26 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/560bce6bebf766f8d7cac542a2b1482c.pdf de40246de26b05d111bdbce4cc2cefdb PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Bödecs László Közmunka a körúton / Lapszélütés II. / El akartam kerülni Decemberi Akrosztikon m7 / m8 Négy ellen-beszélés Városom Üresség (Elégia a másnapért) hullámverés / részeg napok hordaléka / kényszer 3 8 9 13 17 19 22 Salgó Blues Juhász Tibor Váróterem 26 Próza és vidéke Berta Ádám Zsibói Béla Tóth András Miki nem finnyás (Regényrészlet) Ha a hó elolvad Életem Amerikában 28 38 43 A harmadik kontextus (Az Éjfél-antológia mint zárvány) 61 Alkot, változtat, épít, rombol (Hajas Katinka alkotásairól) 81 Szunyogh Pál Nagy Zsuka Kántor Zsolt Juhász Tibor Turczi István Oláh András Kutatóterület Wirágh András Kép-tér Földi Gergely Ami marad Balog Edit Otilia Szűcs Balázs Péter Csongrády Béla Nekrológ Handó Péter Daru mindenki – Daru én is vagyok (Grecsó Krisztián: Megyek utánad) Egy nap, amikor (Jász Attila: Szárnyas csiga. Átiratok) “Kedves tisztelt barátom!” (Madách Imre levelezése, szerk. Andor Csaba – Gréczi-Zsoldos Enikő) 90 Egy megkésett befogadásért Zsibói Béla 95 85 88 �A lapszámot Hajas Katinka alkotásairól készült fényképekkel illusztráltuk. A borítón a Vályogkunyhó és a Földkörök szerepel. A munkák megtekinthetőek a művész honlapján (http://hajaskatinka.wix.com/ hajaskatinka). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” BÖDECS LÁSZLÓ Közmunka a körúton Most a körúton enyhe az éjszaka, ma nem fagy meg egyetlen hajléktalan sem, kicsit azért fázni, de így is nevetsz. A keresztutcák élei nyomunkban körformává hajlanak, karod a karomba téved, andalgunk, mi két tejút-munkás, közben labirintussá járjuk a párhuzamos-egyenest. Szétosztjuk a mosolyokat, bedugjuk a rosszul záró ablakokon, szükségük lesz rá, az odabenn alvók most nem érthetik meg, otthon vannak, de az álmon túl mindannyian kirekesztettek. Csend van már az utcában, ahol egy kapualjban hugyozom, te addig a lomok közé nézel. Arról beszélünk, amiből mindenkinek kevés van, talán az egészet magunknak kellene félreraknunk, lehetnénk csak mi ketten gazdagok, az elszámoltatásnál már úgyis késő visszavenni, addigra belérokkanunk, akkor már ki is végezhetnek érte. Mindegy lesz a labirintussá vált utcákban, tudjuk majd, hogy megérte. 3 �“kávéházi szegleten...” Lapszélütés II. Szelek – Fanninak Hajad az ujjaim között egyre sötétebb lett, ahogy nézem, amint haladtak előre az évszakok. Biztosan történt mindez, mint az olyan dolgok általában, amelyekről nem beszélni jobb. Nem tudom, miért van ez így, pedig nem vagyok babonás annyira, hogy félnem kelljen, vallásos, sőt hitetlen sem. Azért van egy-két kerülendő, de kicselezhetetlen téma, amiknek, ha, mint a haj, ujjaim közé keverednek szálai, remegni, meg fázni kezdek, gondolva jobb-ha-hallgatásra, és nem bízom meg senkiben. * A soha nem használt udvar építési ideje valószínűleg a hetvenes évek. A luxuspanelek erkélyei kezdettől fogva a másik oldalra néznek. Itt az elmúlt negyven évben még nem ébresztett fel nagypapákat semmilyen kiscsoport zsivajgása. 4 �“kávéházi szegleten...” Itt senki sem tanult meg biciklizni, valaki talán vallott egyszer szerelmet, de semmiképp sem talált viszonzásra. * Talán csak egy álomban láttam, hogy létezik egy sziget, ahol nimfák élnek, ha nem is több, legalább egy, de az megér minden szenvedést, ezért aztán annyit utaztam a világban és gondolatban, hogy elfeledtem, valahol asszonyom és hazám van, palotám, sőt szolgáim, és ha minden igaz, ez nem kevés. * Megérkeztem végül, talán Ithakába. Elhallgattam küklopszot és kurvákat, hogy ne hozzak szégyent, ha lehet, a háztartásra, s a kis családra. Egy zárva tartott udvar vezet be a házba. Fiatalok múlatják nálunk odabenn az időt. Az udvaron keresztül egy öreg érkezik íjjal, azt hiszem, én vagyok, hasonló a szakálla. * A szigeten vagyunk. Tavasz van, és a fejed rajtatartod a vállamon. Könnyű vagy, mint a dolgok, 5 �“kávéházi szegleten...” amik biztosan megtörténnek, mint álmodni néha, és elengedni a tengert és a szőkéket. Fényár mossa el az éleket, évszázados fák lombkoronáit nézem. Biztossá könnyebbül nyomásod rajtam, míg végül aztán nem érzem. Tudom, hogy szólni fogok, onnan, hogy csak egyetlen dolog ilyen könnyű, remegés és hideg fut át a hátamon, odafönt szelek indulnak, átsöpörnek az ágakon. 6 �“kávéházi szegleten...” El akartam kerülni El akartam kerülni, de jött utánam. Ha én akartam, menekült. Amíg féltem tőle, nem hibáztam. Ha odaültem, le sem ült. 7 �“kávéházi szegleten...” SZUNYOGH PÁL Decemberi Akrosztikon Hólapátok krákognak a peronon Olvadásnak semmi jele behavaz az unalom Röpképtelen vers várlak csonkolt lábú padon Nyakatekert galambdög kukaravatalon Átutazók hűvös hullámain hányódsz Könnyű poggyász szigetemnél partot érsz Elmosódik a messzeség Eldorádótól távol Maszatos csók súlytalan bók elnagyolt ölelés Őrlángon a szerelem nyugtalan hunyorog Kortalan kandeláber keserű fénye satíroz Erőtlen esthajnali széltől árnyad selyme tüzet fog 8 �“kávéházi szegleten...” NAGY ZSUKA m7 mióta szeretlek te vagy az advent téged várlak privát betlehemben piros istállószívem, csecsemőtelen mióta szeretlek jönnek a szívre a cinegék szerelemmorzsa és puha szalonnavég mióta szeretlek áldott vagyok veled olyanokat mondok ki, amiket nem lehet letisztultak a szavak, nem hadarok, nem bicsaklok meg mióta szeretlek, veled együtt szobámba jött az Isten, megterített, narancsot bontott halat evett mióta szeretlek nem érdekel a tavalyi hó nem sétálok Lübeck utcáin hontalan ébren akarok lenni mindig veled mióta szeretlek adventi gyertyák égnek a lelkemben, bordáim csontszínű tartók ha szemeidben tükröződnek akkor vagyok otthon – mióta szeretlek, tudom te vagy a kegyelem megszabadultam magamtól, neked, a tested a testem, te vagyok én, nem üres az ágy szentestén 9 �“kávéházi szegleten...” mióta szeretlek érzem,nem tudlak nem érezni, nem menekülhetsz vigyázz ha üres is a jászol tele a szívem mint borospohár. - 10 �“kávéházi szegleten...” m8 mióta szeretlek robotpilóták mennek neki a földnek hajókban szíriai holttestek mióta szeretlek az emberek az utcára mennek hazába vesznek, világgá mennek, tekeregnek nem tudjuk (meg)váltani a világot, se be, mi végképp nem kinek sikerülhet, mióta szeretlek ez sem érdekel mióta szeretlek, nem akarlak ennyire szeretni kibontott konzerv a szívem, rakj rám celofánt, zsírpapírt mióta szeretlek, kifordultam magamból felbontott gyerekkor vagyok, takarj be mióta szeretlek érzem, nem menekültem még igazán és ennyire soha nem akartam maradni mióta szeretlek semmi balhé, béke és nyugi sablonok kerülnek elő a polcról, testpanelek pózzsetonok, csókpapírok, nyálragacsok, vágyfilcek mégis minden olyan más mióta szeretlek ülünk a stégen a kempingszéken és ujjal rajzolunk a vízre eszünk meg iszunk ezt meg azt, felköpünk az égre, szotyit a földre csak mi ketten vagyunk, kik azok a többiek elfeledtem a nevüket, én így vagyok hűtlen látod, mióta szeretlek, nem várok senkit se csak téged, csak, csak és téged csak – téged - 11 �“kávéházi szegleten...” mióta szeretlek zene se kell, se könyv, se dal, se film hogy lehetsz te minden, te sok közhely, de kimondott és sosem szó, film, dal, könyv, zene – mióta szeretlek, alig mióta – és már olyan rég mióta van hogy töröl ennyi mindent egy járat, egy szerelmi légierő én nem tudom, hogy vagy te és hogy vagyok én, de térdre kényszerítelek, hogy letérdelhessek én is eléd de hogy ki kicsoda, én azt nem tudom – mióta szeretlek robotpilóták mennek neki a földnek a hajókon, szíriai menekültek, párizsban újságírókat gyilkolnak békesség sosem lesz se itt, se ott, semmi hazában tekeregnek, a magyarok, menekültek senki nem menthet meg senkit sem és én csak szöknék a világ összes zugából érted – nagy hős vagyok, ha te vagy – és nem tudok úgy lenni már, hogy csak magam vagyok – mióta szeretlek ezeregy világot adott hogy vagy nekem hogy nem tudja kiváltani a világod senki sem - 12 �“kávéházi szegleten...” KÁNTOR ZSOLT Négy ellen-beszélés A szó bemegy a szobába Tea, tollhegy, kalamáris. Belemártottam a tollszárat a tintába és lecsöppentettem a hófehér itatósra egy pacát. Olyan alakja van, mint egy mackónak, aki téli álmát alussza. Hazafelé a közértben veszek teafüvet és gyümölcs-granulátumot. Micsoda illat-keverék! Szórok Neked a borítékba pár füvet a fémdobozból. Szagolgasd az erdei gyümölcsök illatatát! Ne felejts el babot csíráztatni és ecsetet vegyél, ahogy ígérted, spirálfüzetet meg én szerzek. Most földrajz óra van, amikor ezt írom, a tanár nem nagyon figyel. Este válaszolok. Reggel elmegyek melletted köszönés nélkül. Ez olyan lesz, mintha nem találkoznánk, közben egész nap egy tanteremben vagyunk. Jó játék lehet. 13 �“kávéházi szegleten...” A nagy versek szavatossági ideje A bab, az ecset már ki van készítve. A teafű kiborult a matek füzetre, szétszóródott az íróasztalon. A tollhegy kiszakította a borítékot. De nekem is van tintám, piros, zöld és fekete. A lila tinta kiszáradt, mert a húgom nyitva hagyta az üvegcsét. Jó dolog írni, ha nem kötelez rá tanár. A tűpárnáról jutott eszembe sok fontos dolog. Van egy ezüsttálka a kredencen és abban fekszik a tű-vánkos, ahogy nagyanyám mondja, mindenki belédöfi a tűket. Szerintem jólesik neki. Ez egy mazochista tűpárna. Megvarrtam a kesztyűd, beleképzeltem a kezedet és megfogtam. Meleg. Én is ilyen tűpárna vagyok a családban. Amikor a szöveg az olvasót kilöki magából. A szubsztancia: élő tükörként világol. A lényeg-esszencia méz. Ezer virágszirom hamva: egy csepp méz. Óriási töménység és megannyi bölcsesség. Ez egy vers akart lenni még reggel. Akkor elgondolkodtam azon, milyen szavatossági ideje lesz ennek az egész levelezgetésnek? 14 �“kávéházi szegleten...” Az intuíció nyomtatott méhlepénye Mit gondol a nyelv? Min gondolkodik a nyelv? Vajon most, per pillanat, mi lehet a véleménye a nyelvnek arról, amit csinál? A történelem végéről ő már tudja, hogy nincs? Még ha beszélünk is, akkor sincs akkora súlya a szavainknak, mintha leírnánk. Ez is csak féligazság. A fele elírás, szétgondolás. Apa meg anya megint veszekedtek. Apa megint el akart rohanni itthonról, azt mondta, hogy egyetlen sarukötőt sem, se fonalszálat nem visz el innen, de elmegy ebből az országból. Anya szerint Ábrahám mondta ezt a két szót, a sarukötőt meg a fonalszálat, amikor Szodoma királya hálálkodott neki és ő sem vitt el ezekből. Apa nyakkendőben és fehér ingben elment itthonról éjfélkor, de reggel már ott találtam az ágyban anya mellett. Vártam egy kicsit a fürdőszobában, hátha kijön valaki, hogy informáljon a cselekmény szellemi hátteréről. Mostam a fogam az új fogrémmel, ami három csíkból tevődik össze. Generáció, degeneráció és a regeneráció. Fej, tor és potroh. Mire ezek az eszembe jutottak, kijött anya és tájékozatott. „Apa intelligenciája megint fölzabálta az egzisztenciáját.” Halleluja! Majd mentem iskolába. Jöttek a becsomagolt kövek, a gallyak, ahogy roppannak a talpam alatt, a paneleket emelgető daru látványa, igen, eleinte megragadó, fecsegő valóság, azután szűnni nem akaró unalom. Minek keltem fel? Minek jöttem ki a szobámból ma? Maradnom kellett volna a paplan alatt. 15 �“kávéházi szegleten...” Csak szöveg a gondolkodás & Nem más a gondolkodás, mint szöveg? Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Írja a Példabeszédek könyve. Majd Platóntól egészen Jean-Luc Marionig, a nem-látást a látás túlcsordulásaként, szaturált látásként értelmezi Losoncz Márk, a Vakító gépezetek című könyvében. S ahogy a hatalom és a látás metaforája összefonódik (Diderot, Sartre, Deleuze írásaiban), az sokat mond a Magyarországon élni akaró individuumnak manapság. Végül, ahogy a vakság a szemiotikai gépezetek metaforájaként (a marxi „vakító áru”, a pénzfétis alakjában) megjelenik. Azt Darida Veronika nagyon szépen lefesti a gépezetek kritikájában. Ha a szívével lát az ember. Ha a nagy olvasmányok által megalkotódott (megátalkodott) hálón szűri át a híreket, nem marad más, mint egy romkocsma. Láttál már zárójeleket szeretkezni? Én igen. & ) Széttört zárójelekként úsztak egymás magzatvizében.( Ezt itt üresen kell hagyni. Először szövegel az ember. Beleszövi a szövegelésbe a fel-felbukkanó gondolatfoszlányokat. Majd rájön, hogy improvizál, miközben jó dolgokat talált ki. Pedig nem is tervezte, hogy gondolkodik. És mégis ment. Másként. 16 �“kávéházi szegleten...” JUHÁSZ TIBOR Városom 10, A srác egy babakocsiba szíjazott gázpalackot tolt. Az elkopott műanyag kerekek meg-megbukkantak az utca térkövein. A rendszertelenül elhelyezett csatornafedelek köré gyűlt tócsákban habzott a fény, a legtöbb szembejövő, kissé groteszkül a napsütésben, feje fölé tartotta esernyőjét. Mikor mellém ért, kért egy cigarettát, s meg sem várva válaszomat, továbbment. Néztem utána, míg az utcával nem kanyarodott, balra, amerre a putrik vannak, a szeméttelep meg az állatmenhely, ahonnan úgy menekülnek a kutyák, mintha üldöznék őket. Késő este titokban kaparják fel őket az útról, mindig látom, nem bírok aludni. 11, Lapos tetők ezredelt hossza. Mint egy levegős, mély szaxofonhang, a hold sokáig kitartott. Nem tudom, miért nem jártam ide gyakrabban. Talán a szél miatt, e nyolcemeletes tetején szinte állandóan fújt, a parazsat kikapta ujjaim közül, és lökdösött, mintha engem is akarna. Azt sem értettem soha, miért foglal le, amit már annyiszor láttam, ahogy az öngyulladó négyszögek hemzsegni kezdenek, és az épületek közötti medrek csordultig telnek decibellel. Addig maradtam, mígnem engem is ellepett, átvettem hullámait, és úgy léptem a szokásos reggeli hangzatok után a járdára, mint az a férfi, aki velem egyszerre lépett ki a szemközti kapu alól. 17 �“kávéházi szegleten...” 12, Az egymás mellett élés elsimított betondíszletei között kátyúk és közlekedési táblák hallgatása. A dekoráció miatt idetelepített tujákon megült az este párlata, lábaim alatt ragacsosan cuppogott az éjszaka. Most is tőled el, szerep nélkül és csalódva. Az elmaradozó iskolák, irodák, buszmegállók alakjai túlságosan is amatőrök és porosak voltak, mintha régen vagy tán soha nem is játszottak volna közöttük semmi emlékezetre méltót. Az emlékművek repedéseiben mocsokként gyűlt ki a huszonharmadik óra. Eszembe jutott, amit mondtál, hogy mivel mindent befed, nem hazudik. Közlekedési lámpák hármasa váltotta egymást, a fülembe ragadt nyüzsgéshez igazítva az üres utakat. 18 �“kávéházi szegleten...” TURCZI ISTVÁN Üresség (Elégia a másnapért) „Ki fénybe lép magányosabb magánál” (Borbély Szilárd) Az Énből mi lenne, ha nem sok-sok énből volna A sokból mi lenne, ha Egy volna a sok Sok egyből egy is sok Sok ismeretlenes egyetlen, egyenegy, a Leg Egyből sok lenne És azonnal nem én lenne És nem figyelne rám És sípolni kezdene, mint teafőző a gázrezsón Számolni kell a reggelekkel Most A mostban A gőzölgő mostban Konyhám közlekedő edényei közt Elmosatlan napok Odakapott tej Kávézacc Foltos terítő Kiflimaradék Felbontatlan gázszámlák Hivatalos értesítés Akár a teafilter, lóg belőlem az idő a gőzölgő mostban Három cukor Fél citrom Sütemény Azt rágcsálom Anyám sütötte Finom és ártatlan ízű Egy kisfiú van belesütve Aki én Aki én Aki én vagyok Hol az újság A sportoldalon kezdem Neymar Messi Az isteni Cé A magyar foci megint szép lesz Nem szokásom szabadulni szokásaimtól 19 �“kávéházi szegleten...” Az én reggelem nem más A ház Az utca A kert A kerítés A nyírfák A sok tömör fenyő Egy az én kertemben áll Átrendezem a fákat Több madár jusson a fenyőre Közben surrog, surrog a fény szövőszéke De a madarak ma némák Nem mondanak nemet Se igent Megtartják maguknak érvelésüket Az én reggelem nem más Eltévedt illat Vízzel birkózó láng Araszolás Fel az ágyból Fel a székből Fel a lépcsőn Araszolás Fel egészen a száj padlására Kicsit ragad a süti Elfelejtettem hűtőbe tenni Iszom rá teát Mindig teát iszom Ma sem főzünk kávét Ma sem Az én reggelem nem más A dombok fent Lent a kaktuszaim Kaktuszok nélkül nem élet az élet Fent és lent Lent és fent A látvány hűlt helyén Lent és fent között Ahol fű leng át a búcsúzásokon Ahol gondolatban mindig kicserélem az isten alakját A közöttben, ahol távolság néz nagy üres szemekkel, és a fény súlya angyalokban mérhető Ahol az árny rávésődik az árnyra És a világosság, mint finom por, szállingózik be az ablakon Az én reggelem Az én reggelem nem más, mint az iszonyú kezdete Várok Várás van Átfolyik rajtam az idő Szálanként szakadnak szét a színek A bent, a kint is lepkeárny Üres a pohár Nagy a csend 20 �“kávéházi szegleten...” A csend akár egy nagy, üres pohár Nem akarok nem akarni De hiába Nincs akarat a tagjaimban A jelenlét puszta váza, ami belőlem megmaradt Állok a kövön Magam is kő vagyok Kő kövön 21 �“kávéházi szegleten...” OLÁH ANDRÁS hullámverés e tangányi alkonyatban magamnak álmodlak: testemen ajkad puha rebbenése bennük a kora ősz minden illata – a zizzenő avar domború formák után kutat fölnyögnek a sűrű lombú fák ránk robbannak a csillagok s én tested parázna hullámverésébe fulladok 22 �“kávéházi szegleten...” részeg napok hordaléka hirtelen őszülni kezdett az ég a zuhogó esőben fejedre húzott gyékénytáskával menekültél kimondhatatlan nevű sikátorok szeszélyeit követve – míg egymásba nem folyt félszeg didergésünk ***. szempillám súrolta arcodat a válasz hálás dorombolás: hagyd most a fényt a hiénáknak hagyd a részeg álmokat hagyd hogy tied legyek a fulladásig… ***. a parkban csitrik fecsegtek kólát szürcsölve nézték a véneket ültünk egy padon a fényes ég alatt figyeltük az idő leszakított levelét s amint a szökőkút pereméhez ért elfordultak a szégyenlős tekintetek s csak én maradtam ott – kettesben veled 23 �“kávéházi szegleten...” kényszer (1. talán) …egyszer talán majd engem is felújítanak – fölállványoznak mint a renoválásra váró házakat (tenyeremben van egy rajz egy tikos ábra: egy semmivel sem indokolható túlélési szándék – pedig már rég nincs más irány csak a kényszer…) (2. kettősség) túl sok az ismeretlen az egyenlet mindkét oldalán – szerettem volna észrevétlenül belesimulni a csöndbe de ártatlanságomat féltve választottam inkább a színlelést s mikor ajtót nyitottál nekem hagytam kiosonni köztünk az őszinteséget (3. mintha) árnyékukat hullatják a fák a türelmetlen szél szétzilálja az ölelést – mintha kinőttük volna egymást – arcod hidege mögött fölsejlik az idegen eltűnök hát belőled mint homokórából a perc s holnap már magam számára sem leszek elérhető 24 �“kávéházi szegleten...” (4. virradat) a hold törött pengéje átszabta az éjszakát alantas vádak présében vergődtünk – ültünk mozdulatlanul arcunkon ugyanaz az eső folyt s a kupacokban tornyosuló házak fölött csukott szemmel siklott át a virradat (5. mandinerből) a burjánzó hazugságok közt homályos maradt a szándék – csak mikor elszólta magát a csönd döbbentem rá: itt már nincsen semmi s innen már nincs hová továbbmenni és tényleg kínos mindig csak mandinerből tudni meg az igazat… (6. veszteség) tulajdon árnyékunkban botladozunk… bőrömet súrolja egy dallam – hűvös mint a karthausi barátok barlangtemplomai – de élek még s ezt Isten kézjegyével hitelesítette… 25 �Salgó Blues Váróterem JUHÁSZ TIBOR Az állomás olyan volt, mint bármelyik másik. A kocsiállások előtti padok deszkái fel voltak tépve, csak a háttámlájuk volt épnek mondható, de azokat is megrongálták már, mindenfajta faragvány díszítette őket. Az oszlopokat televésték, összefirkálták, a szétköpködött földre hullott róluk a vakolat. Esté álldogált egy darabig, szórakozottan olvasgatta az oszlopok pajzán versrészleteit, majd tétován elindult a váróterem felé. Semmi kedve sem volt a salgótarjáni járat indulásáig ott állni. A váróterem ajtaja nyikorgott, mikor belépett. Bent ugyanolyan megtört emberek ültek, mint ő. Mindenkinek görbe volt a háta, mintha a térdükre akarnák ejteni a fejüket, csak nem elég hajlékonyak hozzá. Olyan álmosság ült rajtuk, mintha nem is ők, hanem a terem lenne álmos. A lámpák fény helyett fáradtságot ontottak mindenkire, de olyan fáradtságot, amely a falon elhelyezett hirdetéseken lévő mosolygós arcú nők éberségét is legyőzte. Esté helyet foglalt az egyetlen szabad széken, egy fekete bőrű, bajuszos férfi és egy horkoló, szakadt ruhájú alak között. Már nagyon szeretett volna otthon lenni. Egy állásinterjúra jött, de, mint kiderült, a cég pár napja bezárt. A megadott címen csak egy bemeszelt kirakatot talált, belülről, a kilincsről lógott a MEGSZŰNTÜNK tábla. A telefonszámot, amely hétvégén még bizonyosan élt, hiszen az időpontot is megbeszélte egy nővel, akárhányszor tárcsázta újra, nem akarták felvenni. Két órát álldogált az utcán, bár az első pillanattól kezdve tudta, hogy felültették. Nem egy ismerőse járt így. Aki a megyén kívülre kacsingatott, biztos lehetett abban, hogy átverik. Nógrádban legalább nem hazudtak. Ha azt mondták, hogy holnaptól nincs munkád, akkor másnap reggel már nem dolgoztál. Kisvártatva egy nő lépett be. Bőrkabátot viselt, sötétkék farmerrel és tűsarkúval. Szőke haja porhanyósan omlott a vállaira. Megállt a kávégép 26 �Salgó Blues mellett és lassan végigjáratta szemét a terem közösségén. Helyet keresett magának, de mivel nem talált, odament egy fiatal sráchoz és megkérte, hogy adja át a székét. Esté felismerte a hangját. Ezzel a nővel beszélt telefonon. Még mindig a fülében csengett a megígért hat számjegyű összeg. A fiú nem mozdult. Végignézett a nőn és elmosolyodott. De nemcsak ő viselkedett így. Az egész váróterem felélénkült. A nő combja és feneke ínycsiklandóan formás volt, az Esté mellett ülő fekete férfi üdítő kortyokban nyelte a nyálát. A bezárt kasszaablakok mellett egy négyfős, kopasz társaság ült. Eddig csendben voltak, de most izgatottan sugdolózni kezdtek. Sűrűn tekintgettek a nőre, majd lezserül megindultak feléje. Körbevették és a nemi életéről kezdték kérdezgetni. Estének tetszett a helyzet. A nő láthatóan egyre kényelmetlenebbül érezte magát, toporgott és menni szeretett volna, de a kopaszok nem engedték ki a körből. Segítségért kiabált, Estére nézett, de a férfi elfordította a fejét. Úgy kell neked, gondolta magában, ha megkérnének, még segítenék is nekik, bármire is készülnek veled. Mosolyogva nézte a földet, miközben ütéseket és sikoltozást hallott… A biztonsági őr ébresztette. — Ez nem szálloda kérem, záróra van, mondta, és meglökdöste Estét, mert az értetlenül bámult rá. Elnézést kért, felállt, és körbenézett a váróban. Egy festékes ruhájú alak ült vele szemben, ott, ahol álmában a nőt mustráló srác volt. Ezt a férfit is felrázta az őr. Nehéz fejjel indultak kifelé, mint két, szabadságra küldött börtöntakarító. — Nem tudja véletlenül, mikor megy az első tarjáni? Kérdezte Estétől a festékes ruhájú ismeretlen. 27 �Próza és vidéke Miki nem finnyás (Regényrészlet) BERTA ÁDÁM Egy pillanatra mindenki elhallgat, mintha kifogytak volna a témából. Ernő üres poharával játszik. – Istvánnak volt még egy gyermeke – mondja váratlanul. – Egy fiú. István első feleségével együtt halt meg, Erdélyben. István akkoriban sokat utazott. Kereskedett, volt, hogy hetekig járta a vidéket a család. Elcsapta őket a teherautó. Mikinek muszáj volt úgy tennie, mintha már tudna erről, pedig most hallotta először. Zsigeri önvédelem működött benne, ösztönösen érezte, muszáj álcáznia megdöbbenését. Nem történt semmi, szuggerálta magában. Ernő, aki mellesleg alig ismeri Istvánt, de ezt a szüleim nem tudhatják, tragikus régi epizódot mesél az üzlettársa múltjából. Ne lepődj meg, ismételgette magában. Aki odamegy Erdélybe kereskedni, annak ez benne van a pakliban. – Szörnyű – mondta Miki apja, Fülöp Mihály őszinte borzadállyal. Fontos szerepet játszott az életükben a szörnyülködés, sokat tévéző emberekként jól megszokták, hogy tehetetlenek, az üres, képmutató sajnálkozás viszont megnyugtató értékrendet közvetített. Így lépnek tovább anélkül, hogy elismernék, valójában ignorálják a borzalmat, amellyel szembesültek. Most is ez történt. Stílszerűen a tévé az asszociáció közbülső, kimondatlan láncszeme. – Szép szülinapja volt Kornélkának – mondta az anyja büszkén, illő csendet követően, miután megköszörülte a torkát. Az A38-on rendezett partiról eredetileg egy celebekkel foglalkozó bulvároldal, a juj.hu számolt be, interjúkat csinált a spicces vendégekkel. 28 �Próza és vidéke Ezeket az anyagokat kapta fel néhány utókérődző nyomtatott lap, aztán még később, egy uborkaszezoni napon az RTL Klub sztárhírei. Mikiről is kitettek egy fotót. Az anyja jelentőségteljesen, fontosságuk tudatában csócsálja a hozzá eljutó pletykamorzsákat. – De akkor még nem viselt ilyen lökött cuccokat. Felé intett. Az ezüst színű dzseki, a belőtt séró apjának és anyjának sok, Ernő viszont elismerőleg bólogat, neki tetszik az új dizájn. – És a szülinap óta hogy megy Kornél sora? – Elvan – hadonászott Ernő. – Ő is csinált egy céget. Előtte gyakornok volt a Borsnál, meg valami weboldalnál, de ott nem találta a helyét. Miki megfigyelte, hogy Ernő ezt az időszakot mindig kisebbíti. Ernő figyelme elkalandozik, megakad a szeme a falon lógó, Ilmakiurt ábrázoló nyomaton. – Az időjáráskő. – Miki apja szinte kenetteljesen felel a kimondatlan kérdésre. – Ilmakiur. Lassan kétszáz éve találtak rá Finnország északi részén. Eső előtt szürkésfekete, mint itt, a képen, jó időben pedig rengeteg kis fehér pötty ütközik ki rajta. Mutatós, ugye? Mikinek eszébe sem jut, milyen jó lenne, ha az apja olyasmiről áradozna, amit ő készített vagy ő ért el. Nincsenek ilyen komplexusai. Az apja arcára kiülő elégedettségről mégis ez jut eszébe: „atyai”. – Goethe-barométerem is van. Megnézi? Az apja kezdett belendülni. Ernő közelebb ment a falra akasztott, lámpásforma, gömbölyded fújt üveghez, amelyben folyadék lötyögött. – Ez meg viharüveg – folytatta az apja, és a komódon levő, fatalpú üveghengerre mutatott, amelyet egynegyedig fehér kristály töltött ki. – Fitzroy találta fel, aki együtt hajózott Darwinnal Tűzföldre, aztán meg ÚjZéland kormányzója lett. Érdekes, ez is nagyjából az Ilmakiur felfedezésével egy időben történt. – Elképesztő, mennyit tud ezekről a holmikról – álmélkodott Ernő. – Nagyon érdekes a meteorológia története. – Bizony, és én higanymozgású karriert futottam be Gyomaendrődön. – Apja a kezét dörzsölve sütötte el a szakállas poént. – Én és a fényes hőmérőim – vihorászott elégedetten. – Annyi fejes jött a boltomba, amennyit csak akar. Politikusok, színészek, még Antal Imre is. – A Szeszélyes évszakokat szinte mindig videóra vettük, és még mindig újra szoktuk nézni – vetette közbe az anyja. – Jókat mulatunk rajta. A feje mögött a háttérben bekeretezett Antal Imre fotó lógott a falon. – A barométerárus szinte pszichológus – folytatta Mihály átszellemülten, és lekapta a szemüvegét. Egy szarvasbőr kendővel kezdte tisztogatni. – Elég, ha bejön valaki a boltba, rögtön tudja róla, mi kell neki. Még ha homlokegyenest ellentétes dolgot mond is a pofa. 29 �Próza és vidéke Ernő ragyogó tekintettel, magasba szökkent szemöldökkel hallgatta a monológot. Eszébe sem jutott volna a nem is olyan öreg Fülöp szavába vágni. – Én aztán mindig tudtam, honnan fúj a szél – hunyorgott Miki apja. – Itt soha senki nem ment az Ofotértbe. Szó sincs róla. Mindenki hozzám jött. Még a pártbizottságra is kihívtak, hogy szereljek fel minden emeletre külön barométert. Miki és az anyja örömmel látják, milyen összhang támadt a két, egymástól annyira elütő férfi között. Pedig Miki az első percekben, amikor Ernő betoppant hozzájuk, önkéntelenül újraértékelte barátai édesapját. Baszott sokat iszik, hányavetin mozog. Szinte el sem fér a szűk szobában. Kis híján leveri a komódról a porcelántigrist, és belefejel az ablak közelében függő makraméba. Túl laza. Az apja fotelébe dobja le magát. Közben szülei és a szülői ház miatt is szégyenkezik. Amit annak idején csinosnak, különlegesnek látott bennük, most olcsónak, szedett-vedettnek tűnik. Apja igyekszik nem furcsállni, mennyit iszik Ernő, de folyton megfeledkezik arról, hogy újratöltse a poharát. Ernő egy idő után maga elé veszi a palackot, aztán az is kiürül, szórakozottan játszadozik az üres pohárral. – Maga nagyon elfoglalt – mondja az anyja csodálattól eltelten. Miki érzelmileg teljesen egy húron pendül vele, önzetlenül szereti, valóban segíteni akar, ha anyjának gondjai vannak. Most egyszeriben mégis azon kapja magát: lenézi szűklátókörűségét, és szégyenkezik alázatos, megalkuvó stílusa miatt. – Gitta pedig igazi romantikus, sebezhető szépség – kárál tovább az anyja. – Jól vigyáznak rá ott a székesfővárosban, ugye? Miki nem is tudja, hova nézzen. Annyi mindent el kellett baszniuk, hogy egyáltalán megszülessek, gondolja. Közben magát is megveti, hogy ilyen könnyen elpártolt a két öreg mellől. – Persze, vigyázunk. – Ernő láthatólag nem érti, honnan jön ez a gondolatmenet. – Manapság olyan könnyen megtörténik ez-az – teszi hozzá idiótán, és gépies, megerősítő mosolyt küld Miki anyja felé. – Majd a Karibtengeren is vigyázni fogunk, nehogy elvigyenek a kalózok, igaz, Miki? Bátorítóan visszavigyorgott Ernőre, és közben szélsebesen hasított az agya. Brúnó egy-két hete már leszervezte a fotózást az újabb kampányhoz, de ő még nem kerített rá sort, hogy szóljon szüleinek a dél-amerikai útról. – Hát igen… – röhincsélt zavarában. – Anya, apa! Képzeljétek, Brúnó kivisz egy fotózásra Kolumbiába! – csak egy kicsit bicsaklott meg a hangja, ahogy kimondta. Anyja és apja képén teljesen zavarodottság, aggodalom és hitetlenkedés látszott. – Mennyi időre mégy? – kérdezte Fülöp Mihály. 30 �Próza és vidéke – Kisfiam, az veszélyes hely… – lábadt könnybe anyja szeme. – Jaj, anyu, ezt ne… Kábé két hétre. Max. három – vetette oda apjának ál-lazán, mintha Tomicát majmolná. A szülők szótlanok, arcuk jobbára szürke. Hirtelen ötlettel Ernő Pestre invitálja őket. – Miért nem szállnak meg négy-öt napra Érden, Mikiéknél? Legalább látnák, hogyan él a gyerek. A szülei talán épp ettől tartottak, az utolsó pillanatban bejelentett tengerentúli út mindenesetre amúgy sem engedné, hogy érdemben latolgatni kezdjék a tervet. A megrökönyödés minden érzelmi kapacitást lefoglal. Ha képesek lennének félretenni, a hideg fejű analízis nyilván kimutatná, végtelenül ambivalensen viszonyulnak egy esetleges pesti látogatáshoz. Egyszerre vágytak fiuk közelségére, és rettentek vissza a veszélyektől, amelyet saját rosszallásuk következményei tartogathatnak. Annyi mindent megtudtak volna róla, hogy nem tudták, az évek során kiépült köntörfalazás és struccpolitika elbírná-e a sok konkrétumot. – Na jó, az ajánlat mindenesetre fennáll – zárta le a kérdést Ernő. Miki tudta, ezután erre már senki nem fog visszatérni. Szülei úgy érezték, biztos jó oka van rá, hogy eddig nem hívta meg őket az albérletébe. Kedvük talán lett volna a látogatáshoz, de eleve kizárták a lehetőségét. Arról pedig szó sem lehetett, hogy maguk kezdeményezzék a vizitet, hiszen attól tartottak, esetleg visszautasítaná az indítványt. Egyik pillanatban sajnálja szüleit, a másikban lesajnálja őket. És rendesen utálja magát az utóbbiért. – És ez a Brúnó kedves fickó? – kérdi az apja. – Nagyon is – feleli Ernő. – Dorinával együtt csinálja a reklámügynökséget, így aztán, amikor eljöttek a múltkor a privát kis színielőadásunkra – ehhez álszerényen hunyorog –, megismerkedtem Dorina apjával, Istvánnal. Most pedig már közös produkciós céget viszünk. Hát ilyen fiú ez a Brúnó – fejezi be ködösen. – Nem lehet könnyű Dorinának ilyen erélyes atya mellett. De azért, úgy hallom, őt sem kell félteni – bólogatott az anyja. Miki el sem tudta képzelni, mire gondolhat. Az egymásra halmozott közhelyek egymást sokféleképp kizáróan határolták körül az István, Dorina, Brúnó és Miki közti viszonylatokat. Az apjának fogalma sincs az egészről, Ernő megszokásból köntörfalaz, ő pedig abban az édesded tudatban lebeg, gondolta, hogy mindenkinél érzékletesebben tudná jellemezni, melyikük milyen is valójában, de éppen jellemeik és kapcsolatrendszerük összetettsége miatt riad vissza a beszédtől. Valójában nem is lebeg, hanem lebzsel. Sőt, tulajdonképp pöffeszkedik, hisz van abban valami lekezelő, hogy ami az ő fejében van, úgysem tartozik senkire. 31 �Próza és vidéke Pontosan egy nappal korábban a buszmegálló tábla tövét rugdosta a Határ útnál, a gombák mellett. Már vagy negyven perce várt, hideg volt, régen be is sötétedett. Ötre beszélték meg Tomicával, hogy felveszi kocsival Békéscsabára menet. Legalább huszonötször újraolvasta az sms-t, amit fél ötkor kapott. Most indulunk, a gombáknál látlak. Csá. A gombák a buszmegállók közti pavilonok voltak. Pontosan érkezett, és azóta az összes helyben fellelhető szórakozási lehetőséget kimerítette, vagyis evett egy hamburgert és ivott egy kisüveges kólát. Három különböző táblát tartó alumíniumoszlop tövét is rugdosta már, kezdett fázni. A hátizsákját rég letette, és törzshajlításokat végzett, mert kezdett beállni a dereka a hosszú ácsorgástól. Nem akarta Tomicát hívni, hiszen az sms világos beszéd volt, egyszer csak odaér a nyavalyás kocsi, amit egyébként épp Miki kért kölcsön Brúnótól, és akkor majd beül, és nekivágnak Gyomaendrőd felé. Attól, ha hívogatja, nem ér oda hamarabb Tomica, vezetés közben lehet, hogy fel sem tudja venni a telót. Aztán kicsit később csak felhívta Tomicát, és amikor a srác felvette, és kinyögte, mi a helyzet, már azt nem értette, hogyhogy nem szólt legalább Tomica. Miért úgy kell kiderülnie, hogy ő telefonált. Majd eldurrant a feje. Tomica eleve vinni akarta két spanját, Sadit és Bucsót, sőt, azt is sejtette, hogy Sadi csaja, Dorka is jönni akar, de így is lett volna hely Mikinek az ötszemélyes kocsiban. Amit, ne felejtsük el, éppen ő kért kölcsön. Csak Tomi könnyebben be tudott ugrani a kocsiért a Molnár utcába, mert Miki a Kopaszi-gáton volt, fotózáson. De olyan szerencsétlenül alakult a délután, hogy Bucsó előző hajnalban csajozott be, szó szerint az ölébe hullott a lány a buliban, elengedte magát, és hátradőlt, a srác pedig elkapta, és egészen meghatotta a bizalom jele, hogy a lányban talán fel sem merült, hogy nem fogja elkapni, lazán megkockáztatta a hanyattesést, bár a meghatottságot nem cool kimutatni, úgyhogy igyekezett magában tartani a dolgot. És most ráadásul a lányt az apja meg akarja ölni. Muszáj volt velük jönnie. Így viszont már nem fér be Miki, nem lehetne, hogy mégis vonattal jön? Ne hari – fejezte be kissé kapkodva Tomica. – És most hol vannak? – Már a pályán, mert gondolták, ha úgysem fér be, minek állítsanak oda, hogy még fájdítsák is a szívét. Tomica beszámolójából több kulcsmozzanat is kimaradt, ezekről Miki később sem értesült. Tomicának ugyanis lelkiismeret-furdalása volt, ezért előre elpróbálta a mentegetőzést, csak aztán mégis beparázott, és egy csomó mindent kifelejtett. Igaz, arra eleve nem gondolt, hogy az „erkölcscsősz” avagy „zord atya” és a „kutyaszorító” szófordulatokat is beiktassa a sztoriba, de arra kitért volna, mivel telt Bucsó éjszakája. „Fülledt pumpálás a régi Aiwa music center mögött”, közölte volna. „Tudom, hogy ez így nem teljesen 32 �Próza és vidéke frankó” – ismételgette volna bűnbánóan. Nem mondta volna, hogy „Bucsó szívének új szottya, kilenc órája felfedezett spirituális másik fele”, de azt igen, hogy „a csaj faterja nem szupportálta, ahogyan a görbe este a sajnos kulcsra nem zárható gyermekszobájában végkifejlett. Hihetetlen, milyen rég nem update-elhette a lánya erkölcsi profilját magában.” És akár így, akár úgy meséli az epizódot, Miki leszűrte volna, hogy nagy üvöltözés követhetette a szexet: „hol élsz te?”, ordibálhatta apa és lánya kvázi szinkronban, és miután a frivol részletek mindkettejüket kölcsönösen sokkolták, nyilván a nyúlcipő maradt az egyetlen kiút. Eleve nem szívesen ment haza Gyomaendrődre, de ha már egyszer összepakolt és elindult, ahhoz sem lett volna kedve, hogy kényszeredetten másnap reggelre halassza az utat. Rázárult a város ezekben a napokban. Brúnótól hányni tudott volna, unta Kornélt, Ágira próbált nem is gondolni, ha mégis bevillant neki, egy gusztustalan polip egyetlen csápjaként tekergőzött felé a lány. Önmagától szabadult volna legszívesebben, ha tehette volna, kibújik a bőréből. De nem tudott. A fakóra aszott nyárból visszagondolt a nyiladozó márciusra, amikor görcsök közepette vágott neki Kornél szülinapjának, hogy aztán a lehető legocsmányabbul, lelkiismeret-furdalással végezze. Hovatovább az A38-on rendezett parti is megszépült emlékezetében. Két hét, aztán itt hagyja az országot, ha csak egy rövid nyaralás erejéig is. Remélte, az majd tiszta lapot nyit, bár a visszajövetelre egyelőre gondolni se akart, legszívesebben csak odaútra kérte volna a jegyet. Ezt viszont most képtelenség tovább halogatni: haza kell utazni Gyomaendrődre. Anya születésnapja. Annyiszor ment már a busszal, most képtelen volt rávenni magát. Ahogy kifordul a Népligettől a Békéscsabára tartó, undorító szagú Ikarus, mintha visszafelé peregnének a kilométerek, csak az jár a fejében, rossz irányba tart, fölösleges elmenni, ha szíve szerint már úgyis megint Pestre igyekezne. Pech. Végül egy darabon gyalogolt a Keletiig, kis utcákon tekeregve, nem érdekelte, melyik vonatot éri el. Kiállta a sort a jegyért, aztán kedvetlenül beült egy koszlott, műbőr üléses kupéba. Lia járt a fejében. Elővette a telefonját. Hiányzol, noha... – kezdte az üzenetet, de ekkor nagyot rántott a sín, oldalvást lódult a szerelvény, és kiszánkázott kezéből a Samsung. Békéscsabán még a békát is le kellett nyelnie: a későn érkező vonathoz csatlakozó busz híján ismét Tomicára volt szorulva. Meg kellett kérnie, vigye ki szüleihez. A húszperces úton alig szóltak egymáshoz, kiürült a feje, a zötyögő vonaton begyűjtött több órányi gépies zsongás a kedvét jókedvtől és méregtől egyaránt elvette. Az estét valahogy kibekkelte otthon. Kulccsal jutott be, a szülei már lefeküdtek. Fürdött, evett, a szobájába ment, és a takaró alatt olvasott. Hamar 33 �Próza és vidéke kihullott a kezéből a könyv. Reggel ismerős hangok vették körbe a bérház, az egykori tanácsi lakásokból álló tömb körül. Errefelé a szomszédoknak hétköznap, a délelőtt vagy a délután közepén sem jelent gondot, hogy bő félórára megálljanak traccsolni közvetlenül Miki ablaka alatt. Nincs halaszthatatlan dolguk, ennyi belefér. Hagymaszag. Fülére szorítja a párnát. A függöny két szárnya közt csíkban besüt a nap, fedetlen tarkóját melegíti. Magára húzza a takarót. Kicsit sikerül újra elszenderednie, de egy óra múlva már nyomasztó hőség van. Összességében persze jobb a levegő, több a lomb, mint a főváros zajos, forgalmas belső kerületeiben, csakhogy maga Miki közel sem olyan szabad itt, mint Pesten, vagyis Érden. A szülei jelenlétéből, saját előtörténetéből fakadó szokásai miatt nemigen él az adott lehetőségekkel. Nem kerekedik fel az éjszaka közepén, ha sétálni és levegőzni szottyan kedve, nem jógázik, mert lusta a falhoz tolni a bútorokat, hogy legyen elég hely, betart egy sor szabályt, amiket nem lenne muszáj, s amelyek miatt kevésbé élvezetes itt lennie. Éjjel, ha mégis kimerészkedne, jobban látná a csillagokat, és igen, alig van forgalom. Egyszer az egyik – szintén fővárosba szakadt – barátja ugrált örömében ujjongva a legforgalmasabb úttest záróvonalán egy éjszaka, ezt skandálta: nincsenek kocsik. Valóban hosszú percekig, talán negyedóráig se jött arra semmi hajnal kettőkor. Hugyoznia kell. Visszatartja, de hiába, nincs mit tenni, ébredezik. A nagybátyja már átjött, felsőteste el is tűnt a Trabant alatt, segít megszerelni, Miki apja nem ért hozzá. Késői, nyolcéves kislánya a konyhában ül, macikávét iszik és rizsfelfújtat eszik. Végez, lecsusszan a székről. – Köszönöm, Ili néni – mosolyog Miki anyjára, aztán hozzá fordul. – Elviszlek valahova. Gyorsan arcot mos, magára rángatja a farmert, kivesz a hátizsákból egy tiszta pólót. Hanna kézen fogva húzza maga után, maflán követi. – Mégis hova megyünk? – Meglepetés. Nem először sétál be a csapdába. Megint elfelejtette, hogy Hannát a keresztanyja folyton keresztény rizsával bombázza, és a fogékony kislány lelkesen vetette rá magát a sok bibliai történetre, a fantasztikus világmagyarázatra. Egyszer már télen is megjárta, a misén arra a padra ültek, amelyik alatt fűtőtest volt. Rövid úton elaludt. Most is megadóan kullog Hanna után, még nem ébredt fel igazán, a kislány a rajzairól meg a barátnőiről locsog, néha énekelni kezd. A templomban jóleső hűvös van, eszébe jut, egyszer gyerekkorában Brassóba mentek a szüleivel, és a legnagyobb hőségben betévedtek egy templomba. Két csuhás ült odabent, nem tudta megállapítani, papok-e vagy szerzetesek, és zsongító hangon, felelgetve énekeltek egymásnak. Életének legéteribb meditációs élménye 34 �Próza és vidéke volt. Mintha a világűrt járta volna meg, egyszerre volt távol és húzódott lénye legmélyébe, feledte, ki ő, honnan jött és hol van, aztán váratlanul megdöbbentő élességgel tört rá közvetlen környezetének anyagszerűsége, a kopott pad, a hideg, fehérre meszelt kőfal, Isten házának nyirkos levegője. Ez most másmilyen volt Hanna oldalán, nem szívódott fel szokásos illúziótlansága, de a hűvösben itt is kellemesen lezsibbadt, elbambult. Megvárták a szertartás végét, aztán hazamentek. Már kész volt az ebéd. Utána kocsiba ültek, hogy el ne késsenek: Tomica az egyik sportmárka meghívására délután háromkor dedikál a Békéscsaba Plázában, rövid bemutatóval egybekötve. A helyszínre érve óriási zöld Fundango transzparens fogadta őket. Tudta, hogy Tomica kedve már elment a vidéki bemutatóktól. Amilyen lelkesen vadászott a szereplésekre eleinte, újabban annyira lelohadt a lendülete. Régebben élvezte a közönségtalálkozókat. Mostanra fáradékony, nyűgös lett. Megviselte, hogy nem téphet, és nem léphet le, amikor akar. Előfordult, hogy két-három fellépést is szerveztek neki ugyanarra a napra, többek között ezért rúgta ki az első menedzserét alig egy hónap után. Amióta Mangi idézte az ügyeit, kicsit lazább lett a menetrend, de tudta, Tomica ezzel előbb-utóbb teljesen le akar majd állni, ha folytatja is, nagyon másképp fogja csinálni. Nemsokára Floridába utazik, versenyre, fotózásokra. Utána majdnem biztos, hogy ki is költözik egy-két évre. Szülei megálltak a tömeg szélén, ő kicsit közelebb nyomul a színpadhoz. Meglátja Mangit, a lány is észreveszi, rögtön panaszkodni kezd. Mikiék a bemutató elejére érkeztek, a felkonferálást nem hallották. Mangi szerint botrányos volt a ceremóniamester, valami olyasmit mondott, ha nem is sikerült akkora ágyút megcsípni, mint előző évben az Animal Cannibalsszel, azért mindenkinek jó szórakozást kíván. – Ezt nem rakom zsebre – lázadozott Mangi. Fogalma sem volt, mit mondjon. – Sajnálom, hogy így elügyetlenkedte – rebegte valószínűtlenül. Tomicának sikere volt, de nem lehetett felmérni, mekkora. A bemutató végén hamar szétoszlott a tömeg, csak pár szégyenlősségében is magamutogató tizenéves ragadt ott, hátha szóba elegyedhet Tomicával. A közönség karaktere valamelyest megszabta a bemutató határait: csak az ismeretterjesztő jelleg lehetett célkitűzés, a technikai finomságokra senki nem figyelt fel. Tomica szokás szerint látványos elemekből rakta össze improvizációját, elvégre a szórakoztatás nem zárja ki a színvonalat, de túlzottan nem erőltette meg magát. Ha előadása szavalat lett volna, hemzsegtek volna benne a zsurnalisztikus fordulatok. Persze maga a pláza előtti tér is közös hely volt a lehető legtipikusabb értelemben: a szemlélők nem találhattak kivetnivalót a közhelyekben. Beugrott neki, egyszer mit mondott break világa iránt szinte teljesen 35 �Próza és vidéke közömbös Gitta: Tomica soha nem csinál semmi védjegyszerűt (ezt hozzáértés híján egyszerűen nem tudhatta), táncstílusa önismétlő, bornírt (ez végképp nem volt igaz, ilyen dinamikus, mozgásos műfaj esetében előadóművész legyen a talpán, aki egyáltalán képes érvényre juttatni bornírtságát). Tomica mégis szeretetreméltó volt, és kapcsolatot teremtett a közönséggel: nem tudta meghazudtolni magát. A program után mindannyian Gyomaendrődre mentek. Ernő csak röviden kérette magát – „De hát nem akarok a terhetekre lenni, édes öregem!” „Szó sincs róla!” –, aztán ő is beült a Trabantba, hogy eleget tegyen Fülöpék meghívásának. Ekkor került sor a beszélgetésre, amiből Miki számára kiderült: István annak idején közlekedési balesetben veszítette el első feleségét és Dorina bátyját. De nem egyből mentek Fülöpékhez, előtte az apja még megmutogatta Ernőnek Gyomaendrőd nevezetességeit, a Kner Múzeumot, aztán hazafelé menet az Endrődi Tájházat. Miután rájuk esteledett, és Ernő elköszönt, ő sem volt képes otthon maradni. Tudta, szülei számára a vendég viselkedésének tüzetes kiértékelésével, a beszélgetés részleteinek újbóli felelevenítésével válik teljessé a látogatás élménye, de most nem tudott volna részt venni ebben. Hamar a községi parkban, a vurstli körül gomolygó tömegben találta magát, vett egy sört, gyorsan felhajtotta, és szórakozottan nézegetni kezdte az embereket. – Látom a kéztartásáról, maga nagy vadász, lője meg a rózsaszín lufiszívet a szép hölgynek! – harsogta a háta mögül egy céllövöldés, és amikor odafordult, leizzadt. Csak a giccses, csillogó, szívet formázó luftballont akarta ironikusan megcsodálni, de a pirulva vihorászó Mangiba és a fél kézzel Mangi csípőjét-fenekét gyurmázó Ernőbe ütközött a tekintete. Bassza meg a jegesmedve, gondolta, és reflexből mélyebbre fúrta magát a tömegbe. Nem látták meg, de az efölötti megkönnyebbülés eltörpült a lesújtó, földindulásszerű sokkhoz képest. Ernő helyett szégyellte magát, Mangi helyett érezte kínosnak a családos ember közeledését. Egymáshoz idomuló testükről lerítt, nem ma jöttek össze, tutira viszonyuk van. Miki mellesleg ugyan rájött, már nem tartozik ide, senkihez, Gyomaendrőd díszlet, a statisztákkal együtt maga a múlt: a szülei ismerősei meg a volt osztálytársak szülei inkább felszínesek, mint szívélyesek vele, de nem tudott foglalkozni ezzel, akkora megrázkódtatást jelentett Mangi és Ernő lebukása. Február óta, amikor Gitta elfuserált öngyilkossági kísérletéhez asszisztált, nem érezte, hogy szimplán kimegy a talaj a lába alól. Gyermekkorának helyszíne magában is irreálissá vált, ehhez szinte stílszerűen társult az új univerzumát oldalba kapó földindulás. A szókimondás hiánya itt is, ott is mindent ellepett. Vakon ődöngött a tömegben, kedvenc gimis tanárába botlott bele, normál körülmények között nem tudta volna eldönteni, oda akarjon-e menni hozzá, órákig lelkizett volna mindkét opció következményein. Túl 36 �Próza és vidéke sokáig halogatta volna a döntést, hogy végül aztán ne kerüljön rá sor, és utána hetekig bánkódhasson mulasztásán, tiszteletlenségén. Most simán csak elsodródott a verejtékes homlokú, kezében sörrel botorkáló fazon mellől. Futólag eszébe jutott az apokalipszis, amit a tanár részegségében a szerenád utáni éjszakán vizionált, de igazán ezt sem kerítette befolyása alá, csak fogalmi szinten lett tanúja az emléknek. – Ne menjetek el. Nem lesz holnap – ingatta fejét a tanár koravén fókuszvesztéssel, az ájulás határán, alig tíz évvel idősebben náluk, megtörten a rá nehezedő, hamisítatlan kisvárosi szellemiségtől. Találkozott egy régi, kedves haverjával, akivel Pestre költözése óta megszakadt a kapcsolat. Barátságos pózt erőltetett még mindig alig engedelmeskedő arcára. Erik szalmakalapot viselt, de csak ruházata és tekintete volt a régi. Gyerekeit terelgette. Melléjük szegődött, de aztán rájött, nem a kicsik kötik le a srácot. Eriknek egész egyszerűen nem volt mondanivalója, se kíváncsiság, se lelkesedés nem érződött rajta, kicsit olyan volt, mint Miki szobája a szülei lakásában. Gyermekkorának fontos bútordarabjai mostanra hiányoznak, fokozatosan lecserélődtek. Annak idején utálta őket, most rájön, mégis ragaszkodik az emlékeihez. Ormótlan ágy, teveszőr matrac, az ágyneműs fiókok jellegzetes húzókái: maguk a fülek már nem fityegtek ott, de az oldalsó, hasábforma rézcsonkokba Miki mindig bebaszta a lábát, volt, hogy vérzett is. Mindenki a vurstliban volt, a főutca kihaltan kongott. Kicsit odébb, egy padnál suhancok bandáztak. Hirtelen valami nyers, elvadult hangulatot sejtett meg rajtuk. Az eszével tudta, hogy mindennek csak a külső szemlélő nézőpontjából van meg a romantikája, egy pillanatra mégis az alternatív életút hatása alá kerül. Megint eszébe jut egy régi haver, ismerte Erik is. Ez a srác tizenöt évesen egyedül maradt a családi otthonban. Apja régen lelépett, anyja öngyilkos lett. Egy csapásra lett gyerekből felnőtt a régi emlékekkel telezsúfolt, mégis üres lakásban, szülők híján ő dönthetett mindenről, ennek részegítő távlatával és nyomasztó tétmentességével együtt. Babaszobát épített magának tinédzserkellékekből, aztán kinőtte, de beleragadt. Maga előtt látja Ernőt a Kner Múzeum előtt, alig pár órája, amikor még gyanú fölött állt. Milyen távolinak tűnik most mindez. Lassan bandukol hazafelé, reméli, a szülei már lefeküdtek. Úgy érzi, megkeményedett, mint valami ezüst foglalat, benne zavaros fényű, zöld kő a titok. Őrzi. Szüleinél már sötét van, a lakás csendes. Nem tud elaludni. 37 �Próza és vidéke Ha a hó elolvad* ZSIBÓI BÉLA – Az ismeretlen megholt az éjszaka – mondta hajnalra kelve az apja, s hogy anyja mindenféle jesszusmáriával nyomban utána kiszaladt, mindjárt gondolta, nagy dolog történhetett, s most, hogy még a közelébe sem engedték, pedig az este ő nyitott neki ajtót, sokkal titokzatosabbnak tűnt az egész. A kulcslyukon át csak a bentiek hajladozó hátára látott. Amint azonban a kóca körül tettek-vettek, mégiscsak elővillant közülük a fej. Ahol a szakáll folytonossága megszakadt, egy sárgán fityegő fog árulkodott arról, hogy a holt nyitva felejtette a száját, mintha csodálkoznék a történteken. Kicsit csodálatos is volt. Amikor a sötét beorozkodott a pajták közé, s csendben felpillogtak a házak gyér fényei, az apró hegyi ló gazdája köhögni kezdett, s nagy bocskorában megbotlott. Aztán szédülten felállt az útmenti poros fűből, széttörölte kiköhögött nyálát, és arra gondolt, hogy itt meg kellene állapodnia. Bekopogott, hátha felpártolnák a hosszú útból későn jövőket. Illedelmesen köszöntötte is az ajtórést, mert mintha szeme világát vesztette volna, senkit sem látott mögötte. Bizonytalan lábbal mégis átlépett a küszöbön, s akkor vette észre, hogy az ajtó megette azért csak áll valaki. Jószándékkal felé fordult. – Megkérdhetem édesanyámot – mondta a legényke onnan az ajtó mögül, de ezt a csöbrös nemcsak azért nem értette, mert nem az ő nyelvén szóltak, hanem mert zúgott a füle is, meg pillanatra úgy érezte, hogy valahol * Az írás eredetileg a szerző Elveszett egység című kötetében (Kriterion, Bukarest, 1974) jelent meg. 38 �Próza és vidéke elöl kiszaladt a melle, s a köhögés megint annyira hatalmába vette, hogy attól bependerült a szoba közepébe. Aztán került egy ágy, s a hegyi ember csendben nekifohászkodott a lefekvésnek. Keresetlenül kibonyolódott bocskorából, s elnyúlt a zizegő szalmán. A lámpát kivitték, s akkor azzal próbálkozott, hogy elindítsa szemét körülnézni a sötétben. Szerszámokat tartottak itt, s a szomszédban a lova volt. Megont zúgni kezdett a halántéka tája, s ettől lehunyta égő szeme héját. Közben talán megpróbált örvendezni azon, hogy a köhögés kissé elpártolt tőle, és hallgatózni akart. Úgy tűnt a felsepert földön kaparászva elszáradt lábú kísértetek járnak, pedig csak valami késő bogár indulhatott éjszakai útjára. Valahol az erdőn pedig lombokból font kerekű szekér suhant át összegyűjteni az utolsó élő leveleket, míg a szőlőtőkék érlelő álmot alszanak. Aztán amint elért ide, besurrant az ajtó alatt, hogy hűvösen körülkocsizza a csöbrös izzadt homlokát. A csöbrös pedig előszólította fenyőből ácsolt fekhelye alól az átalvetőjét, és nagy kínnal belekotort. Úgy tett, mintha ez lett volna élete utolsó cselekedete. Matatni kezdett csöbörtös ujjaival a szerszámok között. Végigtapogatta a keskeny dongagyalut. Ez most olyan volt, mint a nyolc hónapig próbálgatott hosszú félálmokban a felmerülő sárga hegyaljai szántók, az otthoni, fajzott fenyők, amint vastag törzsükkel jóindulatúan bólogatnak annak, aki menni szándékozik tőlük, hogy kenyérrel térjen vissza, míg keresztül a völgyön, átal a hegyen csendesen fartat a bozontos hegyi ló, s lóbálónak rajta a csöbrök, zörögnek a fakanalak. És integetnek az egyenes szálú bükkök is, amelyekbe bele kell álmodni az ősz zamatát vigyázó fegyelmezett dongák köreit, amikor meghal a szőlő, s a kádak mélyére temetik, hogy más, egészen új életet kezdhessen. A gyalu után a kihűlt vésőt vette tenyerébe, mellette kendőbe gubancolva szerényen lapult kóborlással szerzett minden vagyona. De ehhez most nem nyúlt… Talán maga sem tudta teljes bizonyossággal, hogy miért óvatoskodott bele átalvetőjébe, meglehet, eredendően mégiscsak a kendőért indulhatott keze, de a hűs véső most hasznosabbnak bizonyult forró markában. Közben egy tenyérnyi megint kiszakadt mellkasából, s a résen át vastag sugárban valami fájdalom ömlött széjjel, amitől köhögni kellett, görcsösen, erőlködve, szünet nélkül. Éjszaka lett, mire csendben ismerkedni kezdett a halállal, hogy hajnalra őszintén, komolyan lehunyja szemét. Úgy maradt, ahogy elérte a halál. Egyik kezében a vésővel, amelyről mindenki úgy gondolkozott, hogy ez lehetett neki a legkedvesebb, ha már ilyen végórában is hozzá folyamodott. Más egyebet nem is igen tudtak felőle. Aki frissen fekszik a halálban, ahhoz pedig látogatók jönnek, de többnyire ezeknek sem igen volt mit mondani róla. – Hát most aztán a temetés – néztek egymásra az emberek, míg az asszonyok azon igyekeztek, hogy összekulcsolják a halott kezét. A vas 39 �Próza és vidéke szerszámot ott szorongatta a markában, hanem a két kezének semmiképp sem akaródzott ájtatosan összefonódni a mellén. Mit volt mit tenni, fonállal összegúzsolták. Mire aztán végeztek véle, az emberek előkerítették a sánta asztalost, hogy most már vegyen mértéket róla, s készítené el utolsó ünneplőjét ennek az embernek. A sánta asztalos egy pillanatig pillogott barna szemével, hogy ezt ingyen kívánnák el tőle, de rögtön elrestelkedett a fizetség gondolatától, s most már semmiképp sem fogadott volna el pénzt érte. Ha már így esett a baj, hát mindenki baja lett a halott, s az erszényeknek meg kellett nyiladozniok, mert a ló ára s a kendő szerény tartalma jócskán pótlásra szorult. – A temetésire valót sem kereste ki? – furcsállták egyesek, de a szükséges pénz azért csak összeállt, s ettől a perctől már lehetett beszélni a kántorral is. A kántor, mert istenes dolgokban többnyire ő vezérkedett, még mindég húzogatta egy kicsit a vállát, hogy ő olyan éneket ugyan nem tud, amilyent ott fenn a hegyekben énekelnek, ha valaki megtér az övéihez, de a tisztelendő biztosan meg tudja úgy cerberálni, hogy a hite azért mégse szenvedjen csorbát. A tisztelendő is vonakodott egy ideig a vállán, de a végtisztesség mégiscsak végtisztesség, s másnapra tűzték ki a temetés időpontját. Délután még néhány csöbrös átballagott a falun, s megnézték a holtat, bólogattak, mintha ismernék, majd csendben továbbálltak. Ugyanoda vezették lovukat, ahova ez az ember már nem érkezett. Egy utat jártak, egy helyre értek, nélküle. Hazafele. A halott meg maradt, s szelíden várta, hogy elparentálják. Másnap délelőtt tisztességes segédlettel befeküdt a koporsóba, hogy előkészüljön utolsó útjára. Talán mégis sejtette, hogy az utolsó úgysem ez lesz, mert nagy nyugalommal tűrte, hogy az asztalos körbebicegje, amit olyan igyekezettel is tett, mint akinek tengernyi végeznivalójára nem elég hosszú a nap. Álmában ugyanis fűrészként fák görcseinek labirintusában bolyongott. A görcsök meg úgy sikongtak körötte, akár a haldoklók, és ebben a lármában mindenáron asztalt akart kanyarítani közülük. Asztalt, amelyen dolgozni lehet, de ahányszor csak nekilátott, mindannyiszor hiábavalósággá lett igyekezete, mert végül valamennyi csak koporsóvá sikeredett. Koporsóvá, amelyben meghal a munka, és mindent elölről lehet kezdeni, hogy örömöt érezzen a fűrész. Az asztalos azonban csodálatos álmát a világ kincséért sem mesélte volna senkinek, hiszen érthető, beleborzong az ember, ha csak rá is gondol. Tanácsosabbnak látszott hát odaadóan serénykednie a valóságos koporsó körül, s megtámasztania forgáccsal a halott fejét. Hogy aztán ezzel is elkészült, kettőt köhögött, azt mondta az eperfa alatt hűsölő legénykének, hogy ez meg is vagyon, majd végigcsápolta az udvart, sietett ebédelni, hogy idejében érkezzen a temetésre. A legényke erre felállt a hűvösből, és bár alig múlt négy éve, mikor 40 �Próza és vidéke először ismerkedett a betűkkel, cseppet sem lepődött meg azon, hogy ilyen komolyan szóltak hozzá, hisz az asztaloshoz régi és igen jó barátság fűzte. Nem mindennapi dolog az, ha valaki a zizegő forgácsból úgy tudja összerendezni a hulladékot, hogy egészen csodálatos alakok kerekednek elő, amelyeket két őszinte köhentés után a sánta asztalos mindég azzal honorál, hogy akkor már ez is megvagyon. Most a legényke úgy gondolta, hogy ez már tényleg igen alaposan megvagyon, és elhatározta, hogy a temetésen barátja mellett fog lépdelni, közvetlenül a koporsó mögött. Aztán a heverésző falusi délután borérlelő csendjében, míg a bolthajtásos tornácokra bekukkantanak a vöröslő szőlőlevelek, megindult a koporsó. Egyik oldalára sem írtak semmilyen nevet, mert nem tudtak mit írni annak a koporsójára, aki csak úgy beállít egy házhoz, ahol jóindulattal felpártolják, és meghal. Így aztán az sem volt csoda, ha serény igyekezetében a jóindulatú asztalos hímes virágokat fakasztott a koporsó oldalán, amitől meglehetősen csinos jószággá lett az amúgy szomorú alkotmány. A tisztelendő már éppen belemártózott volna az imádságba, amikor valahonnan egy apró ló serénykedett végig a poros főutcán, és útját éppen a temető felé vette. Ettől a tisztelendő fehér ingében olyanná lett, akár a zajtalanul növő fák télen, ha reccsenve csonttá keményednek. Egyesek szerint a salláriumáért, mások viszont arra esküdöztek, hogy elmaradt példabeszéde miatt csökkent meg a kedve, amelyet az eltévedt bárányról akart mondani. A lovas pedig megérkezett, és nyomban egy kis kavarodás is támadt ettől. A legényke feltekintett az asztalosra, hogy látná már, az mint vélekedik. Úgy tűnt, a sánta asztalos kicsit ugyan bánkódott közös halottjukért, de egyébként rendjénvalónak tartotta az esetet. És a lóra szíjazott koporsón is látszott, szívesen billeg, amint a nagy sovány ember vezeti, hazafelé. Talán ezért történt úgy, hogy a legényke, ha eszébe jutott, vagy éppen vele álmodott, mindig félelem nélkül gondolt arra a szakállas halottra. Akkortájt azonban már az emberek inkább törődtek a téli tüzelővel, mint gyerekek álmával, hát az egészről szinte úgy elfeledkeztek, mint minden télen a fák arról, hogy valaha zöld ruhában jártak, s helyette hagyják magukra telepedni a felejtés vastag hideg bundáját. És valóban, nagy fehér havak lepték el a hegyek fáit, s takarták el az utakat. Aki a hegyen volt, ott szorult, aki a völgyben, ottrekedt. Mindenki ott, ahol érte a hó, s közben próbált valamivel foglalatoskodni, de a legtöbben azért mégiscsak a nyárra gondoltak. Aztán ahogy a hó fölindult a völgyből a hegyre, úgy indultak meg az utak is a hegyről a völgybe. S akkor az asztaloshoz egy jókora sovány ember állított be. Nagy volt, vékony és fekete. Az asztalos magához vette a mérőlécet, hogy ha fát hozott, tudjon miként alkudni véle. Az udvaron 41 �Próza és vidéke meg ott állt a nagy sovány ember, ölében egy csöbör tele kanalakkal. És miközben nyújtja,, a szeme két ünnep, és mond is valamit. Az asztalos ettől a rövidebb lábán felejtette magát, s mire ámulatából észbe kapott, hogy ezt az embert ismeri, a csöbrös már betette maga mögött a kaput. Indult vissza a hegyekbe, ahova eltemetni vitte azt az ismeretlen holtat. A legényke, aki délutánonként ott foglalatoskodott a karcsún mocorgó friss forgácsnyelvek között, megszámlálta a faragott kanalakat, és miután hétszázat talált belőlük, nagy egyetértésben azon kezdett tanakodni sánta barátjával, hogy most már kiket is illetne meg egy-egy darab ezekből. Az asztalos is ebben törte magát, mert ültében serényen harangozott rövidebb lábával. Zavarában tette, hisz sokan voltak, túl sokan is rá, nem jutott volna mindnek belőle. Aztán egyszerre csak, mint bozótban a napfény, új felismerés kezdett bujkálni benne, s ettől arcán a szürke borosták megcsillantak: nem lesz egyetlen gazdátlan kanál sem legalább – fordított a gondolat sorján, s ennek módfelett megörült. A legényke is így értette, mert hogy maguknak tartanák valamennyit, az nem lenne rendjénvaló, aztán mintha csak a mester szakállában bujkáló fény párját keresné, a nyitott ablak felé fordult. A műhelypadlóra onnan szabályos nap-tócsa csurrant, olyan, hogy még egy keveset hunyorgott is tőle, és úgy vélte, hogy ez nem is olyan nagyon csodálatos, hiszen már vagy húsz napja is van, hogy elolvadt a hó. 42 �Próza és vidéke Életem Amerikában TÓTH ANDRÁS – Nemsokára csatlakozik hozzánk ennek az étteremnek a tulajdonosa, aki jó barátom. Elég régóta ismerem őt – nézett a szemembe a velem szemben ülő, elegáns kinézetű, szemüveges, barna hajú fiatalember. – Várom, hogy megismerjem őt, Tom. Már több mint egy éve élek itt, Seattle-ben, és úgy néz ki, hogy bejött nekem itt az élet. Van melóm, bulizhatok a hétvégeken, csajom is volt már, szóval jól érzem itt magam – válaszoltam, miközben egy pincér érkezett, aki az asztalra tett egy húsokkal és köretekkel teli nagy tálat. – Az Amerika-tál, amit rendeltünk, már elkészült – így a vállig érő, vörös hajú hölgytársam, miközben a maga üres tányérjára tett egy sült kolbászt, egy rántott húst és egy kis rizst a nagy tányérról. – Jó tesz néha egy kis kikapcsolódás, igaz, Betty drágám? – csókolta meg a nőt Tom, majd ő is elvett magának egy roston sült marhahúst szalmaburgonyával és zöldségekkel. – Végre kész van az én Beverly Hills-pizzám is – így én, amikor a pincér visszatért egy paradicsomszósz alapú pizzával, amin volt szalámi, pirított szalonna, kaviár, paradicsom, gomba, csípős zöldpaprika és sajt. Miközben étkeztünk, egy velem egyforma magasságú, hosszú, fekete hajú, fehér ruhákba öltözött, igencsak szemrevaló nő csatlakozott a társaságunkhoz. – Szia, Julia! Már nagyon vártunk! – köszönt Tom a jövevénynek. – Sziasztok! – köszönt vissza a nő, majd felém fordult. – Téged még nem ismerlek! Én Julia Clément vagyok, ennek az étteremnek a tulajdonosa. – Az én nevem Vajda Róbert! Magyarországról jöttem el, és Tomnak vagyok az unokatestvére – mutatkoztam be. Miután hárman, étkezők jóllaktunk, fizettünk, majd az étteremtulajdo- 43 �Próza és vidéke nossal együtt indultunk gyalogosan a város egy másik pontja felé. Sétánk közben a számomra ismeretlen hölggyel beszélgettem, elmondtam neki, hogy ki vagyok, honnan jöttem, mivel foglalkozom. – Hol vetted ezt a felsőt? – nézte Julia a duplaujjú felsőmet, melynek az elején egy kínai írás díszelgett. – A Marathón nevű ruhásüzletben, ami abban a plázában van, ahol dolgozom. Jó nagy bolt, mindenféle ruha kapható ott – válaszoltam. – Az a bolt is az én tulajdonom. – Van a közelében egy olyan üzlet is, ahol kerékpárokat, kondi gépeket és mindenféle sporteszközt árulnak. – Az is az enyém! Végül egy szórakozóhelyre érkeztünk, ahol az emeleten foglaltunk helyet, iszogattunk és beszélgettünk. Az idő előrehaladtával besötétedett, egyre több ember érkezett a helyiségbe, és a buli is elkezdődött. Éjfél körül volt már az idő, amikor egy hosszú, sötétbarna hajú, magas, fiatal hölgy ment föl a bejárat melletti emelvényre, aki a keverőpultját beüzemelte, s onnantól ő szolgáltatta a zenét. – Ő Andrea, ennek a diszkónak a dj-je és egyben a tulajdonosa – indult el velem Julia a tánctér felé. Az általam nemrég megismert hölgy slágert kért a női dj-től, majd táncolni kezdtünk rá. Ahogy mulatoztunk, odajött hozzám és Juliához egy nálam valamivel idősebb, erősen piás állapotban lévő férfi. – Máris új pasival kavarsz?! – fogta meg a részeg a partnerem karját. – Ő nem a párom, különben meg mi közöd hozzá, hogy kivel kavarok, Pete! – szólt vissza az idegennek Julia. – Te még mindig az enyém vagy! – mérgesedett el a Pete-nek szólított barom. – Hagyd békén a nőt! – fogtam meg a velünk kötekedő karját. A férfi pofon vágott, én pedig elestem. Ahogy a földön feküdtem, ismét rám akart rontani, de Tom hátulról lefogta őt, s ekképp szólt rá: – Valami gond van? – Ez a kis idióta le akarja nyúlni a csajomat! – válaszolta az, aki leterített. – Hagy békén az unokatestvéremet, különben baj lesz! Amikor felálltam, Tomot meglökte a piás állat. Ezután két kidobó küllemű fazon jött hozzánk, és az egyikőjük mindannyinkhoz beszélt: – A főnökasszony küldött minket ide. Mi történik? – Ez itt a csajommal táncol! – mutatott rám Pete. – Nem vagyok már a csajod! Szakítottunk, tedd magad túl rajtam! – emelte fel a hangját Julia. – Nem ismerem őt, ő kezdett el kötekedni, esküszöm! – mondtam a rám néző biztonságiaknak. – Így történt az eset! – állt ki mellettem Betty. 44 �Próza és vidéke – Én is úgy láttam, hogy te kezdtél el kötözködni velük. Nálunk nagyon könnyen kihúzhatod a gyufát! Most pedig menj el, ne rontsd itt nekünk a levegőt! – nézett az egyik kidobó a kötekedőre. – Mit bánom én! Azt hiszitek, hogy nincs máshol buli ebben a városban? – indult a férfi tántorogva a bejárat felé, de még egyszer, utoljára rám nézett. – Veled még nem végeztem! Az incidens után zavartalanul folytathattuk a bulizást, miközben iszogattunk is. Én és Julia egyszer csak az épületen kívülre mentünk, és rágyújtottunk egy-egy szál cigarettára. – Ha volna hozzá kedved, találkozhatunk bármikor – mondta nekem hölgytársam, miközben kifújta a füstöt. – Szívesen találkoznék veled, benne vagyok – értettem egyet. Miután elszívtuk a cigarettánkat, telefonszámot cseréltünk és visszamentünk az épületbe, hogy folytassuk a táncot. Már elkezdett pirkadni, amikor abbamaradt a zene és véget ért a buli. Ekkor mindenki elindult hazafelé, az épületből kiérve pedig én és a társaim is taxit rendeltünk. Mikor a járművek megérkeztek, elköszöntünk egymástól és hazamentünk. A következő hét egyik napján éppen leltárt készítettem a munkahelyemen, egy raktárban a porszívókról és mikrohullámú sütőkről, amikor odajött hozzám a fekete hajú, ferdeszemű főnököm. – Ennek a márkának utána tudnál nézni? – nyújtott felém egy papírt. – Igen, Hakuhó, máris! – vettem el a cetlit, majd indultam a laptopok felé, s amikor megláttam a kívánt márka dobozát, felettesemre néztem. – Pont ez az utolsó darab! – Akkor majd rendelünk újabbakat, köszönöm! A termékkel együtt elindultam a raktár bejárata felé, s amikor odaértem, egy eladó srácnak nyújtottam át. Hamarosan véget ért a munkaidőm, én pedig átöltöztem, és a raktárból kiérve átmentem a mindenféle elektronikai dolgokat árusító bolton, majd a pláza más boltjai előtt felhívtam Juliát, és sikerült megbeszélni vele egy randevút a hétvégére. Amikor elérkezett a szombat délután, megebédeltem, az otthoniból jobb ruhába öltöztem, és a ház nappalijában beszélgettem a kopasz, bajuszos nagybátyámmal. – Izgulsz a randevú miatt, Robi? – kérdezte a bácsikám. – Inkább kíváncsi vagyok! Ez a második alkalom, hogy találkozom Juliával, amióta a fiad, Tom bemutatott neki – néztem a szemébe. Beszélgetésünk közben autóduda hallatszott odakintről, és én így szóltam, miközben felálltam a fotelból: – Ez a taxis lesz! Nem tudom, meddig tart a randi, de estére biztos, hogy itthon leszek. – Érezd jól magadat, ameddig csak akarod! A bejárati ajtón kilépve elhaladtam a ház elején kiálló két garázs mellett, 45 �Próza és vidéke majd hátrafordultam, és egy pillantást vetettem a nagy, barna színű, piros tetős épületre. Ezután a taxiba ültem, egy papírt nyújtottam át a sofőrnek és így szóltam: – Erre a címre szeretnék eljutni! – Rendben van! – olvasta el a férfi azt, ami a papírra volt írva, s elindultunk. Utazásom közben néztem mindent, ami körülvett minket. Miután végigmentünk Seattle déli, fákkal teli, kertes házas övezetén, a város kikötője és a zsúfolt, felhőkarcolós belváros között haladtunk. Egy háztömbökből álló övezet után ismét fás, kertes házas utcák következtek. Végül megérkeztünk a város északi részére, majd kiszálltam és kifizettem a fuvart. Alaposan szemügyre vettem a helyet, ahová érkeztem: egy nagy, fehér színű, világoskék tetős ház állt előttem. Becsöngettem, majd Julia nyitott nekem ajtót. – Szia, Robi! – mosolygott rám. – Szia, Julia, már vártam ezt a találkozót. – Látom, az én boltomban vásárolt ruhád van rajtad! – vette észre a kínai írás által díszített duplaujjúmat. – Te is nagyon jól nézel ki! – mondtam puszilkodás közben, elsősorban a hölgy elegáns, piros felsőjére és fehér miniszoknyájára célozva. Az emeletre mentünk, ahol egy nagy, tágas, drága bútorokkal berendezett nappaliba tértünk be. – Foglalj helyet, és egyél, igyál, amit csak szeretnél! – mutatott vendéglátóm az asztalon lévő üdítőkre és nassolnivalókra. – Köszönöm! – helyeztem magam kényelembe, majd kérdést tettem föl. – Nem egyedül laksz ebben a házban, ugye? – Nem, a bátyámmal lakom itt, de ő most éppen Kanadában van – ült le mellém a nő. A későbbiekben hosszasan beszélgettünk, miközben nagyon sok mindent megtudtunk egymásról. – Valamennyire ismerem a nagybátyádat, Robi! – mondta egyszer csak a vendéglátóm. – Rendes tőle, hogy lakhatok nála, de egyszer azért szeretnék találni egy lakást – kortyoltam a kólámba, ami kifogyott. – Töltsél még bátran! – mutatott Julia a Coca Colás flakonra. – Köszönöm! – szolgáltam ki magam, majd tovább beszéltem. – Skypeon tartom a kapcsolatot az odahaza, Magyarországon élő szüleimmel. Egyébként egy húgom is van, aki velük lakik. Közben átmentünk a nő hálószobájába, ahol közösen megnéztük az e-mailjait, melyek között volt néhány olyan is, amit egy Peter nevű férfitól kapott. – Ez ugye az a Peter, aki kötözködött velünk a diszkóban? – néztem, 46 �Próza és vidéke ahogy a hölgy megnyitotta az egyik levelet. – Igen, az, és igazán leszállhatna már rólam! – mérgesedett el Julia, miközben olvasta az egyik levelet. – Ne válaszolj neki, akkor talán békén hagy! – Nem is fogok, majdcsak túlteszi magát rajtam. Most pedig szívjunk el egy cigit! Az épületen kívül, a bejárati ajtó melletti asztalnál foglaltunk helyet, és rágyújtottunk egy-egy szál cigarettára. Miután elszívtuk, ismét a nappaliba mentünk és tovább folytattuk a beszélgetést. Egyszer csak hosszasan és némán néztük egymás arcába, majd megcsókoltuk egymást. – Tetszel nekem, amióta megláttalak – simította meg az arcomat Julia. – Te is énnekem, az első pillanattól, ahogy találkoztunk. Folytattuk a csókolózást, majd át is öleltük egymást, és úgy csókolóztunk tovább. Végül abbahagytuk, és már a beszélgetéssel töltöttük az időt. Már elkezdett sötétedni odakint, amikor elérkezettnek láttam az időt a hazaindulásra. Elköszöntem újdonsült barátnőmtől, és felhívtam a taxist, aki hamarosan megérkezett és hazavitt engem. A következő héten új laptopok és DVD-lejátszók érkeztek az üzlet raktárába, melyet az egyik kollégámmal együtt pakoltam a megfelelő helyre. Miután végeztünk, odajött hozzánk a főnökasszony, s egy cetlit felénk nyújtva kérdezett mindkettőnket: – Van még termék ebből a márkából, fiúk? – Igen, Hakuhó! Pont most érkeztek ilyenek – így a munkatársam, miközben mindketten olvastuk, ami a papírra volt írva. – Jól mondod! Majd én kiviszem a vevőnek! – kaptam fel egy DVDlejátszós dobozt, majd indultam a kijárat felé. Amikor már a bolt területére értem, a vásárló személyében Julia volt barátját, Petert ismertem föl. – Nézd már! Te itt dolgozol? – kérdezte tőlem döbbenten és mérgesen. – Ismered őt? – nézett rám a főnököm. – Dehogyis! Csak találkoztam vele egyszer, véletlen, hogy pont most torpant be ide – válaszom közben forgott a tekintetem mindenki felé. – Kavartál a barátnőmmel, de mondtam én, hogy mi ketten még nem végeztünk! – Pete fenyegetően felemelte egyik kezét. – Hagyd már őt békén, hogyha már nem téged szeret, engem pedig hagyj tovább dolgozni – adtam át a dobozt az eladónak. – Hanem kit!? – kérdezte Pete, majd miután nem válaszoltam, csak még mérgesebb lett. – Te összejöttél a Juliával, igaz? – Van valami problémád a beosztottammal? – állt közém és Pete közé Hakuhó. – Lenyúlta a barátnőmet, de különben mit avatkozol a dolgomba, te kínai!? – mutatott rám a vásárló. 47 �Próza és vidéke – Mongol vagyok, ha érdekel! Hagyd békén a beosztottaimat, különben velem is meggyűlik a bajod! – tartotta vissza főnököm a vevőt. – Esküszöm, hogy nem úgy történt az eset, ahogy mondta! Ő és a volt barátnője már túl voltak a szakításon, amikor én megismertem azt a nőt – néztem a felettesemre. – Megölöm ezt a kis majmot! – rontott rám Pete. A vevőnek sikerült letepernie engem, de szerencsére két biztonsági őr is csatlakozott a társaságunkhoz, és lefogták őt. Végül a bolt öltönyös vezetője is odalépett hozzánk, s ekképp szólt Peterhez: – Megkérem önt, hogy hagyja el a bolt területét! Hogyha kárt okoz a boltnak, vagy valamelyik beosztottamnak, abból önnek is problémája lehet. – Elmegyek én magamtól is, nem kell a lejátszó! – mérgesedett el Julia ex-barátja, s azzal ki is ment az üzletből. Az incidens után mindenki visszament a maga munkaterületére, én pedig visszavittem a DVD-lejátszót a többi közé. – Valami probléma volt odakint? – kérdezte tőlem a raktárban hagyott munkatársam. – Nem történt semmi érdekes, csak kötekedett valaki, de leráztuk. Amikor ismét eljött a hétvége, a nagybátyámmal együtt szombaton reggel indultam Seattle gyárakkal és telephelyekkel teli iparterületére. Egyszer csak befordultunk egy udvarra, én pedig az autó ablakán át néztem az egymás mellett parkoló világoskék kamionokat, melyekhez NORTHWEST feliratú pótkocsik tartoztak. – Ismét a céged telephelyén, Charlie! – üdvözölte bácsikámat egy fekete bőrű biztonsági őr, miközben mindketten kiszálltunk a gépjárműből. – Szia, Jay! Nem sokáig leszek itt, csak a bográcskészletért jöttem – így nagybátyám. Miután mindhárman elszívtunk egy-egy szál cigarettát, az épületen belülre mentünk egy raktárba. Rövid keresgélés után megtaláltam azt, amiért odamentünk, majd beraktuk a kocsi csomagtartójába, és elindultunk. – Hadd menjen ki ő először! – így Charlie bátyám, miközben együtt néztük, a telephelyet elhagyó kamiont. Rövid autózás után hazaérkeztünk, majd hozzá is láttunk a bográcsozáshoz. – Már nagyon kíváncsi vagyok a barátnődre! – mondta nekem a bácsikám felesége, miközben közösen aprítottunk mindent, ami a bográcsgulyásba való. – Ő ismer titeket, Eliz! – kavartam meg a készülő ebédünket. – Nagyjából mi is tudjuk, hogy kicsoda ő, elvégre a fiunk egyik barátja – nézett a nagybátyám az asztalnál ülő Tomra. – Jól megvagytok, Robi? – nézett rám az unokatestvérem. 48 �Próza és vidéke – Még nem tart régóta a kapcsolatunk, viszont köszönöm, hogy bemutattál neki. Szerintem mi ketten nagyon jól megleszünk – válaszoltam. – Mindketten örülünk, hogy ilyennek látod a kapcsolatotok jövőjét – mosolygott rám a Tom mellett ülő Betty. Nem sokkal később csörgött a telefonom, Julia hívott, hogy már megérkezett a ház elé. Én az épület mellett elhaladva előrementem, ahol egy nagy, piros Cherokee márkájú autó volánja mögül szállt ki a barátnőm, majd együtt tértünk vissza a rokonaimhoz. Nem sokkal dél után kész lett az étel, megebédeltünk, majd tovább folytatódhatott a délutáni beszélgetés. – Már több mint két évtizede élünk ebben a városban – kortyolt a sörébe Charlie, majd cigarettára gyújtott. – Emlékszem rá, hogy átlagos kamionsofőr voltam, amikor családostul emigráltam. Itt Amerikában viszont megcsináltam a szerencsémet. – Még belőled is lehet itt valami, Robi! – mosolygott rám a barátnőm, majd megcsókoltuk egymást. – Én már nem is nagyon emlékszem Magyarországra, mert még kisgyermek voltam, amikor eljöttünk onnan és még a nevünket is angolosítottuk – nézett mindkettőnkre Tom. – De a vezetéknevetek, a Boros megmaradt magyarnak – ittam bele a sörömbe. – Így igaz! És a letelepedésünk óta itt élek én is a városban, csak nem ezen a részén – felelte unokatestvérem. – Én viszont amerikainak születtem, így csak annyit tudok a szülőhazátokról, amennyit Tom mesélt róla nekem – így Betty, majd megcsókolta a kedvesét. Amikor már közeledett az este, közösen összepakoltunk mindent. A vendégek elköszöntek és hazamentek. Én, a bácsikám és a felesége pihenéssel és televíziózással töltöttük a nap esti részét. Egy későbbi alkalommal Juliánál töltöttem az éjszakát. A reggeli ébredés után megreggeliztünk, a hölgy Cherokee autójába ültünk, és miután kiértünk Seattleből, egy hídon folytattuk utunkat. Végül egy újabb településre értünk, barátnőm pedig így szólt: – Megérkeztünk Medinába, én ezen a településen nőttem föl. – Szép zöld környék, tetszik, hogy tele van fákkal – néztem ki az autó ablakán. Megálltunk egy alacsony, de széles; nagy, rendezett udvarral körülvett épület előtt, és amikor kiszálltunk a járműből, egy korosodó házaspár fogadott minket. – Vajda Róbert vagyok, Julia barátja! – mutatkoztam be mindkettőjüknek. – Én az apja vagyok, Jean! – fogott velem kezet a magas, ősz hajú férfi, majd a hölgytársára mutatott. – Ő pedig a feleségem, Mary! 49 �Próza és vidéke Bemutatkozás után én, a párom és a szülei a tőlünk pár lépésnyire lévő asztalokhoz és székekhez mentünk, s az utóbbiak egyikéből felállt egy magas, fekete hajú, copfos, nálam valamivel idősebb fiatalember. – Szóval te vagy Julia udvarlója! Már kíváncsi voltam rád, én a bátyja vagyok, a nevem Jerome – mondta, miközben kezet fogtunk egymással. Én és a kedvesem helyet foglaltunk, s folytatódhatott az ismerkedés. Sok mindent megtudtunk egymásról, miközben vendéglátóim háta mögött, kövekből épült grillezőben készült az ebédünk. – Hozzád és a nagybátyádhoz hasonlóan én is emigráns vagyok, Robi. Egészen fiatalember voltam, amikor Amerikába jöttem Franciaország Lyon nevű városából, és családot alapítottam – mondta nekem Jean, miközben sült húsokkal teli tálat tett az asztalra. – Vegyél te először, te vagy a vendég! – mosolygott a szemembe Julia. – Az országnak azt a részét nem ismerem. Én csak egy rövid ideig dolgoztam Párizsban – néztem az ősz hajúra, miközben húst és zöldséget tettem a tálamra. – Az Amerikába érkezésed előtt nem is voltál Európán kívül? – kérdezte Jerome, miközben ő is elkezdett falatozni. – Nem, de Európán belül évekig éltem Nagy-Britanniában és több más országba is eljutottam – feleltem. – A húgodnak van párja, már csak te vagy egyedülálló a családban – ült le, és elkezdett enni a párom apja. – Csak néhány hete szakítottam a barátnőmmel, azóta egyedülálló vagyok. Idő kérdése, és úgy is lesz még barátnőm – Jerome hol énrám, hol az apjára nézett. A következő hétvégén, én és Julia ismét bulizni indultunk Seattle belvárosába, és betértünk arra a helyre, ahol először táncoltunk együtt. Amikor besötétedett, és elég sok ember érkezett a szórakozóhelyre, el is kezdődött a buli. Mi ketten is felálltunk táncolni, és egyszer csak odajött hozzánk a párom korábbi barátja. – Már megint ezzel a nyikhajjal kavarsz, ugye!? – kérdezte a férfi a hölgyet. – Nem is nyikhaj! Különben is sokkal jobban törődik velem, mint te, akinek mindig is a haverok és a piálás volt az elsődleges! – így Julia. – Még mindig szeretlek, Julia! Gyere vissza hozzám, meg tudok változni! – kezdett el siránkozni az ex-barát. – Hányszor ígérted már nekem, hogy megváltozol? Most is ittas vagy, Pete! – nézett a férfira a kedvesem, majd felém fordult. – Ne törődj vele Robi, folytassuk nyugodtan a bulizást. – Máshoz nem fogsz tartozni! Igazából te még mindig az enyém vagy! – Szállj le rólunk, Pete! Látod te is, hogy Julia már nem téged szeret, hanem engem – kapcsolódtam be kettejük beszélgetésébe. 50 �Próza és vidéke – Téged ki kérdezett! – lökött fel engem a férfi. – Nehogy verekedni kezdj itt, Pete! – fogta meg az ittas állat karját a barátnőm. – Te az én csajom vagy, ez a kis majom pedig lenyúlt téged tőlem! – nézett Juliára Pete, miközben én felálltam. – Valami gond van? – érkezett meg a diszkó női tulajdonosa. – A páromat visszaszerzem, és ebben senki nem fog megakadályozni, Andrea! – nézett a hölgyre a kötekedő. – Hagyd el ezt a helyet, mert ki foglak tiltani a diszkómból! – mérgesedett el a nő. – Ne tedd tönkre a kapcsolatunkat, keress magadnak más barátnőt! – emelte föl a hangját Julia. – Nem viccelek, tényleg nem jöhetsz ide többet, hogyha most balhézni fogsz! – mondta Andrea. – Nem baj, találok más helyet ebben a városban – tántorgott Julia volt barátja, majd elindult kifelé. – Köszönöm! – mondtam a tulajdonosnak. Az incidens után Andrea beüzemelte a keverőgépét és dj-ként ő szolgáltatta a zenét. Én és Julia csakúgy, mint a többi vendég, zavartalanul folytattuk a táncot, egészen pirkadatig, amikor ugyanis véget ért a buli, és mindenki hazaindult. Én és a kedvesem is elindultunk kézen fogva a bejárat felé, de amikor az ajtóhoz értünk, így szólt Julia: – Hogyha nem siettek haza, itt a közelben tudok egy helyet, ami soha nem zár be. Oda még be tudtok ülni – jött le a bejárat melletti emelvényről Andrea. – Én tudom, hogy melyik az a hely – nézett rám a barátnőm, majd a dj felé fordult. – Egyébként köszönjük mindketten, hogy az este kiálltál mellettünk. – Szóra sem érdemes, én bármit megteszek a vendégeimért! – mosolygott ránk a tulajdonos. – Még nem vagyok nagyon álmos, ha te sem vagy fáradt, elmehetünk oda – mondtam, mert kíváncsi lettem arra a helyre. Én és a kedvesem kéz a kézben sétáltunk a kora reggeli órákban, mígnem elértünk egy helyre, ahol az ablakon keresztül láttuk, hogy odabent emberek beszélgettek. Mindketten betértünk oda, üdítőt kértünk, majd leültünk az egyik asztalhoz. Váratlanul ért minket az, hogy beszélgetésünk és iszogatásunk közben Pete csatlakozott a társaságunkhoz. – Na, mi a helyzet fiatalok? – kérdezte a férfi kettőnktől. – Teljesen józan vagy már, mi van veled? – nézett végig a barátnőm az előző barátján. – Innen is ki fognak dobni, ha megismétled azt, amit éjszaka a diszkóban – szóltam rá én is a most valahogy normálisabbnak tűnő fiatalemberre. 51 �Próza és vidéke – Hagyd békén őket, édes! Most már velem foglalkozzál, olyan jól el voltunk itt egész este – csatlakozott Petehez egy fiatal hölgy. – Csak azt akarom tőletek, hogy már nem kell félnetek tőlem. Azt hiszem, hogy találtam magamnak más hölgyet – nézett mindkettőnkre Julia exbarátja majd a maga hölgytársával együtt ott hagyott minket. – Csakhogy megszabadulunk tőle! – néztem a barátnőmre. – Már ideje volt, hogy leszálljon rólunk! – értett velem egyet a hölgy. Nemsokára mindketten elfogyasztottuk az üdítőket, amiket magunknak kértünk. Ezután kimentünk a helyiség elé és taxit rendeltünk. Amíg vártuk őket, mindketten elszívtunk egy-egy szál cigarettát. A gépjárművek hamarosan megérkeztek, mi pedig elköszöntünk egymástól és hazamentünk. A következő hét szombatjának a reggelén pulóverben és melegítőben vártam a kedvesemet egy kerékpárra támaszkodva. A hölgy, aki ugyancsak úgy volt öltözve, mint én, nemsokára megérkezett a maga biciklijével, és egy csókkal üdvözöltük egymást. – Indulhatunk, Robi? – mosolygott rám a nő. – Útra készen állok! – ültem fel a járgányomra. Sokáig tartó tekerés után kiértünk Seattle-ből, és egy hídon folytatódott az utunk. A legszélén haladtunk, hogy ne zavarjuk a mellettünk elhaladó autókat. – Ilyen kiránduláson még nem vettem részt, Julia. Amíg Angliában éltem és azon belül is Londonban, a munka mellett nem igazán volt rá lehetőségem – mondtam a mellettem haladó barátnőmnek. – Most ilyenben is lehet részed! Én világéletemben szerettem kerékpározni és az erdőt is imádom – nézett rám a hölgy. – Gyermekkoromban, odahaza én is erdős helyen nőttem föl, így sokat jártam a természetet, és azokban az időkben bringázni is imádtam. A híd elhagyása után egy erdős helyre értünk. Miközben takaros házak között, fákkal teli utcákon haladtunk, egyszer csak megszólalt a kedvesem: – Most Mercer Islandon vagyunk! Ez nemcsak egy település, hanem egy sziget is. Mintegy másfél óra hosszáig tartó kerékpározás után álltunk meg egy nagy tisztás mellett. Leszálltunk a járgányainkról, és azokat tolva mentünk a tisztásra, ahol rengeteg ember tartózkodott. – Úgy látom, hogy itt valami rendezvény van – néztem körbe, miközben haladtam a barátnőm mellett. – Szia, Christina! – köszönt a barátnőm egy csinos, szőke hölgynek, aki egy németjuhász kutyát sétáltatott. – Szia, te is eljöttél ide Seattle-ből? – kérdezte a szőkeség a kedvesemet. – Christina, te még nem ismered a barátomat, Róbertet! – mutatott rám a párom, miközben a másik nőhöz beszélt. 52 �Próza és vidéke – Vajda Róbert vagyok, Magyarországról – nyújtottam a kezem a hölgynek. – Én Christina Berger vagyok, az anyám norvég, az apám német, de én már itt, Amerikában születtem – fogott velem kezet a szőkeség. – Én pedig Ronald vagyok, Christina barátja! – csatlakozott társaságunkhoz egy izmos, legépelt hajú törpe, aki a mellkasáig sem ért a szőkeségnek. – Vajda Róbert a nevem! – fogtam kezet Ronalddal, miközben leplezni igyekeztem, hogy meglepett a kis termetével. – Mindjárt kezdődik a kutyabemutató, drágám – simította meg legkisebb társunk a barátnőjét. – Drukkolunk neked, te vagy a legjobb! – veregette vállon Julia a szőkeséget. Christina olyan emberekhez csatlakozott, akik mind valamilyen kutyát kísértek. Hárman többiek viszont a tömegbe álltunk, és onnan néztük negyedik társunkat, miközben egy zsűritag ismertette a versenyző kutyafajtákat és gazdáik nevét. Ez után Christina és a többi kutyás ember elindult, hogy kísérje mindenki a maga állatát, egy nagy kört megtéve a tisztás szabadon hagyott részén. Mindegyik jószág szépen, nyugodtan, látszólag szót fogadva haladt a gazdája mellett. A bemutató végeztével az eredményhirdetés következett. – A kutyabemutató első helyezettje Christina Berger és kutyája, Apache! – hallatszott a zsűri kutyákat és gazdikat ismertető tagjának a hangja. – Nagy voltál Christina, tudtam, hogy te fogsz győzni! – ölelte át Julia a nyertesünket. – Őszintén szólva Apache az anyukámék kutyája, de sokat készültünk erre a versenyre – simogatta meg a győztes a jószága fejét. – Kit érdekel, akkor is te nyerted meg a versenyt! – karolta át Ronald a szőkeséget. – Hadd gratuláljak a győzelmedhez – jött hozzánk egy női zsűritag, majd aranyérmet és oklevelet nyújtott át Christinának. Nem vártuk meg az eredményhirdetés végét, hanem négyesben elindultunk a sziget fákkal teli, lakott része felé. Én és a párom nem ültünk fel a kerékpárjainkra, hanem azokat tolva haladtunk és beszélgettünk a kéz a kézben sétáló, másik pár tagjaival. – Nem is mondtad, jól boldogulsz, mióta itt dolgozol, Mercer Islandon? – kérdezte Julia a kutyát sétáltató másik nőt. – Egész jól érzem magam a vegyesboltban, most pultos vagyok. Amikor a te ruhaüzletedben voltam eladó, az sem volt rossz ugyan, de a nagyváros, meg a sok ember nem annyira az én világom. Különben is itt lakom a szigeten, így helyben is vagyok. – Mióta vagy együtt Ronalddal? – Nyár elején ünnepeltük a második évfordulónkat. Tavasz óta pedig 53 �Próza és vidéke már együtt is lakunk, külön a szüleinktől. Egyszer csak eljött az elbúcsúzás ideje, majd én és a barátnőm felültünk a kerékpárunkra, és elindultunk hazafelé. Miután visszaértünk Seattle-be, egy ideig együtt haladtunk, de aztán elköszöntünk egymástól, és különkülön tekertünk hazáig. A következő hét egyik napján egy mikrohullámú sütőt vittem ki a raktárból, és átadtam az egyik eladónak. Utána néztem, ahogy a fiatal hölgy egy négytagú család elé viszi a terméket, majd megállt mellettem a főnöknőm: – Várod már a következő hetet? – kérdezte a szemembe nézve. – Igaz, hogy ismét elkezdődött az ősz, de szerintem olyan helyen leszek, ahol még ilyenkor is nagyon jó idő van. – Most éppen itt is meleg van, és süt a nap odakint. – A jövő héten ne várjatok, Hakuhó, mert végig távol leszek. Már nagyon vártam, hogy elérkezzen a hétvége. Péntek este én és Julia együtt aludtunk a hölgy házában, szombaton, miután felébredtünk, bőröndjeinkkel és csomagjainkkal együtt vártuk a ház előtt kedvesem bátyját. A fiatalember hamarosan megérkezett egy nagy, fekete Hammer márkájú autóval. Mindketten bepakoltunk a jármű csomagtartójába, majd elindultunk. – Ilyen utazásban volt már részed, Robi? – kérdezte tőlem Jerome, miután már jócskán a városon kívül jártunk. – A szülőhazámmal szomszédos országokban: Szlovákiában, Ausztriában és Horvátországban volt úgy, hogy elég hosszú ideig kellett kocsikáznom. Amikor megérkeztem Amerikába, nem repülőgép, hanem egy kamion hozott Seattle-be. Az még hosszabb volt, mint az, ami most vár ránk – néztem a körülöttünk elhaladó autókat és az utat szegélyező fákat. – Én így, autóval jártam meg az USA-t, Kanadát és Mexikó egyes részeit. Megtehetném, hogy inkább repülőgépre üljek, de arra valahogyan sajnálom a pénzt. Igaz, hogy kocsival sokkal tovább tart az út, de így lehet csak igazán gyönyörködni a tájakban – mondta kedvesem bátyja, miközben rám sem nézett, csak vezetett. A délutáni órákban megálltunk egy benzinkútnál. Barátnőm testvére teletankolta a járművet, majd bejelentkeztünk a mellette lévő motelba. – Most Oregon állam közepén vagyunk. Nagyon messze van még az úti célunk, úgyhogy itt kipihenhetjük az utazás fáradalmait – mondta Jerome, amikor holmiijainkat lepakoltuk az egyik szobába. – Egész jó kis hely, nekem tetszik – nézett Julia hol énrám, hol a bátyjára. Miután ettünk is, pihenéssel töltöttük a nap hátralévő részét. Másnap reggel visszaültünk a Hammerbe, és folytatódott az utazás. Már este volt, amikor az egész napos autózás után elhaladtunk egy Los Angeles 54 �Próza és vidéke feliratú tábla mellett. Ezután egy ideig haladtunk még a városban, mígnem megálltunk egy apartman előtt. – Végre már, hogy megérkeztünk! – könnyebbültem meg, miután kiszálltam az autóból. – Én egyszer voltam már ebben a városban, most te is megismerheted – csatlakozott hozzám Julia, majd megcsókoltuk egymást. Amikor Jerome is elhagyta a gépjárművet, a csomagjainkkal együtt elfoglaltuk a szobáinkat, s mivel nagyon elfáradtunk az egész napos út után, lefeküdtünk. Másnap kellemesen langyos, napos délelőttre ébredtünk. Én és a kedvesem már felöltözködtünk, de még pihentünk, amikor benyitott hozzánk Jerome. – Santa Monicának nagyon jó partja van. Van kedvetek fürödni az óceánban? – kérdezte a fiatalember mindkettőnktől. – Nekem lenne! – válaszoltam, majd hol őrá, hol a testvérére nézve folytattam. – Még soha nem láttam az óceánt. A konyhában mindhárman reggelit készítettünk magunknak, megreggelizés után pedig autóba ültünk, és úgy mentünk a tengerpart felé. – Ahol lakunk, onnan messze van még az óceán, mert elég nagy Los Angeles – mosolygott rám Julia. – Santa Monicába éppen most érünk be. Ez egy külön város, amit körülvesz Los Angeles – mutatott a sofőr Jerome egy táblára. Amikor megérkeztünk a homokos partra, fürdőruháinkat átvettük egy bódéban, majd hárman együtt lassan bandukoltunk a part felé, végül megmártóztunk a vízben. Az idő előrehaladtával egyre több ember érkezett, akik mind letelepedtek a parton, s hozzánk hasonlóan ők is fürödtek, vagy pancsikáltak. – Gyertek, ússzunk egy kicsit! – kezdett gyorsúszásba Julia. – Én benne vagyok! Te mit szólsz hozzá? – néztem a hölgy bátyjára és kezdtem úszni. Hárman együtt gyorsúszásban távolodtunk a parttól, ám egyszer csak fáradni kezdtünk, és mellúszással folytattuk. – Ne menjünk nagyon messze a parttól, még valami baj történik! – beszélt kedvesem testvére mindkettőnknek. – Az igen! Látjátok, hogy milyen messzire eljöttünk? – fordultam hátra, amikor megálltunk. – Már rendesen parányinak látszanak az emberek! – így a barátnőm, majd lefröcskölt minket, fiúkat. Mind a ketten viszonoztuk a fröcskölést, majd egymásra vizet lökve lubickoltunk és nevetgéltünk egy kicsit. Végül jobbnak láttuk, ha nem maradunk tovább, és visszaúsztunk a többi fürdőző közé. Kimentünk a vízből, és a fürdőruháink megszáradása után felöltöztünk, majd leültünk 55 �Próza és vidéke iszogatni a part egyik sörözőjének a kinti, pálmalevelekkel fedett részén. – Fiúk, nekem ki kell mennem a mellékhelyiségre, mindjárt visszajövök! – állt föl Julia, és magunkra hagyott minket. – Nézd már! Az ott Paulina Horstmann! A Horstmann’s nevű charter légitársaság elnökének a lánya – lettem figyelmes a szomszéd asztalnál ülő, testhez simuló, vállakat és lapockát szabadon hagyó sárga felsőt és testhez simuló, nagyon rövid, fekete farmert viselő, hosszú, barna hajú, valamilyen italt kortyolgató, igencsak szemrevaló nőre. – Hallottam a hölgyről és a Horstmann’s társaságról! A repülőgépeik egész Észak-Amerikában közlekednek, de Európában és Ázsiában is leszállnak néhány helyen – mondta a társam. Én és Jerome egymás felé fordultunk, úgy téve, mintha nem vettük volna észre. A hölgy azonban odajött hozzánk és kérdést tett föl kettőnknek: – Jól érzitek magatokat, fiúk? – Köszönjük, egész jól megvagyunk! – válaszolta kedvesem bátyja. – Helyiek vagytok, vagy turisták? – így a kissé mámoros állapotban lévő hölgy. – Seattleből jöttünk! – válaszoltam. – Az nagyon messze van innen! – kiáltott fel új társunk. Időközben visszajött Julia, majd ő és Paulina leültek, és négyesben folytattuk a beszélgetést. Egyszer csak hárman, seattle-iek, elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy elköszönjünk negyedik társunktól, és visszamenjünk az apartmanba. – Ezen a vidéken nagyon sok jó hely van. Nekem most éppen nincs párom, így szívesen megmutatnám neked – mosolygott rám Paulina. – Nekem viszont van barátnőm, és vissza kell mennem vele az apartmanba! – indultam el a társaimat követve. – Mondd azt neki, hogy dolgod van, közbe meg kirándulsz velem egy jót! – indult utánam és fogta meg a kezem a helybéli. – Hé! Mondta, hogy van neki barátnője, nem? – jött oda hozzánk erélyesen Jerome. – Téged kérdezett valaki? Majd ő megmondja, hogy mit szeretne! – legyintett Paulina. – Kisasszony, kérem! Amint hallhatta, a fiatalember foglalt – csatlakozott társaságunkhoz egy inas külsejű, alacsony, filigrán férfi. – Különben sem vagyok az eseted és én jól érzem magam a párommal – indultam tovább kéz a kézben a kedvesemmel, igyekezve lerázni a rám szemet vető nőt. Hazamentünk és pihenéssel töltöttük a nap hátralévő részét. A következő napon viszont egy másfajta program várt ránk. Egy hegyen felfelé haladtunk a Hammerrel, amikor elővettem a fényképezőgépemet. – Ott van a HOLLYWOOD felirat! Annyiszor láttam már a tv-ben és 56 �Próza és vidéke képeken, de élőben még sohasem – így én, miközben fényképet készítettem a hatalmas betűkről. Egyszer csak leparkoltunk egy szürke Hammer mellett. Kiszállásunk után pedig felmentünk a hegytetőre, ahol már alattunk volt a filmgyártás fellegvárát jelző felirat. Ott újabb fényképeket készítettünk egymásról. – Milyen csodálatos kilátás nyílik innen egész Los Angelesre – mondtam a társaimnak, miközben készítettem egy fotót a kilátásról. Ahogy oldalra fordultam, tőlünk pár méterre egy magas, rövid, barna hajú hölgy és egy még magasabb, számomra ismerős fiatalember állt. A társaim szintén felismerték a férfit, de végül én szólítottam meg: – Te Elias Pekkanen vagy, ugye? – Ismertek ti engem? – nézett ránk. – Én láttam egy sci-fi és fantasy keveréket, amiben szerepeltél – válaszolta Julia. – Most még csak ismerkedem a színészettel, még nem volt olyan film, amiben főszerepet kaptam – így Pekkanen. – Én egy második világháborús filmet láttam, amiben egy orosz katona voltál. Az nagyon tetszett és abban nagyon jó voltál – mondtam én. – Köszönöm! Az a második filmem, és abban már fontosabb szerepem is volt – válaszolt Elias. – Nocsak, Sarah Miller a te barátnőd? – nézett Julia Pekkanen hölgytársára. – Szóval hallottál már rólam! – így a színésszel tartó hölgy. – Ismerem a Miller’s Company nevű szoftverfejlesztő céget, tudom, hogy az elnökének vagy a lánya – mondta a kedvesem. – Egyébként az én barátnőm Sarah, és együtt is lakunk Beverly Hillsben – válaszolt a kedvese helyett Pekkanen. – Fotózkodhatnánk veletek? Elvégre nem mindennap lát hírességet az ember – kérdezte Jerome a helyieket. – Természetesen, semmi akadálya! – értett egyet Elias. Néhány fénykép elkészítése után autogramot is kaptunk a színésztől, majd vele és kedvesével együtt indultunk le a hegytetőről, s autóba ültünk. – Ezek szerint Eliasé a szürke Hammer – mondtam az előttünk haladó járműre, amikor már a magunk kocsijában ülve tartottunk vissza, a város irányába. A következő napon Santa Monicába mentünk, hogy fürödhessünk az óceánban. Este, sötétedés után már Los Angeles belvárosa felé vettük az irányt. Egyszer csak megálltunk egy épület előtt, amelyet kívülről mexikói stílusú, indiánokat ábrázoló domborművek díszítettek. – Az Aztec! – olvastam el a bejárat fölötti feliratot. – Menjünk be! – javasolta Julia, majd mindhárman tettük, amit mondott. 57 �Próza és vidéke Az épületen belül már javában tartott a buli, amikor jegyet váltottunk és bebocsáttatást nyertünk. Egy nagy, tágas helyiségbe tértünk, amelynek négy falát a kintiekhez hasonló indián domborművek díszítették. Miután keresztülmentünk a termen, kisebb helyiség fogadott minket, más jellegű zenékkel. – Nézzünk még szét! A house zene, ami itt megy, nem igazán az én műfajom – mondta nekem és a páromnak Jerome. – Én sem szeretem igazán! – értettem egyet. Egy emelettel feljebb egy valamivel nagyobb, de a legelső, nagy helyiségnél kisebb terem fogadott minket sombreros mexikóiak és indián piramisok ábráival a falain. – Ez már mindjárt hangulatosabb hely! – mondtam a társaimnak, miután a pulthoz mentünk és italt kértünk magunknak A zene ritmusára elkezdtem rázni a testemet, majd egy hang hallatszott mellőlem: – Itt csak latin-amerikai zenéket játszanak! – Nahát! Tiveletek találkoztunk tegnap a Hollywood feliratnál – ismertem föl Elias Pekkanent és Sarah Millert. – Ma pedig itt találkozunk, ez micsoda véletlen! – nézett Jerome a fiatal színészre. Mind a hárman szóba elegyedtünk a fiatalemberrel, elmondtuk neki, hogy kik vagyunk, és mi járatban vagyunk Los Angelesben. – Hozzád hasonlóan én sem itt, Amerikában születtem – mutatott Pekkanen rám, majd egyszerre mindhármunkhoz beszélt. – Néhány évvel ezelőtt hagytam el a szülőhazámat, Finnországot, ahol kézilabdázó voltam. – Az interneten olvastam rólad, hogy nagyon jó játékos voltál – mondta Julia Eliasnak. – Úgy látom, hogy itt cigarettázni is lehet! – nézett kedvesem bátyja oldalra, egy tőlünk pár méterre lévő terasz felé. – Kimegyünk rágyújtani, velünk tartotok? – kérdezte tőlem és a beszélgetőpartnereinktől Julia. – Most inkább itt maradok, de ti menjetek nyugodtan – csókoltam meg a hölgyet. Ahogy egyedül maradtam a helyiekkel, egy hosszú, barna hajú, ugyancsak ismerős hölgy is csatlakozott a társaságunkhoz, aki egyből engem szólított meg: – Emlékszel még rám, szépfiú? – Paulina Horstmann! Mondtam neked, hogy van barátnőm! – néztem a nő szemébe. – Te bejössz nekem, nincs kedved velem táncolni? – kérdezte. – Hagyd őt békén, Paulina, mondta, hogy foglalt! – szólt a színész az új hölgytársunkra. 58 �Próza és vidéke – Téged senki sem kérdezett, Elias! – így Horstmann kisasszony. Elindultam a terasz felé, hogy csatlakozzak a saját társaimhoz, de Paulina utánam jött, és könnyen utolért. – Boldoggá tehetlek! Tőlem megkaphatsz bármit, amit csak akarsz! – próbált átölelni a nő, de én nem hagytam magam. – Valami gond van? – csatlakozott Jerome a társaságunkhoz. – Hagyj minket békén! – lökte el Paulina a kedvesem bátyját. – Nehogy azt hidd, hogy kavarok vele, Julia! Én próbáltam lerázni őt, de ő csak azért is hajt rám – néztem a közben visszatérő kedvesemre. – Én mindig megszerzem, amit akarok! – nézett mindenkire Horstmann kisasszony. – De az én páromat nem fogod elhódítani tőlem! Azt hiszed, mindent megtehetsz, mert milliárdosoktól származol? – mérgesedett el Julia. – Gyere és rendezzük le a vitát odakint! – lökte meg a rám hajtó hölgy a páromat. – Velem ne akarj verekedni, kisanyám, mert csúnyán megjárhatod! – tartotta ökölbe a kezeit a barátnőm. – Gyere csak ki! Ha igazi nő vagy, akkor harcolni fogsz a párodért! – így vetélytársa. A két nő elindult a terasz felé, én pedig Jerome felé fordulva, aggódva beszéltem: – Menjünk ki hozzájuk, még valami bajt csinálnak! Ketten férfiak is elindultunk kifelé, és a teraszon, a csillagos ég alatt értük utol a hölgyeket. Én láttam, amint Paulina megütötte a kedvesemet, így készültem megakadályozni a verekedést, de Sarah Miller közbelépett, és ráförmedt a pofont adó hölgyre: – Ezek nem ide valósiak, hanem Seattle-ből jöttek, mért nem hagyod őket békén!? – Ez az én ügyem, te csak ne avatkozzál bele! – így Paulina. Egyszer csak Elias Pekkanen és egy másik férfi is a teraszra jött, utóbbi pedig így szólt rá Paulinára: – Elias elmondta nekem, hogy mi van itt készülőben! Most azonnal hagyd el az Aztecet, mert nem engedlek ide többet! Ne rontsd nekem a szórakozóhelyem jó hírét! – Jól van, na! Téged bírlak Mike, már itt sem vagyok! – indult kifelé Paulina, de még egyszer, utoljára hátrafordult és mindannyinkhoz beszélt. – Azt hiszitek, hogy nem találok magamnak mást? Az incidens után reggelig folytattuk a bulizást, de végül visszamentünk az apartmanba. Hamarosan elérkezett los angelesi nyaralásunk utolsó napja is, és visszamentünk Seattle-be. Már jobban benne voltunk az őszben, amikor az Andrea nevű női dj szórakozóhelyének földszinti helyiségében ültem, és beszélgettem Juliával. 59 �Próza és vidéke Hosszas csókolózás után a hölgy egyszer csak így szólt: – Egész jó kis kalandjaink voltak már közösen, Robi! – Én nagyon jól érzem magam veled, Julia, és szerintem sokat komolyodott a kapcsolatunk, mióta együtt vagyunk – így én, majd felemeltem a poharamat, amiben ital is volt. – Igyunk hát az egészségünkre! – És arra, hogy sokáig tartson még a kapcsolatunk! – ismételte meg kedvesem is a tettemet, majd koccintottunk. Miután megittuk az italunkat, megcsókoltuk egymást, majd kéz a kézben sétáltunk a hűvös és szeles, de azért még elviselhető délutánban. 60 �Kutatóterület WIRÁGH ANDRÁS A harmadik kontextus Az Éjfél-antológia mint zárvány1 „ez a háború irodalmi szempontból is kontraszelekciós, tehetségirtó folyamat volt”2 „az igazi művészet mindig, minden korban modern művészet volt és modern művészet lesz”3 „a mozi az ő [a háború] legigazabb kísérője, segítő társa, a pillanatonként változó képek sora, amely a gép két percenése között, mint maga az élet, előre ki nem számíthatóan, gyorsan, fontolgatásra nem hagyva időt, hozza a pillanattal születő új szenzációt”4 Az 1917-ben, Bálint Aladár szerkesztésében megjelent, „misztikus novellákat” tartalmazó Éjfél jobbára már publikált szövegeknek jelölt ki egy új keretet. A Kosztolányi-előszó után szereplő tizenhat szöveg mindegyike – legalábbis időlegesen – elvesztette elsődleges (sőt, némely esetben másodlagos) kontextusát, de a korabeli recepció arról tanúskodik, hogy a gyűjteményes kötet nem tudta sikeresen elfogadtatni stratégiáját: egy-két külön-külön kiemelt szövegtől eltekintve az antológia a – „magasirodalmi” horizontról nézve – egyre vészjóslóbb, mert újabb és újabb szövegeket kitermelő, sőt, klónozó századelős tömegirodalom rémkultuszának regiszterébe sorolódott be.5 Ezzel ellentétben kijelenthető, hogy több szövegnek igenis jót tett, hogy a mai magyar szuperkánon neves szerzőinek szövegei mellett kaphatott helyet. Az Éjfél, mint szövegháló így nyitva áll egy olyan vizsgálat előtt, amely egyszerre koncentrálhat a szövegek elsődleges kontextusának, az ebben felbukkanó kapcsolópontok feltérképezésére, illetve arra a recepciótörténeti szakaszra, amelyre már csak rákövetkezett 61 �Kutatóterület az Éjfélben való megjelenés. Nem beszélve azokról a szövegekről, amelyek tulajdonképpen dokumentumként nyitnak teret a hozzájuk kapcsolódó szerző személyiség (mára a többiekéhez képest jelentéktelenebbé vált) recepciójára, illetve a fantasztikum poétikájának századfordulós irányaira. 1. Számok, adatok, szempontok Az Éjfél szövegeiből csupán Szini Gyula Daimonionjának nem sikerült korábbi megjelenésére rátalálni.6 A tizenhat szövegből tíz az antológia megjelenése előtt (illetve ezzel körülbelül egy időben) folyóiratban is olvasható volt, ezekből négy szövegnek kötetben való megjelenése is dokumentálható, míg két szöveg csak az Éjfél után jelent meg kötetben. A maradék négyből a Merlin a kosárban (Laczkó), a Menyhért fogadalmai (Bálint), a Távozás a halott városból (Ujhelyi) nem jelent meg kötetben, míg a Csak álom (Nagy) csupán folyóiratban jelent meg. A másik tábor (Balázs) és a Leándervirág (Cholnoky L.) az Éjfélben jelent meg először, és három szövegről tudjuk, hogy korábban kötetben biztosan megjelentek. A folyóiratos megjelenések kétharmada a Nyugathoz köthető. A tíz, az Éjfélbe szöveget adó kötetről összesen 55 recenziót regisztrál a Magyar irodalomtörténet bibliográfiája, ebből tizenhárom darab – részben az 1917 után megjelent kötetek, részben a kései recenziók miatt – az Éjfél megjelenése utáni, a legkésőbbi írás 1944-es [!].7 Meglepő módon Kaffka Margit Szent Ildefonso bálja című kötetéről nem született recenzió, a legtöbb írás (13) pedig Révész Béla A nagy börtön című kötetéről olvasható. A recenziók huszonhét különböző periodikában jelentek meg, a legtöbb a Nyugatban (9), A Hétben (6), a Népszavában (5), illetve a Vasárnapi Újságban (4). A köteteket összesen negyvenegyen recenzálták,8 a legtöbb recenzió, négy-négy darab Kosztolányitól, illetve Schöpfintől származik. A kötetbe szöveget adó szerzők közül öten recenzálták egymás köteteit (Karinthy, Kosztolányi, Laczkó, Szilágyi, Szini), ezek az írások az összes szöveg közel egyötödét teszik ki (55-ből 10). A „hagyományos” publikálási útvonalat (folyóirat-kötet-Éjfél) az Ő (Kabos), a Szent Ildefonso bálja, a Hrussz Krisztina csodálatos látogatása (Kosztolányi), illetve A varázsló halála (Csáth) járta be. A Novella az emberi húsról és csontról (Babits), a Halott Valdemár lelke (Turcsányi) pedig a folyóiratos megjelenés, illetve az Éjfél után, 1920-ban, illetve 1921-ben jelent meg kötetben. Az előbbi narratíva érvényesülhetett annál a három szövegnél, amelynek nem ismeretes folyóiratos megjelenése, de kötetben az Éjfél előtt megjelent.9 Speciális esetnek tekinthető a Csak álom,10 illetve 62 �Kutatóterület az Éjfélben „debütáló” Balázs- és Cholnoky László-szövegek. A másik tábor ugyanis az egyetlen nyíltan háborús tematikájú szöveg, a Leándervirág pedig kiemelt szerepet foglal el az életműben.11 Lehetséges, hogy a Daimonion ugyancsak első közlés, és mivel a szerző egyetlen kötetébe sem vette fel, útja a Cholnoky-szövegéhez hasonlítható. Laczkó, Bálint és Ujhelyi fent említett írásainak is az Éjfél szabott keretet, lévén kötetes megjelenésük nem rekonstruálható.12 Az Éjfél kontextusának időbeli kereteit tekintve – szoros értelemben – egy szűk félévszázados periódussal számolhatunk. A kötet legkorábbi szövege vélhetően az Ő (Kabos), amely folyóiratban és kötetben 1903-ban jelent meg, szemben a kötetben csak 1921-ben felbukkanó Halott Valdemár lelkével. Míg Karinthy kötetéről még 1944-ben is jelent meg recenzió. Ehhez hasonló érdekes momentum, hogy Révész Béla kötetéről megjelenése után 13 évvel, 1920-ban is közölt írást a Népszava, amely egyébként már az elsők között közölt írást az zajos fogadtatású kötetről. Kötetekről szóló recenziókról lévén szó, külön megfigyelési szempontot jelent az Éjfélbe bekerülő szövegekre vonatkozó kiemelt reflexió. Hiszen – nem számítva a szerzők, szerkesztők, és kiadói szakemberek közötti szoros hálózatból fakadó ismereteket – ezek a megjegyzések nyújthatnak kiindulópontot annak rekonstruálására, hogy az antológia szerkesztőinek miért pont erre a szövegre esett a választásuk a kötetben található szövegek, illetve az addigi szerzői szövegkorpusz más komponensei helyett. A további értelmezések sorrendiségét az Éjfél kötetkompozíciójához igazítom. 2. Recenzált szövegterek A Novella az emberi húsról és csontról 1913-ban jelent meg a Nyugatban, majd az 1920-as Karácsonyi Madonna című kötet nyolcadik darabjaként kapott helyet. A történet főszereplője, Lovagh röntgenszemekkel képes átlátni az emberi testen, de az egész szöveg működése az anyag „mögötti” anyagtalanságot megjelenítő poétikát hozza játékba: ez figyelhető meg a cselekmény leírásakor beidézett Baudelaire-fordítás textualitásában, de a főszereplő nevében is. A szöveg egyike az Éjfél azon darabjainak, amely a technika kísértetiességét tematizálja, és ilyen tekintetben egyedi szövege az 1920-as kötetnek is. Miközben A gólyakalifa, illetve Babits későbbi művei a fantasztikum különféle válfajaihoz való odafordulást sűrűn tanúsítják. Az 1931-es A torony árnyékáról írott Schöpflin-recenzió13 az egész kötetet a fantasztikum „mentén” olvassa, és ebben szoros kapcsolatot lát a szerző prózája és költészete között is.14 A korabeli recenzió közül Szinié és Laczkóé 63 �Kutatóterület is ennek az együttállásnak a prekoncepciójából közelít a kötet olvasásához, bár utóbbi a Babits-írást az őselemként tételezett vallás transzkripciójaként felelteti meg. A Magyar Múzsa recenzense szerint részben ez menti meg a kötetet attól, hogy a „hagyományokat meggyalázó, a forma művészetét kicsibe vevő, múltat megvető, vallásos áhítatot kigúnyoló” modernség újabb termékévé silányuljon.15 Bár Kuncz Aladár Nyugatban megjelent írása nem tartalmaz ehhez hasonló kirohanást, az itt olvasható vélemény annyiban összecseng Császár konzervatív véleményével, hogy a Karácsonyi Madonna legjobb szövegeiben az ismert, régi események „pszichológiai elmélyítése”, illetve „új életre keltése” történik meg. Kuncz ezért a témáját a jelenkorból vételező Novellát a nem jól sikerült szövegek közé sorolja, bár írása zárlata éppen ebből a szövegből építkezik: „Lehet, hogy Babits zárva marad a mindennapiság elől, de a fogékony és megértő lélek előtt leveti titokzatosságának fátylait, mint egyik novellájának táncosnője a zene hatása alatt s a művészi élvezetnek felejthetetlen gyönyörűségeit nyújtja.”16 Kabos Ede az Érdekes Újság Dekameronja című tízkötetes vállalkozás szerkesztőjeként tulajdonképpen a korabeli irodalmi kánon megrögzítésére tett kísérletet. Bár központi alakja volt a századfordulós irodalomnak, sőt többen mesterként tekintettek rá, neve mára teljesen kikopott a köztudatból, munkáit az 1920-as évek óta nem jelentették meg. Az Éjfél legidősebb szerzőjeként (52 éves volt az antológia megjelenésekor) egy 1903-as kötetből származó szövegét válogatták be. Az Akácvirágról írott recenziók semmi különlegeset nem említenek meg a kötetről, amelyet az ismert (és már könnyen kiismerhető) életmű darabjaként értelmeznek. A legkésőbbi, Budapesti Naplóban olvasható írás Kabost a „modern író szociális igazságait” meglelő szerzőként említi.17 Ez a kijelentés vezethet el a róla korábban (1911) értekező Kosztolányi véleményéhez, aki „perspektíva-feltárónak”, a „magyar modern irodalom fegyverkovácsának” nevezi, illetve Pogány József megállapításához, amely Kabost „a magyar kispolgárság életkrónikásának” nevezi, felidézve korai Elzüllöttek című kötetét (1885), amelyet a magyar naturalizmus – Bródy Nyomora (1883) utáni – csúcsteljesítményének bélyegez.18 Az Akácvirágok szövegei nem bővelkednek a fantasztikuscsodás elemekben, az Ő az egyetlen kivétel, amelyet az egyik recenzió a „korál” műfajába sorol be, és „a maga nemében felette érdekes, színben gazdag, dikcióban pompás bizsunak” nevez.19 Laczkó Géza Merlin a kosárban című elbeszélése a Nyugatban jelent meg 1912-ben, kötetes újrakiadása nem ismeretes. A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában 1981-ben megjelent Innen és túlban is ezt az évszámot tüntették fel a szerkesztők.20 Laczkónak már 1910-ben megjelent egy fantasztikus története William Blackbirth lelke címen, amelyet Tóth Árpád az Éjfélről és a Kísértethistóriákról írott recenziójában a fantasztikus irodalom terén A gólyakalifa mellé helyezett.21 A szerzőtől nem álltak távol 64 �Kutatóterület a határátlépések, Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön című scifijét például az említett sorozat egyik 1972-es kiadványában lehetett először olvasni. A Merlin a kosárban a mai kategóriák szerint a történelmi fantasy kategóriájába sorolható, amely a kezdetektől elfogadott természetfölötti, a tiszta különös egyik mintaműfaja.22 Révész Béla Néma énekek című elbeszélése az 1907-ben megjelent A nagy börtön kezdő szövege volt. A korabeli „slágerkötetről” rengeteg írás született, a Népszava még a kötet második kiadásáról (1920) is külön megemlékezett. A recenzensek egyszerre látták a kötetben a „jövő irodalmát”,23 amely a reális élmények „kivetítésében és megjelenítésében”24 megtartja azok „káprázatát”, de érthető társadalomrajzot is ad. Egyes írások nyomán tulajdonképpen a szocialista realizmus előfutáraként említhető a szöveg,25 de van olyan vélemény is, amely szerint a „szociális irány” mögött romantika, szimbolizmus és naturalizmus együttállása figyelhető meg.26 A kötet szövegeinek fantasztikuma elsősorban az egyes benyomások élményszerűségére adott reflexiókban ragadható meg: a falusi lány városra való rácsodálkozása, a szereplők álomszerű emlékezetfolyama, vagy az éjszakába forduló nappal leírása során nyilvánul meg az a „fantomszerűség” vagy „misztikum”, amellyel a legtöbb szöveg az új tapasztalatok (vagy akár az élet) eredendően fantasztikus jellegét próbálja kidomborítani. Ilyen tekintetben a Néma énekek feltétel nélkül teljesíti a Kísértethistóriák Balázs Bélától származó előszavában megfogalmazott „válogatási” előfeltételt, a természetesből egyenesen következő természetfelettit.27 Ellenben a szöveg, mint egy, a figuratív lendületét (szimbolizáció, vö. élet=börtön) alapvetően megfigyelésekre alapozó szövegegyüttes „fantasztikus” kezdődarabja (a „narratív én” álom-mivoltában férkőzik be az alvók tudatába) érzékelhetően más elbírálás alá (is) es(het)ett: Wildner „kaotikus, lázas álomként” olvassa. Feltételezhető, hogy a Néma énekek nem egyszerűen a kötet első szövege, hanem az olvasási szituációt kialakító „vezérszöveg”. Bár a kötetben olvasható sorstörténetek közül például a Bork lelke erősen emlékeztet a Néma énekek „szimbolista” hangulatára (itt a címszereplő írót megíratlan dalai üldözik fantomként), a bevezető szöveg egyedi státussal bír. Éjfélben való szerepeltetése így ambivalens: „témájából” adódóan könnyűszerrel integrálható a többi „álomlátás” közé, de elsődleges kontextusa (amely azt demonstrálja, hogy a mindennapi élet „misztériumai” hogyan váltakozhatnak egy referenciális, és egy figuratív narráció „szorításában”), azaz erős beágyazottsága felfüggesztődik. A Szent Ildefonso bálja és egyéb történetekről (1914) nem ismeretes recenzió. A kortárs fantasztikus irodalom terjesztésében (Ewers, Meyrink) kulcsszerepet betöltő Tevan Kiadónál megjelent füzet hat elbeszélést tartalmazott. Bár a kötetben látványos modern tendenciák is felfedezhetők (a Jeanette szerelmeinek „betű-világban” élő főhőse, illetve annak „papíros 65 �Kutatóterület szerelmei”, illetve a Lefekvés előtt narrációja, amelyben a beszélgetés folyamát az ezt kihallgató emberek belső beszédének folyama tördeli), a címadó szöveget leszámítva a fantasztikum nem nyilvánul meg. A Szent Ildefonso bálja „hagyományos” keretek között jeleníti meg a csodás eseményeket. A történet Toledóban az inkvizíció idején játszódik, Ildefonso napján, amikor az egyedülálló hölgyek párválasztását – szerencsés esetben – isteni erők segíthetik elő. A városban megjelenő idegen, de la Cruz lovag elcsábítja a főhősnőt, de mivel ő maga jézusi attribútumokkal bír, az eljegyzés ígéretét csak a nő zárdába kerülésének aktusa teljesítheti. Kabos Ede Ő című szövege mellett talán Kaffkáé teljesíti egy vallási értelemben vett miszticizmus feltételeit, ráadásul az említett szöveghez hasonlóan itt is a nyelvi jelölő – ott az Ő, itt pedig a Manuel de la Cruz (=kereszt) – „vezérelheti” az olvasatot, amely így már előrejelzi a természetfeletti „földi” (nyelvi) inkarnációjának lehetőségét. Bálint Aladár a kötet szerkesztőjeként egy szöveggel, a Menyhért fogalmaival is szerepel a válogatásban, a szöveg 1911-ben jelent meg a Nyugatban. Bálint Aladár leggyakrabban kritikákkal jelentkezett a folyóirat hasábjain, a halálakor megjelent írások is elsősorban kritikusként emlékeztek meg rá. Halála 40. évfordulóján Dévényi Iván a korszak „legjelentősebb képzőművészeti, zenei és irodalmi kritikusaként”28 tekint rá, sőt, emlékeztet az Éjfélre is,29 amelynek Bálint Aladár szerkesztője volt. Az 1964-es írás a századforduló „rekanonizációja” kapcsán Ambrussal, Cholnoky Lászlóval, Szinivel és Szilágyi Gézával emlegeti egy sorban. A Menyhért fogalmai is a szimbolikus-szecessziós („lírai”) prózával mutat szoros rokonságot, de a főszereplők nevei (Illés, Ábel, Énok) a bibliai hagyományt is aktivizálják az olvasás során. Ujhelyi Nándor írói karrierje izgalmas kettősséget mutat: a „magasirodalmi” műfajok mellett színpadi szerzőként és forgatókönyvíróként is ismertté vált, de hírnevét mégis elsősorban pornográf kiadványainak köszönheti.30 Külföldön hunyt el 1933-ban, miután irodalmi botrányai (illetve az ezt követő pereskedés) elől elhagyta az országot.31 Kaczér Vilmos a következő mondattal zárja rövid nekrológját: „miért lett belőle pornografus, doctor obsceni, bohózatíró, százezer pengős bankbetét tulajdonosa? Már Ferenczi Sándor sincs, hogy a lélektani rejtélyt megoldaná.”32 A Nyugatban többnyire a Figyelő rovatban publikáló szerző Éjfélben megjelenő történetében egy élettelen városból elmenekülő férfi rátalál az egyetlen élő emberre, egy nőre. A csodás történet mediológiai értelemben egy fénykép pillanatfelvételének tapasztalatát (ez jelképezi a címbe foglalt halált) játszatja össze az álom dinamikájával – a szöveg felütése alapján az események álomként való értelmezése ugyanis nem teljesen megalapozatlan. A szöveg tulajdonképpen a tudományos-fantasztikus irodalom egyik fő témáját, az apokalipszis utáni újraépítést, az „új ember” toposzát cselekményesíti. 66 �Kutatóterület Karinthy Frigyes egyike azoknak a szerzőknek, akik a századforduló táján igencsak érzékenyen reagáltak a technikai váltás(ok)ra (már 1909ben tanulmányt írt a moziról A mozgófénykép metafizikája címen), majd – Babitshoz vagy Laczkóhoz hasonlóan – a tudományos-fantasztikum műfajában is jelentékeny sikereket értek el. Az Éjfélben szereplő Északi szél már az első mondatában elbizonytalanítja az „evilági” referenciákba kapaszkodó olvasót („Régen, mikor a földön éltem, álmodtam ezt.”),33 ezt a tapasztalatot pedig a különféle időterek összejátszásának élménye fokozza fel. A szöveg látszólag egy allegorikus olvasatot tesz lehetővé, amely nyomán a történetben felbukkanó „norvég idegen” egy természeti jelenség, a szél antropomorf formájaként válik értelmezhetővé, de a felütésben jelzett álomszerűség – Nagy Zoltán vagy Ujhelyi szövegeihez hasonlóan – eleve a fikció fikciója felé billentheti az olvasót. A kötet „fantasztikus” jellegéről sokat elmond, hogy Brisits Frigyes Életben megjelenő kritikája minden vádpontban „bűnösnek találja” a kötetet: zavarosnak, ködösnek, súlytalannak, és öncélúnak tekinti a szövegeket, amelyekben a máshol pozitívnak értékelt stíluskeveredés is leértékelődik.34 Míg mások Poe és Wells nevét emlegetik a szövegek kapcsán, hangsúlyozva a kötet erőteljes fantasztikumát.35 Szini Daimonionját egy 1975-ös tanulmány a 20. század második évtizedének hasonmás-tematikájú szövegei közt emlegeti.36 Kötetben való megjelenése nem ismert, fő „tanulságául” pedig az első magyar gothic novel megjegyzése idézhető: „A legkísértetiesebb a világon az, hogy nincs kísértet”.37 Hiszen a Daimonion „fantasztikumát” csupán az eredményezi, hogy a saját rossz démonjára várakozó Rospigliosi önmaga negatív tulajdonságait egy hús-vér hasonmásban objektivizálja, akivel leszámolni kényszerül. A történet zárlata azonban az allegorézis felé tereli a cselekményt, hiszen a férfi tulajdonképpen arra várt, hogy az általa elüldözött lány árva gyermeke felbukkanjon, és ráhagyhassa vagyona felét. Mivel a gyermek apja Rospigliosi, a hasonmással való leszámolás tulajdonképpen a bűntudat eloszlatásában ragadható meg: a képzeletbeli Rossz útmutatása nyomán kétes eszközökkel szerzett vagyon egyik fele a szerzetesrendhez kerül (megvásárolt bűnbocsánat formájában), míg másik felével gyermekét próbálja kárpótolni. A kiengesztelés aktusával – morális értelemben – a Jó (vagy jobbik Én) győzedelmeskedik. A Daimonion fantasztikus jellegű szöveg, noha Szinitől nem áll távol a fantasztikum: 1927-es Homo doktor kísérlete című regényének műfaji megjelölése „fantasztikus regény”, de Tóth Árpád recenziójából arra lehet következtetni, hogy novelláinak német fordításában is a fantasztikum dominált.38 Az Éjfél után négy évvel, 1921-ben megjelenő A koronelli dóm nem került kereskedelmi forgalomba. Az illusztris, Gara Arnold rézkarcaival díszített, alacsony példányszámban sokszorosított kötet darabjait Turcsányi 67 �Kutatóterület Elek ismerősei között osztogatta szét. A lírai és prózai szövegeket vegyesen tartalmazó gyűjtemény kedvező fogadtatásban részesült: Miklós Jenő, Kosztolányi, és Schöpflin is elsősorban az erős líraiságra reflektáltak.39 Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a kötet négy prózai szövegének mindegyike (A koronelli dóm, Halott Valdemár lelke, A rém, Gazdátlan énekek háza) közel áll a fantasztikumhoz, illetve a rémtörténet műfajához. Míg az első két szöveg szecessziós prózaversként is olvasható, addig A rém és Gazdátlan énekek háza leginkább Hoffmann és Poe szövegeit idézi föl.40 A „megbúvó, rejtőző költőnek”41 ezen kívül csak 1927-ben jelent meg kötete (A távolodó). Az Éjfélbe bekerült szöveg a kívülről szemlélt saját halál élményét rögzíti meg, tónusában Kabos Ede és Révész szövegeihez mérhető. Szilágyi Géza a dekadencia és a „pszichoanalitikus irodalom” előfutáraként része a szuperkánon marginális részének. Az Éjfél „ismeretlenebb” szerzői közül ő az egyetlen, aki a közelmúltban bekerült az Elsüllyedt szerzők című válogatásba.42 A Fantasztikus szerelmek kedvező kritikában részesült, de a szövegek egyértelműen a „költői kezdés” momentumára építették fel argumentációikat. Prózáját pedig verseinek tapasztalati horizontján át olvasták. Az Éjjel a fogadóbant viszont „a fantasztikus novella legkitűnőbb mestereire emlékeztető” szövegként (is) jegyezték. Bár Szilágyinál a dekadencia hypertextuális logikája válik recepciótörténeti közhellyé, az erőteljes lélektaniságra való rámutatással némely írás látszólag újfajta olvasásmódokat is érvényesít: „Problémája mindig valami bizarr lelki válság”,43 miközben a narrátor „médiumként jegyzi le a történéseket”.44 Miközben A stiliszta című történetben szereplő szó („szó-mozaik-térkép”) is arra utal, hogy a szerző reflektálni tudott a modern szóképzésben részt vevő betű medialitására. Bár a kötet Egy házikabát naplójából című szövege a (gogoli) groteszkhez hasonlatos, az elbizonytalanító fantasztikum csak az Éjfélben is olvasható történetben jelenik meg látványosan. A szöveg egy gótikus irodalmi toposzt az ún. madwoman in the attic (= őrült nő a padláson) témáját45 cselekményesíti: a főszereplő kényszerből egy baljóslatú fogadóban száll meg, ahol éjjeli álmában egy titokzatos nővel találkozik. A fantasztikum (illetve a megmagyarázott természetfeletti, a különös) pozícióját ebben az esetben a másodlagos megmunkálás (a kalandra való írásos visszaemlékezésnek) nyomai gyengítik meg, hiszen a narrátor folyamatosan reflektál – utólag nevetségesnek beállított – félelmeire, amelyet a rablótanyának hitt fogadó táplált benne.46 Cholnoky László Leándervirág című szövege csak az Éjfélben jelent meg.47 Bár a szerzői életműről megjelent legteljesebb összefoglalás szerint a hagyatékban maradt szöveg szoros kapcsolatban áll a publikált Himfy dalaival (és így a Kísértetek című 1926-os regénnyel), a rokonság ténye nem egyértelmű.48 Igaz, hogy mindkét szöveg Balaton-parti üdülőhelyen 68 �Kutatóterület játszódik, és egy-egy titokzatos figura tűnik fel bennük (Encarte ill. Von Fladintzburg Alasztor), de a melankólia szimbóluma, a virág éppen úgy hiányzik a Himfy dalaiból, mint a Himfyhez köthető olvasmányélmény neuralgikus tapasztalata a Leándervirágból. Továbbá az Éjfélbe bekerült szövegben ténylegesen megtörténik a találkozó a valóság és a fantasztikum között (az önmagát utólag halottnak nevező figura feltűnésével, története végighallgatásával), míg a Himfy dalaiban megjelenő alakról nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy túlvilági „jelenés”. A Leándervirág főszereplője, Encarte közel kerül ahhoz, hogy megtudja, miért kerül melankolikus állapotba a leánder virágának illatától, mivel találkozik egy régi (utált) ismerősével, aki birtokában van egy történetnek (saját élettörténetének), amely választ adhatna a kérdésekre. A mesei motívumokat (kinyíló fapálca) tartalmazó történetben szerepe van a név szemiotikájának (encartar = kártyát emelni, törvény elé idézni) is, de valódi kuriózuma abban rejlik, hogy az Éjfélen kívül máshol nem jelent meg. A Kalandok és figurák egyik legérdekesebb szöveghelyében a narrátor a „fekve dalolást” a következőképpen jellemzi: „Olyankor nem mi daloljuk a nótát; a nóta dalol bennünket olyankor és fel van húzva az élet minden horgonya”.49 A kései Babits fontos megállapítását (Mint forró csontok a máglyán…) előrejelző kijelentést ugyanakkor nem követik, illetve nem árnyalják olyan megoldások, amelyek különös elbírálásban részesíthetnék az 1918-ban megjelent kötetet. A korabeli recenziók feltűnő jegye, hogy nem tudtak elvonatkoztatni Lukács Györgynek a rendkívül termékeny Balázs Bélát „felmentő” kötetéről (Balázs Béla és akiknek nem kell, 1918), sőt, meglepő módon együtt tárgyalták a két könyvet. Az írások a Kalandok és figurák lélektaniságát domborítják ki, de többnyire félmegoldásként értékelik a vállalkozást (vö. „lélekfelszín-analízis”).50 Igaz, az egyik írás kiemeli, hogy az „irodalmi fejlődés lehetőségei” a „lelki élet” felől érkezhetnek, nem a „naturalizmus zárt határai felől”.51 A kötet alcíme szerint novellákat tartalmaz, de a címbe foglalt szétválasztás is arra utal, hogy a kötetkompozíció egységei és ciklusai a „cselekmény” és a „lélekrajz” lehetséges dinamikáját, a kétféle narratív megközelítés átjárhatóságának lehetőségeit próbálják feltérképezni. A másik tábor című szöveg a „kalandok” legutolsó darabja, lehetséges, hogy a szöveg az Éjfél szerkesztését nem sokkal megelőzően keletkezett. A háborúra egyedüliként reflektáló (a háborúban játszódó) történet a „misztikus novellák” azon csoportjába tartozik, amelyek látszólag felszámolják a kapcsolatot a fantasztikum 19. századi („klasszikusromantikus”) formáival. Kosztolányi 1911-es Bolondok című kötetéből erős líraiságot, „furcsa miszticizmust” hallanak ki a recenziók, de az impresszionizmus fantáziában „szeszélyesedő” momentumainak vízióját is megidézik. Szabolcsi Lajos szerint Kosztolányi „már nem láthat kísértetet és nem jellemezheti éjféli 69 �Kutatóterület víziókkal hőseit”.52 A megállapítás mintha azzal a Cholnoky Viktorhoz köthető romantikus-esztétizáló prózapoétikával próbálna párbeszédet létesíteni, amely az Éjfélbe beválogatott szövegben, a Hrussz Krisztina látogatásában olvasónak tett kiszólásként is értelmezhető.53 Szabolcsi szövege így folytatódik: „A technika ördöngös korában él; nála tehát a telefon, a léggömb és az automobil öltenek földöntúli mértéket”.54 A kötetkezdő Tizenhárom gonosz kislány egy mozifilm leirata, A csúf lány a fotográfiába exponált örökkévalóságról szól, de a Hímek egyik intermediális gondolatsora is a technikai imaginárius(ok) „nyelviesedéséről”, nyelvbe foglalható („átírható”) tapasztalatáról tanúskodik.55 A fantasztikum jelentékeny témája/műfaja Kosztolányinak, amely részben egy impresszionista vagy impresszionista jellegű látásmód szüleménye; szereplői „egzaltált emberek álomszerű ködben”.56 Karinthy megfigyelése szerint a kötet azt a váltást reprezentálja, amely során a befelé fordulás helyett a „szétnézés” segítségével lehet eljutni a „formák s a fikció birodalmáig”, a modernség terepére.57 Csáth Géza kötetéről egyöntetűen pozitív írások jelentek meg. „Nemcsak az észnek írunk, hanem az összes érzékeknek (…) újabban ez az írásművészet iránya” – Kanizsai Ferenc meglátásában ráadásul az irodalmi képek „kinematográfjáról” beszülhetünk, amelyek „nem síkban, hanem teljes kiterjedésben” mozognak.58 Ellenben A varázsló kertjéről a Vasárnapi Újság recenzense csupán bizakodó kritikát írt, de ő is elismeri a groteszk és a fantasztikum „minőségeinek” erős jelenlétét a debütáló kötetben.59 A 21 szöveget tartalmazó kötet utolsó darabja A varázsló halála, amely zárlatként tulajdonképpen kivezeti az olvasót a címbéli kertből. Csáth Géza filmszerű fantasztikumát egyfelől az élmény impresszionista poétikája, másrészt a rémirodalmi klisék táplálják. Miközben a szövegek jól láthatóan egy hagyományhoz képest prezentálják önmagukat: Poe, Hoffmann vagy Andersen említése ugyanakkor a három szerző szövegeinek olvasástapasztalatát is magában foglalja (leghatékonyabban az Andersenolvasásról is szóló A vörös Eszti). A recenziókból ítélve a modern írásművészetet színre vivő Csáth-kötet sajátos jellege a hagyományos mesei funkciókkal való leszámolásban,60 az érzések „cselekményesítésében”, illetve a már említett dinamikus képmozgásban rejlik (a Tavaszi ouverture című szöveg például a zene, pontosabban az egyes hangszerek által játszott szólamok olvashatóságát teremti meg).61 Nagy Zoltán „újrakanonizálása” az 1960-as években történt meg. Összes munkái két kötetben jelentek meg, a prózai válogatáshoz (elbeszélések, drámák, tanulmányok és cikkek) Vargha Kálmán írt előszót. A szerző novellái kezdetben a Nyugat, majd más lapok hasábjain jelentek meg, az Éjfélt záró Csak álom 1911-ben vált olvashatóvá. A középkori közegben játszódó történet csattanója nem a fantasztikus álom felébredéssel való megszakadása, hanem az álomban szöveggé nyomatékosított „Csak álom” 70 �Kutatóterület felirat helyett az össze-vissza futkosó „furcsa vonalak” látványa. A kötet kései méltatója „sejtelmes, misztikus” novellisztikaként kezeli a szövegeket, amelyek a „szimbolista lírához” hasonló horizonton mozognak.62 Az Éjfél összes szerzője publikált a Nyugatban, sőt többen a szerkesztői stáb tagjaiként is befolyásolták a folyóirat működését. A kötet ugyanakkor nem csupán a „nyugatos” kontextusból merített: a zárszóban nem véletlenül mondanak köszönetet a szerkesztők Tevan Andornak, Ranschburg Viktornak és Dick Manónak, hiszen négy szöveg (Kaffka, Karinthy, Szilágyi, Kosztolányi) utánközléséhez kiadói hozzájárulást kellett kérni. A szerkesztői stáb látszólag gazdag szövegkorpuszból meríthetett, de a fantasztikus irodalom századelős állapotát elnézve a szövegek összeválogatásának során nehézségek is felmerülhettek. Hiszen a fantasztikum jelentős részben a kispróza területén „jelentkezett”, a korábbi állapothoz hasonlóan nem formálódott jelentős „hagyománnyá”. Ráadásul – mivel „aktív” szerzőket válogattak be – nem számolhattak két közelmúltban elhunyt szerző szövegeivel. Az 1912-ben elhunyt Cholnoky Viktor, illetve az 1915-ben elhunyt Lovik Károly egyaránt fontos alakjai a fantasztikus prózának: előbbi számtalan kísértettörténete mellett kiemelendő A kísértet című elméleti munka, míg utóbbi szerzőtől például a páratlan Hoffmann-intertextus, a Nathanael. (Feltűnő lehet ugyanakkor Török Gyula – pl. Ikrek (1917) –, illetve Krúdy Gyula szövegeinek hiánya.) 3. Éjfél – fantasztikum – modernség A háború (traumatikus) tapasztalata közvetlenül csak az antológia egyetlen darabjának, Balázs Béla A másik tábor című szövegének olvasási horizontján kap teret. A háborús kaland viszont – ellenben például a szerző Az eprafak madár című korábbi elbeszélésével – nem tartalmaz sajátos kulturális mintázatokat: a szótlan katonák közé visszatérő halottak története olyan értelemben tekinthető univerzális narratívának, hogy a fantasztikus csavar (a nézőpontok duplikációja) szabadon átfordítható más közegekbe és cselekményegységekbe. A „kettős világszemlélet” sémája Henry James The Turn of the Screw című, 1898-ban megjelent szövegére vezethető vissza, amelyben a kétértelműséget különböző textuális kódok is tovább fokozzák. Míg az Éjfél és a Kísértethistóriák fantasztikum-szemléletére a két antológia felvezetői is rálátást nyújtanak, a kötetekről (illetve a szövegeket adó kötetekről) született recenziók a természetfelettit más perspektívában láttatják. Az így felnyíló diszkurzív térben a fantasztikum egyrészt a különféle izmusok, illetve a modernség vagy modern prózapoétika viszonylatában, az 71 �Kutatóterület allegorikus szövegolvasás függvényében, illetve az olvasás tapasztalatának intertextuális „elrendezésének” segítségével definiálódik. Kosztolányi és Balázs Béla szövegei is a váratlanság eseményszerűségét próbálják kireflektálni a fantasztikum poétikájából, amely művelet egybecseng a „meseszerűség” reneszánszával. Schöpflin egy 1917-es írásban63 számol be arról, hogy az emberek kezében leggyakrabban Jókai regényeit látja, míg az ezzel szembeni póluson – „sivár, erőlködő, unalmas” „fércműként” – Meyrink A gólem című szövegét helyezi el. Balázs Béla bevezetőjében elvitatja a kapcsolatot háború és rémirodalom között, míg Schöpflin szerint „keressük a szabadulást, a feledkezést, csak részegítő legyen a mese, hogy amíg olvassuk, elvesszen tudatunkból ez az elviselhetetlen, képtelen és emberi voltunkra megalázó dolog, amit háborús világnak neveznek”. Miközben a líra terén a korabeli publicisztika a háborús költő rátalálásán (a fogalom alkalomra igazításán) fáradozik, a próza terén igencsak gyakran kerül szóba a századelős rémirodalom. Wallesz Jenő szerint például „a háború rémregénnyé formálódik mindenkinek a tolla alatt, aki ma hozzája ér”.64 Azonban a német expresszionista próza magyarra is lefordított „kanonikus” szövegei65 szinte közvetlenül a tömegirodalom regiszterébe kerültek át, nem bírtak olyan művészeti „értékkel”, mint amilyet a recepció az Éjfélben olvasható novellák esetében érvényesített – ha nem is általános érvénnyel. A leggyakrabban ismételt jelző a líraiság, illetve egy másfajta látásmód érzékeltetése. A „realisztikus fantázia”66 ebben a konstellációban békésen megfér a romantikusan ferdén-látott, pontokban észlelt („impresszionista”) látás képzetével, hiszen a technikai fejlődés ezen pontján az észlelő én már önmaga képi (fénykép), auditív (grammofon), és dinamikus (mozi) imagináriusával is dialógusba léphet, illetve a Másik technikai reprezentációi segítségével határozhatja meg önmagát. Amennyiben tehát az adott szöveg az imagináriusok „létéért” felelős közegeket viszi színre, ennyiben adózik a modernség fantasztikumának, nem beszélve azokról az esetekről, amikor a szövegek maguk próbálják szimulálni ezeket a közegeket. A háború okozta sokk helyett tehát ezekkel az Éjfél szövegei inkább a határátlépésekkel kapcsolatban „közvetítenek” traumatikus tapasztalatot. Igaz, a fantasztikum éppen a trauma hatásmechanizmusával kapcsolatban hat elbizonytalanítóan. Az Éjfél szövegeinek fő témája a természetfelettivel való „találkozás”. Laczkó, Révész és Szini szövegeiből hiányzik ez az aktus (lévén az eleve mesés-fantasztikus környezet, az alvó emberek tudataiba való bepillantás, illetve a fantasztikum hiánya nem teszik ezt lehetővé). Bálint, Ujhelyi és Turcsányi szövegeiben egy fantasztikus környezetben történik meg a találkozó, illetve a találkozásra való reflexió marad el (Bálintnál a három „próféta” csak a változást észleli, annak okát nem, Ujhelyinél a két ember találkozása egy időtlen idő terében történik meg, 72 �Kutatóterület Turcsányinál pedig Valdemár lelke búcsút int a testtől). Amennyiben Szini „paradigmatikus” szövegéhez, A mese „alkonyához”67 fordulunk (ahol a mese – erősen leegyszerűsítve – a cselekmény szinonimája), megállapítható, hogy az Éjfél „mesés” valóságában a természetfölöttivel való találkozás eseménye válik elsődlegessé, ez a mozzanat ragadható meg a kiadvány alcímében: misztikus. Isteni és emberi „hagyományos” találkozását az Ő és a Szent Ildefonso bálja tematizálja. Külön csoportba sorolhatók Babits, Karinthy, Szilágyi és Nagy Zoltán szövegei. Babitsnál egy új (technikailag „megtámogatott”, vö. röntgensugár) látásmód teremt fantasztikus hangulatot, Karinthynál a beazonosíthatatlan, mert „régen a földön élő” narrátor egy természeti jelenség antropomorf formájával lép kapcsolatba, míg Szilágyinál egy kísértetszerű jelenés, Nagy Zoltánnál pedig az álom „külső” értelmezhetetlensége gerjeszt bizonytalanságot. A maradék négy szövegben (Leándervirág, A másik tábor, Hrussz Krisztina látogatása, A varázsló halála) a túlvilág olvad össze az empirikusan észlelhető környezettel: a narrátorok halottakkal kommunikálnak, igaz, ezek nem számítanak traumatikus élménynek.68 A váratlan eseményszerűségének látszólagos „otthonossága”, mivel ellentmond a fantasztikum és a kísértettörténetek múlt századi hagyományának, némileg sarkítva modern tendenciának tekinthető. (Ezért bizonyult remek választásnak Kosztolányi korábban már megjelent, XIII című szövegének előszóként való beillesztése, hiszen az olvasási stratégia így éppen ebbe az irányba tereli az olvasót, vö., „a csodák világa […] érthető mindnyájunk számára”.)69 Az Éjfél, mint reprezentatívnemzedéki antológia azonban nem, vagy nem csupán a mese-fabula szintjén teszi olvashatóvá a fantasztikum különböző képleteit, hanem a nyelvi megformáltság, a szüzsé, illetve – Szini nyomán – a stílus szintjén is. A recepció (a kötetbe szövegeket adó könyveké, illetve a két antológiáé) ezt két szempontból próbálják nyomatékosítani. Egyrészt, előtérbe helyezve az „izmusok” első hullámát, a századelő prózáját realizmus, naturalizmus, szimbolizmus, impresszionizmus összjátékaként értelmezik, másrészt élesen elkülönböztetik ezt a dinamikát az „izmusok” másik hullámától, főleg az expresszionizmustól. Ugyanis az expresszionista (osztrák-német) próza a korabeli recepció számára egyszerre bír az üres, igénytelen, művészietlen, de explicit, durva, esetleg pornográf szöveg „ígéretével”. A líraiság (mint gyakori kulcsszó) összeegyeztethetetlen a borzalommal, így a kor olyan ismert szerzői, mint Ewers, Meyrink, vagy Strobl csak ponyvaként, a tömegirodalom termékeként válnak a közbeszéd tárgyává, igaz, valóban a közbeszéd tárgyává válnak. Az Éjfél (és a Kísértethistóriák) utáni magyar fantasztikum más képet mutat, de nem beszélhetünk ennek váratlan „megerősödéséről”. A korábbiakhoz képest elmozdulást jelent az expresszionista és szürrealista próza térnyerése (Déry, Szabó Dezső, Szentkuthy, Tamási, de fenntartásokkal 73 �Kutatóterület Babits, Szerb Antal), illetve a piac transzgresszív dinamikája is. Hiszen Ujhelyi, Szilágyi vagy Szini a „ponyva” felé fordulnak, Ujhelyi és Karinthy pedig filmforgatókönyveket írnak, de a két világháború közötti fantasztikum valódi „kincsei” feltehetően a feltáratlan ponyva / lektűr szövegtestben rejlenek.70 Ilyen szempontból különleges jelentéssel bírnak például Babits reflexiói az általa kedvelt detektívregényekről, illetve a recepció lélektanisággal, lélekrajzzal foglalkozó passzusai, hiszen a műfajok elkerülhetetlen egybemosódása, illetve a Belsőre való szoros koncentráció a kánon egyetemességébe és stabilitásába vetett hitet rengette meg. Ugyanakkor 1918 után a mozgókép elsöprő sikere is azt vetítette előre, hogy az „álomgyár” kiragadja a betű közegéből a fantasztikumból fakadó gyönyört. Még a Nagy Háború előtt vetette papírra Szabó Dezső a következőket: a mozi „újraéleszti a mesét, a fantasztikus lehetetlenségeket s így az ősember nagy vigasztalásait teszi újra lehetővé”.71 Majd, (de még) a fontos médiatörténeti váltást jelentő hangosfilm megjelenése előtt Acél Pál már a „tömegesített kultúra” és a „kollektív mozgás mechanizmusának” irányát jelöli ki az „élő géptechnika” korában, illetve a mozifilm ismeretében.72 A két rémtörténet-antológia (bármennyire is védekeztek volna ezek szerkesztői a műfaji megjelölés ellen) úgy próbált átmenteni egy hagyományt egy teljesen megjósolhatatlan jövőbe, hogy elszigetelte magát az új impulzusoktól. Ennek köszönhetően pedig óhatatlanul zárvánnyá vált. Bár Kosztolányi az emberi élet „más síkba átbillenésével”, az óra mutatóinak „túlvilági számlapra ugrásával”, sőt, tizenhárom óraütéssel73 vezeti fel a szövegcsokrot, az minduntalan egy éjféli téridőben, kezdet és vég láthatatlan metszéspontján vesztegel. Jegyzetek A tanulmány elkészülése alatt az Emberi Erőforrások Minisztériuma által finanszírozott Móricz Zsigmond ösztöndíjban részesültem. 2 SZÁSZ Zoltán, A háború utáni irodalom szelleme. Helyzetkép a háború utáni szellemi életből, Nyugat, 1927/21. 3 WALLESZ Jenő, Háborús irodalom, Az Újság, 1915. január 28., 3-4. 4 KÁRPÁTI Aurél, Háborús könyvek, Budapesti Szemle, 1915. 164., 287. 5 Mindehhez bővebben ld. WIRÁGH András, Egy előszó, és ami mögötte van (Éjfél. Magyar írók misztikus novellái, 1917), megjelenés előtt. 6 A szöveg ezen a címen sem novelláskötetében, sem repertóriummal rendelkező ismertebb periodikában nem jelent meg. 7 Három recenzióval nem foglalkozom. A két, Pester Lloydban (német nyelven) megjelent szöveggel, illetve Szilágyi Gézanak az Újságban megjelent szövegével. Utóbbit nem találtam az OSZK archívumában, a megadott napon megjelenő Az Újságban Szilágyi Bíró Lajos Huszonegy novella című kötetéről írt recenziót. 8 A recenziók közül a Kabos Ede kötetéről a Budapesti Naplóban, illetve a Magyar 1 74 �Kutatóterület Géniuszban megjelent írások rejtjelesek, illetve anonimek. 9 Igaz, Karinthytól az Északi szél 1926-ban megjelent folyóiratban. 10 Nagy Zoltánnak összesen kilenc szépprózai szövege jelent meg, vö., NAGY Zoltán, A nevető ember legendája, szerk.: VÉGH György, Magvető, Budapest, 1967, 536. 11 Bár a szöveg Himfy dalai című változata megjelent Cholnoky Bertalan éjszakája című 1918-as kötetében, nem meggyőzőek számomra a két szöveget szorosan összevonó érvek (vö., NEMESKÉRI Erika, Cholnoky László, Akadémiai, Budapest, 1989, 80.), ezért úgy tekintem, hogy a Leándervirág egyetlen megjelenési helye a tárgyalt antológia. 12 Laczkó szövege 1912-es datálással szerepel az antológiákban, Ujhelyi szövegéhez ld. KELECSÉNYI László, Egy erotikus emigráns, Holmi, 2002/8, 1026-1037. 13 SCHÖPFLIN Aladár, Babits Mihály, a novellaíró, Nyugat, 1931/15. 14 A vélekedés nem nevezhető egyedülállónak: Karinthy A gólyakalifa újabb kiadásáról írott recenziójában a regényt a szerző költészete foglalataként értelmezi. (Vö., KARINTHY Frigyes, Széljegyzetek a „Gólyakalifa” olvasása közben, Nyugat, 1924/7.) 15 Vö., CSÁSZÁR, Régi gyöngyök új foglalatban, Magyar Múzsa, 1920. I. 183. 16 KUNCZ Aladár, Babits Mihály: Karácsonyi Madonna, Nyugat, 1920/11-12, 638. 17 [g –a], Akácvirágok, Budapesti Napló, 1903. április 22. (110.), 3. 18 Vö., KOSZTOLÁNYI Dezső, Kabos Ede. In: UŐ., Írók, festők, tudósok, Szépirodalmi, Budapest, 1958, 264-267., POGÁNY József, Kabos Ede. In: UŐ., Harcok emberei. Irodalom és politika, Népszava, Budapest, 1911, 60-71. (A Kosztolányi-szöveg eredetileg 1911-ben jelent meg.) 19 [g –a], Akácvirágok, 3. 20 A sorozat kortárs sci-fi szerzők szövegei mellett Karinthy-, Jókai-, de Borgesszövegeket is kiadott, nem beszélve a Frankensteinről. 21 TÓTH Árpád, Kísértethistóriák, misztikus elbeszélések, Nyugat, 1918/2. 22 Vö., Tzvetan TODOROV, Bevezetés a fantasztikus irodalomba, ford.: GELLÉRI Gábor, Napvilág, Budapest, 2002, 43-48. 23 Egész pontosan a „jövőbeli irodalom munkásait”. (Vö., LONDESZ Elek, Beszélgetés három új könyvről, Pesti Napló, 1907. december 4. (287.), 2.) 24 WILDNER Ödön, Néma énekek, Huszadik Század, 1908. I., 92. 25 GARAMI Ernő, Néma énekek, Szocializmus, 1907-1908, I., 26-28., ill. BARABÁS Gyula, Néma énekek, Népszava, 1920. augusztus 27., 8. 26 WILDNER, Néma énekek, 93. 27 „Fontosabb azonban, hogy a természetfeletti (vagy természetkívüli) dolgok megjelenése a jó kísértethistóriákban logikusan és »természetesen« következik abból az éleslátásból melyről imént szó volt [ti. az „őszinte, valóban átélt és művészettel elmondott” történetek kapcsán] és ezért azt, visszavilágítva, plasztikusabbá, érzékibbé, titokzatos érthetetlenségét érthetőbbé teszi. (BALÁZS Béla, [Előszó]. In: Kísértethistóriák, ford.: UŐ., Kner Izidor, Gyoma, 1917, 7.) Mivel az Éjfélt felvezető Kosztolányi-szöveg már hónapokkal a kötet megjelenése előtt olvasható volt, tulajdonképpen a novellákhoz hasonlóan beválogatott szövegnek tekinthető. Éppen ezért Balázs Béla bevezetője tekinthető a kötetek szerkesztési-olvasási stratégiáját tartalmazó „autentikus” szövegnek. 28 DÉVÉNYI Iván, Bálint Aladár emlékezete, Vigilia, 1964/4, 183. 75 �Kutatóterület 29 Az Éjfélről Elek Artúr írása is külön megemlékezik: „Ő szerkesztette a gyomai Kner-kiadásban megjelent „Éjfél” című könyvet, amely első kísérlete volt a fantasztikus tárgyú magyar novella antológiába gyűjtésének.” (ELEK Artúr, Bálint Aladár, Nyugat, 1924/8-9.) 30 A szerzőről eddig megjelent legrészletesebb portréhoz ld. KELECSÉNYI László, Egy erotikus emigráns. (Vö., a 8. lábjegyzettel!) 31 Vö., [név nélkül], Ujhelyi Nándor, Pesti Napló, 1933. július 29., 6. 32 KACZÉR Vilmos, Ujhelyi Nándor, A Toll, 1933. 69., 140. 33 KARINTHY Frigyes, Északi szél. In: Éjfél, i.m., 102. 34 BRISITS Frigyes, Két hajó, 1915. 17., 411. 35 „mindvégig a fantasztikum világában járunk” (MEGYER József, Két hajó, Magyar Kultúra, 1944. I. 177.), ill. „fantasztikuma nem »túlkövetelő«”, de „egyben le is fegyverezi a kétkedés minden élét azzal, hogy elképzelését a maga egészében szubjektívvá teszi” (BÁLINT Lajos, Két hajó, A Hét, 1915. február 21. 8., 95.) 36 Vö., KEMÉNY Gábor, Alakmások és önarcképek Krúdy prózájában, Filológiai Közlöny, 1975/4, 434-443. 37 SZERB Antal, A Pendragon legenda, Magvető, Budapest, 2000, I/51. 38 A Die gelbe Kalesche 1914-ben jelent meg németül. Különösen érdekes a recenzió következő mondata: „Németországban erősen divatosak mostanság a borzongató históriák, s a német műveltség keleti öbleibe, a budapesti könyvesboltok kirakataiba is gyakran vetődnek el e furcsa germán ízlés rikító papírhullámai. Szini kis novelláskönyve ebbe az áradatba kerül: a Sárga batár különös, finom borzongásokat keltő szimbólum-utasa az Evers Halott zsidó-jának a társaságába, aki egy ócska konflisban döcög, s tényleges hulla-volta összes rettentő jeleivel kelt undorrá émelyedő hatást.” (Vö., TÓTH Árpád, Szini Gyula: Die gelbe Kalesche, Nyugat, 1914. 12.) 39 MIKLÓS Jenő, A koronelli dóm, Magyarság, 1921. augusztus 14., 8., KOSZTOLÁNYI Dezső, A koronelli dóm, Nyugat, 1921/8, 639., SCHÖPFLIN Aladár, A koronelli dóm, Vasárnapi Újság, 1921. 18., 216. 40 Karátson Endre 1971-es könyvében Turcsányit Poe követői közé sorolja. (Vö., André KARÁTSON, Edgar Allan Poe et le groupe des écrivains du Nyugat en Hongrie, Presses Universitaires de France, Paris, 1971, 164-165.) 41 BÓKA László, Válogatott tanulmányok, Magvető, Budapest, 1966, 1076-1077. 42 A Magyar Narancs jelenleg 39 részes sorozatának Szilágyi Gézáról szóló részét Havasréti József írta. (HAVASRÉTI József, A dekadencia írója, Magyar Narancs, 2007. 01. 11., http://magyarnarancs.hu/konyv/elsullyedt_szerzok_vi_a_dekadencia_iroja_ szilagyi_geza_1875-1958-66588) 43 ZOLNAI Béla, Fantasztikus szerelmek, A Hét, 1916. november 26. (48.), 690. 44 SCHÖPFLIN Aladár [?], Fantasztikus szerelmek, Vasárnapi Újság, 1917. 5., 85. 45 Sandra Gilbert és Susan Gubar 1979-es könyve (The Madwoman in the Attic: The Woman Writer and the Nineteenth-Century Literary Imagination, Yale UO, 1979) a feminista irodalomkritika egyik fontos szövege. A toposz ős-eredetije a Jane Eyre, amelyben a férj a megbolondult feleségét a tetőtérbe zárja. 46 A szöveg elemzéséhez ld. Gyula RIGÓ, Until Departed by Death?. In: Narrative Construction of Identity in Female Writing, eds. Zsófia BÁRCZI – Gabriella PETRES CSIZMADIA, Eötvös University Press, Budapest, 2013, 59-63. 47 Az autográf szöveg az OSZK Fondjegyzékében lelhető fel (192/192/15). 76 �Kutatóterület 48 Vö., NEMESKÉRI Erika, Cholnoky László, 80. Először Lovass Gyula jegyezte fel a szerző páratlan önplágiumait, jelen esetben a Himfy dalai egyes passzusainak a Kísértetekben való megjelenését. Ezt vette kész ténynek Galsai Pongrác, az első gyűjteményes Cholnoky László-szövegkiadás szerkesztője is. (Vö., LOVASS Gyula, Cholnoky László. In: Ködlovagok. Írói arcképek, szerk. Thurzó Gábor, Szent István Társulat, Budapest, 203-215., CHOLNOKY László, Prikk mennyei útja, Magvető, Budapest, 1958, 402.) 49 BALÁZS Béla, Kalandok és figurák, Kner Izidor, Gyoma, 1918, 80. 50 BOROSS F. László, Kalandok és figurák, Ma, III/7., 87. 51 Uo. 52 SZABOLCSI Lajos, Bolondok, A Hét, 1911. december 10. (50.), 815. 53 „Ne gondolj Cholnoky Viktor novelláira, melyekben visszajárnak a szellemek. Én nem vagyok se szellem, se kísértet.” (KOSZTOLÁNYI Dezső: Hrussz Krisztina látogatása. In: Éjfél, szerk.: BÁLINT Aladár, Kner, Gyoma, 1917, 181.) 54 SZABOLCSI, i.m., 815. (saját kiemelés) 55 „A szavakat felfogták az idegek villamos sodronyai, továbbították a központba s látni lehetett, mikor érnek az öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak, jelt adtak a beszélőnek s folyt tovább a fülledt, mesterséges, rendkívüli élet.” (KOSZTOLÁNYI, Hímek. In: UŐ., Bolondok, Athenaeum, Budapest, 1911, 95.) 56 BALLA Ignác, Bolondok, Új idők, 1912. január 7., 47. 57 Vö., KARINTHY Frigyes, Kosztolányi Dezső: Bolondok, Nyugat, 1911/23. 58 KANIZSAI Ferenc, Csáth könyvéről, Bácskai Hírlap, 1908. május 24., 8-9. 59 [név nélkül], A varázsló kertje, Vasárnapi Újság, 1908. 20., 408. 60 Vö., POGÁNY József [p.], A varázsló kertje, Népszava, 1908. máj. 31., 4., HEGEDŰS Gyula: A varázsló kertje, 1909/4., 227-228. (Utóbbi helyen: „minden új érzés megtalálja a maga régi történetét”.) 61 A Kosztolányi- és a Csáth-szöveg kapcsolatához ld. Gyula RIGÓ, Until Departed by Death?, 58-59. 62 KARDOS Pál, A nevető ember legendája, Alföld, 1967/5, 85-87. 63 SCHÖPFLIN Aladár, Mesék visszatérése, Pesti Napló, 1917. január 28., 12-13. 64 WALLESZ Jenő, Háborús irodalom, 4. 65 Meyrinktől A gólem (1916), Ewerstől A borzalmak könyve (1915) és az Alraune (1917) jelent meg az antológiák előtt, de pl. a Cudar gyönyörök című antológiában (1917) egy-egy Poe- és Villiers de l’Isle Adam szöveg mellett jelent meg tőlük írás. Ezenkívül Soykától A kártya ura (1915), Perutztól és Franktól pedig A mangófa csodája (1917) említhető meg, az 1917 utáni időszakból pedig A hatalmasok (Soyka, 1918), A rossz apáca és A bresciai örömtanya (Strobl, 1918, ill. 1919), A pók (Ewers, 1918), a Walpurgis éj (Meyrink, 1918), illetve a Kubin által illusztrált Hasis (Schmitz, 1918). Ewerst már korán méltatja Bíró Lajos a Nyugatban (1908/9, „A borzongás”). Meyrinkről Idegen portrék című könyvében hosszabban írt Kázmér Ernő (1917). Tóth Árpádhoz hasonlóan azonban Juhász Gyula sem volt jó véleménnyel róluk: az Alkohol és irodalom és A könyvek és én című írásaiban Ewerst „sörszagú okoskodással vádolja”, Meyrinkkel egyetemben „kísérletezőnek” nevezi. A szerzők jobbára az expresszionizmus irányzatába sorolhatók, többjük kapcsolatba került a filmmel is, Ewers írta például A prágai diák (Wegener, 1913) forgatókönyvét. A szerzőkhöz l. Ingeborg VETTER, Mesterséges emberek, ford.: WEINBRENNER Rudolf, SF Tájékoztató 25., 1980, 56-67. (A szerző A „fekete romantika” öröksége a német dekadens 77 �Kutatóterület irodalomban c. disszertációjának hetedik fejezete, a munka egészében Das Erbe der „schwarzen Romantik” in der deutschen Decadence: Studien zur „Horrorgeschichte” um 1900 címen jelent meg 2004-ben az Erster Deutscher Fantasy Club kiadásában.) Az itt olvasható információk a megjelenés előtt álló szövegem (Egy előszó, és ami mögötte van) egyik lábjegyzetéből származnak. 66 KARINTHY Frigyes, Bolondok, Világ, 1911. november 26., 17. 67 SZINI Gyula, A mese „alkonya”, Nyugat, 1908/1. 68 Kontrasztként érdemes megjegyezni, hogy a Balázs Béla-féle Kísértethistóriák szövegeiben az idegennel való találkozás közvetlenebb formában hozza felszínre az Unheimlich félelmetes tapasztalatát. Igaz, ezekben a többnyire 19. századi – saját kontextusukban jobbára kanonikus – szövegekben a fantasztikum „feloldásának” vagy „feloldódásának” lehetőségei is sokrétűbbek. Bulwernél (A kísértetek háza) okkult machinációknak köszönhetők – az így elfogadott – jelenések, Goethénél (Az énekesnő barátja) egy fantasztikus hang sokkolja hallgatóságát, Poe Ligeia című szövegében egy „megbízhatatlan” narrátor számol be halott szerelme transzformációjáról. Pu Szung-ling történetében (A bíró) az Éjfél szövegeihez hasonlóan nem hat váratlanul Tsu és az alvilági bíró rendszeres találkozója, Mordtmann-nál (A „Carnatic”) egy szellemhajó rémíti meg a hajósokat, Buber legendájában (Baalschem ítélete) pedig egy holtából feltámadó nő számol be álmáról. Mérimée XI. Károly látogatása című novellájában a királynak a jövőt vetítik előre a jelenések, Gogolnál (Wij, a szellem fejedelme) Choma Brut, egy filozófus egy vámpír áldozata lesz, míg a Strindberg-önéletrajz részlete (Az üldözött) a szűnni nem akaró látomásokról szól, amelyet a narrátor szerint korábbi bűneiért kell elviselnie. A kísértetek háza 1857-ben jelent meg, Balázs Béla önkényesen megkurtította a szöveget. Az énekesnő barátja egy hét szöveget tartalmazó, 1795ben megjelent kötetben volt olvasható (Balázs Béla alcímként megnevezi a kötetet: Német kivándorlók társalgásai). A Ligeia az 1840-es Groteszkek és arabeszkekbe is bekerült, vélhetően két évvel korábban íródott. A bíró meséjét tartalmazó Liao-csaj furcsa történetei szerzője halála után, 1766-ban jelent meg először. A XI. Károly látogatása 1830 körül keletkezett, a Wij az 1835-ös Mirgorodban látott napvilágot. Bulwer-Lytton az 1830-as évektől fejtette ki hatását a magyar irodalomban, az első teljes fordítás 1841-ből származik (Vajda Péter: Éj és korány, rövidebb szövegeinek fordításai már az 1830-as évek folyóirataiban megjelentek). Míg a „Goethe-kultusz” kialakulása a 18-19. század fordulójára vezethető vissza, Poe csak halála után vált ismertté, igazi kultuszát a Nyugat teremtette meg a századelőn. Mérimée és Gogol már ismert szerzőknek számítottak a 19. század utolsó harmadában Magyarországon, Strindbergtől a 20. század elején több drámát lefordítottak. Ugyanakkor Pu Szungling, Mordtmann és Buber „felfedezése” Balázs Bélához köthető: Bubert és Pu Szunglinget vélhetően az elsők között fordít (előbbitől az 1920-as években jelennek meg szövegek, utóbbi szövegeinek gyűjteményes kiadásáig 1959-ig kell várni), míg a teljességgel ismeretlen Mordtmann tulajdonképpen egyetlen – több külföldi antológiában felbukkanó – szövegét ő fordítja le először. 69 KOSZTOLÁNYI Dezső, [Előszó]. In: Éjfél, 7. 70 A szürrealista regényhez ld. a Hungarológiai Közlemények 1981. évi 48. számának közleményeit. 71 SZABÓ Dezső, Moziban. In: Kulturális közegek. Médiumok a 20. század első felében Magyarországon, szerk. BEDNANICS Gábor és BÓNUS Tibor, Ráció, Budapest, 78 �Kutatóterület 2005, 382. (Eredetileg: Nyugat, 1912, II, 976.) 72 ACÉL Pál, Kollektív mozgás (Kino-mechanika). In: Kulturális közegek, 343-345. (Eredetileg: Ma, 1919. március 21., 64.) 73 KOSZTOLÁNYI Dezső, [Előszó]. In: Éjfél, 7. 79 �Kép-tér 80 �Kép-tér Alkot, változtat, épít, rombol Hajas Katinka alkotásairól FÖLDI GERGELY Talán minden azon múlik, hogy milyen világban élünk. Egyik kedvenc történetemben, mikor hasadék támadt a világ szövétnekén, a résen át kezdett elszivárogni a varázs. Énekmondók elfeledték az ősi dalokat, újak nem születtek, sárkányok némultak el, pedig az ő nyelvük az, melyen az első hangos szó életre kelt. Elfeledte a világ a dolgok igazi nevét, ezzel együtt a tudatlanság homályába merült igazi valójuk is. Ma nem ilyen a világ. Vannak új alkotók sokan. Közülük keveset ismerünk, így nehéz lenne általánosítani, de van közülük néhány, aki meri vállalni, hogy beleönti saját varázserejét a világ szövetén nyílt hasadékba, hátha elég ahhoz, hogy bezárja azt, vagy legalább egy kicsit szűkebbé tegye. Hajas Katinka megteszi ezt. Salgótarjánból indulva egyetemes jelek, szimbólumok, természeti jelenségek, természetes folyamatok, vagy azok analógiája mentén teremt, alkot, rombol, figyelmeztet. Alapvető arányok, alapformák, melyek hol magukban állnak, hol egymásba olvadnak. Léteznek, jelen vannak, de létezésük nem örök, nincsenek kiszakítva az idő folyamából, elmúlásuk hozzákapcsolja őket a valósághoz. Ez az alapvető tulajdonság, az elmúlás biztos tudata, ami miatt a tárgyak nem egyszerűen antropomorfak, hanem majdnem élők. A hasonlóság még szembetűnőbb, ha végiggondoljuk, hogy törődéssel ezeknek a műalkotásoknak az élettartalma is nő. Persze minden műalkotás így van ezzel, de Katinka szobraira ez fokozottan igaz, hisz bizonyos 81 �Kép-tér 82 �Kép-tér esetekben pont az emberi beavatkozás, vagy annak hiánya az, ami kiteljesíti az alkotó gondolatmenetét. A Koptatómalmok (ld. 80., 82. oldal) hasas része emberi erő hatására porlik el, egészen addig, míg a két íves malomkő egységes koronggá nem csiszolódik. A folyamat közben termelődött por is része, velejárója a műalkotásnak, hisz az egyensúlyi állapotban az önmagát előrlő, őrlődő malomkerékpár egy új külső kört hoz létre, kvázi saját magából. Kíváncsi vagyok, lesz-e elég bátorsága valaha is a múzeumlátogatóknak, hogy eljuttassák a harmonikus állapotig? Saját erő nélkül a két egymásnak nyomódó felület csak bennük bízhat. Maguktól nem képesek változni, nem kapunk válaszokat azokra az érdekes apróságokra, hogy mi történik az anyag mélyén megbújó zárványok találkozásakor. Akkor is elérik-e a korongok az elképzelt idilli állapotot, vagy egy kis egyenetlenség az anyagban, és az egymásnak feszülő erők kizökkentik a folyamatot? Viszont, ha beindulnak a nézők, és lelkesedésük átbillenti az egyensúlyt, akkor a saját magát felfaló, magából újat alkotó, a saját magán túlmagasodó alkotás is érdekes lehet. Az összecsiszolódás eredménye: egy „új” anyag (por), ami jóval puhább az eredetinél, formázható is, ugyanakkor jóval sérülékenyebb, meg az eredeti forma változása. Ki tudja, lehet, lesz olyan is, aki nem akarja majd megforgatni a malmokat. A Földkörök (ld. 84. oldal) hasonlítanak a hagyományos műalkotásokhoz, amennyiben a műértő nem nyúl a kiállított darabhoz. A döngölt földből készült szobornál az időjárás teszi meg azt, amit a Koptatómalmoknál az ember, lebontja a műalkotást, feltárva ezzel egyre mélyebb rétegeit. Az eső, szél, hideg hatására porladó Földkörök új és új szimbólumokat mutatnak fel, ahogyan egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Ezek a szimbólumok az emberi élet főbb eseményeivel, illetve az évkörrel kapcsolatos jelképek. A halál, az utolsó motívum megjelenése magának a szobornak a pusztulását is jelenti. Furcsa nézni a pusztulást. Várni a véget, tétlenül. Papám biztosan nem hagyta volna. Esténként, vagy nagy esők után kiment volna, hogy tapasszon rajta egy kicsit, még akkor is, ha tudja, hogy ez a koncepció, ennek kell történnie. Alkot, változtat, épít, rombol. Aktív művész, gondolkodik, elgondolkodtat minket. Salgótarjánból, egy kicsit Salgótarjánról is. 83 �Kép-tér 84 �Ami marad Daru mindenki – Daru én is vagyok Grecsó Krisztián: Megyed utánad BALOG EDIT OTILIA A korábbi szerkesztő, Grecsó Krisztián népszerűségének szimbóluma lehet a Nők Lapja 2014-es évfolyamának 29. heti számában publikált, vele készített interjú, melynek egyik apropója a 85. könyvhétre megjelent Megyek utánad című kötete. A regény markánsan jelen van a(z on- és offline) médiában, tudatos marketingről árulkodó helyeken tűnik föl a buszmegállóban álló apró alakot ábrázoló borító, melynek eredményeként a korábbi olvasók mellett újak is megismerhetik, megkedvelhetik a művet és a szerzőt. Ahogyan az író fogalmaz: „Ebben a könyvben onnan akartam elrugaszkodni, hogy leírható-e egy ember élete a kapcsolatain keresztül […]” (Matkovich Ilona: „Akkor eljöttem a semmibe”. Grecsó Krisztián, író. Magyar Narancs, 2014/19., http://magyarnarancs.hu/konyv/akkor-eljottema-semmibe-89952). A párkapcsolatot, szerelmet középpontba állító szöveg fő témája nem maga a szerelem érzése, hanem az énkép és a lélek szerelmek hatására bekövetkező változása. A regény főszereplője Daru, az ő személyiségének érése, felnőtté válása van a középpontban. Ahogyan a falu zárt világának tere egyre szélesebbé válik a kisvárosban, majd a nagyobb egyetemi város után a fővárosban, a személyiség tere is egyre tágabb és ezzel egy időben nyitottabb és összetettebb lesz. A szöveg jól szőtt szövetként funkcionál: a tradicionális keretes szerkezet mellett a divatos patchwork technika jelenik meg; nem ábrázolható a bemutatott összes kapcsolat a maga teljességében, a szálak Daru lelkében érnek össze. Sára és Lili alakjának, valamint az általános iskola helyszínének ismételt feltűnése az utolsó fejezetben véleményem szerint az egyik legkiemelkedőbb rész. Ahogyan a Krisztus az olajfák hegyén festmény eltávolítása – mely értelmezhető a Grétával kötött házasság szimbólumaként 85 �Ami marad – nyomot hagy a falon, ugyanúgy hagynak nyomot Daru személyiségén, énképén a szerelmek. „Mert a saját múltja csak részben az övé, a másik részben azoké, akik szerették” (274.) – olvashatjuk. A nyom a lányok, nők lelkén is jelen van, ám egyik lány belső gondolat- és érzelemvilága sem lesz része az elbeszélésnek. Nem kapnak külön narrátori hangot, azaz a lányok karakterét Darun keresztül ismerjük meg. Darut saját perspektívájából látjuk, egy személyben narrátor és szereplő, aki külső nézőpontból írja le önmagát. „Daru én vagyok” – jegyzi meg több alkalommal (15., 58., 123., 184., 198., 199., 204.). Grecsó Krisztián szövegvilágának horizontja túlmutat Daru történetein. A Megyek utánad intertextuális kapcsolatba lép a Mellettem elférsz című regénnyel, ahol Juszti mama és Domos tata karakterei mellett az előbb említett olajfestmény is fontos elem. Valóban, „a könyv úgy épül fel, hogy minden fejezet alapvetően egy részproblémára koncentrál […]” („Mindenkinek van saját Viharsarka”, Könyves Magazin, 2014. június, 35.). Lili alakjához a gyermekszerelem kötődik, mely a teljes ártatlanságból a kamaszkori ráismeréseken keresztül („Ebben a pillanatban értette meg. Hogy mi van. Lili nő. Mások annak látják.” [22.]) az első megrázó csalódásig („Hogy ez tényleg szerelem volt.” [58.]) tart. Eszter neve az általános iskolából már elballagott Daruhoz kapcsolódik, akivel emlékezetes nyarat töltenek a középiskola megkezdése előtt. A strandolás leírása Eszter különlegességét, érettségét hangsúlyozza; hirtelen, tragikus (és értelmetlen) halála hosszú időre némává teszi Darut, akinek a lány elvesztésével és hiányával egyszerre kell megküzdenie. Petra Daru (egyik) főiskolai szerelme. Ebben a kapcsolatban a konfliktus sokkal inkább Petra szülei és Daru között van, mint Daru és Petra között, Eszter hiánya és Petra ragaszkodása egyaránt erősebb Daru szerelménél. Itt – ahogyan Jánossy Lajos írja – a szöveg „kevésbé ábrázol, főleg informál”. (Jánossy Lajos: Vissza vonat, http://www.litera.hu/hirek/ visz-a-vonat) A szerelmi motívumok sorából nem maradhat ki a megcsalás toposza, Daru szeretői szerepkörbeli ábrázolása. A már menyasszony Sára karakteréhez a felnőtté válással, az egyetemi előkészítővel, az át nem élt katonasággal együtt egyfajta kapunyitásai pánik kapcsolható. A pszichológiai problémákkal küzdő Adél epizódszerepet kap csupán Daru sorsában. Daru társa, felesége az a Gréta lesz, akivel már a gimnáziumban megismerkedik, ám amikor kapcsolatuk szorosabbá válna, a lány szüleivel elhagyja a kisvárost, majd néhány év múlva egy talán mesébe is illő véletlen folytán újra találkoznak, hogy néhány év elteltével – egy osztálytalálkozó alkalmával – tizenhárom évig tartó házasságukat megelőző kapcsolatuk kezdődhessen el. A válóper leírása a gyerekszerelemhez hasonlóan a legjobban kidolgozott részletek között van. Julival a jövő még dobozokban áll („Csak a bedobozolt jövő van ott.” [293.]), ő a jelen szerelme, akivel még előttük áll egymás alapos megismerése. 86 �Ami marad Daru lelki folyamatainak ábrázolása egyszerre megható és hiteles. Nem lehet nem figyelni a regény önéletrajzi vonatkozásaira. Grecsó Krisztián nem titkoltan merít önnön tapasztalataiból, mellyel a fikció és a valóság tereit hozza játékba. A szöveg egészét fátyolos költőiség lengi be, teszi emlékezetesen líraivá. Különösen maradandóak a gyakran alkalmazott a hasonlatok: „Daru csak állt, letörten, magányosan, mint egy kiselejtezett vaskályha a ház előtt.” (10.) „Állt ott, mint egy lefittyedt karú, szenvedésében elhanyagolt Krisztus.” (104.) „Daru elfelejtett dacoskodni, megroppan, lebeg a lelkén a gyanú, mint vízen a zsírfolt.” (284.) Az emlékezés gyakorta irányíthatatlan mechanizmusát és esetleges voltát remekül érzékeltetik a múlt és jelen közötti síkváltások. Erre példa az egyetemi házibuli eseményeinek és Adél tettének felidézése (210-227.), a válóper alatti visszaemlékezése (240-246.), vagy a Sárával való találkozás leírása (278-284.). A szöveg (valódi) hatását az utolsó mondat elolvasása után nyeri el, amikor az olvasó matatni kezd – ha korábban nem tette meg – saját emlékezetében. Az elmúlt szerelmek felidézésével korábbi önmagunkkal szembesülve, önnön korábbi emlékeinket vehetjük számba. Az ember életének története kétségkívül szerelmei története is, a szerző által feltett kérdésre a válaszunk igen, életünk jellemezhető, elmondható kapcsolataink által. Ezért mondhatom és mondhatja minden olvasó: Daru én (is) vagyok. Nekünk is igazolnunk kell(ene) az eltelt időt, jobban, mint az egymás tyúkjait megvásároló néniknek. (90.) (Magvető, Bp., 2014) 87 �Ami marad Egy nap, amikor Jász Attila: Szárnyas csiga. Átiratok SZŰCS BALÁZS PÉTER A Szárnyas csiga című kötetének fülszövegében Jász Attila így jellemzi önmagát: „Jász Attila (1966-?) Ismeretlen vidéki költő. Neve és más nevek alatt számos műve megtalálható nyomtatott és online formában. Ez a kötet összefoglalja és átírja mindazt, amit eddig csinált, és csinálni fog.” Van valamiféle talányos többértelműség, sejtelmesség ebben az önmeghatározásban. A szerzői nevekkel kapcsolatban érdemes lehet megjegyezni, hogy a kötet fotóit Csendes Toll készítette (Jász Attila egyik alteregója). S ha már a neveknél tartunk, meg kell említeni, hogy a kötet tartalomjegyzékében a verscímek után egy-egy ajánlást találhatunk, s az sem véletlen talán, hogy a könyv utolsó versének címe: „Névtelenül. Myth&Post”. Aki valamennyire is ismeri Jász Attila munkásságát, nem fog különösebben meglepődni azon, hogy a szerző tizenhatodik kötete az „Átiratok” alcímet hordozza. Jász Attilától ugyanis egyáltalán nem idegen az újraírás eljárása. A Szárnyas csiga című kötet – melyet a teljes életmű ismerete nélkül is biztosan érdemes lehet elolvasni – egyebek mellett az alkotás és az élet összefüggéseit vizsgálja, s lényeges szerepet kapnak benne a vizualitás kérdései. A remekül felépített kötetnek egy második alcíme is van: „Myth&Co”. A „Szárnyas csiga. Myth&Prae” című verssel kezdődő, s a már említett „Névtelenül. Myth&Post” című költeménnyel záródó könyv öt nagyobb egységből áll, a fejezetek címei pedig kivétel nélkül az antik mitológiai hagyományt idézik meg: „(i.) Átiratok. Narc&Psych”, „(ii.) Átiratok. Orph&Eur”, „(iii.) Átiratok. Daid&Ikar”, „(iv.) Átiratok. Herm&Co”, „(v.) Átiratok. Apol&Marsy”. A borongós és baljós hangulatú kötet írásait olvasva úgy érezhetjük, mintha egy egyszerre nyugtalanító és nyugodt, „jég alatti” világba kerültünk volna. „Egy nap, amikor rájövök, jég alatt élek, és hogy / kísértetiesen 88 �Ami marad hasonlít ez a világ ahhoz a másikhoz, / amit álmomban szoktam látni, a fenti világ, talán / valaha oda tartoztam, ez a visszatérő álom gyötör / újra meg újra, képeket látok színesben, hangokat / hallok, szagokat érzek, de tudom, hogy csak álom / az egész, felébredek, kiderül, nincs másik világ, / csak ez a jég alatti szürke, hideg és néma, ahol / nap mint nap bolyongok és álmodok tovább.” (jég alatti szürke. Narc&Psych, 14.) „Egy nap, amikor” – így kezdődik a kötet legtöbb verse. A Szárnyas csiga olvasásához nem árt, ha van egy nap, amikor elég nyitottság és erő van bennünk, olvasókban, ehhez a mélyen meditatív és mélyen őszinte költészethez, egy nap, amikor semmi nem számít, csak az, ami igazán lényeges. „Egy nap, amikor a sötét órák mély árkot ásnak / a szívem alatt, olyan mélyet, hogy többet ki se / tudok jönni, ott vergődöm, nem veszi észre senki, / így nyugodtan sajnálhatom magam, senki se tudja, / egy kötélként belógatott simogatás vagy egy másik- / nak biztosan támasztható rozoga létra abban a pil- / lanatban megmenthetne, vagy akár örökre is.” (sötét órák. Orph&Eur, 25.) Személyesség és távolságtartás, mitológiai motívumok és közvetlen tapasztalatok együttese alkotja meg a kötet sajátos világát. „teleírt lapokról óvatosan húzkodni ki a szavakat, / begyújtani velük, hiába tudod, hogy minden / időben elengedett szó ima, finomítgatsz még, / végül megkönnyebbülsz, elönt a melegség.” (időben elengedett. Narc&Psych, 8.) A Szárnyas csiga számvetés, szomorú és szép kötet, erőteljes és magával ragadó könyv – a szerző költői életművének kétségtelenül jelentős darabja. (Új Forrás Könyvek 53., Tata, 2014) 89 �Ami marad „Kedves tisztelt barátom!” Madách Imre levelezése, szerk. Andor Csaba – Gréczi-Zsoldos Enikő CSONGRÁDY BÉLA Köztudott – sajnálatos módon nem eléggé széles körben –, hogy 2014ben volt Madách Imre halálának 150. évfordulója. Emlékévvé ugyan nem nyilváníttatott a tavalyi esztendő, de sor került számos, Az ember tragédiája szerzőjéhez méltó rendezvényre, eseményre, kivált Nógrád megyében, ahol a másfél évszázados jubileumi program kiegészült az 1964-ben zászlót bontott legújabb kori Madách-kultusz ötvenedik évfordulójáról való megemlékezés-sorozattal is. A maradandó értékek sorát – mint a kiemelkedő jelentőségű évfordulók esetében gyakran előfordul – új könyvek is gyarapították. Ezúttal is így történt, amennyiben megjelent a „Madách Imre levelezése” című, jelen elemzésünk tárgyát képező kötet. A vaskos, csaknem hatszáz oldalas, kétszázhetvenhat levelet és a hozzájuk tartozó adatokat, magyarázatokat tartalmazó kiadvány Andor Csaba és GrécziZsoldos Enikő szerkesztői gondozásában látott napvilágot. Az utókort mindig szokta volt érdekelni a jeles emberek, alkotók – művészek, tudósok stb. levelezése, egyrészt mert segít az életrajzi adatok kiegészítésében, esetleg pontosításában, másrészt hozzájárul az illető személyiségének még alaposabb megismeréséhez, érdekes, netán kényes kérdések felszínre hozatalához, tisztázásához. Madách Imre levelei – mind mennyiségben, mind pedig magán- illetve közéleti, irodalomtörténeti jelentőségű tartalmukat tekintve – alapos okot szolgáltattak már korábban is a tanulmányozásra, összegyűjtésre és publikálásra. Ahhoz képest – mint a szerkesztők bevezető írásából kiderül – a szórványos és rendszertelen 90 �Ami marad közléseket követően csak évtizedek elmúltával, 1942-ben történt két kísérlet a teljes levelezés közzétételére. Staud Géza időrendben, összekötő szövegekkel ellátva és a korabeli helyesírás szerint jelentette meg Madách Imre összes levelei. I-II. címmel, Halász Gábor pedig címzettenként illetve levélírónként, összekötő szövegek helyett szűkszavú jegyzetekkel és betűhíven hozta nyilvánosságra a Tragédia-költő leveleit Madách Imre összes művei II. cím alatt. A két kiadvány levélszövegei több mint kilencven százalékban megegyeztek, ugyanakkor voltak olyan korábban már publikált levelek, amelyek mindkettőből kimaradtak. Halász Gábor filológai igényű munkájában a levelezéstől különválasztva közölte az úgynevezett „hivatalos iratok”-at, amelyek között levelek és nem levelek egyaránt találhatóak voltak. Ugyanakkor – mint ugyancsak a bevezetőből tudható – Madách Imre esetében kifejezetten problematikus a hivatalos és nem hivatalos levelek szétválasztása, hiszen előfordult például, hogy Szontagh Pál barátjának szóló, teljesen magánjellegű levélre is azt írta: „hivatalból”. Lónyay Menyhért politikus, publicista hagyatékában talált írások Győrffy Miklós Madách kiadatlan levelei címmel 1959-ben láttak napvilágot. A cím azonban nem volt pontos, mert egyrészt a kötet nemcsak leveleket közölt, hanem például műbírálatot is, másrészt korábban már megjelent Lónyay-leveleket is tartalmazott. Leblancné Kelemen Mária a Madáchdokumentumok második kötetében – Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből, Salgótarján, 1992) a hivatalos levelek mellett esetlegesen és szórványosan nem hivatalos levelek is előfordulnak. Korábban a hatvanas években több tanulmány is foglalkozott Madách ismeretlen leveleivel – a legfontosabb Kerényi Ferencé volt az Irodalomtudományi Közleményekben 1968-ban. Érdekes, hogy éppen ez a lap titulált ismeretlennek 1963-ban egy olyan levelet, amely a hasábjain évtizedekkel korábban, 1930-ban már megjelent. A nyolcvanaskilencvenes években több, korábban valóban ismeretlen Madách-levél is előkerült, amely eleddig publikálatlan maradt. Madách levelezése azonban nemcsak kiegészült új levelekkel, de olyan esetek is adódtak, hogy korábban közzétett írásokat el kellett hagyni. Ilyen volt például egy azonos nevű unokaöccstől származó üzenet… Jelen kötetben kiindulópontnak a szerkesztők Andor Csaba – Leblancné Kelemen Mária Madách Imre kéziratai és levelezése című, az Argumentum Kiadónál 1991-ben megjelent katalógust – a „KAT”-ot – tartották, de az új ismeretek birtokában ahhoz képest is elhagytak néhány tételt. Akadt megkerült és hiányzó levél, és vannak olyan levelek is, amelyekről vannak ugyan információk, de nem bizonyultak elég megbízhatóaknak ahhoz, hogy akárcsak jelzésszerűen is megörökítődjenek. A kötet olvasásakor, tartalmának értékelésénél feltétlenül figyelembe veendők azok az eligazításul szolgáló magyarázatok is, amelyeket a 91 �Ami marad szerkesztők Madách Imre kézírásával kapcsolatban közzétettek a bevezető oldalakon. Abból indultak ki, hogy mára a számítástechnika révén alaposan megváltoztak a tipográfiai lehetőségek Győrffy Miklós fentebb idézett 1959es opusához – amely említésre méltó kísérletnek számított az ortográfiai sajátosságok visszaadásában – képest is. Egyik oldalon lehetővé vált a kézírás minden jellegzetességének hiánytalan visszaadása képszerűen, ugyanakkor egyre inkább lehetetlennek bizonyult a nyomdatechnika által korábban már alkalmazott eszközök használata a számítógépes szövegekben és főképp az adatbázisokban. A szövegszerkesztők túlnyomó többsége ugyanis nem boldogul a föléhúzásokkal. Bár bizonyos karaktereket sikerült beilleszteni kész betűkészletből, a levelekben azonban vannak olyan sajátos írásbeli jegyek is, mint éppen a föléhúzott betűk, amelyeket egyedileg kellett elkészíteni. A tizenhárom pontban megfogalmazott további elvek alapján a kötetben kétféle „s” betűt – a normált és a hosszút – és többféle „z”-t is megkülönböztettek. Madách sajátos ligatúrát (összevont betűt) használt a „nota bene” rövidítésére és volt az írásában olyan a díszítő elem is, amelyet a számítástechnikai „kukac” jel és az M betű kombinációjával lehetett szemléltetni. Különbséget kellett tenni a különböző hosszúságú gondolatjelek között is. A német nyelvű szövegrészek Madáchnál helyenként a hagyományos, gót betűs kézírást követték, másutt viszont nem. Ugyancsak váltakozva élt a be- illetve kikezdésekkel. Az utóbbiakat általában csak közvetlenül a címzés után alkalmazta. A szokásos zárójeleken kívül találkozni más megoldásokkal is. Például az osztás jeleként használt formulával vagy olyan esetekkel, amikor a törött vonalat kettőspont követi a zárójel elején illetve előzi meg a zárójel végén. Az idézet jelét Madách elég következetesen éppen fordítva használta, mint ahogyan magyar nyelvű szövegek esetében ma használatos. Ezért a kötetben is az eredetei szövegnek megfelelően a kezdő idézőjel a szó előtt fölül, a záró pedig a szó utolsó betűje után alulra került. A lap alji jegyzeteket a szövegben általában kereszttel (x) vagy + jellel látta el a szerző. A kötet igazodott a levélszövegben előforduló jelöléshez. A régi nyomdatechnikában az „ö” betűn a két pontot olykor egy jóval kisebb méretű „e” helyettesítette. E megoldás is szerepel a kötetben, mint ahogyan találkozni a levelekben – különösen a személynevekben – olyan régies írásmódú „y” betűvel, amely fölé vagy két pont, vagy két vessző került. Nyolc pontban lehetett összefoglalni azokat az eseteket, amelyek során a kötet nem reprodukálja a kézírás jellegzetességeit. Nem jelöli például az áthúzás módszerét, amelyet Madách használt a megkettőzött „t” betű kapcsán. Ugyancsak nem él az úgynevezett őrszavak gyakorlatával, amely azt jelentette, hogy egyegy oldal első szavát – esetleg annak csak első szótagját – a folyamatos olvasást megkönnyítendő az előző oldalon a lap alján megjelenítették. Madách általában két vesszőt használt elválasztójelként, amelyet sokszor 92 �Ami marad – de nem túl következetesen – a következő sor elején megismételt. A szerkesztők ettől is eltekintettek, mint ahogyan nem erőltették a címzés külsőségeinek visszaadását sem. Az aláírásokban sem törekedtek a teljes hűségre, mivel a vizuális jellegzetességekhez való ragaszkodás elméletileg problematikus és erősen vitatható megoldásokhoz vezetett volna. Az „ö” és „ü” betűknél néha Madách is egy vonallal helyettesítette a két pontot, a kötetben azonban nincs ilyen formula. Szintén nem vétetett figyelembe, hogy Madách kézírásában a mai „w” betűnek a két egymás mellé írt „vv” a jele. Ezt ugyanis kettőzött mássalhangzóként is lehetne értelmezni. Újabban szokás a betűhív közléseknél az aláhúzás megőrzése. A levélszövegekben találni egyszeres, kétszeres sőt háromszoros aláhúzást is. A számítógépes szövegszerkesztő programmal azonban csupán az egyszeri és kétszeri aláhúzás volt előidézhető. Ezért az eredeti szövegben lévő háromsornyi aláhúzást hullámvonal helyettesíti. A szerkesztés során előfordultak úgynevezett olvasati bizonytalanságok is, azaz bizonyos betűk ortográfiai hasonlósága miatt képtelenség volt eldönteni, hogy milyen betűről van szó. Ilyenkor a napjainkban elterjedtebb szóalakra esett a választás. A Fráter Erzsébet leveleiben használt „már/mán” közül a kötetben az előbbi maradt meg. A magánhangzók hosszúságának, az egybe- vagy különírt szavak kérdésében sem volt könnyű dönteni, merthogy jócskán találhatók a levelekben határesetek. A rövidítések értelmezését követően már a konkrét levelek sorjáznak a 27. oldaltól a 385-ig időrendben, évenkénti bontásban. Meglepő módon az első dátum 1828. november 5., amikor Madách Imre még hatéves sem volt, de franciául már levelet írt, és hosszú, boldog életet kívánt Alsósztregováról apjának, id. Madách Imrének. Ugyanabban az évben az „édes mamának”, Majthényi Annának is fogalmazott meg francia nyelvű sorokat Károly és Pál fivérével közös aláírással. Az évek előrehaladtával természetesen sokasodtak a levelek s a legtöbbnek – negyvenötnek – Majthényi Anna volt a címzettje vagy a feladója. Tizenöt éves volt Madách, amikor először – 1838. március 31-én – Alsósztregováról levelet írt Lónyay Menyhértnek. Örömét fejezte ki, hogy három hét múlva Pesten újra találkozhat barátjával. Összesen harmincnyolc levél kötődik kettőjükhöz, míg Szontagh Pál esetében ez szám harminchét. A következő esztendőkben is – noha a legtöbb levélváltás a családtagokkal történt: a feleség, Fráter Erzsébet huszonnégy esetben volt érintett – számos jeles nógrádi és megyén kívüli személyiséggel – köztük Bérczy Károllyal, Dessewffy Ottóval, Eötvös Józseffel, Nagy Ivánnal, Rákóczy Jánossal, Szász Károllyal, Veres Pálnéval – levelezett Madách Imre. A számára (is) legfontosabbak egyike kétségkívül Arany János volt, aki jelentős szerepet játszott Az ember tragédiája végső változatának megszületésében. Nem véletlenül szólította Madách oly gyakran „Kedves tisztelt barátom”-nak a nagy tekintélyű költőt. A legutolsó, a 276. levél 1864. 93 �Ami marad szeptember 8-án – Madách Imre halála előtt szűk egy hónappal – kelt: ezt egy ismeretlen valakinek írta s gazdatisztje gimnazista fia, Philipp Károly egri tanulása érdekében igyekezett eljárni, bizonyítván, hogy betegen is képes volt mások gondjait magára venni… Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy az Andor Csaba – Gréczi-Zsoldos Enikő szerkesztőpáros a Madách Könyvtár Új folyamának 87., a Bene Kálmán szerkesztette Madách Imre művei sorozat VI. köteteként egy újabb fontos – irodalomtörténeti adalékként, hivatkozási alapként szolgáló – művel járult hozzá az eleddig is rendkívül gazdag Madách-irodalomhoz. (Dornyay Béla Múzeum – Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján – Szeged, 2014) 94 �Nekrológ Egy megkésett befogadásért Zsibói Béla (Kolozsvár, 1942. aug. 25. – Salgótarján, 2015. ápr. 2.) 1987-et írtunk. Kora ősz volt. Esett, ha nem is különösebben. Egy erdélyi család érkezett a kisterenyei nevelőotthon területére. Itt kaptak szállást, új otthont, hazát. Ekkor futott be utánuk a bútoruk, és a kipakolásnál elkélt a segítség. Ráadásul egy magyar író jött el onnan. Ki ne élt volna a lehetőséggel, hogy találkozzon vele? Vártam a pillanatot, amikor a munka végeztével a konyhaasztal köré leülhettünk a bajuszt, és álcsúcsán rövid szakállat viselő, szikár és nyílt tekintetű székellyel, Zsibói Bélával. Volt közöttünk olyan, aki jól informáltként faggatta, nekem csak innom kellett a Ceauşescu-rendszerről mondott szavait, miközben nikotintól sárgálló ujjai között lábatlan cigaretta parázslott – egyik a másik után. Önmaga felől leginkább csak hallgatott. Aligha voltak akkoriban már illúziói. Kolozsvárt nem önszántából hagyta el. Az egyetemet követően újságíróként indult pályája – irodalmári elhivatottsággal. A második Forrás-nemzedékhez tartozóan jelentkezett az Elveszett egység című novelláskötetével 1974-ben, melynek különös atmoszférája társadalmi jelenségekre érzékeny emberre vallott. És egyenes beszédűre. Ez a tulajdonsága tette elviselhetetlenné a fölöttesei és a pártideológia szolgálói számára. Hamarosan elvesztette állását és mindenhonnan kitiltották. Az 1980-as évek második felében családostul Kisterenyére költözött, s az ottani nevelőotthonban kezdett el dolgozni. Szinte azonnal igyekszik bekapcsolódni a helyi irodalmi életbe. A Balassi Bálint Asztaltársaság első kiadványában, 1988-ban már egy regényrészlettel van jelen, s a rendszerváltással a Palócföld folyóirat főszerkesztő-helyettesévé nevezik ki. Úgy tűnik, az új otthona kegyesebb hozzá, ám a második szabad választást követően a lap megszüntetéséről keringeni kezd a hír. Az akkori politikai játszmák és megtorlások következtében Zsibói Bélának méltatlanul fölmondanak. Ezt követően a kisterenyei gimnáziumban vállal tanári állást nyugdíjazásáig, s az irodalmi közéletből teljesen kivonul. 2008-ban Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi és közművelődési tevékenységéért Madáchdíjban részesíti az ekkor már romló egészségi állapotban lévő írót. Hosszú, türelemmel viselt betegségéből 2015 Nagycsütörtökén (április 2.) tér vissza a lelke teremtőjéhez. És mi csak késve döbbenünk rá, egy nagy író itt élt, járt közöttünk. Handó Péter, 2015. április 19. 95 �Szerzőinkről BALOG EDIT OTILIA (1985, Berettyóújfalu) irodalomtörténész, tanár BERTA ÁDÁM (1974, Szeged) író, műfordító BÖDECS LÁSZLÓ (1988, Szombathely) CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) író, újságíró HANDÓ PÉTER költő (1961, Salgótarján) költő, író JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő NAGY ZSUKA (1977, Nyíregyháza) költő OLÁH ANDRÁS (1959, Hajdúnánás) költő, író SZŰCS BALÁZS PÉTER (1976, Budapest) kritikus, szerkesztő SZUNYOGH PÁL (1963, Balassagyarmat) költő TÓTH ANDRÁS (1986, Salgótarján) író TURCZI ISTVÁN (1957, Tata) író, költő, műfordító, szerkesztő WIRÁGH ANDRÁS (1982, Hatvan) irodalomtörténész ZSIBÓI BÉLA (1942, Kolozsvár – 2015, Salgótarján) író HAJAS KATINKA (1985, Salgótarján) szobrász Tanulmányok 2000 – 2004 Bolyai János Gimnázium, Salgótarján; 2005 – 2012 Magyar Képzőművészeti Egyetem, szobrász szak Mesterei Molnár Péter, Karmó Zoltán, Kő Pál, Gálhidy Péter Díjak, ösztöndíjak 2007 Finta-díj; 2008 Erasmus-ösztöndíj; 2008 A Mecénás napi árverésen projekttámogatás; 2009 Ludwig-ösztöndíj; 2009 Magyar Képzőművészeti Egyetem kutatási támogatása; 2011-től az Amadeus műteremházban dolgozik; 2014 Derkovits-ösztöndíj; 2015 Derkovits-ösztöndíj Köztéri munkák 2010 Cseréppad, Pécs, Északi Várfalsétány; 2013 Földkörök, Mooste, Észtország Kiállítások 2006 Reflexió, csoportos kiállítás, Parthenon-fríz terem, Budapest; 2007 Kő Pál és tanítványai, Grand Hotel Galéria, Budapest; 2007 Kő Pál és tanítványai, Művészetek Háza, Eger; 2007 II. pARTicum Szabadtéri Szoborkiállítás Szolnok; 2010 A hét műtárgya, Kálvária, Epreskert; 2011 Milano 2009 fotókiállítás, Kálvária, Epreskert; 2011 Commerzbank galéria, Budapest; 2012 Best of diploma kiállítás, Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem; 2012 AmaTÁR, csoportos kiállítás; 2013 Kikelet, csoportos kiállítás, Balassi Intézet, Budapest; 2013 JAK-Solitude, Budapest, Roham bár; 2014 Kolo, Ringulus, Budapest, AmaTÁR; 2014 Derkó.Pécsi 2014, Műcsarnok, Budapest; 2014 Önálló kiállítás, Parthenon-fríz terem; 2015 I. Országos Kisplasztikai Quadriennale, Janus Pannonius Múzeum, Pécs; 2015 DERKO 2015, Műcsarnok, Budapest 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e7e753e3c2d8f15532fd345cd579469e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b59ce366af65aa5382fbf38be0de80d.pdf c9612c110c2e8ff6b7be160cb10fff97 PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Ayhan Gökhan Válás / Apa üt / Kórházban vagyok / Kórterem / Ha nem növök fel / Táska Kornél pótszeme / Éhes vagyok A félelemgyermek Az estéktől szép / A fura vég / Az vagy, aki egy nő miatt / Exodus Sóvárgó nyári éjjel / Miért jár a vers a nőknek 13 18 Salgó Blues Juhász Tibor Jelenés 20 Próza és vidéke Győri László Baka L. Patrik A tettes / Paraván / A királyné koronája In Nomine (regényrészlet) 22 39 Polgár Anikó Áfra János Lázár Bence András Mezősi Miklós Kutatóterület Sándor Anna James Pethica Kép-tér Földi Péter Találkozási pontok Csongrády Béla Szászi Zoltán Ami marad Kabdebó Lóránt Pucher Bálint 3 9 11 A keleti palóc nyelvjárások egyik elfeledett kutatója: Komoróczy Miklós 49 Yeats, a folklór és az ír legenda (részletek) Fordította: Somogyi Kitti 56 Egy el nem hangzott kiállítás-megnyitó vázlata „...egy pohár életvize” (105 esztendeje hunyt el Mikszáth Kálmán) Végvári vitéznek nincsen könnyű dolga (Beszélgetés Dr. Agócs Attilával, Fülek polgármesterével) 69 73 77 Az emlékek elrendezése (Gondolatok Simon Attila Magyar idők a Felvidéken 1938–1945 című könyve kapcsán) 82 Gyöngyhímzés (Szabó Imola Julianna: Varratok – versprózák kilenc öltésben) 92 �A lapszám illusztrációs anyagát a Múlt és Jövő című kiállítás képei közül válogattuk. A borítón Hegedűs Morgan Születések, Hibó Tamás Gulliver és Jánossy Ferenc Karnevál című alkotása, a 68. oldalon Balázs János Baglyok, a 70. oldalon Somoskői Ödön Piacon, a 72. oldalon Oláh Jolán Tehénfejő című képe szerepel (a művek a Dornyay Béla Múzeum gyűjteményében találhatóak). A belső oldalakon a kiállításon bemutatott gyerekrajzokból közlünk válogatást, az alkotók névsora a 95. oldalon szerepel. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” AYHAN GÖKHAN Válás Mint a dió két héja, válnak a szüleim. Sír az egyik szemem. Szerintem a szeretet nem választható ketté. És egy dolog szerintem két emberen múlik. És ha az egyik szemem sír, akkor sír a másik is. 3 �“kávéházi szegleten...” Apa üt Apa üt, de nem igaz, hogy nem a földön megpattant labdámra a teniszpályán! Apa üt, de nem igaz, hogy nem a süteményem körül repdeső légyre! Apa üt, de nem igaz, hogy nem a sötétben a szobámban ijesztgető kísértetre! Azt mondják, én apára ütöttem, de nem igaz, mert apa ütött énrám. 4 �“kávéházi szegleten...” Kórházban vagyok Egy csepp, két csepp, három, meg tíz, infúzió, gyógyszer, csepereg a víz. 5 �“kávéházi szegleten...” Kórterem A kórtermünkben olyanok vagyunk, mint az öreg nénik és bácsik. Egyikünknek kihullott a haja, másikunknak hiányzik a fél lába, harmadikunk elment vadászni. Nekem csak egy ér pattant meg a fejemben, mint a damil, s a kiömlő vér kiszínezte a fejem egy részét, ez kívülről nem látszik, kívülről nem látszik semmi a szomorúságon, a kétségbeesésen, a hazaakarokmennin kívül. Akinek nincs haja, szerinte a hajszálai elmentek egy világkörüli útra, akinek nincs lába, szerinte a lábai elmentek egy tengerentúli útra, aki elment vadászni, ő már nem mond semmit. Szerintem az agyvérzés nem ment sehova, az agyvérzés az agyvérzésben van, mint a pók a pókhálóban, vagy a pók a pókhálón van, nem tudom. Sokszor olyan ráncos a homlokunk a szomorúságtól, a kétségbeeséstől, a hazaakarokmennitől mint öreg nénik és bácsik öregebb szatyrai. 6 �“kávéházi szegleten...” Ha nem növök fel Ha felnövök, semmi leszek, a játékaim tovább élnek, mint én, a játékaim megöregszenek, én nem, a játékaim rám emlékeztetnek majd, ha rám már nem emlékszik senki. Ha nem növök fel, ha nem növök, ha nem. Papírhajó a hideg kádvízben, süllyedek, dugó a forró kádvízben, sodródom, miért süllyedek-sodródom, ha már egyszer lettem, miért nem leszek többé, ha olyan jó volt eddig, eddig lennem? Ha nem növök fel, ha nem növök, ha nem. Fekete felhő jön értem, felvisz, fekete metró jön értem, levisz, nem tudom, mi történik velem, süllyedek, sodródom, felmegyek, lemegyek, sötét víz, hideg kádvíz, felhő, fekete, metró, játékom felnő, elmegyek. Ha nem növök fel, ha nem növök, ha nem. 7 �“kávéházi szegleten...” Táska Szerintem abban a táskában nincs semmi. Szerintem van. Mi van? Szerintem van benne egy halott ember. Szerintem ahhoz túl kicsi a táska. Szerintem levágták a fejét, utána gyömöszölték a táskába. Ha levágták a fejét, mindenképp levágták a karját is, mert túl vékony a táska, és a halott ember karja kiszélesítené. Szerintem kivágták a szívét, a máját és a szemét. A szemét hogy vágták volna ki, ha már rég levágták a fejét? Szerintem a szíve, a mája és a szeme van a táskában, azért lötyög úgy. Szerintem rég kidobták a szívét, a máját, a karját és a fejét a szemével együtt, és most viszik a táskát a tisztítóba, mert ki kell mosni belőle a vért. Fúj, szerintem te hülyeségeket beszélsz! 8 �“kávéházi szegleten...” POLGÁR ANIKÓ Kornél pótszeme Ez a joghurttető lesz a szemem, eddig ér, úgyhogy nagyon-nagyon lát! Ha szememet a bögrére teszem, a kakaóba bekukkanthatok: meglátom benne a fehér tejet, külön-külön még a szemcséket is. Ez nem tányér itt, a szemem! Vigyázz! Ne rakd rá azt a kiflidarabot! Ne morzsázz annyit, mert nem látok így! Az asztalon pihentetem szemem, de mindenféle hogyha belehull, nem győzöm nézni és pislogni is. Csinálok inkább másik pótszemet, átlátszót, hogy ti belém lássatok. Ne tűnjön föl, hogy itt van, senkinek, s ha kézbe véve körbehordozom, ne is tudjam, hogy itt van s nézeget, s ne őt lássam, csak azt, amit mutat. 9 �“kávéházi szegleten...” Éhes vagyok (Matrjoska-vers) Éhes vagyok: a gyomrom mély üreg. Egér leszek és elbújok bele. Kongó raktárban, szűk polcok között cincogva járok és nyálam nyelem. Egérgyomrom mint egy üres tojás: madár leszek, befészkelek bele. A héj vékony, de nem repesztem el: magamra zárom, összeforr megint. A házam billeg, juj, de élvezem, s megvéd, akár két összevarrt kalap. Sötét van itt, a csőröm tapogat; magocska egy sincs, kár kinyitni szám. Tátogni és csipogni nem fogok. Tojásburkom még most nem rágom el. Fiók leszek, hiába húzogatsz: ragasztó folyt ki bennem, jó adag. 10 �“kávéházi szegleten...” ÁFRA JÁNOS A félelemgyermek Egy fertőzött kisváros, itt lesz eltemetve. A feltámadás előtt így képzeled. Fekszik az egyik ajtó elé vetve, benne az áhítat megrepedt. Érzel rajta valami hangtalan tisztaságot, mert pont ilyen gyermekre vágytál. Régen vonzott volna, most megijedsz tőle, hisz bőre fénye a sötétségből fakad. Egy kegyetlen vírus emlékéből, ami után lehetetlen a megbocsájtás, mert nincs bűnös, akin veszteség szülte gyűlöleted bosszúval elégtétellé nemesíthetnéd. És érzed, ahogy a talált városban égett bőr szaga terjeng. Magyarázat a túlélőkön és a húsba vájt kések élén. Most hiányzik minden megszólítható, és mintha már a gyermek sem volna, de aztán többféle nyelv tör fel belőle. Az elmeneteltől maradni súlyosabb, te mégis vársz, s amikor egész teste megemelkedik, mint egy évezredek után újra talpra állított korinthoszi oszlop, a jelen térképe kezeid közül szétpereg, és a feléledéstől érzett boldogság, 11 �“kávéházi szegleten...” egy pillanatnyi megkönnyebbülés iszonyattá súlyosodik mellkasodban, vállaidat lassan lefelé nyomja, arcodat majdnem berepeszti, erős állkapcsod tágra nyitja, és mélyre kúszik beléd, le, a gyomor alá, mintha születésedtől ott fészkelne, csak éppen most érkezik haza fogai között a táplálékkal, szertehullajtva beléd tollait, és a türelmetlen örömtől végül széttárják szárnyaikat odabent sipítozó kölykei. Előre edzened kellett volna, mert nem könnyű kiűzni magadból, ha a félelem seregnyi gyermeke benned érzi magát otthon. 12 �“kávéházi szegleten...” LÁZÁR BENCE ANDRÁS Az estéktől szép Az estéktől szép minden. A sugárút, egy fénylő oszlop, és az összes mondat. Te meg az vagy, aki hiányok nélkül figyel, ahogy feltöltik lassú menetben az utcákat. Ez a végső pakolás. És nem tudod, hogy az a férfi, aki bevásárol, abban a közértben a legszélesebb sarkon, vajon kinek viszi a zsemlét, kinek a tejet, hogy talán anyja van, vagy apja, akit temetni kell. Nem tudod, ki az a férfi, akinek gyűrű van kezén és nincs mellette senki. Csak a részeg öregek hangos emlékeit hallod, ahogy hiányok nélkül figyelsz, ahogy lassú menetben feltöltik a céltalan mozgást, és nem tudod kit temettek még aznap délután. Mert ezektől az estéktől szép minden. A sugárút, egy fénylő oszlop, és az összes mondat. Te meg, az vagy aki vacsorát vesz egy gyorsbüfében, tévét kapcsol és híreket hallgat. 13 �“kávéházi szegleten...” A fura vég Nem vagy te más, csak fekete szedervirág, csak keserű szedertermés, és ha ez még nem elég te vagy a tűző napban feketén a jégverés. De a te melleid szúró szederszirmok, de a te combjaid éles szederágak, de a te combjaid közt szederporzó (hiába hát helye van a vágynak). Nem vagy te más, felgyújtanám, füstölnél a jégverésben, fekete füsttel fekete szederszirmok, fekete szederágak, fekete szederporzó égne és így múlna el a minden csak úgy félig kéz a kézben. Aztán elvinnélek innen, messze, otthagynálak hadd vesszen, ami eddig volt is, mert nem vagy te más, csak szúró szedervirág, csak szederporzó, csak fekete szederágak (hiába hát helye van a vágynak). Hiszen nincsen tavasz, nyár meg ősz se többet, hiszed nem hiszed most már nekünk csak a tél jöhet, és hát így a tél is, hogy múlna el mégis meg az élet, kellenél, de nem így félig készen, kellenél, de értsd meg egészben: a szirmok, a porzó meg az ágak (hiába hát helye van vágynak) a tüske, a termés és ha még nem elég: hiába hát te vagy itt a fura vég. 14 �“kávéházi szegleten...” Az vagy, aki egy nő miatt A fehér lepedőt a lombokon. Amikor vége van egy délutánnak és ott állsz, ott, ahol, az vagy, aki sírni kezd egy nő miatt. A fehér lepedőt a lombokon. Amikor vége van egy reggelnek és az vagy, az, aki hajnalban ébred, nem tudja melyik kereszteződés maradt a saját, és a nő, aki miatt az vagy, aki sírni kezd egy délután, ott fekszik a paplanban, mint jégkristály. A fehér lepedőt a lombokon, képzeld most az utolsó békének, amikor egy délután, vagy reggel egy nő miatt, aki jégkristály, és szobátok tiszta csend, saját kereszteződéseidet elfelejted. A fehér lepedő a lombokon, a túl hideg, amihez kevés az ölelés, és a szorítás túl kemény. A fehér lepedő a lombokon, ez lesz az utolsó béke, amikor az összes bűn kevés lesz, amikor ami megmaradt csak annyi, egy nővel, akit olvadni hagysz, mint jégkristályt, mint fehér lepedőt üres lombokon. 15 �“kávéházi szegleten...” Exodus íme hát se köd se sűrű zivatar fekete bőröd fénye ha most égne se vér se halott halak fekete bőröd felett-alatt se horog se szák születne tán egy messiás hisz íme hát se köd se sűrű zivatar és ha most égne és a fénye mint a tenger meg a mélye fekete hajad elterül és végre ez a földnek a fának a kőnek a háznak tengernek a folyóknak a halott halaknak a gyereknek öregnek életnek ha nevetnek halálnak ha elvesznek fekete bőröd ha most égne ez lenne a fénye 16 �“kávéházi szegleten...” hisz íme hát se köd se sűrű zivatar se horog se szák se halott kisbabák sem a vér sem szenvedve a születés csak a fénye csak a fényed van és a város a folyó felett-alatt nézd csak hogy úsznak most a halak körbe-körbe az élet csak így lesz egészen görbe meg a halál is hisz fekete fényed világít és nincs más se hely se haza ezért jöttél így jöttél hát maradj mert nincs se köd se se sűrű zivatar se horog se szák tán így születne tán így a közös a messiás 17 �“kávéházi szegleten...” MEZŐSI MIKLÓS Sóvárgó nyári éjjel a csillagokba rúgna fel szívem ahol te ülsz te lázas szerzetem miért e sorvadás hogy félelembe mar a szívem és nem én vagyok hamar e nyárestén most gondolok reád meg télen és tavasszal is de hát hiába messze voltál és egyszer közel a szív kályhája mindig jól tüzel igéző vagy gyors és lenyűgöző neked vagyok te szívem öklöző itt-ott kopott és szürke-ősz hajam nevetsz és néha azt hiszem szeretsz ha rád vetem magam puhán szavakkal mi lesz akkor ha kedvesen szalaggal körülkerítjük merre menjünk merre ne akárhová megyünk szeretnünk kellene 18 �“kávéházi szegleten...” Miért jár a vers a nőknek Nem tudom én azt mindig, hogy miket írjak a versbe, mely formát tegyek én, melyeket be a versszövegekbe. Mely formák olyanok, hogy a szép idomokra hajolnak? Szép idomokhoz a legszebb édes forma dukálna. Végül is én ugyanazt írom folyton remegéssel – azt, hogy mit s hogyan érzek irántuk a pillanat óta, hogy sugaras-puha lágy nevetést lőttek ki szivemre, és egyből közepébe találtak, rám mosolyogtak. Hogy mikor is volt ez kronológice és hogy esett meg – hát erről fogok én még versben szólani sokszor; nem tudom ezt ugyanis precizen – kiderítem a verssel. „Vers-folyton-remegés”: nem is oly szörnyű remegés az: reszket a metrum, a verslábak táncolnak ezüstön, vagy piha! rettenetes lobogással iramlanak-élnek. Nos, nem olyan szörnyű, igaz, imbolygásuk a ködben? Mint mikor énekesek vagy költők régi időkben istennőket idéztek vers-dalaikkal a földre himnikusan megigézve hatalmát isteni népnek úgy kell őket a dalba helyezni mer’ isteni kellem. Egyet kérek tőled előre: zavarba ne jöjjél. Mert hisz a nőnek a dolga, hogy ezt provokálja... Elmagyarázom pár sorban, mi az ábra e téren. Jár az alany-jog a nőnek, hogy neki verseket írjon férfi, magasra emelve a szépnevetésűt – erre van ő kitalálva: hiszen nemigen szülögethet, Nőnek a dolga tehát, hogy szülje a bébiket egyre. Másik – a férfi – mivel szülögetni aligha esélyes: tartozik írni ezért hozzájuk, a nőkhöz, a verset. Ezzel az élet hozza a verset a nőnek, alapból. 19 �Salgó Blues Jelenés JUHÁSZ TIBOR Torokkaparó szél járta a várost, mellbe vágta az utcák közepén ténfergő részegeket, és hunyorításra késztette a férjeik után kajtató, két kocsma között fújtató asszonyokat. A port a város széléről szedte, ahol a lakóházak között törmelékhegyekben álltak az örök működésre tervezett gyárak romjai. Hónapokon keresztül dolgoztak a gépek, a lakók fekete taknyot fújtak zsebkendőikbe, és szigszalaggal tartották helyükön a szüntelenül ugrándozó ablaktáblákat. Mígnem a gépek egy szemcsés ködbe burkolózó pénteken, egy olajos reccsenésben leálltak, vezérlőik megtörölték izzadságtól kicsípett homlokuk, és szégyennel vegyes büszkeséggel szemlélték meg a romokat, műveiket, melyeket hajdanán ükapáik alkottak meg. Ezen a napon tudatosult Kiss Jánosban is, hogy tulajdonképpen a jövőbeli lehetőségeit rombolta le. Mikor megkezdődtek a munkálatok, egy kerek éve munkanélküli volt már, és nagyjából akkorra kezdett elege lenni saját lábszagából is. Örömmel hívta fel a telefonszámot, amit egyik ivócimborája adott meg neki. Először csak a berendezési tárgyakat kellett szétvernie, bár nem értette, hogy miért nem lehet hazavinni semmit sem. Az utasítás egyértelmű volt, és éppen ezért mindenkitől elvárták, hogy betartsa. Hiába tetszett volna az asszonynak ez a szék, hiába vágyott mindig is ilyen tekintélyes méretű szarvasagancs fogasra bármelyikük, aki valamit hazavitt, nemcsak az állását veszítette el, de pénzbírságot is szabtak ki rá. Így hát sajnálkozva verte a többiekkel együtt az irodák tölgyasztalait, és a főnöki helyiségek mahagóni bútorait. Aztán a mellékfalakat ütötték ki az ablakokkal együtt, a mosdók csempéit szaggatták föl, és minden mást tönkretettek, amit a raktárakban, vagy a korábbi munkaterületeken találtak. A gépek is teljesítették feladatukat, nekimentek a falaknak, szétütötték a nagyobb törmelékeket, mintha ennek az egésznek az lett volna a célja, hogy módszeresen tüntessék el egy város múltját, jelenét és jövőjét. 20 �Salgó Blues Ezen a napon leszámolták Kiss János elé az utolsó fizetését, a munkavezető kezet fogott vele, és régi bányászszokáshoz híven jó szerencsét kívánt. János libasorban ballagott ki a főnöki irodaként üzemelő konténerből a nyelvüket rágó izzadt alakokkal. – Figyelj már, nem tudod, merre van itt kocsma, kérdezte tőle egy barna bőrű, köpcös férfi, mikor kiértek a csupaszra pusztított udvarra. János még sohasem látta őt. – Tudod, folytatta tovább combjait dörgölve, ég a zsebem. Kezet fogtak egymással és János a legközelebbi kocsmához vezető útvonalat kezdte magyarázni, ahol majd az immár munkanélkülivé vált szerencsétlenek dugdossák a pultos asszony melltartójába a jövő havi kajapénzüket. – Oda nézz – szakította félbe a férfi az utcanevekbe gabalyodott Jánost, és az évtizedekig gyárak által takart város felé mutatott. A szél belekapott a romhegyekbe, és aranyos barnává változtatva a levegőt úgy tekergett a hajdanán ezreknek megélhetést biztosító területek felett, mint egy igazi tornádó. – Én is itteni vagyok, hogyan lehet, hogy mi még sohasem találkoztunk? – Abban lakom – János megdöbbenve szegezte mutatóujját a gyászosan tekergő levegő mögötti épületekre. 21 �Próza és vidéke GYŐRI LÁSZLÓ A tettes Az a nap egyetlen súlyos, fojtogató emlékké olvad össze bennem. – Tolvaj van közöttünk! – mondta Laci bácsi. – Tolvaj! Hatvan esztendeje történt. Az általános iskola negyedik osztályában valakinek eltűnt néhány forintja. Bepanaszolta a tanító bácsinak, akit tudtommal mindnyájan nagyon szerettünk, s ez a kedves ember, aki azért kordában tartott bennünket, azonnal az osztályhoz fordult. – Tolvaj van közöttünk. Ki vette el Kati négy forintját? – Hogy kinek a pénze veszett el, ma már nem is tudom, fiú is, lány is lehetett, én azonban inkább lányra gyanakodom, bár lehet, hogy nincs igazam. Akkori fejemmel úgy gondolkodhattam, hogy a lányok az árulkodósak, és ha akkor így gondolkodtam, meg is kell őriznem akkori vélekedésemet. Ha most visszatévednék abba az időbe, most is ugyanúgy egy lányt vádolnék vele. Tehát minden valószínűség szerint az egyik lánynak tűnhetett el valamennyi aprója, nem sok, hiszen egy tízévesnek nem sok a zsebpénze. Ennek a kislánynak a neve Kökény Kati lehetett, noha ki kellene deríteni, hogy abból a negyven osztálytársból ki volt az az egyetlenegy. A tanító bácsi föltette a kérdést: – Ki vette el Kati négy forintját? Jelentkezzen! – Senki sem jelentkezett. – Még egyszer kérdezem: – Ki vette el Kati négy forintját? – A társaság hallgatott. Hallatlan dolog történt, én magam is egészen hallatlan dolognak tartottam. Megdöbbentem, és izgalom, borzongás futott végig rajtam. Hogy történhetett meg, és mi lesz a vége? Jelentkezik a tolvaj? Nem hittem, nem tudtam hinni, hogy közülünk bárki elcsente volna a pénzt, mégis megtörtént. Aki elvette a pénzt, tolvaj. Én addig még nem láttam egyetlen eleven tolvajt sem, most elém fog kerülni egy, és éppen azok közül, akikkel jó barátságban vagyok, akikkel nincs semmi bajom, sőt egyenesen szeretem őket, szeretek ebbe az iskolába, ebbe az osztályba járni, szeretem az órákat, szeretem a számtant, mert nagyon jó kiszámítani a szorzatokat, az eredmény pontosan az, aminek lennie kell, és az minden számtanórán boldoggá tesz. 22 �Próza és vidéke Milyen könnyen szorzom össze a számokat, írom őket egymás alá, mindig lépcsőzetesen, milyen könnyen adom össze őket a végén. Boldog vagyok tőle. Ha ma szorzok, ma is azokból az órákból élek: akkor tanultam meg szorozni, összeadni. Felszabadított, azt sugallta, hogy jó eszű vagyok, noha azt mindig másokra mondta a tanító bácsi: – Jó eszed van, fiam, mi lenne, ha tanulnál is? Azon a napon azonban más gondja volt, mintsem hogy így feddje meg, és így ösztönözze Torda Molnár Jóskát, meg kellett tisztítania az osztályt. Az osztály, az egész osztály becsületét kellett helyreállítania. A nagyszünet, azaz tíz után történt, hogy az óra elején nem ült le a szokásos módon, állva maradt, és bejelentette, hogy Kökény Katitól valaki elcsapta a pénzt. – Ki a tolvaj? Jelentkezzen! Az óra végéig várok – tette hozzá. A tanító bácsi, ma már tudom, fiatal volt, magas, nagydarab, szőkés, határozott férfi, aki – éreztem – imád tanítani. Külön érdeme volt a szememben, hogy férfi és nem nő, habár ez akkor nem tudatosodott bennem, már megszoktam, hogy mindig férfi tanít, elsőben is, másodikban is, a harmadikban is, és most a negyedikben is. Nem jegyeket adott, össze kellett varrnunk rajzlapokból egy kis füzetet, és abba ábrákat nyomott. Honnan szerezte, honnan nem, ki tudja, a kis bélyegzőket, minden tantárgyra mást és mást, sőt számtanból a szorzásra-osztásra is külön-külön bélyegzőt használt, az osztásra például egy kerek ábrát, amelyen két üres karika rajzolódott ki; ha valakinek egyest adott magatartásból, nem egyest írt be, egy kis fekete hegedűst nyomott a lapra, elhegedülte a nótáját. Az órák végén sorban álltunk, elé nyújtottuk a füzetet, és talán még az is boldog volt, aki fekete hegedűst kapott, mert nagyon szépen festettek azok az illusztrációk. Bizonyára az én nótámat is elhegedülte egyszer-egyszer, sőt remélem, hogy nem is egyszer-egyszer, hanem rengetegszer, az már csak hozzátartozik az ember önbecsüléséhez. Laci bácsi, ha valaki megérdemelte, nem sajnálta kiosztani a hegedűs embert, de sohasem kiabált, sohasem csapott ribilliót semmiért, nem csapkodta az asztalt, nem volt nádpálcája, noha akkor még a testi fenyítést elnézték, senki sem ütközött meg rajta. Később a felsőbb osztályokban meg-megtörtént, hogy körmöst osztogatott a tanár fejes vonalzóval, az összecsücsörített ujjak végére hatalmasat vágott, vagy kegyetlenül meghúzta a gyerek pajeszát, ő nem tett ilyesmit, mégis rend és tisztaság volt az osztályban. A kellemes hangulathoz talán az is hozzátartozott, hogy külön épületben volt az otthonunk, nem egy hatalmas méhkasban, s egy terjedelmes udvar tartozott hozzá, ahol a szünetekben kedvünkre szaladgálhattunk. Volt néhány kellemetlen mellékkörülmény: a WC az udvaron volt, viszont annak is megvolt a maga érdekessége, például, hogy a fiúk nyitott helyen pisiltek egy vályúba, s olykor-olykor egy-egy kíváncsi, kandi lány elfutott előtte, amit mi, fiúk, kaján örömmel vettünk észre; nem tudtuk ugyan viszonozni, de el-elsuttogtunk róla, hogy melyik lány az 23 �Próza és vidéke olyan, hogy talán kezdeni lehetne vele valamit, hogy mit, arra nem tudtunk volna válaszolni, mindenesetre nagyon érdekesnek, jelentős eseménynek tekintettük, ha egy-egy lány elfutott mögöttünk, jól megjegyeztük és számon tartottuk a jövendőre nézve. A lányokat természetesen nem árultuk be, az a fura, megmagyarázhatatlan futkosás a mi kis közös titkunk maradt. Nem szoktunk egymásra panaszkodni, nem is igen akadt panaszkodnivaló, egészséges, bátor tisztaságban éltünk, semmi sem mocskolta be a napokat. Odasimultunk egymáshoz és Laci bácsihoz. Annyira ismertük és kedveltük egymást, ahogy illett, ha ez a szó a helyén van ahhoz az állapothoz képest, amelyben éltünk. Ma már tudom, hogy igazából nem sokat tudtunk egymásról, csak annyit, amennyi kellett. Kinek mi az apja, anyja, van-e testvére vagy nincs, az már túlhaladta az érdeklődési körünket, eszünkbe sem jutott megkérdezni, hogy kinek mi van a családjával, hogy Laci bácsi hogy él, hogy hal, nem érdekelt bennünket. Nem azért, mert közönyösek voltunk, csak akkor még annyira a saját kis világunkban éltünk, hogy nem jutott eszünkbe feltörni a másokét. Laci bácsiról annyit tudtam, hogy biciklivel jár be az iskolába, a házunk előtt kerekezik el, a szomszéd utcában lakik, és van egy felesége. Amikor egyszer megláttam a háza előtt, amint kinyitja az ajtót, s betolja a biciklijét, egy időre csökkent a szememben: egy közönséges házban él ő is, mint mi, és nem fért a fejembe, hogy lehet mienkhez hasonló, egyszerű házban élnie. Nem tudom, hogy mit képzeltem volna méltónak hozzá, de valami mást, nem szomszéd utcát, nem házat, valami átszellemült helyet, a bicikli helyett is egy átlényegült eszközt vagy valami nemesebb részét a tárgyi világnak, amely már nem is tárgy, mindenen fölül van, azt a porcikáját a tágasságnak, amely elválaszt tőlünk, mert hiszen ő maga is el van különítve tőlünk. Föltétlen tekintély az iskolában, csöndes hatalom ugyan, mégis hatalom, amely fölöttünk áll, aki tud, aki irányít, akitől függ az életünk, csak egy része ugyan, az iskolai rész, ám akkor tíz hónapon át, szeptembertől júniusig életem lényege mégis csak az iskola volt, a könyvek, a füzetek, a feladatok, a kötelesség. Mekkora döbbenetet keltett bennem, amikor egy városon kívüli fürdőhelyen rendezett majális után bekopogott hozzánk – hozzánk! –, és ideadta a kint felejtett kabátot! El sem tudtam képzelni, hogy egyszer betoppan, és amikor közeledett a járdán, láttam, hogy ő, csakugyan ő, mégis olyan volt, mint a látomás. A hivatalnokoknak, egy idegen, nyomasztó, zsarnoki hatalom zsoldosainak a fölbukkanása volt ilyen jelenésszerű, akik a városi tanácstól végrehajtók képében állítottak be hozzánk, noha Laci bácsi hatalma egészen más természetű volt, de mégis csak felsőbbséget hordozott. És akkor, amikor az óra elején állva maradt és szokatlanul zordon hang tört ki belőle: – Tolvaj van közöttünk! –, azt éreztem, hogy a hatalom közeledik a padokhoz, talán a tanítói hatalom, talán a tolvaj hatalma ül ránk rettenetes súllyal, amelytől – úgy lehet –, már sohasem szabadulhatunk. 24 �Próza és vidéke Ha a tolvaj világossá teszi, hogy cselekedett, az a cselekedet már sohasem múlik el, örökre az osztályon ül, a mi fejünkön, azokon az ártatlan, riadt fejeken, amelyek addig egészen mással kötődtek a világhoz, a tudományok kis alakzataival, a tantárgyakkal, a számtannal, a helyesírással, de nem ezzel a hallatlan bűnnel. Addig még nem érintett meg bennünket a bűn, most belénk hasított, dermedt némaság töltötte be a termet egészen addig, amíg el nem kezdődött erőlködve, bukdácsolva az óra. A tábla számokkal telt meg, a számokat letörültük, újabb számokat írtunk rá, a tanító bácsi féloldalasan helyezkedett el a széken, hogy lássa, mi került rá. Feszélyezett, izgatott volt az osztály, mindenki visszafojtotta a lélegzetét. Nem szólt csengő, mert nálunk nem volt, Laci bácsi helyére küldte az utolsó embert, és elhallgatott, és akkor azt mondta: – Nos, ki volt a tettes? Senki sem nyújtotta föl a kezét. – Jó – mondta Laci bácsi. – Menjetek! Ki volt? Ki lehetett? Az udvaron nem nagyon beszéltünk róla, tanácstalanok voltunk, nem hittük, és nagyon is hittük, hogy valaki csakugyan ellopta Kati pénzét. Kati a város másik részében lakott, a régi szegények telepén, akiket még a háború előtt segített házhoz az állam, de már nemcsak szegények laktak benne, hanem olyanok is, mint Katiék, akinek az apja valami hivatalnok volt a tanácsházán, talán adóügyi előadó, talán éppen végrehajtó, szép, elegáns anyja a kristályüzletben volt pénztáros, egyszóval történetesen egy kicsit több részlet terjedt el róla, mint másokról. Két ágra volt fonva a haja, néha még piros szalag is lebegett rajta, finom, tiszta, mosolygós kislány volt, nem barátkozott sokakkal, de nem is húzódott félre, nem vettünk észre rajta semmi különlegességet, rendkívülit, érdekeset. Volt nála szebb lány is, okosabb is, csintalanabb is, de azért mi, fiúk, egy kicsit tartottunk tőle, nem barátkoztunk vele, mert túlságosan kényes volt a ruhájára, azzal rítt ki némileg a többiek közül. Most hirtelen kirítt mással is. Áldozat lett, az első és az utolsó áldozat, az egyetlen. Mélységesen felháborodhatott, és elégtételt akart szerezni. Talán az fájt neki, hogy éppen őt érte sérelem, aki soha nem ártott senkinek. Egy-egy tárgy sokszor elkallódott, egyegy ceruzát, egy-egy radírt, egy-egy tollat gyakran elvesztettünk, és föltehetőleg úgy tűntek el, hogy abban benne volt valakinek a keze, hát segítettünk rajta, elcsentünk mi is egy-egy apróságot, véletlenül hozzánk került a másé, ha észrevette, vállrándítva visszaadtuk, az enyém is elvették, nesze, ha annyira sajnálod tőlem, legyen a tiéd. A pénz azonban más, a pénz külön világ, egyedi, semmivel össze nem hasonlítható érték, a pénz nagy úr, a legnagyobb úr, otthonról tudjuk, ahol mindig a pénzt szokták emlegetni; a ceruzát nem emlegetik, a pénz mindennél több, mindenen fölül emelkedik, ha pénzt lopnak, kincset, becsületet lopnak, egyedülálló bűn, egyenesen aljasság, jóvátehetetlen gaztett, még akkor is, ha csak pár fillér az egész. És most pénz ragadt valakinek a kezéhez. Honnan? Mikor? A lányok hiába kérdezték Katit, nem tudott rá felelni. – Reggel még megvolt, 25 �Próza és vidéke füzetre kaptam, délután akartam elkölteni. Most mit mondok otthon? Azt mondják, rendetlen vagyok, hanyag, nem tudok semmire sem vigyázni, elvesztettem. De én nem vesztettem el, a kabátom zsebében volt, a jobb zsebemben, reggel odatettem, és azóta nem nyúltam hozzá. – Sírva is fakadt, a lányok nem merték tovább faggatni, ennél többet úgysem lehet kinyomozni. Érthetetlen. Valaki a szünetben visszaosont. – Senkinek se mondtad? – Nem – pityergett. – Nem. Csak azt nem értem – tette hozzá –, honnan tudták, hogy pénz van nálam, meg hogy éppen a jobb zsebemben. – Ugyan már – mondta neki Uzsoki Margit –, mindenkinél szokott lenni egy kis pénz, és mindenki a jobb zsebében tartja. Én se rakom soha a táskámba, elkeveredik, a jobb zsebembe dugom. Szerencsétlen vagy, annyi az egész. – Így faggatgatták szegény Katit, így keresgették a feleletet. A lányok, hiszen a lányok a lányokkal beszélik meg egymással a dolgaikat. Azért néhány fiú is csak odament hozzá. Torda Molnár Jóska, az egyik úgynevezett banda vezére most is intézkedni akart, már amennyire futotta tőle. – Biztos? – furakodott a lányok közé. – Mi biztos? – Hogy elhoztad a pénzt. Nem felejtetted otthon? Letetted az asztalra, ott maradt. – Kati erre rögtön sírni kezdett, elpirult, kivörösödött az arca a szégyentől vagy ki tudja, mitől. – Mit képzelsz te rólam? Tudom, hogy mit szoktam csinálni. Eltettem, eltettem, eltettem! Nálam volt, érted, nálam volt, a zsebemben! – Ha annyira tudod, a nagyszünet végén minek ellenőrizted, hogy a zsebedben van-e? Ha én biztos vagyok valamiben, nem járok utána. Egyszóval a hangulat egy kicsit Kati ellen kezdett fordulni, miatta tört össze az egész délelőtt. Úgy kezdjük nézegetni egymást, mintha mindnyájan tolvajok lennénk. Én sem vagyok tolvaj, Zoli se tolvaj, Kákonyi Erika se tolvaj, a lányok nem tolvajok, a fiúk nem tolvajok, egyik banda, a felvégi banda sem tolvaj, az alvégi sem, de valaki mégis az. Katira komor pillantások estek, egyre zaklatottabban keringtünk az udvaron, az óráknak azonban szigorúan el kellett telniük. Már nem is órák voltak, hanem a börtönök hosszú, sohase múló, rémületes ideje, ahonnan már aligha van szabadulás. Mindenkiben az a sejtelem erősödött, hogy ennek soha se lesz vége, a tolvajon akkora súly van, hogy nem tehet vallomást, nem födheti föl magát, már késő ahhoz, hogy fölnyújtsa a kezét, nem is lehetett olyan pillanat, amikor megtehette volna, gyötrődik, gyötrődik, facsarja a kín, de kiesett az időből, és nem tud hozzá visszatérni, nincs már kapu, hogy belépjen rajta, és a tágas udvaron megállítsa egyetlen pillanatra. Még jelet sem adhat, amely majd elvezet hozzá, az még rosszabb lenne; a jel azt mondaná, hogy én sokkal gyöngébb vagyok, mint te, elvesztetted a nyílt vallomás biztonságát, amely fölszabadítana, én, a jel már roskatag öregember vagyok, kiment belőlem minden erő, nem tudok rajtad segíteni. Elérkezett az utolsó óra, vége lett a délelőttnek, az egész napnak. Az osztály érezte, hogy még sincs vége, rakodni kezdtek ugyan, összehajtották 26 �Próza és vidéke a füzeteket, becsukták a tolltartót, a mozdulatok azonban furcsa módon lassúk, vontatottak voltak, és nem hiába. Laci bácsi ült, ült az asztalnál, behajtotta az osztálynaplót, de nem vette elő a bélyegzőpárnát, a kis pecséteket, hogy belenyomja őket a könyvecskébe kinek-kinek érdeme szerint, komoran hallgatott. Mindennel fölért, ahogy végül megkondult a hangja: – Szóval, ki vette el Kökény Katalin tulajdonát? – Egyszer sem jártak még bíróságon, miért is jártak volna, gyerekek, mégis tudták, olyan, mintha bíróságon volnának. Kati már nem Kati volt, hanem Kökény Katalin, a pénze már nem pénz, hanem tulajdon. – Vallomást kérek. – És még egyszer azt kiáltotta: – Vallomást! – Ráütött az asztalra. – Én nem fogok nektek a tisztességről prédikálni, röviden, egyszerűen csak annyit mondok, eddig szerettelek benneteket, bíztam bennetek, és eztán is – ekkor még egyszer az asztalra vágott – bízni akarok. Éppen ezért addig ki nem mentek innen, amíg a tolvaj nem jelentkezik bátran, becsületesen. Az a becsület, ha elkövettem valamit, magamba szállok, és helyrehozom a vétkemet. Innen addig haza nem mentek, amíg elő nem kerül a pénz. Megszeppentünk, de még mennyire hogy megszeppentünk! Hideg félelem járt a padok közt. Olyan szépen mondta: becsület, tisztesség, szeretet, bizalom. Fennkölt szavak, mint a himnuszból, úgy szólnak hozzánk, mintha felnőttek lennénk, érdemesek az ünnepélyes szavakra. Igen, egy kicsit úgy éreztük, felnőttek lettünk a magunk módján, most kinyílt előttünk a becsület, a tisztesség, a szeretet, a bizalom értelme, már nemcsak szavak egy könyvben, egy mesében, kiléptek belőle, életre keltek, olyan valóságosak, hogy meg lehetne érinteni őket. Magunkra vettük a felelősség súlyát, tisztességesek, becsületesek szerettünk volna lenni, igaz, a félelem árnyékában, de nem félelemből, nem rettegésből, hanem odaadóan, szívből, igazán. – Én most magatokra hagylak benneteket. Gondolkozzatok! Egy óra múlva visszajövök. Addig senki nem megy ki sehová! És Laci bácsi csakugyan elment. De csakugyan elment? Ma már képtelen vagyok világosan fölidézni, hogy mi történt vele, becsapta maga mögött az ajtót, vagy ezután is asztalnál ült, néha-néha pedig föl-alá járkált, kinézett az ablakon és egyet-egyet dobolt az üvegen? Így is, úgy is egyedül hagyott bennünket. Egymásra maradtunk. Nem úgy, mint amikor reggel az első óra előtt arra várunk, hogy nyíljon az ajtó, és belépjen Laci bácsi, mert az a várakozás nem is tetszett annak, egészen más, ha egy megszokott mozzanat természetesen, magától értetődő módon áll be, úgy, ahogy lennie kell. Zajong az osztály, mindenki mocorog, tesz-vesz, az egyik oldalba vágja a másikat, mire ő is kap egyet a bordájába, egy fiú meghúzza Kökény Kati varkocsát csak úgy, értelmetlenül, Zoli, Ancsa szerelmesek, visongja Erika, nem is igaz!, vág vissza Ancsa. Az a zsongás, a tolltartók csattogása, a fecsegés, pusmogás, a füzetek surrogása mind-mind egy szokványos rend része. Senkinek sem jut eszébe, hogy 27 �Próza és vidéke ilyenkor várakozik, csak telik-múlik az idő, észre se vesszük, hogy a tábla fölött a nagymutató mindjárt a nyolcasra ér. Már együtt vagyunk, de még nem vagyunk egyben, mindenkinek külön-külön bíbelődni-, beszélnivalója van, külön-külön cselekedettel, külön-külön közlendővel. Az tesz eggyé bennünket, hogy belép Laci bácsi, jelent a hetes, és elkezdődik az első óra, a nyugalmas délelőtt, amely déli egy óráig hajszálra olyan hosszú, amilyennek lennie kell. Az idő szépen van kiszabva, egyetlen rendetlen gyűrődés sem csúfítja el. A reggeli várakozás az idő természetes része, az a várakozás zavartalan összhang, kristálytiszta, szabad, békés pillanatokkal van tele. Ez a várakozás azonban szörnyűséges volt. Nem múlt az idő. Így még soha sem vártunk valamire, aminek be kell majd következnie. Kényszerű együttlét szorított össze bennünket. Nem gondoltuk, hogy megtörténhet velünk, de megtörtént. Minden megromlott. Rémülten, keserűen meredtünk magunk elé. Aztán a várakozás véget ért, lejárt a gyanúsítgatás, a bűnbánat, az ítélet ideje, Laci bácsi visszatért, a tettes pedig nem került elő. Hazaengedett bennünket, és soha többé nem hozta szóba a dolgot. Hatvan esztendeje történt, sok idő telt el azóta, hiába szeretném kideríteni, hogy ki volt a tettes. Oláh Endre, a szőke kisfiú? Gabnai Judit, a csintalan? Torda Molnár Jóska, Pálka, Csizmadia? Kákonyi Erika? Moravcsik, a legszegényebb fiú? Következtessek abból, hogy később kiből mi vált? Hogy Moravcsik a hajléktalan szállón végezte? Hogy Héja Feri Leningrádban tanult, a minisztérium osztályvezetője lett? Hogy Iványi Béla városi főépítész? Ki volt a tettes? Bárcsak én lettem volna! 28 �Próza és vidéke Paraván – Igyatok, szeretkezzetek a síromon! Koporsóba vagyok bugyolálva, rúgjátok le a takarót, gyűrjétek magatok alá az éjszakát, takarózzatok ki, szeretkezzetek! Mindenféle pózban, alul, felül, oldalt, cseréljetek helyet, úgy folytassátok, ontsatok nedvet a síromra, locsoljatok a síromra alkoholt, hadd szivárogjon le az átkozott deszkák eresztékein át! Le akarok megint részegedni! Nem az a baj, hogy meghaltam hatvanévesen, hanem az, hogy előtte már öt évig élőhalott voltam. A második agyvérzés elvitt, az első megbénított. Már nem emlékszem, hogy melyik oldalamra, azt hiszem, a balra, mert már nem tudtam írni, márpedig balkezes voltam; igen, a bal felem fagyott meg, olyanra változott, mint egy merev, hideg fahasáb, mintha baltával ketté akartak volna vágni, de csak félig sikerült, nem hullottam szét, nem estem kétfelé, néhány rost meg ín összetartott. Attól fogva nem akartam senkit sem látni, legszívesebben a férjem is elüldöztem volna a háztól. Nem ihattam többé, ez volt az igazi elvonókúra. Kell ennél hatékonyabb? Mert addig, ha tudná a világ, hogy hányszor jártam idegen városok kórházait, hogy kivonják belőlem azt a rengeteg alkoholt, amit magamba döntöttem! Mindig a legnagyobb titokban történt, különféle betegségek ürügyén, és mindig messze attól a kisvárostól, ahol éltünk. Egyszer még tüdőrákos is voltam, amit el is lehetett hinni, mert sokat cigarettáztam. Sikeres volt a műtét – híreszteltük –, és újra munkába álltam, de időnként vissza kellett mennem kontrollra, ami természetesen egy újabb elvonókúra volt, nyugodt lélekkel járkáltam oda-vissza a tüdőrák örvén, egyszer azonban annak is véget kellett érnie, annyi kontrollt már nem vett volna be a város. Akkor viszont veseelégtelenséget állapított meg az orvos, kezdődő, bár még gyógyítható elégtelenséget, sikerült is helyrehoznia, és amikor már végképp kifogytunk minden hazugságból, elvágódtam a konyhában, nyöszörögtem, a mentők jöttek értem, megütött a guta, ezzel véget is ért az életem. Ha jól emlékszem, egy konyakos üveget rántottam magammal, a férjem azonban időben észrevette, a fehérköpenyesek azonban elfintorították az arcukat, ömlött belőlem a konyakszag, de voltak olyan diszkrétek, hogy Zolinak nem 29 �Próza és vidéke tettek érte szemrehányást, a diagnózisba viszont kérlelhetetlenül belekerült, de nem azzal okolták az agyvérzést, egy érgörcs tette meg alaposan a magáét. Betegségről betegségre lépkedtem, miközben egyáltalán nem voltunk benne biztosak, hogy a szomszédok, a barátok, az ismerősök, a munkatársaim valóban elhiszik az újabb meg újabb mesét. Szerintem kezdettől fogva gyanakodtak rám, hogy iszom, mint egy kefekötő. Részeges állat vagyok. A szemükbe néztem, de a szemük nem árult el semmit, azzal áltattam magam, hogy jól óv a paraván, egyáltalán nem látnak a színfalak mögé. Akkoriban, azaz végestelen-végig, harminc éven át azzal emeltem föl esténként a poharat, hogy kettesben vagyok vele, nincs harmadik tanú, egy szempár, amely összehúzva, rosszallva figyel. De csak esténként! Nappal én voltam a megtestesült tisztesség, kedves, derék, jóravaló, szerény háziasszony, aki úgy szereti a férjét, hűséges, figyelmes, hogy az már igazán a párját ritkítja manapság. Zoli így, Zoli úgy, Zoli virágot hozott, Zolinak inget vásároltam, amely hét nyelven beszél, folyton az ő nevét emlegettem, ami azt a látszatot keltette, hogy egyáltalán nem látszat: imádom a férjem, egyre ő jár az eszemben, alig győzök a kedvére tenni, főzök rá, vasalok rá, szeretkezek rá éjszakánként, s nem havonként egyszer, nem hetenként egyszer, hetenként kétszer-háromszor is, de volt idő, amikor még fiatalok voltunk, hogy egyetlen este sem múlt el nélküle. Mértéktelenül szerettem mindent a világon, mértéktelenül szerettem a virágokat, az erkélyem dagadozott tőlük, a szobánkat virágokkal zsúfoltam tele, mértéktelenül ápoltam őket, úgy, hogy kirohadtak, mértéktelenül vasaltam, mértéktelenül vettem a Pierre Cardineket, a La Roche-okat, puha paplanokat, puha dunnákat vásároltam, parfümmel permeteztem őket, az enyém rózsaszínű volt, Zolié halványkék, elolvadtunk alattuk, ringtunk a franciaágyban. Lerúgtam a parfümös takarót. Reggelenként, akármennyire zúgott a fejem, akármennyire tompa voltam, gondosan lezuhanyoztam, hosszan, tetőtől talpig, eresztettem a vizet, a legjobb, a legfinomabb hőmérsékletre nehéz volt beállítani, sokat bíbelődtem vele, jó ideig tekergettem a csapot, behunytam a szemem, s minden porcikámra hosszan-hosszan, végtelenül locsolgattam a sugarat, hogy még a bőröm alá is bezuhogjon, a jobb mellemre, a bal mellemre, a lábam közé, amelyet különös figyelemmel lögybölgettem, és aztán válogatott, drága fürdőhabokkal kenegettem magamat végig, amíg habosra nem értek, hersegett a szőr, ezt a hangot el nem mulasztottam volna, és aztán újra meg újra végig jártam a rózsával a testem. A hab lehámlott rólam, sokáig álltam a tükör előtt, válogatott, drága krémeket használtam, arra sohasem sajnáltam a pénzt, inkább egy Garnier, egy Vichy, inkább egy francia, mint egy afféle magyar, mindenből a legjobbat, a legexkluzívabbat hajtottam föl. 30 �Próza és vidéke Kifestettem a szemem, halványan, diszkréten, csak rúzst nem használtam soha, azt valahogy természetellenesnek, szemérmetlennek tartottam, egy tisztességes nő, mint amilyen én is vagyok, ne kellesse másoknak a száját, egy kifestett száj (egy ajak!) olyan, mintha arra kérné a férfiakat, hogy essenek neki. Szép ruhákat viseltem, majdhogynem elegánsakat, vigyáztam arra, hogy annak is tűnjenek, meg nem is annak, az elegáns nyúljon át a szépbe, a szép nyúljon át az elegánsba, egy kicsit ilyen is, egy kicsit olyan is: egy hangversenyen elegánsnak hasson, egy kenyérboltban vagy a piacon viszont csak szépnek. Nehéz volt ilyen ruhákra találnom, én addig jártam az üzleteket, amíg a próbatükörben elő nem állt az az együttes, amelyre vágytam. A szekrényben nem tűrtem rongyokat, nagyanyám viseltes, sötét ruhákban járt, egy nyári délután befőttet rakott el, állt a folyosón, rakta a meggyet, vizbe mártott celofánt simított az üvegekre, ráfeszítette a gumigyűrűt, s jobb karján háromszög alakban lógott egy leszakadt, lefeslett ujjadarab, fehérlett alatta a bőre, én ha nem is viszolyogva, de szánakozva néztem, hogy ilyen ruhát visel, még ha tisztességes munka közben is, mert a meggybefőtt az maga a tisztesség, a szorgalom. Én meggyet is választékosan tettem el, takaros kötényben, tiszta ruhaujjal, az én ruhám sohasem volt elszakadva, az efféle meztelenséget sohasem tűrtem el. A lábam sohasem mutogattam, a miniszoknyák idején sem hordtam rövidet, csak térden fölül ért, pedig ha nem is a legszebb, de hibátlan, formás lábam volt, nyugodtan mutogathattam volna őket, akármelyik férfi megnézhette volna, de énutánam ne forduljon senki. Amilyen finoman öltözködtem, olyan finoman is bántak velem a tervezőirodában. Méltóságteljesen vonultam végig a szobán, hogy leüljek a rajzasztal mellé. A mérnökök, persze, mind idősebbek voltak nálam, de soha egyetlen szóval sem játszották előttem a férfit, mert tudták, hogy velem nem lehet kukoricázni, elég volt egyetlen pillantás az első napon, egyetlen testi gesztus, viselkedésem lényege rögtön kiderült, nem vagyok a kétértelmű szavakra kapható, bizonyos szavakat, olyanokat, amelyeket talán más nőstények eleresztettek a fülük mellett, előttem nem lehetett kiejteni. Hamar megtanulták, hogy én ugyan csak alul vagyok a ranglétrán, de nélkülem nincs tervrajz, én adok alakot a háznak, a gépészet álma az én ceruzámmal, az én tollammal ölt testet, a létra nélkülözhetetlen fokát alkotom. Igen, alkotom, nem a létra egy foka vagyok, a létra egy fokát alkotom. A mérnökök fehér köpenyt viseltek, három évenként új garnitúrát hoztak, s mindenkinek kiosztották. Mindig ünnepélyes alkalom volt, a mérnökök ünnepélyes arcot vágtak, amikor felöltötték a friss köpenyt. A gondnok odajött hozzám is, egy kéket tartott elém. Összehajtottam, s visszanyújtottam neki. Egy szót sem szóltam, csak elfordultam tőle. Másnap fehér köpenyben 31 �Próza és vidéke ültem az asztal elé. Addig eltűrtem a kéket, hiszen mint újdonatúj rajzoló, azt kellett viselnem, amit akkor adtak, amikor munkába álltam, most azonban elérkezett az az idő, amikor én magam választottam: kék köpenyes leszek, vagy fehér köpenyes, akár a mérnökök. Nem akartam közéjük, följebb tolakodni, sohasem voltam hiú, nem a büszkeség hordatta velem, csak egyenletes, hideg lélekkel akartam lélegezni, szabadon, úgy éreztem, a fehér köpeny szabadságot ad, amellyel annyi teret tudok megszerezni, ami éppen elég arra, hogy saját tudattal éljek, ahová más nem tud beférkőzni. Nem voltam sem gőgös, sem barátságtalan, szívesen szolgáltam őket, sohasem nyelveltem vissza, nem elégedetlenkedtem, sohasem panaszkodtam, időre elkészültem a rajzokkal, velük jártam ebédelni, mosolyogtam a pajzánságaikon, de nem nevetgéltem, hadd leljék benne szomorú örömüket, kialakult az én külön kis világom. Lehet, hogy egy kicsit furcsának tartottak, rosszat azonban még a hátam mögött sem szóltak rólam. A sírban minden eljut hozzám, mindent hallok, amit életemben rólam beszéltek, élénken emlékszem valamennyi kis részletre, ha ugyan emlékezetnek lehet mondani, ami itt, a túlvilágon, azaz a léten túl valami emlékezetféle. Odafönt emlékezetnek hívják, egyelőre én is annak hívom, itt azonban valami egyéb: örök jelenlévő, nem egyik mozzanatról a másikra következik, együtt, egy halmazban áll, mint a világűrben egy iszonyatosan messzi csillagkép. Egész, de részeiben is van, le van rögződve, egybe van szerkesztve, egyetlen szerkezetet alkot, esetleg – azt még nem tudom – örök, esetleg csak az örököshöz hasonlatos. Egyelőre még nincs rá evilági, emberi elmével fogalmazva, túlvilági szavam, sőt az is lehet, a szó errefelé elenyészik, használhatatlan emberi fogalom. Nyelvnek, magyarnak, franciának, angolnak errefelé híre sincs, egy egészen más jelrendszer van használatban. Egy külön jelrendszer, egy külön emlékezet idézi föl mint jelenvalót egész életemet. Hol eltávolodik tőlem, hol közelebb úszik hozzám egy-egy töredék. Ti emléknek hívjátok, itt még egyelőre névtelen előttem. Nagyanyám pedig végleg nem volt hiú, mire is lett volna abban a kis faluban, mikor a férje elesett az első világháborúban, méghozzá a legelején, sokat emlegette, hogy már az első ütközetben lelőtték, mint a kutyát, odalent az olasz fronton. Mire lett volna hiú, mivel páváskodott volna? Három gyereket nevelt, két fiút meg egy lányt, az én anyukámat, postamester volt, ha nem tesz el télire meggybefőttet, majdnem éhen halnak. Anyukám úgy mesélte, hogy disznót is vágtak. Gürcölt, anyukámat tanítóképzőbe adta, az is lett belőle, pedagógus. Apukámat abban a városban ismerte meg, ahol a képzőbe járt. Ő meg egyetemista volt, történelmet tanult, levéltáros lett belőle. Sokáig vártak a gyerekekkel, mire megszülettem, akkorra már volt egy kis lakásuk. Anyukám többre akarta vinni, mint a nagyanyám, a több pedig az volt egyebek között, hogy kemény munkával kispolgár lett belőle. 32 �Próza és vidéke Herendi porcelánok álltak a szekrényben, evőeszköz-készleteink voltak, damaszt szalvéta nélkül nem volt teríték soha, a vizespohár a tányértól mindig átlósan jobb felé állt, az is egy készletből, a sok sírásnak az lett a vége, hogy én is meg a húgom is megtanulta az étkezés etikettjét, ruhában milyen szín melyikhez illik, a nappaliban zongora áll, amely nem puszta dísz, a húgom billegtet rajta bizonyos kecses futamokat, én némi kísérletek múltán, el vagyok tiltva tőle, anyuka a szájától vonta el érte a kenyeret, én csak ütném-verném, nincs érzékem hozzá, apu nem jár kocsmába, mert ide többet be nem teszi a lábát, apu vasárnap délben iszik sört, amelyet a sarki kocsmából hoz át harmatos kancsóban, vasárnap délután cukrászdába sétálunk el, kényes mozdulatokkal fogyasztunk süteményt. Ültünk a holdfényben, ketten beszélgettünk. Telihold volt, az égen egyetlen felhő sem látszott. – Nem értem, avassatok már be, miről beszélgettek – mondta a harmadik. – Hát a holdról! – Nem értette, mit lehet a holdról beszélgetni a huszadik században. Mi ketten viszont nagyon is jól értettük egymást. Szerelmet vallottunk egymásnak, vagy illessük úgy, hogy érzelmet vallottunk egymásnak, az volt a titkos értelmű rózsa, hogy fölajánlkoztunk egymásnak, arra sóvárgunk mind a ketten, hogy csókolózzunk, hogy szeretkezzünk, de társasággal vagyunk, és titkolni kell, hogy valami egymáshoz húz bennünket, de nem történik, nem történhet semmi, nem vagyok az a fajta, aki kockára teszi a becsületét, én a férjemhez tartozom, én Zoli felesége vagyok, még ha megcsalom, akkor sem csalom meg soha, nem lépek túl az erkölcs, az illem kiszabott határain; beszélni azt lehet, hogy a hold milyen csalékony, hogy én is olyan vagyok, akár a hold. Nem is történt köztünk akkor semmi. Mintha a látszatot akartam volna megőrizni, még csak nem is ittam egy-két pohárnál többet, az úgynevezett látszat nálam sokkal komolyabb volt, mintsem hogy játsszam, komédiázzam vele. Akivel a holdról enyelegtünk, hát meg kell mondanom, igazából nagyon is nyíltan, a fiú (a férfi) akkor még nem tudta, hogy az én látszatom lényegi látszat – a látszat meg én összetartozik. Én valóban, komolyan látszani akarok, én úgy viselkedem, hogy bennem ugyan nincs semmi kivetnivaló. Akarnom sem kell, magától értetődik. Olyan vagyok, akár a piperepolcom: illatos, rendben tartott, válogatott lélek. Finom, puha, graciőz, halkan jár az ütőerem, akár az óra ketyegése. A fiú keserűen vette tudomásul, anélkül, hogy jelét adta volna: azok a napok nélkülem fognak elmúlni, a faházban hiába alszom egyedül, nem jöhet be hozzám. Azt hiszem, csalódott bennem, én viszont egyáltalán nem csalódtam benne: ekkor lopózott belém, hogy egyszer még eljön az a pillanat, amikor kárpótolhatom azért az elvesztegetett hétért. Főleg magamat. Még nem tudja, hogy belé szerettem, én azonban tudom, hogy szeretni fog. Én igazán, egyfolytában a férjemet, Zolit szeretem, de Zoli tudja, hogy én szeretek szeretni, sosem titkoltam előtte. Nőstény bika voltam, rengeteg férfit vettem magamra takarónak, de sohasem otthon, 33 �Próza és vidéke mindig idegen városokban és akkor húzd meg-ereszd meg, elájulnátok, ha tudnátok, mit csináltam, hogy beszéltem a paraván mögött. Láttam, hogy benéz a kulcslyukon, átvonultam a szobán meztelenül, és az a férfi is átvonult a szobán meztelenül, akivel helyette kísértettem magamat a szállodába, és egész éjszaka szeretkeztem vele. Csörgött a telefon, reggel, egyre csörgött, de én nem vettem föl, tudtam, hogy ő keres, neki ígértem tegnap este az éjszakámat, egy kissé azonban máshogy alakult, hiába várt a sarkon, én azzal a másikkal bújtam ágyba, tudtam, hogy ott áll a sarkon, de nem volt már erőm kivonni magam a társaságból, egyedül mégsem indulhattam el, gyorsan határoztam, vele még nem voltam soha. Tudta, hogy kivel voltam addig, összes barátja megismerte már az erkölcseimet, ha számolni kezdenék, talán negyvenig-ötvenig meg sem állnék. De egyszerre csak eggyel és mindig diszkréten egészen az első mozdulatig. Koszorút fontam magam köré, és azt hiszem, a koszorú egyetlen levele sem panaszkodhatott rám. A hajam ősz lett, sprőden ősz, elmúlt fölöttem az idő, már engem senki sem akar elkísérni. Aztán meghaltam, és így beszéltek rólam: – Tudjátok, hogy meghalt? Én igazán közelről ismertem – mondta, aki átvonult a kulcslyuk előtt meztelenül, miközben a másik a kulcslyukon keresztül nézte. – Én igazán nagyon közelről ismertem. – Azt hitte, közelről ismert, azt hitte, mert egy éjszaka vele voltam, akkor már ismer. A testemet igen, engem nem. A holdas fiú jobban ismert, még ma is szégyellem, hogy hagytam a sarkon várakozni, de hát nagyobb erők is vannak a világon. A holdas fiú hallgatta, milyen intimitást sejtet a másik, az átvonuló, és fanyarul hallgatott, érezte, nem lenne helyénvaló, ha ő is azt mondaná: – Én is közelről ismertem. – Mintegy az én védelmemre, erkölcsi magaslatul. Két életem volt, hazudtam, hazudoztam, úristen, mennyit lódítottam, kevertem a szavakat, a mondatokat, kifordítás-befordítás volt az egész életem, és nem vagyok benne biztos, hogy megérte. Mit nem írok! Dehogynem érte meg! Ha még egyszer szeretkezhetnék vele, vágtatva szeretkeznénk, ha ugyan vele, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy többet jelentett másnál, én csak a testemmel voltam elfoglalva, az adta a lélek erejét. Utolsó mondatom: – Szeretkezzetek a síromon! 34 �Próza és vidéke A királyné koronája Hazafias kötelességteljesítésből behívtak egy napra, meg kellett jelennem a Katedrálisban. Kinyitottak előttem egy ajtót, leültettek a szobában egy asztal mellé. Az asztalon egy telefonkészülék állt, különben üres volt. Úgy látszik, telefonügyeletet kell tartanom egy álló napon át. A folyosó túloldalán magának a Mandrita Episcopusnak volt a dolgozószobája, amint befelé jövet észrevettem. Magamra hagytak. Sokáig nem történt semmi esemény, nem szólalt meg a készülék. Megéheztem, egy almát vettem elő. Amikor beleharaptam, eszembe jutott a Paradicsom, a tudás tiltott gyümölcsfája, különös véletlennek találtam, hogy a magyar katolikus egyház szívébe éppen almát viszek magammal, úgy éreztem, hogy bűnt követek el, amikor éppen almát rágcsálok a Katedrálisban, eszembe jutott, de egyáltalán nem zavart, elvégre mégsem a Paradicsomban vagyok, egyébiránt meg nem is katolikusnak kereszteltek. Egyszer csak megszólalt a telefon, fölvettem, de nem szólt bele senki. Hiába mondtam, hogy tessék, itt a Katedrális. Vagy háromszor elismételtem a nevem, végül elhallgatott a vonal. Ekkor azt hallottam, hogy kinyílik a Mandrita Episcopus dolgozószobájának az ajtaja, szólítanak. Csak úgy zengett a Katedrális. Gyorsan fölálltam késsel, almával a kezemben és elindultam a Mandrita Episcopus dolgozószobájába. Észrevettem kezemben a kést meg az almacsumát, így mégsem mehetek a Mandrita Episcopus elé, a kést leraktam a márványpadlóra a fal tövében, az almacsumával is csináltam valamit, de olyan kábán, olyan zavartan, hogy fogalmam sem volt, hogy csinálok-e vele bármit. Beléptem a Mandrita Episcopus dolgozószobájába, de hirtelen észbekaptam, hogy illetlenül kalap van a fejemen. Lekaptam, és akkor a tetejéről lerepült az az almacsuma, amit odatettem, mert a telefonos szobában nem találtam szemetes vödröt, viszont nem akartam a földre hajítani. A Mandrita Episcopus ugyan látta, hogy egy almacsuma repül a lába elé, de nem ütközött meg rajta, úgy tett, mintha nem történt volna semmi illetlen dolog. Se mosolyt, se megrökönyödést nem láttam átfutni az arcán. Barátságosra váltotta a vonásait, nem neheztelt sem az előbbi jelenet miatt, sem azért, hogy várnia kellett rám. – Hogy hívnak, fiam? – kérdezte, noha nem nyújtotta felém a kezét, amit én igazából nem is vártam tőle, már előre sejtettem, hogy nem fog velem kezet, így aztán nem kerültem abba 35 �Próza és vidéke a kínos helyzetbe, hogy én a magamét felé nyújtom, és már a levegőből kell pirulva, szégyenszemre visszahúznom. Fel voltam készülve a dolgok ilyen alakulására, azonban a felkészülés mégiscsak elvett tőlem némi erőt, valamennyire mégiscsak összpontosítanom kellett, és emiatt eltelt egy pillanat, mire felfogtam, hogy mit kérdez tőlem. Nagyon nyájas arcot öltött, elképzelni sem tudtam, hogy mivel érdemeltem ki én, a teljesen ismeretlen és ráadásul protestáns kisember, hogy a katolikus egyház tekintélyes feje állampolgári kötelességem teljesítése közben arra vetemedik (valami oknál fogva pontosan ez az átkozott szó jutott eszembe, bár azonnal tisztában voltam vele, hogy vetemedni csak rosszra, gonoszra lehet, jóra nem, holott a barátságos érdeklődésre egyáltalán nem volt szüksége, én csak egy ezután megjelölendő munkára véletlenül kiválasztott állampolgár voltam), maga a Mandrita Episcopus azzal tüntet ki, hogy még a nevemet is tudakolja. Kissé megkönnyebbültem, amikor kimondtam a nevem. És ki tudtam mondani: – Ohati László. – Tudod, hogy szlávból ered a keresztneved? Szép név, csak méltó is legyél Szent Lászlóhoz! – Tudom, atyám! – válaszoltam. Így mondtam: atyám, de hogy miért, sejtelmem sincs. Nem tudtam, hogy miként kellene szólítanom, viszont szükségét éreztem, hogy valamiképpen megszólítsam. Gondoltam abból nem lehet baj, azzal nem fogom megsérteni, ha atyámnak szólítom, a katolikusok talán így szólítanák. Egy Mandrita Episcopusnak bizonyára más megnevezés jár. Mindegy, nem tehetek róla, hogy ilyen meghökkentő helyzetbe sodortak. A Mandrita Episcopus láthatólag nem vette szívére, amitől én bátorságra kaptam. Még meg is toldottam a választ, láttam az arcán, hogy nyugodtan megtehetem: – A Lászlót kétszer vettük át a szlávból. A Vladiszlávból először László lett, Szent Lászlónak innen van a neve, aki mint tudjuk – vontam magamhoz elég illetlenül az Mandrita Episcopust, hogy tudniillik én is tudom és velem egyenrangúan ő is ugyanúgy tudja –, hogy Szent László 1077-től 1095-ig uralkodott, a Vladiszláv tehát erre az időre változott Lászlóra. A tizenegyedik században, viszonylag korán. – Ha már így benne vagyunk, kedves fiam, netalán még azt is tudod, hogy mikor avatták szentté? – Száz év múlva, 1192-ben – pergett a nyelvem, és már folytattam is: – Másodszor Ulászló lett belőle, és bizonyos, hogy a Wladislawból, a Vladiszláv lengyel változatából, mert Ulászló királyunk a lengyelségből, a Jagelló-házból érkezett hozzánk. A szó eleji dupla V-t a lengyel úgy ejti, hogy a magyar nagyjából U-nak hallja. – Nagyon érdekes, látod, ezt nem tudtam. De térjünk most már, László– Ulászló fiam, a lényegre, lássunk munkához. – Arca, amely addig csak érdeklődést mutatott, komolyra váltott át. – Hívattalak. Nem, nem téged, 36 �Próza és vidéke azzal nem akarlak ámítani, csak egy állampolgárt, és föltétlenül egy magyar állampolgárt, hogy igazat mondjon, csakis színtiszta igazat. Azt kell majd mondanod: – Esküszöm az élő Istenre, hogy az igazat mondom, a színtiszta igazat. Esküszöm az élő Istenre, hogy amit látok, az valóban az. Megdermedtem, abban a pillanatban nem hittem a fülemnek. Hogyhogy az élő Istenre esküszöm? Vallásos szertartásra bocsát engem, a protestánst, a katolikus egyházfő? Hogyhogy az igazat, a színtiszta igazat? Miféle igazat? És látatlanban, anélkül, hogy tudnám, igazra vagy hamisra kell úgy esküdnöm, hogy az igaz. Éreztem, hogy efféle töprengésre azonban nemigen van időm, nincs helye tűnődésnek, ellenvetésnek pedig végleg nincs, olyan hatalommal állok szemben, amelynek csak engedelmeskednem lehet. Hideg futott végig a hátamon, a Mandrita Episcopus határozottra változó hangja nem sok jót ígért, ha nem esküszöm az élő Istenre. Nem, lehetetlen vele Isten létéről vagy nemlétéről eszmét cserélni, az élő Isten azt jelenti a szájában, hogy Isten kétségkívül létezik, él, már hogyne lenne élő a Mandrita episcopusi ajakról. – De atyám, én nem vagyok katolikus – mondtam ki végre, amit már többször is ki akartam mondani. – Meg nős vagyok. – Sejtelmem sincs, hogy miért tettem hozzá, semmi értelme nem volt, csak úgy kicsúszott a számon. A Mandrita Episcopus azonban meg se rezzent, csak annyit mondott kurtán, furcsa módon elharapva a mondatot: – Egy az Isten. – Erre én, a kotnyeles, rögtön megnyugodtam, úgy látszik, együgyű fontoskodásnak vélte, én pedig most már tiszta lélekkel vártam a folytatást. És így folytatta: – Hogy megértsd! Itt van ez az asztal – jókora asztal volt –, és te az előbbiek értelmében a következőt vallod: az élő Istenre esküszöm, hogy az asztal, amit magam előtt látok: asztal. És így, ennek értelmében, eszerint fogsz esküdni majd. Emberek jelentek meg a szobában, de hogy hányan, azt nem mértem föl, de úgy véltem, hogy a Mandrita Epsicopus tizenkét igaz embert hívott maga elé. Behoztak egy szép vasalt ládát, fölnyitották. Egy aranykoronát vettek ki belőle. Nem Szent István koronája volt. Honnan, honnan nem, az rejtély maradt előttem, nem is értettem, honnan tudom, de szilárdan tudtam, hogy az a korona a királyné koronája. Elöl, oldalt, körben széles pántból állt, amely hátul aranyból sodort hajhálóba ment át, hogy tartsa a kontyot. Az asztalra helyezték, és a tizenkét igaz emberrel együtt én is esküre emeltem a kezem: – Esküszöm az élő Istenre, hogy amit magam előtt látok, a királyné koronája. Az igazat mondom, a színtiszta igazat. A tizenkét igaz ember hozzátette: – Isten engem úgy segéljen. – Egy pillanatra zavarba hoztak vele, a Mandrita Episcopus, úgy látszik, elfeledkezett róla, de bizonyára ez is az eskü szövegéhez tartozik, így aztán a beállott csöndben én is elmondtam utánuk, amit ugyan idétlennek, ám nagyon is helyénvalónak találtam: – Isten engem úgy segéljen! 37 �Próza és vidéke A Mandrita Episcopus ekkor már teljes ornátusban állt; észre se vettem a sürgölődésben, hogy mikor ölthette föl, de valóban felöltötte, és ezáltal méltóságba vonta az egész ceremóniát, és imára kulcsolt kézzel, lehajtott fejjel állt előttünk, a végén egy pillanatra még ebben a testtartásban láttam, és meg voltam róla győződve, hogy a szertartás egész idején ugyanebben a pozitúrában láthattam volna. Mert ahogy az átváltozásra sem lettem figyelmes, arra sem, hogy hol áll, mit cselekszik, amíg mi esküszünk. Hirtelen föleszmélt: – Vihetik! Nem tetszett a kurta utasítás, nem illett az ünnepélyes aktushoz; mintha a királyné felséges koronáját közönséges tárggyá alacsonyította volna, pedig én lassú folyamatban, attól fogva, hogy a bazilikába léptem, végigvezettek a kongó, komor folyosón, hogy az üres szobában darab ideig egy telefonkészülékkel szemben szorongtam, hogy a Mandrita Episcopus színe elé járultam, és azzal körvonalazódni kezdett, hogy mi vár rám, hogy eszerint tehát a Mandrita Episcopusnak kell bizonyos állampolgári kötelességet teljesítenem, hogy esküdnöm kell, s egyre emelkedettebb lelkiállapotba zsongatnak, s végül hogy az eskü tárgya nem afféle csekélység, hanem történelmi ereklye, a királyné koronája, és ettől a lassú folyamat szinte megrázkódtatásba, bűvöletbe húzott, és azt kell hallanom: – Vihetik! – Különös, hanyatt eséses érzet szállt belém. Megfogták a koronát, a magasba emelték, visszasüllyesztették a ládába, és kivonultak a dolgozószobából. Ezen az egész hazafias kötelességteljesítésen egyáltalán nem csodálkoztam, rendjén valónak találtam, hogy a tizenkét igaz emberen kívül nekem is esküt kellett tennem. A mi kisvárosunkban hamarosan híre terjedt, hogy a Mandrita Episcopusnál jártam, irigykedve hallották, bár voltak, akik nem hitték el, sőt még azt is kétségbe vonták, hogy van „királyné koronája”, akik viszont igaznak fogadták a hírt, azok közül sokan úgy mesélték, hogy maguk is látták, s úgy bizony, hátul aranyból való kontytartó fonadék van rajta, amin én csak mosolyogtam: mit tudtok ti, szegény, halandó emberek, jó, igaz, node a többi, az az aranypánt meg ahogy a Mandrita Episcopust tanítgattam, bele se fér a ti tökfejetekbe. Egyszóval nevezetes személlyé emelkedtem, és most várom, hogy legközelebb milyen eskütételre fognak felkérni, milyen álmot követelnek rajtam a rajongóim. 38 �Próza és vidéke In Nomine (regényrészlet) BAKA L. PATRIK 2005. december huszonhatodika Drága Istenem! Tisztán emlékszem az álmomra. Az álomra, amiben megszólítottál. A hangodat nem tudom hangnak nevezni, inkább hasonlítható zenéhez, igaz, nem írtak még olyan dallamos, lágy, békés szimfóniát. Emlékszem, hogy hófehér köntöst viseltem, amely mérföldekkel csüngött alá a felhőerkélyről, amin álltam. Leomlott, s egészen a világ fölé borult. Ha jól lenéztem, láttam, hogy a földig is elér… megfeketedve bár, de belevész a tenger hullámaiba. Felettem nem volt semmi, csak a fény. Ragyogó, melengető csillogás. Időnként szárnysuhogásra lettem figyelmes, azonban nem láttam a hangok forrását. Mintha galambok százai repültek volna el a fejem felett, hallhatóan és mégis láthatatlanul. Amint már mondtam, az erkély, amin álltam, egy felhő volt. Olyan mesékből ismert, habhoz hasonló bárányfelhő. Méterekre tőlem ott ragyogott a Fény. Lámpás volt az éjszakában, anyja és atyja mindennek, ami él. Szóltál hozzám. Azt mondtad, szeretsz. Emlékszem, ahogy suttogva kérdezted, én miért nem szeretem magam? Miért nem szeretem azt, amiből olyan kellemes adatott nekem? Az életről beszéltél, jól tudom. Arról, hogy mennyi lehetőséget dobtam félre. Hogy elmenekültem abba, amit gyűlölni tudtam az álmaimban, és zihálva riadtam fel miatta az éjszaka közepén. Azt kérdezted, hogy miért? Miért? Nem vártál választ, ezt is tudom. Talán nem is volt válasz. 39 �Próza és vidéke Esni kezdett. A fény megpihent kissé. Hidegen érintette meg a karomat az eső, a fölém tornyosuló felhők mégis messzire vonultak. Láttam fenn a magasban azt a rengeteg galambot… ragyogó, csapkodó szárnyat. Némelyik aranyban, ezüstben, másik patyolatfehérben játszott. Angyalok, Arkangyalok, Szeráfok és Kerubok voltak. Énekeltek és sírtak. Nem eső esett, az ő könnyük mosta tisztára az arcom. A lelkem pókhálós, szeméttel telerakódott alagútjain át özönlött a víz, s hordott ki onnét mindent, amit felhalmoztak az évek. Három angyal sírt leginkább. Az a három, akit már korábban is hallottam. A lány és a fiú őrangyala, akik megsegítették az én védnökömet. Bátorítón fogták közre őt, aki még náluk is jobban zokogott. Ahogy ránéztem, az arcában láttam az arcomat. Én voltam ő… Ő pedig én. Végül ismét megszólaltál. Azt mondtad, nem hiába volt eddig olyannyira gazos ez az ösvény. Az utakat sem a természet alkotta, hanem az emberiség tette könnyebbé önnön előrehaladását. Azt mondtad, minden eszközöm meglesz hozzá, hogy felépítsem a Mea Viát. Egyetlen büntetést mérsz csak rám. Mozdulatlanul vártam minden szavad. Éreztem a vállamon, amint enyhülni kezd a könnyár. Elcsendesedtek a szárnyak, és mintha a ragyogás is megtorpant volna a levegőben. Egy pillanatig csak a hangod volt képes mozdulni, s körötte semmi más. – Életednek súlya és büntetése az lesz, ami eddig ugyanannak könnyedsége és ajándéka volt. – És mi az, Atyám? A távol a semmibe veszett. Összemosódtak a színek, s minden kifakulni látszott. Ami nem fehér volt, az beleolvadt a tisztaságba. Minden szín eggyé vált, s ismét bebizonyították, hogy van rendíthetetlen egység. Olyan fehér. Hangokat hallottam, távolról. Közeledtek bár, de olyan otrombák voltak, hogy el akartam űzni őket. Nem akartam hallani mást, csak Téged. A hangodat, azt az áldott zenét. Mégsem voltam képes távol tartani az egyre csak közelítő világot, hiszen ott kopogtatott már a szemhéjam túloldalán. Be kellett engednem. Tudtam, ha nem én, hát Te tárod majd ki a kaput. Utoljára még Rád pillantottam. Vártam. Hallani akartam, hogy mi a büntetés. – Az Élet. Kinyitottam a szemem. A tudatomban ott visszhangzott még a szavad. Az ajándékod és ítéleted. A kórházi lámpák vakító világossága – ami szinte már égetett – nem tudott 40 �Próza és vidéke eltántorítani tőlem. Te velem voltál, én pedig Veled. Tudom, hisz ha valamit szilárdnak és biztosnak éreztem eddig az életemben, hát Te voltál az, akkor és ott. Az intenzív osztály ágyán fekve értettem meg csupán, mit vesztegettem el. Csak másodszorra tudtam magamévá tenni a döntésedet. Tisztaságot találtam benne. Utasítást az életre. Legutóbb választást kínáltak fel az angyalaid: én élni akartam. Akkor én választottam, s a lehetőséget is én játszottam el. Most ismét a Te kezedben voltam. Életem fonala ott foszladozott az ollód állkapcsában, mégsem tépted el, hanem újra összefontad a szanaszét futó szálakat. Most nem adtál választási lehetőséget. Te róttad rám a jövőt: az életet. Büszke akartál lenni rám, s bizony most én is azt akartam, hogy végre büszke légy! – Felébredt – mondta egy orvos a körötte sürgölődő nővéreknek. – Hallasz engem? – fordult immár felém. Megpróbáltam szóra nyitni a szám, de elég gyatra próbálkozás volt. Az ajkam megremegett, hang nem hagyta el a torkomat. – Ne akarj beszélni, még nem vagy hozzá elég erős. Csak bólints. Megtettem. – Helyes. Gondolom, tudni szeretnéd, hol vagy. Megint bólintottam, alig észrevehetően. – Az ipolysági kórház intenzívjén fekszel. Látta, ahogy a szemöldököm akarva-akaratlanul is megemelkedik, jelét adva az értetlenségnek. A válasza mindenesetre kitérő volt: – A lényeg, hogy most már biztonságban vagy. A szervezeted lassan kidobja magából a drogokat. Behunytam a szemem. Bevillant néhány vágatlan kép. Fények. Csókok. Tűk. Combok. Üvöltés. Elélvezés újra meg újra. Simulás. Szürkület. Feketeség. – Most pihenned kell. Ismét bólintottam. Egy könnycsepp gurult alá az arcomon. – Az állapotod stabil. Aludj. Utána mindent elmondunk, és te is mindent elmondasz. Láttam, ahogy nyugtatót adagolt az infúziómba. A kép újra eltorzult és összemosódott. Elaludtam. Cipők enyhén koppanó zajára ébredtem. Lágy szipogás csatlakozott hozzájuk. Hallgattam néhány másodpercig. Szinte megnyugtatott. Vártam valamire. Aztán megérintette az arcomat egy lágy, téli fuvallat. Fenyőfaillatot hozott. Kinyitottam a szemem. Apám az ablaknál állt és némán meredt kifelé. Anya az ágyam mellett ült, lágyan fogta a kezemet és halkan sírdogált. Néztem őket, és azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz a folytatás. Arra számítottam, hogy 41 �Próza és vidéke apám üvöltözni fog, lehord minden baromnak, anya pedig majd csitítgatni próbálja. Azt tartottam csak biztosnak, hogy felesleges várni a dologgal. Aminek meg kellett történnie, tudtam, úgyis megtörténik. Óvatosan megmozdítottam az ujjaimat, és megsimogattam anya tenyerét. Először csak némán bámult a kezemre, aztán az enyémbe nézett kisírt szemével. Könnyek patakzottak az arcán, de egyre szélesebben mosolygott. Kierőszakolt, ócska, színészi mosoly volt, mégis repeső boldogsággal borult a mellkasomra, és szorított, ahogy csak bírt, szívének minden szeretetével. Amíg anya ölelgetett, apámra néztem. Továbbra is ott állt az ablakban, és még mindig nem fordult szembe velem. Láttam, hogy az ő válla is remeg. – A… apa – próbáltam megszólítani, igaz, a hangok csak nehezen voltak felismerhetők. A férfi lehajtotta a fejét, aztán az ajtó felé indult. Megállt előtte, némán nézegette a kilincset, majd óvatosan körbefonta az ujjaival, lenyomta, és kisétált a szobából. Soha olyan mélyet nem sóhajtottam még. Miután az orvos megvizsgált, és latin szavak mögé bújva közölte, hogy a történtekhez viszonyítva elég jól vagyok, összefont kezekkel ült az ágyam melletti székre, és a szemembe nézett. Szemüvege épp eléggé lecsúszott az orrán ahhoz, hogy az üveg ne lágyíthassa szigorú tekintetét. – Tudod… hogy mi történt? – kérdezte. Ugyanaz a Szabó nevezetű doki volt, akinél felébredtem. – Igen… emlékszem néhány dologra. Hogy… házibuliba mentünk… valami ismerősünk házához. Aztán… – Emlékszel, mit csináltál? – vágott közbe az orvos, mintha nem is akarná hallani a történet egyes részeit. – Amit a többiek. Nem tudom elmondani, hogy miket szedtem be. – Az nem is számít. A drog lassan kitisztul belőled. Egyre éberebb leszel, és össze is kaparsz majd magadnak némi erőt. Bólintottam. – De van itt néhány komolyabb dolog is – a „mi lehet még komolyabb ennél?” fémjelzésű ábrázatomat látva folytatta: – A zsaruk ki akarnak hallgatni. Minden bizonnyal lecsukják a barátodat, aki a bulit rendezte, de te megúszhatod. Sőt, ha jól beszélsz, még áldozatként is kijöhetsz a dologból. Vadul visszhangzott a koponyámban a szó: áldozat. Olyan ismerős volt. – Nagyon beteg vagy, Levente – súgta lágyan Szabó. Nem akartam elhinni, hogy ez az orvos mindenkivel ilyen közvetlen hangnemet üt meg, hiszen ez az együtt érző viselkedés nem tartozott a munkakörébe, és járomcsontjának kemény szerkezetéhez sem illett. Éreztem, hogy baj van. 42 �Próza és vidéke – Mi a… bajom? A doki lehajtotta a fejét. – Tudnod kell, hogy időben észrevettük, szóval, ha megengedheti magának a pénztárcátok, hatásos kezeléseket kaphatsz, és… talán évtizedeket is… szerezhetsz magadnak. – Hogy… hogy mi a jó büdös franc van? Milyen évtizedekről beszél? Húszéves vagyok! – És beteg. Ha megkapod a megfelelő gyógyszereket, bátran beszélhetünk még húsz évről. – Mi bajom van, a picsába is? A doktor nyelt egyet. – AIDS-es vagy. Leporis nem túl hangosan, de annál határozottabban kopogott az ajtón, aztán benyitott, és megvárta, amíg Szabó doktor elhagyja a kórtermet. Ezt követve előkotorta spirálfüzetét, együtt a töltőtollával, majd leült a sarokban terpeszkedő, rozoga fotelbe, és felém fordult. – Azt reméltem, hogy csak jóval később fogunk újra találkozni. Nem válaszoltam. Ami azt illeti, felé se fordultam. Mindent megtettem azért, hogy kizárjam a külvilágot, mégsem sikerült. Mindenki rajtam csüngött, és a szamárságaimra volt kíváncsi. Csak én nem. Azokban a percekben értelmet nyert az álmom és a büntetésem is. Tudtam, hogy velem vagy. Éreztem a jelenléted a szobában éppúgy, mint az ablak vékonyka nyílásán beszűrődő téli levegőben. Mégsem voltam nyugodt. Féltem. Szabó doktor részletesen elmagyarázta a betegség lefolyását, igaz, egyik mondatára sem reagáltam. A suliban milliószor magyarázták, hogy milyen veszélyes is az AIDS, és hogy milyen könnyű elkapni, de akkor egyáltalán nem foglalkozott vele az ember. Most viszont bőven volt időm eltűnődni rajta, s be kell valljam, nem csak saját, elcseszett életemet féltettem, de főként azokét, akiket megfertőzhettem. Bele se mertem gondolni, milyen lesz majd eléjük állni, és azt mondani nekik, amit nekem mondott az orvos. Tény viszont, hogy neki mégiscsak könnyebb dolga volt, elvégre ő nem csábított el, nem csinált belőlem hülyét, és nem feküdt le velem kényérekedvére… Én viszont pont ezt csináltam. – Meg tudsz szólalni, vagy megint apucira várunk, hogy beszéljen helyetted? Ezzel sikerült kizökkentenie. – Mit… akar? – Na, vajon? Azt hiszem, van mit mesélned. – Buliztam, bedrogoztam… kimosták a gyomromat és a beleimet. Élek... – itt megborzongtam, és egy-két másodperc kihagyása után hozzátettem 43 �Próza és vidéke – még. – Ennyi? – Igen… azt hiszem, ennyi. – És mi van a halott lánnyal? Róla nem tudsz semmit? Tátott szájjal fordultam felé. Igazság szerint gőzöm nem volt róla, hogy miről beszél, de már csak az, hogy nekem mondta, és hogy egy halott lányról beszélt… már az teljesen kiborított. Azonnal bevillantak a karambol képei, ahol majdnem meghalt az a másik csaj. Róla annyit tudtam, hogy mégsem kellett amputálni a lábát, de egész életére tolószékbe került. Bevallom, azóta nem sokat agyaltam az ügyön. Nem akartam tudomást venni róla, most viszont újra felderengett minden. Kirázott a hideg. – Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? – Maga hülyéskedik velem? – Hülyékkel felesleges – dörögte Leporis. – Egy halott húszévessel meg amúgy sem túl gusztusos viccelődni. Nyeltem egyet. – Lenne szíves elmondani, hogy miről van szó egyáltalán? Hogy mi közöm ehhez az egészhez? – Hát, reméltem, hogy ebben majd segítesz egy kicsit. Megállt bennem az ütő. – Ugye nem… nem engem gyanúsítanak? Leporis tartott egy kis hatásszünetet. Kiélvezte rettegésemnek minden egyes pillanatát. – Nem… Hacsak nem vállalod magadra, hogy te drogoztad halálra a csajt. – Még jó, hogy nem én… de… de mégis mi közöm ehhez? – Hát, csak annyi, hogy öten voltatok abban a szobában, ahová a mentőket riasztották. Mi később kerültünk oda, és bizonyos dolgokat már csak másodkézből tudtunk meg. Lényeg, hogy három srác eljátszadozott két csajjal. Mind be voltak lőve, köztük te is. Az egyik lány túladagolta magát, rohamot kapott, és meghalt. A többiek észre sem vették, hiszen ők sem voltak eszüknél. – Én erre… erre egyáltalán nem emlékszem. – Gondoltam, hogy ez lesz a válasz – dörgölte meg az orrát a rendőr. – Igaz, egy szikrányit azért reménykedtem, hogy tudsz majd mondani valamit... elvégre te döngetted meg a csajt. Némán meredtünk egymásra. A számban összegyűlt a nyál. Alig bírtam felfogni, amit mondott. – Hiú reményeim vannak? – Nem... – furcsa, mennyi energiára volt szükség már csak ahhoz is, hogy normális módon rakjam egymás mellé a szavakat – nem emlékszem 44 �Próza és vidéke semmire, csak arra, amit elmondtam. A fakabát előkotort egy képet, és elém nyomta. – Ismered egyáltalán? Felvettem. Mosolygós, élesen ívelt, vékony arc, vállig érő, hollófekete haj, kék szemek, vörösbe menő rúzs. Dögös csaj. – Nem. – Hmm… hát, nem vagy semmi. – Ezt miért mondja? – Nem ismered, de azért megdugod. Szép teljesítmény. Ekkor éreztem, hogy a fejembe fut a vér, és az arcom elvörösödik. – Maga baromságokat beszél! Előbb még azt ugatta, hogy öten voltunk. Miért épp rám akarja fogni… miért mondja, hogy velem volt? Akármelyik másik sráccal is lehetett. Azért szemelt ki magának, mert az apám múltkor beolvasott egy kicsit, és… – Azért, te ökör, mert ki akarlak húzni a szarból! Itt megütköztem. Visszahanyatlottam a párnámra. – Tudom, hogy beteg vagy. Túladagolta magát, te is majdnem feldobtad a talpad. Mit tehetnék? Semmit. Felesleges, hogy ott rohadj évekig a dutyiban… hogy ott kínlódd végig az utolsó éveidet. – Fogja be, a szentségit! Csend lett. Eszméletlenül szúrtak a szavai. A legrosszabb az, hogy tudtam, csak vigasztalni próbál, és tényleg jót akar nekem. Teljesen össze voltam törve. Éreztem, hogy vége. Ákos száma jutott az eszembe, s főként annak utolsó két sora: „Valami véget ért… Valami fáj…” Bassza meg, ez annyira elcsépelt. – Bocsánat– nyögtem. Leporis csak meredt rám, és elengedte a füle mellett a szavaimat, mégis azt éreztem, hogy elfogadta a kiegyezést. – Szóval semmire nem emlékszel – úgy tűnt, ezt írja a füzetébe is. – Mondja meg… honnan tudja, hogy én voltam a lánnyal! És… és ki volt az egyáltalán? – Varga Petrának hívták. Azt pedig, hogy te voltál vele, onnan tudom, hogy azonosították az ondót. Ismét némaság költözött a szobába. Leporison látszott, hogy úgy dönt, nem fecsérli tovább az idejét. Lassan összepakolt, és elindult az ajtó felé. – Kérem… Felém fordult. – Mi az? – Ettől a… ettől a Petrától kaptam el? Kinyitotta az ajtót. – Ő kapta volna el tőled, ha túléli ezt az egészet. Neki nem volt AIDS-e. Az ajtó becsukódott. 45 �Próza és vidéke Ott maradtam egyedül, a lelkemet marcangoló gyötrelemmel. Az elmúlt hét csupán mozaikkockákból állt. Álom. Ébredés. Vizsgálat. Álom. Pihenés. Álom. Szenvedés. Álom. Álom. Álom. Tegnap engedtek haza. Anya sürgött-forgott körülöttem, ami még aranyos is lett volna, ha nem kelti bennem azt az érzést, hogy talán már most a halálomra készül. Teljesen össze volt törve. A mondatait nem igazán nevezhettem összefüggőnek. Egy-kétszavas megnyilvánulásai voltak, s látszott az arcán, hogy a teste is csupán beprogramozott gépként cselekszik. Apa más volt. Egyszer se nézett felém. Ő is tudta, hogy mi bajom van. Már meg is rendelte a kezeléseket, orvosok tucatjaival telefonált, tudtam, hogy sokakat le is fizet, csak azért, hogy hamarább kerüljön rám a sor. Mindennek ellenére viszont teljesen kizárt a világából. Anya túlontúl lágy kedvességétől haldoklónak éreztem magam, apa hidegsége pedig már a kripta hangulatát is kölcsönözni tudta. A cigi élettelenül füstöl a kezemben. Az ablak nyitva, kint lágyan szállingózik a hó. A szomszéd ház ablakában életvidáman ragyog a karácsonyfa. Harangoznak. Este hét óra. A falhoz állított széken már ott pihen fekete, ünnepi öltözékem. Várom a következő harangszót. Misére készülök. Bevallom, magam sem tudom, mikor voltam utoljára templomban, s most sem azért megyek, mert ott keresnélek. Én már megtaláltalak. Csak azért vágyom oda, hogy az a sok hang, az a sok ima egybeolvadjon az enyémmel. Hogy remegve kérhessem áldásodat, kegyelmedet… segítségedet azoknak, akik miattam hal… akik miattam betegedtek meg. Az én sorsom a Tiéd. Nem kérek oltalmat. Csak annyit mondok: legyen meg a Te akaratod! A cigi már majdnem kialudt az ujjaim közt. Még egy slukk, még egy füstfelhő és kész. Elnyomtam. Ez volt az utolsó. A kórházban rám parancsoltak, hogy mihelyst hazaérek, értesítenem kell azokat, akikkel együtt voltam az elmúlt… hát ők sem tudták, hogy mennyi időt mondjanak, de a betegségem szintjét tekintve maximálisan egy évről lehetett szó, vagy inkább csak félről. Azt mondták, most sajnos figyelmen kívül kell hagynom az ünnepeket, ugyanis nem mindenkinek reagál egyformán az immunrendszere, szóval talán náluk már előrehaladottabb a kór. Azonnal el kell nekik is kezdeniük a kezeléseket. Először azt sem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Össze kellett írnom, hogy kivel szexeltem az elmúlt bő fél évben, és értesítenem kellett őket arról, hogy… hogy halálra ítéltem őket. Ó, Jézus! A nevek csak sorakoztak a papíron, mintha libasorba állítottam volna őket. Minden napot át kellett fésülnöm. Az eredmény hét lett. Hét név. Hét 46 �Próza és vidéke ember. Hét fiatal lány. Időnként azt éreztem, hogy hánynom kell, és már indultam is a vécére, de általában átment a dolog. Levelet akartam írni nekik. Egy személytelen kis semmit… amiben közlöm a halálos ítéletüket?! Uhh! Ezt nem tehettem. Hosszas agyalás után végül felvillant bennem a megoldás, amivel elkerülhettem a személyes találkozást, és mégsem mentettem fel magam teljesen a súly alól. Telefonáltam. Először Anitát akartam hívni. Nem tudom, miért, talán mert vele voltam ebben a fél évben a legtöbbször. – Halló? Ki beszél? – Itt Lászlófi Levente, jó estét! – Levikém… ó, hát te vagy? Mindjárt hívom az Anitát. – Köszönöm. Pár másodpercnyi csend. A kagyló koccan a bútoron, aztán lágy suhogás, ahogy ismét felemelik. – Levi? – Szia, Anita! – Egek, hát tényleg te vagy az? Jól vagy? Minden rendben? Azt mondták, kórházban vagy. Mi rokonoknál voltunk a héten, azért nem tudtalak meglátogatni. Mondd… mondd, hogy jól vagy! Ezt mind egy szuszra hadarta el. Szinte hallottam, amint felsóhajt a kagyló a nagy megterheléstől. – Köszi, a helyzethez képest jól vagyok. – Ennek nagyon örülök. Jaj, Levi, olyan jó, hogy hívsz. Már nagyon várom… nagyon várom, hogy megint találkozzunk, tudoooood. Az utolsó szó elnyújtva, a hang utalása egyértelmű. – Igen… talán találkozunk még. – Talán? Ugye nem… ugye nem azért hívsz, hogy megint kidobj? Levi, én… – Anita, kérlek, hallgass meg! Fontos dolgot kell elmondanom neked. A lány meglepődött, de mindenesetre elhallgatott. Nem tudtam, hogyan kezdjek neki, aztán kinyögtem, ami először az eszembe jutott. Érdekes volt, hogy pont az orvos simulékony szavait használtam. – Nagyon beteg vagyok. – Ó, kicsim, majd én ápolgatlak, ne félj. – Anita, figyelj… az a helyzet, hogy te is elkaphattad. Megint csend. – Itt vagy? – Igen. Mi az, amit elkaphattam? Nyeltem egy nagyot. 47 �Próza és vidéke – AIDS-es vagyok. Csend. Hosszú, néma csend. A kagyló búg. Aztán felismerem a hangot: szipogás. – Anita… itt vagy még? – Itt… – a hangja elhalóban. – Ki kell… ki kell vizsgáltatnod magad. Tudod, mi… mi gumi nélkül is… szóval érted. Zokogott. – Anita… – Ne haragudj, Levi, de most mennem kell. Szia! – Anita, én… A vonal megszakadt. – Sajnálom. Én is letettem. Ő volt az első, akit felhívtam. A következő lány lecsapta a telefont. A rákövetkező üvöltözni kezdett velem, majd ő is levágta. A negyedik higgadt maradt, mintha rögtön elfogadta volna… vagy talán csak megfagytak a szájában a szavak. Még leírni is őrület ezeket. – Beky! Szia! – Mit akarsz? – Tudod, hogy ki vagyok? – Persze, aki a múltkor elküldött a picsába, mert meg akartam csókolni. Na, erre mit lehet mondani? Hogy folytasd? Hogy mondd meg? Így: „Aha, az vagyok, és az is, aki kinyírt, kicsikém!”? Elmondtam. Reakció: beleüvölt a kagylóba. Nem teszi le, csak félredobja. Hallom, ahogy ordít. Ajtónyitás. Az anyja rohan be, utána az apja. Kérdezgetik: – Drágám, mi történt? – Mi az, Rebeka? – Miért sírsz? – AIDS-es vagyok!!! Letettem. Le kellett tennem. Ismét harangoztak. 48 �Kutatóterület SÁNDOR ANNA A keleti palóc nyelvjárások egyik elfeledett kutatója: Komoróczy Miklós 1. Mindegyik tudománynak fontos feladata az elődök munkásságának ismerete, az adott tudomány történetének feltárása, ami nemcsak tudományos, hanem erkölcsi kihívás is. Mindez természetesen a dialektológiára, a nyelvjáráskutatásra is érvényes, hiszen egyrészt a kutatóknak szükségük van tudománytörténeti tájékozottságra, másrészt a kisebb-nagyobb közösségeknek is meg kellene ismerniük azokat a kutatásokat és kutatókat, akik az adott települések nyelvjárásával foglalkoztak. Erre napjainkban nemcsak a regionális nyomtatott és elektronikus sajtóban, hanem az örvendetesen megnőtt helytörténeti kiadványokban, valamint a települések honlapjain is számos lehetőség kínálkozik. A nyelvjárás ugyanis nem valamilyen értéktelen vadhajtása a nyelvnek, hanem olyan értékes változata, amely uniformizálódó és globalizálódó világunkban a kisközösségek és régiók legfontosabb identifikációs eszköze. Ráadásul ami iránt a tudomány már lassan kétszáz éve érdeklődik, az eleve nem lehet értéktelen. Az elmúlt kétszáz év dialektológiai termése azonban gyakran nemcsak az érintett települések laikus közössége előtt ismeretlen, hanem a kezdő szakmabeliek ismeretanyagából is hiányzik.1 A XIX. és XX. században az sem ritka jelenség, hogy egy-egy kutató a nyelvjárások gyűjtése és vizsgálata mellett más tudományterülettel vagy művészeti tevékenységgel is foglalkozott, s az utókor csupán ebbeli minőségükben említi őket, így nyelvjáráskutatói tevékenységük feledésbe merül(t). Ez történt Komoróczy Miklós Ede esetében is, ergo az alábbiakban a nyelvjáráskutatói tevékenységére irányítjuk a figyelmet. 2. Komoróczy Miklós Ede, a gömöri nyelvjárások egyik XX. század eleji kutatója, tanárként, újságíróként, szerkesztőként, néprajzkutatóként, színészként ugyan nem felejtődött el, hiszen a Gömörország című folyóirat egyik múlt évi számában terjedelmes tanulmányban méltatják Komoróczy életét és sokoldalú tevékenységét, de nyelvjáráskutatásaira csupán egy rövid utalás történik (l. Herczeg 2014: 43─46), de a műveit bemutató 49 �Kutatóterület válogatásban már szerepel néhány nyelvjárásgyűjtése (uő. 2014: 47─72). A többi vele foglalkozó írás is főként néprajzkutatóként említi (l. Szinnyei 1899: 871─8722; Kósa 1979: 70─73; Tököly 1999; Steinhausz 2011: 53─56). Ezekből az ismertetésekből legfeljebb még az derül ki, hogy Komoróczy munkái megjelentek a Magyar Nyelvőrben is. Ám arról már említés sem történik, hogy e nyelvészeti folyóiratban mivel foglalkozik a szerző. Szinnyei József ismert sorozata, a Magyar írók élete és munkái (1899: 871─872) viszonylag részletesen ismerteti Komoróczy Miklós Ede addigi, fordulatokban gazdag, kalandos életét és sokszínű munkásságát. A Szinnyei-féle életrajzból megtudhatjuk, hogy Komoróczy 1863-ban született Borsodtapolcsányban (ma: Dédestapolcsány, Borsod-AbaújZemplén megye). Középiskoláit Szinnyei szerint Rimaszombatban, Kassán, Lőcsén és Budapesten végezte, de Herczeg Tünde kutatásai folyamán nem talált bizonyítékot a lőcsei tanulmányok igazolására (Herczeg 2014: 43). Ezt követően a színészet vonzásában élt, először a népszínházhoz szerződött, majd 1883-ban beiratkozott az országos színészeti akadémiára. Néhány év után ugyan abbahagyta a színészetet, de színházi íróként továbbra is a színházak és a színjátszás vonzásában maradt, ugyanis számos színházi prológust és drámai költeményt írt. Így pl. a színészet abbahagyása után Nyitrán a megyénél nyert állást, s egyben a Nyitramegyei Közlöny3 segédszerkesztője lett, emellett 1886 októberében a nyitrai színházat is Komoróczy prológusával nyitották meg. 1889-ben egy rövid időre visszatért a színészethez, majd Miskolcon a pénzügyigazgatóságnál nyert állást. 1891-ben Budapestre költözött, ahol hírlapíróként és szerkesztőként is tevékenykedett.4 1893-ban hírlapíróként Görögországba utazott, s részt vett a Korinthoszi-csatorna átadásán. E bolyongások után 1894-ben a rozsnyói katolikus főgimnáziumban kapott ideiglenes tanári állást, s Andrássy Dénes gróf és neje támogatásával teljesült régi vágya: megszerezte a tanári oklevelet, s ezután az említett főgimnázium rendes tornatanárává nevezték ki (Szinnyei 1899: 871─872). A rozsnyói főgimnáziumban 1919-ig tevékenykedett, s Trianon után 1925-ben bekövetkezett haláláig Dorogon élt (Herczeg 2014: 45). A rozsnyói tanárkodás évei alatt nemcsak a Sajó-Vidék, majd a Rozsnyói Híradó szerkesztőjeként vált ismertté, hanem ekkor került szorosabb kapcsolatba e tájegység nyelvjárásával és néprajzával is, s gyűjtéseit ebben az időszakban továbbítja a Magyar Nyelvőrnek. 3. A Magyar Nyelvőrben Komoróczy Miklós neve először 1901-ben bukkan fel, s az itt megjelent Palóc históriák című munkáját a kor egyik ismert nyelvjáráskutatója, Balassa József nyelvészeti és néprajzi szempontból is nagyra értékeli (1901: 286)5. Komoróczy későbbi műveire is jellemző a Balassa által is említett néprajzi és nyelvjárási adatok együttes bemutatása, a kultúra és a nyelv egységben 50 �Kutatóterület való megjelenítése, s ez a szemlélet és módszer mind a nyelvjárási, mind pedig a néprajzi tárgyú munkáira jellemző. Erre példa Gömör-Kishont vármegye monográfiája, melyben ugyan a megye népét, hagyományait és szokásait mutatja be, de például a Családélet című alfejezetben a néprajzi sajátosságok mellett kitér a nyelvi udvariasság, mégpedig a családon belüli és kívüli megszólítások ismertetésére is: „A feleség a férjet uram, apjukom, emberem, emberkém, stb., a férj a feleséget feleség, asszony, galambom, lelkem, stb. néven szólítja. A férj a feleséget tegezi, a feleség a férjet rendes körülmények között soha. A gyermekek sem tegezik a szülőket. Általában pedig azt mondhatjuk a megszólításokról, hogy idősebbek a fiatalokat öcsém, húgom, szolgám, fiam, – a fiatalabbak pedig az idősebbeket apámuram, anyámasszony, néném, bátyám, stb. megszólítással illetik“ (Komoróczy é. n.: 164). A nyelvi tiszteletadás témája más írásában is foglalkoztatta a szerzőt (l. alább), s így e megfigyelései a mai modern nyelvtudomány különböző ágainak (szociolingvisztika, pragmatika, kognitív nyelvészet, kommunikációtan, etnolingvisztika stb.) is hasznos forrásként szolgálhatnak. 4. A Nyelvőr 1902. évi számaiban 8 rövidebb írás alatt jelenik meg Komoróczy Miklós neve (220; 222; 263; 344─345; 410; 462; 526), egy alkalommal pedig az egyik írására történik hivatkozás (404). E cikkek mindegyike a palóc nyelvjárásokkal, főként annak szókincsével kapcsolatos, s az alább ismertetett rovatokban szerepelnek. Szerzőnk a Válaszok a szerkesztőség kérdéseire rovatban főként a Gömör, Borsod és Nógrád megyei palócok tájszavaival kapcsolatos megfigyeléseit közli, pl. a halánték szó használata (220), a beér valakit ’utolér’ jelentésben való előfordulása (222), de szórendi kérdésfelvetésre is válaszol (410). A Nyelművelés rovata 1902-ben Komoróczytól a férjezett nők, az asszonyok palócföldi megszólításait ismerteti. Ebből az írásából az is kiderül, hogy ismereteit résztvevő megfigyelései alapján szerezte, s nemcsak a megszólítások nyelvi formáit, hanem azok udvariassági és használati szabályait is bemutatja (263)6. Komoróczy megszólításokkal kapcsolatos írására a Nyelvőr következő számában elismerőleg hivatkozik Rubinyi Mózes7, aki a szerzőt „a palóc nép és nyelv pontos ismerője“-ként említi (1902: 404). A Magyarázatok, helyreigazítások rovatban a mennyezetes ágy (1902: 344-345), a foglár (1902: 462) és a banda, méla, pajzán, gór szavaknak Gömörben és Borsodban való meglétét vagy hiányát ismerteti, előfordulásuk esetén jelentésüket mondatokban, illetőleg szószerkezetekben szemlélteti (1902: 526). 5. Az 1903-as évben a Magyar Nyelvőr négy rövidebb és két hosszabb Komoróczy-írást közöl. A rövidebb írások egyike a Magyarázatok, helyreigazítások rovatban egy alaktani nyelvjárási jelenséget, a barkóság által is használt -nott/-nól/-nyi családi helyhatározóragot mutatja be (1903: 51 �Kutatóterület 446). A többi három írása a Válaszok a szerkesztőség kérdéseire rovatokban olvasható. Ezekben egyrészt az éved, íved, ívik ‘a gyümölcs erjedésszerűen puhul meg‘ és a lejső és letelső stb. lexémák előfordulásáról számol be (1903: 513), másrészt a dúméh és dúvad szó barkóságbeli és borsodi jelentését adja meg (1903: 514), harmadrészt a kora tavasz és korai tavasz, valamint a késő ősz és kései ősz szószerkezetek eltérő jelentéseit magyarázza (1903: 517). A két hosszabb Komoróczy-írás a Népnyelvhagyományok rovatban jelent meg. Az egyik, a Népies kalendáriom és időjóslás, majdnem kétszáz különböző típusú állandósult szókapcsolat gyűjteménye, mely időjárással kapcsolatos megfigyeléseket, szokásokat és előrejelzéseket tartalmaz. E frazémák vezérszói általában vagy az időjárás meghatározó tényezői (eső: Hosszas eső, rövid haszon; nap: Naptú‘ virít, naptú‘ hervad minden), vagy állatok (fecske: Lenten (alacsonyan) száll a fecske: esőt érez) és természeti képződmények nevei (Bükk-hegység: Ha a Nagybikk (Bükk-hegység) pipázik, a kaszás is megázik). De különböző keresztnevekhez és névnapokhoz kötődő szokások, gazdálkodási tanácsok is szerepelnek e népnyelvi forrásban: Zsigmond (május 2.): Zsigmond napra (-kor) iborkát ültessetek, Péter-Pálra hogy dosztig ehessetek. Zsigmondnak örül Gazsi! (Mondják a tavaszt alig váró cigánynak.) (1903: 452-456). A másik gyűjtemény – Tájszók a barkóságból – több száz szókészleti egységet tartalmaz (1903: 520 – 526), melyek egy része a gyűjtés óta lezajlott gazdasági, társadalmi és politikai változások, valamint a falu hagyományos életmódjának felbomlása miatt az élő nyelvhasználatból kihalt. Pl. arcképes: fényképész (520), billincs: néhány szemből álló hibás szőlőfürt (520), csena: gyenge csikó (521), ilonka: apró szőlőféreg (522) stb. A Magyar Nyelvőrbeli megjelenésük tette lehetővé azt is, hogy közülük számos az Új Magyar Tájszótár korpuszában is megjelenjék (vö. ÚMTSz. 1/249; 482; 841; ÚMTSz. 2/1075), s lejegyzésükkel – „Verba volant, scripta manent“ – nyelvi és kulturális értékként megőrződjenek az utókor számára. 6. 1904-ben jelent meg Komoróczynak – Két különös nyelvjárásról címmel – a több szempontból is legjelentősebb tanulmánya (1904: 221 – 223). Bár dolgozata gerincét ez esetben is a tájszók teszik ki, de előző tanulmányaihoz képest néhány olyan hang- és alaktani jelenséget is bemutat, melyek Rozsnyóra és a környékbeli nyelvjárásokra jellemzőek. E jelenségek kialakulásában jelentős szerepet tulajdonít a német és a szlovák nyelvi kölcsönhatásnak, mely szerinte nemcsak a szókölcsönzésekben van jelen, hanem a hangtani sajátosságokban és a paralingvisztikai eszközökben is megnyilvánul.8 A német, szlovák és latin kölcsönszók használatával kapcsolatban Komoróczy utal azok társadalmi érvényességére is, amikor megjegyzi, hogy e tájszókat a vizsgált kistérségben társadalmi hovatartozástól függetlenül használják.9 52 �Kutatóterület Közismert tény, hogy a dialektológiai kutatásokban a szociolingvisztika számos fontos előzménye található meg (Kiss 2002: 13). Komoróczy nyelvjárásleírásának is növeli az értékét, hogy felbukkan benne a szociolingvisztikai előzmény, hiszen olyan témák felé nyit, mint például a nyelvek kölcsönhatásának következményei, a nyelvi és a társadalmi rétegzettség összefüggései, melyek a mai szociolingvisztikának is központi kérdései. E tanulmány további hozadéka, hogy foglalkozik a csucsomi nyelvjárással is, melyet nyelvszigetként említ.10 Csucsom nyelvjárását a mai szakirodalom is az északi nyelvhatáron fekvő nyelvjárásszigetként tartja számon, s besorolását illetően napjainkban is számos bizonytalanság övezi. Imre Samu osztályozása Csucsomot és Magyarbődöt két külön nyelvjárásszigetként határozza meg, mert az adott régión belül egyik környező nyelvjáráscsoporttal sem mutatnak teljes azonosságot (Imre l971: 370). Komoróczy tanulmánya tehát e tekintetben is előrelépést és nyitást jelent a korabeli dialektológiában. A nyelvjárás- és nyelvszigetek kutatása ugyanis a magyar dialektológiában más nyelvekhez képest viszonylag későn, csupán a XIX. és XX. század fordulóján indult el (Szabó 1990: 18), s így Komoróczy az elsők közé tartozik, akik e kérdéssel foglalkozni kezdtek.11 Az anyaggyűjtés módszereiről és egyéb tényezőiről ugyan egyik írásában sem tesz említést a szerző, de néhány megjegyzéséből arra lehet következtetni, hogy sokat tartózkodott a nép körében, s így bizonyára számos lehetősége nyílt mind az aktív kérdezésre, mindpedig a passzív résztvevő megfigyelés módszerének alkalmazására is.12 A nyelvjárási adatok lejegyzése fonematikus jellegű, írásban csak a köznyelvtől eltérő fonológiai jelenségeket rögzíti, vagyis nem jelöli a fonémák fonetikai variánsait, így a vizsgált nyelvjárási régióra jellemző illabiális a és labiális ā fonémaváltozatokat sem, sőt a zárt ë fonémát is csupán egyszer tünteti fel.13 A korabeli palóc nyelvjárásgyűjtésekben viszont már e hangok jelölése, ha nem is következetesen, de megjelenik (l. Mikó 1895: 47─48). Az 1904-et követő esztendőkben Komoróczynak már nem jelent meg egyéb, nyelvjárásokkal kapcsolatos munkája. A fentebb bemutatott, ma már forrásértékű írások hiányosságaik ellenére is értékesek, mert nyelvi és kulturális értékeket mentettek meg a feledésbe merüléstől. E kettős értékmentés ugyanis egy mederben halad, mert a regionális, főként falusi kultúrák hordozói a nyelvjárások, ezáltal a nyelvjárás és a népi kultúra szorosan együvé tartozik. Ennek következtében a változásokat is gyakran hasonlóképpen élik meg: vagy megmaradnak, vagy kiszorulnak a használatból. De lejegyzésükkel mindkét összetevő meg is menthető, s az adatrögzítés több tudományterületet is gazdagíthat. Ezt példázza Komoróczy Miklós életműve is. 53 �Kutatóterület Jegyzetek Szakdolgozatokban gyakran találkozhatunk azzal a kijelentéssel, hogy a vizsgált nyelvjárással még nem foglalkozott senki, holott gyakran százévesnél régebbi források és feldolgozások is kapcsolódnak az adott nyelvjáráshoz. 2 Szinnyei József még nem számolhatott be nyelvjárási tevékenységéről, mivel Komoróczy Miklós neve a Magyar Nyelvőr hasábjain, melyben nyelvjárási írásait megjelentette, először 1901-ben bukkant fel (l. alább). 3 A Nyitramegyei Közlöny 1880-tól 1904-ig Nyitrán megjelenő politikai regionális hetilap volt. Bangha Sándor József és Kállai Ármin nyitrai ügyvédek alapították. 4 Írásai a Nemzeti Hírlap, a Székesfővárosi Lapok, a Bolond Istók, a Gyermekvilág, Az én újságom, a Kisdednevelés, az Ország─Világ, a Pesti Napló, az Egyetértés, a Pester Lloyd lapokban jelentek meg. 5 „Komoróczy Miklós könyve a palóc népet mutatja be a maga életmódjában s a maga nyelvén. Palóc históriáiban a falusi élet jeleneteit írja le, mint pl. a szüretet, lakodalmat; majd falujának egy-egy érdekes alakját mutatja be. Könyvében az irodalmi nyelv a nyelvjárással váltakozik; s ebben nem is következetes, mert néha ő maga is átcsap a nép nyelvébe, másutt meg a nép gyermeke is cifra, cikornyás hangon beszél. Legsikerültebb a fias disznóról meg a hat malacról szóló történet. Komoróczy valósággal a palóc nyelvjárást akarja bemutatni s igyekszik a kiejtés sajátosságait is feltüntetni s tájszókkal is elég bőven tarkítja elbeszéléseit. Ez egy kissé nehezíti is az olvasást, mert a ritkább tájszókat meg kellett volna magyaráznia. Könyve így is nagyon érdekes kísérlet nyelvészeti és néprajzi szempontból“ (Balassa 1901: 286). 6 „Többször volt alkalmam hallani, mikor egy-egy nagyvárosi úriember ezt vagy amazt az asszonyt Boris asszonynak szólította, az ilyen rendreutasítást: Az én becsületes nevem Kaszás Istvánné. Tanúbizonyságot tehetnek állításaim mellett mindazok, akik a nép között oly sűrűen és oly figyelő lélekkel forogtak, mint jómagam, de tanúbizonyságot tehetnek népünk összes asszonyai és tisztességtudó emberei (ember: férfi)“ (Komoróczy 1902: 263). 7 Rubinyi Mózes még a budapesti egyetem hallgatójaként lett a csángó nyelvjárások kutatója, s az egyetem elvégzése után Németországban többek között Wundt vezetésével általános nyelvtudománnyal is foglalkozott (l. Szinnyei 1906: 1347). 8 „A rozsnyói, palócz árnyalatú, német- és tótszerű hangsúlyozással, a kettős mássalhangzónak teljes kizárásával folyó dialektus Rozsnyóra és a vidékén levő Krasznahorkaváraljára, Jólészre, Hosszúrétre, Rudnára és Nadabulára terjed ki, valamint erősebb tótossággal, némely sajátságaival Csetneken és Jolsván is — a hol az e helyett i-t mondanak — föltalálható“ (Komoróczy 1904: 221). 9 „A rozsnyói nyelvjárás halomszámra él idegenből (tótból, németből és latínból) vett k ü l ö n l e g e s t á j s z ó k k a l, a melyek az eredetiből teljesen kiforgatva, átalakítva, mint igazi különlegesség élnek minden magyar volta mellett is nemcsak a nép, de az értelmiség ajkán is“ (Komoróczy 1904: 222). 10 „A csucsomi nyelvjárás ö-ző nyelvsziget, s a nép, mely ezt a tájszólást beszéli, az ö-zést leszámítva teljesen a nyitramegyei Egerszeg község népére, az ott egészen tótoktól körülvett kis magyar szigetre emlékeztet. Általános jellege alapján a csucsomi beszéd palócz nyelvjárás, a melyen a rozsnyói íz is érezhető, de főjellemvonása, 1 54 �Kutatóterület hogy a szó utolsó mássalhangzója előtt álló ë hangot ö-nek mondja. Pl. szeretöm, megkövetöm, érdemös, leszök, szivös stb.“ (Komoróczy 1904: 223). 11 Ugyanebben az évben jelent meg a Magyar Nyelvőrben egy tizenkét oldalas feldolgozás egy másik, főként a mai Szlovákia területén beszélt nyelvjárásszigetről, melynek szerzője az egykori budapesti egyetemista, Szemkő Aladár (1904: 12–24). 12 a) „A beér valakit (e. h. utolér), betart valami hat hétbe kifejezéseket nem hallottam; nekinyúlnak a lovak ezt hallottam a gömörmegyei sajóvölgyi néptől“ (Komoróczy 1902: 222.). b) „Gór. Ezt a szót Borsodban, Gömörben csakis a töm és elgázol, gázol szó jelentésével egyértelműleg hallottam és ismerem“ (Komoróczy 1902: 526). 13 A csucsomi nyelvjárás „[...] a szó utolsó mássalhangzója előtt álló ë hangot ö-nek mondja“ (Komoróczy 1904: 223). Bibliográfia BALASSA JÓZSEF 1901. A nép nyelve az irodalomban. (GÁRDONYI GÉZA: A bor. Falusi történet három felvonásban. Budapest, 1901, Singer és Wolfner. — KOMORÓCZY MIKLÓS: Némely palóc históriák. Apró történetek. Rozsnyó, 1901.), Magyar Nyelvőr, 284–286. HERCZEG TÜNDE 2014. Komoróczy Miklós Ede (1863–1925). Gömörország, 43–46. HERCZEG TÜNDE 2014. Válogatás Komoróczy Miklós munkáiból. Gömörország, 47–72. IMRE SAMU 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, Akadémiai Kiadó. KISS JENŐ 2002. Dialektológia és nyelvtudomány: hagyomány és korszerűség. Magyar Nyelvjárások XL, 3–20. KOMORÓCZY MIKLÓS é. n. Családélet. Gömör-Kishont vármegye, l64. KOMORÓCZY MIKLÓS 1902. Nyelvművelés. Emma asszony. Magyar Nyelvőr, 263. KOMORÓCZY MIKLÓS 1904. Két különös nyelvjárásról. Magyar Nyelvőr, 221─223. KÓSA LÁSZLÓ 1979. Egy elfelejtett gömöri néprajzi író: Komoróczy Miklós. Irodalmi Szemle, 70─73 MIKÓ PÁL 1895. Tájszók. Palócvidékiek. Magyar Nyelvőr, 47–48. RUBINYI MÓZES 1902. Nyelvművelés. Utószó az Emma asszonyhoz. Magyar Nyelvőr, 404. STEINHAUSZ GYÖRGY 2011. Emlékezés Komoróczy Miklósra. Gömörország, 53─56. SZABÓ JÓZSEF 1990. Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Békéscsaba, Kecskemét, Szeged: Csongrád Megyei Levéltár. SZEMKŐ ALADÁR 1904. Egy abaujmegyei öző nyelvjárás. (Hangtani és alaktani vázlat). Magyar Nyelvőr, 12–24. SZINNYEI JÓZSEF 1899. Magyar írók élete és munkái. VI. kötet. Budapest: Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala, 871─872. SZINNYEI JÓZSEF 1906. Magyar írók élete és munkái. VI. kötet. Budapest: Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala, 871─872. TÖKÖLY GÁBOR 1999. Ki kicsoda Rozsnyón? Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet. 55 �Kutatóterület JAMES PETHICA Yeats, a folklór és az ír legenda (részletek) Előszó William Butler Yeats 1865-ben született Dublinban. A nyugat-írországi Sligoban, később pedig Londonban nevelkedett, illetve járt iskolába. Édesapja, a festő John Butler Yeats, fiát képzőművészeti pályára szánta, azonban az ifjú Yeats-ben már középiskolai évei alatt körvonalazódott, hogy költő szeretne lenni. A tizenkilencedik század végén magával ragadta az akkor kibontakozó Kelta Újjászületés (Celtic Revival) mozgalom, amely az angol irodalmi és kulturális hatásokkal szemben, a dekolonizáció szellemében indult útjára. A mozgalomban való részvételével hozzájárult az ír örökség feltárásához és megismertetéséhez, valamint a hagyományos ír kulturális értékek megőrzésében is fontos szerepet játszott. A misztikus és okkult témák és képek, melyek korai műveiben megjelennek, nagyban meghatározták életének és munkásságának alakulását. A huszadik századi modernizmus szintén hatással volt műveire, az ő modernizmusa azonban az ír hagyományokra is támaszkodott. Yeats kiemelkedő alakja volt az írországi színházi mozgalomnak: a századfordulón az Ír Irodalmi Újjászületés (Irish Literary Revival) egyik vezető alakjaként, mint alapító tag és igazgató tevékenykedett a dublini Abbey Színházban (Abbey Theatre) és részt vett az új ír színdarabok népszerűsítésében. Az ír nemzeti irodalmi és kulturális életben végzett munkájáért és kiemelkedő művészi eredményeiért 1923-ban Nobel-díjjal tűntették ki. Költői, drámai és prózai műfajokban hatalmas életművet hagyott hátra 1939-ben bekövetkezett halálakor. James Pethica írása, „Yeats, a folklór, és az ír legenda” (Yeats, folklore, and Irish legend) címmel jelent meg a The Cambridge Companion to W. B. Yeats című kötetben, 2006-ban. A tanulmány azért jelentős, mert végig követi Yeats pályáját a hagyományok és a folklorisztikus elemek iránti korai szenvedélyének kibontakozásától az ír nemzeti mozgalomban való részvételén át egészen művei modernségének kialakulásáig. A szerző tanulmányának magyarra fordításával célom az, hogy a magyar közönség egy színvonalas szövegen keresztül közelebb kerülhessen Yeats írásaihoz és azok nemzeti szempontból jelentős hátteréhez. Ugyanakkor így kívánok tisztelegni az író előtt születésének 150. évfordulója alkalmából. 56 �Kutatóterület A fordítási munkálatok során nagy segítségemre volt Dr. Bertha Csilla, a Magyar Yeats Társaság tiszteletbeli elnöke és Dr. Kurdi Mária, a Pécsi Tudományegyetem Anglisztika Intézetének egyetemi tanára. Ezúton is hálásan köszönöm nekik a rengeteg időt, energiát és segítséget, valamint hasznos instrukcióikat és szakmai útmutatásaikat, melyek nagyban előmozdították a cikk magyar nyelvű változatának létrejöttét. Továbbá köszönöm a szerző, James Pethica hozzájárulását a tanulmány magyar fordításának közléséhez. Ezen kívül köszönetet mondok a Cambridge University Pressnek azért, hogy James Pethica „Yeats, a folklór, és az ír legenda” című cikkének főbb részeit engedélyezte számomra magyar nyelven újraközölni. A cikk a Marjorie Howes és John Kelly által szerkesztett The Cambridge Companion to W. B. Yeats című kötetben, 2006-ban jelent meg először. (A fordító) Az író huszonegy éves korára már kialakult Yeats írásaiban két igen fontos kérdéskör. Ezek közül az, amely élete során keveset változott, a későviktoriánus kor tudományos racionalizmusának elutasítása volt a romantikus világlátás kedvéért. Tudatosságot jelez kánonja formálásában az a tény, hogy a „A boldog pásztor énekét” (The Happy Shepherd) a Válogatott versek (Collected Poems) című kötet elejére tette. A vers szerint a tudomány materialista megközelítése csupán a valóság „festett” és személytelen formáiról való tudást eredményezett, míg a képzelet birodalma – annak minden bizonytalansága ellenére – az önismeret legjobb lehetőségét kínálja, valamint vigaszt jelent a „beteg” és rohanó világ számára (VP 64-5, Yeats versei 9). A másik, az írót szintén állandóan foglalkoztató kérdés, amelyhez Yeats gyakran ambivalensen, illetve változó módon viszonyult, azt az igényt fejezte ki, hogy önmagát kimondottan ír íróként határozza meg, és az „írséget” sajátos kulturális identitásnak tekintse. Yeats érdeklődése az ír folklór és a hősi legendák iránt a fenti két, egymástól látszólag független gondolatkört intenzív és produktív módon kapcsolta össze, különösen életpályája első két évtizedében. A folklór és a legendavilág olyan anyagot kínált írásai számára, amely éles ellentétben állt a kortárs urbánus világ megmerevedett szokásaival és problémáival, ugyanakkor megkülönböztetetten írnek tekinthette és felhasználhatta a legfőbb ír nemzeti mítoszok megteremtésében. Mint titokzatos jelenségek, metaforikus, vagy allegorikus formában kifejezett ősi bölcsességek, továbbá hagyományos elbeszélő formák tárháza, a folklór okkult, filozófiai, és irodalmi szempontból is vonzó volt számára. A hősi legenda hasonlóképpen vonzotta érzelmileg és intellektuálisan egyaránt, mivel úgy hitte, hogy csakis 57 �Kutatóterület hősi cselekedet révén fejezhető ki teljesen az egyéniség, s teszi lehetővé a szenvedélyes hősköltészet megszületését, amilyet maga is írni vágyott (UPi 84). A Versek (Poems) (1895) megjelenéséig Yeats korai irodalmi eredményei nagymértékben folklorista munkáján alapultak. Az 1894-ig írt vagy szerkesztett tíz kötete közül három folklorisztikus mű: Az ír parasztság tündér- és népmeséi (Fairy and Folk Tales of the Irish Peasantry) (1888), Ír tündérmesék (Irish Fairy Tales) (1892), A kelta homály (The Celtic Twilight) (1893), illetve két másik mű, a Történetek Carleton-tól (Stories from Carleton) (1889) és a Hagyományos ír mesék (Representative Irish Tales) (1891). Az utóbbiak anyaga jelentős antropológiai és folklór vonatkozásokat tartalmaz. Az ifjú Yeats az 1880-as években „sokféle utat kipróbált”1 (VP 845) a spirituális valóságélmények kutatása során. Miközben a teozófia és ezoterikus buddhizmus iránti, korán kialakuló lelkesedésével, valamint az okkult iránt kibontakozó érdeklődésével ugyancsak felháborította racionalista gondolkodású apját, a költő hamar felismerte a folklór és a legenda, mint a képzelet forrásának értékeit, és mint a nemzeti identitás formálásának lehetséges alapját. Elsőként megjelent prózai műveiben, két 1886-ban Samuel Ferguson költészetéről írott cikkében bizakodva kijelenti, hogy „a nagy legendák… a nemzetek szülőanyjai” (UPi 104), és hogy az ír legendák „csodaszerként tudják nemzetünket gyógyítani”(UPi 82). Ez a felfogás a frissen megalakult Dublini Ifjú Írek Társasága (Dublin Young Ireland Society) iránti lelkesedését tükrözi, amely ír művek népszerűsítése és inspirálása révén törekedett az ír nemzeti érzések erősítésére. A társaság neve az 1840-es évek patrióta Ifjú Írország Mozgalmát (Young Ireland Movement) idézte meg. John O’Leary hatására – aki 1885-ben tért vissza Dublinba, miután a Féni (Fenian) Társaság vezető tagjaként a brit uralom elleni fegyveres ellenállás szítása miatt húsz évre száműzték, – Yeats egyre több ír irodalmi és történelmi művet kezdett olvasni. Később némi túlzással úgy emlékezett erre vissza, hogy az „[Ifjú Írek Társasága] vitáiból, az O’Learyvel folytatott társalgásból, és az ír könyvekből – melyeket kölcsön vagy örökbe adott nekem – jött minden, amibe belekezdtem azóta” (A 104). Az 1889-re kialakult meggyőződése, hogy az irodalmi tradíció nélkülözhetetlen a nemzeti tudat építésében, sokat idézett szólássá vált: „nincs nagy nemzet irodalom nélkül, és értékes irodalom nemzet nélkül” (LNI 12). Olvasmányai révén azonban hamarosan világossá vált Yeats számára, hogy Írországban nem volt meg az irodalmi hagyomány folytonossága. Az ország társadalmi és intellektuális életét egyrészt a gyarmati helyzet határozta meg, másrészt, ahogy Lady Gregory mondaná, a „két nagy földcsuszamlás” a tizenkilencedik századi történelemben: az éhínség, és egy elenyésző kisebbség kivételével2 az emberek többségének az ír nyelvről angolra való 58 �Kutatóterület áttérése. Ezen traumák következtében a nemzeti kultúra folytonossága jórészt elveszett, nem beszélve az irodalmi kultúra folytonosságáról. Azok az írások, amelyek a hagyomány megteremtését szolgálhatták, részben angol szövegek voltak, részben ír nyelvűek; angol irodalmi modelleket követtek, de merítettek ír modellekből is. Születtek művek olyan íróktól, akik elutasították a britekkel való politikai kapcsolatot és olyanoktól, akik támogatták azt. Voltak írások olyanoktól, akik a brit közönséget keresték, és olyanoktól, akik az íreket szólították meg. A következő évtizedben Yeats arra a nehéz munkára vállalkozott, hogy hagyományt teremtsen a gyarmatosított kultúra ilyen mértékben eltérő irodalmi produktumaiból. Körülbelül 1889től kezdve ismételten szorgalmazta, hogy az ír íróknak „ír témákhoz kellene fordulniuk” (LNI 31). Azonban a kérdés, hogy mit lehet autentikusan „írnek” definiálni egyre vitatottabbá vált, amint az ország irodalmi újjászületése lendületet kapott az 1890-es években. Yeats-szet kezdetben a töretlen, ősi hagyományok megtestesülésének tartott szóbeli kultúra vonzotta, mint olyan terület, amelyben alapvető nemzeti vonások tárulnak fel és mentes marad az irodalmi művekre jellemző nyelvi és politikai törésvonalaktól. Az ír parasztság tündér- és népmeséi bevezetőjében lelkesen hangoztatja, hogy az ír nyugati tengerparton élő kelták érintetlenek maradtak „a Korszellemtől”, és az ő világukban még mindig fellelhető népmesék kapcsolata nem szűnt meg a távoli ír múlttal, valamint a „látomásos” tudásanyaggal, amely mára „a városi emberek számára” elérhetetlen (P&I 3–5). Kijelentéseivel Yeats egyfajta intellektuális tradícióban helyezte el magát. A tizennyolcadik század végén az érzelmet az értelem felé helyező romantikus mozgalom részeként rendkívül népszerűvé vált az a gondolat, hogy a népmesék tele vannak olyan tapasztalatokkal és érzelmekkel, amelyek kifejezőbbek és autentikusabbak, mint a tanult emberek mesterkélt kultúrája és művészete. A német kritikus, Johann von Herder például azt bizonygatta, hogy „a nép kultúrája” (Kultur des Volkes) az emberiség világegyetemben elfoglalt helyének alapvető kérdéseivel foglalkozik, és ezáltal feltárja az emberi tapasztalat történelmen átívelő, legfontosabb igazságait. Az ilyenfajta nézetek hozzájárultak James Macpherson 1760-as években kiadott költeményeinek szenzációs népszerűségéhez, amelyek állítólagos szerzője Osszián, egy történelem előtti, meghatározatlan, távoli időben élő, gél harcos-költő lett volna. Macpherson „Ossziáni” versei, amelyek tulajdonképpen csupán adaptációi és imitációi voltak az író által Skóciában gyűjtött gél anyagoknak, több mint egy évtizedig népszerűségnek örvendtek és sok ismert romantikus szövegre hatottak még azután is, hogy kortársi eredetüket felfedték. Macpherson sikerét követően virágzott a népi kultúra romantikus népszerűsítése: folyamatosan jelentek meg tematikus gyűjtemények, mint például a Gyermek- és családi mesék (Kinder- und Hausmärchen) (1812- 59 �Kutatóterület 15), a Grimm testvérek által egybegyűjtött tündér- és népmesék. Yeats első önálló folklórgyűjteményei után, 1890-ben jelent meg Sir James Frazer széles körben népszerűvé vált művének, Az aranyágnak (The Golden Bough) az első kötete, amely az emberi hitvilág, a mitológiák, és a társadalmi intézmények komparatív antropológiai elemzését nyújtja. Ez a mű késő-viktoriánus magabiztossággal vetette fel, hogy a társadalom a primitív és mágikus hitektől a vallási szellemiség, végül a tudományos gondolkodás irányába fejlődik. Kezdetben Yeats erősen azonosult a folklór romantikus iskolájával; kiemelte összegyűjtött anyagainak képzeleti gazdagságát és a nép természeti tudásának erejét, mint a terméketlenség ellenszerét, melyet Frazer kifejlődött kultúraként határozott meg. A parasztság „tudományos” vagy komparatív elméletekkel való leírása, illetve a történetek antropológiai interpretációja helyett a Tündér- és népmesékben elsősorban irodalmi és a folklorisztikus légkör megteremtését tűzte ki célul. Ahogy 1890-ben fogalmazott: „a képzelet impulzusa – az élet eszenciája – az, amire oly nagy szükségünk van a népi kultúrából. A lakoma után hadd gyűjtse a Tudás a morzsákat kamrájába” (UPi 189). Egy bíráló kritikájára, miszerint a könyvben közölt írásai tudománytalanok, Yeats azzal felelt, hogy az a folklorista, aki „csupán tudományos”, elkerülhetetlenül „híján van a történetei hatásos elbeszéléséhez szükséges árnyalt beleérző képességnek”. „A tudomány embere” – tette hozzá – „gyakorta olyan személy, aki eladta a lelkét a szabályokért; s ezért amikor lejegyez egy népmesét, erőfeszítései ellenére nem marad abból más, csupán egy szánalmas, élettelen valami”(UPi 174). A gyűjtemény képzelőerőt inspiráló funkcióját azzal is jelzi, hogy a történetek közé azokhoz tartalmilag kapcsolódó verseket is betesz Yeats: Fergusontól, William Allingham-től, és James Clarence Mangan-tól (olyan íróktól, akiket Yeats akkoriban kulcsfontosságú elődeinek tartott a legendákat és folklórt beépítő írásaik miatt), továbbá az akkor élő íróktól, Ellen O’Leary-t, A. P. Graves-t, és Yeats-szet magát is beleértve, ezzel mintegy megjelenítve a történetek kreativitásra inspiráló értékét. Yeats azonban már ekkor felismerte a tisztán romantikus és irodalmi folklór előtérbe helyezésének lehetséges veszélyét. Ha a „tudományosság” vagy a teoretikus megközelítés feltehetően destruktív szkepticizmussal jár, és arra ösztönöz, hogy keretbe foglaljunk „minden mesét úgy, mintha a szatócs számlája volna: egy tételnyi tündérkirály, egy tételnyi királyné”, az irodalmiság hasonlóképpen kockázatos, mivel csupán az emberi képzelet kielégítésére szolgál. Yeats megjegyzi, hogy a tizenkilencedik század közepén az ír folklórgyűjtők sokszor csak azt hallották meg, amit akartak, vagy az anyagot úgy formálták, hogy politikai, irodalmi meggyőződésüket fejezze ki. Ezáltal hamis sztereotípiákat alkottak az ír parasztság életéről ahelyett, hogy megragadták volna „a kelták 60 �Kutatóterület legbensőbb lényegét” (P&I 7–8). Az a törekvés, hogy gyűjteményei irodalmiak, de egyben „autentikusak” legyenek, állandó problémát jelentett Yeats-nek. Különösen nagy kihívást jelentett számára, hogyan viszonyuljon az összegyűjtött tündérmesék okkult és természetfeletti tartalmaihoz. Miközben hinni akart a természetfeletti világban, felismerte, hogy közönségének nagy része azt gondolja, hogy a tündérekről és manókról szóló történetek írásával „csupán megpróbált egy keveset visszahozni a románcok egykori, gyönyörű világából ebbe a gépies századba” (P&I 58), és gyűjteményeit hóbortos műveknek tekinti. Éppen ezért folklórgyűjteményeinek bevezetőit nagy körültekintéssel fogalmazta, elhomályosítva saját tényleges nézeteit (melyeket nyíltabban fejezett ki kisebb újságcikkeiben, vagy amikor érdeklődő közönséget szólította meg) csak annyit írt, hogy „az ír parasztság még hisz a tündérekben” (P&I 58). Ezen stratégia ellenére sem csitult benne a kétség, hogy összegyűjtött történetei vajon a természetfelettibe vetett valós hitet nyújtják-e, és valós jelenségekre utalnak-e, vagy csupán a képzelet játékát fejezik ki. Még aggályosabb volt számára, hogy gyűjteményei csak Sligo egy adott területéről származtak, ahol jól ismerték őt, míg „néhány mérfölddel északra”, ahol „idegennek” számított, „nem talált semmit” (Myth 94). Ez a tény arra sarkallta, hogy átgondolja, pusztán csak azt mondták-e neki, amit – köztudottan – hallani akart. Szkepticizmusát gyűjteményei keletkezéseinek körülményeiről megpróbálta eloszlatni: úgy vélte, „kétségkívül jobb hinni sok esztelenségben és egy csekélynyi igazságban, mint a tagadás kedvéért megtagadni az igazságot is és az esztelenséget is” (CT 13). Egy bizonyos fokú óvatosság szinte mindig jelen volt a természetfeletti és okkult jelenségekről adott lelkes beszámolóiban. Yeats folklórral kapcsolatos munkásságát már A kelta homály megjelenése előtt kezdték beárnyékolni Douglas Hyde kétnyelvű kötetei, A tűzhely mellett (Beside the Fire) (1890) és A connacht-i szerelmes dalok (The Love Songs of Connacht) (1893). Hyde jól beszélt írül, továbbá bensőséges kapcsolata a vidéki emberekkel és alapos ismerete az ír népi költészetről éles ellentétben állt azzal, hogy Yeats nem tudott írül, ami az utóbbi író gyűjtői és irodalomtörténeti tevékenységének egyaránt korlátot szabott. Emellett Yeats egy olyan hiteles hangot fedezett fel Hyde munkájában, amilyet ő maga nehezen tudott elérni. Mi több, Hyde a Gél Liga (Gaelic League) alapítójaként, amely az ír nyelv újjászületése mellett elkötelezett szervezet volt, 1892-től kezdődően az ír kultúra szisztematikus „de-anglicizálását” szorgalmazta. Ez olyan programot jelentett, amely az „autentikus” írség körüli kortárs viták sorát generálta és megosztotta a résztvevőket. Jóllehet Hyde ideológiailag nem volt radikális és jó kapcsolatot ápolt Yeats-szel, a „de-anglicizálás” melletti kampánya szakadékot teremtett azok között, akik 61 �Kutatóterület erősen kritizálták az úgynevezett „Nyugati Britonizmust” (West Britonism) – ez az írség lefokozását jelentette az angol nyelv és szokások átvételével) – és az olyan nemzetvédők között, mint Yeats, akik úgy hitték, hogy a merev kulturális szeparatizmus a gyakorlatban lehetetlen, politikailag pedig meggondolatlan fejlemény volna. Yeats tovább dolgozott a nemzetépítés különböző formáinak támogatásán és azt remélte, hogy egyesítheti az ír nemzetvédőket egy közös ügy érdekében. Az 1897-es nyári „Kelta Színház” (Celtic Theatre) ügyében közölt felhívásában írja, hogy „minden ír ember támogatására [számít, hogy] olyasmi valósulhasson meg, amely a megosztó politikai kérdésektől független” és ígéri, hogy a „kelta és ír darabok”, amelyeket bemutatnak, „Írország legmélyebb gondolatait és érzelmeit viszik színpadra” (CLii 123–4). Az ilyen törekvéseket, melyek az ír identitás tágabb érvényű elképzelésén alapultak, azonban egyre inkább támadás érte. Yeats hamarosan érezte, hogy jobb lenne elhagyni a „kelta” szót, mert túlságosan meghatározatlan a jelentése. A Leader című lapnak írott levelében azt állította, hogy soha nem használta a „’kelta jegy’ és ’kelta reneszánsz’ kifejezéseket, vagy ha mégis, akkor csak másoktól vett idézetekben” (CLii 568). Az Ír Irodalmi Színházat (Irish Literary Theatre) (ahogyan sürgősen átnevezték) az angol nyelvű színdarabok, brit és európai dráma modellek alkalmazása, és egyben az ír nyelv újjáélesztésének akadályozása miatt kritizálták. Ezáltal Yeats sokévnyi munkája, hogy az ír irodalmat és az ír nacionalizmust az elfogult és szűklátókörű patriotizmustól mentesítse, hiábavalónak tűnt. Hogy az „Ír Írország” képviselőinek ellenségességét megtörje, egy 1899-es beszédében kijelentette, hogy ír tudás hiányában „ha tetszik, ha nem, könyveit angolul írja, és arra szorítkozik, hogy annyi ír gondolattal és érzelemmel töltse meg azokat, amennyivel csak tudja, mivel senki sem képes egyszerre két nyelven művelni az irodalmat egy élet során.” Amikor úgy tűnt, hogy Yeats romantikus és irodalmias folklórja menthetetlenül a kritikák kereszttüzébe került, éppen időben érkezett támogatás Lady Augusta Gregory (1852-1932) barátsága révén. A kelta homály olvasása inspirálta Lady Augustát folklórgyűjtésre, így felkereste Yeats-szet amikor az Gregory galway-i otthonának közelében tartózkodott 1896-ban. Hamar barátság alakult közöttük a Gregory által a régióban gyűjtött folklóranyagokkal teli számos jegyzetfüzet átlapozása során. Noha Lady Gregory-t is a nacionalizmus alapvetően romantikus eszméi motiválták, és osztozott Yeats nemzeti identitást építő törekvéseiben, Írország irodalmi, mondabeli, és folklór forrásaira támaszkodva – Gregory hangoztatott alapelve az volt, hogy „Írország méltóságát helyre kell állítani”3 – egyéni tehetségével újraélesztette Yeats lelkesedését a folklór iránt. Mint gyűjtő, Gregory igen jó képességekkel és személyes energiával rendelkezett. A lassan dolgozó Yeats 62 �Kutatóterület később csodálattal emlékezett vissza, hogy Lady Gregory „házról házra vitt népi történeteket gyűjteni” és micsoda sebességgel ”írt le, ha emlékezetem nem csal, kétszázezer szót” (A 298). Ennél is értékesebb tulajdonságai között szerepelt a precíz jegyzetelési szokás, hogy mikor, hol, és kitől gyűjtötte az anyagot, valamint képessége a galway-i nyelven hallottakat nagyrészt szó szerinti rögzíteni. Ez a helyi dialektus, melyre Yeats úgy tekintett, hogy „egy régi ízes beszéd, részben Tudor szókinccsel, s részben a még mindig gélül gondolkodó emberek formálta szintaxissal” (LE 207) adja az idiomatikus „kiltartani” beszéd alapját. Ennek használata hamarosan Lady Gregory színdarabjainak megkülönböztető jegyévé vált. Az írónő fonetikusan rögzített jegyzeteiből vett szó szerinti idézeteknek köszönhetően, Yeats művei nagyobb tudományos és nyelvészeti autentikusságra, továbbá antropológiai pontosságra tettek szert, ellenszéréül annak a tendenciának, hogy elvont gondolatok és irodalmi hatások kaptak bennük általában helyet. Így Yeats képesebbnek érezte magát arra, hogy versenyezzen a lenyűgöző tudományos „pontosság” és irodalmi erő kombinációjával, melyet annyira csodált Hyde műveiben. (UPi 188). Közös munkája Lady Gregory-val hat terjedelmes folklórról szóló cikket eredményezett, melyek 1897 és 1902 között jelentek meg. A kelta homály (1902) javított és bővített kiadásban jelent meg, melyben a galway-i gyűjtéseken alapuló új fejezetek terjedelemben nagyjából megegyeztek az első kiadásból megtartott sligo-i anyagokkal. A kelta homály új kiadásában Yeats továbbra is a folklór imaginárius értékét hangsúlyozta, azonban jól kivehető, hogy inkább összehasonlító antropológiai megközelítésben foglalkozik a keresztény és pogány hitvilág kapcsolatával, melyek együtt voltak jelen a parasztság életében. 1899 után Yeats energiái egyre inkább a színházi mozgalom felé irányultak, és ezen a téren is nyilvánvaló, hogy a népi kultúrára változó módon tekintett. Bár kezdetben megpróbált „népi” színdarabokat írni, érdeklődése és fogékonysága a szimbolista drámák iránt – melyekben az egyedi művészi erő a hétköznapi valóság fölé emelkedik – ismételten elterelték a vidéki ír emberek realista ábrázolásától. Douglas Hyde A kötél sodrása (Casadh an tSug´ ain (The Twisting of the Rope)) címmel 1900 nyarán Yeats szövegkönyve alapján készült műve, továbbá Yeats Cathleen ni Houlihan-je, amelyet Lady Gregory-val közösen írt 1901-ben, olyan színművek, melyek a paraszti realizmus népi hatást mutató történelmi környezetében játszódnak. Yeats figyelme elsődlegesen a látomásos költőre, mint központi szereplőre irányul, akinek veszedelmesen lenyűgöző nyelvezete felizgat és megoszt egy helyi közösséget. Az Ahol semmi sincsben (Where There is Nothing) (1902) ez a téma még prominensebben jelenik meg, de itt a látomásos költő, Paul Ruttledge és egy csavargókból 63 �Kutatóterület álló banda, akikre pillanatnyilag hatással van, teljesen eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek. Yeats megfogalmazása a csavargók „rögös korabeli életét” (VPl 1295) illetően inkább saját képzelete igényének felel meg, mint a paraszti kultúrában megfigyelhető valóságának. 1903 után fokozatosan erősödött Yeats érzése, hogy a művészet funkciója hasonló a valláshoz, a művész szerepe pedig a magányos lázadóéhoz. Továbbra is kivételesnek tartotta a gazdag hagyományt képviselő vidéki emberek „ősi képzeletvilágát,” ám felismerte, hogy ez a hagyomány a modernitás és a burzsoá értékek előretörésével már jóformán eltűnt. Synge 1907-es A nyugati világ bajnoka (The Playboy of the Western World) című darabja elleni tiltakozások nyomán a „Költészet és hagyományban” (Poetry and Tradition) (1907) keserűen elutasítja a korabeli Írországot, ahol a „közvetlen haszonelvűség” győzedelmeskedett a magasabb eszmények felett. Azt is jelzi, hogy „a vidéki hagyományok” eltűnésével a továbbiakban a középkori udvarok elmélkedésre inspiráló értékeit példának tekintő életet választja, hogy a tradíciók iránti személyes igényét kielégítse (E&I 260). Ezt követően a folklór az ősi hagyományokban gyökerező értékei és speciálisan ír jellegzetességei miatt érdekelte. Két 1914-ben írt esszéjében például, melyeket Lady Gregory kétkötetes gyűjteményéhez – Látomások és hiedelmek Nyugat-Írországban (Visions and Beliefs in the West of Ireland) (1920) – írt, figyelme a terjedő „modern spiritualizmusra,” Swedenborg-ra, a médiumokra és az okkultra összpontosul inkább, mint az ír nép hitvilágának részleteire. A „Költészet és hagyomány” lapjain Yeats sajnálatát fejezte ki, hogy „Írország nagy pillanata” „az ideális Írország” megteremtésére, melyért ő maga dolgozott, „tovatűnt” (E&I 260). „A halász” (The Fisherman) (1916) című versében erről az elveszett lehetőségről tovább elmélkedik, és nyíltan bevallja, hogy az ír parasztok „bölcs és egyszerű emberekként” való korábbi eszményítése, amely arra inspirálta, hogy „saját népének írjon,” csupán „álom” volt. (VP 347–8). Habár a vers az önámító romantika elutasításával indul a keserű, ám szükségszerű realizmus felé fordulással – az önkritikára való törekvés gesztusaként, mely Yeats középső időszakának jellemzője –, végül a szöveg szembefordul a kezdeti tagadással. Megvetve a „valóságot,” Yeats kortársai helyett inkább az általa elképzelt vidéki embernek szándékozik írni, akinek magánya és mesterségében való elmélyedése párhuzamba állítható Yeats magányosan gyakorolt művészi hivatásával. „A halász” megírásával az ír parasztság és a folklór elvontan jelenik meg nála, amely már akkor kezdődött, amikor korábban a „paraszti beszédet” részesítette előnyben a korabeli kulturális szokásokkal szemben. Míg Yeats nagy álma a hősi ír modellek alkalmazása volt, amelyek 64 �Kutatóterület egy „gazdagabb és intenzívebb” ír irodalmat inspirálhattak volna, a kelta kéziratok fordítása és terjesztése tudományos erőfeszítést igényelt, de erre Yeats nem volt képes és nem is állt szándékában ilyesmire vállalkozni. Következésképp a legfontosabb ír legendák gyűjteményének megalkotására vonatkozó célja majdnem két évtizedre meghiúsul. Az 1880-as, 1890-es években Standish O’Grady Írország története: A hőskor (History of Ireland: The Heroic Period) című műve egy volt a kevés megjelent legenda-történeti könyv között, melyet elfogadott (bár ezt sem teljes meggyőződéssel). Eközben a „mind közül legjobb” forrás – az ulsteri mondakör történeteiből álló, A cooley-i marha portya (Ta´in Bo´ Cuailnge, angolul The Cattle Raid of Cooley) – „lefordítatlanul és kiadatlanul [hevert] a Királyi Ír Akadémia (Royal Irish Academy) polcain.” (LNI 33). Ahogyan azt 1890-es években megjelent versesköteteinek számos jegyzete is jelzi, a megfelelő kiadványok hiánya frusztrálta Yeats-szet. Rövid, glosszárium stílusú magyarázatai a mondabeli háttérről és az ír kifejezésekről a Kathleen grófnő és más legendák és versekben (The Countess Kathleen and Various Legends and Lyrics) (1892) és a Versekben (Poems) (1895) A szél a nád között (The Wind Among the Reeds) (1899) című kötetben már jóval hosszabbak lettek, egyedül a nyitó vershez („A sidhe-i lovasok” (The Hosting of the Sidhe)) több mint ezer szónyi prózai szöveget rögzített a kontextus magyarázataként és a tizenhatsoros vers legendás alakjainak beazonosítására. Lady Gregory fordításai az ulsteri mondakör legendáiból a Cuchulain, az ulsteri hősben (Cuchulain of Muirthemne) (1902), és a Féni mondakör legendáiból az Istenek és harcosokban (Gods and Fighting Men) (1904) Írország hőstörténeteit végre hiánytalanul elérhetővé tették Yeats számára. Az első oly erős hatással volt rá, mind témája, mind a „kiltartáni” stílus „emelkedettsége, egyszerűsége és lírai magaslatai” révén, hogy azt Yeats „az én időm Írországában kiadott legjobb könyv[nek]” (UPii 328) tartotta. 1903 és 1907 között Yeats fő munkája a Deirdre-ről („Írország Helenéjéről”) szóló színdarab volt. 1907-ben költői és drámai kánonját áttekintve megjegyezte, hogy „[m]ajdnem minden történet, amelyet felhasználtam, és az emberek akikről beszéltem” Lady Gregory két legendagyűjteményéből való. Hangoztatta, „[h]ogyha a verses drámát szerető jelenleg kis dublin-i közönségem növekszik, azt ennek a két könyvnek, a próza mesterműveinek köszönhetem, melyek a régi történeteket az írek számára mindenütt olyannyira ismerőssé teszik, mint amennyire Artúr király és lovagjainak története ismerős a mindenkori könyvolvasók számára” (VPl 1282–3). Lelkes elmélyülését az ír hősi legendákban 1907 körül azonban megingatta az a kiábrándulás, melyet, Synge A nyugati világ bajnokának (The Playboy of the Western World) negatív fogadtatása okozott benne. Az 1908-as év közepén írt „Szavak” (Words) kifejezi az Írországban erőre kapó 65 �Kutatóterület nyárspolgáriság miatt érzett haragját: mely szerinte „keserűen vak ország” (VP 256). A „Megbékélésben” (Reconciliation), melyet azon az őszön írt, miután Maud Gonne iránt újra lángra lobbant szerelme, eldönti, hogy megszabadul a hősi, „régi dolgokról” való írásmód „kard[jaitól], koron[áitól], sisak[jaitól],” a valóság iránti aktív elköteleződés érdekében (VP 257, Yeats versei 70). 1907 után az ír hősi legenda hatása egyre kevésbé jelent meg Yeats költészetében. Számos más, nem ír hősi inspirációforráshoz nyúlt, nevezetesen a klasszikus mitológiához, különösen ahogy az Írország korabeli fejlődése által okozott csalódása fokozódott a Nagy Britanniától való 1923-as elszakadást követően. „A halászhoz” hasonlóan „1913. szeptember” (September 1913) című művében keserűen kijelenti, hogy a „[r]omantikus Írföld halott, / O’Learyvel a sírba tért” (VP 289, Yeats versei 78). Az általa létrehozott mitológiák erejébe vetett hite erősödött, a régi ír hősi legendák megújító értékébe vetett hite viszont alábbhagyott. Az ulsteri ciklusra alapozó későbbi színdarabjaiban – A sólyom kútja (At the Hawk’s Well) (1917), Emer egyetlen féltékenysége (The Only Jealousy of Emer) (1919), és Cuchulain halála (The Death of Cuchulain) (1939) – az eposzi források olyannyira vegyültek saját önéletrajzi vonatkozásaival, hogy nehéz elválasztani Yeats nemzeti mítoszait önmaga mítoszaitól. Így jelezte, hogy a továbbiakban teljesen beolvasztotta alkotói tudatába az ír hősi témákat annak ellenére, hogy ezekben a színművekben elsősorban a japán nó játék hagyományaira épített drámai stílusának kialakításához. Állandó vonás ezekben a színdarabokban, például A csontok álmodásában (The Dreaming of the Bones) (1919), a nemzeti mélypont pillanatában egy hős megjelenése, akinek szenvedélyes ereje, vagy rendíthetetlen önfeláldozása képes megváltani kultúrája terméketlenségét vagy ideáljainak elvesztését. Ez a téma központi jelentőségűvé vált utolsó írásaiban. Utolsó műveiben Yeats azt állítja, hogy „ifjonti terve” végül megvalósult. Az 1916-os Húsvéti Felkelést (1916 Easter Rising), amely az ír függetlenség kiindulópontja, a Cuchulain legendák által inspirált hősiesség tette lehetővé (részben Yeats műveinek köszönhetően, melyek hozzájárultak annak népszerűsítéséhez). Ragaszkodott a nemrég elhunyt ír vezéralakok hősi és félig legendás szerepének elismeréséhez – közöttük voltak művésztársai, Lady Gregory és John Synge –, akik megalkották az újonnan függetlenné vált nemzet történelmét. A „Viszontlátás a Municipal Galleryban” (The Municipal Gallery Revisited) című versben ezeknek a vezéralakoknak, művészeknek a képeit hosszasan nézegetve, „[n]em ifjuság[a] holt Írország[át]” látja, hanem „[a] költők elképzelte szörnyű és vidám” országot (VP 601-02, Yeats versei 211). A „szürke” racionalizmus bénította modern Írország újjászületését 66 �Kutatóterület ezzel teljesnek mutatja be: Yeats „megszentelt” (VP 604) barátai az ír nemzeti hősiesség képét példázzák, melyet olyan költők képzelete közvetített és formált újra, mint maga Yeats. (Fordította: Somogyi Kitti) Jegyzetek Itt, és a továbbiakban ahol a fordító nevét külön nem jelölöm, az idézetet saját (S. K.) fordításomban közlöm. 2 Lady Augusta GREGORY, Poets and Dreamers, Gerrards Cross: Colin Smythe, 1974, 40. 3 Lady Augusta GREGORY, SeventyYears, Gerrards Cross: Colin Smythe, 1974, 307. 1 Rövidítések A Autobiographies. Ed. William H. O’Donnell and Douglas N. Archibald. New York: Scribner, 1999. The Collected Letters of W. B. Yeats: Volume Two, 1896-1900. Szerk. CLii Warwick Gould, John Kelly, Deirdre Toomey. London – New York: Oxford University Press, 1997. CT The Celtic Twilight. London: Lawrence and Bullen, 1893. E&I Essays and Introductions. London – New York: Macmillan, 1961. LE Later Essays. Szerk. William H. O’Donnell. New York: Scribner, 1994. Letters to the New Island. Ed. George Bornstein and Hugh Witemeyer. LNI London and New York: Macmillan, 1989. Myth Mythologies. London – New York: Macmillan, 1959. Prefaces and Introductions. Szerk. William H. O’Donnell. London – New P&I York: Macmillan 1989. Uncollected Prose by W. B. Yeats. Vol. I. Szerk. John P. Frayne. London: UPi Macmillan; New York: Columbia University Press, 1970. Uncollected Prose by W. B. Yeats. Vol. II. Szerk. John P. Frayne, Colton UPii Johnson. London: Macmillan, 1975; New York: Columbia University Press, 1976. The Variorum Edition of the Poems of W. B. Yeats. Szerk. Peter Allt, Russell VP K. Alspach. New York: Macmillan, 1957. VPl The Variorum Edition of the Plays of W. B. Yeats. Szerk. Russell K. Alspach. London – New York: Macmillan, 1966. 67 �Kutatóterület A szövegben előforduló Yeats-versek magyar fordításai YEATS, William Butler, „1913. szeptember.” Ford. Imreh András. William Butler Yeats versei. Szerk. Ferencz Győző. Budapest: Európa Könyvkiadó, 2000. 78-79. —. „A boldog pásztor éneke.” Ford. Rab Zsuzsa. 9-11. —. „Megbékélés.” Ford. Szabó T. Anna. 70-71. —. „Viszontlátás a Municipal Galleryban.” Ford. Jékely Zoltán. 211-213. 68 �Kép-tér Egy el nem mondott kiállításmegnyitó vázlata* FÖLDI PÉTER Csingiz Ajtmatov Évszázadnál hosszabb ez a nap című regényében ír az emlékezetét vesztett fiúról, akit anyagyilkossá tesz az, hogy megfosztották saját múltjától. Az értékőrző kötődések kitörlése a tudatból egy közösségre vonatkoztatva még rémisztőbb: emlékezetét vesztett család, emlékezetét vesztett város, emlékezetét vesztett nemzedék, nemzet… Ezzel szemben – és ezért fontos ez a kiállítás – most fordított a helyzet, ugyanis létezik Salgótarjánban, Nógrád megyében egy képzőművészeti nyelven írt szellemi örökség, amit nemhogy kitöröl, de láss csodát, magához ölel a jelenkor, annak is a legfiatalabb nemzedéke. A módszer végetlenül egyszerű: tizenkét művész (festő, grafikus) tizenhét képét lerajzoltatjuk gyerekekkel. A múzeum raktárainak értékei „becsatlakoznak” a salgótarjáni művészeti iskolák (a Hibó Tamás Alapfokú Művészeti Iskola és a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola) szellemi vérkeringésébe. A közösség (a város, a megye…) a gyerekek segítségével újra birtokba veheti ezt a szellemi üzenetet, lefordítva, átértelmezve, aktualizálva a gyermeki lélek tükrében, az eredeti mű viszonylatában. * A Múlt és Jövő című kiállítás 2015. áprilisában rendhagyó módon mutatta be a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum tizenhét képét: a neves művészek alkotásait két, a városhoz kapcsolódó művészeti iskola (a Hibó Tamás A. M. I. és a Váczi Gyula A. M. I.) tanulói saját szempontjaik, elképzeléseik, igényeik szerint különböző képzőművészeti technikákkal dolgozták fel, így a gyermekmunkák, tanulói munkák az eredeti műalkotások mellett szerepeltek a kiállításon. A válogatást K. Peák Ildikó, a Dornyay Béla Múzeum főmuzeológusa, és Földi Péter, Kossuth-díjas festőművész végezte. Földi Péter beszéde a kiállítás megnyitóján technikai okokból nem hangzott el, a szöveget itt közöljük. 69 �Kép-tér Hogy a maga kora értékelte-e az alkotókat, az változó, sokkal inkább történelem már, illetve egyéni sors, sokszor nagyon is drámai sors: Hibó, Szujó, Morgan… de Czinke, Iványi Ödön, Somoskői Ödön is túl korán távoztak. Tudomásunk még van róluk, de üzeneteik intelmeit értjük-e, éljük-e, értékeljük-e önfeláldozásukat? Erre jön néhány gyerek, sok gyerek, nagyon sok gyerek, és befogadja, magáévá teszi a képi üzeneteket. Minden olvasat (másolat), minden gyermek gazdagítja az értelmezést, mert hozzátesz önmagából is az eredeti műhöz, ami az inspirációt adta, teljesen szubjektívek ezek a reflexiók, és ettől megkérdőjelezhetetlenül hitelesek. Előítéletek nélküli rácsodálkozás, társadalmi, politikai félrevezetettségtől függetlenül ott tündököl a rajzokon a mű csodája, esztétikai, erkölcsi, társadalmi, értékközpontú üzenete, a „tükrök homályától” megvilágosodottan. Ezekkel a képekkel soha eddig ilyen mélyen, ennyi empátiával, átéléssel nem foglalkozott senki. Ez nem művészettörténeti mérlegelés, besorolás a stiláris rendszerekbe, hanem mámoros műélvezet, egyéni, összességében közösségi tanulságokkal. A Végjáték című sci-fi-ben a gyermeki stratégia legyőzi a konvenciót, egy felnőttek által manipulált fajpusztító háborúban. Itt most szó sincs háborúról, fajpusztításról, ha van manipuláció, az szellem-mentő, a teremtő szellem, az emberi teremtőerő (az eredeti alkotók által megélt) újraélése. A forma újrafogalmazásával élővé válik a tartalom, az értelmezett vizuális jelek fölerősítik az üzenetet, a spontán esetlegességek pedig lebontják a képi nyelv távolságtartó korlátait, egy mindenki által érthető nyelven – a gyermekrajz nyelvén – szólnak. A szülő, a nagyszülő érti a gyermekrajz 70 �Kép-tér nyelvét, ha már „beszélni” nem is tudja, és így „győznek” a gyerekek, mert megrázó, megrendítő erővel szembesítenek egy igencsak összetett történelmi korszak „szellemi napvilágával”, a súlyosan történeti, társadalmi üzenetek máig érvényes igazságával. Balázs János mélyen intellektuális, varázslatos világa szinte szárnyakat kap a gyermeki képzelet által. Bölcs Baglyainak tobzódó színessége, Őslényének misztikus sejtelmessége visszaigazolja megítélésének egyetemes értékeit, nemcsak megyei, de országos és európai párhuzamok mentén is. Természetközeli létfilozófiája világviszonylatban teszi megkerülhetetlenné festészetét. Hegedűs Morgan alkotása (Születések) az egyéni sors tragédiáját társadalmi drámává növesztve szembesít a létezés küzdelmeivel, és ehhez képest szelídíti a gyermek élhetővé a születés jövőt ígérő lehetőségét, a szín líraiságával. (Formaképzésének természetközelisége, léttörvényeket kutató kozmikus mámora erős szálakkal köti Balázs Jánoshoz.) Jánossy Karneválja az álruha mögé rejtett személyes lét, az érzés mélységével, a gesztus expressziójával. És amit a gyerek hangsúlyoz, leképez: az egymásra találás őszinte érintését nem fedi, fedheti el semmilyen álca. Oláh Jolán tekinteteinek fájdalma folytatódik a gyermekrajzok tekintetében, de már az ő együttérző fájdalmaikkal átitatva. (Ha Kovács Bodor Sándor újraforgatná kivételes empátiával készült portréfilmjét, amelyben percekig csak Jolán festett tekinteteivel szembesülhetünk, most felfűzhetné a sorozatra a gyermeki tekintetek stilizált, mégis megrázó üzenetét.) Farkas András Kucsmás parasztfeje a földműves sors pszichés belső tartalmát kutatja. A talán leggazdagabb gyermekrajz-sorozat móriczi léptékű, „szálkásan” romantikamentes jellemváltozatokkal támasztja mindezt alá. Iványi Ödön atmoszférikus természeti lírája a csikók viháncoló mozdulataiban olvasható vissza a gyermekrajzokon. Lóránt János madáchi léptékben fogalmazott gondolatisága korszakos mű. A feszített ívek szikár eszköztelenségét ellenpontozó marionett-ördög elevenségét érezzük figyelmeztetőnek a gyerekek munkáiban. Somoskői Ödön rusztikusan fölépített Piac-ritmusát a montázs – ami róla készült – tette monumentálissá (pannószerűvé), az alkotó egy meg nem valósult belső vágyát váltva valóra. Hibó Tamás fuldoklója (Tempó), és ahogyan a gyerekek az arc arányainak növelésével egyre koncentráltabban fókuszálnak a kifejezés tartalmára. Gulliverje a szellem gúzsba kötöttségét láttatja. „Holnap a szellem napvilágát roppantják rád a hétszer gyávák”, írja Utassy. Mennyire a korszellem egylényegűségét érezhetjük! Tudtuk? Tudjuk? Már megint tudjuk? A gyerekek által életre keltett dombormű drótkötelei húsbavágóan teszik tapinthatóvá a máig érvényes, érzékelhetően aktuális üzenetet. Szujó Zoltán a delíriumos látomás háta mögé bújtatott iszonyata: 71 �Kép-tér az Őspatkány József Attilát idéző látomás (akkor mindez csak így volt kimondható), és a gyerek mindezt kiszűri, kihangosítja. Czinke Ferenc politikamentes lírája rebbenő költőiséggel szól. Színvilágának gyerekek általi továbbgondolása festői távlatokat is nyit. A szerelem mámorában született új élet lehetőségét a salgói vár tövében Mustó János képe idézi, legyen ez most már a rajzoló gyerekek jövője. Ezt a kiállítást gyerekek csinálták, üzeneteik azonban nekünk, felnőtteknek szólnak, a kortársaknak, akik felületesen vagy meg nem értéssel fogadták akkor a képeket. És az utódoknak, akik még csak most szembesülnek a művek üzenetével. A gyerekek, amit egyszer lerajzoltak, nem felejtik, őket nem kell félteni, ők bizonyosan őrzik majd a képek emlékét. Kivételes az a szellemi erő, ami ebben a kiállításban koncentrálódik. Salgótarján, Nógrád megye megkérdőjelezhetetlen szellemi öröksége ez a képanyag, és így iránymutató kell hogy legyen. Köszönet az ötletadóknak, a pedagógusoknak, a múzeumnak, az „eredeti” és az „újraalkotóknak” – a gyerekeknek. Nézzék meg alaposan, vállalva a szembesülést, mert mértékadó. 72 �Találkozási pontok „...egy pohár életvize” 105 esztendeje hunyt el Mikszáth Kálmán CSONGRÁDY BÉLA „Lehet halottakról élőként beszélni. Sőt, véleményt mondani abban a hitben, hogy a halott író nem szól vissza a születése után százötven évvel. Pedig visszaszól. A könyveivel fölfegyverkezve visszacsap, mint Zrínyi az Új Zrínyiászban. Csak ő a szivarjával hadonászik, harag nélkül. Megbocsátóan, méltósággal…” Gyorsan rögzítendő: nincs tévedés, Csaplár Vilmos írása szintén a Palócföldben, de 1997-ben, azaz tizennyolc évvel ezelőtt látott napvilágot, Mikszáth Kálmán 150. születésnapja tiszteletére. Ugyanabban az emlékszámban, amelyben – sok jeles tollforgató is megszólalt versben és prózában egyaránt – Dukay Nagy Ádám azt fejtegette, hogy „mostanság mintha egyre többet beszélnénk arról, hogy egy kicsit talán jobban kellene figyelni, ápolni s főleg önmagunkhoz hozzá adni egykor élt nagyok emlékét, kulturális hagyatékát… Mikszáth közelebb áll hozzánk Nógrád megyeiekhez, merthát itt élünk. Csak hát fölmerül a kérdés: …megérdemeljük-e Mikszáthot? Talán igen, talán nem. Esetleg vannak, akik megérdemlik, de akadnak, akik nem? Mindegy – mondom nyers módon – az történt, hogy itt született, ennélfogva bizony sokkal jobban kellene figyelnünk munkásságára, művészetének hagyatékára…” A fenti gondolatok megfogalmazása idején mindössze négy évet tudhatott maga mögött a nógrádi „nagyok” egyikére odafigyelést céljának tekintő Mikszáth Kálmán Társaság, most pedig a névadó halálának 105. évfordulóján már huszonkettedik esztendejében jár. S a ’97-es Palócföld megjelenése óta eltelt szűk, a társaság ’93-as megalakulását követő bő két évtized elteltével nem lett kevésbé aktuális sem Csaplár Vilmos, sem Dukay Nagy Ádám alapvetése. Mikszáthról változatlanul élőként beszélhetünk, aki 73 �Találkozási pontok igenis visszaszól a maga módján, ha nem tetszik neki valami – és bizony erre jócskán van oka manapság is. S az sem teszi okafogyottá az utókorra háruló teendőket, hogy – legalábbis Nógrádban – igazán van, lehet mit számba venni az értékőrzés történései sorából, sőt növeli a felelősséget az elkezdett folyamatok továbbéltetésére. Mert az is visszaszólás Mikszáth részéről, ha szüntelen emlékezésre, emlékeztetésre késztet, és ezzel akarvaakaratlanul „jeles mondataira”, egy évszázad távlatából is rendre érvényes gondolataira, tanulságokkal teli életművére, szerethető egyéniségére irányítja a figyelmet. Elég csak a 2010-es esztendőre, Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára, Budapesten, a Fiumei úti temetőben található sírjánál rendezett koszorúzási ünnepségre, a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében illetve udvarán májusban tartott programokra, vagy az őszi szklabonyai és horpácsi emlékünnepségre, irodalmi zarándoklatra gondolni. Abban az évben jelentette meg a Palócföld „Ezek a kedves kis portékák” – Rezonanciák Mikszáthra című prózaantológiáját is. Ugyancsak a Palócföldből tudható meg sok információ arra vonatkozóan, hogy a társaság mi módon tett eleget eddig vállalt feladatának. A 2013/4es számban „Irodalmunk az utolsó jó ruhadarab…” címmel jelen sorok írójának nyilatkozott Kovács Anna, a Mikszáth Kálmán Társaság 2008 óta „hivatalban lévő”, és a korábbi, immár örökös tiszteletbeli elnöke, Praznovszky Mihály. A cím Mikszáth Kálmán egyik 1908-ban papírra vetett írására, a Hadi készülődésekre utal. Abban olvashatók ugyanis a következő sorok: „Korántsem zárkózom el az elől, hogy az irodalomra féltékenyen kell őrködni. Hiszen már nincs is egyebünk, amivel a világ elé állhatnánk. Mint egykoron a mezítlábas Kecsvájó zulu király fején egy bokrétás cilinder jelezte a civilizációra való készséget és alkalmatosságot, úgy a mi szerény, de aránylag nem jelentéktelen irodalmunk ad némi előkelő zománcot a nemzetnek. Csak azzal a különbséggel, hogy Kecsvájónál a cilinder volt az első jó és civilizált ruhadarab, amit fölvett, itt meg irodalmunk az utolsó jó ruhadarab, amit még le nem vetettünk és ami még el nem rongyolódott.” A legátfogóbb módon azonban abból a kötetből olvasható ki a kultusz mibenléte, amelyik ugyancsak 2013-ban – a társaság létrejöttének már jelzett huszadik évfordulója alkalmából – jelent meg felettébb puritán, de találó Mikszáth társasága címmel. A könyv Köszöntő helyett című fejezetének bevezetőjében az azóta elhunyt Solymár József – a közelmúlt jeles mátraballai palóca, a Nádasy László rendezte Megöltek egy leányt című 1961-es tarjáni film forgatókönyvírója, a társaság „Mikszáth órájával” kitüntetett „nem tagja” – ekképpen fogalmazott: „…Mikszáth az én értékrendemben és életemben is különös helyet foglal el. Magyarán szólva egyike vagyok a generációkon át nem fogyatkozó Mikszáth epigonoknak. Mert jókaiul senki nem próbál írni, mikszáthul viszont majd minden újonc író megpróbálja. Vele kezdtek már Krúdytól Herczeg Ferencig nagyon sokan. Érthető, mert a 74 �Találkozási pontok kezdő író úgy véli, könnyű úgy írni, ahogyan ő tette. De aztán kiderül, hogy az ő mesélő kedve nélkül szürke marad az, aminek csillogni illene. …abban, hogy az idő múlásával mind jobban tudatosult kötődésem hozzá, szerepe volt a nevét viselő társaságnak. Nemcsak Horpácson vendégeskedhettem, de találkoztunk Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban is…” Praznovszky Mihály – nem mellesleg a kötet főszerkesztője – Mikszáth a nógrádi értékek térképén című tanulmányában előkelő helyre, mondhatni élre helyezi Szklabonya szülöttét, mert „...nem egykönyvű író, életműve gazdag választékot kínál életkor, olvasási igény és olvasási kultúra, műveltségi helyzet stb. szempontjából… E tájon Mikszáth etnokulturális értékeket hordoz: valóban rajta marad a palóc-tót titulus meghatározó szerepe, azaz ezt mondjuk: ezt a tájegységet ő emelte be a magyar irodalomba s azon keresztül a közgondolkodásba... Ezen a tájon a mikszáthi érték: életút, életmű, táji, történeti beágyazottság, kulturális karakter olyan komplexitással van jelen, hogy ennek identitás-hasznú állandósulását csak nagyon átgondolt, tudatos, tervszerű, hosszú távú s a táj értékrendjének egészét megszervező gondolkodással lehet. Ennek egyik, s talán meghatározó eszköze lehet a Mikszáth Kálmán Társaság!” Az alapítás története és dokumentumai című rövid fejezetet követően néhány Mikszáth-írás, illetve a Mikszáthról írták című összeállítás kapott helyet, majd ugyancsak néhány oldal erejéig a társaság örökös díszelnökének egyhangú szavazással, közfelkiáltással megválasztott Sütő Andrásról esik szó. Az erdélyi magyar irodalom egyik legrangosabb képviselője 1989 májusában Naplójegyzetek cím alatt vetette papírra az alábbiakat: „Éjjel Mikszáth társaságában. Akkor folyamodom hozzá újból és újból, hisz minden sorát ismerem, ha már minden más szöveg fárasztó a nagy fáradtságban. Mikszáth mindenkor leköt, tán koporsó mellett is vigasz az ember számára. Egyetlen bekezdése, bővített mondata is: egy pohár életvize.” A kötet legterjedelmesebb részét értelemszerűen a Társasági élet című fejezet képezi, amelynek minden sorából – bárki is, profi vagy amatőr szerző írta – egyrészt Mikszáth írásművészetének, szellemi örökségének mérhetetlen tisztelete, másrészt az az eltökélt küldetéstudat érződik, amely élteti a Mikszáth Kálmán Társaságot, és értelmes tartalommal tölti meg működését. A sok más témával (játék, gasztronómia, lexikon), színes írással is kiegészített kötet nélkülözhetetlen forrásműve már ma is – és a jövőben még inkább az lesz – a Mikszáthra figyelő emlékezetnek. Az idő azonban nem állt meg azzal (sem), hogy húszéves lett és Madáchdíjat kapott a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésétől a társaság, hiszen 2013 óta is számos kezdeményezés, akció jelezte az aktivitását. Minden év januárjában, az író születésnapján a balassagyarmati, pásztói, salgótarjáni emlékhelyeken, az író nevét viselő iskolaközösségekben rendeznek ünnepségeket. 2014 nyarán éppen a Mikszáth Kálmán Társaság 75 �Találkozási pontok szervezett Salgóbányán úgynevezett Madách-pikniket, így is emlékezvén a másik nógrádi írózseni, Madách Imre elhunytának 150. évfordulójára. A rendre színes programú októberi Kálmán-napoknak továbbra is Horpács a helyszíne… A közelmúltban, május 28-án volt Mikszáth Kálmán váratlan – alig néhány héttel írói pályafutása 40. jubileuma után bekövetkezett – halálának 105. évfordulója. Ebből az alkalomból a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a szklabonyai emlékházban múzeumpedagógiai foglalkoztatót alakított ki és adott át rendeltetésének. A szlovákiai Postabank Alapítvány által támogatott helyiség avatóünnepségén Praznovszky Mihály mondott beszédet, amelyben így fogalmazott: „Ünneplők vagyunk, mert valami új születik itt, Szklabonyán, és emlékezők, mert Mikszáthra emlékezünk, ki már százöt éve testi mivoltának hiányával búsítja az érte lelkesedőket, műveinek rajongóit. …a gúlákat (Madách szavaival szólván) lassan befedheti a homok, de ezt a házat soha nem fogja az idő. Nem, mert a magyar irodalom olyan személyisége élt e falak között, játszott az udvaron, gázolt a Kürtös patak vizében, ült a kovácsműhely kormos falai között, segített a csevicés korsót cipelni Gál Magdának, ment a gyarmati vásárba a szekérre vigyázni – nos, olyan személyiség, amilyenből több nemigen terem magyar földön… Mikszáthra emlékezünk és gondolunk a mindannyiunk mindennapos, szívet melengető olvasmányélményeire. S mikor ezt tesszük, ebben a kivételes pillanatban a jövőre is gondolunk. A fiatalokra, akik itt vannak, vagy tán még itt sincsenek, csak készülődnek. Mert most ők kapnak valami fontosat sokak jóvoltából… akik úgy gondolták, hogy az író csak addig él, amíg vannak-lesznek olvasói. És lesznek emlékeinek, emlékhelyeinek megtartói. Most mi vagyunk ezek, de kell, hogy legyenek tíz és száz esztendő múltán is… Az eredendő Mikszáth-élményt a mai ifjú olvasóknak is át kell élniük… Nem kell mindenkinek Mikszáthnak lenni, de jó Mikszáth-olvasó magyar ember mindenkiből lehet.” Természetesen a Mikszáth Kálmán Társaság sem feledkezett meg az évfordulóról, és a Nemzeti Sírkertben ünnepség keretében koszorúzta meg az író nyughelyét. 76 �Találkozási pontok Végvári vitéznek nincsen könnyű dolga Beszélgetés Dr. Agócs Attilával, Fülek polgármesterével SZÁSZI ZOLTÁN Fülek a Losonci járás, a történelmi Nógrád szlovákiai részének legnagyobb magyar többségű városa jelenleg. Dr. Agócs Attila polgármesterrel a tízezres lélekszámú, még mindig magyar többségű kisváros kulturális életéről, lehetőségekről, álmokról, gondokról, megoldandó problémákról, napi és hosszú távú feladatokról beszélgettünk. Mint a címben is olvasható, végvári vitéznek nincsen könnyű dolga, aludni se tud a gondoktól, mert minden nap, még a gondos figyelő, a jó gazda törődése mellett is lehet romlás látható a falakon, minden nap kieshet egy kő, meglazulhat egy tégla, képletesen vagy mondhatni akár valóságosan is. – Polgármester úr, milyen ma a kultúra állapota, helyzete, megítélése Füleken? – Azt hiszem, minden pátosz nélkül nyugodtan kezdhetem azzal, hogy Fülek a Palócföld szlovákiai részének egyik magyar kulturális végvára. Persze rögtön hozzá kell tennem azt is, hogy mára a tízezres városka lakossága nagyjából három egyforma részre oszlik: magyarokra, magyar ajkú romákra és szlovákokra. Jómagam évek óta hirdetem a közép-európai 77 �Találkozási pontok népek megbékélésének szükségességét, a Füleki Vármúzeum egykori igazgatójaként rendeztem a határ két oldalán elő magyar és szlovák gimnazisták számára egymás történelmi traumáinak kibeszélésére és megértésére fókuszáló pszichológiai tréninget, és vetítésekkel egybekötött kerekasztal-beszélgetéseket. Az egyik ilyen rendezvényünkön ismerkedett meg Surján László, az Európai Parlament akkori alelnöke és a Charta XXI Megbékélési Mozgalom alapítója, valamint Štefan Hríb, a Týždeň című szlovák hetilap főszerkesztője, akiknek a két nép egymással szembeni sérelmeire vonatkozó kölcsönös bocsánatkérése a szlovák és a magyar médiában is rezonált. – Tehát kisebbségiként fel kellene vállalni egy közvetítői szerepet? – Azt gondolom, hogy nekünk, kisebbségieknek aktív szerepet kell vállalnunk a szimbolikusan szemben álló népek közötti kommunikáció segítésében, a határon átnyúló – nem csak magyar–magyar – kapcsolatok javításában. Különösen fontosnak érzem mindezt azért, mert Füleken is azt tapasztalom, hogy a nemzeti közösségek inkább hajlamosak még egy ilyen kis városka lokális kulturális miliőjében is izolációra építő kultúrpolitikát folytatni, legfőképpen azért, mert a kulturális közélet szereplői nagy átfedésekkel a politikai közélet szereplői is egyben, tehát a múltbéli sérelmek rendszeres felidézése és a képzeletbeli etnikai határok kitűzésére alkalmas kulturális jelenségek hangsúlyozása aktuálisan hasznosítható politikai tőkeként tűnik fel előttük. – Fülek, mint város, mennyi és milyen kulturális intézményt tart fenn? – Fülek helyzete az intézményi struktúra és annak finanszírozása szempontjából is sajátos. A tisztán városi fenntartású – tehát minden rendszeres megyei és állami működési támogatás nélkül dolgozó – Füleki Vármúzeum és a Városi Művelődési Központ alkotja a rendszer gerincét. A Vármúzeum működteti a füleki várat és vár Bebek-tornyában berendezett állandó illetve időszaki kiállításokat, melyeknek évente már mintegy húszezer látogatója van. Az intézmény kötelékébe tartozik továbbá a Fő utcán található Városi Honismereti Múzeum, melynek várostörténeti állandó kiállítását tavaly nyitottuk meg, a Városi Könyvtár, mely három éve költözött a Vigadó épületének egykori színháztermébe és a vár alatt uniós forrásokból megépült Nógrádi Turisztikai Információs Központ, amely a Vármúzeum igazgatósága mellett a Novohrad – Nógrád Geopark irodájának és a Palóc Galériának is helyet ad. – Ez egy ekkora városhoz mérten egészen jó struktúrának mondható. Mennyi főállású szakember dolgozik a kulturális szférában? – A teljes intézménycsoport tíz főfoglalkozású alkalmazottal dolgozik, ami csak úgy képzelhető el, hogy szinte mindenki összetett munkafeladatokat lát el. A Városi Művelődési Központ az előző választási ciklusban költözött a Vigadóból a helyi zománcgyár egykori Üzemi Klubjába. 78 �Találkozási pontok Jelenleg négy alkalmazottal működik. Hónapok óta folyik a VMK és a város szabadidőközpontja összevonásának előkészítése, hiszen a város közepén álló hatalmas épület élettel való megtöltése, perszonális és költségvetési megerősítése Fülek jelenlegi anyagi kondíciója mellett másként nem képzelhető el. Összehasonlításként mondom, hogy Szlovákiában a közgyűjteményi és közművelődési feladatok ellátását járási szinten, régiónkban például Losoncon, a megye finanszírozza, mindez tehát Fülek esetében extra feladatok vállalását jelenti a városi költségvetés terhére. – Milyen a célközönsége ezeknek az intézményeknek és a profi alkalmazottak mellett számolhatnak-e aktív kultúrateremtőkkel? – Míg a Vármúzeum kínálata jellemzően szakmai alapokon nyugvó és rétegkulturális jellegű – a kiállításokhoz és könyvtári munkához kapcsolódó előadások, szemináriumok, konferenciák, filmvetítések, népzene, dzsessz, komolyzene –, a tömegkultúra – a jellemzően vígjátékokra fókuszáló és operettekre kihegyezett színházi kínálat, rock és könnyűzenei koncertek a várudvaron, városnapok – főként a VMK kulturális palettáján kap helyet. – Van arról pontos adat, milyen a populáris és a magas kultúra aránya a helyi kínálatban? – A populáris és a magas kultúra között nem egyszerű egy kisváros életében meghúzni a határt, főként, mert e fogalmak kispolgári és polgári értelmezése nagyban eltér egymástól. A kortárs művészet egyes ágai helyben szinte alig jelennek meg, hiszen a szűkre szabott demográfiai keret az egykori munkás városkában jellemzően nem termeli ki a szükséges közeget. A kínálat pár irodalmi estre és képzőművészeti kiállításra korlátozódik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a mulatós zene nem mozgat meg nagyobb tömegeket nálunk (is). De a mindenkori közönségszámra vonatkozó aggodalmaink általában az értékesebb előadásokkal kapcsolatban is alaptalanok. Sokszor magam is csodálkozom, hogy honnan van a fülekiekben ennyi kultúra iránti lelkesedés a húsz százalék feletti munkanélküliségi arány nyomán széltében uralkodó frusztráltság ellenére is, mely nemegyszer cinizmusba csap át. Persze a törzsközönség az értelmiségieknek szánt kínálatrészben nálunk is egy elhivatott „kemény mag“ köré szerveződik, amely folyton zsörtölődik a szélesebb közönség és a fiatalság érdektelenségén. – Hogyan látja a füleki civilek szerepét a város kultúrájának életében? Vannak-e amatőr csoportok, aktív előadók, önálló művészek a városban? – A civil szervezetek – ahogy mi mondjuk „polgári társulások” – virágkora a kétezres évekre volt tehető, azóta viszont a civil közösségi élet részben a politikai megosztottságnak, részben a frontemberek kiégésének és az utánpótlás hiányának köszönhetően jelentősen leépült. Ennek ellenére a helyi magyar kultúratermelők között három kórus és három színjátszó csoport, két néptáncegyüttes, valamint egy történelmi hagyományőrző csoport és egy kézműves baráti kör működik a városban. Közülük a 79 �Találkozási pontok Zsákszínház és az Apropó Diákszínpad, valamint a Pro Kultúra Férfikar, a Melódia Női Kar, és a Rakonca Néptáncegyüttes is Dél-Szlovákia-szerte ismertek, és az országos magyar – sőt a Rakonca az országos szintű szlovák szakmai – megmérettetéseken is kiválóan szerepelnek. Helyi vezetőik – Mázik István, Szvorák Zsuzsa, Varga Norbert és Varga Lia – a szlovákiai magyarság megbecsült szakemberei. Ismertek amatőr képzőművészeink – Jacsmenyík József, Kovács Péter „Garp“ – és hivatásos alkotóink – Balázs Alfréd, Németh Géza és Koós Gábor, valamint íróink és költőink – Mizser Attila, György Norbert, Ardamica Zorán és Vankó Attila – akik azonban saját alkotói, publikációs és szerkesztői tevékenységükön túl helyben jellemzően kevésbé tudnak bekapcsolódni a kulturális életbe. A szlovák kulturális térfélről mindenképpen meg kell említenünk a gyetvai telepesek Jánošík elnevezésű hagyományőrző csoportját, valamint Fero Mráz és Jana Bialová képzőművészeket, akik a helyi művészeti alapiskola diákjaival a nagyvilág különböző pontjain szervezett megmérettetéseken öregbítették az elmúlt években a város hírnevét. – A szlovák-magyar államhatár közelsége szinte predesztinálja a helyi kulturális intézményeket a határokon átnyúló kapcsolatok építésére. Miként nyilvánul meg ez a tevékenység? – Mindkét említett kórusunkat salgótarjáni kötődésű karmesterek vezetik évtizedek óta. A Rakonca szoros kapcsolatot ápol a „határon túli“ néptáncegyüttesekkel, továbbá egyik alapítója és rendszeres társszervezője a salgótarjáni Palócföldi Táncháztalálkozónak. Sajnos a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál az elmúlt évek magyarországi politikai viharaiban és a nyomukban járó pénztelenségben mára elvesztette táptalaját, így a határ mindkét oldalán csak halványan pislákol az egykori „világraszóló“ határon átnyúló rendezvény lámpása. Fülek 2013-ban kapcsolódott be utoljára a rendezvénysorozatba. – Ez sajnos elszomorító tény. Mi lépett a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál helyére? – Annál jobban sikerült a Medvesi Fotós Maraton tavalyi – összességében második, viszont első valóban határon átnyúló évfolyama, amelyhez Fülek is társult, ezzel is propagálva közös Novohrad–Nógrád Geoparkunk természeti kincseit és kulturális örökségét, valamint teret engedve a helyi tehetséges fiatal fotósainknak. Folytatva a sort, a füleki Motolla Kézműves Kör 2004 óta tagja a szécsényi székhelyű Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének, az elnökletemmel működő dél-szlovákiai Végvárklaszter pedig a Felsőmagyarországi Várak Egyesületével ápol szoros kapcsolatot. – Fülek önkormányzatként milyen forráslehetőségekkel számolhat a kultúra támogatásakor, fenntartásakor? Milyenek a pályázati és költségvetési források? – Városunk kulturális élete alapvetően önkormányzati finanszírozású. 80 �Találkozási pontok Míg a Vármúzeum – és részben a város – a szlovák kulturális minisztérium közgyűjteményi és műemléki pályázati kereteire rendszeresen sikerrel pályázik, a VMK a szlovák kormányhivatal kisebbségi kulturális támogatási programjából kap támogatást magyar vonatkozású rendezvényeire. Magyarországi forrásokat viszonylag elenyésző mértékben tudunk csak bevonni intézményeink működtetésébe – azokat az elmúlt években civiljeink tudták inkább lehívni, viszont a magyarországi könyvtártámogatási programból kapott könyvcsomagok nagy segítséget jelentenek a Városi Könyvtár elavult állományának megújításáért vívott küzdelmünk során. Végezetül el kell mondanom, hogy Füleknek hagyományosan nagy potenciálja van a határon átnyúló pályázatok lebonyolítását és a belőlük finanszírozott programok megvalósítását illetően úgy a közös történelmi múlt és az épített örökség megismerésére és megőrzésére, mint a térség természeti értékeinek feltérképezésére és mindezek idegenforgalmi hasznosítására vonatkozóan. Így a várhatóan 2015 és 2016 fordulóján beadásra kerülő nagy határon átívelő projektjeink újra a várfenntartásra, a magyar-szlovák multiperspektivikus múltértelmezésre és a geoparki helyszínek további fejlesztésére koncentrálnak majd. – Milyen rövid távú és hosszú távú tervekkel készülnek a város kulturális koncepciójának megvalósítására? – A város rövid távú tervei között szerepel a kétnyelvű városi újság – a Füleki Hírlap – Fiľakovské zvesti – már megkezdett teljes arculatváltása, a Városi Művelődési Központ újraindítása és a székhelyéül szolgáló Üzemi Klub komplex felújításának előkészítése, majd hosszú távon ennek megvalósítása. A nagy hagyományokkal rendelkező csoportjainknak a városi civil pályázati rendszerből kihasítva a VMK költségvetésén keresztül kívánunk fix éves támogatást biztosítani. A várral és a Vármúzeummal kapcsolatban szeretnénk kiépíteni a váralján egy parkolót, valamint befejezni a várhoz vezető Váralsó utca rekonstrukcióját. Idén nagy erőkkel folytatjuk az alsó vár régészeti feltárását, melynek során szeretnénk lokalizálni és megásni annak egykori legnagyobb bástyáját. Erre jövőre kötnénk rá a középső vár 1944-ben megkezdett feltárásának befejezésével és a feltárt falszakaszok konzerválásával, majd a későbbiekben a várrom turisztikai hasznosításához kötődő további fejlesztések megépítésével. Ami a kultúra terén is tapasztalható megosztottság felszámolását illeti, szeretnénk a lehető legnagyobb mértékben leválasztani a kultúrát a pártpolitikáról, és a nemzeti ünnepekhez kötődő elszigetelten megtartott megemlékezések mellett a városban élő etnikai közösségeket összekapcsoló nagyobb rendezvényeknek is hagyományt teremteni. 81 �Ami marad Az emlékek elrendezése Gondolatok Simon Attila Magyar idők a Felvidéken 1938-1945 című könyve kapcsán KABDEBÓ LÓRÁNT Voltam a bécsi Belvedere palotában. Két történelmi döntés színhelyén. De én már azok közé tartozom, akik elmondhatják: „veszítve szeretünk csak igazán, / döbbenten”. Az a nemzedék vagyok, amelyik közvetlen a második „nagy háború” utáni tájékozatlanságban a földrajzórán nem közigazgatási térképek alapján tanultunk, hanem csak hegy- és vízrajzi térképeket kézbe kapva. A Kárpátok barna színű láncolata, és a körbezárt medence zöld színe nem politikai államhatárokat szimbolizált, hanem csak ki tudja mióta létező természeti valóságot. Mindenképpen még ember előtti világot. A természetnek ez a földrajzi képe az emberi történelemmel mérve változtathatatlan tény. Ehhez képest határok? Közigazgatás? Tologatható, átalakítható. Apáink nemzedéke már elszenvedte a trianoni összeomlást – egy ilyen ember alkotta átrendeződést. A mi életünkben ezt már csak megismételték. Két barátom is, iskolatársaim – utóbb szintén bölcsészhallgatók velem együtt – gyermekkorukban Gyöngyösön, majd Miskolcon kassai menekültek voltak. Az egyiknek apja, későbbi szegedi professzor, legendás tankönyv írója, dékán, gyermekkoromban a látásomat mentette meg, mikor szomszédunk, egy szintén leendő egyetemi tanár és dékán fia kezéből elrepült edényke okozta sérülés – az antibiotikum kora előtt vagyunk! – következtében gennyes fertőzés támadta meg szememet. Ott ülök a vizsgáló 82 �Ami marad székben, szemem fölül vér, genny, fertőzés fröcsköl egy vesetálba. Biztos állást hagyott ott bizonytalanért pár évvel korábban, hogy aztán minden adandó visszamenekülési alkalmat elfogadjon, biztos tető alá vezetve családját. Megmozdult pár évre a magyar etnikumú politikai földrajz, hogy annál fájdalmasabb sebeket hagyjon bukásával maga után. Az első döntés, 1938 őszén, követve az Európán osztozó müncheni osztozkodást a Felvidék magyar lakta területeit adta vissza. Vitatható módon és vitatható formában. Jogot szolgáltatott, de igazságot nem tudott. Hat évre? Politikailag feltűnt nagyhatalmak döntésére bízva. Hatalmakéra, akiktől akkor már a világ jobbik része csak menteni akarta magát. Külügyminiszterek akaratától függően alakultak új politikai határvonalak. Akik közül az egyik, a háború végi meghasonlásban saját hatalmának kivégzettje lett, a másikat pedig a népek nürnbergi igazságszolgáltatása ítélte el, végezte ki. Minket, kisiskolásokat pedig kivezényeltek a moziba, nézzük végig megsemmisítésüket. Még ma is a hideg ráz az emlékezettől. Talán azóta nem szeretem a mozielőadásokat. Utólag visszatekintve azt érzem, jobb lenne, ha meg sem történt volna ilyen formában a bécsi döntés, ha nem következnek be „az első bécsi döntés és következményei”, miként azt Simon Attila könyvének alcíme jelzi. Mert akkor Magyarország nem köteleződött volna el kártékony és hál’ Istennek vesztes hatalmak mellett, és nem került volna a Csehszlovák Republika és a Magyar Királyság közötti rendszerkülönbözetek kihangsúlyozódására sor. Erre az összevetésre ugyanis már akkor került sor, amikor az egyik államalakulat sajnálatosan megszűnt létezni. Az a Csehszlovákia, amelyik közép-európai mérték lehetett korábban, éppen a területrendezéssel egyidőben megszűnt létezni. Akkor már körülöttünk mindenütt bekövetkezett a hasonló katasztrófa. A bécsi döntések egyidősek a zsidó törvények elkezdődésével, hamar követte őket a második nagy háború, kiegyenlítődésre már sem igény, sem lehetőség nem maradt. Mi meg valahogy a bűnös nép emlékezetét hordozzuk ekkortól magunkon. Pedig mi mindenesetre csak vesztettünk, még átmeneti látszólagos nyereségünkkel is. Utóbb ugyanis mindent visszavettek, és még egy világhatalmi diktatúra, a kommunizmus hatalmi körébe is besoroltak. Ideológiát is ránk kényszerítettek, nemcsak a Trianon óta hordozott nemzetvesztést. Ha volt politikus, aki ennek (és az ezt követő, Erdélyt érintő szintén felemás, második bécsi döntésnek) súlyosan ellentmondásos voltát átérezte, az Teleki Pál lehetett, az első döntést végigasszisztáló Imrédy bukása utáni miniszterelnök, aki megpróbálta volna kiegyenlíteni az anyaország és a visszacsatolt területek közötti különbözéseket. Légüres térbe került, nem volt mit kiegyensúlyozni. Végül is levonta a mindebből fakadó következtetéseket. Öngyilkosságában előképét látom a határainak pár év múlva bekövetkező visszarendeződését követő ország nemzeti öngyilkosságának. 83 �Ami marad Nem Teleki kiegyenlítő-összehangoló akarata győzött. Jaross Andor felvidéki politikája bizonyult „korszerűbbnek”, mely kiélezte a különbözéseket, majd a német megszállás után az egész ország belügyminisztereként, a tragikus meghasonlás levezényelőjeként, átkos emlékezetűként maradt az utódok tudatában. Végül is nem lehetett kiegyensúlyozni a republika és a királyság közötti sokrétegű társadalmi és gazdasági különbözéseket, légüres tér keletkezett körülöttünk már a kezdetektől: ahelyett, hogy reménykedni lehetett volna valamilyen összefésülődésben, kitört a világháború, Magyarország belekényszerült a részvételbe, és a vereség után minden megint a visszájára fordult. Ennek következtében a visszatért területek a két háború közötti békebeli republikával szembesültek, az etnikai rendeződéskor éppúgy, mint a győztes szövetségesek jóvoltából elkövetkező visszarendeződéskor. És nem annak teljes felbomlásával. Mert ami Magyarországon történt, az bekövetkezett a korábbi Csehszlovákia maradványrészeiben is, zsidó-kérdés, háború nemcsak itt, hazánkban fogadta pusztító hatásával a visszatért részeket, egész Európát hasonlóképpen végigpusztította. De akik idekerültek, és túlélték az eseményeket, tudatukban azt őrizték, hogy ez csakis a magyarországi léttel azonosítható. És ez a látszat figyelmen kívül hagyta, hogy sajnálatos módon a magyarországi határrevízió egybeesett az egész Közép-Európára kiterjeszkedő, a náci-szuggesztióra vezényelt „őrségváltások” időszakával. Magyarország a maga „Kállay-kettősével” megalázó módon, nem egyszer még előre is sietve (lásd Kőrösmezőt, majd a munkaszolgálatokat!), de talán a legtovább tartotta a térségben az emberek etnikai megsemmisítése ellenében a menekülések rejtekútjait. Korai megjelenési formákat is – sajnos! – kipróbálva, mégis legutoljára nálunk teljesedett be a népirtás, sőt azt is sikerült egyszer – hatalmi szóval! – meg is fordítani. Személyekben megnevezve a végzet végrehajtóit: az eredetileg angol orientációjú Imrédy érthetetlen pálfordulásával, a Felvidéken pedig Jaross meghatározó szereplésével, a hatalom egységes gyakorlásának megosztásával. Magánvéleményem: Horthy vesztét nem „diktatúrája” okozta, hanem éppen egyfajta, velük szembeforduló ütőképes diktatúra megszervezésének elmulasztása. Simon Attila nagyszerűen összegező könyvét olvasva rájövök, hogy mennyi mindent feltártak mára erről a korszakról a felvidéki történészek. Kiegyensúlyozottan, okos mérlegeléssel. Éppen ezért lehetett Simon Attila könyve mostanra eligazítóan összefoglaló és elgondolkodtató olvasmány. Pontos és alapos történészként jól ismeri a korszak eseményeit, vonatkozásait, veszélyeit. Írásmódja a két háború közötti magyar szociográfiai írók munkásságára, a Puszták népére és Szabó Zoltán, talán pedig Erdei Ferenc munkásságára emlékeztetően. Olvasmányos, elgondolkodtató. Mindegyik témáját egy-egy konkrétan megérthető, érzékelhető-átélhető jelenettel 84 �Ami marad vezeti be. Ugyanakkor a fejezetek kidolgozásában egy nagy tapasztalatú történész tárgyi pontosságra törekvő fogalmazása van jelen. Megbízhatok benne, tudom, minden megállapítása alapos kutatómunka eredménye. Saját, vagy hitelt érdemlő helyről származó kutatás összegezése. És mérlegelése. Kiindulása Márai korabeli tájékozódása. Én még mellé tenném a költő Szabó Lőrinc reagálását. Két korabeli versét idézem fel. Benne az öröm fellángolását, de ugyanakkor Európa-féltését is követhetem. Miként az a versek kései önkommentárjaiból kiderül. Ritka szerencsés szöveguniverzum -béli pillanatok szembesítése. Egy történelmi helyzet létrejöttének in statu nascendi bemutatása, majd veszteségei utáni számvetése. *** Szabó Lőrincnek két verse kapcsolódik a történész Simon Attila által tárgyalt korszakhoz. Az egyik a bécsi döntést váró és latolgató honpolgárok izgalmi állapotát mutatja be. A versnek ez a felvezetése elemzi azt a pszichológiai helyzetet, amely az országot magával ragadta. A várakozásról szól, amelyet kivédeni nem lehetett. Ekkor már el kellett fogadni minden jövőbeli következményével együtt a döntés formáját és tényét. A vers másik része a döntés utáni hangulat szintén megkerülhetetlen örömét éli át. Mindkettő olyan nyomással nehezedik az akkori kortársakra, ami alól nem lehetett volna kivonnia magát semmilyen belső erőnek. Ezért hiányolom a versek megidézését a könyvből, mert éppen a pszichológiai megpróbáltatást érzékeltető leírás marad így ki belőle. Az első döntés Minden házban ott ült, mint a napi gondok, minden szívben-agyban ott sajgott, szorongott, minden percet úgy betöltött már a roppant várakozás, mintha minden pillanatban fölcsaphatna a láng, az akna a mélyből s bomba rakna jövőt tűzből, vasból, vérből: hat héten át mérte napra-nap a végzet csikorgó mérlegén ujra ezt a népet, ég s föld között himbált a remény s a kétség, s mint apa szive a gyermek születését, úgy vártuk a jövőt, az élet parancsát. Most vagy soha! Tudtuk: fegyver vagy igazság! S mint az északi fény az éj nagy gyászában, felragyogott a hír… És utána: láttam, 85 �Ami marad utána: hallottam, utána: éreztem: a hazát éreztem zsiborgó testemben, azt az uj tizedrészt, mely, mint levágott tag, a zsongó sebekbe lassan visszaforradt: a hazát, ahogy még soha, a szent földet, erdőket, folyókat, amint visszajöttek, hegyek csontját, mezők meleg hús-ruháját, s mire a városok lélegzete átjárt, véremben vérükkel már úgy csókolóztam, ahogy a halállal fogok csak a porban, s kint az utcán minden tizedik emberre úgy bámultam, mint egy drága ujszülöttre, apára, fiúra, akit sose láttam, édes testvéremre, akit megtaláltam: hogy kilombosodott egyszerre a család! Megnőttünk az őszben, mint tavasszal a fák. Mit hoz még a tavasz, ha az ősz ily gazdag! …Félve, súgva mondom: hozzon igazabbat, hozzon jobb világot… Mint a síri Lázár, káprázik a lélek a feltámadásnál… Káprázik… De így is forrón süt felétek s mindazt várja, ami még jog és igéret! (1938) A költő utóbb, az ötvenes évek közepe táján a Vers és valóság önmagyarázatában egy lényeges mondattal zárja visszaemlékezését: „Történeti esemény, a müncheni (vagy bécsi?) döntés fölötti öröm. A társadalom (Budapest népe) minden szervezés nélkül estére felment a Szent György térre, ott a miniszterelnökség erkélyéről valaki, talán Imrédy, kihirdette az eredményt és beszédet mondott. Napokon át boldog lázban égett egész Magyarország. Nemcsak a részleges eredménynek, de annak is örültünk, hogy nem kerül sor fegyveres összecsapásra.” Az öröm nemcsak a döntés látszólagos eredményének, de egyfajta bizonytalanság, háborús konfliktus elodázásának is szólt. Hiszen egy háború mindig kétesélyes, még győzelem esetén is véres. És különben is Simon Attila könyve többször is hangsúlyozza a látványos-kiábrándító különbséget a jól felszerelt csehszlovák hadsereg és a biciklivel, primitív tankokkal érkező magyar katonák között. De erről már Churchill háborús emlékiratában is olvashattunk megjegyzést, amikor hibáztatja a müncheni egyezmény önfeladását az erős honvédelemmel rendelkező Csehszlovákia esetében (szemben a gyenge 86 �Ami marad harci erejű lengyelekért való kiállással). Ekként is magyarázható a vers legizgatóbb poétikai eseménye, amelynek során ezt a versben végül is kívülről szemlélt eseményt a költő legbelsőbb létélményével kapcsolja össze: „véremben vérükkel már úgy csókolóztam, / ahogy a halállal fogok csak a porban”. Külső esemény? A nemzet pszichikai leírása e két verssorban alakul át belső, poétikailag is felvállalt létténnyé. A háború félelmétől való felszabadulást a várt nyereség kilicitálásának áldozatos izgalmában érzékeli. Költői „házi feladat”? A visszavonhatatlan vállalás tudatosítása. Amikor Szabó Lőrinc – nagyon ritkán! – úgynevezett nemzeti témát vállal poézise számára, mindig a kétségbeesés és bizonytalanság szavát hallatja: a háború alatt az ostromra várva, a Vár romjait látva, a berni vereségben saját és a nemzet vesztes sorsát áterezve, majd pedig a Meglepetések hullámzó 1956-os ciklusát formálva. Hat év, írja a történész a bécsi döntés következményeit taglalva. És mit ír a költő 1945-ös Naplójában? „Írom itt ezt, azt… Reménytelen! Úgy szét vagyok zilálva, verve! Mióta már? Amióta öntudatom van. S az utolsó hat év rettenetes volt! Csak hat év? Dehogy! Óriási erőnek kell bennem lennie, hogy oly rengeteget dolgoztam. Érzékenységem teljes életképtelenségre ítélt. Megijedtem tőle! – ez a magyarázata annak, hogy mégis élek.” És hogy öntudatának bizonytalansága összeszövődött ezzel a hat évvel, a Napló ismétlődései utalnak rá: „Ha csak karácsony óta számolom az életveszélyt vagy a halálos izgalmak állandósulását, akkor is már vagy száztizenöt-százhúsz napja. Pedig hat éve tart! Egyszerre vagyok erős és roncs. Másképp már nem lennék.” „S én, már fél éve! Már hat éve! Nincs itt segítség.” És összefoglalva elismétli igazolási védőbeszédében is, felfedve a versei mélyén égő bizonytalanságokat: „Tapasztaltam hat éven át, régen és újabban is, a perzekúciók és boszorkányperek minden modern változatát, azt az eltévesztett intranzigenciát, amelyet semmiféle tapasztalt felső vezetés és igaz szellemiség nem tarthat fenn sohasem. »Ki látott engem?« – folyton ismétlődik az egyénien tragikus kérdés Ady óta. Ki az igazi X., az igazi Y., az igazi Szabó Lőrinc? A legjobb akaratú magyar értelmiség frontjának ismerői jól tudhatják, milyen taktikai és ideológiai kaleidoszkópban keveredtek a szellemi frontok. Lehet, hogy csakugyan becsaptak azok a kaján csillagok, de akkor becsaptak mindenkit, be igazakat és hamisakat…” És felfedi verseinek egész sorát, kételyeinek minden halmazát. Megtalálja bárki az Osiris Klasszikusok Vallomások kötetében. A másik vers egy látszólag Különbéke-jellegű életkép felidézése: egyszerre távolságtartás és élettörténet összekapcsolása. 87 �Ami marad Az Ipoly ünnepén Csak sírj, anyám, sírj! Egyszerü és igaz szived átdobog a fiadéba. Sírj és ne szégyeld, hogy itt talállak térdreborulva a rádiónál: én még nem tudtam sírni, de könnyeid látva elöntött a zokogó öröm: te voltál az igazi költő abban a nagyszerü pillanatban, mikor húsz évet visszapörölve oly sok balszerencse s annyi viszály után először mond most ujra boldog hálaimát ez a meggyötört nép. Csak sírj, sírj bátran! Ez nem a gyengeség sirása, ez már isteni fájdalom, a tisztulásé, gyógyulásé, – és milliók szive dobban össze velünk egy hitben, míg az Ipoly felől friss fénybe gyúl a százados ének. Ott, azon a tájon éltem első siheder éveimet, a szomszéd Kürtös patakban törtem a nádat és ha jött az árviz, deszkatutaj repült velem a tulsó part virágos rétje fölött a hegyek felé: most ép onnan int a teljesedő remény, onnan perzsel a Szózat, a Himnusz és mint trombitán, lobog a hangja csontomon és husomon keresztűl. Sírj csak, sírj bátran, édesanyám! Nagyon rád fér, hogy végre ne magadat sirasd, és mireánk, hogy ujra merjük hinni, csinálni a jobb világot. (1938) 88 �Ami marad Szabó Lőrinc soha nem volt „politikus” költő. Ebben a versben sem a közvetlen történelmi esemény rendítette meg, hanem a megfigyelt reakció egy őt magát is személyesen érintő történelmi eseményre. Kiváltva a poétikai alkalmat, amellyel az eseményekről elbeszélést készít. A személyes emberi megrázkódtatás válik poétikai alkalommá a költő számára: felméri a történelmi esemény lélektani hatását a személyes reakciókra. „Szégyelltem környezetem és részben a félrevezetett barátaim terrorizmusának a hatása alatt hazafias verset írni. De mikor a visszacsatolási rádióriport [idején] szobámba lépvén anyámat már a rádió előtt térdelni láttam, elszégyelltem és elsírtam magamat, és most már volt írnivalóm.” – emlékezik majd a Vers és valóságban. És még a vers keletkezése után évek múlva is erre a jelenetre játszik rá egyik anyák napjai rádióinterjúja zárómondataiban: „Tudom, mire kíváncsi. Arra, hogy hol térdelt anyuka a rádióközvetítéskor. Tessék, itt… A református asszony letérdelt a rádió előtt, amikor felhangzottak Ipolyságról az első magyar szavak. Erről az esetről írtam azt a sokat emlegetett költeményemet.” (1943. május 2.) A jelenet és a poézis közötti különbségre ez az utólagos interjúmegjegyzés mutat rá. Ha csak „feladat” lenne a vers, a megrendültség hiányozna belőle. De itt két mozzanat is felülírja a „csak” leírást, poétikai és emberi megrendülést revelálva. Református és térdet hajt: nem szokványos vallásos aktus, hanem éppen annak megtörése, felülírása. Másrészt Szabó Lőrinc, bárha Horatius költészetét életében mindig mértéknek tartotta, de maga részéről az ódai formát (jelen esetben az alkajoszi strófát) magára vállaló verselési módozatot kivételes alkalommal ölti csak magára. Ekkor nem verset ír, de költeményt teremt, amelybe a nemzet himnuszát is beleszövi: „A »százados ének« = a Himnusz.” Hasonló megoldással majd a Vereség után című vers esetében él, az 1954-es berni futballvereség után: a klasszikus formáltság a külső esemény és a belső felháborodás, megrendültség összeszövője. Ott is – barátait, első hallgatóit idézve írja: – „százados ének”. Kimondottan is Horatius nemzeti megrendülését alapul véve. És hogy az akkoriban sokat szavalt vers a költőben milyen poétikai alakulást indított el, arra emlékező magyarázata szintén rávilágít: megnyitotta benne a gyermekkor világát: „Mondhatnám azt is, hogy ebből a versből nőtt ki a Tücsökzene emlékvilága. A Kürtös-patak Balassagyarmat fölött ömlik az Ipolyba. A Katlan-gödörnél: ezekről is bőven szó esik a Tücsökben.” Pályája a szakmai közmegegyezés szerinti két nagy, világirodalmi rangú csúcsának egyikét éppen ebből a vers-jelenetből eredezteti (az első a Te meg a világ volt). Történész könyvéről írva költő verseit idézem. Miként lehet valamely bizonytalanságot is kiváltó történelmi reménykedés egyben egy költői pálya egészen másfelé elvezető újra nyílásának ihletője. Erre is példát találhattam e két vers végiggondolásakor. 89 �Ami marad Valójában Szabó Lőrinc esetében az események sohasem a politika felé vezetnek költészetében. Most is joggal írhatta le a Vers és valóságban: „Nagyon finoman visszatartott hazafias megnyilatkozásnak érzem a verset: semmi uszítás a csehek és a tótok ellen.” Miként a versek keletkezésének idejére emlékezve szlovák származású, cseh kultúrattasé barátjával való viszonyáról is ekként ír: „Amikor pedig a Felvidék visszacsatolása természetes ellentétet támasztott az érzelmeinkben, én megmondtam Strakának, hogy többé politikáról nem tudok vele őszintén beszélni, másképp pedig nem akarok. Ettől kezdve kizárólag kulturális és magánérintkezésünk volt, de intenzív és szeretetteljes.” A költő emlékezéseinek bizonysága: amikor a balassagyarmati valahai Templom (ma már Szabó Lőrinc) utca végénél a közben elterelt és kiszáradt folyómeder felett évtizedek óta csak ipari műemlékként őrzött hídra emléktáblát illesztettünk pár éve, azt szlovák és magyar szponzorok segítségével tehettük. *** Miután ide idéztem Szabó Lőrinc két örvendő, mégis a bizonytalanságba is beletekintő versének szellemét, térjek vissza Simon Attila keserű fejezetkezdő anekdotájához, amely már a visszarendeződés kísértetét idézi. „1944 szeptemberében Losonc országgyűlési képviselője, Giller János levélben fordult Balla Pálhoz, a kultuszminisztérium miniszteri osztályfőnökéhez, amelyben arra kérte, hogy akadályozza meg azokat a szándékokat, amelyek célja a losonci Állami Polgári Leányiskola szlovák tagozatának a megszüntetése. Jelen témánk szempontjából valójában a kérés indokolása érdekes, Giller ugyanis szó szerint a következőket írta: ’Sorsunk bizonytalan, de különösen Losonc sorsa bizonytalan. A szlovák polgári tagozat fenntartása jogcím lehet nekünk is adott esetben. Azt hiszem, nem kell erre bővebben kitérnem’.” Hadd zárjam írásomat egy ehhez hasonló anekdotához. A költő Baránszky László barátommal a múltnak szereplőiről beszélgetve szóba került a később oly különbözően megítélt kulturális vezető, Aczél György személye. Ekkor fiatal ellenálló. Jaross – akkor már belügyminiszter – asztaláról saját felesége el-ellopkodta az üres nyomtatványokat, ezeket aztán odaadta anyámnak, aki barátnője volt. Apám pedig Aczélnak, aki elvitte embereket menteni. Említi barátom. És háború után találkoztak apáddal? – kérdeztem rá reflexszerűen. Igen. De erről egy szót sem ejtettek. Kicsi ez a világ. Benne elhelyeződhet három különböző is. Jaross Andor, végül a nácikat kiszolgáló, deportálást elrendelő belügyminiszter, a kommunista ellenálló és a keresztény filozófusesztéta. Magyar idők? Sajnos: magyar idők is. Laci barátom az ellopta szót 90 �Ami marad használta. Akkor meglepődtem. Ma a történetekbe helyezve ez a kifejezés illik a legpontosabban. *** Nem a visszacsatolás tehetett arról, hogy a visszacsatoltaknak át kellett élniük mindezt. Európa egészének meg kellett élnie. Függetlenül, hogy épp akkor, hova voltak csatlakoztatva. Antwerpentől a Volokalamszki országútig, Oslótól Krétáig. Max Jakob Saint-Benoît-sur-Loire-jától, Radnóti Abdájától, a piaśnicai és a katyńi erdőkig, Varsótól Drezdáig. Prágában, Pozsonyban, Budapesten. És hát Kassán és Losoncon úgyszintén. Simon Attila könyve nagyszerű egyensúlyt teremt az olvasó tudatában. Hat év visszavonhatatlan történetét elhelyezi az akkori Európa nagypolitikájának egészében. Különös tekintettel a résztvevők és utódaik érzékenységére. Példázatos értékű olvasmánynak tartom. Örülök neki, hogy segít az emlékek elrendezésében. (Jaffa Kiadó, Budapest, 2014) 91 �Ami marad Gyöngyhímzés Szabó Imola Julianna: Varratok – versprózák kilenc öltésben PUCHER BÁLINT Szabó Imola Julianna munkásságában kiemelkedően nagy szerepe van a vizualitásnak. Évek óta láthatók a mém és képvers határán álló szöveges fotómontázsai, és a Varratoknak nemcsak a borítóján lehet képekkel találkozni, hanem több belső oldalán is, a szövegek pedig költői képek és vizuális leírások halmozásának tűnnek. Több szempontból is határon állnak, azonban a különböző kategóriák különbségét nem hangsúlyozzák, hanem eltüntetik, elmossák. Szinte lehetetlen a vizuális leírásokat és a költői képeket elkülöníteni, valamint azt eldönteni, hogy a líra vagy a próza műnemébe soroljuk az írásokat. A megszólalásmód prózára emlékeztet, azonban a leíró részek inkább lírai jellegűek, és nagyobb jelentőséget kapnak, mint általában a prózában. Ezen kívül nem a cselekmény határozza meg a szövegek szerkezetét, hanem a képzettársítások, és történetek helyett inkább állapotok íródnak le. A lírai én/elbeszélő része a mű világának, és a vallomásos irodalom kontra szerepjáték kettősségében ismét csak köztes pozíciót foglal el. Egyfelől az írásmód egységes, és a számos gyermeki nézőpontot imitáló szöveg is a felnőtt tudatosságával fogalmazza meg a gyerekkori élményeket. Másrészt tartalmaz a kötet néhány egyértelmű szerepversprózát, de stilisztikailag ezek sem különböznek az alanyi költészetként olvasható daraboktól. Az alanyiként olvasható versek viszont nem adódnak össze egységes történetté, valós személyiséggel mögöttük. A vallomásos irodalom felől túl fikciós, a szereplíra felől túl egységes. A Varratok versprózáinak lírai énje/elbeszélője stilisztikailag állandó, az identitása, 92 �Ami marad ha meghatározható, egy ciklus kivételével szinte mindig ugyanaz: (ha van utalás az egzisztenciális helyzetre, akkor szegény) nő vagy a kislánykori énje, aki így vagy úgy több családtagját elvesztette már. Így a Varratok nem a lírai énnel játszó, azt a szerzőtől például nemileg vagy a történelmi kor szempontjából eltávolító posztmodernhez, hanem a szerzőhöz közel álló, valósnak és egységesnek ható lírai énnel rendelkező, a posztmodernnél korábbi irodalomtörténeti korszakok felfogásához kapcsolható. A lírai én identitásának, egységének kérdése egyáltalán nem hangsúlyos a Varratokban, ahogy a posztmodern művek más jellegzetességei sem, és a szövegek a hagyományos értelemben vett szépség, líraiság, mélység iránti elkötelezettsége egyértelműen korábban kialakult stílusirányzatokat idéz meg. Azt a fajta megformáltságot, amit jobb híján klasszikusnak neveznek, és ami modern, sőt egyes posztmodern művekben is fennmaradt, főleg az utóbbiakban más esztétikai minőségekkel keveredve. A Varratokat így én a későmodern irodalom folytatójának tartom, a magyar irodalmon belül leginkább az újholdas költőkhöz köthető, Pilinszky, Nemes Nagy tárgyias, a lírai ént háttérbe, a nyelvi megformáltságot előtérbe állító lírájához. A kötet részletesebb „boncolását” megnehezíti és megkönnyíti, hogy Szabó Imola Julianna írásmódja erősen fraktálszerű: az egyes szövegek és a nagyobb egységek, a ciklusok és a könyv is inkább hasonló gondolatok, motívumok végtelenül folytatható variációinak hatnak, semmint célirányos, kezdettel és véggel rendelkező szerkezeteknek. Amit a céljukként meg lehet határozni, az lírai helyzetek és általában az elbeszélőtől különböző lírai karakterek leírása. Olyan hívószavak köthetők hozzájuk, mint a pillanatszerűség, az átmenetiség, a melankólia, a szegénység, a hiány, a veszteség. Jellemző a születéshez és a halálhoz közeli, és a felnőttkortól eltérő világlátású gyermek- és időskor feldolgozása. Úgy gondolom, hogy Szabó Imola Julianna néha groteszk módon, de alapvetően érzékenyen dolgozta fel a témákat, amiből az elégikus hangnem származik. A fogalmazásmód általában barokkos, leíró jellegű, és sokszor sajátos olvasási technikát kíván meg. Ugyanis alapvetően metaforikus, átvitt értelmű vagy legalábbis annak tűnő nyelvet használ, azonban ennek sok eleme dekódolhatatlan képzettársítás, aminek felesleges a konkrét értelmét keresni, önmagukban értelmezhetők. Illetve sokszor még ennek a megközelítésnek is ellenállnak. „Ma a csendnek dolgozom. Neki kell megfizetnem azokért a bűnökért, amiket te követtél el. Nem fagyok meg, az idő még beleheli a tenyerem. Ablak a testre. Ki kéne repülni, neki az éjszakának” (képhatár). El lehet gondolkodni ilyenkor azon, hogy hogyan lehet a csendnek megfizetni más bűnei miatt, vagy mi jelenti ebben a szövegkörnyezetben a testre néző ablakot, de végül nincs más választás (legalábbis nekem nem volt), mint az intellektuális fegyverletétel, és az irracionális gondolatfolyam élvezete. Ezen nem segít a fraktálszerűség, a hasonló jelentésű gondolatok halmozása, 93 �Ami marad ami olyan, mintha ugyanazokat a vonalakat rajzolná át valaki újra meg újra. A címadás kimondottan szabályszegő, kreatív, mert kisbetűvel kezdődnek a címek, amik időnként nem létező szóösszetételek (pl. a hajlékember vagy az egyhát, ami valószínűleg a hegyhát elferdítése), és néha még zárójelben is vannak, a tartalomjegyzékben pedig kuszán nyomtatottak. Viszont a szövegek szabályos szerkesztésűek, és a patetikus kijelentések úgy húzzák le a címek lebegését, mint a súlyok a léggömböt. Összességében a Varratok egyfajta kiút, menedék a banális valóságból egy tündérekkel és holdludakkal megszépítettbe, ahol a gyermekotthon magányos takarítónője szárnyakat képzel magának és tündérré válik. És nemcsak a valóságból, hanem a kortárs művészetnek abból a részéből is kiutat jelent, ami nem törekszik erre a fajta esztétikumra. Ugyan manapság a különböző művészeti irányzatok plurális egymás mellett élése tapasztalható, az az írásmód, amit a Varratok képvisel, meghaladottnak tűnik többek között Tandori, Orbán Ottó vagy Parti Nagy költészetéhez képest. Szabó Imola Julianna láthatóan nem időhöz és helyhez kötött, hanem általános problémák megfogalmazására törekedett. Nem gondolom, hogy ez idejétmúlt szándék lenne, de ezt a posztmodern irodalom eredményeivel és a jelenkor életmódjával, tapasztalataival számot vetve lenne érdemes képviselni. Például korszerűnek tartom a könyvből a szerepverseket idéző szövegeket, amik egyértelműen alternatív lírai ént vagy elbeszélőt hoznak létre, illetve a rövid, sűrítést és kihagyást alkalmazó műveket. Nyelvhasználat szempontjából pedig a reflexívebb, fogalmibb, kevésbé metaforikus és a köznyelvhez közelítő, kevésbé míves fogalmazásban látom a kiutat. Például ez a részlet a júliusból felmutatja Szabó Imola Julianna írásmódjának korszerű oldalát: „Anyusból majd szédelgő és össze nem ragasztható szótagok ömlenek, alakokról és a tévéről, az országról és a pénzről, ami fagyott szarként lapul a fiókban. De csak akkor lehet előkotorni, ha temetni kell. Anyus húsz éve gyűjt a belépőre a mennyek országába.” Itt most eszembe is jutnak az előbb említett költők saját öregségük groteszk voltát feldolgozó művei, A hülye test és egyebek. A kötet írásai az érzelmes és érzelgős, esztétikus és esztétizáló, a művészi és művészkedő kategóriák határán járnak. Ezek a határok természetesen nem mérhetők, mindenkinek az egyéni ízlésétől függenek. Számomra időnként a határ jó oldalán helyezkedtek el a versprózák, megható, szívbemarkoló pillanatokat leírva, máskor a rossz oldalon, szentimentálissá vagy túlzottan líraivá válva. A kötet sikere (ugyan kevés kritika íródott róla, de több díj esélyesei között ott volt) viszont azt mutatja, hogy nem mindenkinek vet fel ez olyan problémákat, mint nekem. Amennyiben a posztmodern szempontból hagyományosnak számító lírai nyelvhasználatban határozzuk meg a Varratok célját, akkor – a fülszöveg metaforáját továbbírva – egy egységes stílusú és színvonalú akvarell-sorozatot látunk. Vannak kiemelkedő darabok, 94 �Ami marad számomra ilyen a terhesség élményét egyszerűen és lényegre törően megfogalmazó kétszáznyolcvan nap, a reflexív, a fotó és a film médiumára utaló mélységélesség, vagy a nyomort tudatosan megszépítő egytündér, de ezek és a gyengék között sincs nagy minőségi különbség. Tehát Nemes Nagy Ágnes és általában a klasszikus szépség kedvelőit nem beszélném le a Varratokról. Másrészt Szabó Imola Julianna a fotómontázsaiban, ahol szintén különböző kategóriákat, valóságdarabokat mos össze, ki tudott alakítani egy olyan stílust, amit a reflektált, a kép valóságábrázolását megkérdőjelező jellege miatt korszerűnek gondolok. Ezért és a könyv kiemelkedő darabjai miatt remélem, hogy az irodalomban is meg fogja találni ennek a módját. (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2014) 95 �Szerzőinkről ÁFRA JÁNOS (1987, Hajdúböszörmény) költő, szerkesztő AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest) költő BAKA L. PATRIK (1991, Brünn) író CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró FÖLDI PÉTER (1949, Somoskőújfalu) festőművész GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő, író JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KABDEBÓ LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész Szeged) költő MEZŐSI MIKLÓS (1960, Budapest) irodalomtörténész, költő POLGÁR ANIKÓ (1975, Vágsellye) költő, műfordító, irodalomtörténész PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő, kritikus SÁNDOR ANNA (1951, Alsócsitár) nyelvész SOMOGYI KITTI (1988, Szekszárd) irodalomtörténész SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) költő, író GYEREKRAJZOK BENCSIK VIKTÓRIA BERKI DZSENIFER BOGDÁN ÉVA BROWN ZITA MISI CSONTOS IMOLA FEKETE BÁLINT GAJDÁR ESZTER GAZSI RAUL HARMATH ZSÓFIA HORVÁTH JÁZMIN HORVÁTH MILÁN LAKATOS ANNAMÁRIA LANGSTADLER KIRI MAG VIKTÓRIA ILLÉS LETÍCIA MÁRTA MAXIMILIÁN PETRÓCZY DORINA PUPORKA ARABELLA RÁCZ RÉZMŰVES ZOLTÁN SAJÁT ESZTER SOMOGYI-HAY PETRA MILÁN STEFÁN ANNAMÁRIA TÓTH KINGA VARGA ADÉL VERBÓI REBEKA 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/fe8306597ca855223244fdeb9cd61d02.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5a92b074c4b197d806499d2222df718f.pdf 5fda3b2f0677f2e77cb122bde91f2a87 PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Sopotnik Zoltán Szili József Rainer Maria Rilke Kántor Zsolt Nagypál István Balogh Ádám Gordon Henry Salgó Blues Juhász Tibor Próza és vidéke Szávai Attila Bogyó Noémi Kutatóterület Németh Zoltán Wirágh András Ujlaky István Kép-tér Nagy Csilla Találkozási pontok Kadlót Nikolett Ami marad Szendi Nóra Barna Péter Handó Péter Tar Sándor/film/arc/hiányjel/bálna Jelenés a hegyen / Te már semmit sem / „Teljesen nyugodt és boldog vagyok” / Egyszeregy Az angyalok (Fordította: Szili József) Kuratórium / A konstrukció Egyenetlen domborzat Őrségváltás A folyó népe – Az elveszett óra / Dodem álomdal (Fordította: Gyukics Gábor) 3 5 10 12 14 15 16 Nyolcas rutin 22 Angyalok és robotok Kalitka a toronyban (regényrészlet) 24 28 „Ez senkinek nem teccett.” (Az alárendeltség tapasztalata a közép-európai posztmodern álneves regényekben) 37 Kittlertől, Kittlerről – Kittler után (A Partitúra, a Prae és a Tiszatáj tematikus számairól) 47 A bolygó hollandi avagy a holland tengeri hatalom a XVII. században 54 „A narratíva maga a festés aktusa” (Beszélgetés Kaliczka Patríciával) 72 „Életem alapélménye az állandó kívülállás” (Beszélgetés Sopotnik Zoltánnal) 75 „Innen te nem mész el” (Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene) Színész és néző (Turi Tímea: A dolgok, amikről nem beszélünk) A szocializmus melegágyából (Végel László: Bűnhődés) 83 89 93 �A lapszámot Kaliczka Patrícia munkáival és azok részleteivel illusztráltuk. A borítón a Szerencsejáték Zrt. (olaj, képeslap, 10,5x14,9cm, 2012), a Totem (olaj, vászon, 55x65cm, 2011) és a Diána (olaj, vászon, 240x205cm, 2014-2015) szerepel. A festmények megtekinthetőek a művész honlapján. (http://patriciakaliczka.com/index.html) Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” SOPOTNIK ZOLTÁN Tar Sándor/film/arc/hiányjel/bálna Akár Tarr Béla filmjében, mikor hatalmas bálnát húznak végig egy elfejtett városrészen, úgy húzza maga után valami láthatatlan erő azt az embert, érdekes, érdekes, hogy nagyon lassan, szinte észrevétlen lépésekkel vonszolja, mégis roncsolódik az arc, a bőr felülete, akár egy papírcsomagolás hámlik le, apró kövek vájnak utat később a húson is, épülnek belé, huss, vér, huss, szakadj rá az anyaföldre, lehet, hogy sátáni erő, lehet, hogy már az ördögön is túl matat ereje, az utca lakói, mind a házaik előtt, úgy figyelik, ahogy vonszolódik egyikük, az utca egyik társa, szemükkel keresik a démoni kocsit, vagy lovat, ami húzza a szerencsétlent, de nem látnak semmit, biztosan lúdvérc, vagy a gyerekkori rémkép Rézfaszú Bagoly, keresztet próbálnak vetni, mint általában, most is elhibázzák, a hit ereje sose volt erőssége egyiküknek se, a második próbálkozásnál robban a kerítés a hátuk mögött, nem mozdulsz, nem mozdulsz ember, akaratod akár a vér, szakad rá az anyaföldre, foszlik szét, hordják emlékké a bogarak, nem hiszik el, hogy mit néznek végig, hogy minden hirtelen fekete-fehér, még mindig a kötelet keresik, egy disznóvágás hangjai kimerevednek a reggelben, ez már nem is a gonosz, sokkal nagyobb és másfelől közelít, még mindig a lúdvércet keresik, az ember pedig üvöltene, sikoltozna, könyörögne, ha lenne hangja hozzá, de csak a tátogás marad, amit egy idő után nem ismer fel senki a massza alól, talán mégis a Rézfaszú Bagoly, mire 3 �“kávéházi szegleten...” a látomás, vagy mi a hétszentség, az utca feléig ér, a látványtól tíz ember hányja el magát, lefolyik a gyomortartalom munkásruhán, fűzöld szvetteren, kifakult, pecsétes otthonkán, még a törzsüket sem tudják meghajlítani, nemhogy megfordulni és úgy okádni, ki vannak állítva, akár terepasztalon az ólomkatonák, vesztes csata, persze, hogy vesztes ütközet, végig kint, a kimerítő hideg szélben, a belső szerveket romboló félelemben, az élő gyászban, míg az, ami az emberből megmaradt, felemelkedik és a templom tetejére csapódik, sosem merik leszedni onnan, sosem mernek imádkozni onnantól, elfelejteni pedig meg sem próbálják, csupán a falu levegője változik, nyári forróságban is enyhe tél marad, egyre elviselhetetlenebb. Az országban pedig, mint a kóros pattanások, elszabadul a fanyar indulat. 4 �“kávéházi szegleten...” SZILI JÓZSEF Jelenés a hegyen Béki Istvánnak Máté szerint Jézus felvitte magával Pétert Jakabot Jánost egy magas hegyre elváltozott előttük arca ragyogott ruhája fénylett majd megjelent Mózes és Illés Péter megszólalt Uram jó nekünk itt lennünk építek három sátrat egyet Neked egyet Mózesnek egyet Illésnek Márk és Lukács szerint Péter nem tudta mit beszél annyira megrémültek Az Írásban mindez hirtelen támad nincs előttje utánja vagy csak előttje van és utánja és a kettő között van ami szinte nincs Jánosnál például szó sincs az esetről csak a másik három tudta ezt a gyönyörűséget amit talán nem is lehet kitalálni csupa fény csupa tündöklés és a legbensőbb ragyogás ki se látszhat Márknál Lukácsnál tudatzavar és rémület de az egyszeri ige mindenkori 5 �“kávéházi szegleten...” jó nekünk itt lennünk nekünk itt lenni jó jó mert lenni jó itt és most lenni jó lenni másképp is lehet az nemlét is lehet lenni csak itt és most jó 6 �“kávéházi szegleten...” Te már semmit sem Te már semmit sem tilthatsz meg nekem ennyivel vagyok túl az életen létem szellemlét félig negyedig egy nem ittenivel elegyedik ahogy szavadat nyűvöm tilolom kifoszlik belőle a tilalom csend lesz szellemlét vagyis semmiség valami visszhang még innen ma még de az időben már egy más helyen készül ellenni némán szertelen nemlétezéssel s akkor ez a múlt éppúgy nem lesz mint ami sose volt 7 �“kávéházi szegleten...” „Teljesen nyugodt és boldog vagyok” („...drága nő, ha hozzám vagy közel, Nem játszi kedved, gazdag bájaid, Nem lelked büszke röpte bájol el. De az a szellem, mely körüllebeg, S egy ily világot szent egységbe hoz, S mit éjfél, nyári nap, mit zene szűl, Egyszerre mindaz általárjadoz.” Madách Imre: Válaszul) Miként ha most nyugalmad boldogságod szivárvány ívén áradna felém árjadozna ekként Madách szavával ő tudta így a vágy összetevőit kétnem-tragédiánk be- s kitevőit árnyalni árnynélküli árnyalással tengve túltengve zengve árjadozva szivárványul az égre küldeni 8 �“kávéházi szegleten...” Egyszeregy Rád nincsenek szavak varázsszó kellene nekem vagy aki vagy gondom egyetlene mert annyi itt a vad s ki-ki kikezdene veled hát védd magad ne legyen akárki s ne játssz boldogtalant ha nem tudod kivárni az igazit egyetlened kit annak hiheted addig lehetsz vagány annyi jöhet ahány mert ez világmagány páratlan vagy az Egy s ha van benned hiánytudat csak ez az egy hogy te vagy az az egy s hogy egyszer egy az egy 9 �“kávéházi szegleten...” RAINER MARIA RILKE Az angyalok Mindnyája nyelve nyűgös, szeplőtlen lelke fény, s egy vágy (akárha bűnös) elleng álmuk színén. Egyforma mind s úgy némul Isten kertjén akár a sok-sok intervallum hatalmán s dallamán. Ha szárnyukat borzolják, az kavar légi örvényt: mintha Isten tömpe szobrászujjai lapoznák a Kezdet sötét könyvét. Fordította: Szili József 10 �“kávéházi szegleten...” 11 �“kávéházi szegleten...” KÁNTOR ZSOLT Kuratórium A homokszemek között fölbukkannak a hangyatojások. Felborzolja a levegőt a szél, összegyűri a hullámzást, beleír a pórusokba. A föld bőrébe hatol. Mint a PLÜSS szőrzet és a hipermangán szemcsék. Találkoznak. Egy kis ciklon pörög a hegy szájában, egy levegőből kinőtt öböl, mintha az ékszerek közé dugott karkötő lenne, apró gyémántokkal. A tűnődés bebalzsamozza a lelket! Ugyan, a hiúság zománca lepereg „A hatalom hallgat, a múmia néma.” Hallani fentről a besebesedő felhők közül. A pók bőbeszédű reggel, egy tündérhajszállal csalogatja fel hálójába a legyet. Kis ólomkatona dől el a márványmintázatú pódiumon, a csend felbomlik. A lárvákból kikelnek a mentségek és a hírek. S a fundamentumok recsegve-ropogva jajveszékelnek. A homokóra megáll, egy képernyőre merednek a kuratórium szemei. Most veszik észre, hogy ők maguk üldögélnek a forgatókönyv lapjai között. 12 �“kávéházi szegleten...” A konstrukció Nem a szülei életét akarja megismételni. Majd amikor mégis belépne a múlt, visszájára fordítja a kapcsolatot. A különbözés felölti az időt, mint egy súlyos télikabátot. Hazudhatná magának azt is, hogy tradíció-dúsítás. Ez a vonakodás persze pont a létrehozás által támad. Mert az írás egy másik jelrendszerre utal, ami a leíráskor nincs jelen. És a lappangó jelenlét felnő benne. Kinövi a helyét a reflektálás. Szétnyomja a kereteket az ellenkezés ösztöne. Az idejéből kiforgatott tér viszont beszívja magába. Ahol a legnagyobb komolyságok is sületlenségeknek tűnnek. A redőzet vonalai közé szórt púder enyhíti a fájdalmat. Majd a legbiztosabb szisztémák is szertefoszlanak. Semmivé lesznek a beszédek (a tekinteted valóban lemeztelenít). A kudarcnak viszont van lendítőereje. Öntudatlan, hálószerű kesergést telepítesz. Ráfonódik a szobára, a nyakadra. Ezért leszel ráncos egy kicsit. A megoldást a probléma megint megeszi. 13 �“kávéházi szegleten...” NAGYPÁL ISTVÁN Egyenetlen domborzat Paweł Althamer: Daniel, műanyagszobor Koji Kamoji: Terrain, installáció azt mondtad a koporsó mellett állsz a testem olyan akár az olvadt műanyag keresztek lógnak a beleim között mintha köveket dobnának a tengerbe szemtelenül nézlek miközben újra és újra a kezemet fogod már mindenki elhallgatott de te ott állsz és sírsz mintha minden fa fekete színű lenne rajtam fehér öltöny és mosolygok most elhalkulsz már csöndben állsz soha nem lehetek már vízesés olyan vagyok neked akár egy gyerek folyton-folyvást hozzád beszélek minden este elvékonyuló holdsarló az égen 14 �“kávéházi szegleten...” BALOGH ÁDÁM Őrségváltás Aludj nyugodtan, én ébren vagyok, simogatta meg a homlokomat, majd visszafeküdt a kihúzható kanapéra, melyet azért hoztak be a szobámba nagybátyámmal, hogy egész éjjel velem lehessen, mert féltem a sötétben. Az olvasólámpa fényében láttam, milyen szenvedéllyel olvas, és sokszor nem is volt szükség nyugtató érintésre, már az olvasás neszeinek monoton ritmusa álomba ringatott. Amikor hirtelen kihagyott a lapozás, az ágyamról fürkésztem, emelkedik-e a mellkasa. Éppen keltem volna ki az ágyamból, hogy megnézzem, mi történt vele, amikor hirtelen felhortyant, és olyan gyorsan kezdett lapozni, mintha tényleg elolvasta volna azokat az oldalakat, melyeket végigaludt. Becsuktam a szemem, mintha nem észleltem volna semmit abból, hogy az őrszem ébersége kihagyott a tűz mellett. Ezután úgy teltek az éjszakák, hogy alvást színleltem. Próbáltam ébren várni, hogy végre elhallgasson a lapozás, és nézhessem apámat, milyen békésen alszik. Egyszer sikerült odaosonnom hozzá. Kivettem a kezéből a könyvet. Egyikünk sem lélegzett abban a fél percben, és amikor éreztem, hogy sikerrel jártam, kifújtam a levegőt, mire felhortyant. Megsimítottam a homlokát, ahogyan ő szokta az enyémet. Befeküdtem mellé, és én lapoztam tovább, mintha el sem aludt volna. 15 �“kávéházi szegleten...” GORDON HENRY A folyó népe – Az elveszett óra Amikor a folyó népe voltunk időnként másképpen beszéltél másképpen, mert a vének befolyása alatt voltunk-, a kezek északi dialektusa jön létre sokszor ismételt történeteikben. Amikor a folyó népe voltunk a nap villám sújtotta fákból csinált ÁBC-t nekünk miközben a kerti fatuskón ülve sodortad a dohányt amit mi ültettünk a megemelt ágyásokba a villanyoszlopnál. Amikor a folyó népe voltunk a sintértől hozott kutya rákos lett és ahhoz a földhöz közel temettük el ahol a fiatal villám asszony golflabdákat ütögetett egy boton himbálódzó szakadt ing felé ahol minden labda eltűnt. Amikor a folyó népe voltunk gyógyteát csináltunk Zahquodnak és böjtöltünk és izzadtunk hajnalonként négy napon át Eagleheart tanításait követve. Zahquod néhány hónapig itta a teát és ősszel halt meg. 16 �“kávéházi szegleten...” Amikor a folyó népe voltunk köveket tettünk a postaládába hogy elriasszuk a hétvégi huligánokat attól hogy megrugdossák amíg mi alszunk minden csütörtökön beautóztunk a városba, ahova Anungoonce táncórára járt. Sok srác járt utána egyet felvettünk. A kocsiban a fiút gyakran szorosan magához vonta meggyőződve arról, hogy a srác megkapta az adagját mielőtt beájult volna a vércukor hiánytól. Amikor a folyó népe voltunk még volt nagy levelű rebarbara, vad pulykák kapirgáltak a homályban a kocsifeljárónál néhány nagyra nőtt tyúk a ház előtt a benzinkutas elnézést kért amikor látta hogy a pwagunnal beszélsz pénteken kora reggel aki elmondta, hogy Zahqoud interleukon 2-vel kezdi a kezelést. Amikor a folyó népe voltunk Townes zenéjét hallgattuk a nyári hetek minden napján ’to live is to fly’ mondta ’both low and high’ énekelte rekedtes Oklahama hangon neked Smoke jutott róla eszedbe azon a héten, amikor a lovát bámultad és az unokája, Anungoonce megeresztett egy szívből jövő kacagást a legelőt körülvevő szögesdrót kerítésen kívül, miközben futott a Seguili nevű ló. Amikor a folyó népe voltunk egy télen öt nap telt el áram nélkül, hullott faágakhoz támaszkodva szartunk az udvaron teleraktuk a kályhát, a földön aludtunk és kocsival mentünk zuhanyozni a kanadai tavakhoz. 17 �“kávéházi szegleten...” Amikor a folyó népe voltunk éneklés ébresztett egy éjjelen kiszaladtál és kérted a csillagokat és a teremtőt hogy emlékeztessenek a szavakra emlékeztessenek a szavakra Giizhay manidoo szánj meg Giizhay manidoo hozz gyógyulást. Amikor a folyó népe voltunk Geeshik Eway Abaat nem akart tudomást venni rólad bár te többször kérted, hogy engedje szerelmed utat találjon hozzá, hogy elmondhasd neki mit tudsz a hulló csillagról és a születéséről cirkáló fehér darvak alatt Hogy együtt nevethessetek rajta amikor három évesen sírva jött ki Rose nagyival az izzasztóból. Amikor a folyó népe voltunk látogatóik jöttek idegeneket hoztak, az idegenek barátokat hogy hozzunk fát és követ a névadáshoz izzasztók és szomjazók tánca énekek és az a sok ajándék, amit Eagleheart megosztott veled amikor kint éltél nyugaton. Amikor a folyó népe voltunk őzek szaladgáltak felénk reggelente egy reggel hosszú sorokban jöttek egyikük sebesülten három lábon bicegett. Negyedik lábát nyílvessző sértette meg, miközben te az ablak belső oldalán reggelit készítettél a lányoknak, akik Nawgwayawp miatt jöttek és itt aludtak a tánc után. Amikor a folyó népe voltunk nem volt írásra idő, túl sokan haltak meg, túl sok 18 �“kávéházi szegleten...” gyermek született, túl sok ünnepet kellett rendezni, túl sok fát kellett vágni, túl sokat telefonáltunk, túl sok utat tettünk meg White Earth és Turtle Mountain felé túl sok üzemanyagot égettünk túl sok névre volt igény, mi ismertük őket ők nem tudták kik vagyunk túl sok találkozás, túl sok csalódás, túl sok fáradt beszéd, túl jutottunk az aludni tér és a fenn marad különbözősége között. Amikor a folyó népe voltunk Crow tudta, amit ma te is tudsz hogy egy kő nem jó hely egy órának amit mi időnek hívunk nem mérhető elveszett vagy emlékező szavakkal, nem lehet leteperni a földre, vagy megáldva hátrahagyni, elfelejteni vagy kissé a fény rokona lenni aki úgy tér haza, mint ahogy a fényes tiszta nap eltünik a reggel és az este között. 19 �“kávéházi szegleten...” Dodem álomdal Öregember elvezetem ezüst kenudat a víz közepéig ahol a búvármadár hímje hátán hordozza gyermekeit. Ha csendben vagyok hívásként érkezem egy másik vízpartról hogy közelebb kerüljek és láthassam azokat a fantasztikus szemeket amelyek azt nézik hogyan sodródom magányosan Fordította: Gyukics Gábor 20 �“kávéházi szegleten...” 21 �Salgó Blues Nyolcas rutin JUHÁSZ TIBOR Aznap hajnalban nem szaglásztak az utcában a kóbor kutyák. Talán visszahúzódtak a nyugati városrészt szegélyező erdőségbe, ahová kölyökkorukban hungarocellel bélelt kartondobozokban rakták ki őket. Az elevenebb, mozgékonyabb kölykök nem ettek a melléjük rakott patkányméreggel és kutyatáppal töltött konzervből, hanem esetlenül a gazdáik után iramodtak, majd egy kis erdőbeli ténfergés után valahogy leértek az épületek közé, ahol a város illat- és hangorgiája elterelte figyelmüket az elveszettségükről. Csak a félős, szeretnivaló kiskutyák maradtak a dobozban, viszont ezek már soha nem hagyhatták el a kartont. Megértettem őket. Ismertem már azt az éhséget, amit a hirtelen kétségbeesés meg a félelem szül. Ezzel magyaráztam magamnak a rohamaimat, amik akkor törtek rám, mikor napokig odáztam jelentkezésemet egy-egy álláshirdetésre, és mikor felhívtam végre a szórólapról a telefonszámot, egy unottan sajnálkozó női hang közölte, hogy ha egy nappal hamarabb tárcsázok, már ma kezdhettem volna. Ilyenkor mindent felfaltam, amit a lakásban találtam, beleértve az avas szalonnát és a ki tudja mikori lekvárokat is. Nem figyeltem, hogy mi kerül a kezembe. A konténerek körül nem motozott senki. A betontalpakon álló rozsdás vasszemetesek környéke is kihalt volt, egyetlen eb sem hevert szokott helyén, a városszéli ikerházak lábszáránál elnyúlva. Egy négylábút véltem csak felfedezni, de az sem biztos, hogy az volt, messze, az utca elején rohant valami, de a hajnali köd bizonytalanná mosta az ottani körvonalakat. Mindig volt a zsebemben pár száraz zsömle, amit ezeknek a csontos jószágoknak hoztam, hogy amíg nem ér ide az egyébként állandóan késő vállalkozó, legyen mivel elütnöm az időt. A hideglelős hajnalok során már egészen hozzám szoktak ezek a kivert állatok, rendre ott tébláboltak a kapum előtt, 22 �Salgó Blues megnyalták a kezeimet, lefeküdtek a betonra és hasukat a libabőrös ég felé fordítva megadóan vinnyogni kezdtek. De most teljesen halott volt az utca. A vállalkozó sem akart megérkezni, de még nem estem pánikba, hiszen ennyi késéssel szinte minden reggel számolni kellett. A vállalkozó nagydarab, kopaszodó ember volt. Az a fajta férfi, aki tisztában van a múló idővel, de hiúsága egyszerűen nem tűri el, hogy más is észrevegye rajta az éveket. Ezért deres haját megnövesztette és ráfésülte a fejtetőjén növekvő bőrre. Munka közben is megállt fésülködni, még mi hordtuk a téglákat vagy kevertük a betont. Nevetni nem mert rajta senki, mert nem hivatalosan dolgoztunk nála, vagyis minden további nélkül elküldhetett bármikor. Állandóan késett, és sűrűn előfordult az is, hogy egyszerűen nem jött. Más dolga akadt, vagy nem tudott időben felkelni, fogalmam sincs, ilyenkor csak azt vettem észre, hogy kivilágosodott. Természetesen az ilyen napokra nem fizetett, ezért a hónap utolsó péntekjén megkapott bérem szinte sosem érte el a minimálbért. Lábamnál, mint egy halott eb, feküdt a táskám, gyomrában az egész napi víz- és élelemszükségletemmel. A házakban sorra kapcsolódtak fel a lámpák, egy nyitott ablakon át egy ébresztőóra rikoltozása hallatszott. A köd lassan felszállt, és most már megbizonyosodhattam afelől, hogy az utca kátyús szalagján csak tűzcsapok és oszlopok helyezkednek el, amik mögött, bár egyik-másik kutya tényleg nagyon sovány volt, nem lehetett elrejtőzni. Nemsokára kivettem egy zsömlét a zsebemből, és addig nyomorgattam a kezeimmel, még az egészből morzsa nem lett. Aztán kivettem egy másikat, majd még egyet, és így tovább, egészen addig, mígnem már az utolsót marcangolták az ujjaim. Odaköszöntek nekem a főállású alkoholisták, akiket már hajtott a napi rutin, és útban voltak törzshelyük, a Nyolcas felé. Az a kocsma onnan kapta a nevét, hogy nyolc órakor nyitott. A vállalkozó három órát késett. Felszedegettem a járdáról morzsákat, és miközben elindultam visszafelé a házba, reggelihez láttam. 23 �Próza és vidéke Angyalok és robotok SZÁVAI ATTILA Sűrű, nehéz kánikula. A strand előtt szoborcsoport, az angyalok is csak hunyorogva bírják a hőséget. Kopott kisbusz fékez a strand épülete előtt, parkolóhelyet keres a sofőr. Az utastérben három generáció, nagymama, nagypapa, anyuka, apuka, tinilány, kisfiú. Apuka ül a volán mögött, hosszas keresgélés után talál csak megfelelő parkolóhelyet. Kikászálódnak az egykor jobb napokat látott járműből. A tinilány vetkőzni kezd, a póló alól bikini kandikál, anyja erélyesen rászól, még ne, majd bent. A kisfiú vízipisztoly arzenált nyalábol fel a csomagtartóból, rakományát féltve, ölelve téblábol a kocsi mellett, azt gondolja, ő egy robot. A (gép)gyerek a nagyszüleit nézi hunyorogva, amióta nagyapja elmesélte neki, hogy a nagy háborúban egy akna majdnem levitte a fejét, és azóta egy jókora fémdarabbal van pótolva a koponyája, meggyőződése, hogy a nagypapa is egy robot. Egyszer rajtakapta az öreget, amint az a műhelyben épp a nyelvével ellenőrizte, hogy van-e áram a kilencvoltos elemben, és persze azonnal arra gondolt, hogy így tölti fel magát a nagypaparobot. A nagymama, gondolja most a kisfiú, biztos nem robot, mert isteni rétest süt, olyat meg ugye gépek nem szoktak. A fürdőhely környékén a város jellegzetes alapzajából kitüremkedik a strandoló embertömeg morajlása. Az autóból pakoló nagyszülők felélénkülnek. A nagymama régi nyaralásokra gondol párás nosztalgiával. Ezt látva a nagypapa ismét megerősíti magában az évtizedek óta nevelt és hizlalt rögeszmét, miszerint a nosztalgia a gyenge jellemű emberek menekülési útvonala. Megvető krákogással veszi el nagymama kezéből a hűtőtáskát, majd kedvenc kisrádiója felől érdeklődik. Nagyapa csak akkor nyugodt, ha a háttérben folyamatosan szól a rádió. 24 �Próza és vidéke Apuka igyekszik nem megbámulni a strand bejárata felé igyekvő formás fiatal lányokat, igyekezete meglehetősen látványos, pont ez teszi feltűnővé, a nem arra nézés erőltetése. A mozdulatlanság ecetes izzadtságszaga. Nem arra nézni, ahová az egészséges harmincas férfiak néznének. Nem bebambulni a fiatal dekoltázsok langyos, illatos kanyonjaiba. Felesége észreveszi az elfojtott máshová nézéseket. Közelebb lép, gyengéden megpuszilja férje jobb vállát. A tini lány látja ezt, és ismét elcsodálkozik azon, hogy ott annak a két embernek köszönheti az életét, annak, hogy azok tizenöt évvel ezelőtt nemzették őt egy ágyon, lihegve, vicces mozdulatok közt. Nagypapa különböző tárgyakat helyez fürdőnadrágja derékgumija és teste közé, telefon, patkópénztárca, szemüvegtok. Felhangosítja a kisrádiót, mely nyakában himbálódzik egy madzagon, épp híreket mondanak, a szövegben ott tart a hírolvasó: munkanélküli ráta. Anyuka rászól a kisfiúra, ne szaladj, elesel, ne nézz a napba, mert megvakulsz. A kisfiú ufókat keres az égen, annyira belefeledkezik a felfelé bámulásba, hogy nekigyalogol a kocsi orrának. Nagyapa felröhög, te kis tengerészgyalogos, minek neked annyi fegyver. Apuka nevetve mondja anyukának: a strand az ördög lábvize. Anyuka felkacag, majd csípőjével pajtáskodón taszít egyet a férjén. A tini lány megy leghátul, éppen apja és nagyapja fenekét nézi felváltva, aztán nagymama fenekét, nem tudja elképzelni, hogy nagyszülei valamikor aktív szexuális életet éltek, arra nem is mer gondolni, hogy talán még most is csinálnak ilyesmit. Strandbelépőt vásárolnak, közben fürgén toporognak, a forró beton átsüt a papucstalpakon. Mivel elaludta a nyakát, a pénztáros törzsből fordul feléjük, nem nyakból. Van benne valami gépies. A kisfiú meggyőződése, hogy azért, mert valójában egy humanoid robot. Belépnek a strand területére, elfogódottan vigyorognak. Nincsenek hozzászokva, hogy ennyi ember van egy helyen, apuka megállítja, csendre inti családját, hallgassátok, mondja. Embermorajlás. Elindulnak. Az embertömeget látva a kisfiú eszébe jut egy nemrég olvasott összeesküvés-elmélet, miszerint száz emberből egy nagy valószínűséggel földönkívüli. Körbe néz, hány lehet itt. Apuka a csendről magyarázza anyukának: mikor odakint a parton csend van, az ám a nagy dolog, csend, mint a kihűlt bablevesben. Anyuka büszkén a férfiba karol, tudja, hogy azért mond ilyeneket, mert néhány gyerekkori lelki sérülést akar így kompenzálni. Lányuk egészen el van ámulva a sok formás fiúfenék láttán, izgalmát csak azzal tudja elfojtani, hogy főtt kukoricát kér. Először találjunk megfelelő helyet, inti le édesanyja. A tini lány elhallgat: egy sarokba dobott selyembugyi hallgatása. A strand légterét vastagon tölti be az embermorajlás, olykor, mint egy tűzijáték rakétája ugrik ki a monoton zajból néhány harsány gyerekkacagás, hogy a frottírpuha levegőben az ég felé röppenjen. Nagypapa kijelöli a megfelelő helyet, ahová leheverhetnek. A kisfiúnak 25 �Próza és vidéke nagyon tetszik, ahogy az idős férfi nagy szakértelemmel magyarázza a kiválasztott hely előnyösebb részleteit, pont ugyanígy akar majd öregkorára ő is magyarázni (gép)gyerekeinek, (gép)unokáinak, az árnyékos pázsitot, a szemetes közelségét, a kisgyerekes, kiskutyás családok éppen megfelelő távolságát. A kisrádióban ott tart a bemondó: plenáris ülés. Apuka és anyuka leterítik a pokrócokat, gondosan elsimítják a gyűrődéseket, vetkőzni kezdenek, leveszik pólóikat. Nagymama lopva megnézi anyuka hasát, ilyen korában neki nem volt ekkora. Nagypapa kipakol a fürdőnadrágjából, az onnan előkerült tárgyakat gondosan elrendezi a pokróc szélén. A szemüvegtokot valamiért megszagolja. A gyerekek a tinilány határozott ellenkezése dacára közös pokrócot kapnak. A műanyagfegyverek a hűtőtáskák mellé kerülnek. Nagypapa leveszi a papucsát, mint egy nagy kukac, odakúszik a nagymama mellé. A kisfiú a levetett papucsokat nézi, nagypapa lába jelentős izzadásra képes, így most a strand porával keveredett bőséges izzadás szürkés habként jelenik meg a papucs belsejében. Strandszaft, gondolja a kisfiú. A nagymama keresztrejtvényt kezd fejteni, apuka termoszt vesz elő, kávét tölt először anyuka, majd a nagymama műanyag poharába, a felnőtt férfiak nem kávéznak. Anyuka csak akkor képes megfelelően érzékelni az emberhadat, ha lelkileg eltávolodik a helyzettől. Arra gondol, ott gyalogol a medencék szélén a milliónyi strandgomba és ezernyi tartós szőrtelenítés. Ellenőrzi, berakta-e a vízálló sebtapaszokat. A gyerekek apjukkal a medencéhez gyalogolnak. A férfi néhány fröcskölő mozdulattal bevizezi magát. A gyerekek behúzott hassal lépnek a vízbe. A lány felteszi búvárszemüvegét, hogy a víz alá merülve figyelhesse meg a közelben fürdőző férfiak úszónadrágjait. Apuka a közelükben fuldokló katicabogarakat kezdi el kiszedni a vízből, a bogarakat a szalmakalapjának peremére teszi. Nagymama felnéz a rejtvényfejtésből, épp apukára néz, aki a katicákat menti és arra gondol, fia egy angyal, a katicák mentőangyala. A hangosbeszélőn egy kisfiú nevét mondják be, aki anyukáját keresi, apuka nem érti, hogy lehet olyan neve egy gyereknek: Kázmér. Szerinte a Kázmérok általában vízóra-leolvasók, kéményseprők, kollégiumi gondnokok, vagy éppen nyugalmazott katonaorvosok. De semmiképp nem gyerekek. A kisfiú a víz alá merül, aztán fel, újra le, aztán vissza. Érdekesnek találja, hogy a víz alatti tömött, süket csendet a strandzaj követi. Mire újra feljön, még hallja a névmaradékot, zmért keresi édesanyja az úszómesteri asztalnál. Örül, hogy szüleitől a Boldizsár nevet kapta. Anyuka a nagymama segítségére siet egy függőleges négybetűs erejéig. De az abból induló vízszintes négybetűsben már bizonytalan (talán leander a megfejtés). A tinilány még nem tudja, hogy éjjel férfi fürdőnadrágokkal fog álmodni, ahogy vérszomjas péniszek kúsznak elő azokból. A kisfiú meglepetten bámul egy férfit a szomszédban, aki néhány gyakorlott mozdulattal lecsatolja műlábát, majd a művégtagot játékosan a kisfiú felé lengeti, integet vele. Lesápad a gyerek, 26 �Próza és vidéke a robotika első törvénye jut eszébe, suttogva mondja maga elé: A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Kétszer elismétli, miközben a nagypapához igyekszik, merev háttal lépdel, félelmében nem meri lóbálni a karjait, maga mellé szorítja azokat. Közben arra gondol értetlenkedve, amit nagyanyja szokott mondani. Nagymama szerint mindenkinek van egy őrangyala, aki mindig mellette van. A kisfiú nem érti, hogy ha valakinek őrangyala van, annak hogy hiányozhat a lába. Vattacukor ragadós illatát hozza a szél. Nagymama behunyja szemét, majd mélyen beleszagol az édes, émelygős illatfelhőbe, biztos benne, hogy a mennyországnak is hasonló szaga lehet. 27 �Próza és vidéke Kalitka a toronyban (regényrészlet) BOGYÓ NOÉMI 1988 A terem közepén deszkából összeeszkábált dobogó állt, olyan színpadféle, rajta asztal, két szék. Az asztalon lámpa, fénye glóriát rajzolt a megsárgult fényképen látható alak feje köré. A falon ott függött Gustáv Husák szinte életnagyságú képe, mellette a Csehszlovák Szocialista Köztársaság címere. A csendbe belereccsent a színpad deszkája, amikor a csíkos pizsamás alakot kilökték rá. Abban a pillanatban kigyúltak a reflektorok, s elvakították a riadt férfit. Arcizmai görcsbe rándultak, szeme elé kapta a kezét. A hangszórókból halkan, mintha a föld gyomrából törne elő, csendült a dal: „Hegyen-völgyön, hegyen völgyön zakatol a vonat.” Egymásba kapaszkodó, vonatot alkotó fiatalok kígyóztak be a színpadra, s körbetekeregték a pizsamás alakot: „én az összes srácok közül téged választalak.” Bekerítették, szembeálltak vele, s egyre hangosabban énekeltek: „Egy a jelszónk, tartós béke, állj közénk és harcolj érte.” A férfi fülére tapasztotta a kezét és tagadóan rázta a fejét. A fiatalok vonatot alkotva újra összekapaszkodtak, s halkuló ütemben kivonultak: „Hegyen-völgyön, hegyen-völgyön zakatol a vonat, én az összes srácok közül téged választalak.” Ezután dobpergés kíséretében felfegyverzett katonák meneteltek be. Harsant a jól ismert győzedelmi ének: „Fel vörösök, proletárok, fegyverünk fent tündököl… győz majd a harcos ököl.” A katonák körbeállták az ismeretlent, akinek sápadt volt az arca, beesettek a szemei, s friss púp éktelenkedett a homlokán, majd rászegezték puskáikat, s egyszerre sütötték el. A férfi rongybabaként csuklott össze. A fények kialudtak, az 28 �Próza és vidéke asztali lámpa továbbra is glóriát rajzolt a fényképalak feje köré. Váratlanul felzúgott a sziréna, majd csend lett, csak a szúk sercegését lehetett hallani az ósdi deszkákban. Mikor felébredtem, teljes sötétség borult rám. Kezemmel körbetapogatóztam, de csak a hideg köveket érintettem. Nem tudtam, mennyi időt töltöttem révületben, azt sem, hol vagyok. A hideg csontjaimba hasított. Fáztam a fényt, a meleget. Abszolút bizonytalanságba burkolt a feketeség. Óvatosan felálltam, két kezem pajzsként tartottam, úgy botorkáltam. Sorozatosan falnak ütköztem. Először nem is gondoltam semmi rosszra, csak csetlettem-botlottam, vacogtak a fogaim és az orrom alatt szitkozódtam. Kis idő múlva azonban az a benyomásom támadt, hogy a sötétség végtelen, s én valami előre elrendelt sorsot beteljesítve az idők végeztéig keresni fogom a kiutat egy olyan élethelyzetből, ami nem is létezik. Ösztöneim riadót fújtak, s bensőmben szűkölni kezdett a félelem. Ha el kellett hinnem, hogy Helena kapitalista kém, s a moziban tűsarkával titkos morzejeleket adott le, így továbbítva információkat kémtársainak, miért ne hittem volna el, hogy ez után a kafkai per után letaszítottak a pokolba, s most a bugyrában tévelygek. Számolni kezdtem a lépteimet, mint kiskoromban a bárányokat elalvás előtt, amikor még a mondat csak szavakból állt, s fogalmam sem volt arról, hogy ez csak részben igaz. A szavaknak akkor még sajátos jelentésük volt, a fogalomhoz egyedi kép társult, az általam megismert világ képei. A labda zöld volt, mint a szőnyeg az ebédlőben, csíkos, mint a cserebogár, öklömnyi, mint a narancs. Fokozatosan elvonatkoztatva kezdtem a labda hangképzettel jelölni azokat a tárgyakat, színre, nagyságra és anyagra való tekintet nélkül, melyeknek megegyező funkciójuk volt. A nyelv által való elnyomásom abban a szakaszában azonban már jelzőkkel tűzdeltem meg az alanyt és a tárgyat, hogy különbséget tudjak tenni az enyém, a tiéd, a szeretett, a megvetett, az utált stb. között. Az egyén univerzumának a beszűkülése akkor kezdődik, amikor a nyelvben élő szabálybürokraták megdöntik a szabadgondolkodás egyeduralmát. A szavak, melyek valamikor az általam szeretett, közeli világ dolgait jelölték, fokozatosan elveszették az eredeti jelentésüket, s ezzel egyedi hangulatukat is, s beleolvadtak a közmegegyezésen alapuló nyelvrendszerbe. Ez után már nem azon gondolkodtam, hogy mit lehet ezzel vagy azzal a szóval kifejezni, hanem hogy mit kell. S bolyongásom során kezdtem egyetérteni Barthes-tal, hogy a nyelv sem nem reakciós, sem nem haladó, egyszerűen fasiszta, mert a fasizmus nem azt jelenti, hogy megakadályoznak valaminek a mondásában, hanem hogy mondásra kényszerítenek. Ezeregy, ezerkettő, ezerhárom…. A nyelv alárendeli az individualista törekvéseket a kollektív megértésnek. Az egyedi jelentések beleolvadnak a kollektív tudatba, ami létrehozza az abszolút diktátort: a nyelvet. Ezertíz, ezertizenegy, ezertizenkettő. A sötétség ritkulni kezdett, s a hangok újra megszólaltak: 29 �Próza és vidéke – Mi ez a kis fadoboz? – érdeklődött Mon Csi. – Kávédarálóra emlékeztet, pici, fém, kecskelábakon álló kávédarálóra – jegyezte meg Arisztotelcsi. – Tudatlanok… – legyintett lekincsinlően Daruegge. – Camera obscura? – Valamicske ész azért pislákol Önben sinore Delcsi Porta. – Kikérem magamnak, ez sértés. – Mennyiben sértés egy tényszerű megjegyzés? A szobába a falon levő parányi nyíláson keresztül szűrődött be a fény, rebbenő árnyakat rajzolva a falra. Adam közelebb lépett, hogy tisztábban lássa a fejjel lefelé kivetített emberi figurákat. Különböző korok öltözetét viselték, s ismeretlen, mégis érthető nyelven veszekedtek. – Mindig tudtam, hogy a camera obscura az összes talány kulcsa – jelentette ki magabiztosan Kempler – univerzális találmány, ami hozzásegít minket a visszatéréshez. – Már csak a varázsszavak tudósa kerestetik – gúnyolódott Plantón. – A fiú a mi emberünk. Ő a kiválasztott. – Hogy tud egy ilyen zöldfülű megváltani minket? – Megérik rá... – tett cinikus megjegyzést Plantón. – Inkább kitüntetést érdemelnénk, hogy feltaláltuk a valóság kétdimenziós képét, nem büntetést – siránkozott Mon Csi. – Megbontottuk a rendet. – A rendet? – Az Ő rendjét. – Prométheusz tüzet lopott, mi feltaláltuk az eszközt új világok teremtéséhez. Az ember így a téridőből síkokat tud absztrahálni, s ezt vissza tudja vetíteni a téridőbe. Új valóságot tud teremteni megváltoztatva a kép elemei között az ok-okozati összefüggést. – Játékot adtunk a kezükbe, hát játszanak. És? – Ez már közel sem játék. A fekete dobozunk lett a mágia színpada, s a benne született képek segítségével változtatja meg az emberiség a világról alkotott fogalmakat, velük a jövőképét, s a célegyenesben magát a jövőt is. – Ki gondolta volna, hogy a gyertyakísérletem eredményeként évszázadok múlva létrejön a fénykép, a film, s magával hozza a mozi, tv, videó, számítógép imádatát. – Aranyborjút faragtunk az emberfiának, ezért a kárhozat… Isten nem ver bottal. – Ez nem tragédia, csak dráma… és különben is, Isten meghalt. – Daguercsi úr, ilyen istenkáromlást – mennydörgött Kempler. – Maga csak ne sápítozzon, ne hányja a keresztet, maga meg a magához hasonlóak simán lepaktáltak az ördöggel. 30 �Próza és vidéke – Új vallás alapjait tettük le. – Ez briliáns: új vallás alapjait tettük le, új korszak felé nyitottunk ablakot – hangzott gúnyosan. – Nem túloz egy kicsit, uram? – Nem túloz – jegyezte meg Daguercsi – a camera obscura felfedezésével megváltoztattuk az emberi civilizáció fejlődését. A legeslegújabb korban minden a fekete dobozban születik, még az átlagember gondolata is. – Arisztotelcsi, Ön megint generalizál. Mit tudhatunk mi a világról bezárva ebben a fekete dobozban? – Még mindig nem érti, Brunelcsi úr? – Mi vagyunk a varázslók, mi vagyunk a világ történése, hangja, színe, illata. Mi fogadjuk be a világ képeit, s mi döntjük el, mit vetítünk ki belőlük, hogyan, mikor és miért. A festő által festett kép még teret engedett az egyedi értelmezésnek, de mi már olyan képeket hozunk létre a fekete dobozunkban, amelyeknek megkérdőjelezhetetlen a jelképrendszere. A mi tér-idő-szabályaink szerint rendeződnek a kapcsolatrendszerek, még az ok-okozatik is. Mi alakítjuk a közvéleményt, mi határozzuk meg, hogy a többség mit gondol, minek örül, miről álmodik. – Ez csak az ön illúziója. – Nem. Ez nem illúzió, ez az igazság. – Istenkomplexus. – Istenkáromlás. – A kép oltáránál. – Isten ravatalánál. – Már unom ezt a színdarabot. A vadászjelenet érdekesebb volt. – Megszakíthatnánk egy pillanatra a próbát? Ki szeretném fújni az orromat. – Jelenet vége. 15 perc szünet. Kérem a kedves színésztársakat, hogy pontban fél kettőkor legyenek újra a színpadon, hogy folytathassuk a próbát. A fények kialudtak, síri csönd lett. Egy ismeretlen 21 éves férfi hevert mozdulatlanul a priccsen. A cellában vaksötét volt, csak a kémlelőnyílás rosszul záró jobb sarkában levő parányi lyukon szűrődött be a fény, imbolygó árnyakat vetve a málladozó vakolatú falra. 1989 Megnyitották a tárlatunkat. Ragyogó sikere volt. Szakmai berkekben azt rebesgették, hogy Zajac zseni. Nagyon hízelgő volt, de én továbbra is 31 �Próza és vidéke bizonytalan maradtam a tehetségemet illetően. Mindig bennem volt a félsz, hogy művészileg értéktelen, giccses művek kerülnek ki a kezem alól, s az utókor majd dilettánsként könyvel el. Kempler csak zsörtölődött ilyenkor: „Kár érte, ne töröld.” Delcsi Porta is csak a fejét csóválta: „Ha így jön belőled, akkor így van rendjén.” Nem is mertem volna felvállalni az utóbbi időszakom mázolmányait, ha újdonsült barátaim nem bátorítanak. Egy Brunelcsi véleményére azért adni szoktak. Úgy látszik érdemes volt nem törölni mindent, amit bizarrnak, rútnak gondoltam, vagy amikkel kapcsolatosan az volt az érzésem, hogy a szaktekintélyek elfajzottnak tartanának. Néha sajnáltam, hogy egy Leonardo nem préselődött be a Zenitembe, egy Leonardo azért egy Leonardo, bár Brunelcsi se egy senki. Sajnos nem csak a szakmai körök figyeltek fel rám, hanem egyéni Mefisztómnak, Blažeknek is az eszébe jutottam. A suli előtt várakozott rám, gondterheltnek látszott. Áramütésként áradt szét bennem a félsz. Az ágyékomban éreztem mindig a legintenzívebben minden ijedtséget, sokkot, pánikot. Van, aki a torkában érzi, van, aki a gyomrában, én dermesztő kéjként az ágyékomban. Némán követtem a sarki kiskocsmába. Két sört rendelt. Elcsodálkoztam. Szolgálatban sosem ivott. Arca fakóbb volt, mint egérszürke ballonkabátja. Mohón, habzsolva ivott. Sokáig meg sem szólalt, csak némán meredt a semmibe. – Zajac, maga piszokul tehetséges – jegyezte meg váratlanul. – Kár lenne, ha szőröstül, művészetestül eltűnne a süllyesztőben. Nem nagyon tudtam erre mit válaszolni. Amolyan fenyegetés lett volna, de annyira mélabús, hogy minden erejét elvesztette már a szavak artikulálásakor. – Maga Zajac nem csak piszokul tehetséges, de szabotőr is – folytatta elégikus monológját Blažek. – Dehogy – próbáltam tiltakozni, de egy legyintéssel belém fojtotta a szót. – Szabotőr. Ráadásul rafinált szabotőr, aki az ártatlanság leplébe burkolódzik. De valójában nem csak nem elvhű, nem csak gyáva, nem. Velejéig dörzsölt abban, ahogy félrevezetett, ahogy halként beetetett semmitmondó maszlagokkal, gyerekes állelkesedéssel, füle-farka nincs hebrencs jelentésekkel. Tegnap vettem a fáradtságot és minden jelentését végigolvastam, s kinyílt a szemem. A legmegdöbbentőbb az, hogy nem is tudok magára haragudni. Három napja megnéztem a tárlatát. Maga őstehetség, amennyire én ezt meg tudom ítélni. Az ilyeneket meg kellene kímélni a politikától. Magának tollat nem is lenne szabad a kezébe fognia, csak ecsetet, mert minden perc, amit nem festésre fordít, egy remekmű kürete lehet. – Köszönöm – préseltem ki magamból ijedten. Újabb legyintés, melyet járulékos szóözön követett: – Ma éjszaka sokat gondolkoztam a kommunizmus kilátásain. Sajnos 32 �Próza és vidéke ezt a játszmát elvesztettük. Hiába építettük újjá romjaiból az országot, hiába adtunk kenyeret, munkát, hiába nyitottuk meg a tudás kapuját, hiába tettünk meg mindent milliók jólétéért. Ez mind nem volt elég. A nép többet kér. A kisujjad adod, a karod kell, a karod adod, egy harapással falnak föl. Ennyire tellett. Forradalom van készülőben Zajac, s a forradalom megeszi a gyerekeit. Maga is köztük lesz – állt fel komor ábrázattal. Búcsú nélkül tűnt el nyomtalanul és végérvényesen az életemből. A Šafárik téren elhaladva Adam nyüzsgésre lett figyelmes. Tüntetés. Diákok kézen fogva jelszavakat skandáltak az Iskolaügyi Minisztérium előtt. Dialógust kértek a vezetés és a diákság között az iskolaügyi problémák megoldására. Adam riadtan nézte a lelkes arcokat. A történelem kerekei csikorogva fordultak egyet, hogy új valóság felé irányítsák a mindennapokat. 2000 Csigalassúsággal telt az idő. Idegesen járkáltam fel-le a házban, majd kimentem a műterembe, melyet Sofi rendezett be nekem. Homályosan rémlik, mintha be akart volna vonni a tervezésbe, de abban az időben kevés józan percem volt, s csak a tudorkáimmal voltam hajlandó szóba elegyedni. A 12 év alatt szimbiotikus kapcsolatba kerültem velük, s lelki alteregóimmá váltak. A projekttel sajnos nem nagyon haladok, mármint a megváltásukkal. Egy részeges megváltó, jó vicc! De türelmesek, s hálásak minden erőfeszítésért. Teljes titokban kezelem az ügyüket. Különben sem ajánlatos beszélni róluk, mert biztos zárt osztályra kerülnék. Egyszer véletlenül részegségemben elszóltam magam Sofi előtt, s mindjárt tudtam, hogy rosszul tettem. Az alkoholra hivatkoztam másnap, s többet nem beszéltem róluk. Az olajfesték illata kicsit megnyugtatott. Automatikusan nyúltam a keretek mögé. Alkoholista vagyok. Az üveg hideg érintése gúzsba rántja a gigámat. Lecsavartam a tetejét, s megcsapott a vodka denaturált illata. Mit szeretek én ezen ennyire? A szétáradó zsibbadást, a hatékony szellemirtást? A múlt dzsinnjeinek már pár korty is takarodót fúj, meg persze a lelkiismeretemet is elringatja. Ha részeg vagyok, nincs lelkiismeret-furdalásom. Könnyű vagyok és laza, mint Berni, csak ő ráadásul még hulla is volt. Egy voodoo hulla. Én egy részeges festő vagyok. Sokszor szeretnék hulla lenni, de gyáva vagyok. Párszor megpróbáltam magam fölaggatni a fára, de sajnos a széket sosem mertem kirúgni magam alól. Csak kifogás tán, hogy vallási neveltetésem miatt nem vagyok képes az öngyilkosságra. Valami olyat kellene kitalálni, ami 33 �Próza és vidéke Isten előtt is balesetnek tűnne. Isten mindentudó. Őt mégsem rázhatnám át. Nekem tán az is elég lenne, ha Sofit át tudnám rázni. De őt sem lehet. Ő az én személyi Istennőm. Valakinek személyi trénere van, nekem személyi Istennőm. Tévedhetetlen. Csupa szem. Csupa fül. Csupa ész. Egy éve, amikor ilyen csupa micsoda szürrealista képet festettem róla – agy, fül és szem lógott még a mellbimbójáról is, nagyon kiborult. Akkor megbántam, hogy az „Én Sofim” címet adtam neki. Elég lett volna, ha csak Angelikának nevezem. Bár lehet, hogy az Angelika is szeget ütött volna a fejébe. Mégiscsak visszateszem az üveget. Megígértem. A szesz kísértése egyre jobban próbára tette reggeli elhatározásomat. A kecses átlátszó nyak csábítón kellette magát, Sofi meg valahol valami értekezleten próbál öltönyös kockafejeket manipulálni. Biztos jól megy neki, különben nem fizetnének érte egy vagyont. Üzleti ebéd, egy pohár bort biztos meg kell majd innom. Nem vezethetek. Na, jó, de ki hozza haza a kocsit, meg minden. Busszal megyek, Zdenek meg majd hazahoz. Ezt jól kifundálta. Minek kellett ide az isten háta mögé falura kiköltözni? Ha legalább hegyek lennének és fenyvesek. De csak ez az istenverte síkság, ezzel a furcsa éggel, ami úgy nehezedik rám, mint a koporsó teteje. Persze Sofinak mindenre volt válasza. Kint leszel a friss levegőn, saját műtermed lesz, jobb gondolatokra találsz. Ha arra gondolt, hogy kevesebbet fogok inni, hát tévedett. Amikor a porta elkészült, ez az ultramodern üveg – betontömb, teljesen a padlón voltam. Annyira kikészültem, hogy Sofi kétségbeesésében el akarta adni a kész házat. Az alkoholelvonón tudatosítottam, annyira önző nem lehetek, hogy minden álmát elvegyem. Csak azok a csoportterápiás beszélgetések ne lettek volna. Egy rakás reményvesztett, lecsúszott figura. Teljesen kiakadtam a kilátástalan emberi sorsoktól, de derekasan végigcsináltam. Az elvonó után már nem sokáig bírtam alkohol nélkül. 13 napot és 18 órát. Nem mintha fizikailag nem tudtam volna tovább húzni. A lelkemmel volt baj. Bent valahogy nagyon kiüresedtem. Néha olyan érzésem volt, mintha egy óriási betonharang alól, belülről figyeltem volna kifelé, aztán a másik pillanatban kívülállóként néztem önmagamra, mint egy idegenre. A mindennapjaimat is inkább csak úgy éltem meg, mint egy filmet, melyet egy láthatatlan kéz non-stop kivetít a mozivászonra. Visszatérő kényszerképzetem volt, hogy az életem nem is az enyém, csak úgy elfolyik mellettem koszos folyóként, feketefehér színtelen világ dimenzióit szelve ketté. Az egyik parton voltam én, a jobbik énemmel, a másik parton én a démonaimmal. Kettészakadtam, a jó és a rossz egymással szemben állt a folyó két partján, hidegen farkasszemet néztek, s végkép értelmetlenné tették a mindennapjaimat. S nem volt remény, sem esély egyesíteni őket. Mármint józanul, pia nélkül. Ezért aztán újra kezdtem. Kicsit rezerváltabban. Festettem néhány kommersz képet is, amit Sofi befolyásos ügyfelei vettek meg. További rendelések is voltak, de mind nyálas típusú. Szinte hallom a nyávogó selyeminges pasast: Sofi, szólj 34 �Próza és vidéke a férjednek, hogy piros a falam és barna a bőr ülőgarnitúrám, az asszony meg az expresszionizmust szereti, szóval színben és stílusban passzoljon. Én meg erre nagyon begurultam, hogy ha Zajac képet akar a falára, s azt akarja, hogy passzoljon a mindennapjaihoz, fesse át a falait, vegyen új ülőgarnitúrát és cserélje le a nejét. Sofi csak rántott egyet a vállán. Régen is felkérésre festettek a művészek, nem? Leonardónak szerinted fizettek volna a Mona Lisáért, ha pl. kubistán festi meg? Hála az égnek Sofi egyáltalán nem konyít a művészethez. Festészetből liba az Istennőm. Most nagyon gonosz vagyok, de kezdek bepipulni, hogy miatta gubbasztok itt halálra szikkadva, mint egy túzok. Ehhez speciel jól értek. 10 év alatt annyit gubbasztottam így begubózva – szimbolikus értelemben – mint fél Szlovákia egész életében. Ez csak tipp. Ilyen adatokat, gondolom, nem dolgoz fel a statisztikai hivatal. Jó is lenne. Mai kérdőívünk első kérdése: Mit ért azon, hogy úgy gubbaszt, mint egy túzok? Ezzel mindjárt kiszelektálnák azokat, akik nem gubbasztanak, mert akik nem ismerik a túzokot, azok nem is gubbaszthatnak úgy, mint a túzok. Persze most csak azért gondolok ilyen hülyeségekre, hogy ne kelljen arra gondolnom: félek. Egyre jobban. Annyira félek, hogy már a rádiót sem hallgatom. TV-t már pár éve egyáltalán nem nézek. Mióta Langos kierőszakolta az Ústav pamati národa nevezetű intézményt, ahol mindenki tetszés szerint lapozhat az akták között, azóta egy perc nyugtom sincs. Igaz, ma főleg a politikusokra összpontosítanak, de ki tudja. Inkább nem keresem a felhajtást. Azért maradtam otthon a seggemen, bár kimehettem volna New Yorkba, s lehet egy kis szerencsével második Andy Warhol lehettem volna. De én 10 éve be vagyok rezelve. Struccpolitika. Tudom, hogy ezzel semmit nem oldok meg, mégis akkor érzem a legjobban magam, ha zárt ajtók mögött tengetem az életem. Olyannyira jól csinálom, hogy már szinte mindenki elfeledkezett rólam. Még azok is, akik szerettek és hittek bennem. Egyedül Sofi nem adja fel. Pedig ha tudná… minden reggelem vezeklés. Az a fránya vekker minden reggel azt berregi: áruló, áruló. Hiába mondja Delcsi Porta: Az árulás a kiválasztottság egyik formája. Rémálmaimban Sofi rájön arra, hogy elárultam. Pupillája úgy kitágul a csodálkozástól, hogy belefulladok. Van olyan álmom is, amikor a pupillája beszippant, mint valami fekete lyuk. Szőröstül-fényestül tűnök el. Ha józan vagyok, tudom, hogy Sofi szeret, és nem csal meg. Tudom. Nem tudom honnan, de biztos vagyok benne. Az alkohol azonban gyanakvóvá és féltékennyé tesz. Mi lenne velem Sofi nélkül? Magamban sokszor igazságtalanul szapulom, őt hibáztatom a sorsomért. Pedig ő csak eszköz – a vezeklés eszköze. Mi vagyok én akkor őneki? Személyi pokla. De akkor miért marad velem? Intelligens, gyönyörű, sikeres és gazdag. Biztos rengeteg intelligens, csinos, sikeres és gazdag férfi kelleti magát neki. Néha az az érzésem, hogy ő is vezekel. Neki meg speciel én vagyok a vezeklés eszköze. A részeges disznó. Nem, Sofi ezt sosem mondaná. Egyre nehezebben viselem el ezt az alkoholmentes 35 �Próza és vidéke napot. A tegnapi fasírtból még maradt valami. Ideje lenne ebédelni. Egyedül a főzés érdekel mostanában. Ha abszolút nincs kedvem, akkor csak ilyen mindennapi dolgokat kotyvasztok, mint fasírt, bolonyai spagetti, sztrapacska. Ha jobb lábbal kelek, akkor igazi ínyencségeket kreálok. Szeretem az ízeket és szeretek kísérletezni velük. A fűszerek a mániám. Egész garmadával vásárolok belőlük. Annyira szeretem az illatukat és a zamatukat, hogy még kertészkedem is miatta. Bár eredetileg a dilidoki miatt kezdtem el a földet túrni. Az idő ma teljesen megállt. Sófia is lehetett volna könyörületes, s kihagyhatott volna ebből a költözködési hercehurcából… 36 �Kutatóterület NÉMETH ZOLTÁN „Ez senkinek nem teccett.”1 Az alárendeltség tapasztalata a közép-európai posztmodern álneves regényekben A posztmodern szövegformálás egyik jellegzetes eljárása az elbizonytalanítás effektusainak a lehető legteljesebb körű alkalmazása. Az egyetemessé tett elbizonytalanítás jelenségeiként értelmezhető a posztmodern szövegek kapcsán emlegetett intertextualitás, a metafikció, a mise en abyme technika, a nyitott, lezáratlan szövegvég, a parodisztikusironikus beszédmód, a nyelvjáték, a nagy elbeszélések iránti bizalmatlanság, az elit és populáris megszólalásformák közötti határok feloldása, valamint az álneves szövegbe kódolt misztifikáció jelensége is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a posztmodern irodalom pusztán felelőtlen szövegjáték lenne, s hogy a posztmodern irodalom ne értelmezné a kor társadalmi jelenségeit. A posztmodern misztifikáció sokkal inkább egy-egy probléma mediális feltételezettségére utal, arra, hogy minden olvasó végzetesen kiszolgáltatott a jelentést hordozó médiumnak. A posztmodern misztifikáció éppen ezért a befogadás nem-természetességére is utal, az értelmezés összetettségének tapasztalatát jeleníti meg, s a naiv olvasás leleplezésében érdekelt. Tanulmányom azt próbálja bizonyítani, hogy egyes közép-európai irodalmakban, jelen esetben a cseh, szlovák és magyar irodalomban ezen túl a társadalmi egyenlőtlenségek leleplezése sem áll távol a misztifikáció posztmodern alkotásaitól. A végsőkig vitt intertextualitás „őrülete” tökéletesen elbizonytalanít a szöveg státuszát illetően: meddig terjed a saját, és hol kezdődik az idegen? 37 �Kutatóterület A magyar irodalomban Kovács András Ferenc Hazatérés Hellászból (2006) című, Kavafisz-átiratok alcímet viselő verseskötete, amelynek egyik fele Kavafisz-fordításként, másik fele Kavafisz nyomán írt KAF-versekként értelmezhető, teljesen megbillenti a szerzőség és az eredetiség romantika óta fenntartott hagyományos státuszát. Csehy Zoltán Hárman az ágyban (2000) című fordításkötetének borítójára, szerzői pozícióba saját nevét emeli, miközben a könyv, amint azt alcíme is jelzi, görög és latin erotikus versek fordítását tartalmazza. Ráadásul két évvel korábbi, Csehy Zoltán alagyái, danái, elegy-belegy iramatai (1998) című saját kötete Catullusi című versének egyes sorait, strófáit szó szerint újra belehelyezi a fordításkötetbe – immár fordításként. A posztmodern magyar költő, Parti Nagy Lajos némely drámafordításába az eredetiben nem található hexametereket ír, orosz drámába humoros Vörösmarty- és Petőfi-idézeteket – más esetben viszont egy egész felvonást hagy el, miközben az elbizonytalanított szerzői pozíciók a következő címvariánsokban jelennek meg: „Parti Nagy Lajos: Molière: Tartuffe”, illetve „Moliére: Tartuffe, írta Parti Nagy Lajos”.2 Esterházy Péter egy papírlapra kézzel lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon (1959) című regényét, majd Bevezetés a szépirodalomba (1986) című kötetébe helyezi, a 11. oldalra. Ugyanő ugyanebben a kötetben saját műveként közli Danilo Kiš Mily dicső a hazáért meghalni című elbeszélését, Bojtár Endre fordításában. Felvetődik a kérdés, vajon ki a szöveg szerzője? A metafikció az alkotás és értelmezés határait bizonytalanítja el, a mű részévé avatva a műről szóló értekezéseket, értelmezéseket.3 John Fowles A francia hadnagy szeretője (1969) című regényének 13. fejezetében saját regényéről értekezik a kívülálló szemével, és könyve valóságillúziójának megtörését emlegetve. Ottlik Géza Iskola a határon (1959) című regényét pedig egyenesen az elbeszélés nehézségeit emlegetve indítja, majd pedig Bébé szólama egyvégtében az értelmezőé: Medve Gábor kéziratának értelmezőjéé és kritikus olvasójáé, aki sok esetben kétségbe vonja az idézett napló állításait, eltörölve mindenféle eredeti igazság lehetőségét. Ők ketten olyan nyitott, lezáratlan szövegstruktúrát hoztak létre említett regényeikben, amelyekkel teljesen elbizonytalanítják olvasójukat. Ottlik regénye két kéziratot állít egymás mellé: mindkettő ugyanazon eseménysort beszéli el – de a legtöbb esetben tökéletesen ellentmondva egymásnak. Vajon kinek van igaza? Mi történt valójában? Sosem tudjuk meg. Fowles háromféleképpen fejezi be szerelmi történetét: Charles a 44. fejezetben Ernestinát veszi feleségül, aki végül is hét gyereket szült neki; a 60. fejezetben megtalálja szerelmét, Sarah-t, aki – mint Charles számára kiderül – időközben kislányuknak adott életet; a 61. fejezetben viszont véglegesen szakít Sarah-val, és talán sosem tudja meg, hogy van egy közös gyermekük… A parodisztikus-ironikus megszólalásmódok olyan kettős kódot működ- 38 �Kutatóterület tetnek, amelyek vírusként forgatják fel a szövegek rögzíthető és azonosítható pozícióit – mint például Parti Nagy Lajos „hazám, hazám, te min- / de nem” idézetjátéka a Szívlapát című versből. Az elit és populáris nyelvhasználatok és műfajok egymásra kopírozása, egymásban működése kapcsán megint csak Parti Nagy Lajosra utalhatunk, A test angyala (1990) című kisregényre, amely a ponyvaregény, a lányregény kódjait a poétikává változtatott hibás nyelvhasználat által helyezi át más nyelvi szintre, miközben a regény szövege a nyelvi, műfaji és hierarchikus viszonyok eldönthetetlenségi relációiból profitál. Az egyetemessé tett bizonytalanság egyik legtökéletesebb, szinte gyomron aluli ütése a szerzői névvel folytatott játék. A kortárs cseh költő, Ivan Wernisch életműve több szintű misztifikációt valósít meg: az egykori Csehszlovák Rádió költői összeállításaiban a külföldi költők versei közé sajátját is becsempészte (a létező francia Jan Cocteau neve alatt éppúgy jelentek meg versei, mint a kitalált Hans Gruber vagy egyéb fiktív óegyiptomi, kínai, perzsa, illetve afrikai költők neve alatt). Van példa az ezzel ellentétes eljárásra is: a Frc. Překlady a překrady (1991) című fordításkötetben saját neve alatt adott ki fordításokat (erre a cím is utal). Férfi álneve az Alois Rouček, gynonymként a Lucie Tejkalovát használja, de készített önmagával interjút is Marsel Drevo néven, ill. Václav Rozehnal (1904-1959) néven mint halott költőnek is megjelent már verseskötete 2000-ben.4 A cseh irodalomban az 1989 utáni időszak mennyiségi jellegű ugrást jelentett az álnevek területén. Nem volt ritka az sem, hogy egyes írók-költők több álnevet is használtak párhuzamosan, mások különféle számsorokat, szám és betűkombinációkat alkottak meg. Például Jan Hýsek álnevei Harry Crasst, Miroslav Kromiš, Stradomír Hromnišský, Mistr Miš, Martin Maniš; Lubomír Drožď álnevei Blumfeld 2001, H&H, Čaroděj Oz, Autor, V.I.P., Homeless@Hungry. A 063423350 szám mögött Kateřina Malenovská rejtőzködött, Radan Běhoun álneve az ½ OC volt, Pavel Hlušička álneve a Mnoháček Zgublačenko, a közismert Xindla X álnév pedig Ondřej Ládek énekest, zenészt, szövegírót, dramaturgot és prózaírót rejti. Pavel Hájek 1996-ban egy egész fiktív költői irányzatot hozott létre: a cauvizmust orosz avantgárd izmusként mutatta be, az 1917-1934 közötti időszakból, s manifesztuma mellett költői portrékat és a fiktív alkotók (Nyikolaj Ippolitovics Ljubimov, Sztermin Grigorij Viszenyjevics, Nadyezsda Pavlovna Kirszkija…) verseit is tartalmazta.5 A 1989 utáni szlovák irodalmat – mint azt Jaroslav Šrank megjegyzi – az autostilizáció, misztifikáció, az illúzió, a kamuflázs, az utánzat, a játékosság retorikai megoldásai árasztották el.6 Peter Macsovszky Petra Malúchovája, Michal Habaj Anna Sneginája, Daniela Kapitáňová Samko Táleja, ill. Maxim E. Matkin nyomán a nemi misztifikáció jelenségei, gynomymek és andronymek árasztották el a szlovák irodalmat. A Generator X Peter 39 �Kutatóterület Macsovszky, Michal Habaj, Andrej Hablák és Peter Šulej projektje volt, amely a szerzői identitás szimulációjaként, kollektív álnévként funkcionált. Az ún. text generation alkotóihoz köthető tehát főként ez a jelenség, leginkább a szlovákul és magyarul is publikáló Peter Macsovszkyhoz, aki álnevek tucatját hozta létre önmaga számára.7 Ennek a generációnak a számára a szubverzív posztmodern misztifikáció, a virtuális szerzői entitások, a relativáló-többértelmű szövegalkotói eljárások, az intertextualitás és a rekontextualizálás a leállíthatatlan szemiózis elemeivé váltak. A kortárs magyar irodalomban szintén álnevek tucatjaival szembesülhetünk Weöres Sándor Psychéje (1972) nyomán, főként az 1980-as évek végétől. Esterházy Péter Csokonai Lilije (1984), Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándora (1988), Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánja (1990) után álnevek borították el a magyar irodalmat. Többek között Lázáry René Sándor, Alekszej Asztrov, Jack Cole, Caius Licinius Calvus, Kavafisz, Hadd-el-Kaf, Fu An-kung, Kálmáncsehy József, Marullo Pazzi, Sir Andrew Blacksmith (Kovács András Ferenc álnevei), Nat Roid, Underlord T., Hc. G. S. Solenard (Tandori Dezső), Virágos Mihály, Dumpf Endre (Parti Nagy Lajos), József Attila (Balla Zsófia, Bodor Béla, Ferencz Győző, Gergely Ágnes, Imre Flóra, Kántor Péter, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos), Sztyepan Pehotnij (Baka István), Szív Ernő, Eric Moussambani (Darvasi László), Samuel Borkopf (Talamon Alfonz), Fábián Nóra (Árvay Alica (szül. Korber)), Székely Árti (Sántha Attila), Troppauer Hümér (Parti Nagy Lajos, Orbán János Dénes), Karácsonyi Petra (Bozsik Péter), Pacificus Maximus (Csehy Zoltán), Kanetti Norbert, Poletti Lénárd (Szilasi László), Gabriely György (Németh Gábor), Martossy Borbála (Hizsnyai Zoltán), Vaszilij Bogdanov (Bogdán László), Hollósy Adél (Dunajcsik Mátyás), Hattyú Nándor (Gerevich András), Poszt Péter (Mizser Attila), Király Odett (Fekete Richárd), Aaron Blumm (ifj. Virág Gábor), Velemi Névtelen (Győrei Zsolt), Emma Ovary (Szilágyi-Nagy Ildikó), Petrence Sándor (Nyerges Gábor Ádám), Spiegelmann Laura (Kabai Lóránt), Aletta Vid, Honti Névtelen, Jake Smiles, Centauri, Rosmer János, Barna Dávid nevét említhetjük. Nem véletlen, hogy a posztmodern irodalom egyik jellegzetes eljárása a szerzői név elbizonytalanítása, az álnevek, maszkok használata. Ez többszörösen is képes erős hatást gyakorolni az olvasóra: 1. A szöveggel való első találkozásunk a néven keresztül, a névvel történik – éppen ezért a névbe íródó minden elbizonytalanító effektus kiterjeszti magát az egész szövegre, és egyúttal felveti a kínzó kérdést, vajon a név része-e a szövegnek avagy sem. 2. A névvel folytatott játék és misztifikáció az identitást illetően is elbizonytalanít – ennek legprofánabb eljárása az, amikor a férfi szerző női név alatt publikál. A nemiséggel eljátszó szöveg alapvető módon képes elbizonytalanítani az olvasót a mű státuszát illetően (hiszen a női név alatt közölt szöveg leggyakrabban önéletrajzi karakterű, így a címbe emelt 40 �Kutatóterület nevet automatikusan a narrátorral azonosítja az olvasó). Egy másik, szintén rendkívül erős név- és nyelvjáték az, amikor egy korlátozott képességű, alsóbb nyelvi regiszteren publikáló szerző jelenik meg az álnév által. Szintén jelentős eljárás az időben-térben távoli szerző megidézése a néven keresztül. 3. Az álnév a posztmodern irodalom esetében leggyakrabban egy jellegzetes nyelvjátékra utal, egy jellegzetes nyelvjáték jelölője lesz. Az álnév nem öncélú, hanem önmagába foglalja azt a nyelvi regisztert, kontextust, amely létrehozta – éppen ezért a név értelmezése alapvető jelentőségű lehet, hiszen az azt létrehozó nyelvjátékkal értelmező viszonyban állhat. 4. Az álnév kapcsolatba hozható a posztmodern irodalom sokat emlegetett areferencialitásával is. Hiszen mi oldja el leginkább a fikcióban a valóságos viszonyoktól a szöveget, mint az a név, amelynek nincs jelöltje. Mi lehet üresebb annál az üres jelnél, ami az álnév, és amely mögött, mint tudjuk, nincs valódi személy – pontosabban csak egy másik névvel helyettesíthető van, amely mögött már van valódi személy. A posztmodern szövegek areferencialitása azonban maga is misztifikáció eredménye, amely sok esetben vádként hangzik el. A valóság azonban az, hogy a világirodalom leginkább areferenciális szövegeit nem a posztmodernek írták, hanem az avantgárd, neoavantgárd szerzők. Vajon lehetne-e areferenciálisabb szöveget írni, mint az avantgárdok értelmen túli nyelvéből létrejövő mű, például a hlebnyikovi zaum a Zangeziben, a Kassákféle „latabagomár / ó talatta / latabagomár és finfi”, a Hans Arp-féle „A folyamok bakokként ugornak sátraikba.”, maga a dadaizmus, a lettrizmus, az ún. infinitezimális írás (önkényesen megrajzolt jelsorok), illetve az ún. afóniák. A posztmodern areferencialitása nem az értelem és a valóság eltűnéséhez köthető, hanem annak a tapasztalatnak a felismeréséhez, hogy minden valóság csak a nyelven keresztül válik felfoghatóvá, megérthetővé és közölhetővé, vagyis nyelv szükséges ahhoz, hogy egyáltalán valamit lássunk az ún. valóságból – amely ilyeténképpen nincs is, hiszen csak a nyelv közvetít bármiféle valóságot. Viszont a posztmodern alkotások kapcsán egyáltalán nem állítható az, hogy ne reagálnának az ún. valóságra, világra, társadalmi kontextusra, bármit jelentsen is az. A sokak által első magyar posztmodern regényként emlegetett Esterházy Péter-féle Termelésiregény (1979) a diktatúra maró bírálata – a nyelven keresztül. Nádas Péter Emlékiratok könyve (1986) című regénye az elsők között mer szembenézni az 1956-os magyar forradalom zsigeri, testi élményével. Sőt: még a valóságos identitást az álnéven keresztül elrejteni kívánó ún. álneves regények némelyike is olyan szövegként jelenik meg, amely a nyelvjátékot nem ironikus-parodisztikus nyelven közvetíti, hanem az alárendeltnek adott nyelv által. Ez az általam antropológiainak nevezett posztmodern szövegjáték tudatában van annak a posztmodern 41 �Kutatóterület tapasztalatnak, hogy minden valóság kizárólag a nyelven keresztül percepiálható, éppen ezért az alárendeltnek adott nyelv azt jelenti, hogy – szemben a második posztmodern nyelvhasználat parodisztikus síkjával – traumatikus nyelvet kísérleteznek ki.8 Ahogy Toni Morrison fogalmaz: „A zsarnoki nyelv nemcsak képviseli az erőszakot, hanem ő az erőszak maga; nemcsak jelképezi a tudás korlátait, hanem maga is korlátoz. Akár ködösítő álpolitikai zsargon, akár a lélektelen média álnyelve; akár az akadémia gőgös és megcsontosodott vagy a tudomány árupiacra kacsingató stílusa; akár az etikátlan törvény gátlástalan kifejezésmódja vagy a kisebbségek elidegenítését célzó nyelvezet, mely a rasszista agressziót irodalmi álca mögé rejti – el kell vetni, kiselejtezni, megváltoztatni, leleplezni.”9 Az antropológiai posztmodernbe tartozó szövegek egyrészt leleplezik a nyelven keresztül ezt a zsarnoki erőszakot, másrészt olyan nyelvet hoznak létre, amely az alárendelt nyelveként funkcionálhat. Ez a nyelv a némát szólaltatja meg, a némának ad hangot és nyelvet. A kimondhatatlan az alárendelt nézőpontjából tekintve a traumatikusnak és a sokkolónak ad hangot, a befogadó felől nézve pedig az empatikusnak és a toleráns magatartásnak. De, ahogy Toni Morrison figyelmeztet: „A nyelv sohasem fogja tudni tetten érni a rabszolgaság, a népirtás, a háború tényét. És nem is helyes, ha ilyen fennhéjázó posztra pályázik. Ereje, öröme abban fejeződjék ki, hogy a megragadhatatlan felé törekszik.”10 Meglepő lehet talán, hogy az álnév által is a befogadói elbizonytalanításra törekvő posztmodern szövegek egy része „az alárendeltnek adott nyelv” stratégiáján keresztül mennyire politikai stratégiákat követ az ún. középeurópai társadalmi valóság szépirodalmi értelmezésekor. Lan Pham Thi Bílej kůň, žlutej drak – Fehér ló, sárga sárkány (2009) című regényét sokáig egy csehországi vietnami szerző regényeként ünnepelte a szakma és a közvélemény, rangos irodalmi díjat is kapott, amelyet a fiatal, tizenkilenc éves szerzőnő videóüzenetben köszönt meg. A mű utótörténetének későbbi fejleményei szinte egy krimi narrációját követik, az „eltulajdonított” fotó, a folyamatosan adagolt, megrendezett leleplezés, az építkezési területen felvett videóüzenet stb. elemeivel gazdagodva.11 A regény több szinten játszik el a cseh-vietnami kettős identitással: a narrátor sem csehnek, sem vietnaminak nem érzi magát, mégis mindkettő; a regény fejezetei egy vietnami mítosz részleteivel indulnak; a regény cseh szövegébe a szereplők vietnami nyelve ékelődik, amelyet gyakran nem fordít a narrátor; az egyes szereplők hibás cseh nyelve a vietnami beszélők nyelvhasználatát közvetíti; a cselekmény több jelenetébe beleíródik a cseh társadalom rasszizmusa. Már a regény első fejezetében skinheadek akarják megverni, ill. verik meg a főhőst és unokatestvérét; a főhős nagybácsijának üzletét felgyújtják, porig ég; a főszereplő szüleinek vendéglőjét ünnepélyesen megnyitó cseh polgármester toleranciáról és európaiságról szóló szónoklata után arról 42 �Kutatóterület beszél a vendégekkel, hogy minden vietnámit haza kéne küldeni, mert fekete áruval kereskednek, elveszik a csehek elől a munkát; a főhős a polgármester sofőrjében felismeri az egyik skinhead támadót.12 Míg a cseh regény a migráns irodalom egyik első kelet-közép-európai változatának is tekinthető, s a sajátos vietnami-cseh nyelvhasználat és nézőpont színre vitele által teljesíti be az alárendeltnek adott hang stratégiáját, leleplezve a többségi társadalom intoleranciáját, addig Daniela Kapitáňová álnéven, Samko Tále néven írt regénye egy vegyes lakosságú, főként magyarok lakta dél-szlovákiai kisváros, Komárom (Komárno) multietnikus viszonyait értelmezi regényében. Samko Tále Kniha o cintoríne – Könyv a temetőről (2000) című regényének írója és egyúttal narrátora a fikció szerint egy komáromi-komárnói infantilis-mentálisan sérült szlovák férfi, aki negyvennégy évesen is kb. egy nyolc-tíz éves gyerek értelmi és nyelvi szintjén áll. Visszapillantó tükörrel felszerelt tolókocsival járja a várost, de egy alkoholista csatornalakó jóslata nyomán, miszerint regényt fog írni a temetőről, belekezd regényébe. A mű nyelve alsó regiszterekből építkező, töredezett, ismétlésekből, önismétlésekből felépülő nyelv, egy alacsony kompetenciájú beszélő nyelve, amelyből töredékesen egy kisváros anekdotái, illetve belőlük e kisváros tragédiái és a narrátor élettörténete rajzolódik ki. A narrátor nem birtokolja a nyelvet, pusztán ismétli a „felnőttek” nyelvét és gondolatait, amely a komáromi szlovákság xenofóbiájára, sovinizmusára és rasszizmusára éppúgy önkritikusan utal, mint a narrátor, Samko Tále debilitásában is veszélyes és kártékony magatartására. A regényből kirajzolódó szereplőről kiderül, a Günter Grass-féle Bádogdob Oskar Matzerathjához hasonlatos „örök gyermek”, William Faulkner A hang és tébolyának Benjyjéhez hasonlatosan értelmi fogyatékos, és a szovjet hős gyermek, Pavlik Morozov alakjához hasonlatosan már gyerekkorától besúgó a szocialista Csehszlovákiában, szüleit, testvéreit is beáruló kis szörnyeteg, akinek a cselekedeteihez sötét események tapadnak.13 A regény úgy reprezentálja az alárendelt nyelvet, hogy egyrészt a társadalomban marginális pozíciót elfoglaló, mentálisan sérült „író” szinte tudatfolyamszerű önéletrajzának ad helyet, másrészt pedig hogy a többségi (szlovák) társadalom egy részének xenofób véleményét egy olyan szereplő szájába adja, aki mentális pozíciójából adódóan kevéssé ügyel a politikailag korrekt véleménynyilvánításra, s így voltaképpen a társadalom szócsöveként funkcionál. Daniela Kapitáňová regénye emellett dekonstruálja azt a hagyományos bináris oppozíciót, amely egész napjainkig követhető a szlovák irodalomban (pl. Ladislav Ballek Ipolyság-regényeiben), jelesül az ártatlan, naiv, szelíd észak és a bűnös, züllött, kevert dél oppozícióját. Hiszen a főszereplő narrátor, Samko Tále apai ágon színtiszta szlovák gyökerekkel rendelkezik (Detva a szlovák irodalomban szinte kultikus helyet foglal el), míg fokozatosan derül ki, hogy anyai ágon viszont magyar, sőt roma felmenőkkel 43 �Kutatóterület is rendelkezik. A „magyarokat a világon senki sem szereti, mert magyarok, a szlovákokat mindenki szereti, mert szlovákok”14 típusú kijelentések fokozatosan egy hétköznapi kisfasiszta torzult gondolkodásmódját leplezik le, s rajta keresztül a tágabb környezetet, szülőket, nagyszülőket, tanárokat, barátokat, akik gondolatait vég nélkül szajkózza önéletrajzi „regényében” a narrátor. A szlovák regény nyelvi rétegének fontos komponensei ebből a szempontból a nevek, amelyek sok esetben a magyar helyesírást követik (Csonka Eszter, Alfonz Névéry, Szervusz Dávid, Angelika Édesová stb.), máskor magyar kifejezéseket rejtenek (Omama, Otata). A regény nyelve így válik több szempontból is az „alárendeltek” nyelvévé: frázisai, közhelyei révén egy retardált vallomásává, idegen nyelvi-kulturális rétegei és utalásai révén az alárendelt másik kultúra reprezentációjává. A magyar irodalomban hasonló karakterű álneves regényként értelmezhetjük Kabai Lóránt Spiegelmann Laura álnéven írt regényét, amely azonban nem a migráns és multikulturális alárendeltség felől alkotja meg a marginális nyelvét, hanem a szexizmus kontextusában, szintén egy létező szociokulturális környezetben, Kelet-Közép-Európában. Spiegelmann Laura Édeskevés (2008) című regényének beszélője az alárendelt nő, aki szexuális tárgyként van jelen egy patriarchális társadalomban. Olyan nyelvet próbál kreálni önmaga számára, amely lehetővé teszi a méltó életet, de csak deprimált, depressziós nyelv marad számára, illetve a test nyelve, a női test kiszolgáltatottságának lenyomataként. A regény fontos vonulata, hogy a férfifantázia szexista birodalmát negatív módon, egy nő obszcén nyelvén (és nem mellékesen szenvedéstörténetén) keresztül mutatja be, egy specifikus erotikus-trágár-obszcén női nyelvet próbál megalkotni az alárendelt nyelveként.15 Mindhárom regény az álnév elbizonytalanító effektusainak ellenében, illetve azon keresztül is felidézi és értelmezi a kelet-közép-európai társadalmak xenofóbiáját, szexizmusát és nacionalizmusát, még akkor is, ha az álnév révén pusztán lebeg az az identitás, amely elméletileg az önéletrajzi kód által hitelesíthetné a történeteket. Az álnév posztmodern misztifikációja ezekben a regényekben sajátos traumanyelvnek ad helyet, vagyis az alárendeltek nyelvét és így a kimondhatatlant helyezi elénk. A posztmodern szövegformálás, az elbizonytalanító effektusok, intertextusok, fragmentált narrációs technikák, viszonylagosító nyelvi eljárások technikai apparátusának felhasználása éppen ezért nem akadálya, hanem lehetősége egy olyan stratégiának, amely egy jól körülhatárolható térség alárendeltségi viszonyait képes reprezentálni. Az önéletrajzi aspektus, a traumanyelv, illetve a másság retorikai megoldásai olyan posztmodern szövegformálási eljárásokban öltenek testet, amelyek „az alárendeltnek adott nyelv” stratégiája felől értelmezik újra a posztmodern irodalom lehetőségeit. 44 �Kutatóterület Jegyzetek Hizsnyai Tóth Ildikó fordítása. Daniela KAPITÁŇOVÁ: Samko Tále könyve a temetőről (Samko TÁLE: Kniha o cintoríne), http://www.magyarulbabelben.net/works/ sk/Kapit%C3%A1%C5%88ov%C3%A1,_Daniela-1956/Samko_T%C3%A1le%3A_ Kniha_o_cintor%C3%ADne/hu/1472-Samko_T%C3%A1le_k%C3%B6nyve_a_ temet%C5%91r%C5%91l 2 PARTI NAGY Lajos, Molière: Tartuffe, Színház, Drámamelléklet, 2006, adattar. vmmi.org/dramak/361/361.pdf, SZÁNTÓ Judit, L. ZS.-re várva, Molière: Tartuffe. Írta Parti Nagy Lajos, Színház, http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content &view=article&id=20551&catid=1:archivum&Itemid=7, HALÁSZ Glória: Tartüff. Parti Nagy Lajos: Moliére: Tartuffe, 2006, http://www.prae.hu/index.php?route=article%2 Farticle&aid=284 3 Vö. HITES Sándor: A történelem és a metafikció az angolszász regényirodalom közelmúltjában, Forrás, 2002/6, http://www.forrasfolyoirat.hu/0206/hites.html 4 Lubomír MACHALA: Mystifikace a pseudonymy v české literatuře po roce 1989 (s přihlédnutím k historickému kontextu). In: Bohemica Olomucensia 1 – Symposiana. Katedra bohemistiky Filozofické fakulty Univerzity Palackého v Olomouci, Olomouc, 2011, 188–197. 5 Uo. 189-191. 6 Jaroslav ŠRANK: Pseudonym a mystifikácia v súčasnej slovenskej literatúre. In uő: Nesamozrejmá poézia. Literárne informačné centrum, Bratislava, 2009, 145–228. 7 Macsovszky publicisztikai írásaiban Marek Lukáč, Andrej Okomín és Attila Tárnoki néven jelenik meg, ezoterikus szövegeit Mantello, Andrej Černický, Tomáš Dubloň és Hassan Simonoff neve alatt jelenteti meg, és Petra Malúchová mellett olyan fiktív identitásokat teremtett még, mint a magyar íróként megjelenő Péter Iványit, a buddhista szerzetes Rimpočhe Sarmungot, Jozef Varnusz és Magistra Aglaja ezoterikus írókat, egy Mrakozrec nevű sámánt, aki a Tátrában él, David Leder zenészt, Michal Garaj képzőművészt, illetve Tono Tehlár prózaírót. (ŠRANK, i. m. 169170.) 8 1. A korai posztmodern szövegek kapcsán olyan értelmezési kiszögelléspontok jelölhetők ki, mint az írás folyamataira tett önreflexió, a metafikció, az irónia többértelműsítő használata, az egzisztenciális kérdések felvetése, a szerzőség elrejtése, a maszkokkal és az identitással folytatott játék/küzdelem, a „nagy elbeszélések vége”-koncepció, valamint a realista írásmódnak és a szubjektivitásnak a krízise, illetve újraírása. A korai posztmodern olyan beszédmódot működtet, amelyben azonban bizonyos mértékig megőrződtek a kései modern megszólalásmódok is. Egyik oldalon a szépirodalmi diskurzus emelkedett hangvétele, dignitása, a metafizikai problémák iránti érzékenység, a műalkotás klasszikus szépségének és megformáltságának az igénye, a másik oldalon az ironikus, esetleg parodisztikus hang, az intertextuális utalásokkal, stílusimitációkkal és szerzői hangokkal folytatott játék és maszkszerűség jelenik meg. A korai posztmodernbe tartozó alkotások számára éppen ezért rendkívül fontos a múlt, illetve a történelem tapasztalata, amellyel tudatosan lépnek párbeszédbe, akár úgy is, hogy a múltra jellemző megszólalásformákat beépítik saját szövegeikbe. 2. A második vagy areferenciális posztmodernben válik hangsúlyossá, sőt gyakran radikálissá az önmagát író, öntükröző szöveg poétikája, amely kizárja a 1 45 �Kutatóterület valóság és a realizmus kategóriáit érdeklődési köréből. A költészetre a deretorizálás, depoetizálás, töredékesség, versszerűtlenség, az antimimetizmus és a rontott nyelv poétikája jellemző. Mind a lírában, mind a prózában rendkívül fontos jelentőségre tesz szert a tudatos intertextualitás, a palimpszesztszerűség, az önreflexivitás és a metafikció, illetve az újraírás mint szimuláció. A második posztmodern érdeklődésének középpontjában a nyelv és a szöveg áll, jellegzetes vonása a pastiche, a parodisztikus szövegformálás, a nyelvi poénok és a legtágabb értelemben vett radikális stíluseklektika. 3. A harmadik vagy antropológiai posztmodern az irodalomelmélet „kulturális fordulat”-ához köthető egyrészt, másrészt a hatalom kérdésköre izgatja, a „másik”, illetve a másság természete, a marginális nézőpontok megjelenítése, felszínre hozása, a politikai természetű kérdésfelvetések, a mainstream-ellenes attitűd. A harmadik posztmodern élesen hatalomellenes, gyakran nyíltan politikaiként viselkedik, a patriarchális, totalizáló, asszimilációs, homogenizáló és globalizáló tendenciák ellen emel szót a sokszínűség és az eltérő tradíciók megőrzése céljából. Az alárendeltnek, a kisebbséginek adott hang és nyelv által az elnyomott, háttérbe szorított szubjektum került be érdeklődési körébe. Mindez az identitás kérdéseinek hangsúlyos felvetésével, illetve a világba nyúló szöveg politikai attitűdjével és az autobiográfiai műfajok felértékelődésével járt együtt. A posztmodern háromféle stratégiájáról bővebben: NÉMETH Zoltán, A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2012. 9 Toni MORRISON: Mese a nyelvről, http://www.moksha.hu/muvhaz/toni-morrisonnagyonkek/ 10 Uo. 11 A sztoriban szerepel a valódi író, Jan Cempírek, barátja, David Jan Žák, valamint egy csehországi vietnámi diáklány, The Thi Hong Nhung, sőt – tudtán kívül – Adam Robert Young ausztráliai fotós, pontosabban vietnámi barátnője, későbbi felesége, Le Ngoc Dung. A misztifikáció csehországi fázisait foglalja össze a http:// cs.wikipedia.org/wiki/Jan_Cempírek oldal, míg a távol-keleti szálhoz ajánlott a következő blogbejegyzés: https://adamrobertyoung.wordpress.com/2014/03/16/ my-wifes-photos-misused-in-a-czech-hoax/. 12 LAN Pham Thi, Bílej kůň, žlutej drak, Knižní klub, Praha, 2009. 13 Dušan TARAGEL, Ako vzniká hit: Kniha o cintoríne, SME, 2012, http://kultura.sme. sk/c/6434439/ako-vznika-hit-kniha-o-cintorine.html 14 Samko TÁLE, Kniha o cintoríne, Koloman Kertész Bagala, L. C. A. Publishers Group, Levice, 2005, 48. 15 SPIEGELMANN Laura, Édeskevés, Magvető, Budapest, 2008. 46 �Kutatóterület WIRÁGH ANDRÁS Kittlertől, Kittlerről – Kittler után A Partitúra, a Prae és a Tiszatáj tematikus számairól* A Partitúra folyóirat tavalyi blokkját követően idén a – megújult szerkesztőgárdával frissülő – Prae is különálló lapszámot szentelt a 2011-ben elhunyt tudósnak, míg a Tiszatáj idei áprilisi száma, illetve a folyóirat online oldala egy médiumarcheológiai tanulmánysorozatnak adott helyet. Sajnos Kittler lefordított szövegei tekintetében még mindig meglehetősen alulreprezentált Magyarországon, igaz, munkái (és ezek elhíresült kijelentései) bő tíz éve markáns hivatkozási alapot jelentenek a hazai kultúratudományos diskurzusokban. Bár a fordításban teljes egészében csak közel fél évszázad után (tavaly) megjelent derridai opusz, a Grammatológia nem sok jót ígér annak az idegen nyelveken nem (vagy nem elégségesen) olvasónak, aki a 80-as évek közepén megjelent főművek, az Aufschreibesysteme 1800/1900 vagy a Grammophon Film Typewriter magyar fordításaira várakozik, a fentebbi tematikus válogatások nem csupán tüneti kezelésként orvosolják a fájó deficitet. Kittler „feljegyzőrendszereibe”, ezzel a német archeológus munkamódszerébe átfogóbb módon már a Történelem, kultúra, medialitás című 2003-as kötet két tanulmánya (Mesterházy Balázsé, illetve Lőrincz Csongoré) is betekintést nyújtott. Ezek, illetve az azóta megjelent, részben Kittler szellemét is megidéző tanulmányok, elemzések és értekezések segítségével tulajdonképpen nyomvonalakban rekonstruálható az a sajátos módszer, * A szövegben használt rövidítések: HUG2=Prae, 2013/3, Hans-Ulrich Gumbrechtkülönszám, 2. rész, Par=Partitúra, 2014/1, Prae=2014/4, TT=Tiszatáj, 2015/4. 47 �Kutatóterület amelynek episztemológiai „igazsága” a foucault-i diskurzusanalízis, a technikatörténet, illetve az irodalom materiális-mediális „komponenseire” koncentráló, kitüntetetten nem-hermeneutikai jellegű figyelem csomópontjai köré rendezhető. A 21. századi hazai Kittler-recepció ugyanakkor legalább ennyire sokat köszönhet a pályatársnak, Hans-Ulrich Gumbrechtnek is, aki az elmúlt években többször tartott előadásokat és szemináriumokat Budapesten, ezzel óhatatlanul életben tartva és népszerűsítve Kittler munkásságát is saját, folyamatosan bővülő életműve mellett. Ilyen értelemben tehát a fent említett vállalkozások visszavezethetők Gumbrecht A jelenlét előállítása című munkájának 2010-es magyar fordításához is, amelyben a Stanford Egyetem professzora kitér az 1980-as években tartott, a nem-hermenutikai anyagiságok kérdéskörei köré szervezett jugoszláviai konferenciákra, illetve ezek résztvevőire, köztük Kittlerre is. A Prae 2013-as kétkötetes Gumbrechtkülönszámának első része egy, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban 2005ben megjelent írással indul (Új szószerintiség), amelyben Gumbrecht röviden utal Kittlerre, míg a második részben egy 2013-as, Kittler esszéit tartalmazó kötet utószavának fordítását olvashatjuk, amelyben Gumbrecht a két éve halott kolléga „műveinek egyedülállóságáról” értekezik (A médiatörténet mint az igazság megtörténése). A rendkívül ökonomikus szövegben Kittlerről mint mitográfusról esik szó, ugyanakkor Gumbrecht felvázolja az általa három fő epizódra osztható „életmű” sajátosságait, végül Kittlert a heideggeri program továbbírójaként állítja elénk. A Partitúra 2014/1-es számában olvasható szövegek (amelyek – a bevezető írás nyomán – inkább nevezhetők gondolatkísérleteknek, mintsem tanulmányoknak) főképp az első két szakaszra koncentrálnak, a Gumbrecht által „hellenofíliának” nevezett „intellektuális és egzisztenciális utolsó fejezet” (HUG2, 62-63) csak érintőlegesen jelenik meg a több inspiratív elmefutamot tartalmazó blokkban. Ezen belül a legtöbben (sorrendben: Eva Horn, Kelemen Pál, Martina Süess, Mezei Gábor) az Aufschreibesysteme 1800/1900 című munkával, illetve ennek részegységeivel foglalkoznak. Értelemszerűen nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az 1985-ben megjelent szöveg a mai napig jelentékenyen szóra bírható, meghatározó és eminens írásmű, de éppen ezért egésze nehezen fogható fel egy nézőpontban. Míg Eva Horn öt pontban próbálja meghatározni a kittleri „olvasásmód” jellegzetességeit, addig Kelemen Pál – más szövegek bevonásával – arra keresi a választ, mire következhetett az 1800-as lejegyzőrendszer, illetve milyen módon hozható kapcsolatba a pre-1800-as szisztéma, a tudósköztársaság a könyvben tárgyalt paradigmákkal. Már ebben a szövegben szóba kerül a Kittler könyvét felvezető epizód, a fausti írásjelenet, amelynek helyszíne, a könyvtár, Süess és Mezei írásaiban is központi térként funkcionál. Előbbi írása tulajdonképpen azokat a tanulságokat gyűjti össze, amelyekkel az írásjelenet szolgál a médiaelméleti irányultságot applikálni kívánó irodalomtudomány számára. 48 �Kutatóterület Eszerint a „médiatörténeti irodalomtudomány” (Par, 24) nem veti bele magát a szövegek által felkínált szoftverbe, hanem inkább ezek feltörését kísérli meg, miközben nem elsősorban technikatörténeti, hanem diszkurzív „keretek” között vizsgálódik. A harmadik megjegyzés a korábbiakkal ellentétben egyáltalán nem hangzik – legalábbis a szövegekkel való foglalatoskodás hagyományosabb formáival szemben – utópisztikusan: ugyanis a szövegkommentár viszony újraértelmezésére törő igyekezet az ezredfordulós újfilológia egyik kitüntetett témája, amelyről a magyar olvasó például a 2011-es Metafilológia 1. című kötetből is tájékozódhat. Mezei Gábor pedig amellett érvel, hogy az 1800-as lejegyzőrendszert „installáló” írásjelenetben Faust áthúzásai tulajdonképpen a hermeneutikai értelemben vett fordítás elvét is zárójelbe tehetik: „minden fordításjelenet szükségképpen magába foglalja az írás legalapvetőbb, gyakorlati működéseit”. (Par, 32) Tóth-Czifra Júlia és Vásári Melinda írásaiban Kittler egy-egy reflexiója (nevezetesen egy 2009-es előadás felvezetője, illetve a külön tanulmányban vizsgált jel-zaj viszony) Gumbrecht kapcsolódó téziseivel kerül összhangba. Ez az első esetben Heidelberg és a filológia kapcsolata, a másodikban pedig a hangoltság (Stimmung). Természetesen mindkét gondolatfutam érinti a technikai fejlődés, a digitalizáció által újradefiniálandó filológiára vagy filológiai tevékenységre nehezedő kihívásokat. Tóth-Czifra végső soron azzal a belátással zárja gondolatait, hogy az „újfajta” technikai kompetenciákat igénylő filológusnak (feltehetően) a történetiség fogalmával kapcsolatban is az eddigiektől eltérő álláspontra kell helyezkednie. Vásári írása nyomán pedig arról gondolkodhat el az olvasó, hogy – a gumbrechti jelenlétkultúra és ennek „lejegyezhetőségi” paraméterei nyomán – közelíthető-e egyáltalán a szöveg olvasása nyomán megfogalmazódó/íródó hangulatleírás a „hagyományos” interpretációs sémákhoz, vagy két összeegyeztethetetlen (esetleg: abszolút párbeszédképtelen) dekódolási tevékenységről van-e szó. A kulcskérdést, nevezetesen, hogy milyen opciók állnak rendelkezésre a kittleri médiaarcheológiának a kultúratudományok hálózatos rendszerébe való bekapcsolásához, három írás próbálja körüljárni, igaz, túlzás lenne csupán ebben a témában keresni Arndt Niebisch, Sebastien Vehlken és Smid Róbert szövegeinek tanulságait. Niebisch a médiatudományok hadászati meghatározottságát alapul véve jut arra a következtetésre, hogy a jelenkori irodalomtudósoknak (az olvasástechnikai szakembereknek) Kittler nyomán hackerré kell válniuk, hogy felírhassák a szövegek előállításáért felelős kontrollinstanciákat, a lejegyzőrendszereket, illetve naplózhassák ezek változásait. Vehlken talán ennél is tovább megy, amikor azt állítja, az after Kittler horizontján hiba (lenne) nekifogni, ahogy ő fogalmaz, a „kittleri életmű teljes dekonstrukciójának”. (Par, 38) Ehelyett az életmű tanulságait kell beépíteni a rokon tudományterületek eredményeit újrahasznosító digitalitás episztéméjébe, ugyanakkor Vehlken – Foucault nyomán – felteszi a 49 �Kutatóterület következő kérdést is: „hányadán is állunk saját episzteménk leírhatóságának lehetőségével?”. (Par, 40) Smid Róbert ennél jóval „megengedőbb” szinten viszonyul Kittler lehetséges médiatörténetéhez. Megtévesztő lehet, hogy a magyarul is hozzáférhető Optikai médiumok egy jól követhető, jobbára lineáris narratívához rendel hozzá bizonyos eseményeket – mindez nem jellemzi a lejegyzőrendszereket leíró munkákat. Smid szerint a történetiséget részint retorikai fogások álcázzák, részint a történelmet „felhasító” (Par, 45) mediális események elrendezése teszi zárójelbe, miközben a lejegyzés a narratívák és kronológiák kettős kötéseit applikálva szimultaneitásokra képes rámutatni. A több helyen is játékosan önreflexív szöveg az egész Kittler-blokk szimbolikus aktusaként megannyi kérdéssel zárul. Noha Kittler kitörölhetetlenül bevésődött a kultúratudományos diskurzusokba, kérdéses, mennyiben, és milyen formában válik részévé (partíciójává) a diskurzust fenntartó hardvernek. Talán valóban hiba lenne – Kittler javára – eltekintetni a hasonló jellegű kutatások hazánkban jószerivel ismeretlen eredményeitől, a magyar irodalomtörténeti narratívák részegységeinek szorosabb vizsgálata, ezek kötelező újraolvasása semmiben nem láthatja kárát a médiaarcheológiai perspektíva határozottabb bevonásának, még ha ez első körben csak az életmű felszínén megragadható teóriák segítségével is valósul meg. A Prae Kittler-különszáma remek válogatást nyúlt ehhez a tudós szerteágazó életművéből, felvezetésként az utolsó, Die Weltnek adott 2011-es interjúval. A nyolc, első ízben lefordított szöveg között megtalálhatjuk az Aufschreibesysteme 1800/1900 utólag publikált előszavát, illetve a Grammophon Film Typewriter eredeti bevezetését, a korábbi szöveg előtanulmányként is olvasható írást (Szerzőség és szerelem), valamint az elhíresült Nincs szoftvert is – a válogatás tulajdonképpen csak az életmű utolsó, hellenofil korszakát nem érinti. A Kittlerről szóló legkorábbi írás, David E. Wellberynek a Lejegyzőrendszerek angol fordításához írott előszava méltán nevezhető a recepció klasszikus szövegének. A jelenleg Chicagóban tanító germanista Kittlert a poszthermenutika horizontján helyezi el, részletesen bemutatva a könyv Derridához, Foucault-hoz és Lacanhoz visszavezethető elemeit. Wellberry olyan írásként tekint a Lejegyzőrendszerekre, amely egyszerre bír sajátos univerzalitásigénnyel, ugyanakkor hű marad elsődleges kontextusához vagy kontextusaihoz. Bár a merítési bázis a második fejezetben (1900) már szélesebb, lévén a technikatörténet „egyetemesebb” narratívát kíván, mint az 1800-as lejegyzőrendszer központi tudományterülete, a (német) pedagógia vagy pedagógiatörténet, Kittler játékos önkényességéből adódóan nehezen lehetne akadálymentesen átkonvertálni a felvázolt narratívát a többi nagy kultúra közegébe. A sűrű bevezető remekül eligazít az életmű egyik legfontosabb darabjában. Sybille Krämer 2004-es szövege a technikailag manipulálható időtapasztalat fényében kommentálja Kittlert, 50 �Kutatóterület az érvelés pedig annyiban „provokálja” Wellberry írásait (igaz, a két szöveg megjelenése között 14 év telt el), hogy irritáló gesztusként mutatja fel a testiség mellőzését, pontosabban „a test mint médium kizárását” (Prae, 164), amelyet a korábbi szöveg (még) poszthermeneutikai előfeltételként jegyez. Krämer szövege kommentárokkal zárul, és sokatmondó, hogy az utolsó kérdésére adott választ a következő kérdéssel zárja: „Vajon Kittler írásaiból egy digitalizált egzisztencializmus szól hozzánk?” (Prae, 182) Niels Werber rövidebb szövege a Partitúra-blokk első írásához hasonlóan „központi téziseket” (Prae, 159) próbál kijelölni az életműben. Ezek, mármint a „lehetővé tétel”, a „leszűkítés”, a „historizálás”, a „»két kultúra« megszüntetése”, valamint a „poszthermeneutika” akár a Kittlerről szóló írások elolvasása után hátramaradt emlékezetnyomok megerősítéseiként is funkcionálhatnak, hiszen az olvasó tulajdonképpen az összes feltüntetett jellegzetességről olvashatott az eddigiekben. Míg a Gépi tanulás című szöveg, amelyben Geoffrey Winthrop-Young (a Gramophone Film Typewriter egyik fordítója), illetve Eva Horn próbálják körülírni a „Kittlereffektust” (Prae, 147), addig Nemes Z. Márió zárótanulmánya két külföldi tematikus folyóiratszám tanulságainak összegzésével jegyzi le a – Parikkától származó cím alapján – „nem eléggé belevaló” (never been hard enough) kittleri médiaelmélet poszt-állapotát. Ezen belül is azokat az irányokat, amelyek a Tiszatáj 2015/4-es számának médiumarcheológiai blokkjában (Médiumok magánélete: A hardver mikroeseményeiről) is képviseltetik magukat. A Smid Róbert szerkesztésében megvalósuló válogatás egy része a folyóiratban olvasható, míg a bevezető teljes szövege, illetve Wolfgang Ernst és Claus Pias egy-egy írása a folyóirat online felületén érhető el. Smid írását érdemes teljes terjedelemben elolvasni, hiszen a folyóirat lerövidített szövegéből hiányoznak a válogatás szerzői – hazánkban jószerivel ismeretlen – előfeltevéseinek hálózatos rendszerébe vezető iránymutatások, így a hosszabb változat segítheti elő az olyan újszerű fogalmakkal való ismerkedést, mint a mélyidő (deep time, Zielinski) vagy az imaginárius médium (imaginary media, Parikka). Ráadásul a blokk szerkesztője pontosan meghatározza, miben is tér el (markánsan) a médiumarcheológia a foucault-i „alapoktól” – ez a differenciálás tekinthető a precíz felvezető szöveg vezérszólamának, lévén erős megszorításokkal (már) Foucault életműve is rendelkezik azzal a redukciós potenciállal, amelyet Nemes Z. teljes joggal emleget a „poszt-kittleri perspektíva” (Prae, 214) emergenciájának fő akadályaként. A Tiszatáj különböző felületein megjelenő szövegekből egyértelművé válik, hogy a médiumarcheológia csak közvetett viszonyban áll az irodalommal, de még a szövegek klasszikus tárolójával, a könyvvel is. Bár Zielinski „programadó” szövege Foucault vagy Kittler archeológiáira emlékeztet, amennyiben a szerző egy egyetemes történeti narratívához képest marginális események jelentőségét firtatja, illetve fűzi össze, addig 51 �Kutatóterület Wolfgang Ernst szövege egy radikálisabb értelemben vett paradigmaváltás szükségszerűségét feltételezi, ha nem is explicit módon. A zavarba ejtően sűrű szöveg tulajdonképpen a heideggeri időfogalmat próbálja kimozdítani, mondván a digitalitásban „olyan időfogalommal kell számolnunk, amely a valóságunkat régóta vezérli, de a hagyományos időfogalmak aligha tudták lefedni” (TT, 71, saját kiemelés). Az írás egyfajta előtanulmányaként szolgál a Tiszatáj online felületén megjelenő szöveg, amelyben Ernst a „kísérlet mint esemény” három paradigmatikus fázisát (Püthagorasz, Hertz, Turing) tárgyalja a mediális időbeliséggel összefüggésben. Claus Pias hasonlóan tömör, de talán anekdotikus kitérőkben gazdagabb írásai közül a folyóiratos szöveg a szintetikus történelem fogalmát próbálja körvonalazni, míg az online szöveg a hacker (és történetének) bemutatására tesz kísérletet. Előbbiben a szerző a különböző háborús szimulációkat veszi számba, majd arra a következtetésre jut, hogy a „színfalak mögött zajló”, valós események lehetőségeit kiszámoló-bejósoló „programok” egy olyan jellegű történelmi episztémé felé vezetnek, amely „nem irodalom, amely egy másik helyet képzel el, hanem egy számítási folyamat, melynek kombinatorikájából minden lehetséges hely fakad”. (TT, 88) Végül, Hertz és Parikka Zombi médiumok című szövege az áthuzalozás (leegyszerűsítve: az elsődleges funkciójukban használhatatlan, de részben újrahasznosítható eszközök megszerelése, összekötése, újrakonfigurálása stb.) és az elavulás „újkori” fogalmaiból mutatnak rá egy „többsíkú időbeliségre”, amely a már „»archeológiai« fázisba” került leselejtezett árucikkek új kontextusa irányoz elő. (TT, 102) Nem kétséges, a Tiszatáj a magukat az after Kittler pozíciójába helyező szövegekből nyújt izgalmas válogatást. Ezzel magyarázható, hogy több szöveg is extra türelmet kíván olvasójától, hiszen az irodalmiirodalomtörténeti allúziók helyét itt természettudományos és informatikai (alap)fogalmak veszik át: Ernsték arra törekednek, hogy a digitalitás merőben újszerű írásfogalmából kiindulva értelmezzenek újra alapvető fogalmakat, ezzel új „tartalmakkal” töltve meg azokat a helyeket, amelyeket korábban (még Kittlernél is) jobbára szépirodalmi szövegek, vagy legalábbis ezekhez közel eső írások töltöttek meg. Ez a gyakorlat közvetlenül levezethető a számítógép médiumának jelenkori primátusából, amely közös virtuális térbe konfigurálja a különböző médiumokat, illetve összevonja ezek hatásmechanizmusát és tapasztalatát is. A médiumarcheológia oldaláról védhető álláspont (az irodalomtudósok elvárt informatikai tájékozottsága, hackerré válása stb.) talán a filológia területén nyert először ösztönzésre: a digitális filológia nem egyszerűen számítógépen végzett filológiai tevékenységet jelent, hanem az idők során felhalmozott tudás virtuális archívumokba történő átmentésének, és ezen archívumok felügyeletének és gondozásának feladatát is. Noha a közeljövőben talán nem várható az ezredforduló körül tapasztalt- 52 �Kutatóterület hoz hasonló („váratlan”) „paradigmaváltás” a honi irodalomtudományban, már ami az after Kittler által propagált „munkamódszereket” és „olvasásmódokat” illeti, a tudomány, szűkebb értelemben véve a tudásképzés „láthatatlan” szektoraiban, az egyetemi óravázlatokban és szakdolgozatokban feltehetően egyre markánsabb hangsúlyt kap a jelenkori írás- és olvasásmódok tapasztalata is. Megválaszolhatatlan kérdés, hogy milyen irányba téríti el az irodalomtudományos diskurzust a régóta érlelt olvasásmódok és a poszt-posztmodern gyakorlat közötti feszültség, de valószínű, hogy az információs forradalom szimbolikus „élménye”, a számítógépes alfabétizmus egyre kikerülhetetlenebb zsigeri tapasztalata, a könyvet nélkülöző olvasás, illetve a tollat és írógépet „megkerülő” olvasás új előfeltevéseket és új esztétikákat követel meg. A fentiekben bemutatott összeállítások szűkebb értelemben az információs forradalmat szorosan és bravúrosan naplózó Kittler munkásságába engednek széles betekintést, tágabb értelemben viszont végigkísérik az olvasót a digitalitás állomásain is a korai 80-as évektől kezdve egészen a jelenkorig. 53 �Kutatóterület UJLAKY ISTVÁN A bolygó hollandi avagy a holland tengeri hatalom a XVII. században1 Egy holland kapitány, Hendrik van der Decken valamikor a XVII. században útnak indult Indiába, hogy vagyont szerezzen. A Jóreménység fokánál viharba került. A vihar megszaggatta a vitorlákat és összetörte az árbocokat. A mindenre elszánt kapitány azonban a legénység zúgolódása ellenére tovább haladt. Maga a sátán jelent meg neki, arra bíztatva, hogy szegüljön szembe Isten akaratával, és kormányozza tovább a hajót a vihar közepébe. A holland megfogadta az ördög tanácsát. Ezzel magára haragította az Urat, aki azzal büntette, hogy mindörökké hajózzon a tengereken. No persze, az is lehet, a kapitány csupán káromkodott egyet, mondván, akkor is tovább megy, ha ítéletnapig kell hajóznia. Nos, a Teremtő szaván fogta. Egyesek úgy gondolják, nem is van der Decken, hanem Straaten kapitány a kísértethajó feje, aki hajójával nagypénteken futott ki az amszterdami kikötőből, és indulása előtt elmulasztott templomba menni. Egy biztos, a bolygó hollandi mindörökké járja a tengereket, és bajt hozhat arra is, aki megpillantja. A kapitánynak, legalábbis egyesek úgy gondolják, az ördöggel kell kockáznia. Nem csoda hát, ha a Jóreménység foka tájékán, akit a hajó haladásakor nélkülözni lehetett, lement a hajófenékbe, s aludt egyet, elkerülendő a nem kívánt látványt. A bolygó hollandival amúgy személyesen V. György király is találkozott, igaz, még trónra kerülése előtt, kadétként, és a Horn-foknál. Akik elhaladtak a rettenetes hajó mellett, hol ősz hajú, szenvedő legénységet és eszelős tekintetű, vörös szemű kapitányt véltek látni rajta, hol csupán hátborzongató kacajt hallottak. Talán a legérdekesebb eset egy óceánjáróé, melynek utasai állítják, kis híján összeütköztek egy régi roncshajóval, melyen 54 �Kutatóterület száz évvel azelőtt divatos ruhákba öltözött emberek hadonásztak késekkel, szekercékkel. Mi tagadás, a hajósok babonás népség volt a XVII. században, a hollandok pedig többet hajóztak ekkor, mint bármelyik nép azelőtt a történelemben.2 Németalföld, mint közismert, nem Németország alföldje, (azt Germánalföldnek hívják) hanem nagyjából a mai Hollandia, Belgium és ÉszakFranciaország területe. A Német-római Császársághoz tartozott, ehhez a háromszáz önálló kis- és nagyobb államból álló konglomerátumhoz. De maga Németalföld sem egységes, városok és kis tartományok halmaza. 1581ben Németalföld kettészakad, északi része (a Spanyolország elleni hosszú és szívós függetlenségi háború közepette) kinyilvánítja függetlenségét, míg a déli spanyol uralom alatt marad. Az így megszületett Egyesült Tartományok nem nyelvi és nem is vallási határvonal mentén vált le, és valamivel kisebb volt a mai Hollandiánál. A spanyol világbirodalom elleni függetlenségi háború 1609-ben holland győzelemmel zárult, a nemzetközi jogi elismerést az 1648-as vesztfáliai béke hozta el. John Evelyn angol utazó a XVII. század közepén ezt írta Amszterdamról: megcsodáltam „a megszámlálhatatlan hajókat és csónakokat, amik megállás nélkül nyüzsögnek a város előtt, amely bizonyosan a legforgalmasabb város, amit halandó emberek laknak a Földön, és egyben az a város, amely teljes mértékben a kereskedelemnek él.”3 Descartes „a lehető dolgok kincses ládájának” nevezi a várost, s hozzá teszi „Hol van még a Földön egy olyan hely, ahol minden elképzelhető árucikket és különlegességet oly könnyen megkaphatnánk, mint ebben a városban?”4 A magyar Teleki Pál báró pedig a század végén így lelkendezik anyjához írt levelében: „annak a boldog városnak sok nevezetesebb helyeit jártuk el, melyben nem csak az szem gyönyörködhet, sőt az elme is tanulhatott”. Amszterdam nem véletlenül váltotta ki a kortársak csodálatát: a XVII. században a világgazdaság központja volt. Amióta az árutermelés és kereskedelem elért egy bizonyos szintet, mindig akadt egy vagy több város, amely az adott korra értelmezett világgazdaság gyújtópontjának szerepét töltötte be. Az első ilyen centrum talán a föníciai Tűrosz lehetett. Hellász klasszikus korában Athén, később Karthago és Rhodosz töltötte be a gyújtópont szerepét. A Római Birodalomban az időszámításunk kezdete körül Róma város és Alexandria osztozott a világgazdasági központ szerepkörén. Az ókor végén és a kora középkorban – ha egyáltalán – Constantinopolis (Bizánc), majd a középkor utolsó évszázadaiban Velence, Genova és Brügge töltötte be a gyújtópont funkcióját. Míg a XV. század közepén Velence úgyszólván egyeduralkodó, a XVI. században, főleg annak első felében Antwerpené a nemzetközi gazdasági központ szerepe. Antwerpentől vette át Amszterdam – de miért és hogyan? Antwerpen gazdaságát megviselte a németalföldi függetlenségi 55 �Kutatóterület háború. A „spanyol őrjöngést” (a város kirablását, hatezer lakos legyilkolását, negyven tonna aranynak megfelelő anyagi kárt) önmagában sem lehetett volna könnyen kiheverni. De újabb csapások jöttek: a hollandok blokád alá vették a várost, lezárva a Shelde torkolatát. Az antwerpeni tőke egy része a háború miatt vagy épp vallási okból Amszterdamba költözött, magával vitte tőkéjét és üzleti kapcsolatait. Antwerpen amúgy is kevesebb lehetőséget kínálhatott. Nem volt országa, sem saját kereskedelmi flottája, és elsősorban luxuscikkekkel kereskedett. Amszterdam már a középkor végétől hatalmas kereskedelmi hajóparkkal rendelkezett, a parton tetemes raktárkapacitással, és kereskedelmi tevékenységében a tömegfogyasztási cikkeké a vezető szerep. Saját országát pedig megteremtette – a spanyoloktól kivívott függetlenséggel. Antwerpen inkább afféle átmenő vagy passzív kereskedelmet folytatott, mint az érett középkorban Brügge – Amszterdam szerepe összetettebb ennél. Rácz megfogalmazásával: a korábbi gyújtópontokkal (Genovával, Velencével, Antwerpennel) ellentétben a gazdasági hatalom teljes eszköztárával rendelkezett: hajózással. kereskedelemmel, iparral, hitelélettel, és persze katonai teljesítményre is képes saját országgal. (Hollandia Amszterdam külvárosa – fogalmazta meg karakteresen Pirenne.) A már említett raktárak, az 1602-ben létrejött tőzsde, (az értéktőzsde mellett / gabona / árubörze is létezett) új pénzügyi technikák, mint a váltó és a leszámítolás, és nagy tömegben rendelkezésre álló nemesfém támasztotta alá ill. egészítette ki a fentieket. A város felvirágzásában Antwerpen már említett kiesése mellett Itália és a Hanza hanyatlása, és az Angliával ill. Londonnal szemben a század folyamán még őrzött lépéselőny is szerepet játszott. Amszterdam a XVII. század elején harmincezer, a közepén százötvenezer, a végén kétszázezer lakosú. Ugyanakkor, a vezető szerep fokozatos elveszítése nyomán, kétszáz évig nem nő tovább, ami jelzi a XVII. századi csúcspontot. Csak 1900 után emelkedik kétszázezer fölé a népesség. Az Ijcsatorna jó természetes kikötőt kínált, de a kikötőig vezető út nem veszélytelen. Az erőteljes árapály elszállította a város szemetét, szennyvizét. A XVII. században az emberek még nem hollandoknak, hanem amszterdamiaknak vagy épp leidenieknek tartották magukat. Nem csak azért, mert a modern nacionalizmus megszületése előtt vagyunk még, hanem mert az Egyesült Tartományokra, más egykorú országokhoz képest is, hangsúlyosan jellemző a városokra ill. tartományokra tagoltság. Geert Mak szerint „az arrogáns Amszterdam és az ország többi része” szembesíthető, „a város egyszerre irigyelt, tisztelt, csodált és gyűlölt”5. A tenger felől érkezőt mólók, hajók, daruk, malmok, raktárak, árusok, mázsaház, sorompóharang, kotrómalom – és egyáltalán, a korabeli világban másutt alig ismert forgalom fogadta. A század folyamán Amszterdam az európai gabonakereskedelem központja – ez a legfontosabb. De centrumává lett a város egyéb tömegcikkek 56 �Kutatóterület kereskedelmének is, mint a hal, vas, vászon, só, kátrány, kender, fa. És egyéb, nem egyszer luxuscikkekének, mint a dél-amerikai kakaó, az északamerikai dohány, a spanyol acél- és bőráru, a török szőnyeg, perzsa selyem, orosz cobolyprém, a brazil smaragd, és kínai porcelán, keleti fűszerek, kávé és tea. A már említett tőzsde és a század elején alapított bankok mellett tengeri kereskedelmi biztosító társaság, jól kiépített postahálózat segítette a kereskedelem szereplőit. (Négy nagy postahivatala volt – antwerpeni, hamburgi, kölni, belföldi – Hága és Rotterdam felé éjszakai szolgálat is működött. A posta drága, de a hír fontos, a gyorsaság és információ a sikeres tőzsdei spekuláció alapja.) A balti kereskedőkkel szerződést kötő holland kalmárok háromnegyede amszterdami, de fontos a város kapcsolata a Földközi-tenger térségével és a Távol-Kelettel is. Jellemző a távolsági nagykereskedő réteg jelentőségére, hogy a városvezetés tagjai közül 1600 és 1625 között 41 tagból 31 érdekelt a kereskedelemben. A gazdasági és politikai hatalom összefonódott – ez az összenövés csak a század utolsó negyedére mérséklődött. Igaz, Holland és Zeeland tartományban a nemesség és főpapság szerepe sosem volt igazán nagy. Ötven év alatt húszszorosára nőtt azoknak a száma, akik legalább százezer forint vagyonnal rendelkeztek. A század utolsó negyedében homokküszöb keletkezett a kikötő előtt. A problémát 1691-től emelőrendszer kifejlesztésével oldották meg. A self és a zátonyok hosszabb távon rontották a versenyképességet: hétszáz tonnásnál nagyobb hajót nem lehetett használni, míg az angolok 1700 körül ezerkétezer tonnás hajók gyártását kezdték el. Bár a város ipara nem fogható kereskedelmi és pénzügyi jelentőségéhez, érdemes megemlíteni a cukor- és a nyomdaipart, a könyvnyomtatást. 1650 körül százötven, 1700 körül kétszázötven cég foglalkozott a városban könyvekkel (a nyomda, kiadó és kereskedés nem különült el). A legtöbb európai országgal egybevetve a holland városi élet igen fejlett, és ez nem csak a városlakók magas arányában, a városok számában és méretében mutatkozott meg. Tudatos várostervezés, szilárd burkolatú utak, az utcák világítása, emeletes házak, csatornák és fasorok, saját és bérelhető hintók, a biztonságot szolgáló éjjeli őrjáratok, tűzoltóság – a kontinens más tájain egy vagy két évszázaddal később jelentek meg. A holland városok meglepően tiszták – de büdösek; a szennyvízelvezetés még megoldatlan.6 A holland kikötők között finom munkamegosztás figyelhető meg. Rotterdam angol és francia kapcsolatokra, Zeeland az atlanti, Hoorn és Enkhuizen a keleti kereskedelemre szakosodott. Doordrecht a folyami kereskedés központja. Amszterdam mellett a kis Oostzaan városból indulnak hajók elsősorban a balti térség felé. Érdekes, hogy Delft városának nincs tengeri kikötője, mégis volt itt irodája a Holland Kelet-indiai Társaságnak. Igaz, folyami kikötője Delftnek is van. Érdemes a szállodák számára vetni egy pillantást. Hága (a rendi gyűlés székhelye – noha közjogilag nem város, csak 57 �Kutatóterület falu!) kilenc, Rotterdam hat, Amszterdam kb. száz szállodával rendelkezett.7 Amszterdam után a második legforgalmasabb kikötő Deventer. Tagja a Hanza szövetségnek, akárcsak Kempen vagy Zwolle. Leiden igazi sikertörténet. Népességére és gazdaságára is a gyors növekedés jellemző, textilipara jelentős, egyeteme nemzetközi hírű és növelni tudja hallgatói számát. Könyvkiadása és nyomdaipara holland és francia nyelven Galileitől Corneill-ig ad ki jelentős kortársakat. Itt jelent meg egy 35 könyvből álló ország-sorozat is, benne Magyarország-kötettel. „Nem hajóink külső formája adja Hollandiának a tengeri elsőbbséget, hanem az a képesség, mellyel hajóinkat sikeresen és aránylag kevés személyzettel eredményesen kormányozzuk, továbbá tengerészeink szerény életmódja és a velük született tisztaság. Ilyen tulajdonságok birtokában hajóink más nemzetekhez viszonyítva hosszú élettartamot érnek el” – írja a XVIII. századi holland tengerészeti szakíró, Nicolaus Witsen.8 Mit tudunk a holland hajóépítésről? Mennyiségi szempontból hatalmasnak kellett lennie, hiszen ellátta utánpótlással a világ legnagyobb kereskedelmi flottáját, valamint a halász- és hadiflottát, és emellett exportra is termelt. (Érdemes megjegyezni, ama bizonyos Santa Maria is holland gyártmány, eredetileg holland kereskedelmi forgalom számára épült.9) Amszterdam környéki kisvárosok a hajóépítés egy-egy fázisára szakosodtak, mint pl. kötélkészítés, horgonykovácsok, hajóácsok műhelyei.10 A hajógyártásban németalföldi versenyelőny, hogy rendelkeztek a szükséges anyagok (hajófa, árboc, kátrány, szurok) kereskedelmével vagy épp kereskedelmi monopóliumával.11 A legfőbb hajóépítő Zaanstrek – nem város, hanem kistérség – amely ezer embernek adott munkát. Kialakulásában szerepet játszott az erős, egyirányú szél, ami sok és nagy szélmalom megbízható működését tette lehetővé. Ha csökkent a konjunktúra, azonnal munkásokat bocsátottak el. A holland hajóépítés ismerte a szabványosítást. Igazodnia kellett a speciális holland körülményekhez: a homokosodásra hajlamos selfen csak kis merülésű hajók lehettek biztonságosak. A holland hajóépítés talán legfőbb fejlesztése a XVII. században a fleute (furulyahajó).12 Sekély vizekben is manőverezni képes, negyven méter hosszú, 500-600 tonna teherbíró képességű kereskedelmi jármű. Viszonylag gyors és mozgékony, legfőbb előnye azonban gazdasági versenyképessége. Harmadannyi legénység elegendő hozzá, mint más népek hasonló méretű hajóihoz. Emellett sajátos szerkezete – a vízvonalon szélesebb, de felfelé keskenyedik – miatt kevesebb kikötői illetéket kellett fizetnie, ami a hajók méretéhez igazodott. Megépítése is olcsóbb, feleannyiba kerül, mint más népek hajóié. A hajóépítés olcsóságában nem csak a hajótípus játszott szerepet, hanem a nagy széria és a technikai fölény is. A fleute egyik változata a bálnavadász hajó. A bálnavadászat kezdetén még a baszkoké a fölény, de hamar beérték és elhagyták őket a hollandok (és angolok). Ez a hajó keményfából épült, hogy kiállja a bálna esetleges 58 �Kutatóterület támadását és a jégtáblákhoz való ütközéseket. 1697-ben a Spitzbergáknál több mint százhúsz holland bálnavadász fleute horgonyzott: több, mint a többi országoké együttvéve. Jan Snoep, a holland haditengerészet egyik lelkésze felháborodottan írt a tengerészekről, akik „kizárólag Bacchust és Vénuszt tisztelik”, verekedősek, korlátoltak, istentelenek.13 A legtöbb matróz írástudatlan, buta volt, sokan még a tengerész mesterséghez sem értettek igazán. A tengerész nem ismeri az udvariasságot, nyers és egyszerű, ugyanakkor a holland társadalom legbabonásabb rétege. 1680 körül kb. ötvenezer ember dolgozott a holland hajókon. A tengerészek 40 százaléka külföldi: angolok, skótok, franciák, németek. A hajókon gyakran és roppant kemény büntetéseket alkalmaztak. Lázadásért vagy gyávaságért akasztás járt.14 Ha valaki kést rántott társára, ha lopott, ha fegyverét nem tartotta rendben, ha naplemente után dohányzott – a hajótűz veszélyét előidézve – büntetése a háromszori-négyszeri alámerítés. Ennél súlyosabb büntetés, amikor az elítéltet megkötözve áthúzták a hajótest alatt. Jó esélye volt arra, hogy belehaljon, ha nem bírta levegő nélkül, vagy ha a hajófenékre ragadt kagylók halálra sebezték. Aki élve került elő a víz alól, még az is belepusztulhatott a sebek elfertőződésébe. Vérontás büntetése alatt azt értették, hogy az elítéltet saját késével, kezén keresztül az árbocra rögzítették. Ha képes kiszabadítani magát, túlélhette. Korbácsolás akár káromkodásért vagy késésért is járt. Ha mindehhez – a magas halálozási arányhoz és a kegyetlen büntetésekhez – hozzászámítjuk a nem túl magas béreket és az alacsony presztízst, megállapítható, hogy a tengerész mesterség (a textiliparral és a zsoldos katonasággal együtt) afféle proletárszakma, a legszegényebbek osztályrésze. A hajók személyzetét bátran tekinthetjük szubproletariátusnak vagy akár underclassnak is, hiszen helyzetük rosszabb a céhek és manufaktúrák munkásaiénál. A kapitányok testülete 1628-ban alakult ki. A közönséges matrózokkal ellentétben a kapitányok egy része fel tudott emelkedni a polgárságba. Egy tengerparttal nem rendelkező XXI. századi ország polgára elképzelni sem tudja a halászat újkori jelentőségét, pláne az északi vizeken. Pedig a foglalkoztatásban, a táplálkozásban, sőt (mai kategóriával élve) a GDPben is hatalmas a szerepe. „Holland-Zeeland tengeri hatalma a heringen nyugszik” – állapítja meg Pierre Chaunu.15 A halászat fontosságának megnövekedésében az éghajlat hidegebbé válása, a „kis jégkorszak” is szerepet játszott, amennyiben a heringrajok délebbre húzódtak. Jól mutatja az ágazat fontosságát, hogy a Cromwell-féle hajózási törvény – melyet a közvetítő kereskedelmi érdekekkel szoktunk összekapcsolni – terjedelmének kétharmadában a halászattal foglalkozott. Évszázadunk „a hering évszázada” is. A késő középkortól a hal nagy részét már a nyílt tengeren kezdték feldolgozni. A kora újkorra végbement az ágazat szakosodása. A part menti halászat kis halakra (pl. nyelvhal) és a napi piaci igények kielégítésére, az 59 �Kutatóterület izlandi vizekig hatoló flottilla a tőkehalra, a Dogger-pad és az angol, skót partok halászai heringre szakosodtak.16 A brit partoknál folyó halászatot hadihajók védték. A holland halászok a Balti-tengeren is feltűntek. Dániától bérbe vették az angolnahalászat jogát Koppenhágától délre (Amager-sziget). A XVII. század első fele a csúcspont Hollandia számára: ekkor a halászatból tőke képződött, melyet a legsikeresebb vállalkozók a kereskedelembe fektettek. A század közepén még oly jelentős, exportra termelő, fél Európát ellátó ágazat a század második felében visszaesett. Ebben az angol, dán, francia, porosz protekcionista intézkedések mellett a háborúk is szerepet játszottak. Folyományaként a hajóépítés is csökkent. A heringhalászat a XVII. századra a legjobban szabályozott gazdasági tevékenységek egyike.17 Erre hivatott a Nagy Halásztársaság Felügyelő Testülete. A heringhalászatra egyes városok monopóliumot szereztek. A földrajzi munkamegosztás jele, hogy Enkhuizen halászkikötő, Rotterdam a heringkereskedelem központja, míg Zaamdam az angolnáé. Az északi bálnavadászat a XVII. századtól öltött nagyobb méreteket. Az első résztvevők hamburgi németek és persze hollandok. Rajtuk kívül spanyolok, franciák, angolok, dánok is megjelentek az Atlanti-óceánon. A bálnaolaj a világítás anyagaként terjedt el. Az első bálnavadász-hajót Amszterdamban építették 1612-ben. Az ágazat beruházás-igényes: az átlagosnál erősebb hajókat, fegyvereket, felszerelést kíván, és profi legénységet. A holland bálnavadászok az Északi Társaságban szövetkeztek. Központjaik Delft és Enkhuizen. A Spitzbergákon és a Jan Mayen szigeten a társaság szezonális holland feldolgozó telepet hozott létre; ez azonban nem bizonyult nyereségesnek. A megoldás a hajókon való feldolgozás lesz. Erre az ágazatra is jellemző az angol-holland vetélkedés. Barents felfedező útjai után a hollandok nem keresték tovább az Északkeleti átjárót, de meglátogatták a térséget bálna- és fókavadászat, prémkereskedelem céljából. A hajótörés veszélye az újkorban is jelentős, a bálnavadászatban talán inkább, mint kereskedőhajók esetén. 1657-ben – meglehet, nem átlagos év – ötven bálnavadász-hajó tűnt el. Első látásra nem magától értetődő, de a holland mezőgazdaság is kapcsolatban állt a tengerrel. Közvetlenül és közvetve is. Az ókorban, Kr.e. 700 körül egy különleges tengeri vihar áttört a természetes gátakon, parti dűnéken, és elárasztotta a mai Holland-mélyföldet.18 Ezt a sekély tengerrészt (selfet) egy évezred alatt, fokozatosan foglalta vissza az ember. A tengertől elvett, bekerített, majd kiszárított terület a polder. A poldereket persze gátakkal kellett védeni, a gátakon átcsapó vagy átszivárgó vizeket pedig visszajuttatni a tengerbe. Minden part menti település feladata a gát egy-egy szakaszának védelme. A gátak együttesére egy központi tanács és a gátgróf felügyelt. A gátak nem drága építőanyagokból épültek, hanem moszattal kevert homokból, melyet befüvesítettek, és ahol kellett, gerendákkal 60 �Kutatóterület erősítettek. A lecsapolások, polderesítések csúcspontja a XVII. század első harmada. A tenger rovására történő terjeszkedés fő oka demográfiai: több élelmet adó legelő, rét, szántó, kert kell. De volt spekulációs szempont is, a befektetési lehetőségeket kereső tőke szívesen vállalkozott rá.19 A tengertől elhódított polderek mellett tavak, mocsarak rovására is növelték a földeket. Holland tartományban 1630 körül egyszerre húsz mocsár lecsapolásán dolgoztak, és a tartomány legtöbb tavát is felszámolták. „Nem paraszti, hanem kapitalista és állami vállalkozás” – írja a polderek és lecsapolások rendszeréről Pierre Chaunu.20 A self elleni „hódító háború” olykor kényszerű védekezésbe csapott át, mint 1651-ben, amikor egy extrém dagály miatt az egész parti lakosság a gátakon dolgozott. Miközben a polderesítés közvetlenül, a termékszerkezet átalakítása közvetve függ össze a tengergazdasággal. Hollandia is, miképp a sűrűn lakott, fejlett és kicsi országok, akarva-akaratlan belekényszerült a termelési szerkezet módosításába. A növekvő népességet a hazai gabonatermelés nem tudta ellátni, ezért importra szorult. Viszont a tengerről érkező behozatal olcsóbb, versenyképesebb, mint a hazai termelés, ami további csökkenést eredményez. A gabona helyét sokfelé intenzívebb kultúrák váltották fel: kertészet, ipari növények, állattenyésztés. Ez a változás azonban magában hordta az éhínség kockázatát, ha elmaradtak a lengyel, német eredetű gabonaszállítmányok. A búza és rozs termésátlaga sokkal magasabb, mint Lengyelországban és Spanyolországban (háromszoros!), vagy mint Angliában és Franciaországban (kétszeres).21 Itt alkalmaztak először cséplőgépet, 1636-ban. Az ipari növények: kender, len, dohány, komló, buzér, csülleng. Utóbbiak festékanyagot adó növények, melyeket a textilipar használt. A festéknövények esetében megfigyelhető a kereskedelmi tőke behatolása a mezőgazdaságba. A gazdák nem rendelkeztek elég tőkével szárítók építésére. A kereskedők egyben, olykor lábon, felvásárolták a termést, és saját szárítóikban készítették elő az ipari feldolgozásra. Mindez a földművelés, feldolgozóipar és kereskedelem összehangolásának és összefonódásának szép korai példája.22 Különösen a gabonaárak csökkenése esetén nőtt a jelentőségük, pl. Zeelandon. Hollandia vált Európa legnagyobb dohánytermelőjévé. Az állattenyésztésben is megfigyelhető a céltudatos árutermelés. Lovat francia kivitelre is tartottak. A Dániából, német területről behozott szarvasmarhát a kövér holland legelőkön felhizlalva exportálták. Sajt és zöldség is kivitelre került. A kertészet két fő ágazata a zöldség és virág (a gyümölcstermelés számára az éghajlat ma is túl hűvös, a kis jégkorszak idején még inkább az). Teleki Pál megemlíti egyik levelében, milyen feltűnően drága a dinnye és barack Hollandiában.23 A kertészet nem csak gazdasági ágazat, de hobby, úri passzió is: egy előkelő amszterdami hölgy üvegházban ananászt termeszt; a kávé és banán üvegházi nevelése egyáltalán nem ritka. A parasztság általában konzervatív, nehezen változtat. 61 �Kutatóterület Ehhez képest feltűnő a holland mezőgazdaság innovativitása: újdonság a vetésforgó, a szántóföldi takarmánytermelés, a tejgazdaság. Az ugar megszűnésével a területhasznosítás intenzívebb, a megnövekvő takarmánymennyiség lehetővé teszi az állomány téli áttelelését. Jellemző a gazdálkodás intenzitására, hogy a trágya is kereskedelmi cikké válik. Van Linschoten naplójából kitűnik: a holland hajós egyszerre kereskedő, felfedező, katona, rabló és kalóz. Madagaszkáron megállva a hollandok a kereskedelemnél előnyösebbnek érezték az emberrablást: a foglyokat váltságdíjért (szarvasmarhákért) cserébe engedték szabadon. (Igaz, ugyancsak Linschoten írásából az is kitűnik: az egykorú portugálok vagy a jávai szultán alattvalói semmivel sem jobbak). A kalózkodás nem csak az ókorban és középkorban, de az újkorban is a kereskedelem és a tengeri hadviselés csendestársa. Tengeri rabló és kalóz nem azonos fogalmak. Előbbi köztörvényes bűnöző, mert bárkit megtámad és kirabol, akinek hajóját elébe hozza a sors. Utóbbi viszont csak országának ellenségeit fosztogatja. A holland jog – akárcsak az angol vagy a francia – legálisnak tekintette kalózainak spanyolellenes tevékenységét. A privatér (kalóz) olyan személy vagy csoport, aki(k) engedélyt, kalózlevelet kapott uralkodójától.24 Ezért, ha elfogták, nem bűnözőként, hanem hadifogolyként kellett bánni vele – miközben a tengeri rablót elfogása esetén bárhol a világon felakasztották. Jó példa az előbbire Klaas Compaan holland kalózkapitány, aki élete során 358 hajót fosztott ki. Miután visszavonult, „ágyban, párnák közt” halt meg. A spanyolok a németalföldi szabadságharc „tengeri koldusait” is kalózoknak tekintették. Valójában ez inkább népi mozgalom, irreguláris hadiflotta, afféle „tengeri gerillamozgalom” volt. Habár a határ persze nem éles. Orániai Vilmos hiába próbálta kézben tartani, politikailag mérsékeltebbé, katonailag regulárissá tenni, a tengeri koldusok mozgalma megőrizte népi jellegét. Érdekes – hívja fel a figyelmet, Bibó István elemzését felhasználva, Sashalmi Endre – Orániai Vilmos németalföldi birtokos nemesként spanyol alattvaló, de Oránia uraként szuverén, a spanyol királlyal egyenrangú volt, s ha igazoló iratokkal látta el, a tengeri koldusokat Oránia hadiflottájának tekinthette. Holland tengeri rablókkal leginkább a nyugati Mediterráneumban, a berber part menti városokkal együttműködő hajósok között találkozhatunk. Néhány fennmaradt kihallgatási jegyzőkönyvből egy érdekes történet bontakozik ki: holland kalózok elfogták a Providence és a Little Barkley nevű angol hajókat. A fogságba ejtett angol legénység azonban egy kedvező pillanatban fellázadt, és visszafoglalta a hajókat.25 1599-ben hetvenkét (!) hajóból álló holland privatér (kalóz) flotta támadta meg a Kanári-szigeteket. A Közép-Amerikában kifejezetten spanyolellenes tevékenységre szakosodó, egymással együttműködő holland, angol és francia kalózokat bukanéroknak is nevezték. Számos spanyol kikötőt és hajót raboltak ki. A legsikeresebb 62 �Kutatóterület holland kalóz alighanem Piet Heyn. 1627-ben, mintegy főpróba gyanánt, kifosztotta Bahiát, és 27 cukorral megrakott portugál hajót fogott el.26 A következő évben Kuba partjainál foglyul ejtette és Hollandiába irányította a teljes spanyol ezüstflottát (kétszáz év alatt ez az egyetlen ilyen eset).27 Heller szerint a zsákmány 66 font arany, 127 000 font ezüst, 689 ágyú, négyezer ember, harmincegy hajó. Egy másik számítás (Konstam) szerint a spanyol ezüstflotta mai átszámítással 6,9 milliárd (!) USA dollár értékű volt. Nem csoda, ha ez az akció hozzájárult Spanyolország hanyatlásához és Hollandia gazdasági felemelkedéséhez. Az akció után a Holland Nyugat-indiai Társaság ötven százalékos osztalékot fizetett részvényeseinek, kifizette összes adósságát, és a zsákmány tíz százalékát átadta a hágai helytartónak. Maga Piet Heyn admirális, a bravúros rajtaütés végrehajtója, a zsákmánynak csak töredékét kapta. A Holland Nyugat-indiai Társaság egyik leveléből kitűnik, a kereskedelmi társaság kapcsolatban állt a Biskayai nevű hírhedt kalózzal is. Nem csoda, ha Pálvölgyi Endre úgy vélekedik, hogy „lényegében állami pártfogás alatt működő kalóz-részvénytársaságról”28 beszélhetünk. Kalózkodás, hadművelet és földrajzi felfedező út sajátos kombinációja volt a Spilbergen-expedíció (1614-1617).29 Joris van Spilbergen parancsnoksága alatt hat, ágyúkkal is felszerelt kereskedelmi hajó, fedélzetükön ezerkétszáz katonával, lényegében Föld körüli útra indult. A fő cél az Acapulco–Manila–Japán–Kína útvonalon (ekkor már úgyszólván menetrendszerűen) közlekedő spanyol hajók kirablása – miközben ekkor formális fegyverszünet van az Egyesült Tartományok és a Spanyol birodalom között. Voltaképp ez az expedíció hódította meg a Molukkákat (Maluku-szigeteket vagy fűszer-szigeteket). Érdekes, hogy egy, a Holland Kelet-indiai Társaság engedélye nélkül kereskedő holland hajót is elfogtak, szállítmányát elkobozták. Az első kínai porcelánok holland kalózkodás révén kerültek az Egyesült Tartományokba. A kínaiak vöröshajúaknak nevezték és gyűlölték a hollandokat. Nem sokat mérlegeltek: mivel valóban tevékenykedtek a kínai partoknál holland kalózok, minden hollandot annak tartottak. Gyűlöletük nem ok nélküli: a holland kalózok gyakran raboltak ki kínai tengerparti városokat vagy hajókat, gátlástalanságuk, kegyetlenségük nagyon is indokolt félelmet és ellenszenvet szült. A Kína és Japán közötti kereskedelmet – mivel a két ország közvetlenül nem kereskedett egymással, de egymás áruira szükségük volt – portugál hajók bonyolították le. Mint szinte mindenütt, a portugálokat itt is kiszorították és a helyükbe léptek a hollandok. Ezután a kalózkodás okafogyottá vált, szerepe csökkent. A hollandok nem voltak erkölcsi fölényben a korábbi, spanyol és portugál gyarmatosítókkal szemben. Azért ne essünk át a ló túloldalára: a hollandok rosszabbak sem voltak, mint bárki más ebben az évszázadban. Ők maguk is gyakran váltak tengeri rablók vagy kalózok áldozatává. Dunkerque városban – a holland partoktól nem messze – Spanyolország kalózközpontot szervezett. 63 �Kutatóterület Vagy hatvan évig az egész város kalózkodásból élt. Évente átlagosan kétszáz holland hajót fogtak el. Sokszor halászokat, halászkikötőket raboltak ki. Ezért kísérték egy idő után a holland halászflottát hadihajók. A csúcspont (vagy, holland szemmel, mélypont) az 1625-ös esztendő, amikor 305 holland hajót süllyesztettek vagy fogtak el. (A dunkerque-i „kalózváros” fejlesztése a fregatt hajótípus, ami aztán bekerült a tengeri hatalmak reguláris flottáiba is). Aztán 1646-ban egy holland-francia közös vállalkozás felszámolta a dunkerque-i kalóztámaszpontot. A város Franciaországhoz került, de az Egyesült Tartományok is megkönnyebbülhetett. Holland (és angol) kereskedelmi hajók gyakran kényszerültek „védelmi pénzt” fizetni berber kalózoknak. Igaz, válaszképp angol és holland hadiflották sorozatosan csapást mértek a berber kalózállamokra, mint amilyen Tunisz, Orán, Algír. Negyvenévi tajvani holland jelenlét után kínai kalózok foglalták el a szigetet, elpusztítva a holland kereskedelmi kolóniákat. Amiképp a nagypolitikában változott az angol-holland viszony (az évtizedekig tartó együttműködést három nagy háború, majd ismét együttműködés követte, mint láthattuk) ennek függvényében alakult a kalózok kapcsolata is. 1659-ben egy dán kapitány parancsnoksága alatt tevékenykedő angol kalózhajó elfogta a Jonge Bentoce nevű holland naszádot, és a zátonyra futott hajó rabszolgaszállítmányát elragadták – mindez Adriaen Blaes hajókapitány kihallgatási jegyzőkönyvéből tudható.30 És ezzel egy újabb problémához érkeztünk el. A Római Birodalom időszámításunk kezdete körül mennyiség és arányok alapján valószínűleg a csúcspontot jelentette a rabszolgatartásban – a rabszolgák a fejlettebb területeken az összlakosság felét is elérhették. Már az ókor utolsó évszázadaiban, majd a korai középkorban a rabszolgatartás hanyatlását, ugyanakkor a rabszolgák jogi és tényleges helyzetének javulását figyelhetjük meg. Nyugat-Európában valószínűleg kb. 1000 körül tűnt el a rabszolgatartás, egyes feltételezések szerint azért, mert a megszerveződő cseh, lengyel, magyar királyságok elzárták a Nyugatot keleti rabszolga-utánpótlásától. Olyan felfogás is akad, hogy a rabszolgaság megszüntetésében döntő szerepe volt egy találmány, tudniillik a vízikerék elterjedésének: egy vízimalom 20-25 rabszolga munkáját váltotta ki. Miközben az arab, török és orosz világban egy szerény méretű rabszolgatartás mindig is fennmaradt, Nyugat-, majd Közép-Európában az érett középkorban a rabszolgatartás évszázadokra eltűnt. Az Ibériaifélszigeten volt a legrövidebb ez az időszak, mert a mórok kiűzésével keletkező munkaerőhiányt – pl. Dél-Portugáliában – rabszolgákkal pótolták. Európában azonban az újkori rabszolgatartás soha és sehol sem nagyarányú. Más a helyzet a gyarmatokon, mindenekelőtt Amerikában. Közép- és Dél-Amerikába már a XVI. század első harmadában érkeztek afrikai rabszolgaszállítmányok. Észak-Amerikába az első „rabszolgaárut” holland hajó hozza: húsz feketét 1619-ben. Az újkori rabszolgatartást és 64 �Kutatóterület az abban játszott holland szerepet elsősorban Daniel Mannix31 és Bitterli könyvei alapján mutatjuk be. Hogyan lesz egy fekete Amerikában élő európai ültetvényesek rabszolgája az újkorban? Egyesek köztörvényes bűnözők voltak, akiket büntetésből rabszolgának adtak el (mivel ez a büntetésfajta jó pénzt hozott az afrikai királyoknak, az európai kereskedők támasztotta kereslet ugrásszerűen megnövelte ennek a büntetésnek az alkalmazását). Akadtak, akiket az éhínség tett rabszolgává: az éhező család eladta egyik tagját vagy az önmagát. Módszeres iparággá vált az embervadászat, melyben feketék és fehérek is részt vettek. Eleve is voltak rabszolgák – az európaiak megjelenése előtt – Afrikában, akik közül sokakat most jó pénzért európai felvásárlóknak adtak el. Egyesek hadifogolyként váltak rabszolgává. Akadt példa arra, hogy afrikai törzsfők és királyok saját alattvalóikat adták el. Ennek a kegyetlen, embertelen és aljas pénzszerzési módnak a felelősei és haszonélvezői, illetve áldozatai között egyaránt voltak fehérek és feketék. Ami az előbbi csoportot illeti: amerikai fehér ültetvényesek, európai kereskedők, köztük nem egyszer Európában lakó, rabszolgákkal sohasem találkozó részvényesek, továbbá afrikai rabszolgavadászok és kereskedők, fekete törzsfők és királyok említhetők. A kárvallottak persze elsősorban a fekete rabszolgák, vagy azok, akik a rabszolgavadász akciókban meghaltak, a rabszolgasors elől tömeges jelenség! – öngyilkosok lettek. Ám a rabszolgaszállító hajók fehér matrózai között a halandóság alig kisebb, mint a fekete rabszolgák között: a trópusi betegségek, a skorbut mellett olykor harci cselekmények, kalózok, lázadások szedik áldozataikat. Ezek a fehér tengerészek csekély bért kaptak és sokat kockáztattak: nem ők a rabszolgatartás nyertesei.32 Sok európai elvileg, „tudományos” vagy „vallási” alapon igazolta a rabszolgaságot, beleértve a rabszolgák „vadászatát”, kereskedelmét és ültetvényeken való alkalmazását. Hugo Grotius Szabad tenger című művében a tengerek szabad használata, a gazdasági élet szabadsága mellett szállt síkra, de a gyarmatosítást és rabszolgaságot is igazolni igyekezett. Katolikus és protestáns egyházak (köztük pápák is!) szintén igazolták a rabszolga-kereskedelmet.33 Udemans holland prédikátor szerint a rabszolgaság nem ellenkezik a kereszténységgel és felettébb hasznos. Holland (és angol) tengerészek átvették a késő középkori, portugál eredetű gondolatot, miszerint az afrikai feketék Káin leszármazottai, vagy – egy másik verzió szerint – Hám utódai Noé nemzetségéből.34 Amszterdamban kiadott munkájában Isaac de la Peyrere francia kálvinista kétségbe vonta az emberiség egységes voltát: bibliai spekulációk alapján úgy vélte, a színes bőrűeket isten az állatokkal együtt teremtette, azok sosem éltek az Édenkertben, utódaik ezért pogányok. Micsoda paradoxon: az Egyesült Tartományok alkotmánya tiltotta a rabszolgaságot (persze az európai Hollandiában) de a holland gyarmatokon létezett ez a jelenség, Holland- 65 �Kutatóterület Indiában (Indonéziában) inkább kivételként, Suriname-ban szabályként. A suriname-i cukornádültetvények rabszolga-munkaerővel dolgoztak. (A maroon a fellázadt, szökött rabszolgák neve Suriname-ban: az ország belsejébe költöztek, szegény, de szabad életet élhettek. Leszármazottaik ma is viselik a maroon nevet, mint etnikai megjelölést.) A XVII. század második felében Amszterdam a rabszolga-kereskedelem üzleti központja a világban. Ami a tényleges kereskedelmet illeti, Elmina és Axim Afrikában, Curacao Közép-Amerikában, Új-Amszterdam ÉszakAmerikában szintén rabszolga-kereskedelmi központ, és mindegyik holland birtok. Az afrikaiak és európaiak között folyó rabszolga-kereskedelem tartós gazdasági és katonai egyensúlyon alapult, állapítja meg Bitterli.35 A tengeren európai, a szárazföldön afrikai katonai fölény érvényesült, a kereskedelemben mindkét fél érdekelt volt, kialakult a tárgyalások, alkuk szertartásos folyamata. (Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a rabszolgakereskedelem a bennszülött királyok és katonáik, kereskedőik nélkül nem működött volna.) A new york-i Wall Street onnan kapta nevét, hogy ez a fal választotta el a holland rabszolgatartókat és indián rabszolgáikat: a rabszolgák szabad rokonait kívül tartva.36 Williem Bosman holland rabszolgakereskedő ügynök szerint „senki sem jött ide, aki megélhetett volna Hollandiában is” – a kereskedelem résztvevői deklasszált elemek, gyakran bűnözők.37 A rabszolga-kereskedelem és rabszolgatartás kegyetlenségének akár szimbóluma is lehetne, hogy a rabszolgák mellkasára, akárcsak a szarvasmarhák hátára, bélyeget ütöttek. Egyebek mellett erről számolt be a spanyol Joan Gaillardo Ferrara rabszolga-kereskedő, akinek hajóját holland kalózok elfogták, rabszolgáit elragadták.38 A – szó szerint – megbélyegzést angolok és franciák is alkalmazták. (Előfordult ez az ókorban is, ám inkább kivételként, mint szabályként: Karthagoban és Szicíliában.) A Holland Nyugat-indiai Társaság Afrikában 30 fontért vásárolta, Amerikában 300-500 fontért adta el a rabszolgák darabját. Ez az árrés akkor is busás meggazdagodást ígért, ha a rabszolgák fele út közben meghalt, egy-egy hajó pedig sohasem érkezett meg a célkikötőbe. Volt olyan tízéves időszak (1613-1623), amikor tizenötezer afrikai rabszolga érkezett holland hajókon Brazíliába. Captain és Jones becslése szerint a teljes transzatlanti rabszolga-kereskedelem öt százalékát bonyolították le hollandok.39 A rabszolgatartást a holland gyarmatokon jóval az általunk vizsgált korszak után, 1863-ban törölték el. Végül is mi volt hát a XVII. századi Hollandia sikertörténetének magyarázata? A magunk részéről, más kutatókhoz képest, hajlamosak vagyunk nagyobbnak, fontosabbnak tekinteni a földrajzi adottságok jelentőségét. Lehetnek persze olyan pozitív adottságok is, amelyek csak pillanatnyilag kedvezőek, de hosszabb távon nem ösztönöznek eredeti, innovatív fejlődésre – mint a termékeny, jó talaj vagy az ásványkincsek 66 �Kutatóterület – ám Hollandiában ezekről szó sincs. Viszont a tagolt tengerpart, az atlanti nyitottság, a sokszínű gazdasági és kulturális mintázat (vagyis a természeti adottságokkal is összefüggő mozaikszerűség) határozottan és tartósan előnyös vonás, akárcsak a tanulmány elején említett földrajzi helyzet: a három nagy etnikai-gazdasági tömb (brit, német, francia) közötti középponti fekvés. A földrajzi adottságok persze korábban és később is megvoltak, nem magyarázzák hát a XVII. századi virágkort – vethetnénk közbe. Valóban, mindez csak szükséges, de nem elégséges magyarázat. Mindamellett említsük meg: a fríz kereskedelem már a kora középkorban, a holland hajózás az érett középkor utolsó két évszázadában is jelentős, az elmúlt száz évben pedig Európa legforgalmasabb tengeri kikötője Rotterdam: a földrajzi hatások, lám, tartósak. Ami a siker időzítését illeti, abban a szakirodalom alapján ismertetett tényezők (Spanyolország, Velence és a Hanza már túljutott tetőpontján, Anglia még nem érte el lehetőségeinek csúcspontját) mellett talán továbbiakkal is számolni kell. A friss függetlenség is a sikertörténet egyik motorja. Közvetlenül azért, mert nem kell többé Spanyolországnak fizetni azt a hatalmas adóterhet, mely hétszerese volt az Amerikából beözönlő ezüst értékének.40 Közvetve pedig azért, mert a függetlenné válás segítette az önmegvalósítást, az újítást és kezdeményezést, és elindította az egységes nemzeti piac kiformálódását (ez utóbbi azonban korszakunk végéig nem fejeződött be). A „hosszú történelmi időben” azt is látnunk kell, a világgazdaság gyújtópontjának helye három évezreden át délről észak, vagy pontosabban délkeletről északnyugat felé haladt – épp a XVII. században érintve Hollandiát. Nem hangsúlyozható eléggé a „minőségi bevándorlás” szerepe: vállalkozók, értelmiségiek, szakmunkások tömeges érkezése. És, bár nem számszerűsíthető, döntő a (persze nagyon is viszonylagos) szabadság és tolerancia légköre. A XVII. századi Európa az abszolút monarchiák kora. A spanyol, portugál, francia, (a század közepéig) az angol, a porosz, a botladozó Habsburg, és – abszolutizmust despotizmussal vegyítve – az orosz és török berendezkedés is a nagyon erőteljesen központosító állam megteremtésére törekszik. Hol nincs abszolutizmus? Hollandia, Svájc, Lengyelország, (és a század közepétől) Anglia. Első ránézésre látszik: nem szükségszerű az abszolút monarchia fölénye. Pozitív szerepe ott lehet, ahol segíti, támogatja a polgárosodást és modernizációt, és/vagy az utolérésnek, a felismert gazdasági lemaradás behozásának eszköze. Az is valószínű, hogy a nagy területű és nagy népességű országokban másképp nem képzelhető el a rendi-hűbéri világból való kiemelkedés. Ám a kis Hollandiában nem voltak ilyen kényszerek. Ha pedig nincsenek, a helyi önkormányzatok rendszere, a szabad városok, kistérségek hálózata, a helyi szinten olcsón és jól működő önkormányzatok, úgy tűnik, versenyelőnyt biztosítanak, mert inkább képesek az emberekben rejlő tehetség, újító képesség és szorgalom kibontakoztatására. Az Egyesült 67 �Kutatóterület Tartományok mozaikszerűsége, ami legalább annyira történeti-kulturális, mint amennyire természeti adottságok következménye, szorosan összefügg ezzel a helyi önkormányzati hagyománnyal, és a gazdasági sikerességgel. (Az is valószínű azonban, hogy ami egy adott korban (itt épp a XVII. században) előny, később a visszájára fordulhat. A „kis léptékek”, a szétforgácsolt sokféleség lehet szellemi és kereskedelmi, de nem lehet katonai előny. A francia abszolutizmus megerősödése és a brit tengeri imperializmus a XVIII. századtól, majd a XIX. század utolsó harmadától a német birodalom, a maguk gazdasági és demográfiai tömegével fölénybe kerültek a kis Hollandiával szemben – legalábbis a katonai-politikai szférában. Ami a jólétet és szabadságot illeti, Hollandia ma is párba állítható bármelyik szomszédjával.) Egyes országok ill. népek fejlődése ismétlődő megszakítottság: forradalmak és ellenforradalmak, államcsínyek és polgárháborúk. A francia, spanyol, magyar, lengyel történelem fájdalmas megszakítottságok és újrakezdések sora. Ehhez képest a holland (akár csak az angol, a skandináv) történelem a folytonosságon alapszik. A szerves, folytonos, spontán fejlődés pedig, amelyik nem legyőzni akarja a múltat, hanem beépíteni az újba, úgy látszik, szintén előny, a holland sikertörténet egyik záloga. A „spontán” fogalomnak is jelentősége van: a holland fejlődés nem elméletek, nagy tervek megvalósításán alapszik, ezért rendkívül gyakorlatias, életszerű, sikeres. Hollandiát a tenger, pontosabban a tenger által nyújtott lehetőségek kihasználása tette naggyá – az Egyesült Tartományok a tengeri hatalom, tengergazdaság, a „kikötő típusú állam” klasszikus esete, talán legszebb koraújkori példája. Hollandia egyúttal a kikötő típusú állam eddigi csúcspontja is: kiterjedt csaknem az egész Földre, és a Világkereskedelem többségét – egy ideig talán az abszolút többségét – fogta át. Talán az eddigiekből belátható: a „hollandi” a XVII. században valóban „bolygó”: soha korábban a történelemben nem szálltak hajóra ennyien. És a „bolygó” tényleg „hollandi”: a korabeli kereskedelmi hajózásban hatalmas fölényt élveztek a hollandok, miközben hadi-, halász-, bálnavadász-, kalózés földrajzi felfedező hajóik is járták a Világtengert. Jegyzetek Az alábbi szöveg egy nagyobb tanulmányból válogatott-szerkesztett részlet. LOON, 193., valamint hu.wikipedia.org/wiki/Bolygó_Hollandi 3 BROOK, 103. 4 idézi BROOK, 18. 5 MAK, 96. 6 WITTMAN, 214-216. 7 CHAUNU, 193. 1 2 68 VAN �Kutatóterület idézi VAN LOON, 69. LOON, 124. 10 NORWICH, 189. 11 RÁCZ, 78. 12 A holland hajóépítés és hajótípusok bemutatásakor teljes egészében Štefan GULAŠ és Dušan LEŠČINSKÍJ A vitorlás hajók története című munkára építünk 13 idézi BITTERLI, 26. 14 A büntetésekhez: VAN LOON, 135-136. 15 CHAUNU, 446. 16 RÁCZ, 77. 17 ZUMTHOR, 318-319. 18 VÉGH 19 ZUMTHOR, 326-327. 20 CHAUNU, 188. 21 CHAUNU, 207. 22 Prak, 91. 23 FONT, 125. 24 A kalózkodás kérdéséhez: Angus KONSTAM: A kalózkodás igaz története. 25 PÁLVÖLGYI, 180-188. 26 LAWS, Bill: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet (Benne A cukornád c. fejezet) 27 KONSTAM, 46. 28 PÁLVÖLGYI, 160. 29 PÁLVÖLGYI, 112. 30 PÁLVÖLGYI, 200-204. 31 MANNIX – COWLEY 32 Végig MANNIX gondolatmenetét követtük, u.a. 33 PÁLVÖLGYI, 193. 34 BITTERLI, 440-441. 35 BITTERLI, 128. 36 MANNIX, 72. 37 MANNIX, 44. 38 PÁLVÖLGYI, 207. 39 Idézi MANNIX – COWLEY, 101. 40 KATONA, 150. 8 9 VAN Bibliográfia BAIROCH, Paul (1990) A hagyományos társadalmak urbanizációja (17-18. század). Világtörténet, 1990. ősz-tél BIBÓ István (1986) Az európai társadalomfejlődés értelme (Válogatott tanulmányok 3. kötet). Magvető Könyvkiadó Budapest BITTERLI, Urs (1982) „Vadak” és „civilizáltak” Az európai és tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. Gondolat Kiadó, Budapest BOGUCKA, Maria (1988) Amszterdam és a Baltikum a 17. század első felében. 69 �Kutatóterület Világtörténet, 1988. ősz BORUS György (2007) Az angol-holland forradalom háttere 1660-1690. Akadémiai Kiadó, Budapest BRAUDEL, Fernand (1985) Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus a XV-XVIII. században. Gondolat Kiadó, Budapest BROOK, Timothy (2009) Vermeer kalapja. Európa Könyvkiadó, Budapest CHALINE, Eric (2014) Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet. Kossuth Kiadó, Budapest CHAUNU, Pierre (2001) A klasszikus Európa. Osiris Kiadó, Budapest ECO, Umberto (2013) Legendás földek és helyek története. Európa Könyvkiadó, Budapest EMERSLEBEN, Otto (1985) Az arany országai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest G. ETÉNYI Nóra (2002) Államelmélet, politika és pamfletek a 17. században. Aetas 17. évfolyam, 1. szám FONT Zsuzsa (1989) összeáll. és jegyz. Teleki Pál külföldi tanulmányútja. Levelek, számadások, iratok (1695-1700) Szegedi Oktatási Munkaközösség, Szeged GULAŠ, Štefan – LEŠČINSKIJ, Dušan (1984) A vitorlás hajók története. Madách Kiadó, Budapest–Bratislava HUIZINGA, Johan (2001) Hollandia kultúrája a tizenhetedik században. Osiris Kiadó, Budapest JARDINE, Lis (2013) Hódító holland kertkultúra. BBC History, III. évfolyam 5. du JORDAIN, Michlel Mollat (1996) Európa és a tenger. Atlantisz Kiadó, Budapest KATONA András (2008) Kora újkori egyetemes történelem (XV-XVIII. század). Tankönyvkiadó, Budapest KISS Sándor (2009) Kereskedők, hittérítők Nyugatról. História, XXI. évfolyam, 7. szám KONSTAM, Augus (2011) A kalózkodás igaz története. Alexandra Könyvesház kiadója, Pécs LAWS, Bill (2012) Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet. Kossuth Kiadó, Budapest LOON, H.W. van (1941) A hajózás története. Stílus Könyvkiadó, Budapest MAK, Geert (2001) Amszterdam. Egy város életrajza. Corvina Kiadó, Budapest MANNIX, Daniel, Malcolm COWLEY közreműködésével (1980) Fekete elefántcsont. Kossuth Könyvkiadó, Budapest MARGÓCSY Dániel (2014) Mindennek mértéke a pénz. Az utazás ára és a ritkaságok fogadtatása a kora újkori Európában. 2000, 2014. február MISKOLCZY Ambrus (2014) Filozófiáról és fasizmusról. 2000, 2014. november NÉMETH István (1988) Italozási szokások a 17. századi Hollandiában. História, X. évfolyam, 5-6. szám NORICH, John Julius (2009) Hetven történelmi város. Atheneum Kiadó, Budapest. Benne SHAMA, Simon: Amszterdam PÁLVÖLGYI Endre (1961) összeállította, előszó és jegyz. Németalföldi tengerjárók. Gondolat Kiadó, Budapest PIRENNE, Henri (1983) A középkori gazdaság és társadalom története. Gondolat Kiadó, Budapest PRAK, Maarten (2004) Hollandia aranykora. A köztársaság találmánya. Osiris Kiadó, Budapest 70 �Kutatóterület RÁCZ Lajos (2000) Az európai gazdaság-világtól a világgazdaságig: az európai gazdaság térszerkezetének átalakulása. Juhász Gyula Főiskola Kiadó, Szeged SASHALMI Endre (2006) A nyugat-európai államfejlődés vázlata. Pannonica Kiadó, Budapest SCHILLING, Heinz (2003) Az európai hatalmi rendszer 1660 körül – a kora újkori felekezeti fundamentalizmus és annak felekezeti meghaladása. Társadalmi Szemle, XVL. évfolyam, 3-4. szám SZOMMER Gábor (2012) Holland navigációs tudás Japánról, 1608-1641. Világtörténet, 2012. 4. szám SZOMMER Gábor (1998) John Saris utazása Japánba (1611-1614). Világtörténet, 1998. ősz-tél WITTMAN Tibor (1965) Németalföld aranykora. Gondolat Kiadó, Budapest ZUMTHOR, Paul (1985) Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában. Gondolat Kiadó, Budapest acelmonstrum.host22.com/four.html hu.wikipwdia.org/wiki/Bolygó_Hollandi 71 �Kép-tér „A narratíva maga a festés aktusa” Beszélgetés Kaliczka Patríciával NAGY CSILLA – Nógrád megyéből, Romhányból származol, jelenleg Budapesten élsz, alkotsz. Mennyire kötődsz a helyekhez, mennyiben meghatározóak számodra ezek a régiók? – Önmagában sem Romhányt, sem Budapestet, sokkal inkább e kettő közti állandó „dimenzióátlépést” mondanám meghatározónak. Városban élve különleges dolog vidékinek lenni, fordítva ugyanígy. Két teljesen más valóságnak a részét képezni... Kicsit ahhoz hasonló ez nekem, mintha két országban élnék egyszerre. A folyamatos úton levés iránti kényszerem miatt már-már elengedhetetlennek is érzem a két valóság közti ingázást. Sehol sem lenni 100%-al… Annak a tudata – akár Romhányban, akár Budapesten vagyok –, hogy mindig ott van a másik hely, ahova tovább lehet menni, kivételes szabadságérzetet ad. A szabadság megtapasztalásának jelentőségét – fizikai és szellemi szinten egyaránt – soha nem lehet eléggé hangsúlyozni, nemcsak az én, hanem minden ember esetében. – Generációd egyik elismert művésze vagy, Magyarországon kívül több európai nagyváros tárlatain is szerepeltek a képeid. Számos díjat elnyertél, legutóbb 2014-ben Derkovits alkotói ösztöndíjban részesültél. Hogyan emlékszel a pályakezdésedre? Milyen nehézségek/lehetőség mentén alakult a pályád? – A képzőművészeti festő szaka legalább annyira volt véletlen, mint tudatos döntés eredménye. Azért adtam be oda a felvételit, mert úgy éreztem, a művészé az az életpálya, ami a legnagyobb szabadságot adja az embernek. Azért festő szak, mert nem tudtam sosem igazán jól rajzolni, és a felkészítő 72 �Kép-tér tanárom azt mondta, hogy ez a tudás a grafikára semmiképp, ellenben a festőre talán elég lesz. Elég volt. Az első év végére végtelen bizonyossággal és elszántsággal ruháztam fel magam, legalábbis ami a festészetet illeti. Az egyetem hat éve alatt Gaál József volt a mesterem. Az ő támogatása mellett Kis-Tóth Ferenc képzőművésszel és Mányoki Endre irodalmárral vált barátivá a tanár-diák kapcsolat, mindhármuk támogatása felbecsülhetetlen ajándékot jelentett/jelent. Ugyanígy a családom biztatása és támogatása is... Szerencsére nem találtak semmi kivetnivalót a művészlétben, még úgy sem, hogy a saját lányukról volt szó. Az egyetem utáni első két évben kapott díjak anyagi vonzata révén pedig lehetségessé vált, hogy elég legyen részmunkaidős állást vállalnom; illetve hogy visszaforgassam a tőkét, és pályázzak egy londoni művészeti vásárra, aminek köszönhetően úgy tűnik, több reményteljes kapcsolat veheti kezdetét a jövőben. Szóval lehetőség, az volt is, van is, lesz is bőven. A nehézségeket egész egyszerűen doppingszerként érzékelem, ha túl nehezek, akkor pedig nem koncentrálok nehéz mivoltukra, hanem teszem a dolgom természetesen. – Mi vagy ki az, ami inspirál, mit jelent nálad az alkotófolyamat? – Jelenleg az inspirál leginkább, ha jó képeket nézek. Múzeum falán, albumban, más festők, barátok műtermében. Utóbbiak azért is kedvesek, mert velük lehet beszélgetni, vitatkozni a festészetről. Megvitatjuk egymás munkáit, tanácsot adunk egymásnak – egy jó közösségben, amilyen a mostani műtermem is, gyümölcsözően tud működni az ilyesmi. Az alkotófolyamatnak van aktív és passzív része – aktív, amikor kenem a festéket, passzív minden egyéb tevékenység. Mosogatás közben, amikor nem tudok elaludni, reggel a buszon, minden percben ott lebeg a tudat falán, aztán néha előlép a függöny mögül, aztán vissza. De bizton állíthatom, hogy ez minden alkotótevékenységet folyatató emberrel így van, nem vagyok különleges ebből a szempontból (sem). – A képeid számomra tartalmilag nagyon sűrűek, mintha egy-egy történet szüzséi lennének. Hogyan jönnek létre a kompozíciók? – A kompozíciók több hónapnyi, akár évnyi érlelés eredményei. Sosem tervezem meg előre a látvány egészét, ellenben kiindulási pontként mindig van egy motívum, ami köré folyamatosan építem a képet. A festés folyamata során számtalan „hibát” halmozok fel, mivel sosem érzem elég jónak a technikai kivitelezést. Megszállottam hajszolom ’A’ festői minőséget, és hasonlítom magam példaképeimhez: Velázquezhez, Goyához, Tizianohoz és Manet-hoz. Mivel e minőséget rendszerint nem sikerül elérni, folyton átfestem az aktuális kompozíciót. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy fehérre kenem a vásznat, hanem bizonyos részeket eltörlök, másokat meghagyok vagy továbbfestek. Minden „hiba” lényegében katalizátorként lendíti tovább a munkát. A narratíva maga a festés aktusa, egy folyamatos párbeszéd a 73 �Kép-tér képpel. A motívumok nagy hányada önmagában a személyes életemre reflektál, együttállásuk során már sok esetben valami teljesen más történetet kezd kibontani. Befejezettnek egy kompozíciót sem tekintek, legfeljebb abbahagyom a festést, ha úgy érzem, hogy egy hangulat/érzés/gondolat azzá a bizonyos „aha”-élménnyé sűrűsödött össze. – Min dolgozol most? Milyen terveid vannak? – Jelenleg túl vagyok egy páratlanul zseniális élesdi művésztelepen, nem akarván kizökkenni a munkából, a mindennapokat a műteremben töltöm. Rengeteg befejezetlen képem van, most ezeken dolgozom. Fontos dolog, hogy az ember minden nap fessen, még ha csak egy kicsit is. A festészetben nincs szabadnap, meg nyári szünet, az ember vagy csinálja, vagy nem, de ha csinálja, akkor folyamatosan ezen jár az agya. Máshogy nem megy. A jövőt illetően: szeptember közepén Nyugat-Magyarországra utazom, meghívtak egy hathetes nemzetközi rezidenciaprogramra. Kapok műtermet és szállást, cserébe nem lesz más dolgom, mint festeni… Aminél jelenleg nem vágyom többre. 74 �Találkozási pontok „Életem alapélménye az állandó kívülállás” Beszélgetés Sopotnik Zoltánnal KADLÓT NIKOLETT – Mesélj a kezdetekről, hogy talált meg téged az irodalom Salgótarjánban? – Már általános iskolában is megvolt a vonzódás, azt hiszem. Az osztályfőnököm – aki a magyart és az oroszt tanította – vette észre először az irodalmi vénám. Később amikor kamaszodtam, alapítottunk egy punk zenekart Infarktus néven, én voltam a bandában az egyedüli, aki nem játszott semmilyen hangszeren, ezért én lettem az énekes, s elkezdtem dalszövegeket írni. Előtte már írtam pár verset, de azok csak kezdeti szárnypróbálgatások voltak; olyan fáradt, Utassy-epigon voltam. Egész jól ment a dolog, játszottunk Salgótarjánban és Pásztón, sokszor 200 ember előtt is. Egy idő után viszont úgy éreztem, hogy nekem ez a zenei keret szűkös, s kicsit elvontabb zenét akartam csinálni. Utána kezdtem el komolyabban foglalkozni a versírással. Elmentem a Balassi Bálint Asztaltársasághoz, de nagyon fura volt az egész légkör. Egy művészfilmben érzetem magam, mikor a kör tagjai megtapsoltak valakit, akinek sikerült országos lapban publikálnia. A hátam mögött azért meg is kaptam, hogy ne foglalkozzam költészettel, mert nagyon rossz, amit csinálok. Később jöttem csak rá, mennyire igazuk volt. Akkor találtam meg a költői nyelvemet, amikor ide, Tatabányára költöztünk. Akkor történt meg az a váltás, ami kimozdított, nem tudom megfogalmazni pontosan, de köze van a metafizikához, az biztos. Az irodalmi szocializációm újságokon, folyóiratokon keresztül történt, és nem feszes egyetemi kereteken belül. Ez ugye a 90-es évek eleje, a posztmodern közepe, akkor már népszerű volt Kukorelly Endre, Garaczi László, Térey János. Mondhatom, hogy ezekből a 75 �Találkozási pontok lapokból tanultam meg verset írni. – Más Salgótarjánból induló pályatársakat ismertél akkor? – Dukay Nagy Ádámot ismertem valamelyest, s amikor én még nagyon rossz verseket írtam, akkor ő már nagyon jó verseket publikált. Neki is volt zenekara egyébként, egyszer fel is léptek előttünk. A nevükre nem emlékszem, csak Ádám mély, dörmögő hangja maradt meg bennem nagyon. Joy Division ihlette zenét játszottak, ha jól emlékszem. Ha már a zenekaroknál tartunk, meg kell említenem, hogy a Kabai Lórival is alapítottunk egy rövid életű zenekart, ez volt a Bi-Tang Clan. Aztán ez az ötlet is abbamaradt, csak a becenév ragadt rajtunk, azóta is bitangnak hívjuk egymást. – S hol van akkor most a zene az életedben? – A zene ma is mindennapos része az életemnek, de megmaradtam a zenehallgatásnál. Köszönhetően fuvolista lányomnak is: zenei mindenevő lettem. Mindig is szerettem felfedezni új zenéket, előadókat. Kifejezetten azt keresem a zenében, ami egyedi, kísérletező. Írás közben is mindig az épp aktuális kedvenceim szólnak, most például egy izraeli jazzbőgős, Avishai Cohen zenéjét hallgatom gyakran, az a muzsika tud elvinni az írás szélére. Annak idején kicsit behatároltabb volt a zenei látóköröm, igazi Depeche Mode-os voltam. Régen nem nagyon hallgattam jazzt, de amióta a lányom elkezdett ezzel foglalkozni, én is nyitottam ebbe az irányba. Tulajdonképpen oda-vissza hatunk egymásra zenei téren, aminek nagyon örülök. Jóleső érzés volt, amikor elmondta, hogy rengeteg zenét én mutattam meg neki, s ez formálta az ő ízlését is. Ez fordítva is működik: amikor fújja a jazz sztenderdeket vagy modernebb darabokat, sokszor megyek utána gondolatban írás közben. Az is előfordult már, hogy közösen léptünk fel egy felolvasóesten. Remélem, lesz is még ilyen. A fuvola izgalmas hangszer, zenei kísérletek abszolút alapja lehet. – A lányod nyitott a te verseidre? Olvasta, olvassa őket? – Szokott olvasni tőlem, de egyelőre teljesen beszippantotta a zene. A könyveimet ismeri, de még komolyabban nem beszélgettünk róluk. Tudom, hogy az írásaim nem könnyű olvasmányok: kitartás kell hozzájuk, utána kell menni minden részletnek, felfejteni a sok kódot, s kevés a kapaszkodó. Előbb-utóbb jönni fog majd a kérdéseivel, abban biztos vagyok. Még nem jött el az ideje, és nem erőltetem a dolgot. – Hogyan emlékszel vissza az irodalmi életbe való bejelentkezésedre? 2005-2006 körül csatlakoztál például a Telep csoporthoz is. Mit adott neked ez a csoportosulás, s mit vittél magaddal a 2009-ben lezárt projektből? – Abszolút hatott rám; friss, új utakat kereső alkotói közeg volt. Pollágh Péter ismerkedett meg velük, amikor Budapestre költözött, ő ajánlotta figyelmembe a csoportot. Majd engem is beválasztottak maguk közé, de 76 �Találkozási pontok arra emlékszem, hogy eleinte nem sokat találkoztam velük, csak írtam egykét anyagot. Később, amikor jöttek a fellépések, a csoport belépett valahogy az irodalmi vérkeringésbe, s utána már nagyon könnyen önjáró lett az egész. Voltak rendszeresen felolvasások, majd lett egy önálló Kalligram-lapszám is, ami azért kiverte bizonyos körökben a biztosítékot. A Sárkányfű után mi lettünk a következő népszerű líracsoport, sőt, a kritika elkezdte pedzegetni, hogy megszületett a Telepes-versnyelv, azt mondták, mi vagyunk az új érzékenyek; ez szép, nem? – Tényleg volt egy ilyen versnyelv? – Igen, volt és van, azt hiszem, sikerült beleköpnünk az irodalomtörténet levesébe. Igazából a nyelvkritikai hozzáállás volt közös, és ebből eredően nem az explicit nyelvjátékok, mint a Sárkányfüvesek esetében, hanem egy rafináltabb, a nyelvben jobban elrejtett változat. Egészen más hagyományokat mozgattunk. Volt egy határozott esztétikai alapállás, amely mindannyiunkra jellemző volt, és amiből nem engedett senki. – A fiatalokkal való foglalkozás, a tehetséggondozás érdekes módon valahogy mindig fontos része volt az életednek. Folyamatosan résztvevője vagy különböző alkotótáboroknak előadóként, szemináriumvezetőként, nem beszélve például a JAK-füzetek sorozatszerkesztéséről Orcsik Rolanddal. Mesélnél ezekről kicsit bővebben? – Ezek nagy felelősséggel járó helyzetek, főleg nekem nehéz feladat, aki ugye, a dadogásom miatt kétszer is megküzdök a nyelvvel. Emlékszem például egy olyan táborra, ahol második nap úgy éreztem, jobb, ha hazamegyek, mert nem működik, amit csinálok. Sokat gondolkodom azon is, vajon tisztességes-e nekem ott állni és beszélni ezekről a fiataloknak, vajon én vagyok-e leginkább alkalmas erre? Egyébként főként mediátorkén működöm: én csak irányítom, terelgetem őket, kreatív írásfeladatokat oldunk meg, együtt fejlődünk – ez igazi közhely, de itt döbbentem rá, mennyire igaz. Mindig azzal kezdem, hogy elmondom: ha valaki azt mondja nekik, tudja, hogyan kell verset, prózát írni, azonnal álljanak fel és meneküljenek. Különösen idegesít a költészet szakmaként való felfogása, az ilyen „először szonettet kell írnod, abban és még egy csomó más formában bizonyítanod, után írhatsz azt, amit akarsz” felfogás. – S te, ahogy magad aposztrofáltad: megmondó ember vagy. Itt is így működsz? – Fontosnak tartom a visszajelzéseket, de a mikéntje talán még fontosabb. A fiatalokból áradó lendületet és hévet tudni kell kezelni, főleg, ha egymást kritizálják vagy bántóan mondanak véleményt a másikról. Ezt például muszáj finomítani. Én is igyekszem kíméletesen fogalmazni: régebben egy kocsmaasztal mellett ülve mondjuk megmondtam, hogy mit gondolok, de itt ezt nem lehet csinálni. Ez nem játék, ez elég komoly dolog. Dicsérni nagyon szeretek, megmondom, ha valami tetszik, és kérek az illetőtől szöveget. 77 �Találkozási pontok – Neked kik mondták először, hogy jó az, amit csinálsz? Ki kért tőled először szöveget? – Természetesen a kedvesem az első szűrő, nagyon pontos meglátásai vannak, ha valami döccen vagy hamis, azonnal lecsap. Egyébként megfogtál, nem emlékszem, ki kért először szöveget tőlem. Talán egy 1998-as JAKtáborban, ami itt volt Tatán, akkor ismerkedtem meg egy pécsi sráccal egy KAF-szemináriumon, ők csinálták a Déli Felhő nevezetű lapot, amiben a Keresztesi Jóska is volt szerkesztő, meg Havasréti József is. Abba a lapba kértek tőlem verset például. Azt követően meg már küldözgettem mindenfelé. – Ezzel párhuzamosan jött csatlakozásod a Prae szerkesztőségéhez is. 2005-ben voltál már Kapolcson felolvasni a Prae színeiben. – Még annál korábban is egyébként, csak akkor még nem voltam szerkesztő. 2008-ban kérdezte meg Balogh Endre, hogy lenne-e kedvem a prózarovathoz, én meg elvállaltam. Egyébként most már nem a prózával foglalkozom majd, hanem átveszem a verset. A prózát Lapis Jóska fogja csinálni, én pedig átveszem a versrovatot az idei harmadik lapszámtól. Kellett már a friss levegő. – S mi a véleményed a kezeden átfolyó szövegekről, a kortárs magyar próza mai helyzetéről, a fiatal szerzőkről? – Nem áll olyan jól a mai fiatal magyar próza, mint a líra. Kevés a kiemelkedő fiatal prózaíró, de akiket mindenképpen fontosnak tartok megemlíteni: Szvoren Edina (bár ő is egyidős velem) vagy például egy erdélyi srác, Váradi Nagy Pál, akinek Urbia című könyvét ki is adtuk a JAKfüzetek sorozatban, de nem rezonált rá a kritika. Ott van még a szintén JAKfüzetes Bencsik Orsolya, vagy Potozky Laci, és Jódal Kálmán. – 2009-es a Saját perzsa című köteted, amelyre hatványozottan igaz a többféle olvasat lehetősége. Ott miért érezted szükségét, hogy a kötetben kétszer is megírd ugyanazt a szubjektív családregényt? Ráadásul 2013-ban színdarab is készült belőle, ahova átemelted ugyanezt, s kibővítetted a kereteket. – Ez is egy ilyen kísérletezés, játék volt. Régóta szerettem volna színdarabot írni. Először Gerner Csabiék rendeztek rendhagyó felolvasószínházat a Saját perzsából, később ők biztattak egy valódi színdarab elkészítésére. Nagyon érdekes volt először megélni ezt az egészet kívülről. Amikor Hudi Lászlóék megrendezték a darabot, s elmentem a bemutatóra: nagyon rázós ügy volt megtapasztalni, hogy mennyire terhelt az én történetem. Nem tudom, hogy egyébként is ennyire terhelt, mint amennyire én ezt így besötétítem, de az előadás után volt egy beszélgetés a színészhallgatókkal, akik előadták, ott mondta egy fiatal lány, hogy ő nem tudott belehelyezkedni a személyessége miatt. Ezen sokat gondolkodtam, véleményem szerint éppen emiatt van tétje, de ő nem tudott ezzel 78 �Találkozási pontok azonosulni. Kapott egy szöveget, ami szinte ráugrik az emberre, s egyszerűen nem boldogult vele. Maga az egész előadás egyébként nagyon jól sikerült, összetett és interaktív volt. Kísérleti színház volt ez is, más nem is lehetett volna belőle, hiszen az eredeti szöveg és a darab is kísérletező, műfajok közötti. Korántsem biztos, hogy egy kívülálló számára ez annyira élvezhető vagy nézhető. – Milyen volt a színdarab fogadtatása? – Nagyon jó kritikákat kaptam, színházi körökből is jelezték, hogy nagyon jó lett. Meglepett a visszajelzés, mert fogalmam sincs, hogyan kell színdarabot írni. Ezt most kipróbáltam és szeretnék is még írni ilyesmit, de ez teljesen más hozzáállást és gondolkodást kíván meg az embertől. Nagyon vonz a színház, szívesen dolgoznék ebben a közegben, mert nagyon izgalmasnak találom. Mindig megosztottam az embereket azzal, amit csinálok, azzal, ahogyan írok. Provokáló könyvvel léptem be az irodalomba is úgymond, Az őszinteség közepével, ami elkezdte piszkálni az irodalmi életet. A bejelentkezésemkor rám sült egy-két bélyeg, előítélet, amit én alkottam saját magamnak. Lehet, hogy már csak én képzelem, hogy léteznek, ki tudja. – Mikor voltál egyébként utoljára Salgótarjánban? Milyennek látod most a várost? – Két vagy három hónapja, akkor mentem két napra segíteni a fogadott családomnak. Sajnos egyre sötétebb a kép, amit látok. Egyre jobban elszigetelődik a város. Elszigetelik. Hagyták hosszú idő alatt fokozatosan leépülni a várost és a lakóit is – mentálisan is. Nagyon nyomasztó lehet ott élni. Hiába a fejlesztő kezdeményezések, sajnos nem mind marad életképes. A színháznak például nagyon örülök, tisztelem Gyuriska Jánosék elszántságát. Érdekes lenne például ott megrendezni a Saját perzsát. Ahogy ő is visszament ott csinálni valamit, ahol lakik: én is megnézném otthoni környezetben a saját történetemet. Sok hasonlóság van egyébként Tatabánya és Salgótarján között, sok részletben felfedezem ugyanazt. Nem messze innen, ahol most ülünk, terül el a Május 1. park. Van ott egy templom, amit nagyon szeretek. Ha arra járok, mindig megsimogatom a falát. Érdekes az a környék, mert ott van ez a nagyon szép park meg a templom, utána pedig gyárkémények és ipari terület. A templommal képződik egy ilyen válaszfal, de egyébként nincs semmi átmenet. Egyszer csak átlépsz az egyik világból a másikba. Ez a kontraszt Salgótarjánra is igaz. Ott is mész a városba, a közepén van két gyár is, de mellette elterülnek a hegyek, minden zöld. Arra mondjuk szívesen emlékszem vissza, milyen sajátos hálózata volt a városnak, amely leképezte a különböző szubkultúrák mozgását a központon belül. Mi a Városháza előtti tér padjain ültünk éjszakánként, vagy a Józsi előtt bandáztunk sokat. Az Ofotért sarkán álltak a kemények, 79 �Találkozási pontok mi, punkok meg a művelődési központ lépcsőjén ültünk. Szemben, a Kis Főtér szökőkútjánál tanyáztak a rockerek. Hátul, a Városháza előtti téren a Depeche Mode-osok helye volt. Nagyon szépen megvoltak akkor még ezek a klikkek, behatárolhatóan mozogtunk a városban. – Érdekes, hogy a helyek jelentőségéről mesélsz, mert egy veled készült interjúban valahol épp azt állítottad, hogy a származás vagy a lakhely tudatosítása semmit sem változtat egy életmű jelentőségén. Számomra mégis erősen úgy tűnik – a szövegeid és a beszélgetés kapcsán is –, hogy a helyek számodra igenis fontosak. Mintha úgy lennél a helyekkel, hogy belakod és értelmezed őket saját magad számára, s így kerülnek be a versekbe? – Érdekes, mert idáig azt gondoltam, hogy nem kötődöm helyekhez, de most, hogy felhívtad rá a figyelmemet, ez mégiscsak szerves része a működésemnek. Vegyük például a Csónakázó-tavat Tatabánya közepén: amikor a Futóalbumon dolgoztam, akkor konkrétan ott laktunk mellette, s oda jártam kocogni. S futás közben találtam ki a történeteket, először csak unaloműzés gyanánt. Egyrészt dolgozott bennem erősen a testvérem miatti trauma, illetve akkoriban tudtam meg, hogy ez a Sárberek nevű hely, ahol a tó is van, régen egy mocsár volt. Mindezek együtt elindítottak bennem egy saját kis mítoszt a helyről, a titkairól, arról az érzésről, hogy valaki mintha figyelne engem, talán egy angyal a tóból. Akkor megtaláltam ezt a kötetbeli figurát, s így állt össze tulajdonképpen a tó köré szerveződve a Futóalbum koncepciója. – S mi adta az indíttatást, hogy mesekönyvbe kezdj? Létezik esetleg egy igazi Fahéjas kert is? – Amikor az első történetet írtam, akkor csak annyit láttam magam előtt biztosan, hogy a főszereplő egy bikkfa alatt ül. Elképzelhető, hogy ebből a parkból is van belőle egy kicsi, ahol most beszélgetünk, mert nagyon szeretek itt üldögélni, de az inkább egy képzelet alkotta kert, egy nosztalgikus hely. Amikor azt írom, akkor nagyon erős nosztalgiát érzek. Most is, miközben a folytatásán dolgozom. Olyan ez, mintha a gyermeki énemet keresném. A mesemondás egyébként már régóta benne van a verseimben, de egyébként is régóta szerettem volna mesét írni. A Krokodil című kötetben már megjelenik a Lassú Báró ikonikus és titokzatos figuraként, akiről nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz. S az jutott eszembe később, hogy egy kicsit rehabilitálom ezt az alakot, mert nagyon szeretem a nevét és mindazt, amit ez hoz magával. Érdemesnek tartottam kifejteni mindezt. Elképzeltem őt egy ilyen békebeli, mégis szürreális világban, amiben minden megtörténhet. S akkor jöttek ezek a kis történetek. Éreztem, hogy most kell kipróbálnom magam ebben a műfajban. Aztán ment. Nagyon felszabadított. Nagyon örülök az illusztrátorral, Egri Mónikával való találkozásnak is. A munkáit nézve első pillantásra úgy éreztem, hogy ő meg tudná teremteni a 80 �Találkozási pontok Fahéjas kert hangulatát. Leültünk egy munkaebédre, s alaposan átbeszéltük a koncepciót, mert azt ő is érezte, hogy ez nem egy szokványos mesekönyv – utólag be is vallotta, hogy nagyon nehéz dolga volt. Sok mindent el kellett magyaráznom neki, hogy bele tudja magát élni ebbe a világba. Például egy Színsárkányt kitalálni igazán nagy felelősség. Nem beszélve a Lépeklényekről... De aztán nagyon ráérzett, csak rá kellett hangolódnia a dologra. Remélem, hogy a következő kötetet is ő illusztrálja. – Mesélnél a készülő második részről egy kicsit? – Pár fejezet kész van belőle, részletek már olvashatók az interneten is. Egyelőre lassan haladok vele, mert egyszerre párhuzamosan több ötlet megvalósításán is dolgozom. Számomra is kérdés egyébként, hogy tudok-e még írni mesét. Nagy gondban vagyok mostanában, mert sok emlékemmel kapcsolatban elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg megtörténtek-e, elhangoztak-e vagy csak én képzeltem? Ilyen mondjuk az, hogy a nagymamám azt mondta, hogy az én őseim üvegfúvók voltak. Mostanára nem tudom megítélni, hogy ezt tényleg mondta-e vagy pedig álmodtam? Ez befolyásolja a történetalkotásomat is: könnyen elképzelhető, hogy túlságosan belevittem bizonyos témákba a fantáziát és ezáltal az egészet elemeltem a valóságtól. Emiatt például az üvegfúvók is mitizálva vannak a Saját perzsában. Nagyon érdekes, ahogy változik, átalakul minden, ahogy felejt vagy kitalál dolgokat az ember. Sokszor már én sem tudom eldönteni, hogy például a családi legendáriumbeli dolgok megtörténtek-e a valóságban, vagy én írtam bele ezt-azt a képzeletemmel? – Ha ez egy újabb szorongásod, akkor a tőled megszokott módon ezt is fel kell oldani valahogy. Az előzőekhez hasonlóan ezek is majd szövegvagy versmagok lesznek? – Ezek a történetek mozgatnak egész életemben, ezeket a témákat járom újra és újra körül. Most is dolgozom egy regényen, aminek az előzménye a Saját perzsa prózarészlete, nagyjából abból építkezik, annak a magjait bontja tovább. A tervek szerint Palóc lesz a címe ennek a tárcaregénynek, amely rövid történeteket tartalmaz majd, s ezeket fogom összefűzni. Ebben benne van az összes eddigi témám újra, így az üvegfúvók is például, illetve nagyon sok ember az életemből, gyerekkori barátok például, ugyanazzal a névvel. Mivel érdekel, hogy mit is jelent a palóc identitástudat, meg hát ugye mi is palócok vagyunk, ezt szeretném a magam módján kibontani. De nem akarok utánanézni, hanem magamon szűrni át, amit megtudok. Megteremteni önmagam számára, hogy mit jelent palócnak lenni. Ugyanezt az üvegfúvókkal is megteszem. Ezen kívül dolgozom egy másik köteten is, amelynek Kolónia volt a munkacíme, most Kis Moszkva tűnik a véglegesnek. Abban is ott vannak az üvegfúvók, de a fő csapásvonalat az adja, hogy adott Nógrád megye, 81 �Találkozási pontok ez a város, ahol a bányászok laknak meg az üvegfúvók, meg van egy olyan népcsoport, akik sehova nem tartoznak, közteseknek neveztem el őket. Ők irányítják a várost, ahol nagy gondot okoz a munkanélküliség, az elszigeteltség. A város egyik felében vájatokon keresztül járnak be a gyárba dolgozni úgy, hogy nem kapnak érte fizetést, ott még Moszkvicsok járnak, amikor a másik részen meg már internet van. Verses regény lesz, ebből is megvan vagy 60 oldal. Itt is felsorakozik mindenki: az üvegfúvók, a városnak a mitológiája, a történelmi terheltség ugye, hogy kommunista város volt, innen is adott a név, mert Salgótarjánt sokáig Kis Moszkvának nevezték. Megint csak egy párhuzam, hogy Tatabányát is így hívták egy időben. – S most a helyeden vagy itt, Tatabányán? – Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én itt sem találom a helyem, igazából valahogy sehol sem. Egész életemben egy állandó kívülállóként létezem, szemlélődöm. Nagyon ideköt minket Tatabányához sok dolog, de kétségtelenül nem találtam meg itt sem a számításaimat. Nem érzem magam tatabányainak, de salgótarjáninak sem. Sokat gondolkodom azon mostanában, hogy miért is jöttünk át az egyik szocreál bányászvárosból egy ugyanolyan iparvárosba? A mai napig nem tudom, hogy miért vonzódom én tudat alatt az olyan helyekhez, ahol igazából nincs semmilyen polgári lét, nincs hatalmas kulturális élet, nincs meg a város pezsgő aurája, inkább ez a munkás-bányász légkör. Azt a 48 négyzetmétert szeretem, amiben itt élünk. Meg is kaptam egyszer egy helyi felolvasás alkalmával, pedig már régóta itt laktunk, hogy én is betelepült vagyok. Érdekes volt megtapasztalni, mennyire működik akár országon belül is ez a migráció-kérdés. Hogy nem kell neked elutaznod, hogy ezeket megtapasztald. Elég csak 200 km-rel arrébb költöznöd. Ez rémisztő és érdekes egyszerre. Elgondolkodtató. 82 �Ami marad „Innen te nem mész el” Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene SZENDI NÓRA Kiss Tibor Noé második, Aludnod kellene című kötete tanúságtétel a végekről, a végen is túlról, ahová senki nem megy önként, és ahonnét nem tér vissza senki: nekünk, olvasóknak sem lesz könnyű. A kisregény az Inkognitóhoz hasonlóan, annak szuggesztív térélményt nyújtó elbeszéléstechnikáját továbbfejlesztve (sőt konkrét helyszíneket, motívumokat átemelve) a kiszolgáltatottság és a magány állóképek, mikrotörténések mozaikjaiból kibontakozó állapotrajza. Kiss hősei a semmi peremén, egy láthatatlan világban bolyongnak, amelyet hiába is keresnénk az atlaszon, mert nincs neve, és nincsenek földrajzi koordinátái, vakfolt, ahová az elbeszélő makróobjektívje nélkül bepillantást sem nyerhetnénk. Pedig itt van, életünk visszáján, egy nemlétbe süllyedt Magyarországon. A telep egy valaha volt állami gazdaság segélyeken és idénymunkákon tengődő dolgozóinak elprivatizált, lezüllesztett lakhelye, melyen egy szenvedélybetegeknek fenntartott, de inkább élők temetőjeként funkcionáló intézet ápoltjaival osztoznak. Hermetikusan elzárt világ ez, amit egyetlen vékony cérnaszál, egy árnyéktalan bekötőút fűz az élet színéhez, vagy legalábbis ahhoz a világhoz, ahol az emberek élni látszanak. A szöveg ugyanis a helyszín tágabb környezetével kapcsolatban sem hagy túl sok illúziót: a regényuniverzum két viszonyítási pontja, a telep szomszédságában lévő, belterjes falu és a tőle nagyjából húsz kilométerre fekvő, elszemélytelenedett, provinciális város éppoly sivár, mint a telep, csupán a léptékek változnak. A regény nem pusztán egy zárványként itt rekedt, haldokló létformáról, 83 �Ami marad hanem az egész vidékről fest nyomasztó és sötét képet. Míg az Inkognitóban a közösséggel kényszerűen szembekerülő, sarokba szorított egyén az abszolút középpont, ő is kalauzolja végig olvasóját a regény belső térré alakuló színhelyein, addig a több mint egy tucatnyi szereplőt mozgató Aludnod kellene hősei közül egyik sem emelkedik főalakká (legföljebb fejezetről fejezetre más kerül előtérbe, összesen heten), amint szavaik sincsenek, amelyekkel történetük elmondható volna: helyettük egy testetlen hanggá redukálódott elbeszélő tudósít az eseményekről, illetve enged bepillantást hősei múltjába. A szöveget egy nyolcadik hős, a telepről szökni készülő fiatal lány, Szandra rejtekútjai, nyomtalanul eltűnő nyomai hálózzák be, neki mégsem jut saját fejezet: története éppen akkor zárul le, amikor ténylegesen elkezdődhetne. Bár a telepen otthonosan mozgó, ember nem járta szegletekbe is bepillantást nyerő, kíméletlenül alapos narrátor a legapróbb (szinte a moccanatlanságot közelítő) mozzanatokra is rázoomol, ellipszisektől szabdalt, minimalizmusra törekvő nyelve szitaként pergeti át magán mindazon információkat, amelyek segítségével hézagmentesen összetapasztgathatnánk az eseményeket. Nem csupán elhallgat, ő maga sem tud mindenről, egymásnak akár ellentmondó állításokat is megfogalmaz attól függően, épp mely szereplője nyomába szegődik. Rejtett empátia ez, a hősök mellé és helyzetébe állás, többféle nézőpont és sors megmutatása, anélkül, hogy a sajnálkozás felszabadító, végső soron kényelmes érzését ébresztené bennünk. Tökéletes közvetíthetőség nincs, nemcsak köztünk és a telep, de a telep lakói között sem, akik, ha csak tehetik, elkerülik egymást, és az igazán lényeges dolgokról inkább hallgatnak. A közlésre való képtelenség, a kényszerű vagy választott némaság, a beszélgetések akadozása visszatérő motívumok, a hősök gyakran önmaguk számára sem tudják megfogalmazni érzéseiket, nyugtalanító kérdéseikre nincs, aki feleljen. Legmagányosabb pillanataikban a narrátor is szem elől téveszti őket, az ember nem járta éjszakába vakuz bele, de a teljes sötétséget legföljebb megörökíteni tudja, eloszlatni nem. A telep emlékek temetője, ahol rég mínuszban telik az idő, a telep lakói az utolsó utáni pillanatban vesztegelnek, már órát sem használ senki. Minek, hiszen nincs jövő, ami felé érdemes volna sietni, csak ciklikusság, az emberek „[c]igarettától cigarettáig, etetéstől etetésig, napkeltétől napnyugtáig” vegetálnak. (68.) Míg Krasznahorkai László Sátántangójának és Borbély Szilárd Nincstelenekjének hősei megváltásban reménykednek, várják a csodát, valamely tőlük független erőt, amely kiemeli őket végeláthatatlanul hömpölygő jelenükből, addig a teleplakók legföljebb az alkonyat után sóvárognak, amikor végre róni kezdhetik emlékeik mind járhatatlanabb ösvényeit. „A telepen mindenki álmatlanságtól szenvedett. Az emberek évek óta 84 �Ami marad virrasztottak, mindenki a maga halottját siratta. Ha pedig halottja nem volt, siratta az élőt, akit mindörökké elveszített.” (16.) A hatvanéves Gulyás Feri és Pongrácz Antal szüntelenül (ha nem is boldog, de élhetőbb) múltjuk relikviáiba ütköznek, a harmincas Szokola Bandi egy ágyban alszik a feleségére kísértetiesen hasonlító lányával, Szandrával, a vele egykorú Pék Lacinak és Tatár Pistának viszont már emlékei is alig maradtak, mindent felver a felejtés dudvája, homályos képek, az idősebbek idegenül ható történetei, feltehetetlen kérdések a halott vagy beszédképtelen szülőknek. Még náluk is kifosztottabbak az intézet lakói, egykori személyiségük ösztövér csontvázai: korábbi életükben használt nevük mintegy érvényét vesztette, legtöbbjüket az itt kapott (a személyiséget egyetlen vonásra redukáló) becenevén szólítják. „Az arcuk helyén foszladozó maszk. (…) Néhány felskiccelt vonal, vízszintesen a száj, függőlegesen az orr.” (108.) Közülük a lábával együtt gyökereit is elvesztő, saját halálát túlélő Féllábú az egyetlen, akinek múltját (a mulatós kedvű tangóharmonikást, Harangozó Palit) is megismerjük. Az elbeszélés előrehaladtával (nem véletlenül ő a zárófejezet központi alakja) egyre fontosabb, már-már rezonőri karakterré, az értékelő reflexiók (a szűkszavú narrátor helyetti) kimondójává válik. Ő fogalmazza meg azt is, hogy a teleplakók nem sokban különböznek az (általuk bolondnak, értéktelennek tartott) intézetiektől (akik viszont őket röhögik ki a hátuk mögött): „Lassan megőrülnek a telepen, de (…) nekik mégis itt jó. (…) Az intézetben volna a helyük. Éppen olyanok, mint az itteniek, akikre takarodó után rázárják az ajtót. Aztán már csak az erkélyről bámulhatnak az éjszakába.” (139.) Az egyetlen hős, aki nem lakik a telepen (bár mindinkább foglyának érzi magát), Szebeni Miska, az intézet ápolója, ám ő homoszexualitása miatt éppúgy kívül reked az életen, mint a teleplakók, rejtőzködése sem látszik máshonnan, mint a telepről. Még a telepet privatizáló Pongrácz Antal is csak látszatkiváltságokkal rendelkezik a többiekhez képest. Tőle függ ugyan kevéske munkalehetőségük, és a (naponta kétszer félórára – ha egyáltalán – kinyitó) bolt is az övé, de kisstílű hatalma fogságban is tartja, a telep elviselhetetlen szaga „[l]assan a bőrébe ivódott”, csupán láncszem a kölcsönös függőségek szövedékében. „Gyűlölte a hajnali ébredést, a moslék szagát, a primitív vicceket. Aztán ő lett az állami gazdaság elnöke.” (44.) Pongrácz, akár a többiek, mintha csak elszenvedte, s nem alakította volna saját sorsát, akár a megkopasztott táj a nap perzselését. Olyan idegen test, szálka, amelyet körbenőtt a hús, és képtelen kilökődni, holott „[m]ég annál is jobban gyűlölte a telepet, mint amennyire a telep lakói őt gyűlölték.” (44.) A telep mindent magába nyelő fekete lyuk, ahonnan semmi sem tűnik el, legföljebb eredeti funkciója változik meg, mint a ruhaszárítóként használt parabolaantennáé, esetleg takarásban marad, akár a fűben lapuló szemüveg, mely csak az éjjeli lámpa fényénél megcsillanva árulja el rejtekhelyét. A táj 85 �Ami marad arculatát használati tárgyak bomló tetemei és szellemépületek alakítják, amelyeket lassan maga alá gyűr a vegetatív lét burjánzása. A miliő aprólékos – gyakran állítmányok nélküli mellérendelésekben történő –, hol leltárszerű, máskor lírai ábrázolása bravúrosan teremt nyomasztó, mégis rabul ejtő atmoszférát. A telep autonóm törvényekkel rendelkező, megbonthatatlan, beteg organizmus, egymást emésztő és fenntartó kölcsönhatások szövedéke, melynek a tárgyi és szerves világ, a házi- és vadon élő állatok, a szüntelen, monoton zaj, a természeti jelenségek, a nap és a napszakok váltakozása éppúgy résztvevője (így a regénynek is hőse), mint az ember, aki gyakran alig-alig üt el a monokróm háttértől. A szöveg sokszor nem is húz éles határt emberi és emberen kívüli, sőt élő és élettelen között: a vézna figurák a fák közé mosódnak, az artikulálatlan ordítást a kiserdő, a szavakat a fullasztó levegő nyeli el, de többnyire meg sem szólal senki, a sorompó szélcsendben is nyikorog helyettük, éppoly egykedvűen, mint a dróttal felakasztott, tehetetlen tárgyként himbálózó emberi test. A szeretetlen szimbiózisban ugyanakkor az élővilág is az emberhez deformálódik, mintha lakói tükörképe volna, az emberek világára jellemző diszharmónia uralja: „[a] fák alatt rothadó, összetapadó levelek orkánért imádkoztak, hátha végre szétszakítja őket egymástól.” (140.) A telepen mindenki potenciális ellenség, sosem tudni, „hogy a másik mit forgat a fejében” (17.), a teleplakók az ablakokból lesik a többiek minden mozdulatát, és (több-kevesebb sikerrel) örökösen rejtőzködnek egymás elől. De nemcsak ők gyanakszanak társaikra, hanem a saját bőrükön tanuló állatok is rájuk és a többi állatra, még a fák mozdulatlansága is cselekvés, mintha készenlétben várakoznának a sötétben, a vihar pedig orozva ólálkodik a telep körül. A kötet első bekezdésében a megcsonkított táj sebei jelek, egy hanyatlástörténet íve rajzolódik ki belőlük, melyben ember és környezete szüntelenül egymás ellen fegyverkezik. A casus belli Pongrácz Antal tette, a bekötőutat szegélyező jegenyefák (a közösség részéről ellenzett, de tűrt) kivágatása, ami a hanyatlás kezdetének szimbólumává válik. A lakóitól elbitorolt terület gazdátlan senkiföldje lesz, amire nincs, aki gondot fordítson, a pusztításra és nemtörődömségre válaszul pedig a természet is hadat üzen az embernek, nyugtalanító, támadásra kész erőként terpeszkedik a romok közt, teret követel magának, akár a Szokola Bandi udvarán heverő mosógépből kihajtó bokor, vagy mint az orkán, amely mintha az egész telepet el akarná söpörni a föld színéről. A szöveg az ellenséges, de legalábbis kiismerhetetlen természet ábrázolásához közhelyszámba menő vándortémák felhasználásával, jelentéseik kibővítésével, akár kifordításával teremt saját, izgalmas és következetesen kidolgozott motívumrendszert. Ennek legszélsőségesebb példája az életre, az értelem világosságára utaló nap, amely a regény fonák világában a pusztítás szimbóluma, tájat és testet egyaránt elsivatagosít, 86 �Ami marad felhevíti a tárgyakat, sugarai felnyársalják az embert. A látás elvesztésének ugyancsak visszatérő motívumával szintén összefüggésbe hozható: felkeltével fokozatosan vesznek el a telepről a színek, fénye elvakít, szemkápráztató csillogással, csalfa délibábokként verődik vissza a szétdobált műanyagról. A néphagyományt is megidéző halálmadarak, a varjak antropomorf, gyakran az embernél is emberibb jellegükkel ütnek ki a regény élővilágából, ábrázolásukkor az elbeszélő nem egyszer váratlan megszemélyesítésekkel él: nyakkendőjüket igazgatják, frakkjukat porolják, kezüket összekulcsolva hajlongnak. A hősökkel ellentétben jól működő csapatba szerveződnek, cselekvésük mindig célirányos, örökösen sugdolóznak, tanakodnak, féltékenyen őrzik titkukat: egyedül a Féllábúval osztanák meg, aki maga is sokat tud a halálról, ám a varjak nyelvét hiába próbálja megfejteni. Az élet visszáján a halálmadarak a legélelmesebb lények, ravaszságuk és óvatosságuk miatt kipusztíthatatlanok. Egyetlen hős áll harmóniában a természettel, az álombéli szellemalakból fokozatosan hús-vér figurává ízesülő Szandra. Egyszerre titokzatos nő és szurtos, sebhelyes térdű, hangosan csámcsogó vad gyermek, emberfölötti és emberalatti lények keveréke. Bátor és elszánt, kizárólag a (hozzá hasonlóan szférák határán álló) varjaktól fél, de védtelen is, hiába akad vele dolga mindenkinek, a legmagányosabb figura. „A telepen csak fiúk voltak és iszákosok. Ő egyedül volt.” (136.) Tisztábban látja a telep viszonyrendszerét a többieknél, de lázas motyogásával, halandzsázásával, szakadozott, fátyolos beszédével mintha egy másik világ látnoki küldötte volna, aki képtelen átadni üzenetét. Minél több részletet tudunk meg róla, annál inkább tűnik az emberi világ helyett a telepi fauna, sőt flóra részének, aki mintha a természet nyugtalanító zabolázhatatlanságát jelentené a teleplakók számára. Az erdő, ahol háziállatoknak kél lába, de még az ember is eltéved fái útvesztőjében, Szandra számára otthonosabb az otthonánál: liánként fonódik a vékony törzsekre, összeolvad a fákkal, mintás ruhája tökéletes mimikri. Mintha szökése szükségszerű kudarcát is épp az okozná, hogy túlságosan egylényegű a teleppel. A regény előrehaladtával az elbeszélő információi mind hiányosabbak, a zárófejezet végére perspektívája szinte összeolvad a Féllábúéval: az utolsó képben tudása semmivel sem több, mint a brutálisan megcsonkított holttestre meredő hőséé. Az Aludnod kellene nem krimi, amelyben a jelenetek időbeli-logikai rendbe fűzésével megoldható a feladvány. Az elbeszélés éppen azért nem lineáris, és marad töredékes, mert a telep körbeforgó, önmagát felfaló látszatidejében feloldódnak az oksági kapcsolatok, az indítékok (ha vannak is) nem érhetőek vagy közvetíthetetlenek. A jövő már megtörténte előtt bekövetkezett, gyülekvő halálmadarak és delíriumos látomások képében türemkedik az elfolyó jelenbe. Éppen, mert mindenki 87 �Ami marad gyanús, hiába is keressük a tettest, mintha az maga volna a telep. „Innen te nem mész el” – mondja Gulyás Feri félbolond, gyámoltalan élettársának, Irénkének, figyelmeztetése azonban valamennyi hősnek szól: a potenciális tettesek egy kicsit mindannyian áldozatok is. (Magvető, Budapest, 2014) 88 �Ami marad Színész és néző Turi Tímea: A dolgok, amikről nem beszélünk BARNA PÉTER „Hadd legyek én fenn a színpadon, / és a néző is én, legyek százszor. / Legyek a taps. Aki tapsol, / a kritikus, aki mindig ott van, // és a vidéki lány, aki nincsen. / Udvarold körbe a kertemet, / az udvarlástól lesz csak a kertem, / legyél az, akitől félnem kell, // ha nincs tolvaj, nem is lesz kertem. / Legyél a kerítés, kedvesem, / hogy mégse tudjak kihajolni, / jaj, legyél a léc, hogy legyen rés / mindig csak nézni a kintet.” (Körbe a kert, 10.) Ez a néhány sor nemcsak programadás vagy ars poetica, de egyfajta mise en abyme-ként mutatja azt meg néhány sorban, hogy mit is fejtenek ki Turi Tímea A dolgok, amikről nem beszélünk című kötetének versei. „hadd legyek én fenn a színpadon, / és a néző is én” – hangzik a kulcsgondolat, mely az elbeszélő egyfajta megkettőződését idézi elő. Aktív és passzív, cselekvő és megfigyelő, megszólaló és hallgató szerepekről van szó egyszerre. Mindenre kiterjedő, mindent szemmel tartó, ugyanakkor visszahúzódva, a háttérből figyelő lírai szerep ez, mely tele van feszültséggel és ellentmondással. És bár az eseménydús élet beteljesítése az egyik legfőbb vágy és törekvés, a passzív oldal a külső körülmények és kényszer miatt sokkal jellemzőbb. És nemcsak ebben az egy versben, hanem a kötet legtöbb költeményében. „A világban akarok élni, és hogy én legyek a világ. / Hogy unterman legyek és főszereplő. Én! Én! / Hogy az akarás tegyen azzá, aki vagyok, / és hogy független legyek minden akarástól. / Hogy az én: ez a különbség legyen. / És én azt akarom, hogy ne legyen különbség. // Mindenki nézze, hogy elbújok. Szépen bújjak / el. Fúrjam a fejem régi hajlatokba, / Legyen teste már a múltnak, / mert akarom, hogy ne csak a kívánságtól legyen” (Zubolymatiné, 12.) 89 �Ami marad A kötet legfőbb témáját a lírai én saját életében betöltött szerepének megváltozása adja. Olyan pozícióba kerül, olyan életszakaszba érkezik, melyben nem ő lesz a főszereplő, melyben nem csak, vagy nem elsősorban az ő akarata érvényesül. A versekben uralkodó feszültséget éppen ez adja: az ambíciók és az azokkal szemben álló feladatok és elhatározások ellentéte. A lírai én úgy fedi fel múltjának részleteit, jelenének legfontosabb kérdéseit vagy éppen a jövő terveit, hogy közben végig fel-felvillantja az elhallgatás lehetőségét. Egyfajta megváltozott magatartásforma ez, melyet a külső körülmények és a társadalmi szerepváltozás idéz elő. Ennek elsődleges oka már a gender témakörhöz tartozik. A férfi és női szerepek szembe kerülnek egymással, a női oldal alárendeltebbnek bizonyul. Ezen kívül pedig a párkapcsolatok és a házasság sem a vágyott boldogság terepei, sokkal inkább jelentenek egyfajta nyomasztó determináltságot, gúzsba kötő állandóságot. A legtöbb esetben az árnyoldallal, a negatívumokkal és a nehézségekkel szembesülünk. „A férfi akkor sincs otthon, / amikor otthon van, csak test, / de a nő akkor is otthon / van, mikor úgy tűnik, nincsen. / És elmegy a nő, de visszatér este, / és elmegy este, visszajön reggel. / És elmegy a nő, százfele, messze, / de a férfi marad a kertben. / És a nő nézi, hogy messzire ment el, / és sóhajtva visszanéz egyszer: / ott látja magát a házban, az ágyban, / a szobában ott lát egy képet: / férfiak ülnek a kertben – / azt hiszik, gyűlölöm őket, / pedig csak azt mondom, / hogy édes szíveim, / drága kis szíveim, / ti nem tudjátok, hol éltek. (Férfiak ülnek a kertben, 76.) Az értékkategóriák nyilvánvalóak: a nők szerep- és áldozatvállalása jóval fajsúlyosabb és jelentősebb, mint a társuké. A Kék bárány című fejezet egyfajta fordulópontnak nevezhető. Mindaddig a költemények legfőképpen az én szerepvállalásáról és a múlt értelmezéséről szólnak. Ezt követően a látókör többosztatú lesz, és nagyobb szerepet kap a környezet is. A Történeteink nullfoka már a fordulópontok és a sorsfordító események értelmezésére, értékelésére is kitér. Olyan pillanatképeket, kiragadott résztörténeteket foglal magába, melyek egyfajta metonímiaként funkcionálva, kicsiben foglalják magukba a globális mondanivaló lényegét, részként, részletként sűrítik magukba az egészet. A beszélő szerepe azonban már inkább nosztalgikus, múltidéző színezetet ölt, a jelen sajátja a szemlélődés passzivitása marad. „A legszebb évek azok, amiket észre sem veszünk. / A legszebb évek vége pedig pont akkor jön el, / amikor visszanézünk”. (A legszebb évek, 54.) A kíméletlen tisztánlátást keserű őszinteség, és olykor nyomasztó letargia és pesszimizmus kíséri. Ez a hangulat nemcsak az egyes költeményekre vagy bizonyos fejezetekre jellemző, de már a kötet egyik leghangsúlyosabb részében, a fejezeteken kívüli nyitóversben is megjelenik. A Meridián egyszerre szól a megérkezés és megnyugvás reményéről, és az ennek ellenére bekövetkező, és mindezzel kontrasztban álló kudarc beismeréséről és elfogadásáról. „Istenem, hideg a 90 �Ami marad bizonyosság, / hogy a tétova mozdulatok végül beértek, / hogy beértünk mindannyian, / hogy egyszerre értünk, hogy most értünk be – / és most elbukunk” (Meridián, 5.) A fejezetcím is beszédes, a bárány egyfajta áldozati szerepet szimbolizál. A gender-vonal általánosságban titokzatosságba burkolózva merül ki. Ez jelölheti azt a társadalmi prüdériát, ami még mindig óvatosan nyúl az ilyen és ehhez hasonló kérdésekhez és jelenségekhez, ugyanakkor következhet abból is, hogy a beszélő maga sem képes a nyílt beszédre, a kommunikáció egyirányú és egyoldalú. Elsősorban beismerésről, őszinte szembefordulásról beszélhetünk. A női sorssal, annak ellentmondásaival és nehézségeivel foglalkozik a Nadrágszerep című költemény is: „olyan magasan vagy, hogy rájössz: a színpad igazából / kakasülő, és a nézőtér messze a színpad – / beázik, hullik és roppan / a vakolat és a keresztgerenda – / mindenki menekül – nem kell végigtátogd – / zuhan a mennyezet, romok, mintha díszlet, / és te egyedül maradsz / egy férfival – // fát hoz. Ott vagy, és ő ott van. / Félhomály. Por. Édes dohszag.” (Nadrágszerep, 72.) A versek zöme enigmatikus, a beszélő számtalan lényeges részletet kimondatlanul hagy („Nem a test tesz nővé. Nem a lélek / érzékenysége. Hanem az, hogy / minden nőnek van egy története, amit / nem mesél el.” Fehér elefánt, 18). A hallgatás és az elhallgatás persze legtöbbször beszédesebb, mint számtalan történet. Míg a társas viszonyban a nő az állandóságot, a stabilitást, a konstans jelenlétet és a felelősségvállalást jelöli, addig a férfi, bár nélkülözhetetlen, mégis kiszámíthatatlanabb, bizonytalanabb természetű. A nő életkihívása a számtalan feladat összeegyeztetésén túl az is, hogy megállja a helyét ezen az ingoványos talajon, együtt éljen azzal, amivel a legnehezebb: gyötrő kétségeivel. Válaszokat a legritkább esetben kap, a beletörődés legmagasabb szintje az az állapot, amikor már kérdései sincsenek. A kötet vége felé közeledve a versek hangulata egyre borongósabb és sötétebb, mondanivalója egyre pesszimistább lesz. Jó példa erre A magányállandó című vers. „A nők / akkor is otthon vannak, amikor távol. / Sosem esnek szerelembe otthon. / Anya és apa, ha ölelik egymást, / elnéznek egymás feje felett.” (Családi kűr, 80.) Hasonló hangulatban szól az Utólag belátni című záróvers is, mely a házasságok és családok sérülékenységéről ír. Arról, hogy a megnyugvás és a harmónia terepe hogyan változik át az állandó konfliktusok és feszültségek helyévé, és hogy két ember örök fogadalma miként lesz semmitmondó: „Házasok; de legalább van egy másik férfi, nő, / akivel együtt élnek, aki menedék a családi perpatvar elől, / hogy legyen egy új család, amiből a saját gyerek majd / kimenekül. Elhagyják a szülői házat, dédelgetnek, / és elhagyják őket újra. Nincsen szülői ház.” (Utólag belátni, 89.) Turi Tímea lírája kifejezetten személyes hangot üt meg A dolgok, amikről nem beszélünk című kötetben. Mindez bátor és tanulságos költeményeket 91 �Ami marad eredményez. Tanulságosakat, mert a személyességen túl társadalmi perspektívákat nyitnak, és olyan narratívákat mozgatnak meg, amelyekkel prózában többször találkozunk, amelyek lírában kevésbé megszokottak. A kötet épp ezért nemcsak a gender-narratíva szempontjából, hanem általános szempontok és értékkategóriák szerint értékelve is rendkívül érdekes és figyelemreméltó olvasmány. (Magvető, Budapest, 2014) 92 �Ami marad A szocializmus melegágyából Végel László: Bűnhődés HANDÓ PÉTER Nyugat–Kelet. Egykor és ma? Mit jelent egy közép-kelet-európai polgár számára az itt- és az ottlét? A „Balkán” felől? Egy jugoszláviai/szerbiai magyar számára? Kilépés. Visszalépés. Honnan és hová? S ebben a mozgástérben miképpen identifikáljuk magunk? Az idegenségérzésünknek hányféle bugyra van? Miközben ezeket járjuk, miért is bűnhődünk? Létezik kollektív bűnösség? Van egyáltalán bűnhődés nélküli élet? Szinte végtelenné tágítható azon kérdések köre, amely Végel László Bűnhődés című naplóregénye alapján felmerül abban az emberben, aki ízlelte a szocializmus 3 forint 20 filléres kenyerét, aki érzi, tudja, a „rendszerváltás” nem hozta el a remélt, ígért „megváltást”. Valami túl mélyen beivódott a zsigereinkbe. Valami, ami rezonál a történelemre. Vagy maga a történelem, mint annak forrása, előidézője. Végel László klasszikus hármas felosztású műve velejéig modern, mind abban, ahogyan az időrendiséggel bánik, mind pedig abban, ahogyan a történet értelmezésének és az önreflexiónak kiemelt szerepet biztosít a szövegfolyamban. A Nach Berlin… című, esszéisztikus hangvételű, önmegszólító szövegben egy berlini látogatás a szocialista örökséget idézi fel, a múlttal való leszámolást teszi szükségessé. Felmerül az a kérdés is, hogy a közép-kelet-európai ember a peremvidéki létből hozott kulturális beágyazódásai révén miért képtelen nyugatiként viselkedni és érezni, másrészt hogy Nyugat-Európa miért nem tud mit kezdeni az innen érkezők másságával. Végel szerint az utóbbihoz az is hozzájárul, hogy a „nyugati” ember saját közegén túli világáról szóló ismeretei felületesek, mert „néhány 93 �Ami marad botrányos politikai ügyet” (14.) kivéve nemigen tájékozott, a magatartása lekezelő és tudálékos. Mindebből következően a közép-kelet-európai „fattyúállapotban” van és – jó eséllyel – örökre abban is marad. Európán belül nem kerülhet sor be-, legfeljebb csak elfogadásra. És éppen az egymással szemben elkövetett dolgok, valamint a „győztes” nemzetállamok önimádata miatt. „Az egész európai jelen idő botrányos igazságtalanság, helyrehozhatatlan és értelmetlen bosszú. A láthatatlan európai falakat, melyek tövében időnként apró tüzek gyúlnak, nem döntötte le senki. Európa peremvidékén a falak láthatatlanok és ledönthetetlenek.” (17.) Hogy mitől is azok? Ezt bontja ki a második, a kötet címét is adó fejezet, a Bűnhődés. Ezúttal is főképp berlini utak, utazások elevenednek meg, s ezt szövik át jugoszláviai, szerbiai tapasztalatok, léthelyzetek, viszonyulások, kölcsönös előítéletek. Végel itt némi fanyar nosztalgiával idézi fel azt a közeget, amelyben íróvá, jugoszláviai magyar íróvá, s ennek következtében – a sok nemzetiségű állam széthullása nyomán – „hontalanná” vált. Gondolatmenetében kiemelt fontosságú a – főképp a második világháború következtében, annak folyományaként kialakult – német–jugoszláv viszony, az itt és ott élő emberek mentalitása, léttel kapcsolatos alapállása közötti különbség. Ennek érzékeltetéséhez, szemléltetéséhez több történetet is fölhasznál. Például egy alkoholistává vált partizán esetét, aki előtt ígéretes karrier állt a második világháborúban, a Tito vezette hadműveletek során, ám a rá bízott feladatot nem bírta teljesíteni, s ezzel a párt számára bukott emberré vált. Nem volt több vétke, mint hogy nem vigyázott eléggé a felügyeletére bízott német tisztre, aki fogolycsere tárgyát képezhette volna, ha nem veti magát a csapatmozgások közben egy szakadékba. A lecsúszott és megvetett veterán harcos évtizedeken át nem értette, miért lett öngyilkos a tiszt, hiszen kiváltságosként bántak vele, mindent biztosítottak számára, ami – mint hadifoglyot – megillette; ráadásul a fogolycsere nyomán hamarosan visszakerülhetett volna az övéihez. Föl nem foghatta, hogy „[e]gy úriember minden szituációban uralkodni képes önmagán is, a helyzetén is. Nem veri ki a balhét. […] Egy úriember sokkal többet ér, mint egy náci vagy egy kommunista. Saját sorsa felett – amíg tart, és addig tart, amíg ésszerűnek tartja – ő fog uralkodni.” (95.) A közép-kelet-európai viszont nem ura a sorsának. Konc, akit hazájában ide-oda vet a hatalom, az aktuálpolitika, idegen honban viszont „[o]lyan, mint a jól fizetett rabszolga: termeljen, adja ereje és tudása legjavát, de ne jártassa a száját!” (34.) Itt ezért, ott azért fattya ő a világnak. A végeli fanyar humor is ebben a részben mutatkozik meg leginkább. Miközben jókat derülhetünk a Szerbiából Németországba tartó busz utasai közötti, nemzetiségi konfliktusokból táplálkozó egyéni civódásokon, vagy épp az elmesélt történeteiken; közelebb juthatunk annak megértéséhez, mitől és miért vagyunk mások, úgy európaiak, hogy 94 �Ami marad mégsem azok, úgy részei, részesei egy államnak, hogy mégsem azok, úgy rendszerváltók, hogy mégsem azok. És éppen úgy szabadok: mentesek az előítéleteinktől, szabadok a döntéseinkben, a megnyilvánulásainkban… S ha ténylegesen szabadok, akkor hontalanok, se itt, se ott, miközben itt is, ott is, idegenül. A What is Yugoslavia? című záró résznél visszatér az esszéisztikus hang, melyben Végel László – a teacher felkérésére – arra a kérdésre keresi a választ, „miféle álom volt az a Jugoszlávia?, milyen lesz az erőszakos ébrenlét?” (153.), mert muszáj felébredni, muszáj szembesülni mindazzal, ami a nép tagjai, és a különböző népek között megesett, megesik. Előbb-utóbb be kell ismerni, „monumentális skizofréniában” szenvedünk: a volt kommunista és az új vadkapitalista egy és ugyanaz. Alakoskodott ott is, alakoskodik itt is. Mindig a lét, a jólét meg- és fenntartásáért. A tapasztalatok alapján látható, hogy „a szabadság némiképpen valamilyen romlottság is […]; a szabadság csak bűntudatot kínál fel, mert a minták nyomására elsiklunk a világom mellett” (160.), „nem vesszük tudomásul, hogy kórusban beszélünk, kórusban szenvelgünk, kórusban hallucinálunk és kórusban álmodozunk; vagyis botrányosan hasonlítunk egymásra, az acsarkodásban, a gyűlölködésben, az akarnokságban, a nyomorúságos tengődésben, a hazaszeretetben, a nemzeti szerepjátszásban” (163–164.)… Ez lenne hát az a helyzet, amelyhez a szocializmusban ágyaztunk meg? Amelyet nem ért Nyugat és nem ért Kelet? S amit esetleg mégis megértett belőle, azt a másiknak képtelen elmondani. A határok még elevenek. A nyelv számára is. (Noran Libro, Budapest, 2012) 95 �Szerzőinkről BALOGH ÁDÁM (1981, Szolnok) költő, író BARNA PÉTER (1988, Sárospatak) kritikus, szerkesztő, újságíró BOGYÓ NOÉMI (1970, Losonc) író GORDON HENRY (1955, Philadelphia) odzsibve költő, író GYUKICS GÁBOR (1958, Budapest) költő, író, műfordító HANDÓ PÉTER (1961, Salgótarján) író, költő, antropológus JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KADLÓT NIKOLETT (1986, Salgótarján) költő, szerkesztő, újságíró KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő NAGYPÁL ISTVÁN (1987, Budapest) költő, író NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, kritikus, irodalomtörténész RAINER MARIA RILKE (1875, Prága – 1926, Montreux) SOPOTNIK ZOLTÁN (1974, Salgótarján) költő, író, szerkesztő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író SZENDI NÓRA (1988, Budapest) szerkesztő, kritikus, író SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész UJLAKY ISTVÁN (1958, Salgótarján) tanár, történész, publicista WIRÁGH ANDRÁS (1982, Hatvan) irodalomtörténész KALICZKA PATRÍCIA (1988, Balassagyarmat) festőművész TANULMÁNYOK 2011 Faculdade de Belas-Artes da Universidade de Lisboa, Lisszabon; 2007-2013 Magyar Képzőművészeti Egyetem, MA Festő, Budapest; 2012-2013 Magyar Képzőművészeti Egyetem, MA Képzőművész-tanár, Budapest VÁLOGATOTT CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 2015 Works on Paper, Lucy Bell Gallery, Hastings, UK; A Csoport, Studio of Young Artist Association, Budapest; The Other Art Fair, Victoria House, London; Derkó2015, Kunsthalle, Budapest; 2014 A fehér árnyéka, Viltin Galéra, Budapest; derkó.pécsi, Műcsarnok, Budapest; Gyermekkorunk legunalmasabb nyara, Art IX-XI Galéria, Budapest; 2013 „Zónán túl” (Élesdi Művésztelep résztvevőinek kiállítása), Art IX-XI Galéria, Budapest; Esterházy-díjra jelöltek kiállítása, Szépművészeti Múzeum, Budapest; Magyar Festészet Napja, REÖK Palota, Szeged; Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely; Art Moments Fesztivál – Flash Art szezonnyitó Popup kiállítása, Akvárium Klub Galéria, Budapest; Négyszemközt (Debreczeni Imrével, Kiss Gábor Attilával, Várhelyi Csillával), Art IX-XI Galéria, Budapest; Best of Diploma kiállítás, Barcsay-terem, Budapest; EMPIRE P, ICA-D, Dunaújváros; Doublethink, AmaTáR kiállítótér, Budapest; MAMÜ Galéria – Új tagok bemutatkozó kiállítása, Budapest; 2012 Malomkörzés – Művészetmalom, Szentendre; 2011 Esterházy-díjra jelöltek kiállítása, Szépművészeti Múzeum, Budapest; The Seduction of Beautiful Art, Stephan Stumpf Gallery, München; FKSE – Új tagok bemutatkozó kiállítása, Stúdió Galéria, Budapest; Budapest Áramlat, Virág Judit Galéria, Budapest TAGSÁGOK Fiatal Képzőművészek Stúdiója (2010-); MAMÜ (2012-); Élesdi Művésztelep DÍJAK 2014 Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj, Egyesület (2013-) UniCredit Kisalkotói ösztöndíj; 2013 Esterházy Művészeti Díj sponsored by UNIQA; Gruber Béla díj; UniCredit alkotói ösztöndíj, 3. hely; 2010 IMDK-II.hely; Erasmus ösztöndíj; Ari S Kupsus S.C.S. díj MŰVÉSZTELEP, REZIDENCIÁK 2015 Krinzinger Galéria rezidenciaprogram – Petőmihályfalva; Firtosváralja; 2013-2015 Élesd 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1159db20734f36279b054a456862d631.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2c9d23698b55e7c18fdedf11b12849c3.pdf 8fc8baacc058ba4e2d854d5d5c9e2a6f PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Demus Gábor Vécsei Rita Andrea Juhász Erika Császár László László Liza Tandori Dezső Salgó Blues Juhász Tibor Próza és vidéke Egressy Zoltán Debreceni Boglárka Nyerges Gábor Ádám Kutatóterület Kurdi Mária Romano Rácz Sándor Kép-tér K. Peák Ildikó Találkozási pontok Csongrády Béla „Csak türelem kell” Ami marad Szűcs Balázs Péter Burján Ágnes Horváth István 10 Baráthi Ottó titkuk van, hisz nem lehetsz fölényes / beszél, bár más / nyílik a víz, a lámpa foszló 3 Pegasus blue / Valahol az őszben / Mondják, a remény 6 Út a hegyistenhez / Teleport / Periférikus vers 12 váll 16 Kibomló hallgatás 18 Szintezés 21 Belső megállóhely 24 Júlialepke A belső tó (lélektani naplóregény, részlet) 2B (regényrészlet) 26 215 éves az ír regény: Maria Edgeworth és a „nemzeti történet” Kettős háló (Egy strukturálisan kiegyensúlyozott, önfenntartó rendszer egy magyar cigány közösségben) 30 36 43 56 „Bűvészzsákban” (A 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról) 77 Életigenlés Balassi módján (Beszélgetés Szabó Andrással) (Beszélgetés Jász Attilával) 82 86 A költő mint utazó (Jász Attila: Csendes Toll utazik) 89 A ritmus fogalmának újragondolása (Horváth Kornélia: Verselméleti tradíció és a kortárs magyar líra) 91 A kultúra embere (Horváth István könyvtáros, muzeológus, helytörténész) 94 �A lapszám képanyagát a 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat alkotásaiból válogattuk. A borítón Győrffy Sándor Arra visszatekint az örvény, Kopasz Tamás Zenit No. II. 4. és Lay Aubrey Correction című műve látható. A belső képek jegyzéke a 96. oldalon szerepel. A művekről készült fotókat Shah Timor készítette. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” DEMUS GÁBOR titkuk van, hisz nem lehetsz fölényes, buszból mesés a kert, a házfal, súly van az építőkön, melyet elhagysz. kellene hinni, sok-sok bárány horpadó vagy sarjadó aklok felé, és sötét szagokra torpant árnyuk a régi szavak. e domb oldalát kijárták, az ösvényen réztűz és kolomp, alkalom, miként az erdő, törzsnek dőlsz, egy barát kérge, nyomata a hátadon, jól csordítja a fényt, a lábadnál a város már fölgyúlt természeted. nem facsoport egy tölgyes, összegyűlve az élők, mások. egyedül az ötlet kering föld és a hold közt. igényt tart rád, nem lehetsz fölényes. 3 �“kávéházi szegleten...” beszél, bár más a csöndje is az állatnak, s nem, ahogy egy pohár bor számtalan vörös. kökényt és csipkét is törtem az úton, láttam vagy olvastam, a lehajolás állatoknak komoly gesztus, féltudottan gondoltam ezzel, ismeretlen karám előtt fényképeztem, szerettem volna közelebb hajlítani az objektív engedte távnál a lovakat, s jöttek nézni nagy, élő szemmel, végül nedves pofával szagolták, rászuszogtak a kamerára, nem reméltem, hogy valami ebből látszik és jól a monitoron. mögötte üvegben a csipke és a kökény, kérted, csempészném be az őszt a konyhába. 4 �“kávéházi szegleten...” nyílik a víz, a lámpa foszló szavaknak lebeg. meglep a tó olykor ott születőt is, reggel szárnyai villognak, hirtelen-illatot nyit szürkületkor, helyét tölti be a hold a szemfenéken, áldozat sincs, mely végleg elmerül. (két melle, két meglepetés, mélyig sistergett, elgördültek a kavicsok) köd alá süllyed a tó, csobbant tükre alá a fény, s lejjebb. monoton rója álmát a kagyló. elsodródhatsz. 5 �“kávéházi szegleten...” VÉCSEI RITA ANDREA Pegasus blue Nyárra van kalibrálva a hely, nagy lombú szilfára. Túl vad itt a meleg, míg levéltelenek az ágak. Március van, extra napfény, ebéd előtt kis kiülés. Nincs mi megvédjen, forró a szék. Az asztalon árnyék, vízvető formájú téglalap. Mint egy tálca, dohánylevéllel a közepén. Kerül kívülre is morzsalék, mikor feltámad a szél. A papírhüvelyek rendben sorakoznak. Csak egyszer gurul el véletlen egy. Harmada üres, a cigi illúziója, de jó lesz. Más tölti a kapszlit, mint aki majd szívja. Nem igazodik a kéz a művelethez. Kész ceremónia, precíz, gépies. Nem mozog a térd se, csupasz, fehér tészta. Ötvennyolc évig ázott a Széchenyiben. A bérletet ez évre megvette, nem tudta lejárni. Mert nem tudott járni a végére. A pénzt visszakérte, ilyen nem fordult még elő. Az igazgató engedélyezte, nyomós az ötvennyolc év. Személyesen vitte föl neki az elúszott összeget. Muszáj egy cigi. Köhög. A lánya halványkékben esküdött. Gyerekük már nem lesz, abból kiöregedett. Legalább nem kell nagyszülő nélkül maradni senkinek. Halványkék ruhához kerestek halványkék nyakláncot. Együtt járták be a zsidónegyedet. 6 �“kávéházi szegleten...” Nászajándéka a lánchoz talált kék karperec lett. Fülbevalót az árus ráadásnak adott. Köhög, igazítani próbál a dohányon. Az még simán megy, hogy rágyújtson. Ebédhez hívnak, föl kell állni innen. Előtte még egy frissen meglett szál, ne stokizd be, kérlek. Így jó, hogy nem tömöd szorosra. És jó kint a virágszag, a fák virágoznak. Csúsztatja a talpát, szobák előtt halad, belát a férfira. Kemény arcélén ott a déli düh, nem eszik ma se. Konokul alszik helyette. Elér az asztalig, még nem ültettek ki senkit, első lett. A cigik a köpenyzsebbe férnek, a dohány is. A hüvely már nem. Pegasus blue, nézi a dobozt maga mellett. Az állán csorog a karfiolkrémleves. 7 �“kávéházi szegleten...” Valahol az őszben Mintha kemény tollakból lett volna rajtunk kabát, nem egyszerre vetettük le. Ahogy a madarak szórják, úgy szórtuk el mi is, aztán a legnagyobb melegben ott álltunk meztelen egy indián poncsó kapucniján. Karunkon a sebeket ágak karcolták, és kerítések hagytak rajtunk türkizkék nyomot. Két meztelen hasú madár, álltunk egymással szemben összenőve. Paradicsommadarat ha sose láttál, azt képzeled, hogy sárga, van benne zöld és élénkpiros, gömbszárnya fénylik, ha figyelsz, elszórakoztat. Nem énekel, pedig ezt vártad, így hamar unni kezded, rád tör a félsz, a többi elköltözik, ő marad. Szorít, ha táncunk végképp harcba fullad. Egymásba tépnünk fogytán volt a hely. Édes szőlő mellé langyosították a mézet, ünnep volt, mire a tollunk újra nőni kezdett. A megszokottnál lágyabb kanapé, pulóver, halványkék gyapjú, szívénél egy apró, ágaskodó ló, különféle ízek jelölték az estét. Egy kis narancs kő járta be a testem, kézmelegtől meleg karneol. 8 �“kávéházi szegleten...” Mások a birsalmát hagyják lehullani, városi fa, azt hiszik, dísznek van, mi sajtot főztünk még a foltosakból is. Legvégül azt csíptünk szét, mint korgó gyomrú héják, dióval, mert úgy az igazi. 9 �“kávéházi szegleten...” Mondják, a remény Mintha valaki tényleg ott járna, fenn a fák hegyén. Nem, szó sincs róla, ki a csillagokat gyújtja, inkább talán madár, de mégse, mert reccsen súlyosan az ág. Nyár elején ablak elé húztam az ágyam, hogy közelebb kerüljön hozzám a kert, dőljön egyenesen rám az éjjel, nyitott sátor lett a szobám. Combomat mandulamorzsa szúrja, egyszerre sós és édes, mézkérget sütöttek rá. Úgy hallgatózom, mint aki fél, a fotelról kölcsönvett pléd alatt, bent fény, kint sötét van, láthatatlanná kéne tenni magam, mellettem szótár és üvegpohár. Figyelni próbálok a könyvre, hirtelen túl nagy a csönd, ezért leszek biztos, hogy valaki áll, nem is a fák hegyén, annál sokkal lejjebb, a mályvabokroknál. Tudom, hogy itt van, ki lenne más, megugatják a szomszéd kutyák, nehogy elbizonytalanodjam, ilyenkor muszáj felkelni például inni. A vízre minálunk várni kell, sokáig langyos folyik, zajos a csap éjszaka. Kihúzom magam, járkálok egy kicsit, sajnálom a fiús, csíkos pizsamát, 10 �“kávéházi szegleten...” lehetnék nőiesebb, óvatosan pisilek, nehogy hallja a szellőzőn át, nem pisiltem még előtte nyilván. Fogat mosok, közben járkálok, higgye azt, hogy mindig így mosok fogat, a borosüveget lazán szemétbe dobom, polcra teszem a mandulát. A konyhaajtó rácsán át kisóhajtok a sötétbe, akárha levegőznék, nem nyitom ki, látsszon, nem vagyok szabad, mégse börtön egészen, nincs a csíkos alsóra szükség. A bugyit magamon hagyom, sétálgatok konyhán, ebédlőn át, kibontom a hajam, megrázom, az üvegfalnál nyújtózkodom, mindent úgy, mintha színpadon. Lehasalok, szótár, korty víz, betakarózom. Ugatnak a kutyák, valaki jár a fák között, a remény és a félelem, hol, melyik bokor mögött, hideg az orrom, kezem, pléd alól kilógó részeim, most vagy bejön, vagy menjen haza, mert még megfázik itt nekem. 11 �“kávéházi szegleten...” JUHÁSZ ERIKA Út a hegyistenhez Választanom kell egy távot, a szintkülönbség legyen kívül a szervek törvényi keretén. Essek össze és vesszek el. Ha a nevemet kérdezném, adj nekem nevet! Ha nem mozdulnék, vigyél magasabbra! Állítsd, hogy a testvéred vagyok: vad, hegyi ember. És a fák meghajolnak előttünk. És a madarak meghajolnak előttünk. Én leszek a kedvenc hazugságod. Még ki kell faragnunk a lándzsáinkat, még el kell jutnunk az alaptáborig. Éjszaka intenzív havazás várható, azt beszélik, túlélhetetlen. 12 �“kávéházi szegleten...” Teleport Hatalmas vihar jött Szibériából. Csak hozzánk, csak értünk jött el. Áttört a falakon, és lehámozta tetőinkről az összes cserepet. Behúzódtunk a menedékhelyre, bedeszkáztuk az ablakokat. Én még láttam, ahogy a zöldséges asszonyt fölkapja és viszi a szél. A szél meredek jégfalakat formált, a jégfalakkal elzárt jégveremben maradt a templom, párszáz túlélő és a városháza. Lekerültünk a térképekről, az orosz katonai műholdak szerint sohasem volt itt más, csak a hó. Telefonvonalaink nem működnek. Valahogy így tűnhetett el az Eldridge, a Philadelphia-kísérlet hajója, hogy rejtélyes módon felbukkanjon ugyanabban az időben, mérföldekkel odébb. Napról napra hidegebb lesz. Készleteink vészesen fogynak. Hiába takarózunk a hitünkkel, miután megettük a város utolsó macskáját, miután eltüzeltük az utolsó könyvet is, meg fogunk halni. A jégverem címzetes polgármestere drámai hangú beszédet szaval. Mindenki összegyűlt, mindenki őt figyeli. Munkához kezdek csöndesen, titokban. A félig leszakadt templomtoronyban szinkrongenerátorom immár üzemkész. Isten háza, a hivatal, a főutca a lábaid alatt 13 �“kávéházi szegleten...” tekercsek, erősítők kusza rendszere. A csillagok tisztán ragyognak ma. A csillagok együttállása kedvező. Ha tévesen értelmezem a jeleket, átvitelünk pokoli kínnal járhat: Valamennyi körvonal elhajlítódik, Cronenberg kifordult kutyái leszünk. 14 �“kávéházi szegleten...” Periférikus vers Kerti hulladékok és műanyagok égnek egy tiszántúli kis faluban. A kilátástalanság epidémiája karcinogén, sötét füsttel terjed, mely a lombkoronák nyílásán száll föl, s kacskaringós légutakon száll le. Szöszöket hord az öreg nyárerdőből. Gallyak törik egymást, burjánzanak a hatalmas fák haptikus terében. Pár léghólyagocska belső felszínén önállósult, rákos sejtjeink is tülekednek a fényért. 15 �“kávéházi szegleten...” CSÁSZÁR LÁSZLÓ váll fura testrész a váll tökéletesen felesleges valami funkciója semmi létjogosultsága megkérdőjelezhető állítják némelyek alakultak mindenféle munkacsoportok is megfejteni ezt a biológiai rejtélyt mindhiába de amikor egy fej lassúdad a másik vállára hajol megpihen kissé a sótartó könnyel megtelik életre kel értelmét nyeri tudod ugye mindenki találkozik egyszer a lánctalpakkal tipró szenvtelen hátramenetet nem ismerő ámokfutóval átgázol mindenkin elrabolja semmiféle váltságdíjért vissza nem adja azt aki az útjába kerül 16 �“kávéházi szegleten...” rajongói oldalán halálkának becézik nagy körhintás illékony kidobóember lendít rajtad kicsit annyit se mond bocsánat bébi gonosz vigyorral sutyorogja elviszlek egy körre köszönj el végleg mindenkitől kivéve azt akit a legjobban szeretsz lekérés visszajátszás repeta felejtsd el csődbe ment pókhálós jelmezkölcsönzőn roppant lakat szilánkokra zúzott üvegvisszaváltó semmi nincs a könnyzacskó a sótartó valami sós folyadékkal megtelik betölti gyászos hivatását a váll 17 �“kávéházi szegleten...” LÁSZLÓ LIZA Kibomló hallgatás „Szavakat gyűjtenek az erdőben azok, akik az újjászületésre várnak.” (Borbély Szilárd) 1 Valamikor – ők maguk sem tudják pontosan – a napkorongig szálltak, hogy onnan vigyázzák repülésük emlékét. Hajnalodik, és azon tűnődsz – földből a test, esőből a pára –, hogy a te emlékedet ki őrzi majd, miután elindulsz a csupasz izzás felé. Az üvegen fény, ujjaddal próbálod felemelni, de a közeledő tenyér árnyéka mindent betakar. 2 A hullámok: emlékeim kövekként merülnek el bennük – 18 �“kávéházi szegleten...” a víz mossa őket évekig, még simára nem kopnak, helyükön az űrben fénylő óceán. Később megértem, hogy emlékezésem tárgya egyedül én vagyok: rögökben a vonal, földbe íródó kiáltás. 3 Várni a nap testéről lemorzsolódó imákat: a felszikrázó kavicsokat, a bőrhöz érve friss sebek, később a var, a vart kaparod egyre, hátha a friss bőrön angyalok vonásai tűnnek fel… hol laknak az égi népek? Álmomban látom őket, folyékony szavakon járnak, lábuk a vízben, félig csukott szemekkel vigyázzák a tengert. 4 Kifakulni, mint az érintések nyomán zsugorodó tárgyak pereme. Az elvágyódás árnyai idővel beköltöznek a bútorokba. Elvinni a könyveket, dobozokba tenni az emlékezést. A lakásba zárt félelem nem szökik ki az ablakon. 19 �“kávéházi szegleten...” 5 Hallgatni azokat, akik halott nyelven beszélnek egy olyan világban, ahol az élőket sem értik. 6 Mint a tengerbe oldott felhők színe. Mint a szavak ezüstje a tárgyak peremén. 7 A vándor álmai az óceánról. Az emlékezés iránya a formákon túl. Asszonyillat az ujjain, ölében forróság. A homok és egy ismeretlen íz a nyelven. Egyetlen csepp vízben saját arca. És egy harmadiké a válla fölött. 20 �“kávéházi szegleten...” TANDORI DEZSŐ 21 �“kávéházi szegleten...” 22 �“kávéházi szegleten...” 23 �Salgó Blues Belső megállóhely JUHÁSZ TIBOR Melegedni mentem a belső megállóhely várótermébe, mikor megláttam az öngyilkosokat. A sínek mellett álldogáltak, mellkasukra ejtett fejekkel. Nem mozdultak, csak szoborszerűen várták a vonatot. Némelyiknek le volt csúszva a kabátja, a legtöbbjükön pedig a kelleténél kettő vagy három számmal is nagyobb nadrág csüngött. Még a lélegzetük sem látszott e téli estében, biztos eltökélték, hogy abban az esetben sem várnak tovább, ha késik a vonat, ők már soha az életben nem akarnak többet szívni. Letaglózott a látvány, már nem is fáztam. Egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Magamon éreztem mindegyikük tekintetét. Mintha a döntésemre várnának, hogy beállok-e közéjük, hogy elég elszánt vagyok-e az utolsó levegővételhez. Vesztes vagyok, ez nem vitás, gondoltam. Munka-, nő- és pénznélküli, akinek mégis lötyög a zsebében annyi apró, hogy ha kedve szottyan rá, be tudjon rúgni. Egy teljesen felesleges ember, akinek mondvacsinált funkciója csak annyi, hogy kiül a húgyszagú aluljárók valamelyikébe, tetves főfedőjét a földre helyezi, és várja, hogy a járókelők zsebpiszkot dobjanak a sapkába. Bárkik legyenek is ezek, nyugodt szívvel beállhatok közéjük, gondoltam, de a lábam nem akart megindulni. Hosszú ideig vívódtam így, de végül is beletörődtem a dologba. A gyávaságomat is felírhatom a számlára, ez már nem oszt, nem szoroz. A buszállomás várótermében aludtam, de az akkoriban felújítás alatt állt, ezért ide kényszerültem. Ahhoz képest, hogy a belső megállóhely szinte a városközpontban volt, a külvárosi megálló hangulatát idézte. Jegyet már csak a vonaton lehetett venni, a hajdani pénztár ablaka be volt rácsozva, akárcsak a büfé ablakai. Még kint volt a falon az árlista, de a hamburgerek és az üdítők közé mostanra prostituáltak telefonszámai is vegyültek. 24 �Salgó Blues A nyilvános vécét már senki nem takarította, így ez az évek során olyan mocskossá vált, hogy még a magamfajta csatornatölteléknek sem volt gusztusa ahhoz, hogy itt verje fel éjjeli tanyáját. A váróterem is problémás volt, mert az éj leszálltával drogtól elhülyült fiatalok gyűltek össze a melegben, akiknek legfőbb szórakozása volt az ismeretlenek szekírozása. Nem egy sorstársamat hagyták már helyben, így én sem minden ellenérzés nélkül léptem be. Azonban engem valamiért békén hagytak. Talán jövőjüket látták bennem, nem tudom, mindenesetre nem szóltak hozzám, és még a cipőm is megvolt, mikor felébredtem. Amint meg tudtam mozdulni, bementem a terembe és segítséget kértem. Elhadartam nekik, hogy egy csomó ember áll a síneken, nem mozdulnak, öngyilkosok akarnak lenni, és perceken belül ideér a vonat. A drogosok értetlenül néztek rám, majd mind a hatan röhögni kezdtek. Egymás vállát csapkodták, hogy ezek a hajléktalanok tényleg nagyon hülyék. Mi van veletek, kérdeztem, mire egyikük, egy serdülő bajszú, beesett arcú tizenéves átkarolt, és okoskodva elmondta az igazat. Hogy a kínai áruházból hordják ide a szükségtelenné vált próbababákat, a leselejtezett termékeket felaggatják rájuk, zúzzon csak a szerelvény. Hajnalban a közmunkások takarítják össze a műanyag végtagokat és a szilánkokat, de ha kivárom, akkor biztos nekem is jut valami, mert pár kabát és nadrág biztosan megússza. Röhögésüket egészen a járat érkezéséig hallottam. A vonat nem állt meg, le sem lassított, szétcsapott a bábuk között, és továbbrobogott. Én meg ott álltam a vértelen karok és lábak között, és mindennél jobban vágytam egy új nadrágra. 25 �Próza és vidéke Júlialepke EGRESSY ZOLTÁN Dehogy sírok. Miért sírnék? Nem sokat aludtam, aztán a képernyőt bámultam egész nap, meg az allergiám is előjött, attól lehet piros. Ősz van, nyár végétől már ez van, tudod jól. Öt éve tudod, ne mondd, hogy nem tudod. Érzem is, hogy ég. Majd pihentetem. Viszont, erről jut eszembe, érdekeseket tudtam meg nemrég a hüllők könnyeiről. Én teljesen abban a hitben voltam eddig, hogy nem sírnak, nem is tudnak. De talán mégis, mert az volt a tévében, hogy ha túl sok könnye lesz egy kígyónak, akkor megbetegszik a szeme. Felduzzad. De ha nem sír, hogy lesz könnye? Nekem csak piros a képernyőtől. Meg az allergia, meg a nemalvás. Nincs ez felduzzadva. Kicsit javítok magamon, várjál. Kiszínezem körülötte. Most jobb? A kongás haverod másra érti a magán javítást, tudod, mire, olyankor mondja, ha szív valamit. Amikor kiürül, aztán meg hiányzik neki. Olyankor ő is olyan, mint aki sír. Mégse kérdezed tőle, miért néz ki hülyén a szeme. Vagy igen? Be volt szívva a múzeumban is, láttam rajta, ahogy nézett téged. Mégis te basztad el az összes dalotokat. Mondta utána. Tudod, mikor lett jó, amit játszottatok? Mikor elment mindenki. Mikor már csak az éjszakai portás maradt, meg a képek, meg én. Nem tudom, miért kell koncertezni egy múzeumban, kinek az ötlete volt ez, de végül is nem lett volna rossz. Csak mégis fura volt kicsit, nem az áhítat miatt, az így nem volt, hanem mert hát mégiscsak százéves képek lógnak ott, meg nem azért mennek oda alapvetően az emberek. Megnyitós szöveg meg szendvicsek rendben, ital rendben, vörösbor, pezsgő, de ez a zene szerintem nem illik oda. Bár jó volt. A végén már. Csak hazakísért utána, semmi. Ha már mi össze voltunk veszve. Minek veszel össze velem? Menjek haza egyedül? Azt is mondták ebben a filmben, hogy vannak ilyen jópofa pillangók, júlialepkék, talán az a nevük, azok folyamatosan basztatják a kajmánok meg 26 �Próza és vidéke a teknősök szemét, hogy könny termelődjön bennük. Aztán megisszák. A helikonlepkék családjába tartoznak. Ilyen hülyeségeket meg tudok jegyezni, hogy helikonlepkék családja, de azt csak sejtem, hogy júlialepkéknek hívják őket, pedig azt egyszerűbb lenne rögzíteni. Mondta a kongás haverod, hogy szívesen megkóstolná a könnyeimet. Szerinte egyáltalán nem kell mást nézni, a természetfilmekért tartja ő is a tévéjét. Meg a Bayern Münchenért. Az már nem közös pontom vele. Ezt benned is bírom, hogy nem nézel focit. A német foci lehet, hogy jó, lehet, talán meg tudnám szeretni, de nem olyan lényeges azért. Elbasztad a dalaitokat, kicsit mérges rád. De úgy rendesen nem haragszik. Ezt az Amazonas-filmet pont ő is látta. A lepkéset. Azért mondta a könnykóstolást. Nem emlékezett rá teljesen pontosan, el kellett mesélnem neki, de közben végig bólogatott. A júliapillangókra. Rémlett neki. Több más hülye nevű lepke van még, szépek egyébként, azok meg utaznak más állatok hátán. Láttunk mi együtt is ilyen hülye állatokat, élősködők, szimbiózis, madarak a halakon, emlékszel. Fogorvos madarak. És a hal nem eszi meg őket. Neki is jó. Nem csak lepkék vannak így, a legdurvább a sebeket csináló utazó állat. Az a sebből eszik. De miért tűri ezt a víziló? Viszket neki talán, az meg jó izgató lehet. Én szeretem, ha viszketek. A fejem, vagy a karom, vagy a hátam. És ha megvakarod. Vagy valaki megvakarja. Így lehet a víziló is. Jaj, arra emlékszel, amit Youtube-on mutattam? Amikor a fuldokló kis zebrát kitereli a vízből a víziló? Nem emlékszel. Mire emlékszel te? A júliák egyébként nem sebeznek, mint a vízilovas állat, csak táplálkoznak a hüllők könnyéből. Addig ügyködnek, míg kisajtolják valahogy a könnyeket. Ecuadori tévések vették észre. Vagy kutatók? Tévés kutatók, vagy kutatók kamerákkal. Sima tévés nem megy oda, ha nem kutató. Felvették véletlenül, aztán mikor visszanézték, akkor látták. Odaszálltak a lepkék a teknős fejére, és szívogatták, amit azok kisírtak. Nátrium kell nekik, azért piszkálják szerencsétleneket. Mert az van a könnyükben, nátrium. Só. Hogy létszükséglet nekik, vagy csak finom, arra nem emlékszem, talán nem is mondták. Az az egy idegesítő van a természetfilmekben, hogy majdnem mindig ugyanaz a hang. Aki a narrátor. Vagy ugyanaz a kettő. Van, hogy egy állatnak nem is létszükséglet valami, egyszerűen csak szereti, a kongás haverod is főz külön kaját a kutyájának, megcsinálja neki külön a kedvenceit. Tegnap valami gombás cuccot rakott össze. Nagyon rendes srác. És tök édes kis tacskója van. Supák a neve. Kicsit túlmozgásos, ugrál föl összevissza az emberre. Ezt telefonon mondta. Összesen egyszer találkoztunk a hazakísérésen kívül, akkor egyébként fel se jött, csak másnap. Semmi, hát tudja, hogy vagy nekem, nem hülye. Én mondtam, hogy jöjjön be nyugodtan, ha már 27 �Próza és vidéke felcsengetett este. Tök hideg volt kinn, át volt fázva. De nem akart volna magától bejönni. Arra járt. Valami lemez volt nála, meghallgattuk, ha már ott volt, nem tetszett annyira, mondtam neki egyébként, hogy a Youtubeon is meg tudtam volna nézni, ha annyira akarja, de ha már itt van, akkor már mindegy. Aztán otthagyta véletlenül a kendőjét, vagy sál, vagy mi az, ami mindig a nyakában van, tudod, majd vissza kell adnom neki valamikor. Vagy gáz? Akarod te visszaadni neki? Beszéltek még egyáltalán? Nem jut eszembe egy szó, ezen jár az agyam, talán mikrotáplálkozás, az lehet. Van olyan? Mintha az lenne a neve ennek a könnyes evésnek. Mindenféle ásványi anyaghoz jutnak ezzel a lepkék, ez nekik a mikrotáplálék. A természetben csak úgy nem találnának ilyet. De kell nekik valamiért. Talán az anyagcseréjükhöz, vagy a petetermeléshez, nem emlékszem pontosan. Bezzeg a helikonlepke névre igen. Azt nem szeretem, hogy mindig reklám jön, mire belelendülnék, és elkezdene rendesen lekötni. Aztán meg összekeverem, amit hallok. Nem kötök jól. Nem rögzítek. A kongás azt mondja, te se. Elbasztál minden számot, tök ciki volt, azt mondja. Meg hogy alig köszöntél neki. Ha miattam, akkor tiszta hülye vagy. Csak utána kísért haza, nem tudhattad előre. Én nem tehetek róla, hogy tetszem neki. De ő nekem csak mint ember. Mint srác. Kicsit a hangja. A haja egy kicsit. Hogy tetszene másként? Azt is ő mondta, hogy van olyan lepke, ami más állat vizeletét szívogatja, meg az iszapot szürcsöli a folyópartokon. A könnyevő lepkére egyből mondott egy ilyen példát. Eléggé vág az agya. Ritka, hogy így bekapcsolódik valaki egy ilyen természetfilmes beszélgetésbe. Ezek a lepkék, ha odamész, ahol vannak, és megizzadsz, mert arrafelé meleg van, akkor a ruhádból kieszik a verejtékedet is. És megisszák a krokodilkönnyeket. Ha találnak krokodilt. És ez nem árt a hüllőknek, semmi bajuk nem lesz tőle, ez az érdekes, maximum ha emiatt nem vesznek észre valami támadót. De mi támad meg egy krokodilt? Egy másik krokodil? Ha annak a könnyét is nem issza épp valamelyik lepke, nem? Elég nagy szemétség egy ilyen szép kis állattól, nem? A szép szárnyaival. Aztán tessék. Lementem a kongás haveroddal, mikor elment, lekísértem, mi van, ha nem találja meg a kapunyitó gombot, nem égnek a lámpák pár napja. Te azt nem is tudod. Éjjel volt, de találkoztunk a közös képviselővel, mit keresett ott éjszaka, nem tudom. Azt mondja, szervusz Anna, jó estét, uram. Aztán felröhög. Egészen olyanok, mint Columbo meg Columbóné. Biztos a haverod ballonja miatt mondta, meg azért, mert én meg próbáltam elbújni a kabát mögé, hogy ne látsszak, ne legyen kellemetlen, téged ismer. Biztos azért lettem neki Columbóné, mert úgy csináltam, mintha ott se lennék, alig láthatott. De azért mégiscsak látott. Jófej volt egyébként, kacsintott. És még egyet röhögött, de kedvesen. Nem fog neked szólni. Visszaadod inkább te a kendőjét? Akarod te? Itt van nálam, mikor 28 �Próza és vidéke elindultam, nem tudtam még, hogy este veled leszek, vagy esetleg vele találkozom. Nincs megbeszélve semmi. Csak ha úgy alakul, ne kelljen hazamennem érte. Vagy feljönnie csak ezért. Nem fontos annyira, nem sürgős szerintem, csak úgyis fel kell majd hívnom valamikor, hogy nálam hagyta. Talán keresi. Szereti, mindig a nyakában van. Mi van, ha a kabalája? Annyit nem beszéltünk, hogy ezt elmondja. De szerintem ráér. Most nem tudom, ti beszéltek még egyáltalán, vagy fogtok játszani még együtt? Miattam hülyeség lenne, ha nem. Mondott még egy medúzás érdekeset, azt sajnos nem láttam, természetfilmes dolog az is, a nyakamról jutott eszébe. Csak nézte a nyakamat, semmi, hozzá se nyúlt nagyon. Hogy hallott egy potenciálisan örökéletű medúzafajról. Ami lecseréli a sejtjeit, és megfiatalítja magát. De örökké, szóval nem kizárt, hogy vannak több millió éves medúzák. Soha nem halnak meg. Pedig szex után általában elpusztulnak. De ez a fajta kivétel, ez nem, ez nem is öregszik, ez fiatalodik. Hogy a nyakamról ez hogy jött neki, azt nem mondta. Medúzaszerű a nyakam? Szerinted? Elfáradtam ma. Elmennék most, ha nem baj. Kicsit piros a szemed, nem vagy te allergiás? Vagy képernyőt bámultál egész nap? Vagy betéptél te is? Csak hülyülök, olyat nem csinálsz, tudom. De akkor mi? Fáradt vagy? 29 �Próza és vidéke A belső tó (lélektani naplóregény, részlet) DEBRECENI BOGLÁRKA Evka mama acélgyári lány volt. A gyárhoz vezető, vadgesztenyefákkal szegélyezett utat sorompó zárta le, az Acélgyári út mellett az acélgyári munkások számára felépített bérházak sorakoztak. Az acélgyári munkások egymással házasodtak, kaszinójukba nem léphetett be akárki, saját sportpályájuk, ligetük, dalárdájuk, zenekaruk és olvasókörük volt. A hierarchia csúcsán álló legfelsőbb kaszt tagjai sajátos öntudattal rendelkeztek. Evka mama még sajátosabbal. A háború előtt olyan jómódban növekedett, hogy később sem tudott elképzelni magának más életet, még akkor sem, amikor mindenkit egyenlősítettek, és családjával a tiszti lakások egyikébe költözött. Mert mindig első volt az egyenlők között. Míg a többi gyerek kukoricacsuhéból készített magának játékot, neki színes labdája, pántlikás teddy macija, csipkeruhás porcelánbabája, díszes babakocsija volt. Miközben a többi gyerek piszkos, szakadt vászonruhában járt, ő fodros selyemben, kiegészítőül igazgyöngy fülbevalót és arany karórát viselt. Mialatt a többiek mezítláb taposták a sarat, vagy botladozva várták, hogy belenőjön a lábuk a kapcával kitömött negyvenkettes csizmába, amit hatévesen kaptak, hogy ne fagyjon le a lábuk a derékig érő hóban iskolába menet, neki három pár marhabőrcipője volt, egy fehér, egy barna, meg egy fekete lakk. Fotóműterembe járt, cukrászdába, színházba, Nemzeti Étterembe, és hatalmas házban lakott a Kálvária-domb tövében, a kolóniától távol, a borospincék fölött. Králik dédpapa azzal büntette, ha rossz volt, hogy feldobta három méter magasra és hagyta, hogy lepottyanjon a baldachinos ágy puha dunyháira. Olyankor úgy megszeppent, hogy bepisilt. 30 �Próza és vidéke Eleinte tüntetőleg vizeltem be. Csöpi óvó néni nem engedett be vécére délutánonként a játsziról. Nem szívelt, azt mondta, hazudós vagyok, pedig soha nem hazudtam, csak egyszer a suliban. Amikor a tanárnő megkérdezte, mi az a lila monokli a szemem alatt, akkor azt mondtam, nyitva felejtettem a szekrényajtót és nekimentem éjszaka. Nem akartam, hogy ránk küldje a gyámhatóságot. A többiek kinevettek, ő persze nem hitte el, behívta anyámat fogadóórára. Legközelebb nem faggatott. Később kiderült, hogy Csöpi óvó néni azért utálja a gyerekeket, mert a lánya tolószékbe került. Gyermekbénulás. Magas talpú ezüstpapucsának sarka krátereket vájt a nyikorgó parkettatestbe. Mindig a papucsát néztem, akartam egy olyan papucsot. Aztán éjszaka is bepisiltem. Már nem jártam a Május 1. úti oviba. Az orrom legtöbbször éjjel vérzett, egy idő után fel se ébredtem rá, Mamacic hetente cserélte a cihában az átázott tollakat. Kaptam egy pici, fehér tubust a doktor nénitől, a címkéjén skarlátbetűkkel virított: MENTOLOS ORRKENŐCS – összehúzza az ereket. A hűtőben tartottuk, hideg volt és csípett, a mentol illata elnyomta az életszagot. Évekig kenegettem, többkevesebb sikerrel. Egyik vasárnap délután taxi vitt az ügyeletre. Egész nap befelé vérzett, öklendeztem a garaton lefolyó fémes ízű váladéktól. Összegyűjtöttem és kiköptem a piros, habos nyálat a mosdókagylóba. Megmostam az arcom, kitámolyogtam a fürdőből. Szédültem. Anyám észrevette, hogy rosszul vagyok, amitől még idegesebb lettem, egy másik ér is elpattant, kívülbelül ömlött a dzsúsz. A vérzést nem sikerült elállítani, még órák múltán sem, amikor bevergődtünk a kórházba. Betamponálták az orrom. Nem kaptam levegőt. Harminchat óra. Ennyi idő alatt, gondoltam, kitágulnak az orrlyukak, megnyúlnak széltében a cimpák, a szétfeszülő bőr leszorítja a porcot, és lapos lesz az arcom, mint egy néger bokszolóé. Miss Mike Tyson, Kid Dynamite. Sötétben nem látszott az erkélyről a Kálvária-domb. Vibrált a város, a Fő utcán Polskik, Zsigulik és Trabantok húzták sárgáspiros kondenzcsíkjaikat. A Centrum Áruház fényreklámja narancsvörösen izzott, a kaszkós ház tetején egymás után sercentek fel a lekerekített nagybetűk. Az ó a cékkel, az essel és az ával fekete háttérbe olvadt, mint a partizánszobor, majd néhány másodperc múlva felvillant az egész felirat, kétszer egymás után. C-A-S-C-O. CASCO. CASCO. Hunyorítottam. A kondenzcsíkok az úttest mindkét oldalán egymásba olvadtak, hosszú expozíciós idővel készült fényképpé változtatva a jelenetet. A Garzon-házak ablakainak fénye azonban nem mosódott el, kiszámíthatatlan időközönként kapcsolódtak le és fel a lámpák, a magasba 31 �Próza és vidéke törő, foghíjas lépcsőházakban kiégett néhány villanykörte. A csehszlovák Siteco UFO karcsú, vékonyodó oszlop tetején lebegett a 19-esek terén, a lámpatest gombakalapjába ágyazott reflektorok neonzölddé aranyozták a fákat, a patinás Tanácsköztársaság emlékművet és a zöld síküvegből, krómacélból laminált szökőkutat, a pompomot, amit a medence közepén feltörő, bojtszerűen gomolygó vízsugár miatt neveztem így. Papucs orrán pamutbojt. A pompommal szemben, az úttest másik oldalán, a Fő téren, a Felszabadulás emlékmű állt. Anya és lánya, egy sárkányon állva, galambokat ereszt… A galambok nem szállnak az égbe, hiába akarnak. A Pécskő Áruház teraszán már régóta nem szól a zene. A Csemege előtt, a bádog virágos bódé betonperemén szerelmespár ül, a lány a fiú vállára hajtja a fejét. Evka mama mindig ott vette az orchideát. A virágot tápláló műanyag fiolát zöld, lyukas közepű gumikupak zárta, az átlátszó dobozban, hűvös helyen az orchidea egy hónapig is elélt. A nappali hosszán végigfutó ablaksort fehér, virágmintás függönyök takarták, Evka mama a virágok sárga porzóinak okkeres árnyalatához választotta a sötétítőt. Délutánonként besütött a nap. A firhang óaranyra festette a világos tapétát, a méregzöld, göcsörtös anyaggal bevont foteleket, a Csontváry-, Cézanne-, Gauguin-reprókat, az üveges, Thomas Mann, Brontë, Dickens sorozatokat védő, lakkozott tölgyszekrényeket, a Fürge Ujjakkal alástócolt dohányzóasztalhoz simuló kézimunkákat. Fekete hanglemezek forogtak a lemezjátszón, a tű alatt időnként megreccsent a bakelit. Pillangókisasszony, csodaország, békakirály, csodálatos mandarin. Délután soha nem énekeltük, hogy János legyen, fenn a János-hegyen; hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll. Lámpaoltás után a függöny átszűrte az utca fölverődő hidegségét, a város mormogó zajait. Néha átbőgött a csenden egy motor. A Nyugati városrészben nem volt balkon. A függőfolyosóról az udvarra láttam, velem egykorú kölykök homokoztak, csúszdáztak, kakasoztak, tekerték a mókuskereket. Délutánonként kiült az ablakba a földszinten lakó sárgabóbitás arapapagáj. Olyan hangokat adott ki, mint egy varjú, csak hangosabban károgott. Ha megunta a céltalan rikoltozást, azt kiabálta, gyerekek, gyerrrtek, gyerrrtek, gyerekek! Miközben zongoráztam, a felső szomszéd ideges természetű fia verte a taktust a radiátorcsövön, ütemesen zengett a visszhangzó metronóm. Miközben olvastam, damilra kötözött legófigurákat lógatott az ablakom elé, gondosan ügyelve arra, hogy a tárgyak ritmusosan az üvegnek ütődjenek. Mialatt zenét hallgattam, a tehetségtelen nővére nyekergette a hegedűt, éven keresztül cincogva, hogy egy boszorka van, de egyszer sem sikerült 32 �Próza és vidéke hibátlanul eljátszania. Pedig szorgalmasan gyakorolt… Gyümölcsjoghurtról ábrándoztam, Túró Rudiról és gépsonkáról. Anyám mindig megígérte, ha lesz pénzünk, vesz nekem. Sötétben is látszott az ablakból a Kálvária-domb sziluettje. Lányok kacagtak a bozótosban. Mindig hagytak valami apróságot a kisiskolásoknak, durvacsipkés fehérneműt, tűsarkú cipőt, sarok nélkül, felfutott, üvegszálas harisnyát, savanyú szagú papírzsebkendőt. A beton támfal előtt beton lámpaoszlopok sorakoztak, ovális bogárfejük foltosra festette az utat. A borozó teraszán részeg gyári munkások röhögtek artikulálatlanul. Apám, ha betintázott, füttyentett anyámnak. Hé, nem hallod, te marharépa!? Egyik nap a Boribon és a hét lufit lapozgattam. Evka mama finoman meghúzta a blúzom ujját, a fülemhez hajolt és azt súgta, az ott a nagyapád. Mutatóujjával alig láthatóan az Ofotért előtt vonuló, bőrkabátos férfire bökött. A termetes, borostás férfi óriásléptekkel haladt el az optika és az IBUSZ előtt. Nem állt meg a zebránál. Lelépett a járdaszegélyről, egyenesen felénk tartott. A szemében őrült fény lobogott, meredten nézett maga elé, arcán vöröslöttek a sebhelyek, véreres orra belilult, hosszú kabátjának szárnyai piszkos nadrágja szárát verdesték. Húgy- és alkoholszagot árasztott. Hiába tudtam, hogy csöndbe kéne lennem, üvöltöttem. Ez nem a nagyapám, ez az ördög, ez az ördög, nem a nagyapám! Hazudsz! Nem vett észre minket. Soha többé nem láttam. Evka mama azt mondta, megfagyott részegen, kizárta a lakásból az iszákos nő, aki miatt elhagyta a családját. Apám meg azt, hogy kiköhögte a máját. Meg, hogy a trampli, akit „állítólag” szeretett, a titkárnője volt, túl sokat tudott, be kellett fogni a száját valamivel. Boribon szomorúan nézte a felhőket: Esőre áll az idő. Aznap este nála aludtam, a kisszobában. Féltem a sárga pulcsis, zöldkötényes Sanyi manótól, de nem mondtam senkinek. A könyv, aminek a borítóján lila nadrágos kobold repkedett a seprűjébe kapaszkodva, apám régi szobájában, a bordó-szürkecirmos műbőr bevonatú ágy fölötti lakkozott polcon éktelenkedett, eltakarta az indiánregényeket és a pöttyös könyveket. A szoba közepén gubbaszkodtam. Előttem a folyosóra nyíló ajtó, jobbomon Sanyi manó, balomon kifőzött emberi lábszárcsont. A sípcsont párja, Egon, a foghíjas koponya, a nyugati városrészben vigyorgott, az étkezőasztal fölött. Apám találta meg a sírját egy építkezésen. Evka mama a lepedőre fektetett, betakargatott. Simogatta a hátam. Egy idő után úgy gondolta, elaludtam, kiment a konyhába. Mosogatott. Sanyi manó besurrant a kulcslyukon. Tettettem az alvást, hátha elhiszi, 33 �Próza és vidéke hogy elpilledtem, és továbbáll, de Sanyi manó nem hitte azt. Amikor végleg hatalmába kerített a félelem, a kobold arcáról hirtelen lelohadt az elégedett mosoly, tűhegynyire húzódtak össze a pupillái, a szeme kigúvadt, az arca elfehéredett. Megnyúlt az álla, a térde remegett. Görcsös félelem kerítette hatalmába, ijedtében kiugrott az ablakon. Elfordult a kulcs a zárban. Apám berúgta az ajtót, a fésülködőasztalhoz vágta a kulcscsomót, üvöltött, hogy szar a zár. Evka mama csitítgatta, halkabban, felébred a gyerek, de apám csak ordított, kit érdekel az a rohadt gyerek?! A kígyóbőr szelence a földre repült, ripityára tört a púdertartó zöld műkövekkel kirakott bársonyfedelének belsejébe ágyazott tükör, a rúzsok szétgurultak, Evka mama felsikított. Kisfiam! A rücskös üvegen keresztül láttam, hogy megszorítja a csuklóját, két kezénél fogva magához rántja, és az arcába fröcsög. Adjál pénzt! Evka mama sírt, hogy nincs pénze, már mindenét odaadta. Apám lendületből orrba vágta, kivette a bordó retikülből a zöld filc neszeszert, széttépte a zipzárt, a padlóra szórta a tartalmát. A papír zsebkendők szétrepültek, ő meg fölszedte az aprót a linóleumról. Dögölj meg, hülye kurva, sziszegte, és bevágta maga mögött az ajtót. Mozdulatlanul feküdtem. Fájt volna Evka mamának, ha kiderül, hogy apám, akit bolondulásig szeret, így bánik vele. Akkor értelmét vesztené az a mondat, hogy ő nem tehette, hiszen annyira érzékeny, jó fiú. Hosszú ideig ült a földön, aztán felállt, megtörölte az arcát, bejött a kisszobába, leült az ágy szélére és simogatta a hátam. Mintha éppen csak végzett volna a mosogatással. Tudta, hogy nem alszom, értékelte, hogy úgy teszek, mintha. Suttogva énekelt. Jön-e velem nagysád shimmyt járni? Bizsergett. A kék szív a fehér pizsamán. Már nem féltem Sanyi manótól. Sajnáltam őt. A buborékok megpihentek. Felgyorsult a szívverésem, nyomott a mellkasom. Nem akartam újra elveszíteni az emlékezetem. Mélyeket lélegeztem, lassan szívtam be, és fújtam ki a levegőt. Evka mama azt akarta, hogy úgy szeressék, mint ahogy ő szerette apámat. Megszállottan. Kirakati áhítattal. Mindig megkérdezte tőlem, kit szeretsz jobban, dédikét vagy engem? Melba mamát vagy engem? Ki főz jobb kását, Melba mama vagy én? A tőle kapott csit-csatokat, a fodros ruhákat, a Barbie babákat és az illatos pónikat a szemétledobóba kéne önteni, mint a krumplihéjat, amit a lift mellett lévő, négyzet alakú folyosótól csapóajtóval leválasztott térbe vittünk mindig, újságpapírba csomagolva, miután megfőtt az ebéd. Evka mama megmarkolta a szögletes fogantyút, szétfeszítette a vasóriás 34 �Próza és vidéke száját, fölé tartotta a kerek műanyagkukát, beöntötte a hulladékot. A szemétszag betöltötte az egész helyiséget, de valamiért nem érződött a folyosón. Cigarettacsikkek bűze keveredett rothadó almák, földes sárgarépakaparékok, kelkáposzta főzelékek és nyers sütőtökök szagával. A Népszabadság krumplihéjastól hullott a kék zománcfestékkel lekent bűzös szörnyeteg gyomrába, a csomag tompán puffant az alagsorban elhelyezett konténerben. Az egész nem tartott pár másodpercnél tovább. 35 �Próza és vidéke 2B (regényrészlet) NYERGES GÁBOR ÁDÁM Jó napot kívánok, Szurkó Szabolcs vagyok, mondta a kopasz és egyik sarkát a másikhoz csapva, mint valami honvédségi karikatúra, vigyázzban állva kihúzta magát. A természetesnél valamivel tovább maradt ebben a pozitúrában. Arcáról nyílt és barátságos mosoly, egészen sima fejbúbjáról a haránt beeső déli napfény sütött. Már másodpercek óta méregette az osztályt. Mikor páran már zavarukban izegni-mozogni kezdtek a padokban, majd a kínos csendet egy ceruza leesése és (épp a csend okán) borzasztó hangos gurulása tette elviselhetetlenné, hirtelen előreugrott (az első padokban ülők rémült hátrahőkölésére) és egy jól irányzott mozdulattal, mint szakképzett macska a lomha egeret, elkapta a ceruzát. 2B. Én inkább tollat használnék, mosolyogta és átnyújtotta a mozdulatra fülig vörösödő Grúber Mártinak. Mivel Történelemtanár féltérdre ereszkedve kapta el – és nyújtotta át – a kósza 2B-t, a jelenet egészen úgy hatott, mint egy középkori romantikus regény illusztrációja, ahogy a fess lovag letérdel a még igencsak tizenéves (egész pontosan tizennégy), hamvas Mártika elé, aki egyszeriben úgy ül előtte, egyszerre középkori úrhölgyként és ijedt madárfiókaként, hogy nem is tudja, hogy. Zúg a feje. Történelemtanár megint a kelleténél pár másodperccel tovább kivár, majd fölkeltében pillanatra sem rebbenő tekintettel bámulja Márti nyaka alatt a blúz kivágását. Az eddigre már zavarában teljesen megsemmisült lány jobbnak látja lesütni a szemét, hiszen egyszerűen nincs hova nézni, míg arról igyekszik (ugyancsak fáziskéséssel) motyogni valamit, hogy igen, ő tulajdonképp a tollát kereste, így esett ki a 36 �Próza és vidéke ceruza. És persze, hogy köszöni. Ebből a gyakorlatban végül csak annyi lett ugyan, hogy igen, a toll. A ceruzám. Köszönöm, de Történelemtanárt még a másik zavara sem hozhatja zavarba, ha bármikor, bármijét elkaphatom, csak szóljon, kisasszony, duruzsolja egy rossz bonviván századeleji modorában, majd gyorsan (színleg) helyesbít: úgy értem, ha felvehetem, mármint bármijét. A helyesbítés persze nem helyesbítés, látszik, hogy hosszú évek munkájával begyakorolt poén, mely meg is hozza a várt eredményt. A környező padokban páran gyorsan a szájuk elé kapják a kezüket, úgy kuncorásznak halkan, míg Történelemtanár – még mindig egy századeleji bonviván – látványos mozdulatával visszaszökken a tanári asztal elé, melyre elegáns hetykeséggel, csak úgy fél seggel ül le, illetve, mivel a hátán ezúttal sem görnyeszt szemernyit sem, inkább csak nekitámaszkodik. Nevessenek csak nyugodtan, ha már ilyen hülye vagyok. Osztály egyszeriben megdermed, nem tudják, mi történt, de – érthető beidegződéssel, három nap gimnáziummal a hátuk mögött – valami cselt gyanítanak, nyilván így fegyelmezi őket. Na mi van, most meg abbahagyták. Magukon sem könnyű kiigazodni. Elnézést kérek még egyszer, hogy zavaromban itt össze-vissza beszélek, de hát nehéz így megszólalni. Szabad a nevét, kisasszony? Mártinak, akinek már épp visszaváltott az arcszíne egy kevésbé főtt rákéra, ismét lángolni kezdenek a fülei. Gr. Idáig jut. Megköszörüli a torkát, legalábbis úgy sejti, a torka lehet ez a két különösen érdes smirglidarab a szájában. Grúber Márti. Izé, Márta, csipogja elvékonyodó hangon és egyszeriben köhögni kezd, mint aki tényleg képes ott helyben megfulladni végtelen zavarában. A padtársa megütögeti ugyan picit a hátát, de a többség (ráeszmélve, hogy Szurkó, bármily hihetetlen, tényleg nevetgélésre biztatta őket óra alatt) hangos gúnykacajban tör ki. Na, csitítja őket előbb szelíden Történelemtanár, majd eggyel erélyesebben. Na. Hirtelen újra síri csönd. Azt megértem, ha engem kiröhögnek, ha már, mint egy elsőbálozó, úgy zavarba jöttem a, hát izé, értik, szóval nehéz szavakat találni, ha – már bocsánat – ilyen tündéri szépséggel találja magát szemben az ember, így orvul, mikor órát kéne tartania, de hát ez milyen dolog, hogy kinevetik az osztálytársukat? Döbbent, értetlen és zavart csönd. Na azért. Először is elnézést kérek, amiért a tegnapi óra elmaradt, önhibámon kívül volt, vagy hát frászt, pont, hogy az én hibámból. Fellépésem volt, mondja hamiskás mosollyal, olyan szerénységgel, mintha harapófogóval kéne kihúzni belőle a távolmaradás okát. Tudják, ne értsenek félre, a tanítás a hivatásom, az életem értelme, de eredendően mégsem pedagógusnak indultam. Énekes vagyok és gimnáziumi tanár. Ezt most nem fontossági sorrendben mondtam, hiszen e kettő számomra egyformán fontos. A két szerelmem. Jaj, ne nézzenek így, mondja, míg Osztály azt találgatja, vajon mégis hogyan nézhettek és ugyan melyikük, igenis, az embernek lehet egyszerre két szerelme, egy hivatalos, akivel nyíltan összeköti az életét és 37 �Próza és vidéke egy titkos, szenvedélyes. Ezen a ponton jelentőségteljes kacsintás Mártira. No, én már bemutatkoztam, most majd maguk jönnek, azaz még nem most rögtön, hanem majd az óra legvégén, arra kérem, csak a neveiket mondják el, a többit majd úgyis menet közben kiderítjük egymásról, ismét sokatmondó nézés Mártira, majd néhány további dekoltázsra is az első padokból, addig be kell érjem Mártikával, akit most már egy életre megjegyeztem. Újabb kacsintás, most kisebb, egyben szemtelenebb. Elöljáróban: nem vagyok egy nagy fegyelmező. Nem hencegésképp, de eddigi pályafutásom alatt nem is nagyon volt szükségem rá. Elvégre is férfiak vagyunk, itt magát kihúzva végigjártatja a szemét (első ízben) a fiúkon is, és persze nők, méghozzá úgy látom, igazi vérbeli, igéző női hölgyek, nevetgél az utolsó szavaknál. Szóval nem hiszem, hogy fegyelmezési gondok lesznek, kérem, lehetőleg csak akkor beszéljenek óra közben („csak?”, hüledezik Osztály, amelynek tagjai az eddigi négy nap alatt még hasonlót sem hallottak itteni tanártól), ha valami halaszthatatlan közlendőjük van, lehetőleg akkor is halkan, röviden, diszkréten. Jó? Tudom én, hogy nehéz háromnegyed órán át egyfolytában koncentrálva figyelni, pláne végig síri csendben, elvégre lehetnek igenis fontos, halaszthatatlan dolgaik, én ezt teljességgel megértem. Cserébe viszont kérem, maguk is legyenek tekintettel az órára. Ameddig hallható, amit mondok, részemről rendben. Azért majd igyekszem úgy beszélni, mert higyjék el, ez legnagyobb részt a tanáron múlik, sosem felejtsék el megfigyelni, milyen emberek azok, akiknek az óráin nincs fegyelem, egyszóval majd igyekszem fenntartani az érdeklődésüket. Előadóművészként ebben, hetyke kacaj, van is némi gyakorlatom. Ami engem illet, én ebből a jelentgetési baromságból, már bocsánat, teszi hozzá az újonnani hüledezés láttán, mint aki tényleg most kapott csak észbe, szóval ebből a tanár úrnak tisztelettel jelentemből nem kérek. Látom, ha valaki hiányzik, higyjék el, észreveszem, vagy majd mondják maguktól, ha mégse tűnne föl, a táblát is le tudom törölni kis kezemmel magam is, az nem az önök dolga és nekem sem esik le a karikagyűrű az ujjamról. Engem azzal tisztelnek meg, de ezt is csak akkor kérem, ha őszintén és szívből hajlandók megtenni, ha mikor bejövök, felállnak a padjukból és pár másodpercig csendben a szemembe néznek. Ez mindennél több, higyjék el. A többi formalitásra igazán nincs szükségem, voltam katona, kérem, itt ismét, öntudatlanul is vigyázzba áll, és ha szerencséjük van, még maguk is lesznek. Mármint az urak, úgy értem. Mosoly, ismét pár másodperc csönd. Na hát akkor, kezdjünk is hozzá, mit szólnak? Maguk szerint hogy kezd bele az ember a történelem tanításába? Egyáltalán, mióta van történelem, honnan számítjuk? A világ kezdetétől? Az ember megjelenésétől? Az első társadalmaktól? Mondják csak, bátran. Most nem muszáj jelentkezni. Félhangos moraj, bekiabálások. Tudják, szerintem hol? Ma. Moraj hirtelen elhalkul. Ki tudja megmondani, hogy milyen nap van ma? Egy kéz a 38 �Próza és vidéke magasban. Nem kell még most sem jelentkezni, csak kiabálja be. Csütörtök. Szép hangosan, hogy érthető legyen. Csütörtök, ismétli meg, bár még mindig reszkető, inkább kérdező, mint állító bátortalansággal a Görcsegér. Tulajdonképpen igaza van. Azaz, teljesen igaza van, mosolyodik el, de nem így értettem. Szeptember négy, mondja egy másik lány, az ablakfelőli padsorból. Izé, negyedike. Nos, ami azt illeti, önnek is teljesen igaza van, kisasszony, de még nem is erre gondoltam. Még valaki? Az se baj, ha nem találják el, csak bátran. Osztály csendben izzad. Senki többet harmadszor? Hát jó, akkor mondom én. Pontosan ma van tíz éve, hogy újratemettek egy rendkívül fontos történelmi személyt. Na, annyit segítek még, hogy hol. Kenderesen. Így se? Senki? Nagy Imre, cincogja (és a cincogás ezért is hallható egyáltalán valamelyeset) egy egyébként reszelősen mutáló férfihang. Tessék, ne haragudjon, nem hallom jól. Na, most miért nem mondja, hátha jóra gondolt? Akkor sincs baj, ha rosszra. Nem. Tessék?, biztos velem van a hiba, de tényleg nem értem. Nem, tanár úr, emeli valamivel feljebb a fejét az eddig nyitott történelemfüzete mögé elbújó, a székkel olyan nagy szögben hátradőlő Ödön (teljes nevén: Bender Ödön, becenevén, logikusan: Bödön), hogy eddig egy kilencvenes magassága dacára is teljesen láthatatlanná tudott válni, s ha (mint rögtön meg is bánta), be nem próbálja mondani Nagy Imrét, akivel kapcsolatban már a kimondás pillanatában is bizonytalan volt, csak rémlett valami újratemetés, de amint a név elhangzott, a többiek néma fejcsóválásából látta, hogy nem lesz jó, szóval ha meg nem reszkírozza mégis, hogy okos legyen, most még mindig élvezhetné a láthatatlan, terepszínű létezés minden előnyét. Így meg nemcsak, hogy meg lesz jegyezve, már rögtön az első órán, hanem méghozzá úgy is könyvelik el, mint azt a hülyét, aki a Nagy Imrét mondta, mikor ki tudja, ki a faszt kellett volna valójában. Nem tanár úr, elnézést, már rájöttem közben, hogy tévedtem, fejezi be nagy nehezen a mondatot, kelletlenül kieresztve a termet betöltő, selymesen mély hangját. Biztos benne? Mármint, hogy tévedett? Bödön gyors, heves bólintással jelzi, hogy teljességgel az, miközben felötlik benne a lehetőség, hogyha mégis a kurva Nagy Imre volt a jó válasz, ő menten kiugrik itt helyben az ablakon. Kár, főleg egy ilyen gyönyörű baritonnal, jegyzi meg elnéző mosollyal Történelemtanár, már ne is haragudjon, tudom, ma már kibókoltam magam Mártika irányában, aki erre ismét fülig vörösödve azonnal a padlót kezdi fixírozni, de ez nekem, előadóművészként, mondhatni szakmai ártalom. Na és senki más? Így sem? Hát akkor aki bújt, aki nem: nos, akit nem találtak el, az nem más, mint egyenesen Magyarország kormányzója, egy igazi altengernagy, bizony ám, vitéz nagybányai Horthy Miklós. Azért legalább ezt, az újratemetés dátumát tisztességes magyar emberekként illene tudniuk, mondja, mire a fénysebességgel vetekedve csapódnak föl egy csapásra a füzetek, kattannak 39 �Próza és vidéke a tollak, cipzárazódnak ki a tolltartók. Kopp. Grúber Márta a második padból szabályosan, mint egy éhes nőstényoroszlán, kiveti magát, hogy ezúttal még időben elkapja a sors kiszámíthatatlan kegyetlensége folytán újra leejtett ceruzát. Csak félig van szerencséje, mire odaér, már ott terem Szurkó is. Kezdem azt hinni, hogy direkt incselkedik velem, Mártika, búgja az az újfent romantikus könyvillusztrációt idéző jelenetet megelevenítve. A pad mellett egymással szemben a földön guggolnak, keze a nő kezén (alatta a ceruza), az arcuk majdnem összeér. Ezt a gyönyörű nyakláncot eddig még észre sem vettem, mondja és a másik kezével (közben az egyiket még mindig Mártién tartva, aki így, ha akarna sem tudna nem udvariatlanul szabadulni) megfogja a lány nyakában lógó futtatott arany bizsut, kicsit közelebb is húzva, hogy jól megnézhesse magának. Márti feje akaratlanul is közeledik az övéhez, Márti dekoltázsa pedig már így is jó ki, azaz belátást nyújtott, most azonban Szurkó be is tudja állítani a tökéletes szöget és távolságot a megfigyeléshez. Eltelik egy, majd két másodperc. Jaj, látják, megint micsoda pojáca voltam, hogy megfeledkeztem magamról. Gyönyörű ékszer, ejti vissza a kis aranyszívecskét megtartó láncot Márti immáron nyaktól lefelé (is) lángoló bőrére, s engedi el valahára a kezét is egyszeriben. És itt van a ceruzája is. Mártika. (Hajol vissza, miután a lány, végső szórakozottságában ott is felejti a földön az átkozott 2B-t.) Na szóval, ne értsenek félre, hiszen én magam mondtam, hogy tippeljenek bátran, jut eszembe, a kolléga úr a hátsó padban végül is erre gondolt? Bödön, aki ekkorra már egy testépítő magazin harmadik oldalán tartott és épp a futópadok közti különbséget ecsetelte halkan és óvatos, apró mozdulatokkal a padtársának, hirtelen nem tudta, miről lehet épp szó, hol tarthat per pillanat az óra. Őő, igen, tanár úr. Helyes, tudtam én, hogy tudja. Nagyon dicséretes, hogy nem akart felvágni vele a többiek előtt. Őő, köszönöm, tanár úr, igen. Őő, igen. Igen. Nos, ne aggódjanak, nem történt semmi baj. Maguk még egyrészt nagyon fiatalok, mondhatni pimaszul fiatalkák, itt a tekintete megint Mártira és további szomszédos mellekre tévedt, meg amúgy is, nem a maguk hibája. Sajnos olyan országban élünk, ahol nem divat az emlékezés, vagy hát nem mindenre. Bizonyos dolgokra egyenesen tilos. De na aggódjanak, ebben én majd segítek. (Némi halk krákogás a középső padsor első feléből, talán a Márti mögötti vagy azutáni padból, Történelemtanár nem veszi észre.) Erről jut eszembe, nem tudják véletlenül, hogy hol van innen a címer? És egyszeriben a háta mögé mutat, a tábla fölé, középre. Minden magyar osztályban van címer, igazán nem kötözködésképp mondom, de ez szabály, mármint törvényileg szabályozott, és hát van is értelme. Elvégre magyarok volnánk, mindannyian (ez utóbbi szót kicsit elnyújtja, míg Osztályt mustrálva megakad a szeme valahol az ajtófelőli padsorban hátrafelé, talán egy orron vagy más jellegzetességen), nézzék meg, van itt minden, tábla, kréta, falióra, cserepesnövény, szekrények, padok, székek, minden, csak egyetlenegy 40 �Próza és vidéke dolog hiányzik. Pont a magyarságunk jelképe. A hazánk szimbóluma. Na, látom, nem sejtik, hova tűnhetett, én sem tudom elképzelni, mi van, de azért egyet se aggódjanak, majd megkérdezem az osztályfőnöküket. Tudják mit, ennyi elég is mára, kérem, mondják el a nevüket, fölírom az ülésrend szerint és a legközelebbi órára már tudni fogom. Utána mehetnek szünetre, csak a folyosón, kérem, legyenek majd csendben, máshol még tarthatnak az órák. Honnan is kezdjük, hmm. Mondjuk Mártikával, aztán sorban mindenki, aki pedig kimarad, bemondja a nevét utánuk, jó? Bár mivel Grúber Márta a középső padsor második padjában ül, hogy így milyen szisztéma alapján lehetne körbe menni, Osztály nem igazán érti, a bemutatkozás lemegy három-négy perc alatt. Történelemtanár már indulna ki az osztályteremből Mártikától és egyben a többiektől is elköszönve, de egy bátortalan hang és egy felemelkedő, hozzá tartozó kéz még visszatartja. A Görcsegér az. Tanár úr, elnézést, megismételné, hogy milyen évforduló is van ma? Természetesen, kisasszony, azaz..., itt Történelemtanár lázasan kutatni kezdett egyszer már a hóna alá csapott papírjai közt, hogy sikerüljön nevén is szólítania a szeplős, telfölszőke lányt, de az már rá is vágta, hogy semmi baj, és megismételte a nevét, míg a többi, maradék harminc, aki egyszer már gondosan elpakolta a felszerelését, most kelletlen, lusta csapkodással veszi elő újra a történelemfüzetét és tolltartóját, hogy felírhassa, amit a Görcsegér, ahogy azt páran a bajszuk alatt meg is jegyzik, végülis mi a jó kurva anyjának nem tudott annyiban hagyni. Tehát: vitéz nagybányai Horthy Miklós, élt ezernyolcszázhatvannyolc június tizennyolcadikától ezerkilencszázötvenhét február kilencedikéig, született Kenderesen, elhunyt a Portugáliai Estorilban. Régi beregmegyei családból származott. Atyja, Horthy István a főrendiház tagja volt, anyja dévaványai Halassy Paula. A debreceni református kollégiumot végezte, majd ezernyolcszáznyolcvankettőben a fiumei tengerészeti akadémiát, melynek elvégzése után ezernyolcszáznyolcvanhatban tengerészhadapróddá nevezték ki. Ezerkilencszázban már sorhajóhadnagy, ezerkilencszáznyolc és kilenc közt már a Taurus parancsnoka volt. Ezerkilencszázegyben vette feleségül a jószáshelyi származású Purgli Magdolnát. Mint korvettkapitány Ferenc József király szárnysegéde lett. Az ezerkilencszáztizenkettes mozgósításkor mint fregattkapitány a Budapest hajó parancsnoka volt. Az első világháború kitörésekor, ezerkilencszáztizennégyben a Habsburg csatahajó parancsnoka, majd a Novara parancsnokságát vette át. Az olasz hadüzenetkor az olasz partokat bombázó flotta jobbszárnyát vezette. Az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, ellentengernagy, a flotta utolsó főparancsnoka, majd altengernagy. Előbb a Nemzeti Hadsereg fővezére, majd ezerkilencszázhúsz március elseje és ezerkilencszáznegyvennégy október tizenhatodika közt a Magyar Királyság 41 �Próza és vidéke kormányzója. „Az országmentőnek” is szokták nevezni. Hát ennyi. Olvassanak utána nyugodtan addig is, bővebben meg majd amikor odaérünk a tananyagban. Vagy esetleg majd addig is mesélek dolgokat. Na de ha egyszer direkt siettem, hogy lehessen valamivel hosszabb szünetük, nem akarom rögtön el is rabolni az egészet. Innen folytatjuk legközelebb, az ókori társadalmakkal. A viszontlátásra. Orczy Miklós, országos tengerész, magyar vitéz, Habsburg parancsnok, 1982-1960, Portugália, körmölte föl a Görcsegérétől pár paddal odébb, kapkodva egy másik lelkes toll is. Kopp, esett le újra Márti megbokrosodott ceruzája, az ördögi 2B. Kopp, esett le egy nagy kő Márti dekoltázsában is (úgy szívtájon) a megkönnyebbüléstől, amiért nem pár másodperccel előbb volt a koppanás. Nekem mostantól inkább te vagy az országmentő, súgta egészen halkan a 2B-nek, mikor fölvette, de ha még egyszer le mersz esni törin, esküszöm, kettétörlek. A ceruza konokul hallgatott. Nem tudni, megértette-e az elmúlt félóra jelentőségét. 42 �Kutatóterület KURDI MÁRIA 215 éves az ír regény: Maria Edgeworth és a „nemzeti történet” Írország történelmében a 17. század tragikus időszak volt. A század elején I. Erzsébet seregei a kinsale-i csatában leverték az utolsó gael lázadást, melynek vezérei és túlélő katonái jó része elmenekült hazájából, az angol birodalmi politika pedig nagyarányú betelepítési akciósorozatba kezdett. Angol és skót protestánsok ezrei kerültek az ír tartományokba, és kaptak ott jó földeket a katolikus őslakosság rovására. Cromwell pusztító írországi hadjáratát Orániai Vilmos számára győztes írországi hadjárata (1689-91) követte, melynek nyomán az ellenfelét, II. Jakabot támogató katolikus írek büntetésére és háttérbe szorítására úgynevezett büntető törvények (penal laws) léptek életbe. Tovább fokozódott így az angol betelepülőkből, illetve leszármazottaikból álló protestáns földbirtokosok és az elnyomott, a büntető törvényekkel jogfosztottá tett katolikus lakosság közötti ellentét. A 18. századra Írország társadalma nagymértékben megosztottá vált, és hihetetlenül mély ellentétek világát mutatta. 1800-ban, az egyesülési törvény (Act of Union) értelmében az ország Nagy-Britannia belső gyarmatává vált, politikai intézményeinek önállósága megszűnt. A gyarmatosítási folyamattal együtt járó intenzív anglicizálás következménye, hogy az angol nyelven születő, anglo-írnek nevezett irodalom a 17. század végétől, a 18. század elejétől egyre meghatározóbb része lett az ír kultúrának. Mellette valamelyes mértékig fennmaradt a gael nyelvű irodalmi hagyomány is, tehát az írországi irodalmon belül szintén megosztottság keletkezett. Az anglo-ír irodalmi hagyomány említésekor fontos tisztázni, hogy az anglo-ír jelzőnek nem egészen azonos a jelentése a politikai és irodalmi diszkurzusban: az utóbbi jelentésben az angolokkal való kapcsolat nem 43 �Kutatóterület annyira domináns, mint az előbbiben, tágabb értelemben az angol nyelven születő ír irodalomra és szerzőire vonatkozik.1 Egészen a 19. század közepéig az anglo-ír irodalom képviselőinek nagy többségét az Írországban élő, vagy születésüknél, identitásuknál fogva oda kötődő, elsősorban protestáns írók alkották, akiknek felmenői Angliából származtak. Voltak természetesen angolul író katolikus szerzők is, számuk a 19. század huszasharmincas éveiben kezdett markánsabban emelkedni. Magát az angloír irodalmi hagyományt, írja Deane, az teszi különlegessé, ugyanakkor gyökereit és határait tekintve nehezen definiálhatóvá, hogy egyszerre mutat hasonlóságokat a gael, angol, skót és európai kultúrával.2 Miközben mintegy regionális kiágazása az angol irodalomnak, sajátos témái és koronként szélsőséges árnyalatai, vagy egyenesen szubverzív eszközei relatív másságát is mutatják: egy kettősségeket és ellentmondásokat magába sűrítő, többszörösen megosztott ország és kultúra talaján létrejött gyarmati irodalom másságát. A protestáns anglo-ír szerzőket hibrid identitás jellemezte: egyrészt az angolokétól különböző érdekeik, földrajzi és kulturális értelemben eltérő élményviláguk, másrészt az őslakos írektől való politikai, vallási és gazdasági elhatárolódásuk miatt. A posztkoloniális kritika egyik központi kérdése a regényírás és a nemzet kapcsolata gyarmati körülmények között. Gerry Smyth Benedict Andersonra és Fredric Jamesonra hivatkozva fejtegeti, hogy a kettő egymást feltételezi: a regény a nemzetté válás kontextusában alakítja ki formáját és komplex módon artikulál nemzeti kérdéseket.3 Írországban, paradox módon, a NagyBritanniával való egyesülés (az Unió, 1800), azaz a politikai önállóság teljes megszűnése nyitotta meg az utat a nemzeti egységről való gondolkodás és az önálló nemzeti törekvések felé. Ugyanebben az évben jelent meg Maria Edgeworth (1767-1849) Castle Rackrentje (A Rackrent kastély), a századforduló kiemelkedő regénye, terjedelmére nézve inkább kisregénye, amely magyar fordításban szintén olvasható. Bár erről a kérdésről vannak eltérő vélemények is, számos kutató szerint ez az első „igazi” ír regény, mert 18. századi elődeivel összevetve teljes egészében az ír társadalomról, annak jellemző problémáiról szól. Szerzője, Maria Edgeworth Angliában született, majd tizenévesen került át Írországba, ahol azután haláláig élt. Apja felvilágosult protestáns földbirtokos volt, aki racionálisan, kellő ambícióval, és a katolikus bérlők iránti megértéssel igazgatta birtokait. Edgeworth az ő hatása alatt kezdett írni, és vált a 19. század elejének legismertebb, kanonikus rangot szerzett anglo-ír regényírójává, akit az angol regionális regény egyik jelentős képviselőjeként tart számon a brit irodalomtörténet. Apjával közös műveik is születtek, melyek között leghíresebb, az Essay on Irish Bulls (Esszé az ír elszólásokról, 1802) az őshonos katolikus írek iránti érdeklődésüket mutatja: az Írországban beszélt angol nyelv kifejező erejéről, eszköztárának gazdagságáról szól. Az Edgeworth család Unió-párti volt, 44 �Kutatóterület mert úgy gondolták, Írország társadalmi és gazdasági fejlődését, valamint a katolikusok egyenjogúságát ez a megoldás biztosítja leginkább. A Rackrent kastély 1800. januárjában jelent meg, a Nagy-Britanniával való Unió előestéjén, tehát megírásakor ezt a nagy változást még csak sejteni lehetett. Kisregényét Edgeworth „tale”-nek, történetnek nevezi, és művével elindított egy új műfajt, az úgynevezett „national tale”, vagyis a nemzetről szóló történet műfaját, amely a 19. század első évtizedeinek ír regényirodalmában egyre népszerűbbé vált. A számos 18. századi regény-elődre jellemző hosszú alcímet A Rackrent kastély esetében is megtaláljuk, amely így szól: An Hibernian Tale Taken from Facts and from the Manners of the Irish Squires, before the Year 1782 (Hiberno történet az ír földesurak szokásai és tények alapján az 1782-es év előtti időkből). Az eredetiben a „Hibernian” jelző az „Irish” szó régebbi változata, és szintén „írt” jelent. Hibernia volt Írország régi latin neve, például Tacitus is használta, és szerepelt a középkorban készült térképeken. Több kritikus is tárgyalja, vajon miért szerepeltet az író két jelzőt az alcímben, mit fejezhet ki különbségük. William J. McCormack értelmezésében feszültség érzékelhető a „Hibernian” és az „Irish” között,4 az előbbi jelző régiessége azt húzza alá, hogy a történetet egy öreg ír katolikus őslakos, Thady Quirk mondja el, aki a Rackrent családot négy generáción keresztül híven szolgálta. Alakját egy az Edgeworth birtokon élő valós személyről mintázta az írónő. A Rackrentek ír identitása, amint már a történet elején kiderül, kettősséget mutat. Eredeti nevük O’Shaughlin volt, az ír királyoktól származtak, tehát az őslakos írekhez tartoztak, de a vagyont, amint Thady állítja, csak bizonyos feltétellel tarthatták meg, mégpedig az akkori családfőnek „parlamenti határozat útján fel kellett vennie és viselnie kellett a Rackrentek nevét és címerét”.5 Mivel 1782 előtt katolikusnak nem lehetett földbirtoka, és nem választhatták meg parlamenti képviselőnek sem, mint a kisregényben Condy Rackrentet, a családnak érdekből bizonyára át kellett térnie a protestáns hitre, ami egyáltalán nem volt példanélküli jelenség akkoriban. Magát a művet Edgeworth az 1782 előtti időkbe helyezi. Az 1782-es dátum mind személyes, mind történelmi jelentőségű. Abban az évben települt át az Edgeworth család Írországba, illetve deklarálta a politikus Henry Grattan a protestáns képviselőkből álló ír parlament törvényhozásának autonómiáját. További pozitív fejlemény volt, hogy a katolikusok elleni bűntető törvények jó részét 1793-ban visszavonták. 1798-ban, részben a Francia Forradalom hatására, a protestánsokból álló Egyesült Írek republikánus mozgalma Theobald Wolfe Tone vezetésével az ország teljes önállósága elérésére felkelést szervezett, amelyben sok katolikus is részt vett. Szektás és belső ellentétek miatt a felkelés hamar elbukott, megtorlások és kivégzések követték. Következésképpen más irányt vett a politika, és a brit nyomásnak, valamint belső árulásoknak (is) köszönhetően az ír parlament elfogadta a 45 �Kutatóterület brit kormány által szorgalmazott egyesülési törvényt, s utána feloszlatta önmagát. Írország az Egyesült Királyság részeként belső gyarmattá vált. Az egyesülés után a protestáns földbirtokosoknak fokozatosan be kellett látnia, hogy a gyarmati sorban addigi különleges státuszuk megszűnt, hiszen az ország ügyeit Westminsterből irányították. Számosan közülük áttelepültek Angliába, ám az új helyzet egyébként is labilis kettős identitásukat még inkább elbizonytalanította, mivel az angolok szemében ők gyakorlatilag szintén íreknek számítottak, mint az általuk lenézett katolikusok.6 A függetlenség teljes elvesztése a nemzeti megosztottság problémájával még inkább szembesítette a protestáns birtokos osztályt és a belső egység lehetséges módozatainak kérdését vetette fel számukra, mivel rájöttek, nem egyedül ők alkotják a nemzetet Írországban, és a „nemzet” fogalma is újradefiniálásra szorul. Ebben az összefüggésben A Rackrent kastély jelentőségét az adja, hogy látlelet és egyben prófécia. Egyfelől reflektál a megosztottságra, mert egy vidéki társadalmi kör ábrázolásában katolikus és protestáns íreket egyaránt szerepeltet, bemutatja helyzetük, törekvéseik és életvitelük különbségeit, ugyanakkor egymáshoz fűződő kapcsolatuk ellentmondásait. Másfelől a múltról szóló történet elmondásában előre vetíti a két társadalmi osztály lehetséges jövőjét, amely a protestánsok számára nem sok jót ígér és figyelmeztetésként is felfogható, a katolikusok számára viszont új lehetőségek nyílnak. Tény, hogy az 1820-as évektől kezdődően, különösen pedig az 1829-ben bekövetkezett katolikus emancipáció után az őslakos ír értelmiség és középosztály jó ütemben erősödött, a protestáns földbirtokosság pedig egyre inkább háttérbe szorult mind politikai, mind gazdasági téren. A britektől való teljes gyarmati függés tehát hosszú távon javította a katolikusok helyzetét, bár a század közepe felé egyelőre még az elsősorban a Nyugat-Írországban élő őslakosságot sújtó, nemzeti tragédiát jelentő Nagy Éhínség (1845-49) évei következtek. Sokezer társához hasonlóan az országban a kisregény narrátora, Thady írástudatlan, így mondandóját a szerkesztő (editor) írja le és rendezi olvasható formába. Edgeworth a kisregényt az első alkalommal névtelenül jelentette meg, nem vállalta a női szerzőséggel járó potenciális hátrányokat a patriarchális társadalomban és könyvkiadói világban. A 19. század első felében a Brontё nővérek álnevek alatt publikálták műveiket, ezt előlegezve A Rackrent kastély szövegének szerkesztője férfiként jelenik meg. A férfiszerkesztő álcája mögött természetesen ott az írónő, a tanult protestáns földbirtokos osztály képviselője, aki az őslakos történetmondóval együtt, kettős hangszerelésben tárja az olvasó elé a Rackrent család tragikomikus történetét. Mivel a mű elsősorban az angol olvasók számára készült, a szerkesztő magyarázó előszóval, epilógussal, lábjegyzetekkel és terjedelmes glosszáriummal látta el A Rackrent kastélyt, s ezek a metanarratív szövegek az egész mű jelentős hányadát teszik ki. A kisregény előszava a történet 46 �Kutatóterület közlésének fontossága mellett azzal érvel, hogy Nagy-Britannia és Írország közelgő egyesülése olyan változás, amelynek nyomán az ország elveszti identitását, és múltjának darabjait az ilyen önmagáról szóló, leírt történetek őrizhetik meg.7 Thady történetmondásának egyes epizódjait kiegészítendő a glosszáriumban időnként kimerítő leírások tájékoztatnak bizonyos ír kulturális szokások, közösségi események és hagyományok megkülönböztető jegyeiről. Több jegyzet is foglalkozik például a halottsiratáshoz kapcsolódó szokások ír specifikumaival. A magyar fordításból a regény alcíme és a szerkesztő által hozzáadott paratextuális és metanarratív anyag az epilógus kivételével sajnos kimaradt, így ezekre az angol eredeti alapján utalok. A szerkesztői közvetítést hangsúlyozó narratív keretezést számos 18. századi regény írója alkalmazta Edgeworth előtt. Ami Edgeworth-nél új, az egyfelől a narrátor és szerkesztő kulturálisan egyenlőtlen viszonya. Folyamatos jelenlétét a szerkesztő azáltal is hangsúlyozza, hogy a történet bizonyos epizódjainál lábjegyzetben közli, hogy az éppen elbeszéltek tényleg tükrözik az ír valóságot, mert ő már hallott hasonló esetről. Közbeavatkozása azt jelzi, hogy Thady látóköre és tudása kiegészítésre, igazolásra szorul. Másfelől az előszóban a szerkesztő kijelenti, hogy Thady idiomatikus beszédmódját nem lehet lefordítani, és a történet autentikusságára kétely vetülne, ha nem a Thady által használt dialektusban bocsátaná azt közre.8 A gyarmatosítás folyamatában birtokhoz jutott osztály tagja, a szerkesztő funkción keresztül irányító Edgeworth tehát szándéka szerint saját nyelvén beszélteti az alárendeltet, a leírt változat azonban óhatatlanul magán viseli a közvetítés nyomát, már csak a szóbeliség és az írásbeliség különbsége miatt is. Thady narrációja tulajdonképpen jól olvasható, az angol nyelvi sztenderdet megközelítő stílust használ, az író-szerkesztő manipulatív alakítását sejtetve. Julian Moynahan úgy véli, hogy a posztkoloniális kritikai diszkurzus egyik központi terminusával élve fordított mimikriről van itt szó: nem a gyarmatosított utánozza elnyomóit, hanem a gyarmatosító osztály tagja utánozza, megszemélyesíti (impersonates) az őshonos ír beszédmódját, de a mimikri szokásos működése szerint eltérésekkel az eredetitől.9 Ugyanakkor a narrátor Thady lojálisan, sőt szeretettel beszél urairól, de a történet, amelyet a Rackrent családfők négy generációjának életéről elmond, egyre sötétebb képet mutat: Sir Patricket az alkohol viszi korán sírba, Sir Murtaghot a túlhajszolt életmód, Sir Kit párbajban hal meg. Az utolsó Rackrent földesúr, Conolly (Condy) Rackrent afféle Pató Pál úrként saját kényelme kedvéért mindent elodáz, nem törődik pénzügyeivel és adósságaival, így elveszti a birtokot, majd egy esztelen tett következtében, dicstelen körülmények között ő is távozik az élők sorából. A történetmondó tulajdonképpen azt festi le, hogy a gyarmatosítás során hatalmi pozícióba jutó földesurak, a protestáns elitosztály tagjai féktelenségükkel és gondatlanságukkal önmagukat és másokat is tönkretesznek. Ilyen 47 �Kutatóterület körülmények között Thady feltétlen tiszteletének kifejezése ironikusan cseng – mert ilyen embereket hogyan is tudna valóban őszintén tisztelni. Derek Hand szerint a kisregényben jelen levő mindkét hang, a kulturális háttéranyagot birtokló szerkesztőé és a tanulatlan öreg cselédé a maga módján egyaránt kétértelmű, státuszuk „radikálisan meghatározhatatlan”,10 a megosztott ír társadalom sajátos kommunikációs stratégiáira utalva. A pusztulásra ítéltség metaforájának is tekinthető, hogy a Rackrent földesurak általában anyagi érdekből kötött házasságai terméketlenek, a birtokot oldalágon öröklik. Az egyenlőtlenség alapján szerveződött társadalomban fokozatos talajvesztésüknek jórészt erkölcsi okai vannak, hiányzik belőlük a józan önmérséklet, a realitásérzék, s az alárendeltekkel, nőkkel és a katolikus bérlőkkel igazságtalanul bánnak, tárgyként kezelik őket, a birtokot nem gondozzák megfelelően. A Rackrent beszélő név, jelentése uzsorabér vagy igeként annak beszedése, ami önmagában is jelzi a bérlők kizsákmányolását lehetővé tevő feudális gazdálkodás lényegét. A törvényt csűrő-csavaró Sir Murtagh viselt dolgait elbeszélő részek jó példát nyújtanak a földesúri önkényességről: … Sir Murtagh jól értette, hogyan kell keresztülhajtani; sok napi robot járt így neki, ló és ember, minden egyes bérlőtől, minden évben, s meg is kapta; és ha valamelyikük a bosszantására volt, hát kiválasztotta a legszebb napot, éppen mikor az árva a maga búzáját hordta volna be, vagy zsúpolta a kunyhóját, ráüzent és lovastul elhívatta; ily módon kitanította őket, hogy – az ő szavaival élve – tudják, mi a törvény földesúr és bérlő között.11 A cím öröklésében Murtaghot követő Sir Kit történetének személyesebb vonatkozású erkölcsi mélypontja, amikor a vagyonáért elvett zsidó feleségével szemben partiarchálisan elnyomó és rasszista módon viselkedik. Hét évig zárva tartja a szobájában, mert az asszony nem hajlandó átadni neki a személyes holmijai között őrzött gyémántokat. Az eset elbeszélése példát nyújt arra is, hogy gyarmatosított általában osztja urai előítéletét, illetve lenéző attitűdjét az idegenekkel, más kultúrából jövőkkel szemben, Thady ugyanis a raboskodó asszonyról így vélekedik: „nem állhattam meg, hogy meg ne szánjam, bárha zsidó volt is”.12 A kisregény második részében, amely az elsőnél jóval terjedelmesebb és az írónő az előbbiek folytatásának nevezi, Thady kedvence, Sir Condy sorsáról beszél. Kiemelkedő epizód itt a protestáns földbirtokosok által uralt korabeli politikai viszonyok korruptságát bemutató képviselő választás leírása. Condy a vidék egyik ősi családjának sarjaként magától értetődően képviselőjelölt, aki köteles nagy lakomákat és ivászatokat adni, hogy a többség megválassza. Thady a pazarlást így kommentálja: „Én, amikor láttam, mi megy ott végbe, mikor láttam a tenger sok bordóit lefolyni olyanoknak 48 �Kutatóterület a torkán, akiknek semmi címük nem volt arra, hogy igyanak belőle, … meg nem állhattam, hogy ne sajnáljam szegény uramat, akinek egyszer mindezért fizetnie kell, de nem szóltam, mert féltem, hogy ellenséges indulatot keltek magam ellen”.13 Claire Connolly Thady attitűdjének kétértelműségét veti fel,14 mert a szerinte is rossz, helytelen dolgok ellen inkább nem tesz semmit, nehogy kára legyen belőle. Az elbeszélés több pontja is árulkodik arról, hogy Thady megbízhatatlan narrátor: ha érdeke úgy kívánja, hallgat valamiről. Condy ideje alatt halmozódik a birtokon az adósság, nincs pénz még gyertyára sem, a kastély legszebb szobáiba befolyik az esővíz, a törött ablakokat rongyokkal és paladarabokkal tömik be. A Rackrent rezidencia egyre romosabbá válik, ironikus fényt vetve a kisregény címére: „kastély” helyett romhalmazról lehet inkább beszélni. Végül Condy kénytelen a birtokot bagóért eladni, a vevő pedig nem más, mint Thady fia, Jason, aki ügyvéd és már egy ideje intézi a birtok ügyeit, a jelek szerint a saját hasznára. A protestáns földbirtokosok önpusztítása és Jason, a katolikus középosztály képviselőjének nyeregbe kerülése a kisregényben előrevetíti a brit-ír egyesülés utáni évtizedek tendenciáit, posztkoloniális terminussal élve az elnyomott visszatérését (the return of the repressed).15 Edgeworth további regényei között még három foglakozik kifejezetten az ír társadalom kérdéseivel, nevezetesen a nemzeten belüli kiegyezés és a feudális viszonyok javításának lehetőségével. Ezek már az Unió után írott regények, cím szerint az Ennui (Életuntság, 1806) The Absentee (A távol lakó földesúr, 1812), és az Ormond (1817). Közöttük legjelentősebb a The Absentee, mert narratív eszközeit tekintve ebben jelenik meg a legösszetettebb módon, hogy az országban reformokra van szükség és ezek az otthon élő földbirtokos osztály kulturális és gazdasági vezetésével kell megvalósuljanak.16 A regény szintén „nemzeti történet”, és a politikummal telített műfaj a realista stílust sajátos romantikus nacionalizmussal ötvözve Írországot mint figyelemre méltó, különleges helyet kívánja bemutatni az angol olvasóközönség előtt, ahol érdemes élni és ahová érdemes visszatelepedni.17 Magyarra csak körülírással lefordítható címe a 19. század eleji magyar kontextusból is jól ismert jelenségre utal, nevezetesen arra, hogy az ország sok földbirtokosa a birodalmi centrumban élt (az írek Londonban, a magyarok Bécsben) és a gazdálkodást intézőkre bízták, akik az egyszerű bérlőket alaposan kiszipolyozták, miközben urukat becsapták, netán meglopták. A Rackrent kastély indirekt módon megvalósuló kritikájával és a szerkesztő részéről egy kérdő mondattal történő zárásával szemben ezt a regényt némi didaktikusság jellemzi; alakjain keresztül érvényre juttat egy elgondolást, nevezetesen azt, hogy földesúr és bérlő számára egyaránt hátrányt jelent, ha az előbbi távol él; haza kell jönnie Írországba, és felvilágosult szellemben, racionálisan igazgatnia birtokait a modern nemzeti fejlődés érdekében. Így a The Absentee tulajdonképpen 49 �Kutatóterület tanregénynek is nevezhető, amely forma a reformkori magyar irodalomban szintén megjelent. Hogy tantételét bizonyítsa, a The Absentee a címadó, távol lakó földesurak lehetőségeinek ábrázolása során bemutatja mind londoni életmódjukat, mind írországi birtokaik helyzetét, és a jövő útját. A regény első harmada Londonban játszódik, ahol az Írországból áttelepült Lord és Lady Clonbrony egy ideje élnek, méghozzá elég nagylábon. A Lord tehát távol lakó földbirtokos, aki intézőjén keresztül értesül birtoka dolgairól és kapja meg javadalmait, a Lady pedig arra vágyik, hogy az angol felsőbb osztályok társadalmi életében egyenrangú partnerként vehessen részt. Ennek érdekében erőn felül költekezik, új berendezésekre, ruhákra és mindarra, ami szerinte szükséges ahhoz, hogy pazarul megrendezett gálaestjeivel elérje célját. Mi több, mivel Angliában született, a férjhezmenetele után Írországban töltött évek nyomait igyekszik elfelejteni és magát angolnak feltüntetni, megtagadva kettős identitását. A Daisy Miller (1878) című, szintén kultúrák között játszódó kisregényének előszavában Henry James a „dramatizálás” fontosságára mutat rá a cselekményszervezés módszereinek megválasztásakor.18 Edgeworth már évtizedekkel James előtt dramatizál, amikor egyes 18. századi drámák expozícióját idézve regényét azzal kezdi, hogy az operából hazamenet néhány mellékszereplőként funkcionáló londoni társasági hölgy az ír Clonbrony családról beszél, s különösen az asszonyról nyilatkoznak lenézően, illetve kifigurázzák erőltetetten affektált angolos beszédmódját. A regény felépítésében további drámai vonás a jelenetező technika, a szerepjátszás hangsúlyozása, a párhuzamok és kontrasztok kiemelése. A londoni jelenetek között a legfontosabb Lady Clonbrony félresikerült gálaestjének bemutatása. Az alkalom mélypontján a Lady-t a kívülálló írsége, következésképpen becsaphatósága feletti sajnálkozás álarcába bújva nevetségessé teszik, amiért olyan keleti berendezési tárgyakat vett meg, amelyeket Torcaster hercegnő már visszautasított, amikor a kereskedő először neki ajánlotta fel azokat.19 Az „absentee” helyzet problematikusságára az írónő a házastársi és generációs kapcsolatok deformálódásának ábrázolásán keresztül is felhívja a figyelmet. Beilleszkedési igyekezetük nehézségei miatt Lord és Lady Clonbrony kapcsolata a korabeli társadalmi nemi ideológia és elvárások szempontjából zavarttá és kiegyensúlyozatlanná válik. Mint az ilyesmihez nem értő, gyermekként kezelt feleségek abban az időben, a Lady nem foglalkozik pénzügyekkel, ami vagyont hozott a házasságba, azzal férje rendelkezik. Azt hiszi, változatlanul gazdagok, tehát korlátlanul költekezik. Férje tudatában van adósságaik növekedésének, de Condy Rackrent-hez hasonlóan nem képes erélyesen fordítani ezen a tendencián, tekintélyét nem tudja megőrizni, házasságában csak látszatra gyakorol irányító szerepet. Fiuk, Lord Colambre, aki frissen végzett a cambridge-i egyetemen, éles 50 �Kutatóterület szemű, gondolkodó fiatalember, akit a narrátor úgy mutat be, hogy angol megfontoltság (prudence), ugyanakkor ír élénkség, lendületesség (vivacity) jellemzi.20 Éppen azok a tulajdonságok, amelyek Edgeworth reményei szerint az ír fejlődés előmozdítására hidat képezhetnek a két nemzet között, így kétségkívül Colambre válik a regény főszereplőjévé. Szülei és közötte azonban szakadék keletkezik, amikor Colambre nem hajlandó kérésükre egy gazdag örökösnőt elvenni, hogy anyagi romlásukon ezzel segítsen. Bár tud a felhalmozott adósságokról, a hagyományos megoldás helyett más utat választ: hazaindul Írországba (ahol született), hogy utánanézzen apja birtokainak, s a velük kapcsolatos ügyek intézésének. A regény nagy része Colambre írországi utazását és annak tanulságait írja le, illetve dramatizálja. Itt mind ő, mind a többi szereplő állandó mozgásban van; az utazás a helykeresés, identitás-keresés klasszikus toposzaként szolgálja a „nemzeti történet” előrelépést mutató kimenetelét. Egymás tükörképének tekinthető szereplők, viselkedésmódok láttatnak hasonlóságokat a nemzeti- vagy osztálykülönbségek ellenére. Colambre Írországban két olyan különböző gyökerű férfival találkozik, akik Írország jobb megismerésében egyaránt mentorszerepet töltenek be számára: egyikük ott élő angol, a másik Angliában sokat megforduló ír férfi. Dublinban Colambre egy olyan ír családdal, a Raffartykkal ismerkedik meg, akik saját szüleihez hasonlóan próbálkoznak azzal, hogy az előkelőbb társaság elfogadja őket. Az általuk adott vacsorát dramatizáló jelenet, melyet többször megzavar, hogy a cselédek botladoznak, és nem tudnak a társasági szabályoknak megfelelően felszolgálni, Lady Clonbrony félresikerült gálaestje tükörképének tekinthető, az író itt az új ír középosztály úrhatnám törekvéseit parodizálja.21 Maga Colambre veti össze a saját anyja és Mrs. Raffarty erőn felüli költekezését hogy másnak, többnek látsszanak, mint amik, melynek következménye szerinte csalódás, szégyen és csőd.22 A birtokok ügyeinek megismerésekor Colambre azzal szembesül, hogy az ezek intézésével korábban megbízott tisztességes ember helyét egy pénzéhes, a bérlőket kizsákmányoló intéző vette át. A bérlőkhöz hasonlóan szintén őshonos ír hatalomhoz jutva gátlástalan „rossz” ügynökké válhat, ezt a motívumot már A Rackrent kastély előlegezte Jason Quirk alakjában.23 Az alapvető probléma természetesen a földesúr tartós távolléte, gazdához nem méltó viselkedése, ami lehetővé teszi, hogy a lelkiismeretlen intéző úgy bánjon a bérlőkkel, ahogy akar – ezt a regényben egy régi bérlő család, a történelmi nevű O’Neill-ek sorsa példázza. Kilakoltatásukat és kifosztásukat Colambre akadályozza meg, aki álruhában figyeli a folyamatokat, majd közbelép a család megmentésére. Írországi utazásának tapasztalatai és mentorai által (is) irányított meglátásainak tanulsága számára, hogy a természetes rend és fejlődés érdekében a birtok tulajdonosának a birtokon kell élnie és gondoznia azt, így „absentee” szüleit végül sikeresen ráveszi a 51 �Kutatóterület hazatérésre. A romantikus regényben szükségszerű motívum a szerelmi szál, amely sok viszontagságon át a The Absentee-ben Colambre és fogadott unokahúga, Grace Nugent között szövődik, érzékenységük és egyben racionális gondolkodásmódjuk hasonlóságai alapján. Grace angol származású, aki ír nevelőapjától kapta a Nugent nevet. Teljes neve az ír kulturális emlékezetet előtérbe hozó allúziót képez. A Gracey Nugent név a 18. századi bárdok által szerzett gael nyelvű, úgynevezett „aisling” költészet egyik darabjából ismert. A műfaj az írek elnyomásának a 17. századtól számítható közegében, a veszteségek és a kiújuló remény megéneklésére született, melyben a védelemre szoruló hazát fiatal nőalak szimbolizálta.24 Az ősi legendák szerint a földet megszemélyesítő istennővel kötött házasság tudta csak az új király uralmát biztosítani az ország, a föld felett, s az „aisling” mitizáló nőábrázolása részben ebből a hitvilágból táplálkozott. Edgeworth regényében, mint Thomas Tracy elemzi, a cselekmény nem kis részét Grace törvényes eredetének kiderítése teszi ki,25 ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Colambre párjául választhassa a tradicionálisan patriarchális társadalomban. Az „aisling”-re történő kulturális allúzióban felvillanó ír hagyományok szerint pedig az ősi hit alapján a földet szimbolizáló nőalakot feleségül véve tudja biztosítani vezető helyét az írek között. Grace nevét és származását illetően az írónő választása aligha véletlen: a gael hagyományokhoz való kötődés és angol eredetének, de a Clonbrony házban részben ír neveltetésének együttese újabb híd a két kultúra között. A regény legvégén Edgeworth a váratlan nézőpontváltás eszközével él: az utolsó fejezet egy levél, amelyet a Clonbrony birtok egyik bérlője, Larry Brady ír testvérének. Mint A Rackrent kastély esetében, Edgeworth ismét szükségesnek tartja, hogy a katolikusok hangját is képviselje szereplő, aki kívülállóként értékeli a protestáns ír földbirtokosok viselkedését. Pat Brady, a levél címzettje, Lazarus Mordicai hintókészítő üzemében dolgozik Londonban, a maga szintjén tehát szintén „absentee”. Larry élénk színekben ecsetelve, lelkesen ír neki arról, hogyan tért haza Lord Clonbrony és neje a birtokra a két fiatal, Colambre és Grace társaságában, akikből hamarosan egy pár lesz. Larry, akárcsak az O’Neill család tagjai a törvényes, az ő szemükben igazi uraikhoz lojális, becsületes emberekként jelennek meg a regényben. Az egyszerű írek ennyire kedvező ábrázolása akár naiv szemléletről is árulkodhat, nem felejthető azonban el, érvel Anne Clune, hogy Edgeworth az angol olvasóközönség számára pozitív színekben akarta a testvérországot feltüntetni, s ennek részeként bizonyítani, hogy az ír bérlő, ha jó bánásmódban részesül, éppen olyan szorgalmas és rendszerető tud lenni, mint angol párja.26 A regény által érvényesített dramatizáló tendenciával összhangban sok szó esik szövegében kellékeknek tekinthető berendezési tárgyakról. Connolly szerint a tárgyakkal kapcsolatban elhangzó, megannyi 52 �Kutatóterület utalás a divat változásaira azt jelzi, hogy Írország szemléletében is új módra van szükség.27 A régi bútorokból a Lord parancsára a bérlők örömtüzet raknak, és az új élet, otthonos berendezkedés metaforája, hogy ezeket fehér bársonnyal behúzott székekre cserélik ki, melyeket Grace Nugent hímzett virágai díszítenek. Larry azzal fejezi be levelét, s Edgeworth magát a regényt, hogy új divat van feltűnőben, nevezetesen felhagyni az „absentee” életmóddal.28 A jórészt, vagy teljes egészükben írországi helyszíneken játszódó „nemzeti történetek” mellett Edgeworth angol társadalmi regényeket is írt, melyekben a nőábrázolás terén alkotott újat, és a kortárs angol írónővel mutatott párhuzamok okán „az ír Jane Austen” nevet érdemelte ki. Belinda (1801) című, irodalmi utalásokban gazdag, és egy váratlan, öntükröző fordulattal végződő regénye megelőzte Austen műveit. Edgeworth hősnője racionálisan, ugyanakkor érzelmeire hallgatva kíván párt választani a társadalmi rangot mindenek felé helyező, konzervatív szemléletű nagynéni és nőismerősök irányításának ellenében. Ezt követte a Leonora (1806), egy romantikus levélregény, valamint a Helen (1834), Edgeworth utolsó regénye. Szintén Angliában játszódik a Harrington (1817) című, többszörösen kultúrközi jegyeket felmutató regény, melynek férfi főszereplője gyerekkorától kezdve a zsidókkal és katolikusokkal szemben táplált előítéletekkel találkozott, tapasztalatai során azonban ráébred ezek kérdésességére és igazságtalanságára. A vallási toleranciát tematizáló29 regény ihletője, amint az Edgeworth apja által írott bevezetőben olvasható, egy amerikai hölgytől kapott levél volt, melynek szerzője arról panaszkodott, hogy Edgeworth egyoldalúan formálja meg zsidó szereplőit.30 Az írónő elgondolkodott a dolgon, és ennek eredményeképp a Harrington jelentősen elmozdul attól a szemlélettől, amely Edgeworth legfontosabb zsidó mellékszereplőjének, Lazarus Mordicai hintókészítő és –kereskedő sztereotipizált ábrázolását a The Absentee-ben átszövi. Mordicai meglehetősen pénzéhesnek mutatkozik és adósaival, közöttük a Clonbrony családdal szemben érzéketlenül viselkedik, ám végül a tulajdonképpen jogos anyagi követelményeinek kifizettetését illetően kompromisszumok elfogadására kényszerítik. Maria Edgeworth írásművészetének esztétikai értékeit és témái, karakterei ábrázolásának a kor társadalmi-kulturális diszkurzusában elfoglalt helyét és jelentőségét már életében számos kortársa elismerte. A Waverly előszavában Sir Walter Scott, aki alighanem az írónő leghíresebb korai méltatójának tekinthető, azt állítja, hogy saját regénye megírásának folytatását nagyban inspirálta: Miss Edgeworth messzi és jól megszolgált híre [volt], kinek írlandi karakterei oly sokat tettek azért, hogy megismertessék az angolokkal vidám és jólelkű írországi szomszédaik jellemét, oly sokat, hogy igazán mondhatjuk, az írónő talán egymaga többet 53 �Kutatóterület tett az Únió beteljesítéséért, mint valamennyi törvény együttvéve, melyek kimondását követték. […] Miss Edgeworthnek sikerült elérnie Írország érdekében -- valamit, ami bennszülött lakosait kedvezőbb fényben mutatná be a testvérkirályság lakosainak, mint aminőbe eladdig helyeztettek, s amely rokonszenvet kelthet erényeik iránt, s megbocsátást szerezhet gyarlóságaiknak.31 Az „Únió beteljesítése” Scott szóhasználatában olyan pozitív hatásokra utal, mint a megcsontosodott feudális gazdálkodás megreformálása, az őslakos ír bérlők helyzetének könnyítése és az angol-ír viszony javítása, melyeket Edgeworth-nek az Únió után szerzett, az ír társadalmi osztályokkal foglalkozó „nemzeti történetei” programul tűztek ki. Edgeworth ír tárgyú regényeit érdemes lenne összevetni korabeli magyar regényekkel; egy ilyenfajta kutatás ígéretes lenne az egykor gyarmati, félgyarmati sorban élő kisebb európai népek irodalmi fejlődése közötti párhuzamok sokoldalú feltérképezésében. Jegyzetek 1 Seamus DEANE, A Short History of Irish Literature. London: Hutchinson &Co., 1986. 30. 2 Uo. 3 Gerry SYMTH, The Novel and the Nation: Studies in the New Irish Fiction. London. Pluto Press, 1997. 19, 20. 4 William J. MCCORMACK, „Setting and Ideology: with Reference to the Fictions of Maria Edgeworth”. Ancestral Voices: The Big House in Anglo-Irish Literature. Szerk. Otto Rauchbauer. Hildesheim, Zürich, New York: Georg Olms Verlag, 1992. 33-60. 45. 5 Maria EDGEWORTH, A Rackrent kastély. Ford. Kászonyi Ágota. Tájfun: klasszikus angol kisregények. Vál. Osztovits Levente. Budapest: Európa könyvkiadó, 1968. 7-72. 8. 6 Vö. Julian MOYNAHAN, Anglo-Irish. The Literary Imagination in a Hyphenated Culture. Princeton, N. J.: Princeton UP, 1995. 9. 7 Maria EDGEWORTH, Castle Rackrent and The Absentee. Hertfordshire: Wordsworth Editions, 1994. 5. 8 Uo. 4. 9 MOYNAHAN, i. m. 12. 10 Derek HAND, The History of the Irish Novel. Cambridge: Cambridge University Press, 2011. 68. 11 EDGEWORTH, A Rackrent kastély. 12. 12 Uo. 23. 13 Uo. 39-40. 14 Claire CONNOLLY, A Cultural History of the Irish Novel, 1790-1829. Cambridge: 54 �Kutatóterület Cambridge UP, 2012. 90. 15 Vö. Declan KIBERD, Irish Classics. London: Granta Books, 2000. 256. 16 HAND, i. m. 72. 17 Miranda BURGESS, „The national tale and allied genres, 1770s-1840s”. The Cambridge Companion to the Irish Novel. Szerk. John Wilson Foster. Cambridge: Cambridge UP, 2006. 46. 18 Henry JAMES, Daisy Miller and The Turn of the Screw. London: Penguin Books, 2012. 5. 19 EDGEWORTH, Castle Rackrent and The Absentee. 86. 20 Uo. 63. 21 MOYNAHAN, i. m. 35. 22 EDGEWORTH, Castle Rackrent and The Absentee. 133. 23 Vera KREILKAMP, „The novel of the big house”. The Cambridge Companion to the Irish Novel. Szerk. John Wilson Foster. 63. 24 Thomas TRACY, Irishness and Womanhood in Nineteenth-century British Writing. Farnham: Ashgate Publishing, 2013. 26. 25 Uo. 27. 26 Anne CLUNE, „Maria Edgeworth and the Native Irish”. Hungarian Journal of English and American Studies 1.2 (1995): 22. 27 CONNOLLY, i. m. 60. 28 EDGEWORTH, Castle Rackrent and The Absentee. 278. 29 Vö. CONNOLLY, 151. 30 Maria EDGEWORTH, Tales and Novels. Project Gutenberg, eBook. 4. 31 Walter SCOTT, Waverly. Ford. Bart István, Tandori Dezső. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1986. 10-11. 55 �Kutatóterület ROMANO RÁCZ SÁNDOR Kettős háló Egy strukturálisan kiegyensúlyozott, önfenntartó rendszer egy magyar cigány közösségben Az itt következő leírás alapvetően tapasztalataim értelmezése, valamint az elérhető szakirodalom megállapításainak többszörösen átgondolt interpretálása. E felderítő munka során szép számmal találkoztam a naiv tudomány tartományába sorolható, királyokról, hercegekről szóló, mosolyra késztető legendákkal, és a politika, illetve a sajtó által tendenciózusan preferált önjelölt „cigányszakértők” megállapításaival. Nem hallgatható el, hogy ez utóbbiak tevékenysége súlyos következményeket hagyott maga után. A közvetlen tapasztalatok, az első kézből való információk alapvetően fontosak. Hitelességük nem vonható kétségbe, és ezt már sokan leírták, érzékelvén a más kultúrából „jövő” kutatók melléfogásait. Emlékeim között kutatva érdekes és jelentős fordulatokra ismertem a nyelvi szocializáció és a szociális integráció folyamatainak megfigyelése, felidézése közben, azonban igazán meghatározónak a közösségeink szerveződése világában tett közvetlen megfigyelések bizonyultak. Ez az a terület, amelyre a kívülállónak nem volt és ma sincs rálátása. A résztvevő megfigyelés módszerét alkalmazó, és máig a legszámottevőbb eredményeket felmutató antropológusok is csak felszínes ismereteket szereztek az általuk vizsgált csoportok, közösségek szerveződésének mikéntjéről, a mindennek irányt szabó struktúráról (Levi-Strauss, 2001). A másik meghatározó tényező az írás hiánya, a szóbeliség, ami nem csupán bizonyos verbális szokásokat jelent, hanem eltérő gondolati struktúrákat is. Ezt a jelenséget csak az értheti igazán, aki átélte, de legalábbis közvetlenül megfigyelte az átlépés 56 �Kutatóterület kezdeteit a szóbeliségből az írásbeliségbe. Az írás hiánya a nyelv alakulását is meghatározza. Egy zárt közösség1 szókincse annyi, amennyi a mindennapi belső kommunikációhoz szükséges, ez a tapasztalat szerint 250-300 stabil elem. Nyelvtani szabályrendszerük kialakulása egy folyamat. Vannak közösségek, amelyeknél ez a változás már lezárult, ezekben az esetekben kiforrott, láthatatlan történelmünkről is árulkodó grammatikai rendszerekről beszélhetünk, és vannak, ahol ma is tart a nyelvtani szabályok alakulása, de ez nincs összhangban a társkultúrák írásbeliségének átvételével. Kivétel az a helyzet, amikor az interpretátor az írásbeliséggel rendelkező társkultúra tagja (Vekerdi, Hutterer, Mészáros, Várnagy), vagy abba már átlépett írástudó rom (Choli, Glonczi, Karsai, Rostás-Farkas, Vesho-Farkas, Szécsi Magda, Rézműves Melinda, Romano Rácz – nagyjából ez az utolsó generáció, amelynek még vannak illetve lehetnek közvetlen emlékei a sérülésektől mentes, eleven roma kultúráról, miközben ez tekinthető az első roma értelmiségi generációnak is), más kapaszkodó híján kényszerűen igazodik a társkultúra grammatikai szabályrendszeréhez.2 Nyíri Kristóf állítja a Szóbeliség és írásbeliség bevezetőjében, hogy „Aki a betűírás merőben újszerű voltáról következetesen elmélkedik, annak látnia kell, hogy maga ez az írás az, amely új grammatikát, új logikát, új szemantikát – a megismerés új világképét hozza létre.” Mi most a kontextusfüggő szóbeliség feladásának, az izolált dokumentumokat produkáló, ezért olykor a valóságtól független, esetenként attól elrugaszkodott írásbeliség átvételének kezdeti fázisában vagyunk, ami az ennek megfelelő gondolati struktúrák befogadását, az auditivitásból a vizualitásba való átlépést is jelenti egyidejűleg. Ennek tükrében kell szemlélnünk az asszimiláció, illetve az integráció lehetőségének kérdését. „Az írásbeliség következményei a maguk teljességében a hellenizmus korában értek be, amikor a görögök mintegy folyékonyan kezdték beszélni a fogalmi gondolkodás nyelvét.” (Nyíri, 1998.) A betűírás megjelenése teljesen átformálta a gondolkodásmódot. Eltérően a kép- és jelírástól, nem a jelzett vagy ábrázolni kívánt dolog, tárgy egészének képe, vagy a belőle képzett szimbólum a közlés alapja, hanem a hangalak elemeinek, hangzóinak képpé, betűvé való transzformálása, majd ezek összeolvasása. A vizuális érzékelés felváltotta az auditivitást, és ez új gondolkodásmódot, logikát, világképet teremtett az írni-olvasni tudók számára. Hogy a cigányoknál megmaradt az auditivitás mint az információk közlésének és fogadásának meghatározó módja, valószínűleg megmagyarázza a zene iránti rendkívüli fogékonyságukat. (Gyakorló zenész koromban magam is többször beszéltem olyan kollégákkal, akiknek a verbális készsége finoman fogalmazva is nehézkes volt, miközben a hangszerükön csodákat műveltek. Sőt, ez a közlésmód olykor meg is haladta a hétköznapi szóbeli közlés lehetőségeit.) Mielőtt ebből a megállapításból bármilyen, a romani kultúrára nézve releváns következtetést vonnánk le, szögezzük le, 57 �Kutatóterület hogy a görögök kizárólag a saját erőforrásaikra támaszkodva teremtették meg írásukat, és az ehhez tartozó gondolati, szellemi struktúrákat. Ebben a folyamatban feltehetően nagy szerepet játszottak az írni-olvasni nem tudó, preszokratikus filozófusok. Nincs a nyugati kultúrkörben ehhez fogható jelentőségű fordulat, felfedezés. Bár az általunk tárgyalt esetben szintén egy szóbeli kultúra írásbelivé válásának lehetőségéről van szó, nyilvánvaló, hogy itt egy másféle folyamat zajlik, amelynek elengedhetetlen kelléke legalább egy írással rendelkező társkultúra, és amelynek mára vannak sikeres, kevésbé sikeres és sikertelen fejleményei. Sikerről kizárólag az asszimiláció esetében beszélhetünk, az integráció megtorpant, mielőtt teljessé válhatott volna. Ebben a külső körülmények különbözőségén túl meghatározó szerepe van az érintett közösségek példátlan mértékű szétszórtságának, és az erre vonatkozó ismeretek, az önismeret hiányának is. A nyelvi szocializáció folyamata részben rejtett maradt – vannak, akik a stigmatizáció okán még ma is titkolják anyanyelvismeretüket –, továbbá jelentős eltérések fedezhetők fel a különböző közösségek nyelvi szocializációjában. A legszélesebb körben alkalmazott módszer az volt, amikor a belső kommunikációhoz elégséges szókészletet úgy bővítették, hogy a többségi társadalom egyes szavait elbirtokolták, cigány ragokat, jelzőket illesztve hozzájuk.3 Ez egy széles körben alkalmazott és ismert módszer a kultúraközi kapcsolatokban, spontán nyelvújításnak is tekinthető, amelyből a mi esetünkben egy, a jiddishez hasonló keveréknyelv született. De lényegében ugyanez történt nyelvünk német hatás alá került változatával, a szintivel, és feltehetően még sok más esetben is. A másik, ennél szűkebb körben lezajlott változás különlegessége abban áll, hogy ez esetben nem a társkultúra szavait vették át, hanem a saját anyanyelvük gyakran használt szavaihoz (pl. csaj, csávo, manus, lóve, baro, kamu, séró, kéró stb.) illesztettek magyar toldalékokat. Vagyis egy, az előzővel ellentétes irányú folyamat zajlott le: például a kamel=szeret helyett kamázik, a rovel=sír helyett rovázik, a hal=eszik helyett halózik stb. Ez nyilvánvalóan az identitás megőrzését szolgálta az anyanyelv feladásának körülményei között a hivatásos városi zenészek körében (Romano 2007). Éppen napjainkban zajlik a leépülése, illetve átalakulása, átlényegülése, beépülése a szlengbe, ahol már jórészt ismeretlen az eredete. A közösségi struktúra „[A]z evolúció mind biológiai, mind kulturális szférájában egyidejűleg két irányba tart. Egyrészt sokféleséget hoz létre az adaptív módosulásokon keresztül: új formák különülnek el (speciális, olykor különleges képességeket, jellemzőket felmutatva. – Megjegyz. A szerző). Másrészt az evolúció haladást gerjeszt: fejlettebb formák jönnek létre a fejletlenebbekből, és 58 �Kutatóterület haladják meg azokat. E két irány közül az első a Specifikus Evolúció, míg a másik az Általános Evolúció. De jegyezzük meg, hogy a specifikus és az általános evolúció nem két különböző konkrét valóság, inkább ugyanannak a totális folyamatnak a különböző oldalai, ami azt is jelenti, hogy két olyan kontextusról van szó, amelybe ugyanazokat az evolúciós tényeket és eseményeket lehet belehelyezni. Az élet egy formájában, vagy a kultúrában végbement bármiféle változást kétféle nézőpontból szemlélhetünk: vagy az adaptáció távlatában, vagy az általános haladás szemszögéből. A kontextus viszont nagyon fontos: különböző taxonómia szükséges az evolúció e két aspektusának vizsgálatára, ami a specifikus evolúció esetében a leszármazás vonalaira vonatkozik, a filogenetikus klasszifikációt alkalmazza. Az általános evolúciós megközelítésben viszont a hangsúly magára a haladás jellegére tevődik át. S a formákat a fejlődési fokok vagy szintek szerint osztályozzák, tekintet nélkül a filogenezisre.”4 A haladás jegyében Kopernikusz, Galilei és Kepler nevéhez köthetők a természettudományos megismerés kezdetei, amelynek az idő előrehaladtával jellemzője lett a szakosodás, a specializáció. Még ma is születnek új, eddig senki által nem művelt tudományok, kerülnek ezáltal az ember látókörébe a természet új és újabb rejtelmei. A cigány embernek nem volt ideje, sem lehetősége a csodálkozásra, még kevésbé a kutatásra. Neki mindig azonnal döntenie és lépnie kellett, ráadásul helyesen, mert ha tévedett, és nem tudott gyorsan, lehetőleg azonnal korrigálni, akkor menekülnie kellett, vagy törvényszerűen elpusztult.5 Ehhez tökéletesen ismernie kellett a környezetét. Ezt tette lehetővé az elsődleges tudás, illetve a közvetlen és tiszteleten alapuló kapcsolata a természettel, ami tulajdonképpen filozófia és természettudomány implicit egyvelege, és amely minden pillanatban segítette őt a helyes döntések meghozatalában. Az ebből kibontakozó szelekciós mechanizmus és a magasan fejlett biológiai szenzorok indukálták a törzsfejlődést, illetve termelték ki azt a világképet, amelyben egy bármilyen dolgot, jelenséget átlátni és megismerni egy pillanat műve. Ezért nincs manifeszt roma filozófia, sem tudomány, csupán az a bizonyos, implicit tudással megalapozott cigány bölcselet, amely nem az írástudók nyelvén beszél. Az írástudók ezért nem is értik, talán ezért nem járt sikerrel arra irányuló kísérletsorozatom, hogy roma értelmiségieket – költőt, újságírót, tanárt, szociológust – bevonjak a saját kultúrájuk megismerését célzó kutatómunkába. Ők ugyanis iskolázásuk és neveltetésük folytán kikerültek ebből a körből, és már kívülről, a kívülálló szemével nézik a saját kultúrájukat, benne önmagukat. Kulturális antropológusaink előszeretettel kutatták Északés Dél-Amerika, Afrika és Ausztrália őslakóit, Ázsia valamilyen oknál fogva kevésbé érdekelte őket, talán mert kevésbé volt egzotikus, Európa pedig ugyanezen oknál fogva egyáltalán nem. Minden bizonnyal ezért fogadták elismeréssel a megállapítást, miszerint „[…] már ismerjük a szociokulturális 59 �Kutatóterület evolúció makro-elméletének alapelveit.”6 Mostanában derül ki, hogy még mindig nem ismerjük igazán ezeket az alapelveket. Széles a köre azoknak a cigány közösségeknek, s itt elsősorban az archaikusabb kultúrát megjelenítő oláh cigányokra kell gondolnunk, amelyek számára tabu a gádzsók étele azért, mert ők nem tartják be a belső test tisztaságára vonatkozó szabályokat. Az ételnek összhangban kell állnia a belső test tisztaságával. Ennek ellenére a civilizációs nyomás hatására ma már ennivalójuk nagyobb részét a nem cigányoktól szerzik be, csak kisebb része származik a természetből. Vagyis a belső test tápláléka többnyire olyanoktól származik, akik nem tartják be, nem is ismerik a náluk létező tisztasági szokásokat (Romano, 2007). „Legelfogadottabb a csomagolt áru: a konzervdobozba vagy üvegbe zárt ételt nem szennyezi a gádzso teste vagy árnyéka, legalábbis nem érzékelhetően. A szennyezés a gyárakban természetesen ijesztő mértékű lehet. Ez azonban távol történik, és arról győz meg bennünket, hogy ez a rendszer inkább szimbolikus, mint gyakorlati.” (Okely, 1991, 41.) Viszont ez nem ad magyarázatot a más cigány közösségekkel esetleg fennálló kapcsolatok ilyen vonatkozásaira. Az köztudott, hogy a kínálásnak komoly szerepe van az ő kultúrájukban is. Az elfogadás vagy elutasítás valószínűleg a megbecsülés, a barátság próbaköve, ami fontos szempont lehet a csoportközi kapcsolatok alakulásánál. A szimbolikus jelleget igazolják – más összefüggésben – a saját tapasztalataim is. (Egy jellemző eset a saját emlékeim közül, amely az egymással kapcsolatba került két fél – egy magyar muzsikus cigány és egy oláh cigány – a saját kultúrájában érvényes, a csoporthatárok illetve a csoportintegritás védelmében meghatározó tabu érvényességét tette próbára. Gyakorló zenész koromban bejött a munkahelyemül szolgáló étterembe egy jó adag felsőbbrendűségi tudattal megáldott oláh cigány férfi – a felsőbbrendűségi tudat eredője a vezetői státusz –, aki sértésként fogta fel, hogy nem ittam a poharából.) A tabu célja a mi esetünkben is a csoportintegritás megőrzése volt, csak itt egy más irányú fejlődésről számolhatok be, amennyiben a tilalom leginkább azokra nézve létezett, akik más cigány csoportok tagjai voltak, és ez logikus, mert innen fenyegette a legközvetlenebb veszély a csoport integritását. Vagyis a mi esetünkben a dichotómia nem a cigány-nemcigány viszonylatban állt fenn, hanem a saját csoport és mindenki más viszonylatában, és a tiltás ereje minden esetben a másik csoport vagy közösség kulturális vagy fizikai távolságával volt fordítottan arányos.7 Talán ebből a nézőpontból könnyebben érthető a roma közösségek szerveződésének mikéntje (Romano, 2002). Látjuk, hogy egy csoport mérete nem lehet nagyobb 30-50 főnél, továbbá, hogy a szerveződés második szintjén megjelenő, autonóm csoportok önkéntes társulásai olyan képződményekké váltak egy, kb. húsz települést magában foglaló kis 60 �Kutatóterület régióban, amelyekben a különböző csoportok egymás közötti kapcsolataiban voltak a legszigorúbbak a tiltások. „Egy A csoport tagja nem köthetett házasságot egy B csoport tagjával, és nem ehette meg azt az ételt, amelyet egy B csoport tagja készített.” (Romano, 2002, 76.) Egyébként többnyire ezen a körön belül zajlottak a házasságkötések, amelyek révén kialakulhatott a kettős csoporttagság, illetve a lakóhelyi és a rokoni kötelékek kettős hálója. A csoportok valóban együtt éreztek, együtt gondolkodtak, a kívülről jövő hatásokra sohasem az egyén, mindig a csoport reagált, minden akciójuk közös volt. Nem voltak többletjogok, kiváltságok, nem volt főnök. Bizonyos csoportoknál, közösségeknél ez a rövid távon kétségtelenül előnyös rendszer stabilizálódott, statikussá vált, aminek a belterjesség kialakulása lett a következménye. Ez leginkább váltakozó súlyosságú mozgásszervi bajok, csontbetegségek megjelenéséhez vezetett, újabban súlyos születési rendellenességekről is lehet hallani. Vannak csoportok, amelyekben feltűnően sok a mankóval, tolókocsival járó ember. Valószínűleg ezzel függ össze a „Bangó” családnév gyakorisága (bango = görbe, sánta); érdekes módon ezek a csontbetegségek, mozgásszervi bajok tapasztalataim szerint csak a férfiakat támadják meg. Vannak azonban olyan közösségek, amelyek megtalálták ennek ellenszerét. A kettős háló Adva van négy, egymás közelében élő csoport. A pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy a négy csoport közül kettő egy településen, a falu két végén helyezkedett el, a másik kettő egy közigazgatás alá tartozó, de különálló településen. Az egyszerűség kedvéért betűkkel fogom jelölni őket: A, B, C és D csoport. Méretük eltérő, jellemző foglalkozásaikat tekintve van némi átfedés. Az A és a C csoport a zeneszolgáltatást gyakorolta meghatározó mértékben, a B mező- és erdőgazdasági alkalmi munkákat végzett szezonszerűen, szinte állandóan (mindig volt mit csinálni), a D csoport pedig alapvetően a szegkovács mesterséget művelte. Volt még egy szegkovács közösség a közelben, ők azonban nem voltak részesei az itt bemutatásra kerülő rendszernek. Hogy miért, erre is fény derül a későbbiekben. Önmagában egyik tevékenység sem tudta teljes körűen biztosítani a családok megélhetését, ezért időnként váltaniuk kellett. És volt ennek a szokásnak még egy rendkívül fontos hozadéka: mivel a fizetséget többnyire természetben kapták, ezen a módon volt lehetőség a télire való élelem tárolására az előrelátás jegyében, aminek a jövő tervezése, az időfelfogás átalakulása szempontjából volt jelentősége.8 Többnyire a több lábon állás stratégiáját követték. Szóba jöhetett kiegészítő tevékenységként a gyógynövények, vadon termő gyümölcsök, bogyók, gombák gyűjtése 61 �Kutatóterület és értékesítése, voltak, akik háziipari tevékenység keretében kötelek, lábtörlők, kosarak, seprűk, szerszámnyelek készítésével egészítették ki jövedelmüket, de szokás volt a dohánytermesztés, illetve a selyemhernyónevelés is, aminek a késztermékét felvásárlók gyűjtötték be rendszeresen a gyógynövényekhez, bogyókhoz hasonlóan. A kovácsok kerti és egyéb szerszámokat, kerítést, kaput készítettek az út szélén és egyéb helyeken összegyűjtött vashulladékból, vagy a megbízó által vásárolt alapanyagból. Mindössze két olyan tevékenységfajta volt, amelyet mind a négy csoport tagjai végeztek kisebb-nagyobb rendszerességgel. Az egyik a mezőgazdasági alkalmi munkák csoportja volt. Előfordult, hogy a különböző csoportok tagjai együtt, egy csapatban dolgoztak. A mezőgazdasági munkák gépesítése előtt bőven volt erre lehetőség, ami javára vált a csoportközi kapcsolatoknak. A másik ilyen, rendszeresen végzett tevékenység a zeneszolgáltatás volt. Ha a lakodalmak, bálok szezonján – ősszel és tavasszal – zsúfolt volt a program, kisegítették egymást az A és a C csoport zenészei, miközben volt közöttük egy kis egészséges rivalizálás is. Az ebből fakadó konfliktusokat rendszerint az asszonyok rendezték a maguk látványos, de valójában ártalmatlan eszközeivel. (Egy esetre emlékszem, amikor tettlegességig fajult a konkurenciaharc). A másik két csoportnak is voltak a zenéhez értő tagjai, ők is beszálltak, ha hívták őket, de ebben az esetben éltek azzal a lehetőséggel is, hogy a minőség javítása céljából más településekről, a rendszeren kívüli csoportokból hívtak bandatagokat. Voltak, akik nyáron a vályogvetést művelték előzetes megrendelés alapján, faluról falura „vándorolva”.Ez a négy csoportból álló közösség egy teljes gráfot képez, amely állandó, ezért felfogható az itt bemutatásra kerülő rendszer vázaként. Akkor bomlott meg ez az összhang, amikor a kormányzat megpróbálta kinevelni a szocialista cigány típusát a szegkovácsok kisipari termelőszövetkezetbe szervezésével. Ez a D csoportot érintette teljes egészében, aminek következtében ez a csoport elszakadt a többiektől, bezárkózott, ellentétben a központi elvárással, amely arra számított, hogy ez a kiemelt közösség majd magával húzza a többieket. Nem így lett. Egyfajta felsőbbrendűségi tudat lett úrrá rajtuk. Lett „választott”, valójában a hatalom által kinevezett vezetőjük, afféle kvázi-vajda irodával, titkárnővel, autóval, sofőrrel. Párttitkáruk, közvetlen termelésirányítóik, alsó szintű vezetőik. A műszaki, gazdasági felkészültséghez kötött felső szintű vezetőket kívülről kapták. Sajátos keveréke volt ez az asszimilációnak és az integrációnak, valószínűleg ezért nem bizonyult életképesnek. Csak azokat fogadták el partnerként a B és C csoportból, akik beálltak hozzájuk dolgozni a KTSZbe. Nekik volt fogékonyságuk a szakmához, és ez a körülmény határozta meg a két csoport tagjainak házasságkötési hajlandóságát is. Hogy e két csoporton belül milyen szempontok alapján húzható meg a határ a szegkovács mesterség iránt fogékony és közömbös személyek között, erre 62 �Kutatóterület vonatkozóan nincs használható adat. Figyelemre méltó, hogy a szomszéd faluban – ahol szintén egy szegkovács közösség élt – is alapítottak egy hasonló elven működő kisipari termelő szövetkezetet, amelyről viszont semmit nem tudtam. Utólag, a közelmúltban szereztem tudomást a létéről. Ami viszont egyértelműen megállapítható, hogy ennél a csoportnál egy határozott, sajátos adaptációs szisztéma volt megfigyelhető, aminek az volt a feltűnő jellemzője, hogy házaik ugyanazt a képet mutatták, mint a falu többi házai. Nem volt látható külső jele annak, hogy itt cigányok laknak. Ezért ezt a telepet nem is szüntették meg. Az A csoport tagjai azonban teljesen kimaradtak ebből a részleges integrációból, kísérletet sem tettek a csatlakozásra. Egyfajta távolságtartó megbocsátással szemlélték az eseményeket. (1. ábra) Nekik, mármint az A csoportnak szoros, több párhuzamos és csereházassággal megalapozott kapcsolata volt a B csoporttal. Nem volt viszont ilyen típusú kapcsolata az A csoportnak a C illetve D csoporttal. Egy erőteljes, többszörös házasságon alapuló kötelék bontakozott ki viszont a B és a D, továbbá a C és D csoport között, miközben a B és C csoport nem épített közvetlen kapcsolatokat egymással. Ez hasonló volt ahhoz a viszonyhoz, amely az A és a D csoport között kialakult.9 Ezekben a kapcsolatokban nem történhetett házasságkötés, nem formális tiltás alapján, hanem egy rendkívül erős, nemleges belső késztetésnek köszönhetően. A négy csoport egymás közötti viszonyában tehát hat kapcsolat alakult ki, 1. ábra. Gyenge kapcsolatok, teljes gráfok, funkcionális hálózatok 63 �Kutatóterület a teljes gráfoknál lehetséges kapcsolatok számának a maximuma. Ezekből három, házasságkötésekkel szentesített dinamikus és erős kapcsolat, valamint három statikus, funkcionális gyenge kapcsolat volt. Előbbiek a csoporton belüli viszonyokat, azok dinamikáját, a ciklusváltásokat illetve a rendszeren belüli erős kapcsolatokat tartották karban, míg az utóbbiak a kívülről jövő fontos információkért, azok hasznosításáért és a rendszer állandóságáért feleltek. A három elfogadó (+) és három elutasító (-) kapcsolat az együtt élő közösségek egyensúlyának garanciái voltak s egyben útját állták a tömegesedésnek, ami szükségszerűen maga után vonta volna a hatalmi-politikai struktúrák kialakulását. Ez volt a döntő jelentőségű mozzanat. A hatalmi beavatkozás végül nem bontotta meg az eredeti struktúrát. Csupán annyi történt, hogy megerősödtek illetve részben, a C és D csoportot érintően átrendeződtek általa a negatív (elutasító) illetve a pozitív (elfogadó) kapcsolatok. Ez végső soron azzal a következménnyel járt, hogy a hagyományban gyökerező, kulturálisan determinált kapcsolatok helyére egy gazdaságszempontú osztódás, rétegződés lépett.10 (2. ábra) 2. ábra. Kettős háló, első fázis 64 �Kutatóterület A párhuzamos és csereházasságokból felépült rendszereknek köszönhetően kialakultak olyan helyzetek, hogy az érintett két csoport viszonyában szinte mindenki mindenkinek rokonává vált. Ilyenkor a rokonházasság tilalma okán a következő generációnak már más irányban kellett tájékozódnia, házastársat keresnie, és ez minden generációváltásnál megismétlődött, ami szükségképpen a csoportközi viszonyok átrendeződéséhez vezetett minden ilyen generáció-, illetve ciklusváltáskor. Ilyenkor létesülhettek új kapcsolatok távolabbi, kevésbé ismert vagy éppen ismeretlen csoportokkal az érintett ifjak szakmai vagy egyéb érdeklődése alapján. A csoportközi viszonyok ciklusonkénti átrendeződése új hálózat vagy hálózatok szerveződését is eredményezhette. Ez különösen a zenész foglalkozásúak körében volt elfogadott, senki sem akadályozta a karrier kibontakozását. De előfordult olyan is, hogy egy kereskedői kvalitásokkal megáldott ifjú Törökországban, Isztambulban állapodott meg és alapított családot. Természetesen voltak véletlenszerűen kialakuló körkörösségek, visszacsatolások, ez azonban a rendszer működésének elvét nem befolyásolta. (3. ábra) Ez a konstrukció kívülről nézve bonyolultnak, nehezen áttekinthetőnek tűnhet, a valóságban azonban egyszerű, világos szabályok szerint szerveződő, komplex és kontingens képződmény volt, amelyben tökéletesen megvalósult az endogén ciklusok nemlineáris (skálafüggetlen) dinamikája. Lényegében kétféle kapcsolattípus volt a rendszerben: a lakóhely szerinti és a rokoni. A lakóhely szerinti kapcsolat (gyenge kapcsolat) sohasem terjedt túl a szükséglet szerinti közös akciókon, ennek megfelelően lazán kötődtek egymáshoz a csoportok, következésképpen itt nem indulhatott be a transzformáció, viszont ez egy több generáción átívelő statikus rendszer volt. A másik, ennél sokkal erőteljesebb kapcsolattípus (erős kapcsolat) a párhuzamos és csereházasságok által megerősített, kettős csoporttagságokkal átszőtt rendszereket hozott létre, amelyek viszont a már említett módon generációnként, ciklikusan változtak szükségszerűen. Ilyenkor átrendeződtek a csoportközi kapcsolatok oly mértékben, hogy a harmadik, negyedik generációváltással egybekötött ciklus után az érintettek már nem is emlékeztek ezekre a korábbi kapcsolatokra. Ettől eltérően alakultak a nem vérségi alapon szerveződő csoportok, ahol értelemszerűen a csoporton belül is lehettek a házasságkötés szempontjából számításba vehető alanyok. És mivel a különböző családokban nem azonos időpontokban történtek a generációváltások, ez egy szünet nélkül zajló konstans folyamat volt. Minden csoport tagja volt egyrészt egy ilyen erős kapcsolatokkal átszőtt, dinamikus, a generációváltásokkal folyton változó rokoni hálózatnak, és tagja volt egy lakóhely szerinti, gyenge kapcsolatokat fenntartó, funkcionális, statikus közösségnek. Csak az életképes, erős közösségek maradhattak meg.11 65 �Kutatóterület A lehetséges kapcsolatok számának alakulása az n(n-1)/2 képlet alapján, amelyben n az együtt élő csoportok száma. Az egyenlet értéke a lehetséges kapcsolatok száma. ha n=2, kapcsolatok 1 ha n=3, „ 3 ha n=4, „ 6 ha n=5, „ 10 3. ábra. Kettős háló, második fázis 66 �Kutatóterület A spontán módon alakuló társas csoportok mérete 150 fő körül alakul. Ez a Dunbar-szám.12 Az én tapasztalataim szerint ez a gyenge kapcsolatokkal egymáshoz kötődő csoportok által alkotott közösségeknél 150-200 fő. A csoporton belül együtt élők esetében ez a szám 30-50 főre tehető. Ebben az esetben a személyes kapcsolatok révén kezelhetők az esetleges konfliktusok, nézeteltérések. A külső behatásokra, sérelmekre soha sem az egyén reagál, hanem mindig a csoport. Nincs szükség hatalomra, bürokráciára, sem erőszakra, a csoporton belül nincs titok, mindig mindenki igazat mond, ez a titka az általános jó hangulatnak, közderűnek. Az ilyen típusú közösségi struktúrák kialakulásának adja ugyan spekulatív, de elfogadható (Ugyan ki találhat ma empirikus bizonyítékot vagy cáfolatot az ókor eseményeire?) magyarázatát Csermely Péter A rejtett hálózatok ereje című könyvében az antik görög városállamokra utalva: „Az akkori társadalom rendelkezésére álló technikai színvonalon a társadalmi modulokat összekötő gyenge kapcsolatokat csak egy viszonylag kis létszámú embercsoport esetén lehet fenntartani. Ahogy az emberek száma nagy mértékben nőni kezdett, a társadalom nagy részét ki kellett a hálózatból rekeszteni. Ezek a kirekesztettek lettek a rabszolgák.” (Csermely, 2005) Lehet, hogy ez a motívum alapozta meg az osztálytársadalmak kialakulását? A kapcsolatok fele elfogadó, a másik fele elutasító, tehát az egyensúly feltétele a kapcsolatok számának páros volta, amiből az következik, hogy tartós együttélésre csak a 4 és 5 csoportból álló közösségek alkalmasak. Mivel azonban az 5 tagcsoportból álló közösségek közel vannak a megengedő sáv felső széléhez, az ő helyzetük meglehetősen ingatag. Teljes stabilitás csak a 4 csoportból álló közösségeknél lehetséges. Nagyobb számú csoportokat értelmetlen akár feltételezni is, mivel nagy valószínűséggel meghaladják a Dunbar-szám által jelentett limitet. A gyenge kapcsolatokkal egymáshoz kötődő csoportok által alkotott rendszer minden esetben egy zárt kör. Alaphelyzetben információ se ki se be nem mehet, kivéve, ha már van valamilyen, az információk közvetítésére alkalmas külső kapcsolat, és erről a rokoni hálózatok gondoskodnak. Ezt illusztrálja a következő példa: Négy húsz év körüli fiatalember, egyidősek és jó barátok, még a házasságkötésen innen. Kapcsolatuk felhőtlen, nincs titkuk egymás előtt. A hétvégeken együtt járják a vidéket. Mindenhová elmennek, ahol feleségnek való leány feltételezhető, és ahol természetesen szívesen látott vendégek. Beszélgetnek, ismerkednek, adják-veszik az információkat, rendszerint új ismerősökre is szert tesznek. Kapcsolatrendszerük a következőképpen vázolható fel: Sanyinak apai ágon Tóni anyai ágon unokatestvére, Feri anyai ágon Sanyinak anyai ágon szintén unokatestvére. Tóninak apai ágon Jenő úgyszintén apai ágon unokatestvére, aki viszont anyai ágon kötődik a Sanyi és Feri rokonságához, és ezzel bezárul a kör. Viszont az eddigi ismeretek 67 �Kutatóterület alapján feltételeznünk kell, hogy van ebben a rendszerben legalább még kettő gyenge kapcsolatokkal egymáshoz kötődő, valószínűleg négy tagcsoportból álló közösség. Vagyis a már megismerttel együtt legfeljebb tizenkettő, de legalább három-négy, a bemutatotthoz hasonló elven szerveződő kapcsolati láncolat, amelyekhez újabb hálózatok és kapcsolati láncok vagy egyszerűen csak szimpla kapcsolatok kötődnek szükségszerűen és ez válasz lehet Barabásinak arra a kérdésére, hogy „hogyan kapcsolódik minden egymáshoz.” (Barabási 2003; Csermely 2005) Csakhogy a roma közösségek, pontosabban csoportok kapcsolatai, mint ezt már említettem, nem határtalanok. Funkcionális, azaz gyenge kapcsolatokkal kötődnek a közelükben élő többségi gádzso közösségekhez, és semmilyen kapcsolatuk nincs a körülöttük élő, de az őket befogadó csoportközösségeken kívüli más roma csoportokkal, közösségekkel mindaddig, amíg egy házasságkötés révén rájuk is ki nem terjednek az együtt élő csoportközösségekre érvényes szabályok, például a párhuzamos és csereházasságok, a kettős csoporttagság, végeredményben az erős kapcsolatok hálózata. Az erőforrásokhoz való hozzáférés változó lehetőségei függvényében, például a tulajdon intézményének elfogadásával változott az életstratégia, az életforma, a kulturális arculat, de ilyen típusú változás következett be a kézműves mesterséget gyakorlóknál, amikor a korszerű tömegtermelés kiszorította termékeiket a piacról, csak egy dolog nem változhatott: az itt felvázolt közösségi struktúra, amely végeredményben a következő eredményeket produkálta: 1. A gének folyamatos szóródása kizárja a belterjesség kialakulásának a lehetőségét. 2. A közösségi integrációnak az elfogadás mellett az elutasítás is fontos építőköve, ami útját állja a tömegesedésnek, a hatalmi-politikai struktúrák kialakulásának. 3. Állandó egyensúly jellemzi a rendszert, nincsenek benne változást generáló feszültségek. 4. A csoportok, illetve a csoportok közösségeinek létszámkorlátai garantálták a roma népesség egyenletes szóródását, aminek a konfliktusok megelőzése szempontjából volt alapvető jelentősége. Ugyanakkor tapasztalati tény az is, hogy vannak a roma közösségek világában olyan etnikai határok, amelyeket semmilyen körülmények között nem lépnek át. Ezt a kérdést még kutatni kell. 68 �Kutatóterület Csillag-gráfok általi meghatározottság Mint láthattuk, a gyenge kapcsolatokkal egymáshoz kötődő csoportok teljes gráfokat alkotnak. Alaphelyzetben zártak, statikusak. Akár évszázadokig is fennmaradhatnak, ők adják az önfenntartó közösségi struktúrák vázát. Ennek alapján vélelmezhető, hogy régebben kizárólag ezek a konstrukciók jellemezték a belterjesség kialakulásával fenyegetett közösségeket. A modern kori tapasztalatok ezeknek a statikus rendszereknek a továbbfejlődéséről tanúskodnak a csillag-gráfok képében megjelenő és ezeket a már meglévő statikus, fejlődésre képtelen struktúrákat lefedő skálafüggetlen, alkalmazkodásra, fejlődésre képes rendszerek képében. Tulajdonképpen minden család egy csillag-gráf képét ölti magára, és ez leginkább a népes családoknál látványos. Alapvető jellemzőjük – mint azt láthattuk – a minden generációváltásnál szükségszerűen bekövetkező átrendeződés. Nyitottak, a csillag ágainak száma elméletileg végtelen lehet, az egymásból kinövő gráfok számát mindig a családok létszáma, illetve az együtt élő generációk száma határozza meg. A roma közösségekre leginkább jellemző három generációs nagycsaládoknál (csoportoknál) a csillag-gráfoknak két fázisa foglalja rendszerbe a közösséget. A harmadik fázis az unokák családalapításakor képződik, ez azonban az esetek többségében egybeesik a nagyszülőkhöz kapcsolódó gráfok leépülésével. Ezek a folyamatok napjainkban is megfigyelhetők, sőt, a többségi társadalom közösségeinél is hasonló módon alakulnak a családi-rokoni kapcsolatok, csak náluk alapvetően már nem ezek alakítják a közösségi struktúrákat, hanem a politikai-gazdasági viszonyok, és az egyre nagyobb hatásfokkal funkcionáló, immár a kultúrára is visszaható civilizációs körülmények. Volt egy közösség a kapcsolatrendszerünkben, amely jól láthatóan más szempontok szerint szerveződött. A településszerkezeti megoldásuk nem volt egységes: volt egy szabályos téglalapot formázó, szorosan egymás mellé épített házakkal körülvett, egyik oldalán nyitott, a XX. század végén divatos átriumos építésmódra emlékeztető közös udvar. A nyitott oldal egyben kocsiút volt, a falu közlekedőhálózatának része, amiből értelemszerűen következik, hogy ez a telep nem a falu szélén vagy azon kívül volt, hanem azon belül.13 A jelzett kocsiút mellett mindkét irányban további roma családok laktak kertes házakban. Egyes családok művelték a kertjüket, mások nem. Ebben a jól érzékelhetően vegyes összetételű közösségben magyar és oláh cigányok is éltek, s akadtak köztük olyanok is, akik láthatólag egyik etnikai közösséghez sem tartoztak. Kapcsolataik ennek ellenére kiegyensúlyozottak voltak. Előfordult, hogy egy magyar cigánynak oláh cigány felesége volt és fordítva. Máshol ez elképzelhetetlen lett volna. Nyelvhasználatukra jellemző, hogy többnyire magyarul beszéltek, de ismerték a mi nyelvünket is – nem tökéletesen. Törték a cigányt, amiből arra 69 �Kutatóterület lehet következtetni, hogy tőlünk, illetve a környezetükben élő más magyar cigányoktól tanulták meg, vették át a kárpáti cigány nyelvet, leginkább a házasságkötések révén kialakult kapcsolataiknak köszönhetően. Számosak voltak az ilyen kapcsolataik, minden irányban. Úgy tűnik, náluk nem léteztek a mi kapcsolatainkat kordában tartó tilalmak. A környezetünkben lévő falvak mindegyikébe eljutottak legalább egy házasságkötés révén. Egy valami volt csak, ami amolyan fékként funkcionált: a szóbeszéd szerint ebben a közösségben létezett a vérbosszú. Történetek keringtek arról, ki kit ölt meg, színes leírásokat lehetett hallani az állítólag megtörtént eseményekről, a válaszlépésekről, a vérbosszú folyamatáról, de a valóságban soha senkinek nem esett bántódása. Ha az illető csoporthoz tartozó kortárs barátaimat faggatni próbáltam, rendszerint zavart mosoly volt a válasz, magyarázatot senki sem tudott adni. Úgy funkcionált ez a csoport, mint egy génbank, amelynek áldásaiból részesült szinte minden csoport a régióban, mi is, négyszeres kötéssel (négy házasság révén), aminek következtében az ilyenkor szokásosnál is szorosabbá vált a két csoport kapcsolata.14 A különböző fejlődési fokozatokat tükröző építési és települési módok egyidőben léteztek a mi vidékünkön, jeléül annak, hogy a kulturálisan egységesnek tekintett magyar cigányok közössége sem volt igazából egységes. Volt a régióban egy zárt csoport, amely egyedülálló módon különbözött az összes többitől. A félig földbe vájt kunyhókban lakó csoport az ’50-es, ’60-as évekre kilátástalan helyzetbe került volna, olyan óriási távolság választotta már el a többségi társadalom elfogadott normáitól, életformájától. A természet azonban a segítségükre sietett: az ’50-es évek végétől ez a csoport messze földön híres szép lányokat termett, akik azután kirajzottak, s mint megannyi Carmen járták a környék rendezvényeit, búcsúit, míg mind férjhez nem mentek. Túlnyomó részük jó feleség, jó családanya lett, új közösségük megbecsülte őket. Aminek az lett az eredménye, hogy a földbe vájt kunyhósok csoportja néhány év, nagyjából egy emberöltő alatt „felszívódott”, integrálódott a magyar cigányok közösségébe. Vagyis ráadásként, mintegy plusz biztosíték gyanánt két óriás csillag-gráffal ábrázolható rendszer segítette-erősítette a genetikai szóródást. (4. ábra) Az MSZMP téves helyzetmegítélése vetett véget ennek az állapotnak. A teljes foglalkoztatottság és a teljes körű szociális ellátás egy ideig a megígért egyenlőség garanciájának tűnt. Ezt az érzetet erősítette a hatalomnak a rasszizmus elleni határozott fellépése, és a munkalehetőségek korlátlan rendelkezésre állása a nők és a fiatalok számára is. A fiatalok szakmát tanulhattak, akiknek volt tehetsége és ambíciója, azok számára nyitva állt a továbbtanulás lehetősége, ennek tömeges kiterjesztése azonban elvi lehetőség maradt. Azt hiszem, ez volt az első jelzés arra vonatkozóan, hogy nem egyszerű kihívás átmenet nélkül átlépni egy szóbeli kultúrából az 70 �Kutatóterület írásbeliség világába, csak ez akkor még senkinek a fejében nem tudatosult. A nők munka általi „egyenjogúsítása” kétségtelenül felszabadította őket, azonban ez magával hozta a hagyományos, alapvetően a patriarchátuson alapuló családjogi normák leépülését is, aminek súlyos következménye lett a házasságok tömeges felbomlása, a kiskorú gyermekek nagy számának állami gondozásba kerülése. Ennek eredményét jól ismerjük a fiatalkorú bűnözés, a prostitúció, később a kábítószer-fogyasztás mutatóinak alakulásából. A döntő lökést azonban kultúránk leépülése számára a közös udvaros és kitérő utas telepek felszámolása adta meg. Ez indította el a csoportok felbomlását, majd a technikai civilizáció – háztartási gépek, szórakoztató elektronika – elterjedése betetőzte a kultúra- és életmódváltás folyamatát, ami ugyanakkor az életszínvonal fokozatos javulását is magával hozta. Az ennek nyomán beinduló asszimiláció példátlanul hatékony és gyors volt, de csak azoknál a közösségeknél, amelyeknek már ezt megelőzően is voltak kapcsolataik a többségi társadalom közösségeivel, ennélfogva 4. ábra: A két óriás csillag-gráf 71 �Kutatóterület részesülhettek a fokozatos átmenet nyújtotta könnyítésekben. Másképpen alakult a később érkezettek utódainak helyzete, és itt alapvető különbséget kell megállapítanunk a felvilágosodás előtt illetve ez után érkezettek szocializációját meghatározó körülmények között. Ugyanis a felvilágosult abszolutizmus uralkodói kényszer-asszimilációs törvényeikkel felszámolták a kedvező fejleményeket megalapozó viszonyokat. Ennek lett a következménye, hogy az ez után érkezettek, de nagy valószínűséggel a már itt lévők jelentős része is a többségi társadalom rendszerein kívül teremtette meg a saját világát. Számukra komoly megpróbáltatást jelentett a XX. század második felében kikényszerített, fokozatok nélküli váltás. Ez volt a háttere a „cigánybűnözés” fogalma megszületésének, a lakóhelyi, iskolai, munkahelyi, hivatali konfliktusoknak, és ennek hatásait tapasztalhatjuk a mai napig. A konszolidált viszonyok között élők helyzete még inkább konszolidálódott a hatvanas-hetvenes évekre. Érvényre jutott a teljes foglalkoztatottság, kiteljesedett az általános tankötelezettség, akinek volt tehetsége és kedve, az szakmát tanulhatott, sőt, feltűnt egy néhány orvos, jogász, tanár, mérnök, ami komoly teljesítmény egy szóbeli kultúránál. A 20. század hatvanas éveiben kezdődött az a sajátos folyamat, amely vélhetően nem függetlenül a Nyugat-Európában ekkor kibontakozott új szellemi áramlatoktól (a Dolce vita, Elvis Presley és a Beatles színrelépése, a diáklázadások stb.). A közvetlen kiváltó ok az ’56-os forradalmat követő enyhülés, a diktatúra szorításának lazulása volt, aminek köszönhetően tömegesen érkeztek hazánkba a nyugati turisták. Ez kiváltotta a vendéglátó- és szórakoztatóipar viharos gyorsaságú felfutását. Újra keresett lett a cigányok zenéje, szóhoz jutott a kulturális kompetencia, aminek egyenes következménye lett identitásunk megerősödése, és ezzel szoros összefüggésben egy olyan harmóniaszerkezet-váltás a zenénkben, amelynek üzenete nemcsak a többségi magyar társadalomhoz jutott el – elsősorban oda természetesen, jelentős hozzájárulást adva a magyarországi és az idegenbe szakadt magyarok kapcsolatainak sűrűsödéséhez –, hanem Amerikától Japánig mindenhová. A magyar cigányzene újra keresett lett az egész világon. Történetünkben másodszor sikerült egy társkultúra keretei között megerősíteni a sajátunkat.15 Ez volt a nemzetközi cigány bálok, zenész bálok időszaka, amikor persze voltak sváb bálok, újságíró bálok, fogorvos bálok is. Az újra beinduló polgárosodás hatására megkísérelhettük identifikációs bázisunk újraformázását, azonban a rendelkezésre álló idő rövidsége okán ez már nem sikerülhetett. Rövid ideig, hozzávetőleg másfél évtizedig tartott csak ez a kegyelmi állapot. A ’80-as évek második felében már gyülekeztek a sötét felhők Európa egén, és ez rányomta bélyegét a mi helyzetünkre is. Már a nyolcvanas évek elején érzékelhető volt a recesszió előszele, és ezzel párhuzamosan, ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, ébredezni kezdett 72 �Kutatóterület a szunnyadó rasszizmus, az antiszemitizmus, aminek hatására feltámadt a génjeinkben tárolt félelem. A világútlevél jelentette a menedéket. Akinek volt bátorsága, az kivándorolt, 1956 után újra beindult egy annál kisebb, de azért jelentős tömeget megmozgató migrációs hullám. Benépesült a bécsi Mariahilferstrasse, ott szerveződtek a csoportok, készültek az útitervek. Az 1989-1990-es politikai és gazdasági rendszerváltás végül elhozta az igazi változást, amely elé mi is nagy várakozással tekintettünk. Azt hittük, a szabadság, a demokrácia számunkra is megváltás lesz. Tévedtünk. Először a munkahelyek tűntek el, majd némi bizonytalankodást követően a szociális ellátó rendszerek is, miközben emberéleteket követelt a gyűlöletté fokozódó rasszizmus. Eközben kezdetét vette a cigánypolitikai készülődés: az MDF népfrontos öröksége, a Kisgazdapárt erőtlen kísérlete, a helyét kereső MSZP bizonytalan próbálkozása és a liberalizmus új húrjait pengető SZDSZ: megannyi kísérlet, mind sikertelenül végződött. Újdonsága okán ez utóbbi volt a legnépszerűbb – ez kapta a legnagyobb pénzügyi támogatást – és itt volt a legnagyobb mérvű a bukás is. Egy fél éven belül összeomlott az egész, nagy műgonddal és elkötelezettséggel felépített cigánypolitikai konstrukció. Kiderült, nem megy ez nekünk. Az is hamar világossá vált, miért. Kimaradtunk abból a fejlődéstörténetből, amely az európai polgári demokráciák intézményrendszerét kiérlelte. Jegyzetek 1 Az asszimiláció kezdetét megelőzően a cigány közösségek zártak voltak a más cigány közösségekkel fenntartott kapcsolataikban. Jellemző, hogy a letelepedést követően az adaptáció által diktált követelményeknek engedelmeskedve tömegesen vették át a többség nyelvének elemeit – például hangképzés, hangsúlyozás, mondatszerkesztés, jelzős szerkezetek –, de semmit a más cigány közösségek nyelvéből. 2 Hutterer Miklós, Mészáros György: A lovári cigány dialektus leíró nyelvtana, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 117. szám, 1967.; Vekerdi józsef, Mészáros György: A magyarországi oláh cigány nyelvjárás mondattana, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 135. szám, 1974.; Mészáros György: A magyarországi szintó cigányok, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 153. szám,1980.; Choli Daróczi József, Feyér Levente: Zhanes romanes? cigány nyelvkönyv, Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, Budapest, 1988.; Dr. Karsai Ervin: Rendszeres cigány nyelvtan, Anda Romani Kultura Alapítvány, Medgyesegyháza, 1997.; Romano Rácz Sándor: Kárpáti cigány-magyar, magyar-kárpáti cigány szótár és nyelvtan. Balassi Kiadó, Budapest, 1994. Ezekben a publikációkban részben a magyar nyelvtani szabályok szempontrendszere érvényesül, felülírva az eredeti spontán grammatikai rendszereket. Ezt az elvet bizonyítja a magyarországi kárpáti cigány nyelv grammatikai rendszerének szoros kapcsolata a francia nyelvtannal. 3 Például: udvar = udvara, kerítés = kerítési, fest = festinel stb. A főnevekhez 73 �Kutatóterület csatolt végződés a hím- illetve nőnemre utal. 4 Marshall D. Sahlins ebben a bekezdésben tökéletesen bemutatja a zsidókeresztény hagyományban és az antik görög-római kultúrában gyökerező nyugati civilizáció illetve a cigány kultúra közötti konfliktus lényegét. Azért nem használom ebben az esetben a roma elnevezést, mert nem minden e körbe tartozó közösség nevezi magát rom-nak. Ezen a nyomvonalon talán elkezdhetünk gondolkodni azon is, hogy miért csak Európából kapunk híreket a cigány közösségekkel kapcsolatos konfliktusokról. (Marshall D. Sanlins: Specifikus és általános evolúció, in Mérföldkövek a kulturális antropológiában, szerkesztette Paul Bohannan, Mark Clazer, Panem Kft Budapest, 1997. 5 Ennek következményeit kellett elszenvedniük közösségeinknek az Európába érkezést követő évszázadokban a kontinens nyugati felén. 6 Harris, 1968., idézte Somlai – Sárkány 2004. 7 Ennek az összefüggésnek a részletes leírása megtalálható a Rejtett örökségünk című, a TO 49675 számú OTKA kutatás nyomán készült tanulmányban, in Milyen a gyerekcigány?, szerkesztette Szabolcs Éva, Eötvös József Könyvkiadó, 2007. 8 Ennek eredménye lett a magyarországi kárpáti cigány nyelv önálló jövőidejű igealakja. A többi általam ismert Magyarországon beszélt roma (pl. lovári, cerhári) nyelvekre ez nem jellemző. 9 Negatív kapcsolat, Kapcsolatháló elemzés, társadalmi kapcsolathálók elemzése, TÁMOP 4.2.5 – 2011. Csaba Zoltán László, Pál Judit. 10 Ennél, a külső tényezők által előidézett váltásnál célszerű lenne vizsgálni, mi volt az a küszöb, amelyen átlépve bekövetkezett a közösségen belüli viszonyok átalakulása. 11 Ezek, az önfenntartó közösségi mechanizmusok a múlt század ötvenes évei óta az elméleti szociológiát érdeklő témák között találhatók. (Philip Seznik, 1949., Seymour Martin Lipset, 1950., Alvin W. Gouldner, 1954., Peter M. Blau, 1955.) [ Merton, 2002.] 12 Nicolas A. Christacis – James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában, Typotex E. Kiadó, 2010. Dunbar ebben a kutatásban az együtt élő emberi közösségeknek azt a méretét állapította meg, amelyen belül bürokrácia és hatalmi intézmények nélkül kezelhetők az esetleges félreértések, elkerülhetők a konfliktusok. 13 Később ez a telep is a többi cigánytelep sorsára jutott; kitelepítették őket a falu szélére. Azonban továbbra is együtt maradtak, tudtommal mostanáig. 14 Lévi-Strauss ír a rokoni kapcsolatok ilyesfajta „körkörösségéről”, melyet afrikai természeti népeknél figyelt meg. 15 Az első ilyen alkalom a Kiegyezéstől az első világháború kitöréséig terjedő időszak volt. Ekkor vált a magyar cigányzene világhírűvé. Felhasznált irodalom ASSMANN, Jan: A kulturális emlékezet. Budapest, Atlantisz Kiadó, 1999. BARABÁSI Albert László: Behálózva Magyar Könyvklub, 2003., Villanások, Nyitott Könyvműhely, 2010. BERECZKEI Tamás: 2001. Rokoni hálózat, gyerekgondozás és termékenység magyarországi cigány és nemcigány populációkban. in Lélek és evolúció, szerk. Pléh 74 �Kutatóterület Csaba, Csányi Vilmos, Bereczkei Tamás. Osiris Kiadó, Budapest. BERECZKEI Tamás: 2003. Evolúciós pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest. CSÁNYI Vilmos: 2001. A humán viselkedéskomplexum evolúciója, in Lélek és evolúció, szerk. Pléh Csaba, Csányi Vilmos, Bereczkei Tamás, Osiris Kiadó, Budapest. CSÁNYI Vilmos: Az emberi természet. Humánetológia. Budapest, Vince Kiadó, 2000. CSERMELY Péter: A rejtett hálózatok ereje, Vince Kiadó, 2005. CHRISTACIS, Nicolas A. – FOWLER, James H.: 2010. Kapcsolatok hálójában, Typotex E. Kiadó, Budapest. DEME János – HORVÁTH Kata: 2006. Elmerülés a szavakba. Írásbeliség és szóbeliség mint elméleti csomópont a kulturális antropológiai cigánykutatásokban, in Cigány világok Európában – szerk. Prónai Csaba. Nyitott Könyv Műhely Kiadó, Budapest. LÉVI-STRAUSS, Claude: 2001. Strukturális antropológia I-II. Osiris Kiadó, Budapest. MERTON, Robert K.: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Budapest, Osiris Kiadó, 2002. NYÍRI Kristóf – SZÉCSI Gábor (szerk.): Szóbeliség és írásbeliség. Budapest, Gábor Áron Kiadó,1998. NYÍRI Kristóf: 1998. Adalékok a szóbeliség-írásbeliség paradigma történetéhez. Szóbeliség és írásbeliség, szerk. Nyíri Kristóf, Szécsi Gábor, Gábor Áron Kiadó, Budapest. OKELY, Judith: 1991. Szimbolikus határok. Café Bábel, I. évf., 1. szám. PIASERE, Leonardo: 2002. Mare roma, Cigányok Európában 2. Új Mandátum, Budapest. PRÓNAI Csaba: 1995. Cigánykutatás és kulturális antropológia. Kulturális antropológiai cigánytanulmányok 1. Budapest-Kaposvár. PRÓNAI Csaba: 2000. A kulturális antropológiai cigánykutatások rövid története. Romológia-ciganológia, szerk. Forray R. Katalin, Dialog-Campus Kiadó, BudapestPécs. REINIERS, Alain: 2006. „Vigyáznak magukra”, avagy egy cigány közösség állandósága, in Cigány világok Európában, szerk. Prónai Csaba, Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest. ROMANO RÁCZ Sándor 2009. Közösség és emlékezet, in Cigányokról – másképpen, szerk. Boreczky Ágnes, Gondolat Kiadó, Budapest. ROMANO RÁCZ Sándor: 1994. Kárpáti cigány – magyar szótár és nyelvtan. Balassi Kiadó, Budapest. ROMANO RÁCZ Sándor: 1994. Néma gyereknek is értse a szavát, in Gyerekcigány, szerk. Farkas Endre, Inter-Es Kiadó, Budapest. ROMANO RÁCZ Sándor: 2002. A roma kisebbség és a társadalmi kohézió, Iskolakultúra, 8 és 13. szám. ROMANO RÁCZ Sándor: 2007. Rejtett örökségünk, in Milyen a gyerekcigány? Gyermekkorkutatás és pedagógiai etnográfia., szerk. Szabolcs Éva Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. SAHLINS, Marshall D.: 1997. Specifikus és általános evolúció. Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Szerkesztette Paul Bohannan, Mark Glazer, Panem KFT, Budapest. SÁRKÁNY Mihály – SOMLAI Péter 2004: A haladástól a kontingenciáig. Vázlat a szocio-kulturális evolúció változó elméleteiről, in Az evolúció elméletei és metaforái 75 �Kutatóterület a társadalomtudományokban, szerk. Somlai Péter, Napvilág Kiadó, Budapest, 1152. SOMLAI Péter: 1997. Szocializáció. Corvina Kiadó, Budapest. TÁMOP – 4.1.2-08/2/A/ KMR-2009-0010. TAKÁCS Károly: Kapcsolatháló elemzése, SZÁNTÓ Zoltán: A strukturális kiegyensúlyozottság elméletének újra-felfedezése. CSABA Zoltán László – PÁL Judit: A negatív kapcsolatok alakulása és hatása. ALBERT Fruzsina – DÁVID Beáta: A kapcsolati tőke dimenziói etnikai metszetben (2004.) WESSELY Anna: 2003. A kultúra szociológiai tanulmányozása, in A kultúra szociológiája, szerk. Wessely Anna, Osiris, Budapest. WILLIAMS, Raymond: 2003. A kultúra elemzése. in A kultúra szociológiája, szerk. Wessely Anna, Osiris, Budapest, 28-51. WILLIAMS, Patrick: 2000. A párizsi kelderások láthatatlansága. Cigányok Európában 1., szerk. Prónai Csaba, Új Mandátum, Budapest. WOLF, Eric R.: 1995. Európa és a történelem nélküli népek, Akadémiai-Osiris, Budapest. ZATTA, Jane Dick: 2006. Szóbeli kultúra, írásbeli kultúra. in Cigány világok Európában, szerk. Prónai Csaba, Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest, 347-357. 76 �Kép-tér „Bűvészzsákban” A 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról K. PEÁK ILDIKÓ „Nincs még olyan összetett fogalma a művészettörténetnek, mint a »modern művészet«. Homlokegyenest ellenkező, egymást látszólagosan kizáró és tagadó irányokat, szélsőséges pólusokat foglal össze. Nincs az a bűvészzsák, amelyben jobban összekeveredhettek volna a különféle minőségű dolgok, mintha nem is egyazon glóbus vagy történelmi kor szülöttei lennének. […] Az a spinozai tétel, amely szerint minden meghatározás egyúttal tagadás is, a modern művészet fogalmára különösen érvényes. A modern művészetnek ugyanis az első általános és közös jellemvonása éppen az, hogy lényeges jegyekben tér el mindattól, amit eddig művészetnek neveztek.” 1970-ben írta e sorokat Németh Lajos műtörténész, a hazai modern képzőművészet kiemelkedő szaktekintélye A művészet sorsfordulója című kötetének bevezető oldalain. Bár e gondolatok közel fél évszázada keletkeztek, és a szerző elsődlegesen a modern művészet kialakulása kapcsán írta őket, napjaink hazai képzőművészetére – igazodva az egyetemes irányzatokhoz – még fokozottabban érvényesek. A kortárs hazai képzőművészeti élet sokszínű, bár mára néha szűkülni tűnő palettáján Salgótarján – vidéki, egyre több nehézséggel küszködő település volta ellenére – fontos helyet foglal el. Az Országos Rajztriennálé mellett a város az 1970-es évekre kicsúcsosodó gazdasági, kulturális és szellemi fellendülése idején létrejövő alkotóművészeti nagyrendezvények közül sikerrel őrizte meg a mai napig a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot, amely egyike azon hazai – egyre csökkenő számú – kiállításoknak, melyek törekednek egy széles, átfogó képet nyújtani a kortárs magyar képzőművészetről. 1971-ben nyílt meg a városban, az akkori József Attila Megyei Művelődési Központban az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, az 1965-től 77 �Kép-tér évente rendezett észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállítások „jogutódjaként”. Az első, még elsődlegesen regionális jellegű tárlatok 1981 (az első, a múzeumban rendezett kiállítás) után váltak fokozatosan országos merítésűvé, és napjainkra valódi seregszemlévé. Mára „krisztusi korba” érett az idén harmincharmadik alkalommal megnyíló Tavaszi Tárlat – felnőtté vált. Ha végiglapozzuk a rendezvény katalógusait, az első kiadványoktól az elmúlt évek füzeteiig, nemcsak a száraz(nak tűnő) dokumentációt, egy kiállítás történetét látjuk magunk előtt, hanem képet kapunk a 20. század második felének hazai stílusirányzatairól és napjaink tendenciáiról egyaránt. Az 1960-as, ’70-es évek diktálta, „szocialista” tartalmait megjelenítő, többségében sötét tónusú, impresszionisztikus, vastag olajfestékréteggel fedett festményeit, jellegzetes vonalvezetésű és formavilágú grafikáit és plasztikáit az utóbbi évtizedekre egyre inkább az alkotók s az alkotások sokfélesége, sokszínűsége váltja fel. Ennek oka nemcsak az ideológiai háttér átalakulása, illetve megszűnése, az aktuális művészeti stílus változása, de napjaink információkkal szinte túltelített világa is, mely információkkal egyaránt találkozik közönség és alkotó. A 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton bemutatott festmények, grafikák és plasztikák hűen tükrözik az alkotók válaszait a jelen információzuhatagára. A kiállításon látható művek nemcsak felelnek mindennapjaink általános és egy-egy réteget érintő kérdéseire, de tükröt tartanak elénk, amelyben mindenki megláthatja önmagát és mögötte a valóságot. A bemutatott mintegy kétszázharminc mű többsége – hasonlóan a korábbi kiállítások anyagához – festmény. Úgy tűnik – és a kiállításra nevezett összes anyag tapasztalatai is arra mutatnak –, hogy a legnagyobb helyi és országos érdeklődés a tárlat iránt a festőművészek, illetve a festészettel is foglalkozó alkotók körében nyilvánul meg. A 32. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat nagydíjasa, Kalocsai Enikő kamara kiállításával külön blokkban mutatkozik be. A kék árnyalataira épülő festménysorozata a konkrét tájábrázolás újraértelmezésére, a fény és a víz játékának pillanatfelvételszerű, mégis időtlen érvényű megjelenítésére alapul. A végtelenség érzetét a képszéltől képszélig terjedő befestett felület is erősíti. Erre a tulajdonképpen valószerű, mégis látomásos világra rímel Kini (Kiskarándi Nánási Ilona) különös, végtelen hangulatú Vizionált tere. Szintén a hűvös kék árnyalataira, a különös álomszerű, időtlenségre épül Krajcsovics Éva festménye, a szobabelső részleten minden „helyén van”, tulajdonképpen egy realista belső térábrázolás, mégis a szobába belépve egy derengő, víziószerű világba jutunk. Földi Péter Szívek vetése című olajfestményén a művész jellegzetes szimbólumai – rejtőző testű madárfejek, és egy úgy tűnik, gyötrelemtől meggörbülő figura – mellett az égből lágyan, hópiheként hullanak, peregnek alá a formák egy meghatározatlan, hólepte tájra emlékeztető 78 �Kép-tér térben. Várhelyi Tímea zongoralábakat megörökítő műve szintén egy, a korábbi évekből már ismert sorozat része, különös, nagyon zárt képkivágása a posztimpresszionizmus hagyományait követi, csakúgy, mint a nagybányai plein air-rel rokonítható színvilága. A szürrealisztikus, egyéni mitológiára épülő festmények mellett a 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton jelen van az expresszionizmus, az erőteljes, szinte brutális kifejezésmód is. Az ez évi nagydíjas, Kopasz Tamás leginkább absztrakt expresszionistának tekinthető, viszonylag nagyméretű gesztusfestményei az alkotás folyamatának legtökéletesebb átéléséről szólnak, az ecsetet tartó, vonalat, foltot húzó kéz, a gondolat eggyé válik a születő művekkel, melyeken a formák mintha az ég felé, a végtelenségbe törnének. Az expresszivitást képviseli – mások mellett – a kiállításban az Érden élő Fritz Rautner erőteljes, fekete foltokra, vonalakra épülő táblaképe, Damó István könnyedebb kivitelezésű, lendületes alkotásai. Másféle, hol játékos, hol ironikus expresszió jelenik meg Pataki János és Urbán Tibor közös művén, vagy Zombori József képén. Az impresszionisztikus, a valóságot erőteljes ecsetvonásokban, festékfoltokban feloldó művészi attitűdöt képviselik a tárlat anyagában Botos Zoltán és Veréb Veronika tájképei. Elsődlegesen a – kiállítás anyagában komoly arányban bemutatkozó – fiatalabb korosztály műveire jellemző az ironikus, gyakran szarkasztikus képi gondolkodás, „oda nem illő” formai elemek, színkombinációk felhasználása egy alkotáson belül. Lay Aubrey kisméretű festménye különös, neon világította színvilágával hat, Piszmán Lilla művén az expresszív festékfoltok közül szinte világít a műbe applikált pöttyös textildarab. Gáspár Annamária vanitas képén felhalmozott körömlakkos üvegek érzékeltetik a mindennapi tökéletességre, szépségre való törekvés hiábavalóságát. Bár már az idősebb generáció képviselője, Stefanovits Péter, (ön)ironikus Önarcképgyakorlata a görögkeleti ikonok szín- és formavilágát, és a régi anatómiai vázlatkönyvek számozott rajzait egyesíti egy másféle, bizarrnak tűnő vanitas gondolattal. A Nógrád Megyei Önkormányzat díját elnyerő, Füleken élő Kovács Péter Garp Carmen című, nagyméretű női arcképének színvilága a 17. századi holland portréfestmények koloritját idézi, formai megoldása pedig a ’60as évek hiperrealizmusával rokon. A különös szépségű nő tekintetétől nem tudunk elszabadulni, látványa ellentétes érzelmeket ébreszt bennünk, de mindenképpen magával ragadó. Természetesen nem lehet most itt feladatunk, hogy valamennyi kiállító festőt, vagy akár szobrászt, grafikusművészt felsoroljuk, csupán tendenciákat szerettünk volna kiemelni a 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából. Mindenképpen meg kell még itt említenünk a lírai expresszív képeket festő Kopócsy Judit, Parádi Tamás, a szerkezetes kollázsokkal bemutatkozó Kováts Albert, vagy a geometrikus absztrakció egy festői változatát művelő 79 �Kép-tér Magén István nevét. A kiállítás grafikai anyaga – bár számában kevesebb – a festményekhez hasonlóan színvonalas, gazdag és változatos. A Magyar Művészeti Akadémia díjazottja, Olajos György organikusan burjánzó vonalszövedékei mellett ki kell emelnünk az EMMI díjazottjának, Egyed Lászlónak kisméretű, a hétköznap tárgyait a művészet tárgyává emelő finom ceruzarajzait. Sóváradi Valéria grafikáin a sötét háttérből kivilágító ragyogó, lendületes, fényfüzérre emlékeztető körvonalakra a háttérből felsejlő másféle, sarki fényre emlékeztető világító folt felel. A Salgótarjánban már évtizedek óta kiállító, az Országos Rajztriennáléban szervezőként és kiállítóként is komoly szerepet vállaló, az utóbbi években művészkönyveket is készítő Butak András ez évben az első világháború helyszíneihez, történéseihez kötődő naplókönyvekkel mutatkozik be, melyek nem nélkülözik a személyes, családi emlékeket sem. Bátran tekinthetjük Salgótarján felfedezettjének Kun Pétert, aki az utóbbi években egyre komolyabb sikerrel szerepel országos rangú kiállításainkon. Finom vonalszövésű grafikáin a természetelvűséget a látszólagosan véletlenül elhelyezett organikus formák teszik idézőjelbe. A grafikai anyagban a festmények némelyikén tetten érhető iróniát Krnács Ágota parafrázisai képviselik. A korábbi évekhez képest nagyon gazdagnak mondható a 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat plasztikai anyaga, azt pedig kifejezetten örvendetesnek találjuk, hogy az idén bemutatkozó szobrászok között is találkozunk a fiatalabb korosztály műveivel. Boros Miklós János viaszveszejtéses bronz tárgyai a végletekig leegyszerűsítettek, Lieb Roland Ferenc vegyes technikával készült, „talált tárgyakat”, a mindennapi élet apró relikviáit felhasználó plasztikái az élhető mindennapok, a „régi szép idők” áhítását örökítik meg. Rabóczky Judit nagyméretű, hegesztett vas, álmodó maszkjai Giacometti munkásságának új átértelmezései. A korábbi években is rendszeresen kiállító művészek munkái közül kiemelnénk Sejben Lajos szintén privát hétköznapok emlékeit rejtő amorf dobozait, Szabó György légies plasztikáit, illetve ifj. Szlávics László különös, sötét hangulatú kunyhóit. Írásunk címe – „Bűvészzsákban” – utalás az első sorokban Németh Lajostól idézett gondolatokra. Lehet, hogy a cím első olvasatra prózainak tűnik, hiszen hogyan is lehetne zsáknak nevezni egy kiállítást! Pedig gyerekkorunkban a cirkuszban, vagy a televízió előtt ülve alig vártuk, hogy a bűvész kinyissa zsákját, amely tele volt száz, ragyogó csodával, érthetetlen, különös, de gyönyörűséges holmival. Az idén harmincharmadik születésnapját ünneplő Tavaszi Tárlat csodákat kínál nekünk, látogatóknak. Különöseket, sejtelmeseket, olyan alkotásokat, amelyeken el kell gondolkodnunk, és egy kicsit megváltoztatják az életünket. (Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2015. 05. 30. – 2015. 08. 29.) 80 �Kép-tér 81 �Találkozási pontok Életigenlés Balassi módján Beszélgetés Szabó Andrással CSONGRÁDY BÉLA Dr. Szabó András előadóművész az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült sokoldalú, a Kárpát-medencei magyarság összetartozását erősítő, kulturális értékeket népszerűsítő előadóművészi pályája elismeréseként. A balassagyarmati születésű – végzettsége szerint magyar illetve népművelés szakos – tanáremberrel Budapesten, meghitt hangulatú otthonában az elismerés apropóján beszélgettem, természetesen tolmácsolva a nógrádiak gratulációját is. – Ez legalább olyan jólesik, mint amilyen érzésekkel a kitüntetés hírét és tényét fogadtam – mondta Szabó András, és hozzátette, hogy az elmúlt napokban sokan mások is osztoztak örömében. – Felemelő élményként élem meg, hogy számon tartanak… – Sokadik kitüntetésed a lovagkereszt, hiszen az elmúlt évtizedekben kaptál Kazinczy-, Radnóti- és Madách-díjat, Balassi Emlékérmet, Teleki Pál Érdemrendet, Czine Mihály-díjat, és részesültél a Tinódi-címeres Elismerő Oklevélben is. Van valami sorrend ezek között a fogadtatást illetően? – A maga idejében mindegyik nagyon kedves volt a számomra, további munkára, erőfeszítésekre ösztönzött… – Egy ilyen rangos, az államfő által adományozott elismerést, mint amilyet most kaptál, nyilván ki kell érdemelni, meg kell szolgálni sok-sok év, évtized során. Ennélfogva ez esetben is óhatatlan a visszatekintés, a kezdetek felidézése. Milyen szellemi muníciót kaptál gyermek- és ifjúkorodban a szülői háztól, tágabban az irodalmi értékekben különösen gazdag „tündérvárostól”, Balassagyarmattól, a tájhazától? – Az én esetemben a családi miliő szorosan összekapcsolódott, és azonos 82 �Találkozási pontok irányba hatott a középiskolai tanulmányokkal. Szüleim a Balassi Bálint Gimnázium tanárai voltak, apám Szabó Károly, aki dunántúliként olyannyira „asszimilálódott” álláshelyéhez és a „jó palócokhoz”, hogy Balassagyarmat és egyáltalán Nógrád megye irodalomtörténetének, a klasszikusok, Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Szabó Lőrinc és az „aprószentek” szorgos kutatója, alapos ismerője lett, tanulmányok, könyvek sora fűződik a nevéhez. Ő történelemre tanított, édesanyám pedig osztályfőnököm volt. Nem volt könnyű sem nekik, sem nekem megfelelni e különös szituációnak. A követelményállítás már otthon a példaadással, a könyvek, az olvasás szeretetére való rávezetéssel kezdődött. A versmondást is apám, illetve Csikász István helyi előadóművész, költő révén kedveltem meg. Ugyanakkor a pályaválasztásom nem volt egyértelmű, mert a képzőművészettel is kacérkodtam, hozzáértők – Farkas András, Czinke Ferenc – szerint nem is voltam tehetségtelen. Ma is körülvesz a lakásban néhány saját képem, szobrom is. A fát különösen kedvelem, nemrégiben éppen egy szekrényt „fabrikáltam”… – De végül is felülkerekedett az irodalmi érdeklődés: az ELTE Bölcsészettudományi Karára kerültél, illetve Eötvös-kollégista lettél, ahol aztán a diploma megszerzését követően nevelőtanár, majd hosszú évekig a könyvtár vezetője voltál. Közben 1992-93-ban Pozsonyban, a Magyar Kulturális Intézetben igazgatóhelyettesként, rendezvényszervezőként dolgoztál. Az Ipoly partjáról a fővárosba kerülve milyen szerepet kapott az életedben a versmondás, amit egy helyütt gyönyörűségnek neveztél? – Egyre inkább főszerepet. Hamar bekapcsolódtam az Egyetemi Színpad irodalmi műsorainak szerkesztője, Surányi Ibolya által vezetett Balassi Bálint (!) Szavalókör tevékenységébe. Velük először 1972-ben, másodéves egyetemi hallgatóként, a Janus Pannonius halálának 500. évfordulója tiszteletére rendezett rendezvényen léptem fel, olyan közreműködőkkel, mint Gryllus Dániel, Sas Szilvia és Vitai Ildikó. Az Auróra ’73 versmondó verseny díjazottjaként eljutottam Kijevbe, Moszkvába, Grúziába és Örményországba is. 1974-ben olyan Radnóti-esten szerepeltem, amelyet Latinovits Zoltán rendezett. Hozzájárult, hogy egy-egy vers többféle lehetséges előadásmódjából mi előadók válasszuk ki a számunkra leginkább alkalmas variációt. Az első önálló estem 1976-ban volt, Magunkat – másoknak címmel. 1978-ban egy Illyés Gyula-est közreműködője lehettem, mások mellett Bessenyei Ferenccel, Bánffy Györggyel, Jancsó Adriennel, Juhász Jácinttal, Molnár Piroskával. Az előadást Kósa Ferenc rendezte. A második önálló estemre, az Én nem mehetek el innen címmel, Sorskérdések Ady Endrétől a Fényes szelek nemzedékéig alcímmel, a harmadikra, az erdélyi magyar irodalomból való válogatásra ’86-ban került sor. A történelmi Nógrád szülötte, az azóta már Kossuth-díjas Szvorák Katalin füleki népdalénekes is részese volt ennek a Forrás Kör keretében bemutatott 83 �Találkozási pontok műsornak. Az már a rendszerváltás után, 1998-ban történt, hogy a norvégiai magyarok meghívtak Oslóba a március 15-i ünnepségükre. Később Svédországban is jártam az ott élő hazánkfiai körében. Az pedig, ahogyan tíz évvel ezelőtt eljutottam Kairóba, már-már csodaszerű volt. A korábban Magyarországon végzettek, illetve az Egyiptomban magyarul tanuló diákok számon tartották József Attila születésének 100. évfordulóját, az ő verseit mondtam, egy remek népzenei együttes programján belül. Nagy élvezettel hallgatták végig műsorunkat. Természetesen az elmúlt évek során sokszor szerepeltem szűkebb hazámban, Nógrádban is különféle ünnepségeken, rendezvényeken, mind Balassagyarmaton, mind Salgótarjánban vagy éppen Csesztvén. – Doktori disszertációdban Jókai, Mikszáth, Móricz idilltípusait vizsgáltad és azóta sem idegen tőled az írás. Időről időre találkozni a neveddel különböző lapok hasábjain, és immár három saját köteted van… – Valóban így van. 1987-től Gy. Szabó András néven – amelyben a Gy. betű Gyarmatra utal – publikálok, főként tanulmányokat, esszéket, három folyóiratban: a Hitelben, a Magyar Naplóban és a Vigíliában. A függőhíd metamorfózisa című irodalmi tanulmánykötetemet, a Szijártó István alapította Balatoni Akadémia adta ki 2001-ben. Oláh János a Magyar Napló kiadásában 2007-ben jelentette meg a „Minden nípnek az ű nyelvín” című könyvemet, amely válogatás a régi magyar irodalomból. A tihanyi apátság alapítólevelétől, a Halotti beszéd és könyörgéstől, valamint az Ómagyar Mária-siralomtól kezdve Tinódi Sebestyén, Bornemissza Péter, Heltai Gáspár, Rimay János, Pázmány Péter és mások művei mellett Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János és Gyöngyösi István szövegéig tart a lista. Ugyancsak a Magyar Napló volt a kiadója legújabb, 2014-ben megjelent Legenda ez is című kötetemnek. – Ennek fülszövegében írtad le a következőket: „A régi magyar irodalom irányt adó sarkcsillag lehet a mai ember számára. Igazodási pont”. A valóság ismeretében bizonyára tudatosan értelmezed „csak” lehetőségként a múlt értékeinek adaptalását. S egyébként is, számodra mit jelent a régi magyar irodalom, mikortól és meddig számítod annak tollforgató eleink ránk hagyományozódott munkáit? – A sor elején a 13. századbeli nyelvemlék, az Ómagyar Mária-siralom áll, amely egy latin vers magyar átültetése. A 17-18. században élt Mikes Kelemen írásait pedig még ugyancsak a régi magyar irodalom kategóriájába tartozónak vélem. Azért szeretem ezeknek az évszázadoknak a lenyomatát, mondhatni üzenetét, mert meggyőződésem, hogy minden irodalom, amely a későbbiekben életre szólíttatott, régi évszázadok kincseire épül. Meggyőződéssel vallom, hogy a régi korok emberei ugyanúgy a létezés alapkérdéseit tették fel és járták körül, mint mi, csak sokkal humánusabb módon, illőbb, árnyaltabb nyelvi megformáltságú válaszokat adva. 84 �Találkozási pontok Előszeretettel fogalmaztak metaforákban, képes beszédben. Gyakran és szívesen említem példaként, hogy Balassi Bálint a természetet „sétáló palotának” nevezte, és e találó kifejezés szépségét azóta sem haladta meg senki. Az ő életigenlése áll közel hozzám. A korábbi időkben a szerelemről, az erotikáról is nemesen, nagyon tapintatosan tudtak írni. Őszintén vállalták önmagukat, személyiségüket, határozottan képviselték saját értékrendjüket. Mert volt nekik… – Ez nem titkolt kritikája részedről a mai világ értékvesztett mentalitásának. – Valóban vannak fenntartásaim a napjainkban uralkodó közfelfogásról, az etikai parttalanságról, a szélsőségesen relativizált szellemiségről. Ugyancsak nem tudom akceptálni a művészet, az irodalom társadalmi kívülállóságát valló, a korszerűség követelményeként az alany és az állítmány kizárólagos szerepét hangoztató nézeteket. Szerintem társadalmi elkötelezettség, nemzeti hovatartozás nélkül nincs igazi irodalom. Ellenkező esetben a magyar literatúra örökségének mintegy kilencven százaléka – Zrínyitől, Petőfin, Adyn át Sütő Andrásig – megkérdőjelezhető. Ők – irodalmunk sok más kiválóságával egyetemben – népben és nemzetben is gondolkodtak, a haza szolgálata kivált fontos volt számukra. Engem is ez vezet utamon. – A könyvtárosi állásod megszűnésével, a nyugdíj előtt hogyan telnek napjaid? – Vannak fellépéseim, és különösen szívesen tartok úgynevezett rendhagyó irodalomórákat. Legutóbb Sárospatakon és környékén – például Komlóskán, ebben a bájos ruszin faluban – tartottam ilyeneket. Friss élményem a taksonyi augusztus 20-i ünnepségen való szereplés: ott az Árpád legendától a hazaszeretetig címmel hangzott el műsorom. Tíz éve nagy élvezettel vezetem az eleinte Kitalálom! címmel sugárzott, egy ideje azonban már Miért szeretem? címmel hallható irodalmi vetélkedő műsort a Magyar Katolikus Rádióban, ahová az akkori kulturális szerkesztő, a sajnos már eltávozott Nagy Gáspár hívott meg. Szeretem újraolvasni a korábban tetszett könyveket is… – A világirodalomból egyik kedvenc szerződ Rainer Maria Rilke (18751926) osztrák impresszionista költő. Miért? – Többek között azért, mert neki sikerült érzékletesen kifejezni, hangsúlyozni a művészet felbecsülhetetlen szerepét, életalakító erejét, amikor az Archaikus Apolló-torzó című, Tóth Árpád fordította szonettjének záró sorát, erkölcsi imperatívuszát megfogalmazta: „Változtasd meg élted!” 85 �Találkozási pontok „Csak türelem kell” Beszélgetés Jász Attilával – Melyek voltak az első meghatározó olvasmányélményeid? – A magyar népmesék, de ezeket jobban szerettem, ha olvassák nekem elalvás előtt, pedig már tudtam olvasni. Aztán saját magamtól magamnak a Tom Sawyer, a Huckleberry Finn, a Május 35, és természetesen az indiánregények, a Karl May-ok és aztán a Cooper-ek. Mind és sokszor. Ebből már látni lehet, hogy egy mániákus esettel van dolgunk. – Mikor kezdtél írni? – Hatéves koromban, amikor elengedhetetlen volt az iskolában. Anyám minden este gyakorlatoztatott, szerinte nem írtam elég szépen, egy csomószor belealudtam az írásfüzetbe. Kilencévesen aztán nyitottam egy titkos füzetet, amiben a nagyszüleimnél lévő Duna-szigetet lakom be, majd egy rozsdás roncshajót rendbe rakva megszököm, és elindulok a Duna-delta felé, és azon is messze túl. Ebből akkor is kitalálható lenne, miket olvastam akkor, ha az előbb nem mesélem el. – Megmutattad valakinek az írásaidat? – Meg. De hamar rápacsáltam. Ugyanis közölték őket. Egyetemista koromban (vegyipari!) dalszövegeket írtam (és elő is adtam, mivel nem tudtam hangszeren játszani), és egy általam nagyon tisztelt ismerős az mondta, ezek nem dalszövegek, hanem versek. Megnézné őket. Aminek az lett a vége, hogy megjelentek, és bennem ki is oltódott minden időkre a publikálási vágy. Volt bennünk valami eredetiség, de nem voltak jól megírva. Évekig nem publikáltam aztán. – Volt-e valaki, akit mesterednek neveznél? – Fiatal koromban csak halott mestereim voltak. Szerencsémre az élő mesterjelöltjeim nem vállalták a feladatot. Példaképeim lettek inkább, amiből aztán lassan barátság lett. Az egyik sokáig nem is itt élt Magyarországon, majd ide költözött haza, ahol én is éltem, tetszett neki. Csokits Jánosnak hívták. Fontos irodalmi példaképem a mai napig Tolnai Ottó. A többiek nem irodalmárok. Dukay Barnabás mondjuk zeneszerző, de annál jóval több, és 86 �Találkozási pontok Muzsnay Ákos grafikus, aki szintén jóval több annál, hétköznapjaim partnere is mindenféle értelemben. – Emlékszel arra, mi volt az első publikációd? – Az első igazi publikációm, a napilapos kitérőt nem számítva, a Vigiliában volt, egy Caspar David Friedrichről szóló vers. Klasszikusan felutaztam a Bakonyból a fővárosba, bekopogtam a szerkesztőségi ajtón, ami mögött Tillmann J. A. ült. A monogramos verset rögtön értette, elfogadta, beszélgetett velem, és biztatott. A Vigiliával való kapcsolat azóta is tart. Amikor ez a vers megjelent, megkeresett a Tevan kiadó szerkesztője, hogy ha lenne egy kötetnyi ilyen versem, kiadnák. Kiadták, bár akkor még éveket kellett várni a megjelenésre. – Meg lehet-e mondani, melyik saját köteted/írásod áll hozzád a legközelebb? – Mindig a legutóbbi, amivel már majdnem kész vagyok. Saját gyerek, amikor még engedi magát simogatni, szeretgetni. A többi a megjelenéssel felnőtté válik, saját életet él. – Van-e kedvenc szerződ? Ha ez segít, lehet külön magyar és külföldi, de akár műnemek/műfajok szerint is. – Sok van. Általában a hangulatomtól függ, mikor kit olvasok. Nemrég le kellett szűkítenem a könyvtáramat, mert a hegyi házba nem fért el minden. Csak a kedvenceim maradtak, de azért tele vannak a falak. Műnemektől és lakóhelytől vagy nyelvtől függetlenül. – Szerkesztőként sokat olvasó író vagy. Mit jelent számodra az olvasás? – Voltam. Most már nagyon keveset olvasok. Mármint a saját örömömre, hisz szerkesztőként ez a munkám is. Keresem a finomságokat, amik feltöltenek, de újabban inkább újraolvasom a kedvenceimet. – Hogyan, mikor kezdtél érdeklődni az észak-amerikai indián kultúra iránt? – Így születtem, ebbe születtem bele. A gyerekkoromban az indiánozás a könyvek és a filmek nyomán természetes dolog volt. A legtöbb gyereknél ez elmúlt, nyomtalanul. Egy ideig én is azt hittem, aztán egyszer csak rám tört az identitástudat, hogy indián vagyok. Ne hagyjam magam. És nem hagytam. És nem csak a kultúráról van szó, egy mentalitásról és életformáról. Mint mindig az igazi dolgoknál. A kedvenc szerzőim mind életfilozófusok, függetlenül attól, milyen műfajban alkotnak. – Jártál-e az Egyesült Államokban? – Természetesen, sokszor. Képzeletben. – Mit jelent számodra az indiánság? – Sokértelmű dolog. Egyszerre konkrét és metaforikus is. Különben nem érdekelne egy puszta szimbolikusság. Folyton újabb és újabb aspektusait fedezem fel. Amikor Xantus Jánosról írtam verses regényt (XANTUSiana, avagy Egy regényes élet kalandjai, Kalligram, 2007), direkt módon szerettem 87 �Találkozási pontok volna erre válaszolni. Akkor a szabadságvágy megtestesülése volt. Csendes Tollként ez árnyaltabb dolog, fontosabbak a párhuzamok, és egy mai indián élet megteremthetősége. Újabban az indián, a természeti látásmód érdekel, tehát verseken keresztül közelítek. – Hogy jellemeznéd Csendes Tollat? – Úgy látom, bár nem igazán vagyok kompetens, hogy eléggé – vagy egyre jobban – hasonlít Jász Attilára. Belül feltétlenül. A külső nem mindig. – Az Új Forrás főszerkesztője vagy. A lap nyomtatva és online is megjelenik. S ha az internetnél tartunk, megkérdezném, hogy látod, hogyan alakítja az olvasási szokásokat, s általában az irodalmat a hagyományos nyomtatott könyv esetleges háttérbe szorulása, s a képernyőn történő olvasás? – Teljesen különböző módon olvasunk nyomtatva, mint képernyőn. Én biztosan. Hosszú tanulmányokat, regényeket szívesebben olvasok nyomtatva, papíron. Verset is, mert akkor tudok a sorok mellett jeleket hagyni. Neten inkább csak tájékozódom, informálódom, mire kell majd rendesen odafigyelni. Én felületesen olvasok képernyőn. Javítani is inkább papíron javítok, mind saját, mind szerkesztői munkákat. Nem aggódom nagyon, életem végéig elegendő olvasnivaló van a dolgozószobámban könyvformátumban. De a net is áldás, ha keresünk valamit, gyorsan lehet informálódni. Pl. hogyan tudsz mielőbb megszerezni egy fontos könyvet nyomtatva. – Mik a további terveid? – Hosszú távú terveim közé tartozik régóta, hogy nem beszélek róluk. Számos tervem van, majd meglátjuk, melyikből lesz valami konkrétan. Spájzolós típus vagyok, vannak tartalékaim. Nem kapkodok. Idő van, muníció van. Csak türelem kell. (SzBP) 88 �Ami marad A költő mint utazó Jász Attila: Csendes Toll utazik SZŰCS BALÁZS PÉTER Jász Attila elsősorban és alapvetően költő. Olyan költő, akinek számos verseskötetén kívül jelent már meg verses regénye (XANTUSiana, 2007) és egy esszékötete is (Fürdőkádból a tenger, 2009). Nagyobb versciklust szentelt Csontváry Kosztka Tivadar alakjának és képeinek, valamint Andrej Tarkovszkij filmjeinek (Naptemplom villanyfényben, 2011; Belső árnyék, 2013). Aztán kezdődött az, amit átmenetileg talán alakváltásnak lehetne nevezni. Jött ez a Csendes Toll-dolog. Már az, hogy a szerző Csendes Toll néven ír. Hogy ő egy magyar indián, azaz nem észak-amerikai, nem őslakos. Egy vidéki indián. Vidéki, de nem provinciális értelemben, bár a lokális identitás (’rezervátum’) kérdése számottevő, de ez most nem lényeges. 2012-ben jelent meg a Kortárs Kiadó gondozásában a Csendes Toll élete című prózakötet. Rövidebb, vegyes tárgyú írások szerepeltek benne. A szerző hamar le akarta rázni magáról ezt az alteregót, de nem ment neki. Csendes Toll (’CsT’) megmaradt, tovább írt, mégpedig prózát. 2015-ben pedig, ugyancsak a Kortárs Kiadónál, napvilágot látott a Csendes Toll utazik című kötet (a borítón Edward S. Curtis An Oasis In The Badlands című fényképe látható, mely egy lóháton ülő észak-amerikai indiánt ábrázol). A költő mint vidéki indián, a költő mint utazó, a költő mint prózaíró. Jász Attila a Csendes Toll utazik című kötetben néhány rövidebb és hosszabb, külföldi és belföldi utazásáról számol be. Csendes Toll számos helyen megfordult az évek során. A teljesség igénye nélkül: Csendes Toll és Arad. Csendes Toll és Dunaszerdahely. Csendes Toll és Krakkó. Csendes Toll 89 �Ami marad és Prága. Csendes Toll és Róma. Csendes Toll és Székelyudvarhely. Csendes Toll és Újvidék. A Nyugat/Határon túl című fejezetet teljes terjedelmében is idézhetjük itt, tekintve, hogy az egész fejezet mindössze egy haiku: „Csupa fehér folt / noha nem esik a hó / majd legközelebb.” (83.) A szerző, mint említettük, elsősorban költő, ezért nem meglepő, hogy helyenként prózájában is felvillan a költészet. „Hazai földön még egyszer megállnak, és már a teljes időtlenségben araszolva száguldanak hazafelé.” (106.) Útirajzot olvasni, valljuk be, nem mindig kellemes elfoglaltság. A Csendes Toll utazik című kötet esetében azonban az olvasónak nincs mitől tartania: Jász Attila hol visszafogott és meditatív, hol szkeptikus és önironikus hangvételű útirajzai határozottan érdekes írások. Érdemesnek tűnik hosszabban is idézni az Alig néhány kilométer című írás végét, mert remekül érzékelteti a kötet hangulatát: „Helyből látomással indul a vonat, mintha Tarkovszkij látásmódjával készülne az ablakból előbukkanó látvány. Lepusztult ipari épületek, hatalmas csövek foszladozó belű szigeteléssel, sínek párhuzamosan és keresztbe, végül egy kis bódé, sziget a sínpárok között, előtte szőlőlugas, alatta piros kockás terítős kis asztal. Mire megdöbbenne, eltűnik a kép, és az is lehet, hogy tényleg látomás volt. Ipari létesítmények és gyönyörű zöld mezők váltakoznak, akárha a teremtés egyensúlyát szimbolizálnák. Hosszú távon a legelők harsány zöldjei győznek. Csendes Tollnak újra és újra be kell látnia, hogy bizony a május vége az egyik legszebb időszak a Föld bolygó ezen részén. Araddal kiderül CsT számára, hogy szeret utazni. Nem mintha titkolta volna, de ez még nem fogalmazódott meg benne így, konkrétan. A vonat gyorsan átér Magyarországra, ahol a zöldek is mások, a mezők, a fák zöldje is tompább, mintha az ablakból elé táruló látvány struktúrája is másként rendeződne el, de mitől lehet ez az érzése, hiszen csak néhány kilométer választja el egymástól a két világot? Alig néhány kilométer.” (96– 97.) (Kortárs Kiadó, Budapest, 2015) 90 �Ami marad A ritmus fogalmának újragondolása Horváth Kornélia: Verselméleti tradíció és a modern magyar líra BURJÁN ÁGNES Horváth Kornélia 2012-ben, a Petri-monográfiával (Horváth Kornélia, Petri György költői nyelvéről. Poétikai monográfia, Bp., Ráció, 2012) egy évben napvilágot látott munkája, a Verselméleti tradíció és a modern magyar líra. Ritmus és interpretáció kérdéseiről című kötete több szempontból is hiánypótló alkotás a szakmai közönség számára, amennyiben a 20. századi verstani szakirodalom megállapításainak részleges, ám ugyanakkor igen alapos történeti áttekintésére, s a nyolcvanas évek végétől az irodalomtudomány egyre inkább elhanyagolt területeként számon tartható ritmikai interpretáció és versértelmezés összefüggésére vonatkozó kérdésnek a jelen horizontjából való újra feltevésére vállalkozik. A szerző új könyvével a hazai verstankutatás azon, a mai irodalomtudományos érdeklődés számára elfeledettnek látszó, elsősorban talán Hegedűs Géza, majd Szilágyi Péter munkáival fémjelezhető ágához csatlakozik, melynek szemléletében a versritmus mint egy a nyelv által létező jelenség konstruktívan vesz részt a költői szöveg értelemadásában, s így azt nem a szövegtől szeparáltan, absztrakt struktúraként, hanem annak egésze felől, dinamikusan vizsgálja és értelmezi. A kötet ezen a versritmus fogalmának újragondolására irányuló törekvése azzal magyarázható, hogy a hazai ritmusfogalom és annak szövegbeli működésének vizsgálata megragadt egy a strukturalista ritmuskutatás által megszilárdított rendszerszerű, sematikus szinten, holott a verstani elemzések e kevésbé népszerű aspektusa, a versritmus nyelvi91 �Ami marad szemantikai szemlélete – ahogy azt e kötet is tanúsítja –, új és izgalmas szövegértelmezésekkel gazdagíthatja irodalomértésünket. A kötet első része – Verselméleti hagyomány – három alfejezetben nyújt áttekintést a téma szempontjából legjelentősebb elméleti munkákról és téziseikről, így először a hazai verselméleti tradíció alakulásáról a 19. század közepétől az 1960-as évekig, ezt egészíti ki a magyar költők (Csokonai, Berzsenyi, Arany, Kosztolányi, József, Weöres, Nemes Nagy) verstani meglátásait taglaló második alfejezet, melyet a problémakör 20. századi nemzetközi nyelvi-szemantikus elméleteiben való megjelenésének rendszerezése követ. A három fejezetben tárgyalt számtalan különböző, (ám a versritmus szemantikai aspektusának jelentőségében mégis valamiféle egységet felmutató) verstani koncepció csak még inkább igazolta a szerző azon, a kötet bevezetőjében artikulált gondolatát, miszerint „a verstan csakúgy, […] mint bármely egyéb tudomány, természetesen nagyon is »szubjektív«, […] eleve interpretáció kérdése.” (11.) A kötet második részében (A ritmus szemantikai interpretációjának lehetőségei a modern magyar lírában) a szerző széleskörű irodalomelméleti tájékozottságról tanúskodó, invenciózus szövegértelmezésekkel találkozhat a befogadó, melyek a 19. és 20. század modern magyar költőinek nagy klasszikusait újraolvasva mutatják fel a nyelvi, szerkezetbeli sajátosságok értelemadó funkcióját vizsgáló szövegelemzés produktív természetét. A kötet elemző szövegeinek nagy erénye, hogy nem maradnak meg az első rész elméleti megfontolásainak illusztrációinak, hanem egytől egyig szuverén tanulmányok, melyek új értelmet, jelentést adva a magyar líratörténet kiemelt szövegeinek, közvetetten bizonyítják a versritmusnak az interpretáció folyamatába való beléptetésének termékeny voltát, s ily módon utat nyitnak a versritmust és szövegértelemet egyszerre és együtt kutató szövegelemző eljárások számára. A Ritmus és jelentés: A kétértelműség retorikája című nyitó tanulmányban Arany János Szondi két apródjának izgalmas interpretációjában követhetjük nyomon verskompozíció és ritmus értelemképző eljárásait. A Versnyelv és emlékezet című fejezetben Babits sokat értelmezett nagy filozófiai versének, az Esti kérdésnek újszerű megközelítése szélesíti eddigi interpretációs horizontunkat, miközben a versszövegnek a bergsoni időfogalom és a James-féle tudatfolyam-elmélet felőli újraolvasását hajtja végre a szerző. A (Vers)nyelv és lírai narratíva Kosztolányi Hajnali részegségében című tanulmány egy a mondatstruktúra és ritmus harcából „kinyert” merőben új interpretációs lehetőségre mutat rá a Kosztolányi-életmű e kiemelt jelentőségű alkotásában. Különösen izgalmas a (Sem) emlék, (sem) varázslat? című tanulmány, melyben Radnóti Levél a hitveshez című versének zárlatában olvasható, s az interpretációs aktust jócskán próbára tevő 2 x 2 józansága versbéli kijelentés alkotja a vizsgálat tárgyát. Az 92 �Ami marad értelmezhetetlenség problémáját a szó történeti jelentésszerkezetének feltérképezésével és a szöveg metrikai szerveződésének feltárásával hidalja át az elemzés, s jut érdekes eredményre. A kötet utolsó verselemző tanulmánya (Mítosz, versbeszéd és „Szerelem”. Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet) Nagy László emblematikus versének szoros újraolvasásával foglal állást annak ambivalens kritikai megítélése kapcsán, miközben feltárja a túlretorizált szövegkompozíció és a költői szerep felnagyítása által elrejtett virtuóz nyelvi-poétikai megszerkesztettséget, s ezáltal voltaképp a vers irodalomtörténeti újraszituálását is elvégzi. Az utolsó fejezet – Poétika (és ritmikai) tendenciák a kortárs magyar költészetben – ahogy azt címe is mutatja, a hazai kortárs lírában fellelhető poétikai-ritmikai irányultságokkal, törekvésekkel vet számot, melyek feltérképezése csak még inkább indokolttá teszi a versritmus nyelvi-szemantikai megközelítésének újragondolását. Elmélyült szövegelemzéseinek köszönhetően Horváth Kornélia könyve nemcsak a versritmusban rejlő szemantikai potenciált tárja fel, hanem lehetőséget kínál egy a magyar verstani gondolkodásban valaha létező, de elfeledett szemléletnek a szövegértelmező gyakorlatban való újbóli kibontakoztatására is. (Ráció Kiadó, Budapest, 2012) 93 �Horváth István 10 A kultúra embere Horváth István könyvtáros, muzeológus, helytörténész BARÁTHI OTTÓ Tíz éve nincs már közöttünk, és ma már bizton tudjuk: 2005-ben bekövetkezett halálával jelentős űrt hagyott maga után. A sors kegyetlen fintora, hogy annak a tudós embernek kellett távoznia jóval idő előtt, akinek – talán az itt munkálkodó kortárs szakemberek közül is – leginkább szívügye volt Salgótarján városa. Horváth István 1939-ben Kocséron született. Édesapja juhászember, majd pedellus, édesanyja a családi tűzhely melegéről gondoskodik. Első olvasmányélményeit a falusi paptól kapott könyvekből szerzi. A helyi általános iskola elvégzése után a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban – a debreceni egyetem akkori filiáléjában – tanul tovább, később Szegeden egyetemista. 1963 nyarán magyar-történelem szakon szerez tanári oklevelet, két évvel később pedig bölcsészdoktori címet. Már egyetemi évei alatt sokat tanul és olvas Mikszáth Kálmánról, Móra Ferencről. Rendszeres látogatója a könyvtáraknak, érdeklődése itt fordul a tudományos pálya irányába. Horváth István 1963 szeptemberétől a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Iskolában tanít. A tanév végén keresi meg Iványi Ödön, a megyei könyvtár igazgatója, kérésére 1964 nyarán módszertanos lesz a könyvtárban. Itt hamarosan Kojnok Nándor kap igazgatói kinevezést, mellette a helyettesi feladatokat is ellátja. Az ELTÉ-n könyvtár szakot végez, új ismeretekkel gazdagodik, látóköre tágul. Felfigyelnek rá a város vezetői: a kulturális események koordinálásával, szervezésével bízzák meg. Felpezsdül a város művészeti élete, és ebben jelentős szerepet játszik Horváth István kitűnő kapcsolatteremtő és szervezőkészsége is. 1973. február 1-jétől a megyei tanács vb. kulturális elnökhelyettese. 1975-ben a megyei múzeumi szervezet élére kerül, ahol hét éven keresztül jobbára eredményesen valósítja meg szakmai elképzeléseit. 1982-ben visszahívják a 94 �Horváth István 10 megyei művelődési osztály élére, ahol újabb öt évet tölt el. 1987-től 2001es nyugdíjazásáig ismét múzeumigazgatóként tevékenykedik. Aktivitása ezek után sem csökken, hiszen szinte – nehéz leírni – a haláláig dolgozik. Teljes életműve még feltárásra vár, de alkotó, főleg helytörténészi munkássága nyomtatásban megjelent művei felsorolásával összegezhető: csaknem húsz kötet, mintegy 200 tanulmány, dolgozat és (újság)cikk kerül ki a keze alól. Főállású munkaviszonyai mellett hosszú ideig a Történelmi Társulat Nógrád Megyei Szervezetének elnöke és az igazgatói választmány tagja. 1983-tól a Palócföld szerkesztőbizottságának elnöke, 1988. márciusa és 1989. júniusa között a lap felelős és főszerkesztője. A rendszerváltást követően újraszervezi, és élete végéig vezeti a Salgótarjáni Polgári Kört. Pályája végén megkapja a címzetes igazgatói titulust, 2004-ben Nógrád Megye Díszpolgárává választják, és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetéssel ismerik el munkásságát. Dr. Horváth Istvánt maximalista, munkatársai elé magas követelményeket támasztó vezetőként, szigorú szakemberként ismertük. Kért és követelt, figyelmeztetett és fegyelmezett, ösztönzött és jutalmazott. Akaratos és állhatatos, empatikus és megengedő is volt, ha kellett. Személyes kvalitásai közül számomra a történelemszemlélete, a tárgyilagosságra törekvése, igazságérzete, az analizáló és szintetizáló képessége, lokálpatriotizmusa emlékezetes. És mindig volt benne valami megfejthetetlenül személyes, amolyan „horvátpistás”. Én így emlékszem rá a legszívesebben, kollegiális tisztelettel, nagyrabecsüléssel. 95 �Szerzőinkről BARÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan) újságíró, közgazdász BURJÁN ÁGNES (1988, Budapest) kritikus CSÁSZÁR LÁSZLÓ (1953, Vác) költő, író, szerkesztő CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő DEMUS GÁBOR (1974, Balassagyarmat) költő EGRESSY ZOLTÁN (1967, Budapest) író, költő, műfordító JUHÁSZ ERIKA (1993, Gyula) költő JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő K. PEÁK ILDIKÓ (1965, Szeged) művészettörténész KURDI MÁRIA (1947, Mezőcsát) irodalomtörténész, egyetemi tanár LÁSZLÓ LIZA (1997, Budapest) költő NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) költő, író, szerkesztő ROMANO RÁCZ SÁNDOR (1940, Ecseg) romakutató SZŰCS BALÁZS PÉTER (1976, Budapest) kritikus, szerkesztő TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító VÉCSEI RITA ANDREA (1968, Budapest) író, költő A KÉPEK JEGYZÉKE BAGI LÁSZLÓ JR.: MMX1221 (93.) GÁSPÁR ANNAMÁRIA: Minden hiába (35.) KALOCSAI ENIKŐ: Túlsó part (95.) KOVÁCS PÉTER BALÁZS: Relikvia XIX. (55.) KRAJCSOVICS ÉVA: Villanyfény (29.) KUN PÉTER: A falu keresztje (78.) MAGÉN ISTVÁN: Odüsszeusz útja az Égei tengeren (81.) OLAJOS GYÖRGY: Perszephoné birodalma II. (96.) PISZMÁN LILLA: MARIGOLD 2. (42.) 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ea70efb3fbf440b1c914a26c61bd05f5.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8093e242db201e4c18d8b25be22fc7a7.pdf dab02a67dd058473b59ca9900e744b5f PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Kiss Judit Ágnes Csehy Zoltán Aczél Géza Györe Gabriella Nyilas Atilla Sebők György Filó Mariann Salgó Blues Juhász Tibor „... ébren maga van csak az egy szerelem...” / Megadással Prágai kertek alján (szino)líra Escher-eset / „Just a perfect day” Tizenöt évvel az olvasásé után („Az ékesszólásról” tételei) Az utolsó király / ...hagyjon üzenetet szülőföld 12 14 16 Salgó Blues 17 Próza és vidéke Csobánka Zsuzsa Emese Megérinteni egy nőt (regényrészlet) Nyerges András KBP (regényrészlet) Oberczián Géza Mély 3 5 8 10 19 24 30 Kutatóterület / Álnév és maszk az irodalomban Németh Zoltán Álnév és névtelenség a kultúrában, a művészetekben és az irodalomban (Előszó) 34 Fekete Norbert Kritikai műfajok és (ál)névhasználat a 19. század első felében 39 Deczki Sarolta Béla, az akácfa avagy a másodlagos nevek szerepe Tar Sándor prózájában 47 Ardamica Zorán Az illúzió mint maszk (Vázlat egy interszemiotikai fordítás karakteréről) 55 Kutatóterület / Tőzsér 80 Mizser Attila „a fa még ott nyújtózkodott a fában” (A Mittelszolipszizmus terei) 62 Kép-tér Nagy T. Katalin Nagy Csilla „Hiányok térképe” (Kótai Tamás képeiről) Mérőpont (Cetli Fehér László képe mellé) 68 70 Találkozási pontok ‘56 Sulyok László Emlékképek a forradalomból 72 Ami marad Wachter Sára Alabán Péter 42, avagy Watteau a lakótelepen (Bödecs László: Semmi zsoltár) Tények és következmények (Sulyok László: Velünk történt 2.) 89 92 �Az idei utolsó lapszám borítója Fehér László Hajléktalan vacsorája II. (2011) című festménye felhasználásával készült. A belső illusztrációkat Kótai Tamás kiállításának anyagából válogattuk, amely 2015. szeptemberében nyílt a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. A borítón (belül) a Fal remix 01 és a Fal remix 03 szerepel. Az alkotások megtekintketőek a művészek oldalán. (http://www.feherlaszlo.hu/) (http://vizmuv.ektf.hu/munkatarsak/kotai_tamas.php) Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” KISS JUDIT ÁGNES „... ébren maga van csak az egy szerelem...” Első körben még jó ötletnek tűnt föladni érted a halhatatlanságom: „Mindent a szerelemért!” – Egy ilyen romantikus giccsnek mekkora súlyt adhat az elmúlás. De hogy ez az arasznyi lét se lehet elég rövid, hogy meg ne bánjam! Pedig ki döntött volna másképp akkor, mikor az egyik út az áldozat, a másik a szakítás? Mindnyájunkban él egy ősi történet, hogy megéri, és soha nem valljuk be a kudarcot. Mosolygok. Viszem méltósággal a testi romlást. Csak a zuhany alatt szoktam bőgni, aztán szárazra törlöm az arcom. Nézem, ahogy alszol, és nem érzek semmit. A dolog úgy lett volna szép, ha előbb halok el, mint a szerelem, amiért odadobtam... mindegy. Ég a kislámpa, nézem, ahogy alszol. A döntés persze nem visszafordítható. 3 �“kávéházi szegleten...” Megadással Úgy volna jó meghalni is, ahogy a gyermekedet várod. Azzal a beletörődéssel, azzal a szelíd megadással, tudván, hogy a test csak egy eszköz, mit át kell adni erre-arra, életcélra és halálcélra, mert rajta át jöhet a kezdet, s rajta keresztül jöhet vég is – Félsz mindkettőtől. Tűröd mégis. 4 �“kávéházi szegleten...” CSEHY ZOLTÁN Prágai kertek alján „mert több a vágyam, mint szavam a vágyra” (W. H. Auden) A testben általában nem férnek el a szervek. Vagy csak így-úgy, kevésbé komótosan. Kikívánkoznak a hidrafejek. Hát, ez a virág is kissé túltervezett. Kertjében más mérnökök uralkodnak, s rajtad is. Kihez illik ez a tüdőrákos röntgenkép? A kert térképe lenne a kerten túlról? A szétálló fűben rézsút egy kígyó hűlt helye. Egy idegen versből mászott erre. Virágok a lehelet peremén is, vedlő, olaszos virágok. A giccs a szeretet bére. És a cáfolaté is. Asszony gyepe, férfi mirtusza. A macska meghagyja a madár szívét: nem tudna mit kezdeni a szárnyalással. A szárnyalás nem szétrágott koponya, a véres-tollas metafora itt ér földet. A lépcső arra van, hogy akard. Mindig van lépcső: egyszer csak ott terem, szinte sehonnan. 5 �“kávéházi szegleten...” Hogy menet közben megpróbáld lerázni a lábad súlyát. A lépcső fétis. Érzed a „húzását” oda, ahol a fennlét páternosztere jár. A kapualjban nőtt virágot lesújtva bíztam a hervadásra. Novembere, októbere jön az érzésnek, amikor hűtőben telel a rózsa. Ilyenkor a kastélyokra ráfagynak a díszek, fejet cserélnek a szobrok és diagnózist, a nap csak alig ér föl a második emeletig, és hosszan hervasztott szemek néznek ki a bedeszkázott illatú ablak résein. A szirmok már ekkor sem túl kényelmesek, a porzó körül legkivált, hidegek és a lakktól problémátlan-tudatlanok. Könnyű bőrében lenni valami ruhának, feladatnak: közvetlenül az átadás után rohad le róluk a nyár, lehet számolni velük, besározni, felelőssé tenni őket a medúzarózsa, hidrarózsa „jelenért”. De ez az egy is a töviseivel rágja szét az ujjat, szirma jelentéktelensége hagyja mégis a legegyértelműbb nyomot, nyoma: falánkság és tűrés. Amikor gyerek voltam és próbáltam programozni, még nem látszott a sebbe fonnyasztott kés, a türelem és az abszurditás: hogy a penge egyszer csak feléled, és lassan újra gyökeret ereszt a sebbe, sőt virágozni is akar, csak most látszik, most látszik meg igazán, hol szivárog, hol folyik, hol csöpög el a gyerek leve. 6 �“kávéházi szegleten...” A harangjáték szegélye ez, megint. A lépcső alja. A járdán egzotikus közjáték: sárga-fekete motorosruha és a hozzárendelt múmialét. A macskakövön szárba szökő szag piramisa, a hormon emelkedése, elrugaszkodása, a nyilvános piszoár nyara, hús Egyiptoma. A megkönnyebbülő ember megpihen, mint lucskos kiflijében a virsli. Az útikönyv szerint a sörhabban megáll a ceruza. Most képzelj el egy korsó ceruzát, ahogy az igazságot teszteli! 7 �“kávéházi szegleten...” ACZÉL GÉZA (szino)líra torzószótár alkot nézegetem a kis silány politikát amint dülöngélget jobbra-balra valahogy most hiányzik belőle a formátumok teremtő hatalma nem a panamáknak mindent behálózó világa hisz piramisoktól az asszuáni gátig bűnök nélkül nem jött még világra maradandó látvány a teremtésnek ethosza bűzlik mikor naiv gyerekként messzi vidékről pestre érve tág szemmel értél az úttörő vasúttal a hűvösvölgyi rétre vagy később már némi szakértelemmel bámultad a körúti palotákat tudtad a csencselésen kívül itt még valami más van mikor egy kor alkot és közben lenyűgöz az érdek mögötti fönség ami évszázadokra itt marad utcanevek szobrok esendő cserélgetése helyett egy absztrahálódva teremtő erős akarat gomblyukba tűzve eifel ihlette vagy clark virággal megejtő büszkeséggel hogy a nemzeti öröm együtt szárnyal a magát hasznosnak vélt tudattal s ha el is száll olykor fejed fölül az angyal rutinosan morgolódsz amikor despotikusnak hiszed a világot ha van még elegendő időd eme bűvös falanszternek sugárzását kivárod a maradandó díszletek között mikor már a kevés remény is elköltözött az időhöz kötött zsoltárokba illőn illúziótlanul alkotás közjó közemberek közlöny közöny röpköd sok átgondolatlan szavunk pedig lényegében mind szerencsére vagy a sors csapása magánemberek vagyunk freskószínezők többnyire szánalmas 8 �“kávéházi szegleten...” kisiparosok akikben ha sok a bánat utcára özönlünk vagy elbújunk sokszor túldimenzionáljuk vagy lenyeljük jajunk némi tehetséggel pedig besodorjuk az alkotás illúziójába míg turistaként utazgatunk kies hazánkban történelmi üdvként felmegyünk a budai várba szociális lendülettel kőbányára vagy mint nagy faluban pletykásan a pozsonyi úton kószál a világvárosunknak elég öntudattal áldott polgársága szégyenlősen a vidék nyomornegyedeit kerülve ritkábban elvileg felhevülve ha alig ismert hazai tájaknak feszülve másszuk a fehér kövekkel csillámló bükköt az ősdiófás tisza felső szakaszát vagy ha megkívánjuk a nyugati félen odaát az őrségi gombás lankákat az alpesi gasztronómiai inger is feltámad végre egy materiális egység ahol a vágyak egyszerre integetnek idétlen elvont szellemeknek minek végén már az ihlet is lemerülget kész művé válik a megcsillanó balaton kék vize mint tartós konszenzusa sok frusztrált epekedésnek alkotmány hihetetlenül jó ötleteim támadnak félálomban különben nekem régóta már csak félálmom van idegi alapon meg alfajában a biológiai kényszerek a nyikorgó ajtón többször is bejövök előbb azonban kimegyek a közbülső idősíkban szánalmasak a matatások de arra erőm sincs még ha valami íróeszközre rátalálok hogy skicceljem az adandó témát mert fejzúgás szédület kábulat törli miként az egykori kegyetlen vallás az aktuális anatémát némileg azzal nyugtatva magam az érzelgőssé vedlett írásnak ha valami haszna van inkább már csak a megható laikus fejekben ahogy a nagy társadalmi zűrzavarban az alkotmány feszenghet mivel ezernyi bajára még nincs körorvosa csak a gengszterek által fújt hamis harsona vagy lefüggönyözött szobákban nyugdíj környékén a kontrára játszó motyogások amire előbb utóbb mindenki rászok mielőtt rátörnek a frászok már csak a vérnyomás a cukorszínt okán is és kihasználva hogy idővel a bölcsebbje sem lázít tovább merészkednek a pöcsösök vastag bőrbe írják mi a csök s hol kezdődik határa a keresztapai simogatásnak de intsünk gyorsan a mának mivel nem e parton kívántunk kikötni 9 �“kávéházi szegleten...” GYÖRE GABRIELLA Escher-eset „Die maurern stehen sprachlos und kalt” Ördögre festett falak között testet tükröztető közönyt mímelve angyalként matatsz, bár mit se látsz, csak megragadsz egy tárgyat: vakolókanál, ecset, vagy darab szén akár, hogy falra fesd az ördögöt, kiben a kint a bent mögött, teste az út, mely kivezet, bejárod hát, míg itt papol az, aki bent szobát vakol, s a frissen vakolt falra fest, itt szénrögök a vérkörök, de rájuk szárad épp az est, vár már egy testmeleg akol, hol jószándék-kövek között ezernyi én tükröt pakol. 10 �“kávéházi szegleten...” „Just a perfect day” „S ha néztek fölfelé, néztek balra, jobbra S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna, S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok: Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok.” (Arany János: Az Alföld népéhez) Ha önéltes akarnék lenni, tandemugranék Kierkegaard-dal. Befizetném a tanfolyamot, levizsgáznék, mi-merre-meddig, és az első önálló utamon – „A döntés pillanata elodázhatatlan” – épp csak nem húznám meg a zsinórt. – súgja ekkor, halkkal, Kierkegaard. – „Ha nem döntesz is döntés. A döntésből s a nem döntésből nincs visszafelé út.” Együtt kacagnánk a felzuhanás képtelen, de mégis-képzetén. „Nincs visszafelé út, csak ha a lélek fölfelé távoztában hiszel.” Sikolyéles, ó-dán suttogás. „A döntésből s a nem döntésből nincs visszafelé út, hacsak a lélek...”, zenétől sűrű, mámoros zsivaj, összeölel a szabad levegő. Egy csattanás. Vége. Ha önéltes akarnék lenni elplántálnám magam az égbe. („You’re going to reap just what you sow”) 11 �“kávéházi szegleten...” NYILAS ATILLA Tizenöt évvel az olvasásé után („Az ékesszólásról” tételei) I. Nincs meg a szemüvegem. Már mindenütt kerestem. Pedig nem vittem el itthonról. És majdnem biztos, hogy más se. Itt kell lennie valahol. II. Nem kíméltem az érzékszerveimet, sötétben olvastam, mert rám sötétedett, koncerteken csaknem a hangszóróba bújtam, képernyőket napszám bámultam — de mi az, amit én kíméltem? III. „Keresztrejtvény-megfejtésből szerezted a műveltséged, annyit tudok ajánlani, képezd magad, olvass többet, könyvet — könyvet, könyvet — könyvet, olvass mondjuk Nyilaskönyvet, fejtsed meg a címét, és olvass el egy Nyilas-könyvet — ó-ó, a Nyilas balhé és blöff! ó-ó, a Nyilas balhé és blöff! (szóló)” 12 �“kávéházi szegleten...” IV. „Az olvasót nem az író érdekli, hanem önmaga.” Ha az írót érdekli olvasója, akkor van közös érdeklődési területük. Vagy ha az író mégis érdekli olvasóját és önmagát is. Vagy, illetve például ha az író maga az olvasó. V. Most nem tudom, mi van. Mintha minden szó mögött értelem nyílna, értelmének elme, és „két kenyér között az este” most éppen erről énekelne. VI. Az évek elszaladtak. És fél év egy könyv nekem, vagy még több — egy második kamaszkor: többé nem olvasok elvárás miatt, csak igaz kíváncsisággal. VII. „Mintha ezt a versemet valaki megírta volna előttem, soha nem olvasott sorokra emlékezem. Az én múltam-e vagy a másé, nem tudom. Akárki vagy, bennem, akárhol, rokon lelkű társam, köszöntelek!” Jegyzet III.: Nagy Feró szövegének, a Bikini zenekar Balhé és blöff című számának átirata. V.: Birtalan Ferenc Két kenyér között az este című kötete kapcsán. VII.: Szili József Mintha minden című versének átirata. 13 �“kávéházi szegleten...” SEBŐK GYÖRGY Az utolsó király Uralkodónak készültem, elvált, alkoholista portásnak, mackóalsóban, sörösdobozba készültem hamuzni a perceket, görgőkerekes trónomon a mutató járásával fordulni, mozgalmi indulókat együtt fütyülni a széllel, káromkodásokat ültetni szépen az ölembe rosszcsont unokáim helyett. Aztán jött a tél, és nem vettek fel messiást a tízemeletesek katakombái közé. A folyosók éhen maradtak. Oszlásom nem táplálta a diófákat, nem ropogtattak nyirkommal áztatott, keserű szikleveket korhadó rosszcsonthéjak az udvaron ősszel. Nem lettem tor, s a cupákok emlékét nem temették végül a testnek kijáró pompával a díszes szívkamrába. Lettem otthon, dió, unokák, hogy legyen minek hiányoznia. 14 �“kávéházi szegleten...” …hagyjon üzenetet Csak délutánra érek be, hogy elém jöhess, megüzentem ebédre, ne legyen rohanás, de lépcsőházunk étere már facsarta az orrom, a lakás, tudtam, üres lesz végül. A reggelinél visszaásított jobbomon a szék, anya kosztümje is üresebbnek tetszett a szekrénybe bújva, ha szépet játszottam, hogy elvitassam belőle mindazt, ami ép. Elkaptam a rövidlátást, a végtelentörtnyi dioptriákon átszűrődtél hamar, egy lányderéknyi villanás, s buszülésben déjà vuként felötlöttél néha, mint vonásaim délibábja a fakószőke vásznakon, ha játszottam paravánt, mert az emberek mind árvák voltak, és egyszerre belém tátongták magukat a szokások, mágiájuk a csonkokig parázslott minden tábortűz közepén, elrejthetetlenül. Aztán megjöttél szőkén, vörösen, barnán, én felhúztalak magamra, mint lobogót, hogy messze is jól lássák, miben is mérik a magányt. Szerettek az esőben táncolni az emberek, amitől mindig viszkettél a bőrömben, így hagytam neked egy utolsó kortyot a szárítkozásból, velőig szikkadtam, az emberek pedig szerettek sírni és tovább dadogni bennem és végül minden nyelvbotlásuk újabb küszöbbé lett egyet felismerni: hogy nélküled én sehova, hogy téged soha senki. 15 �“kávéházi szegleten...” FILÓ MARIANN szülőföld te méhkas vagy – amelyet tegnap találtak a garázs sarkában – meg valami nem vizsgált inerciarendszer – betöltöd a teret a lakásomban, óvatosan, mintha attól tartanál, ez csupán egyetlen szökőmásodperc kérdése ha tehetném, a csöves csontjaidban élnék, onnan félném a vulkánkitörést a hajszálereidben, és kitapintanám a koponyád varrataiban a kőzetlemezeket mert eközben megépülök én is, napról napra, akár eresz alatt a fecskefészek, növekedem saját magamban, ahogyan az árvíz is felszárad a szemhéjam mögött, és ahogyan vályogként tapad a vágy az izmaimra de tudod, ott pattog egy hang, hogy miattam egyszer még te is gejzírré változol, és nekem megint csak a pórusok maradnak, a száj feletti szégyellt izzadás, és a deltatorkolatok a kézfejeden és én végül újra csak nyelhetem a városokat, amíg az egyik szálka nem lesz a nyelvemben, vagy amíg az öklömet szét nem feszítik a hidak, hogy azt mondjam, a főszereplőnek igaza volt, és a szülőföld tényleg egészen más fogalom 16 �Salgó Blues Salgó Blues JUHÁSZ TIBOR A könyvtár előtti kis teret három felől határoló épületek lakásaiban sorra felgyulladtak a lámpák, felhúzódtak a redőnyök, és aggódó, kispolgári fejek gyűltek az ablakok négyszögeibe. Egyesek még az erkélyre is kijöttek, alvó csecsemőik álmáért izgulva kapaszkodtak a muskátlikkal teleaggatott korlátokba, de egyikük sem bírt megszólalni. A középkorú feleségek férjeik karjaihoz dörgölőzve, szavak nélkül próbálták őket cselekvésre serkenteni, hogy csináljanak már valamit, holnap hétfő, a becsekkolókat nem érdekli, hogy milyen volt az éjszakájuk. A férfiak meg egyik lábukról a másikra álltak, idegesen, de mégis érdeklődve nézték a könyvtár előtti jelenetet. Leginkább asszonyaikra voltak dühösek, mert merev fejtartásaikból arra lehetett következtetni, hogy egyetlen másodpercet sem akarnak elmulasztani a jelenetből. Az állásukat féltő nőkre pedig ebben a feszült helyzetben színházi vadorzóként gondoltak. A könyvtár előtt egy részeg férfi énekelte a Kőbánya bluest. Farmernadrágja felett fehér pólót viselt, ami a köztéri világítások által színezett éjszakában sárgásszürkének látszott. Táncában nem volt semmi különleges, ugyanolyan szédült mozdulatokat használt, mint az őt néző apák bármelyike, mikor kimenőt kap hazulról, és a lehulló családi járom csattanása után a szabadságot szeszes gravitációként kezdi el érzékelni. Néha megfordult maga körül, bizonytalan, de annál merészebb ívben, és a kezében tartott borosüvegből mindig kilötykölt valamennyit. Mégis, valahogy földbe gyökereztette a férfiak lábait, és kisvártatva már az asszonyok is figyelni kezdtek rá. Vannak jobb helyek, de nekem megfelel, énekelte mámoros hanghordozással, majd egy sort kihagyva az ég felé tárta karjait, és remegőn, 17 �Salgó Blues magasan kiáltotta, hogy ott találtam asszonyt, ott temetnek el. Aztán úgy tett, mintha gitározna, üveget tartó kezével pengetett és a szájával imitált szóló csúcspontjánál vadul rázni kezdte képzeletbeli hangszerét. Elvittek két évre Ózdra katonának, ordította ismét hiányosan, jó sorom lett végül, megtettek konyhásnak. Újra improvizálni kezdett, terpeszbe vágta a lábait, és megdöbbentő stabilitással pengette léggitárján egy gúzsba kötött nemzedék torokhangjait idéző, hiábavaló futamait. Az üveg után nyúlsz, szép csendesen kinyúlsz, kiabálta tovább. Szájához emelte a palackot, felsőtestét egészen addig döntötte hátra, mígnem azt lehetett hinni, hogy hídba akar lemenni. A feje kétszer pattant vissza a térkőről, egy darabig még mozgatta erre-arra. A közönség megdöbbenve figyelte a fekvő alakot. Mindenki feszült lett a hirtelen csöndtől, vártak még valamit, egy riffet, egy versszakot, egy utolsó futamot, ami visszarakja őket a hétköznapjaikba és erőt ad nekik. Ez az alak azonban felemelte és elengedte őket. Hagyta, hogy zuhanjanak, hogy reggel majd ugyanolyan kivert gerinccel keljenek ki az ágyukból és induljanak el, mint ahogyan mindennap szokás. 18 �Próza és vidéke Megérinteni egy nőt (regényrészlet) CSOBÁNKA ZSUZSA EMESE Már ötödik napja tikkasztó volt a hőség. A rádióban bemondták, szerdán végre megérkezik a vihar, de azt magam sem gondoltam volna, hogy a madarak órákkal az érkezése előtt elnémulnak majd. Délben kezdett beborulni, a pára megmaradt, a lakásba húzódva egyre nehezebben szedtem a levegőt. Hiába engedtem le a redőnyt, elsötétítve a szobákat, és bízva a fénytelenségben, valahogy mégis átszüremlett a réseken a hőség. Nem mozdult semmi, és magamon is észrevettem, hogy mindenem elnehezedett, nem csupán levegőt venni volt nehéz, súlyosnak éreztem az izmokat és a belső szerveket is. Az ablak előtti fát néztem, amikor megérkezett a szél. Mintha beletúrt volna a lomb hajába, a fa kacéran emelte meg az állát, a szél visszahőkölt, aztán a lomb, nyúltak utána, maradjon mégis. Így kezdték. Ki gondolta volna, hogy évszázados törzseket látok másnap az utcákon kerékbe törve, gyökerestül kicsavarva. A borzalommal teli szépség az első pillanatban benne volt. Ahogy a levelekhez ért, egyszerre volt nyers, rideg és elemi, tüzes. Éreztem, hogy a fa akarja őt, és a többi fa és bokor is arra vágyott, hogy kerüljön bármibe, elveszhessen a feltámadó szélben. Erősnek mutatta magát, hát erősnek érezték. Ettől bátran elgyöngültek, nem vettek tudomást arról, miféle összecsapásra is mondtak igent. A cseppeket még nem láttam, de esnie kellett, lobogni kezdtek ugyanis a lombok, a sötétszürke égben a zöld vörösen villódzott, elmosolyodtam, hát a természet is kívánja önmaga komplementerét, a fám rázta magát, a fámat rázta a szél, aztán az eső is, egyszerre már többen lettek, az összes csepp érinteni akarta, dühösen és akaratosan kopogtatott a levélhátakon, ekkor 19 �Próza és vidéke futott végig rajta a remegés, a döbbent felismerés, hogy talán nem kellett volna mégsem, de akkor már késő volt, igent mondott a nászra, nem volt vissza út. Most, hogy visszagondolok, Azulejo jut újra eszembe, és a vele kötött házasság. Az elemek éppen ilyen indulattal kívánták meg bennünk egymást, ahogy a föld a szelet, vagy a szél a fát. Ugyanilyen hiú vággyal akartam Azulejo Egreiro felesége lenni. Áthatoltak a tenyérforma levelek levegőujjai között, földet ért az esővíz valamennyi cseppje, pillanatokon múlt, és az utcából folyó lett, öblös mély torkolatokkal az utcasarkokon. Ott lett volna idő megállni egy percre, merre és hogyan tovább, de zajlott és folyt minden, ész nélkül, ahogy kezdte, magával sodorva a leggyöngébbeket, a kis gallyakat, a puha és üde leveleket és jó párat az erősebbek közül. Az ablakra ködöt szitált, gomolygott az utca az üvegen tükröződve, és füstölögtek a fák, a mozdulatlanság a belégzés és a kilégzés közti időben keletkezett, szinte észrevehetetlen, kitarthatatlan, mert a sarkában toporgott a fulladás, muszáj volt lélegezni itt is, levegőt venni újra, az viszont, másnap szembesültem vele, kicsavart nem egy szomszédos fát. Úgy hajlottak a törzsek, mint amikor gyümölcsöt hámoz az ember, magától elnyíló burkok, füge vagy banán, és ahogy haladtam az apokaliptikus utcákon, a szívem szorult össze, miféle istent teremtettünk mi emberek magunk felé, aki hagyja, hogy egy fa így nyíljon ketté, így kitárulkozzon, és megmutassa önmaga esendőségét. Vajon miben bíztak a fák, mit reméltek, amikor önként adták meg magukat a szélnek? Nem, jutottam magamban dűlőre. Ennek semmi köze az istenhez, sem a teremtett világhoz. Emberi ésszel legalábbis fel nem érhető, csak a megbolonduláshoz vezet. Hirtelen lett vége. A kép kiélesedett, mintha a párát egy ívben töröltem volna le az ablakról, a színek újratanulták a rájuk aggatott fogalmakat, harsogó zöld, szürke és fekete és elefántcsontszín lett minden odakint. Más világ. Hogy mennyire, azt másnap értettem meg, mert míg tombolt a vihar, és az ágyról figyeltem a lombokat, és azon tűnődtem, vajon merre járhatsz, Asha. Akkor még nem tudtam, már a köztes terekben lehetsz, egy elnagyolt mozdulattal gondoskodtak odafenn mindenről. A szomszédok egymás szavába vágtak, később úgy mesélték, hogy legalább tíz percig csavarta a ház előtti fát a szél, küzdött, ellenkezett. Mindenki okosabb volt a másiknál, mindenki tudott és látott egy részletet, amit hozzátehetett, amitől ő került a középpontba, de alig értettem, miket beszélnek. Összefolytak a szavak, egymás torkába harapó kutyákat láttam, vicsorgó, gyilkos némbereket, villogó tekinteteket a kerítés felett. Vajon te mindebből mit láttál? Egyszerűen kicsavarta a gyökerét, tárta szét a karjait egy nő, kissé megemelve a vállait, amitől egészen madárszerűvé vált, nyak nélküli telt galambbá. Így lett vége, és indult egy másik hullám, akkor a férfiak vitték a szót, a fa törzsére, vastagságára és a kerítésre téve megjegyzéseket. 20 �Próza és vidéke Álltam, és néztem a horpadást. A drótkerítésre úgy taposott rá a fa, mint a búzamezőre szoktak a gyerekek, elhajolt, elvált, kitörte, kerestem rá a szavakat magamban. Meg hogy kiegyenesedik, mert Manokleinnel a búzaföldeken végül mindig láttuk kiegyenesedni magunk mögött a táblát. Arra tanított, addig, amíg augusztus végén nem jönnek a gépek, addig, amíg nem lángol a tarló, visszavonható minden. A pipacsokat ezért nem szedtük le, mert azt tudtuk, a selyem nem nő vissza, ez nem az a virág. A pipacs volt a kedvencem, Manoklein azt mondogatta, ne félj, Titili, egyszer majd ültetek neked egy pipacserdőt, amit nem kell leszedni, de tied lesz az összes szirma. És akkor térdig gázolhatsz a pipacsszirmokban, el is veszhetsz bennük, csak én tudom, hol keresselek, és megtalállak, ha el is vesztél. A kerítés apró rombuszai eldeformálódtak, a kezet próbáltam felidézni, ami a gépet hajthatta, vajon milyen emberé lehet, és mit érinthetett közvetlenül az után, hogy a drótszálakból hálót szőtt. A semmi vékony szálaiból válaszfal, pusztán csak az elrendezés miatt, ahogy egyik a másikhoz illeszkedett, ki tudja, talán egyetlen szál volt az alapja mindennek, azt szabdalták több részbe, és fonták egymásba, mint az emberujjakat. A tervező a vasárnapi misén ébredt rá a titokra, a hívek hátra is fordultak, ahogy felszisszent meglepettségében: ez a kerítés olyan legyen, mint az imára kulcsolt kéz, szétválaszthatatlan, egymásba fonódó mindennapos. Az elemekről feledkezett meg, amikor makacsul a hithez ragaszkodott. Hogy azok emberibbek, mint a félelemmel teli hit vagy a remény. Manoklein, most megkereshetnél, rám találhatnál. Nézem ezt a kidőltbedőlt falat, és fogalmam sincs, merre vezet innen az út. Amikor egyszer eltévedtünk a Bükkben, azzal nyugtattál, az égre figyeljek, a csillagokra, igen, legkésőbb éjjel megtaláljuk a hazavezető utat. Minden úgy lett, ahogy mondtad. Nem hit kérdése volt, hanem tudásé. Tudtad, hogy odafönn van egy másik térkép, tudtad azt is, a belső egek sokkal közelebb vannak, mint azt bárki hiheti. De előbb el kell tévedni hozzá és érte. Nem is értettem, miféle értelmetlen mondatokat találtál ki. A villanásra pontosan emlékszem, mondom, az ágyon feküdtem a lombot nézve, és akkor egy távoli hangos dörgés után vártam a következőt, de csak villanás érkezett helyette, egy hatalmas villám, az csavarhatta ki a fát, az vette el néhány töredékmásodpercre a szemem világát is, mert belenéztem. Tudod, hogy ilyen vagyok. Felkutatni, belenézni, meglesni, mindent akartam, ami közelebb vihet hozzád. Az idősebb férfi szerint, aki eddig hallgatott, az az utolsó villám csaphatott beléd, zárlat keletkezhetett, amikor a pincében molyoltál. Megvakultam, Asha. Egy szempillantás alatt elfehéredett a világ, mint gyerekkoromban, amikor Manoklein a kezeivel fogta be a szemem, és azt játszottuk, nem lehet egymást megérinteni, nem nyúlhatok hátra, hogy kitaláljam, Chilia, David vagy Manoklein áll-e mögöttem, és nagyon vigyázott mindenki, hogy kuncogással, suttogással el ne árulja magát. 21 �Próza és vidéke Pontosan emlékszem, ahogy ott állok a semmiben, valakihez a legközelebb és valakitől a legtávolabb is. Mert ha nem találom el, fájdalmat okozok, de ha eltalálom, akkor is, mert abban az esetben a másik kettőt árulom el azzal, hogy valakit kiválasztok közülük. Akkor szembesültem megint azzal, nem lehet jót tenni, mert az valakinek biztos, hogy fáj. A szagok és a hangok felerősödtek, a levegő nyerseségét a számban éreztem. Földbe gyökerezett a lábam, lassacskán megszűntek a szagok, a hangok és az ízek is, és nem volt külön a kéz és a letakart szemek sem. Úgy álltunk ott, összefonódva, mint a fák. Manoklein! Manoklein! Kacagva fordultam meg. Manoklein, mögöttem mindig te álltál. Most viszont, ebben a villámlásban, hiszen tudtam, hogy nem vagy, nem értettem semmit. Elárulni sincs kit, se eltalálni. Elmondhatatlanul erősek a hangok és az illatok, az ízek. De röhögnöm kellett, Manoklein, indokolatlanul és ostobán, bele a vak világba. Érted? Fullasztó nevetés tört rám, aztán átfordult, belém hasított a rettegés, és zokogni kezdtem, hogy mi az isten van, de tényleg? Hát én már soha nem fogok ezután látni? A pince beázott, ez tény. Ott volt a tested is, bár én még nem bírtam megnézni, a nők hangos kárálása elrettentett, ők láttak, az idős férfi hívta a mentőket, amikor végigjárta az összes házat, becsengetett, egyben van-e az utca, és te nem válaszoltál. Hallgattál, Asha, mint mindig, ha beszéltem hozzád, jó lenne hinni az időben és a térben, hogy összejátszottak. Hogy ez az egész csak játék, amiben te most majd azt játszod, hogy nem beszélsz. Megértettem, így, hogy visszanyertem a szemem világát, dönthetek, választhatok, hogy mit akarok megnézni. Nem kell mindent, nem kell a te élettelen tested sem végigmérni, mert abban hiába keresném, és ismerem magam, hogy keresném, őrülten és kétségbeesetten, a bőröd hasítanám fel, hol bujkálsz, és az eszem veszteném, annyira akarnék hinni benne, hogy van feltámadás. Ez most megint a hajnal. Nézem, két perc múlva négy, szomjas vagyok vagy éhes, magam sem tudom. Valami erős nyugtalanság vett erőt rajtam, a paplan forró, nyirkos vagyok, a test küzd a hőség ellen, a falon az utcai lámpa fényei, idebenn árnyékok, jobb lenne megint nem látni, mint a viharban, az áramütésben, megvakulni, mert ezek itt benn mozognak, hiába vagyok én mozdulatlan, hiába állt el a szél, inog minden a falakon körülöttem. Felkelek, kezemben az elemlámpa, áram továbbra sincs, az ajtó nyitva, mert rossz a zár, de úgyse jön senki, nem várlak most már téged sem, ennél rémisztőbbet nem nagyon tudok most elképzelni. Pedig átéltem annyiszor, és utána ugyanannyiszor újrakezdtem, de most valami más, Asha, a számok sokasága miatt vagy miattad, akiben utoljára mertem hinni – elkerülném magamban a többi csalódást. Lehetne olyat? Lehetne olyat, hogy nem hinni? Elfogadni, hogy nem vagy, a kiégett test után nincs mit ölelni, nincs minek az érintésére vágyni, egyszerűen csak hagyni, ahogy te is annyit mondogattad, hagyni, hogy legyen, hogy megtörténjen, hát most ugyanaz 22 �Próza és vidéke fordítva: hagyni, hogy ne legyél, hagyni, hogy múljál már el. A konyha fülledt, az ablakot még lefekvés előtt bezártam, ki ne nyissa a huzat az ajtókat, amíg alszom. Bukóra nyitom, aztán megyek tovább, a fürdőben ugyanaz, nincs levegő az egész lakásban, mögöttem és előttem csukott ajtók, nyitott ablakok, a kezemben lévő fénycsóva mutatja az utat, pisilek, de nem húzom le, és csak hideg vízzel öblítem le a mutató- és a középső ujjam. Az ajtót bezárom, jön a nagyszoba, arcon vág a pára, a nedves ujjaimmal a tarkómhoz kapok, valami hűsítsen, valami legyen, ami különbség, ami más, mint a benti hőség, az ablaknál a kilincs, csak odáig kell elérni. Kintről láthatják, ahogy az elemlámpával lakom be a tereket, igazuk van, biztos fél ez a nő, eszembe jut Chilia, aki hat szobán át járkált éjszaka, miután David a hegyen maradt: órákon át kóválygott a régi bútorok és a nippek között. Vajon kit kerestél, mama? És megtaláltad-e? Volt-e gyertya a kezedben, vagy tényleg fénytelen haladtál előre a perzsaszőnyegen, parkettán? Mit szerettél a sötétben, mi mást adott, mint a fény, és ha végre megismerem az itteni árnyékokat, elfelejtem-e végre azt az éjszakát, amikor Manokleint elvesztettem. Mama, mondd, te megtaláltad őt vagy apát? Azokon a sehova tartó séták során körbeért az ég a földdel? Mondd, mama, az égre kérlek, ha magamra zártam az összes ajtót, hogyan keveredek ki magamból? Te halott vagy. David halott. Manoklein halott. Asha halott. Ki takarja el a szememet, mi ez a vakság? 23 �Próza és vidéke KBP (regényrészlet) NYERGES ANDRÁS Kunoskó a kultúrterem hátsó fertályában ült le, ahol a mennyezeti világítás egyelőre még fel se volt kapcsolva, neki azonban a sötétség éppen megfelelt, hiszen nem akarta, hogy Simon, ha megjön, észrevegye. Azt sem döntötte még el, hogy egyáltalán akarja-e tudomására hozni, hogy jelen volt az általa szervezett esten. Mindenesetre nem csekély elégtétellel látta, hogy szó sincsen versrajongók izgatottan tülekedő tömegéről, amire a jelentések alapján számított. A nagyjából száz fő befogadására alkalmas teremben még pár perccel a fél hatra hirdetett kezdés előtt is alig páran lézengtek. Mikor lesz ebből kezdés? Átfutott az agyán, hogy ez talán más műsorok esetében így van, s olyankor az ügynökeinek túlórázniuk kell, hiszen a vége előtt nem hagyhatják el a helyszínt, de olyasmire nem emlékezett, hogy bármelyikük bármikor is szóba hozta volna az érte járó pénzt. Ettől most meg is hatódott, lám, micsoda rendes társaság ez, én a legapróbb hibáért is lebaszarintom őket, nekik meg eszükbe se jut követelődzni. Erre csakis egy magyarázat lehetséges: nem a pénzért csinálják, hanem az ügyet nézik. Kimondottan megörvendeztette, hogy gyér az érdeklődés, hiszen akkor Simsi „feltűnő és gyanús” szervezői buzgalma sem okoz komolyabb problémát. Gondot legfeljebb neki jelent, hogy fölöslegesen áldozta fel a szabad estéjét, de sebaj, Simsi ügyében ennél nagyobb áldozatra sose legyen szükség! És ha a „Varnyú” nevű ügynök jelentése egyben-másban felületes és téves, azért majd megkapja a magáét, de ez az ő számára most föllélegzés, hogy túlzásba vitte az aggályoskodást. Nemcsak a közönségszámba menő érdeklődők voltak kevesen, de üres volt a dobogó is. Tétova kaparászást 24 �Próza és vidéke érzett a hátán, s ingerülten fordult hátra, de „Varnyú” ügynök állt mögötte elképedt pofával. Láttára viszont elfogta a lelkifurdalás, amiért elfelejtette figyelmeztetni, hogy ma nem kell idejönnie. Szent Habakuk, őrnagy elvtárs mit keres itt, álmélkodott „Varnyú”, de egy másodperc múltán érteni vélte a helyzetet, áhá, szóval nagyobb akció készül, netán hipis? Kunoskót kifejezetten sértette, ha a szakma régi zsargonját az ő munkájára alkalmazták, a házkutatás legyen házkutatás, mondta volna szíve szerint, 1966-ot írunk, nem lehetünk olyanok, mint Hain Péterék, de tudta, hogy ez nem a megfelelő alkalom ilyesmire, elvégre őt terheli mulasztás „Varnyú”val szemben. Akármi lesz, semmi köze hozzá, gondolta, és mutatóujját a szája elé emelve suttogott, inkognitó jöttem, maga engem nem látott, nem ismer, külön távozunk, én itt leszek baloldalt hátul, maga meg jobbra tendál, és elől marad, lehetőleg az első sorban. * Épp jókor rebbentek szét, mert az egész terem világos lett, a falra szerelt két megafonból pedig Geyer Flórián dala kezdett harsogni, bár a nem volt akkor gazdag és szegény után a lemezjátszó tűje kiakadhatott, s egy fülsértő csikorgással elnémult a zene. Most már többen is szállingóztak befelé, és Kunoskó körül szinte megteltek a széksorok. Amint elnézte, hogy akik jönnek, mennyi idősek, kezdte meggondolatlan kockázatnak tartani, hogy a személyes megfigyelés mellett döntött. Sokáig lakott ezen a környéken, a középkorúak közt akadhat, aki ráismer. Habár, gondolta, civil ruhában jöttem, egy régi ismerős se tudhatja, milyen minőségben vagyok itt. Lárma támadt a terem túlsó felében, hét-nyolc fiúból és lányból álló csapat nyomult be a színpad melletti kisajtón, és rögtön kiáltozni kezdtek, Katz Simon nincs itt? Katz Simont keressük! Kunoskó korábbi jelentésekből tudta, hogy ezek alighanem a Versbarát Körök problémás estjeinek állandó résztvevői, akiket ő – szigorúan belső használatra – úgy nevezett, hogy a költők sleppje. Valami begyakorolt rítus szerint mindenhol megszállták az első sorokat (áldotta az eszét, hogy „Varnyút” éppen oda ültette), s ezek voltak azok, akik a műsorok közben fel-felkiabáltak a színpadra, hogy az általuk már kívülről tudott versek közül melyikekből álljon ráadás. Az est második felében, amikor kérdéseket lehetett föltenni, ám a nézők közül senki se mert megszólalni elsőnek, ők törték meg a csöndet, és olyan témákat hoztak szóba, melyekre válaszul el lehetett rugaszkodni a költészettől a politika felé. Régóta tervezte, hogy erre a veszélyes társaságra is ráállít valakit, de egyelőre még csak annyit tudott, hogy zömmel diákok. Hol van Katz, hajtogatták, arról volt szó, hogy ő vár minket! Mindjárt itt lesz, sepert oda hozzájuk egy töltött galamb formájú nő, aki messziről nyújtotta a kezét, Kevidiné Ági vagyok, a művház vezetője, beérnék esetleg velem? Ez így nem 25 �Próza és vidéke lesz jó, fakadt ki a jövevények nevében egy alaposan fölmagzott leányzó, akinek lapos felsőteste, szentjohannásan rövidre nyírt haja, s főképp szigorú tekintete Kunoskót az illegális mozgalomból ismert lányokra emlékeztette. Azok is komolyabban vették a konspirációt, mint a férfiak, s ezzel gyakran meg is mentették őket, de vajon mi indokol ilyen kérlelhetetlenséget és rigorózus gyanakvást egy versbarátköri est kapcsán? Elvtársnő, mi tartjuk magunkat a megállapodáshoz, oktatta Kevidinét a leányzó, de ezt önöktől is elvárjuk! Mielőtt a szóváltás veszekedéssé fajult volna, betoppantak a költők, s ők hajlandók voltak a töltött galambnak is bemutatkozni, Pakulár, Bocsári, Tüke. Jaj, kedves Laci, maga biztos nem emlékszik rám, burukkolt Kevidiné, de mi már ismerjük egymást, tavaly, a Csiliben volt egy csodálatos estje, én akkor még ott dolgoztam. A vézna, horpadtarcú, hegyes orrú Tüke fakó szemében apró lángok gyúltak, ahogy Kevidiné Ági domborulatait gusztálgatta, és azt kérdezte, egész véletlenül nem tegeződtünk mi akkor? De igen, felelte a blúza kivágásig elvörösödő Kevidiné, csak nem tudtam, hogy emlékszel-e rám? Én ne emlékeznék egy ilyen gyönyörűségre, vigyorgott Tüke, puszit nekem, de rögtön! Megpróbálta átkarolni a nőt, de miközben a karja nem érte át a derekát, átszellemült mormogással árulta el, hogy őrá éppenséggel ez hat felajzóan, mmm, milyen feszes a derekad! A másik két költő tüntetően unatkozott, a kopasztott csirkefejű leányzó pedig figyelmeztető krákogásba fogott. Ne féljenek, jön Simon is, mondta az igazgatónő, s a hangja békülékeny, a tekintete olvatag lett, azt hiszem, ő még a műhelyeket járja, nehogy hazamenjenek, akik végeztek, hiszen miattuk kezdünk fél hatkor. Eegen, csakhogy most hat óra múlt öt perccel, jegyezte meg Bocsári, már ne is haragudjon, mi sem érünk rá a végtelenségig. Arról is szó volt, tette hozzá Pakulár, s közben rosszallóan simogatta vörhenyes szakállát, hogy mire megjövünk, itt lesznek a könyveink, de egyetlen egyet se látok. Kunoskó meglepődve figyelte a távolból, hogy az előjelek (mármint a műsor szempontjából) nem éppen bíztatóak. Kezdte nem érteni, hogy miért hívogatják mindenhova pont ezeket a költőket, ezt a szekánt, sértődött társaságot? A méltányosság kedvéért hozzágondolta, Tüke a kivétel. Legyenek, azaz legyetek nyugodtak, Simon a könyveket is hozza, felelte Kevidiné Ági, és zavarában, amiért Pakulárt és Bocsárit is majdnem tegezte, vihogni kezdett. Mintha végszóra jönne, berobogott Katz Simon, és már az ajtóból kiabált, jön a tanműhely, nem pofátlanságból késnek, de az öltözőben bekrepált a tus, ebben a hónapban már másodszor. Olyan hangerővel dohogott, mintha azt remélné, hogy az illetékesek – bárhol vannak is – meghallják, bezzeg ha az irodában romlik el valami, rögtön megcsinálják, csak a melósnak nem jár meleg víz. Bár közben odaért a dobogóhoz, a költőkre ügyet se vetett, annak sem adta jelét, hogy meg volna könnyebbülve, amiért időre megjöttek. Mint akinek most jut eszébe, hogy valamit elfelejtett, rögtön sarkon is fordult, és elrohant, 26 �Próza és vidéke hozom a könyveiteket! Karnyújtásnyira vágtatott el Kunoskótól, de mert futás közben is terepszemlét tartott, a nagybátyját sem vette észre. Hát a kettesből hol vannak, bömbölte fájdalmasan, félórája sincs, hogy beszéltem velük! Amit ezek tőlem kapnak, nem teszik az ablakba. A terem túlsó végébe érve lefékezett egy másodpercre és visszaordított, hé Tüke, elhoztad, amit kértem? * Kunoskó fölkapta a fejét, nocsak, hát a Simsi-gyerek mégis észrevette a költőket? Akkor meg miért nem akarta a találkozást a dolgok rendje és módja szerint megejteni, üdvözlés, érdeklődés a hogylétük iránt, annak eldarálása, miszerint félt, hogy el se jönnek, és bizonygatás, a terem később majd teli lesz, jön a közönség. Miért nem akkor tette fel Tükének azt a bizonyos kérdést, amikor mások nem hallhatták? Miért kellett az egész terem tudtára adnia, hogy Tüke meg ő máris ismerik egymást? Simsi nagybátyjaként kifejezetten bosszantotta, hogy a gyerek így viselkedik. Azt lehetne hinni, nem is Tüke válaszára volt kíváncsi, csak fitogtatni akarta, hogy bizalmas ügyletei vannak azzal, aki itt a leghíresebb vendég, de Katz Simon úgy beszélhet vele, mintha a seggéből rántotta volna ki. Ki-ki vonja le maga a következtetést, hogy ezt azért teheti meg, mert a tanműhelyben ő a No.1., éppen úgy, ahogy Tüke az idehívott irodalmárok között. Eddig világos, de mi szüksége erre Simonnak? Mit akar az öcskös? Hiszen ilyen trükkök nélkül is egyértelmű az összes jelenlévő számára, hogy ő itt kulcsfigura, Miért nem elég ez? Ő például meggyőződött róla, hogy amit Katz Simon „kiemelkedő aktivitásáról” olvasott, az nem ügynöki képzelet szüleménye volt, hanem nagyon is valóság. És mégsem tud erre büszkének lenni. Inkább viszolyogtató, hogy Simsi szinte kéjeleg nélkülözhetetlensége pózában. Miközben ezen töprengett, az agyába villant valami, aminek eddig nem tulajdonított jelentőséget. Odahaza, a családi vacsorákon nem vette észre, de itt, idegen közegben feltűnt, hogy a Simon-gyerek kicsit alacsonyabb, mint a hasonló korúak, s amennyivel alacsonyabb, annyival szélesebb is. Neki, mint szenvedélyét időhiány miatt nem gyakorló, mégis vérbeli gombásznak az jutott róla eszébe, hogy Simsi leginkább a laposorrú, gumós, hasas tinóruhoz hasonlít. Az is különleges a gombák között, de azt sem a tetszetős külseje teszi különlegessé. Az ébredező gyanút egy másik emlék csak erősítette. Amikor Simsi először jelent meg náluk alapjában véve fölösleges, mert mindössze egydioptriás szemüveggel az orrán, ők Herminával le akarták beszélni róla, kár azt az édes, nyílt, kerek pofácskádat eldugni egy vastag fekete keret mögé, győzködte Hermina, nekem, mint nőnek, elhiheted. Simsire ez se hatott, sőt, olyan nyersen torkollta le Herminát, ahogy azelőtt soha, ebben a dologban te nekem nem 27 �Próza és vidéke vagy nő, csak a nagynéném. A nők szerint szemüveggel elviselhetőbb a pofám, mert kevésbé látszik ez a rémes krumpli a közepén. Nem baj, hogy hiú a gyerek, mondta utólag Hermina, majd ha lesz más is, amivel kitűnhet, nem fogja szégyellni az orrát sem. Kunoskó eldöntötte, hogy erről az estről – már amennyit a titoktartási kötelezettség megenged – mesélni fog az asszonynak, mert úgy tűnik, ez egyszer nem lett igaza: Simsi hiúsága most is féktelen, és valósággal éhezik rá, hogy éreztesse másokkal a fölényét. Szabad az a hely, bökte meg Kunoskót egy rozmárbajszú öregúr, s a mellette lévő székre mutatott. Kunoskó észbekapott, ha továbbra is itt ácsorog, Simon előbb-utóbb észreveszi, bár ez a veszély egyelőre nem fenyegetett, mert a fiú továbbra is szédülten rohangált előre-hátra, és úgy nyüzsgött, mintha kettő volna belőle. Az egyik az előkészületek hiányosságai miatt pörölt Kevidinével, aki megadóan bólogatott, a másik a meghívott szerzők könyveit volt kénytelen maga idecipelni, egyfolytában azon méltatlankodva, hogy másnak ez miért nem jutott eszébe. Hát a diavetítővel mi lesz, ordított fel sebzetten, behozná végre valaki? Basszameg, lajhár bagázs, hát itt semmi se működik, amit nem én csinálok? * Kevidiné sugárzó arccal lépett fel a dobogóra, s a hangja olyannyira szirupos volt, mintha egy üveg Bambiba még pár kanálnyi mézet is csurgatnának. Nem tudta eldönteni, hogy a tanműhely Katz Simon mozgósította fiataljai vannak-e többen, vagy a művelődési ház törzsközönségét alkotó idősek, ebből kifolyólag az-e a helyes, ha tegezi, vagy az, ha magázza a nézőteret? Emiatti zavarában folyton vihogott, mint egy túlérett kamaszlány. Helyes teremtés ez a mi Ágicánk, súgta valaki Kunoskó mögött, és milyen édes, hogy ennyire zavarban van, pedig nem ez az első rendezvénye! A nézők nem sejthették, hogy Kevidiné korántsem véletlenül viselkedik így, ő pontosan tudja, hogy ezek a mai est utolsó idilli pillanatai, azután már a költők polgárpukkasztó versei következnek, amiknek a sikere mindig borotvaélen táncol, mert a közönségnek hiába tetszenek, ha (más művházakban dolgozó kollégáktól hallott ilyesmit) a vezetőséget valaki félretájékoztatja. Akkor majd nem árt, ha a nézők összbenyomását legalább részben az ő édelgő negédessége határozza meg. Már az elején olyan benyomást akart kelteni, mintha csupa szép és barátságos élmény következne, s ezt előlegezi meg a csengő hangon bejelentett meglepetés: ma először három közismert költőt fogtok-fognakfogunk hallani, Pakulár Ádámot, Bocsári Ernőt, pardon, Bocsári Ervin néven közismernek, szólt közbe a költő, amin néhányan elnevették magukat, de Ágica nem törődött ezzel, az a jó, ha oldódik a hangulat. Szinte eufóriába esve jelentette be a folytatást, és hallani fog-juk-játok Tüke Lászlót! De ezen 28 �Próza és vidéke kívül ma este megismerünk valakit, aki költőként nálunk fog bemutatkozni, Karalyos Sándort! Ti-önök-mi ugyan más néven ismerjük, tudniillik ő nem más, mint tanműhelyünk ifjú dolgozója, mindannyiunk szeretve rettegett Simonkája, Katz Simon! Az égővörös fülű költő nevét székborogató üvöltözés, nekiszabadult kurjongatás fogadta, amiből kiderült, hogy költő voltáról a tanműhelyiek sem tudtak, Kunoskót azonban ez sem vigasztalta meg, elképedésében tátva felejtette a száját, ráadásul becsapottnak érezte magát. Mindig büszke volt rá, hogy nem egyszerűen rokoni viszony fűzi az unokaöccséhez, de a kapcsolatuk bensőséges és bizalmas. És most mi derül ki, a gyerek arra se méltatta, hogy bevallja, verseket ír! Tudnom kellett volna, gondolta először, de ez ellen rögtön fel is horgadt az önérzete, mégis, miből? Simsi még csak könyvet sem kért soha ajándékba. Egy városnéző sétájuk közben belebotlottak a munkásőr egyenruhában hazafelé baktató Sitkey Szaniszlóba, s ő a gyerek fülébe súgta, hogy ez a bácsi egy híres költő, de Simsi annyit se mondott, hogy jé, és végképp nem mondta, hogy én is írok verseket, nem kapott az alkalmon, hogy olyan valakit ismerhet meg, aki tanácsokkal segíthetné a költői pályán. Egyszóval titkolódzott. De miért lett Katzból Karalyos? Mi baja a keresztnevével? Ha már változtat, miért nem lett Karalyos Simon? Az viselkedik így, aki minden nyomát el akarja tüntetni annak, hogy honnan, kik közül jött. Bezzeg arról tudott beszélni, hogy sem mérnök, sem tornatanár, sem jogász nem akar lenni, hanem csak és kizárólag bölcsész, holott a jogi karra már tavaly be tudta volna juttatni, s akkor nem kellett volna a kölöknek egy évre beállni a tanműhelybe, és hiába magyarázta neki, hogy nem akar mindenáron ügyvédet csinálni belőle, lehet éppenséggel bíró vagy ügyész is, jogi diplomával nyitva áll előtte az egész államigazgatás, a politika, minden, de Simsi úgy viselkedett, mintha ő egyenesen tönkre akarná tenni az életét, tüntetett vele, hogy a jogászi pályával erőszakot tesznek rajta, s így most utólag Kunoskónak úgy kellett éreznie, a szeretetéért cserébe árulást kapott. Úgy látszik, nem, vagy félreismerte az unokaöccsét. De van egyetlen egy rejtély, ami mégiscsak oldódott: azért tanúsított Simsi még „Varnyú” ügynök számára is feltűnő buzgalmat a mai est előtt, mert ő maga is itt mutatkozik be, mint költő. Rosseb, aki megeszi, ha mindenáron muszáj verseket írnia, csapódhatott volna kevésbé zűrös csoporthoz is! Miért pont Tükéékhez törleszkedik? Mintha különleges érzéke volna hozzá, hogy mivel nehezítse a nagybátyja helyzetét. Mostantól nemcsak a tanműhely ifjú munkását kell nagybácsiként óvnia, a szolgálat tisztjeként pedig szemmel tartania, de gondjai lehetnek a Karalyos Sándor nevű fiatal költővel is. További bonyodalmakkal fenyeget, hogy nem tudni, „Varnyú” ügynök belenézett-e a mai est előtt Katz Simon személyi anyagába, és ha belenézett, mit gondol arról, hogy Katz anyját lánynevén Kunoskó Erzsébetnek hívták? 29 �Próza és vidéke Mély OBERCZIÁN GÉZA Mély táskás szem, a fehérje egész megsárgult, véreres, az arc beesett, sovány. Az öreg doktor ezt fogalmazta meg magában borotválkozás közben, hunyorgott az éles fényben, a tükörben visszatükröződött a rendelő vakító fehérsége. Összeszorult a szíve, mintha egy dobbanás kimaradt volna, eltűnődött, megint egy árnyat látott-e, vagy csak a szemhéja rebbent. Hiszen pont azért hozatta a rengeteg lámpát, hogy az árnyak, amik mind gyakrabban feltűntek, eltakarodjanak. Mindig estefelé jöttek, és susogtak, beszéltek hozzá a magányában, de lehet, hogy napközben csak nem vette észre őket, annyi dolga akadt. Egymásnak adták a kilincset az emberek, mindannyiuknak volt valami nyavalyája, isiász, vérnyomás, cukor, elöregszik a falu vele együtt. Bal kezével elhúzta sovány tokáját, kiegyenesítette a ráncos bőrt, a jobbal hozzáérintette a borotvát: még nem remeg a kezem, gondolta elégedetten. A hangos kopogástól összerezzent, apró vágást ejtett mégis, a vér frissen kiserkent, világos pirosan kígyózott le a nyakán: legalább folyik még, ennek is örülni kell, gondolta, ki lehet ez késő este? A fiú, aki az ajtóban állt, ellenzőt formált a kezével, amikor benézett az ajtón a nagy fényességbe. Legalább tizenöt lámpa ontotta a fényt, minden sarokra, minden szegletre, bútorra, berendezésre világítottak, egyetlen árnyék sem volt, látszott, hogy nagy gonddal tervezték meg az egészet. – Mi van, mit akarsz? – mordult az öreg a sötétbe. – Vérzik – mondta a fiú, és másik kezét bizonytalanul mozgatta a nyaka előtt. – Micsoda? – az orvos kezdte elveszteni a türelmét, és fázott is, tél volt, előző nap végig havazott, be akarta fejezni a borotválkozást és lefeküdni, reggel, mire felkel, nem lesz rá ideje, megint tele lesz a váró. – Maga. Itt – a fiú erősebben hadonászott, mintha azt mutatná, hogyan fogja elvágni a saját torkát. 30 �Próza és vidéke – Gyere be! – vetette oda az öreg, és visszament a melegbe, egy darab papírtörlőt szakított és rátapasztotta a sebre. – Csukd be az ajtót, kihűl a szoba. – A Borihoz hívják, éppen vajúdik – a fiú egyik lábáról a másikra állt, csizmája alatt tócsa gyűlt az olvadó hóléből – de nem megy neki, a bába küldött. Az öreg orvos közben visszatért a tükör elé és folytatni akarta a borotválkozást, megfeszítette a petyhüdt bőrt, mint az előbb, felemelte a borotvát, de amikor a fiú a Borit említette, keze megint csak megremegett, újabb vérpatakocska indult lefelé a leffegő redők közt. Érezte, hogy gyorsabban ver a szíve, meglódul, mint egy gyorsvonat, megszédült, és igen, úgy látta, mintha árnyak táncolnának a fal előtt: itt vagyunk, ragyogunk… – Tűnjetek el – mormogta a tükörképe szemébe nézve, majd a fiúhoz szólt – mikor? – Félórája jöttem el, ha ezt kérdezi. Mennünk kéne, sietni kell, azt mondták. – a fiú közönyösen állt, nézte a két kis vörös csermelyt, ahogy elágaznak a ráncok között, aztán összefolynak lassan a nyakon, mint két égő folyó, táplálják egymást, forrásuk a toka, erejüket a mélyben pumpáló szív szabályozza. – Kocsival vagy? – reménykedés volt az orvos hangjában, de valójában nem gondolta, hogy ez a gyerek vezethet, túl fiatal még. – Gyalog – mondta a fiú. Lassan haladtak a csúszós földúton, az ég borult volt, se hold, se csillagok, a szél borzolta felettük a sötét felhőket. Az orvos a fiú karjába kapaszkodott, lihegve botladozott. Szeme könnyezett a hidegtől, nem látott tisztán, csak mint egy kaleidoszkópban, széttöredezett képek alkotta látomást, surranó árnyakat, az egyik a fülébe suttogott: siess, siess, jön az aratás. Megszorította kísérője karját, hogy az felszisszent, de nem mondott semmit, csak lépett ütemesen, vitte, vezette a doktort a tanya felé. A végén már hangosan zihált, fújtatott, mint egy mozdony, pára bodorodott a szájából, mintha a lelkét lehelné ki, szíve össze-vissza kalimpált, meg akart állni, de a fiú húzta magával: gyerünk, menni kell, mondogatta. A vályogház, ahová megérkeztek, régi volt, sötét és nedves, füstszag áradt a vaskályhából, de meleg alig, régi nehéz bútorok reccsentek néha tiltakozásul az elmúlt idő ellen, a vajúdó nő egyre elhalóbb sikolyai mellett ez volt az egyetlen hang a szobában. Álltak az ajtóban, az orvos és a fiú, verték le magukról a havat, levették nehéz kabátjukat. Az öreg a fiú felé fordult: most maradj kint, nem kell bejönnöd, mondta. A gyerek hálásan bólintott. Az orvos, miközben becsukta maga mögött az ajtót, ismerős hideg fuvallatot érzett, és meglátta, hogy beosont mellette a Halál. Egyenesen a nőhöz ment, leült az ágy sarkára, ahol a feje volt, kifejezéstelen csonttekintetével visszanézett az öregre, mintha kihívná: na, melyikünk az 31 �Próza és vidéke erősebb, gyere, küzdj meg velem még egyszer! Nem az első találkozásuk volt, a doktor hosszú praxisa alatt többször megjelent, vérre menő harcokat vívtak, birkóztak, tépték-vágták, mély sebeket ejtettek egymáson, de ember itt nem nyerhetett, kivétel nélkül elmentek a kiválasztottak. – Őt nem adom, az anyját elvitted, de a Boriért már megharcoltam, és nem engedem a gyerekét sem – mormogta az öreg a fogai közt, és közelebb lépett az ágyhoz. A bába és a vajúdó nő anyósa semmit sem vettek észre, egyszerre magyarázták, mi történt eddig. Az események felgyorsultak, az orvos határozott utasításokat adott, a bába és az asszony igyekeztek mindenben segíteni. Sürögtek az ágy körül, forró vizet hoztak, műszerek kerültek elő, fecskendő, csipesz, hüvelytágító, fertőtlenítő, hófehér lepedők véresedtek, megerősödtek a sikoltások, együtt tolták a farfekvéses gyermeket ki az anyából, homlokukon a hűvös ellenére izzadság gyöngyözött. A Halál egykedvűen ült a nő fejénél, hol a doktort, hol őt nézte, várakozott, ez volt a dolga, erénye a türelem, egy életen át képes várni mindenkire, ezt a pár percet kibírja. Az öreg rápillantott, talán a furcsa szög miatt, hogy csak félprofilból látta, tűnt neki úgy, mintha kaján mosoly lett volna csontarcán, ez végképp felzaklatta: fényt, sok fényt, lámpákat hozzanak, akkor eltűnik!, kiáltotta. A nők nem értették, minek kéne eltűnnie, de gyorsan egy lámpát állítottak az orvos mellé az ágy végéhez, felkapcsolták. A Halál árnyéka megnyúlt tőle és felért a plafonig. – Erőlködsz, de most nem győzhetsz – az orvos magabiztos volt, mélyen felnyúlt, megfogta az újszülött fejét és lassan, de határozottan kifelé kezdte húzni. – Megvagy, kislegény! – kiáltott fel, mikor a karjai közé csusszant a parányi magzat. – Fiú! – folytatta, és várta a jól ismert első lélegzetvételt követő felsírást, de mély, visszafojtott csend uralta a szobát. A gyermek kék volt, szeme csukva, mozdulatlan némán feküdt az orvos karjában. Az anya közben kimerülten hevert, fel sem fogta, mi történik körülötte. Valami fagyos hidegséget érzett maga mellett, amitől megrémült, de csillapította is a fájdalmait, furcsa könnyedség járta át, elaludt. – Nem adom egyiket sem! – kiáltott az orvos, farkasszemet nézve a Halállal, aki továbbra is nyugodtan ült, kisujját sem mozdította, merev volt, mint egy szobor, hideg, mint a jég, lehelete fagyos, tekintete feneketlen mély kút. Lemosták a csecsemőt forró vízzel és hófehér lepedőre fektették, mégsem lélegzett, szíve nem dobogott, szeme ki nem nyílt. Az öreg orvos két-két ujját keresztbe rakta az apró mellkason és szívmasszázst adott, minden ötödik nyomás után félig borotvált ajkát a gyerek feje fölé illesztette és belefújt a szájába, majd újra, és újra, már szédelgett az erőlködéstől, pedig szinte nem is használta az izmait, számolt, koncentrált, szeme előtt árnyak lebegtek, feje körül táncoltak, fülébe suttogtak: add fel, nem a te hibád. A Halál ekkor 32 �Próza és vidéke megmozdult, és mutatóujjának kis mozdulatával megkarcolta az öreg szívet, mire az kihagyott pár ütemet. Az orvos összegörnyedt a kíntól, de a szemébe nevetett: mindent megpróbálsz, de azért sem adom! Felpattant és elkapta Halál köpenyegét, megrázta, kifelé taszigálta a szobából, majd visszatérdelt a kicsi mellé és folytatta az élesztést. A Halál félrehajtott fejjel figyelte, egész markával megszorította az öregember szívét, egyszer, kétszer, az öreg fetrengett a fájdalomtól, akkor elengedte. Még érezte jeges tapintását, mikor négy ujjával újrakezdte a masszázst, öt ütem, levegő, öt ütem, levegő, öt ütem, levegő… Az öregember ernyedten feküdt, kimeredt szemmel nézte a Halált, belül mosolygott, mert megérezte a kis szív első dobbanását: már csak egy levegő, és én nyertem, először a párbajunkban, megmarad az anya és a gyerek is, ujjongott. Öt ütem, levegő…. Mély… levegő… A gyermek felsírt végre, mint egy sziréna, erősen, egészségesen, teli tüdőből, követelve az életet és mindent, ami ahhoz kell, kapálózva igyekezett megszabadulni a rá nehezedő ősz fejtől. Végül a bába és az asszony lefejtették róla az öreg orvost, kiterítették a padlón, és zokogva örültek a gyermeki sivalkodásnak. – Menjünk – mondta a Halál egykedvűen. 33 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban NÉMETH ZOLTÁN Álnév és névtelenség a kultúrában, a művészetekben és az irodalomban (Előszó) Korunk az álnevesség és a névtelenség korszaka. A név körüli problémák mára egész társadalmunkat átszőtték, köszönhetően az internetes kultúra játékszabályainak. A honlapokon közzétett és tárolt írások nagy tömege névtelen, a blogszférában megjelenő önéletrajzok és fikciós művek jelentős része szintén. A napilapok politikai és művészeti cikkei alatt olvasható kommentek elsöprő többsége álneves. Mindez kiváló lehetőséget biztosít az identitásjátékra éppúgy, mint a hamis vélemények közzétételére, vagy éppen a jogi kereteken túllépő becsmérlés és gyűlöletbeszéd nyilvánosságra hozására. Az álnév és a névtelenség ebből következően a bűnözők világában is alapvető fontosságú szereppel bír, az okirat-hamisítástól kezdve a terroristák és a terrorelhárítók világáig. A kortárs magyar irodalomban az álnevesség szintén rendkívül jelentős szereppel bír. Az egyik első posztmodern verseskötet, Weöres Sándor Psyché (1972) című kötete Psyché, azaz Lónyay Erzsébet verseit közli a fikció szerint. A kötet versei egy 18. század végi, nyelvújítás előtti nyelven szólalnak meg, és tartalmazzák Psyché leveleit, Ungvárnémeti Tóth Psychéhez írt szerelmes verseit, Csernus Marianna színésznő Psychéről írott visszaemlékezését. Weöres olyan tökéletes aprólékossággal játszott el az álnév adta játékos lehetőségekkel, hogy még Achátz Márton a Magyar asszonyok arczképcsarnoka (Budapest, 1871) című munkájának Lónyay Erzsébetről szóló fejezetét is közli, valamint egy Utószót, amelyben méltatja Psyché helyét a magyar irodalomban. Weöres Sándor kötete minden bizonnyal inspirálója volt azoknak a 34 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület posztmodern költészeti játékoknak, amelyek az 1980-as évektől kezdődően a magyar irodalom jelentős vonulatát alkották. Esterházy Péter Csokonai Lili álnéven jelentette meg nagy sikerű, Tizenhét hattyúk (1987) című regényét, amely szintén egy sajátos, későbarokk, archaikus nyelvet alakít ki a mű számára. Az 1987-ben színre lépő Tsúszó Sándor fiatal szlovákiai magyar irodalmárok beszélgetéséből született meg a pozsonyi Madách Kiadóban. A visszaemlékezések szerint Hizsnyai Zoltán, Grendel Lajos, Balla Kálmán, Karsay Katalin, Szőke Edit és Tóth Károly hozták létre az álnevet, s a későbbiekben Tsúszó Sándor neve alatt publikált verset, prózát, műfordítást néhány tucat író, költő, kollektív álnevet hozva létre. Sőt, Tsúszóról szóló fiktív kritikákat és tanulmányokat közölt nem egy irodalomkritikus. Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánja A test angyala (1990) című kisregényével lépett be a magyar irodalomba, s a dilettáns nyelv lehetőségeit aknázta ki. A kilencvenes évektől egészen napjainkig álnevek tucatjai borították el a magyar irodalmat. Többek között Kovács András Ferenc (Lázáry René Sándor, Alekszej Asztrov, Jack Cole, Caius Licinius Calvus, Kavafisz, Hadd-elKaf, Fu An-kung, Kálmáncsehy József, Marullo Pazzi, Sir Andrew Blacksmith), Baka István (Sztyepan Pehotnij), Talamon Alfonz (Samuel Borkopf), Csehy Zoltán (Pacificus Maximus), Bogdán László (Vaszilij Bogdanov), Kabai Lóránt (Spiegelmann Laura) és Nyerges Gábor Ádám (Petrence Sándor) nevéhez köthető az irodalmi identitásjáték és misztifikáció posztmodern kialakítása a magyar irodalomban. Éppen ez, az álnevek bonyolult világa adta az inspirációt ahhoz, hogy 2012-ben egy tudományos projektet dolgozzunk ki kollégáimmal a szlovákiai, besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékén Álnév és maszk az irodalomban címmel. Kiindulópontként a kortárs magyar, illetve posztmodern irodalom szolgált, de szükségesnek éreztük az elméleti szakirodalom vizsgálatát is, hiszen például Gérard Genette, Michel Foucault vagy Jacques Derrida életművében is fontos szerepet játszik a név hatalma és problematikája. Foucault esetében mindez életrajzi tényekre is visszavezethető, hiszen Paul-Michel Foucault néven született 1926-ban a franciaországi Poitiers-ben, s miután édesapja, a kiváló sebész, Paul-André Foucault arra akarta kényszeríteni, hogy a filozófia helyett a családi karriert folytassa, konfliktus alakult ki apa és fia között, s emiatt, szembeszegülésből és dacból a filozófus elhagyta nevéből az apa után kapott Paul nevet, hogy az új névhez egy új identitást társítson. Éppígy fontos szempont volt a temporalitás szempontjainak, vagyis az álnév kérdésének időbeli vizsgálata, hiszen minden korszakban más és más okai voltak az álnevességnek. Az első irodalmi hamisító állítólag Dionüsziosz sztoikus filozófus volt, aki a IV. században Szophoklész neve alatt írta Parthenopaeus című drámáját, amelyet volt tanítója, Heráklidész megszégyenítésére használt fel. A középkori névtelenség a szerzői öntudat hiányára vezethető vissza, az 35 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban isteni dicsőség fényében az alkotó neve és halhatatlansága másodrendű szempontnak számított. A humanizmus idején az ún. metonomázia divatját figyelhetjük meg, amikor is az ókori kultúra tisztelete miatt latinizált névalakokat, illetve gyakran az eredeti név görög vagy latin változatait hozták létre az írók. A vallásháborúk idején, de később is a más vallású vagy ellenzéki értelmiségiek és írók politikai okokból használtak álneveket, félve az esetleges megtorlástól. A 19. században az ún. pszeudoandronímia jelenségére figyelhetünk fel. Ez azt jelentette, hogy az írónők gyakran választottak férfinevet, mert a nőktől elvitatták az íráshoz való jogot. A 19. században egyébként is általánossá vált az álnévhasználat. Petőfi Sándornak több mint egy tucat álnevét ismerjük, Mikszáth Kálmán százharmincöt (135!) álnevet használt, főként publicisztikai írásaiban. Vörösmarty Mihály, Arany János és Ady Endre is a legváltozatosabb álneveket használták, számjegyeket, az összeadás jelét, kettős vonalú plusz jelet stb. Mindez azt is jelentette, hogy az álnevek világa nem magyarázható meg a korszak, a szociokulturális háttér, a hatalmi kérdések, illetve a szépirodalmi konvenció vizsgálata nélkül. A pályázat végül sikerrel járt, és 2013-2015 között került sor az Álnév és maszk az irodalomban című projekt (Pseudonymy a masky v literatúre, VEGA 1/0021/13) lebonyolítására, amelynek keretén belül két nemzetközi tudományos konferenciára, valamint két konferenciakötet és egy monográfia megjelentetésére adódott lehetőség. A projekt vezetését 2013 őszétől Ardamica Zorán vette át, akinek a szerkesztésében jelentek meg az Álnév és maszk az irodalomban (2014) és Az irodalmi álnév és maszk értelmezésének elmélete (2015) című kötetek. Jelen sorok írójának nevéhez pedig az Álnév és maszk (2013) című monográfia megjelentetése köthető. A két tanulmánykötet jól mintázta azt a sokféleséget és gazdag kutatási területet, amely az álnevek világával kapcsolatba hozható. Szirák Péter1 (Debreceni Egyetem), Mizser Attila2 (Palócföld), Őszi Brigitta3 (Bél Mátyás Egyetem), Tóth Lilla4 (Bél Mátyás Egyetem) a kortárs magyar irodalom kontextusában értelmezték az álnévkérdést, Esterházy Pétertől Spiegelmann Lauráig, Talamon Alfonztól a Szilasi László – Németh Gábor szerzőpárosig. Nagy Csilla (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet – Bél Mátyás Egyetem) a kortárs világirodalom5 és magyar irodalom6 játékterét egyaránt felhasználta értelmezéseiben. Alabán Ferenc (Bél Mátyás Egyetem) a név és álnév történeti kontextusát7 vizsgálta magyar – szlovák kapcsolatokban.8 Csehy Zoltán9 (Comenius Egyetem) a meleg kultúra és irodalom álnévhasználatának kérdéseivel foglalkozott. Petres Csizmadia Gabriella10 (Konstantin Filozófus Egyetem) a meseregények névadási tendenciáit vizsgálta. Polgár Anikó11 (Comenius Egyetem) és Ardamica Zorán12 (Bél Mátyás Egyetem) a műfordítások területén nézett szembe a szerzőség kérdésének igen érzékeny kérdéseivel, utóbbi szerző egy másik tanulmányában13 a populáris zenei élet területére is kiterjesztette vizsgálódását. N. Tóth Anikó14 (Konstantin 36 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület Filozófus Egyetem) az irodalmi álnév és maszk értelmezésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, Tóth Katalin15 (Konstantin Filozófus Egyetem) pedig az álnévhasználatot a kortárs cseh, szlovák és magyar irodalom közép-európai kontextusába helyezte. Az itt következő blokk e projekt lezárásának tekinthető, köszönhetően a lehetőséget nyújtó Palócföld szerkesztőségének. Fekete Norbert a 19. század elejének irodalmi vitáiba nyújt betekintést az álnévhasználat korabeli sajátosságait is érintve, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Kis János, Himfy világába. Deczki Sarolta a hivatalos név és a másodlagos név bonyolult viszonyait értelmezi a kortárs magyar prózairodalom jelentős alkotójának, Tarr Sándor műveiben, érintve a szerző elhíresült ügynökmúltját is. Ardamica Zorán Hajdu Szabolcs filmjeiben maszk és illúzió kapcsolatát értelmezi, kitérve a filmek intertextuális kapcsolati rendszerének vizsgálatára is. Álnév, névtelenség, maszk: mindhárom fogalom a titokkal és a titok leleplezésének ígéretével kecsegtet, s így tulajdonképpen az értelmezés allegóriájaként működik. A valódi név megtalálása azonban nem végpont: hanem egy másik kezdet, egy újabb maszk és név, s ezáltal egy újabb olvasás kezdete. Jegyzetek 1 SZIRÁK Péter, Név, álnév, mű, olvasás = Álnév és maszk az irodalomban, szerk. Ardamica Zorán, Banská Bystrica, Belianum, 2014, 27-36. 2 MIZSER Attila, A levelek leple alatt: Gabriely György és Poletti Lénárd levelezése = Az irodalmi álnév és maszk értelmezésének elmélete, szerk. Ardamica Zorán, Banská Bystrica, Belianum, 2015, 69-75. 3 ŐSZI Brigitta, A nevek játéka Talamon Alfonz Samuel Borkopfjában = Az irodalmi álnév…, 55-60. 4 TÓTH Lilla, A maszk szerepe a közéleti lírában = Az irodalmi álnév…, 23-30. 5 NAGY Csilla, A Dorian-háromszög: Mediális és narratív játékterek Will Self regényében = Álnév és maszk…, 37-45. 6 NAGY Csilla, Test és hatalom: Még egyszer Spiegelmann Lauráról = Az irodalmi álnév…, 61-68. 7 ALABÁN Ferenc, Névadás és hatásérték: Mozaikok az irodalmi névadás néhány értelmezéséből = Álnév és maszk…, 47-58. 8 ALABÁN Ferenc, Nevek sorsa a változó időben = Az irodalmi álnév…, 87-96. 9 CSEHY Zoltán, Mások: Művészi név- és identitáskonstrukciók szubkulturális környezetben = Álnév és maszk…, 83-95. 10 PETRES CSIZMADIA Gabriella, Bujdosó mesehősök: Az irodalmi mesék kölcsönzött szereplőinek álnevei = Az irodalmi álnév…, 77-85. 11 POLGÁR Anikó, Társfordítók, szerkesztők, lektorok. A szerzőség kérdése a 37 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban Horatius-vitában = Álnév és maszk…,59-72. 12 ARDAMICA Zorán, Álnév és műfordítás = Álnév és maszk…, 73-82. 13 ARDAMICA Zorán, Másik név – A közelítés és eltávolítás gesztusai = Az irodalmi álnév…, 31-42. 14 N. TÓTH Anikó, Álnév és maszk: elmélet és gyakorlat = Az irodalmi álnév…, 11-22. 15 TÓTH Katalin, Álnevek és értelmezésük a kortárs közép-európai irodalmakban = Az irodalmi álnév…, 43-54. 38 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület FEKETE NORBERT Kritikai műfajok és (ál)névhasználat a 19. század első felében 1826-ban Toldy Ferenc a következőket javasolja Bajza Józsefnek folyóirattervezetében, amely megalapozta a korszak egyik legjelentősebb kritikai sajtóorgánumát az általuk szerkesztett Kritikai Lapokat: „a »Kritikai levelek« tárgya pedig minden volna […] könyveknek vizsgálatai vagy gúnyolatai; satyrikus epigrammok recensiók recensióji, kritikus levelek […] Semmi forma ki nem volna belőle zárva”.1 Felsorolása arra mutat, hogy a korszakban széles fikciós és nem fikciós műfaji hagyomány állt a recenzens rendelkezésére, ami kéziratban és nyomtatásban egyaránt megjelent. A kortársak nem tettek különbséget a nem kritikai műfajok esetében a nyomtatás és a kéziratosság között: mind a két mediális teret ugyanolyan legitimnek tartották.2 A sajtó alól kikerülő kritikák kérdése azonban neuralgikus pontnak számított a korabeli értelmezői közösségekben. Különösen az integrált irodalmi felfogást képviselő literátorok (pl.: Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel) tekintették káros, a nemzetet megosztó írásoknak a recenziókat, ezért a korszak kritikavitáiban aggódva szemlélték térnyerésüket. Úgy vélték, hogy a recenzensi gyakorlat csak egy teljes nemzeti felhatalmazással rendelkező tudósokból álló testület keretei között jelenhet meg. Ellenben a strukturált irodalomszemléletet képviselő szerzők (pl.: Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Szemere Pál) szerint a kritika alapvetően szükséges műfaj a hazai literatúra fejlődéséhez, az írók és az olvasók ízlésének, esztétikai érzékének csiszolásához, ezért kiemelten támogatták a műfajt.3 A kritikusok önvédelemből, és elveik közlésének érdekében folyamatosan keresték a megfelelő műfaji és szerzői névhasználati kereteket a recenzensi megszólalásra. Dolgozatomban a korszak kritikusai által választott műfajok 39 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban és mediális terek szerzői névhasználati normáinak feltárását és ezek alkalmazását vizsgálom a nyomtatásban megjelent recenziókban, illetve az esztétikai-kritikai epigrammákban. Nyomtatott recenziók A’ kritikáról című tanulmányában Kölcsey rávilágít a nyomtatásban megjelent bírálatokkal szembeni fenntartásokra, amit abból a korabeli értelmezésből eredeztet, hogy a közvéleményben a műfaj „ócsárlásnak és hibák után leskődésnek” tűnt.4 Szerinte a nyomtatásban közölt recenzióhoz előszeretettel kapcsolták egyrészt azt a képzetet, hogy nem vonzza az olvasókat, akik valószínűleg így kevésbé lesznek hajlandóak folyóiratokra költeni; másrészt hogy az írókat elriasztja az írástól, ami hátráltatja a nemzeti irodalom kibontakozását és gyarapodását; harmadrészt hogy a műfaj hangnemét általában ócsárlásként értelmezték. „Az újabb Recenzenseknek nagyobb részét többnyire a’ gyalázásnak, üldözésnek fekete maniaja rázza.” – írja Kisfaludy Sándor A’ Recensiókról című tanulmányában.5 Ő arra mutat rá, hogy korának kritikusi gyakorlatát leginkább a gyalázás és a mocskolódás határozta meg, ami törvénysértésnek számított a korabeli jogrend alapján. A kritikai gyakorlat így könnyedén személysértésnek (dehonesztáció) minősülhetett, ami „valami erkőltsi véteknek, vagy […] Pólgári hibának, deféctusnak, a’ szemre való hányás[át]” jelentette, ami „akár szóval, akár írással” egyaránt megtörténhetett.6 Kölcsey említett tanulmányában szintén a jog világából származó eredetet keres a recenziókkal kapcsolatos tiltakozásra. Szerinte ez arra vezethető vissza, hogy a nyomtatott szót a megyei és országgyűlésekben a szólás szabadságához szokott nemesek egyértelműen bírósági végzésként értelmezték, amelyet gondolkodásuk szerint csak törvényhatóság hozhatott. Ennek egyetlen folyóirat vagy önállóan megjelent recenzió sem felelhetett meg.7 Ezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy a közönség hűvösen fogadta a bírálatokat. A kritikák már a 18. századi folyóiratokban megjelentek, de nem örvendtek népszerűségnek, ami gyors visszaszorulásukhoz vezetett, és egészen 1814-ig az Erdélyi Muséum, majd 1817-ig a Tudományos Gyűjtemény megindulásáig döntően csak osztrák és német lapokban jelenhettek meg a magyar recenzensek bírálatai.8 Ebben a környezetben a recenziók szerzői nemcsak szövegeik különböző nevekkel való ellátásával törődtek, hanem élénk érdeklődést mutattak a névhasználat kérdéskörének elmélete iránt is. Ennek példája Kis János Észrevétel a’ fonák Recensiókról9 című értekezése, melyben a Tudományos Gyűjteményben a B-h áljel alatt publikáló szerző kritikájára reagálva fejtette 40 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület ki a névhasználattal kapcsolatos elképzeléseit.10 Kis a bírálat legnagyobb hibájának az anonimitást tartotta, ami a korabeli értelmezésben egyszerre jelentette az álneves és a névtelen közléseket.11 Az anonimitás szerinte „gyanús”, és előre felhívja a figyelmet az írás problematikusságára, aminek az elkerülése érdekében a következőket javasolja: „[k]i kell hát tenni a’ nevet, kivált a’ sértegető írásokban, mivel külömben is ritka titok, a’ mi világosságra ne jöjjön.” Egyértelműen arra szeretné szorítani a kritikusokat, hogy tüntessék fel nevüket írásaikban, hiszen a névtelenség jelentette titok nem nyújt teljes védelmet, és lelepleződés esetén saját magukat hozzák kellemetlen helyzetbe a nemzet, vagyis az egyik legtekintélyesebb nyilvánosság előtt. Az anonimitás tiltása megszelídítené a recenziók tónusát, amely hosszú távon a műfaj elfogadásához vezethetne. Kis szerint az alapvető kritikai szabályokat be nem tartó, névtelenül publikáló recenzens alapvetően felkelti az olvasó kíváncsiságát, hogy: „ki legyen a’ […] mitsoda hivatalú, ’s mitsodás characterű ember”.12 Ebben az interpretációban a szerzői név hiánya az olvasó elbizonytalanodásával jár, akinek így semmi sem áll rendelkezésére a recenzens személyének megállapításához. A recenziók alatt Kis nemcsak a puszta szerzői név feltüntetését várta el, hanem további olyan információkat is, amelyek az illető származására vagy polgári státuszára utalnak, amik alapján felmérhető a kritikus témához való hozzáértése, illetve garantálják azt, hogy személyét tekintélyként el lehet fogadni a mű megítélésekor.13 Ez azonban B-hról egyáltalán nem derül ki, sőt recenziója olyan „szennyes és epés” beszéddé válik a névtelenség hamis biztonsága miatt, amilyet csak botránkozással lehet olvasni.14 Kis lesújtó véleményét arra alapozza, hogy a szöveg nem teljesíti a jó kritikával kapcsolatos elvárásokat, hiszen „valamelly Munkának summáját, tzélját, ’s betsét” nem vagy csak nagyon elenyésző mértékben taglalja. Ennek hiányában sokkal inkább fonák recenzióként értelmezi azt, ami a diskurzust hátráltatja.15 Vele szemben a ∆ áljelű szerző 1823-ban, a Tudományos Gyűjteményben eltérő véleményt fogalmazott meg: „mi köze is a’ nevezetnek az az ítélet mivoltához? nem mind egy é akár ki mondja az igazat, a’ valót; vagy ellenben a’ helytelent, a’ botránkoztatót? és megmásolhatja e’ ezeket a’ tsupa megnevezés?”16 A szerző egyértelműen kifogásolta, hogy a recenzensnek kötelező legyen feltüntetni a nevét, hiszen annak megjelenítése nem változtat a kritika minőségén, viszont könnyen személyeskedésekhez vezethet.17 Amíg Kis szerint a feltüntetett, akár tematikus információkkal bővített szerzői név az olvasót segíti a bíráló tekintélyként való elfogadhatóságában, addig ∆ ezektől teljesen megszabadítaná a recenziót, és azt tartja a legfontosabbnak, hogy a kritika részrehajlatlan legyen. Szerinte Kis bírálatában összemosta a recenzió és a „sértegető írás” (gúnyirat) műfaji kategóriáit, amelyek közül az utóbbi nem tekinthető kritikai műfajnak, sőt foglalkozni is méltatlan vele. ∆ megköveteli, hogy a bírálat szigorú, elfogulatlan, és az esztétikai-kritikai 41 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban szempontokat érvényesítő ítélet legyen. Ennek megvalósulása érdekében szükségesnek vélte a szabad névhasználat fenntartását.18 Szerinte a névtelenség lehetőségének tiltása azt eredményezné, hogy egyrészt nem változna a bírálatok személyeskedő stílusa; másrészt azok nem lennének képesek az elfogulatlan ítélet meghozatalára; harmadrészt a tanítói funkció ellátására, így végül „merő tömjénező intézetekké” silányulnának, ami aláásná a műfaj létjogosultságát.19 Az ellenérzések leküzdésére szolgált Kazinczy stratégiája, aki szerint a recenziót elfogadhatóvá teszi, ha a szöveget megjelenés előtt megmutatja a megkritizált írónak, ezzel elejét véve a súrlódásoknak. Kazinczy Kisfaludyról az Annalenbe írt bírálata kényes pontnak számított, hiszen egy közkedvelt szerző alkotásait élesen, név nélkül, egy idegen nemzet előtt, és egy külföldi folyóiratban bírálta, ami sem az alkotónak, sem a rajongóinak nem tetszett. A recenziók, illetve a Himfy-epigramma kettejük viszonyát megrontotta, amit azzal igyekezett áthidalni, hogy Ruszek apát közvetítésével felvette a kapcsolatot a költővel, hogy békülést kezdeményezzen. Kazinczy az ez úton írt levelek egyikében azt állította, hogy a megjelenés előtt recenzióját megküldte Kisfaludynak, hogy az esetleges tévedéseket észrevegye, így a kritikus a hibáit még időben javítani tudja. A Kazinczy–Kisfaludy-levelezésben azonban nincsen nyoma ennek a „korrektúrafordulónak”. Mindenesetre Kazinczy arra hivatkozott, hogy az Annalenben közölt recenzió negatív fogadtatása miatt az Erdélyi Muséumban magyarul való újraközlésénél azért vállalta nevét, hogy a közönség számára is egyértelmű legyen szerzősége. Az íróval való láttatás a recenziók testületi ellenőrzése helyett, a szerző és a kritikus privát diskurzusában (magánlevelezésben) tartotta volna a bírálatok javításának kérdését.20 A módszer részleteit azonban nem ismerjük meg, így azt sem, hogy meddig mehetett volna el a javítás, mennyire engedte volna a kritikus beleszólni a szerzőt a bírálatba. A láttatás gyakorlata azonban egyértelműen felfedi a nyilvánosság előtt a recenzens személyét. Talán nem véletlen, hogy Bajza évekkel később a Pyrker-pörben elítéli Kazinczy módszerét, mert a közlés „egy sereg jeremiádot szokott maga után vonni”.21 A Kritikai Lapok redaktora szerint ez a gyakorlat a szerkesztői munkát lehetetlenítette volna el, ezért nem javasolta ennek alkalmazását, még akkor sem, ha ezzel a recenzensi tévedések kiküszöbölhetővé tehetők. Esztétikai-kritikai epigrammák A nyomtatott kritikával szembeni ellenérzések miatt az antik előzményekre építő esztétikai-kritikai epigramma fikciós műfaja alkalmas kereteket biztosíthatott a recenzió feladatainak betöltésére. A korabeli műfajértelmezés 42 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület alapján a római vagy martialisi epigramma nemcsak tömörített kritikaként funkcionálhatott, hanem szatíraként is, ami felhasználható az írói hiányosságok felmutatására.22 Ez a műfaj alkalmas kereteket biztosított Kazinczy számára, hogy saját esztétikai és kritikai elveit szélesebb körben is terjeszteni tudja. A széphalmi mester Tövisek és virágok címet viselő epigrammakötetét névtelenül publikálta 1811-ben annak ellenére, hogy egyes készülő darabjait megküldte levelezőpartnereinek, amivel egyúttal felfedte szerzőségét.23 Véleményem szerint a Tövisek és virágok esetében Kazinczy egy kísérletének lehetünk tanúi. Maga a kötet anonim, de a külső címlapon feltünteti a kiadás helyét: Széphalom, amit akár értelmezhetünk szerzői azonosításként is. Kazinczy azzal, hogy birtokát jelenítette meg saját neve helyett, intézményesítette az általa képviselt kritikai gyakorlatot, és az ország más, regionális irodalmi központjaihoz hasonló pozícióba emelte magát. Ellenfeleit gyakran nevezte vagy vonta össze egy földrajzi kategória alatt, például: Debrecen, Tuladuna.24 A Széphalommal pedig jelezhette, hogy személyében ő is az irodalmi élet egyik önálló, legitim centrumát testesíti meg. Kazinczy a hazai folyóirat-kritika hiánya miatt a publikumnak a recenziós tónushoz való hozzászoktatásaképpen nyomtatásban jelentette meg epigrammáit, melyeknek kritikai élét Berzsenyinek azzal magyarázza, hogy: „[s]ok szabad versben, a’ mi prózában nem szabad”.25 Felfogásából tükröződik, hogy kritikai epigrammáiban vaskosabb hangot üthetett meg, mint a recenziókban, amelyet jól mutat többek között az Epigrammai morál című darabja is, ami reprezentálja az ebben a műfajban alkalmazott kritikusi attitűdjét, amely szerint az esztétikailag gyengébben teljesítő szerzőt recenzensének joga van erős szavakkal illetni.26 A saját vélemény nyílt megfogalmazására a műfaji keretek biztosította lehetőségeken túl Széphalom intézményének vállalt szerepe is ösztönözhette. Fontos megjegyezni, hogy elsődlegesen saját elveit kívánta közvetíteni, és nem arra törekedett, hogy megsértse a szerzőket. A kötet alkotásai azonban jelentősen felborzolták a kedélyeket. A legnagyobb felzúdulást a talán Himfy-epigramma váltotta ki, melyben Kazinczy saját szelekciós elveit propagálta. Erre mutat az is, hogy a botrányt kiváltó művet nem, csupán a benne szereplő nevet vetette el: a tervezett újabb verzióban már nem Himfy, hanem Csokonai verseit égettette el Daykával.27 A recenziók kiszorulása a honi irodalomból éppen úgy indokolhatta az epigrammák anonim közlését, mint a versek szatirikus, csipkelődő műfaji jellemzői. A Széphalom szerzői azonosítással megjelent epigrammagyűjtemény a szélesebb nyilvánosságot informálta egy érvényesíteni kívánt kritikusi gyakorlatról, és egy lehetséges irodalmi kánon felmutatásáról.28 Lényeges tisztázni, hogy Kazinczy választott „neve” hogyan illeszkedett saját névhasználati gyakorlatába. Korábban, az Orpheusban 43 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban megjelent különböző műfajú alkotásait bizonytalan megfontolásból, de nagy változatossággal látta el álnévvel, saját nevével, vagy hagyott anonimitásban.29 Ezzel szemben a Magyar Museumban megjelent Szigvart Klastromi történetéről írott recenziójában már egy szemléletbeli fordulatot jelent be: „[r]ecensióim soha sem fognak nevem nélkül meg-jelenni. Ki tészi-fel tehát felőlem, hogy személlyemet a’ Meg-sértettnek megtámadásáúl ki-tenni, és nyugodalmamat fel-háborítatni akarnám?”30 Ettől az elképzeléstől azonban eltért, amikor az Annalenben megjelent recenzióit – többek között Kisfaludyról – névtelenül közölte.31 Amikor 1814-ben az Erdélyi Muséumban magyarul, újraközli az említett szöveget, már feltüntette rajta saját nevét, és korábbi névtelenségét azzal magyarázza, hogy annak közlését a folyóirat „nem kívánta”.32 Ebben az esetben a beszédszituáció megragadásának esélye vezethetett oda, hogy ideiglenesen felfüggesztette korábbi fogadalmát, és meghajolt a külhoni lap szerkesztési elvei előtt. Ezt követően a korabeli irodalmi élet egyik mértékadó alakjaként a névtelenség alkalmazásának ellenfeleként lépett fel, így kritikusként túlnyomórészt csak saját nevét vállalva nyilvánult meg.33 Összegzés A fentebbiek alapján elmondható, hogy a szerzői névhasználat kérdései szerteágazó diskurzust alakítottak ki a 19. század első felének kritikáról szóló vitáin belül. Ennek a problémának jelen tanulmányban csupán a nyomtatott recenzió műfajaival való összefüggéseket állt módomban feltárni. A kritika alapvető műfaji sajátosságának az ítélet kimondását tartották. Erről a véleményalkotók egyik csoportja azt vélte, hogy ezt a mindennapi élet viszonyaitól függetlenebben kell megvalósítani, amihez a recenzens szabad névválasztása jelentős segítséget jelenthet. Ezzel a módszerrel megakadályozhatónak tartották, hogy a recenzió puszta tömjénezéssé váljon. A véleményalkotók egy másik csoportja szerint a kritika akkor mond le az elfogulatlan ítéletről, ha engedélyezik a szabad névválasztást, ugyanis ez lehetőséget ad a recenzens inkompetenciájának takargatására, másrészt ezzel a bírálatot gúnyirattá alacsonyítják le. Ezért javasolták, hogy a kritikus tüntesse fel nevét, amivel garantálja, hogy a nemzet előtti beszéd nyilvánosságában nem hoz magára szégyent. Mindkét esetben a névválasztás kérdése kulcsfontosságú a műfaj célkitűzésének megvalósításához. Kazinczy példája árnyalja ezt a teoretikus kettőséget: irodalmi vezéregyéniségként az anonimitás ellenfeleként lépett fel, viszont a recenzensi beszédlehetőség megragadásának lehetősége, melyre kezdetben csak külföldi lapokban nyílt lehetősége, arra bátorították, hogy 44 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület vállalja a névtelenséget. Hasonló megfontolások vezették akkor is, amikor saját kritikusi gyakorlatának intézményesítését szolgáló epigrammakötetét Széphalom szerzői azonosítással adta ki. A (gyakran névtelenül vagy álnéven megjelenő) recenziókkal szembeni ellenvetések tompítására pedig az íróval való láttatást javasolta, ami azonban nem változtatta meg a recenziókkal szembeni negatív attitűdöt. Jegyzetek 1 Toldy Ferenc (a továbbiakban: Toldy) Bajza Józsefnek (a továbbiakban: Bajza), 1826. jan. 21. = BAJZA József és TOLDY Ferenc Levelezése, s. a. r. OLTVÁNYI Ambrus, Bp., Akadémiai Kiadó, 1969 (A Magyar Irodalomtörténetírás Forrásai, 9), 276–277. 2 LABÁDI Gergely, „meg-irott kőnyv” és „nyomtatott ének”: Kéziratos és nyomtatott kultúra a XVIII. század utolsó harmadában = Historia Litteraria a XVIII. században, szerk. CSÖRSZ Rumen István, HEGEDŰS Béla, TÜSKÉS Gábor, BRETZ Annamária, Bp., Universitas Kiadó, 2006 (Irodalomtudomány és Kritika), 448–455. 3 HÁSZ-FEHÉR Katalin, Elkülönülő és közösségi irodalmi programok a 19. század első felében: Fáy András irodalomtörténeti helye, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2000 (Csokonai Könyvtár, 21), 57–67; GYAPAY László, Viták a kritikusi felhatalmazás körül = Historia Litteraria…, i. m., 399–402. 4 KÖLCSEY Ferenc, A’ kritikáról, KrL, 1833/2, 3. 5 FÜREDI Vida [KISFALUDY Sándor], A’ Recensiókról, TudGyűjt, 1818/6, 5. 6 [KÖVY Sándor], A’ magyar törvénynek rövid summája: A’ Gyermekek’ számára, Pozsony, Wéber Simon Péter, 1798, 59–60. 7 KÖLCSEY, A’ kritikáról, i. m., 23–24. 8 HÁSZ-FEHÉR, i. m., 39–40, 51–52, 77. 9 KIS, i. m. 10 B-H, Topographia Oppidi Miskóltz Historico Medica Auctore Samuele Benkő... Denuo edita cura Josephi Szathmáry. Miskoltzini Typis Michaelis Szigeti 1818. 8. 94., TudGyűjt, 1819/1, 66-74. 11 ONDER Csaba, A klasszika virágai: anthologia, praetexta, narratíva, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003, 107–108. 12 KIS, i. m., 4. 13 Vö.: ONDER, i. m., 95–96. 14 KIS, i. m., 5. 15 Uo., 1-2. 16 ∆, Köteleztetik é a’ Recensens magát megnevezni? ’s helyes é őt erre szorítani, TudGyűjt, 1823/5, 44. 17 Uo., 45. 18 Uo., 44. 19 Uo., 46–47. 20 Kazinczy Ruszek Józsefnek, 1816. máj. 15. = KazLev, XIV, 192–193. 21 BAJZA, i. m., 53–54. 22 HÁSZ-FEHÉR, i. m., 78. 45 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban 23 Kazinczy Pápay Sámuelnek, 1811. márc. 11. = KazLev, VIII, 378; [KAZINCZY Ferenc], Tövisek és virágok, Sáros-Patak, Nádaskay András, 1811; HÁSZ-FEHÉR, i. m., 74. 24 Kazinczy Rumy Károly Györgynek, 1807. ápr. 7. = KazLev, IV, 549–550; Kazinczy Pálóczi Horváthnak, 1818. jan. 16. = KazLev, XV, 445. 25 Berzsenyi Kazinczynak, 1810. nov. 10. = KazLev, VIII, 169; Kazinczy Berzsenyinek, 1811. jan. 10. = KazLev, VIII, 256. 26 [KAZINCZY], i. m., 36. 27 Kazinczy Berzsenyinek, 1811. jan. 10. = KazLev, VIII, 256; CZIFRA Mariann, Az írás megmarad?: Kazinczy Ferenc és a Tövisek és Virágok = Leleplezett mellszobor: Nyomozások Kazinczy birtokán, szerk. UŐ, Bp., Gondolat, 2009, 99, 104; KAZINCZY Ferenc Összes Költeményei, s. a. r. GERGYE László, Bp., Balassi, 1998 (Régi Magyar Költők Tára XVIII. század, 2), 336. 28 HÁSZ-FEHÉR, i. m., 85. 29 DEBRECZENI Attila, Tudós hazafiak és érzékeny emberek: Integráció és elkülönülés a XVIII. század végének magyar irodalmában, Bp., Universitas, 2009, 380–381. 30 KAZINCZY Ferenc, Szigvart Klastromi története. Fordítódott Németből Magyarra Bartzafalvi Szabó Dávid által. Nyomtatódott Posonyban Fűskúti Landerer Mihály kőltségével és betűivel 1787. = Első folyóirataink: Magyar Museum, s. a. r., tan., jegyz. DEBRECZENI Attila, 2004 (Csokonai Könyvtár: Források, 11), I, 110. 31 KAZINCZY Ferenc, Kisfaludy Sándor: Himfy’ Szerelmei. A’ kesergő szerelem, Pest, 1807. 306., AnnLitKunst 1809/2, 127–136; 1810/1, 233–236; 1810/3, 413–415; [UŐ], Tövisek…, i. m. 32 UŐ, Recenzió Himfy szerelmei-ről (Budán. 1807. A Magyar Kir. Universitas betűivel. I. könyv. XXIV. És 306 lap; II. könyv. 299 lap. 12 rétben) = UŐ Művei, s. a. r. SZAUDER Mária, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979 (Magyar Remekírók), I, 746. 33 CZIFRA, Kazinczy Ferenc…, i. m., 127–134. A ritka kivételek egyike pl.: Y [KAZINCZY Ferenc], Könyv-vi’sgálat. Merkwürdigkeiten des Königreiches Ungern…, FelsőMoMin, 1825/6, 248–250. 46 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület DECZKI SAROLTA* Béla, az akácfa avagy a másodlagos nevek szerepe Tar Sándor prózájában Ha valaki csupán pár novellát olvas el Tar Sándortól, valószínűleg akkor is felfigyel arra, hogy a narrátor a szereplőket anyakönyvezett nevük helyett gyakorta más néven emlegeti. Ilyen, tipikusan Tarra jellemző nevek a Vízipók, Szerénke, Főmisi, Száguldó Csontváz, Ványa, Rézsanyi, stb. Ezek mellett persze hasonló arányban szerepelnek „rendes” nevek is a novellákban, ám a gúny-, ál- vagy becenevek (nevezzük ezeket összefoglalóan másodlagos neveknek) nagy száma mégis feltűnő Tar életművében. Ez első, és egyelőre nagyon kezdetleges megközelítésben arra utal, hogy a hivatalos nevek valamiért nem felelnek meg abban a közegben, amelyben a történetek játszódnak, ezért le kell őket cserélni valami másra. A kérdés az, hogy milyen szándékok és igények motiválják ezt a cserét, mi a hivatalos valamint a másodlagos nevek szerepe a szimbolikus rendben, valamint mi ezek egymáshoz való viszonya. Számon tartanak A hivatalos nevek kérdését viszonylag könnyű tisztázni, hiszen jól ismerjük azt az automatizmust, mellyel minden újszülött megkapja a maga nevét még a kórházban, és aztán máris beírják „mindenféle könyvbe”, s innentől kezdve „mindenféle módon” számon is tartják. Ha az ember világra jön, 47 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban azonnal nevet kap, amit gondos szülei többnyire már jó előre kiválasztottak számára. A keresztnevek tekintetében meglehetősen nagy a választási lehetőség, ám a családnevek esetében már jóval korlátozottabb. A modern névadási procedúra sok mindenben tér el a vallási, törzsi vagy a szubkultúrákra jellemző gyakorlatoktól. Leginkább talán abban, hogy ebben az esetben a név „érvényesítése” kizárólagosan egy, a szubjektumhoz képest külső hatalom privilégiuma. Ha valakinek nincs neve, akkor egyszerűen nem létezik az állam számára, de mivel az állam arra törekszik, hogy regisztrálja polgárait, ezért elvárja és kötelezővé teszi, hogy mindenkinek legyen neve, méghozzá olyan, ami kompatibilis az adott ország névadási szokásaival. Nem véletlen, hogy a Kosztolányi-vers így folytatódik: „Ó, megalázás, / hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.” A névadási gyakorlatnak ugyanis furcsa paradoxonja, hogy azt, akiről szó van, akinek egész életében viselnie kell az adott nevet, azt a procedúra teljes passzivitásra kárhoztatja. A név elvileg az ember egyik legszemélyesebb, legintimebb ügye, az identitás egyik legfontosabb eleme – ám semmi, de semmi beleszólásunk nincs abba, hogy születésünkkor mi kerül be az anyakönyvi kivonatba, szüleink és az állam belátására vagyunk utalva. A névvel együtt az újszülött állampolgárságot kap, valamint előre kijelölt identifikációs mintákat – vagyis megkezdődik a szubjektivizáció folyamata; a hatalom és az ideológia uralma az egyén felett. „A hatalomnak ez a formája arra a közvetlen mindennapi életre gyakorolja hatását, amely kategorizálja az egyént, megjelöli saját individualitásával, hozzáragasztja saját identitásához, rákényszeríti az igazság törvényét, amelyet az egyénnek fel kell ismernie és el kell fogadnia, és amelyet őbenne másoknak fel kell ismerniük és el kell fogadniuk.”1 Talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy többnyire minden utólagos korrekció, mely a születéskor kapott név megváltoztatására irányul, többé vagy kevésbé az autonómia gesztusának tekinthető – kivéve azokat az eseteket, amikor ismét a hatalom sajátítja ki magának ezt az aktust. A hivatalos név egy csomagban van az egyéb hivatalos adatokkal (lakcím, személyi szám, igazolvány számok, anyja neve, stb.), melyek által az államapparátus azonosítani tudja az egyént, s ezzel a gesztussal rögvest az államgépezet részévé is teszi. A másodlagos nevek pedig pontosan azt a funkciót töltik be, hogy lehetőség szerint kivonják az egyént a hatalom fennhatósága alól, és olyan új identitással ajándékozzák meg, mely egy adott közösségen belül felülírja az anyakönyvben kijelölt identifikációs mintákat. Fontos megszorítás persze, hogy az új névnek valóban csak egy adott közösségen belül van érvénye, és a bürokrácia csak a legritkább esetben hajlandó róla tudomást venni. Ezek a közösség által adott nevek vagy az egyén saját önelnevezése sokkal személyesebbek, és alkalmasabbak az egyéniség kifejezésére, mint a hivatalos nevek. Adott esetben pedig arra is szolgálnak, hogy a másodlagos nevet viselő egyén el tudjon rejtőzni mögé, 48 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület és nehezen elérhetővé váljon a hivatalos apparátus számára. A térkép és a táj Tar Sándor műveiről valamennyi kritikusa egybehangzóan állítja, hogy egy olyan társadalmi réteg jelenik meg bennük, mely ilyen vagy amolyan módon a normálisnak tekintett társadalom perifériáján húzódik meg. Ahogyan Márton László fogalmaz: „a gyár, a nagyváros pereme, a tanyavilág, az elvonó vagy gyógykezelő intézet a helyszínei, ezeken kívül nem érzi magát otthon. Ezt a talpalatnyi földet kérte és kapta az Úristentől, és ezzel gazdálkodik.”2 Debrecen környéki Sinistra körzetnek is nevezi azt a jellegzetes hajdúsági tájat, ahol Tar novelláinak többsége játszódik, amit Kemény István „lidérces keleti sávként”3 jellemez. Nagyon jellemző a 2003ban megjelent kötet címe: A térkép szélén, mely mintegy az egész œuvre metaforája lehet. A térkép ugyanis az az eszköz, melynek segítségével pontos képet kapunk egy bizonyos tájról, városról, egyszóval a térről. A térképek – kiváltképp napjainkban – tökéletes rajzát adják a valóságnak, fehér foltok nélkül. Olyannyira, hogy talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ami nincs rajta a térképen, az nem is létezik. A térkép hasonlóképpen működik, mint az államapparátus: mindent regisztrál és számon tart. Azok a terek, ahol Tar történetei játszódnak, bizonyos értelemben rajta vannak a térképeken; példának okáért a Szürke galamb című „bűnregény” utcái és útvonalai viszonylag könnyedén megtalálhatók a google earth-ön, csakhogy azok az emberek, akik ezeket a tereket benépesítik, ritkán kerülnek a szélesebb nyilvánosság szeme elé, és ritkán hallatják a hangjukat. Ha nem is láthatatlanok, de olyan tömeget képviselnek, melynek az életmódja nem kompatibilis a társadalom normáival, vagy azon belül alkotnak külön mikrotársadalmat (mint például a gyári munkások). Az általánosan elfogadott normák itt sokszor érvényüket vesztik, akár „csupán” az illemről, akár az erkölcsi normákról van szó. Tar világa azért sincs rajta a metaforikusan értett, vagy ahogyan mostanában mondják: mentális térképen, mert maga a térkép is normatív, vagyis szelektív. Annak a regisztrációjával foglalkozik, ami egyáltalán leírható, megragadható a rendelkezésre álló fogalmakkal, ám nincsenek adekvát nyelvi eszközei a condition humaine normasértő megnyilvánulásaihoz. Tar szereplői többnyire munkások vagy éppen munkanélküliek, pszichiátriai betegek, kispolgárok, alkoholisták; olyan emberek, akiknek ezért vagy azért kisiklott az életük. Akár a Kádár-korban, akár a rendszerváltás utáni időszakban játszódnak a történetek, Tar történetei olyan emberek között játszódnak, akiknek soha nem volt esélyük jobb életre, akik a periférián 49 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban léteznek. Meglehet, hogy a pártállami ideológia szerint éppen ők lennének a történelem élcsapata, a diadalmas munkásosztály, ám a valóságban ezek az emberek nem ritkán hányattatott sorsú, országrészek között ingázó, kis keresetű munkások, akiknek nemcsak, hogy szilárd osztályöntudatuk nincsen, ám saját életükkel és személyiségükkel sincsenek sokszor tisztában. Ebben a közegben az államapparátus és a bürokrácia nem segítségként, hanem inkább ellenségként jelenik meg az ember számára, valamilyen külső-idegen hatalomként. Megküzdeni vele meglehetősen reménytelen vállalkozás, ám bizonyos védelmet, a személyiség visszaszerzését és belsővé tételét jelentheti a névadás jogának a visszavétele, ha csak részlegesen is. Tar világában a másodlagos nevek többnyire effajta szerepet töltenek be. Vannak olyan értelmezők, akik szerint e nevek nagy száma azzal magyarázható, hogy a szerző ügynök volt, vagyis egy olyan szervezet tagja, amelyben senki sem viselhette a saját nevét, sem a megfigyelők, sem a megfigyeltek. Ez az az eset, amikor az állam maga írja felül a saját maga által regisztrált nevet, és sérti meg ezzel mélységesen az átnevezett személy identitását. Hiszen monopolhelyzete okán már az anyakönyvezés aktusában is van némi hatalmi arrogancia, ám az, amikor a titkosszolgálat nevezi át az embert, a represszió totalitása; hiszen mind az ügynöktől mind pedig az általa megfigyelt személytől elrabolja személyisége és identitása egy részét, mégpedig nem ritkán intim részét. S ebben a relációban természetesen a megfigyelt sokkal kiszolgáltatottabb, mint az önként vagy zsarolás hatására együttműködő besúgó. Tar Sándor ügynökként maga is kapott egy nevet (Hajdú) a „Cégtől”, vagyis testközelből is megélhette, milyen az, ha az embert erőszakosan egy új identitással ruházzák fel, s főként milyen az, amikor általa ismert, tisztelt és szeretett embereket ő maga is álnéven emleget, amikor jelentést ír róluk, és ezáltal kiszolgáltatja őket annak a hatalomnak, mely az ő életét is megnyomorította. Ám nem biztos, hogy ez az életrajzi tény teljes magyarázatot ad arra, hogy miért fordulnak elő viszonylag gyakran másodlagos nevek a Tar-prózában. Egyszerűbb megoldást kínál az a szintén életrajzi adat, hogy Tar Sándor egy olyan közegben élt és dolgozott élete végéig, melynek nyelvhasználatára a szleng volt a jellemző, egy sajátos rétegnyelv, melynek beszélői között természetes beavatási aktus volt az, hogy gúnyneveken szólítják egymást. Ez egyszerre csoportkohéziós gesztus, valamint a sztenderd nyelvhasználat aláásása és a névadás állami monopóliumának a kétségbe vonása. Görbülő utcák A mi utcánk című novellafüzérben vagy kisregényben már az utca neve 50 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület is jelzi, hogy az ott lakók fontosnak tartották, hogy ők maguk adhassanak nevet a helynek, ahol élnek. „Ez a Görbe utca, […], hiába adtak neki más nevet, volt már Ságvári utca, most Radnóti, de senki nem úgy mondja, a postás se, a kéményseprő se, senki. Ha valaki így kérdez utána, akkor először jól megnézik, aztán megkérdik, kit keres.”4 Az utca hivatalos neve az éppen aktuális állami berendezkedés és ideológia függvénye – ahogyan ez Magyarország új- és legújabb kori történelme során megszokott. Mindez természetesen arra is rámutat, hogy egyrészt a hatalmi ideológia sem állandó, másrészt azonban arra is, hogy a hatalomgyakorlás módja, vagyis a mindenféle módokon számon tartó, bürokratikus apparátus működése bizony rezsimektől függetlenül hasonló marad. Az utca lakóit azonban csöppet sem érdekli, hogy a hivatalos térképeken éppen Ságvári vagy Radnóti utcának nevezik a helyet, ahol élnek, hiszen a nevezetes utcát politikai rendszertől függetlenül Görbe utcának hívják. A helyiek által adott név állandósága azt jelzi, hogy magukénak érzik az utcát, és nem hajlandók elfogadni a hivatalos, térképeken is szereplő nevet. Ez a „lázadás” olyannyira sikeres, hogy még az állam szolgálatában álló, hivatalos szerepet betöltő postás és a kéményseprő is ezen a néven ismerik az utcát, vagyis a helyi lakosság bojkottja a hivatalos névvel szemben sikeresnek tekinthető. A dolog ironikus része viszont az, hogy az önelnevezés egyszersmind öngyarmatosítást, gettósodást is jelenthet. A „görbe” ugyanis az eltérőnek, a rossznak is a szinonímája; a Görbe utca mint imaginárius földrajzi név az adott terület normáktól való elhajlását (görbeségét) fejezi ki. Ezzel az utca lakói mintegy megbélyegzik saját lakóterüket, voltaképpen saját magukat, a névben tehát egyfajta állapotleírás, diagnózis fejeződik ki – legalábbis ez az egyik értelmezési lehetőség. Csakhogy az önként vállalt negatív jelentéstartalmú önelnevezésekben többnyire nem egyszerűen csak az önmegbélyegzés, hanem a hivatalos normákkal való szembeszegülés is tükröződik (pl. Waszlavik László Gazember); a névnek tehát egyszerre van leíró és előíró karaktere. Érdekes módon az utca lakóinak többsége a rendes, anyakönyvezett nevét viseli, ezzel szemben a földrajzi nevek (vagy legalábbis azok, amelyek helyi viszonylatban annak számítanak) a helyi, közösségi névadás termékei. Az utcában kiemelt jelentőségű hely a kocsma, amit mindenki csak Misi presszónak hív a tulajdonosa után, amivel mintegy az italbolt is a személy rangjára emelkedik. Hasonlóképpen a kocsma előtt álló akácfa, „akit” a műintézmény közönsége Bélának nevezett el, s „aki” nagyon fontos szerepet tölt be a környék életében. A törzséhez kötik ki a lovat, Béres ott vakarja a hátát, köszönnek neki, és „jobb érzésű ember nem is tudná kivágni, mert neve is van, egyszer, szürkületkor, mikor az emberre a presszóból jövet rátör a farkasvakság, Béres azt találta neki mondani, mikor belement, hogy szerbusz, Bélám, és átölelte, te vagy a legrendesebb ember, meg én”5. Az 51 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban emberi lény rangjára emelt fa csaknem mágikus funkcióval bír a közösség életében: „Bélánál minden eszébe jut az embernek”6, valamint a fa tövétől be lehet látni be lehet látni a legelőt, a falu széléig, és az ember visszaemlékezik az ifjúkorára. Mintha Mnémoszünét a Görbe utcában Bélának hívnák. A Görbe utcában arra is van példa, ahogyan a hivatalos gépezet ragadja magához a névadás lehetőségét, ezt illusztrálja a „kicsi lány” története. A szülők Rózsának akarták keresztelni a gyermeket, ám a hivatali önkény megmásította szándékukat: az anyakönyvvezető szerint ilyen név nincs, így Rozáliát írt be a nagy könyvbe. Ez a gesztus arra mutat rá, hogy az állam az őt képviselő hivatalnok által ront bele az állampolgár személyes szférájába, és kisajátítja magának a névadás szabadságát. Jelen esetben a végeredmény az, hogy a kislány egyaránt gyűlöli a Rózsa és a Rozália nevet is, hiszen megtudja, hogy az utóbbit egy tehén is viseli az utcában. Az állam olyan nevet adott neki, ami gúnynévként szolgált az adott közegben, vagyis a név által mintegy már eleve kijelölte a helyét a társadalomban, és kudarcra ítélte az életét. Több esetben fordul elő azonban Tar történeteiben, hogy valamelyik szereplő a szűkebb környezetétől kap új nevet, ami valamilyen módon kifejez valamit a személyiségéből. A Csóka című novellában a főhőst szinte sohasem szólítják rendes nevén, hanem kedvenc madara után keresztelték el, s mindenki ezt a nevet használja – az új név felvétele tehát egy újfajta létmódba való átlépést is jelent. Az immár Csókának hívott főhősnek minden élőlény közül a madárral a legbensőségesebb a viszonya, és ez még akkor is így marad, mikor szerelemfélét kezd el érezni egy nő iránt, akit megerőszakolt. Egyedül a vele való kapcsolatban merül fel a „rendes” neve (Máté), ami mintha egy normálisabb élet tartozéka lenne, ám erre a fiúnak esélye sincs. A madárral, s az állati léttel való azonosulás transzgressziót jelent, és a szubhumán létmódba történő átlépés egyszersmind emberfölötti képességekkel is felruházza a főhőst. Mintegy totemisztikusan azonosul a madárral: egyszerre állat és egyfajta sámán vagy varázsló, csak éppen az emberi világban nincs helye. Csóka fel is teszi magának is a kérdést: „ember vagyok én egyáltalán?”7 Az emberi és állati lét közti határok elmosódására utal egy kocsmabeli jelenet is: Csóka több társával van jelen, s egy mutatványra veszik rá a madarat: úgy ugrál a fiú fején, mintha dekázna. A nézők közül valaki felkiált: „az anyja istenit […] ezek értenek az állatok nyelvén!”, s valaki válaszol: „hogyne […] ők is azok!”8 A fiú halála pedig eldönti a kérdést: önfeledten a madárral játszadozva lerepül egy toronyház tetejéről, s ezzel végképp maga mögött hagyja emberi mivoltát. Tar életművében külön kategóriát jelent a Szürke galamb című bűnregény, hiszen az 1996-ban megjelent könyv a szerző egyetlen igazi, nagyepikai műve, vagyis a szó klasszikus értelmében vett regény, ráadásul a kriminek valamilyen sajátos válfaja. Ezen túl azonban még az is megkülönböztető 52 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület jegye, hogy talán nincs még egy olyan Tar-szöveg, amelyben ekkora szerepe lenne a neveknek. Szinte az összes szereplőnek van valamilyen gúnyneve, a regény „hemzseg a különféle – klasszikus krimikben szokatlan – álnevektől, bizonytalan nevektől, tulajdonnevekkel kapcsolatos játékoktól”9. Bánki Éva megfigyelése szerint jellemzően a regény aktív szereplői viselnek valamilyen gúny- vagy álnevet, míg az áldozatok a saját nevükön szerepelnek. Ezt azzal magyarázza, hogy becsületes nevük csak a balekoknak van, akik könnyebb azonosíthatóságuk miatt könnyebben válnak áldozattá. Bánki a névadások mögött egy olyan gyakorlatot is feltételez, aminek aktuális vonatkozásai is vannak: „A rendszerváltás, az az »elszabadulás« – hogy a nagy megfejtőt, Szűcs énektanárt idézzük – talán olyan világot eredményezett, ahol csak azoknak van esélye, akiknek nincs szilárd, egyetlen név mögé elrejthető személyisége?”10 Az álnevek tehát bizonyos közegben a túlélés esélyeit is növelik, hiszen álcaként is szolgálnak. Másrészt a névadás egyszersmind a beavatás vagy befogadás aktusa is, mellyel egy adott közösség tagjaként ismer el valakit. Az új név továbbá humorforrás is, melynek a regényben is több fajtája van. Először is, van az az eljárás, hogy az adott személy egy tulajdonságát emelik ki, mint például a Néger gúnynevű kisfiú a sötét bőréről kapta a nevét, a Nyúlszájút pedig a testi fogyatékosságáról nevezték el. A hivatalos név torzított formája szintén vicces hatást eredményez, mint például a Líbia becenevű Lídia esetében, vagy például amikor a Kiss Miklós nevet torzítják Miss Kiklósra, Talpas Józsefet pedig Tapsi Hapsinak nevezik kollégái. Aztán vannak olyan nevek, amelyek sokkal kevésbé motiváltak, arra például nem derül fény, miért nevezik Sági Éva őrmestert Malvinnak. A regény valósággal tobzódik a másodlagos nevekben, melynek sok esetben igen praktikus magyarázata is van, hiszen a szereplők egy része bűnöző, akiknek elemi érdekük, hogy az igazi identitásuk, az igazi nevük ne kerüljön napvilágra. Ilyenek például Jasa és Bátyó, helyi alvilág figurák, valamint Csiszár őrnagy, aki végül a titokzatos vérzések egyik okozójaként lepleződik le, és azzal álcázta magát, hogy ál-nyúlajkat ragasztott a szájára, ennek alapján a rendőrség Nyúlszájúként emlegette, vagyis a másodlagos név alapja az álidentitás lett. A másodlagos nevek nagy száma arra is utal, hogy kizökkent az idő, és képlékennyé válnak az identitások, vagy legalábbis megsokszorozódnak. Kérdés persze, hogy nincs-e már eleve kizökkenve, s nem éppen a hivatalok által regisztrált adatok, erősen ajánlott identitásminták jelentenek-e másodlagosságot ahhoz a bonyolult és törékeny valamihez képest, ami maga az ember, a maga mindenkori viszonylataiban. Arra a terepre, ahol Tar írásai játszódnak, ritkán kerülnek el a hatalom képviselői, vagyis sem fegyelmező erőként, sem védelemként nincsenek jelen a periféria társadalmának az életében. A térkép szélén más szabályok érvényesülnek, 53 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban mint a „normális” társadalomban, az itt élő emberek más nyelvet beszélnek, és más neveken emlegetik egymást. Tar világa az örök Görbe utca, ahol a legrendesebb ember Béla, az akácfa. Jegyzetek * A szerző a MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének a munkatársa. 1 Michel FOUCAULT, A szubjektum és a hatalom, ford. Kiss Attila, Pompeji, 1994/1-2, 182. 2 Tökéletesen átlátszatlan – Szilágyi Zsófia beszélgetése Márton Lászlóval, ExSymposion, 2006 (57.), 10. 3 KEMÉNY István, A vegetálás szépsége, Alföld, 1996/5. 83. 4 TAR Sándor, A mi utcánk, Bp., Magvető, 1995, 6. 5 I.m. 86. 6 Uo. 7 TAR Sándor, Csóka = UŐ, Miért jó a póknak?, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1989, 32. 8 Ua. 33. 9 BÁNKI Éva, „Kimondhatná a nevét is, ha lenne értelme”: A névadás jellegzetességei Tar Sándor Szürke galambjában, http://www.irodalmiszemle.bici. sk/lapszamok/2013/2013-november/1782-banki-eva-kimondhatna-a-nevet-is-halenne-ertelme. 10 Uo. 54 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület ARDAMICA ZORÁN Az illúzió mint maszk Vázlat egy interszemiotikai fordítás karakteréről Tapasztalataim feltételezni engedik: a művészetekben a tudatos illúziókeltés és az illúzió – adott esetben többszólamú illúzió – tudatos fenntartása módszerként tulajdonképpen legkevesebb kétféleképpen értelmezhető. Lehet szimpla maszkolás. És lehet – a maszk lényegére rájátszva – olyan technika, amely a maszk és a maszkolt hasonlóságát is hasznosítja (amennyiben nem a teljes elfedés a cél), azaz bizonyos, a hasonlóságra építő elemek mentén mossa össze, illetve módosítja, mossa és/vagy fedi el a maszkolt „eredeti” jellegét, természetét, jelentéseit. Mindnyájan láttunk már zöldségekből készült képeket, zöldségetgyümölcsöt, állatokat, tárgyakat ábrázoló, de egyéb figurákat, arcokat rejtő, maszkoló festményeket (pl. Giuseppe Arcimboldo, 1527–1593); zenei produkcióknak álcázott happeningeket (pl. Stúdió erté: Concert for Concrete, 1990), kollázs technikával készített, új jelentést adó, de egyben rejtő alkotásokat. Találkozhatunk tehát jelentések, sőt akár műfajok, művészeti ágak elfedésére, maszkolására, adaptálására vagy intermediálissá, interszemiotikussá tételére irányuló alkotásokkal. *** Az alábbiakban egy olyan film szövegével foglalkozom, amelyben az illúziókeltés és -fenntartás a sokrétegű maszkolás módszere. Tán nem lenne teljesen a realitástól elrugaszkodott dolog azzal a gondolattal is eljátszani (majd egyszer), hogy maga az adaptálásnak, jelen 55 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban esetben az interszemiotikai fordításnak a gesztusa, folyamata, eredménye és legfőképpen célja szintén valamiféle maszkolás, elfedés, újarc-teremtés, az eredeti átprogramozása, másmilyennek láttatása, újabb, a pretextustól különböző jelentések generálása. Noha ennek a felvetésnek a bizonyítása túlmutatna e vázlaton, a továbbiakban maradjon játékban, s olvassuk hozzá ezt a lehetőséget mindahhoz, amiről alább szó esik. A „független filmes”-ként kanonizálódott Hajdu Szabolcs Délibáb (külföldön Mirage) című 2014-es filmje1 elnevezésébe emeli a metaforát, hiszen egy délibáb a filmszöveg tárgyaként maga is illúzió, s itt az illúziókeltés filmes eszközeként: maszk. Olyan, amely mögé látni nem akarunk, mert akkor a remény is elszáll – ez a minimalizmus ugyanúgy a képi/szövegi megfogalmazások sajátja, mint a cselekményé és a színészi játéké. A kiindulási alapként számon tartott Tar-novella – annak magját kivéve – teljesen átalakul, maszkot kap, csupán sejtések maradnak arra nézve, hogy a két alkotás (már ha valaki korábban ismerte meg Tar szövegét Hajdu filmszövegénél) némely vonása hasonló. De illúziót tápláló maszk a metaforikus, allegorikus eszköztár is, hiszen e képek legtöbbje a filmbéli karakterek és a nézők számára egyaránt kiüresedik a film végére. A kiüresedés itt nem negatív minősítés, hanem annak a folyamatnak az eredménye, amely az illúziókeltés bizonyára előre tervezett „sikertelenségéből” fakad. A rendező és a forgatókönyvíró tehát megfosztja a nézőket (egyébiránt a film szereplőit szintúgy) minden illúziótól, azoktól is, amelyeket az alkotók látni hagytak, teremtettek. Le kell lőni a poént: az illúziókeltés is maszkolás, a remény táplálása, hogy aztán az illúziók elvesztése még tragikusabb lehessen. E filmben maszk a – főként gyönyörű fényképezésnek köszönhető – líraiság. Ez a líraiság inkább csak elfedi a minimális történetet és a karakterek fejlődésképtelenségét és/vagy kidolgozatlanságát, valamint a megszokott, feszült drámaiság, a kontrasztok, törések, küszöbhelyzetek, konfliktusok hiányát. Illúzió a szereplők élete és sorsa, mert ők csak élővé maszkírozott, álcázott, elnagyolt, sematikus díszletei egy megsemmisülő emberi civilizációnak, morálnak, kultúrának. Nem megismerhetők, nem vívódnak, nincsenek körülhatárolható vágyaik és céljaik, de még a beletörődés sem érzékelhető, ezért szenvedésük is részben hiteltelennek mutatkozik. A néhai gazdasszony, akiből rabszolga lett,2 mint az egyik leglázadóbb – elméletben a legtöbb feszültséget hordozó, leginkább drámai sorsú – figura a filmben nagyjából szintén passzív. A helyi Döbrögi ugyan paranoid, s ráadásul maga sem él jobb körülmények között, mint elnyomottjai – itt még a hatalom is vagy illúzió, vagy pedig sikeresen maszkolt tény! – , ám így is csak egy kétpólusú jellemet ad ki: amolyan negatív képregényfigura „összetettségével” rendelkezik. 56 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület A Délibábban maszk a balladai homály és elhallgatás, hiszen a tragédia mélysége nem bomlik ki. A homály és az elhallgatás csupán a fogalmazás, stilizálás módja, amely szándékoltan (?) felületes, minimalista, szűkszavú. Nem a nagy sorskérdésekről szól, következésképpen azokat nem is bontja ki, nem elemzi, hagyja lávaként rotyogni a felszín alatt, hanem kellemetlen, de nem előzmények nélküli és nem megismételhetetlen epizódok sorozatáról tesz említéseket egy tragikus, de kiüresedő folyamatban: a szereplők életében, melyet ők nem megélnek, hanem elszenvednek. Számukra tehát az élet és az élet legkisebb mértékű autonómiája is maga a délibáb, a szemfényvesztő, elengedett remény. Nem csupán jövőjük nincs, de múltjuk sem. A hatalom elvette tőlük az előbbit, a rendező minimalizmusa megfosztotta őket életük korábbi részétől. Emiatt szinte teljesen megismerhetetlenek, a múltjuk csupán apró foszlányokban, félelmeikben jelenhet meg. Sejtésekként. (Annyira túlzón élőhalottként ábrázolt alakok ők, hogy a moziban ülő néző csak üres porhüvelyeket lát, nincs is alkalma érzelmileg kötődni hozzájuk, s így befogadói együttérzésre sincs sok remény. Még a sokszor egyértelműen parabolikus fogalmazásra törekvő Jancsó Miklós sem csupaszítja le ennyire alakjait, nem rabolja el arcukat, teljes karakterüket és múltbéli tetteiket, lélektanukat, amelyek az egyes epizódok / jelenetek motiváló erejét is adják.3 A szereplők nemhogy nem hősök, de nem is személyiségek, nem sorsok, hanem elkopó, de pótolható fogaskerekek egy mozgó, megállíthatatlannak mutatkozó gépezetben.) A messziről jött ember mint remény, mint megváltó is illúzió, hiszen a megszerzett vagyont nem osztja meg, mindenkit magára hagy. Nem képes, nem akar, és nem tud pozitív szereplővé nőni, a szerzők nem engedik meg, hogy a nézők egy szemernyi reményt is hazavigyenek a moziból. Emiatt a szerelem szintén illúzió, nincs, nem lehet kifutása, ahogyan a bosszúnak sem. Megmarad egyetlen momentumnak egy majdnem véletlenszerű eseménysorban. Megjegyzendő, hogy a vélhetően csak jelzésszerű célt kitűző szerzői szándék ellenére is meglehetősen sutára, erőltetettre és főleg kidolgozatlanra sikerült a „szerelmi szál”. A puszta szépsége maszk a tájon. A(z ábrázolásban inkább móriczi) puszta jelképes, petőfiesen romantikus szabadsága nem különben – hiszen a puszta maga a kerítések és rácsok nélküli rabszolgatelep, a romlás helyszíne, ahonnan – bár senki sincs bezárva, lehetetlen a szökés, amit épp a puszta szabadságot evokáló végtelenségének a lényege akadályoz meg. Maszk a magyar tájban való lokalizálás: ez egy nyelvében is hibrid (magyar, román, francia, angol, német), kultúrák külső jegyeivel nem operáló, a helyet Közép-Európa bármely marginális térségével azonosíthatóvá tevő, általánosító allegória: a lényeg, hogy pusztaság, s benne lepusztultság legyen. Akár magyar, akár más ugar, általános környezeti és erkölcsi romlás, az apokalipszis előtti utolsó idő tere ez. Tehát a magyarnak álcázott tér és az 57 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban idő is fikció tulajdonképpen, nem konkrét valóság. Legalábbis ezt az illúziót keltik a film alkotói, de a nézők ebben a délibábban már ne bízzanak, elég ehhez a naptárra tekinteni... Mert a mese (értelemszerűen a Lúdas Matyi modern kori, torz verziója4) is illúzió. Döbrögi legyőzése nem szociális vagy igazságkereső kifutású, hanem gyarló, akár a társadalom mai, torz verziója. Illúzió a művészfilm zsánere, mert a vizualitásában megerősített, szűkszavúan, homályt teremtően mágikussá poetizált (ál)realizmus megakad, nincs kibontva. A mágikus / mitikus realistának tűnő ábrázolás maszkot teremt és nyilván szándékolt módon erőltetetten allegorizál: a nagyon konkrét képek ellenére semmi sem az, aminek látszik. A magyar5 és a szlovák6 sajtó is westernként, vagyis amolyan easternként emlegeti7 a Délibábot. Ám a westernként beharangozott alkotás „akciófilm” híre is maszk. Ez a marketingstratégia vélhetően befolyásolni volt hivatott a befogadást. A western mint zsáner viszont elsősorban a kliséknek köszönhetően ötlik fel. Ez a keleti western hasonló klisékkel operál, mint nyugati társai: kocsmaajtón belépés szűkszekondban, svenk rosszarcú kocsmatöltelékekről, naplementében lovaglás, verekedés (Szomjasnál – lásd alább – önparódiába hajló), látványos lovas jelenetek, párbaj, társzekereken utazók megtámadása, ló- és jószáglopás, árulás, akasztás stb. Szinte minden, ami egy cowboy-történethez kell. Látszólag. A Délibáb olyannyira maszk, hogy még a filmművészeti intertextuális utalások is csupán illúziókat keltenek. Viszont az illúziók által kirajzolnak egy értelmezési kontextust. Elsősorban Szomjas György8 Talpuk alatt fütyül a szél9 és Jancsó Miklós10 Szegénylegények11 című alkotásaira asszociálhat a néző.12 A Délibáb a Szegénylegények groteszk kifordítása. Itt nem a nép által szabadságharcosoknak tekintett alföldi betyárokat tartja fogva a reguláris hatalom, hanem fordítva, a szabadságot másoktól megvonó, bűnöző „betyárok” uralkodnak az alföld összes, filmben látható társadalmi kasztja fölött, beleértve a korrumpált vagy legyilkolt rendőröket (azaz a reguláris hatalom képviselőit). A film vizuális nyelve rengeteget tanult Jancsótól. A Szegénylegényekre utalnak a statikus természeti képek és az azokban mozgó, (Jancsónál szinte már öncélúan, amolyan dinamikus festményként) koreografált alakok, a lassú kameramozgás, a precíz beállítások, kompozíciók, a nagytotálok. Igaz, itt valamivel kevesebb a premier plán és szuper plán – kevesebb tér nyílik tehát az ezt kihasználó, aprólékos színészi arcjátékra. A kevés beszéd szintén evidensen utal az 1965-ös filmre, mintha valamiféle folytatása kívánna készülni 2014-ben. Míg Jancsó filmje a polgári jólét eszményének idejébe helyezi a cselekményt, addig Hajdué az általános válságéba. Jancsónál a rabok a Fel, fel vitézeket fütyülik, Hajdunál a főszereplő a 58 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület Marseillaise-t. Vesztesként. Jancsónál több kis történetből áll a cselekmény, Hajdu minimálisra fogta vissza, ám szintén egy-egy szereplőhöz kapcsolhatók a szinte privát epizódok. Hajdu viszont – a fentiek miatt egyre inkább megalapozott a feltételezés, hogy szándékosan – sem lelki, sem szociális mélységekbe le nem ás, nincsenek szenvedéstörténetek, sorstragédiák. Ellentétben a Szegénylegényekkel. Az idők ugyanabban a térben változnak. Fordulnak a nyíltan megtorló, hatalom, de legalább reguláris hatalom által manipulált börtöntől is a legrosszabb, a kaotikussságában kiszámíthatatlan és reménytelenül rosszabb felé. A Szomjas-film szintén allegorizál, szimbolizál: a betyár az elején pipája parazsával meggyújt egy útszéli akasztófát, mérgeskígyó találtatik a boroshordóban, a szereplő tükre az önmaga sorsával való szembenézésre való. Sok benne a nagytotál a tájról, s az abban mozgásról. Motívumok ismétlődnek, ilyen például a csapdába szorult állat. Szomjasnál birka a veremben, Hajdunál szarvasmarha a mocsárban. Szomjas főszereplője Hajduéhoz hasonlóan kváziszabadságát éli meg, sorsuk azonban elrendeltetett, a puszta, s egyben a társadalmi pusztaság foglyai és kiszolgálói ők. Hajdu lírai zsánerfilmmé13 maszkolja a naturalista jelenkor társadalmi valóságát. Móricz 1931-es Barbárokjának kasztbéli kegyetlenségét terjeszti ki az egész (magyar és nem magyar világra). Míg Móriczot a társadalmi struktúra egy adott szeletének emberei és embersége érdekelte elsősorban (miáltal kiradírozta elménkből a puszta petőfiesen idilli jellegét), Hajdu mármár történelmi parabolát állít fel. (A parabolához szükséges távlatot épp a western műfaj másik valósága, a fekete bőrű „főszereplő” idegensége, ha úgy tetszik, „példája”, „példázata” adja, a westernnek, a másságnak a mi történelmi időnkön kívülisége. Hiszen vizuálisan a parabolának nem túlzottan kedvező jelen és a jelen reáliái töltik be a teret. Amely tér csupán a városi embernek lesz távoli és idegen, mert ez a tér mind a magyar és közép-kelet-európai vidéki valóságnak, mind pedig a nyugatinak – sajnos – igenis része. Ez a civilizálatlanság, az erkölcsi kategóriák érvénytelensége nem a civilizáción kívül található, hanem benne – ami a film egyik tanulsága.) Érvelhetne persze valaki amellett, hogy minden parabola felfogható egyfajta elrejtésként, maszkként, csakhogy akkor az ábrázolt (valóság) és az ábrázoló (mű és módszere) viszonyának sokszor önmagába visszazáródó elemezgetését kellene felvállalnunk... Gelencsér Gábor írja épp a fentebb előzményként említett Jancsóval kapcsolatban: „a parabola »végső jelöltje« nem a fogalmilag megragadhatatlan határtapasztalat megközelítésére, hanem a fogalmilag nagyon is megragadható politikai tapasztalat elrejtésére14 irányul. Az így felépülő parabolikus elbeszélésmód és metaforikus folyamat ugyanakkor nem pusztán az elrejtendő jelentést helyettesíti, hanem mint parabolikus forma önmagában is jelentéssel telítődik, s immár a rejtett 59 �Kutatóterület Álnév és maszk az irodalomban tartalom fogalmiságán is túltekint a „kimondhatatlan”, pontosabban a »megmutathatatlan« felé.”15 A Bibliothèque Pascalban Hajdu az elrabolt, rabszolgává tett, gyermekétől megfosztott főhős által megpróbálta kimondani, elmesélni a szenvedést és a leírhatatlan kilátástalanságot, valamint annak csak a személyes mesében lehetséges feloldását, de a hivatal – a „rendszer” jelképeként – ezt nem fogadja el tőle. Hazudnia kell az élet értelmének érdekében. Az igazság és őszinteség, s az azt megértő együttérzés csupán illúzió, maszk. Csupán délibáb. Mindazt, amit tehát ezek után már nem lehet az audiovizuális művészetben sem „megmutatni”, mivel hiábavaló volna, mindazt az önmagukban is értelmezhető jelek, szimbólumok (a kettős jelentésű pusztaság, a vonat, az irány / iránytalanság, természet, nap, éj, fegyver, utazás, nő stb.) rendszerré összeálló maszkja mögé lehet halmozni, hogy aztán a befogadó döntse el, vajon a maszk értelmezése hordozza-e a film megfejthetőségét, vagy pedig a maszk mögé rejtett világ a maszkkal és az elrejtés momentumával együttesen kell ahhoz, hogy a Délibábot el lehessen érni, meg lehessen érinteni. S hogy a Délibáb megérintse a befogadót. Jegyzetek Operatőr: Nagy András, a forgatókönyv Tar Sándor Ház a térkép szélén (Holmi, 2002. április, http://www.holmi.org/2002/04/tar-sandor-haz-a-terkep-szelen) című novellája alapján készült, pontosabban ez lehetett az ihletője a szöveg szüzséjének csupán alapvető momentumait és motívumait hasznosító filmnek. 2 Hajdu korábbi, Bibliothèque Pascal című filmjében (ugyancsak Török-Illyés Orsolya szerepeltetésével) már foglalkozott a hatalom, szabadság, rabszolgaság fogalmaival és ezek összefüggéseivel. 3 A Szegénylegényekről alább. 4 Vö. KRISTON László, Roncswestern, Filmtett, 2014. szept. 10., http://www.filmtett. ro/cikk/3721/hajdu-szabolcs-delibab. 5 BENKE Attila, Gulyás Django a Hortobágyon, Kortárs online, 2014. nov. 18., http:// www.kortarsonline.hu/2014/11/film-gulyas-django-a-hortobagyon/24556. 6 A film készítésében számos szlovákiai alkotó vett részt, ez indokolja a szlovák kritikusok (egyébként nem eltúlzott) figyelmét e magyar film iránt. 7 BAČÍKOVÁ Barbora, Mirage, Kinema.sk, 2015. 3. 23., http://www.kinema.sk/ recenzia/36995/mirage-delibab.htm. 8 Talpuk alatt fütyül a szél, 1976, Mafilm Hunnia, r. Szomjas György, op. Ragályi Elemér, http://hu.wikipedia.org/wiki/Talpuk_alatt_f%C3%BCty%C3%BCl_a_ sz%C3%A9l , online nézhető: https://www.youtube.com/watch?v=pEeGbwBv1KM. 1 60 �Álnév és maszk az irodalomban Kutatóterület Vö. BENKE Attila, i.m. Szegénylegények, 1965, Mafilm, r. Jancsó Miklós, op. Somló Tamás http:// hu.wikipedia.org/wiki/Szeg%C3%A9nyleg%C3%A9nyek, online nézhető: http:// filmvilag.com/go/film/96120. 11 Bár több recenzió is említi a hasonlóságot, elsősorban Kriston László szolgál érdemi információkkal e párhuzamról, és érvel mellette a Jancsó-film külföldi befogadásának történetével. KRISTON László, Roncswestern, Filmtett, 2014. szept. 10., http://www.filmtett.ro/cikk/3721/hajdu-szabolcs-delibab. 12 Klág Dávidnak viszont a Volt egyszer egy vadnyugat jut róla eszébe. Nem egészen alaptalanul, elsősorban a film eleje és a lassú képek, elnyújtott jelenetek idézik Sergio Leone technikáját. KLÁG Dávid, Volt egyszer egy Békés megye, Index, 2014. nov. 15., http://index.hu/kultur/cinematrix/2014/11/15/volt_egyszer_egy_ bekes_megye/. 13 Vita alapját képezheti, hogy ez a zsáner a „western” vagy a „művészfilm”. 14 Kiemelés tőlem. 15 GELENCSÉR Gábor, Politikai poétika, Metropolis, 2006. nov. 3., http://metropolis. org.hu/?pid=16&aid=99. 9 10 61 �Kutatóterület Tőzsér 80 MIZSER ATTILA „a fa még ott nyújtózkodott a fában” A Mittelszolipszizmus terei* „A legnagyobb távolságot is a legrövidebb idő alatt magunk mögött tudjuk hagyni: Ennek következtében a legnagyobb távolság is elérhető lesz, minden a kezünk ügyébe kerül.” (Martin Heidegger) „S beszéd közben a szlovákiai magyar költő – mintha valami előszobában állt volna – egyre vetkezett. Elegáns mozdulattal letette fejét, majd karját, előbb egyiket, aztán másikat. Kibujt husából is, s mikor a hajlongó vers az utolsó csontját is átvette tőle, a már csak lebegő érzékenysége s pőre tudata jelezte, hol volt azelőtt feje és szive, egy álltól az alsó szelelőig hasított sérven keresztül belépett Mittel úr emlékeibe.” (Tőzsér Árpád) És amint belépünk Mittel Úr emlékeibe, amelynek territóriumát Tőzsér Árpád válogatott munkáinak gyűjteménye jelöli, egyszerre találjuk magunkat egy meglehetősen ellentmondásos, abszurd környezetben, ahol a lehetetlen és a lehetséges, a tradicionális és az irreális hoz létre szöveguniverzumot. A Mittelszolipszizmus című kötet értelmezi és aktualizálja mindazt, ami a „mittelség” sajátos Tőzsér-i fogalmába belefér: Közép-Európát, a közép62 �Tőzsér 80 Kutatóterület európai identitást, és egyáltalán, a kisebbségi identitásból következő „köztesség”, a határhelyzet, a határátlépés szituációját. A témaválasztás nyilvánvalóan illeszkedik egy hagyományba. Közép-Európa ebben az értelmezésben olyan újragondolt „imaginárius kulturális tér”1, amelynek önazonosságát a kollektív emlékezet szegmensei mellett a személyes emlékezés, a szubjektív látásmód teremti meg. A monarchia, Trianon, a Holokauszt, a rendszerváltás, a kelet és a nyugat közötti választás dilemmája, a kulturális kódjaink, társadalmi és kulturális érzékenységeink tereptárgyakként vannak jelen ebben a szövegtérben, de a jelentésüket, jelentőségüket azok az egyéni élmények és ítéletek határozzák meg, amelyek az író, a költő egyéniségéből adódnak. Kundera, Musil, Kafka, Hašek, Havel, Hrabal, Konrád – talán ez az a névsor, amellyel Tőzsér Mittel-tematikáját leginkább összefüggésbe lehet hozni. Az említett szerzőkben közös, hogy a fogalmakat és értékeket elsősorban nem oppozíciók, kizáró ellentétek szerint igyekeznek megérteni, hanem az árnyalatokra, az átmenetekre, az egymást felülíró nézőpontokra koncentrálnak. Az identitásra való rákérdezés, bár érinti a nemzet fogalmát, messze nem a nemzeti kultúra építményét szolgálja. Hiszen, ahogy Moritz Csáky egy helyen megfogalmazza, „egy hiteles nemzeti kultúra konstruktőrjei, akik kizárólag vagy-vagyot ismernek, ugyancsak nehezen tudták és tudják kezelni az ilyen jellegű többértelműségeket, ezt a [vagy és vagyot]. Ők arra törekednek, hogy a több kommunikációs térben előforduló jeleket és szimbólumokat átértelmezzék, átírják, nemzeti kóddal lássák el, és félreérthetetlenül beolvasszák őket egy »képzelt nemzeti összefüggésbe«. A sajátosan reprezentatív kommunikációs szerepet játszó szimbólumok ilyenkor nemzeti célokra használt eszközökké válnak. De bevethetők eltérő és ellentétes kollektív identitások megteremtése érdekében is.”2 Tőzsér is valamiképp épp ezt haladja meg, ennek a korlátain tud felülemelkedni, és túllépni. Nemzet, kisebbség; nemzeti történelem, kisebbségi történelem; nemzeti kultúra, kisebbségi kultúra helyett a Mittelszolipszizmus versei valami magasabbrendűt, többértelműt, komplexebbet próbálnak kifejezni. Az egyes prózaversek kulturális folyamatok lenyomatai, ebből adódik a gyűjtemény nyelvi és tematikus heterogenitása, amely Mittel úr visszatérő figurája ellenére jellemző tulajdonság. A múlt és jelen elbeszélhetősége ebben a kötetben olyan tudásból származik, amely a kulturális, történelmi és társadalmi adalékok hálózatát „kommunikációs metatérként”3 gondolja el: ezt a világot a személyiség teremti meg, hozza létre saját műveltséganyagából, és az így létrejött terep csak egy egyedi kódrendszerrel hozzáférhető. És itt elérkeztünk a szolipszizmushoz: ezt az alkotásmódot, ezt a szabadságot, ezt a szubjektivitást érthetjük a fogalom alatt. Varga Lajos Márton írja: nem „épp ezzel a tudással töltődhet fel és válhat valóságossá a múlt? Nem ezzel 63 �Kutatóterület Tőzsér 80 telik meg színültig az üresség és temetődik is be, válik befejezetté? Akkor viszont – ellentétben a közép-európai groteszk íróival, a Mittelszolipszizmus azt bizonyítja, hogy porózus ez az uralmi rendszer, s nem zárult el minden lehetőség: a személyben mégis alakot ölthet a személyiség, életben a sors, a másért valóban, másnak kiszolgáltatottban a magánvaló. Hogy mégse volt hiába annyi önkínzás, szenvedés, küzdelem, otthontalanság, társas és metafizikai magány, mert e személyiség nemcsak megnyithatta, de nyitva is tartotta világát a szellemire. És eszméletében a szuverenitás vak igényétől hajtott családtörténettel, idegeiben a kisebbségként élő első generációs értelmiségi megannyi kételyt előhívó konfliktusával, érzékeiben a világ természetéről szerzett paradox tapasztalatokkal, de szembe tudott szegülni az uniformizálás hatalmaival, és szert tett a szellemihez szükséges szabadságra.”4 Persze Közép-Európa dilemmáját, és/vagy poétikáját nem azonosíthatjuk az elismerés és a tagadás egyszerű ellentétpárjával. Sőt. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy a közép-európaiság – Tőzsérnél – egyfajta viszonyulást jelent, a „mittelszolipszizmussal” azonosított habitust. Értékek elfogadását és megtagadását. Viselkedésmódot, morált. Kontaktusokat, és kontaktusok hiányát. Amelynek kifejezése poétikailag többféleképpen történhet – lássunk három példát. A kapitány című versben Tőzsér költészetének visszatérő figurája, vándormotívuma, Mittel úr éppen a bazini elmegyógyintézet lakója, és párhuzamot vél felfedezni a saját élettörténete, és egy másik lakó, a Kapitány sorsa között. Ez az összefüggés azonban nem a kettőjük közötti hasonlóságból adódik, hanem abból, hogy mindketten oppozícióban vannak a külvilággal: mind a Kapitány, mind pedig Mittel úr olyan egyedi, csak a saját maga számára létező igazságot, tudást, tartalmat képvisel, amely nem egyeztethető össze mások (azaz nyilvánvalóan: senki más) igazságával, tudásával, tartalmaival. A Kapitányról megtudjuk, hogy „még nemrég / bányamérnök volt egy uránbányában / (s egyúttal a hadsereg tisztje innen a Kapitány gúnynév) / s miután a számokba beleháborodott / ideggyógyintézetbe zárták hogy bizonyos okokból / ott kinn ne beszélhessen”. Mittel úr pedig „többszörös magányából / úgy menekült a pszichiáterhez / akár a hívő a gyóntatóhoz / A pszichiáter azonban hősünket nem oldozta föl / hanem – miután teleírt egy papírlapot a panaszaival – bedugta az említett híres gyógyintézetbe // Mittel úr e fordulatra nem volt fölkészülve / Nehezen szokta meg új környezetét / Úgy vélte ő is a Kapitány sorsára jutott / valamiről neki is hallgatnia kell”. A versbeli szituációban az objektív realitás és a tudat által létrehozott, szolipszisztikus világ feszül egymásnak, voltaképp egymást kizáró, egymással nem összeegyeztethető rendszerekként, terekként jelennek meg. A tudati tartalmak kiterjesztése (vagyis az, hogy a világot magamhoz alakítsam, magamból kiindulva értelmezhessem) a vers tapasztalata szerint 64 �Tőzsér 80 Kutatóterület az interszubjektív viszony létesítésével bukik el: a számok kibeszélése a Kapitány esetében, és a személyes problémák elbeszélése Mittel úr esetében egyaránt a realitásból való kizáródáshoz, a saját tudatba való bezáródáshoz vezet. Az elmebetegség, az elmegyógyintézet motívuma Tőzsér versében a tér kijelölésének, az elhatárolásnak, az alternatív rend keretek közé szorításának a metaforája. Foucault az Elmebetegség és pszichológiában a modern orvoslás kapcsán fogalmazza meg, hogy „az elmebetegség világa a kizárás világa lett”5. Ennek alapján elmondható, hogy Tőzsér versében a szolipszizmus valósága csak az elhatárolás révén valósulhat meg, olyan rendszerként, amely sem szubjektív, sem objektív rendszerekkel nem érintkezik. A vers ilyen értelemben a tudás és a nem tudás, a megnyilvánulás és a hallgatás dimenzióit vetíti egymásra: olyan világot vázol fel, amelynek kereteit az határozza meg, hogy az egyén (az alany) milyen mértékben képes a tudattartalmakat kifejezni, illetve mennyiben képes azokat zártan, csak a saját maga számára megtartani. A szolipszizmus csak a szubjektum integritásának függvényében gondolható el – az énnek a mások számára érzékelhetetlenné, láthatatlanná kell válnia, miként a megidézett H. G. Wells-regény főhőse. A Tanulmány egy Bosch-képhez című, a mindenekelőtt Bosch Szénásszekér-triptichonját idéző vers a művészetre vonatkozó fogalmi meghatározások egyik kliséjét állítja a fókuszba, miszerint a műalkotás jelentését, értelmét a szemlélő tudata hozza létre, a percepció és interpretáció folyamatai során. Az eredeti olajképet motívumai által felidéző leírás egy alternatívát, vagy inkább szimulákrumot hoz létre, olyan másolatot, amely jól érzékelhetően az eredetitől eltérő identitással rendelkezik. Németh Zoltán a képleírást az önreflexió sajátos alakzataként értelmezi: „A képleírás, azaz ekphrasis jelensége a Hieronymus Bosch-kép nyomán felidézett események kapcsán már eleve önreflexív viszonyt alakít ki a versben. Ezt az állapotot az idézet utolsó két sora az önreflexió tudatosításával és tematizálásával afféle metaönreflexióvá tágítja (jó szó, az internet keresője szerint eddig egyszer írták le magyarul, ez lenne tehát a második alkalom), amely tükörjátékok bonyolult terepévé avatja a Bosch-képet »tükröző« verset. A képen tükrözött Johannes Kleeberg a képet tükröző Tőzsér-versben jelenik meg, amely egy valóságos Kleeberg-történetet tükröz a Bosch-kép alapján, de úgy, hogy reagál Kleeberg Bosch-kép általi tükrözésére, illetve a valóságos Kleebergnek a valóságos Bosch által és a Kleebergről készült festménye által megjelenített performatív jellegű tükörképére – amelyet a Tőzsér-vers tükörképében láthatunk mi, olvasók.”6 A Bosch-képek szürreális, asszociatív tudatfolyamra emlékeztető vizualitása közvetve jelen van a szövegben, de a felépítését, szerkezetét az egymáshoz illesztett történetek teremtik meg. A versbeli erotikus jelenetekre az egyidejűség jellemző: a festészeti életkép műfajának megfelelően a 65 �Kutatóterület Tőzsér 80 vázolt események egymás mellé rendelve, egyenrangú viszonyban jelennek meg. Tőzsér leírásaiban az aktusok nemcsak a Bosch-képen is megjelenő bűnt, és a haláltánc-motívumot mutatják fel, hanem egyfajta alternatív családtörténetét is közvetítenek (Ferdinánd király, Izabella királynő és Őrült Johanna is szereplői a versnek). Tekinthetnénk ezt egyszerűen sajátos korrajznak, a kulturális kódokat felülíró alternatív történelmi tablóként is, azonban ez a vers is illeszkedik a kötetkompozícióba, szükséges a Tőzsérféle „mittelszolipszizmus” felől megközelíteni. A vers értelmezéséhez nagyban hozzájárul az eredeti festmény tárgyisága, használatának sajátosságai, illetve az eredete. A kép ugyanis egy flamand közmondásra épül („a világ egy szénásszekér, amelyről mindenki annyit markol, amennyit csak bír”), ha a szolipszizmusra gondolunk, azt mondhatjuk, a világ a személyes igények kiterjesztésének a terepe, és a versben a kétféle emberi hatalom, vonzás, kétféle alapvető interszubjektív viszony (a társadalmi és a testi kontaktusok összessége) jelenik meg. Bosch triptichonjának azonban van egy negyedik darabja is: az oldaltáblák bezárása után egy vándort (vagy házalót) ábrázoló festményt kapunk, amelyet Az élet útja vagy A tékozló fiú címen emlegetnek, és amelynek attribútumai megegyeznek a Tőzsér-versben Johannes Kleebergként azonosított figura tulajdonságaival. Ha a bezárt táblákra gondolunk, a triptichon olyan, mint egy doboz, amelyet a vándor mintegy a hátára vesz – a világ nem több, nem kevesebb annál, amennyit ki-ki elbír. A címadó, Mittelszolipszizmus című versből származik a tanulmány második mottója. A szöveghely különösen figyelemreméltó, direkt módon, szinte didaktikusan mutat rá arra, hogy a hagyomány, a tradíció sosem független attól a személytől, aki megéli, vagy adott esetben megírja azt. A saját testéből kivetkező szlovákiai magyar költő figurája egyszerre kétféle módon reflektál erre a tapasztalatra. A leírás elkerülhetetlenné teszi, hogy a korpusz és torzók mint objektumok (mint az ábrázolás tárgyai) legyenek részesei a történetnek, és ezzel együtt a költészetnek. A testéből kilépő, transzcendentálódó, elmékké váló szlovákiai magyar költő pedig már csak a tudat számára, más költők, más szlovákiai magyarok, más közép-európaiak számára hozzáférhető – Tőzsér versének utolsó versszaka plasztikus módon mutat rá a tradíció, a kulturális identitás és a róluk való beszéd sajátosságaira. Annyi tehát a világ, amennyit gondolatban teremtesz (akár az elmegyógyintézetben), vagy amit magadra veszel (a szekérről), valójában te magad, a tested vagy a szellemed határaival méred ki magadnak. A tulajdonképpeni mit is? A fát a fában. Testben a testet? Létből a valót? Miként az évgyűrűk. Ahogy a fák törzsében, ágaiban az évek során kialakult szöveti szerkezet tükrözi a fatest működését és a fát felépítő szövetelemek összetételét, egyszersmind határát, úgy képzi le a mittelszolipszizmus Tőzsér 66 �Tőzsér 80 Kutatóterület költészetében a részvétet, a jelenlétet, a minduntalan reflektáló, reflektálni tudó én karakterisztikus képességét, amelytől talán a fa még nyújtózkodhat a fában, fittyet hányva arra, mit határolnak terei, parcellái és a kéreg. Jegyzetek * Elhangzott 2015. október 7-én a Pozsonyi Magyar Intézetben, a Tanulmányok költőportrékhoz című, Tőzsér Árpád 80. születésnapja alkalmából rendezett konferencián. 1 Vö. Emil BRIX, Az újragondolt Közép-Európa, ford. Farkas János László, Európai utas, 44. szám, http://www.hhrf.org/europaiutas/20013/13.htm. 2 Moritz CSÁKY, A kommunikációs térként értett kultúra, ford. Teller Katalin, Irodalomtörténet, 2010/1. 3-27., http://www.irodalomtortenet.hu/pdf/IT_2010-1. pdf. 3 CSÁKY, i.m., 22. 4 VARGA Lajos Márton, „S így fordul lázadásba a mese”: Tőzsér Árpád: Mittelszolipszozmus, Alföld, 1996/március, http://epa.oszk.hu/00000/00002/00003/ vargalaj.html. 5 Michel FOUCAULT, Elmebetegség és pszichológia: A klinikai orvoslás születése, ford. Romhányi Török Gábor, Bp., Corvina, 2000, 68. 6 NÉMETH Zoltán, Az életmű mint irodalomtörténet, Pozsony, Kalligram, 2011, 1213. 67 �Kép-tér „Hiányok térképe” Kótai Tamás képeiről NAGY T. KATALIN Kótai Tamás képi világának forrásvidéke egy sohasem volt, mégis elevenen bennünk élő archaikus szimbólum- és motívumkincs. Nem értjük, de érezzük. Erős vágyat ébresztenek bennünk a képek, hogy titkos jelekként értelmezzük a motívumokat, melyeket a művész gondosan, nagy precizitással rajzol meg. Ezek a különös ábrázolatok – kicsit szlengesen fogalmazva – nagyon ott vannak, határaik, szerkezetük, struktúrájuk van, mégsem tudjuk őket egy-egy konkrét valós dologhoz kötni. Valós valótlanságok. A precíz rajzolatok síkszerűek, de olykor térbe fordulnak, ha egyikük szimmetrikus, a másik mellette biztosan felborítja a törékeny egyensúlyt. Helyük a kép terében esetlegesnek tűnik, de ha gondolatban arrébb toljuk, biztosan felborul minden. Olykor lényszerűek, máskor inkább ornamensek. A motívumok eredetét kutatva már sokan sokféle forrást megjelöltek – a különböző kultúrák, köztük a magyar népművészet formakincsét, a városi falfirkák világát. Jung szerint minden szimbólum, jel levezethető a mélytudat ősképeiből, melyek minden emberben azonosak. Ha létezik egy ilyen ősképállomány, akkor az felszínre hozható, mégpedig két módon; tudományos eszközökkel vagy művészi eszközökkel. Kótai talán öntudatlan, de ezt kutatja, ezt keresi rögeszmésen, évek óta. Egy fiatalon elhunyt erdélyi költő, Boér Géza kifejezése jutott az eszembe; hiányok térképe. Úgy éreztem, amit eddig nem tudtam megfogalmazni, azt most megtaláltam a költőnél. Hiába álltak sorba bennem a szavak – titkos, misztikus, mágikus – Kótai Tamás képei láttán, nem tudták legalább megközelítőleg érzékeltetni a látványt. A térkép felvetés egyszer csak más megvilágításba helyezte a látványt. Az őskori barlangok falán lévő értelmezhetetlen vésetek egy részét sokan tartják térképnek, amely persze egy igen magas szintű absztrakt gondolkozást feltételez. És ott vannak * Elhangzott 2015. szeptember 4-én a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. 68 �Kép-tér az ifjúságunk olvasmányaiból ismert titkos kódú kincskereső térképek. A térképek sem szimmetrikusak és ornamentikára sem hasonlítanak, de lehetnek véletlenszerűen ilyen részei. Kótai Tamás kompozícióiról ugyanez elmondható. Éppen ez bennük a zavarba ejtő. Valami esetleges rendezettséget, valami pillanatnyi és ingatag biztonságot árasztanak. A hiányok térképe birtokos szerkezet másik eleme a hiányok Kótai esetében a melankolikus attitűdöt jelzi. A művész képein a racionalitás és mértani megszerkesztettség, a szigorúan átgondolt struktúra mögött ott a bizonytalanság, a törékenység és a fájó hiány, a félbe maradt, megtört, befejezetlennek tűnő alakzatokban. A finoman megrajzolt formák azt sugallják, hogy a grafikusi attitűd uralkodik az indulatokon, a kordában nem vagy nehezen tartható érzések rejtőzködve, a vonalak által megkötözve kerülnek a felszínre, a képekre. S álljon itt Boér Géza verse, ha már a költő oly nagy segítségemre volt Kótai Tamás műveinek interpretálásában. ez lehet(ne) minden a látszatom és a látszatok hogy látszhatok gesztenyeszín ködben aszaltszilva álma kába marokban nyögések elhivatott szolgája – - – mit pityeregsz dundi csajkák emlékén hízogató látszathősöm sose érsz a metaforák nyomába (hiába a kijátszás tökéletes csíziói) (- – - – - – - – - – - – - – mintha eme kinyíló belte rjes szennytelen okádás bűvölete most meg nyekereg ne villanat időcskédben ó fokhagymák királya – - – - – - – - – - – - – -) ! 69 �Kép-tér Mérőpont Cetli Fehér László képe mellé* NAGY CSILLA „Különitélet minden éjjel.” (Pilinszky János) Mit láthat. Mit láthat ott? A konténer kávájának kitakarásán túl, a szögletes keret levágja. A horizont bukóján valami sötét és végeláthatatlan textúra fedi el a kilátások, az alkalom, a remény mindenkori és isten adta jogát, rendszerét. Megad és elfed. Megmér és mérettet. Lehetőség és szánalom. Különítélet minden megítélés. Minden éjjel egy le nem jegyzett cikkely. Megítélése különítélet. Esély arra, hogy túllépjünk rajta. Fedésben maradjon az a törvény védte palack. Az azonosítható az azonosíthatatlannal szemben. Itt állunk. Innen léphetünk. Mint a fenyőfa fénye, annyit derít a nejloncsomagoknak. Azt az izgalmat, azt a csalódottságot. Azt a led adta talmi távlatot. A várakozást. A kimért ragyogást. Advent van. Advent van mihez. Hová nem jut a műanyagizzók mímelt fényéből. Kiragyog egy Magyarországot, egy várost, vagy megyét. Ezért jelentékeny a képzőművészet. Annyi bukkan ki, amennyi van. Annyi feszül fel, amennyi kell. A Hajléktalan vacsorája II. voltaképp mind témáját, mind megformáltságát tekintve jellegzetes Fehér-festmény. Az összefüggő színmezők oppozíciójával, a tér osztottságával (előtér és háttér viszonylatával) operáló zsánerképről van szó, amely a hétköznapok egy mozzanatát, a valóság egy véletlenszerű eseményét ragadja meg, nem nélkülözve a kritikai (és ezzel együtt közéleti/politikai) vonatkozásokat. A fekete háttér előtt 70 �Kép-tér megjelenített, szürke-kék konténer, és a kék kabátos hajléktalan látványa bármely városkép jellegzetes szegmense lehetne, azonban a hajléktalanság, és általában a szegénység a város identitása szempontjából rendszerint periférikus részlet, amely nem határozza meg a várost magát, a látványát. A hajléktalan láthatatlan a városlakó, a politikai elit vagy az utazó számára, ha úgy tetszik, beleolvad a mindenkori környezetébe, a háttérébe. Itt azonban, ebből a nézőpontból direkt módon valami olyasmi kerül a kép fókuszába, a képkivágásba, amire egyébként nem látunk rá: a kiemelt periférikus részlet maga válik centrummá, a véletlenszerű általánossá, tipikussá, törvényszerűvé. Földényi F. László fogalmazza meg, hogy Fehér „[a]zt veszi észre, ami egyébként láthatatlanul lappang a világban, de ami bizonyos pillanatokban mégis képes éreztetni a hatását. A véletlenszerűben fedezi fel a törvényszerűt, a pillanatnyiban a maradandót. Az elmúlóból bontja ki azt, ami soha nem múlik el.”1 Az absztrakt, fekete háttér, amely a hajléktalan közegét jelöli, mintegy stilizálttá, ezzel együtt azonban mitikussá is teszi a szituációt, és benne a figurát is szoborszerűvé, emlékműszerűvé növeszti. A sötét és a világos, a fény és az árnyék oppozíciójában a hajléktalan figurája voltaképp nem önazonosságában, egyediségében válik hangsúlyossá: az egyén itt annyiban van jelen, amennyiben egy élethelyzetet, egy életformát képvisel. A háttér, a fekete, osztatlan felület azonban a reális tér hiányát is jelöli: olyan mozdulatlan, időtlen közeget teremt, amelybe mintegy „belemerevedik” a főszereplő, a hajléktalan – Fehér más figuráihoz hasonlóan – saját szoborszerűségének kiszolgáltatottja2, nincs mozgás, dinamika, temporalitás, az ábrázolás végül is egzisztenciális tétekkel bír. Mi mással bírhat, mi mással bírhatunk. Mi marad, és mi fogy el. Kimérve távlat és közel. Az olyan majdnemség, és a diszkonform látszata. A csuklyáé, amely ugyanúgy fed, és szemellenz. Keretbe terel. Látószöget ad viselőjének. A la cart. Egy vacsora, mely elköltőjét fürkészi. Nézőpont. Egyszerre nyúlunk. Megmérettetik. Jegyzetek * FEHÉR László: Hajléktalan vacsorája II. (2011), olaj, vászon, 150x200 cm. Lásd a borítón. 1 FÖLDÉNYI F. László: „A semmi: Isten árnyéka”: Fehér László festészetéről = Fehér László 2007-2010, szerk. Demeter Zsófia, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum – Csók István Képtár, 2010, 13. 2 Ua. 71 �Találkozási pontok ‘56 Emlékképek a forradalomból SULYOK LÁSZLÓ ’56-osok emlékeznek. Felidézik azokat az 59 évvel ezelőtti napokat, amelyek új irányt szabtak az életüknek, és hosszú időre meghatározták azt. Nagyokat álmodtak, nagyokat mertek és cselekedtek. Tették, amit a szívük diktált, a lelkiismeretük, végső soron a bennük élő hazaszeretet. Így lettek ők „ötvenhatosok”, a magyar forradalom és szabadságharc aktív résztvevői, a hazai és a világpolitika közvetlen és közvetett befolyásolói. Sok fejtörést okoztak a politikacsinálóknak, itthon és külföldön egyaránt. A Nyugat ígérgetett, majd cserbenhagyta őket – lényegében minket, magyarokat; a diktatúra újbóli létrehozói pedig, a bolsevik kommunisták nem felejtettek a forradalom és szabadságharc idegen, fegyveres leverése után (sem), és kíméletlen bosszút álltak rajtuk – rajtunk, magyarokon −, alapvetően a saját alkalmatlanságuk és gyávaságuk okán. A kedves Olvasó nyilván tudja és megérti, hogy a visszaemlékezésekből csak részleteket közölhetünk a folyóirat keretei között, ezeket az emlékképeket azonban úgy igyekeztünk összeválogatni, hogy együtt olvasva, lehetőleg a teljesség képét adják 1956 lényegéről, valóságos és igaz történetéről. Dr. Kúti István kohómérnök, közgazdász, 1963-ban került Borsod−Abaúj−Zemplén megyéből Nógrád megye székhelyére, a Salgótarjáni Acélárugyárba; 1956-ban Miskolcon volt egyetemista, nemzetőr: ─ Olyan jó kapcsolatunk alakult ki akkorra már a kassai főiskolával, hogy két hétre elmehettünk egy csehszlovákiai látogatásra. Épp a Tátrában voltunk, a Praha Hotelban, amikor kedveskedésképpen bekapcsolták nekünk a Kossuth Rádiót, és hallottuk, hogy megtörtént Rajk és társai újratemetése. Ott vettük meg aztán a Szabad Népet, a gyászkeretes hírekkel. Amikor meg hazajöttünk, épp hogy lepakoltunk, már kezdődtek is a forradalmi események. Nálunk az egyetemen október 23-án, kedd délután volt az összevont 72 �Találkozási pontok ‘56 oktatói-hallgatói párttaggyűlés, amelyen az előző napi diákparlamenti követeléseket vitattuk meg. A parlament első dolga volt, hogy 11 pontban meghatározta a követeléseit, és ezzel az egyetlen párt, a kommunista párt által létrehozott, irányított és felügyelt Dolgozók Ifjúsági Szövetségét, a DISZ-t leváltotta – az először Szegeden megalakult − független Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szervezete, a MEFESZ. Nagyon jó húzásnak tartom, hogy a diákparlamentünk mindjárt felvette a kapcsolatot a gyáriakkal. Így jött létre az október 25-ei nagygyűlés az Egyetemvárosban. Ennek előzménye az volt, hogy a DIMÁVAG meg a Lenin Kohászati Művek dolgozói tüntetést akartak szervezni Miskolcon, s felvetődött, hogy előtte jöjjenek fel az Egyetemvárosba, ahol az egyetemisták csatlakoznak hozzájuk. Így is történt, előtte azonban spontán nagygyűlést tartottak. A szónokok az 1-es előadó lapos tetejéről beszéltek, hangosítás nélkül. Sima placc vette körül az épületet, semmi parkosítás még, és ez a térség tele volt emberrel: egyetemistákkal, diósgyőri meg miskolci munkásokkal. Közben jött a hír, hogy az államvédelmi géppuskások elvonultak a hejőcsabai útról, tehát most már szabadon bemehetünk Miskolcra. A Petőfi-szobornál Nagy Attila színművész felmászott a talapzatra, és elszavalta a „Talpra magyar”-t. Olyan jól szavalta a Petőfi-verset, hogy ő lett a megyei munkástanács elnökhelyettese. Ezen az estén én ennél a Petőfi-szobornál álltam őrséget, mint egyetemista nemzetőr. Ezért másnap pihenőn voltam, de hallottam, hogy mi történt. Sokféle hírek keringtek akkoriban. Igazak is, meg hamisak is. Azért, hogy felpiszkálják velük az embereket. Elterjedt például annak a híre, hogy az államvédelmi hatóság egyetemistákat tartóztatott le, és bent tartják őket a fogdában. Természetes, hogy erre megindult az egyetem, megindultak a munkástanácsok, megindult mindenki. És a vége az lett, hogy az ÁVH épülete előtt lőttek. A tömegbe. A kedd esti rádiós Gerő-beszéd után ez újabb olaj volt a tűzre, és a sortüzek után következett az, amit lincselésnek nevezünk. Hallomásból azt tudom, hogy Gáti őrnagyot az egyik egyetemista társunk előzőleg figyelmeztette, öltözzön át munkásruhába, és a hátsó ajtón tűnjön el. Gáti viszont azt mondta, hogy a tűzparancsot nem ő adta ki, hanem a felesége, ő tehát nyugodtan kimegy. Kint azonban megfogták, teherautó után kötötték, és végighúzták Miskolcon, majd felakasztották a szovjet emlékműre… Minket, egyetemistákat minden funkcióra beosztottak akkor, mert a rendőrség szétment, nem volt közbiztonság, mindenki félt. A villanyrendőr kezelését egyetlen rendőr sem merte vállalni tovább, nem ült be a fülkébe. Nekünk kellett azt is kezelni. A miskolciak bennünket kértek fel, hogy vigyázzunk a rendre. November 4-én reggel ágyúszóra, géppuska- és gránátropogásra ébredtünk. Ez volt az internacionalista ébresztő. Az 1-es diákszállóban a 3. emeleten laktam, ott voltam szintfelelős az egyik évfolyamtársammal. 73 �Találkozási pontok ‘56 A mi ablakunk a 2-es diákszállóra nézett. Félelmetes volt, amikor annak az épületnek az ablakait géppuskával végigpásztázták. Hallani azt a csörömpölést. Meg hallottuk a jajgatását azoknak, akiket találat ért. A földszinten, a zuhanyozóba bedobták a kézigránátot. Az egyik társunknak elvitte a lábát. Belövést kapott a szemben levő szoba. Dumm-dumm golyóval is lőttek. Ennek az a jellemzője, hogy becsapódáskor robban. A nemzetközi egyezmények ezért tiltják az ilyen lövedékek használatát… Tehát jajgatás és csend, majd jöttek az orosz katonák. Hole ruki! Fel a kezekkel! – kiáltással kitereltek bennünket a két diákszálló épülete közé. Szedjük össze a fegyvereket – parancsolták. Mi nem szedünk össze semmit, mondtam a többieknek, mert ha aztán valamelyik úgy gondolja, fegyver van a kezünkben, kérdezés nélkül lelő. Az oroszok ezután, nehezen ugyan, de elengedtek. Szerencsére nem úgy, mint a veszprémi egyetemistákat. Őket azonnal kopaszra nyírták, alul-felül, és nyitott kocsival irány Munkács. Ezt hosszú ideig nem mondták el senkinek, nem volt szabad beszélni róla. Csak később tudtam kiszedni a vegyészkollégáimból, hogy te, ezt beszélik, mi igaz ebből. Hát persze hogy ezt beszélik, engem is elvittek. Azt sem tudták a szerencsétlenek, hogy meddig viszik őket, Munkácsig-e vagy akár Szibériáig. Battancs István a miskolci Gábor Áron Kohóipari Technikum harmadik osztályos tanulója volt; érettségi után került Salgótarjánba, s munka mellett szerzett üzemmérnöki diplomát: ─ Október 26-án reggel orosz óránk volt, az öreg feleltetett. A felszólított felállt, és azt mondta: Tanár úr, ebből a nyelvből nem felelek. Egyes, fiam, mondta az orosztanár. Felhívta a másik gyereket, az is azt mondta. És ez így ment. Mindegyik felszólított ugyanazt mondta, mint amit az első: ebből a tárgyból nem felelek. Összebeszéltünk. Vagy tizenöten lementek már, az osztály fele, amikor a tanár megunta, felállt az asztal mellől, és otthagyta az egészet. Erre mindjárt összecsődítettek bennünket, az egész iskolát, az előtérben, és az igazgató bejelentette: mindenki mehet haza, a mai napon már nem lesz tanítás. A Bükki étteremnél – mi így hívtuk − volt a körforgalom, a villamos már csak addig ment. Az étterem mellett állt egy művelődési ház is. Bámészkodtunk, ballagtunk. Jött egy lapos platókocsi, két muraközi lóval, rajta a kocsis meg egy ember, aki végig kiabált és mutogatott: Nézzétek mit csináltak ezek a kommunisták! Az ávósok! Nézzétek! A kocsin egy nagydarab, kövér ember feküdt meglőve, holtan. Az egész olyan volt, mint egy mutatványos jelenet. Nagyon megrökönyödtem: itt nem eltemetik, hanem mutogatják a halottat?! Kockás, véres ing volt az áldozaton, a plató közepén feküdt. Jól lehetett látni, mert a plató oldala le volt hajtva. Akkor láttam először halottat életemben. Kutya érzés… Látjátok, mit csináltak ezek a kommunisták?! – kiabálta folyton az az ember. Meg azt, hogy: Gyertek 74 �Találkozási pontok ‘56 velünk Mexikóba fegyverért!... Mexikóban fegyvergyár volt. A DIMÁVAG háta mögött... Elkezdtünk tanakodni, mit csináljunk. Hát, ha már elindultunk, akkor menjünk tovább, befelé a városba, Miskolcra. Lementünk egészen a Szent Anna templomig. Mellette van egy ávós laktanya, már ott nyavalyogtak velünk az egyenruhások, hogy nem mehetünk tovább semerre, nem lehet. Ezért mi kikerültük azt a helyet, és hátul lementünk, a Szinva-patak partján, egészen le a Búza térig. Az Ady-hídnál már hallottuk a lövéseket, meg a jajgatást. Tódult a jónép, kiabáltak: menjetek innen, szaladjatok! Na, épp akkor jöttek be a Búza térre a bányászok: a rudabányai, a szuhakállói meg az ormosi bányászok, és a rendőrségnél felrobbantották a kapukat, meg kiszabadítottak, nem tudom, kiket… Még délelőtt volt. Ekkor szétváltunk a haverokkal, mert azt feltételeztük, hogy így könnyebb lesz. Öten voltunk, egy vasútvonalon laktunk, Kazincbarcika és Rudabánya között, más-más faluban. Mindig együtt utaztunk, segítettük egymást… No, én a színházhoz mentem. Ott lakik a rokonom, gondoltam, meglátogatom. Ahogy mentem a színház felé, jött két teherkocsi. Egymás után. A végére oda volt kötve két ember. A kötél a lábukra volt tekerve. Az istenit, nézd már, mondom magamban, húzzák az embereket! Megnézem már közelebbről, mit csinálnak ezek itt. A jónép húzódott széjjel, ahogy közeledtek a Csepel teherautók. Nagyon meglepődtem: a két ember feje kopogott végig a macskakövön, mint a kugligolyó. Kik ezek? Katonák? A ruházatukból nem tudtam megállapítani. Úgy döntöttem, hogy nézem tovább az eseményeket. Felmentem egészen a Városház térig. Arra mentek ugyanis a dzsip-kocsik, melyek után oda voltak kötözve – mint közben megtudtam − az ávósok. Mentem a tömeg után. A teherautók megálltak a zenegimnáziumnál. Ott volt egy emlékmű, oda mentek… Azt hiszem, szovjet emlékmű volt… No, de látom ám, hogy kötözik fel őket, ezeket a hullákat az emlékműre. Pontosan szemben álltam. Az egyiket felkötötték rá. Balra mellé a másikat is próbálták felakasztani, de a kötél elszakadt. Rám ordított akkor egy ember: Gyere, fogjad! Hű, az istenit! – mondom magamban. A cinder elszakadt, gyere, fogd a hullát! – sürgetett az ember. Én nem fogom meg – mondtam neki – nem tudom… meg nem is akarom. Erre rám ordított megint: Akkor hozzál valami kötelet, vagy drótot!... De én addig-addig húzódoztam, míg egy másik ember talált drótot, és ezzel kötötték fel a leszakadt halottat… Akkor aztán mondtuk a haverjaimmal, mert itt, ennél az esetnél újra összetalálkoztunk, hogy menjünk innét, elegünk van a kíváncsiskodásból. Meg féltünk, hogy lefényképeznek bennünket. A tömegben ugyanis azt mondogatták az emberek, hogy fényképeznek, valakik, ne bámészkodjunk, menjünk onnan. Tényleg veszélyes volt ott lenni. Szemben volt a lánykollégium, a másik oldalon, és a kollégium-igazgatónő férje rendőr őrnagy volt. Úgyhogy elhúztuk a csíkot. Később aztán hallottuk, hogy sok résztvevőt épp a készített fényképek alapján kaptak el, és végeztek ki. 75 �Találkozási pontok ‘56 Lábas István bányalakatos a Dunántúl szívében, Várpalotán élte át a forradalmat; Mihálygergére nősült, s a családi házban idézi fel a régmúltakat: ─ Egyes bányákban politikai elítéltek is dolgoztak, a civilekkel együtt. Munka közben a fegyőrök egymásra hagytak bennünket. A raboktól sok igazságtalanságot hallottam, és arra az elhatározásra jutottam, hogy segítek ezeknek a szerencsétleneknek. Leveleket, kérvényeket, különféle üzeneteket vittem ki a bányából, és juttattam el a címzettekhez. Kisebb csomagokat is behoztam. Részletekben, hogy ne legyen feltűnő. Egyszer azonban valahogy szagot kaptak az őrök, de előzőleg egy rab figyelmeztetett, motozás lesz… Hogy honnan tudta?!... Kimentem a Cseri-bányából, s egy fegyőr felszólított, kövessem a bányairodába. Átkutattak, még a szerszámosládámat is. Nem találtak nálam semmit. Az ávósok elkezdtek faggatni. Azt mondták, tudják, hogy leveleket és más tiltott dolgokat viszek ki és be a raboknak. Igyekeztek megfélemlíteni: tudom-e, hogy ezért engem is elítélhetnek. Persze, hogy tudtam. Mindenki ismerte a Cseri-üzem vezetőjének a történetét. Valamit csinált, és ott lett rab, ahol korábban üzemvezető főmérnök volt. Sose felejtem el azt az ősz hajú, nagy bajuszú parasztembert, csíkos rabruhában, akit egyszer megkérdezhettem: Bátyám, maga miért került ide? Nem szolgáltattam be tíz tojást, majd kuláklistára kerültem a rosszakaróim áskálódására, és a végén 5 évi börtönre ítéltek… De az erőszak, a hazudozás, az ígérgetés, mellette meg az óvatosság, a félelem korábban kezdődött. Még gyerek voltam, édesapám és a munkatársai, a vasutasok a mi lakásunkon jöttek össze megbeszélésre. A szobaajtó résnyire nyitva volt, hallottam, amint apám mondja: Bizalmasan kaptam a hírt, a kommunisták holnap az eligazításon fogják bejelenteni, hogy aki nem lép be a kommunista pártba, az B-listára kerül, és elbocsájtják a vasúttól. El lehet képzelni, hogyan érintette ez azokat a családos embereket… Aztán ott van az idősebbik húgom, 1956ban ismerkedett meg ifj. Bátai Józseffel, akinek a családját a Hortobágyra internálták. A sógorom elmondta, hogyan tették kuláklistára őket, hogyan fosztották ki a családját minden ingó és ingatlan vagyonból. 1956. október 23-án délelőttös műszakban dolgoztam Szkip-aknán, a szállításnál. Műszak vége felé értesültünk arról, hogy Budapesten kitört a forradalom. Ballagtunk hazafelé. A mostani művelődési ház környékére érve, megpillantottunk egy csoportosulást. Egy budapesti diák beszélt a köréje gyűlt emberekhez. Említette a forradalmat, és ismertette a diákok követeléseit. Azt kérte, szervezzük meg mi is magunkat, és cselekedjünk a szabad, független Magyarországért. A diák beszédén fellelkesülve, többen a rendőrség akkori épületéhez mentünk, és fegyvert követeltünk. Közben Székesfehérvár felől két orosz teherautó jött, a 8-as főúton, orosz katonákkal megrakva, haladt Hajmáskér felé. Ahogy mellénk értek, se szó, se beszéd, géppisztolysorozatokat adtak le ránk. Szerencsére csak két sebesültünk lett. 76 �Találkozási pontok ‘56 Én egy villanyoszlop mögé húzódtam. Hallottam a golyók koppanását… Még ugyanennek a napnak az estéjen, nem sokkal a történtek után fegyvereket kaptunk a rendőrségtől, és a rendőröktől kapott géppuskákkal vártuk a Budapest felől Hajmáskér felé tartó, lőszert szállító orosz teherautó-konvojt. A 8-as főút és a Zichy utca kereszteződésében megtámadtuk a konvojt. Több orosz katona meghalt. Ott halt meg a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok vezetőjének egyik rokona is. Ezért kaptak a mi embereink olyan sokat utána. Volt, akit ki is végeztek. Amikor az orosz tankok bevonultak, megszállták a város főterét. Akkor mi, több nemzetőrtársammal együtt, fegyverrel a Palota Szállóból a honvéd laktanyába vonultunk. Este az orosz tankok felsorakoztak a laktanyához vezető úton, egészen a laktanya kapujáig, és egy civil személyt küldtek be hozzánk. A civilt én vezettem a parancsnokságra, mivel én voltam a kapuőrség parancsnoka. Egy órán belül ürítsük ki a laktanyát, üzenték az oroszok, ellenkező esetben szétlőnek bennünket. Valódi választásunk nem volt, akkora túlerővel álltunk szemben. Azt a parancsot kaptam, hogy a géppuskás szakaszommal csak a laktanya kiürítése után, utolsóként hagyhatom el a területet. Így is történt. Kint pedig a többi szabadságharcoshoz csatlakozva, előőrsként vonultunk ki a szakaszommal Várpalotáról, déli irányban. Másfelé nem lehetett, oroszok voltak mindenfelé. Majd nemsokára szétszéledt a csapat, később pedig többen disszidáltunk. Pilinyi László ötgyermekes kisparaszti családban született a Galyatető árnyékában, Szuhán; falujában megválasztották a nemzeti bizottság elnökének, szavai szerint: forradalmi tanácselnöknek: ─ Rozi húgom esküvőjét tartottuk itt, ebben a házban, ahol most vagyunk, 1956. október 27-én. Még nem volt teljesen kész, de már lakható volt. Rádiónk még nem volt, de a hírek eljutottak hozzánk. Aki hallja, adja át alapon. Elég sok sofőr élt a faluban, de hozták a híreket a gyári munkások, a vasutasok is. Aztán volt, aki Pesten tanult, onnan jött haza, és beszámolt a látottakról-hallottakról. Nálunk az a szokás, hogy néhány illusztris vendég megjelenik másnap a lagzis háznál, és muriznak tovább. No, hát vasárnap jött Bakos András bácsi: Lacikám, mit csináltok? Majd mindjárt a közepibe vágott: Mindig mi vagyunk az utolsók?! Korholt is, meg kérdezett is. Ez volt az igazi mozgató erő. Máshol már mozognak, folytatta András bácsi, Homokterenyén kivonult a nép, ott volt, látta, vonuljunk ki mi is. Nővérem meg a kishúgom, Piroska nemzetiszín szalagot kezdett vágni, s ők ketten tűzték ki az embereknek… Juli néném volt a beszerző, a nagy szívgárdista. Persze mi is azok voltunk az iskolában, a mi családunkban természetes volt a nemzeti érzés. Méterszámra volt nálunk a nemzetiszín szalag… Bakos Jóskával megbeszéltük, hogy írunk egy beszédvázlatot. Végigigondoltuk, hogy mit mondjunk el a falu lakóinak, ő pedig megírta… Elindultunk. Lehettünk vagy húszan, huszonöten. Felmentünk a falu végéig, a Mátra 77 �Találkozási pontok ‘56 felé, ott megfordultunk, és jöttünk vissza. Mire leértünk a tanácsházához, már velünk volt a falu nyolcvan százaléka, körülbelül 600 ember. Útközben Kossuth-nótákat és más hazafias dalokat énekeltünk, jelszavakat skandáltunk. Legtöbbször azt, hogy: Ruszkik haza!... A tanácsházánál aztán elmondtam a beszédemet. Mikor beintettek, felmentem egy kiemelkedő helyre, így vagy százhúsz centivel a tömeg fölé kerültem, és elmondtam… Nagyon hangosan kellett szólnom, hogy mindenki hallja. Azt mondtam, hogy ami eddig volt, az nincs többé, újra szabad levegőt szívhatunk… Ilyesmiket mondtam. Nem bántottam én a ruszkikat… Óriási ovációval fogadták az emberek a szavaimat. Mert amikor az ember a szívéből beszél, az mélyen tud hatni. Éreztem ezt. Csodálatos érzés volt, hogy úgy tudtam hatni a falura… Huszonhat éves voltam… A beszéd után elszavaltam a Nemzeti dalt… Közben többen bementek a tanácsházára, és lerámolták a falakról a Rákosi-képeket meg minden ilyesmit, ami a kommunista vezetőkre vonatkozott. Minden szobrot, Lenin- meg Sztálin-képet – de főleg Rákosi-képek voltak ott – leszedtek, kivitték az útra, és összetörték. Az asszonyok nagyon fellelkesedtek: Gyerünk az iskolába! Elől jártam a menetben. A tanteremben levettem a Rákosi-képet, az emberek pedig a földbe taposták. Valakik keresztet hoztak, és a Rákosi-kép helyére tettem… Ez nincs benne szerencsére a vádiratomban. Ismeretlen személyek, az van benne… Közben egyházi énekeket énekeltek az emberek. A kapuban pedig már ott volt a nemzeti zászló, amit addig szinte tilos volt használni. Egy kisgyerek fogta… Vitték aztán többen is… Elmentünk egy házhoz, Kalmár Jani kőművesmesterhez, aki irodista volt az egri útfenntartóknál, korábban meg a Kisgazdapárt jegyzője. Mindamellett a sógorom, mivel a bátyám Kalmár lányt vett feleségül. Nála aztán kiértékeltük, ő, Bakos Jóska, én meg még egy páran, ami aznap történt a faluban. Másnap Kukucska Lacit megválasztotta a falu a forradalmi nemzeti bizottság elnökének, de Laci nem sokáig bírta a gyűrődést: nagyon fiatal volt még. Akkor rábeszéltek, legyek én az elnök. Átmenetileg elvállaltam. Megtisztelő és fontos pozíció volt forradalmi tanácselnöknek lenni. Így is írtam alá a hivatalos iratokat mindig. De amint megalakult a Kádár-féle Forradalmi–Munkás Paraszt Kormány, és megindult a vonatközlekedés, otthagytam az elnöki munkakörömet, és elfoglaltam korábbi munkahelyemet Tarjánban, a statisztikai hivatalban. Igen ám, csakhogy a forradalom előtti vb-elnök nem tért vissza az állásába, így az elnöki poszt betöltetlen maradt. A járási tanács vezetői meg különösen gyakran jöttek ki hozzám a lakásomra, s állandóan azt hangoztatták, hogy jól ismerik az eddigi munkámat, a képességeimet, ők engem szemeltek ki az elnöki poszt betöltésére. Egy ideig vonakodtam, végül csak engedtem nekik. A munkámmal meg voltak elégedve. Éppen ezért tűnt szinte hihetetlennek a számomra, hogy 1957. január 27-én kikézbesítették a felmondólevelet. 78 �Találkozási pontok ‘56 Nagyon nehéz volt ezután. Állás nélkül, kereset nélkül, lógtam a semmiben. Nem kaptam semmiféle munkát, semerre. Nem válaszoltak az érdeklődésemre, a beadványaimra, csak hitegettek, vagy kerek perec elutasítottak. Alkalmi munkákon éltem, vagy nem a képzettségemnek megfelelő feladatokat végeztem. Mást nem engedtek… Úgy három évig ment ez így… Közben 1957. december 20-a és 1958. január 18-a között fogva tartottak a salgótarjáni rendőrségen és a balassagyarmati börtönben, majd vád alá helyeztek. A balassagyarmati megyei bíróság azonban felmentett, és felmentettek másodfokon, Budapesten is. Csak ezután kaptam vissza a meghurcoltatásom elején elvett személyi igazolványomat, és állt be egyféle nyugalom az életemben. Azaz nem rángattak többet összevissza, nem jöttek értem a pufajkások, nem hívtak be a rendőrségre. Juhász Tibor gépkocsivezető az acélgyár szögverő üzemében segédmunkásként dolgozott abban az időben, s falujában, Karancslapujtőn nemzetőr szolgálatot teljesített: ─ A szovjet emlékművet 1956. október 27-én, szombaton döntötték le Salgótarjánban. A gyári járattal mentünk be déli egy órára, munkába. A szovjet emlékműnél látjuk ám, hogy az emberek készülnek valamire… Ott volt ez, ahol most a gyalogátkelőhely van, a kisebb vasúti aluljárónál, ahol a Dreher söröző is van. Valamikor erre vezetett a bekötőút a Karancsvölgyből… A szobor mellett meg kellett állni mielőtt kihajtottunk volna a főútra. No, akkor leugráltunk a fakaruszról vagy nyolcan, tízen, és ott maradtunk. Tudtuk, nem lesz baj belőle a munkahelyen, zűrzavar van. Jött arra egy darus teherkocsi, és a tömeg leállította. Herczeg Jóska vezette… A Mávautnál volt sofőr, ismertem, idősebb volt nálam, Karancskesziben lakott, később disszidált… Ez a kocsi járt ki a terepre menteni, ha bedöglött egy autó, vagy bármi más. No, ahogy a tömeg leállította a teherkocsit, ráakasztották a drótkötelet, de a kocsinak nem volt tapadása, kapart. El kell menni, nincs mese, nehezékekért… Akkor a kötelet én akasztottam le a szoborról, az biztos… Az öregek lökdöstek bennünket, menjünk mi, fiatalok, hozzunk valami segítséget. Úgy legyen. Vagy hatan el is mentünk a közeli Áfor-telepre, a Karancs utca elejére. Ott tárolták az üzemanyagot meg a Mávaut autóit. Hoztunk telehordókat, és megpakoltuk vele a teherkocsit, hogy legyen súlya. Annyi hordót gurítottunk fel, korcsolyán, amennyi ráfért, aztán felmentünk a teherautóra, további nyomatéknak. Itt fényképeztek le bennünket valakik… Szép, tiszta képet csináltak. Persze akkor én nem tudtam róla. Csak később, amikor elvittek, és vallatni kezdtek. Megismertek a képen, és megmutatták nekem is… A kocsi egyébként a súllyal megrakva sem bírt a szoborral, sokáig. Négy vasúti sín volt beállítva benne. De a beton csak eltört végül. Az erő megdöntötte a szobrot, a csonk meg ott maradt a lépcsős talapzaton… Azt sem tudom, hogy a hordók hogy mentek vissza a helyükre, abban a nagy káoszban… Elég az, hogy Csákvári Laci bácsi 79 �Találkozási pontok ‘56 szavalatát, a Nemzeti dalt még meghallgattam, utána aztán hazajöttem. Gyalog, mert a munkásjáratot nem vártam meg, közúti közlekedés meg nem volt. Úgy emlékszem, hogy az oroszok bejövetelekor, november 4-től jó egy hónapig nem dolgoztunk. Illetve hol dolgoztunk, hol nem. Ha bementünk is a gyárba, rendszerint ide-oda járkáltunk, sokan meg kártyáztak… December 8-án éppen bent voltunk… Délelőtt valamikor leállították a termelést, mindenkit kiengedtek a nagykapun, és a megyetanács felé irányítottak. Nem tudom, kik intézkedtek így. Csak arra emlékszem, hogy lassan ment lefelé a tömeg, mert négy orosz harckocsi elénk állt. Elterjedt ugyanis, hogy az acélgyáriak fegyverrel jönnek le a városba. A tankok az acélgyári sorompónál álltak, a főúton, csővel lefelé a megyetanácsnak. Mikor odaértünk melléjük, nagyon lassan elindultak, a tömeg meg követte őket. Én és néhány magam korabeli kíváncsi fiatal, tízen vagy tizenketten, elmentünk a harckocsik mellett, és lejöttünk a vasúti töltés mentén egészen a megyetanács vonaláig, ott átmentünk a patakon, feljöttünk a térre, a megyetanács elé. Tehát én a lövöldözéskor már ott voltam a vásártéren, meg az a pár fiatal is… A többi acélgyári meg, mint később hallottam tőlük, valahol a Centrum Áruház körül járt akkor. Meghallották a fegyverropogást, megtorpantak, a nép szétszaladt, ki merre látott... Az alagút bejáratánál álltam. A megyetanács épülete alatt ugyanis ment egy kisvasút a Zagyva-rakodó felé. Amikor elkezdődött a sortűz, beugrottam az alagútba… Kis alagút volt, tömeg nem fért bele… Majd megfordultam, és megláttam, előttem pár méterre, egy fabódét. Szerszám volt benne, mint kiderült, a munkásoknak: csákány, lapát, ilyesmi. Abba a bódéba mentem aztán be. Vesztemre. Mert amikor jöttem kifelé az alagútból, egy golyó beleszúrt a lábamba. Fáradt golyó lehetett, valamin megpattanhatott. Most is lyuk van a helyén. (Bal alsó lábszárán felhúzza a nadrágot, és megmutatja.) Elkötöttem a vérzést, jó erősen, és amikor abbahagyták a lövöldözést, hozzáfogtam segíteni a mentésben. Ott helyben, a megyetanács előtt, a mostani December 8. téren. Nagyon kevesen maradtunk: fiatalok, középkorúak. Az emberek szétszaladtak. Én maradtam, mert úgy éreztem, hogy segítenem kell. Voltak ott szénszállító belspedesek, gumikerekű, platós lovas kocsival. Felraktuk a kocsira a halottakat meg a sebesülteket. Vegyesen. Nem néztük, ki hogy van, él-e, hal-e, raktuk őket, ahogy a kezünkre jött, válogatás nélkül. Amikor már senkit sem találtunk, se halottat, se sebesültet, bementem a kórházba én is. Ott velem nem foglalkoztak, annyi súlyosabb sebesült volt nálamnál. Nemcsak a folyosón feküdtek, hanem kint az udvaron, a kockaköveken is. Pokrócokat terítettek le a kőre, és ráfektették a sebesülteket… A halottakat külön rakták… Legalább 20-30 halottat én is segítettem feltenni a kocsira… Otthon most is tőlem tudták meg, hogy mi történt Tarjánban. Gyüre Nándor üvegfestő, művészi vénával megáldott, szépség- és 80 �Találkozási pontok ‘56 igazságkereső munkásember egész életét egyetlen munkahelyen, a Salgótarjáni Öblösüveggyárban töltötte: ─ Mint a legtöbb ember, akit nem választottak meg semmilyen tisztségbe, jelen voltam a gyűléseken. Emlékszem, milyen reménykedve követtük napról napra, a rádión keresztül a budapesti eseményeket, na és a helyieket. Bejártunk éppen a gyárba, de nem nagyon dolgoztunk, inkább a kialakult helyzetről beszélgettünk, politizáltunk. Akkor én már vezető voltam az öblösüveggyárban, a festőüzem exportrészlegét vezettem. Jól emlékszem, hogy 1956. december 8-án délelőtt lejöttek az üzembe a szakszervezettől. Azt mondták, ki kell vonulni, s aki nem vonul ki, az arra a napra nem kap bért. Hát ez a parancs, akkor nincs mese, megyek én is, mondtam az embereknek. Az oroszok újra bejöttek, a forradalmat leverték, látjuk, tudjuk, tiltakoznunk kell. A szakszervezet részéről az volt az elképzelés, hogy ki kell szabadítani azt a két munkásvezetőt, akit éjszaka a pufajkások lefogtak, és a megyei rendőrkapitányságra vittek. Nemsokára meg is jött az utasítás, indulás. Kint a téren már átláttam a helyzetet… Katonaviselt ember voltam, letöltöttem a 27 hónapos katonaidőt, Szegeden a zöld ávósoknál; tudtam, olyan helyről nem lehet embereket kiszabadítani, ahol fegyveres őrök állnak. A rendőrség harckocsikkal volt körülvéve. Ráadásul mi fegyvertelenek voltunk. Szóval én már láttam, hogy nagy baj lesz itt. Mert Kádár rájött, nem tudja másképp felvetetni a sztrájkolókkal a munkát, csak ha belelő a népbe, ha megrettenti... Jöttem, mentem az úttesten, a téren, már amennyire lehetett a nagy zsúfoltságban, gondolom, kerestem azt a helyet, ahol védve leszek, ha lőnek. Jártamban-keltemben találkoztam Fekete Nándorral. Gyerekkori játszótársam volt, barátom, anyai ágról unokatestvérem is. Ő a tűzhelygyárban dolgozott. Mondtam neki, vigyázz, gyere mellém, és azt csináld, amit én… Nem tette… Amikor elkezdtek ránk lőni, Nandi szaladt volna el a pincelejárat felé, a rendőrséggel szembeni egyik épületbe. Úgy halt meg útközben. Hátba lőtték. A száján jött ki a golyó. Abban a pillanatban meghalt… Jól tanuló, igyekvő, iskolázott ember volt; érettségizett, verseket írt. Az írással volt megfertőzve, ahogy én meg a festészettel… Az édesapja is a tűzhelygyárban dolgozott, szintén kint volt a tüntetésen. Amikor megtudta, hogy a fia meghalt, térdre rogyott, és a kezét rázta az ég felé: Miért, miért, miért?! Lelkileg teljesen összetört, kikészült. Fiatalon ment el. A fájdalomba halt bele. Ekkor bukott le előttem a szakszervezet, mert közülük senki nem jött ki velünk. Hogy tudtak-e, sejtettek-e valamit, nem tudom. De a tömeget mindenképpen ki akarták vinni. Biztosan így akartak erőt felmutatni. Aztán ezek a szakszervezeti vezetők úgy megijedtek a mészárlástól, hogy jelentkeztek a munkásőrségbe, mihelyt lehetett; hogy védőernyő legyen a fejük felett… Hogy lehetnek ilyen gerinctelen emberek a szakszervezetben?! − gondoltam... Aztán olyan emberek is forgolódtak körülöttem, akik 81 �Találkozási pontok ‘56 mindent szerettek, csak dolgozni nem. Ezt nem tudtam elviselni. Erős volt bennem a felháborodás, az igazságérzet. Úgy ítéltem meg, hogy a pufajkás sortüzek szervezett gyilkosságok voltak… És ezt most is így érzem… Elmondtam a véleményemet az üzemben is, hogy Kádár János tömeggyilkos. Aki olyat megtesz, mint ő, hadsereggel a háta mögött, az tömeggyilkos. Vegyétek ezt tőlem tudomásul úgy, ahogy mondom! Több mint száz ember halt meg. A barátom szinte a karomban, én úgy veszem. Szörnyű volt… Ebből konfliktusaim lettek, és feljelentettek. A salgótarjáni városi rendőrkapitányságon kellett jelentkeznem. Mikor összegyűjtöttek egy csomó embert, este kezdődött a kihallgatás. Már nem tudom, ki volt az a pacák, a kihallgató, kik voltak a verőlegények. A lényeg, hogy utána sem engedtek haza. Két nagy ponyvás teherautót megtöltöttek emberekkel, kezükre bilincset tettek, és levitték őket, engem is, a megyei kapitányságra. Két sorban tereltek lefelé az alagsorba, valósággal betapostak bennünket a folyosóra, hogy minél többen legyünk, arccal a fal felé fordítottak. Aztán az egyik bejárati sarokba behúzták a „kerekes Maxit”, a kerekes géppuskát, és behevederezték, a csövét meg nekünk irányították. Nyilván azért, hogy minél félelmetesebb legyen, nehogy próbálkozzon valaki is szólni, valamilyen problémával előállni… Persze éreztem, hogy ez színjáték, ennyi embert nem fognak itt lemészárolni. El is vitték nemsokára a géppuskát, az embereket meg behajtották a cellákba. Ezekbe zsúfolták be az összes embert. Egybe tizenhatot, amelyikben én voltam. De a többiben is így, vagy ehhez hasonlóan lehetett. Mivel négyszemélyes celláról van szó, négy ágy volt benne, ami azt jelentette, hogy négy ember jutott egyetlen egy ágyra. Azon aludni nem lehetett… Ha mégis, akkor őrzőink gondoskodtak arról, hogy az álmunk „nyugalmas” és „szép” legyen, vagyis minden éjjel félholtra vertek a folyosón valakit. Csak az ordítást, a jajgatást, a szörnyűséget hallottuk… Rendszerint éjszaka vertek. Jöttek a pufajkások, és végigverték az embereket. Aki elájult, azt felöntötték, és ütötték tovább. Azt a verést, amit ott kaptak! Azt ember nem bírja ki, gondoltam… Sokat kapott például a főkönyvelőm, Kincs Emil. Félholtra verték a vasajtó mellett. Rá két vagy három hónapra belehalt a belső sérülésekbe. Bérczesi Mihályné a Pofosz Nógrád Megyei Szervezetének alapító tagja, 2007 áprilisától elnöke, fiatalasszonyként élte át a forradalmat a Salgótarjáni Acélárugyárban: ─ Tartalékos tiszt volt a férjem, és beválasztották a gyárőrségbe. Járták a gyár területét, hogy a gyárat ne hordják szét. Egyszer szóltak neki, lakatos és hegesztő volt, hogy nyissa ki az igazgató irodáját, mert ott fegyverek vannak, de az iroda kulcsát nem találják… És Bérczes Henrik irodája tényleg tele volt fegyverrel. Nem a páncélszekrénye, hanem az irodája… Amikor aztán előkerült Bérczes, Girtl Emma, aki kiváló sportoló volt, erős, az egyetlen nő a nemzetőrségben, megfogta a gallérját, és kipenderítette onnan. 82 �Találkozási pontok ‘56 Én is ott voltam 1956. december 8-án a nagyiroda előtt, amikor a nép összegyűlt, hogy felvonul a két munkástanácsi vezető kiszabadításáért. De olyan szerencsénk volt, hogy lekéstük a sortüzet. Imre Jani bácsi, a főportás lezárta a sorompót, nem engedett ki senkit. Szólt Trezsnyik Feri bácsinak, a nagyüzemi munkástanács titkárának, elmondta azt, amit hallott, hogy nagy baj van, sortüzet akarnak zúdítani az acélgyáriakra, és ezt valahogy meg kell akadályozni. Trezsnyik Feri bácsi akkor egy rövid beszédet mondott, és csak azután indulhattak lefelé az emberek. Így menekült meg az acélgyár… A sortűz után azonban sokan lejöttünk egészen a megyeházáig. Az a látvány borzasztó volt! Az a rengeteg halott az utcán, a járdákon!... Felmentünk az anyósomékhoz, ott laktak, a megyeháza és a nagytemplom között. Ölbey István nőgyógyász orvos meg közvetlen anyósomék alatt lakott. Alighogy fölértünk, jött Ölbey doktor: Annus madám, azonnal a kórházba, segítséget kell nyújtani, mert nincs elegendő ember, és rengeteg a sebesült. Az anyósom szülésznő volt, de a sógornőm is egészségügyis, ápolónő, nekem pedig megvolt a vöröskeresztes tanfolyamom. Úgyhogy elmentünk a kórházba… Amit én ott láttam, míg élek, azt senki nem tudja az emlékezetemből kitörülni… Mit vétett az az anya, aki szülni ment volna a kórházba, és hátba lőtték? Vagy az az apa, aki vitte haza a kenyeret a hóna alatt, és azt is hátba lőtték? Vagy mit vétettek az üveggyári Telek testvérek, Telek Ilona és Telek Erzsébet? Akik a nagyvasúton menekültek volna haza, és ott lőtték le őket. És Kakuk Józsika, a kíváncsi, 10 éves kisiskolás? Deréktól lefelé szétroncsolták… Ezek olyan borzalmas dolgok, hogy aki nem látta, nem élte át, az fel sem tudja ésszel fogni… Segítkeztem, amit tudtam. Huszonnégy órán át egyfolytában. Akkor a sebészek, Szőke Szabolcs és Daubner Kornél tudomására jutott, hogy terhes vagyok, és Daubner azonnal hazaküldött… De tudja meg mindenki, nem 46 halottja volt a sortűznek, ahogyan a történészek állítják. Csak a kórházban több volt. Ráadásul a halottakat általában már be sem vitték a kórházba, hanem egyenesen kivitték őket, lovas kocsival meg teherautóval, a halottasházba. Volt egy nagy bajuszú ember, Novák nevezetű, annak a kocsiján egymásra szórták a halottakat, és úgy vitték ki. Nem véletlenül titkolóztak utána a pufajkások. Csak szigorú felügyelet mellett lehetett a halottakat eltemetni, csak a közvetlen hozzátartozók szűk körében. Figyelték a temetést. Nem úgy temettek akkor, mint normális viszonyok között. A velünk, a párommal szembeni legaljasabb dolgok pedig ezután következtek, pár nappal a sortűz után. Bent voltunk ugyan a gyárban, de a munkát nem vette fel senki. Jöttünk-mentünk, beszélgettünk, ki ezt csinálta, ki azt. Mielőtt hazamentünk volna a férjemmel, Misi átöltözött a tmk fürdőjében. Én a tmk irodaháza sarkánál álltam, ott vártam őt. A kazánkovácsműhely tetején volt egy nagy vörös csillag. És azt az emberek, valakik, ledobták onnan. Hatalmas csillag volt, nagy robajjal esett le. Akkor 83 �Találkozási pontok ‘56 arra jött Szoó József, a tmk részlegének a párttitkára, odament a ledobott csillag maradékaihoz, és a még látható üvegszemeket összetörte, berúgta és betaposta a földbe, azokkal a szavakkal, hogy erre már úgy sem lesz szükség. Én ezt láttam, de nem tanúsítottam különösebb figyelmet neki. Csakhogy Szoó József leveleket kezdett írogatni a pártbizottságnak, Darázs Istvánnak, a pufajkások vezérének, a rendőrségnek, a kiegészítő parancsnokságra meg mindenhova, ahol ártani tudott vele a férjemnek. Ezek után jöttek érte a rendőrök. Számtalanszor végig kellett néznem azt, amint elhurcolják. Elvitték, egy vagy két nap bent tartották, majd hazaengedték. De jóformán még egy órát sem töltött otthon, máris jöttek érte, és újból elvitték. Ezt okozták Szoó Dodi feljelentései, aki ráadásul még a rokonom is, a felesége anyu unokatestvére volt. Erre volt képes a beosztásért, a vele járó pénzért meg a nyugalmáért. Attól félt ugyanis, hogy kitudódik, mit csinált a vörös csillag maradványaival, és akkor az állását elveszíti… No, egyszer mentem fel az irodába, és jött velem szembe Szoó Dodi, köszönt. Én meg, mint aki nem hallotta, mentem. Még egyszer rám köszönt. Mentem tovább, mint aki nem ismeri. Akkor rám kiáltott: Neked köszöntem, fogadhatnád! Mire én azt mondtam neki: Ha bőr volna a pofádon, akkor nekem nem köszönnél azért, amit csináltál. Valamit szólt erre, nálam pedig minden kikapcsolt, nekimentem, ordítottam, elkezdtem ütlegelni. Nagyon megvertem őt. Nem mert megütni, mert terhes voltam. Hátrált, és a folyosón beszorult egy sarokba, a vízcsap meg a fal közé. No, ott, ami ráfért, adtam neki. Én ütöttem, vertem, rúgtam, ahogy csak értem, haraptam, mindent csináltam. Orrán, száján jött a vér. Az egész „lovardá”-ból kitódultak az irodisták a folyosóra. Úgy próbáljon valaki segíteni neki, hogy az még többet kap, mint ő – kiabáltam, úgyhogy nem mertek odajönni. Gubán Miklós volt akkor a gyárrészleg vezetője, ő hozott el onnan. Látta, hogy milyen állapotban vagyok, és hazaküldött. Hazavezettek. Teljesen magamon kívül voltam, habzott a szám. Ettől kezdve Szoó Dodival bárhol találkoztunk, messzire elkerült, mert tudta, hogy bűnös; nekem viszont nem volt nyugovásom. Én minden voltam: pernyelapátoló, kőműves mellett sitnyík, sepregető. Szoó Dodi mindenhova eltetetett, ahova csak tudott, csakhogy megszégyenítsen. Enreiter Béla a zagyvapálfalvai bányagépgyár szerszámkészítője, a Szabadságharcos Szövetség Nógrád Megyei Szervezete motoros szakosztályának a vezetője volt; 1956 végén külföldre távozott, azóta járja a világot, évtizedek óta Kanadában él: ─ Már két motorom volt, egy Csepel, melyet nagyon szépen átalakítottam, átfestettem, és egy Jáva. Kaptam ugyanis egy roncs Jáva-vázat az egyik barátomtól, azt én kijavítottam, és alkatrészekből összeraktam egy 250es Jávát. Az volt az ünnepi motorom, az átalakított Csepellel pedig munkanapokon jártam. Egyszer behívattak az ÁVO-ra. Azt mondták, hogy a kommunizmus nem engedheti meg, hogy egy embernek két motorja 84 �Találkozási pontok ‘56 legyen, az egyiket el kell adnom, vagy ha nem, akkor elkobozzák. Ez betette nálam a kaput. És akkor azt kérdeztem magamtól: Milyen szabadság ez; milyen munkás-paraszt hatalom ez? A születésnapomat a Déryné cukrászdában ünnepeltük. Ott voltak az ávósok is. Cinzanót kértünk. Természetesen én fizettem. Kijöttünk. Jött utánunk az ismerősöm, Kay Laci is a két ávóstársával. Laci odébb állt, a két társa pedig megkérdezte tőlem, miből telik nekem ilyen drága italra. Spóroltam, feleltem, több mint száz százalékot teljesítek minden hónapban… Úgyhogy megismerte az ember, hogyan is működik az a rendszer… Az ÁVO-n két hetet adtak arra, hogy eladjam az egyik motoromat. A Csepelt adtam el. Közbejött aztán a forradalom, és én lettem az összeköttetés. Az országban ugyanis megszűnt a forgalom, nem volt tömegközlekedés, és mivel motoros voltam, az acélgyárban megkértek, hogy járjak fel Budapestre, vigyem fel ezt, vigyem fel azt, meg hozzak onnan ezt-azt. Ismert, népszerű ember voltam a városban. Kellett a küldönc, és Magos Bélának eszébe jutottam. Szóljanak Begyonak, mondta. Szóltak, én pedig mentem. Így lettem motoros összekötő… Akkor mindenkiben megszólalt a szabadságvágy… Ezért vállaltam el a nemzetőrséget is. Leszerelt katona voltam, tudtam, mivel jár a szolgálat. Adtak karszalagot, felraktam a karomra, úgy jártam-keltem. A mai napig őrzöm. Nekem az tabu. Amikor a megemlékezéseket tartjuk Kanadában, a Magyar Házban és a parkjában, azt én mindig felteszem. Nemzeti színű, és rá van írva: nemzetőr. Egyébként a Hadady Rudolf és a Hargitay Lajos által szervezett gyári nemzetőrségbe soroltak be, de nem jártam közéjük, nem a gyárban dolgoztam, nekem igazából Magos Béla volt a főnököm. Dr. Magos Béla, az egykori ÁVO-s tiszt, aki egy idő után megcsömörlött, és önként leszerelt, otthagyta azt a pereputtyot. A forradalom alatt aztán őt választották meg az acélgyár nagyüzemi munkástanácsa elnökének. Ő mondta nekem egyszer, október végén valamikor, hogy hozzam le Mándokit Salgótarjánba. Őt választotta meg ugyanis a nagyüzemi munkástanács a gyár igazgatójának. Mándoki fent volt Pesten, és az volt a kérdés, hogyan jön majd haza, mivel tömegközlekedés nem volt, ugye… Négyen mentünk fel érte: Ferge Laci, Mata Jóska, Révai Tóni és én. Összebeszéltünk, mi, motoros fiatalok. Vácnak mentünk fel Budapestre… Jobban kedveltük azt az útirányt, mert nem volt annyira forgalmas, mint a hatvan−gödöllői út, amelyen akkor az orosz harckocsik meg az egyéb járművek is közlekedtek… Mentünk, jól haladtunk, Dunakeszinél azonban, közvetlen előttünk, kirobbant egy ütközet, egy összecsapás a magyar és az orosz katonák között, abba mi beleszaladtunk. A magyar katonák a dunakeszi temetőnél voltak beállva, szemben az oroszokkal, amikor odaértünk. A magyar ágyútüzérek akkor már az első két orosz szállító teherautót szétlőtték. Ezért az oroszok, a 85 �Találkozási pontok ‘56 váci orosz laktanyán keresztül, mint később kiokoskodtuk, erősítést kértek Budapestről, és újrakezdődött a lövöldözés. Akkor mi befeküdtünk az árokba, az országút mellé, és ott maradtunk a lövöldözés végéig. Egyszer csak egy nagy robbanást hallunk. Felkaptuk a fejünket mindjárt, félelmetes volt. Felnéztünk az égre, ahol mindenféle darabok repkedtek szanaszét. Én mellém egy ilyen nagyságú térddarab vetődött (és mutatja a bal térde alatt és felett, a combján, kezével kimetszve egy negyven−ötven centiméteres részt). Egy katonának a térde volt. Emberhús. A társaim, ilyeneket látva, az ütközetet átélve, azt mondták, hogy nekik ebből elég, ők mennek vissza. Elborzadtak. Megfordultak a motorjaikkal, és hazamentek. Én – mint motoros vezető, összekötő − a megbízatást teljesen a magamévá tettem, és elindultam egyedül, tovább Budapestre, felmentem Mándokiért. Ez volt az igazság: Dunakeszi után senki sem jött velem. Megrémültem én is persze, de élt bennem a becsvágy, hogy nekem a Magos Bélától kapott feladatot végre kell hajtanom… Az újpesti összekötő hídnál még égtek ezek a gruppszállító teherautók és páncélautók, amelyek részt vettek az ütközetben. A forradalmárok az összekötő hídról dobálták rájuk a Molotovkoktélokat. ...A Nádor utcában volt az acélgyár budapesti központja. Ismertem annyira Budapestet, korábban éltem ott, hogy odataláljak. Bemutatkoztam, előadtam, hogy milyen céllal jöttem, ki bízott meg, és akkor ott találkoztam Mándokival. Addig soha nem találkoztunk, nem ismertük egymást. Vele is megbeszéltem a helyzetet, és a motorom nyergében hazahoztam Salgótarjánba. Mándoki Andor okleveles kohómérnök, külkereskedelmi közdazdászmérnök, fontos gazdasági tanulmányok szerzője; 1956. október 29-én a Salgótarjáni Acélárugyár munkástanácsa megválasztotta gyárigazgatónak: ─ Október 23-án a fővárosba utaztam hivatalos kiküldetésbe az acélgyárból, ahol már a börtönbüntetésem előtt is dolgoztam, és vezérigazgató-helyettes is voltam. Az előző évben szabadultam a börtönből, Márianosztráról, négy év után. A büntetésem egy részét bányamunkásként dolgoztam le az egyik oroszlányi és tatabányai szénbányában. Disszidálási kísérletért ítéltek el. Az ország elhagyásának gondolatát a kommunista rendszer megismerése váltotta ki bennem. Ezt egyébként úgy terveztem, hogy az egyik kiküldetésem alkalmával kint maradok. Az utazás előtt felkeresett az egyik fiatal kohómérnök kollégám, akit Geleji Sándor soproni egyetemi professzor javaslatára vettem fel a gyárba. A professzornál voltam aspiráns, az utódjául akart kinevelni. Fiatal beosztottam azt ajánlotta, hogy vegyek száz dollárt, mert biztosan szükségem lesz a pénzre az utazásom során. A későbbiekben egyértelműen kiderült, hogy ez provokáció volt, és a kiküldetésem meghiúsult. Ezután fordultam a soproni ismerősömhöz, aki a 40-es évek végén átjárt a határon, és felajánlotta, hogy átvisz. Egyúttal ki akarta vinni a különvált feleségét is. Ez a nő azonban elárulta, miután 86 �Találkozási pontok ‘56 előzőleg még az útvonalat is kiszedte belőle. Az asszony le is mondta az utat, ezért ketten indultunk 1952. július 2-án este Sopronból. A drótkerítésnél már vártak bennünket. Gyurit mellettem lőtték le, én meg fogságba kerültem. A forradalom kitörésének napján, miután végeztem a munkámmal, délután felmentem Eszterért. Szép, szőke, fiatal nő, lobogó lelkesedés. Mindent akart látni, hallani, mindenütt ott akart lenni. Ott voltunk a Parlamentnél. Felháborodtunk a mefisztóképű Gerő beszédén. Ujjongva bámultuk, amint Sztálin szobrának egy darabját előttünk húzzák, vonják. Tolongtunk a Rádiónál, de veszélyt érezve, innen elvonszoltam őt. Néztünk, láttunk, örültünk. Boldogok voltunk: felszabadultunk. Másnap a körúton, egy fán, fejjel felakasztva egy ember lógott, ávós egyenruhában. Előtte csoportosult az utca népe. Állok én is, és a tetem előtt elborzadok. Azon tűnődöm, jutottak-e eszébe áldozatai, amikor verték, és már rádöbbent, nincs menekvés. Később hallottam, hogy a börtönöm parancsnokát tűzharcban hasba lőtték a kiszabaduló rabok. Úgy vérzett el, hogy senki nem ment a segítségére. Gonosz, kegyetlen fenevad volt. Felötlik bennem, mi lett vajon a Kismengele sorsa, a börtönorvosé. Minden héten végiglátogatta a cellákat. Kinyitotta, két kézzel az ajtófélfának támaszkodott, és gyönyörködött, kéjelgett. Nézte a szerencsétlen éhező, lesoványodott, megkínzott embereket. Szemében harag, gyűlölet, kielégülés. „Tudod, fiam, a szülei nem jöttek vissza”, suttogta az öreg nyomdász, volt nyilas, akit Hunyad megye főispánjának kandidáltak pártfőnökei a győzelem esetére. Mentünk tovább. A körúton lövöldöznek, robbanások visszhangzanak, dübörögnek a tankok, emberek rohannak, osonnak, lopakodnak, folyik a véres harc, áll a háború. Fiatalok, hiányos fegyverrel, harcba szállnak a hatalmas szovjet ármádiával. Az utcán törmelékek, romok, kiégett tankok, halottak és szomorú emberek. A fővárosban rekedtem. Elmegyek a gyár felügyeleti hatóságához, s telefonon felhívom az otthoniakat. Nagy örömmel fogadják jelentkezésemet, és közlik, hogy a gyár igazgatóját kivezették, és távollétemben engem választottak meg igazgatónak, mikor jöhetnek értem, hogy hazavigyenek. Egy napot kérek a válaszadásra. Majd a következő napon ülök egy motorbicikli hátsó nyergében, és négy másik fiatal motoros kíséretében megérkezem a vidéki gyárba. (Lásd Enreiter Béla visszaemlékezését! – a szerző.) A nagyüzemi munkástanács elnökhelyettese, Trezsnyik Feri bácsi fogadott, öreg dróthúzó, most találkozom vele először; meg Magos Béla jogász, az elnök, egy becsületes, igaz ember. Tájékoztatnak. Érzem, együtt tudunk dolgozni. A gyárat már régen ismerem, tudom, milyen sokat lehet belőle kihozni. A gyárban mindennap végigjárom az üzemeket, annak ellenére, hogy munka nem folyik sehol sem. Igazgató úr, mondja egyszer a munkástanács elnökhelyettese, az embereknek az a kívánsága, hogy a Szovjetben végzett mérnököket tegyük ki a gyárból, használhatatlan, mihaszna emberek. A munkatársaimat én választom meg, gondoltam, és 87 �Találkozási pontok ‘56 nem teszek ki senkit sem a gyárból… Később talán ezért sem vonnak majd felelősségre, legalábbis így gondolom. Meg azért, mert megfogadtam a december 8-ai ismeretlen telefonáló „parancsát”, és sikerült késleltetnem az acélgyáriak kivonulását a tüntetésre. 1956. november 4-e a magyar történelem gyásznapjainak újabb dátuma. Bihon Győző, az igazgatói titkár rossz hírekkel fogadott. A záhonyi vasútállomásról kapja félóránként a híreket. Özönlik az országba a szovjet armada, hadfelszerelés. Rádöbbenünk, hogy minden elveszett. Győző zokogva borult az asztalra, engem jeges rémület kerített hatalmába. Késő éjszakáig hallgattuk ismeretlen barátunk közléseit Záhonyból. Jön a szennyes áradat, elpusztít mindent. (Személyes beszélgetéseink, levelezésünk és az Ötvenhatos októberi kísértetjárás című írásos visszaemlékezése alapján.) 88 �Ami marad 42, avagy Watteau a lakótelepen Bödecs László: Semmi zsoltár WACHTER SÁRA Bödecs László Semmi zsoltár című kötetét többek között az áthallások, intertextuális utalások teszik izgalmassá. Ezt a játékot nagyon könnyen el lehet rontani, üres modorossággá silányítani, ám az első kötetes szerző bámulatra méltó virtuozitással kezeli a vendégszövegeket. Kell ahhoz némi bátorság is, hogy az ember olyan agyonidézett fordulatokat merjen használni, mint „napsütötte sáv”, „plakátmagány” vagy éppen azt, hogy „légy fegyelmezett”. Ezek a jól ismert szavak azonban maguktól értetődő természetességgel simulnak bele Bödecs László saját soraiba, termékeny kapcsolatba lépnek velük, és új kontextusok felé nyitják meg őket. A Lapszélütés című, három darabból álló versciklus első részéből való ez a sor: „itt élünk és szeretünk nőket”, ami Petri régi híres versére válaszol, mely azon ámuldozott, „Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen”. Bödecs László mintegy megerősíti, hogy itt még ma is élnek és szeretnek nőket – ami talán éppoly hihetetlen, mint annak idején. Máskor azonban nem továbbfűzi, hanem éppenséggel megkérdőjelezi vagy egyenesen tagadja az eredeti állítást, vagyis a hagyománnyal folytatott párbeszéd nem ritkán arra fut ki, hogy felmutassa, hogyan veszítették el bizonyos állítások, stílusok és remények az érvényüket a jelenben. A Körülnéz című, nyolc rövid sorból álló vers például Petőfit idézi meg: „Nem beszélget / a szél a fákkal”, ugyanakkor feszültséget is teremt azzal, hogy egyrészt tagadja az eredeti állítást („Beszél a fákkal a bús őszi szél”), másrészt pedig a Bödecs-vers minimalista stílusa valamint illúziótlan 89 �Ami marad mondatai („Sehol egy isten. / Leszámol a tény / a csodával.”) is radikálisan opponálják Petőfi túláradó, romantikus vízióit és reményeit. József Attila szelleme is fel-felbukkan a kötetben. Az Ezért tanultam már a címében is a jól ismert versre utal, hogy aztán már rögtön az első versszakban opponálja is: „ezért tanultam járni / hogy később aztán / üldögéljek”. A Lapszélütésciklus harmadik darabja pedig Radnóti-parafrázisokat tartalmaz, melyek ismét csak szembe mennek a meggyilkolt költő eredeti intencióival, s szinte durván szembesítik azzal, hogy fölösleges minden remény: „Balek. Akinek nem szóltak, / hogy a Hold mostanra görbe”. A kötet címe pedig megegyezik az utolsó, negyedik, mindössze egy rövidke versből álló „cikluséval”, a Semmi zsoltárral. Két versszak, nyolc rövidke sor, melyekben egyszerre idéződik fel az Elbocsátó, szép üzenetet és a Léda asszony zsoltárait író Ady – vagyis jelen esetben egy eleve önmegtagadó hagyománnyal lép párbeszédbe a vers. Nem akarom, és nem is tudom alaposan feltárni a kötet verseinek összes, a költészeti tradíció irányába megnyitott vonatkozását, de egy számomra nagyon szimpatikus irányról mindenképpen szeretnék megemlékezni. Ez pedig nem más, mint annak az Orbán János Dénesnek a költészete, aki maga is rengeteg tradícióban érzi magát otthon, s (látszólag) laza könnyedséggel írja át és újra őket. Bödecs László Sanzon könnyedén című poémájában is felbukkan a legendás „másfél mázsás, lágy Judit” vagy éppen „Yvette, a lágy, másfél mázsás szőke vágy”, akik OJD korai költészetének odaadó múzsái. S alighanem szintén a kolozsvári költő hatása mutatkozhat meg a Juhász Gyula-parafrázisban is, melyben a lírai én azon mereng, hogy „milyen vót a szőke segge, nem tudom má” (Milyen vót). S csak bizonytalanul kockáztatom meg azt az állítást, hogy talán nem véletlen, hogy éppen 42 darab vers van a kötetben, mely szám köztudomásúlag a világegyetem egyetlen néven nevezhető értelmét fejezi ki, valamint hogy a Megbocsáthatatlan dolgok cikluscím a Metallica Unforgiven és Unforgiven II című kiváló szerzeményeire utalhat. Ha túlhajtott az értelmezés, hadd szolgáljon mentségemül, hogy a versek maguk hívják fel az olvasót az intertextuális- és kulturális utalások keresésére – ami végül is remek játék, és a kötet egyik fő erényének azt tartom, hogy minden kellemetlen izzadságszag, erőltetettség nélkül játszik a hagyománnyal. Ám nem önfeledt ártatlansággal, hanem tudatosan. Bödecs László tudatos költő. Erről árulkodik többek között a kötet felépítése, a 42 vers ciklusokba rendezése. Három, hozzávetőlegesen hasonló terjedelmű ciklust (Kilakoltatás, Nem lesz tavasz, Megbocsáthatatlan dolgok) követ egy nyúlfarknyi, mely egyrészt pozíciója miatt a kötet kiemelt verse, másrészt pedig azért, mert címet ugyan nem kapott, ám a záró ciklus címe egyszersmind az egész kötet címe is. Nehéz lenne megmondani, hogy miben különböznek a ciklusok egymástól, az azonban világos, hogy más a hangulatuk. Ami pedig összeköti őket, az az, hogy mindegyikben szerepel a 90 �Ami marad Lapszélütés című, három részes versciklus egy-egy darabja. Az első blokk tartalmaz néhány olyan verset is, melyek világunk aktuális állapotára reflektálnak. A Munkások Jézusa egy HÉV-en Kistarcsára utazó fiatal férfit mutat be, aki „bojtos sapkát viselt”, és „arcán sárga, kopár hegyek”. A Megváltó teljesen hétköznapi, fizikai munkát végző emberként jelenik meg, nem palástban, glóriával, megdicsőülve, hanem akként, amiként a Bibliában. A második ciklus egyik legjobb darabja a Cirkusz bezár. Talán éppen azért, mert maga a szüzsé: a cirkusz, s vele a bohóc (amint lemossa a sminkjét és a parókája alatt kopasz) és az artista a művészettörténet nagy témái közé tartoznak. S mintha ebben a versben is megjelennének Watteau figurái, a lakótelepen. A harmadik ciklusban található két parafrázis, melyek két, egymástól gyökeresen eltérő hangot és irányt képviselnek. Az egyik Pilinszky Négysorosát variálja négy tételben, a másik pedig a már említett Juhász Gyula-verset. A kettő majdnem szöges ellentéte egymásnak, poétikailag, tematikailag – de csak majdnem. Bödecs László akármilyen hangokkal is kísérletezik, valahogyan mégis hasonlít saját magára. Márpedig bizonyos értelemben experimentális kötetről beszélhetünk; a szerző sok hagyománnyal bocsátkozik párbeszédbe, és maga is sok regiszteren szólal meg. És mégis: van valami állandó, jól felismerhető hang. Egyetértek Kemény István fülszövegével: „Egy jó első kötetben ott van egy nagyszabású költészet lehetősége. Bödecs László Semmi zsoltárja egy jó első kötet.” (Apokrif – FISz, Budapest, 2015) 91 �Ami marad Tények és következmények Sulyok László: Velünk történt 2. Tettek és következmények 1956 ALABÁN PÉTER Négy élettörténet, négy visszaemlékezés és maga a történelem. Sulyok László tanár, újságíró a kommunista diktatúra és az 1956-os forradalom és szabadságharc korával foglalkozva jelentette meg a 2010-ben napvilágot látott Velünk történt folytatását, az élettörténetekbe ágyazott eseményeket leíró második kötetét. A szerzői kiadás ebben a részben is sajátos, interjúk készítése során megismert, olykor egyéni életutakban megjelenített, és személyesen át- és megélt történések számára adott teret. Ismeri és vallja a történettudományban forráskritikával kezelendő, érzelmektől sem mentes szubjektív „tények” előadását, azonban lokális szinteken sokszor az „oral history” szinte az egyetlen lehetőség a „helyi múlt” feltárására. Tevékenységét nagyban segítette, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Nógrád megyei tagjaként, majd alelnökeként a segítő szervezet támogatását tudhatta maga mögött. Az Előszóban említett, a 2013-ban kiadott könyv megjelenése idején még a napi politikát lekötő Biszku-per e könyvismertető írása idején sem vesztett aktualitásából. A felelősök és a felelősség kutatása ugyanakkor nem feltétlenül feladata az ismeretterjesztést célzó, utóbbi szándékot nyíltan hangsúlyozó alkotásnak, mégis az olvasó előtt akár ez a döntési lehetőség is felsejlik. „Az igazat mondd, ne csak a valódit!” – idézi József Attilát a szerző, utalva a rendszerváltozást követő rendszerszemlélet „alulról” történő megértésére, ebben az esetben a helyi események rekonstruálására, a végkövetkeztetések levonására a fiatalabbak előtt is. 92 �Ami marad A 40-50 oldalas elbeszélések sorából az utolsó „lóg ki” 80 oldalt meghaladó terjedelmével, azonban a szerkesztve közreadott beszélgetéseket gondozott végjegyzetek, azokon belül kiegészítések, magyarázatok követik, végül a Függelék az elsőként említett interjúalany, Pilinyi László megőrzött iratanyagából válogat, ezzel egyfajta forrásgyűjteményként is szolgál az érdeklődők számra. Ezekben megbízólevelek, kinevezések, meghatalmazások, községi tanácsi felhívások (Szuha), bírósági jegyzőkönyv-részletek, ügyészségi vádiratok, sőt személyes dokumentumok szerepelnek, így például Pilinyi 1958-ban írt önéletrajza is megtalálható. Utóbbi személyes hangvétele mellett a kor „szellemében” íródott: ellenforradalomról beszél 1956 kapcsán, ugyanakkor egész mondatokban fogalmazva közérthető, adatgazdag és informatív. Forrásait Sulyok mindvégig – gondosan kezelve – részletes, a történeti időszakra jellemző, leginkább a fiataloknak és a történelemben kevésbé jártas érdeklődő olvasóknak szóló ismertetőkkel egészíti ki. Munkáját könnyítette, hogy olykor előre magnetofonnal felvett szóbeli történetet kapott, amelynek anyagát „csak” rendeznie kellett. Megemlítendő, hogy a történetek kerek egészet alkotva nem csupán 1956-tal foglalkoznak, a kommunista diktatúra kiépítésének időbeli periódusa ugyanúgy megjelenik bennük, mint például a második világháborút követő csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény következményei. Így kerülnek tisztázásra a végjegyzetekben olyan fogalmak, mint a kulák, az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ), vagy a B-listázás, illetve egyes említett, de mások előtt ismeretlen személyek részletesebb bemutatása, némi túlzással portréja (pl. Tomáš Garrigue Masaryk, Dr. Magos Béla jogtanácsos, Fehér Kálmán szuhai iskolaigazgató, vagy éppen Alpári Gyula munkásmozgalmi élharcos és író; utóbbinál verset is idéz a szerző). A száraz tények és adatok helyett Sulyok ezeknél szintén részletes, érthető gondolatokat közvetít, vagyis jegyzetei a megörökített beszélgetések szerves részét alkotják. A Velünk történt második része alátámasztja összeállítójának egy korábbi nyilatkozatában megfogalmazott elveit, miszerint „a magyar népnek soha nem anyagi érdekű, hanem eszmei forradalmaik és szabadságharcaik voltak. Akár a Rákóczi-féle szabadságharcra, akár 1848-ra, vagy 1956-ra gondolunk, mindegyik célkitűzése a nemzet szabadságának kihívása volt.”1 Gondolatainak alapját azonban nem az „általános” szakirodalom, sokkal inkább személyes tapasztalatai, a levéltári kutatások és a forradalomban résztvevőkkel való beszélgetések képezték. Nehéz is lenne máshonnan információkat szerezni a Medveshidegkútról (Studená) egykor a határ mellett fekvő barkó falvakba, Ceredre és Utaspusztára menekülő felvidéki magyarokról, vagy akár a forradalom szerepéről a salgótarjáni gyári dolgozók hétköznapjaiban.2 Már talán csak a korabeli felvételek hiányoznak mindezek illusztrálására, ám 2014 decemberében, a salgótarjáni sortűz 58. évfordulója 93 �Ami marad alkalmából megrendezett tárlat képei és a hasonló élettörténetek még inkább életre kelthették a korabeli eseményeket. Sulyok László szerint „a forradalom erőszakos és kegyetlen leverése után a kommunista diktatúra tovább élt, csak jóval körmönfontabb és alattomosabb formában. Ennek következtében sokkal lélekölőbb lett, és kíméletlenül lecsapott mindazokra, akik nyíltan szembe mertek szállni szóban vagy írásban” és – mintegy utalva könyvének alcímére – hozzátette: „tettről szó sem lehetett”.3 Mondhatjuk, hogy Salgótarjánban minden családban van legalább egy személyes történet 1956-ról. Nógrád megye székhelyén 1956. december 8-án4 mintegy 4000 fő tüntetett a Vásártéren és a Rákóczi úton a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre a megyeháza tetejéről. A történések számos kérdőjelet hagytak maguk után: a kutatások ellenére máig nincsenek pontos adatok a halálos áldozatok számáról, amelyet a kiállított tablók 46 és 131 fő közöttire tesznek.5 Többek halotti bizonyítványát a környező falvakban állították ki, sok esetben pedig más halálokot tüntettek fel, hogy a tragédiát kisebbítsék, illetve a további megtorlástól tartó hozzátartozók kéréseit figyelembe véve módosították a halálokot. Az adatok hitelességét az említett tényezők még inkább kétségbe vonhatják. A vitatott kérdést a kötet második interjúja (Juhász Tiborral) is feszegeti: a 17. számú végjegyzet hosszas leírása a „ki lőtt először?” már-már örök érvényű történeti kérdésének hátterét kutatja6, de a forradalom leverését követő időszakról is tudósít több helyen. Összességében elmondható, hogy az egyik szabadságharcostól származó mottóval kezdődő, az áldozatok emlékének szentelt könyv – az első résszel együtt – kordokumentum, feldolgozásra szánt szöveggyűjtemény, s egyben dupla tanulmánykötet. Műfajilag a memoárok sorába is beillik, melyhez hasonló kiadványok az utóbbi években születtek; ilyen volt például a Horváth László által szerkesztett A forradalom tanúi: Budapest 1956: akik megélték – franciaországi emigránsok visszaemlékezései című alkotás (Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Bp., 2014), amelynek szerzői saját emlékeik közreadásával idézik fel a megtorlás során kivégzett hősöket, a nevesített és névtelen felkelőket, akiknek önfeláldozó helytállásáért hálával tartozik az utókor. Sulyok László kötetei helyi szinten vallják ezt a törekvést, amely egyben erkölcsi kötelessége is egy kutatónak és egy pedagógusnak egyaránt. Az akkor már megjelenő, mégis ismeretlen „emberarcú szocializmus” konszenzusos álma 1956-ban végül szertefoszlott, habár – Széky Miklós vegyészmérnök szavai alapján – az emberek (és a forradalmárok) fejében már megvolt.7 Maradt az erőszak és a „forradalom tanúinak” megörökítendő emlékezete. Ezeknek az „emlékezeteknek” a gyűjtése nem állhat le, feldolgozásuk és közzétételük a történelemtudomány számára ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a 94 �Ami marad helytörténészek munkássága területén. Persze kérdezni, véleményezni is jól kell tudni, hogy a részletekben ne vesszünk el. Sulyok László írói módszere az egyéni „részigazságok” feltárásával, igényes közlésmódjával vállalkozott erre a feladatra, felkeltve ismételten az olvasók figyelmét. (Szerzői magánkiadás, Salgótarján, 2013) Jegyzetek Idézi PAP István, Előadás az 56-os forradalomról, Hajdú Online, 2012. május 23., http://www.haon.hu/eloadas-az-56-os-forradalomrol/1988620 (Utolsó letöltés: 2015. július 23.). 2 Lásd SZÉKY Miklós elbeszélését, i. m., 153-190. 3 http://mult-kor.hu/ma-sem-tudjuk-a-salgotarjani-sortuz-aldozatainak-pontosszamat-20141208 (Utolsó letöltés: 2015. július 23.). 4 Ez a nap a rendszerváltozás óta gyásznap Salgótarjánban. 5 A Rubicon 2010-ben Sortüzek, 1956 címmel tematikus számot jelentetett meg. Ebben publikálta Á. Varga László azt az írását, amelyben a POFOSZ által vitatott legalacsonyabb szám szerepel. Vö. Á. VARGA László, Sortűz Salgótarjánban, Rubicon 2010/9., 40-43. A tanulmány írója és Tyekvicska Árpád további három főt is említenek, akik feltételezésük alapján az áldozatokhoz sorolhatók: 1 fő ismeretlen személyt, 1 fő tisztázatlan körülmények között elhalálozott személyt és 1 gyermeket, aki valószínűleg lőtt sebeibe halt bele (i. m.: 84.). 6 I. m., 92-94. 7 I. m., 180. 1 95 �Szerzőinkről ACZÉL GÉZA (1947, Ajak) költő, műfordító ALABÁN PÉTER (1979, Budapest) történész, tanár ARDAMICA ZORÁN (1970, Losonc) író, költő CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony) költő, műfordító, irodalomtörténész CSOBÁNKA ZSUZSA EMESE (1983, Budapest) költő, író, tanár DECZKI SAROLTA (1977, Debrecen) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő FEKETE NORBERT (1986, Szeged) irodalomtörténész FILÓ MARIANN (1995, Gyula) költő GYÖRE GABRIELLA (1974, Budapest) költő JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KISS JUDIT ÁGNES (1973, Budapest) költő, író MIZSER ATTILA (1975, Losonc) író, költő, NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész, irodalomtörténész kritikus NAGY T. KATALIN (1958, Budapest) művészettörténész NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, irodalomtörténész, kritikus NYERGES ANDRÁS (1940, Budapest) író, költő NYILAS ATILLA (1965, Budapest) költő OBERCZIÁN GÉZA (1961, Budapest) író SEBŐK GYÖRGY (1992, Debrecen) költő SULYOK LÁSZLÓ WACHTER SÁRA (1989, Budapest) kritikus (1944, Nagybátony) író, újságíró FEHÉR LÁSZLÓ (1953, Székesfehérvár) festőművész 1971−1976 budapesti Képzőművészeti Főiskola Mesterei: Szentiványi Lajos és Kokas Ignác Budapesten és Tácon él LEGFONTOSABB DÍJAK 2007 Magyar Kultúra Követe; 2006 Primadíj (Magyar Képzőművészet Kategória); 2003 Magyar Zsidó Kultúráért-díj; 2000 Kossuth-díj; 1993 Munkácsy Mihály-díj LEGUTÓBBI EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 2014 REÖK, Szeged; Újbuda Galéria, Budapest (Kovács-Fehér Judittal); 2013 Ellenfényben, Art Salon: Társalgó Galéria, Budapest; Fehér László – Válogatás Victor L. Menshikoff gyűjteményéből, Kieselbach Galéria, Budapest; Pasztellek, Cultiris Galéria, Budapest; 2012 „Gesellschaft” (Fünfte Ringturmverhüllung), Vienna Insurance Group, Ringturm, Wien, Austria; 2011 Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely; Musée d’Art Moderne de Saint-Étienne Métropole, Saint-Étienne KÓTAI TAMÁS (1959, Makó) grafikus, festőművész Szentendrén él 2007től az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének tanára VÉGZETTSÉG 1981-1986 Magyar Képzőművészeti Főiskola LEGUTÓBBI DÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK 2013 37. Szegedi Nyári Tárlat, Szeged MJV Önkormányzatának díja, Szeged; 2011 XXV. Miskolci Grafikai Triennálé, Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat díja, Miskolc; 2008 XXIV. Miskolci Grafikai Triennále, Magyar Elektrográfiai Társaság díja, Miskolc LEGUTÓBBI EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 2015 Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat; 2010 Művészetek Háza, Miskolc; 2009 Eszterházy Károly Főiskola, Líceum Kiskápolna, Eger (Csontó Lajossal, Erőss Istvánnal, Szurcsik Józseffel); 2008 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Kondor Béla Galéria, Budapest 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ffe0c380f363da6c94ed92f6670ebf75.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f57d177bfdc317e8455f77850ca09ad9.pdf 5ed52b173240683e5110d20b9ee6a7d0 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM „ez itt a n y ár” Szunyogh Pál: Félárbocon lihegnek a szavak... Szávai Attila: Egy megfáradt James Bond T. Ágoston László: Pontyos Marci Zsirai László: Üzenet Szunyogh Pál: Júniusi révület Ketykó István: Nyárvégi hullámverésben Vers Karaffa Gyula: álKínai bölcsességek Hubai Gábor: bakancslista Suhai Pál: Születésnapra Filó Mariann: elbocsátó szép Hubai Gábor: 413 Suhai Pál: Egy zebegényi gesztenyefáról Ketykó István: Kirendelés szavak mellé Próza Debreceni Boglárka: NIVEA szájra Frideczky Katalin: Honnan hová? D rám a Szávai Attila: A kék toll (1. rész) 4 5 7 13 15 16 17 34 35 42 49 81 84 19 22 26 EM LÉKEZÉS Csongrády Béla: „Szivárványkergetésre” jött a világra - Czinke Ferenc 36 H ELYTÖRTÉNET Bódi Zsuzsanna: A salgótarjáni házicselédek és alkalmazóik (1920-1944) - A de­ viáns viselkedésformák és a házicselédség Frics Gyula: A mi hegyünk, a Karancs 43 50 Ö RÖ K MADÁCH Böszörményi István: Madách Imre és Kubinyi Ferenc Gyukits György: A társadalmi osztályok Az ember tragédiája londoni színében Gréczi-Zsoldos Enikő beszélget Grosschmid Péterrel, Madách Alice unokájával 58 66 73 PORTRÉ Tarnóczi László: Akiknek strázsahely a szülőföld 78 VITA Ki a palóc? Dr. Fancsik János véleménye a palóckutatásról 82 SZEMLE Baráthi Ottó: Emlékek, emberek, események (Fancsik János: Rokkantteleptől a Vásártérig) Fancsik János: Megkésett köszönet (Tőzsér Kapcsos Anna: Palócul tanított imád­ kozni anyám) Hatvani József: Elherdált esélyek, elvesz(t)ett emberek (Recenzió - Tömpe Ist­ ván: Az elitek árulása) 85 88 92 �A borító Rigó Tibornak a parádi palóc tájházat ábrázoló fotója felhasználásával készült. A borító belső oldalán O rbán György János: Úton című képe, a hátsó belső borítón B. Gedeon H ajnalka: A káprázat krónikája III. A varázsló éneke című munkája látható. Fenntartó: Főszerkesztő: Gréczi-Z soldos Enikő Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Támogatóink: Szerkesztő: Szávai A ttila Skuczi N ándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Portrérovat-szerkesztő: Tarnóczi László B ecsó Z solt országgyűlési képviselő Főmunkatárs: N agy Pál (Párizs) Borítóterv: Ráduly C saba Tördelőszerkesztő: Hernádiné Bakos M arianna Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M olnár É va igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32-521-560 ♦ Fax: 32-521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Ímél: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Egy szám ára: 500,- Ft Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Fő szerk esztő i k ö szö ntő Tisztelt Olvasóink! Kedves Barátaink! Mindannyian vándorok vagyunk. S mert vándorok vagyunk, be kell járnunk utunkat. Mint ahogy a borító belső oldalán Orbán György vándo­ ra, meg-megállunk elmerengni, fohászkodni, majd ismét elindulunk, mert célunk van, üzenetet hordozunk. Krúdy garabonciása Erdélyben fehérlő országutakon hagyta el a borvizes szekereket, a Tátra alatt bekopogtatott magányos kastélyokba, a Bakonyban benyitogatott erdőszéli kocsmákba és az erdőzúgásban a csárdás nagyapjáról mesélt hosszú történeteket. Be­ járta az országot, csakhogy mindenhova eljuttassa üzenetét. Üzenete elju­ tott az ifjú szűzhöz, a vak asszonyhoz, a tönkrement kereskedőhöz, az őszbeborult, halovány férfiúhoz. Értékőrzés - értékteremtés - értékek hirdetése: ez a mi garabonciás hi­ vatásunk. Bekacsintunk a Palócföld és a magyar tájhaza minden szegleté­ be, hordozzuk őseink örökségét és a körülöttünk élő alkotók szellemi ter­ mékeit. A helyi értékek, tradíciók fundamentumára épült Palócföld folyó­ irat egyfajta szellemi útlevél volt mindig, mellyel a mindenkori magyar kultúra útj át j árhatta. Mindannyiunknak, akik az úton járunk, feladatunk, hogy vallomást te­ gyünk erről az üzenetről. Az érték kötelez, munkára serkent. A Palócföld legyen továbbra is hírvivője a helyi értékeknek, s befogadója a magyarság mindenkori kulturális kvalitásainak. Úton lenni nem jó egyedül. A magányos vándor csak vánszorog a vi­ lágban, még ha céltudatos is. Találjuk meg társainkat a jóban, a hitben, az értékben! Ennek reményében invitálom kedves Olvasóinkat és Szerzőinket a közös útra. Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő 3 �„ez itt a nyár” SZUNYOGH PÁL Félárbocon lihegnek a szavak... F. A.-nak Lepedékes, száraz nyelvét öltögeti a nyár félárnyékban, félárbocon lihegnek a szavak... júliusi hőség van, dögunalom. Fogküszöbön hűsölnek a sóhajok aszfaltlepedőn olajfolt amőbák... a félelem féknyomaiban korom és salak diftériás gyermekként fuldoklik a délután. Nyitott esernyők húrjait pengeti a zápor közönyünk kátyúiból kiveri a port csend vizében bomló hangtetemek gitárlapon lebarnul az utolsó akkord. Félárnyékban, félárbocon lihegnek a szavak molyrágta tegnapok lobogója taft vagy damaszt! kriptaszagú szívkamráim kongó kövezetén guruló papírgalacsin, összegyűrt vers maradsz... 4 �„ez itt a nyár’ S z á v a i A t t il a Egy megfáradt James Bond A város szívében mesterséges tó. Égre meredő tág pupilla, amiben, mint régmúlt emlékképek, lebegnek a tavirózsaszigetek. A parton horgász áll mozdulatlanul. A férfin vasalt vászonnadrág, fényesre bokszolt cipő, fehér ingje kissé ügyetlenül betűrve a nadrágba. Mintha ügyvédtől vagy épp nyelvvizsgáról ugrott volna ki egy pontyra, keszegre, mert unalmas volt a sok paragrafus, érthetetlen a sok igeidő. Van benne valami egy meg­ fáradt James Bondból. Mellette kempingszék, de sose látták még beleülni, talán csak a biztonság kedvéért hozza mindig magával. Olykor az emberek hajlamosak vonzódni bizonyos tárgyakhoz. A horgász, miközben a halakat várja, szendvicset majszol és energiaitalt iszik: egy falat turistaszalámis szendvics, két korty energiaital. Iváskor mindig becsukja a szemét, aztán nagyokat, elégedetteket böffent, az így felbüfögött energiaital édes-fanyar illatát messzire viszi a szél. Vadkacsák úszkálnak a rikító színű úszó körül, láthatóan nem veszik komolyan a helyzetet. A férfi megunja a várakozást, kihúzza a szereléket, majd újat dob, mozdulata laza, kissé unott, de elegáns. Olyan tekintettel horgászik, mint aki pókerasztalnál ül, de folyton eszébe jut, hogy lekapcsolta-e otthon a konyhai villanyt. Féltékenységgel, gyanakvással pillant az apró víztározó túloldalán álldogáló apukára és kisfiára. Kenyeret dobálnak a vízfelszínen úszkáló kacsáknak. A kisgyerek boldog, mert a gyerekek még elfogulatlanok az állatvilág tagjaival. Hé, a kacsáknak nem tesz jót a kenyér, kiált át a horgász a túloldalra. Két órája áll kint minden eredmény nélkül az ünnepi ruhájában, végre történt valami. Tizenkét percig gondolkozott azon, hogy milyen tónust üssön meg az átkiabálással, milyen modorban méltatlankodjon. Otthon, az ebédnél hosszan és szakszerűen szidja majd a kenyérdobálókat (viszont az asz­ talnál ülőket nem fogja meghatni, ismerik a horgász tehetségtelenségét az előre megfontolt méltatlankodásait illetően). Annál elegánsabban öltözik, minél kevesebb pénze van. Napról napra látni, hogyan romlik anyagi helyzete és mindezt az öltözékével fejezi ki. Fizetés napján kopott ruháit veszi elő, aztán hétről hétre jönnek elő az újabbak, mígnem, mikor már csak pár száz forintja marad az újabb fizeté­ sig, egészen elegáns. Mintha színházba, lóversenyre, ballagásra készülne, így jár horgászni, szegényen, de szépen. A halakat nem hatja meg a fé­ nyesre pucolt nyakkendőtű. 5 �„ez itt a nyár” Denevérek repülnek el a fejünk felett, át a kis tó felett. Eszembe jut az a szó: denevérfészek. Kiráz a hideg. A tó felett cikázó bőregerek füttyögő, sikoltozó, csicsergő hangokkal kommunikálnak. Egyszer félálomban mo­ tyogva mondtad, hogy a denevérek olyan majdnem-istenek, tehát angya­ lok, akik nem merték felvállalni elsőre angyalságukat, mert még túlságo­ san emberek maradtak, tehát állatok. A többit már nem értettem, mert azt már álomországban folytattad. Megközelítjük a horgászt. Főtt tojást vesz elő a férfi. Bal kézzel, ügye­ sen a kempingszék karfájához kocogtatva töri fel a héját, hüvelykujja kör­ mével pöcköli le a héj törmelékeket. Mozdulatait érezhetően műélvezet hatja át. Talán csak ezért hozza a széket magával. Tojástörő szék. Egyszer­ re kapja be a tojást és sokáig rágja. Újabb energiaitalt bont. Nézzük a férfit és te beszélni kezdesz arról, hogy odahaza úgy töröd fel a főtt tojás héját a kiskanál fonákjával, mint aki meglepetéscsomagot nyit, amiben végül is ugyanazt találja megint, évek óta. így vagy a kapcsolataiddal is, fejezed be. A kacsák hevesen hápogni kezdenek, mintha kinevetnék ezeket a kap­ csolatokat. Aztán valamiért önmagunk szeretetéről gondolkodok, mintha egy kisvödömyi vaníliafagylalt tudna önmaga édességéről. De nem jutok ennél sokkal messzebbre, mert a horgász elővesz egy kisrádiót, bekapcsol­ ja, maga mellé teszi a fűbe. A készülék teljes takarásba kerül a térdig érő növényzetben, mintha a talajból szólnának a jó ebédhez szóló nóták. Tere­ bélyes, nagyon magas női hang úgy röppen fel a fűcsomók közül, mint egy tűzijáték. A kacsák megriadnak, három kört repülnek a tavacska fölött. A horgász úszóját nézzük, ahogy a rádiós nóta dallamára himbálódzik a víz­ felszínen. Aztán hirtelen alámerül, lerántja valami. A horgász köhécselni kezd, krákog, aktivizálódik. Odalépdel a bothoz - közben felgyűri ingujját -, véletlenül felrúgja a kisrádiót. A nő hangja eltompul, nem hallani az esszeket és céket, ott ragadnak a fűben. Rövid fárasztás után tenyérnyi hal ficánkol a damil végén. A horgász elégedett, ahogy a kacsák és a rádióban éneklő nő is, hét másodpercig tartja ki a nóta utolsó hangját. A vibrátó las­ san csendesedik el, ahogy a ficánkoló hal keltette hullámok is lassan si­ mulnak bele a feszes tófelszínbe. 6 �„ez itt a nyár” T. Á g o s t o n L á s z l ó Pontyos Marci A tóhoz vezető dűlőútnál találkoztak. Onnét már csak néhány száz mé­ tert kellett zötykölődni a halőrházig, ahol megválthatták a napijegyet. Ahogy Marci, a nemrég megismert horgásztárs mondta, a belépőt a halpa­ radicsomba, ahol kapitális pontyok, csukák és haris-mariskák, azaz har­ csák várják a kizárólag nekik fent tűhegyes horgokat. Bodonyi kissé har­ sánynak, mondhatni tolakodónak érezte a fiatalembert, aki mindent jobban tudott, mindent jobban csinált, mint mások, és ráadásul még olyan rugal­ mas botjai voltak, hogy senki nem tudott akkorákat dobni, mint ő. Nem véletlen, hogy ő fogta a legszebb pontyokat is. No, és ez egyben válasz is arra a fel sem tett kérdésre, miért fogadták el a közeledését, meghívását er­ re a tóra. Mert Bodonyi Imre meg a neje, Ibolyka csak ültek a parton reg­ gel óta, és két tenyérnyi kárászon kívül semmit se fogtak. Marci épp akkor húzta ki a harmadik kétkilós pontyot. Ibolya segített neki a szákolásban. Nem volt ebben semmi különös. A parton ülő horgászok mindig kisegítik egymást. Bodonyinak éppen kapása volt, a felesége ment segíteni. — Hány halat lehet innét elvinni? — kérdezte Marci, amikor a harmadi­ kat is berakta a haltartóba. —Mármint, hogy a pontyra gondolok. —Úgy tudom, kettőt — válaszolt az asszony. — No, hát akkor válasszon egyet közülük, szépasszony! — mutatott a szákra a férfi. — Olyan mesterien emelte ki a vízből a halat, hogy nincs szívem visszadobni. — Gratulálok! — szólt át Bodonyi a másik nyiladékból, nehogy azt higgye már ez az idegen, hogy nem hallja, mivel eteti a feleségét. — Én meg a nejéhez, spori! Úgy szákol, mint egy igazi horgászfeleség. Nekem is pont ilyen asszonyra lenne szükségem. — Nagy a világ, válasszon magának! — mondta a horgász kissé érdes hangon. A pontyból meg kettő jár egy napijegyre. — Kár — rakott új csalit a horogra a fiatalember. — Most aztán gondol­ kozhatok, hogy hazamenjek, vagy váltsak még egy jegyet. Ott, lent most indulnak a pontyok. Egye fene, váltok még egyet. Ilyen kedves szomszé­ dok mellett igazi öröm a horgászat. Közben az asszony belerakta a halat a saját haltartójukba, és a vállát rándítva mondta: — Nagy dumás a pasi, de a ponty legalább két kiló. Te is foghatnál ilyet, Imikém! 7 �„ez itt a nyár” — Jó, majd fogok... — bólintott rá Bodonyi, és megigazította a kapás­ jelzőt. Sokáig csend honolt a vízparton. Nem hallatszott más, csak a szél moz­ gatta nád halk surrogása, meg a kapásjelzők fel-felvisító pityégésé. Az asszony keresztrejtvényt fejtett a kispadon ülve, a férje meg magában mor­ golódva szidta a szomszédot, meg a szerencséjét. Más se hiányzik, mint hogy ellene hangolja az Ibolykát! Tény, hogy az idén még alig fogtak va­ lamit. Néhány keszeg, két alig méretes potyka... Ennyi. Az asszony csak fejti a keresztrejtvényeket és unatkozik. Mindig úgy jönnek ki, hogy hátha most történik valami. Aztán mi történik? Semmi. Ez a nagyszájú meg leül a parton, és rögtön fog három gyönyörű pontyot. És még az Ibolyt is ugrat­ ja... Legalább tíz évvel fiatalabb nála. Jóképű, fiatal pasas. Ennek még a dereka is ép, nem úgy, mint az övé. Mióta megoperálták a gerincét, alig meri meglódítani a botot. Csoda, ha nem tud akkorát dobni, mint ez a po­ jáca? Mire becipeli a cájgot a parkolóból, majd’ letörik a dereka. Többször kérte már a halőrt, hogy engedje be a kocsival. Kipakolja a parton a cuccát, aztán visszaáll a parkolóba. Nem lehet, csak rokkantigazolvánnyal. Az meg nincs. A doki azt mondta, idővel javulhat az állapota. A hatóságnak meg végleges rokkantsági igazolvány kell. így aztán cipekedik, gebeszkedik, mint a güzü. — Megjöttem — szólalt meg mögötte a szomszéd. — Vettem még egy napijegyet. — Jó, akkor add vissza a szomszéd halát, Ibolykám! — szólt oda a fele­ ségének Bodonyi. — Szó sincs róla! — tiltakozott a szomszéd. — Majd fogok helyette má­ sikat. Ibolya? — ízlelgette a szót. —Nemcsak maga szép, asszonyom, de a neve is gyönyörű. Hadd mutatkozzam be én is! Marci vagyok a Péterfiéktől. Csókolom a kezét! — Isten éltesse! — mondta a másik. — Mi meg a Bodonyiék vagyunk. Én az Imre, ő meg a nejem. Hajoljon a botja! Még két pontyot foghat. — Azért jöttem, bátyám — nyomta meg az utolsó szót. — Ha beljebb dobna, talán magának is jutna belőlük. Persze egy pörgősebb orsóval, meg... jó ez a szénszálas bot, de az enyém suhogósabb... — Meg gondolom, a dereka se olyan ványadt, mint az enyém — fordult el Bodonyi. — Csak nem bántottam meg valamivel, sporikám? — lépett hozzá az if­ jabb. — Inkább a nyelvemet harapnám le... Magának a dereka, nekem a lá­ bam. Tavaly nyáron eltört. Alig bírtam a járógipszben mozogni. Mondom a dokinak, kéne egy rokkantigazolvány. Az Auchanba járok vásárolni, nem mindegy, hol tud parkolni az ember. A száját húzogatta, meg minden. Mondom: mennyi? 0 is mondta, de ha elmondom valakinek, letagadja. Most is ott van a kocsi szélvédőjén. — Látod, apukám, így megy ez manapság — tette le az asszony a ke­ resztrejtvényt. — Te meg... — Aztán a másik felé fordult. — Neki is intézik már több mint fél éve. 8 �„ez itt a nyár” —És milyen csalira jöttek a pontyok? — váltott témát Bodonyi. — Anizsos vaníliás cukorban áztatott hibrid kukoricára. Tudja, az a ló­ fogú. —Ühüm... a miénk dobozos. — Áztatni az is jó. Tudja, az a helyzet, hogy manapság befektetés nél­ kül nem lehet profitot kaszáim. — Azt nem —nyelt egyet a horgász. —Furcsa ember maga, pontyos Marci! Van felesége? — Volt. Kettő is volt. Aztán rájöttem, hogy ameddig másnak van, addig nekem tök fölösleges. Inkább spéci horgászbotra gyűjtök, mint az asszony hóbortjaira. Jobban jövök ki anyagilag. Nem próbálja ki az egyik botomat? No, csak egyet dobjon vele! Föl is csalizom. Amit fog, az a magáé. Addig én átnézem a maga botjait. — Kösz, nem. Tudja, az az elvem, hogy asszonyt és szerszámot nem adok kölcsön. Kérni se szoktam. — Ez most egy kivételes alkalom — vitte oda az egyik botot Marci. — Vegye úgy, hogy a gyártó ajándéka. Tulajdonképpen a cég ügynöke vagyok. — Hát így egészen más — csillant föl az asszony szeme. — Kipróbálás gyanánt igazán dobhatnál egyet, apukám! — Aztán még halkan odasúgta: —Már csak nem hagyod, hogy lefőzzön ez a nyálas... Bodonyi Imre nagyot nyelt, egy kicsit megmozgatta a derekát, aztán odament Marcihoz. —Egye fene, adja ide azt a botot! De csak egyet, kipróbálás gyanánt. Megfogta a bot végét, néhányat hátralépett, aztán lendületből előre, és elengedte a zsinórt. Szinte belerecsegtek az izmai. Jó dobás volt, majdnem akkora, mint a másiké. Az asszony elmosolyodott, és büszkén nézett rá. —No, látod, apukám, tudsz te, ha van mivel. — Gratulálok! — nyújtotta a kezét az ifjabb, aztán leült az asszony mellé a padra. —Kíváncsi leszek, mit húz ki vele. Addig a másik botom dolgozik. Alig telt el negyedóra, a vendég bot kapásjelzője szinte felsikoltott, olyan erővel indult el rajta a damil. A férfi bevágott, és egy újabb negyed­ óra elteltével az asszony szákba tessékelt egy háromkilós pontyot. — Már csak egyet kell fognia a második napijegyhez — mondta a hor­ gász. — Anyukám, tedd ezt az úr szákjába! — Dehogy teszi! — állt elé Marci. — Azt mondtam, hogy amit fog, az a magáé. Én majd még ezután kezdek horgászni. — Rendben van — nyújtotta át a botot Bodonyi. — Akkor viszont meg­ van a két pontyunk, mehetünk haza. Nekünk egy napra csak egy napijegy­ re futja. De ha már úgyis itt áll a kocsija, megtehetné, hogy kiviszi a cájgunkat a parkolóig. Megtette, persze, hogy megtette. Útközben azt is elmesélte, hogy neki se voltak ám mindig ilyen messze hordó botjai, meg Mercedes se simult a feneke alá. Épp olyan csóró munkásember volt, mint... Na jó, ne példálóz­ zunk, mert még megsértődik valaki. Aztán egy nap találkozott egy hor­ gásszal, aki már akkor akkorákat tudott dobni, mint ő most. Kölcsönadta 9 �,ez itt a nyár’ az egyik botját, és felajánlotta, hogy neki is adja. Igen, bármilyen hihetet­ lenül hangzik is manapság, ingyen neki adja, ha beszáll az üzletbe. Ez az üzlet pedig arról szól, hogy nincs más dolga, mint hogy szerezzen vevőket a botra, meg damilra, meg mindenféle horgászcikkre, amit a cég árul. Hoz­ zá se kell nyúlni az áruhoz, csak elkéri a vevő címét, adatait, bankkártya­ számát, telefonon bediktálja a főnökének, a többit lebonyolítja a cég. Az ő bankszámlájára meg már utalják is a jutalékot. Az internetes honlapon mindent megtalál a vevő, amit csak tudni érdemes a legmodernebb hor­ gászcikkekről. Ezt úgy hívják, hogy online áruház. Nem kell hozzá raktár, meg eladópult, nem kell utazni, cipekedni. Mindent házhoz szállítanak a megadott időben. Csak bekapcsolja a számítógépet, beírja a kódszámot, és várja a jutalékot. Ja, és ami szintén nem elhanyagolható tényező, hogy nem jön az adóellenőr. Nincs adó a terméken, mármint az az ÁFA, és a munkabér se adózik, mert nem munkabér, hanem jutalék. Először csak horgászcikkeket árult, de manapság már akár kocsit is lehet venni náluk. Ezt is onnét szerezte féláron, ezt a Mercit. No, meg a sok jó havert... Csak beszól a minisztériumba, aztán postán kiküldik a rokkantigazolványt. Megbüntették gyorshajtásért? Egy telefon a főkapra, és az ügyirat törölve. Lehet, hogy még a zsernyákot is lefokozzák, aki megállította. —Nos, Bodonyi úr, mit szólna egy ilyen üzlethez? — Á, nem értek én az ilyesmihez, spori! Aztán meg a számítógéphez se sokat konyítok. Az asszony szokta nézegetni a facebookon a pletykákat. — Na látja... Az asszony nézi, maga bemutatja, és máris kész az üzlet. A bankszámlájukra meg csöpörészik a dohány. De Ibolyácska is besegít­ het. Van az árukészletben konyhafelszerelés, kozmetikai cikk, meg akár háztartási keksz is. Akárkit nem vennék be az üzletbe, de egy ilyen szim­ patikus házaspárnak, mint maguk, öröm segíteni. No, meg még horgász­ társ is... Annak a rokkantigazolvány-aktának a számát meg adja meg tele­ fonon! Majd beszólok a minisztériumba. Ha legközelebb találkozunk, le­ het, hogy el is tudom vinni magának. —Hát, nem is tudom... —feszengett Bodonyi az anyósülésen. — Azért egy próbát csak megérne, apukám, ha már ilyen kedves hoz­ zánk a Marci ú r... — ingatta a fejét az asszony. Nem véletlen, hogy az volt Bodonyi első kérdése Marcihoz, amikor ott, a tóhoz vezető dűlőútnál találkoztak, hogy mi van a rokkantigazolvánnyal? — Meglesz, spori, meglesz. Rajta vagyok — nyugtatgatta az ifjabb. — Az a helyzet, hogy nyaral a haver. Tudja, ilyenkor, nyáron megáll az élet minden hivatalban. Valahol az Azori-szigeteken sütkérezik, de két héten belül megérkezik. Emiatt egy percig se fájjon a feje! Ez a halőr szintén ha­ ver, szólok neki, és beenged. Tudja mit? Ki se szánjanak, elintézem a na­ pijegyet is. — Várjon, adom a pénzt, meg a horgászigazolványt! —Hagyja! Legközelebb majd maga lesz a bálanya. Az automata sorompó fölemelkedett, s már poroszkáltak is a nádövezte földutakon a táblákkal jelzett tavak közt válogatva. A táblákon számok és 10 �,ez itt a nyár’ a tóban található halfajták neve volt. Külön a békés meg a ragadozó halak. Bodonyi meg a felesége majdnem lehajtottak az útról a nagy álmélkodás közben. — Elmegyünk a hátsó tóra — kiáltott hátra Péterfi Marci a mögötte ha­ ladó házaspárnak. — Azt mondja a halőr, hogy tegnap akasztottak ott vala­ mi nagy pontyot. Fél óráig fárasztották negyvenes zsinórral. Egyszer sike­ rült is megpipáltatni, de aztán megharagudott, széttépte a damilt és sértő­ dötten bevonult a nádba. Azt mondják, legalább tíz kiló. Jó lenne találkoz­ ni vele vagy a haverjaival. Ennél biztatóbbat nem is mondhatott volna újdonsült barátainak. Bodo­ nyi már csak a vizet nézte kerekre nyílt kutató szemekkel, Ibolyka meg gondolatban a receptkönyvet lapozgatta, mennyi finomságot tudna ő rittyenteni egy ekkora halból... Amint mentek az úton, itt is, ott is üldögélt egy-egy horgász a nádnyi­ ladékban. A hátsó tavon szinte senki. Illetve a túlsó parton voltak tán ket­ ten, meg oldalt egy munkás nyírta a füvet. — Itt a jobbak szoktak horgászni —magyarázta Marci. —No, akkor éle­ sítsük be a halpuskákat, és lássuk, mit rejt ez a tó! Eltelt egy óra, de nem történt semmi. Ibolya asszony nagyon unatko­ zott, mert kiderült, hogy azt a keresztrejtvényes újságot hozta magával, amit már a múltkor megfejtett. Marci a fejét ingatta, és áthurcolkodott egy másik nyiladékba, gondolván, hogy az asszony majd átmegy hozzá beszél­ getni, Imre is nagyokat bólogatott a korareggeli napsütésben. Otthon hagy­ ta a napszemüvegét, és bántotta a szemét az erős fény. Hunyorgott is ke­ gyetlenül. A botok szinte ugrándoztak a szeme előtt. Mi az, hogy ugrán­ doztak? Az egyik úgy megindult a víz felé, mintha lába kelt volna. Mire észbe kapott, már csobbant is a tóban. De hát hogyan történhetett mindez? Meg se szólalt az elektromos kapásjelző. A zsinór se... A fenébe! Hiába kapkodott utána, képtelen volt elérni. Na jó, de egy rendes hal ilyenkor megijed, megáll, és lefekszik a fenékre. Ez meg csak úszik, úszik a tó köze­ pe felé. Még szerencse, hogy ez az üreges bot nem merül el, ott úszik vala­ hol fölötte. Ugorjon utána? A fenének van kedve ilyenkor a halastóban úsz­ kálni egy francos horgászbot után. De akkor hogy?... A, ott az a csónak a parthoz simulva, ahol telepíteni szoktak. Épp ott vágja a füvet az a pasas... — Hé! Kaszás ember! Maga. Hozza már ide azt a csónakot! A hal be­ vitte a botomat —kiabálta torkaszakadtából. A kaszás ember lassan felnézett, aztán a hang irányába fordult, és visszaintegetett a parton ugrándozó horgásznak. —Nem látom a csónak mellett a lapátot —kiabálta vissza. —Nem baj, evezzen az ülésdeszkával! — Jó. Odavigyem a ladikot, vagy a botért menjek? — kérdezte a csó­ nakba szállva. —Úgy látom, a bot nem merült el. — Jó, akkor hozza ide a csónakot! 11 �„ez itt a nyár” így aztán ketten eveztek kézzel, ülésdeszkával a tó közepére, ahol megpihenni látszott a bot. Bodonyi gyorsan fölkapta, aztán lemondóan le­ gyintett egyet. — A francba! — mondta. — Elment ez a bálna. Biztosan betekerte vala­ mi nádtorzsába, aztán elszakította a damilt. Rafinált, öreg potyka lehet... No mindegy, ennek már annyi. Még szerencse, hogy a bot megkerült. Közben a kaszás ember csak ült a csónak aljában, és merev tekintettel bámulta a partot. — Mondja! — nézett föl az orsót tekergető horgászra. — Nem a pontyos Marci az ott a parton, aki olyan sietve pakolja be a cuccát a kocsijába? — De, a Marci — állt meg Imre kezében az orsó. — Együtt jöttünk, de hová siet ez ennyire? Ismeri? — Ismerem hát, a gyalázatost... Azt éppen nem tudhatom, hogy hová siet, de hogy nem jut messzire, az biztos. Tegnap adott ki ellene körözési parancsot a rendőrség. — A Marci ellen? Ne mondja m ár... És ugyan miért? — Bűnszövetkezetben elkövetett rablás, csalás, sikkasztás, orgazdaság, meg mit tudom én, milyen ganéságok miatt. Nem káptalan az én fejem, hogy az ilyen jogi szövegeket megjegyezzem. Itt is beszervezett mindenkit ebbe az internetes buliba. Elkérte az adatainkat, meg a bankszámlaszámun­ kat, aztán egy nap arra ébredtünk, hogy nincs egy fillérünk se. Ahelyett, hogy ráküldték volna a jutalékot, azt is lerabolták, ami rajta volt. Engem is éppen tegnap citáltak be a rendőrségre emiatt. Hát kellett ez nekem? — Állj meg, te szarházi! — kiabált utána, és úgy rázta az öklét, mintha áramütés kínozná. — Nem jutsz messzire, te ganéj, már várnak rád a rend­ őrök! Annak ugyan kiabálhatott. Szélsebesen dobálta be a holmiját a cso­ magtartóba, aztán úgy elhajtott, hogy porzott utána a dűlőút. Bodonyi Imre csak nézett utána, és a tarkóját vakargatta zavarában. Majdnem kiesett a billegő ladikból. — Ó, én tökkelütött! — csapott a homlokára. — Végig azt hittem, hogy az asszonyra hajt. 12 �,ez itt a nyár’ Z s ir a i L á s z l ó Üzenet Bágyadtjúliusi délután terpeszkedik a tóparti strandon. A Nap alkonyi bú­ csúja előtt még aranyos derűt szór az ég a pázsiton heverő emberekre. Figyel­ mük őr/i-vigyázza a kifeszített, türkiz tófelszínt és a túlpart zsongó zöld hegy­ oldalait. Gézaváry mindig ide menekül, amikor nyugalomra vágyik, amikor már huzamosabban és csillapíthataüanul éhezik az Istentől áldott természet idegcsillapító ölelésére. Dolgozószobájában könnyedén magára hagyja ilyen­ kor a könyökével koptatott íróasztalt, s az asztal hátán terpeszkedő számítógé­ pet. Utóbbit egyszerűen csak robotnak nevezi, hiszen a robotmunkát testesíti meg. Azt a kíméletlen készenlétet könyörtelenül követelő billentyűkalapálást, amit írásnak neveznek. E működés eredménye persze többnyire felemelő, mert a lelke kútjának mélyéből felhozott, ujjai segítségével rögzített versek, novel­ lák, regények a jóság boldogságát közvetítik az olvasóiknak. Kell-e ennél nemesebb szándék? Olyan küldetés ez, mint ételt adni az éhező gyermekeknek, bekötözni a sérültek sebeit, vigaszt nyújtani az elkeseredetteknek. Ebben a fékevesztett mai világban különösen nagy szükség van a lelki támaszra. Érdekes, hogy a strand duruzsoló moraja nem zavarja Gézaváryt. Éppen ellenkezőleg. A kissé távolabb tollaslabdázó kislányok beszélgetése csak annyira érinti füleit, akár a hajnali madárcsicsergés: rigók, fenyőpintyek, ci­ negék gyengéden riadóztató kórusa. Minden hajnalban így adják tudtul az ébredező emberek számára, hogy új nap indul, újabb lehetőségek jegyében. Kisvártatva mégiscsak arra lesz figyelmes, hogy a közeli nyugágyak felől beszélgetés foszlányai erősödnek. Odapillant. Két fürdőruhában pihe­ nő nagymama társalog egymással a homlokukra tolt szalmakalapok alól. - Képzeld csak! Az a megátalkodott bátyám minden ingóságot eltünte­ tett szegény anyánk házából, mire mi odaértünk - jelenti ki egyikük. - Tényleg. Hogyhogy? - ámul el a másik. - Bosszúból. Azért, mert azt gondolta, befolyásoltam az anyut abban, hogy a végrendeletben a fiamat is megjelölje örökösként. - Ugye, nem volt igaza a bátyádnak? - Persze hogy nem. Ám, hogy a vevővel összejátszott a hátam mögött és legalább egy millióval átvert, az tuti. Most mit szólsz ehhez, Pirikém? - Aljasok, Gizus, aljasok! Az én öcsém is, amint kiorrolta, hogy nem akarom a nyaralómat potom és bizonytalan életjáradékért áttestálni a csa­ ládjára, egyből követelőzni kezdett. 13 �„ez itt a nyár” - Jaj, Istenem, Piriként! Mit követelt tőled? - Azt a bronzszobrot, amit még Rómából hoztak a szüleim a nászútjukról. - Csak nem az angyalkát az ágyneműtartó tetejéről? - De igen, azt. Pedig anyám kifejezetten rám hagyta. Aladár megörö­ költe a szüleim lakásának nagyobb hányadát. Rengeteg könyvet is adtam neki, de most a szobrot követeli. - Mire fel, drágám!? Hiszen semmi köze a nyaralódhoz a szobornak. - Mert nem ígértem neki potom pénzért a nyaralót. - Na, most mondd! - Számítók. Az ember saját testvérei. - Aljasok, fogalmuk nincs a szeretet parancsáról. - Nincsen, Gizus, ezekben se tapintat, se szeretet. Gézaváry figyelme más irányba fordul az árnyékban pletykálkodó höl­ gyektől. Halkan suttogó hangjukat egyébként is elnyomja a strand hangszó­ róiból áradó zene. Ez sem zavaija Gézaváiyt, mert az énekes lírai számot ad elő. .Nem tudom, hívsz-e holnap, / nem tudom, jössz-e holnap, / de szeret­ ném, ha szeretnél ma még. / Nem tudom, látsz-e holnap. / Nem tudom, lesz-e holnap. /Szeretném, ha szeretnél ma még” —hallja a kellemes hangú énekest. - Mi ez a szám, fiúk? - tudakolja a szomszédságába telepedett, újdon­ sült ismeretlenjeitől. A fiatalemberek fülig érő szájjal felelik: - A Tunyogi Rock Bánd egyik sikerszáma. Üzenetként küldtük a Mari­ nak, meg a Zsuzsinak. Hallhatják a zuhanyzóban is. - Köszönöm, fiúk! - mondja Gézaváry és hallgatja tovább a szokatla­ nul nemes gondolaté szövegnek alárendelt muzsikát. „Ha nézhetném, ahogy elalszol. / Ha itt lennél, mikor ébrednék. /H a mégis máshogy lenne, / és én már nem leszek benne, legyen szép. / Legyen úgy is szép. / Akárhol és akármerre, / vezessen a jó szerencse, / és segítsen, segítsen az é g ” - ter­ jed a dal friss levegője az alkonyat felé hajló júliusi délutánban. A rockerek sokszor vallanak Istenről, és szívből sokat tudnak a szere­ tetről. A hazaszeretetről is. Húsvét előtt szentképet lelt a hentesboltból ha­ zavitt csomagban. Jézus Krisztus áldást osztó kezére figyelt fel a domború aranyozással díszített képen, amelynek hátoldalán kézzel formált felirat állt: „Ne féljetek!” Hamisítatlan magyar jellem a hentes, a rockerek több­ sége az, szívében a szeretet izma pumpálja a vért. A pünkösd előtti pénte­ ken nem találta az üzletben. Helyettesétől tudta meg: befizetett a székely zarándokvonatra, és elutazott a csíksomlyói búcsúba. Gézaváry legszívesebben a hentes jelleméről mesélne a zsörtölődő höl­ gyeknek, de azok már a strand portájánál járnak színes köntöseikben, az oldalukon fityegő, csinoska gyékénytáskáikkal. Mire megszólalnak a nya­ ralótelepi kápolna esti misére hívó harangjai, az író is pakolni kezd, aztán lassan elindul a társalkodó hölgyek után a kijárat irányába. Arra, amerre narancsvörös korongjával búcsúzik a Nap a tiszta égbolton, mintha holnap hajnali visszatértét ígérné a nyári alkonyaiban. 14 �„ez itt a nyár” SZUNYOGH PÁL Júniusi révület Varga Henriettának Az anya szeme tó, mit tengernek lát a gyermek. Összeütköznek reggelek, omlások, ébredések; Lógnak a rímek a bárgyú igéken S pillantásod pacemaker üteme lüktet. Fűnyírók zümmögnek a bánat árokpartján Vőlegény-frizurájú gyep vesz körül. Konkoly és búzavirág! A pipacsok vérszirmú álmok S talán a parlagfű sem annyira álnok. Rángasd a gyomot, ellepi a szív sziklakertjét! Torokmagasságig szorongat apró szulák, galaj Sánta hajléktalan horkant árvacsalán pamlagán, Mikor az utolsó busz szétdorombolja az estét. Az anya szeme tó, mit tengernek lát a gyermek. Bárcsak belefulladnék szemed vizébe...! Megfúrt csónakok lyukas mentőövek! Engedjetek egyre alább a mélybe! 15 �„ez itt a nyár” K e t y k ó Is t v á n Nyárvégi hullámverésben Hallod-e szíved dallamát, mikor fénylik a csókom ajkadon...? - látod, nem kell soha félni a szótól, súgd csak fülembe: szép volt ez a nyár - mérges porspórák szállanak reánk, az úton hangosan béget a fáradt birkanyáj; fáj ez a múló gyönyör édesem...? - nézd csak, a nap már elmerül a vízben, induljunk hát haza - kóbor szelek járnak, a rét felett fáznak az árnyak. Karolj belém, úgy mint régen; szívd be az álmos délután jószagú illatát; ködök hullanak, párás fényben ragyog majd az est, mikor nyílik az égbolt, kivillan kerek arca a holdnak, - tőled az évek is futnak; örök fiatalság ragyog, tűzpiros véred mosolyog arcodon; mióta enyém sóhajod, féltem álmaid; napjaid tengerszép hullámzását védem. Az élet háború; vesztes, győztes évszázadokból áll... csatáztunk mi is eleget; tépett szélmalom véres testünk; rongyos a szánk, - csókjaink végleges árát rég elittuk hitelben már, - üresen énekel, száraz mosollyal néz ránk sosemvolt zsebünk... várnak az ágyak, gyerünk, kössünk békét; meglátod, ízlik az élet, testedből virág fakad, örömére az égnek. 16 �Vers K a ra ffa G y ula álKínai bölcsességek Eddig még nem volt olyan semmi, ami el ne múlt volna. A kegyesség tettek nélkül hiábavalóság. A fű sem nő az árnyékban. Barátodnak azzal segítesz, ha az igazat mondod róla. Nézz a királyra, megbüntet, ha a kedve ma rossz. A menny kapuján a lélek félve kopogtat. Aki messzire néz, nem látja a követ a lába előtt. Haragvó lettél? Igyál teát, nézz messzire. A lélek tanítható. Mestertől függ. Ha önmagad szereted, gyűlölsz. A versenyen sokan futnak. Mind győztes, ha célba ér. Ha van bűn, van mihez igazodni. Ha a Mindenható előtt állsz, tudd, hol vagy. A hegycsúcsra csak kevesen jutnak fel. Minden nyelven lehet hallgatni. Aki a sárkányt keresi, ne sírjon, ha megtalálja. Megígérte, nem tartotta be. Szegény ember. Ha az ágyúban sok a fojtás, szétrobban. Szánd meg, könyörtelenül beléd rúg. A bolond mindenkinél bölcsebbnek gondolja magát. A kaktusz szúrós. Ez a tulajdonsága. Lenne mit mondanod? Hallgasd el, ha nyugalmat akarsz. Nehéz szépnek látni a rohadó sebet. Születés, halál. Egyiket sem tudod kikerülni. Döntésed előtt látogasd meg apádat. Éhezőnek, bűnözőnek ne beszélj erkölcsről. A császárnak azt mondd, amit szeretne hallani. Szakadt íj, üres tegez, mindkettő hasztalan. 17 �Vers A temetőben mindenki csendes. Jót akarsz? Kevés. Kérd a kutyától, hogy ne ugasson. Nem tudja betartani. Az eresz alatt csöpög, a hegyetetőn fúj. Versek. Hóesés tavasszal. A szakács dicsérete az üres kondér. A szárazdokkba nem járnak be sirályok. A gömböt nem kell csiszolni, az életet nem kell félteni. Ha a gazda nem hív be, maradj a küszöbön. Meggondolhatja magát. Ne a szavakat számold, a cseresznyefa nem tud beszélni. Az elszabadult hajó ritkán marad sértetlen. Hogy honnan fúj a szél, buzgón vizsgáljuk. Kér mindenki, de adni nem szeret. Ha a fát csak nézed, nem érzed, hogy kemény. Mondd el százszor, ha kell, közben te is tanulsz. A bagoly huhog, a béka brekeg. Óvakodj attól, aki téged jobban ismer, mint önmagát. Bádogfazék, tanuld meg becsülni, étel fő benne. A mese mindig „hol volt”-tál kezdődik. Mindig a legszebb fát vágják ki. Próbálkozni olyan, mint rizst főzni. A rosszindulatot feltételezni könnyű, a jóindulatot elhinni nehéz. A hangyának hegycsúcs, az embernek vakondtúrás. Minden könyvet elolvasni nem lehet, minden csillagot megszámolni lehetetlen. Akinek csak egy van, annak a három sok. Az árnyékot nem lehet megtaposni. A csecsemő, ha karmol, csak tanulja a kezét használni. Még a legszegényebb ember is tud adni valamit. Vitázz a haragvóval, sárral ken be és rajtad is hagyja. A vadmacska csak fúj, fogát mutatja, de karma nem ér a szívedig. Hogy mi a vers? Kérdezd a daloló gerlétől. Ha anyád szól hozzád, gyerek leszel megint. A vicsorgó farkasnak húst dobj, a haragvót dicsérd meg, a sárkány elől bújj el. Egy szájból hideg és meleg. Igen, csak távolság kérdése. Lao Ce az ösvényről tanított, ha ugyanarról Wang beszél, csak utat jelent. Szólj valakihez kedvesen, rád telepszik majd, mint a köd a tóra. Ha a bérház eladó, a régi lakók az új vevőt fogják szidni. 18 �Próza D ebreceni B oglárka NIVEA szájra Tizennégy évesen jöttem rá, hogy a pokolraszállás a nőkkel jár. A lány idősebb volt nálam két évvel, a barátom, Csocsoszan zúgott bele. Néhány hónapnyi tipródás után összeszedte a bátorságát annyira, hogy meg­ kérdezze, eljönne-e velünk a Dolinkába szalonnát sütni, mert élmény lenne vele együttszelni a hajóhintán a nemlétező habokat. A lány igent mondott. Habár nem tudta, hogy a kakashinta azonos a mérleghintával, lelkesen be­ vállalta a kakasozást is, mint később kiderült. Nagy dolognak számított. Egy tizenhat éves és Csocsoszan, aki ráadásul úgy nézett ki, mintha a dédnagyanyján végigmentek volna Batu kán hordái... Elképzelhető, hogy így tör­ tént, nem lenne egyedi eset. A szépség és a szörnyeteg után szabadon, újabb sikertörténet repít minket a világhírnév felé, fantáziálgattam, miközben meg­ rajzoltam pályafutásom első képregénykockáit. A képregény címe: A ferde­ szemű mongoloid és a mediterrán istennő. Olyan izgatott lettem, mintha én is randira készülnék, holott kibicnek mentem, hogy támogassam teljes vállszélességgel Csocsoszant, akinek úgy remegett a lába, mint egy kocsonyá­ ban fuldokló békáé. Átírtam a címet. Idol & Pride. Elérkezett a nagy nap. Egész este a lány melleit bámultam, eleinte sze­ mérmesen, később leplezetlenül, nem tudtam levenni róla a tekintetem. A fehér póló alatt bujkáló Bobot és Bobeket bűvöltem, mikor ugranak elő, hogy megcirógassák rózsaszín nózijukkal az arcomat. A félénk nyuszikat néztem rőzsegyűjtés, tűzrakás, szalonnaforgatás és csepegtetés közben, amikor hagymaszárral megszórt kenyerembe haraptam. Próbáldky! Művé­ szetemet csodálta már a távoli Csokisztán és Blablakán pasája is! Kardot nyelek, tüzet hányok! A cilinderemből meg bármikor elővarázsolok két hí­ res nyulat: Bob és Böbék urat! Am egy szeleburdi napon a két híres nyúl kezébe került a varázspálca... Elbűvölt a nyúllak. Bob és Böbék függetlenedett a lány testétől, önálló életet éltek, bújócskáztak, titokban játékra csalogattak engem is. A lány nem figyelt rájuk, gurgulázón kacagott Csocsoszan minden szava hallatán. Hullámokban tört elő belőle a kacagás, a hangja el-elcsuklott, nevetését pergő gyöngyszemek koppanásának ritmusához tudnám a legérzékleteseb­ ben hasonlítani. Csocsoszan büszkén dagadó kebellel hajtotta a sajkát. A lány akkor volt a leggyönyörűbb, amikor hajóhintán repült az éjszakába, fekete haja lengedezett a szélben, mint a kopár fák ébenszínű ágai. Bob és 19 �Próza Böbék, akár a katamaránok ellenállásba duzzadó fehér vitorlái, peckesen nekifeszültek a szélnek, reflektorfénybe vonta őket a holdsugár. Este tizenegy körül hazaindultunk. A lány, vele együtt Bob és Böbék, boldogan ugrándozott a járdán, míg elértünk a Kemerovó lakótelepre. Ott laktak, a „kiskörúton”. Megálltak a ház előtt, a lány még mindig nevetett, zihálva kapkodta a levegőt, azt mondta, soha életében nem érezte ilyen jól magát. Elhittük neki. Tudtam, hogy Csocsoszan azt várja, mikor lécelek le. Idegesen húzogatta a szája szélét, meresztgette a szemét, sűrűn kacsintga­ tott a „nagykörút” felé, mutatta az utat, merre tűnjek el, de én egy tapodtat se mozdultam, lecövekeltem a 74 előtt. Néztem a lányt a két élősködő sziámival, és úgy láttam, hogy nem is ikertestük, hanem a fejük türemkedik ki hullámmozgást végző tüdejéből. Csücsörítve szívták magukba a te­ lep friss levegőjét, amit a sorház mellett elterülő erdőben növő hatalmas tölgyek termeltek fotoszintetizálás közben, így tanultuk bioszból ötödik­ ben, miközben Kucu papírrepülőt hajtogatott, Zoli meg a körzője hegyével szurkába a lányokat. Tisztán látom magam előtt Lili durcás arcát, a szájá­ val pont úgy csücsörített, amikor beleállt a körző a fenekébe, mint a sziá­ mik a lány mellkasán. Zsófinak hívták. Akkor jegyeztem meg a nevét, amikor Lilire gondol­ tam, amint felsikít. Látszott a szemén, hogy élvezi a bökdösést, hiába kényeskedik, hogy na, Zoli, megmondalak a tanáméninek! Persze, hogy élvez­ te, máskülönben Zoli nem csinálta volna, csak azért piszkálta, mert örömöt akart szerezni neki. Zoli olyan srác volt, aki ki tudta mutatni a szeretetét, és boldoggá akarta tenni szerelmét, még akkor is, ha napi rendszerességgel ke­ rültek az ellenőrzőfüzetébe olyan jellegű bejegyzések, melyeket szakszóval osztályfőnöki figyelmeztetéseknek nevezünk, és a következőképpen hangza­ nak: Tisztelt Szülő! Gyermeke a színházban esernyővel verte osztálytársa fe ­ jét. Vagy: Tisztelt Szülő! Gyermeke döglött cserebogarat dobott osztálytársa pólója alá, miután leköpte spenóttal az ebédlőasztalnál. Hirtelen meggondoltam magam, automatikusan sarkon fordultam, de Zsófi a jobb vállamra tette a bal kezét. Először szólított meg az este folya­ mán, azt kérdezte, hé, csókolóztál már NIVEA-szájra? Megfordultam, ké­ telkedve abban, hogy valóban tőlem kérdezi-e. Nem válaszoltam, a szívem a torkomban dobogott. Zsófi apró retiküljében kotorászott. Rövid időn be­ lül előkerült a táskájából egy sötétkék tégely, egy lapos, pléhdobozos NIVEA. Gyakorlott mozdulatokkal nyitotta fel a tetejét, egy hasas a gyomrába tenyérrel, kilencven fok jobbra, száznyolcvan balra, négy kö­ römmel nekimenni, szétkapni és kész. Miután rutinosan eltávolította a do­ boz tetejét, jobb kezének mutatóujját belemártotta a fehér, zsíros krémbe és bekente a számat. Majd bekente a sajátját is. Amikor végzett a művelet­ tel, rápaskolta a dobozra a tetejét, hanyagul bedobta a táskájába, és leka­ pott. Engem. Nem Csocsoszant, nem mást. Engem. Csocsoszan eloldalgott szégyenében, mire kinyitottam a szemem. Felszívódott, mint a kámfor, el­ tűnt, mint a köd. Akkor csókolóztam életemben először. És utoljára NIVEA-szájra. 20 �Próza A háztetőn folytattuk. Alacsony, négyemeletes, lapostetős téglaházban laktak Zsófiék. Csillagos éjszaka, telihold, langymeleg, lágy szellő, ami kell. Ilyenkor általában felhördül mindenki, akinek elmesélem, miért nem sátortető, napóleonablak, tetőcserép. Mesélhetném így is, de nem akarom, mert az nem ugyanaz a sztori lenne, nem az én történetem. A lényeg, hogy órákon keresztül smároltunk a holdfényben, és megmutatta a melleit. Ak­ kor láttam először fedetlen kebleket testközelből, leszámítva az anyámét, de az nem számít. Teljesen megbabonázott a női mell látványa, ültem és szó szerint tátott szájjal bámultam. Hosszú idő telt el, mire bekerültünk a házba. A bejárati ajtón keresztül közlekedtünk, kézen fogva vezetett a szobája felé. Halkan osontunk, ne­ hogy észrevegyenek minket a szülei, a tomacsukám is a lábamon maradt. Kis szobája volt. Nem mondott semmit, csak leterítette pokróccal az ágyat. Bármi megtörténhetett volna. Bármi. De nem történt. De megtörtén­ hetett volna, ha hajlandó lettem volna levetkőzni. És ez a lényeg. De nem mertem. Kicsi voltam és félénk, nagyon kicsi és nagyon félénk, szégyelltem magam. Ott álltam szerencsétlenül, felöltözve, miközben a melleiről ábrán­ doztam. Még akkor sem hittem el, amikor kézzelfoghatóvá vált, hogy ott va­ gyok. Tizennégy voltam, ő tizenhat. Jóval tapasztaltabbnak számított nálam. Ettől is féltem. A tapasztalatlanságomtól. Csak álltam és néztem megbabo­ názva, mint egy istennőt. Nem tudtam, mi lesz a következő lépés, mit kelle­ ne tennem. A mellére helyezte a kezem. Megkérdezte, mit szeretnék, én meg azt mondtam, hogy még egyszer láthassam... Bobot és Bobeket. Királynői mivoltának tudatában oldalra fordította a fejét, a nyaka megfeszült. Aztán visszafordult, haja az arcába hullt, a szeme csillogott. Tisztában volt azzal, hogy bármit megtennék érte. Levette a pólóját, ismét felkacagott. Abban a pillanatban megcsapott a pokol bűze. A kénes pakolás szaga volt, a szulfur tartalmú gyógyszertári kenőcsé, ami leszárította az arcáról a pattanásokat. Testének finom, tejes illata kénbűzzel keveredett. Láttam a mellét és érez­ tem a kén szagát. Akkor tudatosult bennem, hogy nő egyenlő pokol, és a legjobb dolgok bűnösek. 21 �Próza F r id e c z k y K a t a l in Honnan hová? Ez egy apátián család. Itt mindenki az apját keresi. Anyám szokta mon­ dogatni, ha valami csípősét evett: - na, ettől apátián gyerek születik! Úgy látszik, sok csípősét ettek asszonyaink, mert a tágabb családban sok apátián gyerek született. Aztán volt, akinek két apa is jutott. Bátyám gyerekkori aranyköpése szerint neki annyi apja van, mint a szemét! Az igazi, meg a ne­ velő. De ki a gyerek igazi apja? Aki megcsinálta vagy aki felneveli? Ez az egész csak onnan jutott eszembe, hogy már jócskán benne jár­ tunk a nagymama korban, amikor megkeresett bennünket rég nem látott unokanővérem azzal a reménnyel, hogy talán idős édesanyámtól megtud valamit az apjáról. Ugyanis, akit egészen tizennégy éves koráig az édesap­ jának hitt, csak a nevelőapja volt. A személyi igazolvány ünnepélyes át­ adásának aktusa során, egy hivatalnok meggondolatlan fecsegéséből derült ki, hogy az, akit apjának hitt, nem az édesapja. Unokanővérem lelki érett­ ségéről tanúskodik, hogy attól kezdve nevelőapját még sokkal jobban sze­ rette, tisztelte. Öregedvén kezdte az oldalát furdalni, vajon a nemzőapja ki­ féle, miféle volt. Anyját hiába faggatta, nem volt hajlandó beszélni róla. Most meg már nem is tudna szegény, Isten nyugosztalja! Ez egy apátián család, itt mindenki az apját keresi. Apai nagyapámnak például egy se volt. A baronesszt megejtette valami csinos lovászfiú vagy tán kertész, mindenesetre szép fekete legény lehe­ tett, mert ez a jegy végigvonult az egész családon. Fekete szemű, fekete hajú, kreol bőrű gyerekek, unokák születtek. Apai dédmamám tehát baronessz volt. A terhességet nyilván valami felvidéki vagy osztrák fürdőhe­ lyen hordta ki - a kisasszony gyengélkedik, fürdőkúrán van s amikor a kisded megszületett, azonnal lelencbe adták. Nagyapám apátlanul nőtt fel. Apjául később magát a Kommunista Pártot választotta. Vannak korok, melyekben a származásra igen nagy hangsúlyt fektet­ nek. Apám lázasan kutatott a levéltárakban, míg rábukkant a család ősi, arisztokrata eredetére, mellyel árja származását igazolni tudta. Gyerekko­ rában a fiúk gyakran csúfolták bárónak, amit ő roppant szégyellt, mert ak­ kor még nem tudta, hogy ez egyszer még jól jöhet neki. Baronessz déd­ anyám jól jött a Horthy-éra alatt, de a kommunizmusban tanácsos volt mé­ lyen hallgatni róla, mintha sosem létezett volna. Egy dédanya lehet áldás és lehet átok, mikor hogy. 22 �Próza Apátián nagyapám fiatalon került a kommunista mozgalom vonzáskö­ rébe. Olyannyira, hogy a Tanácsköztársaság alatt ott sertepertélt a vezérkar körül. Ez aztán nem maradt következmény nélkül. A fehérterror alatt való­ sággal bujkálnia kellett. Mivel feketelistára került, munkát sehol nem ta­ lált. A családot a három kicsi gyerekkel nagyanyám tartotta el. Amolyan varró segédmunkás volt, aki a finomabb kézimunkákat elvégezte a szabó­ ságok számára. Zsebeket varrt le, gomblyukakat szegett. Nyomorogtak. Nagyapám ráadásul nem vetette meg az italt, így a sovány kereset észre­ vétlen lecsurgott a torkán. Nagyapám úgy nézett ki, mintha Chaplint és Jó­ zsef Attilát egybegyúrták volna. Vékony, huncut szemű, fekete ember volt, tömör kis bajusszal. Már csak a sétapálca hiányzott volna a kezéből. Ha megkértem apámat, hogy meséljen a gyerekkoráról, csupa borzalmas törté­ netet mesélt, éhezésről, verésekről, gúnyolódásokról, megaláztatásokról. Hárman voltak testvérek, két fiú, egy lány. Munkásmozgalmi hősökről ne­ vezték el őket. Később odavettek egy negyedik gyereket is a lelencből, hogy valami állami támogatáshoz jussanak. Ő rendes polgári nevet kapott, vagy már azzal jött a családba. Az apátián lelenc családjába így került egy újabb, apa nélküli lelenc gyerek, aki aztán tizennyolc évesen elindult, hogy megkeresse az igazi szüleit. Nem lehetett túl jó dolga, ha inkább választot­ ta azokat az embereket, akiket nem is ismert, mint akik felnevelték. Emlékszem, kisiskolás koromban gyakran kellett életrajzot írni. Azok­ ban szó sem volt bárónőkről és kutyabőrről, annál inkább munkásszármazás­ ról. Szépen lekörmöltem, hogy nagyapám részt vett a Kommünben, melynek bukása után illegalitásba kényszerült. Nagyanyám kézi varrónő, apám keres­ kedősegéd, anyám egészségügyi dolgozó. Ezek mind nagyon jó ajánlóleve­ let jelentettek nekem származásilag. Igaz, hogy apámat a fényes szelek ké­ sőbb szárnyaira kapták és kiemelték a proletársorból, értelmiségit faragva belőle, de anyámban bízni lehetett, hogy munkás. Az ápolónő mi más lenne? Parasztnak nem paraszt, értelmiséginek nem értelmiségi. Apám ugyan egy időben szerette volna, ha anyám traktoristának áll, és terveket teljesít túl, jó sztahanovista módjára, felajánlva a 220 százalékot a Pártkongresszusnak, hogy ő büszkélkedhessen vele. Anyám sok mindenben alávetette magát a férje akaratának, de ez esetben megmakacsolta magát. Anyám családja bővelkedett a jó apákban, akik eltékozolták a családi vagyont, és áldozatkész asszonyokban, akik mindezért tartották a hátukat. Anyai dédapám, a jó öreg kocsmáros mindenkinek adott hitelt, mígnem egyszer csak kopogtatott a végrehajtó. A váltón az asszony neve szerepelt, amit a férje hamisított oda. A végrehajtó kérdésére, hát nem a maga aláírá­ sa ez itt, Gulyás néni, csak annyit felelt, de igen. Az ura szégyenét magára vette, inkább, mint hogy törvény előtt hurcolják meg. De attól kezdve nem volt becsülete az öregnek a háznál. Ezt az eredendő bűnt nyögte még sok, őutána következő férfinemzedék a családban. A férfiak amolyan megtűrt személyek voltak, eleven céltáblái az asszonyok éles nyelvének. Anyám családjában a lányok mindig is nagyobb becsben voltak. Fenn is hordták az orrukat! Sokan közülük nehezen, későn vagy egyáltalán nem mentek 23 �Próza féijhez. Nem egy vénlány vagy frigid asszony akadt közöttük. Mesélték az egyik nagynénémről, hogy három héttel az esküvő után „a nagyságos asszony még mindig lány”. Apátián gyerek is született, számtalan. Anyám szerint, ha a férfi beteljesítette a gyermeknemzés kötelességét, attól kezdve csak nyűg a család nyakán, mehet isten hírével! Ehhez képest szegénykém csak harminc év után hagyta elmenni apámat, aki fűvel-fával csalta. Ha mi, gyerekek nem tüzeljük, tán még ma is tűrné. Nem csoda. Szerelem volt, első látásra. Apám fiatalkori fényképeit látva némileg megértem ifjú anyámat. Én is első látásra szoktam szerelemre lobbanni. Kivételt képezett a férjem, akit csak lassan szerettem meg. Végül is mindegy, a lassú szerel­ mek ugyanoda torkollnak, ahová a gyorsak. Nem a beleszeretés tempóján múlnak a dolgok. Apa vékony, karcsú, kreolbőrű fiatalember volt, snájdig kis bajusszal, ábrándos tekintettel, hóna alatt az elmaradhatatlan Shakespeare-szonettkötettel, mellyel a későbbiekben is sikerrel hódította a nőket. Áll a Halászbástya teraszán egy oszlopnak támaszkodva, lábát hanyagul átvetve egy­ máson, tekintetét a reményteljes jövőbe fúrva. A csodás és igazságos jövő­ be, melyet ő és nemzedéke fog felépíteni. Csodás és igazságos jövő? Olyan, akár a horizont. Elindulsz feléje, de sosem érsz oda. A háború alatti férfi-ínséges időkben az apátián gyerekek száma igen­ csak megsokasodott. Asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség. Anyám nem vonult felvidéki vagy osztrák fürdőhelyre, amikor terhes maradt a ná­ la jóval idősebb, nős udvarlójától. A gyermeket megszülte, és mivel köze­ ledett a front, jobbnak látta, ha a kicsi a hátországban nevelkedik, roko­ noknál. Úgy látszik, anyám vonzódott a bajszos férfiakhoz, mert féltestvé­ rem apja is vékony, Jávor Pál-bajuszt viselt. Arisztokrata származású, jó ­ képű férfi volt, tekintélyes állással, nagypolgári életvitellel. Az egész csa­ lád, beleértve nagyanyámat, annak drukkolt, hogy R. úr végre elváljon, s elvegye anyámat, a gyermeke anyját. Anyámnak viszont éppen addigra lett elege az örökké atyáskodó úriemberből, mire az már hajlandó lett volna er­ re. Anya szuverén ember volt, mindig a saját feje után ment. Sosem a jó l felfogott érdekeit tartotta szem előtt. Egészséges ösztöneire hagyatkozott. Faképnél hagyta a gróf urat és feljött Pestre. Munka akadt bőven. Ápoló­ nőre mindenütt szükség volt. Dúlt a háború. Bátyám ez alatt élte az apátlanok életét, vidéki nőrokonok kezére bíz­ va. Annyi apja, mint a szemét, csak később lett, mikor apám elvette anyá­ mat és az akkorra már hétévesre cseperedett bátyámat magukhoz vették. Amikor megszülettem, és hoztak haza a kórházból, bátyám megkérdezte, fiú vagyok-e vagy lány? Azt felelték, kislány. Bátyám csalódott volt. Nyil­ ván jobban örült volna egy öcsikének. De nem adta föl és újból nekifutott. Meg van már keresztelve? Nincs, mondták neki. Na, akkor még lehet a ne­ vén változtatni! Csalódást kellett okoznom neki. Kislány maradtam. Rá­ adásul a mai napig nem vagyok megkeresztelve. Lehet, hogy tényleg ezen múlott? Nem voltunk igazán jó testvérek. Nagy volt a korkülönbség ket­ tőnk között. Aztán meg, a vidéken eltöltött 7 év alatt bátyám igencsak el­ 24 �Próza vadult. Nők adták kézről kézre, kényeztették, ajnározták. Apám kezdetben jól fogadta a jövevény kisfiút, de az igazán sosem tudott fölmelegedni iránta. Állandóan a fülébe csengett a dédelgető asszonyok - nagyanyám, nagynénéim - gonosz sustorgása a nevelőapjáról. Ne hallgass a Ficerére, a te apád R. úr! Igazi kettős nevelést kapott. A pszichológusok nagyokat csámcsognának rajta. Mint ahogy ma már azt is tudnák, hogy diszlexiás volt és konfabulált. Én csak azt láttam, hogy bukdácsol az iskolában és folyton hazudik, handabandázik. Münchausen bárónak csúfoltuk. Kislánykoromban gyakran hallottam anyámat suttogni a kezével leár­ nyékolt telefonba, ha a vasárnapi apuka, R. úr jelentkezett. Apám eközben idegesen járt-kelt az előszobában, dúlt-fúlt és kéretlenül belekotyogott a beszélgetésbe. Legszívesebben kicsavarta volna anyám kezéből a telefont és odavágja a földhöz. Férfiúi hiúsága mellett nyilván az is bőszítette, hogy míg ő csak egy báró zabigyerekének sarja, nevelt fia ereiben grófi vér csörgedez. Bátyám később gyakran kapott tőle olyasfajta epés megjegy­ zéseket, mint: - Nocsak, a gróf úrnak derogál felhozni a szenet, avagy: - az asztal körül kergették, ha a gróf úr nem kapott lazacot reggelire? Apám mestere volt a gúnyolódásnak, valósággal fröcsögte az epét. Én ugyan a ked­ vence voltam, de nekem is kijutott belőle később, mikor gyakorlás helyett kötögetéssel töltöttem az időt. A kisasszony majd kiül a pódiumra és pulóve­ reket fo g kötni? A hozott gyerek a családban szinte bevett gyakorlattá vált. Bátyám ké­ sőbb maga is egy olyan asszonyt vett el, aki egy hétéves forma kisfiút ho­ zott magával. Szintén vidékről, szintén vadócot. Ez egy apátián család. Itt mindenki az apját keresi. Akar a gyerekem apja lenni? Ezt egy idegen férfitól kérdeztem az Ok­ mányirodában, miközben a soromra vártam. A pici lányom részére akar­ tam útlevélkérelmet benyújtani. A férfi meglepődött, de mosolyogva elvál­ lalta az apaszerepet. Mint kiderült, teljesen fölöslegesen, mert az édesapa személyes jelenlétére van szükség, hogy a gyerek útlevelet kaphasson. A féljem ezúttal sem jött velem, mint annyiszor, ha szükség lett volna rá. Apát kerestem a lányomnak. Pedig volt neki, csak sosem olyan állapotban, hogy használni lehessen. Vagy ittas volt, vagy éppen elvonási tünetekkel küzdött. Kislányom fogalmazta meg a legfrappánsabban az apjához fűző­ dő érzelmeit: „Szeretném én a papát, de nincs mikor.” Sokszor kértem fel pótféijet, pótapát bizonyos protokolláris események alkalmával. A szalag­ avató bálján sem az apja táncoltatta meg gyönyörű lányomat. Mentségére legyen mondva, hogy addigra nem élt már. Ez egy apátián család. Itt mindenki az apját keresi. 25 �Dráma S z á v a i A t t il a A kék toll Szereplők: Jolán - (Ötvenes nő. Álszent, vallásos, gonosz, kötekedő, irigy, hiú, öntelt nő, aki min­ dig szeret középpontban lenni, karakán, szókimondó. A világ csak róla szól, min­ denki őt szeresse. Sose veszi észre magát és a közel öt centis lenövését. Alul fe­ hér, fölötte kurvásvörös.) Irma - (Ötvenes különös nő, van benne valami boszorkányos, ezoterikus, nem evilági. A szomszédok nem kedvelik a sok macska, a sok füstölő miatt, amiket otthon tart. Közvetítő, ezt vallja magáról a fészbúkon, fényképein angyalok, túlvilági dolgok vannak. Sokan lájkolják, sok részeg szombatesti fiatal buliból, heccből. Ezt ő félre­ érti, azt hiszi, menő ez. Különös ruhákban jár, alteres, ha van ilyen: altemyugdíjas.) Béla - (Ötvenes elnyomott férj, papucs, nagyon papucs, folyamatos megfélemlítésben, alázásban él. Van benne valami titokzatos. Utálja a feleségét, de nem tud, nem mer a hárpiától szabadulni. De hamarosan elszabadul a cérna, elszalad a ló, bete­ lik a presszós pohár.) Borika - (Ötvenes nő, szinte végig kempingszékben ül, mert az kényelmesebb, mint a pad. Valami nincs rendben vele, folyton néhány témát ismételget, ha zavarban van. Mindig zavarban van, akkor is, ha tükörbe néz. Idős városi őzike. Csendes nejlonotthonka.) Lusta, langyos májusvég. Parkos, lakótelepi játszótér. Tegyük fel, vasárnap délután. Nem lehetünk ebben biztosak, de miben is lehetünk, semmi sem biztos, ha annak is tűnik. Hogy tehát felnézel az égre és azt mondod kék, miközben csupán a légköri fényszóródás teszi. Amúgy, légkör nélkül fekete lenne az ég, sötétség lenne, mint egy eldobott, éjszakára kint hagyott felejtett) gumilabdában. Csak a csillagok és a nap, meg a többi ilyen látszódna, ahogy játják a nagy keringőt, ki-ki saját kamarazenekara ritmusára. Umpappa-umpappa. Hasonlóan az emberekhez, kétmilliárd saját ritmus, privát szinkópa, lábdobbuhogás, cintányérsüvítés. De, tegyük fel, vasárnap. Játszótér, libikóka, öreg, tapasztalt homokozó, nagylombúfák. A levegőben madárcsivit, nyárfaszöszflották, egy közeli beszélgetés foszlá­ nyai. Nyomokban húsleves illata. Valahol zongoráznak, valahol köhögnek, távoli menny­ dörgés hangjait hallani, az erkélyeken száradó ruhák lebbennek, rádiós sporthírek, bicik­ lik, virágosládák. Valahol műanyag kerti szék reccsen. Valaki kiült az erkélyre. És néz. Nem messze a libikókától két p a d látható, pirosra festett fa ülőfelülettel és ugyanilyen hát­ támlával. Mellettük egy öreg kempingszék. A bal oldali pádon ül Irma Mellette a kem­ pingszéken Borika, derékig kockás plédben. Két kopott, kotyogó kávéfőző. (A díszlet részeként kitett vetítővásznon valami tavaszi tájkép, parkrészlet látható, ám sejt­ hető, hogy ez nem lesz mindig így—mert mindig minden változik.) 26 �Dráma Irma : Mondok neked valamit. B orika : (Bólogat.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mu­ tatja a parkot Irmának.) Irma : Elmondom neked, mert engem senki se hallgat meg. Látom rajtuk, hogy nem szívesen. Biztos, hogy nem hisznek ezek az ilyesmikben. Angyalok, érted? Nem hallgatnak sose végig. Nem érdekli az embe­ reket az ilyen dolog. (Borika bólogat.) Irma : De te olyan jól tudod hallgatni, ha beszélnek hozzád. Látom a sze­ meden az érdeklődést, a hatdioptriás érdeklődést. Szóval, hogy, tehát, vannak az angyalok. Te hiszel bennük? (Borika bólogat.) Irma : Figyelj. Biztos hallottál már az őrangyalokról. (Gyanakvón körül­ néz, közelebb húzódik. Borika ugyanebben a ritmusban távolabb hú­ zódik a kempingszékben, ő is örök gyanakvó.) Képzeld el, hogy vala­ ki vigyázza a földi létünket. Születésünktől a halálunkig. Első pilla­ nattól az utolsóig. B orika : (Meglepődik.) Egy angyal? Ne mondd, Irma. Rendes szárnyak­ kal? Ugyan. Nem járok én templomba. Irma : Nem. A szárnyakat, azokat csak az emberek képzelik oda, meg a mű­ vészek. Még se lehet hurkatöltő a hátukon. Na, figyelj. Alaktalan, nem­ telen lények ezek, de csak kell valahogy ábrázolni a testet, hogy az egy­ szerű ember is el tudja képzelni. B orika : Minek, ha nincs is test? Akkor a szárnyak csak hazugság? Irma : Figyelj! Hiszel a pozitív erőben? A szeretetben, ami elárasztja az egész világot? B orika : Akkor miért emelik a liszt árát? Szeretetből? Irma : Tedd most félre az anyagi dolgokat, emelkedj, kerekedj felül eze­ ken! Tudsz követni? B orika : (Zavartan bólogat.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az ké­ nyelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken la­ kunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyug­ szik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mutatja a parkot Irmának.) 27 �Dráma Irma : Borika, képzeld el, hogy nincsenek áremelések. Nem. Őő...képzeld el, hogy a világot a szeretet mozgatja, hogy az egész ebből fakad, szeretetből. Pozitív energia. Mert, gondold csak el, mennyi szép van a világon, a természet, a hegyek, madarak, fák, mennyi szépség, amit áthat, átjár a szeretet. Ez mozgat mindent. Te is szeretetből érkeztél a világba. (Sejtelmesen.) Küldetéssel. B orika : Szeretetből?! Ugyan. Mi a fene lehetne nekem a küldetésem? Nem értem. Tegnap jött a levél a gázosoktól, hogy fizessek, mert kikapcsol­ ják a gázt. Szeretetből, mi? Apám abban a pár percben szerette csak az anyámat. Tudod, mire gondolok. Csak a mirigyei szerették anyámat. Miket beszélek... IRMA: A szexualitás csak a primitív állati ösztönök izéje. Legtöbbször. Az csak az élet alsó része. De ha felülkerekedsz, felülemelkedsz ezeken, százszor tisztábban láthatod a világot. Közelebb kerülhetsz önmagad­ hoz. Vagy az őrangyalhoz, vagy, hogy még pontosabb legyek, az őr­ zőhöz. Az őrzőhöz, aki irányítja az embert, ha baj van. Meg úgy amúgy. Hogy jobbá tegye az őrzöttet. Segítse annak kiteljesedését, küldetését. De, mivel az ember a legmakacsabb, legönzőbb állat, van mikor, mit, mikor, legtöbbször... B orika : (Félbeszakítja.) Nem értem én ezt a küldetés dolgot. Mi nekem a küldetésem? Egy szürkeegémek. Hagyjuk ezt, Irma. Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mutatja a parkot Irmának.) Irma : (Sóhajt, Borika reménytelen eset.) Már az is küldetés, hogy jó em­ ber valaki. Csak... csak nézz körül Borika, aki jó ember, szinte már furcsa a többinek. Vagy, ha szeretettel nézi a világot. Azt mondják erre, hogy különös. Borika. Mondok neked valamit. Egy titkot. Van nekem egy elméletem. Van, mikor az őrangyal emberi alakot ölt, mi­ kor látja, hogy csak ez segíthet. Képzeld! Mikor nincs más, ami meg­ mentheti, vagyis hát beteljesítheti az őrzött küldetését. És úgy alakítja a dolgokat, hogy az őrzött közelébe férkőzzön. Egészen közel, csa­ ládba, vagy még közelebb. Legtöbbször persze nem derül fény erre. Soha nem derül ki. Nem is hinnék, hogy ki van mellettük őrzőként. Csak azt látják, hogy hatással van rájuk, a mondjuk feleségük, vagy éppen a férjük. Miközben valójában őrangyalról beszélünk. A meg­ testesült őrangyalról. B orika : Ezért mondja némelyik az asszonyára, hogy egy földre szállt an­ gyal? 28 �Dráma Irma : Nem hiszem, hogy komolyan gondolják. Szerelemből beszélnek ilye­ neket. A szerelmes ember nem lát tisztán. Mézbe mártott konyharuhán át nézi a világot. De idefigyelj, mondok egy titkot. Tudsz titkot tartani? BORIKA: (Zavartan fészkelődik.) Hát tudni éppen tudok, ha nagyon kell, izé, titkot tartani. De ne haragudj, én már nem bírom az ilyen izgalmakat. Vérnyomásom van az ilyenektől. Már attól felmegy, ha el kell küldeni sms-ben a gázóraállást. Mert az is ilyen, hogy az enyém, azt csak én lá­ tom, meg persze a gázosok. De a többinek semmi köze az én gázóraál­ lásomhoz. A múltkor is jött a vízóra-leolvasó és megdicsérte a gázórára tett kis csipketerítőt, úgy kellett odaugranom, hogy ne lássa az álláso­ mat. Senkiben nem bízok már meg, érti. De nézze, milyen szép kör­ nyéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen... (Irmafélbeszakítja.) Irma : Borika... Mindenkinek vannak féltve őrzött tárgyai. Mindenkinek. Nekem is, neked is. Egy kedves emlék a múltból, mittudomén, kirán­ dulás, nyaralás, sótartó Zakopánéból, akármi. Nekem is van, neked is. Kabala. Az a legszebb, mikor egy emléktárgyból, ami a múlt, ugye, kabala lesz. A kabala meg kicsit a jövő is. Múltban a jövő, jövő a múltból, érti. B orika : (Értetlenül.) Nekem nincs sótartóm Zakopánéból. Irma : Jó-jó. Nincs. Nem lehet mindenkinek ugyanaz. Neked nyilván vala­ mi más ilyen kis tárgyad van. Amire ha ránézel, akkor kicsit kisza­ kadsz a hétköznapokból, kizökkensz, belezökkensz az emlékbe és jó érzések töltenek el. Pozitív energia, szeretet, meg a többi. Tudod. B orika : Hát, végül is vanni éppen van. Irma : Na látod. És mi az az emléktárgy? B orika : (Felnéz, sóhajt, emlékezni kezd.) 87-ben kaptam az uramtól egy tel­ jesen új késélezőt. Vasedényest. Hogy ha majd megvalósul az álmunk, kertes ház Verőcén, tudhassak mivel késélezni, ha kimegy az éle a zöldségeken. Hát (Szerényen.) ez a késélező az. Ránézek és eszembe jut a közös álmunk: egy kertes ház Verőcén (Beleéli magát.) konyhá­ kért, disznóól, Irma, linóleumszag a folyosón, fecske- és gólyafészek. (Abbahagyja, rázni kezdi a zokogás.) Angyalszemű gyerekek. Irma : Jajj, szegénykém, én nem, én nem akartalak így felkavarni. Ne ha­ ragudj, kérlek. B orika : Irma..., angyalszemű kicsi gyerekek, tudod, mi az? (Sír, majd erőt vesz magán.) De semmi baj, nem sírok, megígértem az uramnak is, hogy majd nem sírok. Az élet szép, ha üres is. Meghalt az uram, de az élet megy tovább. 29 �Dráma Irma : Dehogy üres. Ne beszélj csacsiságokat! Attól, hogy nem látunk mindent, hogy nem veszünk észre mindent, khm, mindenkit, aki kö­ rülvesz minket, még nem azt jelenti, hogy nem is léteznek bizonyos dolgok, személyek, lények. Valahol körülöttünk. De, szóval, van a ti­ tok. Majd elfelejtettem. Álmomban megjelent az őrzőm, szóval az őr­ angyalom. És képzeld, igazat adott. Azt mondta: igen. Igen a kék tolira. Hogy létezik a kék toll. Jól figyelj ide, elmagyarázom. (Borika szipogva megnyugszik, figyel, orrot fúj.) Annak az őrzőnek, aki em­ beri alakot ölt, a kedvenc, féltve őrzött tárgya, a kabalája: egy kék toll. Egy kék toll. (Rövid szünet) B orika : É s mi van akkor, ha az őrzött testébe kerül az őrző? Irma : (Meglepetten.) Na látod, erre még nem gondoltam. Bonyolult ez, nemde? Illetve csak az bonyolult, amit annak látunk. Az emberi kap­ csolatok is mennyire bonyolultak tudnak lenni. Ott vannak a Jolánék is. Annyira valóak egymáshoz, mint tűz a vízhez. Mégis együtt van­ nak vagy húsz éve. Ki érti ezt? De nézd, éppen itt jönnek. (Jolán és Béla érkezik, közben veszekednek, nem érteni, min.) BÉLA: (Bátortalanul, leszegett fejjel.) Kézcsók a hölgyeknek! (Jolán karon fogja, megállítja.) Jolán : Na, nem kell itt a feltűnősködés, Béla, perverzkedés, ülj le oda és csönd legyen! (Jobb oldali padra, a legtávolabbi végére leül, újságot vesz elő.) Olvassál! Nem kell itt gálázni, hát ki a fene kíváncsi rád, mondd már meg a fafejeddel! Minek kell itt mindenkinek ilyen nyá­ lasán köszöngetni? (Hátulról teli tenyérrel tarkón veri az öreget. Jo­ lán nyájas, mázas hangsúllyal köszönti a két pádon ülőt.) Jolán : Ááá, szervusztok, szervusz, Borika, szia, Irmám, de szép időnk van! (Jolán odaáll a jobb oldali pad háttámlájához, két kézzel támaszkodik a piros támlára, a beszélgetés irányába, a középtájon, fecsegés közben időn­ ként áthelyezi testsúlyát egyik lábáról a másikra, egyik visszérről a másik­ ra, ne is ragozzuk, egyik bőrkeményedésről a másikra.) Jolán : Irma, de szép ruhája van! Egész kis kosztüm. Nekem ilyenre sose fussa. (Jolán szemében csipányi irigykedés. Hangjában is. Csípőre tett kézzel folytatja.) Aztán hová készülsz abban a kokettruhádban? Csak nem színházba? Irma : (Kis sértettséggel hangjában.) Miért ne lehetnék most éppen szín­ házban, mondd meg! Jolikám, ha ma is csak kötekedni fogsz, inkább most hagyjuk abba. 30 �Dráma B orika : Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mutatja a parkot Jolánnak) Jolán : Jajj, édesem, hát hogy gondolhatod, hogy én belekötnék a zsor­ zsettodba. Én szeretem az embereket, templomba is járok, tudod. Nem ám, hogy vitázni, az élő fába?! Mondd, és hogy vannak az an­ gyalaid? (Borika felé.) Borika, magának is elmondta már az angyalos dumáját? Már nálam is próbálkozott. Odáig hagytam, hogy beleköl­ tözik az angyal az emberbe. Odáig bírtam röhögés nélkül. Vén bo­ szorkány ez az Irma, nekem elhiheti. Irma : Igenis beköltözhet. Ezt én tudom. J olán : Ugyan, honnan? Gondolom az őrangyala súgta, he-he-he! Tudja, hogy a középkorban magát máglyára tették volna, grillcsirkét csinál­ tak volna magából? Szerencséje, hogy már nem olyan barbár a világ. (Elindul, hogy leüljön a jobb oldali padra, Béla mellé.) Igaz, Béla? Te szerencsétlen. (Leül.) Irma : De miért baj, hogy szeretek öltözködni? Mégse egy mackónadrág. Én, Jolán megtisztelem a világot azzal, hogy szép ruhát veszek fel. Szeretetből. Jolán : De mondd, Irma, nem sok ez a ruha egy ilyen parkbéli ücsörgéshez, ebéd utáni kiüléshez? Ebben én hamarébb mennék színházba, kiállítás­ ra, szervezett muzeális emléknézésre, vitrines csontvázakra, mint csak kijönni a padra, hogy leüljem a hogyhívjákot, a déli rántott húst. (Bélá­ nak.) Ülj már rendesen, te szerencsétlen! (Béla arcokat vágva kihúzza magát, karót nyelt stílusban folytatja az olvasást, rejtvényfejtést.) Irma : Amerikából kaptam ezt a felsőt. Az unokák küldték, hogy nézzem meg, Amerikában miket lehet turkálni. Fogja csak meg nyugodtan. (Mutató- és hüvelykujja közé csippantva megsimogatásra kínálja a nemes anyagot. Borika mosolyog, elismerően bólogat.) J olán : Irma, dehogy fogom, tudja, hogy nem szeretek másokat fogdosni. Na, de nézzen rám, vén csibém, (Teátrális mozdulattal végigmutat magán, különösen a viseletes mackóalsóján.) mackóalsóban is ki le­ het ülni, látja, jobban olvad, szerintem a környezetbe, mint a maga kosztümje. Jobban olvad, nem, Béla? Mondd meg, ha már sok ilyen természetfilmet nézel a kábeltévén, ahol beolvadnak a nőstények a környezetbe. Mittudomén, szarvasok, vagy izék, fácán. BÉLA: (Kedvetlenül a pad szélén, közben újságot bámul, fe l sem néz.) Jobban. 31 �Dráma Jolán : Lefogadom, Irma, hogy az enyém sokkal, de kényelmesebb ám, mint a maga amerikai toalettje. Nézze ezt a jó kis mackót rajtam, ko­ pott, kicsit lóg itt-ott. De most mondja meg, mi nem lóg már ebben a korban. Bélám tudja, ugye a legjobban. (Gúnyosan nevet.) A magáén fodrok vannak, csattok, vagy mik. (Büszkén.) Ezek itt nekem domesztoszfoltok! Képzelje! (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) Rácsep­ pen és kifakul. Mert amióta (Elindul lassan Béla felé, az öreg észre sem veszi.), hogy is mondjam, már nem cseppenünk össze, érti, a fér­ jemmel, (Hátulról teli tenyérrel fejen veri a férfit, aki meghunyászko­ dik, nem szól, így természetes, vannak verők, vannak vertek.) azóta, ha cseppenésre, meg izzadásra vágyok, hát rámegyek a lakásra a domesztosszal. De visszatérve, ugye, ami szép, az nem mindig kényelmes ám. De tudod te azt, Irma, amilyen házasságod volt. Na, nem akarok én be­ leszólni. Semmi közöm. Szép volt, de azért olykor csak-csak elgurult a gyógyszer, ne is haragudj, elrepült az a néhány kislábas. De hol nem repül el, nem? A félig kész almáspite. De ne filozofáljunk itten. A dallaszban voltak ilyen ruhák, Irma, ilyenben itták a konyakot, meg ilyen reszelt pohárból. (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) BÉLA: (Kiszól az olvasásból, fe l sem néz.) Csiszoltból. Kristály. B orika : Én soha nem ittam. Csak amikor rám jött néha. De amúgy sohase. (Kapcsolódik a beszélgetésbe Borika. A mondat végén mosolyogva, el­ ismerően bólogat. Láthatóan örül, hogy mondhatott valamit, ennyiből megél egy darabig.) (Kicsit nézik mindhárman a megszólalót, meglepettek.) B orika : (Magyarázza az őt nézőknek.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt telje­ sen megnyugszik az ember. Jolán : Nézd itt rajtam ezt a mackóalsót, Irma, tréningdzsoging, a Béla hoz­ ta Kilitiből hetvennyolcban. Mikor még volt ez. (Meglobogtatja a nad­ rágszárat.) Azóta hordom. Akkor még tudtak ruhákat csinálni, Irma, ebben anyag van, felveszed és észre se veszed, hogy két hete rajtad van. Olyan barátságos anyag. Szinte beépül a bőrbe, Borikám! (Borika felé is meglobogtatja.) Nem mint a kínai cuccok, hogy felveszed, és az első sarkon viszketni kezdesz mandzsettánál. Hogy kívülről okénak ér­ zed magad, kokott és pipere, ahogy mész a közértbe, postára, de aztán úgy érzed magad, hát hogyan is mondjam itt nektek, drágáim, mint ha nyakig szoaréban gyalogolnál. (Borika értetlenkedik, kérdőn néz Irmára.) Irma : Hogy beszélsz, Jolán? Legyél már polgárias kissé, kérlek szépen. Úgy tudsz beszélni, mint akit az ördög valagából húztak ki, hogy ne 32 �Dráma is gondoljak más összefüggésekre, Jolán. Már bocsássál meg az elné­ zésemért. J olán : Irma, már azt hittem, itt sem vagy. Hogy percekig nem szólaltál meg itt a szájaddal. De ha meg, Irma, megszólalsz, inkább ne tennéd. Nem beszélek én eleget? B orika : Nézem, ahogy csivitelnek a madarak. Azért tényleg nagy dolog szerintem, hogy ilyen környéken lakunk. Kisnyugdíj, kisnyugdíj, de azért nagy ajándék ez a két pad, ez a néhány nagy fa. (Mosolyog, el­ ismerően bólogat.) J olán : (Okoskodva.) Meg, ahogy belenagydolgoznak a kutyák a homokozó­ ba. Úgy szoktam kiszedni kislapáttal, hogy mégse a gyerekek találják meg, ahogy a söröskupakokat se, csikkeket, nem is folytatom, használt tamponokat. Idejárnak menstruálni. Irma : (Valami lapos beszélgetést kezdeményez.) Azért ezek a gyerekek rendesen szét vannak esve szerintem... Nincs rendben az izéjük, a sok számítógépeléstől, eszük. J olán : Mondjuk, azért nem kell messzire menni. A Bélám már gyerekkor­ ban szét volt menve. Reggelinél úgy kellett elpakolni előle az edé­ nyeket, hogy le ne lökdösse a nagy magyarázások közepette. Akkor is sok volt már a szöveg, a kézzellábbaliság, értitek. Mutogatni a mondandót. Konyhatoma. Nem is folytatom. Most sem valami férfi­ as, hogy leveri a tejet a hűtőről, hányszor mondtam neki, hogy szedje össze magát, mert szétmegyek idegre már teljesen. Hát hányszor mondtam már, hogy mintha a falra hányt borsónak beszélnék. Irma : Szerintem inkább beszéljen feleslegesen egy férfi, minthogy hall­ gasson és akkor nem tudni, hogy mit gondol. Jobb, ha tudunk min­ dent, ha hülyeség is. (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) JOLÁN: (Halkan, bizalmasan a két nőnek, de úgy, hogy azért a Béla is hall­ ja.) A Béla az elég csendes lett. De nem baj, nem beszél hülyeséget. Vagy lehet, hogy mindent elmondott már legény korában, és ezért hallgat. Amikor még szeretett. Hogy elfogyott a mondanivaló. Sze­ rintem nem valami férfias a sok szöveg, főleg, ha hülyeség. Márpedig a Béla az egy elég nagy hülyeség. Mostanában inkább csak a szemem látom a beszédet. Nem szól, hallgat, de olyan a tekintete, mint aki magában szövegel. Hülye ez. BÉLA: (Abbahagyja a rejtvényfejtést, majd bátortalan, vékony hangon mondja.) Úgy nem is leszek sose férfi, hogy egy bögrét nem hagyol elmosogatni, vagy valami zöldséget. J olán : (Tenyérrel saját combjára csap, majd Bélára mutat.) Tessék, látjá­ tok?! Hülyeséget beszél. Béla, nem gondolod, hogy magadra merlek 33 �Dráma hagyni egy kígyóuborkával a konyhában?! Hát teljesen kikészítesz már! Olvassál inkább, a betűket nem lökdösőd le könyökkel. Hát tel­ jesen meg akarsz te őrjíteni engem? Teljesen elegem van most már belőled. JOLÁN: (Többiek felé fordulva, erőltetett mosolyt vesz fel.) Azt az egyet tudja a Béla, olvasni. Ezt talán rá lehet bízni. Mondjuk, nem tudom, megérti-e, mert nem beszélünk amúgy, csak a legfontosabbakat. Mi kell a boltból. Le vannak fényképezve a dolgok, a bonyolultabbak, mosópor, öblítő, kukazsák, hogy nehogy elrontsa, viszi a kis albumot magával minden reggel. Van, mikor így is elrontja, akkor aztán egész este veszekszek vele. Be kellett idomítani. Néha fellázad kicsit, de aztán lenyugszik. Igaz, Béla? Irma : (Sajnálattól savanyú hangon.) Most miért kell így beszélni ezzel a szerencsétlen Bélával, Jolán? Van neked lelked? (Folytatás a következő lapszámban.) H ubai Gábor bakancslista letenni végül a megromlott időt, szétnézni egy hideg, ismeretlen tájban, megkívánni, aztán átkozni a nőt, hogy utóbb másban újra megtaláljam. megneszelni valahol, farzsebben a békét, hálával kinyitni az ablakokat reggel, és elkezdeni könnyen, nem várva a végét, többet kérdezni, de mindig csak eggyel. elámulni erős, körút menti fákon, kiengedni halkan egy félrenyelt imát, hazatévelyedni nehéz éjszakákon, magolni a leckét, hogy mindig van tovább. 34 �Vers SUHAI PÁL Születésnapra Harminckét éves lettem én... (JózsefAttila) Akárhány éves lettem én, bármennyi is, ki ennyi, vén. Öreg, kinek javam vagy tettem, bárminő, múltamból létemmel kinő, a le­ vele, történelem az élete, még akkor is, ha csak fele. Derék, de rég értelmét másképp nem leli, csak ha egy másikkal teli. A nyár, a nyír, másé ez is, e gyűjtemény a hagyatékom sem enyém, a cseppre csepp ha meghintáztatja a szél, zokogni kezd - ezer levél. Az ág az ég, vagyon, tulajdon birtokom. Köszönnöm kell, hogy bírhatom e rőt erőt, a törzs az ág nyelvén nyeri, ami létében egyszeri. Okát s fokát. amellyel hogyha meglepem, Ő lep meg engem, Istenem. Szavam ha van, Én vénségemben, meglehet, csupán e révült verseket adom s kapom. 35 �Emlékezés C son g rá d y B éla „Szivárványkergetésre” jött a világra Tizenhat esztendő telt már el halála óta, s még mindig nehéz múlt idő­ ben szólni Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művészről, Salgótarján és Pácin díszpolgáráról. Az idén lenne kilencvenéves s - mint van rá példa - akár aktív is lehetne grafikusként, festőként és közéleti em­ berként egyaránt. Neki hetvennégy év adatott, s bizony - mint egy interjú­ ban fogalmazott - nem élt hiába. Megtette, ami képességeiből, sokoldalú talentumából, színes vibráló személyiségéből tellett. 1971-ben Lóránt Já­ nossal, salgótarjáni pályatársával, barátjával együtt mutatkozott be Besz­ tercebányán. Annak a kiállításnak a katalógusában írta: „ »Szivárványkergetésre« születtem kis madonnafejű, ujjnyi visszerekkel ékített tündérlábú­ nak. ...Azóta a Göncölszekérről üzen álmaimban, mert művészetemben a gyermekkori emlékek, álomvilágok, a kenderszagú alázatból megmaradt népi csodák mégis tőle származnak. Csodálatos virágokat talált ki és öltögette kenyérkendőre — ezért válhatott a tisztaság forrásává, amelyből te­ nyérszámra ihatok hűsítőn - hogy igazán magyar művészetet teremtsek... Bár csak egyszer sikerülne! - hiszek benne, pedig a szivárvány csóvája mindig a másik dombon van! - de reggel mindig új álmokkal ébredve, csak elindulok, hogy egyszer elérjem. Ki tudja, megérem-e a lehetetlent? ” Egy bő negyedszázaddal később, a Palócföld 1999/3-as számában, a lap „Seregszámlá”-nak nevezett századvégi sorozatában viszont már azt nyilatkozta, hogy a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban - nem messze attól a bodrogközi, Pácin melletti Nagyrozvágy-Meszesketanyától, ahol 1926. november 4-én (más források szerint október 20-án) a világra jött - rendezett visszatekintő, ha úgy tetszik, retrospektív kiállítása az utol­ sónak tekinthető. „ »A tető majdnem kész a házon«... most már valamennyi napot, amit megélhetek és minden rajzot, képet, amit készítek, ráadásnak, ajándéknak tekintek. Az pedig még szimbolikusnak is felfogható, hogy ab­ ban a régióban fejezem be a közönség előtti „leltárkészítést ”, ahol szület­ tem, ahol gyerekként a búbos kemencés, mestergerendás házban, a pala­ táblás elemi iskolában, a cselédsorban, a titkokkal teli természetközeli ősi világban meghatározó élményekben volt részem, ahonnan jó tanítóim és szüleim akaratából kiválasztódtam, ahonnan indultam a pedagógus, illetve a művészi pályán... ” 36 �Emlékezés Rekviem a vizekért (A Dornyay Béla Múzeum tulajdona, Itsz. 76. 16. 2.) 37 �Emlékezés A tanyavilágból, apja zsellérsorsából tehetsége és szorgalma révén emel­ kedhetett ki, a „fényes szelek” röpítették beláthatatlan messzeségekbe, a Parnasszus csúcsaira. Sárospatakon járt református tanítóképzőbe, a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (a NÉKOSZ) tagjaként a Dési Huber Képzőművészeti Kollégium egyik alapítója volt. Rajztanári diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett, mesterének Szőnyi Istvánt, Jakuba Jánost és Marcali Györgyöt tudhatta. 1954 óta élt Nógrád megyé­ ben, Nézsán kezdett el tanítani, onnan került Zagyvarónára. 1960-tól 64-ig Derkovits-ösztöndíjban részesült. Salgótarjánban előbb a Madách, majd hosszú évekre a Bolyai gimnázium pedagógusa lett. 1964-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 1972-ben ismét Itáliában, majd szá­ mos más európai országban is járt tanulmányúton. 1976-ban Magyarorszá­ got képviselte műveivel, önálló gyűjteményes anyagával a 37. Velencei Biennálén. Egyéni tárlatait szinte lehetetlen számba venni és ugyancsak nagyon sok csoportos kiállítás részese volt szűkebb és tágabb környezeté­ ben, de határainkon túl is. Ars poeticáját az általa fémből, fából és üvegből készített „Városköszön­ tő” térplasztika - amelyet 1983-ban állítottak fel Salgótarján déli kapujában - talapzatába betonozta be, mintegy az utókornak szánt üzenetként: „Grafi­ kus vagyok, de reneszánszát érzem a teremtésnek, amelyben elmosódnak a műfaji határok, hitem, hogy a ma élő művésznek - kerítést, kaput, házat, árucsomagolást, oklevelet, bútort stb. - mindent kell terveznie, ez kell, hogy jellemezze, a képcsinálás nem elég. Mindenben a művészi tökélyt adni, és ez által igényessé tenni az emberiséget a szépen tartalmas életre. ” E tiszteletet parancsoló komplex művészetfelfogás ellenére, munkássá­ ga ismeretében azért lehet valamiféle sorrendet felállítani az általa művelt művészeti ágak, műfajok, tevékenységi formák között. A rézkarcok, a li­ tográfiák, a fametszetek mestere volt elsősorban, de a vegyes technikával készült míves egyedi rajzok, olajfestmények, akvarellek, kollázsok, zsá­ nerképek is szép számmal kötődnek a nevéhez. Művei tartalmi jellegzetes­ ségeként a népművészet mint „tiszta forrás” hatása emelhető ki mindenek­ előtt. „A magyarokat mindig arról fogják megismerni, hogy külön lelkűk van. Ez egy másfajta bokréta, más történelemmel, más nyelvvel, sajátos művészetével. Ezért bármennyire is szabadabb, experimentálisabb rajzo­ kat csinálok, nálam is mindig megjelenik a néptől tanult világ, képeim szerkezetében a tengelykereszt - ami maga az ember, vertikális és horizon­ tális egységben - dominál... A nemzeti hagyományok mindenképp megma­ radnak. Arra vagyunk teremtve, hogy géneken keresztül feleljünk a világ­ nak és a művészet csak a saját nyelvén tudja ezt megtenni ” - mondta toll­ ba e sorok írójának a fentebb már idézett 1999-es interjúban. S e felfogás, kiegészítve, kiegészülve az általa ugyancsak következetesen képviselt hi­ vatás- és kúldetésszereppel - „hőmérőnek lenni egy nép hónaljában” valahol minden jelentősebb alkotásában - a Bartók-sorozatban, az Édes­ anyám ikonjában, a Koskirályban, a Sajkódi estékben, a Radnóti eclogák- 38 �Emlékezés bán, a Rekviem a vizekért-ben, a Bukott angyalban, a Káin és Ábelben., a Józsefet eladják-bán, a Medvetáncban, a Veritas theatriban - tetten érhető. Jó néhány könyvet illusztrált, illetve szerkesztett is. Az 1948-ban Sáros­ patakra, a régi megyeháza épületébe készített gipsz Kossuth-portréját 1998ban öntötték bronzba. Első és második világháborús emlékművét Pácinban állították fel 1994-ben. Salgótaijánban, Nógrádgárdonyban, Tihanyban, a finnországi Kuopio városában muráliák, pannók is őrzik a keze nyomát. Nemcsak a rajzkészlettel, a karctűvel, az ecsettel bánt kivételes módon. Remekül, a magyar nyelv szépségeit, árnyalatait széles skálán alkalmazva fogalmazott, írt novellákat, tanulmányokat, glosszákat és előszeretettel verseket is. A lírai művek ugyancsak talentumos szerzőt igazolnak. Hogy miként bánt a szavakkal, arra példaként egyik írását idézzük, amelyet sza­ badvers- és kötött versformába is öntött. Az előbbinek Tél a címe, s így hangzik utolsó négy sora: „... mondják, sétafikái a halál / tajtékot habzó pa­ ripákon / ja j mire virradtunk / európai boldog menedékünk! ” Az utóbbi vál­ tozatban Téli vers címmel a következőket vetette papírra: „ Suttogják - erre tart tán a Halál. / Éj-lova patái szívünkön dübögnek. / Jaj! mire virrad fe l / európai boldog menedékünk! ” Tihanyi mesék címmel 1990-ben könyve jelent meg, amelyet rajongva szeretett unokái szórakoztatására, okulására szánt elsősorban, de mindenki más is élvezettel forgathatja. A Balaton - konkrétan a félsziget - egyéb­ ként is kedvenc tartózkodási helye lett nyugállományba vonulása, a rend­ szeres tanítás megszűnte után. Hosszú évtizedeken állt, ült a katedrán, az ő esetében a művészet és a pedagógia szó szerint szerves egységet alkotott. Se szeri, se száma azon tanítványainak, akiknek - tanórán, szakkörben, műteremben - sikerrel adta tovább a műalkotás folyamatában szerzett ta­ pasztalatait. Egy országossá lett kezdeményezés is fűződik a nevéhez: a hatékonyabb művészetoktatás, -népszerűsítés érdekében a Bolyai János Gimnáziumban 1967-ben - máig működő - iskolagalériát alapított, ame­ lyet javaslatára Derkovits Gyuláról neveztek el. Persze tanított „nemcsak középiskolás fokon” : a sárospataki alma matere főiskolai tanári címmel is megtisztelte. Ugyancsak joggal tartották népművelőnek, ezernyi felnőttek­ nek szánt előadásának hallgatósága ihletett, élvezetes, klasszikus művelt­ ségre alapozott mondandója által fedezte fel a valóság esztétikai értékeit. Aktív, fáradhatatlan volt a közéletben is, megannyi szervezetnek, közös­ ségnek (többek között a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, az UNESCO Nem­ zetközi Képzőművészeti Szövetségének) volt tagja, vezetője. Csaknem négy évtizeden át töltötte be a Nógrád megyei képzőművész-csoport titká­ ra tisztséget. Figyeltek szavára, merthogy minden lényeges társadalmi kér­ désben volt határozott támogató, illetve kritikai véleménye és nem utolsó­ sorban átlagon felüli szervezőkészséggel is rendelkezett. Ahogyan mostan­ ság mondanánk: kitűnő menedzser is volt. A tűznél, amit - kétségkívül jó helyi és országos kapcsolatrendszerét kihasználva - csiholt, sokan mások is melegedtek. 39 �Emlékezés Paróczai Gergely emlékezetére (A Dornyay Béla Múzeum tulajdona, Itsz. 89. 2.) 40 �Emlékezés Az 1954-ben útjára indított megyei folyóirat, a Palócföld szellemi mű­ helyében sokáig az egyik meghatározó, markáns arcélű szerkesztőként munkálkodott. Feljegyzések szerint a Palócföldnek is szerepe volt abban, hogy a megyeszékhelyre került, mert az illetékesek sokat vártak tőle a szerkesztésben, a művészeti élet megpezsdítésében. Salgótarjánban a tűzhelygyár - amelyhez éveken át alkotói szerződés kötötte - támoga­ tására alapozva szervezte meg és vezette a nyári zománcművészeti tábort, amely alaposan túlélte kezdeményezőjét. Balatonfüreden a szakszervezet keretében MSZOSZ-galériát hozott létre kortárs alkotók műveiből. Megszámlálhatatlan számú baráti kör vette körül, helyiek közül talán leginkább a nagy generációt alkotó Csík Pál, Horváth István, Iványi Ödön, Kerekes László, Kojnok Nándor, Lóránt János, Paróczai Gergely és az ak­ koriban már Budapesten élő Gerelyes Endre állt legközelebb hozzá. Sajnos valamennyien Kháron ladikján hajóznak már évek óta. S azok közül is a legtöbben közéjük soroltatnak már, akik éppen az ő kérésére tették le név­ jegyüket a városban. Ilyen volt Somogyi József szobrászművész is, akinek az alkotása mindmáig meghatározó jelleggel ékesíti a tarjáni Fő teret. „Sokan mondják, hogy sokat vállalsz magadra. De hát egyszer majd eljön az az idő, mikor már nem vállalhatok magamra, mert már nem le­ szek. De addig, amíg vagyok, addig - hogy úgy mondjam - égés nélkül nem lesz meleg az ember. Hát mi zsarátnokként élünk itt, olyan tűzként, ami a sötétben is kell, hogy világítson. És ha ezt hisszük magunkról, akkor azt hisszük, hogy prófétának születtünk. Ha pedig ezt hisszük, akkor van boldogság az életünkben, akkor érdemes élni. ” E mondatok 1986. novem­ ber 25-én, hatvanéves születésnapja alkalmából hangzottak el a Petőfi Rá­ dióban Tóth Gabriella kérdéseire válaszolva. S aztán még következett ti­ zennégy ugyancsak dolgos esztendő, amely során számos színe fénylett még fel annak a bizonyos szivárványnak, a hátrahagyott jeleknek... 2000. november 23-a hajnala azonban váratlanul pontot tett nemcsak egy ember élete, hanem egy sokoldalú művész alkotómunkája végére is. 2006-ban, amikor Czinke Ferenc nyolcvanéves lett volna, Salgótarján­ ban emlékév keretében vették számba szellemi örökségét. A megemléke­ zés-sorozat egyik kiemelkedő eseménye a múzeumban megrendezett kiál­ lítás volt, amelyet Bereczky Loránd művészettörténész, a Nemzeti Galéria akkori főigazgatója nyitott meg, mondván - többek között - az alábbiakat: „Munkássága nemcsak egyéniségéről, de az azon keresztül bemutatott korról is tükröt tár a közönség elé... Rá kell döbbennünk, hogy még na­ gyon sok felfedeznivalónk van életművében. Jelentőségét közkinccsé tenni a magyar kulturális közéletben, ez a mi feladatunk... ” Ekkor mutatták be a H. Szilasi Ágota és Kovács Bodor Sándor által 1990-ben készített Hitem a művészet című portréfilmet is. Rendeztek emlékkiállítást tanítványai is a Bolyai gimnázium Czinke Ferenc által alapított iskolagalériájában. A vá­ rosházán termet neveztek el róla, s ugyancsak nagy jelentőségű - mara­ dandó nyomot hagyott - rendezvény volt az emléktábla elhelyezése is an­ nak a Szerpentin u. 37. sz. háznak a falára, amelynek műteremlakásában 41 �Emlékezés harmincöt évig élt a művész. A sírjánál koszorúzási ünnepségre került sor, a Praznovszky Mihály főszerkesztette Palócföldben pedig több mint ötven oldalon emlékeztek rá... Alkotásai - a magángyűjteményeken kívül - főképpen a Magyar Nem­ zeti Galériában és a salgótarjáni Domyay Béla Múzeumban találhatók meg. Az utóbbiakból a közelmúltban - a kilencvenedik születésnap tiszte­ letére - rendeztek kamarakiállítást. A pácini Magóchy-kastélyban még Czinke Ferenc életében galériát nyitottak művei számára. Egész életműve - ahogyan ő szerette volt mondogatni - egy „ vessző­ kosárban” van, s a „forgácsok is számítanak... A gyalogutak is a deres le­ gelőn. ” Egyik legjobb barátja, „testvére”, Baranyi Ferenc Bukott angyal című Czinke-grafikáról írt verse immár másfél évtizede elsősorban a mű­ vészre vonatkozik: „Zuhanva válik emberré az angyal / és legnagyobb győzelmét így aratja, / amikor végre szabad akarattal / a földhözkötöttséget elfogadja. ” F il ó M a r ia n n elbocsátó szép kérdezd meg tőlem hogyan tudok így zuhanni és közben a Nagy Göncöllé simogatni vissza az anyajegyeidet ilyesmi hát a légszomj hogy hátha nem képzelsz többé világokat a kezeim közé amióta csikkekben oltod el az indulataidat te is érzed már ahogy dübörög messze tőlünk a jégzajlás amit régen úgy szerettünk meglátni egymás szembogarában amióta észrevétlenül csordulsz búvópatakká amíg én végigájulok a bolygóidegeden és a szegycsontodba szűkülök össze hány elektronra hasítanak még minket a tőmondatok? mennyire határol el kettőnket most egy szívburok? 42 �Helytörténet B ódi Z suzsanna A salgótarjáni házicselédek és alkalmazóik ( 1920- 1944) 1. rész A deviáns viselkedésformák és a házicselédség A nagyvárosba bevándorló fiatal nők alakjához több közhely, sztereotí­ pia is köthető. így máig szerepel a köztudatban, az irodalmi művekben, fil­ mekben ábrázolt cselédlány, aki szerelmi csalódás miatt öngyilkosságot követ el, leggyakrabban úgy, hogy gyufát iszik. Ugyanígy a kimenőn lévő, Ligetben sétáló cselédlány alakjához is hozzátartozik a könnyen kapható, rossz nő mítosza.1 Honnan származik ezeknek az elképzeléseknek a gyö­ kere? Ez a cselédkép arra vezethető vissza, hogy a nagyvárost anonim, bű­ nös közegként jelenítették meg, ahol a felügyelet nélkül élő fiatal lányokat különösen fenyegeti az elbukás veszélye. A kor felfogása szerint a nőknek mindig valamilyen felügyelet alatt kell állniuk ahhoz, hogy erkölcsösnek tartott életet éljenek. A cselédlányok esetében ez a felügyelet nem áll, hi­ szen már nem álltak sem a szüleik, sem a hagyományosnak tartott paraszti közösség, illetve férjük kontrollja alatt, lévén nagyrészük hajadon: „Az ár­ vák közt sincs elhanyagoltabb, mint szegény cselédleány. Nem mintha éh­ séget szenvedne, vagy rongyokban dideregne. Legtöbbnek jó ellátása van, szép ruhákban is jár, mégis elhagyatott árva, mert nincs mellette az, akinek minden kincsnél drágább: az édes anya. Nem látja, gyermeke hogyan visel­ kedik, ha rossz útra tér, nem feddheti meg” - fogalmaz a korabeli szerző.2 Az említett sztereotípiákat támasztja alá az is, hogy a nehéz fizikai mun­ kát végző nő teste az egyik legkiszolgáltatottabb női test. A női test fokozot­ tabb társadalmi kontroll alatt áll, mint a férfi teste, hiszen élete során meg kell felelnie az „ideális” nővel szembeni elvárásoknak, melyek nagy része abban reprezentálódik, hogy mennyire tartják szépnek a testét.3 E sztereotí­ piák aktív továbbélését mutatja, hogy a Nők Lapja újság még 1969-ben is úgy ábrázolta a nagyvárosban munkát vállaló fiatal falusi lányokat, mint aki­ ket a városban csak az öltözködés érdekel, és könnyen válhatnak belőlük olyan „alkalmi babák”, akik bár modem cuccokban járnak, de nagyon hiszé­ kenyek maradnak: elájulnak attól, ha az udvarlójuknak autója van, és nem érdekli őket az sem, ha emellett többgyerekes családapa. 43 �Helytörténet Mindennek oka az, hogy a cselédek, mint mondtuk, átmeneti élethelyzet­ ben voltak a gyermekkor és a házasságkötés között. Korán elkerültek a szü­ lői házból, éretlenül, fiatalon szakadtak ki családi környezetükből. Mindeb­ ből, a gyökértelenségből, a városi létből, az érzelmi elhanyagoltságból, a szeretet iránti vágyból adódott tehát a deviáns viselkedések gyakorisága, ide­ értve az öngyilkosságot, a prostitúciót, a törvénytelen születéseket. Gyakran maga a gazda és családja keverte bajba a cselédlányokat: „Gyakran hallottam polgári szülőktől, amint elégülten adták elő, hogy ser­ dülő fiuk mellé sikerült csinos, fiatal pesztonkát szerződtetni, mert ezek »mégis egészségesebbek«, mint a nőszemélyek, kikhez a kamaszodó fiúk első szükségükben fordulni szoktak. Ha a cseléd teherbe jutott az urfítól, kitették, s a gavallér polgári nagyapa, a snájdig kölyök-apa helyett bizo­ nyos kacér és somolygó büszkeséggel fizetgette a két-három forint tartás­ díjat. Berögzött szokás volt ez.”4 A cselédek kiskátéja külön fejezetben is taglalja a szórakozás veszedel­ meit és egyértelműen a nőket okolja: „Pedig mindennek a nők az okai. A férfi csak azt teszi, amit a nő megenged neki. A nők ma sokat megenged­ nek a férfiaknak, s azt gondolják, ezzel elnyerik tetszésüket, ezért szíve­ sebben vannak velők és ha így viselkednek, hamarább mennek férjhez. Pe­ dig csalódnak... ”5 Öngyilkosság A két világháború közötti korszakban Budapesten a női öngyilkosok negyede került ki a házicselédek közül, vagyis évente 60-70 cseléd köve­ tett el halálos kimenetelű öngyilkosságot. Ennek a többszöröse, 400-450 cselédlány próbálkozott sikertelenül véget vetni életének. Főleg a fiatal korosztály közül kerültek ki az öngyilkos cselédek - az 1930-as években kétharmaduk 25 évesnél fiatalabb volt. Ez amiatt fontos, hogy segít meg­ határozni az öngyilkossághoz vezető motivációkat, hiszen a fiatal korban bekövetkező változások, az új környezet, a családi háttér elvesztése - ami sok esetben már eleve nem is létezett - teljes elmagányosodással járt. Ez a rideg érzelmi környezet, az esetleges szexuális kiszolgáltatottság sokszor labilis érzelmi állapotot vont maga után, amiből már könnyen létrejött a preszuicidális érzelmi állapot. Mivel a sikertelen öngyilkossági próbálko­ zások száma sokszorosan felülmúlja a sikeresek számát, feltételezhetjük, hogy sokszor inkább csak figyelemfelkeltésről, jeladásról, segítségkérésről lehetett szó. A másik tényezője a sikertelen öngyilkosságoknak az volt, hogy általában kevésbé hatásos eszközöket választottak, ami persze ré­ szükről akár tudatos is lehetett.6 Salgótarjánra vonatkozó adatunk mindössze egy újsághír, amely egy cselédlány erőszakos halálát közli: „Véres szerelmi dráma történt városunkban áldozó csütörtökön reggel. Bogdán Pál 30 éves államrendőr szerelmi féltékeny kedésből lelőtte Kalenák Mária 21 éves bejáró ta­ 44 �Helytörténet karítónőt. A leány azonnal meghalt, a férfit pedig életveszélyes sebeivel a bányatársulati kórházba szállították”.7 Prostitúció A deviáns viselkedés másik formája, a prostitúció is érintette a cseléde­ ket, ám csak kis hányadukat. Mindemellett tény, hogy a prostituáltak je­ lentős része korábban cselédként dolgozott. Van valami nehezen megfo­ galmazható hasonlóság - természetesen a radikális különbség mellett - a cseléd és a prostituált munkája között, hiszen mindkettő intim interperszo­ nális kapcsolatba kerül munkahelyén a munkaadójával, akivel egyenlőtlen hatalmi viszonyban van. „Már az a tény is, hogy annyi sok cselédlányt ta­ lálhatunk a prostituáltak körében, azt igazolja, hogy nem a gazdasági szük­ ség a döntő tényező. A hosszú idő óta észlelhető cselédhiány következté­ ben a szolgálólányok helyzete nem a legrosszabb” - írta 1930-ban a prosti­ túciót taglaló könyv szerzője.8 Mit értett ez alatt? A közfelfogás szerint a cselédlánynak ,jó dolga” volt, hiszen munkája mellé ellátás is járt. Kapott szállást, ételt, ajándékokat, vagyis nem nyomorgott. Ugyanakkor állásának kötöttsége, a kiszolgáltatottság, a rossz bánásmód, a szabadság iránti vágy gyakran erre az útra térítette. Más magyarázat szerint vidéken gyakori volt a házasság előtti nemi élet, mely bizonyos fajta próbaházasságnak számí­ tott, nem találtak benne kivetnivalót. A városban azonban ez a fajta kap­ csolat nem végződött evidens módon házassággal. A legális prostituáltak harmada, az alkalmi prostituáltaknak viszont a fele volt korábban vagy ez­ zel egyidejűleg cseléd. Az utóbbiak általában a nagyon fiatalok - a húsz év alattiak - közül kerültek ki. Indítékként főleg az anyagi okokat találjuk, vagyis racionális döntés eredményeként dolgoztak prostituáltként. Azon­ ban ezek a cselédek általában árvák voltak, esetleg nem volt kapcsolatuk a szüleikkel. Vagyis ezek a körülmények, a magányosságuk, a kontroll hiá­ nya is szerepet játszhatott prostituálódásukban. Ez az állapot a cselédek jó­ val nagyobb hányadára is jellemző volt, belőlük mégsem lett prostituált. Az anyagi késztetés, a kapcsolatrendszer hiánya mellett még egy motiváló té­ nyezőt kell megemlítenünk, a törvénytelen gyermeket. A helyzetből kifolyó­ lag a gyermek eltartása teljes egészében az anyára hárult, így sokszor más megoldás híján lett az anya prostituált. Végül szintén a prostitúció felé sodorhatta a cselédeket a háziak vagy azok vendégeinek a csábítása, vagy a nem megfelelő cselédtartási szoká­ sok: „különös tiszteletet éreznek a feléjük közeledő, náluknál finomabb emberrel szemben, azt hiszik, hogy a vele való érintkezés őket is feleme­ li”.9 De a szolgálat során az akarat szisztematikus elnyomása, a lenézés megtörte az erkölcsi ellenállókészséget a korabeli megközelítés szerint. Ezt támasztja alá a kor nővédője és feministája, Perczelné Kozma Flóra beszélgetése egy cselédlánnyal, aki épp bárca kikérésére készül: „Mikor az egyik intelligens, nagyon jóképű és valósággal zokogó leánynak azt mond­ tam, hogy gondolja meg jól a dolgot, vájjon ilyen jobbérzésű leány képes 45 �Helytörténet lesz-e ezt a nem embernek való életmódot megszokni, az asztalra leborulva felelte: tessék elhinni, mint cseléd sem éltem emberhez méltó életet! Reggeltől estig baromként dolgoztam s bár iparkodtam lelkiismeretesen végezni dolgomat, soha jó szót vagy csak egy rövid pihenő időt nem kap­ tam s most már ehetetlen koszton tartottak... ”10 A gazda-cseléd viszonylat erkölcsrontó részének tartották azt is, ha a cseléd túl magas fizetést kapott, túl sok ajándékban részesült, köztük nem neki való ruhában, ha nem figyeltek rá és megengedték neki a szerető­ tartást is. A helyzet további súlyosbodását hozta a vizsgált korszak elején a háború és a vele járó gazdasági helyzet, így „...a megváltozott, nehéz vi­ szonyok miatt szerencsétlen elvakított lányaink és asszonyaink tömegesen sietnek az államilag szentesített erkölcstelenség karjaiba.”11 Ez ellen a ten­ dencia ellen lépett fel a Magyar Egylet a Leánykereskedelem Ellen elneve­ zésű szervezet. A háború során, valamint az azt követő időszakban a cse­ lédlányok bérét sokszor a felére is lecsökkentették, így a gazdasági ténye­ ző prostituálódásukban hangsúlyozottabban szerepelt. A salgótarjáni prostitúcióra vonatkozó források nem tartalmaznak ada­ tokat a prostituáltak korábbi foglalkozásáról. Ugyanakkor a lentebb közölt esettanulmányok alátámasztják a cselédprostitúció városi meglétét. A városi tisztiorvos 1925-ben beszámolójában megjegyzi, hogy más ipari gócpontokhoz hasonlóan Salgótarjánban is nagy a nemi betegek szá­ ma, melynek „eredete a titkos prostitúció ingoványába vezet.”12 A prosti­ tuáltak foglalkozásukat titokban űzték, orvosi ellenőrzés nélkül, így ter­ jesztve a betegségeket. Kocsmákban és kávéházakban szerezték alkalmi partnereiket. A titkos prostitúciót a rendőrség igyekezett felderíteni és fel­ számolni, kevés sikerrel. Az alábbi táblázat ábrázolja a felderített városi prostituáltak számát, közülük a betegekét:13 Felderített titkos prostituált Közülük nemi beteg 1920 1921 1922 1923 1924 1925 5 18 14 63 37 32 - 3 4 5 4 4 Ezekben az években a városnak még nem volt szabályrendelete a pros­ titúció szabályozásáról. Az csak 1927-ben lépett életbe. Kötelezővé vált a kéjnők kéthetenkénti orvosi ellenőrzése, melyet a városi tisztiorvos végzett térítés ellenében. Ez viszont a bordélyos költsége volt, havonta lányszo­ bánként 4 pengőt kellett fizetni a rendőrség pénztárába, ahonnan az orvos­ nak továbbutalták a pénzt. A rendelet hatására a hivatalosan működő bor­ délyok bezártak, ebben az évben már csak egy bordély működött 7 leány­ szobával és 6 kéjnővel, majd 1928. május 1-jén ez is bezárt.14 Egy névtelen feljelentés is utal arra, hogy a cselédprostitúció jelensége létezett a városban. A salgótarjáni cselédelhelyező, Laczkó Pétemé ellen merült fel a gyanú, hogy a munka nélkül lévő cselédlányokat prostituálja. A névtelen levél szerint „Őszintén valljuk, hogy nem helyszerzőnek való 46 �Helytörténet nő, mert többször szerelmeskedni vágyó fiatalembereket is megtűr a lá­ nyok között ülni pláne ha kap hozzávalót az illetőtől s akkor otthagyja ket­ tesben a szobában ő pedig mit sem tudva távozik a hozzávalóval. Több­ ször vizsgáló detektívek kergetik ki a fiatal embereket...” A levélben leír­ tak a nyomozás során nem nyertek bizonyítást, de a cselédközvetítő „iro­ dát” erkölcsrendészetileg ezután fokozottabban felügyelték.15 Ugyanakkor a cselédszerzőket általában is gyakran vádolták erkölcste­ lenséggel, közvetítéssel, a prostitúció melegágyának tekintve ezeket: „Úgy látszik, hogy a házi cselédek ügyének felkarolása révén sokat lehet tenni a prostitúció csökkentése érdekében, hisz közismert főként az állástalan cse­ lédeknek a prostitúció felé való özönlése. A hely nélküli cselédeknek szál­ lást adó „kvártélyok” és a cselédszerzők üzletei azok a helyek, amelyek fe­ lé a kerítők csápjaikat kinyújtják.”16 Törvénytelen születések A házasságon kívüli vagy törvénytelen születéseket vizsgálva szintén találhatunk adatokat a házicselédekről. A taglalt korszakban a házasságon kívüli születések számát, mértékét sokan a társadalom erkölcsi, morális szintjének a mérésére való eszköznek tekintették. Általában elmondhatjuk, hogy a paraszti társadalom szigorú normái nem engedték meg a házasság előtti nemi kapcsolatot. Néprajzi kutatások szerint a leányanyát megvetés sújtotta, koszorú nélkül kellett féijhez mennie, ha egyáltalán feleségül vet­ ték, és akkor is általában csak özvegyemberhez vagy öreglegényhez tudott hozzámenni. Természetesen azért nem volt ilyen egyértelmű a megbélyeg­ zés, így az illegitimitás nem minden faluban jelentett devianciát, hiszen volt, ahol a vadházasság is elfogadott volt, esetleg a „próbaházasság intéz­ ményét” gyakorolták, mely szerint a házasság előtti nemi kapcsolat elfoga­ dott volt és a gyermeknemzést szolgálta. Előfordult az is, hogy a szeretőtar­ tás volt megengedett, de az abból született gyermek már szégyenletes volt. Másik végletként pedig megemlítendő az, mikor a házasságon belüli nemi kapcsolat is szégyennek számított. Mindazonáltal elvárták a menyasszony­ tól, hogy szűzen menjen férjhez, és mélyen elítélték, botrányosnak tartották az illegitim gyermek születését.17 A demográfusok több tényező alapján vizsgálják a törvénytelen szüle­ téseket. Vizsgálják alakulásukat időben, térben, foglalkozási kategóriák, vallási megoszlás, műveltség szerint, a teljesség igénye nélkül. A születési anyakönyvek adatait felhasználva Salgótarjánban 1919-1944 között 11 107 élveszületés történt, melyek közül összesen 870 volt a házasságon kívüli születések száma, ami 7,83%-ot tesz ki, nagyjából az országos át­ lagnak megfelelően.18 Ez elég alacsony a budapesti adatokhoz képest, ahol ennek legalább a duplája volt, ugyanakkor a falvakban általában alacsony ez az arány. Tehát a városi közeg, ahol lazább a felügyelet a fiatal nők fe­ lett, mint a falvakban, befolyásolhatja a törvénytelen születések számát. 47 �Helytörténet Salgótarjánban a 870 hajadon édesanya közül összesen 113 dolgozott házicselédként, vagyis 12,98%, ami alacsonyabb az országos átlagnál, bár erre egy 1901-es adat van csak hasonlításképpen, mely szerint a törvényte­ len születések egynegyedében volt házicseléd az édesanya. Országos ada­ tok szerint a cselédek után következtek a napszámosok, és a sor végét zár­ ták a szellemi szabadfoglalkozásúak. A kisvárosi közeg mellett a törvénytelen születések viszonylag alacsony számát a vallási hovatartozás is befolyásolhatta. A demográfusok számításai szerint azokban a megyékben, ahol magasabb a katolikusok és az evangéli­ kusok aránya, ott ritkább a házasságon kívüli születés. A 113 salgótaijáni cselédlányból 103 volt katolikus, 4 református, 6 pedig evangélikus.19 Az anyák életkorát elemezve a következő adatokat kaptuk: 20 év alatt volt a salgótarjáni cselédlányok 11,2%-a, 43%-uk volt 20-24 éves, 25-29 évesen szült 34,5%-uk, 11,3%-uk pedig 30 éves vagy annál idősebb volt, ha­ sonlóan az országos adatokhoz. A gyermektartási perek között található eset jól érzékelteti egy megesett cselédlány sorsát. A per során felvett tanúvallomásokból megtudhatjuk, hogy az acélgyári orvosnál dolgozó Salgóbányai Ilona 1943-ban, 19 évesen ismerkedett meg a gyári pékségben segédként dolgozó nős, háromgyermekes, 38 éves férfival. A lány eleinte nem tudta, hogy nős a férfi, később pedig azzal hitegette őt, hogy elválik, mivel a felesége, mialatt ő a fronton volt, megcsalta. A munkaadója házában találkoztak annak tudta nélkül a cselédszobában napi rendszerességgel, később pedig a lány közeli bányatelepen élő szüleinek házában. Mikor az orvos családjával egy napra Budapestre utazott, a péksegéd az egész éjszakát a lány szobájában töltötte. A lány édesanyja előtt, aki Salgóbányáról beutazott meglátogatni gyermekét, kapcsolatuk lelepleződött. Ugyanezen reggelen a feleség is a házhoz érkezett és botrányt csapott, leköpte a lány édesanyját. A cselédlány abbahagyta a munkát és hazatért szüleihez megszülni gyermekét. Pár év múlva ismét házasságon kívül szült gyermeket. Ezután a bányánál helyezkedett el. Érdekes még, hogy a szerető prostitúcióval vádolta a lányt, miszerint liszttel és kenyérrel fizetett minden alkalomért, sőt, egy esetben meghívta egy sörre. A pert megnyerte az édesanya, illetve kiskorú gyermeke.20 Ebben az esetben nem állnak a fentebb felsorolt kockázati tényezők - a távolság a családtól, a kapcsolatok hiánya -, de a körülmények, a hiszékenység mégis házasságon kívüli szüléshez vezettek. Je g y zet ek 1 Tóth Eszter Zsófia 2003. „Mi lesz akkor, ha meggyökerezek?” A vándorlás és visszavándorlás megéléstörténetei munkásnők életútelbeszéléseiben. In: Korall 13. sz. 56. 2A gyárvárosi cselédelhelyező intézet és cselédotthon ismertetése. Győr, 1907. 3 Tóth i. m. 57. 4 Márai Sándor 1934. Egy polgár vallomásai. Befejező közlemény 9. 48 �Helytörténet 5 Szegedy-Maszák Aladámé és Stumpf Károlyné 1936. Háztartási alkalmazottak kiská­ téja. Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, Bp. 118. 6 Gyáni Gábor 1984. Család, háztartás és a városi cselédség. In: Magyarország társa­ dalomtörténete 1. Szöveggyűjtemény, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 376-391. I Munka c. városi hetilap 1923. május 12. 4. 8 Aldor Viktor 1930. A prostitúció. Bp. 198-199. 9 Dr. Bíró Béla 1933. A prostitúció. Bp. 78. 10 Perczelné Kozma Flóra 1915. Háború és cselédkérdés. In: A nő 2. évf. 6. sz. 93. II Perczelné i. m. 92-94. 12 Dr. Clementis Kálmán 1925. Salgótarján város egészségi viszonyai. In: Salgótarjáni Almanach, Salgótaiján. 72. 13 Szvircsek Ferenc 1984. Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézmé­ nyei” kialakulásához. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 210. 14 Szvircsek i. m. 206. 15 Nógrád Megyei Levéltár V. 183/a, polgármesteri iratok: 3163/1932 16 Dr. Bíró i. m. 303. 17 Dr. Kiinger András (összeállította) 1969. A népmozgalom főbb adatai községenként 1901-1968. KSH, 404^105. 18 Nógrád Megyei Levéltár XXXIII. 1. a. Nógrád vármegye állami anyakönyvei másodpéldányainak levéltári gyűjteménye 19 Nógrád Megyei Levéltár XXXIII. 1. a. Nógrád vármegye állami anyakönyvei másodpéldányainak levéltári gyűjteménye 20 XXV. 15. b. Salgótaijáni Járásbíróság polgári peres iratok, 1966. H ubai G ábor 413 repülők kócolják össze a hajad, arcod gyermekistenek puha játszótere, szemeid hűs temetők, minden bennük ér véget, ami valaha megfoganhatott. szavaidból felhők nőnek egy ismeretlen égre, esőik évekig tartanak - mérgezett szenteltvíz lemaiják rólam bőrömbe égetett neved. 49 �Helytörténet F r ic s G y u l a A mi hegyünk, a Karancs Sokan vagyunk, akik magunkénak valljuk. Az itteniek szinte mindnyá­ jan. Talán össze sem számolhatjuk a Karancs szerelmeseit. Régen az itt la­ kó népeké volt, akik szerették, itt éltek, itt haltak és elfogytak valamikor. A Karancs a ma élőké is, akiket ugyanúgy vonz a hegy, mint a hajdani em­ bereket. Ezt fejezik ki a költő sorai is: „Honvágyam idehoz... Meg-megsimogatom A ráncos tölgyeket, Dalra fakadt ágaik közt Karancsra át a Salgó integet... Az idézett sorok a Palóc Olimposzon című versből valók. írója Sabján Ferenc, a „Karancs kanizsai követe”, aki minden évben eljön Nagykani­ zsáról, felmegy a kápolnához, a kilátóhoz. A megtisztelő címmel a Palóc Parnasszus pódiumújság ruházta fel 2008-ban. Nem véletlen, hogy Fancsik Jánost a hegy bűvölete a Vallomások a Karancs-Medves vidékéről című csodálatos könyve és fotói összeállítására indította. A Karancsot Noszky Jenő geológus nevezte először „Palóc Olimposz”-nak 1912-ben. Ha ködös-felhős időben csodáljuk ezt a hegyet, azonnal megértjük a névadást. De nem kell hozzá a pára sem. Fancsik János könyvének csodálatos természeti képei, a Vallomások egyértelműen mutatják, hogy a „mi hegyünk” csakis az istenek tartózkodási helye lehet. Ács Irén fotóművész gyönyörű, környékünket bemutató albumot készített Istenek a palóc Olimposzon (1994) címmel. Ennek előszavában Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója így ír: „Az istenek valóban a Palóc Olimposzon élnek! Ezt én is tanúsíthatom, hiszen néhány nappal ezelőtt én is fen t jártam a Karancs hegy tetején. Mondhatom, fölséges élmény volt! Ámbár egyik halhatatlannal sem találkoztam, de máshol nem is lakhatnak ” Az Isten ma is jelen van a hegyen. Ezt négyen is elmondhattuk 1967ben: Czibula Elemér, Holub Sándor, a fia és jómagam. A kápolna környé­ két, a körmeneti utat rendeztük, amikor Elemér bácsi csákánya egy szár­ 50 �Helytörténet nyas aknát fordított ki a földből. A csákány éle a gyújtófej alatt két centire volt... Istennek hála, mindnyájan életben maradtunk. Többen állították, hogy ez a név Mikszáth Kálmántól ered. Az író, a nagy palóc nevekkel is dédelgette szeretett szülőföldjét. Tőle származik többek között a Palócország, Görbeország és a Karancskeszi vármegye el­ nevezés, de az Olimposzról nem írt. Nem szándékom senkit elkeseríteni, de Prak falvi Péter geológus kérésére Praznovszky Mihály mai technikai segítséggel végigtanulmányozta Mikszáth összes írását. „Én még nem ta­ lálkoztam ezzel a sorával” - úja az előbb említett albumban. Maradjunk meg tehát Noszky Jenő keresztapaságánál. Az évmilliós sziklákat, gerinceket vizsgálták a geológusok. Már az 1800-as évek elején a francia Beudant. Aztán a magyarok, Noszky Jenő, Bartkó Lajos, Prakfalvi Péter és a rimaszombati Gaál Lajos. Sok-sok évvel ezelőtt, még az emberek ittléte előtt felpúposodott ez a hegy és lett olyan alakja, ami a később itt lakóknak feltűnt és csodálatra késztette őket. Nem véletlen, hogy Pápai Károly néprajz- és történetkutató 1891-ben így írt: „A Karancs kiváló tisztelet tárgyát képezte minden időben. Ez könnyen meg­ érthető, ha meggondoljuk, hogy a messze környék legtömegesebb és leg­ magasabb kiemelkedése. ” Ide sorolhatjuk Horváth László, Karancskeszi néhai esperesének mondását is: „A hegyet, ahogyan meglátják, mind ide jönnek.” (1900-as évek eleje) Most, ha a hegyeket járjuk, lábunk alatt a földben szinte mindenütt elő­ deink maradványai fekszenek. így van ez a Karancs vidékén is. Gyakran véletlenszerű egy-egy lelet megtalálása. Legtöbbször azonban neves régé­ szek, kutatók: Kubinyi Ferenc, a régész, a gróf Nyáry testvérek, Jenő és Albert, Márton Ferenc, Domyay Béla, Nováky Gyula, Féld István, Patay Pál, Václav Furmánek és mások nevéhez fűződnek a feltárások. Ezek so­ rán a bronzkori, kelta, népvándorlás kori, morva-szláv, a honfoglalás kori és más, itt élő népek nyomai kerültek napvilágra. Nagy a valószínűsége annak, hogy az elődök kultikus helynek tekintet­ ték a Karancs hegyet és ott áldozatot mutattak be. Nagyfalussy Lajos, ka­ locsai jezsuita szerzetes, történetkutató - 1946-ban, Lapujtőre írt levelében - elemzi a Karancs név eredetét. Szerinte a török-tatár eredetű kara igető 'néző' jelentésű. Ezért a szóösszetételekben a hegynév jelentése lehetett ’Nézőhegy’ vagy ’Látóhegy’. A kazáni-tatár nyelvben a Kárául 'őrség’ je­ lentésű. Ez összefügg a Karancstól északra lévő, Losoncon túl húzódó egykori gyepűvonal tényével. így úja tovább a páter: „Lehet a Karancs helynévnek pogány kori szakrális jelentése is. Az ómagyar 'néző' szónak volt ugyanis más értelme: 'jós'. A Karancs tehát a pogány korban 'oltárt néző hegy’ is lehetett. A Mocsáry által leüt Kárráncs név a hajánál előrán­ gatott, megmosolyogtató. Bálint Sándor, Barna Gábor könyve és Belitzky János néhai múzeum­ igazgató megállapítása szerint: „Keresztény szentélyeket szívesen telepí­ tettek korábbi pogány kultuszhelyekre. Ilyenek: Mátraverebély-Szentkút, a 51 �Helytörténet pöstyéni látókút, a felsőesztergályi kőszikla, az ecsegi Szentkút.” Ilyen le­ hetett a Karancs Kápolna-hegy. Érdemes megemlíteni még a Bolhád-hegy elnevezést. Anonymus: Gesta Hungarorum című művében (1200 táján) szerepel ez a név. Árpád „sok ka­ tonát harcba küldött... Vezéreivé Szovárdot, Kadocsát és Hubát rendelte... Ez a három úr arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó fo­ lyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva a Galga vizéhez értek.” A leírást sokan, sokféleképpen értelmezték. Az azonban bizonyos: Gömör és Nógrád között egyetlen nagy, szembetűnő és tiszteletet követelő hegy van, a Karancs. Véleményem szerint ezt nevezhették egykor Bolhádnak. Közben mosolygok. Jellemző esetet ír még le Anonymus. „Annak a földnek a lakosai önként meghódoltak nekik... Hírvivőkkel megüzenték (...) a győzelmet. Árpád és fővezérei ennek szerfölött megörültek, egy egész héten át ünnepet ülve lakmároztak, s majdnem minden nap megittasodtak.” Úgy látszik, a magyaroknak ez régtől szokása volt. Mondák születtek. Ezek kapcsolódtak a szentkúti Szent László ugratá­ sához és Szent Istvánhoz is. „Szent István, aki híres vitéz volt, ott lakott a Karancs hegyén. Nem maradhatott azonban a hegyen, mert ott sok híres népek, járkálok (rablók) voltak, akik őt bántották. Ezért lován egy ugrással elugratott innen a Szent-Kúthoz.” (Ez 18 km!) Hetény János - a Karancs néprajzi, vallási kutatója - hagyományromlásnak, történeti síkok egymás­ ba tolódásának értelmezte a jelenséget. Még egy ilyen monda: „Mer’ már a töröktül körbe volt fogva az egész Karancs, de Szent István megvédte.” Aztán az országra tört a tatár. Ennek legendája az, hogy IV. Béla, fiatal vitézei segítségével, környékünk falvain és a Karancs hegyén át menekült Znióváraljára. Sikátor falu templomában együtt imádkozott a néppel. Pálfalván lovának lába tört, Bélavárán (ez ma Marakodipuszta) harcolt és vé­ dekezett. Továbbmenekült Nyitrára, a Dunántúlra és onnan a királyi csa­ láddal együtt az Adriai-tenger szigetén lévő Klisza várába. Ott szülte meg a királyné tizedik gyermekét, Margitot. De másképp is szól ám a történet! Többen mondják, hogy Margit menekülés közben, a Karancson jött világ­ ra. Ugyan mit keresett volna a szülés előtt álló szerencsétlen, szegény ki­ rályné a Muhi csatából való borzasztó menekülés közben a hegyen? Később, amikor visszaállt a rend, az őt segítőket megjutalmazta a ki­ rály. András és Pál vitéz, akik lovukat adták, birtokot kaptak. Ma is Pálfalvának nevezik azt a részt, ahol katonáik, jobbágyaik akkor letelepedtek. Még húguk is kapott földet. Kati nagyon beszédes volt. Az ő faluját ezért Kotyházának hívták. Znióváralján a király prépostságot alapított, a Karan­ cson kápolnát épített. A karancsi monda leglényegesebb eleme azonban az, hogy a kápolnát Margit királylány építtette. A kápolnaépítésről Varga Lajos - jászárokszál­ lási ének- és imádságszerző - verset írt, és énekfüzetében ki is nyomtatta a legendát 1897-ben. A legenda szerint Margit királylány a Karancs hegyén 52 �Helytörténet zárdát és templomot kezdett épít­ eni, melyet mennyei jelenés mo­ tivált - itta Limbacher Gábor. A király menekülés közben itt talált nyugalmat, s ekkor megjelent ne­ ki Szűz Mária. A következő na­ pon nem találták, amit előzőleg falaztak. Újra megépítették, de harmadnapon megint nem volt ott semmi az alapokból. Végül az egyik munkás felfedezte, hogy a falak egy másik hegy tetején áll­ nak. Az angyalok éjszakánként áthordták a köveket. Margit ki­ rálylány ebben Szűz Mária aka­ ratát látta, ezért az építést az új helyen (a mai Kápolna-hegyen) folytatta. „Ez a hely Mária kedves kegyhe­ lye lett” - írta Varga Lajos. A már említett Nagyfalussy Lajos szerzetes szerint „A szentéletű ki­ rálylány mint apáca ugyan nem építtethetett templomot, de közbenjáró le­ hetett egy kápolna építésében. Ezt a történetet a helyi hagyomány, ha tete­ mesen átalakított alakban is, de megőrizhette. ” A legendát - az angyalok munkáját, a már beépített kövek áthordását - megőrizte emlékezetében a helyi lakosság. Még 1926-ban is, a kápolna egy részének helyreállításakor a plébános arra figyelmeztette az építőket, hogy a bolthajtást hagyják meg, mert azt az angyalok építették. A félkörös boltív (ma sajnos be van vakol­ va) Árpád-kori, román stílusú eredetre utal. A hiedelem kolostorépítésről is beszél. Úgy tudják, hogy a királylány itt élte vezeklő életét és a hegy egyik forrásából hordta naponta a vizet. A róla elnevezett Margit-forrás ma közel a határhoz, de Szlovákia területén található. Vidékünkön lépten-nyomon találkozunk mondákkal, legendákkal. Egy csíksomlyói prédikációban (2015. április 21-én) elhangzott egy megállapí­ tás: „Ezek nagyon kedves történetek, de hitelességük nem igazolható.” A Karancs környékén gyűjtött mondák az egykor a hegy lábánál élő emberek istenfélő hitét, vallásosságát, híres királyaink és szent életű királynőink iránti tiszteletét, szeretetét bizonyítják. Talán ha visszatérne Margit király­ lány, megerősíthetné hitükben a ma itt élőket! Az előbbiekben megismerhettük a kápolna építésének és a szent hely kialakulásának történetét, ám ettől többet is megtudhatunk azokról, apró történetekből, amelyeket megőrzött az emlékezet vagy lejegyeztek a króni­ kák. Ezek felsorolásával sok lap megtelne. Talán majd a Karancsról készü­ lő új könyvemben lesz helye mindegyiknek. Néhány érdekesebb történetet azért itt is elmondok. Zách Felicián Ká­ roly Róbertét akarta megölni. A királyt megvédő Cselen fia János a Ka­ rancs alatti Zách-birtokokat kapta jutalmul. Egy vadászat során elvesztette 53 �Helytörténet feliratos aranygyűrűjét, amit 1820 körül találtak meg szántás közben Karancsságtól nem messze. 1943-ig egy főúri család birtokában volt. Ekkor nyoma veszett. Mások egy aradi könyvtárban olvasták, hogy a kápolna mellett volt egy kút, 80 méteres. A törökök először az okleveleket, aztán az apácákat, végül a harangokat dobálták bele. A hagyomány a kápolna lerombolását is a töröknek tulajdonítja. Azt kevesen tudják, hogy a magyarok itt, a Karancs alatti Romhánynál (a szlovákok Lipoványnak hívják) jól elverték a Fülekre tartó felmentő se­ reget 1593-ban. Bél Mátyás történetíró szerint Forgách Zsigmond nádor özvegye, Pálffy Katalin, 1621-1635 között több alkalommal „mezítelen lábbal (nudis pedibus) hágott fel a göröngyös dombokon keresztül, hogy imádkoz­ zék.” Valószínű, hogy a törökdúlás alatt romossá lett kápolnát a Forgách család hozta rendbe. A kápolna titulusát az 1761. évi püspöki Canonica Visitatio említi elő­ ször. Ekkor Antiochiai Szűz Szent Margit nevére volt szentelve, mivel IV. Béla apja, II. András a keresztes háborúkból hozta magával a szent erek­ lyéit. Mocsáry könyve szerint 1776-ban még jó állapotban volt a kápolna és a remeteház. Fráter Pál, majd utána Fráter Elek volt a remete. A reme­ ték lakhelye két szobából, konyhából, kamrából, kis istállócskából állt. Később nem tesznek említést remetékről, és a kápolna is, a remeteház is tönkrement. A kápolnaromok mellé fafeszület került 1870-ben, 1896-ban pedig öntöttvas feszületre cserélték. Egy táblán Káposztásy Imre karancskeszi prépost verse volt olvasható. 1896 Em eldfel szívedet Közel van itt az ég Ha Jézus szenvedett, Te zúgni fogsz-e még Küzdj és ne ingadozz! E jelben győzni fogsz A táblát 2000 körül újraöntette a Karancs Alapítvány, a szövegben egy sereg csúnya hibával. Angyal János buzgóságából fakápolna készült a régi szentély romjaira. 1911-ig ő volt a kápolna gondnoka. Ő hozta föl Somos­ kőújfalu templomából a Győri Könnyező Szűzanya kép régen készült má­ solatát. Az eredeti képet Walter Linch ír püspök mentette Győrbe 1652ben (ma is ott látható), amikor az angol polgári forradalom elől menekült. A kép 1697. március 17-én, Szent Patrik ír védőszent napján, három órán át könnyezett. A kegyképről több másolat is készült, a somosi valószínű a Forgách család megbízásából. Trianon kettévágta a Karancsot. Az akkori kilátótorony egyik feszítő kötele egy fához volt rögzítve, ami Csehszlovákiába került. A csehek rög­ tön kivágták a fát, a kilátó megbillent. A Magyar Kárpát Egyesület új fa­ 54 �Helytörténet tornyot épített. A háborúban ez is tönkrement. A mai kilátó 1964-ben épült egy kiselejtezett szovjet olajfúró torony felhasználásával. 1922-ben az Állami Főgimnázium cserkészcsapata táborozott a KisKercsegen. Szerintem a forrást azóta hívják Cserkész-csurgónak. A csapat és a tábor parancsnoka Bárdos Lajos volt, a későbbi világhíres zeneszerző. Egyik nap észrevették, hogy a Kápolna-hegyen ég az erdő. A parancsnok vezetésével negyven cserkész rohamlépésben felment a hegyre. Négy óra alatt sikerült - szerszámokkal, víz nélkül - eloltani a tüzet. A szintén ott lévő cserkész, Vaskó Andor később verset írt az eseményről Az erdő mesél címmel. Ennek egy részlete: „ Testvér, hallod-e, harsog az erdő A Karancs tetején a halál tüze ég Fuldokló füstöt hoz a szellő, Égre parázslik a bérei vidék S izzik a lángban a büszke tető A völgyi torokból füst tör elő... ...De a füst az erdőt nem sokáig fojtja, Most már tudom, testvér, akad aki oltja. ” 1926-tól Boroznaki Pál nyugdíjas bányász lett a kápolnagondnok. Saját házára kölcsönt vett fel, ebből építették újjá a középkori szentélyt. A faká­ polna később szétesett. 1933-34-ben adományokból tovább folytatták az építkezést, de nem az eredeti középkori formája szerint. Az építmény tenge­ lye É-D irányú lett. A bejáratot délre nyitották. A régi szentély oldalkápolná­ vá alakult, de a kő diadalív megmaradt a vakolat alatt. Épült egy új remete­ ház is. Erről Fayl Frigyes salgótarjáni festőművész képeslapot készített. Boroznaki Pál 1928-ban „Mária temetése” népi ájtatosságot szervezett, melyet ponyvafüzetek és „sugallat” nyomán alakított ki, s melyet minden évben Nagy boldogasszony előestéjén, vigíliáján, augusztus 14-én megtar­ tottak. 1953-ban a határőrség - valószínűleg felsőbb vallásellenes uta­ sításra - a Karancsra járkálást megtiltotta. A kápolna berendezését a hívek Karancsberénybe szállították, de a győri kegykép másolata - ki tudja mi­ ért? - fenn maradt a hegyen. Az 1950-es években Salgótarjánban élt dr. Kardas József orvos, jezsuita szerzetes. Papi tevékenységet nem engedtek neki a kommunisták, de orvosi szolgálatot elláthatott. Családunk jó barátja volt. Apósommal, Lombos Zoltánnal rendszeresen járta a környező hegye­ ket. Egy karancsi útja során a kápolna mellett megtalálta az összegyűrt kegyképet. Hazahozta, és amikor Pannonhalmára került körzeti orvosnak, oda is magával vitte és nagy becsben tartotta. Amikor meglátogattuk fele­ ségemmel, szobája falán láttuk a képet. Halála után az apátság képtárába került. Dr. Sólymos Szilveszter gyűjteményigazgató közlése szerint „a kép egy jó kezű festő munkája az 1700-as évek elejéről”. Az értékes festmény jelenleg a bencések budai rendházában van elhelyezve. 1926-ban a kápolnagondnok szerzett egy kis harangot. 1927-ben a sal­ gótarjáni acélgyár adományozott egy 151 kg-os harangot. Patay Pál - egy­ 55 �Helytörténet kori múzeumigazgató és harangtörténet-kutató - szerint acélból öntötték. Karancslapujtőn is volt egy kis harang „Béla király idejéből”. Azt a hegy­ ről vitték le valamikor réges-régen. „Boroznaki a kettőből öntetett egy na­ gyobbat - így, az Árpád kori harang megsemmisült. Az újraöntött haran­ got pedig elvitték Hitler háborújába...” - írja Hetény János Karancs-kutató. A megmaradt acélharangot a helyiek szerint egy tarjáni középiskolai tanár lelökte és elvitte diákjaival a hulladék-vastelepre. Strichirs Károly plébános kiváltotta és a szóbeszéd szerint az aggteleki egyházközségnek adta. Zoltán fiammal 2008-ban elmentünk és felmásztunk az aggteleki templomtoronyba. Sajnos nem találtuk... A kápolna mellett 1991-ben egy kiselejtezett vas villanyoszlopon alumí­ niumharang volt. Június 30-án ezzel a haranggal a salgótarjáni 153-as számú Dornyay Cserkészcsapat Fncs Gyula parancsnok vezetésével két órán át egyfolytában harangozott a szovjet csapatok kivonulásának örömére. A kápolna igen rossz állapotban volt az 1955 utáni években. Amennyi­ re lehetett, Czibula Elemér gondozta. 1990-ben Kápolna Alapítványt hoz­ tak létre. Vezetői: Szöllős Géza ÉMÁSZ telepvezető és Morgenstern Fe­ renc karancslapujtői polgármester. 1991-ben Urbán Zsolt mérnök tervei alapján felújították a kápolnát. Ezután építettek egy új remeteházat - olyat, amilyet - de remete már nem volt. A régi források környékét rendbe hoz­ ták, új feszületek kerültek az utak mellé, a régiek, például a Hármas-ke­ reszt, feltámadtak. Felújították a kilátó vas- és faszerkezetét. Ez a tevé­ kenység sokakat fellelkesített. Útikalauzok készültek. Füst Antal salgótar­ jáni származású bányamérnök regényt írt a Karancsról. Valós és képzelt 56 �Helytörténet történelmi személyekkel népesítette be a hegyet. Az egykori határőr őrs helyén webkamera létesült. Bármikor megnézhetjük, hogy esik-e már a hó a 729 méteres hegycsúcson. Az emberek rádöbbentek, hogy a Karancson az Isten közelebb van. A búcsújárás ismét gyakorivá vált. Varga András esperes úr vezetésével immár tíz esztendeje minden évben pünkösd szombatján - a Karancs lábánál és tá­ volabbi völgyein át Somoskőújfaluból elmegy Szentkútra a „Kis-Csíksomos-lyói” zarándoklat. Talán még bensőségesebb a január 17-én, Arpád-házi Szent Margit ünnepe előestéjén a kápolnához induló csöndes imamenet, engesztelő zarándoklat, amelyen a környező egyházközségek tagjai nagy számban vonulnak gyertyákkal a Kápolna-hegyre a hideg téli éjszakában. És végül: ez a kis írás elsősorban nem a szakembereknek készült. Megírá­ sa során még egyszer végigjártam a már sokszor bebarangolt Karancsot. Vé­ gigjártam völgyeit, csúcsait, néztem fáit, virágait, a lábam alatt lévő köveket és a titkokat rejtő földet. Közben meghallgattam a hegy történeteit, amelyeket újra és újra elmesélt nekem. Ekkor arra kért, hogy mondjam el másoknak is. Olyanoknak, akik itt még kevésbé ismerősek. Megígértem. Megtettem. 57 �Örök Madách B ö szö rm én y i István Madách Imre és Kubinyi Ferenc 1862 augusztusának egy napján három látogatóval egy kocsi hajtott be az alsósztregovai „tornyos úri kastély udvarába (...) Kubinyi Ferencz védpaizsa alatt, kit Nógrádmegye apraja nagyja ismer... ” A kis társaságot „a legmelegebb kézszoritásokkal fogadta” Madách Imre.1 Az ember tragédiá­ ja költőjét ma már nemcsak „Nógrádmegye apraja nagyja” ismeri, de az egész művelt világ, hiszen alkotása az emberiség kincsévé vált. Szűkebb pátriájában két méltó emlékhely - Alsósztregova és Csesztve -. iskolák, utcák, rendezvények, stb. viselik nevét, ami természetes es méltányos is. Ha viszont az említett Kubinyi Ferencre kérdeznénk ra. félő, hogy a mai „Nógrádmegye nagyja” se ismeri őt. jobbik esetben annyit tud róla. hogy Szécsényben múzeum és utca viseli nevét, szobra is van Salgótarjánban, a Baglyaskői Természetvédelmi Látogatóközpont területen. Azt viszont, hogy mivel érdemelte ki mindezt, kevesen tudnák megfogalmazni. Ma­ dách es Kubinyi persze közvetlenül nem hasonlítható össze, hiszen az utób­ bi nem a szépirodalmat művelte, életpá­ lyájuknak azonban több metszéspontja is volt, ezek egyike a bevezetőben emlí­ tett sztregovai látogatás, melyre még visszatérünk. Felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ferenc (1796-1874) főszolgabíró, or­ szággyűlési képviselő, geológus, pale­ ontológus. archeológus, iro. a Magyar­ honi Földtani Társulat elnöke, a Ma­ gyar Tudományos Akadémia tagja szü­ letésének idei. 220. évfordulója jó alka­ lom arra, hogy a feledes homályából ki­ emeljük az egyetemes magyar tudomá­ nyosság. a megyei es országos közelet jeles képviselőjét, aki tevékenységét szerényen így értékelte: „Amit tettem, tettem azt édes hazám iránti köteles­ ségből és a honi tudományosság érdekében. ” A Losonc melletti Videfalván és a Szécsény közeli Pilinyben birtokos Kubinyi András (1766-1851) ..a tudományoknak, úgy valamint minden jó ­ 58 �Örök Madách nak kedvellője és elő segítője” volt, akinek „Két jól nevelt fijaiban, Ferentzben és Ágostonban van s lehet reménysége, hogy ezek is jó szüleik nyomdokait fogják követni.”2 A két fiú, Ferenc és Ágoston (1799-1873) életpályája a monográfus Mocsáry Antal elvárásainak megfelelően alakult. Ágoston, amellett, hogy természettudósként, tudományos íróként jeleske­ dett, a Nemzeti Múzeum igazgatója volt az 1840-es években. A losonctamási evangélikus egyház keresztelési anyakönyve szerint 1796. március 21-én keresztelték meg Kubinyi Ferencet. Tanulmányait a besztercebányai evangélikus líceumban kezdte, ahol nagy hatással volt rá ta­ nára, Zipser András (1783-1864), akire utóbb így emlékezett: „... szerencsés voltam az ásványtanban Zipsertől 1810-1813-ig oktatást kapni, 1813. évben Zólyom, Nógrád, Kis-Hont és Gömör megyéket, föld és ásványtani tekintet­ ben vezérlete alatt beutazni. A két utóbbi megyébeni tudományos utazásomat 1813-ik évben német nyelven mint 17 éves ifjú írtam le. ”3 Debrecenben, majd Pesten folytatott jogi tanulmányai és joggyakomoki munkája befejeztével 1828-tól mint Nógrád megye táblabírája és főszol­ gabíró számos közhasznú intézményt alkotott, illetve támogatott. Megho­ nosította a közmagtárakat, Balassagyarmaton rabdolgoztató intézet felállí­ tását eszközölte ki a vármegyétől, Losoncon bőrgyár alapítását kezdemé­ nyezte, melynek elnöki tisztét is ellátta. Figyelmét nem kerülte el a közművelődés sem: ,/l nép nevelése minden polgári jobblétnek, erkölcsnek és felebaráti szeretetnek fő alapja" - írja 1842-ben egy, a losonci kisdedóvó javát szolgáló kiadvány előszavában. Főszolgabíróként ott van fivérével együtt az oktatás színvonalát, ezen belül a magyar nyelv terjesztését, a nő­ nevelést elősegíteni hivatott Nógrádi Nemzeti Intézet előkészítő bizottsá­ gában.4 Bár buzgó protestáns volt, a szabadelvű eszmék híveként más val­ lásfelekezetek érdekében is hathatósan közreműködött. így sokat tett a Ba­ lassagyarmaton felállítandó katolikus nemzeti iskola érdekében. Nagy pár­ tolója volt a tudományoknak és az irodalomnak is. Kisfaludy Károlynak az első Aurora megindítását segítette. ,/l vármegye új székházába jó l szerve­ zett, művelt ellenzék vonult be. Ennek egyik vezére Kubinyi Ferencz volt, a ki az 1836. évi országgyűlés után mindegyre jelentékenyebb befolyást nyert a vármegye közéletében” - írta róla az utókor méltatója.5 A liberális, sőt radikális reformokat sürgető nógrádi nemesség képviselő­ jeként a harmincas, negyvenes években a pozsonyi reformországgyűléseken hallatja hangját. Nógrádi tudósítóként ír a Törvényhatósági Tudósításokba. Kossuth, Széchenyi, Wesselényi mellett a diéta vezéralakjai közt emlegetik őt.6 ,/lz országgyűléseken mindvégig a szabadelvűekhez tartozott, de azért az ő indítványára szavazta meg mégis a 32-ki országgyűlés a muzeum, s a Jankovich-féle nagyhírű gyűjtemény megvételét, a mely alapja lett a muzeum (Magyar Nemzeti Múzeum, B. I.) régiségi osztályának,7 Kubinyi Ferenc 1821-ben nősült, a Kisterenyén és Ludányban birtokos losonczi Gyürky Pál (1783-1859) királyi tanácsos leányát, Franciskát (1805-1858) vette feleségül. Nevezetessé vált házukra így emlékezett egy volt losonci líceumi diák: „A Gács-utcza közepe táján volt a nagy Kubi59 �Örök Madách nyi-ház, ebben lakon a tudós Kubinyi Ferencz, kit felette ritkán lehetett nyilvános helyen látni, örökösen el lévén tudós búváriataival foglalva. Egyébiránt ritkán is volt otthon, az év nagy>részét Pesten töltötte a rokon szellemek társaságában. Neje volt Losoncion a legelső úrnő, öltözetben és háztartásban. Salonjában a vidék nagytekintélyű notabilifásait fogadta, gyermeke nem lévén, élt és élvezett. ”8 * A Kubinyi-ház XX. század eleji képeslapon Ez a Kubinyi-ház, pontosabban Gyürky Franciska szalonja a losonci, sőt megyei társas elet egyik központja volt. ahol a ha/ úrnője szervezte a jótékony célú előadásokat, rendezvényeket, bálokat például a helyi kisdedóvó támogatására. ..A losonczi társalgási kis világ hölgy géniusa” nem csu­ pán ..a vidék nagytekintélyű notabilitásait fogadta”, de olyan országos hírű személyiségeket is vendégül láttak a Kubinyi-házban, mint Egressy Gábor, a kor ismert színésze.9 Az ifjú Madách Imre életének egy sorsdöntő eseménye is a losonci Kubinyi-házhoz fűződik: 1844 tavaszán itt került közelebbi kapcsolatba maj­ dani feleségével, Fráter Erzsébettel. Nem tudni, mikor járt Madách először Kubinyiéknál, az első utalás erre az 1843. március 2-i Szontagh Pálnak írott levél, melyben arra ken barátját, hogy majd jöjjön fel hozzá S/tregovára, ahonnan együtt mennek az ötödikén adandó álarcos bálra Kubinyiékhoz.10 1844. február utolsó napján kelt levelében részletesen beszámolt Szontaghnak az akkori farsangi balról, és persze Erzsiről, aki „mint egy lidércke (...) örvény fölibe csal és megfoghatatlan... ”, akivel az első füzér­ 60 �Örök Madách táncot táncolta „ törvényszerüleg Aztán jött a második tánc: „E. nem kap táncost. A párok sorba állnak. E. ül, pirul, zavara női. Én, ki szinte nem táncoltam, ép mellette ülök és egy darabig gyönyörködöm zavarán, végre táncosa lettem. ”n A nevezetes levél teljes terjedelemben olvasható Harsányi Zsolt Madách-trilógiájában.12 A táncosból másfél évvel később félj lett. A szerencsétlen végű házas­ sághoz az első lépést Madách Imre Losoncon, a Kubinyi-házban tette meg. Arról, hogy Kubinyi Ferenc is jelen volt-e azon a bizonyos estélyen, nincs szó a levélben, ott volt viszont Madách Imre testvére, Károly, a Fráter Er­ zsit gardírozó nagynéni, Fráter Pálné és Kubinyiné majdani sógora, Ottlik Ákos, ismert nógrádi közszereplő is, aki Madách Imre egyik első szerel­ mét, Gyürky Franciska húgát, Amáliát vette nőül... Kubinyi Ferenc szerteágazó közéleti tevékenysége mellett természettu­ dományos kutatást, gyűjtést is folytatott, főleg a föld- és őslénytan, vala­ mint a régészet terén. 1837-ben felkeresi az ipolytamóci Borókás-patak ár­ kát, „ahol a kopár dombok legborzasztóbb alakban mutatkoznak, a földből kiálló egy-egy nagyobb darab kövesült fát vevénk észre” - írja 1842-ben a Nógrád megyében Tarnócz helység határában található óriás nagyságú kövesült fáról és azt környező könemekről földismereti tekintetben címmel megjelent tanulmányában.13 A ma már világhírű megkövesedett ősfenyő egy darabját losonci házában helyezte el, gyarapítva azt a kincsesbányát, amelyről a kortárs Jeszenszky Danó (1824-1906) így írt: ,glz egyes polgá­ rok szép könyvtárain s gyűjteményein kívül különösen megemlítendő, is­ mert hazánkfia, Kubinyi Ferencznek nagybecsű és nevezetes pénz- régiségásvány- és fegyvergyűjteménye. ”14 Ugyancsak Kubinyi Ferenc volt az, aki a Karancs és Medves vidékét be­ járva elsőként írta le a Salgó és Somoskő különleges bazaltképződményeit.15 A híres losonci gyűjtemény „régiségei” saját gyűjtésből származtak, hiszen Kubinyi Ferenc a régészetet is művelte, számos nógrádi, kő- és bronzkori lelőhely - Dolány, Lapujtő, Kisterenye, Madácsi, Piliny, Varsány - első ismertetését és leletmentését köszönheti neki az archeológia. Leleteinek zöme a Magyar Nemzeti Múzeumot gazdagította. A legismer­ tebb a kisterenyei Hársas-hegyről származó aranykincs a helyiektől való vásárlás és az ott 1833-ban végzett ásatás eredménye volt.16 A reformkori tudományos élet fórumaként 1840-től rendszeressé váltak - Kubinyi Ferenc közreműködésével is - a Magyar Orvosok és Természet­ vizsgálók Vándorgyűlései. 1847-ben Zipser András, a Kubinyi fiúk volt ta­ nára indítványozta egy földtani-bányászati egyesület alakítását. Erre 1848. január 3-án Videfalván került sor. A Kubinyi fivérek és tudós barátaik által kidolgozott program elfogadásával megszületett a világ 3. geológus társasá­ ga (London 1807, Párizs 1830 után) a Magyarhoni Földtani Társulat, amely a forradalom és szabadságharc miatt csak két év múlva kezdte meg máig tar­ tó működését. Az alapítás emlékét 1994 óta magyar-szlovák nyelvű emlék­ tábla őrzi a videfalvi, egykori Kubinyi-kastély falán.17 61 �Örök Madách Amikor elhangzik, hogy „Talpra magyar, hí a haza”, Kubinyi Ferenc a tudományos tevékenységet közéletivel váltja fel. 1848. március 11-én Csesztvén Madách Imre és 12 nógrádi nemes (Beke Gábor, Fráter Pál, Fajnor János, Majthényi Pál, Tímár Sándor, Veres Pál, Komáromy Imre, Paczolay Nárcisz, Plachy Ferenc, Frideczky Lajos, Plachy Tamás, Huszár Istvány) levelet ír Kubinyi Ferencnek arra hivatkozva, hogy most „egyesü­ lésre hívnak a haza jelen viszonyai minden hazafit.” „Szilárd férfiúi jelle­ mére” apellálva közlik vele, hogy hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy a megürült követi posztra őt válasszák meg,18 ami a március 28-i megyei közgyűlésen meg is történik. Július 5-én a népképviseleti országgyűlésen már jelen van Kubinyi Ferenc, de részt vesz a megye életében is. A májusi megyei közgyűlésen, ahol kihirdetik a márciusi törvényeket, leteszi az es­ küt Ráday Gedeon, az új főispán. Székfoglaló beszédére a vármegye kö­ zönsége nevében Kubinyi Ferenc válaszol. A losonci járásban hadfogadó biztosként is tevékenykedik, adományokat gyűjt a haza javára. A népkép­ viseleti országgyűlés pesti időszakában egyértelműen Kossuth híve, a deb­ receni ülésszakon viszont már a mérsékelt Béke párthoz csatlakozik. Kép­ viselői tisztségéhez mindvégig hű marad, 1849. július 25-én még oh van a szegedi országgyűlésen.19 Kubinyi Ferenc hadfogadó biztos, országgyűlési képviselő és Madách Imre megyei főbiztos, Nógrád megye teljhatalmú választmányának tagja feltehetően találkoztak az 1848/49-es évek forgatagában, de ennek írásos nyoma nincs. Életútjaik legközelebbi metszéspontja az 1861-es országgyű­ lés lesz. 1849. augusztus 9-én Losonc a szabadságharc mártírvárosa lett, miután Grabbe orosz altábornagy katonái kirabolták, feldúlták és felégették. Kubi­ nyi szerint háza módszeres, az inkvizíció máglyáit idéző pusztítását a jelen­ lévő osztrák császári biztos irányította, aki a képeket, bútorokat összevagdaltatta, leöntette szurokkal és puskaporral, úgy gyújtatta fel.20 A Kubinyi-ház felbecsülhetetlen értékeiből csak töredékesen maradt meg néhány darab.21 A szabadságharc bukása után Kubinyi Ferencet - ahogy Madách Imrét is - bebörtönözték. A népképviseleti országgyűlés tagjaként előbb halálra, majd 9 év várfogságra ítélték, de Haynau menesztése után, 1850-ben elen­ gedték büntetését. Az 1850-es években mint megfigyelt személy nem poli­ tizált, elsősorban tudományos munkásságot folytatott. 1853-54-ben az ál­ tala Vahot Imrével együtt szerkesztett Magyarország és Erdély képekben című kiadvány köteteiben publikálta írásait. A Magyar Tudományos Aka­ démia 1858-ban tiszteletbeli tagjává választotta Kubinyi Ferencet, aki a matematikai-természettudományi bizottság elnöki tisztét töltötte be. Az MTA Értesítőiben számos tanulmánya jelent meg: A Tisza medre, mint az ősemlősök sírkertje, föld- és őslénytani tekintetben - Pest, 1855.; Őslény­ tani adatok Magyarországról - Pest, 1856.; A teve és a ló - állat- és ős­ lénytanra s a magyarok keletről eljövetelére vonatkozólag - Pest, 1859. A reményekkel kecsegtető 1861-es országgyűlésen Losonc képviselője­ ként a Határozati Párthoz csatlakozva ismét tevőlegesen van jelen, Madách 62 �Örök Madách Imrével együtt az alkotmányosság felújítása és a függetlenség mellett száll síkra. Nem rajtuk múlott, hogy az országgyűlés eredménytelenül feloszlattatott. Kubinyi Ferenc Országgyűlési beszéde, ahogy Madáché is nyomtatás­ ban megjelent (Pest, 1861). 1865-ben még egyszer elfogadta losonci, losonctugári hívei jelölését, de nem ő lett a járás képviselője. A választást Czebrián gróf nyerte meg, Steller Antal ügyvéd (Petőfi losonci vendéglátó­ ja) szerint „lélekvásárlás, etetés, itatás” eredményeképpen. Kubinyinak nem annyira a bukás ténye, mint inkább régi elvbarátainak ezzel kapcsolatos ma­ gatartása fájt. Végérvényesen felhagyott a politikával, sőt akadémiai tisztsé­ geiről is lemondott.22 Kubinyi Ferenc „mint író és tudós is számos értékes művel gyarapította az irodalmat, különösen a cosmographia, archeológia és műtörténelem köréből, s mikor már élete 67-ik évét is betöltötte, egészen saját költségén egy kirándulást rendezett Ipolyi Arnolddal és Henszlmann Imrével Konstantinápolyba, az ott gyanított Korvinák kutatása és eshetőleges megszer­ zése végett.”23 A három tudós 1862-ben meg is találta Mátyás király könyvtárának néhány darabját. Ezek utóbb I. Ferenc József király közvetí­ tésével az MTA könyvtárába kerültek. Ugyancsak 1862-ben került sor a bevezetőben említett alsósztregovai látogatásra, Kubinyi Ferenc és Madách Imre utolsó találkozására. A Gom­ bostű című lap a Pesti Naplóra hivatkozva hírül adta, hogy „Kubinyi Fe­ renc és Rómer Flóris tudós hazánkfiai ... nem sokára körútra indulandnak, Nógrádvármegye valamennyi régi várának, várromjainak és várhe­ lyeinek a helyszínéni régészeti és hadépítészeti szempontból való fölvételé­ re s térrajzainak egybegyűjtésére. ”24 A Magyar Tudományos Akadémia Archeológiái Bizottsága célul tűzte ki a Magyarországon fellelhető levéltárak, régiségek, történeti értékű épü­ letek felmérését, amivel Kubinyi Ferencet és Rómer Flóris (1815-1889) bencés paptanárt, történész-régészt bízta meg. A két tudós és Bergh Károly építész 1862 augusztusában Nógrád megye műemlékekben gazdag tájait látogatta meg, hogy az ottani nevezetes épületeket felmérjék és lerajzolják. Ennek az útnak egyik állomása Alsósztregova volt. Madách Imre, nem sokkal Arany János látogatása után, örömmel fogadta az újabb vendége­ ket. A látogatók megtekintették a kastélykertet, az evangélikus templomot, majd a régi, erődszerű Madách-kastélyt, amit a törökök elpusztítottak, de Madách Imre nagyapja, Sándor újjáépíttette. Kubinyiék látogatása idején magtárként és gazdatiszti lakásul szolgált. Romért különösen érdekelte a számos érdekes régi okmányt rejtő, szépen rendezett, lajstromozott, rend­ ben tartott családi levéltár. „Több napi itt mulatás után vidáman s elégül­ ten hagytuk el e vendégszerető, kedves tanyát. Madách Imre elkísért ben­ nünket a szomszéd Gácsig. Ki hitte volna akkor, hogy e fennkölt lelkű, s még alig 40 éves férfiúnak, az „Ember tragédiája” költőjének, itt utólszor szorítom baráti jobbját! ” - emlékezett utóbb Rómer Flóris.25 A látogatás emlékére Madách Imre egy 1493-ban német nyelvterületen megjelent ősnyomtatványt (Hilarius: Hymni. Expositio hymnorum cum com63 �Örök Madách mentő) adományozott az MTA könyvtárának. A nyomtatvány előlapjára sa­ játkezű ajánlást írt: „A Magyar Tud. Akadémiának ajánlja Madách Imre. A. Sztregován, 1862. augusztus 23. E nap kedves emlékéül, midőn Kubinyi Fe­ renc és Rómer Flóris barátimat magamnál tisztelhetni szerencsém volt. ”26 Rómer Flóris néhány héttel Madách Imre gyászjelentésének kézhezvétele után megírta emlékeit az írónál tett látogatásról. Az Emlékezés Madách Im­ rére a Vasárnapi Újság 1864. december 10-i számában jelent meg. A szellemiekben és jellembeliekben gazdag Kubinyi Ferenc szegé­ nyen, magányosan élte utolsó éveit. Felesége, Gyürky Franciska „37 évig tartott boldog házasságuk után, huzamos súlyos betegség következtében 1858. dec. 24-én életének 53-ik évében ” halt meg.27 1874. március 28-án Kubinyi Béla pénzügyminiszteri fogalmazó-segéd jelentette „forrón szeretett nagybátyjának”, „Felsőkubini és Nagyolaszi Kubinyi Ferenc, volt országgyűlési képviselő úrnak, a magyar földtani tár­ sulat élethossziglani elnökének, a magyar tudományos académia tisztelet­ beli tagjának, több bel- és külföldi tudományos társulat tagjának stb. f. hó 28-án éjjel 1 órakor, rövid szenvedés után történt gyászos kimultát. ” A gyászházban, a budapesti Széna téri takarékpénztár épületében evangéli­ kus szertartás szerint történt beszentelés után a halottat a Kerepesi út mel­ letti temetőben helyezték örök nyugalomra.28 A Magyarhoni Földtani Társulat 1874. évi taggyűlésén egyszerre emlé­ keztek meg a két Kubinyi testvérről: .A lig kisértük Kubinyi Ágostont sírjá­ ba (1873, B. I.), a kérlelhetetlen végzet a boldogult testvér-bátyját is elszó­ lttá körünkből az érdemekben és hazafiul erényekben oly gazdag Kubinyi Ferencet. A múlt században születvén, a régi gárda minden szép és nemes erényeivel bírt, de azokat képes is volt a jelen kor szellemével és irányesz­ méivel mindenkor összekötni s kiegyeztetni. 79 évet számlálván lélekben ő mindig fiatal maradt, s úgyszólván lábán találta a halál, mert beteg nem volt, s halála előtt néhány nappal rendezett egy kiállítást a cholera-árvák és özvegyek javára, s bizonyosan sokan emlékeznek még közülünk reá, a mint —a Vasárnapi Újság szavaival élve —tárgyait magyarázta veres nad­ rágban, sarkantyús kordoványban, széles ősi pallossal oldalán, és sastol­ las kalpagban azon eredeti csillogó szemű aggastyán, ki úgy tűnt fel, mint­ ha nem is a múlt század végéről, de annak elejéről származnék, s Rákóczy kurucai közt nevelkedett volna fel. Rajongó lelkesedéssel csüggött ő az al­ kotmányos szabadságon, s ritka érzékkel a tudományokon és művészete­ ken. Azért életét volt kész feláldozni minden pillanatban, emezekért vagyo­ nát áldozta fel. O hazánk azon kevés —valóban nemes embere volt, ki az anyagi érdekek hajhászatába merült hitvány kornak mindkét irányban ne­ mes példát mert kijelölni. ”29 Losonc város tanácsa 1887-ben a „Belpiacot” a jeles fivérek emlékére Kubinyi térnek nevezte el. A történelmi városközpont a református és ka­ tolikus templommal, a Vigadóval, 1910 után a Kossuth-szoborral számos képeslapon volt látható. 1950-től Gottwald térnek hívták, csak az 1989-es 64 �Örök Madách rendszerváltás után kapta vissza eredeti nevét, sőt a Kubinyi család címere felkerült a felújított Vigadó homlokzatára is. Kubinyi Ferenc több tulajdonost megélt, többször átépített házán viszont semmi sem őrzi a hajdani lakók és neves vendégeik emlékét, még csak mű­ emléki védettséget sem élvez a losonci főutca legnagyobb múltú épülete... J egyzetek 1 Vasárnapi Újság 1864. december 10. 2 Mocsáry Antal 1826. Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése. Pesten. 3Dr. Zipser Keresztély András életrajza Kubinyi Ferenctől. 1866. Pest. 4 Horváth István-Kovács Anna-Praznovszky Mihály 1989. Reformgondolkodás Ma­ gyarországon a XIX. században. Salgótaiján; A Magyarhoni Földtani Társulat 1874 évi taggyűlésén elhangzott méltatás (a továbbiakban: Méltatás 1874) 5 Borovszky Samu 1911. (szerk.) Magyarország Városai és Vármegyéi: Nógrád várme­ gye. Bp. 6 Horváth-Kovács-Praznovszky i. m. 7 Méltatás 1874 sLosonczi reminiscentiák 1843. Losoncz és Vidéke, 1890. IX-X. 9 Praznovszky Mihály 1984. Madách és Nógrád a reformkorban. Salgótaiján. 10Praznovszky i. m. 11 Andor Csaba 2000. A siker éve: 1861 - Madách élete. Bp. 12Harsányi Zsolt 1932. Ember küzdj... II. Bp. 13 Vahot Imre és Kubinyi Ferenc (szerk.) 1853-1854. Magyarország és Erdély képekben. Pest. 14 Jeszenői Danó 1851. Losoncz története. In: Vahot Imre (szerk.) Losonczi Phönix. Történeti és szépirodalmi emlékkönyv I. Pest. 15 Vahot és Kubinyi i. m. 16 Szomszéd András 2002. Zagyva mentén egybekelvén. Bátonyterenye. 17 Kováts Gyula (szerkesztő) 1852. Első jelentés a Magyarhoni Földtani Társulatról. Pesten. 18Radó György-Andor Csaba 2006. Madách Imre életrajzi krónika. Bp. 19Praznovszky i. m. 20 Katona Tamás történész előadása Losoncon 1987-ben. 21 Zipser-életrajz i. m. 22Praznovszky i. m. 23 Méltatás 1874. 24 Gombostű. 1862. augusztus 9. 25Rómer Flóris: Emlékezés Madách Imrére. In: Vasárnapi Újság, 1864. december 10. 26 http://madach.mtak.hu/hu02htm 27Kubinyi Ferencné Gyürky Franciska gyászjelentése. Pest, 1858. 28 Kubinyi Ferenc gyászjelentése. Pest, 1874. 29 Méltatás 1874. 65 �Örök Madách G y u k it s G y ö r g y Társadalmi osztályok A z e m b e r tr a g é d iá ja londoni színében „Hadd lássam, mért küzdők, mit szenvedek. ” (540) Ádám színről színre erre a kérdésre keresi a választ. A tizenegyedik, londoni ezek közül csak egy, de mégis az egyik legfontosabb, mivel Ma­ dách saját korát, a XIX. század közepét jeleníti meg benne. Felvetődik a kérdés, miért éppen Londont választja? Á válasz egyszerű: mert ebben a színben a kapitalizmust ábrázolja, Anglia pedig a kapitalizmus hazája, to­ vábbá London - a több mint hárommilliós metropolisz1 a világ legna­ gyobb városa, és egyben a piacgazdaság fellegvára. Marx is Londonban írja az 1867-ben megjelenő fő művét, a Tőkét, melyben a tőkés- és a munkásosztály viszonyát vizsgálja. A XIX. századi gondolkodók közül ő az egyik, aki mind a mai napig nagy hatással bír a társadalomtudományokra a kapitalista társadalom mibenlétét feltáró diag­ nózisának révén. Marx osztályelméletét ezért választjuk a Tragédia elem­ zésében kiindulási pontul. Ennek a továbbiak szempontjából leglényege­ sebb eleme, hogy a tőkés- és a munkásosztály közötti egyenlőtlenségek a tőkekoncentrációs folyamat által időben előre haladva egyre nőnek, ami végül társadalmi robbanáshoz vezet. Nem véletlen, hogy a londoni színben a Tower egyik tornyából a piac forgatagába munkásruhában száll alá Ádám és Lucifer. Egyáltalán, miért ereszkednek le? „ÁDÁM ... Hogy tudjuk, mit érez: Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez. ” (2660) A szabadversenyes kapitalizmust Ádám és Lucifer - szociológiai kife­ jezéssel élve - résztvevő megfigyelőként szeretné megismeri, a társadalmi hierarchia alján lévő munkás horizontjából, hiszen mint a fenti idézetből látható, csak így „tud(ha.t)juk meg, mit érez ”. Milyen tapasztalatokat szereznek munkásgúnyába bújva? Az ember tragédiájának „érintetlen”, 1996-ban megjelent változatából származnak az idézetek. A szöveg számozott soraira utalnak a zárójelben lévő számok. 66 �Örök Madách „A BÁBJÁTÉKOS (Ádám vállára ütve.) M it foglaljátok ezt a jó helyet, Te jómadár. Csak az mulattat ingyen, Ki életúnt, s felkötteti magát. (2700) „A KORCSMÁROS El hát padomról, semmiháziak. Azt vélitek tán a ’pénzt, hogy lopom, Vagy gyermekem s nőm koldulásra term. ” (2745) „ÉVA M i szemtelenség. ANYA El tolakodó! Tán azt hiszi, olyan e leány, Kinek akárki mondhat szépeket! —” (2855) „ANYA Almodhatik, a mit tetszik magának; De a kinek e lányka báji nyílnak, A z ily gézengúz ember nem lehet. - ” (2860) „ CZIGÁNYASSZONY Nem látom tisztán, éhség vagy kötél. - ”(2870) Ahhoz, hogy egyáltalán Ádám munkásruhában udvarolhasson Évának, Lucifernek cselhez kell folyamodnia: „LUCIFER ... hazugságtól ne félj, Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl. (2930) (Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó czigányasszony meghallja.) Most látja már, Mylord, mi kellemetlen, Alarcz alatt a nép közé vegyülni, Minduntalan új bántalomra botlunk, Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk Még már ma révbe szálland Indiából, Másképp fogadna. ” (2935) így éli meg egy munkás a „minden ember egyenlő”-t. Ez lett hát a IX. színbeli francia forradalom egyenlőség eszméjéből. A kapitalista társada­ lom kialakulását megelőzően a születés, most a gazdagság és a vagyon vá­ lik a tisztelet alapjává. Ha gazdagnak hiszik, még az ördög is vonzó: 67 �Örök Madách „ANYA Nekem még társa sincsen ellenemre, Bár orra kissé horgas, lába görbe ” De ollyan tisztes, éltes férfiú. —” (3005) Ádámmal és Luciferrel azonban van még egy probléma amellett, hogy ágrólszakadt semmirekellőnek néznek ki: nem fogyasztanak, márpedig a kapitalizmusnak ez is egy lényeges attribútuma, noha igazán jelentőséget csak később, a XX. század derekán, az ún. fogyasztói társadalom leírásá­ ban nyer (Baudrillard, 1998). Mint ahogy azt Engelsnek a Munkásosztály helyzete Angliában (1980) című munkájából, ami a Tragédia előtt kö­ rülbelül tizenöt évvel jelent meg, megtudhatjuk, hogy a korabeli munkásosztály milyen nyomorúságos körülmények között élt, tehát ekkor még szó sem lehetett olyan mértékű fogyasztásról, mint az 1970-es években, a fo­ gyasztói társadalom megjelenésekor. A továbbiakban nézzük, Madách hogyan ábrázolja a munkásosztályt a londoni színben. Három munkást formáz, akik típusokat jelenítenek meg. Az első a lá­ zadó: „ELSŐMUNKÁS (Az asztalnál) A gépek, mondom, ördög művei: Szánktól ragadják a kenyeret el. (2730) A dús meg ördög, vérünket kiissza. Most jőne már, hadd küldeném pokolba. Több példa kéne, mint a múltkori. (2735) Vígan pajtás! —mártírul vérzel el. Neved közöttünk fényes név leend. Emelkedjél fel, ők a csúfosak. — (az elítélt elhalad kísérteiével) ” (3055) A második munkástípus az apatikus: „MÁSODIK MUNKÁS Csak az ital maradjon, elfelejtjük. (2730) Bolond beszédek, jöjjön hát az a dús, Én nem teendek véle semmit is, Leültetem csak, lássa, ki az úr. ” (2740) A pillanatnak élő, bánatát italba fojtó alkoholista típusa ez. Ami közös mindkettőben, hogy a fennálló rend illegitim, és csak a nyers erőszakkal tartható fenn. De ez a vélekedés nem légből kapott, hanem ta­ 68 �Örök Madách pasztalati, hiszen a piactér vesztőhellyé alakul, ahol egy munkást akaszta­ nak. De végső soron ebbe a típusba sorolható a harmadik munkás is: „ HARMADIK MUNKÁS M it nyernél véle. Már ma függni fog. Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog. (2735) Ne félj, ne félj, meg lészsz boszúlva egykor. ” (3055) Ezekkel a szavakkal Madách az 1810-es évek eleji angliai luddizmusra, a technofób géprombolásra utal.2 Ez a korakapitalizmus osztályharcának megnyilvánulási formája, melynek még nincsenek távolabbi politikai céljai - minden bizonnyal ezért is játszódik a munkások első jelenete kocsmában. A kocsmáros szavai jól kifejezik a munkásosztály jövőtlenségét, melynek ő egyébként anyagi haszonélvezője: „KORCSMÁROS (Vendégei közt) Urak vígan, a tegnap elveszett, A holnapot nem érjük el soha. ” (1725) A társadalmi hierarchia legalján vannak a koldusok: „ELSŐ KOLDÚS E hely sajátom. Itt van engedélyem. MÁSODIK KOLDÚS Könyörülj rajtam, másként meghalok. M ár két hete, hogy nem dolgozhatom. ELSŐ KOLDÚS Igaz koldus sem vagy hát e szerint. Kontár sehonnai, rendőrt hívok. (A második koldus elsompolyog. Az első helyet foglal) ” (2760) A koldusok között életre-halálra szóló küzdelem zajlik, ez a felsőbb társadalmi csoportokba tartozók számára általában kevésbé érthető, mond­ ván legalul már nincs miért küzdeni. Ez nem így van, hiszen itt az erőfor­ rások szűkössége folytán az életben maradás a tét. Ezt az életre-halálra fo­ lyó harcot nyomornegyedekben, hajléktalanok között végzett kutatások so­ rán gyakran tapasztaltam. E deklasszálódott csoport erős kontroll alatt áll, a koldusnak elég a rendőrt hívok kiáltás, és elmegy. Most nézzük a társadalmi hierarchia csúcsán lévő tőkésosztály képvi­ selőit, a gyárosokat: „ELSŐ GYÁROS Áruim jóságát kell megvesztegetnem. 69 �Örök Madách MÁSODIK GYÁROS A munkások bérét kell lehúzni. (2910) ELSŐ GYÁROS De hát ki mondja, hogy nősüljenek. Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen. (2915) MÁSODIK GYÁROS Erősebben kell hát befogni őket, Dolgozzanakfél-éjjel gyárainkban, Elég pihenni a másik fele, Kinek álmodni úgy sem czélszerü. ” (2920) A fenti idézetek a klasszikus angol közgazdaságtan megteremtőjének, Ricardonak,3 a XVIII-XIX. század fordulóján Angliában élt sikeres üzlet­ embernek az elképzelését tükrözik. Véleménye szerint a munkabérnek csak a minimális létfenntartást kell biztosítania. Párbeszédüket hallva Ádám csak ennyit mond: „ÁDÁM El vélek. - Miért is hagytad látnom őket - ” (2925) Ádám azonban nem csupán a tőkésekkel - mint társadalmi osztállyal hanem a liberális kapitalizmussal szemben is éles kritikát fogalmaz meg: „ÁDÁM Mi verseny ez, hol egyik kardosán All a mezetlen ellennek szemében. Mi függetlenség, száz hol éhezik Ha az egyes jármába nem hajol Kutyáknak harcza ez egy koncz felett. ” (3105) A fenti sorokban megfogalmazott kritika a liberális kapitalizmus lénye­ gét kérdőjelezi meg: nem létezik szabad verseny, nincs egyenlőség a pia­ con, a tőkével szemben nincs esély. De nincs szabadság sem, a nyomorgó kizsákmányoltak nem szabadok, hanem rabszolgák, amit Lucifer ki is mond a szín elején: „LUCIFER Egyiptomban sem hallott volna fe l Ilyen magasra a rabok nyögése, ” (2610) Ádám társadalomkritikájának harmadik eleme, hogy az eredendő bűn magukban a társadalmi viszonyokban rejlik: 70 �Örök Madách „ÁDÁM Velőt fagyasztó látvány mit kísértsz? Ki mondja itt meg, melyik bünösebb, Avagy csupán a társaság - ? Hol ez rothad, - buján tenyészik a bűn. ” (3060) A fentieket Lovelnek, a gyárosnak a történetével illusztrálja Madách akinek neve minden bizonnyal egy késő középkori angol balladai személy­ re utal, aki szerelme halála miatti gyászba halt bele.4 Történetét Lucifer mondja el: „LUCIFER Lovel gyárában dolgozott soká. De az ón méreg, s azt szivá örökké, Aztán több hétre a ’ kórházba jött. Kedves neénél a szükség beszólt, Lovel fia ifjú volt és jószívű, Meglelték egymást, és mindent feledtek. - (3040) A férj kigyógyult s a nőt nem leié, Helye betölt, s munkát hiába kért, Fellázadt keble, fenyegetni mert, Lovel fia pofonnal válaszolt. Az átkozottnak kés akadt kezébe — Most itt viszik - a vén Lovel megőrült. —(3050) Lucifer szavaiból az derül ki, hogy valójában a (tőkés) társadalom tehet mindenről. A munkás és a tőkés egyformán áldozat: a lázadó munkást felakasztják, a gyártulajdonos apa megőrül fia elvesztése miatt. A morális szempontok már a közgazdaságtan Ádámjának, a XVIII. század második felében élt Ádám Smithnek a gondolataiban is fontos szerepet játszanak a piacgazdaság természetét illetően,5 de Madách kritikája messze túlmutat saját korán. Végül arra a kérdésre keressük a választ, hogy a londoni színben, a párbeszédekből álló képek kaleidoszkópjából kirajzolódó társadalomkép és társadalomkritika vajon mennyire helytálló, és a Tragédia 1861-es meg­ jelenése óta eltelt több mint százötven év után van-e még egyáltalán aktua­ litása? Azt kell válaszolnunk, hogy nagyon is. Madách nem ismerte Marx írásait, ráadásul Marx főművének, a Tőkének az első kötete csak jó hat év­ vel, 1867-ben jelent meg a Tragédia születése után. Mégis az osztályharc, a tőkekoncentráció, a kizsákmányolás, a kapitalizmus elnyomó jellege, mely Marx írásainak lényegi attribútumai, költészetté átlényegült formá­ ban a londoni színben is benne vannak. A munkásosztály politikai súlya pedig csak a XIX. század második felétől kezd meghatványozódni, hogy a század végére megkerülhetetlen politikai tényezővé váljon. Madách jó ér­ 71 �Örök Madách zékkel tapint rá erre az egyre jelentősebbé váló társadalmi csoportra. Rá­ adásul szinte napi aktualitást ad a Tragédiának Piketty 2013-ban megjelent műve, a Tőke a XXI. században, melyben a szerző növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket diagnosztizál, és a vagyonnak a társadalmi egyen­ lőtlenségek újratermelésében meghatározó szerepet tulajdonít. A fejlett nyugat-európai országokban és az USA-ban a napjaink vagyoni egyenlőt­ lenségei a 1870-es évek nagyságrendjét közelítik meg, ami lényegében Tragédia-korabeli állapotokat idézi. Piketty felhívja a figyelmet arra is, hogy e leggazdagabb réteg szinte egyáltalán nem fizet adót, ami a nyugati világ fejlett szociális ellátórendszerének fenntarthatósága szempontjából kritikus, és a XIX. századi mélyszegénység rémképét vetíti előre a gazdag országokban is, a harmadik világ országaiban pedig a munkabért most is ricardói elvek alapján állapítják meg, melynek lényege: embertelen körül­ mények között végzett, megfeszített munka egy marok rizsért. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ez a társadalomkritika, ami a Tragédiában megfogalmazódik Madách tollából, nem Londonban, és nem is személyes londoni élmények alapján íródik, hanem Magyarországon, ahol ebben az időben a kapitalizmus éppen csak kialakulóban volt. Pontosabban Alsósztregován, ami rámutat Madách nagyfokú társadalmi érzékenységére, „szociológusi” vénájára, hiszen innen az isten háta mögötti aprócska faluból tökéletes diagnózist állít fel a kapitalizmusról. Iro d a lo m Baudrillard, Jean 1998. The Consumer Society—Myths andStructures. Sage, London. Engels, Friedrich 1980. A munkásosztály helyzete Angliában. Magyar Helikon, Budapest. Hobsbawm, Erik 2004. A birodalmak kora. Pannonica Kiadó, Budapest. Piketty, Thomas 2015. A tőke a 21. században. Kossuth, Budapest. Jegyzetek 1 https://www.oldbaileyonline.org/static/Population-history-of-london.jsp#al815-1860 2 https://en.wikipedia.org/wiki/Luddite 3 http://www.britannica.com/biography/David-Ricardo 4 https://en.wikipedia.org/wiki/Lord_Lovel 5 http://www.britannica.com/biography/Adam-Smith 72 �Örök Madách G r é c z i -Z s o l d o s E n ik ő Interjú Grosschmid Péterrel 1850. július 14-én Madách Imréné Majthényi Anna osztályegyezséget kötött gyermekeivel, s ennek értelmében az ősi Madách-birtokot, Alsósztregovát a legidősebb fiú, Madách Imre örökölte, az anyai birtokrészt, Csesztvét Ma­ dách Károly kapta örökségül házasságkötése után. Grosschmid Péter Ma­ dách Imre testvérbátyjának, Madách Károlynak az ükunokája. Hogy is néz ki a Madách család genealógiája Madách Károlytói kezdve? Madách Károly Csemyus Emmával kötött házasságából 7 gyermek származott, közülük az 1858-ban harmadikként született fiú, Madách Pál örökölte Csesztvét. Az ő felesége volt báró Buttler Matild. Legidősebb gyermekük, Madách Alice lett az én nagymamám, aki 1907-ben ment fele­ ségül márai Grosschmid Károlyhoz, a kassai id. Grosschmid Károly fiá­ hoz. Ő testvére volt annak a Grosschmid Gézának, aki többek között Má­ rai Sándor és Radványi Géza édesapja volt. Milyen gyermekkori emlékek kötik Csesztvéhez? Körülbelül négy- vagy ötéves koromban kerültem először Csesztvére, és attól kezdve nagykamasz koromig kevés kivétellel ott töltöttem a nyári - és sokszor a téli - vakációimat. Nagymamám kifejezetten bátorított, hogy barátkozzam a helyi gyerekekkel. Abban az időben a most múzeum­ ként működő épületben nagymamámon és idős édesanyján kívül még há­ rom család lakott, közülük az egyiknek volt egy velem egykorú kisfia, aki­ vel hosszú időre szóló barátságot kötöttünk. Eleinte furcsállottam a helyi táj szólást és a tájnyelvi fordulatokat, de hamarosan megszoktam, és meg is tanultam az ottani beszédet. A ház melletti gazdasági udvarban még álltak az egykori istállók, a kocsiszín és a kamra, ezt színesítették a házban lakók állatainak óljai, a kis veteményeskertek. Nagymamának - aki akkoriban az államosítás után megmaradt néhány hold földjével kuláknak számított volt két lova is, amelyeket a földekkel együtt egy közelben lakó család gondozott a termés feléért. Az egyik istállóépület végében kovácsműhely volt, ott ácsorogtam naphosszat, figyelve, hogy alakul a kovács kalapácsa alatt a vörösen izzó vasdarab csavarrá, kampóvá, kocsi, szekér valamilyen alkatrészévé. A fa­ luban élő öreg bognármester a kertjében levő kis műhelyben faragta a sze­ kér többi alkatrészét, és végül a kovácsműhely előtti tágas udvarban rakták össze működő-guruló alkalmatossággá. 73 �Örök Madách Megismertem az állatokat, a velük való bánásmódot, megtanultam ka­ szálni, lovas kocsit hajtani, lovat be- és kifogni és együtt őriztem libát a tarlón a parasztgyerekekkel. Nagymamát, a volt földesurat szerették, tisztelték a faluban, még a Rá­ kosi-korszakban is kijárt neki a nagyságos asszony megszólítás. Amikor ma ellátogat Csesztvére, hogy tekint arra a házra, amely Önnek a nagyszülőknél töltött emlékeket idézi, most pedig egy múzeumba lép be, amely már nem a család tulajdona? Régóta múzeumként látom a házat. Már az 1963-64-es átalakítás is so­ kat változtatott a korábbi állapoton, aztán Nagymama halála után végképp átalakult minden. Egy ideig kölcsönkértük néha a kialakított vendéglak­ részt, és a gyerekeimmel, barátainkkal sok szép napot, hetet töltöttünk ott. Később megvásároltam a termelőszövetkezettől az egykori gazdasági ud­ vart, ahol addigra az épületek nagy részét lebontották, és a kocsiszín végé­ ben a kocsis számára korábban kialakított kis lakásban nyaraltunk jó pár évig. A ház már akkor megérett a bontásra, aztán néhány évvel ezelőtt a hirtelen hullott nagy hó alatt beroskadt a teteje, és akkor le is bontattuk. Most a gyerekeimé a telek, talán egyszer építenek rá valamit. Hogy nézett ki gyermekkorában a ház, a kert? A ház magán viselte a háború és később a gazdátlanság nyomait. Mivel az épületet államosították, a benne lakóknak nem volt érdeke a karbantar­ tás, a termelőszövetkezet megalakulása után a középső legnagyobb szobát ideiglenes magtárnak használták - miközben az egykori uradalmi magtárat kultúrházzá és mozivá alakították. A ház körül az ott lakó családok ólakat építettek, a kertben baromfi szaladgált, disznóólak szaga terítette be a kör­ nyéket. A hosszú - akkor még nyitott - verandán pelenkák és ruhák szá­ radtak, a falakon még láthatók voltak az átvonuló szovjet hadsereg által hagyott feliratok. A parkerdő útjait eleinte Nagymama tartotta rendben, később a múze­ um kialakításával egyidőben az egykori parádés kocsis, Gúth Sándor és családja, akik szerény fizetést kaptak ezért a megyei természetvédelmi hi­ vataltól. A kert füvét teheneik számára kaszálták, a gyümölcsöt összegyűj­ tötték, a gyümölcsfákat is gondozták. A ház körüli területet 1964-ben ala­ kították olyan parkká, aminek a maradványai ma is láthatók. A ház mögött álló akkor még két óriás fenyőfa mögött nyesegetett, alakított puszpángsövény fogott közre egy sétautat, a frissen telepített rózsák színes foltokkal tették változatossá a mindig rövidre kaszált gyepet. Aztán valamikor a 70es években a hivatal úgy döntött, hogy nem fizet tovább a kert gondozásá­ ért, attól kezdve egy ideig még lendületből, kvázi társadalmi munkában az összegyűjtött széna ellenértékeként - rendben tartották. Később - az ak­ kori múzeumi gondnokkal kialakuló vita folyományaként - teljesen fel­ hagytak vele. Azóta a kert egy-egy központi felbuzdulás nyomán néha több kárt, mint hasznot okozó takarítást leszámítva, pusztul. Néhány évvel ezelőtt a falu vehette kezelésébe mind a múzeumot, mind a kertet, de meg­ 74 �Örök Madách felelő erőforrások híján legfeljebb a jelenlegi állapot fenntartására van mód. Új fejlemény, hogy néhány tájépítész egyetemi hallgató a polgármes­ terrel egyeztetve terveket készít a park rehabilitációjára. Ha lesz erre pá­ lyázati forrás, akkor reményeink szerint az 1850-es években kialakított park visszanyeri régi szépségéi. Madách Alice Őrizték a családtagok, köztük nagymamája, Madách Alice a költő emlékét? Tisztában voltak a családtagok Madách Imre müveinek irodalmi értékével? A költő emlékét a család tiszteletben tartotta és őrizte. Hadd utaljak itt Márai Sándor egy mondatára, amit Nagymamáról írt az Egy polgár vallo­ másai című könyvében: „[nagybátyám] finom és csendes nógrádmegyei lányt vett el, a legnagyobb magyar klasszikus drámaíró leszármazottját, s gyennekkoromban több nyarat töltöttem az irodalomtörténeti hírű nógrádi kastélyban és a parkban, ahol az ős, e nyughatatlan lelkű, s férfikora alko­ nyán fé l őrült magyar zseni drámai költeményének sorait skandálta. Ez az ((irodalmi rokonság» valamilyen olympusi dicsfénnyel övezte szememben nagybátyámat. ” 75 �Örök Madách Nagymamám unokatestvére, Balogh Károly, aki Madách Imre másik testvérének, Madách Máriának volt az unokája, könyvet írt Madách Imre, az ember és a költő címmel, amelyet a Madách-kutatók a mai napig forgatnak. 1964-ben, a múzeum megnyitása után Nagymama lett a múzeum gondno­ ka, tárlatvezetője. A múzeum akkori első kiállításán a tárlókban elhelyezett tárgyak jó része származott a család által megőrzött iratok, könyvek közül. Nagymama mindent jó szívvel és ingyen adott át a kiállítást szervezőknek. A múzeumnak nem volt nyitvatartási ideje, ha látogatók érkeztek, Nagymama bármikor kinyitotta a termeket, és kalauzolta az érdeklődőket. Alice néni fogalom lett a Madách emlékét kereső látogatók között. Én is viszonylag korán megismerkedtem a madáchi életmű egy részé­ vel, és antikváriumokat látogatva kialakítottam a saját kis gyűjteményemet Az ember tragédiája különböző kiadásaiból. Gimnazista koromban a nyári szünetekben sokszor én vállaltam a tárlatvezető szerepét. Annak kapcsán, hogy hogyan viszonyuljak a híres ősökhöz és rokonokhoz, kaptam apám­ tól egy hasznos régi tanácsot: „Aki az őseivel dicsekszik, olyan, mint a krumpli. Ami értékes belőle, a föld alatt van.” A híres rokonsághoz való viszonyt a családban a noblesse obiige elve határozta meg. Minden családban maradnak fönn anekdoták, amelyeket nemzedékről nem­ zedékre átadnak. Ismer ilyen történeteket a Madách családról? A Madách Imrével kapcsolatos történetek összekeverednek az iroda­ lomtörténet és a költő életét kutatók által publikált eseményekkel - szóval nehezen választható külön a családi hagyomány és pletyka a közszájon forgó történetektől, anekdotáktól. Az általam még ismert legöregebb fel­ menőm se ismerhette személyesen a korán elhunyt költőt, hiszen déd­ anyám, a 90 évesen elhunyt Buttler Matild születésekor már 6 éve nem élt. Hány Madách-leszármazott él? Mely rokonai kötik a Madách családhoz? Valószínűleg elég sokan vagyunk. A velem körülbelül azonos rokonsá­ gi fokon állók közül is tucatnyit ismerek, és sokunknak gyermekei és uno­ kái is vannak Magyarországon és szerte a világban. Andor Csaba, a Ma­ dách Irodalmi Társaság alapítója erről sokkal többet tudna mondani, mivel részt vett egy részletes családfa összeállításában. Hogy őrzi tovább Ön ezt a szellemi hagyatékot, miként viszonyul a Madách-kultuszhoz? A Madách Irodalmi Társaság alapításakor felkértek, hogy legyek a tár­ saság tiszteletbeli alelnöke. Tudtommal ez a funkció nem szűnt meg, de nem mondhatnám, hogy nagyon aktívan veszek részt a Társaság működé­ sében, viszont nyomon követem azt. Andor Csaba jóvoltából megvan az egyesület által kiadott csaknem minden kiadvány a könyvtáramban. Minden évben részt veszek a balassagyarmati könyvtár által szervezett megemlékezéseken, és megkoszorúzom a költő balassagyarmati szobrát a család nevében. Ugyancsak elhelyezek egy koszorút a csesztvei szobornál az október elején szervezett ünnepség során. 76 �Örök Madách Rendszeresen viszek látogatókat Csesztvére, akiknek büszkén mutoga­ tom az egykori családi hajlékot és a község másik nagy nevezetességét, az 1212-ben épült Árpád-kori templomot. Önnek mi a hivatása, mi a foglalkozása? Eredetileg vegyészként végeztem az ELTE-n, de azóta mindig valahol az informatika, a kémia és a kommunikáció határvidékein dolgoztam. Már egy ideje aktív nyugdíjasként saját kommunikációs ügynökségem kereté­ ben veszek részt konferenciák, sajtóesemények szervezésében. Utolsó „rendes” állásom a helsinki Magyar Nagykövetségen volt, ahol tudomá­ nyos és technológiai attaséként dolgoztam. Mivel tölt] szabadidejét? Kertészkedek, budapesti városi sétákat vezetek, az unokáimmal va­ gyok, utazom, kirándulok... Tudják Önről barátai, munkatársai, hogy rokona annak a költőnek, aki az érettségi tételük volt? Osztálytársaim már a középiskolában tudták, de nem vettem észre, hogy ez bárkiben különösebb tiszteletet ébresztett volna. Azóta is általában tudják, de inkább a Márai-rokonság derül ki, mert az ő könyveit olvasva sokaknak feltűnik az író eredeti neve és az enyém közötti hasonlóság. Gyermekei, unokái miként viszonyulnak ehhez a szellemi örökséghez7 Az unokáim még kicsik, de a gyermekeim természetesen tisztában van­ nak Madách helyével a magyar kultúrában. Sokszor kísér el valamelyikük a Nógrád megyei rendezvényekre, együtt helyezzük el a család koszorúját. Az új Nemzeti Színház megnyitásakor Finnországban dolgoztam, ezért a kapott tiszteletjegyekkel fiam és lányom nézte meg a megnyitó előadást történetesen Az ember tragédiáját. Rigó Tibor fotója a cseszi vei kúriáról 77 �Portré Ta r n ó c zi L á szló Akiknek strázsahely a szülőföld Kedveseim! Nekünk, felvidékieknek strázsahelyünk a szülőföld, mert he­ lyettünk más nem őrzi drága kincseinket: hitünket, anyanyelvűnket, a tartást és az emlékeinket sem. Ezért, kedves unokáim és ma még kis dédunokáim: Ágoston, Illés, Jánoska, Gyurka és mindazok, kik még jöttök, ha majd eléri­ tek azt a kort, amikor már nem a Bogáncsot fogjátok csalogatni, hanem a szívetek csalogat titeket, ne feledjétek, hogy nektek még akkor is kötelessége­ tek van! És amikor majd egy életre szándékoztok társat választani, és azt szeretnétek, hogy a családunk teljes és őszinte szeretettel fogadja be azt, akit a szívetekbe akartok zárni, akkor majd elevenedjen meg az üzenetem. Társat pedig úgy válasszatok, hogy az a kincsek őrzésében segítőtök legyen... ezekkel a szavakkal fordult Somogyim Sörös Márta a családja legifjabbjaihoz, amikor az élete történetének lejegyzésébe fogott, megadva nekik mind­ azt, amit szülők, nagyszülők, dédszülők mind többen elmulasztanak. Márti néni és félje, Somogyi Alfréd bizonyára jól választott társat, hisz lassan a gyémántlakodalmukra készülhetnek. Maholnap ugyanis éppen hatvan éve, hogy a legendás losonci református püspök legkisebb leányát, Mártát elvette a Nagybalogról származó pádári iparos fia. A füleki gimná­ ziumban diáktársak voltak, noha Frédi négy évvel idősebb volt Mártánál. A magyarázat pedig abban keresendő, hogy a háború miatt a fiú nem fe­ jezhette be a Rimaszombaton kezdett alapiskolát, amit csak pár évvel ké­ sőbb egy párkányi osztályban sikerült pótolnia. Az alma materben töltött esztendőket követően mindketten pedagógusnak tanultak, a diplomaszer­ zésük után pedig Ragyolcon helyezkedtek el. A hideg albérlet, az akkori kopott kis iskola az udvarra nyíló tantermeivel, meg a dobkályhával fűtött tanári a magyar-szlovák szakos tanárnőt, Sörös Mártát és a matematika-fi­ zika szakos tanárt, Somogyi Alfrédet mind közelebb hozta egymáshoz. Márta édesanyja és Alfréd szülei áldásként fogadták a frigyet, amely később a füleki gimnázium tanáraivá lett házaspárt egyre terebélyesedő családdá növesztett. Ma már, ha egy-egy nagyobb ünnepen rátekintenek az övéikre, tíz unokán és egyre több dédunokán legeltethetik a szemüket. S annak örülnek, hogy minddel magyarul beszélhetnek. Mert a Bogáncs ku­ tyát a bokrok alatt hajkurászó gyermekek apja-anyja magyar, így ahhoz, hogy megértsék egymást, nem kell idegen nyelvre váltaniuk. 78 �Portré Schneltzer Zuluin fotója a házaspárról Az, hogy mi megmaradtunk annak, aminek az Isten szánt minket, re­ formátus magyaroknak, azt a három gyermekével özvegyen maradt édes­ anyám lelki munkájának köszönhetem - mondja Márti néni. aki csak kis­ gyermekként és leginkább már csak mások emlékeiből ismerhette édesap­ ját. Azt a Sörös Bélát, aki 1905-ben Budapestről gyűjtőfogházi lelkészként került Losoncra, s aki húsz ét t el később felismerte, hogy olyannyira vé­ szesen fogy az akkor már csehszlovák területeken a falvak magyar lakos­ sága es a szószékről egyre kevesebb helyen elhangzó magyar igehirdetés hiánya miatt olvadnak cl a református közössegei, hogy bármiféle anyagi támogatást nélkülözve is teológiai főiskolát alapított Losoncon. A Felvidé­ ken akkor ez volt az egyetlen magyar nyelvű felsőfokú képzés, még kár­ pátaljaiak is tanultak az intézményben. Édesapja hivatása miatt azonban 1945 után Marti néni édesanyja évek­ re egyetlen fillér járadék nélkül maradt. Ketsegbeejtő helyzete ellenére azonban megőrizte nyugalmát, s a nagyobb lányaival együtt éjszakákba nyúlóan varrással, kötessek horgolással kereste meg a taníttatásukra valót, a napi megélhetést pedig az egykori teológushallgatók gondoskodásának köszönhettek. Ugyanis minden hónapban kaptak egy kis élelmiszercsoma­ got valami vidéki református parókiáról. Mindegyik feladója más-más volt, s mindegyik egykori teológushallgató, akik közül az utolsót néhány évvel ezelőtt temették el. 79 �Portré Losoncon a háború után magyarnak lenni nehéz volt. A történelme so­ rán többször is porig égetett, soknemzetiségű városban a gyerekek nem rit­ kán láthattak olyat, hogy valakit kopaszra nyírtak, ha megszólalt magya­ rul. A Sörös család még otthon is csak erősen bezárt ablakok mögött merte megszólaltatni harmóniumukon a zsoltárokat, nemzeti ünnepeinken meg a Himnuszt - idézi fel mindezt Márti néni. Hozzátéve, hogy 48-tól valami érezhetően megváltozott a nagypolitikában, így amikor egy városi ünnepségen, ahol egy salgótaijáni munkásdelegációt fogadtak, a kivezényelt szlovák iskolások az orosz, a cseh, és a szlovák himnusz elhangzását követő­ en az apátfalusi zenekar megszólaltathatta még a magyar Himnuszt is. A kórusban álló Mártika könnyei már a fölvezető dallamnál patakban törtek elő. A piros krepp-papírba csomagolt virágcsokor pedig, amelyet a vendégeknek kellett átnyújtani, a tizenkét éves kislány könnyeivel átitatva került az emlékekből ma is visszaidézhető, a magyar kislányt átölelő, nagy barna szemű salgótaijáni munkásasszonyhoz. A losonci lelkészlakból való kiköltözés, a füleki életbe való belegyökerezés, előbb magánházaknál lakó diákként, színtársulat-alapítóként, majd Pozsonyból visszajáró diákként hosszú évek fájdalmas és örömteli pillana­ tait hozza elő az emlékeikből. Vasárnap délelőttönként kihallatszik az énekszó a füleki reformátusok templomából, a gyülekezet a záróéneket követően a „Mindig velem, Uram” éneklésébe kezd. A református templomokban általában a Himnusz csendül fel ilyenkor, ám a felvidékiek ezt évtizedeken át nem énekelhették. Éppen Márti néni édesapja volt az, aki javasolta, hogy helyette énekeljék a „Mindig velem Uram, mindig velem, / Még ha nem láthat is gyarló sze­ mem. .. ” kezdetű éneket, ami Losoncon és Füleken mára már a reformátu­ sok himnuszává is vált. Az áldásvétel után sorra lépnek ki az emberek a templomból. Márti néni és Frédi bácsi még sokakkal szót vált. Nem sietnek haza. Mindenkit ismernek a gyülekezetben, számon tartják, kinek-kinek a gyermeke, uno­ kája hová-merre tart. Persze, az övéiket is. Kérdést mindegyikről kapnak, különösen arról a fiukról, aki Apácaszakállason teljesít lelkészi szolgálatot, s aki immár a pozsonyi egyházkerület református esperese. Meg Anikó leányuk három délceg fia közül arról a legidősebb unokáról, Istvánról, aki szintén lelkész lett, s Kelet-Szlovákiában, valahol a Bodrogközben, egy nagy lélekszámú gyülekezetben, Kiskövesden szolgál. Van hát miről beszélni. S boldogok azért is, mert ők azok, akik a füleki reformátusság háromszáz éves vágyát beteljesítve templomot építhettek Füleken az ezredfordulón. Történt ugyanis, hogy a szomszédos Gömörben a bellényi református gyülekezet akkorra már gyakorlatilag elnéptelene­ dett. A másfél száz lelkes falu temploma teteje berogyott, omladozó falait már sem az ég, sem a földiek nem tartották meg. Beleegyeztek hát, hogy a bontásra érett rom tégláit a füleki gyülekezetnek átadják. A kilencvenes évek végén két esztendőn keresztül a szerda és a szombat délutánok az ak­ kor már nyugdíjas házaspárnak azzal teltek, hogy sok segítővel - közte 80 �Portré olyanokkal is, akik nem reformátusok, s olykor még szlovákok is besegí­ tettek - egyenként pucolták meg az isten házához valót, abból építkeztek. A Magyar Rádió református félórájában kérve kérték a hazai építészmér­ nököket, hogy adnának-e kész tervet ehhez a nagy munkához, adományként. A jóakarat nem hiányzott, többen is jelentkeztek, ám mindegyik terv na­ gyobb léptékű volt, mint amire itt a gyülekezet erejéből tellett, s mint amire a kis lélekszámú közösségnek szüksége volt. így végül a losonci Tömöl épí­ tész úr tervei alapján építették föl 2002-re a szép kis templomukat. Amikor a protestáns gyülekezeteket segítő Gusztáv Adolf Alapítvány képviselői ellá­ togattak Fülekre, nem akartak hinni a szemüknek, hogy még ma is létezhet ilyen, hogy bontott téglából új templomot emeljenek valahol. Egy malteros, pucolatlan téglát el is vittek magukkal, emlékül. A templom padsoraiban Márti néni és Frédi bácsi mindig örül, ha nem csak hozzájuk hasonló öregeket, hanem fiatalokat is lát. Azt mondják, ne­ kik szól a szépen faragott szószéken a véset Tamási Áron szavaival: „a madárnak szárnya van, nekünk meg szülőföldünk és sok dolgunk”. Az istentisztelet után pedig itt még fülekbe cseng az ének utolsó sora: „Nappal, s bús éjjelen, az Úr mindig velem, / az Úr mindig velem, mindig velem.” SUHAI PÁL Egy zebegényi gesztenyefáról Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című versére Mintha nem is rozsdás levelek közt bújna meg ága, új színt fest makacsul, halványzölddel üzen. Májusban csupa gyertya, egészen most se csupasz még, most se, a téli fagyok lucskos napja előtt. Itt is, amott is még kivirágzik a kései őszben kései ősz, hiteget, tolvaj lábon oson. Ó, kicsi gesztenyefácska, milyen szomorú is a sorsod: pár napod ily gyönyörű, s meglop az őszi derű. 81 �Vita Ki a palóc? Dr. Fancsik János véleménye a palóckutatásról Életem során - bár különös jelentőséget nem tulajdonítottam a kérdés tisztázásának - mindig úgy gondoltam, hogy én palóc vagyok. Palócságomat nem tekintettem sohasem érdemnek, de nem is szégyenkeztem miatta. Talán nem véletlen, hogy amikor egy vitában a palócokat szapulták, jó érzés volt idéznem az élete legszebb szakaszát Balassagyarmaton átélő Szabó Lőrinc versrészletét: „ ez a nép itt, ez a debreceni, / önzőbb volt, mint a régi, gyar­ mati, /keményebb inú és fürgébb eszű, / és amíg nem úgy beszéltek, hogy ű, / hogy lú, meg píz, addig a gyerekek/ csak csúfolták a jövevényeket. ” Gyerekkoromban a szavakat ugyanúgy ejtettem ki, mint édesanyám és édesapám, vagy a szomszédaink, barátaim és iskolatársaim. Nekem inkább az tűnt fel, hogy az utcánkba költöző lakásbérlő tisztviselők másként, „óri­ ásán” beszélnek. Biztosan azért, mert ők „urak”. Táj szólásom miatt elő­ ször a pécsi orvosi egyetemre kerülésemkor jöttem zavarba. A kettőt „kattó”-nak , az is-t „z'zs”-nek , a húst „huss”-nak, a kolbászt „kolbász”-nak ejtő dunántúli évfolyamtársaim szívesen beszélgettek velem. Jól szórakoztatta őket sajátságos táj szólásom. Nem tudták, mi az a fúrik, kandli és rocska, de azt sem nagyon értették, miért mondom úgy, hogy meszetet. Egy-két hétig kísérletet tettem, hogy megtanulok hozzájuk, illetve a professzorokhoz hasonlóan beszélni, de hamarosan feladtam. Csak „affektálva” ment volna, de abba meg beletört a nyelvem. Aztán orvosként visszakerülve Salgótarjánba, a meglehetősen sokszínű nyelvi környezetbe az én beszédem is beleolvadt. Legfeljebb akkor tűnt fel kiejtésem idegenszerűsége, amikor magnószalagról visszahallottam, illetve ismerőseim kissé ékelődve jelezték, hogy reggel hallották hangomat a rá­ dióban. Korosodván, az egész megyére kiteijedő orvosi praxisom, helytör­ téneti érdeklődésem és fotózásaim révén egyre jobban megismertem a me­ gye természeti képét, falvait, lakosait, szokásaikat és beszédjüket is. Ol­ vasmányaim során természetesen találkoztam a palócság jellegét, eredetét elemző írásokkal is, ezek közül Manga János Palócföld című kötete volt számomra a legmeghatározóbb és talán a leghitelesebb, mert a sok-sok tu­ dományos adat ellenére sem tekintette egyértelműen lezártnak az ügyet, így hát kialakult bennem egy kép, hogy én ide születtem, szeretem Mikszáthot, az ő Görbeországát, a Palócföld virágait, a krumpligancát, a las­ kát, tehát közülük való vagyok. Szívesen hallgattam egykori iskolatársam, az Etes, Rau-aknáról elszár­ mazott Kerényi Nárcisz meteorológus palócosan elmondott időjárás-jelen­ téseit a rádióban, hallgatom ma is Reisz András finoman szelíd és Agócs Gergely keményen karakteres füleki táj szólását. Olvastam Nagy Zoltán 82 �Vita palóc mesegyűjteményeit, Solymár József mátraballai és Tőzsér Kapcsos Anna kazári palóc emlékeit. S mindezzel együtt megérint egy-egy újabb adalék, tudományos (vagy csak annak látszó) megállapítás is a palócokról. Legutóbb egyik, Kanadában élő volt egyetemi társam hívta fel figyel­ memet, hogy olvassam el Czeizel Endre genetikai könyvét, melynek alap­ ján egyértelműen lezárható (többi között) a palócok eredetének kérdése. Elolvastam, de sokkal okosabb nem lettem. Véleményem szerint e sokté­ nyezős kérdésben (genetika, néprajz, folklór, vallás, földrajzi helyzet, tör­ ténelem) egyfajta bizonyíték - legyen az akár a jelenleg legmodernebbnek tűnő genetika - szerintem semmiképpen nem lehet perdöntő. Ezek a gene­ tikai távolságokat, összefüggéseket ábrázoló táblázatok nagyon erőltetettnek tűnnek. Már csak azért is, mert a vizsgálatba vontak köre sem határoz­ ható meg pontosan. Egy régebbi, az északi szlávokhoz hasonló genetikai tulajdonságokat megállapító kutatás után vizsgálata során például kiderült, hogy annak a két falunak a lakossága néhány emberöltővel korábban szin­ te teljesen kicserélődött. A régebbi, délebbre költözött magyar-palóc la­ kosság helyét a helyükre települt és nyelvüket átvevő szlovákok foglalták el, génállományuk tehát nem a palócoké volt. Magát a palócz szót először a XVI. századból származó, valamilyen kecskeméti, vásári irományban találták meg. Jellegzetes beszédjük alapján sorolták ide a Nógrád és Hont, majd Heves és Borsod területén élő népcso­ portokat. Először az Árpáddal bejövő törzsek egyikének, a kunokkal azo­ nos kunpalócznsk tartották őket, aztán sokáig a lengyel-orosz (polovetz) elmélet tartotta magát, majd az itteni hegyek között élő tótokkal kevere­ dett, furcsa beszédű csoportokat tartották palócnak. Ennek viszont ellent­ mond a polovetz ('síkvidéki’) szóeredet. Eleinte pejoratív kicsengése volt a névnek, maguk a palócok nem szívesen használták. A fordulatot ez ügyben Mikszáth irodalmi tevékenysége hozta. Az utóbbi évtizedekben egyre nőtt a szakirodalom, kongresszusokat rendeztek, és rendeznek ma is. Akadozva ugyan, de tudomásom szerint napjainkban is zajlik az MTA átfogó palócku­ tatási programja, s az interneten is meglehetősen sok írás jelenik meg e té­ mában. Némelyikük durván elfogult, a tények helyett zagyva feltételezések­ re alapozva igyekszik bizonyítani a maga iráni, avagy finnugor igazát. Manga János László Gyulát idézve a következőket írja: „A ma palóc­ nak nevezett néprajzi csoportnak a honfoglaláskor szlávok, illetve elszlávosodott avarok által lakott telepei közé a kabarok, továbbá Huba és Lél törzsének nemzetségei ékelődtek, aminek következtében az itt lakó népele­ mek nyelvkincsük egy részét a hódítóknak átadva, elmagyarosodtak.” Nos, ezt a hosszú körmondatot bizonyítani, de megcáfolni is nehéz, de legalább tovább lehet rajta gondolkodni. Mostanában én is ezt teszem. Az előzőekben leírtak mellett az is inspi­ rál, hogy a Palócföld új szerkesztőségének programismertető bemutatkozá­ sán is nyomatékosan felmerült a kérdés, hogy meddig terjeszkedik a Pa­ lócföldnek nevezett földrajzi egység, és akik ezt a tájat benépesítik, azok mind palócok-e? 83 �Vita Ha én még az egyértelműen német nyelvterületről származó Wágner Julianna nevű édesanyám és a talán lengyel vagy tót eredetű édesapám után is esetleg palócnak számítok, akkor nem tudom, hogy születési vagy lakhelyem, antropológiai habitusom, lelki alkatom, hajam, szemem színe, nevem, vércsoportom, netán génállományom alapján lennék a palócok kö­ zé sorolható? Vagy egyszerűen csak statisztikai zavaró tényező vagyok? S a két lányom? Egyikük beszéde még csak nem is emlékeztet a palóc nyelv­ járásra, a másik pedig nálam is palócabb! Vagy csak úgy beszél? S palóc lehet-e a feleségem, aki Tolna megyei táj szólását mindmáig megtartva szívből jóvóén festette a palóc tájakat és írt róluk néhány verset is? K ety k ó István Kirendelés szavak mellé Már kaszálják pipacs borította nyaram fehéren könnyeznek délceg nyárfáim harmincöt elcsordogált évemmel takaródzom s a hűvös májusok esti párnáin gyöngyöket hímez bolond ifjúságom. Ki látott engem, szavak mellé rendelt pásztort és ki figyelte egybeterelt mondataim...? Harmincöt pipacs lobbantotta nyaramra szerelem-ernyők szállnak ugatnak feléjük akác állásokból sugár-fegyverek ütődnek napjaimhoz gyönyörű koppanással hajtogatok ájult lázasan hárs-hevedereket érzem harminchatodik nyaram széna-illatát. Kirendelés szavak m ellé-----Őrzöm szemem sarkában öreg gőzösök szénporát átrobognak éveim vágányain füttyös hajnalok látom vörös nap lebukó fényében fészkükre zuhanni a madarakat becsapódásaikat a fák zöld sátrai közé mormolok magamban lefekvés előtt rövid imát és érzem, ahogy szemem örökmécseséhez verődnek apró álom-bogarak. 84 �Szemle B a r á th i O ttó Emlékek, emberek, események Fancsik János: Rokkantteleptől a Vásártérig Magam sem tudom már, hányadszor veszem ke­ zembe és olvasgatom - szűnni nem akaró érdeklő­ déssel - a fentebb említett könyvet, amikor ismerte­ tésének megírásához kezdek. Amikor az is eszembe jut: a könyvet már az alkotás folyamatában figye­ lemmel kísérhettem, és - szerzője megtisztelő jó­ voltából is - készülő, egyes nagyobb részeiben is olvashattam. Mindebből kitetszhet, nemcsak a köte­ tet, de íróját is jól ismerem, elfogultságomat sem ta­ gadhatom. A recenzió megírását mégis örömmel vállalom, hiszen elsősorban a művet kell bemutat­ nom, nem feltétlenül az íróját méltatnom. A könyv visszaemlékezés, az esszé igényességével megírt, közvetlen hangú, ízes-népies nyelvi fordulatokat is idéző, olvasmányos helytörténeti kötet. Elvileg kronologikus felépítésű, de a visszaemlékezés természete miatt - ahogy erre a szerző maga is utal - az események sorrendje eseten­ ként elkerülhetetlenül keveredik. A könyv egyes részei a helytörténet egé­ szén belül is megkülönböztethető műfaji ismérvekkel bírnak: család-, hi­ vatás- vagy társadalomtörténetként jelennek meg. Mindezek bemutatása előtt azonban szívesen idéznem a Nobel-díjas Gábriel García Márquez maradandó megállapítását, amely a most bemuta­ tandó könyvre is igazán illik: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.” Fancsik János sem egyszerűen az életét írja le, attól lénye­ gesen többet és mást is közöl olvasóival. Kiapadhatatlan mesélőkedvéből következően könyvének egyik nagy értéke korának és környezetének körül­ tekintő és sokoldalú leírása, kortársainak - családtagjainak, rokonainak, munkatársainak, ismerőseinek - árnyalt ábrázolása. Könyve így integrálódik karakteres korlenyomattá, hiteles helytörténetté, amelyből kisugárzik és kiérzik - a hely szelleme. A könyv szerzője a részletekre figyel, de az egészet látja - empátiáját ismerve - talán a szívével is. S mint tudjuk: „Jól csak a szívével lát az ember... ” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg). 85 �Szemle A könyv - a szerző saját szerkesztésében - hat nagyobb, igencsak kife­ jező címekkel ellátott fejezetből áll, amelyek mindegyike jobbára rövi­ debb, de szintén beszédes közcímekkel tagolt részeket tartalmaz. A Családgyökerek és oldalágak c. fejezetben (7-53.) a kötet írója nagyszüleit, szüleit, fivérét, közelebbi-távolabbi rokonságának tagjait, szomszédaikat, ismerőseiket mutatja be, karakterüket rajzolja meg nagy érzékenységgel, családi környezetüket írja le igen plasztikusan. Kitűnő megfigyelő és jellemábrázoló képességét már itt felvillantja. A Rokkanttelepi évek c. részben (54-120.) a szerző tizennyolc eszten­ dős koráig megélt életét eleveníti fel, s mint írja: „... az emlékek távoli ho­ mályában nemcsak az események időbeli sorrendje keveredik össze, hanem a képzelet és a valóság elemei is kuszán összefonódnak. Kibogozásuk lehe­ tetlen, de talán nem is szükséges, mert így együtt jelentik a gyermekkort, a gyökereket.... ” A Diákkor c. fejezet (121-173.) valamivel bővebb is, mint ahogy az a címből következne, hiszen „Az óvodában” kezdődik, a „cigányutcai” isko­ la bemutatásával folytatódik, majd a „Gimnazista lettem” cím alatt a szer­ ző egykori kitűnő tanáraira (többek között Győrffy Dezsőre, Fayl Frigyes­ re) emlékezik tisztelettel és szeretettel. „A kamaszkor” korhű eseményei után a „Készülődés az érettségire” zárja ezt a fejezetet. Az orvosi pályán c. rész (174-295.) többek között hivatás-, intézmény és várostörténet is egyben. Mesél a szerző a pécsi orvosegyetemi évekről, a salgótarjáni pályakezdés időszakáról, a december 8-ai tragikus események­ ről. Feleleveníti emlékeit a régi kórház világából, leírja az új kórház „belakásának” történetét, végül felidézi orvosi pályájának jelentős állomásait és csú­ csait. Ez a könyv legterjedelmesebb (mintegy 120 oldal) és egyben legeseménydúsabb, legtartalmasabb része is, amely sok - például orvos- és helytörténeti, sőt történelmi - szempontból is kiemelkedő jelentőségű. A politika és a közélet mezsgyéin c. fejezet (296-315.) is gazdagabb tartalmában, mint amire a cím utal. Ugyanis a szerző ebben a mindössze húsz oldal terjedelmű részben nem csupán a parlamentben és az önkor­ mányzatban - országgyűlési, illetve városi önkormányzati képviselőként végzett felelősségteljes tevékenységének egyes főbb elemeit villantja fel, de családja életébe is bepillantást enged, sőt egyik szívügyéről, a termé­ szetvédelemről is értekezik. Az Otthonaink a városban a könyv utolsó fejezete (316-338.), amely­ nek „Epilógus helyett” közcíme alatt a szerző maga is megfogalmazza, miért is írta meg könyvét. „Mindössze egy átlagos salgótarjáni polgár életútján keresztül szerettem volna bemutatni szülővárosom történetének néhány eseményét, megörökíteni lakói egy részének hétköznapjait, jellegze­ tes egyéniségeit, városrészeit. Kissé részletesebb betekintést nyújtani a város csaknem minden lakosát érintő és érdeklő kórház sajátságos világába. ” S hogy Fancsik János elképzelése miként is valósulhatott meg maradék­ talanul, minősítetten magas színvonalon, arról a könyv hátsó borítóján dr. Szvircsek Ferenc salgótaijáni helytörténész sorai tanúskodnak, többek kö­ 86 �Szemle zött így: „ Munkájának értékállósága mindenekelőtt a szerző gazdag szakis­ meretére\ és a szinte kimeríthetetlennek látszó, élettapasztalatából származó helyismeretére vezethető vissza. Ennek együk forrása, hogy>az elmúlt évtize­ dek képét a foszlányokból az emlékezet törmelékeiből gondosan illesztette össze, gondosan, mert nagy>anyagismerettel rendelkezik, s Ormos Mária szavait felhasználva „olyan képzelőerővel, amely nem mesék kitalálására, hanem az egykori valóság rekonstrukciójára vehető igénybe A „szöveges rekonstrukciót” jó érzékkel válogatott képek emelik meg: a fekete-fehér fotók a korlenyomat vizuális alapjai. A kitűnő képkockák fon­ tosnak tartott színhelyekről és személyekről tesznek tanúbizonyságot. Feled­ hetetlen pillanatok, szomorú és vidám események tárulnak fel a fotográfiák révén is. A könyv végén Melléklet: Festmények a városról címmel, a szerző feleségének, F. Csaba Máriának 12 alkotása a képi hatásával és a színek erősségével is jól egészíti ki a szövegtestet. A Tartalomjegyzék után a szerző kézzel rajzolt városrészlet-térképe látható, amelynek hátoldalán a könyv cí­ mében szereplő Rokkanttelep és Vásártér definíciója olvasható. F. ( 'suba Mária: A Kainer-sarok és az Őrangyal patika A vaskos (említett mellékleteivel csaknem 350 oldal terjedelmű, B/5 formátumú), decens-dekoratív módon ízléses kiállítású, grafitszürke borí­ tójú, papírkötésű könyv a Polar Stúdió Kft. nyomdájában készült. A szöve­ get Sebestyén Kálmán gondozta, a nyomdai előkészítés Hemádiné Bakos Marianna munkája. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap, a Nógrád Megyei Levéltárért Alapítvány és a Polár Stúdió Kft. támogatta. 87 �Szemle Kiadója a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára. Felelős kiadó: a levéltár igazgatója. A könyv megjelenése elismerésre méltó összefogás eredménye. Szer­ zője, a polgári hivatását tekintve orvos, Fancsik János dr. pedig most külö­ nösen rászolgált, hogy ezt a legújabb, a hely szellemét megidéző remek­ művét ne „csak” a család- és helytörténeti köteteket kedvelők, a lokálpat­ rióták és a széles olvasóközönség, de a Salgótarjáni Értéktár Bizottság fi­ gyelmébe is jó szívvel ajánljam. Ugyanis ez a könyv nem egyszerűen egy helytörténeti mű, de különleges és sajátos salgótarjáni érték az itt élő em­ berek és utódaik, a jövő nemzedéke számára is. S, ha e sorok írójának csak megközelítően is sikerült recenziójában ér­ zékeltetni, hogy Fancsik János milyen magas színvonalon és lebilincselő módon valósította meg elképzelését e könyve megírásával, akkor az is bi­ zonyosra vehető, a Rokkantteleptől a Vásártérig című nagyszerű műve még nagyon sok olvasó örömére és épülésére is szolgál. F a n c s ik J á n o s Megkésett köszönet Tőzsér Kapcsos Anna: Palócul tanított imádkozni anyám Sem a könyv kiadásának, sem szerzője születésé­ nek vagy halálának nincs kerek évfordulója. De ideje van adósságunk törlesztésének. Ideje, hogy Palócul tanított legalább utólag emlékezzünk meg e lap hasábjain imádkozni anyám is a palóc néprajz néhány éve megszületett igaz­ gyöngyéről. Már csak azért is, hogy az utókor számára megtörténjen e kincs számbavétele és szélesebb körű ismertetése. „ Miről is tudnék én írni, mint azokról az em­ berekről, akiktől az életemet kaptam, akik megta­ nították velem az édes anyanyelvemet. Magyar nyelv, de palóc tájszólással kiejtve. Nekünk ám ez olyan szép és kedves beszéd, hogyha úgy monda­ nék ki valamit a számon, mint a városiak, úgy érezném, mintha kitört volna a nyelvem! Mi már megszoktuk ezt a tájszólást és ez elkísér a sírig. ” Talán hitvallásnak is tekinthető e néhány sor, mely Lőzsér Kapcsos Anna Palócul tanított imádkozni anyám című könyvéből kiragadott rövid­ 88 �Szemle ke részlet. A kereken 300 oldalas kötet 2004-ben jelent meg az Európai Folklór Intézet-L 'Harmattan kiadásában, a Hoppál Mihály által szerkesz­ tett Folklór sorozat köteteként. Alcíme: Egy kazári palóc asszony önélet­ írása. De ki is volt az a hetven-egynéhány éves, hat elemi osztályt végzett palóc asszony, aki ezzel az országos érdeklődésre is méltán számot tartó művel megajándékozott bennünket? Panni néni a palóckutató néprajzosok körében évtizedeken át ismert személyiség volt. Belső meggyőződésből őrizte a folklórt, ismerte annak minden részletét, és amikor az „megkopni” látszott, kötelességének érezte a hagyomány tudatos ápolását, ismereteinek továbbadását. Akár hajléká­ ban is mindig szívesen fogadta a néprajzkutatókat és kifogyhatatlanul, ma­ gával ragadóan mesélt saját életén, emlékein keresztül szülőföldjének múltjáról. Kapott is tőlük egy vaskos, üres könyvet, hogy abban úja le éle­ te regényét. „No, ez az üres könyv bizony évekig ott hevert a kredencfiókomban. 1992-ben aztán beteg lettem és Budapestre kerültem a kórházba. Vittem magammal az üres könyvet és bizony hozzáfogtam az íráshoz. Sok időm volt, jó vót visszaemlékezni arra az időre, amiről az én drága ősz ha­ jú nagymamám mesélgetett nekem. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy gyarapodik az írásom. Azután kedvet kaptam, és amikor hazamentem a kórházból, minden nap estefelé egy vagy két órát leültem írni. Úgy beleéltem magam, hogy ha vidám történeteket írtam, hangosan nevettem, szinte átéltem. Sajnos, le kellett írnom sok szomorú történetet is, és bizony olyankor egy zsebkendő kevés volt a könnyeimnek. Hát így folytattam én az írásomat, sírva és nevetve, és észre sem vettem, hogy az a vastag könyv tele lett. ” Hogy mivel lett tele a könyv, azt talán megtapasztalhatja az Olvasó is, amikor olvasás közben hangosan felnevet az ízes, de nem mesterkélt palóc táj szólással elmesélt furfangos csínytevéseken, amikor ő is könnyeivel küsz­ ködik a tífusz áldozataivá vált férjét és kisgyerekeit egyszerre elvesztő fiatal édesanya - a szerző nevelőanyja - fájdalmát átérezve. Amikor észre sem ve­ szi, hogy már nem kívülállóként, hanem maga is együttélő, együttérző és ugyancsak visszaemlékező résztvevőként olvassa a lebilincselően szép és ér­ dekfeszítő történeteket. Elgyönyörködik a dimbes-dombos kazári és vizslási táj leírásában, megismerheti a messze földön híres népviselet minden egyes darabját, a színes gázsmér és selyemszoknyát, az aranycsipkés féketőt, a menyasszonyi sejtes ruhát, a színes gyöngyökből fűzött garályist, a fekete bársony gombos mellényt és még ki tudja, hány ruhadarabot. „Olyanokvol­ tak ezek a szép fiatal kazári lányok és asszonyok, mint a mezei virágok. A szerelem akkor még olyan tiszta és ártatlan volt, mint a virágillat. Meg is házasodtak a legények 18 éves korukban, mert a vágyakozás megvolt min­ den egészséges férfiban, de előbb az Úristen házában, az oltár előtt a pap stólával összekötte őket. A nászéjszaka csak azután következett. ” Megtudhatjuk azt is, hogy azelőtt az asszonyok otthon, nem egyszer a mezőn szültek, s a gyerekágyas asszonynak szép, tiszta, sufrikás lepedőből a gerendára felkötve sátrat csináltak a házban, hogy megvédjék a babát és 89 �Szemle az édesanyát a boszorkány megrontásától. Mert bizony boszorkányok még a két világháború között is voltak Kazáron, Vizsláson, csakúgy, mint tudalmas asszonyok és halottmondók! Bár ezekben már Panni néni édesany­ ja sem bízott meg, amikor rájött a turpisságra, azt mondta a leleplezett ha­ lottlátónak: „ Gond ütte, ja j kutya égette, no megá ’! Ha nem hagyja abba a marhaságait, úgy kipofozom, hogy megemlegeti, amíg ezen a világon él! ” Megtudhatjuk, mi minden volt egy poszrikos kosárbán, hogyan pörköltük szalmával a leölt disznót, milyen volt egy lóvásár, hogyan játszottak, ugrostak a gyerekek, hogy ringázták a bölcsőt, hogy segítette ki a tojást a Komi gyerek a tyúkból. Hogy kerültek a pelyvarakásba a sikeres boíjúvásár után az áldomást ivók, hogyan kínlódta végig guggolva, a karfára tá­ maszkodva a mozielőadást Bandó, a fiatal cigánylegény, aki nem tudta, hogy az ülést le kell hajtani. Megtudhatjuk, milyen volt a májfaállítás, hogy zajlott a karácsony, a húsvét, a locsolkodás, milyen volt a három falu (Kazár-Mátraszele-Vizslás) vendégsége. Betekinthetünk az első és második világháború eseményeibe, megis­ merhetjük a katonaélet keserveit és ezzel kapcsolatban Panni néni bölcs gondolatait: ,Jl háború egy borzalmas dolog az ember életében. Aki a há­ borút megindítja és a többi becsületes embert is belekényszeríti, családo­ kat szakít szét egymástól, fiatal szerelmeseket a legszebb férfikorban a ha­ lálba kényszerít, az szerintem csak elmebeteg lehet. Bízzunk benne, hogy a jövőben még józanabb, okosabb emberek is kerülnek a bársonyszékbe, akiknek eszük is van, meg szívük, lelkűk”. (Nagymamája is 30 évesen ma­ radt özvegyen négy gyerekkel az első világháborúban.) Sok nehézséget hoztak az 1920-as évek is, amikor például Fergyi sógor azt mondta felesé­ gének: „Hallod-e, Marcsa, jó volna nekem is kimenni Amerikába, hát úgy mondják, hogy ott sokkal több pénzt lehet keresni. Meg kellene a pajtát is csináltatni, meg a házat is, mit szólsz te hozzá?” „Nem tudom, Fergyi, mit szóljak én hozzá. Féltelek! ” Aztán kiderül, hogy milyen volt Amerikában és hogy tért haza Fergyi sógor. Dédnagyapja idejében még együtt éltek a nagy családok, a hadok, Pá­ lyánk, Pestünk, Jánosonk. Együtt volt a sok föld, melyen a testvérek szívvel-lélekkel együtt dolgoztak, olyan volt ez, mint egy kis téesz. Közülük Sándor Ispán János, azaz Espán Jankó, a bölcs vizslási bíró irányította a gazdaságot. Tanulatlan ember volt ő is, de a földműves munka irányításá­ ban lepipálná a mai szakembereket. „Előrelátó volt, akár a bibliai József. Mindig tartalékolt gabonát vermekbe, számított arra, hogy szűk esztendők is következhetnek. Ami egyszer be is következett. ” Hozzájöttek még az Al­ földről is búzavetőmagért. Akkor még maguk készítette fakanállal, favillá­ val ettek. Még az édesapja is azzal szeretett a legjobban enni, mert „a fa ­ kanállal nem meleg, nem forró az éteF. Fiatalon árván maradt, már 12 éves korában nagy bükkönytáblát önál­ lóan lekaszáló és a lovakhoz egész életében ragaszkodó édesapjáról is nagy szeretettel emlékezik meg: „Amikor az édesapám lovagolni kezdett, 90 �Szemle olyan volt, mint az égen a tejúti huszárok, csak a porfelhőt lehetett látni utána” Az volt a kedves nótája, hogy: „Esik eső, havas eső, nincs a lovamnak legelő. A zöld mező deres, fagyos, adok neki szénát, zabot. Kis pej lovam okos állat, tudja, hol lakik, babámat. Ha fölülök a hátára, gyorsan elvisz őhozzája. ” Nem felsorolásszerűen, hanem a történetek helyszíneiként ismerkedhe­ tünk meg az olyan szép dűlőnevekkel, mint a Mocsárrét, Sástó, Berek, Váró, Acsota, Nagyámyék, Boszorát, Csörgőberki és a falu határában fakadó for­ rásokkal: Kiskút, Nagykata-kútja, Fehér-víz, Isten-kútja, Köszvényes-kút. A könyvismertetés során természetesen csak szemelvények villantha­ tok fel abból a személyes élményekből, emlékekből táplálkozó gazdag helytörténeti anyagból, melynek akár egyszeri elolvasása, akár egyes rész­ leteinek újra- és újraolvasása egyaránt nagy élményt jelent bárki számára, nekünk, palócföldieknek pedig szinte bibliánk, kis tájhazai bibliánk lehet. Befejezésül idézzük még egyszer Panni nénit: „Azon gondolkodom, hogy 1878-tól, amikortól a nagymamám Kazárra jött férjhez, azóta de nagyon so­ kat változott a világ, az emberek, a szokások, az öltözködés, a palócos nyelv, a templomba járás, a parasztházak. Ha bemegyek a kazári templomba, sok­ szor az ju t eszembe, hogy de sokat járt ide az én vallásos nagymamám! Úgy köszönt be mindig azzal a szép köszönéssel, szépen, halkan, szinte magában, hogy: Dicsértessék az Úrjézus Krisztus mindörökké, ámen. ” Tőzsér Kapcsos Anna könyvének megjelenését még jó egészségben megélte, látogatói kérésére szívesen dedikálta a Mizserfai Idősek Otthoná­ ban. A vele való beszélgetés során kiderült, hogy szívesen vállalna könyve bemutatóján egy nyilvános beszélgetést is. Elhalálozása miatt erre már nem kerülhetett sor. Könyve azonban - ha lesznek, akik olvassák - még számos nemzedékre átörökíti Kazár és környéke palóc emlékeit. (Európai Fólklór Intézet- L 'Harmattan, 2004) 91 �Szemle H a tva n i Jó zsef Elherdált esélyek, elvesz(t)ett emberek Tömpe István: Az elitek árulása A múlt évben szinte belefeledkeztem - kedvem­ re, persze - a hazai kortárs memoárirodalomba, így adódhatott, hogy a Balassi Bálint Megyei Könyvtár online katalógusában keresgélve, a „Visszaemlékezések” tárgyszó alatt - örömömre és reményeim szerint majd mások épülésére is ráleltem a „szóban forgó” kötetre. A közgazdász/politikus szerző aktív pályáját harminc évig figyelemmel kísértem, így könyvét is várakozással olvastam. Nem is csalódtam. Ám nem csupán azért ajánlom az olvaso figyelmébe már itt elöljáróban, mert az közelről megérintett a közgazdasági egyetem cs egykori iskolatársaim, a volt miniszterelnök Németh Miklós cs Medgyessy Pclcr, valamint egyes általam bennfentesként ismeri minisztériumok megidézésével, hanem azért, mert érdekes családregény, kitűnő korlenyomat és nagyon tanulságos korrajz. Ebből következően műfaja „vegyes”: memoár, valamint politika- és társadalomtörténet. Stílszerűen: valami „laza konzorciumban”. Tömpe István - az 1971-ben tanárszakon diplomát szerzett közgazdász - könyvében a politikai és gazdasági rendszerek törvényszerű bukásának történetét családja és saját személyes sorsán át vetíti elénk. Én itt az előb­ binek még csak a felvillantásától is eltekintek, minthogy fontosabbnak Íté­ lem a szerző aktív korszakának több mint négy évtizedére történő vissza­ emlékezését. Elöljáróban mindjárt megjegyzem: a lehetséges, több nyel­ ven beszélő, külföldön is dolgozó és tapasztalatokat szerző szakember pá­ lyája korántsem volt végig meredeken emelkedő és töretlen. Ugyanis amíg a széles látókörű közgazdász szakmai tudását es nemzet­ közi ismertségét a rezsim szívesen kamatoztatta volna, addig a refonngondolkodású, kritikus politikust az ‘56 utáni megtorlásokat (amelyben apjá­ nak. idősebb Tömpe Istvánnak „elévülhetetlen érdemei” lehettek) feledtet­ ni igyekvő késő kádári rendszer nem enged(het)te túl közel magához. (Ha­ sonlóan volt ez a letező szocializmus minden szintjén, vidéken a helyi tár­ sadalmakban is: a parti politika) támogatása nélkül a felső vezetési szintre elvétve ért fel bárki is. Ennek következében számos tehetséges ember ve­ 92 �Szemle szett el nemcsak a rendszer, de szűkebb környezete számára is. (Sokan disszidáltak, emigráltak, elköltöztek.) A rendszerváltás - kezdetben úgy tűnik - Tömpe István, a „budai úri­ fiú, makroközgazdász” (411.) számára megadja a sanszot legjobb képessé­ gei kibontakoztatására. Még arra is, hogy akár a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája legyen. Utóbbi azonban - ahogy az később kiderül csak részben következik be. A kötetben ugyanis megelevenedik a Kádár­ korszak, a rendszerváltozás időszaka, és az azt követő jó húsz év is. A fe­ jezetcímek árulkodnak a szerző szakmai életútjáról, térbeli és időben egy­ mást követő munkahelyeiről. Az egyetem elvégzése után a jól hangzó nyitány a munka világában „A Gazdaságkutató Intézet” (1971-1977). Külföldi pályaállomásai - többek kö­ zött - „Moszkva és Genf” (1977-1983). Hazatérése után „Az államigazga­ tás” különböző beosztásaiban dolgozik (1983-1988). Úgy tűnik, figyel min­ denre, még a divatra is. Egy „budai úrifiúnak” és az elit tagjának a divatos öltözködés - kvázi kötelező. „Természetesen nagy különbség van az akkori hivatali elegancia és a mai között. Akkor az egyszínű sötét ruha ment, szép, gyakran drága nyakkendővel, a piperkőcök (például én) selyem zsebkendőt is hordtak [...] A mai egyenviselet kezdődik a hajjal, [...] kékes klubzakó, nyitott ing, alul műlaza ellenpontként farmer, hosszú orrú cipő.” (367.) A kötet legizgalmasabb fejezete „A rendszerváltás” (1988-1990) címet kapta. Ebben a rövid időszakban Tömpe István egyik pozícióból a másikba kerül (mintha keresnék, de nem találnák a helyét): privatizációs kormánybiz­ tos, pénzügyminiszter-helyettes, az Állami Vagyonügynökség első elnöke. Az ő idejében már az ellenzék és a közvélemény a nemzeti vagyon széthordásáról, az ország kiárusításáról beszél. Amit a szakember - immár utólag, szerzőként - nem is tagad. „A gyors és tömeges privatizáció sok bevételt hoz a költségvetésnek, bár az állami vagyonszámlán nagy lehet a veszteség. [...] És mégis, Magyarország a szörnyű áldozatok és az egyre inkább felül­ kerekedő politikai önzés ellenére is jó tíz évig virágzott. [...] Aztán jöttek a hatalomszerzési drámák, a modellértékű kudarcok.” (370) A leghosszabb pályaszakaszt (1991-2012) átfogó fejezet, az utolsó a „Bankok és vasút” címet viseli. Ekkori tisztségei is busásan fizetett állá­ sok, ám ez már Tömpe pályájának leszálló ága, ekkor már nincs a politikai pixisben. Könyve „Utószó”-jában keserűen fogalmaz: „Sok emberrel talál­ kozom. Elképedve tapasztalom, hogy a magyar sors milyen katasztrofális pusztítást végzett a lelkekben és az erkölcsökben. (440.) Végül így búcsú­ zik: „Amikor dolgozni kezdtem, Magyarország a szocialista barakkok legvidámabbika volt. A rendszerváltáskor mi váltunk Kelet-Európa éllovasá­ vá. Polgári rendszert vezettünk be, igaz csak kevés polgárral. Aztán jöttek és fosztogatni kezdtek bennünket. A fél ország odalett már, belső szabadságun­ kat azonban építenünk kell. Ezt a könyvet is ezért írtam meg.” (441.) Bizony jó, hogy megírta. Igen, mert Tömpe István könyve jelentős írás. Szembenézésre sarkall a közelmúlttal és a jelennel, bátran feszeget olyan problémákat, amelyek ma 93 �Szemle is aktuálisak. Előremutató is, mert globális gondolkodásra ösztönöz, mi­ közben az egyén, a közösség és politikai kultúrák egymás mellett létezésé­ ről szól. Hitelesen ír: az értő olvasó számára hol torokszorítóan és fájdal­ masan, hol „csak” gúnyosan és ironikusan. A végső konklúzió szerintem: a rendszerváltás és az eltelt negyedszázad jobbára az eltékozolt évek, a nehéz (például a nagy ellátó rendszerek átalakí­ tását célzó) döntések elkerülése, az elherdált esélyek az önző párt és egyéni érdekek megvalósítása jegyében telt el, elveszett és elvesztett emberekről is szól. Különösen ide értve az elfúserált nagyvállalati privatizáció végső áldo­ zatait, az új rendszer igazán elvesz(t)ett embereit: munkanélküliek százezre­ it, koldusok tízezreit. Mindez nem más, mint a magas politikai és szakmai vezetés integrált csődje, másként - ezért is ez a könyv címe - az „elitek áru­ lása”. A könyv mintegy a legutóbbi évtizedekben hatalmon lévő legfelső ve­ zetés, a regnáló politikai potentátok vázlatos vádirata. Annak az áruló elit­ nek, amelynek maga a szerző is ambiciózus, aktív tagja volt. A vaskos (450 oldal) kötet izgalmas újkori dokumentum, amelynek va­ lóságtartalma, ellentmondásossága, szépírói értéke; szellemessége és iró­ niája egyaránt említhető. A szöveg jól strukturált, logikus felépítésű, egyes részei kifejezetten olvasmányosak. Tömpe István rászolgált, hogy könyvét ne csak a család- és politikatörténetet kedvelők, de a szélesebb közvéle­ mény figyelmébe is bátran ajánljam. (NÓRÁN LIBRO, Budapest, 2015) 94 �Szerzőinkről Baráthi Ottó, Dr. (1944, Hatvan) köz­ gazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott nap­ világot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből —Egy folyó­ irat Nógrád történelmében c. monográ­ fiája 2008-ban jelent meg. Bódi Z suzsanna, Dr. (1974, Salgótarján) történész. Evekig levéltárosként tevé­ kenykedett a Nógrád Megyei Levéltár­ ban. Szakterülete a 20. századi társada­ lom- és nőtörténet. Böszörményi István (1947, Losonc) helytörténész, nyugdíjas gimnáziumi tanár, néprajzi író. Elsősorban honismereti, népi építészeti, gazdaságnéprajzi írásokat pub­ likál. Számos néprajzi és helytörténeti ki­ állítást rendezett. Csongrády Béla, Dr . (1941, Hatvan) köz­ író, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002ig volt a felelős szerkesztője. Evek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület el­ nöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. Debreceni Boglárka (1981, Salgótarján) író, költő, művészettörténész, kulturális antropológus, muzeológus; művészettör­ ténet, vizuális kultúra és társadalomisme­ ret szakos tanár. Kaleidoszkóp-díjas. Pa­ noráma c. kötete a Palócfold Könyvek so­ rozatban jelent meg. Fancsik János, Dr. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus. Több helytörténeti témájú könyve jelent meg. Legutóbbi kötete: Rokkantteleptől a Vá­ sártérig (2016). Filó Mariann (1995, Gyula) költő. Salgó­ tarjánban nőtt fel. Jelenleg az ELTE pszi­ chológia szakos hallgatója. A Deákpoézis különdíjasa volt 2013-ban és 2014-ben. Többször publikált a Palócföldben, helyi antológiákban, a Műút portálon, a Dűlő­ ben, valamint a FELonline.hu-n és a Szépirodalmi Figyelőben. A Gömbhal­ maz irodalmi csoport tagja Frics Gyula (1938, Salgótarján) műemlékvédelmi szakmérnök, helytörténész, re­ formátus presbiter, cserkészparancsnok. Szerkesztője a háromkötetes Nógrád me­ gye részletes műemlékjegyzéke c. kiad­ ványnak és a Nógrádi műemlékek c. fotó­ albumnak. A Karancs-Medvesi Füzetek egyik kötetének témája a Karancs. Frideczky Katalin (1950, Budapest) író, zongoraművész. Négy önálló kötete je­ lent meg. írásai rendszeresen jelennek meg folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának. Gréczi-Zsoldos Enikő, Dr. (1974, Kör­ mend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. Ma­ dách Imre levelezési. (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. Gyukits György (1961, Budapest) szocio­ lógus, egyetemi oktató. Szakterülete az egészségszociológia és szociálpolitika. Kutatási területe: szegénység, egészségügyi rendszer, etnikai csoportok (főként a romák) egészségi állapota és egészségügyi ellátása. Hatvani József (1944, Hatvan) közgaz­ dász, újságíró, közíró. Eddigi kötetei job­ bára Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár kiadásában jelentek meg. így például az Egy évtized Salgótarján város gazdasági, társadalmi életében (2006), a Dolinka (2006), az Ember és környezete (2007) és A Kálvária kálváriája (2008). Hubai Gábor (1991, Miskolc) költő, ma­ gyar nyelv és irodalom-erkölcstan, etika szakos egyetemi hallgató, szöveggyár-veterán. Versei jelentek meg a Műútban, a Dűlőben, irodalmi weboldalakon. Karaffa Gyula (1964, Nyíregyháza) Nagyorosziban élő költő, meseíró, bőrös kézműves-foglalkozásvezető, a Börzsö­ nyi Helikon szerkesztője. Legutóbbi köte­ te: Tartozásaim gyűlnek... (2015). Ketykó István (1946, Szügy) költő. Me­ gyei és országos lapok, folyóiratok, anto­ lógiák közük verseit. Több kötete jelent meg, ezek közül összegyűjtött versei Mostanában fekete lovakkal álmodom címmel 2007-ben jelent meg Baranyi Fe­ renc lektorálásában. SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Tankönyveiért az MTA Pe­ dagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. �Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Eddig öt kötete jelent meg. Ez évben a Huszonkettő c. novelláskötete látott nap­ világot a Palócföld Könyvek sorozatban. Az irodalmi Jelen prózadíjasa. Rendsze­ resen publikál irodalmi lapokban. Szunyogh Pál (1963, Balassagyarmat) Te­ reskén élő költő, nyomdász. Versei iro­ dalmi folyóiratokban jelennek meg. Ala­ pító tagja a rétsági Spangár András Iro­ dalmi Körnek és tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Társaságnak. T. Ágoston László (1942, Tass) író, új­ ságíró, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör ala­ pító tagja, írószövetségi tag, számos könyv szerzője, Lenkey János tábornok leszármazottja, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Többszörösen elismert novellista. Tarnóczi László (1963, Miskolc) újság­ író, riporter, közíró. Magyar Örökség Dí­ jas, Soó Rezső-díjas, Média a Tehetségekért-díjas rádióriporter, Hollókő és Nóg­ rád Megye Önkormányzatának sajtódíjas újságírója. Z sirai László (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista, a Magyar Irószövetség tagja. Versei, novellái, esszéi, pub­ licisztikái önálló kötetekben, hazai, kül­ földi folyóiratokban, antológiákban jelen­ tek meg, rádióban, televízióban hangzot­ tak el. Több szépirodalmi és sajtópályá­ zaton nyert díjakat. Képzőművészek: B. Gedeon Hajnalka (Salgótarján) képző­ művész, középiskolai tanár. A salgótarjá­ ni Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyula Iskolagalériájának vezetője. Kiállí­ tásokon szerepel, illusztrált verseskötetet, grafikái irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Munkásságát 2014-ben Salgótarján város Pro Arte-díjjal ismerte el. F. Csaba Mária (1935, Keszőhidegkút) rajz­ tanár, képzőművész. Tagja a Magyar Al­ kotóművészek Országos Szövetségének. 2003-ban elnyerte a MAFOSZ Bronzdip­ lomás Fotóművésze kitüntető címet. Orbán György (1952, Gyoma) képzőmű­ vész, alkalmazott grafikus, tanár. Egyéni és csoportos kiállítások szereplője. 1998tól a Balassi Bálint Asztaltársaság elnöke. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/58aa69f03ecf001adcd9f40399d73d86.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2016 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2016/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2016 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/adfde4ddab6706be3213aa4e7c29ecc8.pdf d41ad3b36786d4c480c754ecb838eaee PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Vers Turczi István: Úgy írj, ahogy mások imádkoznak Ádám Tamás: Gombok maradtak Ádám Tamás: Készülődünk Hajnal Éva: Szétgurult vers Pap Lenke: Tavaszi zene Dukay Nagy Ádám: Csak nagyon Dukay Nagy Ádám: A mentőmellények sem Keszthelyi Mangó Gabriella: Ősz, az a másik; Ősz Szécsényben Keszthelyi Mangó Gabriella: Csend a Cserhátban Laboda Róbert: Feléled Papp-Für János: A nulladik napon; noktürn Diószegi Szabó Pál: Tordai diptichon - Ritka boldogság ... Diószegi Szabó Pál: Tordai diptichon - Tordai sellőm Szokolay Zoltán: Leteszi a tollat Próza Nagy Zsuka: Hűség Kiss Noémi: Budapesti történetek (regényrészlet, 7. rész) Tóth Imre: A készlet D rám a Szávai Attila: A kék toll (2. rész) Esszé Kelemen Lajos: Fenntartani a folytatást (SuhaiPál: Nomád szívvel) Márton Rezső: A zongora kielégülése 3 8 9 14 17 22 23 34 35 37 44 50 51 58 4 10 15 25 18 24 KÉPZŐM ŰVÉSZET Csongrády Béla: Mérföldkő Cereden 38 N ÉPRA JZ Limbacher Gábor: Szent Mihály arkangyal fény és sötét határán 45 H ELYTÖRTÉNET Zách Smith: Palócföldről Kanadába Barátlii Ottó: Fejezetek a nógrádi honismereti mozgalom és tevékenység történetéből Szepessyné Judik Dorottya: Koldusok közt siketek? - Siketek a reformkori Nógrád megyében Kazareczki Noémi: Egy világjáró katona utolsó „bevetése” - Zubovits Fedor (18461920) kapitány szerepe az I. világháborúban 52 60 65 72 SZEM LE Lukáts János: Örökre veszve nem lehet (Elmer István regényéről) Gréczi-Zsoldos Enikő: Talán (Németh Péter Mykola: 77 + 33 magyar h a iku... é s ...) Fancsik János: Szécsényből Nándorfehérvárra (Andrásfalvi-Faragó Zoltán: Öt íjász) 82 86 89 EM LÉKEZÉS Herold László: (Ön)életrajz Emlékezés Herold Lászlóra 92 93 �A borító Óvári János: Nagy gesztenyefa című festményének (2015, 80x100, olaj, vászon) felhasználásával készült. A lapszám belső borító oldalain Kelemen József munkái láthatók: az első oldalon a Kapcsolat, a hátsó oldalon az Út című kép. További képek: 7. oldal - Losonczy Ildikó: Vetületek, 36. oldal - Kelemen József: Táj. A 38-43. oldalakat a ceredi művésztelep alkotásai illusztrálják. Fenntartó: Főszerkesztő: Gréczi-Z soldos Enikő Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Támogatóink: Szerkesztő: Szávai A ttila Skuczi N ándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Portrérovat-szerkesztő: Tarnóczi László B ecsó Z solt országgyűlési képviselő Főmunkatárs: N agy P ál (Párizs) Szerencsejáték Service N onprofit Kft . Borítóterv: R áduly C saba Médiapartnerünk: N ógrád M egyei H írlap Tördelő szerke sztő: Hernádiné B akos M arianna gömörilap (www. gomorilap.sk) Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M olnár Éva igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32-521-560 ♦ Fax: 32-521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom T urczi I stván Úgy írj, ahogy mások imádkoznak Hol van a kéz, mely teremteni tud, kérdezed hosszú utunk végén a csukott szemű templom hűvösében. Mint két, hangszerétől megfosztott utcazenész, lehajtott fejjel ülünk az oldalhajó kövezetén. Ne számíts elragadtatásomra. Sosem tudhatod, kire mikor kezdenek el hatni a szavaid. Akár egy időzített bomba, megfeszül agyadban, kattog, míg fel nem robban. Ők, a haláltudók, bölcsebbek nálunk. Ha lecsukom a szemem, látom őket, ahogy egymás mellett fekszenek, s mint a füvek, belélegzik a föld alatti fényt. Minden hit és kétségbeesés alapja az, ami megváltoztathatatlan. Esteledik, és ez így lesz holnap is. Miközben a vers konokul fut tovább az elíziumi papírmezőkön, „Úgy írj, ahogy mások imádkoznak.” „Úgy élj, ahogy mások meghalnak.” „Úgy halj, fenséggel, ahogy a nap lemegy.” Sosem tudhatod, kire mikor kezdenek el hatni a szavaid. Önzésünket szemünkre hiába hányják felnőtt fiaink, láva-szemű lányaink. Könnyezünk majd, mert hiányoznak, könnyezünk majd, mert tudjuk, mi is nekik. Azután fejet hajtunk, megpihenünk a katedrális hűvösében, és az eggyévált árnyék résein áttörő lassú, lisztes ragyogásban gyűjtünk egy marék reményt. 3 �Szépirodalom N agy Z suka Hűség Zsolti a motorháztetőre teszi a lángosát és enni kezd. Közben a feleségé­ re gondol, vajon milyen állapotban fogja találni, ha bemegy a kórházba. Megtörli olajos száját és kezét a csomagolópapírba, kidobja a papírt a sze­ métbe és belép a boltba. Fog néhány átlátszó kis zacskót a zöldséges rész­ nél, abba teszi, amit vásárol. Leméri a karalábét, és váratlanul megáll a részleg közepén, elgondolkodik. A felesége nagyon szereti a karalábét, a lá­ nya is. O egész életében furcsa viszonyban volt vele. Ötévesen, nem sokkal azután, hogy örökbe fogadták, látott ilyesmit először, és úgy megijedt, ami­ kor a nevelőanyja elővette a kosárból, hogy nekiugrott a tűzhelynek. Jól be­ ütötte a fejét. Azt hitte, valami nagy ronda állat. Sokáig nem evett olyan le­ vest, amiben karalábé volt. Már nagyon régen nem jutott eszébe ez a törté­ net, csak valahogy ma minden rossz emlék megtalálja. Nincs otthon tojás, tereli el a figyelmét a múltjáról Zsolt, hétvégén bundás kenyeret akar csinál­ ni a lányának, citromos teával, hátha kiskorának kiszámítható, hétvégi reg­ geli illatával közelebb kerül a nagyon anyás lányához és sikerül kicsit eny­ hítenie a fájdalmát. Kinyitja a tojástartót, megnézi a tojást és látja, ahogy mostoha nagyanyja lábai háromszög alakban terpeszállnak, törzsével mé­ lyen lehajol és kiveszi a tyúkólból a tojásokat és törölgeti róla a sarat, a tol­ lat, a tyúkpiszkot, pípípí, de szépet tojtatok, mondja mosolyogva, aztán va­ lami történik és összeesik, ő ott áll, és nézi, odabújik imádott monájához, és mint egy kis kutya, elalszik mellette a nyári kertben. Arra ébred, hogy a szomszéd átmászik a kerítésen, mert látja, hogy mindketten ott fekszenek a tyúkól előtt, felemeli őt, és beviszi a házba, aztán két ember jön, és egy szi­ rénázóval elviszik monát. Sokáig van a szomszédban, késő este jönnek érte a mostohaszülei. Segíthetek, kérdezi egy hölgy látván, hogy Zsolti már hosszú percek óta fog egy tojást az egyik kezében, a másikban pedig a do­ bozt. Köszönöm szépen, elbambultam, mondja, láthatóan zavartan, a nő fur­ csán néz rá, erőltetve rámosolyog és pakol tovább, Zsolti érzi, hogy figyeli őt. Automatikusan vásárol még kenyeret, felvágottat, sajtot, lapockát, ka­ rajt, olajat, lisztet, a lányának csokis kekszet, ásványvizet, tisztasági dolgo­ kat a feleségének, eszébe jut, hogy nem vett se narancsot, se banánt, pedig még azt akar bevinni a kórházba. Visszamegy, gyorsan kiválaszt ebből is, abból is párat, és indul a pénztárhoz. Egyre rosszabbul érzi, szabadulna ki a levegőre. Kimegy a parkolóba, beleszippant a keserű fiistszagba, úton az autója felé meglát egy kiterített macskát. A tetemre szállnak a döglegyek, 4 �Szépirodalom kikerüli, beül az autóba és elhajt. Útközben megjelenik előtte a kiterített macskatetem, eszébe jut a felesége borotvapengével szétvagdosott karja, a háromnapos sebekbe belepetézett bogarak látványa, az élő hús gyomorfor­ dító hemzsegése. Nem tudja kitörölni a fejéből a látványt, újra és újra meg­ jelenik a szeme előtt. Leáll az út szélén, pedig sietni szeretne, hogy minél hamarabb ránézhessen a lányára, aztán minél hamarabb a feleségénél le­ gyen, hogy lássa, hogy van. Zokogni kezd. Először akkor sírt, mikor fel tudta fogni már, mi az a halál, és meghalt a mostohaanyja, jó asszony volt, jobb, mint az igazi anyja, vagyis a biológiai, mert az igazi a mostohája volt. Aztán akkor, mikor megszületett a lánya, és most. Nem szabad félni, mond­ ja hangosan, és egyre jobban fél. Iszik egy kis vizet, meghinti vele az arcát, sóhajt egy nagyot és elindul. Otthon nem tudja szóra bírni a lányát, bezár­ kózott a szobájába. Nem evett semmit, a fején a fülhallgatóval fekszik kisírt szemekkel. Zsolti mellé ül, megkérdezi tőle, be akar-e menni vele a kórház­ ba. A lány megrázza a fejét és elfordul a fal felé. Zsolti ücsörög mellette, aztán megsimogatja a fejét és kimegy a konyhába, elpakolja, amit vásárolt, a gyümölcsöket, a tisztaságikat, az ásványvizet nem veszi ki a táskából, be­ zárja az ajtót és elindul a feleségéhez. Útközben azon agyai, hogyan rázhat­ ná fel a lányát, de semmi nem jut eszébe. A kórteremben izzadság és enyhe vizeletszag csípi meg az orrát. A felesége alszik, mészszobor keze beleol­ vad az ágyneműbe, mintha csak fél keze lenne. Zsolti kipakolja a szatyrot, amit hozott, leül a felesége ágya mellé és nézi őt. Egyszerre érez undort, dü­ höt, szánalmat, aggodalmat és szeretetet. Nézi felesége sebes száját, mintha felvarró lenne csak a bőrön, olyan csinált, direkt és nem oda való. Egész életében hosszú ujjút kell hordania, ha nem akarja, hogy lássák a hegeket a karján, szomorodik jobban el Zsolti. Miért akarsz ennyire meghalni, kérde­ zi. Az első kísérletet a halálra fél évvel ezelőtt tette, akkor is, most is, egy doboz rivotilt vett be, a lányuk talált rá, mikor hazament az iskolából. Most pedig hidegvérrel tervezett meg mindent, otthon hagyta az iratait, kifigyelte, hogy a férje hová teszi el a gyógyszereit az adagolás után, és elvitte magá­ val, vett egy csomag borotvát, egy buszjegyet és arra a buszra szállt fel, ami a legtávolabb viszi otthonától, a végállomáson leszállt, és elindult. Három nap múlva találták meg. Zsolti mindenhol kereste, végigjárta a közeli erdő­ ket, kiverte a víz, mikor meglátott a fűben valami emberi testhez hasonlót. Két napig nem aludt, harmadnap hajnalban csörgött a telefon. Zsolti a kezé­ be temeti az arcát, nem tudja, mit tegyen. Mit nem csinált jól. Mitől lett a felesége munkaképtelen depressziós, többször maga ellen tevő. Sokat ve­ szekedtek, igazából nem voltak egymáshoz valók. A lelki komfort, a gyáva­ ság, és elsősorban a gyermekük miatt maradtak együtt. Zsolti felesége jó anya volt, nem lehetett rá senkinek egy rossz szava sem. De ők ketten sokat tűrtek egymásnak, túl sokat, felőrölte az életüket. Igazából a házasságuk is csak úgy megtörtént, minden áhítat nélkül, mert itt volt az ideje, egy város­ ban laktak, vonattal utaztak haza az egyetemről, és megkérdezte tőle a leen5 �Szépirodalom dő felesége, hogy nem házasodnak-e össze, ő pedig rávágta, de. Most is lát­ ja maga előtt azt a feszes farmert a feleségén, a fehér len blúzzal, kívánatos napbama bőrétől még most is fel tud izzani az akkori vágy. Néhány évig jól kijöttek egymással, örültek, hogy elkerültek a családtól, tervezték, csinálták az életet, egyidősek voltak, egyforma családképpel, a fogalmak ugyanazt je­ lentették mindkettőjüknek, és ez nagyon sokat jelentett nekik, észre sem vették a nagy életcsinálásban, munka-, lakás-, gyerekprojektben, hogy nem egymáshoz valók, csak a fiatal életük, a családi, a társadalmi szabványok viszik, lökik őket előre. Ez akkor derült ki egyértelműen, mikor a lányuk el­ sős lett az iskolában. Attól kezdve ritka kivétel volt, hogy ne teljen el olyan nap, mikor ne vitáztak volna valamin. Aztán jöttek a pánikrohamok, a mun­ kaképtelenség, a depresszió. Elmaradtak az ölelések, semmi sem úgy ala­ kult, ahogy kellett volna. Zsolti arra eszmél, hogy megérintik a vállát, és ki­ tessékelik a kórteremből, megcsókolja felesége homlokát, és hazaindul. Út­ közben felhívja a barátnőjét, megbeszél vele egy holnapi időpontot. Meg akaija mondani neki, hogy vége, szakítani akar vele, nem akarja csinálni to­ vább. Ha eddig nem tette, most már soha nem bírja elhagyni a feleségét, hogy nézne az ki, meg kell gyógyulnia, és itt van a lánya, kell a hétköznap­ jaiba egy stabil ember. Ez a legfontosabb. A szerelem és a vágy másodran­ gú dolog. Otthon betakarja a lányát, megcsókolja a homlokát, bemegy a nappaliba, leül a fotelbe a tévé elé és elalszik. 6 �Losonczy Ildikó: Vetületek 7 �Szépirodalom Á dá m Tam ás Gombok maradtak Anyám könyvéből Elviselhetővé szelídültek az elviselhetetlen napok, tarló sebezte talpad alá dohányzöld ingjét terítette franciád. Katonazubbony égett derekad alatt, izzó gombok ragyogtak. Rézfolyások törtek ösvényt, kerülgették a szégyenlős fákat. Nehezen szelídültek az elszórt aknák, préselt sóhajok. Ekkor már bakancsok zokogtak. Papírhajók süllyedtek el földes szobádban. Ágyadon kínok, és didergő gombok maradtak. 8 �Szépirodalom Á dám T amás Készülődünk Mariannának Fényesednek a gyalult tetőlécek, érintésedtől kirajzolódnak a finom, kékbe hajló erek. Az ég kupoláján tintatartó a dísz. Rád csodálkozik, tágul a Hubble szeme. Freskókat fest az éj falára valami mustárba mártott nádszál, vagy talán lobogó hajad. Mocorogva sárgulnak a kerti tó fenekén a felhevült kövek. Nincs miért s hova menekülni. Készülődünk, kirajzolódik vágyunk. Halványodik a csend. Egy gördülő, gyönge vasgolyó szakítja a távot. 9 �Szépirodalom Kiss N oémi Budapesti történetek Hetedik rész Budapestről a Balatonra Dodó és Amália a világon a legjobban két dolgot szeret, a titkot és a jeget. Éjjel, titokban egy csillogó, foszforeszkáló, szépen összehajtott, filctol­ lal megszínezett boríték pottyant a szobájukba. De csak reggel vették észre. Épp a szobájukban játszanak, fogmosás és reggeli után. - Hahó, Amál! Anya talált egy levelet. Felolvassam? - Hagyjál! - Titkos pecsét van rajta. Neked címezték. - Add ide azonnal. - Akkor olvasom... - Dodó! Hát hányszor mondjam, hogy te még nem tudsz olvasni. Add ide, az az enyém! Más levelét nem illik felbontani. Hallottál már levéltitokról? - Nekem száz titkom van, de nem mondom el neked. - Akkor tartsd meg őket! Különben egy titkod sem lesz. Buta! - Na, jó, egyet elmondok. - Tessék? - Nekem Emma lesz a feleségem. - És hány gyereketek lesz? - Száz. - Ennyi a titkod? Akkor kérem már azt a levelet! Kitépi Dodó kezéből. Megnézi, forgatja. Egy meghívó, borítékban. Ikres matricát ragasztottak rá, és egy tavat rajzoltak filctollal. Juj, de fincsi lehet ott fürdeni, gondolja Amália. - Hadd nézzem! Közös... Ez a Balaton. Dodó beveszi a szájába a levelet. - Ne nyalogasd! Add vissza! - Baba Emma írta... neki van ilyen filce. A hétvégén ünneplem a hatodik szülinapomat a Balatonon. Várlak tite­ ket ottalvós bulira! Címem: Szigliget, Móricz Zsigmond utca 5. Baba Emma Utóirat: Úszógumit és matracot hozzatok! És fürdőruhát. Emma rárajzolta a meghívóra a házukat, földszintes, a kertben egy fűzfa és hatalmas fenyő. Piros hintaágy. A hintaágyból rögtön vízbe lehet ugrani. 10 �Szépirodalom - Sokkal jobb a Balatonban fürdeni, mint a BVSC-ben Zsuzsa néninél. 0 , drága Emma! Ezért meghívott minket. Itt hagyjuk Zuglót, Amál? Én már indulok is! Amália máris pakolni kezd a hátizsákjába. Berakja az úszógumit, búvárszemüveget, békatalpat: - Viszek még három babát. Kittyt, a sellőlányt és a... Na, mi legyen a harmadik? ...Jégkirálynőt. Úgyis nagyon meleg lesz, mert ott folyton süt a nap. A Balaton olyan, hogy ott más időjárás van, mint Budapesten. Dodó kiveszi a gardróbból a horgászbotját: - Oh, én inkább nem veszek fel úszógumit, az olyan ciki. Viszont berakom a pecát. Kukacot és kukoricát. - Dodó, hallod, és mi legyen Emma szülinapi ajándéka? - Ööö. Elveszem, nem veszem el, inkább a Vikit veszem el. O lesz a fe­ leségem. - Na, mondd már! - Megvan! Jégvarázs. Kiszámoltam. - A Balatonon mindig irtó meleg van, el fog olvadni az egész mese, mi­ re leérünk vele. Dodó töri a fejét, megvakaija a talpát: - Viszünk jeget. Tudod, mit, ad­ junk ajándékba egy Elzát és egy Annát. Jeget rakunk közéjük. Mit szólsz? Amáliának tetszik Dodó ötlete. Becsomagolja egy szatyorba a saját Elza babáját és berakja a hűtőládába. Annát meg veszünk a postán, a boltban. Dodó megint töri a fejét: - Vajon Pöttyös nénit és a Békát meghívta Ba­ ba Emma? Amália megvonja a vállát. - Beférnek az autónkba. Szólunk nekik? Amália feltárcsázza a számot. Pittyeg és berreg a telefon, kicsöng. Belekia­ bál a telefonba: - Halló! Pöttyös néni, te vagy? - Igen, tessék kicsim. Mi van veletek? Kialudtátok magatokat? Szép sö­ tétet csináltam, külön nektek, hogy jót álmodjatok! Éjszakára minden lám­ pát lekapcsoltam Pesten. - Cápákról álmodtam és leestem az ágyról, de már jól vagyok. Koszi. - Szegény kicsikém, akkor ma viszek neked darázskrémet. - Képzeld, Baba Emma meghívott minket a Balatonra. Születésnapja lesz. Jöttök ti is Békával? A macskákat inkább ne hozzátok. Emma félős, szerintem az elején még Békától is meg fog ijedni. Dodó közbevág: - Ne beszélj butaságokat. A feleségem imádja a varangyos békákat, a csörgő kígyókat és a gyíkot is. - 0 , Baba Emma, hát persze. Nekünk is küldött egy szép felhősmatricás meghívót. - Sicc, macskák! Pöttyös néni kiabál a cicákkal. Akik nyávogva elvonulnak. - Akkor jöttök? - kérdezi izgatottan Amália. - Ma felhőt szerelek és takarítást mímelek. Béka úszótanfolyamon töké­ letesíti a lábmozgását. Készül a mellúszó békatalpak olimpiájára. Vasárnap rajtolnak. Egy napra talán lemegyünk. 11 �Szépirodalom Dodó fogja és lemásolja anya számítógépéről az útvonalat. Zuglóból Szigligetre visz a google-térkép. Amália becsomagolja a jeget zacskókba. Babák, a gumimatrac, a békatalp. Sorolja... Anya közben kiáll a garázsból a kombi autóval. Minden elfér, a horgász­ bot, a horgászháló, a kukac és a kukorica is. Indulhatunk! Dodó navigál. - Az Andrássy útról a Bajza utcai kereszteződéshez megyünk. Fel kell mennünk a tornacipőkért, mert pénteken elfelejtettük hazahozni a tomazsákot. Az Astoria után elkanyarodunk a Keleti-pályaudvarhoz. Itt elhajtunk a Gellért-hegyre. Ööö. Ja, a Rudas fürdőnél. Rákóczi út, Néphadsereg útja. Át a Dunán, a nyakláncos hídon. Integető, nagycombú, csizmás Osztyapenkó bácsi mellett megyünk el. Innen pedig ki a városból az M7-esen a budaörsi felvezetőre. Székesfehérvár után jön Füred, és aztán Szigliget. - Mi? Te meghibbantál, neked elgurult a kereked... Dodó, te semmit nem mondasz jól, mindent összekeversz... Fáj tőled a fejem! - Szimulálsz? - Ezek krikszkrakszok. El sem bírom olvasni a rajzodat. - Aha. Nem is neked csináltam. - Az Andrássy út után nem jöhet a Gellért-hegy, az Budán van. Az Lánchíd, nem nyaklánc. Osztyapenkó bácsi halott már régen és a szobra sincsen. - Akkor kiradírozom. Lemásolod nekem, Árnál, te olyan szépen raj­ zolsz. Várost rajzoltál már? Lécei! - Hát persze. Amália elővesz egy filctollat. - így ni. Andrássy út, Erzsébet-híd, M7-es. Polgárdinál lekanyarodunk. Kenese, Füred, Révfülöp, a vé­ gén Szigliget. Alsóörsöt és Udvarit is bekarikáztam. El ne aludj! Csakhogy aztán semmi sem lesz szép és jó. A gyerekek dugóba keve­ rednek a Hegyalja úton. Anya, a kombi és Baba Emma ajándékai egy ta­ podtat sem haladnak. Dudálnak az autók, végig mind, sorban. Hiába. A du­ da nem vezet ki a dugóból. - Jaj, csúszik vissza az autó. Fékezz, anya! Ne hátra menjünk, a Balaton előre van. Percek és félórák telnek el a Hegyalja út lejtőjén, mire egyszer csak halk kopogást hallani az autótetőn: - 0 , nézd csak, ez Pöttyös néni. Hahó! - Nyissuk ki a tetőablakot! A gyerekek kinyitják az ablakot. Béka zuhan le a hátsó ülésre. Sziasz­ tok! Lekéstük a vonatot. Kutykurutty. Melegem van. Szomjas vagyok. Vé­ letlenül nem hoztatok egy kis pocsolyavizet? - De. Dehogynem. Béka, ne igyál olyan sokat! Tengeri beteg leszel. Mondja aggódva Amália és közben megsimogatja pikkelyes hátát. - Egész nap úsztam a Városligetben. Fáradt vagyok. Éhes és szomjas, na. Dodó izgatottan kérdezi: - Te mit viszel Baba Emmának a születésnapjára? 12 �Szépirodalom - Hát, én, ööö. Tudjátok, magam készítettem a karkötőt. Gyűrűt. Béka­ lencséből fontam neki. Nagyon szeretem Baba Emmát. Szeretném feleségül kérni. - Hú, azt nem lehet. Vágja rá azonnal Dodó. - Mért? Emma szerintem szeret. Béka kihúzza magát és abbahagyja végre az ivást. - Amál, ne! Lécei! Ne, ez titok! És Amália hallgat, mint a sír. Nem árulja el Dodó szerelmét. - Szív! Kiabálja. Majd meglátjuk, hol ver a szív. Emma szíve hogy dobog... Amália aztán kissé aggódva bólogat: - Autópálya-matricát sem vettünk még. Pöttyös néni ettől azonban nem jön zavarba: - Fel a kezekkel, el a kor­ mánytól. A matricát most felejtsétek el, majd visszafelé megveszitek. Akar­ tok röpülni? Hatalmas sóhajok. - Hát... - válaszolják kórusban, - nem is tudjuk... Neeem. De ekkor már elemelkednek az úttesttől. Anya nem érti az egészet, csak bámul ki a szélvédőn. Az autó mind a négy kereke a lebegőben forog tovább. Pöttyös néni terpeszbe áll, tovább vezényel a kezeivel. Vezényel és darázsol és garázsok Egy, kettő, há’. Ve­ gyetek megint nagy levegőt. Fújjátok ki! Zsugorodik a Gellért-hegy, a Szabadság-szobor egy szúrós gyufaszál, hangyák masíroznak az Erzsébet hídon és a pesti bérházak lukas jégkockák. A Balaton, nézzétek csak, olyan, mint egy elhagyott, kötött, téli sál... Egy kék rongy. 13 �Szépirodalom H ajnal É va Szétgurult vers M agam vagyok. Öleléstelen világban, szétgurult gyöngyeim et rakosgatja az ősz. Hát, újra eljött. Kopottas kabátban suttogó idegen. Átutazó. N yirkos lábán maszatos kalucsni, nyom ába szegődnek a hideg járdák. R ejtjeles susogását hallgatom. N yakában szél motoz, derm edt csókjaival drágakövek záporát hullatja lábnyomaimba. M ár nem kérdezek. B elépek ebbe a fátyol alatti ámulatba. verseim ből eső esik. Szétgurult gyöngyeim et rakosgatom, öleléstelen világban vagyok magam. 14 �Szépirodalom T óth Imre A készlet Az intenzív osztály gépei csendben tették a dolgukat. Miközben az ágyon fe ­ küdtem, mesterséges altatásban, a lélek titkos útjaitjártam. Kékesi aznap tíz perccel korábban ment el a munkahelyéről. Be kellett mennie a gyógyszertárba, és utána el kellett gyalogolnia a lakásába, ami már egy ideje üresen állt. Majdnem egy éve történt a dolog. Miután mindent elintézett, amit ilyen­ kor szokás, még le kellett mondania az újságot, a tévét, és a telefont. A gyógyszertárba is emiatt ment, mert azóta gyógyszert is szedett. A gyógy­ szerésznő mindig nagy szemeket meresztett rá, amit Kékesi nem tudott mire vélni. Már nem volt fiatal, és volt néhány kellemetlen esete a nőkkel. - Sajnos, kifogyott a készlet - mondta a nagy szemű gyógyszerésznő. De holnapra rendelhetek - tette hozzá. Kékesi elmormogott egy köszönömöt. Úgy emlékezett, az üres lakásban valamikor félretett egy dobozzal. A lakás, igen a lakás. Másfél szobás, erkélyes, zöldövezeti. Kékesi fel­ ment a lépcsőn az emeletre, és kinyitotta az ajtót. Belépett az előszobába, ahol áporodott levegő fogadta. Csak hetente egyszer járt fel szellőztetni, és szükség szerint befűteni. Maradt néhány szobanövény, amelyeket időrőlidőre megöntözött, de egyre kevésbé bírták a magukra hagyottságot. Kékesi kiment az erkélyre és cigarettára gyújtott. Ebben a délutáni órában elég nagy volt lent a forgalom, emlékezett rá, hogy gyerekkorában ez nem így volt. Egy perc alatt alig néhány autót tudott megszámolni, most viszont többtucatnyit. Elszívta a cigarettát, és eszébe jutott, hogy kávét is ihatna. Bement az er­ kélyről, becsukta az ajtót, és kiment a konyhába. A konyhaszekrényben ta­ lált egy csomag kávét, még azelőttről. Kávé után elkezdte keresni a szobá­ ban a tartalék gyógyszert. Egymás után húzta ki a fiókokat, nyitotta ki a szekrényajtókat. Gondosan vasalt ruhák, ágynemű, a fiókokban régi iratok, fényképek. Csak a gyógyszer nem volt sehol. Leült a tévé előtti fotelbe, és bekapcsolta a készüléket. Arra számított, hogy csak kavargó pontokat fog látni, de meglepetésére volt adás. Egy ideig kapcsolgatott, aztán megunta. Arra gondolt, hogy felhívja egyik barátját, de elvetette az ötletet, mert most egyedül akart lenni és gondolkodni. 15 �Szépirodalom Átült az íróasztalhoz, és kihúzta a fiókot. Egy dossziéban a régi jegyze­ teit tartotta itt még mindig, mert ezeket nem vitte el magával a saját lakásá­ ba. Elkezdett olvasni: „Könnyű lenne Istenre vagy a sorsra fogni mindazt, ami történt velem. De ahogy a Nap sugározza magából a fényt, én úgy sugárzóm ki magamból a világot, tehát mindenért én felelek, ahogy minden létező önmagáért fele­ lős. Ebben az értelemben nincs sors, karma vagy eleve elrendelés. Csak a végtelen idő van, amelynek partján állok, és néha belemártom a kezem, vagy a lábam. Hidegnek érzem. Igen, az Idő hideg. Kint huszonhat fok, a szobában tizennyolc.” Kékesi a szekrényből pakolja ki az iratokat: „Születésem előttről nem sokra emlékszem. Csak homályos benyomá­ sok, érzetek, fények, és hangok maradtak meg bennem. Most negyvennégy éves vagyok. Vagyis csak lennék. Húszéves koromban, egy fegyverbaleset következtében, katonai szolgálatom teljesítése közben, meghaltam. Csak egy probléma volt ezzel, az, hogy nem vettem észre, már nem tartozom az élők közé, és ugyanúgy akartam élni az életem, mint addig. 1970. november 25-én a Híradó bemutatta, ahogy egy japán férfi rituális öngyilkosságot követ el, nyilvánosan, nagyközönség előtt. Attól a naptól számítom szellemi nagykorúságom. Négyéves voltam akkor. Korábbról is vannak emlékeim, pl. a csehszlovákiai bevonulásról. Ez nem véletlen, mi­ vel katonacsaládból származom. Apám tisztként vett részt a csehszlovákiai bevonulásban, persze ő is kényszerből. Akkor már rendelkezett az abban az időben adható egyik legmagasabb katonai kitüntetéssel. Hajnalban anyám kivitt az erkélyre, és onnan néztük a hosszú sorokban vonuló harckocsik és katonai járművek menetét.” Kékesi aznap tíz perccel korábban ment el a munkahelyéről. Elköszönt a kolléganőjétől és elindult a buszmegálló felé. A buszon volt ideje végiggon­ dolni a történteket. Éppen az íróasztalánál ült, amikor egy ismeretlen számról érkező hívást jelzett a telefonja. Egy ügynök volt, aki valamilyen üdülést akart neki elad­ ni. Kékesi rövid úton elintézte, és megint gondolataiba merült. „Kékesi az ebédlő ajtajában állt, és fázott. Huzatban állt, ez volt az első munkanapja. Mindig is utálta az önkiszolgáló éttermeket. Ez - nevezetesen - a négyemeletes irodaház alagsorában volt. Lifttel tudott lemenni, ha nem volt kedve gyalogolni. Kékesi tulajdonképpen protekcióval került a hivatalba. A család egyik is­ merőse dolgozott ott, és őt hívták fel telefonon, lenne-e valamilyen állás, amíg újra megpróbálja a felvételit. Tehát gyakorlatilag egy évre szólt a man­ dátuma. Az első reggel végigvezették a hivatal osztályain. Mindenkinek be­ mutatták, mindenkivel kezet fogott. A sok arc, a sok név kavargott benne.” „Kékesi apját korán nyugdíjazták betegsége miatt, így kettétört a karri­ erje. Az őrnagyi előléptetését már nem kapta meg. Csak a forradalom har16 �Szépirodalom mincadik évfordulóján emelték meg annyira a pénzét, hogy nem kellett töb­ bé éjjeliőrként dolgoznia a nyugdíj mellett. Fiatal tiszt korában egyszer még tiszti becsületbíróság elé is kellett állnia, mert két cigányzenésszel kísértette magát a belvárosban.” Gyerekkorában sokat gondolkodott arról, hogy mi is lenne az értelme az életének, de erre felnőttként sem talált magyarázatot. Mire meghaltak a szü­ lei, tizenöt év különbséggel, ez a kérdés irrelevánssá lett. Kékesi abbahagyta az olvasást, és felnézett a feje fölött a polcra. Két könyv között meglátta a doboz gyógyszert. P ap L enke Tavaszi zene Úgy volnék, Uram minden nap áldott nap rejtett mozdulatlanságom fürgén hadd dolgozna a napsugáron az is lehet a madarak korcsolyázva lejtenek kávéillatú reggelek május érintetlen gyerekkor ma mennyi felszeletelt öröm egyhalomban kormosán rügyeznek a bajok a hálaadás dobogójára képzeletem fölkapaszkodva egyenes térddel, ott áll misén kívül mégis alázattal úgy volnék, igen, a képzeletem és a távolságok biztos felrajzolnak rendületlenül Uram eléd 17 �Esszé K elem en L ajos Fenntartani a folytatást Suhai Pál: Nomád szívvel Lendületében és visszaeséseiben annyiféle színt, az épülésnek és a ron­ csolódásnak annyiféle tapasztalatát, impresszióit és bizonyosságát veszi magára a lélek, hogy szinte már muszáj hinnie: a gyökereitől lenne elvágva, ha nem volna vele tovább a megosztás szelleme; nem tud meglenni kontroverziái nélkül, („élőt így játszat énvelem / a képzelet s valót a zápor - / tör­ jön követ tekintetem”) Holott a lélek, kivált az úgynevezett művésziélek az egység belső rend­ szere. Azon egyszerű oknál fogva, mivelhogy teremtő akar lenni. Szertelen­ ségeiben és ellentmondásaiban testesül meg; szoros folytonosságban van velük, s furcsa módon épp ezek igazolják létjogát. A termékeny lélek ugyanis minduntalan képességei tetőpontjára kíván jutni. Olyan egységes világ megteremtésén ügyeskedik, amelyhez maga szab törvényt; „a szentély homlokán felírva ott áll / körötted a súlyos falak / ha nem tartod rád omla­ nak” (A Scrovegni-kápolnában) Míg e lélek élete, amelyről Suhai Pál ír, egyfelől a szentély magányában zajlik, másrészről (elhívásának, vagy ha úgy jobban tetszik: szerepének lényegéből kifolyólag) a természetes élet ha­ tártalan égboltja alatt minden ellenerőt elutasít, ami gátolná a valóság minél teljesebb kimerítésében. Csillapíthatatlan szomjúsággal viszonyul a léthez, amelyet a forma új és még újabb variációiban hív elő. „Mégiscsak elindul­ tál, fölkeltél, megmosdottál, / ingedet begomboltad, magadat kigondoltad, / csontjaid helyre tetted, fejedet fölvetetted, / /...megnéztek, megcsodáltak, furcsállták, körbeálltak, / dongott a föld alattad, amint végigrohantad, / mo­ csáron átgázoltál, a boltig így jutottál.” (Jó napot, van szerencsém) A boltig! - hogyne! A világig! Ami itt persze azonnal több mint csere­ asszociáció! Egyszerre cél- és okviszony. Inger, affektus. Fesztelen szenve­ dély az iránt a világ iránt, amely a művész szemében szüntelenül korrekció­ ra szorul, s amelynek korrekciói az alkotásban válnak törvényessé. Suhai Pálnál jóformán minden (a nagyívű és plasztikus közérzetlírától az imittamott előtűnő tanáros pedantériáig) e törvényességről szól; miközben egyé­ nisége hatókörében nagyjából semmi sincs, ami irodalmi értelemben eleve valamiféle áthághatatlan szabály rekeszébe lenne szorítva: jószerivel nincs az a forma, amely ne állna rendelkezésére. 18 �Esszé így hát teremtő lelkülete számára mi volna nagyobb alkotói gyönyör, mint szabadságra lelni az árnyalatokban és szolgálatra szedelőzködni a vál­ tozásban? Szabadság, szolgálat, változás. Nincs-e mindeme állapotváltozatoknak egy közös képzettartama? Ki az, akinek idő, tér egyszerre aktivitás, intenzi­ tás, de ugyanakkor mintegy benne is lakik a cselekvésben és erősségeiben? „Mindig a summáját akartam / megfogni minden pillanatnak, / hajtottam éveim, a csordát.. Ki más is lehetne, mint a pásztor. A pásztor: a nomasz, amely ott visszhangzik nomád szavunkban. A nomádnak a szigora, szikársága és romanticizmusa mind megvan a róla keresztelt Suhai Pál-kötetben; találó a cím, amelynek nincs különösebben mély sejtelme, de kétségkívül változatos és gazdag az a gondolat- és érzés-hozam, amit a szerző Nomád szívvel begyűjt. A lírikus (minden lírikus) egy sajátos áldozatvállalásban ajánlja fel ön­ magát; a világ valóságáért és a valóság világáért: médium is, teológus is, de kőműves is: érzésekből és gondolatokból építkezik. (A költészetben több­ nyire a gondolat is elsősorban ráérzés.) Mindahány nekirugaszkodása: visszatérés az elemekhez. Legyen bár százféle lelki nyersanyaggal megra­ kott, a legszubtilisebb is: először, akár a kő. („Szavak adósa csak / az én. Még létre vár a mondhatóban ” - Almomban, Pista...) Suhai Pálnak elsősorban tán az önérzete a szabadsága, ez az alkotáshoz nélkülözhetetlen ősi elem az, ami nála folytonosan létre vár a mondható­ ban. A még el nem idegenedett, teremtő, tehát mindenért felelős én önma­ gában, azaz érzéseiben keresi a világ és a valóság képeit. Az ilyen típusú költőnél nincs, ami ne a lelkiségéből következne. Olykor még a külvilág sem egyéb, mint a lélek más néven. „Arcod tükrében ébredek, / ébredhetek csak önmagámra.” (Üveghullámban); „épp most tettem a verseidet le (...) súlyukat így latolom s emelem - edzem a szárnyuk alatt magamat” (Ven­ dégváró); „érzékeim tükörjátéka, semmi más, / kétségtelen, ez incseleg ve­ lem szünetlen” (A város falai alatt); „Angyalai a tiszta égnek / belőlem él­ nek, emberek.” (Angyalai a tiszta égnek)-, „Fejem fölött az ingó ágvég / gyümölcsei - haraphatom, / van fogam, gyomrom, s a tüdőm / és szívem is jó még.” (Nyárvég) Ne értsük félre: Suhai nem tér ki. A belső életre való szenvedélyes rátapadással nem volna helyettesíthető minden érték; nem volna helyettesíthető a verseiből csodálatosan kitetsző teljesség-akarás. Aki az önérzet árán sza­ badságra tesz szert, az nyitott az alakulásra; annak számára semmiféle kényszerítéssel nem jár belátni a szükségszerűt. Ekkor a belső szabadság tu­ lajdonképpen már egyet jelent a szellem minél szélesebb kiterjesztésével: most kell mérlegelni, hogy a jellemre nézve az élet ok-e vagy okozati té­ nyező. E latolgatást mindenki maga csinálja. De akárhogyan is, az bizo­ nyos, hogy se a magány, se a kollektivitás nem fogja érintetlenül hagyni. Ez az örök ismétlődés ad okot a visszatérésben való bizodalomra - kívül-belül 19 �Esszé érzett hatások kereszttüze támaszt fel bennünket nap nap után. „tiéd a kertje s bent a konyha / és mind, mi benne forrt, hogy össze / az élted másokéval kösse”. (Tiéd e ház) A Nomád szívvel pontosan azt fejezi ki, hogy minden egyes mű végkö­ vetkeztetése csak önmagára vonatkoztatva megingathatatlan horderejű; a végkövetkeztetés azonnal kérdéseket vet fel; a nagy költők (kénytelenül vagy sem) ismétlik önmagukat. S ha egy mű a maga megtestesülésében máris kérdések forrása, természetes, hogy visszhangra vár. Hatásra hatást remél. E szembeszökően banális tény nyomán Suhai a lehető legszélesebbre tárja az alkotói magányban született s oda beágyazódott szabadság, költé­ szet és körülmény némelyeknél hét lakatra zárt officináját. Némi túlzással szólva: kötetének nagyobbik része kivonat egy lelki és intellektuális síkon folytatott literátusi postaszolgálat nyilvánosság elé bocsátott főkönyvéből: nem sok költő akad, aki Suhai Pálnál készségesebben meneszt verset céh­ társainak; megannyi költeménye jár közbe egy meglehetősen széles szak­ mai rokonság halhatatlanságáért. Vagy a már meglévő öröklét felszításáért. (Amúgy a kölcsönös versajándékozás, lírikusok plénum előtti, versbe fog­ lalt egymás-méltatása, személyes intimitások kipengetése ma kiváltképp le­ hengerlő divat.) Amikor egy lélek egy másik lélekben tulajdon kiegészítését véli felfe­ dezni; vagy amíg az a másik lélek emezt addig s olyan eltökélten perzseliingerli, hogy az érzés okvetlenül verset nemz, rendben van. Az irodalom mindig is merített önmagából. Suhaiban viszont ilyen értelemben már-már túlteng a nyugtalanság („mindig a nyugtalanság volt az étkem”); a Nomád szívvel szerzője rendkívüli forgalmat bonyolít le: mestereket másoló szerep­ vers (Szabadszálly; Sestina ciklus), szakmai hódolat (IV. Henrik az égbe in­ dul), palimpszeszt (Hűlt helyén farkasoknak; A nő), sőt baráti panegirisz (Vendégváró; Karácsonyesti idill) - nem előfordulnak: majdhogy üzemi termékbőségükkel tarkítják Suhai Pál verséletét. Egyébként kivételes mes­ terségbeli kegyelemben bontakozik ki ez a társulási vágy; a Nomád szívvel bőven alkalmas lenne bármilyen formatörténeti-poétikai enciklopédia tüze­ tes illusztrálására. A legősibb alakzattól a legmodernebbig a szerző briliáns módon tölt ki akárminemű formai rekeszt. Van itt szonett, akrosztichon, limerik, haiku, anakreóni vers, prózaköltemény, egysoros vagy éppen esszélí­ ra, szabadvers. Mi több: egészen speciális, viszont nem okvetlenül szeren­ csés verstenyésztés is zajlik. Például a két szonett a Mérlegen és a Botló léptek utolsó három sora betűről betűre azonos. Majd ugyanez a fogás szo­ rongatja az Irodalmi kerekasztal és az Opponálom a kritikát című verseket: kétszer tizennyolc sor, ebből az első négy és az utolsó három sor megint is­ métli egymást. Sejthető, még inkább magyarázható a verbális egyenlőségté­ tel, de a végeredmény közel sem olyan eredeti, pláne mély, mint tán a szer­ ző felteszi. Akinek írásenergiája különben csodálatos hullám tünemény: év­ tizedenként áll elő, közli a hátsó könyvfedélen, egy-egy új kötettel, s az 20 �Esszé ígért megfontoltság csakugyan megvan, ám az aszkézis mellett például a Nomád szívvel lapjairól nem mindennapi írásenergia, íráskedv sugárzik; va­ lóban tüneményesen sokszínű e könyv. Más kérdés, hogy a fogalmazás te­ matikai vibrálása, a kedélyváltások, az, hogy Suhai Pál sűrű szellem, józan szellem, tele egészséges malíciával; hogy már-már önveszélyesen evilági; az, hogy annyira a konkrétumokhoz tapadó, nemcsak sokszínűséget, alig utolérhető naturalitást szül, hanem kilengéseket is: önszigorát nem ártana keményebbre fogni. A kvaterkázó zsánerversekből (a Két költői levélhez,; a Janus Pannonius lázbeszédéhez; a Petite morfhoz hasonló darabokból) ke­ vesebb is elég lett volna - elég, mert a Nomád szívvel feleslegei fölött nagy­ szerű versek egész sorából világít az eredetiség. (.Dimenziók; Tengeralattjá­ ró; Halotti beszéd; Megállunk majd a Nap-majornál; Enrico Scrovegni lá­ tomása; Fülkefényben) Némileg patinázott, a régi nagy iskolák hangfoszlá­ nyait fölerősítő, szenzitív líra a Suhai Pálé, bízik az erkölcsi következetes­ ség tanító hatásában, a tiszta költői realizmusban. ízlése, szabatossága, kép­ zetkincse (ez eleve lélekgazdagság!) pedig alkalmassá teszik arra, ami talán a legtöbb: versről versre utat venni a lehetetlen felé; megmutatni, hogy a legkisebb dolgokban, a legjelentéktelenebbnek tűnő tárgyakban is univerzu­ mok rejlenek, emberi érdekű tartományok. „Tisztellek hát kifent késedért / te élni-halni bátor - testvér / innen, a szomszédos utcából / s a múltból: a lét túloldaláról...” - hja Suhai Pál a Kakasvágóbán. Egy bizonyos hagyomány visszaállításával az egység megteremtéséről és a korlátlanság kiterjesztéséről volna itt szó? Arról, hogy egy költő megint az összhangot célozza meg? Délben, mondják, bele kell nyugodni, hogy dél van. Ha eljön az alkony, lenyugszanak a fények. Nem baj. Ebben a mi szorongó, totális történelmi korunkban (mely „gazdaggá úgy tesz, hogy kifoszt”) az embert, s kivált, ha még költő is, százféle napszak tölti el. Mikor nincs abszolút igen, se abszo­ lút nem, muszáj naponta betömi a dolgok rendjébe, a színek, nüánszok tar­ tományába. S aligha mindjárt a harmónia végett. Már az is elég, ha árnyala­ taik ellentmondása feloldódik egy különös szerelemben; tudniillik abban, hogy mindenek dacára, hogy mégis adva van az élet. Aki kifejezi önmagát, megszünteti a minden-tagadás, a szellemi, lelki vákuum indokait. Nem igaz, hogy „itt belül, ott kívül a Semmi / minden tör­ ténés végső” summája: mert már ez a kijelentés is helyreállít valamit. Az al­ kotás pedig (mihelyt s amíg elismerjük) fenntartja a folytatást. (Napkút Kiadó, Budapest, 2015) 21 �Szépirodalom D ukay N agy Á dám Csak nagyon Gyere már, kérlek, s ha leg­ közelebb jössz, legyél egy szó, vagy ha indián vagy, egy toll az imámban, hogy amikor jön az igazi éjjel, ami bár ne volna, s amikor aludni lenne muszáj, s amikor épp úgy nem tanulok a hibáimból, én, a ma­ gány világbajnokaként, s aki nem akart - így mondják, mondták senkivel rosszindulatba keveredni, csak kiszellőztetni a szívét, a golf­ sapkáját, hogy bírja még a szer­ vezete, amit a lelke igényel, papírrá aszalódott nyelvvel, a légyzümmögésben álló leve­ gőben, a testnek nyújtott béke­ jobbal, hogy valamelyest, ha lehet, mégis vigyázzon magára; vagy n e -----a lényeg csak az, hogy nagyon. 22 �Szépirodalom D ukay N agy Á dám A mentőmellények sem Kakukktojásként marad­ tunk a falióránkban, mert késett az álom, és tudtuk, hogy az ébredés sietni fog, és bár több ideje lett volna, de egyszer csak megérkezett a pontos idő, s azt kérdezte, ha tudnánk a halálunk helyét, elkerülnénk-e mindörökre, vagy legalább reggelig, mi meg a maár gyula-féle méz­ barna félhomályban pislog­ tunk, összhangban, akár a szin­ kronúszók a víz készen kapott igazságával, amiben a mentő­ mellények sem érték el Krisna partjait; mégis élnünk kellett, bár már csak köd szitált bordáink mögött, s olyan csönd lett szív­ csarnokainkban, hogy azt sem merted megkérdezni, melyik irányba keverem a teámat, s csak magunkat, nem egymást karolva rohantunk teljes sebes­ séggel a vég felé, aminek a cél­ egyenesében, emlékszel?, ne­ vettünk is. 23 �Esszé M árton R ezső A zongora kielégülése Kicsit későn kapcsoltam át, a koncert már elkezdődött. Az elejét nem láttam, de el tudom képzelni. A hatalmas színpadon egy magányos zongora és egy szék. Mintha egy óriási papírdobozba tették volna, melynek az elülső oldala hiányzik. Díszlet nincs. Nem kell. Majd O feldíszíti. Bejön a szín­ padra, a reflektorok követik. A közönség lelkesen tapsol. Finoman megha­ jol, de csak a teste. A lelke már nem ott van. Az már készül az aktushoz. Még néhány automatikus mozdulat. Megigazítja a széket és leül. Kotta nincs. Nem szükséges. A kotta a lelkében van. A lelkében, mely mostanra már újra egyesült testével. Szemével végigsimogatja a zongorát. Egy kis ember. Egy nagy muzsikus. A zene prófétája. Isten meghosszabbított keze. Az ezredforduló Bachja. És a varázslat megkezdődik... A zene lassan moz­ dul. Méltóságteljes hattyú a tavon. Harmatcsepp hull a fűszálra. Éj kapuját hajnal záija. Fehér pillangó piros pipacson. Szilaj szarvas szalad az avaron. A zene szárnyal. A kis ember óriás lesz. Táncol, ugrál, görnyed. Bizet kar­ csú torreádora. Muszorgszkij töpörödött gnómja. Dalol, nyög és hörög. Chagall repül a színpad fölött. Teste hullámzik. Talpa ritmust ver. A zene egyenlő a szerelemmel. Kicsit lecsendesül, már-már megpihen, majd újra­ kezdi. Kínai selyem és a Napisten tüze. Brutus tőre s az apacsok szüze. ír tánc, néger blues és magyar cigányzene. A zene vibrál, hömpölyög, majd megnyugszik. A megfáradt test verítékben úszik. Ujjai még egy utolsó csó­ kot lehelnek a billentyűkre. Pillanatnyi csend. A közönség őijöng, felállva tombol. 0 még nem hall­ ja. Lassan magához tér. A negyvenöt perces aktusnak vége. Feláll, kezét összeteszi és meghajol. Magához veszi az órát és kisétál. A z o n g o r a k é je se n n y ú jtó zik az ü res szín p a d o n . M a e ste k ie lé g ü lt... K e it h JARRETT a z o n g o r á v a l szeretk ezett... 24 �Szépirodalom Szávai A ttila A kék toll 2. rész (1. része a Palócföld 2016/1. számában olvasható.) JOLÁN: {Mérgesen.) Hát neked meg pont ehhez nincs semmi közöd. Miért, nekem van ahhoz közöm, hogy mit veszel a boltban bevásárláskor? A kétdekásokhoz? Amiket kispórolsz a konyhapénzből? A dugipiát? Hogy aztán otthon meg szidod a kormányt, hogy milyen drága min­ den? Irma, ugye nem akarod, hogy megtudja a féljed, hogy stikában nyomatod a kétdekásokat a spájzban? Hogy ez tartja össze a házassá­ gotokat. Szerintem hülyét kapna a férjed. Tisztára idegre menne. Szo­ ciális otthonba. Ezt te sem akarhatod, Irmuskám. Ir m a : Te kígyó. BORIKA: De legalább tud egy kicsit főzni, ahogy hallom. A Bélád. {Moso­ lyog, elismerően bólogat.) Jolán: {Nagy hanggal folytatja.) Ez aztán tud, hehh! Nem is mondom, hogy ez a hülye bazsalikomot tesz a zöldséglevesbe. Nem is mondom, mer’ csak égetem magam itt, mint az olajos rongy. {Főzésről van szó, könnyű, kedvelt pálya.) A bazsalikom az para­ dicsomos étkekhez van, hajói tudom. Abba jó. Nem? B o r ik a : Jolán: {Bélára mutogatva.) Ennek számít ez szerinted? Hogy paradicsom-e? BÉLA: {Próbálja védeni magát.) Szerintem finom bazsalikommal a zöldség­ leves. Nincs előírva az sehol, hogy nem lehet. Ha akarom, papayát főzök bele, articsókát. JOLÁN: {Kiabálva.) De nagy vagány lettél, te szerencsétlen! De vagánykodsz. Otthon meg sunyítasz, mi? Összerezzensz, ha hangosan rád szólok. Bezabszemelsz. Igaz? Fogpiszkáló nem férne be. Igaz? Eser­ nyővég. A szomszédok előtt teszed magad, mi? A megmondásoddal. Na, csak menjünk haza. Leszel megint a sarokba. Előszobázás. Lesz majd, ne félj. Aztán nyüszítesz majd estére megint, hogy éhes vagy, nem bírsz tovább állni. (A nők felé.) Látjátok, nem bírok vele, 20 éve nem. De... {Elgondolkodik.) mintha mégis irányítgatnám, vagy mi. Mellette lehetek az, aki, ahogy ő is mellettem lehet igazán az, aki. Ami. 25 �Szépirodalom Aki valójában. Egy barom. Látja, Irma, teljesen telebeszélte a fejem a hülyeségével, de mintha én lennék az őrangyala. Ilyen baromságot. Ir m a : Vigyázz! Az angyalok azért nem baromságok. Irma, drágám, és hogy vannak az angyalaid? És tényleg vannak azok a jelek, a ...várj egy pillanatot, hogy például, ha egy fehér tollat látok, találok, mittudomén, boltba menet, az annak a jele, hogy velem van az őrangyalom? Cccö, és akkor az mi, amikor hetvenkettőben tollfosztáskor összeverekedtem a Bélával? He? Akkor még volt mersze a baromjának. Az asszonyok meg szurkoltak, hogy hajrá, Béla. Mi meg bokáig gázoltunk a toliban. Lábszárig. Dulakodtunk az angyalok kö­ zött? Irma, te se veszed ezt be? Akkor ott egy komplett angyalizé volt? Angyalflotta? Ott a téeszmajorban? Egy olyan ateista helyen, abban a rendszerben? Ne hülyítsél már! Jo l á n : (Béla a távolba mered, eszébe ju t 1972, a tollfosztós eset. Hosszan mereng.) nem azért, de tényleg nem... de szerintem ott, akkor történt vala­ mi kettőtök közt. A közös kapcsolattal. És ennek nincs köze a vallás­ hoz. Nem sok. De ott tényleg történt valami a közös sorsotokban. Ta­ lán valami túlzott közlési vágy volt odafentről, odaátról, izé, mindegy. Valamiért. Talán az volt a határ. Hogy onnan másképpen lesz. Hogy csak másképp lehet. Hogy ott megkaptatok minden jelet. Egyszerre, amit amúgy egész életetekben kaptatok volna meg, egész az utolsó percig. Ott megkaptátok, abban az órában. Fene tudja. Mert talán van bennetek valami, hogy van valami mégis. Hogy egyikőtök a kulcs a másikhoz. Önmagátokhoz. Nehéz ez. így itt a tiszta levegőn. Otthon jobban megy ez. Ir m a : É n JOLÁN: A m a c sk a - é s fü stö lő sz a g b a n . Irm ám , m é g m in d ig o ly a n a sz a g a la ­ k á so d b a n , m in t m ik o r a z állatkertre d ob n ak e g y h o rd ó ró zsa k ö ln it? Szantálfa. De mindegy. Hagyjuk, ha sértegetsz. Engem is. Megértem a Bélát, hogy inkább nem beszél. Teljesen megértem. IRMA: Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. BORIKA: Én ilyeneken otthon a lakásban szoktam tűnődni, füstölő, konvektor­ meleg, macskaszag. Ezotérium. Kit érdekel. IRMA: Jo l á n : M i? IRMA: E zotériu m b an . íg y n e v e z e m . 26 �Szépirodalom JOLÁN: Na, elég volt, hagyjuk ezt az ökörséget. IRMA: A to llfo s z tá s. Jolán , m o s t a z e g y s z e r h a llg a ss rám , h id d e l, tu d om , m it b e sz é le k . É s sz eretettel m o n d o m , k érlek . Hagyjad már azt szeretet... JOLÁN: a z á llan d ó szeretetet. Nem unod még? Szeretet... Ott, akkor, hetvenkettőben a tollfosztáskor tényleg történhetett vala­ mi nem evilági. Hányszor mondtam, hogy figyelj a jelekre. A fehér toll is egy jel. Pláne, ha lábszárig gázolsz benne. Történt ott valami. IRMA: Jolán: Ja, tényleg történt ott valami, kukoricacsuhéval tömtem be a Béla száját, hogy fogja már be. Mert, hogy ő csak jót akar. Meg szeret. Ha a bokán rúgás az szeretet. Bokán rúg, és azt mondja, kapjak már észbe. Hogy ő nem akar bántani, de az ember könnyebben változtat az életvi­ telén, meg az ilyen szabatos izéken, ha jelentkezik valami fizikai, szó­ val ilyen testi jel. Fájdalom, például. Kis kellemetlenség, hogy hoppá, valami nem oké. Megszédülsz a kerekes kút mellett. Oké, ezt elvárom a hasnyálmirigyemtől, koszorúeremtől, Irmám, de nem a Bélától?! Hát mi ő az én hasnyálmirigyemhez képest? Nézz rá! (Béla újságot olvas, nincs képben, miről beszélnek. Illetve talán nagyon is. Titokzatos figura. Idegesítő a hallgatása. Egy bomba a robbanás előtti pil­ lanatban.) IRMA: Elmondok neked egy titkot. Remélem, tudsz titkot tartani. JOLÁN: Ccö. .. Titkot, te, pont nekem? Kíváncsi vagyok. IRMA: Figyelj! Almomban megjelent az őrzőm, szóval az őrangyalom. JOLÁN: Na, most hagyd abba. {Félrehívja Jolánt, a színpadi balon folytatják, Jolán vonakodik, de végül belemegy, Béla olvas, Borika mosolyog.) Tudom, hogy érdekel. Tudom, hogy ez csak egy látszattagadás, Jolán. Otthon meg bújod az ezoterikus irodalmat. Ismerem a könyvesboltost. Elmond ezt-azt, vá­ sárlói szokások, ki mit vesz. IRMA: JOLÁN: {Zavarban.) Öőő... én... nem magamnak, egy ismerősömnek ve­ szem ezeket. Most mit tagadod? Nem ciki ez, hogy fejlődni akarsz. Én mindig tud­ tam, hogy van valami értékes a randa modorod alatt. Szóval megjelent az őrangyalom. És képzeld, igazat adott. Azt mondta: igen. Igen a kék tolira. Hogy létezik a kék toll. Jól figyelj ide, elmagyarázom. Van ne­ ked emléktárgyad? Amire, ha ránézel, szép emlékek jutnak eszedbe. IRMA: 27 �Szépirodalom Hát, van. Képzeld el, te boszorkány, hogy van. A Béla. A Béla az én emléktárgyam. A kabalám. Ránézek és eszembe jut, hogy de más­ képp is lehetett volna régen. De... én nem tudom. Irma, régebben a Béla fárasztott már azzal, hogy hangolódjak rá az őrzőre, az izére, őr­ angyalomra. Olvasta Béla is valahol. Hangolódjak rá. Esténként. Az­ tán ott meg lehet beszélni a dolgokat, a ráhangolódásban. Hogy mit akarok. Hogy majd érzem a dolgot. Sugallatot vagy mit. Hogy ráérez­ ni, mi a jó nekem, a Bélának, a közös jövőnek, hogy is mondta, külde­ tésnek. Én mondtam is, ahogy tudtam. Hogy javuljon meg a Béla. Jo l á n : Nem azt akartad, hogy a saját igényeidnek megfelelően változzon? Mert az nem jó. Kell alkalmazkodni is. Elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Szeretet. Szeretet, Jolán... Ir m a : Nézd már ezt a Bélát... Hogy lehetne ezt elfogadni... De, aztán egyre gyakrabban éreztem, hogy talán én vagyok, akinek az a küldeté­ se, hogy egy ilyen Bélát irányítson, neveljen, igazítsam neki az élete karámját. Hozni-vinni a kerítést. De sok olyan is van, hogy nem csak érzem, de hallom is azt, amit akarok, ami a vágyam, álmom. Erősen hallom, de nem hangokkal, nem tudom... nehéz erről beszélni. De mi van, ha azokat a hangokat csak én izélem, mantrázom. Hogy tehát nem az őrző, hanem csak én. {Idegesen.) Ahh... hagyjuk ezt az egész hü­ lyeséget. Még ilyet, hogy őrző... JOLÁN: Bélának is biztos meg vannak a saját értékei. Szerintem jó kabala a Béla. Megérzem én ezt. Na, de a titok. Az őrangyaloknak is van kaba­ lájuk. Annak az őrzőnek, aki emberi alakot ölt, a kedvenc, féltve őrzött tárgya, a kabalája: egy kék toll. Egy kék toll. Tudod mi az őrző, nem? Ir m a : {Megmerevedik, mint akinek leesik a tantusz, majd felsikolt, szája elé kapja tenyerét). Nem. Én tudtam. Van... nekem van... Egy kék toll. Én tudtam. Mindig is tudtam. De nem. Ez nem igaz. Már értem. Mindent értek. A Béla. Nem. Ugye, nem? Hogy én lennék a Béla őran­ gyala. Hogy én... {Bélára néz, hosszan, Béla rejtvénytfejt.) JOLÁN: Van, mikor emberi alakot ölt az őrző. És ezzel, hogy emberi alakot ölt, bizonyos emberi tulajdonságokat is felvesz. Látszatra ugyanolya­ nok, mint a hús-vér emberek. Talán én is az vagyok, talán te is. Sok­ szor ki se derül az igazság. Egy élet eltelik úgy, hogy nem derül ki az igazság. De van, mikor a küldetés érdekében egy sorsfordító esemény során kiderül. Tudatosul az őrangyalban és az őrzöttben is. Ehhez va­ lami nagyon különleges esemény kell. Amitől megváltozik az élet. így, vagy úgy. Ir m a : 28 �Szépirodalom Jolán hátrasandít, Béla rejtvényt fejt, Borika mosolyogva nézelődik, látszik rajta, hogy magában mondja a parkot, fákat, állatokat, a szokásos szövegét. Jolán, miután nyugtázza, hogy nincs veszély, folytatja.) Képzeld, nekem van egy kék toliam. (Irma lefagy.) A fosztóban talál­ tam, mikor verekedtünk a Bélával, ’72-ben. Egy kék szakszervezetis go­ lyóstoll. Beleállt dulakodás közben a talpamba. Ott lett vége a tollfosztós verekedésnek. Meg másnak is. Az utolsó események, mikor valami érzelmeket láttam a Bélán. Ahogy beleléptem a golyóstollba, belém nyi­ lallt a fájdalom és leültem. Azt gondoltam, ez egy jel. Azóta őrzöm azt a tollat. Elzárva. Évente néhányszor előveszem, kívánságokat írok vele egy papírlapra. És képzeld, azok teljesülni szoktak. Apró dolgok, de ígyúgy, teljesülni. Többé-kevésbé. Azóta a Bélára is másképpen nézek. Azóta tudom, hogy nekem ez a feladatom. A Béla. Hogy jobb embert faragjak belőle. Hogy embert faragjak belőle. Most nézzen rá... JOLÁN: Jolán, ha csak veszekszel vele, attól nem lesz jobb ember. Felülkereked­ nek az emberi tulajdonságok, emlékszel, mit mondtam. Tudod, benned, a negatív energiák, a düh, az ingerültség. Le kell ezeket küzdened... IRMA: (Jolán félbeszakítja.) De nem. Miért beszélek én n e k e d tekkel visszaindul a padokhoz.) JOLÁN: erről?! (Lendületes, haragos lép­ (Utána szól.) Jolán, ne húzd fel magad, kérlek. Nem tudhatjuk, hogy ki hol tart a mihez képest. Az a legrosszabb, ha alapból lebecsüljük a másikat. Indítsuk a lóversenyt pozitív pólusból, ha érted. Ir m a : (Visszaülnek a padra.) Látod, megint kezded. Megint kezded azt, Irma, amit nem értek. Itt foglak hagyni a fenébe. Fejtsen meg a Béla a nagy rejtvényfejtős izéjé­ vel. Az mindig kitalál úgyis mindent. JOLÁN: Hogy tehát ne egyből rosszat láss a másikban. Hentesnél, lottózóban. Bélában. Hanem tételezzük fel, hogy a másik jó. Pozitív energia, Jo­ lán, szeretet. IRMA: JOLÁN: Jó ?! N é z z B élára! Miért, egészen jól néz ki a Béla, a lélek kicsit megviselt, azt látni, az kiüt az arcra is, de amúgy szerintem semmi baja. Na és, ha bokán rú­ gott? Van, mikor bokán rúgódik az ember. Bokán rúgja a sors. Vagy akármi. Hogy kapjon már észbe. Van, hogy az ember saját magát rúgja bokán. Ha érti. Ha nem érti. A lényeg, Jolán: a jelek. Ott vannak. Csak észre kell venni azokat. IRMA: 29 �Szépirodalom Most nézzétek meg, milyen sz é p környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mu­ tatja a parkot.) BORIKA: Na, erről tudnék mesélni. A z önbokánrúgásokról. Igaz, Béla? Nem hiszed el Irma, de ez tényleg bokán szokta magát rúgni. Megyünk az útcán, veszekszünk, ez meg a vita kellős közepén, épp, mikor jó lenne már, értitek, egyszer csak felszisszen. Nézem, mi van, azt mondja, bo­ kán rúgta magát. Megy az utcán és saját magába botlik. Hülyéje. Én nem is értem, miért vagyok ezzel együtt. Érted, Irma? Te ilyen értős­ nek tűnsz, de, izé, mindegy. Mintha nekem muszáj lenne ezzel csinál­ nom az életem. Most nézzetek rá. Minek pazarolna erre egy őrangyalt a mit tudom én, a szóval tudjátok, templomba járó vagyok. Nem mon­ dom ki. Minek ebbe a szufla, a gondoskodás? JOLÁN: IRMA: N in c s e n e k v é le tle n e k . Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. BORIKA: (Rövid szünet) (Odaül Béla mellé, közvetlen mellé, belenéz a rejtvényfejtésbe.) Aztán Béla, hogy megy az a fejtés? Látom, hogy azért jól elvagy, még, ha van­ nak is bizonyos körülmények, ugye. (Fejmozdulattal Jolán felé célozgat.) IRMA: (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) BÉLA: (Örömmel hangjában, végre valaki érdeklődik iránta.) Hát, tudod, már fiatal koromban is szerettem, na, gyere csak közelebb, még meg­ hallja ez a boszorkány, szóval, szerettem, tudod, kideríteni a titkokat. Fejteni. Érted? Azzal is csak több az ember. Na, na-na!!! Elég legyen ott a kóperálásból. Elég! Béla... Bé­ la... vele bezzeg beszélsz, mi? Irma, mit hülyíted azt? Mit akarsz tőle, mi? Menj onnan, amíg szépen vagyok! JOLÁN: IRMA: D e h át é n c sa k id eü ltem b e sz é lg e tn i. BÉLA: Hagyd, Irma. Majd abbahagyja. Mintha megnyomódna ilyenkor va­ lami gomb, kapcsoló, vagy mi a lelkében. Egészen megváltozik. Nincs beszélgetés, nincs! De nagy lett a jókedved, Béla! (A nők fe ­ lé.) Régen esténként már tíz perc után kicsattant a jókedve, aztán meg mi lett. Előtte még, hogy úgy mondjam, sok csepp követ vájt, értik, JOLÁN: 30 �Szépirodalom egy kis szex, ha nagyon felidegeit. Marhája. Kicsi volt a bors, de erős. Egy kész kis báránybőrbe bújt farkas. Azzal hencegett mindig, hogy ugye az aranykulcs minden ajtóba beillik. Értik, hogy mennyi nőnek udvarolt. Aztán bor be, ész ki. Most megint minek teszed itt magad, Béla? Pofázni azt tudsz, mi? Ir m a : Jolán, kérlek... JOLÁN: És azt nem mondod el, mikor hatszor akartál velem sms-ben szakí­ tani? Mert gyáva voltál személyesen megtenni? Mert tudtad, hogy úgysem tudsz elhagyni, akármennyire is akarsz? Mert legbelül, legmé­ lyebben a roskatag lelkedben mégiscsak szeretsz, vagy valami? Csak nem bírod elviselni, hogy én dominálok a kapcsolatban? A férfiúi, he­ he, büszkeséged, Béla? BÉLA: Mert inkább éreztelek várkapitánynak. Mint nőnek. JOLÁN: {Irmáék felé.) Most nem? Nézzétek meg! (Kissé félreáll és teátrális mozdulattal mutatja a Bélát. A férfi megszégyenülve, dühösen nézi az újságját. M ajd’felrobban. De elfojtja. Béla nagy elfojtó, látni ezt az arcán. Ahogy minden nagy elfojtón látni a nagy elfojtások arcnyoma­ it.) Hónapokig kínlódtunk, hogy költözzünk össze, de te, Béla, feszt el akartál hagyni! Sms-ben. A spájzból. Mert tudtad minden alkalommal, hogy ha személyesen tennéd meg, akkor ágyba vittelek volna. Össze­ engeszteltük az ágyneműt, újra és újra. Megszeretgettelek és kész, le­ nyugodtál, aztán a vihar utáni csend. Nézni a plafont, mint egy kony­ hakőre esett vajas kenyér. A repedések mintáit, aztán, magyarázni, Bé­ la, a plafon vízrajzi ábráit, mintha mi sem történt volna?! Mutogatni. Ez vagy te, Béla. Mert nem mertél személyesen szakítani. Bélukám, ha személyesen akartál volna elhagyni, már rég összeköltöztünk volna. Te szerencsétlen! {Hátulról tarkón veri.) BORIKA: Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. JOLÁN: Kussoljon, Borika! IRMA: Na de Jolán, Borika igazán nem tehet semmiről. JOLÁN: Majd én megmondom, hogy ki tehet kiről. már sok, Jolán, elég, nem látod, hogy kikészült már a Béla. Nya­ kig van már vörösödve. Remeg is. IRMA: E z JOLÁN: Majd ha én mondom, hogy elég, akkor lesz elég, megértetted? Nézd a vén öregasszonyját, belekotkodácsol itt nekem a hogyhívj ákba. Béla, 31 �Szépirodalom te mondtad neki, hogy szóljon rám, ugye? Tudom, hogy te izéltél a fe­ jeddel, intettél mi, hogy szóljon közbe. Azt hiszed, nem tudom? Tudok én mindent! (Borika mosolyog, elismerően bólogat. Jolán odamegy Béla elé, egészen közel.) Jo l á n : Hogy mindig akkor jön a postás, mikor éppen letollak valami bénázásodért, éppen akkor jön valaki. Gondolod, hogy nem látok a dolgok mögé? Hogy jelzel nekik, mikor már nem bírod? Hogy szabadítsanak fel téged, ha éppen vitahelyzet van? Tudom én, hogy mi megy itt mö­ göttem, nagyon is, hogy tudom, a rongyos életét a szabotázsának. És Béla, büdös vagy, mint akinek rohad az aurája. Mert mindig vitahelyzet van, hogy neked ebből áll a világ, hogy vita, meg vita, meg botrány, hogy ebben érzed jól magad, (.Lassan feláll a pádról.) mikor a másikat hülyének nevezheted, hallod, te szukabo­ gáncs, te élvezed, mikor mást alázhatsz, látni a kéjt az arcodon. Erre izgulsz fel, hogy ordíthatsz valakivel. BÉLA: (Borika mosolyog, elismerően bólogat. Örül, hogy Béla felveszi a kesztyűt, végre valami férfias mozzanat.) {Hangosan) Most leszámolunk, elég volt a 20 évnyi sértegetésből, elég volt az alázásból. 20 évig állni esténként az előszobába, hogy ne mászkáljam össze a felmosásodat. Mert neked ez az esti program, hogy felmosófa, domesztosz, nem ám mozi, cirkusz, esti sorozat. Hogy meddig kell még bujám a te stílusodat, hogy egy állatnak nézel, mi? (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) Hogy bárkivel találko­ zunk, állandóan és mindig csak az van, hogy de béna a Béla, ez se megy, meg az se megy neki. Na, de ennek most vége. BÉLA: Jolán: De nagy a pofája valakinek! {Szemben áll a férfival, megüti annak bal vállát.) Igen, hozzám érnél, mi? Dehogy mersz te hozzám érni. Nyúlbéla. Az vagy. Azt hiszed, ha hangoskodsz, az segít a szerencsét­ len fejeden? Nézzél már magadba! Én húzlak ki a szarból, én csinálok embert belőled. (Lök rajta még egyet.) Annyi bátorságod sincs, mint egy vödör gipsznek. BÉLA: N e h o g y te le tö m je m g ip s s z e l a szádat! N e h o g y arra éb red j, h o g y h ú z a g ip s z a szá d b a n , lö k i s z é t a z am algám ot! B o r i k a : Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. 32 �Szépirodalom Gipszelni se tudsz, te majom. Semmit se tudsz, mit izéled magad, mi? Csinálod. De tudnám, hogy mire? Annyi bátorságod sincs, hogy közeledj hozzám a hitvány testeddel. És vedd már észre, hogy mással vezetem le a szexuális feszültséget. Hát mennyi jelét adjam ennek? (Kíméletlen, hideg higgadtsággal.) Csallak Béla, 10 éve csallak a Sehonnayval, a pókhasú biztonsági őrrel. Mert neked már arra sincs bá­ torságod, hogy hozzám érj, ahogy jólesik, Béla. 10 éve nem nyúltál hozzám, Béla. Esetleg magadhoz, de szerintem ahhoz is nyúl vagy. Utoljára 10 éve izéltem veled, amennyi eszed van, már nem is emlék­ szel. De csak bénáztál, Béla. Csak kotorásztál, a kedvedre, a nyolccen­ tis kedvedre, Béla. Én nem voltam fontos, csak a magad boldogsága volt fontos. A magad nyolccentis boldogsága. JOLÁN: (Érzi, hogy kényes pontra érkezett a vita, próbál közéjük állni.) Jól van, jól van. Ennyi szépen elég is lesz mára. IRMA: BÉLA: M o st m ár e lé g a z an yád h é tsz e n tsé g it, fo g ja n a k le , m ert m e g ö lö m , hát te te lje se n k ic sin á ltá l e n g e m ! (Egészen közel megy Jolánhoz, egy­ beér a leheletük, fújtatnak mindketten. Béla pofonra emeli kezét, de Jo­ lán hangosan kiröhögi. ) Te szerencsétlen, te még egy pofont se tudsz adni. Nézzék még, hát nézz már magadra, hogy nézel ki, neked még egy jobb tenyeres pofon sem áll jól, hát mit akarsz te ? (Béla balból lekever egy tenyerest Jolán­ nak. Mindenki meglepődik, Jolán is, Béla is, a két nő is. Borika moso­ lyog, elismerően bólogat.) JOLÁN: Balból megy, látod? Innentől végeztünk egymással. Kell még? (Még egyszer megüti Jolánt, a nő majdnem földre esik az ütéstől, valamije vérzik a fején, nem tudni mije, haja az arcában, liheg. A nő a másik két nőhöz fordul segítségért.) Fogjátok már le! Nem látjátok, hogy meg­ őrült? Meg fog ez engem ölni teljesen. (Az egyik nő mögé lép, mintegy fedezékbe. Béla elkezdi felgyűrni az ingujját.) BÉLA: (Folytatás a következő lapszámban.) 33 �Szépirodalom K eszthelyi M angó G abriella Ősz, az a másik sárga tetemek felett szikkadt karjukat ég felé tartva állnak az útszéli fák a mulandóság csendjét leheli a reggel az ablakszegletbe s éji béke liheg a kéménytetőkön béke csend és halál fogódzkodnak össze s az Ember riadtan menekül halvány fénnyel éled a ködös napsugár mécsest gyújtva a Föld felett még élek miközben a krematóriumi láng körülölel bevégeztetett Ősz Szécsényben a harsány kedvű nyár lassan nekifáradt s színes ruhát termett a monotonzöld fáknak madársereg indult más nyarat találna szárnyaszegletében vele repül párja égető tüze bóbiskol a napnak foga serkent immár a pirkadatnak 34 �Szépirodalom K eszthelyi M angó G abriella Csend a Cserhátban elült a szél s az őszi levelek fáradtan pihegnek kocsányaikon pillanatnyi vagy hetek csendje szakad a dombok fáradt hajlati közé ropogó levelek nyaldossák az utat időtlenül hajlik hozzám az ősz napsugár serken langy meleg fakad s a keseredés bennem aludni tér nem hittem volna hogy így megvigasztal az elmúló lélegzet elhaló zaja álmomban lassan megfogom a kezed s felébredve látom hogy csak ágyam vánkosa örökségem nem vihetem tovább jön a tél s a lélek vele hal a csend az őszi csend mint bús barát marasztal 35 �Kelemen József: Táj 36 �Szépirodalom L aboda R óbert Feléled emlékeim helyén a hűvös réten ahol mindig ketten reszketünk ez mind ami maradt én meg a rideg Isten nem ki megint sajnálni akar darabokra szórja az itt felejtett hegyeket itt merülök alá én alaktalan mint a fjordok közti víztömeg lüktetek egyhelyben távoli innen az élet nem ér el idáig a némák panasza hallik errefelé a suttogás is elfogyott nem kalandozik erre levegő itt maradtam én és Isten miattam így van miattunk így ha nem zöldülünk belehalunk port vízzel sárnak azzal takarózunk szétéltük mi összerakható volt az ember vagyok kinek szíve kőből örökre mégis síkon egyenes réten cipelem bűneim bámulom a magasságot egyszer még avar halom leszek erdő élettel teli ha ősszel tarra kopaszodom ráhullok a tavaszra megtelek fák szívdobogásával 37 �Képzőművészet C songrády B éla Mérföldkő Cereden Művésztelep vissza- és előrenézve... Bár nem is olyan régen még nagy jelentőségük volt azoknak a valóságos határköveknek, sorompóknak, amelyek az egymással közeli, alkalmasint szomszédos magyar és szlovák településeket - így az észak-nógrádi és dél­ szlovákiai községeket is - elválasztották, a legújabb kori, a közép-kelet eu­ rópai országokban lezajlott, rendszerváltásnak nevezett társadalmi, politikai átalakulás ismert történései negligálták, szimbolikussá tették szerepüket. Az alábbiakban ugyancsak egy ilyen képletes, de időbeli választóvonalról, mondhatni mérföldkőről lesz szó. Arról, hogy 2016-ban jutott el létrejötté­ nek huszadik évfordulójáig a ceredi nemzetközi művésztelep, noha - az el­ ső, az 1996-os kapunyitást is beszámítva - ez év július végén, augusztus elején két héten át már a huszonegyedik alkalommal alkottak együtt a szél­ rózsa minden irányából érkezett festők, grafikusok, szobrászok és mutatták be műveiket az érdeklődőknek. Tehát az egyik jubileumot - a huszadik mű­ vésztelepet - tavaly nyáron ünnepelték, a naptári évet tekintve pedig az idén érkeztek el a kerek évfordulóig. Mindkettőről méltón és maradandó módon emlékeztek meg. Megjelent például a második kötete annak a reprezentatív albumnak, amely - folytatva az első tizenöt év történetét - az utóbbi öt esz­ tendő krónikáját dolgoztaiéi sokoldalú tartalmi megközelítésben, beszédes és látványos illusztrációkkal s összességében is felettébb elegáns külcsínben... Annak idején három, más-más korosztályú, de ambiciózus, azonos mó­ don gondolkodó festőművész - Fürjesi Csaba, Kun Cecília és Sánta László - fejében fordult meg a gondolat, hogy valahol - lehetőleg szép természeti környezetű, tárgyi és szellemi hagyományokban, élő tradíciókban gazdag településen - érdemes lenne egy művésztelepet létrehozni kizárólag diplo­ más, úgymond hivatásos alkotók számára, illetve részvételével. Almukat Cereden váltották valóra, minthogy e kis, alig több mint ezer lelket számlá­ ló medvesaljai falucska megfelelt valamennyi követelménynek, sőt alig re­ mélt, a barátságos, vendégszerető emberekhez kötődő értékek sokaságával is rendelkezett, illetve rendelkezik. „Sokszor megkérdezik tőlünk, hogy ju ­ tott eszünkbe művésztelepet csinálni. Hogyan vagyunk képesek önerőből fenntartani ennyi éven keresztül?... Jó lenne persze azt nyilatkozni, hogy új Nagybányává akarunk válni, nyomot hagyni a művészettörténetben, de sze­ repünk megítélését józanul mégis inkább a jövő ítészeire hagyjuk” - fogal­ mazta a 2011-es kötetben az emlékezés szitáján fennmaradt Aranyrögök cí­ mű írásában Kim Cecília. Kívülről, külső szemlélők, szakértő vendégek ré38 �Képzőművészet szérő l azonban m áris ú g y látszik , h o g y sik erü lt - s a k ö v e tk e z ő k b e n m ég inkább sik e rü lh e t - je le k e t terem ten i, h á tra h a g y n i a m a g y a r m ű v é sz e t - cs ta lá n eg y k ic sit az e u ró p ai - tö rtén etéb en . A z utó b b i re m é n y t erő síti W chn e r T ib o r je le s m ű íté sz aláb b i v é le m é n y e , am e ly 2 0 1 0 m á ju sá b a n , B u d ap es­ ten a M a g y a r A lk o tó m ű v é sz e k H á z á b a n ta rto tt 15 éves ju b ile u m i k iállítás m e g n y itó b e sz é d é b en h an g z o tt el: „A Ceredi Nemzetközi Művésztelep alko­ tásai révén nemcsak a telep krónikája és profilja rajzolódik meg, hanem sú­ lyos áttételek révén az ezredforduló körüli időszak közép-európai, európai története, vagy legalábbis e történet karaktere is. ” H aso n ló g o n d o la to k a t fe jte g e t a 2 0 1 6 -b a n m e g je le n t m á so d ik k ö tetb en a Kultúrák találkozása c í­ m ű ta n u lm á n y á b a n N á ty i R ó b e rt k u ráto r, fő isk o la i d o cen s, a szeg ed i R eökp a lo ta m ű v é sz e ti v e z e tő je is: „Cereden az előző két évtized eredményeire építve, a településen nyaranta megjelenő művészek és a falu lakóinak kap­ csolata egyre szorosabbra fonódván olyan szellemi egységet és különleges produktumot hozott létre, amely mára az ország határain túlterjedően is egyedinek számít. ” L e g á lta lá n o sab b a n azo n b an m in d e z id eig ta lá n B creczk y L o rán d , a N e m z e ti M ú zeu m a z ó ta n y u g á llo m á n y b a v o n u lt fő ig a z g a tó ja je lle m e z te e m ű h e ly k a ra k te rét, je le n tő s é g é t m á r 2 0 0 5 -b e n az u g y a n c sa k ju b ile u m i, tiz e d ik m ű v é sz te le p k iá llítá sá n a k m eg n y itó já n a sa lg ó ta rjá n i m ú z e u m b a n , a m ik o r többek k ö zö li v issza- cs elő re n é z v e is az a lá b b ia k a t m o n d ta: „ Cered azt bizonyítja, hogy a modernség nem önmagáért van, nem azt szolgálja, hogy az alkotó megfeleljen az adott pillanatnak, netán lemásolja a világ­ trendeket. A modernség Cereden azt jelenti, hogy aki itt dolgozik, a maga mondandóját olyan eszközökkel tudja megfogalmazni, amely eszközök izgal­ massá, fantáziadússá teszik a művét, akár a műfaji határokat feszegetik is és ez a legtöbb, amit tehet egy művész. A művésztelepen alkotók minden év39 �Képzőm űvészet ben egy-egy müvet a gyűjtemény részére ajánlanak fel. Ez a gyűjtemény száz év múlva dokumentálja majd. hogy volt egy társaság, amelynek tagjai képesek voltak arra, hogy együtt élve, együtt dolgozva, egymástól tanulva és egymást segítve képzőművészeti alkotásokat hozzanak létre annak érde­ kében, hogy a mi mindennapjaink valamilyen formában jobban emlékeztes­ senek az emberi életre. ” A Bereczky Loráiid által emlegetett gyűjtemény immár az elmúlt két évti­ zed során megrendezett huszonegy művésztelep során huszonnyolc ország több mint kétszáz alkotójának művei­ ből állt össze, s mintegy ötszáz műal­ kotást számlál. S bár Cereden termé­ szetesen ki-ki kedvére dolgozhatott, minden évben volt némi tematikus jel­ lege is a közös munkának. így példá­ nak okáért az akácfa, a vászon, a tisztaszoba, a medve-kultusz, a kert, s ön­ állóan is - de egyszersmind mind­ egyikhez kapcsolódóan - a ceredi em­ ber. Az idén az ..Elet - Jelek" címet vi­ selte a projekt, amely kettős célt tűzött maga elé. Az első az volt, hogy felku­ tassa. felfedezze a falusi lakosság köré­ ben fellelhető - velünk élő. tehát kor­ társ - sajátos motívumokat, amelyek lehetnek a helyi, népművészeti gyöke­ rekből számlázó vagy a köznapi életvitelből leképződött vetületek. azaz életjelek. A művésztelep másik célja az a kísérlet volt, amely során a művé­ szek személyiségén keresztül, kreativitását felhasználva leképezhető, meg­ alkotható volt Cered vizuális motívumsora. S az már a jövőbe mutat, hogy ezeket miként lehet visszaépíteni a falu mindennapi életébe. Nem elhanya­ golható körülményként jegyezhető fel. hogy a szobrászok tevékenységéhez Kele Péter, a tótújfalui fűrészüzem tulajdonosa nyújtott támogatást, a festők és grafikusok viszont Vincze László fedémesi papírkészítő mester műhelyé­ ben kézzel gyártott nemes papírral dolgozhattak. A szponzoráció ugyanis nélkülözhetetlen eleme a művésztelep működésének. Az ez évi program ki­ emelkedő eseménye volt Kun Cecília Virágot síró lány című, Textilversek és idolok alcímű kiállításának megnyitása, amelyet megtisztelt jelenlétével és hozzászólásával Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is. Felidézte az akadémia alapító személyisé­ gének, Makovecz Imre stílusteremtő építésznek az érdemeit, és utalt neves kutatók - köztük Freund Tamás - megfigyeléseire, amelyek szerint az em­ ber száznyolcvanmilliárd agysejtjét gyakorlatilag harminc tulajdonság irá40 �Képzőművészet nyitja, s ezek sorában mintegy negyven százaléknyi szerepe van az öröm különböző megnyilvánulásainak. És mégis manapság a művészet mintha le­ mondott volna arról, hogy örömforrásként funkcionáljon. A ceredi tapaszta­ latok szerencsére másról tanúskodnak. Ez a műhely valójában történelmet csinál - mondta az illusztris vendég, s elismerésének azzal adott nyomatékot, hogy meghívta a ceredi művésztelepet egy kiállításra 2018-ra Buda­ pestre, a Vigadóba, ahol a község is bemutatkozhat. Szintén különleges színfoltja volt a 2016-os nyári szimpóziumnak, hogy először kaptak díjat a háromtagú zsűri által javasolt művészek. Szedlacsek Emília, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közösségi, Művelődési és Művészeti Főosztá­ lyának vezetője - Hoppál Péter, a kultúráért felelős államtitkár által aláírt oklevél kíséretében - adta át a különdíját a művésztelepen immár tizen­ egyedik alkalommal részt vett Jozef Suchoza besztercebányai szobrászmű­ vésznek, aki ezúttal egy kutat „varázsolt” többjelentésű műalkotássá. Ugyancsak különdíját kapott Fekete Zsolttól, Salgótaiján Megyei Jogú Város polgármesterétől Szemethy Imre, a Zsámbékon élő, Ceredhez szintén szorosan kötődő grafikusművész, aki Allatneszek címmel készített sorozatot a művésztelepen. Az viszont már hagyományőrző interkulturális momen­ tumnak tekinthető, hogy a képzőművészethez rendre kapcsolódnak más művészeti ágak - színház, irodalom, film, zene - is. A helyi rönkszínpadon az évek során több emlékezetes, többnyire performance-jellegű produkcióra került sor. Ez alkalommal a kertben két jazzegyüttes - a budapesti Hendrix Project és a salgótarjáni Front trió - szórakoztatta a záróünnepség résztve­ vőit, színesítette a Négy Tó Panzió gasztronómiai szponzorálásával lezajlott programot. Fürjesi Csaba, a házigazda művészeti vezető „búcsúzóul” azt emelte ki, hogy a kilenc országból - Ausztriából, Szerbiából, Szlovákiából, Cseh-, Francia-, Lengyel-, Német- és természetesen Magyarországról, sőt a nagyon távoli Malajziából - érkezett kéttucatnyi művész mintegy negyven­ egyezer kilométert - éppen annyit, mint a Föld legnagyobb szélességi köré­ nek, az Egyenlítőnek a hossza - utazott annak érdekében, hogy részese le­ gyen a ceredi művésztelepnek. Akárcsak elődeik, ők is jó hírét viszik Cerednek, Nógrád megyének s egyáltalán Magyarországnak szerte Európába, s ki tudja még mely részébe a világnak. Már ott a helyszínen folytatott beszélgetésekben is hangsúlyosan vető­ dött fel, hogy - mivel a korábban kitűzött célok jószerivel maradéktalanul megvalósultak, s az eddigi eredmények a fentebb említett albumokból szá­ mos külföldi egyetem könyvtárában is tanulmányozhatók - a következők­ ben milyen irányba, hogyan fejleszthető tovább a ceredi művésztelep, s mi­ lyen feltételek szükségesek az igencsak kontsruktív, nagyívű elképzelések akárcsak részleges megvalósításához, azóta viszont több alkalommal is le­ zajlottak célirányos konzultációk, felmerültek az együttműködés különböző formái - mások mellett - Salgótarjánnal. Az már szinte biztosra vehető, hogy 2017-ben a várossá válásának 95. évfordulóját ünneplő megyeszék41 �Képzőművészet heh külföldi testvérvárosaiból is érkeznek művészek cs egyre határozottab­ ban körvonalazódik a korábbi évtizedekben nagyon sikeres, látványos, nép­ szerű szabadtéri szoborkiállítás újraélesztésének ötlete is. Cereden a pilla­ natnyilag rendelkezésre álló 3500 négyzetméteres összterületű parkosított terület, a rajta lévő műhely- és lakóházakkal, közösségi terekkel egyrészt már kevésnek bizonyul, másrészt - a folyamatos felújítások, javítások elle­ nére - jogosan vetődik fel a korszerűsítés igénye is. Mindenképp szükség van tehát a művésztelepi alkotóbázis fejlesztésére. Az első ütemben, 2017ben egy többfunkciós, a munkafeltételeket nagymértékben javító úgyneve­ zett Pajtaépülclcl terveznek létrehozni, a második ütemben pedig egy kortárs-táj-ház megépítése lenne aktuális. Az eddigi „termés” biztonságos táro­ lásához, megőrzéséhez, archiválásához, a művésztelep évenkénti hosszabb idejű - esetleg májustól októberig tartó - aktív működéshez elengedhetetlen az üzemeltető emberi háttér megteremtése is. Egy új szakaszba érkezett te­ hát a művésztelep, kezdeményezésben, jó szándékban, akaratban, alkotó­ erőben továbbra sincs hiány, más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyi er­ kölcsi és nem utolsósorban anyagi támogatást kapnak a szervezők a tovább­ lépéshez. Mondják: megtartani, s főként túlszárnyalni egy adott szintet az élet minden területén nehezebb, mint eljutni odáig. Nincs ez másként a ceredi művésztelep cselében sem. De mindazok elhivatottsága alapján, akik bábás­ kodnak körülötte, akiket valaha is megcsapott Cered levegője, a művésztelcp különleges atmoszférája, joggal lehet bízni abban, hogy ennek a ..világ végi”, egyszersmind „világ közepi" szellemi műhelynek lesz még negyedszázados. de akár még ötvenedik évfordulója is ... 42 �Képzőművészet 43 �Szépirodalom P app - F ür J ános A nulladik napon Uram, az árvaság a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ilyenkor találkozhatunk és nem csak a félárnyék takarásában. Előléphetek a fénybe, a kisimult ég sátrát lebonthatom felállványozott arcom égtájairól, s olyan közel léphetek hozzád, amilyen közel csak az ébredés előtt lehetek a felejtés küszöbén. Uram, az árvaság a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Csak szólj elalvás előtt, mielőtt végérvényesen magamra maradnék, hogy siessek, ne kelljen sokat várnod rám, hisz neked szörnyű lehet az egyedüllét. nokturn a fény bontja sátrát, a legeldugottabb sarokból is kilép a magára hagyott holttér és a sötét, innentől kezdve már végképp senkié, arcod akár egy égve felejtett lámpa, feldereng a függöny mögötti fémes homályba, alakod éleit próbálom rajtad felkutatni, aki így tud nézni, az nem lehet bárki, szemüregedben visszahúzzák gyökerüket a túlvilág fái, magadhoz öleled az emlékeidből épült partokat, zsebedből előhúzod a valaha volt leggyűröttebb arcodat, már végleg elfelejtetted azt az utolsó apró kis részletet, amiből még összerakhatnád a fényhez szükséges részeket. 44 �Néprajz L im ba cher G ábor Szent Mihály arkangyal fény és sötét határán Fény és sötét, hit és hitetlenség, krisztusi és démoni, egészség és beteg­ ség, szépség és rútság, tisztaszívűség és mocsok, ártatlanság és vétek, élet és halál, fönt és lent, bent és kint, menny és pokol. Jónak és rossznak ősi szembenállásai. Égi vonzás és ördögi csábítás antagonisztikus erőterében való tájékozódás, hovatartozás a kezdetektől küzdelmes sorskérdés az em­ ber számára. így volt ez már szent királyaink, István és László országlásában a ke­ resztény államiság kiépítésekor, s így Luxemburgi Zsigmond király udvari embere, a Rátót nemzetségbeli Lőrinc esetében. Tar Lőrinc 1409-1411 kö­ zött elzarándokolt Santiago de Compostelába, valamint a nagyhírű zarán­ dokhelyre, Szent Patrik purgatóriumához. Ez utóbbi útjáról, és az ott átélt látomásairól készült beszámolója a középkori latin nyelvű magyar irodalom becses emléke.1 Az írországi purgatórium szigete két részre oszlik: a sötét felét - tele rikácsoló ragadozó madarakkal - a Sátán és csatlósai birtokának tekintették, itt van a purgatórium barlangja. Másik része az angyaloknak van szentelve, gazdag szépséges fafajtákban, amelyek telis-tele vannak édes szavú énekes madarakkal, s ide kápolnát építettek Szent Patrik tiszteletére. Tar Lőrinc, miután imádságos böjttel, lelki vezetéssel, megfelelő zarán­ doköltözettel és főként ereklyékkel, imádságos könyvvel, szenteltvízzel, vala­ mint fényt adó gyertyával fölkészült a purgatóriumi útra, a barlangban sötét erők kísértéseit és a fényes Mihály arkangyal vezetését élte át. Előbb két go­ nosz lélek a vitézt a lábánál fogva egymás után háromszor is odarángatta a barlang ajtajához, hogy visszafordítsák, ruháját összeszabdalták, őt magát pe­ dig mindenfélével ijesztgették. Másodszor igen öreg zarándok, hosszú szakál­ lal és lobogó, kócos hajjal, kezében égő gyertyával, s látszólag szüntelenül szerető gyöngédséggel közeledett a vitézhez, és igyekezett őt az ördögi útra csalni. Lőrinc ereklyéket tartó szüntelen imádkozására azonban az ördög a szégyentől és a tiszteletlenségtől megalázva odébbállt. Harmadszor gyönyörű szép, tündöklő nőként kísértette őt a gonosz. A vitéz azonban nem adott hitelt e fondorlatoknak, szívében megforgatta az isteni kínszenvedés titkát, és bá­ torságot merítve előző győzelmeiből, istenes szavakkal visszaverte a démont. Negyedszer egy sudár termetű, egész testében zöld ruhába öltözött férfi jelent meg előtte; vállát vörös lepel borította. Fölfedte Lőrincnek, hogy ő Mihály 1 Tar Lőrinc. Magyar Katolikus Lexikon, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tari L%C5%91rinc (2016. 09. 26.) 45 �Néprajz arkangyal, az édenkert őre, Lőrinc pártfogója, szülőfaluja, Tar templomának védőszentje. Lőrinc elmondta, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztusnak és az ő anyjának, a Dicsőséges Szűznek a kegyelmét keresi, és szeretné megtudni jó­ tevőiről, hogy a pokolban, a purgatóriumban vagy a paradicsomban vannak-e. Mire Mihály: - Az Úr meghagyta nekem, hogy mindazt, amit méltó vagy megláthatni az ő kegyelméből, testileg megláthatod ugyan, de nem a maga valóságában. Majd isteni fényesség látására ve­ zette. Ezután hihetetlenül tüzes völ­ gyet mutatott neki, amelyik hatal­ mas lángnyelveket bocsátott ki ma­ gából. E tűzben megszámlálhatatlan lélek gyötrődött, amelyek élő embe­ rekhez hasonlítottak, a legocsmányabb fogdmegek kínzásai közepet­ te. Közöttük a vitéz fölfedezte vala­ mennyi halottját. Ez a Purgatórium, amelyben megtisztul az üdvösségre várók lelke. A Paradicsomot és a Poklot azonban még elváltoztatott formában sem láthatta, ahhoz na­ gyobb alázatosság szükséges. Az angyal tanácsokkal látta el, hogy övéinek lelkét hogyan szabadíthatja ki, ezeket azonban a vitéz nem Szení Mihály lángpallossal és villámmondhatta el beszámolója írországi köteggel legyőzi a Sátánt. R. k. temp­ összeállítójának. Mihály arkangyal lom főoltárkép, Tar, 1900 (a szerző visszavezette Lőrincet a barlang be­ felvétele: 2009. 05. 22.) járatához, majd égbe emelkedett.2 Szent Mihály arkangyal a mennyei seregek fejedelme, az Utolsó ítélet angyala, az Egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. A jó angyalok vezetőjeként Mihály legnagyobb ellenfele Isten elbukott teremtménye és bi­ rodalmának lázadó alattvalója, a Sátán. Az ellene folytatott szent harcában a hívők védelmezője. Ősi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonák­ nak is, főleg ha a pogányság ellen, a hitért küzdenek. A világ végén harcol2 Tar Lőrinc pokoljárása. Följegyzés arról a látogatásról, amelyet Rátóti Lőrinc úr, Magyarország vitéze és bárója tett Szent Patrik Purgatóriurnában Írország szige­ tén. 1411., http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1424/tar-lorinc-pokoljarasa (2016.09. 05.) 46 �Néprajz ni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Már a haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Mihály teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait.3 Szent Mihály arkangyal legősibb megjelenése és kegyhelye, a bizánci jámborság vonzáskörében létesült dél-itáliai Monté Gargano a sötétséget megvilágosító fény példája, barlang sötétje és az Isten színe elől érkező ark­ angyal. Kr. u. 490-ben egy marhapásztor a Gargano hegy barlangjának be­ járatánál találta meg eltűnt bikáját, ájtatosan térdepelve. Ezután Szent Mi­ hály arkangyal megjelent a térség püspökének, tudatván vele, hogy a bar­ lang az ő szent helye, ahol a bűnösök bocsánatot nyernek, és az imádságos kérés meghallgattatásra talál. Felszólította a püspököt egyházi felszentelésé­ re. A püspök azonban vonakodott ezt megtenni, mert korábban ez már po­ gány kultuszhely volt, és a titokzatos helyet alig lehetett megközelíteni. így aztán 492-ben ellenség támadta meg városukat és már-már elfoglalta. A sö­ tét kilátás közepette a városiak 3 napos imádságos böjttel folyamodtak Szent Mihályhoz. O megjelent a püspöknek megint, és győzelmet ígért. így aztán lecsapó vihar segítségével fényes győzelmet arattak. Hálából a püs­ pök a barlang felszentelésére készült, de az újra megjelenő Szent Mihály je­ lezte, hogy azt már saját maga fölszentelte. A püspök papjaival, népével és a térség másik hét püspökével hálaadó zarándoklatra indult a barlanghoz. Útközben a Nap hevével szemben a püspökök feje fölött lebegő sasok tar­ tottak árnyékot kiterjesztett szárnyukkal. A barlanghoz érve látták, hogy sziklaoltár áll benne, rajta bíborterítő és kereszt, a barlang padozatában pe­ dig gyermeklábnyomok, melyeket Mihály arkangyal hagyott ott jelül. Szep­ tember 29-én mutatta be a helyi püspök az első szentmisét a barlangban. Ez az egyetlen, nem emberi kéz által fölszentelt szent hely, s benne - mint fény a sötétben - angyali seregek végzik az isteni szolgálatot.45 Szent Mihály arkangyal olyan nagy úr, hogy - a bánsági németelemériek (EneMHp / Elemir, Szerbia) szerint - ő akasztja ki a Napot, Holdat, csil­ lagokat és kormányozza a felhőket. A paradicsomi fényes létből is ő kerget­ te ki ősszüleinket. Mihály hazai várai, hegyei, városkapui, helységnevei, templom- és kápolnadedikációi, ikonográfiái ábrázolásai és jámbor magasztalásai is eredeti in­ tenció szerint a hívő lelket az élet küzdelmeiben, kísértéseiben, fény és sötét harcában, a gonosz lélek ellen való helytállásában akarják megedzeni, az agó3 Mihály. Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/M/ Mih%C3%Ally.html (2016. 09. 26.); Tokarev, Sz. A. (főszerk.): Mitológiai enciklopédia II. Gondolat, Bp. 1988. 374. 4 Bálint Sándor: Mihály megjelenése. In: Uő.: 1977. Ü rm epi k a len d á riu m I. Szent István Társulat, Budapest, 362-363.; Szent Mihály főangyal megjelenése. Ma­ gyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hU/S/Szent%20Mih%C3%A11y %20f%C5%91angyal%20megjelen%C3%A9se.html (2016. 08. 30.) 5 Bálint Sándor: Mihály. In: Uő. i. m. 327. 47 �Néprajz nia gyötrelmeiben, illetőleg a jó halál reménységében erősíteni. Különösen hajdani gyepűvidékeken vannak jelentős számmal Mihály arkangyal nevét vi­ selő helynevek, nemritkán templomok. Ilyen a Lemhény Szent Mihály-hegyi (Háromszék vm., románul Lemnia) középkori eredetű vártemplom az ezer­ éves határ közelében. Mihály mintegy gyepűőrző szereppel védi az országot a külső ismeretlenséggel, sötét, ellenséges törekvésekkel szemben. Az arkangyal ősi eredetű egyháza a Szent Mihály-hegyen. Lemhény. Háromszék vármegye (a szerző felvétele: 2010. 09. 28.). Királyainkat is megvilágosító erejével képe ott van a Magyar Szent Ko­ ronán - Gábor arkangyaléval együtt. A koronázási szertartás ősi bizánci szövege szerint az új császár előtt maga Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Egy XI. századi miniatűr II. Basileos császár koronázását úgy ábrázolja, hogy Krisztus nyújtja a koronát a császár feje fölé. Gábor te­ szi a fejére, Mihály pedig lándzsát ad a kezébe. Aligha kétséges tehát, hogy a két arkangyal a koronázás, illetőleg uralkodói hatalom égi eredetét és összefüggéseit hangsúlyozza királyaink számára.6 Mihály leginkább az első keresztény évezred fordulóján, a chiliasmus szorongó időszakában vált a halottak szószólójává. Temetőket, cintermeket, ezeknek kápolnáit, csontkamráit ajánlották az ő hathatós pártfogásába. Archaikus szemlélet szerint az élet utolsó fordulójakor a beteg fölött Mihály lebeg. Egyik kezében kard, amellyel a sárkány képében settenkedő Sátánra sújt, a másikban pedig a hagyományos mérleg. A haldokló fejénél álló őr­ angyal a mérlegelt jócselekedetek súlyára, nagyobb értékére cs így a lélek üdvözülésére mutat. Mihály vezeti a halottak lelkét a mennyekbe, az égi di6Uo. 311. 48 �Néprajz csőségbe. Mihály tiszteletére szívesen szenteltek harangokat, de temetői ha­ ranglábakat is. Ez utóbbiakat temetés közben kongatták. Mintegy hívták, szólongatták az arkangyalt, jöjjön a halott segítségére, riassza el mellőle a gonoszokat. Az ő oltalmára bízták, amikor a Szent Mihály lova néven emle­ getett hordozható ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérték. A lélek útját akarták megrövidíteni, hogy az arkangyal lován, az ő oltalmában minél előbb jusson el az üdvösségre. Ahogyan a halál sötétjében Mihály égi lámpás7, úgy áll ott ünnepnapjá­ val az évkörben az őszi nap-éj egyenlőséghez kötődően. Amikor a napon belüli sötét időtartam már beéri a világosságét, Mihály mérlegével figyel­ meztet a végső megmérettetésre, a halált figyelembe vevő épületes élet fon­ tosságára. Ugyanakkor a gonosz legyőzőiéként világít az egyre sötétedő őszi időben, jelezvén, hogy a sötétedés idején is a Fény az Úr. Szent Mihály arkangyal szeptember 29-i ünnepnapja tehát felkiáltójel az évkörben. Az egyik legjelesebb nap. világosság a sötétedésben, a Fény ural­ ma akkor is. amikor már az őszi nap-éj egyenlőség után a sötétség felülmúl­ ja a nappalokat. Fény a sötétben. Temetési lobogó. Felirata: ..Szent Mihály főangyal könyörögj a megholtakért!”Rimóc, XX. sz. utolsó harmada (a szerző felvétele: 2009. 02. 11.) 1 V.ö. uo. 330. 49 �Szépirodalom D iószegi Szabó P ál Tordai diptichon Tordai sellőm - sapphicum Csúcsokat látok! Szakadékot, omlót! Lágy hajad selymét. Feketéje hullik vállaid gödrén, zuhogó patakként messzi kezedbe! Mint tavaly láttam... Soraim patakját, lángoló mélyét szerelem csobogta. Hangomat nyelte, tekeregve útján távoli visszhang! Fény-telen hang l e t t . remegésnyi hullám! Árva billentyűm. Feketén-fehéren, sorba rótt vágyam! Levelem m agánya. Napsugaradhoz! Felderül lelkem! - Ide jöttöd éltet, Ámen-em vagy! Mint köszönés-telen vágy, bennem élsz. Tudtam: soha nem mehetsz el, tordai sellőm! 50 �Szépirodalom D iószegi Szabó P ál Tordai diptichon Ritka boldogság... - sapphicum II. Csillagok fénye porozott hajunkra, míg az égbolton ragyogó rakéták robbanó, boldog kitörése villant s hullt le közénk is. Ám szemünkkel csak fel, az égre néztünk, elköszöntél - pillanatokban éltünk sóhajom némán, halogatva, boldog lett a tiédben. Álldogáltunk még, de szemünk beszédes. Ritka boldogság, keserűen édes, mert, ha rám nézel, mosolyod nekem szólt, titka enyém is! Néma csillagkép. Tüzesebb ajándék. Mert hajad szálát kezeimben érzem, elvezet hozzád: rohanok - repülnék! hű Ariadném! 51 �Helytörténet Z ách Smith Palócföldről Kanadába A családom magyar ágának kanadai története dédnagyapámmal. Varga Jánossal kezdődött, aki bátyjával, Bélával hagyta el szülőföldjét egy jobb élet reményében és indult el Kanadába Magyarországról. János 1902. már­ cius 1-jén született Pogonyban (ma: Szilaspogony), egy kisfaluban Nógrád megye északi részén, a mai szlovák határ közelében. Dédapám Fülöp Rozá­ lia (1878-1932) és Varga János (1869-1954) - ragadványnevén Rücskös apó - harmadik gyermekeként született egy szegényparaszt családban. Ké­ sőbb még öt testvére született, akiknek többsége egész a Palócföld gyönyö­ rű dombjai között, messze a pezsgő Budapesttől élte le életét. W o o d Buffato N.P. !N V^Lake' őrt Claire■ _ ró tt McKsf'j ^L O kk AthobáSCQ MÁN 'standé Prairie W hiteca lEflion s A s k á t c h e Vv a : Qu]Appeiie PA C IF IC Ó CE ÁN Cqaldale UNITED pTATE Forrás: http://homer.ca/maps/alberta.htm De miért épp Kanadába és annak nyugati végébe. Alberta tartományba mentek? Kanadának ez a része Észak-Amerika többi tájához képest igen ké­ sőn népesült be. részben a mostoha éghajlat, részben a kései vasútépítés mi­ att. Az ill élő magyarok a helyi bányákba toborozták a munkásokat, sokszor újsághirdetések segítségével. A húszas években ide jóval egyszerűbb volt a kivándorlás, mint az Egyesült Államokba. 52 �Helytörténet Mit tudunk az albertai magyar bevándorlásról? Az albertai magyar tele­ pülések a legöregebb nemzeti kisebbségi közösségek körébe tartoztak.1 Az albertai első magyar betelepedési hullám 1890 és 1914 között zajlott. Ko­ rábban is éltek már magyarok Kanadában, akik Québec, illetve Saskatchewan tartományokból vándoroltak nyugatra. Ok összesen csak néhány szá­ zan lehettek. Az albertai magyar bevándorlás második hulláma 1925 és 1930 között folyt le, ez volt a század legjelentősebb magyar bevándorlási hulláma. A bevándorlók főleg Nógrád és Hont egyesített vármegyékből érkeztek, jelen­ tős részük bányász volt. Ugyanakkor egy részük második „körös” magyar bevándorló volt, Pennsylvaniából költöztek északabbra. A magyar beván­ dorlók száma az 1921-es 1045-ről tíz év alatt 5502-re nőtt2. Főleg gazdasági bevándorlókról volt szó, akik a szegénység elől menekültek, ugyanakkor megvoltak a társadalmi okai is, a szegény vagy nincstelen parasztok nem él­ veztek tiszteletet és megbecsülést a rendszerben, melyet maguk mögött hagytak. A bevándorlók nagy része tehát parasztokból és munkásokból állt, de volt köztük néhány középosztálybeli és lecsúszott arisztokrata. Voltak, akik családot, tulajdont hagytak maguk mögött egy kanadai jobb élet remé­ nyében. A fiatal, egyedülálló vagy házas férfiak pénzt akartak gyűjteni, hogy azzal majd hazatérjenek Magyarországra, vagy épp az volt a céljuk, hogy az Egyesült Államokba továbbköltözzenek3. A fentiek mind jellemzőek dédnagyapám és testvére, Béla bevándorlás­ történetére. 2013-ban Szilaspogonyban járva találkoztam a templom előtti emlékművel, melyet a Kanadába kivándorolt magyarok tiszteletére emeltek megköszönve hozzájárulásukat a templom felújításához. Történetük tehát nem egyedi, a kis faluból meglepően sokan vándoroltak ki a tengeren túlra. János útja az útlevele és a családi elbeszélések segítségével jól követhe­ tő, noha napra pontosan nem tudjuk, mikor hagyta el a nógrádi Szilaspogonyt. Az útlevele azt mutatja, hogy vasúton utazott Közép-Európán ke­ resztül a nyugat-európai kikötőbe, ahol tengeri útja kezdődött. Az útlevelé­ ben szereplő első dátum 1928. augusztus 6., Balassagyarmat, az alispán pe­ csétjével. Balassagyarmatról valószínűleg még hazautazott Szilaspogonyba, mert a legközelebbi pecsét több mint két héttel későbbi: augusztus 24-én Bécsben volt. Rá egy napra, 25-én érte el St. Louis városát Franciaország­ ban. Onnan Antwerpenbe utazott tovább, ahol augusztus 27-én megkapta a kanadai belépésre jogosító vízumot a kanadai kormány antwerpeni egész­ 1 Steven Tötösy de Zepetnek: Towards the History of Hungarians in Alberta http:// doc s.lib.purdue.edu/clcweblibrary/hungariansinalberta/ 2 Howard and Pamela Palmer: Hungárián cultural presence in North America in: Hungárián Studies Review Vol. VIII, No. 2 Fali 1981 p. 159. http://epa.oszk.hu/ 00000/00010/00005/pdf/HSR_1981_2.pdfk 3 Ua. p. 166. 53 �Helytörténet ségügyi és bevándorlási ellenőrző szen étől. Innen indult neki bátran az is­ meretlennek a Mclagania hajó fedélzetén. 1928. szeptember 7-én lépett a szárazföldre Québec tartományban. De ez még nem volt az útja végállomá­ sa, az úl lolytatódott, közel 4000 km-t kellett megtennie Drumheller völ­ gyébe, Albertába. Itt bányászként kapott munkát, mint sok honfitársa. A szilaspogonyi emlékmű a templom előtt Varga János és Varga Béla nevével. Az Albertába betelepülő családok hasonló bevándorlási és letelepedési mintákat követtek. Csoportokban jöttek, férfitestvérek a húszas-harmincas éveikben, ketten vagy hárman együtt, egymást segítve. Sokan eleinte más­ hol próbálkoztak, lőleg Saskatchewan tartományban, farmokon. A férfiak jellemzően előre jöttek és néhány év után. ha volt otthon családjuk, a hozzá­ tartozók követték őket. Varga János életútja is beleillik a mintába: az 1920-as években Alberté­ ba vándorolt magyar munkások nagy része a tartomány bányáiban talált munkát, főleg Lethbridge-bcn és Dmmhellerbcn. Nagy részük Magy aror­ szág északi részéről érkezett, ahol voltak korábbi bányászati tapasztalataik, de voltak, akik otthon mezőgazdasági munkásként dolgoztak. A viszonylag magas bérek vonzották őket. Drumhcllerben az East Coulee nevű bány ate­ lep 1927-ben szinte a semmiben épült és 1933-ra 1200 lakosa lett. melynek 54 �Helytörténet háromnegyede magyar származású volt4. A Drumheller völgy lakossága a késő húszas években 12 településen 10 000 körülire tehető. Ebből 2000 bá­ nyász dolgozott 29 különböző bányában évente másfél millió tonna szént kitermelve. East Coulee tipikus albertai bányatelep volt, főleg fiatalférfi-lakossággal. Munkájuk veszélyes, nehéz és szezonális volt. A házak nagy ré­ sze egy helyiségből állt, egyedülállók számára, míg két-három szobásak is házasoknak. Sokan azonban családoknál vettek ki szobát, ami a család pri­ vát szférájának sérülésével járt. A társadalmi élet a bányásztelepeken teljesen eltért a vidéki mezőgazdasági városok konzervatív életstílusától. A lakosok cserélődése, a férfidomi­ nancia és a gazdasági bizonytalanság alkoholizmust, agresszív politikai csa­ tározásokat, alkalmi erőszakot, depressziót, családi instabilitást okozott. A templomba járás nem volt jellemző. A társasági élet színtere nem a temp­ lom, hanem a Magyar Ház (Hungárián Hall) volt. A Magyar Betegsegélye­ ző Pénztár kéthetente szervezett programokat, koncerteket, táncesteket a Magyar Házban. A résztvevők nem csak magyar ajkúak voltak. A bányászvárosokban az önellátás nagyon fontos volt a túlélés szempontjából. A csa­ ládoknak nagy kertjük volt, disznót tartottak. Ugyanakkor a farmerekkel el­ lentétben maximum két gyereket vállaltak5. Ebben a városban élte János az egyedülálló fiatal férfiak életét, ami né­ hány évvel később regényesen alakult. 8000 kilométerre Magyarországtól, sok évvel érkezése után magyar párra talált. Előtte soha nem találkozott ve­ le, noha mindössze 35 kilométerre laktak egymástól az óhazában. Ficzere Hermina, János későbbi felesége, 1906. április 28-án született a Heves me­ gyei Csehiben (ma: Egercsehi). Családja jobb körülmények között élt, mint Jánosé, édesapja, Ficzere József (1882-1956) a faluban kőművesként dol­ gozott. Édesanyja, Józsa Ángyéi (1884-1963) rajta kívül még két leánygyermeket szült. Hogy a történet még rendhagyóbb legyen, Hermina még Magyarországon férjhez ment Tompos Józsefhez, és az 1920-as években fiuk született. A kisfiú, László halála késztethette őket arra, hogy egy új élet megkezdése mellett döntsenek. Hermina útlevele 1932. augusztus 26-ai keltezésű. Röviddel ezután útra is keltek akkori férjével, hiszen az augusztus 30-i pecsét már a svájci Buchsból való, 31-én pedig már a franciaországi St. Louisban voltak. Her­ mina hajója pedig Cherbourgból indult Kanadába szeptember 3-án. Tíz nap­ pal később érkeztek Québecbe. A kikötőből Hermina a kórházba került, sú­ lyosan tengeri beteg lett a tíz napos hajóúttól. Mikor felépült, továbbindul­ tak - Jánoshoz hasonlóan - Albertába, hogy férje szintén bányászként vál­ laljon munkát Drumheller Valleyban. 4 Ua. 172. 5 Hungárián Studies Review Vol. VIII, No. 2 Fali 1981 p. 173. 55 �Helytörténet Az útlevél birtokosának aláírása. — Sfgnature dv títulaíre. ...... Feleségének aláírása. Signalure de sa fémmé. Az útlevél kiállító hatóság aláírása; Signaturcdeiautorlii dqtty ránt le pusseporí. 17 arga .János útlevele Tompos .Józsefié sz. Ficzere Hermina (később Varga Jánosné) útlevele A következő év ek ese m é n y e it részleteiben a családi emlékezet nem őriz­ te m eg. A n n y it tudunk, hogy Tompos József és Hermina kapcsolata meg­ romlott. József hazatért Magyarországra. A dédszüleim pedig egymásra ta­ láltak. Kislányuk, anyai nagymamám, Varga Lenke 1942-ben született meg egyetlen gyermekükként. Otthon mindig szigorúan magyarul beszéltek egy­ más között a családban. János nagyon jól megtanult angolul munkája során. Hermina azonban clctc végéig küzdött az angol nyelvvel. 1960 körül Hermina és János Calgaryba költözött. Lenke pedig féijhez ment cs életet adott édesanyámnak. Öt sajnos már nem tanította meg ma­ gyarul. bár saját szüleivel életük végéig magyarul beszélt. Dédszüleim Cal­ gary bán nagyon szép kertvárosi környéken éltek és nagy szeretettel vigyáz­ tak Lenke nagymamám két gyermekére, Darrenre és édesanyámra. Jamiere. Mindketten máig emlegetik a sok finomságot, amellyel Hermina a gye­ rekeket várta iskola után: a savanyú bablevest, a töltött káposztát, a derelyét, a tepertős pogácsát. De sokat mesélnek a türelmes nagyapjukról, Já­ nosról is. aki sok időt töltött velük a kertben. Mint kiderült, otthon, titokban a pincében még pálinkát is főztek a nagyszülők. A mai napig őriz Lenke egy bontatlan üveget. János dédapám 1975-ben halt meg, így őt már nem ismerhettem. Hermi­ na nagymamám pedig 1989-ben. így ő még megélte születésemet. Lenke at­ tól kezdve senkivel nem beszélt magyarul, olyannyira megviselte szeretett édesanyja halála. 2014-ben. mikor velem egy ütt ismét Magyarországra láto­ 56 �Helytörténet gatott, mindenki örömére gyönyörű palóc kiejtéssel, gond nélkül eltársalgott a magyar rokonokkal. János soha nem tért vissza látogatóba Magyarországra, Hermina azon­ ban kétszer hazalátogatott: egyszer a hetvenes, másodszor pedig a nyolcva­ nas évek elején. Levélben is tartotta a kapcsolatot az otthoniakkal, főleg testvérével, Józsa Hússal. Ezeknek a leveleknek hála, sikerüli megtalálnom 2013-ban az Egercsehiből elszármazott rokonokat. A régi borítékon talált cím alapján próbáltam llus egri házát beazonosítani (ami sikerült is, de Ilus sajnos már nem cll). mikor egy utcán levő szomszéd segítségével rátaláltam a szomszédos utcában lakó rokonra, Lenke unokatestvérére. Piroskára. Mi­ kor becsengettünk a kapun, egy apró idős hölgy sietett elő. cs rövid beszél­ getés után kiderült, nagyon is emlékezik a Magyarországra látogató édes­ anyámra, az unokatestvérére, Lenkére és dédnagymamámra. Herminára. Rövidesen fényképek is előkerültek az 1983-as utazásról. A kedves hölgy kávémeghívása alatt élvezhettük a régi történeteket és az újra felelevenített rokoni kapcsolatokat. Ezen a kapcsolaton keresztül Hermina életének újabb cserepeit ismerhettem meg. 1árga Hermina, Varga Lenke és I 'arga János 1946-47 körül János rokonait könnyű volt megtalálnom, hiszen a falu annyira kicsi, hog> az akkori polgármester gyorsan beazonosította őket és megszervezett egy találkozót a családdal. {angolhói fordította: Bódi Zsuzsanna) 57 �Szépirodalom Szokolay Z oltán Leteszi a tollat 1. Áttetsző, puha, gömbszerű lény. Fényforrások sugárrohamát vissza se veri. Hagyja, hogy átlyuggasd gondolataiddal. Jelentésrétegekbe burkolózik, tart tőled, elnyeli minden pillantásod. Ez itt a fészke. Sárbevonatú, hevenyészett rácsszerkezet. Véletlenek sorozatának ismeretlen logikájú rendje. Felkínáltatik, hogy önként, spontán bízhass benne. S Te mindig megadod magad: hiszel engedelmesen. Egymásra tél-túl merőleges vonalak tartják: hajnali felriadásod utáni első hirtelen fohászaid. Óvatosan szólongatod: mama, mátka, matéria, matrica, mátrix, matróna, madár, madonna-maradék, mag, magma, manna, Magyarország. Rád se hederít, hiába remegsz bármilyen imát. Kultúrák burjánzó egymásból élése ég minden szó mélyén. Kegyelme csak ennyi, ez a szusszanásnyi idő, ez az épp csak észlelt élet, látszólag végtelenné nyújtva az első, még akarattalan, s a legutolsó, már vágyott lélegzetvételed között. Pillád rebbenéseit titokban naplózza, nem akar megbántani azzal, hogy ő méri időd. Maradsz, ameddig akarsz, alva vagy ébren, de mindvégig vele. Nélküle sehol. 58 �Szépirodalom Aki jókedvében teremtett, s akit Te csak a magad vigaszául alkottál meg. Ott sem, ahol egyedül, nélküle ott se vagy soha. 2. Minden részlet egyre fontosabb, gondolja egyszerre az a két hideg, összehegesztett fémszobor egymás mellett a kőpadon, mozdulatlanul. Már jártál itt, ismerős a park, akkor is úgy ültek, visszavetíted élénknek, fiatalnak a testük, elmosolyodsz, igen, ők azok, emlékszel olvasmányaidból. A történelem előtti szerelmespár. Nyelvedbe botlik a szó, mielőtt kimondanád, lefelé nézel, a cipőd orra elé, mintha makacs fűszállá változottan a koratavaszi bűn még mindig ott kísértene életed novemberében is. Mintha nem mernél idegen árkok fölött lépni, nem mernéd rászánni magad, hogy továbbsiess, új földrészeket fedezz fel, mielőtt távirányítójával az Őr bezárná előtted a kert hatalmas vaskapuit. Mi voltunk, mi vagyunk, mi leszünk az a pár, mondod, belefagyva, belekövülve egymás emlékezetébe, összevegyülve, együtt árván, végre kijátszva, elátkozott emberiség, a mohó gömb figyelmét. 3. Órát lehetne hozzá igazítani, pontban hajnali egykor görcsbe rándul, duzzadt nyelvét próbálja visszaszuszakolni, de nem fér, sehogy sem fér kiszáradt szájába. Megírom, hörgi, most megírom, ma éjjel sikerül, ne tagadja meg senki tőlem ezt a levegőkortyot, ezt a verset, aztán nem írja, mégse írja, zihálva leteszi a tollat tükörképed, az Úr. Egyetlen sor lóg arcodba az ég aljáról. Súgod fölfelé, amint a hajnalt látod: Istenem, Rajtad az a sor. 59 �Helytörténet B a r á t h i O ttó Fejezetek a nógrádi honismereti mozgalom és tevékenység történetéből Tény, hogy időben jóval előbb mutatkozott tudományos érdeklődés és igény a helyismereti és hontörténeti kutatómunka iránt, mint ahogy a honis­ mereti mozgalom kifejlődhetett. így volt ez Nógrád megyében is, ahol az előbbiekben említett - tudományosan alapozott - tevékenység kezdetei Nagy Iván nevéhez fűződnek, jóllehet meg kell említeni Mocsáry Antal és Borovszky Samu munkásságát is. Nagy Iván a maga nimbuszát a Nógrádvármegyei Múzeumi Társulat 1891. március 15-ei balassagyarmati létesíté­ sével alapozta meg. „Felkutatni és egybegyüjteni mindazt, ami történelmi, régészeti, természet- vagy néprajzi tekintetben kiváltképpen Nógrád várme­ gyére vonatkozik - ez volt a célja a társulat létrehozásával, amellyel le­ rakta a balassagyarmati múzeum alapjait. Ezzel szemben a salgótarjáni mú­ zeum csak 1959-ben nyílt meg a látogatók számára. A honismereti mozgalom kialakulása és fejlődése Az országos kezdemények után rövid időn belül Salgótarjánban is meg­ indult a mozgalom szervezése. 1964-től a József Attila Megyei Művelődési Ház szakemberei révén intézményes keretek közé került a mozgalom. Ha­ marosan már több országos tanácskozásra is sor került. így például a Törté­ nelmi Társulat és a TIT megyei szervezete, valamint a megyei honismereti kör szervezésében az üzemtörténet-írás időszerű kérdéseiről tanácskoztak a résztvevők. Hanák Péter, Berend T. Iván és Ránki György az ipartörténet­ kutatás új útjaira mutattak rá előadásaikban.1 2 A Nógrád c. megyei újság egyik 1969. októberi számában a cikkíró az ötéves mozgalom tapasztalatait összegezi és kiemeli Kovács János és Szabó Béla mozgalmat támogató tevékenységét.3 1975-ben Nógrádi Honismeret címmel érdekes kis füzet ad tájékoztatást többek között a helytörténeti pá­ lyázat feltétételeiről.4 1976. június 21-30. között Balassagyarmaton megrendezték az első nógrádi honismereti ifjúsági tábort, amelybe II-III. osztályos középiskolai 1 Múzeumtörténet a Palóc Múzeum honlapján: http://palocmuzeum.hu/a-muzeumrol/a-muzeumrol/ (2014. március 16.) 2 Tóth Elemér 1967. A h o n ism e re ti m o zg a lo m ... In: N ó g r á d , december 18., 4. 3 Sz. E. 1969. Ö té v e s a h o n ism e re ti m o zg a lo m . In: N ó g r á d , április 5., 5. 4M e g je le n t a N ó g r á d i H o n ism e re t. In: N ó g rá d , 1975. április 23., 8. 60 �Helytörténet tanulók, pedagógusok és népművelők kaptak meghívást, mintegy 30-an. A tábor programjában az elméleti ismereteken túl a gyakorlati tudnivalók kö­ rében egy település tárgyi és szellemi kincseinek összegyűjtése szerepelt.5 1979 nyarán Salgótaijánban rendezték meg a VII. Országos Honismereti Akadémiát A tanácsköztársaság történelmi tapasztalatai címmel. 1981-ben Salgótaijánban - az 1960-as évek kezdeményei után - újra szerveződött a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, aktívabb tagjai ki­ vették részüket a honismereti mozgalom támogatásából is. Gyűjtőmunkájuk révén több ezer értékes tárggyal, dokumentummal, fényképpel, diával gya­ rapodott a múzeum. Kiemelkedő munkát végzett: Baráthy István, Bihary Lajos, dr. Gáspár János, dr. Kúti István, dr. Várkonyi József, Jóvári Tibor, Kádasi Pál, Liptay B. Jenő, P. Tóth László és mások is. A kör számos tagja készített értékes dolgozatot a Nagy Iván Honismereti Pályázatra.6 1982. július 5-14. között Salgótaijánban került megrendezésre a VII. Nógrád Megyei Honismereti Ifjúsági Tábor, amelynek a Stromfeld Aurél Diákotthon volt a komfortos székhelye. Középpontjában az Etesre és kör­ nyékére kiterjedő adatgyűjtés állt. A megye középfokú oktatási intézmé­ nyeinek 30 tanulója nyelvészeti, művelődéstörténeti, munkásmozgalom-tör­ téneti, életmódkutatás és néprajzi munkacsoportban végzett vizsgálatokat.7 1984-ben a honismereti mozgalom keretében is gondozott helytörténet­ írás a 20. jubileumi évében járt. Ebből az alkalomból a megyei lap a múzeumi népművelők Salgótarjánban megtartott, háromnapos országos konferenciájá­ ról számol be, amelyet dr. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium mú­ zeumi osztályának vezetője zárt, hasznosnak és eredményesnek ítélve azt.8 1989. október közepén újabb tudományos tanácskozást tartottak a salgótaijáni múzeumban. A konferencia a történelemtanítást állította középpontjá­ ba, amelynek helyzetéről és aktuális feladatairól Balogh Sándor történész tar­ tott előadást. A konferencia további részében - többek között - dr. Horváth István megyei múzeumigazgató a helytörténetírás historiográfiáját tárta fel.9 A Nógrád megyei honismereti mozgalomban az idők során egyre nagyobb te­ ret kapott a helyi kezdeményezéseken alapuló, önállóságra épülő honismereti tevékenység, amelynek a rendszerváltás után már a törvényes civil szervezeti formák adták a mind életképesebb keretet. Számos civil szerveződés jött lét­ re, amelyek közül a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre után még két 5 Sch. M. 1976. Honismereti Ifjúsági Tábor Nógrádban. In: H o n ism e re t , 1/20. 6 Hidváry István 1995. A N ó g r á d i T ö rtén eti M ú zeu m B a r á ti K ö ré n e k 15 éve, 1 9 8 1 1995. 283-290. In: www.arcanum.hu (2014. április 30.) 7 Balázs László 1982. VII. N ó g r á d M e g y e i H o n ism e re ti T ábor. In: M ú ze u m i M o z a ­ ik. Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 5. sz. 8 A helytörténetírás 20 évéről. Véget ért a múzeumi népművelők konferenciája. In: N ó g r á d , 1985. október 31., 7. 9 Tudományos tanácskozás a salgótarjáni múzeumban. In: N ó g rá d , 1989. október 14., 1-2. 61 �Helytörténet nagyszerűen működő szervezetet kell megemlítenem. A Szécsényi Múzeum Baráti Köre már 1977-től működött. Szervezetéről, tevékenységéről és elért eredményeiről a kör negyedszázados történetét feldolgozó igényes kiadvány ad hiteles információkat.101Egy évvel később, 1978-ban a balassagyarmati lo­ kálpatrióták is megalakították a Balassagyarmati Honismereti Kört. „Az ak­ kori politikai viszonyok között ez volt az a szűk mezsgye, amin egy civil szer­ vezet elindulhatott, mely azóta is a Madách Imre Városi Könyvtár keretein belül működik. A Balassagyarmati Honismereti Kör évadnyitó rendezvénye az alapítókra való emlékezés jegyében zajlott a Helytörténeti Gyűjteményben. Az ünnepi alkalomra jelent meg a Balassagyarmati Honismereti Híradó 34. száma, mely a Madách Imre Városi Könyvtár évkönyve u A hely- és honismereti pályázatok sikertörténete A Nógrád megyei honismereti mozgalomnak csaknem a kezdetektől ré­ sze a pályázati rendszer. E szisztematikus munkának és a nyomában kibon­ takozó, a hely szelleme iránt elkötelezett lokálpatrióták által végzett hely­ történetírói tevékenységnek, mint történeti folyamnak, az elmúlt években végzett kutatásaim12 alapján két nagyobb korszakát különböztetem meg. Az első korszakot az 1968-1983 közötti másfél évtizedre teszem. A rendszer sajátja a kiíró - jobbára politikai és társadalmi - szervezetek évrőlévre váltózó száma és összetétele. E másfél évtized pályázatainak többsége település-, gyár- és üzemtörténeti tárgyú, néprajzi témájú. A dolgozatok mi­ nősége és értéke a kor színvonalával egészében adekvát, ám évről évre is differenciált. Két korabeli dokumentumból vett idézettel megvilágítható egy-egy év „pályamű-termése”. 1975-ben a bíráló bizottság mindössze 6 (3 felnőtt, 3 ifjúsági) pályázó (3 néprajzi, 3 helytörténeti tárgyú) munkáját is­ merte el. E „szerény termés” láttán a szakemberek több javaslatot fogal­ maztak meg a pályázati tevékenység eredményesebbé tétele érdekében.13 10 A S zé c sé n y i M ú zeu m B a r á ti K ö r n e g y e d sz á za d o s tö rté n e te (1 9 7 7 -2 0 0 1 ). 2001. Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 10. Szécsényi Antal Károly Honismereti Alapítvány, Szécsény. 11 A Balassagyarmati Honismereti Kör ünnepi évadnyitó rendezvénye 2013. szeptember 12. http://www.agt.bme.hu/balassi/HonismeretiKor_30ev.html (2014. március 16.) 12 Baráthi Ottó 2009. A z 5 0 é v e s N ó g rá d i T örténeti M ú zeu m a sa jtó b a n . Tanulmány. Nógrád Megyei Történeti Múzeum-Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján; Baráthi Ottó 2009. A d a lé k o k e g y p o lih is zto r p á lya k ép é h e z. A z 5 0 é v e s sa lg ó ta rjá n i m úzeum e ls ő ig a zg a tó ja : dr. G a jzá g ó A la d á r. Tanulmány. Nógrád Megyei Tör­ téneti Múzeum-Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján; Baráthi Ottó 2014. A d a lé k o k a h on ism ereti tevé k en ység történ etéh ez; fig y e le m m e l a p á ly á z a to k stru ktú ráján ak é s a z u tó b b i 10 é v p á ly a m ű v e in e k elem zésé re é s értékelésére. Ta­ nulmány. Domyay Béla Múzeum-Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján. 13 A z 1975. é v i p á ly á z a tr ó l c., gépírással készült beszámoló anyag a Domyay Béla Múzeum (egykori elődjének) adattárából. Aláírás, pecsét, dátum, adattári jelzés, irattári/iktatószám nélkül. 62 �Helytörténet Nem is hiába, hiszen 1978-ra jelentős javulás következett be; az ekkor immár 17 pályázat megyei díjazottainak pályamunkái az országos megmé­ rettetésen is sikeresen szerepeltek. A felnőtt tagozatban Vongrey Béla (Salgótaiján) Tar földrajzi nevei c. dolgozata II., az iijúsági kategóriában Bános Julianna (Ecseg) munkája III. díjat kapott.14 Az 1980-as évek elején a megyei szakemberek úgy gondolták, érdemes lenne „leválni” az országos rendszerről, egyben autentikus és standard ne­ vet adni a Nógrád megyei pályázatoknak. Egy, a megyére jellemző, a törté­ nelmi Nógrádot is reprezentáló név választásához az ő javaslatuk volt az alap, amely lehetővé tette a „felügyeleti jóváhagyással” megszületett dön­ tést, miszerint a pályázati kiírást Nagy Ivánról, a jeles történészről, az első nógrádi múzeum megalapítójáról nevezzék el. Dr. Kovács Anna irodalomtörténész ez időben kutatta intenzíven Nagy Iván életét és munkásságát.15 Támogatója a főnöke, a megyei múzeumi szervezet akkori igazgatója, Praz­ novszky Mihály dr. - maga is irodalomtörténész, muzeológus - volt. (Ké­ sőbb hosszú éveken át e lap, a Palócföld folyóirat főszerkesztője is.) Az ő érdemük, hogy 1984-ben a pályázati felhívás első ízben jelent meg Nagy Iván Honismereti Pályázat (továbbiakban: NIHP) néven. A NIHP 1984 óta évente megszakítás nélkül került meghirdetésre, felnőtt és ifjúsági kategóriában, rendre 6-8 (a legtöbbször: történeti, népraj­ zi, természettudományi, irodalomtörténeti, művészettörténeti, művelődéstörténeti, társadalom- és gazdaságtörténeti) témakörben, alig változó köve­ telmény-rendszerrel. A pályázat két állandó, felelős meghirdetője a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet és a Nógrád Megyei Levéltár volt, számos köz­ reműködő, a díjazás finanszírozását is támogató - évenként is változó - in­ tézményfenntartó és más partnerszervezettel egyetemben. Az I—III. helye­ zést elért pályázatok kategóriánként és témakörönként kerültek (reálértéken egyre szerényebb összegű) pénzdíjazásra, könyv- és egyéb jutalmazásra. Ezt a vázolt, három évtizedes pályázatfolyamot számítom az intézmé­ nyes nógrádi helyismereti, helytörténeti és honismereti pályázati rendszer második nagyobb korszakának, amit - mint fentebb utaltam rá - behatób­ ban is vizsgálat tárgyává tettem.16 A tendenciák megragadása és érzékeltethetősége érdekében a 30 éves korszakon belül három - egy-egy évtizednyi - etapot is képeztem, azokat külön-külön is elemeztem. 14P á ly á za to k . In: M ú ze u m i M o za ik . A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának Tájékoztatója. 1979. 1/18. 15 Kovács Anna 1980. N a g y Iv á n k ö n yvtá ra , m in t e g y n e m ze d é k m ű v e ltsé g é n e k tü­ kö ré. In: N ó g r á d m e g y e i M ú ze u m o k É vk ö n yve 1980. Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 119-134.; Kovács Anna 1982. N a g y Iv á n kö n yvtá ra , m in t e g y m ű v e lő d é si e szm é n y b izo n yíték a . In: Nógrád megyei Múzeumok Év­ könyve 1982. Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 209-242. 16 Baráthi Ottó 2009. i. m. 63 �Helytörténet A NIHP vizsgált, 30 éves időszakában összesen 638 (éves átlagban: 21) pályamunka érkezett be. Ennek 37,5%-a az első, 33,5%-a a második, 29,0%-a a harmadik 10 éves időszakra esik, azaz a pályázatok száma és ará­ nya is csökkenő, tendenciája mérséklődő. A tematikus (témakörönkénti) megoszlást figyelve megállapítható, hogy az összes pályamű 60,8%-a történeti/helytörténeti, 8,0%-a néprajzi, vagyis a két témakör népszerűsége vé­ gigvonult az időszakon, és az utóbbi részarányának csökkenése mellett is domináns maradt. Kirívó a társadalom- és gazdaságfejlesztés témakör el­ enyészően csekély „súlya”. A pályázatok ifjúsági és felnőtt kategóriánkénti megoszlása szerint az összes pályamű egynegyedét küldték be a fiatalok. Mindkét említett jelenség sajnálatos és figyelmeztető is. A NIHP legsikeresebb pályázatírója a tudományos módszerekkel és igé­ nyességgel dolgozó Prakfalvi Péter salgótaijáni geológus, mintegy húsz (I., II.) helyezésre értékelt és díjazott pályamunkájával. A díjazott pályaművek között több is megfelel a tudományosság kritériumainak, az adott szakterületen is megállja a helyét. Ugyanakkor a pályamunkák közül kevés került „magasabb szintre”, jelent meg nyomtatásban. Itt is megemlíthető a szakmai publikációk­ kal (könyvvel, kiadvánnyal is) rendelkező Bozó Gyula dr„ Csongrády Béla dr., Fancsik János dr., Galcsik Zsolt, Gréczi-Zsoldos Enikő dr., Handó Péter, Kúti István dr., Prakfalvi Péter, Póczos Sándor, Puntigán József, Szirácsik Éva dr., Szenográdi Ferenc és e sorok írója is. Érdekesség: az egykori sikeres pá­ lyamunkát írók közül Galcsik Zsolt, G. Toronyi Judit dr. és Szirácsik Éva dr. ma már ismert levéltári, illetve történész-muzeológus szakember. Mindezek alapján kijelenthető: a NIHP megfelelt deklarált hivatásának. Beigazolódott, hogy a helyismerettel és helytörténettel nem hivatásként foglalkozók számára kiírt NIHP, illetve az azon való részvétel a tudomá­ nyos műhelymunkához vezető út lépcsőfoka, a kutatómunka előszobája. A NIHP olyan szellemi intézmény, amelynek fenntartása a Domyay Béla Mú­ zeum szakmai irányításával és koordinálásával jövőben is indokolt, össze­ fogással megvalósítható. Amire jó esély is van Shah Gabriellának, a múze­ um igazgatójának elképzelései és kiemelt alábbi mondatai alapján is: „A Domyay Béla Múzeum megfelelő irányú változtatások mellett az egyik leg­ hatékonyabban működő kulturális és tudományos központ szerepét töltheti be. Azt szeretném, ha az intézmény a színvonalas kiállítások, a kutató és a feldolgozó munka révén a »valóság és az elmélet« találkozásának sajátos színtere lenne. "n Ebben a szellemben került kiírásra 2016. évre is a Nagy Iván Honismereti Pályázat. A felhívást - amely a múzeum honlapján meg­ tekinthető - itt is ajánlom a nógrádi lokálpatrióták és középiskolás fiatalok szíves figyelmébe. 17 Gréczi-Zsoldos Enikő 2014. Nyitott múzeum. Beszélgetés Shah Gabriellával. In: P a ló c fö ld . 1/78-79. 64 �Helytörténet SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA Koldusok közt siketek? - Siketek a reformkori Nógrád megyében Egy irat és ami mögötte van A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának (a továbbiak­ ban: MNL NML) reformkori iratai és annak számottevő száraz adata mögött szomorú emberi sorsok is megbújnak. Ennek egyik példája a Magyar Királyi Helytartótanács 1838. szeptember 25-én tartott tanácsülésének egyik döntése. Ennek értelmében az 1838. november 16-án, Balassagyarmaton tartott megyei közgyűlésen terítékre került Dávid Sámuel losonci lakos siket fiának a „Váci Siket Néma Intézetbe” történő felvételének és annak támogatásának ügye. A közgyűlés határozatában a Losonci járás főszolgabíróját utasította, hogy Judósítást tegyen” a folyamodó anyagi és családi körülményeiről. Az irat hátolda­ lán szűkszavú megjegyzés: „a relatio felterjesztetett aHtó Tanácsnak Az irat több szempontból is elgondolkodtató. Sorakoznak a kérdések: milyen sors jutott annak, aki siketként született a 19. század első felében? Mennyire számított a családi háttér, hova és milyen feltételekkel járhattak iskolába, hogyan boldogultak a gyermekkorból kilépve? Mi volt az általá­ nos tendencia? A háttér A kérdések megválaszolásához a korábbi évszázadokba kell visszamen­ nünk. Az ókorban - kevés kivételtől eltekintve - a betegség és a fogyatékos­ ság mögött isteni büntetést, túlvilági hatást láttak. A középkorban az egyház karolta fel a fogyatékkal élőket. Befogadta és a lehetőségekhez mérten mun­ kára fogta őket, de az oktatásukra egyáltalán nem helyezett hangsúlyt. Ez vál­ tozott meg a reneszánsz világ beköszöntével. Nyugat-Európában számos kí­ sérlet történt annak bizonyítására, hogy a siketeket igenis lehet oktatni. Az el­ ső próbálkozások a 16. században indultak meg. Cardanus (1501-1576) olasz filozófus és fizikus úgy vélte, a siketek számára egyéni foglalkozás szüksé­ ges. Rájött, hogy a siketet is meg lehet tanítani ími-olvasni és meg is érti, ha megmutatják neki az adott szóhoz tartozó tárgyat vagy annak a képét. Spa­ nyolországban Pedro de Ponce (1520-1584) bencés szerzetes 1580-ban kez­ dett el siketeket oktatni beszédre, írásra-olvasásra. Bő fél évszázaddal később, Európa északnyugati felén a siketek kommunikációs eszköze, a jelnyelv felé fordult a figyelem. John Bullwer 1644-ben Chirológia: A kéz természetes1 1 MNL NML IV. 16. Losonci járás főszolgabírójának iratai. 1838. 14. 65 �Helytörténet nyelve című kétrészes művében a kéz és az ujjak megfelelően kifejező hasz­ nálatával foglalkozik. Az ábrákkal bőségesen illusztrált könyv az emberi ér­ zelmeket csoportosítja és hozzárendeli a megfelelő gesztust. Ezután is szüle­ tett ebben a témakörben műve: Philocophus: A siketnéma emberek barátja és a Philocophus, avagy a siket és néma emberek tanítása 2 Közép-Európában a 18. század végén, a felvilágosodás egyik legtehetsé­ gesebb uralkodójának, II. Józsefnek is köszönhetően a fogyatékkal élők felé fordult a figyelem, különösen arra fókuszálva: miként lehet őket a társada­ lom „hasznos tagjaivá” tenni.3 II. József 1777-ben Franciaországban tett lá­ togatásakor megtekintette EEpée 1770-ben, siketek számára létrehozott is­ koláját és az ott tapasztaltak annyira meglepték, hogy hazatérve Bécsből azonnal két embert küldött a párizsi siket intézmény tanulmányozására. A porosz példa is hathatott, hiszen Lipcsében és Berlinben 1778-ban létesül­ tek iskolák. Végül 1779-ben Bécsben létrejött a Siketnémák Intézete4 Ez azért is fontos változás, mert ezzel a középkorból eredő és uralkodó felfogással ment szembe, miszerint a siketeket, mivel nem tudnak beszélni, ezért őket nem lehet tanítani: így a társadalom perifériájára kerültek, jobbik esetben egyszerű, kétkezi munkából, rosszabbik esetben és döntő hányadá­ ban koldulásból éltek. M agyarországon Magyarországon Cházár András (1745-1816) Gömör vármegyei főjegy­ ző nevéhez fűződik az első siketnéma iskola megnyitása. 1799-ben Cházár András Bécsbe ment a siketek oktatásának tanulmányozása végett. Tapasz­ talatait a Magyar Kurírban tette közzé. 1799 végén Sturmann Márton Gö­ mör megyei birtokos jóvoltából Gömör megye közgyűlése elé vitték a siket­ némák oktatásának ügyét. Cházár András ebből az alkalomból készített me­ moranduma és Joseph May-nek, a bécsi Siketnéma Intézet igazgatójának két javaslata a pesti egyetemhez került. Joseph May egyik javaslata az Inté­ 2 A kora újkori időszak siketeket érintő pozitív változásairól lásd Szepessyné Judik Dorottya 2013. S ik e te k ö s s z e ír á s a a z 1 8 4 0 -e s é v e k b e n — a v a g y a fo g y a té k o s o k a tö rtén elem b en . In: N e o g ra d . Domyay Béla Múzeum Évkönyve. XXXVII. Sal­ gótarján, 107-120. - A fogyatékosságtörténettel kapcsolatban: Kálmán ZsófiaKönczei György 2002. A T a ig e to s z tó la z e sé ly e g y e n lő sé g ig . Osiris Kiadó, Bp. 3 Az idézet az 1803-ban kiadott A ' S ik et-N ém á k ' N e v e lé s é s T a n ítá s á lta l á h é ta to s K e re szté n y e k k é é s a z O r s z á g ' h a szn o s T a g ja iv á v a ló fo r m á lá s á n a k szü k sé g e s v o l­ tá r ó l s z ó ló ír á s - ból származik. Az eredeti MNL NML IV 1. b. 1803. évi közgyű­ lési iratok 437/1803. alatt lelhető fel. Reprint kiadása: Szepessyné Judik Dorottya (szerk.) 2011. A ' sik et-n ém á k ' n evelé s, e s ta n ítá s á lta l á h é ta to s keresztén yek k é és a z o r s z á g ' h a szn o s ta g ja iv á v a ló fo r m á lá s á n a k szü k sé g e s v o ltá r ó l sz ó ló Írás. Si­ ketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Salgótarján. 4 Vayk (Vay Sarolta) 1899. A v á c i sik e tn é m a in té ze t a la p ító i. In: V a sá rn a p i Ú jsá g 46. évf. 38. sz. 09.17. 631. p. 66 �Helytörténet zet egy siketeket és némákat nevelő-oskolának felállítása végett Magyaror­ szágon címet viselte. I. Ferenc császárhoz is eljutott a memorandum, mely­ nek hatására az uralkodó 5000 forintot adományozott és a Helytartótanács 24112. számú rendeletével megbízták Cházár Andrást az intézmény javára történő adománygyűjtéssel. 1802-ben 50 000 forint gyűlt össze, így augusztus 15-én Vácon, az egykori püspöki székház helyén az intézet megnyitotta kapu­ it. Az iskola igazgatójává a Bécset is megjárt Simon Antalt nevezték ki.5 A váci Siketnéma Intézet létrejöttével megjelentek a siketek oktatásával foglalkozó írások, elsősorban a siketeknek a magyar társadalomba történő aktív bevonására. Az erre történő figyelemfelhívás végett jelentette meg a „Váci Királyi Siket-Néma Nevelő Ház” 1803-ban A ' Siket-Némák' Nevelés és Tanítás által áhétatos Keresztényekké és az Ország' hasznos Tagjaivá való formálásának szükséges voltáról szóló írás-1.6 Az intézetben a növendékek a mindennapi életvitelhez szükséges isme­ reteket sajátítottak el: többek között rajzolást, „ékes-írást”, fiúk esetében különböző mesterségeket, lányok esetében pedig háziasszonyi foglalatossá­ gokat. A váci Siketnéma Intézet első növendékeinek a névjegyzékét az alábbi táblázatban tesszük közzé: N év7 Bründler Ferenc Demer József Dora-Nova József Ehold Károly Groszmann Ferenc Hegyi Mátyás Henisch Károly Jáhn Lajos Lulits János Muray Ambrus Poroptsits András Remer Mihály Tömör Pál Vangroshovszky Antal Antal Katalin Gneiszt Trézsi Gyuratsik Johanna Gyuratsik Éva Haubenhoffer Anna Shrott Anna S z ü le té si h e ly M egye Pest Novaszellő Jászberény Pest Kőszeg Bogács Ovár Új Pécs O Pasna Vetés Szabadka Pest Csór Pozsony Kóspallag Nagymárton Horelitz Horelitz Pilingérhely Sopron Pest Bács Jászság Pest Vas Borsod Moson Torontál Sirmia (Szerém) Szatmár Bács Pest Fejér Pozsony Hont Sopron Trencsén Trencsén Magyarország határa Sopron 5 Uo. 632-633. 6 MNL NML IV 1. b. 1803. évi közgyűlési iratok. 437/1803. 7 MNL NML IV 1. b. 1803. évi közgyűlési iratok. 437/1803. A személy- és földraj­ zi nevek közlésénél az eredeti írásmódot rögzítettük. 67 �Helytörténet Az újonnan létrejött intézet gazdasági ügyei a Helytartótanácson belül a „departamentum fundationum saecularium politicum”-hoz kerültek. A váci Siketnéma Intézet növendékeinek felvétele ügyében a Helytartótanács dön­ tött és az igazgató kivételével a főbb alkalmazottakat is maga nevezte ki. Az intézet vezetőségi üléseinek a jegyzőkönyveit is beküldték a Helytartótanácshoz, s az rendszerint felterjesztette az uralkodóhoz. A fent nevezett ügyosztály (politicum) szólította fel a törvényhatóságokat, hogy a siketné­ ma intézet javára gyűjtsenek segélyt és a gyűjtések eredményeiről, illetve az intézmények számára hagyott összegekből a törvényhatóságok neki küldjék a jelentéseiket.8 1817-ben a Tudományos Gyűjteményben megjelent Nagy Leopold írása A Siket-némák Vátzi Intézetéről címmel, melyben a siketek oktathatóságára, oktatásának módjára hívja fel a figyelmet, a következő sorokkal: „A siket­ némák a hazának és a polgári társaságnak tagjai. A hallás héjánossága meg nem foszthatja őket azon justól, melyben a többi hazafiak részesülnek, se föl nem szabadíthatja őket azon kötelességek alól, melyekre a társasági szövetségre nézve mindenik tag köteleztetik, kötelesek ők is hallókkal egye­ temben tehetségeik szerint a közjót előmozdítani. De mi módon történhet ez meg, ha mindezekre nézve tudatlanságban hagyatnak? [...] Szükséges tehát a siket-némának az oktatása. ”9 Összeírások a reformkorból - Siketek Nógrád megyében A MNL NML anyagában a Füleki és a Kékkői járásban élő siketekkel kapcsolatban találunk összeírásokat.10 A mindenkori kormányszervek számá­ ra fontosak voltak a népességi adatok: azok pontosítása, többek között adózá­ si, hadászati és közbiztonsági szempontból. A Magyar Királyi Helytartóta­ nács 1843-ban adott ki egy országos utasítást a fogyatékkal élők: siketnémák, vakok és őrültek összeírására, és az erről szóló jelentések felküldésére. Az összeírásokat nem egy minta alapján végezték, ahány összeíró, annyi értelme­ zés született. Ami a táblázatokban közös: a nevet, a helyet és az életkort min­ den esetben rögzítették. Kíváncsiak voltak az illető társadalomban betöltött szerepére, mesterségére, magaviseletére és hogy be van-e oltva himlő ellen. A társadalomnak a fogyatékkal élőkhöz való hozzáállását jól érzékelteti a fog­ 8 Felhő Ibolya-Vörös Antal 1961 .A h e ly ta rtó ta n á c si lev é ltá r. Magyar Országos Le­ véltár kiadványai I. Levéltári leltárak 3. Bp., 342. 9 Nagy Leopold 1817. A S ik et-n ém á k V átzi In té ze té rő l. In: T u d o m á n yo s G y ű jte­ m ény. 1. évf. 7. sz. 142-150. 10 Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet Sebestyén Kálmánnak, a MNL Nógrád Megyei Levéltára igazgató-helyettesének az összeírások fellelésében nyújtott se­ gítségéért. 68 �Helytörténet lalkozások felsorolása: többségük család által eltartott, koldul. Ritka esetben konkrét munkát végez, pl.: ökrész vagy minden munkát elvégez.11 Vezeték- és keresztnév12 Fodor Ferenc (Karancsberény) Híves Apolló (Lapujtő) Szőllős Anna (Lapujtő) Majlik Mária (Lapujtő) Lantos Julis (Karancsapátfalva) Jakab Erzsébet (Kistérenye) Jakab Borbála (Kisterenyei Szekeres István (Zagyva) Földi Anna (Zagyva) Vize János (Somosújfalu) Vize Ferenc (Somosújfalu) Mestersége Himlőoltással Mi sorsú, vagy más fog­ Viselete biztosítva Életkor vajon szelalatossága milyen? van-e? gény-e? módja Észrevétel jó dolgos jó nincs úgy született jobbágylány semmi jó nincs 20 éve siket 22 jobbágylány semmi jó nincs úgy' született 20 árva koldul jó nincs 18 évtől siket 20 jobbágylány semmi jó nincs úgy született 20 zsellérlány jó nincs úgy született 20 zsellérlány jó nincs úgy született 40 szegény koldulás jó nincs úgy született 40 szegény koldulás jó nincs úgy született 38 jobbágy dolgozik jó nincs életrevaló 50 jobbágy dolgozik jó nincs életrevaló 26 jobbágy 30 mindent dolgozik mindent dolgozik A táblázatból is kilátszik, hogy a siketeknél jellemző volt a kéregetés. Ok tehát tényleges rászorulóknak számítanak, mivel tőlük független ok mi­ att lettek munkaképtelenek, vagy elvesztették a kereső családfőt, így kerül­ ve olyan helyzetbe, hogy kéregetniük kellett. A kisebb településeken, fal­ vakban megvolt a közösség koldusa, aki általában valamilyen fogyatékkal élt és a közösség tartotta el. Később az iparosodás, a városiasodás mértéké­ nek növekedésével a közösség által eltartott fogyatékos koldusok „intézmé­ nyének” társadalmi elfogadottsága csökkent.13 A kolduskérdéssel már korábban is foglalkozott a vármegye elöljárósá­ ga, 1805-ből ismerünk olyan közgyűlési határozatot, melyben különbséget 11 A Füleki járás területéről, az 1843-1844 közötti időszakból több összeírás talál­ ható. Ezek megjelentek Szepessyné Judik Dorottya 2013. i. m., 107-120. 12 Siketnémák összeírása - Nógrád vármegye Füleki járás. Kelt Kiskalondán 1845. október 17-én, összeírta: Chikán Gábor esküdt. MNL NML IV 7. c. Conscriptiones miscellanes. Vakok és siketnémák összeírása. 1844-1845 13 L. még Fazekas Csaba 1997. „M i, Is te n k é p é t v is e lő szeg én yek ... ”. F o r r á s o k a m isk o lc i k o ld u so k 18-19. s z á z a d i tö rtén etéh ez. In: Levéltári évkönyv. Miskolc, 216-226. 69 �Helytörténet tesznek a „valóságos koldusok, azaz elnyomorodtatf ’ és a munkaképes, de lusta szegények között. A határozat szerint „azoknak engedtetik meg a kol­ dulás, akik valóságos koldusoknak minden esztendőben teendő egybenírás mellett a helybeli plébános és a kerületbeli tiszt által megösmertetnek és az ilyen valóságos koldusok egy bizonyos, felső ruhájukra ragasztandó pléh által különböztessenek meg.”14 Az 1846. február 18-án Balassagyarmaton tartott közgyűlésen felolvas­ ták a Magyar Királyi Helytartótanács január 5-én kelt, 219. számú utasítá­ sát, miszerint „a megyében található árvák és siketnémák egybeírását” ren­ deli el a következő rovatokkal: neve, kora és „vagyonbéli sorsa”. 1846. no­ vember 1-jén terjesztette elő a Kékkői járás koldusait Somoskőy János szol­ gabíró. Az általa készített „tabellában” a koldus neve és életkora mellett „koldulásának” oka is szerepel. Ok gyanánt a legtöbb esetben valamilyen tes­ ti fogyatékosság: ..nyomorékság” szerepel, ezt követi a világtalanság, és egy helyen olvasható Ecseti István 20 éves tereskei „siketnéma koldus” neve.15 Az 1847. március 2-án, Balassagyarmaton tartott kisgyűlés 590. és 591. számú határozata értelmében a megye négy járásában el kellett végezni a si­ ketnémák és a koldusok összeírását, köztük a levéltár anyagában fellelhető Kékkői járásét is. Az alábbi táblázatban a hallási fogyatékosság miatt koldulni kényszerü­ lő kéregetők nevei olvashatók: K o ld u s n ev e Berki József Homyos István Jenei András Gross János Szabó Borbála Szepott Zsuzsanna Schupauer Katalin Újlaki József K o ld u lá s h e ly e É le tk o r C sa lá d i á lla p o ta Diósjenő Diósjenő Kisoroszi Kisoroszi Kisoroszi Kisoroszi Kisoroszi Borsosberény 35 14 54 18 23 17 16 10 legény legény nőtlen nőtlen hajadon hajadon hajadon gyermek A Kékkői járás területéről készített összeírásban szembeötlik, hogy bi­ zonyos településeken egy-egy fogyatékosságtípusból kiugróan magas az arány. A fenti táblázatban látható, hogy a siketség, mint a koldulás jellemző oka, Kisorosziban igen jelentős.16 14 MNL NML IV. 1. a. 1805. évi kötet 388. sz. határozat 15 MNL NML IV. 1. a. 1846. évi kötet 392. sz. és 3653. sz. határozatok. Mivel csak a Kékkői járás anyaga készült el, ezért a vármegye közgyűlése utasította Horváth Elek főszolgabírót a többi járás összeírásának elkészítésére. 16 Az összeírás többi részéből pedig az is kiderül, hogy Nőtincsen a vakság a jellem­ ző oka a koldulásnak és nemcsak az életkorból kifolyólag. 70 �Helytörténet A 19. század második felében a dualizmus kora hozta meg a lassú, de biztos változást a siketek társadalmi elfogadottságát, társadalomban töltött szerepét illetően az oktatás, a munka világa és az érdekvédelem területén. 1897-ben már nyolc intézet működött és ez a szám 1920-ig tizenhatra emel­ kedett. 1887-ben pedig létrejött az első alapszabállyal rendelkező, siketek érdekeit képviselő egyesület, mely az Egyetértés nevet viselte. Az intéze­ tekben nevelkedett siket személyek húzóerővel bírtak az intézetbe be nem kerültek szemében. Az erős és kiterjedt oktatási intézményhálózatnak, az általuk oktatott szakmáknak és az érdekvédelemnek köszönhetően igen je­ lentősen lecsökkent a koldulásból élő siketek száma. Azt is hozzá kell tenni, hogy az 1906-ban megjelent, szárazelemmel működő hallókészülék színre lépésével a hallássérültek egy része - azaz a nagyothallók - előtt érthetőbbé és élhetőbbé vált a világ. 71 �Helytörténet K azareczk i N oém i Egy világjáró katona utolsó „bevetése” Zubovits Fedor (1846-1920) kapitány szerepe az I. világháborúban Bevezető Zubovits Fedor huszárkapitány még ma is igen sokak által kedvelt „figu­ rája" a dualizmuskori Magyarország történetének. Még életében írók, költők (Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula) örökítették meg alakját, majd a két világháború között Kellér Andor A rettenetes Fedor címmel foly­ tatásos ponyvaregényt jelentetett meg híres-hírhedt cselekedeteiről.1 Napjainkban - az I. világháború centenáriumának időszakában - szemé­ lye ismét aktuálissá vált, mivel utolsó katonai bevetése a Nagy Háborúban zajlott. Életével számos kutató foglalkozik, így tudományos és ismeretter­ jesztő munkák egyaránt születtek.2 A Váci Tragor Ignác Múzeum, mint Váchoz egykor kötődő személy emlékét, ma is ápolja. Jó példa erre a 2015ben megnyílt, az I. világháborút bemutató Virágos vonattól a vöröskereszte­ sig című kiállítás, ahol Zubovits Fedomak is szenteltek egy tablót. Jómagam a Kubinyi Ferenc Múzeum muzeológusaként találkoztam e kalandos élet egy szeletével az afrikai vadászatai alkalmával készült fotóin keresztül.3 Kötődése Nógrád megyéhez Zubovits Fedor a Hont megyei Felsőtúron 1846-ban született régi len­ gyel nemesi család saljaként. Tucatnyi lakhelye volt, ennek ellenére mégis Nógrád megyét tekintette szűkebb hazájának. Az 1850-es évektől Balassa­ gyarmaton töltötte gyermekkorát, mivel édesapja, Zubovits József (1812— 1861) itt vállalt hivatalt. 1848 előtt Hont megye alpénztámoka, a vármegye táblabírája, a császári-királyi úrbéri szék ülnöke volt, majd Balassagyarma­ ton a törvényszéki bírói tisztséget töltötte be.4 Balassagyarmatra későbbi 1 Tolnai Világlapja 1937. 19-26. sz. 2 Pl. Csukovits Anita 1994. Zubovits Fedor kapitány hihetetlenül izgalmas és mulat­ ságos kalandjai a Börzsöny vidékén. In: Börzsönyvidék 2., Szob, 59-68. Szathmáry István 2007. Zubovits Fedor huszár kapitány története 1846-1920 (szakdolgo­ zat-kézirat), Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Kar, 2007. Rózsafi Já­ nos 2011. http://nagyhabom.blog.hu/201 l/08/03/zubovics_fedor_szarazfoldi_ torpedoja_a_karpatokban (Utolsó megtekintés dátuma: 2016.08.09.) 3 Kazareczki Noémi 2009. Adalékok a Zubovits család történetéhez. In: Dr. Szirácsik Éva-Bagyinszky Istvánné (szerk.) Neograd 2008. Salgótarján, 24-34. 4 Nagy Iván 1865. Magyarország családot czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 445., Nógrádi Lapok, 1874. 11. 15. /46. sz. 2-3. 72 �Helytörténet élete során is gyakran visszatért.5 Mikszáth Kálmán szerint - akihez baráti kapcsolat is lhzte - Zubovits többek között a Zichy-fogadó állandó vendé­ gei közé tartozott.6 Az 1874-es párizsi távlovaglása után egy hétig ünnepel­ ték a városban, ahol még az alispán is ünnepi beszéddel köszöntötte.7 A me­ gyei lapok a későbbiekben is beszámoltak látogatásairól, például 1887-ben, amikor a húsvéti ünnepeket is Balassagyarmaton töltötte.8 Nógrádverőcei tartózkodása alatt (1890-1900) főként a balassagyarmati törvényszéknek és a rétsági járásbíróságnak volt gyakori vendége sok peres ügye miatt. Ferenc József Nógrád megyei látogatásakor Zubovits egyik főszereplője volt az eseménynek, mivel ő irányította a királyt fogadó 27 tagú lovas ban­ dériumot.9 A nógrádi közügyek iránt is érdeklődött. Ezt bizonyítja, hogy 1898-1899-ben Nógrád Megye Törvényhatósági Bizottságának tagjai közé is beválasztották.10 Katonai pályafutása Sokoldalú személyisége (vadász, „sportsman”, feltaláló, diplomata, pár­ bajhős) külön tanulmány(ok) tárgya lehetne, az alábbiakban azonban csak katonai pályája főbb állomásait ismertetem. Zubovits Fedor a váci kegyesrendi gimnáziumban és a bécsi Theresiánumban végzett tanulmányai után 1862. szeptember 24-én lépett be a cs. k. 25. gyalogezredbe, 1863-ban a 9. huszárezredbe. 1865-ben már hadnagyi rangban szolgált, de 1867. szeptember 16-án rangfenntartás nélkül kilépett a közös hadseregből. így közhonvédként folytatta pályafutását a magyar ki­ rályi honvédlovasságnál, majd 1869-ben hadnaggyá nevezték ki. 1870-71ben tanonc a székesfehérvári és a kecskeméti központi lovasfőtisztképző is­ kolában. Szolgált a 15., a 24., a 20., a 4., és a 9. honvédlovasszázadnál, majd 1875 szeptemberében átlépett a 6. honvédlovasezred 1. századához mint várakozási illetékkel szabadságolt lovas hadnagy. 1875. november 1jén Ferenc József főhadnaggyá léptette elő.11 5 Balassagyarmaton élt a 19. század utolsó harmadában unokafivére, Zubovits István (1838-1914) táblabíró, szolgabíró, aki később családjával áttelepült Szécsénybe. 6 Mikszáth „Édos gyereknek” nevezte. Praznovszky Mihály 1989. M ik szá th K á l­ m án, a p á ly a k e z d ő ú jsá g író . In: D isc u s sio n e s N e o g ra d ie n s e s 6. Konferenciakötet, Salgótarján, 26. 7 14 nap alatt lovagolt Bécsből Párizsba. V a sá rn a p i Ú jsá g , 1874. 11. 29. / 48. sz. 757-758., N ó g rá d i L a p o k , 1874. 12. 14. / 50. sz. 1. 8 N ó g rá d i L a p o k és H a n ti H íra d ó , 1887. 06. 05. / 23. sz. 4. 9 P e s ti H írla p , 1894. 09.16. /259. sz., 6., V asárnapi Ú jság, 1894., 09. 23. / 38. sz. 626. 10 Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyve, Magyar Nem­ zeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára IV. 402. 25. 11 Tisztek szolgálati lapjai, Hadtörténelmi Levéltár és Irattár (továbbiakban: HL), AKVI 30996. 73 �Helytörténet 18 6 6 -b an ré sz t v e tt a p o ro sz o k e lle n i h ad járatb an , a k ö n ig g rá tz i, a m ü n c h e n g ra tz i és a jic in i ü tk ö z e te k b e n .12 A k a to n a i n y ilv án tartó la p ja sz e rin t jó és b á to r lovas v o lt, a z e lle n sé g e lő tt v ité z , fe lje b b v a ló i irá n t illed elm es, b a jtá rsa i irá n t b a rá tsá g o s, de „a la ttv a ló i” irá n t n e m ta n ú síto tt eleg en d ő ta p in ta ­ tot. M ag y aru l, n é m e tü l ig e n jó l b e sz é lt és írt, to v á b b á o lasz, cseh , len g y el és fra n c ia n y elv ek ism e re té v e l is ren d elk ezett. N y e lv ism e re te n e m m eg lep ő , h isz e n 1866-tól szám o s eu ró p ai h a d sz ín té re n sz e re p e t v állalt: (sa já t e lm o n ­ d á sa szerin t) 1 8 6 7-ben G arib ald i c sa p a tá h o z c satlak o zo tt, m ajd fo g sá g b a esett, és 1867. d e c e m b e r 2 1 -é n R ó m á b a n a p á p a i h a d b író sá g o n h a lá lra íté l­ ték , de v é g ü l fe lm e n te tté k .13 1 8 7 5 -b en m á r S p a n y o lo rsz á g b a n ta lálju k , ah o l a k a rlistá k e lle n h arco lt, a m ié rt 1876. m árciu s 9 -é n m e g k a p ta a K a to lik u s Iz a b e lla -re n d lo v a g k e re sz tjét is .14 1. kép. Zubovits Fedorpárizsi lovaglása. Vasárnapi Újság, 1874. 11. 29.748. sz. 1. 1 8 7 7 -b en a tö rö k -o ro sz h á b o rú b a n a tö rö k ö k m e lle tt v e tt részt, 1 8 7 8 -b an eg y cse rk e sz c sap ato t v e z é n y e lt az o ro sz o k e lle n B o szn iáb an . 1 8 8 0 -b an a m irid iták (k ato lik u s a lb á n tö rzs) m e lle tt M o n te n e g ró e lle n k ü zd ö tt. K éső b b v a ló sz ín ű le g e z e k e t a ta p a sz ta la to k a t h a sz n á lta fel, a m ik o r a M o n a rc h ia d ip ­ lo m a tá ja le tt a fü g g e tle n e d ő A lb án iáb an . 12 Uo. 13 Jeszenszky István közjegyző iratai, jegyzőkönyv. Budapest Főváros Levéltára VII. 216. a .-1907-051. 14 Tisztek szolgálati lapjai, HL, AKVI 30996. 74 �Helytörténet A szárazföldi „torpedó” A hadászati robbanóanyagok területén az 1800-as években jelentős vál­ tozások történtek, és a ma használt alap robbanóanyagok felfedezése is erre az időszakra tehető. Kiemelkedő munkát végeztek e téren a Monarchia ka­ tonai szakemberei, így Zubovits mellett Fülöp Hess és Trauzl Izidor is.15 Zubovits Fedor 1882-ben kísérletezte ki a szárazföldi torpedót,16 amely­ nek használati jogát sorra meg is vásárolták a különböző államok.17 A felta­ láló 1887-ben a honvédelmi miniszter és további katonai vezetők jelenlété­ ben mutatta be a szerkezet működését a Szentendrei-szigeten, majd Vácon tanfolyamot is szervezett.18 A következő híradás 1901-ből származik, ami­ kor Zubovits kapitány az Otthon9 dísztermében tartott szabad előadást a szárazföldi torpedókról, és ebből kiderült keletkezéstörténete is: a spanyolországi karlista háborúban történt, amikor egy hegyszorosba szorulva Zubo­ vits azt ajánlotta ezredesének, hogy a birtokukban levő piroxilin-lőgyapotot fölhasználva piroxilin-aknák segítségével próbáljanak szerencsét. A sikeres „kísérletnek” köszönhetően meg is megmenekültek. Itt fogalmazódott meg először agyában a szárazföldi torpedók eszméje - mint mondta. Találmánya Kínában is nagy sikert aratott. Ji Csang Vu londoni kínai nagykövetet még nógrádi birtokán tanította be a torpedó használatára.20 Valószínű, hogy 1904-ben ezért is kapta meg a kínai császártól a kínai I. fokozatú III. osztá­ lyú Kettős Sárkány Rendjelet.21 15 Lukács László 2014. A h o n i k a to n a i ro b b a n á ste c h n ik a a z I. v ilá g h á b o rú b a n . In: M ű sza k i K a to n a i K ö z lö n y XXIV. évf. 2. sz. 50. 16 A Pallas Lexikon a következőképpen definiálja: „Robbanóanyaggal telített vas, vagy faedény, amely utakon, útszorosokon elásva oly szerkezettel bír, hogyha egy csapat reája lép, felrobban. E torpedónak további fejlesztése Zubovits Fedor honvéd huszárszázados érdeme, ki a csapatok által vihető 2 kg robbantó gelatint tartalmazó repülő torpedót, tábori erődítéseknél használt, 10 kg robbanóanyaggal ellátott torpedót és állandó erősítéseknél alkalmazott 15 kg gelatintöltetű torpedó­ kat készített. Torpedói, minőségük szerint, a reátaposás folytán bizonyos akadály­ tárgyak eltávolításánál vagy pedig villamosság által tetszés szerinti pillanatban, végre egy szabályozható óramű-szerkezet segélyével, előre meghatározott időben robbannak.” Pallas,XVI. kötet, 1897.,281 .P e s tiH ír la p , 1901. 12. 02. /333. sz., 5. 17 Ausztria, Svájc, Svédország, Dánia, Kína, Szerbia és Törökország. Fedor von Zu­ bovits 1902. The A u to m a tic S enineIs a n d L a n d T o rp ed o es. Trieste. IRB u d a p e sti H írla p , 1887. 05. 22. / 140. sz. 9-10., N ó g rá d i L a p o k é s H o n ti H íra d ó , 1887.06. 0 5 ./2 3 . sz. 4. 19 írók és hírlapírók köre. 20 P e sti H írla p , 1901. 12. 02. / 333. sz. 5. 21 Ezen kívül még a perzsa III. osztályú Nap és Oroszlán Rendjelet is neki adomá­ nyozták. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes ügyek, 1904. 10. 31. / 49. sz. 259 ., B u d a p e sti H ír la p , 1904. 07. 29. / 209. sz. 8. 75 �Helytörténet Zubovits fentebb említett előadásában azt is elmesélte a hallgatóságnak, hogy legújabb találmánya az automata előőrs, mely 80-85 dkg súlyú, 25 cm magas, 10 cm széles kis doboz. Ezek az apró dobozok hajszálnyi fémsod­ ronnyal vannak összekötve, melyet ha megérintenek, bekövetkezik a robba­ nás. Mivel a hágai békekonferencia deklarálta, hogy dinamittal, ekrazittal, melinittel22 nem harcolhatnak az ellenséges felek, úgy alakította át az automa­ ta előőrs egyes dobozait, hogy a sodrony érintése során a dobozokból erős fénysugár szökik fel a levegőbe, figyelmeztetve az ellenséget a veszélyre, s csak 20-25 másodperc múlva explodálnak.23 Zubovits már 1901-ben is java­ solta a torpedóosztály létrehozását a honvédelmi minisztériumnál, ezt azon­ ban elodázták, s majd csak az I. világháborúban került rá sor, amikor a haditechnika rohamos fejlődése következtében ez a konstrukció „túlhaladottnak” bi­ zonyult. A kapitány előadásának egyik célja az volt, hogy ne vádolhassa őt senki hazaárulással azért, ha valamely külföldi állam megveszi, és egykor a Monarchia el­ len felhasználja. Ebben a tekintetben elő­ relátó volt, mivel Szerbia is rendelkezett torpedóezreddel. Végül azt is elmondta, hogy angol konzorcium alakult a találmánya értékesítésére, de egy magyar konzorcium is ajánlatot tett, így ez utóbbit részesíti előnyben. Végül 1903-ban lét­ rejött a megállapodás a hadügyminisz­ térium és Zubovits között, mely szerint az általa bemutatott hét új szárazföldi torpe­ dómintát elfogadták, valamint megszerez­ ték a készítési és használati jogát az egész közös hadsereg számára."4 Három évvel később kitüntetéssel ju­ 2. kép. Z u b o vits F e d o r talmazták tevékenységét. Ferenc József k itü n te té se iv e l (Kubinyi Ferenc 1906. december 29-én a katonai műszaki Múzeum, Ltsz.: 80.708.33.) téren szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú Vaskorona Rendet adományozta a szolgálaton kívüli viszonybeli címzetes honvédszázadosnak.25 22 Pikrinsav. 23 Ennek a továbbfejlesztett változatnak a „reklámozása” céljából jelentett meg egy könyvecskét Triesztben angol és francia nyelven. Zubovits i. m. 24Budapesti H ír la p , 1903. 05. 14. / 131. sz. 8. 25 Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes ügyek, 1907. 0 1 .0 8 ./ l . s z . l . 76 �Helytörténet Tevékenysége az I. világháborúban A Nagy Háború közvetlen kitörése előtt is a nemzetközi politika sűrűjé­ be került. A Monarchia megbízásából haditudósítóként vett részt az ola­ szoknak a törökök ellen folytatott hadjáratában Észak-Afrikában, melynek célja a mai Líbia területének megszerzése volt.26 Ezt követően a Balkán-há­ borúk után a „függetlenné” vált Albániába került, ahol 1914 februárjától több mint 14 hónapon keresztül külföldi szakértőként27 tevékenykedett. Az 1912-13-as balkáni háborúk és kimenetelük előrevetítették a világháború kitörését. Zubovits könnyen eligazodott a török uralom alól felszabadult balkáni államok és a nagyhatalmak diplomáciai manőverei között. Egy an­ gol és egy német tiszt társaságában járta be a térséget, írta a jelentéseit, amelyeket számos hírlap közölt.28 Diplomáciai szolgálata után 1914 őszén, 68 évesen nyugalmazott hon­ védhuszár századosként jelentkezett a hadügyminisztériumnál, hogy az irá­ nyítása alá szervezzenek egy szárazföldi torpedóosztagot. A Váci Hírlap tu­ dósított először az alakulatról, amikor Zubovits Fedor, a cs. k. torpedóosz­ tag parancsnokaként százfőnyi legénységével először Vácon, majd Kisoro­ sziban és Diósjenő ősi erdeiben hadgyakorlatozott a torpedóival.29 1915 telén már a Kárpátokban találjuk a torpedóosztagot, amely valószínű­ leg a 17. cs. és k. gyaloghadosztály vezetése alá tartozott.30 Itt a limanovai győzelem után az osztrák-magyar csapatok támadást indítottak a 8. orosz had­ sereg ellen. A frontvonal megmerevedett, a kárpáti téli csatában (január 23 február 27.) az oroszok által körülvett przemysli erőd felmentése sikertelen volt. Az oroszok a Duklai-szoroson át ismét benyomultak Magyarországra. 1915 februárjában a Pesti Napló egyik újságírója tudósított a duklai frontvonalról, ahol Zubovits kapitánnyal interjút készített és a przemysli erődről is kérdezte. Mint mondta, az aknákat a leggyakrabban az éj leple alatt, kúszva, négykézláb helyezik el a két lövészárok között. Przemyslről 26 HL, Honvéd Főparancsnokság, 1916. eln. 2705, P e s ti H írla p , 1912. 03. 12. / 61. sz. 33-34. 27 Egyes híradások szerint a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság tagja volt. B u d a p e sti H ír la p , 1914. 02. 10. /35. sz. 27. 28 B u d a p e sti H ír la p , 1914. 02. 10. / 35. sz. 27., P e s ti H írla p , 1914. 07. 14. / 164. sz. 33., T oln ai V ilá g la p ja , 1914. 05. 10. / 19. sz. 11. 29 Fumcz Zoltán 2014. A h u szá rk a p itá n y, a k i V á cn á l p r ó b á lta ki a sz á ra zfö ld i to r­ p e d ó já t. In.: V áci N a p ló 10. 31. / 44. sz. 8. 30 Az egyik legmegbízhatóbb hadosztályként tartották számon, amelyet a leginkább veszélyeztetett, legnagyobb áldozatokat igénylő frontokon vetettek be. Hermann Attila-Szanyi Miklós 2012. „ C s a k e lő r e é d e s fia m ... A m a g y a r S ze n t K o ro n a o r s z á g a ib ó l s o r o z o tt h a d o sztá lyo k , e z r e d e k é s z á s z ló a lja k je lv é n y e i a N a g y H á ­ b o rú ban . Méliusz Központ, 32. 77 �I Ielytörténet azt n y ila tk o z ta , hogy n a g y o n jó l ism eri az erő d ö t, z sen iális terv ező jév el, B rum ier a ltá b o rn a g g y a l’ 1 eg y ü tt d o lg o z o tt/2 A z I. v ilá g h á b o rú b a n a to rp ed ó b e v e té sé v e l k a p c so la to s in fo rm á c ió k a t a v issz a e m lé k e zé se k b ő l tu d h atju k m eg. A z első és leg fo n to sab b c tek in tetb en a K árp áto k b an h a rc o ló L iszn y ai D am ó E le m é r v issz a e m lé k e zé se , m e ly e t R ózsafi Ján o s h ad sz ín té rk u ta tó tá rt fel. D am ó E lem ér, a sz é k e sfe h é rv á ri 17. h o n v é d g y a lo g e z re d -u tá sz sz á z a d o sa 1915. m árciu s 14-én azt a fe la d a to t kapta, h o g y a V a rih á z á tó l d é ln y u g a tra h ú z ó d ó K o ru m k ó h e g y g erin c é n o ly an m ű szak i a k a d á ly o k a t ép ítte sse n , a m ely ek csö k k en tik a m e g le p e té s­ szerű rajtaü tések et. E kkor v e te tté k b e a Z u b o v its-fé le to rp ed ó t. D am ó E lem ér v issz a e m lé k e zé sé b e n ism e rte tte a sz e rk e z ete t is: „...1915. március 16- 3. kép. Zubovits Fedor portréja. Kőszeghy Elemér ceruzarajza, készült a kárpáti harcok alatt. Vasárnapi Új­ ság. 1915. 04. IS. 16. sz. 254. án délután három órára vártuk Zu­ bovits Fedor százados érkezését. Kí­ váncsi voltam rá. mert már sokat hallottam emlegetni, de még nem láttam soha. 4 óra Jelé érkezett ki Zubovits Fedor egy nagyobb cso­ porttal. A zászlóaljparancsnokok, századparancsnokok odagy iilekezetek köréje. Az egyik küldönc kész ak­ náikat vett elő. Ezek dinamittal töl­ tött dobozok voltak. A dobozba be­ építve egy rugós, ütésre gyújtó szer­ kezet. melyben egy gyújtó szeg egy töltény gyutacsára vágott. Fz meg­ gyújtotta a 2gr-os robbanó gyuta­ csot. az pedig a robbanószert. A készülék az által jött működés­ be. hogy egy botló huzal a rugóival megfeszített gyújtószegből kihúzta a biztosító sasszeget, miáltal a rugó előre csapja a gyújtószeget. Olyan, mint a puska elsütésekor lejátszódó művelet, csak itt a závárzat szerke­ zetű rész az aknára van szerelve. Mutatott még egy készüléket, mely312 31 Montz von Brumier altábornagy (1839-1904) 1894-ben került a pizemysli had­ mérnöki stáb élére. Az északkeleti. XIII. számú erőd az ő eredeti tervei alapján épült. http://lemil.blog.hu/2015/06/1 l/akikert_az_oroszlan_uvolt-_przemysl_i (Utolsó megtekintés dátuma: 2016. 08. 09.) 32 Arról jelenleg nincs információ, hogy mikor és milyen minősítésben dolgozott az altábornaggyal. Pesti Napló, 1915. 02. 26. / 57. sz. 5-6. 78 �Helytörténet olyan volt, mint egy vágott fél kg-os ekrazit szelence, mely belül üres. Ez ugyanolyan elcsattanó készüléket tartalmazott, mint a kész akna és bármely ekrazit szelencére ráhúzható, s egy csavar segítségével ráerősíthető volt. Egyébként azonos céllal, azonos módon működött, mint a kész akna, ez volt a szárazföldi torpedó! Nem tudom miért hívták torpedónak, talán azért, hogy nehezebb legyen kitalálni, hogy mi.” Damó Elemér vállalta a 25 kész 5 kg-os aknának és 30 db gyújtófejnek a telepítését. A kapitány ezután továbbment a szomszédos debreceni 3. hon­ véd gyalogezredhez. A második visszaemlékezés, amely említést tesz a torpedóról, Csabai István reáliskolai tanár könyvében található, aki a cs. és kir. 39. gyalogez­ red tartalékos századosa volt. A kárpáti harcokban irányított egy munkásosztagot, katonáival a gyalogsághoz és a tüzérséghez egyaránt be voltak osztva, és Zdinián bombavető állásokat készítettek. Csabai szerint ,fubovits Eperjesen székelt, itt gyártotta torpedóit és vagonszámra küldte ki a frontra, ahol az ezredek körletében beépített állásokból küldözgették őket a muszkák felé! ...Amint hírlett, ekkor még nehézkes volt ezeknek az aknáknak a kezelése, egy esztendő múlva már ez is tökéletesedett, s nagyon elterjedt, majdnem kiszorította az ágyút!..”33 A harmadik visszaemlékezés egy nyíregyházi vasutastól, Nyíri Elemtől származik, aki szintén a kárpáti harcokban állt helyt. 1915 tavaszán ugyanis 165 emberével órákon keresztül védelmezett egy magaslatot, amelyet 3600 főnyi orosz gárdacsapat támadott. Nyíri a lövészárokban volt, előtte pedig Zubovits torpedói. Nyíri szerint az aknák egy része önmagától robbant, ha valaki rálépett, a többi pedig villamosvezetékkel volt összekötve s egy gombnyomásra egész sor, egész mező repült a levegőbe. A Kárpátokban zajló csatákban a kapitány megsebesült, erről tudósított a Pesti Hírlap 1915. április 12-i száma. Urai Dezső, a cikk írója előtte három napot töltött vele Eperjesen, s mint írta, itt ismerte meg a kitűnő férfit mint bátor katonát, mint a technikai tudományokban jártas embert és mint nyelvta­ lentumot. Az egész város ismerte. Amikor délben végigment az utcán panyókára vetett mentében, amelyen a torpedóosztály lángoló bombajelvényét vi­ selte mellén az érdemkeresztekkel, még az ezredesek is előre üdvözölték. A feszes testtartású, marcona bajuszú, hangos beszédű katonában senki sem sej­ tette az idős embert. Sokat mesélt életéről, kalandjairól, de gyakran emlegette, hogy meg akar halni, s az aknászait sajnálta, akiket elvesztett. Később újabb és újabb rendelkezéseket diktált segédtiszt]einek arra az esetre, ha elesik, majd harmadnap kiment Szemelnyére, a rajvonalba, onnan érkezett a hír, hogy megsebesült. 33 Csabai István 1935. F a k e re sz te k m entén, n é p e k o r s z á g ú já n . Élmények, tanulmá­ nyok az 1914-18. évi világháborúról. Budapest, 51. 79 �I Iely történet Sebesülése után a kapitány még botra támaszkodva ugyan, de már 1915 júniusában jelentkezett Hazai Samu honvédelmi miniszternél, hogy küldjék őt újra a harctérre. Ezt követően tette közzé a Magyar Királyi Honvédség Rendeleti Közlönye, hogy ..az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiért a legfelsőbb dicsérő elismerésben része­ sült/4 A kitüntetési javaslatában az or­ szágos torpedórészleg formálásában, kialakításában, a kiképzésében szerzett érdemeit ismerték e l/5 1915 áprilisában már az olasz Isonzóhoz küldték a frontra, ahol Svetozar Boroevic hadseregparancsok nem tulajdonított nagy jelentőséget Zubovits torpedóosztagának, ezért nem a fő vonalra, hanem egy mellék­ vonalra helyezték. Innen 1915 őszén a 4. kép. Zubovits Fedor két adjutánPuster-völgybe, Brumeckre került, sá\>al a dttklai harcok idején. ahol 1916 januárjáig működött LudTolnai Világlapja, 1915. 03. wig Goiginger altábornagy 17. gya­ loghadosztálya alatt.3 43536 Az osztrák-magyar csapatoknak ezen a frontvonalon Collinát, a Krculzberg-hágót kellett megtartani, amely néhány ezer méterre van Pusterthaltól, ahol az egyetlen vasútvonal futott keresztül, amelynek se­ gítségével lehetett a csapatokat mozgósítani. Olasz kézre jutása Tirol elvá­ gását jelentette volna. Zubovits Fodor itt hajtotta végre utolsó vakmerő cselekedetét, melyről a Pesti Hírlap tudósított: „1915. szeptember 20-án a kapitány parancsot ka­ pott. hogy a torpedó-osztállyal haladók nélkül vegyen részt a Monté Pianon folyó ütközetben. Állásukat aznap óriási erővel lámadiák az olaszok. A ka­ pitány, ki a völgyben levő Poperonál már halvan órája küzdött, azonnal hozzáfogott a parancs teljesítéséhez. A Monté Piano közel háromezer méter magas, ennek tetejébe kellett följutnia. A bal lábán kapott gránátseb miatt képtelen volt gyalog felmászni, nekiindult tehát lóháton. Igv vezette fel osz­ tályát a helyenként csak hetven centiméternyi széles szerpentin-ösvényen. 34 Ez a Ferenc József által alapított katonai érdemérem - Signum Laudis (a dicséret jele) ezüst fokozata volt. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi 1lonvédség számá­ ra - Személyes ügyek, 1915. 07. 31. / 75. sz. 1050. 35 HL, Kit. Jav. Tiszti 2661. 30 HL. Ilonvéd Főparancsnokság, 1916. eln. 2705. 80 �Helytörténet Zubovits maga a dinamit-szakaszszal haladt. Ötszáz kilogrammnyi dinamitot vitt magával és csapatával a legförtelmesebb gránáttüzben. Ha csak egy félrelépést tesz a ló, Zubovits kapitány ezer méter mélységbe zuhan, s ha az irtóztató záporból csak egy szilánk is belecsap a torpedók egyikébe, menten végük van mindegyiküknek. A vakmerő csapatnak azonban bámulatos sze­ rencséje volt. Zubovits kapitány lóháton ment fe l a Monté Pianora, ahova még ember fel nem lovagolt. Erről a lovaglásról maga a hegyet védő ezred adta ki a fényes bizonyítványt. Tizenegy ember esett el az úton, de gránátszilánk, nem talált egy torpedót sem... ” 3738 Ezt az „élményt” a kapitány még egy versben is megörökítette, melyet a Tol­ nai Világlapja tett közzé 1915. december 9-i számában, címe: A Monté Piano! Sikerei ellenére 1916 januátjában osztagát feloszlatták és békeállomásra rendelték. Hősies tettét azonban méltó elismerésben részesítette a király, ugyanis 1916 márciusában Ferenc Józseftől vitéz magatartása elismeréséül megkapta a hadidíszítményt a III. osztályú Vaskorona-rendhez. A kitünte­ tési javaslatban ez olvasható: „az általa készített robbanó lemezek aktiválá­ sához szükséges volt felkeresni az elülső frontvonalakat és lelkesedésében személyesen vitte az aknákat a Mt. Pianon, a Col di Lano-on és a Val. Popenán. Zubovits minden pillanatban, minden nap személyes vitézségéről tett tanúbizonyságot. Nagyon jó szolgálatot tett a hadosztálynak. Ezt a köteles­ ségtudó, hűséges ojfenzivát magas kora ellenére példamutatónak tartom, ki­ tüntetést érdemel,”39 Hazatérte után „tollat ragadott” és Olasz bátorság címmel cikket írt az olaszok harcmodoráról, valamint Luigi Cadoma tábornok könyörtelen módszereiről.40 1916 májusában őrnagyi címmel tüntették ki,41 viszont magas korára va­ ló hivatkozással nyugdíjazására került sor. Zubovits Fedor életének ebben az utolsó „bevetésében” mindenét feláldozta. Szinte egész vagyonát a hábo­ rú „támogatására” fordította 42 Hiába tiltakozott nyugdíjazása ellen, végleg nyugállományba kellett vonulnia. Világjáró természete ellenére a hazája iránti szeretet meghatározó volt életében. Hosszú betegség43 után hunyt el a 17. számú katonai kórházban 1920. október 16-án, majd a Kerepesi Temetőben helyezték végső nyugalomra. 1916. 03. 16. / 76. sz. 12. 38 Rendeleti Közlöny a Magyar Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1916. 03. 18. / 31. sz. 581., N ó g rá d i H írla p , 1916. 07. 09. 2. 39 HL, Kit. Jav. Tiszti 19238. (fordítás: Lőrincz Melinda) 40P e s ti H ír la p , 1916. 05. 25. / 145. sz. 9. 41 Rendeleti Közlöny a Magyar Honvédség számára - Személyes ügyek, 1916. 05. 0 8 ./ 56. sz. 1239. 42 Óriási vagyonát nagy összegű hadikölcsönjegyzésen kívül vasúti részvényekbe fektette. HL, Honvéd Főparancsnokság, 1916. eln. 2705., P e s ti H ír la p , 1917. 01. 0 9 . 1 9 . sz. 12. 43 A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint a halál oka: „bélrák” volt. 37P e s ti H ír la p , 81 �Szemle LUKÁTS JÁNOS Örökre veszve nem lehet Elmer István regényéről Amikor a magyar könyvkiadásban megjelenik egy-egy új Görgey-életrajz, az Í’J ctkt Im in olvasó gyakran úgy érzi, hogy eljött (vagy: ÖRÖKRE VESZVE újra eljött) a nemzeti önvizsgálat ideje. NEM LEHET Vagy legalább is az eltöprengcs órája. Af­ féle szegletkő Görgey, amelybe azonban nemcsak belerúgni, benne elbotlani vagy kerekei tömi lehet, hanem hozzákötni ko­ csinkat hogy ne zuhanjunk szakadékba. A szabadságharc másfél esztendeje a magyar történelemnek bizonyosan az egyik legismertebb időszaka, miközben a legvitatottabb és legtöbb véleményt üt­ köztető periódusa is. Hány személyt tett ismertté (valójában halhatatlanná) a ma­ gyar utókor számára, az érzelmi és a mo­ rális skála különböző fokain állókat. És hányat ítélt meg sommásan, hibásan, - de hát: az árnyalásnál könnyebb az egyszerűsítés. Görgey személye körül máig fel-felbukkannak az értelmi és indulati hullámok, nem feltétlenül a józan mérlegelés szándékával. Görgey és Kossuth9 Görgey vagy Kossuth9 Vagy napjainkra sem a szembeállítás, sem az egységbe foglalás nem kellően sza­ lonképes. és nem megnyugtatóan elfogadható? Két markánsan különböző személyiségtípus, két gondolkodásmód kép­ viselői ők ketten, s bizonyosan az egyszerűsítő véleményalkotás akarja a párba állítást eltüntetni, egyiket a másik alá-fölé állítani, a vitát a jó-rossz kétpólusú alternatívái szerint eldönteni. Elmer István Görgey-életrajzot ír. Vagy annak egy részét, a majd százesztendős életnek azt a másfél esztendejét, amely viselője nevét fölemelte és letaszította, de mindenképpen megkerülhetetlenné tette. A többi kilenc­ venhat évből csak morzsákat ismerünk meg. még ha tanulságosak is az anyának kijáró keserű megkülönböztetés, illetve az ablakot bezúzó utcakő pillanatai. A felvidéki mértékkel módos nemes fiú ..az ő köreikben" szokásos kar­ riernek nézett elébe az 1830-40-es években, a katonaiskola egyúttal ..jó is82 �Szemle kóla” is volt az ifjú Görgey számára, hogy a ..monarchiában gondolkodó” osztrák hadfiak szemléletét megismerje, megértse és annyit fogadjon el be­ lőle, amennyi „a fegyelem emberének” szükséges. És megtapasztalja e szemlélet korlátáit és korlátoltságát is. Görgey (aki mindvégig a Görgei névalakot használta!) már húszas évei végén kilépett a hadseregből, érdek­ lődése a vegytan irányába fordult, és egyetemi katedráról ábrándozott. Önéletrajzi kirakójáték felnőtteknek, pillanatképek a másfél év magyar történelméből, de leginkább egy kegyetlenül szigorú elme és egy fegyelme­ zett lélek reflexiói az emberi és a nemzeti környezet jelenségeire? Egyes szám első személyben nyilatkozik meg Elmer-Görgey, értelmi és akarati vi­ lága időnként nagy részletességgel bontakozik ki. Érzelmi megnyilatkozá­ sait többnyire féken tartja, már csak azért is, mert éppen az érzelmek és hangulatok tobzódását tapasztalja maga körül politikában, emberközi kap­ csolatokban, a történelmi tanulságok megítélésében. Ezt az érzelmi burján­ zást az egyénre felszínesnek, a nemzetre életveszélyesnek tartja. Görgey katona, a parancsosztás és a parancsteljesítés embere. A tervezés és az előrelátás a feladata, valamint - de hiszen, ez természetes - a felelős­ sége alá adott emberéletek és felszerelések megóvása, a lehetőségek vég­ pontjáig. A katona - Görgey esetében egy nemzet szabadságharcában nem cserélgetheti véleményét, nem váltogathatja nézeteit, még ha a politika művelői és sugallói számára ez elfogadható tevékenység is. A lelkesedés (és a vele kapcsolatos kockáztatás) a katona számára nem a hadműveleti te­ rület része, még ha az ember gesztusai között nyilvánvalóan jelen is van, különösen egy nemzeti felkelés idején. Görgey jószerével az ismeretlenségből robban bele a szabadságharc hadi tettei, de még inkább példaértékű vezetői közé, amikor kivégezteti a kémke­ désben tetten ért Zichy Ödön grófot. A bátor ítélet, a tett mögött meghúzó­ dó plebejus szellem egyszerre ismertté teszi a döntés meghozóját. Görgey katonai karrierje felivel, hamarosan (de hát a másfél esztendőben csakis ha­ marosan történhetnek a dolgok - vagy sehogy!) tábornok, majd fővezér lesz. Amint emelkedik pályája, ugyanolyan mértékben nő elégedetlensége, sőt bizalmatlansága is. A politikai vezetés kapkodásaitól, elmulasztott és el­ hamarkodott döntéseitől meg akarja óvni a hadsereget, miközben nyilván­ való, hogy a hadsereg (a közkatona és a hadvezér) számára a legfőbb pa­ rancs: a parancsvégrehajtás. A szabadságharc hadseregében - különösen az első hónapokban - ko­ moly gondok vannak. A tisztek a közös hadseregre (és hadurára, V. Ferdinánd császár-királyra) tettek esküt, ezt most nem könnyű átértékelni a Hon­ védelmi Bizottmányra és Kossuth Lajosra. A közkatonák egyik része nem­ zetőrből „minősíttetett át” honvéddé, másik része toborzás útján a zászlók alá került földműves, iparos fiatal (gyakran gyermek- vagy diákkorú). A lel­ kesedés - már említődött - legalább akkora szerepet játszott honvédnek ál­ lásukban, mint a fegyelem és a szakszerű fegyverforgatás vágya. 83 �Szemle Amikor Görgey kalandos téli hadjáratára vállalkozik (kényszerül!), eb­ ből a vegyes értékű közösségből akar ütőképes és fegyelmezett hadsereget formálni. Elsősorban a saját példájával, a következetes szigorral, amelyet azonban személyes érdeklődéssel és céljai értelmezésével ér el. A tisztikar­ ból eltávoznak többen; akik maradnak, azok lelkiismeretük szavát követik. Görgey váci kiáltványa ezt a dilemmát akarja megoldani - a katonák szá­ mára megnyugtató lesz a szándék, a kormány számára nem. A kormány, a politikusok (a bürokraták, a diplomaták) mintha más nyelven beszélnének (más nyelven beszélnek!), még ha természetesen ők is a szabadságharc hí­ vei, részesei, a forradalmi célok és elvek megvalósítói. De nem katonák, nem a parancs kiosztói vagy végrehajtói, nem hadbíróság előtt felelnek el­ hibázott döntéseikért. Mire Görgey háromszáz kilométerrel keletebbre kilép a bányavárosok felvidéki füzéréből, ütőképes hadsereggel rendelkezik, amely „tűzbe megy” vezéréért, legfeljebb a felszereléssel van gond tovább­ ra is alkalmanként. Elmer István nem a szabadságharc történetét írja, ő Görgey gondolkodásmódját, tetteinek lelki és tudati mozgatóit, érveit és töprengéseit veszi sorra. Az érveket a józan ész sugallja, némelykor az etika tilalma szorítja vissza, a katonai eskü, a hadi szokás (hadi becsület) és a forradalmi hétköznapok válto­ zása egyaránt árnyalja a döntéseket. A császári tisztekkel - mint a monarchia valamennyi tisztje - ő is személyes ismeretségben és fegyverbarátságban áll, 1848-tól a személyesség megmaradt, a barátság megszakadt (némelykor könnyen, némelykor kegyetlen kiábrándulás következményeként). Győztes csaták és vesztett ütközetek váltják egymást, a győzelem is le­ het véletlen eredménye vagy az ellenfél hibája, a csatavesztés is történhet hősies küzdelem után vagy ostoba félreértés következtében. Görgey soha nem menti vagy dicséri magát, sikereit a sereg sikerének tartja, ő maga hangsúlyozza - csak a „katonai kötelezőt” tette hozzá. A kegyetlenségig igazságos önmagával, de vezértársaival is. Sokan nem szeretik, sokan fél­ nek tőle, a gyengébbek riadoznak, a megalkuvásra hajlamosak utálják. So­ kan értik Görgey gondolkodását, ezért félnek tőle, mások számára érthetet­ len a tett, az indokolás is. Kossuth hol rajong érte, hol bizalmatlan vele szemben, általában mind­ két gesztust rossz időpontban alkalmazza. Kossuth az országgyűlés, a Hon­ védelmi Bizottmány engedelmes kiszolgálóját akarja Görgeyben és a hadse­ regben látni, aki akár napi változatossággal követi a kormányülés (vagy a kormányzói kedély) változásait. Görgey nincs jó emberi kapcsolatban egy sor tiszttársával, de még in­ kább hadi együttműködésüket tartja elégtelennek. Hibának érzi D. lengyel tábornok váratlan és indokolatlan fővezéri kinevezését. Kapcsolatuk feszült, sőt ellenséges lesz, a kenyértörés után azonban Kossuthtal sem találja meg már a szót. A hadi logika ellenére, mintegy a közakaratnak engedve Görgey Komárom alól visszafordul, és Bécs helyett Buda ostromába fog. Az ostrom 84 �Szemle elhúzódik, az osztrák sereg újjászervezetten támad ismét, most már orosz segítséggel. Görgey súlyos fejsérülést szenved, mozgás- és gondolkodási készsége hetekre meggyengül, a katonai vezetés kikerül kezéből, a kormány Dél-Erdélybe menekül, a hadsereg is oda vonul vissza. A szabadságharc végórái ezek. Görgey „véres fejjel” kapja meg a teljhatalmat Kossuthtól, ennek akkor már inkább a használhatatlanságát érzékeli, hogy az ország (a Honvédelmi Bizottmány, a kormány, a hadvezetés) kudarca az ő nyakába varródott... Aki nem ismeri (még, már, egyáltalán) az 1848-49-es magyarországi forradalom és szabadságharc történetét, ebből a könyvből nem fogja alapo­ san és részletekbe menően megismerni. Sem eseményeit, sem helyszíneit, sem személyeit. De valami egészen mást igen! Egy, a történelem sodrának az élvonalába került, nagy formátumú személyiség gondolatait, hallatlanul erős akaratát, tetteit és a tettek mozgatóit. Görgey ugyanabban a nagyszerű eseménysorozatban kapott szerepet, amelyben 1848-49 hősei, résztvevői és néma szemlélői. Más érvekkel, más megfontolásból, a hazáját szerető ma­ gyar katonatiszt gondolkodásmódját mondta el (töprengte végig) ő maga, Elmer István mélyen beleérző tolmácsolásában. Sebláza óráiban fogalmaz­ za meg Görgey a maga számára a szándékokat és a tanulságokat. Ennek a töprengésnek a zárómondata a könyv címe: „Örökre veszve nem lehet”. (Új Ember Kiadó, Bp., 2014, 276 oldal) 85 �Szemle Gréczi-Z soldos Enikő Talán Németh Péter Mykola 77 + 33 magyar haiku... és... című kötetéről Az egyedi avantgárd művészeti kísérleteiről, dramatikus munkáiról, be­ mutatóiról, kiállítás-performanszairól ismert Németh Péter Mykola szer­ kesztő-rendező, népművelő, filozófus, költő négy verseskötete - cím szerint a Főbe(n)járó Üzenet, a Mysterium Carnale - Hommage ’a Pilinszky, az Expediál(t) Európa és a VisszaSejtesít - után 2015-ben az Ünnepi Könyv­ hétre egy haikukötettel jelentkezett. Eredetien megírt biográfiájában azt ol­ vassuk, hogy az ember „belenő a tájba, ahová született, (...) amelyben lé­ legzik, lüktet, »életre tévedt« egyszerisége bizonyosságáért küzd, vagy egész egyszerűen csak teszi a dolgát, egzisztál, olykor céltalanul és reménytelenül bolyong a hétköznapok szorításában”. Az északi-északkeleti régió több szegletét is tájhazának nevezheti: Diósgyőr a születés helye, Pétervására, Sárospatak és Szob az alma materé, jelenleg Vácott él. Iljúsága színtere, Vámosmikola utótagja adja megkülönböztető nevét. Hiszi a „nőmén est ómen” igazságát, azt, hogy minden embernek sorsa van a neve szerint is. A költő az utóbbi években több haikutalálkozóra és fesztiválra is meghí­ vást kapott. A leginspirálóbb mindezek között Pécs Európa Kulturális Főváro­ sa 2010 rendezvényfolyamának a Nacuisi Banja japán haikuköltő nevét viselő Világ Haiku Fesztiválja volt. Főként ez a rendezvény motiválta az új kötetében megjelent versek írását. A fesztivál hatására született alkotásokból összeállított kötete a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Napkút Kiadó gon­ dozásában jelent meg Talán címmel, 77 + 33 magyar haiku... és... alcímmel. A kötetnek már a címlapja is bővelkedik szimbólumokban, verbális és számszimbólumokban egyaránt. Az összegyűjtött versek címadó szaváról (Talán) ezt íija Jeleníts István: „ Gyönyörű szó ez a »talán«, ami nem válhat határozóvá vagyjelentéstelen elemmé, hanem a tétovaságnak, a reménynek, az ámulatnak a hordozójává válik”. Az alcím két számot is tartalmaz: a 77es szám népmeséink kedvelt száma, a „hetedhét” fokozás változata, az ősi ráolvasások is 77 bajt űznek el. A 33-as szám Jézus földi éveinek száma, ezért a keresztény szimbólumok egyike. Dante Isteni színjátéka 3 x 33 énekből áll, bennük minden terzina 3 x 11 = 33 szótagos. A 3-as szám a legfontosabb szakrális szám. A kereszt szimbolikája. A totalitást, az isteni rendet, az isteni megnyilvánulás teljességét, a tökéletességet, a világ hármas osztottságát, a szentháromság szakralitását jelképezi. A Teremtő, az ember és a világmindenség szimbóluma. A 3-as nemcsak a kereszténység fő szá­ ma, de a népmesék világában is jelképes szerepű. A haiku is három sorból 86 �Szemle áll. Jól utal erre a műfaji sajátosságra magyar elnevezése, a „háromka” A háromsoros haiku, melyben a sorok 5-7-5 morásak, a japán költészet egyik jellegzetes versformája. Ez a 17 sorba sűrített költészet a XIII. században jelent meg, s később különböző népek versíró kultúrájában is elterjedt, az európai és a magyar költészetben is népszerű lett. A haiku csupán versfor­ ma. Alakilag kötött verselés, szintetizált forma a mondanivaló szabadságá­ nak lehetőségét megadva. Ebben a formában íródnak a szénijük, az alkalmi tréfás versek és a dzsiszei-nek nevezett búcsúversek. Bár japán eredetű mű­ faj, mégis minden bizonnyal nem közvetlenül Japánból, hanem a kínai, a francia és az angol nyelv közvetítésével, többek között a beat-nemzedék ha­ tására Amerikából érkezett Európába. Előzményének a VII. században ja­ pán népdalokból, némi kínai hatással formálódott tanka (más néven vaka/ waka) tekinthető. A műfaj jellegzetessége, hogy 5 sorból áll, a sorok 5-75-7-7 szótagosak. Egykor társasági játékként űzték. Valaki elkezdte a ver­ set, megalkotott három sort, majd más hozzátette a záró két sort. A követke­ ző verselő újabb háromsoros egységet mondott. Ennek - a szabály szerint az előző gondolattal kapcsolatban kellett lennie. A költeményt végül más fejezte be. így alakult ki a láncverselés, az ún. renga. A haiku a japán nyelv természetéből fakadt. A magyar nyelvben a nyelvtani kapcsolatok és a vonzatok nem olyan szerkezetűek, mint a japán­ ban, s mivel a haiku csupán versforma és nincs versmértéke, ezért lehet egyaránt ütemhangsúlyos és időmértékes verselésben írni és fordítani. En­ nek megfelelően létezhet sajátosan „magyar haiku”. Ekképpen nevezi Né­ meth Péter Mykola is a verseit, s ezt a kötete címlapján is hirdeti. Érdekes különbséget látunk az európai lírai műfajok és a japán haiku között: míg az előbbiek én-központúak, addig a haiku „a plein-air”. Ahogy a kötet fülszö­ vegében is olvashatjuk: „a valóság közvetlen leképezésének vágya munkál minden jó haikuban egészen az absztrakcióig”. A szerző magyar haikui tipológiailag, formailag és a versajánlások alapján is utalnak a japán eredeti­ hez való közelségre. Bár a kötet tipográfiailag japán hatású és a magyar be­ tűk japán írásjelekre emlékeztetnek, mégis ezek a „látomásosan magyar haikuk” keresztény szakrális motívumokra épülnek, kozm ikus lény a költő” ahogy Németh Péter Mykola fogalmaz. A költő az [ihlet] című háromsoro­ sában a versírás szentségét hirdeti: ,Jsten ujjával / űzi el Baál-zebubot / ha vers születik”. Az Ecce homo!, a Megfeszíttetett!, a Feltámadás gondolatát tartalmazó versekben a jézusi történet etapjai jelennek meg. Az istengyer­ mek, a virágvasárnap, a feketevasárnap, a fehérvasárnap, a megváltás és az újjászületés motívumai nyelvileg is körülhatárolják azt a szakrális teret, amelyben költői alkotásai születnek. A magyar és a palóc identitás, a kultúrtáj metaforái is versépítő elemek: Batyis jó atyánk gömöri öröksége, ku­ ruc palócságunk, palócföldi ér, a megáradt Ipoly, Ipoly-éden. A z Ipoly mentéről, a Bemecebarátiból származó Tóth Imréről, a Palóc tájszótár gyűjtőjéről és összeállítójáról, a Palóc trilógia írójáról dedikált versben em­ 87 �Szemle lékezik meg. A kötet Teleia című ciklusában a balassagyarmati kötődésű Szabó Lőrinc hévízi szonettjére készült átirat is helyet kapott. A költő gyakran ajánlással látja el a verseit. Családtagjainak, szellemi pél­ daképeinek, költőelődöknek címzi haikuit, avagy másképp: a megszólított vá­ lik verse ihletőjévé. Felesége, gyermekei, sőt önmaga is megjelenik címzett­ ként. A kötet egyik egysége, az Impresszió(k) a vizualitás ihletettségében ke­ letkezett versek gyűjteménye. Festők képeire írja haikuit: Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar, Egiy József, Szőnyi István festményeire. A verbalitás, a szövegtér ihletettsége építi a költőelődöknek dedikált verseket. Eze­ ket a „ Visszaháramlás ” című fejezetbe rendezte a szerző. A kötet ezen egy­ ségében a költő az origó, ezt az első vers címe is jelzi: Mykwla. Ezt követik színes lapokon a haikuköltészet nagy mestereinek és a magyar költőelődök­ nek szentelt versek. Az egyik legismertebb haikuköltőre, az 1600-as évek má­ sodik felében élt Basóra; az 1700-as években élt Buszonra, költőre és festőre; a Buszon-kortárs Isszára és a XIX. században élt költőre, íróra, Sikire emlé­ kezik egy-egy versben. A magyar költők közül Pilinszky János, Weöres Sán­ dor, Kormos István, Nagy Gáspár, Rózsa Endre, Utassy József, Szabados György, Kemenczky Judit, Kosztolányi Dezső, s az egyik legismertebb ma­ gyar haikuköltő, Fodor Ákos emléke vetül egy-egy versre. A kötet szövegeit értelmezve tapasztaljuk, hogy nemcsak a vizuális és a verbális élmény, hanem az akusztikum is hat a nyelvre. A Fragmentum (ok) című egység alkotásai Binder Károly azonos című improvizációs zongorajátékának ihletettségében készültek. Ezek nem háromsorosak, nem „köröm­ versek” (ahogy másképp magyarul nevezik a haikut), itt találhatók a kötet alcímében ... és ... mással jelzett további alkotások. Avantgárd képversek ezek, amelyekben nemcsak a verbalitásnak, de a szöveg elrendezésének, rendezettségének, formájának is szerepe van, a forma a szöveggel együtt hat. Dell Hymes kommunikációs modelljének alapján jól leírható, hogy a forma és a tartalom egysége teremti itt meg a kommunikációs folyamatot. A valóság megalkotásának folyamata a térbeli elrendezéssel válik nyelvi cse­ lekvéssé. Ahogy pl. a gömbkeresztet formázó alkotás a szavak és a képiség szintjén is idézik a keresztet, s benne a TÉR és az IDŐ szavak jelölik ki a pólusokat, az irányt. Egy másik, oltáriszentséget formázó kép és benne a személyes névmások egymás mellé állítása (én-te-ő-mi) szimbolizálja a minden emberre egyaránt érvényes jézusi megváltást. A képiség nemcsak ennek a fejezetnek fontos építője. A kötetben sajátos a térélmény. Egyrészt a nyelvi tér, a nyelvi mező, a képversek is sokrétű jelentéshálót szőnek a befogadóban, a szövegek interpretálójában. A képzőművészeti kód, a mű­ vészi gondolat Baksai József grafikáival van jelen a kötetben. Nem csupán illusztrátora ő a könyvnek. Képei önálló életre kelnek, Németh Péter Mykolának a filozófiai és teológiai értelemben vett transzcendens szövegeivel új értelmezést nyernek. (Napkút Kiadó, Budapest, 2015) 88 �Szemle Fancsík János Szécsényből Nándorfehérvárra A n d rá sfa lv i-F a ra g ó Z o ltán : Ö l íjász A tö rtén elm i re g é in 20 0 6 -b an , a n án d o rfeh ér­ vári diad al 550. év fo rd u ló jára k iírt szépirodalm i p ály ázatra készült. A M agyar író szö v etség é rté­ k elése alapján az eg ész K árp át-m ed en céb ő l b e ­ adott 120 p ály ázat k ö zü l a Ibdíjat sik erü lt eln y er­ nie. M ag a a kö tet azo n b an - kiadói p ro b lém ák m iatt - az im p resszu m b an feltü n tetett 2007-cs dátu m tó l is k éső b b . 2 0 0 8 -b an látott n ap világot. A k k o r is csak a k arácso n y i k ö n y v v ásár u tán , k ü ­ lö n ö seb b h írv erés nélk ü l, ism ertetése m ég a sz ű ­ k eb b p átria irodalm i fo ly ó iratáb an is elm aradt. A n d rásfalv i-F arag ó Z o ltán - elő n ev e is erre u tal - a m a m á r S algótarján déli n y ú lv án y áb a b e ­ olvadt (beo lv aszto tt) eg y k o ri A n d rásfalv a fás le ­ gelőkkel, erdőkkel k ö rü lv ett idilli k ö rn y ezetéb en élte gyerm ekkorát. A z e g y é ­ n i alkat, a családi indíttatás m ellett talán ez is felkeltette, m ajd szenvedéllyé erősítette érd ek lő d ését a term észet, a tö rtén elem , a h ely tö rtén et és az irodalom iránt. E ddig m e g jelen t kötetei ( Varázslatos bazaltlepény. Négy évszaknyi ba­ rangolás, Erdőjévé) Eszter Judit. Öregtorony. KrÖ) m in d ezt igazolják. A z Öt íjász tö rté n e té b e n a szerző a fő h ő s szerep k ö réb e b ú jv a felelev en íti b e n n ü n k a kerek en fél év század ig u ralk o d ó és k o n sz o lid á lt tá rsa d a lm i v i­ szo n y o k at te re m tő Z sig m o n d k irály u tán i, zű rzav aro s két évtized et: a tö rö k ­ v erő H u n y a d i Ján o s k orszak át. Ez a m ú ltid é z é s szig o rú an fig y elem b e v eszi a tö rté n e lm i té n y e k e t, n ev ek et, id ő p o n to k at, és eb b e a k eretb e h ely ezi bele az öt. E rd é ly b ő l és N ó g rá d b ó l ö ssz e k o v á c so ló d o tt. a n án d o rfe h é rv ári d ia ­ d alb an is je le sk e d ő íjász k a la n d o s életútját. „Isten kegyelméből uralkodó Mátyás királyunk országlásának hetedik, megkoronázásának második esztendejében. Anno Domini 1465 Pünkösd szent ünnepén vetem papírra e sorokat. Mostan, hogy a fegyverforgatásra elöregedvén hazatértem, másra nem is igen vagyok jó. Igen sokat láttam, tapasztaltam, messzi, idegen földeket bejártam, hazára végül csak ott lel­ tem. ahonnan fiatal legényként elindultam. Irhatok kedvemre, lúdtoll akad a ház körül, tintát vízzel félöntött koromból magam főzök, de a papírt Krakkó városából, a lengyelek földjéről hozatja a kolostor. Merthogy itt születtem 89 �Szemle én, Pásztó városában, a ciszter páterek ama híres kolostorától nyíllövésnyire álló régi házban. ” Ez a bevezetőből kiragadott néhány mondat is jól ér­ zékelteti a korabeli, kissé terjengős beszédmódot, és azt is, milyen életkö­ zeibe hozva fogjuk megismerhetni e zűrzavaros két évtized magyar törté­ nelmének mindennapjait. S hogy mi, nógrádiak még jobban beleélhessük magunkat az elmúlt időkbe, ezek a hétköznapok itt, az általunk ma is lakott, ismert településeken, ma is meglévő várromjaink, hegyeink, völgyeink kö­ zött zajlanak. Hőseink életének színterei: Pásztó, Tar, Ság, Szalmatercs, Szécsény, Salgó, Somoskő, a Zagyva és az Ipoly völgye. De - a folytono­ san fenyegető huszita zaklatások féken tartása miatt - eljutunk Fülekre, Lo­ soncra, Gácsra és Véglesre is. Hőseink is csupa földijeink. Maga a történe­ tet elmesélő és leíró seregdeák és íjász, Medvesi Máté, Ludányi Mihály uram, Szécsényi László nagyuram, Poltári bátyám, Sági Balázs, Balassa Miklós, Losonci János, mindnyájan e vidék településeinek neveit viselik. A történelmi hitelesség alátámasztását szolgálják a valóságos (esetleg itt-ott csak feltételezett?) korabeli szavak, kifejezések, szólások, mint például a földabrosz, őkelme, orcáján, rövidest, szorgalmatosán, általkelnek, megvagyon-e, futamatnyi távolság, sóhajtásnyi idő, hadba szállás, hadi nép, Isten segedelme, stb.J Ez az archaizáló stílus már csak azért is indokolt vagy leg­ alábbis elfogadható, mert egybevág az ugyancsak Mátyás király uralkodása idején latinul megírt Thuróczi-krónika Horváth János által magyarra fordított szövegének stílusával. Az olvasóban egyébként óhatatlanul felmerül az a feltételezés, hogy talán Andrásfalvi-Faragó Zoltán egyik ihletője éppen Thuróczy János lehetett? (Ez természetesen semmit sem vonna le érdemeiből!) „ Zöldülni kezdett a gyertyánfák koronája a Mátra bércein, sárgulni a fűzfák a Zagyva mentén, s már meg is születtek a bárányok a nyájnál... Le­ gelőnk szép, nagy lapos föld volt, elszórtan öreg cserfákkal, két oldalán sű­ rű, eresztvény erdővel. A harmadikon gyümölcsösök, szőlőskertek voltak, alattuk egy Hasznos nevű falu. ” Ez a részlet Medvesi Máté pásztói gyerek­ kora egyik színhelyének leírása, a következő pedig már leendő asszonyának sági háza táját jellemzi: „Mi kell még ide? Szép, nagy ház, van benne min­ den. Aztán sok jószág. Hátasló, négy is, két pár ökör, hízótinók, juh, a hár­ tyám kondávaljáró disznók, kacsa, liba, tyúk, galamb fölös számban. A ház mögött nagy kert, gyümölcsös, meg méhes is. ” A regényben a táj, a környe­ zet, a gazdálkodás, az építkezési formák, a népszokások, az időjárási viszo­ nyok részletes leírása legalább olyan fontos szerepet játszik, mint a hadszín­ terek, a kisebb csatározások, a nagy ütközetek, a politikai alkudozások vagy cselszövések. Mert nyilvánvaló, hogy ezek is történelmet alakító tényezők. És a történelemkönyvekből mégis legtöbbször kimaradtak. Az utóbbi évti­ zedekben azonban jelentőségét felismerve, a történeti ökológia - amint az Öt íjászból is kiderül - a történelemkutatás és leírás fontos módszerévé lé­ pett elő. (Talán érdemes itt megjegyezni, hogy legjelesebb hazai képviselő­ je is megyénk szülötte, R. Várkonyi Ágnes történész.) 90 �Szemle A mai közlekedési eszközök birtokában sokszor nehezen tudjuk elkép­ zelni, hogyan jutottak el az emberek, a hadseregek akár csak egy Magyarországnyi terület egyik végéből a másikba. A regényből megtudhatjuk, hogy lóháton Nógrád és Erdély nincs is olyan nagy távolságra egymástól, jó kon­ dícióban tartott lovakkal (és útközben azok megfelelő ellátásával, zabbal és szénával) egy jó hét alatt Szécsényből akár Gyulafehérvárra is kényelmesen el lehet jutni. A déli határokat folyamatosan fenyegető török veszedelem egyik szünetében az északon garázdálkodó Giskra seregeinek megfékezésé­ re, visszaverésére még Hunyadi János nagy urunknak is fel kellett vonulnia seregével kis időre Gács, Losonc és Fülek visszavételére. De a nógrádi le­ gények sem tétlenkedhettek, ha a déli határokra szólított a haza. Akár az it­ teni földesuraik kisebb-nagyobb csapataival vagy önkéntesen, egyénileg, esetenként kisebb csoportokba verődve is levonulhattak a Duna mentén Szendrőig vagy Nándorfehérvárig, ahol beállhattak a seregbe valamelyik tiszt kardja vagy zászlaja alá. A hadba vonulás mindig elbizonytalanította a családok életét, de sokszor a gyarapodás lehetőségét is magában hordozta. A zsoldból, az esetleges hadi zsákmányból, a hősi cselekedetekért kapott ju­ talmakból itthon gyarapítani lehetett a portát, meg lehetett venni (szerencsés esetben jobbágyostul) egy szép darab földet, vagy haza vezetni egy-két zsákmányolt lovat. De nyomorékká is lehetett válni, vagy elveszíteni az éle­ tet! Történetünkben erre is, arra is akadnak példák: „Az Úr 1456. esztende­ jében, Pünkösd havának elsején Pásztó városából ötödmagammal indultam neki az útnak négy jó baráttal, sokat tapasztalt és hadat járt vitézzel, meg három apróddal, Szécsényi László uram zászlaja alatt. Pest alól mi nem a katonasággal tartottunk, hanem elindultunk csak úgy a magunk szakállára a Duna menti hadi úton. Sokan jártak akkor errefelé. Nándorfehérvárra nem siettünk nagyon, kár lett volna a lovakat fárasztani, a török sereg még messze járt. Akár három nap alatt is ott lettünk volna, de így egy álló hétig tartott az út... ” Aztán a nagyobb fizikai erőkifejtésre már nem alkalmas, de harci ta­ pasztalatokkal bőségesen rendelkező, az íjat kiválóan kezelő Medvesi Máté, Poltári Sós Rajnáid, Néma Szöcske Mihály, Erdélyi Kis János és Csemátoni Bárdos Áron a kellő pillanatokban, derekasan nyilazva, Hunyadi János nagyurunk elismerésére is rászolgálva részese lehetett az Európát és a ke­ reszténységet - ha csak időlegesen is - megmentő diadalnak. (Dióhéj Könyvmühely, 2007) 91 �Emlékezés H erold L ászló (Ön)életrajz - Lacika - Laci - László - Kollega úr - Herold elvtárs - Tanár úr - Laci bácsi - Igazgató úr - Herold úr TETTEM - Herold bácsi TETEM MÚZEUMBAN BARNA, SPÁRGÁVAL ÁTKÖTÖZÖTT DOBOZ (Szabályos leltári szám: MC-I 680.690) benne Adományozott emléktárgyak, írások és egyéb KACATOK 92 �Emlékezés H E R O L D L á s z l ó 1928. feb ru ár 18-án, egy v asárn ap i n ap o n szü letett B u d ap esten . Szülei H ero ld A n ta l és P ic h n a M arg it m ár n a g y o n v á rtá k a k is jö v e v é n y t a k ö zö s u d v arb an álló sz o b a-k o n y h ás, sz e ré n y e n b e re n d e ­ z e tt k is budai házban. A z é d e sa p a a k en y érrő l g o n d o sk o d o tt, sz a b a d id e jé ­ ben re n g e te g e t b ark ácso lt - a h á z ik ó t csin o síto tta, já té k sz e re k k e l ö rv e n d e z ­ tette m eg a k isfiát, az é d e sa n y a a h á z ­ ta rtá st v ezette és ru h ák at k é sz íte tt a családnak. A z eg y ü tt tö ltö tt esté k c sen d es b eszélg etéssel, m eseo lv asással és im ád k o zással teltek. A k isfiú sosem já r t óvo d áb a. A z ő társad alm i h e ly z e ­ tü k b en ez a k k o rib a n n em v o lt leh etség es. 1934 szeptem berétől a N ém etv ö lg y i ú to n lévő „M ack ó s” isk o láb a járt. E gész kicsi korától ren g eteg et olvasott. K a rácso n y ra m in d ig kön y v ek et kért és kapott, később aztán - m ik o r m ár m egtehette - m ag a is vásárolt. M indig nagy öröm m el b eszélt arról a kis budai antikvárium ról, ahol k iló ra árusították az olvasnivalót. K ö zép isk o láit a W erb ő czy G im n áziu m b an (m a Petőfi Sándor G im názium ), a V áralja u tcáb an végezte, itt is k itű n t társai k ö zü l ren d k ív ü li irodalom szeretetével és olvasottságával. F első fo k ú tan u lm án y ait az E L T E B ölcsészkarán, m ag y ar-tö rtén elem szakon kezdte m eg 1946-ban. N ag y szerű tanárok, E u ró p a-h írű egyetem i ok tató k előadásain szívta m ag áb a a tudást. M á r alig várta, ho g y a m egszerzett ism ereteket m eg o ssza leendő diákjaival. K ö z b e n - 1948. o k tó b e r 16-án - m eg ism erk ed ett k éső b b i feleség év el, az a k k o r 15 év es R e g ő s A n n á v a l (A n ik ó v al, ah o g y a barátai hívták). A tá n c is­ k o lái felk érés, a tá n c és az azt k ö v ető en k ia la k u lt szerelem egy életre szólt. 1 950-ben d ip lo m ázo tt, szep tem b ertő l p ed ig S alg ó tarján b an , a K ö zg azd aság i G im n á z iu m b a n k a p o tt ta n á ri állást, ezzel e g y id ejű leg fiú k o llé g iu m i n e v e lő ­ ta n á rk é n t d o lg o z o tt (b en tlak ással), így a szállása is ad o tt volt. A n ik ó m ég k ö z é p isk o lá s v o lt ek kor, csak a vizsg ái után 1951-ben - k ö v eth ette p árját a b án y ászv áro sb a. H o ssz ú év ek en át a kis k o llé g iu m i sz o b á c sk a v o lt a fiatal p á r otthona. K ö z b e n - 1 95 2 -b en - átk e rü lt a M ad ách Im re G im n áziu m b a, ah o l 1969-ig ta n íto tt (1 9 6 2 -tő l ig azg ató k én t). K iváló isk o la, n a g y sz e rű d iá­ k o k és p e d a g ó g u so k ... E z je lle m e z te az eg y k o ri c se n d ő rla k ta n y áb a n m ű k ö ­ dő alm a m atert. 1 966-ban á tad ták S algó tarján leg ú jab b k ö zép isk o láját, az „új g im n á z iu ­ m o t” . T ö b b k o llé g a u tá n aztán ő is itt fo ly ta tta m u n k áját. Ig a z g a tó k é n t k e ­ rü lt 1969-ben a - B o ly ai Já n o s n ev ét felv ev ő - g im n áziu m élére. N em v o lt eg y szerű felad at a leg rég eb b i k ö z é p isk o la u tá n egy új, m ég sem m iféle h ír­ n évvel n em ren d elk ező in tézm én y t m e g m u ta tn i o rszág -v ilág n ak . A k ö zö s 93 �Emlékezés munka, az együttgondolkodás, a szigorú, de humánus tanítás-nevelés végül meghozta gyümölcsét: az iskola éveken át az ország élvonalbeli gimnáziu­ mai között szerepelt. Nemcsak munkája, de a magánélete is tele volt örömökkel és fájdalmak­ kal: 1957-ben megszületett első gyermekük (Gábor), majd nyolc évvel ké­ sőbb kislányuk (Judit). Az élet igazságtalansága 1970 márciusában elvette a kis családtól a feleséget, társat, barátot és édesanyát. Hosszú szenvedése, majd halála tragédia volt mindenkinek. 36 évet élt. Isten az egyik kezével ad, a másikkal elvesz... Hogy aztán megint adhasson: Juhász Ágota tanár­ nő, kollegina, a család baráti körének egyik tagja lett az új társ, anya és a családi tűzhely őrzője. Ágó - ahogy Laci bácsi hívta társát - nagy alázattal és toleranciával vette át az anya szerepét a családban. Szerelmük virága Zsuzsi - 1977-ben született meg. 1988-as nyugdíjba vonulásáig számtalan szakmai és emberi elismerés­ ben részesült. Aztán jöttek életművének „hivatalos” elismerései: 1995-ben Nógrád megye díszpolgárai közé választotta, 2006-ban az Eötvös József-díj tulajdonosa lett, 2008-ban Salgótarján díszpolgáraként fogadhatta a számta­ lan gratulációt, 2016 márciusában a Magyar Arany Erdemkereszt polgári ta­ gozatának kitüntetését - betegsége miatt - felesége vehette át Budapesten. Az örökké aktív ember nyugdíjas évei sem teltek az „édes semmittevés­ sel”. Előadásokat tartott, konferenciákon vett részt. Publikációi jelentek meg különféle lapokban, a Palócföldben is, kis példányszámban könyveket jelentetett meg. Egymásnak adták a kilincset a volt tanítványok és kollégák, a barátok, akik tanácsokért vagy egy jó kis beszélgetésért keresték fel. Vagy csak úgy... A teste lassan-lassan kezdett összeroppanni az eltelt évek súlya alatt. A szelleme azonban sosem adta fel. Tíz hónappal ezelőtt ismét betegágynak dőlt, ahonnan már nem tudott felkelni többé. Az elkerülhetetlen augusztus 28-án kevéssel déli egy óra előtt bekövetkezett. Elaludt. Méltósággal. Ahogy az egész életét élte... Lelkét a fény ölelje, játsszon a széllel ezernyi örvénylést! Minden ma­ dárdal írja a lelkűnkbe a tudást, az örökké létezést! Nyugalma, mit megtalál az öröklétben, járja át a gyászolót! A megtalált béke vigasztaljon minden fájó panaszszót! Fia, Herold Gábor 94 �Szerző Ádám Tamás (1954, Balassagyarmat) köl­ tő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. 11 kötete közül az utolsó 2014-ben jelent meg Macskaszerdák címmel. BARÁTHI O ttó , Dr . (1944, Hatvan) közgaz­ dász, újság- és közíró. Csaknem száz ta­ nulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvi­ lágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből - Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008-ban jelent meg. Csongrády Béla, Dr . (1941, Hatvan) közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002ig volt a felelős szerkesztője. Evek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület el­ nöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. Diószegi Szabó Pál, Dr . (1974, Hódme­ in k r ő l publikál irodalmi lapokban és online iro­ dalmi oldalakon. Kazareczki N oémi (1977, Salgótarján) történész-levéltáros. 2003-2015 között muzeológusként dolgozott a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban, jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. Kutatási terüle­ te: a nógrádi kötődésű dualizmuskori élet­ utak feltárása. Kelemen Lajos (1954, Büssü) író. Három évtizede havi rendszerességgel publikál, egyéni stílusú esszéi, könyvismertetései, versei jelennek meg, tucatnál több önálló kötete került az olvasók elé. Több irodal­ mi díj tulajdonosa. Legutóbbi esszékötete ez évben jelent meg a Napkút Kiadónál Részben az egész címmel. Keszthelyi Mangó Gabriella, Dr . (1965, Szécsény) költő, háziorvos, termé­ szetgyógyász. Gyöngyösön él. Verseket és szakmai írásokat publikál. Az Arany­ anyu Díj különdíjasa. zővásárhely) költő, jogász, történész, kö­ zépkorkutató, tanár. 2014-ig egyetemi ok­ tatóként dolgozott a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetében. írásai je ­ lennek meg folyóiratokban, a Szegedi írók Társaságának elnöke. Kiss N oémi (1974, Gödöllő) író, egyetemi oktató. Ösztöndíjakkal több évig külföl­ dön alkotott. Tagja a Szépírók Társaságá­ nak. Legutóbbi, nagy sikerű kötetei: Iker­ anya (2013), Sovány angyalok (2015). Dukay N agy Ádám (1975, Salgótaiján) La b o d a Róbert (1985, Nagykürtös) felvi­ költő, író, újságíró, szerkesztő. írásai fo­ lyóiratokban, napilapokban jelennek meg. Három önálló kötete közül a legutóbbi: Titokbhakta (2015). Fa ncsk János, Dr . (1932, Salgótaiján) közíró, belgyógyász-reumatológus. Több helytörténeti témájú könyve jelent meg. Legutóbbi kötete: Rokkantteleptől a Vá­ sártérig (2016). Gréczi-Zsoldos Enikő , Dr . (1974, Kör­ mend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. M a­ dách Imre levelezését. (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. Hajnal Éva (1960, Komló) költő. A Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin főszerkesztője. Rendszeresen déki költő, díjazott slam poetry-előadó, tanár. Mindkét kötete az eladási listák élén ál I: t úlzások (2015 ), lin csak néz­ tem (2016). Irodalmi folyóiratokban és online felületeken rendszeresen jelennek meg írásai. L imbacher Gá b o r , D r . (1958, Budapest) néprajzkutató, szociológus. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum és a Krúdy Gyu­ la Könyvtár igazgatója. A népi vallásos­ ság kutatója, konferenciák, kiállítások szervezője. Madách-díjas. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar­ könyvtár szakos bölcsész. Volt könyvtá­ ros és lektor a berlini Humboldt Egyete­ men. 13 könyve jelent meg: 4 novelláskötet, történelmi regény Rákóczi korából, dráma- és tanulmánykötet, versek, mesék. �MÁRTON Rezső (1948, Litke) tanár, zenei Szokolay Zoltán (1956, Hódmezővásár­ műsorok vezetője. Vezetett már kortárs jazz klubot, évtizedek óta rendez zenei programokat (Zenebarát Kör, Rock Múze­ um, Szvitamin Klub). Zenés személyiségfejlesztő csoportokat vezet középiskolás diákoknak és autista csoportoknak. 150 000 darabos lemezgyűjteménnyel rendelkezik. hely) költő, 1972 óta publikál verseket, műfordításokat. Legutóbbi verseskötete: Bottal a fövenyre (2015, Irodalmi Jelen Könyvek). Versmondóként 1983-ban Radnóti-díjat nyert, költőként 2016-ban az Irodalmi Jelen költészeti díjasa. Fülöpszálláson él. TÓTH IMRE (1966, Zalaegerszeg) író, költő, a N agy Z suka (1977, Nyíregyháza) író, köl­ tő, tanár. A Vörös Postakocsi Online fo­ lyóirat munkatársa, a Szabolcs-SzatmárBeregi Szemle szerkesztője. Kötete: Mégismarionett (Parnasszus Kiadó, 2008). Pannon Tükör című folyóirat online szer­ kesztője. Négy kötete jelent meg, a leg­ utóbbi verseskötete: EXIT (2016). Tagja a Szépírók Társaságának és a Magyar PEN Clubnak. Pap Lenke , Dr . (1962, Kaposvár) költő, jo ­ gász. Versei folyóiratokban, antológiák­ ban, napilapokban jelennek meg. Édesap­ ja, néhai Pap Gábor költő a Magyar író­ szövetség tagja volt. Turczi I stván (1957, Tata) József Attila- P a p p -F ü r János (1976, Hajdúdorog) költő, szerkesztő. A Nyíregyházi Zeneművészeti Konzervatóriumban gitár és művészettör­ ténet szakon végzett, irodalommal csak később kezdett foglalkozni. 2002 óta ír és publikál rendszeresen. Jelenleg Hajdúbö­ szörményben él. Legutóbbi kötete: Arnyékapa (2016). SMITH, Z ách (1989, Calgary, Kanada) csa­ ládfakutató. A már Kanadában született, de mindkét ágon magyar származású anyai nagymamája, Lenke Young (sz. Varga) révén magyar gyökerekkel is ren­ delkezik a skót, angol, ukrán ősök mellett. SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író, szerkesztő. Eddig öt kötete jelent meg. Ez évben a Huszonkettő c. novelláskötete látott nap­ világot a Palócföld Könyvek sorozatban. Az Irodalmi Jelen prózadíjasa. Rendszere­ sen publikál irodalmi lapokban. SZEPESSYNÉ J u d ik D o r o t t y a (1980, Sal­ gótarján) történész-levéltáros. 2004 óta a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. Fő kutatási te­ rülete a fogyatékosságtörténet és azon be­ lül a hallássérültek társadalmi szerepválla­ lásának története. Ezzel párhuzamosan történeti ökológiai kutatásokat is végez. díjas, Babérkoszorú-díjas és Príma Primissima-díjas magyar költő, író, műfordí­ tó, szerkesztő, egyetemi doktor, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. Képzőművészek: Kelemen József (1960, Pásztó) tanár, kép­ zőművész, költő. Alapító tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Egyéni és cso­ portos kiállításokon láthatók alkotásai, 1988-tól a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat kiál­ lítója, a 2000-es években a Szécsényi Őszi Tárlaton is rendszeresen bemutatkozik. Losonczy ILDIKÓ (1954, Eger) képzőmű­ vész, tanár, a Kohász Képzőművészeti Kör vezetője. Mestereinek tekinti Czinke Ferencet és Iványi Ödönt. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Rendszeres résztvevője különböző, Salgótarjánban, Miskolcon és Egerben rendezett biennáléknak. Nemrég egyéni kiállítása nyílt Bu­ dapesten, melynek alkalmából alkotói ní­ vódíjjal ismerték el munkásságát. ÓVÁRI JÁNOS (1943, Salgótarján) festőmű­ vész. Jelenleg Rétságon él. Az egri tanár­ képző főiskolán 1969-ben szerzett diplo­ mát. Mestere Blaskó János volt. Festői fejlődését továbbá Pataki József, Iványi Ödön és Czinke Ferenc festőművész segí­ tette. Önálló és csoportos kiállításokon szerepel szerte az országban. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6ddf739bd62c300f6bbace4c11fa8369.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2016 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2016/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2016 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/718703dc4a3f36426ed2fa59e1822a7d.pdf 4b11797ea25f3eae5f3a0865f0cfe296 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Ádám Tamás: Ez az a hely Ádám Tamás: Pieta Ádám Tamás: Négy nap Ádám Tamás: Habzó, olajos Bene Zoltán: Hiába Lackfi János: Őszi böngészés Papp-Für János: egy nap esztétikája Szávai Attila: A kék toll (3. rész) Varga Melinda: Takaró Péter Béla: Honnan jövünk? Keszthelyi Mangó Gabriella: Kristályszoknyás tündérek Hajnal Éva: lépkedő Hajnal Éva: Vacogó Hajnal Éva: Didergő Suhai Pál: Fülkefényben Keszthelyi Mangó Gabriella: Katatonia Keszthelyi Mangó Gabriella: Halottak napján Zsibói Gergely: Október-vég Zsibói Gergely: Zseb-ének Zsibói Gergely: Júdás búcsúlevele 3 4 5 6 7 11 12 14 20 25 60 61 61 62 69 74 74 75 75 82 KÖSZÖNTÉS Csongrády Béla: Egy piros esernyő Horpácson - Hetvenéves Praznovszky Mihály 21 „KIS HATÁRODON NAGY ESZMÉK” Kácsor Zoltán: A cserepoveci hadifogolytábor Tragédia-előadása Németh Péter Mikola: Madách, a lírikus - Beszélgetés dr. Kerényi Ferenccel Lukáts János: „Jó borokkal töltött aranyos pohárok...” 26 42 51 KÉPZŐMŰVÉSZET K. Peák Ildikó: Kovács Péter Garp Törékeny című kiállításának megnyitója „A vonal számomra a megismerés fontos eszköze” - Interjú Orbán György Já­ nossal, beszélgetőtárs Gréczi-Zsoldos Enikő 56 63 1956 • 60 • 2016 Szabó Endre: Talpra, magyar! 70 PORTRÉ Tarnóczi László: Az adakozó báró, Lipthay Antal 76 SZEMLE Nagy Pál: Idegen Múzsa? Drescher J. Attila: Lírai esszenciák és szamártani összefüggések a versek tér­ hálózatában 83 89 �A borító Záhorszki Mónika grafikáinak felhasználásával készült: a címlapot Mécs László: A királyfi három bánata című verséhez készült alkotása, a hátoldalt a Csillaglelkű, a belső borítót Kányádi Sándor: Tudod című verséhez készült grafikája díszíti. Az 55. oldalon a Hangszedők - Tavaszi szél című munkája található. A hátsó, belső borítón Matúz Gábor: Nincs kegyelem című filmjének plakátja látható. Főszerkesztő: Gr é c z i -Z so ldo s En ik ő Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: N a g y P ál (Párizs) Támogatóink: Szerkesztő: Szá v a i A t tila B ec só Z solt országgyűlési képviselő Portrérovat: Ta r n ó czi Lá szló Sk u c zi N á n d o r , a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Reggeli KV online rovat: H u b a i Gá b o r Szer e n c se já t é k Ser v ice N o n pro fit Kf t . Borítóterv: R á d u l y C sa ba Médiapartnerünk: N ó g r á d M eg y ei H írla p Tördelőszerkesztő: He r n á d in é B akos M a r ia n n a gömörilap (www. gomorilap.sk) Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M o lná r Év a igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom Ád á m Tam ás Ez az a hely D arazsak elhagyott házában szél tépi a rácsokat, m intha zenélne néhány fűszál, és ünnepelné a m agányt. E z az a hely, ahol talpam alatt sistergett a föld, és hatalm as pókok cipeltek el utam ból döglött egereket. E z az a hely, ahol hangyaboly hízott, és ecetes m uhar ért nyelvem hez. V isszavágták m ár az ízeket, illatokat. M égis szép volt, azt hiszem. Érzem a Palócföld leheletét. 3 �Szépirodalom Ád á m Ta m á s Pieta A m ikor m ár m inden m indegy, s csak szánalom m arad, szom orúságból nyílik sok rem ény; izzadó fából új kereszt hasítható. O m ló test puhul, csukott szem ből vakolatlan égbe szökik a fény. A lkotó pillanat, eloldalognak részeg látványtervezők. N ekünk is já r forgács, szép szenvedés. T úl m indenen; m uskétások haragján, titkos halotti toron, letiltott fájdalm akon, szoknyába szőtt m adarak ham vain. Tele kaktusz szúrta hajnalokkal, tört ostyára, penészes kenyérre várva. 4 �Szépirodalom Ád á m T a m á s Négy nap Mariannának Szálkás cölöpök térdig vízben táncolnak, fagyos hullámmal szemben hantolják a telet kivezényelt munkaszázadok. Hajóval küldöd sóhajod, vasúti hídon szalad szerelmed. Mohó hab vastagszik, beléd feledkezik, átölel a kockás hasú Duna. Partra vetett csupasz uszadék­ fa napozik a töltésen. Tavasz botladozik. A sziget lázas csalánhordái lábad elé heverednek, combodon némának hitt madarak énekelnek. Tüzes cappuccino füstöl a távoli hegyeken. Habzó fodrokban pirulva szökik néhány rozsdásodó vasdaru. A negyedik napon leltározunk, leolvasom homlokodról szerelmes vonalkódjaid. Megkaptalak. Kicsit elmegyünk, velünk úszik a sziget. 5 �Szépirodalom Ád á m Ta m á s Habzó, olajos Anyám könyvéből Rembrandt is festhette volna; pince homályában elkent mozdulatok, szakított téridő. Apámra ömlő, forratlan feketeribizli-bor. Üvegben habzó olajos vér. Foltos vasutas kabát az alvilági tárlat központi helyén. Ázott bélésben menedék. Kevésbé fontos találkozási pont. Mélyből szakadó válaszok fel sem tett kérdésekre. Szereplők nélküli beszélgetős műsorban, halasztó hatályú minden meggondolatlan mosoly. Hosszú menekülés anyám szerelme elől. 6 �Szépirodalom B ene Z oltán H iába Szinte rohantunk, mintha kergetnének. Mintha menekülnénk. A talpunk alig ismert rá a járdákra: a hajdani repedezett, puklis aszfalt helyét csinos tér­ kőburkolat vette át. A fák részint sokkal magasabbak, részint lényegesen csenevészebbek voltak, mint az emlékezetünkben; az utcanévtáblák cikomyás betűkkel hirdették a számunkra ismeretlen neveket. Elöl a bohóc galoppozott, utána loholtunk mi ketten. Néhány épület, ami a mi időnkben romosán szomorkodott, most úgy festett, mintha csak néhány napja adták volna át a hasz­ nálóknak; míg egyes házak, amelyek szépséges ékkövekként éltek bennünk, csúnyán omladoztak, úgy foszlott róluk a vakolat, akár vedlő gyík hátáról a bőr. A bohóc öles léptekkel falta a távolságot, s mi szótalan követtük. Úgy hittük, a város szélén, az aprócska házban várnak bennünket. Ezért vágtunk neki az útnak. Harminc esztendeje nem jártunk a városkában, ahol a gimnáziumot végeztük, harminc évig nem ébredt kíváncsiság a lelkűnk­ ben, hogy egymást és iijúságunk színterét újra lássuk. Azazhogy néhányan nagyon is tartottuk a kapcsolatot a három évtized alatt, de a harminchét em­ ber utoljára az érettségi banketten tartózkodott egy épületben. És harminc­ hétén már nem fogunk újra soha, hiszen tucatnyian hunytak el közülünk. A bohóc nem lassított. Nem gondolta volna senki, hogy hamarosan betölti az ötvenet. Nem akadt ember, aki harmincötnél idősebbnek tippeli, kivált a rajongói nem. Pedig húsz évnél is régebben állt a színpadon. Eljátszott min­ den hőst, szerepelt vagy harminc filmben, nők tömegei bálványozták. - Lassíts, bohóc, kiszakad a tüdőnk - szóltunk előre, de ő ránk se hede­ rített. Nem akartunk lemaradni, trappoltunk tovább. Mintha egy idegen tele­ pülésen keltünk volna át, amiről láttunk már elmosódott fotókat, csupán ezért sejlik ismerősnek... A város szélén az aprócska ház mintha még inkább összement volna. Valahányszor magunk elé idéztük, kicsit nagyobbacska aprócska házat lát­ tunk lelki szemeink előtt. Tudomásul vettük, hogy ezen nem lehet változtat­ ni, morogtunk valamit egymásnak, mi ziháltunk, a bohóc hümmögött, végül megnyomta a csöngő gombját. A kaput nyitó, töpörödött öregember hunyorogva vizslatott bennünket. Egy perc is eltelt, miközben fürkésztük egymást hallgatag. - A bohóc meg az ikrek - szólt végül az öreg. - Isten hozta magukat. Mióta is? - Harminc éve - mondtuk. - Kerüljenek beljebb. 7 �Szépirodalom Bevonultunk a szegényes, kétszobás lakásba. Annak idején gyakorta jár­ tunk itt, a konyhapadon szorongva tanultuk az eszperantó nyelvet. Úgy hit­ tük, egy-két évtized, s az egész világ ezen a nyelven érintkezik majd, a fél­ reértéseken alapuló nézeteltérések (meggyőződésünk szerint másfajták nem is léteztek) elmúlnak, s a barátság és a tolerancia boldog korszaka örökké tart majd a földön. - Tévedtünk - mondta ki hangosan valamelyikünk. Talán én, talán az ikertestvérem. Talán a bohóc, ki tudná ezt biztosan megmondani? - Tévedtünk - bólogatott az öregember, miközben hellyel kínált minket a parányi konyhában, ugyanazon a kényelmetlen, kemény pádon, amelyi­ ken évtizedekkel korábban. - Neszkávém van, elfogadják? Elfogadtuk. - Meséljenek - fordított hátat nekünk. Matatott a szekrényben. Bögréket vett elő, kis lábasba vizet engedett, meggyújtotta a gázt. - Mi mérnökök lettünk - mondtuk. - Nőtlenek vagyunk és a fővárosban élünk. Külön lakásban, de egy lépcsőházban. Nyaranként rendszerint Ázsiá­ ba utazunk. Kétszer mentünk egyedül, de mind a kétszer megbántuk, azóta nem kísérletezünk. Bejártuk Kína egyes vidékeit, Vietnámot, Thaiföldet, In­ donéziát, Laoszt, Indiát. Koreába és Japánba is eljutottunk. Van két bejegy­ zett szabadalmunk és szeretjük a rockzenét. Az öregember várta, hogy fonjon a lábasban a víz, s közben dünnyögött. Mi lesunytuk a fejünket és ölünkbe ejtett, fölfelé fordított tenyerünket bámultuk. - Tényleg nem tudunk másról beszámolni - böktük ki végül. A bohóc vigyorgott. - Belőlem színész lett, nyilván tudja - kezdett bele. - Tudom - vágott a szavába a vendéglátónk. - Láttam filmet, amiben játszott. Ne legyen rá büszke. - Arra, hogy látta? - szellemeskedett a bohóc kényszeredetten. - Szemtelen se legyen - fordult felénk az öreg. Egy-egy bögrét helye­ zett elénk az asztalra. - Nem minden filmemre vagyok büszke - szégyellte el magát a bohóc. - Örüljön, ha akad olyan, amelyikre az lehet. A bohóc hallgatott. - Család? - Négyszer nősültem, öt gyerekem van. Most a leendő ötödik felesé­ gemmel élek. Némaság telepedett körénk. Elfogyott minden mondanivalónk. Feszeng­ tünk, izegtünk-mozogtunk. - Tegnap elfogyott az utolsó kötet, nincs mit fordítanom - húzott maga alá egy széket az öregember. - Ordítani szeretnék, akár az olyan ember, akit nyúznak. Engem az idő nyúz. Én pedig húzom még kicsit az időt, aztán 8 �Szépirodalom bemegyek a kiadóhoz, leadom a kéziratot, érdeklődöm, nincs-e másik, mintha nem tudnám előre, hogy nincs. Mindannyian a kávénkat kavargattuk. - Az eszperantisták ideje, úgy tűnik, lejárt - szólalt meg nagy sokára a vendéglátónk. - A letisztázott, gépelt kéziratot a hónom alá csapom, beme­ gyek a kiadóba. Érdeklődöm, ahogyan előre elterveztem, nincs-e valami újabb fordítanivaló. Mintha nem tudnám! Ordítanék, ha nem fojtogatnának a könnyek. Könyvek között éltem világéletemben, minden szabad időmben, amit az iskola hagyott, eszperantó irodalmat fordítottam magyarra, magyart eszperantóra. Eddig. Ez volt az utolsó feladat, ez a kis verseskötet. Nem biztatnak semmivel. Mintha nem tudnám... - Biztosan nem kell...? - Biztosan! Néha beülök a közeli kocsmába, szilvát inni. Tisztán. Halkan szavalom közben az eszperantó sorokat. A törzsvendégek ismerik a hóbortom, tudják, hogy nemlétező dolgokkal foglalkozó ember vagyok. Eszperantista... Azt beszélik, vannak vidékek, ahol még mindig lenne dolgom, helyem. Csak itt változott meg ez is, ahogyan minden egyéb... Bányász is kell máshol, acél­ munkás is, kohómémök is. Máshol. Itt nem. Elkeseredem gyakran. Váratlanul eszünkbe jutott, amikor az első órát tartotta nekünk ugyanitt, harminchárom évvel korábban. - Hülyeség - mondta akkor a bohóc. - A mesterséges dolgok nem vehe­ tik fel a versenyt a természet rendjével. - Miért? - csodálkozott az eszperantista. - Miért ne vehetnék? Az autók sem természetes képződmények, mégis nagyrészt kiszorították a lovakat! - De a kocsik a természet törvényein alapulnak! - emeltük föl jelentő­ ségteljesen a mutatóujjunkat. - Az autók és egyéb gépek a fizika szabályai szerint működnek. Igaz, elméletileg az eszperantó nyelvet is szabályok igazgatják, valójában azonban képtelenség egy nyelv belső mechanizmusát tökéletesen lemásolni. Megalkotni pedig még inkább lehetetlen! Ezért ham­ vába holt kísérlet az összes műnyelv. Az elmélet, az eszme nem megveten­ dő, ezt aláírjuk. Csak kivitelezhetetlen. Mind a négyen emlékeztünk erre a beszélgetésre, s ezt tökéletesen érezni lehetett a konyha levegőjében, a neszkávé gőzében, a falióra ketyegésében. - Próbáltam megtanulni angolul - jelentette ki az öreg. - Nem megy. Megvénültem. És nem kellek senkinek. Hosszan füleltünk a világegyetem halk neszeire, vendéglátónk eszperan­ tó verssorokat motyogott magában. - Néha elbeszélgetek a frissen végzett kollégákkal - törte meg a hallga­ tást a bohóc. - Alig van köztük olyan, aki emlékszik a gyerek- meg a fiatal­ korom színészbálványaira... Vagy azokra az óriásokra, akikkel még együtt játszhattam kezdő csepűrágóként... 9 �Szépirodalom - A pillanat művészete - vonta meg a vállát az öreg eszperantista. - A színészre senki sem emlékszik. A film sem őrzi meg, hiába gondolják az el­ lenkezőjét. - Azért készítenek rimékeket - tudálékoskodtunk. - A régit nem nézik meg, inkább újraforgatják. Maiakkal a maiaknak. Hosszú, súlyos csönd telepedett ránk újfent. Elkortyoltuk a kávéinkat. A konyha sarkait beszőtték a pókok. Valahol, messze kutya vonyított. Pár per­ cenként autó zörgött el az ablak előtt, olykor biciklisták tekertek tova be­ szélgetésbe merülve, elvétve sétáló emberek cipősarkai kopogtak, bagolyszárnyak suhogtak, denevérek zizegtek. Egy macska ugrott föl a kertből az ablakpárkányra, belesett a konyhába, aztán eltűnt. - Hasztalan - legyintett az öreg eszperantista. Összeszedte a bögréket és a mosogatóba pakolta őket, egyiket a másik után. Ereztük, hogy mennünk kéne, mégsem mozdultunk. A kutya még mindig vonyított a távolban. 10 �Szépirodalom L a c k f i Já n o s Őszi böngészés Kiülök az ősz Facebook-oldalára, lustán pörgetem a hírfolyamot, lájkolom a falevelek aranysistergését, lájkolom az erdő tüdejéből áradó mohabársony levegőt, lájkolom az októberi napsütés vigyori fejecskéit bőrömön, lájkolom a kacsák ringatózását a pixelek tetején, lájkolom a kutyát, mely kötésig caplat a net vizébe, és elnéz valamerre, a kisvasút nyitott kocsiján ülve elnézem az ellenfényben hadonászó kommentelőket, mindenkinek van egy jópofa vagy filozofikus, esetleg jópofán filozofikus megjegyzése a posztról, én csak annyit teszek közzé: milyen keserű a kőolajfüst, ahogy a lejtőn felfelé lihegő mozdony kéményéből a fejek fölé csapódik, milyen keserű, hogy ezek a kommentelők, bár ma mind ismerősnek jelölnek, és én vissza is jelölöm sorra őket, így együtt már soha többé, tíz-húsz év távlatában pedig mind végleg szerteszéled, leiratkozik vagy regisztrál egy másik társasági oldalra, s ez még annál is rosszabb érzés, mint egy halott ember meg nem szüntetett adatlapján barangolni. A színes bejegyzések lassan peregnek alá, beborítják a tó kocsonyásan reszkető felszínét, köztük lelátni egész a békanyálas-kavicsos mederig, csak egy-egy kósza üzenet pittyen át rezzentve uszonyait. Kiteszek egy-két kósza fotót, nézem, ahogy peregnek a lájkok, bezárom az ablakokat, és még sokáig elüldögélek a lassan beesteledő képernyő sötétjében. 11 �Szépirodalom P a p p -F ü r J á n o s egy nap esztétikája itt állok éppen abban az ajtónyitásban ahol visszaadtam neked a kulcsokat verejtékes kezedet kinyújtottad azon a kegyetlen résen amin keresztül évek alatt kiszivárogtam belőled ráncolt homlokkal hunyorgok még előttem állsz szemembe csap a Nap félig behúzott bőrönd a tekintetem most is valahol hátul a kertben ülhetsz talán éppen azon a hintaágyon melynek árnyéka azóta is lemoshatatlanul befedi az egész arcomat és ahol a legutóbbi tavasz még a hajadba gabalyodva homlokomra hordta a rügyeket és fülbevalóként viselted az üvegtálon megmaradt bordó cseresznyeszemeket már észre sem veszed hogy a legelső rózsát nem metszi le senki de az évek óta száradót féltve őrizgeted azt hiszed lefelé lógatva örökre megmarad azt sem veszed észre hogy gyakrabban megáll a hinta hogy nem viszi már olyan magasra a lendület azt sem hogy valaki kiszállt mellőled mint egy stoppos utas aki egy éles kanyarban eltűnik az úttal együtt így nem látsz át a kerítéseken nem látod hogyan növi be a gaz az elhagyott szomszéd telkeket hogyan rozsdáll el a körhinta a játszótereken és ütemes nyikorgása hozzátartozik az életedhez mint az évek óta fel nem húzott falióra ami azóta áll mióta elvesztettem benned fontosságomat ki sem mersz állni a kapuba nehogy 12 �Szépirodalom a szétázott lábnyomaimban újra kopogjanak lépteid és nehogy észrevedd azt hogy a halszagú és eperillatú piac helyén csillogó ablakú pláza nő a lángosos telkére ahol zsebkendőddel oly sokszor óvatosan megtörölted a számat átépítették a teret újrafestették a padunkat de mi kimaradtunk minket elfelejtettek felújítani baseball sapka helyett kalapban ballagok a térkövezett sárgára mázolt templom felé te fekete kendőben oly könnyedén közelítesz akár az angyalok a halálba indulók elé mindketten gyászolunk de nem a saját közös szeretteinket megállsz megállok egymásra nézünk mindketten rájövünk hogy hiába kutatjuk zsebeinkben a régi kertkapu kulcsait ahol az őszülő fák alatt magára hagyottan leng a nyikorgó hintaágy és tudjuk hogy tavasz már nem jön de talán egyetlen egy őszt még mindketten kaphatunk felszedem a földről a lehullott cseresznyeszemeket eltörlöd a poros üvegtálat titokban megnézed benne magad hogy vajon szépnek látlak-e még lemetszem a bokorról a legutolsó rózsát leülök melléd és féltve a hajadba tűzöm elvirágzott arcunkon elszáradnak a megkövült barázdák közé hullott rügyek így múlik el minden addigi amiről sokáig nem is akartunk hallani 13 �Szépirodalom Szávai A ttila A kék toll 3. rész (1—2. része a Palócföld 2016/1-2. számában olvasható.) BORIKA: (Jolánnak.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. Erdész volt a férjem, is­ merte az összes állatot. Elhiszed, Jolán? Jolán: Hívjátok a körzetist, meg az elmeintézetet, hát ennek teljesen el­ ment az esze! Könyörgök, ne hagyjátok! Sintért! BÉLA: Most erőszakkal foglak leszámolni, te riherongy, nehéz testi sértés lesz itt mindjárt és nyolc napon túl is. (Elindul Jolán felé, arcán el­ szántság, cseppnyi őrület, vörös fejbőr, dagadó nyald ütőerek.) IRMA: (Közbelép, meglepő lendülettel.) Béla, Jolán, gyerekek, most miért kell ezt itt csinálni. Licitálni egymás idegeire. Ne égessétek már egy­ mást a hajcihővel. Minket. Hát ezt kell lássa az egész telep? Hát fel­ nőttek vagyunk mink, nem? Minek ez a pankráció itten? Menjetek ha­ za, nyissatok fel egy italt, aztán beszéljétek meg, ahogy rendes felnőt­ tekhez illik! Bisztrózzatok! Lazítsatok! Rátok férne egy kiadós meditációs hétvége. Olyan szép idő van, ti meg hergelitek egymást, Béla, ne­ ked már tiszta bikaviadal a szemed is. Nyugodj meg! Na, jól van, Jo­ lán, állj fel, nem fog bántani, higgy nekem. A Bélának meg tessék szé­ pen lehiggadni. Nem vezet semmi jóra az idegeskedés. Hát legyen már elég, kérem. Szeressük egymást gyerekek, ahogy a dal mondja. (Béla visszaül a padra, higgadni látszik. De Jolán csak spannol még a hely­ zeten.) Jolán: (Lihegve.) Na, csak menjünk haza, te szerencsétlen, te életképtelen vén hülye. Égetni engem itt az ablakok alatt?! Hogy mindenki minket lásson, hogy milyen férjem van nekem, veri az asszonyt nyilvánosan? Na, csak kerüljünk haza! Majd megnézheted magad! Csak lennénk már otthon! Megnevellek én majd. 14 �Szépirodalom BÉLA: {Felpattan félültéből.) Csak menjünk, menjünk! {Lökdösi a nőt.) Nincs többé hatalmad felettem, te vén ribancéria. Felőlem mehetünk. De gyorsan ám! Indulj már!!! {Jolán sértődötten, királylányos mozdu­ latokkal elindul, Béla utána.) IRMA: (Nyugtató hanghordozással szól utánuk.) Aztán felnőttek módjára lenni otthon, gyerekek, az erőszak nem vezet sehová, esetleg a börtön­ be, meg a temetőbe. Szépen legyetek! {Béla hátrafordul, Irma szemébe néz, valami ferde, sejtelmes, cinkos mosoly kunkorodik szája bal alsó szegletén, apró fejmozdulatokkal bólogat.) (Jolán, Béla el. Ugyanaz a park, éjszaka, holdfény, sejtelmes fények. Sötét játszótér. A kive­ títőn valami frappáns telihold lebeg, meghatározza a hangulatot. Színpadon félhomály, bagolyhuhogás, tücskök, városi zajok, háttérben mentő- vagy rendőrautó szirénája. Jolán és Béla érkezik. A nő kissé szakadt, fáradt mozdulatokkal vonszolja ma­ gát az egyik pádhoz, Béla karonfogva vezeti, látszik, hogy nem azért, mert se­ gíteni akarja, hanem csak odavezetni valahová. Béla járása szigorú, maga­ biztos, céltudatos. Mintha verekedtek volna, de aztán lejöttek levegőzni.) Jolán : Béla..., te szemét..., hát ez a hála... BÉLA: Oda leülsz! {Határozott mozdulattal leülteti a nőt.) JOLÁN: Ezt nem hiszem el... nem hiszem el. Béla... Te megvertél a konyhá­ ban. Ennyit segítek és ez a hála? Hogy rám jössz a serpenyővel? BÉLA: Jolán, vagy szépen elcsendesedsz, vagy szépen elcsendesítelek... vá­ laszthatsz. Látod itt ezt a rongyot. Képzeld el, hogy az egész a szádban van. Egy szájnyi gázolajos rongy. Gondold meg! JOLÁN: Legalább ne a nászajándékkal jöttél volna, amit kaptunk, serpenyőt anyádtól. Nem hiszem el. Egy törékeny nőt megverni... Mert egy kicsit kritikus... De, a kurva életbe, Béla, és?... És ha egy kicsit kritikus va­ gyok veled szemben? És... azért... csak azért, mert azt akarom, hogy jobb legyél?! Hogy vedd már észre a hibáidat! BÉLA: Ezt csak te akarod. És igen, sok mindent észrevettem. {Meg akarja érinteni a nő vállát nyomatékképpen, a nő megijed, elhúzódik, mint minden frissen vert ember a váratlan, közeli mozdulatoktól, majd riká­ csolva folytatja.) JOLÁN: Béla... te szemét... hát ez a hála... hát ez... hogy irányítalak, hogy vedd észre a hibáidat, hogy... Béla... jobb ember lehess. Hétszentségit. Véres lett a szvetterem is! Nézd meg, a kurva életbe! Na... csak szed­ jem össze magam. Majd... (fújtat, liheg)... csak szedjem össze... 15 �Szépirodalom BÉLA: Addig is levegőzzünk. (Leül a nő mellé) BÉLA: És csak mondom, hogy ha nem fogod be a sipítozásodat, rád megyek a gázolajos ronggyal. Hát kell neked a kétpofányi gázolajos rongy? {Jolán a fejét rázza, megrémült Bélától.) Na. Vegyél csak jó mély le­ vegőket, és szépen elmondod, {Közel hajol a nőhöz.) miért alázol 20 éve? És szépen elnézést kérsz. {Ordít.) Mindenért! {Jolán szipog, nem látta még ilyennek Bélát, illetve igen: '72-ben a tollfosztáskor. Egy ate­ ista helyen.) És miután mindenért elnézést kértél, ...én jövök... JOLÁN: Nem, Béla, most én jövök. {Előveszi a kék golyóstollat, a férfi felé mutatja, bökdösi a levegőt.) Tudod, mi ez? (Béla nézi az íróeszközt, el­ sőre nem érti, milyen jelentősége van ennek most, másodikra igen, van valami titokzatos a tekintetében, mintha a pillanat jelentőségét értené, erre várt, ez a jel, a kék toll.) Béla, tudod, mi ez? BÉLA: Mi ez, mi ez!? Egy kék golyóstoll. Mit akarsz most azzal a kék tol­ laljegyzetelni? Mondjuk, lenne mit. Mert mindjárt fogok neked mon­ dani pár érdekességet. JOLÁN: Meg fogod érteni. Miután fejen vertél a serpenyővel, rájöttem... izé... megvilágosodtam. Végérvényesen bebizonyosodott... őőő... igaz­ ságot nyert..., hogy... én... a kék toll... BÉLA: Mondd már! {Fenyegetően elindul Jolán felé.) JOLÁN: Ne! Kérlek, elég volt. Figyelj, Béla. Tudod, vannak azok a könyvek a nappaliban. Az ezoterikus sarokban. Tudod. Az angyalosak. Én csak ilyeneket olvasok, te is tudod. Tudod, ugye? BÉLA: Tudom. Többet, mint hinnéd. JOLÁN: Irma mondta, tudod, milyen egy boszorkány..., mennyire ráérez dolgokra, azt mondta, hogy rájött. Hogy rájött a kék toll legendájára. Megálmodta. Figyelj! Vannak az őrangyalok. Te is tudod. BÉLA: Igen, tudom. Jolán : Vannak az őrzők és vannak az őrzöttek. Én rájöttem, Béla! Itt van mindenre a magyarázat! És mondta az Irma még, hogy mint mindenki­ nek, az őrzőnek is van kedvenc kabalája. És, ezt figyeld, annak az őr­ zőnek a kabalája, aki emberi alakot öltött: egy kék toll. És emlékszel hetvenkettőben, a tollfosztáskor, hogy mi történt? BÉLA: Beleléptél egy kék szakszervezetis tollba. És? JOLÁN: É s arra is emlékszel, hogy onnantól megváltozott minden? 16 �Szépirodalom BÉLA: Emlékszem. Onnantól már nem láttam értelmét az addig megszokott módon beszélni veled. Mást találtam ki, hogy úgy talán észbe kapsz, hogy úgy talán jobban tudsz figyelni rám. (Mérgesen.) De te csak ma­ gadra tudtál figyelni! Érted?! Csak magadra! De mostantól másra fogsz figyelni. JOLÁN: Béla, akkor rájöttem valamire, de csak most tudatosult teljesen: az őrangyalod vagyok... Én vagyok az őrződ... És azért jöttem, hogy ve­ zesselek, azért küldtek, hogy kísérjelek, hogy láthasd magad, hogy mi­ lyen vagy, milyennek kellene lenned. A céljaidat. A segítőd vagyok és így beszélsz velem? Mindent nekem köszönhetsz! BÉLA: Add csak ide azt a tollat?! Hadd nézzem... {Jolán odanyújtja neki, Béla egyelőre nem veszi el.) JOLÁN: Minden igaz, amit mondtam. És tudod, mire képes még az ilyen toll? {Cinkos hangon magyaráz.) Ha kisebb kívánságokat írok le vele, azok valamilyen minőségben, de teljesülnek. Leírom vele, hogy sze­ rencse, és másnap ér valami szerencse. És, ha leírom, hogy boldogság, akkor másnap boldog leszek, valami boldoggá fog tenni. Érted? BÉLA: Értem. És tegnap mit írtál le vele, mi az a szó? JOLÁN: Változás. Azt írtam le, hogy változás. Hát ez az, amiért megérte ve­ led végigcsinálni!! Hogy tudatosult bennem... a titok..., hogy én va­ gyok a te őrangyalod. Hogy nem jöttem erre rá korábban... BÉLA: Mielőtt teletömném a szádat a gázolajos ronggyal, mert most már nagyon elég, ...nézzük csak ezt a tollat. (Elveszi Jolántól, megnézi, elteszi, betömi a nő száját, majd egy váratlan pillanatban a tollat belevágja a nő mellkasába. Mindketten megtántorodnak, férj és feleség, őrző és őrzött, férfi és nő, valami történik a színen, a két szereplőben, furcsán mozognak, furcsa fényeffektusok viliódznak. Majd ab­ bamarad a dolog, mindketten földre esnek, elsötétül a szín. Fény vissza, telehold eltűnt, üres fekete vagy sötétkék a vászon képe. Megjele­ nik egy kurzor a képernyőn, mintha bekapcsoltak volna valami számítógépet. Béla feltápászkodik, Jolán nem bír felállni, ijedten fogja a mellkasába vá­ gott toll kiálló szárát, fel akar mászni a padra, nem megy neki, visszaesik, majd felül, liheg, felsőtestével nekitámaszkodik az ülőfelületnek. Béla oda­ támolyog, leguggol Jolánhoz.) BÉLA: Bocsáss meg, kérlek, Jolán! Bocsáss meg, de meg kellett tennem. Jo­ lán! Ez volt a küldetésem! Eddig tartott az út. Kész. Beteljesedett. 17 �Szépirodalom (Jolán Bélára néz, szemében félelem. Beszélne, de nem tud a szájába tömött rongytól. Csak szótöredékeket, elfúlt mondatrészeket hallani. Kínlódás. Bé­ la nyugalomra inti Jolánt, megfogja vállát, a nő vonakodik, de aztán hagyja magát. Béla szája elé tett mutatóujjal csendre inti a nőt, majd beszélni kezd. A beszéd gondolatokkal történik, a dialógust a kivetítőn láthatjuk. Jolánt ámulatba ejti a felismerés, hogy működik a kommunikáció. Kimondott sza­ vak nélkül.) BÉLA: Azért jobb így, mert így nem torzítanak az emberi érzelmek, indula­ tok. Csak a tiszta kommunikáció van, tiszta érzelmekkel. Látod, hogy megy. Nem mozog a szánk, mégis tudjuk, mit üzen a másik. Levetkőz­ tünk minden emberi mocskot, nyitott lélekkel, őszinte szeretettel be­ szélünk. Jolán... Eljött az idő. így kellett lennie, ez volt a feladatom. Van egy titkom. Amit most kell eláruljak. Ötven éve tartom magam­ ban. A születésed óta. Egész mostanáig nem mondtam el senkinek. Nem mondhattam. JOLÁN: (Rémülten néz Bélára.) Nem értem, miről beszélsz? BÉLA: (Elővesz egy kék madártollat.) Nem írószert kell érteni kabalatoll alatt... félreértés. A toll az egy madártoll vagy valami szárnyas lényé. Ez a kék toll... Ez itt a kék toll legendája. Én. Jolán: Nem. Nem lehet. Ugye, nem? BÉLA: De igen, Jolán. Igen. Én vagyok a te őrződ. Az őrangyalod. Jolán: De akkor... de akkor... nem én, hanem te... te... hogy tehetted ezt ve­ lem? Meg fogok halni? BÉLA: Ez volt a cél, a küldetés, a sorsod, a sorsunk. Be kellett végezni. Né­ zőpont kérdése. Úgy is felfoghatjuk, hogy változás következik be a lé­ tedben. Egy következő élet veszi kezdetét ennek a végével. Nem fogsz meghalni. Nem fogsz meghalni abban az értelemben, amit ezen az em­ berek nagy része ért. Jolán: Nem akarok meghalni! Béla! Én szeretlek! BÉLA: Én is szeretlek. Ne félj, a halál megtisztít. Csak, tudod, legtöbbször elnyomja a tiszta szeretetet az a sok negatív emberi tulajdonság. Nem mint nőt szeretlek, hanem mint embert. JOLÁN: És miért nem beszéltél? Húsz éve miért nem beszélsz? BÉLA: Beszéltem. Csak nem hallottál meg sosem. Mert csak magadra fi­ gyeltél. Jolán: Akkor már azt is értem, hogy... ne..., hogy miért nem lehetett, miért nincs gyerekünk. 18 �Szépirodalom BÉLA: Őrző és őrzött nem képes gyermeket nemzeni. Inkább zenét hallgat­ tam, ha szórakozásra vágytam. J olán : Állandóan csak zenét hallgattál. BÉLA: Mert nagyon szeretjük a zenét. A jó zenét. Bár csak hallanád a szfé­ rák zenéjét, a felkelő nap dallamát, az ősz hangjait. Mindet. Egy hal­ dokló csillag énekét. Jolán: Hallom... Béla... én hallom... szép, nagyon szép... És... és... mi lesz veled ezután? BÉLA: Veled bennem is meghal valami. De a Béla nem hal meg. JOLÁN: De ugye, jó ember voltam? Mondd, Béla, ugye jó? BÉLA: Volt, mikor utat tört a jóság. Át az emberi gyarlóság, a hiúság, az önzőség bozótján át. Igen, volt ilyen. Gyermekkorodban. Az első évek­ ben. Ott voltam veled. Csak gyenge voltál, és befogadtál, és ami a leg­ nagyobb baj: magadévá tettél bizonyos emberi tulajdonságokat. Azok­ ban éltél. Egészen eddig... Most vége... Vége 19 �Szépirodalom Va r g a M e l in d a Takaró Véremen átdübörögtél, véreden átdübörögtem lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. Nyugalomból szeretnék szőni egy takarót, szeretkezéseink árnyas lugasában heverve elképzelem, hogyan varrom az óriás lepedőt napmeleg reggelekből és sok fényből, hallgatag vízpartot hosszú sétákkal hímzenék a közepére, és ujjaim zsizsegését hátadon karod ívén és a vállon - libabőrösen szállnák meg a nádast a hullócsillagok. A szegélyét vad, hirtelen haragú esők csipkéznék, amelyekben el is lehet ázni, vagy menekülni előlük, nevetni azon, ahogy nyomunkban caplatnak. Véremben átdübörögtél, véreden átdübörögtem, lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. Az idő, ami mozdulatot mozdulattól elválaszt, a képzelt idő. Olyan, mint a tenger sósan cuppanó ajka: hűvös és sikoltó, s mennyi márványhideg óra ring tajtékzó vállán, míg újra nem látlak. 20 �Köszöntő C so n g r á d y B é l a Egy piros esernyő Horpácson Hetvenéves Praznovszky Mihály Már az iskolások közül is sokan tudják - hát még az irodalombarátok hogy Mikszáth Kálmán egyik legismertebb, mondhatni legnépszerűbb regé­ nyében, az 1895-ben írt Szent Péter esernyő]ében a glogovai pap kishúgát, Veronkát babakorában egy ismeretlen valaki által ráterített hatalmas, piros szövetű paraplé védte meg a zuhogó esőtől. E váratlan, talányos jótett nyit­ ját tudakolták, keresték is sokáig az istenfélő, a csodákban, legendákban is hívő falusiak. Ugyancsak meglepődött, sőt megilletődött dr. Praznovszky Mihály, a Mikszáth Kálmán Társaság örökös, tiszteletbeli elnöke, a „nagy palóc földi helytartója” - ahogyan alkalmasint nevezik - is, amikor a minap Horpácson a hetvenedik születésnapjára kapott ajándékok sorában egy szintúgy tekintélyes méretű s a Mikszáth által megörökített színű esernyőt talált. S ez csak slusszpoénja volt a meglepetéseknek, hiszen már akkor kezdett gyanakodni - teljes joggal - amikor barátai, a társaság vezetői, tag­ jai egymás után olvastak fel egy-egy részletet, néhány találó sort az ünne­ pelt kedvenc költői, írói műveiből... Ilyenkor - bármennyire hivatalosnak, „földközelinek” tetszik is - illik néhány személyes alapadatot is megemlíteni, hogy az ünnepelt elhelyezhető legyen egy időbeli és térbeli koordinátarendszerben. A legfontosabbal kezd­ ve: 1946. november 29-én Salgótarjánban született - Nyilas csillagjegyben, de ez nem különösen érdekes - egy ötgyermekes kisiparoscsaládban. Mind­ két szülője serénykedett a műkedvelő színjátszásban, s ez viszont már nem elhanyagolandó tényező az édesapja nevére keresztelt fiú alakuló érdeklő­ dési köre szempontjából sem. Azt mondják róla, vagy ő terjeszti - hiszen önmagával kapcsolatosan (is) szereti a szellemesen túlzó fogalmazásokat hogy tízéves korára már kiolvasta a fél, tizennégyre az egész könyvtárat szülővárosában. Korai irodalmi érdeklődésére utal az is - s ez viszont már életrajzi tény hogy először tízévesen egy Mikszáthról írott fogalmaz­ vánnyal nyert pályadíjat az akkori Május 1. úti (ma Kodály) iskola tanulója­ ként és az első jutalomkönyve is egy Mikszáth-kötet volt. Mi sem természe­ tesebb, hogy gimnáziumban tanult tovább, abban az egyben, amelyik akkor működött városban. Azt viszont már akár szimbolikusnak is lehet tekinteni, hogy az intézmény akkor már több mint egy évtizede a másik - a későbbi­ ekben ugyancsak kutatási főtémáját jelentő - nógrádi zseni, Madách Imre nevét viselte. Kitűnő tanárokra emlékszik s arra, hogy gimnazistaként az 21 �Köszöntő akkoriban népszerű Olcsó Könyvtár-sorozat 1962-es évfolyamában olvasta első ízben a Tragédiát, amely mellett egy életre elkötelezte magát. Alapdip­ lomáját a debreceni tanítóképző közművelődés-könyvtár szakán szerezte, aztán elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a könyvtár-történe­ lem szakot. 1981-ben lett egyetemi doktor, 2000-ben az irodalomtudomá­ nyok kandidátusa. A kétéves katonáskodás utáni munkahelyei alapján úgy tűnik - bár egy ideig volt múzeumi teremőr, nyomdai segédmunkás, majd több helyütt könyvtáros is - mintha az Isten is igazgatónak teremtette volna. 1976-tól vezette a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumot, aztán a Nógrád, majd a Veszprém megyei múzeumot, majd pályája csúcsaként hét évig volt Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Onnan is első számú vezetőnek tért vissza Veszprémbe a megyei könyvtár élére, ahol nyugállo­ mányba vonulásáig dolgozott. A nyugdíjas létmód azonban számára csak annyit jelent, hogy nem kell valahol napi kötelező penzumot tejesítenie. Merthogy azóta is rendületlenül, a nyolc órát messze meghaladó „kötetlen munkaidőben” dolgozik. Salgótarjánból való távozása óta a Veszprém mel­ letti Nemesvámoson él, családi házuk emelete az ő birodalma, ott születnek gyors egymásutánban, de az önmaga s egyáltalán a tudomány zsinórmérté­ ke szerinti igényességgel tanulmányai, könyvei, ott készül fel ténygazdag, szakmailag mindig hiteles, de utánozhatatlanul egyedi - évődő, kedélyesen szórakoztató - stílusban fogalmazott előadásaira. Sokszor tűnik úgy, hogy képes az időt megsokszorozni, a teret is legyőzni, csakhogy felmutassa nemzeti irodalmunk értékeit, éltesse vagy újraéltesse literatúránk szentjeit, megossza másokkal is univerzális tudását. Munkája egyszersmind a hivatá­ sa, küldetése, mondhatni szenvedélye is. Ezért tud olyan termékeny lenni. Madách Imre vagy Mikszáth Kálmán? Talán Praznovszky Mihály sem tudja egyértelműen eldönteni, hogy a két óriás közül melyik áll közelebb a szívéhez: a kronológiai és abc-sorrendben előbb álló, az emberiségtörténe­ tet világirodalmi rangon megörökítő Tragédia-költő vagy a magyar prózairodalom kiválósága, a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji magyar közállapotokat máig ható érvénnyel ábrázoló prózaíró. Akárhogy is van, azt biztos nekik lehet köszönni, hogy Praznovszky Mihály - a családi kapcsolatokon, kötelékeken túl - soha - pannóniai lakóhelye és gyakran a fővárosba szólító feladatai ellenére - nem szakadt el igazán Nógrádtól. Csak nagy nehézségek árán lehetne számba venni, hogy konkrétan mennyit írt, milyen műfajban és mit publikált róluk s mit tett megismertetésük, érde­ meik szerinti elismertetésük érdekében. Itt most csak némi példálózásra, szemezgetésre van mód. Megemlíteni egyebek közt az 1997-es Az öreg ha­ tár utasai című tanulmánykötetet, az 1999-ben megjelent Mikszáth Kálmán című életrajzot, kismonográfiát, a 2006-os A hatodik, hetedik ember az or­ szágban című tanulmánykötetet, vagy szerkesztői munkáját a Mikszáth Könyvestéka esetében, s ez már - lásd a bevezető sorokat - összefügg a Praznovszky Mihály nevétől elválaszthatatlan, az 1993-ban életre hívott s 22 �Köszöntő immár - irodalomtörténeti kuriózumként - Madách-díjjal kitüntetett Mik­ száth Kálmán Társaságtól. „ Hittünk abban, hogy ezen a tájon a mikszáthi érték: életút, életmű, táji, történelmi beágyazottság, kulturális karakter olyan komplexitással van jelen, hogy ennek identitáshasznú állandósulását csak nagyon átgondolt tudatos, tervszerű, hosszú távú s a táj értékrendjének egészét megszervező gondolkodással lehet" - nyilatkozta egyik alapítóként, tizenöt éven át funkcionált gyakorló elnökként 2013-ban, a Palócföld ha­ sábjain, a társaság húszéves évfordulóján. S ha e sokoldalú folyamatot rep­ rezentáló jeles eseményeket kellene jellemezni, akkor Praznovszky Mihály a 2010-es budapesti ünnepségeket minden valószínűség szerint kiemelné az évenkénti horpácsi és a szklabonyai megemlékezések mellett. Szólna a Mikszáth nyomában szervezett bel- és külföldi kirándulásokról és egész biztos nem feledkezne meg arról az eléggé nem dicsérhető eredményről sem, hogy tudatos, szisztematikus munkával sikerült gyarapítani az író ne­ vével működő iskolák, a jövő „őrhelyei-’ számát. Ami pedig Madáchot illeti, ugyancsak végeláthatatlan a személyével, munkásságával, főleg Az ember tragédiájával s annak színpadi megjeleníté­ sével kapcsolatos Praznovszky-írások, a Csesztvén, Alsósztregován, Balas­ sagyarmaton és másutt tartott előadások sora. Az Ipoly-parti város Madáchemlékünnepségeihez többször is saját maga írt dramatizált műsorokat, jele­ neteket. A könyvek esetében nincs kétség: az ék­ kőnek a legutóbbi, a Madách Imre napjai az iro­ dalomban 1861-1864 címmel megjelent kötet nevezhető, merthogy az impozáns tartalmú, ter­ jedelmű és küllemű kiadványt: „gyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Praznovszky Mihály. ” A 432 oldalas, 70 féle napilap, fo­ lyóirat csaknem 600 tételét tartalmazó forrásgyűjtemény szövegei ezentúl megkerülhetetlenek lesznek a Madách-kutatók, a Madách-irodalom részére. Madách Imre utolsó négy esztende­ jében megjelent és most egy helyütt olvasható publikációk révén nyomon követhető az a folya­ mat, hogy „miként vált egyik napról a másikra Madách elismert íróvá s a magyar irodalom világirodalmi reménységévé s végül pótolhatatlan veszteségévé. ” A korábbiakban napvilágot látott köte­ tek közül a legelső, a Madách és Nógrád a reformkorban, későbbről a Ma­ dách vendéget vár említendő már csak azért is, mert az utóbbi éppen tíz év­ vel ezelőtt, a szerző hatvanadik születésnapján jelent meg. Madáchcsal kap­ csolatos munkálkodásának egyik felejthetetlen, értékteremtő, sokáig mara­ dandó mozzanata a 2014-es felavatás óta a felújított alsósztregovai múzeum „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?" című állandó kiállítás forgatóköny­ vének, látványtervének elkészítésében való részvétel főkurátorként. 23 �Köszöntő Praznovszky Mihály eddigi életműve azonban közel sem merül ki Mik­ száth- és Madách-kutatásaiban. Csak a jelen sorok írójának tulajdonában lé­ vő mintegy tucatnyi könyv tanúsága szerint hihetetlenül gazdag munkássá­ ga mind az általa választott - illetve a nagybetűs Élet által választatott - té­ mákat, mind a megjelent kötetek számát tekintve. Mindig is érdekelte Krú­ dy Gyula szellemi öröksége, annál is inkább, mert a Krúdyak ősi fészkének a szlovákiai - átellenben Szécsény városával - Szécsénykovácsi számít. Kötetet jelentetett meg Pósa Lajosról, írt a magyar történelem, irodalom né­ hány nevezetes nőalakjáról, köztük Gizelláról, Hrúz Máriáról, Fráter Erzsé­ betről, Mauks Ilonáról, Udvardi Erzsébetről, a táj irodalomról - amelynek a fogalmát elsők között használta, ha éppen nem ő találta ki - A kalamáristól az enterig címmel az irodalmi muzeológiáról, A szellemdiadal ünnepei el­ nevezéssel pedig a magyar irodalom 19. század közepi kultikus szokásrend­ jéről értekezett. Pápa és Balatonfüred közelsége Jókai Mór életének tanul­ mányozására ösztönözte, de érdekelte, érdekli Batsányi János, Arany János, Eötvös Károly, Petőfi Sándor, Kisfaludy Sándor, Márai Sándor, Vörösmar­ ty Mihály személye, életpályája, a Nógrádhoz is kötődő Ferenczy Teréz, Komjáthy Jenő költő, Bojtor Károly festő-, Csohány Kálmán grafikusmű­ vész életműve, nem is beszélve a Pannóniái töredékek című kötetben amelybe Ragaszkodni múlthoz és jövőhöz találó, „ars poetica”-jellegű cím­ mel írt felettébb figyelemre érdemes bevezetőt - feltűnő kevésbé ismert ne­ vekről, a Balatonhoz, a Bakonyhoz kötődő jeles személyiségekről, esemé­ nyekről. Nem véletlenül kérték fel éveken át a füredi Anna-bál szakértőjé­ nek s gyakran hallhatták, hallhatják értő, élvezetes elemzéseit a rádióhallga­ tók is. Az írókkal összefüggésben mindig szívesen nyilatkozik gasztronó­ miai, gasztro-literátus kérdésekről, mert maga is kedveli a jó ételeket, italo­ kat, például - ki tudja, miért - a palóclevest, a bacsaszeletet, a sztrapacskát és étvágygerjesztőként egy kupica borovicskát. Mindig is érdekelte a folyóiratok és a hírlapok története, főszerkesztő­ ként is szép pályafutás áll mögötte. Kétszer vezette a Palócföldet, először 1986-tól 87-ig, majd pedig 2001-től 2008-ig. Egyike azoknak, akik a leg­ több időt töltötték ebben a székben. Első alkalommal az 1986/2-es szám­ ban, utoljára a 2007/6-os számban tűnt fel a neve. Lépést tartva a kortárs irodalommal, művészetekkel kiemelt figyelmet szentelt a megye hagyomá­ nyainak, értékeinek feltárására, megőrzésére. Hat éven át - 2008-tól 2014ig - főszerkesztette a balatonfüredi megjelenésű, az ő ötletére létrehozott Tempevölgyet, amelyben örömmel adott helyt a máshonnan, így Nógrádból érkezett kéziratoknak is. Az Időről időre című kötetben az egyik fejezet a négyszáz évvel ezelőtt élt Balassi Bálinttal párhuzamos életpályájú dalmát Verancsics Faustus-szal foglalkozik, akit egy kései reneszánsz embernek nevezett s európaisága mi­ att is tisztel. Praznovszky Mihály is annak tudatában szolgálta mindig a nemzeti kultúra vagy akár a tájirodalom ügyét, hogy tágabb hazánk Európa. 24 �Köszöntő Szeretett is mindig barangolni tájain, nézelődni múzeumaiban. Kedvenc vá­ rosa Amszterdam és Párizs, de legjobban - határainkon kívül - Itália kék ege alatt, Toszkánában érzi magát. A napokban érkezett haza New Yorkból, ahová a kerek születésnap kapcsán jutott el. Negyvenöt éve él boldog há­ zasságban, három gyermek édesapja, s négy unokával büszkélkedhet. Nem miattuk szeret legováros(oka)t építeni, több évtizedes szerelmetes hobbi ez nála. Nagyon kedveli Hasek regényhősét, Svejket, de szívesen - akár élet­ elvként is - idézi Bohumil Hrabal Sörgyári capricciojából Pepin bácsit: „A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem mert én úgy látom Azt kívánjuk - a Palócföld valamennyi olvasója, s Nógrádból minden kultúra- és irodalombarát nevében - hogy még sokáig lássa így a világot. Isten éltesse a Toldy Ferenc-, Madách- és Gizella-díjas, Salgótarján Pro Urbe-díját elnyert és Veszprém Megyéért elismeréssel kitüntetett muze­ ológust, irodalomtörténészt, Praznovszky Mihályt! P éter B éla Honnan jövünk? A sápadt Napok bágyadtan buknak alá nagyanyám hófehér batyujába, ahol csirkegomba és a kőhegyi szamóca terhét tetézik. Földig ér a nyomorúság. A kóbor ruszki golyók vándorolni kezdenek a szívtáji üregek és a kipróbált medencetájék között. A Hold pediglen egy pléhkrisztus kereszthegyén vesztegel. Borús, észa­ ki fény sejlik anyám hűvöskés, zöld szeméből. Apám döbbenten áll. „Ez válóok!” - kiált fel: és a szem savószínre vált. Lázálom nehéz pá­ ráiból kapaszko­ dom, de a vö­ rös kutya át­ harapja hörgő torkom a t. 25 �,Kis határodon nagy eszmék' K á cso r Z o ltán A cserepoveci hadifogolytábor Tragédia-előadása* Egyszer valaki azt mondja: bajtársak, ne csináljunk színházat? Azonnal mindenki színházat akart csinálni. Örkény István*1 1946. június 26-án a cserepoveci fogolytábor magyar csoportja ünnepi előadásra készült. Hónapok lelkes és fárasztó munkája után, magyar nyel­ ven mutattuk be Madách: Az ember tragédiája c. drámai költeményét. így kezdi Hajnal Ernő tanár, színész2 egyik, 1972-ben, Szabó Józsefivé írt le­ velét,3 melyben egy irodalomtörténeti és színháztörténeti kuriózumról szá­ mol be. Az esetet Szabó József evangélikus püspök, Madách-kutató, a győri Madách-gyűjtemény alapítója4 évekig tartó kutatómunkával göngyölíti fel, melyet a különös Tragédia-előadás után napra pontosan 30 évvel később 2016. december 9. és 2017. január 22. között a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum a Madách-gyűjteményt „A gép forog, az alkotó pihen. ” Har­ minc éve hunyt el Szabó József Madách-gyüjtő című időszaki kiállításán mutatja be főépületében, az Esterházy-palotában, melynek részeként a tanulmányban ismerte­ tett cserepoveci Tragédia-előadás fontosabb dokumentumai is láthatók lesznek. Akiállítás megnyitója december 8-án 17 órától lesz. A tervek szerint a kiálHtást 2017 első felében Nógrád megyében több helyen, elsőként a balassagyarmati Palóc Múzeumban is bemutatják. (A szerk.) 1 Azt meséld el, Pista! (Mácsai Pál): https://www.youtube.com/watch?v= OvlVoF7wrX8. 2 Polgári iskolai tanár vagyok. Tanulmányaim mellett Rózsahegyi Kálmán színész­ képző iskoláját is elvégeztem. Egy évi hánykolódás után Pécsre kerültem, és ott működtem 1959-ig. 1933-ban miniszteri engedéllyel szavaló és beszédmüvészeti iskolát nyitottam, és ebből a tárgyból több előadást tartottam Pesten is. A pécsi egyetem meghívására, lektorként, hosszú időn át tanítottam a beszéd művészetét. Közben, mint előadóművész önálló estjeimmel szerepeltem, és a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére - mint vendég - eljátszottam a Sasfiók, Hamlet és a Per Gynt címszerepeit is. így lett életem egyik fele a színház, és a művésznevelés. Madách remekműve diákkorom óta szinte a bibliám volt, melyet mindenüvé magammal vittem, fogságba is együtt kerültünk. Részlet Hajnal Ernő Szabó Józsefhez írt le­ veléből, 1972. április 7., Budapest, Lsz.: RMA 105-2016. 3 Hajnal Ernő levele, 1972. április 21., Lsz.: RMA 109-2016. 4 Szabó József munkásságáról és a Madách-gyűjteményről bővebben lásd: Kácsor Zoltán: Dr. Szabó József Püspök Madách-gyűjteménye, In: XXIII. Madách Szim­ pózium, Madách Irodalmi Társaság, Szeged-Balassagyarmat, 2016, 20-29. 26 �„Kis határodon nagy eszmék” Dr. Szabó Józsefi 1902 / 986) Madách-kutató, a győri Aíadách-gyűjtemény alapítója, evangélikus püspök egy cikkben a közönség elé is tár.5 E publiká­ ció tudomásom szerint a legutolsó közlés a történtekről, ám nem a legelső: az esetről több korábbi cikk is beszámol, melyeket a püspök úr is ismert. Szabó Józsefeikké mind közül a leghosszabb és legrészletesebb, mégis kije­ lenthető, hogy helyhiány miatt6 még neki sem állt módjában a győri múzeum birtokában7*ta­ lálható dokumentumok tel jes bemutatása. Ta­ nulmányom most, amikor a cserepoveci Tra­ gédia-előadás 70 éves jubileumához érkezett, ennek pótlására hivatott. A különleges előadásról először a Képes Hét számol be 1947. január 25-én, Madách, magyarul - az Északi tenger partján címmel. Szabó Jó­ zsef mégsem ebből az írásból szerez róla tudo­ mást. a lentebb már említett, 1976-os, Kisalföld megyei napilapban megjelent cikkét ugyanis a következőképpen kezdi: Kora hajnali órán su­ hant velünk a moszkvai express Leningrád felé. Beszélgetés közben szovjet barátom hirtelen ki­ mutatott az ablakon: »Arra van Cerepovec...«. Láthatta képemen, hogy ez a név nekem keveset mond, mert izgalmas sztoriba kezdett. Sajnos Szabó József nem említi, pontosan mikor történt A cserepoveci Tragédiaelőadás rendezőkönyve 5 Szabó József: Rendhagyó színház — Madách Cerepovecben, Kisalföld. 1976. jú ­ nius 26.. 9. Most végre idői tudtam szakítani orr (sic!), hogy magam írjam meg végre, az összegyűjtőn dokumentumok alapján, a páratlan eseményt. Ezt természetesen csak egy napilap szűkös keretében tehettem. Szerettem volna több eredeti levél elsősorban az Ón levelei valamelyikének — fontosabb részletét közölni, de csak kei tárgyi dokumentum képe jöhetett. Részlet Szabó József Hajnal Ernőhöz irt le­ veléből, 1976. június 29., Győr, Lsz.: RMA 117-2016. 7 A győri Xántus János Múzeum jogutódja a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum. s Cserepovec városának nevét néhány dokumentum Cerepovecként jegyzi. 27 �„Kis határodon nagy eszmék” mindez, a rendelkezésünkre álló dokumentumok pedig ellentmondanak egymásnak. A Dolgozók Lapja 1958-as adattal szolgál,9 míg az Elet és Iro­ dalom erről írt cikke az 1970-es évek elejére utal.10 Az ellentmondás felol­ dására szerencsére segítségemre volt a püspök úr lánya, Szabó Márta, aki pontosan emlékezett apja 1958-as szovjet útjára, melyen egy egyházi kül­ döttséggel vett részt. Ugyanakkor valószínűsítette azt is, hogy apja az 1970es években is járt a Szovjetunióban. Azért kell elfogadnunk, hogy ez utóbbi utazás is biztosan megtörtént, mert a győri múzeum birtokában található Szabó József-levelezés alapján a püspök úr az Elet és Irodalom cikkének megjelenése előtt látta a kéziratot, és javította az esetleges hibákat.11123így te­ hát a különleges eseményről 1958-ban hallhatott először, az 1970-es évek elején pedig, egy másik utazás alkalmával juthatott arra az elhatározásra, hogy a történetet feltálja. Minderre abból is következtethetünk, hogy Szabó József 1972 márciusában kapta meg Czenner Mihálytóln a cserepoveci Tra­ gédia-előadás Luciferének, Hajnal Ernőnek és Adámjának, Turgonyi Pál­ nak13 a levelezési címét. A kutatómunka során kilenc, az előadáson részt vett túlélőt sikerült azonosítania és a felbecsülhetetlen adatokkal szolgáló levelezés mellett egyéb forrásértékű dokumentumokat szereznie. Ezek: Az ember tragédiája előadás rendezőkönyve,14 az egyiptomi szín rajzolt szín­ 9 ...1958-ban Leningrádban jártam - emlékszik vissza Szabó József irodalomtörté­ nész, a Madách-gyűjtemény kezelője. - A vonatban a tolmácsom megkérdezte tő­ lem, hallottam-e a cserepoveci hadifogoly-táborról, ahol több ezer, - köztük hatszáz magyar, - hadifogoly élt. Maróti Zsuzsa: A sisak konzervdobozból, a paróka kuko­ ricahajból k é s z ü lt. , Dolgozók Lapja, 1976. október 19., Lsz.: RMA 91-2016. 10 Dr. Szabó József, aki Balassagyarmaton Madách-emlékeket gyűjt, s akinek gyűj­ teményéből a közelmúltban Madách emlékkiállítást rendezett a Palóc Múzeum, szovjetunióbeli látogatásából nemrég hazatérve kapcsolatot keresett az egykori cerepoveci előadás szervezőivel, szereplőivel: így történt, hogy ma már birtoká­ ban vannak a levelek, beszámolók a Tragédiának erről az előadásáról. Sáfrán Györgyi: Az ember tragédiája - fogolytáborban, Elet és Irodalom , 1973. február 3. 6., Lsz.: RMA 94-2016. 11 Köszönöm 1972. december 8-i kedves levelét és gazdag tartalmát, a cserepoveci cikket. Nem lehet az más, mint a lehető legjobb. Csupán egy-két megjegyzésem lenne hozzá; engedje meg hogy ezeket a hét végén küldhessem el: fontos, sürgős, kétnapos út előtt állok. Megjegyzéseim amúgy is lényegtelenek. Részlet Szabó Jó­ zsef Sáfrán Györgyinek írt leveléből, 1972. december 11., Balassagyarmat, Lsz.: RMA 147-2016. 12 Czenner Mihály (1917. október 28. — 2001. december 3.) színháztörténész levele Szabó Józsefhez, 1972. március 15., Budapest, Lsz.: RMA 102-2016. 13 Turgonyi Pál (1919. április 17. — 2008. április 20.), színész. 14 Az ember tragédiája, Lsz.: RMT 211. 28 �„Kis határodon nagy eszmék” padképe,15 egy igazolás Frau Germántól,16 a fogolytábor politikai vezetőjé­ től, miszerint az esemény megtörtént, és egy gyógyszeres doboz hátlapja, melyre nézői véleményeket jegyeztek fel a darabról.17 A fogság nem majális Szabó Józsefnek tehát a túlélőkkel folytatott levelezés előtt csupán a már említett saját közvetett élménye és a Képes Hét cikke állt rendelkezésé­ re, mely így számol be az 1946. június 26-i események előzményéről: Szín­ hely: az északi tenger közelében fekvő Cerepovec, egy 10.000 lakosú vá­ roska. A város életéhez néhány hónapja szervesen hozzátartozik a 437-es számú hadifogolytábor. Lakói a legkülönfélébb nemzetekhez tartozó kato­ nák és magyar munkaszolgálatosok. Mintegy 12.000 hadifoglyot helyeztek itt el az oroszok. (...) A tábor belső életében az orosz parancsnokság igye­ kezett mindazt a könnyítést meghonosítani, ami —a testi jóléten túl —kultu­ rális szempontból fontos. A magyar hadifogolycsoport kulturális vezető sze­ repe tavaly májusban kezdődött, amikor az orosz parancsnokság művészeti pályázatot hirdetett kiállítás formájában. Hat művészeti csoportot állított fel a parancsnokság és egy versenyszerű kiállításon résztvehetett (sic!) min­ den nemzet hadifogoly művésze. Az oroszok szép díjakat ajánlottak fel. A pályázat meghirdetésétől kezdve az egész fogolytábor lázasan készülődött a kiállításra. A verseny eredménye hatalmas magyar sikert hozott. A hat mű­ vészi csoportban ugyanis két első, egy második és három harmadik díjat magyar hadifogoly művészek nyertek. Az építészeti díj nyertese egy szegedi mérnök lett, aki gyufaszálból háromméteres vasúti hidat konstruált, olyan tökéleteset, hogy művét a legközelebbi nagy moszkvai technikai kiállításon is bemutatják. A grafikai díjat Takács Lajos festőművész18nyerte. 15 A színpadkép (Lsz.: RMA 88-2016) ...Fehérkuti Bálint eredeti skicce. - Idézet Turgonyi Pál Szabó Józsefhez írt leveléből, 1976. április előtt, Lsz.: RMA 1212016. Turgonyi Pál beszámol arról is, hogy a kép nem a „nagy előadás” színpadké­ pét ábrázolja, hanem egy 1946 januárjában előadott darabot, mely kizárólag Az em­ ber tragédiája egyiptomi színéből, kísérletképpen készült. Turgonyi hozzáteszi: A játéknak nagy sikere volt, és ez adta az ötletet a Tragédia megrendezéséhez. 16 Lsz.: RMA 89-2016. 17Lsz.: RMA 90-2016. 18 Dr. Varga László Szabó Józsefnek írt levelében Nemes-Takách Lajos festőmű­ vész néven említi és az előadás fontos közreműködőjeként beszél róla: Festőmű­ vészek, köztük Nemes-Takách Lajos, kezdték meg a díszletek tervezését. 1974. ja­ nuár 13., Komárom, Lsz.: RMA 143-2016. A díszletek kapcsán Turgonyi Pál is megemlékezik róla Szabó Józsefhez 1972. április 11-én írt levelében: ...barátunk egy festőművész, ha jó l emlékszem, Takácsnak hívták... Lsz.: RMA 120-2016. 29 �„Kis határodon nagy eszmék” A cikk persze több helyen kiegészítésre szorul. Több tárgyi tévedése mellett (pl. Cserepovecet egy „északi tenger közelében fekvő” városnak hja le, miközben a Cserepovechez legközelebb fekvő tengerparti város, Szent­ pétervár, több mint 500 km-re található onnan északnyugatra), nem ír a tá­ borban élt magyar hadifoglyok számáról sem. Ezt egyébként majdnem min­ den forrás egyöntetűen 600 főben állapítja meg.19 A cikk nem ír továbbá ar­ ról sem - az akkori politikai-társadalmi helyzetből adódóan —. hogy a fog­ lyok milyen jellegű munkát végeztek, és persze a fogolytábor általános han­ gulatát korántsem a cikkben fellelhető lelkesedés jellemezte. Hogy tisztáb­ ban lássunk, utóbbiak érzékeltetésére álljon itt kél idézet Szabó József leve­ lezéséből: Cserepovec városban volt a hadifogolytáborunk. Ez a város Moszk\’ától északra fekszik. A táborban többségükben német hadifoglyok voltak, de feltalálható volt szinte minden nemzetiség. A magyar foglyok kö- ÁDÁM : ' , Ismét csalódtam, azt hívéin, elég Ledönteni a inuknak rémeit S szabad versenyt szerezni az erőknek. Kilöktem a gépből egy l'öcsavart. Mely összetartó, a kegyeletet, S pótolni élhnnlasztám más erősbbel. Mi verseny ez, hol egyik kardosán All a mczetlen ellennek szemében ? Mi függetlenség, száz hol éhezik, Ha a z ‘egyes .jármába nem hajói ? Kutyáknak harca ez egy konc felett. Én társaságot kívánok helyette, Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, j Közős erővel összeműködík, Minőt a tudomány eszmél magának, És melynek rendén értelein virraszt. Ez ci fog jönni, érzem, jól tudom . . , Vezess, vezess, Lucifer, e világba. LU C IFER : Hiú ember m ert korlátolt, szemed Zilált csoportot lát csak odalent. Már azt hiszed, nincs összeműködés, Nincs rendszer az életnek műhelyében *? Nézz hát egy percre szellemi szemekkel, És lásd a munkát, melyet létre hoznak, Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny magok­ n ak . ( Későiéiül. Á r egész vásár aoimtnznllú alakul, mily a szín középért tátongó síron ás, azt korültáncolja, inig egymásután mind beléje ugornak, részint némán, részint amint egymásután szólalták.} tf& ty rx M l -K A R : Csak rajta, pengjen a kapa: Ma kell végezni, holnap késő, Bár egy pár ezredév után Még mindig nem lesz kész a nagy mű, Bölcső s koporsó ugyanaz, Ma végzi, amit holnap kezd el, Örökké ólles s jóllakott, Mi niáfc ma bénicgy, holnap felkel! p ! Eh^m rang inegKe^lil.) Mcgcsen(Iliit Ím az" esi harang, Bevégezők; el. nyugalomra. Kiket a regg új léire költ, A nagy müvet kezdjék el. újra. A BÁBJÁTÉKOS ; Én a komédiát lejátsztiun, v Mulattattam, de nem mulattam. A KORCSMÁROS :í Kiitta mindenik borát, Vendégeim, jó éjszakát! . A KIS LEÁN Y: Kis ibolyáim mind elkeltek, . , . Majd újak, síromon teremnek!' CIGÁNYASSZONY: . t’’. '. Jövőjét vágyta látni m inden: *% S szemét behunyja most ijedten. Kincsem nem nyújtó boldogságot: S most ingyen nyugalmat találok. A cserepoveci Tragédia-előadás rendezőkönyve 19 A lapok közül 600 magyar hadifogolyról ír a Dolgozók Lapja (1976. október 19.), az Elet és Irodalom (1973. február 3.) és a Kisalföld is (1976. június 26.). mely­ nek Szabó József volt az írója. Ezen kívül Halmai Ferenc, a tábor helyettes politi­ kai megbízottja is 600 főt említ beszámolójában, ennek csupán Hajnal Ernő 300 fős adata mond ellent. 30 �,Kis határodon nagy eszmék’ zött sok volt a tiszt. A munka fűként fakitermelésből, vasúti rakodásból, ha­ jókirakásból állott. Az élet a lehető legsivárabb volt. Igazi fo g o lyéle t.A fogság - ezt a kérdést valószínű tetszik ismerni - nem volt majális. Megtöri testű és összeroppant lelkű emberekben kellett tartani a lelkei azoknak, akik erre erőt éreztek magukban. Nehéz fizikai munkát végeztünk, és munka után a szabadidő (kevés volt) kitöltéséről kelletI gondoskodnunk. Minden vasár­ nap műsoros délutánt tartottunk, meri az volt a cél. hogy a fogolytársak leg­ nagyobb és örök problémáját, a hazatérés kínzó gyötrelmét, hacsak rövid időre is, más irányba tereljük így narkotizáltunk és narkotizálódtunk 201 A Képes Hét 1947-es írásál hiányosságai ellenére is az egyik legfonto­ sabb forrásként kell megjelölnünk, hiszen mindössze (szinte napra ponto­ san) hét hónappal az előadás után íródott, c/.l követően a történet évtizede­ kig feledésbe is merült. (A következő c témában megszólaló írás az 1973-as Elet és Irodalom cikke). Részben ebből következik, hogy olyan informáci­ ókkal szolgál, melyeket sehol máshol nem találunk meg ilyen részletesen. És „felmorajlott a nézőtér” Szabó József első leveleivel a kel fősze­ replőt, Hajnal Ernőt cs Turgonvi Páll keresi meg: A Képes Hét 1947. január 25-i számá­ ban, »Madách magyarul az északi tenger partján« címen érdekes cikk jeleni meg ar­ ról, hogy Cerepovec hadifogoly táborában annakidején előadták Az ember tragédiáját és pedig egyszer a fogolytáborban, négy­ szer pedig Cerepovec városában22 A két színésznek küldött levél szinte teljesen azo­ nos. ám Szabó József a cikk alapján Turgonyi Pált hitte a színdarab rendezőjének és a rendezőpéldány tulajdonosának, így ezekre vonatkozó kérdéseit neki tette fel. A válasz­ levelekből azonban hamar tisztázódott, hogy Turgonvi Pál. aki a tábor egyetlen ma­ gyar hivatásos színészeként működött köz­ re. Ádám eljátszásán kívül „csupán” Sértő Károly Ernő, Éva alakítójának fém képe 20 Dr. Varga László jogtanácsos levele Szabó Józsefhez, 1974. január 13.. Komá­ rom. Lsz.: RMA 143-2016. 21 Hajnal Ernő levele Szabó Józsefhez, 1972. április 7., Budapest, Lsz.: RMA 1052016. "■ Szabó József Hajnal Ernőhöz (Lsz.: RMA 104-2016) és Turgonyi Pálhoz írt leve­ le (Lsz.: RMA 119-2016). kelt: 1972. április 5., Balassagyarmat. 31 �„Kis határodon nagy eszmék” maszkmesterként segédkezett, az előadás szervezője, rendezője és a rendezőpéldány tulajdonosa Hajnal Ernő volt. Hajnal Ernő elévülhetetlen érdemeiről a későbbi levelezés során többen is beszámolnak. Álljon itt a legmeggyőzőbb részlet Sértő Károly Ernő, Éva alakítójának képeslapjá­ ról:23 Talán annyit szabad legyen megjegyeznem, hogy Hajnal Ernő volt a lélek, a szív, a fáradhatatlanság. Nemcsak rendező, Lucifer, hanem az elő­ adás mindenese. Nélküle nincs előadás! Tisztelem, becsülöm a többiek se­ gítségét is, de sportnyelven szólva nincsenek Ernővel egy súlycsoportban. E beszámoló igazáról tanúskodnak a levelezés statisztikái is: Szabó Józsefnek összesen hét, az előadáson részt vett szemtanúval sikerült felvennie levélben a kapcsolatot. Ezek közül Hajnal Ernővel 13, Turgonyi Pállal 4, Sértő Károly Ernővel 4, Dr. Halász Imrévél24 3, Győrffy Józsefiéi 3, Derzsi János sál 5, Dr. Varga Lászlóval pedig 3 levelet váltott. Fontos leszögezni továbbá, hogy a korábban felsorolt tárgyi és dokumentációs emlékeket is mind Hajnal Ernő őrizte évtizedekig, mielőtt Szabó Józsefnek átadta volna őket. A fentiekből világosan látszik, ha hiteles képet akarunk kapni a tábor­ ban folyó „színházi munkáról”, mindenekelőtt Hajnal Ernőt kell „meghall­ gatnunk”. Az alábbiakban az eseményeket legrészletesebben leíró, Szabó Józsefnek küldött beszámolóját csaknem teljes egészében idézem: A Tragédia előadását hosszú munka előzte meg. Irodalmi ismeretterjesz­ tő előadásokat tartottak az arra illetékesek, melynek során részletesen is­ mertették és elemezték Madách drámai költeményét. A színházról általában, a rendezés művészetéről és a Tragédia színrehozatalával kapcsolatos kér­ désekről én tartottam előadást. Szerencsés adottság volt, hogy a magyar csoportban, színházi szempont­ ból nézve »szakemberek« közösségét tudtuk megszervezni. Fehérkuti Bálint festőművész, kiváló díszlettervezőnek bizonyult. A kivitelezésnél egyenrangú segítőtársa volt Derzsy János (sic!) tanár, festőművész, aki a kellékek elké­ szítésének is irányítója volt. Győrffy József rendező, jelenleg gyártásvezető, a színpadi maszkok elké­ szítését végezte, valamint a jelmezek tervezésében segédkezett. Farkas Pál pesti szabász a jelmezek tervezését végezte. Benedek Kálmán és Khell Zol­ tán zenetanárok a kísérő zenét állították össze, szervezték a zenekart, korre­ petáltak és zenei ismeretterjesztőket tartottak. Dr. Halász Imre, Halmai László (sic!)25 és Tűz Tamás költő (családi nevére nem emlékszünk26) az irodalmi előadásokat szervezték és tartották. 23 Sértő Károly Ernő pécsi tanár Szabó Józsefhez írt képeslapja, 1976. augusztus 16., Pécs, Lsz.: RMA 130-2016. 24 Dr. Halász Imre a cserepoveci hadifogolytábor magyar politikai megbízottja, ha­ zatérése után az Országos Pedagógiai Könyvtár Dokumentációs Osztályának ve­ zetője, tudományos főmunkatársa. 25 Halmai Ferenc a cserepoveci hadifogolytábor magyar politikai helyettes megbízott­ ja, hazatérése után a SZÖVOSZ Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának főelőadója. 32 �,Kis határodon nagy eszmék1 A nagy előadás egyes szakaszai előtt német és orosz nyelven ismertetni kellett a cselekményt, valamint a rendezői elgondolásokat. Ezt a munkát Dr. Halász Imre és Halmai Ferenc végezték, a szöveget is ők írták. A tábor po­ litikai vezetősége, a magyar politikai vezetők információja és tervszerű felvilágosító tevékenysége következményeként, teljes mértékben támogatta kul­ túrpolitikai elgondolásunkat. Az egész tábor politikai irányítója Frau Ger­ mán volt, aki bécsi emigrációsként került a SZU-ba és emelkedett egyre ma­ gasabbra, mint politikai vezető. Germán asszony szinte őrangyala volt a magyar együttesnek, és segítsége nélkül nem tudtuk volna elképzeléseinket megvalósítani. Mikor a terv kész volt, a szereplők kiválogatása következett. Turgonyi Pál színész predesztinálva volt Ádám szerepére. Lucifert magam vállaltam, Éva szerepére az akkor kb. 18 éves Sértő Ernő pécsi diákot választottam. A többi szereplő kiválasztása volt a nehéz, de a zömében munkás és földműves foglalkozású emberek lelkesedése, akaratereje és a szerepek megtanulása is gondot okozott, mert nagy papírhiány volt, így sok szereplővel memorizálni kellett a szöveget. A próbákat munka után sokszor éjfélig tartottuk. Minden­ ki akart, és nemzeti ügynek tekintette a vállalkozást. Ezalatt a műszaki vezérkar is dolgozott. A díszleteket, mint említettem, Fehérkuti Bálint tervezte, ő és Derzsi András (sic!) valamint Győrffy József vitelezte ki. A speciálisan keskeny lepedőket összevarrták, és körfüggönyt készítettek. A függöny középen nyitható volt (mint a térképet, hátra felé fel lehetett csavarni) és a nyitott részen, a színpad mélységében, megvilágítva, tökéletes távlati hatássaljelentek meg a színtjelző betétdíszletek. A körfüggöny egyik oldala »levegő háttér« volt, másik oldalán a két stili­ zált fa volt látható. A színpad magassága kb. 32/2 m volt, így a horizont füg­ göny elhelyezése nagy gondnak bizonyult. Végül is a mennyezetbe kampós szegeket vertünk (a szegeket is a fogolytársak készítették, valamint a kariká­ kat is) és a karikázott függönyt a mennyezeten rögzítettük. A függöny fordítá­ sa már súlyánál fogva is nagy nehézségbe ütközött, de egy percen belül sike­ rült a fordítást megoldanunk, mert minden mozzanat végrehajtását begyako­ rolt emberek »hivatástudattal« végezték. Ez a fegyelem vonatkozik a művészi és technikai munkára egyaránt, de ez a fegyelem valóban önként vállalt fe­ gyelem volt. A körfüggöny nyílásában, távlati képben jelentek meg az egyes színeketjelző díszletek. Egyiptomnál a gúla, Athénnél az Akropolis, és így to­ vább. A körfüggöny alapzata is jelzést kapott: homok, kő, megtört oszlopalj stb. Ezt az ún. »zoknit« ügyes megoldással pillanatok alatt akasztották a kör­ függönyre.26 26 Tűz Tamás, született Makkó Lajos (Győr, 1916. április 18. - Hamilton, Kanada, 1992. április 7.) költő, író, katolikus pap. 33 �„Kis határodon nagy eszmék' Frau (Germánnak az eseményekről szóló igazolása A díszletek festéséi (festék hiányában) korom, növényi anyagok, gyógy­ szerféleségek és a legkülönfélébb anyagokból szedték össze a szakemberek. Valóban ragyogó, és az adott körülmények között megkapó és meglepő szín­ padképek alakultak ki. A jelmezek tervezését Farkas Pál, kivitelezését az ö és Derzsi (sic!) Já­ nos művész-tanár irányításával végezték. Az angyalok két összevarrt lepedő ruhát kaptak, melybe a keskenyméretü vánkosokat varrták a nyitott részévet a hálóingszerü ruháiba; a zárt részét egyik oldalon felnyitották, és azon dug­ ták ki kezüket az »angyalkák«. (Többen csak közelharc után voltak hajlan­ dók bajuszukat levágatni.) Homlokukra aranyabroncsot, derekukra arany láncot kaptak. A szárnyakat, gótikus kiképzésben dobozokból készítették. Ál­ talában minden kellék konzervdobozból vagy papírdobozból készült. Lucifer kosztümje: korommal feketére festeti trikónadrág, egy véletlenül tálállt fekete glott ing váltóiban stilizált kiképzéssel és egyéb híján piros vá­ szonból készült palást. A mennyi (sic!) színben csípőből induló groteszk csillag fölfelé sugárzó csóvával (fénylő konzervdobozból) a paradicsomi színben mellén flitterböl készült kígyó, az egyiptomi színben mellén hierog­ lifáikkal stb. jelezte a színváltozásokat. Ádám kosztümje könnyebben meg­ oldható volt. Az athéni színben mint Miltiades mozdítható sisakrostéllyal és olyan katonai pompánál jelent meg. hogy felmorajlott a nézőtér. A kosztü­ möket plédekből, pokrócokból és a legkülönfélébb anyagokból állították össze a tervezők, de hazai viszonylatban is remekeltek volna. 34 �,Kis határodon nagy eszmék' MinI említettem, konzervdobozok adták a kellékek fémanyagát, ezüst és arany színben csillogx’a A mennyei képben 3 angyal templomi füstölőt tartott a kezében, a füstölök teteje láncon felhúzható volt, és ténylegesen füstölt is. A Tragédia-előadás egyiptomi színének színpadképe (Fehérkuti Bálint eredeti skicce) A hajakat, főképp Éva parókáit közönséges kötélkócból készítették el, tö­ kéletes illúziót nyújtva a színpadon. A tábor magyar legénysége minden szabadidejében dolgozott. Nehézke­ zű munkás és paraszt emberek ötvösművészeti remekeket készítettek. Természetesen a leírást sokáig lehetne folytatnom, de talán így is elkép­ zelhető az a csodálatos kollektív munka, mely 27 év tá\’latából nézve és azt utólag is értékelve valóban megható és megrendítő volt. A maszkokat Győrffy József és Turgonyi Pál készítették, ill. festették a szereplőknek. A világítás agregátoros energiaforrásból táplálkozott, és a vi­ lágító testek és reflektorok (színes változatban) fenti leleményességgel, szin­ te tökéletesen megoldották a fényhatásokat. A zenét a fentebb említett zenetanárok állították össze, és a magyar, va­ lamint a nemzetközi társaságból alakult zenekar játszotta; csodálatos volt. Az előadás propagálását a szovjet parancsnokság végezte. Magyar, orosz és német nyelvű rajzolt, festett grafikai remekek hirdették a rendkívüli eseményt, melynek sikere az előadásszerű főpróbákon már előrelátható 35 �„Kis határodon nagy eszmék” volt. Természetesen (sajnos) ezekből nem maradt meg semmi, mert nem is gondoltunk arra, hogy az megmenthető legyen. Amikor a Tragédia előadására készültünk csupán az a szempont vezetett bennünket, hogy a magyar tábor lakóit foglalkoztassuk, szórakoztassuk és részükre valami átlagon felüli irodalmi-színházi élményt biztosítsunk. Az is­ meretterjesztő eredményen és a foglalkoztatáson, a szabadidő okos felhasz­ nálásán kívül az eredmény a következőkben mérhető le. Magyar vonatkozásban olyan emberek ismerték meg Madách remekét, akik arról addig nem hallottak, esetleg talán nem is hallottak volna. Nem­ zetközi viszonylatban pedig több ezren szereztek tudomást a magyar iroda­ lom remekéről, és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy a látot­ takból következtethettek az itthoni színházkultúrára és az iskolán kívüli nép­ művelés lehetőségeire. Mégegyszer (sic!) összefoglalom a munkában vezetőszerepet (sic!) vivők névsorát: Az ismeretterjesztő munka és a nemzetközi propaganda szervezői: Dr. Halász Imre és Halmai Ferenc, a magyar zászlóalj politikai vezetői voltak. Díszlettervező: Fehérkuti Bálint. Jelmeztervező: Farkas Pál. Kivite­ lezők: Derzsi János és Győrjfy József. Kelléktervező: Derzsi János. Maszk­ mester: Győrjfy József és Turgonyi Pál. Zenei szerkesztők: Benedek Kálmán és Khell Zoltán. Német nyelvű előadásokat tartotta: Tűz Tamás... Producer-manager-e voltam a »Tragédia«produkciónak Ha valaki csupán egyetlen, szemtanút idéző dokumentumból szeretne képet kapni az 1946-os cserepoveci hadifogolytábor Tragédia-előadásának eseményeiről, kétség nem fér hozzá, hogy a fenti Hajnal Emő-beszámolót kell kézbe vennie. Mindenről azonban ez az írás sem tudósíthat. Nem tud­ nánk képet alkotni az események egészéről, ha megfeledkeznénk néhány fontosabb közreműködő véleményéről, akikkel Szabó József levelezett, és akik ismeretei kiegészítik, árnyalják a történetet. Halmai Ferenc beosztásának köszönhetően (a tábor helyettes politikai megbízottjaként közreműködött), olyan részletekről számolhatott be, me­ lyek az előadás gondolatának megszületésébe engednek bepillantást. Aho­ gyan Hajnal Ernő levelénél, itt is engedjük magát a szem- és fültanút be­ szélni: A cserepoveci hadifogolytábor magyar hadifoglyainak (mintegy 600 fő) helyettes politikai megbízottjaként már közel egy éve láttam el feladato­ mat, amikor Halász Imre Dr-ral, a tábor magyar politikai megbízottjával együtt a tábor politikai tisztje, Germanné asszony, őrnagy hivatott bennün­ ket magához. Utalt arra, hogy a táborvezetőség mennyi segítséget nyújtott már eddig is a magyar hadifoglyok kultúrcsoportjának megalakítására és fenntartására (énekkar, zenekar, szóló művészek számára felmentés a mun­ ka alól, hangszerek, egyéb kellékek biztosítása). A szórakoztatás eléggé ön­ célú, annak politikai tartalma, nevelő jellege hiányzik. A velünk egy tábor­ 36 �,Kis határodon nagy eszmék” bán levő német hadifoglyok színjátszó csoportja már több haladó német író darabját bemutatta. A magyaroknak nincs haladó írójuk? A Horthy-korszak nevelésének műveltségi korlátái lehetetlenné tették szá­ munkra, hogy az emigrációban élő írókat (Háy Gyula, Déry Tibor stb.) meg­ ismerjük így kitérő választ adtunk azzal, hogy utánanézünk a magyar ba­ rakkban, milyen irodalom áll egyáltalán rendelkezésre a magyar hadifoglyok holmijai között. A barakkba visszatérve Hajnal Ernő hadifogolytársunknál ráakadtunk egy kis formátwnú, de teljes „Ember tragédiáiá ”-ra (sic!). A politikai tisztnekjelentést tettünk arról, hogy találtunk megfelelő hala­ dó és így színpadra vihető magyar darabot. Tartalmát úgy ismertettük, hogy a szerző szinte a történelmi materialista szemléletnek megfelelően hisz az emberi társadalom törvényszerű fejlődésében, azt vallván, hogy az egyik társadalmi berendezést törvényszerűen váltja fel a következő magasabbrendü és fejlettebb. Eképpen (sic!) tekinti át az emberiség fejlődését színről színre és eljut a londoni vásár XI. színjében a kapitalizmus válságához, ahol a sírba bukik. A XII. színről nem beszéltünk. A politikai tiszt hozzájá­ rult a darab bemutatásához. Hivatkoztunk arra, hogy a l l színhez igen nagy anyagi felkészültség kell. Ha annak előteremtésére a tábor vezetőségé­ től engedélyt kapunk, színészek, színházi szakemberek rendelkezésre állnak. Ez így is volt21 Győrffy József leveléből a belőle áradó szabadgondolkodás és az életszagú, humoros részletek leírása miatt muszáj idézni: Szíves elnézését ké­ rem késői válaszomért. Időközben Münchenben és Sofiában tartózkodtam egy May Károly film előkészítésével kapcsolatban. (...) A következőket kö­ zölhetem; filmes nyelven producer-manager-e voltam a »Tragédia« produk­ ciónak. (...) Felejthetetlen emlékem az, hogy a többségben német és német vezetés (belső szervezés) alatt álló táborban a lenézett és őszintén szólva utált kis nációnk egy nyári szombat estén —amikor az északi fehér éjszakák ideje volt —adott valamit a tábor katonáinak A zajongó előadás kezdetét váró, szakállas, fáradt és mindig éhes katonák egyszer csak elhallgattak; felcsendült az angyalok kara és mikor megszólalt az Úr hangja, az első sor­ ban ülő orosz parancsnokság tisztjei levették sapkájukat és az előttem ülő őrnagy keresztet vetett, odasúgva a mellette ülő tisztnek: »Borzse«. Lelke­ sen hozzáteszi: Egy ilyen társulattal most világsikereket lehetne elérni; il­ letve Ha egy ilyen előadást a maga természetességében felújíthatnánk, osz­ lopköve lenne a modern színháznak,28 Sértő Károly Ernőtől, Éva alakítójától korábban már idéztünk egy rész­ letet. Most ő is a közönséggel kapcsolatban, illetve a szerepre készülődés278 27 Halmai Ferenc Hajnal Ernőhöz eljuttatott beszámolója. A beszámolót Hajnal Er­ nő küldte tovább Szabó Józsefnek, valószínűleg 1972 májusában. Lsz.: RMA 141-2016. 28 Győrffy József levele Szabó Józsefhez, 1972. június 29., Budapest, Lsz.: RMA 124-2016. 37 �„Kis határodon nagy eszmék” körülményeiről informál bennünket: A nagy élmény ma is él bennem, amit a mostoha körülmények között eljátszott, de igen jó l rendezett előadás, s a két főszereplő, Hajnal Ernő (Lucifer) és Turgonyi Pál (Ádám) játéka adott, nyújtott. S a közönség? A magyar nyelvű előadást lélegzetvisszafojtva hall­ gatta, a nagyszámú, idegenajkú, soknyelvű emberek sokasága, de az átélés, a kifejezés ereje, a hangok szépsége, dinamikája, a játék hozzásegítette őket a megértéshez. Igen, ma is felidézem magamban az előadást, a lélegzetelál­ lító csendet a nagy előadóteremben, s a nézőket, kik velünk együtt éltek, gyötrődtek, szenvedtek a tragédiában. Emlékszem esténként a barak (sic!) előtt sétálva tanultam Évát Hajnal Ernővel, ki végszavazott, javított, a természetes, szép beszédre tanított, s ki­ ben tehetséges, igen alapos rendezőt és értékes embert ismertem meg2930 Szabó Józsefnek az akkor már Amerikában élő Tűz Tamás költővel nem sikerült kapcsolatba lépnie. A fáradhatatlan Madách-kutató mégis hozzáju­ tott egy levélhez, melyben Tűz Tamás megemlékezik a különleges Tragé­ dia-előadásról: Ami az ember tragédiáját (sic!) illeti: Cserepovecen valóban eljátszottak a Tragédia hat színét. Erről kaptam egy oldal fénymásolatot a Kisalföldből, amely teljes hűséggel elbeszélte a történetet. (...) Én a nagy­ számú német hadifogoly hallgatóság számára tolmácsoltam a művet néme­ tül. Egyébként az egyik angyal rövid szerepét mondtam el. Az előadást a né­ met zenekar festette alá. Mind az oroszoknak, mind a többi hadifogolynak nagyon tetszett a teljesítményünk. Ez volt úgy hallom a tragédia (sic!) első oroszországi magyarnyelvű (sic!) előadása20 Mint látható, Tűz Tamás két helyen is ellentmond az előzőekben megismert tényeknek: Hajnal Ernő ma­ gyar, valamint nemzetközi társaságból alakult összetételű zenekarra em­ lékszik, Halmai Ferenc pedig hat helyett tizenegy szín eljátszásának tervé­ ről ír beszámolójában. Miután ezeket az információkat máshol nem lelhet­ jük fel, ma már szinte lehetetlen igazságot tennünk az állítások között. A különvélemény A visszaemlékezők sorában szándékosan hagytam a végére Dr. Varga László beszámolóját, aki érdekes különvéleményt fogalmaz meg. Korábban is idézett levelében Szabó Józsefnek kifejti: Nyilatkozataid alapján úgy íté­ lem meg, hogy a hadifogságban megtartott Madách előadás eseményei kö­ rülményeikben és jelentőségükben erősen eltúlozva jutottak tudomásodra. Félek, hogy egy nagy Madách kutató indokolt lelkesedésére a tények kiábrándítólag hatnak majd. 29 Sértő Károly Ernő levele Szabó Józsefhez, 1972. június 15., Pécs, Lsz.: RMA 128-2016. 30 Tűz Tamás Amerikából írt levele dr. Petőcz Miklóshoz (Győr), 1981. szeptember 26., Lsz.: RMA 100-2016. 38 �„Kis határodon nagy eszmék” Hasonló véleményt Dr. Halász Imre, sőt Hajnal Ernő is megfogalmaz­ nak, de gondolataikat a szerénység is táplálhatta. Dr. Varga László bővebb nyilatkozata azonban tökéletesen ellentmond a korábban idézett, áhítatos csendről szóló beszámolóknak: Mivel az előadást megelőző 3-3 perces né­ met és orosz nyelvű ismertetés nem volt elégséges a mű lényegének megvi­ lágításához, az előadás előre haladásával az érdeklődés egyre csökkent. A magyarokon kívül az idegen nyelvű nézőket fárasztotta a hosszú, számukra érthetetlen szöveg. A csökkenő érdeklődést csak a látványosság mérsékelte. (...) Azt is meg kell írnom, hogy későhh nagy zenekarral, kitűnő énekesekkel Hári János és János vitéz előadásokat tartottunk sok énekkel és zenével, szí­ nes (nemzeti színű) zászlók lengetésével. Ezen előadások közönségsikere az idegen nyelvű közönségre tekintettel messze meghaladta a Tragédia sikerét, sőt a magyar hadifoglyokat a tábor kedvenceivé tette. E tanulmánynak nem lehet célja a vélemények közti feszültség feloldá­ sa. Mindenesetre a tényékhez tartozik, hogy Dr. Varga László - aki a darab­ ban Gábor arkangyalt és az egyik „cherub” szerepét is alakította - hosszú levelének más részlete ugyanúgy lelkes és magasztos hangon szól a Tragé­ dia-előadásról. Ennek legjellemzőbb részlete: Az első szín színpadképe min­ den elképzelést felülmúlt. Felelősséggel állíthatom, hogy ennél szebbet a mai napig sem láttam, noha több pesti és szegedi előadás nézőterén ültem. Valóban sajnálhatjuk, hogy nem maradtak fenn vázlatok róla. Dr. Varga László beszámol egy izgalmas esetről is, mely hiteles rajzot nyújt a kor gondolkodásáról, sőt még a Tragédia megítélésének irodalomtörténeti vonatkozásaihoz is fontos adalékkal szolgálhat: Pár nap múlva egy beteg barátomat kísértem a kórházbarakba (sic!). A vizsgálóban egy ma­ gyar hadifogoly tiszt az előadásról beszélgetett az ügyeletes orvosnővel gyenge német nyelven. A hadifogoly sem ismerte kellően a Tragédiát, de az is lehet, hogy nem tudta magát kellően kifejezni németül. Az orvosnő véle­ ményét azonban megjegyeztem. Ennek lényege az volt, hogy csak az első színt kellett volna előadni, majd az ember sorsát narrátorral elmondatni és az utolsó színt ismét előadni. Kétségbe vonta a Tragédia haladó jellegét. Arra hivatkozott, hogy a szocialista társadalom adja meg a választ az em­ beri lét céljára vonatkozólag, akkor még csak a Szovjetunióban, később azonban az egész világon. Az emberi lét célja nem a küzdés maga - egykor én is ezt tanultam az iskolában - hanem a munkasiker. (...) Úgy vélem, hogy az érdeklődő szovjet közönségnek is ez volt a véleménye, bár erre ada­ tot nem tudtam gyűjteni. 39 �Kis határodon nagy eszmék' Színház volt, a legvalódibb színház... Turgonyi Pál m egfogalm azása szerint Madách géniusza végül is nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy el tudjuk viselni a hadifogság viszontagsá­ gait, nehézségeit, egy-egy pillantás a könyvbe mindig új erőt adott az élet továbbcipeléséhez és ahhoz, hogy bizakodva mégis csak várjuk a szabadu­ lást. A cserepoveci m agyar hadifoglyoknak már nem kellett sokáig várniuk erre az előadás után: a Frari Germ án által aláírt igazolásból biztosan tudjuk, hogy legkésőbb 1947 nyarán hazaérkeztek. Madách: Az ember tragédiája. cím ű drám ai költem ényét m ostoha körülm ények között négyszer vitték színre egy 8 0 0 -9 0 0 főt befogadó terem ben, mely m indannyiszor zsúfolásig megtelt. N éhány téves híresztelés ellenére a darabot a cserepoveci városi kőszínházban ugyan nem adták elő, de ném et nézők, kik korábban, a civil életben m ár látták Az ember tragédiája ham burgi bem utatóját, így nyilat­ koztak az előadásról: Lenyűgöző, él, lüktet a darab. Kontraszt az égben az Ur-Lucifer között megkapó. Lucifer maszkja, öltözéke, játéka kimagasló. Tökéletes a szöveg és tér illúziója az athéni jelenetnél Ádám töprengése az utolsó jelenetben nagyszerű. Összbenyomás kimagasló. A dekoráció úgy szólván hihetetlen nagystílű, nem hadifogoly viszonylatban is. Élmény volt. (Dr. Senn, ügyvéd) Gyógyszeres dobozra írt nézői vélemények Berlinben, Hamburgban méltón lehetne így előadni. Lucifer mimikája, testtartása, mozdulatai legmagasabb művészi igényeket kielégíti. Cseppet sem maradt a hamburgi Lucifer mögött. Igen elragadó, finom ízlésű, élőképszerű beállítások. Csak az idegen tudja azt a sok apró benyomást érté­ kelni. amik csillogó mozaikokat képeznek az egészhez. Öltözékek harmóniá­ 40 �,Kis határodon nagy eszmék' ja, megvilágítás, egy-egy mozdulat, arc, szemjáték. A rendezés, művészi ki­ állítás elsőrangú. Aki ezt nem tudja élvezni, az a német előadáson is unat­ kozna, mert művészi érzéke hiányzik. Demagóg a kis szereplők közt kima­ gaslik. (Felter Kari Fritz, hivatalnok)31 Kétségtelen, hogy az otthonuktól elszakított, sorsuk felől bizonytalan­ ságban élő foglyok 1946 nyarán, Cserepovec mellett olyan színházat csinál­ tak, mely Örkény István hasonló élményből fakadó szavait idézi: Színház volt, a legvalódibb színház, amit életemben láttam 32 Bibliográfia Honvágy ellen Madách. In: Pesti Műsor, 1976. május 16. Különleges díszletterv. In: Hétfői Hírek, 1976. április 26. Maróti Zsuzsa: A sisak konzervdobozból, a paróka kukoricahajból ké­ szült... In: Dolgozók Lapja, 1976. október 19. Mácsai Pál: Azt meséld el, Pista! https://www.youtube.com/watch?v= OvlVoF7wrX8 Madách, magyarul - az Északi tenger partján. In: Képes Hét, 1947. január 25. Sáfrán Györgyi: Az ember tragédiája - fogolytáborban. In: Elet és Iroda­ lom, 1973. február 3. Szabó József: Rendhagyó színház. Madách Cerepovecben. In: Kisalföld, 1976. június 26. 31 A feljegyzéseket egy gyógyszeres doboz belsejére Dr. Takács László katonaorvos készítette. 32 A zt meséld el, Pista! (Mácsai Pál): https://www.youtube.com/watch?v= OvlVoF7wrX8. 41 �,Kis határodon nagy eszmék' N é m e t h P é t e r M ik o l a Madách, a lírikus Beszélgetés a nyolc éve elhunyt Dr. Kerényi Ferenc színház- és irodalomtörténésszel1 Madách Imrét halhatatlanságában „ középiskolás fokon ”jobbára úgy is­ meri a mai diákság, mint azt a költőt, aki megírta egyetlenegy, egyetemes, színpadra szánt müvét, Az ember tragédiáját. A Mózes, A civilizátor, a Csák végnapjai, a Mária királynő, a Férfi és nő című műveiről és más írásairól már jóval kevesebbet hallani, tudni. A Lantvirágok című kötetén kívül megjelent verseiről már nem is beszélve. De mi lehet ennek az oka? Egyrészt talán az, hogy kevés olyan magyar szakos gimnáziumi tanár van, volt a közelmúltban, aki Madáchról mint az ihletett lírikusról tartott volna akár csak rendhagyó irodalomórákat is. Pedig jó lett volna tudatosítani a felnövekvő nemzedékek­ ben, hogy több mint húszesztendős benső filozófiai készülődés, lírikusi építke­ zés, lázas költői munka, versírás és „versfarigcsálás ” előzte meg az emberi­ ségköltemény megírását. A teremtő lélekben évtizedeken át készülődött annak lehetősége, hogy megszülethessen a halhatatlanság müve. Madách életének erről a kezdeti, nagyon lényeges korszakáról, a készülődés idejéről beszélge­ tünk Kerényi Ferenc színház- és irodalomtörténésszel. Madách Imre miként vált költővé? Született költő volt-e, a szó klasszikus értelmében? Poéta doctusnak számított-e a saját korában? Vagy kár erről így gondolkozni? Egész egyszerűen hagyjuk meg őt drámaírónak, annak a halhatatlan drámaköltőnek, akit a közvélemény általánosságban egyműves alkotóként ismer? - Én azt hiszem, hogy a 20. század végén szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, ami régen, úriasszonyok lapjában karácsony táján körkérdésként hangzott el: hogyha ön egy lakatlan szigetre vetődne, akkor mit vinne ma­ gával? Melyik könyvet és mi egyebet? Számunkra, az ezredfordulón, ez a kérdés úgy vetődik fel, hogy mi lesz, amit a harmadik évezredbe, a 21. szá­ zadba szándékunk szerint magunkkal viszünk. Vannak olyan tárgyi emlé­ keinek, amelyek igazoltan, pecsétes papírral, dokumentálhatóan a világörökség részét képezik. De felvetődik az a kérdés, és ez a mi számunkra legalább annyira izgalmas, mint a nagy nemzetek számára, hogy egy kis nép irodalmából mi az, ami, ha nem is pecsétes papírokkal, ám szellemi ha1Elhangzott a váci Madách Rádióban a drámaköltő születésének 175. évfordulóján. 42 �„Kis határodon nagy eszmék” tárátlépésre készülve, az európai közkincsnek és a világirodalomnak a része lesz. Nos, ahogy Bartók Béla zenéje egyértelműen velünk jön a 21. századba, a régi magyar irodalomból két név merülhet fel így: az egyik Petőfi Sándoré, a másik Madách Imréé. Miután mindkét klasszikus életműve a művelt világ számára többnyire jó szintű fordítások segítségével elérhető, olvasható, így nyilvánvaló, hogy ők ketten a világirodalom részei maradnak. Az, amit bevezetődben említettél, az azért is fontos kérdés, mert ebben már nekünk, magyaroknak is felelősségünk van. Vagyis ha mi minden se­ gítséget meg nem adunk a világnak a fordításokhoz, a más nyelveken való megjelenéshez, akkor nem várhatjuk el senkitől sem, hogy a klasszikusain­ kat valóban megismerje. Tehát, ha nem nevelünk értő irodalmárokat az egyetemeinken, nem bontjuk ki a művekben lévő esztétikai szépséget, esz­ metartalmat, és nem a világirodalmi értékeinkkel kérünk belépőjegyet Eu­ rópába, akkor most nagyot hibázunk. Ilyen értelemben ma valóban jóval na­ gyobb a tanárok, az irodalomtörténészek, sőt a művelt olvasók felelőssége is, mintsem gondolhatnánk. Hogy csak két klasszikusunknak volna biztos világirodalmi belépője Eu­ rópába? Ahogy ezt hallja, kétségbeesik az ember és kétségbe esve rákérdez. Na de hát mi lesz Janus Pannonius, Balassi, Vörösmarty, Arany János, Vaj­ da, Komjáthy verseivel? És mi lesz a nagy nyugatosok: Ady Endre, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád élete müvével? Jókairól, Móriczról, Nagy Lajosról már nem is beszélve. És mi történik majd József Attila, Pilinszky János, Nagy László, Weöres Sándor, folytathatnám még a névfelsorolást, és mások verseivel. Velük valójában mi lesz? - Értük meg kell harcolnia az utókornak. Itt a különbség az, hogy Petőfi és Madách már benne vannak a világirodalmi köztudatban, tehát az ő ese­ tükben minőségében más a feladatunk. Benne kell tudnunk tartani őket, mert ahogy az irodalom időszalagja nyúlik, érthetően egy-egy kisebb nem­ zet irodalmára, egy-egy korszakra és egy-egy alkotóra kevesebb idő jut. Ezt jól láthatjuk az újabbnál újabb iskolai tantervekben is. Ez ellen nincs mit tenni. Ez egy objektív tény. Ez egy szükségszerűség. Tehát őket bent kell tartani, de mindenáron a világirodalmi közgondolkodásban. A többi magyar költőért meg hadakozni kell. Őket meg kell ismertetni a világgal, be kell ve­ zetni a nevüket először is Európában. Le kell fordíttatni a műveiket. Ma­ dách művei már ott vannak, abban a folyamatban, nagy sorozatban, amiben az európai művelődéstörténet Dantét, Goethét, Madáchot, Lessinget, Byront, Miltont, Victor Hugót és Ibsent besorolta. Ezt az emberiség történetében lé­ nyeges sorozatot a Peer Gynttc1 zárja. Tehát ő mint magyar drámaköltő egy­ értelműen benne van ebben a fősodorban, a nagy emberiségtörténetek-folyamban. Ő még véletlenül se Goethe-epigon, ahogy ma is hallani olykor. Hanem igen is ennek a világirodalmi folyamatnak a teljes jogú tagja. 43 �„Kis határodon nagy eszmék” További felvetéseidre választ keresve más kérdés az egyműves szerző fogalma. Hogy mit is jelent ez? Mi magyarok hajlamosak vagyunk, úgy, ahogy a bevezetődben mondtad, abszolutizálni. Van egy Katona Józsefünk a Bánk bán című drámájával, van egy Madách Imrénk Az ember tragédiáiával, vannak egyverses költőink, akiktől már csak egy-két verset tudunk, vagy csak egy szállóigét, vagy egész egyszerűen csak egy verseimet. Ebbe valóban nem lehet belenyugodni. De ezennel a kérdésünk most az, hogy va­ jon Madách Imre minek tekintette önmagát? Ma már, azt hiszem, hogy itt az a pontos kifejezés, ha fellengzősen egy picit vagy épp romantikusan, de Madáchot drámaköltőnek tekintjük. Tehát nem drámaírónak, a szó kiváló dramaturgja értelmében. Ilyen volt például Szigligeti Ede, aki halálpontosan tudta, hogy a színházi közönségnek mire van szüksége. Naprakészen szállí­ totta a darabjait. Ha műsorpolitikai ínség volt, akkor négy-öt nap alatt meg­ írt egy játszható vígjátékot. Ebben az értelemben tehát nem drámaíró Ma­ dách, hanem drámaköltő. Mert jó tudatosítani, hogy Az ember tragédiája szellemi épületébe évtizedeken át hordta a szellemi muníciót, az építőanya­ got, a téglákat. Nyakasan megküzdött a megfogalmazás nehézségeivel. És ebben a végső fázisban éppen az volt a szerencséje, hogy Arany János állt mellette. De ez a hosszan tartó elszánt küzdelem azt is jelentette, hogy az egész madáchi életmű beleépült a Tragédiába. A lírájából pedig ezt az élet­ művet, Az ember tragédiájához vezető utat ki tudjuk kövezni, ki tudjuk rak­ ni, ami a világhírnév felé vezetett. Az idei Madách szavalóverseny kiváló alkalmat adott arra, hogy ne csak a Tragédiát s annak verses segédanyagait, szellemi jegyzeteit tekintsük át alaposabban, hanem hogy a drámaköltő lírá­ jában is elmélyedjünk. Úgy, miként a kor nagy magyar gondolkodóinak problémáiban. Madách Imre a költő gondjaiban, olyan értelemben, hogy ő nem volt alanyi költő a szónak abban az értelmében, miként Csokonai Vitéz Mihály vagy épp Petőfi Sándor, akiknek természetes anyanyelvűk volt a vers. Petőfi a legmostohább körülmények között, hózivatarban gyalogolva képes volt fejben verset írni, utána hosszú gyaloglás után megérkezett vala­ hová, egy melegebb helyiségbe, és máris le tudta írni a kész verset javítás nélkül. De hát Madách nem ezek közé a költők közé tartozott. O valóban tudós költő volt. Pontos volt a kifejezése, az arányérzéke, az árnyaltsága. Iszonyú mennyiségű az az érzelmi- és ismeretanyag, amit a verseiben lavi­ naként görgetett, mindenféle megfogalmazási nehézségeivel együtt. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek Madáchnak olyan opusai, amelyek jegy­ zet nélkül is élvezhetőek. Most javaslom, hogy máris tegyünk egy próbát, mert ha már a két magyar világirodalmi nagyságról beszéltünk eddig, akkor figyeljünk oda arra, hogy Madách Petőfiről, röviddel Fehéregyháza után milyen halálpontos, világirodalmi szempontból is helytálló jellemzést ad. 44 �„Kis határodon nagy eszmék” Jó, akkor lássuk Madách Imre Petőfi shján című versét!2 Nem mondja kisded síri jel: E zugban porlik tested el. És jól van az, mert így a sír, Amelyen egy hon népe sír S körülragyogja szellemed, Egész e honnak keble lett. * Te a szabadságot megüdvözölted Még bölcsejében, az viszont neked Utolsó búcsuzásaként megírta Agyúdörgésekkel - sírversedet. És ugyanakkor még napjainkban is kétségek vannak afelől, hogy hol és mikor is halt meg Petőfi. A segesvári csatában Fehéregyházánál vagy épp a szibériai Barguzinban? Ki tudná megmondani? De azt hiszem, ez csak a té­ nyek szintjén fontos, a lényeg az, hogy a legenda tovább él, Petőfi versei va­ lóságosan is tovább írják önmagukat a lelkekben, a történelemben. Ez a leglényegesebb igazság. Visszatérve eredeti gondolatfonalunkhoz, Madách lírájához, akkor tehát mennyire volt borúlátó a drámaköltő saját és nemzete sorsa tekintetében? Mennyire hitt, mondjuk a világ, a mi világunk megváltoztathatóságában, humanizálhatóságában? Ha néhány versére gondolok, mondjuk épp A halál költészetére, vagy az Önmegtagadás, az Ősszel, a Hová lett most a rút idő címűre, az Egy őrült naplój óból kiemelt részletekre, a Hit és tudásra, az Aradi sírra, a Síri dalra például, akkor meg kell vallani, hogy bizony megle­ hetősen borúlátó költői lélek vallomásairól van itt szó. Vajon Nógrádból, Alsó-Sztregováról és Csesztvéről, az Isten háta mögötti palóc valóságból nézvést, az akkori kor embere 1848/49-et követően, egy vesztes forradalom és szabadságharc után, börtönviselten, elváltán hogyan is láttathatta volna másként a világot, mint ahogy saját sorsa szerint megtapasztalta. Az élettörténetből is nyilvánvalóan adódik a kérdés, hogy Madách Imre lelki alka­ ta szerint volt pesszimista ember vagy egész egyszerűen a kor szelleme volt eleve dekadens? - Én azt hiszem, hogy a romantika korának költői általában Európában is már sokszor és sok mindenben csalódtak. Csalódtak egyszer a felvilágo­ sodás naiv neveléselméleteiben. A jó mellett érvelve tehát abban, hogy az emberek racionálisan, észérvekkel meggyőzhetők. A következő generációt jóra tanítva, már magától értetődően az ésszerűt, a jót és hasznosat fogja 2 A rádióműsorban Szabó András előadásában hallhatta a közönség. 45 �„Kis határodon nagy eszmék” mívelni. Később kiderült, hogy a francia forradalom eszméiből mi lett, ki­ derült többek között az is, hogy a szabadelvűség, a klasszikus liberalizmus a ’48-as forradalmakba torkollott. Kiderült, hogy az 1848/49-es európai for­ radalmak a Petőfi által megénekelt világszabadságot nem hozhatják meg. És akkor mindehhez hozzáadódik még a magyar probléma, a szabadsághar­ cot túlélők felelőssége. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Madách egyszer­ re Ádám és egyszerre Lucifer. És nem véletlen, hogy a 20. században éppen az egyik legnagyobb drámaköltőnk, Örkény István volt az, aki ezt a szinte­ tikus látásmódot saját maga számára is írói mintának tekintette a madáchi életműből. Madách egyszerre Ádám, a naiv, a lelkesedő, a nyitott ember, a minden újért rajongó lélek. És ezáltal a szabadságra vágyó, kitárulkozó sze­ replő, aki óriási támadási felületeket hagy magán, iszonyúan sebezhetővé válik. S ugyanakkor a másik, a már többször csalódott cinikusabb, a hideg ésszel és az érzelmet magától elhárítani igyekvő luciferi magatartást is kép­ viseli. Tehát Madách világlátásában ez a kettősség tagadhatatlanul létezik. Ez nyilvánvaló, hogy alkati sajátság is, de nem lehet azt mondani, hogy egyértelműen pesszimista, mert benne van az újrakezdés akarata és lehető­ sége is. Az 1849 utáni emberi-költői magatartás, bár azt lehetne mondani, hogy utolsó ilyen lehetőség volt a magyarság történetében, mi már tudjuk, hogy erre az újrakezdési képességre, erre nagyon is szükségünk volt és van. Ebből a szempontból Madách generációja azért is értékes korosztály, mert az ő értelmiségi magatartásukban, így a drámaköltőében is benne van a tör­ téntek elemzésének az igénye, az erővonalak meghosszabbításának az aka­ rata a jövőre nézve. Ezek Az ember tragédiájában a Madách korához viszo­ nyított jövőbeli képek, ezek nekünk mára már a jelen színei, és benne van az önkritika képessége is. Tehát mi magyarok mindig hajlamosak voltunk arra, hogy a vereségekért, a bukásainkért bűnbakot keressünk és találjunk is. „Ideális” bűnbak a világosi fegyverletétel okán például Görgey Artúr. Az egész Görgey-kérdés ma újra felhorgadt megint. Petőfi sorsáért hagyományosan Szendrey Júliát és Egressy Gábort „il­ lett” felelőssé tenni, hogy ők küldték szinte az erdélyi halálba. És még hi­ vatkozhatnék másokra is. De ez a fajta önszemlélődő, önkritikus, öntépelődő és önmarcangoló hazaszeretet, emberi magatartás ott van Madách lelke mélyén és ott van valóban Arany Jánoséban is. Nagyon is jellemző, hogy a pesszimista kortársak egy része is már eleve túl borúlátónak tartotta Madáchot költeményei olvastán. Arany Jánost pedig gondosan lebeszélték, hogy ilyen műveket írjon. Ott van példának okáért A nagyidai cigányok, Arany szabadságharc után rögtön írott költői reflexiója, amire Toldy Ferenc, az ak­ kori irodalomtörténet-írás pápája azt mondta, hogy Arany inkább magyar Odüsszeusz legyen, és magyar Odüsszeiákat újon, mintsem ilyen pesszi­ mista műveket. Tehát nálunk a nemzeti önismeretben az önkritikus alapál­ lás egy meglehetősen gyenge vékony vonalat képez, de ha a legnagyobbjainkat megnézzük, akkor az önmarcangoló, önkritikus szemlélet folytatódik 46 �„Kis határodon nagy eszmék” a 20. században Adyval és másokkal. Akkor éppen ez az, ami újszerű, mo­ dem. Véleményem szerint a 21. században ez a modem értelmiségi maga­ tartás tovább él majd. A Költő és szabadság című verse az 1849 utáni, bizo­ nyos értelemben általánosítható, bukás utáni hangulatnak a szintetikus lá­ tásmódját tartalmazza. Persze a történelmi körülmények változnak, de itt kapunk választ a küzdéseszme kérdésére, amit Madách Az ember tragédiá­ jában az ember alapvető kritériumának nevez, tehát a küzdést magát. Az új­ rakezdés, az újraindulás, a felkelés, a küszködés képességének megtartása az embernek nagyon fontos lételeme. Költő és szabadság Nap a szabadság, nincs nélküle élet És nincs öröm, hová nem néz be, Arany zománcot von a pórgunyhóra, Meg a magas kastélyfedélre. És hold a költő, mely, ha az éj eljő, Még egy sugárt hoz el magával, Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg, Hogy eljő még a véres hajnal. Ez a reformkori hevülettel megírt vers a szabadságról, amiről annyifélé­ ket gondolunk ma is, mert relatív volt és maradt a mi 20. századi szabadsá­ gunk is, amiről Utassy József például azt írta: a Szabadság az emberiség abszolút nulla foka. Erről valószínű, hogy a költők eldiskurálnak még egyjó ideig a „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet” József Attila-i óhajával. Én azonban találtam Madáchnál olyan verseket, amelyekből már-már baudelaire-i hangokat vélek kihallani. Hogyan is írta A dy:,Jönni szokott időn­ ként egy piktor, ki újat lát. Megfesti. Megtanítja önöket új színekre. És ev­ vel megtanította önöket látni. Baudelaire hangulatait Baudelaire előtt bizto­ san, határozottan nem érezték az emberek. De jött ő. Megérezte ő. Versei­ ben beszámolt róluk, s megtanított minket új hangulatokra”. Ezek a monda­ tok Madách verseire is igazak. A Hit és tudás című opusának most csak egyetlen egy versszakát idézve: - „Elporlad a természet románca / Rothadt bűz váltá fel a szerelmet, / Csak halált lelék a rózsaajkon, / S a virágszál csak halált lehellett.” - a rothadás és romlás dekadens előérzetének leírásá­ ban. Itt olvasható az a baudelaire-i sor, ami némi megszorítással a Romlás virágai kötet életérzésére vonatkoztatható. De itt van egy másik részlet A szív és ész című versének egyetlen sora: „Az ember sorsa, hogy romlás le­ gyen csak...” Tehát igenis Madách Imre megelőlegez valamit már eleve a 20. századi életérzéseinkből. Nyilvánvaló, ahogyan már mondtad is, ő ott lesz a 21. század világirodalmában is. De hát ettől ő még továbbra is ama dekadens áramlatok képviselője marad, amit nevezhetünk mi akár magyar 47 �„Kis határodon nagy eszmék” vagy épp európai fátumnak is. Am ez nem változtat a lényegen, azon az örö­ kös luciferi kérdésen, hogy .Aztán mi végre az egész teremtés?”. - Itt tulajdonképpen egy nagyon alapvető történetfilozófiai kérdés rejlik a háttérben, és ennek a kétféle megközelítésnek már a reformkorban is meg­ volt a nyoma, a belső harca. És nem véletlen, hogy a legnagyobb magyar művekben, s a legnagyobb magyar drámai költeményekben, európai embe­ riségkölteményekben van ennek nyoma. Az egyik az a lehetőség, hogy az emberiség nem halad előre, csak körben jár. Ezek a korszakoknak a híres körforgás-elméletei, amelyek már a reneszánsz óta kísértik az emberiséget, de a francia történetíró-iskola a 19. században újra felfedezi őket. Hadd utaljak itt egy szintén klasszikus és romantikus fejezetre, Vörösmarty Cson­ gor és Tündéjében az Éj monológjára, amelyik ugyanezt a körforgást tükrö­ zi. Mindehhez a világérzéshez kapcsolódott egy másik gondolkodást formá­ ló lényegi elem, ez volt a haladásnak, az előrelépésnek, a világszellem fej­ lődésének az a hegeliánus tana, amit a Madách-Petőfi nemzedék magáénak vallott, ami ’48-nak az egyik legszilárdabb eszmei alapja volt. Na már most, ennek szinte természetes velejárója volt, hogy egy olyan sokk után, ami 1848/49 után bekövetkezett, az elbizonytalanította a felnövekvő nemzedé­ keket. Gondoljuk el, hogy a szabadságharc, a világszabadság bukása mek­ kora sokk volt. Olyan volt ez, mint apáink, nagyapáink nemzedékének Tria­ non. A vesztes második világháború az apák nemzedékének olyan volt, mint ’56 a mai középkorúak generációjának. Egy ilyen sokkhatás után min­ dent újra mérlegre kell tenni. És így felerősödik az a kétség is, hogy egész egyszerűen nincs tovább. Ezzel összefüggésben itt egy nagyon érdekes do­ log történik. A magyar költészetnek talán legértékesebb vonulatáról beszél­ getünk most. És akkor még nem is említettük Kölcsey Ferenc Vanitatum Vanitas, minden hiábavaló gondolatfolyamát. Az tud nagyon kétségbeesni, aki valamire feltette az életét. Mert, aki nem tette le valami mellett meggyő­ ződéssel a voksát, nem döntött valami mellett határozottan, az nem tud iga­ zán kétségbeesni. A, ez se sikerült, bosszankodik, rálegyint, aztán megy to­ vább, és próbál valami mást. Ám az, aki lelkiismerete szerint, határozottan feltette az életét valamire, és a magyar irodalomnak ez az értékes vonulata valóban elkötelezte magát a világszabadság mellett. Mindegy, hogy mikor: a 19. avagy a 20. században, az a valaki tud igazán keserű és csalódott len­ ni. És mivel költő, tehát önkifejező ember, művész, ezt meg is fogalmazza. Az a csodálatos ezekben az életművekben, hogy így is, meg úgy is olvasha­ tóak. Tehát képesek vagyunk jövőbeli biztatást kiolvasni belőlük. De borús hangulatunkban a saját legrosszabb előérzeteinket is megtaláljuk bennük. Ezért beszéltem az előbb szintetikus látásmódról. És ez valóban csak a leg­ nagyobbak sajátja. 48 �„Kis határodon nagy eszmék” Igen. Valójában így lehet, hogy minden lelki alapállás és olvasat kérdése. - Ezért fontos az, amiről a bevezetőben beszéltünk. Hogy ne tudjuk le egyszer s mindenkorra klasszikusainkat középiskolai kötelező olvasmá­ nyokként, hanem, igen is, amikor ilyen vagy amolyan hangulatban va­ gyunk, akkor vegyük a fáradságot, menjünk oda a könyvespolchoz, s ve­ gyük le műveiket, s akkor mindennapjaink hangulataira hagyatkozva olvas­ suk őket újra, mert akkor nem válnak elfelejtett, halott szerzőkké, és akkor talán időről időre segítenek is nekünk. Nagyon gyakran kapom azt a kérdést a Madách-művek előadása kapcsán vagy épp Madáchról beszélgetve, hogy hogyan lehetséges az, hogy a drámaköltő a jövőt ennyire világosan előre látta. Ez ugyebár, a semminek a kiváltsága. Nem, szó sincs erről. Hanem ar­ ról van szó, hogy meg lehet hosszabbítani bizonyos erővonalakat az embe­ riség fejlődésében. Madách ezeket hosszabbította meg a jövőbe nézve, és ezek metszéspontjában helyezte el a falanszter emberét, az űijelenet embe­ rét és az eszkimó szín emberét. És mivel jól helyezte el őket, ezért aktuális napjainkban ma is. Ezért Madách jövőképéből a mi jelenünk kiolvasható, már csak azért is, mert ugyanezekkel a gondokkal szembesülünk. Ha lefor­ dítom a Tragédia nyelvezetét a mai nyelvezetre, akkor azt látni: a röghöz-, a földhözkötöttség, az emberiség és a föld erőforrásainak kimerülése a napi gondjaink közé tartoznak, továbbá a technikai társadalom egyenlősítő voná­ sai, az űretika kérdése ma egyre erősebb. Mai nyelven szólva, ezek a meg­ oldatlan gondjaink most váltak csak igazán problémává. Madách ezeket előre jelezte, megoldani viszont nekünk kell. Ebben segítenek a klassziku­ saink, így Madách is. És van itt még a számtalan problémahalmazban több, de valóságosan is egy lényegi kérdés mindenképp, az a kozmikus álmaink közül való, s így szól: vajon létezik-e rajtunk kívül is civilizáció a világmindenségben? Bé­ kétlenségünkben olyan békés társadalomról álmodunk, melynek tagjaival érdemes volna minél előbb vagy utóbb működő kapcsolatot teremtenünk, mert az talán úgy hatna ránk, mint annak idején Einstein relativitáselméle­ te, némiképp megváltoztatná a gondolkodásunkat, a világképünket, trendez­ né az egymáshoz való emberi viszonyainkat, az egész földi létünket. - így van. Ám itt hajlamosak vagyunk a bezárkózásra, tehát hogy ha­ gyományosan kis népnek, vesztes népnek nyilvánítjuk magunkat, ezzel mintegy ki is rekesztjük magunkat, de másokat is kirekesztünk a kozmikus egészből. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes felvetést arra vonatkozóan, hogy itt nekünk mégis milyen kultúrkörökben kellene gondolkodni. A legszélesebb kultúrkör az univerzum, amit az előbb említet­ tél. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy a Tragédia összefüggésében, az esz­ kimó szín témájában a Színművészeti Akadémia, ahol tanítok, szervezett egy nemzetközi színművészetis diáktalálkozót, s ott mindegyik csapat meg­ 49 �„Kis határodon nagy eszmék” rendezte - mutatott be persze saját darabokat is - az eszkimó színt. Fölöt­ tébb érdekesre sikerült az amerikaiak bemutatója. Ezek a fiatalok nem Eu­ rópából elszármazottak voltak már, hanem született amerikaiak. Ezek azt mondták, kérem szépen az eszkimó nem ilyen. Mi ismerünk, ún. „nyershús­ evő” jupik és inuit nyelvjárású eszkimókat, de azok nem ilyenek. És külön­ ben is, miért épp az eszkimó? Ez, kérem, megkülönböztetés, diszkriminá­ ció. Akkor elmondtuk az Amerikából érkező színművészhallgatóknak, hogy Voltaire óta az öneszkimó a francia és az európai kultúrában az amorfot, az alaktalant jelenti, már legalább kétszáz éve. De Madáchot ebben akkor sem értették. A másik kérdésük az volt, hogy miért mondjuk azt, hogy Az ember tragédiájában csúcspont, s az újabb kori európai történelemben a tetőpont a francia forradalom. Miért pont az? Ok ezt nem így látják. Tehát, akkor döb­ bentünk rá, éppen Madách ürügyén, hogy mennyire bezárkózott a mi kultú­ ránk szemlélete. Nagyon sok ilyen találkozásra van szükségünk, nagyon sokra, hogy képesek legyünk nagyobb kultúrkörökben gondolkodni, el tud­ juk fogadni, be tudjuk fogadni azokat, mert így jutunk el valóban a kozmi­ kus kérdésekig. És ez lehet a 20-21. századi művelt ember kiváltsága. Nem kell most már ideológiákra, útmutatókra, segédeszközökre hagyatkoznunk. Ez a korszak hál’ Istennek lezárult, és emiatt nagyobb lesz az egyén, az ér­ telmiségi, a humanista ember felelőssége is, azt hiszem. Nyilvánvalóan, ahogyan Bartók Béla is eljuthatott még életében, mint zeneteremtő lélek, a kozmikus egészbe, beszélgetésünk elején említettük is, hogy ő egész biztosan átjut majd a 20. századi „ rubiconon ”, miként remé­ nyeink szerint Madách Imre is az emberiségtörténet dámaköltői között fog­ lal majd végérvényesen helyet a harmadik évezredben. 50 �,Kis határodon nagy eszmék' L u k á ts Já n o s , J ó b o r o k k a l tö ltö tt a r a n y o s p o h á r o k ... ” Evett-e akár csak egy falatot is, ivott-e akár csak egy kortyocskát is életében báró gyarmathy Balassi Bálint? A reneszánszot akkoriban még így írták: renaissance. Valójában sehogy se írták, annál inkább élték és élvezték. Élvezték az újjászületést, a testi-lel­ ki, szellemi megújulást. Mert renaissance azt jelenti: újjászületés. Emberi élményt jelentett, történelmi kalandtúrát, talán a legnagyobbat, a legszebbet, a legvonzóbbat az emberi vállalkozások sorában. A reneszánsz (írva, ahogy ejtve) viszont csak históriai korszakot jelent, könyvekbe foglalt kritériu­ mokkal, vitatott időhatárokkal, átrágandó, kásahegynyi szövegekkel. Min­ den ez, csak nem újjászületés! Felbiztattak - a fiatalkori emlékek, a kortárs főszerkesztők, Júlia, Célia meg a többiek -, szegődnék Balassi Bálint nyomába, hiszen már mégis ő a legnagyobb magyar reneszánsz-renaissance költő! (Nem jó a mondat! A re­ neszánsz lehet jelző: reneszánsz költő, reneszánsz ember stb., de a renais­ sance csak főnév lehet. Makacs szó, talán ezért is kellett egy kis alakváltoz­ tatásnak alávetni! Szóval: Balassi a legnagyobb magyar reneszánsz költő!) Balassi a legnagyobb magyar reneszánsz költő? Ki tudta ezt vajon a 17., a 18. és nagyrészt a 19. században? Jámbori (istenes) verseit ismerték ugyan Rimay jóvoltából, de a többit? A Balassi-kódex majd’ három évszá­ zadon át rejtegette a szerelmes verseket, a Szép magyar komédiái (azaz: comoediát) még tovább. Ezeket megtalálván pedig Bálint bekerült szépen az iskolakönyvbe meg a literatúrhistóriába, Bornemisza Péter és Nyéki Vörös Mátyás közé. Olvasgatom Balassi életét... 20. századi kortársaink (meg kortársaink tanítói meg tanítványai) megírandó és lerágandó nagy húsos csontot láttak Balassi életében. Tele kalandokkal, tele hölgyek karéjával, étel-ital tömke­ legével, a vitézi élet gyönyörűségével. Könnyen elkövetett és könnyen megbocsátott vétkekkel, ezekből kivirágzott pompás versekkel, a hősi halál mártírkoszorújával. Már szinte irigység támad az utókor olvasójában a Bá­ lint élete után... Pedig hát... Már a papa (gyarmathy Balassa János uram) káderlapjával se volt minden rendben (semmi se volt rendben!), a vagyonát elperelték, ő maga feketelistára került. Az amnesztiát (amit a reneszánsz országelsők is meg-meghirdettek), B. J. esetében nem hajtották végre. Miért? Csak! Bálin­ tot az erdélyi határszélen buzogánnyal verték fejbe, mert nyugat-magyar 51 �„Kis határodon nagy eszmék” vállalkozás részese volt, a császár kiátkozta, mert kelet-magyar kalandozó­ ként lengyel földre távozott (a lengyel-magyar barátság is gyanús nemzeti izének számított!). Közben a török szultán utasította Báthory fejedelmet, szolgáltatná ki neki a huszonéves Bálint fejét - Héttoronyra, selyemzsinór­ ra. Báthory nem tette, talán többet ért neki egy magyar ellenség, mint egy török barát. Van ilyen! Nem sok! Fondor lelkületű nagybácsi, csalfa természetű kisasszony, megnyerhetetlen pörök, bosszúra szomjas kisvárosi polgámép (városi kispolgámép), Bálintban meg csak úgy buzog a reneszánsz lélek: fölpofozza a fürdőszol­ gát, meghempergeti a mészáros özvegyét, kihívó hangú válaszlevelet küld a császárnak, újdonsült feleségével megrohanja Sárospatakot. Addig gyűjti fejére a parazsat, amíg végül „egészen egyedől, lóra ülvén éjnek idején eltá­ vozott ebből az országbóF. A legnagyobb magyar reneszánsz költő, 1589 szeptemberében. Bálint pedig elvész lengyel kastélyok hálószobáiban, föltűnik a lengyel tengerparton, - miközben döföli a honvágy. A tizenötéves háborúnak már az első komolyabb ütközete (a reményteljes esztergomi) itthon találja. Meg­ halni jön haza! Meghalni jön haza? Ahogy élni és (persze, ha kell) meghal­ ni ment Erdélybe és Lengyelországba, ugyanúgy jött most haza is. Túlélné ezt is, ha nem volna túlságosan „vitéz hadnagy”, és ha az önmagában is gyanús B. B. nem annak a másik gyanús B. J.-nek a fia volna... Ott esett el Esztergom alatt, körülbelül, ahol manapság a szobra áll, ,jninden két comb­ ján általment a golóbis, de csontot és ízet nem sértetF —úja a kortárs szem­ tanú, férfiembernek keserves sebesülés az ilyesmi. Aztán van itt még egy felettébb gyanús (teljesen egyértelmű!) zárómondat: (elveszejtette) „a bor­ bély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni a magyar borbélyoknak”. Negyvenéves se volt, amikor 1594. május 30-án belehalt a sebesülésébe vagy a seborvos mulasztásába, ha nem szándékos mesterkedésébe... Reneszánsz - szélesebb és kétirányú lesz az út ég és föld között. Nem a blaszfémia, inkább a fantázia mondatja ki és gondoltatja végig az ég és a föld urának megváltozott helyzetét: egy magasságba kerül az emberrel. Hozzáemeli magát az imádkozó-perlekedő földi ember, O pedig leszáll, hogy egymás szemébe nézhessenek. Nagy dolog ez, az Úrtól különösen, az embertől afféle hányaveti hiúság. Vagy mégsem? A reneszánsz ember meg­ kísérti, ami korábban elképzelhetetlen volt. A lélek, a bűn és a bűnbánat új mélységei és új magasságai tárulnak föl. Rejtett, riasztó zugok, fénylő ma­ gaslatok. Párbeszélni lehet az Úrral, O kérdez és válaszol, győzködni lehet, érvelni és értelmezni, tetteket és szándékokat. Balassi persze ebben is a ma­ ga feje szerint jár el, az egri lovas hadnagy példátlan szavakkal dicséri az Úristent: „Te vagy szál kópiám, / te vagy éles szablyám, / jó lovam hamarságaF Ilyet aligha mondtak korábban Neki, bizonyosan O is meghökkent mindezt hallván, de hát O maga is reneszánsz isten volt! A 17., 18. és a 19. század jámbori olvasói vajon hogyan voltak ezekkel az istenes(nek mon­ 52 �„Kis határodon nagy eszmék” dott, néha mégis nagyon istentelennek hangzó) versekkel? Ki tudja? Egy követője azért föltétlenül akadt: nyughatatlanságban a Bálint „orcájára ütő”, bűnben és bűnbánatban hozzá hasonlóan élvezkedő-vergődő, a negy­ venet alig megélő, másik izgága költő, bizonyos Ady Endre nevű. De maguk a földi utak is meghosszabbodtak, átvezettek hegyeken-hágókon, elkanyarogtak egészen a tenger partjáig, amely a középkori közép-eu­ rópainak meglehetősen járatlan vidék volt. És nemcsak az elvágyódás űzte a reneszánsz embert (költőt) ön-lelkétől, elhagyott-elveszített kedvesétől, hanem a tudásvágy vagy legalább annak kisöccse: a kíváncsiság is. Balassi már akkor fölvette példatárába az óceánt (a ,/iagy tenger morotváját”), ami­ kor még a közelében se járt, hát még mikor aztán végtelenségét-keserűségét önszemével (önnyelvével) megtapasztalta. Rájött: költő aligha lehet meg a tenger nélkül, reneszánsz költő pedig végképp nem! De másképp volt kikövezve az az út, valójában magához az emberhez vezetett, magához Istenhez. A teremtés csodáján, a világ végtelenre tágult egységén vezetett keresztül, kit el-, visszaterelt a Teremtőhöz, kit elcsaloga­ tott a megtágult környezet ezer részlete, ezer szereplője. Botticelli tavasz­ látomása és Balassi pünkösdi tavasz-hirdetése között kevés a különbség, az előbbi kicsit itáliásabb, az utóbbi kicsit magyarosabb, de mindketten a saját felfedező örömükre ismerhetnek a másikban (bár - gyaníthatóan - nem ösmerték egymás örömét!). Száz évvel Mátyás után, a reneszánsz álom első (s talán legigazibb) megvalósulása után élt, eszmélt, írt Balassi. Ulászló és Lajos után, Mohács után, amikor már háromba törött az álom. Amikor Európa hajói új tengerek felé indultak, amikor Hungária felé szpáhi és janicsár hadtestek indultak. Az álom - meg- és felriadásokkal - végül mégiscsak körvonalazódott, vé­ gül mégiscsak elhihetővé vált, néhol pedig tapinthatóvá valósult. Bálint olyan palotákról, szobrokról, kelmékről, míves emberi alkotásokról ír (mint a magyar valóság magától értetődő kockáiról és tárgyairól), amelyek az első reneszánsz álmodozók és vágyakozók álmaiban és vágyaiban formázódtak. Vagy másképp igaz a dolog? Bálint éppen azért volt-lett a legnagyobb ma­ gyar reneszánsz költő, mert tudta, a szépségért küzdő emberi szem és kéz képes olyan lakható világot teremteni körénk, amelyben a végtelennel ka­ cérkodó emberi vágyak és gondolatok megvalósulhatnak? Nem a palotává szilárdult kövek, nem a festménnyé száradt ecsetvonások teszik a világot emberek kellemes tartózkodási helyévé, hanem az a szándék, amely a kezet alkotásra mozdította, amely a szemet a látvány befogadására tette alkalmas­ sá. Valószínű, hogy ezt Bálint így nem gondolta végig, de bizonyos, hogy ő is ezt tette - a maga örömére és a miénkre! Reneszánsz... Bálint sokakat szeretett és Bálintot sokak szerették, ami­ nek persze csak töredékét írta meg azokban az eltitkolt, elszégyellt, elátko­ zott versekben. A nők (reneszánsz koriak és későbbiek) boldogok lehetnek, ha olyan verseket írnak-írnának hozzájuk, mint Bálint tette, mint Bálint írta 53 �„Kis határodon nagy eszmék” pergamenre, a pendely szélére vagy kinek hová. Néha csak szebb volt ez a vers, ahogy a trubadúr morál elvárta-megkövetelte, de ez a csak szebb se kevés. De néha bizony a szerelem nyomorúságos-hátborzongató mélységé­ be is belevilágított a vers, életbe-halálba, jó- és balsorsba, az emberség (em­ bertelenség) határvidékeire. A megcélzott (s nagyrészt eltalált) hölgyek ne­ vét a verssorok kezdőbetűibe rejtette nagy feltűnően, a maga névjegyét nem rejtette sehová, az kezdőbetűkbe foglalás nélkül is ott izzik, ott forrósodik a sorok között. Elég a dicséretből, elég az irigykedésből! És mi van azokkal az „aranyos pohárokkaP” A test ugyan csak hordozó edénye, alázatos szolgája a léleknek, de a test örömét (módjával persze) a lélek is élvezni képes. A fölfedezett messzeségek, óceánok és egzotikus vi­ lágrészek a nyelvnek és az orrnak, az ínynek és a gégének is szállítottak al­ kalmas emlékeztetőt a reneszánsz paloták asztalára, a rafinált fogások meg­ alkotásához. Pont Bálint ne tudta volna mindezt? Hát - tudni persze tudott róla! És mégis - hitetlenkedve szemelgeti az utókori olvasó az önmarcango­ ló, az erotikus gyönyörökben dúskáló költőt - földi táplálék magához véte­ léről jóformán egyetlen szava sincs! A regényíró kortársak etetik és itatják fölséges finomságokkal, miközben ő maga, Bálint, egyetlen részletet nem árul el negyven viharvert esztendejének menüiből. Jgyünk, lakjunk egy­ mással vígan, szeretetbüir és ,Mos tan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncol­ junk, távozzunk bánatunktúl/” - gazdag, szép buzdítás ez (különösen a ze­ ne-tánc gyönyörűségével kiegészítve), de bizony ez semmi! Ez nem étlap, ez nem italkártya! Sőt! ,Jó borokkal töltött aranyos pohárok / járjanak mi közöttünkr - írja, ehhez az általánossággal töltött pohárhoz hozzáteszi: .Marullus poéta ezt deákul írta, / Ím én penig magyarul/” - vagyis közön­ séges fordítás az egész. A kilencvennyolc vers közül (mert ezek által lett Bálint a legnagyobb magyar reneszánsz költő) talán ha három tartalmaz egyáltalán utalást gaszt­ ronómiára. A Borivóknak való - csak címével, amúgy megelégszik a termé­ szet kétségtelen tavaszi gyönyörűségével. Kiben örül, hogy megszabadult a szerelemtűi - állítja a másik verseim, szerelem és étel (de főképp) ital elvá­ laszthatatlan egymástól, ám itt mit olvashatunk: „Vitézek közt ülvén / ked­ vem ellen sincsen / jó borral tele pohár” - ha Júliának szépségét is csak ennyire részletezte volna, nem híresült volna el gáláns költőként Balassi Bálint! És aztán jön a példátlan állítás: „Csatán való éhség, / szomjúság, nagy hévség / s fáradtság mulatságok/” - vitézek ide, hadnagyok oda, de ezt már mégse hiszi el az utókor olvasója. De Bálint nem szolgál mással. A Szép magyar komédiában (hogy a kép teljes legyen) ilyeneket találunk: Jó szaga vala penig, mint az én cicskémnek a kemencében” - nehezen hihető, hogy Bálintunk a hamuban sült, kemencei pogácsát tartotta megörökítendő emléknek legigényesebb drámájában. Pedig ez a diétás igazság! Vajon az étel és az ital tálalását és fogyasztását olyan mértékben termé­ szetesnek tartotta-e a költő, annyira a reneszánsz életforma és palotai léte­ 54 �..Kis határodon nagy eszmék” zésmód részének tekintette, hogy említésre méltónak sem érezte? Vagy olyan ritkán volt alkalma az éhkoppra száműzött végvári vitéznek és víg bujdosónak tisztességes ebédet-vocsorát (ő még így írta) fogyasztani, hogy alig-alig talált benne reneszánsz szépséget9 Csak remélheti az utókor olva­ sója, hogy az előbbi föltételezés lett légyen az igaz. de tartok tőle. hogy in­ kább az utóbbi volt a valóság! 55 �Képzőművészet K . P e á k Il d ik ó Kovács Péter Garp T ö r é k e n y című kiállításának megnyitója Tisztelt Közönség, kedves Vendégeink! Törékeny című kiállításunk megnyitóján egy olyan fiatal alkotó mutat­ kozik be a Domyay Béla Múzeumban, aki bár először jelentkezik itt önálló tárlattal, nem ismeretlen a város művészetszerető közönsége előtt, hiszen már évek óta rendszeres résztvevője országos rangú kiállításainknak - an­ nak ellenére, hogy Füleken él és alkot - s a legutóbbi Tavaszi Tárlaton Nógrád Megyei Közgyűlése különdíját nyerte el. Az alkotó neve Kovács Péter Garp. Mit jelent ez a különös harmadik ke­ resztnév? Bizonyára sokan olvasták John Irving bizarrul groteszk család-, il­ letve fejlődésregényét, vagy többen látták a belőle készült filmet. A történet hőse Garp, a férfmemmel leszámoló ápolónő fia, fiktív regénytöredékei jól il­ leszkednek a modem amerikai társadalom keserűen nevettető karikatúráját nyújtó történetbe. Garp az életét végigkísérő elmúlás és kiszámíthatatlanság rémét próbálja írásai révén orvosolni. A történet általános emberi kérdéseket is boncolgat, talán legfontosabb gondolata a tolerancia, a másik elfogadása. Ez a momentum, mely miatt Kovács Péter példaképének tekinti Garpot, hiszen aki a másikat elfogadja hibáival, gyarlóságaival együtt, az békében él együtt a világgal. Ez a béke, ez a higgadt, de egyáltalában nem érzelemmentes nyugalom talán az egyik legfontosabb vonása nemcsak a művész munkásságának, de derűs személyiségének is. A másik nagyon fontos eleme Kovács Péter Garp ars poeticájának a zene. Nemcsak lírai hangvételű nőalakjait hatja át a zeneiség, egész munkássága egy láthatatlan, a közönség számára néma zenekar hangjaira épül. A művész egy korábbi interjúban így vallott erről: ,y4 zene rengeteg érzelem hordozója. Lételemem a zene. Sokszor még, ha alszom is, zene szól, hogy az álmaim le­ begjenek. Alkotás közben mindig zenét hallgatok. Nem vagyok zenész, a játék végett rakok egymás mellé hangokat, próbálgatok hangzásokat Kovács Péter Garp tanulmányait Körmöcbányán, képzőművészeti kö­ zépiskolában, rézműves-grafikus szakon végezte. Azóta folyamatosan al­ kot, képi és gondolati világa fiatal kora ellenére is mindvégig önálló, tuda­ tosan építi egyéni mitológiáját. Tehetségét kipróbálta a grafika, linómetszet, a fotó, a zene s a szobrászat világában egyaránt. Korábbi műveinek témái jóval zaklatottabbak, mint újabb alkotásaié. Első grafikám kopasz fejek, ki­ 56 �Képzőművészet tépett szárnyú angyalok, az égből köteleken aláfüggő, misztikumot közvetí­ tő, kőszerű fonnák vonulnak fel, zenei világuk még inkább a harsonáé vagy a mindenség orgonájáé, mint harmonikus muzsika. Napjainkra Kovács Péter Garp művészete lényegesen összefogottabbá. nyugodtabbá vált. Nagyméretű vásznait egyfajta ragyogó, csendesen derűs, belső fény hatja át. E festményeit első pillantásra az Egyesült Államokban a 60-as években meghatározóvá váló. hétköznapi jelenségeket, tárgyakat, em­ bereket láttató, fényképhű hipematuralizmus produktumaival hoznánk kap­ csolatba. Ez azonban - a műveket közelebbről, alaposabban is megtekintve - nem állja meg a helyét. Kov ács Péter Garp művei naturalisztikusak. de nem valósághűek. szinte minden egyes alkotáson felfedezhetünk valami za­ varba ej tőt. valamit, ami eltávolítja az ábrázolt figurát a valóságtól, és új kontextusba helyezi. A haj szálvékony, finom vonalrendszer, amely létre­ hozta ezeket a képeket, nem üres. technikai brav úr, hanem nagyon is fontos eszköze az alkotások jobb megértésének. A kiállítás címadó műve tulajdonképpen egy triptichon középképe. amely első pillantásra egy bájos, már-már banális jelenetet tár elénk. Az alkotáson fiatal lány tart kezében egy aranyos, bundás nyuszit, balra az állatka ismétlő­ dik felnagyítva, jobbra a lány arcát látjuk közelről, s azzal szembesülünk, hogy a fiatal nő nem a nyuszit nézi. hanem minket figyel, különös, zavarba ejtő. merev tekintettel. Vajon mi törékenyebb a képen‘., A lány figurája vagy a bájos jelenet és a szinte merev tekintet és figura közti egyensúly? Kovács Péter Garp: Carmen 57 �Képzőművészet A Carmen című kép, ha naturalisztikus festmény lenne, azt mondanánk, hogy giccs. ha fotó. azt mondanánk, hogy művészkedő portréfotó. Mindket­ tőtől megóvja a művet a különös, szürkéssárga egységes színvilág, a fiatal nő furcsán talányos, átható tekintete s a különös képkivágás. A női fej jóval hangsúlyosabb, mint a nyak és a \ állak. így a mű formavilága a nagy látó­ szögű optika perspektivikus torzítását idézi. A Vágyakozás című alkotás első. felületes pillantásra a testi szerelmet ünneplő, lírai kettős aktnak tűnik. Kovács Pctcr Garp itt is idézőjelbe teszi a valóságot, az először statikusnak tűnő mű, mondhatni, folyamatos mozgás­ ban van, a női test egymásba rajzolt végtagjai, a férfi egymás mellé rajzolt két karja az animációs cs rajzfilmek fázisrajzait idézi. Brad Pitt mindenki számára ismerős arca nem a népszerű, sikeres film­ sztárt állítja clcnk. hanem egy szomorú tekintetű embert, hasonlóan szomorút, mint Enoch. a titkok őrzője, a törzsi viseletbe öltözött maszáj harcos figurája. Kovács Péter (iarp: Fényből vagyunk I. 58 �Képzőművészet Kovács Péter Garp összekuporodva, szinte magzati pózba hajló szép nő­ alakjai kissé az angol preraffaeliták s Beardsley nőfiguráit idézik. A realiz­ mus ellenére (vagy éppen amiatt) a tökéletes összhatás s a kompozíció érde­ kében a művész bátran torzítja a női testek arányait, ha szükségesnek látja. A férfi és női fejeket megjelenítő monokróm ceruzarajzok szintén nem csupán valósághű arcképek vagy ideálportrék, van köztük különös, organikus mű, mint a szakállas idős férfifej, mely Tolkien Gyűrűk ura című regényének öreg Entjére, erdei faszellemére emlékeztet, szakálla, mint korhadó növényi gyökerek, barázdált, ráncos arca vén fatörzsre emlékezteti a szemlélőt. Egészen más irányt jelölnek ki Kovács Péter Garp absztraháló festmé­ nyei, grafikái. A föld rétegeit megjeleníteni tűnő, barnás tónusú festmények mellett a nonfiguratív műveken egyfajta függőleges elrendezés látszik érvé­ nyesülni, mely mintha égbe törő oszlopokká sűrítené a látványt. Néhány al­ kotáson ez a függőleges elrendezés hasonló a csíkokban megfolyatott fes­ tékhez, a tél hideg kékjeit, az ősz aranybama ragyogását idézik ezek a mű­ vek, valóban zenei hangulatot kölcsönözve ezeknek az alkotásoknak. Nagyon egyszerű, mondhatni mindennapi első pillantásra Kovács Péter Garp motívumvilága, témaválasztása. Ha jobban megnézzük a műveket, minden alkotáson találunk azonban egy apró valamit, egy kicsi részletet, amely eltávolítja a művet a konkrét valóságtól. Ez a valami lehet egy „oda nem illő” gondolat vagy kis részlet, amely első pillantásra talán zavaró vagy legalábbis szokatlan, egy kicsi rejtvény, amely bennünket is az egyes mű­ vek továbbgondolására késztet. Ezek a vonások azonban egyáltalában nem ijesztőek, inkább úgy érezzük, hogy az egyes figurák, jelenetek mindennap­ jaink banális eseményeinek átértékelésére késztetnek bennünket s arra, hogy több megértéssel forduljunk magunk és társaink felé. Kovács Péter Garp absztrakt és figuratív műveit egyazon ragyogás hatja át, az esendők iránti megértés, az Ember tisztelete. Törékeny - ez a kiállítás címe. Arra figyelmeztet bennünket, hogy vigyáz­ zunk egymásra s magunkra, világunkra, hiszen az örök egyensúly nagyon is törékeny lehet, de együtt, közösen bármeddig fenn tudjuk tartani és megőrizni. 59 �Szépirodalom K e s z t h e l y i M a n g ó G a b r ie l l a Kristályszoknyás tündérek jégvirágos ablakom ba bekukucskált botladozva eget verő fényköteggel zsebbe derm edt kis kezekkel napsugárka és a huncut jégvirágok kristályszoknyás tündérlányok ott forogtak ott illegtek kérésére táncba m entek m inutába ropták ropták tűsarkakkal fagyanyóval tél apóval csilingelő jégcsapokkal ú ttá festett patakokkal olvadásig így a festett jégvirágok vízzé váltak tovább álltak táncukkal az égbe szálltak 60 �Szépirodalom H a jn a l É v a lépkedő télhideg ténfereg tajtékot kéreget ham vadó alkonyon holtában hentereg házakon hósuba hallgatag kerteken hízik a tollruha gyapjúszép csendeken kántálom kergetem hintálom életem didergő énekem hópuha hangjain halkívű dallam on bujkál a fájdalom Vacogó ébred a félelem lépeget m éreget hófútta felleget életet elnyelő fényfodrot tem ető szélszívű szerető hófátyol szem fedő C sipkét tereget az őszi bánat a fákra, tócsát m ereget a szél a télikabátra. H árfák, hegedűk hangja araszol az avaron. R étek szava szól, szusszan a végzet, zakatol. R eszket az erdő, átutazóban a N ap már, ágboga fázik, foszlik a szürke ökörnyál. Tél szava hallik, félnek m ind a zenészek, Szívcsere kéne, tavasszal tiszta az ének. 61 �Szépirodalom H a jn a l É v a Didergő H ótakaró alatt nyújtózik a csend, hópihék röptével szállnak percei, ágboga fázósan, tétován m ereng, elgém beredtek m ár vénült szárnyai. D idereg a rem ény, m egbúvik, látom, m inden m occanatlan, feljajdul a föld, nyom okban m egannyi m egderm edt lábnyom , m inden élő lassan álruhákat ölt. B ebagyulált estem m orc, m osolytalan, legrejtettebb álm om selym ében repül, kint a hóesésben kószál hontalan. C sendem csendjeiddel együtt menekül. M illió pihével égi táncot jár, m ajd egy új tavaszban egym ásra talál. 62 �Képzőművészet „A vonal számomra a megismerés fontos eszköze” Interjú Orbán György Jánossal, beszélgetőtárs Gréczi-Zsoldos Enikő A Salgótarjánban élő Orbán György János grafikusművésznek a közelmúlt­ ban több önálló kiállítása nyílt. A közönség ősszel Budapesten, az Unió Ho­ tel galériájában láthatta az alkotásait; november 3-án didaktikus kiállítása nyílt Kroki címmel a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Várhatóan a jövő év elején szintén lakóhelyén, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában és a Baglyaskő Galériában mutatkozik be. Egy képzőművésznek hasznos a találkozás a közönséggel. Hogyan jöttek lét­ re ezek a kiállítások? A Dob utcai Unió Gallery kiállítót keresett. Jelentkeztem, és a neten el­ küldött mintegy harminc kép fényképe alapján elfogadtak. A tizenöt éves galéria honlapja szerint több neves képzőművésznek volt már itt kiállítása és több salgótarjáni is szerepelt közöttük. A szintén salgótarjáni Losonczy Ildikó képeit én ajánlhattam ide. Ez év októberében, 2-án nyílt a kiállítá­ som, november 5-éig láthatta a közönség itt a képeimet. A helyi, nógrádi közönségnek is bemutatom nagyjából azt az anyagot, amelyet Budapestre vittem. A Kroki című didaktikus kiállításomon maga a műfaj kerül közép­ pontba, az emberi test különleges formáit, pozícióit értelmező mozdulatrajz. A kroki(vázlat) változatos és mindenki által gyakorolható műfaján van a hangsúly. Arról mesél, hogy mire jó a kroki, mire használható. Ez a kis be­ mutató kevésbé a műalkotásokról szól, sokkal inkább az alkotás részfolya­ matáról és annak technikájáról. Azonban ezeknek a rajzoknak is lehetnek alkotói üzenetei és adhat esztétikai élményt is. Mi érdekel alapvetően képzőművészként? Mindenféle technika és rajzeszköz érdekel, ami papíron nyomot hagy: a kréta, a toll, a ceruza, az akvarellfesték, a tempera vagy a klasszikus olajfes­ ték. A vonal egy grafikus számára segít értelmezni a körülötte lévő forma­ világot. Másrészt a kisebb méret és az egyszerűbb eszközök használata könnyebben kezelhető egy harmadik emeleti lakás kisszobájában. Olajfes­ tésre ez évtől egy vidéki vályogház nyitott teraszán tudom most már beren­ dezni a „műtermemet”. Terpentin tartalmú oldószere erősen allergén és sok más alkotóhoz hasonlóan az én szervezetemet is megviseli. 63 �Képzőművészet Eredendően nem nógrádi vagy. Mi hozott ide? Gyomén születtem, 6 évig Gyulán éltem, Salgótarjánba 1979-ben kerül­ tem feleségem révén. Az embernek soha nem szabad elfelejtenie, hogy hon­ nan szalajtották. Gyomén Kner Izidor egykori háza volt az óvodánk, mellet­ te épült a ma is működő nyomda, amelynek jellegzetes papír- és festékillata mély nyomot hagyott bennem, akárcsak a nyomdai papírhulladékokból hoz­ zánk jutott betű- és sordíszek. Ezek Kozma Imre alkotásai voltak. A nyom­ da a későbbi életemet is végigkísérte. Talán szülővárosom akkori környeze­ tében köteleződtem el a papírok, a rajzolás és a nyomtatványok iránt. Az ál­ talános iskolában pedig természetesen rajzszakkörös voltam. Orbán (jyörgy János: Éji dal A Ima matered sem nógrádi... A középiskolát Szegeden végeztem a Tömörkény István Gimnázium grafika szakán. Ez akkor új, elsősorban művészeti célzatú tagozat volt, gra­ fika. szobrász-kőfaragó cs keramikus szakokkal. A hatvanas-hetvenes évek­ ben három ilyen „kisképző” volt a pécsivel cs a budapestivel együtt. A szü­ leim nem igazán örültek, hogy ide jelentkezem, más, mérnöki foglalkozást szántak nekem a tanulmányi eredményeim alapján. Az iskolám igazgatója segített meggyőzni őket. hogy elvigyenek a felvételire. A gimnáziumban igen sok. 42 óránk volt egy héten. Délelőtt, délután iskolában voltunk, a 64 �Képzőművészet szakmai tárgyak miatt. Tanulótársaim közül többen nem bírták ezt a terhe­ lést, kimaradtak, kettétört a pályájuk. Azt hiszem, ettől féltettek szüleim. A gimnázium igazi alma mater volt, alkotó pedagógusgárdával. Ottani mestereimtől, Zoltánfy Istvántól, Pölös Endrétől, Szalai Ferenctől, Tóth Sán­ dor szobrászművésztől és Kopasz Márta Európa-hírű kisgrafika-művésztől nemcsak professzionálisan előkészített szakmai ismereteket, hanem embersé­ get, elemző-összegző szemléletmódot és a társművészetekre való nagyon nagy nyitottságot is kaptunk. Érettségire egy prospektus és egy plakát elkészí­ tése, kivitelezése volt a feladatunk. Számomra a képzőművészet, a film, a ze­ ne már akkor is egyenrangú és meghatározó érdeklődési terület volt. A lkaimazott grafikával máigfoglalkozol. Igen, az alkalmazott grafikai munkák eddig meghatározóak voltak az életemben még a tanári pálya mellett is. Volt alkalmam CD-borítókat, rek­ lámtáskákat, lógókat, plakátokat, szórólapokat, prospektusokat tervezni. Régen ezeket kézzel készítettük, sőt a korabeli technikához igazodva meg kellett tanulnunk a nyomdai kézi szedést. A középiskolában minden nyáron a szegedi nyomdában volt a gyakorlatunk. Gyulán annak idején a kirakato­ kon és kereskedelmi kiállításokon kívül reklámfalakat is festettem. Az egyik 30 évig bírta az időjárást, aztán levakolták. 8 évig a filmforgalmazás­ ban dolgoztam. Salgótaijánban a moziüzemi vállalatnak festettem óriáspla­ kátokat, egyúttal a cég nyomdájának voltam reklámgrafikusa. Ott ismerked­ tem össze Szujó Zolival, Hegedűs Morgannal, Mustó Jánossal és néhány munkájukkal. Együtt dolgoztam néhány évig Losonczy Ildikóval és Gelen­ csér Jánossal. A középiskola után hova vitt az utad? Ösztöndíjas szerződéssel elvégeztem Budapesten a kirakatrendező-dekoratőrképző iskolát, itt a kiállítóterek kapcsán belekóstolhattam az engem oly nagyon érdeklő belső építészetbe. Mindig is érdekelt a forma, az ergo­ nómia, az építészet, izgattak a belső terek, a terek hatása az emberre. Itt ta­ lálkoztam Szentirmai Zoltán szobrászművésszel, aki a műtermébe is gyak­ ran elvitt segédkezni és Batitz Leventével, az ábrázoló-geometria, a Képzőművészeti Főiskola szerintem felülmúlhatatlan, későbbi tanárával. Nélküle elképzelhetetlen lett volna sok munkám elkészítése. Üzleti reklámokat, étte­ rem-berendezéseket terveztem, kirakatokat rendeztem... Országos pályáza­ tot is nyertem ebben a szakmában. Gyulán már ez időben műtermet bérel­ tem negyedmagammal, s nagy örömömre idén nyáron találkoztam is két egykori alkotótársammal. Itt volt az első önálló kiállításom 1977-ben. Nem messze Gyulától, Kötegyánban pedig egy kis művésztelepet hoztunk létre, néhány másik fiatal festővel, akikkel egy harmadik alkotói körben, a Koszta Rozália festőművész nevével fémjelzett szakkörben találkoztam. 65 �Képzőművészet A képzőművészet mellett a zene is fontos művészeti ctg az életedben. Hogyan kerültél kapcsolatba a népzenévelY Szintén gyulai éveimhez kapcsolódik népzenei pályám kezdete. Egy Gyu­ lára telepedett debreceni hegedűssel és egy békéscsabai bőgőssel létrehoztunk egy zenekart, a Békés Bandát és Budapestre jártunk az akkori Népművelési Intézetbe, néhány nagyon aktív táncossal együtt. Engem Sebő Ferenc és ifj. Csoóri Sándor tanított brácsázni. Két év után. komoly zenekari, elméleti, nép­ rajzi vizsga után kaptuk meg működési és oktatói engedélyünket. Itt. Salgó­ tarjánban sokan emlékeznek rám népzenészként. Mlinár Pál és felesége. Ma­ rika vitte nemzetközi színpadokra a Nógrád táncegyüttest, s amikor ők meg­ merték a Ki Mit Tud-ot 1978-ban. a mi Békés Bandánk segédkezett hozzá. Furcsa módon, én utánuk fél évvel érkeztem Taijánba. s Palival már régi is­ merősként találkoztam. Két héttel később már a Nógrádnál muzsikáltam, s év végére Oszvald Gyurival, Szabó Gáspár egykori hegedűtanárral és a pásztói Babják Gyurival megalapítottuk a DÜVŐ együttest, s Hrúz Dénest, akit. gon­ dolom. ma nem nagyon kell bemutatni városunkban, egy évvel később talál­ tuk meg nagy szerencsénkre. Az első tanári feladatom Balassagyarmatra szó­ lított. ahol az akkor még középiskolás Túrái Andrást próbáltam rávenni a népi hegedülésre brácsázás helyett. Ma Svájcban és Németországban csábítja vir­ tuóz muzsikával a magyar táncházba vágyókat. Orbán György János: Hangszerek Hogy jutottál el a tanári hivatásig? Már salgótarjániként végeztem az egri főiskolán, földrajz-rajz szakon. A földrajz természettudományi területei (kőzettan, meteorológia, csillagászat, 66 �Képzőművészet természetföldrajz) nagyon komoly szemléletbeli megerősítéseket és revelációszerű élményeket adott nekem. A tanítás felé sodort minden, ám a zenei és a grafikai sikerek miatt kapálóztam ellene. Ennek ellenére mindig is na­ gyon szerettem tanítani. A Beszterce lakótelepi általános iskolában tanítot­ tam 1988-tól 2016-ig. A kilencvenes évek közepén, a pécsi egyetemen szer­ zett HR-es diplomával próbáltam magasabb szintre emelni képességeimet, sőt, ez idő alatt négy évig fafaragást is tanultam, majd ezt követően, nyolc éven keresztül hétvégenként ennek a szakmának a rajzi követelményeit ok­ tattam egy budapesti képzőben. 2003-ban egy másik szenvedélyemhez, fil­ mekhez kapcsolódó lehetőség miatt az ELTE médiaszakát is bepréseltem szűkös szabadidőmbe és az elmúlt öt évben, párhuzamosan a besztercei és a Gagarin központi iskolában is taníthattam ezt a szakot. 1999-től 2016-ig délutánonként a Váczi Gyula Művészeti Iskola grafikai csoportjait is taní­ tottam. Úgy gondolom, hogy a tudást, ha kell, foggal-körömmel meg kell szereznünk, de nem tarthatjuk meg, nem a sajátunk, tovább kell adnunk, minél pontosabban. Egyetértek Krasznahorkai László egy inteijúban meg­ fogalmazott kijelentésével, hogy „...az apokalipszisre nem vámunk kell, ha­ nem megérteni, hogy benne élünk...”. Szerintem csak tudásunk adhat me­ nedéket a népvándorlás, a háborús helyzetek, a felmelegedés stb. megoldá­ sában. Gondolatai összecsengenek egy általam nagyra becsült tudós nemrég megjelent megfogalmazásával is. Steven Hawking kozmológus szerint há­ rom dolog veszélyezteti az emberiséget: a globális felmelegedés, a kapzsi­ ság (az elosztás nem megfelelő rendje), és a hülyeség (az én értelmezésem­ ben: tanulatlanságra alapozódó gőgös és arrogáns tudatlanság). Tanárnak, művésznek, tudósnak feladata ezek leküzdése saját tudásának átadásával. A tanári hivatás, a képzőművészi alkotómunka és a zenei szerepléseid mel­ lett kultúraformáló, közösségépítő szerepet vállaltál a salgótarjáni székhe­ lyű Balassi Bálint Asztaltársaság munkájában. Hogy kerültél ebbe az alko­ tóközösségbe és mit jelent számodra egy alkotó emberekből álló társaság vezetése? 1988 végén Handó Péterék összehívták az 1936-os Balassa Társaság tevé­ kenységét folytatni szándékozók közösségét. Én 1990-ben csatlakoztam. 91től bejegyeztettük az alkotókört és vezetőségének egyik tagja lettem, 98-tól va­ gyok elnöke az egyesületnek. Az egyesületi munkában a szellemi arisztokrácia Ortega y Gasset-féle fejtegetetését véltem érvényesülni: a különböző ismere­ tekkel, az átlagosnál valamilyen területen nagyobb felkészültséggel rendelkező emberek felelősségvállalásáról. Azt gondolom, hogy minden alkotni képes, egészséges ember tud valamit nyújtani a közösség számára. Ezzel azonban vissza lehet élni, amit sokan meg is tesznek vélvén a tudás adta hatalom kelle­ mesnek tűnő érzését. A tudás szabadságát rendre eleinktől és kortársainktól kapjuk és éppen ezért nem kisajátítható katasztrófa veszélye nélkül. Ez a meg­ szerzett szabadság az alkotók és az alkotást felhasználók felelőssége. 67 �Képzőművészet Orbán György János: Provincia 68 �1956 • 60 • 2016 SUHAI P ÁL Fülkefényben Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen [...] gyermekkoruktól fogva [...] meg vannak kötözve... (Platón: Állam VII. 514 a) M int valam i furcsa fürdőhelyen: a kabinsor. V agy m agánzárkák? A kabinos, a börtönőr udvarias, de határozott m ozdulattal tessékelt befelé a frissen lakkozott zárkák egyikébe, m ely belülről szekrényre inkább hasonlított, m int bárm ilyen szűk építm ényre, cellára akár. Csupa-fal, egyszem élyes fenyőfa fülkébe jutottam , m elyben egy falra szerelt pad vagy lóca volt az egyetlen bútordarab. M ég kübli se. De m inek is? Izgatottan, kíváncsian vagy lehangoltan, nem is tudom m ár, így néztem sivár otthonom ra. D e m indentudón is. Láttam , fölvillant értelm e m ár, m iféle büntetőintézet ez - vigasztalóhely. S m íg álltam ott a függőlegesben, a szem közti falon m egjelent egy, aztán m ég egy kép: keretben gyerekkor, anya. A ztán képek: m egint és megint. E gész valóm at betöltötte az emlék. Élet, vagy m ás hasonló szükség sem m i nem zavart már. Á lltam a fülkefényben, s tudtam , ezekért éltem egykor, sem m i m ásért, csupán e képekért. 69 �1956 • 60 • 2016 Szabó E nd re Talpra, magyar! Megtörtént, hogy a társadalmi változások idején a Kis Újság tudósítója lehettem és a Kisgazdapárt palócföldi szervezői között összebarátkoztam a csitári Ádám Istvánnal, aki viszontagságos életéről és 56-os emlékeiről me­ sélt nekem. A forradalmi napok híradásai az utcára hozták az embereket, akik a ta­ nácsháza előtt gyülekeztek. - Alig múltam tizennyolc éves akkoriban - emlékezett az őszbe csavaro­ dott hajú Ádám István. - Itthon Csitárban gazdálkodtunk édesapámmal a hét hold földünkön és a két hold erdőn. Azon az október végi napon együtt sodródtam a felbolydult faluban történő eseményekkel. A tömeg azt követel­ te, menjünk ki Nógrádgárdonyba a kastélyba, és számoltassuk el Kálóczit a tetteiről, hogy miért söpörtette le a csitári padlásokat, hordatta el a kukori­ cánkat, a beadás idején miért nem volt benne emberség! Mikor Gárdony elé értünk, az ottani tanító a tömeg elé állt és azt mondta, újra az 1848-as esz­ méket követeljük, hogy megvalósuljon Petőfi álma. A tömeg lázban égett. A kastély előtt azt kérték tőlem, szavaljam el a „ Talpra, magyar ”-t. Föltoltak a kapu tetejére és én elszavaltam végig. Akkor már másztak át a kerítésen, és az emberek betörték a kaput, berontottak a kastélyba. Amikor én beér­ tem, az Ubrankovics Józsi már törte a Sztálin-, Lenin-, Rákosi-szobrokat és egyre többen jöttek be a gárdonyiak közül is. Csábi Kis Pesta bácsi azt mondta a Kálóczinak, aki talán a Rákosi rokona volt, hogy most mondja el a viselt dolgait. Kálóczi azt kiabálta: „ Üssetek agyon, ha bűnös vagyok! ” Kis híján agyon is ütötték volna, de aztán felállították egy pingpongasztalra és követelték, számoljon el a tetteiről, hogy miért vitte el Csitárból kímélet­ lenül a terményeket. Mikor ez megtörtént, a gárdonyiak kérték, ne csinál­ junk nagyobb zűrt, ne törjünk semmit össze, hanem szépen, Isten hírével ballagjunk el innen. A tömeg kérte, Gárdonyban is helyezzük el újra a ke­ resztet az iskolában, és mire odaértünk, már ledöntötték a Lenin-szobrot is, majd hazaindultunk Csitárba. A csitári falu szélén a beadási főnök, Herczeg Laci házába és a tanácselnökhöz is be akartak menni az emberek, de aztán elálltak ettől a szándékuktól és a tanácsházához vonultak. A tanácsháza aj­ taját betörték, a berendezést összetörték. Aztán csendesebb napok következ­ tek. Csitárban is megalakult a Nemzetőrség, és míg működött, rend volt. De hamarosan szomorú hírek érkeztek, támadnak a „ruszkik”, hogy új kor­ mány van, és megtanultuk Kádár nevét. Megjelentek a „pufajkások”, a 70 �1956 * 60*2016 Nemzetőrség fegyvereit leadtuk. Apám mondta nekem: „Gyertek, baj lesz!” Én már tudtam, hogy ég a talpam alatt a talaj. Jóban voltam a Fülöp-kalapos fiával, ő már külföldön volt. Mondom apámnak, hogy „Én is elme­ gyek!”. Erre elkezdett sírni az öreg, hogy „Fiam, ne hagyj itt, mi lesz ve­ lem! ” Itthon maradtam. Bár világgá mentem volna! *** 1957 tavaszán egy este megjelentek a „pufajkások” Csitárban. Elvitték az öreg Toronyit meg a fiait, és tévedésből a cukorgyári felügyelő sofőrjét, Molnár Pista bácsit a névrokona helyett és kerestek engem is. Apám azt mondta, nem tudja, hol vagyok, nem mondhatta, hogy elbújtam a nagybá­ csim padlásán a szalmában. Ahogy rájöttek a „pufajkások”, hogy nem az igazi Molnár Pistát vitték el, újra kijöttek Csitárba Gyarmatról és utánam is érdeklődtek. Én közben már este átmentem a kovácshoz, hogy tűnjön el, de maradt, mert a Boros nevű rendőr Salgótarjánból mentette őt. Hozzánk is kijöttek a nyomozók és hogy nem találtak, hagytak hátra egy papírt, hogy reggel 8-ra jelentkezzek Gyarmaton a rendőrségen. Toronyi Józsival együtt mentünk be és mikor beléptem a rendőrség kapuján, kaptam egy olyan fü­ lest, hogy beszálltam a lépcső alá, aztán jó l megrugdostak. Aztán fölmen­ tünk az emeletre, ahol várt a karhatalom, a rendőrség és azt mondták, a törvény nevében letartóztatnak. Vittek le a pincébe, ahol már többen voltak: Csábi Józsi, Kis Pesta bácsi, meg a vas-műszaki bolt főnöke, mindannyian összeverve, megrugdosva. Fiatal, még gyenge lelkű voltam, sírva fakadtam és még a megvertek vigasztaltak! Egyszer csak jön le a Dudás, aki őrs­ parancsnok volt és még többen. Kérdezi Kis Pestát: „ Te mit csináltál? Te mondtad a Kálóczinak, hogy te büdös kommunista? ” Megfogták az öreget és ütötték, rugdosták, ahol érték. Aztán Dudás odament Csábi Jóskához és ráordított: „ Te mit csináltál? ” „Az úttörőzászlót törtem el” —felelte. Dudás a szájába köpött és agyba-főbe verte. Akkor odaértek hozzám, „ Te mit csi­ náltál, te moslékos senkiházi?” „Én a Talpra, magyart szavaltam el!” mondtam, de abban a pillanatban Dudás olyan pofont adott, hogy beestem a sarokba. Elmentek. Hogy min mentünk keresztül a balassagyarmati rendőrségen, az ennyi év távlatából is megkönnyeztél Gyurkó, a főrendőr belénk rugdosott, végigvert mindenkit. Volt, aki becsinált. „Rohadt csibészek, fasiszták!”- ordította Gyurkó. Bevitték az öreg Toronyi István bácsit - szegény 70 éven felül volt -, megpofozták. Utána következtem én. Gyurkó, Báder, Antal János fogadott és ott ült Kálóczi is Gárdonyból. Azzal fogadtak, hogy én akartam kigyilkoltatni aKálóczit, és hogy összetörtünk ott mindent. Kérdeztem tőlük: „Én voltam?”. Erre Kálóczi azt ordította rám: „ Te is ott voltál, te is azt mondtad, álljak fel az asztalra és számoljak el a bűneimről! ” Ez nem volt igaz és visszakérdez­ 71 �1956 * 60*2016 tem: „Én mondtam?”. Azt ordította rám ekkor Báder nyomozó: „Ne pofázz, mert szétrúglak!” Azt válaszoltam, hogy: „Elszavaltam a Talpra, magyart Csitárban, az iskolában és Gárdonyban is a kapuoszlop tetején, ezt válla­ lom! ” Ekkor felállítottak öt széket, arra rátettek még négy széket és mondták, álljakfel a székek tetejére és szavaljam el újra a Nemzeti Dalt. Én elkezdtem mondani, és amikor odaértem, hogy „sehonnai bitang ember, Ki most ha kell halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete ”, akkor ki­ rúgták alólam a székeket. Lezuhantam. Báder végigvágott rajtam a gumibot­ tal, belém rugdostak, kivágtak a szomszéd szobába, az ott lévő emberek ezt látták. Összecsuklottam, aztán lehajítottak a pincébe. *** Most is mondom, a Jó Isten segített, mert Molnár Pista bácsi, a cukor­ gyári sofőr eljött este hat óra körül és megkocogtatta a pinceablakot. Elő­ ször azt hittük, a rendőrök zaklatnak. Máig sem tudom, hogy volt bátorsága odajönni annak a kis embernek. De odajött és halkan beszólt: „ Gyerekek, mi van veletek? ” Mondom neki: „ Szóljon az apámnak, segítsen, mert itt ki­ gyilkolnak engem! ” Édesapám jött is másnap. A két lóval megállt a rendőr­ ség előtt és kerestetett, hogy nekem tudnom kell, hová tűnt a személyi iga­ zolványa. Szólt Szabónak, hogy: „A gyerekkel akarok beszélni!”, és így Bo­ ros főhadnagy kivezetett az öregemhez. Apám látta, hogy élek és azt mond­ ta: „Fiam, intézkedek!” A pincében nem volt vizünk. Elmentem vízért, ahogy hoztam visszafelé, egy piszkos tarjáni „pufajkás ” arcul vágott, a víz kiborult. Többet nem mentem vízért, a kiskatonák könyörültek meg rajtunk. Este tíz óra körül megjelent a Merkúr drégelypalánki embere, azt mondja: „A Csábi Kis Pestát hívatják! ” Tíz perc múlva engem hívattak. Ahogy fölér­ tem a második emeletre, Báder egyből szájon vágott, Pesta bácsi ott feküdt vérbe fagyva. A Péter rendőr cibálta le róla Gyurkát és a többieket, hogy ki ne tapossák a belét, még a puskatussal is ütötték az öreget. Azt mondja ne­ kem a Gyurkó: „Ide figyelj, te moslékos dézsa, most jöttünk Csitárból, ahol a pártemberek mondták, hogy te azt mondtad, hogy minden kommunistát a lábánál fogva kell felakasztani! Tudod, mi já r neked ezért? Fejbelövés vagy felakasztás! ” Akkor aztán nekem jöttek, jó l megvertek, összerugdostak, az­ tán lehúztak a pincébe. Pesta bácsit is, csupa vér volt szegény! Később átvittek bennünket a híres gyarmati börtönbe. Előttem ment össze­ bilincselve Kis Pesta bácsi, Borda Laci és Csábi János. Akkor már Herczeg Pista bácsi és az öreg Toronyi bent ültek. Soha nem felejtem el, hogy egy bör­ tönőr azt mondta: „Ezt a csibész, tróger kölyköt a Herczeghez és a Toronyi­ hoz közel ne tegyétek! ” így az acélgyári igazgató mellé kerültem, ott voltam három hétig. Édesapám közben felment a szovjet követségre, ott volt egy is­ merőse, az telefonált Balassagyarmatra, hogy ezt a gyereket a tárgyalásig he­ 72 �1956 • 60 • 2016 lyezzék szabadlábra. Szabó behívatott a rendőrségre és arra akart rábírni, hogy azt valljam, a Herczeg és a Toronyi bujtott föl engem. Ezt nem vállal­ tam. Azt mondtam, hogy én magamtól szavaltam el a „ Talpra, magyar ”-t. *** Két napig voltam otthon, aztán újra bevittek Édesapám azt mondta a fa­ lubeli jó ismerősének Szenográdi Károlynak, aki régi kommunista volt: „Károly, ha Istent ismersz, mentsd meg a gyereket, hogy ne akasszák fel!” Erre Károly bácsi leírta, hogy a gyerek nem kommunistázott, csak ráfogták. Ha nem másítja meg, nekem végem lett volna. így kiengedtek a börtönből. Hazajöttem, jött a tárgyalás, amit az Okolicsányi bíró tartott. Erős ítéletet várhattam. Apám azt mondta: „Akárhogy is lesz, meg kell keresni a bírót! ” így is lett, de a bíró először nem fogadta apámat. Aztán apám azt mondta neki: „Itt van két borjú ára, csak a gyereket mérsékelten ítéljék el!” A bíró nem fogadta el a pénzt, de apám otthagyta. Három hónapot kaptam, három évre felfüggesztve. A téesz szervezéséig itthon dolgoztam apámmal Csitárban a földünkön. *** Az 56-os dolgaim miatt iskoláról szó sem lehetett, nem tudtam érvénye­ sülni. Apámat géppisztollyal akarták agyonütni az udvar közepén, mert há­ rom hétig bujdosott a téesz-szervezők elől. Adja oda a lovait, kocsiját, mar­ háját, mindenit. El kellett mennem érte Nógrádsipekre, ahová elbujdosott, hogy jöjjön haza, mert engem visznek el. Az öreg beállt vasvillával az ajtó­ ba, úgyfogadta a rendőröket, akik azt mondták, ha nem enged, lelövik. Én a nyakába borultam és elvettem kezéből a villát. El is vittek mindent. Apám­ nak az volt a kérése, én helyezkedhessek el, hogy megélhessek, de Csikány Pista és Mák Jóska hamis papírt állítottak ki, nem tudtam dolgozni. El kel­ lett mennem Pestre, kubikoltam. Hajtottam éjjel-nappal, nem tudtam sehová lépni se, a rendőrség mindig ellenőrzött. *** Nagy örömmel és reménnyel fogadtam a társadalmi változást. A pártok színrelépése idején a Kisgazdapártra tettem le a voksomat. Ott voltam a kezdeteknél, szerveztem a pártot Palócföldön és látom a jövőjét. Mi itt vidé­ ken még azt látjuk, hogy van mit tenni a dolgunkban, mert egyelőre a mun­ kás, a munka becsülete még hiányzik mondta bizakodva Ádám István. 73 �1956 • 60 • 2016 K e s z t h e l y i M a n g ó G a b r ie l l a Katatonia éneklő bom bák repeszszilánkok m agukba rothadó apró világok jajgató lábak kihullott kezek jö n az ősz visz a tél tem et csak tem et fekete füstök hideg kályhafények m enetelnek élet halál élet m a is csak tegnap tegnap is holnap visz a víz visz a víz élőt és holtat fagyok és tüzek szitkok és im ák reteszelve sok szelet világ sikít a koldus sikít a gazdag a holnap a béke m aszlag csak m aszlag sárban a lábak sárban az arcok robban a világ Halottak napján sejtjeim ben felsejlik a tenger m orgó zúgás hordja el a partot szigetek születnek s tűnnek el a m élyben a kerek N ap új világot alkot sirály visít egyet lebukik a m élybe vergődő hallal eltelve szépen repül tovább m int kicsike cirrus égő m écskanócban hálát adó kezek 74 �1956 • 60 • 2016 Z s ib ó i G e r g e l y Október-vég K i hitte, akkor, ott, a pesti estben torkolattüzekben nem csak gyász, ném i szabadság is nyílni fog? K i hitte aztán, nagy testvér tankján fog m agyar parittyakő; hogy vak-N yugat lát m ajd, vad-K elet fő t hajt, s juhászodik? (Sorsunk nem a Könyvben; doktrínákban, jegyzékekben vagyon megírva) De ki hitte a végén, hogy dőlt idol fészkén János pap szabad föld szabad népének p réd ik álg at?... M ajdan. Zseb-ének H iába vertem az éveket fogam hoz - m int m ás a garast, pár bennem kallódó éneken túl csak hitszegő csönd maradt. S a bizonyosság: az éj-álm os m ozdulat - tenyered-bom ló alvó-engem kutat. S hogy beköltözöl telente szoba-konyhás kabátzsebem be. 75 �Portré Tarnóczi L ászló Az adakozó báró, Lipthay Antal A nemesi címet kiérdemli vagy örökli az ember, ám a nemesi gondol­ kodást tamilja, generációk példáján ke­ resztül sajátíthatja el. Szécsény új dísz­ polgára. báró Lipthay Antal szerint távlatokban kell gondolkodnunk, az élet és a környezet, a múlt értékeinek megőrzésével, a jelen szolgálatában szebbé formálva az eljövendő generá­ ciók jövőjét. Budapesti látogatásának megszervezéséért a kommunikációs szakembernek köszönetét mondott már többek közt az Egyesült Államok egyko­ ri nemzetbiztonsági tanácsadója és kül­ ügyminisztere. a Nobel-békedíjas Hen­ ry Kissinger. a Lord autógyár igazga­ tóságának elnöke. IV. C. Lord Junior, de elismerően szólt róla az elődjének. Mindszenty József hercegprímásnak az emléke ápolásáért Paskai László is. Az utolsó magyar király unokája, Habsburg György pedig a családjának tett szolgálatokat köszöni neki, s a történelem, a kultúra és az integráció értéktámogató jó példájának tartja Lipthay Antal munkásságát. A felmenőinek cselekedeteit jó l ismerő és tiszte­ lő kommunikációs szakember idén Székelyföldön és Palócföldön is rangos elismerésekben részesült. Lipthay Antal szüleire nehéz sorsot rótt az élet: már a házasságkötésük is menekülés közben, a második világháború végén történt. Hollandiában, roko­ noknál kaptak menedéket, ahol azonban néhány évvel később - miután az egykori gyarmatokról az ottani politikai változások miatt sokan kénytelenek voltak visszatelepedni az anyaországba, melynek a befogadóképessége egyre szűkült - választás elé kerültek: Chile vagy Dél-Afrika lesz az otthonuk. Mindeközben itthon pedig már egy olyan új társadalmi rend volt kiala­ kulóban. amelyben a nemesek számára nem maradt hely. A Lipthay család kastélyait is rekvirálták. Antal több rokonát pedig megölték, halálba haj­ szolták vagy méltatlan helyzetekbe hozták. A Hollandiából is távozni kény­ 76 �Portré szerült szülők ekkor döntöttek úgy, hogy az akkor hároméves gyermekük­ kel nagy útra kelnek - remélve, hogy a világ távoli szegletében, Chilében majd nyugalmat találnak. *** A Lipthay család származását a XIII. század elejére vezethetjük vissza. Birtokukban volt Kisfalud és Lubelle, innen származik az előnevük, kisfaludi, lubellei báró Lipthay. Lubelle egyébként még ma is létező falu a Felvi­ déken, Kisfaludot azonban már hiába keressük a térképen. A család egyik kiemelkedő őse, Lipthay Imre, akinek a Garam völgyében volt gyönyörű vára, s a család birtokához tartozott Liptagerge, a mai Egyházasgerge is. Egy Lipthay alkapitány a szécsényi várban teljesített szolgálatot, és a kas­ télyépítő Forgách felesége, Mária is Lipthay volt. A családi gyökerek sok-sok szálával kapaszkodik ő Palócföldbe, ám egy másik szálat hozzájuk Erdélyben vehetünk fel, a szárhegyi gróf Lázár Mar­ git, Antal dédnagyanyja révén. S hogy a Kárpát-medence e két távoli pont­ ját összekössük, ahhoz kerülnünk kell egy nagyot, ugyanis a nagyszülők a háború idején, a keleti frontvonalak fenyegetettségében a bánáti birtokról, Lovrinból érkeztek Szécsénybe, 1944-et írtunk akkor. A tudós báró, Lipthay Béla épp a gyökerek miatt vásárolta meg utolsó tulajdonosként ezt a kastélyt. Antal édesanyja, Velics Ilona szintén szécsé­ nyi kötődésű. Haynald bíboros, Erdély püspöke Szécsényben született, test­ vére, Haynald Terézia Velics Antalhoz ment férjhez, vagyis Haynald bíbo­ ros Antalnak egy ük-ük nagybácsija. Az ő tulajdonuk volt az úgynevezett „kis kastély”, a ma Paradisóként ismert bástya és a Gesztenyés-kert épületegyüttese, ami bizony sokat változott az utóbbi évtizedekben. Lipthay Antal kora ifjúsága óta önállóan élt, ferencesek nevelték, édesany­ ja ugyanis a súlyos betegsége miatt hosszú ideig kórházba kényszerült. Antal tehetséges rajzolóként műszaki rajzolással kereste a kenyerét, majd a reklám­ grafika felé fordult, végül kommunikációs területen épített karriert nagyválla­ latoknál. Vezető filmgyártó vállalat és a legnagyobb chilei regionális médiahá­ lózat igazgatótanácsának volt tagja, valamint a kormány társadalmi kommuni­ kációs igazgatóságának tanácsosa, 1981 és 1987 között pedig Chile kulturális és sajtóattaséjaként szolgált Ausztriában, Németországban és Romániában. Spanyolul anyanyelvi szinten, németül, angolul és magyarul folyékonyan be­ szél. A rendszerváltás után, 1990-ben telepedett haza, Magyarországra. *** A Palócföld testvérlapjában, a Székelyföldben, a Magyar Örökség-díjas Oláh Gál Elvira sokat foglalkozott már a történelmi családokkal, így ismer­ kedett meg Lipthay Antallal is. Idézzünk a kulturális folyóirat XVII. évfo­ lyam 1. számából (2013. január, 61-79. oldalán) olvasható cikkből a család­ ról és az inteijúból: 77 �Portré .A Lázár család egyike a legjelentősebb székely családoknak. A csíkszé­ ki főkirálybírói tisztség századokon át megillette a családot. Lázár István 1530-ban Csík, Gyergyó és Kászon főkirálybírájának tartatik, és ennek ré­ szére építék a székbeli székelyek a szárhegyi kastélyt” - olvashatjuk a „Nagyivánban”. Miután édesanyja, Lázár Druzsina és édesapja, Bethlen Farkas meghalt, Marosillyéről Szárhegyre költözött nagybátyjához, Lázár Andráshoz. Anyjuk halála után Lázár András saját fiaival együtt nevelte to­ vább a fiúkat, Gábort és Istvánt. Mint rokona és gyermekkori játszótársa, Bethlen Gábor fejedelemnek kedvelt embere volt Lázár István, a fejedelem első rendű aulae familiaris-nak, udvarnokának nevezte ki. Szász-Erked és Oláh-Solymos fele részét nejével együtt vásárolta, másik felét pedig ado­ mányból kapta Bethlen Gábortól. Szárhegyen, a Sármány (Szármány) nevű hegyre, oda, ahol már korábban kápolna állt, ferences barátokat telepített és kolostor építésére telket adományozott. Utóda ugyan részt vett a fejedel­ mi székért folytatott harcban, ezért elveszítette birtokait, de VI. Lázár Fe­ renc Apafi fejedelemtől visszaszerezte a Lázár István politikai bűneiért el­ kobzottjavaknak reá eső részét. VI. Ferenc 1702-ben I. Lipót királytól grófi rangot kapott, ám a Rákóczi-szabadságharcban való részvételéért Bécs meg is büntette, mert a szárhegyi kastélyt a császári katonaság felgyújtotta. Ist­ ván Moldvába menekült, javait elkobozták. Steinville főhadi kormányzó, a Mikó vár újjáépíttetője, rendeletben visszaadta 1711-ben, ugyanekkor visszakapta a piricskei szoros után járó vámot is, amelyet még ősei nyertek az erdélyi fejedelmektől, de utóbb felsőbb rendeleteknél fogva ismét elvesz­ tette azt, s úgy látszik, kárpótlást sem nyert érte. Még egy dátumot jegyez­ zünk meg történetükből: Lázár László, aki Szárhegyen született, 1730. aug. 7-én Meggyesfalván nőül vette az erdélyi főkormányzó gr. Kornis Zsig­ mondinak Bálintith Zsuzsannától született leányát, Zsuzsannát. Fia, Antal örökölte birtokait, kinek ágát Nagy Iván „medgyesfalvi Lázár” ágnak neve­ zi, megkülönböztetésül a többi ágaktól. A hivatalos családtörténetekben csak a két főág létezik: az idősebb „Gyalakúti” és az ifjabb „Szárhegyi” ág, amely elnevezéseket a család előnévül is használta. A szárhegyi ágon haladva jutunk el gróf Lázár-Bors Margitig, akinek dédunokája a mai kas­ tély egyik örököse, Lipthay Antal. ” A szerző Antallal a Lipthay család lubellei ágát is alaposan végigveszi, s felidézteti vele a szülők kálváriáját is, melynek szomorú végállomása, hogy édesanyja a halála előtt két hónappal itthon járt, s miután megtudta, hogy halálos beteg, szeretett volna végleg hazajönni, itthoni földben pihenni. Mi­ vel családjának minden vagyonát elkobozták, nem volt hova mennie. Antal kérelmezte a kastély kezelőjénél, az akkori megyei önkormányzatnál, hogy édesanyját engedjék itthon méltó módon meghalni: adjanak számára helyet a szécsényi kastélyban, hogy legalább élete utolsó napjaiban a saját környe­ zetében lehessen, de ezt 2003-ban (!) megtagadták tőle. Mondván, ez prece­ denst teremtene. Antal édesanyja így néhány hónappal később Chilében halt 78 �Portré meg, a hamvait 2003. szeptember 19-én temették el Kápolnásnyéken, a ki­ telepítésben elhunyt szülei mellé. Antal édesanyjának családjára tragikus sorsot szánt az élet. Az idős szülők a kitelepítésbe belehaltak, fűtés és gyógyszerek nélkül nem élték túl a körülményeket. Nagybátyját valahol Magyarország északi részén megölték, eltűntté nyilvánították. Másik nagy­ bátyját, Végh Gyulát saját házában,az AVO-sok lőtték le. Antal először 1974 szeptemberében járt Magyarországon. Családjának a még élő tagjaival szeretett volna találkozni. Két nagyanyjából már csak egy élt, Eugenie nagymama, a született Odescalchi hercegnő. Őt szerette volna látni, vele akart beszélgetni. Amikor találkoztak, Szécsényben, már a Kossuth utcában lakott. Antal magyarul már csak néhány szóra emlékezett, németül beszél­ gettek. Könyvet írt az életéről. Sajnos a halála után adták ki és az eredeti kéziratot átszerkesztették 1987-ben. - 1992-ben, amikor az első Mindszenty Emléknapot tartottuk Felsőpetényben, a szentmise kezdete előtt hosszasan ismertettek egy dokumentu­ mot az AVH-nak a katolikus papok ellen elkövetett bűntetteiről, közte az utolsó papi gyilkosságról, ami 1974-ben, pontosan abban az évben történt, amikor először látogatott Magyarországra - emlékszik vissza Lipthay An­ tal. - Az ebéd után nagyanyámmal együtt elmentünk megnézni a szécsényi kastélyt. Nagyon nem tetszett neki, ahogyan azt restaurálták, az épület szí­ nét nem tartotta megfelelőnek, nagyon távol állt a „schönbrunni sárgá”-tól. Utána meglátogattuk a papot. Érdekes élmény volt. Életemben ő volt az el­ ső pap, aki képes volt azt állítani, hogy Mindszenty bíboros sokat ártott Ma­ gyarországnak. Nem tudtam hinni a fülemnek, annyira mást vártam egy paptól. Mennyire szomorú, ahogyan a kommunista diktatúra hatott sok ma­ gyarra... Szécsényi látogatásom után utazásom következő betervezett állo­ mása Bécs volt, ahol a Pázmáneumban egy audiencia keretében fogadott Mindszenty József hercegprímás - felejthetetlen élmény volt a számomra. - Gyermekeinek mit adott át magyarságtudatból? - Több házasságból hat gyermekem van, három Chilében és három Ausztriában született. Utóbbiak édesanyja félig magyar volt, tehát bennük van magyar vér. Látogatóbajönnek Magyarországra, már a közelség miatt. A mai telekommunikációs rendszereknek köszönhetően nagyon szoros a kapcsolatom minden gyermekemmel, unokámmal. - Hogyan látja osztályának mai társadalmi szerepét? - Hosszú és nehéz, bonyolult idő után a mi osztályunknak, ha szabad így nevezni, amelyik annyit szenvedett, és tulajdonképpen felőrlődött két nemzedéke, azt hiszem, időre van szüksége, hogy ismét önmagára találjon, és nem kevés időre ahhoz, hogy feldolgozza mindazt, ami történt, és létre­ jöjjön a béke. Onnan kezdve, hogy megvalósul a belső nyugalom a lelkek­ ben, akkor lehet gondolni arra, hogy hogyan lehetne szolgálni valamilyen formában. Nem szabad elhamarkodni és azt gondolni, hogy ennek az osz­ tálynak sürgősen valamiféle szerepet kell „kiosztani” vagy vállalni. Át kell 79 �Portré gondolni mindazt, ami történt. A mi osztályunkat meg akarták semmisíteni, a múltat végképp eltörölni. Ez embertelen, túl erős és igazságtalan volt. A legtragikusabb korszak a történelmünkben, mivel az ellenfél egy ateista, Is­ tent tagadó rendszer volt. Magát az Isten helyére tette, és az embert a kom­ munista ideológia alá rendelte. Sajnos volt olyan képviselője az arisztokrá­ ciának, aki nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, de nem ez a jellemző. A mi országunk nem egy nap alatt, hanem sok száz év alatt erősödött, és ez az osztály sok munkával, hatalmas fegyelemmel és áldozattal építette és védte ezt az országot. Biztos, hogy ha sikerül feldolgozni mindazt, ami tör­ tént, azután a jövendő nemzedékek tovább tudnak lépni. Én azt szeretem látni, hogy vannak jelek, amelyek tágítják a mozgáste­ ret, azt, hogy egy ember, egy család, egy hagyomány, egy érték méltó he­ lyet tudjon elfoglalni a világban. Számomra fontos a felelősségtudat. Az, hogy ott van az ember, ott létezik és tesz a közösségért. Ha most egy kas­ télyra gondolunk, akkor a legfontosabb, hogy fenn kell tartani, restaurálni kell. Olyan kulturális értéket kell, hogy képviseljen, amely erősíti a közös­ séget és a lelket, a jobb jövőt szolgálva. *** Nem csupán a Székelyföld, hanem az erdélyi magyar nyelvű lapok és hírportálok előtt is ismert báró Lipthay Antal neve. Már onnan is, hogy mint a gyergyószárhegyi Lázár-kastély többségi örökösét a Hargita Megyei Önkormányzat nemrég Hargita megyéért-díjjal tüntette ki. A díjátadó ünnepsé­ gen elhangzott, hogy mecénási tevékenységével Lipthay Antal hozzájárult Hargita megye kulturális és turisztikai fejlődéséhez. Ugyanis miután kétévtizedes jogi munka eredményeként a romániai restitúciós törvény szerint visszaszerezte a gyergyószárhegyi Lázár-kastély többségi tulajdonrészét, azt a székelyek iránti elkötelezettségét megmutatva márciusban a Böjté Csaba ferences szerzetes által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozta. A 15. században épített, a 16. és 17. században többször át­ épített gyergyószárhegyi Lázár-kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása. Az adománnyal a mecénás lehetővé tette, hogy a székelyföldi reneszánsz kastély megőrizze kulturális szerepét. Az egykor államosított kastélyban az elmúlt évtizedekben művészeti központ működött, ám az ingatlan visszaszolgáltatása után az intézményt be kellett zárni, mert a másik két tulajdonos egyike beperelte a létesítményt bérlő Hargita Megyei Tanácsot, és olyan magas bért követelt, amelyet az önkormányzat nem tudott kifizetni. *** Ahogy Székelyföldön, Lipthay Antalnak Palócföldön is joggal jutott ki az idén az elismerésekből. Szent István ünnepén vehette át Stayer László 80 �Portré polgármestertől az önkormányzat képviselő-testülete által megítélt „Szé­ csény Város Díszpolgára” címet. Az ünnepségen a város jegyzője méltató beszédben vázolta a Hollandiá­ ban, Werkhovenben 1946-ban született Lipthay Antal munkásságát, életét. Kiemelve, hogy kiváló vezetői tudással rendelkezik, s munkásságát a ma­ gyar közönségkapcsolatok szövetség tagjaként és a Pro Arte et Natura társ­ alapítójaként is kamatoztatta, s hogy a Palatínus Alapítvány tiszteletbeli el­ nökének választották. Lipthay Antal 1986-ban megkapta az Osztrák Köztár­ saságban végzett diplomáciai szolgálataiért az Arany Becsületrendet. Az Iparművészeti Múzeum Baráti Kör társalapítója és alelnöke. 1993 és 2007 között a magyar kommunikációs ügynökség, a CRS COM társalapítója és projektfejlesztésért felelős igazgatója volt. 2000-ben Lipthay Antal átadott a város részére egy olyan területet, ame­ lyen Szécsény fejlődését szolgáló munkahelyteremtő beruházás valósul­ hatott meg, ezért „Szécsényért Emléklap” kitüntetést kapott. Azóta is azon munkálkodik, hogy megismertesse a fiatalokkal, hogyan tudnak őseik ha­ gyományaiból merítve megfelelni a mai kor kihívásainak. Hagyományőrző alkotótáborokat, rajzkurzusokat szervez Benczúrfalván. Tervezi tevékeny­ ségéhez méltó alkotóház és közösségi terek kialakítását. Habár kapcsolatai, világpolgársága révén a nagyvilágon bárhol is ott­ honra találhatna, ő mégis hazatért a gyökereihez, és családjával együtt itt él Szécsény csatolt településén, a festőfejedelemről elnevezett Benczúrfalván, s azon dolgozik, hogy a városnak hazai és nemzetközi viszonylatban is elis­ merést szerezzen. Kezdeményezésére, adományával és azzal, hogy sokan álltak mellé, felesége, Erzsébet támogatásával 2016. június 12-én felszen­ telhették Benczúrfalván a Szent Antal Keresztutat, melynek folytatásaként a báró most kápolnát építtet a békéért. A keresztút végén, ha széttekint a Fe­ hér-hegytől a Káprásokig a Szécsényi-medence karéján, majd az Ipoly felé fordulva a Felvidék felé, Antal szeme az ősöket kutatja. És az ég felé néz. 81 �Szépirodalom Z s ib ó i G e r g e l y Júdás búcsúlevele Elvégeztem , m i rendeltetett. B andzsa szem m el m éregetnek a foghíjas tizenegyek, s a rovott m ultú szende n ém b er... m ég János is, ki bölcs, de stréber, m eg Péter, a gyáva. M ind egy szálig m agukban ujjonganak váltig, hogy nem ő k . hogy nem nekik k e l l e t t . De elnézem szem forgató vétkük, neked is, ki kiszenvedtél - értük, és m egbocsátom az egykori hívást, hogy általam teljesíthesd az Írást. Csak azt ne kérd, hogy m egem ésszem : m i nekem ju to tt e rendelésben: m inden balek közös sorsa a m agad-díszlő ön-bitófa. p. s. A z ezüstöt visszaadtam . M égse az én zsebem et húzza; egyébként is jó l jö h et m ég, h a a m egváltásba ném i hiba csúszna. 82 �Szemle N a g y P á i, Idegen Múzsa? Alexis Léonas könyve* 2015-ben jelent meg. Az orosz szánnazású francia szerző könyvét Anthologic poétique az Erdélyből elszármazott, pár éve elhunyt de l’Europc fran^aise (XVIII* siécle) magyar gondolkodó, tudománytörténész Tóth Imre (1921-2010) emlékének ajánlja. Két kiadót jelöl meg: az egyik, a Solivagus Verlag a németországi Kidben, a másik, az Éditions Éoliennes a korzikai Bastia városá­ ban székel. A könyvet Ekaterina Gerasimova-Bosky huszonkilenc záródísze gazdagítja. A CD-mellékleten található ..a francia Euró­ pa kis költői antológiájáénak verseit a fran­ cia Dániel Le Roy mondja el. az (ugyancsak erről a CD-ről meghallgatható) Isabclle de Charriére. eredeti holland nevén Isabelle-Agnés-Elisabeth van Tuyl van Serooskerken de Zuylen szonátáinak részleteit Dinnyés Soma játssza és a Liszt Ferenc Zeneakadémián vették fel. 2014-ben: ebben a szer­ zőnek Vashegyi György segített. A könyv tehát nemzetközi közreműködéssel-összefogással készült, ez ter­ mészetesen nagyban növeli a könyv értékét. Egy ilyen típusú antológia létreho­ zása: csapatmunka: minél sokszínűbb egy csapat, annál színesebb az eredmény. A z Előszóban Léonas a következőket írja: „Antológiánkban a nem Fran­ ciaországban honos francia nyelvű költők műveit gyűjtöttük egybe. Ezek­ nek a szerzőknek a francia a kultúra nyelve: az. hogy franciául (is) írtak, többé-kevésbé tudatos választás eredménye, más (talán kipróbált) lehetősé­ gekhez képest. K ülföldiek, akik Franciaországban telepedtek le. külföldiek, akik soha nem hagyták el saját hazájukat: mindnyájukat a francia nyelv szeretete jellem zi, am elyen kifejezik (megpróbálják kifejezni) a maguk költői Alexis Léonas MUSE, ÉTRANGÉRE Alexis Léonas, Mtise, Étrangére, Anthologie poétique de l’Europe francaise (XVIIIe siécle), Bastia, Kiél. Éditions Éoliennes / Solivagus Verlag, 2015. CDmelléklettel. - Alexis Léonas Moszkvában született. 1992-94 között Oxfordban, 1994 és 2002 között Párizsban tanult filológiát, teológiát és keleti nyelveket. 2013-ban francia nyelvű könyvet publikált magyarországi Szent Margitról (Deák Viktóriával), amelyet a párizsi Magyar Intézetben is bemutatott. 83 �Szemle énjét. [...] Marc Fumaroli** méltán híres könyve, Amikor Európa franciául beszélt [Quand l’Europe páriáit frangais] Párizs, 2001), inspirációm forrása volt, s e könyv modellje. Fumaroli kötete az európai próza [nem francia anyanyelvű szerzőinek] legjobb francia nyelvű eredményeit kínálja az olva­ sónak. Tervünk az volt, hogy »második kötet«-et készítsünk, amely a [nem francia anyanyelvű szerzők] francia nyelvű líra eredményeit mutatja be.” Léonas óriási anyagból válogatott, végül 17 szerzőt mutat be előszavá­ ban és antológiájában, összesen 356 oldalon. Megismerhetjük a szerző uni­ verzális műveltségét (amelyet a bő bibliográfia is alátámaszt). Ahány szereplő, annyi érdekes kis történet bontakozik ki a könyv lapjain. A jó családból származó Antoine Hamiltonról (1645-1719), a Mémoires du comte de Grammont Európa-szerte híres szerzőjéről például megtudjuk, hogy az angol katolikus-protestáns ellentétek áldozataként, száműzöttként sokáig élt Franciaországban, Turenne marsainak, a harmincéves háború vezető tá­ bornokának tisztjeként harcolt, majd hazatért Írországba, de nem sokkal ez­ után újra Franciaországba kellett menekülnie. Életében egyetlen verse jelent meg az 1712-ben kiadott Sceaux-i vigasságok című kötetben, pedig sokat írt és jól verselt franciául. Verseit Clément Marot-nak, Rousseau-nak - és szép­ asszonyoknak - ajánlotta. Egészen addig, amíg belátta, hogy: Amikor a test összeomlik, És a szellem is egyre romlik, Mikor a gépezet egésze, Cserben hagy egy rossz pillanatban, Megáll, meg ám! e folyamatban. [...] Távozni kell e pillanatban. (Az öregkori életvitelről) Georg-Louis von Bar (1701-1767) Vesztfália egyik legelőkelőbb családjából származott, fontos tisztsége­ ket viselt. Szinte egész életét német földön élte le, de franciául verselt. Egyik szatírájában például így ír: Egészségetekre boldog magyarok! Elazátokban jó bort adjatok. A legjobbat. A híres tokajit, A sokat vitatott szerző, Marc Fumaroli akadémikus 1932-ben született Marseilleben. Hosszú ideig volt az 1530-ban alapított Collége de Francé tanára. A Collége de Francé Párizs leghíresebb felsőfokú oktatási intézménye. Semmiféle diplomát nem ad, előadásait bárki látogathatja. 57 tanszékvezető professzorát - egy kollégák-összeállította listáról - a mindenkori francia államfő nevezi ki. 84 �Szemle Melyet királynőtök is ivott, - királynő a királyok között Borok királyát, királyok borát, Országotokjó tokajiját! (Szatíra) Nagy Frigyes (1712-1787) porosz uralkodót jótevőjükként és Németország megteremtőjeként tisz­ telték alattvalói. II. Frigyes szerette a művészeteket, főleg a zenét; Bach fel is kereste Berlinben, 1747-ben, s élete végéig emlegette ezt a találkozást. Az irodalomban a francia volt az anyanyelve: kizárólag franciául írt, mi­ közben „németül” háborúzott és németül politizált. Király költő volt, de nem volt a költők királya. (Voltaire, akivel kitartóan levelezett, számos ver­ sét „kijavította”, mert egyébként tehetséges költőnek vélte.) Nagy Frigyes Denis Diderot-t istenítette, az Enciklopédiában a „Poroszország” címszó függelékeként közölt jegyzetében megírja, mennyire becsüli az enciklopédistát. A megbecsülés kölcsönös volt: ha Nagy Frigyes a Faubourg St-Germain utcáin sétálgatva költi verseit, nagy francia lírikus lehe­ tett volna! - írja róla Diderot. Nagy Frigyes hálás a francia tudósoknak, literátoroknak, Maupertuisnek, Diderot-nak, a Fekete János által is emlegetett Gresset-nek, mindazért, amit tőlük kapott. De különösen hálás Voltaire-nek, akiről azt írja: „e nagy ember egyedül felér egy akadémiávar. Fekete János gróf (1741-1803) előkelő helyet foglal el Léonas antológiájában: a hétoldalas bevezetőt tíz oldal Fekete-vers követi. Alexis Léonas meg is indokolja érdeklődését: Fe­ kete János (néhány Arisztotelész- és Ovidius-fordításon kívül) jóformán semmit nem írt anyanyelvén, magyarul. A franciául írt Fekete-szövegek vi­ szont elegánsak, gördülékenyek, kellemes olvasni őket. Igaza van: nem nagy költészet ez, de líra a javából! A Balaton-öntözte Szelíd domboldalon, Egy omladozó, öreg, Alacsony házban lakom, Amely inkább hasonlít Széljárta barlanglakra, Melyről rokonom Gresset ír. A távolban, messze. (A szüret gyönyöre) 85 �Szemle Joseph-Antoine Cérutti (1738-1792) Torinóban született. Piemont 1799 és 1814 között, a napóleoni időkben Franciaországhoz tartozott; nem meglepő tehát, hogy a francia nyelv tradí­ ciója, amely már a Savoyai dinasztia idején létezett, sokáig erős maradt ezen a vidéken. Piemont Vittorio Alfieri (1749-1803) olasz nemzeti költő szülőföldje is. (Kuriózumként megemlítjük, hogy az ismert francia filozó­ fus, Jacques Derrida egyik fia írt és ír ma is ezen a költői álnéven.) Vittorio Alfieri mondta Piemontról, hogy „kétéltű ország”. A jezsuita Cérutti Franciaországban, Avignonban tanul, majd fiatalon, húszéves korában már professzor lesz. Előbb Lyonba megy, majd Párizsban köt ki. Mondén életet él, ki is lép a jezsuita rendből, 1768 körül. Ezután Nancy városa mellett, Fléville-ben látjuk viszont, Madame de Brancas vé­ dőszárnyai alatt. Ezek legtermékenyebb évei. A forradalom előszele őt is megérinti: 1788-ban a polgárság, a Tiers Etát befogadásáért küzd egyik politikai pamfletjében, 1790-ben pedig újsá­ got alapít (Feuille villageoisé) a paraszti rétegek nevelésére, amelynek több tízezer előfizetője van. Fontos tisztséget tölt be az 1789-es forradalom ide­ jén, de (mielőtt ő is Robespierre sorsára jutna), 1792-ben, 54 éves korában hirtelen meghal. Cérutti kiváló francia verselő, a sakkjátékról írt szimbolikus hosszúverse a legjobb példa erre: A fekete és fehér verseng a földgolyóért, Fajtájukból való férfiak versengenek a hatalomért. Nemcsak a színük más, más az érdekük is, De mindkettő szent, ha más-más a színük is. Traunpaur lovag (1734-1805) Henri-Alphonso Traunpaurról, Ophánia lovagjáról nem azért emléke­ zünk meg, mert jelentős költő volt, hanem azért, mert katonai pályafutása során gyakran járt Magyarországon, illetve lakott is országunkban. Brüsszelben született, s ott járt katonaiskolába. Részt vett a hétéves há­ borúban (1756-1763), amely egyrészt Nagy-Britannia és Poroszország, va­ lamint Ausztria és Franciaország között folyt. (Ennek befejeztekor vesztet­ ték el a franciák gyarmataik jelentős részét, például Kanadát és Indiát.) Ez­ után Pozsonyban, Budán és Kassán katonáskodik, Kassán hét esztendeig marad. Amikor a hadseregből kiöregedik, a Pozsony melletti Tymau (Nagyszombat) egyik rokkantotthonába kerül. Nagyszombat (a mai Tmava, Szlovákiában) a magyar művelődéstörté­ net egyik fontos színhelye. A jezsuiták már 1561-ben kollégiumot alapíta­ nak a városban, mely (Pázmány Péter hathatós segítségével) tulajdonkép­ pen egyetemként működik. Mint azt nemrégiben egy francia nyelvű köny­ 86 �Szemle vemben megírtam***, a 18. században Nagyszombatban nevelkedett a fiatal magyar arisztokraták színe-virága. Geiger Mátyás (1720-1800) nagyszom­ batijezsuita tanár 1765-ben, a kollégiumban, francia nyelven adatja elő sa­ ját, franciául írt, Plaisir című iskoladrámáját. Ennek főbb szerepeit gróf Pálffy Rudolf, gróf Serény József és testvére, gróf Serény Amold, gróf Es­ terházy János, gróf Batthyány-Gonzague Lajos, gróf Haller Gábor és báró Barjóczy Ferenc játsszák... Nagyszombatban Traunpaur lovag is magyar vonatkozású munkába fog: franciára fordítja az esztergomi kanonok, Dravecsky (Draveczky ?) Ferenc eredetileg latin nyelven írt himnuszait. Madame de Charriére (1740-1805) Léonas antológiájában feltűnik Madame de Charriére (holland nevén Isabelle-Agnes-Elisabeth van Tuyl van Serooskerken de Zuylen) is, immá­ ron költőként. Apja, Montfoort marsall Utrecht katonai parancsnoka volt. Elsőszülött lánya kitűnően megtanult franciául francia nevelőjétől. SainteBeuve szerint Madame de Charriére írásainak nyelve a „legtisztább Versailles-i francia” nyelv. Agnés-Elisabeth fiatal korában szorongásos betegség­ ben szenvedett, talán ezt legyőzendő írt verset (franciául és hollandul), pró­ zát (angolul és németül). Versei romantikus lírai (beteg)naplónak is tekint­ hetők. Mivel első, titkos szerelme elvált ember, aki nem házasodhatott újra, Agnés-Elisabeth - fiatal, gazdag kérőit kikosarazva - férjhez ment a sze­ rény vagyoni helyzetű, nála huszonhét (!) évvel idősebb Monsieur de Charriére-hez és Svájcba költöztek. Madame de Charriére egyik párizsi útja során (1787-ben) megismerke­ dett az Adolphe című „pszichológiai regény” híres írójával, Benjámin Constant-nal. Az idill 1793-ig tartott, amikor is Benjámin Constant beleszeretett az ugyancsak híres író, Madame de Staél-be, s Madame de Charriére egye­ dül maradt. A Constant-nal való „liaison” mindkettőjük számára gyümöl­ csöző volt. Ahogyan Léonas írja: „Mindketten annak az addig ismeretlen európai kozmopolitizmusnak a tipikus képviselői lettek, amelyben a szabad­ ság, a széles kultúra és a boldog lét voltak a legfontosabb értékek. ” Minden vagy semmi - ez volt Madame de Charriére jelmondata. Fiata­ lon mindent megkapott, öregkorát egyedül élte le; ahogyan akkoriban fogal­ mazták volna: csak a Semmi maradt a társa... Paul Nagy, Une francophonie millénaire. Anthologie de textes écrits en franqais pár des auteurs hongrois, du Moyen Age jusqu ’á 1918, Paris, Honoré Champion, Bibliothéque d’Etudes de l’Europe Centrale, série «Littérature», dirigée pár Mi­ diéi Marty, 17, 2016. 87 �Szemle Ligne hercege (1735-1814) Az antológia utolsó szerzője: Ligne hercege, a katonai dicsőség meg­ szállottja, a címek és kitüntetések európai halmozója. Birtokai nagyjából a mai Belgium és Hollandia területén voltak. A hétéves háború minden csatáját megjárta, részt vett a kor minden há­ borújában, de (nagy fájdalmára) soha sem lett a különböző seregek fővezé­ re. Mária Terézia, Mária Antónia, Nagy Frigyes, II. József császár, Katalin cámő megbecsült barátja. Jóban volt a kor nagy íróival, Rousseau-val, Beaumarchais-val, d’Alambert-rel, Metastasioval is. A vén Európa Casano­ vához hasonlítható gáláns hőse, noha francia-vallon eredetű volt, egész éle­ tében hű maradt a Habsburgokhoz. Megélte, hogy Bécs az 1814-es, 15-ös napóleoni háborúk végén a győztes hatalmak karneváljának színhelye lett, ahol neki is díszhely jutott. Shjánál császárok tisztelegtek, Goethe Requiem című versét neki ajánlotta. Mint hja, hat vagy hét hazája volt: az alakulóban lévő német császárság, Flandria, Franciaország, Spanyolország, Ausztria, Lengyelország, Orosz­ ország; még Magyarország is, „mely mindazok hazája, akik a török ellen harcolnak. ” Katonai, irodalmi és érzelmi kalandjainak emlékkönyve Drezdában je­ lent meg, 1795 és 1811 között. Ám e jótollú költőnek, írónak, Montaigne, La Fontaine, Moliére nagy tisztelőjének számos írása máig kiadatlan. Pedig (mint Léonas megjegyzi) Ligne hercege a modem európai költészet és pró­ za egyik előfutára volt. Az a betűt nem használó prózai írásai például Georges Perec (1936-1982) prózájára emlékeztetnek. * Idegen Múzsa? Más nyelven szól, de nem idegen. Éppen Párizsban idő­ zik, amely a tizennyolcadik században (Fumarolival szólva:) „pár év alatt a Felvilágosodás kozmopolita fővárosa lett. ” 88 �S zem le D r e s c h e r J. A t t il a Lírai esszenciák és szamártani összefüggések a versek térhálózatában Kísérlet Zsirai László költészetének értelmezéséhez legfrissebb kötete alapján H atvanéves, term ékeny s m ég többet birtokló szerző­ ről van szó, aki három kötettel is gazdagította a ko r­ társ m agyar irodalom legutóbbi évének termését. Az Z sir ai Lá sz l ó . érdeklődőknek m ár m ost célszerű becserkészniük a Zs betűnél fellelhető köteteket, figyelem m el a kilenc­ ■É Uzcncb venes évek óta igencsak szapora Zsirai-term ésre, no ­ ha így is - jo g g al - kevesellheti az alkalm ak szám át _ Szamáriából és lehetőségét, de erre m ég visszatérünk... A kelle­ m es színű, fényes borítólapról karám fa m ögé szorí­ tott m élabús szam árbuksi tekint ránk, m odernkori lí­ rai G ulliver-kalandok gyanúját keltve, nem is alapta­ lanul. Ergo, olvasásra provokál az Ü zenet Szam áriá­ ból cím ű karcsú verseskötet, s nem tagadjuk, elsőre is elm élyültebb töprengésre s m űfajra késztetve a recenzióhoz szokott és szoktatott hivatásos olvasót is. Ekként a siófoki M arcipán cukrászda emelt teraszán igencsak kellem es élm ény volt lapozgatni Zsirai legutolsó kötetét, a kánikulai hő és közeli égzengés k ö z ö tt... Zsirairól tudhatni, hogy vegyes m űfajú szerző, bár az epikai és lírai da­ rabok m ellett a veretesebb nagypróza és a drám a egyelőre m ég nem csábí­ totta el, sőt utóbbit is leginkább saját egyszem élyes élete m indennapjaiban „m űveli” s éli meg, s ezzel a bonts m egállapítással bizonnyal egyetért ő is. M ég diákként kezdett verselni, s bizonyos gazdasági újságírás korszakot m eg irodalm i lapok környékén folytatott hivatalos lebzselést követően lett újra főhivatású, azaz szabadúszó szerzővé. A hetvenes évekbeli kezdetet te­ hát a 90-es évektől kötetekre váltott alkotói korszak követi, ami aztán a k ét­ ezres években éri el a m ásodvirágzást, bizonnyal nem utolsó költői korszak­ ként. M ind term ékenyebb, ha csupán a kötetcím ek szaporodására tekintünk, ám ezt is jelentősen befolyásolta s befolyásolja a kiadói s lapokbeli m egje­ lenés olykor kiszám íthatatlan „adottsága” vagy a kuratórium i-pályázati le­ hetőségek elérhetősége, erre utaltunk írásunk elején. Á m ami a legfonto­ sabb: jelen van és lehet, s hangsúlyosan. M ert m it is m ond Zrínyi, a hadvezér-dédunoka-költő az A driai tengernek syrenája cím en alig ism ert nagy 89 �Szemle művében? Sors bona, nihil aliud..., azaz jó szerencse kell, semmi más... Meg egy kis tehetség. Vagy sok. Esetleg elegendő. Mert Zsiraihoz hasonló kitartó-türelmes, szorgalmas, reménykedő-dühös pályázót alig ismerhetni... Az, hogy oka is van rá, persze nem lelkesítő és kiíróknak-támogatóknak is hasznos tanulság s jó oskola... S mielőtt ellentmondást vél felfedezni jelen sorok olvasója előbbiek s a mégis gyakorinak tetsző megjelenés s kötetszám között, térjünk rá egy má­ sik kérdéscsokorra és megközelítési lehetőségre. Hogyan hat a vers - ma? Olvassák, elolvassák, elfelejtik? Hallják, meghallgatják, megkeresik? S itt kapcsolódik be a lírai túlélés, avagy irodalmi hatás kérdése, amit Zsirai, tán irodalomszervezői, tán közelebb vivési szándékkal tesz, jelesül író/költő-olvasó találkozók formájában, ahol nemcsak a személyes találkozás lehetősé­ ge adott, hanem kedves szakmai kísérője, lírájának értő tolmácsolója, Kubik Anna színművésznő jóvoltából a hatása is felerősödik, modem szellemi végváraktól fővárosbeli helyszínekig. Jó és hatékony út ez a megismeréshez és a kölcsönös értelmezéshez, s persze a szellemi megmaradás kacér remé­ nyéhez. Hisz a vers eredendően a fül számára született ősi-hősi idők hajna­ lán, Gutenberg találmánya „csupán” a szellem demokratizmusát s a meg­ örökítést volt hivatott szolgálni. De hát Zsirai nemcsak verseket költ. (Itt jut eszünkbe, hogy a versek és gyermekversek elhatárolás is vitaképes. Ugyan­ is mindkét „életkorinak” tetsző besorolás ugyanazt a komoly s felelősségteljes szerzői attitűdöt követeli meg, vö. akár csak Weöres példáját.) Irt és ír prózát is. Novellát, elbeszélést - tudjuk, a kettő hiába kisepika, s hiába szi­ nonimnak tűnő fogalompár, mégsem azonos jegyekkel bíró „kötetlenség” -, kisregényt s más „nem-verset” Az említett kisregény mellett a dokumenta­ tív jellegű műfajok csoportját műveli. Főként az esszébe is átcsap(hat)ó ta­ nulmányokat, azaz a szekunder jellegű, másokról szóló írásokat, elemzése­ ket, esszéket, interjúkat, publicisztikákat. A születés szerinti s hűségre predestináló soproniság s köztes fővárosi s egyéb pályatársiság tüzes kohójá­ ban kiérlelt líra arra is példa, hogy nincs is akkora - virtuális - távolság egy afrikai „helyszín” meg a dél-budai hajnali rigófüttyös - nóta bene Füttyös utca között. Értve ezt az alkotó törzsi szálláshelyét illetően, ahol lírai napló­ ját hja heveny aktualitással és folyamatossággal, felvéve a békésnek álcá­ zott harcot a fellazuló-elszemélytelenedő-önösödő emberi „kapcsolatok” korszakában, összebékítő-rádöbbentő szándékkal vagy legalább annak re­ ményében. Ezt a gesztust észrevették korábbi méltatói is. És feltehetnők a kérdést a nem is kicsit provokatív köteteim okán: léte­ zik-e ez a nevével fölöttébb gúnyos-gunyoros képzeteket keltő Szamária, s ha igen, merrefelé kell keresnünk? A „honosítás” nem túl nehéz feladat, bár a territórium ki is terjeszthető, ha az ember általános jegyeire gondolunk napjainkban, nemzeti besorolás nélkül is... Mások lennének a szamarak, avagy mi magunk? Csak „nem vesszük észre magunkat” könnyed elállatia90 �Szemle sodásaink évadján? Persze ha Zsirai erkölcsi alapú lírai példázataira gondo­ lunk vagy a szomorkás-belátó, de egyszerre ösztökélő és csipkedő versso­ rokra, bizonnyal „átmegy az üzenet”, akár Szamáriából érkezve, akár ismer­ tebb nevű előfordulási helyekről ... Merthogy ez az erkölcsi igényesség volna Zsirai László lírájának állan­ dó éltető eleme is, még ha látszólag régvolt idők etikai kincsesházából szár­ mazónak tűnnek is eszményei. Csakhogy a szépség, jóság, igazság és szere­ tet örök emberi, sosem elavuló vagy avítható fogalmak. Nem feledhetők még igénytelenné vált vagy változtatott korokban sem, mert akkor éppen az „örök emberi” lényegét adnánk fel. És ezzel szép harmóniában vetődik fel, szintén örökéltű kérdésként a költő feladata, hiszen neki kell kiáltania, ha baj van, mert értünk szól a harang/ja. Szűkülő és szűkölő korokban különö­ sen fontos ez, s könnyen belátható, hogy a poéta nem csupán magánérzeményeinek eldalolója ma sem, hanem a közösségért s nemzete jövőjéért érzett felelősségtudatának etikai élharcosa a lírai szépség s erkölcsi felelősség bé­ kés kézfogójában. Az pedig, hogy ezen fogalmak és értékek mennyiben korhoz kötöttek, időtlenek-e vagy változók, nos, ez már a hallók és értők befogadókészségé­ nek és hajlamának függvénye is. Itt lép be a „közösségi faktor”, legyen az szóló műélvezet vagy társaságban, irodalmi találkozókon „átmenő” hatás és katarzis. A soproniság említésekor futólag érintett hűség-fogalom is így válhat Zsirainál központi érték-kategóriává, etikájában és költészetében egyaránt. Hiszen olykor már önmagunkhoz sem vagyunk s lehetünk hűek (vö. Knight örökbecsű művét), hogyne volna meghatározó az elvekhez és emberségünk értékrendjéhez való nemes idomulás, ha úgy tetszik (s ma különösen aktuá­ lisan) a szolidaritás, a megértés, egyáltalán mindaz, ami - még - embersé­ günket teszi s megőrzi. Azt hiszem, Zsirai alkotói fegyelme és fegyelme­ zettsége is ebből fakad. S ha számos értékelője-elemzője egyetért/ett abban, hogy miközben csendes, talán visszahúzódó alkat s az érzékeny szépségek megéneklője, azért ez a tartós-visszatérő lélekébresztgetés nagyon is pro­ duktív gesztus és a kiállás mintája, etalonja. Itt a helye és ideje annak, hogy kicsit szemezgessünk is a talán találó ál­ talános elhelyezési és - eddigi - életművet értékelni megkísérlő szándék mellett az új kötet különösen fontos helyi értékeiből. Hiszen a nyár esőcsep­ peken is átcsillanó, antropomorfizált mosolyától a már emlegetett naturális „tartozékokig” (ld. hajnali rigófütty vagy a szavak szépséges, miniatürizált ikebanája) terjedne a skála, a legemberibb gesztusok egyikéig, a másik friss kötet címadójául emelt kézfogásig, lírai és fizikai kézfogásig. S bár mindvé­ gig jövőt célzó, optimista kicsengésű a Zsirai-líra (hiszen remény nélkül nem lenne értelme attitűdjének), azért mögöttesként egyre felsejleni vélünk egy másik, szomorkásabb viszonyulást is, ám ebből a költői érzelmi ambi­ 91 �Szemle valenciából származhat némi költészeti haszon: olyan belső feszültség fel­ csillanása, ami élteti s gazdagítja is költészetét. Hiszen régi ontológiai kér­ dés az is, miért (s meddig!) ír az ember... Úgy hisszük, Zsirai költészetében benne rejlik erre is a válasz, egyfajta válasz: ha és amíg fel tudjuk mutatni az értéket, a valós értéket, szólni lehet és kell, a költő eligazító lámpás út­ vesztők idején vagy sötétségben. S ha mindezt figyelembe vesszük avagy ekként vizslatjuk verseit, máris a jobb értés közelében járunk. A Körforgás című ciklusban (a három kötetalkotóból az első) például „szabályosabbak” a költemények formailag, mint a később még említendő harmadik, tényle­ ges kötetcímadó ciklusban. Noha a költő és ember alkalmi csalódásai és évelő hite tartósan viaskodnak egymással, mégis „alázatos jóságtól” s szere­ tettől átmelegítve-vezérelve - miként a számos emlék- és tisztelgő vers so­ rozatából is kiemelkedő, Kaszap István emlékének szentelt Hálatáblák sora címűben - valahol személyes önmagát is belerajzolva. S megkockáztatható: a kortárs magyar költészet egyik legszebb anyaversét tisztelhetjük az An­ gyalok kísérik című megörökítésben... Zsirai formailag is alaposan felkészült alkotó. Tud klasszikus versfor­ mákban írni s hagyományos rímszerkezetekkel, pl. a közkedvelt, négysoros strófákra tördelt versektől a hosszabb derekú költeményekig. Mondanivaló­ ja s játékos nyelvhasználata ikrek (a játék most a variálhatóság jegyében ér­ tendő), bár szívesen alkalmaz szójátékokat is, bizonyítva nyelvalkotásihasználati találékonyságát, kreativitását, néha csak a poentírozó rím, olykor a végigviendő gondolatsor okán. Ezáltal lehet novellisztikus hatású a vers vagy számos versvég. A nyelv lehetőségeivel való játék sohasem öncélú ná­ la, a mondanivalót erősíti minden esetben, hol lelemény, hol véletlen telita­ lálat formájában. Kötelességünknek érezzük felhívni a potenciális versolva­ só figyelmét ama kerülendő megközelítésre, hogy úgymond „kutyafuttá­ ban" próbálja valaki olvasgatni és értelmezni Zsirai László verseit. Sokkal mélyebbek s hangsúlyosabbak annál, mint amennyit egy „időt kihasználó” beleolvasás engedélyezne. (Talán innen értelmezhetők a harmadik ciklus végigvitt, szinte egyszavas vagy alaktani elemekre tördelt-taglalt versei is, a külső forma. Minden így keletkező sornak hangsúlya, önálló léte van, néha összevonhatóan, máskor mellék- s részhangsúlyokkal, bizonnyal szeren­ csés-szokatlan újítás és szándék eredményeképpen.) Más elemzői említik Zsirai költői erényei között fanyar humorát (van neki jócskán!) és versei zeneiségét is, ez is a forma kapcsán általunk elmon­ dottak egyik következménye. Ami a zenében a dallam, itt a külső és belső formából következik. Az intonálás eszközei pedig ezt egészítik ki, akár tör­ delés és vizualitás, akár hangsúly és vers/idő/mérték a forrása. S amikor ez a hangsúlyos-mellékhangsúlyos dikció érvényesül, akkor esszenciális vers­ beszédes üzenetté tömörít. S ha már rímekbe bocsátkozunk, feltűnik gyako­ 92 �Szemle ri rímképleteként - persze a négysoros strófákban - az a b b a típusú stró­ favégi „rákoppintó” rímek kultiválása a kezdősorra, rímre s a gondolatra. Ide emeljük még az első ciklusból az Őszi magányban két sorát, mely­ nek drámai szépségét - bármily egyszerű kép is elsőre - bizonnyal csak sok időt megéltek érthetik meg s élhetik át: „Fogynak a csatlakozások, / akár a régi haverok. ” S ugyanitt, azaz szintén az első ciklusban véljük fellelni a kötet címéül szolgáló (utolsó ciklusbeli) vershez is az átkötést, ti. a Szamaras, madaras c. versben, érdemes lehet így olvasni őket... Ugyanakkor a Naplórészlet címet viselő középső ciklus (és első verse) meglep címével is, hisz dalok ciklusa, valahol a jelen és jövő összekapcsolásának szándékával és szép esélyével. S míg az első ciklusban verscsoport-szervező lehetőségként emlékverseket mondtunk, emitt inkább (nemcsak itt s kizárólagosan) „városversekre” lelünk a költő életének kedves vagy gyakori színhelyei kapcsán. Lám, műfajteremtő­ alkotó lehetőség tud lenni ez is. S ugyanezen ciklusban találjuk a sokat dicsért nemes egyszerűség, gondolati tisztaság és igényes nyelvezet egyik szép meg­ valósulását, avagy a végletekig letisztult, csaknem József Attila-i dalt a Gon­ doskodás című hatsorosban. Érdemes a teljes verset idéznünk: Nem írom át az éjszakát csak betakarlak e verssel mint hó a fát ha nem zavarlak Zsirai számos verse „istenes” vers, irányultságát s kicsengését tekintve is. Hol életünk igazítójaként, hol egyetlen, de biztos reményünkként értel­ mezve a Teremtőt, hol meg egy „rendes keresztény értelmiségi” ember el­ várható attitűdjeként beszőve verseibe. Zsirai László költészete - s erről tanúskodik legfrissebb kötete is - etikai fogalmakból teremt korparancsot. Lírájának építőelemei, verskövei is ezek, de a másutt már említettek mellé felsorakozik a becsület, a türelem, fegye­ lem s főként a szorgalom is. Mert maga is ilyen szorgalmas alkotó, s szor­ galmasan figyelmeztet mindama értékekre vagy illetlen negligálásukra, me­ lyek nélkül nem élhetünk sem teljes, sem méltó életet. Szeretettel (is) lehet gyógyítani, vallja, s eddigi életműve is ilyen - ajánlott - orvosság. Bi­ zonnyal nem véletlen, hogy a szamáriai üzenettel címzett harmadik ciklus feltűnően hosszú versei milyen tárgyválasztással tűnnek ki s mennyire fon­ tosnak hatnak ezáltal is. A művészet... című a költő ars poeticájának kifejté­ se egyúttal, bár filozofikus-elmélkedő versfajtaként persze a túlírtság veszé­ lyével is szembe kell néznie, miként a Szél ellen című hasonlóan fajsúlyos s hasonló építkezésű versben, de ugyanitt bukkanunk a kötet- és cikluscímet adó darabra is, aminek summája ismét s mégiscsak abizodalom és megvált­ 93 �Szemle hatás, legalább békés álmokban és valós szeretetben, hogy letérdeljen hoz­ zánk is - az Isten. Nem stílustörő megjegyzésnek szánjuk, de nem tanulság nélküli, hogy a kötet illő és kötelező köszönetnyilvánításaiban olyan „spéttel” kell ezt ten­ nie, ami csaknem riasztó, hiszen még egy korábbi kulturális miniszter és tárca, ill. alapítvány támogatásának köszönhető, hogy a könyv közel öt (!) évvel később megjelenhetett, avagy alkotói szándék és készenlét meg reali­ zálás nem kimondottan harmonikus szimbiózisban működött az elnyúló bá­ báskodás éveiben... Ezzel együtt mégis megemlítendő, hogy az NKA és a PAGEO, illetve Réthelyi Miklós miniszter nélkül ez a mű sem jöhetett vol­ na létre... (HUNGAROVOX, Budapest, 2016) 94 �Szerző Ádám Tamás (1954, Balassagyarmat) köl­ tő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. Tagja a Magyar írószövetségnek és a MUOSZnak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lé­ legzése) a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg, az utolsó kötete 2014-ben látott napvilágot Macskaszerdák címmel. B e n e ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író. 2001 óta számos szépirodalmi folyóirat és anto­ lógia közli az írásait. A Madách Irodalmi Társaság elnöke, a Pannon Tükör szer­ kesztője. Több irodalmi társaság tagja, a Magyar írószövetség Csongrád Megyei írócsoportjának elnöke. Jelentősebb díjai: Fehér Klára irodalmi díj (2006), Szeged Város alkotói támogatása (2011, 2016), Teleki Pál Érdemérem (2013), Kölcseyérem (2014), NKA alkotói támogatás (2016). Tanulmánykötete, több novelláskönyve és regénye jelent meg. A legutób­ bi: A z érdemes, nemes Rózsasándor ka­ landjai (regény, 2016). C songrády Béla , Dr . (1941, Hatvan ) közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002ig volt a felelős szerkesztője. Evek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület el­ nöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. Drescher J. Attila (1950, Sopron) író, költő, nyelvész. 1975-től tudományos publikációi mellett számos szépirodalmi alkotása jelenik meg, kezdetben helyi, megyei, majd országos lapokban, folyó­ iratokban. Évekig a Dunatáj (Új Dunatáj) szerkesztőbizottságának tagja. 2003-2007 között a Márton Áron Szakkollégium fő­ igazgatója, ez idő alatt sok intézményi és a határon túli magyarsággal foglalkozó ki­ advány szerkesztője, kiadója. Gréczi-Z soldos Enikő , Dr . (1974, Kör­ mend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. M a­ dách Imre levelezését (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. in k r ő l Hajnal Éva (1960, Komló) költő. A Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin főszerkesztője. Rendszeresen publikál irodalmi lapokban és online iro­ dalmi oldalakon. KÁCSOR ZOLTÁN (1978, Budapest) muzeoló­ gus, meseíró. A győri Rómer Flóris Művé­ szeti és Történeti Múzeum Madúch-gyűjteményének gondozója. Szépirodalmi mun­ kái M. Kácsor Zoltán írói név alatt jelennek meg. 2011-től olvashatok versei a győri Műhely folyóiratban. A Garázs bagázs cí­ mű mesekönyv-sorozat szerzője. Első me­ seregénye 2017 nyarán lát napvilágot. Keszthelyi M angó G abriella , Dr . (1965, Szécsény) költő, háziorvos, termé­ szetgyógyász. Gyöngyösön él. Verseket és szakmai írásokat publikál. Az Arany­ anyu Díj különdíjasa. K. PEÁK ILDIKÓ (1965, Szeged) művészettör­ ténész, 1989-től a Dornyay Béla Múzeum munkatársa. 1972 óta él Salgótarjánban. Tanulmányait 1984 és 1989 között folytatta az ELTE Bölcsészettudományi Karán mű­ vészettörténet-történelem szakon. Szakte­ rülete a 20-21. századi hazai képzőművé­ szet, elsődlegesen az egyedi rajz. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) József Atti­ la-, Déry Tibor- és Príma Primissima-díjas író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. Harmincnál több könyv szerzője. 1999-től a Nagyvi­ lág szerkesztője. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar­ könyvtár szakos bölcsész. Volt könyvtá­ ros és lektor a berlini Humboldt Egyete­ men. 13 könyve jelent meg: 4 novelláskötet, történelmi regény Rákóczi korából, dráma- és tanulmánykötet, versek, mesék. NAGY PÁL (1934, Salgótarján) Párizsban élő író, műfordító, tipográfus, irodalomteore­ tikus, a Magyar Műhely című folyóirat alapító-szerkesztője. Az avantgárd iroda­ lom kiemelkedő alakja. Vizuális költésze­ ti kiállításai voltak, irodalmi videófolyó­ iratot szerkesztett. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjé- �vei, 2000-ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. N émeth P éter M k o l a (1953, Diósgyőr) költő, esszéíró, performer, szerkesztő-ren­ dező. A Katedrális című irodalmi, művé­ szeti és társadalmi folyóirat alapító-főszer­ kesztője. Az E(x)KSZPANZIÓ nemzetközi kortárs művészeti fesztiválok alkotó-ren­ dezője. A Magyar írószövetség, az Avangárd Szakosztály és a Bohár András Kör elnökségének tagja. Papp -Für János (1976, Hajdúdorog) költő, szerkesztő. A Nyíregyházi Zeneművészeti Konzervatóriumban gitár és művészettör­ ténet szakon végzett, irodalommal csak később kezdett foglalkozni. 2002 óta ír és publikál rendszeresen. Jelenleg Hajdúbö­ szörményben él. Legutóbbi kötete: Ár­ nyékává (2016). PÉTER BÉLA (1952, Abony) költő. Szolno­ kon él. Versei jelentek meg az Eső című lapban és antológiákban. SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Tankönyveiért az MTA Pe­ dagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Az ELTE BTK magyar-történelem sza­ kán (Eötvös-kollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Részt vett a Mik­ száth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. Szabó Endre (1943, Lőrinci) közíró, újság­ író, közéleti ember. 1980-tól jelennek meg írásai a Nógrád, a Nógrádi Krónika, az Ipoly Hírnök, az Ipoly, a Hevesi Hírlap, a Kanadai Magyarság és egyéb lapokban. Balassagyarmaton tagja volt az első szaba­ don választott önkormányzatnak. Határta­ lanul címmel könyve jelent meg 2014-ben. Szávai ATTILA (1978, Vác) író, szerkesztő. Eddig öt kötete jelent meg. Ez évben a Huszonkettő c. novelláskötete látott nap­ világot a Palócföld Könyvek sorozatban. Az Irodalmi Jelen prózadíjasa. Rendszere­ sen publikál irodalmi lapokban. TARNÓCZI László (1963, Miskolc) újság­ író, riporter, közíró. Magyar Örökség Dí­ jas, Soó Rezső-díjas, Média a Tehetsége­ kért-díjas rádióriporter, Hollókő és Nóg­ rád Megye Önkormányzatának sajtódíjas újságírója. Varga M elinda (1984, Gyergyószentmiklós) költő, újságíró. Egyetemi oklevelet a Babe§-Bolyai Tudományegyetem újság­ írás szakán szerzett. Az Irodalmi Jelen vers- és inteijúrovatának szerkesztője. Je­ lenleg Kolozsvárott él. Verseit magyaror­ szági és erdélyi irodalmi lapok közük. Megjelent kötetei: 6van9 (Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009); A kék tempó (AB-Art, Pozsony, 2009); Ürezüst (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2013). Z sibói Gergely (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. Tizenhárom esztendős kora óta Magyarországon él. A Miskolci Egyete­ men szerzett magyar szakos diplomát. Je­ lenleg a Salgótaijáni Bolyai János Gimná­ zium tanára. Folyóiratok, antológiák köz­ ük írásait. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Két kötete jelent meg, mind­ kettő a Palócföld Könyvek sorozatában: Csönd-szilánkok (versek, 2007), Napbo­ rulás (kispróza, 2009). Képzőművész: ZÁHORSZKI MÓNIKA (1974, Balassagyarmat) grafikus. Az iskoláit Balassagyarmaton vé­ gezte, további tanulmányaira Vigyinszki Attila és Földi Péter festőművész készítette fel. A nyíregyházi Bessenyei György Ta­ nárképző Főiskolára felvételizett, ahol Barczi Pálnál és Bodó Károlynál tanult festé­ szetet. 2001-ben végzett földrajz-rajz sza­ kos tanárként. Nagyorosziból származik, jelenleg is ott él. Munkája Váchoz köti, grafikusként dolgozik. Szabadidejében tus­ rajzokat készít legkedvesebb verseihez, textileket varr vagy a Börzsöny hegyeit jár­ ja fényképezőgéppel. Kézműves alkotóként bemutatókon, kiállításokon találkozhatunk munkáival. 2010-től tagja a Rétság környé­ ki alkotókat összefogó KÖR alkotói cso­ portnak, mellyel rendszeresen közös kiállí­ tásokon mutatkozik be. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b589d6ded124184c34468d4abf3e6c6d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2016 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2016/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2016 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/479109d10b402aead35d1fadf7a54df1.pdf a090d3fb30be961ed790dc16df338f09 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Saitos Lajos: Teremtmények Szólítgató Kovacsics Zsuzsanna: Hold Iancu Laura: Utánad Ürességed Érted Benedek Szabolcs: A terasz Bereti Gábor: Az örökség Korai aranykor Zoltay Lívia: Gallóné Oláh András: más dimenzió nélküled [a levelek is] tiszaparti alkony Döme Barbara: Anyu, Nóri meg én Koosán Ildikó: Bolondos mesék Mert több vagy Fabio Volo: Elveszett idő Jóna Dávid: Feltámadás Oravecz Tibor: Rím nélkül, Eszternek Démon 3 3 5 6 6 7 8 13 13 14 16 16 17 17 18 21 22 23 61 84 84 KÖSZÖNTÉS Csongrády Béla: „Ami összeköt” – Baranyi Ferenc 80. születésnapjára 4 MIKSZÁTH 170 Suhai Pál: Mikszáth Kálmán versei Nagy László: A két Mikszáth és egy amerikai exelnök 29 57 EMLÉKEZÉS Shah Gabriella: Búcsú ifj. Szabó István és Sz. Nagy Mária szobrászművészektől 62 HELYTÖRTÉNET Varga Mária: Beszélgetés Matúz Gáborral, a Nincs kegyelem című film rendezőjével 67 Kovács Krisztián: „Mi elestünk, de él az eszme…” 74 SALGÓTARJÁN 95 Baráthi Ottó: Álom és valóság határain – Az utolsó interjú Balogh Balázs András naiv képzőművésszel 85 SZEMLE Hegedűs Ágota: Illegetés (Hekl Krisztina: Szabadulójáték című könyvéhez) 92 Karap Ágnes: Elvágyódás és megérkezés (Oberczián Géza: Nógrádgárdonyi napló) 93 �A lapszámunkat Juhász Attila festményei és Gócs Éva fotói díszítik. A borító Juhász Attila: Nap alatt c. olajfestményének felhasználásával készült. Az első belső borítón Az én tanyám, a hátsó belső borítón a Holnap tavasz című képe látható. Gócs Éva Salgótarjánról készült fotóival ünnepli a szerkesztőség a folyóirat megjelenési helyének, Salgótarján városnak a 95. évfordulóját. Főszerkesztő: GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: NAGY PÁL (Párizs) Támogatóink: Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA FEKETE ZSOLT Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere Portrérovat: TARNÓCZI LÁSZLÓ Reggeli KV online rovat: HUBAI GÁBOR Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítóterv: RÁDULY CSABA gömörilap (www.gomorilap.sk) Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom SAITOS LAJOS Teremtmények A feketerigók mit sem törődnek az emberek háborgásaival – háborúival napszentület előtt énekelnek – énekelve imádkoznak mint teremtmények – Teremtőjükhöz. Szólítgató Majd amikor a sziklából homok lesz s az üledékből újra kőszál… építhetsz reá templomot az időben szólítgathatsz egy isten-asszonyt – mindhiába kopik a csőre a szalakótának. 3 �Köszöntés CSONGRÁDY BÉLA „Ami összeköt” Baranyi Ferenc 80. születésnapjára Aligha gondolta bármelyikünk is a hatvanas évek legelején Budán, a Himfy-lépcsőn – hazafelé, az Eötvös Kollégiumba – bandukolva, hogy évtizedek múlva, amikor Baranyi Ferenc nyolcvanéves lesz, én fogom köszönteni a Palócföld hasábjain. Persze azt sem sejtettük, hogy a Pilisen 1937. január 24-én született, „tősgyökeres” pesti költő 1984 és 86 között éppen ennek a Salgótarjánban készülő folyóiratnak a főszerkesztőjeként beírja a nevét Nógrád megye szellemi életének történetébe is. Azon lap élén buzgólkodott két esztendeig, amelyik nekem – néhányunkhoz hasonlóan – a szívem csücske gyakorlatilag megjelenése óta. S bizony nagyon örültem, amikor „ősrégi” – ez az Ő szóhasználata – barátommal együtt dolgozhattam, amikor „testközelből” lehettem tanúja azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket – tiszteletben tartva a helyi hagyományokat, adottságokat – bevezetett azon literatúra érdekében, amelyik – mint fogalmazta az olvasót köszöntő soraiban – a jobbért, az igazabbért, az emberibbért perlekedett mindig is. Petőfit, József Attilát, Radnótit tartva „szentháromság”-ának, számára „csak az az irodalom érdekes…, amely segít élni” – vallotta akkor is, itt is. S e szerkesztői koncepció következetesen és tisztességgel képviselt ars poeticájából fakadt, egybecsengett költői hitvallásával. Az azóta eltelt több mint három évtized – mondhatni éppen egy emberöltő – során értelemszerűen módosultak a társadalmi viszonyok, különösen, hogy az időközben bekövetkezett rendszerváltás minden elemében felgyorsította az átalakulás dinamikáját, alaposan megforgatta az „alap és felépítmény” logikáját. Baranyi Ferenc lírájának irányultsága, mondandója azonban egy jottányit sem lett más például az 1962-es „berobbanásához”, a Villámok balladája című első kötetéhez, az 1966-os Az a merészséghez, az 1987-es Visszaigézőhöz, az 1991-es Betyárbecsülethez, a 2005-ben megjelent A hiány kalodájához vagy a 2015-ben napvilágot látott Ballada a hunyászkodókról című könyvéhez képest, az idő múltával legfeljebb érettebb, még mélyebb tartalmú lírai művek, veretes műfordítások kerültek ki – szó szerint, minthogy nem használ 4 �Köszöntés számítógépet – a keze alól. S hogy a mindig markáns és egyértelmű véleménye egyszersmind a saját maga által magasra tett mérce szerinti európai értékrenddel, esztétikai minőséggel párosult, azt a 2008-ban neki ítélt – hogy sok más kitüntetése, elismerése sorából e helyt „csupán” az 1986-os Madách-díj említtessék – Kossuth-díj koronázza a legfényesebben. A közelmúltban jelent meg A béke bozótharcosa című, Baranyi Ferenc a XXI. században alcímű születésnapi kötet, amelyben főként pályatársak versei, prózai írásai tükrében bontakozik ki felettébb gazdag életműve, irodalom- és zeneszeretete – a Papirusz Book és a Hungarovox gondozásában. Az utóbbi kiadó képviseletében Kaiser László költő, dramaturg, szerkesztő írta a fülszövegben a következőket sokak, sokunk nevében is: „…azt kerestem és keresem benne, amit mindenkiben, tehát, ami összeköt.” KOVACSICS ZSUZSANNA Hold Némán vezekel a Hold ezüst fejét mogorva felhők dús keblei mögé rejti úgy zokog hogy meg ne lássák az égi rendet tüzes pallossal vigyázó angyalok de azt nem tilthatja meg neki senki hogy éjjelente mikor alszik mindenki az álmok titkos kertjébe lopózva meglátogassa újra meg újra az elveszett boldogság kék madarát s a csillagos égbolt fénylő színpadán eltáncolja vele élete legszebb nász-táncát. 5 �Szépirodalom IANCU LAURA Utánad Nyugtalan a nyirkos kapu, mintha ellenséget látna, hamis hangszer módjára nyikorog. Leheletnyi levegő maradt utánad. Lábamba beállt a fagy, öleltelek volna még, ki tudja, miféle sötétség vértanúja leszek – oly régen köveznek, tökéletes ütéssel veszteségek, vereségek. Néhanapján itt is csak az imának tetsző lépcsőzések emelnek ki a seholból. Oda esem vissza ahol a falak is remegnek a lábujjhegyen settenkedő háborútól. Ürességed Elég, hogy reggel van, hogy négylábú a szék, hogy a szentkép bírja, bírja még alvás nélkül a hideg ágyvég felett közelről nézni a megfáradt eget. 6 �Szépirodalom Elég, hogy kicseng a hívás, hogy vissza nem hívsz, csak megnézed az érettségi képemet, és bajra gondolsz, küldöd hozzám az Istent, veted a keresztet. Elég, hogy van este, hogy nem gondolunk egyébre csak vendégnek állunk mintha üres asztalunk, oltár lenne. Érted Még egy-két nap és aztán megágyaz az ősz, harmatvizes reggelek várják ébredésed. Te nem tudhatod: én neked is megterítek. Minden hiány a te tested. Néha hátra nézek, szeretem, ahogy a köd lehajol érted. 7 �Szépirodalom BENEDEK SZABOLCS A terasz A mából visszatekintve különösen meghökkentő módon tűnik szembe, hogy mennyire mélabús lassúsággal vánszorogtak azok a nyarak. Még ama napokon is így volt ez – avagy hetekben inkább –, amikor a szüleim kirángattak a lakótelep aszfaltszürke forróságából, és levittek falura, nagyapámékhoz, úgymond nyaralni, de valójában leginkább azért, hogy szem előtt legyek, és ne avval múlassam a haladásra képtelen időt, hogy zsinórra akasztott kulccsal a nyakamban ténfergek az egymástól megkülönböztethetetlen panelházak között. Azok a napok is egyformák voltak, igaz, más módon egyformák, mint a városban. A vakáció ellenére reggel viszonylag korán és gyakran kialvatlanul ébredtem. Hallottam, ahogy zörög a kovácsmester nagyapám által készített vaskapu, és anélkül, hogy kinéztem volna a redőny amúgy sem létező résein, tudtam, hogy nagyanyám most ül a biciklijére – falusi emberek módjára, ők ugyanis előbb elkezdik tolni a biciklit, majd menet közben pattannak reá, ellentétben a városiakkal, akik a nyeregbe ülvén az álló kerékpárt kezdik el tekerni –, és abban a tudatban megy el a boltba friss kifliért, hogy én még javában alszom. Soha semmiben nem akartam se neki, se másnak csalódást okozni, úgyhogy megvártam, míg fél óra múltán visszatér, és amikor újra zörgött a kapu, úgy tettem, mintha akkor kászálódtam volna ki az ágyból. Nagyanyám nekilátott kipakolni a műanyag-berakásos konyhaszekrényből a tányérokat és a bögréket, mire mintegy vezényszóra bejött nagyapám – klottgatyában, mezítláb, gumicsizmáját az ajtó előtt hagyva –, aki addig a reggeli hűvösséget kihasználva a kertben locsolt, esetleg szőlőt nyesett, gazolt, és leültünk a viaszos vászonnal borított asztal köré reggelizni. Mindig ugyanazt ettük: én vajas kiflit, mellé a kertben termett, saját, földízű házi paradicsomot vagy zöldpaprikát (ezeket igazából nem ettem volna, azonban nagyanyám ellenállhatatlanul tukmálta belém), nagyapám pedig kakaóba aprított kiflit, kissé csámcsogva, amihez ritmuskíséret gyanánt kimért, szabályos ütemben kopogott a bádogbögre alján az alumíniumkanál. Hogy nagyanyám mit reggelizett, arról fogalmam sincsen, reggelizni ugyanis sose láttam – bár egyszer se mondta, igaz, nem is kérdeztem, mindenesetre azt föltételezem, hogy a boltba készülődvén, míg fűzögette katonai bakancsokra emlékeztető magas szárú cipőjét, vagy míg a fejkendőt kötötte, futtában-álltában bekapott pár falatot. Mindazonál- 8 �Szépirodalom tal azokban a percekben ő is ott ült az asztal mellett, és ha úgy látta, hogy lassítok a nyeldeklésben, élénkebb fogyasztásra biztatott. Reggeli után nagyapám (aki ekkor már nyugdíjba ment a mezőgazdasági termelőszövetkezet gépállomásáról, ahol egyébként a katonaság előtti, még a Horthy-érába eső inaséveit leszámítva egész életében dolgozott), ahogy minden étkezést követően, ellenőrizte, hogy a kakaóhoz szükséges tej megmelegítése után el lett-e zárva nem csupán a gázrózsa, hanem a propánbután gázt tartalmazó palack csapja is: vagyis megragadta a rajta lévő rongyon keresztül, és megnézte, lehet-e tekerni rajta. Ha lehetett, akkor hangosan méltatlankodott, amiért nagyanyám feledékeny volt és nem volt körültekintő. Én pedig hasonlóan szertartásszerűen megkérdeztem tőle, mit csinálunk aznap. A kérdés fölösleges volt, vagy legalábbis a reá adott válasz pontatlan, lévén, hogy mindazon dolgokat, amelyeket többes szám első személyben lendületesen fölsorolt, a nagyapám csinálta valóban, én viszont egyáltalán nem. Magyarán ő ment el a malacoknak tápért, a pékhez a névre szóló, egész hétre elegendő ötkilós kenyérért, télire a kazánba való tojásszénért vagy éppenséggel a közeli városba a frissen vásárolt elemes bútor valaki máséval összecserélt elemeinek ügyében – nem pedig én, aki időnként kétségkívül vele tartottam, ám legföljebb avval a soha ki nem mondott, konkrétan végig se gondolt szándékkal, hogy ne ugyanúgy teljenek mindig a napok. Mindazonáltal eme alkalmak se hoztak különösebb változást, hiszen míg nagyapám ügyeket intézett, addig én ültem a meggypiros 1200-as Zsiguli anyósülésén – nagyapám volt az első a családban, aki engedte, mi több, valósággal megkövetelte, hogy az autóban előre üljek, akár a nagyok –, bámultam a kormánykeréken lévő BA3 feliratot (nagyapám a kétéves hadifogságban megtanult oroszul, de csak beszélni, írni-olvasni nem, én viszont nem árultam el neki, hogy a felirat az ő állításával ellentétben nem egy kódszám, amelynek segítségével a megfelelő kormányt a megfelelő típusú Zsigába teszik, hanem az van odaírva, hogy Vaz), nyomkodtam a szivargyújtót, majd miután kihúztam a lyukból, jóleső borzongással figyeltem, sőt meg is tapogattam a keskeny és rövid hengerben vöröslő fémszálat. Egészen addig cselekedtem így, mígnem nagyapám egyszer rajtakapott, és irtózatosan leszidott, mondván, tönkre fogom tenni az akkumulátort, már persze ha nem tettem máris tönkre. Fogalmam se volt, mi az az akkumulátor, ám annyira megijedtem, hogy hazáig összeszorított ajkakkal tartottam magam, otthon azonban, azaz a nagyszüleim házába érve, amint kiszálltam a Zsiguliból, sírva fakadtam. Mindazonáltal ügyeltem arra, hogy még ezt se vegyék észre, hiszen nagyapám mindig férfias vagy legalábbis nagyfiúkhoz méltó viselkedést várt tőlem, így hát a kert végébe menekültem könnyeimmel. Ott talált rám pár percre rá nagyapám, aki keresésemre indult, nehogy lemaradjak az ebédről. Csodálkozott, min sírok, azon viszont még inkább, hogy sírok egyáltalán, ami egy nagyfiúhoz, egy jövendő férfihoz nem illik, mi több, neki, nekünk olyat nem szabad. A szivargyújtó föltételezett rongá- 9 �Szépirodalom lásán túl tehát aznap újabb csalódást okoztam a számára. (Egyébiránt nem tudom, miért hívták azt a kis herkentyűt szivargyújtónak, hiszen a szocializmusban Fidel Castrót leszámítva nem sokan szivaroztak. Talán célszerűbb lett volna cigarettagyújtónak nevezni. Persze a szocializmusnak éppen az volt a lényege, hogy soha nem mondtuk ki és mindig másként neveztük a dolgokat. Utána kellene néznem, a mai autókban van-e még ilyen, és azoknak mi a nevük.) Miután tehát a reggelit követően nagyapám harsány szavakkal elsorolta aznapi teendőit, én hasonló lelkesedéssel bólogattam hozzá, mintha mindennek majd én is a részese lennék, majd bementem a legbelső szobába, leheveredtem nagyapám ágyára, és lestem az ajtó fölött kattogó, keletnémet gyártmányú órán, hogy mikor érkeznek a mutatók abba a pozícióba, amikor bekapcsolhatom a tévét, lévén, hogy kezdődik az adás. Valójában kicsivel korábban kellett bekapcsolnom, mivel a készüléknek kellett némi idő, amíg bemelegedett, és a képernyő közepén az az aprócska, élesen világító fénypont – igaz, színek nélkül, de – képpé tágult. Délelőttönként gyerekeknek szóló filmösszeállítást sugároztak Szünidei matiné címmel, én azonban sok más egyebet is megnéztem, beleértve az órákon át tartó, számomra voltaképpen teljesen érdektelen maratoni teniszközvetítéseket Wimbledonból és a Roland-Garossról, meg az otthonülő városi nyugdíjasoknak szánt műsorokat. (Kivételt a hétfő jelentett, mikor is nem volt adás. Már csak ezért is számított már akkor is a hétfő a legrosszabb napnak a héten.) Nagyanyám ezalatt lassú, de határozott, döngő léptekkel betrappolt a tyúkketrecbe, kiválasztotta aznapi áldozatát, és a kerti csap mellett könyörtelen hidegvérrel elvágta a nyakát. Olykor a tévére való várakozást megunván a veranda ablakából figyeltem, ahogy a lefejezett baromfi még hosszú perceken keresztül vergődik a zörgő bádogtálban. A macskák farkukat fölemelve, görbített háttal nagyanyám fűzős cipőjének magas száraihoz dörgölőztek, miközben nagyanyám a vért egy ragacsos fémtányérba csorgatta és azt a kidobált belekkel együtt nekik adta, emígyen téve részesévé őket is a rituális gyilkosságnak, még inkább az azt követő lakomának. A napi anomáliát az jelentette, hogy rántva, sütve vagy pörköltnek fogyasztottuk-e el a csirkét. Amikor pontosan délben a Jó ebédhez szól a nóta című műsor keretében a táskarádió hangszórójából följajdult a hegedű és édes-búsan pengő hangon zengeni kezdett a cimbalom, asztalhoz ültünk és nagyanyám lassan, kimérten, hangtalanul, ahogyan azt cselédlányként a gróféknál megtanulta, mindenkinek szedett. Csöndben és gyorsan ettünk, noha végtelen volt az időnk. Ebéd után nagyapám a sezlonon, a változatlanul bömbölő rádió mellett hunyt egy keveset, én pedig folytattam azt, amit délelőtt tettem: vártam, hogy múljanak a percek és végre történjék valami. Ha más nem, legalább jöjjön végre az este, amikor nagyapám rántottát süt, amihez malomkeréknyi karéj kenyeret eszünk. Természetesen úgy időzítve, hogy mosakodást követően fél nyolckor már a tévé előtt üljünk. A híradó volt az első műsor a napban, amit 10 �Szépirodalom nagyapám megnézett, onnantól fogva ugyanabban a pózban töltötte alvásig az időt: ágyban, fejét párnának vetve, orráról lecsúszott szemüveggel, időnként fölhorkantva. Amikor meg nagyanyám fölrázta, ingerülten kijelentette, hogy egyáltalán nem aludt, legföljebb egy-két percre pihentette a szemét, ennyit az egész napi meló után igazán elnézhetünk neki. Hétfőn pedig, amikor nem volt tévéműsor, a kabarét hallgattuk az ágyneműtartón lévő szovjet gyártmányú rádióból. Soha nem értettem a vicceket, de én is nagyokat nevettem, ezzel is hangsúlyozván nagyapám előtt, hogy nagyfiú vagyok. Mint annyi mástól, az éjszakától is féltem. Nagyanyáméknál különösen. Ahogy leszállt az este, a falu áthatolhatatlan sötétbe borult. Nem voltak fények, se árnyékok, csak a masszív, csumáig leengedett redőnyökkel súlyosbított feketeség. Nem mertem kimutatni a félelmemet, némán rettegtem a takaró alatt, hallgattam az éjszakának az állítólagos racionális magyarázatok ellenére is indokolatlan és félelmetes zajait: a parketta és a bútorok nyikorgó sóhajtozásait, a függöny érthetetlen neszezését, a fák susogását az ablak előtt. Órákba telt, mire elaludtam, hogy aztán nem sokkal később nagyapám rémült kiáltásaira ébredjek, aki éjjelente kénytelen volt újra meg újra átélni a frontot és a hadifogságot. Miután nagyanyám fölrázta, hogy visszahozza a lövészárokból, nagyapám fölkelt, és zseblámpával a kezében még sokáig föl-alá mászkált a házban, abban a hiábavaló reményben, hogy ekként elűzheti álmaiból a szovjet tankokat. Nem tudom, hogy sikerült-e neki, engem viszont alaposan fölébresztett, utána órákon át álmatlanul, még inkább vacogva feküdtem a sötétben. Amikor viszont nem tévét néztem, nem a heverőn henteregtem, és nem úgy tettem, mintha bekapcsolódtam volna nagyapám napi teendőibe, akkor olvastam. Az igazat megvallva a nagyanyáméknál töltött vakáció nagy része olvasással telt. Úgy is mondhatnám, hogy fölzabáltam mindent, ami a kezem ügyébe került, és most ezalatt nem a rántott csirkét vagy a csirkepörköltöt értem. Az egyik szekrénysor összes polcát elfoglaló A Világirodalom Remekei sorozat egyébiránt csúnya kivitelű egyenköteteit éppúgy, mint az Olcsó Könyvtár sorozat tenyérnyi, csomagolópapír küllemű könyvecskéit. És amikor olvastam, olyankor utaztam. Hogy hova, az majdhogynem mindegy volt, csak el a hétköznapok nyomorúsága és az idő könyörtelen egyhangúsággal pergő szürke homokszemei elől. Leginkább a kalandregényeket szerettem, amelyek távoli kontinensekre, tengerpartokra, színes emberek közé vittek. Olyan helyekre, ahol történik valami. Ám amikor netán a könyveket se faltam, és nem is az anyám ugyancsak a könyvespolcon megbúvó középiskolai atlaszát böngészgettem, akkor viszont írtam. Ültem a teraszon, a gyékényből font és az idők során töredezetté vált karosszékben, előttem billegő vaslábakra szerelt műanyag asztallap, rajta csipkét imitáló, ugyancsak műanyagból készült terítő, azon bódító illatú, számomra ismeretlen nevű cserepes virág, én pedig a terítőt az asztal egyik sarkánál félrehajtva egy úgynevezett franciakockás, A4-es formátumú füzetbe halványan fogó, már 11 �Szépirodalom majdnem kifogyott tollal, kusza kézírással körmöltem. Nem zavart se a műanyagnak a környezetétől merőben idegen tapintása, se a billegő vasláb, se a darazsak dongása, se a teraszt körüllengő émelyítő virágillat: egyre csak görnyedtem és róttam a szorosan egymásba kapaszkodó sorokat, minél kisebb betűkkel, hogy minél többet körmölhessek a franciakockás füzet véges számú oldalaira. Akkor azt hittem, kalandregényeket írok, Verne-figurákról, akik távoli tájakon, gyakran szándékuktól eltérően élnek át hősies és veszélyes kalandokat, mert hajótörést szenvedtek, bennszülöttek fogságába estek vagy éppenséggel elröpítette őket egy léghajó. Ma már tudom, hogy amiként az olvasással, úgy az írással is én magam kívántam messzire röpülni. Gyáva ember lévén sok mindentől irtózom, nehezen lehetne földtől elrugaszkodott kalandokba belerángatni. De most, miközben ezeket a sorokat az Isztriai-félszigeten, egy falusi alkotóház teraszán, egy enyhén billegő lábú faasztalon, madárcsicsergéstől és virágillattól kísérve pötyögöm a gépbe, ismét látom magam előtt a félszeg és bátortalan kisfiút, aki egyre csak menekül, fut, lohol, minden, ám leginkább önmaga élhetetlensége elől. Maga se tudja, pontosan hova, csak minél távolabb, el, messzire. 12 �Szépirodalom BERETI GÁBOR Az örökség – kivágott fák, esőerdők, mind – És itt árva lett a fák árnyéka mind. És könnyet ejt, ki föntről épp ránk tekint. A táj csupasz. Már csak az üres szavak őrzik, félve, kényszerből az álmokat. Arcom sápadt. A Hold álarca rajta. Odáig látok, hol gúlákba rakva égnek a fák. Közömbös, hideg világ fűti ellenem a fortélyos homályt. Pedig semmi sem érdekel kívüled csak ami e tájhoz köthetett volna: az ígéreted. Csöndjüktől terhesek a sziklák. És belülről int lefojtva a némaság – mindnyájan elveszünk, ha végül engem is legyőz a pusztítás. Korai aranykor Csak a hellén világ élt és a remény, hogy minden így marad. Hogy nem lesz több háború, szegénység, nyomor. Hogy örökké élhetünk, s örökké szabadon. Nem volt még más, csak mi, hellének, Zeusz ivadékai. Nem volt még Róma, keresztények, se iszlám, se atom. Csak a távoli Afrika, s a meghódolt Egyiptom. A mezőkön pánsíp szólt, Marsüász. Ariadné küldte, hogy magához csábítson. A föld gazdag, a tenger végtelen. Palmürától Taormináig virágzó városok. Igazi aranykor! Ariadném! Holnap indulok 13 �Szépirodalom ZOLTAY LÍVIA Gallóné Gallóné hatvan körüli, kicsi, kerek asszony volt, piros arcú, nagyhangú, főleg amióta az ura, Galló jobb létre szenderült. Gyerekeik, unokáik nem voltak, mi legalábbis sosem láttuk, hogy jöttek volna hozzájuk. Amióta Galló elhagyta a földi világot – amiben Gallónénak oroszlánrésze volt –, az asszony sunyi, kötekedő természete még hangsúlyosabbá vált, amit mi, a többi lakó naponta tapasztaltunk, hol kisebb, hol nagyobb adagokban tálalva. Ha valaki arra vetemedett, hogy a tikkasztó nyári hőségben kinyissa a lépcsőházban az ablakot, Gallóné nyomban ott termett és válogatott szitkozódások közepette becsukta, hadd süljön meg az a botor, aki negyven fokban szatyrokkal teliaggatva caplat fel a lépcsőkön. Aki nem köszönt elég hangosan, arról rögvest leszedte a nem létező keresztvizet is. Ha valahol zene szólt, Gallóné nem átallott végigvonulni mind a négy emeleten fülét az ajtókra tapasztva, és amint megtalálta a bűnöst, éktelen dörömbölésbe kezdett, rendőrséggel, no meg egyéb hatóságokkal fenyegetve az illetőt. Szó, mi szó, az öregasszony nem volt éppen népszerű a lakók körében, a legtöbbünk igyekezett kerülni, és csak akkor beszéltünk vele, ha muszáj volt. Gallóné érezte ezt, és az érzés, hogy a többi lakó retteg tőle, kéjes örömmel töltötte el, és ez az öröm széles, bárgyú mosoly képében minden áldott nap ott virított az arcán, talán nem is tűnt el onnan még akkor sem, amikor aludt. Így teltek a hetek, a hónapok Gallóné zsarnoki uralma alatt. Mi, akik reggelente munkába igyekeztünk, csak azután merészkedtünk ki a lépcsőházba, amikor biztosan meggyőződtünk róla, hogy a gonosz vénasszony nincs ott. Én a magam részéről úgy gondoltam, van éppen elég problémám, nincs szükségem ráadásként egy rosszindulatú lakó áskálódására. Egyszer még arra is képes voltam, hogy munka után két teljes órát ücsörögjek a ház előtt egy unalmas könyvbe temetkezve, és megvárjam, amíg az öregasszony befejezi a fejmosást, amit az egyik lakónak tartott, de olyan elemi hangerővel, hogy beleremegtek a ház falai. Persze az természetes volt, hogy ha ő főzött, a lépcsőházba szellőztetett és mindent beterített a büdös olajszag, ahogy az sem zavarhatott senkit, ha az udvarlójával, akit az ura halála után igen hamar beengedett az életébe – s egyszersmind a miénkbe is –, hajnalig vihorásztak, énekeltek. A férfinak ráadásul öblös, mély hangja volt, és ha rázendített egy nótára, a kéretlen előadás úgy dördült bele a csendes éjszakába, hogy nem egyszer a szívroham kerülgetett, mikor erre ébredtem. 14 �Szépirodalom Gyűlöltem-e Gallónét? Igen, gyarló ember lévén úgy éreztem, bármikor örömmel megfojtanám egy kanál vízben. Egyszer még az is eszembe jutott, amikor óriási fenekét jobbra-balra riszálva totyogott előttem a boltból hazafelé menet, hogy belököm egy autó alá. De aztán mégsem tettem meg. Egy esős, őszi napon sehogy sem tudtam elkerülni a találkozást, mert éppen szembe jött velem az utcán. Hosszú napom volt, fáradt voltam és ideges, ám ez őt szemlátomást egyáltalán nem zavarta, mert azon nyomban belekezdett a napi penzumba és csak mondta és mondta a magáét, a hangja egyre élesebbé vált, vijjogott, mint egy vércse. Nem értettem, hogy miről beszél, nem is érdekelt, csak bólogattam egyhangúan, magamban meg azt kívántam, bárcsak vinné el az ördög! És akkor hirtelen még jobban rázendített az addig csak szemerkélő eső, feltámadt a szél, és felkapta Gallónét, ott röpködött körülöttem, már nem szitkozódott, rettegés ült a fakókék szemeiben. A következő pillanatban azt láttam, hogy cseppfolyóssá válik. Furcsán megnyúlt az alakja, egészen hosszú lett, azután valahogy lekerült a földre. A szél alábbhagyott, de az eső még esett, és Gallóné utoljára még hadonászott egy kicsit vizenyőssé vált karjaival, majd végleg eggyé vált a lábam előtti tócsával. Röviddel ezután elállt az eső, kisütött a nap, és a tócsa a vízzé vált Gallónéval együtt felszáradt, mintha soha nem is lett volna. Azóta csend és nyugalom van a házban. 15 �Szépirodalom OLÁH ANDRÁS más dimenzió már rég fölöltöztél a halálhoz s itt hagytad nékünk az otthontalan álmokat az emlékezetből kikoptatott napok ott gurulnak veled az októberi szél pofozta falevelek között – más-más dimenzióban vacogunk: én az időre gondolok ami nincs többé ami hajítófát sem ér nélküled… nézem a szemedben virágzó éjszakát s reménykedem hogy találsz valamit bennem amiért még érdemes… s tudnod kell: arcodat viszem ha elmegyek nélküled egyre kevesebb hely jut nekünk: fiókjaink megtelnek a múlttal arcunk a semmibe simul egymás szokásaiban fuldoklunk megkopott szeretkezéseink már nem tudják megtörni az érdekek szülte rend szürke monotóniáját a bennünk sötétlő muszájt ágyunkba temetkezik a kiüresedett tér s csak a hiányod adna magyarázatot – de nélküled azt sem tudom: mi fáj… 16 �Szépirodalom [a levelek is] a levelek is visszafelé hulltak azon az éjjelen beleolvadtunk az erdő szövetébe cipőm orrát bámultam félszegen a bugyrot ahová Isten száműzött karjaid rejtekében vacogtam – hagyva hogy az esőcseppek végigfolyjanak szerelmünkön hogy benned lassan átmelegedjek s hogy magadba zárj – mint gyűrűiket a fák tiszaparti alkony iszapba fúrt fejű részeg fatörzs fuldoklik a vízben csillagokat szimatolsz az estben: belénk szivárgó szerelmes szavakat félénk alázattal kutatom arcod melegét fáradt hullámok loccsannak a partnak – tenyerem álma vagy… 17 �Szépirodalom DÖME BARBARA Anyu, Nóri meg én Paskolja a sima, sárga tésztát, majd határozott mozdulattal tovább gyúrja. Anyunak szép keze van. Hosszú, vékony ujjak, ápolt körmök. A bőre sima, az erek átütnek a porcelánfehérségen. Múlt héten a hullaházban meg akartam fogni a kezét, de elhúzta. Anyu pogácsát gyúr, azt mondja, ez jobban sikerült, mint a karácsonyi, annak nem dolgozta ki rendesen a tésztáját, ezért a pogik a sütőben jobbrabalra dőltek, mintha részegek lennének. Kacag, hátradobja gesztenyebarna hajtincseit, ne zavarják a munkában. Két hete először látom nevetni. Két hete halt meg a húgom, Nóri. Tizenkét éves volt, két évvel fiatalabb nálam. Beszedte anyu nyugtatóit, két dobozzal talált, egy szemet sem hagyott. Nem írt búcsúlevelet, nem tudjuk, miért tette. Holnap temetjük, itt Budapesten. Legalább húsz rokont várunk vidékről, anyu szerint talán egy kiló liszt sem lesz elég a pogácsához, ha mindenkit tisztességgel meg akarunk vendégelni. Csinálok almás pitét is, mondja, fejével a kamra felé int, utasít, hozzam ki a gyümölcsöt. Pucold meg az összest, mondja. A kamrában véletlenül belerúgok az üres befőttesüvegekbe. A nagy csörömpölés felidegesíti anyut. Ennyit sem lehet rád bízni, ordít. Ha a testvéred itt lenne, pikk-pakk meglennénk mindennel. A sírás fojtogat, de nem merek zokogni, azzal újra felbosszantom. Anyu nem rossz ember, csak könnyen kiborul. Eladó egy illatszerboltban, a vevők gyakran felbosszantják. A nagymamám szerint a húgom születése óta „ingatag anyu idegállapota”. Rendszeresen jár orvoshoz, gyógyszert szed. Nóri halála óta furcsa dolgokról mesél, hogy meglátogatta egy angyal, akivel beszélgetett és a halott dédanyja megjelent neki fekete macska képében. Szerintem ilyen dolgok nincsenek, csak a mesékben, meg a filmekben. Anyu ezeket a dolgokat csak képzeli. A neten azt írják, „a látomások skizofréniára utalhatnak”. Megnéztem, mi a skizofrénia. Félek, anyunak ilyen betegsége van. Tudom, miről beszélek, én vagyok a legjobb tanuló a gimiben, jóval érettebb a koromnál, gyakran mondják rólam, koravén. A skizofréniáról szóló weboldalon azt olvastam, „bizonyos negatív események ronthatnak a betegek állapotán”. Néhány napja anyu bevitte a szokásos reggeli kakaót Nóri szobájába, úgy beszélt, mintha ott lenne, nem halt volna meg. Azt mondta, menjek be én is a testvéremhez, segítsek neki a 18 �Szépirodalom matekleckében, nem érti a feladatot. Egyre jobban aggódom anyuért, nagyon szeretem őt. Kihozom a kamrából az almákat, leülök az asztalhoz. Anyu nem néz rám, még mindig tésztát gyúr. Néhány perc csönd. Kérdezem, ma este aludhatnék-e vele. Tegnap halottakról álmodtam, magyarázom, félek. Rám sem néz, úgy mondja, eddig sem volt szokás, ezután sem csinálunk rendszert belőle. Váratlanul felkacag. Nem merek ellenkezni, hámozom az almát. Anyu dúdol, kinyújtja a tésztát, bekeni tojással, sajtot szór a tetejére, kiszaggatja a pogácsákat. Sütőbe teszi, leül az asztalhoz. Hideg kávét kortyolgat, engem bámul. Félelmetes, ahogy néz. Nem beszél, ismét dúdolja azt az idegesítő dallamot. Baj van, kérdezem tőle. Már hogy lenne, válaszolja. Mindjárt kész a pogácsa, jöhetnek a vendégek. Hirtelen feláll, elkapja a csuklómat, rángat, menjek vele. A hálószobában nagy tükrös szekrény áll, két ruha lóg az ajtajára akasztva. Az egyik narancssárga, a másik vörös. Szerinted melyik áll nekem jobban, kérdezi. Negyvenöt éves, gyászol, most mégis olyan, mint egy kamaszlány, aki randira készül. A haját dobálja. Mikor akarod ezeket felvenni, faggatom. Holnap, mondja, amikor vendégek jönnek. Holnap temetésre megyünk, Nóri meghalt, feketét kell felvenned, győzködöm. Felkapja az asztalon lévő vázát, földhöz vágja. Állandóan hazudozol, takarodj a konyhába és végezd a dolgodat, ordít. Magára hagyom. Pár perc múlva utánam jön, megáll a konyha közepén, azt mondja, nagyon fáj a feje, keressek gyógyszert. Leültetem, nyoma sincs rajta az előbbi dührohamnak, engedelmes, akár egy csecsemő. Vizet teszek elé, kérem, igya meg, az segít a fejfájásán. Nem iszik, a fájdalomcsillapítót követeli. Előveszem a gyógyszeres dobozt, kis üveget találok benne fehér tablettákkal. Nézegetem, anyu kitépi a kezemből. Szerencsétlenkedik, elejti az üveget, a gyógyszerek szanaszét gurulnak a kövön. Bámulja a szétszóródott pirulákat, majd a plafont nézi, mosolyog, motyog, beszél valakihez. Hirtelen elkomorul, sírni kezd. Istenem, kiabálja, istenem, hát te tetted? Rám néz: mindig tudtam, hogy hiba volt téged örökbe fogadni. Apádat is te üldözted el az állandó követelődzéseddel. Neked ez kell, meg az kell. Külön tanár, gimnázium, könyvek. Nem csoda, ha új családot keresett magának. Hallgat néhány pillanatig, majd folytatja. Az előbb láttam a húgodat. Visszajött. Azt mondta, nem öngyilkos lett, te mérgezted meg, féltél, jobb nálad. Anyu szeme kidülled, ordít, falhoz vágja a poharat, tányért, a nyújtófát. Nem bírok mozdulni. Hallom a hangját, mégsem tudom felfogni, miről beszél. Örökbe fogadtak? Mit állít, nem az ő lánya vagyok? Igaz ez, vagy csak bosszúból mondja, hogy megbántson? És, hogy én öltem meg Nórit? Hogy vádolhat ilyen szörnyűséggel? Imádtam őt, amikor megtudtam, mi történt, azt kívántam, bárcsak én feküdnék a helyében holtan. Anyu hirtelen felkapja a kést, amivel az előbb az almát hámoztam. Felém tartja, vedd el, ölj meg engem is, kiabál! Egyre közelebb jön hozzám, remegek. Erőt veszek magamon, hátrálok a bejárati ajtó felé. Anyu követ, 19 �Szépirodalom rám szegezi a kést, azt hajtogatja, szúrjam le, nem akar élni. Sosem zárjuk az ajtót, háttal állva is sikerül kinyitnom, kijutok a gangra. A körfolyosó korlátja felé hátrálok. Hozzáérek, hirtelen bevillan, a múlt heti hatalmas vihar szinte teljesen kidöntötte az egyébként is gyenge, labilis, rozsdás rácsot. Hiába szóltunk a gondnoknak, nem javította meg. Megbillenek. Anyu előttem áll, nyújtom felé a kezem, kiabálok, segíts! Hátralép, némán bámul. Zuhanok a negyedik emeletről, látom, ahogy a húgom közeledik felém. Ragyog az arca, mosolyog, integet, aztán megfogja a kezem, lebegünk. *** Jó reggelt, mondja anyu. Megsimogatja a hajamat. Jól ránk ijesztettél, máskor ne csinálj ilyet! Megölel, arcomon érzem, könnyezik. Nincs semmi baj, suttogja, a lényeg, hogy itt vagy velünk. Valaki mellém ül az ágyon. A húgom az. Sápadt, nyúzott, mint aki napok óta nem aludt. Miért csináltad ezt, kérdi. Miért vetted be azt a sok altatót? Aggódtunk, hogy nem éled túl! Ígérd meg, többet nem akarod megölni magad! Anyu megfogja a testvérem vállát, hagyd már békén, utasítja, inkább menj, hívd az orvost, mondd, hogy a nővéred végre felébredt! Nóri puszit nyom az arcomra, kimegy a kórteremből. Csupa veríték vagy, biztosan rosszat álmodtál, szegénykém, mondja anyu. Napok óta csak alszol attól a sok gyógyszertől. Próbálom kinyögni: álmomban a húgommal együtt meghaltam. De tényleg csak álom volt az egész? Valóban élek? Beszélnék, de nem bírok megszólalni, csak sóhajtásra elég szánalmas erőlködésem. Anyu megsimogatja az arcom, pszt, csitít. Megigazítja a párnámat, megitat, nedves szivaccsal megtörölgeti az arcomat, leül az ágyam szélére, mosolyog, megfogja mind a két kezem. 20 �Szépirodalom KOOSÁN ILDIKÓ Bolondos mesék * Hajszolnak egyre a nyugtalan napok, ma éjszakára szállást hol kapok? Denevérfalka, mázsás csillagok, zöld macskaszemben dupla hold ragyog. * Nem kísértet szól, Fiastyúk kotyog, Göncölön a rúd biztosan lopott, tegnap rakta fel pandúr, vagy betyár, Igazak száján hét lakat a zár. * Jobb, ha csöndesen meghúzod magad, szemeden hályog, füleden tapasz. hátrakötött nyelven nincsenek szavak, kivár az okos, néma így marad. * Őröl a pirkadat, két malomra jár, párából fénybe szublimál a nyár, rúgós kakas-fi üstökön csapott, nem is úr, aki nem hord kalapot. * Mind visszavágyik, aki itt pihent, sajtárból mérik, cseppfolyós a csend, húzz jó nagyot!… ki tudja jut-e még szűk tarsolyodba holnap is elég. * 21 �Szépirodalom KOOSÁN ILDIKÓ Mert több vagy Mert több vagy ma is sok más köznapi élményrészletemnél, amit elosztogatni amúgy képtelen az ember, most mégis a visszapörgetés filmkockáiból készítek válogatást katalogizált történetek címen, másnak értéktelen titkaim teregetem A4-es lapokon – perctöredékeink montázsát – vászonkötésbe fűzve, hadd emlékeztessen egykori euforikus lázálmainkra. 22 �Szépirodalom FABIO VOLO1 Elveszett idő Kovacsics Zsuzsanna fordítása Olyan apának vagyok a fia, aki még csak meg sem született. Erre úgy jöttem rá, hogy figyelem az életét. Amennyire vissza tudok emlékezni, soha nem láttam örömet a szemében, csak néha valami elégedettségfélét, de boldogságot talán sohasem. Ez mindig akadályozott abban, hogy teljességgel élvezni tudjam az életet. Hogyan is élhetné egy fiú a maga életét, ha az apja nem éli a sajátját. Van, akinek sikerül, de bele lehet fáradni. Ott zakatol benned állandóan a bűntudat. Apám hetvenhét éves, sovány és erősen őszül. Erős, dolgos ember volt. Mostanra azonban kimerült, elfáradt és megöregedett. Kiábrándult az életből. Annyira kiábrándult, hogy amikor erről beszél, állandóan ismétli magát. Most, hogy ilyen lett, úgy érzem, meg kell védenem. Meg vagyok hatódva, sajnálom, szeretnék tenni érte valamit, szeretnék segíteni neki valahogy. Rosszul érzem magam, mert úgy tűnik, sose teszek eleget, sose vagyok elég jó. Gyakran, különösen az utóbbi években, titokban figyelem. Figyelmesen nézem, aminek általában az a vége, hogy látszólag minden ok nélkül elérzékenyülök, és feltámad bennem az a belső feszültség, ami mindig is bennem élt, és ami odaköt hozzá. Mindig nehéz volt a kapcsolatunk, és olyan szeretet van közöttünk, amit csak az ismerhet, akinek volt bátorsága a gyűlöletre is. Olyan igazi szeretet, amiért megszenvedtél, vért izzadtál, amit kerestél, amiért megküzdöttél. Be kellett járnom a világot, hogy megtanuljam szeretni őt. És minél távolabbra mentem tőle, annál közelebb kerültem hozzá. Merthogy a Föld gömbölyű. Volt egy hosszú időszak, amikor nem beszéltünk egymással. Ha nem beszélsz az egyik szülőddel, akkor elgyengül a térded, és azon veszed észre magad, hogy le kell ülnöd egy pillanatra. Nem azért, mert szédülsz, hanem azért, mert fáj a gyomrod. Apámtól mindig fájt a hasam. Ezért csak akkor szerettem meg őt igazán, amikor már ki tudtam hányni magamból minden mérgemet, minden gyűlöletemet, minden fájdalmamat, mert ezeket az érzéseket többnyire ő váltotta ki belőlem. Amikor kicsi voltam, mindig játszani akartam vele, de a munkája mindig elszólította valahova. Kétféle esetre tudok visszaemlékezni: vagy mun1 A népszerű olasz szerző 2009-ben megjelent Il tempo che vorrei című regényének részlete. 23 �Szépirodalom kába készülődik, vagy holtfáradt és pihen. És nekem mindig várnom kell, mert én csak azután jövök. Apám mindig szökött előlem, és ez a mai napig így van. Először a munka vette el tőlem, most pedig szép lassan az idő veszi el, és mindkettő olyan ellenfél, amivel nem vehetem fel a versenyt. Ezért aztán ma ugyanazt a tehetetlenséget élem meg, mint amit gyerekkoromban éreztem. Különösen az utóbbi években, minden találkozásunk alkalmával azt veszem észre, hogy mindig öregszik egy kicsit, és érzem, ahogy lassan, napról napra kisiklik a kezeim közül. Nem tehetek mást, mint hogy szorosan fogom az ujjai hegyét. Harminchét éves vagyok, és ennek a meg nem született embernek a láttán az a mondás jut az eszembe, ami Marlon Brando szobájában volt kifüggesztve: „Ha nem tudsz élni, akkor nem is élsz”. Ma is azon töröm a fejem, hogyan segíthetnék neki. Még ha esendőnek, védtelennek, öregnek látszik is, és még ha erősebbnek is tűnök nála, tudom, hogy ez nem így van. Még mindig erősebb nálam. Mindig is az volt. Mert egyetlen szóval meg tud bántani. Sőt, még annyi se kell: elég egy ki nem mondott szó, elég, ha hallgat vagy szünetet tart. Elég, ha csak félrenéz. Lehet, hogy néha kikelek magamból, rázom magam órákig, esetleg gorombáskodok, de azonnal kifekszek, ha megjelenik egy aprócska grimasz a szája sarkában. Felnőtt életemben a hasam fájt miatta, gyerekkoromban pedig a nyakam. Mert mindent úgy csináltam, hogy közben feléje fordultam, hogy elkapjam egy tekintetét, egy szavát, egy válaszát. Ő ilyenkor mindig kapkodva reagált: összeborzolta a hajamat, megcsipkedte az arcomat, sietve odatámasztotta a rajzot a kredencre, amit neki csináltam. Ennyi tellett tőle, nemcsak az én fájdalmamról, az én szükségleteimről és az én vágyaimról nem vett tudomást, nem vett tudomást a sajátjairól sem. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy kifejezze és figyelembe vegye az érzelmeket. Ezért mondom, hogy nem élt igazán. Elhajolt az élet elől. Ezért volt talán, hogy balga mód én sem úgy tekintettem rá, mint akinek lehetnek vágyai, félelmei, álmai. Sőt, úgy nőttem fel, hogy eszembe se jutott, hogy ő is egy ember: egyszerűen csak az apám volt, mintha az egyik dolog kizárná a másikat. Csak amikor már felnőttem és egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy a fia vagyok, értettem meg, hogy milyen is ő igazából, akkor ismertem meg őt. Kiskoromban szerettem volna nagy lenni, hogy úgy beszélhessek vele, mint férfi a férfival, így esetleg találhattunk volna megoldást a problémáinkra, és egy másfajta utat járhattunk volna be együtt. Most pedig, hogy sok mindent megértettem vele kapcsolatban, úgy érzem, hogy elkéstem. Hogy kevés az időm. Most, hogy figyelem, biztos vagyok benne, hogy olyan dolgokat tudok apámról, amiről neki magának fogalma sincs. Megtanultam meglátni és megérteni mindazt, ami benne rejlik, amit nem tud a felszínre hozni. �Szépirodalom Évekig rosszul kértem, hogy szeressen. Olyasmit kerestem benne, ami nem volt meg benne. Nem láttam tisztán, nem értettem meg, és most egy kicsit szégyenkezem is emiatt. A sok áldozatban, lemondásban és rengeteg munkában nyilvánult meg a szeretete, és abban, hogy magára vállalt minden felelősséget. Ha jobban megnézzük, nem is volt választása, lehet, hogy őelőtte mindenki így élt. Apám egy olyan generáció szülötte, amelyik világos és alapvető iránymutatásokat kapott az életre: házasodj meg, legyenek gyerekeid, és dolgozz a családért. Nem volt más érvelés, ami hivatkozási alapul szolgálhatott volna, csak előre leosztott szerepek voltak. És mintha nem is igazán akart volna megnősülni, családot alapítani. Olyan ember gyereke vagyok, akit azért szólított fegyverbe az élet, hogy a magánháborúját vívja meg: nem az országot, hanem a családját kellett megvédenie. Nem a győzelemről szólt ez a háború, hanem a számlák kifizetéséről, a túlélésről. A boldogulásról. Szeretem az apámat. Teljes mivoltommal szeretem. Szeretem ezt az embert, aki gyerekkoromban sohasem tudta, hogy hány éves vagyok. Szeretem ezt az embert, aki még ma sem képes átölelni, aki még ma sem képes azt mondani nekem: „Szeretlek”. Ebben egyformák vagyunk. Tőle tanultam. Én sem vagyok rá képes. 1 Mindig rossz a redőny Szegény családba születtem. Ha néhány szóval kellene összefoglalnom, mit jelent számomra a szegénység, azt mondanám, olyan, mintha úgy ülnél egy terített asztalnál, hogy nincsenek hozzá kezeid. Nem azt a szegénységet ismerem, amit gyakran látni a televízióban, hogy az emberek éhen halnak és semmijük sincsen. Azt a szegénységet ismerem, amikor van valamid, van mit enned, van tető a fejed felett, van televíziód, van autód. Azt a szegénységet, amikor úgy csinálhatsz, mintha nem is lennél szegény. Ez a szegénység tele van tárgyakkal, de ott tornyosul az összes határidő. Az ilyen szegénységben szerencsésnek és szerencsétlennek is érezheted magad egyszerre: van, akinek jobb, és van, akinek rosszabb, mint neked. De mindig ott lapul a háttérben a szégyen, a bűn, és az örökös frusztráció. Na meg az aggodalom, az örökös bizonytalanság és az elfojtott indulat, amiért mindig lehajtott fejjel kell járnod. Nem vagy olyan szegény, hogy ne lenne ruhád, de a ruha, amit hordasz, lemezteleníti a lelked és felfedi a titkaidat. Elég egy stoppolás a ruhádon, és rögtön meglátszik, hogy ki vagy. Az aggodalom betölti a gondolataidat és nem hagy helyet semmi másnak, legkevésbé a szép dolgoknak, mert a szépség nem praktikus, nem hasznos. Olyan luxus, ami nem jár neked. Lehet, hogy normálisnak látszó életet élsz, valójában azonban egy különös törvény uralja sorsodat, a nélkülözés törvénye. És lassan megtanulsz hazudni. Ez a szegénység a hazugság- 25 �Szépirodalom ra épül. Néha nagyok, máskor kisebbek ezek a hazugságok. Megtanulod, hogy ha kikapcsolják otthon a telefont, akkor azt kell mondani, hogy elromlott, vagy hogy azért nem tudsz elmenni valahová vacsorázni, mert nem érsz rá, esetleg kölcsönadtad az autódat, pedig az az igazság, hogy nem fizetted be a biztosítást vagy nincs pénzed megtankolni. Kitanulod a hazugság művészetét, és azt, hogyan boldogulj az életben: megtanulod, hogy kell megjavítani, toldozni-foltozni, megragasztani, megszögelni a dolgokat. Olyan ez a szegénység, hogy ha elromlik a redőny, úgy húzod fel, hogy beteszel a gurtni alá egy darab papírt, ami ha véletlenül kicsúszik onnan, leszalad az egész, lezuhan, mint a guillotine. Hogy hiányzik a csempe a fürdőszobában, hogy van egy lyuk a mosdókagyló alatt és kilátszanak a csövek, hogy megjelenik egy hangya a kredenc sarkában. Hogy a kezedben marad a fiók, amikor kinyitod. Hogy csak úgy tudod becsukni a szekrényajtót, ha megemeled. Hogy lóg a konnektor, és kiesik a falból, amikor kihúzod a dugót, és úgy teszed vissza, hogy az a két kis vaslemez belülről meg tudja tartani. Hogy feljön a kárpit az illesztésnél. Hogy megdagad a konyhában a nedvességfolt a plafonon, olyan lesz, mint a kelt tészta, szétfeszíti a festéket, és alig tudod visszatartani magad, hogy felmássz a létrára és kipukkaszd. Hogy szétesik a szék, és már csak vigyázva lehet ráülni. Olyan szegénység ez, amiben a dolgokat a ragasztó és a szigetelőszalag tartja össze, amiben egy fióknyi szerszámra van szükség ahhoz, hogy megjavítsd azt a valóságot, ami úgyis szét fog esni a darabjaira. Minden ideiglenes, minden átmeneti, minden múlékony és jobb időkre vár. De ezek a toldozott-foltozott tárgyak kitartanak aztán egy egész életen át. Semmi sem tartósabb, mint ami átmeneti. Amikor először hallottam apámtól azt mondani, hogy „vesztes vagyok”, fogalmam sem volt, mit jelent. Túl kicsi voltam. Akkor mondta, amikor egyszer emberek jöttek be a bárba, hogy elvigyenek onnan dolgokat. Akkor még egy szót megtanultam, azt, hogy „foglalás”. Attól kezdve, ha ismeretlenek jöttek be a bárba vagy otthonra, és elvittek ezt-azt, már nem is kérdezősködtem. Nem tudtam az okát, de megértettem. Gyerek voltam és ráéreztem a dolgokra. Nem tudtam, hogy miért volt, de rájöttem, hogy azok miatt az emberek miatt kellett az anyai nagyapám nevére íratni az apám kocsiját. Azt mondták, hogy „ráírattuk”, és nekem halvány fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent. Semmit se tudtam, de mindent értettem. Úgy nőttem fel, hogy azt láttam, az apám beleszakad a munkába, hogy megoldja a problémákat. Volt egy bárja, és mindig ott dolgozott, akkor is, ha nem volt jól. Még vasárnap is ott töltötte a nap nagy részét, amikor be volt zárva, azt pakolgatta, rendezgette, takarítgatta, csinosítgatta. Sosem voltam nyaralni a szüleimmel. Nyaranta odaadtak az anyai nagyszüleimhez, akik kibéreltek egy házat a hegyekben. Vasárnaponként anyám egyedül jött meglátogatni a nagyszüleimnél és mindig mondta, hogy üdvözöl az apám. Egyetlen olyan fényképünk sincsen, amin rajta lennénk mind a �Szépirodalom hárman valami nyaralóhelyen. Nem engedhettük meg magunknak, hogy elmenjünk együtt nyaralni. Nem volt rá pénz. A pénz… Láttam, hogy apám mindenkitől kölcsönt kér. Rokonoktól, barátoktól, szomszédoktól. Láttam őt megalázkodni és láttam, amikor megalázták. Hányszor volt olyan gyerekkoromban, hogy elmentünk egy barátjához, akit nem is ismertem, és nekem a konyhában kellett várnom. Jó esetben ott volt velem a feleség, amíg ő bement a másik szobába a barátjával, hogy „elintézzen valamit”. Az ismeretlen asszony általában megkérdezte, hogy kérek-e valamit, és én mindig azt mondtam, hogy nem kérek. Keveset beszéltem, mindig zavarban voltam és mindenki óriásnak tűnt. Azt hiszem, hogy valahol mélyen az apám is ugyanezt érezhette. Mindenkitől pénzt kért, de tényleg mindenkitől. Még tőlem is, pedig én gyerek voltam. Egy nap bejött a szobámba, mert lázas voltam. Beteg voltam, de boldog is egyben, mert azt mondta az anyám, hogy azért vagyok lázas, mert növök, és mire lemegy a lázam, már meg is nőttem. „Tudod, papa, hogy mire meggyógyulok, már meg is nőttem? És akkora leszek, mint te?” „Persze, még nálam is nagyobb leszel.” Mielőtt kiment a szobámból, felkapta a perselyemet, egy piros vízilovat. Azt mondta, hogy berakja a pénzt a bankba. Azt mondta, hogy többet fogok visszakapni, amikor visszakérem. Idővel aztán rájöttem, hogy mi van a perselyemmel: úgy éreztem, hogy rászedtek és becsaptak. Hamar megtanultam, hogy ne nagyon bízzak a felnőttekben, ami belső bizonytalansággal töltött el, úgyhogy kénytelen voltam erősnek mutatni magam. Nem volt a környezetemben olyan erős egyéniség, aki mellett biztonságban érezhettem volna magam, olyan, aki majd megvéd. Sokan vannak olyanok, akik ha felcseperednek, rájönnek, hogy az a nagy ember, aki az apjuk, nem is olyan hatalmas. Én erre már gyerekkoromban rájöttem. Mint mindenki, én is szerettem volna azt hinni, hogy legyőzhetetlen az apám, de ez nem sokáig jött össze. Apám egyfolytában dolgozott. Emlékszem, hogy aludt el az asztalnál a híradó alatt. Lassan előrecsuklott a feje, aztán hirtelen összerázkódott, fölkapta a fejét, és felébredt. Körülnézett, mert nem tudta, hogy hol van és hogy anyám meg én láttuk-e, hogy mit csinált. Közben úgy mozgott a szája, mintha evett volna. Úgy csinált, mint egy tehén. Figyeltem és láttam, hogy csúszik a feje lassan lefelé, és vártam, hogy mikor esik le teljesen, hogy aztán fölkapja. És nevettem. Amikor rájött, hogy nézem, és hogy láttam az egészet, elnevette magát és rám kacsintott. Én meg boldog voltam. Amikor rám kacsintott, különösen, amikor úgy csinálta, hogy anyám ne vegye észre, úgy éreztem, hogy cinkostársak vagyunk, hogy közel kerültünk egymáshoz, hogy ez valami férfidolog. Megpróbáltam én is odakacsintani rá, de nem tudtam, hogy kell, ezért becsuktam mind a két szememet. Máskor csak az egyik szememet csuktam be, úgy, hogy lefogtam az egyik ujjammal. Ilyen- 27 �Szépirodalom kor mindig azt hittem, hogy egy új, egy bizalmasabb barátság kezdődik közöttünk. Hogy elkezd végre játszani velem egy kicsit, és magával visz. Annyira örültem, hogy előre-hátra kalimpáltam a lábammal a széken. Szinte úsztam a boldogságban. De a cinkosságnak ezzel vége is volt. Evés után felállt, hogy elintézzen valami apróságot vagy visszamenjen dolgozni. Kicsi voltam és nem értettem az egészet, azt gondoltam, hogy nem akar, hogy nem kíván velem lenni. Arra irányuló próbálkozásaim, hogy magamra irányítsam a figyelmét és elnyerjem a szeretetét, sorra kudarcot vallottak. Anyámmal sikerült, de vele nem. Amikor mondtam valami vicceset, anyám nevetett, megdicsért, átölelt, és ettől úgy éreztem, hogy hatalmam van fölötte: meg tudom változtatni a hangulatát, meg tudom nevettetni. Őrá nagy hatással voltam. Apámra viszont nem. Nem tudtam elérni, hogy megszeressen. Tökéletesen emlékszem néhány szép dologra, amit értem tett és velem csinált. Ilyen volt, amikor anyám kórházba került egy kisebb műtét miatt, és a nagymamám odaköltözött hozzánk, hogy segítsen nekünk. Nagymama az én szobámban aludt, én meg vele aludtam a nagyágyban. Azokban a napokban reggelente, mielőtt lement a bárba dolgozni, csinált nekem reggelire vaníliás pudingot. Még arra is emlékszem, hogy volt megterítve az asztal. Ilyen volt az a szombat este is, amikor én, ő és anyám elmentünk egy pizzériába vacsorázni. Ez volt az első alkalom, hogy vacsorázni mentem velük. Anyám megkérdezte: „És hétfőn, amikor jön a vízszámlás a pénzért, mit fogunk csinálni?” „Nem tudom, majd holnap kitaláljuk” – válaszolta. A pizzériába menet apám a nyakába vett. Mindenre tökéletesen emlékszem. Először megfogta a karomat, felemelt, aztán megfogta a bokámat, én meg a fejére tettem a kezemet, és belekapaszkodtam a hajába. Még mindig érzem a nyakát, ahogy ott van a lábam között. Óriás voltam. Addig sohasem éreztem a szívemet ilyen magasságokban. Nem tudom, mi történt vele aznap este, de olyan volt, mint egy igazi apa. Ő vágta fel nekem a pizzát. Egyetlenegyszer egész életében. Barátságos volt, nevetett a poénjaimon. Anyám is nevetett. Akkor este boldog család voltunk. Különösen ő. Lehet, hogy az az ember, akit akkor este láttam, volt az én igazi apám. Lehet, hogy ilyen ember lehetett volna, ha nincs az a sok problémája. Amikor hazafelé mentünk, az autóban, ahogy ott álltam mögöttük a két ülés között, azt szerettem volna, ha soha nem ér véget az este. Meg is kérdeztem: „Ugye fent maradhatok még egy kicsit veletek, ha hazaérünk?”. De aztán még ott az autóban elaludtam. A másnap reggel már minden olyan volt, mint máskor szokott lenni. Vasárnap volt. Anyám a konyhában, apám a bárban rendezkedett. „Ma este is elmegyünk pizzát enni?” „Nem, ma este itthon maradunk.” �Mikszáth 170 SUHAI PÁL Mikszáth Kálmán versei I. Kisebb költemények Előszó Hogy Mikszáth Kálmán költő (is) lett volna, a folyó kritikai kiadás (Mikszáth Kálmán összes művei – ezután MKÖM vagy Krk) ismeretében is meglepő állítás. A „nagy palócot” eddig leginkább prózai művei, regényeielbeszélései, illetve publicisztikai írásai, ezek között karcolatai alapján azonosítottuk – verseiről nem szól a fáma. Egy ideje legalábbis. Mert Rubinyi Mózes még tudott róluk. A Mikszáth Kálmán munkái 1914-es kiadású 33. kötetének bevezető tanulmányában (még és már) húszat említett, ezek némelyikét egy-két szóval jellemezte is. A kritikai kiadás részére egykor gyűjtött anyagban pedig ez a szám már harminc fölé emelkedett – a nehézkes mamut azonban lassan lépdel kitűzött célja felé. Napjainkban mintha lelassult volna a Krk köteteinek a kiadása. Másrészt kezdenek eltünedezni versek. Kettőnek valószínűleg nyoma is veszett. Több szempontból is ajánlatos lenne tehát a rendelkezésre álló anyagnak az összegyűjtése és publikálása – még a kritikai kiadásban történő feldolgozása előtt. E kijelentésre az MKÖM munkájában való egykori közreműködésem indít. 1984–87 között ugyanis – Rejtő Istvánnal, az MKÖM sorozatának akkori szerkesztőjével közösen végzett munka során – részt vehettem az 1889-es és az 1891-es év cikkeinek-tárcáinak, illetve parlamenti karcolatainak sajtó alá rendezésében. Mivel Rejtőnek tudomása volt költői ambícióimról, a Mikszáth-versek sajtó alá rendezését nekem szánta. Ez ugyan ekkor még a távoli jövő terve volt csak, az általa gyűjtött anyagot azonban máris rendelkezésemre bocsájtotta. Időközben elkanyarodtak útjaink – pontosabban az enyém: más munkákba fogtam. Ő tovább folytatta Mikszáthtal kapcsolatos tevékenységét. 1989 februárjában még befejezte legújabb könyvét, az MTA Könyvtárának Közleményei sorozatában megjelent Mikszáthiáda című gyűjteményes kötetét, az 1992-es kiadás borítóján azonban nevét már bekeretezve olvasom. Rejtő István a rendszerváltozás kezdetén, 1991-ben meghalt. Praznovszky Mihállyal szintén a Mikszáth iránti közös érdeklődés ismertetett meg. Legalábbis részben. Vele, a Mikszáth Kálmán Társaság örökös tiszteletbeli elnökével, a Palócföld egykori főszerkesztőjével 2008-ban 29 �Mikszáth 170 kerültem kapcsolatba. Ő Balatonfüreden éppen ekkor indította a Tempevölgy című irodalmi folyóiratot, melyben verseimnek és levélesszéimnek helyet biztosított. Időközben kiderült, hogy a Mikszáth-verseknek, ha nem is teljes, de jelentős terjedelmű opusával rendelkezem, s erről hamarosan levélváltásba is kezdtünk. Némely versről külön is, sőt, szó esett ezeknek a Mikszáth Kálmán Társaság kiadásában való megjelentetéséről is. E terv mindeddig terv maradt – csupán a versek akarnak most már ellenállhatatlan erővel napvilágot látni. Én sem halogathatom tovább a velük való foglalkozást. A legnagyobb biztonság a nyilvánosság. (Az elrejtett anyagot az egér is megrághatja /!/.) A kritikai kiadásnak a Mikszáth-versekkel kapcsolatos munkálatai megkezdéséig is elengedhetetlennek vélem tehát a versek külön kötetben való publikálását. (Ha már az író nem tette.) Különösen most, hogy a Palócföld új szerkesztősége a folyóiratban teret enged, külön fejezetet nyit számunkra. (Mikszáthnak s nekem.) Talán nem árt (ismételten is) jeleznem, hogy az itt közreadott anyag nem teljes. E kötet első része összesen harminchárom verset („kisebb költeményt”) tartalmaz, de tudomásom van még tízről – ezek címével rendelkezem ugyan, szövegüket azonban nem sikerült megszereznem. (Majd a kritikai kiadás… /!/) Rejtő István Mikszáthiáda című könyve a selmecbányai versek közül három időközben elkallódottról tud, a rám hagyományozott gépirat-gyűjtemény előzéklapján is három olyan verscímet olvasok, amelynek szövegét a dosszié nem tartalmazza. Hajdu Péternek, a jelenleg folyó Krk vezetőjének 2009-ből származó levélbeli jegyzéke hiánylistámon a versek számát kettővel még gyarapította is (igaz, hogy az enyém is legalább ennyivel az övét). W. Petrolay Margit 1956-os tanulmánya (Mikszáth Kálmán ifjúkori írásai I–II., Irodalomtörténeti Közlemények 1956. 3–4.) már megjelent műveket szerepeltet, közülük két versnek mára nagy valószínűséggel mégis lába kelt. (Nem sikerült nyomukra bukkannom a nagy gyűjteményekben sem – OSZK; FSZEK; MTA Könyvtára; Egyetemi Könyvtár, Budapest; Debreceni Egyetemi Könyvtár; Pécsi Tudásközpont.) A lappangó vagy jóvátehetetlenül elveszettnek tűnő versek összesített jegyzéke e számlálással végül is rendelkezésünkre áll – lehet kutakodni utánuk. A következők szerint: Egy fogoly levele (1863. október 24.) Az öreg nemes (1865. február 11.) Petőfi sírja (1865. szeptember 23.) Rossz tanuló vizsga előtt (Hasznos Mulattató, 1877. június 10.) Török katona levele anyjához (Hasznos Mulattató, 1877. június 10.) Kedvesemhez (1886) Az utolsó Brabák (1895) Bagyó Mihályhoz Mikor a tengeribetegség volt Dráma egy pohárban 30 �Mikszáth 170 E sajnálatos listával szemben viszont, szerényen be kell vallanom (!), a kötet-összeállítás munkálatai során két „kallódó” verssel sikerült gyarapítanom a rendelkezésemre álló anyagot. Általában a Rejtő-dosszié költeményeit vettem alapul, de igyekeztem egyéb forrásokat is felhasználni. A rimaszombati évek versei Rejtő István idézett könyvében már megjelentek, csupán át kellett vennem őket. A selmecbányai évek termését más források kinyomozásával tettem megközelíthetővé. A forrást az adott vers bemutatása mellett (előtt) a továbbiakban mindenkor jelölöm. Mint ahogy a későbbi, már a pályakezdés és a beérkezés idejéből származó szövegekét is. Ebben segítségemre volt e verseknek a korabeli sajtóban publikus volta. Ellenőrizhettem őket. Jelen könyv nagy része száz évesnél idősebb publikációkat közvetít, ezek átiratai. Mindössze három vers esetében szorultam a Rejtőpaksaméta anyagára – ezeket kénytelenségből a gépirat alapján közlöm. (Nagy valószínűséggel ezek is publikus anyagra támaszkodnak, csak éppen lelőhelyüket nem sikerült felkutatnom.) A kötet-összeállítás során eleinte arra gondoltam, hogy a versek betűhű anyagát kell közreadnom. Hogy nem vállalkozhatom az anyag mai nyelvű tolmácsolására. A Mikszáth-verseknek még a nyomtatásban megjelent, publikált példányai is több mint egy évszázadosak. A nyelvfelfogásnak és a helyesírásnak a maihoz képest olyan nagy eltéréseivel, hogy ehhez, az átíráshoz tudós elme szükségeltetik. Az anyag összegyűjtése mellett még külön textológiai ismeretek is – akadémikusoknak való az ilyen munka (!). De gondoltam mást is. Tudós és akadémikus ugyan nem vagyok, de ismeretekkel és némi tapasztaltsággal rendelkezem már, s ami a fő: Rejtő István nem véletlenül hagyományozta egy magamfajta szegénylegényre e feladatot. A versek mai nyelvre történő átírásához ugyanis jól jöhet egy kis intuíciós képesség is a tudományos apparátus mellé. A vers és a költészet belülről való ismerete. Pl. az olyan kényes eseteknél, amikor dönteni kell a mai helyesírás vagy a prozódiai elvárások elsőbbsége között. Mondok egy példát: „Hol te ki ártatlan ki roszat jót nem teve még és…” Tökéletes hexameter, de csak így, ezzel a „rosz”-szal. (Nem rossz ez, akkoriban így írták.) Ha pedig így, bármennyire szeretném is, nem javíthatom mai helyesírásúra a szót, mert ezzel elgázolnám a tanuló Mikszáth itt éppen tökéletes versmértékét. Itt tehát a „rosz” a jó megoldás. De ugyanez, ugyanebben a versben, hasonló megfontolásból fordítva is. S igyekeztem megtartani Mikszáth szóhasználatának sajátos íz- és színvilágát is. És így tovább. A képletes fordítással mindenesetre nyakamba vettem ennek ódiumát is. A hibázás kockázatát. (Majd jönnek okos kritikusok, s kijavítanak.) E könyv mai olvasóját a fönti akkurátusság talán nem is érdekli – a Mikszáth-versek további kutatásához, a Krk munkálataihoz azonban már ennyi is hozzájárulást jelenthet. A nagyérdemű pedig mégis csak örülhet, hiszen Mikszáth homályba merült, parlagon heverő költői tevékenységének jó ré- 31 �Mikszáth 170 szét e gyűjteményes kiadással máris kézbe veheti – a versek pedig végre fölébredhetnek mintegy másfél évszázados Csipkerózsika-álmukból. Tanulóévek – Rimaszombat és Selmecbánya I. Rimaszombati versek Mikszáth Kálmán versírói tevékenysége jóformán kizárólag az indulás éveire esik. Pontosabban az iskolai tanulmányok, illetve a beérkezés, a helyfoglalás időszakára. A Tót atyafiak és A jó palócok kirobbanó sikere után vers már csak elvétve került ki a keze alól – ilyennek kell tekintenünk a nyolcvanas évek elejének két verses elbeszélését és a nagy életrajzi összegzést megelőző-megelőlegező Jókai-életrajzot. (Ezekre a későbbiekben még visszatérek.) Mikszáth első szépírói próbálkozásai a rimaszombati és selmecbányai tanulóévekre esnek, az itteni önképzőköri tevékenység idejére. A rimaszombati hat osztályos evangélikus algimnáziumnak 1857 és 1863 között volt tanulója, a selmecbányai főgimnázium utolsó két évfolyamának 1863 és 1866 között (talán meglepő, de a hetedik évfolyamot kétszer végezte). Ezeknek az éveknek a történetét és forrásanyagát Rejtő István térképezte föl Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák (Irodalomtörténeti füzetek 27., Akadémiai K., 1959), illetve Mikszáth a selmecbányai főgimnázium diákja (in: Mikszáthiáda, i. m.) című könyvében, illetve tanulmányában. Jól használható összegzésre bukkantam még Praznovszky Mihály Mikszáth Kálmán tanárai, illetve Mikszáth a végvárakban című tanulmányaiban is – mindkettő A hatodik, hetedik ember az országban című könyvében (Veszprém, 2006). A következőkben elsősorban ezekre a munkákra támaszkodom. Rimaszombatban az ötödikes és hatodikos Mikszáth tagja volt az 1859es Kazinczy-emlékév után szervezett önképzőkörnek. Ezt egy volt negyvennyolcas nemzetőr, Terray Károly, Mikszáth osztályfőnöke és irodalom tanára, az iskola igazgatója vezette, akinek filozófiai, pedagógiai szakírói és költői tevékenysége is említést érdemel. Név szerint is kiemelendő még Baksay István történelemtanári tevékenysége – általános elismerést arattak a történelmi személyiségeket is megeleveníteni tudó szenvedélyes előadásai. Végül még két név: Szeremley Károlyé és Fábry Jánosé. Előbbi irodalomra, latinra és görögre tanította Mikszáthot, róla több helyen is elismerően nyilatkozott. A Hogy lettem én író című elbeszélésében így: „A tanár úr különös kedvencem volt, a mai napság is tisztelettel gondolok finom szellemére, szikrázó ötleteire, kedves, szeretetreméltó modorára… […] Bámulatos tapintattal tudott hozzásimulni tanítványai értelmi tehetségéhez.” Fábry Jánossal, aki természettudományi tárgyakra oktatta, később leveleket is váltott. 32 �Mikszáth 170 Egyébként a tanári kar egészére is jellemző volt a határozott értékválasztás alapján nyugvó magas színvonal (részben a tanárok pedagógiai kvalitásai, részben a forradalomban való szerepvállalásuk okán). Maga Mikszáth így emlékezik a rimaszombati iskola pedagógusaira Fábry Jánosról szóló, a Vasárnapi Újságban megjelent 1908-as nekrológjában: „Ezek a férfiak, akik akkor itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak (ahogy most képzelné az ember), hanem az utolsó generálisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tananyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lombosodik ki…” A „hazaszeretet”. El ne feledjük, hogy a kiegyezés előtti idők, az abszolutizmus évei ezek. A negyvennyolcas örökség politikai hozadéka még jó ideig jellemzi Mikszáth felfogását is. S természetesen tanáraiét. E kettő együtt jórészt meg is magyarázza az első versek hazafias-történelmi témaválasztását. Ezzel kapcsolatban azonban még másféle szempontokról is beszélnünk kell. A korabeli anyanyelvoktatás elveiről, melyekről éppen Mikszáth Rimaszombatba érkezése idején jelent meg összefoglaló munka Szilágyi István tollából (Anyanyelvi feladatok ügye a magyar gimnáziumokban, Sárospataki füzetek, 1857). Állítása szerint fogalmazásnak „köznapi témák” kitűzése nem tanácsos „az ifjak tapasztalásainak semmi esetre sem nagy terjedelme miatt…” Ilyesmire történelmi példák feldolgoztatása az igazán alkalmas terep és megoldás. 1. A rimaszombati egykori iskolaépület az 1950-es években (Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák című könyvéből) 33 �Mikszáth 170 Hogy Szilágyi útmutatása a rimaszombati önképzőkörben követésre talált, az önképzőkör 1861/62-es Albumában, illetve 1863/64-es Érdemkönyvében fennmaradt Mikszáth-írások is tanúsítják. Elbeszélések, versek. Sokáig e verseknek csupán a címét ismertük – jórészt Rejtő István kutatásainak és szövegközlésének köszönhetjük, hogy ezek szövegével is rendelkezünk. Találtam e korból verset Rejtő publikációján kívül is – forrását külön jelzem. Az alábbiakban a verseket, igyekezve mindenkor tiszteletben tartani a költő intencióit, mai nyelven közlöm, lehetőleg megosztva azokat az információkat is, amelyek az egyes költeményekről rendelkezésünkre állnak. 1. A mosolygó élet – Mikszáth legelső ránk maradt verse. 1860-ban, tizenhárom éves korában írta. Szövegét Veress Samu 1910-es visszaemlékezése őrizte meg A rimaszombati egy. prot. főgimnázium 1909–1910-es értesítőjében. Klenódiumnak nevezi, kincsnek, s valóban az, méghozzá Mikszáth humora révén. Névnapi köszöntő, melyet jókívánságnak éppúgy vehetünk, mint rossznak – attól függően, hogy a sorokat vízszintesen olvassuk-e vagy hasábok szerint. Valóságos mobil. Rejtő nem említi, az Értesítő szövege következik: A mosolygó élet A mosolygó élet – kísérje léptedet, Távol legyen tőled – a gyász emlékezet. Minden, mi jó vagyon: – hogy szívedben légyen, Kerüljön, de nagyon – a keserv és a szégyen! 2. Az Albumban található első Mikszáth-vers egy Hunyadi-óda. Szerzője saját kezűleg írta be a 36–37. lapra: Hunyadi Hol vagy dicső Hunyad, Néped védangyala, Kinek lelke mindig Honáért lángola. Ármány és irigység Nem árthatott neked. Egy talizmán védett, A hazaszeretet. S kardod csattanása Ellenid romlása Volt egykoron. 34 �Mikszáth 170 Ha vész közelgetett A hon, hazád felé, Mint nemtő állottál A védsereg elé, És harcolál bátran, Vitézül, mint kellett; Karddal, pénzzel, szóval Segítéd nemzeted. Mert szavad csengése Nép lelkesedése Volt akkoron. Ha a vallást veszély Vagy baj fenyegette, Ki szólalt meg? – csak te. Te szóltál mellette, Te védéd jogait Hűn, rendületlenül, És oszlopa valál, Mely szolgált támaszul, Mely, mikoron kidűlt, A haza, mely virult, Elhervadott. 2. A Hunyadi című vers a rimaszombati Albumban, Mikszáth kézírásával (Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák című könyvéből) 35 �Mikszáth 170 3. Az Album 45. oldalán olvasható Mikszáth saját kézírású „heroidja”, a Szilágyi Erzsébet levele Hunyadi Mátyáshoz Prágába. Rejtő István levélnek tekinti, én elfogadom Mikszáth műfaj-meghatározását. S éppen a Rejtő által citált korabeli stilisztikakönyv alapján: „Heroid: igen egy öntetü versezet az alagyával [elégiával – SP]. Anyaga szintén bánat vagy panasz. – Különbözik amattól, hogy abban maga beszél a költő, ebben távozott vagy elhunyt egyéniséget szólamtat meg…” Nos, itt „elhunyt egyéniséget szólamtat meg” a költő (legyen így, előlegezzük meg neki e titulust!). S hogy ismerte-e Arany hasonló témájú versét, nem tudhatjuk (de ki sem zárhatjuk). Kölcseyt azonban ismernie kellett: Szilágyi Erzsébet levele Hunyadi Mátyáshoz Prágába (Heroid) Gyász sivatag a jelen, torzképe a múltnak, amelyben Keblemen a vígság gyenge virága kinyílt. Hol gyönyörű napok, hol ti dicső órái koromnak, Amikoron engem, oh, te ölelni tudál. Rég vala már ez – s álomnak vélném, de a szívnek, Mely sajog érted, fájdalma mutatja … igaz. Hol bátyád, László, a büszke, derék, ifiu hős? Éltem és örömim fényteli csillaga hol? Zsarnoki önkénynek lett áldozatja. Halála Égbe kiáltva boszút esdekel esküszegőre. Hol te, ki ártatlan, ki roszat-jót nem teve még és Nem tuda mást, mint ezt: A haza minden előtt. Vagy ártatlanság leve bűn fejedelmi körében A nyomorultnak, báb fejedelemnek, igen? Hogy miután Lászlót lefejezte, tevéled Rabhoz illő módon bánva gyötörjön amúgy. Ámde bosszulatlan nem marad az esküszegőnek Bűne vagy vétke, zsarnoki tette soha, Mert seregeket gyűjt bátyád, a büszke Szilágyi, Megtöri ő a királyt s megzabolázza hadát. Szent törvényeit lábával ki tiporja hazánknak, Isteni átok és sújtsa az emberi kéz A gazt, amért trónra emelte. Jutalma atyádnak, Hogy fogságra veti vagy megöleti fiát. Így áll most a világ, divat a rossz, esküszegés, bűn, S jót, szépet ha teszesz, elszelik érte nyakad. 4. A következő mű egy ballada, melynek nagyobbik felét a királyné lázító beszéde teszi ki. A verset Mikszáth saját kezűleg másolta az Album 158–161. lapjára: 36 �Mikszáth 170 Aradi országgyűlés Zászló lobog, szól az ágyú, Harsog a trombita: Aradra tart Béla király, Gyűlésre tart oda. A nép örömmel várja őt, Visszhangzik a szava: Éljen Béla és hitvese, Ilona bal felől. A főurak tanácskoznak, Szabnak törvényeket, Hogy ne érje a sors keze E büszke nemzetet. Szíve köztük mindenkinek Szent érzettel tele: Csak a hon javáért dobog A honfi kebele. De ím, a terem mélyiből Hallik egy női hang – Tisztább és édesebb szava, Minőt adhat a lant. „Igazságos nép! Magyarok! Tiltják törvényitek, Hogy nő háborgasson, midőn Ti törvényt tettetek.” Így szolt Ilona, s folytatá Beszédét még tovább: „Egy szív keresi nálatok Enyhítő balzsamát.” „Legyen kivétel hát egyszer. Legyek kivétel én, Öröm és bú-csillag dereng Boldogságom egén.” „Öröm, mert látom, miképp Szíveteken a hon, S érte élni vagy meghalni Nektek csupa öröm.” 37 �Mikszáth 170 „Látom a buzgó kebelt, Mely a honért dobog, Mindezt látni felséges, Nagy és dicső dolog.” „Óh, de nem látja ezt, kinek Azt látni kellene. Nem látja e honnak atyja, És koronás feje.” „Béla, szegény Béla, te nem, Nem látod e hazát, Mely téged úgy néz és ösmer, Mint szerető atyát.” „Te vak vagy, és azok téged, Kik megvakítottak, Köztetek ülnek, itt vannak, Ti büszke főurak.” „Kiknek undok keze által Vakult meg a király, Mi vár rájok, te hősi nép, Élet-e vagy halál.” Halál! Halál! Kiált a nép, Vérbosszúért hevül, És ezer kard hüvelyéből Sebesen felrepül. Halál a gyilkosokra, Szörnyű véres halál – S a vérpadon hatvan nemes Vérben fetreng immár. 5. Az Album 260–261. oldalán szintén Mikszáth kézírása, egy 1861 végén vagy 1862 elején a haza hajójáról írt allegorikus költemény: A bizonytalan hajó Bizonytalan remények közt A széles tengeren Egy roncsolt hajó tévelyeg. Lakói odabenn Várják búsan jövőjöket: Élni fognak, megszűnnek-e? 38 �Mikszáth 170 Ki tudja? Még azt senki sem. Robogva jő a vész, Majd összecsapnak a habok, A nép halálra kész. Egy reménynek fénysugára Élni készül, nem halálra: Az égi nap búvik elő, Megszűnik a veszély S a gyenge szél s a jó idő Mosolygva visszatér. A vitorlát hajtja a szél, Mindenki víg, örül, hogy él. De jő a vész. Múlik a nap, Habok emelkednek, Az emberek térdre hullnak, Szent imát rebegnek: Hajónk sorsa, tedd Istenem, Jobb fordulatot vegyen! Magyarország, drága ország, A te bús képed ez. Bizonytalan jövőd vagyon, Halálod, életed. Ha kiderül, mindjárt borul, Szabadságod sose virul. 6. Mikszáth újabb balladáját idegen kéz másolta az Album 293–297. oldalára. A vers a közismert Lehel-monda feldolgozása – első felében a történetmondás, a másodikban a német urak és a magyar vezér közti drámai párbeszéd formájában: Lehel Megszűnt a harc, elmúlt a vész, Nyugodni szálltanak, Nyugodni a sír mélyibe A hős magyar hadak. Egy sem futott, hősi nevét Egy sem gyalázta meg; Harcolt, csatázott mindenik, Miként a fergeteg. 39 �Mikszáth 170 De győzött Ottó tábora, Elhullott a magyar; Sok elfogatva rabbilincseken, Többeket sír takar. Lehel vezér is csatában Keresi a halált, De halált a nyílzápor közt A bajnok nem talált. Rabbá leve. A hős vezér A kínzópadra mén, Ott sem hagyott azonban ő Szennyfoltot nagy nevén. Megállt büszkén, mint bérci sas A bércek ormain; Körültekintve gúnyosan Ily szó kél ajkain: „Életemet vegyétek el, Nem kedves az nekem, Minek éljek, minek többé, Rabbá lett nemzetem.” „Szabad voltam, mint a madár, Szabadnak szült anyám; Vesszen éltem, ha elveszté Szabadságát hazám.” Így szólt Lehel, s mogorva arcán Büszkeség lejte át – „Adjátok hát, hadd ürítsem Ki a halálpohárt! „Nem addig van!” – szól mostan egy A gyáva nép közül – „Kürtödbe fújj éltedben meg Utolsó vigaszul.” „Kürtöm, mely vészt, romlást hozott – Mond a hős dalia – Romlás nélkül az égre nem, Nem zengedez soha!” 40 �Mikszáth 170 S azzal ajkához vivé kürtjét, Oly nagyot fújt bele, Hogy a gyáva német tanács Majdnem siket leve! „Fújj még egyet, hogy érkezel” – Gúnyolva szólanak – „Hallják meg a pokolban is, S tisztelve várjanak!” „Tán biztosabb lesz – szól a hős – Téged elküldenem Az alvilágnak mélyibe, Jelentni: érkezem!” És mint mondá, akképp tett A harcok embere, Rettentő kezével kürtjét Irányzá ellene. Lecsattan a kürt, mint villám, Amely halált lehel, És a gőgös német nagyúr Halálát éri el. 3. A Lehel című Mikszáth-vers utolsó hét szakasza, az Albumban, idegen kéz bejegyzése (Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák című könyvéből) 7. A most következő versek már az 1862/63-as tanév termései, az Érdemkönyvből valók (ezekről Rejtő kutatásai előtt is tudott a szakmai közvélemény). Először egy szatíra következik, ezúttal a jelenre utaló. Hogy 41 �Mikszáth 170 Mikszáth kézírása lenne, kétséges. Rejtő István a verset „kétfelé vagdalkozó, a nemzetiségeket és az osztrák abszolutizmust egyaránt támadó” költeményként jellemezte. Igaz, de még ennek ismeretében is marad néhány homályos utalása a versnek (pl. „bele bujt a villág magyar Attilába” – fölteszem, de bizonyítani alig merem, hogy itt az ún. Bach-huszárok uniformisán szörnyülködik az író). Kétséges a keletkezés pontos dátuma is: a cím évszáma nem a bemásolás idejére utal: Egy magyaroktól elválhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban Boldog Isten, boldogtalan való! Mire ébred a szegény halandó? Nehéz idők, napok jönnek elő, Hisz a világ lábbal áll fölfelé. A fáradságért mi a jutalom? Háládatlanság, durva bántalom. Még ez hagyján, de azt is fecsegik: „Ki nem vetett, ne arasson itt!” Vad oktalanság barbár bélyege, Ez a vétek legiszonyúbb neme, Kizárni minket, ama nemzetet, Mely, amidőn a többi csak nevetett, Mi érkezénk e durva nép közé, S a míveltséget öntöttük belé, És megelégeltük a csekély adót, Mit bölcs eszűnk bölcsen reájuk rótt. Sör, virsli, s hogyha volt egyéb, Nem bántottuk, nekünk ez is elég. S ők panaszlák, hogy raboljuk őket, Szájoktól vesszük el az odavitt étket. És az ingyen-szállás, a vendégszeretet, Amire a magyar hivatkozni szeret, Mind kárba ment, s a fizetés érte: Nekik kell mozdulni házaikból félre. Hisz ez sértés, rendbontó zavar! Mit is akarhat e bolond magyar? Az égre, nem, ez ekként nem lehet! Mi az ésszel vívtuk ki e helyet, Igazságot tevénk mindenkinek – S hogy nem egyenlőn, róla ki tehet? Az igazság csak gyenge kis virág, Lehajlik az, ha süt rá napvilág. A pénz a fő, mindennek lelke ez, 42 �Mikszáth 170 Mit csak az ész s a tudomány szerez. Mert hiába, ki eszével nem él, Legjobb annak a koporsófedél. Ámde a magyarnak ez sincsen kedvére, Látszik, hogy míveltség nincs öltve beléje. Ami ezt ellenzi, valamit emleget, Elkopott egy eszme, a neve: Becsület. S elénk áll a tömeg, durván fülembe zúg: „Eltakarodjatok, erre vagyon az út!” Egész álarcosbál körültem a világ, Szemem torzképeket, csak rémarcokat lát. Ott is egy sarkantyú, mire volna másra, Mint szörnyű eszköznek öles gyilkolásra – Egy átkozott kölyök úgy rúgott meg vele, Hogy arra gondoltam: szörnyet halok bele. A kormány se gondol, meg kéne tiltani, Vagy adót fizessen, ki gúny akar lenni. Ez így rendjén volna, jaj, de mind hiába: Terveim gyökerét lomha féreg rágja, Egy őrült agy szülte borzasztó koholmány. A nép úgy nevezi: „megnyirbált alkotmány.” Vagy ha rá gondolok, fejemben egyszerre Megáll a gondolat: „oh, csak ez ne lenne!” Oda reményeim, tervem sírba szállva, Belebújt a világ magyar atillába. Igaz, hívő arcot alig látni nálunk, Míveltség harcosi, örvény szélén állunk. Oda a virsli és minden, ami jó, Hej, keserves nekünk a Constitutio! 8. A következő vers vallásos indíttatású. A másoló személyét nem lehet megállapítani. Az Érdemkönyvbe bejegyzett utolsó előtti írás: Egyházi ének Az ég homálya már Messze elköltözött, De te voltál a vért, Amely megőrizett Sötét éjszakában. Oh, te vagy a fáklya, Te a vezércsillag, Mely a halandónak 43 �Mikszáth 170 Biztos utat mutat Élet vihara közt. Csak virágot terem Ez az életpálya, Hogyha szent kezeid Nyújtod támaszára Szegény halandónak. Te vagy reménységem, Te az erős bástya, Mellyel ki nem mehet Senki dacolásra Menyei nagy Isten! A világ, ha arcod Elfordulna tőle, Mint hitvány buborék, Rögtön porba dőlne Haragod tüzétől. Isten, édes Atyánk, Légy örökké velünk, Felejtsd el a vétket, Oh, ne ródd fel nekünk, Gyarló embereknek! Vedd karjaid közé Bűnös gyermekedet, Ne hadd elvesznie A vész, vihar között, Melyben hányattatik. Csak a te szent karod, Melytől jő a remény – Biztosan evezek Az élet tengerén, Mert tebenned bízom. Csak téged imádlak, Csak téged szeretlek: Örömmel szentelem E földi életnek Minden pillanatát. 9. Az Érdemkönyv utolsó verse ismét egy ballada. Feltehetőleg Arany János Toldijának hatása alatt keletkezet. Nem Mikszáth kézírása: 44 �Mikszáth 170 Andorás István király idejében Számos fényes nemesurak Összeültek Budavárott, Hogy játékból csatázzanak. Volt köztök egy dölyfös olasz, Ki kiállt a harci síkra: „Gyáva magyar, harcolj ha tudsz!” – A nagyokat ekképp hívta. „Rajta fiúk, ne hagyjátok Az országnak becsületét Ily merészen elrabolni, Vágjátok a szedte-vettét”… Hős Andorás, erdélyi fi Szökött fel a harci ménre, Megmutatni az olasznak, Hogy nem korcs a magyar vére. „Istenemre – szólt kevélyen Büszke arccal az olasz: „Jobb ha elmégy az anyádhoz, Vagy fogdosni bogarat.” „Gyermekjáték, nem lándzsa, kard Kell kezedbe, szép öcsém! Hisz reszketsz, mint nyárfalevél Az ősz vagy a tél szelén.” „Csak kacagj – szólt a levente – De tanuld meg az egyet: Nem marokra mérik a hőst, S ki utolszor, az nevet!” „A hazáért, a királyért Szállok ontni véremet, Nincs talizmán: ősi kardom, Mellyel védem éltemet.” A néptömeg éljent kiált, Kezdődik a szilaj csata. Csattog a kard, foly piros vér, Teéretted, szegény haza! 45 �Mikszáth 170 „Halld Andorás! – ne hagyd magad! István király azt ígére, Hogyha győzöl, szép tettednek Harminc falu lesz a bére.” Andorás szép arca lángol, Kardja gyorsabb, mint a villám, De az olasz dőlésétől Lehanyatlik lova, Villám. „Lovat ide, gyorsan lovat!” – Kiált a bátor Andorás – „Itt van. Ülj rá! Ha lelövik, Ad a király százat ismét.” A levente nekivágtat, Kardja suhint, de hiába, Majd’ elszédült… Az olasz hős Olyat ütött páncéljára… No még egyszer… meg utolszor… Rajta!... ne félj, segít az ég! A magyar hős karja acél, Szemeiben harc tüze ég. Mint hadisten, lángpallossal Tör az órjás ellen felé: Kardja csattan s az olasz fő Legurul a lába elé. A csatakürt harsonája! Örömhangok mindenfelől. Jő a király… Fogadd kegyét, Szállj le vitéz a nyeregből! A rimaszombati korszak legfontosabb jellemzőit a föntiek (s Rejtő Rimaszombat-könyve) alapján a következőkben összegezhetjük. Először is: az iskola légköre által meghatározott politikai állásfoglalás, a negyvennyolcas hagyomány melletti magától értetődő elköteleződés élteti a fiatalember írásait. (Ez az „ellenzéki” szerepvállalás még a szegedi évek újságírására is jellemző.) Másodszor: a diák Mikszáthra is jellemző tulajdonság már (főleg balladáiban) az erős jelenetezésre való hajlam. Szeret monológgal és párbeszéddel szituációt teremteni. Harmadszor: már ekkor csattanóra kihegyezett szerkesztésmódra, a hatásos befejezésre törekszik. Végül, de nem utolsósorban: ezek még (az elsőt kivéve) nem vagy csak kevéssé önálló versek – a témát és a szemléletet az iskola adta. 46 �Mikszáth 170 10. Hogy nem mindig, már láthattuk – s erre van újabb példám is. Az önálló látásmódra. S hogy ez mennyire jótékony hatással tud lenni a versre, egy versbetéttel szeretném illusztrálni. Némi kis bevezetővel. Rejtő 1959-es könyvében olvasom, hogy Mikszáth önképzőköri írásainak némelyikéről ugyan korábban is hírt adott a szakirodalom, de „fiatalkori próbálkozásainak szövegét sehol sem közölték”. Ez nagyjából igaz. A rimaszombati versek önképzőköri bejegyzéseinek teljes szövegét valóban ő közölte először. De csak az önképzőköriekét. Más versről nem tud. Pedig W. Petrolay Margit 1956-os, az övét tehát megelőző közleményében (Mikszáth Kálmán ifjúkori írásai I–II. ItK. 1956 3–4.) is említ egy korai Mikszáth-verset, pontosabban egy versbetétet a Hasznos Mulattatónak a hetvenes évekből származó Mikszáth-írásai között. Egy kis novellaciklusban (Amit a ponyván árulnak, Hasznos Mulattató 1877. április 22. – május 13. – június 24.), melynek harmadik darabjában (Miért nem lett Pisera bácsi püspök?) fölfedez egy korai, állítása szerint a rimaszombati évekből származó versbetétet – s ezt Mikszáth egyik első verseként közli. (Pisera bácsi gebéivel legendás rimaszombati bérkocsis volt, diákcsínyek céltáblája.) Ha hihetünk Petrolay Margit állításának (s miért ne hihetnénk?), újabb valódi Mikszáth-verset olvashatunk a novella betétversében. S hogy valóban rimaszombatit, ezt a tanulmány Mikszáth szavaival is megerősíti: „Biz ez elég rossz vers volt; de azért csak leírtam szórul szóra, mert soha még, mióta poéta existál (már pedig poéta régen létezik, még akkor varga-csizmadia sem volt), a világon vers olyan hatást nem tett arra, akire íratott, mint e szerény föntebbi költemény, melyet eléggé iparkodtam Adonis-lábakba szoritni, ahol lehetett.” Az író túlzottan is szerény. „Íz, csín, tűz vagyon” e versben, a későbbi Mikszáth-írások javára jellemző – itt éppen Dolinay Gyula és lapja, a Hasznos Mulattató népnevelői és ponyvaellenes programjának a farvizén evezve. (Tatár Péter népszerű ponyvaíró volt – talán Mikszáth is olvasta.) Kapóra jött e vers, hadd fejezzem be én is csattanóval, az „adonisiak”, de legalábbis a felező ötösök e csattanójával a rimaszombati évek terméséről szóló rövid-hosszú eszmefuttatásomat: Pisera bácsi… Pisera bácsi Büszke Bettája Amerre csörtet, És a Deres is Amerre baktat, Látni lehetvén Csak a nagyító Üvegen által A haladásuk, 47 �Mikszáth 170 Ő maga bácsi Ülve kevélyen A kocsisságban, Literatúrát Tart a kezében. Mit? A Tatár PéTernek a művét. II. Selmecbányai versek A rimaszombati algimnáziumi tanulmányok befejezése után 1863-ban került Mikszáth a híres-nevezetes selmecbányai főgimnáziumba. („Híres-nevezetes”: elsősorban Petőfi Sándor egykori tanulmányai és önképzőköri tevékenysége nyomán.) Mikszáth három tanévet töltött ebben az intézményben – a hetediket 1863/64-ben, illetve 1864/65-ben, a nyolcadikat 1865/66-ban. Itt is kiváló tanárok tanították – közülük két nevet érdemes megjegyeznünk: az iskola igazgatójáét, Breznyik Jánosét (aki egyébként magyar irodalomra, történelemre és görögre is tanította a fiatalembert), valamint Scholz Vilmosét, a német irodalom és az újkori történelem tanáráét (az önképzőkör egyáltalán nem mellesleg említendő elnökéét). Ő volt az, aki istápolta Mikszáth itteni, sikerekről és kudarcokról egyaránt tanúskodó pályafutását. Az elismerés már az írói képességeknek szólt (Praznovszky Mihály idézett könyvében olvasom, hogy Breznyik János így emlékezett vissza Az én Gyuri bácsim sikerére: „az utóbbi elmeszüleményéről nyilatkozott előttünk Solz, ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró válik belőle.”). S olvasom még ezt is: „Mikszáth soha nem felejtette el Scholz tanár úr jóslatát, hiszen ez volt a legfontosabb jövendölés, amellyel végül is pályát választott: ettől kezdve már csak író akart lenni (Praznovszky, i. m. 27. o.). A sikeres szereplésből kudarcok is fakadtak – az önképzőköri társ helyett megírt dolgozat s az ebből következő önképzőköri kizáratása 1866 januárjában. A selmecbányai önképzőköri versekről ismét Rejtő Istvánhoz, már említett munkájához (Mikszáth a selmecbányai főgimnázium diákja) kell folyamodnunk. Ebből kiderül, hogy Mikszáth itt összesen hat verset írt, s ebből három szövege rendelkezésünkre is áll. (Rejtő e nyomozói munkájában a szokásos források mellett elsősorban egy kései selmecbányai diáktárs, Pesthy István 1893-as dolgozatára, A Selmecbányai Lyceumi Petőfi kör története című munkájára támaszkodott. A Mikszáth önképzőköri munkáit cím szerint is tartalmazó részt szó szerint (és betűhű átírásban) idézem: „Az első műve, mellyel a körben fellépett, ’Egy fogoly levele’ cz. költeménye volt, (1863. okt. 24.) melyről bírálója véleménye ez: ’a munka az epistolához közelít és sikerült is némileg, amennyiben didacticus eszmékkel szépen telve van. Csak dal szerű külalakjában tér el az epistolától’. 1864. febr. 3án saját 48 �Mikszáth 170 munkáját és pedig ’Gyula vezér’ cz. balladáját szavalta el. Szept. 24 ’Képzeletem újra’ cz. művével aratott sikert; ugyanis ’az eszme jeles benne, csak a kidolgozás ellen vétett. Mindazonáltal az érdemkönyvbe irattassék’. […] 1865. febr. 11én ’Az öreg nemes’ cz. költeménye a külalak és eszméjének szépsége miatt, ha a kidolgozás gyengébb is az érdemkönyvbe itéltetett. […] Szeptem. 23án ’Petőfi sírja’ és ’Otthon’ czímű költeményeivel lépett fel, ’az elsőben mind az eszme, mind a kivitel egészen megfelel czéljának s a mű ezen fény oldala könyen [sic] felejteti el velünk azon csekély hibát, mely imitt amott az ütem dallamossága hiányában áll. A második mű tökéletesen sikerült, mert az érzemények benne lélektanilag és természet híven vannak ecsetelve. Mind kettő egy hangulag arra itéltetik, hogy az érdem könyv lapjain foglalja el méltó helyét.’ Ezeken kívül megemlítendő, hogy az első pályadíjját, melyet a körben kitűztek Mikszáth ’Gyula vezér’ cz. balladája nyerte el.” A föntiekben tételesen fölsorolt s értékelésüket is tartalmazó versek sorsáról érdemes még Rejtő szövegét is idéznem. Sajnálatos tényt közöl: „Az önképzőköri tevékenység dokumentumait nem sikerült feltárnunk. Hozzáférhetetlenségükre, illetőleg korai eltulajdonításukra Várdai [Várdai Béla, a Mikszáthra vonatkozó egyik gyakran idézett forrás – SP] 1909-es megjegyzése, amely szerint a ’Korány’ kötetei [ti. az önképzőkör lapjáé, melynek Mikszáth egy ideig szerkesztője is volt – SP] ’jórészt elkallódtak az idők folyamán’ sajnos helytállóak, és ha meg is vannak, teljesen ismeretlen helyen lappanganak. Ma már ez vonatkozik az érdemkönyvekre is. A lappangó önképzőköri produktumok cím szerinti ismerete azonban a Pesthy-féle dolgozat segítségével pontosabb lett.” Nemcsak pontosabb, de négy versnek a szövege is rendelkezésünkre áll. Hogy Rejtő István ezeket hol találta, nem tudom – nekem viszont sikerült mind a négynek a lelőhelyére bukkannom. 11. A fennmaradtak közül időrendben az első az 1854. február 3-i keltezésű Gyula vezér. A balladában a keresztény hit győzelmét István király az irgalmasság, a megbocsátás gesztusával vívja ki a pogány hitéhez makacsul ragaszkodó, de végül meghódoló Gyula vezér fölött. Figyelemre méltó a páros rímű felező nyolcasokban írt vers dialógusainak retardáló és fokozó szerepe, a párhuzamos mondatszerkezetek gondolatritmusa. A vers későbbi forrásával is rendelkezünk, mivel Mikszáth a Dolinay Gyula szerkesztésében megjelenő Hasznos Mulattató című néplap 1877. január 15-i számában megjelentetésre is méltónak tartotta: Gyula vezér Gyula vezér ül magában Börtönének egy zugában, Gondolkozik, gondolatja A szegény Erdélyt mutatja. 49 �Mikszáth 170 Úgy mutatja, amiként van, Fájdalomban, mély bánatban, Éles vassal amint vágják A hitet, az ősi bálványt. Oltártüzek kialudva, A táltosok űzve, futva… Régi pogány berkek romján Keresztény hit világolván. A szívekbe veti fényét, Hogy szinte csodának vélnéd, A legjobbak, a szilárdak Az őshittől mind megváltak. Még Erdély sem maradt tisztán, S diadalmát ülné István, Ha a fénynek nem voln’ árnya: Gyula vezér makacssága. Gyula vezér ül magában Börtönének egy zugában, És a néma síri csendben A bilincse meg-megcsörren. Nem az zörren, nem a lánca… A vasajtó csikorgása, Hírnök lép be a királytól, Gejza vezér nagy fiától. Hírnök lép be nyájas szóval: „Gyula vezér tarts a jóval! Légy keresztény s hazád atyja! Ez a király akaratja.” A rab búsan, vadul néz szét: „Inkább sohse lássam Erdélyt, S inkább Erdély sohse lásson, Még sem hagyom el vallásom.” Megy a hírnök és úgy látszik, Rossz a válasz, mert jő másik, Piros hóhér van mögötte, Gyilkos anyának szülötte. „Gyula vezér, Gyula vezér, Meg kell halnod elveidért, 50 �Mikszáth 170 A királynak a haragja Halált idézett magadra. Hadd el tehát elveidet, Jer, vedd fel az igaz hitet!” „Hitemtől – így szól a válasz – Vérpad, halál el nem választ.” Monda Gyula tompán nézve Abba a zavaros éjbe… A börtönnek sötétjébe, A lelkének fenekébe. Még tán soká úgy maradna Ha az éjben nem virradna; Harmadszor is pattan a zár S ömlik be a fény és sugár. Harmadszor is pattan a zár. „Hah, ki háborgat megint már?” Néz az ajtó nyílására – Maga az ország királya. Ott áll fényes palástjával: Minden mozdulat reá vall. Arcán a kegy, nyájas mosoly, Homlokán borulat honol. „Gyula, Gyula, jó vezérem, Testem teste, édes vérem, Légy keresztény, lásd be végre: Ez a hit visz üdvösségre. Ez a hit az égő fáklya. Nem csak ragyog a világa De melegít a lelkednek… Gyula vezér, melegedj meg!” Makacs fejét az megrázza, Büszkén tekint a királyra: „Hasztalanul beszélsz itten! Különb az én ősi hitem.” A király szól: „Mit se veszthetsz: Ha fölveszed a keresztet, Megbocsátom pártütésed.” „Nem veszem fel, nem én mégse” 51 �Mikszáth 170 „Visszaadom trónod, élted, Fegyveredet, arany vérted, Gyermekedet, ifjú nődet!” „Nem kellenek, tartsd meg őket.” István király elkomorul, Fényes arca éjbe borul. Harag, villám a szemében, Tüzes mennykő leesőben. Ámde ez se tart sokáig, Édes, nyájas szóvá válik… Nyájas szóvá, nem haraggá, Az az új hit teszi azzá… „Jól van tehát, te makacs rab, Megbocsátok: menj szabad vagy! De az Isten megver érte… Mert az Isten van megsértve.” Gyula vezér szemeiben Két ragyogó könnycsepp rezzen, Gondolkozik… szíve dobban, És melegszik egyre jobban. „Bocsánatod’ … Oh, királyom! Oh, mit mondjak! Nagy vagy, látom. S az Isten, mely erre készte… Ím, térdre omlok előtte. 12. Jóval keletkezése után, a Pesti Hírlap 1901. december 24-i számában jelent meg a Képzeletem újra… című költemény. Álljon itt a vers hírlapbeli bevezetőjének a Rejtő-féle keltezést megerősítő részlete: „Ezt a poémát Mikszáth Kálmán 1864-ben, hetedik osztályu tanuló korában irta a selmecbányai ág. ev. lyceum évkönyvébe. […] [A]z érdemkönyvben összes munkái közül csupán ez a vers található, amelyet sajátkezüleg irt az évkönyv lapjaira.” „Szívből jövő” s az immár szokásos csattanó tárgyi rekvizitumával záródó költemény. A Pesti Hírlap szövege következik: Képzeletem újra… Képzeletem újra Visszaszáll a múltba, A régmúlt időbe. Hej, pedig keserű s fájdalmas az nékünk S lesz örök időkre. 52 �Mikszáth 170 Ha tollam felfogom, Halovány arcomon Könnyeimet érzem. Hej, az a pár könnycsepp, az a forró könnycsepp Mily jól esik nékem! A haza reménye, Szabadsága, fénye Ott nyugszik a sírba’, Szívem elfogódik, ha a negyvennyolcat A kezem leírja. Nehéz, kemény napok, Idők voltak azok. Két karddal harcolánk: Az egyik benn maradt az ellen szívében Véres emlék gyanánt. Dúló csaták között A másik eltörött, Csak a markolatja, Az maradt nekünk meg és ereklyeképpen Őrizi a haza. Oly lelkesedésnek, Annyi kifolyt vérnek Mi lőn tehát bére? Gyalázatos járom a magyar hazának A nyakába téve. És az árva nemzet: Az is hord bilincset, S zokog fájdalmába’, Panaszát a szellő nyögve hordja széjjel A messze világba. A bujdosó honvéd Ha visszatekint még Az édes hazába, Kicsordul a könyü tűzkihalt szeméből, „Hej Világos vára!” S csak azután nyúl be A bő ujjú szűrbe, S kiveszi belőle Legbecsesebb kincsét, s megcsókolja százszor Keserű kedvébe. 53 �Mikszáth 170 Sok nehéz csatának, Ellőtt jobb karjának Jutalmául kapta – Fakó lett a könnytől, alig látszik meg, hogy: „Piros honvédsapka.” 13. A Pesthy által sorolt versek közül nincs nyoma az Egy fogoly levele, Az öreg nemes és a Petőfi sírja című költeményeknek. Az 1865. szeptember 23-án kelt Otthon című vers azonban szerepel a Rejtő-dossziéban, annak idején megjelent a Kánya Emília szerkesztette Családi Kör 1867. augusztus 11-i számában is. A vers a gyermekkort épp elhagyó Mikszáth poénra kihegyezett „saját” gyermekkor-ábrándja, ekkori szókészlete, kifejezés-állománya azonban még Petőfihez kapcsolja szerzőjét. A szöveget a publikáció alapján közlöm: Otthon Itthon vagyok újra, újra itthon: Ismerősök jönnek velem szembe, Kedves arcok, elfeledt vonások; Gyermekkorom jut megint eszembe, És vele a fényes álmok, tervek… Istenem, de boldog is a gyermek! Egykedvűen, mint a pipás ember, Ott guggol a kémény házunk felett; Már messziről meglátszik a füst, mit Óriási szájából ereget… Vidám, csendes az egész ház tája, A búcsúzó nap mosolyog le rája. A kapuban vén kuvasz nyújtózik, Álmosan néz a ki- s bemenőkre, Engem látva, haragosan mordul, Felszökik, majd egyet ásít, s végre Farkcsóválva hízeleg körültem; Míg én állok némán, elmerülten. Apám, anyám kijönnek előmbe, Örülnek, hogy karjaikban látnak; Nincsen vége a sok ölelésnek, A cselédek körülöttem állnak, Mindegyik tud kérdezni valamit, Hogy vagyok? És az Isten tudja: mit. A szomszédból eljő Sára asszony, Mikor lát, – a percet várta régen – 54 �Mikszáth 170 Összevissza nézeget, s rettentőn Csudálkozik, hogy oly nagyra nőttem, „Hej, hiába, elmúlnak az évek, Rabszolgái vagyunk az időnek.” Régi dajkám fejet csóvál, aztán Fontos arccal az anyámhoz mén be: Nagy gyanúja van, – suttogva mondja, – Gyanúja, hogy ki vagyok cserélve. Sári néni, igaza van kendnek, Nem vagyok a régi, boldog gyermek. 14. A selmecbányaiak közül utoljára a Térdepeljetek le… című vers kínálkozik. Rubinyi Mózes a Hátrahagyott iratok utolsó kötetének bibliográfiájában Gajdács Pál 1911-es visszaemlékezésére hivatkozva a vers keletkezését 1866. március 9-ére teszi (azzal a megjegyzéssel, hogy „március 15-én a selmeczi határban elesett honvédek sírjánál kellett volna azt felolvasni”). Hogy miért e feltételes mód? Breznyik János, az iskola igazgatója büntetésből eltiltotta a tanulókat „a köztük kitört polgárháboru” miatt az emlékezésen való részvételtől. Az itt következő szöveg Az Újság 1911. december 11-i közlése alapján áll: Térdepeljetek le… Térdepeljetek le!… Mert szent földön álltok, Itt az Isten háza! Fenn a magas égből ő maga néz rátok, Hadd nézzen, hadd lássa, Hogy van az emberi kebelben még részvét, S hogy a honszeretet ki nem aludt végképp. Térdepeljetek le!… Megérdemli e hely, Hol temetve vannak Azok, akik küzdve kezökben fegyverrel, A harcban haltanak; Hiszen jutalmuk még így is milyen kevés: Nehéz küzdelmekért részvét, elismerés. Harc volt… a nemzetnek a jog oltalmára Felharsogott szava, Majd ragadtak zászlót, az volt írva rája: „Szabadság és haza!” …Óh, e zászló mostan már össze van tépve: Mi magunk téptük el, – kellett szemfedőre… 55 �Mikszáth 170 Megdördült az ágyú… harcba ment a férfi, Ment és kardot rántott; Ez a kard amellyel védte harc veszélyi Közt a szabadságot! Azt a kardot széjjeltörték darabokra, Mert kellett – békónak a magyar rabokra… És ki nem rab, az önhonában idegen… Hát így jutalmazák Azokat, akik úgy, kik olyan melegen Szerették a hazát? A szegény honvédnek, ki annyit szenvedett, Koldulnia kell, hogy ehessék kenyeret. Óh, be jobb azoknak, akik meg nem érték E nehéz időket! Legalább a sírban álmodhatnak békén, Nem kínozza őket, Hogy hiába küzdtek annyi ellenében, És hogy ott vagyunk csak, hol azelőtt régen. Térdepeljetek le!… Ejtsetek könnyeket! Azok nyugosznak itt, Függetlenség! akik érted vívtak s neked Voltak bajnokaid; Nevedet susogták a haldokló ajkak… Hiszen érted éltek, hiszen érted haltak! Ilyenek voltak az ország katonái, A magyar honvédek; Szerették a hazát, viadalra szállni Élni-halni készek, És a viadalban hány olyan elesett Kiket a történet nem említ, elfeled. Ne feledjük el mi, hullassunk könnyeket E sírban, e helyen Nyugszik eltemetve a hazaszeretet; Itt, hol békén pihen Az elesett hősök porladó keble… Szent földön állotok… térdepeljetek le! 56 �Mikszáth 170 NAGY LÁSZLÓ A két Mikszáth és egy amerikai exelnök Mikszáth Kálmán 1910 tavaszára írói pályájának 40. jubileumi évéhez elérkezve joggal érezte boldog embernek magát, hiszen valósággá vált körülötte és vele, amiről valaha szépet és elérhetetlennek látszót álmodhatott. Ő az egyetlen magyar ember, akit ma, ebben az országban, mindenütt igazán, szívből és őszintén ünnepelnek (…) Ahogyan csak azokkal történhetik, akik egész életükben, mindig, öntudatlanul is azon dolgoztak, igazi munkával, hogy másoknak örömet, élvezetet, gyönyörűséget szerezzenek – írta róla a Vasárnapi Újság 1910. május 15-i száma, egy nappal a Vigadóban megtartott írói jubileumának fényes záróünnepsége előtt. Valóban az egész ország szeretetét és elismerését élvezhette, nem kis büszkeséget és elégtételt szerezve Mikszáth számára a bizony nehezen induló (és folytatódó) szépírói életpálya buktatóinak egyfajta kompenzációjaként. Azonban 1910 tavasza nemcsak a jubileumhoz kapcsolódó események sorát jelentette számára, hanem egy különleges találkozást is. 1910. április 17–19. között tett látogatást Magyarországon Theodor Roosevelt, aki maga kezdeményezte a Mikszáth Kálmánnal történő találkozást. A republikánus Roosevelt 1901-ben, 42 évesen lett az USA legfiatalabb elnöke, hivatalát 1909-ig töltötte be, katonatiszti rangot szerzett a hadseregben, így amikor európai körútja során Budapestre ellátogatott, a sajtó és maga Mikszáth is jobbára ezredesként titulálta őt. A hazai megkülönböztetett figyelem nemcsak a korábbi, hanem a reménybeli következő elnöknek is szólt, azonban Roosevelt ez irányú tervei végül mégsem váltak valóra, egy távolabbi rokona, Franklin D. Roosevelt lett az, aki elnökként (1933–1945) a család nevét ismét beírta a történelembe. A személyes találkozást Roosevelt részéről természetesen nem Mikszáth parlamenti képviselősége, hanem írói munkássága indokolta. Roosevelt a Hungária szállóbéli találkozáskor nem titkolta, hogy Mikszáthra, az íróra felesége1 hívta fel a figyelmét, aki elragadtatással olvasta a Szent Péter esernyője c. Mikszáth-művet és ajánlotta azt a férje figyelmébe: – Olvasd el ezt a könyvet, ez neked való munka. 1 Edith Kermit Carow Roosevelt második felesége volt. 1886-ban kötöttek házasságot, amelyből öt gyermekük született. 57 �Mikszáth 170 A házastársi ajánlást tettek követték, és ahogyan a volt elnök az íróval való találkozás első perceiben megvallotta: – Én azután nekifeküdtem és mondhatom, busásan meg voltam jutalmazva. Megjelent előttem az ön leírása nyomán az egyszerű kálvinista lelkész, a pusztai korcsma és a szegény néptanító. Uram! – én ezeket az alakokat már Amerikában ismertem. Azért jöttem Magyarországra, hogy megismerjem azt az országot, melyet ön úgy írt le, hogy a szívemet örökre megfogta2 – mondta Roosevelt mintegy igazolva, hogy valóban Mikszáth alakjai igen közel kerültek hozzá. Bizonyára több karakter, élethelyzet gyermekkori élményeit idézhette fel benne, a fárasztó politikusi évek, az elnökséggel együtt járó terhek után örömmel újraélte egykori emlékeit, olyannyira, hogy az íróval való személyes találkozást a tengerentúli sűrű programja ellenére is szükségesnek tartotta beiktatni. Roosevelt országjáró útján. Balra Apponyi Albert, jobbra Roosevelt, közöttük Hengelmüllerné, washingtoni nagykövetünk felesége Forrás: Új Idők 1910. április 24. Maga a találkozás ténye, a túláradó önvallomás bizonyára kevés művészembert hagyott volna érzéketlenül, de Mikszáthot mindez láthatóan alig befolyásolta. Bár teljességgel tisztában volt a közöttük lévő társadalmi és minden ebből adódó különbséggel, de önérzetes és öntudatos magyarként, az akkor még létező Nagy-Magyarország állampolgáraként, jeles írójaként mégsem érezte magát semmilyen téren kisebbrendűnek. 2 Budapesti Hírlap 1910. április 20. 58 �Mikszáth 170 A találkozó végén az újságíróknak elmondott első gondolata nemcsak tökéletesen mikszáthi volt, hanem mögötte az élc szavai is kiérezhetők voltak egy olyan magyar írótól, aki való értékén tudta kezelni a kettőjük közötti beszélgetést. – Szép hollandus fej s a mit mond, bár nem értettem, amikor mondotta, nagy hatással volt rám. Kellemes az arcmimikája és van valami nagyon szépen csengő a hangjában. Én soha sem fogom elfelejteni. A találkozóra Mikszáth nem egyedül, hanem fiával, ifj. Mikszáth Kálmánnal3 érkezett, aki akkortájt fejezte be a budapesti jogi egyetemi tanulmányait. Bizonyára annak keretében szerezve angol nyelvismeretét lett a találkozó egyik tolmácsa, első mondatával mintegy bemutatva saját szerepét is. – Ezredes úr, atyám bocsánatot kér általam, hogy nem beszéli az ön hazája nyelvét, de ezt azzal mentegetheti, hogy az ő idejében itt Magyarországon patriotizmusból nem tanult senki más nyelvet a magyaron kívül. Az én apám, ezredes úr, azt mondotta, ha volt neki bátorsága az iskolából az életbe kilépni a magyar nyelvvel, lehet bátorsága arra is, hogy ide is eljöjjön. Roosevelt ezt követően Mikszáth művét és annak angol fordítását dicsérte, amely angolul volt írva, de a szereplők karaktere magyar maradt. Egyébként Jókait is ismerem, de úgy hallom, hogy az ő fordítása nem sikerült olyan jól. Mikszáth elmondta, hogy most amerikai vonatkozású dolgot ír, még az elnök úr is szerepelni fog benne, majd Roosevelt fitogtatta világirodalmi műveltségét Tolsztoj, Sienkiewicz, Gogol műveinek felsorolásával. Lényegében ezzel zárult a Budapesti Hírlap 1910. április 20-i cikke, a találkozón történtek azonban nem merültek ki az udvariassági formulákban, annak érdemi részleteit, Mikszáth valós érzelmeit csak az író halála után egy évvel hozta nyilvánosságra a Budapesti Hírlap újságírója, Hetényi Imre, aki „másodtolmácsként” bebocsátást nyert a Hungária szálloda elnöki fogadótermébe. Azt, hogy miért törte meg Roosevelt, sőt a maga Mikszáth által is kért, a nagypolitikai részletekről való hallgatást a lap, csak találgathatjuk. Hiszen a leginkább érintettek, Roosevelt és Ferenc József még éltek, a világpolitikai körülmények sem sokat változtak, Theodor Roosevelt sem mondott le újabb elnöki terveiről. Talán éppen Mikszáth halála miatt érezhette a hírlap, immár feloldhatja a titoktartást. Így 1911. április 26-án már leírhatta azt, hogy Rooseveltnek az írót elismerő mondatára Mikszáth azzal riposztozott: 3 Ifj. Mikszáth Kálmán (1885–1950) ügyvéd, politikai szakíró, főispán. Jogi diplomát, majd ügyvédi oklevelet szerzett. Mikszáth Kálmán halála után Tisza István karolta fel, támogatásával Párizsban és Londonban is tanult. Tisza, majd Bethlen István hűséges követője volt, a kormánypárt képviseletében kétszer is indult nógrádi országgyűlési képviselői helyért, de mindkétszer veszített, majd 1926–1932 között Miskolc város főispánja lett. Gömbös miniszterelnöki kinevezésekor azonban hivataláról lemondott. Több politikai tanulmányt írt szakfolyóiratokba, hírlapokba, önálló könyvei is megjelentek. 59 �Mikszáth 170 – Idehaza bizony megtörtént velem az a furcsaság, hogy nem ismertek. Ez úgy volt, hogy egyszer, amikor Jókai életrajzán dolgoztam, szükségem volt néhány olyan adatra, amelyet csak a bécsi udvari levéltárból szerezhettem meg. Kértem, küldjék el az adatokat. Hát kérem, a kabinetirodából a magyar miniszterelnökséghez erre kérdést intéztek, létezik-e csakugyan egy Mikszáth nevű író és ha igen, miféle ember. Most aztán nagy elégtétel ez nekem, hogy az elnök úr ott az óceánon túl is ismert, amikor Bécsből azt kérdezték, hogy vagyok-e egyáltalában. Mikszáth azonban nem elégedett meg az általa bizonyára műveletlennek tartott bécsi hivatalnokok felemlegetésével, egyre jobban belelendült a szomszédságpolitika taglalásába. Beszélt, illetve beszélni kezdett az Ausztriához való viszonyunkról, elnyomatásról, királyról, a Habsburgokról. Roosevelt azonban az első pillanatok után ráeszmélt, itt korántsem irodalmi témákról lehet szó, hirtelen Mikszáth szavába vágott, majd a fordítás ismertében felszólította az újságírókat. – Stop! – mondta izgatottan. Erről ne beszéljük, ne is írjanak önök se lapjaikba erről! – fordult a jelen lévő két újságíróhoz.4 Az exelnöki reakció érthető volt, hiszen Rooseveltet budapesti érkezése előtt Ferenc József fogadta Bécsben, igen kínos lehetett volna, ha kiderül, kiről és miről cserélt eszmét Roosevelt és Mikszáth. Hetényi újságíró visszaemlékezése szerint Mikszáthot kelletlenül érintette, hogy a szabadság földjének szülöttje sehogy sem akarta őt gondolataiban követni, így már kevésbé érdekelték a továbbiak. Érezte ezt Roosevelt is, így kurtán-furcsán lezárta a beszélgetést. – No, most hazamegyek és megmondom a feleségemnek, hogy beszéltem önnel. Tudom, megdicsér. Alig egy hónappal később, 1910. május 28-án Mikszáth Kálmánt utolsó útjára kísérte a nemzet. Fia a halálhírről sürgönyben értesítette Rooseveltet, aki a következő részvétlevélben válaszolt5: Kedves Uram! Igen fájlalom atyja halálát. Nagy író és rendkívüli ember volt. Szíves értesítését köszöni igaz híve Roosevelt Tivadar. 4 A sajtó részéről csak két fő, a Budapesti Hírlap két újságírója volt jelen, Roosevelt titkára engedélyével. 5 Budapesti Hírlap 1911. április 16. 60 �Szépirodalom JÓNA DÁVID Feltámadás éjszaka csöndje, hajnali álom mélységbe süppedt pikkelyes múlt ez kórházi ablak, hiába tárom, a látóhatáron a hold is kimúlt gépi közönnyel viselt a sors, fájdalom újra, szárnycsapkodás, a halál ha hérosz, legyen az gyors, elolvadt gyertyának szép ájulás embriópózban, szapora sejtek, nem várják már az égi csodát, kiszáradt percek, körbe is vettek, szürkévé tették az egész szobát dacol az önzés, magába roskad, a kőpad is üres, hideg az arc, álmatlan éjben, fakul és rothad, kegyelem kelyhében utóvédharc alázat nélkül, kormozott lélek, érzem ahogy köröz az aranysakál magára rántja, mítoszát zárja a szörnyen magányos tucat-halál örvénylő folyóban kipusztult ösztön partot érez a lába alatt megérkezését közlik is rögtön átázott szívvel fekszik hanyatt homályát vesztő szellemi lét, kiadott versek, feltámadás, a költő, az ismeri a varázsigét, túlélése szép lázadás 61 �Emlékezés SHAH GABRIELLA Búcsú ifj. Szabó István és Sz. Nagy Mária szobrászművészektől 2017. január 26-án, csütörtökön kilencvenéves korában elhunyt ifj. Szabó István szobrászművész, Nógrád megye díszpolgára, két nappal később pedig felesége, a szintén szobrász Nagy Mária. Jelen írással rájuk emlékezünk. Ifj. Szabó István 1927. május 22-én született Dorogházán, Benczúrfalván élt és dolgozott abban a műteremben, amelyben egykoron Benczúr Gyula is alkotott, majd 1992-ig édesapja, id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész készítette szobrait. Alkotásai, kisplasztikái, érmei, köztéri szobrai a megye, az ország számos településén és az ország határain túl is megtalálhatók, s tehetségéről, művészi hitvallásáról szólnak. A képzőművészeti főiskolán Pátzay Pál és Kisfaludy Stróbl Zsigmond tanítványa volt. Első köztéri szobrászati megbízását közvetlen a főiskola elvégzése után kapta: Budapesten a Hősök terén a Millenniumi emlékmű felújításakor az egyik dombormű, a Bethlen Gábor szövetséget köt a csehekkel című alkotás elkészítésével őt bízták meg, majd folyamatosan kapta a felkéréseket az ország számos településére. Ifj. Szabó István munkásságában meghatározó helyet foglalnak el a portrészobrok. Nagyon sok irodalmi sze- 62 �Emlékezés mélyt mintázott meg. Petőfi Sándort, Madách Imrét, Váci Mihályt, Mikszáth Kálmánt, Ady Endrét. Petőfiről több kisplasztikát is készített, úgy, ahogy Petőfit ismerjük, sokarcúnak: a vándor Petőfit, a szabadságharcos Petőfit, a költő Petőfit. Életnagyságú Petőfi-szobra van Mezőberényben és a szlovákiai Királyhelmecen. A szlovák városból több megrendelést kapott, s az ő tervei alapján készült el a város történelmi emléktere, amelyet díszkút, Szent István, Szent László, Szent Imre közszobrai, s a város és környékéhez kapcsolódó személyek domborművei díszítenek. A város más pontján II. Rákóczi Ferenc és Eszterházy János mellszobrai állnak. A bodrogközi szlovák város azzal is kifejezte köszönetét, elismerését, hogy díszpolgári címet adományozott a számára. Kisterenyének – ahol szülei egy ideig éltek, ahol gyermekéveinek egy részét töltötte és ahol a város közterén szobrai láthatók – a díszpolgára. 2009-től Nógrád megye díszpolgára is. Nógrád megye majd minden településén találkozhatunk Szabó István-alkotással, Salgótarjántól, Kisterenyén, Pásztón át Szurdokpüspökiig vagy Magyargéctől Nógrádmegyerig. De országszerte sok helyen állnak játszóterei, díszkútjai, portrészobrai, emlékművei. Egy fontos nógrádi helyszín: Horpács. Az utóbbi években itt egy csodálatos szoborpark alakult, ahol jeles horpácsi vagy Horpácshoz kötődő személyek sorakoznak a Mikszáthkúria parkjában. Nagy Iváné, aki az egyik legnagyobb hatású magyar genealógus, heraldikus, történész volt, a szécsényi születésű, de Horpácson letelepedett Szontagh Pálé és Mauks Ilonáé, Mikszáth Kálmán feleségéé. De a legjelesebb közöttük: Mikszáth Kálmán. 1999-ben készítette el Horpácsra, a Mikszáth-emlékparkba, a múzeum elé az író életnagyságú szobrát, amelyre ha az ember ránéz, úgy érzi, ott ül vele szemben a lócán a nagy palóc mesélő. Hosszú ideig foglalkoztatta Madách Imre és Fráter Erzsébet élete. Gipszből elkészítette a kettejük szobrát. Madách Imre és Fráter Erzsébet boldog fiatal házasként ke- 63 �Emlékezés rültek Csesztvére, de a kapcsolatuk tragédiába torkollt. Ezt az összetartozást és szétválást egyesíti magában ifj. Szabó István alkotása. Álmai, vágyai között szerepelt, hogy a szobrot Csesztvén bronzba öntve láthassa. 2010-ben avatták fel a somoskői vár alatt az Aradi vértanúk emlékhelyén az általa készített szobrokat és domborműveket. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízásából készítette el a somoskői vár lábánál lévő parkban a reprezentatív emlékhelyet. „Sokat olvastam a 13 aradi vértanú drámai életútját, s belső felfűtöttség kísért azalatt az idő minden percében, míg ezzel a munkával foglalkoztam” – mondta ifj. Szabó István. A történelmi emlékhelyet a már meglévő díszkúthoz igazította a félköríves pihenőhelyre. Az épített támfalba helyezte el a vértanúk domborművét, a közepén álló díszkutat pedig gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének mellszobrával egészítette ki. Az emlékhely gyönyörűen illeszkedik a természeti környezetbe. Halála előtt egy közel 10 méteres Krisztus-szobor vázlatán dolgozott egy dabasi vállalkozó megbízásából. A karjait kitáró Krisztus egy imahelyre készült. 64 �Emlékezés Ifj. Szabó István elsősorban köztéri műveknek az alkotója, de több kisplasztikája is van. Faszobrait az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is őrző organikus szemlélet jellemzi. A fa saját természetét használja fel, ahhoz alkalmazkodik, alázattal nyúl ehhez az anyaghoz. Ezt jól példázza az Alvó fej c. műve, ahol a fa kérge a hajat szimbolizálja. A talált fán nem sok alakítás történt – mégis egy nagyszerű alkotás született. Vagy a nyújtózkodó lány esetében a fa görcse – a lány szeme. Ugyanilyen természetes a Benczúrfalvai korpusz című műnél – a fa elágazásaiból lett Krisztus két karja, a fa kisebb sérülése éppen Krisztus sebét jelzi. Ifj. Szabó István a természettel közösen alkotott. Egyfigurás kis bronzszobrai – szobrászi tőmondatok, melyekkel az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg: Hazafelé az erdőről, Hazafelé a mezőről, Summás, Beszélgetők stb. Az 1959-ben a bécsi Világifjúsági Találkozón első díjat nyert Pomona című szobrának egyik másolata egy londoni gyűjteményben van. Szoborszereplői mély, meleg emberi érzésekkel átitatott, esendő, de méltóságukat nem vesztő, fel nem adó alakok. A női alakokat lágy líra, humanisztikus vezérlőelv jellemzi. 65 �Emlékezés Érmeket is készített. A szécsényi országgyűlés 300. évfordulójának emlékérme a soproni érembiennálén I. díjat kapott. Szécsény várossá nyilvánításának 675. évfordulója alkalmából is készített egy emlékérmét. Hosszú évtizedeken át nem csak alkotott, szervezőként, szövetségi tisztviselőként részt vett a magyar képzőművészet közéletében. Munkásságát két alkalommal Munkácsy-díjjal, SZOT-díjjal ismerték el. Elsőként ő kapta meg hazánkban a Derkovits-ösztöndíjat. Életéről és művészetéről 2001-ben könyv jelent meg a Hollósy Galéria kiadásában, 2009-ben pedig Shah Timor készített filmet Élet a szobrok között címmel. A képzőművészeti főiskola elvégzése után 1953-ban nősült meg, s vette feleségül a hatvani származású Nagy Mária szobrászművészt. A művészházaspár Budapesten lakott, de gyakran hazalátogattak Benczúrfalvára, ahol a nagyméretű munkáikat készítették. Nagy Mária 1953-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Beck András, Mikus Sándor, Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak a mesterei. Szobrászati tevékenységéért több ízben kapott kitüntetést (1971: Szocialista Kultúráért, 1972: a Művelődési Minisztérium díja, 1991: az Arcok és sorsok kiállítás díja). 1959–85-ig a XIII. kerületi Németh László (korábban Kilián György) Gimnáziumban tanított. Könyvillusztrálással is foglalkozott. Országszerte számos köztéri műve áll, többek között Bajza József szobra Hatvanban, Mackó c. mészkő szobra a budapesti Transzvill Óvodában, gróf Klebelsberg Kunó bronz domborműve Hatvanban, a 100 éves a Kossuth Lajos Általános Iskola domborműve és az Ifjúság kútja szintén Hatvanban. Művészetéről legszebben s talán legértőbben Csohány Kálmán grafikusművész beszélt: „Nagy Mária elmélyülő, bensőséges érzelmeket kifejező művész. Műveinek belső sugárzása észrevétlenül ragadja meg a szemlélőjét és együttérzésre, együttrezdülésre kényszeríti. Nem tör új utakat, nincsenek bravúros formai játékai, de van megtartó, megőrző hite és alázata. És van még egy ritkább emberi, művészi tulajdonsága – a hűsége.” Ez a hűség élete végéig kísérte művészetét, de életének mindennapjait is férje és gyermeke iránt, férje művészete iránt és férjének családja iránt is. Személyükben két kiváló alkotót és embert veszített el Nógrád megye, az egész magyar művésztársadalom. 66 �Helytörténet VARGA MÁRIA Beszélgetés Matúz Gáborral, a Nincs kegyelem című film rendezőjével A Nincs kegyelem kapcsán eszembe jutott, hogy mi volt az én első találkozásom a témával. A nyolcvanas években diákként utazgattunk Nyugat-Európában, és találkoztunk ottani egyetemistákkal. Azt hiszem, a franciaországi Taize-ben beszélgettünk fiatalokkal, akik 1956-ról kérdeztek. Emlékszem, a szó szoros értelmében semmit nem tudtam mondani. Szerencsére volt ott egy történelemszakos fiú, aki beszélt valamit róla, de arra sem emlékszem, hogy mit. Sőt, azon sem csodálkoztam el, hogy ők ott többet tudnak a dologról, mint mi, magyarok. Visszagondolva, azért ez meglehetősen abszurd helyzet volt: valami elképesztően lebutított világban éltünk akkor is. Valószínűleg Te egészen másként találkoztál 56 témájával, hiszen – a filmjeid is mutatják – élénken foglalkoztat a történelem. A történelem és az irodalom iránti érdeklődésem már általános iskolás koromban, a hetvenes évek elején eléggé nyilvánvalóvá vált, rengeteget olvastam, és az akkor elérhető filmek közül is főleg a történelmi témájúak fogtak meg… Bár, így a kérdés nyomán jobban visszagondolva, igazából „mindenevő” voltam. De azt hiszem, először mégsem olvasmány- vagy filmélményként szereztem tudomást ötvenhatról, hanem édesapámtól hallottam arról a bizonyos októberről, méghozzá úgy, hogy mindenféle kétely nélkül forradalomként emlegette az akkori történéseket. Ő Etesen született, néhány kilométerre Salgótarjántól, és – mondhatni – természetesen a tarjáni sortűzről mesélt sokat. Tőle úgy hallottam, hogy 131 embert lőttek agyon a pufajkások és az oroszok. Ráadásul a történet eredetiben valahogy úgy szól, hogy annak a bizonyos december 8-ai szombatnak a délutánján megjelent a portájuknál egy szemmel láthatóan ideges, kétségbeesett fiatalember, kezében gyűrögetve a kalapját, és azt mondta nagyapámnak: „Jani bácsi, baj van! Lajos meghalt... Lelőtték az oroszok.” Nagyapám összehúzott szemekkel méregette a rossz hír hozóját – ismerte egyébként –, aztán megfordult, és elkiáltotta magát: „Lajos!” Édesapám bukkant elő a ház mögül, kezében baltával. Éppen fát vágott. Az illető természetesen nagyon megörült, hogy barátját és kollégáját életben találja, de hozzátette, egy perccel korábban kész lett volna akár megesküdni is arra, hogy édesapámat a halottak között látta a tarjáni főutcán. 67 �Helytörténet Meghatározó élmény lehetett… Úgy fogalmaznék, hogy a későbbiekben vált meghatározóvá, kisgyerekként inkább csak érdekesnek találtam, különösebben nem foglalkoztam vele vagy legalábbis nem emlékszem, hogy hosszabban lekötött volna. Aztán, már felső tagozatos voltam, amikor a kezembe kerültek Berkesi András, Moldova György és Szilvási Lajos könyvei. Ezekben találkoztam ismét 1956-tal, de némiképp más megközelítésben, mint odahaza. Sajátságos névsor, a Kádár-kor ponyva- és bulvárirodalmának emblematikus alakjai, hatalmas olvasótáborral bírtak egyenként is. Berkesi nem mellesleg ávós volt, Moldova pedig a mai napig nem titkoltan Kádár János rajongója. Berkesi dolgozott az ÁVH-nál, kíméletlen ember hírében állt, több koncepciós per előkészítésében vett részt, aztán őt is elítélték, ült néhány évet börtönben, 1956-ban a forradalmárok ellen harcolt. Szilvási Lajos ezzel szemben a forradalom napjaiban az Obersovszky Gyula által szerkesztett Igazság c. lapnál dolgozott, ők ketten tehát a barikád két különböző oldalán álltak. Ezekről persze a hetvenes években semmit nem tudtam. Mindenesetre Berkesi egyik könyve, az Októberi vihar máig élő emlék, mégpedig azért, mert – már a középiskolában – enyhe szóváltásba keveredtem a történelemtanárommal 1956 megítélését illetően. Másodikos vagy harmadikos lehettem, amikor az egyik órán ezzel a bizonyos Berkesi-könyvvel hozakodtam elő, amiben azt olvastam, vagy legalábbis úgy értettem a szerző által leírtakat, hogy 1956 nem egyértelműen ellenforradalom volt, vagy legalábbis nem minden részében. Emlékszem tanárom kissé meglepett, csodálkozó, gyanakvó arcára, amit gyorsan követett a vita hirtelen lezárása, és emlékeim szerint máskor ez a téma elő sem került. Olyasféle tekintettel méregetett, mint aki nem akarja elhinni, hogy legálisan hozzáférhető olvasmányok alapján bármelyik tanítványa a hivatalos és általa is vallott értelmezést megkérdőjelező következtetésre juthat. Akár ki is csaphattak volna az iskolából? Nem fajult a vita idáig. Huszár Miklósnak hívták egyébként ezt a tanáromat, és ő tanította a Világnézet c. tantárgyat is. Akkurátus, precíz, rendszerető ember volt, keményen kézben tartotta a társaságot, ami 14-18 éves fiatalemberek esetében azért nem mindig könnyű. Nagyon szeretett focizni, és egyébként – nem mellesleg – az MSZMP iskolai alapszervezetének titkára volt. Huszár tanár úr amúgy egy alkalommal arról beszélt nekünk, hogy szeretné, ha még az ő életében megvalósulna a kommunizmus, és ennek látja is a lehetőségét. Nem sokkal később aztán, ötvenvalahány éves korában, meghalt. Akkor már végeztem, túl voltam az érettségin, de úgy hallottam, hogy focizás közben szívinfarktust kapott, az vitte el. Azt hiszem, kedvelt 68 �Helytörténet engem, mint az egyik olyan tanítványát, akihez közel áll a történelem, és valamennyire el is igazodik a tananyagban. Kezd egy íve kirajzolódni annak, miként jutottál el addig, hogy vászonra vidd a tarjáni sortüzet… Évtizedek távlatából visszatekintve tűnhet úgy, mintha az ember útja automatikusan vezetne erre vagy arra. Fiatal felnőttként, már a nyolcvanas években értek újabb impulzusok 1956-tal kapcsolatban, amikor megismerkedtem egy fiatal katolikus pappal. Mocsáry Csaba némi idő elteltével a bizalmába fogadott, és rendszeresen megkaptam tőle az akkor illegálisnak gondolt szamizdat Beszélő stencilezett példányait, amelyeknek a többségét persze elolvasás után vissza kellett adnom, mert a legtöbb lapszámból csak egy darab volt neki is. Én pedig ifjúsági hittanra jártam Mocsáry Csabához a nyolcvanas években, de ott nem derült ki ez a fajta ellenzékisége. A Beszélőben olvasható írások hozzáadtak valamit a forradalomról addig alkotott képhez? Gyökeresen nem változott meg az álláspontom, bár feltehetően kiegészült. Igazából nem kötök az akkor szamizdatnak hitt folyóirathoz semmilyen revelatív meglátást, szempontot, legalábbis azok a számok, amelyek a kezembe kerültek, nem tartalmaztak ilyesmit. Tetszett a lap, mert körüllengte valami titokzatosság, amire még ráerősített, hogy egy plébánián jutottam hozzá a példányokhoz. Lassan elérkeztünk a rendszerváltozáshoz… Elérkezünk 1989–90-hez. A „beszélős” idők után pár évvel, már főállású újságíróként, a Pesti Hírlapnál, de főleg a Demokratánál, majd televíziós műsorvezetőként az Éjjeli menedékben foglalkoztam időnként ötvenhatos témákkal, megismertem Wittner Máriát, Pongrátz Gergelyt, Obersovszky Gyulát és másokat a forradalom egykori résztvevői közül, interjúztam Berkesivel, Moldovával és Szilvásival – az utóbbival készült anyag meg is jelent –, kezdtem egyre átfogóbban, árnyaltabban látni a forradalom és szabadságharc időszakát, az október 23-ához vezető történéseket és a november 4-ét követő megtorlásokat, a traumát követő gyors konszolidációt. Mindezzel együtt még véletlenül sem állítom azt, hogy tökéletesen képben lennék az 1956-os évszámmal jelölt, nem csupán az adott évet magában foglaló történelmi korszakkal, ami leginkább bolsevista diktatúraként írható le, de valamelyes jártasságra azért szert tettem a témát illetően. Először dokumentumfilmeket rendeztél, utána két dokumentum-játékfilmet. Miért kedveled ezt a hibrid formát? Van ennek hagyománya? Léteznek ismert rendezők ebben a műfajban? 69 �Helytörténet Nem állok különösebb érzelmi viszonyban egyik műfajjal sem, bármelyiket el tudom fogadni. Adott esetben mindegyiknek meglehet a létjogosultsága. Azt pedig, hogy vannak-e ismert rendezők ebben a műfajban, nem tudom. Jómagam egyet sem ismerek. Lehetséges, hogy egyszer majd a játékfilm műfaját választod, és ezeket – szigorúan műfaji értelemben – afféle bemelegítésként lehet tekinteni? Nem tudatos elhatározás van amögött, hogy először dokumentumfilmeket, aztán dokumentum-játékfilmeket rendeztem. Az elmondani kívánt történet és a rendelkezésre álló lehetőségek együttesen határozzák meg, melyik formát választom. Amikor készültél a filmre, végignézted a témában korábban született játékfilmeket, esetleg olvastál szépirodalmat is? Vagy inkább a történelmi anyagokat tanulmányoztad? Viszonylag sok ötvenhatos filmet láttam, játék- és dokumentumfilmet egyaránt, amelyek a legkülönfélébb – intellektuális, krimiszerű, populáris – megközelítésekben foglalkoztak a témával. Olvasni inkább történeti munkákat olvastam 56-ról, mint szépirodalmat. Megítélésed szerint eléggé feldolgozta a filmművészet 56 témáját? Nem. Melyik film tette rád a legnagyobb hatást? Volt olyan, amelyik tetszett, volt, amelyik nem, de a legtöbb vagy talán mindegyik alkotásról azt gondolom, jó, hogy elkészült, hiszen segíthetnek árnyaltabbá tenni az 1956-ról kialakult képet, ami jelenleg még nem igazán nevezhető letisztultnak. Hogy érted ezt? Vannak hamis képzetek vagy történelmietlen állítások? Bizonyára vannak hamis képzetek és történelmietlen állítások, hiszen miért ötvenhattal kapcsolatban ne lennének? Szinte bármelyik nevezetes történelmi eseményünkre vetünk egy pillantást, azt látjuk, hogy egymással akár homlokegyenest ellenkező állítások vannak jelen a köztudatban, kezdve a honfoglalással, folytatva II. Lajossal és a Csele-patakkal, Zrínyivel és a vadkannal, vagy ugorva jó nagyot az időben, vegyük Petőfi rejtélyes eltűnését – Barguzin vagy nem Barguzin –, és ugyanez a helyzet 1956-tal is. Nézzük például Nagy Imrét. Valójában ki is volt ez az ember? Melyik arca volt az igazi? A bolsevik? Tudjuk, hogy Vologya néven az NKVD-nek dolgozott, egyes megközelítések szerint nem kevesek erőszakos halálát elősegítve a sztálini időszakban. A földosztó vagy a padlássöprő? A magyarországi németek deportálója? A mártír miniszterelnök, aki élete utolsó pillanatában sem tagadta meg kommunistaságát, a kommunizmust? De szóba hozhatjuk 70 �Helytörténet a „pesti srácokat”, feltehetjük a kérdést, kinek a forradalma volt 56: a vidéké vagy a fővárosé? Valójában hányan gondolták komolyan, hogy akár az életük árán is szembeszállnak a szovjetekkel? Csupa olyan felvetés, amelyek mindegyikének vannak hívei, elvakultak és mérsékeltek egyaránt. Vagy talán nem is kell ilyen mélyre menni, elegendő lehet, ha tartunk egy rövid, a teljességre törekvést tudatosan mellőző névsorolvasást, s világosan látszik, mi minden keveredhet bennünk, amikor a forradalom és szabadságharc képét próbáljuk megrajzolni a magunk vagy a gyermekeink, az utánunk következő generációk és nemzedékek számára: Eörsi László, Jobbágyi Gábor, Kahler Frigyes, M. Kiss Sándor, Standeisky Éva vagy éppen Wittner Mária, Rácz Sándor, Mécs Imre, Krassó György, Göncz Árpád, Nagy Erzsébet, Vásárhelyi Mária, esetleg még, mintegy kakukktojásként, idekívánkozik Havas Szófia neve. Ha őket hallgatjuk vagy olvassuk – hallgattuk vagy olvastuk –, támadhat az az érzésünk, hogy esetleg nem is ugyanarról a történelmi eseményről beszélnek-beszéltek. Óhatatlanul megfordul az ember fejében, hogy akkor most kinek van igaza, kinek az interpretációját tekintse hitelesnek. És ha egyikét vagy másikát tekinti történelmileg és történetileg elfogadhatónak, akkor az ezzel szemben álló gondolatokat természetesen hamis képzetekként, történelmietlen megnyilvánulásokként könyveli el. Netán úgy van vele, mint jómagam, aki nem feltétlenül tartom ördögtől valónak egy esemény többféle olvasatát, az értékelések és vélemények ütközését-ütköztetését. Valószínűleg az idő rendezi majd el 1956 helyét és szerepét is a magyar és a világtörténelemben egyaránt, előbb vagy utóbb talán eljön a megnyugvás, de ha netán nem így lesz, remélhetőleg akkor sem dől össze a világ. Megkérdezted kamerán kívül az egykori események szereplőit, hogy később hogyan alakult a sorsuk? Milyen megtorlások érték őket? Hosszasan beszélgettem filmbéli interjúalanyaimmal, de kirívóan durva megtorlásról senki nem számolt be azok közül, akik konkrétan ott voltak a tömegben vagy csak az utcán tartózkodtak éppen, amikor megszólaltak a fegyverek. Tudomásom szerint nem zárták börtönbe, nem kínozták meg egyiküket se, igaz, piedesztálra sem emelték őket. Dolgoztak, dolgozhattak, bár volt olyan megszólaló, akinek az édesapját, a férjét hosszú évekre ítélték. Fontos megjegyezni, hogy a filmben megszólalók egyike sem volt tudatos forradalmár, hangsúlyozottan véletlenül keveredtek az eseményekbe. A Nincs kegyelem egy Karády-dal címe is. Tudatosan választottad? Miért? Szinte a kezdetek kezdetén ez jutott az eszembe. Mondhatni, a történet maga kívánta így. De írt ilyen címmel dalt a Piramis együttes, könyvet Rejtő Jenő, s volt több film is – amerikai, magyar és spanyol –, ami ezen a címen ment a mozikban. 71 �Helytörténet A Nincs kegyelem c. filmed sokkal drámaibb és érzelmesebb alkotás, mint a korábbi, A legbátrabb város. Előre tudtad, hogy ilyen lesz? Mondhatnám, így alakult, bár ez nem volna egészen pontos. Mindenképpen szerettem volna, ha érzelmekre ható film kerekedik a történetből. De nem méricskéltem hideg fejjel, hogy mennyi dráma, érzelem és egyéb összetevőből álljon a film. Szabadjára engedtem a képzeletemet – aminek persze természetes gátat szabtak a tények –, a valóság megismert darabkáit egybefűztem a fantázia alkotta képekkel, hogy egy viszonylag kerek történetet kapjon a néző. Kiderült-e azoknak a személye, akik lőttek, és akik elrendelték a sortüzet? Mi lett a sorsuk? Néhány pufajkást elítéltek, pár embert becsuktak közülük, egy-két évet leültek, majd szabadon engedték őket. Aztán éltek, míg meg nem haltak. Illetve, állítólag, még van sortüzes pufajkás, aki él. Az igazságszolgáltatás viszont nem nagyon firtatta a magasabb beosztású egyenruhások és politikusok, valamint a szovjetek szerepét a bekövetkezett tragédiában. Nem volna igaz állítás azt mondani, hogy szóba sem került a felsőbb régiókba vezető szálak kibogozása, de az Antall József–Göncz Árpád–Sólyom László-háromszögben elhalt a dolog – legalábbis van egy ilyen olvasata az igazságtétel elmaradásának. Részben ennek köszönhetően nagyon sok még a fehér folt, és erősen kérdéses, hogy bármikor is teljes képet kaphatunk-e arról, pontosan mi és hogyan történt azon a bizony december 8-án Salgótarjánban, és mi vezetett a tragédiához, milyen szerepet játszott a véletlen és a tudatosság a tragédia bekövetkeztében. A rendszerváltozás után is csak Biszku Béla szerepét vizsgálták a sortűz ügyében? Nincs tudomásom, hogy egyáltalán komolyan szóba került volna bárki másnak a számonkérése. Nem tanulmányoztam különösebben Biszku szerepét, de úgy tudom, több mint húsz évvel ezelőtt, a salgótarjáni sortűz miatt indult perben is csupán tanúként hallgatták meg, majd néhány évvel ezelőtt, bizonyos tekintetben abszurd módon, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt – vagy valami ilyesféle jogcímen – került az igazságszolgáltatás látókörébe, amihez még hozzácsapták a lőszerrel való visszaélés és a Nyugati téri, valamint a salgótarjáni sortüzet mint vádpontokat. Talán 2013-ban indult a bírósági eljárás, amiben végül a sortüzek ügyében felmentették, és így kapott pár évet – felfüggesztve. Salgótarjánban és Balassagyarmaton decemberben játszották a filmedet, úgy tapasztaltam, hogy tetszett a nézőknek. Te milyen visszajelzéseket kaptál? 72 �Helytörténet Alapvetően jó visszajelzéseket kapok. A mozisok beszámolói szerint a vetítéseket jellemzően csendben üli végig a közönség, nincs nagyon kimászkálás, „popkornozás”, okostelefonnal való babrálgatás. Szinte mindenkit megérint a film érzelmileg, és a hivatásos műítészek is többnyire pozitívan értékelik, a megjelent kritikák szerzői értő megközelítésben foglalkoznak a Nincs kegyelemmel. A test középpontba helyezése nem kevesek számára persze – mondhatni: természetesen – meghökkentő, de egészében véve a film végére azért kialakul valamiféle egyensúlyi állapot a nézők lelkében. Ahol pedig jelen vagyok az előadáson, s utána alkalom kínálkozik beszélgetésre a nézőkkel, ott szinte mindig visszatérő téma az igazságtétel elmaradása, sokan keserűen, elkeseredetten szólnak hozzá, s nehezményezik például a Kádár-rendszer működtetőinek az átlagosnál jóval magasabb nyugdíját. Mit tudhatunk a film további sorsáról? Szeretnénk DVD-n megjelentetni, vélhetően akad néhány televíziós csatorna, amelyik bemutatja majd aztán, és tervezünk egy képes albumot a forgatáson született kiváló fényképfelvételekből. Nem kapcsolódik közvetlenül a filmhez, de kezdeményeztem egy múzeum létrehozását, ami viselhetné azt a nevet, hogy a Sortüzek Háza, és amely alapvetően az 1956-os sortüzeknek állítana emléket. Első lépésként bejegyeztettem a sortuzekhaza.hu domain nevet, és beszélgetéseket kezdeményeztem olyanokkal, akik a legkülönfélébb módon segíthetik ennek a projektnek a megvalósulását. 73 �Helytörténet KOVÁCS KRISZTIÁN „Mi elestünk, de él az eszme…” A császári és királyi losonci 25. gyalogezred Nógrád vármegyei veszteségei a Nagy Háború első évében1 Az I. világháború száz évvel ezelőtti történéseire emlékezve jelen írásomban a gyökerekig igyekszem visszamenni. A gyökerekig, abban az értelemben, hogy a Nagy Háború alatt kiadott veszteséglistákra alapozva2 – ha hiányosan is – igyekszem feltárni a – többek közt Nógrád megyei kiegészítésű, és itteni központú – losonci császári és királyi 25. gyalogezred 1914. évi veszteségeit. Az 1914 és 1919 között kiadott veszteséglisták adatait felhasználva és azokból statisztikai kimutatásokat készítve, számos – az ezred világháborús szereplésére vonatkozó – adat szűrhető le; többek között a nagyobb – jelentős veszteségekkel járó – összecsapások ideje, és hogy az adott harcokban a regiment mely alakulatai (századai) vettek részt; kiderül, hogy egy-egy csata milyen arányú veszteséget okozott az ezred számára; megállapíthatjuk az alakulat legénységének átlagéletkorát, a katonák születési helyének térbeli kiterjedését. Épp emiatt nagy érdeklődésre tarthatnak számot az egyes falvak/városok I. világháborús történetének kutatása kapcsán is a lajstromokban megtalálható bejegyzések. Az adatok olykor – főleg a kezdeti időszakban – hiányosnak mondhatóak. Példának hozhatjuk itt fel 1914. augusztus 26-át, az ezred tűzkeresztségét Pawlówkánál, amikor is – a szakirodalom szerint – a 25-ösök súlyos veszteségeket szenvedtek.3 Ugyanakkor megnézve az augusztus 28-án (27én nem adtak ki!) megjelent veszteséglistát, egyetlen losonci katonát sem találunk benne. Sőt, az első adat, mely 25-ös ezredbelire vonatkozik, csak a 1 Jelen tanulmányom a 2016. évi Nagy Iván Honismereti Pályázatra készített: „Mi elestünk, de él az eszme…” – A császári és királyi losonci 25. gyalogezred veszteségei a Nagy Háború első évében c. pályamunkám rövidített, Nógrád megyére vonatkoztatott változata. 2 Örvendetes módon az 1914 és 1919 közötti, a teljes Osztrák-Magyar Monarchia területére kiadott veszteséglajstromokat (Verlustlist) mind a Cseh, mind az Osztrák Nemzeti Könyvtár online elérhetővé tette. http://kramerius.nkp.cz/kramerius/ Search.do?documentType=&text=verlustlist; http://anno.onb.ac.at/info/vll_info. htm (a letöltés időpontja: 2016.10.09.) 3 Erről bővebben: Kovács 2014: 68–70. 74 �Helytörténet 4 szeptember 2-i listában jelenik meg. Szintén a kezdeti időben sok esetben nem jelölték az illető születési helyét, idejét; ezeket későbbi kiegészítésekben tették közzé, ezáltal is nehezítve a kutatást, hiszen egy adatot több helyen kell keresni, és van, hogy ellentétes információkat közöl az eltérő időben közzétett bejegyzés.5 Írásom első felében a lajstromokból kigyűjthető – mindenekelőtt az egykori nagy Nógrád vármegyére vonatkozó – adatokat6 igyekeztem statisztikailag feldolgozni, míg a második részében a Nógrád vármegyére vonatkozó hősi halottak adatait adom közzé. A listában a személyek neveit (keresztnevek) magyarosítva (a lajstromokban németül tették közzé a neveket), a rendfokozatra és csapattestekre vonatkozó adatokat a veszteség lajstromokban alkalmazott német rövidítésekkel jelöltem, az adatbázis elején ezek magyar feloldását listába szedtem. A losonci császári és királyi 25. gyalogezred 1914-es veszteségei 12 lajstromban maradtak fenn, ebből 8 listában találhatunk Nógrád vármegyére is vonatkozó információt. Az alábbi táblázat részletesen mutatja, mely veszteséglistában maradt fenn nógrádi adat, az hány személyre vonatkozik, valamint leolvasható a megyei veszteség aránya az összes adathoz képest. Veszteséglajstrom 1914.09.14 1914.10.05 1914.10.08 1914.10.22 1914.10.28 1914.10.30 1914.11.12 1914.12.04 össz. Nógrád megye (fő) 17 151 4 111 100 1 2 101 487 összes veszteséghez képest számított arány 24,29% 28,54% 7,02% 31,44% 31,45% 33,33% 50,00% 32,17% Ezek a dátumok (főleg a 100 fős veszteséget meghaladó adatrögzítések) mind egy-egy jelentősebb összetűzésre engednek következtetni. Az első adatok a szeptember 14-i lajstromban maradtak fenn. Előtte, szeptember 6-a és 11-e között zajlott a magierowi csata, melyben a 25-ösök is súlyos veszteségeket szenvedtek el (az összes – nemcsak nógrádi adatot tekintve a szeptember 14-i lajstrom 70 fős regimentbeli veszteséget jegyzett). Szep4 Név szerint Dorner Alajos főhadnagy, aki megsebesült. Veszteséglajstrom. Nr. 10. Példának okáért hozható fel a herencsvölgyi születésű (Zólyom vm.) Tusim Mátyás, akit az 1914. október 22-én kiadott lajstrom (Veszteséglajstrom. Nr. 33.) halottnak tüntet fel, viszont az 1914. november 29-én kiadott kiegészítésben (Pótlások és helyesbítések E4.) már mint sebesült jegyeznek. 6 Nógrádon kívül számos egyéb megyéből származó katona szolgált a 25-ösöknél, csak a legjelentősebbeket említve: Gömör-Kishont – 457 fős veszteséggel és Zólyom – 439 fős veszteséggel. 5 75 �Helytörténet tember 11-én a Hadsereg-főparancsnokság – mivel a csapatok kimerülése és az orosz ellenállás fokozódása következtében a támadás összeomlott – kiadta az általános visszavonulási intézkedést. Ebből az időből maradt fenn az első, nógrádiakat is jegyző veszteséglista.7 Nagyarányú – 151 fős – veszteség érte a palóc bakákat az október 5-ét megelőző nap(ok)on. Magierow után a losonciak Galíciában nyugat felé vonulva, egészen Siemichowig meneteltek, ahol október 1-je és 5-e között pihenőt rendeltek el az ezredek számára. Emiatt nem kizárt, hogy az október 5-ei lajstromban jegyzett adatok a korábbi ütközetek veszteségeit regisztrálták. Október végén újabb nagy megpróbáltatások érték a regimentet, ezt jelzik a nagyarányú sebesülések és halálozások száma. Október 20-án az ezred a galíciai Rzeszowtól északkeletre lévő Kamien és Rudnik vasútvonal mentén levő erdőben mint tartalék helyezkedett el. Chałupki falu környékén október 23–24-én zajlott jelentős támadás, melyből a 25-ösök is kivették részüket. Ezután november 27-ig Krakkó térségében találjuk a losonci regimentet, majd 1915 februárjáig német parancsnokság alatt Orosz-Lengyelország területén szolgált. Itt érhette őket egy összetűzés alkalmával a december 4-én feljegyzett 101 fős veszteség.8 A regisztrált adatokat sebesülés-halálozás-hadifogságba kerülés tekintetében vizsgálva az alábbi táblázatban megfigyelhető, hogy a 25-ös ezredben szolgáló nógrádi katonák elsősorban sebesülés miatt (87,27 %) estek ki a harcokból, 60 fő (12,32 %) halt hősi halált és mindössze 2 katona került hadifogságba. dátum sebesült 1914.09.14 1914.10.05 1914.10.08 1914.10.22 1914.10.28 1914.10.30 1914.11.12 1914.12.04 össz. sebesült össz. halálozás össz. hadifogság 14 128 4 105 85 89 veszteség fajtája elhunyt hadifogság fő 3 23 6 15 1 2 10 2 össz. fő 17 151 4 111 100 1 2 101 425 60 2 87,27% 12,32% 0,41% A korösszetétel szempontjából véve szemügyre az adatokat kitűnik, hogy a háború kitörésekor az első besorozási hullám a 22 és 33 év közötti 7 8 Kovács 2014: 72–73. A teljes lista, mely Nógrád vármegye hadifogságba került és megsebesült katonáinak információit (összesen 487 fő), valamint a teljes 25-ös ezredre vonatkozó adatokat (1663 fő) is tartalmazza, megtalálható: Kovács 2016 76 �Helytörténet korosztályt érintette. A nógrádi állomány – veszteségek között jegyzett – legidősebb katonája a 35 éves videfalvai Pongrácz György tartalékos őrmester volt,9 a legfiatalabb két 15 éves szinóbányai fiú. A – veszteségként számon tartott – nógrádi honvédek átlagéletkora 1914-ben 26,78 év volt.10 1879 1 0,21% 1880 3 0,62% Nógrádi honvédek születési év szerinti megoszlása 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 18 25 29 45 24 40 50 49 3,70% 5,13% 5,95% 9,24% 4,93% 8,21% 10,27% 10,06% 1889 1890 1891 50 63 41 10,27% 12,94% 8,42% 1892 36 7,39% 1893 1 0,21% 1894 5 1,03% 1895 1 0,21% 1899 2 0,41% ? 4 0,82% Össz. 487 100,00 A Nógrád területéről sorozottak rendfokozatait vizsgálva a legmagasabb rangú megyebeli a 32 éves, Losoncnagyfaluban született Honéczy Károly főhadnagy volt. Rajta kívül főtiszti rangban csak a fentebb említett Pongrácz György szolgált. A katonák közel 96%-a a rang nélküli legénységi állományba és a tisztesek közé tartozott. Ha az ezred kiegészítő körzetéhez tartozó három megyéből (Gömör-Kishont, Nógrád, Zólyom) kikerülő katonák hasonló adatait vizsgáljuk, akkor is szembetűnő, hogy bár az összes veszteség 83,16%-a e három vármegyéből került ki, ugyanakkor mindössze 4 innen származó katona (a fentebb említett 2 nógrádi, valamint 2 gömöri tartalékos hadnagy) viselt főtiszti rangot. Ha a zászlóaljak egyes századainak veszteségeit vesszük szemügyre, elmondható, hogy a legtöbb katona a 6-os számú századból esett ki, összesen 51 fő, ami az összes nógrádi veszteség 10,47%-a. Nagyobb veszteség érte még a 4. és 12. (35–35 fő, 7,19%), és 10. (41 fő, 8,42%) számú századokat. További levéltári kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy az egyes századokat zászlóaljakba soroljuk, valamint hogy megállapíthassuk a pontos bevetési helyeiket. Az alábbi grafikonon az egyes századok nógrádi vonatkozású veszteségeinek arányait tüntettem fel. 9 Pongrácz György Nógrád vármegye főjegyzője; a háború kitörésekor önkéntesként lépett be a hadseregbe; az orosz harctéren megsebesült – 1914. december 4én; a 11. században mint tartalékos őrmester sebesült meg, amit az uralkodó ezüst vitézségi éremmel tüntetett ki. 1915 nyarán zászlóssá nevezték ki. 1915 októberében nagy ezüst vitézségi érmet kapott. (Losonci Újság 1914. december 24.; 1915. augusztus 5.; 1915. október 21. – Veszteséglajstrom Nr. 73. 4./12. 1914. 10 Az átlagolás során a 487 főből kimaradt a születési adattal nem rendelkező 4 fő. 77 �Helytörténet rövidítések: gp.kül.: géppuskás különítmény; m.sz.: menetszázad Végezetül az alábbi táblázatban a Nógrád megyei veszteségek születési helyenként való megoszlását tüntettem fel. Ezen adatokat térképre vetítve kitűnik, hogy a losonci ezred hatóköre a déli területekre már nem terjedt ki, ott már a 60-as számú közös egri gyalogezred toborozta a katonákat. Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Ábelfalva 1 5 5 (Abelova) 2 Alsóesztergály 1 1 3 Alsósztregova 1 1 Alsótisztás 4 1 1 (Dolný Tisovnik) Alsózellő 5 2 2 (Malé Zlievce) 6 Baglyasalja 4 4 7 Balassagyarmat 13 1 14 8 Bárna 4 4 Bolgárom 9 1 1 (Bulhary) Bolyk 10 3 3 (Boľkovce) Borosznok 11 1 1 (Brusník) Budaszállás 12 3 1 4 (Budiná) Bussa 13 2 2 (Bušince) 14 Cered 2 2 17 rövidítések: s. – sebesült; e. – elhunyt, hf. – hadifogságba került 78 Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Csákányháza 15 1 1 (Čakanovce) Csehberek 16 2 2 (České Brezovo) 17 Cserháthaláp 3 3 18 Cserhátsurány 1 1 19 Csesztve 4 4 20 Csitár 1 1 Dabar 21 5 5 (Dobroč) Darócz 22 1 1 (Panické Dravce) 23 Dejtár 5 5 Divény 24 3 3 (Divín) Divényhuta 25 3 3 (Divínská Huta) Divényoroszi 26 9 9 (Podkriváň) Dolány 27 2 2 (Bencúrfalva) Ebeczk 28 2 2 (Obeckov) 29 Endrefalva 2 2 Erdőszele 30 1 1 (Selice) �Helytörténet Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. 31 Érsekvadkert 5 1 6 Érújfalu 32 1 1 (Závada) 33 Etes 2 2 Felsőesztergály 34 1 1 (Horné Strháre) 35 Felsőrás[?] 1 1 Felsősztregova 36 4 2 1 6 (Horná Strehová) Felsőtisztás 37 8 8 (Horný Tisovník) Felsőzellő 38 3 1 4 (Veľké Zlievce) Fülek 39 6 2 8 (Fiľakovo) Fülekpilis 40 2 2 (Pleš) Füleksávoly 41 3 3 (Šávoľ) Gács 42 3 3 (Halič) Gácsfalu 43 2 2 (Halič) Gácslápos 44 2 2 (Lupoč) Gergelyfalva 45 2 (Gregorová 2 Vieska) Hartyán 46 1 1 (Chartany) 47 Herencsény 1 1 48 Hollókő 1 1 49 Homokterenye 6 6 50 Hugyag 2 2 4 51 Iliny 3 3 Ipolyberzencze 52 2 2 (Breznička) Ipolygalsa 53 2 2 (Holiša) Ipolymagyari 54 2 2 (Vhorské) Ipolynyitra 55 1 1 (Nitra nad Ipľom) Ipolyszele 56 2 2 (Zelené) 57 Ipolytarnóc 2 1 3 Ipolyvarbó 58 1 1 (Vrbovka) Jelsőcz 59 1 1 (Jelšovec) Kálnógaráb 60 4 4 (Hrabovo) Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Kalonda 61 1 1 (Kalonda) 62 Karancsalja 2 2 Karancsapátfalva 63 (Karancslapujtő 1 1 része) 64 Karancsberény 2 2 65 Karancskeszi 2 2 66 Karancsság 3 3 Kékkő 67 3 2 5 (Modrý Kameň) 68 Kishartyán 2 2 Kislibercse 69 2 2 (Ľuboriečka) 70 Kisterenye 7 1 8 Kürtabony 71 1 1 (Sklabiná) Kürtösújfalu 72 1 1 (Nová Ves) 73 Lapujtő 6 6 Lentő 74 1 2 3 (Lentvora) Lest 75 1 1 2 (Lest) Liptagerge 76 (Egyházasgerge 2 2 része) 77 Litke 3 3 Lónyabánya 78 3 3 (Lovinabaňa) Losonc 79 11 3 14 (Lučenec) Losoncapátfalva 80 1 1 (Opatová) Losoncnagyfalu 81 1 1 2 (Veľka Ves) Losonctamási 82 1 1 (Tomášovce) 83 Lucfalva 2 2 Ludány 84 (Ludányhalászi 4 1 5 része) Madácsi 85 1 1 2 (Mašková) 86 Magyargéc 3 3 87 Magyarnándor 2 2 Málnapatak 88 17 2 19 (Málinec) 89 Márkháza 1 1 Maskófalva 90 1 3 4 (Mašková) 91 Mátranovák 3 3 79 �Helytörténet Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. 92 Mátraszele 1 1 93 Mátraszőllős 1 1 94 Mátraverebély 2 2 Medveshidegkút 95 3 3 (Studená) 96 Mihálygerge 3 2 5 Miksi 97 3 1 4 (Mikušovce) 98 Mohora 2 2 Mucsény 99 1 1 (Mučin) 100 Nagyíbárkány 2 2 Nagykürtös 101 3 3 (Veľký Krtiš) Nagylám 102 3 3 (Veľký Lom) Nagylibercse 103 1 1 (Ľuboreč) 104 Nagylóc 2 2 105 Nándor 1 1 Nederes 106 1 1 (Nedelište) 107 Nemti 4 1 5 Nógrádszenna 108 1 1 (Zelená) 109 Nógrádmarcal 2 2 110 Nógrádmegyer 2 2 111 Nógrádszakál 1 1 Óbást 112 2 2 (Stará Bášta) Óvár 113 2 2 (Olováry) 114 Őrhalom 1 1 115 Pálfalva 1 1 Pararza 116 1 1 (Parassa?) Parlagos 117 3 1 4 (Polichno) Paróca 118 1 1 (Pravica) 119 Patak 2 2 Patakalja 120 2 1 3 (Podrečany) 121 Patvarc 1 1 Perse 122 4 4 (Prša) 123 Piliny 3 3 Pinc 124 1 1 (Pinciná) 125 Pogony 1 1 80 Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Poltár 2 126 2 (Poltár) Ragyolc 127 7 7 (Radzovce) Rapp 2 128 2 (Rapovce) Rárósmulyad 129 1 1 (Muľá) 130 Rimóc 1 1 Rózsaszállás 3 131 3 (Ružiná) 132 Ságújfalu 2 1 3 133 Salgótarján 30 4 34 134 Somoskőújfalu 1 1 135 Sóshartyán 2 2 Süllye 136 1 1 (Šuľá) 137 Szalmatercs 2 2 138 Szanda 1 1 Száraznyírjes 139 3 3 (Suché Brezovo) 140 Szécsény 10 1 11 141 Szécsényfelfalu 1 1 Szécsényhalászi 142 (Ludányhalászi 3 3 része) Szécsénykovácsi 143 2 2 (Kováčovce) Szentpéter 144 1 1 (Pótor) Szinóbánya 145 6 2 8 (Cinobaňa) 146 Szügy 4 1 5 Terbeléd 147 2 2 (Trebeľovce) Tósár 148 1 1 (Točnica) Tőrincs 149 2 1 3 (Trenč) Tugár 150 2 2 (Tuhár) Túrmező 151 4 1 5 (Turie Pole) Udvarház 152 1 1 2 (Uderiná) Vámosfalva 153 3 1 4 (Mýtna) Várkút 154 4 4 (Hradište) 155 Varsány 2 2 Vecseklő 156 1 1 (Večeklov) �Helytörténet Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Videfalva 2 157 2 (Vidiná) Vilke 158 (Veľká nad 2 1 3 Ipľom) 159 Vizslás 1 1 Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. 160 Zagyvaróna 4 4 Zsély 1 161 1 (Želovce) nem jelölt hely 1 1 2 össz. 425 60 2 487 A veszteséglistákban szereplő Nógrád vármegyei falvak A nyers, száraz tények elemzése után tekintsünk azon 25-ösbeli, Nógrád vármegyéből sorozott honvédekre, akik 1914-ben hazájuk védelmében idegen földön ontották vérüket. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a feltüntetett elhunyt személyek száma a veszteséglisták további kutatása során – utólagosan bejegyzett adatok miatt – tovább nőhet. 81 �Helytörténet A losonci császári és királyi 25. gyalogezred Nógrád vármegyei hősi halottai 1914-ben rendfokozat rövidítések Einj.Freiw.Inft.TitKorp. – egyéves önkéntes gyalogos, címz. tizedes ErsRes. – póttartalékos Gefr. – őrvezető Gefr. TitKorp. – őrvezető, címzetes tizedes Inft. – gyalogos, közlegény Korp. – tizedes Oblt. – főhadnagy Offiziersdiener – tiszti szolga ResGefr. TitKorp. – tartalékos őrvezető, címzetes tizedes ResInft. – tartalékos gyalogos ResKorp. – tartalékos tizedes ResKorp. TitZugsf. – tartalékos tizedes, címzetes szakaszvezető ResZugsf. – tartalékos szakaszvetető Zugsf. – szakaszvezető alosztály rövidítések Komp. – század Név Csaba Ferenc Cseman János Dancsok József Deák István Egyed József Fancsi Pál Fekete János Filip Pál Gácsi Antal Gálisz János Griglava Mihály Gyuros János Gyurove György Hanusz György Hipszki János Honéczy Károly Horváth József Hrasko György Hrubcso János Jónás Pál Keresztényi Árpád Klein Gábor Kovács Pál Králik János Krnak János Laczkó György Lakatos József Lentvorszky János Libertenyi Sándor 82 MGA – géppuskás különítmény veszteséglista rendfokozat kiadásának dátuma 1914.12.04 ResInft. 1914.11.12 Inft. 1914.10.05 Korp. 1914.09.14 ReserveKorp. 1914.10.28 Inft. 1914.10.22 n/a 1914.10.05 ResInft. 1914.10.22 Inft. 1914.12.04 Inft. 1914.10.05 Inft. 1914.10.28 ResInft. 1914.09.14 ResInft. 1914.10.05 ResKorp. TitZugsf. 1914.10.28 Gefrt. 1914.12.04 ErsRes. 1914.10.05 OberLt. 1914.10.05 Korp. 1914.10.28 Inft. 1914.11.12 ErsRes. 1914.09.14 ResInft. alosztály származási hely születési év 1. Komp. Bolgárom 15. Komp. Lentő 3. Komp. Szécsény Vecseklő 13. Komp. 14. Komp. Mihálygerge 6. Komp. Lest 12. Komp. Nemti 12. Komp. Maskófalva 2. Komp. Sóshartyán 6. Komp. Udvarház 14. Komp. Málnapatak 16. Komp. Felsősztregova 11. Komp. Patakalja 16. Komp. Parlagos 5. Komp. Borosznok 9. Komp. Losoncnagyfalu 12. Komp. Balassagyarmat 14. Komp. Budaszállás 15. Komp. Erdőszele 16. Komp. Hugyag 1885 1891 1890 1889 1892 1886 1888 1890 1892 1891 1881 1887 1888 1891 1882 1882 1891 1891 1886 1887 1914.10.05 Inft. 9. Komp. Salgótarján 1894 1914.10.22 1914.10.05 1914.10.28 1914.10.28 1914.12.04 1914.10.05 Inft. Inft. Inft. Gefr. Inft. Inft. 7. Komp. 6. Komp. 16. Komp. 14. Komp. 11. Komp. 4. Komp. Szügy Érújfalu Lentő Madácsi Vámosfalva Fülek 1890 1891 1883 1891 1884 1887 1914.10.28 Inft. 16. Komp. Kékkő 1885 1914.10.28 ResInft. 13. Komp. Pálfalva 1886 �Helytörténet Név Lörincsik János Lőrincsik János Lőrincsik Pál Machava Pál Mák László Mák Leó Meszjár János Moticska Ignác Nemcsok Pál Olbricht Gusztáv Páll János Pálovics Pál Sarlós Oszkár Simsik László Szabó Mihály Szabó Sándor Szalai János Szerémy Sándor Szladek Gábor Sztanek József Szűcs Lajos Tanczik Pál Tóth János Urbán Lajos Urda János Vaczulcsak József Végh András Végh Mihály Zelenak Sándor Zemen Mihály Zsiros József veszteséglista kiadásának rendfokozat alosztály származási hely dátuma 1914.10.22 Inft. 6. Komp. Maskófalva 1914.10.05 ResInft. 6. Komp. Maskófalva 1914.12.04 Inft. 11. Komp. Losonc 1914.10.05 ResInft. 6. Komp. Szinóbánya 1914.10.05 ResGefr. TitKorp. 4. Komp. Patak 1914.10.05 Gefr. 12. Komp. Patak 1914.10.05 Inft. 4. Komp. Túrmező 1914.10.05 Offiziersdiener 11. Komp. Salgótarján 1914.12.04 Inft. 2. Komp. Felsőzellő 1914.10.28 ResKorp. TitZugsf. 13. Komp. n/a 1914.10.28 Inft. 16. Komp. Mihálygerge Tőrincs 1914.10.28 ResInft. 14. Komp. Einj. Freiw. Tit. 1914.10.05 3. Komp. Losonc Korp. 1914.10.22 ResZugsf. 2. Komp. Hugyag 1914.10.05 Zugsf. 8. Komp. Fülek 1914.10.28 Inft. 16. Komp. Ipolytarnóc 1914.12.04 Inft. 9. Komp. Losonc 1914.10.28 Gefr. TitKorp. 16. Komp. Ságújfalu 1914.10.05 ResKorp. TitZugsf. 11. Komp. Sóshartyán 1914.10.05 ResInft. 12. Komp. Salgótarján 1914.10.22 Korp. 2. Komp. Losonctamási 1914.10.28 ErsRes. MGA. 3 Felősztregova 1914.10.28 ResInft. 14. Komp. Salgótarján 1914.10.30 Vilke n/a n/a 1914.10.05 Inft. 3. Komp. Málnapatak 1914.12.04 Inft. 4. Komp. Szinóbánya 1914.10.05 Inft. 11. Komp. Kisterenye 1914.10.05 Korp. 1. Komp. Ludány 1914.12.04 Inft. 3. Komp. Miksi 1914.10.05 Inft. 12. Komp. Érsekvadkert 1914.12.04 ResZugsf. 6. Komp. Kékkő születési év 1882 1882 1888 1891 1883 1891 1890 1891 1892 1888 1887 1888 1892 1889 1890 1886 1883 1888 1886 1888 1891 1887 1886 1885 1887 1883 1892 1891 1889 1892 1886 Bibliográfia Kovács Krisztián 2014. Egy mozgalmas hónap Galíciában. A losonci k. u. k. 25. gyalogezred harcai a Nagy Háború első havában. In: Palócföld 60. évf. 3. sz. Kovács Krisztián2015. „Ahány piros folt a mocsár tükrén, annyi könnycsepp a Karancs alatti búzavirágkék szemekben!” – A császári és királyi 25. gyalogezred négy ütközete a visszaemlékezések alapján. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Kovács Krisztián 2016. „Mi elestünk, de él az eszme…” – A császári és királyi losonci 25. gyalogezred veszteségei a Nagy Háború első évében. Nagy Iván Honismereti Pályázat. A veszteséglisták megtalálhatók: http://kramerius.nkp.cz/kramerius/Search.do?documentType=&text=verlustlist http://anno.onb.ac.at/info/vll_info.htm Losonci Újság 1914. december 24.; 1915. augusztus 5.; 1915. október 21. 83 �Szépirodalom ORAVECZ TIBOR Rím nélkül, Eszternek Bakonyi néma falevelek figyelik Nyárillatú szobrok születését Szeretet-keretbe faragott álmaid Fényjátékát, s tűri a büszke tölgy Csonk-varázsló kezed eleven csodáit. Dalaid a magyar büszkeséget Hirdetik csipke-sóhajtással az álmok Csillagvilág-élet-kopjafáin. Démon Várván Őt, éjjel démon jött hozzám Haján tüzet vetett a hold ezüstje Szeme ragyogott, vonaglott a párnán Gomolygott szüntelen kínnal kéje Ajkát számhoz tette lángolt végleg Hosszú tőrével hálót szőtt ágyékán Aléltan hevert teste mozdulatlan Smaragd hullt szeméből kusza fénysugár Bolondos bódító barna jégmadár. Hajnalban száműzött vadként állt űrt És itt hagyva kincsének egy darabját Eloszlott fohászkodva a ködben Napfény mardos hosszú mókás játék Hallgatom magam a Kék rapszódiát Fájt most fáj az elkésett ébredés 84 �Salgótarján 95 BARÁTHI OTTÓ Álom és valóság határain Az utolsó interjú Balogh Balázs András naiv képzőművésszel Úgy adódott, hogy 2010-től a korábbinál is többször találkozhattam régi ismerősömmel, a garzonházban magára maradt és akkor már beteg festővel. Elég sokat beszélgettünk, örült, hogy életútját – különösen annak utóbbi tíz-tizenöt évét, amely iránt, mint mondta, már a kutya sem érdeklődött – megírom és megjelentetem. A Palócföld c. folyóirat akkori főszerkesztője azonban a kéziratomat nem közölte le. Ellentétben a Kethano Drom – Közös Út c. folyóirattal, amely sok színes képpel illusztrálva látványosan jelentette meg a cikkemet. Utóbbi rövidített adaptációjával most a Palócföld szerkesztősége – köszönet érte – mintegy megköveti az időközben elhunyt művészt. 1995-ben készült rólad egy portréfilm.1 Nyilván most is vállalod az akkor elmondottakat. Persze, emlékszem, kérdésekre válaszoltam, kis történeteket meséltem. Azt, amire biztosan emlékeztem. Amit máskor sem mondhatok másképpen. A filmet vállalom. Az újságcikk, az más, nekem nem mindig mutatták meg, mit közölnek majd rólam. Így lehet az, hogy nem minden igaz, ami megjelent itt-ott, vagy nem teljesen úgy igaz. Sokat írtak rólam, rólunk.2 Ezeket jó lenne egyszer helyre tenni… 1 A filmet Képek régi cigányokról; Balogh Balázs András portré címmel 1995-ben Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmes készítette. 2 Az egyik legátfogóbb, legkomplexebb életút-történet Bancsik György Cigány? Naiv? Képzőművészet? Oláh Jolán és Balogh Balázs András cigány naiv képzőművészek élet- és karriertörténetének rekonstrukciós kísérlete c. dolgozata. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék. Konzulens tanár: Lágler Péter. Miskolc, 2005. április. 85 �Salgótarján 95 Kíséreljük meg! A filmben éppen csak említed mostohaapádat. Ki volt ő? Balázs Józsefnek hívták, én meg Balogh Andrásnak születtem. A nevére íratott – cigány volt ő is –, így lettem Balázs András, majd Balogh Balázs András. Mint esernyőjavító és vándorköszörűs járta a falvakat, gyakran engem is magával vitt. Egy baja volt: amikor kettesben maradtunk, molesztált. Kimondom: meleg volt. Ezért többször megszöktem, de mindig „hazamentem” Egerbe, az „első családomhoz”. Az azonban, hogy mostohaapám elvette a fizetségemet, sértette az önérzetemet; 16 éves voltam, amikor végleg elköszöntem, és az egri barátaimmal felutaztam Pestre. Hogy alakult a sorsod a fővárosban? Az egyik barátom lánytestvére befogadott a kőbányai Hős utcai lakásukba, én pedig beálltam a kőművesekhez. Hamarosan megismerkedtem egy cigánylánnyal, Balogh Máriának hívták, 1957-ben össze is házasodtunk. Még nem voltam 18 éves. Rövidesen két gyermekünk is született. Éltük a munkáscsaládok sanyarú életét. Eleinte jól megvoltunk, de négy év után elromlott a kapcsolatunk. Ott is hagytam csapot-papot. Később hivatalosan is elváltunk, fizettem a tartásdíjat a két gyerek 18 éves koráig, becsülettel. A 60-as évek elején kerültél Salgótarjánba és újra megnősültél. Igen, a második feleségemmel is Egerben ismerkedtem meg, a strandon. Oláh Jolánnak hívták, két gyereke volt már. De ez nem zavart engem, össze is házasodtunk. Szintén két közös gyerekünk született, András fiunk és Gabriella lányunk. Neveltük, iskolába járattuk mind a négy gyereket. Egy kis szoba-konyhás lakásban laktunk hatan, de sokkal jobban éreztem magam, mint korábban bárhol. A „cigánydomb” – alulról a Pécskő utcával – egy elég zárt világ volt, mindenki ismert mindenkit. Az öregek nyáron korán kiültek a ház elé a padkára, beszélgettek késő estig, a fiatalok meg veszekedtek is eleget. Ezekből az életképekből merítettem, mint ahogy a korábbi emlékeimből is. Hamarosan elkezdtél rajzolni, festeni. Ki fedezett fel? Lakott a közelben, a Rokkanttelepen egy fiatalember,3 aki rendszeresen járt Balázs János bácsihoz. Amikor én elkezdtem temperával dolgozni, engem is meglátogatott, ő mondta nekem, hogy János bácsi fest. Hozzá ekkor már jártak Pestről is, mint később megtudtam, volt nála Mihály Ida4 és 3 Az említett személy Botos Zoltán képzőművész, a salgótarjáni cigány művészek sokoldalú segítője, pártfogója. Több tekintetben megerősítette a Balogh Balázs András által elmondottakat. 4 F. Mihály Ida művészettörténész, aki a 70-es évek elején a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa volt. A cigány naiv művészek ismert pártfogójaként járt Salgótarjánban is. 86 �Salgótarján 95 5 Bánszky Pál is. Egyszer Jolántól érdeklődtek, hol lakik János bácsi. A feleségem – én nem voltam otthon – kihasználta az alkalmat, megmutatta az én képeimet is. Kettőt mindjárt meg is vettek. Ettől kezdve jöttek hozzám és vásároltak is. A „felfedezésemben”, és később a Jolánéban is, Daróczi Ágnesnek6 volt nagy szerepe, aki a 70-es évek elejétől többször járt nálunk és sok képet is vásárolt tőlünk. Jolánt is te tanítottad? Egyesek azt mondják, tehetségesebb volt, mint te? Írni és olvasni én tanítottam, tőlem lesett el mindent, az ezer százalék. Hogy tehetségesebb volt-e, mint én, azt nem tudom. Naiv festő volt ő is, de azt, amit én festettem, ő véletlenül sem tudta volna megcsinálni. Ami fordítva is igaz. Őt tanította Földi Péter,7 engem meg senki, soha. Jolánról is készült film,8 abból is kitűnik a tökéletes naivitása. Talán, mert ő maga mindig is gyerek maradt. Ezért festett olyan világra csodálkozó, nagy gyermeki szemeket is. Az én látásmódom és érzésvilágom is más. Ezért más a környezet is, ahol a figuráimat mozgatom, ahogy elrendezem. Engem úgy sorolhattak be, hogy még naiv, de már más is, talán több is. És én így is érzem. Te mit akartál leginkább kifejezésre juttatni, megmutatni? A saját világomat akartam megjeleníteni. A figurák többnyire cigányok, az én fajtám. Azt akartam megmutatni, hogy ők is olyan emberek, mint bárki más, csak nehéz sorsúak. A háttér az mindig fekete, igen, az illik hozzájuk. Azt a világot festettem, amelyben éltem, ami körül vett, és ami bizony sötét volt. És azt a világot is, amit álmodtam, amit kigondoltam, az persze színesebb. Ahogy láttam vagy magam elé képzeltem a környezetemet, ahol éltem: a putrikat, a házakat, a fákat, a sötétséget, az éjszakát, a cigányembereket. Néha a jókedvűeket, a táncolókat, a mulatókat is. Az én képeim valahogy az álom és a valóság határain voltak mindig, se itt, se ott. Mint én magam is. 5 6 7 8 Bánszky Pál művészettörténész 1958-tól a Népművelési Intézet munkatársa, majd főosztályvezetője. 1978-tól a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa, 1983-tól igazgatója. 1991-től a kecskeméti Magyar Naiv Művészeti Múzeum igazgatója volt. Daróczi Ágnes szerkesztő, műsorvezető. Az ELTE magyar-népművelés szakán szerzett diplomát. Egyike volt az 1979-es első cigány képzőművészek országos tárlata és a további kiállítások rendezőinek. Szerkesztője volt a Magyar Televízió Patrin magazinjának. A Magyar Művelődési Intézet munkatársa. Földi Péter egyedi stílusú művész. Alkotásaival 1974 óta szerepel kiállításokon. Somoskőújfaluban él és alkot. Munkásságát számos magas kitüntetéssel, többek között 2007-ben Kossuth-díjjal, 2009-ben Prima Primissima-díjjal ismerték el. Kovács Bodor Sándor 1998-ban Oláh Jolánról is készített (egy 18 perces), nagy sikerű, tanulságos dokumentumfilmet Kék madár címmel. 87 �Salgótarján 95 Végül sikeresek lettetek, amit számos közös kiállítás is igazol. Ez így volt, de a kiállításainkat nem tudom mindet felsorolni. Arra emlékszem, hogy néhány helyi és környékbeli bemutatkozás után az első országos kiállításunk Daróczinak köszönhetően 1979-ben a Pataky Galériában volt. A kecskeméti Naiv Művészetek Múzeumának állandó kiállításán is Jolánnal együtt szerepeltek a munkáink. 1989-ben a képeimet Budapesten a Néprajzi Múzeumban állították ki. A környező szocialista országokban, de Franciaországban, Olaszországban, sőt Japánban is voltak kiállításaink. 1992-ben a Párizsi Magyar Intézetben voltunk mi is. 2000-ben, éppen az én 60. születésnapom alkalmából is rendeztek kiállítást Budapesten Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő9 és mások áldásos közreműködésével. A képeim meg most már szanaszét találhatók, mondják, láthatók mindenfelé…10 Még 2005 elején is volt egy közös kiállításunk a Balázs János Galériában, amiről én tudok, vagy amire emlékszem. Több filmet is készítettek rólunk. A cigánydombi „magatokról” beszéltél. Mi történt később? A cigánytelepet 1975-ig felszámolták, kiköltöztettek bennünket is, amit meg is sirattunk. Kaptunk a Szerpentin úton az egyik emeletes bérházban egy tanácsi lakást. Abban a házban lakott éppen fölöttünk a festőművész Czinke Ferenc is, akivel jó viszonyban voltunk, néha megnézte a munkáinkat, tanácsokat is adott. Nagyon rendes ember volt, kölcsönösen tiszteltük egymást. De ebben a bérházban nem tudtunk megszokni, sehogy sem. Később a vásártéren kaptunk egy nagyobb tanácsi lakást, amit aztán 1990 körül részletre meg is vettünk. Itt egy pincerész is volt, néhány képet festettem is ott, de inkább raktárnak használtuk. Munkátok volt, dolgoztatok mind a ketten. Persze, meg is volt mindenünk, ami nagyon kellett, arra – így ruházkodásra és étkezésre – mindig jutott. Jolán a megismerkedésünk idején és még utána is jó ideig a Nógrádi Szénbányák Vállalat zagyvai rakodóján dolgozott. Én először a tanácsi városgazdálkodási üzemnél álltam munkába, aztán a ZIM Salgótarjáni Gyárában, majd a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgoztam. A 60-es évek végétől a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz kerültem, ahol 22 évig dolgoztam megszakítás nélkül, kétszer kiváló dolgozó kitüntetést is kaptam. 9 Zsigó Jenő szociológus. A Fővárosi Cigány Szociális és Művelődési Központ vezetője, festőtáborok szervezője, a Roma Parlament egyik alapítója, elnöke. Az Amaro Drom roma lap kiadója. 10 Balogh Balázs András képei (is) szép számmal találhatók az interneten, a googlekereső Képek fiókjában. 88 �Salgótarján 95 Eddig ez egy igazi munkáscsalád normális élete. Mi és mikor változott meg? Amikor a 90-es évek elején a vízművállalat átalakult, felmondtak, nem tudtam újra elhelyezkedni, jöttek a bajok, amelyek a kapcsolatunk megromlásához és fokozatos elhidegülésünkhöz is hozzájárultak. Ekkor már anyagi gondjaink is voltak. Jolánnak fokozatosan tönkrementek az idegei, kezelték is őt. Aztán egyszer csak beadta a válókeresetet. Még a halála előtt nyolc-tíz évvel. Bele is egyeztem rögtön a válásba, ott sem voltam, amikor elválasztottak bennünket. Ezt nagyon sokáig nem tudta jóformán senki, csak a gyerekek. A vásártéri lakásban a haláláig, 2005 végéig együtt laktunk. Én temettettem el, gyűjtést is szerveztem, Zsigó Jenő és mások is segítettek, hogy tisztességesen el tudjuk búcsúztatni. Mi történt veled Jolán halála után? Már régen elhidegültünk, Jolán halála mégis megviselt. A gyerekekkel egyetértésben eladtuk a vásártéri lakást, a kapott pénzből megkapták mind a négyen, ami járt nekik az anyjuk utáni örökségrészéből. A költözésbe besegített az egyik fiam és az unokám is, akikkel valahogy már ekkor összevesztem, de ez nem tartozik senkire. A lényeg, hogy magamra maradtam. Sehogy sem találtam a helyem, míg nem összebarátkoztam a szemközti lakásban lakó cigányasszonnyal. Őt látásból már ismertem, mert a rendőrségen takarított, én meg Jolán halála után a régi lakásunkból arra jártam a kocsmába. Gyakran találkoztunk, meghívott magához is. Amikor ez a lakás megüresedett, az eladott vásártéri lakás árából befizettem a Salgó Vagyon Kft.-nek a szükséges összeget, és megkaptam ezt az önkormányzati lakást. Beszélnél az új kapcsolatodról? Szembeszomszédok lettünk, hamarosan jó viszonyba is kerültem a tőlem fiatalabb, egyedülálló, csinos, barna asszonnyal. Ám ekkor a gyerekek választás elé állítottak: vagy az új asszony, vagy ők. Nem hagytam magam… Jól megvoltunk a hölggyel, nem költöztünk össze, de gyakorlatilag élettársak lettünk. Megértettük egymást, segített a talpon maradásomban, főzött nekem, gondoskodott rólam. Újra volt értelme az életemnek. Nagy kedvvel festettem, és ekkoriban sok nagy képet is csináltam. Egyszer csak az élettársam minden előzmény nélkül szívgörcsöt kapott és azonnal meghalt. Nem akartam elhinni! Egy fél éven belül elvesztettem azt, aki akkor már a legközelebb állt hozzám. Utólag is részvétem. Köszönöm. Hónapok teltek el teljes letargiában, nem törődtem sem magammal, sem a lakással. Aztán egy ismerősöm révén megismerkedtem egy bárnai asszonnyal, aki egy idő után beköltözött a garzonházba, lassan vele is jóba lettem. Sajnos, hamarosan kiderült, hogy súlyos beteg. Nagyon sok- 89 �Salgótarján 95 ba került a gyógykezelése, gyakran a rezsipénzem is ráment. Jó két évre rá, hogy megismerkedtünk, tüdőrákban meghalt. Ez időszakban elmaradtam számláim befizetésével. Azt gondoltam, majd festek és a képeim eladásából rendezem az adósságomat. Ám magam is megbetegedtem, a kezeim használhatatlanok lettek. Félretenni soha nem tudtál a képeid árából? Hiszen sok képed kelt el… Egy ideig a festés csak hobbi volt nekem. Amikor Balázs János másolásával vádoltak meg, akkortól vettem komolyabban. Ahogy megcsináltam egy képet, el is adtam. Vagy ingyen odaadtam, hogy majd később fizetnek. Aztán vissza se jöttek, sokszor becsaptak. Örültünk öt-tízezer forintnak is, ott volt a négy gyerek. A legtöbb, amit fizettek egy képért, százezer forint volt. Az itt van a városházán vagy a múzeumban? A címe? Én nem adtam egyiknek sem címet. A kép történetét szívesen elmeséltem, hogy mire gondoltam, amikor megfestettem. Aztán aki kiállította vagy megvette, többnyire az nevezhette el. Tudok példákat is mondani. A Megint elzavart az uram c. kép önmagáért beszél, mögötte a tipikus cigány családi élet áll. Ezt meséltem el a vevőnek. Az utolsó kenyér c. képemet akkor festettem, amikor nem volt egy fillérünk sem. Az utolsó kenyeret adtuk a gyerekeknek. Ezért nem tudtunk – többek között – megtakarítani semmit. Kikre emlékszel szívesen mint segítőkész emberekre? Elsőként, itt helyben, Botos Zolira (na, mit szólsz? – eszembe jutott a neve!), aki felhívta ránk a figyelmet, és a kezdetektől nagy segítségünkre volt. Czinke Ferenc – mint már mondtam is talán – szakmai tanácsokat adott, és a vásártéri lakáshoz jutásban támogatott. Erdős István is többször támogatott bennünket. Brunda Guszti révén jutottunk ki Párizsba. A közelmúltban újra meglátogatott Budapestről Szuhay Péter11 és Kőszegi Edit12 is, náluk is vannak még képeim. Sándor Zoltán a „lakáshoz jutásban” is segített, amiből Gáspár István Gábor újságíró is kivette a részét. Oláh Károly helyi régiségkereskedő nagyon sok képet vett tőlünk, talán még ma is van nála, eladó. Nem emlékszem mindenkire, aki segített. Akiket kihagytam, azoktól elnézést kérek... 11 Szuhay Péter néprajzkutató, szociológus, 1980 óta a Néprajzi Múzeum munkatársa, főmuzeológusa. Fő kutatási területe a magyarországi cigányság kultúrtörténete. Több publikációja és könyve jelent meg, dokumentumfilmezéssel is foglalkozik. 2001-ben Kőszegi Edittel filmet készített Cigány-kép Roma-kép címmel, melyben interjúalanyom is szerepel. Kiállítások szervezésével is segítette a művészházaspárt, hasznos információival e sorok íróját is. 12 Kőszegi Edit dramaturg, forgatókönyvíró, filmrendező. 1992 óta folyamatosan készít roma tárgyú dokumentumfilmeket. 2001-ben Szuhay Péterrel készített filmet Cigány-kép Roma-kép címmel, melyben interjúalanyom is szerepel. Sokoldalúan segítette a művész-házaspárt, hozzájárult e szöveg korrekciójához is. 90 �Salgótarján 95 Hogyan élsz itt a toronyház 16. emeletén, ilyen magas szinten? Igen, értelek. A nyugdíjam 86 ezer forint. A kiadásaim? Az önkormányzati lakás után a lakbért most már nem kell fizetnem.13 Nagyon sokba kerül itt a rezsi így is: a fűtés, a meleg víz, a villany, a közös költség. Legtöbbe a gyógyszerem, havonta 30-35 ezer forintba. Mosásra, tisztálkodásra is kell valami. Amíg tudtam, főztem magamnak, amióta fáj és „elromlott” a kezem is, egy házbeli asszony főz, havi 21 ezer forintért. Reggelire, vacsorára hideget eszem vagy konzervételeket melegítek. Nem vagyok nagyétkű, mégis sok elmegy a kajára. A napi egy-másfél doboz Mustang cigaretta is viszi a pénzt. Alkoholt nem iszom. A fűtés-/melegvíz-díjat nem is tudtam mindig fizetni, abból is gyűlt tartozásom. Ha ezt még rendezni tudnám... A betegséged? Vannak még terveid? Egyre rosszabb. Rákos vagyok,14 ráadásul el is kezeltek. Mondd már meg, milyen terveim lehetnének, ha nem tudom megfogni az ecsetet sem? Nemrégiben még elfogadták egy pályázatra készített kisebb képemet egy ház falának a kifestésére,15 de ezt a hatalmas képet én már nem tudom megfesteni. Kőszegi Edittől tudtam róla, ő segített ebben is. Hát, csak így vagyok. Tudod, amíg dolgozhattam, a ceruzával és az ecsettel, a rajzzal és a festékkel fejeztem ki magamat. A festés az életem volt, amióta nem dolgozhatok, egy kicsit meghaltam. Egy kicsit még élek is, elhagyottan, reménytelenül, betegen. Hogy meddig? … Köszönöm a beszélgetést.16 13 Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése 176/2010.(IX. 16.) Öh. sz. határozatával döntött – többek között – a Salgótarján, Erzsébet tér 1. szám alatti önkormányzati bérlakás Balázs András részére 2013. szeptember 30. napjáig történő ingyenes használatba adásáról. 14 A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház Onkológiai Osztályának diagnózisában ez állt: „Az orrdaganat hátsó falának rosszindulatú daganata, IV. stádium. A csontok és a csontvelő másodlagos rosszindulatú daganata”. 15 Bódvalenke „freskófalu” egyik háza 3x14 m-es falfelületének megfestéséről mint potenciális alkotásról van szó, amit a 2009-ben kiírt pályázatra beküldött kisméretű festményével nyert el a művész. 16 Balogh Balázs András 2014 elején – az említett gyógyíthatatlan betegségében – elhunyt. Emlékét ezzel a posztumusz cikkel is őrizzük. 91 �Szemle HEGEDŰS ÁGOTA Illegetés Hekl Krisztina: Szabadulójáték című könyvéhez Néha annak látszol, aki lenni akarsz. Máskor pedig más. Néha az vagy, aki otthon sír a csukott ajtó mögött, aki magában beszél, aki tűsarkút húzva sétál a síneken, hátra nem nézve. Néha annak látszol, akit Szakács Pistinek hívnak, néha pedig Dani vagy Attila a neved. Ott vagy a történetben, húzod magadra, mikor betakaróztál, és kényelmesen elhelyezkedsz a sztoriban, puff, már ki is lóg a lábad, fázik, hamar rájössz, hogy meddig ér a takaró. Hekl Krisztina kiábrándítóan éles tükröt tart a novelláskötet olvasóinak. Ott fejezi be a történeteket, ahol épp kíváncsi leszel, lezuhansz-e a szakadékba vagy megtanulsz repülni? A könyv borítóját tekintve szembesülök először a tökéletlenségemmel: a cipősarok kopottsága megejtő, lepattant piros körmöket idéz, vagy csak egy színházi estét, amelyre törött csizmasarokkal érkezem. Jelzés, igen messze vagyok a tökéletességtől. Mire végigeszem magamat a novellákon, addigra nemcsak jelzés, hanem teljes bizonyosság. Hogy engem is becsap a szívem, szemem, szám. Hogy az én énképem is hamis. A novellákat úgy lehet olvasni, mint a vágott süteményt a tepsiből. Ha puhát akarok, veszek a közepéből, ha édesebbet, akkor a karamellizált széléből egyet, aztán eszem egy kisebbet, majd hirtelen támadt éhségből felfalok két sort. Így olvastam én is, reggeli közben, aztán délelőtt, míg főtt az ebéd, kanapén, ülve, fekve, hason, háton. Nem jutott ki a könyv a lakásból, egy vasárnap alatt befaltam. Volt szöveg, amit kétszer is el kellett, lehetett olvasni, értelmezni, ízlelgetni a Hexa-kódokat, megsajnálni a hősöket, feldühödni az idiótákra. Mert abból van bőven. Hogy lehet ennyi hülyét megírni? Hogyan? Pár napig tartott, mire rájöttem, ezek az idióták itt élnek köztünk, a sztorik egytől egyig igaztörténetek, és mind menekül valami elől vagy után, mindegyik pszichológushoz jár vagy jósnőhöz. Jézusom, mindegyik karaktert ismerem. Az író ugyan kellően visszafogott a humor területén, de nem szűkölködik a kegyetlen valósággal. Össztablót ad a társadalmunkról, melybe vissza- 92 �Szemle nézünk néha-néha, szívesen olvasunk bele, mikor a kezünkbe kerül portörléskor. Megtartja a mese káprázatát, de érthető korrajzot, keresztmetszetet is kapunk. Aztán visszatesszük a polcra, ahol támaszték nélkül is megáll. Kicsit illegeti magát. (Ambrobook, Győr, 2016) KARAP ÁGNES Elvágyódás és megérkezés Oberczián Géza: Nógrádgárdonyi napló Nógrádgárdony mellett elrohan a világ. Látszólag minden áll ebben a határ menti, egyutcás faluban, százötven lakosa, huszonhárom háza és kocsmája lassan az enyészeté lesz. Csak a főúri kastély és a környező erdőben élő, legendává vált öreg szarvas hirdeti, hogy egykoron a falu lakói is haladtak az időben, gyilkosság, szerelmi háromszögek és történelmi tragédiák alakították életüket. Valakinek ez a látszólag mozdulatlan világ mégis a menedéket jelenti. A Nógrádgárdonyi napló Oberczián Géza első kötete, irodalmi folyóiratokban – Palócföld, Magyar Napló, Székelyföld − publikált novelláit most egyetlen történetté kapcsolja. A novellafüzért G, a pesti reklámszakember köti össze, a mű első részében (G-történetek) nem mindennapi gyerekkoráról és ifjúságáról olvashatunk. A szürreális nyitónovellában (Álmodj szarvast!) sajátos szülő−gyermek kapcsolat jelenik meg, ami nemcsak meghatározza G életét, de a szarvas mint a főszereplőt jelképező szimbólum a későbbi történetekben is felbukkan. A Rózsalugas a szerelemről szól, hősünk talál valakit, akinek különleges személyisége új dimenziókat tár fel, az ajtó−kulcs jelkép a kötet újabb meghatározó jegyévé válik, megtestesítve G további életének mozgatórugóját, az útkeresést. Aztán a két kezdő novellára jellemző misztikus, mesés világot hirtelen felváltja G hétköznapibb és realisztikusabb felnőttkora, az olvasó úgy érez- 93 �Szemle heti, a jelenbe érkezett. Kiégett, értelmetlen munkát végző, középkorú reklámszakembert látunk két gyerekkel és örökké elégedetlen feleséggel a vállalkozók és multinacionális cégek marketingvilágában, ahol szinte kötelező elem a szerető, a Xanax és a mosóporreklám. De G úgy dönt, kiszáll a mókuskerékből. Az Üldözőkben és a Szarvassá vált fiúban szembesül kudarcaival és hátrahagyva kiüresedett emberi kapcsolatait és a saját maga által értéktelennek minősített munkáját, egy tipikusan magyar falu látszólag konzerválódott, pusztulásra ítéltetett jelenébe menekül. Bár magányra vágyik, sorsa óhatatlanul egybeszövődik az itteniek életével. Megjelenése új színt varázsol Nógrádgárdony állóvizébe, és ahogy a kaleidoszkópban fordulnak a színes mozaikdarabkák, úgy lendül mozgásba mindenki, maga G is. A képzelt falutörténetek alcímet viselő részben felvonul a magyar vidék összes szereplője. A néma vadászatban az itt uralkodó főúri család, a Majláthok történelmi tragédiája egy reménytelen szerelem szálaival egybeszőve, a Kocsmában a föld és tulajdon nélkül maradt kisemberek gyilkosságig elfajuló harca a téeszek világában. A Réten, erdőn és Haláltánc című családi tragédiával és komédiák néhol groteszk és spirituális elemekkel átszőtt meséin keresztül ismerkedhetünk Nógrádgárdony múltjával. Oberczián Géza alapvető típusokkal dolgozik: Vermes, a kocsmáros; Vas Antal, a téeszelnök; Vági Béla, a falu egykori rendőre; Vég Jocó, a falu bolondja és Veronika, a cigányasszony. Boldogulást kereső, szerelmes fiatalok a Sodródókban, öreg orvos harca születéssel és halállal a Mélyben és a novella műfaját megtörő Levelekben egy asszony szerencsétlen sorsa. Egy meghatározó elem, a vallás és a pap alakja nem jelenik meg, mégsem érezzük hiányát. Hiszen maga G, vagy ahogy a falusiak hívják, a Pesti lesz az, aki talán eleve elrendelve új feladatként megváltást, bűnbocsánatot hoz az itt lakók életébe. A zárónovella (A Pesti) G vallomásával indít: „Én még sohasem kerestem Istent, de néha úgy érzem, ő már felfigyelt rám.” Majd a kötet ezekkel a sorokkal zár: „Aztán az élükre állok, menetelek a vízen, ők meg hosszú, tömött sorban követnek, amerre megyek. Hangosan énekelek hozzá, masírozunk, az élen én, G, a halgenerális. Alighanem ez lesz az eljövendő életem. Más nem érdekel, ne is keressenek. Ámen!” (Magyar Napló, 2016) 94 �SZERZŐINKRŐL BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008-ban jelent meg. BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író, fordító. Novellái, tárcái, kritikái és más prózai szövegei rendszeresen olvashatók napiés hetilapokban, irodalmi folyóiratokban. 19 regénye és novelláskötete jelent meg eddig. A legutóbbi: A kvarcóra hét dallama (regény, Libri, 2015). Móricz Zsigmond-ösztöndíjas volt 2006-ban, József Attila-díjat kapott 2010-ben, prózaírói tevékenységét Látó-nívódíjjal ismerték el 2014-ben. BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. Évtizedekig könyvtárosként dolgozott. Szerepelt antológiákban, novellásés verseskötete jelent meg. A Magyar Írószövetség tagja. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. DÖME BARBARA (1973, Debrecen) író, újságíró, szerkesztő. Budapesten él. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, kommunikáció szakon tanult. Diplomamunkáját szociológiából írta. Novelláit a Magyar Napló, a Hévíz, a Székelyföld, a Napút, az Irodalmi Jelen, az Ambroozia és a Képírás folyóiratokban publikálja. Kreatív írást tanult a Magyar Írószövetség Íróiskolájában. Újságírói munkáját 2011ben Magyar Toleranciadíjjal ismerték el. Novelláskötete 2013-ban jelent meg, A nagymama, aki elfelejtett meghalni címmel. Több riportkötet szerzője. A Magyar Újságírók Szövetségének tagja. HEGEDŰS ÁGOTA (1966, Székesfehérvár) költő, író, kritikus, marketinges. Elvégezte a Magyar Íróakadémia szépírókurzusát. Kukorelly Endrénél, Marno Jánosnál és Turczi Istvánnál hallgatott írószemináriumokat. Versekkel és helyszíni tudósítással több országos pályázatot nyert. Publikál az ÉS-ben, a Kalligramban, a Műútban, a Parnasszusban, valamint online felületeken. Tárcanovelláit a Műút közölte havi rendszerességgel. IANCU LAURA (1978, Magyarfalu) József Attila-díjas költő, író, néprajzkutató. 2006tól a csíkszeredai Moldvai Magyarság című folyóirat budapesti szerkesztője. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Magyar Írószövetség tagja. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Néprajzi publikációi a csángómagyarokról szólnak, több önálló verseskötete látott napvilágot, Szeretföld című regénye 2011-ben jelent meg. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. 2016-ban jelent meg Az élet szövete című könyve. KARAP ÁGNES (1977, Debrecen) író, művelődésszervező. Jelenleg Budapesten él. Novellái jelentek meg az Agria, a Búvópatak és a Székelyföld irodalmi folyóiratokban. Kapolcson a Művészetek Völgye Fesztiválon a Lilla malomban immár harmadik éve a Magyar Írószövetség programjainak ad otthont. KOOSÁN ILDIKÓ (1937, Szikszó) költő, műfordító. Orvostudományi Egyetemet végzett. Tagja a Magyar Műfordítók Egyesületének. Francia, német, román költőktől fordít verseket magyarra. Szívesen fotózik, főleg természeti pillanatképeket és makrofotókat készít. KOVÁCS KRISZTIÁN (1984, Balassagyarmat) történész. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatója. Fő kutatási területei: a Ráday család birtoklástörténete, a paraszti családok története (ezzel kapcsolatban már két könyve megjelent), a 25-ös losonci gyalogezred története, Nógrád megye 16–18. századi története. KOVACSICS ZSUZSANNA (1960, Budapest) költő, műfordító, tolmács. Az ELTE BTK �történelem-olasz szakán diplomázott. Elvégezte a Magyar Íróakadémia Szépíró Mesterkurzusát. Különböző antológiákban jelentek meg versei. Két online felület, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin és a Lenolaj Kulturális Online Műhely állandó szerzője. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Budapesten él. A www.balassagyarmat.eu honlap létrehozásának egyik kezdeményezője és szerkesztője. A honlapot létrehozó Balassagyarmatért Baráti Kör 2014-ben Balassagyarmatért Emlékérem, Pro Urbe elismerésben részesült. 2013-ban jelent meg szerkesztésében a Portrék Balassagyarmaton innen és túl című interjúkötet. dagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvös-kollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Részt vett a Mikszáth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. VARGA MÁRIA (1959, Terény) Az ELTE BTK-n végzett, magyar-angol szakos tanárként balassagyarmati középiskolákban tanított. 2004-ben doktori fokozatot szerzett, az egri főiskolán oktatott. Dolgozott a balassagyarmati, a megyei és az országos médiában. Írásai – egyebek mellett – az ÉS-ben, a Hitelben, a Palócföldben és a Kortársban jelentek meg. 2016-ban jelent meg összegyűjtött írásait tartalmazó kötete Válság és hagyomány címmel. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. A legjelesebb magyar folyóiratok rendszeresen közlik verseit, novelláit, drámáit, recenzióit. Több antológiában is szerepelt. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Eddig 11 önálló kötete jelent meg. 2016-ban Ratkó József-díjat kapott és elnyerte a Salvatore Quasimodo költőverseny különdíját. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író. 2010ben kezdett publikálni. Jelentős irodalmi lapokban, folyóiratokban jelentek meg írásai. Közölte már írását az Apokrif, A Vörös Postakocsi, a Helikon, a Kis Lant, a Napút, a Palócföld, a Szabadság, az Új Nautilus, a Várad, valamint az Irodalmi Jelen. Műfaja a rövidpróza. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmi szellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. Írásai különböző napi-, hetilapokban, irodalmi folyóiratokban (többek között az Élet és Irodalomban, a Parnasszusban, a Jelenkorban, a Nagyvilágban, a Napútban, a PoLíSzban, a Reformátusok Lapjában és a Vigiliában jelentek meg. Kilenc önálló kötetet jelent meg. 2013ban Napút Nívódíj-ban részesült. Képzőművészek: GÓCS ÉVA (1952, Salgótarján) fotóművész. 1971-től hivatásos fotós. Minden irányzat érdekli. Riportképei megjelentek napilapokban, kiállítása volt Budapesten, Kaposváron, Egerben és több alkalommal szülővárosában, Salgótarjánban. Miskolcon A fiatal magyar fotó 1990 után című vándorkiállítás résztvevője volt, műveit a Miskolci Galéria fotógyűjteményében is elhelyezték. Hitvallása szerint a fényképezőgéppel tükröt tart a néző elé. JUHÁSZ ATTILA (1985, Budapest) festőművész. Autodidakta módon sajátította el a festés tudományát. Több nagy mester gyakorolt rá hatást. Fassel Ferenc munkáit látva kezdett el festeni. Gasztonyi Kálmán segíti az útját. Magyarország egyik legjelentősebb galériája, a Vándorfény Galéria nagy sikerrel értékesíti képeit. Festményeit olajjal készíti, többnyire a Szász Endre-féle visszatörléses technikával. Szereti az intenzív színeket és a vidéki motívumokat. SHAH GABRIELLA (1975, Salgótarján) művészettörténész, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum igazgatója. Kutatási területe: a vallás és a művészet kapcsolata a 20. században, a Nógrád megyei képzőművészek, alkotók munkássága. Legutóbb megjelent könyve: Sanyi manó – Lévai Sándor bábés díszlettervező élete és művei (2015). SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Tankönyveiért az MTA Pe- Helyesbítés: A 2016/3. számunkban Nagy Pál: Idegen Múzsa? című írásában a 87. oldal 7. sorában a név helyes alakja: báró Barkóczy Ferenc. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b4e7831f2f1378438bf952a64ca8cd85.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2017 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2017/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2017 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/635d19717d5b613bd08e9fa4cd0a294d.pdf 5cfda38b675866bbd483f7a6cac3793d PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Csák Gyöngyi: Színjátékokra Dózsa asszonya Játszottál Keszthelyi-Mangó Gabriella: Kőtáblák helyett Dunánál Csend-képp Kalász István: Stand by me Ádám Tamás: Fóliázott angyalok Plázában Rozmaring Zentai László: Mikor jön az öreg? Acsai Roland: Felhőnjárók - Egy meg nem született gyermek története (részlet) Oravecz Tibor: A csend követei Nihil ad ego Fabio Volo: Elveszett idő (Kovacsics Zsuzsanna fordítása) 3 3 3 12 13 13 14 18 19 19 20 29 33 34 35 QUERELA HUNGARIAE Limbacher Gábor: Nemzeti összetartozás és a haza csorbíthatatlansága Nagy Tibor Balázs: A kuruc költészet mint közköltészet jellege, tematikája és egy tipikus műfaj a 4 39 KÉPZŐMŰVÉSZET „Az én lelkemben harmónia van” - Beszélgetés Cene gál István festőművésszel 47 MIKSZÁTH 170 Suhai Pál: Mikszáth Kálmán versei (2. rész) 54 ARANY 200 Bárdos József: Arany János korszerűségéről 89 REFORMÁCIÓ 500 Kovács Krisztián: Protestáns gyökerek - A Balassa család szerepe a lutheri egyház elterjesztésében Nógrád vármegyében a 16. század folyamán 96 SZEMLE Csongrády Béla: Madách nyomában (is) - Kozma Dezső: Irodalmunk út­ jain - Erdélyben c. könyvéről 106 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Cene gál István festményei láthatók: az első borítón a Kőkorszak (olaj, vászon, 60x75 cm), a hátsó borítón a Zen kövek (olaj, vászon, 30x40 cm), az első belső borítón a Mi (olaj, vászon, 100x70), a hátsó belső borítón a Szerelem Velencében (olaj, vászon, 100x70) című kép. Hüvösi Csaba Salgótarjánhoz kötődő fotóival ünnepli a szerkesztőség a folyóirat megjelenési helyének, Salgótarján városnak a 95. évfordulóját. Főszerkesztő: Gréczi-Z soldos E nikő Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: N agy P ál (Párizs) Támogatóink: szerkesztő: Szávai A ttila Nemzeti Kulturális Alap Fekete Z solt Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere Borítótervező: R áduly C saba Tördelőszerkesztő: Hernádiné B akos M arianna Pásztó Városi Önkormányzat Médiapartnerünk: N ógrád M egyei H írlap Készült a Polar stúdióban (salgótarján) gömörilap (www. gomorilap.sk) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M olnár É va igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom Csák Gy ö n g y i Színjátékokra Csónakjában nehezékként ülök, mégis nyílt vizekre merészkedik velem gyönyörködik kisded játékaimban, tűri törvényeimben az önkényt az én Istenem szeret. Szereti az álmaimat, nem engedi félbehagyni kölcsönöz ezer alakot; vagyok színitanodájában növendék. Egyszer hatalmas tűz fölött mezítláb ropatja a táncom, másszor aranyatérő esőcseppben szitáltat egy májusi estén. Dózsa asszonya méltóságodat, adtál a sziklának apadhatatlan forrásokat mióta tekintetemben a Te fájdalmad ül, súlyosnak érzem magam Játszottál játszottál kísérleti nyulat, holdnak doromboló párducot, opart pázsiton táncoló madarat, partravetett fuldokló halakat, rózsát a kertből, őszt és rothadás szagot, fényt könnyező titokzatos cseppkövet homályos barlangfalon. mégis a tíz parancsolat szabályozta létre esketsz legendafényű ikonarc? 3 �Querela Hungariae L i m b a c h e r Gá b o r Nemzeti összetartozás és a haza csorbíthatatlansága Ha a magyarság viharos 20. századi történelmére gondolunk, fölmerül a kérdés: mi a haza és mekkora a területe? A haza nyelvi értelmezését áttekintve azt látjuk, hogy a szó maga magyar fejleményként a haza határozószó főnevesülésével keletkezett, és előfordul már a legkorábbi magyar nyelvű, kézzel írott könyvben, a 14-15. század fordulója táján keletkezett Jókai-kódexben.1 Az 1894-ben megjelent Pallas Nagy Lexikonában, „Az összes ismeretek enciklopédiájában” a haza szócikk még nem is szerepel. A kötetbeli haza­ szeretet szócikk arra utal, hogy a haza fogalmát a lexikon magától értetődő­ nek tartja. Olyannak, melynek földje - azaz területe -, továbbá lakói, nyel­ ve, emlékei stb. iránt érzett ragaszkodás hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez. A haza szeretete tettekben is megnyilatkozik, mint az iránta való kö­ telességek teljesítése. Szükség esetén saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is érte való mellőzése, önzetlenség, odaadás, sőt önfeláldozás.1 2 Itt tehát a haza olyan területtel, lakossággal bíró létező, mellyel a hazában élők szeretetkapcsolatban állnak, és érte áldozatvállalásra képesek. A haza iránti kötelessé­ gek nem külső jogszabályi természetűek és értelműek, mint az állam, az or­ szág esetében, hanem benső, szívből jövő késztetések. E fogalomértelmezés szerint a hazánk a jelenlegi Magyarországnál föltétlen nagyobb területre, legalább a magyar érzelműek által lakott kiterjedésre vonatkozik, de a haza minden lakója iránti célszerű ragaszkodás esetén az egybeesik a történeti Magyarországgal. Hasonlóan, a közös emlékekhez való ragaszkodás tekin­ tetében a haza legalább a történeti Magyarországra vonatkozhat, kibővítve előbb is, most is - a moldvai csángók területével. A Révai Nagy Lexikona már az ismeretek teljesség igénye nélküli encik­ lopédiája, viszont tartalmazza a haza v. hon szócikket. Eszerint a haza vagy hon etikai egység, a közös területen élő nép(ek) emlékeinek, érzelmeinek, szokásainak és reményeinek közösségét foglalja magában. A haza a nép er­ kölcsi egységének, jó- és balsorsban való együvé tartozásának, az egyaránt való önmegtagadás és önfeláldozás erényeinek kifejezője. A nép faj és 1A magyar nyelv értelmező szótára. Harmadik kötet H-Kh. Akadémiai, Bp., 1960, 178.; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Második kötet H-Ó. Akadé­ miai, Bp., 1970, 76. 2 Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája. VIII. kötet GesztelyHegyvám. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Bp., 1894, 786. 4 �Querela Hungariae nyelv tekintetében részint egyeredetű, részint a történeti események által egybeforrasztott, amely akarat- és cselekvésbeli önállóságát másokkal szemben képes kifejezésre juttatni.3 A plurális társadalmakban e jellemzők már nem egységesen valósulnak meg, de mint normatív kategória a haza fo­ galom az egységesülést szolgálhatja. E meghatározás sem zárja ki a haza történeti országterületre vonatkoztatását, de mindenképp meghaladja a je­ lenlegi ország területet. A trianoni országvesztést és a szovjet megszállást követően a Magyar nyelv értelmező szótára a haza fogalmát szorosabban összeköti az aktuális országterülettel. Főnévi mivoltában négyféle meghatározást ad: elsőként az egyén, közösség, nép szempontjából - az országgal, országterülettel vagy az annál szűkebb szülőfölddel azonosítja. Hivatkozik az akkori alkot­ mányra, mely szerint „A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.” Ugyanakkor idézi Vörösmartyt is: „Hazád­ nak rendületlenül / Légy híve, oh magyar.” S bár a 19. századi kifejezés nyilvánvalóan az akkori történeti országterületre vonatkozik, a szócikk nem tér ki a haza fogalom és a 20. századi békeszerződések, nagyhatalmi dönté­ sek eltérő magyarországi területeinek viszonyára. A második meghatározás szerint a haza az ország lakosságának a történelem során kialakult szerve­ zett, politikai, társadalmi, érzelmi közössége. A Petőfitől, Aranytól, Csoko­ naitól hozott példák itt is rávilágítanak a haza és az országterület viszonyá­ nak tisztázatlanságára. A harmadik típusú fogalomértelmezés átvitt, költői értelem szerint definiál ’örök haza, másvilág, mennyország’ értelemben. Negyedik értelmezéseként a haza az az ország vagy vidék, ahonnan valami származik, ahol eredetileg létezett, ahol leginkább előfordul. Így - a szemlél­ tetés szerint - a dohányzás eredeti hazája Amerika, a selyemtermelésé Kína. Nézőpontunk szerint e meghatározásba az előző példák mintájára az is bele­ fér, hogy a magyarok hazája a Kárpát-medence / az integer Magyarország. Az 1980-as évek végi rendszerváltoztatást követő újabb lexikonok közül a Magyar Nagylexikonban hiába keressük a haza címszót.4 A Magyar Kato­ likus Lexikon tömör meghatározásában ország vagy tájegység, melynek ál­ landó lakói ugyanazon törvények alatt élő polgárok közösségét alkotják. Ilyen értelemben tehát egy ország történelmi változása maga után vonná a haza változását is. Viszont földrajzi tekintetben a haza egy nép történelmi élettere, a népre jellemző szellemi-kulturális hagyományokat elevenen élte­ tő tájegység.5 Ennek az értelmezésnek megfeleltethető a történelmi magyar 3 Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. IX. kötet Gréc-Herold. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Bp., 1913, 622. 4 Magyar Nagylexikon. Kilencedik kötet Gyer-Iq. Magyar Nagylexikon Kiadó, Bp. 1999, 303; 2004, 376. 5 Magyar Katolikus Lexikon. Negyedik kötet Gas-Hom. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 1998, 664. 5 �Querela Hungariae országterület, a Kárpát-medence, mint a magyarság történelmi élettere, amely a rá jellemző hagyományokat elevenen élteti a trianoni békediktátum után megmaradt országban és az utódállamok érintett területein egyaránt. Amíg a történelmi, földrajzi, kulturális, gazdasági, épített örökségbeli, szár­ mazásbeli szálakat, polgárok közötti kapcsolatokat a magyarság elevenen fönntartja, amíg például Kassa, Munkács, Kolozsvár, Szabadka, Eszék, Lendva vagy Kismarton nem számít külföldnek, addig létezik a haza egész történeti országterületre kiterjedő abszolutisztikus értelme. Ily módon tehát a haza nem politikafüggő fogalom, hanem a kulturális folytonosságot kép­ viseli. Azt a folytonosságot, amelynek sajátos, közegteremtő és létmód-ki­ jelölő kezdeti megnyilatkozása Szent István királyunk végrendeleti ország­ felajánlása a Boldogasszonynak: Szűz Mária szentséges kezébe és oltalma alá adta és ajánlotta az egyházat, „és ez szegény országot [evidens, hogy a Szent István-i Magyarországot!] mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben”.6 Ezzel a ha­ za transzcendens kötődésűvé vált. Modellértékű ikonográfiai hagyo­ mány lett, hogy István királyt leg­ többször úgy ábrázolják, amint az or­ szágot és a nemzetet jelképező Koro­ nát a Boldogasszonynak fölajánlja. Legrégibb ismert emlékünk a XII. századbeli esztergomi Porta Speciosa.7 A magyar haza transzcendens je­ lentősége megfigyelhető a későbbi századokban is. Ily módon, mint a lé­ lek lobogó lángja nyilatkozott meg Zrínyi Miklós hazaszeretete 1566ban. Istennel, a királyi felséggel, a kereszténységgel együtt ő a szegény, végső nyomorúságba jutott édes ha­ zát állandóan vidám arccal, vére ontásával és végül Boldogasszony szü­ letése ünnepén bekövetkezett hősi halálával pártfogolta, szolgálta. Gróf Esterházy Miklós nádor a hazaszere­ 1. kép: István király és a szent magyarság országfelajánlása Szűz Máriának, Boldogasszonyunknak Nógrád község templomában 6 Limbacher Gábor 2002. Hazaszeretet, magyarságtudat a népéletben. Palóc Múze­ um (Nógrád Megyei Múzeum és a szerző), Balassagyarmat, 23. 7 Bálint Sándor 1977. Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok ha­ zai és közép-európai hagyományvilágából II. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp. 6 �Querela Hungariae tetre mint történelmi távlatokra viszszanyúló fogalomra utalt 1627-ben: „Nem hazánk-e nekünk is ez, mint édes Eleinknek? Az bizony, más nincsen kívüle, s tartozunk mind Isten, mind világszerte az természetnek törvénye szerént is, minden óltalommal neki.” E mentalitásból kicsendül a haza mindeneknél előbbre valósága, a hazaszeretet törzsökös tágassága, transzcendens dimenziója, és az emberi nembe oltott természeti törvényként értelmezett mivolta.8 A 17. század közepén készült Mórichida-Árpás középkori Szent Jakab templomából a győri Püspökvárba került oltárképen Szűz Mária védő gesztussal köpenye alá vonja Magyarország területét (térképét), és az angyalok a Magyar Szent Koronával készülnek őt megkoronázni. A Köpönyeges Mária középkori ikonográfiai ha­ gyományának megfelelően a felhőkön lebegő Mária széttárt palástjának ol­ talma alatt világi és egyházi méltóságok is térdelnek, akik itt - eltérően a legtöbb középkori ábrázolástól - nem csupán általános típusok, hanem port­ réként megfestett, egyéni vonásokkal jellemzett figurák. I. Lipót császár és a római pápa körül Magyarország világi és egyházi méltóságai látszanak, köztük Wesselényi nádor, Nádasdy Ferenc országbíró, Zrínyi Péter horvát bán, Szelepcsényi György esztergomi érsek és Széchényi György győri püspök. Az a veszély, amely miatt a haza területével mindannyian Mária ol­ talma alatt kerestek menedéket, a török hódítás volt, amelyet a jobb oldal hátterében feltűnő kontyos török katona jelképez.9 A haza transzcendens összefüggése jelent meg II. Rákóczi Ferencnél is, aki szabadságharcának zászlóira a Cum Deo pro Patria et Libertate, Istennel a hazáért és a szabad­ ságért szakrális-mágikus jelmondatot íratta. A történelmi sors odavezetett, hogy a magyarság esetében sajátos módon különvált a haza, a nemzet és az ország vagy állam fogalma, különböző te­ rületiséget jelölve. A lexikonbeli meghatározásoknak részint megfelelően a haza a politikai változásoktól független, kulturális, erkölcsi, szívbéli kate­ góriaként a történeti, a Szent István-i Magyarország területét öleli föl - hozzáérthetően az egykori Kunország, moldvai vajdaság, moldvai csángók földjét, amely a középkorban a magyar királyság hűbéres tartománya volt, ahol a legtöbb város magyar, illetve magyar-szász alapítású, és ahol máig jelentős számú magyarság él.10 Az etnikai nemzet kiterjedése a Kárpátok térségére és a földkerekség magyarok lakta területeire vonatkozik. A politi­ kai alakulatot képező ország az a jelenleg kereken 93 000 km2, ahol a ma­ 8 Limbacher 2002: 32. 9 http://www.wikiwand.com/hu/Szent_Jakab_apostol_templom_(M%C3%B3richid a%E2%80%93%C3%81rp%C3%A1s) (Letöltés 2017. 05 18.) 10 Kádár Gyula 2010. A Kárpátokon túli magyarság (3.). In: Székely Hírmondó, júli­ us 29. http://www.hirmondo.ro/web/index.php/feed/velemeny/12236-Krptokontli-magyarsg.txt (letöltés: 2015. 10. 07.); Domokos Pál Péter 1987. A moldvai magyarság. Magvető, Bp. 7 �Querela Hungariae gyar állam található. Magyarországiakat és határon túli magyarokat érintő események, rendezvények esetén lényeges különbségtétel, hogy az nem nemzetközi, hanem államközi esemény, rendezvény, mivel egy nemzethez, de különböző országokhoz tartozókra vonatkozik. A haza-nemzet-ország rendszerét kiegészítő tényező az állampolgárság. Az előzőekhez képest ez nemcsak egyféle lehet, hanem immár - legalábbis magyar részről - legáli­ san létezik a kettős vagy akár többszörös állampolgárság. Így egy utódál­ lambeli magyar egyszerre teljes értékű polgára a szomszéd országnak és Magyarországnak. Értelmezésünk szerint tehát a haza egységes fogalom, nincs külön hon és külhon. A politikai, társadalmi változásokkal, a trianoni döntés és a korábbi kivándorlások óta viszont vannak külországi honfitársa­ ink, akikkel a hazánk egy, de országaink különbözőek. Csak az imént fölvázolt meghatározással, a kulturális folytonosság érvé­ nyesítésével, azaz a haza abszolutisztikus - nem a politika alapján relativizálódó - felfogásával értelmezhetőek a hazafias művek, mint például ezek egyik legfőbbike, a Szózat. Az első világháború elvesztésének idejéig, az integer Magyarország fennállásáig tartó időszakra vonatkozóan értelmetlen volna kérdést föltenni, hogy a magyar mely hazának legyen rendületlenül híve, s mely haza az, amely bölcsője és hantjával takarója is, illetve ahol él­ ni és halni kell. Ehhez hasonlóan azonban valójában egyértelmű, hogy Tria­ non után is, máig is változatlanul ugyanaz a haza. Hiszen értelmetlen volna úgy tartani, hogy a Kárpát-medence trianoni határon kívül született magyar­ jai számára nem volna bölcső és majdan sír a szülőföld, ahol élni s halni kell, hanem csak a megmaradt Magyarország. Utóbbi esetben teljes migrá­ ciónak kellene megvalósulnia a határon túli területekről a Trianonban és Pá­ rizsban megcsonkított Magyarországra, ami önellentmondás, mivel a szülő­ hely adottságát nem lehet megváltoztatni. Az is értelmetlen volna, ha csak az elszakított területrész vagy a magyar nemzeti identitást többé-kevésbé folyamatosan korlátozó adott utódállam számítana hazának. Értelmetlen, mert az utódállam Kárpát-medencén kívüli része11 nem „az a föld, melyen annyiszor apáinak vére folyt”, nem az, melyhez „minden szent nevet egy ezredév csatolt”. Ott nem küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai, s nem törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Ott nem hordozák a - magyar - sza­ badság véres zászlóit, s nem hulltanak el legjobbjaik a hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, nem ott él nemzet e hazán. Tehát a csorbítatlan Magyarország, a Kárpát­ medence területe az, ahol a magyar rendületlen híve legyen hazájának! Az egészséges magyar létnek ez éltetője, s bukás esetén hantjával takarója is ez. A nagyvilágon e kívül nincsen a magyarság számára hely, áldja vagy1 11 Moldva kivételes helyzetére már utaltunk. 8 �Querela Hungariae verje sors keze, élnie és halnia itt kell.12 E felfogást képviseli a vallási mintára Nemzeti Ereklyének nevezett irredenta emlék is, amely a hatvanhárom egykori magyarországi vármegye „vérrel, verejtékkel áztatott” földjéből őriz né­ hány porszemet. A föld pecsét alakú tar­ tóban található, előlapján az integer Ma­ gyarország áttört, üvegezett képe. A pe­ csét fölött „1000 éves jussunk, igazsá­ gunk megszentelt pecsétje ez” felirat, körülötte: „Ez a föld melyen annyiszor apáid (sic!) vére folyt.”13 A másik fő ha­ zafias műre és nemzeti jelképünkre, a Himnuszra utalva világos, hogy szintén mindenkor az egész Kárpát-medence az a terület, amelyen annyiszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre, s lettél mag­ 2. kép: Magyarok Nagyasszonya zatod miatt magzatod hamvvedre. Köl­ hordozható kép. Szent Péter-Pál plébániatemplom, Bercel (Nógrád m.) csey Ferenc műve előtt a katolikus ma­ gyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének volt a 18. század elejéről, melyet a hívek ünnepek al­ kalmával ma is énekelnek: „Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, / nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: / Magyarországról, Édes ha­ zánkról, / ne feledkezzél el szegény magyarokról.” Talán sajátosan magyar örökség is, hogy a Szent István király által felajánlott országot, a Regnum Marianumot, a transzcendens jelentőségűvé és kötődésűvé vált országterü­ letet tekintjük mindenkor hazánknak. A haza, a csorbítatlan Magyarország összes nemzetisége és lakója számára a Magyar Szent Korona, a szentkorona-eszme és a hungarus nemzettudat nyújtotta és nyújthatja minden időben a kohézió alapjait. Első, apostol kirá­ lyunk birtokolta Krisztus hatalmi jelvényeinek, szenvedése eszközeinek, az Őt átdöfő szögnek és lándzsának egy összeolvasztott darabját ereklyeként 12 A világ elszármazott magyarjaira is igaz ez, ugyanis magyar mivoltukban - a fen­ tiek értelmében - hazájuk mindenkor a csorbítatlan Magyarország. 13 A pecsét előlapján körben megismétlődik a szöveg, de itt az eredetivel megegyező „apáink” változattal. https://www.google.hu/search?tbm=isch&tbs=simg:CAQSigE ahwELEKjU2AQaAAwLELCMpwgaYgpgCAMSKMwKrResF 8sKkgnWB9sF8gnd DJIM8zSWJ4giuzT1NPQ0vDTHNJM1_1zcaMDAI63VN7JkM_1QX9hHmjnqzKU P9bFD-5Z9jIkWhOkk60GiqIk-Y-y2UuCgG1CPeXjiACDAsQjq7-CboKCggIARIE FYp_19gw&sa=X&ved=0CBsQwg4oAGoVChMIxrDP6Zu_yAIVxQ8sCh3WpwaK &biw=1366&bih=599#imgrc=DIU5hYpA3LNi8M%3A (letöltés: 2015 09 20) 9 �Querela Hungariae lándzsába téve. Ez, a Lancea Regis, a Király lándzsája jelenik meg István ezüst dénárján, amint a szent lándzsát a mennybéli Istentől átveszi. Ezzel is a Magyar Királyság, a haza mennybéli kötődése és szabadsága hangsúlyozó­ dott a német vagy esetleges vatikáni hűbérúri törekvésekkel szemben. A kirá­ lyi tisztség legitimitásához szükséges volt az előd hatalmi jelvényeinek bir­ toklása. István király birtokolta Krisztus hatalmi jelvényeit, és angyaloktól küldött koronája volt. Ezek és a keresztény királlyá avató szertartás által be­ avattatott Krisztus királyságába és hatalmába. Ez a király szelíd és alázatos szívű, szolgálattevő, miként megmossa tanítványai lábát, és magára veszi má­ sok terheit-bűneit olyannyira, hogy megváltja őket azoktól. 3. kép: A Magyar Szent Korona a Szent Erzsébet Székesegyház csillárelágaztatójaként, mintegy a fény kibocsátójaként Kassa (Kosice, Szlovákia) 4. kép: Szent István király Mária-oszlopon Nyitra, 1750 A kulturális folytonosság értelmében is a magyarságnak hivatása, hogy hazájának az egész Kárpát-térséget tartsa. A nemzeti együvé tartozást pedig a Szent Korona motiválja, akihez mindnyájan tartozunk. István király pél­ dájával - aki úgy találta, hogy az egynyelvű nemzet gyenge -, a fentebb vá­ zolt keresztény mentalitással bizakodva remélhetjük, hogy magyar és ma­ gyar, magyar és román, szlovák, délszláv és német, ruszin és ukrán mind összetartozunk, s egymásra számíthatunk. 10 �Querela Hungariae 5. kép: Szent István-ének nemzeti színekkel ékesítve. Német kéziratos énekeskönyv Szendehelyről (Palóc Múzeum), 20. század eleje 6. kép: Szent István országfelajánlása. Szoborkompozíció 1821-ből. A helyi szlovák lakosság máigjó karban tartja és tiszteletben részesíti. Berencsfalu (Prencov, Hont vm., Szlovákia) (A tanulmányban található fotókat a szerző fényképezte.) Bibliográfia D. Horváth Gábor 2011. Danubius és Hungária. Politikától mentes és túlter­ helt allegóriák a 19. század végén. In: Iskolakultúra 2-3. sz. 82-86. http://epa.oszk.hu/00000/00011/00155/pdf/iskolakultura_2011_02-03_0 82-086.pdf (letöltés: 2015. 10. 07.) Horváth György, Dr. - Kostyál László 1992. Nagykanizsai Alsóvárosi temp­ lom. Nagykanizsai Városvédő Egyesület Honismereti Köre, Nagykanizsa Limbacher Gábor 2000. Vallásos népművészet. In: Kapros Márta (szerk.): Nógrád megye népművészete. Palóc Múzeum, Balassagyarmat. 273-326. 2015. A haza területe mint nemzeti jelkép. In: Molnár Jenő (szerk.): Ma­ gyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai. Laczó Dezső Múzeum, Veszprém. 169-191. Manga János 1939. A visszatért Felvidék néprajza. In: Csatár István és Ölvedi János (szerk.): A visszatért Felvidék adattára. 211-241. Mahr Ottó és Tsa „Rákóczi” Könyvkiadóvállalata, Bp. Pásztor Cecília (szerk.) 2002. „ ...Ahol a határ elválaszt”. Trianon és követ­ kezményei a Kárpát-medencében. Nagy Iván Történeti Kör, Nógrád Me­ gyei Levéltár, Szindbád Kht., Balassagyarmat-Várpalota 11 �Szépirodalom K e s z t h e l y i -M a n g ó G a b r i e l l a Kőtáblák helyett szavakat bízott rám az Isten nem nehéz komoly szavakat nem áthághatatlan parancsolatot megfélemlítő jövendölést istencsapásról csupán egy nonszensz képletet miszerint az ő képére teremtett engem vizslattam magam a tükörben melyik ő és melyik vagyok én vajon milyen fogkrémet szeret ő s vajon milyet szeretek én? szeret vajon ő is hajnalban kelni? érzi azt hogy az élet ostoba? mikor valahol már unalmas lenni hátra se nézve indul máshova? s ha megy vajon mivel megy szegény? égi lajtorján mozgólépcsőn halad? vagy nem megy csak ott van mindenütt mint te és én és mi mind a Nap alatt? egyszerre van jelen bennem és benned? ezer alakja van vagy csak az az egy? miért nem válaszol ezekre senki ha mindenkiben ugyanaz a program megy? szavakba burkolt engem az isten körülölel mint Jézust a lepel 12 �Szépirodalom K e s z t h e l y i -M a n g ó G a b r i e l l a Dunánál kifutó széria tagja vagyok programjaim egy része elavult gondolataimon a ráülő por is csikorgó fogaskerék Duna mellé bújva fésülöm bodrait lagymatag haraggal tűri el nekem ha feléledne pihenő ujjaim elmosódnának mint egy sokat nézett bikróm felvételen hátamon cipelem elmúlt illúzióm hogy tenni kell az emberért érdemes hogy maradjon utánam gallyak közt megakadt hordalék melyből sziget épül mielőtt Csend-képp feszület alatt moha tenyészik nyújtózkodik minden reggel s körbenéz ma sincs még feltámadás 13 �Szépirodalom Ka l á s z Is t v á n Stand by me Az író a fürdőkádban ült, a víz meleg volt, az ablak párás, kint télies ősz, a férfi a kádban olvasott, amikor kopogtak, a szomszédnő nyitott rá, hogy előbb csöngetett, a lakásajtó nyitva volt, bejött, percek óta szólogat a nappa­ liban. Nem hallja? Az író zavarba jött, nem hallottam, a nő folytatta, segíte­ nie kell, az író többször ígérte, ha baj van, szóljon... és most baj van. Azon­ nal jövök, mormogta az író, a nő kiment, várok, mondta, és a férfi esendő­ nek érezte magát. Két nappal előtte hagyta el az élettársa. Mindenkit elűzöl magad mellől, mondta a nő és elment, te nem tudsz úgy szeretni, hogy jó le­ gyen. Az író azt kiabálta utána, hogy a szeretet döntés, nem érzés. A nő állt az ajtó előtt, tudja, a volt férjemről, a lányom apjáról van szó, az író bólintott. Ismerte a történetet, a fiatal férj elment külföldre, ünnepekre jött haza nagy táskákkal, aztán többé nem, pénzt sem küldött, de a szom­ szédnő nem bánta, mondta, hogy nem szerette a férjét, jobb így, őt is egye­ dül nevelte az anyja. Az író felöltözött, kijött a fürdőszobából. Aztán állt a nővel szemben. Tessék, hallgatom. A volt férjem, mondta a nő, súlyos be­ teg. A szíve. Telefonált, hívott. Menjek el hozzá. Látni akar. Mielőtt meg­ hal. Az író nem értette, egy szigeten lakik, laknak, fent Dániában, nem tu­ dom, miért költöztek oda, semmi sem megy arra. Az ott a világvége. Pén­ zem most nincs, sóhajtott a nő, de megadom, kérem, vigyen el. Magának van autója. Jó autója. És ideje is van. Mostanában nem ír semmit. Ugye? Utána mosok, vasalok magára, ha gondolja. De nem mosolygott, miközben ezt mondta. Egy nappal később indultak, két napig ültek az autóban. A nő elmondta, hogy a férje nem volt rossz ember, csak esetlen, érzéketlen, nem, durva nem, csak sérült, a férje otthonban nevelkedett. Az író vezetett, és arra gon­ dolt, hogy semmi sem történik ebben a történetben, egy nő és egy férfi ta­ lálkozik, házasság, remény, gyerek, válás, és most a férfi beteg lesz. Kint laposabb lett a táj, erősebb a szél, vörösek, kékek a házak, tehenek álltak mezőkön, és a fiatal nő mellette egyre csak mesélte, hogy a férfi nem volt jó neki. És ezt éreznie kellett volna. De, mondta az író, a férfi betegsége mégis mindent megváltoztatott, így van ez, és vezetett tovább északnak, a nő pe­ dig azt felelte, hogy ő beszélni akart, még éjjel is felrázta, ha a gyerek aludt, de a férje soha. Átmentek egy hídon, szélmotorok surrogtak, kávét ittak az autópálya melletti étteremben, a nő telefonált, beszélt a lányával, a férje te­ 14 �Szépirodalom lefonját nem vette fel senki. Aztán elértek a tengerhez, fújt a jeges szél a víz felől, sirályok vijjogtak, majd jött a komp, kék-fehér, lomha hajó. Amivel át kellett menniük. A szürke ég alatt. Arra a szigetre. Amin élt a nő volt férje. Kivel? Egy mongollal. Az író nevetett. Micsoda? Mongol a nő? Tényleg? A nő is nevetett, de-de, onnan jött az a nő, a poros tundrából. Kerek a feje, a szemét nem látni. Fekete a haja, persze. Állítólag sem dánul, sem németül nem tud. Nem értem. Miért ez a nő kellett neki? Mitől jobb, mitől több ez a nő, mint én? Érdekes így a történet? Az író nézte a tengert, a semmire sem emlékeztető felhőket, arra gondolt, hogy napok óta nem nézett tükörbe. A benzinkutaknál fénylő lap volt a falon a mellékhelyiségben, csak elmosó­ dottan látta az arcát. A komp szinte üres volt, egy fehér furgon és az író fekete autója álltak lent. Az utasok: három szőke asszony, egy öregember, két szótlan afrikai a hajó végében. És ők az ólomszínű tenger fölött. A nő ült az emeleti büfé mellett, itta a híg kávét, néha kiment cigarettázni. A hidegbe. Három évig éltünk együtt, mondta később a nő, a férjemet egy buliban ismertem meg. Zenélt. Ez tetszett. Gitározott. Énekelt. Stand by me. Vad volt. Az író hall­ gatott, fiatalkorában ő azok közé tartozott, akik nem gitároztak, nem spor­ toltak, ő csak állt, figyelte a lányokat, hogyan vihogtak a színpad előtt, és meredtek a fönt zenélő iskolai zenekar énekesére. A jóképű győztesre. Aki vad volt, persze. És hangos. Igen, a zenészek, mondta végül az író, vonzó­ ak, ez mindig így marad, a zene a legjobb csábítás? Kérdezte hangosan. A nő nevetett, a nők a sikeres férfiakat keresik, ott az erő. És aki fent áll, sike­ resnek tűnik. Kint havazni kezdett, ez meglepte az írót, nem gondolta, hogy a tenger fölött havazhat. A férfiak meg a gyengét, folytatta a nő, az alázatot akarják. De én nem vagyok az. Sirályok bukkantak fel és lepték el a hajót. A nő mutatta a telefonját, megint van vétel, közeledünk. Amikor a párából felbukkant a sziget, az író arra gondolt, jó lehet itt élni, és a volt szerelmére gondolt, ahogyan feküdtek egymás mellett, és nem beszéltek semmiről. Ahogyan örömtelenül nevettek. Szinkronban. Ahogyan a szerelme azt mondta... De nem, ez nem illik ide, ez a nő története. Színes házak között, betonúton haladtak, a habzó tenger mellett. Egy kempingben lakókocsik álltak, két borzas kutya futott át előttük. Szörnyű, mondta ekkor a nő, hogy itt találkozom vele. Mit fogok mesélni a lányom­ nak? Itt a világ legvégén. Ahová elbújt a szégyen elől. Aztán megérkeztek a házhoz. Erdő mellett állt, sötét fák előtt, kerítés nem volt, csak egy pajta hátrébb, a fák között. Az író azt mondta, nem akar bemenni. És az utolsó komp két óra múlva indul. Vissza. A szárazföldre. Igyekezzen, mondta a nőnek. A nő kérlelni kezdte, fél a találkozástól, az író ne hagyja cserben, menjen be vele, így ketten léptek be a házba. A sötét lakásban két öreg dán volt, magasak, vékonyak, mosolyogtak, jöjjenek, a magyar férfi bent van a szobában, magas láza van, az orvos reggel volt itt, adott morfiumot, holnap 15 �Szépirodalom délelőtt jön megint. Az öreg nő beszélt, ők itt laknak az utcában, idevalósi­ ak a szigetre, a magyar férfi nincs jól. A rák... Az író nem értette, rák? Nem a szíve? Az öreg nő mosolygott, a morfium miatt van, lassítja a szívet, de a rák már hónapok óta öli. Azért akarta a volt feleségét, de a gyereket nem, hogy jöjjön. Ide. A nő sóhajtott, hol van, nézett az íróra, a férjem. Az öreg dán az ajtóra mutatott, bent alszik. Talán. Az író mondta, akkor most men­ jenek be. A komp indul. És a barátnője, kérdezte a nő halkan, a mongol nő hol van? Az öreg dán mondta, telefonáltak a kikötőből, hogy jött a magyar autó, a nő erre elment, hogy ne zavarjon. Az író elképzelte, egy mongol nő a tundrából a sötétedő dán tengerparton áll, és arra vár, hogy elmenjen a ma­ gyar autó. És visszajöhessen ebbe az alacsony, sárga házba. A haldoklóhoz. A férfi arca fehér volt, a fogai hiányoztak, a haja sem volt meg. Csak ritkás, vörös pamacsok a fejbőrön. A nő nem szólt semmit, leült, nézte a bete­ get. Hogy vagy, kérdezte a férj, nehéz utatok volt? A nő rázta a fejét. Ti együtt vagytok, nézett fel a beteg az íróra. A nő intett, csak elkísért. Én nem vagyok olyan, mint te, hogy másvalakivel. Kezdjek bármit. A beteg mo­ solygott. Mit akarsz, kérdezte a nő, eljöttem, hallgatlak. A gyerek üdvözöl. Miért hívtál? Éles volt a hangja, az író megérezte benne a szeretet gyűlöle­ tét, jobb híján így fogalmazta meg, és hogy semmi sem igaz abból, amit a nő idáig beszélt. Az író elcsodálkozott, ő eddig csak a nő elszántságát látta. A monoton hangját hallotta. A szeretetet nem érezte. Aztán bejött a mongol nő, mégis visszajött. Alacsony volt, kerek képű. Harmincéves lehetett. Állt, nézett. A nő felállt, tehát te vagy az, mondta, nyújtotta a kezét, a mongol nő nem válaszolt. Az író hirtelen fáradtnak érezte magát. Ez a gyengeség gon­ dolta, attól lehet, hogy nem bántották őket, a két nő békésen kezet fogott a férfi fölött. Hogy nem is baj, ha nem mennek vissza a szárazföldre. Hogy maradhatnak ezen a szigeten. A beteg köhögött, vizet kért, a két nő egyszer­ re mozdult a pohár felé, ezen nevettek. Az író és a nő közös szobát kaptak, csak ez van, mondta a mongol nő, for you, az ágyak külön álltak a fal mellett, a falak kopárak voltak, középen asztalka, rajta lámpa. Leterítve kendővel, a keskeny ablak a murvával borí­ tott kertre nézett. És a sötét fákra. Az éjszakáról nem érdemes beszélni, csak szavakat egymás mögé tenni: sötétség, lélegzés, nyögés a szomszédos ágyról, tompa ugatás a távolból, hideg, várakozás. Csönd. Reggel aztán az író és a nő arra léptek be a nappaliba, hogy hatan ülnek a szobában, szakállas férfiak, sovány nők, teát ittak, halkan beszélgettek a kattogó nyelvükön, intettek, hogy az író és a nő üljenek közéjük, van tea, van sajt, kétszersült. A barna ajtó zárva volt. Az író kérdezte, mi van a be­ teggel? Hogyan telt az éjszaka? Az egyikük válaszolt, hogy a férfi készül elmenni. Ők azért vannak itt, a mongol nő hívta őket, hogy üljenek, beszél­ gessenek, a beteg hallja az életet, hogy ne féljen. A nő kinyitotta az ajtót, a férfi félrecsúszva feküdt, zihált, láthatóan haldoklott. A nő üvöltött, hol van 16 �Szépirodalom az a mongol ilyenkor? Hol a nagy szerelem? Hol vagy? A beteg lehunyt szemmel zihált, reszketett, arca fehér volt. A nő pedig kiabálni kezdett, hol vagy, hol vagy, mongol, hát így haljon meg? Ezt nem érdemli senki. Az író a fürdőszobához ment, kopogott, mondta, come on, jöjjön, please. Nyílt az ajtó, kijött a mongol nő, csak törülközőt tekert magára, lassan átment a nap­ palin az öregek előtt, bement a szobába. Megállt az ágy előtt, lehajolt a fér­ fihoz, megsimogatta az arcát, lehúzta róla az inget, magáról levette a törül­ közőt és meztelenül a férfire feküdt. Majd énekelt, beszélt, suttogott, megint énekelt, dúdolt hozzá, neki. Tartotta a karjában. Mosolygott rá. És a férfi megnyugodott, meghalt. Huszonnégy órával később, hatszáz kilométerrel távolabb attól a szobától, egy másik országban, az autópálya mellett egy parkolóban, kamionok, bu­ szok között megállt az író autója. A nő azt mondta, igyanak kávét, cigarettát akar venni, csokoládét a lányának. Az író azt mondta, persze, csak lassan, nem sietnek. A nő erre azt felelte, de-de, sietniük kell. Sok minden megvál­ tozik. Mostantól. Mert ő így nem tudott szeretni. Miért nem tudtam? És sírt. Az író hallgatott. Másnap az író ott állt a fürdőszobájában, nézte a kádat, fáradt volt, levet­ kőzött, folyt a forró víz, kint még mindig a téli ősz. Aztán az író ült a forró vízben, a mongol nőre gondolt. Ahogyan meztelenül fölötte lebeg, suttog a gyönyörű nyelvén, tartja őt, védi őt, meleg lesz, minden jó lesz. Ne félj. Ne félj, oh, I won't be afraid, Just as long as you stand, stand by me. 17 �Szépirodalom Á d á m Tam ás Fóliázott angyalok Fóliázott angyalok szállnak a szmogban, szárnyuk csörög, forralt boromban részeg jégmadár fuldoklik. Fehér szárnyak zsugorodnak, valamennyi rideg háttér-információ esetleges. szétroncsolt úton sem fordul vissza a tél, lapos köd koldul, minden síkba ágyazott varjú megfagy a hézagos vetéseken. A távolban vászonkapcát lobogtató nyárfák sikítanak. Amott molinót feszítenek tömör nyakú angyalok, fóliázott mellükön katicabogarak mászkálnak. Látom már az eligazító mondatot: hogy hiába gyónok, nem léphetek túl megkövesedett bűnömön. Elég pozőr az alkony, és a keret is tájidegen. 18 �Szépirodalom Ád á m T a m á s Plázában Szaggatott erdőben keresem szarvasom, aki éhezik, s nem kap szeretetet. Hiány pereg az őzlábgomba pöttyös kalapjáról. Ez a példány is plázázni indult. Patanyomban gyűlnek könnyeim. Vállamra súlyos molylepkék telepednek. Kéretlen tehertétel ez. Plázában előkelőbb az önsajnálat, intim környezetben látványosabb az elérzékenyülés. Itt mindenkinek jut fény, romlandó remény. Szarvasom hamburgert eszik s csillogó szemmel áztatja lábát. Önmagunk elől mi is hattyús szökőkút lavórjába menekülünk. Rozmaring Hogy egész nap elviselhetőek legyünk, reggel rozmaringgal kenjük arcunkat, zöld leveleket teszünk nyelvünk alá, imádkozunk. Illatos lesz hajunkban a szivárvány. A templom bejáratánál befagyott szenteltvízben mozdulatlanul fekszik egy szál rozmaring. Ujjunk száraz és törékeny marad. Isten néha jégbe zárja a pajzán szagokat. Párában levelek puhulnak, az illatok ebédre kényszerítnek; kések, villák az asztalon. Ilyenek az ünneplőbe öltözött rozmaringos vasárnapok. 19 �Szépirodalom Ze n t a i Lá s z l ó Mikor jön az öreg?1 „Mindenkiért időben el fogok jönni! Egészen biztos, hogy senkit sem fo­ gok itt felejteni, egyetlen élőlény sem maradhat örökké ezen a földön, mert ez a dolgok természetéből következik. Ha megszülettetek, meg is fogtok halni! Ez alól nincs felmentés, nincs lehetőség fellebbezésre!” - hallotta ál­ mában, s mintha a tálalószekrény üvegvitrinjéből jött volna a jeges, kísérte­ ties hang. Látta Leonardo da Vinci öregkori arcát, ahogy a szentenciát las­ san, tagolva mondja, a szája nyugodt, a tekintete beletörődő, megfontolt, több mint atyáskodó, hullámos ezüsthaját félelmetesen fújja a szél. Azonnal felriadt ebből a szörnyű látomásból. A hálóinge teljesen átnedve­ sedett. Jenő a sötétben megtapogatta önmagát, erős pulzálást érzett a mell­ kasában. „Igen, akkor megvagyok, de hol is?” - kérdezte magában. Körbe­ nézett és rögtön nyugtázta, hogy az ágyban, az asszony ott szuszog mellette, egyenletesen. Pánikra semmi ok, de azért le kellene menni a nappaliba, megnézni azt a tálalószekrényt, nem zörögnek-e az ólomkristály poharak, nincs-e rendellenesség, meghúzhatná valamelyik felnyitott konyakosüveget, az asszony most biztosan nem szólna érte, meg különben is mélyen alszik. Eldöntötte, hogy lemegy, pontosabban leoson a sötétben, majd a nappaliban felkapcsolja a villanyt, kioldja a riasztót és megvizsgálja a tálalószekrényt. Felkelt és az ajtó felé indult. Még csak a kilincset fogta meg, amikor meg­ szólalt Irma, a felesége: - Hova mégy? Valami baj van, szívem? - kérdezte és felkapcsolta az éjje­ liszekrény lámpáját. - Semmi, szívem. Lemegyek és megnézem, hogy a hátsó kertkaput bezár­ tam-e. Nem biztos, hogy kulcsra zártam az este, amikor bejöttünk a kisház­ ból - felelte kicsit bizonytalanul. - Ilyen marhaság miatt ébreszted fel az embert? - méltatlankodott álmo­ san az asszony. - Szerintem jó lesz az reggel is. Gyere, feküdj vissza! - kér­ lelte emberét. - Meglesz az gyorsan - válaszolta. - Két perc és itt vagyok. Rögtön visszabújok melléd... - Menjél, ha már ilyen bolond vagy - válaszolta beletörődve az asszony, és magára húzta a paplant. Jenővel mostanában egyre gyakrabban fordult elő, hogy elbizonytalano­ dott valamiben. Egyszerűen nem úgy emlékezett a közelmúltban végbement 1Ez a címadó elbeszélés a szerzőnek az idei Ünnepi Könyvhéten megjelenő kötetében. 20 �Szépirodalom eseményekre, egy-egy saját cselekedetére, ahogy azokat átélte vagy végig­ csinálta. Egészen más sorrendben rakta össze azokat. Néha az elvégzett munka folyamatait cserélte meg, máskor az előtte vagy vele zajló történé­ sek menetét keverte össze. Bosszantotta, mert leginkább a precizitásáról, az idézőképességéről ismerték a rokonai, a kollégái és a barátai. A régmúlt idők mozaikképeit pillanatok alatt összerakta, felidézte vagy megelevenítet­ te, de a tegnapi történéseket egyre nehezebben citálta a maguk tényleges fo­ lyamatában. „Itt van a kertkapu esete” - gondolta. - Miért vagyok ennyire bizonytalan a bezárásában? - bosszankodott han­ gosan, lefelé menet a lépcsőn. Kioldotta a riasztót és a nappali ajtajából kilépett a hátsó teraszra. A teli­ hold ezüstössé varázsolta a kertkapu melletti tujasort, e nagyon féltett, sokat babusgatott, gyönyörű smaragdzöld kardokat, amelyek túlnőtték már a há­ zat. A kapu nem nyílt, a benne felejtett kulcsot kihúzta a zárból és a teraszra néző ablak párkányára tette. Ott volt a kulcs állandó helye, ha kimentek a kertbe, nem kellett keresgélni. Visszament a házba. A kijárati, fémkeretes üvegajtó kilincsét lefordította függőleges irányba, mert az úgy zárt. Már a riasztókódot készült bepötyögni, amikor eszébe jutott: „Hát tényleg bolond vagyok! A tálaló miatt jöttem le és arra rá se néztem”. A csillár összes lám­ páját felkapcsolta. Fényárban úszott a majdnem három és fél méter hosszú szekrény, mintha egy gálaműsor díszlete lett volna, de az öreg Leonardót sehol sem találta. Az ólomkristály poharak, a meisseni süteményestálak és a hollóházi kapucsínóskészlet darabjai mozdulatlanul álltak. Fejmagasságból a poharak alját is megtöltötte a fény. A tárgyak porcelánhideg némaságuk­ ban őrizték méltóságukat. Jenő megkereste a konyakjait, de mindegyik flaska bontatlanul feszengett az üvegpolcokon. Csalódottan beriasztotta az alsó szintet és visszament az emeletre. A hálóban nem kapcsolt villanyt, úgy bújt az ágyba. Irma félálomban kérdezte, hogy minden rendben volt-e, de kásás szavaiból érződött, hogy a kérdésre már nem várja meg a választ. Új­ ra elaludt. Jenő megnézte az éjjeliszekrényen álló órát. Fél hármat mutatott. „Jó lenne még két-három órát szunyálni” - gondolta, bár érezte, hogy telje­ sen elhagyta az álom, fájt a háta, csak forgolódott az ágyban és belebámult a vaksötétbe. Ismerte már ezt a rohadt állapotot, mert többször előfordult az utóbbi években, hogy alig várta a hajnalt, amikor lassan átszűrődött a fény a redőnyréseken. Reggel korán lement elkészíteni a kaját. Bekapcsolta a rádiót, de nem na­ gyon figyelt a műsorra, inkább arra összpontosított, hogy mindent jól te­ gyen. Nem akart gépies lenni, mert nagyon nem szerette azokat, akik így él­ ték az életüket és minden mozdulatuk önműködő volt. Lélek nélkül semmit nem lehet csak úgy megcsinálni, mert ha nincs benne tűz, víz, fény és hang, akkor semmit sem ér. Egy sima mozdulatnak is van fénye, denevérhangú üzenete, tűz áradhat belőle és hullámok ölelkezhetnek benne. Ahogy át- 21 �Szépirodalom nyújtja az ember a másiknak a kakaóspoharat, a kávét, a megszelt kenyeret, a húst, mind-mind csupa gesztus. Mindent megmutat egy-egy mozdulat, ha ki akar valamit fejezni. Ha nem, az akkor annyit is ér... Irma is hamarosan lejött, megfésülködött és rendbe szedte magát. Leültek reggelizni. Keveset ettek, de jóízűen. Látszott, hogy nem zabálni akarnak, hanem éhüket és szomjukat oltani. Szertartásszerű, már-már rituális mozdu­ latok kísérték az étkezést. A kés, a villa, a kiskanál és a teáskanál siklott a kezükben, némelyiken megcsillant a reggeli nap sugara. - A városba kell utaznom, a fogorvosommal délelőtt fél tizenegyre be­ széltem meg találkozót. Elvihetem a kocsit? - kérdezte Irma. - Nyugodtan, ma nem kell bemennem a képviselőházba. Itthon dolgozom. Kaptam ugyan feladatot a frakcióvezetőtől, de azt gépen is el tudom küldeni válaszolta a férj. - Csak lassan és figyelmesen vezess, annyira elvadultak az emberek, rettenetes ez a mai közlekedési erkölcs! Nehogy neked menjen va­ lami barom! - toldotta meg válaszát. - Menj, csak készülődj, tollászkodj, majd én elmosogatom a törmelékeket! - nevetett imádott asszonyára. A felesége csodálatos, tengerkék, lenge ruhát vett föl, kis aranysárga öv­ vel húzta meg a derekán. Jobban kiemelte az alakját, passzolt a melírozott, szőke hajához. Kívánatosan gyönyörű volt, pedig már elhagyta az ötödik ikszet. A társaságban gyakran ugratták az embert: „Jenőkém! Hoztad a lá­ nyodat?” - harsogták néha kórusban és volt ennek valami alapja, mert ez a hivatalnokember, bizony, jóval idősebbnek nézett ki a felesége mellett. Kü­ lönösen megroggyant a gerincműtétje óta. Fiatalosságát annak köszönhette, hogy az asszony drága, elegáns öltönyökbe bújtatta, ha bement a hivatalba. Úszni járatta, meg szobakerékpárt vett neki az egyik megüresedett gyerek­ szobába. Igyekezett karbantartani az urát. Irma fél tízkor hajtott ki a garázsból, csókot küldött Jenő felé és elindult a nagyvárosba. Jenő lehajtotta a garázs ajtaját, belülről bezárta, a bejárati lép­ csőkről még tudott integetni az asszonynak. Eltörölte az edényeket és leült dolgozni. A frakcióvezető előző nap arra kérte, hogy a nyugdíjrendszer előnyeiről, más európai rendszerekkel szem­ beni erényeiről készítsen ütős vázlatot. Nem kell részletezni, ha szükség lesz rá, akkor majd kibonthatja. Éppen ettől volt húzós a feladat, mert jó vázlatot csak az tud írni, aki teljességgel ismeri a rendszert. Ahhoz viszont sokféle szempontot kell figyelembe venni. Jenő két egyetemen is tanította a társadalombiztosítást. A kapott feladat hálás volt, mégis valahogy mindig elakadt, folyton elkalandoztak a gondolatai. Ahogy leütött néhány sort, azonnal elakadt a gépelés lendülete, mert megtörte gondolatait az öregem­ ber arca. Egyre csak Leonardo álombéli mondatai jutottak az eszébe. Miért ő személyesítette meg a kaszást? Kinek üzent, és miért pont vele? Miért olyan erősen nyomatékos hangsúllyal és tagoltsággal mondatta vele azt, amit? Egyáltalában miért pont neki? Folyamatosan igyekezett visszatérni 22 �Szépirodalom feladatához, de minél erőszakosabban szerette volna elhessegetni magától Leonardo mondatait, annál nagyobb erővel bénították a munkában. „Min­ denkiért időben el fogok jönni! De hát mit jelenthet ez a mondat? Mit akart ezzel nekem mondani?” - marcangolta Jenőt valami nagyon belső hang. Félretette a vázlatot, lementette az addig elkészült szöveget a számítógép­ asztalra és kiment a kertbe. Dél körül járt az idő, kellemes árnyat kínáltak a kis kertet körülölelő tuják. Különösen a legnagyobbat szerette, mert azt a hamis cédrust körbe is kellett kötelezni, annyira szerteágazóra nőttek az ágai. Úgy állt a kert egyik sarkában, mint valami gúzsba kötött, hatalmas toronyőr. A Nap a lakópark fölött ontotta sugarait. Nyár végi csend uralko­ dott. Az emberek többsége nem tartózkodott otthon, a munkahelyükön dol­ goztak. Csupán néhány iskolás lány sétált a lakópark fölső útjain. Egy nyo­ morult kölyökkutya vonyítását hallotta már napok óta. Az a hülye, normálatlan gazdája minden reggel kikötötte a teraszra, hogy meg ne szökjön, és elment dolgozni. Délután négy körül maradt abba a kutyasírás. Irma több­ ször is mondta, hogy fel kellene jelenteni azt a barmot. Nem elég, hogy az ilyenek kijönnek a panelből és lelakják a saját házukat, még állatot is kínoz­ nak! Jenő is így gondolta, de akkortájt az asszonynak nem mondta. Most napozott egy kicsit, aztán újra bement, hogy az automata kávéfőző-géppel kapucsínót készítsen magának. Nem volt éhes, meg egyre jobban dühítette, hogy még mindig nem birkózott meg azzal a nyomorult, pitiáner kis vázlat­ tal. Megitta a kávét és újra odaült a gép elé. Folytatta a vázlatírást, de csak kínlódott. Beírt egy mondatot, aztán rögtön törölte. Vacakolt vele, mint a nőstény kutya, amikor a kölykeit rendezi az alomban. Ha kívülről figyeli valaki, akkor biztosan azt gondolná, hogy szenved ez az ember, nehezére esik a fogalmazás, de az is lehet, hogy nem ott jár az esze, mert nem is az­ zal foglalkozik, amit ír, vagy ez a kapott feladat érdekli a legkevésbé, mert valami más foglalkoztatja. Igen, Jenő teljesen belegabalyodott az éjjeli mondatokba, rabul ejtették az öreg mester szavai... Dühösen felkelt a gép­ től, mert egyszerűen megbénította a gondolkodását, minden fordulatnál visszatért elméjébe a „mindenkiért időben el fogok jönni” fenyegető, sejtel­ mes felszólítása. Pedig rutinfeladat, amit kapott. „Egy született Jeney csípő­ ből kirázza!” - nyugtatta magát. Kikapcsolta a gépet. Lesétált a hegyről, egészen a település egyetlen élelmiszerboltjáig, hogy vegyen magának egy nagy üveg Coca-Colát. Azzal a reménnyel indult útnak, hogy talán találkoz­ hat valami ismerőssel, talán beszélgetnek egy kicsit, aztán estig csak elké­ szül azzal a könnyű vázlattal. Addigra már az asszony is hazaér, majd összeütnek egy sonkás-tojásos valamit. Elgondolásával ellentétben azonban nem találkozott egy árva lélekkel sem, csak a boltban váltottak néhány ér­ dektelen mondatot a pénztárosnővel. Otthon újra bekapcsolta a számítógépet, meghallgatott néhány zeneszámot a You Tube portálon, többnyire Bee Gees-dalokat, ifjúsága és első diákszerel­ 23 �Szépirodalom me kedvencei közül a Holiday-t vagy ötször meghallgatta. Felesége is szeret­ te ezeket az örök életű, egy korszak ifjúságának életérzését a világnak tolmá­ csoló számokat. Ismét nekiesett a vázlatnak. Úgy érezte, most menni fog, most be tudja fejezni. Szabályosan csépelte a billentyűzetet, szaladtak a gon­ dolatai, ujjai alig győzték követni azokat. Fél négyre végzett az anyaggal. Emailben elküldte a titkárságra. Alighogy továbbította a levelet, csöngettek. Amikor kilépett a házból, a kerítés előtt egy rendőrségi autó állt az úttesten. Jenőt egészen a kertkapuig vitte a lendülete. Még mindig nem gyanakodott semmire. Kinyitotta a kerítés ajtaját és köszönt az egyenruhásoknak. - Hadnagy Sándor rendőr főtörzsőrmester vagyok a megyei közlekedés­ rendészettől - tisztelgett az akkor már megszeppent embernek. - Jeney Jenő urat keresem. - Én vagyok - válaszolta zavartan. - Beengedne bennünket? - Persze, jöjjenek csak! - hívta az egyenruhásokat. Amikor beértek a házba, a főtörzs forgalmi engedélyt, slusszkulcsot, mo­ biltelefont, valamint egy női kistáskát tett a konyhaasztalra. A felesége tás­ kája volt. A rendőr azonnal elhadarta - hisz’ volt már ebben rutinja - a hi­ vatalos szöveget: - A feleségét súlyos baleset érte a Szerencs utcai kereszteződésben ma, 13 óra 14 perckor. Egy tehergépkocsi - a tilos jelzés ellenére - ráhajtott az autó­ pályára és oldalról frontálisan ütközött az önök LCD-699 forgalmi rendszá­ mú személygépkocsijával, amelyet a felesége vezetett. Jeney Jenőnét mentő­ helikopterrel szállították az Országos Traumatológiai Intézetbe. Mi helyszí­ neltünk a munkatársaimmal. A mentősök szerint nem sok esély van arra, hogy a felesége életben maradjon. Sajnos, már a helyszínen kétszer újra kel­ lett éleszteni. A vizsgálati jegyzőkönyvet postai úton fogjuk küldeni. - Kérem, ha gyorsan összekapom magam, bevisznek a városba? Bevisz­ nek a metró végállomásáig? - kérdezte alig titkolt fájdalommal, és megrendültséggel a férj. - No persze, ha nem szabályellenes - tette hozzá. - Kivételesen jöjjön nyugodtan! A kocsiban megvárjuk - mondta szinte egyszerre a két rendőr. Jeney két perc alatt összekapta magát. Autóstáskájába rakta iratait, pénz­ tárcáját és mobiltelefonjait. Irma telefonját is beszorította a táskába. Be se riasztotta a házat, csak szaladt le a lépcsőn, aztán mégis visszarohant, hogy valami hálóinget vigyen a kórházba az asszonynak, amit begyömöszölt egy nejlonszatyorba. Egészen az épület bejáratáig vitték. Útközben folyamato­ san hallotta a járőrkocsik egymás közötti beszélgetését. Amikor elköszönt a rendőröktől, csak annyit mondott neki a főtörzs: - Kérem, ne említse senkinek, hogy velünk utazott, mert tiltja a szabályzat! 24 �Szépirodalom Felrohant az intézet lépcsőjén és a földszinti információs szolgálatnál ér­ deklődött. A pultnál rövid telefonálás után közölték vele, hogy a felesége a harmadik emeleti műtőben van. - Felmehetek? - kérdezte meg sem várva a választ, és rohant a lifthez. Ahogy fent kiszállt a felvonóból, rengeteg eligazító táblába ütközött. Kór­ termek, mosdók, vizsgálók - olvasta a balra mutató nyilakon, aztán a jobbra mutató táblán meglátta a MŰTŐK feliratot. Rohant végig a nappal is feles­ legesen megvilágított folyosón. Két betegszállító várt az I-es és II-es számú műtő lábadozója előtt. Ők benn fekvő betegre vártak, de nem tudtak segíte­ ni Jeneynek. Leült a III. terem előtt, ahol gyanította, hogy a feleségét műthetik. Nem hallott hangokat, de az ajtó tejüvegén erős fény szűrődött ki. A betegszállítók egy negyed óra múlva eltolhatták saját betegeiket a másik két operációs terem lábadozójából. Már három órája ott ült. Meg sem mozdult, a műtőből sem jött ki senki. „Mit csinálhatnak ennyi ideig a feleségemmel?” - gondolta. „Jaj, hát tényleg bolond vagyok!” - nyugtatta saját magát. „Hát az életéért küzdenek, te ostoba!” - konstatálta magában a tényeket. Nagy sokára kijött valaki a műtőből. Odarohant hozzá. - Kérem! Jeney Jenő vagyok. Itt műtik a feleségemet? - kérdezte a fehér maszkos orvostól. - Igen, azt a hölgyet operáltuk, akit az autópályáról hoztak 13 óra 45 perckor helikopterrel. Nem mondhatok semmit. Majd a főorvos úr, ha kijön - hárította el magától a kérdezés további lehetőségét. - Várjon, kérem, vár­ jon türelemmel! Irma férje várt tovább, mit is tehetett volna, de nem kellett sokáig várnia. Két perc múlva kilépett az operációt vezető főorvos. Hozzá is odament és ebben az épületben - ma már harmadszor mondta el a nevét. - Kohári doktor vagyok - mutatkozott be a főorvos. - Kérem, mi minden tőlünk telhetőt elkövettünk, de olyan súlyos belső szervi roncsolódásai vol­ tak az ütközés következtében, hogy mesterségesen sem tudtuk fenntartani a vérkeringését. Fogadja részvétemet! Jenő leült a lábadozó előtti padra. Azt se tudta, hogy miért ült oda vissza, hiszen több mint három órát már odaszögezte a várakozás, a bizonytalan­ ság, a remény és a mélységes önmarcangolás. Utóbbi a halálhír vételével kezdett rajta elhatalmasodni. „A csüggedő reménytelenségben is lehet bízni, mert az is átfordulhat kapaszkodásba. A Jóisten is segíthet, ha nekünk, em­ bereknek már nem sikerült...” - gondolta. Mintha fel sem fogta volna a megváltoztathatatlan tényt, az orvosra ordított: - Adják vissza a feleségemet! - Nem érti, uram? A felesége meghalt - mondta Kohári doktor. - Értse meg, tehetetlenek voltunk. Még egyszer mondom, meghalt. Fogadja részvé­ temet! - köszönt el, s gyorsan eltűnt a folyosón. 25 �Szépirodalom Jeney végre megértette. Ez a széles vállú, kisportolt, erősen őszülő ember akkor ott nagyon összetöpörödött, majdnem belesüllyedt a fehér, kórházi padba. Merev szemekkel bámulta a nyálkászöld, undorító színárnyalatú linóleumos padlót. Tekintete hosszú percekig egyetlen pontra szegeződött. Oda, ahol az operáló orvos állt. A szempillái is mozdulatlanok maradtak. Még mindig nem akarta elhinni, hogy Irma elment. Hiszen csak a fogorvo­ sát kereste fel, és gyanútlanul jött hazafelé, és óvatosan vezette az autót; ahogy megbeszélték, mindig óvatosan és a legkörültekintőbben közlekedett. Erre jön egy barom, egy tetű, egy félkegyelmű és eltiporja a feleségét, akár egy férget. - A Jóistennek most igazságot kellene szolgáltatnia! Vissza kellene adnia a feleségét, aki ártatlan volt, vétlen és gyönyörű - mondta a nővérnek a kór­ ház alagsori patológiáján, miközben a főorvosra várt. Az készséges volt, fi­ gyelmesen végighallgatta Jeneyt. Elmondta a főorvosnak, hogy egyetemi hallgató gyerekei csak öt nap múlva térnek haza a római tanulmányi kirán­ dulásról. Megállapodtak abban, hogy a jövő hét elején adják ki az engedélyt a holttest elszállítására, így a család minden tagja jelen lehet a temetésen. Majdnem meghajolt, amikor kezet fogtak és megköszönte a köpenyes em­ ber jóságát. Elhagyta az épületet. Reflexszerű mozdulattal a zsebébe nyúlt, kereste a slusszkulcsot, amit reggel a felesége kezébe adott. „De minek? Nem lehetek ennyire ostoba!” - legyintett saját magára és át­ ballagott az út másik oldalára. Nem akart még hazamenni, teljességgel elvi­ selhetetlen lett volna már most bezárkózni az otthonukba. Ma délután képte­ len lenne elfogadni, hogy a felesége már soha nem fog a házba hazatérni. Pe­ dig milyen boldogan beszélgettek tegnap délután a kiskertben. Ő sört ivott, Ir­ ma narancslevet facsart magának a turmixgépen. Eltervezték, hogy a gyere­ kekkel közösen fogják megünnepelni a 25 éves házassági évfordulójukat. Senki más nem lesz ott, csak ők négyen. Milyen jó lesz újra együtt gyönyör­ ködni a két egyetemista lányban, akik nemcsak külsőre formázzák az édes­ anyjukat, hanem a lelkükben is hasonlítanak rá. Két gyönyörű angyal! Az ő kicsi lányai, akiket óvodás korukban minden este a térdein lovagoltatott. - Gyí, paci, gyí! - sikongattak a szobájukban. - Gyorsabban, apuci! Gyorsabban szaladjon velünk az a ló! - kiáltozták ujjongva. Alig akartak le­ feküdni, mindig Irma szólt rájuk: - Csajok! Irány az ágy! Reggel meg nem akartok kimászni belőle! Úgy nőtt fel ez a két tücsök, hogy szinte észre sem vették. Nem volt velük soha semmi gond, mert maguktól tanultak, rendben tartották a saját szobá­ jukat, egyetlen csalafinta füllentést sem eresztettek meg soha a családban. Ha zűr volt a gimiben, azt is azonnal tudatták a szülőkkel. Ugyanabban a 12 osztályos gimnáziumban kezdték az iskolát, csak egy év különbséggel. Az­ tán mindketten bejutottak az egyetemre. A nagyobbik lányt jogra, a kisebbi­ ket bölcsészkarra vették fel, magyar-történelem szakra. Fiúk, udvarlók se­ 26 �Szépirodalom hol a láthatáron. A nyarakat ők is végigdolgozták és a végén mindig együtt nyaraltak a szüleikkel. Irma elégedett volt a lányaival. Nem egzecíroztatta őket, de megkövetelte a rendet. Nem adott utasításokat, de a kéréseit nem lehetett visszautasítani. Tanárként tudott bánni a saját gyerekeivel. Nemcsak tanulta, hanem értette is a pedagógiát... Jeney Jenőt az emlékeivel együtt a lábai vitték ki a körútra. Egyszerűen képtelen volt eldönteni, hogy mikor hívja fel a lányait. Még ma beszéljen velük vagy csak holnap? Talán az lenne a legjobb, ha majd akkor közli ve­ lük a lesújtó tragédiát, amikor hozza őket hazafelé a repülőtérről. „A való­ ságban persze, ez sem lenne jó megoldás. Sokkolná őket” - töprengett ma­ gában. Elképzelte, ahogy a reptéri váróban rohannak feléje, boldogan moso­ lyogva mesélnek, csiripelnek - egymás szavába vágva - mint a kisfecskék, majd beülteti őket az autóba, és az úton csak úgy közli a gyanútlan lányok­ kal, hogy meghalt az anyjuk. Ez nemcsak brutális megoldás, hanem érzé­ ketlen és ostoba is. Beülnek egy másik autóba, nem abba, amelyikkel az anyukájuk kihozta őket a reptérre, mert ugye, az már a roncstelepen van, és akkor az apukájuk - vezetés közben - csak úgy elmondja nekik, hogy Irma már soha többé nem fogja őket magához ölelni, mert meghalt. Ismeri a lá­ nyait, ez mindkettőt leterítené. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen, csak ment, s már a Nyugati téren is túljutott, amikor kistáskájában megcsörrent a mobiltelefon. A kijelzőn a nagyobbik lánya nevét olvasta. Jeney nem akarta felvenni. Képtelenség fogadni ezt a hívást. Még nem készült fel erre a be­ szélgetésre. Aztán mégis megnyomta a fogadás gombot: - Szia, kicsikém! Majd este visszahívlak benneteket. - akarta mondani, de Adélból már ömlött a szó: - Édes apucikám! Róma gyönyörű. Nemrég jöttünk ki a vatikáni múze­ umból, most itt állunk a Szent Péter téren - újságolta lelkesen. - Míra annyi fényképet csinált az okostelefonjával, hogy betelt a memóriája - hadarta. Érződött, hogy az élményeket akarja megosztani. Jeney összeszorított fo­ gakkal hallgatta a lelkes beszámolót, de nem tudta eldönteni, hogy örüljön vagy sírjon. Ilyenkor mit kell tennie egy apának? Ebben a helyzetben ké­ pes-e valamit mondani? Két percig némán figyelte Adélka hangját. Elkép­ zelte a lányait, ahogy ott álnak a téren, csodálják a bazilika hatalmas kupo­ láját. Sóhajtani sem mert, nehogy gyanút fogjon a lánya. Aztán erőt vett magán és közbevágott: - Oké, kicsikém, oké! Nagyon örülök. Majd este beszélünk. Most benn vagyok a városban és alig hallak benneteket ebben a zajban - szabadkozott és elköszönt a lányától, aki még nem tudhatta meg, hogy félárva a húgával együtt, mert elvesztette az anyukáját. Majd később, majd este muszáj lesz megtudnia. Addig haladékot kaptak ők is, meg az édesapjuk is. A felesége 27 �Szépirodalom telefonját végleg kikapcsolta. Hadd zörögje mindenkinek a gépi hang: „A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható!” Erősen sötétedett már, amikor hazaérkezett. Bezárta maga mögött a kert­ kaput, de nem érezte, hogy otthon van. Megérkezett egy házba, ahonnan reggel a tengerkék ruhás feleségének integetett a lépcsőfeljáróról. Az elő­ szobában ledobta a szatyrot, amelyből kicsúszott az asszony hálóingje, amelyet az már nem fog felvenni soha. Leült a gép elé, bekapcsolta. Bee Gees-számokat keresett, de nem adott rá hangot, így csak tátogattak a fiúk. Sehogy sem érezte magát, csak rettenetes fájdalom gyötörte legbelül, benn a lelkében. - Legalább megnézhettem volna! - üvöltötte. - Legalább megfoghattam volna a kezét! A kezet, amely minden mozdulatával engem szeretett. A ke­ zet, amelyik reggel még elém tette a kakaót - szakadt ki belőle a zokogás. Ha van Isten, akkor most visszaadja nekem Irmát! - kiáltotta az íróasztalát vigyázó feszületnek. Hirtelen felugrott és átrohant a nappaliba. A csillár összes lámpáját felkapcsolta. Mereven bámulta a tálalószekrényt. Hosszan nézte ezt a hatalmas monstrumot, ahonnan álmában kiszólt neki az öreg Leonardo da Vinci. Záporoztak a kérdései: - Hát eljöttél, ahogy ígérted? Mindenkiért, aki sorra kerül? Azt akartad tudatni velem, te rohadék, hogy ma elviszed a feleségemet? Hát tudattad velem, hát megtudtam! Jeney a temetésig fel sem ment a hálószobájukba. Ott aludt a nappaliban, a tálalószekrénnyel szemben, az öreg kanapén. 28 �Szépirodalom Ac s a i R o l a n d Felhőnjárók Egy meg nem született gyermek története (részlet) 1. Az emlékbőrönd Csend honolt a felhőmező fölött. A némaságot és a mozdulatlanságot egy robogó metrószerelvény törte meg. Világító reflektorokkal fúrta át magát a felhőkön, mint egy hatalmas vakond, majd láthatatlan sínjén berobogott az állomásra, ami egyetlen, üres padból és egy táblából állt, amin talán a meg­ álló neve állt, amíg le nem koptatta az idő. A metró csikorogva lefékezett, és sziszegve kinyíltak az ajtói. A hosszú szerelvény úgy ívelt át az égen, mint egy szürke szivárvány. Felszálló nem akadt, és leszálló sem a kislányon kívül, aki a középső kocsiból lépett ki. Hat-hétévesnek tűnt. A bőröndje majdnem olyan nagy volt, mint ő. Hoszszú, fekete kabátot viselt és a fején piros, kerek sapka ült. Megállt a felhő­ peronon, a kocsi ajtaja becsukódott mögötte, a metró tovább robogott. A kislány utána nézett, aztán leült a padra, mintha várna valakit. Talán az ap­ ját vagy az anyját. De a felhőnjáróknak nincs senkijük. A nap éppen lebukott a horizonton, és búcsúzásul vörösre festette a felhő­ mezőt. A felhőnjárók és a védelmezők vörös pillanatnak hívták ezt. Ebben a pillanatban mindig váratlan dolgok történtek. Mint akkor is. A kislányt erős kar kapta fel és a járművére ültette. Széles, előrehajló há­ tat látott maga előtt, aztán hátranézett. Az állomás padjának egy nagy, tompa orr ütközött. Mintha egy bálna ugrott volna ki a tenger hullámai közül, de valójában egy hatalmas személyszállító repülőgép orra volt, és szilánkokra robbantot­ ta a padot. Semmi nem maradt az állomásból, ahogy a kislányból sem maradt volna, ha nem menti meg az ismeretlen. A repülőgép hangos zúgással továbbrepült, szele magasra dobta a szánt, de bőrszárnyak ugrottak ki a jármű oldalából, és a levegőben siklott tovább mutáns denevérként. 29 �Szépirodalom A kislány a füléhez kapott, de nemcsak megmentője derekát engedte el, hanem véletlenül a bőrönd fülét is, ami pörögve lefelé zuhant. Nagy hiba volt. - A bőröndöm! - kiáltott fel a lány. - Elkapjuk! - válaszolta egy érdes férfihang. A szán megfordult és üldö­ zőbe vették a lezuhanó bőröndöt. - Egy lék! - mutatott a lány ijedten a felhőrétegen tátongó lyukra. - Ha áthullik rajta, fújhatjuk! - felelte a férfi és nagyobb sebességre kap­ csolt. - Mi van benne? - Az emlékeim - felelte a kislány. A segítője meglepődött: - Nektek nincsenek emlékeitek... És már neked sem lesznek - mutatott a férfi szomorúan a bőröndre, ami éppen akkor zuhant át a léken az emberek világába. - Ne bánkódj! - szállt le a férfi a felhőkre a szánnal. - Mire jók az emlé­ kek? Csak poggyásznak, nehezéknek. A kislány a lék pereméhez sétált, aztán párás szemmel lenézett a mélybe. - Különben is, milyen emlékek voltak azok? - folytatta az idegen. - Nem tudom. Még nem nyitottam ki a bőröndöt - felelte a lány. A kislány akkor nézte meg először a férfit. Az egész szeme kék volt, amit a pupilla vékony, fehér vízszintes csíkként vágott ketté, mint az eget egy re­ pülő kondenzcsíkja. Arcát vörös tetoválások kunkorodó indái borították. Borotvált fejét prémes szegélyű csuklya fedte, mint egy eszkimónak, az ol­ dalán fekete kard lógott. - Lemegyek érte! - szorította a kislány kezét ökölbe az elhatározás. - Nem mehetsz le - mordult fel a férfi. - Különben is, az első hegy, ami átdöfi a felhőréteget és leereszkedhetnél rajta, messze van innen. Ráadásul veszélyes területeken kell áthaladni hozzá, ahol sok kiszámíthatatlan felhő­ állat él. Felhőmedvék, felhőpumák. Én egy viszonylag biztonságos helyre vinnélek. - Nem érdekel! - indult el a lány, és kis talpai apró nyomokat hagytak a felhőkön. - Azonnal gyere vissza! - kiáltott utána a férfi, de a lány, mintha meg sem hallotta volna. - A fenébe. - suttogta maga elé, aztán felült a szánra, és elindult a lány után. 2. Arcok a hóesésben - Szállj fel! - mondta az idegen. A lány szó nélkül engedelmeskedett. - Mi a neved? - kérdezte a férfi, és hátrafordult. 30 �Szépirodalom - Nem tudom - rázta fejét a lány, és fekete tincsei az arcát verdesték. - Mind ezt mondjátok. Pedig általában van nevetek, és olyan dolgokat tudtok, amiket egy földönjáró nem tudna ennyi idősen. Erősebbek és ügye­ sebbek vagytok. Ismeritek a betűket és a számokat, továbbá jól harcoltok. Engem Lornak hívnak. - Ki az a „mind”? - nézett a férfira kerek szemmel a kislány. - A felhőnjárók. - Kik azok a felhőnjárók? - Hamarosan elmondom, kik vagytok, és hogyan kerültetek ide. - Te nem felhőnjáró vagy? - Láncszem vagyok a föld, a felhők és az ég között. Én azért vagyok, hogy ti lehessetek. „Mi vagyunk a kar és a kard.” Ez a védelmezők jelmon­ data. - Mire használod a kardod? - tekintett a fegyverre a kislány. - Csak védekezésre. Ez nálam alapszabály. - Furcsa színe van. Miért fekete? - Mert a Fekete-bolygó ércéből készült. - Hol az a bolygó? Messze van? - A Sárkány-csillagképben. Meglehetősen távol, a Naprendszeren kívül felelte a férfi, aztán témát váltott, mintha feszélyezné, hogy a fegyveréről kell beszélnie. - Az embereknek van egy kifejezésük arra, ha nagyon bol­ dogok. Azt mondják ilyenkor, a fellegekben járnak. Pedig az emberek nem járnak a fellegekben, hacsak nem a nyamvadt repülőgépeiken, amik miatt majdnem otthagytad a fogad a megállóban - mutatott hüvelykujjával hátra­ felé a férfi. - Ha a fellegekben járnak, azt nem a talpuk alatt, hanem a szí­ vükben érzik. Furcsa, mi? Tudod, mi az a boldogság? A kislány tanácstalanul felhúzta a vállát: - Most szomorú vagyok. A férfi a lányra mosolygott, aztán megveregette a kislány sapkás fejét. - Elviszlek a legközelebbi hegycsúcsig, amin leereszkedhetsz a földre, rendben? A bőröndöt nem hagyhatjuk odalent. Ki tudja, milyen értékes em­ lékek lapulnak benne. A szán előrelendült és gyorsulni kezdett. A kislány átölelte Lort és az ar­ cát széles hátára fektette, hogy ne csípje a szél. Megmentője váratlanul lelassított: - Hófelhők - morogta. - Kapaszkodj erősen! A következő pillanatban kavargó, fehér pelyhek között találták magukat. Mintha egy sólyom fehér galambot tépett volna szét, és messzire szálltak volna a tollai. Az orkán ide-oda dobálta szánjukat. A hópelyhek között ka­ vargó jégszilánkok véresre vagdosták Lor arcát. - Meg kell állnunk! - kiáltotta túl a szél zúgását Lor. A szán puhán landolt a felhőrétegen. A kislány a havazást nézte. 31 �Szépirodalom Talán a hideg tette, talán a fáradtság, de szeme furcsa tréfát űzött vele. A pelyhek lelassultak és összeálltak egy képpé. Egy női arc jelent meg a levegőben, és kinyitotta a száját. Lebegett egy darabig előtte, aztán a következő szélroham szétfújta. De a hópelyhek újra összeálltak. Most egy férfiarccá. A férfi hószájával kimondta azt a szót, ami az előbb a nőnek nem sikerült, de a kislány sajnos nem hallotta. Annyit lá­ tott, hogy a szó rövid volt, mindössze két szótagból állt. A kislány apró öklével megdörgölte a szemét. Aztán amikor újra kinyitot­ ta, az arc eltűnt. A hóvihar elállt, és teljesen besötétedett. Lor a lányra nézett: - Nem vagy fáradt? Aludj kicsit! A lány nem ellenkezett, fejét Lor vállára döntötte. - Te is alszol? - Én elég rosszul alszom. Aki olyan sok mindent látott, mint én, annak már nem jön álom a szemére - mondta sejtelmesen Lor. - Ráadásul valaki­ nek őrködni is kell. - Miért? - Mert vannak, akik nem akarják, hogy itt legyetek. Ez meglehetősen vészjóslóan hangzott. - Kicsodák? Lor az ég felé mutatott, de nem néma maradt, mintha nem akarná kimon­ dani a nevüket, mert attól fél, megidézi őket. A kislány egy idő után egyenletesen kezdett szuszogni, aztán megrándult a teste, és felkapta a fejét. - Azt álmodtam, hogy repülsz, hatalmas szárnyaid vannak! - Akkor angyal lennék! - mosolygott Lor. Amikor a lány újra elaludt, magában hozzátette: - Pedig csak voltam. 32 �Szépirodalom O ravecz T ibor A csend követei Vértől tocsogó gyilkosok táncolnak A színpadon Zászlókba burkolt giliszták Arcukon Gyűlölet torz epéje fakad Lelkük kiégett sarlatán. Alattvalóik sarlót kiáltanak Megtévedt eszmék színjátszó köpenyén Távolabb gumibot pergése Vijjogó szirénák Kivert fogak, széttaposott agyak Fájdalom. A tömeg oszlik, viszik S ki marad Halkan virágot tesz Petőfi elé. Ők a Csend követei. 33 �Szépirodalom Or a v e c z Ti b o r Nihil ad ego Voltam nyomdász, kék virág Enyém volt az egész világ Enyém volt az út az égi kis vasút Peremvárosok lányai... virágai Nappalok vad harcának... esti bájai Én voltam a k ir á l y . híres Kócos király Kopjaköveket r a k ta m . hol elhaladtam Volt közötte p i c i . de volt óriás is Álltak m ö g ö tte m . mind Álltak képzeletem terén Remegve nézek Foltjaim felé Számolom Perceimet A lassan Múló Emléket Elúsznak Az árnyak Távoli mesék Megyek, zuhanok S némán vállalom sorsom, gyötrelmeim. 34 �Szépirodalom Fa b io V o l o Elveszett idő1 K ovacsics Zsuzsanna fordítása 2. fejezet Ő Két éve ment el, vagy tegnap este, vagy el se ment, nem tudom. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, akkor az a valaki a legel­ képzelhetetlenebb pillanatokban képes megjelenni a gondolataidban. Hirtelen megostromolnak az emlékek és az emlékképek. Amikor a jelen egyetlen pil­ lantására sem méltat, jól esik visszahúzódni az elmúlt idő rejtekeibe. „I’ll tra­ de all my tomorrows for a single yesterday...”: minden holnapomat elcserél­ ném egyetlen tegnapért, ahogyan Janis Joplin énekli. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, akkor éjjel kinyújtod a kezed a sötétben, és tapogatózol, hogy megérintsd. Hajnalban, amikor felébredsz és odanézel a helyére, ahol feküdni szokott, megdörzsö­ löd a szemed abban a reményben, hogy csak a fáradtság miatt nem látod. Kifut a kávéd a tűzhelyre, mert megfeledkezel róla, hogy odatetted. Kétszer sózod meg a tésztát. Vagy meg se sózod. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, rendbe raksz egy csomó mindent, átértelmezel egy csomó gondolatot. Takarítasz, leka­ parsz, levakarsz, összeszedsz, rendbe teszel, kidobsz. Szöget versz a falba, a fába, a semmibe. Veszel ezt-azt, hogy kitöltsd az üres tereket. Visszalapo­ zol olvasás közben, mert nem jutnak el a szavak a tudatodig, és mire erre rájössz, már egyáltalán nem érted, hogy miről is van éppen szó. A DVD-n is állandóan le kell nyomnod a REWIND gombot, mert nem tudod követni, hogy mi történt. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, akkor egy­ szerűen visszamész az időben. Sokkal többet nézel hátra, mint előre. Mint amikor utazás közben a hajótat korlátjának támaszkodsz, ahelyett, hogy a hajóorr korlátjának dőlnél. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, nem kell te­ lefonálnod a munkahelyedről azzal, hogy késésben vagy. Mert ez senkit 1A regény első részének magyar fordítását a Palócföld 2017/1. számában olvashatják. 35 �Szépirodalom sem érdekel, mert téged senki se vár. És amikor hazaérsz, nincs kinek pa­ naszkodni, hogy rossz napod volt. Nem túl jó. Észreveszel minden változást, a legapróbbat is, ami egyszerűen azért van, mert nincs asszony a házban: napokig bent marad a szemeteszsák, még akkor is, ha a bejárati ajtó elé teszed le. A vécépapír a földre vagy a radiátorra van téve, sosincs a helyén. A lepedőnek nincs olyan illata, mint azelőtt volt. Még mindig emlékszem, milyen illata volt a lepedőjének, amikor eleinte nála alud­ tam. Nálam csak azóta volt érezhető az az illat, hogy összeköltöztünk. Most megint egyedül lakok, és ő magával vitte az összes kellemes illatot. Még a csend sem ugyanolyan azóta, hogy elment. Gyakran volt közöttünk csend, mert az volt a szép a kapcsolatunkban, hogy nem éreztük kötelezőnek, hogy szórakoztassuk egymást. Szép volt vele a csend, kerek, lágy és befogadó, nem úgy, mint most, amikor kényelmetlen, szúrós és hosszú. Őszintén szólva most valahogy túl zajos nekem a csend. Egyáltalán nem tetszik. Mielőtt megismertem őt, volt néhány meggyőződésem magammal kap­ csolatosan. Ő megpróbálta megértetni velem, hogy ez mind tévedés, és hosszú idő után végre rájöttem, hogy igaza van. Időbe tellett, túl sok időbe, és mire rájöttem, ő már sehol se volt. Hiányzik. Soha senkit nem szerettem úgy, mint őt. Most, hogy sok min­ dent megértettem és megváltoztam, senki mással nem tudok már együtt len­ ni. Nem illek már senkihez: ahhoz, hogy illeszkedni tudjak, szükségem len­ ne a régi hiedelmeimre. Megesett néhányszor, hogy lefeküdtem más nőkkel. Ezek mind olyanok voltak, akik magukkal viszik az emléküket. Az egyikkel egyenesen úgy jár­ tam, hogy miközben meztelenül feküdtünk az ágyban, rájöttem, hogy más a bőrének az illata, mint amibe beleszerettem, és ettől elkezdtem kellemetle­ nül érezni magam. Felöltöztem, és bocsánatkérések közepette eljöttem tőle. Vannak történetek, amelyek évekig tartanak, és ezek alatt az évek alatt beleszeretsz a másikba és aztán kiszeretsz belőle. Vannak, akik már nem szeretik egymást, mégis együtt maradnak. Vannak, akik úgy döntenek, hogy szakítanak, de időre van szükségük. Először megpróbálják kideríteni, hogy biztosan jól döntöttek-e vagy csak valami átmeneti válságról van szó. Ha végül rájönnek, hogy tényleg vége, még meg kell találni a módját, ho­ gyan váljanak el, meg kell találni a megfelelő szavakat, hogy enyhítsék a fájdalmat. Vannak, akik ilyenkor akár hónapokat vagy éveket is képesek el­ vesztegetni. Van, aki az egész életét elvesztegeti, és soha nem teszi meg a döntő lépést. Sokan azért nem tudnak elmenni, mert nincs hová menniük vagy nem tudják elviselni annak a gondolatát, hogy fájdalmat okozzanak a másiknak. Erős fájdalmat, amit akkor érez a másik, ha meghitt kapcsolatban voltunk vele. Azt gondolják, hogy a hirtelen jött fájdalom nagyobb kárt okoz, mintha naponta adagolják. 36 �Szépirodalom Ezek a kapcsolatok élik tovább a maguk életét, még akkor is, ha az a fél, akit el akarnak hagyni, tisztában van a helyzettel. Úgy csinál, mintha sem­ mit se venne észre. Ha egyik fél sem képes szembenézni a helyzettel, akkor elakad a gépezet. Letaglózza őket a kölcsönös tehetetlenség. Ilyenkor húz­ zák az időt. Vesztegetik az időt. Felélik az időt. Az, akit el akarnak hagyni, majdnem mindig szívélyesebbé, kedvesebbé, engedékenyebbé válik; nem érti, hogy ezzel csak ront a helyzeten, mert aki túlságosan engedékeny, az idővel elveszíti a varázsát. Minél tovább húzzák az időt, az áldozat annál gyengébb lesz. Van, aki arra vár, hogy a másik hibázzon, elrontson valamit vagy valami­ lyen kis gyengeséget mutasson, amibe aztán belekapaszkodhat és ürügyül használhatja, hogy megszabaduljon a lelkiismeretfurdalástól. Néha még akkor is tovább él a féltékenység, amikor már nem szeretik egymást és oda-vissza ellehetetlenítik egymás életét. Csak azért nem szakí­ tanak, hogy mások ne tudjanak közeledni. Sokféle okból maradnak együtt az emberek. Egy ötéves viszonyból lehet, hogy csak két, három vagy négy év volt a szerelem. Ezért van az, hogy egy kapcsolat minősége nem mérhető években. Nem a mennyiség, a minőség a fontos. Vele három évig tartott a kapcsolat, de az volt az érzésem, hogy négy évnél is tovább szerettem őt. Úgy éreztem, hogy a szerelmem időben túlnőtt a viszonyunkon. Nem sokkal ezelőtt még meg voltam győződve ar­ ról, hogy szép csendben még ebben a két évben is szerettem őt, amikor már nem volt velem. Aztán rájöttem, hogy nem is szerettem őt, egyszerűen azért, mert nem tudtam szeretni. Mert mindig távolságtartó voltam. Sosem éreztem igazán szerelmet, csak beleéltem magam a másik érzelmeibe, akár egy színész, amikor szerepet játszik. Mindig sírtam a moziban, ha sántikáló kutyát láttam, haláleset történt vagy szerencsétlenséget mutattak a híradó­ ban. Lehet, hogy erről ismerszik meg az, aki nem képes igazán szeretni. A szerelmem valójában színjáték volt. Átéltem, de csak szerepet játszot­ tam. És még csak észre sem vettem. Nem azért tettettem a szerelmet, hogy becsapjam a másikat. Amikor azt mondtam neki, hogy „szeretlek”, nem tudtam, hogy nem mondok igazat. Saját magamat is becsaptam, azt gondol­ tam, hogy tényleg szeretem. És az együtt töltött három évben legalább két­ szer vagy háromszor szerelmesnek is éreztem magam. Ez volt az én nagy tévedésem, amire felnyitotta a szememet, hogy meglás­ sam a valóságot. Mert igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem tudok szeret­ ni. Nem voltam rá képes. Összetévesztettem a szerelmet az alkalmazkodással. „Ez a legnagyobb szeretetmegnyilvánulásod. Összetéveszted a két dolgot. Amikor alkalmazkodsz, azt hiszed, hogy szeretsz.” Nagyon kellett vigyáznom vele, mert mindig észrevette, hogy mit gondo­ lok, mit érzek. Vannak nők, akiknek hazudhatsz bátran: túlozhatsz, mond­ hatsz nekik nevetségesnek tűnő képtelenségeket, és ők elhiszik. Ő nem 37 �Szépirodalom ilyen. Amikor olyasmit mondtam neki, ami nem volt igaz, lehetett az akár­ milyen hihető, olyan arckifejezéssel nézett vissza rám, mint aki azt mondja „mit gondolsz, kivel beszélsz? ” vagy egyenesen belenevetett a képembe. Amikor azt mondta, hogy összetévesztem a szeretetet az alkalmazkodás­ sal, azt hittem, nincs igaza, hogy az csak egy veszekedés közben odamon­ dott gonoszkodás. Pedig igaza volt. Olyasmit akart tőlem, amit nem tudtam megadni neki, sőt még azt se tud­ tam, hogy miről van szó. Ráadásul azt hittem, hogy el van bizonytalanodva, hogy paranoiás. Mert amikor elgondolkodtam magamon, arra jutottam, hogy: „Nem vagyok féltékeny, nem kérek tőle olyasmit, amit nem akar megtenni, nem szoktam haragra gerjedni, teljesen szabad mellettem, ha elmegy valaho­ va, még csak azt se kérdezem, hogy hova megy, mi egyebet tehetnék?” Nem értettem, mit akar tőlem. Aztán világossá vált az egész. Beletelt egy kis időbe, de sikerült. Sajnos oda vezetett a lassúságom, hogy nincs többé, aki felmelegítse a lábamat az ágyban. Megváltoztam, és ezért körülbelül egy hónapja újra keresni kezdtem őt. Hívogatom telefonon. Ma is ez volt: „Szia, én vagyok”. „Tudom, csak azért vettem fel, hogy megmondjam, ne hívj többet”. „De...” Kattanás. Rájöttem, hogy szeretem, és vissza akarok térni hozzá. Mindent meg aka­ rok adni neki, amit csak akar. Ezért dúlt fel annyira, amikor Nicola néhány nappal ezelőtt hírt adott róla. 38 �Querela Hungariae N a g y Ti b o r B a l á z s A kuruc költészet mint közköltészet jellege, tematikája és egy tipikus műfaja A közköltészet körülhatárolásának problémái Az elmúlt évtizedek „vulgármarxista” hatásokat is elszenvedő folklorisz­ tikája és irodalomfelfogása számára a közköltészet fogalma mai értelmében nem volt ismeretes. A Magyar Néprajzi Lexikon külön címszóként kezeli1 ezt a tudományos diskurzusba a klasszika-filológus Marót Károly által bevezetett2 terminust. A lexikon előbb Marót meghatározását közli, miszerint nincs külön irodalmi ( ’mű ’-) és népi ( ’nép ’-) költészet, csak az egyigaz köl­ tészet van, amely akkor a legigazibb és a legtökéletesebb, ha ’közköltészetté ’válhat... A címszó szerzője természetesen és nyilvánvalóan elutasítja ezt a definíciót, de nem azon az alapon, ahogyan ma tennénk, hanem osztály­ szempontokat (is) figyelembe véve: E meghatározás... különféle polgári esztétikák befolyása alatt... elmossa a közösségi (folklór) és személyes-indi­ viduális művészet minőségi más és más voltát... Ugyanakkor, leszűkítve ér­ vényességi körére, ti. a folklórra, kifejezi annak legfontosabb jellemvonását, a kollektivitást, amelynek sikerült magyar nyelvi megfelelőjét kínálja. Meg­ történik tehát a közköltészet = közösségi költészet = népköltészet egybemosódás - illetve egybemosás - és az éles, műköltészet - népköltészet kont­ raszt, kiemelve az előbbinek „személyes-individuális” és az utóbbinak „kol­ lektív” voltát. s ebben implikatúraként ott vannak az iskolás tanulmánya­ inkból jól ismert, a népköltészetről alkotott féligazságok. ilyenek a folklór alapvetően szóbeli jellegéről, „szájról szájra” terjedéséről, variálódásáról, közösségi voltáról, névtelenségéről stb. szóló elképzelések. Ezek azonban nem veszik figyelembe az orális és a „szkripturális” hagyomány közötti át­ meneti jelenségeket, például tárgyalandó témánkat, a túlnyomórészt kézira­ tos ún. kuruc költészetet vagy egyéb, „félig irodalmat (semi littérature)’.3 Feltételezésünk szerint ezek az alkotások lehetnek, amelyeket a lexikon rendre félnépinek nevez. A kuruc énekek, kuruc dalok, kuruc nóták címszó magyarázata szerint a kuruc énekek korábbi rétege félnépi, az újabb irodal­ mi eredetű, mindkét rétegből számos alkotás került be a szóhagyományba;1 1Magyar Néprajzi Lexikon (a továbbiakban MNrL), 3. kötet, K-Né, főszerk. Ortutay Gyula, Bp., 1980, 327. 2 KÜLLŐS Imola, Közköltészet és népköltészet, Bp., 2004, 11. 3 I. m. 12. 39 �Querela Hungariae az előző gyökeresebben, az utóbbi alig alakult át. Két évszázadon át tartott e téren is az írás- és szóbeliség kölcsönhatása... Mindez megnehezíti a ku­ tatást, mely máig lezáratlan...4 Már ebből is sejthető igazunk, ám az akadé­ miai kiadvány ebben is „segítségünkre siet”: bevezeti ugyanis a félnépi folk­ lór fogalmát.5 Ennek magyarázatát - a megfelelő tanulságok levonása ked­ véért - érdemes hosszabban idéznünk: az osztálytársadalmak alávetett, de nem kizsákmányolt [sic!] osztályainak (és rétegeinek) közösségi jellegű tár­ sadalmi tudata... Voltaképpen ide tartozik a hivatásos és a folklór jellegű művészet közötti számos átmeneti forma... Tartalmilag a folklórhoz hasonló témák és művészi eljárások jellemzik, ugyanakkor megfigyelhető benne az egyéniség fokozottabb szerepe. A hagyományozás nem csupán szóbeli lehet, és a közösségi jelleg természetesen a nem kizsákmányoltak megfelelő cso­ portjára [?] jellemző. Általában... minden közösségi jellege ellenére is az írásbeliség alapján áll... voltaképpen közösségi kultúra terméke, de nem ér­ telmezhető sem a közköltészet, sem a tömegkultúra kategóriáival... Az ural­ kodó osztályok kultúrája és a folklór közötti kölcsönös kapcsolatok (bár nem kivétel nélkül) zömmel a ~ segítségével történnek6 Ha dolgozatunk elején - a folklorisztika és az irodalomról való gondolko­ dás szempontjából - „vulgármarxista” hatások elszenvedését tételeztük, most megállapíthatjuk: ez a vulgármarxizmus maga. Habár az előbb kifej­ tett álláspontnak vannak használható elemei, amelyek tárgyalt korszakunk, a XVII-XVIII. század főként kéziratos közköltészetére, s annak speciális te­ matikájú részére, az ún. kuruc költészetre (is) jellemzőek. Ilyen például a nép- és a műköltészet közötti átmeneti jelleg, amely biztosítja a „magas iro­ dalom” és a folklór közötti átjárhatóságot. Küllős Imola ezen az alapon - a történész Burke modelljének felhasználásával - feltételez a korábbi elit-né­ pi oppozíció helyett egy U-alakú közlekedőedényre emlékeztető kultúramodellt7, melynek lényege, hogy a kultúrjavak cseréje „a nagy- és kishagyomány” között nem közvetlenül történik, hanem egy médiumszerepet betöltő kommunikációs csatornán - illetve csatornák sokaságán - keresztül. A köz­ költészet - felfogásában - olyan általánosan ismert, tömeges terjesztésű verses művek variánsokban létező halmaza, melyet egy adott közösség (tár­ sadalmi hovatartozásától függetlenül) használ; tekintet nélkül arra, hogy e műveknek van-e ismert szerzője vagy nincs, s függetlenül attól is, hogy az alkotás mely stílusrétegbe tartozik. [A közköltészetet] az alkalom és a funkció sokkal inkább meghatározza, mint az egyéni, költői invenció. Mind a névvel ismert szerzőktől származó, mind az anonim szövegek szájhagyo­ mányban és írott formákban is (kéziratos másolatok, illetőleg olcsó nyom4 5 6 7 MNrL, 3. kötet, 1980, 360. I. m. 2. kötet, F-Ka, 1979, 134. I. h. Küllős Imola, 2004, 20-21. 40 �Querela Hungariae tatványok útján) terjedtek és variálódtak.8 Küllős azonban a közköltészet műszót leszűkíti a „kora újkori verses anyagra”9, holott - egyesek szerint az tágabb értelemben az irodalom mindenkori populáris regiszterét jelenti, hiszen a népköltészet általunk ismert fogalmát csak a „Volksgeist” romanti­ kus ideológiája, a XIX. századi programos népiesség hívta életre. Vagyis e felfogás szerint - a műköltészettel a közköltészet állítható közvetlenül szembe. Nyilván ez az álláspont is megfontolandó, ám témánk szempontjá­ ból célszerűbb, ha Küllős definíciójánál maradunk. A kuruc költészet meg­ határozásánál pedig - kisebb kiigazításokkal ugyan, de - a néprajzi lexikont követjük. Tematikai és időbeli határok; a ku ruc szó eredete Amit általában kuruc ének vagy épp kurucnóta névvel illetünk, nem fedi le azt az igen heterogén elemekből összeálló hagyományréteget és/vagy szövegkorpuszt, amely valamilyen módon kapcsolatba hozható a „kurucos” tematikával. Éppen ezért kívánatos, ha a „rárakódott” vagy „beágyazódott” rétegektől eltekintünk, és ennek a kultusznak - azt is mondhatnánk: „életér­ zésnek” - csak a magvát határozzuk meg kuruc költészetként. Ebben az ér­ telemben korlátozzuk a kuruc énekeket a Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc vezetésével vívott függetlenségi harcok eseményeivel és személyeivel foglalkozó epikus-lírai alkotások10 körére, noha számos Zrínyi korabeli és az ő harcaihoz kapcsolódó, illetve a Wesselényi Ferenc nevével fémjelzett összeesküvéssel foglalkozó alkotás tartozik ide - az ún. Thököly-kódex első versei például az 1663-64-es évekre datálódnak -, nem beszélve a „kései kurucság” egészen a XVIII. század közepéig kitolódó versköltéséről.11 Vi­ szont ha a kuruc költészetet a históriai „kuruc kor” versterméseként igyek­ szünk megragadni, azzal a kellemetlen ténnyel szembesülünk, hogy a jelen­ ség behatárolása történetileg is problematikus. Egyes történészek az - Ady szavaival élve - „csatát vesztvén alig csatázva” megkötött dicstelen vasvári békét követő „elementáris erejű felháborodástól és elkeseredéstől”12 szá­ molnak a mozgalommal, míg mások az 1670-es fegyveres felkeléstől szá­ mítják a kuruc küzdelmek korát. Maguk a kurucok általában a Bocskai Ist­ ván vezette felkelést tekintették a kezdetnek.13 Ami a kuruc szó etimológiáját illeti, Bél Mátyás óta elterjedt az az elmé­ let, miszerint a kifejezés a latin crux, cruciatus, crucius szavakból eredez-*I. 8 I. m. 15. 9 I. m. 11. 10MNrL, 3. kötet, 1980, 360. 11A Thököly-kódex és kuruckori versei, szerk. Busa Margit, Bp., 1958, 13. 12 N agy László, „Nem jöttünk égi Hadak-Útján... ”, Bp., 1982, 13. 13 I. h. 41 �Querela Hungariae tethető, mely eredetileg Dózsa György kereszteseire vonatkozott volna. Ez az idea azonban eredendően nem a kétségtelenül jeles történetíró Bél Má­ tyástól, hanem egy alkalmi „historiográfustól”, a székely nemesúr - és egyébiránt udvarhű, „labanc” érzelmű - Cserei Mihálytól származik.14 Tör­ téneti visszapillantásában a következőket írja: László király idejében támada a paraszt had Dósa András [sic!] generálissága alatt; mely hadat a zászlójokon és köntösökön levő fejér keresztről cruciatusnak hívtanak, a honnan vett eredetet a kurucz nevezet...15 De a szerző a labanc szónak is talál etimont: szerinte a „lobbants” kifejezésből keletkezett, mivel a németek puská­ val szoktanak inkább harczolni, mint karddal, a puskapor penig felszokott lobbanni6. Érvelése nem túl meggyőző egyik esetben sem, ennek ellenére a történetírás felkarolta és a közelmúltig - sőt: talán még ma is - elfogadja ezt a vélekedést - ti. a cruxból, cruciatusból való származtatást. A nyelvtör­ ténet viszont nem foglal ilyen egységesen állást: néhányan osztják az imént idézett, Cserei laikus nyelvészkedésére alapozott föltevést, a TESz. viszont - amellett, hogy a kuruc kifejezést ismeretlen eredetűnek tartja - feltételezi a szóról, hogy kezdetben ’kóborló, kószáló, bujdosó személy’ jelentésű le­ hetett.17 Megint mások a török kurudzsi ’kóborló’ vagy a - török közvetítésű - görög xvpoa ’rabló’ alakból vezetik le a vitatott szót.18 A történész Nagy László egészen sajátos álláspontot képvisel ebben a kérdésben: egy 1646-os, a „két Rákóczi György” idején készült erdélyi udvari ceremónia­ tervből és II. Rákóczi György, illetve Báthory Zsófia esküvőjének leírásá­ ból -, valamint Kemény János Önéletírásából - arra következtet, hogy a ki­ fejezés eredetileg ’páncélos udvari apród’-ot jelenthetett - minthogy az er­ délyi nemesi ifjakat páncélosan járatták („apró kuruczok”), és a páncél ko­ rabeli elnevezése kuraczin vagy kuraczél volt. Nem zárja ki a Kur vagy Kurmacher szóból való eredet lehetőségét sem, ’udvaronc’ értelemben.19 Ezek alapján Nagy azt fejtegeti, hogy a Habsburg-hatalom ellen harcoló I. Rákóczi György apródjainak nevét alkalmazta a hetvenes évek felkelőire valamelyik felső-magyarországi Habsburg-párti katona...20 A kuruc költemények műfaji, illetve tematikus besorolása A néprajzi lexikon besorolása szerint a kuruc költemények „műfaji szem­ pontból történeti énekekre, politikai dalokra, vitézi énekekre és bujdosóéne14I. m. 33. 15 Idézi N agy László, in i. m. 35. 16 I. h. 17I. m. 37-38. 18I. m. 45. 19I. m. 40-42. I. m. 46. 42 �Querela Hungariae kekre” oszthatók.21 Kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán műfajokról vagy csak nagyobb tematikus csoportokról. Küllős Imola „az egyes alkotá­ sok, műfajok alkalomhoz és/vagy funkcióhoz kötöttsége” alapján a kuruc „verstermés” egészét a „történeti és társadalmi tematikájú költészet" körébe sorolja, ideértve még a latorénekeket, katonaénekeket, bujdosóénekeket, porcióénekeket, rabénekeket, paszkvillusokat stb. is.22 Természetesen nem arról van szó, hogy léteznek kuruc dalok és katonaénekek, bujdosóénekek stb., hiszen a kuruc tematikájú költészet nagy része besorolható ezekbe a tí­ puskategóriákba. Érdekes viszont, hogy a kuruc költészet egyik legjelentő­ sebb gyűjteménye, a Thököly-kódex verseinek szinte mindegyike olvasni való vers; dal, ének nincs egy sem.23 Először tekintsük át a ténylegesen „énekformájú” alkotásokat - amelyek a folklórra is nagyobb hatást gyako­ roltak -, majd foglalkozzunk részletesebben a Thököly-kódexben szereplő egyik elterjedt XVII. századi műfajjal, a paszkvillussal. Az ún. történeti énekek valamely fontos közéleti vagy hadi eseménnyel, nemritkán ezek meghatározó, kiemelkedő személyiségével foglalkozó lírai vagy epikus alkotások, dalok. Előlegezőjüknek tekinthetők a XVI. századi hivatásos énekmondók által előadott, citált - históriás énekek. A történeti ének megnevezés használata széles körű: korszakunkból ide sorolható szin­ te az összes többi tárgyalandó énektípus; legjelentősebb alkotása a Rákóczinóta.24 Utóbbi ismert és népszerű formájában a XVIII. század 30-as éveiben keletkezhetett, ám jelentős „előéletre” tekinthet vissza: többek között a „Querela Hungariae” - főként a protestáns szerzők műveiben - már a XVI. század óta ismert toposzára. Előképe Rimay Kiben kesereg a magyar nem­ zetnek romlásán s fogyásán című, „Ó, szegény megromlott s elfogyott ma­ gyar nép...” kezdetű verse25, melyben megjelenik a később közhelyszámba menő nép-szép-kép-ép rímnégyes; ez később kiegészül a tép-cserép-lép stb. rímekkel, s végigkíséri - a „Magyarország panasza”-toposszal együtt - a manierista (és a barokk) költészetet - elsősorban református szerzőknél, s hatástörténete egészen a Himnuszig nyúlik. A Rákóczi-nóta - tiltása ellené­ re vagy éppen azért - sokáig „szinte első nemzeti himnuszunk”26 volt, a ne­ mesi-nemzeti ellenállás szimbóluma. Érdekesek a közvetlenül Rákóczi fellépése előtt domináló porcióénekek. A porció kifejezés a latin portio ’rész, arány’ szóból ered; a katonatartás­ ként vagy rovásadóként is ismert fogalom egy adónemre utal. A XVIIXVIII. századtól a jobbágyság állami hadiadójának az elnevezése, amelyet213456 21 MNrL, 3. kötet, 1980, 360. 22 Küllős Imola, 2004, 26. 23 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 9. 24MNrL, 5. kötet, Sz-Zs, 1982, 342. 25 A XVII. század költői, szerk. LATOR László, Bp., 1995, 24. 26 MNrL, 4. kötet, N-Szé, 1981, 301. 43 �Querela Hungariae egy-egy gazdaság összeírt vagyontárgyai után vetettek ki. A katonatartás tkp. a fizetni nem tudó jobbágyok számára a császári katonák elszállásolá­ sát és élelmezését jelentette. A porcióének a jobbágyság ezzel kapcsolatos sérelmeit tárja fel - és a nemességét, hiszen figyelemre méltó módon a XVII. században még jellemzően a - jobbágyait „féltő” - nemes panaszda­ la.27 Már a Thököly és Rákóczi közötti két évtizedben felbukkannak az első bujdosóénekek12’, annál is inkább, mivel a bujdosik, bujdokol szó eredeti ér­ telmében ’úton van, utazik, elhagyja lakhelyét’ szemantikai tartalommal rendelkezhetett, s csak később rakódhatott rá a ’kényszerűségből teszi ezt’ jelentésárnyalat. A kuruc korban azonban már jellegzetesen panaszdal, a „bujdosó” lehet „végvári vitéz (Buga Jakab éneke), kuruc katona (Egy buj­ dosó szegénylegény), kóbor diák (Szegénylegény dolga) stb.” Ide sorolható a Geszti Istvánnak tulajdonított vallásos-elégikus Igen szép, bujdosó legé­ nyek éneke, amely a folklórra igen erős hatást gyakorolt („Elindultam szép hazámbul...”, „Én Istenem, rendelj szállást!...”)29 A Rákóczi-szabadságharc első győzelmeit ünneplik a vitézi énekek: „a lovaskatonák bizakodó táncdala, a Csínom Palkó (Nosza rajta, jó k ato n ák .) és a gyalogosok szülőföld-dicsérő éneke, az Erdélyi hajdútánc (Nosza hajdú, fürge v a rjú .).” A vereségeket jeremiád típusú kesergő énekek örökítették meg, a szabadság­ harc utolsó éveiben bukkannak fel a Rákóczihoz intézett panaszdalok.30 A Thököly-kódex paszkvillusai Az ún. Thököly-kódex tipikus kéziratos közköltészeti gyűjtemény: versei - és prózai szövegei - a kora kuruckorból, Thököly idejéből valók.31 A pró­ zaszövegek főként „hivatalos iratok: manifestumok, pátensek, epitafiumok és hivatalos levelek” másolatai túlnyomórészt latin nyelven. A versek több­ sége magyar nyelvű, de néhány latin és német vers is található a gyűjte­ ményben. A latin költemények egy része epitafium, mások gúnyos hangú paszkvillusok, mint a Pasquillus Thelekianus című is.32 Ezt megelőzi egy magyar nyelvű „válaszvers”, amely szintén gunyoros hangnemben íródott és szintén Telekihez szól - ezt is vehetjük paszkvillusnak, mint ahogyan a latin-magyar makaróni-nyelven írott Bellevári Dávidnak maghán Wiczmandy Mihály Lakodalmában eset Sorsarul uyobban job formaban irattatot 27 I. 28 I. 29 I. 30 I. 31 A 32 I. 44 m. 264-265. m. 3. kötet, 1980, 360. m. 1. kötet, 1977, 381. m. 3. kötet, 1980, 360. Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 7. m. 8. �Querela Hungariae Rithmussy is; rövidebb címe: Unghi lakodalom. A szüzsé azt követi nyo­ mon, miként vernek szét és fosztanak ki egy labanc lakodalmat a kurucok.33 A pasquillus - vagy magyarosabban: paszkvillus - Varga Imre meghatá­ rozásában ...olyan gúnyvers, melynek létrehozója az alkalomszerűség, célja az irányzatosság. Hátterében mindig ott találunk valamilyen indulatot, ér­ zelmi telítettséget, mely a támadás lírai alapját szolgáltatja. Bár vannak a műfajnak epikus jellegű hajtásai, a pasquillus műnemét tekintve lírai alko­ tás. A valódi vagy vélt sérelmet, bűnt, aljasságot, hibát, ferdeséget ostoroz­ va vagy védelmezve., legtöbbször elfogultan szól egyénekről vagy közössé­ gekről. (...) Céljának megfelelően nemcsak bírál és fedd, hanem ócsáról, sokszor becsmérel és rágalmaz is.34 A XVII. században igen népszerű és el­ terjedt nemesipaszkvillusok azonban ... helyenkénti gorombaságaik ellenére sem alacsony művelődési szintű termékek, hanem a provinciális jellegű ne­ mesi műveltségnek a kor társalgási nyelvén való (többször latin-magyar ke­ verék nyelven) kifejeződései. (...) Az antik elem lépten-nyomon keveredik bennük a bibliaival, az adagiás stílus összeolvad a pórias durvasággal.35 A kuruc költészet számos alkotása verses paszkvillus, amelyek többségének történeti és esztétikai értéke is csekély, ugyanakkor jellemző műfaja a kor­ szak közköltésének (is). Mindezeknek az ismérveknek megfelel az előbb említett magyar nyelvű, a Pasquillus Thelekianust megelőző költemény, az Egy erdélyi fő embernek némely írásira rövid felelet36 [a szöveget olvasatomban közlöm: N. T.], amely összevethető egy másik, Apafi Mihályra írt gúnyverssel (Ad illustrissimum ac celsissimum principem Michaelem Apaffi).37 Mindkettő magas rangú személyhez szól (az első főemberhez: „Telekirűl szól”, a másik feje­ delemhez), és míg az első óva int a kurucok támogatásától, császári hűségre sarkallva, a másik a „közjót” és az igazságot kéri számon a fejedelmen - ki­ oktató modorban. Ezt mindkét mű a megszólított rangjára való gúnyos uta­ lással teszi a „szellemi fölény” pozíciójából, sőt: a másodiknak ez a felüté­ se. Ha az első lóra Isten felültetett, / Kit soha sem vártál, szíved sem reménlett, / Mint jó fejedelem ő hazája mellett, / Fárasszad elmédet az igazság mellett.38 (Apafi); Uram, kérlek, kövesd az bölcsnek tanácsát: / Mentül na­ gyobb lévélsz, megalázd magadat, / Ne keresd magadnál magassabb dolgo­ kat, / S ne vizsgáld magadnál sokkal nagyobbakat39 (Teleki). S mindkét al-*I. 33 I. m. 8-9. 34 Varga Imre 1963. A nemesi verses pasquillus (Szentpáli Ferenc). In: ItK, 291. 35 I. m. 292. 36 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 70. 37 Külömb-külömb féle jó és rossz szagú virágokkal tellyes kert, szerk. LŐKÖS Ist­ ván, Bp., 1989, 71. 38 I. h. 39 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 70. 45 �Querela Hungariae kotás - továbbra is fölényes tudálékossággal - valamiféle morális érveléssel támasztja alá gúnyos hangütését: Dicsősség okosnak az ő beszédiben. / De az esztelennek romlássa nyelvéb[en]: / Úgy jár az, ki nem tér ő maga bőré­ ben, / S gáncsot keres maga jó fejedelmében.40 (Teleki); Mert igazság nél­ kül semmi meg nem állhat, / Isten is anélkül nem gubernáltathat, / Tolvajok serege is jó l meg nem maradhat, / Anélkül semmi rend nyugvást nem tanálhat. (Apafi). A Telekiről szóló vers akkor ér a csúcspontjára, amikor már durván személyeskedik - a „felfuvalkodott béka” ókori eredetű toposzát használva: Fől ne fuvalkodjál nagy gondolatidban, / Mint a fene béka ő búsúlásiban, / Hogy valamiképpen le ne tőrjék abban / Az erőd (ki nincsen), s dagállyos agyadban4 S a versszerző gunyoros udvariassággal, Vale-val köszön el a költemény végén. 40 I. h. 41 Külömb-külömb fé le ..., 1989, 71. 42 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 71. 46 �Képzőművészet „Az én lelkemben harmónia van” Beszélgetés Cene gál István festőművésszel Az utóbbi időben sok helyen nyíltak kiállításaid Magyarországon. Jelen­ leg szűkebb pátriánkban is láthatók a festményeid, egyrészt a Nógrád me­ gyei Prima-díjas képzőművészeket bemutató kiállításon a megyeházán és a nemrégiben nyílt Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton is jelen vagy. A festményeid külföldi galériákban is láthatók. A munkatempód és a munkamódszered le­ hetővé teszi, hogy sok alkotásoddal tudj megmutatkozni egy időben? Körülbelül 20 képet festek meg egy évben. Van, aki azt mondja, ez sok, van, aki azt, hogy kevés. A festészetből élek, ez a főállásom, ahhoz nem sok. Egy képet egy-másfél hónapig szoktam festeni. Egyszerre több képen is dolgozom és egy képnek több fázisa van. Ezenkívül az előmunkálatok is nagyon időigényesek. Az alkotási folyamat minden képzőművész esetében más. Hogyan indul nálad a képalkotási folyamat? Gyűjtöm az élményeket, sokat utazom. Mindig nálam van a fényképező­ gép, fotózom, mivel fotó alapján festek. Amikor az élmények és a képek le­ ülepednek, akkor ezeket földolgozom. Ezt azt jelenti, hogy tudatosan szerkeszted a kompozíciót. Adott az él­ mény, a vászon... hogyan tovább? Kifeszítem a vásznat a vakkeretre. Nekem nem tetszik a gyári alap, elő­ ször mindig újraalapozom, van, amikor kétszer is. Szeretem, ha finom a vá­ szon, ha eltűnnek a rostjai. Amikor ez megvan, akkor attól függően, hogy sötét vagy világos, hideg vagy meleg tónusú a kép, aláfestem egy színtó­ nussal. Ezután döntöm el, hogy a képen mik lesznek a főhangsúlyok. Hogy­ ha homogén háttérből indulok, akkor elkezdem azt megfesteni, ha valami nagyon precíz munkát kíván, akkor csinálok egy pontos előrajzot közvetle­ nül a vászonra. Az előrajzot nem úgy kell elképzelni, mint egy teljesen pon­ tos ceruzarajzot. A fő arányrendszerek fenn vannak, amikor már az ecsettel megyek rá, akkor a színeket ez alapján oda teszem, ahová kell. Az általá­ nosból haladok a részletek felé, mindig az apróbbakból indulok ki. Ha van főtéma, akkor ebből indulok ki, eköré festem a képet. Akkor van mélysége a képnek, ha rétegekből épül föl, ezért rétegről rétegre festek. Ami hátul van, azt festem meg először, majd a középteret, előteret... Ahogy épül össze a kép, úgy látom egységben és folyamatosan mélyítem az árnyékokat vagy emelik ki a fényeket. Aztán megnézem messzebbről, és javítgatom utólag. Ezt a végtelenségig lehet játszani, míg olyan nem lesz, mint a fotó. 47 �Képzőművészet Aprólékos kidolgozással festesz. Könnyen kiadod a kezedből a képeket vagy sokat dolgozol rajtuk? Sokat dolgozom rajtuk, és minél többet dolgozom rajtuk, annál elégedet­ lenebb leszek magammal. Pedig sokan azt hiszik, hogy ezek fotónyomatok. Mikor bekerül egy albumba vagy egy weboldalra, akkor tömörödik a nagy kép, így még fotószerűbb. Én mégse vagyok sok esetben elégedett. A fotórealisztikus stílust képviseled. Korábban festettél szürrealisztikus képeket. Azok miből táplálkoztak? Annak idején elkezdtem Madách Tragédiájának színeit festeni. Meg is festettem tizenötből hét színt. A londoni színnél akadtam el. Ahol szürreális lehetett, azok az első színek, az ókori, a bizánci, a párizsi, azokat viszony­ lag jól meg tudtam festeni. A londoni színt nem tudtam úgy földolgozni, ahogy szerettem volna. Mikor készült a festmény, már arra gondoltam, nem is ezt a témát kellett volna megfestenem. Érdekes, pedig úgy tudjuk, hogy Madách egy rézkarc alapján formálta meg a londoni kapitalista társadalmat, William Hogarth A Southworki vá­ sár című képének ihletésére készült el ez a szín. Nem voltam magammal megelégedve ennek a színnek a kidolgozásában. Nagyméretű képek voltak, általában 1,20-1,40. Úgy terveztem, hogy mikor mind a 15 meglesz, akkor ebből csinálunk egy kiállítást. De olyan lassan ha­ ladtam vele, hogy a hat kép három év alatt készült el. Ráadásul szép lassan kezdték megvenni. Jött egy vevő Franciaországból, elvitte a Kiűzetés a Paradicsombólt, a bizánci elment Szombathelyre, szépen lassan szétszóródtak. Most jutottam el oda, hogy újra érdekel a téma. De ma már másképp festek. A szürrealista képeknél tiszta színekkel festettem, ma már csak tört színekkel dolgozom, lassan, vissza-visszanyúlva, a megszáradt részt javítgatva... Azért tart sokáig festeni, mert mindig meg kell száradni egy-egy rétegnek, hogy új­ ra hozzányúlhassak. Minimum 2-3 napot várni kell a rétegekkel. Nem tompul az ihlet, amikor napokig várni kell, amíg hetekig apróléko­ san dolgozod ki a képet? Ha van egy nagyméretű kép, és azt fested két hónapig. amikor két hóna­ pig nézel egy felületet. az elején még nagy a lelkesedés, a végére kissé tompul. Ez olyan, mintha két hónapig ugyanazt a filmet néznéd közelről. Ráadásul közben a következő kép van az agyamban. Mikor az ember fest, rengeteg ideje van gondolkodni. Ezért is van, hogy párhuzamosan dolgozol több képen? Igen, van, amelyiket aláfestem, van, amelyik lakkozásra vár. Fő munka mindig egy van, amin dolgozom, de például az alapnak is száradni kell egy 48 �Képzőművészet hétig. Előrealapozok, előrerajzolok. A fotórealisztikus képeket nem is lehet másképpen csinálni, csak precízen. Mikor kezdtél el festeni és kitől tanultad a mesterséget? 4-5 évesen már rajzoltam, ez volt a kikapcsolódás gyerekkoromban. Rajzolgattam, képregényeket másoltam. Művész nem volt a családban, de lát­ ták, hogy a gyerek ezzel akar foglalkozni. Salgótarjánban, a középiskola mellett folyamatosan jártam Iványi Dönci bácsihoz. Földi Péterhez 3 évig jártam rajzolni. Nála pasztelleztünk és skicceket, félalakokat, portrékat raj­ zoltunk. Mindenhová próbáltam eljutni, felkerestem a környékbelieket: Szabó Gáspárt, Mustót, a korosztályommal tartottam a kapcsolatot: Gelen­ csér Jani, Karácsony Attila, Ducsai Pisti... Aztán elkezdett érdekelni az olaj. Minden könyvet, ami ezzel foglalkozott, elolvastam. Egy Chardin-képen láttam, milyen ecseteket használ. 17 éves lehettem, amikor a barátom­ mal elutaztam Pestre a művészellátóba, s amilyen festéket ott láttam, min­ denből vettem egyet, meg egy méter vásznat. A vászonnak külön története van. Hazafelé jöttünk a vonaton, de át kellett szállni, mert a szerelvény egyik fele Egerbe ment, a másik Tarjánba. Mi a másik oldalon ültünk, el­ aludtunk és arra ébredtünk, hogy azt kiáltják: - Átszállás! Leugrottunk, s ott hagytam a vásznat, mert az föntre volt téve. A festék, ecset hazajött, a vá­ szon meg utazott tovább Egerbe. Akkor farostokra festettem. 17-18 éves koromban elkezdtem olajjal dolgozni, azóta is csak azzal. 20-21 éves voltam, akkor már harmadszor se vettek föl a képzőre. Olyan szűk volt a keret, 30 embert vettek föl, 800-an jelentkeztek. Persze voltak kivételes szupertehetségek, de a 800 emberből 200-at biztosan fel lehetett volna ven­ ni. Megtudtam azt is, hogy Svábynak, a rektornak van egy felkészítője, ami számomra egy vagyonba került, hiszen alig kerestem. Kiderült, hogy aki oda jár, az jó eséllyel bekerül. Annyira nem is foglalkoztatott a rajz, én in­ kább festek. Mégis, mivel érdekelt a művészet, a festészet, jelentkeztem az akkor induló Miskolci Bölcsész Egyesületbe művészettörténet szakra. Kiváló tanáraink voltak, Töttösy, Végváry Lajos professzor volt a tanszékvezető, ő nyitotta meg az első kiállításomat, amelyik nem Tarjánban volt. Végváry pro­ fesszornak ekkor elmeséltem, hogy nem akartak fölvenni a képzőre, mire ő megkérdezte, hogy minek akarok oda járni. - Hogy megtanuljak festeni - vá­ laszoltam. Mire ő: - Pisti! Ott nem tanítanak festeni. Adnak instrukciókat, de ne képzeld, hogy effektíve tanítják, hogy kell színt keverni, mi a kompozíció. Ráadásul a 90-es években a figurális művészet nagyon el volt nyomva. Most hogy áll ez? Most sokkal jobban, bár Magyarországon kétesélyes. A 90-es években diplomát nem nagyon adtak ki figurális képre. Egy Patait, aki több tízmil­ lióba kerül ma egy aukción, nem nézték semmibe. Vagy ma már azt mond­ ják, hogy a XX. század egyik legnagyobb festője Csernus, de amikor 89- 49 �Képzőművészet b e n a M ű csa rn o k b a n v o lt k iá llítá sa , so k an p rü sz k ö lte k , h o g y le h e t C arav ag g ió t fe ste n i a X X . században . E lin d u lt az ab sztrak t, a 7 0 -es é v e k b e n erre v o lt v á la sz a fo tó re a liz m u s, u tá n a százfelé ágazott. Szép la ssa n e ljö tt az eg y én i m ito ló g iá k k o rsz a k a és m in d e n ek lek tik u s lett. N e k e m eb b ő l so k si­ k e rte le n sé g em volt. 9 1 -b e n b e a d ta m a T a rjá n i T a v a sz i T á rla tra k é p e t, ak k o r k iz sű riz té k , és csa k 26 év v el k é ső b b adtam b e eg y ism e rő sö m u n sz o lá sá ra újra. N e m az é n v ilá g o m v o lt, m in th a m ás u n iv e rz u m b a n já rn é k . A b b an n e m ak aro k ig a z sá g o t ten n i, h o g y jó v a g y n e m jó . E z a szép a m ű v észetb en , h o g y ily e n színes. É n m in d ig ú g y o sz tá ly o z ta m a k é p e k e t, h o g y é rd ek el v a g y n e m érdekel. H a v a la m i érd ek el, e lm e g y e k a v ilá g v é g é re is m eg n ézn i, h a n em , a sz o m sz é d b a se m eg y ek el. E g y é b k é n t szerin tem so k a b lö f f az ab sz tra k t és a n o n fig u ra tív m ű v észetb en . H a h o zzám a re a liz m u s áll k ö z e ­ leb b , a k k o r e z t m ű v elem . H a v a n o ly an szeren csém , h o g y m á sn a k is ez te t­ szik, a k k o r ö rü lö k , h a nem , a k k o r íg y já rta m . A z é rt n e m k e z d e k el m ásk ép p fe ste n i, m e rt ez a d ivat, ez a m o d e rn , a m ib en m á r n e m is v a g y o k eg észen b izto s. R é g e n a re a lista fe sté sz e t v á lt ak ad ém izm u ssá, m a m á r so k esetb en az a b sz tra k t az. N o rm á l e setb en m in d e n n e k m eg k ell férn ie eg y m ás m ellett. A cél u g y an az, h o g y ü z e n jü n k a k é p p e l, csak az ú t eltérő. Sikereid vannak, mert sok helyen vannak képeid, kiállításokon, galériák­ ban és magánembereknél. A m ik o r kiderült, h o g y a M isk o lci B ö lcsész E g y esü let n em ad állam ilag e l­ ism ert diplom át, eg y év u tán elh ag y tu k a képzést. D e m ily en az élet! E g y b e ­ zárul, eg y kinyílik. E lk ezd ték v ásáro ln i a k ép eim et, m eg h ív tak k iállításo k ra, éreztem , h o g y ez az egész elk ezd m űködni. Ö t évig festettem ú g y olajjal, h o g y eg y etlen eg y kiállításo m n em volt. 5 0 -6 0 festm én y em volt, d e n em é re z ­ tem úgy, h o g y e z t ki lehetett v o ln a állítani. P ál Jó sk a 1 v o lt az első, aki látott b en n em fantáziát. K özös gy ö k erü n k , a cered i szárm azás is szerep et já tsz h a to tt abban, h o g y sokat segített nek em , tö b b szö r n y ito tta m eg a kiállításaim at. Jó kiállítás-rendező is volt. E lvittü k a kép ek et, rö g tö n k iszó rt 10-et, ezt ide, ezt o d a ... N ag y o n érezte, m i h o v á való. A ztán M ag y aro rszág o n m á r sokat állíto t­ tam ki, de az ún. hivatalos m ű v észéletb en n em szerep eltem , n em adtam b e tárlato k ra a képeim et. A ztán jö tte k az első k ü lfö ld i kiállítások. A legelső H o l­ landiában volt. A N ép jó léti K ép zési K ö zp o n tb an d o lg o ztam ak k o rib an , ott szinte állandó je lle g g e l k in n v o ltak a falak o n a k épeim . E g y alk alo m m al H o l­ landiából jö tte k v en d ég ek , ő k k érték , h o g y v ig y ü k ki. U tá n a m ég eg y szer v o lt ott, rá 8 -1 0 évre. A z első k ü lfö ld i u tam P árizsb an volt, e k k o r teljesen átérté­ keltem m indent. Párizsban mi vagy ki volt rád hatással? 1Pál József a Palócföld egykori főszerkesztője. (A szerk.) 50 �Képzőművészet Sándorfi István volt véleményem szerint a legnevesebb magyar festő. Ná­ la többször is jártam Párizsban. Hatéves korában került ki Magyarországról. Az apja az IBM magyar vezérigazgatója volt, de bebörtönözték, 56-ban sza­ badult, akkor ment ki a család külföldre. Nem tudtam olyan helyre menni a világon, ahol az ő nevét ne ismerték volna. Elmentem Londonba egy neves galériába. Egy idősebb úr jött befelé, amikor én mentem ki. Elkezdtünk be­ szélgetni, kiderült, hogy ő a galériás, mondtam neki, hogy Magyarországról jöttem. Csak egy magyar festőt ismert: Sándorfit. Mondtam, hogy én sze­ mélyesen ismerem, erre adott egy Bernardi-albumot, kérte, hogy ha legkö­ zelebb találkozom Sándorfival, mondjam el, mennyire tiszteli őt. De ez így volt Olaszországban is. Most szeptemberben Barcelonában a Modern Mű­ vészetek Házában három szinten 150 Sándorfi-kép volt kiállítva. Ilyet még magyar festőnek nem láttam sehol. Hihetetlen, a Picasso Múzeum mellett pár méterre 3 hónapig... Itthon meg alig lehetett hallani a kiállításról. Hogy ismerkedtetek meg? Egyszer láttam egy festményt az interneten, nagyon tetszett, utánakeres­ tem, kiderült, hogy Sándorfi festette. Megtaláltam a neten a weboldalát, de azt nem ő szerkesztette, hanem egy kanadai hölgy, aki a Sorbonne-ra járt. Neki írtam, ő adta meg István elérhetőségét. Aztán kimentem hozzá Párizs­ ba, előtte föl se hívtam, csak e-mailt váltottunk. A címét se tudtam, csak egy telefonszám volt. Megérkeztem, először elmentem a Louvre-ba, csak azután hívtam föl egy telefonfülkéből. Üzenetrögzítő beszélt franciául. Rámondtam, hogy holnap 10-kor hívom. Gondoltam, ha nincs itthon, akkor se jöttem hiába, legalább megnézem a nagy dolgokat. Másnap hívtam, akkor már úgy szólt, hogy - Szervusz, István! Mikor szeretnél jönni? Mondta a címet. Nálam volt egy újság, arra lejegyeztem fonetikusan, amit mondott. Vettem egy térképet, ültem a Tuileriák kertjében egy hatalmas kihajtós tér­ képpel. Arra emlékeztem, hogy az utcanévben petit van, aláhúzogattam eze­ ket. Öt ilyen utca volt. Választottam, elindultam az egyik felé gyalog, ke­ zemben a térképpel. Útközben megálltam az érdekességeknél, pl. a Pompideau-központnál. A házon nem volt név, csak kódok a kaputelefonon. Fél óráig álltam ott, míg jött egy hölgy. Megkérdeztem, hogy ismeri-e. Hihetet­ len! Ő volt a házvezetőnője. Nagyon izgatott voltam. Vastag falépcső ropo­ gott a lábam alatt, rajta vastag, vörös szőnyeg. Egy teljes szint, hatalmas la­ kás, többméteres belmagasság. Ahol lakott, ott volt a műterem. Előttem állt egy teljesen fekete ember fekete kimonóban, fekete ruha a lábára varrva, fe­ kete rocker-haj. Kicsit archaikusan beszélte a magyart, nagyon lassan, úgy, mint a háború előtti magyar filmekben. Hatalmas bőr ülőgarnitúrára ültetett, először kellemetlenül, zavarban éreztem magamat, mit is fogok mondani. Az­ tán egy fél pohár fehér whiskey után másfél óra oldott hangulatú beszélgetés következett. Később találkoztunk Magyarországon is, amikor itt járt. Nagyon előzékeny, közvetlen, figyelmes, rendes figura, igazi úriember volt. 51 �Képzőművészet Látta a képeidet? Igen. Akkoriban festettem az egyiptomi képeket. Talán miatta is hagytam abba. Elkezdtem neki mondani a történetet, hogy művészettörténeti korokat akarok megfesteni, egy kis görög, egy kis egyiptomi, eljutva egészen a mo­ dern korig... Leragadtam Egyiptomnál, összesen 36 képet festettem ebben a témában. Készült katalógus belőle, vittem neki. Azt mondta, hogy hagyjam abba a témát, mert az emberek elsősorban Egyiptomot nézik benne, másod­ sorban engem, a festőt. Azt javasolta, hogy semleges témákat fessek, mert ak­ kor elsősorban a festőt nézik, másodsorban a témát. Már ott tartottam én is, hogy ismételtem magamat, éreztem, hogy ezt nem lehet a végtelenségig, mert kifullad. Akkor jött a fény-árnyék korszak, olyan képeket festettem, hogy a fényen volt a hangsúly. Akkor hagytam el a tiszta színeket. Sándorfi is arra tanított, hogy tört színekkel kell festeni. Ez akkor nehéz volt, teljesen más festési módot jelent. Magadnak kell kikeverni a színt két-három-négy színből. Most már te magad is mentorálsz, segítesz másokat. Cereden nemcsak egy művésztelep, hanem egy alkotótábor is szerveződik évről évre, melynek főszervezője, illetve az alkotók mentora, segítője vagy. Kiket gyűjtesz ma­ gad köré a ceredi alkotótáborban? Füijesi Csabáék művésztelepén az első két évben még én is részt vettem. De én mást akartam, ezért kezdtük el a budapesti barátommal, Szabó Gá­ borral ezt a szabad tábort, ahová bárki jöhet 12 éves kortól. Régen négy szakmai segítő volt: egy fafaragó, korongozó, egy kézműves, én pedig kép­ viseltem az olajfestést. Most ketten irányítjuk a tábort. Egyre népszerűbb: a 20 év alatt kb. 200 ember megfordult itt. Szerveztünk már vagy 20-30 kiál­ lítást. Van egy törzsmagunk, 25-30 ember. Köztük vannak profik, pl. az olasz, művészeti akadémiát végzett Luciano Esposto, és persze olyanok is, akik itt kezdtek elmélyedni a festészetben. 20 évesek vagyunk, ennek alkal­ mából szerkesztettünk egy patinás, keményborítású albumot. Ebben az év­ ben július 21-én kezdődik a tábor, addigra szeretnénk megjelentetni egy­ részt önerőből, másrészt támogatók segítségével. Külföldön sok képed elkel. Igen. A debreceni Art Expo-ra elvittem egyszer a képeimet. Egy ameri­ kainak megtetszettek, azt mondta, hogy szeretne vásárolni, de most nem tudja elvinni, majd jelentkezik. Á! - gondoltam, nem lesz abból semmi. Há­ rom hónap múlva jelentkezett. Aztán jött az internet, fel tudtam tenni a ké­ peimet. Egyre többen keresték itthon és külföldön is a képeket. Ma már 27 országban vannak festményeim. Az első komolyabb megkeresés Tajpejből érkezett. Ilyen csak a mesében van, úgy tűnt. Tizenegy képemet kiválasztott a tajpeji galéria művészeti menedzsere. Gondolkoztam, hogy hol láthatta meg a képeimet. Kiderült, hogy mivel régebben felraktam 30 képet egy 52 �Képzőművészet francia weboldalra, ott látta. Ilyenkor mindig eszembe jut a művészek sírása-rívása, hogy nem lehet képet eladni. Én meg megkérdezem, hogy tesztek érte valamit? Aztán volt még egy érdekes megkeresés. Pekingből, a kulturá­ lis minisztériumból hívtak, hogy 30 országból keresnek művészeket, egy nagy kiállítást terveznek az Európa Parlament dísztermében, a Chopin te­ remben abból az alkalomból, hogy 70 éve fejeződött be a háború. Azt kér­ ték, hogy Magyarországot én képviseljem. Mindenkitől kértek egy képet a békéről és egyet a háborúról a Művészek a békéért című kiállításra. Meghív­ tak Brüsszelbe, ott 10 napig vendégül láttak, s aztán ezek a képek elmentek Pekingbe és egy múzeumi gyűjteménybe kerültek. Tudsz úgy dolgozni, hogy meghatározzák a tematikát? Először nemet mondtam, mert nagyon nehéz. Éppen benne voltam a tajpeji munkában. De nem hagytak békén. Nagyon kevés volt az idő és egyéb­ ként is más feladaton dolgoztam. Felhívtak egy hét múlva, hogy adnak plusz határidőt. Végül elkészítettem: az egyik fekete-fehérben ábrázol egy szövetséges repülőgépet, amint bombáz, a másik színesben mutat egy utas­ szállító gépet. Az egyik címe: Félelem, a másiké: Szabadság. A kettő kont­ rasztja egymásnak. Kiküldtem a képeket, és azt mondták, hogy nem fogad­ ják el, mert nem náci gép van rajta, hanem szövetséges. Aztán elmagyaráz­ tam, hogy itt nem az a lényeg, hanem az, hogy aki a földön van, az fél, tel­ jesen mindegy, felülről ki bombázza. Végül elfogadták és nemhogy gond nem volt, hanem Brüsszelben még a European Art Star elnevezésű díjat is megkaptam. Ami a legtöbbet ért ebben, az az, hogy azokkal a művészekkel, akik a harminc országot képviselték, együtt voltam 10 napig. A vevőid és a kiállítások is visszaigazolják, hogy jogosultsága van ma is a realisztikus művészetnek, a szép ábrázolásának. Van ilyen és van olyan vevő. Az biztos, hogy keresik ezt a fajta stílust. A távol-keletiek egyik pályázati kiírásában is szerepelt, hogy csak realisztikus képeket fogadnak el. Ez megnyugvás volt a lelkemnek. Nálam nem zárja ki a szép és a harmonikus fogalma azt, hogy az műalkotás legyen. A magyar gon­ dolkodásban benne van a bús magyar sors. A Távol-Keleten sokkal jobban keresik a harmóniát, színben, kompozícióban. Ott nem a negatívumokat látják először, míg Magyarországon sok esetben ennek ellenkezőjét érzem világlá­ tásban is és a művészetben is, azt, hogy ami harmonizál, ami megy az esztéti­ kai szép felé, az kétesélyes. Persze akinek lelkületében a depresszív hajlam kerekedik felül, nem hazudtolhatja meg önmagát, de senkinek nincs kizáróla­ gos igazsága. Volt egy Monet, aki egész életében a szépet festette. És van, aki szereti az életben és a művészetben is a harmóniát, a szépet, a pontosságot. Az én lelkemben ez van benne, és ezért, remélem, a képeimen is ez látszik. (Az interjút Gréczi-Zsoldos Enikő készítette.) 53 �Mikszáth 170 SUHAI PÁL Mikszáth Kálmán versei z-\ r 1 2. rész Sötét évek - Mikszáth pályakezdése I. Az Igazmondóban megjelent versek Az Otthon című vers zárlatát akár jóslatnak is tekinthetjük. Mikszáthnak mintegy másfél évtizedébe került, mire a maga útját megtalálta. „Sötétnek” azért is nevezem élete e szakaszának legalább az első éveit, a jogi pályára igyekvés időszakát, az egyetemi évekét, mert ezekről igazán keveset tu­ dunk. Az a kevés is bizonytalan, ellentmondásokkal terhes. Az irodalomtör­ ténetek is elintézik egy-két szóval. Mikszáth, a pesti joghallgató. Mikszáth győri évei. Kellettek, hogy legyenek - és mégse. A Mikszáth Kálmán Tár­ saság honlapján olvasható rövid életrajzban egyenesen ez áll: „Jogi tanul­ mányokat kezdene, de ennek sem Pesten, sem Győrben nincs nyoma.” Ne­ kik tudniuk kell, elégedjünk meg ennyivel (tudatlanságunkkal). Diplomát bizonyosan nem szerzett. Fontosabbnak vélem az életrajz következő mondatát: „Egyre erősebb az írói elhivatottság benne.” Szép-szép, de e törekvése hamarosan szembeke­ rült az egzisztenciateremtésnek a szülők s maga által is óhajtott elképzelésé­ vel. „Iskolái befejezése” után (elégedjünk meg e kifejezéssel!) Nógrádba, pontosabban Balassagyarmatra ment, ahol Mauks Mátyás szolgabíró mellett esküdtként helyezkedett el. A vármegyei élet ekkor éppúgy megragadta Mikszáth fantáziáját, mint kenyéradó gazdájának nagyobbik lánya, Ilona. Mindkettő egy életre szóló szerelemnek bizonyult. Az előbbi az újságírás, az utóbbi a házasság vizeire sodorta a fiatalember hajóját. Csakhogy ezek, eleinte mindenképpen, nagyon is viharos vizeknek bizonyultak. Megpróbál­ tatásai között ért íróvá-újságíróvá a fiatalember. A hányattatás éveiben keletkezett művekről ad áttekintést W. Petrolay Margitnak föntebb már emlegetett tanulmánya (Mikszáth Kálmán elfelejtett ifjúkori írásai I—II.) Ebben a következő figyelemre méltó sorokat olvasom: „A kezdő írónak a [...] művei nem érik el a klasszikus író színvonalát, [...] mégsem érdektelenek, mert bepillantást engednek az író életének sötét évei­ be, a nélkülözések, nyomorúság, testi nyavalyák és lelki válságok időszaká-1 1Az 1. rész a Palócföld 2017/1. számában olvasható. 54 �Mikszáth 170 ba, megvilágítva [...] írói pályakezdését. Másrészt az alkotás műhelytitkai­ ba engednek betekintést.” Oda-vissza. 1877-ben megjelent Vakációra cí­ mű versének didaxisa költészetének tehertétele, de ha életrajzként olvassuk, nagyon is megszenvedett „tanítás”, hiteles vallomás: „De jő majd az élet. Új tanítómester / Kegyetlen virgáccsal szolgává k eresztel.” Mikszáthot persze nem, keményebb fából faragták ennél. Szinte nem is volt olyan lap, amelynél ne jelentkezett volna írásával. Pest, Balassagyar­ mat, majd ismét Pest, pontosabban már Budapest tartózkodásának helyszí­ nei ekkor - a hatvanas évek végétől a hetvenes évek végéig. Némelyik új­ ságnak, mint 1873-ban a Nógrádi Lapoknak, 1873-75 között a Magyar Néplapnak szerkesztője is. A reményeket azonban újabb és újabb kudarcok követik. Meg kell elégednie az alkalmi közlésekkel járó csekély honorári­ ummal, s bele kell törődnie házassága anyagi okokból következő lehetetlen­ né válásába. Közben még mindig írja, de most már publikálja is verseit. 15. Az időrendben ezután következő versek első csoportja a Hon vasárnapi melléklapjában, az Igazmondóban jelent meg. A lapot a kiegyezés évé­ ben Jókai Mór indította, ekkor még ellenzékiségét hangoztatva: „A bal­ oldal néplapja.” A felügyelőbizottság tagjai később „befutott” kormány­ pártiak, köztük a későbbi miniszterelnökkel, Tisza Kálmánnal. Egyelőre azonban valamennyien meggyőződéses ellenzékiek. Ha az itt következő, 1869. december 12-én közölt, egyszerre „pajzán” és gáláns labanc-gúnyoló vers epikumára gondolunk - kurucok: A labanc neje (Régi történet.) Szécsény mellett tanyázik a kuruc tábor; Deli hősök, büszke hősök legjavából. A vezérök jó Bercsényi őkegyelme, Őt rendelte a sereghez fejedelme. Közel már az este, tábortüzek gyúlnak; Egész mulatság a harcedzett fiúknak. Ellepik a mezőt, e nagy, társas termet, S lobogó láng mellett szőnek ezer tervet. Jár köztök a kulacs s ezernyi sok kaland, (Miknél cifrábbakat unokám sem halland) ... Mint vágta le Gyurka a labanc hadnagyot, Kiből akkurate két darab maradott. Mint vették be múltkor a füleki várat, Labanc várparancsnok hogy könnyekbe lábadt, S miként kiáltott rá kevélyen egy vitéz: „Ne sírjon kend, hiszen csak tréfa az egész.” 55 �Mikszáth 170 Huszt alatt meg mikor zúgott a golyó is, Mikes süvegébe fogott egy golyóbist, S azt a fejedelem elé vivé, mondván: „Sánta öreg anyám sem járt ilyen lomhán” ... Egyszóval a tűznél nagyon víg az élet. Egyik a jövőbe, más a múltba mélyed, S ha van is itt, vagy ott valami keserű, Eloszlatja azt a muzsikus emberül. Megzendül a nóta, a R ákóczi-nóta. Szomorú, fájó az, a nagy idők óta: Mintha megölt szellem lelke sírna benne. Megölt szellem? Talán szabadság szelleme. Hanem akkor az sem olyan búsan zengett, Jóllehet hangjára rögtön néma csend lett. Egy-egy gyenge sóhaj halk szárnyakon repdes, Itt-ott egy kard c sö rd ü l. itt-ott egy szem nedves. És amint hallgatva bámulnak a tűzbe, Viadalt, diadalt gondolatba fűzve: Egyszer csak ott terem egy lovas levente Lassan lép, - gyanúsan lóg rajta a mente. „Atyafiak! ” - mondá - nem tudnák kelmetek, Bercsényi urammal, hogy hol beszélhetek?” A sorból egy öreg mogorva katona A túlsó tűz felé mutat, hogy: „Ahon a’!” A lovag egyenest arra felé tartva, Odaért és hosszú mentéjét felhajtja. - Egy alélt nőt emel le fakó lovárul, S azután a vezér színe elé járul. „Uram, vezér! Ehol van egy gazdag fogoly.” - Hol vetted - kiált az - beszélj, de ne koholj! „Úgy segéljen uram, hogy igazat mondok: Amint az imént a tábor körül bolygok, Hát messziről látok fényes úri hintót; Felé vágok s aztán akképp volt, a mint v o l t . Ez a fehércseléd ült benn’, - kioroztam Egy szökéssel, s aztán gyű!. míg idehoztam. A kocsis a beste, mindjárt észrevette, De huszárral lévén dolga, restellette Utánam hajtani; pedig lett vón’ helye, Mert ez Strumvix labanc óbesternek neje.” 56 �Mikszáth 170 E közben a bájos hölgy felnyitá szemét: „Hol vagyok istenem?” ... bágyadtan néze szét: - Köztünk van - felelé Bercsényi - ne féljen! Üljön le s pihenjen, ha úgy tetszik, kérem. De Strumvixné, amint a tábort meglátta, Sikoltott s lelkét a fájdalom átjárta. „Hisz ezek kurucok és én itt rab vagyok” . Térdre esék: „Urak! Oh, irgalmazzatok! Eresszetek haza férjemhez szabadon; Legyen a váltságdíj bár mily nagy, megadom.” Közbeszól a vezér, a deli Bercsényi: „Szépasszony, galambom, semmit sem kell félni. Te nem fogoly, hanem vendégünk vagy mára, Ha már ez a vitéz hozott vacsorára; Nem is kell váltságdíj... no, az volna derék, Ha Rákóczi Ferenc nőkkel kereskednék. De reggelig, mivel éjjel nem eresztlek, S mert hintód is elment, maradj köztünk veszteg. Addig hajszáladnak sem történik baja; Reggel pedig aztán, én vitetlek haza”. A csinos menyecske a vezérre nézett, S látván, hogy nyílt arcán ott a nemes érzet, Bátor kacérsággal ült a tisztek mellé, Hogyha már a fátum ily furcsán rendelé. A kuruc tisztek meg csintalan gyerekek. Egyik sem fél, hogy a beszédtől bereked. A csinos menyecskét unni nem engedték. A mosolyt szívesen adták is, meg vették: Különösen egy, a legdélcegebb: Bethlen Gyakran nyugtatá rajt’ szemét önfeledten, Mit a szép asszonyság éppen nem vett zokon. ... Labanc szív is lehet kuruc szívvel ro k o n . - Egy szó, mint száz, minek nyújtsam a beszédet, A víg csevegésnek reggel vetett véget. És a felkelő nap első pillantása, A hölgy kezét kuruc tiszt kezében látta. Bercsényi pediglen, ki egy bunda alatt Kergetett álmában futó labanc hadat, Mikor felébredett legelső dolga volt Beváltani rögtön, a tegnap adott szót. 57 �Mikszáth 170 „Strumvixné asszonyom! Mehetsz már szabadon, Ezt a tíz vitézt meg kíséretül adom; Biztosabbá teszik számodra az utat... Tiszteltetem férjed, - az óbester urat.” A menyecske mintha gondolkoznék rajta, Egészen elmélyed, a fejét lehajtja, Majd meg egy olvadó hamis pillantással Titkos beszédet vált Bethlen Barnabással. A titkos beszédnek pedig az lett vége; A nő odalépett a vezér elébe, S azt súgta szemérmes hangon, félmeghitten: „Hadd maradjak én csak közöttetek itten.” Úgy is volt, ott maradt, s egy szép csatanapon Strumvix is megtudta, hova lett az asszony; S tudom meg is őszült vón’ belé a feje, De levágták aznap. Nem volt rá ideje. 16. Az Igazmondó jelentette meg az Erdélyi Fejedelemség korát megidéző Mikszáth-verset, A két Pókai című balladát is (1869. december 26-án). A témát, a Bekes-pártiakat legyőző Báthory István kegyetlen ítéletét és ennek tragikus következményét korábban, 1851-ben Gyulai Pál is meg­ verselte. Ha A labanc neje az anekdotaformálás és az élőbeszédszerűség sajátosságait mutatja már, a kiteljesedett Mikszáth-epika hangját vers­ ben, A két Pókai sokkal inkább a korábbi iskolai feladványokét. Újszerű vonást azonban e költeménye is mutat: a mesteri szerkesztést s az ugyanekkor megjelent Jókai-regény, A kőszívű ember fiai csattanóra ki­ hegyezett altruizmusának szerepeltetését. Ahogy is mindez az itt követ­ kező versben áll: A két Pókai Pókai Jakabné néz le ablakából Kolozsvár terére. Hajh! Mi épül ottan puha fenyőfából?... Vérpad épül ottan; Leroskad legottan, Lélegzete eláll, elkábul, elképül, Mikor megtudja, hogy ki számára épül, - Két fia számára. „Nagyságos fejedelem! Légy hozzám kegyelmes. Özvegy, árva szívem Nem lehet, hogy széttépd; nem lehet, hogy elmesd Törzsétől a tagot: 58 �Mikszáth 170 A két ifjú rabot Vagy bocsásd szabadon, vagy engem is ölj meg! A fájdalom, bánat nagyon későn öl meg, - Kínos lesz bevárni!” ... Így könyörgött, térdén, talpig gyászruhába’ A szomorú özvegy; És a fejedelem sötét haragjába Belopódzik egy-egy Fényes sugár: - a kegy. „Asszonyom, teljék hát kedve kegyelmednek; Mond a fejedelem: kegyelem az egynek, De csupán az egynek!” Két halálra ítélt ül némán, nem sír, nem nyög, Mint a gyávák szoktak, Midőn j ő száguldva fejedelmi hírnök: Hogy csak egyik haljon! . D e melyik hát vajjon? „Én legyek az, bátya! - „De bizony haljak én, Ki oka vagyok, mert én csaltalak öcsém Lázadók sorába.” „Nem te csaltál engem, egészen más vitt el, A szent meggyőződés, A jog, az igazság, azon édes hittel, Hogy győzni kénytelen. Jó anyánknak, aki vigasztalja, ója Te maradj meg, bátya, te légy ápolója, Légy hű gyámolója!” „Jól van, elfogadom nemes ajánlatod’, Hogyha már ekképp van. De ím, megszámlálva minden pillanatod. Tudom, mi a vágyad: Az édesanyádat Szeretnéd még látni? Elmenjek-e érte? Az ifjabb Pókai szinte arra kérte: „Eredj hamar érte!” El is megy. Az őr is kiengedi menni. A fejedelem szerint Csak egy fogolynak kell a börtönben lenni. Az az egy meg ott van, Csendesen, nyugodtan; Nem bántja borzalmas gondolatok árja, Nem a halált, hanem édesanyját v á r ja . De hiába várja. 59 �Mikszáth 170 Minden perc egy hónap, minden óra század, „Ugyan hová késnek?”... Lelkének türelme, hevesen fellázad: „Istenem! Istenem! Tehát így kell mennem A halál mélyére, búcsútlan, hidegen, Ugyan hova késnek?”... Hej, hogy hova késnek? jó vitéz, meghallod! Ne várd, nem jönnek el! Testvéred nem jöhet, mert az hideg halott, Életéért váltott Neked szabadságot! Jó anyád nem jöhet, mert az tébolyodott, Véres feje láttán megőrült, lerogyott. Félig ő is halott. 17. Történelmi allegória az Igazmondó 1870. szeptember 11-i számában kö­ zölt vers, A vén fa is, e bánatos életkép, melyben a szabadságharc buká­ sát személyes sorsukban elszenvedő szereplők tragédiáját a természet körforgásának vigaszával ellenpontozza a költő. Mikszáthot ekkor még mindig negyvennyolc szelleme kísérti. (Majd csak 1875, a balközépnek a Deák-párttal és a kiegyezés rendszerével való megbékélése után szű­ nik meg a forradalom miatti lelki konvulziók sora - Mikszáth ugyan még a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, Szegeden is ellenzéki.) Mint ebben a jóval korábbi versében is: A vén fa Ősz öregember ül az agg hársfa alatt; Képzelete messze idők zaján mulat. Az agg hársfa lombja rejtélyesen susog, És elbeszél sok-sok régi történetet: „Mikor még alatta széplányt ölelgetett”... Az öregúr talán érti a beszédet, Miről a fa lombja susogva beszélget. Régi szép emlékek! Fájó is van k ö z te . Hisz alatta mondá egykor két fiának: „Menjetek! Küzdjetek...!” S mentek katonának. Itt ült estelenkint s várta sóhajtozva, Mikor jön már a hír, győzedelmet hozva, Büszke győzedelmet küzdők táborából. Nem jött a hír, hanem egyéb jött helyette, Béna honvéd, - vesztett csaták kísértete. 60 �Mikszáth 170 Béna honvéd kardját a vén hárshoz vágta Mérgében, dühében most már nem sajnálta; Minek a kard, ha nincs mit védeni vele? Ha szent közös anyánk, a haza elveszett. A kard kettétörött; a béna könnyezett. Aztán odaborult apja kebelére, És sírtak mindketten hosszan, míg végtére Megtörülte szemét s szelíd fájdalommal Megkérdé az öreg: „Hát öcséd hol maradt?” „Annak jó dolga van már ott a föld alatt.” A föld alatt, hová nem kísér a bánat, Hol honvéd testéből nem por, virág támad. Milyen virág lesz az? Olyan virág, melynek Illatjától, hogyha kibúvik a földbül, Férfi karja mozdul, férfi kardja csördül... A föld a la tt. s az agg megnyugoszik benne, Hiszen itt fenn százszor rosszabb dolga lenne. De most már a fiú kérdi: „Hol van anyám?” Oh, mily nagyon könnyű bevágni a szóba: „Anyád? az is jól van rég - a koporsóban.” Csak ők nincsenek jól, az ittmaradottak, Rém-kriptában járó eleven halottak, Bármerre tekintnek, mindenütt temető, És a temetőben megvérezett térddel A kétségbeesés rémalakja térdel. Két szobor ők a vén hársfa árnyékába’, Akik élnek, de már egészen hiába. Nem remélnek semmit, sem jobbat, sem rosszat; Ott ülnek órákig, némán a fa alatt, S nap nap után megyen, év év után halad. Egy nap mint a másik, egy év mint a másik, A sötét éjszaka oszlani nem látszik; A sors örökösen nyakukban felejti Az ürömcseppekkel telt olajos korsót. Ah mégsem! Ím hozott végre egy - koporsót. És a koporsóba betette az apa Béna honvéd f i á t . Utolsó magzata! Oda temetteté a vén hársfa alá, S most alatta tölti már az egész napot, Lombsusogást, szellembeszédet hallgat ott. 61 �Mikszáth 170 Lombsusogás pedig titkos regét beszél, Mit jövendők felől vallott neki a szél: - Szabadság zászlója lobogni fog újra, Széttört kard egybeforr... a halott feltámad... És millió kebel tápláland egy v á g y a t. És mikor a vén fát a zivatar rázza: Az öregúrnak ezt meg is magyarázza. Csörömpölnek búsan sárgult levelei, Aztán lehullanak, nem marad rajt’ sem m i. S új tavaszkor ott van megint valamennyi. 18. T ö rtén elm i e se m é n y t id é z a P á rizs alatt... cím ű 187 1 -b en k e le tk e z ett v ers is. C sa k h o g y az e d d ig ie k k e l szem b en a tö rté n e le m itt so k k al in k á b b a je le n , m in t a m ú lt „ sz e n z á ció ja ” - a fra n c ia -p o ro s z h áb o rú . A z összes ed d ig i k ö z ü l ta lá n a le g re jté ly e seb b vers. N e m m in th a n em len n én ek a zo n n al átláth ató ak e n é p d a l fo rm á jú k ö lte m é n y m o tív u m ai. A tém áh o z v e z e tő lelk i m o tív u m o k k étség esek . M i k ö ze v o lt M ik sz á th n a k a „ fra n k ” h áb o rú h o z? S v o lt-e k ö z e eg y általán - m i k ö z e v o lt a v ersh ez? (E m e g ­ h ö k k e n tő k é rd é srő l m ég lesz szó A p r ó z a ír ó kö lté sze te cím ű fe je z e tb en lá sd o tt.)2 S h a e k é rd é stő l itt m o st el is te k in tü n k , m ifé le lelk i re z o n a n ­ c ia k é n y sz e ríte tte M ik sz á th o t a h áb o rú , általáb an a h á b o rú sz ö rn y ű sé g e i­ n e k a m e g m u ta tá sá ra? K ü lö n ö s, k é ső b b i m é ly sé g e k e t és m a g a ssá g o k a t m e g e lő le g e ző k ö ltem én y . A v ers n y o m ta to tt fo rrá sá t n e m leltem , R ejtő Istv á n g y ű jte m é n y e alap ján kö zlö m : Párizs alatt... Párizs alatt áll Fekete lovam - Tombol szüntelen S azon a lovon Fekete lovon Én és fegyverem. Veszélyes csata A német csata És oly szomorú. De még ezerszer, Három ezerszer A frank háború. Tudod-e rózsám, Mi az ebédem? Nem halok éhen... 2 A Mikszáth-versek közlése folytatódik a 2017. évi lapszámainkban. (A szerk.) 62 �Mikszáth 170 Ételem lóból, Italom hóból, - Ez az ebédem. Tudod-e rózsám, Milyen az ágyam, Mely ringat lágyan? Jéghideg kövön Terített köpöny, - Az az én ágyam. Tudni óhajtod, Milyen halálom? Szép harci halál, Észre sem veszem, A földre esem S jó kardom alám. Tudni óhajtod A temetésem? Miséznek szépen Az öreg ágyú S a dob, a bárgyú, - A temetésem. 19. A fönti verssel szemben az alábbira igaznak kell tekintenünk Rubinyi Mózes már idézett előtanulmányából az ifjú Mikszáth némely versére adott jellemzését, jelen esetben itt konkrétan éppen a Szelim bégre vo­ natkozót: „hosszan eldöczögő ’népies kisebb elbeszélés, vagy inkább krónika’ - ahogy [Mikszáth] maga megállapítja egyiknek műfaját, [...] olyik 32 nagy strófában írva. A Szelim bég czíműnél, mely az Igaz­ mondó 1871. febr. 12-i számában jelent meg, gondosan oda is teszi, hogy tárgyát ’Josephus Szabó: Historia de Em. Thököly’ cz. munkájából merítette. Akkori tudálékos természete elnyomja már jelentkező humo­ rát.” Igaz ez is. A verssel egyéb célja is lehetett - Rejtő István gépiratá­ ban olvasom az utolsó versszakra vonatkozó megjegyzést: „értelme ha­ zahozni Thököly csontjait!” (A nagy újratemetések - egyelőre inkább csak óhajtásának - időszaka volt ez is.) A költemény az Igazmondó em­ lített publikációja alapján: Szelim bég (Történeti rege) Rima partján, Szabadkánál Egy nagy, kopott kőoszlop áll, És virraszt a török vezér Két százados álmainál. 63 �Mikszáth 170 Cifra török ábécével Rá van írva minden tette; Hanem amit én mondok el, Azt a szobrász kifeledte. Mikor még a jó Thököly Imre Híres kardja villogott mellettünk, Bort ivott a török kedvünkért, Mi meg vele kávét szörcsölgettünk. Jó barát lett a sas és a sólyom, Együtt küzdve támadó csatában Rima partján, hol a kőoszlop áll, Ott ütöttek tábort hajdanában. Rimaszombat városa tanácsa Ezüst ruhás követséget küldött: „Hozta Isten közibünk nagyságod!”, Szólt a vezér előtt egyik küldött. „Hódolatát küldi is a város, És elvárja egy kis jó ebédre.” „Elfogadom a szíves meghívást”, Mond Thököly a nyájas beszédre. Török vezér a délceg Szelim bég Karját fűzi a Thökölyébe: „Jó barátom, nagyságos vezér úr! Ne menjünk mi sehova ebédre. Ne menjünk el, félek, baj ér ottan, Rossz álmom volt, ijesztő... megrázó!” „Ejh, mit álom! - mond Thököly hetykén Nem vagyok én álommagyarázó.” Megbántódva vonult el az ifjú; Egy vén dervist híva sátorába: „Jámbor dervis, fogjad a szent könyvet, És tekints be a jövő titkába!” Nagyszakállú dervis szent morgással Ákom-bákom könyvben megtalálja: „Kegyelmes bég! a magyar vezérnek Ez nap délben lészen a halála.” Szelim arca megdöbbenve sápad, Igazi mély fájdalom dúl rajta, Leroskad a cifra tábor-ágyra, S szép fejét a tenyerébe hajtja. 64 �Mikszáth 170 „... Éltem menté meg egyszer Kassánál: Most rajtam sor. Allah, adj tanácsot! Egy jó esz m é t. Ah! megvan az eszme: Felkeresem az öreg szakácsot.” Veres Gáspár, Thököly szakácsa Könnyen hagyta a fejébe verni: „Őnagysága fölöstökömébe Jó lesz egy kis mákonyt bekeverni.” Dél lőn. Jött egy ezüstös disz-hintó, Mely Thökölyt viszi az ebédre; Bandérium előtte, utána, Hat fehér mén van fogva elébe. De Thököly aluszik, nem látja, Szelim lép be most a sátorába, S lehányván a török mezt magáról, Felöltözik fejdelmi ruhába. Szűk nadrágra zöld szín bársony mentét S fejedelmi kucsmát tett fejére, Aztán délceg, büszke főtartással Ült a hintó elzárt belsejébe. Fedett hintó, belülről is fényes, Az ülése olyan, mint egy láda, Piros bársony, gyöngyökkel kirakva. ... Csak gazdag a magyar nép - hiába. De az ülés mégis gyanús, vagy m i . Mond magában Szelim bég sötéten: No de talán megvéd, hogyha baj lesz Talizmánom és kísérő népem. Aztán, hiszen tulajdonképp mindegy Bármi módon, ha már meg kell halni; Ami meg van írva a szent könyvben, Azt nem lehet onnan kikaparni. Így tűnődött, mikoron megzendült Rimaszombat mindegyik harangja. Brum, drum!. dördült meg egyszerre kétszáz Mozsárágyú ünnepélyes hangja. Egy perc alatt siket lett mindenki, És az ülés felpattant hirtelen. Sötét arcú bérgyilkos tőrivel Kísértetként belőle megjelen. 65 �Mikszáth 170 S tőrét a bég szívébe döfte be Áldozatját zaj nélkül megöli: Aztán e holt mellé ülve mondja: Ilyen ebédre híttunk, Thököly.3 Rimaszombat városa tanácsa Fejedelem ő nagyságát várja; Gonosz szívük gonosz óhajtását Labanc főnök, Stramm Fülöp táplálja. Jön a hintó, jön a hintó... itt van. Jaj istenem! én istenem, véres! ... Csak Stramm Fülöp és a tanács örvend, Hogy ügyesen működött a béres. Jaj istenem!, borzad, zúg a népség: „A fejdelem meg van ölve benne.” A tanács is, a labanc is borzad: „Oh hisz nem az!? Oh! bárcsak az lenne.” Rimaszombat városa tanácsa Reszkess! fuss el bűnöd érzetében!... Thökölynek bosszúálló kardja Még ma itten fürödni fog vérben. Ah! itt jön már. El sem lehet fu tn i. A nyomában hős kuruc had lépdel; Rimaszombat városa tanácsa A fejdelem elé porba térdel. „Keljetek fel eltévedt emberek, S hogy megjavultok, adjatok kezet!”, Mondá a hős s némán leborulva Holt társára, sokáig könnyezett. Rima partján, Szabadkánál Egy nagy, kopott kőoszlop áll: És virraszt a jó Szelim bég Kétszázados álmainál. Zivataros éjféleken Bolygó vándor látja néha: Két alak ül a kő alatt, Mind a kettő bús és n é m a . Az egyik a jó Szelim bég, A másik a magyar vezér, Aki messze Ázsiából Szellemszárnyon honába tér. 3 Josephus Szabó. Historia de Emerico Tököly. 66 �Mikszáth 170 Mikor aztán soká ülnek, Búsan, némán egymás mellett, Megszólal a magyar vezér: „Ne cseréljünk nyugvóhelyet?” 5. A Hátrahagyott iratok e ls ő ( a Mikszáth Kálmán munkái 33.) k ö te té n e k b e ls ő c ím la p ja ( a k ö te tb e n R u b in y i M ó z e s tö b b s z ö r id é z e tt e lő ta n u lm á n y á v a l) 20. A sváb hercegnőre is illik egy Rubinyi-idézet, ezúttal rövid: „vers-tré­ fa.” De a vers nem rövid - ez sem -: elbeszélő költemény, melynek hő­ se, a nagyotmondó Lánczos Mihály Garay Háry Jánosának kései leszár­ mazottja. „Kései”: némi patópálos beütéssel, ő is, mint egyébként a föl­ kelt inszurgens-hadak Győrnél - ez is Petőfi-reminiszcencia. Mikszáth nemcsak témáit váltogatja tehát, de hangját is próbálgatja. A vers az Igazmondó 1871. augusztus 6-i számában jelent meg: A sváb hercegnő Nagy vitéz volt hajdan Lánczos Mihály bátya, Mikor háborúba kellett neki menni, Fringiát kötött a kék bekecs-kabátra, S azontúl elkezdett vitéz ember lenni: Adta franciája, - mondá - most már véged, Lánczos Mihály kardja majd megzaklat téged. Vala pedig vitéz Lánczos Mihály uram Szegény nemes ember legidősebb sarja, Akit a családi hét szilvafa mellől Kiszólított a nagy csaták zivatarja... Mert hát a kutyabőr olyan jószág, vagy m i . Néha saját bőrét kell érte otthagyni. No de mindegy, annak most már meg kell lenni. 67 �Mikszáth 170 Mint mondám, fringiát kötött Mihály bátya S elment, elszáguldott, otthagyván a falut Azzal a szóval, hogy: őt többé nem látja, Mert van esze, ha már elmegy, hogy nem tér meg, Két hét múlva úgyis megteszik vezérnek. Így ment Lánczos bácsi, így érkezett Vácig, Hol valami százhúsz darabra gyűlének Szép délceg vitézek, hetyke insurgensek. Lesz min gyönyörködni a király szemének. Hátha még azt látná, ami belül dobog: Harci tűz, bátorság s több efféle dolog. Különben hiszen az annálék elmondják: Egyet iszik a had Vácon, s tovább megyen. Sötét az éj... bömböl, zúg a szél, de sebaj, Katonadolog ez, csak rosszabb ne le g y e n . Mert a nemes ember bunda nélkül semmi. Csak már ne kellene nagyon messze menni; Csak már itt lenne hát az a mennykő ellen, Hadd vágnánk le amúgy röptiben, hirtelen. Mert a nemes ember már azt úgy szereti, Míg lát, vág, azután ha győzött, megpihen. Az insurgens-hadban ily nemes tűz lángol, Lelkűk a győzelem hitében ficánkol. S amint mennek, mennek koromsötét éjjel Cifránál cifrábban szidva a franciát, Aki nekik ilyen kegyetlen időben Olyan haszontalan komóciót csinált; „No de üsse a kő! Ő bánja meg s nem mi, Ha majd amit főzött, meg is kellend enni!” Mondom, amint mennek, viszi őket útjok, Erdőn, hegyen, völgyön, úttalan lapályon, S amint álmodoznak ellenséggel, harccal, Hát csak azon veszik észre, hogy nem álom... A sötétben messze valami kóvályog. Itt van az ellenség, épp szemközt jő rájuk; Messziről hallatszik tompa dobogásuk, Amint közelednek - a föld szinte rendül Már a beszédjüket is ki lehet v e n n i. Ah, az ellenség az! Most már hiszik szentül, S e hitre az arcuk megdöbbenve sárgul: Ősi vitézség! No, most ránts ki a sárbul! 68 �Mikszáth 170 És az insurgens-had tanácskozni áll meg S aggódva kérdi a kapitány Dél János: „Nemzetes és nemes, vitézlő uraim! Szóljon kegyelmetek, mit csináljunk már most? Határozzunk. Fussunk, vagy pedig bevárjuk? Nini, már itt vannak... amott látszik árnyuk! N o’isz a’ kellett csak! ... Uccu, vesd el magad!... Ki jobbra, ki balra, mind kereket oldott, És néhány perc múlva sem híre, sem hamva, Hogy valaha híres magyar sereg volt ott. Így történt futása az insurgens-hadnak, És ha meg nem álltak, máig is szaladnak. Vitéz Lánczos Mihály is ekképp cselekvék, Mert egymaga minek maradott vón’ ottan?... Futott tehát ő is nagy lélekszakadva, Meg sem állva sehol hajnalig, nyugodtan, És ahol hajnalban nyugodtan megállott, Azon a helyen egy rozzant csárda állott. S ha már csárda, hogyne ment volna hát bele Egy kis bú-oszlató jó papramorgóra? Hiszen munka után édes a nyugalom, Elkel a vitéznek egy pihenő óra S egy korty a hazáért, melynek oltalmába Annyit fáradott a tüdeje és lába! A korcsmáros derék sváb ember volt, s mi több, Vala neki három takaros leánya, Kik közül az egyik csintalan teremtés: Pillantását Mihály bácsi felé hányja, Ki mint olyanféle nőtlen emberfajta, Szokás szerint meg sem botránkozott rajta, Hanem sürgött ő is a szép Háni körül, S jelekkel mutatva végtelen szerelmet, Mert ő svábul, az meg magyarul nem tudott, No de a szerelem megért minden nyelvet. Azért megértette egymást a két kebel, Hogy csak ásó, kapa választja őket el. Elmúlt egy nap, két nap, egy h é t . k e ttő . három, S Mihály úr még mindig a csárdában mulat. Hjah! azóta talán régen kikergették A magyar bokorból a francia nyulat! Hogy nélküle történt, baj, hanem hiába! Befúlt a vitézség a szív mámorába! 69 �Mikszáth 170 Diktum-faktum... az lett a dolognak vége: Mihály bácsi egy szép lanyha téli reggel Megkérte apjától Háni kezét, és az A világ kincséért sem mondta: „Ne vedd el.” Megtartották tehát a lagzit emberül, Már ahogy az ilyen puszta helyből kerül. Lakodalom után pedig valahára Haza indulának mindketten lóháton, Mert a menyasszonyi hozomány nem volt sok: Egy pár tallér, s egy pár szoknya, az is k á rto n . Így ballagott Mihály a nejével szépen, Sokféle gondolat fordult meg fejében. „Ejnye, Mihály uram - mondja egy vénasszony, Látván, hogy a lovag idegen helyre ment Hiszen nem ez ám a kegyelmetek háza.” „Hát melyik? - rivallt rá hetykén - Mutassa kend! Nem plajbász a fejem, mindent fel nem róhat, Az ördög ismere minden apró ólat.” Így vezették saját fundusára Mihályt, Aki elfelejté, hogy hol áll a háza, Úgy megzavarta őt, amint később mondá, A nagy diadalmak emlékének láza. No, volt öröm otthon, amint hazaére, Fél falu jött nyomban a tiszteletére. Mihály bácsi pedig elmondá egy szuszra, Hol járt, mit tett, mint jött egyszer sötét éjjel Tengernyi ellenség, ezernyi francia, S hogyan verték egy fél óra alatt sz é jje l. És még ezenkívül sok kalandos dolgot Hol mindenütt szörnyű veszélyekben forgott. Bámulva, szájtátva hallgatták szavait: Büszkén a rokonok, irigykedve mások, Szinte elképzelték, milyenek lehettek Azok a nagy csaták, rémes bajvívások. Csak az öreg apa szólt mogorván bele: Hogy ki az a szép nő, és minek jött vele? „Hogy ki e’? Ez bizony kedves atyámuram Hadi zsákmány, egy sváb princnek a leánya; Apjával fogtam el, hanem az megszökött, Különben okosan te tte . ördög b á n ja . Legalább lesz, aki váltságot küld érte. Egymillió arany ennek az értéke. 70 �Mikszáth 170 „Egymillió arany! - förmedt el a népség Hisz akkor kegyelmed szörnyen-nagyon gazdag!” „Bizony hallják kendtek - bizonyítja Mihály Kikerül belőle egy kis bankó-asztag: Csakhogy mi az nekem? Csak kismiska, semmi... Mikor lehet, akkor kell okosnak lenni.” Mert hát őfensége, a princ gazdag ember, A hercegnő pedig egyetlen leánya, Úgyhogy a tizenhét gyönyörű vármegyét Mit az öregúr bír, ő kapja utána. „Mit tehettem volna mást, mint amit tettem, A gazdag örököst feleségül vettem.” Erre lőn csak aztán bámulat, csodálat; A sok hallgató közt egy-egy urambátyám Még a süveget is lekapta fejérül Ilyen rettenetes gazdag ember láttán: Azt sem tudták, miképp kell szólitni már most: „Mihály öcsém”-e vagy „kegyelmes nagyságos.” Ő magának pedig, jó Lánczos Mihálynak, A nagy boldogságtól majd kilyukadt lelke, S odaugorván a magyar szót nem értő Menyecskéhez, forrón, némán megölelte: „No lássák - dünnyögi - ez aztán valami, Az angyalát! Ilyet nem mindig hallani.” Bizony nagy eset volt, mesének is furcsa, Mégis hitték; kár hogy nem nagyon sokáig; Mikor Háni asszony megtanult magyarul, Elmondá a dolgot amint volt, egy szálig. Szegény Mihály bácsi irult-pirult nagyon. ... Biz’ a füllentésnek ilyen bére v a g y o n . Hát még, mikor a hír nevetve széthordta, Hogy az insurgens-had Győrbe menet éjjel Kukoricazúgást hallván a távolból, Megijedt és gyáván futamodott széjjel, Akkor esett le csak Mihály úr a fáról, S nem szeretett többé beszélni magáról. *** Sok év múlt el, ősz lett a jó Mihály bácsi, Felesége pedig ráncos vén anyóka, S egy-egy pajkos suhanc még most is megkérdi: „Édes Mihály bátyó, ej hát, hogy is volt a’, Mikor hercegasszony volt a Háni néni? El tudná-e kelmed még most is beszélni?” 71 �Mikszáth 170 Mihály bátyó egyet csavarint a bajszán, Szemére húzván az ómódi kalapot, Aztán kelletlenül vakarja a fülét, Mint aki keserű almába harapott: „Ne bolygasd a múltat, öcsém, ne is fárassz! Régen történt, talán nem is igaz már az.” 21. Mikszáth időrendben következő versét, az Apafi kulacsát még mindig az Igazmondóban olvashatjuk (ezúttal az 1872. január 1-jei számban). Apa­ fi Mihály erdélyi fejedelem személyét kétszer is érinti Rubinyi föntebb már idézett tanulmánya. Előbb Mikszáth még tudományos igényű korai publikációival kapcsolatban. Itt megjegyzi, hogy A jellem (Szabad Egy­ ház, 1870. szeptember 8.) címűben „tudományosan defineálja [sic!] a jellemet és példákat idéz az egyes vérmérsékletekre. A ’mélás’ vérmér­ sékletre a többi közt éppen - Apafi Mihály uramat.” Ilyen „elmélázónak” mutatja a fejedelmet a két évvel későbbi Mikszáth-vers is. Csak­ hogy a diákcsínyt sajátos humorával felülíró fejedelem történetét, sok, ami sok, „az ifjú költő tizennyolcz strófában pengeti ki”. Az alábbi köz­ lés tanúsága szerint is: Apafi kulacsa Amint régi, igaz krónikák beszélik, Apafi uramnak egy-egy viselt dolgát, Kiolvasom, hogy őnagysága csak félig Volt fejdelem; félig vak eszközül szolgált. No de oszt’ neki is voltak eszközei, Mik jámbor szívének örömére váltak, A magas polcokon poros, vén könyvei Mellett, illő rendben telt kulacsok álltak. És mikor olvasta Flaccust vagy Horácot, Egy-egy jeles mondat után „ámen” helyett Őnagysága bizony gyakran jónak látott Valamely kulacsból hörpinteni egyet. S ha néha szép napon a kertbe ballagott, Hogy a fák árnyában némán merenghessen, Mellőle a kulacs soh’ el nem maradott; Utána hozván azt az apród rendesen. Ez ott felakasztá egy leálló gallyra, Hogy a fejdelemnek kézügyébe essék; Így költettek aztán általános bajra Iszákosságáról szép furfangos mesék. 72 �Mikszáth 170 ... Miként döngeté el a szász követséget, Mely megtagadni jött az adót elébe. Mint tréfált meg egy bort nem szerető béget: Erővel öntetett egy iccét fülébe. Vagy midőn a múltkor Czibles vadonában Sokáig vadászván, elfogytak a borok, Egy icce lőréért rettentő szomjában, Két falut ígért a fejedelmi to ro k . Így költettek mondom, mindenféle dolgok, Istentelen népek még nagyítva rajtok: Úgy, hogyha valami nem igazat mondok, Az ő vétkök: én csak a szavakra hajtok. . V o l t pedig Kolozsvárit egy nagy kópé diák S ha már az volt, mindjárt volna esze máson! Kikkel verekedni szeret - csizmadiák Futásán, széplányon, potya áldomáson. Gergely deák egyszer társai körében Sétált, a fejdelem komor kertje mellett, És fejét valami csínyen törve éppen Gyakran vetett abba fürkészgető szemet. Hát mit lát, mit nem lát? Valóságos csoda! Egy ezüsttel kivert kulacs függ az ágon! Ezüst is, kulacs i s . epedve néz oda; Lehet-e annál szebb látvány a világon? S lehet-e diák, ki be ne menjen érte? Bizonytalanságba, életbe, h a lá lb a . Magas volt a palánk, de Gergely nem mérte; Van hozzája úgyis elég hosszú lába. Átvetette magát könnyedén, s nesztelen A kijelölt fához érkezvén őkelme, Akkor vette észre, hogy a mondott helyen Ott szundikál Erdély jámbor fejedelme. Párnája egy kopott táblájú Biblia. Fojtó szuszogása rossz álomra s e jte t. (Körülbelül arról álmodozik biz a’, Hogy jég esik s elver minden szőlőkertet.) Fránya Gergely diák meghökkenve rémül, A nagy ijedtségtől majdnem összeesik. „Mit tegyen? Ne oldjon kereket vitézül?” Hah! Ott kinn a társak hahotára lesik. 73 �Mikszáth 170 Most már nem habozhat. Most már meg kell lenni. A kulacsot szépen leveszi az ágrul, Aztán lassan vissza, kifelé kezd menni; Hanem ingó lépte, az mindent elárul. Apafi Mihály meg a támasztott zajra Felrezzen álmából s szemét megdörzsölvén, Amint mosolyogva nézne jobbra, balra, Látja a kulacsot, hogy a diákkal mén: „Ejnye, ilyen-olyan beste lélek... Állj meg! Hohó, hiszen üres; hová szaladsz vele?!” Kiált a fejdelem s az remegve áll meg: „Jer vissza! legalább hadd töltessem tele.” 22. Hogy születnek a népdalok? Mikszáth e versét Rubinyi (i. m.) a leg­ szebb ifjúkoriak közé sorolja („Legcsinosabb költem énye.”). A Kos­ suth emlékét idéző megszólalásban a mai olvasó előbb veszi észre a ki­ egyezés intézményével szembeni dacos ellenállást, mint a vers invenció­ ját, szerkezeti rendjét, személyes hitelét. Az Igazmondó 1872. február 25-i számában közölte e költeményt: Hogy születnek a népdalok? Jött az ellen; ágyúk hangja, Villogó kardok csengése. Mindenki azt hitte, hogy ez Magyarország temetése. Hisz még nem is volt katonánk! Azt kéne hát teremteni, Véres karddal körüljárni, Lelket, erőt ébreszteni. S ím! a véres kard sem kellett, Mert támadt egy dalunk, melyre Mint a fű, úgy nőtt a honvéd; Mely behangzott minden helyre, Hol született, a kunyhóktól Egészen a palotákig. Délceg ifjú, roskadt öreg Ezt énekelgette váltig. Az a dal járt országszerte: „Kossuth Lajos azt üzente.” Aztán csendes újra m in d en . Lengő zászló lenn a porba’ Villogó kard összetörve, Küzdő hősök letiporva. 74 �Mikszáth 170 Egy börtönben, más a sírban... Nincsen, ki a hazát óvja. Ő is, aki a legnagyobb, Ország-világ bujdosója; Haza sorsán zokog túl a Tengereken m essze-m essze. Csak nagy ritkán hallatszik át Fájdalmának hangja, nesze, Meg is érzi, és azóta Született a népnek ajkán Az a csendes, fájó nóta: - Könny vegyül a dallamába „Kossuth Lajos nagy bújába”. És végre a teher alatt Magyar nemzet fejét hajtja. Hosszú évek, kínos évek! Mindegyik egy nagy seb r a jta . Hamis bölcsek, jogtapodók Csinálják az igazságot, Mindent adnak a nemzetnek, Csak azt nem, amire vágyott: Népjogot és szabadságot. De ő mégis tűr és néma, Szenvedésben már megedzve; Csak a népdal sóhajt néha. Nem is dal az, hanem zsoltár, Mely a szívből megy az égbe, Hogy azt, aki oly messze van, A hazának visszakérje; Ő viseljen gondot reánk: „Kossuth Lajos, édesapánk.” 23. Versbe írta Mikszáth, tehát ide kívánkozik drámatöredéke, pontosabban mustrája egy soha meg nem írt népszínműnek is. Saját lapjában, a Ma­ gyar Néplap melléklapjában, a Mulattató 1874. május 22-i számában „harangozta be” az itt következő részlettel. Szüreten a dráma címe, sze­ replői pedig az alkotmányosság mibenléte és ellentmondásai körül szerencsétlenkedő, az eszmecsere örvén magukat semmit- és nagyotmondásba hajszoló, igazi Mikszáth-humorral megidézett figurák - ezúttal versben. A Rejtő-dosszié e párrímes jambusokban megírt költői műnek csak a címét nyugtázza. A jelenetet a Mulattató publikációja alapján ol­ vashatjuk: 75 �Mikszáth 170 Szüreten Az I. felv. 4-ikjelenetéből Gyurka. Hát a konstitúció? Már a nevében benne van a jó: Annyit tesz, hogy alkotmány. Tanácsbeliek Hát a’ mi? Gyurka Az alkotmány az olyan valami, Mint meleg fürdő, míg benn’ nem vagyunk, Belekívánkozunk, s ha benn vagyunk, Kikívánkozunk. Tanácsbeliek Nem értjük. Gyurka Dehogy, Pedig elég világos a dolog. Az alkotmány, barátim, semmi más: Parasztnak „profunt” sovány harapás, Az úrnak jó falat, „dupla lénung”. A kabátunkért bundát cserélünk. Profuntban a paraszt foga kitörik, Jó falattól úr megcsömörödik. S míg rokkban fáztunk, most az lesz a bajunk, Hogy a bundában megizzadunk. Miska Sok beszédnek sok az alja, bátya! Gyurka Mert kegyelmetek följét nem látja; De azonnal megértik, ha figyelnek: Ha az iccét megtennék meszelynek, Példának okáért, - hát mi lenne? Törvénybíró. Üdvös intézkedés. Tanácsbeliek Úgy van. Gyurka Hehe, Nem volna rossz, nem, persze nem; de lám, Vegyük - teszem - hogy ez az alkotmány Nem rossz, szeretjük, fű-fa dicséri, A bort a korcsmában duplán mérik, És mert így mérik, duplán isszuk ám, S főfájás áll be az ivás után. Nos, a főfájás jó-e? Mi? 76 �Mikszáth 170 Miska Jó-e? Ha jó-e? Dejszen... Gyurka Lásd bohó. Lehet egy fán is kétféle gyümölcs, Ki jól válogat köztök, az a bölcs, Hát annyit mondok, hogy semmi Egyebet nem mondok. Törvénybíró Ej csak ennyi! Kend valóságos rúdjatört szekér: Nincs eleje, hát sehová se ér. Gyurka Kelmetek pedig faragatlan szán, Lassan döcögnek a tudás haván; Most már kiolvadt alóluk a hó. Nem magyarázok. Többen (körülveszik) De ha kérjük. Gyurka Jó. (félre) Dehogy jó, dehogy, egészen kifogytam, Azazhogy, hüm-hüm, (fennhangon) Aha, megvan! Hát földiek, cakumpakk, összevissza, No, no, nem éppen tréfadolog biz a’, A sok pogány diákos mondatot, Amit a bíró uram olvasott, Rövidre fogva, egy darabban, Sallang hám nélkül, az van abban. (lelkesen) Hogy’ kijött az igazság! Mindnyájan (lelkesen) Most értjük. Éljen a király, a hon! Gyurka S mi értük. Király, hon és nép legyen egy darab Jó szót sem ér, ha együtt nem marad. II. A Hasznos Mulattató és a Lányok Lapja versei A fönti drámatöredék kivételével öt év telt el anélkül, hogy (a rendelkezé­ sünkre álló adatok tanúsága szerint legalábbis) Mikszáth valahol is verset közölt volna. Nem akármilyen esztendők voltak ezek. A hetvenes évek eleje a balassagyarmati szerencsepróbálás időszaka volt - a polgári pálya és a művészi ambíciók egyeztetési kísérletének korszaka. S hadd tegyem mind­ 77 �Mikszáth 170 járt hozzá: az alkotásokat egy egész életre ellátó vármegyei tapasztalatszer­ zésé, a Nógrádi Lapok szerkesztőjének és az első elbeszélések írójának tár­ sasági sikereié is. Mindez többnyire a pesti Igazmondóhoz küldözgetett ver­ sek ambícióval teltségén, magabiztos formáltságán, írói motiváltságának hi­ telén is érződik. A lánykérés visszautasítása s a szülői tiltás ellenére kötött házasság, a lányszöktetés „lázadása” azonban látványos kudarcba fúlt. Ez utóbbiak immár a fővárosban, az éppen ekkoriban egyesült Budapesten. Bár Mikszáthot itt a Magyar Néplap és társlapjának, a Mulattatónak szerkesztői állása várta, csak a velük járó munka volt sok, a bevétel oly kevésnek bizo­ nyult, hogy ebből a családot képtelenség volt fönntartani. A feleség kényte­ len volt hazaköltözni - az író (becsületből!) a házasság felbontását is kierő­ szakolta. A nyomor évei következtek. Az írás egyre inkább a kenyérkereset kiszolgáltatottja lett. Legalábbis a versek esetében, amelyek színvonala (hogy kellően óvatosan fogalmazzak) némely esetben ezt látszik igazolni. 1877-et írunk éppen - Mikszáth ekkor az 1873-ban alapított Hasznos Mu­ lattató és a belőle két évvel később kivált Lányok Lapja alkalmi megbízá­ saiból próbál jövedelmet szerezni - a Budapesti Napilaphoz való belépése után fokozatosan el is maradnak az előbbi újságokban a publikációi. Nem mintha távol állt volna tőle e lapok irányultsága: a nép-, illetve a gyermeknevelés. „A verses múzsákhoz - Rubinyi Mózes 1914-es megjegy­ zése szerint - csak a nép vagy a gyermek miatt tért még néha vissza.” A ké­ sőbbiekben is. Egyetértett tehát e lapokat jegyző Dolinay Gyula programjá­ val: „a lelket mérgező” ponyvairodalomnak s „a babona kiirtásának” a tö­ rekvésével - amely időközben a nép- és iskolai könyvtárak fölállítását el­ rendelő vallásügyi és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston támogatását is maga mögött tudhatta. W. Petrolay Margit azt is valószínűsíti (i. m.: Mik­ száth Kálmán ifjúkori írásai I—II., Irodalomtörténeti Közlemények 1956. 3­ 4.), hogy - bár e témák „már korábbról is foglalkoztatták” - „szerkesztői megbízásból nyúlt Mikszáth Kálmán ezekhez...” De nyugodtan hozzáte­ hetjük: anyagi gondjainak enyhítésére is. Mindezt annak fenntartásával is mondani kell, hogy tudjuk, Mikszáthot gyermekkorában - még rimaszom­ bati évei alatt is - ugyancsak lekötötték a ponyvairodalom termékei. A „ba­ bona” pedig nem egy későbbi elbeszélésének ihlető forrása és élesztője volt. Az előbbire a múltból-félmúltból elég itt talán a hivatkozottan nagysi­ kerű Pisera bácsijára utalni. 78 �Mikszáth 170 6. D o lin a y G y u la n é p la p já n a k , a Hasznos Mulattató V I. é v f o ly a m á n a k e ls ő sz á m a ( A K r k 2 9 . k ö te té b ő l) 24. Az itt következő Magyar zászló című versét már a Hasznos Mulattatóban jelentette meg Mikszáth (a lap 1877. január 28-i számában) - vala­ mivel később az Igazmondó is közölte. Műfaját tekintve még a balladák közé sorolható: a szülőföldjéhez közeli Kékkő várának ostromáról szól (Rubinyi ismételt kifejezésével élve) „a Zápolya öldöklő századjából”. A téma ugyan riasztó - a vers azonban hazafias tanulsága okán mégis ajánlhatónak bizonyult a kicsinyeknek. Oly egyszerű ez: a magyar zász­ lót, bármekkora is a pártoskodás, magyar golyó nem fogja. Az alábbiak­ ban a vers a Hasznos Mulattató szövegközlése alapján olvasható: Magyar zászló Hogy Kékkőhöz ére Ferdinánd vezére, Balassának üzeni: Adja fel a várat! - De mert nem adja fel Nagy erővel támad. 79 �Mikszáth 170 ... Hull a golyó, kartács, Gomolyog a füstje!... De a vár sem enged, S rajta még a büszke, Föllegekkel játszó Háromszínű zászló. Lent is olyan járja, Szakasztott a párja, Csakhogy míg az egyik Szapolyait ója: Másik a Ferdinánd Hadi lobogója. Magyar ez is, az is, Mindkettő királyé, Bizony rosszul esik, Hogy egy koronáért Magyar ont magyar vért. De a váron látszó, Meg nem ingott zászló A vezért bosszantja: „Hej, fiúk! Vitézek! Micsoda dolog az, Hogy le nem lövétek?! Többé ott ne lássam; Tiszt, aki találja. ... Ezer puska, kartács Irányul re á ja . Be összenyiszálja! Eloszlik a komor, Fekete füstgomoly, Odanéz a v e z é r. És csodák csodája, A zászló a tüzet Sértetlenül állja. Állja méltósággal, Egyre feszesebben, Még csak meg sem inog, Még csak meg se lebben ... Soha sem állt szebben. Ferdinánd vezére! Tudd meg tehát végre, Ne lövess! Ne fáradj Hasztalan dologba’! Magyar katonának Golyója nem fogja 80 �Mikszáth 170 A magyar zászlót, ha - Lövesd bár négy végbül Rajta magyar címer Van hímezve ékül: Kétfejű sas nélkül. 25. Tréfás gyermekvers következik komoly tanulsággal: nem jó a félbeha­ gyott munka. Petrolay Margit (is) „középszerű versikének” tekinti. Arra talán mégis jó, hogy lássuk: volt idő, amikor kézimunka, lányok nem­ szeretem feladata volt a harisnyakötés. A Lányok Lapjában 1877. febru­ ár 4-én jelent meg M - n. monogrammal, Mikszáth szokásos álnevei kö­ zül az egyikkel: A fél harisnya - Tréfás mese Harisnyát kötött, soká kötött Egy pajkos, kedves szőke lányka: Hej, szaporátlan volt a munka, Bosszankodott és dobta-hányta Egyik szögből a másik szögbe: Nem volt meg kellő munkakedve. Pedig így-úgy, fél harisnyának Meg kell lenni jövő szerdára, Mama meghagyta szigorúan, S mamát akkorra haza várja. Meg is lesz az kettős dologgal! S hozzá is fog nagy hévvel-lobbal. Éjjel is fenn van, mert elkésett, S az éji munka ki is vágja, Nini! Csak szombat még s ihol már, Majdnem készen van harisnyája: Egy órát kell csak kötni s vége; Azt hagyhatja kedden estére. Nosza, eldobja vígan nyomban, Bevégzetlen, - ez a hibája. Egy gonosz macska hétfőn, kedden Ezzel mulat és ráncigálja; Egy pamutszálat húzva-vonva Magát a pamut-hámba fogja. 81 �Mikszáth 170 S mert a kötés leszúrva lévén A macskának sehogy sem enged, S a folytatásnak szánt pamutszál Bolygatja ám fel most a rendet, Fejtődik le... fogy a kötés-szem... A macska fut, fejti merészen. Egyszóval elfogy lassan-lassan A fáradságos munka, s végre A kezdetnél áll meg, ott, ahol Mamája adta a kezébe. Van hát sírás-rívás. Hiába, Lefejté már a macska lába! Ő a hibás. Hajrá utána! El is fogja - szurkol a vásott, S kéri a lánykát, hogy ne bántsa, Ad majd akkor egy jó tanácsot: M it ma végezhetsz, jó barátom, Ne hagyd holnapra, azt tanácslom. 26. A legdicsőbb nő című verset a Lányok Lapja következő száma hozta (kéthetenkénti megjelenéssel számolva ez pontosan február 18-ika). A tanítás poénja itt sem maradhatott el - ezúttal történelmi témába, római erényekbe oltva: az egyszerű életmódú nő két gyermeke drágább kincs a fényűző dáma minden ékszerénél: A legdicsőbb nő Egyszerűn rendezett, tiszta teremben ül, Előtte nyitott könyv, olvasgat egyedül A nagy római nő. S ím, valaki halkan kopogtat ajtaján, Föláll Kornélia, a lelkes honleány Megnézni, hogy ki j ő. Barátnéja lép be, szép, úrias, deli, S látszik, hogy amiben legfőbb kedvét leli: Fényűzés s pipere. Ruháját fény, haját borítja illatár, Oly dúsan ragyog, mint maga a napsugár Tömérdek ékszere. Hogy milyen tárgyakon jártatja az eszét, Az asszonynál mindig mutatja a beszéd, Fő gondja a divat. Foly ajkán, mint patak, ha megered: „Oh, jó Kornélia, mutasd az ékszered 82 �Mikszáth 170 És drágaságidat!” Róma legnemesebb asszonya elpirul E kérésre, nem jő válasz ajkairól. Mit is szóljon? De ím ... Megnyílik az ajtó és belép két fia, S büszke arccal mutat rájok Kornélia: „Íme, ékszereim!” Hol ilyen az anya, hol gyermek az ékszer, S az úgy van nevelve, hogy gyémánttal ér fel, Ott van a nagy Róma. Boldog lenne hazánk, hogyha minden lánya, Figyelve az ő nagy, híres mondatára: Követője volna. 27. A Hasznos Mulattató 1877. március 11-i számában Gyarmati álnévvel közölt Mikszáth-vers ismét egy ballada. Bár az ismeretterjesztés szándé­ ka s a tanulság kényszere egyként köthette a költő kezét, sikerültebb al­ kotásai közé sorolhatjuk: Mátyás fia Halálmadár huhog a Szent-István tornyán, S varjúsereg lepi sötéten, m ogorván. Bécsnek városában Reggeli órában Sírva sír a lélekharang Szent-István tornyában. Szomorú, gyászos nap, sosem volt szomorúbb, Még a felhő is sír, még az ég is borult, Mátyás király lelke Van költöző-félbe’: Ragyogó üstökös oszlik szét az é jb e . Ország színe-java az ágya körül áll: Zápolya, Bebek, Derzs s a hős Kinizsi Pál, S haldokló királyuk Ekképp szól hozzájuk: „Főurak! barátim! Én a sírba szállok. De a hon hadd éljen s az, kit én neveltem, Kinek lelkébe van oltva az én lelkem, Az én édes fiam: Őt hagyom reátok Esküdjetek meg, hogy ő lesz a királytok.” 83 �Mikszáth 170 „Jó Kinizsi Pálom, emeld föl kezedet, Tartsd fel két ujjadat... tedd le az esküdet, Hogy megvéded karral, Fényes seregeddel, Egész hatalmaddal, ragyogó nev ed d el. ” „Mim van, mind te adtad, fölséges királyom. Emelem két ujjam, Isten átka szálljon Őszülő fejemre: Hogyha meg nem védem, Ne legyen nyugalmam sem földön, sem égben.” Kinizsi esküje, király végsóhaja, Egyszerre röppen el. Ravatal a haza, Ravatal ma, hanem Csatatér már holnap. Kettészakad a h o n . vérpatakok folynak. Fekszik a nagy halott, akit eltemettek, Fia barátai, h e j ! . megkevesedtek. Csekély serge száma Jó János hercegnek, De azért vitézül harcba keverednek. Lángokon, véren át viszik Hunyad fiát, Igazi honfi szív rebeg forró imát, Ő győzzön, senki más, Ő nyerje el a trónt, S legyen nagy a magyar, mint apja alatt volt. De igazi honfi nagyon-nagyon k e v é s . Mindegy, megütköznek, - nincs köztük csüggedés. Ulászló pártjával Vadul foly a csata, Hogy ki lesz a király, eldől az éj szaka. Éj van. Mély sötétség ereszkedik alá, Jobb is, hogy ne lásson testvér testvér-halált, Amint önkezétül Véresen lefo rd u l. Oh, hogy ez a nemzet sokszor megbolondul! Csattognak a k a rd o k . halálhörgés között Egyre tüzesebb lesz az elszánt ütközet. S már-már ingadozik Lengyel László hada, Jó Korvin Jánosnak lészen itt igaza. 84 �Mikszáth 170 Rendetlenül fut az Ulászló balszámya... „Éljen Korvin János, magyarok királyai”, Mennydörgik a bércek. Úgy is lenne már most, De valaki kiált: „Vesszen Korvin Jánosi” És szava túlharsog csattogást, mennydörgést, Villám-hordó kardja szakít rettentő rést A Korvin hadain. Ki ez az óriás? Hej, Kinizsi Pál, ki is lehetne más? Segítséget hozott Ulászló hadának, A Mátyás fekete seregével támad A Mátyás fiára. Az Isten megverje! Ne legyen nyugalma a fekete földbe! Megvirrad, megvirrad. minek is virrad meg? Minek a napfény a nagy hullatömegnek, Korvin hű népének? Csendes a csatatér. Minden fűszál Korvin bánatáról beszél. Megvirrad, megvirrad. minden jó léleknek Szól a lélekharang, sok embert temetnek, De mint vén Kinizsit, Senkit olyan m é ly e n . A többi feltám ad. ő soha többé nem. Megvirrad, vége az éjnek s a csatának, De soha nem virrad meg Kinizsi Pálnak! Megbüntette Isten A hálátlanságát, Elveszté örökre két szeme világát. 28. A Lányok Lapjában 1877. május 6-án Gyarmati álnévvel megjelent Mikszáth-vers, a Megint itt a tavasz... első pillantásra a tavaszköszöntő lírai természetábrázolások körébe tartozik. (Ide sorolva a hirtelen fagy pusztításának képét is - elvégre Janus Pannonius Egy dunántúli mandu­ lafáról című verse is hasonló megoldással él.) Mikszáth verse azonban, nyilván a korabeli népnevelés elvárásaiból kiindulva, itt is didaktikus befejezést kap: óvja a lányokat a korai „virágzástól”: Megint itt a tavasz... Megint itt a tavasz, rügye, fája, lombja. Madárdal, napmosoly, elragadó pompa Minden nyomon-lépten. 85 �Mikszáth 170 Mosolyra derülnek hegyek, völgyek, berkek, Mint anyai csóktól az ébredő gyermek Repeső kedvében. Az egész természet magasztos, ünnepi, Isten a világot legszebb ruhájába Mostan öltözteti. És mindez a szépség és mindez a pompa Hogy’ foszlik, hogy’ fonnyad el, hogy’ hanyatlik romba Egy kis éles dértől. Rügy elfagy, a virág szomorún lekonyul, Ha hideg kezével kegyetlen hozzá nyúl. Zöld mező elkékül. Madárdal elhallgat, s a bimbó, a feslő Elválik kelyhétől, fa gyümölcsöt nem hoz... Szomorú tavasz a z . szomorú és meddő. És megbánják a fák, bánják a virágok, Hogy oly nagyon korán hozták a virágjok, De késő a bánat. Leányok! Akiknek a tavasz élete, Tavasznak bűbájos, színdús költészete, Értsétek példámat. Ne virágozzatok korán, mert nem le h e t. Virágnak az idő ad tavaszt, nem egyet, De nektek nem adott - csak egyetlen egyet. 29. A Hasznos Mulattatóban rendelkezésünkre álló utolsó vers a Vakációra címet viseli s a lap 1877. július 22-i számában Gyarmati álnév alatt je­ lent meg. W. Petrolay Margit ezt a költeményt egyértelműen a „meg­ szívlelendő tanácsokat” osztogató, az „ihlet elapadásáról” tanúskodó versek közé sorolja. Csak részben osztom felfogását. Kétségtelen, van alapja e kijelentésnek, de csak részben. A magam részéről a didaktikus szándék jelenlétét ugyanis egy kissé másképp ítélem meg. A vers „tanítá­ sában” sokkal inkább vélek tapasztalati fedezetet észrevenni, mint a Mik­ száth által mindig iróniával emlegetett „tanügyi bácsik” korlátolt szemlé­ letének propagálását. Igaz, hogy a felnőtt, de a „sötét évek” szenvedései­ nek tapasztalatával rendelkező felnőtt panasza súg itt a diákoknak meg­ szívlelendőket: becsüljék meg kiváltságos helyzetüket. Az „ihlet elapadá­ sát” tehát, a magam részéről legalábbis, nem ehhez a vershez kötném: 86 �Mikszáth 170 Vakációra Boldog diákévek, jaj de boldog évek, Amiket ti mostan oly rosszaknak véltek; Be el nem cserélném semmiért sem, ha még Eltolván a múltat - tanuló lehetnék. Mily kevés az, amit tőletek kívánnak: Szép egyenes útján erkölcs s tudománynak Egy-egy lépést tenni, egyetlent naponta S ott is gyámoló kéz igazit a nyomba. De jő majd az élet. Új tanítómester Kegyetlen virgáccsal szolgává keresztel, Tömérdek a lecke, sokat követel-vár, Nem ösmer „eleget”, nincsen nála határ. Nyájas szava nincsen, csak kemény parancsa; Nógatása sincsen, mely lángra lobbantsa A jóakaratot pihenőn, lankadón... Elítél, mielőtt figyelmeztetett vón’. Nem gyámolít soha, nem magyaráz semmit, Cipeljük Herkules tizenkét terheit, Nem mondja: „így kezdjed, így végezzed, az jó!” És nincs pihenő nap, nincsen vakáció. Jó ifjú barátom, ki mostan ünnepelsz, Kinél most az óra hirtelen tűnő perc, Mert a vakáció, jól tudom, hogy milyen, Fut, mintha éppen csak gyorsvonaton menne. Ha otthon ülsz, mondom, és szorongva nézed A közelgő újabb iskolai évet, Új feladatait, újabb kötelmeit, Melyekkel, mint véled, vállad túlterhelik, És kivágyol onnan, jobbnak, szebbnek látva, Amit még eltakar a jövőnek fátyla, Hej pedig dehogy jobb, hej pedig dehogy szebb, Több ott a feladat s ezerszer nehezebb. Elégedett lehetsz: maradj te csak ott s ha Sok a feladatod, végezd mosolyogva, És ne szokd meg nagyon a hosszú pihenést, Amiből nekünk csak nagy ritkán jut kevés. 30. A hetvenes évtized utolsó verse, A légyott már nem tartozik a fönti, „népnevelői” körbe. Fogadás eredménye, fogadásé, melyet mégis az 87 �Mikszáth 170 előbbiekkel való összehasonlításban rögzít W. Petrolay Margit (i. m.) emlékezete: „Nyilván maga is érzékelte az ihlet elapadását verseiben ezzel a versével [a Vakációra cíművel - SP] mond búcsút a versírásnak. Csupán Vahot Imrével kötött fogadásból vesz még egyszer tollat a kezé­ be, hogy rímes sorokban légyottra hívja Borcsát, a szép korcsmároslányt.” Tegyük hozzá: egyetlen ilyen témájú, magánérdekű, jambikus versében, mely ráadásul nem is tanúskodik „az ihlet elapadásáról”. A Vahot Imréről szóló nekrológjában (Vahot Imre bácsi, in: Az én halottaim, Mikszáth Kálmán munkái 37. ) maga is büszkén említi sikerét (sőt, a verset is közli). Itt az eredeti, a Magyarország és a Nagyvilág 1877. december 16-i számából vett átirat következik: A légyott A kertbe’ várj, ha jő az alkonyat, Sötét ruhát öltvén fel, mely alatt Tovább szövődhet az édes titok. A kertbe’ várj, - kicsiny virágaid, A jázmin bokrok megszólítnak ott Suttogva lágyan, mintha mondanák: Sorsunk közös, mi is, te is virág. Egy kéz letép gyöngéden, édesen... Szebb tájra visz; a szív mellé teszen. Vizsgáld meg a csukott virágkehelyt, Hol a kifáradt méh tanyát talált És szívja a mézédes mámorát, Vigyázd a lombot, a fa ágiról Elszállt madár után hogy’ integet; S szólítsd meg végül a természetet, Az majd kinyitja titkos lapjait S ott minden sor szeretni is tanít. S ha ott lesz ő, - természet, légy szelíd! Jó puha fű, tompítsd el lépteit, Kis lábnyomán üdébb, zöldebb leszesz, Takard el éj, ki nálam boldogabb, Körülölelve karcsú termetét A kéjbe halsz, mert nem lehetsz setét. Patak, míg én jövök, regélj neki, De óvakodj, nehogy partidra csald, Mert ám ha rád tekint, elbűvölend, Vized megáll őt nézni s tó leend. 88 �Arany 200 Bá r d o s Jó z s e f Arany János korszerűségéről Arany János költészete, különösen a balladák és a Toldi korán és méltán került be a magyar irodalomtörténeti kánonba, és ezzel szinte egy időben az iskolai tananyagba is. Azonban ennek az örömteli és ma is vitathatatlanul helyes eljárásnak következtében elég hamar, de ma különösen szembe kellett/kell nézni azzal a problémával, hogy a korai kanonizálódás az értelme­ zések megkövesedését is eredményezte. Így a mai olvasók, a mai diákok egyre kevésbé érzik magukénak ezeket a remekműveket. Így például megjelenésekor - és bizonyos értelemben még a XIX. század második felében is - fontos és időszerű lehetett Toldi Miklós alakjának, az érdekegyesítő politika „nemzeti hőse”-ként, később a „magyar karakter” tu­ lajdonságainak hordozójaként való értelmezése. Ez testesült meg a már a költő életében megjelent, s később évtizedekig alapvetőnek tekintett Lehr Albert-féle magyarázatos Toldi-kiadásban1, melynek hatása máig jelen van a közoktatásban. Szó sincs arról, hogy Lehr Albert munkájának kiválóságát kétségbe akar­ nám vonni. Pusztán arra gondolok, a Toldi-trilógia kínál ennél sokkal korsze­ rűbb, a mai diákokhoz/olvasókhoz közelebb álló értelmezési lehetőséget is. Megtehetjük, hogy mindhárom műhöz egy közös problematika felől közelí­ tünk. Ez pedig az identitás válsága. A három különböző időben, különböző társadalmi-történeti viszonyok között született alkotást tehát nemcsak a szerző személye, a főhős élettörté­ nete és bizonyos formai sajátosságok kötik össze. Egy közös, talán igazából még nem vizsgált, ma nagyon is aktuális vonásukra szeretném felhívni a fi­ gyelmet. Arra, hogy bizonyos értelemben a Toldi-trilógia mindhárom részé­ nek központi kérdése, hogyan változik meg a személyiség önmagához és a társadalomhoz való viszonya. 1 A kérdésről igen alapos tanulmányt jelentetett meg Lengyel András: Lengyel András: Lehr Albert magyarázatos Toldi-kiadása. Kortárs online 2015/11. http:// www.kortarsonline.hu/2015/11/arch-lehr-albert-magyarazatos-toldi-kiadasa/ 30296 (Letöltés: 2017. március 31.) 89 �Arany 200 A Toldi Az „ÉN”-identitás és „MI”-identitás konfliktusa Mielőtt erről beszélnék, álljon itt egy gondolat Pataki Ferenc tanulmányá­ ból: A kevéssé tagolt, hagyományhoz kötött társadalmakban, amelyekben a létezőnek nincs alternatívája, s az szinte természet adta kényszerűséggel és szükségszerűséggel érvényesül, a kétfajta reprodukció még igen közel áll egymáshoz. A kollektív lét az egyénhez - fejlődése különböző szakaszaiban - kész, merev, alternatívákat és személyes döntést nem ismerő, vagyis nem választható „identitásprogramokat” rendel hozzá.2 Ilyen „kevéssé tagolt” volt a magyar társadalom 1848 előtt. Ezt a helyze­ tet, illetve ennek egy speciális problémává emelkedését láthatjuk a Toldi cí­ mű elbeszélő költeményben. Egy ilyen társadalomban a „MI”-identitás szinte teljes mértékben meghatározza az „ÉN”-identitást. Az ember az, aki­ nek születik. Lehet nemes, vagy lehet paraszt. A Toldi azt a ritka és rendkívüli helyzetet jeleníti meg, amikor a nemesi „ÉN”-tudattal rendelkező Miklós, akit bátyja paraszti sorban tartat, neveltet, szembetalálkozik az őt parasztnak látó világ ítéletével. Arany világosan ki­ emeli ezt a pillanatot, ismételt szóbeli megjelenítésével kifejezetten ráirá­ nyítja figyelmünket. Előbb Laczfi nádor szólítja meg Toldit így: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára? ” Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra; De Toldinak a szó szivébe nyilallik, És olyat döbben rá, hogy kívül is hallik. „Hm, paraszt én! ” emígy füstölög magában, „Hát ki volna úr más széles e határban? ” S a megaláztatás még meg is ismétlődik, amikor - előbb az elbeszélő sza­ vaival - halljuk: Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki, Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki! Majd harmadszorra a hadnép egyik tagja szól le „szánva” Miklósnak: „Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál. ” Aki parasztnak született, az se képességgel, se tehetséggel nem léphet ki ebből a társadalmi szerepből. De hogy a születés dönt el mindent, ezt tudja Miklós is, ezért kéri jussát bátyjától: pénzt, paripát, fegyvert. Ezek azok a nemesi külsőt meghatározó dolgok, amelyekre Toldinak szüksége van ah­ 2 P ataki Ferenc 2002. Identitás - személyiség - társadalom. In: Szociálpszicholó­ gia (szöveggyűjtemény, vál.: Lengyel Zsuzsanna). Osiris, Bp. 513. 90 �Arany 200 hoz, hogy el tudja fogadtatni „ÉN”-azonosságát a társadalommal. Hogy mennyire igaza van, azonnal kiderül, amikor Bencétől megkapja a száz ara­ nyat: tudja, milyen lovat, milyen fegyvert, milyen páncélt kell vennie, sőt másnap azt is tudja, mit és hogyan kell tennie, amikor a lovagi párviadalra sor kerül. Az efféle külsődleges identitásprobléma a merev hierarchiájú, hagyomá­ nyos társadalmakban fordulhatott elő (jól eljátszanak vele például a Má­ tyás-mesék vagy akár Mark Twain Koldus és királyfi című regénye). Arany János a saját családjában, saját sorsában élte meg ezt a konfliktust. Tudjuk, a család őrizte a hajdúnemességet igazoló oklevelet, de annak érvé­ nyességét, elfogadását nem tudták elérni a kor hatóságainál. Hogy a költőt mennyire elkísérte ez a csalódás, azt jelzi, hogy még a Toldi szerelme ars poetica-szerű zárlatában is visszatér rá: Ami úgy is történt: gyarapodott névvel Háromszáz esztendőn át mindenik évvel, Nem is hagyta Miklóst homályba borulni A Nagyfalusi és Szalontai Toldi. Szolgálta királyát, - majd a fejedelmet, Kinek én ezt írám tört címere mellett Zárt sisakon spajzson kézbe'kivont kardú Nagyfalusi Arany, szalontai hajdú. A Toldi estéje A „NEMZETI” és az „EURÓPAI” identitás konfliktusa A Toldi estéje 1848 nyarán lényegében készen volt, de az 1854-es megje­ lenéséig Arany még simított rajta. Így a nemzeti katasztrófa hatására nyil­ ván még sokkal tragikusabbá vált az az alapvető probléma, melyet bizonyos szempontból azonnal érzékeltek vele kapcsolatban, s amely azóta is megha­ tározza a vele kapcsolatos közfelfogást. Nem akármiről van itt szó, hanem arról, hogy Kölcsey híres, Búcsú az or­ szágos rendektől című beszédének sokat idézett szavai: (Jelszavaink valának: haza és haladás) az idők változásával gyökeresen ellenkezőjükre for­ dultak: kiderült, hogy 1849 után az a kérdés: „haza vagy haladás?”, vagyis: „nemzeti ellenállás vagy osztrák-németes modernizáció?” Ez a központi gondolat állítja szembe a Toldi estéjében egymással Lajos ki­ rály olaszosodó udvarát és Toldit, ezért van, hogy ott szinte már el is feledték Miklóst, aki maga is idejétmúltnak érzi magát: a mű elején halni készül. Ez a két, ellenségesnek tűnő felfogás feszül egymásnak a mű tetőpontján, amikor a király meglátogatja a halálos ágyán fekvő Toldit, aki így végrendelkezik: 91 �Arany 200 „Szeresd a magyart, de ne faragd le ” - szóla „Erejét, formáját, durva kérgét róla: Mert mi haszna símább, ha jó l megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fá t.” [...] A király pediglen így felelt szavára: „Hogyne lenne gondom az öreg szolgára? S a magyart, a népet, mikor nem szerettem? Birodalmát három tengerig vetettem És még csak most következik a legfontosabb gondolatkör. Az, amelyik a magyar történelmet Gézától, Istvántól kíséri. Ez pedig nem más, mint a nemzeti identitás kérdése. Hogy vajon a hagyományos magyar-identitás ho­ gyan egyeztethető össze az Európába való beilleszkedéssel? Vajon a min­ denkori modernitáshoz való kényszerű felzárkózás nem jár-e a hagyomá­ nyos magyar értékek elvesztésével? S vajon az ezekhez való merev ragasz­ kodás nem vezet-e a magyarság lemaradásához, pusztulásához. „Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár Ha felülünk felvesz, ha maradunk, nem vár; Változik a világ: gyengül, ami erős, És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének, Csak híre maradfenn karunk erejének: Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, Aki ésszel hódít nem testi erővel. lm az ész nemrég is egyszerű port talált, Mely egész hadakra képes szórni halált; Toldi vagy nem Toldi... hull előtte sorban: Az ész ereje győz abban a kis porban! ” Beszélgetésük kiegyezés nélkül, lezáratlanul végződik. Mi pedig, százhat­ van évvel a mű megjelenése után sem tudunk könnyen válaszolni. Mert érezzük Toldi igazát, amit halálával hitelesít. De érezzük bukását, tragédiá­ ját. És érezzük a király igazságát is. S hogy Arany milyen hihetetlen tuda­ tossággal komponál, azt a király imént idézett szavai mutatják, melyeket vi­ szont az első mű előhangja igazol: Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna, s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Lám, a magyarság megvan még, de a Toldik ideje réges-régen elmúlt mondja Arany, aki ezt a konfliktust is testközelből tapasztalta meg, amikor 92 �Arany 200 nagykőrösi tanárként szembetalálta magát az új osztrák tanügyi rendelettel, az Entwurffal. Ez porosz és francia mintára modernizálta a gimnáziumi ok­ tatást, ugyanakkor világos volt, hogy a bevezetés módja, az új feltételek előírása, a német nyelv szerepének növelése a legtöbb magyarországi fele­ kezeti gimnázium nyilvánosságát kétségessé teheti. A nagykőrösi reformá­ tus gimnázium a város nagy anyagi áldozatának hála megtartotta nyilvános főgimnáziumi státuszát, így jött létre a nevezetes, hét akadémikust felsora­ koztató „nagy tanári kar”. A nemzeti identitás válsága pedig tart ma is. A múltba fordulás újra könnyen tévútra vezethet. Vajon ma is még a „puszta, a csikós, a gulyás, a délibáb és »Puskás Öcsi« országa” volnánk? Talán ideje volna a nemrég elhunyt Hankiss Elemérre hallgatnunk: Talál­ junk ki egyjobb országot!3 Találjuk ki (a modern) Magyarországot! A Toldi szerelm e Az „EGYÉNI” és „SZEMÉLYES” identitás konfliktusa Ez a trilógia legutolsó, legnagyobb terjedelmű része. A Toldi estéje és a Toldi szerelme megjelenése között egy negyedszázad telt el, benne a Bachkorszakkal, a kiegyezéssel, a gyors modernizáció megindulásával. Bizonyos értelemben megkésett mű, hiszen az elbeszélő költemény (vagy verses re­ gény, amely felé egyesek szerint műfajilag eltolódott a Toldi szerelme) már „kiment a divatból”. Ilyen terjedelmű verses mű olvasására akkor már igen kevesen vállalkoztak. Ez pedig kissé meg is pecsételte sorsát. S Aranynak nem volt olyan szerencséje, mint barátjának, Madách Imrének, akinek műve újjászületett a színpadon, és ottani sikere azóta is töretlen. A Toldi szerelme inkább filmre, tévésorozatba kívánkoznék, csakhogy hol találni ma egy olyan rendezőt, aki bele merne, bele tudna fogni egy ilyen műbe. Várkonyi Zoltán megtehette volna, sajnos az ő figyelmét elkerülte Arany remekművének korszerűsége. Így - bár a köztudatban benne él, olvasni mégis kevesen olvasták/olvassák. Annál is kevésbé, mert már az első kritikák is vegyesek voltak, mente­ gették a művet a részletek szépségével, a koncepció és kompozíció hibáival szemben. Már Riedl Frigyes kimondta az ítéletet: Nagyjában tekintve, há­ rom réteget lehet a Toldi szerelmében megkülönböztetni: egy a lovagkor kalandjait és erkölcseit feltüntető derült eposzt: a Daliás időket (a mai alak­ ban az I. éneket és a II. ének 1-34. versszakait), egy lélektanilag részletesen rajzolt szerelemnek, Toldi és Piroska viszonyának történetét, mely a mű zö­ me, Arany legnagyobb remeke, harmadszor egy bő, kissé fárasztó toldalék- 3 H ankiss Elemér 2015. A befejezetlen ember. Helikon, Bp. 239. 93 �Arany 200 kompozíciót, mely Nagy Lajos olasz hadjáratának fő eseményeit, várvívását és bosszúállását adja elő 4 A végső szót egyelőre, úgy tűnik, Keresztury Dezső mondta ki: A magya­ rázók igényesebbje általában az első hat éneket tartja a mű igazán sikerült részének.[...] Bizonyos, hogy igen különnemű, egybeszövött s mégis széttar­ tó elemeivel inkább gomolygó, mint kristályos egység.5 Igaz ugyan, hogy Csűrös Miklós egy tanulmányában már 1982-ben fel­ hívta a figyelmet arra, hogy a vezérmotívumok egyikét az inkognitó: az ál­ ruha, az álarc, a színlelés mozzanatában fedezzük föl: annyiszor s oly lele­ ményesen variálva kerül elő, hogy jelentése, jelentősége túlnő az egyedi előfordulások összegén, a világkép emblémájává, a költői mitológia szimbó­ lumává válik6 Keresztury teljes Arany-monográfiája7 kiadásakor mégsem változtatott korábbi véleményén. Úgy gondolom pedig, érdemes a Csűrös Miklós jelezte úton elindulni. A motívumismétlődésnél ugyanis sokkal többről van szó. Mert igaz ugyan, hogy a Toldi szerelme cselekménye sokkal bonyolultabb a két korábbi mű­ nél, de a felvett és levetett álarcokra, szerepekre épülő kompozíció kristály­ tiszta szimmetriára épül. S ha így közelítünk hozzá, a Toldi szerelme is a helyére kerül. A műben végig ember és társadalmi szerepe kettészakadásának vagyunk tanúi. Hogy miről van szó, azt jobban megértjük, ha figyelembe vesszük Jan Assmann felfogását az „ÉN”-identitás részeiről: az Énen belül továbbá különbséget teszünk „egyéni” és „személyes” identitás közt. Az egyéni identitás az egyén tudatában kiépült és fenntartott kép az őt mindenki mástól („szignifikánsan”) megkülönböztető vonásokkal [...] Ezzel szemben a sze­ mélyes identitás az egyén minden olyan szerepének, tulajdonságának és ké­ pességének foglalata, melyek a társadalmi építmény speciális konstellációi­ ba tagolódása révén hárulnak rá.8 Hogy ez mennyire aktuális, azt hadd igazoljam ismét Pataki Ferenc sza­ vaival: Még inkább kiéleződnek az identitásproblémák akkor, ha a társadal­ mi változások üteme oly sebes lesz, hogy már az egymást követő nemzedé­ kek sem tudják változatlan alakban átszármaztatni öröklött identitásmintái­ kat. [...] ha az azonosságtudat elveszti ezt a különös minőségét, s az identi­ tásérvényesítési törekvések kudarcainak megtapasztalása vagy a környezeti 4 R iedl Frigyes 1982. Arany János. Szépirodalmi, Bp. 178. 5 K eresztury Dezső 1987. Csak hangköre más. Szépirodalmi, Bp. 624. 6 C sűrös Miklós 1983. Közelítések a Toldi szerelméhez. In: Arany János Centená­ riumi Emlékülés (szerk.: C sáky Edit és N ovák László). Arany János Múzeum, Nagykőrös. 67-74. 7 K eresztury Dezső 1990. Mindvégig, Szépirodalmi, Bp. 8 Jan A ssmann 2013. A kulturális emlékezet. Atlantisz, Bp. 134-135. 94 �Arany 200 minősítések kedvezőtlenre fordulása következtében megszűnik hozzájárulni az egyén kedvező önértékelésének fenntartásához, akár gyökeres átrendező­ dések - identitásválságok, -kiürülések, -tagadások és -váltások - kiinduló­ pontja és serkentője is lehet.9 A társadalmi változásoknak ezt a felgyorsulását élte meg, és az ÉN-iden­ titásra tett hatását mutatta be Arany János a Toldi szerelmében (gondoljunk csak bele, hány „rendszerváltást” élt meg ő maga). A műben döntő motí­ vumként megjelenő, az „ÉN”-identitás belsejében történt szakadás, az em­ ber és szerepe közötti szakadás napjaink egyik legsúlyosabb problémája. Ezt írja le Esterházy Péter a rá jellemző meggyőző erővel az Élet és iro­ dalom című munkájában: Ez azért meglepett. Mi is? Hogy az író író és a ki­ adó kiadó? Nemcsak (noha bárminő ilyen azonosság, vaskos meglepetés.). Inkább az, hogy itt a világ nincsen kettérepesztve magánra és hivatalosra, a kiadó (hogy úgy mondjam mint ember) mindig kiadó, egész álló nap és egész álló éjszaka az, az álmaimban is az, pontosabban ő az, aki, és akisága nem változik a munkaideje befejeztével.10 Vonzó kép. S vele szemben Arany János, a költő, aki a hivatali időben ta­ nár, társasági elnök, főtitkár, lapszerkesztő, s ki tudja, mi nem még. S a megoldás? Menekülés, kilépés a társadalomból? Lehet az alkoholba menekülni (mint a műben Toldi kétszer is) vagy a halálba, az apácazárdába (mint Piroska), vagy úgy, ahogy Toldi Miklós teszi a XII. ének végén, le­ vetve minden szerepet, végképp kilépve a társadalomból: Amelyik ellenben részeg, vagy garázda, No! abbul a násznagy a lelket kirázza; Toldi az a násznagy; - de ha békén hagyják, Szótlan az asztalfőn öntözi bánatját. Ahogyan Arany János is teszi, mikor végre teheti, a Margitszigeten, A töl­ gyek alatt. Számunkra is ismerős helyzetek. És ha számításba vesszük a napjainkban jelentkező szakadást a generációk között, a fiatalok kivonulását a plázák vi­ lágába vagy a virtuális térbe, no meg az öngyilkosságok magas arányát, lát­ hatjuk, mennyire oda kellene figyelnünk erre az Arany előre jelezte válság­ ra. S mennyit nyerhetnénk, ha új szemmel tudnánk nézni a Toldi-trilógiára. 9 P ataki Ferenc i. m. 513-514. és 522-523. 10 Kertész Imre 1993. Jegyzőkönyv és E sterházy Péter Élet és irodalom. Magve­ tő - Századvég, Bp. 45. 95 �Reformáció 500 K o v á c s K r is z t iá n Protestáns gyökerek A B alassa család szerepe a lutheri egyház elterjesztésében N ógrád várm egyében a 16. század folyam án Luther Márton, a wittenbergi egyetem teológiaprofesszora 1517. október 31-én a helyi vártemplom kapujára tűzte ki 95 pontból álló vitairatát. Bár az Ágoston-rendi szerzetes eredetileg csak bizonyos vallási kérdésekről akart vitát nyitni, azonban fellépése mégis gyökeres változást eredményezett nemcsak a vallás, de a társadalom és a politika terén is.1 A reformáció hatása nem sokáig váratott magára, hogy a Magyar Király­ ság területére is betörjön. A protestáns egyháztörténeti hagyomány 1521-től tartja számon a reformáció magyarországi megjelenését; ez évben hirdette ki a Luther kiközösítéséről szóló pápai bullát szatmári György esztergomi érsek, mely jelezheti már, hogy a lutheri tanok az országban is elterjedtek.12 Okolicsányi József - aki 1917-ben megírta a nógrádi evangélikus egyház monográfiáját - viszont úgy tartja, hogy kevesebb, mint egy hónappal a ki­ függesztés után már ismerték a vitatételeket Bártfán, 1520-ban a Szepességben és Erdélyben pedig már közkézen forogtak Luther iratai főként a német nyelvű szász lakosság körében.3 Az 1880. évi evangélikus névtár 46 anyaegyházat tartott számon Nógrád­ ban. Jól mutatja a vallási irányzat korai jelentőségét, hogy Tablic Bogyoszló (1769-1832)4 egyházmaróti pap, nagyhonti alesperes a 16. században 48-ra tette az Ágostai hitvallás rövid története című munkájában a nógrádi evangé­ likus egyházak számát. A nógrádi esperesség legkorábbi - 1524[!] és 1620 között keletkezett iratai - 1663-64 körül semmisülhettek meg, amikor is Rotaridesz János esperest, nógrádszennai lelkészt a borosznoki erdőben a törö­ kök agyonverték, megsemmisítve a nála lévő legrégibb iratokat, emiatt pon­ 1 ifj. Barta János 2001. „Napkirályok” tündöklése - Európa a 16-18. században. Történelmi kézikönyvtár, Debrecen. 80-87. 2 Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András 2003. Magyarország története 1301­ 1526. Bp. 402-403. 3 Okolicsányi József 2009. A Nógrádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye monográfiája. A kötetet sajtó alá rendezte: Galcsik Zsolt. METEM Könyvek 67., Bp. 23. 4 Életéről és műveiről: http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2901 (Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon; letöltve: 2017. április 27.) 96 �Reformáció 500 tosan nem azonosítható be az egyes egyházak keletkezési ideje, valamint ko­ rai történetük is igen hézagos, olykor a történeti emlékezeten alapul.5 Kérdés az, hogy Nógrád vármegye népe mikor térhetett át az új - itt kez­ detben és egészen a 16. század végéig meghatározó lutheri - vallási irány­ zatra. A reformáció kezdetekor az országban az elsősorban német lakta vi­ dékekre ható tanok a magyar és szláv lakosságú Nógrádban kevésbé jelent­ keztek. A katolikus egyház védőbástyái voltak ekkoriban a szécsényi, füleki és gyöngyösi ferences rendi kolostorok, melyekben 1521-ben a rend vezető­ sége kötelezte a szerzeteseket, hogy a lutheranizmus ellen buzgó tanítással és napi imádsággal küzdjenek.6 Mivel a megyében hiányoztak azok a központok - szabad királyi városok -, melyek máshol táptalajává váltak a lutheri irányzat terjedésének, így Nógrádban csak azután vehetett lendületet az új vallás, hogy a nógrádi fő­ urak a híveivé váltak. A legnagyobb impulzust azután kapta a lutheri irány­ zat nógrádi terjedése, miután a Balassa család a katolikus hitről áttérve a re­ formált vallás nagy terjesztője lett. A mohácsi csatatéren maradt Balassa I. Ferenc még 1522-ben II. Lajos kíséretében járt Csehországban, ahol megis­ merkedhetett az új tanokkal. Atyjuk 1526. évi halála után fiai folytatták az új irány terjesztését; Balassa Menyhért vagy János lehetett az, aki 1537 kö­ rül alkalmazott először lutheránus lelkészt Kékkő várában.7 A 16. század folyamán a megye nemes családjai mind a lutheri irányzat híveivé váltak. A földesurak áttérésének egyenes következménye volt a lakosság áttérése is az új tanokra. A nógrádi nemesség közül az áttértek között volt többek kö­ zött a kislibercsei Libercsey, a sztregovai és kiskelecsényi Madách, a loson­ ci Gyürki, a nagyréti Darvas (első képviselője 1614 előtt költözhetett a me­ gyébe),8 a poltári Soós és a Derencsényi családok. A Balassák térítő tevékenységét jól jelzi, hogy a 16. századra gyökereztethető evangélikus egyházak majdnem mindegyike valamelyik Balassauradalom (kékkői, divényi, szklabonyai) - vagy az alá is - tartozó települé­ seken alakultak ki. Az alábbi térképen bejelöltem a 16-17. századból ere­ 5 A magyarhoni ágostai hitvallású evangélikusok négy egyházkerületének egyete­ mes névtára 1880.; Evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek - Bányai Egy­ házkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” - Alsósztregova. https:// library.hungaricana.hu/hu/view/Banyai_07_1876_Nograd/?pg=99&layout=s (letölt­ ve: 2017. április 27.) - Okolicsányi József munkájában Rotaridesz személyével kapcsolatban tesz kiigazításokat (Okolicsányi 2009: 26). 6 Borovszky Samu (szerk.) [1911]. Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Országos Monográfiai Társaság, Bp. 511.; Belitzky János 1972. Nóg­ rád megye története 896-1849. Salgótarján. 152. 7 Borovszky i. m. 511., Okolicsányi i. m. 24-25. 8 Nagy Iván 1858. Magyarország családjai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. III. kötet. Pest. 243. 97 �Reformáció 500 deztethető evangélikus egyházakat9 - Okolicsányi maga is a 17. századból adatolható gyülekezeteket korábbinak feltételezi - megkülönböztetve (há­ romszöggel) azokat a településeket, ahol a 16. században részben vagy egészben a Balassa család bírt javakat. Ezek közül Szentpétert - melynek egyháza a 16. század vége körül keletkezett - és Szennát bírta teljesen Ba­ lassa Zsigmond; Tamásit, Dobrocst és Lónyabányát gúthi Országh Kristóf örököseivel (Nyáry, Török) egyetemben. Szügyben - ahol a hagyomány szerint 1577-ben már éltek evangélikus vallásúak - 1549-ben Névery Má­ tyás és Orbonás András volt birtokos.10 A térképen megfigyelhető, hogy a korai - 16. századból eredeztethető egyházak főként az Ipolytól északra jöttek létre, kissé távolabb azoktól az erősségektől - Szécsény, Fülek, Balassagyarmat - melyek 1552-1553 fo­ lyamán az oszmán seregek kezébe került, főként a még Balassa-kézben lévő kékkői és divényi várak szomszédságában. Divény 1575-ben, Kékkő egy évre rá esett el, majd 1593-ban került mindkettő ismét magyar fennhatóság alá. Így feltételezhetően a korai lutheránus egyházak - melyek pontos kelet­ kezési ideje nem ismert - még 1575 előtt vagy 1593 - a megye szinte egé­ szének felszabadulása - után keletkezhettek. Írásom végén táblázatba gyűjtöttem a térképen is feltüntetett, 1700-ig ke­ letkezett 32 nógrádi lutheránus [anya]egyházat, jelezve a portális összeírá­ sok segítségével a földesúri tulajdonviszonyokat a 16. század közepétől a 17. század elejéig. 9 Az adatok hiánya miatt még csak kísérletet sem tehetünk arra, hogy a Bogyoszló ál­ tal 48-ra tett 16. századi evangélikus egyházat pontosan rekonstruáljuk. Feltételez­ hetően a 19. század végén létezett 46 anyaegyház nagy része rendelkezhetett 16. századi gyökerekkel, mindez azonban kétséget kizárhatóan nehezen bizonyítható. 10 Maksay Ferenc 1990. Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I. kö­ tet. MOL kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Bp. 495-536., Okolicsányi i. m. 205., MNL-OL E-158 1639-1640. d. Tom. XXIV. (részletesebb hivatkozás a le­ véltári források felsorolásánál) 98 �Reformáció 500 [ Evangélikus egyházak a 16 □ - 17. O században - A Balassa család tulajdonában/rész~ lévő birtok]11 11 Görög-féle térkép (19. sz. eleje) 99 �Reformáció 500 16. századi gyökerű lutheri egyházak A Balassák által 1537 körül Kékkő várába hívott Lovcsányi György ud­ vari prédikátor tisztsége valószínűsíthetően a vár 1576. évi elfoglalásáig működhetett, és 1593-as visszafoglalása után - előzőleg a törökök felrob­ bantották - már nem tért ide vissza egyházi személy.12 Mocsáry Antal sze­ rint már a reformáció kezdetétől Alsóesztergályhoz affiliálták Kékkőt. Esztergályon, mely község már a 13. század második felétől volt a Balassa csa­ lád birtoka, tehát a lutheri eklézsia - amennyiben hitelt adunk Mocsáry sza­ vainak - már a legkorábbi időben kialakulhatott. A reformációt megelőzően husziták éltek és építettek itt templomot a 15. század folyamán, melyet az­ tán a lutheri hívek vettek birtokba. Alsóesztergály lelkészei azonban csak az 1620-as évektől követhetők nyomon. 13 A 16-17. század állandó változásai következtében az evangélikus egyhá­ zak nem párhuzamosan léteztek végig egymás mellett. Több település ese­ tében hosszabb-rövidebb pusztulás figyelhető meg, emiatt egy-egy települé­ sen nem tekinthetők jogfolytonosnak a legkorábbi - a 16. században - és a 17. század folyamán keletkezett egyházak. Itt hozható fel példának többek között Szügy, ahol - a hagyomány szerint - már 1577 körül találhatók evangélikusok, majd a 15 éves háború alatt elpusztult; már 1596-ban mint „török és tatárok által elpusztított” települést jegyezték, ezt követően a 17. század közepéig nem is szerepel az összeírásokban.14 Az 1670-es évek vé­ gén az elszéledt lakosság visszatért régi helyére és a faluba hívták Suhajda Mátyás lelkészt. 1683-ban a szécsényi bég útban Bécs felé feldúlta Szügyöt, melynek lakossága a Hont-megyei Drénó-völgybe menekült, majd tért vissza a veszély elmúltával.15 Szintén hányatott sorsa volt a 16. század közepén még Balassa, majd a század végén az Orle család tulajdonában lévő, legdélibb evangélikus egy12 Borovszky i. m. 65-66.; Csáky i. m. 78-82.; Okolicsányi i. m. 26. 13 Mocsáry Antal 1820. Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Első kötet. Pest. (Hasonmás kiadás. Kecskemét, 1982) 303­ 305, 315-316; Borovszky i. m. 12.; Evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek - Bányai Egyházkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” - Alsóeszter­ gály: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Banyai_07_1876_Nograd/?pg=397& layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 14 Okolicsányi i. m. 205., MNL-OL E-158 1639-1640. d. Tom. XXIV. (részletesebb hivatkozás a levéltári források felsorolásánál) 15 Hausel Sándor 2001. Szügy története. Szügy Község Önkormányzata. 178-179.; Okolicsányi i. m. 205-206., Csáky i. m. 37-39.; Evangélikus Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerület - Mosoni és Nógrádi egyházme­ gye 1899. - Nógrádi esperesség 1899.: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ Dunaninneni_92_1899_Mosoni_Nogradi_egyhm/?pg=1417&layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 100 �Reformáció 500 házú Sziráknak is, ahol a 16. század második felétől lehetett jelen a lutheri irányzat. Szintén a tizenöt éves háború idején pusztulhatott el, 1600-ban már nem említik létét, és egészen 1647-ig nem is szerepel az összeírások­ ban, ezen évben is még mint töröknek alávetettet jegyzik. Ebből az évből is­ mert lelkésze, Pirole Márton, aki ekkor hagyja el a sziráki egyházat. A 18. század elején a török alóli felszabadulás után a Felvidékről evangélikus tót lakosság költözött ide a nagyrészt kipusztult magyar népek helyére.16 Az evangélikus hagyomány 16. századi eredetűként tartja számon Balas­ sagyarmat esetében is a lutheri vallás első megjelenését.17 Az eredetileg Hont várához tartozó település a 13. század közepén került a Balassa család őseinek kezébe, 1542-ben Balassa Zsigmond - a mohácsi mezőn maradt Ferenc fia - volt a földesura, így az új hitvallás már a 16. század közepén megjelenhetett itt is. Sokáig azonban nem virágozhatott, mert 1552-ben a város ostrom nélkül került a török seregek kezére, ezután erősségét teljesen lerombolták. 1593-ban visszafoglalták, de az élet nehezen tért vissza az egykori városba; még 1596-ban is mint „törökök és tatárok által elpusztí­ tott” helységet írták le, és egészen 1609-ig a portális összeírások sem emlí­ tik - köszönhetően a folyamatos harcoknak. Első lelkésze: Niger Lőrinc 1622-ből ismert, a település hányatott sorsa miatt - 1663-ban ismét elfog­ lalván a török 1688-ig pusztán állt - vallási élete is csak jóval az oszmánok alóli felszabadulás után indulhatott meg.18 A Balassák kékkői és divényi uradalmához tartozott a 16. század folya­ mán keletkezett lónyabányai és szennai evangélikus egyház. Közös bennük, hogy mindkét helység már a korai időktől a Balassa család birtoka, és úgy Lónyabányán, mint Szennán az 1620-as évektől kezdődően ismertek az ott szolgált lelkészek. Az evangélikus jegyzőkönyvek és a hagyomány szerint Lónyabányán a 15. században nagy huszita gyülekezet működött, melynek 16 Okolicsányi i. m. 195-196.; Detre János (szerk.) 2006. Óráitok - A Magyarorszá­ gi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete gyülekezeteinek története. Bp. 565.; Evangélikus Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerü­ let - Nógrádi Egyházmegye 1900.: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Dunaninneni_93a_1900_Nogradi_egyhazmegye/?pg=1323&layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 17 Az Óráiiók című munkában a következő olvasható: „vannak írások, amelyek tu­ datják, hogy 1577-ben éltek a városban evangéiikusok’\ (Detre i. m. 501) 18 Maksay i. m. 506., Nováki Gyula-Feld István-Guba Szilvia-Mordovin MaximSárközy Sebestyén 2017. Nógrád megye várai az őskortói a kuruc korig. Magyar­ ország várainak topográfiája 4. Bp. 97.; Okolicsányi i. m. Evangélikus Egyházlá­ togatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye https://library.hungaricana.hu/hu/view/Dunaninneni_93b_1925_1931_ 1928.: Nogradi_egyhazmegye/?pg=78&layout=s (letöltve: 2017. május 2.) 101 �Reformáció 500 temploma - amit 1861-ben bontottak le - a reformáció után az ágostai hitvallásúak birtokába ment át.19 A 16. század közepén a szintén a Balassák uradalma alá tartozó Nógrádszentpéteren, a vizitációk tanúsága szerint már a 16. század végén létezett evangélikus közösség. A különálló harangláb ajtaja felett volt olvasható: „Luther tana megmarad örökké. Javíttatott 1599. . . ”20 Lelkészei 1618-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal ismertek.21 Dobrocs és Tamási falvakban, valamint Losonc városában közös, hogy a 16. század közepétől - feltételezhetően a végéig - a Balassa család a gúthi Országokkal és Losonczyakkal - majd azok örököseivel - bírta a 17. század elejéig. Dobrocson és Losoncon is a korábbi huszita örökséget vették át a lutheri vallás képviselői. Losonc már csak amiatt is kiemelkedő, mivel a 16. század végén itt került sor a lutheri és kálvini irányzatok szétválására. Amint Mocsáry írja művében: „Az ezer ötszáz kilentzvenedik esztendőben, oda is beférkezvén az eretnekség, a ’szent képet oltárostól kivetették. Az iratik, hogy a ’Reformatió idejében ezen város akkori lakosai közül három ezeren egyszerre Reformatusokká lettenek, és a ’ már romladozásban pusztán hagyott templom ’kő-falait felépítették egészen... ”22 Ez viszont már egy má­ sik fejezetet nyit Nógrád vármegye protestáns históriájában. A fentiekből látható tehát, hogy a Balassa családnak - bár I. Ferenc ük­ unokája, VI. Péter már 1615-ben a katolikus hitre tért vissza - meghatározó szerepe volt abban, hogy a 16. század folyamán egyrészt megjelenhetett, másrészt elterjedhetett az új vallási irányzat Nógrád vármegyében. Hogy tö­ retlenül nem virágozhatott - mint akár Erdélyben a református vallás -, be­ tudható annak a szerencsétlen történelmi körülménynek, amely a 16. század közepétől vármegyénket sújtotta. Az evangélikus hagyomány méltán tart­ hatja számon a Balassa famíliát úgy, mint vallásuk korai ügyének nagy elő­ mozdítóját. 19 Okolicsányi i. m. 152., 179.; Evangélikus Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye 1900.: https://library. hungaricana.hu/hu/view/Dunaninneni_93a_1900_Nogradi_egyhazmegye/?pg=547&layo ut=s (letöltve: 2017. április 27.) 20 Okolicsányi fordításában Okolicsányi i. m. 180.; teljes felirat: VERBUM ET DOCTRINA LUTHERI MANEBIT IN ETERNUM PRIOR FUN. A. 1599 POST A. 1731 PASTOR D. PAN. FJgVRA AE THO. FABIAN, Evangélikus egyházlá­ togatási jegyzőkönyvek - Bányai Egyházkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” - Nógrádszentpéter: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Banyai_ 07_1876_Nograd/?pg=443&layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 21 Okolicsányi i. m. 181. 22 Okolicsányi i. m. 151.; Mocsáry i. m. 68-69. 102 �Reformáció 500 Evangélikus egyházak viszonyainak változása a 16-17. században a portális összeírások fényében Helység (mai elnevezés) - ev. egyh-a fennállt /keletkezett 1549 1596 1598 1600 1603 1608 birtokos(ok) Balassa Imre (kék­ A lsó eszterg á ly kői urad.), Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa uradalom (D o ln é S trh áre) János (szklabonyai Zsigmond uradalom uradalom uradalom 16. s z (1622) urad.) S zü g y 1 5 7 7 k. S zen n a (Zelená) 16. sz. Névery Mátyás, Orbonás András törökök és tatárok által elpusztítva Balassa Imre (kék­ kői urad.), Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond János (szklabonyai Zsigmond uradalom uradalom uradalom urad.) Balassa Zsigmond, Országh Kristóf, Nyáry Pál, Török Balassa Zsigmond István, Homonnay (divényi urad.) István Orlle Miklós, Balassa Zsigmond, S zirá k Vidffy Kristóf (tö­ Vidffy Pál 16. sz. 2. f e le röknek alávetett) Balassa Zsigmond, Balassa Zsigmond D o b ro cs Nyáry Pál, Török (divényi urad.), (D obroc) István, Homonnay Országh Kristóf 16. s z vége István Balassa Zsigmond, Országh Kristóf, T am ási Nyáry Pál, Török Balassa Zsigmond (T om ásovce) István, Homonnay (divényi urad.) 16. s z vége István Balassa Imre (kék­ S ze n t P é te r kői urad.), Balassa Balassa Zsigmond (Pótor) János (szklabonyai 1590 urad.) B a la ssa g ya rm a t Balassa Zsigmond törökök és tatárok (1542) által elpusztítva 16. s z (1622) Forgách Zsig­ Lossonczy István S zin ó b á n ya mond, Nyáry Pál, (somoskői urad.), (C inobana) Török István, Basó Mátyás 17. s z eleje Homonnay István L ó n ya b á n ya (Lovinabana) 16. sz. U horszka (V horské) 1607 L e st (Lest) 1610 T uropolya (T u rie P ole) 1610 nincs említve Bebek Ferenc (füleki urad.) Radovánszky Ferenc Nyáry Losonczy Forgách Nyáry Pál uradalom család Zsigmond és többek és többek Orle Miklós (töröknek alávetett) nincs említve Nyáry Losonczy Forgách Nyáry Pál uradalom család Zsigmond és többek és többek Nyáry Balassa Forgách Nyáry Pál uradalom Zsigmond Zsigmond és többek és többek Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom uradalom nincs említve Losonczy család, Balassa Forgách Balassa uradalom uradalom Zsigmond Radnincs vánszky uradalom említve Ferenc Balassa Imre Balassa (kékkői urad.), Balassa Zsigmond Zsigmond Balassa János Balassa Imre (kék­ kői urad.), Balassa Balassa Balassa Zsigmond János (szklabonyai Zsigmond urad.) nincs említve nincs említve Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom és Imre Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom és Imre 103 �Reformáció 500 Helység (mai elnevezés) - ev. egyh-a fennállt /keletkezett N a g yk ü rtö s (V e l’k y K rtis) 1614 N a g ylib ercse (L ’u borec) 1615 T uricska (Turicky) 1615 A b elo va (A belova) 1619 [G a lg a ]G u ta 1620 O zdin (O zd ’any) 1620 K á ln ó g a rá b (H rabovo) 1622 P o ltá r (Poltár) 1622 P o lich n o (Polichno) 1630 K isze llő (M a lé Z lievce) 1633 M a skfalva (M asková) 1640 A lsó sztreg o va (D olná S treh o vá) 1652 B ér 1662 N a g ylá m (V e l’k y L o m ) 1662 104 1549 1596 1598 1600 1603 1608 birtokos(ok) Balassa Imre (kék­ Balassa Zsigmond, kői urad.) Soós Ta­ Soós Gábor és más, Soós Sebes­ János tyén, Kürtössy Pál Bebek Ferenc (fü­ leki urad.), Balassa Balassa Zsigmond Imre (kékkői urad.) Libercsey Bernát Derencsényi Far­ kas (salgói urad.), Balassa Zsigmond, Szőllősy János, Balogh Gáspár Szőllősy Lőrinc Balassa Zsigmond, Lossonczy István Forgách Zsig­ (gácsi urad.), mond, Nyáry Pál, Balassa Imre Török István, (kékkői urad.) Homonnay István Soós Soós uradalom, uradalom, Balassa Balassa Balassa Balassa uradalom uradalom Zsigmond uradalom Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom uradalom Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom nincs említve Balassa Zsig­ Balassa Balassa Balassa Zsigmond mond, uradalom uradalom és Imre Forgách Zsigmond Balassa Zsigmond törökök és tatárok (1542) által elpusztítva nincs említve Derencsényi Far­ kas (salgói urad.) Kubinyi Kristóf Orle Miklós Etthre Benedek, Etthre Balázs, Etthre Péter Serény Mihály (töröknek alávetett) Etthre család Orle Miklós Orle uraság Etthre uradalom uradalom nincs említve nincs említve Soós Gá­ Soós Soós nincs bor és János uradalom említve János Balassa Balassa Zsigmond, Országh Kristóf, Zsig­ Balassa Török István, Losonczy Balassa Balassa Zsigmond mond, Zsigmond Nyáry Pál, Hocsalád uradalom (divényi urad.) és Imre Forgách monnay István Zsigmond Soós Tamás, Soós Sebestyén Soós János és Gábor Kutasy Balázs, Herédy István törökök és tatárok által elpusztítva Romhány Gergely (töröknek alávetett) nincs említve Forgách Losonczy István Forgách Forgách Forgách Forgách Zsigmond Zsigmond (somoskői urad.) Zsigmond Zsigmond uradalom és többek Madách István, Madách Márton Madách Péter Madách Péter Madách Péter uradalom nincs említve Báthori György Nádasdy Ferenc Nádasdy Ferenc nincs említve (bujáki urad.) (töröknek alávetett) (töröknek alávetett) Balassa Imre (kék­ Balassa kői urad.), Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond Zsigmond Zsigmond uradalom uradalom János (szklabonyai és Imre urad.) �Reformáció 500 Helység (mai elnevezés) - ev. egyh-a fennállt /keletkezett A lsó b o d o n y 1677 S á m so n h á za 1678 L egénd 1681 B ánk 1699 A g á rd 1700 1549 1596 1598 1600 1603 1608 birtokos(ok) Bodonyi Miklós, Sambokréti Tamás, Bodony János nincs említve Bodonyi Bendek Peleny Benedek (töröknek alávetett) Forgách Zsig­ mond, Nyáry Pál, Losonczy István, Török István nincs említve Török István, HoOrszágh Kristóf (töröknek alávetett) monnay István (tö­ röknek alávetett) Ráskay család, Is­ Legéndy Baltazár, pán András, LeGyürky Benedek Legéndi György géndy Gergely, nincs említve (töröknek (töröknek alávetett) Bernáthy Bernát alávetett) (1542) Balassa Zsigmond, bánki plébános nincs említve (1542) Paczoth Paczoth András András Balassa Zsigmond (töröknek özvegye nincs említve (1542) alávetett) (töröknek alávetett) Levéltári források 1549-es összeírás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos levéltára (MNL-OL) E-158 - 1672. doboz 1596: MNL-OL E-158 - 1639. doboz, Tom. XXIV. 477-503. o. 1600, 1603, 1608: MNL-OL E-158 - 1640. doboz, Tom. XXIV. 522-547. o. 1609, 1610: uo. 551-567. o. 1613, 1614: uo. 570-582. o. 1618, 1622: uo. 587-629. o. 1626, 1647: uo. 634-649. o. 1635: MOL E-158 - 1639. doboz XXIII. (XXII.?) kötet 323-346. o. 1638: uo. 347-362. o. 1661: Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (MNL-NML) IV.7.B. Nr. 2. 1683: MNL-NML IV.7.B. Nr. 5. Evangélikus Országos Levéltár - Evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek Bányai Egyházkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” Dunáninneni Egyházkerület - Mosoni és Nógrádi egyházmegye 1899. Nógrádi esperesség 1899. Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye 1900. Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye 1928. 105 �Szemle C songrády B éla Madách nyomában (is) K ozm a Dezső: Irodalm unk útjain - Erdélyben V álogatott írások Az 1964-ben alapított Madách-díjat mindig is szép számmal kapták meg olyan arra érdemes kutatók, szakemberek, akik vagy nem is magyar anyanyelvű­ ek voltak, vagy ha igen, a határainkon kívül éltek, illetve élnek. Az utóbbiak sorát gyarapította 2000ben Kozma Dezső kolozsvári irodalomtörténész, egyetemi tanár, mintegy kéttucatnyi könyv szerzője is. A díjat a hagyományos balassagyarmati Madáchnapon - amelyet a Tragédia-költő szerzőjének szü­ letésnapja tiszteletére tartanak - január 21-én vette át Becsó Zsolttól, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökétől „Madách életművének ku­ tatásában, publikálásában, népszerűsítésében elért eredményeiért.” Ráadásul - nyilván nem véletlenszerűen - az ilyenkor szokásos ünnepi beszédet ugyancsak Kozma Dezső - akkor a kolozsvári Babe§-Bolyai Tu­ dományegyetem dékánhelyettese - tartotta. Ebben - többek között - az alábbiakat hangsúlyozta: Megcsonkítanánk Madách szellemi örökségét, ha fő művét, „Az ember tragédiájá”-t csak úgy emlegetnénk, mint a magyar irodalom társtalan alkotását, ha szem elől tévesztenénk írójának szoros kö­ tődését korához, irodalmunk korabeli állapotához...Nem titok az sem, hogy Madách Imre a magyar irodalom egyik legegyetemesebb költő-gondolkodó­ ja, hogy a világirodalom jeleseinek szellemi rokona, s hogy 1860-ban befe­ jezett, több nyelvre lefordított és a világ színpadait meghódító műve milyen alkotások „családját” gyarapítja... A magyar költő is az emberi lét alap­ kérdéseinek avat részeseivé... Most, egy új évezred kezdetén, sok eddigi ér­ téket kétségessé tevő világunkban megkérdezhetjük: Melyik Madáchra van szükségünk? Az örök küzdés értelmét megfogalmazóra? Az emberi cseleke­ det hiábavalóságát felmutatóra? A kétségek és meghasonlások közepette is a bízva bízást kimondóra? Sorolhatnám a kínálkozó kérdéseket. Nem teszem már csak azért sem, mert önmagukban kirekesztők lehetnek. És Madách szelleméhez sem lennénk hűek, ha megelégednénk egyetlen válasszal, hisz a költő nem a boldogulás bizonyosságát, hanem annak lehetőségeit kínálja a sorsát alakító ember szám ára.A nagyságnak, a magasztosnak, az emberi­ 106 �Szemle nek és az isteninek olyan ígérete ez, amelynek éppúgy része a ködképeket oszlató realitás, mint a soha meg nem szűnő vágyakra ösztönző képzelet. „Karod erős, - szíved emelkedett” - mélyíti meggyőződéssé Madách az eh­ hez vezető út feltételeit... S e szöveg - A lélek él - e kínos szent örökség címmel (Madách - ma) alcímmel napvilágot látott az irodalomtudós leg­ utóbbi - jelen recenzió tárgyát képező - Irodalmunk útjain - Erdélyben cí­ mű, válogatott írásokat tartalmazó kötetében is... E szakszerű értelmezésnek természetesen nemcsak a Madách-díjat „meg­ szolgált” előzményei voltak, de volt utóélete is. 2003-ban Salgótarjánban a Palócföld Könyvek új folyamában jelent meg Kozma Dezső Madách című tanulmánykötete. Ebben a fenti balassagyarmati beszéd, valamint a Biblia, mint élményforrás, a Hatalom és szabadság lehetőségei Madách műveiben, Fráter Erzsébetről többféleképpen című írások és Andor Csaba A siker éve: 1861 című könyvéről írott ismertetés mellett több olyan - Madách és Er­ dély témakörű - dolgozat is megelőlegeződött, amely az Irodalmunk útjain...-ba is bekerült vagy szó szerint, vagy némiképp módosított változatban. Annál is inkább, mert e hatszáz oldalas kötet csaknem fél évszázad során papírra vetett, tematikailag, műfajilag sokféle írásból válogatott és - mint a szerző az ajánlásban megfogalmazta - a magyar irodalom különböző kor­ szakaiba vezeti el az érdeklődő olvasót. Kozma Dezső 1935-ben az egykori Kolozs megyei Középlakon született, tehát válogatott kötete megjelenésének évében volt nyolcvanéves. 1959-ben végzett a Babe§-Bolyai Tudományegyetemen, ahol - egy rövid ideig tartó sepsiszentgyörgyi középiskolai tanárkodás után - hamarosan gyakornokként, illetve tanársegédként foglalkoztatták. Kolozsvárott végigjárta az úgynevezett ranglétrát, volt adjunktus, docens, 1994-ben lett professzor, s az oktatás, kuta­ tás mellett irányította a doktoranduszok képzését, s betöltötte a dékánhelyette­ si funkciót is. Nyugdíjazását követően 2003-tól az akkor alakult nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemtől kapott meghívást. Egy évtizedig utazgatott Váradra, ahol dékánként is segítette az új egyetem működését. Munkásságának jelentős részét főként 19., kisebb részben a 20. századi magyar irodalmi értékek felmutatása, népszerűsítése jelentette, illetve jelen­ ti. Első írása 1961-ben látott napvilágot, azt követően számtalan publikáció­ ja jelent meg az erdélyi folyóiratokban, lapokban. Bevezetésekkel és jegy­ zetekkel látta el a Tanulók Könyvtára és a Magyar Klasszikusok sorozat több kötetét, monográfiát adott ki - mások mellett - Mikszáth Kálmánról, könyvet írt Petőfiről, Arany Jánosról, a századfordulós magyar irodalomról. Bécsben és Rómában nemzetközi ülésszak résztvevője volt, miközben elő­ adások sorát tartotta Erdély-szerte, de az anyaországban is. Így került szo­ ros munkakapcsolatba - a válogatott kötetét is kiadó - Madách Irodalmi Társasággal és a Nógrád megyei központú Mikszáth Kálmán Társasággal. 107 �Szemle Az Irodalmunk útjain - Erdélyben négy fejezetre tagolódik. A Madáchcsal kapcsolatos írások a Nagy idők vonzásában című első részben kaptak helyet. Nemcsak a legnagyobb - csaknem húszoldalnyi - terjedelme, de tar­ talma következtében is A Madách-kultusz kezdetei Erdélyben (1884-1918) című tanulmány kívánkozik mindenekelőtt a kiemelésre. Az ősbemutatótól - a kolozsvári színpadig című fejezet értelemszerűen Az ember tragédiája színházi „karrierjét” elemzi. Az 1883. szeptember 20-i budapesti Nemzeti Színház-i ősbemutató után alig öt hónappal - 1884. február 27-én - már a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is megismerhette Ecsedi Kovács Gyula - aki Ádámot is alakította - rendezésében Madách Imre drámai köl­ teményét. Évát nem kisebb személyiség, mint Jászai Mari formálta meg nagy elismerést aratva. A Tragédia sikerét követően Ecsedi Kovács Gyula a Csák végnapjait (1886), a Mózest (1888), valamint a Férfi és a nőt (1892) is megrendezte. Az 1895/96-os évadban újra műsorra került Az ember tragé­ diája, amely Kolozsvárott 1918. december 18-án a századik előadást is megérte, de Nagyváradon is gyakran láthatta a publikum. Ugyanezen írás Irodalmi értelmezések című részében Kozma Dezső a Tragédia erdélyi színrevitelével párhuzamosan megjelent két Madách-elemzésre hívja fel a fi­ gyelmet: Morvay Győző - nagybányai és budapesti gimnáziumokban taní­ tott - bölcsészdoktor 1897-ben Nagybányán (saját költségén) megjelentetett Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához című könyvére, egy „korai szintéziskísérletre”, valamint a Petőfi és Madách műveit német nyelven népszerűsítő szintén kolozsvári tanár, Barabás Ábel Madách-értelmezésére. Az előbbiben Morvay Győző világirodalmi párhuzamaiban jórészt az akkor még gyermekcipőben járó összehasonlító irodalomtudomány szempontjai érhetők tetten. Hasonló módon járt el Barabás Ábel - aki szintén tanár volt Kolozsvárott - is, aki szerint a Tragédia első színének „hatalmas harmó­ niája ” egyfajta egyetemes ideál megjelenítője. Ravasz László teológiai tanár, akadémikus, református püspök és Páskán­ di Géza író Madách-értelmezésének egy-egy önálló tanulmányt szentelt Kozma Dezső. Az előbbi tartalmát a cím - Az ember tragédiája teológiai szemmel egyértelműsíti. Ravasz László a mű sokat emlegetett pesszimizmu­ sára az eszményi és a realitás, a vágy és a lehetőség, az ember és az isteni egyensúlyának az igényével válaszol. Az irodalomtudós szerint lényegében Páskándi Géza is hasonló következtetésre jut Az Úr „kiegyezése ” és a ráció magáramaradottsága címmel: A teremtéstörténet szorosan összefügg az emberi küzdelmekkel, a keret nem szó szerint bibliai, inkább annak egy mi­ tikus formája. A bibliai elem csak kiindulási pont a szimbolikus felnagyítás­ hoz. Az „égi ” és a „földi ” - nem válik el egymástól, az Úr megengedi Luci­ fernek a „próbát”, ami nem jelenti az Úrtól való teljes elszakadást, csupán a „kétkedő kereszténységet.” 108 �Szemle Értelemszerűen külön dolgozatban foglalkozott Kozma Dezső 2014-ben az új évezred küszöbén született erdélyi Madách-értelmezésekkel. A Válto­ zó átjelzések címmel megfogalmazott bevezetőben azt állapította meg, hogy az utóbbi időszakban Madách gondolatisága, világképe, etikai megközelíté­ se kapott nagyobb nyomatékot... Mások mellett idézi például Deák Tamás író, műfordító 1983-as esszésorozatát, amelynek már a címei is árulkodóak: Száz év Madách, Egyedüli esélyünk a gondolat, Az üdvözült szellem. Kozma Dezső ezen tanulmányában esik szó arról a rendhagyó nagyváradi vállalko­ zásról is, amelyik két színművész, Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó nevé­ hez fűződik. 1994-ben ők alapították a Kiss Stúdió Színház magyar nyelvű magántársulatot, amelyik 2000. július 8-án oratorikus formában mutatta be a Tragédiát, a színeket összevonva, mindössze nyolc szereplővel. A művet egyedi módon színre vivő Varga Vilmos a következőket írta a Bihari Napló hasábjain ugyanazon év november 7-én: Ez az előadás mindenkihez szól. Ez a darab elgondolkoztat arról, hogy miért is születtünk erre a világra, mi célból élünk ezen a földön. Vagyis azt hozza elénk, amiről minden ember adott pillanatban óhatatlanul elgondolkozik... Tematikájában ide sorolandó az Egy Tragédia-rendezés műhelytitkai című, 2006-ban papírra vetett opus is. Ez a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán oktató Kovács Levente rendező 2003-as Madách és Harag Marosvásárhelyen című könyvével fog­ lalkozik. Pontosabban a kötet azon részével, amely Harag György 1975-ös rendezését - amelyben Kovács Levente a rendező munkatársaként maga is részt vett - elemzi az előadást létrejöttének krónikája, művészi célkitűzései, színpadi megvalósításának és visszhangjának tükrében. A negyvenegy alka­ lommal színre vitt előadás kivételes sikeréhez hozzájárult, hogy a főbb sze­ repeket a korabeli erdélyi színművészet kiváló egyéniségei játszották. Éva Tanai Bella és Farkas Ibolya, Ádám Bács Ferenc és Ferenczy Csongor, Lu­ cifer Lohinszky Loránd, az Úr Csorba András volt. A Madách lírai versei - kettős tükörben című tanulmány a Madách Iro­ dalmi Társaság 2008-as balassagyarmati ülésszakán elhangzott és a társaság kiadványsorozatában megjelent előadás átdolgozott változata. Kozma De­ zső Máté Zsuzsanna és Bene Kálmán közös, Madách Imre lírája - iroda­ lomesztétikai és filológiai nézőpontból című könyvére reagálva fejtette ki álláspontját. Nem szándékozott eldönteni a Madách-magyarázók sokéves vitáját, hogy mennyire egyműves Az ember tragédiája költője, de úgy véli, hogy a lírai verseknek az elméleti-filológiai megközelítése a 19. századi magyar líra új olvasatának lehetőségeit kínálja. S végül, de nem utolsósor­ ban e „Madách-blokkba” Andor Csaba Madách életéről írott - fentebb már említett - könyvének méltatása is bekerült. E reprezentatív válogatás első fejezetében nemcsak Madách Imréről esik szó, hanem Petőfi Sándorról, Arany Jánosról, Vörösmarty Mihályról, Tom­ pa Mihályról, Jókai Mórról, Kemény Zsigmondról, sőt a 16-17. században 109 �Szemle élt Szenczi Molnár Albert zsoltároskönyvéről is. Felsorolni sem lenne könnyű, hogy a Korok fordulóján, a Régi erdélyi arcok és az Új évszázad sodrában című további három részben kikről ír Kozma Dezső, bizonyítva széles szellemi horizontját, sokoldalú érdeklődését, imponálóan gazdag is­ mereteit, enciklopedikus tárgyi tudását. S ez gyakorlatilag az egész 19-20. századi magyar irodalomra igaz, még ha az orientációt, az iránytűt az „erdélyiség” képezi is. Azt, hogy egy Nógrád megyében megjelenő folyóirat szemlerovatában miért éppen Madách Imre lett a figyelemre különösen ér­ demes szerző - ha úgy tetszik, a „primus inter pares”, azaz „első az egyen­ lők között” -, aligha kell magyarázni... (Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 2015) 110 �Szerzőinkről A csai R OLAND(1 9 7 5 , C e g lé d ) R a d n ó ti-d íja s, tö b b a n to ló g iá b a n s z e re p e lt. T ö b b ö n á lló Z e lk Z o ltá n -d íja s é s B á rk a -d íja s író. S o k m ű fa jb a n alk o t. L e g ú ja b b k ö n y v ei: Szellem­ k ö te te j e l e n t m e g . D o lg o z o tt a te le v íz ió ­ n a k , k ö z ö s s é g i r á d ió t v e z e te tt. s t u t t g a r t ­ kócsagok (v e rse k ), A betondzsungel könyve b a n , B u d a p e s te n él. (ifjú sá g i reg é n y ). V a n e g y lá n y a , Z só fi. A z K eszthelyi- M angó Esumi és Asao c ím ű d rá m á ja m e g n y e rte az R S 9 S zín h á z fe sz tiv á ljá n a k fő d íjá t. Á dám T amás (1 9 5 4 , B a la s s a g y a rm a t) k ö l­ tő , sz e rk e s z tő , ú js á g író . F o ly ó ira to k b a n , a n to ló g iá k b a n k ö z ö l v e rs e k e t. T a g ja a G abriella, D r. (1 9 6 5 , s z é c s é n y ) k ö ltő , h á z io rv o s , te r m é ­ s z e tg y ó g y á s z . G y ö n g y ö s ö n él. V e r s e k e t é s s z a k m a i ír á s o k a t p u b lik á l. A z A r a n y ­ a n y u D íj k ü lö n d íja s a . K ovács K risztián (1 9 8 4 , B a la ss a g y a rm a t) M a g y a r Í ró s z ö v e ts é g n e k é s a M Ú O S Z n a k . 11 k ö te te k ö z ü l az e ls ő ( Gyökerek lé­ tö rté n é sz . Je le n le g a K á ro li G á s p á r R e fo r­ m á tu s E g y e te m T ö rté n e le m tu d o m á n y i D o k ­ legzése) a P a ló c f ö ld K ö n y v e k s o ro z a tb a n je le n t m e g , a z u to ls ó k ö te te 2 0 1 4 - b e n to ri is k o lá já n a k d o k to ra n d u sz a . F ő k u tatási terü letei: a R á d a y c s a lá d b irto k lá stö rté n e te , lá to tt n a p v ilá g o t Macskaszerdák c ím m e l. a p a ra sz ti c s a lá d o k tö rté n e te (e z z e l k a p c s o ­ B árdos J ózsef, D r. (1 9 4 9 , S z e g e d ) fő is k o ­ la tb a n m á r k é t k ö n y v e m e g je le n t), a 2 5 -ö s la i ta n á r, iro d a lo m tö r té n é s z . M a g y a r­ o ro s z s z a k o n v é g z e tt a J ó z s e f A ttila T u d o ­ lo so n c i g y a lo g e z re d tö rté n e te , N ó g rá d m e ­ g y e 1 6 -1 8 . sz ázad i tö rté n e te . m á n y e g y e te m e n szegeden, itt s z e rz e tt K ovacsics Z suzsanna (1 9 6 0 , B u d a p e s t) e g y e te m i d o k to ri c ím e t, m a jd P h D -fo k o z a to t. M á s fé l é v tiz e d ig ta n íto tt iro d a lm a t, k ö ltő , m ű fo rd ító , to lm á c s . A z E L T E B T K tö r té n e le m -o la s z s z a k á n d ip lo m á z o tt. E l­ g y e r m e k iro d a lm a t a K e c s k e m é ti F ő is k o la C T a n ító k é p z ő F ő is k o la i K a rá n . K u ta tá s i te ­ v é g e z te a M a g y a r Í ró a k a d é m ia s z é p ír ó M e s te rk u rz u s á t. K ü lö n b ö z ő a n to ló g iá k ­ rü le te M a d á c h Im re é le tm ű v e , a X IX . s z á ­ z a d m á s o d ik f e lé n e k m a g y a r iro d a lm a , b a n je le n te k m e g v e rs e i. K é t o n lin e f e lü ­ v a la m in t a m e s é k v ilá g a . M a g a z in é s a L e n o la j K u ltu r á lis O n lin e M ű h e ly á lla n d ó s z e rz ő je . sÁKG yöngyi (1 9 5 0 , le t, a L ite r a - T ú r a Iro d a lm i é s M ű v é s z e ti K is v a s z a r) k ö ltő , író , p e d a g ó g u s . 2 0 1 3 ó ta a M a g y a r Í r ó s z ö v e t­ sé g ta g ja . B u d a p e s te n él. V e rs e i, n o v e llá i, L imbacher G ábor, D r. (1 9 5 8 , B u d a p e s t) d rá m á i s z á m o s f o ly ó ir a tb a n j e le n te k m e g . n é p r a jz k u ta tó , s z o c io ló g u s . A sz é c sé n y i K u b in y i F e re n c M ú z e u m é s a K r ú d y G y u ­ E d d ig n y o lc v e r s e s k ö te te lá to tt n a p v ilá ­ g o t. M u n k á s s á g á t 2 0 0 8 - b a n B á n k u ti M ik - la K ö n y v tá r ig a z g a tó ja . A n é p i v a llá s o s ­ sá g k u ta tó ja , k o n f e re n c iá k , s z e rv e z ő je . M a d á c h -d íja s . ló s -d íjja l is m e r té k el. k iá llítá s o k C songrády B éla, D r. (1 9 4 1 , H a tv a n ) k ö z ­ N agy T ibor B alázs (1 9 8 3 , E g e r) író , ú js á g ­ író, sz e rk e sz tő , k ö z é p isk o la i ta n á r. A N ó g ­ rá d M e g y e i H írla p n a k 1 9 9 6 -tó l 2 0 0 2 -ig v o lt író , ta n á r. A z E L T E B T K m a g y a r n y e lv és a fe le lő s sz erk e sz tő je . É v e k ó ta sz e rk e sz ti a M u n k a tá rs a v o lt a H e v e s M e g y e i H írla p ­ n a k , c ik k e i je le n te k m e g az Egri Szín , a iro d a lo m sz a k á n s z e rz e tt ta n á ri k é p e síté st. n a p ila p K u ltú ra ro v atát. A M a d á c h -h a g y o m á n y Á p o ló E g y e sü le t eln ö k e , tö b b c ik lu s Part Magazin é s az Egri Ügyek m é d ia fe lü ­ ó ta ta g ja a T IT o rsz á g o s e ln ö k sé g é n e k . le té n , v e rse é s e s sz é je lá to tt n a p v ilá g o t az G réczi- Z soldos E nikő, D r. (1 9 7 4 , K ö r­ Agria fo ly ó ira tb a n é s a PoLíSZ o n lin e p la t­ p u b lik á c ió k fo rm já n . J e le n le g a D o b ó Istv á n V á rm ú z e ­ M a­ u m R é g é sz e ti O s z tá ly á n d o lg o z ik . A R e g io dách Imre levelezését ( 2 0 1 4 ) b e m u ta tó le g u tó b b i k ö te té t A n d o r C s a b á v a l á llíto tta V irid is E g y e s ü le t ta g ja k é n t a z e g y e s ü le t á l­ ta l fe n n ta rto tt B ró d y 5 K lu b s z e rv e z é sé b e n ö ss z e . v e s z ré sz t. m end) s z e rk e s z tő , iro d a lm i sz e rz ő je , n y e lv é s z , e g y e te m i o k ta tó . s z e rk e s z tő . P ró z á t, c ik k e k e t, f o rg a tó k ö n y ­ v e k e t ír. ir o d a lm i fo ly ó ir a to k b a n p u b lik á l, Typhóeus blogja c ím m e l s z e m é ­ ly e s b lo g o t is v ezet. K alász I stván (1 9 5 9 , B u d a p e s t) író , ta n á r, O RAVECZ T ibor (1 9 5 9 , S a lg ó ta rjá n ) k ö ltő . K ö z é p is k o lá s k o rá tó l ír v e rs e k e t. A z a k - �k o ri P a ló c f ö ld ir o d a lm i- s z e lle m i é le té b e n t e lt ifjú k o ra . J e le n le g N a g y ta r c s á n él. Képzőművészek: C UHAI P ÁL (1 9 4 5 , ENE GÁL I stván (1 9 6 9 , S a lg ó ta rjá n ) fe stő ­ B e z e n y e ) k ö ltő , ta n á r, ta n k ö n y v író . A z E L T E B T K m a g y a r - tö r ­ m ű v é s z . C e re d e n él. R a jz ta n u lm á n y o k a t Iv á n y i Ö d ö n , m a jd F ö ld i P é te r irá n y ítá sa té n e le m s z a k á n (E ö tv ö s -k o llé g is ta k é n t) k itü n te té s e s ta n á r i d ip lo m á t sz e rz e tt. T a n ­ a la tt fo ly ta to tt. M ű v é s z e ttö rté n e te t h a llg a ­ to tt D r. V é g v á ri L a jo s p ro fe s sz o rn á l a M is ­ k ö n y v e ié r t a z M T A P e d a g ó g u s K u ta tó i k o lc i B ö lc s é s z E g y e sü le tb e n . D ip lo m á já t a P á ly a d íjb a n r é s z e s íte tte . R é s z t v e tt a M ik ­ D O T E E Ü F ő isk o la i K a rá n sz e re z te . T a g ja s z á th k ritik a i k ia d á s 7 8 . é s 8 0 . k ö te té n e k s a jtó a lá re n d e z é s é b e n . a M a g y a r F e s tő k T á rs a sá g á n a k . 2 0 0 9 -b e n N ó g r á d M e g y e i P rim a -d íja s le tt k é p z ő m ű ­ Z entai L ászló, D r. (1 9 5 0 , S o p ro n ) k ö ltő , v é s z e t k a te g ó riá b a n . 2 0 1 5 -b e n „ E u ro p e a n író , a S o p ro n i F ü z e te k fő sz e rk e s z tő je , n y u ­ g a lm a z o tt k o rm á n y z a ti fő tis z tv ise lő , a P a r­ A r t S ta r” d íja t k a p o tt B rü ss z e lb e n . T ö b b m in t n e g y v e n e g y é n i k iá llítá s a v o lt o rs z á g ­ S la m e n t N é p jó lé ti K a b in e tjé n e k f ő ta n á c s ­ a d ó ja , n y u g d íjsz a k é rtő . 2 0 1 0 é s 2 0 1 6 k ö ­ h a tá ro n b e lü l é s k ívül. H ÜVÖSI C SABA (1 9 8 1 , S a lg ó ta rjá n ) f o tó ri­ z ö tt a P a rla m e n t N y u g d íjb iz to s ítá s i E lle n ­ ő rz é si T e s tü le té n e k ta g ja . K ö z ig a z g a tá si, p o rte r. A N ó g r á d M e g y e i H ír la p m u n k a ­ tá rs a . N ó g r á d m e g y e tö b b v á r o s á b a n p a ­ jo g tu d o m á n y i é s s z o c io ló g ia i d ip lo m á t sz e rz e tt. 1968 ó ta p u b lik á l sz é p iro d a lm i ló c n é p tá n c o s o k a t s z e re p e lte k k é p e i. ír á s o k a t é s sz a k m a i c ik k e k e t, ta n u lm á n y o ­ k a t. E d d ig ö t k ö n y v e lá to tt n a p v ilá g o t. L e g ­ u tó b b i k ö te te a z id ei K ö n y v h é tre je le n t m eg Mikor jö n az öreg c ím m e l. b e m u ta tó k iá llítá s o n ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/661f8b23ea74c74b468765df33dc6ba8.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2017 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2017/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2017 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika