akkorát kordult a gyomra, hogy a lába mégiscsak megindította előre. Pedig nagy utat kellett megtennie, egészen a falu végéig, sőt még azon is túl, mert a Földesék háza már–már tanya volt a falu mögött, a falusi futballpályán is túl, s Földesék után már csak a kiserdő – ahol a kutyák, azok a veszett dögök húzzák meg magukat nappal, s ilyenkor, öreg este rontanak rá a falura – dobbant egy nagyot a kis nyomorék gyermek szíve. Közben egészen belegyalogolt a csillagtalan éjszakába, csak egy–egy ablakszem világított, biztatásként. Hát a kerítések mentén óvakodott előre, mert ha támadás éri, legfeljebb bemászik valahogy – ahogy csenevész lába engedi – egy portára. Igaz, minden háznál van házőrző, és azok sem ismernek kegyelmet, de akkor legfeljebb kiabál – azt legalább tud, abban nem marad alul senki fiával szemben. De mi lesz, ha elfogynak a porták? Pedig már tünedeznek, s lám, a Galamboséké is elmaradt… Bömböli kint járt a nyílt mezőn. Egyre hidegebb lett, a kanta is egyre jobban húzta a kezét. És a csend is mind nagyobb, olyan nagy, hogy szinte hallani lehet. Még a falu nyugtató neszei is megnémultak, mintha a tyúkok s házőrző kutyák is visszafognák a leheletüket. És ebben a rideg csendben lassacskán kihallhatóak a körmök koppanása a fagyott földön, aztán a lihegés, s mire a kutyák morgását is meghallotta, addigra már körül is vették. Ijedtében kiesett a nehéz kanta a kezéből, s a drága fehér tej kiömlött a fekete földre. Széles körben fogták körül a kutyák, vicsorogva, felborzolt szőrrel, szemben vele a borjúnyi kuvasz sötét foltokkal bundáján és csülkein, mint maga a Sátán – futott át Bömböli eszén mindaz, amit az este fogvacogva végighallgatott. – Nincs menekvés! – Nincs semmi, ahová elbújhatna, s ha futni kezdene ezzel a kacska lábbal, menten utolérnék, de mozdulni is képtelen a rettentő félelem súlya alatt; s ekkor megindult feléje a hatalmas kuvasz: szeme vörösen parázslik, már egészen közel van, annyira, hogy lihegésének büdösét érzi, folyik a vicsorgó állat szájából a nyál, s mikor Bömböli elkészült rá: most ugrik torkának – már saját vérének ízét is érezte –, akkor a kutya leült két hátsó lábára, s beleszagolt a le- �SZÉPIRODALOM 13 vegőbe. Megérezve a tej illatát leheveredett, s nyugodtan lefetyelni kezdte. A többi állatot is lehűtötte a vezér nyugalma, megszaglászták a patakzó tejet, s maguk is nekiláttak az ivásnak. Bömböli moccanni sem mert, s reszketve gondolt arra, mi lesz, ha az utolsó csöpp is elfogy. De nem lett semmi. Miután a kutyák jóllaktak, rá se hederítettek a remegő gyermekre, hanem vezérük után komótosan visszaballagtak a kiserdő felé. Bömböli pedig vissza a faluba. Ami a kanta alján lötyögött, azért már nem volt érdemes Földesékig elmennie. Nem fogják megdicsérni, de hátha Mári néni azért nekiadja azt a tál levest… 3. Másnap délután már gyülekeztek a falubéli suhancok a focipályán, s arról beszéltek, aminek híre már délre megülte a falut: a kis, sánta Bömbölit valamiért megkímélték a kutyák. A szót persze Sóvágó Józsi vitte, mint legnagyobb – évre és növésre is, a többiek pedig érdeklődve hallgatták, mintha nem hallották volna legalább háromszor a nap folyamán innen– onnan. De hát Sóvágó volt a legnagyobb, meg aztán éppen most kapott egy új labdát – azt készültek éppen felavatni –, s persze ez még jobban emelte Sóvágó tekintélyét. Szinte észre sem vették, amikor közibük sántikált Bömböli, aki most nagy büszkén hallgatta, milyen hős is volt ő tegnap este, és pont Sóvágó szájából. Most megbocsátotta, hogy Mári néni öklét rázva kergette hazáig a kiömlött tej miatt. Nemhogy levest nem kapott, de a bőszült öregaszszony még meg is fizettette a másnaposságából éppen ébredező szabóval a tej árát. A szabónak amúgy is hasogatott a feje, nem hiányzott a vénaszszony lamentálása, hát azon melegében jól helyben hagyta Bömbölit, hogy mára minden tagja kék–zöld színben játszott. De mindez semmi volt ahhoz képest, hogy milyen hőssé nőtte ki magát a falubéli fiúk között. Titkon még arra is gondolt, míg körbevették és vallatták, hogy talán ma végre beveszik játszani maguk közé, amire eddig még sosem volt példa. – Beállhatnék én is? – kérdezte félénken. Mindenki Sóvágóra nézett, aki első meghökkenésében szóhoz sem jutott, de aztán felröffent belőle a gúnyos nevetés: – Na, pont te, te béna lábú! – amire aztán a többiek is rázendítettek a gúnyos nevetésre. – De hát én… – kezdte el a mondatot Bömböli, s aztán rádöbbent, akármi is történt vele tegnap este, akármilyen híre is lett mára a faluban, ő sohasem kerülhet be a csapatba. – Majd pont te, még járni sem tudsz rendesen – legyintettek a többiek. – Na, tűnés, arra van a lefele! – intett Sóvágó – te, �14 SZÉPIRODALOM féllábú… – s ez annyira rosszul esett Bömbölinek, hogy nevéhez híven elfutotta szemét a könny. De erre már a jobb érzésűek is kinevették, s rázendítettek a rigmusra: „Bömböli, Bömböli, hátad jól eldöngölik” – s most is, mint mindig, emlékeztették a kisfiút arra, hogy a szabó rendszeresen elverte, ha volt oka, ha nem. Megtanulta az évek során tűrni a csúfolódást, ha könnye volt, hát befele nyelte, s alázatosan tűrt, de most – és maga sem tudta, miért éppen most – olyan lobot vetett benne a harag, hogy két ököllel ugrott neki a legközelebb állónak. Szerencsétlenségére éppen Sóvágónak, aki visszakézből úgy vágta orrba, hogy bukfencet vetett a pálya füvén. – Te szaros kis senki, nyomorult falucsúfja! – indult utána Sóvágó dühében, hogy rá kezet mert emelni ez a kacska, s talán meg is öli, ha a többiek le nem fogják – ugyanis unták már az egészet, és nagyon ki akarták próbálni az új labdát. Bömböli lesántikált a pálya széléig, s könnye sója mellé most még vérének ízét is nyelhette, de valami belül mégiscsak megtiltotta neki, hogy elkullogjon. Lábát megvetette a játéktér szélén, s karba öltött kézzel, dacosan hunyorogva követte a többiek játékát. De azok már nem figyeltek rá, futottak a labda után egymást biztatva, s nagyokat kurjongatva, ha gól esett. Néha egy-egy nyakleves is elcsattant egyik-másik tisztázatlan helyzetnél, szabálytalankodásnál, de ez mit sem vont le az örömükből, megszűnt számukra a pályán túli világ, a vérző orrú Bömböli: önfeledten játszottak! Pedig jól tették volna, ha figyelnek, mert hirtelen mozgás támadt a kiserdő felől, s mire észbe kaptak volna, már nyakukon is voltak a kutyák acsarkodva, a lábuk után kapkodva. Inuk szakadtából menekültek a falu irányába a suhancok, még a szép, új labdát is ott feledték valahol a kezdőkör közelében. A kutyák a falu széléig üldözték őket, ott megtorpantak, s a nagy kuvasz hátraarcot vezényelt, mire a falka visszaügetett a pályához. Bömbölit annyira meglepte a hirtelen támadás, hogy el is felejtett azon gondolkodni, ne meneküljön-e maga is, de mire észbe kapott, már körül is állták a kutyák, pont úgy, mint előző este, de most egy sem morgott, s a nagy foltos kuvasz lassan megindult a gyerek felé, leült vele szemben, úgy mint az éjjel. Aztán óvatosan bökdösni kezdte orrával, terelte a pálya közepe felé. Bömböli nemigen értette, ijedt is volt, s nem mert a vezérrel ellenkezni, nehogy feldühítse, így lassacskán beért a pálya közepére, a labdához. A kutya ekkor leült, bogárnyi fekete szemével a fiút biztatta, morgott is egy-két szelídet, amit akár bátorításnak is értelmezhetett a kisfiú. Olyan szép volt az a labda, mert hányszor is gondolt egy ilyen labdára, no, nem arra, hogy neki is lehetne, hanem hogy néha játszhasson egy ha- �SZÉPIRODALOM 15 sonlóval. Most óvatosan megpöckölte a lábával, majd kezébe vette, pattintgatta, mérte ruganyosságát: észre sem vette: lassan játszani kezdett. A nagy kuvasz komótosan visszaballagott közben a pálya szélére, ahol már elheveredtek a többi kutyák, s mind a gyermeket figyelték. Bömböli kezdett belemelegedni, passzolgatott önnönmagának, s mivel játékos is, néző is maga volt, elkezdte fennhangon magyarázni a játék menetét, ahogyan a tévében hallotta a kommentátortól. Egyszemélyes csapatában – természetesen – maga volt a csodacsatár, s a pályán játszó összes Bömböli az ő lábára igyekezett rávarázsolni a labdát, és ő meg is hálálta a többi Bömböli bizalmát, hiszen egyik veszélyes helyzetet alakította ki a másik után az ellenfél kapujánál. „Bömböli a középpályán egy ügyes csellel megszerzi a labdát, aztán megindul! Hárman próbálják szerelni, de egy ügyes testcsellel állva hagyja őket, és most felgyorsít, és az egyik védőnek egy megszégyenítő kötényt ad, és a másikat egy megkerülős csellel ügyesen becsapja, és a harmadik védő hiába próbál szabálytalankodni, Bömböli egy elegáns csellel elhúzza a labdát, és már a tizenhatoson belül, és ez már helyzet a javából, és a kapus igyekszik zárni a szöget, de Bömböli külsővel elcsavarja mellette, és gól, micsoda gól, Bömböli az évszázad gólját szerzi csapatának!” A kisfiú sántaságát feledve ugrándozott a kapu előtt, ünnepelve a megismételhetetlen találatát. A pálya szélén a kutyák elégedetten vakkantgattak. Csak a nagy, foltos kuvasz ült csendben, belehunyorogva a lemenő napba. Ha elég távolról figyelte valaki, úgy tűnhetett, mintha mosolyogna. �SZÉPIRODALOM 16 SIMEK VALÉRIA Alkony Kapaszkodsz, létra nélkül mászol a meggyfára. Bőrödet égeti a fa törzsének horzsolása. Föl-föl kapaszkodsz a gyenge ágak zöld sátorába. Elbújsz benne. Mélyéből beszélsz, kiáltasz, hogy megértsem. A nap már csak a hegyre süt, a völgyet átlépte. Nevetéseddel hajnalt hozol, pedig nekünk már az alkony jön. Lobogsz bogarak zümmögése közt a fűben. Egy sárga begyű madarat figyelsz az oszlopon. Árulkodó öröm arcodon. Bevérzett szemű lett az ég. Árnyak nyúlnak, álmos erdők suttognak. Magamban imádkozok érted, minden gyermekért, ezért a földért. A csernyei táj vigaszáért, menedékéért, büszkeségének forrásáért. Észreveszed hallgatásom. Kérdezed: Hallod, hogy a kert végi patakban tovább énekel az alkony? Elolvadt Szemed sarkával lesel, odaadod arcod a napfénynek. Kezedbe kavicsot veszel, fölötte suttogsz valamit. Az első szerelem elolvadt, mint a márciusi hó. Lágyan simítod blúzod a tükörben. Csendes, puha a hangod. Lelked madara ott ül a rügyező ágon. Ibolyamező nyílik már a bokrok alatt. Tavasz van. Halkan, titokban írod az ég selymére, hogy a fák felett jár a fény. Szemed zöld színe árad, hiszed, hogy Te vagy a nyughatatlan tenger. �SZÉPIRODALOM 17 SIMEK VALÉRIA Visszarendeződés Esti visszarendeződés, amikor összeszeded a családi találkozás maradékait. Az asztalról az eldőlt váza virágait, a félig borral teli poharakat, a tányérokról lekotrod a süteményeket. S a fűből szedegeted a lehullt csillagokat, de úgy sem találod meg mindet, hiszen fogyunk. A mindig egyel kevesebb széket, a hiányukat. S megtalálok egy közös emlékalbumot a tapintható elmúlásban. Üzenet Átfúj rajtam a szél. Fázom. Még egy vagyok veled. Te vagy a parazsam. Nálad melegszem, tüzedben perzselődök naponta. Fény bukdácsol arcodon. Az ég terhétől házunk szinte letérdepel, mint nagyanyám az ágya elé az esti imánál. A készülő eső ájult morajlással megfélemlít. Az ég alacsonyan jár felettünk, ránk ereszkedik. Egy vég nélküli üzenetet küld felénk, rongyait teregeti a tájon. �NÉPRAJZ 18 PÉTER BÉLA Nagylóci képek Vérarány negyed Persze, Bukovina elesett. Engem már akkor megfenyegetett az ég, s a muszkák. Abban a húszéves testben, részarány-hányadom a gyanútlan keringésben zakatolt, mint ahogy rabláncra fűzve, a marhavagonokkal is mind messzebbre el, egészen a gyapotföldekig, a mandulaszemű apró emberek szikkadt vidékéig. Taskentig, meg még tovább, vagy kétszáz kilométerre a világvége irányába. Aztán jurtanyánk ajtó nélküli börtönében gyűltek, gyűltek rováserdőnyire a megkaristolt napok. A közeli falu megszokott bennünket, mi a falut. Cserzetté vált életünket a végeláthatatlan gyapotföldeken, a reményt, a hon- és miegyéb vágyakozások tartották ébren. A női szemek a csador mögötti illegalitásban villogtak. Tudván tudtuk, szoknyát, csadort felhajtani azonnali fejbelövés terhe. De idők múltával ki ne vállalná ezt a nevetséges feltételt? A „halálos” aktusnak, bár tanúja nem volt, mégis apró lovakon veszedelmes ítéletvégrehajtók indultak. Vészterhes csujjogások hangjai repdestek, mint a vérszomj, a bosszú sikoltozó madarai. Hozták a hírt. Egy téboly-rántással letépett kantár. Egy szökkenés a ló hátára. Egy szökés egy korán kínálkozó pusztulásból. Mindegy is merre, csak el onnan. Lehetőleg Nagylóc megszépült lankái felé. Oda, ahol Kocalik Erzsébet már javában felcseperedőben. Oda, ahol a jó cimborák a kocsmában röhögnek valami jó palócos viccen. Oda, ahol a gulyás, a Kutyahegy oldalából minden este tárogatószóval tölti be a völgybéli falu csendjét. A sok ezer kilométer távolság gyilkos közönnyel állt a menekülés útjában. Lóci nagyapa (Péter János) �NÉPRAJZ 19 Lövés a gangon A ruszkik ellepték a falut. A parancsnokság az alvégen rendezkedett be. Nagyanyám kiszellőztette a tisztaszobát, felhajtotta a dunnákat. Egy kancsó vizet és bögréket tett az asztalra. A három tiszt a gangon beszélgetett. A csicska fókazsírral itatta a csizmákat. János, igyi szjuda! – kiáltott az egyik Nagyapámnak, aki leballagott a ház melletti emelkedőn lévő kertecskéből. A nacsalnyik beszélni kezdett. Nagyapám is beszélt közbe-közbe. Aztán bement a konyhába. Nagymama megnézte, mennyi liszt van. Nagyapa krumplit hozott fel a veremből, majd begyújtott a masinába. A sparheltfélében gyorsan lobogni kezdett a tűz. Nagyanyám víz nélkül összetört egy kiló főtt krumplit, hozzátett fél kiló lisztet. Sót. A krumpli forró volt még. Összekeverte a masszát, majd meggyúrta egy kicsit, ezután kiszaggatott négy-öt darabot, s elkezdte a nyújtófával kinyújtani. Az így keletkezett palacsintánál nagyobb lapítványokat a masina platnijára tette, amit előtte libaszárnnyal lesepert, és mindkét oldalát addig sütötte, amíg a laskán barnás hólyagok nem jelentek meg. Ezek tányérra kerültek. Nagyanyám egy kanálban zsírt hozott, amivel aztán jó alaposan bekente azokat. Négybe hajtva a ruszki tisztek elé rakta. Egyet odavitt a csicskának, és csak úgy a kezébe nyomta. Nagyapa visszament a verembe. A tisztek nagyon karasóztak nagyanyámnak a laska miatt. Nagyapám hóna alatt egy flaska novaborral tért vissza. Töltött az asztalon lévő bögrékbe az igen opálosnak tetsző lőréből. Na, ezt annyira nem karasózták a tavárisok, de csak magukba töltötték, nagyapám bánatára. Késő délután értek vissza valahonnan a hívatlan vendégek. Nagyapám újra megjelent egy flaska borral. A ruszkik kártyázásba fogtak. Nagyanyám is visszatért a faluból. Se levél, se hír apuról, aki akkor volt huszonkét éves és a najhámeri orosz hadifogolytáborban várta a sorsát. A nagy hír a faluban, hogy Koz- �20 NÉPRAJZ ma Pisti, aki meglépett ebből a ruszki fogságból, csontsoványan, de épségben hazatért. Jaj, csak ne adjonak annak a gyereknek enni, nehogy abba haljon bele, hogy etetik, ha már hazajött a pokolból, siránkozott nagyanyám. A nacsalnyikok jól elvoltak. Nevetgéltek, dumálgattak. Tisztítgatták a géppisztolyukat. Nagyapámat újra leküldték a verembe egy újabb adagért. Éppen megszívta a lopót, amikor nagyon közeli durranás ütötte meg a dobhártyáját. Nagyanyám a földön elterülve. A ruszkik óbégatva veszekednek. Nagyapám széttárt karral, elcsukló hangon kiáltaná, hogy sto tü gyélajes? Sto tü gyélali? A nacsalnyik hangos szóval zavarja valahová a csicskát. Nagyanyám oldalába fúródott a sorozat. Nemsokára visszatért a csicska egy ökrös szekérrel, szalmával a kocsiderékban. Nagymamát ráhelyezték a szalmára. Nagyapám magához vette iratait, vizet, egy darab kenyeret és elindultak Szécsénybe, az orvoshoz. Az ökrök komótosan lépdeltek a hét-nyolc kilométerre lévő célpont felé. Nagyanyámat elöntötte a kétségbeesés s a mérhetetlen fájdalom. Csak még Bercit láthatnám, rimánkodott minden fohász után. Öreg este volt, amikor a szekér megállt az orvos háza előtt. Dr. Bali Kálmán megtekintette a beteget. Levette nagyanyámról az átvérzett lepedőt, amivel átkötötték a testét, és egy új, tiszta lepedőre cserélte. Nagyapám összetett kézzel könyörgött, de az orvos nem vállalta a műtétet. A sérülés kórházi ellátást igényel, mondta határozottan. Delet ütött a templomóra, amikor bekanyarodott a szekér a gyarmati kórház elé, ám egy hangos sztojjal állta útját egy állig felfegyverzett ruszki katona. Nagyapám betekerte a féket, és elmagyarázta a katonának, hogy mi történt, és hogy azonnal meg kell műteni nagyanyámat, mert ott hal meg a kocsiderékban. Az orosz katonai kórházzá változott megyei közkórház előtt nagyanyám minden egyes perccel közelebb került a véghez. A katona először csodálkozva figyelt a folyékony oroszsággal elmondott magyarázat miatt, majd hajlott nagyapám egyre türelmetlenebb könyörgésére. Bementek az épületbe. Nagyanyám nemsokára a műtőasztalon feküdt. Két lövedéket kivettek a bordái közül, egyet a szívtájék alatt bennhagytak, tekintettel a legyengült állapotára. Beleit, gyomrát összevarrták. A műtétet aztán 1964-ben fejezték be, amikor kikerült a harmadik lövedék is testéből. �NÉPRAJZ 21 Lóci nagyanyám Na, kisfiam hamar csinálunk egy kis laskát, aztán mehetünk a Középhegybe. Volt ez a kis eső, lenni kell gombának, ha meg nem lesz, majd hozunk egy hát fát. Csak vacsorára térünk haza. Alföldi kölyöknek mi kell ennél izgalmasabb foglalatosság, mint menni a hegyekbe. Indultunk, s eloldalaztunk a nadrágszíj-parcellák szélén, át a nedves füvű réten, aztán fel a Hásas lankásabb emelkedőjén, egyenesen a Középhegy erdővel borított, meredeken ívelő gerince felé. Közben össze-vissza futkároztam nagyanyám kissé nehézkesen lihegő alakja körül. Boldog örömmel követtem a fehér vászonbatyus aszszonyt. A Középhegy rókagombái, a kék és piros hátú galambgombái érkezésünket megneszelve, csodás díszsorfallal kedveskedtek, hogy megleljük a peszegombákat és a szurdokoldal barna bársonyú igazi gombáit, a vargányákat, ügyelve arra, hogy messze elkerüljük az elesett ruszki katonákat rejtő fenyves erdőt, ahol a gombák romlottak, mert a halottak tetemei táplálják azokat. Kosarunk időközben szépen megtelt. Nagyanyám hátára vette a fehér vászon batyujába rejtve, és Lócnak vettük az irányt. Ne menj távolabb a hangunknál, figyelmeztetett a szokásos szigorral. Lassan haladt a lejtőn lefelé. Boldogok voltunk, mert a teremtő nem volt szűkmarkú. Nehezen keltem föl arról a rönkről, amin olyan jó volt megpihenni. Ekkor észrevettem egy felhőcskét az égen. Palóc öregasszonyforma, batyuval. Szemem azonnal kutatni kezdte a hazafelé vezető poros utat, de azon csak egy kis fürge szellő nyargalászott önfeledten. �NÉPRAJZ 22 Lóci nagyapám Korareggel kelt. Féldeci szilvapálinkával nyitotta a napot, s az egy szelet kenyérből tört falattal, amit a pálinka után küldött. A kerekes kútból felhúzott vízből két tenyerével magára mért hideg vízben megmosakodott. A nagyanyám által szőtt vászontörölközővel megtörölközött, majd felvette a gúnyát, amit nagyanyám a hokedlira készített neki. Megetette az állatokat. Megfejte a teheneket. Bement a konyhába, megette a tojásrántottát meg a kakastaréjra sütött füstölt szalonnát. Aztán befogta a szürkemarhákat. A szekérre tette a villát, a kaszát. Vállára kapta a „borjút”. Feltette a vizeskancsót a félkabátba csavarva. Felült a bakra, s indult a határba, a „proletárba”, ahogy a faluban nevezték azt a földterületet, ahol a szegény emberek parcellái voltak. Ehhez szükség volt egy bő órácskára. Megérkezvén a „borjút”, amiben a vöröshagyma, kenyér és a szalonna volt, egy ágra erősítette, a vizeskancsót az árnyékot adó bokorba helyezte. A kaszálás előtt még hátra volt az élezés. Előkerült a kaszakő. Alapos élezés után elkezdődött a munka. Mikor a Nap a legmagasabban járt, megállt a kaszáló. A távolból alig hallhatóan a delet harangozták. Visszaballagott a tábla szélére. Előkerült a „borjú” meg a víz. Nagyapám ebédelni kezdett. Komótosan vágott a kenyérdarabból, majd a szalonnából és a hagymából. Behelyezte a szájába a jókora katonát, úgy, hogy a bicskával kísérte odáig. Fogkefét soha nem látott fogsorával (kettő fog híjával) szép lassan megrágta és lenyelte. Amikor elég lett, visszacsomagolta az elemózsiát. Ivott a vízből. Megtörölte a száját. Odament a szekérhez. Levette a lópokrócot. Leterítette a bokoraljához, s ledőlt egy kicsit. Egy bő fél óra szendergés után a pokróc vissza- �NÉPRAJZ 23 került a szekérre. A marhákat megnógatta és elindultak a lucernatáblán úgy, hogy nagyapám a gyeplőt fogva szekér mellett lépdelt. Lekerült a villa, a lekaszált lucerna meg fel a szekérre. Amikor nem volt már a levágott heréből, megfordította öregapám a fogatot, s nagy hőőő-vel megállította a teheneket. Megigazgatta a rakományt. Felmászott a bakra. Megbiztatta a vonóerőt, s elindult hazafelé. Útközben egy nagy csoport csirkegombára (a rókagomba ottani neve) lett figyelmes. A szekeret megállította. Nagyapám lekászálódott a kocsiról. Nemsokára ölben hozta a csirkegombát, amit aztán betett a bak alá. Egy óránál több idő múltán hazaérkezett. Nagyapám az istálló mögé pakolta a lucernát, aztán a szekérrel a helyére állt. A marhákat kifogta. Megetette, megitatta őket. A gombákat megint ölbe vette és bevitte a konyhába. Közben a féldeci szilvapálinka a falat kenyérrel ismét. Nagyanyám asztalra tette a főtt ételt. Nagyapám megmosta a kezét meg az arcát a lavórban lévő langyos vízben. Meg is törölközött, s leült az asztal melletti lócára. Az alumínium kanállal kimerte az első kanál levest. Kolozsvári Grandpierre Miklós: Család �SZÉPIRODALOM 24 ÁDÁM TAMÁS Tört fényben Részlet A munkásosztály gyönyöre című készülő regényből Az utolsó csendesebb napok, meghitt pillanatok. Presser zongorázik, Ruzsa Magdi énekel. Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál, és akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél. Hova vigyelek, és miért? Szép hetek, visszavonhatatlanok, utánozhatatlanok. Szemerkél az eső, könny csordul az arcodon. Majd kitisztul az ég, tört fényt szór ránk a Nap. Az Írószövetségbe megyünk, a betonba ágyazott vaskerítés pillérjére ülök, tíz perc múlva megnyomom a kilincset. Testünk megfeszül, röhögünk. Ismétlődik, ugyanígy történt néhány hónapja, amikor mellettünk elrobogott egy gyorsvonat. Arcunkba szél csapott. Jó hosszú, jegyezted meg pajzánul. Annyi minden történt azóta, csak a kis-földalatti nem változott. Azon kocogunk visszafelé. Nagykovácsit vesszük célba, simán eljutunk a Moszkva térre, amelyet mostanában Széll Kálmán térnek hívnak. Nekem marad Moszkva, pedig az oroszokat sose szíveltem. Hányszor álltunk az óra alatt, hívó szóra vártunk. Feledhetetlen házibulik, gitár, csókok félhomályban. A miniszoknyás, kék szemű lányok. Meg barna szeműek, zöld szeműek. Ahogy a blúzuk alá nyúltunk. Ahogy leomlott vállukról a kartonruha. Szürkül, állunk csak a beteges fény alatt, várjuk a buszt. Az eldobott csikkek parazsát eső oltja. Átöleljük egymást, csókolózunk, kültéri kamerák figyelnek, megnéznek bennünket az emberek. Mint a heringek, annyian vagyunk a buszon. A tájat nézem, az út fölé hajló lombok bennünket köszöntenek. Az éles kanyarokban egymásba kapaszkodunk. Továbbmegyünk, mint kellene, a végállomáson kötünk ki. Érdeklődünk, hosszú séta következik, kéz a kézben. A sok új ház elrabolta a természetet, zsugorodik a zöld. A patakon átívelő keskeny hídon megállunk, nézzük a szaladó vizet, a cikázó hínárt. Vajon merre mehet? És merre tartunk mi? Melltartód kapcsa megadja magát, kezeddel fogod. Visszakapcsolom, ahelyett, hogy levenném. A feszes mell már a múlt, de így is szeretem. Megtaláljuk a házat. Emelkedett társaság, írók, költők. Szellemi kaland bográcsossal, vörösborral. Remek a hangulat, pattog a tűz, fortyog a lé, puhul a feldarabolt �SZÉPIRODALOM 25 birkacomb. Jut mindenkinek, az asztalon púpozott tányérok várakoznak. Nem sokáig. A vörös zsír nyomot hagy a terítőn, lecsusszan néhány pohár bor, utána a háziasszony készítette sütemény, a vendégek is megpakolták batyuikat, bőséges a kínálat. Era valami portugál sütit hozott, ami nem meglepő, érdeklődnek a vendégek a recept iránt. A soklábú irodalom, sikerek, sérelmek, kérések: adj pár verset a folyóiratomnak! Műfajok, disztichonok, keresztrímek, metaforák. Gyorsan ránk szakad a sötét, az utolsó buszt elérjük. Másnap. Mielőtt a Kossuth térre érnénk, a sarki fagyizóban soványítjuk a hideg gömböket, a kiskanál a pohár széléhez koccan. Jobban szeretem az ostyatölcsért. Zsúfoltak a járdák, egyre többen leszünk, ismerősökkel találkozunk. Nem beszéltünk róla korábban, hogy mi is jövünk. Kormányellenes tüntetés, sok fiatallal. Állunk a tömeg közepén, hallgatjuk a szokásos mondatokat, az elítélő nyilatkozatokat. Ront a hatáson, hogy recseg a mikrofon, pattognak a hangfalak. A távolabb lévők alig hallják, mit mondanak, ettől persze még a hangulat fokozódik. Több ezer ember üvölti az üvöltendőt, elegük van mindenből. Táblák, kitűzők jelzik a hovatartozást. Semmi nem változik, egyelőre te is itt vagy mellettem. Utálom a wellness-hétvégéket, már a neve is milyen! „Ideális környezetben fekvő hotel, soft all inclusive ellátással, üdvözlőitallal, wellness-részleg és fitneszteremhasználattal, sportolási lehetőségekkel, parkolással, internet-elérhetőséggel. Add át magad feltöltő és relax programok kényeztetésének!” Nincs mese, át kell adnom magam! Jobb lenne kócos természetben, erdők tenyérnyi tisztásain szamócát szedni, patakokból vizet meríteni, lelocsolni egymást. Era addig győzköd, míg végül feltartom a kezem, legalább túl leszek rajta. Ilyenkor utánanéz a wellnessre nem vágyó, mire számíthat. „Negyedszer voltunk itt, eddig mindig elégedettek voltunk, de most sajnos hatalmas minőségi romlást tapasztaltunk. Első este fél nyolckor már csak köretek voltak a svédasztalon, és egyfajta tészta. Miután ezt nehezményeztük, választhattunk az étlapról. A medence még nem volt feltöltve, és botrányosan koszos volt, a látvány is lehangolta az embert. Csalódtunk, többé nem megyünk.” Sejtettem. Más szemszögből: „Három éjszakát töltöttünk el a párommal ebben a csodásan szép szállodában! A környezet gyönyörű, igényes kivitelezés, kedves személyzet, tiszta szobák. A negatívumok: Sajnos minden nap ugyanazok az ételek voltak úgy reggelire, mint vacsorára. A medencék szépek, de a gyógyvíz úgy megfogta a feleségem fehér fürdőruháját, hogy nehezen, többszöri alkalomra tudta csak kimosni. A medencék hőfoka nekünk nem volt megfelelő, az úszómedence hideg és sekély.” Micsoda perpatvar lesz itt, ha Era fürdőruháját megfesti a víz! Előre félek. Ő akarta. �26 SZÉPIRODALOM Csomagolunk, könyvekkel megpakolom a hátizsákom, pár göncöt gyűrök a maradék helyre. Asszonyom fél napig válogat, felforgatja a szekrényt, kisöpri a cipőtartót. Próba próbát követ, nagy nehezen elkészül a mű, minden fölösleges ruha bekerül a bőröndbe. A szomszédos szobából sóhajok szállnak felém, mégsem fért be minden, amit eltervezett. Kocsiba ülünk, irány az ország másik fele. Az utakon nagy a forgalom, betartom a sebességet, mellettem százötvennel suhannak az Audik, a Mazdák. Rám dudálnak, beintenek, miért megyek úgy, mint a csiga! Semmi különös, csak betartom az előírt sebességet. Idegbeteg ez az ország. Órák múlva megérkezünk, a parkolóban akad még hely. A recepciónál középkorú úr ül, mosolyogva fogad bennünket, átadja a kulcsokat, mindjárt érkezik egy fiatal hölgy, aki körbevezet a szállodán, megmutatja a szobánkat, a konyhát, a medencéket. Ketten maradunk a szobában, megszabadulunk csomagjainktól, zuhanyozunk, átöltözünk. A berendezés újszerű, mégis rideg. Az ebéd többfogásos, a levesből hiányzik a só, kevés a bors. A rántott hús nincs rendesen átsülve. Éhesek vagyunk, megesszük. Kis pihenő után elindulunk felfedező utunkra, megnézzük a település nevezetességeit, a templom gyönyörű. Hosszú az este, kipróbáljuk a franciaágyat. Még nem tudjuk, ez az utolsó szeretkezésünk. Idegen helyen mindig nehezen alszom el, most sem megy. Hajnalig olvasok, Era forgolódik mellettem, felébred, rám mordul: Kapcsold már le azt a rohadt lámpát! Lekapcsolom, nézem az ablakon bevillanó fényeket. Minek vagyok itt, nem tudom. Későn, fáradtan ébredek, Era már felvette a fürdőruháját, csípőjére törülközőt csavart. Mehetünk, jelenti ki, mintha ez természetes lenne, hogy én mit akarok, másodlagos. Maradnék, olvasnám, befejezném a regényt. Duzzogás, ráncok a homlokon. Egy óra csönd, mégis elindulunk, a gyógyvízzel kezdünk, ülünk a termetes asszonyok mellett, forró vízben ázik testünk. A medence kutyacsont alakú. Hétköznapi történetek jönnek közel hozzánk, tévésorozatok értékelése, továbbgondolása, vasárnapi ebédek elkészítésének rejtelmei. Nem sokáig lehet ezt bírni, irány az úszómedence, Era marad, nem nagyon tud úszni. Lassan, kimérten lenyomok vagy tíz hosszt, elterelem gondolataimat. Két vászonszéket kinézünk magunknak, belehuppanunk. A többi foglalt. Előttünk homokóratestű lányok sétálnak, tenyérnyi bikinijük vonzza a szemet. Finoman, óvatosan figyelem őket. Szépek. Era észreveszi, mit teszek, számára bűn, ha másra nézek, felrohan a szobájába. Megiszom egy hideg sört. Nézem a vendégeket, próbálok rájönni, miért jönnek ide. Az egyik lehetséges válasz: feltöltődni. A másik, kiszakadni a hétköznapokból. Nem érzem, hogy sikerülhet, divat, �SZÉPIRODALOM 27 semmi más. A vendéglátósoknak meg pénz, jól felfuttatták ezt az ágat. Alkonyodik, csendben nyitom az ajtót, Era nem enyhül. Hát jó, akkor menjünk haza, amúgy sem érzem jól magam az embertömegben. Nem, maradunk!, néz rám megsemmisítően a nőm. Nem vágyom konfliktusra, legyen, aminek lennie kell. A szokásos, olvasás. Ezúttal előbb lekapcsolom a villanyt. Se szép álmokat, se pihenj jól. Két nap van még hátra, ez akár jó hír is lehetne. Hosszú, vánszorognak az órák. Egy teljes nap kell, hogy Era megenyhüljön. Lehajtom a fejem, a szépen lenyírt, megfésült füvet nézem, nehogy megakadjon a szemem egy szép testen, a szétfolyó alakokat sem figyelem. Lángost eszünk, fagylaltot nyalunk, fürdünk, semleges dolgokról beszélgetünk. Újra elkerüljük a lényeget. Felszínes barátságot kötünk egy középkorú párral, ők is Pestről jöttek. Talán az ország összes wellness-központját felkeresték már, roppant élvezik a helyzetet. Nincs ismerős, nincs gyerek mellettük, nincs meló, villamos, busz, egymással foglalkozhatnak. A férfi számítógépes szakember, jól keres. Asszonya egy nagy cég vezetőjének a titkárnője. Mi nem nagyon találunk közös témát, a lányok igen. Kiderül, ki a legjobb fodrász, körmös a fővárosban. Telefonszámot cserélnek, összefutnak bizonyosan. Hazafelé dugóba kerülünk, amúgy is nagy a forgalom, ráadásul három autó egymásba szaladt, órákig tart a helyszínelés. Türelmesen várom, mikor szabadulunk. Késő este érünk haza, bezuhanunk az ágyba. Jó volt, csillagom, kérdezi Era. Mit mondhatnék, nincs más válasz: csodálatos, az élmények, a hatások feledhetetlenek. Történjék bármi, soha többé wellness! �KULTÚRTÖRTÉNET 28 BENEDEK SZABOLCS Ballada egy csapatról (egy készülő könyv 5. fejezete) A régi vicc szerint, amikor Ferenc József egyszer nagy tömeget látott az utcán, megkérdezte a kísérőitől, hogy hová tart ez a temérdek ember. – Futballmérkőzésre, felség – hangzott a válasz. – Tényleg? – kíváncsiskodott tovább a császár. – És kik játszanak? – Az osztrákok és a magyarok, felség. – Jó, jó, de kivel? A Kaiser utolsó kérdése részben érthető, hiszen Magyarországot és Ausztriát évszázados közös múlt köti össze. Bár már korábban is ült Habsburg a magyar trónon (Albert 1437–1440), 1526-tól egészen 1918ig, azaz az utolsóig bezáróan a magyar királyok abból a családból kerültek ki, amely a császári címet viselő osztrák uralkodóházat is adta. A perszonáluniónál szorosabb egybetartozást jelentett, miután a törökök kiűzését követően Magyarország a Habsburgok birodalmának szerves része lett. Innentől fogva a magyar függetlenségi törekvések legfontosabb eleme volt az ország önrendelkezésének visszaállítása – a merészebbek ezt az Ausztriától való teljes elszakadással szerették volna megvalósítani, az óvatosabbak az európai erőviszonyok ismeretében beérték volna azzal, ha Magyarország egy közös birodalom keretein belül önálló belpolitikát folytatva szabad kezet kap saját ügyeinek intézésére. Forradalom, szabadságharcok és reformtervek után utóbbiak elképzelése valósult meg: az 1867-ben létrejött Osztrák-Magyar Monarchia a legnagyobb közép-európai birodalomként komoly világpolitikai súllyal is rendelkezett, ugyanakkor csak a külvilág felé – egész pontosan az uralkodó személyét, illetve a külügyeket, a hadügyeket és a pénzügyeket, továbbá a vámuniót tekintve – jelentett egységet, egyéb téren a két ország a szimbiózis adta több-kevesebb önállósággal intézte belső dolgait. Éppen emiatt (ahogyan az Egyesült Királyságnak sincs saját futballválogatottja, Angliának, Skóciának, Walesnek és Észak-Írországnak azonban igen) Magyarország és Ausztria nemzeti tizenegyei önállóan mérettek meg a közös múlt évtizedeiben is. �KULTÚRTÖRTÉNET 29 A magyar–osztrák párharcok a futballtörténelem második legnagyobb számú országok közötti összecsapását jelentik az Argentína-Uruguay találkozók után. A két ország válogatottja először 1902. október 12-én délután háromkor, a bécsi Práterben találkozott egymással. Ez volt egyben mindkét nemzeti válogatott első mérkőzése. Igaz, az osztrákok fél évvel korábban már meccseltek a svájciakkal, ám azt nem tekintették hivatalosnak. Mint ahogy az is igaz, hogy a budapesti és a bécsi futballistákból összeverődött alkalmi gárdák az elmúlt bő egy évben ugyancsak játszottak párszor egymással, ám az első hivatalos találkozónak ez az október 12-ei számított. Még akkor is, ha akkoriban még Bécs–Budapest néven emlegették ezt az összecsapást, már csak azért is, mert a két országban a fővárosokon kívül nemigen volt futballélet. Magyar részről nem volt felhajtás a meccs körül, osztrák részről annál inkább: Bécs utcáit teleplakátolták az eseménnyel, de hangos szóval is hirdették a fiákerekről és a sörözőkben. Talán ennek is köszönhető, hogy 500 fős közönség verődött össze. Futballtörténelmi esemény lévén lássuk az összeállításokat: Ausztria: Nauss – Eipalduer, Wachuda – Hüttl, Blässy, Mössmer – Wiesner, Huber, Schrammel, Studnicka, Taurer. Magyarország: Bádonyi – Berán, Gabrovitz – Koltai, Pozsonyi, Bayer – Buda, Steiner, Pokorny, Hajós, Oláh. Az osztrák csapatot válogató bizottság állította össze, ahogy a magyart is, ám utóbbi esetében a tizenegy futballista mellett egy edző is érkezett Budapestről, Gillemot Ferenc személyében. A házigazdák Studnicka mesterhármasával, valamit Huber és Taurer góljaival 5–0-ra győztek. Ugyanekkor megállapodás született arról, hogy a két csapat a jövőben évente kétszer (egyszer Bécsben, egyszer Budapesten) találkozik. Ezt a Monarchia fölbomlásáig, sőt kicsivel azután is, 1920-ig sikerült tartani: világháborúval és forradalmakkal dacolva két, de olykor három találkozóra is sor került évenként, 1907-től már Magyarország–Ausztria néven. Ám a gyakoriság a későbbiekben is csak részben csappant meg, 1937-ig évente egy mérkőzés szerepelt a naptárban, aminek az Anschluss és a második világháború véget vetett – bár akkoriban meg ismét Bécs–Budapest néven rendeztek nem hivatalos meccseket –, majd 1945-től ismét visszatértek az évenkénti két találkozóra. A lendület 1950-től, a két eltérő politikai rendszer befagyásától és a hidegháború kiteljesedésétől lanyhult, bár a csapatok így is viszonylag sűrűn találkoztak. E kézirat elkészültéig 137 magyar-osztrák futballmeccset tart nyilván a futballtörténelem, ebből 37 �30 KULTÚRTÖRTÉNET döntetlen mellett 67 magyar és 40 osztrák győzelem született. A magyarok egyébként mindjárt a második, 1903. június 11-én, Budapesten megrendezett mérkőzésen győztek (3–2). Nem véletlen, hogy e hosszú sorban számtalan esemény között lehet szemezgetni. A két csapat tíz év „barátkozás” után tétmérkőzésen először 1912. július 5-én, a stockholmi olimpián találkozott először – azt követően, hogy a magyar futball történetének első tétmeccsén a nemzeti csapat az olimpián közös amatőrcsapattal induló britekkel került össze, és súlyos, 7–0-s vereséget szenvedett, aminek következményeként a vigaszágon folytathatta a küzdelmeket, ahol is Németország 3–1-es legyőzését követően Ausztriával hozta össze a sors. A mérkőzés a magyarok 3–0-s győzelmét hozta, az első gólt Schlosser Imre, a magyar futball hőskorának legendás csatára, a népszerű Slózi szerezte. A Magyarországi Tanácsköztársaság idejére eső egyetlen válogatott mérkőzést (1919. április 6.) a magyarok ugyancsak az osztrákok ellen vívták, és 2–1-re meg is nyerték, ekkor született az a csapatfotó, amelyen a magyarok balösszekötője, Schaffer Alfréd puskával a kezében szerepel. A legendás futballista ezekben a hetekben a népjóléti népbiztosságon vállalt állást. Az osztrákok ellen játszott először a nagyválogatottban Puskás Ferenc, aki az 1945. augusztus 20-ai, a budapesti Üllői úton megrendezett, 5–2-es magyar győzelemmel végződő mérkőzésen mindjárt élete első, címeres mezben rúgott találatát is elérte, amivel a magyar csapat a 12. percben a vezetést is megszerezte. (A két csapat egy nappal korábban is találkozott, a magyarok akkor játszottak először válogatott meccset a második világháborút követően, és 2–0-ra nyertek.) Annak emlékére, hogy az első magyar futballklub, a Budapesti Torna Club 1897-ben alakult, és ugyanazon év május 4-én – más források szerint május 9-én – került sor első mérkőzésére, az 50. évfordulóra a Magyar Labdarúgó-szövetség megint csak az osztrákokat hívta vendégeskedni. Az 1947. május 4-én az Üllői úton megrendezett találkozóra a BTC hajdani játékosa és az egykori, történelmi mérkőzés egyik szereplője, a magyar sport első olimpiai bajnoka, a neves építész, Hajós Alfréd vezette ki a csapatokat, a BTC hajdani piros-fehér csíkos mezében. A Horváth – Rudas, Szűcs, Balogh II. – Nagymarosi, Lakat – Egresi, Szusza, Zsengellér, Puskás, Patkoló összeállítású magyar válogatott 5–2-re győzött. A mérkőzés azonban nem emiatt lett igazán emlékezetes, hanem azért, mert az 50. percben, rögtön azután, hogy a magyarok Szusza góljával ismét vezetést szereztek, leszakadt a tribün egy része, és mintegy 200 néző �KULTÚRTÖRTÉNET 31 zuhant mélybe. Döbbenetes módon a játékot nem állították meg, a mérkőzés ment tovább, akkor is, amikor a mentők megérkeztek és elszállították a sérülteket. Szerencsére halálos sérülés nem történt. A két szövetség eltérően számolja az egymás közötti találkozókat. Ennek az az oka, hogy 1938. április 24-ére lekötöttek egy mérkőzést, azonban közbeszólt a történelem, Hitler bevonult Bécsbe, és a Harmadik Birodalom bekebelezte Ausztriát, amely megszűnt önálló állam lenni. A futball fontos dolog, a meccset lejátszották, ám a régi idők focija emlékére Bécs–Budapest néven, és a találkozó a részben az 1938-as vb-ezüstérmes magyar válogatott játékosaival fölálló vendégek 5–3-as győzelmével zárult. Később az osztrák labdarúgó-szövetség ezt elkönyvelte hivatalos válogatott mérkőzésnek, a magyar azonban nem. Ennek eredményeként a két ország egymás közötti 100. összecsapását kétszer is megünnepelték, amikor az Európa-kupa sorozatában egymás mellé került a két válogatott. Először 1955. május 24-én Bécsben (Ausztria–Magyarország 2–2), majd október 16-án Budapesten (Magyarország–Ausztria 6–2). Utóbbi alkalommal a két csapatot Schlosser Slózi vezette a gyepre, és ő végezte el a kezdőrúgást. A mérkőzés után az egyik osztrák vezető úgy fogalmazott, hogy míg a magyarok lökhajtásos gépre ültek, addig az osztrákok maradtak a fiákernél. Az 1956. október 14-ei bécsi, 2–0-ás vendéggyőzelemmel zárult találkozót azért érdemes megemlíteni, mert ezt a közvetlenül a forradalmat megelőző mérkőzést tekinthetjük az Aranycsapat utolsó fellépésének: a magyar válogatott a Grosics – Kárpáti, Börzsei, Kotász – Bozsik, Berendi – Sándor, Kocsis, Hidegkuti (Machos), Puskás, Czibor összeállításban léptek pályára, a gólokat Puskás és Sándor szerezték. Az október 28-ra, Budapestre tervezett, svédek elleni meccset már elsodorta a történelem vihara, Kocsis, Puskás és Czibor pedig soha többé nem játszottak a magyar válogatottban. Mindezek után nem meglepő, hogy a nemzeti tizenegy 500. hivatalos mérkőzésére (legalábbis akkor annyinak számolták, azóta ez, mint korábban szó volt róla, módosult) a Magyar Labdarúgó-szövetség Ausztriát hívta meg. 1976. június 12-én a Népstadionban, foghíjas lelátók előtt a magyar csapat 2–0-ra győzött. Nyilasi Tibor akkor volt tizedjére válogatott. * 1984-ben pedig kis túlzással ő kötötte össze a két ország futballját. Nyilasi egy évvel korábban szerződött az Austria Wien csapatához. Legalábbis a mai fogalmaink szerint. Mivel azonban a szocialista értékrendbe �32 KULTÚRTÖRTÉNET nem fért bele a nyugatiakkal folytatott „emberkereskedelem”, a szó szoros értelmében megfogalmazva a játékjogát átengedték a bécsieknek. A lényeg ettől maradt: a népszerű Nyíl lila-fehérre cserélte addigi zöld-fehér mezét, és mindjárt az első bécsi évében parádézott: 29 mérkőzésen szerzett 26 góljával gólkirály lett, egyúttal csapatával osztrák bajnok. Igaz, előtte már a Ferencvárosban is sikert sikerre halmozott: két alkalommal bajnok, háromszor kupagyőztes, és tagja volt a Fradi 1975-ös KEK-döntős csapatának is. 1981-ben Magyarországon is gólkirály volt, sőt az akkor lőtt 30 góljával sokáig úgy tűnt, hogy Európa legjobb góllövője lesz, mígnem a magyar bajnokság végét követően kiderült, hogy a bolgároknál Georgi Szlavkov, a Trakija Plovdiv csatára a legutolsó fordulóban mesternégyest lőtt, így Nyílnak az ezüstcipő jutott. Ugyanebben az évben viszont szerepelt az Európa-válogatottban. Tehetségére annak idején a közelükben lakó Sebes Gusztáv, az Aranycsapat hajdani szövetségi kapitánya is fölfigyelt, neki is szerepe volt abban, hogy Nyilasi 15 évesen az Úttörőstadionból az FTC-be került, ahol 1973-ban lépett először pályára a nagycsapatban. Két évre rá, húszévesen mutatkozott be a válogatottban, és onnantól fogva kihagyhatatlannak bizonyult. Igaz, a pályaívben volt némi törés, amikor az 1978-as vb nyitómeccsén kiállították, amelyet követően az MLSZ még külön büntetéssel is sújtotta (a másik vétkesnek kikiáltott Törőcsikkel együtt). Nyilasi egy évvel később, 1979 októberében pedig annyira elkeseredetté vált – akkori nyilatkozatai szerint a szurkolói bekiabálások, mégpedig a Ferencváros táborából érkező bírálatok zavarták különösen –, hogy egészségügyi okokra hivatkozva bejelentette visszavonulását. Szerencsére négy hónappal később ismét edzésre jelentkezett. Külföldre igazolása után nem tudott minden alkalommal a szövetségi kapitány rendelkezésére állni, csupán akkor, amikor a szerződése ezt lehetővé tette. Természetesen tétmeccsekre a bécsieknek mindig el kellett engedniük. Nyilasi centert játszott Mezey György válogatottjában, oly módon, hogy amíg az ellenfél támadott, ő pihenhetett, ám labdaszerzésnél azonnal visszább kellett lépnie, és részt kellett vennie a támadásépítésben. 1984 szeptemberében tehát a többiekkel együtt készült a – magyar számítás szerinti – 126. magyar–osztrákra. Csakúgy, mint a másik „osztrák” magyar, Nyíl volt ferencvárosi játékostársa, Szokolai László, a fejjátékáról híres gólerős center, aki Nyilasival egyszerre szerződött Ausztriába, ugyancsak a határ közelébe, a Sturm Grazba, és akivel Mezey szintén számolt. �KULTÚRTÖRTÉNET 33 * „A bizalmat a pályákon kell visszaszerezni!” – harsogta a Népsport címlapja 1984. szeptember 1-jén, az új szezon nyitányának napján. Ugyanennek a számnak a 3. oldalán a lap – sportújságtól némiképp szokatlan módon – Csepeli vacsora címmel tárcanovellát közölt az első magyar nyelvű Puskás-életrajzot is jegyző Hámori Tibor tollából. A sztori lényege, hogy a sorkatonai szolgálatát töltő fiú három nap szabadságot kap a Magyar Néphadseregtől, és hazatérésének estéjén megkérdezi az apját, hogy másnap hánykor indulnak a Csepel–Békéscsaba meccsre. A „Fater” fölhördül, hogy ő nem megy meccsre ezután a „nagy disznóság” után, nem blamálja magát, nem érdekli a csapat. A fiú erre azzal érvel, hogy „ami elmúlt, elmúlt, mindenki megkapta a magáét, punktum”, az új csapatnak pedig szüksége van a biztatásra. A Fater azonban egyelőre továbbra is hajthatatlan. „Bundáztak – replikázik erre a fiú. – Na és? Elítéli őket minden józan ember, de nem állhat le a bajnokság! Az olaszoknál akkora botrány volt, hogy belesántultak. Rossiékat a pokolba küldték, erre később világbajnokságot nyertek! Ha a balhé idején megölték volna a labdarúgást... Nézd, a katonaságnál is ez volt a téma. De legyen már vége.” A szóváltás azzal fejeződik be, hogy a Fater rekedt hangon az új öszszeállítást kérdezi. A Kádár-kor embere megtanult a sorok között olvasni, így aztán ebből a tárcából is ki lehetett hámozni a lényeget. Ahogy az 1984 nyarán a bundaüggyel valamilyen módon érintettségben lévő labdarúgók vallani kezdtek, villámgyorsan kiderült, hogy egyik ügy hozza a másikat. Ha valamelyik mérkőzésről tudottá válik, hogy vesztegetés történt, az érintett futballista vagy vezető „most már minden mindegy” alapon elkezd beszélni egy másik találkozóról is. Ráadásul olyanok neve is szóba került, akik szerepeltek a szövetségi kapitány hosszú tervei között. Az illetékesek a totóbotrány és a közvélemény figyelő tekintete nyomán nem söpörhették totálisan a szőnyeg alá a dolgot, azt viszont nem kockáztatták, hogy a világbajnoki selejtezők előtt olyan lépéseket tegyenek, amelyek túl azon, hogy alapjaiban rengetik meg az egész magyar labdarúgást, az épülő válogatottat is szétverik. Így aztán amilyen gyorsan csak lehetett, jogi csűrcsavar és hosszas eljárás mellőzésével lezárták az ügyet. A csepeliekkel elvitették a balhét, minden más érintetlen maradt. Némi tüneti kezelés történt, fölkerült a ragtapasz, aztán lehetett játszani tovább. Mindazonáltal a feszültséget lehetett tapintani. A bundaügy hullámai nem múltak el nyomtalanul, további nyomasztó emlékként pedig ott volt �34 KULTÚRTÖRTÉNET a válogatottnak a főpróbán Mexikótól elszenvedett veresége. Ráadásul a bajnokság krémjét jelentő kupacsapatok botlottak az európai kupák első fordulójában. Szeptember 18-án a Videoton hazai pályán sovány, egygólos előnyt szerzett a Dukla Prahaval szemben. Másnap az MNK-győztes, ugyanakkor továbbra is másodosztályú Siófok pályaválasztóként (Székesfehérváron) 1–1-es döntetlent játszott a görög Larisszával, miközben az UEFA-kupán a Manchester United 3–0-ra kitömte a Rába ETO-t, a BEK-ben pedig a Honvédot 3–1-re alázta a kiscsapatnak vélt svájci Grasshoppers. Két héttel később a magyar csapatok közül kizárólag a Videoton élte túl az első kupafordulót, a székesfehérváriaknak ezzel megkezdődött a döntőig vezető menetelésük az UEFA-kupában. Szeptember 20-án Mezey György keretet hirdetett. A leginkább kapustéren adódtak gondok. Kovács Attilát eltiltották, Disztl Péter pedig még a bajnokság rajtja előtt izomhúzódást szenvedett, ami lassan jött csak rendbe. Törőcsik is egy korábbi sérüléssel bajlódott, és noha ő rendszeresen pályára lépett az Újpesti Dózsában, a szövetségi kapitány úgy ítélte meg, hogy régi formáját egyelőre nem nyerte vissza. Nagyjából ez volt a helyzet a tavasszal ugyancsak bevetett Kiss Lászlóval is. Közben Hajszán betegséggel kínlódott, és Hannich se volt teljesen egészséges. A feszült hangulatot – természetesen a korábban a színészkedéssel is kacérkodó Sándor Tubi gyúró mellett – Payer András és Harangozó Teri próbálta oldani, akik a stáb meghívására a tatai edzőtáborban dalestet adtak a játékosoknak. (Bár lehet, hogy ők jobban örültek volna a korosztályuknak inkább megfelelő R-Go-nak vagy a P. Mobilnak.) Mezey a kispesti Andrusch mellé a Vasas kétszeres válogatott kapusát, Kakast hívta a keretbe, amelybe egy újonc is bekerült. A villámgyors és gólerős támadó, Kiprich József 17 évesen szerepelt először a Tatabánya csapatában, ahol a kirobbanthatatlannak tartott, rutinos P. Nagyot szorította ki a jobbszélső posztjáról. Közben az ifjúsági és utánpótlás-válogatottakban végigjárta a szamárlétrát, és korosztályában európai hírnévre tett szert. Mindezek ellenére a magyar–osztrák vb-selejtező napján a Népsport címlapján hozta a szenzációsnak számító hírt: Kiprichre kezdőként számít a kapitány. Az osztrákok kellő önbizalommal érkeztek Budapestre. Ők már túl voltak egy mérkőzésen: ha a vártnál nehezebben is, de 2–1-re legyőzték a csoport leggyengébbjeként számontartott Ciprust. A magyarok igyekeztek bizakodva nyilatkozni a mérkőzés előtt, ám megszólalásaikból érezhető volt a feszültség. A Képes Sportnak már a meccs után megjelent, 1984. október 2-ai számában Mezey elárulta, hogy a Mexikótól elszenve- �KULTÚRTÖRTÉNET 35 dett váratlan vereség nyomán még a játék és a csapatszerkezet átalakításán is komolyan elgondolkodott: – Nem tagadom: azután a meccs után kétségek támadtak bennem – mondta a Pintér István főszerkesztő által készített interjúban. – És úgy gondoltam, hogy alaposan módosítani kell az eredeti elképzelésemen, kombinálva a taktikát, mondjuk Schachnert és Prohaskát követő emberfogással kellene semlegesíteni. Teljesen zárt kapuk mögött, Tatabányán ki is próbáltuk ezt a megoldást. Eltelt egy félóra, és azt mondtam magamnak: „Nagy marha vagy, te, Gyuri, ha a hosszú hónapok óta kidolgozott és mérkőzések egész során egészen jól bevált megoldást feladod egyetlen, különböző okok miatt csúfosan végződött mérkőzés miatt.” És eszerint küldtem pályára a csapatot. Amelyet közvetlenül a meccs előtt, az öltözőben Sándor Tubi tigrisüvöltésekre biztatott, hátha emígyen tudják még a legutolsó percekben is fölpörgetni magukat. 1984. szeptember 26-án este 7 órától ez a két gárda találkozott a Népstadion gyepszőnyegén, egyesek szerint 15 ezer, mások szerint 30 ezer, megint mások szerint 45 ezer néző előtt (némely források biztosra veszik, hogy az adatok retusáltak, a lelátókon nagyon kevesen voltak, még úgy is, hogy a katonák, a nyugdíjasok és a diákok ingyen mehettek be – sőt azok is, akik annak mondták magukat): Magyarország: Andrusch – Csuhay (Sallai), Róth, Garaba, Varga – Kardos, Nagy A., Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy Ausztria: Koncilia – Dihanich, Pezzey, Messlender, Pregesbauer – Gisinger (Drabits), Gasselich (Hörmann), Weber, Prohaska – Schachner, Polster. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a fordulatot a szünetben végrehajtott magyar csere jelentette. Igaz, addig se lehetett panasz a magyar válogatottra: sorra vezette a támadásokat, Esterházy kétszer is gólhelyzetbe került, a második alkalommal bravúrral hárított a rutinos Koncilia. Közben a vendégeknek is akadtak lehetőségeik, sőt a 24. percben a vezetést is megszerezték, miután az ifjú csillag, Polster remekül ugratta ki Schachnert, aki lerázta a keresztezni próbáló Róthot, és a tehetetlen Andrusch mellett 12 méterről a hálóba lőtt. Ezt követően ismét Koncilia percei következtek, úgy tűnt, az osztrák hálóőr kivédi a magyarok szemét, sorra Esterházy, Nyilasi, Détári, majd megint csak Détári lövését védte. Az világosan látszott az első félidőben, hogy az osztrákok a bal oldalon vezetik a legveszélyesebb támadásaikat, a gól is onnét született. Csuhay �36 KULTÚRTÖRTÉNET játszott már jobbhátvédet, de nem ez volt az igazi helye. Bár derekasan küzdött, kicsit darabosan mozgott, felfutásokra pedig egyáltalán nem vállalkozott. Mezey a szünetben behozta helyére Sallait, akinek az oldalvonal melletti terület volt az igazi játéktere. Ez döntő lépésnek bizonyult. A „Sala” és „Kicsi” becenevekre egyaránt hallgató Honvéd-játékos nem csak végigrobogta a második félidőt, hanem még arra is maradt energiája, hogy semlegesítse a legnagyobb osztrák sztárt, Prohaskát. Az 50. percben az addig is kiváló teljesítményt nyújtó Kiprichet csupán szabálytalanul tudták az osztrákok megállítani. Az ugyancsak remekül játszó Détári ívelte be jobbról a szabadrúgást, hajszálpontosan középre, ahol az érkező Nagy A. mintegy 6 méterről a kapu bal oldalába fejelt. Begyakorolt, elsajátított figura volt, a taktika része. Nagy Antal pár hónappal korábban ugyanilyen gólt fejelt a spanyoloknak. A következő pillanatban egy kupacban volt a magyar csapat. Szinte látni lehetett, ahogy gördül lefelé a nagy kő a mellkasokról. Megszületett a várva várt egyenlítés. Ezzel a görcsök is leestek a lábakról. Pár perccel később Sallai lövését védte Koncilia, aki viszont a 62. percben megint tehetetlennek bizonyult: Esterházy iramodott meg a bal oldalon, remekül kényszerítőzött Nyilasival, és a visszakapott labdát 16 méterről helyezte a hálóba. A vezetés birtokában a magyar csapat továbbra is ugyanazzal a lendülettel rohamozott. A 78. percben a rövid ideig tartó felfüggesztést követően a válogatottba ugyancsak visszakerült Varga tálalt a győri ügye után szintén visszatérőnek számító Kardos elé, az ismét újpesti középpályás azonnal lőtt, a labda pedig Koncilia kezét érintve került a kapuba. Kardosnak már csak azért is óriási elégtétel volt ez a gól, mert Mezey a mérkőzés előtt, a tatai edzőtáborban komolyan fontolgatta, hogy súlyproblémái miatt hazaküldi. Végül maradhatott, amiben egyszerre volt szerepe annak, hogy óriási elánnal fogyásba kezdett, valamint annak, hogy a játékosok megkérték a kapitányt, ne küldje el a Józsit. Három perccel később Détárit buktatták a 16-oson belül, azonban a híres francia játékvezető, Vautrot sípja néma maradt. Nem sokkal később megint a szőke középpályás került helyzetbe, Kiprich beadása után fejelt, ám Koncilia kiütötte a hálóba tartó labdát – valahogy úgy, mint utolsó momentumként a túloldalon Andrusch Webernek a szöglet utáni fejesét. Aztán amikor elhangzott a mérkőzés végét jelző hármas sípszó, egyszerre minden meg lett bocsátva. Már nem volt miért beszélni keserűségről és rossz előjelekről. A magyar futballválogatott az előzetes várakozá- �KULTÚRTÖRTÉNET 37 sokon felül szerepelve legyőzte Ausztriát. Nem is ez a tény keltett elsősorban meglepetést, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire simán ment. A mérkőzés után az osztrák szövetségi kapitány, Erich Hof elárulta, hogy minimum egy pontra számított Budapesten, és meglepte, hogy a magyarok talpra álltak nemcsak a Mexikótól elszenvedett vereség, hanem az után is, hogy az első félidőben még vesztésre álltak. Lendületes játékukra pedig nem találtak ellenszert. A győzelemmel Magyarország mindjárt első mérkőzése után a selejtezőcsoport élére ugrott. Igaz, a másik favoritként számontartott Hollandia még nem lépett pályára. Kolozsvári Grandpierre Miklós: Alkalmatlan pillanat �38 SZÉPIRODALOM BERETI GÁBOR Ez mégsem olyan Ez mégsem olyan, mintha az ablakrács árnyéka mintázná a padlót, mert a hangod sétál ott, hol együtt él az árnyék meg a fény. Ez mégsem olyan, mintha az ajtót, ha itt vágtat a szél, nem bent, de kint rázná a kis kémlelő-fedél. S ha csöngetsz, hogy beengedjelek, nem te néznél rám kintről, míg bentről én csodállak meg. Ez mégsem olyan, pedig a bútor itt is hol szék, priccs, lavór, hol meg szőnyeg, könyvek, s képek a falon. Mert így élünk mi ketten, rabságban, börtönben, de ez mégsem olyan, mintha szerelem nélkül élne az ember. Így lesz minden Gyönyörtől fénylő csillagok lélegző, áthevült teste. Ez, mit nékem itt hagyott a tegnap este. Mondhatnám azt is, jól vagyok, hisz’ örökre nyitott ablak, s egy megállt óra, mik ott velem maradtak. Roppant szívébe rejt a csönd és boldoggá tesz a hiány. Így lesz minden lent és fönt, gazdag és sivár. �SZÉPIRODALOM 39 BERETI GÁBOR Ruhádon csobog az éj Ruhádon csobog az éj. Hallhatták mit mondok, mikor az égen villámként futott át a meglepetés ereje. Mondják, a dörgésbe vegyülten egy öntudatlan ölelés hangjait ismételgette a szám. De a szemem így is téged látott, s akár egy könyvből, téged olvasott ki a csillagokból –, pedig a becsukódó lapok, ahogy a betűket, a hajnal fényeit zárták el előlem. Engem utánozva mintha egy kis csont amulett lebegett volna ujjaid hullámain. Azt hittem értem sírsz. De csak a betűkbe zárt szavak könnyeztek. Csont és bőr vagy, mondtad váratlanul. Igen, nevettem, bár közöttük hordok még szerelmünkből egy keveset. Azt hittem az amulett miattam remeg kezeden, hogy hajad színe értem festi meg a felhők alját, s ahogy az elszabadult lovak sörénye, miattam csapkodja homlokodat az éj. De csak üres csillagként úszott számra bőröd érintése. Mert csak magamban olvasom amit látok. De még így is, hogy fájdalomban lebeg az arcom, hallanám, ha sírnál. Ha hozzám futnának könnyeid, látnám a nyugtalan csillagok sokadalmát. S mert oly régen már, hogy az évek nem rólad szólnak; elhallgatok végül. �SZÉPIRODALOM 40 FRIDECZKY KATALIN Gyilkos tó Nem jó hóhérnak lenni. Hóhérnak lenni nem jó. Az ember eleinte viszolyog, aztán megszokja. Végül egyenesen keresi, hogy kit ölhetne meg. De valahogy mégsem jó. Kiég tőle az ember. Vegyük például ezt a nőt. A nő boldogtalan. De még kapálózik. Evickél. Mint a hangyák, akiket vízbe öl. Mostanában hangyákat öldös. Ellepték a hangyák a lakást. Először a mosogató körül fedezte föl őket. Egy kiürült jégkrémes dobozt félig megtöltött vízzel és abba morzsolta a hangyákat, ha elkapta őket. Ideiglenes megoldás addig is, míg a hangyairtó kijön. A hangyairtó nem jön ki. Egy lakásért nem jön ki. Márpedig az egész házért ő nem fog fizetni! A közös képviselő azt tanácsolja, próbálja meg egyénileg megoldani. A hangyák ellepték a konyhaszekrényt is. Mindenütt hangyák futkosnak. A vízzel telt edény hamarosan megtelik evickélő, vízbefúlt és a doboz fenekére süllyedt hangyákkal. Némelyik kikapaszkodik a peremre, azokat visszalökdösi a vízbe. Ha nagyítóval nézné a hangyákat, látná, hogy arcuk van, hogy végtagjaik vannak, amin meghatározott útvonalon haladnak, céltudatosan, mint az emberek. Ha veszélyt éreznek, szétspriccelnek a fegyelmezett libasorból. Mint a katonák a mezőn, ha repülő húz el felettük. Nincs nagyítója. A minap látott az interneten egy kinagyított hangyafejet. Mint egy középkori maszkos japán harcos. Ha ő például levéltetű lenne, kifejezetten félne tőle. Ám hangyákat nem nézünk mikroszkópon át a konyhában. A konyhában főzünk és mosogatunk. A hangyák rosszkor vannak rossz helyen. A konyhaszekrényben semmi esetre sincs helye a hangyáknak. Ott edények vannak és tartós élelmiszerek, immár lezárt üvegekben és átgumizott zacskókban. A drogériában csalétket vesz és elhelyezi a hangyák útvonalában. Utóbb elolvassa a dobozon, hogy ez a méreg a fáraóhangyákra hatástalan. Nála éppen ez a bizonyos faj ütötte fel a fejét. A hangyák rá se hederítenek a csalétekre, aminek pedig az lenne a küldetése, hogy a fészekbe bejutván megmérgezze az ivadékokat. Ezek a hangyák elérhetetlen magasságban masíroznak vízszintesen, balról jobbra és jobbról balra, a kamraajtó sarka és a konyhaszekrény hátsó fala között. Útközben találkoznak. Egy pillanatra összedugják a fejüket. Nyilván megbeszélik, hogy a csalétek felé �SZÉPIRODALOM 41 nem érdemes menni, viszont a kredencben kockacukor van. A nő figyeli őket és létrát hoz. Felmászik és benedvesített ujjával amennyit csak tud, fölmorzsol, majd beleáztatja a kezét a gyilkos tóba. A maga részéről semmitől sem borzad jobban, mint a vízbefúlásos halál gondolatától. Nem haragszik ő a hangyákra. Az élőhelyükön sosem bántaná őket. Az erdőben kifejezetten tiszteli a hangyákat. Képes őket hosszan figyelni, ha bolyra bukkan. Egyszer a csillaghegyi strandon látta, amint a dombra fölvezető lépcsőn hosszú, fehér gyöngysor tekereg. Óvatosan kikerülte a hátukon tojásokat cipelő hangyák láncát. Még mások figyelmét is felhívta, hogy rájuk ne lépjenek véletlenül. A nő nem vérszomjas. Valaha tele volt gyengédséggel. De most boldogtalan. És ott is gyilkolja a hangyákat, ahol nem tudnak ártani neki. A fürdőszobában, ha fölbukkannak, azonnal a lefolyóba öblíti őket, pedig ott nincsenek veszélyben az élelmiszerek. Vagy ha a virágcserepek körül, az ablakpárkányon talál egyet-egyet, ott is lecsap rájuk és már küldi is őket a gyilkos tóba. A mezei poloskákat megkíméli. Azok nagyok. Nem bírná végignézni a haláltusájukat. Őket finoman a tenyerébe söpri és kihajítja az ablakon. A szenderekhez, sőt a cserebogarakhoz is kegyes. Azok nagyok. Viszolyogva bár, de tenyerébe zárja és kiröpteti őket az ablakon. A hangyák kicsik. Mint egy porszem. Az ember a porszemet is kirázza, ha takarít. Rendnek kell lenni! A nő beszerzett egy hatásos hangyairtó sprayt, ami egy időre valóban eltüntette őket. Pár nyugalmas hónap után azonban újra felütötték a fejüket. Már nem masíroznak tömegével odavissza, fegyelmezett katonás sorban, meghatározott irányba. Csak egy-egy tétova felderítő bukkan fel a mosogató körül. A jégkrémes doboz előkerül. Érdekesen elszíneződik a víz, ha már elég hangyatetem úszkál benne. Zöldes árnyalatot kap. Lehet, hogy ez már a vegyszeres generáció? Némelyiknek sikerül felkapaszkodnia a gyilkos tó peremére. Már iszkolnának, mikor a nő lecsap és visszapöcköli őket a vízbe. Eszébe jut Hunyadi László kivégzése. Háromszor csapott le rá a bárd, hiába. – Kegyelem, kegyelem! – könyörög a nép. De a király intő mozdulatára negyedszer is lecsap a bárd. Kegyelem nincs. Valaha elérzékenyült volna a nő a halál torkából megmenekülők láttán és futni hagyta volna őket. Amióta boldogtalan, már nincs benne irgalom. Ha meglát egy hangyát, még beszél is hozzá: – aranyom, mit keresel te itt, eredj csak szépen a tóba! Azt mondja, aranyom. Kedveskedő hangon. Ahogy valaha a tanítványait szólította. Vagy a kedvesét. Most úton-útfélen mindenkinek ezt mondja. Beszél, de a szavaknak nincs értelmük és érzelmi töltésük. Jelentésüket vesztett hangzók halmazai csupán. Csoda, hogy egyáltalán emlékszik rá és fel tud- �42 SZÉPIRODALOM ja idézni ezt a szót, aranyom, amit a hangyáknak mond, mielőtt megöli őket. Pillantást sem vet a vergődőkre. Nem kíséri végig a haláltusájukat. Félrenéz. Mert azért ő nem szadista, nem érez kéjt a szenvedés láttán. Csak boldogtalan. Valahol útközben kiesett a szíve. Talán egy tóba. Kolozsvári Grandpierre Miklós: Hölgy a múltjával �SZÉPIRODALOM 43 ZSIBÓI GERGELY Rekviem Mely született abból az alkalomból, hogy Kivitelező befejezte a 21-es főközlekedési út négysávosítását, s ezzel kettévágott jónéhány nógrádi települést. Be van fejezve a nagy mű, igen, a forgalom pörög, munkagép pihen. Kis falunk csendes, újra csendes, elültek a munka forró lázai, nem maradt nyomukban más, mint kínzó nyűgeink sűrű százai. Mert az éjjel is, míg hazafelé mentem, éreztem, motorzajtól dobhártyám ficog, s a kibocsátott kipufogógáztól menten kókadozni kezdtek a szegény jácintok. Ím, itt e bűz, de föntről e bűz sem orrontható… Hát nincs műszer, mellyel mindez jól kimutatható?! A bennszülött pedig csak harákol –, szavunk Pestig fel nem ér –, ittfeledt toitoi-budik szagától sűrű és dús marad az áér. S ha nem fognánk be pörös szánkat, a Felügyeletnek tennénk panaszt, elzavarnának menten minket: „Mit merészel a büdös paraszt?” �SZÉPIRODALOM 44 Ha felkeresnél, Drágám, csak a kertek alján! s ha kocsival jönnél, kérlek, kerülj másfél kilométert. Az utakat, Kivitelező, a redves végleg lezárni nem átall! Ezen az utcán a Kedves már sosem megyen átal. Hiába, Kis Falum, mégis szeretlek, mint mélyük az itthagyott munkagödrök –, a rozsdálló ásók és kilyukadt vödrök… S ha zajártalommal is vernek, azért még szeretlek én! Mint föl-fölhajtott kő, mit kirepít a forgalom, s nyomában ablak tör… Szóval, kis falum, hazatér fiad – , hisz hiába szaporodik a tábla: hogy X elad és Y kiad! vevőt immár hiába várnak… A befejezett beruházás miatt zuhanóban a helyi ingatlanárak. A nép, az istenadta nép sorsában végképp determinált –, a túloldalon levő boltba gyalog, aluljárón juthatunk át –, és fogadkozunk, bár hiába: No, halld meg, Kivitelező Társaság! Nevedre ki diccsel kiáltna, sosem lesz oly helyi bárd! �SZÉPIRODALOM 45 ZSIBÓI GERGELY Alkonyati teleológia mire elkészül az utca pora s az ég boltján pár barokkos habcsók mire elfészkelnek a kertben a fák kilincsre zárul szobámon az ajtó akkorra megérlelem hiányod minden gyötrelmét Kétsaroknyira ülsz a buszon bámulsz az ablakon át vánszorog egy ember egy feslett kabát mintha mindkettő külön életet élne egyikük a lét a másik meg a bére lám szívem falára is csak köd tapad kétsaroknyira elhagytam magamat és darabokra hull az utca meg a fák is ki tudja holnap ki mit talál itt �PORTRÉ 46 FRICS TAMÁS Gaál Iván avagy a történelem fonákságai… Gaál Iván (1897–1989) úgymond unokabátyám vagy mi is. Ő édesapámnak unokatestvére volt, lévén, hogy anyai ági nagyapjuk, nagymamájuk közös. Itten mindjárt egy kicsit bele kell mélyedni a történelembe. Az említett nagyapát Tóth Kálmánnak hívták, aki 1836-ban született Bánrévén, és éveken keresztül Nagyrőczén töltött be járásbírói tisztet. Itt kötött házasságot is 1870. április 7-én a nála jóval fiatalabb Francisci Máriával, aki Jan Francisci Rimavsky szlovák nemes, politikus, történész, író (1822–1905) leánya volt. Francisci nem utolsósorban a szlovák függetlenedés egyik szószólója volt. Tóth Kálmánnak a leányával való házasságát illetően éltrajzi leírásában többek között ez olvasható: „Nagyon különös volt, hogy Francisci engedélyezte ezt az egyesülést. Tóthék – úgy az apa (Tóth Kálmán apja Tóth András), mint a fia – ugyanis nem mutattak hajlandóságot a szlovák nemzet iránt, sőt, épp ellenkezőleg.” Gaál Iván kb. 1935-ben Jan Francisci (rézkarc) Így adódott, hogy a szlovák nemzeti felemelkedés egyik legjelesebb fáklyavivőjének – miután elsőszülött leánya magyar emberhez ment feleségül – majd minden leszármazottja magyar lett. Ez persze már történelmi �PORTRÉ 47 távlat. Magyarországon és néhányan külföldön is, Gaál Ivánt is beleértve, igen sok egyenes ági leszármazottját lehet számba venni, akik a Francisci Máriának Tóth Kálmánnal kötött házasságából született két leány – Irén és Kornélia – utódai. A még élő utódok száma is tekintélyes és még növekszik is… Mindannyian tisztelettel emlékezünk ősünkre, közös szépapánkra, ükapánkra, akinek 1928 óta szülővárosában, Nyustyán szobra is van a templom melletti téren. Ezt több alkalommal meglátogattuk már néhányan, és megkoszorúztuk. A legemlékezetesebb ilyen látogatás 2007ben történt, amikor a városi önkormányzat is fogadott mintegy tízegynéhányunkat, és igazán szeretetteljes ünneplésben részesítették városuk „nagy szülöttének” színmagyar leszármazottjait… Na, de térjünk vissza Gaál Ivánra! Ő mint tüzérezredes járta meg a II. világháborút, túlélte, és magas kort sikerült megérnie. Róla az interneten szinte semmit nem lehet találni. Egyedül a Hadtörténeti Intézet digitális archívumában találtam egy 1941. évi nyilvántartást, a Magyar Királyi Honvédség tisztjeinek 1941. évi rangsorolásáról. Ott a tüzérségi alezredesek között szerepel a születési évével és a tényleges szolgálata megkezdésének pontos dátumával. Ez a feltüntetettek szerint 1915. augusztus 15. Igazából csak meglehetősen későn ismerkedtem meg vele, amikor Pécsről – lakhelyéről meglátogatta édesapámat, az unokatestvérét és a családunkat. A két jó kiállású „öregúrral” akkor tettünk egy kirándulást is a Kékestetőre. Ez 1984-ben volt, a fiam is velünk jött. Sok mindenről beszélgettünk, még katonai szakdolgokról is, mivel magam is tartalékos tüzértisztként szereltem le a hatvanas évek első felében. Hát igencsak kalandos élete lehetett, erről külön fejezeteket lehetne írni, és a történelem fonákságai őt sem kerülték el. A háború után egy ideig kegyvesztett lett a „horthysta hadseregben” betöltött parancsnoki múltja, politikailag megbízhatatlan minősítése miatt. Olyannyira, hogy igazából szinte semmiféle munkát nem kapott, és alkalmi munkákból tengette életét. Szerencsére felesége, a pécsi kesztyűgyáros Hammerli János unokája és a leányuk, Ria azért gondját viselték. A mezőgazdaság ún. „szocialista átszervezése” során 1947-től kezdődően az állami gazdaságok, tsz-ek számszerű fejlesztése, gazdasági életük megszilárdítása a munkaerőhiány enyhítését, a szövetkezetekbe lépőkkel szemben támasztott szigorú megkülönböztetések felfüggesztését tette volna szükségessé. Az MDP politikája azonban ebben a kérdésben határozott álláspontot foglalt el, mely nem esett egybe a szövetkezetek gazdasági érdekeivel. A párt fellépett az olyan nézetek ellen, hogy bárkit, aki dolgozni akar, fel lehessen venni a tsz-ekbe, gazdaságokba, származására �PORTRÉ 48 és politikai múltjára való tekintet nélkül. Ennek későbbi kényszerű enyhülése tette lehetővé végül is, hogy Gaál Iván elhelyezkedhetett egy állami gazdaságnál, mint lóápoló. Ehhez minden tudása, ismerete megvolt, miután mindig is szerette a lovakat, és a tüzérség akkori felszereltsége is elsősorban fogatolt – vagyis ló vontatta – mozgatású volt. Teljes megelégedéssel fogadták a munkáját. Esetenként a gazdaságtól a különféle politikai előkelőségek vadászataihoz kölcsönzött lovakat is neki kellett előkészítenie. Előfordultak külföldi vendégek is, ilyen esetben Iván a tolmács szerepét is ellátta, lévén, hogy kiválóan beszélt oroszul, németül és franciául is… Ez véletlenül feltűnt egy helybéli újságírónak, aki elkezdett Gaál Iván múltjában kutakodni. Kiderítette, hogy a fiatal Gaál hadnagy, az 1919 márciusában megalakított Vörös Hadsereg egyik alakulatánál tüzér szakaszparancsnoki beosztásban a hadsereg jó néhány hadműveletében is részt vett. Ez meglepő változást eredményezett Iván bátyánk életében. Ugyanis e múltja felismerésével megszűnt a rábélyegzett politikai megbízhatatlanság átka, és az „osztályidegen”ből egycsapásra a „munkásmozgalom régi harcosa” lett. Visszakapta rangját, megbecsülését, és néhányszor Pécsett a május 1-jei felvonulásokon még a díszemelvényre is meghívták, ahonnan tartalékos tiszti díszegyenruhájában integethetett a felvonulóknak… Gaál Iván Sok év telt el ezután, és ő továbbra is megmaradt a kb. 1919-ben lovak társasága mellett. Még közel kilencven éves korában is dolgozott Békáspusztán lovasoktatóként, sok fiatallal ismertetve meg a lovak igazi szeretetét. *** Az 1984. évi találkozásunkkor mesélt egy történetet, megpróbálom itt felidézni. Ez az önmagában is fonák helyzetet bemutató történet valamikor 1942 telén, még a doni áttörés előtt játszódik. Gaál Iván ezredesi rangban egy tüzérezred parancsnoki beosztását látta el. A történet áttekintéséhez és megértéséhez némi katonai, tüzérszakmai ismeret is szükséges, amit itt nem tudunk elkerülni. A lényeg, hogy a tüzérség harcrendi felállása alapvetően három fő elemet tartalmaz, a tüzelőállásokat, a parancsnoki figyelőállásokat és a célterületet, vagyis az ellenség elhelyezkedési helyét. Az ezred szervezése szerinti tüzérosztályok, �PORTRÉ 49 azon belül az úgynevezett ütegek lövegei előre megtervezett helyen tüzelőállásokat foglalnak el, ahol ütegenként általában 4–8 löveg (ágyú) kerül letelepítésre, részlegesen beásva, az ellenséges célterület irányára merőleges vonalban, és hát az ágyúcsövek alaphelyzetben az ellenséges célterület felé vannak betájolva, úgynevezett „alapirányba”. Azonban a tüzelőállások helye az ellenség vonalaitól meglehetősen távol – a lövegek lőtávolságának figyelembe vételével meghatározott, többnyire több kilométeres – távolságra kerül kijelölésre. Az is előnyös, ha van a harcállásoknak „fedező-mélysége”, vagyis a célterület irányából valamiféle domb, terepmagaslat takarja őket az ellenség szeme elől. Természetesen így a tüzelőállásból sem tudják az ellenség elhelyezkedését látni, megtekinteni. Hogyan lehet mégis az ellenséges célokat elérni a tüzeléskor? Ezt nevezik „megosztott irányzásnak”. A tüzelőállásoktól jóval előrébb, az ellenség irányában figyelőállások kerülnek kiteleBeásott figyelőpont a Donnál 1942 pítésre, ahol a parancsnoki állomány rejtve, fedezve igyekszik az ellenség mozgását felismerni, megfigyelni és bemérni. A figyelőállások ezért valamiféle kisebb dombon, emelkedőn helyezkednek el. Innen kerül elvégzésre a „tűzvezetés”. A figyelőpontok, valamit az ütegek lövegállásai – más néven tűzszakaszok – koordinátái pontosan be vannak mérve és ezek az adatok a térképekre felrajzolásra kerülnek. A figyelőben lévő parancsnokok – elsősorban az ezredparancsnok – és tiszti csoportjuk feladata a megfigyelések alapján bemérni, meghatározni az ellenség elhelyezkedését. Erre alapozva lehet döntést hozni a hadseregcsoport vezetésével is egyeztetett csapások elrendeléséről. Ez a „tűzvezetés”. Vagyis a tűzparancs meghatározása, amely a kiszámított távolsági és oldalirány szerinti adatok, vagyis „lőelemek” rádión vagy telefoni összeköttetésen keresztüli megadásával ad rendelkezést a tűzszakaszok felé. A tűzszakaszok „vakon” végrehajtják azt, amit a parancsnokok elrendelnek, és a parabola röppályán a messzi célterületre „elküldött” robbanólövedékek becsapódását nem is látják… Gaál Iván tehát a hátul elhelyezkedő tüzérosztályok lövegállásaitól több kilométerrel előrébb, egy kis dombra települt az ezredtörzs néhány tisztjével, a felderítőkkel és az összeköttetésért felelős híradósokkal. Néhány katona is volt velük, akiknek elsősorban a figyelőállás és fedezék kialakí- �50 PORTRÉ tása volt a feladata. A Don vonala, amelynek a túloldalán csoportosultak a szovjet véderők, meglehetősen közel esett már hozzájuk. Az urivi, korotojaki és scsucsjei hídfők a Don jobb partján – tehát a magyar alakulatok felőli oldalon – azonban továbbra is szovjet kézen voltak. Ezeknek a hídfőállásoknak a visszafoglalására a nyár végétől sorozatosan kezdeményezett sok áldozattal járó akciók azonban nem vezettek eredményre. Így megvolt az esélye annak, hogy innen, az éjszaka leple alatt kisebb – most úgy mondanánk: kommandós – egységek a havas viszonyoknak megfelelő fehér álcaruhában megpróbálják megközelíteni és bénítani a magyar tüzérség vezetési pontjait. Ez történt ezen a téli éjszakán is. A figyelőben halk hóropogásra lettek figyelmesek, majd a holdfényben halványan megállapítható volt, hogy a dombocska alján, tőlük néhány száz méterre, félkörívben alig láthatóan ellenséges katonák kúsznak a hóban a figyelőállás felé. Az itt lévő állomány létszáma és fegyverzete édes-kevésnek tűnt a harc sikeres felvételére. Gaál ezredes tehát kis mérlegelés után úgy döntött, hogy a saját tüzérség segítségét fogja igénybe venni. A térképen felrajzolt adatok szerint meghatározta, hogy melyik legközelebbi tüzérütegnek van esélye arra, hogy elég pontos irányzással a figyelő környezetét gyors csapással el tudja érni. Azonban a lövegek találati „szórása” messze nagyobb volt annál, minthogy a dombra közeledő ellenséget a saját figyelő károsítása nélkül semmisíthette volna meg. Gaál Iván elrendelte hát, hogy a tűzparancs kiadása után mindenki húzódjon a fedezékben olyan mélyre, amennyire csak lehet. A tűzparancs rádión leadásra került… „Ellenséges gyalogságra, repeszgránát, pillanatgyújtó, hármas töltet, irányzék 150, alapirány 0-07, négyes lövedék gyorstűz!” A téli éjszakában a tűzszakasznál már órák óta nyugalom volt, a lövegrajok katonái a löveg-talpszáron ülve szunyókáltak. A részlegesen beásott lövegek elejét a pajzslemez feléig beterítette már a kelet felől fújó szél hóval. Ez tulajdonképpen még jó is, mert megvédte a katonákat a jeges széltől. A rádiós kihangosított készülékén megszólalt a Gaál Iván által elrendelt tűzparancs. Az emberek ennek hallatára felocsúdva elfoglalták a szabályos kezelőhelyeiket. Ilyenkor a rádiós feljegyezi, és ismételi a kapott utasítást a tűzszakasz parancsnoka felé. Végrehajtást azonban csak a tűzszakasz-parancsnok – az „elsőtiszt” – rendelhet el. Először is kiadja az utasítást a kapott tűzparancsnak megfelelő beállítások elvégzésére, amit a lövegkezelők végrehajtanak. Előkészítik a megadott lőszereket, elvégzik a lövegek irányzását. A parancsnok azonban gyanúsnak érezte a megadott adatokat, elsősorban túl rövidnek tűnt a megadott irányzék-beállítás, �PORTRÉ 51 vagyis a lőtávolság. Ezért elővette a térképet, és minden adatot felszerkesztett léptékhelyesen. Meglepetésére azt látta, hogy a lövedékek ilyen lőelemek mellett pontosan az ezredparancsnoki figyelőre fognak becsapódni! Ezért rádión megerősítést kért, hogy nincs-e valami tévedés. Gaál ezredes azonban határozottan közölte, hogy nincs semmi tévedés, és utasította az elsőtisztet, hogy haladéktalanul hajtsa végre a parancsot… Néhány másodpercen belül robbanólövedékek tömkelege csapódott leírhatatlan zajjal a kis dombra, annak szinte teljes területét beterítve. Repeszdarabok, havas sáros földnyalábok, kövek repkedtek mindenfelé… Az egész nem tartott tovább 15-20 másodpercnél, de a figyelő fedezékében megbúvó állománynak ez egy örökkévalóságnak tűnt… Aztán mélységes csend lett, a halál csendje. Gaál ezredes kisvártatva szemlét tartott a zúgó füllel támolygó állományán. Szerencsére mindenki túlélte az ágyútüzet, és kisebb sérülés is alig fordult elő. A lassan közeledő virradati fényben hosszú ideig figyelték, van-e valami ellenséges mozgás, de csak a támadók mozdulatlan holttestei hevertek mindenfelé a domboldalt ritkásan fedő cserjék üszkös maradványai között… Gaál Iván rádióüzenetben köszönte meg a tüzéreinek az akció pontos végrehajtását… Bárcsak vége lenne már ennek az egésznek… Azonban a II. Magyar Hadsereg alakulatainak még sok megpróbáltatáson kellett átmennie e télen és a következő év januárjától megindult nagy szovjet offenzíva során, amely a magyar hadsereg katonáinak tragédiájához és a nagy veszteségekkel történő visszavonulásához vezetett. Iván bátyánk hazajutott. Hogy miként, és miken ment keresztül, ezekről nem szívesen mesélt… Mint ahogy arról sem, milyen megalázó bánásmódban telt jó néhány éve, amíg végre újra felemelt fővel végezhette munkáját, s amellyel élete végéig megbecsülést szerzett. Gaál Iván 90 évesen �SZÉPIRODALOM 52 OLÁH ANDRÁS A híd A fiatalember a híd korlátját támasztotta. A vizet bámulta, a piszkoszöld hullámokat, amint megtáncoltattak egy-egy fadarabot, műanyag flakont és egyéb kacatot. Úgy emlékezett, gyermekkorában még tiszta volt a patak, áttetsző. Látni lehetett a meder alján a köveket, a fürgén sikló apró halakat. S mint annak idején, azokon a forró nyári napokon, most is szinte testén érezte a hullámok hűvös simogatását. Itt ismerte meg Anikót. Köveket gyűjtött számára, az meg cserébe egy aprócska kagylókból készített füzért adott neki. Egy pillanatra összeért az arcuk, amikor a lány lábujjhegyre állva a nyakába akasztotta ajándékát. Valami furcsa borzongás öntötte el akkor, olyan mámorító érzés, amit annak előtte még sohasem tapasztalt. Tizenkét-tizenhárom évesek lehettek. A kislány itt nyaralt a nagyszülőknél. A három hét alatt nem múlt el nap, hogy ne találkoztak volna, ne játszottak volna együtt. Cikizték is eleget a környékbeli fiúk. „Két szerelmes pár mindig együtt jár” – hangzott fel a csúfolódó rigmus, ha meglátták őket. Ilyenkor elfutotta a pulykaméreg, és nekik rontott, de azok nevetve szétrebbentek, és tovább incselkedtek velük. Most, felnőttként már nemigen értette, miért fakasztott benne ekkora indulatot a srácok csipkelődése, hisz csak a nyilvánvalót mondták ki. Tényleg szerelmes volt. A boltban visszajáró aprót például gondosan félretette, hogy Anikót fagyizni hívhassa. S persze a kislány is csent neki a nagymama lekváros buktájából. Gyerekes dolog volt ez mindaddig, míg Anikó egyszer játék közben – mintegy mellékesen – meg nem jegyezte: – Szeretnék veled csókolózni. Hát akkor bizony egy kissé meghökkent, és némi riadalom lett úrrá rajta. – Én még senkivel sem csókolóztam – vallotta be szégyenkezve. – Nem baj – suttogta a lány, s ujjaival megérintette a fiút. Talán a filmekből leshette el a mozdulatot, ahogy szemét félig lehunyva közelítette arcát. Az orruk összekoccant. Ő is behunyta hát gyorsan a szemét, és kiszáradt torokkal, kalimpáló szívvel fogadta a szétnyíló virágszirom-ajkakat. Finom bizsergés futotta át tagjait, és önkéntelenül magához szorította a lágyan hozzásimuló lányt. �SZÉPIRODALOM 53 Mindketten sírtak, mikor a harmadik hét végén Anikót visszavitték a szülei a fővárosba. Aztán hiába várta. Gyakran ténfergett Anikó nagyszüleinek a házánál, hátha megpillantja végre. De nem. Csak az édesapát látta olykor jönnimenni egy fehér Skodával. Később a falubeli szóbeszédből megtudta, hogy Anikó szülei elváltak, és az édesanya nem engedi a kislányt a volt anyósához még nyaralni sem. Akkor valami elpattant benne. Mintha az álmaitól fosztották volna meg… *** Csak évekkel később, az öreg Lukács néni temetésén látta újra. Ugyanaz a kreol bőr, fekete haj, finom ívű orr, szép metszésű száj – csak a szemek bársonya csillogott másként. A szertartás alatt végig a lányt bámulta, aki férje segítségével a nagypapát karolta, támogatta. Tekintetük azonban csak később találkozott, amikor a sír mellett részvétet nyilvánító tömeg a lány elé sodorta. – Kérlek… fogadd őszinte részvétem… – motyogta a maga számára is idegenül csengő hangon. De a lány ráismert. Mintha valami halvány mosoly suhant volna át a könnyes arcon. Egy pillanatra átölelték egymást, s ő ment volna tovább, átadva helyét a mögötte állóknak, ám a lány még visszatartotta. – Tudod – mondta elcsukló hangon –, annak idején nagyon haragudtam rád… – Ugyan miért? – rebbent ijedten a férfi hangja. – Mert nem válaszoltál a levelemre. – A leveledre? – csodálkozott a lányra. – Én nem kaptam tőled semmiféle levelet… – Most már tudom… – s most tényleg mosolygott, bár a mosoly mögött könnyek felhői gyűltek. – Tegnap, mikor a nagyi hátrahagyott dolgait rendezgettük, megtaláltam a levelet, amit neked írtam. Valami miatt nem adta át… Talán csak elfelejtette, talán gyerekségnek tartotta… „Talán ha megkaptam volna” – futott át a férfi agyán. A lány, mintha csak kitalálta volna, mire gondol amaz, halkan válaszolt: – Talán… – és megszorította a kezét. – Csak holnap reggel utazunk haza. Este keress meg… – Nem tudom, alkalmas-e… – habozott a férfi, de a lány búcsúzóul ismét megszorította kezét: – Nyolckor… a hídnál… *** �54 SZÉPIRODALOM A templomban elharangozták a nyolcat. A férfi a híd korlátját támasztotta. A vizet nézte, a sötétbe hajló hullámokat. A lány szótlanul állt meg mellette. Ő is rákönyökölt a hídra. A válluk összeért. – Mintha csak tegnap történt volna… – mondta a férfi. A lány halkan felsóhajtott: – Tizennégy éve. – Mégis rögtön megismertelek. Az arcod semmit sem változott. Talán csak a szemed. – Tudom, hogy túlzol, de azért kedves, hogy ezt mondod. Hallgattak. Nézték a lassan hömpölygő vizet. – Látod, annyi mindent akartam mondani – kezdte ismét a lány. – Most mégis… Segélykérőn nézett a férfira, de az nem reagált. Felsóhajtott: – Azt hittem, könnyebben fog menni… – Látom, férjnél vagy – törte meg az ismétlődő csöndet amaz, és pillantása a lány gyűrűsujján állapodott meg. – Két éve házasodtunk össze – mondta a lány, s a férfi figyelmét nem kerülte el, hogy ujjaival önkéntelenül megérintette a szép mívű gyűrűt. – És te? Hogy élsz? – Pár hónapja költöztem haza. A cég, ahol dolgoztam, megszűnt. Még nem tudom, mihez kezdek majd… – Családod van? – Anyámékkal élek… Tudod, még nem találtam meg az igazit… – tette hozzá kesernyés mosollyal. Nézte a lányt. Tekintetük néhány másodpercig egymásba kapaszkodott, de az elfordította a fejét. A kézitáskájában kotorászott. Egy megsárgult, összehajtogatott papírlapot halászott ki belőle. A férfi megindultan nézte a gyerekes ákombákomokkal telerótt papirost. A levelet. A vallomást… – Mennem kell – mondta hirtelen a lány. – Örülök, hogy találkoztunk. – Máris? – rebbent fel a férfi tekintete a kusza betűhalmazból. – Azt hittem… azt reméltem, hogy… A lány elmosolyodott, s mintha a szemébe is visszatért volna az a régi hamiskás csillogás. Ujjaival megérintette a férfi arcát: – Egy pillanatig én is azt hittem – hangja elfulladt, köhintenie kellett. – De nem szabad. Nem tehetjük kockára az életünket egy elvarratlan emlék miatt. Gyors puszit lehelt a férfi ajkára. – Mégiscsak gyerekek voltunk – mondta búcsúzásként, és gyorsan elfordult, nehogy a férfi meglássa a szemébe toluló könnyeket. – És azok is maradtunk – sóhajtotta az, s miközben tekintetével követte a távolodó alakot, megérintette az inge alatt lapuló füzér aprócska kagylóit… �SZÉPIRODALOM 55 SAITOS LAJOS Ezredváltó „sűrű” ének Ködöböcz Gábornak a hatvanadikra! A víz locsog, morog és hallgat, barátom! Az erdő fái már érzik a láncfűrész-szagot… A kifutópályán elhagyottan vesztegel mozgólétra… S jégben villan a hegygerinc…! Ahová nem juthatsz – oda tekints!!! Éjszakai repülés Ablakpárkányomon hagyta nyomát – hullajtott szárnytollát egy galamb éjszakai repülése során… talán nekem izent – tanuljak repülni vagy írjak vele ideje volna újra mélységeket – magasságokat átmérőket – érintőket szelni e földi létben! �SZÉPIRODALOM 56 SAITOS LAJOS Lábalatt S. Quasimodo emlékének Az ember már csak ilyen folyton lábalatt van mint gyerekként voltál a felnőttek körében örökké lábalatt… Ámbátor most Isten lába alatt… S a Nagy Öregen múlik porrá tapos-e vagy lehajol hogy egekbe emeljen-e bennünk…! * Fejünk fölött a magos ég s lelkünk mélyén szakadék…! �PORTRÉ 57 VÉGH JÓZSEF Szabó Endre, a kisdednevelés reformátora Szabó Endre Nagyorosziban született 1839. december 28-án. Édesapja – Szabó Lajos – gazdatiszt volt, de később maga is gazdálkodott, édesanyja Szegő Zsuzsanna volt. Iskoláit Nagyorosziban, Vácott kezdte, majd jogi pályára készült, de valamiért abbahagyta tanulmányait, s hazajött édesapja mellé. 1862-ben házasságot kötött a nézsai születésű Gyürky Máriával. Házasságukból négy leány született, kik később valamennyien óvónők lettek. Szabó Endre születési anyakönyvi kivonata Már mint családos ember jelentkezett a kisdedóvóképző intézetbe, hol 1865-ben szerzett óvói oklevelet. Az intézet igazgatója, Rapos József azokban az években fordította magyarra Fröbel írásait. Bár Rapos maga a hagyományos magyar kisdednevelési irányzat híve maradt, tanítványai körében népszerűvé váltak Fröbel tanai. Szabó Endre a végzettség megszerzése után egy évet feltehetőleg Balassagyarmaton dolgozott, Nógrád megye ekkori székhelyén. 1866-ban �58 PORTRÉ azonban már Halason (Kiskunhalas) találjuk. Munkába állását követően azonnal jelentkezett, hogy tagja kíván lenni a kisdedóvó-intézeteket Magyarországon terjesztő egyesületnek. A Vasárnapi Újság híradása szerint már augusztusban fel is vették őt az egyesület tagjai sorába.1 Szabó Endre kiskunhalasi működéséről kevés egyéb érdemleges adatunk van. A következő adatot munkájáról a Bács-Kiskun megyei népújság, a Petőfi Népe hasábjain olvashatjuk. A lap kereken száz évvel Szabó Endre Kiskunhalasra érkezése után emlegeti régmúltjának történeteit. A napilap még egy fontos adalékot is megemlít: „1865-től Szabó Endre óvó úr látott itt munkához. Nógrád megyei születésű, nős, református férfiú, aki a feleségével együtt részt vett Pesten a Rapos József tanár úr által vezetett elméleti és gyakorlati képzésben.”2 Szabó Endre képesített óvónő feleségét ez az egyetlen ismert forrás említi. A Politikai Újdonságok címet viselő lapnak 1867. évi januári számából újabb adalékokat tudhatunk meg Szabó Endre halasi működéséről. A Vegyes hírek rovatban szerepel a következő tudósítás: „A párisi kiállításra szánt s közszemlére kitett közalapnevelési tárgyakat a kisdedóvókat képző intézetben a múlt napokban sokan megtekintették.” A kiállított tárgyak között találjuk „a kis-kunhalasi óvodának Szabó Endre által beküldött leírását és egyéb mutatványait.”3 Munkásságának legfőbb helyszíne Álmosd község, Hajdú-Bihar megyében, annak nyíradonyi járásában fekszik. A településnek gazdag történelmi múltja van. Dolgozatunk szempontjából jelentős értéke az, hogy itt indult meg 1862-ben az az óvoda, melynek jeles vezetője, „óvóura” Szabó Endre volt. A Chernel József alapította óvoda vonzotta Álmosdra Szabó Endrét. A mecénás által letett alapítvány kamataiból kapták meg részüket a falu szegényei, de az óvoda vezetője is ebből kapta a fizetését. Megérkezése után nem tétlenkedett, hiszen igencsak gazdag szakmai munkálkodás jellemezte ittléte időszakát. Kitűnő példáját nyújtotta annak, hogy egyidejűleg lehet valaki jó szakmai vezető a gyakorlatban, s kiváló tollú szakmai író is. Tanulmányozta az elérhető szakirodalmat. Munkássága révén az apró bihari település az óvodai szakma figyelmének középpontjába került. Itt volt az általa alapított Alapnevelők és Szülők Lapja szerkesztősége. Szabó Endre egy személyben volt ennek a lapnak mindenese: szerkesztője, kiKörút az óvodák terjesztésének ügyében. Vasárnapi Újság. 1865. augusztus 13. B. Gy.: Múlt és jelen az öreg óvodában. Petőfi Népe. 1965. december. 3 Politikai Újdonságok. 1867. január 16. 3. sz. 1 2 �PORTRÉ 59 adója és ráadásul a cikkek nagy részének szerzője is. Minden bizonnyal az adta az ötletet Szabó Endrének önálló óvodapedagógiai lap indítására, hogy a tanítók számára már az 1860-as évektől létezett egy szaklap, melyben maga is igen gyakran írt cikket. 1870 januárjában indította útjára az Alapnevelők és Szülők Lapját, mely akkor meglehetősen kockázatos vállalkozás lehetett. Ahhoz ugyanis, hogy egy lap kiadása életképes lehessen, szükség van meghatározott számú előfizetőre. Hazánkban ekkor alig volt több, mint száz óvoda. Nem lehet véletlen tehát, hogy Szabó Endre – jó érzékkel és szervezőkészséggel – arra is számított, hogy a szülők is vásárolni fogják a lapját. Jó értelemben vett előzetes beharangozással már 1869 végére elérte a kilencvenes előfizetői létszámot, így megindulhatott az első számok kiadása. A legelső szám vezércikkében így fogalmazta meg a lap célját: „Méltó munkásai szeretnénk lenni a mellénk sorakozott munkatársakkal az alapnevelés sok kincset rejtő, de még eddig parlag mezejének.” Már a lap elnevezése is ezt a célt igazolja. Mindamellett nem csupán a lap gazdaságossága miatt tűzte ki ezt célul, hanem azért is, mert Szabó Endre igen fontosnak tartotta az óvoda és a család kapcsolatát. Elsőként igazolta a magyar pedagógiai sajtó történetében, hogy nem csak a fővárosban lehet színvonalas lapot szerkeszteni. Elismertségét igazolja, hogy számos óvodai szakemberrel levelezett, cikkeihez az ország különböző vidékeiről érkeztek hozzászólások. A kor legjelentősebb óvodaszakértőit is meg tudta nyerni folyóiratának szerzőként. Egyes cikkeket saját nevével jelzett, de több cikke végén a Szabó bácsi, Gyermekbarát, Egy nevelő álnevek szerepelnek. Fontosnak tartotta, hogy részese legyen az országos pedagógiai szakmai vérkeringésnek. A Budapesti Közlöny 1869-ben tette közzé azok neveit, akik a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület felvett tagjai közé. Itt találjuk Szabó Endre nevét is.4 Korabeli ismertségét és elismertségét bizonyítja, hogy a kis bihari település óvodájának vezetőjeként 1870. április 10-i ülésén az Alapnevelők Országos Egyesületének központi választmánya első titkárává választotta. Augusztus 16–18. között részt vett Pesten az egyetemes néptanítógyűlésen, ahol Kisdedóvodák s ezek viszonya a népiskolához címmel előadást is tartott. Még álmosdi időszakában írta meg a magyar óvodatörténet első szakmódszertani segédkönyvét Első gyakorlatok az értelem fejlesztéséhez címmel. Munkáját a mai környezetismereti oktatás előfutárának tekinthetjük. A könyv bevezetőjében, a Vezérhangokban megfogalmazza a kötet megje4 Budapesti Közlöny 1869. június 3. 1713 p. �PORTRÉ 60 lentetésének célját: „Könyvem azon szülőknek és nevelőknek részére van írva, kik a gyermekekben lévő szellemi erőt felismerve, annak kifelé irányuló munkáját gyönyörtelen észlelék, kik láthatják: mennyire tudvágyó a gyermek, mily hévvel óhajtja a tárgyak különböző sajátosságait megismerni, miként fénylenek szemeik az örömtől, midőn mondja – én már ezt tudom.” Szabó Endre az Óvodai Nevelés címlapján (Farkas András rajza) �PORTRÉ 61 Szabó Endre óvodapedagógiai munkálkodása terén meghatározó volt az, mikor megismerkedett Fröbel, a reformpedagógia előfutárának munkásságával. Álmosdon érlelődött meg benne a fröbeli irányzattal való azonosulás. Olyannyira hatással volt rá a nagy előd szakmai tevékenysége, hogy szinte egész élete során azon fáradozott, hogy terjessze a fröbeli gondolatokat és elveket. 1871-ben Szabó Endre még nevelési szaklapot is indított Fröbel címmel, a Budapesti Fröbel-nőegylet közleményeként. A Budapesti Nevelési Nőegylet 1872-ben vette fel a Magyarországi Központi Fröbel-nőegyesület nevet. A szervezet több gyermekkertet és egy gyermekkertésznőképző intézetet is fenntartott. 1872-ben adta ki Társalgó terem címen Fröbel nevelési rendszeréhez alkalmazkodó elbeszélés-gyűjteményét. A kötet alcíme: Beszélykék 3–10 éves gyermekek számára. Fröbel Frigyes rendszeréhez alkalmazottan. 1874-ben jelentette meg Neveléstan című könyvét Fröbel elvei nyomán. Óvodapedagógia munkálkodásának legfontosabb és legnagyobb hatású műve 1871-ben jelent meg Vezérkönyv Fröbel Frigyes foglalkoztató eszközei használatára. Nevelők, tanítók és anyák számára német kútfők után. 31 táblán számos ábrával címmel. A Vezérkönyv az első olyan szakmai kiadvány a magyar óvodapedagógia történetében, mely Fröbel foglalkoztató eszközeit mutatja be és népszerűsíti. „Ez a mű tömörsége mellett is alapos, beható és világos; mindenesetre kitűnő alkotása a Fröbelt magyarázó és terjesztő irodalomnak s nagy hatást gyakorolt kisdedóvó-intézeteink belső életének átalakulására.”5 Míg korábban kizárólag férfiak voltak az óvodák „vezérlői”, Szabó Endre szorgalmazta a nők foglalkoztatását. 1871-től már Kolozsvárott találjuk Szabó Endrét, ahol Szász Domokossal6 együtt Fröbel-egyesületet alakított. A Kolozsvári Fröbel Egylet maga is fenntartott egy gyermekkertet. Megszervezte az Országos Fröbel Egylet „gyermekkertésznő” képezdéjét, ahogy az óvónőképzőt nevezték akkoriban. Ennek az intézménynek is Szabó Endre lett az igazgatója. A Kisdednevelés című lap 1870-ben indult meg a Kisdednevelők Országos Egyesületének lapjaként, s egészen 1944-ig jelent meg. Megjelenési példányszáma az induláskor 200, 1896-ban 1300 volt. Az életút további szakaszai során 1870 szeptemberétől ő lett Pesten az ország egyetlen Óvóképző Intézetének az igazgatója. Szabó Endre az Alapnevelők és Szülők Lapja szerkesztőségét ugyan áthelyezte Álmosdról az 5 6 Peres Sándor 1900. A magyar kisdednevelés irodalma. Budapest. Szász Domokos (szemerjai) (Nagyenyed, 1838. május 25. – Kolozsvár, 1899. január 8.) erdélyi református püspök. �62 PORTRÉ új munkahelyére, Pestre, a Valero utca 1. szám alá, de a folyóiratának ezt követően több száma már nem jelent meg. A lap megszűnt, de később Fröbel címmel új lappal jelentkezett az óvodai szakma segítése érdekében. 1873-ban egy külföldi tanulmányúton vett részt, s ez alkalommal Köhler7 gothai intézete tett rá mélyebb benyomást. A tanulmányút során nyert tapasztalatokat megírta a Képek a külföldi tanügyi állapotok köréből címmel. Az 1873-ban, Kolozsvárott megjelent kötet alcíme: Különös tekintettel a prágai, szászországi, thüringiai és bajorhoni gyermekkertek, elemi és polgári iskolák, gyermekkertésznő, tanító- és tanítóképezdék ismertetésére.8 Sokat tanult Köhlertől, s szeretett volna az övéhez hasonló nevelőintézetet alapítani, melyben a gyermekkert, elemi iskola, továbbképző iskola, gyermekkertésznőket és tanítónőket képző intézet egyaránt megtalálható. Kolozsvári időszakában nagyon aktív szakirodalmi munkásságot folytatott. Ekkor jelent meg a Gyermekisme9, valamint a Neveléstan10 és a Társalgó terem11 című könyve. Kolozsvár után újból munkahelyet váltott. 1878-tól a Rimaszombati Ipari Iskola igazgatójaként sokat tett a kézimunka iskolai bevezetéséért, ebben is messze megelőzve korát. Szabó Endre Rimaszombaton sem tétlenkedett a közéleti tevékenység terén sem. Mikor 1876-ban a Gömör című lap megszűnt, Tomcsányi Károly mint kiadó és Szabó Endre mint szerkesztő szövetkeztek arra, hogy új lapot alapítsanak, s e tervüket 1877-ben meg is valósították, a Rimaszombat és Vidéke című hetilap megindításával; de vállalatuk csak két évig állott fönn. A rimaszombati évek alatt született meg a Kolozsváron már korábban kiadott kézimunka-népszerűsítő könyvének bővített kiadása. A különböző források – minden bizonnyal egymástól átvéve az információt – szinte kivétel nélkül úgy fogalmaznak, hogy Szabó Endre 1883ban elhagyta a nevelői pályát és újságíró lett Budapesten. Újságíróként egy amerikai körútra is vállalkozott. Ott is az oktatási módszereket, eredményeket tanulmányozta. Tapasztalataiból cikkeiben is beszámolt. Az egyik legnagyobb óvodapedagógus 1914-ben hunyt el Budapesten. Emlékét szülőfalujában egy márványtábla, egy apró kiállítás az óvodában, valamint egy utca neve őrzi. August Köhler (1821–1879) német pedagógus, Fröbel követője. Peres i. m. 9 Szabó Endre 1874. Gyermekisme – boncz- és lélektani alapon. Kolozsvár. 10 Szabó Endre 1874. Neveléstan – Vezérfonál a kis gyermekek nevelésére. Fröbel Frigyes elvei szerint. Kolozsvár. 11 Szabó Endre 1872. Társalgó terem – Beszélykék 3–10 éves gyermekek számára. Fröbel Frigyes rendszeréhez alkalmazottan. Kolozsvár. 7 8 �PORTRÉ 63 Szabó Endre emléktáblája Nagyorosziban �SZÉPIRODALOM 64 CSÁK GYÖNGYI Hajnal az alkonyatban Alkonyatba torkollik életem, elpazarolt fürge délelőttök és tespedt délutánok vén leopárdjainak lenyúzott bőre imaszőnyegem. *** Hanyatlásfényű csöndemen egy kéznek árnya átsuhan, megérinti, kitakarja ezüstté dermedt arcomat. *** Valaki legördíti létemről a szorongás köveit. Hajnal az alkonyatban? – mintha a végtelen pengetne fényes altot egy mélyhegedű húrjain. *** Áll, s az alkony romja szisszen, alig látott, mégis ismer. *** Az Isten életre úgy csigázott, hogy szerelemre ijesztett? Második verzió Egymás gondolataiban, mintha csak halászni sötét, zavaros vízben. befejezetlenek békái szanaszét a parton kétségbeesett brekegésük öli meg a csendet, a tengernek oda oda a tengerben torlódó kéknek átverés csupán, kecsegtetve hiába úszik a végtelenség ezüstös ökörnyála a gyorsan múló létben. �SZÉPIRODALOM 65 CSÁK GYÖNGYI Változás Ophélia gyönyörű haja hamvasszőkéből mára hamuszürke lett, nyelvén a számtalan szeretetostya is megkeseredett. Groteszkek – XXII. Tegnap csak térdig jártam benne, ma pedig nyakamig ér a múlt. *** Menj! – szorítasz majd visszaroskadok melléd a sűrű őszbe. Kolozsvári Grandpierre Miklós tusrajza �SZÉPIRODALOM 66 PAPP DÉNES Kutyavilág Miskolcról érkeztem az egri vasútállomásra reggel fél nyolckor, egy évvel korábbi indíttatás nyomába szegődni. Gyalogosan egymagam a Mária úton nyugat felé. Zarándoklat? Nem tudom. Valami elszámolni valóm van talán? Kinek nincs. Egerben éltem egy évig, közel két hónapja költöztem vissza Miskolcra, ahol minden megváltozott, mert megváltoztam. S most ismerkedem magammal. Zaklatott voltam, amikor leszálltam a vasútállomáson, nem tudtam az okát, azóta sem tudom. De már nem is szeretném tudni. Elindultam hát. A Szépasszony völgyében ittam egy kávét, nem tudom, miért. Azt hiszem, az volt a tulajdonképpeni indulási helyem. Nekivágtam a pincesor mellett fölfelé, ám néhány méter után megláttam egy fekete pulit, amint a reggeli áhítatban süttette hasát a nappal egy nyitott kapu előtt. Eszembe jutott, hogy 1997-ben mekkorát voltam kénytelen ugrani Nyíregyházán a Derkovits utcában. Diákok voltunk, ketten a várost jártuk egyik éjjel, majd miután a kollégiumba nem tudtunk visszaszökni, mert valaki bezárta az étkező résnyire nyitva hagyott ablakát, arra jutottunk, hogy legjobb lesz, ha a következő nap esedékes szakmai gyakorlatunk helyszínére megyünk, s hatalmas udvarán várjuk be a reggelt. Külváros a konzervgyáron túl, már majdnem megérkeztünk, amikor előbukkant az a két mérges szőrgombóc, mi pedig futottunk és éppen sikerült átbuknunk azon a kerítésen, ahová igyekeztünk. Néhány centin múlott, hogy a drótszőrű belecsimpaszkodjon a bokámba. Szóval arra gondoltam, megkerülöm a pulit. Letértem az útról, tervem sikerült, sőt, viszonylag nagyot kerültem. Aztán megtaláltam újra a jelet, egy kos fejére emlékeztető „m” betűt, melyet követni kezdtem. Kicsivel később újabb kutya, világos zsemleszín, robosztus, ugat. Föláll az út széléről, tovább ugat és jön felém. Megálltam és próbáltam megfejteni, hogy miért nem akar kiengedni Egerből. Szőre sárga láng, bár nem egészen úgy, mint a József Attila-versben. Jön közelebb, ugat, olykor vicsorít. Pukkadj meg, gondoltam és elindultam visszafelé. Hallom, erősödik a hang mögöttem. Hirtelen megfordultam és azt kiáltottam, hé! Erre nagyon rondán kivillantotta fogait és nem éppen bizalomgerjesztő hangot �SZÉPIRODALOM 67 hallatott. Folytattam utam és a sárga kutya lassan elmaradt mögöttem, de sokáig kísért bősz ugatása. Még el sem indultam és ez már a második kerülő, gondoltam, amikor betértem egy szőlősbe. Egy jó nagy domb, tele párhuzamos szőlősorokkal, mint amikor a gyerekek villájukkal végigszántják a kiporciózott krumplipürét. A végében kerítés, no, de sebaj, átmásztam odébb néhány tüskés bokron, átugrottam egy árkon és máris a forgalmas autóúton találtam magam. Követtem abba az irányba, amit jónak gondoltam. Újra megtaláltam a jelet egy oszlopra festve, bingó. A jelzés sokáig az autóúton haladt, aztán vele párhuzamosan, szőlősök végében. Fél tízre Egerszalókon voltam úgy, hogy a sárga, csaholó sátán után tett kerülő miatt kilenc óra nyolc perckor csatlakoztam vissza jelölt utamra. Egerszalókon azonban megszűntek a jelek, elég sok időt fecséreltem el itt emiatt. Térkép nélkül, egyéb technikai segédlet híján indultam el, viszont így is szerettem volna. Táj, emberek, néhány jel és semmi más. Nos, Egerszalók próbára tette türelmem. Ráadásul a parkban, ahol gondolkodni megálltam, egy drón kezdett körözni fölöttem, sajnos nem láttam magam körül megfelelő tárgyat, amivel ledobhattam volna. Végül tizenegy óra után az autóúton indultam el Egerszólát felé, s mire odaértem, lecsillapodtam. Az első közkútnál megmostam az arcom. Majd ittam egy kávét és egy szódavizet az Ezüst Róka nevű kricsmiben. A jelet kerestem, találtam egyet a templom előtt, de többet sehol. A könyvtár épp nyitva volt, gondoltam, igénybe veszem, nézek egy térképet az interneten. Két nő ült csöndben egy irodában, amikor elmondtam, mi járatban vagyok, nagyon kedvesen felajánlották, hogy használhatom a számítógépüket. Tarnaszentmária volt a következő település, melyen át kell haladnom, hogy eljussak Kisnánára. Tarnaszentmária nem múlt el nyom nélkül. Egerszóláttól odáig csupán egy emberrel találkoztam, de lehet, hogy vele sem. Meghatódtam azonban. Először, amikor megéreztem a tehenek szagát. Mint szülőfalumban, amikor gyerek voltam. Béke. Egy szippantás elég volt, hogy újra gyerek legyek, egy olyan gyerek, aki hazatalált. Másodszor akkor hatódtam meg, amikor elibem toppant egy katolikus templom. Egy tenyérnyi nagyon öreg kőhalom. Harmadszor pedig akkor, amikor egy kapu előtt kis hokedlin megláttam néhány körtét és paradicsomot. Megkívántam a gyümölcsöt. A nyitott kapun belül, a füves udvaron otthonkás néni tyúkokat terelgetett, mint óvó néni a gyerekeket, beszélt is hozzájuk. Hangomra nem felelt. Amikor megfordult, intettem neki. Kicsit beszélgettünk, végül nem egy darab körtét kaptam, hanem egy kilót. �68 SZÉPIRODALOM Amikor továbbmentem, megváltozott a táj. Föltűnt néhány borókabokor, illatosabb lett a mező. Hosszan gyalogoltam, a jelzések ritkultak, kimaradtak, ezért néha vissza kellett fordulnom, hogy ne vétsem el az irányt. Két vadásszal is találkoztam, olyan egy óra eltéréssel. Mindketten terepjáróval voltak, az elsőnek kutyája is volt, egy vadásztacskó. Figyelmeztettek, legyek óvatos. Most Kisnánán vagyok, este tíz, egy várrommal szemközt lévő kulcsos házban írom e sorokat. Még mindig nem tudom, miért indultam el az emberi léptek s remélhetőleg az emberi lépték útján, de talán nem is érdekes. Csak egy kérdés motoszkál a fejemben, hogyan tovább? Kisnána, 2017. augusztus 23. Egy kartondobozból került elő a bőrkötésű füzet, melybe a fönti szavakat véstem. Két év telt el. Utamat folytattam másnap a Mátra oldalában, a Markazi-víztárolónál és Abasárig jutottam, amikor két fiatal kutya mellém szegődött és játszadozva, bolondozva követni kezdett. Igen, már megint a kutyák. Fölmentem a Sár-hegyre a Szent Anna kápolnáig, de a két kis vakarcs nem akart tágítani mellőlem. Adtam nekik a reggel vásárolt zsömléből és parizerből. Talán hiba volt. Éreztem, hogy választás előtt állok, ugyanis igyekeznem kellett volna sötétedés előtt Mátraházáig eljutni, ahol a ferences Alverna Házban zarándokszállást foglaltam az előző héten. Aztán végül mégiscsak visszakísértem ezt a két jószágot a faluba, hogy pontot tegyek végre-valahára erre a kutyaütő, kutya világra. Miskolc, 2019. augusztus 1. �EMLÉKEZÉS 69 RADNAI ISTVÁN Judit Fiatalok voltunk. Ami az életkoromat illeti, azt is mondhatnám, hol volt, hol nem volt. Hiszen még a fülünkbe harsogták, milyen lesz az „új mechanizmus”, de már elkezdték visszacsinálni. Csendben, a háttérben minden visszarendeződött. A csapatunk költőkből és amatőr színészekből állt, akiket Robi olyan sikeresen instruált, tanítgatott, hogy még a Nemzeti színpada, a főszerep sem volt elérhetetlen. Volt sorsunk, a sors reményekkel, a kitörés reményével kecsegetett. A költők közül is haladtak a pályán, a műsorokat vittük, ahová csak lehetett. Ami az elhivatottságot illeti, volt, akit később pappá szenteltek. Lelkesek voltunk és fiatalok. Az sem tört le senkit, hogy egy bemutatót – aznap(!) – letiltottak. A rendszer beijedt, mi éltük fiatal életünket. Nem utaztunk külföldre, nem görnyedtünk képernyők elé. Bulizni nemigen jártunk, de beültünk egy korsóra vagy egy-két pohár borra. Még arra sem emlékszem, hogy a politika járt volna az eszünkben. Szerelmes versek, esetleg városok, tájak, iskolai csínytevések, egyetemek élményei. Voltak bölcsészek és dolgozók. Leginkább irodai munka koptatta az elménket. Igen, verte a gépet a szomszédos szobában a későbbi nagy színésznő is, akinek hangja felejthetetlen, szerepeit, fellépéseit a televízió színházi közvetítései tették országosan ismertté. Ma is él az a vezető színész, aki elnézést kért tőlem – kezdő korában – a bakiért, ami a versembe – azon a szinten – belefért. El is felejtettem mondani, volt közönségünk. Lelkes közönség, szinte minden korosztály. Előtted az élet! – hallottuk, még a falak is visszhangozták. Pedig azok a rendszer falai voltak. Olykor be is kerítettek. Fiatalok voltunk, de vidámságunk egy napon döbbenetbe fordult. Judit talán a legtehetségesebb volt, énekelte megzenésített verseinket. Máig is hallom a madaramat sirató versem ismétlődő sorait. Megzenésítette és elénekelte. Gitárjával kísérte énekét. A dallam nem szakadt meg, visszacseng mindnyájunk emlékezetében. �EMLÉKEZÉS 70 Életünk legszomorúbb utazása. Csak a motorzúgás. Különjárat. Ilyen hallgatag fiatal társaságot elképzelni sem tudtunk volna. A pécskői temetőben elszabadultak az érzelmek. Szép volt és tehetséges. Ha valaki, akkor ő remélhetett fényes jövőt. Judit huszonegy évet élt. A próba vidáman indult, Judit énekelt, próbált a csoport újabb fellépése előtt. Mindenki köréje gyűlt és hallgatta. Akkoriban még vágtuk és ragasztottuk a filmszalagot. Némelyikünknek már szupernyolcas felvevője volt. Mindenki Juditot hallgatta, kivéve a legbuzgóbb amatőr filmest, aki néhány percre elhagyta a termet. Judit az ablakpárkányról leemelte a Hubertusos üveget. A visszatérő fiú az ajtóból rákiáltott, de már késő volt. A szintetikus ragasztónak nincs ellenszere. Reggelre halott volt Judit, aki szép volt és tehetséges, karakteres vonásai akaraterőt, búgó hangja és dallamai jövőt ígértek. A pécskői temetőben véglegesen lezárult ez a jövő. Sokunk reménykedése is megingott. Ma már a költők és a színészek közül kevesen élünk. Akikhez talán kegyesebb volt a sors, megismerhettük az öregkor gyötrelmeit. Kolozsvári Grandpierre Miklós tusrajza �SZÉPIRODALOM 71 ISTENES TIBOR Isteni kép Összefüggök magammal, Koherens vagyok az egésszel. Információk halmazában A hang kapcsolat minden zenésszel. Csenden lebegő rezzenés, Hullámot fodroz a térben, Fókuszom lassan hangolom, Majd repülök vele a szélben. Teremtő angyali húrokon Dallamot dúdol az Isten, Kitárt szívem a határtalanban, Fürdik az áradó hitben. Hologram vagyok a hologramban, Isteni kép a semmi felett, Megmártózva az áhítatban Eredő lényem megszületett. Utazás Száguldó vonaton sebesség nélkül, Raszterek elnyúló pontjain át, A végtelen jelenbe érkezek végül, Magamban hordom a messze zaját. Csendtörő utazás a végtelen csendben, Képek csobbannak szemem előtt, A pillantások, rajzok a szemben, Mit fantáziám a valómba szőtt. Változásaim perceket szülnek, Egyhelyben vagyok, csak mozog a táj, Jövőképeim előttem ülnek, Dalolja őket a teremtő száj. Elutazva így önmagamban Megismertem völgyet-hegyet, Megtaláltam a csendet a zajban, Lefestette személyemet. �SZÉPIRODALOM 72 Időcsepp Eső Időcsepp esett a lélekre, Anyaggá tömörült a lét, Tagoltan vetült az évekre, Mint erdők között a rét. Csepp... Betűk hullanak az égből. Csepp... Tócsákban képeid régről. Szétfolyt, elnyúlt és összeállt, Pompázva, csillogva gurult, A körkörös végtelen rátalált, Majd ciklusaiba szorult. Csepp... Múltadat látod a szélben. Csepp... Forró nyarak a télben. Hangok utaznak a fényeken, Az állóhullámokon, Időcsepp folyik a díszleten, Az angyali karátokon. Csepp... Taktust pottyant a felhő. Csepp... Utat formál az ernyő. Egyre jobban csepeg, Már esik. Kirakatba préselted lelked, Már veszik. Szakad az eső, áztat, Mossa a bűneid. Tisztulsz, már vártad. Úsznak éveid. Csepp... Felhők mögött a nap. Csepp... Rések közt válogat. Csepp... Lassan újra ragyog, Csepp... Az eső már dadog. Csepp... Minden újra él. Csepp... A betű is zenél. �HELYTÖRTÉNET 73 NAGY LÁSZLÓ Elmebetegek családi ápolási rendszere Nógrádban Európában a XIX. sz. második felére az iparosodás, a lakosság nagyvárosokba költözése, a társadalom átalakulása az egészségügyet, a szociális intézményeket is új kihívások elé állította. Az elesettek, betegek védelmét, ellátását, amit korábban jobbára megoldott a család, a helyi kisebb-nagyobb közösségek, egyre kevésbé lehetett biztosítani az addigi formákban, éppen a társadalmi változások miatt. Ráadásul az államok „önkéntes” hajlandóságot mutattak arra (valójában a tőke érdekeinek behódolva), hogy polgárai, munkásai szociális ellátását, társadalombiztosítását is (igaz, korlátozottan) felkarolják, ellássák. Az állami szerepvállalás egy kis szeletét képezte az elmebetegek kezelése, gyógyítása. Ahogyan a nyugati országok többsége, úgy hazánk is ellátandó feladatot látott ebben, a gyógyítást pedig szervezett és szakmai keretek között látták célszerűnek megoldani. Úttörő e téren a nagyszebeni Nemzeti Királyi Tébolyda lett, amely 1863-ban 200 ággyal nyílt meg, öt évre rá megépült Budán a lipótmezei társa is. A XIX. század végéig öt vidéki városban nyíltak hasonló céllal intézmények. Azonban a hazai gyakorlatot a szakma egy része elfogadhatatlannak tartotta. Nevezetesen azt, hogy a két fővárosi tébolyda úgy szabadult meg legnehezebb betegeitől, hogy ezekbe a távoli és kevésbé jól felszerelt intézményekbe utalta őket. Az ellentétek tehát a kezdetektől léteztek, ráadásul a hazai orvoslás egyes jeles személyiségei számára erős meggyőződéssé vált, a betegek ellátása mégsem megoldható a tömegelhelyezést nyújtó tébolydákban. A jó minta természetesen külhoni volt, a belgiumi Gheel településen a XIX. sz. végére olyan rendszer jött létre, amely kiválóan ötvözte a kiskolóniás (kisméretű épületekből álló elhelyezési mód, ahol önellátóan, munkaterápiás jelleggel mezőgazdasági vagy más tevékenységet végeznek a betegek, persze, ha állapotuk alapján arra alkalmasak voltak) és az otthonápolási rendszert. Az új szemlélet élharcosa a századfordulóra Dr. Pándy Kálmán, a békés-gyulai kórház főorvosa lett, aki egy orvosi szaklapban1 többrészes 1 Orvosi Hetilap 1904. évf. �74 HELYTÖRTÉNET cikksorozatban ágált a Gheelben látott jó tapasztalatok mellett. Nem eredménytelenül, mert a magyar közegészségügy megfogadta tanácsát, 1905-ben létrejött a belgiumi modellhez hasonlatos dicsőszentmártoni, majd 1906-ban a nagydisznódi ápolási szisztéma, ezt követte 1907-től a balassagyarmati is. Az 1908-ban kiadott BM körrendelet2 immár az Elmebetegek családi ápolása címet viselte, és tényként rögzítette, „családi ápolási telepek hazánkban már meghonosíttattak (Dicsőszentmárton, Balassagyarmat, Nyitra, s kísérletképpen Nagyszeben környéken és Sátoraljaújhelyen). Ezen telepek a gyakorlatban már beváltak s a lakosságban nagy a vállalkozási kedv elmebetegek befogadására családjaikba. Ennélfogva a családi ápolási rendszert véglegesen szervezni kívánom.” Balassagyarmat tehát az úttörők közé számított az elmebetegek családi ápolása terén. A módszer helyi támogatója, szervezője Dr. Mandel Ignác3 volt. Felismerte az otthonápolás minden előnyét, de távolról se gondoljuk, hogy céljait, magát az ötletet a lakosság azonnal támogatta. Félelem, idegenkedés, sőt rettegés jellemezte a nógrádi családokat, amelyet csak szisztematikus munkával lehetett eloszlatni, de gyaníthatóan az anyagi előnyök játszhatták a legnagyobb szerepet az elfogadtatásban. Így az I. világháború előtt már 350 családnál foglalkoztak elmebetegekkel az Ipoly-parti városban és több nógrádi faluban. Tehát nem minden beteg maradt a megyeszékhelyen, előszeretettel helyeztek el sokakat a közeli falvakba – Őrhalomba, Szügybe, Mohorára, Hugyagra, Ipolyvarbóra – is. Természetesen azok kihelyezéséről lehetett szó, akik állandó ápolásra, kezelésre nem szorultak, nem voltak dühöngők, közveszélyesek, sem a családokra, sem a település lakosságára. A terápia olyan eredményessé vált, hogy joggal szerzett országos hírnevet alkalmazóinak és a kórháznak, gyakran érkeztek szakmai küldöttségek ennek tanulmányozására. A kezdeti siker egyértelmű volt, pedig az ok triviálisnak is nevezhető, valamennyi érintett érdekét és előnyét szolgálta, a kihelyezések menetét, a betegek sorsát pedig gyakori szigorú ellenőrzésekkel követték. 2 3 Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1909. július 1. 298–299. o. Dr. Mandel Ignác (1877–?) pszichiáter. Nagyváradi születű, Bp.-en szerzett orvosdiplomát 1900-ban. 1903-tól a balassagyarmati kórház elmeosztályán főorvos. Az országban elsőként valósította meg az elmebetegek családi ápolási formáját. A városi gimnáziumban 1906–14, ill. 1920–39 között tanárként is dolgozott. �HELYTÖRTÉNET 75 Előnyös volt a betegnek, mert a családok körében emberségesebb ellátást és körülményeket biztosítottak számára, sőt az egyén intimebb elkülönülése is lehetővé vált. Előnyös volt az államnak, mert csökkentek és tervezhetőbbé váltak a kiadásai, de jó volt a kórháznak is, mert a felszabaduló helyekre, ha szükséges volt, új betegeket tudott felvenni, növelve így bevételeit. A konstrukció a betegeket ellátó családokon nyugodott, de ha más nem, az állam által biztosított viszonylag jelentős és ráadásul biztosan beérkező havi jövedelem elég érvet szolgáltatott számukra, hogy a „szerkezetet” működtessék. A kezdetben a napi ápolási díj betegenként 1 korona 42 fillér volt, amelyből a beteget ápoló család 1 koronát4 kapott, 30 fillér a kórház általi ellenőrzésre és adminisztrációra, 12 fillér a beteg ruházatának és ágyneműjének költségeire jutott. Az ápoltak viselkedésükkel, beilleszkedésükkel alapvetően igazolták az állami döntés helyességét, hiszen nem lehetett kétséges, szívesebben fogadták a nyugodt, egészséges falusi vagy éppen kisvárosi életet, mint a kórházi fegyelmet, zsúfoltságot, rácsokat. Bár azokat az ápoltakat, akikre munkát, feladatot lehetett bízni, a háziúr, háziasszony aligha mulasztotta el leterhelni, de „agyondolgoztatástól” nem lehetett tartani. Az adott település népe, a belterjesség kizárta, hogy ilyen megtörténjen, az elmebeteg állapota, netán egy-egy rohama is bizonyára árulkodó jel lehetett volna a szélsőséges bánásmódról. A palóc ember gyorsan észlelte, hogy a betegek ellátása, befogadása milyen jól kamatozó tőke, így inkább egymás elől szerették volna elorozni az ápoltat, semmint, hogy a rossz bánásmóddal elveszítsék. Így könnyebb volt a hatóság helyzete, az ellenőrzés egy részét a családok egymás közti konkurenciája megoldotta. A betegek többsége, ha nem is összetett, de egyszerűbb munkákra alkalmas volt, különösen azok, akik szinte egyensúlyoztak a beteg és az egészségesnek nyilvánítható állapot között, hiszen egyeseket, ha lehetett, gyógyultnak nyilvánítottak és kikerültek az ellátási keretből. Az évek múltával a lakosság már alig-alig csodálkozott rá az elmebetegekre, szinte naponta találkozhatott velük, megismerhette jó vagy éppen rossz tulajdonságaikat. Ez fordítottan is igaz volt, a beteg nemcsak a külvilág jeleit érzékelte, hanem a maga módján kitapasztalta a gazda, az utcabeliek karakterét, jellemét. Egy-egy családhoz egy, maximum két beteget helyeztek el, de szigorú feltételeket követeltek meg. A lakóhelyiség nem lehetett döngölt vagy ce4 Mai értéken kb. 1630 Ft. �76 HELYTÖRTÉNET mentes, csak padlós szoba, amelynek nagyméretű ablakkal kellett rendelkeznie, az ingatlannak pedig legalább árnyékszékkel. A szigor az élelmezésben is működött, megkövetelték a heti kétszeri húsétel biztosítását és természetesen a napi háromszori étkeztetést. A betegeket, családokat rendszeresen látogatta ápoló, sőt szakorvos is, ő heti egyszer vizitált, tanácsokat adva az ápolásban, sőt a család egészségügyi problémáiról is konzultálhattak vele. Ezekből is látható, az állam által diktált feltételek a családok életminőségében és közegészségügyi körülményeiben is pozitív változást okoztak, hiszen a lakásfelújítás, étkezés, higiénia terén ők maguk is előre léphettek. Az első világháború alatt érthetően alig fordult figyelem az elmebetegek speciális elhelyezésére, a kórházi orvosok többsége besoroztatott, másrészt a balassagyarmati kórház a sebesült katonák gyógyításával volt elfoglalva. Maga Dr. Mandel is a frontra került, sőt hat év orosz fogság után térhetett csak haza, érthető, hogy mindent újra kellett kezdenie. Az 1920-as évek közepétől azonban új lendületet kapott az elmebetegek nógrádi otthonápolása, a pesti sajtó több alkalommal foglalkozott a témával, helyszíni riportokat készítettek a megyében, elismerően írva az ápoltakat vállaló családok gazdasági fellendüléséről. Az olvasó a számadatokból könnyen értett, a Pesti Napló 1926-ban arról cikkezett, hogy amíg az államnak egy beteg elmegyógyintézeti ápolása napi 42.000 koronába5 kerül, ezzel szemben családi ápolásra napi 32.000 korona a költség (ebből 22.000 koronát a család, 10.000 koronát az elmegyógyintézet kapott ruha- és egyéb költségekre), tehát betegenként 10.000 korona az állami megtakarítás. A lap arról is írt, hogy Balassagyarmaton rövid idő leforgása alatt egy teljesen új utcasor épült „barátságos fehér házakkal”, amelyeket a „betegek kiutalásának reményében építettek fel a különben építkezésre nem is gondoló családok”. A lap cikkéből úgy tűnt, éppen Nógrád fogja az elmebetegek tömeges elhelyezését megoldani, hiszen „a szervező munka tovább folytatásával 8000 beteget lehetne Balassagyarmaton és környékén elhelyezni” – írta a fővárosi napilap, kiemelve Hugyag példáját, ahol „betegápolásból eredő havi összjövedelme a 60 millió koronát meghaladta”.6 A II. világháborús időszak sok nógrádi elmeápolt részére is a személyes tragédiát jelentette. A családoknál elhelyezettek közül sokakat visszavittek a balassagyarmati kórházba, hiszen a családfenntartó katonáskodása, távolléte, a családtagok sanyarú anyagi, élelmezési helyzete vagy éppen a 5 6 Az infláció eltérítette a korona korábbi értékét. Pesti Napló 1926. december 25. �HELYTÖRTÉNET 77 teljes létbizonytalanság miatt lelkiismerettel nem tudtak gondoskodni ápoltjukról. A kórházban 1500 főre duzzadt a pszichiátriai betegek száma. A front megérkezése után mégis azok kerültek jobb helyzetbe, akik családoknál maradhattak, őket úgy-ahogy sikerült élelmezni. A kórházban viszont – ahol az orosz hadsereg az élelmiszerkészletet lefoglalta – áldatlan állapotok uralkodtak, a kemény télben fűtőanyag sem állt rendelkezésre, a betegek zsírtalan káposztalevesen tengődtek, majd később azon sem. Az éhező, legyengült, számos más betegséggel küzdő emberek között aratott a halál 1944 decembere és 1945 januárja között. A rendszerváltozásig ez tabutéma maradt. Dr. Csekey László főorvos kutatása, a család emlékei új ismereteket hoztak e téren. Így „1944–45 telén a szovjet megszállás alatt éhen halt mintegy 700 pszichiátriai beteg emlékére” című szöveg kerülhetett arra az emléktáblára, amelyet 2016. december 8-án Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke avatott fel a kórház épületének falánál. A háború után már olyan hangok hallatszottak, hogy a betegeket kizsákmányolják, az utánuk térített összegek pedig a családokat és így a kisparaszti gazdaságokat erősítik, ahelyett, hogy a szocialista szektorban maradnának. A szimpla irigység így keveredett a politikával, igaz, a mozgatórugó azért az utóbbi volt. Az elmebetegek családi ápolásának egészségpolitikai iránya mégis elég későn, csak az 1970-es évekre vett gyökeres fordulatot. A változást talán olyan mérvűnek lehet nevezni, mint amikor a kezdetekben éppen az otthoni, ill. „kiskoloniás” rendszer mellett érveltek a szakemberek, most visszaállt a természet régi rendje. Legalább is így gondolkodhattak azok, akik az ápoltakat az ellenőrzött intézetekben látták a legjobb helyen, így kizárva, hogy bármelyikük is veszélyt jelentsen a társadalom tagjaira. Az elképzelés nem volt humánus, hiszen a betegeket nem szolgálhatta, igaz, mindezt velük nem lehetett megvitatni. A döntéshozókat az is vezethette, ha a betegek nincsenek a lakosság szeme előtt, akkor a probléma marginális, nem észlelhető, talán nincs is. A szemlélet nem volt új keletű, más téren is létezett, a társadalmi felelősség kiterjesztésének vagy éppen minimalizálásának kérdése mindig is érzékeny pont volt (és maradt is). A családoknál élő elmebetegeket egységesen nem kényszerítették vissza az intézményekbe, viszont újabb elhelyezések már nem történtek. Az új szisztéma „humanitását” végül is a maga módján mégis biztosította az állam, a betegek maradhattak saját életterükben, elmúlásukban pedig osztoztak gazdáik sorsában, otthonukban vagy éppen kórházban hunytak el. �HELYTÖRTÉNET 78 Nehézsorsúak Vándori néni emlékének Egykori arcélek a kisváros Süvítő telepéről Hogy milyen volt az 1950-es évek végének, az 1960-as évek elejének Ipoly-parti városa? Nyiladozásom kezdetén számomra úgy maradt meg, mint egy nagy folyam által kettévágott település, medrét a vasút szimbolizálta, az északi, csehszlovák határ felé eső városrész volt a terra incognita, ahová ritkán vetődtem el, különösen egyedül nem. Szülőhelyem, a vasúti hídtól tekintve, a vaspályával párhuzamos harmadik utca egyik családi háza volt, ahol három generáció élt együtt. Ez a déli terület, a Süvítő képezte az otthont, a felfedezhető világot. És ezen volt is mit felfedezni. A természet mindmegannyi, akkor még háborítatlan szépségét, a külvilágot, amelynek lassan kibontakozó titkai a gyermeki képzeletet megmozgatták, a házakat, kerteket, és természetesen ebbe a körbe tartoztak a telep lakói is, akik közé sok-sok különös, furcsa figurát sodort az élet. Ezekben az ingatlanokban számos vasutas család telepedett le, jobbára az 1920-as években. A vasút ekkor még fénykorát élte, munkaerőt igényelt és természetesen kapott is. Biztos és viszonylag magas fizetés, létbiztonság, a nagyszüleink családalapítását az anyagaik kevéssé befolyásolták, sorjáztak is a gyerekek. Nagymamáink, nagypapáink korosztályához képest szüleink már más szempontokat helyeztek (volna) előtérbe. Számukra az útmutatást e téren a nevezetes Ratkó Anna adta meg, így gyakorlatilag nem maradt környezetemben olyan ház, ahonnan a hívó szóra ne érkezett volna válasz, ha közös játékra adtuk fejünket. Márpedig alig múlt el nap, hogy ilyen ne történjen, a lurkók eső utáni gombaként tűntek elő a kertkapuk mögül, kicsik és nagyok, erősek és gyengék, bátrak és örök félénkek. A kor szürkesége a gyereklelkeket nem mérgezte, nem is érezhettünk sokat ellentmondásaiból. Aligha tudhattuk, hogy sok felnőtt lelkét bizonyára nyomhatta, szorongathatta valami, a mindennapokban látott-hallott furcsaságok – immár a mából visszatekintve – számomra ezzel is magyarázhatók. Jellegzetes alakja volt a telepnek Gombaszögi Pauer János, a festő, aki elnyűhetetlen vízálló kabátjára húzta ecsetei ormótlan tegeztartóját, fejére zsíros csákóját, így indult neki az Ipoly füzeseinek, gyalogosan vagy nyikor- �HELYTÖRTÉNET 79 gó drótszamarával. Igazságtalanul gyüttmentnek tartotta mindenki, furcsa alkat volt, viselkedésével, különös szokásaival kilógott a megszokottból. Farkas András: Gombaszögi (tusrajz) Akkor még nem tudtam, amit később igen, ha nem is volt tősgyökeres gyarmati, de ízig-vérig Görbeország földije, egyenesen a felvidéki Gombaszögről vetette ide a sors megözvegyült édesanyjával, valamikor az első nagy földindulás előtt. A másodikat követő új rendszer rögeszméit hamar kiismerte, de szája sarkában sosem keserűséget, hanem huncutos mosolyfélét mutatott. Azonban a rögeszmék bumerángként visszaszálltak rá, a �80 HELYTÖRTÉNET konszolidációs évek után az addig még jól jövedelmező üvegező iparosságáról nem kívánt lemondani, nem úgy, mint a megrendelők az ő szolgáltatásairól. Így maradt számára a festészet, létfenntartásként pedig a savó, máson sem élt, csak ezen. A napi sokliternyi mennyiség – állítása szerint – olyan erőt adott neki, hogy kerékpárjával nemcsak az Ipoly zegzugait, hanem Jugoszlávia valamennyi tagköztársaságát többszörösen körbekerékpározta. Belügyi kockázat nem merült fel, indifferens volt a szerveknek, hogy visszatér-e. Ismerősei gyakran féltékenyen tekintettek rá, bármennyire is provinciálisan volt reneszánsz ember, de a szabadság szellője mégis gyakrabban érinthette meg őt, mint bárki mást. De éltek környezetünkben a jámbor, különc festőnél keményebb emberek is, mint például az Ostoros Pali, akinek elmúltát aligha siratták sokan. Mert úgy végezte, amit megérdemelt, egy szép napon lovaskocsijáról lehullott, persze részegen, utána már nem látta többé a telep népe. Családi neve, mondani sem kell, nem ez volt, a melléknevet gyorsan ráhúzták, olyan sebesen, ahogyan ostorát az egy szem gebe lován járatta. Fuvaros volt, vállalkozásának négylábú erőforrását ahelyett, hogy jól megbecsülte volna, kizsigerelte. Esténként, amikor a lebukó nap fényében vagy éppen a tükörsimára kopott jeges úton csendesen poroszkáltak hazafelé, mindenki megnyugodva konstatálta, ma békésen térhetnek nyugovóra. Valójában ez inkább a kivételeket gazdagította, hiszen gyakorta húzódott vissza házába gyerek és felnőtt, amikor már a sarokról hallatszott Ostoros Pali artikulálatlan üvöltése. Boszorkányos gyorsasággal csépelte a szegény pára hátát, oldalát, mintha Pegazusként akarta volna látni lovát. Sajnálat, düh és kárörvendés váltotta bennünk egymást, ha a ló semmilyen ösztökélésre nem reagált, tűrve a csapásokat egykedvűen vánszorgott. Ez már a lázadás előszele lehetett. A vihar viszont évszakonként többször kitört. Bizonyára Ostoros Pali az istállóban is folytathatta a ló bántalmazását, amikor kifogta őt a hámból, hiszen mi más magyarázhatta volna azt, hogy a szegény pára megszabadulva terhétől, kitörve, keservesen nyerítve végigvágtatott az utcákon, messzire szétkürtölve tragédiáját. A kétségbeesett ostoros persze rohanva követte, de senki nem akadt, aki ezen nevetni tudott volna. Nem egyszer, nem kétszer ismétlődött meg egymás kölcsönös kínzása, volt, amikor a ló a kocsit is maga után zörgette. Kisvártatva azonban már mindketten elcsigázottan vonultak vissza, a hajsza sikeresen végződött. Ezek után felüdülést nyújtott, ha a közeli-távoli szomszédság férfitagjainak dicsérendő vagy éppen viselt dolgairól mélázhattunk el. Barátom édesapjáról, aki gyarmati Minarek Edeként élve-halva a fociért hosszú �HELYTÖRTÉNET 81 évekig festegette a vasutas labdarúgócsapat hazai mérkőzéseit hirdető plakátok tucatjait, sohasem értettem, hogyan tud egyszerű vasutas keze ilyen kalligrafikus betűket varázsolni a papírra. Munkatársának, az utcabéli másik vasutasnak tehetsége másban nyilvánult meg. Fizetésnapokon gyakran bélelte ki saját testével az árkot, angyaltürelmű felesége mindig zokszó nélkül kaparta őt össze. Viszont a környéken lakó hentes furcsa szokását már sok gyerek megszenvedte, hiába kerültük, hol a sarok, hol valamelyik épület mögül keveredett elénk. Ki tudja, milyen élvezetet adhatott az neki, hogy a kisgyerekek fülét vaskezével pirosra tekerte, majd szó nélkül, lépteit sietősre véve távozott. A különös személyiségek, beteges alakok vagy éppen furcsa történések sorát még hosszasan lehetne sorolni. A korszak, a tétlen nyugodtságában is félelmetes éra alakította így őket? Bolond volt-e a bolond, egészséges-e az egészséges? Mindenki a maga helyén volt-e vagy egyesek akár helyet is cserélhettek volna? Csak az igényelt elmeápolást, gondozást, akit arra ítéltek? Kérdések a mából sorjáznak, gyerekfejjel, ha bámész tekintetünkkel bizarrnak is láttunk bármely felnőttet, a következő élmény már a megelőző helyére tolakodott. De egyben egészen biztos vagyok, közelben-távolban a családok erejét, azok összetartó kovászát és magát a rációt az asszonyok jelentették, ők küzdöttek szakadatlanul a pénzügyi balansszal, ők bátorították a tudományokban elmaradó gyerekeket, ők törölték könnyeiket kötényük sarkába, ők vitték a vállukon, mint egy erőművész a terhét, a családot, annak minden gondjában, bajában. A férfiember a maga sajátját adta, jó része családszerető és dolgos volt, sokuktól azonban távol állt az, ami éppen az asszonyokat jellemezte. Számomra így sok tekintetben matriarchálisnak tűntek gyermekkorom kis közösségei, lehet, hogy az egyébként macsó rendszer mindezt nagyban érzékelte, de megmozdítani nem merte, félelmében, nehogy az egész a fejére hulljon?7 7 Források: Balassagyarmat város életéről 1960–70. Balassagyarmat, 1966.; Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1909. július 1.; Dr. Csekey László 1997. Fejezetek a balassagyarmati pszichiátria történetéből. In: A Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet története. Balassagyarmat.; Dr. Zonda Tamás közlései; Dr. Zonda Tamás 2011. Balassagyarmat jeles polgárai. Magánkiadás.; Gazdag 5 esztendő Balassagyarmat 1966–70. Balassagyarmat Városi Tanács VB., 1971.; Magyarország 1926. november 10.; Orvosi Hetilap 1904.; Pesti Napló 1926. december 25. �SZÉPIRODALOM 82 Janko, a mi bolondunk Igen, így. Így nevezték, hívogatták, így futott végig a házak ablakaiból, kertkapukból, poros utcákon, sarkokon, tereken át neve, így üvöltötték a hasonszőrűek, szólongatták a jobb érzésű felnőttek is, némileg visszatartva, csendesebbre fogva magukat. De legfájdalmasabban a gyerekek gyöngykacagásán át hallhatta nevét: Janko. Röviden, ékezet nélkül, mintha az utolsó betűre azt a rövidke vonást is megtagadta volna tőle a világ, mint aki se könyörületet, se szeretetet, se megértést nem érdemel. Hiszen, ha csak magát a szót, az ötbetűs keresztnevet próbáljuk kimondani, tapasztalhatjuk, az nem áll a nyelvünkre, ékezetért kiált. Honnan jött és mikor, mi volt a neve, János netán, ragadványnévként örökölve a Jankot, senki sem tudta. Pontosabban, senkit nem érdekelt, hiszen tartozék volt, része a Süvítő telep utcáinak, megtűrt, néhanapján megszánt tartozék, mindenki Jankoja. Ha az utca népe gyakorta kegyetlenül is bánt vele, legalábbis verbálisan, mert kezet azért mégsem emelt rá senki, a tettesek jó része másnap már talán meggyónta volna csúfolódását, de Isten házáig vétkükkel, gyaníthatóan, mégsem kívánkoztak eljutni. Janko egyike volt Balassagyarmat „hivatalos” bolondjainak, szakmaiabban: elmebetegeinek, elmeápoltjainak. Bár társai többségét a város gyógyintézetében helyezték el, őt az otthoni, ún. családi ellátás keretébe utalták. Nem egyedüli kedvezményezett volt, aki ápolandóként családokhoz került, soktucatnyi família évek, évtizedek óta tarthatott házában elmebetegeket. Feltételezhető, ebben sokakat merő anyagi számítás vezetett, de azt, hogy a mi Jankonkra nem így tekintett befogadója, gazd’asszonya, csak apránként és gyermekéveim lassú lepergésével értettem meg, fogtam fel. * Szeretem ezt a várost. Valójában nem is szeretem, zsigerből kötődöm hozzá, igen, ez a jó kifejezés. Hiszen az olyan szavak, mint szeretem, imádom, gyűlölöm, számomra nem léteznek. Megkérdezné bárki is, mondd Janko, szereted te ezt a várost? No, ugye senki nem lehet olyan bolond, hogy megtegye. Kötődöm hozzá, de miért is? Van-e okom rá, hiszen azt sem tudom, itt születhettem-e vagy máshol, valójában honnan tudhatnám? De a bolondok is kötődnek, éreznek, ha bárki közénk kerülne, megtudná ám! De őszintén bevallom, apámról, anyámról szeretnék valamit megtudni. Már jó úton járok. Igaz, csak álmaimban, olyankor hosszú-hosszú gyalog- �SZÉPIRODALOM 83 lás után eljutok egy falig, egy magas falig, amögött pedig, biztosan tudom, ott a válasz mindenre, amit még az én gyermeteg fejem is felfog. A fal azonban nem enged, soha nem enged, bármennyire magasra is hágjak rá, mindig visszahullok róla. Ez a sorsa egy bolondnak, ez juthat neki? Nem, ez lehet mindenki sorsa, mert a falon túlra csak az igazán érdemesek juthatnak. Látják, min jár a bolond fejem, ezek az én titkaim, igaz, magam előtt is gyakorta rejtegetem. Jobban is teszem, ha nem álmaim kergetem, van is itt körülöttem annyi minden, mi a valóságba visszahúz. Megnyugszom, ha utam senki nem keresztezi, ilyenkor jobban kilépek, hogy baj nélkül hazaérkezzek. A bajt a sok mihaszna népség hozza rám, akik hol itt, hol ott gyülekeznek, az utamat állva. Mint zsákmányt érző felajzott vadak összeverődnek, látnák csak, mennyire örülnek, amikor meglátnak. Igaz, mindig illendően köszönnek, szervusz, Janko, persze elvárják, hogy morogjak erre valamit. De már alig bírnak a bőrükben, hogy megmutathassák, nézd csak, Janko, ez a kar nem olyan, mint a tied. Kezüket behajlítják, izmukat megfeszítik, ujjukkal megnyomják felkarjukat és legszívesebben felkiáltanának a fájdalomtól, amit ujjbegyük szenvedett el az ellennyomástól. – Oh, a te karod gyenge, nézd az enyémet, milyen erős – mutogatják, mellüket domborítják, teli szájjal nevetnek, ugrándozva egymást hergelik. És mit tehet erre egy magamfajta bolond? No igen, kitalálták. Persze erre még jobban felbátorodnak, egyre zajosabbak lesznek, addig, amíg egész testem beleremeg, már üvöltve kiáltanám, nem az a kar, hanem az enyém, de hang persze nem jön torkomra, csak kifejezéstelen szótagokból formálódó hörgés. Ilyenkor hátrahőkölnek, a gyerekek elcsendesednek, hiszen ők nem csak tudják, érzik is, mit tettek. Az erősebbje még folytatná, de már látják, a produkciónak vége, csendesen eloldalognak. Mit nem adnék, ha egyszer úgy igazán elmondhatnám véleményem róluk. Persze nem csoda, hogy ezek a népek nem tartoznak a bolondok közé, majd’ mindig akkor lesnek rám, amikor a jó gazd’asszonyom nincs velem. Mert akkor lenne ne mulass mindenkinek, közéjük csapna ám! Tudják meg, a bolondnak is lehet szerencséje, nekem pedig ebből bőséggel jutott. Hát azért, mert áldott asszony az én gazd’asszonyom, csak tudhatnám, hogyan tehettem szert rá. Kemény tekintetű, szigorú, télennyáron feketében, fejkendőben, kötényben járó fehérnép. Így jól elrejtheti benne a szívét, kár, hogy nem látni, az övé mennyivel nagyobb, mint másoké. Látják, a bolond így gondolkozik, de higgyék el, biztosan igazam van. �SZÉPIRODALOM 84 Farkas András: A bolond (tusrajz) Ha az ő viselete egyszerű, hogyan lehetne az enyém hivalkodó? Igaz, néhanapján próbált kedveskedni nekem, egy-egy új inggel, nadrággal, de én inkább megmaradtam a megszokott réginél. Bokáig érő nadrág, kapca az ormótlan fekete bokacsizmámba, agyonmosott ing, ócska, bogarak rágta felöltő és egyetlen fegyverem, a csatos nadrágszíjam. De hát hová járna a magamfajta máshová, mint a piacra, vasútra, boltba vagy éppen gazd’asszonyom hatalmas kertjébe, ahol tavasztól-őszig van feladat, kukorica, krumpli, búza, vetés, kapálás, morzsolás és még mi minden. Tudják, a kukoricamorzsolást szeretem a legjobban, az aranyló őszi délutánokon kettesben kiülünk a verandára, hegyet építek a letört kukoricákból, a �SZÉPIRODALOM 85 szakajtókba pedig késő estig morzsoljuk a sárga szemeket. Ilyenkor minden és mindenki megnyugszik, csak gazd’asszonyom monoton hangját hallom, aki mesél és mesél, néha halkan énekelget, dudorászik is hozzá. Régi dolgokról eshet szó, ismételgeti is őket, a gazdaurat, a férjét emlegetheti, és amikor bárgyú képet vágok hozzá, felpattan, egyenesbe vágja magát, kezével puskát formál, majd kakastollat kap elő, füléhez tűzi, így céloz a távolba. Ebből a bolond is érti, valami katona vagy csendőrféle lehetett a társa, de hogyan végezte, mi lett vele, bizony eddig még nem értettem meg. Azt hiszem, ezt igen szerette volna elmagyarázni, újra és újra próbálkozott vele, majd a végén mindig legyintett egyet, felpattant és otthagyott. Hát így szoktak napjaink telni, de mégis állítom, minden együgyűségem ellenére a gazd’asszonyom nem vallott szégyent velem. A munkát bírtam, fáradhatatlanul toltam a piacra a tragacsot, hiszen amit a kertben megtermeltünk, annak jó részét értékesítettük. Cipeltem a gyümölcsfáink termését közeli-távoli ismerőseinek, sőt az a megtiszteltetés is ért, hogy én kísérhettem gazd’asszonyomat és a környék sok asszonyát a pünkösdi szentkúti búcsúba. Hát ez nagy esemény volt, gyalog vándoroltunk hegyen-völgyön át, az asszonyok énekeltek, imádkoztak, néha meg-megpihentek. Addig mentünk, amíg a sötét este eper- vagy diófa alatt nem ért bennünket. Akkor jött el az én időm. – Most nagyon figyelj Janko – mondta gazd’asszonyom, embert és állatot nehogy közelünkbe engedj, sivíts, ha kell, te vagy itt az egyetlen férfiember. Tőlem az asszonyoknak nem kellett félniük, nem úgy, mint más nem bolondoktól, de egy-egy kóbor kutya kivételével nem is keveredett közelünkbe senki, bár néha az álom elnyomott, így ebben teljesen nem lehetek biztos. Másnap reggel mindenki megdicsért, jól van Janko, kárálták az asszonyok, imádkozunk majd délben érted is, ígérgették. Biztosan megtették, hiszen hogyan lenne annyi erő a karomban és olyan jó dolgom, mint gazd’asszonyomnál. Igyekszem is meghálálni, ahol tudom, nemcsak neki, hanem azoknak is, akik megérdemlik. Itt csivitelnek ezek az utcagyerekek, vannak közöttük, akik soha nem bántanak, megkérdezik, hogy vagy Janko, néha meg is dicsérnek, sőt azt is mondják, vigyázz magadra. A jó múltkorában, bár lehet, hogy az nagyon régen történt, tudják, hogy jártunk? Elsötétült az ég, kora nyári hatalmas zivatar kerekedett, a �86 SZÉPIRODALOM hömpölygő víz mindent elborított, utat, járdát, udvarokat, házak pincéit.1 Az utcák népe kitódult, tehetetlenül nézte az áradatot, a túloldalra csizmában sem volt ajánlatos az átkelés. Bizony féltek az emberek, talán valami csodára vártak. Senki nem mozdult, pedig az iskolából jövet már egyre több gyerek toporgott egy-egy magaslaton. A kisebbek sírva fakadtak, hogyan fognak ők hazajutni, biztosan ezt kérdezgették egymástól. Nem akadt bátor ember egy sem és akkor megéreztem, megint eljött az én időm. Hang nélkül odarontottam két kicsihez, hónom alá csaptam őket, úgy jajveszékeltek, mint az éhes malacok, térdig merülve, bukdácsolva a vízben, de elértem velük házuk kapujáig. Gondolják, hogy hálásak voltak mindezért a felnőttek? Mikor feleszméltek, öklüket rázva ordítottak, fenyegettek, jobb is, hogy nem értettem mi volt a bajuk velem, azt hiszem, igen okosan tettem, hogy csendben hazaoldalogtam. De nem minden nap történik valami érdekes velem, a napok csendben peregnek, igaz, én se napot, se hónapot, se évet nem számolok, a napfelkeltét és napnyugtát érzékelem és azt, erőm fogyatkozik. Karommal is csak az ismeretlenek foglalkoznak már, gazd’asszonyom egyre gyakrabban félig pakolja csak meg a hátikosaram. Az egykoron vízből kimentettjeim már szépen növekszenek, látom is, ahogy a lányok után fordulnak, mert a bolondnak azért jó szeme van, ha nem is tudja szépen kifejezni magát. Az egyiküket jól ismerem, itt lakik a közelben, a gazd’asszonyomnak is udvariasan köszönget, sőt nekem is. Mindig úgy láttam a szemén, aligha lehet rossz szándékú, de a magamfajta bolond aligha tudja kideríteni, kiben mi lakozhat. De a bolondok pillanatonként készen állnak a csalódásra, és ez, már megfigyeltem, akkor is éri az embert, amikor legkevésbé várja. Például pár napja, eső utáni csodálatos nyári napon, a kék ég alatt, amikor a madarak is elülnek, valami különös történt velem, pedig ki hinné, hogy ilyenkor bármi is megeshet. Nos, az úgy kezdődött, hogy az a fiú is, akit az előbb emlegettem, unatkozva álldogált a kapujukban, mintha várt volna rám. Sosem tett így, de most valami ördög bújt bele, már messziről sejtettem. – Szervusz Janko, mutasd a karod, van-e még benne erő? 1 Balassagyarmaton a III. ötéves tervben (1966–70) kezdődött el a szennyvízcsatorna és szennyvíztisztítótelep kiépítése, létesítése, de befejezése csak a IV. ötéves tervben (1971–75) történt meg. Az árkok elégtelen karbantartása is hozzájárult ahhoz, hogy a nyári záporok után egyes városrészeket víz árasztott el. �SZÉPIRODALOM 87 Bár inkább csak sejtettem, mit akar, az enyémre legyintve inkább az ő karját mutogatta, de nem elégedett meg ennyivel. Arca elkomorult, karomat megrántotta, nyomogatta, majd nagyokat hahotázott. Egyre jobban belefeledkezett önmaga szórakoztatásába, de én attól döbbentem meg igazán, hogy hozzámért. Mert tudják meg, olyan még nem volt, hogy valaki megrángatott volna, mint mondtam, okosak a felnőttek, de még inkább a gyerekek, mindig is tudták, ha nem akarnak bajt a fejükre hozni, jobb, ha engem nem bántanak. Nem is tudom, mikor és miért öntette el testem a bánat, már nem a döbbenet, már nem a pillanatnyi meglepetés, hanem maga a bánat. Mindig is éreztem, körülöttem egy nagy bánat-tenger van, sőt, az egész sorsom egy virágzó bánatfa. És akkor hirtelen megrázta a vállam a sírás. Tudtam én, mi a sírás, bár magam sohasem éltem át ilyet, de gazd’asszonyomat már láttam keservesen sírni, amikor kedves kutyánk egyszer csak elnyúlt az udvaron és nem mozdult, bárhogy is élesztgette őt. Azt hittem, gyorsan elmúlik a könnypergetés, de a magamfajta ebben is szerencsétlen, hiába vártam rá, annál jobban erőt vett rajtam. Egyensúlyomat veszítve lehuppantam az árokpartra, a nyári eső utáni lucskos sár szétfröccsent ruhámon, bakancsom gyorsan megtelt a vízzel, így ültem, biztosan még szerencsétlenebbül, mint a szárnyát, lábát veszített madárka valamelyik zugban. A fiú még gyorsabban változott át, mint én, arcáról lefagyott a mosoly, pislogott, szólongatott, tétova mozdulatot tett felém, de keze megállt a levegőben. Sok idő telhetett el, tehetetlenül fürkészett szemével, majd hirtelen felpattant biciklijére, vadul hajtani kezdte. Gazd’asszonyom házánál levágta az út porába, berontott az udvarba. – Tessék jönni, tessék jönni – kiáltotta, a teljes csöndben minden szavát hallottam és értettem. Gazd’asszonyom felugrott a verandai kisszékéből, fémtálkája – amibe mindig kertünk borsóit fejtette – hangos zörgéssel pattogott a kövezeten. Öles léptekkel közeledett felém, mögötte vánszorgott a fiú, reszketve tolta kerékpárját. Az áldott asszony, amikor meglátott, megtántorodott, de gyorsan visszanyerte erejét. Nem kérdezett semmit, se tőlem, se a fiútól, talán úgy érezte, ha én nem tudok válaszolni, a másik sem. Kezét nyújtotta, felrántott a sárból, és amire kiegyenesedtem, lassan a sírás is kiszállt belőlem. �SZÉPIRODALOM 88 – Gyere, Jankom – mondta, és olyan szeretettel nézett rám, mint szobájának glóriás szentjei. Csendben lépkedtünk egymás mellett, mégis vártam, hogy valamit kérdez, amit ha értettem is volna, választ aligha várhatott. Akkor még bizony magamnak sem tudtam volna bármiféle magyarázatot adni, mi történt velem. De ma már tudom, de hogy ne legyek annyira biztos a dolgomban, inkább azt mondom, erősen sejtem. Talán azt, hogy az igazi fájdalmat attól szenvedheti el az ember, akitől a legkevésbé várja. Bolond beszéd? Aligha, mert érzem, hogy én már egyre tisztábban látom a világot. Tudják meg, éppen a tegnapi álmomban feljutottam a fal tetejére és nem hullottam alá. Amit onnan láttam, hát attól lettem teljesen más. Tudom, most azt várják, meséljek róla, mondjak el mindent. De hinnének-e egy bolondnak? Na, ugye? Kolozsvári Grandpierre Miklós tusrajza �SZÉPIRODALOM 89 NAGY ANTAL RÓBERT Kijárat a fáklyád voltam fényt szórtam a barna szemedben ülő bizonytalanságra közös biztonságot lobogtam barlangrajzainkra de te árnyékunkban mindig félrenéztél nem vadásztam de te gyűjtögettél fájón kialudtam külön sötétben botladozunk tétován tapogatom téged pótló társaim keresem közös barlangunk kijáratát Végítélet A rendező ideges, a narrátor zavartan dadog. Kékhalált kapott monitor az ég. Lefagy a végszó. Csak a gyermek nevet. Játékai szanaszét a szombati homokban. Ma sem pakol el. Dacosan duzzog, inkább a büntetést kéri. Isten sóhajt, rá maradt a rendrakás. �SZEMLE 90 CSONGRÁDY BÉLA Érdemes adalék a nógrádi értéktárhoz Küzdelmek és csetepaték... Praznovszky Mihály évtizedek óta nem él Nógrád megyében: Salgótarjánt mint szülővárosát 1987-ben cserélte fel a szellemi – köztük irodalmi – értékekben, emlékekben ugyancsak gazdag hajdani Pannóniára, jelesül a dunántúli Veszprémre és környékére, illetve – munkahelyét tekintve – a fővárosra. Azonban mint a szécsényi és a megyeszékhelyi múzeumok egykori igazgatója, valamint a Palócföld kétszer – 1986 és 1987-ben, valamint 2001-től 2007-ig – volt főszerkesztője a családi szálak révén magánemberként, érdeklődési köre, kutatásai alapján pedig előadásokat tartó szakemberként és sokat publikáló szerzőként egyaránt nagyon szorosan, mondhatni töretlenül kötődik szülőföldjéhez. Örökös tiszteletbeli elnöke az általa (is) alapított Mikszáth Társaságnak és országszerte ismert és elismert tudósa a nagy palóc életének, munkásságának. Ugyanígy jellemezhető a másik 19. századi klasszikushoz, a felmérhetetlen értékű, világirodalmi léptékű drámai költemény, Az ember tragédiája szintén nógrádi gyökerű írójához, Madách Imréhez fűződő viszonya is. Tanulmányainak, köteteinek jelentős hányada valamilyen módon éppen e két zseniális alkotó személyével, műveivel foglalkozik. Persze sok egyéb tárgyú könyv is gazdagítja a már most nehezen összeállítható Praznovszky-bibliográfiát. Ilyen a legutóbb megjelent Küzdelmek és csetepaték című, Egy megye évtizedei a reformkorban alcímű kötete is, amelyet a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum – a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával – adott ki s szervezte meg a bemutatót, amelyen a házigazda intézmény képviseletében Balogh Zoltán történész-muzeológus beszélgetett a szerzővel. Mivel azonban a könyv tárgyát képező, 1825-ben kezdődött korszak – főként utóéletében, hatásaiban – több vonatkozásban ugyancsak kapcsolható a Tragédia írójához, ez a tanulmánygyűjtemény sincs híján a Madách-vonatkozásoknak sem. A dolgozatok jó része átdol- �SZEMLE 91 gozása, kiegészítése a nyomtatásban már napvilágot látott kutatási eredményeknek. Ezek többsége először a Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve lapjain jelent meg 1977-ben, 1978-ban, 1980-ban és 1983-ban. Ugyancsak Praznovszky Mihály úgymond itthoni időszakához kapcsolódik a Palócföldben 1978-ban közzétett Miért nem járt Petőfi Szécsényben? című írás. A bevezetőben a szerző mindenekelőtt az írások forrásvidékéről szól, hangsúlyozván, hogy ez szorosan összefügg a megyében betöltött múzeumvezetői tisztségeivel. Egykori főnöke, Horváth István jóvoltából szabad kezet kapott és élve ezzel a lehetőséggel az újkor, ezen belül a 19. századi köznemesség kutatásban látott fantáziát, közismert történelmi famíliák története, élete, a politika- és kultúratörténetben tehetségesnek bizonyult személyiségek szerepe került érdeklődése középpontjába. Szerencsés, inspiratív mozzanatoknak tartja, hogy akkor „budapesti száműzetését” követően már újra Salgótarjánban működött a Nógrád Megyei Levéltár, felhasználható volt a jórészt Belitzky János tolla jóvoltából megjelent megyei monográfia első kötete, s – ha megviselt állapotban voltak is – lehetett támaszkodni a nógrádi – köztük a Szlovákiába került – főúri kastélyok, kúriák épületegyüttesei szolgáltatta ismeretekre is. Konferenciákat rendeztek az időközben csapattá szerveződött múzeumi kollégáival, akik sorában – a már említett Sréter János-kutató Horváth István mellett – értékeli Kovács Anna Nagy Ivánnal foglalkozó tevékenységét és Szvircsek Ferenc ipartörténeti aktivitását. Praznovszky Mihály mintegy e témakörben való első nekirugaszkodásként Madách és Nógrád a reformkorban címmel kötetben is megjelentette addigi törekvései eredményeit. Szintén a bevezetőben esik szó arról a dilemmáról, amely a könyv címe körül alakult ki. A végső változatban helyet kapott két fogalom egyike azokra – a művészetektől, jelesül az irodalomtól sem független – az elismerésre méltó törekvésekre utal, amelyek a köznemesség úgymond haladó szellemű, aktív rétegeit a reformkortól kezdve jellemezték. A negatív kicsengésű csetepaték viszont a nemtelen eszközökre, a gyarló, szűk látókörű magatartásformák, manipulációk okozta konfliktusokra, összeütközésekre utalnak. Az eredeti szándék A história szélén variációt helyezte előtérbe, de időközben a szerző rájött arra, hogy ez téves sugallat lenne részéről, minthogy a „19. század első felében s utána pár évtizedig, a teljes Nógrád megye sem geográfiailag, sem históriai tekintetben nem volt az ország peremvidékén. Sőt, mondhatjuk, hogy a magyar história centrumában állt. Volt egy politikailag erős megyeszékhely (Balassagyarmat), egy polgárosuló mezőváros (Losonc), néhány komoly társadalmi, ipari kezdemény (Nemzeti Intézet, bőrgyár) s egy folyamatosan kiala- �92 SZEMLE kult, lassan az országos politikában is szerepet kapó, tudományosan is felkészült s a legjobbakkal együtt küzdő nemzedék.” S a kötet kilenc fejezete lényegében e generáció érdemeinek a bemutatásra vállalkozott. Az első tanulmány Mocsáry Antal (1757–1832) főszolgabíró, táblabíró reformjavaslataival foglalkozik, amelyeket a Lapujtőhöz szorosan kötődő köznemes nevezetes, 1826-ban megjelent négykötetes – a Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című – monográfiájában huszonhárom pontban, de hét területre – a közéletre, a viselkedésre, a nevelés-oktatásra, a műveltségre, a gazdaságra, a környezetvédelemre és az egészségügyre koncentráltan – fejtett ki. Kortársai – köztük Kazinczy Ferenc – elismerték jobbító szándékát. Terjedelmes és tartalmas dolgozat az Egy élet a haza szolgálatában – A politikus Kubinyi Ferenc című írás, amely végigköveti az ősi múltú, jeles felmenők sorával rendelkező család egyik tagjának életútját, követésre érdemes, a nemzeti fejlődést szolgáló cselekvő mentalitását. Azét az 1796 és 1874 között élt köznemes férfiúét, az akadémiai tag paleontológusét, aki – mint Xantus János ugyancsak 19. századi etnográfus tudós emlékezett rá – „Rajongó lelkesedéssel csüggött az alkotmányos szabadságon, s ritka érzékkel a tudományokon és művészeteken. Azért életét kész feláldozni minden pillanatban, emezekért vagyonát áldozta fel…” E megállapítás igazsága igazolódik Praznovszky Mihály által is. S az ugyancsak, hogy a szécsényi múzeum méltán viseli Kubinyi Ferenc nevét. A következő fejezet – Kubinyi Ágoston (1799–1873), a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának Ferenc öccsének önéletírása – amely lényegében forrásközlemény az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárából. Nem így a nagy nőbarát hírében állt, kalandos sorsú, „csínytevésekre” mindig hajlamos, tragikus véget ért Krúdy Kálmánnal – Krúdy Gyula nagyapjának testvérével – foglalkozó, egy irodalmi mítosz nyomába eredő tanulmány. A Szécsénykovácsiban élt család – ha kevésbé ismerten is, mint a Madáchhoz és Mikszáthhoz való kötődése – egyébként is kedvenc témája Praznovszky Mihálynak. Ugyancsak nagyívű, igényes dolgozat mutatja be a 19. századi magyar közélet fontos személyiségének, az 1814-től 1897-ig élt Pulszky Ferenc országgyűlési követ, államtitkár, régész, műgyűjtő, MTA-tag életének azon szakaszát, amely a politikust, az MTA tagját mintegy három évtizeden át, az 1870-es évekig Szécsény mezővároshoz kötötte. A könyv lapjain a Tragédiaköltő az 1846–1848 közötti években Nógrád megyében (is) lezajlott politikai küzdelmek, az 1848-as országgyűlési választások – a szerző megfogalmazásával élve: nem lebecsülendő – szereplője jelenik meg Praznovszky Mihály tollán. A leírtak akkor is jelentősek a �SZEMLE 93 mindenkori nógrádiak számára, ha az események csak egészen szerény mozzanatai voltak Madách Imre pályaképének. Füleken például ő csendesítette le a követjelölteket és pártvezéreket. A kuriózum kategóriájába sorolható – a már említett Krúdy Kálmánról írottakon kívül – a Miért nem járt Petőfi Sándor Szécsényben? című fentebb már idézett dolgozat éppúgy, mint a politikai programot tartalmazó csesztvei versverseny Madách Imre, Szontágh Pál és Matolcsy György között, valamint a reformkori nógrádi művelődéstörténethez kapcsolódó két adalék. Az egyik az első, 1847-ben alapított Nógrád megyei nyomda és a pesti illetékességű tulajdonos, sokat próbált szakember, Szerelmey Miklós (1803–1875) kapcsolatának, a másik a szintén úttörő szerepet betöltött nógrádi hírlapnak, a Losoncon 1847-ben megjelent, rövid életű Pelikánnak a bemutatása. A kiadvány létezésére egyébiránt csak közvetett bizonyítékokat lehet felsorakoztatni. Ezek között a legjelentősebb híradás 1851-ben, Jeszenői Danó (eredeti nevén Jeszenszky Dániel) tanulmányában látott napvilágot a Losonczi Phoenix című háromkötetes antológiában. A könyv végén – mintegy függelékként – fontos információk olvashatók. Így a rövidítések jegyzéke, az írások első megjelenési helye és a közölt képek magyarázata. Kiemelendő, hogy a megosztott címlapra a balassagyarmati megyeházát – amelyik bő egy évszázadon át, 1831-től 1945-ig a megyei politikai, közéleti küzdelmek legfőbb színhelye volt – ábrázoló képeslap került az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárából. Az alsó kép Nagy Ignác 1843-ban színre vitt vígjátéka, a visszásságokra, mondhatni csetepatékra rámutató Tisztújítás egyik mozzanatát ábrázolja. A hátsó borítón a történeti Nógrád megye térképe látható 1910-ból. A szerző megjegyzései sorában felhívja a figyelmet az elmúlt évtizedekben az intézménynevekben bekövetkezett változásokra és köszönetet mond azon személyeknek, akik részt vettek a nyomdai előkészítésben. Az új kötet lapjain egy olyan Nógrád-kép, egy olyan időszak krónikája bontakozik ki, amelyen, illetve amelyben a felkészült, előrelátó és következetes köznemesek – akik egyszerre voltak helyi, magyar és európai személyiségek – szerepet kértek és vállaltak a nemzeti események formálásában s egyszersmind bekötötték Nógrádot az ország vérkeringésébe. Az ő alakjuk, szerepük, hatásuk felidézésével Praznovszky Mihály fontos adalékokat szolgáltat a megye történeti értékeinek tudatos számbavételéhez. (Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2019) �SZEMLE 94 ÁDÁM TAMÁS Nagy László: Az Ipolytól Dachauig Nagyon nem kedvelem az ilyen szokványos kezdéseket, de nincs más út, megfelelő metaforát sem találok. Hogy ne kerülgessem, hiánypótló könyv született. Nagy László műve embert próbáló vállalkozás, Az Ipolytól Dachauig című kötet valójában Baráti Huszár Aladár élettörténete. A szerző és a történeti hős egyaránt erősen kötődik Balassagyarmathoz. A vaskos kötet nem éppen habkönnyű olvasmány, de nem is annak szánta az író. Többször nekiugrom a szövegnek, a betűfolyamot, a rengeteg fotót, adatot, idézetet látva megrémülök, aztán feloldódom, elmerülök, könynyűek a lapok. A könyvet a budapesti Rozetta Stúdió Kft. adta ki. A balassagyarmati származású Nagy László már régtől a fővárosban él, innen a kapcsolat. Szülővárosával azonban nem szakadt meg a kapcsolata, mint ahogy ez a könyv is bizonyítja. Na meg az is, hogy létrehozója, működtetője a Balassagyarmatért Baráti Kör nevű honlapnak, és gyakorlatilag minden rendezvényen ott látjuk őt. Erre mondják: nagy-nagy lokálpatrióta. Megjegyzem, nem ez az első könyve az Ipoly-parti városról. A B kettőn, azaz a borító belső oldalán egy átfutó térkép található, amely pontosan jelöli Huszár Aladár főbb állomáshelyeit az I. világháborús frontvonalakon. Az Előszó így kezdődik: „Az Üllői út körúton túli részén, szemben az Örökimádás templommal, egy csendes józsefvárosi bérházban lakik Budapest új polgármestere.” Persze nem a mostani, nem Tarlós vagy az utána érkező. Huszár Aladár ő, a gyarmati polgár. Már itt megtudhatjuk, hogy pipázik, acélos a tekintete, beszéde tiszta, szőke a haja, igazi gentleman. Háborús kitüntetések birtokosa, aki Gyarmaton hosszú ideig vendégül látta Tormay Cecile-t, az ismert írót. Meg is emlékezik az eseményekről a Bujdosók könyvében. A Bevezető is érdekfeszítő. 1885, és az utána jövő évtizedek. Elemző kortörténet. Baráti Huszár Béla és családja az Ipoly túloldalán, Ipolybalo- �SZEMLE 95 gon élt, köznemesként rendezgette birtokait. Saját könyvtárral rendelkeztek, fogékonyak voltak a kultúrára, a művészetekre. Ebbe a családba érkezett másodszülött fiúként 1885-ben Huszár Aladár. A jogi diplomát szerző fiatalember elsőre a vármegye szolgálatába állt, majd végigharcolta az első világháborút. 1919 januárjában, az emlékezetes csehkiveréskor városparancsnok volt. Utána főispán, majd Budapest főpolgármestere lett. Megjelentek cikkei, a független Magyarországért való kiállása olyan veszélyesnek bizonyult a német megszálláskor, hogy letartóztatták, Dachauba deportálták. Személyes tragédiája 1945 februárjában, a koncentrációs táborban, halálával ért véget. Tíz éve utcát neveztek el róla Balassagyarmaton. De nézzük kicsit részletesebben. Az első fejezet az apai ággal foglalkozik. Nógrádban a XIX. század első felében tíz uradalom volt, ehhez vehetjük a komolyabb nagybirtokkal rendelkező családokat, így már 267 nemesi családról beszélhetünk. A Huszár család ősei a Bars vármegyei Garamszentkereszt községből származnak, az első nevesíthető ős Huszár Imre volt, az országgyűlés tagjaként képviselte Bars vármegyét. Mások szerint Huszár Márton az igazi előd. Egyes kutatók szerint a család eleit az Árpád-házi királyok alatti időszakra teszik. A későbbi századokban négy Márton vitte tovább a vérvonalat, aztán következett I. József, aki szép pályaívet futott be. Megjegyezzük: Huszár I. József idejében gyarapodott, erősödött meg legjobban a családi birodalom. Egy távoli családi kapcsolatot is feltár a szerző, miként az ükapával, dédapával, nagyapjával, édesapjával és testvéreivel is részletesen foglalkozik. Ahány ember, annyi sors. Arra is választ ad a könyv: a Baráti előnév honnan ered. Anyai ág. Erős, következetes nemzethűség. A családfa Rákóczi korától kezdődően tisztult. A Blaskovichok. Különleges mindegyik, Bertalantól kezdve Ernőn át Miklósig. Bertalan ló iránti szeretete, hozzáértése egészen elképesztő volt, a nemesek között. Hogy mást ne mondjunk, Széchenyi István hazai tenyésztési elképzeléseit is segítették. Ernő is tenyésztett, hajtott, lovagolt, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a világ leghíresebb csodakancájának, Kincsemnek a tulajdonosa volt. Visszatérve a családfára, a vérvonal nem szakadt meg, Anna következett, aki Huszár Aladár nagyapjának, Huszár Istvánnak a felesége lett. És megszületett Huszár Béla, Huszár Aladár édesapja. Blaskovitch Jolán hozzáment Huszár Bélához, és világra hozta Huszár Aladárt. Sokáig töprengtem azon, szükséges volt-e ennyire részletesen foglalkoznia a szerzőnek az ősökkel, nem lett volna jobb csak Huszár Aladárra fókuszálni?! Nagy László jól döntött, hiszen az előzmények segítenek megérteni a főszereplő erkölcsi tartását, cselekedeteinek mozgatórugóit. Ráadásul �96 SZEMLE roppant érdekes a múlt feltárása. Kicsit én is ritkábbra szövöm a szövetet, hadd merüljön el az olvasó a betűtengerben, keresse az ismeretlent. Az anyai ág, a házasság, meg az iskolák. Huszár Aladárné felmenői. A háttérben kirajzolódik két város: Balassagyarmat és Losonc versengése. Lehet itt győztes? A nagy háborúban: „Felöltöttem katonaruhámat, a vörös nadrágot és csákót, hogy azután 1918-ig le se vessem azt.” A háborús kalandokról egy szót se, várja az olvasót. És megint következik egy érdekes, elemző történeti áttekintés, a kor viszonyainak elemzése. Nem lehet kihagyni a csehkiverést, a hősöket. Huszár Aladár élete tele volt megpróbáltatásokkal, és mégsem volt törés, következetesen, kitartóan építette életútját, kormánybiztos, főispán lett például. És elérkezett az idő, amikor távozott Balassagyarmatról. Nem azért, mert nem szerette az Ipoly-parti várost, hivatása vitte másfelé. Előbb Komárom-Esztergom főispánja lett, mely beosztásában kemény megpróbáltatások várták, megbirkózott velük. Sikerekben sem volt hiány. Lemondása után ugyanebben a beosztásban Győrben szolgálta a várost és hazáját. Aztán elérkezett pályája csúcsához: Budapest főpolgármesterévé választották. Helyesen vonta le a következtetést a szerző: „A kihívást alapvetően nem a szakmai feladatok, a közgyűlések levezetése, a törvények, rendeletek betartatása, azok figyelemmel kísérése, a törvényesség biztosítása, inkább az állam érdekeinek védelme jelentették.” Mindent megtett az önkormányzat autonómiájáért, azonban ez a próbálkozása sikertelennek bizonyult, és ez keserűséggel töltötte el. A költségvetéssel is bajok akadtak, gyűltek a viharfelhők. Bár végül Huszár lemondott a főpolgármesteri posztról, ám a korabeli sajtóban megjelent nyilatkozatokból, a politikai döntések logikájából kiindulva arra lehet következtetni, hogy lemondását nyomás hatására tette. A két nehéz év, míg a főváros élén állt, összességében mégis sikeresnek értékelhető. Később is megtalálta helyét a közéletben, szövetségekhez, mozgalmakhoz csatlakozott. Abban nem vagyok biztos, hogy a szerző jól döntött, amikor a főpolgármesterség utáni időszakot ennyire részletesen ismerteti, pontosabban: a bizottságok, szervezetek életét, a vagyonelemeket aprólékosan mutatja be. Mintha ez kihagyható lett volna. Akad még egy kiemelkedő beosztás: Huszár Aladár a Parlament Felsőházának tagja lett. Azért persze ne feledjük, hogy a felsőházba hivatal és méltóság alapján lehetett bejutni. Nehéz évek jöttek. A nyilasokat nem szívelte, támadta a szélsőségeket, kiállt elvei mellett. Támadták is őt rendesen. A németek megszállták Magyarországot, Huszár letartóztatása csak idő kérdése, 1944. április 3-án letartóztatták. Kihallgatások, kínzá- �SZEMLE 97 sok. A vége Dachau, a haláltábor. Nem árulom el a végét. Talán ez a legizgalmasabb része a kötetnek. Ezt a szép ívű, rendkívül alapos, részletekbe menő könyvet nem lehet, nem szabad egyszerre elolvasni. Ízlelgetni kell, visszalapozni, naponta levenni a polcról. Többször is. Mindig találunk benne újat, felfedezünk új szálakat. Nagy László megtette a magáét, rajtunk a sor. (Rozetta Stúdió Kft., 2018) MADÁCSY PIROSKA Máté Zsuzsanna: Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című monográfiájáról Máté Zsuzsanna a Madách Irodalmi Társaság alapító tagja, számtalan Madách tanulmány szerzője. Egyik kutatási területe a 20. század első felének magyar esztétikatörténete, mely időszak szellemi értékeit a század második felében negligálták. Így az 1990-es évektől vált hangsúlyozottá ezen időszak feltérképezése, az esztétika, a művészetfilozófia területén is. Fülep Lajos 1988-tól megjelent (kéziratos) műveiről egy Ilia Mihály által lektorált tanulmánykötetet írt.1 A fülepi életmű különböző szegmentumainak elemzését jelenleg is lényegesnek tartja, például a 20. század eleji művészeti válságjelenségek fülepi problémakörét vizsgálva, ahogy azt legutóbbi A „művészet vége” dilemma művészet/filozófia-történeti diskurzusáról c. tanulmányában is olvashatjuk.2 A második kiemelt témája pedig a szegedi egyetem professzorának, Sík Sándornak az életműve, melyet csaknem hétévnyi kutatómunkával egy terjedelmes monográfiában dolgozott fel Sík Sándor, Máté Zsuzsanna 1995. „Szép eszéről, szép lelkéről...”. Tanulmányok a fiatal Fülep Lajosról és művészetfilozófiájáról. Szeged. 2 In: Magyar Művészet 2018. 2: 32–40. 1 �98 SZEMLE a szépíró, az irodalomtudós és az esztéta címmel (Szeged, 2005). Emellett a 20. század első felének esztétikáit tárta fel, többek között Pauler Ákos, Brandenstein Béla, Halasy-Nagy József, Pitroff Pál és Málnási Bartók György esztétika-felfogásának értelmezését. Szisztematikusan tárgyaló történeti és összehasonlító munkái mellett művészetfilozófiai, művészetelméleti, befogadásesztétikai tanulmányait kell megemlítenünk, melyeknek egyik összefoglaló kötete a Megérthető műalkotás? Esztétikatörténeti és befogadásesztétikai tanulmányok c. könyve (Szeged, 2007). Máté Zsuzsanna irodalomtudományi, művészetelméleti, esztétikai, művészetfilozófiai kutatásainak szintéziseként és egyben munkásságának kilencedik könyveként jelent meg a Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című, 654 oldalas monográfiája, tekintélyes, mintegy másfélezres jegyzetapparátussal. E könyv egyrészről a JGYTF Magyar Irodalom Tanszék Madách-kutatócsoportjában, valamint a Madách Irodalmi Társaság keretében folyó, csaknem másfél évtizedet felölelő kutatásai nyomán született. Másrészről a szerző összehasonlító művészetelméleti munkásságának eredményeit is tartalmazza, tanszékünk megszüntetése után, már mint az SZTE JGYPK Művészeti Intézete oktatója és a Művészetelméleti, művészetpedagógiai kutatócsoport vezetőjeként.3 Monográfiájának alapkérdését – „hogyan lényegül át a bölcselet, a filozofikum esztétikummá a madáchi életműben?” – elsősorban Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének elemzése során prezentálja, ugyanakkor kutatását kiterjeszti a főmű árnyékában maradt Madáchlírára és néhány drámai alkotásra is. Végül a monográfia („Az átlényegülés lehetőségére vonatkozó ellentétes művészetfilozófiai válaszok” című harmadik részében) alapkérdését a művészetfilozófia története egészében vizsgálja, és összehasonlításai nyomán kiemeli annak két, ellentétes vonulatát, a filozófiát a művészettel, az esztétikummal szembeállító, valamint az „egymásbanlevőséget” állító tendenciát. Kérdésfeltevéseire válaszait az (irodalom)esztétika, a komparatisztika, az irodalomtörténet és a művészetfilozófia, művészetelmélet, valamint az esztétikatörténet, illetve a filozófiatörténet felől, egy tudatosan felvállalt interdiszciplinaritásban, többszörös határterületek metszeteiben fogalmazza meg. Teheti ezt, hiszen a madáchi életmű sokrétűsége, a hatástörténet szerteágazó természete éppen ezt a metodológiát támasztja alá, másrészt a szerző három évtizedes tudomá3 Vö: Zsuzsanna Máté 2016. Transformations of Literary Texts: Comparative and Hermeneutic Studies on the Intertextual and Intermedial Relations in Some Major Works of Dante, Imre Madách and Béla Balázs. Szeged. �SZEMLE 99 nyos tevékenysége, mintegy 160 tanulmánya (a Magyar Tudományos Művek Tárában is követhetően) éppen e diszciplínákra terjed ki. Máté Zsuzsanna a komparatisztika metodológiáját több gondolatmenetében is érvényesíti, a párhuzamokból, valamint az elkülönülésekből lényeges és átgondolt következtetéseket tesz. Így már az első fejezetben, a kritikatörténet vizsgálatában megjelenik ez az összehasonlító szemlélet. Az ember tragédiája értékelésének szélsőséges végletei nyomán (mely, ahogy Németh G. Béla írta, „himnusz vagy ócsárlás volt rendszerint”) fokozatosan háttérbe került a madáchi főmű esztétikai értékelése, majd a 20. század elejétől az ideologikus szempontokat hordozó értelmezések két nagyobb hullámban összpontosultak, egészen az 1960-as évekig. Az első ideologikus hulláma az értelmezéseknek (néhány kivételtől eltekintve) elfogadó karakterükben összekapcsolódtak a 20. század első felének Madách-kultuszával, míg a szintén ideologikus, ám döntően elutasító hullám az 1948-tól 1950-es évekre koncentrálódott, Lukács György és Révai József marxista kritikájának következményeként. Az ideologikusság alóli „felszabadulási” folyamat, Waldapfel József, Sőtér István, Horváth Károly, valamint Barta János és Baranyi Imre tanulmányai már jelzik az eszmetörténeti, bölcseleti és az esztétikai szempontrendszer előtérbe kerülését, mely ma is tart. A Tragédia filozófiai forrásait és párhuzamait bemutató fejezet hasonlóan komparatisztikai összevetésen alapul. Így nemcsak az igazolható eszmei források és az értelmezők különböző filozofikus áthallásainak gyűjteményét, a gondolati rokonságok halmazát nyújtja, hanem egyben bemutatja ennek hangsúlyeltolódásait, például a kanti filozófiai párhuzamok mai elfogadottságát és a hegeliek háttérbe kerülését. Mindemellett kritikusan jelzi e bölcseleti párhuzamkeresés árnyoldalát is, azt az aránytalanságot, mely az értelmezéstörténetben megnyilvánul. Ugyanis a filozofikum vizsgálata nem a műalkotás autonóm bölcseletének az elemzésére irányult, hanem a Tragédiában felhasznált bölcseleti anyag kutatása mellett sokszor csak az értelmezők filozófiai asszociációinak a kimondása felé. A Tragédia immanens filozofikumának hiányát pótolja a monográfia első része, mely elemzése alapján a metafizikus és antimetafizikus gondolatiság kizáró ellentételezettségére, valamint a mindkettővel szembeállított „életgyakorlati” bölcseletre és az ebből levezethető nyolc nagyobb filozófiai problémakörre épül. Szoros szövegelemzése alapján a Van és a Kell világa, az anyag és a szellem, az eszme megvalósíthatósága és megvalósíthatatlansága, az értelmesség és az értelemnélküliség, a bizonyosság és a bizonytalanság, a szabad akarat és a determináció, a dualizmus és a monizmus, az abszolút és a relatív. A szerző ugyan- �100 SZEMLE akkor hangsúlyozza, hogy a madáchi bölcselet nem képez önálló filozófiai rendszert, hanem egy irodalmi alkotássá formált filozófiai hermeneutika, világ-, lét- és önértelmezés. Az ember tragédiája másképpen értéséről c. második fejezet a Tragédia utóéletének alapvető minősége, a másképpen értések vizsgálata felől a madáchi főmű esztétikumának sajátosságait állapította meg, így hatványozott hermeneutikai természetét, interpretatív és szabályozott nyitottságát, valamint az értelmezés szabadságára lehetőséget adó jellegét. Madách drámai költeményének a kulturális emlékezetben való megmaradása egyedülálló a magyar irodalom történetében. Ugyanis kisebb könyvtárnyi terjedelmű és rendkívül ellentmondásos a kritika- és értelmezéstörténete, valamint kivételesen gazdag a különböző művészeti ágakban létrejött utóélete, mivel a legváltozatosabb műalkotások formájában élt tovább az elmúlt másfél évszázadban, az illusztrációk, a különböző adaptációk és újraalkotások vagy inspirációk formájában. Így a különböző művészeti ágakban létrejött alkotások hálózatát is felderítve elemzi a szerző a madáchi irodalmi szöveg átváltozásának jellegzetes művészi megvalósultságait, a képző-, színház-, zene- és filmművészeti alkotások művészetközi kapcsolatain belül. Kiemelten analizálta Zichy Mihály, Buday György, Kass János illusztrációit, Paulay Ede színházi ősbemutatóját, Czóbel Minka misztériumát, Dohnányi Ernő és Ránki György zeneműveit, valamint Kass János és Jankovics Marcell animációs filmjeit. A monográfia első, A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédiájában c. része 352 oldal terjedelemben, csaknem ezer lábjegyzettel akár önálló könyvként is olvasható. Olyan, a Madách-kutatásban eddig még meg nem valósult, komplex hermeneutikai, esztétikai és komparatisztikai megközelítését adja a Tragédiának, mely nemcsak az eddigi értelmezési hagyományhoz kapcsolódik, hanem komplexitása révén jelentős tudományos eredményekkel bír. Feltárja a Tragédia autonóm filozofikumát, meghatározza esztétikumának sajátosságait, bemutatja a filozofikum esztétikummá való átlényegülési folyamatát, valamint elemzi hatástörténeti tendenciáit és különböző művészeti transzformációit. Máté Zsuzsanna könyvének második részében – A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének kísérletei címűben, mely szintén olvasható önálló könyvként – a madáchi bölcseleti líra filozofikus problémaköreit tárja fel. Az összehasonlító verselemzések keretében néhány Madách-vers esztétikai önértékűségét igen meggyőzően mutatja be. Madách bölcseleti lírájának eddig teljes mértékben rejtetten maradt bölcseleti karakterét fedezteti fel a szerző olvasójával számos verselemzésen keresztül. Főleg �SZEMLE 101 azt, hogy a két-világ, a Van és a Kell, a való és az ideális világ szétszakítottságát miképpen leltározza Madách, és a szakadozottságot a későromantikára jellemző dezilluzionizmussal hogyan veszi tudomásul. Madách költői habitusának vizsgálatát a mintegy 300 költemény és a néhány dráma elemzésével teszi teljessé, ily módon a szerző következtetései megalapozottak, miszerint Madách a (kora-)romantika teljességigényével, az egész-létre, az egységre való törekvéssel egy (kora-)romantikus költői attitűddel keresi a két-világ ’egésszé’ tételének lehetőségeit. Ennek az egészélménynek művészetbölcseleti és egyben poétikai gondolati horizontját, a (kora-) romantikus organikus világszemlélet narratívájában, az univerzális egység-elvűségben lelhetjük meg, mivel ez az eszmeiség párhuzamos a kora-romantikus (jénai) bölcselőknek az „egy – minden és minden – egy” és ezen belül a költészetnek mindenfajta ellentétességet összeolvasztó, egyben transzcendentált felfogásával. Úgy véljük, hogy Máté Zsuzsanna monográfiája egyedi tudományos teljesítmény. Nemcsak a madáchi életmű kutatásában bizonyul megkerülhetetlennek jónéhány megállapítása, nemcsak az irodalomtörténet, -elmélet és esztétika számára nyújt meggondolandó szempontokat a bölcseleti irodalomról és annak esztétikumáról, hanem következtetései a magyar filozófiatörténet számára is jelentősek lehetnek. Továbbá, ahogy az irodalomtörténészeknek, esztétáknak, komparatistáknak fontos olvasmánya lehet e könyv, úgy a laikus, Madách főművét kedvelő és az életmű teljessége iránt érdeklődő olvasónak is. Máté Zsuzsanna Madách-monográfiája a 101. kötete a Madách Irodalmi Társaság Madách-Könyvtár Új Folyam sorozatának, Andor Csaba szerkesztésének köszönhetően. Az egyszerű fehér borítójú hagyományos könyv az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában is elérhető, elektronikus digitalizált formában is olvasható: http:// mek.oszk.hu/17900/17945/17945.pdf. (Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 2018. 654 p. Madách Könyvtár – Új folyam 101.) �SZEMLE 102 BÜKY LÁSZLÓ Fried István: „…örömem poklokkal határos” Vörösmarty Mihály költői indulásának néhány kérdése Az irodalom múltja nem jelent elmúlást, különösen akkor, ha kétszáz év múlva is kutatások tárgya, és akkor még inkább, ha alkotásai ma is olvashatók, sőt olvasandók. Aligha kétséges, hogy Vörösmarty Szózata is ilyen mű, illetőleg a költő életművének egésze is. Fried István kötetében tucatnyi tanulmányt – régebbieket és újabbakat – gyűjtött össze. A könyv alcíméhez kapcsolódik a húszéves Vörösmarty verséből vett idézet része: „[…] Férfi dicsőség szólt hozzám a mennyek öléből: | Tűzbe jövék: buzgóságom könnyekre fakadt ki, | Haj, de hevültöm után, boldogtalan hátra maradtam. | Most gyász képzeteim dúlnak, s a csalfa setétség | Országát keresik: örömem poklokkal határos” (Az életgyűlölőnek kettős panasza). A kötet bevezetőjében a szerző elmondja, hogy egy Vörösmarty-pályakép töredékeit adja közre több célt megjelölve: filológiai feltárást, kelet-közép-európai rokonságot, a társművészeti kapcsolatokat, a költők költője Vörösmarty bemutatását. E tanulmányok öt fejezetbe osztva olvashatók. Az első rész Egy kis Vörösmarty-filológia című dolgozattal kezdődik (14–37). Még Jókai Mór közölt ugyanis egy disztichont, amelyet Vörösmartynak tulajdonított: „Édes Malakidesz, ucseg Isten nem te magyar vagy. | Múzsa tied meg van egy szuka tót kutya mert”. Ez a szlovák–magyar nyelvi vitákkal kapcsolatos ingerült válasz, amint Fried bemutatja, ilyenféle irományokra utalhatott: Vojtina Mátyástól (aki Arany révén is emlékezetes): „Egy kis halál nem tesz sokat, | Őseinknek szintúgy volt”; egy ún. „felvidéki Tyrtaeus”-tól: „Róka szoros egykor nagy ehetném lyukba bebújta, | Dombos az oldala lett; nem lehet ám gyere ki”. Az efféle verselmények mögött komolyabb problémák húzódnak meg, ezért a szlovák–magyar irodalmi-kulturális kapcsolatok kényesnek tartott kérdését tárgyalja a szerző. Röviden: „a magyar nemzeti mozgalom (akár a nyelvterjesztéssel, akár a jogok vé- �SZEMLE 103 delmezésével) az udvari politikával szemben hangoztatja az alávetettségét, a szlovák nemzeti mozgalom részben hasonló vádakat fogalmaz meg a magyar nemzeti mozgalommal […] szemben” (22). Ezt Ján Kollár – aki 1819-től evangélikus lelkész Pesten – és mások tevékenységével mutatja be Fried figyelmeztetve, hogy az 1840-es évektől elmérgesedett szlovák– magyar viszonyt az irodalomtörténet, a filológiai föltárás révén nem megítélni kell vagy lehet, hanem megérteni. Három tanulmány tartozik a Csongor és Tünde körül fejezetbe (50–100). Ezek között az első A Csongor és Tünde forrásvidékéhez (50–78). A szerző nem a hagyományos, leltározó forráskutatást végzi, amelyet részben az irodalomtörténet már elvégzett, inkább forrástípusok szerepére utal (Ch. M. Wieland meséire, népmesemotívumokra, átváltozásokra és egyebekre), amelyek a további kutatás alapjai lehetnek. Elemzés is olvasható a három ellenző világ – „Ah, de mit látok? középen. | Ott egy almatő virít, | Csillag, gyöngy és földi ágból, | Három ellenző világból, | Új jelenség, új csoda” – kérdésköre kapcsán (67–78). A mítoszi hármasság rendje bontakozik ki az elveszett édenről, a kalandsorozatról, majd az újra megtalált édenről a műben, a három ellenző világ végül egységbe szervesül. „S a’ ki álmaimban él…” című részben (79–100) ugyancsak elemzés olvasható. A Csongor és Tünde lehetséges világának eseményeiben tényleges álom is van – „Aszszonyom, mit adsz, ha mondom, | Hogy belűl a lomb alatt, | Csongor úrfi szúnyad ott?” – és az ideákat jelképező, szimbolizáló: „Hattyu szálla távol égből, | Lassu dal volt suhogása | Boldog álom láthatása […]”. A nemzeti eposz kelet-közép-európai sajátosságai (102–122) is külön tanulmányt kapott Fried kötetében. A nemzeti eposz Vergiliust követi, egy elképzelt nemzeti hőskort ábrázol, ezzel a közvéleményt igyekezik alakítani, a múltat a nemzetnevelés, -alakulás szempontjából festi. Szerb, horvát, lengyel, szlovák, szlovén, magyar és más irodalmakban van erre példa Miczkiewicztől Vörösmartyig. Az írók sorában az a France Prešeren is ott van, akinek a Krist pri Savici című művét a Zalán futásával együtt a nemzeti eposz „szélső-végletes” példájának tartja a tudós szerző. Vörösmarty is, Prešeren is válsághangulatuk levezetéseképpen fordultak a nemzeti eposz eszméjéhez. Ezt bizonyítja, hogy Vörösmarty Az életgyűlölőnek kettős panasza című verséből kevés változtatással beírt egy részt a Zalán futása második énekébe: „Nyilj lelkem rejteke, vagy bár | Nyilj te keserves szív s mondd el, mily terhes az élet […]”; az említett költeménynek, amelyik 1820beli (az eposz néhány évvel későbbi) e részéből való a Fried-kötet címe). Prešeren körülményei folytán elégikusabb és megtörtebb, állapítja meg Fried István, akinek e tanulmánya 1974-ből való. Ami azért említendő, �104 SZEMLE mert a szerzőnek 2018-ban jelent meg a Prešeren pályaképéről írott monográfiája – Az európai romantika szlovén poétája (Lucidus Kiadó, Budapest), amelyikben e kérdéskör részletesebben meg van tárgyalva. A Zalán futása megjelenése (1825) az akkori magyar társadalom életében oly fontos országgyűléssel egyidejű, így a kortársakra nemzeti eposzként hatni tudott. Más társadalmi-kulturális közegben az említett Keresztelés a Szavicán ezt kevéssé érhette el. Prešerennél a hazafias és szerelmi vonatkozások némileg háttérbe szorítják a történelmieket, Vörösmarty viszont történelmi tanulmányai folytán a régi magyar élet és életmód régi dicsőségéről és a reménytelenség sötétségének és a remény fölvillantásának festésével. A kelet-közép-európai romantika korszakának megismerése a két költő elemzett munkái révén lehet teljesebb. Két dolgozat tartozik Az ismeretlen Vörösmarty című fejezetbe. Az egyik Vörösmarty „fekete hölgy”-ével foglalkozik (143–159). A harminchét éves költőnek A’ féltékeny című szonettja, a szerzőt „R.” aláírás jelezte, később „Shakespearből” megjegyzéssel jelent meg Vörösmarty munkáiban. A szenvedélyes szerelmet tükröző vers szerzőségét a költő valamiért nem vállalta. Rejtőzködését az almanachköltészet korának szemlélete is indokolhatta. A romantika érzelemáradásának zárt formába szorítása mérsékelte az olvasói elvárásoktól való eltérés ódiumát. (Fried hasonlóságot említ Prešeren szonettjaival kapcsolatban is.) Nem ismeretes, hogy kiről mondja ezt a költő: „Setét hajadnak árnyában nyugodtam, | S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: | kegyelmed távozásán riadoztam, Mely mint hajad lengése, változó.” Talán a kortársak tudták vagy sejtették, de erről nincs adat. Vörösmarty lírájából azonban Fried István olyan (nem csupán lírai) szöveghelyeket idéz, amilyenekben visszatér a szonett gondolatisága, kifejezéstechnikája. Ennek a szövegnyelvészeti, tartalomelemzési módszernek alapján véleményezi a költő 1836 körül kialakuló szerelmét, amelynek tárgya Lendvainé Hivatal Anikó lehetett. Vörösmarty színikritikái és egyéb adalékok erősítik Fried véleményét a shakespeare-i fekete hölgy rejtélyéhez hasonló kérdésben, hogy egyrészt képzeletbeli, másrészt nagyon is valóságos lehetett a setét hajú, aki miatt „[k]éj és gyönyör kinokká váltanak […]”, amint a szonett első terzinájában olvasható. Vörösmarty és az Oberon (160–179) kérdéskörét már korábban is érintette a kötet összeállítója (természetesen a kapcsolat korábbi szakirodalmára is utalva). Vörösmarty Csongor és Tündéje és Wieland kapcsolatában nem átvételről van szó: „[…] jóval több joggal lehetne áthasonításról beszélni.” Továbbá más a magyar költő világlátása, mint Fried írja. „[…] �SZEMLE 105 már nem tud hinni a felvilágosodás humanizmusából fakadó optimizmusának […]”. A könyv utolsó egységében Vörösmarty mint a nyelv művésze jelenik meg (182–197), akinek – mint Fried megállapítja – nyelvi konstrukciói a XIX. század magyar költészetének fordulatát mutatják. A nyelvi kivitelezés művészi részletei valóban fontosak. A Csongor és Tündében például a három világvándor jambusai és Ilma meg Balga trocheusai két világot jeleznek. Tegyük hozzá, hasonlóképp van Bartók Béla operájában, abban Ujfalussy József elemzése szerint a fisz-tonalitás a Kékszakállúnak és várának, az F-tonalitás Juditnak és az asszonyoknak jelzője (Bartók Béla, Budapest, 1970: 132–133). Megjegyzendő, hogy Lendvai Ernő Bartókmonográfiája a Kékszakállú herceg vára fény és sötétség ellentétét, együttes megjelenítését éppen a Csongor és Tündével hozza párhuzamba (Bartók költői világa, Budapest, 1971: 26–7. Vörösmarty verseinek nyelvi fölépítése, ritmikája, szóképei („Hervadása liliomhullás volt […]”), a szöveg(részek) akusztikus hatása („S a bús csendbe merült országok puszta határát | Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták”) igazolja a nyelvművészt példák alapján Fried. A mesedráma negyedik felvonásában elhangzó Szózat szövegét a kézirattal összevetve mutatja meg, hogy Vörösmarty nagy műgonddal alakította a szöveget. A [ ]-ben lévő, később javított szöveg kevésbé hatásos és tömör, még ha a bravúros rímelés (-vesd, -esd, est é. í. t.) ugyanaz is volt: A mit látni fogsz, kövesd, Szép leányka, meg ne vesd, Arca csendes mint az est, [Merre alkonyúl az est] Kit hunyó naprózsa fest; [Kit hunyorgó naprózsa fest] Szeme tündök, mint az est, Mellyben csillag fénye reng, Lába könnyü, mint az est, Melly a szellőn játszva leng, Úta arra, hol az est, Alkonyába dőlni kezd, [Éj ölébe térnek] Arra indult, ott pihenj meg, Ott találod a kegyest. A zeneiség a tárgya az utolsó tanulmánynak: Ut musica poësis (198–231), amely Vörösmarty költészetének zeneiségével foglalkozik. A Fried-tanulmányokra jellemző módon ezt is széles áttekintéssel alapozza meg E. T. A. Hoffmann-nak a zene romantikus voltáról szóló idézetével. Vörös- �SZEMLE 106 marty „lázas-látomásos dallamvilágát” A hős sírja c. vers zeneiségének bemutatása révén ismerheti meg az olvasó. A ballada hangzóssága, a benne leírt hangesemények (kürt zengve rivall; harc moraja; csatadal; kard, dárda zörömböl stb.) a zeneiség megteremtői. Ugyanakkor a tematikus háttér szerepe sem lényegtelen, amiként a Csalogány című vers disztichonjai éppen a zene hiányát mint az elmúlás jelzését adják: „A tavasz eljő még; erdő, bokor újra virítand: | Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?” A kötet utószavában a tudós szerző egyebek mellett elmondja, hogy az európai romantika része Vörösmarty (232–237). Végül névmutató segíti a tanulmányokban említett szerzők, illetőleg műveik megtalálását. (Balatonfüred Városért Közalapítvány, h. n. [Balatonfüred], 2019. 246 lap. Tempevölgy könyvek 32.) SZARVAS LÁSZLÓ Zsebők Csaba: Tisza szívvel 1956-ban A „Kolhoz Kör”: a forradalom (egyik) szellemi előkészítője A fenti címmel egy nagyon fontos, mindeddig kevésbé feldolgozott témáról, tanulságos és kissé szokatlanul és érdekesen összeállított, izgalmas kötet jelent meg. A kötetben a fő téma mellett további két értékes írás is napvilágot látott, Nagy Ervin filozófus, író Előszó helyett „lamentál” a forradalom fogalmáról és az 1956-os forradalom mibenlétéről, utószóként pedig Bence Lajos költő szubjektív megjegyzéseit olvashatjuk Zsebők Csaba írásáról. A csoport… 1955–56 fordulóján az ELTE Történettudományi Karának néhány hallgatója (Máté Imre, Szakács Sándor, ifj. Domokos Pál Péter, Kabdebó Lóránt és mások), valamint fiatal tanárok, mint Molnár József a Történe- �SZEMLE 107 lem Segédtudományai Tanszék tanársegéde, Varga János dékánhelyettes, s I. Tóth Zoltán dékán is, korábbi közös beszélgetéseikre, eszmecseréikre alapozva egy szorosabb csoportot alkottak és „Kolhoz Kör”-nek nevezték magukat. A csoport tagjai elsősorban vidéki egyetemisták voltak, néhányan a Ménesi u. 11–13-ban laktak (akkor éppen diákszálló, korábban és jelenleg is a híres Eötvös József Kollégium!), és a „sztálinizmussal nem terhelt” hallgatóként éles kritikákat fogalmaztak meg a kommunista rendszerrel szemben. Már a csoport összetétele is figyelemre méltó, hiszen többen éppen annak a falusi-szegényparaszti társadalomnak a tagjaiból kerültek ki, amelyiknek a rendszer egyik támogatójának a szerepét szánták az akkori pártvezetők. Maga az elnevezés pedig egyenesen provokáció volt, hiszen az erőszakos kolhozosítás elleni tiltakozás is benne volt a beszélgetéseikben. A „Kolhoz Kör” nem szigorúan szabályozott tevékenysége során elsősorban a magyar szabadság, a nemzeti megmaradás érdekében és a sztálinista önkény ellenében, valamint az egyetemi oktatás reformjáért cselekedett és más egyetemekkel is kapcsolatokat teremtett, s így vált a később országos hírnevet szerzett Petőfi Kör vagy a MEFESZ politikaformáló részévé is. Zsebők Csaba dolgozata nagyon pontosan és körültekintően mutatja be az ország politikai helyzetét, az akkori egyetemi viszonyokat, a dogmatikus, sztálinista oktatáspolitika súlyos egyoldalúságait (a marxizmus-leninizmus mindenhatóságát). Ahhoz, hogy még tisztábban, világosabban lássuk a témául választott csoport tevékenységét, egyszerre többféle forrást és más-más időben született információt használ fel. Nagyon bonyolultnak tűnik, ha felsorolom, hogy szinte minden elemzésébe egyidejűleg beépíti a kor politikai és egyetemi dokumentumait, a kádári pártvezetés idejében született, az „ellenforradalomról” szóló írásokat, az egykori résztvevők és leszármazottaik visszaemlékezéseit, legfőképp azonban az Állambiztonsági Levéltárban megtalálható titkosszolgálati jelentéseket, információkat. Mindeme sokféle és bonyolult halmazból azonban olvasmányos, áttekinthető tudományos alkotást hozott létre. Ebben az ismertetésben elsősorban a címben jelzett csoporttal kapcsolatos legfontosabb mozzanatokra igyekszem koncentrálni. Pilvax a Várban… A Régi Országház vendéglő, a Pilvax a Várban (ahogyan az egyik csoporttag nevezte eszmecseréik színhelyét) adott helyet beszélgetéseiknek, az Országos Levéltárban kutató tanáraikkal, kollégáikkal az egyetemen kí- �108 SZEMLE vül itt találkozhattak. Első nagyobb jelentőségű összejövetelüket,, mégpedig az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett megemlékezésüket is itt tartották 1956. március 15-én. Ezen a 12 pont alapján, a szabadság és függetlenség szellemében Szakács Sándor történész hallgató idézte fel a nagy elődök követeléseit és küzdelmeit, s teljesen aktualizálható gondolatait. Jelentős volt az is, hogy a dékánjuk, I. Tóth Zoltán professzor és más oktatók is együtt ünnepeltek velük. Tiszta szívvel, folyóirat… Diák-szerkesztőbizottság, kritikus gondolatok, tettekre buzdítás. Miután a csoport hallgatói zömmel bölcsészek, irodalmárok, történészek voltak, szinte természetes következménye lett ténykedésüknek, hogy nyilvános fórumot kerestek gondolataiknak. Amikor rájöttek, hogy az egyetem lapjában lehetetlenné vált megjelenésük, önálló folyóirat megindítását határozták el. Létrehozták a szerkesztőbizottságot, vezetője a 21 éves egyetemista költő, Máté Imre lett, tagjai között Román Károly, Szakács Sándor történészhallgatók, Domokos Pál Péter és mások. Érdemes lenne a lap egyik ikonikus versét szó szerint idézni, de a recenzió keretei nem engedik. A mozdony haladását gátló, síneken álldogáló szent tehenek metaforája nagyon egyértelmű üzenet az ostorért kiáltóknak, de az egész kötetet „lángolóan nemzeti érzelmű” (Zsebők Csaba) írások jellemzik és nagy hatást gyakorolt a további történésekre. Nem véletlenül maradt egyetlen megjelent számként, s példányai nagy része a titkosszolgálatokhoz került. Reprint kiadása 2006-ban történt a Napkút Kiadónál. A kiadványt részletesen mutatja be Zsebők Csaba, kiemelve, hogy szinte minden megjelent írást változásért kiáltott. Így jellemezhető az új generáció megjelenését hirdető ifjúsági mozgalomért szóló írás (Szakács Sándor), a személyi kultuszt és a magyar pártvezetők bűneit számon kérő elemzés (Harsay György), az orosz nyelv fakultatív oktatását hirdető, de egyidejűleg más nyelvek fakultatív oktatását követelő írás is (Máté Imre). Október 6-i történelmi séta A „Kolhoz Kör” már korábban elhatározta, hogy a magyar vértanúk emléknapján megemlékeznek az önkény áldozatairól és tüntetnek a rendszer ellen. Döntésüket kissé megzavarta, hogy a pártvezetés ugyanerre a napra szervezte a korábbi sztálinista kommunista vezetés mártír áldozatainak, Rajk László és társainak újratemetését. Viták után döntöttek úgy az egyetemisták, hogy részt vesznek a hivatalos ceremónián is, de egyéni �SZEMLE 109 akcióra is készültek. Ebből az elhatározásból aztán az első nyílt utcai tüntetés kerekedett, mintegy kétszáz fő részvételével. A temetőből előbb a kor szimbólumának tekintett Sztálin-szoborhoz vonultak (beszámolójuk szerint körbevizelték azt), útjukat a szovjet nagykövetség felé vették, ahol komikus jelenet közepette adták Andropov nagykövet tudtára ellenérzéseiket, (elhangzott a Ruszkik haza! követelés is), útjukat az Andrássy út 60 hírhedt épületénél József Attila: Levegőt! című versének elszavalása után a Batthyány emlékmécses és a Petőfi-szobor érintésével az egyetem felé folytatták. A tüntetésen a városi és vidéki hallgatók együtt szavaltak, énekeltek nagyon is „áthallásos” verseket, áriákat, mindenkit elfogott a lelkesedés az ország szabadságát éltetve. Részvétel a forradalomban… A csoport minden tagját átható forradalmi lelkesedés nyomán rendkívül aktív szerepük volt a későbbi eseményekben. A politikai követeléseiket tartalmazó írást magánlevélben juttatták el szegedi barátaikhoz, részt vettek a MEFESZ vitáiban, Máté Imrét még a vezetőségbe is sikerült beválasztani. Minden félelmük és óvatosságuk ellenére a mielőbbi demonstrációkat támogatták, ott voltak tehát a 23-i tüntetéseken és csatlakoztak a forradalmi szervezetekhez. A fegyveres küzdelemből azonban nem mindenki vette ki a részét, leginkább Máté Imre tevékenységét említik a visszaemlékezők. Sorsok, utóéletek… A kötetből különböző formában ismerhetjük meg a csoport tagjainak további sorsát is. Vezetőjük, Máté Imre, a várható megtorlás elől „disszidált” és későbbi feleségével együtt Németországban élt nagyon szép és tartalmas életet. Másokat az egyetemi fegyelmi bizottságok eltávolítottak az egyetemről, hosszabb-rövidebb ideig korlátozták szakmai tevékenységüket. Többen is voltak azonban, akik a későbbi évtizedekben elismert kutatói-egyetemi munkát végeztek, az irodalomtudomány (Kabdebó Lóránt) vagy a történettudomány (Román Károly, Szakács Sándor) területén jelentős eredményeket mutattak fel. A szerző, Zsebők Csaba PhD, a kelet-európai történelem elismert kutatója, nagyon sokoldalú tudományos oktatói, irodalmi, szerkesztői, kulturális tevékenységet folytat, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezetője. �SZEMLE 110 Szubjektív gondolati kalandozások… A könyv néhány fontos részletének a vázlatos ismertetésével és a Kör jelentőségének kiemelésével szerettem volna a szélesebb olvasóközönség érdeklődését felkelteni ennek a kevésbé ismert csoportnak a cselekedetei iránt. Hiszen oly korban és oly tettek fűződnek nevükhöz, amire méltán emlékezhet a mai magyar közvélemény is. Bár a tanúk már kevesebben, leszármazottaik még többen ismertethetnek meg a tiszteletre méltó személyekkel és cselekedeteikkel, a kötet jó alkalmat nyújt a nemzeti múlt nem is apró kockájának a megismeréséhez. Talán még az emlékek látható megjelenítéséhez is, pl. emléktábla a Régi Országház ma is működő termében. A könyvben szó szerint közölt Máté Imre: A szent tehenek című költeménye kapcsán pedig óhatatlanul az emlékezetbe idéződik máskor, máshol megjelent (vagy eltiltott) vers és költő, amelyek / akik mondanivalójukkal társadalmi–politikai ellenállás, követelés elindítóivá lettek, vagy legalábbis sok értő emberben hívták elő a rendszerváltó gondolatokat! Ilyen költeményekre gondolok, csupán hirtelen jött emlékeimből, mint Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (1950), vagy Utassy József: Zúg Március (1969). Egyszer, talán Máté Imre verse is ide sorolódik… S végül, még egy érdekes adalék. József Attila verse, a Tiszta szívvel más kötet címadójaként is megjelent kritikus egyetemisták önálló kezdeményezésére (ELTE Alkotókör 1964: 65). Azt nem tudjuk, hogy a „plágiumnak” tudatában voltak-e a fiatalabb alkotók, vagy a címmel is üzenni akartak az utódoknak, mindenesetre továbbgondolásra érdemes „találkozás”. (OIKOSZ Alapítvány, 2019, 144 o.) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író, fordító. BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. BÜKY LÁSZLÓ, DR. (1941, Nagykanizsa) magyar nyelvész, egyetemi tanár. CSÁK GYÖNGYI (1950, Kisvaszar) költő, író, pedagógus. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. FRICS TAMÁS (1942, Budapest) okleveles gépészmérnök, Salgótarján múltjának emlékeit gyűjti. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház alapító főszerkesztője. MADÁCSY PIROSKA, DR. (1942, Szeged) tanszékvezető főiskolai tanár, irodalomtörténész. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író. PÉTER BÉLA (1952, Abony) író, költő. POHÁNKA ERIKA (1954, Balassagyarmat) tanár, költő. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) író, költő. SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZARVAS LÁSZLÓ, DR. (1941, Bátor) főiskolai tanár, a politikatudományok kandidátusa. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. SZOKOLAY ZOLTÁN (1956, Hódmezővásárhely) költő, műfordító. VÉGH JÓZSEF (1953, Diósjenő) Nyugat-Nógrád helytörténésze. ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. Képzőművész KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE MIKLÓS (1950, Budapest) grafikus, festőművész, szobrász, rézmetsző, ékkőfaragó. 1975-től tagja a Fiatal Művészetek Stúdiójának. 1980-ban felvételt nyert a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségébe. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 1980 óta állít ki külföldön. Jelenleg a Nógrád megyei Honton él. Elismerései: Washington – Georgetown Gallery University Grand Prize díj (1992), New York – Madison Prize Díj (1993), Baltimore – Surrealism in Europe Golden Prize (1995). �Lapszámunkban Kolozsvári Grandpierre Miklós alkotásai láthatók. A borító a Gyöngyös és a Hová lesz a séta című festményeinek felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Árulkodó és az Énekesmadár című képek láthatók. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatónk: NEMZETI KULTURÁLIS ALAP SKUCZI NÁNDOR, Nógrád Megye Önkormányzatának elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2a6be4f37ebca5b69006d0ca7f8b000b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a4951642b78e61bc795643f5b660bd07.pdf ba4fe018b9b40f351d0cb48eaeeb18a6 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Jóna Dávid: Téli fák – Szeretni Várok Oravecz Tibor: Hókirálynő – Lilla Molnár Tóni: „Emberség” Langstadler Kálmán: Attila! Sóvári László: Haza anyácska aludt Összehangzó esztendők Istenes Tibor: Életfa – Kopott reggeleken Színház valóságzivatar Bereti Gábor: Virágok torkában élt a hó – Ha már nem Monostori Tibor: Szilveszteri válóper Szanaszét heverő koordináták Klímaváltozás Szentjánosi Csaba: Csak Dolgaink felett Karaffa Gyula: tartarosz... sziszüphosz... – héliosz... Tóth Imre: Palimpszeszt – A fehér bohóc takarodója Avokádó Márkus László: Partra vetve Hajnal Éva: Ketten 3 4 17 18 24 35 40 50 51 52 53 64 65 66 72 73 74 75 84 95 96 97 NÉPRAJZ Limbacher Gábor: Advent drámája – karácsony teremtése 5 PALÓCFÖLD 65 Baráthi Ottó: Nyolcvanéves lenne dr. Horváth István Bódi Györgyné: A Madách-emlékplakett első kitüntetettjeinek egyike: Csukly László (1925–1982) 28 KÉPZŐMŰVÉSZET Kele Szabó Ágnes: Interjú Gedeon Hajnalkával 43 EMLÉKEZÉS Puntigán József: Csontváry és a gácsi patika történetéből – Halálának 100. évfordulójára emlékezve 54 RIPORT Ádám Tamás: Héthatár Irodalmi Fesztivál Terényben 67 25 �IN MEMORIAM Büky László: MANCI és a közéleti Macska-induló – Weöres Sándor verseiről 76 KITEKINTÉS Kiss Noémi: Kaliforniából Colorádóba – Egy nyugat-amerikai utazás a Halál-völgyén át a navahók földjére 85 PALÓCOK Limbacher Gábor: 200 éves a palóckutatás 98 SZEMLE Csongrády Béla: „...az ember a cél” – Géczy Nóra: Design – Tér és formakultúra Hernádi Petra: Ismerjük meg a szomszédunkat! – Bakos Galambos János–Hernádiné Bakos Marianna–Juhász László: Akikre büszke lehet Dorogháza Nagy Judit Áfonya: A technológia halála a civilizáció bukása – Bene Zoltán: Áramszünet Hangácsi Zsuzsanna: Szubjektív elemzés – Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér című könyvéről Nagy Judit Áfonya: Szerelem és gyászmunka – Debreceni Boglárka: Testidegenek Millei Lajos: Jóna Dávid: Költőpénz 108 111 114 117 121 123 �SZÉPIRODALOM 3 JÓNA DÁVID Téli fák Manöken-fák az országút-kifutón, a siető autók reflektorjai hajtják, ha nincs fény, visszadermednek, s a kormos eget tartják. Zsebemben sál kanyarog, kabátanya méhében ül, már a télben dideregnek a napok, a képzelet kályhalapján gesztenye sül. Szeretni Szeretni sokféleképpen. Lehet. Hál’Istennek nem. Vagyunk egyformák. �SZÉPIRODALOM 4 JÓNA DÁVID Várok Egész életemben várok, egy telefonhívásra, zöld lámpára, napos időre, várok egy ismerős arcra, lelkem akarta hőre. Várok a gólra, a változásra, egy mozdulatra, egy döntésre, arra, hogy elindulhassunk, s várok a megérkezésre. A kapásra, a refrénre, a gyógyulásra, egy nyitott ajtóra, egy újabb feladatra, egy érdekmentes társulásra, és végre egy megbukott árulásra, ahol meztelenség vár az álruhásra. Várok valamire, arra, hogy elkezdődjön, hogy vége legyen, hogy végre legyen…. Várok arra, hogy összegyűljön, hogy elfogyjon, hogy megerősödjön, hogy válasszon, hogy elkopjon, hogy adjon, hogy megmaradjon, hogy álljon meg, hogy szaladjon. várok egy újabbat, egy mást, mert nem értem, miért ez… Ady gazdagságot ígér annak, ki várni tud, s várni érez. Várok az alkalomra, egy igaz hitre, barátságra, egy megálmodott állomásra, várok egy bocsánatra, egy vallomásra, egy nem felesleges önfeláldozásra, egy őszinte találkozásra, úgy várok rá, mint fonalra a rokka, várok igaz kérdésekre, s igaz válaszokra. �NÉPRAJZ 5 LIMBACHER GÁBOR Advent drámája – karácsony teremtése Az esztendő kezdete Amikor a Jóisten teremtette a világot, kezdetben a Földön sötétség honolt. De nem hagyta ennyiben, hanem teremtő erejű beszéddel szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság. Teremtett hozzá a Jóisten időt is, hogy legyen időnk. És lett időnk, éves időnk, az égi rend tükre, az isteni törvény1, ami Őt idézi. Őt idézi, mert az éves idő körös idő, végtelen. Végtelen, mert egymásba olvadó évek vég nélküli egymásutánja. Végtelen, mert egyetlen évben is benne van a Mindenség. Benne van a Mindenség a kozmikus történésekkel, a Hold járásával, a Napfordulókkal és nap-éj egyenlőségekkel, az ünnepekkel, az ünnepek és a hétköznapok együttesével. Amikor az év forgatagában a fény utoléri a sötétséget, az a tavaszi nap-éj egyenlőség (többnyire III. 21.). Ezt követő holdtölte utáni vasárnap a fény diadala, húsvét, az ősbűnből való megváltottságunk ünnepe, amit tehát mindkét fényes égitest együttállása jelöl ki. A nyári napforduló (VI. 21.), amikortól a fényesség eléri a maximumát és csökkenni kezd, Szent Ivánnak, azaz Keresztelő Jánosnak, az Úr útja előkészítőjének az ünnepe, aki Jézusra mutat. Keresztelő Szent János a kereszténység egyik legnagyobb szentje, égő és világító fáklya (Jn 5, 35), maga mondta: neki – Jézusnak – növekednie kell, nekem pedig kisebbednem (Jn 3, 30).2 Az őszi nap-éj egyenlőség (IX. 23.) ünnepe Szent Mihályé (IX. 29.), aki majd a végítélet végrehajtója, a világosság és sötétség, jó és rossz cseleke- 1 2 Jankovics Marcell 1988. Jelkép-kalendárium. Panoráma Kiadó. Budapest. 13. Limbacher Gábor 2019. Keresztelő Szent János nagysága, kultusza és aktualitása. In: Tánczos Vilmos−Peti Lehel (szerk.): Mágia, ima, misztika. Tanulmányok a népi vallásosságról. A „Hegyet hágék, lőtőt lépék…” Irányzatok és módszerek a Kárpát-medencei népi vallásosság kutatásában. Konferencia a szakrális néprajzban iskolateremtő tudósok emlékére című 4. tudományos rendezvény (Kolozsvár, 2018. június 1–3.) előadásai. Erdélyi Múzeum Egyesület−Kriza János Néprajzi Társaság. Kolozsvár. 237−258. �6 NÉPRAJZ deteink mérlegelője.3 Azután jő a téli napforduló (XII. 21.), az év megújulása, a Nap születése, ünnepe a karácsony (XII. 25–26.). Nagy eredményekre, jóságra, boldogságra csak úgy juthatunk, ha fölkészülünk, gyakorolunk. A sportban sincs győzelem edzés nélkül. A Nap megújulását, az Örök Nap, Jézus születését, a karácsonyt sem élhetjük meg, csak ha rákészülünk, ha kilendülünk hétköznapiságunkból, ha megnyílunk és megtisztulunk. Ennek edzésideje az advent. Krisztusra mutató szentek és ünnepeik Az advent valamikor hat hétre terjedt ki, s kezdődött Szent Mártonnal, hazánk, Pannónia szülöttjének ünnepével (XI. 11.). Nem véletlenül. Ő, aki a rászorulónak odaadta palástja felét, valójában mindazon részét, amivel ő rendelkezett, mert fele – római katonaként – a császáré. Hasonlóképpen cselekedett az észak-olaszországi Albengában is, ahol a szentmise bemutatására menet egy szegénnyel találkozott. Neki adta hát ruháját, s csak egy palástja maradt. Esperese hirtelenjében olyan kurta ruhát tudott neki adni, amely térdéig és könyökéig ért. Így kezdte a szentmisét mondani, midőn a Szentlélek Úristen tűzképpen a fejére szállt, és belé költözött. Amikor mezítelen karjait fölemelte volna az Úristenhez, íme a szent angyalok aranyos, gyöngyös öltözettel befödték a karjait. Mártonunk az irgalmas szeretet szentje, Krisztusra, karácsonyra mutató. S jő Szent Erzsébet, hazánk másik nagy szülöttje, aki a női irgalmas szeretet példaképe, a szegények és betegek, árvák és özvegyek patrónája, a világegyház egyik legtiszteltebb női szentje (XI. 19.). Már gyermekkorában kitűnt különös jámborságával, szegényekről való gondoskodásával. Amikor hideg télben ételt vitt a várkapu előtt didergő szegényeknek, megszólította atyja, II. András király – más változat szerint már Thüringiában a férje, illetve apósa −, hogy mit visz a kebelében. Erzsébet zavarában azt mondta, hogy rózsát. Megtekintvén kebelét, az étel a fagyos hideg ellenére mind szép rózsavirág lett.4 Hasonlóan adakozó Szent Miklós is (XII. 6.), aki minden örökségét szétosztotta a rászorulóknak, és egy zacskó arany ajándékozásával megmentette az elszegényedett nemesember lányait a rossz 3 Limbacher Gábor 2016. Szent Mihály arkangyal fény és sötét határán. Palócföld 62/2. szám. 45−49. 4 Bálint Sándor 1977. Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából I−II. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest. II. 455., 457., 475−476.; Sz. Jónás Ilona 2007. Árpád-házi Szent Erzsébet legendái. Vigília 72/7. 482−483. �NÉPRAJZ 7 élettel való kényszerű jövedelemszerzéstől.5 Jézusra mutató cselekedet, Krisztusra mutató élet. Jönnek az ókeresztény szent szüzek, Katalin (XI. 25.), Borbála (XII. 4.) és Luca (XII. 13.), akik életükkel a tisztaságot, az Éghez való hűséget tanítják nekünk. Idetartozik elsősorban Szűz Máriának Szent Anna méhében történt, a Paradicsomból kitaszító ősbűn nélküli foganása és napja (XII. 8.). A kegyelem és a malaszt ünnepe. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepének paraszti jelentőségét nagyrészt a templombúcsúk, a kedvezőtlen téli idővel is dacoló búcsújárások és a zarándok-látomások adják. Sajátos régebbi hagyomány volt, hogy ezen az ünnepen a matyó cselédek, akiket a sok munka miatt gazdáik a nyáron nem eresztettek el hazulról, hajadonfővel és gyalog tették meg Mezőkövesdről Mátraverebélyig a fárasztó utat.6 Év vége eszkatológikus aktualitással utal a világvégére. Katalin és Borbála kiérdemelte, hogy valaki az ő nevükben hittel fordul Krisztushoz, megmenekül az ítélettől.7 Az utóbbi századokban advent már Jézus négy adventusa, négy eljövetele szerint alakul: Jézus megszületik a földre, beszáll szívünkbe és megtérít bennünket, eljön érettünk halálunk óráján, és eljön végül megítélni minket. E négy hét, négy hangsúly szerinti advent nyitó szentje András apostol (XI. 30.), a szkíták térítője, aki Jézus első követőjeként elhívta öccsét, Pétert, hogy legyenek az Úr tanítványai.8 Mi is hívást kapunk. A következő nap szentje Eligius, aki a germánokat hívta, térítette Krisztus egyházába. Xavéri Szent Ferenc (XII. 3.) az ázsiai népek misszionáriusa, aki fölszította a szíveket Jézus, az Istenember szeretetére. Drámai advent Magyar eleink az adventtal kezdődő új év első vasárnapján sajátos, de lényeglátó módon Jézus királyként való jeruzsálemi bejövetelét ünnepelték. Krisztus a századok Királyaként, az idő Uraként vonul be az új egyházi évbe. A történet azonos a Virágvasárnapéval, de jelentősége a kezdet meghatározó, szakrális-mágikus volta szerinti. Benne van a sötétséggel 5 Bálint 1977. i. m. I. 29. Bálint 1977. i. m. I. 52., Lengyel Ágnes–Limbacher Gábor 1997. A Szent és a Profán. Népi vallásosság a Palócföldön. Palóc Múzeum. Balassagyarmat. 104−105. 7 Bálint 1977. i. m. II. 495.; Bálint 1977. i. m. I. 18., 70−72. 8 Bálint Sándor 1989. Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. 3. kiadás. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest. 12−13.; Jankovics i. m. 289−290. 6 �NÉPRAJZ 8 szembeni, a gonosz erőknek való ellentmondás. Benne van a Krisztushoz tartozni akarás, hogy a vele tartóknak békét és boldogságot hozzon. Hasonlóan a kezdet meghatározó voltát is magában foglalja a másik szintén magyar és közép-európai fejlemény, az adventi roráté. Kezdet a napon belül, és kezdet a Messiás földre jövetelében. Ahogyan Padányi Bíró Márton veszprémi püspök mondta: „Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek szokásán kívül, még Nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az ő nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk.”9 Igen, a szokáscselekedet aranyos, fénylő, mely drámai szembenállásban van a sötétséggel, melyben megvalósul. Aranyos a Szűzanya is, mert az Aranyalmát, Jézust foganta, majd szülte a világra. Az advent napjai s benne a szakrális, mágikus szokások védelmet nyújtanak a rossz, a gonosz ellen, jó termést, bőséget, egészséget, termékenységet biztosítanak, és harmóniát, biztonságot nyújtanak a család, közösség számára. Az ünnepi rítusokban, ősi mitikus beállítottság továbbéléseként nyilvánvalóvá válik, hogy a parasztember ezek segítségével a szokásos vagy profán időtartamból átléphet a szent időbe. A karácsony paraszti élményvilágában összefonódik a természet körforgásának napfordulati időszaka, a néphit szerinti valóság ehhez kötődő transzcendens-démonikus működése és a keresztény egyház tanítása. A legnagyobb sötétség napjaiban, téli kopár ridegség közepette, rontó erők, boszorkányság okozta veszélyeztetettségben a jövő esztendő befolyásolásának paraszti drámája valósul meg. A karácsonyt bevezető advent Krisztus és egyben a Fény születése iránti elemi várakozás időszaka, s ezzel összefüggésben a jövő év rituális előkészületi ideje. Ebben az időszakban a palócok tüzes embereket, elkárhozott lelkeket, kísérteteket érzékeltek. Salgótarján környékén úgy tudják, hogy a tüzes embereknek láng jön ki a szájukon. Ellenük rózsafüzérrel, olvasóval lehet védekezni. Karancskesziben (Nógrád m.) a hajnali aranyos misére igyekvőket igyekezett eltéríteni. A tél, sötét erők, fordított világ idejére figyelmeztető szokás volt például a bárnaiak (Nógrád m.) „mókusjárása”, mint alighanem a Szentcsalád szálláskeresésének kifordított, parodisztikus változata. A parodizálás ebben az időszakban szintén a jó és a rossz küzdelmére utal. A lányok fiúruhába, a fiúk lányruhába öltöztek, papírból, rossz harisnyából álarcot, kócból szakállt készítettek maguknak, azután vezetőjükkel sorba járták a község házait. Bekopogtattak az ablakon és megkérdezték: adnak-e a mókusnak szállást? Ha 9 Bálint 1989. i. m. 12. �NÉPRAJZ 9 igen, bementek, és a szobában játszadoztak, ugráltak, majd továbbmentek. Szent Miklós napjának elterjedt parodisztikus szokása volt a megújulás szükségességére és a végső időkre utaló gyóntatás vagy imádkoztatás. Egy legény a püspököt személyesítette meg, aki a fonóházban a lányokat, menyecskéket gyóntatta, bűneik felől kérdezősködött. Egy másik legény az ördögöt képviselte, a fonóházbelieket ijesztgette, s volt, ahol a halált is megjelenítették. Ha a leány nem volt készséges vagy nem imádkozott, a püspök hátraszólt: „Kapd halál, vidd ördög!” Erre a halál elkapta a lányt, elvitte a küszöbig, ahol már várta az ördög, aki kivitte a sötétségbe az udvarra, ott meghempergette, a korommal vagy cipőkrémmel bekent orrát a lány arcához dörzsölte. Luca napját boszorkányos napnak tartották. Ennek eredete az lehet, hogy a Gergely pápa-féle naptárreform bevezetése, 1582 előtt Luca a téli napforduló időpontjára esett. A néphit szerint amikor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka, akkor a legerősebbek a gonosz, ártó hatalmak. Ezért kötődik Luca napjához rengeteg bajelhárító mágikus szokás, mint a különféle tilalmak, főleg a fonásé. Aki Luca napján font, annak a boszorkányok annyi orsót dobtak be a kéményen, hogy nem győzte aztán telefonni. Luca estéjén tették boszorkánnyá az embert annak ellenére, hogy nem akart közéjük állni. Ez ellen csak az védekezhetett, aki Istent hívta segítségül, kört rajzolva maga köré. Drámai cselekedetsor vezetett a boszorkány fölismeréséhez. Luca és Ádám-Éva közötti 12 napon át kellett meghatározott módon elkészíteni a lucaszéket, néhol szűrőkanalat. Elvitték az éjféli misére, ahol készítője ráült, és ujjain keresztül az oltár felé nézve meglátta a boszorkányokat (Karancsberény, Nógrád m.). Mikófalván (Heves m.) úgy tartották, hogy aki ráült a lucaszékre, afölött egy nagy malomkő forgott, és valaki azt súgta neki, keljen föl, mert a malomkő ráesik. Ha fölkelt volna, elvitték volna a boszorkányok. A lucaszék használóját aztán a boszorkányok üldözőbe vették a templomból hazafelé menet. Ellenük mákot kellett szórnia maga mögött, mert a boszorkányok csak akkor érhették utol, ha a mákot szemenként fölszedték.10 S ott a legsötétebb nap (XII. 21.), Tamás apostol ünnepe. Tamás nem hitte Jézus feltámadását, csak ha meglátja és megérinti a feltámadt Krisztus sebeit. A hitetlenség napja. De azé a hitetlenségé, amely képessé válik a hitre, amelyben megszületik a Fény. A karácsonyi ünnepkörben a jövő esztendő kifürkészhető, sőt befolyásolható. Szent András napján a fiatalok böjtöltek, ha meg akarták tudni, 10 Manga János 1979. Palócföld. Gondolat Kiadó. Budapest. 193−200. �10 NÉPRAJZ ki lesz a jövendőbelijük. Másik nembeli ruháját tették a párnájuk alá, és megálmodták, ki lesz a férjük, illetve feleségük. Szokás volt a zsúpfedeles ház ereszét is megrázni. Attól függően, hogy búza- vagy rozsszemek hullottak, lett egyrészt a jövendőbelijük, másrészt a jövő évi termés gazdag, bőséges, illetve szegény. A Luca és karácsony közötti 12 napot eleink nagyon számon tartották. Figyelték, melyik napon milyen az idő, mert azt tartották, hogy e napok a következő év hónapjainak időjárását is jelzik.11 Teremtő erejű karácsony A Lucától karácsonyig tartó 12 nap az Isten emberként való születésének csodája vonzásában a jövő év 12 hónapjának felelt meg, azt végső soron a teremtés évkezdeti ismétléseként élték meg. Ekkor a hétköznapiságából már kilendülő keresztény ember számára lehetővé vált mintegy a jövő esztendő, s vele a világ újrateremtése, a teljes megújulás is. Ezért nem állt föl az asztaltól a gazdasszony a Luca napi étkezéskor, hogy jó ülősek, termékenyek legyenek tyúkjai, ezért etették a gúnárt és a kakast fokhagymával a nap reggelén, hogy bátrak, erősek legyenek. Ezért böjtöltek adventben, ezért koledáltak, jártak karácsonyt köszönteni, énekkel, rigmussal, a kimondott szó erejével jót kívánni-teremteni, mentek a Szentcsalád képével szállást keresni, betlehemmel örömhírt hozni. Ezért várták a lucázó fiúgyermekeket például Honton (Nógrád m.), akik mondták: „Heverő legyen tyúkjok, lúdjok, / bornyazzon meg tehenjek, / csikózzon meg lovok, / fiazzon meg asszonyok, / vas legyen fazekok, / cin legyen tányérjok. / A lánnak szép mátkát, / a legínnek azok szerint. / Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Mondták és cselekedték is: mondókájuk után a lucázók leheveredtek a földre, hogy biztosan heverő legyen a tyúk és a lúd. Az évkör szakralizálása, betlehemezés. Hollókő, 1990. (Palóc Múzeum Diatára, Ács Irén felvétele) 11 Manga 1979. i. m. 194., 198−200. �NÉPRAJZ 11 A betlehemezők házról házra köszöntenek. Hollókő, 1990. (Palóc Múzeum Diatára, Ács Irén felvétele) Majd a háziasszonytól pénzt, diót, almát vagy aszalt gyümölcsöt kaptak. Ez az ajándékozás, illetve ajándékban részesülés is több a hétköznapi jelentésénél, beleilleszkedik a jövő év teremtésének folyamatába. Legyen az ember adakozó az új esztendőben, illetve részesüljön a Teremtő ajándékaiban. A leányok is részt vettek e teremtésben a maguk szempontjából: a 12 napot arra használták föl, hogy mindennap beleharaptak egy piros almába. A megmaradt darabot aztán elvitték magukkal az éjféli misére, és az a legény, aki útközben megszólította a lányt, az vette majd feleségül. Lényegében nem vagy nemcsak történelmi emlékünnepről, a kétezer év előtti biblikus történések megüléséről van itt szó, hanem olyan jelen idejű aktualitásról, amit az ünnep szokásos palóc megnevezése: „Krisztus születési” is kifejez. Nógrádsipeken a karácsony előtti héten házról házra járó betlehemeseket letérdepelve fogadta a család, mintha az elhozott paraszti betlehem az eredeti helyet és születést mutatná. Sokfelé a Szentcsalád szálláskeresésének szokásakor a ház egész népe csókkal köszöntötte az érkező Szentcsalád-képet. Krisztus születésének jelenvalóságát alapozza meg tehát az ünnep rítusokban megnyilvánuló mitikus-mágikus fölfogása, melyet az egyház is elősegített Ádám-Éva napjának december 24-ére tételével, valamint az éjféli időpont kiemelésével. A születés e mágikus, nem evilági, se tegnap, se ma időpontja, másrészt a 12 óra, mint a teljesség pillanata, mozgósítja a paraszti hitvilág természetfelettire vonatkozó képzeteit. Ezek nyilvánvalóvá teszik az összefüggést az emberiség teremtése, bűnbeesése és keresztényként való újjáteremtése között, mely utóbbi Jézus születése, megváltó áldozata révén valósul meg. Tükröződik ez a hagyományos palóc karácsonyfán, ahol a fa tövében ott az első emberpár, maga a fa és fénylő díszei pedig a Megváltó születésére és az örök életre mutatnak. A bűnbe esett első emberpár napját, a palócok „kará- �NÉPRAJZ 12 csony böjtje”-ként nevezik és tartják, amikor a böjt szigorú megtartása valóban egyfajta penitenciatartás Ádám vétke után, másrészt a betlehemi történésekkel való rituális azonosulás.12 E teremtő időben, karácsony böjtjének reggelén kezdték a pásztorok a vesszőhordást. Erre az alkalomra ünneplőbe öltöztek, szűrt vettek magukra, legtöbbször ostorukat, botjukat is elvitték. A portákon köszöntötték a gazdasszonyt, majd valóságot teremtve verselték: „Szerencsés ünnepeket kívánunk kendteknek! / Több jóval, egészséggel múlathassák / Krisztus urunk születése napját. / Adjon bort, búzát, békességet, / országunkban megmaradást, / holtunk után léleküdvösséget. / Valamennyi széna-szalma van a kendtek házuknál, / annyi barmocskájuk szaporodjék kendteknek!” A gazdasszony erre így válaszolt: „Úgy engedje az Isten!” Ezután – megint csak valóságot teremtve – kötényébe csavart kézzel kihúzott a pásztor csomójából egy vesszőt, amellyel megverte a pásztort. Ő erre ugrott egyet, hogy úgy ugráljanak az állatok is, erősek, egészségesek legyenek. Utána – az iménti értelemben is – a pásztor megajándékozása következett. Megint csak teremtő erővel a gyerekeket is megvesszőzték, hogy sírjanak, mert akkor a tehén jobban leadja a tejet. A gazda kivitte a vesszőket az istállóba is, megverte az állatokat, majd a vesszőt az istálló sarkába tette. Többfelé tavaszig megőrizték a „karácsonyi vesszőt”, „szent vesszőt. Az évkezdetkor, karácsonykor megszentelődött vesszőt használták a jószág első kihajtásakor, ami kihatott az állatok egész évi fejlődésére. Régen sokfelé, így Szandán (Nógrád m.) is egész nap szigorúan böjtöltek, és csak akkor étkeztek, láttak hozzá a karácsonyi vacsorához, amikor a betlehemivel azonosuló csillag föltűnt az égen. Karácsonyfa, alul Ádám és Éva tésztából formált alakjával. Rimóc, XX. század közepe. (Rekonstrukció, Palóc Múzeum, Balassagyarmat, a szerző felvétele) 12 Lengyel−Limbacher 1997. i. m. 28. �NÉPRAJZ 13 Mindezt azért, hogy a kis Jézus valóban megszülessen. Emellett mindkét mozzanat – böjtölés és csillagvárás – a bibliai születés szent idejébe jutást és a jövő év kedvező befolyásolására, teremtésére való alkalmassá válást szolgálta. A szokások egy jelentős része azt mutatja, hogy a fentiekben vázolt vallásos mentalitás felekezettől függetlenül a Palócföld peremvidékén található protestáns településeket is jellemezte. Például Bánhorvát és Nagyvisnyó (Borsod m.) református leányai „karácsony szombatján” étlen-szomjan voltak egész nap, este kisöpörték a házat, a szemetet pedig kivitték egy lapáton az eresz alá, s ott egy darabig várva a néphit szerint meghallották az angyalok örvendetes énekét Krisztus születése felett. Karácsony böjtjén másutt is összesöpörték a szemetet az ajtó mellett valamelyik szögletbe, egy fedél alatt hagyva a ház központi ünnepi helyével, a mágikus karácsonyi asztallal. Másnap aztán, a már megszületett Kisjézus ünnepén felrakták a gyümölcsfák ágaira, hogy sok gyümölcs teremjék rajtuk a következő esztendőben. A hagyományos karácsonyböjti vacsora előtt a gonosz elleni védekezést és a jó előidézését célzó cselekedetet végeztek. A gazdasszony a tyúkoknak kiabált az udvaron: „Csire, csire, csir, csir, csir, a mienk tojjon, a másé meg kotoljon.” Mikor megszólalt a harang, az asszonynép szaladt a fokhagymával, hogy amíg az első (!) vers szól – védekezésül a boszorkányok ellen −, megkereszteljék vele a ház, az istálló és az ólak ajtaját. A tyúkokat megpiszkálták a szénvonóval, hogy sokat tojjanak. A tilalom teremtő erejével kölcsön nem adtak semmit, nehogy elvigyék a ház áldását, szerencséjét. Ügyeltek arra, hogy semmi se, a száradó ruha se csüngjön, lefelé irányuló ne legyen, mert ez betegséget, fejfájást, az állatokra veszélyt hozna. Tartózkodtak az ivástól is, mert azt mondták, hogy aki karácsony böjtjén vizet iszik, egész nyáron szomjazik. Az ünnepi vacsorához – lényegében a Messiás születési helyéül – előkészítették az asztalt. Alája szalmát, szénát, néhol teknőt is tettek, hogy legyen, ahol a Kisjézus megszületik.13 A világ krisztusiként való újjáteremtéséhez vezető szent születés átminősítő, kegyelmi erejéből való részesülés érdekében a karácsonyi asztal alá ekevasat, máktörőt, láncot, fejszét, az asztalra búzát, kukoricát, babot, kendermagot, az asztal sarkára egy egész cipót tettek a család egészsége, a jó termés és a gazdaság sikere érdekében. A karácsonyi előkészületeknek e paraszti cselekményei és az ünnep megtartása archaikus értelemben a történelmi idő kiiktatását és a betlehemi születés jelenvalóvá válását eredményezték. Az Isten ember13 Vö. Lengyel−Limbacher i. m. 28−30. �14 NÉPRAJZ ként való megszületésének az embert kereszténnyé teremtő, léttel telített és áldást sugárzó pillanata az, ami az iménti cselekedeteket is motiválta. Mert voltaképpen a karácsonyi asztal az ünnepi lakás központjaként nemcsak az étkezés színhelye, hanem rituális módon elsősorban Krisztus születésének betlehemi helye, mely mágikus voltát is magyarázza. Az étkezés megkezdése előtt a gazda ilyen értelemben mondott köszöntőt, melyben tükröződik, hogy a szent születés ideje élőknek és holtaknak egyaránt javára válik: „Az Úristen nevében már sok karácsonyt megértem, azt kívánom, adjon Isten bő termést, s közöttünk élőknek igaz szeretetet, a megholtaknak örök nyugodalmat, csendes békességet.” Vacsorakor a gazda teremtő rítussal egy almát annyifelé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család. Ha a jövő évben valamelyikük eltévedne, az összetartozás erejéből visszataláljon. A karácsonyböjti vacsorának része volt az ostya (= molnár- vagy malomkalács). Az étkezést rendre imádsággal és az ostyával kezdték. A palócok és általában a régi parasztság már a kenyeret is Krisztus testeként tisztelték, az ostyát vagy malomkalácsot még inkább, főként, ha a karácsony szent idejéből való. Az ilyet fölakasztották a szentsarokban a gerendára, hogy egész évben biztosítsa a család egészségét, békéjét, a ház biztonságát. Az ostyát, mintegy Krisztus testét befogadva, kezdődött a karácsonyi vacsora. Az ünnepben a megszülető Krisztus kortársává váló parasztember számára rítusok révén a hatékony cselekvés és csodás történések időszaka a karácsony. Az itt és most történő isteni születés szakrális, magával ragadó és megszentelő ideje indokolja például, hogy evés közben sokfelé az asztal lábai köré tekert kerékkötő láncon tartották a lábukat, hogy a következő esztendőben olyan erős legyen a lábuk, mint a vas, hogy kelés, törés és egyéb nyavalya ne legyen rajta. A gazdasszonynak a vacsora alatt nem volt szabad felkelni, hogy a jövő évben a tyúkok is jó ülősek, költők legyenek. A karácsonyböjti vacsora minden ételéből tettek félre „karácsonyi morzsá”-nak. Aztán úgy terítettek rá abroszt, hogy a hajtása a búzaföldek felé legyen, hogy a jövő évi búza meg ne dőljön. A morzsát az ünnepek után kivitték az istállóba, ott fölkötötték a tehén fölé, hogy a tehenet meg ne rontsák. E Krisztus születéséből származó szent ételmaradékból adtak a tyúkoknak, hogy jobban tojjanak. Karancsberényben (Nógrád m.) a tehén tőgyét füstölték meg vele ellés után. Tettek belőle a disznóólba is, mert ahol a karácsonyi morzsa van, nem döglenek a disznók. Nógrádsipeken a morzsával azt füstölték, akinek a torka fájt. Teát is főztek belőle torokfájás ellen. Még a vihar, zivatar ellen is hasznos szernek tartották. Egy csipetet tűzbe dobtak belőle, és a vihar, zivatar elmúlt. A török után �NÉPRAJZ 15 nógrádi és hevesi palóc falvakból újratelepült Jászalsószentgyörgyön a karácsonyi vacsora minden ételéből hagytak az ajtó elé helyezett kis asztalon, mert a család halottai hazajönnek enni. Az ételekből Nógrádsipeken is az asztalra tették az első falatot a meghalt családtagok számára. Ezért még az ajtót is nyitva hagyták számukra. Hont megyei hagyomány szerint a karácsonyi asztal megszentelt étkeinek morzsáját a kemence tüzébe vetették elhunyt hozzátartozóik számára, és azt tartották, hogy ahány morzsa került a lángokba, annyi lélek szabadult a tisztítótűzből. A kemence ünnepi tüze így misztikus módon azonosult a keresztény túlvilág középső szintjével. Ezek az archaikus hiedelmek a karácsony idején megszülető Jézus fentiekben vázolt paraszti ünneplésével és ennek évkezdő jellegével együtt azt a szemléletet fejezik ki, hogy a szakrális történelem csúcspontján, az első emberpár utáni világ krisztusi újraalkotásának és ennek mintájára a következő évi élet megteremtésének mitikus pillanatában a megszokott idő eltörlése lehetséges. A holtak immáron visszatérhetnek, mert a határ élők és holtak, múlt és jövő között elmosódik. A profán idő felfüggesztődik, s ennélfogva újra kortársai lehetnek az élőknek. Egercsehiben (Heves m.) éjféli mise előtt piros almáról itatták az állatokat, hogy olyan egészségesek legyenek, mint a piros alma. Az adventi, karácsonyi készület révén a szent időben átváltozott ember Jézus születésekor aztán transzcendens érzékelésre jut. Meghallhatja, hogy az istállóban még a jószágok is beszélnek, és dicsőítik Teremtőjüket, almafa alatt állva megnyílik az ég, és látni az örvendező angyalokat. Krisztus születésének éjféli időpontját tehát jellemző módon a népi teológia összekötötte részint az első emberpár almafával kapcsolatos bűnbeesésével, és főként az Úrfelmutatás idejével, amikor a kenyér Jézus testévé, a bor pedig vérévé válik. A miseáldozatban eljön, karácsonykor közénk születik a Megváltó. Jézus megszületésével, az éjféli mise után megszűnt a böjt, s lefekvés előtt még „angyali kolbászt”, hurkát ettek, megteremtve, hogy egész évben bőségben legyen étel az asztalon. Karácsony reggelén is piros almáról és ezüstpénzről itatták az állatokat, hogy egészségesek és értékesek legyenek, mint az ezüst. Karácsony napján, ebben a teremtő erejű időben nem szabad másnak tüzet adni, mert elviszik a család békességét. A karácsonyi ebédről nem hiányozhatott a hurka, a disznóhús, mert a disznó a házhoz túrja a szerencsét, de a szárnyas elrepül vele. A család minden tagjának egész nap illedelmesen kellett viselkednie, mert aki haragos volt, �NÉPRAJZ 16 pörlekedett, sírt vagy válogatott az ételben, arra azt mondták, hogy ilyen lesz az egész esztendőben.14 A megszentelő szent idő képes újra támasztani bennünket bajainkból, válságainkból, elidegenedettségeinkből, és az öröm, boldogság, szeretet alanyaivá avatni. Derengjen advent, fényes csillaggal csillogjon a teremtő idejű karácsony a Palócföldön és az egész hazában, szerte a Kárpát-medencében! A betlehemi születés oltárképe. Szent Márton templom, Buják. (A szerző felvétele 2004. 05. 06.) 14 Manga i. m. 198−211. �SZÉPIRODALOM 17 ORAVECZ TIBOR Hókirálynő Ázott erdei boszorkány Járja táncát hólepelben Koronája jégcsalogány Tüzet csihol zöld szemében. Varázsemlék korom haján Álmában száll éjjelente Erdő riad hold árnyékán Macskák izzadnak dideregve. Seprője már szertefoszlott Bűbájt, rontást nem igéz már Lidércfénye sárba omlott Tündér lett, angyali nektár. Lilla Elillant Lilla, létem illata Körötte ég lila lángja lobog Zsong, s messze száll Lilla A lángoló széllel. Lilla zenél éjszaka fényében Szerelem dalát dúdolja teste S kezében röpke, lenge Lángja villan aléltan. Leple alatt lelé meg álmait Zihálva túrja fel-alá ujjait Evezve vágyain Lepedő ráncain Elaltat lágy ölében a hajnal Elnyel az álom, Elhal a zene Mellőle kelek holnap, nélküle. �SZÉPIRODALOM 18 MOLNÁR TÓNI „Emberség” „Az emberek egyformák voltak tudatlanságukban, s maguk valóját el nem hagyták. Egyformák voltak vágynélküliségükben – tisztának és egyszerűnek mondom őket. E tiszta egyszerűségben alaptermészetük szerint éltek. De ahogy megjelentek a bölcsek emberségükkel bicegve és sántikálva, igazságosságukkal ágaskodva és nyújtózkodva, az Ég alatti világban kisarjadt a bizonytalanság.” (Csuang Ce) A húsz év körüli nőstényt leginkább apró termete, és elálló fülei alapján lehetett megkülönböztetni az Australopithecus1-csoport többi nőstény tagjától. Apró termetét kölyökkorában kihordott tuberkulózisának köszönhette. A csoportrangsorban valahol az utolsók között foglalt helyet, a rangban felette álló nőstények pedig rendszeres fizikai bántalmazásokkal érzékeltették vele csoportbeli alacsonyabbrendűségét. A csoport felett egyetlen hím uralkodott, a nőstények pedig mindannyian az ő tulajdonát képezték. Az elálló fülű nőstény már hosszú évekkel korábban elérte az ivarérett kort, de talán csoportbeli alacsony rangjának köszönhette, vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak a hím tetszésén vagy nemtetszésén múlott a dolog, mindenesetre a csoport vezére ez alatt az idő alatt még egyetlen alkalommal sem mutatott érdeklődést az irányába. A csoportban pedig nem voltak további hímek, mivel a domináns alfa minden versenytársát elüldözte a környékről. A kölyköket is csak az ivarérett kor eléréséig tűrte meg maga körül. A síkságon, ahol éltek, mindent magas fű borított, a ragadozók elől pedig csak néhány akáciafa és pár kisebb bozótos nyújtott menedéket. Növényevők voltak, és a nagy magvú füvek kalászait szerették a legjobban. Az életerősebb, megtermettebb egyedek gyakran jártak két lábon, az elálló fülű nőstény viszont gyenge fizikumából adódóan könnyebbnek találta a négy lábon járást. Amikor időnként mégis 1 Australopithecus: az emberfélék családjába tartozó kihalt főemlősfaj, az első lépcsőfok az emberré válás útján. �SZÉPIRODALOM 19 két lábra emelkedett, rövid időn belül annyira elfáradtak a hátizmai, hogy kénytelen volt újra visszaereszkedni. Az idő múlását alig érzékelték. Néha gyakrabban esett az eső, néha pedig hosszú hónapokon keresztül nem esett semmi, de ezt leszámítva minden nap ugyanolyan volt, mint az előző vagy az azt követő. Hajnalban lementek az itatóhoz, ami valójában egy iszapos pocsolya volt, de a környéken sehol máshol nem lehetett vizet találni. Veszélyes dolog volt, ugyanis az oroszlánok mindig itt, az itató környékén vadásztak. A nap további része a füvek kalászainak tépkedésével és evésével telt. A déli hőségben az akáciafák árnyékába húzódva pihentek, az éjszakákat pedig odafent töltötték a szúrós gallyak között. Amikor egy-egy ragadozó arra tévedt, ahányan csak voltak, mind eszeveszett kiabálásba kezdtek, és rohantak a legközelebbi fához, ahol egymást taposva próbáltak minél feljebb jutni a tüskés ágakon. Ezenkívül legfeljebb a magányos hímek időnkénti feltűnése zavarhatta meg a csoport nyugalmát. Ilyenkor a domináns alfára hárult a feladat, hogy fogait vicsorgatva, mellét verve elrettentse a betolakodót, vagy pedig, ha ez nem volt elegendő, megküzdjön vele. Az elálló fülű nőstény életében egy görbe lábú kóbor hím érkezése hozta meg a változást. A hím harmincéves lehetett. Ez faja esetében középkorúnak számított. Lába valószínűleg egy korábbi, rosszul összeforrt törés eredményeképpen maradt görbe, ami akadályozta őt a járásban. Különösen futás közben bizonyult lassúnak. Tisztában volt vele, és ha tehette, kerülte a nyílt összetűzéseket. Amikor a domináns hím felbukkant a közelben, a görbe lábú azonnal visszavonult. Igyekezett minél nagyobb távolságot tartani tőle, de csak annyira, hogy közben mindig a csoport közelében maradhasson. Tudta, hogy suta lába miatt eleve esélytelen saját nősténycsoportot szereznie magának, és azt is tudta, hogy az életerősebb nőstényeket titokban sem, a domináns hím tudta nélkül sem tudná megkörnyékezni. Elsősorban tehát a csoport alacsonyabb rangú nőstényeire koncentrált. Valahogy így akadt rá az elálló fülűre, a helyzet pedig mindkettejük számára előnyösnek ígérkezett. Eleinte csak távolról kerülgették egymást. Az elálló fülű igyekezett minél több időt tölteni a csoport felségterületének peremén, minél távolabb a domináns hímtől, a görbe lábú pedig igyekezett minél közelebb kerülni hozzá. Testjelzéseikkel napról napra egyre nyilvánvalóbbá tették egymás iránti hajlandóságukat, míg végül a kerülgetésből rendszeres találkozások lettek. Titkos találkozásaikat mindig egy erre alkalmas, sűrű bozótosban tartották, messze a csoporttól és a domináns hím őrhelyétől. Az elálló fülű persze nem maradhatott sokáig, nehogy a csoport vezére gyanút fogjon sorozatos távollétei miatt. �20 SZÉPIRODALOM Talán nem is derült volna fény soha semmire, ha mindössze a domináns hímen múlott volna a dolog, de nem így történt. A nőstények rangsorának utolsó helyén egy ritkás szőrzetű, foltonként teljesen kopasz, negyven év körüli, idősödő nőstény állt. Ami a hímeket illeti, ő sem mondhatta magát sikeresnek. Amikor a görbe lábú a csoport közelébe szegődött, a ritkás szőrű is igyekezett felkelteni magára az újonnan jött hím figyelmét, de sikertelenül. Eközben viszont látta, hogy az elálló fülű egyre több időt tölt a görbe lábú közelében, míg végül titkos találkozásaikat is sikerült kifigyelnie. Ily módon történhetett meg, hogy amikor a görbe lábú és az elálló fülű együtt voltak a bozótosban, váratlanul ott termett mellettük a domináns hím. A görbe lábúnak nem jutott ideje menekülni, így kénytelen volt szembenézni vetélytársával. A harc kimenetele nem volt kétséges. Valódi tétje a sérülések mértéke volt. A hímek akár életüket is veszthették az ilyen verekedésekben. A görbe lábúnak szerencséje volt, mivel megúszta az összecsapást néhány kisebb karcolással, csonttörések és izomszakadások nélkül, ugyanakkor vereséget szenvedett, és egyértelművé vált, hogy távoznia kell a csoporttól, méghozzá azonnal. A csoport életében általánosak voltak ezek az események. Az erősebb győzött, a gyengébb távozott. Ha a domináns hím megvédte címét, a nőstények vele maradtak, ha elveszítette, a nőstények az új győzteshez csatlakoztak. A vesztes minden nőstényt elveszített, a győztes pedig mindegyiküket megnyerte. A görbe lábúnak tehát nem volt választása, tovább kellett állnia. Az elálló fülű nőstény sokáig nézte, ahogy távolodik, sántítva, fáradtan, kimerülten a harctól, és minél tovább nézte, annál inkább kezdte őt hatalmába keríteni egy érzés, amilyet eddig még sohasem érzett. Sajnálni kezdte a görbe lábút. A domináns hímre pedig dühös volt, amiért győzött. Dühös volt rá, amiért annyi éven keresztül észre sem vette őt, és dühös volt rá, amiért ennek ellenére mégis elkergette tőle a görbe lábút. A görbe lábút pedig sajnálta. Nézte, ahogyan egyre messzebbre kerül a csoporttól, és miközben egyre távolabbról látta esetlen bicegését, az ismeretlen érzések úgy váltak egyre erősebbekké. Végül nem bírta tovább. Körülnézett, megbizonyosodott róla, hogy senki sem látja, és elindult abba az irányba, amerre a görbe lábú távozott. Eleinte csak bizonytalanul, időnként meg-megállva, óvatosan, nehogy a csoport tagjai észrevegyék, majd egyre határozottabban, míg végül futásnak eredt. A görbe lábút ekkorra már szinte csak egy apró pontnak látta, és félelem fogta el, hogy mi lesz, ha nem sikerül utolérnie. A nap is jócskán a vége felé járt, és egyedül maradni éjszakára odakint a szavannán egyet jelentett a halállal. Futott tehát, �SZÉPIRODALOM 21 ahogy csak bírta a lába. Mire lement a nap, olyan távolságban voltak egymástól, hogy onnan már meghallhatták egymás kiáltását. Kiabálni kezdett hát, a görbe lábú pedig válaszolt. Így történt meg először, hogy együtt töltötték az éjszakát, később pedig az utána következőket is. Eleinte nem mentek egészen simán a dolgok. Nem mindig tudtak megegyezni például abban, hogy melyik fára másszanak fel esténként, vagy hogy melyik irányba vándoroljanak tovább. A vándorélet fő nehézsége abban állt, hogy nem mindenhol lehetett vizet találni, ahol pedig mégis találtak egy-egy pocsolyát, az legtöbbször néhány napon belül kiszáradt. A nagyobb vizek környékét többnyire egy-egy hím uralta, és kizárólag saját nőstényeit engedte az itatóhoz. Ráadásul a kóbor hímek is folyamatos veszélyt jelentettek, amire szintén ügyelniük kellett. A görbe lábú nem kockáztathatott meg egy újabb kétséges kimenetelű összecsapást. Ezen kívül nehézséget okozott a ragadozók elől való menekülés is, ugyanis nem mindenhol voltak fák a szavannán, amelyekre fel lehetett volna mászni. Nyílt területen pedig semmi esélyük sem volt még egy hiéna vagy egy vadkutya ellen sem. Hogy ez mennyire igaz volt, azt saját bőrükön kellett megtapasztalniuk. Az esős napok idején történt, hogy valahogyan a nyomukba szegődött egy hiéna. Rosszul táplált, öreg, legyengült példány volt. Valószínűleg öregsége miatt maradt le a falkájától, és azóta egymaga vadászott, de szemmel láthatóan nem sok sikerrel. Talán szaglására támaszkodva sikerült a nyomukra találnia, és hosszú ideje követhette őket, mire észrevették. Ekkorra viszont már túl közel járt ahhoz, hogy el lehessen menekülni előle. A görbe lábú vette észre, és azonnal futásnak eredtek, de a hiéna is a nyomukba eredt. Szánalmasan lassú volt, és egész biztosan elmenekültek volna előle, ha az elálló fülű meg nem botlott volna. A botlás viszont elég volt ahhoz, hogy a hiéna utolérje. A görbe lábú nem állt meg, hanem futott tovább. Tudta, hogy semmit sem tehet, tudta, hogy mindig a hiéna az erősebb. Csak azt nem tudta, hogy ez a hiéna túl öreg már a vadászathoz, fogai rég kihullottak, és ereje is fogyatkozott. Lerántotta ugyan az elálló fülűt a földre, a torkát viszont nem tudta átharapni. Az elálló fülű eközben kétségbeesetten kapálózott, és rikoltozott. A görbe lábú hallotta a rikoltozást, és úgy érezte, hogy a szíve szakad meg tőle. Tudta, hogy nem bírná elviselni, ha elveszítené az elálló fülűt, és valami olyasmire szánta el magát, amilyet még soha életében nem tett. Megfordult, és nekitámadt a hiénának. Elkeseredett harc volt. A hiéna próbálta lerázni magáról a görbe lábút, de az addig kapaszkodott, míg sikerült fogást találnia rajta. Aztán egy erőteljes mozdulattal megcsavarta a hiéna fejét, és a harc �22 SZÉPIRODALOM eldőlt. Hallotta a csigolya roppanását, és látta, ahogy a hiéna izmai elerőtlenednek. Az elálló fülű fekve maradt. Levegő után kapkodott, és köhécselve, krákogva próbálta megszüntetni a fájdalmat a torkában. Amikor kezdett újra levegőt kapni, és a köhécselések is egyre ritkábbak lettek, úgy döntött, hogy megpróbál felállni. Ekkor derült ki, hogy lába nem tartja meg a súlyát, és csak most vette észre, hogy amikor elbotlott, bal hátsó bokája kificamodott, sőt, talán el is tört. Fájdalmat nem érzett, csak valamifajta furcsa bizsergést, de látta, hogy lábfeje egyre nagyobbra duzzad, és tudta, hogy a fájdalomra sem kell sokáig várnia. Mire lement a nap, már szinte ordítani tudott volna a legkisebb mozdulattól is. Sikerült ugyan elsántikálnia a legközelebbi bozótosig, de nagyon kifárasztotta őt a három lábon járás, és lépten-nyomon meg kellett állnia pihenni. A görbe lábú igyekezett segíteni neki, de nem igazán tudott. Az éjszakát végül ebben a bozótosban töltötték. Az elálló fülű képtelen volt fára mászni, tehát lent éjszakázott a földön, a görbe lábú pedig úgy döntött, hogy vele marad. Ez volt az első alkalom, hogy valamelyikük is a földön töltötte volna az éjszakát. Minden pillanatuk félelemben, rettegésben telt. A legkisebb zajok is jelenthettek halálos veszedelmet, ők pedig a sötétben nem látták, hogy melyik zaj mitől származik. Reggelre mindketten ki voltak merülve a virrasztástól. Délelőtt, amíg az elálló fülű aludt egy kicsit, a görbe lábú körülnézett a környéken, hogy hol lehet vizet találni. Szerencsével járt, és talált egy kisebb pocsolyát nem messze attól a bozótostól, ahol az elálló fülűt hagyta. Visszament hát érte, és közösen lebicegtek a vízig. Délután a görbe lábú aludt, és az elálló fülű őrködött, az éjszaka pedig ismét virrasztással és rettegéssel telt. A harmadik vagy a negyedik éjszaka történt, hogy egy kóbor gepárd rájuk talált. Talán csak éjszakai pihenőhelyet keresett magának, és véletlenül botlott beléjük. Egy jó ideig néztek farkasszemet egymással, és egyiken sem tudták, hogy mitévők legyenek. A gepárd fogait vicsorgatva, lassan körüljárta őket, ők pedig tekintetükkel követték, miközben egyik fél sem szánta rá magát semmire. Hosszú percek teltek el így, mígnem a görbe lábú megunta a dolgot. Felvett a földről egy letört gallyat, és hadonászni kezdett vele a gepárd felé, közben pedig dühösen kiáltozott. A gepárd hátrált néhány lépést, és várta, hogy mi fog történni. Erre a görbe lábú még dühösebb kiáltozásba kezdett, és a letört gallyal a kezében elindult szemben a gepárddal. A gepárd végül úgy döntött, hogy nem érdemes kockáztatnia. Inkább sarkon fordult, és eltűnt a sötétségben. �SZÉPIRODALOM 23 Az ezt követő néhány hét is félelemben, virrasztásban telt. Ez alatt az idő alatt az elálló fülű lába kezdett fokozatosan gyógyulni, és ugyan még nem volt tökéletes, de ahhoz már elég jó volt, hogy az alacsonyabb fákra fel tudjon mászni, teljesen pedig sosem jött helyre. A boka merev maradt, és soha többé nem tudta behajlítani, de lassanként megtanult együtt élni a helyzettel, és idővel majdnem ugyanolyan jól tudott már vele futni, és majdnem ugyanolyan jól tudott már vele fára mászni, mint sérülése előtt. Amikor újra visszatértek a szárazabb napok, váratlan változások köszöntöttek be az elálló fülű életében. Maga sem tudta, hogy mi történik vele. Furcsa folyamatok indultak meg a szervezetében. Időről időre émelygések, rosszullétek törtek rá. Egyre gyakrabban volt ingerült, testsúlya pedig napról napra növekedett. Járása kezdett fokozatosan elnehezedni, ideje nagy részét pedig ücsörgéssel és fekdécseléssel töltötte. Pocakja kikerekedett, és lépten-nyomon előre akarta őt rántani járás közben. Ezalatt a görbe lábú, aki már eddig is kivette a részét az ilyesmiben, egészen bajnokává vált a gondoskodásnak. Folyton azt leste, hogy miben tudna segíteni, az elálló fülűt pedig jó érzéssel töltötte el, hogy valaki odafigyel rá. Korábban, amíg a csoportban élt, az alfahím sohasem figyelt így oda egyetlen nőstényére sem. Megvédte őket, de sohasem segített nekik semmiben. Amikor elérkezett az ellés ideje, az elálló fülű egyre gyakoribb fájdalmakat érzett a hasa környékén, és tudta, hogy nem sok van már hátra. Leheveredett egy bokor tövébe, és várt, jajgatott, erőlködött és pihegett. Talán egy fél nap telhetett el így. Aztán érezte, hogy fájdalmai csillapodnak, és tudta, hogy megellett. Halk nyöszörgést hallott a lábai alól. Kölyke volt az. Az első dolog, amit észrevett rajta, hogy arca szinte megszólalásig hasonlít a görbe lábúra. Ami ezután történt, arra nem emlékezett. Valószínűleg elájult a kimerültségtől. Ettől kezdve életük teljesen megváltozott. A kölyköt nem lehetett magára hagyni egy pillanatra sem, cipelni kellett mindenhova, és mindig rajta kellett, hogy tartsák a szemüket. Éjszakánként nem lehetett aludni tőle, mert folyton lármázott, nappal pedig éppen fordítva, mindig csak aludt volna. Nem volt többé nyugalmuk egy pillanatra sem, de egyiken sem bánták. Időnként, amikor a kölyök aludt, és ráértek lustálkodni egy kicsit, az elálló fülű visszaemlékezett rá, hogy hogyan hagyta ott a csoportját a görbe lábú miatt, a görbe lábú pedig azokon a napokon tűnődött, amikor megvédte az elálló fülűt a hiénától, és amikor együtt rettegtek éjszakákon át odalent a bozótosban. Ilyenkor aztán egymásra néztek, és újra meg újra elhatalmasodott rajtuk egy újabb sohasem ismert érzés, a boldogság érzése. �SZÉPIRODALOM 24 LANGSTADLER KÁLMÁN Attila! Versválasz Jóna Dávid Attikám c. versére1 A sín, ez az acélhátú, talpfái, mint a póklábak, a kifeszült pillanat: vérháló. Attila! A vas még mindig sír, de az eső már nem nevet, aki voltál, nincs többé, Isten ad majd neked új nevet. Attila! A szavak lehulltak eléd, mint asztalról a morzsa, kovácsoltvas kezedben a toll is már csak rozsda. Attila! Nem! Már csak poszt(h)umusz. Ez a homok hát a költő bére? Tiszta szíve kiszárad, arcáról csorog a bánat vére. Attila! 32 koordinátapontodat végül összekötötte a vonat, az elismerés olyan ajándék, amit a halál bontogat. Attila! A hidak nagy keverőkanalak, a Duna hullámait főzik, de látom, ahogy a rakpart kövei dinnyehéjadat még mindig őrzik. 1 Jóna Dávidnak a Palócföld 2019/1. számában megjelent versére a 3. számban Szentjánosi Csaba, Oravecz Tibor és Szokolay Zoltán válaszolt. A vers további versválaszt ihletett. �PALÓCFÖLD 65 25 BARÁTHI OTTÓ Nyolcvanéves lenne dr. Horváth István Salgótarján európai gondolkodású személyisége A Palócföld c. folyóirat irodalom- és verskedvelő olvasói közül sokan tudják, hogy amikor Thomas Mann, a híres és neves német regényíró 1937-ben Budapestre látogatott, József Attila egy addig soha nem ismert módon találó, nagyszerű verssel üdvözölte a vendéget, többek között így: „Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.” Horváth Istvánról – aki a nagy européer pesti vizitje után két évre, 1939ben az alföldi Kocséron született, így ez évben lenne 80 éves – csaknem mindig eszembe jut ez a verssor, amikor könyveibe belelapozok, írásaiba belenézek, elemzéseit olvasom. Arra asszociálok, hogy az 1963-ban már felnőtt fejjel Szegedről Salgótarjánba került diplomás szakember sok-sok itt született kollégájánál hitelesebb lokálpatrióta volt, többet tett a helyi identitás őrzéséért, megerősítéséért. A múltból merített, a történelmet tanulmányozta, a társadalmi összefüggéseket elemezte, könyveiben, tanulmányaiban, számtalan cikkében – többek között, de mindig megkülönböztetett figyelemmel – befogadó városa fennmaradásáért, fejlődésért, az itt élő közösségek, emberek sorsáért emelt szót. Volt módom együtt dolgozni vele, volt szerencsém közelről ismerni, ezért tudok rá – ahogy írtam már másutt is – jó szívvel emlékezni és hitelesen emlékeztetni. Minden munkakörében és beosztásában – könyvtárosként, politikusként, muzeológusként, tudományos kutatóként, lapszerkesztőként, közíróként is – nagy erénye volt átlátó és elemző, rendszerező és szintetizáló képessége, figyelemre méltó a lényeglátása, gyors reagálóképessége. Utóbbi okán sem ragadtatta el magát soha, mindig felké- �26 PALÓCFÖLD 65 szülten, körültekintően járt el. Alapos előkészítés, konzultációk után döntött vagy éppen „csak” nyilatkozott a sajtó munkatársainak. Rendszeresen és sokat dolgozott, gyakran késő estig vagy éjszakába nyúlóan olvasott, jegyzetelt és írt komfortérzetet jelentő családi házában lévő íróasztalánál. Mégis: mindig volt ideje családjára és barátaira, miatta soha nem kellett lemondani programokat. S ha már barátokat említettem: Horváth Istvánnak – aki 2005-ben bekövetkezett halála óta, immár 14 éve nem lehet közöttünk – rengeteg ismerőse, sok tanítványa, kollégája, számos tisztelője is volt. (S persze voltak, akik nem kedvelték, sőt támadták is egy időben.) S hogy voltak-e barátai? Felfogása, véleménye szerint a barátság emelkedett szintű, bensőséges, már-már meghitt kapcsolat, ahogy ő mondta gyakran: bizalmi viszony is. Ezért is tudunk kevés barátjáról, ráadásul – éppen az imént említett definíciója miatt – nem is ismerhetjük minden barátját. Én tőle hallottam, hogy Kojnok Nándort mindig jó szívvel emlegette, és tudom, hogy Kerekes Lászlót nagyra becsülte, és ők mindhárman kölcsönösen kedvelték egymást, ám lehet, hogy ez sem volt több, mint kölcsönös tiszteleten alapuló kollegiális partnerség. Dr. Csongrády Béla és dr. Praznovszky Mihály igaz barátai voltak, ők mindketten bensőséges hangulatú nekrológban, visszaemlékezésekben is igazolták dr. Horváth Istvánhoz fűződő kapcsolataik erős szálait. Munkásságáról, írásműveiről sok szó esett már e lap hasábjain is, az íráshoz való viszonyáról még nem. Tőle tudom: jobbára feszült, felfokozott idegállapotban írt, alkotott, de ez a tudati és mentális helyzet csak fokozta teljesítőképességét. Cikkei, tanulmányai, könyvei írását – határidőre történő elkészítését – szívesen más munkák elé helyezte. Kutatási metodikájában, muzeológusi és történészi gyűjtő, feltáró, szelektáló és elemző munkájában – tapasztalataim szerint – nagyszerű tulajdonsága volt az összefüggésekben való gondolkodás, a térben és időben történő vizsgálódás, az összehasonlító elemzés. Nem csupán levéltári iratokra támaszkodó, a feltárt eseményeket pontosan leíró történész volt. Írásait a kontextusokra és a személyiségekre is figyelő, a történelmi helyzeteket és összefüggéseket is elemző, a lehetőségeket és a szükségszerűségeket is figyelembe vevő, megalapozott következtéseket is levonó szándék jellemezte. Megkülönböztető jegye volt ez az ezredforduló körül megjelent műveinek. Utóbbiak egyikéből – a Forrongó XX. század Nógrádban c., Salgótarjánban 1999-ben megjelent, szerintem legkiérleltebb kötetéből – álljon itt most néhány, napjainkban (is) különösen aktuális sor: „Persze látjuk, az újra és újra felbukkanó »percemberkék« dáridója, az üzleti világban, az anyagi javak �PALÓCFÖLD 65 27 megszerzésében egyre agresszívebb. Ha ez az agresszivitás terjed, akkor még a kapcsolatokra is hat. A folyamat ellen csak olyan mentalitás ébresztése állhat, amellyel szemben a műveltséget, a kultúrát, a művészeteket, a szakmai ismereteket, azaz az élet minőségét állítjuk”. Javaslom: hallgassunk rá, mert a huszonnegyedik órában vagyunk, itt Nógrád megye székhelyvárosában is. A fentebb vázoltak és az általa létrehozott, itt fel nem sorolható, nem idézhető művek alapján dr. Horváth István egész munkásságát – figyelemmel a korszak történeti-társadalmi viszonyaira, a helyi szakmai környezetre és szellemiségre – kiemelkedőnek, mai is mérvadónak tartom. Személyes kvalitásai közül erőssége volt a tárgyilagosságra törekvés, az igényesség, a pontosság, a következetesség, az átütő lokálpatriotizmus. S ha én láttam őt elmélyültnek, elérzékenyültnek és életének utóbbi éveiben, betegsége idején esendőnek (is), attól személyiségképe csak teljesebb lesz, de korántsem kerek egész. Ugyanis volt benne valami megfejthetetlenül és leírhatatlanul egyedien „horváthpistás”. Ezt az Embert tisztelem és becsülöm ma is, így emlékezem és így emlékeztetek rá. Gedeon Hajnalka: Ez a város �28 PALÓCFÖLD 65 BÓDI GYÖRGYNÉ A Madách-emlékplakett első kitüntetettjeinek egyike: Csukly László (1925−1982) Ötven évvel ezelőtt, 1964. október 3-án délelőtt, Madách Imre halála centenáriumi ünnepségeinek sorozatában a Nógrád Megyei Tanács díszülést tartott, amelyen ismertették azt a tanácsi határozatot, amely Madách-emlékplakett létesítéséről szólt. Nógrád megye Tanácsa a centenáriumi emlékbizottság javaslatára minden évben a kulturális, művészeti életben legeredményesebben tevékenykedő személyiségnek ítélte oda a díjat. Első alkalommal 20 fő kapta meg a megtisztelő kitüntetést: Darvas József (a Magyar Írószövetség elnöke), Ladislav Hradsky (szlovák), Heinz Kindermann (osztrák), Karel Krejči (cseh), Toivo Lyy (finn), Richard Roger (francia), Jean Rousselot (francia) műfordítók, irodalomtörténészek, Komlós Aladár (a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke), Mihályfi Ernő (az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, a Madách Centenáriumi Emlékbizottság elnöke), Pataki László (a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság országos irodalmi szakosztályának elnöke), Rátkai Ferenc (a Művelődési Minisztérium irodalmi főosztályának vezetője), Waldapfel József irodalomtörténész, akadémikus. A sorban nógrádi személyiségek következtek: Barna Tibor, a Nógrád c. lap újságírója, Czinke Ferenc képzőművész, Géczi János politikus, Jobbágy Károly költő és Csukly László tanár, népművelő. A legismeretlenebb név a fenti helyi személyek közül Csukly László. Ki is volt Csukly László? Egy olyan ember volt, aki a tanításnak, az ismeretterjesztésnek, a népművelésnek – egyszóval a kultúrának szentelte életét. Még ma is, ötven évvel a fenti események után sokan tanítványaként, munkatársaként, alkotótársaként emlékeznek rá Salgótarjánban és a környező településeken. �PALÓCFÖLD 65 29 Mivel érdemelte ki, hogy 1964-ben a Madách-centenárium alkalmából Madách-emlékplakettel ismerték el munkáját? Csukly László 1925. november 15-én született Székesfehérváron. Nagyapja Csukly Zoltán kántortanító volt Nyírádon, édesapja pedig segéderdészként dolgozott Kiskérpusztán és Jobbágyiban. Iskoláit Dombóváron végezte, majd Székesfehérváron és Aszódon középiskolai tanulmányokat folytatott. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, magyartörténelem szakon diplomázott. Az írás iránti vonzalma hamar megmutatkozott, ifjúsági lapokban jelentek meg elbeszélései. 1948-ban, az 1848−1849-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulójára meghirdetett pályázaton Pálffy Albert élete és munkássága című tanulmányával irodalomtörténeti díjat nyert és két évig a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa lett. Pálffy Albert Petőfi Sándor pályatársa, a Tízek Társaságának tagja, a Márczius Tizenötödike c. lap szerkesztője, romantikus regények szerzője volt. Csukly László az 1950-es években fővárosi iskolákban tanított, tanári kézikönyvet írt A bányaipar története címmel. Dolgozott a Munkaügyi Minisztériumban, a fővárosi tanácsnál, majd művelődési házat irányított. 1958-ban Nógrád megyében – talán édesapja nógrádi kötődése okán – Mátraverebélyen vállalt munkát. Okát a fővárosból való távozásának nem ismerjük. Rengeteg feladatot vállalt: tanított a község általános iskolájában, vezette a helyi kultúrház munkáját, amatőr színjátszó szakkört indított, a cigány gyermekek számára megszervezte a néptánckört és alapítója volt a mátraverebélyi modellező klubnak.1 1971-ben interjút adott Gulyás Pál újságírónak, és visszatekintett a nógrádi évekre: „Közvetlenül a községbe kerülése előtt megkérdezte tőle a megyei tanács művelődési osztályának vezetője: − Mondja, milyen bűne van magának, hogy Mátraverebélyre jelentkezett? – Nem tartozom azok közé, akik csak városi körülmények között tudják elképzelni az életüket. Ami pedig a hivatásomat illeti, arra mindenütt szükség van, s engem elsősorban a falvak vonzottak, ahol a legtöbb a tennivaló.” – válaszolta Csukly László.2 1 Csukly László: A nagybátonyi művészeti seregszemléről. In: Nógrád, 1965. február 20. 4. p. – Modellező élet Mátraverebélyben. In: Nógrád, 1971. december 29. 5. p. 2 Gulyás Pál: A népművelés közkatonája. In: Népszabadság, 1971. június 4. 3−4. p. �30 PALÓCFÖLD 65 1958 és 1975 között végezte munkáját megyénkben, és ahogy önmagát nevezte: „a népművelés közkatonájaként”, irodalmi ismeretterjesztőként érdemelte ki a Madách-emlékplakettet. 1960-ban a Palócföld-antológiában Az ajtó című elbeszéléssel jelentkezett, majd kritikát, tanulmányt írt többek között Németh Lászlóról, Steinbeckről, Solohovról, Veres Pálnéról, Nagy Lajosról. 1964−1966 között a Palócföld (irodalmi–művészeti−kritikai−tudományos antológia) felelős szerkesztőjeként dolgozott egy olyan szerkesztőbizottság élén, amelynek tagja volt: Czinke Ferenc, Csík Pál, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely és Herold László. A Palócföld rovatai ekkor a következők voltak: Szépirodalom, Hagyományaink, Gondjaink – örömeink, Kitekintés. Az 1964-es centenáriumi évet a Palócföld Emlékezés Madách Imrére c. rovatával köszöntötte, itt jelent meg Csukly László írása Madách Imre élete címmel.3 A felelős szerkesztői munka mellett elkészítette a Nógrád megyei múzeumi füzetek c. sorozatban, az ötödik kötetként Madách Imre élete és munkássága c. tanulmányát, melynek előszavában irodalomtörténeti munkamódszerébe is betekintést nyerünk: „Életéről, munkásságáról könyvtári irodalom jelent meg, csak ezek fölsorolása felemésztené azt a helyet, amelyet kis tanulmányom megírására kaptam. Dolgozatom nem lép fel az önálló kutatás igényével. Csupán összefoglaló akar lenni, amely segítséget nyújt az ismeretterjesztő előadóknak és Madách munkássága iránt érdeklődőknek, hogy emlékeiket felfrissítsék, esetleg néhány addig ismeretlen adattal kiegészítsék.”4 Csukly László aktívan részt vett a Nógrád c. lapban megjelent tizenhat részes Ismeri-e a Tragédia szerzőjét? című emlékpályázat lebonyolításában. Az 1964. február 16. és 1964. június 21. között zajló versenyben összesen 64 kérdésre kellett a résztvevőknek válaszolni Madách Imre munkásságát illetően. A feladatok között négy esszékérdés kidolgozása is szerepelt, amelyeket Csukly László értékelt. Példaként két esszékérdését idézzük. Az egyik: „Hogyan értékeljük Az ember tragédiája IX. színét, a nagy francia forradalomról szóló jelenetet, milyen kapcsolatban van ez a jele- 3 4 Csukly László: Madách Imre élete. In: Palócföld, 1964. 1. sz. 5−12. p. Csukly László: Madách Imre élete és munkássága. Balassagyarmat. 1964. (Nógrád megyei múzeumi füzetek 5.) 44 p. �PALÓCFÖLD 65 31 net a magyar szabadságharccal és Madách haladó gondolkodásával?” A másik: „Éva szerepe a Tragédiában és Ádám sorsának irányításában?”5 1964 őszén a centenáriumi ünnepséghez közeledve Csukly László a Nógrád című lapban négy részletben felidézte Madách Imre életútját, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Nógrád megye újságolvasói minél többet tudjanak meg Madáchról, munkásságáról.6 Sokszínű munkájának szép példája volt, hogy a mátraverebélyi színjátszók vezetőjeként ekkor készítette fel a SZÖVOSZ-tagokból álló amatőr csoportot a Tragédia egyiptomi színének előadására. Ő maga Lucifer szerepét vállalata. Az előadást a környező településeken is bemutatta a kétszeres aranyérmes színjátszó csoport. A centenáriumi ünnepségeket követően Csukly László a Palócföld felelős szerkesztőjeként új rovatokat indított: Tegnap, ma, holnap; Tanulmányok (tudományáganként bontva). Szerkesztőbizottságának új tagjai lettek: András Endre, Kelemen István, Erdős István. Csukly László fontosnak tartotta a Palócföld folyóirattá alakulását, úgy ítélte meg, hogy Nógrád megyében 25−30 igen tehetséges szerző, képzőművész dolgozik, akik a provincializmust elkerülve a Palócföldben folyamatosan jelen vannak és körük bővülhet is. Az 1967. évi 1. számtól a Palócföld felelős szerkesztői feladatát Kojnok Nándor látta el, Csukly László pedig az 1972/4. számig folyamatosan dolgozott a Palócföld szerkesztőbizottságában, illetve szerkesztőségében. Madách Imrével kapcsolatos publikációi folyamatosan jelentek meg a Palócföld és a Nógrád hasábjain: Veres Pálnéról, a palóc néplélek és élet ábrázolásáról az irodalomban, Gorkij és Madách irodalomtörténeti kapcsolatáról, Madách műveinek rendezéséről a művelődési házak színpadán, Madách Imre halálának 110. évfordulójáról, a Tragédia lemezen történt megjelenéséről.7 5 Csukly László: Pályázatunk I. főkérdésének válasza. In: Nógrád, 1964. március 24. 6. p. – Pályázatunk II. főkérdésének válasza. In: Nógrád, 1964. április 26. 5. p. 6 Csukly László: Az életút első szakasza. In: Nógrád, 1964. szeptember 27. 4. p. – Az egyéni és nemzeti tragédia nehéz évei. In: Nógrád, 1964. szeptember 29. 4. p. – A halhatatlanság felé. In: Nógrád, 1964. szeptember 30. p. – A halhatatlanok bírája az idő. In: Nógrád, 1964. október 1. 4. p. 7 Csukly László: A nőnevelés magyar apostola – Veres Pálné és Madách Imre kapcsolata. In: Palócföld, 1965. 2. 130−133. p. – A palóc néplélek és élet ábrázolása az irodalomban. In: Palócföld, 1968. 3. sz. 68−77. p. – Gorkij és Madách. In: Nógrád, 1968. március 17. 4. p. – Csukly László–Kerényi Ferenc: Madách a művelődési házak színpadán. In: Nógrád, 1970. december 31. 4. p. – 1971. január 1. 4. p. – Csukly László: Madách Imre halálának 110. évfordulója. �32 PALÓCFÖLD 65 Miután a Nógrád című napilap külső munkatársaként is tevékenykedett, munkásságának fontos részét jelentette az irodalmi, zeneművészeti, képzőművészeti, néprajzi ismeretterjesztés. Írásainak egy része nógrádi kötődésű alkotókról szólt: Szabó Lőrinc, Fáy András, Komjáthy Jenő, Lavotta János, Paulini Béla, Benczúr Gyula stb. Bemutatta a kortársak: Fábry Zoltán, Jobbágy Károly, Vihar Béla, id. Szabó István stb. tevékenységét is. 1971. április 25-én kezdte el a Nógrád hasábjain Mit olvassunk? A hét könyve c. sorozatát – még nevének aláírása nélkül. Kezdetben új könyvekről írt recenziót, majd egy-egy írói életutat is jellemzett a megjelent új mű alapján. A Nógrád szerkesztőségi kollektívája ezért a sorozatért Nívó-díjban részesítette. Közben Mikszáth Kálmánról szóló sorozatra is vállalkozik 1972. január és 1972. március között. A tizenöt részből álló sorozat jól mutatja stílusát, rátermettségét, az ismeretterjesztés iránti elkötelezettségét. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezete irodalmi szakosztályának tagjaként az élőszótól sem pártolt el. Havonta 3-4 előadást vállalt. „…előadásait, írásait szívesen tűzdelte meg idézetekkel” – írta róla visszaemlékezésében Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona. Idézetei mindig találóak voltak, a bemutatott író, költő, művész életútjának, munkásságának megértését szolgálták.8 Hogyan ítélte meg Csukly László saját munkáját, az ismeretterjesztés hasznosságát? „Megelégedett ember?” – kérdezte őt Gulyás Pál. „A hivatásomnak élhetek, és azt hiszem, nem hiábavaló, amit csinálok. Aki a közművelődés munkása, az látványos sikerre nem számíthat: én örülök minden kis eredménynek, aminek az eléréséhez hozzájárultam.”9 1974 januárjában a Nógrád Megyei Tanács Madách Imre életművével foglalkozó, szellemi örökséget ápoló, a megye szellemi életét céltudatosan gazdagító tudományos és irodalmi-művészeti alkotómunkára ösztönző díjat alapított. Első alkalommal Hibó Tamás grafikusművész és Csukly László nyerte el az ösztöndíjat. 1975. augusztus 18-tól azonban Csukly László családjával Tatára költözött. Új munkahelye a Komárom Megyei Tanács Művelődési Osztálya lett, ahol utolsó beosztása a vezető közművelődési szakfelügyelői poszt In: Nógrád, 1974. október 6. 8-9. p. – Az ember tragédiája – lemezen. In: Palócföld, 1979. 5. sz. 21−22. p. 8 Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona levele a szerzőnek 2004. szeptember 29-én. 9 Gulyás Pál: A népművelés közkatonája. In: Népszabadság, 1971. június 4. 3−4. p. �PALÓCFÖLD 65 33 volt. Tanított esti tagozaton egy szakközépiskolában, de mindenekelőtt hű maradt a helyismereti kutatómunkához, az ismeretterjesztéshez. Feleségével, Gönczöl Ilonával 1961-ben ismerkedett meg, aki védőnőként együtt dolgozott Csukly László húgával. Gönczöl Ilonától a találkozás estéjén a következő papírra írt sorokkal búcsúzott: „Istenem, milyen furcsa is az ember. Csak ránevet két ilyen szép szem. S mit eddig oly cudarnak látott, szeretné megölelni a világot!”10 Összeházasodtak, két fiuk született, Mátraverebélyben szolgálati lakásban éltek. Gönczöl Ilona családi öröksége Felsőgallán egy nyomdai, kötészeti műhely és papírkereskedés és egy hozzátartozó lakás volt. Ennek az örökségnek az elrendezése tette lehetővé, hogy saját lakást vásároljanak. Ez az oka Nógrád megyéből történt elköltözésének. Csukly László alkotókedve töretlen volt, folyamatosan publikált Komárom-Esztergom megye újságjában, a Dolgozók Lapjában, a Komárom Megyei Könyvtárosban, a Népművelés és az Új Forrás című folyóiratokban. 1977-ben előszót írt a Kéziratok megyénkről. Komárom megye közgyűjteményeiben őrzött kéziratok lelőhely katalógusa c. munkához. 1978-ban ő szerkeszti A közművelődésért. Komárom megye közművelődési intézményeinek bemutatkozása című kötetet. 1978-ban jelenik meg az Értjük egymást? Pódiumjáték a mai munkáséletről c. kötetben Gerelyes Endre Kegyetlen történet c. elbeszélésének általa elkészített dramatizálása. 1980-ban publikálta a tatabányai József Attila Megyei Könyvtár évkönyvében Emlékezés Czuczor Gergely érdemes munkásságára c. tanulmányát. Csukly László alapítja meg és szerkeszti a Komárom Megyei Honismereti Kiskönyvtár sorozatot, melynek első kiadványa a Babits Mihály és Esztergom c. munkája, amely két kiadást ért el rövid idő alatt. 1978-ban megműtötték, egészsége ezt követően folyamatosan gyengült. Felesége, Gönczöl Ilona ápolta, aki védőnői élményeit a Nők Lapjában publikálta, és verseket is írt. Csukly László az ápolás nehéz pillanatait mindig tréfával ütötte el: „Megírta-e már a cikkem?” – kérdezte feleségét.11 Csukly László 1982. április 13-án hunyt el. Tatán, az Almási úti temetőben temették el. Búcsúztak tőle munkatársai, barátai Komárom–Esztergom megyéből és Nógrád megyéből. Takács Anna tatabányai könyvtáros így búcsúzott tőle: 10 11 Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona levele a szerzőnek 2004. szeptember 29-én. Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona levele a szerzőnek 2004. szeptember. 29-én. �34 PALÓCFÖLD 65 „Ma még mintha éreznénk a levegőben az elmaradhatatlan pipafüst illatát, ma még előttünk van az élet szeretetét sugárzó arca. Ma még pontosan emlékezünk, hogy minden feladat megoldásához volt valami új, érdekes javaslata, mindig volt aktuális mondanivalója és megvalósításra váró terve… Igazi lokálpatriótának ismertük meg, aki foglalkozott szűkebb hazája művelődéstörténetével, hogy közben nem feledkezett meg nemzeti kultúránk értékeiről sem.”12 Kojnok Nándor, egykori kollégája, pályatársa írta róla abban a folyóiratban a megemlékezést, amely oly sok írásának helyt adott, s amelynek antológiából folyóirattá alakításában igen sokat tett: „Fáradhatatlan, kiváló munkatársunk volt a művelődés, különösképpen az irodalom szolgálatában; nevelő szellemű ismeretterjesztő, minden korosztállyal szót értő… Lélekre, szándékra figyelő barátunk volt, friss forrásvízként tisztán áttetsző, de színekben ragyogó egyéniség, akivel a mindennapi beszélgetések is maradandó élményekké váltak.”13 Köszönetünket fejezzük ki Horváth Géza tatabányai helytörténeti könyvtárosnak, hogy igényes bibliográfiájával segítségünkre volt Csukly László Komárom-Esztergom megyében végzett munkásságának feltárásában, valamint lehetővé tette Csukly László családjával a kapcsolatfelvételt. 12 13 Takács Anna: Csukly László. In: Komárom Megyei Könyvtáros, 1982. 2. sz. 41. p. Kojnok Nándor: Csukly László. In: Palócföld, 1982. 2. sz. 1. p. �SZÉPIRODALOM 35 SÓVÁRI LÁSZLÓ Haza anyácska aludt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin halálának 11. évfordulójára Szása! Sorsadta édes barátom! Te az első körét tapostad akkor a vörös pokolnak, a saraskákat jártad: Ribinszk, Zagorszk, Marfinó. Nem volt itt semmi, nemhogy ipar, Ekibasztuz egy istenadta nagy sivatag volt. Két hétig szabad ég alatt háltunk, sorainkat közben a skorpiók, kígyók, vérhas tizedelték. Fabarakkot s őrtornyokat építve szögesdróttal fontuk körbe a lágert s a lelkünk. Géppisztolyos őrök koszorúja köröttünk, s építettük magunknak a jármot, a béklyót, hogy napi tizenkét órát húzhassuk a sarló-kalapácsos igát mi, kopaszra lenyírt, elátkozott rabszolga-úttörői a sivatagnak. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín. Édes cimborám, Szása Szolzsenyicin. Rajtad kívül, tovaris kapitány, ki olvasta Dantét, mikor szüneteltek a harcok? Tudtad hát: Purgatóriumba csak az juthat, ki a Pokol legmélyét is megjárja. Ezért választottad �36 SZÉPIRODALOM a nyerzsini sorsot: a tajga lombsusogása helyett kopaszfejű, rab Ekibasztuzt. Ezt adta a Haza: kényszermunkát sok csatában edzett, hős századosának. Ez nem az – mondtad –, nem a Haza. Simogató haza anyácskát, „maty rógyinát” hibernálta a bolsevik Hókirálynő, alszik. A „Góré” s pribékjei számmal jelölt, vad táborlakóvá süllyesztették az Embert, s jeges pokollá tették a Hazát. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín, Drága cimborám, Szása Szolzsenyicin. Hová lettek a jóságos oroszok, e krisztusi lelkek sorsadta drága barátom, Szása? Ázsiai barbárrá, vadállat-ruszkivá gyúrta át őket az átverés-kommunizmus, akik vasszörnyeteg tankjaikkal tiportak lelkesen vérző Magyarországra, erőszakot téve országon, szüzeken s jámbor anyákon, még a vénasszonyt sem kímélte férfi-dühük. Ez nem Oroszország, János – okítottál –, Oroszország tetszhalott kilencszáztizenhét óta, alszik. Keserű ifjúságodat már ez a cinikus dublőr színpadolta, aki a kómában álmodó ország képében ölve rikoltoz. Álruhás, elfajzott, kőszívű klónok, kifordult pestisdoktorok, kislelkű eszme-bohócok, szörnyű szovjet-harlekinek, leninek, szverdlovok, trockijok, dzserzsinszkijek vezényelték a hetvenötéves kaszkadőr-karnevált. Szörnyű kivégzőosztag lett az ország, gyilkos szörnyeteg, s a bolsevik tirannoszaurusz mindig újabb áldozatra várt. Ez a véres szovjet-karnevál, ez nem Oroszország volt, ő aludt. Érted, János? Az elkábított Oroszország, haza-anyácska így aludta át s veszítette el elrabolt XX. századát. �SZÉPIRODALOM Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín, Tyukodi pajtásom, Szása Szolzsenyicin. Leventeként ragadott el a ruszki-Góliát Nagykanizsáról. Nem a szegény oroszokra haragudtam. Bár nem értettem ítéletem s a sorsom. Osztályrészemet, az igaztalant. Tanulgattam hát a nyelvet. Te pedig szögesdrót-lélekkel vonszoltad álmod, s vörös csillag helyett már a frissen kiakasztott holdat bámultad lopva kényszermunka közben. S a GULAG-on, e lelki aknamezőn megfordult benned a marxi bölcselet: csak akkor lelhetsz itt némi üdvösséget, ha nem a lét határozza meg a tudatot, hanem a tudat a létet. Ez a túlélés egyetlen záloga, így maradhat az embertelenségben ember az ember. Így lettünk barátok, lelki társak a fiatal, s a már mindent megélt. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín Egyetlen barátom, Szása Szolzsenyicin. Ezért beszéltél nekem, laikusnak fordulatairól ószláv nyelveteknek, ezért becsülted, hogy bár a rógyinát csak börtönvagon ablakából ismertem, mégis képes voltam szeretni, én, a fogoly magyar. Az ekibasztuzi vasöntöde ócskavasrakásán, hová odaláncolt a sorsunk, magyaráztad az igaz orosz irodalmat. Mert ilyen is volt a mélyben, leszorítva. 37 �38 SZÉPIRODALOM Olyanokról meséltél, akik ültek vagy most ülnek éppen. Az ogyesszai Iszaakról, akit tarkón lövetett a „Góré”, Majakovszkijról, s Isadora Duncan költő-szerelméről, kiknek egy menekvés volt: a halálba, s a szilenciumra, s őrültek házára ítélt Mesterről s Zsivágóról, ki nem vehette át a Nobelt. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín, Hűséges barátom, Szása Solzsenyicin. Tudtad: minden szavad újabb tíz év a vörös Pokolban, mégis bíztál az aknamezőn ebben az orosz-szerető furcsa magyarban, mert Lermontovot s Tolsztojt olvasott e zajban. Túlélted infernód minden szörnyű körét: saraskákat, Ekibasztuzt, eretneküldözést, gyomorrákot, s hogy osztályellenséggé lettél saját hazádban, húsz év száműzetést. Tudtad: ha meg nem ölnek (talán megvéd a Nobel), akkor kidobnak – honnan is? – a Szovjetunióból, nem az orosz hazából, mert az – tudjuk a költőtől – ott van a magasban. Vermontból visszatérve te győztél, te győztél, bármily hihetetlen: Dávid megint legyőzte Góliátot, pedig csak szó-követ tartottál kezedben. Igazság-pálcád felettük könyörtelen suhog, a szovjet-kommunizmus koporsószögeit te és a magyar ’56-osok faragtátok: a pesti srácok és Iván Gyenyiszovics Suhov. Mit gondolsz, taposhat-e még lelkünkön továbbra is a vörös kerék, vagy az orosz végre felemelheti elkínzott üstökét? Halálod is a győzelemre rím, Mój daragój druzsok, Szása Szolzsenyicin. �SZÉPIRODALOM 39 Ajánlás: Orosz Lelkiismeret Hercege, Szása! Az Úr tudta, mikor szólítson magához, különös kegyeltjét: ünnepnapon. Augusztus nyolcadikája a kétezernyolcadik évnek vasárnapra esett. Malaszt volt a hossz is: kilenc évtized e siralomvölgyben, minden elvégeztetett. S te pedig tudtad nyugodalmad helyét, félelmesen tisztán látó ember. A Donszkoj kolostor moszkvai temetője tömegsír, meggyalázott temploma krematórium. GPU-s, NKVD-s pribékek földelték itt nemegyszer a szörny-rendszer holtra kínzott osztályellenségeit. Olyanokat, mint te, Alekszandr Iszajevics. Itt együtt nyughatol sokezernyi megkínzottal, Babellel, Vszevolod Mejerholddal, s a meggyilkolt Tyihon pátriárka szent ereklyéi vigyázzák sírkereszted. Oroszország lelkiismerete néz innen farkasszemet vádlón messzi horhosokkal, s a Kreml falában lévő tömeggyilkosokkal. �SZÉPIRODALOM 40 SÓVÁRI LÁSZLÓ Összehangzó esztendők 1942. aug. 25-én az ukrajnai Ilovszkojénál az állítólagos repülőbalesetben elhunyt Horthy István kormányzóhelyettes koporsóját Budapestre szállító gyászvonat áthalad az emődi vasútállomáson. Mindezt ámulva szemléli a tehénlegeltető hatéves gyereklány: Hegedűs Ilonka, az édesanyám. Kétezertizennégy csendes, meleg nyara emlékeinket morzsolgatjuk anyámmal s mint egy piros kukoricacső akad kezünkbe a Horthy-gyászvonat neki édes gyermekkor, nekem történelem úgy mesél, akár kölyökségünk ezeregyéjszakás estéin anya-Seherezádé szeme újra hatéves arcáról el-eltűnnek hetvenéves ráncok fűben fekszik házhelyükön a vasút mellett kis tehénpásztor, jószágot őriz árnyékot adnak a fák legyezők a nyári melegben: nyárfa, juharfa, kőris. Minden vonatot megnéz a gyermek esemény tücsökcirpelős, nyárvégi csöndben kattogni kezd a sín egyszercsak s mint távoli harangszó közelít lassan a hang és a mozdony. A kislány felneszel bárányfelhőket nézett éppen tenyeréből elenged �SZÉPIRODALOM 41 egy katicabogarat különös szerelvény elmereng a messziről lépdelő fekete képen néhány kocsi csak talpig gyászban temetésen látott ilyet eddig a színt a felnőtt asszonyok sírtak nem értette rossz volt játszani akart egy kicsit délelőtt fogott egy fekete cincért annak volt mindene ilyen gyászos bámulta sokáig az elhaladót nem értette csak szemlélte még az őt körülvevő, furcsa világot. * Kilencszáznegyvenkettő vészterhes nyara véres aratás Ukrajna végtelen mezőin győzelmimámor-téveszmés, vak katasztrófa-turizmus a Donhoz a csendeshez Trianon-sokkos, náci-csatlós kényszertévelygés voronyezsi vágóhíd-reménytelenség faluját addig alig elhagyó parasztkatonáink interaktív lövészárok-kínjai nem tudják még, milyen az orosz tél s a Vasziljevszkij-katlan csak az tudta, ki gépen szállt fölébe mert ő a többségnél előbbre látott másnak képzelte a háború utáni �SZÉPIRODALOM 42 szép magyar világot tudta már: sátán-hitlerek a harcot elvesztették a többségnél előbbre látott érezte a frontot látnia kell neki nem térkép volt a táj mit keresünk mi itt kétezer kilométerre hazánktól cselekedni kellett a többségnél előbbre látott hát meg kellett halnia Szent István-nap hajnal felszállt gondolatai ismételték a mantrát a Donnál, mit keresünk mi ott a karóra 5 óra 7 percet mutatott kisiklatásnak ennyi is elég lett történelmünkön újabb szégyenfolt az ilovszkojei náci merénylet. * Kétezertizennégy augusztusában de szép is volt még együtt lehettem anyámmal s a mesét így fejezte be: „Mikor elmondtam otthon apukám az arcomat megsimogatta fölsóhajtott, kislányom, ilyen a háború s elmondta mi volt ez hogy a Horthy-fiú hogy mit érezhetnek szülei s felesége meg hogy az Isten áldja nem nagyon értettem nem tudtam akkor mi történik velem nem tudtam: meglegyintett a szörnyű Történelem.” �KÉPZŐMŰVÉSZET 43 KELE SZABÓ ÁGNES Interjú Gedeon Hajnalkával Gyerekkorát az épülő, modern iparvárosi és a falusi lét határozta meg. Jelent-e ez még ma is inspirációt vagy már csak szép emlék? Milyen pillanatok villannak fel ebből az időből? Volt-e a gyerekkorának olyan eseménye, ami meghatározó lehetett a művészi tevékenységére? A gyerekkori emlékeim kettősek: a napjaimat urbánus környezetben, a szüneteket Karancskesziben tölthettem. Édesapám 1951-től a Gépipari Technikum műszaki tanára volt, műhelyfőnökként az iskola egyik szolgálati lakását kapta. A monumentális háztömb (más titkolt funkciók mellett) a tűzhelygyár közvetlen szomszédságában épült, észszerűen azzal az elgondolással, hogy a technikusnövendékek azonnal bekapcsolódhassanak a virágzó gyáripar termelésébe. Húsz évig éltem a tűzhelygyári kupoló1 óriás kéményeinek tövében. Gedeon Hajnalka: Ez a város II. 1 Öntödei kemence, amelyből sűrű füst és korom szállt föl. �44 KÉPZŐMŰVÉSZET Látóhatáromat a kőkerítéssel elzárt Kecskés-hegy apró dombocskája, a fiúiskola focipályája és tanműhelye, az onnan származó rozsdatemető, a terméketlenné vált föld, a sínylődő fák rajzolták meg. Lakásunk fölött a 45 perces ritmusban dübörögtek a tantermek. Alattunk katakombákra emlékeztető, széngázzal, porral vastagon terített, nehéz vasajtókkal tagolt, ma is rejtélyesnek tűnő hatalmas pincerendszer volt, amit évekkel később Tarkovszkij Sztalker c. filmjében láttam újra megelevenedni. A vasárnapok furcsa, magányos csendje döbbentett rá, mennyire más, a többi gyerektől elzárt világban éltem, ahol nem voltak igazi szomszédok, közeli családok, de még játszóterek, veszélytelen környékek sem. Az utcán a Zil teherautók és dömperek földrengető, szüntelen robajjal torlódtak. A tűzhelygyár füstje, a gyárkéményből áradó korom, pernye minden láthatóba piszkosszürke árnyékként ivódott be. Mértéktelen volt a környezetszennyezés, a természet hangja elnémult. A műszakváltások gyári kürtje, a nyolcóránként buszra váró, az egész utcán hömpölygő tömeg, az örökké változó ismeretlen arcok forgószínpada, a kisboltok sivársága, a ma is eredeti állapotában konzervált kis posta, a gyárak mentén épült szegényes kolóniaházak és a közeli kocsmák kétes zsúfoltsága alkotta a megszokott látványt. A Gépipari Technikumot 3 méter magas kőkerítés vette körül, aminek a tetejét éles, sötétzöld üvegek törmelékeivel betonozták be. A helynek megközelíthetetlen és félelmetes kisugárzása volt. Néhányszor megfordultam a tűzhelygyárban és az üveggyárban, ahol ezrek végezték izzasztóan kemény, egyszerre borzasztó és tiszteletre méltó munkájukat. Akkoriban a legtöbben öntőmunkásként, üvegfúvóként, csiszolóként, targoncavezetőként, kovácsként, fűtőként, zománcozó- és égetőmesterként keresték a kenyerüket. Gyermekkorom másik meghatározó helyét anyai nagyszüleim faluja, Karancskeszi jelentette. A nagyapám igazi palóc volt, 1899-ben született, saját földbirtokain gazdálkodott, kutatott, írt, néprajzi, etimológiai, földrajzi és nyelvi gyűjtésekkel foglalkozott, festett, és vérbeli hazafi volt. Leventeként harcolt, megjárta a Don-kanyart, de amikor onnan hazajött, és nem lépett be a pártba, kuláknak nyilvánították, az egész családot kisemmizték, és nagy szegénységben, de gyönyörű tájon, szeretetben élték az életüket. A nagymamám művelt tanítónő volt, nagyon sokat beszélgettünk. �KÉPZŐMŰVÉSZET 45 Gedeon Hajnalka: A földre szállt angyal Karizmatikus emberek indították el a vizuális kifejezés útján. Először a néprajzzal és festészettel is foglalkozó nagyapa, aztán a legendásan empatikus Iványi Ödön és az ellentmondást nem tűrő Czinke Ferenc. Nagyon különböző személyiségű emberek, de ön szerencsésen, különböző életszakaszaiban találkozott velük. Milyen „muníciót” kapott tőlük? Mindannyian komoly értékeket mutattak föl. Nándori Ferencné volt az első – földrajzot és rajzot tanító – példaképem. A nagyapám alaposságra, kitartásra, precizitásra tanított, Iványi Ödönben a Művészt, a Mestert, az Embert láttam. Czinke Ferenccel főiskolásként találkoztam először, aki biztatásával és szakmai támogatásával nyújtott nekem önbecsülést. Az ő révén kerültem a Bolyai János Gimnáziumba. �46 KÉPZŐMŰVÉSZET Iványi Ödön festőművész volt, Czinke Ferenc grafikusművész. Hogyan dőlt el, hogy ön is a grafikát, a vonalak rendszerét választja az önkifejezés formájául? Nem dőlt el. Bár a grafika világát közelebb érzem magamhoz, a színek varázsától sem tudok szabadulni, remélem, még sokkal több dolgom lesz a festészettel. A grafika tűnt járhatóbbnak számomra, amíg kevesebb lehetőségem volt a műtermi munkára. Mit jelent önnek a vonal, a nyomhagyás? Hogyan lehet a színes világot fekete-fehérben leképezni? A fekete-fehér nem csupán forma vagy stílus, igazából dramatizálás, redukció, és örökérvényű, mint pl. az ilyenfajta fotó. Mi inspirálja leginkább művészi tevékenységét? Teljesen változó. Korábban erősebben kötődtem a látványból, a természetből kiinduló motívumokhoz, de ma már egyre nagyobb szerepet kap a szubjektív élmény, a belső lelki történés, az absztrakció. A Salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban tanít. Milyen indíttatásból választotta a pedagógusi pályát? Még érettségi előtt fogalmazódott meg bennem először, hogy a szépséget meg kell látni, észre kell vetetni, és erre rá lehet vezetni másokat is. A hazát, a népet, a világot szeretni kell. Alkotni mindenkinek kell, mert művészet nélkül nem lehet élni. A tanítás örömét a tudás megosztása, a figyelem fölkeltése, a tanítványok sikerei, fölismerései, a tehetségek terelgetése, a ragaszkodás, a hála önkéntelen megnyilvánulásai adják. Pedagógus és alkotóművész. Melyiket tartja erősebbnek? Milyen párhuzamokat érez? Segíti vagy gátolja egymást a két tevékenység? Hogyan lehet – egyáltalán lehet-e – egyensúlyt találni a tanári tevékenység és a művészi ambíció között? Mi a legfőbb pedagógiai és művészi törekvése? Nem tanár és alkotóművész vagyok, inkább mindkettő egyszerre, nehéz lenne különválasztani. Tény, hogy az alkotói ambícióimat sokszor fékezik az iskolai tennivalók, és nagyon vágyom arra, hogy huzamosabb ideig az alkotással is foglalkozhassak. Folyamatosan keresem az egyensúlyt a szabadság és az elkötelezettség között, de igyekszem új utakat is találni. Egymásra épülnek a diplomái. Milyen elképzelés vezette az egri földrajz-rajz szak után a szegedi egyetem földrajz szakára, majd a rajz, vizuális és környezetkultúra szakon át a gyakorlatvezető mentortanári szakvizsgáig? �KÉPZŐMŰVÉSZET 47 Gimnáziumban tanítok, középiskolai tanári okleveleket szereztem. Az Iparművészeti Egyetemen múzeumpedagógiát is tanultam, ami közelebb vitt a kortárs művészet átadásának módszertanához és nagyon gyakorlatközpontú tanárokkal találkozhattam. A Képzőművészeti Egyetem még mindig az ország egyik legjobb akadémiája, ahol a tanári szemléletet és a művészi gondolkodást is jól példázzák. Szeretném a pályámon szerzett tapasztalatokat úgy továbbadni az utánunk jövőknek, ahogyan én is kezdhettem annak idején: megkaptam a feltétlen segítségnyújtást, a műhelytitkok ismeretét, a folyamatos figyelmet, ameddig csak szükségem volt rá. Minden művésznek vannak alkotói periódusai. Vannak időszakok, amikor „meglódul” a kéz, születnek a képek, máskor a csendes elmélyülés, a szemlélődés időszaka következik. Az ön művészi pályáját hogyan lehet korszakolni? Mik voltak az alkotást befolyásoló tényezők? Még nem készült teljes számvetés, de látom, hogyan bonyolódnak vagy egyszerűsödnek a vonalaim, hogyan váltanak át a mozdulatok a sodró lendületből a magába forduló vagy kapaszkodó gesztusokba. Kétségtelenül nyomot hagynak az örömök és a tragédiák. A látvány szépségét lassan felülmúlják az érzelmekből fakadó illusztrációk, a belső mesék, amiről a szavak nem szólnak, nem beszélhetnek, de az értő szem sokat kiolvashat belőlük. A képalkotás terápia a léleknek, ami kikapcsolja az elmét ebből a világból és a lét magasabb dimenzióiba emel. A legutóbbi munkái színesek, de nem festői, hanem grafikus módon használja a festéket. Schiele új felfedezés vagy régről érlelődött a téma? A 2018-as VII. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálé „Hommage a Egon Schiele” c. témájában kiírt pályázatán Mail Art Nívódíjat nyertem. A megmérettetés nem csupán kiállítás volt, hanem ez egy régebben fennálló avantgarde művészeti mozgalom, amelyben a résztvevők „mail art”, azaz küldeményművészeti alkotásokkal jelentkeznek egy adott témával kapcsolatban. Mindenki a posta közreműködésével, levelekben, csomagokban, képeslapokban „gondolkozik”, és a műfaj adta lehetőségeket kihasználva, bélyegekkel, pecsétekkel, egyedi csomagolásokkal hívja föl a címzettek figyelmét saját munkájára. Kicsit játékos, bolondozó figura, ám épp ebben rejlik folytonos megújulása, frissessége. A tavalyi év tematikája Egon Schiele, az általam rendkívül nagyra becsült osztrák festőművész halálának 100. évfordulójához kapcsolódott. A rá való emlékezés során születtek ezek a munkáim. �48 KÉPZŐMŰVÉSZET Gedeon Hajnalka: Hommage a Egon Schiele – Síró nő A társművészetek közül melyik áll közel önhöz? Nagyon szeretem a filmet, a színházat, az irodalmat és a zenét, a kézművességet. Ha tudnék, szívesen alkotnék fényfestéseket, vetítéssel kísért performanszokat. Milyen művészi közösség tagja? Fontosnak érzi a művészeti közéletben való részvételt, a kiállítási lehetőséget? Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége képgrafikus osztályának, több művésztelepen dolgoztam. Ott vagyok a Balassi Asztaltársaságban és a START csoportban. Számtalan kiállítást rendeztem már másoknak is. Azonban nem nekem, inkább a képeimnek kell kivívni az emberek figyelmét. �KÉPZŐMŰVÉSZET 49 Gedeon Hajnalka: Az áldozat �SZÉPIRODALOM 50 ISTENES TIBOR Életfa Körbevesz, eláraszt, felemel a víz, Megtisztít, feltölt a hordozó, Mennyei, átható, frissítő az íz, Mellyel megáld az örökké alkotó. Energiába csomagol a nap, Tűzzel égeti lelkemet, Lobogó lángja szellemembe kap, Aranyba burkolja énemet. Lélekkel veszem a lélegzetet, Átjár a mennyei felismerés, Elűzi minden félelmemet A levegőben megélt felébredés. Talaj a föld a lábam alatt, Elemmel szövi át a testet, Anyagi létem a földből fakadt, Teremtő erő homokkal festett. Magasra nő az élet fája, Szeretete szórja a magjait, Fényben úszva aranylik a tája, Vetíti a térbe az álmait. Kopott reggeleken Kopott reggeleken kopott képek Foltos éveiden éles tények, Kávékból kapart öntudat. Hozott reggeleken megtört fények, Beteg hajnalokon megírt vények, Arcokon látszó ámulat. Sodort álmaidon idegen mémek, Elült gondolaton fapados székek, Összessége kábulat. Fagyott mosolyodon hideg tények, Megélt borzalmadon forró évek, Vetítik rád az árnyakat. Sorolt érveiden kettős végek, Kitárt karjaidon állóképek Emelik szívedben a várakat! Kopott reggeleken kopott képek, Tekert rajzaidon eltűnt évek, Tüntetik el a vádakat. �SZÉPIRODALOM 51 ISTENES TIBOR Színház Szakrális csend üvölti a némaság diadalát, Ünnepi lakomák hallatják a győztes ízeket. Lefolyik szánk széléről a zsíros pusztulás, Miközben dramaturgok szortírozzák a rendezők zivatarát. Oda még egy kis díszletet, itt fehérebb legyen a fal, Ott a vér legyen véresebb és élesebben sikítson a csend! Tapinthatóvá váljanak a pillanatok, Látható legyen a kották között a dal! Nem, ez így túlzás, a valóság ezt a giccset nem hiszi el. Szakadjon bele a történet a drámába, Fulladjon a kispolgári szürreális szürkeségbe a vég, Csak valahogy egyszer az életben, emelkedjünk még fel! Együnk kéket, hallgassunk fűszerest, Hamis könnyeket gyűjtsünk kaviárrá, Nevessünk lelkek útjain, sírjunk vidám egyperceseken, Csak egyszer lássunk a vélt falon, többet mint képletest! Ez még csak az első és utolsó felvonás, A függöny örökre lent marad. Mögötte színészek játsszák a darabot, A teremben pedig örök a számadás. Szakrális csend üvölti a némaság diadalát, Ünnepi lakomák hallatják a győztes ízeket. Lefolyik szánk széléről a zsíros pusztulás, Miközben dramaturgok szortírozzák a rendezők zivatarát. �SZÉPIRODALOM 52 ISTENES TIBOR valóságzivatar atomok közepén ül a csend és a jövő információk halmazából anyaggá változik a tér formát önt az álomból szövődő éledő erő spirális utakon fénnyel itatva folyik a lét gömbként láthatod az egybeszőtt élet sejtmindenségeit majd a végtelenbe gördülve töltöd be küldetésed terét a legkisebb vagy és a legnagyobb a fény és a sötét energiákban hagyott lábnyomok között táplálod valód éltető tövét kezdeted másik fókusza a véged elhagyott évek becsomagolt papírjai levelekként szállnak a szélben saját emlékként magad repülsz magadban és magadban leszel a részed ez hát az élet... hangeső és színvihar magányos nappal éjjeli mámor megtalált boldogság a homokszemek eltévedt szigetein kivetülésed őszinte álmain valóságzivatar Gedeon Hajnalka: A káprázat krónikái �SZÉPIRODALOM 53 BERETI GÁBOR Virágok torkában élt a hó Virágok torkában élt a hó Lehetett volna szebb májusunk Szirmok gyolcsáról hullt a szó Féltem elragadtatjuk magunk Elmegyek mondtad ki hirtelen s összekapkodtad ruháidat Nyitott ajtód súgta meg nekem jobb lesz elhagynom lakásodat És megtudtam azt is jeltelen hogy innen már nincsen visszaút Te és én szerelmünk tárgyaként hevertünk szobádban szerteszét Végül rendet raktam Ám az új világban már nem voltál jelen Ha már nem Ha már nem a szerelem állít célt eléd, lebegni fogsz, mint az alma lehámozott héja (,) Héja körül az üres, muslicaszínű pontok. Ha már nem …, olyan leszel, mint ők, akik elveszítették egymást. S a föld ott áll (meg) majd előtted, ahogy ő, védtelen, – s meztelen, fehér húsa várni fogja a harapásokat. Hogy (vagy) félni fogsz-e, vagy sem, mindegy lesz. Elsodor a szél, (az idő), s a távolból a föld, mint egy csupasz alma, az életed, akkora lesz csak. Ha majd nem a szerelem, (állít emléket), csupán az emléke állít, (tűz) célt eléd, hogy várd, akár az ekék hasította föld (fénylő), : heges bőrén a villámok sújtotta füstölgő, fekete sebek, lehámozott tested húsában kivirágozzanak -znak (lilán), a harapások. �EMLÉKEZÉS 54 PUNTIGÁN JÓZSEF Csontváry és a gácsi patika történetéből Halálának 100. évfordulójára emlékezve Száz évvel ezelőtt, 1919. június 20-án, az orvosi jelentés szerint június 21-én hunyt el Csontváry Kosztka Tivadar, aki életének jelentős részét töltötte Nógrádban, Gácson, ahol a festői pályafutása hátterét biztosító gyógyszertárát működtette. Ez nemcsak az Önéletrajzában jelzett tíz év alatt (1884−1894) volt életének fontos helyszíne, de az élete végéig. Párizsban, miután nem tudott Munkácsyval találkozni, az Egyetértés c. lapból értesült arról, hogy egy belügyminisztériumi rendelet szerint gyógyszertárakat lehet felállítani. Ekkor határozta el, hogy az anyagi függetlensége elérése érdekében él a lehetőséggel. Párizsból Budapestre, majd Szentesre ment, ahol a „Megváltó” nevű patikában dolgozott. Itt jutott arra a megállapításra, hogy „Gács alkalmas hely egy gyógyszertár felállítására”, és elkezdte az ehhez szükséges dokumentumok biztosítását. 1883. szeptember 17-én Szentesről kérte le Kammermayer Károly budapesti királyi tanácsos polgármestertől az 1876−1879 közötti, ottani foglalkoztatásáról szóló bizonyítványt, amelyet némi bonyodalmak megoldása után meg is kapott.1 Gácson Kosztka Tivadar mellett Bárány János okleveles gyógyszerész is megpályázta a gyógyszertár megnyitását, de az ő kérése nem talált megértésre. A gyógyszertár engedélyeztetési eljárása nem volt egyszerű feladat. Az illetékesek megvizsgálták, hogy a megnyitása nem veszélyezteti-e a már meglévő gyógyszertárak működését, ill. a régió településeinek, intézményeinek érdekeit. Az 1884 februárjában elkezdett eljárás több mint fél évet vett igénybe. Miután a Nógrád Megyei Közgyűlés megállapította, hogy nem merült fel komolyabb kifogás, javasolták annak létrehozását. Ennek alapján az illetékes minisztérium 1884. október 15-én engedélyezte a gyógyszertár megnyitását. Felállítására egy évet adtak Kosztka Tivadarnak.2 1 Rózsa Gábor: Csontváry Kosztka Tivadar egyik nagybácsija Kosztka Károly (1814−1887) mérnök Szentesen. In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1993/1994, Szeged, 1997. 2 Hírek. A gácsi patika felállítása. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1884. november 30. 3. o. �EMLÉKEZÉS 55 Kosztkának azonban alig két hónap elegendő volt ahhoz, hogy berendezze és megnyissa a gyógyszertárát. Az Önéletrajza szerint egy – feltehetően Szentesen – kapott cimbalom értékesítéséből indult Gácsra, „a szükséges kézi gyógyszereket pedig táviratilag rendeltem meg; addig, míg az állványok, felszerelések elkészültek, már a kiadásokat a napi bevételek fedezték, úgyhogy a gyógyszertár még az évben a forgalomnak átadható volt.” A Nógrádi Lapok és Honti Híradó tudósítása szerint a gácsi patika december 10-én, a gácsi járási szolgabíró iktatókönyvi bejegyzése szerint 1884. december 14-én3 nyílt meg, és a „Vörös kereszthez” megnevezést kapta. Tudta, mit csinál! Ezt tükrözi a Gyógyszerészi Hetilap 1887. februári számaiban megjelent A gyógyszerárulás, tekintettel a vidékre c. írása, amelyben a helyzetet jól ismerő gyógyszerész képe rajzolódik ki előttünk. Megállapította, hogy Gács és a 40 kisközség közel 30 ezer lakosa jó piaci hátteret képez, s elhatározta, hogy egyszerű és olcsó szolgáltatásokkal fogja szolgálni és megnyerni őket. Mint megjegyzi, ezt nem vették jó néven a működő gyógyszerészek: „egy egész bizottság ostromolt meg (persze az érdekelt gyógyszerárulókból), hogy ha oly olcsón adom a szereket, a nép, melyekhez szokva nincs”, magasabb árakat javasoltak neki. Kosztkát ez meglepetésként érte, de remek vállalkozóként cselekszik: „Figyelő állást foglaltam el ... kiismertem ellenfeleim fegyvereit, kiismertem a gyengeségüket s hallgattam.” Az Eperjesen4 szerzett tapasztalatait követve 1886 közepén a Legjobbat legolcsóbban címmel, a Losoncz és Vidéke, a Nógrádi Lapok és a Honti Híradó hetilapokban jelentetett meg hirdetéseket, hogy gyógyszertári szolgáltatásait „a szenvedő közönség érdekébe” állítsa. Termékei közül a budapesti piaci áron szerzett természetes ásványvizet, „Az üdülő közönségnek zsírt növelő erősítő szerül melegen” „magyar és francia cognacot”, borszeszt és az ezzel készült gyógyszereket ajánlotta.5 Emellett rendkívüli aktivitással próbálta támogatni a Gácsra néhány hónappal korábban érkezett Miessl Zsigmond katolikus plébános törekvéseit, aki elsőrendű céljául tűzte ki a gácsi népiskola és a helyi kisdedóvó megújítását, ill. egy leányiskola megalapítását. Utóbbi célra Kosztka gyógyszertára helyiségeit is felajánlotta, valamint a tanítói fizetés javára a 3 4 5 Hírek. Gácsi patika. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1884. december 14. 2. o.; MNL Nógrád Megyei Levéltár, IV. 405. a Nógrád vármegye alispánjának iratai, 32. kötet, 14470/1884. számú iktatókönyvi bejegyzés. 1868 és 1871 között egy eperjesi nagykereskedőnél segédként ismerkedett a kereskedelem fortélyaival. Itt tökéletesítette a német nyelvtudását is. Kosztka Tivadar gyógyszerész hirdetései a Nógrádi Lapok, a Honti Híradó és a Losoncz és Vidéke júniusi számaiban. �56 EMLÉKEZÉS gyógyszertár évi jövedelmének 100 forintját is. Más kérdés, hogy ezt nem mindenki (a plébános sem nagyon) fogadta kitörő örömmel. Miessl ténykedésével egyértelműen a magyar nyelv gácsi elterjesztése mellett munkálkodott, magyarrá változtatta az iskola addig jobbára szlovák tanítási nyelvét, bevezette a magyar nyelvű szentmiséket is6. Itteni eredményeit legfelsőbb szinten is nagyra értékelték, amit 1888 júniusában a Minisztertanács a Koronás Arany Érdemkereszt odaítélésével jutalmazott.7 Kosztka és Miessl együttműködése olykor baráti, olykor ellentétekkel volt telített. Miessl határozottan egyházi feladatnak tekintette munkáját, s nem kívánta azt, hogy abba kívülről beavatkozzanak. Kosztka szélesebb körben is közzétette meglátásait. 1885−1886-ban a Losoncz és Vidéke, a Nógrádi Lapok és a Honti Híradó c. hetilapokban egymás után jelentette meg helyi és tágabb értelemben vett oktatási, iskolaügyi, mezőgazdasági kérdéseket feszegető, gyakran kritikus meglátásokat is tartalmazó írásait, melyek közül nem egy váltott ki kisebb-nagyobb vitákat. Aktívan bekapcsolódott a magyar nyelv terjesztését felvállaló Felső-Nógrádmegyei Magyar Közművelődési Egyesület létrehozásába (1885. december–1886. április), majd a működtetésébe. Beválasztották a szűkebb körű alakítóbizottságba, részt vett az alapszabály kidolgozásában,8 1886. március 29-én jelen volt az alakuló közgyűlésen, ahol helyet kapott annak vezetésében.9 Az egyesületből, annak vezetéséből 1891-ben távozott, helyére a losonci gimnázium tanárát, György Lajost választották meg.10 Gácsi közéleti tevékenysége 1886 végén ért véget, amikor több konfliktusba keveredett. Az egyiket a Losoncz és Vidékében többször közzétett hirdetése okozta, melyben az „igen jó hatásúnak” bizonyult sósborszeszét kínálta,11 azt állítva, hogy azt dr. Plichta Soma járási főorvos és Pokorny Ede 6 Az elsőt 1885. augusztus 20-án, a gácsi római katolikus templomban, amely nem váltotta ki a helybéliek rokonszenvét. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1888. 06. 29-i ülés, HU_MNL_OL_K27_18880629. Miessl a trianoni döntés után is Ógácson maradt, 1925-ben hunyt el, az ottani temetőben nyugszik. A sírkő felirata szlovák nyelvű. 8 Az alakítandó Felső-Nógrád Megyei Nemzeti Közmívelődési Egyesület alapszabály-tervezete. Losoncz és Vidéke, 1886. január 17. 9 A Felső-Nógrád Megyei Magyar Közmívelődési Egyesület alakuló közgyűlése. Losoncz és Vidéke, 1886. április 4. 10 A Felső-Nógrád Megyei Magyar Közművelődési Egyesület IV. rendes évi közgyűlése. Losoncz és Vidéke, 1891. június 28. 11 Kosztka Tivadar hirdetése. Losoncz és Vidéke, 1886. november 14. �EMLÉKEZÉS 57 gyógyszerész is jónak ismerte el. Az érintettek azonban erről nem tudtak, s azonnal tiltakoztak.12 Kosztka nyilvános válaszában megvédte az általa készített terméket,13 de miután a hirdetés a későbbi lapszámok szövegében már a szakértői nevek nélkül jelent meg, egyúttal beismerte a vétkét is.14 Csontváry Kosztka Tivadar hirdetése Ugyanekkor gróf Forgách Sándor – „mint gácsi iskola-látogató” – is őt vette célba, mert mint írta, nem teljesítette a leányiskolával kapcsolatos 100 koronás támogatási ígéretét.15 Kosztka ekkor is védte az igazát, elismerve azt is, hogy a 100 frt-os ígéretét addig nem teljesítette. De, mint írta, ezt nem „fitogtatási mániából vagy hiúságból” tette, hanem azért, mert a „szükség oly erővel nehezedett Kosztka úr vállaira szemben az állítólag »szegény« Gács községgel, hogy ez elöl magyar állami polgárának, ha még oly szerény körülmények között él is, itt e hazában, kitérnie nem volt szabad.” „Nyíltan tehát ismételten kijelentem, hogy a 100 frt-nak folyósítását − szegény ember létemre is − azonnal eszközlöm, mihelyt Gács község szegénységi bizonyítványa az alispáni kéz által megerősíttetik s hozzám bemutattatik” – jelentette ki. 12 Nyilatkozat. Losoncz és Vidéke, 1886. november 21. Felelet. Losonc és Vidéke, 1886. november 28. 14 Kosztka Tivadar hirdetései a Losoncz és Vidéke 1886. decemberi és az 1887. januári számokban 15 Gróf Forgách Sándor: A közönség köréből. Losoncz és Vidéke, 1886. november 21. 13 �58 EMLÉKEZÉS Kifejtette, hogy Gács nem tartozik a legszegényebb községek közé, Forgách Sándornak pedig van annyi jövedelme, amiből tudná az óvodát segíteni – de ezt nem teszi, és a község is tehetné ugyanezt, ha akarná.16 Terveit csaknem derékba törte a Forgách Antalnéval való vitája, melynek alapját az képezte, hogy a Forgách család tiltakozása ellenére gyógyszertára kínálatában előkelő helyet kapott a borszesz, avagy a pálinka. Utóbbi a Forgáchok számára is jelentős jövedelemforrás volt. Az 1887 januárjában kezdődött17 és 1887 júliusában18 zárult többhónapos pert a Forgáchok nyerték meg, melynek eredményeként „Kosztka Tivadar regále csonkítónak mondván ki” kártérítésre kötelezték. A Forgáchok célja volt, hogy felszámolják a gyógyszertárat, de ezt nem sikerült elérniük. Az események hatására gyakorlatilag kivonult a nógrádi közéletből. Voltak politikai ambíciói is, amit az jelez, hogy 1887. május 29-én részt vett a Szabadelvű Párt helyi szervezetének a losonci Vigadóban megtartott alakuló ülésén. Ezen őt is beválasztották a végrehajtó bizottság tagjai közé.19 Megjegyzendő, hogy a párt egyik legismertebb országgyűlési képviselője 1887-től 1901-ig Asbóth János író, politikus és utazó volt. A Bosznia és Hercegovina c. útikönyvében közzétett metszetek Csontváry több kutatója szerint egyik alapját képezhették az ott készült festményeinek. Asbóth János 1890 júniusában a Losonc melletti videfalvi kastélyba költözött.20 Az említett kártérítés olyan terhet rótt rá, amelyet a bevételéből nehezen tudott teljesíteni. A 4500 korona és kamatai kifizetésére egy losonci gyógyszerésztől (Czellner Viktor) kölcsönt vett fel, amit nem tudott téríteni. A gyógyszertárat árverés alá bocsátották. Az erről szó értesítéseket a Pesti Hírlap 1890 decemberében és 1891 februárjában, majd teljes terjedelmében a Losoncz és Vidéke tette közzé az 1891. február 22-i számában.21 16 Homor István körjegyző: A gácsi kisdedóvó karácsonyestéje. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. január 9. 17 Közigazgatási bizottsági ülés január hó 15-én. A gácsi patika. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. január 23. 18 Közigazgatási bizottsági ülés augusztus hó 16-án. Jogügyek. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. augusztus 21. 19 X-Y.: Alkotmányos mozgalmaink. Losonc és Vidéke, 1887. május 29. 20 Helyi és vegyes hírek. Asbóth János. Losonc és Vidéke, 1890. június 29. Megvásárolta a kastélyt, a hozzá tartozó birtokot. Videfalán az általa épített templom alatti kriptában nyugszik. 21 Honti Ferenc királyi bírósági végrehajtó: Árverési hirdetmény. Losoncz és Vidéke, 1891. február 22., 4. p. A gyógyszertárat és berendezését 3704 Ft-ra értékelték fel. �EMLÉKEZÉS 59 Az árverés eredményét nem ismerjük, de biztos, hogy a gyógyszertár a tulajdonában maradt. Nyilvánvalóan érzékelte a közeledő veszélyt, s a gyógyszertárát még időben, két évre bérbe adta Hackenberger László aradi gyógyszerésznek.22 Hackenberger ezután egészen 1895 végéig bérelte azt. Ezután egy évre testvére, Kosztka László gyógyszerész vette át a gyógyszertár irányítását, aki emellett madártani megfigyelésekkel is foglalkozott. Az időközben már festői tanulmányokat folytató Kosztka Tivadar 1896-ban kb. 3 évre visszatért Gácsra, ahová a belügyminisztérium 1896 augusztusában a gácsi községi hivatal anyakönyvvezető-helyettesévé nevezte ki,23 maga vezette a gyógyszertárat is. Anyakönyvi bejegyzés A Gyógyszerészi Hetilap 1897. májusi és júniusi számaiban több hirdetést tett közzé, mely szerint szeptember 1-től kezelői állomást hoz létre, s ahhoz munkatársat keres. „Kosztka Tivadar úrhoz Gács. Kezelői állomás szeptember 1-től két évre. Két szobás lakás nagy gyümölcsös kerttel”. Sikerrel. A lap június 27-i számában arról számolt be, hogy az állomás betöltetett.24 Egy évvel később, 1898 júniusában és júliusában ugyanezen lapban 20 ezer forint kész- 22 Hackenberger László (1860−1941) aradi gyógyszerész gácsi tevékenysége után Pozsony megyében, majd Budapesten és Rákosligeten élt, ahol az új szálemisták nevű vallási közösség vezető egyénisége lett. 23 Hírek és különfélék. Anyakönyvvezetés. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1896. augusztus 23. 24 Gyógyszerészmunkatársi állomások. Okl. munkatárs kerestetik. Gyógyszerészi Hetilap, 1897. május/június, Nyílttér. Gyógyszerészi Hetilap, 1897. június 27. �60 EMLÉKEZÉS pénzért eladásra kínálta fel a gyógyszertárát.25 A hirdetése nem járt sikerrel, a patika – Gács és Nógrád szerencséjére – a tulajdonában maradt.26 A gyógyszertárat ezután fokozatosan Danko Gyula (1899−1906), Bentsáth Kálmán (1906−1909), Dőry Mihály (1909–1910),27 Eisnitz Sándor (1911−1912 június)28 gyógyszerészek bérelték. Eisnitz távozása után a Békéscsabáról érkezett Székely Sándor lett a bérlő, akivel Kosztka 1912. július 25-én kötött szerződést három évre, évi 2800 korona készpénz az összes adók, tűzbiztosítás és a többi évi járulékok fizetésével és egyéb kötelezettségekkel. A bérbeadásnál, hasonlóan az előző bérlőkhöz, azt is kikötötte, hogy fenntartsanak számára egy szobát, ahol lakhat, s azt is, hogy a budapesti műtermében nem férő tárgyai és festményei a patika padlásán maradhassanak. Kosztka 1914 augusztusában Székely Sándorra ruházta át a gyógyszertárat,29 eladta neki az épületet azzal a kikötéssel, hogy azért évjáradékot is kért. Székely Sándor unokája, Kabar Zoltán azt feltételezi, hogy az évjáradék mellett a gyógyszertár árát részletekben térítette. Kosztka az I. világháború alatt minden megtakarított pénzét (60 ezer korona) hadikölcsönökbe fektette, s azt elvesztette. A Székely Sándorral folytatott levelezése számos nehéz pillanatot örökített meg, melyek a világháború előrehaladtával egyre megrázóbbak lettek. A megmaradt leveleiből egyértelmű, hogy megélhetési gondjai voltak, éhezett. Erre utal az, hogy folyamatosan arra kéri Székelyt, hogy küldjön neki a gyógyszertár kertjében megtermett gyümölcsökből. Ennek azonban ő csak nagyon korlátozottan tudott eleget tenni. 25 Eladás. Gyógyszerészi Hetilap, 1898. június 19.–július 10. között megjelent számok. 26 K. Karlovszky Geyza: Gyógyszerészek évkönyve. Budapest, 1898. 27 Dőry Mihály Nagyszalontáról érkezett Gácsra. 1915-től az 1912-ben alapított nagyváradi Diana Gyógyszertárat bérelte. 28 Mivel nem tudta téríteni a kért magas bérleti díjat, ezért 1911. február 27-én levélben kérte a feltételek könnyítését. Néhány hónappal később már különböző műszerek megvételét is felajánlotta, arra kérve Kosztka Tivadart, hogy nevesítse azokat, akik a rossz hírét keltették. Végül 1912 júliusában felmondta a gyógyszertár bérletét. Eisnitz Sándor 1881. július 12-én született Tiszacsegén. Bentsáth Kálmán évfolyamtársa volt a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen. 1912-től a tiszolci Magyar Korona Gyógyszertár tulajdonosa lett. 29 Személyjogú gyógyszertárak átruházása. Belügyi Közlöny, 1914. augusztus 30., 43. sz., 578. p.: 129, 591/1914. B. M. szám. �EMLÉKEZÉS 61 Székely az 1916. június 16-án keltezett, Gácsról küldött levelezőlapján így ír Kosztkának: „Ön nem tudja: hogy Gácson a cigány asszonyok havonta 6070 K. hadisegélyt kapnak, tehát nem dolgoznak. Ön nem tudja: hogy Gács és környékén egy szem gyümölcs nem lesz, mivel a hernyók mind elették, most kezdenek a fák hajtani. Ön nem tudja: hogy a gácsi járásorvos Pestről hozatott ide gombát – a saját ebédjére. Ilyen világ van itt! – Amint valahol fogok azonban látni, első kötelességemnek tartom, hogy Önnek megküldjem.”30 Hasonló tartalmú Székely 1918. október 8-án keltezett levele is. „…Kártyáját, melyben az alsókerti termésből kért diót almát megkaptam. Művész ur Ön nem akar úgy látszik emlékezni arra, hogy megírtam már régebben Önnek, hogy engem a háborúban az Úristen igen meglátogatott! Abban a levelemben említettem, hogy egész háború alatt semmiféle gyümölcsből nem termett, még an[n]yi sem, hogy saját szükségletemet fedezte volna. – Dió egyetlen egy szem sem termett – én szívesen vennék, hogy valami legyen majd a családomnak enni való!! - Ilyen világ van itt.”31 Csontváry egyre nagyobb mértékben nélkülözik. Kétségbeesésében 1919 márciusában felkereste a Magyar Tanácsköztársaság Képző- és Iparművész Szakszervezetek Szövetségének elnökét, Hermann Lipótot,32 aki így emlékezett erre: „1919 márciusában a kommün első napjaiban Csontváry is jelentkezett a szakszervezetben. Megpillantottam különös sovány figuráját, az ing plasztronját és nyakkendőjét helyettesítő kendővel a nyakában, szandállal a lábán. Hozzám fordult, akinek ott némi funkciója volt. − Nézze Lipót – mondotta. – Tudja, hogy a patikám bérbe adtam, annak jövedelméből éltem. De most hogy is mondjam, államosították. Valami pénzre volna szükségem. Zavarban volt, talán nem akarta bevallani, hogy éhezik, és a kérés különben sem volt szokása. Ekkoriban még nem utaltak ki segélyt a művészeknek, de Csontváryval kivételt tettünk. Előlegeztünk neki a szakszervezeti tagsági díjból egy szerényebb összeget, ami azonban nem sokat jelentett neki, hiszen semmije sem volt.”33 Két hónappal később, 1919. május 13-án Csontváryt a budapesti Koch Róbert kórházba szállították, ahol az állapota nem javult34 és az orvosi je30 Csontváry-dokumentumok II., 116/a), 116/b), 142−143. p. Csontváry-dokumentumok II., 121 /a), 121 /b), 122/a), 122/b), 146−148. p. 32 Hermann Lipót (1884−1972) festő, grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. Külföldi tanulmányai és munkaviszonyai után 1910-ben hazatért, és részt vett a kecskeméti művésztelep megalapításában is. 33 Hermann Lipót: A művészasztal. Képzőművészeti Alap Kiadó. Budapest. 1958. 140. p. 34 Mezei Ottó: Csontváry-dokumentumok I., képmelléklet. 31 �EMLÉKEZÉS 62 lentés szerint 1919. június 21-én, délután 4 órakor „szívelégtelenség, tüdőtágulás és belérhártyagyulladás” következtében elhunyt.35 Csontvári Kosztka Tivadar kórlapja A gácsi „Vörös kereszthez” gyógyszertárat 1919 áprilisában Székely Sándorról Cornides Károly egykori felkai gyógyszerészre, majd a nagyereznai gyógyszertárkezelőre ruházták át.36 Székely Sándor valamikor 1919 tavaszán Kecskemétre költözött, ahová magával vitte a padláson elhelyezett festmények egy részét (Gerlóczy Gedeon szerint kb. 20-25 képet). Cornides a gácsi gyógyszertárat teljes berendezésével 1922-ben a falu központjába költöztette, az épület nem sokkal később a Ruzsinszky család tulajdonába került. 35 36 Romváry Ferenc: Csontváry-dokumentumok II. képmelléklet. Közlemények. Gyógyszertárak. Személyjogú gyógyszertárak átruházása. Belügyi Közlöny, 1919. április 27., 826. p.: Gács. »Veres Kereszt« Székely Sándorról Cornides Károlyra. (33.617/1919. B. M. sz.); Cornides Károly (1863−1932). Tátrafüreden, majd Felkán volt gyógyszerész. Elképzelhető, de inkább bizonyosra vehető, hogy a családot ismerte Csontváry, akinek volt műterme volt Felkán. Az írásaiból tudjuk, hogy egy évre itt helyezte el a tarpataki vízeséséről készített festményét. �EMLÉKEZÉS 63 Az egykori gyógyszertár padlásán maradt képek felkeltették néhány, főleg losonci műgyűjtő érdeklődését, akik az itt talált képeket szentképekre vagy egyéb szolgáltatásokra cserélték el, ill. olcsón megvásárolták őket. E tekintetben Oppenheimer Rezső (1889−1963) műgyűjtő, losonci fogorvost és Büchler Gyula (1885–1944) orvost kell megemlíteni. Elképzelhető, hogy hasonló módon kerülhettek képek másokhoz is. A padláson maradt további képek sorsáról Csontváry életművének egyik feldolgozója, Mezei Ottó gácsi látogatásakor Ruzsinszky Gyula számolt be. „…hallottam, hogy fest, de a képeit csak akkor láttam, amikor beköltöztünk ide, ebbe a házba. Az egész padlás tele volt velük. … Rég volt ez már, kérem. Elégettem őket. … koszosak, porosak is voltak azok. Egy darabig jöttek ide valami losonci kereskedőfélék és egyikért-másikért itt hagytak ilyen bekeretezett szentképeket, de aztán már azokkal is tele lett a ház. A feleségem meg azt mondta, hogy elege van a nagy jövés-menésből, és akkor lehordtuk a képeket az udvarra és meggyújtottuk őket. Kellett a hely a padláson, na! Mert sok kép volt ott kérem. Emlékszem, órákig égett a tűz, pedig azok jól égtek, mert jól kiszáradt fából meg vászonból volt mind.”37 Emléktábla a gácsi patika előtt 37 Szemadám György: Csontváry és az ezerkilencszázhetvenes nyár Mezei Ottóval, meg Haris Lászlóval – művészettörténeti útleírás. Országépítő, 2004/3. szám. �SZÉPIRODALOM 64 MONOSTORI TIBOR Szilveszteri válóper Kopott szépség, nekem táncolsz, kűrjeiddel némán vádolsz, mert nem ugrok csípőd után. Beléd révülve gyanútlan örökíted rám ráncaid, a legsötétebb árnyaid, ha szerelmedet nem tudod. Testekkel teli puttonyod kutatom, tegnap hullámzó, játékos ígéret-alom, ma csatakos, vértől ázó, jeges-zimankós borzalom. Az új eskükkel takarodj! Szelíd kimúlást akarok látni ma, eseménytelent. Ne próbálj bizonyítani, a jövő hiú s szemtelen, őt minek bármire tanítani? Csak hidegebb leszel. Mi az? Várj! Miért könnyezel? Sós igéd régóta nyelem. Szeretsz. Igen? Hiányzom? Nem akarom tudni... Maradj! Mit tartogatsz még nekem? Csókod felesleges... Miért simít kedvesen kulcsoló karod? Hálátlan lennék? Meglehet. Borzongok, ahogy eszembe juttattad gyengédségedet. Nincs visszaút, veled szemben állok. A válóper csak egy éjszaka, s a kópia halvány szivárványodról már özvegy lelkem sötétkék égboltján feszül. A sírig fényezem. Fogadalmunkra, lüktető nászainkra emlékezem, s ábrándjainkért tüntető fiainkkal, lányainkkal, nevedből szőtt zászlóinkkal, forradalomra éhesen újra, újra fegyverkezem. �SZÉPIRODALOM 65 MONOSTORI TIBOR Szanaszét heverő koordináták Hosszú ideje éltek együtt ők ketten a kis tábortűz mellett a fagyos sivatagi éjszakában. A félszeg rab s a szüntelen őrző. A rab sokat dolgozott. Örvénylett. Az éjt nappallá téve egyre csak perdült, forgott, körözött, keringett. A lángok körül szállva gyakorta megállt, ha éhezett, s harapott egy falatot: elmajszolt pár évszakot. Az őrző csendben figyelt. Ismerte jól. Rab nem elégedetlenkedett. Elfogadta a sorsát. Egyetlen egyszer esett meg, hogy szembefordult a társával, s lassítani kezdett. De nem szólt. Ha fázott, akkor sem bújt közelebb a tűzhöz. Ha melege volt, sem vette le a kabátját. El akart menni, de úgysem engedték. Te hiú fogoly, hová is szöknél? Csúnya, meteoráztatta, ragyás kősivatag-arcot akarsz talán égszínkék-hófehér selyem fátylad helyébe? De a társa megszánta, s végre szomorúan száműzve őt, elengedte a csillagok közé. A rab hallgatott, és lassan megállt. A sötétséget kémlelte, hová a láng fénye nem ért. Megremegett. �SZÉPIRODALOM 66 Idővel újra forogni kezdett. Amíg csak a tűz lobogott, örök szerződésben, társak maradtak ők. Pozíciónk alig-alig ismert. A koordináták pedig szanaszét hevernek emlékeinkben, szeretteink bánatában és mosolyában. Klímaváltozás Hőmérőt helyezel karjaimba, a higanyszál higgadtan reagál. Megvárja, hogy eldördüljön a startpisztoly, s azonnal megdönti a száz milliméteres síkfutás világrekordját, átszakítja a célszalagot, és kiönti lelkét a forró, lyukas csövön át. Ez bizony globális felmelegedés, üvegházhatás, nem helyi tünet. Elolvadnak a sarki jégmezők, megemelkedik az óceán szintje, áttöri a gátakat és elönti a partmenti magasztos metropoliszokat. A permafrost felolvad, és a mindig-hideg, metánszagú északra ráköszönt a soha-nem-volt, folyékony nyár. �RIPORT 67 ÁDÁM TAMÁS Héthatár Irodalmi Fesztivál Terényben Sokkal nagyobb hírverést érdemelne az a nagyszerű kezdeményezés, amely Terényben zajlik; idén harmadszor rendezték meg a Héthatár Irodalmi Fesztivált a nyár végén. Romantikus, vadregényes helyszín, keskeny földút visz a domb ölében lévő színpadhoz. Ezúttal is egymást érték a programok. Ebben a rohanó, rideg világban már az is tiszteletet érdemel, ha valaki irodalommal foglalkozik, megszervez egy ilyen találkozót. Mondom, a hírverés kevésbé volt tökéletes, talán ez is közrejátszott abban, hogy nem voltak sokan, pedig szép időt küldött a tájra a Jóisten. De, ha csak tíz nézőt érintett volna meg a művészet, már akkor megérte volna. Szerencsére folyamatosan érkeztek az érdeklődők. Ebédidőben vette kezdetét a fesztivál, a Burattino Bábszínház A három kívánság című bábjátékkal szórakoztatta a szüleikkel kilátogató kicsiket, majd Szalma László lantjátékát élvezhette a közönség. Fél négykor Lázár Balázs Ady és a nők című előadása egyéni, szokatlan és magas színvonalú volt. Tudjuk, Ady-centenárium van. Az előadók: Tallián Mariann és Lázár Balázs. Akármerre járok az országban, a versek körül állandóan belebotlok a színészekbe. Missziót teljesítenek. Ezúttal Mariannát kérdezem, miért vállalják a versmondás különös formáját. Merthogy szinte eljátsszák a verseket. Tallián Mariann (Fotó: Ádám Tamás) �68 RIPORT – Pécsről mi jut eszébe? – A székesegyház. Sokat jártam oda gyerekkoromban. Gyönyörű templom. Az elsőáldozásra Bíró László (ma már püspök), karizmatikus atya készített fel, egy életen át elkísértek ezek az emlékek. – Ebben a városban született, milyen volt az akkori Pécs, és milyen most? Egyáltalán visszajár még? – Ritkán, de olykor megyek, természetesen. Akkoriban az utolsó éveit élte a szocializmus, kisdobos, úttörő voltam. Szocreál házakra, az Uránvárosra emlékszem, és persze az ütött-kopott belvárosra, amelyet mára gyönyörűen felújítottak. Ugyanez történt a székesegyházzal is, feltárták a barlangokat, a szakrális helyeket rendbe tették. Különleges hangulata van a városnak, érdemes ellátogatni Pécsre. – Pest következett. – A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium tanulója lettem, hegedűművész akartam lenni. Egyenes útnak látszott, mert tanulmányaim befejezése után felvettek a Zeneművészeti Főiskolára, aztán elcsábultam a színház felé. – Ki és mi térítette el? – Ruszt József, a legendás rendező tehet róla. (Ruszt egyébként sokszor megfordult Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Csesztvén, beszéltem vele: szerette szűkebb hazánkat.) Ő egy varázsló volt, zseniális szakember, bizton állíthatom. Független színházat csinált, és egyszer az egyik darabba betett hegedűsnek, szerepet kaptam. Ez volt rám olyan hatással, hogy a színészetet választottam. Úgy éreztem, nem vagyok annyira kiemelkedő a hegedülésben, bennem több lakozik, „szeretném magam megmutatni”. A színészet alkalmasabb erre. – Előveszi még a hegedűt? – Persze. Mi több, akad olyan válogatásunk, amelyben hegedülök. Valahol a lelkem mélyén nagyon hiányzik a zene. – Elvégezte a Színművészeti Főiskolát. Kik voltak az osztálytársai? – A Benedek-osztályba jártam, hogy csak néhány nevet említsek: Botos Éva, Németh Kristóf, Haumann Petra, Gryllus Dorka, Szirtes Balázs, Szávai Viki. Mindenki a pályán maradt. – Főiskolásként is színpadra lépett? – Az Új Színházban voltam gyakornok. Harmadikos koromban Szolnokon játszottam, majd leszerződtem, Schwajda György hívott, főszerepeket osztott rám. – Mégis színházat váltott! �RIPORT 69 – Bereményi Gézáék lecsábítottak Zalaegerszegre, három évig tartott a kaland. Akadtak átfedések, hiszen visszajártam Szolnokra, vittem tovább a szerepeket. – A színészi élet már csak ilyen, nem telepedett le Zalaegerszegen. – Amikor Schwajda lett a Nemzeti Színház igazgatója, hívott, úgyhogy Budapest lett az otthonom. – Igen ám, de egy idő után mégis máshova ment. – Amikor Jordán Tamást kinevezték a színház élére, elváltak az útjaink. Ez egybeesett azzal az időponttal, amikor Lázár Balázzsal összeházasodtunk, hamar jött a kisbaba. Érthető hát, hogy pár évig nem játszottam, a gyereknevelés került előtérbe. – És elérkezett az idő, amikor újra színpadra lépett. – Nem szerződtem már, szabadúszóként játszottam. Pont nagyon rossz időszaka volt a színháznak, mert megritkultak a biztos állások, hol itt, hol ott léptek fel a színészek. Nem akartam vidékre menni, a családot Pesten hagyni. Szabadúszóként szerepeltem a Karinthy Színházban, a Pinceszínházban, ahol most is játszom. A nehéz időkben kezdtem el verseket mondani, egy-egy fellépésre el tudtam szabadulni a gyerekek mellől. A férjem költő lévén nagyon sokat segített a verselemzésben, a felkészülésben. Akkor éreztem meg igazán azt, hogy én erre a pályára születtem. Számomra nem annyira a színházi szerepek adják az örömöt ebben a hivatásban, hanem a versmondás. Ez egy más műfaj, amelyben roppant fontos a színészi kvalitás. Kétségtelen, más felkészülést, és más koncentrációt igényel. És ez a bensőséges, intim légkör, amit meg tudok teremteni a versmondással, amikor szembenézek a közönséggel és találkozik a tekintetünk, utánozhatatlan. Kialakul egyfajta közös összhang, ez engem teljesen boldoggá tesz. Úgy érzem, csatorna vagyok az égiek és a földiek között. – Küldetés ez, nem vitás! – Így van, ezt naponta tapasztaljuk, bár rendkívül nehéz feladat, majdnem tíz éve csináljuk a versszínházi előadásokat. Természetesen különkülön is fellépünk. Sajnos nem csak a versekre, alapvetően a szépirodalomra az jellemző, hogy a közönséget roppant nehéz megszólítani, látszólag érdektelenség lapul e mögött, szerintem viszont csak kiment a divatból. Valahogy a tanítással is akadnak gondok, a tanárok nem mutatják meg a líra és a próza szépségét a gyerekeknek. Felszínes világban élünk. Lehet ezen változtatni, pici dolgokon múlik minden. Mi például boldogan mennénk iskolákba, de sokszor visszautasítanak bennünket, idő, energia hiányában, holott mi szerzünk rá támogatást. Nem kell a vers. �70 RIPORT Pedig tapasztalatunk szerint, ha a versek közelébe engedik a gyerekeket, figyelnek, tapsolnak, leköti őket az előadás. Mi is picit hozzáteszünk ahhoz, hogy a magyar irodalmat megszerettessük a fiatalokkal, na és persze a felnőttekkel, a Nógrád megyeiekkel is. Az Irodalmi Kávéházban Rózsássy Barbara és Pánczél András Homoki-Nagy István: Nádi szélben című könyvét mutatták be. De vajon ki is Rózsássy Barbara, kérdezem ezt azért is, mert ő szerkesztette az Ady és a nők című most látott darabot. Nos, Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő. Pályáját a Stádium Fiatal Írók Körében kezdte. Tizenkilenc éves korában jelent meg első verseskötete. Gérecz Attila-díjjal jutalmazták A suttogással telt szoba című kötetéért. Verseire nagy hatást gyakorolt az olasz kultúra, elsősorban Dante és az itáliai reneszánsz költészet. Tucatnyi könyve jött ki a nyomdából. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem erről az izgalmas előadásról. – Valójában 2013 óta dolgozunk együtt Lázár Balázzsal és Tallián Mariannal – mondja Barbara. – Az első darabunk a Weöres Sándor és Károlyi Amy műveiből összeállított versszínházi műsor volt, amelynek címe: Piros ruhában, szerelemben. A mi ismeretségünk onnan jött, hogy ők nagyon jó versmondók, az Írószövetségben ismertem meg őket annak idején. Mindig is motoszkált bennem, hogy ez egy nagyon fontos szerepkör, feladat, küldetés, mármint, hogy legyenek jó versmondók. Régebben létezett egy nagyon nagy versmondó generáció, azonban ezt a hagyományt nem igazán sikerült továbbvinni. Nagy űr következett, amelyet be kell töltenünk. Bennük kezdettől fogva éreztem az erőt, megvan bennük az elhivatottság, a tehetség, az alázat. Sok színészt látok manapság verset mondani, és bizony sokszor hiányzik az alázat. Ha mindezek megvannak, létrejöhet egy színvonalas műsor. A költőnő az általános elemzés után szólt a terényi előadásról. – Egymást követték a műsor-összeállítások, évről évre jött valami más – folytatja Barbara. – Arra is figyelünk, milyen évfordulók következnek, vagy hogy számunkra mi a fontos, és abból is mutassunk valamit. Most az Ady-centenárium kapcsán állt össze az Ady és a nők című műsor. Nyilván van itt egy sajátos felállás, hiszen egy színészházaspárról van szó, akik eleve alkalmasak a férfi-nő viszony ábrázolására. Ez is egy ilyen szerencsés konstelláció lett, sajátos szemszögből láttatják a viszonyokat. Nyilván az is érdekelt ebben a történetben, hogy a női költők különféle korokból mennyire állják meg a helyüket Ady Endre mellett. Mennyire lehetnek egy párban nagy költőnkkel. A végén arra jöttem rá, hogy ez maximálisan lehetséges. Nincsen hiányérzetem, és azt remélem, a befoga- �RIPORT 71 dónak sincsen, amikor a női költők műveit hallgatjuk, rájövünk, hasonló színvonalon tudnak megszólalni, mint Ady versei. A titkot szerettük volna megmutatni. Megmutatták. Az Irodalmi Kávéház tartogatott még meglepetéseket, mert a Csikófogat könyvbemutató, mint a címből is kiderül, a fiatal alkotók műveiről szól, a beszélgetéssel közelebb jutottunk hozzájuk, munkáikhoz. Itt járt Mirtse Zsuzsa, Kubiszyn Viktor és Mezey Katalin. Bognár Szilvia és Szalóki Ági koncertje különleges élményt nyújtott. Közülük Szalóki Ági az ismertebb, aki Sebestyén Márta hatására kezdett el énekelni. Nem utánozza, de hasonló skálán mozog, a népzenétől semmi nem tántorította el, és nem mellesleg gyűjtött is. Megható volt látni azt a szeretetet, amely körülveszi. Bognár Szilvia és Szalóki Ági gyönyörű hangja betöltötte a völgyet. A Héthatár Irodalmi Fesztivál a Szabotázs Színház előadásával zárult. A Balfácánok Rejtő Jenő elfeledett műve, nem nagyon játsszák színházaink sem, pedig többet érdemelne. Mint ahogy a terényi Héthatár Irodalmi Fesztiválra is jobban oda kellene figyelnünk! Héthatár Irodalmi Fesztivál Terényben (Fotó: Ádám Tamás) �SZÉPIRODALOM 72 SZENTJÁNOSI CSABA Csak Csak a zsiráf, csak az elefánt, csak az oroszlán, csak Afrika, mennyi pompa, mennyi gyötrelem, mennyi elutasítás, mennyi erotika, csak a kenguru, csak a koala, csak a paradicsommadár, csak Ausztrália, az emberiségért a sydney-i operaházból mennyi feltörő ária. * Csak a macskahátú pad, cukrászda előtt a lányok, az Andrássy úton könyv takar, egy versbe bújva várok, a lányok kigombolták a teret, én nyalom a Mont Blanc-fagyit, a szerelem hőjében rám olvadnak hamiskás dalaik. * Csak egy darab vajaskenyér, egy száraz kifli, az égből a ház falához dobott bicikli, csak egy bögre kihűlt tea, elgurult gyöngyök, orvosi leletek, sistergő TV, fáradt csütörtök, csak egy ágy, egy mosolygó dinnyehéj, ázott, lihegő kutya, köhécselő hang a szomszédból, mint összegyűrt szilveszteri duda. �SZÉPIRODALOM 73 Dolgaink felett Nekünk annyi dolgunk van mindig, közben meg nem… mert ha csinálnánk, nem lenne ennyi gondunk: ahogy a parasztember dolgozik a földön, ahogy a madár fészket épít, ahogy a hajós átkormányoz a tengeren, ahogy a remete meditál… mi abban fáradunk ki, hogy hogy reagálunk mindenre, hogy dolgainkat, amiket ránk akaszt a világ, a család, a munkahely – egyeztetjük elvárásainkkal, életünk gondolatmenetével…. igen, tanulnom kell nekem is, hogy merjem elengedni feszültségeimet, görcseimet, hogy ne életben akarjak maradni, hanem merjek élni halált megvetően (de az elmúlást tisztelően), nekünk annyi dolgunk van mindig, hogy határidőnaplónk, tennivalóink listája teljesen telítve van…. holott a világ, csak pont ránk várna, az „annyi dolgunk van” mentességünkre… mert mi dolgunk lehetne más, mint egymást szeretni, megbocsátani, felnőni a másikhoz? Akkor nem dolgaink lennének, hanem ajándékaink, kedvességeink, nehézségeink – amik könnyűvé válnának a másik kezétől, lelkétől. Nekem annyi dolgom van, pedig nélkülem is tovább menne minden…. az én dolgom, hogy felismerjem ezt, és a lényeghez jussak el – ahol megváltoznak „sürgősségi eseteink”, és dolgaink fogaskerekeit egy nagy váltásban össze tudjuk kapcsolni, hogy áttételekké váljunk. �SZÉPIRODALOM 74 KARAFFA GYULA tartarosz… ez év augusztus tizenkilencedikén egész nap erős szorítást éreztem mellkasomban, s álkapcsom is mintha tűzből lett volna… karom zsibbadt, és folyamatosan nagyokat, mélyeket kellett sóhajtoznom, egyenletes, csendes levegővétel helyett… (…helyemet nem találva céltalanul bolyongtam aszphodélosz mezején, akár a munka nélküli héroszok, a sztüxöt átlépni pénzem nem volt, kharon elzavart anyámat szidva, elszöktem hát hermésztől, s beosontam a hátsó kapun tainaroszban, így elkerültem szerencsésen kerberosz bűzhödő pofáját is) köröttem ezer és ezer semmire sem jó lélek vándorolt, sarukopásig csoszogták kicsinyes életük lépéseit, csivogtak, akár a denevérek… némi felüdülést csak órión látványa adott, ki épp szellemszarvasra vadászott e mezőkön… meguntam hamarost a vándorélet kínjait… árnyat adó ciprusfa alatt pihentem meg a léthé partján, de vizéből ösztönösen nem ittam, hiába kínzott a szomjúság… kiszáradt torkom később enyhet – a fehér nyárfa árnyékától hűvös – emlékezés tava vizéből kapott… aiakoszt sem elkerülni, sem becsapni nem tudván, hiába vágyott lelkem az elíziumi gyümölcsösök zamatos terméseit ízlelni, s aztán újraszületni ezer alakban megint… kijelölt utam tehát tartarosz büntetőmezejére, hádész birodalmába vezetett (miért, ó istenek, a jó szándék miért elégtelen nektek a gyönge földi halandóktól, miért kevés, ha az ember végig hű hozzátok, és becsületes is marad az emberek között tehetsége szerint, mi kell hát még nektek, hogy igényeiteket kielégítse) (földre vetettem magam, öklömmel verve a rögöket, átkozódva meséltem el életem eseményeit neki, de hiába, nem eresztett… hacsak önként meg nem töri e körforgást, nem lehet kegyelem abban, kinek mások sem kegyelmeztek soha…) mindezt végigélni nem volt piskóta – ahogy a művelt japán mondaná – …aznapi munkámat elvégezve, szépen hazavezettem négykerekű pejparipám, s mire vérnyomásom lecsillapult és szemeimből a nyomás, fejemből a zizegés megszűnt, a Nap milliárdodszorra körbekeringte a Földet… �SZÉPIRODALOM 75 sziszüphosz… nagyapám – miután hazatántorgott ámerikából – a falu szélén vett földet, egy sovány parlagon hagyott területet kapott, de akár valami gyöngyöt, úgy szerette, felszántatta, bevetette s várta az esőt, az életet adót, s várta a termést, munkája gyümölcsét… apám kőművesmunkából élt, de a kertünket minden évben szántatta, bevetette, és több mint 60 különféle gyümölcsfát ültetett… metszette őket, permetezte, s várta a fák termését, munkája gyümölcsét… amikor megvettük a házunkat, kert is járt vele… minden évben felszántattam, s vártam az esőt, vártam az őszt, a betakarítást… fákat is ültettem, metszettem őket, a vegyszerezést elvből kihagytam (inkább kivágtam a kukacos részt, minthogy…), és vártam a nyarat, meg az őszt, és vártam a munkám gyümölcsét… akkor hagytam abba a szántatást és a fák gondozását, amikor már senki sem művelte a kertjét a miénk körül, így azokból köszönés nélkül milliónyi levéltetű, hernyó és csiga lepte el a kertünket, s gombafertőzést is hozott a szél a gyümölcstermésünkre… nem születtem hősnek… mostanában füvet nyírok, s a trágyára dobom a fertőzött almákat… néha bekopog a szomszéd, és elmeséli, mi nyomasztja… meghallgatom… héliosz… a szomszéd ház vályogfalát én meszelem, együtt a saját tornácunkkal, mikor arra kerül a sor (nem szeretném az elhanyagoltságot látni, bár egyre kevésbé zavar az elmúlásból származó nyomok látványa) ilyenkor mindig szemgyulladást kapok – a munkám eredményeképpen – a hófehér falról visszaverődő sugaraktól… olvasás közben hátradőlve a fotelban, kellemesen süt be ablakunkon (egészen novemberig letudjuk fűtés nélkül, mert elég annyi meleg az őszi éjszakákban, amit ilyenkor napközben szobánkba befogunk s megőrzünk a spalettákkal), kíváncsian kukucskál theia gyermeke a mindentlátó héliosz, s lesi, mit olvasok éppen (kakaskukorékolásról, az ég boltozatáról, négylovas kocsiról, keleti és nyugati palotákról, ókeanoszról, meg aranyhajókról szólnak a mesék), mígnem a szemfárasztó történetektől (vagy örömömben) ki nem csordulnak a könnyeim… azt hisszük, az értékes drága, s ami drága, az értékes… a plazmatévék reklámsugaraival ránk köszönő világ csábítása erősen vakító, s ezért észre sem vesszük, mennyi mindenünk van, amiért soha, senkinek sem kell fizetnünk… köszönjük, emese… �IN MEMORIAM 76 BÜKY LÁSZLÓ MANCI és a közéleti Macska-induló Weöres Sándor verseiről Weöres Sándor Macska-indulója kapcsán ezt a történetet mesélte Sebő Ferenc, aki megzenésítette a verset: „Kifogásolják – mondta [Weöres] –, hogy nem írok közéleti verseket. Most írtam. S ezzel egy gyűrött sajtcédulán elém tette a Kurrogj, kurrogj, kormos macska kezdetű Macskaindulót […]. Nem találtam benne semmi közéletit, mire azt mondta: a második versszak elég békeharcos. Lehet, arra gondolt, hogy: »Hátra arc, nagy kudarc, nem marunk, ha te se marsz, nyauúu«1. Az ún. közérthetőség hiánya nem csupán Weöres Sándorral szemben adott támadási lehetőséget a szocialista realizmust kívánó-követelő marxista irodalompolitikának, amely elítélte az életből (szerinte) elefántcsonttoronyba húzódó művészeket. „Mért kuksolok toronytetőn, | mért nem írok közérthetőn?” – teszi föl Weöres magának a kérdést 1963 körül2. S a válasz: Az embernek csak a nyers sensus, sexus kell, nem a vers; de ha elménk olyat kohol, mely tömény, mint az alkohol[,] hígabb oldatban ez a szesz, tudjuk[,] eljut mindenkihez; így a magas mámor heve lenti részegség gyógyszere. Weöres már 1946-tól kapott az abban az időben uralkodóvá váló ideológia szempontjából súlyos vádakat az irodalmat vezetni kívánó kritikusoktól. A kialakuló Rákosi-éra vezető kritikusa, Keszi Imre és mások, akik követendőnek a szovjet-sztálini korszak alkotásait tartották, lassanként Weöres alkotó munkáját és megélhetését is lehetetlenné tették, ld. 1 2 Pethő Tibor: Léptékek. Magyar Nemzet 2012. XII. 15. 23. Weöres Sándor: Elhagyott versek. Helikon, Budapest, 2013. 427. [= WSElhv.] �IN MEMORIAM 77 Lőcsei Péter3, áttekintését a Weörest és Hamvas Bélát, Várkonyi Nándort és másokat érintő bírálatokról. A költő nem csupán ezeknek az éveknek irodalmi életéből szorult ki, állását is elveszítette ma már csaknem érthetetlen okból. Ugyanis mint könyvtáros megmutatta az olasz nagykövetnek Zrínyi Miklós művét, a Vitéz hadnagyot. Ezt azután úgy értékelték, hogy hadi titkot árult el… Rövidesen feleségét, Károlyi Amyt is elbocsátják az Athenaeumnál végzett munkájából. A nehéz időkben többen, így Kodály Zoltán és Illyés Gyula támogatják őket. Sztálin halála (1953), majd ezt követően Rákosi hatalmának megrendülése után helyzetük lassan változik. 1956-ban napvilágot lát A hallgatás tornya című gyűjteményes verskötete, ezután jelennek meg a költőről az első írások, amelyek lassan – a forradalom utáni évek társadalmi-politikai változásaival együtt – kezdik elismerni nagyságát. Szabolcsi Miklós például így ír: „Idealista, irracionalista, magányos, támadó – de ugyanakkor… Mert A hallgatás tornya több száz verse: sokszínű, villódzó, nagyszabású költészet!”4 Szabolcsi Miklós ezzel résre nyitotta az irodalmi élet 1948 óta bezárt kapuit Weöres előtt, bár kisebb-nagyobb támadások még sokáig érték a költőt, akit irracionálisnak, egzisztencialistának, nihilistának és más egyébnek minősítettek. Az ilyen megállapítások mögött akkoriban olyan nézet húzódott meg, mint például: „az egzisztencializmus az alapkérdésekben szemben áll a marxizmussal”5. Még bő tíz év múltán is azt írja a költőről szóló monográfiájában Tamás Attila, hogy „[a] politikai realitásérzéknek a hiánya Weöres egy-egy megnyilatkozásában ijesztő mértékű tud lenni”6. A hallgatás tornya kötetben már szerepelt a Relációk című háromrészes vers7, amely nem kevés politikumot tartalmaz, második darabja az alábbi: 3 Lőcsei Péter: Válaszutak – Mozaikok a „háromesztendős” irodalom korszakából. Holmi. A folyóirat online kiadása. 2014. december. https://www.holmi. org/2014/12/locsei-peter-valaszutak-mozaikok-a-%E2%80%9Eharomeszte ndos-irodalom%E2%80%9D-korszakabol (2019. augusztus 22.) 4 Szabolcsi Miklós: Weöres Sándor költészetéről – A Hallgatás tornya, „harminc év verseiből”, megjelenése alkalmából. epa.oszk.hu/02500/02518/…/EPA025 18_irodalomtortenet_1957_02_183-192.pdf; 189 – (Megnyitva 2019. VII. 27.) 5 Köpeczi Miklós: Az egzisztencializmus. Uő. szerk.: Az egzisztencializmus. Gondolat, Budapest, 1965. 52. 6 Tamás Attila: Weöres Sándor. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 53. 7 Weöres Sándor: A hallgatás tornya. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1956. 258–9. �IN MEMORIAM 78 2. Népgyűlésen fej fej könyök fej hullámzás eleven tenger egy kopasz tarkó pillanatra sapka sapka MANCI emberfalba falazva „…él-jen Ikszip-szilon él-jen Ikszip-szilon él-jen…” á-gaskodik MANCI iz-zad szegény MANCI á-gas- „hallja ne lökdössön hogy a fene…” szuszogás férfiváll nőkebel tolongás gépkocsitülök hangszóró „…mert mindenkinek saját érdeke hogy az idő sürgetését felismerve sorompóba lépjen és öntudatos meggyőződéssel és a boldogabb jövőre épülő felelősségtudattal…” cégér a fejek fölött „JÓSZÍV” TEMETKEZÉSI VÁLLALAT KOPORSÓK RÉSZLETRE IS �IN MEMORIAM 79 A verset a költő 1947-ben írta, amint egyik későbbi Weöres-kötetből tudható8, ekkortájt folyt a Rákosi Mátyás vezette kommunisták fokozatos előretörése (szovjet segítséggel), 1948 már a fordulat éve, amikor hatalomra kerültek. A Rákosi-korszakban hazug, de a népet állandóan vezető szerepben láttató népgyűlések, utcai agitációk megrendezése gyakori volt ütemes tapssal, az „Éljen Rákosi; éljen Sztálin” lózunggal. A verset Sáry László megzenésítette – neki koránál fogva (1940-ben született) is lehettek emlékei az 1956 előtti évekből – a kompozícióról egy rádióbeszélgetésben ezt mondta: „1989-ben írtam [az Idő szava című zeneművet]. Szövege Weöres Sándor háromrészes Relációjának második, Népgyűlésen című versének utolsó szakasza, amely valószínűleg egy régebbi újságcikk demagóg népszónokának szavait idézi. Az idézet előtt van két kulcsszó, ami meghatározza [Ǥ: amelyek meghatározzák] a darab dramaturgiáját: a gépkocsitülök és a hangszóró. Ez adta az ötletet, hogy az énekeseket igazi szócsövön keresztül énekeltessem. Elképzelésem szerint mintha egy megafonos autó haladna el előttünk az utcán, kiabálná ezt a szöveget, amiből [Ǥ: amelyikből] csak annyit értünk meg, amennyi előttünk való haladtában éppen a fülünkhöz eljut, a többi már a messzeségbe vész. Ez a szöveg pedig a következő: »Mert mindenkinek saját érdeke, hogy az idő / sürgetését felismerve sorompóba lépjen / és öntudatos meggyőződéssel és a boldogabb / jövőre épülő felelősségtudattal...«”9 A vers szarkazmusa nyilvánvaló: a már említett, a tömegekből kikényszerített ütemes tapsolást és a korabeli politikai beszédmód zsargonját teszi nevetségessé. Ehhez a Relációk első része (A konyhán) is hozzájárul, amelyben „MANCI hajló háta vonala | kék fazék előtt || babfőzelék” olvasható, majd „babfőzelék krátere zubog || zubog MANCI szíve | s a falak közötti üresség | s az ablak-üresség | kék fazék körül”. Így észlelhetők a viszonylatok, az összefüggések (relációk!) a „babfőzelék” jellemezte világ és „boldogabb jövő” között. (A mai olvasónak megjegyzendő, hogy a XX. század első felében a bab, nyelvjárásokban inkább paszuly) olcsó és alapvető ételalapanyag volt.) A vers bizarr képpel zárul: a cégtábla – „»JÓSZÍV« TEMETKEZÉSI VÁLLALAT KOPORSÓK | 8 Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások I–II. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1970. II: 33–5, 797. 9 Balassa Péter–Sáry László–Varga Lajos Márton: Csak a mű érdekei. Zene és irodalom kapcsolata Sáry László munkásságában. Jelenkor XXXV. [1992.] 535– 546. 546. �IN MEMORIAM 80 RÉSZLETRE IS” – éppoly hazug, mint a népgyűlésen elhangzottak. A Relációk harmadik része végképp eltakarja az előző rész(ek) lehangoló közéletiségét, hiszen ebben „MANCI lát hall boldog”, még ha kilépve a népgyűléses világból meg is fáradt. MANCI lát hall boldog fáradt vizesés villog morajlik köveken bukfencezik viz mozog szalad tajték remeg szakadt csillogás rezeg marad A Tűzkút című kötet megjelenése sem volt nehézségek nélküli az ellenőrzött magyar könyvkiadásban, emiatt először Párizsban jelent meg, a Magyar Műhely adta ki a Hollandiai Értelmiségi Kör támogatásával 1964ben. A budapesti kiadás Köszöntőjében Weöres azt írja, hogy spirituszcsempészet, amit művelt „a szellemi szesztilalomnak már véget ért időszakában”10, utalva ezzel verseinek nem pesszimista és nem nihilista voltára. Az eredeti megfogalmazásából kimaradt egy szó innen, a talán, a párizsi kötetben „talán már véget ért korszak” van! A hazai kiadó éber volt! Nos: következzék a szellemi-szeszcsempészet néhány példája. A kötetben olvasható A szörnyeteg koporsója. Andante (Emlékezés a gázkamrákra és keretlegényekre) című alkotás11. Ennek kezdetén ellentmondásos állapot van említve: „július hónapja és „HÓ JÉG | –420 hideg van”: Ha júliusban HÓ JÉG –42o hideg van: hálószobánkba lépek s a hirtelen sötétség fut szemközt mint a robbanás. 10 11 Weöres Sándor: Tűzkút. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1964. [= WST.] 7. WST. 51–52. �IN MEMORIAM 81 Az alcímben említett gázkamrák nem a –42 oC hőmérsékletű földrészen voltak, ilyen hőmérséklet az annak idején létező Szovjetunió kényszermunkatáboraiban, Közép- és Kelet-Szibériában fordulhatott elő. A vers címével és mottójával látszólag ellentétben ez allúzió a GULAG által szervezett táborokra, amelyekből nem egy Szibériában volt. Hasonló finom célzással él Weöres a Rapszódia a kivívott szabadságról című 1956-ban írott és befejezetlen versében: „Szibéria vett körül minket | fagyos, ködös, szűk gorizont | hol lefagy minden terv bimbója | s a kurta vasba csörög a csont”12. Ebben a горизонт ’horizont’ latin betűs átírása teszi nyilvánvalóvá a szovjet (orosz) vonatkozásokat (nem szólva Szibériá-ról). Nyilvánvaló, hogy a forradalom és szabadságharc után efféle írások sehol nem jelenhettek meg az úgynevezett szocializmust építő kádári országban. Még 1948-ból való vers(kezdemény)ében13 keserű irónia érződik; Lukács György és Fülep Lajos rövid ideig közös folyóiratot szerkesztett, Fülepre a XX. század elején még anarchista jellegű eszmék hatottak, erre utal Weöres: Lukács György, Fülep Lajos, Sztálin és a többi nagy bölcsek, ezekután jobb lesz, ha fülünkre húzzuk a takarót, és nem törődünk a fejleménnyel. Jóval később, 1965-ben írta a Sztálin sírfelirata című és szintén elhagyott verset14. Ekkor már a diktátor bebalzsamozott holttestét a mauzóleumból eltávolították, a Kreml falába temették (1961. november 1-én). A versszövegben visszacseng az Arany János-i „Ne szülj rabot, te szűz! anya | Ne szoptass csecsemőt!...” intelem A walesi bárdokból. Erőszak és rettegés glóriája aki koponyát koppant koponyára akinek vérrongyában észrevétlen minden jövendő megfulladt a vérben a csira dermedt a zene süket ne hozzatok világra gyermeket kik létet sorsot abbahagytatok az állandó felé forduljatok s e tüneményvilág mindenkinek örökkön elhagyott sötét hideg 12 WSElhv. 414. WSElhv. 345. 14 WSElhv. 428. 13 �IN MEMORIAM 82 Talán 1955-ben keletkezett az Exégi momentum15. Ez is elhagyott vers. Akkoriban az ún. szocialista rendszer hazánkban még számos társadalmi feszültséget hordozott, amely majd 1956 októberében pattan ki. A horatiusi „Exegi monumentum aere perennius” kapott ebben allúziót helyesírása alapján: *ex égi momentum (’égből való jelenség ~ mozzanat ~ tényező’). A költő úgy nyögi az önkényt, hogy hallgatásra kényszerítik: ilyen még nálunk sose történt. Ugyanakkor megírja a groteszk jóslatban saját, Horatius-féle értékét: De majd ha utolér a végem, leszek én még klasszikus, horkolok díszes bőrkötésben. Az önkényuralom készteti a vers keserű lezárását – „Kár volt ez országba születni” –, amely rokon Csokonai más okból fakadt gondolatával: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban!” A közélet, pontosabban a magyar társadalom állapotának, életének eseményeit Weöres látta, figyelte. A Hátrahagyott versek között erről nem egy vers, verstöredék, -vázlat tanúskodik. A történelem véres munka kezdetű szövegműben 1955-ben írta: „míg zsarnok veri hátunkat, | belül formáljuk világunkat”16, ez a gondolat a legjobb értelemben vett egzisztenciális nézetnek tartható. A szocializmus korszakában lépten-nyomon emlegetett közéletiség megnyilvánulása a két változatban megmaradt (már említett) Rapszódia a kivívott szabadságról17. „Lehet-e, hogy nem áll az óra? | és hogy rabságunk ideje lejárt?” – kezdi a költő 1956-os keltezésű írást. Illyés Gyula még a forradalom előtt, 1950-ben sűríti össze az emberi élet egészét átfogó zsarnokság látleletét az Egy mondat a zsarnokságról című versébe, amelyik majd csak 1956. november 2-án jelenhet meg, majd évtizedekig eltiltották a nyilvánosság elől. Weöres is ír a kommunista diktatúra tüneteiről: „eddig gúnyként hangzott a szabadság”; „zsarnokaink tűnjenek”, „Rabtábor volt az egész ország”; „hátunkon korbács csattogott, | csúszkálhattunk: Oh bölcs Atyánk!” Ezzel Sztálinra céloz, akit halálakor a korabeli sajtó efféle, az utca emberének szájába adott módon is gyászolt: „A zászlóknál sötétebb a fájdalom a szívekben, könnyesek a sze15 WSElhv. 409. WSElhv. 410. 17 WSElhv. 412–5. 16 �IN MEMORIAM 83 mek. Sztálin elvtárs, a mi nagy tanítónk, apánk, vezérünk, meghalt.” – „[…] az igazi életemet Sztálin elvtársnak köszönhetem. Ezért érzem, mondom én is: Sztálin – apánk”18). Weöres ironizálva ír az állapotokról: „Plakát, brosura harsogott, | hogy épülünk, hogy haladunk, | s zengnünk kellett: de szép, de jó!” Az 1848–1949. évi szabadságharc eleink önfeláldozó lelkesedésével zárja az egyik változatot: „S ha megint ránk tör bármilyen tirannus: vén testtel, mely még fegyvert nem fogott, | én is ott harcolok, | mégegy [sic!] rabságban élni nem fogok.” A nyilván az 56-ot eltaposó szovjet invázió után született és befejezetlen, kidolgozatlan hátrahagyott anyagban olvasható: „Míly mámorító volt | a viszonylagos szabadság szirmának | puszta igérete is –”19. Nem sokkal a szovjet haderő beözönlése és a Kádár János-i hatalomátvétel után, 1956. november 16-i dátummal jegyzett címtelen verset így kezdi: „Végül angyal szállt le ránk | bár a halál angyala volt is!”20. A forradalomról és szabadságharcról 1957 áprilisában is megemlékezik: „A nép | nemrég két hétig élte | saját reményét. | életét | s a napsütött szabad óceánból | egy csöppecske máris visszatért”21. A költő 1989. január 22-én elhunyt, néhány nap múlva népfelkelésnek merte nevezni azt az egy csöppecskét, a forradalom napjait a Kossuth rádióban egy politikus. A költő bizonyára értesült erről a Parnasszuson. 18 https://www.origo.hu/tudomany/20130301-sztalin-halala-nagy-imre-felemelkedese.html – (Megnyitva: 2019. II. 22.) 19 WSElhv. 416. 20 Weöres Sándor: Elhagyott versek. Helikon, Budapest, 2013. 416. – (A költemény kéziratának facsimiléje keltezés nélkül, de címmel – Majtény, Világos, stb. – Weöres január 19-ei halála után, 1989. októberében megjelent: Holmi I [1989.], 1. szám, 6. A szöveg nem teljesen egyezik a Hátrahagyott versekben közölttel.) 21 Weöres Sándor: Elhagyott versek. Helikon, Budapest, 2013. 418 �SZÉPIRODALOM 84 TÓTH IMRE Palimpszeszt Jobb lenne otthon lakni. Az ablakból nézném, ahogy esik a hó. Tudnám, hogy ma nem kell iskolába menni, mert súlyos betegségből lábadozom. Az utcán emberek járnak és kevés autó. Még belélegezhető a levegő. Anyám dolgozik, apám a szívével van otthon. Boldog békeidők. Még nem kell egymásra írnom életem rétegeit. Nem kell sietni a vég felé − − A tévében még más arcok, más politikusok − én a sarokban lámpafénynél olvasok. A fehér bohóc takarodója Azt mondták, okos fiú vagyok. Megbíztak ezzel-azzal. Aztán meg is választottak. De mégsem kellettem, nekik nem voltam elég jó. Vagy túl okos voltam. Nekik más kellett. Auguszt. Mindent elvettek tőlem a hatalmasok. Aztán megint választottak másikat. Ma már nem akarok mást, csak nyugalmat. És senki ne gondoljon rám. �KITEKINTÉS 85 KISS NOÉMI Kaliforniából Coloradóba Egy nyugat-amerikai utazás a Halál-völgyén át a navahók földjére A kaliforniai Sacramento települése közelében 1848-ban aranyat találtak. Egy csapásra megváltozott az élet, mert a következő évben nyolcvanezer szerencsevadász özönlött ide a gyors meggazdagodás reményében. 1849. december 25-én egy csoport száz szekérből álló karavánnal utazott Salt Lake Cityből nyugat felé és el is érkezett a mai Halál-völgybe (Death Valley). Abban bíztak, hogy lerövidíthetik útjukat, ha átmennek ezen a száraz és sivatagos medencén Kalifornia és Nevada határán. Aranyat kerestek, de eltévedtek. A hely a szomjúsággal, különleges kövekkel, meg egy forró katlannal ajándékozta meg őket. Végül megették a szekeret húzó állataikat, és kijutottak a völgyből. A hágóról visszatekintve a halál völgyének nevezték el ezt a hegyek között megbújó sziklasivatagot. Halál-völgy �KITEKINTÉS 86 Halál-völgy Halál-völgy Hát akkor menjük el a Halál-völgybe! Autót bérelünk. Persze nem mindig lehet utazást szervezni. Az időjárás, a gyerekek iskolai szünetei és a néhány helyen 16 sávosra dagadó híres 101-es Highway forgalma determinál. Egyszerűen úgy bedugul ez az északot déllel összekötő kaliforniai út, ami San Fransiscóból Los Angelesbe megy, hogy meg sem lehet mozdulni az Öbölben. Cserébe gyönyörű és változatos lehet az útvonal, mert egybeesik az El Camino Reállal. Azzal az eredetileg ferences misszionárius úttal, aminek később minden megállója egy misszió és a hozzá tartozó gazdaság lett, ahol indiánokat dolgoztattak. A kalózok előszeretettel fosztogatták őket. A valláshoz katonaság tartozott, akárcsak ma, minden öt mérföldön seriff figyeli a sztrádát… Délnyugatra tartunk. Végtelen citrom- és narancsültetvényeken, eperföldeken, ahol mexikói idénymunkások dolgoznak kalapban a tűző napon. Folyamatosan öntözik a földet, mert évről évre nagyobb a szárazság. Amint elhagyjuk pár mérfölddel az óceánt, többezer méteres hágókon kelhetünk át. A hegyekkel körbevett Halál-völgy nyáron akár 55 fokos is lehet. Tavasszal „csak” 40 fok van (az érzet így is sokkal több, mert a kövek felszíne 60-70 fokra is felforrósodik). Ilyenkor, tavasszal érdemesebb bejárni az ösvényeket. Tíz liter vizet veszünk magunkhoz és nekivágunk. �KITEKINTÉS 87 Elképesztő látvány fogad, ahogy leereszkedünk a medencébe. A hegyekből sziklás kanyonok lesznek, kőóriások és küklopszok. A sziklák színe és formája szinte száz méterenként változik. Néhány északi dombon a kövek között megülő kaktuszok virágoznak. Bár növényzet alig van, mégis ha virágoznak a bokrok, néhány pillanatra olyan, mintha a tavaszi Kárpátokban lépkednénk. Lenyűgöző, ahogy a kietlen, sziklás táj foltokban pompázik. Leghíresebb az indián vörös, amivel az itt élő sosonok pingálták a testüket. A kietlenség nem jó szó. Inkább szorongást, szorítást érzek a tűző napon, ugyanakkor a következő lépésben épp a látvány okoz teljes felszabadultságot. Milyen gazdag lehet a semmi, a semmi kietlensége. Több száz különleges faj él itt és nem nehéz találkozni velük, csak némi idő és a sivatag ismerete szükséges hozzá. Szárazságtűrő bokrok, pálma, olajfa. Fenyőfélék. Rágcsálók, farkas, vadszamár, vadló... A legzajosabb mégis az éjszaka. Nappal a sivatagban halálos csend van. Kivéve, hogy néha keselyűk köröznek felettünk. Éjszakánként viszont hideg van, ezért nagy a hőmérséklet-ingadozás. A szél és a hideg feldarabolja a köveket. Megvárjuk a naplementét a homokdűnéken, és mikor beesteledik, keresünk egy ösvényt, ahol megfigyelhetjük a csillagokat és kihallgathatjuk az éjszakai ragadozókat. Megéri várni. Szépen sorban jönnek. Először a vadnyulak. Aztán az ugróegerek. Üregről-üregre szaladnak. Skorpió, kígyó neszez. A coyote messzi ugatással és üvöltéssel hívja vadászatra a társait. Az egyikőjük az országúton szedi cafatokra áldozatát, nem zavarja őt az autók reflektora. Furnace Creek oázisában felszerelkeztünk speciális térképekkel. A parkolóban már megvolt az első meglepetésünk: a prérifarkas a kukákat szagolgatja és sunnyog sarokról sarokra. Amúgy különösebben az állatokat nem zavarja az emberek jelenléte, ahogy éjszaka is megtapasztaltuk, egészen közel merészkednek. Hazafelé elhagyott bóraxbányák (szappankészítéshez használták) és sóbányák mellett visz az utunk, ezek ma szellembányák. Otthagyott szekérrúd, állatitató, aládúcolt támfalak és csillék. Veszélyes a bányákhoz lépni. Zabriskie Point kanyonja: igazi meglepetés, ahogy a kávé-, capuccino- és kakaószínű sziklák felgyűrődnek egymásra. Itt forgatta Antonioni híres társadalomkritikus filmjét még a hetvenes években az amerikai új erkölcsről – a szilíciumvölgy találmányai és gazdagsága megváltoztatták egész Amerikát. De ez kinek volt jó? És kinek lesz az? Hát épp erre jó a sivatag-metafora. Ide el lehet menekülni a világ megváltoztatásának kényszerétől, ez itt a kiút a Szilíciumból. Rossz víz – Badwater. Első felfedezője a völgy legmélyebb pontjának medencéjét ihatatlan vizéről nevezte el így. Egy kiszáradó sós tó partján indul az ösvény, szikes, minden életet nélkülöző táj, de ez is becsapós. �88 KITEKINTÉS Kövek – sárga, vörös indiánsziklák és a sós medence horizontja, melyek a száradásban sóvirágokat rajzolnak. Ha bemerészkedünk pár mérföldet, minden egyes lépésnél más lesz a formája. Kiderül, hogy a hatalmas és gyors lefolyású téli esőzésnek köszönhetően többször elönti a víz a medencét, majd pár hét múlva újra kiszárad. A tó körül van élet, sótűrő, alacsony bokorfélék élnek itt, vízi rovarok és a Badwater-csiga. A Halál-völgyét elhagyva a Lake Tahoe következik. Méteres hó vár minket a nevadai hegycsúcsokon és a redwood óriási fenyői. Mindössze három óra az út. Úgyis régóta meg szerettem volna nézni, hogy egy kaliforniai író hogy vonul el nagyképűen a fenyőerdőbe hetekre a családjától, hogy nyugalomban írhasson. T. C. Boyle kunyhójáról Sacha Batthyany készített interjút (https://webspecial.tagesanzeiger.ch/longform/ amerika-im-gespraech/tcboylee/), amit most újra előveszek. Irigylem a magabiztosságát. És a vad világot, ami körülveszi a faházát. Benzinkút Egészen fura megtapasztalni a szélsőségeket. Nincsenek határok a teljes szabadság és a pénz kínálta kapitalista eufória közt. Ez az amerikai álom: akár pár órán belül mind a kettőt bárki megtapasztalhatja. Egy kivételezett sima, fehér középosztálybeli is, hát még a többiek. Egyrészt van a vízhiány, másrészt meg a végtelen óceán és közöttük a kőzetlemezek, hegyek, melyek állandó mozgásban vannak. Törésvonalak. Földrengésre és cunamira figyelmeztető táblák. Ugyanaz zajlik itt földtanilag, mint ami a társadalomban szétválasztja az embereket, szerencsésekre és a �KITEKINTÉS 89 kevésbé szerencsésekre. Ami itt egyértelműen a dúsgazdagok és a senkik világát jelenti. Látjuk az egész út alatt, hogy szinte mindenütt délről jött vendégmunkások dolgoznak. Citrom, mandarin, avokádó, cseresznye, eper. A lakóautókban élő nyílt társadalom (csak San Franciscóban 22 ezer hajléktalan él), vagy a kéregető hippik boldog delíriumos mámora a kereszteződésekben Sacramentóban. A táj, amit így magunk mögött hagyunk, ugyanazt a társadalmi játékot játssza, mint az ember. Hazafelé egy pénteki napon egy sztráda menti motelben alszunk. Az ültetvényekről hazainduló munkások beállnak a teherautókkal a szobájuk elé. A platóra pontban este nyolckor kiteszik a rekesz sört és a grillezőt, begyújtják. Kolbászt sütnek, énekelnek. Tizenegy körül jól laknak, abbahagyják a dalt. Hajnalban kacagásra ébredek. 10 dollárért lehet nem egész éjszakára a motelszobában tartózkodni. Ezt a táblán olvasom, a recepciós feje felett lóg… Colorado és a navahó indiánok földje Az is Amerika, ha a kanyar egyenest játszik. Elvész a végtelen labirintusban, ott, ahol a szellemek élnek a föld alatt. Ha a világ legmélyebb, többszáz méteres folyóinak part menti sziklái testnyire szűkülnek. Az is Amerika, ha reggel arra kelünk, hogy egy szarvas két gidával óvatosan lépkedve kel át a kertünkön a patakparthoz. Isznak és indulnak vissza a bozótosba, amely közvetlenül az út mellett van. Autókkal élnek, gépekkel, az emberek közvetlen közelében. Rókával, a prérifarkas hűséges szomszédjuk. Máskor a száz mérföldes fennsíkon egy szamárszarvas ugrál a négysávos autópályán az autók között, egyetlen lépését sem téveszti el. Két mérfölddel később mégis kettőt az orrunk előtt üt el két újmexikói terepjáró. Ez még a Szilícium-völgyben is mindennapi valóság, hát még a nemzeti parkok közt vezető úton. Mert az is Amerika, ha az államok elnöke (1903-ban) három nap kempingezés után kitalálja, miért és hol legyen természetvédelmi terület. Ugyanennek a parknak a leghíresebb, sziklákkal körbevett völgyét egy nyári hónapban aztán száz évvel később félmillió ember látogatja meg. Amikor ezt írom, megérkeztünk Coloradóba. Kaliforniából indultunk útnak. Nyolc nap alatt ezerötszáz mérföldet vezettem és ez komoly testi fájdalommá alakult. Az már nem annyira, amikor próbálom a fejemben összerakni azokat a parkokat, sivatagot, folyókat, sziklákat, agyagból formált indiánvárosokat, amelyeket útközben meglátogattunk. Motelek, jég, hamburger minden nap, mexikói taco, nevadai sör, hűtőtáska, terepjáró, �KITEKINTÉS 90 benzinkutak és a térkép – On The Road. Csak itt megtapasztalható életérzés az úton levés, ami nem más, mint hogy az életed, tárgyaid igazi otthona az autód. Navahó indiánok Az is olyan tipikus amerikai gondolat, hogy a nemzeti park a gótika, mondja újmexikói barátunk, Tom, akinél most a Szent Lajos-völgyben lakunk Der Norte mellett, a Rio Grande partján. Mindig valamit ki kell találni, megálmodni és megcsinálni, a múltat meg kell teremteni, és Amerikának a sziklák a múltjai és a préri, a fennsíkok és a sebes zuhatagok. A vizeket elnyelő sivatagok, ahol csak a helybéliek ismerik a forrásokat és a mélybe vezető kanyonokat. Mariposa, sziklamászás. 1903-ban vagyunk. Theodore Roosevelt elnök fáradhatatlanul áll egy sziklán. Többnapos kempingezésen vesz részt horgászattal egybekötve a Yoseimte völgyében. John Muir hívta meg, a skót favágó. Aki mellesleg filozófus és tájleíró. Meggyőzte az elnököt, hogy a kempingnek otthont adó sziklás hegység Yosemite Nemzeti Park néven védett terület legyen. Az is Amerika, hogy a természet a politika részévé lesz. �KITEKINTÉS 91 John Muir és Roosevelt, 1903. Megálmodni, megígérni és megcsinálni. Ez nem a hazám, ez most Amerika. Több mint száz éve alakult ki egy olyan rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a természet csodái ne magánkézben landoljanak, hanem bárki számára látogathatók legyenek. Végigmentünk a parkokat összekötő utakon. Kaliforniából indultunk, San Franciscóból (Los Angeles-i kezdéssel ugyanígy megtehető) és elég feszített tempóban haladtunk, a Halál-völgyön keltünk át, onnan felmentünk Nevadába, Las Vegasban is megszálltunk, következett a Zion Nemzeti Park, majd a Glan Canyon, Mesa Verde indiánházai, végül Colorado és a San Juan folyó kanyarulatai és sziklái. Semmi nem privát, és mégis az. A vadnyugaton már az aranyláz idején megindult a kisajátítás és mára be is fejeződött. Minden földet eladtak, embereket száműztek, kisajátítottak, tőkére váltottak, megműveltek és kizsigereltek – ez is Amerika. Az óceánt, a tengert, a háromezer méteres csúcsokat. Ha indiánok földjén vagy, ott sorakoznak a kaszinók, mondja Tom: egy törzs egy kaszinó. A navahók azért tehetik ezt meg, mert a 90- �92 KITEKINTÉS es években hozott szerencsejátékot korlátozó szabályok nem vonatkoznak a rezervátumaikra – az is az amerikai álom része, hogy százdolláros lakókocsiban élnek milliók a sivatagos senkiföldjén. Míg más milliók rendszeresen szerencsejátékoznak, egy-egy Las Vegas-i utazás alkalmával akár tízezer dollárt is eljátszik egy átlagos amerikai háziasszony. Las Vegasban tényleg sokkal több nőt látok a flippernél és az új Tarzan-szimulátoroknál. Amerikai az is, hogy amikor el akarod hagyni reggel a szállodát, még átéled a kaliforniai földrengést – epicentruma a Halál-völgy közelében volt, tőlünk pár mérföldre. Kileng a toronyház, és folytatódik a szerencsejáték, mintha mi sem történt volna. Navahó asszony Nem az ember védett, az állatok azok. Az is Amerika, ha szomjazol a sivatagban, de az is, ha a coyote megtalál a tóparton, és piknikezés közben sunyin körbeszagolja az uzsonnádat. Máskor pedig friss pumanyomokon kapaszkodunk fel az óceánparti sziklás erdőn San Francisco mellett. Nagyon is amerikai, ha a Szilikon-völgyet elhagyjuk, és egy másik újvilágba érkezünk, ami tökéletes ellentéte az előzőnek, szabályozatlan, vad és nyerészkedő, csak máshogy. Nincsenek határok, és közben semmi más nincs, mint a privát élet kerítései, falai, választóvonalai. A gazdagok külön élete, milliók hihetetlen jómódban, és ugyanolyan milliók lakókocsiszegénységben, áram és ellátás nélkül. Átkelünk a Halál-völgyén és három óra múlva jeges úton csúszik ki a kerék Nevadában, háromezer méteren. Kalifornia után Utahba, a mor- �KITEKINTÉS 93 monok államába megyünk. Ahol minden olcsóbb, egyszerűbb és nyugalmasabb. Hatalmas, gazdag templomok. A gazdagság persze itt is látványos bármilyen európai régióhoz képest. Miközben indiánok és mexikóiak végzik a fizikai munkát, amit máshol (mondjuk) az afgánok és a fülöpszigeteki bevándorlók. Az utakon nincs dugó, és az út mindenhol látványosan a végtelenbe vezet. Ezerötszáz mérföldet tettünk meg nyolc nap alatt, és csak egyszer tévedtünk el az indiánrezervátumban. Amikor a mormonok western-falujából a Mesa Verde felé indultunk, Coloradóba. Mesa Verde erdei szállásáról másnap legyalogoltunk a sziklaházakhoz. Életem legcsodásabb sziklamászása. Itt állnak a pueblo törzsek agyagházai és a farmjaik, többezer éves sziklába vájt otthonai. Odafent tizenkét kondorkeselyű kering. Naplementekor rókabiztos helyre telepednek, a sziklák szélére. A világ díszes építészeti csodái, akárcsak egy római város. És most már az is Amerika, hogy a sziklákat elhagyva megérkeztünk a Rio Grandéhoz, egy hűvös vadnyugati vályogházban van a szállásunk, az egykori postahivatal része. 1850-ben húzták fel a bevándorló telepesek a Szent Lajos-völgyben. Olajfúrókutak, napelemek, szélerőművek, nem egy-két dombság, hanem az áram és kőolajtermelés gigaprojektjei. Szárazság, forró nappalok és fagyos éjszakák. Amiről igazából minden Hollywood-filmnek több tucat sztorit és képet szállított már, de a fénykora nem a digitális realizmus, hanem az átélhetőség és a fotografálhatatlanság közötti szakadék. Fene akart abba az Amerikába jönni, amit mások találtak ki. Sokkal vonzóbb az az Amerika, ami hús-vér, elbeszélhető és megtapintható, ami nem az amerikaiság metaforája, vagy ha az, akkor legalább az én tapasztalatom képeibe villanjon be. Egy másik, saját Amerikát csinálni, az az igazi feladat. Új Mexikó, Utah, Arizona és Colorado – az is Amerika, amikor folyton valaminek a határán billegsz, nem is érted, miért nem itt élsz. Mert hirtelen elfogy, ami az otthonhoz köt. Mi az a varázslat, amiért ez az ország annyi reménnyel és szabadsággal tölti el az embert? Az újdonság és a szellem erejével? A projekció határtalan indulataival? Hogy az otthona ne érdekelje, ne háborodjon fel, ne érjen el hozzá. A bőréhez sem és a szívéhez sem, mert az otthon fogalma értelmezhetetlen és kiüresedett. Az úton levés az otthon. Hogy „mindenedet magadnál hordod”, hogy bármikor tovább állhatsz, menekülhetsz és álmodhatsz. Az elvonulás lehetősége. Itt még lehet adókártya és bankkártya nélkül élni, meséli Tom, neki ez ad biztonságot. Ő, aki kipróbálta a Zemplént és a magyar életet, elég hitelesen tudósít az amerikai álomról is. Magyarországon rengeteg akadályba ütközött, és inkább visszajött ide a hegyekbe. Lakókocsikat restaurál, könyvet köt. Szikla, �KITEKINTÉS 94 csapás, kanyon és vad, meredek folyók mellett élni. Akárcsak az indiáncsalád, akinek nőtagjai elvezettek minket a Glen-kanyonban a Waterholesszorosba a tűző napon, utána a törzsfőnök akkurátusan megszámolta a bevételt. Kérdéseket, ha volt, csak neki lehetett feltenni. Monument-völgy, Arizona Egy forgószél Amerika, ami felkapta és lesodorta a sivatagban az autónkat, és az utolsó pillanatban visszakaptam a kormányt. Tűz, víz, föld, tornádók és földrengések. Ahogy a hopik becsben tartanak minden természeti csapást. A farmerek és az aranyásók bőrruhái, amiben naponta a mai napig kemény, embert próbáló munkát végeznek az itt élő munkások – az is amerikai álom, hogy folyton dolgozol, és az is, hogy az évi kereseted (ami itt simán lehet évi százezer dollár) tíz százalékát egy egyháznak adod vagy eljátszod a legközelebbi indiánkaszinóban. A pénz minden és a pénz egyszeriben semmit nem jelent. A kapitalizmus szelleme egy zsetonná formált hétvégi Las Vegas-i szuperkirándulás. A fotók a szerző felvételei, 2019 nyarán készültek. �SZÉPIRODALOM 95 TÓTH IMRE Avokádó A Guinness Rekordok Könyve alapján a legnehezebb avokádó 2,5 kilogrammot nyomott. A rekordot 2018. január 3-án jegyezték be, a gyümölcs egy Felicidad Pasalo nevű hawaii nőé volt. Már az is öröm, ha a Katolikus Lexikont kéri valaki a legújabb romantikus regény helyett – gondolta Ábrahám, és megtörölte izzadt homlokát. Megint kánikula kínozta a várost. A boltban nem volt légkondicionálás, de kevesen is tértek be ilyenkor. Ábrahám arról ábrándozott, hogy idő előtt bezár, és hazaindul kényelmesen berendezett lakásába. Kinyitja az ajtót, lerúgja a cipőjét, és bemegy a fürdőszobába kezet mosni. Majd kinyitja a hűtőt, és kivesz egy hideg dobozos sört. Nagy élvezettel pattintja fel a dobozon a zárat. Bemegy a szobába, bekapcsolja a légkondicionáló berendezést és a tévét. A tévén a komolyzenei csatornára kapcsol, halkra állítja a hangerőt. Nagyot kortyol a sörből. Mindig az első korty a legjobb. Aztán elővesz egy könyvet. Csengetnek. Általában ügynökök járják hívatlanul a házat, portékájukat kínálva vagy éppen eladó lelkekre vadászva. Főleg az el nem kötelezett lelkek érdeklik őket. De Ábrahám felriadt álmodozásából, mert a csengő az ajtó fölé szerelt szerkentyű volt a boltban. Vásárló érkezett. Egy harminc-harmincöt körüli nő, kalapban és napszemüvegben. Egy japán legyezővel legyezte magát. Kreol bőre volt és fekete haja. Egy szatyor avokádó volt nála. Ábrahám már túl volt a fiatalságán, de még nem is volt öreg. Valami megmozdult benne a nő érkezésével. – Segíthetek? – kérdezte előzékenyen. – Ó, igen – felelte a nő. Megvan itt a Vagy-vagy? – Természetesen, mindjárt megkeresem. Odament a polchoz, és levette a könyvet. Amikor odaadta, egy pillantást vetett a nő táskájára. – Szereti az avokádót? – kérdezte tőle a nő. – Igen, nagyon szeretem – felelte Ábrahám. Hozza el este a könyvet, itt a címem, mosolygott rá a kalapos nő, és kilépett az ajtón. �SZÉPIRODALOM 96 MÁRKUS LÁSZLÓ Partra vetve Mint felfúvódott viza varjú vájta szemürege, kiüresedve csábítgatja a lumpen Est a Holdat. Ridegkék szürreál, nincs benne semmi élet. Falevél nem rezdül, bőregér nem grasszál, kutyaugatás nem hallik, léptek nem kopognak, kóbor macska sem lapul a rododendron alján. Foszló hárászkendőként hull az éj a lakótelepre, tévék villódzó fényével morzézik a magány. Költőnk ablaka sötét, küldetéstudata berozsdált, vehemenciája vaskos hamuréteg alatt pislákol. Páncélja, szélmalma, Dulcineája, Sanchoja nincs. Manifesztálja, e kor nem kedvez a trubadúroknak. Tálentumának grammatikája Art déco-minimál, néhány kötet – olvasók nélkül – talán pár barát. Meg Hrabal és Capote, de ők ritkán szólnak hozzá, mert tudják, legtöbbször nem felel, csak néz némán. Vár, egyre vár, maga se tudja mit, teste megrogyott. Ványadt vágyai almáriumban, emlékei kifakulnak, leporolni őket nincsen miért, ugyan kinek mesélne. Csak üldögél magába zárva, morcosan, partra vetve. �SZÉPIRODALOM 97 HAJNAL ÉVA ketten kollázs József Attila verseiből ketten állunk a fülkefényben köröttünk csilló könnyűség lebeg s a lengedező szöszsötétbe belereszketnek a fellegek fürkészve kis bokrok guggolnak soványka ingben zörgő szél remeg csak ami nincs annak van foglya semmi ágán gyötrő kép pereg nedvesség motoz télnek árján szegények rekedt éje ül köhög gondod s fájdalmad kicifrázván sorsodon vad vonat füstölög Gedeon Hajnalka: Varázserdő �PALÓCOK 98 LIMBACHER GÁBOR 200 éves a palóckutatás A magyar néprajzi leírás, nyelvjárás- és népcsoportkutatás születésének 200. évfordulóját ünnepelték három napon át Balassagyarmaton, Szécsényben és Csábon. Szeder Fábiánnak a Tudományos Gyűjtemény 1819. évi VI. kötetében A’ Palóczok címmel megjelent értekezése a szakirányú magyar és Kárpátmedencei néprajzi leírás, nyelvjárás- és népcsoportkutatás megszületését is jelenti. E kétszáz éves jubileumra a balassagyarmati Palóc Múzeum és a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum közös szervezésében kétnapos tudományos konferencia, szakmai kirándulás és kulturális napok keretében emlékeztek 2019. október 25. és 27. között bujáki, füleki, karancslapujtői, losonci, őrhalmi, rimóci, varsányi hagyományőrzők, a Mohorai Faluszépítő és Hagyományőrző Egyesület, a Palóc Néptáncegyüttes, a rimóci Szent József Katolikus Férfiszövetség, a csábi Szeder Fábián Dalegylet, a varsányi Muskátli Hagyományőrző Együttes, a losonci Folk LC, a CSEMADOK Nagykürtösi Területi Választmánya és Sasvári János fafaragó népművész közreműködésével. Az ünnep megvalósulásában Paluch Norbert néptáncos, néptáncpedagógus, néprajzkutató szerzett elévülhetetlen érdemeket. A rendezvénynek a Palócföld folyóirat is támogatója volt. A bicentenárium tiszteletére a Palóc Múzeum és a Palóc Múzeumbarátok Egyesület díjat alapított. Ezután minden esztendőben egy felvidéki és egy magyarországi személy részesül az elismerésben, aki a palócság javára kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Első alkalommal Pintérné Kanyó Judit, Varsány község polgármestere és Csáky Pál politikus, író kapta meg a díjat. Kanyó Judit helyi származású, 2010 óta Varsány polgármestere. Ez idő alatt az 1603 főt (2015) számláló kis cserháti faluban, „a fenntartható falufejlesztés” és „a hagyományos tudásátadáson alapuló vidékfejlesztés” jegyében mintaadó közösségépítő, mezőgazdasági, hagyományápoló és szociális beruházások valósultak meg. Kialakították a Kézművesportát, a Hagyományőrzők Házát, a Varrodát, egy varróműhelyt és egy feldolgozó üzemet. A „hímzőkörökben” mára már országszerte ismert Varsányi Kézművesporta méltán büszke termékeire: a mindennapi használatra szánt hímzett lakástextilek- �PALÓCOK 99 re, lakásdíszekre, faragványokra, bőrdíszműves termékekre és a hagyományosan elkészített varsányi népviselet darabjaira: fékötőkre, szakácskákra, ingvállakra. Mert számukra nemcsak a megörökölt tudás átadása a fontos, hanem annak megújítása, gyakorlati hasznosítása is. A hagyományos faluközösség értékeinek megtartásáért hozták létre a Falugazdaságot, és építették meg a Falugazdaság központi épületét. A szociális szövetkezetként bejegyzett Varsányi Falugazdaságot a START közmunkaprogram keretében indították el. Feladatuk a falu szükségleteit figyelembe vevő, ugyanakkor a külvilágra, piaci hatásokra is nyitott termelés és szolgáltatások nyújtása. A gyógynövényesben nyolcféle gyógynövényt termesztenek és dolgoznak fel: szörpöknek, teának és ajándéktárgyak készítéséhez. A zöldség- és gyümölcstermesztés teljes egészében ellátja az önkormányzati konyhát, ahol naponta 300 főre főznek. Kidolgozták a Palóc Gyümölcs programot. A szolgáltatások bővítésén is fáradoznak: létrehoztak egy gyógyszertárat, vendégházat rendeztek be és felújították a Közösségi Házat. A varsányiak a falu „megtartó erejének erősítése érdekében” fontosnak tartják már óvodáskorban „elhinteni” a magokat, így gyakori, hogy a helyi idős hagyományőrzők óvodai foglalkozásokon ismertetik meg a gyerekekkel a palóc népmesekincset, a néptáncot, a népdalt, a viseletet. Évente több alkalommal rendeznek fesztiválokat a hagyományőrzés és a gasztronómia jegyében. A falu lakóinak összefogása és kitartó munkája eredményeként Varsány neve mára szűkebb pátriánk határain túl is jól cseng. Csáky Pál a Balassagyarmathoz közeli Kóvárról származik, ahol gyermekéveit töltötte. A csehországi Pardubice egyetemén szerzett vegyészmérnöki diplomát. 1981 és 1990 között a lévai Levitex cég vezető technológusa. 1990-től a Szlovák Nemzeti Tanács, azaz a parlament képviselője. 1991–1998 között a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke. 1998–2007 között a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke, majd 2010-ig az elnöke. 1998–2006 között Szlovákia miniszterelnök-helyettese, 2014-től 2019-ig európai parlamenti képviselő. Miniszterelnökhelyettesként támogatta a Palócok Vigyázó Keresztjének elkészítését és felállítását Herencsényben. Az avatóünnepség szónoka volt, és több alkalommal mondott ünnepi beszédet ezen a helyszínen. Támogatta a palóc emlékhelyek felújítását, kiemelten az alsósztregovai kastélyét, ugyanitt a Rigele Alajos tervezte Madách-emlékműét és Mikszáth szklabonyai szülőházáét. Ebbéli tevékenységéért 2017-ben megkapta a Nógrád megye díszpolgára címet. 2019-ben megszervezte a palócföldi kultúra bemutatkozását Brüsszelben, az Európai Parlamentben. Ugyancsak idén megszervezte Palócföld bemutatkozását Pozsonyban, a Csemadok nagyter- �PALÓCOK 100 mében. Folyamatosan támogatja az Alapítvány Balassagyarmatért és a Palócságért Egyesület munkáját. Publicisztikai ténykedése során rendszeresen foglalkozik a palóc szülőföld kérdéseivel is. A Palócföldhöz való kötődését dolgozza fel az Úton című kisregényében, amely 1992-ben jelent meg Pozsonyban, a Madách Kiadó gondozásában. Budapesten a József Attila Színház visszatérően játssza az egyik egyfelvonásos művét Egy nap az örökkévalóságból címmel. A díjátadás résztvevői Október 25-én, a konferencia balassagyarmati napján dr. Varga Lajos, a Váci Egyházmegye segédpüspöke mondott elsőként köszöntőt, melyben a népi vallásosság szerepéről és jelentőségéről szólt. Balla Mihály országgyűlési képviselő a palócság megtartó erejéről, a szülőföldhöz való kötődés fontosságáról beszélt. Tóth Henrik, Csáb polgármestere a községükben született Szeder Fábián életútját vázolta föl. Dr. Lengyel Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumának igazgatója köszöntőjében a jubileum fontosságáról és a háromnapos jubileumi program gazdagságáról beszélt. �PALÓCOK 101 A konferencia1 előadóinak sorában először Selmeczi-Kovács Attila a Palócföld kettős bicentenáriumi ünneplésére hívta fel a figyelmet. Mert Szeder Fábián 200 éve megjelent írása mellett ugyancsak kétszáz éve született Reguly Antal (1819–1858), aki a szibériai finnugor népek körében végzett kutatómunkáját követően, hazatérése után 1857-ben a nógrádi és a hevesi palócok között végzett elsőként komplex néprajzi és antropológiai terepgyűjtést. Az előadás első részében a két tudós kutató életrajzának rövid ismertetésére került sor, majd ezt követően a palócokról tett megállapításaiknak, véleményeiknek sorából egymást kiegészítő idézetek számbavétele következett. Az előadás második részében Szeder Fábián 1819-ben megjelent munkájában közölt néhány jelentős néprajzi vonatkozás bemutatására került sor, úgymint az építkezésmódra és lakáskultúrára, továbbá a hagyományos népviseletre és öltözködésmódra, valamint azok időbeli változására. Mindkét tudós plasztikus leírásainak szöveghű közreadásával az előadás az egykori szaktudományos szemléletről és adatlejegyzés módjáról is képet ad, amely a maga korát meghaladó tudományos színvonalról tanúskodik, ráirányítva a figyelmet a palóc etnikum megismerésének korai, reformkori igényére. Borsos Balázs előadása első felében ismertette elemzésének módszertanát. A Magyar Néprajzi Atlasz adatainak klaszteranalízise, az adatok matematikai-statisztikai elemzése (a kulturális hasonlóság-vizsgálat) alapján úgy találta, hogy a Palócföld a néprajzi vizsgálat megállapította határok közt (nagyjából a Pinc−Őrhalom−Pásztó−Mátra−Bánpatak−Sajó−Rima-nyelvhatár alkotta vonalak közti terület) nem tekinthető releváns kulturális régiónak. Úgy találta, hogy létezik egy akár Palócföldnek is nevezhető kulturális középrégió (az Északi nagyrégió / Felföld / Északi középrégiója) a Garam völgye, az északi középhegység gerincvonala és a Sajó völgye között, amelynek területe fölöleli a néprajzkutatás által Palócföldként és Barkóságként azonosított területet is, de annál sokkal kiterjedtebb. Ugyanakkor jóval kisebb, mint a nyelvészetben meghatározott palóc nyelvjárási régió, amely méretben közelebb áll az Északi nagyrégióhoz. A Palócföld és Barkóság korábban meghatározott területe nagyjából három kulturális kisrégió: a Cserhát-vidék, a Mátra északi előtere és a 1 A konferencia meghívója, az előadások címei a Palóc Múzeum honlapján megtalálhatók: http://palocmuzeum.hu/2019/10/15/unnepi-konferencia-es-kulturalis-napok-a-magyar-neprajzi-leiras-nyelvjaras-es-nepcsoportkutatas-szuletesenek-200-evfordulojan/ �102 PALÓCOK Medves-vidék, valamint a Bükk északi előtere (Dél-Gömör és Barkóság) között oszlik meg – hangzott el az előadásban. Limbacher Gábor előadásában számba vette a palócok 17. századtól megfigyelt említéseit, melyek sorában Szeder Fábián 200 éve megjelent értekezése a mai értelemben vett szakirányú néprajzi leírás kezdete, első műve, amely a népcsoportkutatás nyitányát is jelenti. Palócokat ismertető írásai programot, mintát adtak a kortárs kutatóknak. Számba vette a kutatók sorát, akik hozzájárultak a palóc népcsoport ismeretéhez, kiemelve Szeder és Reguly korát, közléseinek tartalmát. Megállapította, hogy kultúrájuk alapvető összetevői és sajátos jegyei nem azonosak. A palócok kétszáz éves kutatása során megállapított jellemzők és sajátságok nagy része nyilván történeti jelentőségű, a mai palócság esetében már nincs aktualitása. A néprajztudomány 200 éves teljesítménye azonban lényeges területeken mintaadó lehet a mai palócság és az egész magyar nemzet számára is: családcentrikus kulturális örökség, kozmikus tájoltságú keresztény világkép és mentalitás, Szeder Fábián leírásában jellemző karakterként a megtartó szemérmetesség, a vidám barátság, az emberbecsülés és önzetlen adakozás rokonnal és ismeretlennel egyaránt. Romsics Imre a pota néprajzi csoport kutatástörténetének 200 esztendejét vázolta föl. Az előzmények rövid áttekintése után megállapította, hogy a kalocsai néprajzi gyűjtések sajnálatosan igen későn kezdődtek el. A 19. század utolsó évtizedeitől Kalocsa környékén az önálló közigazgatási egységekbe kényszerített szállások népe a korábban kialakított társadalomszervező erőknek, a kiépített rokonsági kapcsolatrendszereknek köszönhetően egy egységes népcsoporttá, az ún. pota néprajzi csoporttá kovácsolódott össze. Lengyel Ágnes a palócok archaikus kultúrájának megjelenítését célzó új Palóc Múzeum-i állandó kiállítás terveiről beszélt. Szeder Fábián 1819ben a palócokat ismertető leírásában is hangsúlyt kapott a paraszti kultúra eltérő jellegzetességeinek létezése. 200 évvel később, az új állandó néprajzi kiállítás tervezésekor egyszerre tartja fontosnak, hogy a palócokat – mint a magyarság egy jellemző csoportját – mutassák be, másrészt kitérjenek azokra a sajátosságokra, amelyek a palócságot specifikusan meghatározzák. Cél bemutatni a népcsoport azon archaikus jellemzőit, amelyek a mai érdeklődőket, múzeumlátogatókat szembesítik egy szinte teljesen más világnézetű és mentalitású kultúrával. „A Palócföld és a palócság – Archaikus jellemzők egy néprajzi nagytáj kultúrájában” munkacímű tárlatban azonos szempontok szerint összehasonlításra kerülnek a palócföldi hagyományos kultúra jellemző szegmensei a modern tömegkultúra �PALÓCOK 103 párhuzamos jelenségeivel. A valóságban néhány csomóponti jelenséget emelnek ki, a virtuális tér tágasságában pedig egyfajta tudástárat szeretnének létrehozni, mégpedig a néprajzi múzeumok tematikus mutatórendszerének egységei szerint, lehetőleg a teljességre törekedve. Gyenes Tamás és barátai a 200 éves jubileumot centenáriummal gazdagították, megemlékezve a 100 éve született Pál István tereskei juhász, dudás és furulyás pásztorról, aki a magyar néphagyomány és népzenetörténet utóbbi évtizedeinek egyik legmeghatározóbb alakja volt. A furulya-, és ládakészítő népi iparművész az előadását Pál István juhász egyik legkedvesebb dalának furulyázásával kezdte, melyhez felesége, Nagy Ágnes énekelt. A vetítettképes előadás során arról beszélt, hogy Pista bácsi élete az utókor szempontjából két szakaszra osztható: úgymint a pásztorkodás és a tanító korszak. Az első életszakaszt – melynek meghatározói voltak a gyakran éneklő-muzsikáló pásztor szülei és a falusi környezet – régi fotókkal és Pista bácsitól vett idézetekkel, valamint hangfelvételekkel mutatta be; majd arról beszélt, hogy az 1992-es évtől kezdve, amikor fiatal népzenészek, Juhász Zoltán és Agócs Gergely barátaikkal rátaláltak, és rábírták, hogy folytassa a furulyálást-dudálást, Pista bácsi még 23 éven át tanította az általa birtokolt egyedülállóan gazdag népzenei és néphagyomány-tudást. Személyes megismerkedésük okán – az előadó nyolc éven át volt Pista bácsi furulyakészítő és furulyajátékos tanítványa – valóságos, szívderítő történetekkel mutatta be Pál Pista bácsi hamisítatlanul eredeti palóc egyéniségét, videó- és hangbejátszásokon keresztül felvillantva elmélyült szakmai és emberi kapcsolatuk részleteit; valamint beszélt arról, hogy hogyan őrzi és adja tovább híven Pista bácsi szellemi örökségét. Az előadást Gyenes Tamás, felesége és zenészbarátai (Király Dávid és Konrád Viktor) Pista bácsi zenéjének élő bemutatásával zárták, felelevenítve tanítómesterüktől tizenkét furulyás-énekes-dudás dallamot. Varga Norbert a gömöri romungrók körében megfigyelt mesemondás szerepét és hagyományát mutatta be. A cigányság narratív folklórjának kutatása terén mindmáig számos adóssággal bír a szlovákiai magyar néprajzkutatás. Az e tekintetben „terra incognita”-nak számító szlovákiai magyar tájak közül csupán a gömöri régió nyújt kivételt egy-egy kivételes képességű mesemondóval, avagy a mesemondás, történetmesélés hagyományát őrző közösséggel. Előadásában az elmúlt 15 év terepkutatásai alapján, a mesemondás formális és informális alkalmainak bemutatására, valamint a magyar anyanyelvű gömöri romungrók körében betöltött társadalmi szerepének ismertetésére vállalkozott. Szólt a mesetanulás folyamatáról, az aktív mesehallgatásról, a szájhagyományozott történetek és az írott források ha- �104 PALÓCOK tásáról az egyéni repertoár alakulására. Az alkotó és reprodukáló mesemondó típust bemutatva ismertette az általa megismert mesemondók stílusát, előadásmódját, variációs készségét és innovációs képességeit. Az előadásokat követően „200 éve született Reguly Antal” címmel a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház vándorkiállítása nyílott meg a Palóc Múzeumban. A konferencia második napján a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban Dr. Szabó Sándor kormánymegbízott, Stayer László, Szécsény város polgármestere és Dr. Limbacher Gábor múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Elsőként Gréczi-Zsoldos Enikő tartott előadást a palócok nyelvjárásáról. Szeder Fábiánnak a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben, 1821ben és 1835-ben megjelent értekezéseiben a palóc nyelvjárásra vonatkozó megjegyzéseire és Reguly Antal XIX. századi nyelvjárásleírására alapozva, Pap Gyula 1865-ben kiadott palóc népköltészeti gyűjtéseire és Pintér Sándor 1880-ban megjelent palócleírására hivatkozva bemutatta a korabeli palóc nyelvjárás jellemzőit. A XIX. században lejegyzett nyelvjárási sajátosságokat egybevetette a XX. századi gyűjtések anyagával, a Magyar Nyelvjárások Atlaszának adataival és a XXI. századi, legújabb nyelvjárásleírásokkal, gyűjtésekkel. Bél Mátyás XVIII. századi munkáiban megjelennek olyan megjegyzések, amelyek a palócokat és a népcsoport nyelvhasználatát becsmérlik. Ebből kiindulva értekezett az előadó a palóc népnév sokáig pejoratív jelentéséről – idézve Malonyay Dezső esetleírásait. A felvidéki származású Agócs Gergely népzenész, népzenekutató, a Hagyományok Háza Népművészeti Műhelyének vezetője a Palócföld népének és a hangszeres népzenének az örökségét vázolta föl, figyelemmel a területen belüli és kívüli összefüggésekre és különbözőségekre. Föltűnő egybecsengésekre hívta föl a figyelmet az új stílusú palóc dallamok és a keleti rokon népek megfelelői között. Az új stílus erőteljes jelenléte mellett szólt a palóc zenei örökség archaikus, régi stílusú rétegeiről is. Magyar Zoltán áttekintette a hol külön, hol a Palócföldhöz sorolt Zoborvidék főbb néprajzi jellemzőit, utalt a kistáj népességének palócos jegyeire és rokon identitástudatára. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Zoborvidék csak részben azonos a néprajzi irodalomban sokat emlegetett, 13 községből álló falucsoporttal (Zoboralja), valamelyest nagyobb annál, és számos, délebbre fekvő Nyitra és Bars megyei település is leginkább ide sorolható, földrajzi és kulturális tekintetben egyaránt. Gecse Annabella előadásával a vallásfelekezetileg, etnikailag egyaránt vegyes Gömör megye egyik faluja, Uzapanyit 20. századi vallásos népéletébe �PALÓCOK 105 pillantott bele. A római katolikus és református felekezet egymás mellett élése a 20. század első éveiben súrlódásokkal, békétlenséggel is járt, ám a mindennapokban a település népessége közösségként élt együtt. Az előadás a plébános és a rozsnyói püspökség 1899−1906 között folytatott levelezésének adatai alapján szolgált példákkal arra, milyen tények – területfoglalás, jogtalan földhasználat, jogi nehézségek – állnak a „másik” (ezúttal a református felekezet) megítélése mögött. Székely Orsolya, az Ikon Stúdió kultúrtörténeti filmcsatorna megalkotója és működtetője a a rimóci palóc viselet ma is élő női öltözeteit mutatta be. Előadását a honlap bemutatásával illusztrálta (http://ikonstudio.hu/). A korábbi nagynevű néprajzkutatók nyomdokain haladva (Palotai Gertrúd, Flórián Mária) Jusztin Péter szakértő vezetésével a fotózás mellett hangsúlyt fektettek az egyes ruhadarabok leírásaira, a szájhagyományban fennmaradt divattörténeti motívumok megőrzésére. Az egyes ruhadarabok viselésének módját és készítésének titkait a mellékelt linkek mögé rejtett filmekből lehet megismerni. A honlap viselettörténeti alkalmazása játéklehetőséget is kínál a kollekció egyes figuráinak felöltöztetésével. A játékos beavatást nyerhet a legfelső ruha alatti rétegek felöltésének egymásutánjáról, a végső látvány kialakításának rejtélyeiről. Interaktív módon ismerkedhet meg az autentikus rimóci népviselet méltán híres darabjaival. Paluch Norbert néptáncos, néptáncoktató, néprajzkutató, a jubileumi rendezvény kulturális menedzsere előadása első részében a Cserhát–Ipoly közén elterülő, öt településből álló néprajzi kistáj néprajzi szempontjából kiemelkedő plébániaközsége, Rimóc rövid kutatástörténeti summázatát adta. Alapvető célja e szintetizálással az volt, hogy a faluval kapcsolatban megtalálható történeti, néprajzi és egyéb adalékok segítségével igazolja a településen ma is fellelhető, sőt az akkulturálódás folyamata mellett egyfelől organikusan fejlődő palóc értékek fontosságát. Steib Janka a bányászatnak a nógrádi szénmedence palócai életmódjára gyakorolt hatását és a végbement változásokat elemezte. A 19. század második felében a bányák létrejöttével sajátos viszonyok alakultak ki a nógrádi szénmedence községeiben. Kezdetben más hazai bányákból és a Monarchia különböző vidékeiről telepítettek be bányászokat. Hamar szükségessé vált új területek feltárása is, így a telepített munkások mellett a környező falvak lakosai is tömegesen a föld mélyén kezdtek el dolgozni. A nagyüzemi szénbányászat számos község területét felölelte. A telepi munkások és a falusi bányászok életmódja, szokásai között is nagy különbségek voltak, a bányamunka megjelenésével jellemző volt e két élet- �106 PALÓCOK forma egymás mellett élése, ezek egymásra hatása. Az előadás erről kívánt átfogó képet adni. Voigt Vilmos a trianoni diktátum után Burgenland néven szereplő, elszakított terület néprajzi megismerésébe és szakirodalmába vezetett be, ami mind osztrák, mind magyar néprajzi szempontból igazán tanulságos. Ezek sorát a bizonyos előzmények és egyes korábbi közlések után 1959ben megjelent, a 20. század legjelentősebb művelődéstörténeti néprajzkutatójának, a bécsi professzor Leopold Schmidtnek tollából a Die Entdeckung des Burgenlandes im Biedermeier –Studien zur Geistesgeschichte und Volkskunde Ostösterreichs im 19. Jahrhundert című összeállítással kezdte. A kötet 26 leírást ad, főként utazók vagy ide is eljutó értelmiségiek írásait, akik bejárták „Burgenlandot”. Főként az 1820−1830 közti útibeszámolók fontosak, ám bevezetésként a korábbi évszázadokról is szó esik. Pozsony Ferenc Moldva és Székelyföld felfedezéséről beszélt. A magyar elit a 19. század közepén fedezte fel a Moldvában élő csángókat és a keleti székelyeket. A csángó szellemi kultúra első jelentős gyűjtője Petrás Ince János művelt minorita atya volt, aki Döbrentei Gábor kérésére 1841-től nyelvjárási szövegeket, balladákat, lírai dalokat jegyzett le Szeret menti szülőföldjén. A Székelyföld felfedeztetésében elsősorban Orbán Balázs, Kriza János és Benedek Elek játszott úttörő, meghatározó szerepet. Mindhárman voltaképp arra törekedtek, hogy a székelység kulturális örökségét beépítsék a magyar nemzeti kultúra szerkezetébe, a Székelyföldön élőket pedig a modern polgári magyar nemzeti közösségbe. Munkásságuk eredményeképpen a magyar elit szimpátiával fordult a Székelyföld felé, amit sikeresen integráltak a magyar nemzeti turizmusba is. Bárth János az udvarhelyszéki Havasalja székelyeit mutatta be. Erdélyben Székelyudvarhely környékén, a Görgényi-hegység és a Hargita találkozása táján Havasalja néven emlegetik a hegyek közelében fekvő magyar falvak együttesét. Nevezetes havasaljai helységnek számít Máréfalva, Zetelaka, Oroszhegy, Farkaslaka és Korond. A Havasalja tájnév 1592-ig vezethető vissza. A havasalji székelység sajátossága, hogy a kereszténység felvétele óta folyamatosan római katolikus vallású; hegyi tanyák sokaságát hozta létre; megélhetésében nagy szerep jutott az erdőnek és a faművességnek. Verebélyi Kincső előadásában olyan néprajzi szempontból is értékelhető államigazgatási iratot mutatott be, amelyhez hasonlókat ugyan tudomásul vett a történeti és a néprajzi kutatás, ám az előadó az eddig kiaknázottakhoz képest az értelmezés több lehetőségére hívta föl a figyelmet. Elöljáróban számba vette a vallási felekezetek összeírásait, egyházlátogatási jegyzőkönyveit, inventáriumokat, boszorkányperek iratait, történeti földrajzi leírá- �PALÓCOK 107 sokat és a Mária Terézia óta gyakoribb, hivatalosan elrendelt felméréseket mint a megtervezett és megszervezett néprajzi gyűjtés előzményeit. Záróelőadásban Kovács Krisztián, a MNL Nógrád Megyei Levéltárának segédlevéltárosa azokat a forrásokat, forráshelyeket, dokumentumokat mutatta be, melyek jól használhatóak a néprajzi kutatásokban is, s elérhetőek a levéltár anyagában. Unikális forrásként utalt a múzeumalapító Nagy Iván levéltárban őrzött folklórlejegyzéseire. A konferenciát követően szécsényi műemléki séta, majd a rimóci Manga János Közösségi Házban kulturális műsor és vacsora volt a Szent József Katolikus Férfiszövetség jóvoltából. Vasárnap a programot szakmai kirándulás zárta Bussán Szent Demeter búcsúnapján az ő templomában és a helyi tájházban. Csábon a Szeder Fábián parkban a szentmisét követő ünnepi programon Tóth Henrik, Csáb polgármesterének köszöntője, a Folk LC együttes muzsikája és Limbacher Gábor ünnepi beszéde hangzott el a 200 éves jubileumról, a trianoni döntés 100. esztendejéről, a Haza csorbíthatatlanságáról és a palócok emberszerető jóságáról. A 3 napos rendezvény Ipolyszécsénkén tájházlátogatással és ünnepi ebéddel zárult a CSEMADOK járási szervezete jóvoltából. A rimóci program résztvevői �SZEMLE 108 CSONGRÁDY BÉLA „…az ember a cél” Géczy Nóra: Design – Tér és formakultúra „Ezt a könyvet Szüleimnek ajánlom sok szeretettel és hálával. Édesanyámnak, mert a Te műtermed volt az én gyermekkorom csodabirodalma, az óriási tervlapjaiddal, textil- és ruhaterveiddel, színes fonalaiddal. Mindig lenyűgözött, ahogyan alkottál. Édesapámnak, aki humanista szemléletmódjával, széleskörű orvosi ismereteivel, óriási könyvtárával mindig arra biztatott, hogy legyek kíváncsi, és merjek szabadon gondolkodni a világról és az emberekről. Köszönöm a sok bátorítást. Nélküled nem sikerült volna.” E sorok természetesen a kötet végén – ahogyan szokás és ahogyan illik – olvashatók, az alábbi ismertetés azonban szakít a hagyományokkal és bevezetésként, ha úgy tetszik, felütésként használja a fenti gondolatokat. Ennek az az oka, hogy a recenzens szeretné, hogy mielőbb kiderüljön – minthogy évek óta nem él itt Salgótarjánban, Nógrádban – ki is a Design – Tér- és formakultúra – címet viselő, beszédes, színes, főleg külföldön készült fotók sokaságával és a szerző rajzaival, szemléltető ábráival gazdagon illusztrált, ritka eleganciájú kézikönyv szerzője, s kiknek címezte a – szó szerint idézett meleg hangú, szépen fogalmazott – köszönőszavakat. A válaszokban rejlik ugyanis annak a magyarázata, hogy miért foglalkozik a Palócföld – mint e tájhaza irodalmi, művészeti és közéleti folyóirata – ezzel a kötettel. Időrendben először a szülőkről essék szó. Dr. Géczy Imre nyugalmazott sebész-urológus főorvos, lényegében a salgótarjáni megyei kórházban és a balassagyarmati gyógyintézetben osztályvezetőként töltötte le aktív éveit. Felesége, Mészáros Erzsébet textilművész: 1967 óta tagja a Művészeti Alapnak, egyik alapítója a Kárpitművészek Egyesületének. Gobelinjeivel, tűzzománc-, akvarell- és egyéb technikával készült alkotásaival számos csoportos és egyéni kiállítás sikeres szereplője. Több éven át a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a helyi vezetője �SZEMLE 109 volt. Egyik legismertebb, impozáns alkotása esztendőkkel ezelőtt a megyeszékhelyi Váczi Gyula Alsófokú Művészeti Iskola (közismert nevén zeneiskola) aulájában került elhelyezésre. Az idei magyar kultúra napján Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése Pro Arte-kitüntetéssel honorálta Mészáros Erzsébet munkásságát. Fiúgyermekük geofizikus, családjával Angliában él. A Design – Tér és formakultúra című kötetet jegyző Géczy Nóra 1977-ben született Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, majd 2001-ben Sopronban a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében, az AMI-ben végzett. Záródolgozatát a fertődi Esterházy-kastély lovardájának helyreállítása képezte. Ezért megkapta az Icomos nemzetközi diplomadíját, amelyet Jan Zachwatowicz (1900−1988) lengyel építész és restaurátor emlékére hoztak létre. Géczy Nóra PhD-fokozattal rendelkezik, jelenleg építész-tervezőművész, iparművész, egyetemi docens, a győri Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékén oktat építészeti és belsőépítészeti tervezést magyar és külföldi diákoknak. Egyik kedvenc témakörét Sopron történelmi faépületei képezik, foglalkozott a tatai Cifra-malom új építészeti koncepciójával – amely tulajdonosváltás miatt egyelőre nem valósult meg – viszont kiemelhető munkái közül a bakonybéli Szent Mauríciusz bencés monostor belső tereinek műemléki felújítása. 2001 óta tagja különböző szakmai szervezeteknek, köztük a MAOE-nek és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének. Megannyi konferencián, tanácskozáson tartott előadást, már korábban is több könyv és számos publikáció fűződött a nevéhez. Érdemei elismerését jelzi a Hungaria Nostra Város és Faluvédők Szövetségének Podmaniczky-díja, a jeles soproni levéltárosról, Házi Jenőről elnevezett díj, a XVII. Országos Érembiennálé rendezőbizottságának díja, a Martin Hammer-ösztöndíj vagy a publikációs nívódíj, amelyet a tudományos monográfia kategóriában kapott. Ezt duplázta meg a minap – 2019. november 4-i dátummal, amikor – öt másik társával együtt – a magyar tudomány napja, ünnepe alkalmából – a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent, itt és most tárgyalt könyvét – díjazta a Széchenyi István Egyetem doktori, illetve tudományos tanácsa. A kötet hat fejezetben tárgyalja, elemzi a design – azaz a tervezés – fogalmát, valamint az etikával, a térrel, a formával és – mindenekelőtt vagy -felett – az emberrel összefüggő kapcsolatát. Az utolsó rész már a címében is jelzi: a szerző – szakemberek és laikusok számára egyaránt szóló – üzenetnek szánta mondandóját, amikor – többek között – a következőket megfogalmazta: „A fogyasztói társadalom tulajdonképpen másról sem szól, �110 SZEMLE mint termékeken keresztüli kommunikációról, arról, hogy a vásárló első látásra megszeresse, megkívánja az árut, s természetesen mielőbb birtokba vegye… Nem szükségszerű, hogy egy új termék, tárgy vagy forma zseniális, korszakalkotó tudományos áttörést jelentsen, lényeg, hogy egyszerűen és határozottan járuljon hozzá használójának jobb életminőségéhez. Ez lehet bármi, amitől az ember élete, pszichés vagy fizikai állapota, teljesítőképessége, közérzete jobbá válik. A design nem csupán kézzelfogható tárgyakról szól, hanem az életminőség megtervezéséről, új szolgáltatások létrehozásáról, a munka- és a szabadidő új lehetőségeiről, minőségi életterek formálásáról.” Ebből az idézetből is kiviláglik, hogy Géczy Nóra alapos szakmai ismeretei és évtizednyi oktatói tapasztalatai alapján készítette el új, reprezentatív könyvét. A design középpontjába az embert állította, és ezért is fogalmazott úgy, hogy „A tervezés felelősség. Ha húzunk egy szerkesztővonalat, annak súlya van. Szociális, morális, kulturális értelemben egyaránt.” E gondolat hangsúlyozásával sokak számára új nézőpontból közelítette meg a gyakran – és sűrűn tévesen is – használt design szó, fogalom tartalmát, jelentését. Ugyancsak újszerűsége Géczy Nóra kötetének, hogy elemzései, következtetései során messzemenően figyelembe veszi azt is, hogy a design hogyan tud megfelelni az újkori kihívásoknak: a környezetvédelem, a fenntarthatóság és a digitális technológia által felvetett, biztosított lehetőségeknek is. S mindeközben a tér- és tárgyformák végeredménye – a tervezői csapdákat elkerülve – miként lehet – ahogyan Ő fogalmaz – „szép, jó és igaz.” Géczy Nóra mindegyik fejezet bevezetéseként használ egy idézetet, mondhatni egy tanulságos mottót. A tervezés előtt például a World Design Organization részéről egy 2015-ben megfogalmazott gondolat olvasható: „Közösen többet tehetünk, mint hogy elképzelünk egy világot. Mi meg is tudjuk tervezni!” A „Design és tér” című fejezetet nem kisebb jelentőségű személyiség, mint az egykori angol miniszterelnök, államférfi, Winston Churchill (1874−1965) szavai vezetik be: „Mi formáljuk épületeinket, és ők formálnak bennünket”. S végül a „Design és az ember” című fejezetnek a budapesti iparművészeti egyetem névadója, Moholy-Nagy László mondata adja meg legtalálóbban a jellegét: „Nem a tárgy, hanem az ember a cél”. Természetesen Géczy Nóra – rutinos szerzőként – a hivatkozás- és irodalomjegyzékről, a név- és tárgymutatóról sem feledkezett meg. Könyvét pedig – ugyancsak korrekt módon – köszönetnyilvánításokkal zárta. Egyrészt – mint szó esett róla – a szüleihez szólt, aztán a képek készítőinek, majd a szöveg korrigálásában segítkezett személyeknek, illetve az IDM Interdiszciplináris Diákköri Műhely szemkamerás kutatásában részt vett tagjainak mondott köszönetet. �SZEMLE 111 Géczy Nóra imponáló tartalmú és küllemű kötete azt bizonyítja, hogy ő is azok közé tartozik, akik a város- és a megyehatárokon túl bizonyítják talentumukat, rátermettségüket és igazolják, hogy kitűnő indítást, alapot kaptak mind a családban, mind az általános és középiskolai tanulmányaik során. Olyan sok – a művészetekben és a tudományokban egyaránt jártas – alkotó, szakember neve és munkássága igazolja szülőföldjétől távol az innen elszármazottak képességeit, és gyarapítja az egész magyar kulturális és szellemi értéktárat. (Scolar Kiadó, Budapest, 2019) HERNÁDI PETRA Ismerjük meg a szomszédunkat! Bakos Galambos János–Hernádiné Bakos Marianna–Juhász László: Akikre büszke lehet Dorogháza Gyermekkoromban számtalan olyan családi ebéd csendes résztvevője voltam, ahol a körülöttem lévők arról beszélgettek, hogy éppen mi történt a faluban. Ha esetleg olykor bátortalanul megkérdeztem, hogy mégis kiről van szó – hátha ismerném az illetőt – jöttek a különböző zavarba ejtő válaszok, miszerint „Tudod, aki ott lakik annak az utcának a végén…” vagy „Annak a bácsinak a testvére, akivel a napokban találkoztunk…”. Töredelmesen be kell vallanom, nem túl fényes az arcmemóriám, ezekkel a körülírásokkal kiegészítve inkább nem is próbáltam rájönni a megoldásra. Nehezítő körülményként megemlíthető, hogy a szüleim két különböző településről származnak, tehát akár még össze is keverhettem embereket. És akkor ugye még szó sem esett a különböző ragadvány- és becenevekről. A mai napig megmaradt bennem az a gyermeki kíváncsiság, amikor egy új dolgot fedezhetek fel magamnak. A környezetem ugyanakkor mindig arra ösztönzött, hogy megismerjem a múlt különböző kis darabkáit is. Ugyanilyen indíttatásból született Bakos Galambos János könyve, Akikre büszke lehet Dorogháza címmel. A könyv szerzője nem kisebb feladatot tű- �112 SZEMLE zött ki maga elé, minthogy bemutassa szülőfalujának kiemelkedő alakjait, ezzel egy „helytörténeti névmutatót” készítve. Egy közel ezerfős lélekszámú, gyönyörű környezetben – a megye keleti részében – fekvő településről beszélünk Dorogháza esetében. Az olvasó azt gondolhatja, hogy csak egy városnak lehetnek híres lakói, de ez természetesen nem így van. Hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindenki a maga történetének az írója és igenis átlagos, hétköznapi emberek történetei is lehetnek izgalmasak, figyelemreméltóak. Nem feltétlenül szükséges az illetőnek „sztárnak” lennie, elég, ha életének alakulásával elősegíti embertársai sorsát vagy példát mutat nekik. A könyv megszületését – mint szinte minden ilyen tényfeltáró munka esetében – rengeteg kutatómunka előzte meg. Hosszú évek beszélgetései, interjúi, találkozásai, adatgyűjtései kerültek a lapokra. Már a nevek összegyűjtése sem volt kis feladvány, éppen ezért az ötlet megszületése után a szerző segítségül hívta két későbbi társát: Hernádiné Bakos Mariannát és Juhász Lászlót. Mindannyian Dorogházáról származnak, így fontos számukra, hogy mások is megismerhessék szülőfalujukat. A könyvben szereplők nevei kiválasztásra kerültek, egyetlen egy kitétel volt a válogatás során: hogy különböző vezető tisztségeket (bíró, tanácselnök vagy polgármester) ellátó személyekről nem esik szó a könyvben. Ám így is volt miből válogatni. Végül hetvenhét életrajz készült el, de nyilván lehet még hiányérzete az olvasónak. A könyvben szereplő személyeket három csoportba lehet sorolni. Elsőként azok, akik Dorogházán születtek, ott élték le életüket és munkájuk elősegítette a falu mindennapjait. Mivel bánya működött a településen, természetesen idesorolhatók a bányászok, gazdálkodók és a különböző mesterségeket űzők. Másik csoportba tartoznak azok, akik Dorogházáról származnak, de életük az ország – esetleg a világ – más pontján zajlik, zajlott. Majd jönnek azok, akik ugyan máshol látták meg a napvilágot, de ebbe a faluba sodorta őket az élet, itt találták meg számításaikat és második otthonuk lett a község. Minden egyes életút más és más. Vannak olyanok, akiknek izgalmas, változatos események kísérték sorsukat, ám olyanok is megtalálhatóak, akik csak élték hétköznapi életüket, de fontos volt számukra a közösség. Egy település mindennapi életében a vallás, az oktatás és az egészségügy kiemelkedő jelentőségű területek, az ott ténykedők pedig elismertek a lakosság körében. Így a könyvben szerepelnek egyházi személyek, tanítók és orvosok, akik nevét a mai napig nagy tisztelet övezi. Ugyanitt elfér az egyszerű földműves, a mészáros, a kőműves, az asztalos vagy akár a kereskedő is. Vannak, akik máshol próbáltak szerencsét, de visszatértek később családot alapítani. Annyi élet rajzolódik ki az �SZEMLE 113 olvasó számára, és lehet, hogy az egyik rég elfeledett rokonát vagy ismerősét véli felfedezni a könyv olvastán. Mindenki megtalálhatja a maga „hétköznapi hősét” az életrajzok között. Jómagam is így voltam vele, mindig volt egy-egy olyan apró részlet, amely megfogott az illetőben. Orvosok, akik évtizedek óta a betegek gyógyításért dolgoznak a településen, a megyei kórházban, a fővárosban vagy akár a hadsereg kötelékében. A technikus, aki munkája során bejárta a fél világot. A kiskereskedő, aki a doktor, a plébános és a kántor mellett még „úr” volt a faluban. Mindenki óvónénije, akinek a nevét még mindig áhítattal ejtik ki az egykori – ma már felnőtt – gyermekek. A Munkácsy-díjas szobrászművész, akinek alkotásai az ország számos pontján láthatók. A tanítók, akik a szerény körülmények ellenére legjobb tudásuk szerint igyekezték a jövő generációit elindítani az élet rögös útján. Volt „kodályos”-ként nagyon tetszett az a történet, hogy amikor Kodály Zoltán népdalgyűjtő körútján Dorogházán is megfordult, egy helybéli menyecske megismertette vele az itteni népdalokat. Az olvasás befejeztével egyet kell, hogy értsek az előszó egyik mondatával, miszerint minden településnek szüksége lenne egy ilyen könyvre. Ma már hajlamosak vagyunk bezárkózni a saját kis világunkba, és a társadalmunk így szépen lassan elmagányosodik. Pedig ha nyitottak lennénk egymásra, a másik életére, akkor a saját értékrendünk és látókörünk is kiszélesedhetne. Márpedig csakis ez a fajta nyitottság és elfogadás tarthat össze egy népet ebben a rohanó világban. (Magánkiadás, Dorogháza, 2018) �SZEMLE 114 NAGY JUDIT ÁFONYA A technológia halála a civilizáció bukása Bene Zoltán: Áramszünet „Március 7-én azonban teljesen és véglegesen megszűnt az áramellátás, következésképpen a kényelmi, az államigazgatási és mindenféle társadalmi szolgáltatások egy csapásra abbamaradtak, egyik pillanatról a másikra véget ért az a magas szintű technikai civilizáció, amelyről azt gondoltuk, eszközei nélkül élni sem tudunk. […] Az információáramlás hirtelen elapadt, ahogyan a víz apad el, amikor elzárunk egy csapot.” A közelmúltban számos regény és film választotta témájául az emberiség hanyatlását és kényszeres átszerveződését. A fantasztikus irodalomban külön alzsáner foglalkozik azzal, mivé válhatna a Föld, ha egyfajta kataklizma sújtana le bolygónkra. A variánsok száma gyakorlatilag végtelen, és ahogy a felemelkedő társadalom jövője utópiának neveztetik, úgy a felbomló emberi közösségek, a világ romjain küzdő túlélők történetei is saját kategóriacímet kaptak: az ilyen történeteket a modern irodalmi besorolásban a disztópia névvel illetjük. Bene Zoltán Áramszünet című könyvének témája tökéletesen illeszkedik az elmúlt évtizedekben szárnyra kapó disztópikus történetek sorába. A 2030-as évek Magyarországában, egy szegedi, ötvenes éveiben járó férfi által narrált események és élettöredékek követik az alzsáner törvényszerűségeit abban, hogy a kialakult helyzet és a lehetséges megoldási javaslatok miként hatnak egy átlagemberre, hogyan formálnak át egy addig kissé nihilista antikváriust vidéken vándorló túlélőművésszé. A regény alapfelvetését már a cím is előrevetíti: a közeli, technológiafüggő jövőben egyszer csak megszűnik az áramellátás. Vajon miként reagál erre a magyar lakosság? A téma nem új, hiszen ugyanezt a jelenséget ebben az évtizedben feldolgozta számos könyv és film is. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni Marc Elsberg 2012-es Black Out című könyvét egy elképzelt európai elektromos hálózatbeli összeomlásról, és �SZEMLE 115 ugyanebben az évben mutatták meg a Revolution című akciófilm-sorozatot, mely témájában szintén az elektromosság elvesztéséből alakít ki láncreakciószerű eseménysort, akárcsak Ondřej Neff cseh író 2015-ös regénye, a Sötétség. Amiben az Áramszünet újat nyújt, az a magyar reakció, illetve a több síkon mozgó cselekmény párhuzamba állítása. A főhős, Czeredi Hunor régi életének részleteit, anyjával, barátaival, szeretőjével való kapcsolatát, lokálpatriotizmusát és a világban elfoglalt helyével való elégedetlenségét visszaemlékezésszerűen olvashatjuk, mintegy belső gondolatfolyamként, naplószerűen, miközben a valós, kinti életben éppen zajlik az összeomlás utáni túlélés, a menekülés. A filozofálásra hajlamos Hunor életének nagyobb részében passzívan belesimult a társadalom neki fenntartott szegletébe, kapcsolatai problémásak voltak, érzései nem intenzívek. Csak az elektronikus világvége után talál rá a valódi szerelemre egy huszonéves lány személyében, és csak a fordulatot jelentő 2030-as év után tapasztalja meg Hobbes elméletét az emberi természetről, miszerint homo homini lupus, azaz ember embernek farkasa. Az összeomlást követő időszak szintén egy disztópiák által kedvelt, megjeleníthető fikciós elképzelés, hiszen annak a gondolata, hogy miként élnénk meg a technológia bukását, szinte minden fantasztikus és szabadgondolkodó alkotót mély átélésre inspirál. A lassan lekopó civilizáció beindítja a természetes reakcióként értelmezhető társadalmi változást, olyan folyamatokat, amelyek az ujjászerveződés felé vezető rögös úton mintegy természetes szelekciót idézve alakítják ki a túlélők csoportját, hozzák felszínre az egyes emberek eredendő ösztöneit. Az egyik ilyen természetes folyamat a modern kori népvándorlás, a másik pedig a csoportokba szerveződés, hiszen az „együtt erősebb” elv alapján, szervezetten mozgó csoportosulások a fogyasztói társadalom maradékán tengődve huzamosabb idejű túlélésre és fennmaradásra számíthatnak, mint a gyengébb vándorok. Ebben a világban az ország, a nemzet, a haza fogalmai értelmüket vesztik, és következő antiszocializációs lépcsőfokként a család, a barátság és a sorsközösség is felbomlani látszik. Csupán érdekkapcsolatok maradnak a világ romjain. Egy ilyen anarchikus világban meglepő az, ha szabadgondolkodók is a túlélők közé tartoznak, pláne ha a szöveg lassabban csordogáló részeiben még filozófiai csapongásokra is vetemednek. A fantasztikus és a szépirodalom határát épp az ilyen jelenetek jelölik ki, hiszen a zsánerirodalom nem engedheti meg magának a szerteágazó gondolatfoszlányokat, míg a szépirodalomban igenis fontosak a részletek, a lelki metamorfózis pontos nyomon követése. �116 SZEMLE Bene Zoltán regénye fikciós irányt vesz akkor, amikor a főhősök számára menedéket teremt az utolsó, utópisztikus városban, egy parányi értelmet ad számukra a káosz tengerében. Nem csoda, hogy a Szegedtől az egykori Románia határáig megtett út után tízéves letelepedés vár azokra, akik túlélték a különböző csoportokkal való találkozást, az élelemszerzés nehézségeit, a betegségeket, az alföldi hideg éjszakákat és forró nappalokat, melyek ráadásul egy kis klímakatasztrófával is fűszerezik az egyébként is nyomasztó írást. Számos viszontagság után az emberi psziché is legalább annyira megviseltté válik, mint a hányattatásoknak kitett test. Ilyen helyzetben az ember ösztönösen fordul a természetfeletti felé, a múlt megnyugtatóan ezoterikus világához. Az Áramszünet így nemcsak egy elképzelt korrajz némi jelennek szánt kiszólással elegyítve, hanem többszintű múltba révedés. A szerző korábbi, Fekete föld című regényében megjelenített Amenemhat egyiptomi írnok a fáraók birodalmának bukását rögzíti. Az Áramszünet Czeredi Hunora pedig egyfajta jövőkrónikás, aki a saját idejéhez viszonyított múltat rögzíti, legyen az személyes vagy a kulturális emlékezet része. Bene Zoltán regénye így lesz provokatív, mégis depresszív értékelés arról, mivé válhat az emberi természet, ha nem kezdünk el tudatosan dolgozni azon, hogy dinamikusabban és innovatívabban működjünk mint nemzet, mint nemzetekből összeálló emberiség. Tanulságként szolgálhat, hogy megelőzvén a kiüresedett kapcsolatokat és a teljes technológiai függést, elkerülhető az önmagát felfaló társadalom és a modern civilizáció visszafordíthatatlan bukása. (Kortárs Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018) �SZEMLE 117 HANGÁCSI ZSUZSANNA Szubjektív elemzés Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér című könyvéről Szeretem a történelmi regényeket. Persze a meséket, kitalált történeteket is, de valamiért rögtön nem nulláról, hanem plusszal indul nálam az a könyv, amiről tudom, hogy egészében vagy részleteiben valóban megtörtént eseményeket ábrázol, valaha tényleg élt emberek szerepelnek benne. Nem tudom, miért létezik az a fajta reflex bennem, hogy szívesebben nyúlok egy olyan könyv után, amelyben a szereplők által olyan eseményekbe tekinthetek bele, sőt lehetek ezeknek részese, amelyek egyszer régen, netán kevésbé régen megtörténtek. Minderre Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér című regénye kapcsán jöttem rá, pontosabban az eddig is jelenlevő tendencia most, a könyv elolvasása és a róla való gondolkodás során tudatosodott bennem. Abban is segített, hogy ráébredjek: mit tartok fontosnak egy könyv olvasása során, mi által okoz maradandó élményt számomra. Ez pedig a karakterek kimunkáltsága és életszerűsége. A regény történeti apropóját a száz éve kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság 133 napjának bemutatása adja. A történelmi események váza mellett a szórakozást gyilkosság és izgalmas nyomozás, az elmaradhatatlan szerelmi szál biztosítja, valamint a valóságban is létező történelmi személyek, például Szamuely Tibor, Korvin Ottó szerepeltetése. A történet két főszereplője a könyvtáros Gádor Oszkár és Makovszky Antónia, a szerző elmondása alapján1 nem valós személyek; Mosolygó Miklós éppen a fik- 1 Belenézni egy 100 éves tükörbe. http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_ belenezni_egy_100_eves_tukorbe?fbclid=IwAR3kcl2NwOrEZSwxbPT_ojtv5W Qm8SGE8CLXW9dETuTgQl_iNYlBpV7tZGI (2019. 09. 16). �118 SZEMLE tív karakterek és cselekményszálak valós eseményekkel való mesteri vegyítését látja a regény egyik fő erényének.2 A történet olyan korban játszódik, melyben – mint ezt Gádor elmélkedései során kifejti – mindent áthat a politika. „Évtizedek teltek el úgy, hogy amennyiben az egyszeri ember nem lapozott az újságok bizonyos oldalaira, akár teljes mértékben kiiktathatta életéből a politikát, az azonban mostanra mindent átszőtt, belemélyesztette mindenhova a karmait, és fogva tartott mindenkit, akár a pók hálója, amelyben hiába verdes a légy, a bestia már lépésről-lépésre araszolgat feléje, hogy végül szőröstül-bőröstül megegye.” (30.) A regény folyamában máshol is gyakran megjelenik a könyvbeli jelen összehasonlítása a múlttal; azokkal az időkkel, amelyektől lehet, csak néhány év választja el szereplőinket, mégis úgy tűnnek fel, mintha egy másik, régvolt élet díszletei lennének. Ez a világ „valójában már a háború éveiben szertefoszlott. A kávéházak egyre többet voltak zárva, a színházi bemutatók számát korlátozták, az újságok egyre vékonyabbak lettek, és többnyire frontjelentésekkel voltak tele, a korzón egy idő után jobbára már csak nők jártak. Ez a vidám és élettel teli, lüktető város komor ábrázatot öltött, a csillogást végeláthatatlan sötétség váltotta fel. Kialudtak a fények, kihunytak az addig oly békésen és zsongítóan duruzsoló kályhák, előbb ritkábban, később egyáltalán nem lehetett kávét és dohányt kapni, legföljebb azok hamisítványait, utána az élelmiszerek is kezdtek sorra eltünedezni az üzletekből, a pénz elértéktelenedett, a boltok alatt hosszú sorok kígyóztak, ám még így sem lehetett senki biztos abban, hogy sikerül bevásárolnia, főleg ha már kimerítette a jegyrendszerben behatárolt adagokat.” (133.) A hosszú idézet egyben a könyv hangulatát hivatott bemutatni, amelyre leginkább a „Magyar Tanácsköztársaság mindennapjai” leírás illik. A könyv minden egyes sorában érezhető a nemcsak lelkes, de alaposan felkészült történész aprólékossága, ám sajnálatosnak gondolom, hogy a szereplők személyiségének kibontása nem ekkora igényességgel történt. Gádort leginkább elmélkedései, Antóniát emlékezései alapján ismerjük meg – már ha beszélhetünk megismerésről, hiszen kismonológjaikban is személyes sorsuk szorosan összefonódik a történelmi eseményekkel. Megtudhatjuk, mit gondolnak az adott történésekről, róluk azonban, valódi lényükről szinte semmit. A párbeszédek, mint arra Mosolygó Miklós is utal már említett kritikájában, mesterkéltek („Attól, hogy valaki nyolcvan2 Mosolygó Miklós: Vörös terror este a Hallmarkon; Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér. https://www.kortarsonline.hu/aktual/irodalom-benedek-szabolcs. html?fbclid=IwAR3F_SzdZyUFp2aLmDofdh9ljZe6rpCR2hcRG5-D4wyLfJ 4942cJTI3s47o (2019. 09. 16). �SZEMLE 119 száz évvel ezelőtt élt, még ugyanolyan mosdatlan szavak is elhagyták a száját bizonyára. Ehhez még egy másik észrevétel: az úriasszony Antónia úgy beszél, mintha a fiatal Hetty néni lenne a Váratlan utazás című Hallmark-sorozatból. Szigorú erkölcsök, résnyire préselt combok és száj, hajlíthatatlan gerinc. Értem én, a szigorú neveltetés, de azért csak nem kellene felolvastatni vele a viktoriánus illemkönyvet.”), ettől a főszereplő figurák kevésbé szerethetőek, nehezen tudunk azonosulni velük, az az érzésünk támad, nem hús-vér emberekről van szó, inkább elnagyolt, leegyszerűsített vonásokat hordozó típusokról. A szereplőkkel való azonosulás nehézsége pont a regény azon funkcióját nehezíti meg, amit a szerző feltehetően könyvének szánt. Az aprólékos történelemleírás azt sugallja, Benedek célja az volt, hogy az olvasó minél könnyebben elképzelje a száz évvel ezelőtt zajló történéseket, minél zökkenőmentesebben időutazzon elmúlt korokba és ott képzeletben lépkedve tapasztalatokat szerezzen a leírt napokról. Csakhogy ennek feltétele – legalábbis e sorok írójánál – nem a minél aprólékosabb eseményleírás, hanem a szereplőkkel való azonosulás. Ha számszerűsíteni szeretnénk, Benedeknél a történelemmesélés versus szereplőszemélyiség-kibontás aránya nagyjából 70:30 százalék arányban oszlik el. Ljudmila Ulickaja regényeiben, például az Imágóban az arány fordított. Az összehasonlítás alapját az a végtelenül egyszerű körülmény képezi, hogy a két könyvet történetesen egyszerre olvastam. (Aki hozzám hasonlóan gyűlöli egy-egy regény világából való kiszakadás érzését, ami akkor jön el, amikor elfogyott az összes lap, annak ajánlom ezt a módszert. Egyszerre két (három) történetben való benneélés egyrészt tökéletes alkalom arra, hogy az ember elmeneküljön mindennapi bosszúságai elől, másrészt elkerülhető az utolsó lap végigolvasása utáni jól ismert kiüresedett, depresszív életérzés). Az Imágó szereplői gonddal megálmodott, életszerű figurák, így amikor Ilja a Sztálin temetése idején kitört tömeghisztéria miatt bajba kerül, igencsak nagy izgalommal vártam, mi lesz hősünk sorsa. Közben szinte észrevétlenül vonódtam be a valós történelmi események kavalkádjába, és jegyeztem meg egy életre – Ilja tekintete, élményei alapján, Iljává lényegülve – ennek a valós esetnek adatait. Gádor és Antónia, bár szintén szerethető figurák, és természetesen szurkolunk nekik, hogy életben maradjanak, sikerrel járjanak, de azt is érezzük, hogy a történetben betöltött szerepük alapján pótolhatóak, a szerző a korról való komoly tudását más is, bárki elmondhatná. A karakterek nem elég hitelesek, például Gádor olyan szakértelmet tanúsítva beszél a fegyverekről, ami irreális egy könyvtárostól, még háborús időkben is. �120 SZEMLE A történelmi háttérnek tulajdonított túl nagy jelentőség mellett némely, számos alkalommal visszatérő szimbólum szintén eltúlzott szerepet kap. Például a vörös. Vörös – mint szín és szimbólum túlerőltetése: vörös díszek, vörös pompában villogó város, a papok vörösen folyó vére. Értjük a funkciójukat, de ennyiszer alkalmazva elvesztik eredeti jelentőségüket és érdektelenné, unalmassá válnak. Benedeknél a karakter: eszköz; a hangsúly az események minél aprólékosabb bemutatásán van. Azt gondolom, sokkal intenzívebb és maradandóbb az olvasásélmény, ha a középpontban olyan karakterek állnak, akiket nem biztos, hogy szimpatikusnak tartunk, de azonosulni lehet velük, ezáltal szinte velük, bőrükbe bújva járjuk végig akár a történelmi, akár az elképzelt tereket, időket és eseményeket. Mindazonáltal a Vörös, mint a vér című regény egy gondosan, nagy odafigyeléssel és szakértelemmel megírt történet, ami szórakozást, kikapcsolódást és új tudásanyagot biztosít az olvasó számára, hiszen az átlagember pár mondatnál többet nem igazán hallott erről a különös, furcsa, ellentmondásokkal teli, érdekes 133 napról. Minden korosztály részére érdekes történelmi regény hiteles információkkal, nagy alapossággal és szakértelemmel megrajzolt háttérrel. Mindenki megtalálhatja benne, ami számára érdekes, így magával ragadó történetet olvashatnak a történelem szerelmesei, a detektívregények kedvelői és a romantikus sztorira vágyók egyaránt. Bár a detektív vonal egy ideig háttérbe szorul, némi szerzői macska-egér játék után egyik szál sem marad elvarratlanul, végül minden a helyére kerül. (Helikon Kiadó, Budapest, 2019) �SZEMLE 121 NAGY JUDIT ÁFONYA Szerelem és gyászmunka Debreceni Boglárka: Testidegenek Új kötettel jelentkezett Debreceni Boglárka salgótarjáni költő, író, szerkesztő és művészettörténész. Az érzelmes versgyűjtemény magán hordozza a szerzőre jellemző egyik önkifejezési eszközt, a mélymúltba merítkezés képességét, ám a vershangulat nem csupán emlékezéssel egybekötött fájdalom, hanem komoly vádirat is. „Benned nőttem / hát orvszívűvé váltam én is”, mondja a költő arra reflektálva, miként változtatja meg az én-t az elszenvedett vereség, miként oszt büntetést a szenvedő fél, aki maga is megbűnhődött egy megromlott kapcsolatban. A kötetet ajánlófülén a pályatárs, Csepregi János teszi fel azokat a hangulatalapozó kérdéseket, melyek megválaszolásával a kötet ugyan nem él, de intuitív módon mégis rávezet a megoldáshoz közelebb vivő ösvények mindegyikére: „Hiszen mi egyáltalán a szerelem? Mi a valóság és mi a fikció? Szólhat-e az élet kettőnkről, vagy mindig csak én leszek, akinek asszisztálnia kell más vágyaihoz, vagy aki igényeinek másokat alárendel?” Ez a kétpólusú nézőpont fut végig a versciklusok gerincén. Az énem benned van, a tiéd bennem. Nem lehetünk egymás nélkül, de együtt sem. Intenzív érzelmi utazás a Testidegenek, nagy adagokban kínálja meg az olvasót szerelemmel, csalódással, haraggal. A lelki pokol stációi ezek, hiszen a szakítás miatt érzett gyűlölet, a ki nem égett vágy miatt érzett harag, a szerelem miatt érzett szomorúság szenzitív hullámai intenzíven verdesnek. „Lenyűgöztél, majd meggonoszodtál” – vádol a szenvedő fél, „már nem vagy senkié / hiszen az enyém sem vagy”, látja be mégis. A fájdalomban fogant versek mégis egyfajta terápiás céllal megszületett, a megváltozott magánéleti státuszt feldolgozni akaró állapot leírására szolgáló önkifejezési formák, melyeknek fontos részét képezi a hosszan tartó megnyugvási és elidegenedési folyamat. Ekkor még közösséget vállalunk ugyan a �122 SZEMLE szeretett féllel, részint kapcsolódva lényéhez, de a sorokon már átsejlik az elengedés vágya, a tudatalatti elszakadás ösztönös szándéka. „Rágyújtottál a fülledt szobában. / Háttal ültél a vágynak, / meztelen. / Ekkor ébredtünk rá, / hogy el fogunk válni.” Az elválás mintegy fizikai manifesztációja többféleképp is megjelenik a nyugvópontra jutó verssorokban, úgy, „mintha forró szájjal leheltem volna / a tükörre, hadd gyöngyözzön / hogy berajzolhassa / isten ujja a ráncaidba / arcom körvonalát”, illetve az elidegenedés végső folyamatában akképp, miként „Az ürességben, ami / a helyemen volt / a helyeden maradt”. Láthatatlanná válunk, az idő elfolyik. A testünk nem a miénk már. A létkérdés nem testkérdés. Az én-kérdés nem anyagi létezés. Birtoklunk vagy minket birtokolnak? „Idegen test vagy / idegen kezemben. / A te kezedben / én is idegen test vagyok.” A Testidegenek egy nagyon erős hangon közvetített tulajdonképpeni gyászfeldolgozókötet, ahol a veszteség mindvégig jelen van, a halál pedig az elszenvedő fél, a másik eltávolodásával, kiüresedésével, mintegy érzelmi megszűnésével rokonítható. A feldolgozás, az elfogadás időszaka nem kevésbé megterhelő és hosszan tartó, mint a végleges elmúlás utáni gyászmunkáé. A kötet ekképp egy emlékfolyó, melynek számtalan mellékága vezet el a sosemvolt és a „lehetett volna” gondolatokhoz: töredékeket hordoz a meg nem született gyerekekről, a fehér kiskutyáról, a megnövesztett hajzuhatagról. Emlékország, „Ahol az egyetlen / feltérképezhetetlen vidék / a megfoghatatlan dolgok földje. / Ahol nincs kísérőfájdalom.” (Tipp Cult Kft., Parnasszus Könyvek P’ART, Budapest, 2019) �SZEMLE 123 MILLEI LAJOS Jóna Dávid: Költőpénz Tudom, hogy sikere lesz a most megjelent Költőpénz című verseskötetnek. Nem, nem azért, mert látnok vagyok. Nem is azért, mert Jóna Dávid több évtizedes irodalmi munkássága garancia a sikerre, hiszen a mai, állandóan változó, folyvást megújuló világunkban a ma született garancia estére már a halálos ágyán feküdhet. Azért vagyok biztos a sikerben, mert aki ezt a könyvet elolvassa, megszólítottá válik. Ja, hogy sokan vannak olyanok, akik az irodalom berkeiben megszólítanak bennünket? Így igaz, de nem mindegy, hogy milyen hangnemben, mekkora elánnal, miféle szándékkal és főként mennyire fontos mondanivalóval teszik ezt. Jóna Dávid megtalálta a tökéletes egyensúlyt. Mint a kötéltáncos, aki hosszú évek gyakorlásával képes magára irányíttatni a figyelmet, mert tudja, hogy a „produkció” a nézők lelki megelégedését szolgálja majd, ám éppen csak akkora dobpergés következtében teszi ezt, ami még nem bántja a lelkes nézősereg fülét. Az irodalmi életben sokan próbálnak kötéltáncos módjára egyensúlyban maradni, gyakorolnak eleget, hangoskodnak is, igyekeznek nagyokat kiáltva megszólítani bennünket, de a saját rikoltásuktól nem hallják a nézők elismerő sóhajtásait, megjegyzéseit, tanácsait, és ezért a kommunikáció hiánya rendszerint kibillenti őket az egyensúlyból. Jóna Dávid tökéletesen egyensúlyoz már hosszú-hosszú ideje, mert miközben mondja a magáét, meghallja, meghallgatja a másikét is, csodás bizonyíték erre ez a kötet, hisz számos kortárs költő versére írt válaszverset, reflexiót. Vagy úgy, hogy teljesen azonosul a költeménnyel, vagy úgy, hogy saját nézőpontján keresztül láttatja azt, de mindkét esetben a sajátságos és egyedi Jóna-gondolatokkal teszi ezt. Az a költő, aki képes úgy rákiáltani a mai magyar irodalomra, hogy a saját hangja nem nyomja el a körülötte lévő értelmes beszédet, és mégis �SZEMLE 124 mindenki meghallja a gondolatait, az a tehetségéről ad tanúbizonyságot, a tehetségéről, ami a legfontosabb ebben a szellemi kötéltáncban. Mégsem a fent felsorolt érveim alapján ajánlom Jóna Dávid Költőpénz című könyvét olvasásra, hiszen a racionális gondolkodásnál többet ér az emocionális szemlélet, ha egy verseskötetről van szó. Az érzelmek által vezérelt logika legmeggyőzőbb ajánlását pedig maga a szerző megtette már a könyvében, olvassák csak: „Mi, a járda repedéseiben megkapaszkodottak, sosem keresünk olyat, amit megtalálhatunk, de közben mindannyian a szeretetedre vágyunk, mosolyodra, egy marék apróra, nem többre, mint amit kétórányi parkolásra bedobálsz. Mától, amit köteteinkre költesz, nevezzük költő-pénznek.” Ha valakit még ez sem győzött volna meg, annak magyarázatképpen a figyelmébe ajánlom a szerző által a líra ünnepi öltözékét díszítő gyöngysor örökérvényű, igaz csillogását: „Mi vagyunk a hóesés hangja, a hópelyhek súlya, mi vagyunk a tél illata, mi vagyunk a szállingózás maga.” (Parnasszus Könyvek, Budapest, 2019) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a MÜOSZ-nak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lélegzése, 1988) és 2018ban az Így mélyül című verseskönyve a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája (2008). BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. Évtizedekig könyvtárosként dolgozott. Szerepelt antológiákban, novellás- és verseskötete jelent meg. A Magyar Írószövetség tagja. BÓDI GYÖRGYNÉ, DR. (1951, Debrecen) helyismereti könyvtáros, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár egykori igazgatója. Történelem-orosz és könyvtár szakon szerzett diplomát. Nógrádi irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, helytörténeti munkák írója. BÜKY LÁSZLÓ, DR. (1941, Nagykanizsa) nyelvész, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetemen tanít. Stilisztikai, szemiotikai, szemantikai kutatásai, nyelvművelő cikkei jelennek meg. 1990 óta szerkesztőségi tagja a Néprajz és Nyelvtudomány című folyóiratnak, 1997–2000 között tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi bizottságának. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. HAJNAL ÉVA (1960, Komló) költő. A Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin főszerkesztője. Rendszeresen publikál irodalmi lapokban és online irodalmi oldalakon. HANGÁCSI ZSUZSANNA (1989, Kassa) a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának abszolutóriumot szerzett hallgatója. Kutatási területe a (cseh)szlovákiai magyar irodalom. Tanulmányai jelentek meg konferenciakötetekben. 2017 nyarán a Kortárs esszépályázatán második helyezést ért el. HERNÁDI PETRA (1993, Salgótarján) politológus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, majd a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója. Kutatási területe a magyar és a nemzetközi sportpolitika, valamint a sportdiplomácia. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szer- �kesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) Nagyorosziban élő költő, meseíró, bőrös kézműves-foglalkozásvezető, a Börzsönyi Helikon szerkesztője. Legutóbbi kötete: Tartozásaim gyűlnek… (2015). KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. KISS NOÉMI (1974, Gödöllő) író, egyetemi oktató. Ösztöndíjakkal több évig külföldön alkotott. Tagja a Szépírók Társaságának. Legutóbbi nagy sikerű kötete: Rongyos ékszerdoboz ( 2018). LANGSTADLER KÁLMÁN (1991, Budapest) mérnök. Versei internetes és nyomtatott lapokban jelennek meg (Art'húr, Litera-Túra, Palócföld). LIMBACHER GÁBOR, DR. (1958, Budapest) néprajzkutató, szociológus. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója. A népi vallásosság kutatója, konferenciák, kiállítások szervezője. Madách-díjas. MÁRKUS LÁSZLÓ (1955, Miskolc) költő, fotós, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin tulajdonosa, lapigazgató. Haikuk és tankák írásával kért bebocsátást az irodalmi berkekbe, majd nagyobb formátumú szabadverseket, publicisztikákat is közreadott. MILLEI LAJOS (1961, Dombóvár) költő, író, szerkesztő. Eddig három verses- és egy novelláskötete jelent meg. A virtuális Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. MOLNÁR TÓNI (1992, Budapest) egyetemi hallgató. Somoskőújfaluban él. Drámakötete 2017-ben jelent meg Tépődések címmel. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982) közgazdász, történész, hispanista, volt Eötvös Collegista, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. 2019-ben jelent meg első önálló tudományos monográfiája külföldön (Spanyolországban). Néhány éve ír verseket és prózát. Édesapja révén kötődik Nógrádhoz. NAGY JUDIT ÁFONYA (1985, Ózd) költő. Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egyetem magyar szakán végezte, de betekintő jelleggel volt történelem és egyiptológia szakos is Budapesten. 2006-tól a FISZ tagja, több folyóiratban és antológiában szerepelt már. Jelenleg Balassagyarmaton él. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmi szellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. PUNTIGÁN JÓZSEF (1958, Losonc) helytörténész. A kassai P. J. Šafárik Egyetem természettudományi szakán tanult rendszerelméletet. Hazatérve helyi lokálpatrióták hatására kezdett el foglalkozni helytörténettel. Elsősorban Nógrád, benne kiemelten Losonc és Gács érdekli. Számos cikke és tanulmánya, 9 önálló és jó �néhány, társszerzővel írt könyve jelent meg magyar és szlovák nyelven. SÓVÁRI LÁSZLÓ (1957, Mezőcsát) A Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium magyar nyelv és irodalom, illetve történelem szakos tanára. Írásai eddig az iskola évkönyveiben, valamint az időszakosan megjelenő kulturális, irodalmi lapjában, a Bolyai Helikonban jelentek meg. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. Eddig két önálló verseskötete látott napvilágot: Vers a versben (2003), A falu bolondja (2018). Folyóiratokban publikál. A Rákoskeresztúri Református Gyülekezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. TÓTH IMRE (1966, Zalaegerszeg) író, költő. Négy kötete jelent meg, a legutóbbi verseskötete: EXIT (2016). Tagja a Szépírók Társaságának és a Magyar PEN Clubnak. Képzőművész GEDEON HAJNALKA (1961, Salgótarján) képzőművész, középiskolai tanár. A Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyula Iskolagalériájának vezetője. Kiállításokon szerepel, illusztrált verseskötetet, grafikái irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Munkásságát 2014-ben Salgótarján város Pro Arte-díjjal ismerte el. �Lapszámunkban Gedeon Hajnalka alkotásai láthatók. A borító a Varázsfa című képének felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Baroc(k), Hommage a Egon Schiele – Álló nő. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatónk: NEMZETI KULTURÁLIS ALAP SKUCZI NÁNDOR, Nógrád Megye Önkormányzatának elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d2f8e8c36525aa19ccccc95e4562c695.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika