24 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/974015654d4069b23b847f0c0de817d8.pdf c2ea7de0784a88a78ebf1bb96e93f939 PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Szili József Október 23.; Az igazság most; Alkonyi felhőfestmény Budapest fölött 1956. december 5-én Tandori Dezső Utópont – előpont versek (1961-2011) / Most nem az, hogy…; Más körözés, összevisszázás; Egy lé(t)filozófiai kérdés; „Két nap, az élet”; Még bef. a kaleidoszkóplábfejhez; Volt Csehy Zoltán Pegazus istállója; A gyerek legjobban Händelre alszik; Egy W. S. Burroughs-regényt kezdtem olvasni; Mint aki mindig Polgár Anikó Eurydice elázik; Eurydice rágyújt Nyilas Atilla Egynyári jegyzetek (2011) Nyerges Gábor Ádám Mostmilesz; Lektori jelentés helyett Lázár Bence András Halottak napja; Egy fénykép alá Ardamica Zorán felhővé mozdul; maradtam ködnek Kupcsulik Ágnes Kedvező idő Oláh András Anna naplójából; menetrend szerint; zárójelben Polák Péter az ujjlenyomatok úgyis ott maradnak; rovartánc Nagypál István Elalvási technikák; Minden Szenderák Bence Egészen más; Olvadás Hegedűs Ágota narváleső Duma István András Ősi nyelv Tőzsér Árpád 3 8 12 15 16 20 22 24 25 27 29 30 32 33 34 Tomas Tranströmer Megválaszolatlan kérdések (Találkozásom Tranströmerrel) Gogol; Prelúdium (Tőzsér Árpád fordítása) Szávairatok Lehet. Minden lehet. (Rakjatok tüzet!) 38 Kövületek (Naplójegyzetek 2001-ből) A borítékolt gombolyag (Before/after [3.]) A negyvenesek pavilonja (Regényrészlet) Zimankó és a Város szíve (Részlet egy induló történetből) A súlytalanság egy napja Miskolci bronzkarikák 45 54 62 71 76 81 A szubjektum formái Babits kései lírájában A barátkozás lehetőségei / A Cigányélet és a magyar valóság a hazai roma-mozikban 85 Tomas 35 36 Próza és vidéke Tőzsér Árpád Lovas Ildikó Nyerges András Szászi Zoltán Potozky László Papp Dénes Kutatóterület Varró Annamária Bodnár János Kristóf 98 Találkozási pontok N. Tóth Anikó Mizser Attila – Nagy Csilla „Legyen bennünk egy nagy adag könnyedség” / Beszélgetés Lovas Ildikó íróval 104 Fesztivál, tánc, kommunikáció / Beszélgetés Dr. Egyedné Baránek Ruzsenkával, a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál főszervezőjével 116 �Sulyok László Sors-birkózások / Négy konfesszió 118 Kép-tér Tóth Kinga Kanyó Emma „Mintha csak egy ablak lenne” / Egy szemétdomb festményei 125 „Érzed a kép szagát” / Beszélgetés Csemniczky Zoltán szobrászművésszel, galériavezetővel 127 Ami marad Kabdebó Lóránt Elmy József Debreceni Boglárka Halmi Nikolett Bedi Kata Szele Bálint Szekeres Szabolcs Vass Norbert Turi Márton Csongrády Béla „A test kivirágzik” / Palkó Tibor – L. Simon László: Háromlábú lovat etető lány Variációs formákból költői nyelvezet / Nyilas Atilla: Szerelemgyerek Penészfoltok, faggyús homály, utómunkálatok / Kollár Árpád: Nem Szarajevóban „Adott koordináták” / k. kabai lóránt: klór „Két mondat közt” / Deres Kornélia: Szőrapa Éretlen szüret / Kinde Annamária: Rózsavér Jelenetek egy házasságból / Nyerges András: A barátságszédelgő Ferencváros-zen / Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi Utazás a klisék világába / Vlagyimir Szorokin: Hóvihar „Kincsestár ez a vidék” / Végh József: Hazaváró Helyismereti Sorozat (Rétsági kistérség) In memoriam Pál József (1950-2011) 129 133 137 139 140 143 146 149 151 155 159 Jelen számunk illusztrációit MOLNÁR GERGELY munkáiból válogattuk. A borító a part című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Cím nélkül 1. (elől) és a Cím nélkül 3. (hátul) című alkotások láthatók. MOLNÁR GERGELY (1983, Sárvár) • festőművész, zenész, videóművész, rajz és vizuális kommunikáció szakos tanár • A Nyugat-Magyarországi Egyetemen (Berzsenyi Dániel Főiskola) diplomázott (2006) • Legutóbbi egyéni kiállításai: Egy szemétdomb festményei (Tarajos Gőte Artklub, Bp., 2011); Falusideal (Boulevard & Brezsnyev, Bp., 2011); Ynormal (Műhely Kávézó, Bp., 2010); „az étel kész” (Hegyfalu, Művelődési Ház, 2010) • Legutóbbi csoportos kiállítása: Emoráció Országos Reklámkonferencia (Bp., 2010) • Saját honlap: www.molnargergely.blogspot.com • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2011-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” S ZILI JÓZSEF Október 23. Alacsonyan a házormok fölött fegyverropogást szállít az ég alábuktatja az utcák vermeibe Egy szellő itt maradt nyárról lézeng mint a téleleji légy A Práter-utca végén muskátlik fölött kihajol egy asszony fonnyadt és fehér s ami fehér itt szürke mint a fal szavak potyognak mint a vakolat Lehetne csöndes októberi éj Lehetne csönd A feszes égen fegyverek dobolnak Kinek szánták e jeleket Potyog a vakolat Lehetne csönd ha mindent ős-elölről kezdenénk  Lassan gördült a rakpart fölött a villamos Dacunk a puha égre bámult a szobor derekán A vén Gellérthegy bólogat hogy már e nép megbűnhődte a korokat amiket meg sem ér Prófétáink prófétáltak jókor de a fülek csak most lettek bibék magházzá tokosítva lelkeinket 3 �Esküszünk a magyarok pogány istenére Esküszünk tizenkét pontjainkra s valahány sebünknek nevet tudtunk adni Gyulladásban a vakmerő remények Recrudescunt inclytae gentis vulnera sebek fölfakadtak hidak eresztékein csorogtak partot mostak Nagy búsultunkban felgyülekvésünk toporog indul lassú vonulással Ki dörömböl az ég boltozatján bereteszelt kapukon ki dörömböl örökletes tüzek kálváriásai portverők porban slattyogók partok szakadnak fordultokban fordulása készül az időnek Hosszú zarándokútjában a nép estére kelve a Duna-parton egy nagy sötétlő országházhoz ért A hazának nincsen háza Mért Kért még kért csak kért a nép Nincsen szemük meglátni a lángot mely idáig kúszott a föld alatt Láttad az asszonyt Kit átkoz Ki akarta hogy vér is kell a torra Égő forgács a két szemük felöltő nélkül viharkabátban teherautókon tépett lobogóval fegyverekért Egyszerre lobban lángra ezer év minden erdeje rég betakartak fatörzsek bokrok lápokba süppedt őstenyészet tüzel a föld alatt Lehetne csöndes éj de mit tudják az alvók 4 �csont hús porc velő ideg és vér vér sok vér az ember kitárulkozik anatómiánk kitárva szívünk pitvara vérfolyamok zsiliprendszere tereli a vért Feszítsd vállad a kőre tapostad de édes meglágyítja ilyen ölelés Megöl ha nem ölöm meg megölöm és megölnek A fegyver törvény Akik hozzák azokért Finoman illeszkedő csapok, reteszek, billentyűk, tárak fémlogikája tenyérbe lapuló zömök nyak vasalt tusához szabott gödre a vállnak célgömbtől célig feszülő tekintet az egyenessel párhuzamos ív a másik metszéspontig összeköt a másikig A fegyver rendje erős rend az emelőé kifordíthatja sorsából az embert Harcunk e kifordított szenvedés Frissen gyalult arcok fiak kiket korán fog satuba a halál a miértekből várat lehet rakni kedveseinket mind belé falaznánk meg is állna akkor magos Déva vára  Fecerunt magnum áldomás hét határra szólót sátrakban tűzdelt étkekre fölkerekedtek a népek suttogás a ponyvához közel a tánc alig csillapodott még hitbéli kincsünket elvitték meggyalázni 5 �Nem indult meg az ég a holtak sem túrták szét a sírjukat Az ég megállta némán de már a holtak megfordultak közöttünk és elindult hozzájuk tőlünk is egy nagy csapat Hat napig tartott amíg lett elég halottunk de az élők még megtanulnak élni Jaj ha lehetett volna elébb (1956. október 27-29.) Az igazság most Az igazság most az hogy nincs igazság C'est ça Ebbe a jobb lator a bal s közöttük számos Krisztus belehal Ettől a bátrak megvesznek A maznák még megúszhatják Ettől a mihasznák kapósak csakhogy magára ki vall Ami volt ami lenne ami van undor Hogy újra Megint csak eltolnánk Kiáltoznál de nincs hova kiáltozz Nincs akit kérjél nincs csak akit átkozz s nincs átkod hogy ne átkoznád magad Átkozd a végzetet meg a reményt is a veszteglést is meg a sietést is s légy egyre némább süketebb vakabb (1956. december 5.) 6 �Alkonyi felhőfestmény Budapest fölött 1956. december 5-én A mű ott maradt külvárosi telkek villák kertes házak fölött sötét lobok kacsok pászmák a gyöngykagylós ragyogás ravatalán a pokol vagy a menny lehasogatott kárpitjai roncsok cafatok foszlányok úsznak a csonka láthatárig romok égre-földre falrom tetőrom kéményrom pallók lécek gerendák dúcok tégla- cserép- üvegtörmelék zúzva törve hasítva szaggatva tépve nyesve csépelve csorbítva szórva terítve egymástól el egymásba szorosan bádogdobozok üvegszemét almahéj kormos cafatok ásatás után a kor maradványai itt mindennek igazolt helye van a gránát kacér kis repeszét repedt fazék piros zománcos füle öleli a tárgyak tudták a helyüket a jelre odaléptek a ceremónia egy pillanatra sem akadt el a romok rendje erős rend a rádió folyton kérdezősködik beszól a romok közé látjátok feleim szömtökkel aki hallja adja át a szédület kifogott a házakon nagyon meggondolatlanok ezek a házak feltehetőleg fiatalok még a világból is kiszaladnának aki hallja adja át s akkor a könyörgés vimádjunk mi csak vidáman vimádunk azt a csirkefogó atyaúristenit másképp is csinálhatott volna világot ne a falak roppanjanak össze romokká a romok röppenjenek föl falakká mi majd beüvegezzük a maradék gittel mi a maradék gittel (1956. december 9.) 7 �T ANDORI D EZSŐ Utópont – előpont versek (1961-2011) Most nem az, hogy… …szeretteimmel minden olyan nagyon rendben volna (hol van az így!), de tartozom nekik, meg az összetartozással is összetartozom, ártózva-már-tétovázódva is. Nincs az, hogy hirtelen csak úgy innen el, hipp-hopp. Mi lesz medvéimmel? Stb. Akiket minden nap megsímogatok, akiktől remélem, ne legyen hipp-hopp, érjek haza épségben etc. Hanem akkor most nem az, hogy mind ez, ez mind van, de hirtelen (érzem-e majd?) semmi sincs, az éjjel ezt próbáltam, darab jelenetét, jelenetdarabot, széttártam kezem az ajtófélfa (kapufélfa) felé, „Bocs, isten veletek, én hittem a legkevésbé…” Jó, a szöveg még nincs meg, de hogy kezem széttárom, az megy, egyéb témakörökben. Más körözés, összevisszázás Köröz-e, összevisszáz netán csak a pár milliméternyi muslinca, vagy ki-mi, lámpám körül? Már vigyázok rá. Évtizedekkel ezelőtt volt egy ily kis barátom. Ez a mostani eléggé ügyetlennek látszik. Jó ég, csak nem a múlt hónapi vagy? kérdem. Kinőtt volna a fél szárnyad, vagy felgyógyult sérüléséből? kérdem. Mert múlt hónapja ez volt: untam őt végül, odacsaptam. De nem halt meg, élt, forgott összevissza, még összevissza röppengetéseinél is 8 �összevisszább. Hát tenyeremre vettem, ott forgott. Láttam, fél szárnya mintha hiányozna, de nem biztos, hogy ez volt, lehet, csak kificamodott stb. Hát az írógép, a lámpa fényköre, a papírok etc. nem jó hely neki most, gondoltam akkor, és a születésnapi vitorlavirág mélyzöld levelei közé pottyantottam, virágföldre. – – – Eltelt sok idő, több, mint egy hónap. Hát mit látok? Itt ügyetlenkedik, lebbenget összevissza – nem akrobatikusan, na! – egy társa… vagy ő maga? Mondom, a szárnya… s így tovább. Ő lenne az? Medvéim így nevezték el: Kérészke… arra az esetre, ha ő lenne az. Viccesen. De neki ez mind komoly. Egy lé(t)filozófiai kérdés Fejjel belebuktam egy tányérba, valami lé volt benne, ritka dobás. A múltkor csak eldobtam egy tányért (ld. bokám, mint kalldgató rosszkóp). De nem zuhangtma – értsd: zuhantam, önkívület akkor? –, zumghata, ahogy kihúznak (színjózanon, mindez, ismétlem) a fürdőszobai kádból. Nem infarktus, nem sztrók, nem csak ráléptem a pizsamagatyám szárnyára, jav., szárz, jav. szárszegélyére. A lét dadog, idézem. De már unom ezt mesélni, mert így folytatódik, csak éppen hányszor? Hányadszor van és hányadszor lesz ez, hányszor folytatódik a lé, a száraz, a lét? Ez egy egyáltalán nem leves, ez egy száraz filozófiai kérdés. Hanem azért most azt ne higgyék rólam! Annyi van csak, hogy járásnak nevezhetően nem tudok járni (kb., és gyakran), egyelőre innen folytatódik. Cantor metamatek-mester második nagy kérdése nálam (a meddig folytatódik a számsor, ez az egyik): a közök mennyiek? két egység közt hány folytatódás van? Ld. Kafka: nagybátyám nem hitte, átér a szomszéd faluba, egy élet alatt akár, se. Így van 1-ről nem jutunk a kettőre, vagy 8095746830723947816754-ről stb… 6755-re. 9 �„Két nap, az élet” Ha két nap egymás után ki kell mozdulnom, le kell mennem otthonról, már olyan vagyok, mint egy űzött vad. Beszélünk ma így? Na jó, akár három napot itthon lenni, is jó. Mint mikor az életre kellett volna készülnöm, egyetemista koromban, mindenféle hajkurászások helyett is gyakran itthon maradtam, magam voltam, versenyeket játszottam. Hetvenkét évnek kellett eltelnie, hogy – visszakanyarodom! – rájöjjek, holtpontosan kifejezni a bizonytalant: ez a beszéd, s nem a holtbiztosat csak úgy bizonytalankodva. S ugyanígy kanyarodtam vissza a magamban-játékokhoz is. Van három ligám, 20 – 20 – 20 klubbal, és – ismétlem – magam játszom francia kaszinó kártyajáték eszközével a bajnokságokat. Felébredtem valami álmomból? Felé bredek, de mi felé? Még bef. a kaleidoszkóplábfejhez Fejemhez kapok: talán túl rég járok ugyanabban a cipőben! Meg lassan kapok lábra reggel. Bódult vagyok éj teljén, kimenet. Meg ha az utcán járok, félek. Persze, fél arasznyi buszlépcsőről se tudok rettegés nélkül le. Mindez. De elő fogom kotorni a téli cipőket, tényleg. (Folyt., Hérakleitosz, le ne állj, te más s más!) 10 �Aztán kezdődhet a köv. töprengés: miért, hogy egy ilyen művelet (előkotrás etc.) ekkora akadályaimba ütközik? Itt is ilyen kicsiny a terpeszem (dülmirigyhatás!), ennyire kusza a kaleidoszkóp stb.? Mindegy, a régi téli cipőket előkotrom, felpróbálom, így megyek ki holnap… holnapután inkább… és rettegni fogok a közvetlen-lábfeji-szokatlantól. Az utópont-versek átmenet vége. Határértékek 98675u4i30256789706 és 98675 félreütés 4 etc. Volt Volt. Ami. Volt, ami volt. Indul. Indulhat a nap. Fixbe rázódott a kaleidoszkóp. Ha hű vagyok magamhoz – – –? Nem voltam hű önmagamhoz? Beszélek? Miről beszélek! 11 �C SEHY ZOLTÁN Pegazus istállója Enzensberger versautomatája a marbachi múzeumban lényegében egy repülőtéri kijelző tábla mozgó négyzeteinek egzaktságát idézi: negyven másodpercenként száll fel újra a gép, vagy Pegazus, minden új sor egy szárnycsapás, és a betűeltűnések ideges kattogásában az éltesebbek agyában még az írógép emléke is feldereng. Ha megnyomod a gombot, bezárva e sokértelmű gesztusba (persze, ha olvasol németül) és ha kitartó vagy, versek sokaságát nyerheted meg így, költészettel gazdagon léphetsz ki az épületből, a felpattanó szó idegen tájakra repít, soha nem látott utazási katalógusok soha nem látott luxusszállodáiba, ráadásul, végül is te hoztad létre (gombnyomás az alkotó!) a jelentés járatait, röpteit, pilótáit, stewardesseit, magát a repülőteret, Pegazus istállójának szárnyas, mindent átható lószagát! A gyerek legjobban Händelre alszik A gyerek a legjobban Händelre alszik, ehhez nyilván hozzájárul Andreas Scholl is, nagyjából mindig az Ombra mai fu tájékán kezdi erőteljesen szopni a hüvelykujját, néha a szájába veszi a bal lábát, különös hangokat ad ki, melyeknek nincs sok közük a zenéhez, aztán elszenderedik, akár a piheszárnyas Ámor a fészkén, na jó, néha csak a Se in fiorito ameno 12 �prato táján, de az csak három-négy percnyire van onnét, finom, komótos bababőrrel vonja be a szemét, és belül szép lassan kihuny a bogár, mint az utolsó reflektor előadás után, negyed tizenegykor egy kiismerhetetlen operaházban. Egy W. S. Burroughs-regényt kezdtem olvasni Ez itt Carl Steinberg, Carl Steinberg, akit egy éve ismer kábé, és úgy tudja nézni, ahogy nézte akkor, de most, ahogy szájában a darab csokoládé, szétolvad nyomtalanul a térben a látás, szeméből bár úgy árad a fény, mint a családi ezüstből, melyet a zaciba vágott, hogy drogot vegyen, és most Carl a drog, ám legyen, a családi ezüst reménye, a tisztaság maga, a kiszőkített biztonság és rend vérszaga. Szőke volt, és törékeny, mint egy madár, orra és füle körül rózsaszín a bőr, egzotikus pinty, mindig röppenőben, egy kalitkában, mely nem térfogat, hanem űr. Lee szerette, hogy figyel rá, hogy tudja, mire vágyik, s ha nem is vágyik ugyanarra, hagyja játszani a vágyat a testetlen lebegésben: égövek közé szorult madár, akinek mindenütt anyja van. 13 �Mint aki mindig Mint aki mindig a kórus megszólalására vár, és nem mer hátranézni, úgy bízik a fülében. Végül is, ilyenkor, az eső utáni csöndben csupa fül az ember. És minden hang arra vár, hogy elfojtson valamit, legalább egy kattanásnyit, egy hárfahúr-pöccintésnyit a kimért nyugalomból. Ugyanakkor szigorúak az időkeretek, minden évszak időzáras, így ez is. És akkor még ott az akusztika, a natúr, és a hangmérnökök többszöröző tudománya, mely autentikussá teheti a fiktív létezést is. Az éjszaka modifikáló térfogata: egy térköltemény roskatag váza. És ebben az űrben vár a hang, a fül, ha máshogy nem megy, legalább egy kattanásnyi viszonzásra. 14 �P OLGÁR A NIKÓ Eurydice elázik Az alvilágban is esik ám az eső, sőt, ott esik csak igazán! Ott vannak a legdühöngőbb, legvelőtrázóbb viharok. Az ablakból vagy az oszlopsor alól, szárazan nézve is félelmetes. Az árnyak egyformára szabott, egyen-esőkabátban: a női karé átlátszó, üvegszínű, a férfiaké koromfekete. Orpheus lehunyt szemmel énekel, haján és arcán ömlik a víz. Csak Eurydice szemhéján nem mosódik el a festék, csak az ő frizuráját nem fújja szét a szél. Szenvtelen, akár egy kivetített kép: átfolyhat rajta az eső, csak megrezzen és újra összeáll. Eurydice rágyújt Hűvös este próbáltak, viharkabátban Orpheus, farmerban Eurydice. Az alvilágba vezető lépcsősor elegáns, későbarokk, Amor hátára kötve két lufi. Aztán rázúdul az eső, a táncosok libegve futnak át a téren. A színpad csúszós lett, a lépés bizonytalan. „Egyenként hurcoltam le ide az állványokat, a hangszereket, az egész zenekart. Hogy ámuljatok, ti a feladatok napi rutinjába belefásult, lehunyt szemű árnyak! A hang mindenütt elér.” Eurydice, a csapzott hajú, az oszlopcsarnok alatt rágyújt és végre megpihen. A busz nem vár sokat, Orpheus még gyorsan odaér. 15 �NYILAS ATILLA Egynyári jegyzetek (2011) 1 (Beköszöntő) Hosszú télre nyár. Hosszú nyárra tél. Túlságos tavasz. Innenséges ősz. Nyár mint télutó. Tél mint nyárelő. Hosszú télbe nyár. Hosszú nyárba tél. 2 Az ígéret Kétliteres borosüveg a konyhaszekrény tetején, hogy színigaz volt Szigliget, és visszatérni van remény. 3 Matula bácsi türelmes. Matula bácsi megmondta. És a vénen is kisdiák, lehajtott fejjel láncolom stéghez a tip-top vitorlást. 16 �4 Gárdonyi jelenés Homályosan emlékszem, nádas szélén úszik apa, én a hátán, gondolom, valami boldogságfélében, karja izmos, akár egy evezősé, vízi labirintus, nagyobb biztonságban, mint a parton, halála előtt alig valamivel még mindig ő volt az erősebb, talán azután is, derekukon úszógumival örülök, ha tudok az enyéimmel tempózni — gyakorlom a mentést, tartok Ecuadortól, és akkor láttam volna békát? 5 Velence emelkedik Velence és Velence különböznek egymástól, mint elmagyarázták, mikor lázas izgalomban vártam, hogy elutazzunk oda, a fekete-fehér tévében láttam, ahol víz utcákon csónakkal közlekednek. Velence, Venezia, egy kisebb Balaton és az ékszerdoboz, vaporetto a busz, mesélem sokat sejtető, múltba néző mosollyal, és a tenger felől. 17 �6 Napszemüveg fedezékében tornáztatom szemizmaimat. Ez engedély nélkül jelenik majd meg? „De szép szőke mell!” 7 Erzsébet vagy Erzsébeték cicái bújnak, ha ezek még Erzsébetéi. (Tiltakozom a birtoktöbbesítő jellel való poétikai visszaélés ellen!) Mindenesetre Jóskáéi, amennyiben… „Ugye milyen édes, hogy fetyeli?” 8 (Szigligeti idill) Uram, ne haragudjon a zavarásért, létezik az, hogy ma délelőtt egy punkot láttunk itt az arborétumban? Igen, asszonyom, nem tévedtek, én kettővel is szoktam találkozni — ők túrják föl legszebb ágyainkat, fetrengik dagonyává sétaútjaink, rágják meg legritkább évelőink gyökerét, de ne kérdezze, hogy kerülnek ide a magas kőkerítés, a vizesárok és a villanypásztor dacára: magam is csodálkozom rajta. 18 �9 Bajlódom a strandtáska egyik fülével, ahogy a biztonsági övvel szoktam: aki visszavarrta, úgy varrta vissza, hogy meg van csavarodva. Mindazonáltal így legalább használható — magam valószínűleg sose varrtam volna meg. 10 Annyit gyakoroltam a fonákot, hogy elfelejtettem a tenyerest. (Közben meg, mint látom, azért a fonák se működik megbízhatóan.) 19 �NYERGES GÁBOR ÁDÁM Mostmilesz már el is felejtettem az írógép hangját csend-le-gyen menj-in-nen cikk-cek-cekk cikk-cek-cekk és a mozdulatlan szorongást is a rosszulléteket csendes sunyi félelmeket hogy mostmilesz mostmilesz mégis most két nap alatt két irányból is visszalátogatott örökkévaló gyerekkorom kvázi benézni hogy na milyen lett az élet és mint a már rég meghalt rokonok a fotókon álmokban vagy emlékekben csak valahonnan távolról volt ismerős hogy míg mások szebb dolgokra emlékeznek hátsó ülésekről nekem csak annyit jelent hogy magamban fohászkodtam hogy a kurva Polski ne az út közepén robbanjon le hogy ne rohanjon belénk senki vagy ha mégis hát hátulról tegye (ismét szebb dolgokra is lehetne erről) hogy én haljak meg és ne a szüleim emlékezni az általános iskolai gyerekekre a testnevelésórák szagára a szörnyű zenékre amiket hallgattunk a lányok szemére az örök sóvárgásra a kimond(hat)atlan frusztrációkra a három testvér közös pornólapjára amitől nem tudom miért hánynom kellett mikor megláttam a fiókban a dögunalmas focimeccsekre amiket végig bírtunk mi több akartunk nézni a nagyapám kezének finom remegésére ahogy táncolt benne a kistányéron egyensúlyozott csésze kávé és a cigiszagra az emberinél emberibb szagra ami nekem őt jelentette és azóta is inkább ő a symphonia mint az örömóda a bevásárlásokra a sok megvett haszontalan szarságra istenem mennyi pénz mennyi mennyi pénz az úszómedence klórjára fűnyíró berregésére a balatonon na elég lesz 20 �engedek neki két napot ha nincs hol aludnia aztán kidobom ki én a picsába utána se nézek úgyis itt marad a ház előtt ha becsukom az ajtót elalszik a küszöbön és néz-néz hogy majd mikor jöhet megint mert tudom jól én is hogy még nem végeztünk Lektori jelentés helyett – néha még magányos... – A költő a kisebb, feszesebb, zártabb formák felé fordul, imágója új pózokat keres, ritmikai világán érdemben módosít, komoly előrelépést mutat a nyelvi játékok terén szerzett, eddig sem elhanyagolható képességeiben, beszédaktusaiban egyre nagyobb befolyással bírnak az orális kultúra elemei, finom mozdulatai lírai magasságokat és mélységeket egyaránt bejárnak, noha plasztikus megoldásai és önnön formai megmunkáltsága még nagyban eltér nagyszabású látomásaitól, és bár társadalmi beágyazottsága egyre jellemzőbb; néha még magányos egy picit. 21 �L ÁZÁR B ENCE A NDRÁS Halottak napja Tavasz jött már megint, – a tél után, mondhatjuk logikus is –, de kezdetben, még régen, még azelőtt, most az isten csak legyint, szóval tavasz jött már megint. De azelőtt, ha jól emlékszem, azt hiszem, ha visszanézzük tényleg, az egész nem így történt meg. Megtörtént – a tél után, mondhatjuk logikus is – de valahogy más volt az egész, és tudom, az isten most újra legyint, de kezdetben, még régen, még azelőtt, hogy a citromokat kifacsarták volna, hogy a vizes kancsót elővették volna, hogy a halottakat eltemették volna, hogy az élőkkel így elbántak volna, tél volt végig. De most tavasz van már megint, tudom, az isten újra és újra csak legyint, – a tél után mondjuk logikus is –. És a citromokat kifacsarták, a kancsóból a vizet mind kiöntötték, a halottakat eltemették, és az élőkkel elbántak újra. De tavasz van megint, és arcod, szemeid, csigolyáid töviseit, vékonyka karod, nyugodt mellkasod citromos vízzel leöntötték, de az isten csak legyint. Igen, akkor, azóta van a bőrödnek, de tavasz van megint, a halottakat eltemetik, de életüket az élőkbe teszik, citromba, vízbe, rosszba, szépbe, újba, régi-télbe, sorsba – az isten csak legyint – igaz történésbe. Így aztán kezdetben, még régen, még azelőtt, hogy vékonyka karod mellkasom átkarolta volna, még azelőtt, hogy mindenben nem az isten volna, tavasz jött hát megint. Most a halottak az élőket felemelik, és az isten csak legyint és legyint. 22 �Egy fénykép alá Tudom ez így furcsa most, hiszen, nem hogy alig, – addig azért remélem nem nő annyi ág a rózsafán – egyáltalán – bonyolult tél van, és annál bonyolultabb lesz a tavasz – nem ismerlek. És már nem múlik el nap, hogy az a portré – tudom smink van, beállított, de te vagy – ne jutna eszembe. Eszembe jut, tudom ez így furcsa most – hirtelen egybeesés magammal meg a képpel – de még tétje nincs – azért látom a hajadból azóta elveszett pár tincs – de lehet, szűkíthetjük a teret. Az ajkadból megegyezhetünk, mondjuk egy felet, szeretnék csak, a szemedet, jól van, mindkettőt kérem, és ha tényleg adod – bonyolult tél van, és annál bonyolultabb lesz a tavasz – az alku akár ezen a ponton még, ha meg is áll, tartozni fogunk egymásnak néhány mondattal legalább. Néhány mondattal, néhány üres bekezdéssel, de bonyolult tél van, és annál bonyolultabb lesz a tavasz, így hát az a portré emlékemben megmarad. Tudom ez így furcsa most, hiszen a hajadról nem beszéltem, hiszen levágattad, így jobban tetszik, díszíteném könnyebb igekötőkkel, de mondom addig azért remélem nem nő annyi ág a rózsafán, hiszen nem, hogy alig, egyáltalán – bonyolult tél van és annál bonyolultabb lesz a tavasz – nem ismerlek, de már nem múlik el nap, hogy az a portré, – tudom smink van, beállított, de te vagy – ne jutna eszembe. 23 �A RDAMICA Z ORÁN felhővé mozdul millió fecske érkezik tavasszal mikor hajnaltájt fáj a köd elnézed, ahogy nyáltapasszal fészket csókolnak az eresz alá ilyet minden nap nem tapasztal a hátsó udvar kutyád csak bámul a trágyadomb terített asztal íme hát meglelték egy nyárra őszig tart házuk és hazájuk boldogság legyek és utódok villanydrótbúcsú felhővé mozdul népvándorlás teljes malaszttal maradtam ködnek én itt maradtam ködnek nem szállok fel s nem tolnak arrébb folt vagyok két domb között melyeknek bimbója nincs majd elfogyok egyszer ha úgy alakul megrág a nap s záporként kiköp délután ráhullok poros szélvédőkre letörölnek mint a már elhasznált könnyeket én itt maradtam ködnek lebegek értelmetlenül lábam törökülésbe fonom ahogyan lányok szokták az emlékképeket 24 �K UPCSULIK ÁGNES Kedvező idő Akkor megtalált a kedvező idő. Fél órát kell várni még a buszra. Félismerős se, és nem tudom, ki ő, leleteit sorolja egy szuszra. Ebben a langyos, biztonságos zajban a végtelen is elképzelhető. Vagy megtalálható, bárhol is hagytam, az a mondat, az első eredő. Már megvolt majdnem, mikor megjelentek. Előbb a hang, belőle duzzadt arc, abból kinő egy vékony karú gyermek, elé anyja, a vállán néma dac. Az üvölt, üvölt, elszürkül a város. A szélcsendben egy zászló megremeg. Félregombolt, kis kék kabátja sáros. A csokit anyja mért nem vette meg. A kincs, amiért angyalok csatáztak, az éktelen lármában elveszett. Csak megy az anya kábán a világnak, húzza, húzza a síró gyereket. Zsigerek rendjében növekvő ciszta feszít csak így, a robbanás előtt. Ahonnan jöttek, kotródnának vissza, hogy legyen minden úgy, mint azelőtt! Mondat se kell, csak csönd legyen már végre, a végtelent is képzelje el más! Vagy lyukat a téridő szövetébe. Meg sírást, amit örvénye elás. Csak szűnjön meg, támadjon nagy üresség! Mint méhben, halott csecsemő helyén. Sújtson az űr! Ahogy testet a restség, ha nincs ki hízzon szétömlő tején. 25 �Egyszer csak hallom, hangom megszólítja, olyasmivel, hogy kicsim, mi a baj. Zárul a szája, szemét tágra nyitja, rám néz vele, mint kóbor eb tavaly. Pillák alatt nagy, barna tölgyek állnak. Lombjaik közt töretlen csönd terem. Az utcazajok végre visszaszállnak. Azóta azt a tölgyest keresem. 26 �O LÁH A NDRÁS Anna naplójából J. Gy. emlékének nem lett volna szabad közel engednem magamhoz de túléltem a türelmedet elmulasztottad a jogosultságot hozzám megszerezni közöttünk súlyos vákuum keletkezett – holtág maradtunk és vizünk sohasem érte el a tengert szemem előtt játszódtál mégis elérhetetlenül távol minden versed iniciálé meg nem élt szerelmünk kódexében de hiányzott belőled a tapintat: gyötörtél s mint a rák megszálltad lelkem minden zugát én pedig nem bírtam állni tekinteted vallatólámpáit: gyáva célpont lettem azt hittem sebezhetetlen vagyok s beoltva az emlékek ellen s hogy viszonyunk szimpla flört volt csupán terhes ragaszkodásod iszonyt indukált menekültem előled csak most értek el hozzám a versekben közszemlére tett szomorú szavak most jöttem rá hogy már rég nem önmagunké vagyunk hogy túszod lettem s lelkem kuszább mint a szennyes-halom nagymosás előtt hétvégén szombaton 27 �menetrend szerint az éjszakák a legrosszabbak – hogy szorult beléd ennyi magány – dideregsz a köszvényes bútorok között hallod amint diólevélbe csomagolja a teraszt a szél vetkőzni tanulsz te is mint a fák hogy újra meg újra szétszedd és összerakd az életed de lejárt bankkártya maradsz csupán amit elnyel az éhes automata gyógyszerek mérgezik álmodat az utcán kóbor kutyák párzanak ám te azzal törődsz csak hogy miként mentsd át magad a másnap reggelbe ahol majd ismét megy minden a megszokott menetrend szerint zárójelben már semmi dolgom veled zárójelbe tettél azóta ökölbe szorítva élek s vonyítok mint a láncra vert ebek ideiglenes lakód voltam – átszállóvendég – kirekesztettél magadból s már csak a jeltelen idő vet eléd néha mint állatkerti elefántnak a kockacukrot 28 �P OLÁK P ÉTER az ujjlenyomatok úgyis ott maradnak miért nem lehet valami annyira hétköznapi, mint egy becsukott ajtó. miután minden a helyére csusszant csendben, zárva várni, hogy végre kihűljön a kilincs. rovartánc van a hinta vasában egy lyuk. kezdetben csak pókok, később darazsak laktak benne. hajnalban kirepültek, és senki nem tudott róluk semmit. hogy vannak, mit csinálnak, mihez lenne éppen kedvük. de biztos fontos részei a társadalomnak, igen. (talán ilyen lehet felnőni is.) –– egyszer várat építettek. vagy hozták magukkal, nem tudom. senki se látta, hogyan készül. senki se tudta, miből van. messzire kerülték. én nem értettem (és azóta se, de a félelem maradt). anyám meg sopánkodott, hogy ebből még baj lesz, apám meg: „majd, majd”. nem lett baj. nem zuhant rám, meg sem érintett az idegensége. akár isten is lehetett volna. –– „holnap korán kelünk”. valószínűleg visszaszóltam valamit, vagy nem is így történt, csak hajnalban kirángatott apám az ágyból. nem emlékszem. odamentünk a várhoz, és sokáig álltunk, mielőtt bármi mozdult volna. talán itt maradtam le, hogy megakadályozzam a chemotoxködöt. de utána sem tettem semmit. ezt kívánták a néma törvények. a darazsak pedig kupacba hulltak a földön. nem mertem őket megsimogatni. 29 �N AGYPÁL ISTVÁN Elalvási technikák (altatóra) Lefekvéskor magzati póz helyett kígyóformát ölt a testem, a hiányt nem pótolja az ócska pacsulival befújt plüssfigura, rajt’ piros kitűző forma, egyedül fekszem, dúdolok egy altatót, de nekem nem autók dudálnak meg katonák sorakoznak, hogy aludjak el szépen kisbalázs. * Mindennap más ünnepi mondóka jut eszembe, hol pünkösdi, hol meg húsvéti, máskor meg karácsonyi, bolondozom, Demiánnak szólíttatom magam, ahogy a gyerekek, akik még elkövethetnek kisebb-apróbb hibát. Aztán az alvás nehezen megy, felriadok, az útról megszólal a riasztó, te újra ott fekszel az ágyban, így hiszem, hogy el tudjak aludni, eszembe jut, mikor hirtelen keltél fel, morogtál és ellöktél, rosszul esett, ekkor rúgtalak le az ágyról, koppant a tested, elemek hevertek melletted (széthullott a távirányító), mintha belőled estek volna ki. * Kinevettelek, ki kellett, hogy nevesselek fentről, miközben te ott feküdtél lent, az altatódalod tele volt katonákkal, akik hazatértek a háborúból, engem is 30 �annak néztél és én eljátszottam, ellenségnek néztelek, mert te nem akartál segíteni a társadon. * Feküdni akartál, békésen, mint a nővérek, a nagymamák, mert ők lányok, mondtad és sírtál, meg kellett vigasztalni téged, ahogy Ken Barbit (így játszanak a lányok), de sosem jöttél rá, hogy katonák meg autók helyett én sem vetettem meg a lányokat Minden Minden olyan még, mintha Demián törölgetné a polcokat, eltűnik naponta minden piszkos folt, a közös fényképek minden nap pár fokot fordulnak el. Minden ismét ugyanazon a helyen, fénykép, a polcra húzott ujjnyomok, megjelenik és eltűnik Demián arca, megjelennek, eltűnnek arcok előttem. Minden doboz, orvosi tűk, sztómazsákok, diétás szirupok, tisztaszoba, mindennek megvolt a helye, nem mozdult semmi sem, és én állok hülyén a polcok előtt, majd az ágy elé fekszem, talán az ablak alá kuporodom, az is lehet, meg sem mozdulok, állok, ahogy minden más. 31 �S ZENDERÁK B ENCE Egészen más Emberekről beszélek. Például Jázminról: hogy ateista-e; szeret-e bulizni; kit lopott meg; kivel feküdt le titokban; hányszor ugrott a csalánbokorba meztelenül; kinek firkált faszt a homlokára, miközben az aludt; és úgy általában arról, hogy miért utálhatom. Meg arról, hogy jogosan teszem, hiszen seggfej. Egyébként is, miatta tudja mindenki, hogy beleszartam a piszoárba. Én egészen más vagyok. Olvadás A zuhanás folyamatos, ha nem is állandó, zsebem kiszakad, elgurulnak a forintok, mindkét érme a változás olvadó szeletének egy-egy oda nem illő kockája, mint a fény, víz, boltív, bár a leejtett rög még várat magára. 32 �H EGEDŰS ÁGOTA narváleső végiggurulok a sárga térköveken, az út vége zsák, kék korlát ível a patak fölött. megállok a hídon. letámasztom a biciklim a korláthoz, nem lakatolom le, nem viszem tovább, és itt sem kell majd senkinek. ott az a világ lesz, amit én viszek magammal a zsebemben, meg is repedezhet, antikolt szalvétatechnikával készülhet, és piros csíkos pizsamák lesznek felaggatva a fák ágaira. narváleső hull majd, és ha felnézek, ijedezhetek is, vagy elugrálhatok. nem esnek rám. kikerülnek, hogy orrig fúródjanak az agyagba, és kék tujákként ösvényt nyissanak. jegesmedvék, hermelinek óvakodjatok. a ti fejeteken céltáblák a keménykalapok. a foltosan festett ösvény felé indulok. kesztyűs kézzel integetek vissza. 33 �D UMA I STVÁN A NDRÁS Ősi nyelv Paripán a nyereg szál Hol zsong zsongó résen áll Bezér1 a szájpad határa Szulákozva zsegerára2 Vigyászkodik3 a határba Nem székel a zsongó lába Cenkéskedik4 határ szálba Cefrét figyel árnyékába Mivel el múlt cinkásodni5 Tilikán6 szelídíteni Madár hanggal csalogatni Zsongón árnyékot figyelni Filessel7 és alóval8 Cenke9 játszik a borzzal Pitypák10 pisleny11 pütypörözve Lesz a tej meg bezerezve12. _________________________________________________________________ 1 Bezere, az a gólér rész a melyet össze húzva egy cérna köti meg. Diverziós rosszalkodó. Kutya, katona. 3 A magosból figyel. 4 Kutya kölyökként , cenke = kutya kölyök, általában szuka. 5 Kiegészült leányságra kész cefre ideje. 16 éves végén lévő női nem. 6 Tilinkó. 7 Nyul. 8 Kecske gidával. 9 Kis kutya kölyök. 10 Kismadár „püty puruty pu –énekkel”. 11 Csirke. 12 Össze húzva. 2 34 �T ŐZSÉR ÁRPÁD Megválaszolatlan kérdések Találkozásom Tomas Tranströmerrel 2006. június 16-án este nem mindennapi irodalmi eseményre került sor a pozsonyi Zichy-palotában: két ősz bárd, az akkor hetvenöt éves Tomas Tranströmer és a hetvennyolc éves Milan Rúfus közösen lépett föl szlovák olvasói előtt. S ebből az alkalomból nekem abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam és szót válthattam, nemcsak a régről ismert szlovák mesterrel, Milan Rúfussal, hanem a most immár Nobel-díjas svéd költővel, Tomas Tranströmerrel is. Svéd szakos egyetemi kollégám, Zuza Drábeková segítségével és szlovák nyersfordításai alapján akkor már magyarra fordítottam a nagy svéd alkotó jó néhány versét, s a pozsonyi költészeti est szünetében arról a semmihez sem hasonlítható élményről próbáltam beszélni neki, amelyet a két idegen nyelven hozzám átszűrődő sejtelmes (s néhány kritikus által egyébként is „misztikusnak” tartott) Tranströmer-vers magyarra fordítása jelentett számomra. Az agyvérzés után beszédkészségét elvesztett költővel nem volt egyszerű értekezni, de felesége, Monika asszony segítségével mégiscsak kialakult valamiféle párbeszéd köztünk. S azzal búcsúztunk el, hogy a közléseimet kérdésekké alakítom, s elküldöm a mesternek, s ő írásban fog válaszolni rájuk. A kérdéseket megírtam, elküldtem, de válaszok helyett (egy idő elteltével) üzenet jött Monika asszonytól: Tomas állapota olyan válságosra fordult, hogy képtelen ígéretét teljesíteni. (A helyzet azóta, hallom a díjátadás híreiben, még rosszabb.) A megválaszolatlan kérdés a sejtelembe zártságánál fogva kicsit maga is vers. Nem lesz tehát talán érdektelen, ha most, utólagosan, Tomas Tranströmer nagy kitüntetése alkalmából, közzéteszem az egykori kérdéseket s azt a két versfordításomat, amelyekre a kérdések vonatkoznak. Kérdések Tomas Tranströmerhez a Prelúdium és a Gogol című versei kapcsán 1.) A civilizációk harca tkp. a vallások harca, s korunkban ebben (s még sok minden másban) a vallások aktivizálódása mutatkozik meg, bizonyítva, hogy az ember spirituális élmény nélkül nem élhet. Ezt az örök spirituális igényt ma (a vallásokon kívül) az ún. ezoterikus irodalom (pl. Coelho, Dan Brown) elégíti ki. Ön, akit néhány kritikusa „misztikus költőnek” tart, mit gondol: lehet itt (értsd: a spirituális igény kielégítésében) szerepe a költészetnek is? Ha igen, mennyiben? 35 �2.) A klasszikus északi (skandináv) írók műveiben a természet általában a modern magányosság és az istenkeresés szimbóluma. Minek a szimbóluma a természet, persze csak általában, a mai svéd versben? Jól látom, hogy például a Prelúdium című opusban a természet tárgyai egy új, szenvtelen, talán posztmodern nyelv, de mindenesetre egy nagyon materiális, redukált jelrendszer jeleiként működnek? Jól gondolom, hogy itt tulajdonképpen (bizonyos kritikusi véleményekkel szemben) éppen a hagyományos („misztikus”) északi toposzok fölülírása folyik? 3.) Ennek a „fölülírásnak” a legáltalánosabb eszköze a nyelv, de a nyelven keresztül sokszor a festészet, máskor a zene vagy maga az irodalom. A Gogol című versben például Gogol köpönyege, valamint Pétervár s maga Gogol válik a természet részévé. De úgy, hogy közben ezek a „tárgyak” nem szűnnek meg metakommunikációként sem működni. Minden a másik létében érzékeli a saját „individualitását”. – Ha valaki kitalálna egy új fogalmat, s azt mondaná, hogy az Ön költészete nem is annyira a misztika, mint inkább egyfajta „art-panteizmus” jegyében fogant, elfogadná a minősítést? T OMAS TRANSTRÖMER Gogol Köpönyege vedlett farkas. Az arca márványtábla. A berekben gúny és tévedés susog, ő saját lombjai között ül, pörgeti a szél a szivét, papírdarabot átjáróban a huzat. A naplemente rókaként lopakodik át a tájon, vöröslik a fű a nyomában. A tér tele van elhullajtott aganccsal, karmokkal, könnyű homokfutó siklik át fölöttük, árnyék az apám kivilágított majorságában. Pétervár a pusztulás szélességi fokán fekszik (láttad szépségét bent, a ferde toronyban). A jégbe fagyott városnegyed körül a felöltős szerencsétlen még emelkedik, medúzafő. Akit azelőtt hahoták csordái álltak körül, most ingatlanjaiba burkolózik. De mindez már rég a fák fölötti, beláthatatlan terekbe vonult. 36 �Prelúdium Aki ébred: ejtőernyősként ugrik a mélybe. Utas, ki fojtogató örvényből szabadulva ereszkedik alá a reggeli zöld övezetbe. A tárgyak fölfénylenek. Ő a magasban vibráló pacsirta látószögéből észleli a föld alatt lengő lámpákat, a fák gyökérrendszerét. Közben a felszínen árad a trópusi zöld. Emeli ujját, úgy hallgatja a láthatatlan szivattyúk lüktetését. Elmerül a nyár anyagában, a korok nedves-zöld aknáján át, a nap turbináitól hajtva leszáll az évszak vakító kráterébe. Így szakad meg, egy pillanatra, a függőleges út. A halászsas kitárt szárnyai a háborgó vizek fölött megpihennek. Lebeg a bronzkor kürtjének kiközösített hangja, alatta feneketlen a mélység. A nap első órájában a tudat úgy fogja be a világot, ahogy a marok szorítja a naptól meleg követ. Az utas egy fa alatt áll: miután a halál örvényéből kizuhant, szétömlik-e a feje fölött az ég roppant fénye. 37 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Lehet. Minden lehet. (Rakjatok tüzet!) Október első napjai. 2011. Na. Végre. Meglepően nyárias időjárás, de benne van a jön még kutyára betonkeverő érzése, gyanúja, a folyóba döglött kutyára bolgár uszályé. Mindenesetre, az őszi nyár nincs tekintettel a naptári adatokra, hogy elég legyen mostmá’, ősz van, kuss legyen. * Nappal 22-27 fok, hajnalban azért összehúz a hideg, visszahúzzák lábszagukat a részeg őszi bakterek a paplan alá. Annak fedezékébe. Vidám, színes gőzmozdonyok vannak a paplanon, jönnek-mennek, röhögnek, kölyökmozdonyok. Berúgott a rajzoló. Vagy csak az élettől részegült meg, mint fiatalkorunkban mindannyian. Ha csak pillanatokra is. Ilyenkor megtelt mézzel a szív, azt lökte tovább az erekbe. * A magas vérnyomás, az olyan, mint a részeg vasutas az éjszakában, nem látod, nem fáj, de bármikor támadhat. Előugrik a sötétből, kezében valami nehéz vasszerszám, és hátulról fejen üt. Bimm. (Piff.) És akkor nincs kegyelem, nincs bocsánat, csak térdre, imára, az, ami van. Azt mondják bölcs szakemberek, hogy a magas vérnyomás, az a láthatatlan gyilkos. Majdnem mint a devizahitel. A szerző nemrégiben elment az őt foglalkoztató nemzetközi nagyvállalat üzemorvosi vizsgálatára, ahol megállapítást nyert, magas vérnyomása van. Ezt a széken ugrálva közölte az asszisztens. Ült a széken, és elkezdett ficánkolni, magas, magas, rugózott a középkorú, testes nő. A végeredményt valami különös kéjjel közölte, végre történt valami. A lényeg, hogy sportolni kellene. Vagy gyógyszert szedni. Inkább a sport, könyökkel gyomorszájon vágni a Churchill-i elvet, ami a hosszú élet és a sportmentes mindennapok közti összefüggésről szól. * 38 �Ezekben a napokban a kelleténél többször gondolok a szívemre, erre a maréknyi izgága ösztönre, erre a 30 dekás pumpahúsra, erre a lelkes rabszolgára. És azokra, akik azzal foglalkoznak hivatásszerűen, hogy gyógyítsák e nemes szervünket. * Van az a fickó az Indiana Jones és a végzet templomában. A negatív manus, a lelkes amatőr kardiológus, aki fél kézzel kiszedi az áldozatból a még dobogó szívét, amit aztán megmutat kedvenc közönségének, egy csapat olcsó indiai statisztának, hogy ő milyen fasza gyerek. Azok meg azt hiszik, hogy tényleg, karjaikat fejük felett lóbálva ordítoznak. Sokat gondoltam rá, mielőtt magas vérnyomásommal elmentem a háziorvosomhoz. Üzemorvosi utasításra. * Alváshigiénés tanácsok. Ez egy plakát az üzemorvosi váróban. Nyolcadik tanács: A hálószobát csak alvásra és szexuális tevékenységre használja. Ne egyen, ne nézzen TV-t, ne dolgozzon az ágyban! És akkor a barkóba? Azt se lehet? Szexuális tevékenység előtt, közben, után? Sakk? He? Dominó? Jó, azért ez nehéz lenne. Ha egyszerű is: megdönteni a hozzánk legközelebb lévőt. * Kiülsz a folyópartra, és elképzeled, hogy a folyó egy ér, valami nagy testben, van valahol a szív, a régi mozgató, aminek nem számít, hogy nappal vagy éjjel, hogy tavasz vagy nyár (ősz, tél), csak húzza az igát (igét), nem vár semmi különös ellenszolgáltatást, csak annyit, hogy vigyázzanak rá. Ha vannak körülmények, a többit már intézi magától, saját költségre. És ülsz ott az áradás mellett, mozdulatlanul a mozdulat peremén, nézed a lenyugvó napot és azt érzed, jól van. * A híradások szerint ez a hét (40.) lesz a váltás hete. Most még szinte nyár van, napközben 25-27 fok, ahogy kell (ahogy nem kellene), mindenki félreérti ezt. Én is, és aztán így esek át egy laza megfázáson, takonyba fúlt éjszakák (2 és fél), tüsszentésekben feloldódott nappalok, párás tekintet, lázas lélek, kamillatea, fokhagymakúra, cévitamin. * Nátha. (Langyos, mézes malterba mártogatott szivacs az agy.) * Van egy jó kis szekrényem. Rajta kézműves tálkában gesztenyecsapat, váci gesztenyék. Megérezték az őszt és kiugrottak a kabátkákból. Zsupsz. Odalent figyelgettek 39 �a fa alatt, nem estek messze a fájuktól. A tehetségesebbek közül összeszedtem két kabátzsebre valót, hazavittem őket és kitettem a tálkába a vagány bandát. Ott figyelnek, lesegetnek, tucatnyi angyalszem, nagy fehér pupillákkal. Összebújnak és néznek. Szevasztok. * Ősz: színes krétarajzok az aszfalton, melyeket elmosott az első, hűvös eső egy csütörtök reggel. Bemosott az út menti kavicsok közé. * Október. Illatos, békés Duna-part. A fények már jelzik, közeleg az ősz, az avarszag. A hosszú árnyékok, lánynyakakba tekert meleg sálak, őszi csókok, őszi szeretkezések. Őszi pirítós kenyér ködös szombat reggeleken, mikor még nagyokat ásítanak a tévés bemondónők, csukott szájjal, mikor nem őket veszi a kamera. * Vannak kísérletek, amik meglepő eredményeket hoznak. Az ősz a kísérletek évszaka. Ilyen az, hogy becsukott szájjal tüsszenteni. Főleg olyannak, aki 33 évig nyitott szájjal tüsszentett. Második napja, hogy szépen elfeküdt benned a nátha, jól érzi magát, ellazult, tudta, övé a pálya. Ez így elég unalmas, mert mire hatni kezd a legjobb orvosság is, az vagy két nap. Alaphangon. Hogy jobban teljen az idő, megpróbálod szórakoztatni magad. Csukott szájjal tüsszentesz, és nem csodálkozol, hogy mi és mennyi jön ki az orrodból. De nem röhögsz. Nem hangosan. * Elkezdődnek az őszi gazégetések. Az a jó fűszeres füstillat. Régi nőtincsi emlék, állok egy nagy rakás összehúzott gaz előtt, vasvilla, mackóalsó, „amit nem dobunk ki, majd jó lesz mamához a kertbe”, anyám már rám meri bízni a gazhalom meggyújtását, őrzését, a tüzeskedést, hadd szóljon. Először nagy túlzásokkal égettem, majd megtaláltam az arányokat, mit hogy kell, hogyan érdemes. Mindig szemből fújja arcodba a füstöt a szél, bárhova állsz a tűz körül. De nem baj, mert közelről látod a régi folyamatot, átélni, ahogy dől a hő, és a hülye, tipikus emberi érzés, hogy te irányítod, a te kezedben van az ügy. Megigézve nézed, ahogy belobbannak a száraz növényi szárak, hogy parázsként aludjanak el, a nedves részek sziszegését, ahogy odaadja a nedvességet, ahogy átadja, jól van, tessék. * 2011. okt. tizenhat. * 40 �Rakjatok tüzet! * Feszes, hideg napsütötteség. Langyos buszbelsőből a legjobb nézni. Vasárnapi buszmeleg, vasárnapi utasok, vasárnapi sminkek a vasárnapi lányokon. Azok a vasárnapi átvetett lábak. * Pár órára otthon hagyom a könyveket, a vasárnapot, kikapcsolom a naptári napokat, kihúzom a hetet a konnektorból. Félretolom a félkész drámákat. Minden nap egy félkész dráma. Van, mikor elkészül. És ott áll mozdulatlan. * Lusta-barna szántóföldek. Álmos mozdulatokkal lökik el magukról az őszi madarakat. * Az egyik készülő dráma díszletét egy deákvári játszótér ihlette. Két kopott, egykor szociopirosra mázolt pad, előtte homokozó, libikóka és egyéb, az ifjúság szórakoztatását megcélzó dolgok. Eldobott sörösdobozok. Sörösdobozcsorda a padok körül. Megitta, eldobta. Gondolom, otthon is térdig gázol a dzsuvában. Szóval, ilyen ez a mikrokörnyezet. Itt szoktak beszélgetni a népek. Vasárnap délutánonként egyenként szivárognak le a nyugdíjasok. Kisnyugdíj, kispokróc, kispletyka. Megbeszélni a dolgokat. Fiatalok és középkorúak is. A tervek szerint öt karakter hozza majd magát szituációba, illetve a szerző azokat. Mindennapi szituinkat add meg nekünk. Plusz lesz egy nem evilági lény. Nem kell mindjárt nagy dolgokra gondolni. Deákvár, az Vác északi része. Két hetem van, hogy befejezzem a dolgot. * Úgy érezni magad az október közepi tájban, mint egy átfagyott hőtérképkészítő. * A sokáig kitartott nyár és a hirtelen betörő ősz egyelőre fákon tarja a leveleket, ezt a különös, békés társadalmat. Ám hamarosan lecsippentik őket az angyalok, egyenként megszámolják azokat, közben könnyű fehérbort isznak. Aztán a megszámoltak, akik már túl vannak rajta, boldogan egymásra feküsznek. Megnépszámláltak. És vannak persze a makacsok, a csakazértsék. Ezek ott maradnak makacsságukban, görcsösen kapaszkodva a kapaszkodhatóba, hagyjatok békén. Nem megyek. * 41 �A busz szobameleg légkörét megtölti egy illat. Szag. Valakiből fokhagymás pirítós illata párolog. Dől. Ömlik. Árad. Vagy csak az ősznek, a vasárnapiságnak van átható fokhagymaillata. * Egy frissen borotvált tarkóránc. Itt ül előttem. Zsírhurkák, ahogy összezárnak minden fékezéskor. * Kereskedelmi rádiókban úgy mondják a kellemetlen híreket, lelőtték, felrobbant, megerőszakolta, lecsukták, mintha azok egy ünnep kellékei volnának. Karneváli tollboa. * Táncoljatok! * Újra itt van egy pulóverszagú ősz, kezet fogsz vele, letegezed. Vigyorogsz, mint egy tál sárga körte. A piarista templommal szemközt, a Szentháromság téren vasárnapi turisták. Egyikük mutogatja a szobrot, a többi nézi, néhányan leveszik napszemüvegjeiket, hogy jobban lássanak. Így meg hunyorogni kénytelenek. * Power-jóga, az meg mi. Lehet olyan, hogy avarjóga? Lehet. Minden lehet. * Három fiatal rendőr az autó mellett. Olyanok a mai rendőrautók, mint valami versenykocsik. Két fiúrendőr és egy lányrendőr. Egyikük termoszból kávét önt a rendőrlánynak. A lány kissé túlzó hanghordozással köszöni meg e nemes gesztust. Közben szelíden mosolyog. Kedves lánymosoly rendőrruhában, idő kell, míg megszokod a kettőt. Szokni kell a szemnek. A mi rendszerváltás előtt kezdődött szemléletünk nehezen szokja meg ezt. Nekünk inkább szoros tekintetű, marcona férfiak a rendőrök. Vastag barkós igazoltatások, potkivánok, jogsítványt (bizonyos szórészleteket elvitt a forgalom zaja), forgalmit, mi meg néztünk ki a kispolszkiból, hogy ehe, ilyen egy rendőr. * 42 �Az avarjóga az olyan, hogy mosolygó lélekkel befekszel az illatos avarpokróc alá. És ott csinálod az olyanokat, amiket a jógások szoktak. Sok száz levéltesó között. Fedezékükben. * Vác. Duna-part. Előtted a folyó locsogása, hátad mögött harangzúgás és a kettő metszéspontjában állsz, itt találkoznak, elvegyülnek egymással, tejbegríz a kamillateával. És te közben lírát látsz minden sirály röptében, minden uszályzúgásban, a part menti őgyelgők kézmozdulataiban, ahogy mutogatják, megbeszélik a sirályok röptét, az uszályzúgást, meg a többit. A harangzúgást nem beszélik meg. * A Pilis katedrálisát újrafestik a régi mesterek. Közben jókedvükben összecsapják szárnyaikat. Ecsetjeiken és festőhengereiken az a jellegzetes, zöldesbarna massza. Újrafestik a katedrálist, mint minden évben. Festék van elég, korlátlan mennyiségű a raktárkészlet, idő van bőven, a határidő rugalmas. Az üzemet nem zavarhatja meg sem gazdasági recesszió, ugyan már, sem pedig belpolitikai harcok. Kit érdekel. A mesterek munka közben hűvös őszi kisfröccsöket nyomatnak. A háttérben, a nagy, régi rádióból vasárnap délelőtti sporthírek szólnak, pilisi szárnyasok, börzsönyi patások: 3-1. * Van az úgy, hogy az ember megméretik. Hozzák bizonyos, fent nevezett személyek a nagy őszi darut, felemelik az embert, megnézik, megmérik, körbeszaglásszák. Aztán elengedik, menjél, játsszál szépen. De van, mikor nem engedik el egyből. Ottmaradni a hideg olajbüdösben, gépcsendben. Hogy hátha, mégis csak van valami súly, van valami érték. Súlynak lenni az anyagban. * Van az a fajta embertípus, aki gyerekeivel jön ki a váci ligetbe ordítani. Kiabálni. Vasárnapi program. Gondolom, jót tesz a tüdőnek és a kisebbségi komplexusnak. Erre a típusra furcsa hatással van az őszi természet csendessége. Hogy megállsz a gyaloglással, leállsz az avarserregéseddel, megállsz és kinyitod minden olyan szerved, ami erre alkalmas: fül, szív, lélek, és szépen elkezded befogadni. Aztán, jó esetben úgy maradsz. Csendben. Fazék mézbe nyomott munkavédelmi kesztyű. Isten hétmilliárd munkavédelmi kesztyűje. Szóval vannak azok, akik kijönnek a három gyerekkel, ki a természetbe és mind az öten egyszerre beszélnek. Egyszerre és hangosan. És ami meglepő: nem veszekszenek. Ők így beszélik meg a dolgokat. Megállok a gyalogút mellett, megvárom, míg elhalkul a családi visítás. Apuka sipítozott a leghangosabban, a legnőiesebb hangszínen. Csapat magára hagyott zúgó-sivító kapálógép. 43 �* Minden nap ajándék, amíg száraz, tiszta időt kapunk. Ahogy ez ma is megesett. Délután négy, vasárnap, október 16, kábé tizenöt fok, madárcsicser, rózsaszínpólós fiatal apukák ufófejű fiatal anyukákkal. Pingpongütőnyi napszemüvegekben. Kisminkeli magát a napszemüveg (napszemi) alá. Bugyit meg nem vesz. Leguggol a fehér kutyulihoz, épp, mikor mögé érsz, odanézel véletlenül és belátsz a kanyonba. Felbüfögöd az ebédre megevett rántott halat. De nem baj, mert a végén úgyis hátradőlsz, mélyen beszívod az avar langyos, fűszeres illatát, bámulod a kondenzcsíkokat, repülni, repülni. Bevenni a leszaromtablettát, vagy épp hagyni elgurulni. A két tett arányban tartása. Cselekedet. * Vannak ezek a különös érzések, mikor valami közlési vágy üt ki a szerzőn. Egyféle grafomán izé: megfogalmazni, megszövegezni valamit, ami ki akar jönni. És nem állni ellen, simán megadni magad a szavak áradásának. Legutóbb a filozófusból lett buszsofőrrel szaladt el a ló. Újabban egy terjedelmesebb vőfélyszöveg foglalkoztat. Ünnepélyes, kedélyes, őrült, lírai szöveg. Már napok óta érzem ízét, színeit, hangjait, hangulatát. Most már csak rögzíteni kellene, megszövegezni. * Percekig tűnődni a pilisi naplementén, nézni, ahogy elalvás előtt még tüzet raknak a pilisi tündérek. * Jóccakát! 44 �PRÓZA ÉS VIDÉKE T ŐZSÉR ÁRPÁD Kövületek Naplójegyzetek 2001-ből 1. Ess kétségbe! Pusztulj! Pozsony, 2001. szeptember 28. A kétségbeesés a rémült reménytelenség lelkiállapota – mondja a Magyar értelmező kéziszótár. Ne ess kétségbe!, mondjuk gyakran bánkódó barátainknak, ismerőseinknek. S valóban azt értjük alatta: Ne ess a rémült reménytelenség lelkiállapotába. De mikor kimondjuk, már tudjuk: többé-kevésbé hiábavaló a kérésünk. Aki kétségbeesik, annak nincs hatalmában nem kétségbeesni. A kétségbeesés jön, mint az Isten csapása, nem kérdezi: akarom-e, nem-e, hogy jöjjön. Kérésünk tehát inkább csak vigasztalás, mintsem gyakorlati értékű tanács. Éppen ezért az ellenkezőjét, azt, hogy „ess kétségbe!“, szinte sohasem mondjuk. Az sincs ugyanis hatalmunkban, hogy kétségbeessünk. De ha még lenne is: ki az a bolond, aki önként kétségbe akar esni? Vas István (a III. Richárd fordítója) Richárdról tételezi föl ezt a botorságot. A király által megöltek szellemei tizenegyszer mondják az elleneivel végső összecsapásra készülő gyilkos uralkodónak: „Ess kétségbe! Pusztulj!“ A komikus, faramuci felszólítást egyszer is sok hallani, olvasni. Szeptember 29. Délután találkozónk volt a Pozsonyi Casinóban, az Ifjú Szívek egykori tagjai találkoztak. Az Ifjú Szívek név nem „üdvhadsereget”, hanem népművészeti együttest takar. (Engem mindig irritált.) Az ének-, tánc- és zenekarból álló társulat 1955-ben alakult, de az igazi indulása tulajdonképpen az 1956-os magyar forradalomhoz kötődik. Az Ady-rajongó Fábry Zoltán az Ifjú szívekben élek c. verssel köszöntötte a csoport megalakulását, s a névadók ebből a versből vették a nevét. Számunkra, akkori főiskolások, egyetemisták számára afféle Cordelier-klub volt az együttes: itt dühöngtük ki jakobinus indulatainkat. Ebből a korszakomból való például a Férfikor c. versem, amelyet Koncsol Laci barátom később egy egész tanulmányban elemzett, és a szlovákiai magyarság Marseillaise-ének nevezett. Most elhűlve tapasztaltam, hogy az egykori Desmoulins-ek, Dantonok és Marat-k (és Charlotte Corday-k) megöregedtek, szürke, érdektelen vénemberekké, vénaszszonyokká deresedtek, s a Cordelier-klub ma már kaszinó, ahol én végtelenül unom magamat. Valóban igaza volna Schopenhauernak: Az ember élete ingaként leng a fájdalom és az unalom között? Az öregeké mindenképpen. A Pozsonyi Casino egyébként valamikor a 19. században, a reformkorban alakult, 1944-ben megszűnt, s két éve, 1999-ben újraindult. 45 �Október 12. Sajátos könyvkupacok az ablakpárkányomon, könyvespolcaim szabad helyein, íróasztalomon. Egy-egy irodalomtörténeti tanulmányom, kritikám, dolgozatom „kövületei“. Amit úgy kell érteni, hogy darabjaik a munkáim írása közben gyűltek halomba (vö.: felhasznált irodalom!), aztán úgy maradtak, „megkövültek“. Lustaságból nem teszem őket vissza a helyükre, de már meg is szoktam, hogy itt vagy ott vannak, kupacban állnak, így könnyebben megtalálom őket. Az előbb az egyik kupacban a III. Richárdot kerestem, meg akartam nézni, hogyan hívják a mezőt, ahol Richárd és Richmond hadai összecsaptak. Megnéztem. Sajnos, sehogyan sem hívják, csak így: a mező. Kár, mert így nem lehet emlegetni, nem idézhetem meg például úgy, ahogy a birnami erdőt vagy a filippi csatateret. Pedig a hely, ahol a Shakespeare-drámákban teljességgel atipikus dolog történik, megérdemelné, hogy néven tudjuk nevezni. Richard és Richmond csatamezején ugyanis a szellemek korábbi átka, jóslata nem teljesül be: Richard nem esik kétségbe. Sőt: „Mellében ezer szív ágaskodik“, s ő olyan derekasan vagdalkozik, „embertelen csodákat tesz“, hogy végül már szinte neki drukkolunk, s nem a „taknyos“ Richmondnak. S amikor országát kínálja egy lóért, akkor sem menekülni akar a lovon, hanem a lovasokkal lovas harcosként küzdeni tovább: „Azt hiszem, hat Richmond van a mezőn, / Ma megöltem ötöt, mind őhelyette. / Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!“ Október 16. Ha egyszer buddhistává leszek, rálépek a nyolcrétű útra, s lesz egy kutyám, amely az Atma (világszellem) névre hallgat, s megyünk ketten a Nibbanamba, a paradicsomba, ahol az akarat lángja végleg kialszik majd bennünk, akkor mindezt Krúdynak, Schopenhauernek és Ciorannak köszönhetem. „Lenni vagy nem lenni... Sem egyik, sem másik... A halál csak műfajváltás; az ember megújul.” Ezt Cioran mondja. Meg ezt is: „Kicsavarodott, zilált, fintorgó Megváltóhoz szoktunk, meg se tudjuk ízlelni az ókori istenek könnyedségét, vagy egy növényi boldogságba mélyült Buddha kimeríthetetlen mosolyát. A nirvána, ha belegondolunk, vajon nem a növényektől kölcsönözte fő titkát? A felszabaduláshoz csak úgy jutunk el, ha a miénkkel szöges ellentétben álló létezési formát fogadunk el mintaként.“ (E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról. Nagyvilág Kiadó, 1998.) S én elvben már elfogadtam az elmúlásom utáni növényi, sőt akár ásványi létet (bár nem egészen vagyok meggyőződve róla, hogy a kaktuszok és az yperitek nem épp úgy szenvednek, mint az emberek vagy az állatok: épp olyan intenzíven, csak számunkra érthetetlen nyelven), gyakorlatban azonban még mindig nem vagyok felkészülve a nirvánára. Még mindig nagyon sokat foglalkozom az akaratlan emberi kezdettel és véggel, s a közbeeső nagy és érthetetlen akarásokkal. Még mindig nagyon érdekel a születésem, amelyre nem emlékezhetem, s a halálom, amelyről semmit sem tudhatok. (Most még nem, utána pedig már nem.) S nem értem a születésem gyötrelmét (a „páros kínt“, amelyet anyám és én, a születő csecsemő együtt éreztünk) és a halálunk borzalmát. Mért nem lehet sima ügy a műfajváltás, csendes-szép ünnep a születés és a halál? Mi a célja Istennek (a természetnek) az ember kétszeri (születés, halál) kegyetlen meggyötrésével? Mit akar ezzel üzenni a lét a létezőnek? Október 17. Van Philip Roth Sabbath színházában egy jelenet: a bábjátékos az utcán játszik, alkalmi közönségnek. Egy arra haladó lánynak kigombolja a blúzát, kiveszi a mellét, s csavargatni kezdi a mellbimbóját. Úgy intézi, hogy mindez a játék, 46 �az előadás részének tűnjön. A lány vihogva tűri. – Nefrológusnál vagyok. A nővér fiatal és pokolian csinos. Vérvétel közben Pessoáról beszélgetünk. (Máskor másról, de mindig költészetről: a nővér maga is ír verseket.) Azt mondja, a költők mind betegek, a vers maga a betegség. Nem is tudja, Pessoa hogyan élhetett hatvanhat évig komplett paranoiában. Ahogy a fecskendő és a vénám fölé hajlik, két telt melle csaknem kibuggyan a nyitott köpenyéből. Eszembe jut Sabbath. Története elmondása idején épp annyi idős, mint Pessoa volt a halála évében, s amennyi véletlenül én is éppen vagyok. A rettenetes nagy különbség köztünk (Sabbath és köztem), hogy Sabbath már rég kivette volna a föléje hajló nővér mellét, s szabad kezével javában csavargatná a mellbimbóját. S a nővér vihogva tűrné. Viszont ha én tenném ugyanazt, engem felpofozna. Úgy tűnik, a nők mindig készen állnak a férfikéz és egyéb tagok fogadására, csak ezt maguknak sem merik bevallani. Sabbath, a fenomenális dumájával, megmagyarázhatatlan módon ehhez a „bevalláshoz“, az önfelfedéshez segíti őket hozzá. Ahhoz, hogy merjenek önmaguk lenni. Október 29. A holnapi szemináriumom témája a Margit-legenda. Elég száraz, nehézkes szöveg, Margit csak külsőségekben él, belső élete nincs. Kuriózumok hozzá: Margitot hét-nyolcesztendős korában egy lengyel herceghez, tizenkét éves korában a cseh Ottokarhoz akarják feleségül adni. Figyelemreméltó a gyermek-királylány tudatossága és elszántsága. Olimpiádisz szorornak így panaszkodik: „Annyira báthatnak engemet az én szüleim ez házassággal, hogy elmetszem én magamnak az én orromat, ajkammal öszve.“ Más: a legenda a gyermek Margitot is következetesen „Margit asszon“-ozza. Az eredeti alán, osszét „akszin“ (úrnő) tehát a 14. században már alakilag „asszon“, de jelentésében még mindig „úrnő“, magas rangú asszony (vagy lány). Más: feltette-e már valaki vajon a kérdést: miért csak 1943-ban avatták a szomorú sorsú királylányt szentté? Korábban bátyja, V. István, aztán Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánd sürgették a szentté avatását, sikertelenül. A középkorban s később is a „szent“ cím, a vallásos tartalmán túl, olyasmi lehetett, mint ma a Nobel-díj: annál tekintélyesebb a nemzet, minél több a Nobel-díjasa. De: valószínűleg annál több a szentje egy-egy királyságnak, minél nagyobb a tekintélye. Az Árpád-házi királyok Magyarországának a tekintélyéhez, hatalmához eszerint már Mátyás birodalmának a tekintélye, hatalma sem volt fogható. Talány (vagy nem is annyira talány?), hogy miért éppen a csonka (de éppen növekedésnek induló) Magyarország vívta ki (1943-ban!) azt, amit Mátyás Magyarországának sem sikerült. S végül: találomra belelapozok Kodolányi Boldog Margitjába: Benedicta (a szó jelentése: áldott) novicia ekkép vall Margitnak: „Nagy bínös vagyok, leánykám... Imádj értem, árváért... Sönki sincs, aki szeressön...“. Elfutja szemem a könny. Nem a könnyes-szép jelenet, hanem az élő, szívként dobogó, ódon nyelv miatt. Kodolányi azt ad Margitnak, amit a Margit-legenda szerzője nem adott: nyelvet és lelket. Kodolányi nyelvi és lélekábrázoló ereje talán ebben a regényében a legmarkánsabb, s egyben a legtorokszorítóbb. Boldog Margit nyelve itt ősanyáink nyelve, lelke történelmi földünk és egünk lelke. A könyvet együtt kell olvasni a legendával. November 3. A rádióban az Amerikából hazalátogató Wahorn András beszél: Ha Amerikában vagy, nagy a baj, mert onnan már nincs tovább. Jobb, ha bizonyos 47 �dolgokat nem érsz el, akkor legalább még vágyakozhatsz. Ugyancsak a rádióban, Réz Pál: Malraux könyvében, Az ember sorsában van egy jelenet: egy főúr lóháton temetteti el magát. A francia író ezt a Beszterce ostromából koppintotta. – Réz kinyomozta, hogy egy Trnova nevű főúr volt a közvetítő. Ki lehetett ez a Trnova? Ilyen névvel nem valószínű, hogy főúr volt, inkább lehetett „főasszony“. Csehországban, Boszniában és Horvátországban van rengeteg Trnov és Trnova helynév. Szlovákiában csak Trnovec van, az is csinált név: a magyar „Tornóc“-ból van viszszakövetkeztetve. November 5. Álmos vagyok és hallgatag, révedezem az újra induló Kultúrny život (Kulturális Élet, szlovák irodalmi lap) számára írt interjúm fölött. A hold még fent van, egész éjszaka írtam, írásomat déli tizenkettőig várja a szerkesztő. Ennek a lapnak 1968-ban és előtte körülbelül olyan forradalmi szerepe és jelentősége volt Pozsonyban, mint 1956-ban az Irodalmi Újságnak Budapesten. Később megszűnt, s a szlovák liberálisok irodalmi lapjaként többször újraindult. 1989-ben Literárny týždenník (Irodalmi Hetilap) címmel éledt meg a porából, abba is interjút kértek tőlem, s az interjú megjelenése után Vladimír Mináč, az akkor még javában élő, viruló jeles szlovák író és Matica-elnök azzal állított meg az írók klubjában, hogy „Boha vám” (az istenit magának), harminc éve sétálgatunk itt egymás mellett, s még csak nem is sejtettem, hogy maga ilyen okos ember!, s erre én úgy éreztem, végem!, oda a szabadságom, oda a fesztelenségem, ezek után Mináčnak én már csak zseniálisakat mondhatok. Most is valami hasonlót érzek: feleslegesen leplezem le magamat szlovák barátaim előtt, s csinálok magamnak olyan ketrecet (ezt, azt állítva magamról), amelynek elsősorban majd magam látom kárát. Ide a bökőt!: senkinek nem adok több interjút. De hát mi a különbség az interjú és mondjuk a napló között? Az egyik váltó, a másik kötelezvény. S a váltó talán hosszabb lejáratú. Azt majd az utókor váltja be. Ha majd lesz az életműben megfelelő fedezete. – Nagyokat ásítok, de azért el kell mondjam, kellemes ez a fáradtság, s tulajdonképpen „Felhő valék, már süt a nap. / Derűs vagyok és hallgatag” (József Attila), s még inkább: „A holdban egy hal úszik / A víz egy órát aluszik / a fényes tenger százat is” (Lorca) – szóval most tulajdonképpen száz órát alvó fényes tenger szeretnék lenni. November 17. Az újabb benzintöltő állomások toalettjei nem sokban emlékeztetnek a régi benzinkutak illemhelyeire: sterilek, mint az orvosi rendelők. A vizeldék kagylóiban kristálytiszta víz csobog, fölöttük nem a puszta fal, hanem, láss csodát!, tükörszerű fémlap (benne beépítve fotoelektronikus érzékelők) – mintha víztükör volna a falon, kész Narkisszosz-forrás, a kisdolgát végző Nárcisz gyönyörködhet saját magában, férfiasságában, becézgetheti vesszejét, szeretgetheti önmaga képét. Csoda-e, ha a homokosok a nyilvános vécékből éppen átköltözőben vannak a benzinkutak környékére?! Ezen nem csodálkozom, de azon igen, hogy a feministák még nem irigyelték el a férfitoalettek ezen fémlapjait, s nem követelnek a női mosdókba is ilyen kagylótükröket, hogy ők is gyönyörködhessenek magukban vizelés közben. Persze, nehezen tudom elképzelni azt a periszkópszerű tükörrendszert, amely a vizelő nőt alulról mutatná. Hacsak a Narkisszeiák is nem félig állva tennék a dolgukat. Ahogy falun nagyanyáink még nemrégen tették. De néhány évtizede még Kazahsztánban is volt hasonló élményem. A szálláshelyünk 48 �férfivécéje deszkafallal volt elrekesztve a női vécétől, a falon nagy repedés. Nagydolgom végzése közben hirtelen olyanfajta surrogást hallottam a túloldalon, a fejem közvetlen közelében, mintha a vízcsapot egyetlen erőteljes mozdulattal teljesen kinyitnák. Ösztönszerűen elkaptam a fejemet, s hátranéztem. Bár ne tettem volna, mert egy kövér kazah nőt pillantottam meg, amint félig álló helyzetben, kicsit előre hajolva, felém mereszti irdatlan csupasz fenekét, s a két szétterpesztett combja közül, valami leírhatatlan alakú vízköpőből, hatalmas sugárban ömlik a pisa. November 18. A tegnapi bejegyzésemen mulatok és gondolkodom. Narkisszoszról általában csak annyit tudunk, hogy gyönyörű ifjú volt, aki beleszeretett önmaga tükörképébe. De az eredeti monda jelentése ennél sokkal bonyolultabb, gazdagabb. Teiresziász azt jövendöli a születő Narkisszosznak, hogy hosszú életű lesz, de csak akkor, ha sohasem ismeri meg önmagát. Narkisszosz egy forrás tükrében magára ismer, s beleszeret a saját képébe, de szerelme természetszerűen sohasem teljesülhet be. A boldogtalan ifjú furcsa szerelmi bánatában tőrt döf a szívébe. Nem lett hosszú életű. Íme, a férfi sorsa dióhéjban: ellentétben a nővel, szinte mániákusan tör az önmegismerésre, de ha megszerzi, nem tudja elviselni az igazságot. S most ugorjunk egy nagyot: újabb irodalmunknak szinte minden férfihőse Narkisszosz, valamennyit pusztító önmegismerési kényszer hajtja. Egyetlen példa a sok helyett: Nádas Péter. Hőseinek férfiak iránt, s önmaguk, saját testiségük iránt érzett szerelme is csak ennek az emésztő önmegismerésnek a része. Mégis volna hát valamiféle filozófiája a férfivizeldék kagylótükreinek? 2. A kifordított ember Budapest, 2001. november 24. Benczúr Szálló. Reggel 7 óra. Madárfüttyre ébredek. Kint csontropogtató a hideg, a hőmérőkben biztosan jóval nulla alatt van a higanyszál. Tegnap egészen összefagytam, most meg madárfütty? Ráadásul, ha jól hallom, rigó. Biztosan tévében vagy rádióban fütyül valahol. Feltápászkodom, kinézek az ablakon: a fák még zöldek, de itt-ott már deret is látok rajtuk. Az egyiken egy bolond feketerigó dalol, torkaszakadtából. Nekem is mindjárt jobb a kedvem. Idefelé Mács Jóskával meg Cselényi Lacival vonatoztam. Hatalmasakat röhögtünk. Magunkon, az öregségünkön. Ma, valahol a Duna-parton írószövetségi közgyűlés, a Vigadót kell keresnünk. Benczúr Szálló, november 25. Megint madárfütty ébreszt. A változatosság kedvéért most egy széncinke akar valamit közölni velem. Benéz az ablakon, kíváncsian forgatja a fejét, figyelek-e rá. Nem nagyon lehet elégedett a látottakkal, elrepül. Én sem vagyok olyan jajde elégedett a tegnap látottakkal, tapasztaltakkal meg saját magammal sem. Szilágyi Pistának a Vigadó előtt azt mondtam, hogy a Kő hull apadó kútba állandó témája a szemináriumomnak, s mindjárt utána, mosolyogva: Olyan a regény, mint az állatorvos lova, az emberi egzisztencia minden betegsége 49 �benne van. – Micsoda fogalomzavar! Hisz az állatorvos lovát akkor szoktuk emlegetni, ha rossz véleménnyel vagyunk valamiről. De nem is annyira Pista arcán, mint inkább a mellette álló Ács Margit arcán láttam, hogy kapitális marhaságot mondtam. A közgyűlést Pomogáts Béla, Szakonyi Károly és Kiss Gy. Csaba vezette, időnként úgy éreztem, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának a gyűlésén ülök, sok volt a rögtönzés, kevés a felkészült beszéd, a kifejtett gondolat. Bizonyos plebejus dühöket éreztem a felszólalókban (például Lászlóffy Aladár és Döbrentei Kornél hozzászólásában), de a plebejus indulatok itt még mindig az urbánus-népi (azaz rejtve vagy kevésbé rejtve a zsidó-magyar) szembenállás megfogalmazásában jutnak kifejezésre, s ez a tudásalapú társadalomban bizony már anakronisztikus és unalmas. Érdekesebbek voltak a személyes találkozások: Pécsi Györgyi azt újságolta, valószínűleg megszűnik a Könyvpiac, a szavazólapot Dobos Laci tollával és Lázár Ervin hátán töltöttem ki, mondván, hogy az én szavazatom így három voksot ér (most is a Dobos tollával írok, nálam maradt), Temesi Ferivel egykori gyönyörű pozsonyi hóesésekre emlékeztünk, Csaplár Vilmos rábólintott a kérdésemre: valóban ő írta le valahol, hogy „hogyan lehetnének nagy íróink, ha nincsenek nagy olvasóink“, Aczél Gézát meghívtam Pozsonyba, Alföld-bemutatóra stb., stb., stb. Szerettem volna itt találkozni Esterházy Péterrel is, Oravecz Imrével is, Nádas Péterrel is, Tóth Krisztinával is, de egyik sem volt ott, mintha szakadóban lenne az írótársadalom, mintha máris két vagy három írószövetség létezne. – Befejezem, 9, 28-kor indul a vonatunk hazafelé. Valahogy megint elegem lett Budapestből. Pozsony, 2001. november 27. Könyvbemutató a Csemadok székházában. Abban a patinás épületben, amelyikben a két háború között a pozsonyi szabadkőműves páholy székelt. Most az én legújabb verskötetem, a Finnegan halála bemutatójára jött össze a helyi magyarság. A könyvről magáról annyit: a világ végéről fantáziálni komolytalan dolog, de az „emberiség végnapjainak“ látomása ma már nem csak Karl Kraus dühödt nyelvkritikája nyelvén érvényes, közel került az hozzánk bizony a komoly tudósok meteorológiájában is. Az emberi lényeg, az élet akarása van kimerülőben, s ez az érzés úgy ráng, harangoz az idegeinkben, mint az állatokéban a közelgő földrengés. Tim Finnegan, a mondabeli ír kőműves egy Joyce-regény hőseként támad föl, s tulajdonképpen az egész mű az „örök viszatérés“ mítosza, az én Finnegan Timótom, aki szintén kőműves és a narrátorom nagybácsija, úgy hal meg, hogy soha többé nem tér vissza: függőónja kötelére akasztja föl magát a d.-i félig kész templom tornyában. Iszonyatosan megnyúlt teste napokig harangoz, míg végül valaki le meri vágni. A többit a könyvről Grendel Lajos mondta el. Ő volt az előadó és az est házigazdája. A nekem mint szerzőnek feltett kérdéseire válaszoltam a fentiek értelmében. S a beszélgetés valószínűleg jól sikerült, mert a szünetben az elrohanó Cselényi azt sziszegte-sisteregte felém: Ti csak jól elszórakoztatok Grendellel, a közönség meg unatkozott! – Dicsérjen meg téged Cselényi! Ha valakit ő megdicsér, abban nincs köszönet, jobb, ha bírál, akkor biztos lehetsz benne, hogy azonos voltál önmagaddal. Telt ház volt, hálistennek, első-, másod- és harmadéveseim szinte hiánytalanul ott voltak, de felnőttek is voltak szép számmal. S beleszólt az irodalmi estembe a politika is: mielőtt elkezdődött a műsorunk, felállt egy bajszos Nemtudomki, s elmondta, hogy a mi fellépésünk után képviselőbemutatkozó lesz (választások előtt vagyunk!), s mivel a politika is van olyan fontos, mint az 50 �irodalom, kéri a tisztelt közönséget, a könyvbemutató után is maradjanak helyükön. A tisztelt közönségnek azonban a politika és irodalom viszonyát illetően feltehetően más volt a véleménye, mert a mi jelenésünk végeztével szinte mindenki elvonult. Néhányan besorakoztunk a könyvesboltba (a Magyar Könyvesbolt is ide, a Csemadokba szorult a Mihálykapu utcai elegáns épületéből, egyetlen sötét helyiségbe), hogy most pedig következik a dedikálás gyönyörűséges misztériuma. Írd és mondd: tizenegy darab Finnegant dedikáltam, s az eladók szerint ez itt már szép szám. A könyves csárda egyik asztalánál Szabó Rezső (egykori Csemadok országos főtitkár, s a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke), valamint Mács Jóska és Duba Gyula író-betyárok búsultak csurgó bajússzal, bele a poharukba. Mit tehettem, közéjük ültem búsulni. December 1. A Kortárs novemberi számában Czeizel Endre Kassák Lajos családfájáról és betegségeiről ír. És sok minden másról is. Arról például, hogy „Származásából adódóan Kassák Lajosnak erősen tótos volt a kiejtése“. Én hallottam az idős Kassákot beszélni a rádióban, semmi „tótosat“ nem észleltem rajta. Lehet, hogy fiatalabb korában valóban feltűnőek voltak az illabiális „a“ hangjai („Urám, mágá költő“, mondta állítólag a fiatal Vas Istvánnak), de később ezt levetkőzte, elhagyta. S ha nem hagyta volna is el, miért lenne „tótos“ az ajakkerekítés nélkül képzett „a“? Ilyen alapon tótosan beszél az egész palócság, az egész Mátyusföld és Csallóköz. Kassák feltehetően nem az apjától tanult magyarul (aki valóban született „tót“ volt és gyengén beszélt magyarul), hanem az anyjától, Istenes Erzsébettől, aki viszont nem is tudott „tótul“. Kassák kezdetben úgy ejtette a szót, ahogy az érsekújvári magyarok ma is ejtik: északnyugati (palóc) nyelvjárásban, később azonban (tanúsíthatom) a magyar irodalmi nyelvet beszélte. Vas István írta le róla talán először, hogy „tótosan beszél“, de tudjuk, hogy neki mennyire begyében volt Kassák. Nem értem, miért mondja utána Vasnak ezt a gonoszkodó minősítését Czeizel 2001-ben, ráadásul olyan fogalmazásban, amelyből az következik, hogy az érsekújvári költő azért beszélt „tótosan“, mert az apja „tót“ volt. – Egyébként a költő családfájáról Czeizel nem sok újat mond, annál inkább felfigyeltem egy más jellegű közlésére. Azt mondja, a „galtoni számítás“ (Francis Galton humángenetikusról van szó) alapján pontosan meg lehetett volna előre jósolni a költő halálának évét: „Édesanyjának nyolcvankilenc, édesapjának hatvanhat év adatott (az életkor kiszámításakor a születési év a meghatározó), így ő – a galtoni számítás alapján – nyolcvan és fél évet remélhetett. S valóban nyolcvan és fél évig (nyolcvan év és négy hónapig) élt“. Nem tudom egészen pontosan, hogyan működik a „galtoni számítás“, csak következtetek, hogy a szülők életkorának a középarányosához három évet kell adni. S ha így van, akkor nekem hatvanhét év „adatott“ (apám hatvankét évet, anyám hatvanhatot élt), tehát 2002ben agyő, földi élet! S ma 2001-et írunk. Nem valami vigasztaló perspektíva. Erősen reménykedem viszont, hogy Francis Galton nem volt komoly tudós, csak sarlatán. December 3. Fura ügy ez az ún. személyi adatvédelem. Ha vallásom, nemzetiségem, sőt lassan már nemem is magánügy és személyi adatvédelem alá esik, akkor ez valami olyasmi, hogy az ember teljes inkognitóban (azaz ismeretlenül) akar élni. De mire jó ez a nagy titkolózás? Nem volt elegünk belőle a szocializmusban?! Akkor persze fordított inkognitóban éltünk: a hivatalok és a mindenható „pártunk és 51 �kormányunk“ minden tudhatót tudott rólunk, de ezzel csak arra késztetett bennünket, hogy a „belügyeinkről“, álmainkról, gondolatainkról, szorongásainkról, szenvedélyeinkről, szerelmeinkről annál mélyebben hallgassunk. Az adatvédelemmel és az internettel ez pontosan a visszájára fordult. Földényi F. László, azt hiszem, A tágra nyílt szem c. könyvében ír a kifordított emberről, akinek az internet közvetítésével az intimitása válik nyilvánossá, a nyilvánosság pedig kiszorítja az énjét. Én ezt a látleletet úgy módosítanám, hogy kiürül a személyisége. Az internet világában megtalálja a tökéletes inkognitót, ott valóban név, vallás, nemzetiség és nem nélkül lehet jelen, azaz üresen, beazonosíthatatlanul élhet. S ez az üres énű Frankenstein aztán az internet virtuális terében, kötelezettségek nélkül, szabadon garázdálkodik, s megszokva, hogy belső életének nincs külső következménye, szabadjára engedi magában az emberi fajzatot (à la Sabbath), s végül a valóságos életében, a mindennapjaiban is a legszörnyűbb dolgokra képes. December 5. A pódiumon Jürgen Habermas. A tudós a német tanszékünk meghívására látogatott el karunkra. Hetvenkét éves, galambősz, de a haja még sűrű. Előadásának a címe: Miért kell Európának alkotmány? Hát miért is? Habermas szerint azért, hogy legalább jogilag egyben maradjon, ami erkölcsileg és kulturálisan valahogy nem akar összeállni. Bennem pedig az előadás közben az a paradoxon világosodik meg, hogy az Európai Unió, Európa „totalitarizmusa“ (globalizmusa) pontosan a totalitarizmusokat (főleg az ész totalitarizmusát, a felvilágosodott racionalizmust) zsigerből elutasító posztmodern ideológia győzelmének idején született meg. Nem kétséges, hogy egy német és francia post-aufklärung és post-lumières következményeként. Post-aufklärista, a „modernitás” feltétlen híve Habermas is, korábban marxista szociológus, politikai gondolkodó, ma a „kommunikáció vértelen forradalmának” a híve. Ennek a forradalomnak az eredménye, mondja, a kelet-európai rendszerváltás, s ezt a kommunkációt kell az európai alkotmány alappillérévé is megtenni. Habermas tehát ma is forradalmárnak tartja magát, a posztmoderneket pedig konzervatívoknak látja. Az ún. fiatal konzervatívok (Bataille, Foucault, Derrida) a szubjektivizmus nevében ítélik el a modernizmust, a neokonzervatívok (Wittgenstein, Gottfried Benn) a természet integritása s az örök körforgás nevében teszik ugyanazt, mondja. Szerintem maga Habermas is konzervatív: valamiféle konzervatív avantgardista. Ami nem is hangzik olyan rosszul, sokszor érzem én magamat is valami hasonlónak, csak az zavar benne (mármint Habermasban), ami a posztmodernekben is: ő is külön entitásként kezeli az észt és a természetet. (Például a buddhizmus nem választja el radikálisan a kettőt. Én sem.) December 11. Leesett az első hó, a Dunajban vettem egy pár bakancsot. Az áruház legfelső emeletéről úgy néztem le az Irgalmasok templomára, a behavazott tetőkre, mintha egy idegen várost láttam volna. Ha hó alatt van Pozsony, mindjárt látom a múltját is, s ez a kettős látás teszi ilyenkor idegenné. Az Irgalmasok kolostora előtt valamikor díszkút és a koronázások idején díszemelvény állott (a kutat a múlt század ötvenes éveiben temették be, rombolták le, én még láttam épségben), az emelvényen az új király letette esküjét. (A teret egy időben Eskü térnek is nevezték.) I. Ferenc a negyedik feleségének, a nála évtizedekkel fiatalabb Karolina Augusztának kedveskedve építettette a kutat, akkor, amikor Karolinát királynévá 52 �koronázták, tehát 1825-ben. Nem sokkal korábban a király kénytelen volt összehívni a magyar országgyűlést, s ezt vereségként élte meg. Magát fiatal feleséggel, s a fiatal feleséget díszkúttal vigasztalta. (Ő ekkor már 57 éves vénember.) December 23. Az írószövetségi közgyűlésen 150 szavazattal szavaztak be a választmányba, de az ötventagú választmányban már csak 15 jó emberem akadt (enynyi szavazatot kaptam), s ez már nem volt elég ahhoz, hogy elnökségi tag is legyek. Hála istennek, mondhatnám, s mondom is, nem vágyom elnökségekbe, de ez a szavazósdi híven tükrözi a magyar irodalmi díjak megszavazásának a mechanizmusát is. Mikor a Kossuth-díj javaslatai születnek, az én esetemben akkor is ez lehet az arány, ötvenből tizenöten szavaznak rám, nem leszek hát egyhamar Kossuth-díjas. De mit nekem a Kossuth-díj szegényes milliócskái, mikor valahol, északon már talán a Nobel-díjam medálját fényezik: az előbb felhívott Stockholmból Mervel Ferenc, az ott élő költő és műfordító, s elújságolta, hogy néhány „remekműgyanús” versemet a kitűnő Tomas Tranströmer segítségével svédre fordította, s a fordítások a Horisont c. lapban fognak megjelenni. Most már csak abban reménykedem, de nagyon, hogy ezt a bizonyos Horisontot a Svéd Királyi Akadémia tagjai is olvassák. December 30. Ballagok lefelé, a Mihálykaputól a Nagyposta irányában. Lejt a járda, mint a boulevard Saint-Michel és a rue Cujas sarkán, vigyázva kell lépni, hull a hó, csúszik az út. A rádióban voltam, ahol az óévet búcsúztatandó arról besszéltem, hogy nyugaton, az eszméletlen gyorsaságra kapcsoló digitális világkapitalizmusban újabban az ún. Down-Shifting, a „lassítás“ elve divatozik, de ismerve a mi világunk, a közép- és kelet-európai társadalmak természetét, úgy vélem, mi ehhez a „lassító kapitalizmushoz“ már csak teljesen kifulladva, tüdőtágulással és szívelégtelenséggel küzdve érünk el. Ahogy a Nagybatya előtt lépegetek, óvatosan keresem a lábamnak a biztonságos helyeket, s az autók is valószerűtlenül lassan és hangtalanul úsznak valahol, a hófüggöny mögött, az a véleményem, hogy nincs a télnél és a hóesésnél hatásosabb lassító szer. Lelassulnak a reflexek, elnyugszik az aritmiás szív, elnyugszanak az indulatok, a gyűlölködések, s egyszeriben szeretettel, megértéssel gondolunk a körülöttünk hasonló lassúsággal „poroszkáló“ léttársainkra. Csak hát: lehet-e a hóban poroszkálni? Igen, igen, a porhóban feltétlen. S ha közben még Tóth Krisztina most megjelent Porhó című kötetének az Anyegin gyönyörűséges hóeséseit idéző elégiái és porhavai is eszünkbe jutnak, akkor a túl bonyolult ittlétünket is átlátjuk ott. Porhó Urám, mágá költő A kifordított ember A víz egy órát aluszik Ha Amerikában vagy, nagy a baj Margit akszin 53 �L OVAS I LDIKÓ A borítékolt gombolyag Before/after [3.] A macska bajusza mindig olyan széles, pontosabban a bajusz szőrszálai olyan hoszszúak, mint az egész teste. És ahol befér a feje, ott befér az egész teste. Emiatt nem találkozott még senki beszorult macskával. Fába szorult macskával. A macskának a bajusza a GPS-e. Jár-kel büszkén a világban, magasra emelt farokkal és biztos abban, hogy soha nem fog tévedni, hibázni, szégyenben maradni. A macskának a bajusza a mindentudás egyeteme is egyben. Mert egyetlen tudás, ha biztos, eredményében és következményeiben megsokszorozódik, mindenné lesz. Ilyen például az a tudás is, amit egyes emberek tudni vélnek más emberekről. Az ő bajuszuk a közösségi háló, amely állítást az azonos című filmmel is ellenőrizhetik. A macska bajusza és a közösségi háló a mindentudásnak olyan egyeteme, ahol nem kérnek diplomát, azonban biztos, hogy szégyenben sem marad senki, mivel a tudása megkérdőjelezhetetlen. Emlékeztető: fába szorult macskával még senki nem találkozott. Következtetés: A közösségi hálón megosztott tudás (testméretekről, erkölcsről, embertársainkra akasztott jelzőkről) még soha nem cáfolódott meg. – Bagoly mondja verébnek, hogy tehetségtelen költő? A nagy fejéről meg hallgat a profilja? Ilyesmivel soha nem találkozhatunk, mert ez a természet és a közösségi háló törvényei ellen való. ,,Néha úgy érzem, nem akarok már mindent elmesélni. Mintha csökkenne a vágy a történetben kuksoló titok megkaparintására. Mintha elillanna a szöveg nyújtotta érzéki élmény. Óvatoskodó lettem, tapogatózó. Az ébredéskor égnek meredő, a történet felé antennaként tapogatózó hajcsomóim, amikor megfésülésekre se jutott idő, húztak a szavak, csak egy korty kávé, hogy tudjam, ez már valóságos történet, nem álom. Nem hazudok: mire a számítógép zúgni kezdett, a gyomrom öszszerándult a gyönyörűségtől. De most ennek vége. Már nem akarok mindent elmesélni. Kompromisszumot akarok kötni. Régebben ezt a szót gyűlöltem a legjobban. Megalkuvásnak tartottam, a szöveg elleni támadásnak. Mert kompromisszum nélkül sósak ugyan az éjszakák, de megvigasztal a reggel édes gyönyörűsége, amikor a szöveg megérinti a mellem. Alatta lapul a lelkem. Ezt nem akartam elárulni. Már nincs így. Kompromisszumot akarok kötni. Egy penelopéi pulóvert.” A huszadik század utolsó évtizedében írtam ezt a történetet. Emlékszem azokra a reggelekre, a konyhakő hidegére, a kilátástalan szegénységre. 54 �A minap egy izgalmas irodalmi rendezvényen vettem részt, ahol a hétvégi tüntetésre is meghívtak, a ,,nem tetszik a rendszer” nevet viselő, egyelőre még párttá nem alakult, de nagyon széles tömegeket megszólító megmozdulás rendezvényére, tüntetésére. Miközben körbehordták a bécsit, aminek teste ernyedten lógott le a tányérról, kifejtettem, hogy soha nem jártam tüntetésre, inkább elfelé jártam, a tüntetésekkel ellenkező irányba. A kilencvenes évek közepén sem voltál Belgrádban? Nem voltam, mondtam zavartan, nem szeretem a tüntetéseket. Akkoriban ilyen szövegeket írtam, mint ez a penelopés. Ezt nem mondtam, hanem most teszem hozzá. Ilyen szövegeket, mint ez is, ez az idézőjelek közé szorított történet a penelopéi pulóverről, a kétségbeeséséről, a kilátástalanságról, az árulásról, szerelemről, barátságról. Ha amerikai lennék, sikerfilmeket gyártatnának a szövegeimből. Persze ez a mondat így önmagában nem igaz, de vannak, akik nem igazán mozdulhatnak a szöveg szorításából. ,,De hogyan kell ezt a történetekkel? Kifejteni nem lehet. Megsemmisíteni nem akarom. Csak éppen nem akarok mindent elmesélni. Mert attól félek, hogy üres maradok. Évek múlva arra ébredhetek, hogy nincs mitől lázas remegést éreznem. És talán éppen akkor, amikor mást már úgysem tehetnék, amikor annak jönne el az ideje, hogy lassan és ráérősen beballagjak a szövegbe és ottragadjak, akár napokra is, fel sem állva a gép mellől – öreg emberek keveset alszanak, a telefonjuk se csörög –, akkor válok üressé. Ezért nem akarok mindent elmesélni. Tartogatni volna jó, akkorra hagyni ezt a lázas remegést, a fáradtságot, a szavakat. Apró gombolyagokat tekerni szavakból és elrakni őket egy vesszőkosárba, színük, vastagságuk szerinti csoportokba rakni őket. De csak a kifejtettből lehet gombolyagot csinálni, és én nem akarom kifejteni a mondataimat. Lehetetlen úgy írni, hogy ne váljék szöveggé, hogy a felhasznált szavakat gombolyagba tekerjem, s közben ne fejtsem ki a történetet. Miként nézhetek magamba, hogy meglássam, ez a hastáji feszülés vajon hány méter fonalat jelent a belek között, és vajon az is olyan okosan van elrendezve mint a bélrendszer, vagy – amitől félek – csak belém került húsz méter? És az mennyi szöveghez elég? És mennyi szó van húsz méter fonalban? És hogyan fog kijönni belőlem, ha mégse sikerül, hogy ne meséljek el mindent?” Segít ezen a Hunyadi-féle keserűvíz. Az igaz, hogy engem sem kerül el, ami a nők jórészének megkeseríti a mindennapjait, azonban ennek a keserűvíznek a hírét nem hallottam ezideig. Az irodalmi rendezvényt követő lágy őszi délelőttön a Gerbaud előtti emléktárgy-árusnál figyeltem fel rá, pontosabban a hirdetésére, a Magyar Szent Korona vármegyéi és a Fox Land Jamaica Rum között volt látható a 14x20-as, fémből készült tábla, amin két bájos, szőke lányka hirdeti egy létra és egy zöld üveg társaságában a gyógyhatású vizet. Amikor hazaértem, rágugliztam, mert nem tudtam, mire hívja fel a figyelmet a két lányka, és célom volt karácsonyra megvenni ajándékba – egyik barátom gyűjtő. ,,A szulfátos gyógyvizek (Hunyadi János és Ferencz József keserűvíz) jelentősége a betegségek megelőzésében és gyógyításában. Nagy sótartalmú gyógyvíz, két fő al- 55 �kotója a keserűsó és a glaubersó mellett sok élettanilag fontos makro- és mikroelemet is tartalmaz. Lehetőleg langyosan és éhgyomorra fogyasztandó (...).” Innen tudom, hogy a kilencvenes években írt szövegemben írt gyötrődésre a megoldás a Hunyadi-féle keserűvíz, természetesen csak abban az esetben, ha jó válasz születik a korona és a rum vonatkozásában, nem könnyű, raszta kontra fasiszta, a huszonegyedik század magyarjainak ez a választása. Csomagold be mind, ami volt (Nyugat, 1925.) Itt az ideje, hogy megválaszoljam, mielőtt beleim közé zúdítanám a Hunyadiféle keserűvizet (megvásárolható minden Tesco áruházban), mi az én GPS-em, ami alapján közlekedek a világban, mit tartok én bajszomnak, amitől nem leszek fába szorult magyar? (... ) ,,A hashajtó hatás, mely elsősorban a tömény sóoldat, másodsorban a nagy átmérőjű, nehezen felszívódó szulfátionokat tartalmazó sóoldat (nátriumszulfát = glaubersó és magnéziumszulfát = keserűsó) jelenlétének a következménye. Vagyis ennek eredményeként olyan erős fizikai törvényszerűségen alapuló, az ’ozmózis’ jelensége jön létre, amelyet a szervezet normális biokémiai folyamatai nem tudnak lefékezni, ellensúlyozni. A székrekedés (dugulás) tehát feloldódik. A széklet lágyul annak következményeként, hogy a gyógyvíz a környező szövetektől testnedveket (vizet) von el. Itt szeretném hozzátenni, hogy nagyobb adagban, különösen az említett gyógyvizek ivókúra szerinti nagyobb mennyiségben történő alkalmazása esetén az egész szervezetre kiterjedő vízelvonás és egyéb jellemző általános hatásként pl. vérnyomásesés jön létre a vér besűrűsödése révén. De a máj, az epe, a hasnyálmirigy és vese működésében is lényeges, kedvező befolyásolás idézhető elő ilyen módon.” Az én GPS-em, mint macskának a bajsza, mint egyeseknek a közösségi háló, régi szövegeim újraolvasása és -írása. Remek és kegyetlen szórakozás szembenézni azzal, aki voltam. Bánataimmal, mik mára elenyésztek. Reményeimmel, melyek közül azok teljesültek, amikről még álmomban is hallgattam. Harcos elkötelezettségemmel, amit akkoriban megköpdöstek. És amit ma is megköpdösnek, csak most többen vannak. Úgy értem, akkoriban, amikor ezeket a szövegeket írtam, a tőlem jobbra állók sercintették felém nyálukat. Mostanra már a tőlem balra állók is sercintenek. Nem vagyok egy balfasz, nekem is eszembe jutott, hogy lehajolok, félrehajolok, bedőlök hosszan az avarba, s akkor egymás nyálában fröcsögnek és fürödnek majd, ez lenne olyan megoldás, mint egy macskabajusz, azonban lehetetlenség, ugyanis egyetlen kórussá rendeződve ugyanazon az oldalon állnak. Nem ölelik egymást, háttal állnak. Hátukat vetik egymásnak. ,,Nem tetszik, hogy egyre szarabbul érzem magam a hazámban.” Ha járnék tüntetésre, mint ahogyan nem járok, ez alól kivételt csak 2000 szeptemberében tettem október 5-vel bezárólag, mint kertvárosi háziasszony forradalmár, talán elmentem volna. Különösen, mivel a vacsorát követő finom és izgalmas irodalmi beszélgetést követően egy bécsi illetőségű kiadó közölte, hogy az országban, amelynek fővárosában a hajó kikötött, fasizmus van, és mindenki, aki itt van, de mindenki menjen el tüntetni vasárnap. 56 �Azonban nem járok tüntetésre, ez alól még egy egzaltált állapotban lévő osztrák miatt se tehetek kivételt. Ha megtenném, Thomas Bernhard emlékének szentelném a lépteimet. Ha kifejteném, meg is köveznének. ,,Csak a felhasznált szavakból lehet gombolyag. A felhasználatlanokból készült neve motring. A motringnak – ellentétben a gombolyaggal – ismerni a súlyát. Persze, tudom magam is, hogy ez lenne a megoldás: egy évre 15 darab 5 dekás szómotring. Ha 70 éves koromig élek, 600 darab szómotringra van szükségem ahhoz, hogy halálom pillanatáig írhassak. Azt már könnyű kiszámítani, hogy az 3000 deka szó. Csak azt nem tudom, hogy minden szó ugyanannyi grammot nyom-e. A sárga és szomorú szavak vajon nehezebbek-e?” Csak a már felhasznált szavak az izgalmasak. Ebben akkoriban még nem lehettem biztos, de mára egyértelművé vált. És arra is magyarázatul szolgál, hogy miért nem tehetek kivételt. Nem arról van szó, hogy nekem tetszik a rendszer. Kétségtelen, hogy vannak dolgok, amik tetszenek és vannak, amely dolgok nem tetszenek. Ezzel a saját hazámban is így vagyok, de Amerikával is. Nem tetszik a rendszerben az, hogy az elvált apáknak immár több joguk van, mint az anyáknak, vagyis ez a visszájára fordított feminizmus. És tetszik a rendszerben Amerika Kapitány. (Amerika Kapitány megszületése kendőzetlen politikai üzenetet tartalmazott. Egyesítve mutatta fel a szuperhősök színpompás megjelenését és az amerikai hazafias nacionalizmus szellemét. Andrew és Virginia MacDonald véleménye szerint Amerika Kapitány, a fehér bőrű, szőke, kék szemű tökéletes ember karakterének megalkotása Amerika válasza volt Hitler „tiszta faj” ideológiájára. John Shelton Lawrence és Robert Jewett véleménye szerint Amerika Kapitány nem csak az „amerikai polgári vallás” megtestesülése, de Jack Kirby Kapitánya tökéletesen beleillik a zsidó hiedelmek gólem-képébe is, mint mesterséges, varázserővel bíró teremtmény. Christopher Knowles Our Gods Wear Spandex című könyvében Amerika Kapitányt azon messiás típusú szuperhősök közé sorolja, akiket a tudomány hozott létre. A második világháború évei alatt, akárcsak más kiadók több népszerű szuperhőse is, mint például Superman vagy Wonder Woman, a nácizmus elleni harc szimbóluma volt. A háború után az ellenség már nem volt ilyen tisztán körülírható és meghatározható. Akárcsak szuperhős társai, Amerika Kapitány is elveszítette kitalált világa kormányának támogatását, törvényen kívülivé vált, hogy így megvédhesse a tisztességes polgárokat nemcsak a bűnözőktől, hanem akár a korrupt politikusoktól vagy vállalatoktól is.) Nem vagyok másként az anyaországommal sem, ha használhatom ezt a kifejezést, amit még soha nem vettem a számra. Anyaországom rendszerében nem tetszik nekem, hogy miután nem találnak azon a címen, ahová be vagyok jelentve, leemelik a számlámról a pénzt, ha nem fizetem ki a súlyadót az autóm után. Szerintem ez megsérti a jogaimat. És tetszik a rendszerben az, hogy végre egy költő is lehet úgy parlamenti képviselő, hogy nem bélyegzik meg, hogy pénzért csinálja és eladta a lelkét a politikának. Ugyanakkor nem tetszik a saját hazám rendszerében, hogy előfordulhatott, hogy a nagyapám miatt, akit tizennyolc évesen besoroztak és honvéd egyenruhájában meg sem állt Berlinig, én nem kaphatom vissza a boltunkat, viszont törvényesen is fasisztának nevezhetnek. És tetszik, hogy ez nem maradt így. 57 �Emiatt aztán anyaországnak neveztem, életemben először azt az országot, melyhez nyelvem és kultúrám kötött, a lelkem nem. Néztem az osztrák kiadót, ahogyan remegő kezében forgatja a mikrofont, megértettem a lelkének az állapotát, használt szavak vannak az ő gombolyagjában is, csak mivel nem találkozott az értelmükkel úgy, mint errefelé sokan, egzaltáltabb a kelleténél, és visszaél egy irodalmi rendezvény adta helyzettel. Ha fordított előjelű lett volna az egzaltáltság, úgy értem, ha egy író mondott volna kéretlenül egy imát, akkor elhagytam volna a hajót, mielőtt sorra kerültem volna a felolvasásban. Nem bánó jelleggel, éppen csak Szabó Magda híve vagyok, ezzel együtt pedig tisztelője a farkaskutyáknak, nyolcvan feletti úriasszonyok testén megjelenő bátorságnak és a céltudatos (író)nőknek. A magyar irodalom Sophia Lorenjének. Egy nemzet, melynek Anthony Queen az Attilája. Az én GPS-em fába szorult meggyőződésem arról, hogy a műveltség és ízlés elegendő az irodalomhoz. ,,Nincs, aki segítsen. Senki nem tudja megmondani nekem, hogyan fejtsem föl a történeteim szófonalát úgy, hogy közben megmaradjon a szöveg, de a szavak – színek, illatok szerinti formás gombolyagokban – visszakerüljenek a lelkembe, hogy ha egy reggel történet nélkül ébredek, akkor ott legyenek bennem, nem hosszú fonal formájában a beleim között, de apró kerek formában, a mellem alatt, ahol a lelkem van. Szógombolyagok feszülnének egyre öregedő melleim alatt. Nyomoztam én ebben az ügyben, nem hagyom magam, mondhatom, utolsó erőmmel küzdök a megmaradásért, a fönnmaradásomért, élni akarok, nem csak írni, hogy amikor aztán már nincs mit, rádöbbenjek, hogy nem is éltem. Értik ugye, a problémámat, nekem most mást kellene csinálnom, csak ez a kényszer a beleim között, ez nem hagyja, hogy másként legyen, és itt a baj, mert ha életem végéig elegendő a szövegfonal, akkor nem is veszem majd észre, hogy nem éltem rendesen, de ha nem? Ha üresen ébredek egy reggel? És nem lesznek emlékeim?” Akkoriban, amikor ezt a szöveget írtam, azt hittem, kitalált történetekkel átsegíthetem magam az időn. Nem tudhattam, hogy két dolog van, amin nem segíthetünk: az idő és az irodalom tárgya. La Casa de Thomas Bernhard 1984. Az történt velünk valahol útközben, hogy nem vettük észre, de elveszítettük – mi is, ahogyan a többi európai nép – az időt és a tárgyat. Nem olyan nagy cucc, csak tudni kell bánni a helyzettel. ,,Tehát, nyomoztam én ebben az ügyben – a fonal ügyére gondolok – hogy is ne tettem volna, hisz tele vagyok félelemmel, de minden sokkal bonyolultabb. A múltkoriban az történt, hogy olvasni kezdtem egy verseskönyvet: Már maga sem tudta, mióta hordja táskájában a rózsaszín borítékot. A levél más-más részleteit nagyította ki a reggeli indulás vagy éppen a villamos kényszerű ácsorgása, amikor a csiga lecsúszott a vezetékről. És itt kezdett bonyolultabbá lenni minden, talán éppen ekkor kezdtem el félni, hogy üressé válok, kezdtem úgy érezni, hogy nem akarok mindent elmesélni. Mert az jutott eszembe, hosszú idő után magam jutottam az eszembe, hogy régen, már nem is emlékszem, hogy mennyire, talán tíz éve, vagy még több, elképzeléseim voltak és terveim, vágyaim és céljaim.” 58 �Egy őrült diktátor elrabolta az időt – A különleges kapcsolat című filmben használja a brit miniszterelnök több alkalommal ezt a jelzőt a koszovói helyzet kapcsán – és ezzel együtt az irodalom tárgyát is, legalábbis én ezt éreztem. Az időt az élet tölti ki, ha nincs idő, akkor élet se, akkor nincsenek emlékek és nincs tárgya az irodalomnak. A tárgyvesztés a meglelés után kezdődik, pontosabban azzal a felismeréssel, hogy hőseink ugyan mindent el szeretnének mesélni, de erőfeszítésük hiábavaló. ,,Nagyon megijedtem. Nem is attól, hogy már nem vagyok, de attól, hogy azelőtt voltam. Mert eszembe jutott, hogy mielőtt megismertem Gruber Emmát, Hajnal Elzát és a többi hősömet, azelőtt csak én voltam, rózsaszín borítékokba csomagolt szavaimmal, amelyektől vártam, várhattam valamit. És akkor, ahogy ott ültem kezemben a verseskönyvvel, az is belém hasított, hogy ha egyszer üres leszek, nem lesznek történeteim, akkor mi lesz velem? Ott fogok ülni emlékek és élet nélkül. Világosan láttam azt a valakit, aki én voltam, és sorra jártam a város papírboltjait, rózsaszín borítékot keresve. Akkoriban még nagyon divatosak voltak a naplementés, őszi avarban taposó párokat mintázó piros-sárga, meg a halvány rózsaszín, lányosan selymes tapintású borítékok, és a Sarah Kay-félék, de nekem egyik se kellett, csak a kemény tapintású, egyszerű rózsaszín, talán olvasmányélményeim miatt. Tatjana szépséges keménysége és Anna halálos, szerencsétlen butasága, meg Mrs. Dalloway majd én magam-ja. Az életre való várakozás hideglelős, idegborzoló érzése. Ehhez kellettek a rózsaszín borítékok. És most, hogy ez eszembe jutott, már arra is emlékszem, miért van Anyáméknál a fiókokban annyi szakadt rózsaszín boríték, mindenféle papírfecnivel, szakadt szélű lappal.” Amikor felolvastam a szöveget, elhagytam a hajót. Kicsit töprengtem a beszélgetés és a felolvasás közti rögtönzött előadáson, amiben a bécsi kiadó részeltetett. Azon gondolkodtam, hogy megértem az érzéseit, de menjen a picsába ezekkel a részletekkel, amelyek előadása közben azt felejti el... De lehet, hogy nagyon igazságtalan vagyok, mert tüntetett Karintiában, amikor egy bizonyos, azóta autóbalesetben elhunyt politikus hatalomra jutását követően le akarta zárni a kishatárforgalmat. Ehhez csatlakozott a cigány népvándorlás megakadályozásának mondata, amitől szavazói nem kevesebben lettek, hanem sokasodtak. Közép-Európában vigyázni kell a részletekkel és az országokkal. A végén majd oda jutok, hogy nincs ugyan jugó-nosztalgia, de azért énekeljük el együtt a Lipe cvatu című örökzöldet. És akkor a közösségi oldalak hirtelen megbolydulnak, rángatják bajszukat a macskák. A hajót elhagyva kicsit elméláztam ezen a lehetőségen: mi lett volna, ha felállok és bácskai, de büszke angolsággal elmondom, hogy mit gondolok a viselkedéséről. Sértőnek találom, hogy felhasznál egy irodalmi rendezvényt, és ha fordítva volna, úgy értem, ha ugyanennyire kizárólagos volna, de jobbról állna, azonnal elhagynám a hajót. Így viszont előadom a Lipe cvatu című örökzöldet, bizonyítva: a nemzeti kizárólagosság ellensége vagyok. Ami igaz. Ugyanakkor a nemzeti önostorozás ellensége is vagyok. Ami igaz. 59 �És nagyon utálom, ha e két állítás bármelyikét bizonyítanom vagy cáfolnom kell. Az én GPS-em fába szorult meggyőződésem arról, hogy a műveltség és ízlés elegendő az irodalomhoz. Ettől remélem, hogy nem leszek fába szorult magyar. Ami nem kis teljesítmény az elmúlt negyvennégy évvel a hátam mögött ebben az országban, ahol felnőttem. A nevére nem térnék ki, nem karakterszám után fizetik az írásaimat. ,,Mi történhet ezek után? Félek. Hát ezért érzem úgy, mintha csökkenne bennem a vágy a történetben kuksoló titok megkaparintására. Mert nem tudom, mennyi titkot fejthetek még fel, mennyi szó van bennem, hány méter fonal kígyózik bennem. Biztosan tudom, mióta beleolvastam abba a verseskötetbe, azóta bizonyosnak érzem, hogy üres leszek, hiszen eszembe jutott, hogy régen voltam. Én voltam. Rózsaszín borítékokba csomagolt érzéseim voltak. Lábam volt, amivel fáradhatatlanul jártam a papírboltokat, és lelkem volt, meg fejem, amivel terveztem, vágyakat, elképzeléseket gyártottam, és sárga meg lila bársonykák közt ültem a fűben a Városháza előtt 1984-ben. Nekem tudnom kell, hány méter történethez vannak még szavak bennem, mert én már nem gondolom, hogy szép az élet, viszont értem, pontosan tudom, hogy mit miért cselekszenek azok, akik bennem laknak, a létemet tekintik örökös albérletüknek, én csak az ő életüket ismerem, ha előbb fogy el a fonal, mint én meghalok, akkor az üresség kettőbe fogja tépni a testem. Dubrovnikban kaptam a szüleimtől hatéves koromban egy bőrtáskát. Az akkoriban divatos egészen hosszú szára lehetetlenné tette, hogy méltóságteljesen viseljem, bármennyire lerövidítettük, a térdemet verdeste, de én ragaszkodtam hozzá, az első naptól kezdve, ahogy megláttam, semmi mást nem kívántam, csak azt a táskát, olyan kitartással és makacs akarással, hogy megvették nekem, tíz évvel előbb, mint igazán hasznát tudtam venni. (Hasznát? Hiszen egy zsebkendőnél és lapos pénztárcánál egyéb nem is fér bele.) Dubrovnikból hazaérkezve Palicsra villamosoztunk, a nyitott kocsiban én a vállszíjat szorongattam, hogy fölcsalogassam a táskát a térdem környékéről. Anyám megsimogatta a fejem, és azt kérdezte, tetszik-e nekem a táska, „igen, ez tetszik”, válaszoltam, utalva arra, hogy azokat a piros műanyagból készülteket – nekem való méretük ellenére – gyűlölöm. Ha majd üresen ébredek, az életem helyett egy rózsaszín boríték meg egy palicsi villamosozás emléke múlatja az időmet. Ha nem sikerül – és eddig nem tűnik másként – kompromisszumot kötni, és fölfejteni a történetek szavait, hogy gombolyagba tekerve a mellem alatt őrizzem őket, akkor ez a két emlék is elég lesz.” Emlékszem arra az időre, amikor ezt a szöveget írtam. A kilátástalanságra, a hidegre a lakásokban és az ovikban, arra, hogy enni mindig volt mit, tyúkok kapirgáltak az udvaron, a Magyarországra emigráltak mindennapjait is vajdasági disznók és csirkék húsa tette szebbé, konyháikban szilvalekvár és szilvapálinka, kétliteres savanyú paprikás üvegekben fürdöttek a szemesbors szemek, kukucskáltak a tursija nevű savanyúságból a különféle hozzávalók. Akárcsak itthon. A bombázásig még legalább három évnek kell eltelnie. 60 �A magány és szomorúság még annál is nagyobb volt bennem, mint a jövőnélküliség, a jelen valószerűtlensége és a múlt hamissága. Újra kell értékelni, újra meg kell keresni az időt és a tárgyat. Használt anyagból dolgozni, de nem a régi szabásminta alapján. ,,Még el kell mondanom a gombolyag és a motring közti különbséget. (...) A már felhasznált fonal súlya és hossza viszont megváltozik, ezt tudja mindenki, aki fejtett fonalból próbált ugyanolyan pulóvert kötni, és ez a szavak esetében sincs másként. Ha már egyszer használtam azt, hogy „sárga csillám”, akkor abba belerakódott minden érzés, gondolat, remény; hogy ettől könnyebbé vagy nehezebbé vált-e ez a két szó, csak akkor tudnám, ha lemérhetném, de nem tudom fölfejteni az egyszer már megírt szöveget. Viszont megírás előtt se mérhetem le, mert nem tudom, hány méter fonal van bennem, így a fonalon csüngő szavakhoz se juthatok hozzá.” A macska bajusza mindig olyan széles, pontosabban a bajusz szőrszálai olyan hosszúak, mint az egész teste. És ahol befér a feje, ott befér az egész teste. Emiatt nem találkozott még senki beszorult macskával. Ilyen egyszerű ez. Vagy ahogyan a mindenki számára szeretett vidéken mondják: bajusz kell a magyarnak, me’ ha nem, akko’ odacsinyálunk! 61 �NYERGES A NDRÁS A negyvenesek pavilonja* Kilencévesen az ember nem érzékeli, hogy a helyzet, amibe a születése folytán csöppent, valójában más, mint aminek látszik. Még kevésbé tudja, hogy a kettő közti különbség maga is jelentéssel bír, és nemcsak az szól valamiről, hogy mi, hanem az is, hogy miként esik meg vele. Lehetséges, de értelmetlen az utólagos szemrehányás (ha valakiben netán ilyesmi fogalmazódik meg), amiért a magam méretarányosan kicsinyített világában éppúgy a jóhiszemű várakozás korát éltem, mint a felnőttek a magukéban. Megvolt az okunk rá, hiszen azt gondoltuk (miért is ne gondoltuk volna?), hogy a pincéből a második emeleti lakásunkba felköltözni jó dolog. A lentről felkerülésnek átvitt értelmet is tulajdonítottunk, és kimondatlanul is azt reméltük, hogy ez a személyes körülményeinkben is a dolgok jobbra fordulásával kecsegtet. Úgy fogtuk fel, hogy mi jók vagyunk, és ha a jókkal jó történik, akkor érdemes a világnak megelőlegezni a bizalmat. Ezt persze a szüleim érezték így, tőlük ragadt rám, de az eleve gyanakvókhoz képest ők is szinte gyereknek számítottak. Bár apám túl volt a negyvenen, anyám a harmincon. A lelkesedésük megkönnyebbülésből fakadt és felhőtlen volt. Szemükre vethető volna, hogy nem sejtették a különbséget a helyzet és a látszat között? Miért jutott volna eszükbe kételkedni, amikor az összes rossz tapasztalatuk abból a világból származott, aminek éppen vége lett s aminek az emléke még sokáig többet nyomott a latban, mint az, hogy az új életben sem alakultak úgy a dolgok, mint várták volna. Hol egyikük, hol másikuk vált türelmetlenné, de azért éveken át azzal tudták csillapítgatni egymást, hogy még csak egy, még csak két, még csak három, meg csak négy (vagy már öt) éve vége a háborúnak, idő kell, amíg helyükre rázódnak a dolgok. Öt-, hat-, hét-, nyolc-, kilencéves koromban is azt a meggyőződést hallottam ki minden szavukból, hogy ami rossz, az még rossz, és az a természetes, ha valami már jó. Én se lehettem kevésbé hiszékeny, hiszen nemcsak rajongtam értük, de amiben tudtam, utánoztam őket. Fel se tételeztem például, hogy ha kilencévesen elmulasztok valamit, az nem legyintéssel elintézhető stiklinek számít, hanem olyasmi kerekedik ki belőle, aminek beláthatatlanok a következményei. Amit Farkas doktor a rendelésen a lelkemre kötött, azt tényleg csak hónapokkal később mondtam el otthon, de ettől eltekintve megbízható gyerek voltam és igazán mindennek eleget tettem, amit elvárhattak tőlem. Nemcsak akkor mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, ha az iskola vezényelt ki, de azon túl is gyakran jártam a Dévai utcai Tüdőgondozóban, sőt, szívesebben mentem, ha nem az iskola vitt tanári felügyelet mellett, noha azokon a délelőttökön elmaradtak az óráink, és nem kaptunk házi feladatot. Mégis jobban kedveltem azt, ha az Eötvös utcából egyedül mehettem el a Lehel úti villamosok végállomására, hogy elvillamosozzak a Dévai ut*Részlet az azonos című regényből. 62 �cába, önállóan, mintha felnőtt volnék. Azt sem bántam, ha libabőrös lett a mellkasom a röntgengép hideg támlájától, mert ilyenkor nem melegítette fel az előttem megvizsgált kétszázötvennyolc másik alsó tagozatos, akik félpercenként, pattogó vezényszóra váltották egymást a készülék előtt, miközben fölpeckelt állal, felhúzott vállal, kínvallatásra alkalmas pozitúrában dőltek előre. Feszélyezett, hogy amíg mi, negyedikesek, bent voltunk a vizsgálóban, a nálunk kisebbek odakint kergették, püfölték egymást, a nővérkék kénytelenek voltak dúltan csendért sápítozni, és a kísérő tanárokra sandítva szidtak bennünket, hát nem mondták meg nektek, hogyan kell egy rendelőben viselkedni? Azt is restelltem, hogy bár még el se mentünk, már kiszellőztették utánunk az öltőzőket, mert a sok megizzadt gyerek kipárolgása beitta magát minden textiliába. Az is megesett, hogy meghallottam egy nem az én fülemnek szánt megjegyzést, hogy micsoda ostoba többletmunka a kötelező szűrés, csak arra jó, hogy mi kikészüljünk tőle, de fehér holló az olyan gyerek, akit vissza kell hívni, s akinél a felvétel tényleg mutat valamit, egy az ezerből. Ha meghallottam is, nem szólhattam, hogy az az egy éppen én vagyok, pedig azok közé tartoztam, akiket minden kollektív szűrés után menetrendszerűen visszahívtak. Most is több tucat felnőtt között várakoztam egyetlen gyerekként, de az ilyen délutánok csöndesek voltak, tisztaság és nyugalom uralkodott a váróban, az öregek olvasgattak vagy halkan duruzsolva beszélgettek, s így én is egy lehettem azok közül, akiket a nővérek is, orvosok komolyan vettek, azaz hogy az érdem nem az enyém volt, hanem a betegségemé. Az orvosok itt sűrűn cserélődtek, s eddig mindegyik azt hitte, hogy újdonságot közöl velem, amikor megmondja, hogy a felvételen tüdőfertőzés nyomai látszanak. Én erről többet, mert régebb óta, tudtam, mint ők, a fertőzést 1944-ben, az apácák Próféta utcai óvodájában szereztem, ahová a nagyanyám protezsáltatott be Hévey plébánossal, neki szólt, hogy segítsen az unokáját egy olyan helyre bejuttatni, ahová úgynevezett jobb gyerekek járnak. Apám utóbb gúnyos megjegyzésekkel illette emiatt, mégiscsak más, ugye, mutter, ha a mienk egy jobb gyerektől származó bacillust kap, mintha valami proli kórságot? Nagyanyám a hite elleni támadásnak vette ezt, és a plafonra emelt tekintettel fohászkodott, Édes Jézus, hallod, mit kell éretted kiállnom? Ami segíthetett volna rajtam, azt lehetetlenné tette a háború, hiszen épp akkor olyan szakaszába ért, amikor a főváros körül már bezárult a gyűrű, a lakásunkból le kellett költözni az óvóhelyre, a pince szűk ablakai természetesen az udvarra nyíltak, és nemhogy zöldséghez, gyümölcshöz, tejhez nem lehetett hozzájutni, de fényhez és friss levegőhöz is alig. Azóta hiába telt el öt év, a váltakozó orvosok azóta is, minden alkalommal drámaian bejelentették, hogy vézna, vashiányos, vérszegény, és alultáplált vagyok, és tiszta hegyi levegőre meg rendes táplálkozásra volna szükségem. Számomra ez már annyira nem újdonság, hogy miközben a doktorok gúvadt szemmel meredtek a röntgengép ernyőjére, és azt latolgatták, mit diktáljanak a nővérnek, én félhangosan már dünnyögtem is a kórismét. Köteges hilusok a bal lebenyben, elmeszesedett nyirokcsomó duzzanat, letokolódott lencsenagyságú góc. No, én inkább borsónagyságúnak mondanám, jegyezte meg a mostani orvos, de a többi stimmel. A lencse viszont finomabb, vitatkoztam vele, s erre elnevette magát, igen, ez fontos szempont, és ebben a pillanatban olyasmi történt, ami még soha, ez a doktor elszakadt a röntgengéptől, rám emelte a tekintetét és érezhetően 63 �észrevett, engem külön, nem csak mint a sorra elébe kerülő, kipipálandó gyerekpaciensek egyikét. A szemében nevetés bujkált, de talán tapintatból elfojtotta, és úgy beszélt hozzám, mintha éppolyan megbecsülést érdemelnék, mint a felnőttek, csak nem egy leendő kollégához van szerencsém? Elpirultam, mintha szégyellnem kellene, hogy titokban orvosost szoktam játszani, ő pedig komoly képpel azt kérdezte, ha nem sértem meg, kolléga, felajánlanék egy injekcióstűt, persze, csak régit, de működni azért még működik. Sajnos, csak az alsó felét adhatom oda, mert a használt tűt kidobjuk, de ha így is kéri… Igen, kérem, kiabáltam mohón, s akkora izgalom fogott el, hogy legszívesebben percnyi késedelem nélkül rohantam volna haza, megoperálni a kibelezett kerekes elefántomat, előbb azonban még végig kellett hallgatnom az ő anyámnak szóló üzenetét, Ordasgyepű lenne a megoldás, a jó bakonyi levegő, meg az egészséges falusi koszt, ott azelőtt csak kórház volt, de nemrég átalakították gyerekszanatóriummá. Erről kéne sürgősen, érted, sür-gő-sen beszélnem anyáddal, komolyan kéne venni a helyzetet, az állapotod bőven indokolná, hogy odakerülj, és én szívesen be is utalnálak. Azt kérem, anyád vagy apád, hívjon fel telefonon, ne felejtsd el, Ordasgyepű miatt, én meg Farkas doktor vagyok. Igazából csak az ajándék injekcióstű érdekelt, mert ez megoldhatta a műtétekkel kapcsolatos problémáimat, hiszen valahányszor egy tűhegyes Faber-Castell ceruzával próbáltam beadni az altató injekciót, Jumbó bánatos gombszeme panaszosan nézett rám, nyilván fájdalmat okoztam neki, éterrel meg azért nem altathattam, mert a nagyanyám kerekperec megtiltotta, hogy kölcsön vegyem a szűrőjét, pedig úgy tudtam, hogy az a módszer, amelyik nem fáj. Amióta Kiskunlacházáról, ahol mint girhes városi gyereket, egy nyárra elvállaltak feltáplálásra, cserébe azért, hogy a vendéglátók lánya ősztől nálunk alhasson (egy matracon, a padlón), mert Pesten jár majd gyors- és gépírónő iskolába, a mentő szirénázva hozott fel a Rókus Kórházba, a háziaknak tudnillik hiába panaszoltam, hogy fáj a fülem, csak legyintgettek, nyafog a pesti gyerek, míg egy reggel a szemük láttára csuklottam össze, a szomszédos Peregről kellett áthívni az orvost, aki vészjósló képpel közölte, hogy ez bizony akut agyhártyagyulladás, és ha három órán belül meg nem műtenek, végem van. A műtőben nagy derültséget keltettem, mert azt mondtam az altatóorvosnak, hogy a szerkezet, amit az arcomra akar borítani, olyan, mint a nagyanyám konyhai szűrője. S ebből a doktor azt hitte, hogy azzal tud megnyugtatni, ha ételekről beszélget velem, és meg is kérdezte, véletlenül nem a bécsi szelet-e a kedvencem, mert neki az, én meg nem tudtam, mi az a bécsi szelet, amiről beszél, de belekezdtem a válaszba, inkább „a ró…”, hanem a „sejbni” már bennem rekedt, mert elaludtam. Amikor a trepanációból maradt varratokat szedte ki, megint arról próbált győzködni, hogy nem kell félnem, én meg biztosítottam róla, hogy éppen ez az a hely, ahol nem félek, mert eddig a kórházakban, szanatóriumban, de még a rendelőintézetekben is valamiféle megbecsülést éreztem magam iránt, amilyet az iskolában soha, itt ugyanis számított, hogy a vérvételkor tudom, emiatt nem érdemes cirkuszolni, inkább rutinosan odatartom a karomat, és ha kérik, a kezembe adott piros gumicsővel még el is szorítom az eret, és ha gond van a vénámmal, én magam szólok, hogy a másik karomon jobbat tetszene találni, esetleg megkérdezem, nem akarnak-e vért venni az ujjam begyéből is, ezzel szemben az iskolában mindig van mitől félnem, mert a szanatóriumokban és kórházakban töltött tömérdek idő 64 �alatt nem tanultam meg rendesen verekedni, anélkül pedig az iskola egy merő gyötrelem. Nem is szoktál rosszalkodni, kérdezte akkor a doktor, és azt hitte, ezzel megdicsér, képzelem, akkor mennyire szeretnek a tanáraid! Kénytelen voltam kiábrándítani, dehogy szeretnek, azt mondják, megérem a pénzem, túl nagy a szájam, folyton feleselek. És sokszor kapsz büntetést, ezzel az újabb kérdéssel arról próbálta elterelni a figyelmemet, hogy csípős folyadékkal átitatott gézt illesztett a sebemre, nem gondolod, öcskös, hogy jobb volna néha befogni? Elfogott a gyanakvás, ezt az embert igazából nem is érdekli, hogy hogy vagyok az iskolával, zavarja a fecsegésem, tehát a néha befogni azt jelenti, hogy most fogjam be. A magam részéről be is fejezem a társalgást, azt már nem kötöm az orrára, hogy a feleselés az egyetlen tevékenység, amelyben én is megállom a helyem, a nagyanyámmal folytatott szócsatáknak köszönhetően ebben már gyakorlatom van, és bár vele szemben mindig vereség az összecsapások vége, emelt fővel távozom a csatatérről, mert tudhatom, hogy nem azért maradok alul, mintha nem lenne igazam, hanem csak azért, mert a nagyanyám virgáccsal vet véget a vitáknak, enyhébb nézeteltérés esetén ruhán át ver vele, máskor meg letolatja a gatyámat, és a meztelen fenekemet püföli. Hozzá képest a tanárok nem tűntek félelmetesnek, s ezt abból gondoltam, hogy még mielőtt iskolába mentem volna, mindenki azt magyarázta, hogy a tanároknak a hivatásuknál fogva muszáj fogékonynak lenniük az igazságra, vagyis nincs más dolgom, mint mindig igazat mondani, ha kérdeznek, akkor nem eshet bántódásom. Ezt hallottuk a tanévnyitó ünnepélyen is, később pedig, amikor Benkénével, galambősz osztályfőnöknőnkkel találkoztunk, nem is annyira a kissé sírós hangja nyugtatott meg afelől, hogy szelíd és türelmes lesz, hanem a lapos, csontsovány test, amely távolról sem emlékeztetett az én egy tömbből faragott, minden útjába kerülő akadályt félresöprő, tankszerű nagyanyámra. Az első hónapok abban a boldog meggyőződésben teltek el, hogy nem kellett csalódnom, az iskola a nekem való hely, de nem volt ezzel mindenki így, már akkor is akadtak harmincnyolcunk között olyanok, akik valahonnét tudták, vagy megérezték, hogy ami a tanári szónoklatokban elhangzik, az nem az iskola mindennapjainak, csak az ünnepi szertartásnak a része, ahogy mi is merev vigyázzban állunk Himnuszéneklés közben, de a vége után lazítunk, épp úgy biztosítanak bennünket a tanárok arról, hogy számíthatunk a szeretetükre és jóindulatukra, de ez nem érvényes, ha jönnek a hétköznapok. Meg se fordult a fejemben, hogy akik ellágyulva méregetnek bennünket, mint kicsiket, később úgy gondolnak ránk, mint kis hülyékre, akikkel azt tesznek, amit akarnak, hiszen tapasztalatok híján úgysem tudjuk, hogy amit velünk művelnek, annak nem feltétlenül kell úgy történnie. Ezért ért később meglepetésként, hogy én lettem az osztályban az elvetemült rosszgyerek, aki a tanítási órát kiabálással zavarja, és ha megbüntetik érte, nem fogja be a száját, hanem elkezdi bizonygatni, hogy a háta mögött ülő kicsavarta a karját, ami annyira fájt, hogy muszáj volt ordítania, vagyis ő nem hibás, büntetést a másik érdemel, nem ő. Özvegy Benkénének esze ágában se volt megdicsérni az igazságszeretetemért, úgy értelmezte a szavaimat, hogy meg akarom neki mondani, kit büntessen meg, amiért is elkönyvelt pimasz kis bajkeverőnek, és nem győzte hangoztatni, hogy le fogja törni a szarvamat. Ha szemétkupacot látott a padom alatt, az osztály kárörvendő nyerítése közepette leszögezte, hogy megint velem van baj, amin már nem is csodálkozik, én azonban azt találtam mondani, hogy ez igazságtalanság, miért nem 65 �tetszik azt is megkérdezni, hogy a szemét hogyan került a padom alá, hát úgy, hogy a szünetben a többiek odarugdosták, és azért az enyém alá, mert én a sok betegség miatt gyönge maradtam. Benkéné azon, amit mondtam, el se gondolkodott, őt az hozta ki a sodrából, hogy nem tanúsítok megbánást, másokra kenem a vétkeimet, aminél csúnyább jellemhibát el se tud képzelni, mit képzelsz, rikácsolta, mi vagy te, maga a bibliai ártatlan bárány, nna nem, fiam, kérem az intőkönyvedet, s még a toll is úgy sercegett a göcsörtös ujjai közt, hogy majdnem kitört, amíg beírta, T. Szülő, gyermeke a tanteremben szétdobálja a szemetet, kirívóan közösségellenes magaviseletet tanúsít, tanárával pimaszul felesel, ezért megintem. Legközelebb a rajztanárnőnket hoztam ki a sodrából, aki azért vont kérdőre, mert nem másoltam le, amit a táblán láttam, mire azt feleltem, hogy sajnos, nincs mivel, s erre kitört belőle, hogy micsoda szemtelenség így jönni iskolába. Vele is kénytelen voltam vitatkozni, reggel még teli volt a tolltartóm kihegyezett ceruzákkal, akkor hol vannak, én meg leszegett fejjel hallgattam, de felnyitottam a tolltartó fedelét, s ott volt mind a kilenc színes és a három fekete ceruza kitördelt heggyel, a tanárnő meghökkent, és ez mert csak most derül ki, a padtársam figyelmeztetőn bokán rúgott, tartsam a szájam, de úgy éreztem, annál rosszabb úgysem történhet velem, mint az, hogy a rajzóra előtti szünetben kitördeli az összesnek a hegyét, csak a fejemmel böktem felé, hogy a tanárnő érthesse, de ne kelljen kimondanom a nevét, na, erről rád ismerek, hallottam a felháborodott sipítást, legalább lenne benned annyi tisztesség, hogy a disznóságaidat nem kened másra, én az ilyen sunyi gyerekeket utálom, megvetem, pöfögött még azután is, hogy beírt az ellenőrzőmbe, T. Szülő, a gyermek felkészületlenül jön az iskolába, kérem ellenőrizni, rendben van-e a felszerelése, és tisztességre nevelni, mert az életben sok baja lesz abból, ha nem vállalja tetteiért a felelősséget. Mivel napközben csak nagyanyám volt otthon, ő szabta ki a büntetéseket, s szinte ragyogott a húsos tésztaarc, mostantól nincs több olvasás, s azzal a Monte-Cristót, aminek a felénél tartottam, bezárta a szekrényébe. Könyörgöm, csak ezt ne, rimánkodtam neki, inkább kérek a fenekemre jó sok virgácsot, vagy akármit, de a könyvemet ne vedd el, ő azonban elégedetten vette tudomásul, hogy végre tudja, mivel kényszeríthet engedelmességre. Majd megtanulod, harsogta, hogy gyereknek hallgass a neve. * A tanároknak alaposan feladtam a leckét azzal, hogy semmi olyasmit nem követek el, amihez másoktól szokva vannak, nem érnek tetten cigarettázáson a vécében, mert tüdőbajos lévén tudtam, hogy leginkább magammal szúrnék ki, nem verek meg nálam gyöngébbeket, mert nemigen vannak nálam gyöngébbek, gumidarabkákat sem teszek a kályhára, hogy a bűz miatt mínusz öt fokban is ablakot kelljen nyittatni, hiszen a vérszegénységem miatt én vagyok az osztályban a legfázósabb. Effélék elintézésére megvannak a jól bevált módszerek, lehet a rendbontót fülénél fogva lerángatni a földszintre, a pedellushoz, hogy a tanári kesztyűs kéz után a kiszuperált zupás őrmester tanítsa móresre, lehet fejesvonalzóval körmöst osztani, hogy az ujjbegyek fájdalma sokáig emlékeztessen rá, mit nem szabad tenni az iskolában, de az ilyen, fizikai fájdalommal történő elrettentések csak akkor tűntek megfelelő módszernek, ha az elkövetett bűn is fizikai természetű volt. Velem azonban merőben másféle bajok voltak, attól kellett volna elrettenteni, hogy azt képzel- 66 �jem, ugyanolyan jogok illetnek meg, mint a felnőtteket, ne merjek kételkedni abban, amit egy tanár mond, az ő szavával szemben nincs helye vitának. Más rendes gyerek úgy érkezett hazulról az iskolába, hogy ezt magától is tudta, a szájalásról már a szülei leszoktatták, ehhez képest nekem túlságosan kinyílt a csipám, nem is értettem, miért ne mondhatnám el a magamét? Még kellemetlenebb volt számukra, amikor kiderült, hogy azt veszem túl komolyan, amit az ő szájukból hallottam, a pályán eltöltött éveik során évről-évre elmondhatták a maguk meghatott, fellengzős, rutinos igazságait, mint például hogy a gyerek is ember, csak még nem tud sok mindent, amire mi majd itt megtanítjuk, de ennek a mondatnak az első felét nem volt szokás szó szerint érteni, pláne elhinni, és számon kérni, már a kisdiákok is ösztönösen tudták, hogy mit kell, és mit nem szabad komolyan venniük. Azt mondani egy tanítási órán, hogy mert mi tanárok nem vagyunk rá kíváncsiak, mi a véleménye egy dologról a Nesztor nevű bajkeverő takonypócnak, ne volnánk demokraták? Ez egyszerűen több a soknál, nem vagyunk ehhez szokva, és nem is értjük, honnét vesz gyerek létére olyan kifejezéseket, mint demokrácia? Ha érdekelte volna őket, elmondom, hol tettem szert ilyen szókincsre, nálunk otthon az ilyesmi folyton terítéken van, mert a szüleimet mintha szélvész kapta volna fel, és sodorta volna a politikába azóta, hogy egy nap azzal a hírrel állított be a szomszéd, friss lótetem hever tőlünk nem messzire, vagyis a sok szárazbab meg borsó után végre lehet húst szerezni. Apám és anyám késsel, vájdlinggal fölszerelkezve el is indult a mondott sarok felé, s épp amikor megtalálva a már jócskán széttrancsírozott állatot, odaguggoltak volna, hogy ők is kanyarítsanak belőle, anyám felé egy hüledező bődülés szállt a nézelődő tömegből, Ágnes, Fülöp Ágnes, te vagy az? Anyám fölnézett, s azt a zömök, pirospozsgás, dúshajú férfit látta, akinek évekkel korábban, még balettnövendékként a tenyerébe lépett egy bizonyos Boross bácsi iskolájában, nahát, Gyurka, szóval túlélted, kiabálta, mert bárkit élve látni a régebbi életből még szenzációszámba ment, már nem Fülöp vagyok, hanem Nesztor, válaszolta és apám felé bökött, na és te, veled mi van, mit csinálsz, megint kenyeret sütsz? A férfit szemlátomást meghökkentette, hogy van ember, aki nem tudja, hogy ó kicsoda, akkor állt be marjkis legényként untermannak a balettiskolába, amikor a politikai rendőrség gondoskodott róla, hogy pékként ne kaphasson munkát, de nem haragudott a tájékozatlanságért, vidáman elharsogta, hogy momentán ő a Szociáldemokrata Párt országos titkára. Apám enyhén bosszús lett, mert látta, hogy közben vészesen fogy a ló leginkább ehető része, inkább tartsd a vájdlingot, Ágikám, de az idegen, akinek a hangjától szinte zengett az utca, őt sem hagyta a zsákmánnyal foglalkozni, most minden rendes emberre szükség van, nektek is be kell lépnetek, ide egy ugrás a Palace, a budapesti központunk, most rögtön odamegyünk és elintézzük. Hagyjátok ezt a dögöt, nálunk kaptok élelmiszerjegyet, munkát, igazolványt, mindent. Apám szívesen aludt volna egyet az ajánlatra, de az igazolvány említésére felcsillant a szeme, a városban cirkáló orosz járőrök csak azt nem kísérték be, aki tudta igazolni magát, és a vörös kalapácsos ember védelmet nyújthatott. Estére már úgy érkeztek haza, hogy apám tömbszervező lett a hat per hármas körzetben, anyám meg nőtitkár a kilencedik kerületben. Ettől kezdve a családi vacsorák közben másról sem esett szó, mint arról, hogy ki mit tapasztal a maga körzetében, mit mondott Mohl Jani a párton belüli frakciókról, mit Rotschild Géza a parlamenti vitákról, egymást készítgették fel, mit mondjanak, ha valaki arról kér- 67 �dez, miért jobb Magyarországnak a köztársaság, mint a királyság, és ha Slachta Margit királyságot akar, számít-e, hogy viszont milyen sok üldözöttet megmentett, Szakasits, Justus, Sulyok, Mindszenty neve röpködött a konyhánkban, s én nemcsak megjegyeztem őket, de idővel el is igazodtam köztük, mert volt hozzá iránytűm, akiket apámék szidnak, azoknak nem kell a demokrácia, akiket nagyanyám szid, azoknak meg kell, és nagyanyám ellentmondást nem tűrően közölte, hogy azzal szemben, amit ő mond, nincs apelláta, mert ő a bíboros hercegprímás, Magyarország első zászlósurának pásztorleveléből tudja, amit tud, rátok a kárhozat vár, ilyenkor apám felhördülve kezdett kiabálni, mutter, sírba visz a reakciós dumájával, miért nem inkább nekem hisz, a fiának, a köztársaság a jó nekünk, a demokrácia, anélkül itt nem lesz semmi, de nagyanyám is fölemelte a hangját, ha járnátok templomba, ahogy a rendes emberek járnak, tudnátok, a bíboros is megmondta, az, amit ti akartok, pogány dolog, a kommunisták meg a szocdemek mind gyehennára valók, apám feje ijesztően kezdett vörösödni, úgy kapaszkodott a konyhaasztalba, mint aki tüstént felkapja, és odavágja, a feszületrágó istenit annak az egész álszent bagázsnak, mondja anyám, amikor maga egyedül nevelte a két gyereket, segítettek a papok csak egyszer is? Nem segítettek, felőlük a szegény ember éhen is dögölhetett, de az egyházi adót bezzeg behajtották, még ha egy fillér se maradt utána, és maga szerint mi vagyunk a gyehennára valók? Maga bevesz minden maszlagot, ha a csuhások mondják? Bandi, ne így, próbálta nyugtatni anyám, ne ilyen indulatosan, neki a templom a mindene, de nagyanyám nem kért a védelemből, te csak tartsd a szád, az is pogány dolog, hogy a férfiak dolgába ütöd az orrodat, tisztességes nőnek otthon a helye, az ura mellett! Őket hallgatva úgy éreztem, mintha valami mérkőzés zajlana a szemem előtt, egyik térfélen a jók, akik gyöngék, másikon a gonoszak, akik erősebbek, a szüleimnek szurkoltam, akik hiába voltak ketten, a nagyanyám volt a félelmetes, és addig nem nyugodott, amíg övé nem maradt az utolsó szó, még a vékony falakon át is hallottuk, ahogy megbeszéli az úristennel, ki milyen büntetést érdemel, és féltettem őket, mert teljes bizonyossággal mégse tudhattam, hogy nincs-e valaki az égben, aki őrá hallgat és minket fog megbüntetni. Azt már megtapasztaltam, hogy nem sokat számít, kinek van igaza, az sem, hogy ki a kedvesebb, épp ezért alig vártam, hogy én is felnőtt legyek, és ne torkolhassanak le azzal, gyereknek hallgass a neve. Abban senki sem akadályozhatott meg, hogy amit otthon megtanultam, az iskolában is használjam, hiszen ott nem sok fegyverem volt, de ha engedtek beszélni, úgy éreztem, muszklim ugyan nincs, mégis van valami, amiben én vagyok a jobb, bár azt keservesen tapasztaltam, hogy ezzel a tudással a tanárokból vad indulatot váltok ki, ha egy osztályfőnöki órán azzal állok elő, hogy alakítsuk meg a negyedik bé diákbíróságát, és ezentúl, ha valamelyikünk elkövet valamit, ne a tanárok, hanem mi szabjunk ki rá büntetést. Özvegy Benkénének elakadt a lélegzete, s mindössze annyit tudott kinyögni, hogy érdekes gondolat, de meg kell beszélnie az igazgatónővel. Két hétig minden órán vártam, hogy közli a választ, és el nem tudtam képzelni, miért ne tetszene az ötletem, hiszen csak azt szeretnénk, amit a felnőttek is, valamivel több önállóságot. Nemcsak választ nem kaptunk heteken át, de Benkéné a diákbíróság ügyét szóbahozni se engedte, én pedig magamban eldöntöttem, kerüljön, amibe kerül, megmutatom, hogy a demokráciában a gyerekekkel se lehet bármit megcsinálni. 68 �Az utcánkban naponta elmentem egy pincehelyiség előtt, amelyikben nyomda működött, s azzal hirdette magát, hogy „Árainkat egy gyerek is megfizetheti”, és rövid határidőre vállalják meghívók, űrlapok, névjegyek, blanketták és mindenféle nyomtatványok elkészítését. Szöget ütött a fejembe, hogy ez, ha komolyan gondolják, nekem is szólhat. A spórkasszámban huszonkét forint gyűlt össze, de volt benne még néhány régebben belegyömöszölt billpengő meg trillpengő is, amiről ugyan azt mondták a szüleim, hogy már csak játékpénznek jó, mégsem dobtam ki ezeket, mert szép színesek és ropogósak voltak. Izgultam, vajon a nyomdában, ha megtudják, hogy mennyim van, nem nevetnek-e ki, de miután a megalapítandó diákbíróságról meséltem nekik, úgy kezeltek, mint komoly megrendelőt, és felajánlották, hogy segítenek a nyomtatványt megszerkeszteni, száz darab ára huszonöt forint, de ettől majdnem elbőgtem magam, s akkor összenéztek amolyan felnőtt módon és azt mondták, tekintettel a jó ügyre, kapok három forint engedményt. Egy hét múlva iskolába menet át is vettem az űrlapokat. Elég volt egy pillantást vetnem a legfelsőre, hogy a gyönyörűségtől szaporábban verjen a szívem, fent az iskolánk neve, lejjebb kitöltendő rubrikák a vádlott nevének, elkövetett bűnének, a diákbíróság ítéletének, legalul dátum és a bírók aláírása – az eredmény túltett azon, amit elképzeltem, igazi, hivatalosnak is hihető okmányokat készíttettem, amit már az iskolának is, legalább is reményeim szerint, komolyan kell vennie. Olyan lelkesen állítottam be a tanterembe, hogy fel sem tűnt, Benkéné már a katedrán ül, az óra elkezdődött. Látványosan letettem a csomagot az asztalra, s anélkül, hogy eszembe jutott volna engedélyt kérni, elharsogtam, ami izgatott, nagy újságom van: a negyedik bé diákbírósága elkezdhet működni, és a tanárnőt is kérem, minél hamarabb mondja meg, ki legyen az első vádlott. Úgy éreztem, ezzel igazán minden bajt elhárítottam a fejünk fölül, hiszen a tanároknak csak az a fontos, hogy mindenben ők döntsenek, de ha mi nem pályázunk a jogaikra, mi kifogásuk lehet? Benkéné csak annyit kérdezett, befejezted, fiam, vagy továbbra is zavarni akarod az órámat? Előreszegezett mutatóujjától máris a hideg futkosott a hátamon, de nem akartam elhinni, hogy arra gondolhat, amit sejtek, ugye nem rám tetszik gondolni, hebegtem, de ezzel vége is lett a türelmének, hát ki másra, s a székéről fölemelkedve sorolni kezdte a bűneimet, ad egy: elkéstél, ad kettő: engedély nélkül beszéltél, ad három: hogy mertél az iskola nevében rendelkezni, minek képzeled magad, igazgatónak? Én nem az iskola nevében, én csak a diákbíróság, a szavamba vágott, s úgy kieresztette a hangját, ahogy eddig még soha, most rögtön befogod a szád, ne mondjam még egyszer, egyszerűen gyalázat, amit műveltél, én ezt a paksamétát most elkobozom, de ne félj, ezzel még nincs vége az ügynek, lesz folytatása is. Sóvárogva pásztáztam a többiek arcát, megszólal-e valamelyikük, de csak lesütött szemeket láthattam. Másnap este derült ki, hogy mi lett a folytatás: az igazgatónő és Benkéné behívatták anyámat, és pattogva közölték vele: az iskolai rendtartást még a demokráciában sem változtathatják meg tanulók, a büntetések kiszabása a tanárok dolga volt és marad, és hozzátették, hogy ezt az elöljáróság is megerősítette, érti, Nesztorné, az elöljáróság! Lesz szíves megértetni a fiával, hogy nem tűrik ezt a vircsaftot, egyébként pedig azt sem értik, hogy hívásuknak miért nem az édesapa tett eleget, elvégre ez igen komoly ügy, a gyermek jövője forog kockán. Anyám látta, hogy amikor idáig ér történetben, elsápadok, és a kettőnk teljes vereségére készülök fel, de bíztatóan rám mosolygott, ne félj, azért én is tudtam nekik 69 �olyat mondani, amitől kisebb lett a mellényük, ugyanis közöltem, hogy apád, mint a Szociáldemokrata Párt Esztergom megyei titkára, ennél nagyobb horderejű ügyekben sem tud mindig Pestre jönni. Azt is megkérdeztem tőlük, hallottak-e az egyenjogúságról, mert én dolgozó nő vagyok, az MNDSZ propagandistája, és meg tudom ítélni, mi jó a fiamnak, és mi nem. Na, akkor fordult a kocka, kezdték végre megérteni, hogy nem ezerkilencszázharmincat, hanem negyvennyolcat írunk. Azt is megmondtam, hogy semmi értelme téged kárhoztatniuk, én olvastam azt a cikket a Szabad Népben a szovjet diákbíróságokról, én meséltem el, hogy ott mennyire önállóak a diákok, az persze eszembe se jutott, és ezt csak neked mondom, hogy rögtön te is megpróbálod megcsinálni, hiszen mostanáig, csillagom, elég önállótlan gyerek voltál, amit a sok betegséged kellőképp megmagyaráz. Annál inkább örülök, hogy ilyen leleményes is tudsz lenni, és a tanárnődnek is megmondtam, semmi veszélyeset nem látok az ügyködésedben, attól viszont komolyan félek, hogy egy életre le találnak szoktatni az önálló kezdeményezésről. Amit hallottam, olyan volt számomra, mint a legszebb ajándék, anyám pontosan azt mondta ki, amire a legjobban vágytam, tisztában voltam vele, hogy a felelősségét el is titkolhatta volna, de nem tette, mert nincs a világon még egy szülő, aki felnőtt létére nem más felnőttekkel, pláne tanárokkal akarna egy követ fújni, hanem a gyerekét védi. Az elragadtatás ott ült az arcomon, valósággal ugrottam a nyakába, mint aki fenevadak torkából szabadult, de ő egy idő után rám szólt, hogy azért ne vigyem túlzásba az örülést, mert a diákbíróságból nem lesz semmi, és egy ideig semmi másba se kezdjek, húzzam meg magam, mintha ott se lennék, mert azok ott az iskolában nagyon haragszanak rám, én pedig, mondta anyám, nem szaladgálhatok be folyton, hogy megvédjelek. Ezt hallva talán túl riadt képet vághattam, mert most meg cinkos mosollyal nyugtatgatni kezdett, rémüldözés helyett inkább arra gondolj, hogy okos enged, legyél te az okos, én meg ezt magamban így egészítettem ki, hogy az iskola meg a szenvedő szamár. 70 �S ZÁSZI Z OLTÁN Zimankó és a város szíve Részlet egy induló történetből Egy féldeci után csak egészen picivel javult a kedve. Lépéstempója kicsit mintha frissült volna ennyi itóka után, az volt a jó, hogy nem érezte annyira a lekopott izületeinek nyikorgását, és az évek óta szélnek feszülő, fura, előredőlő járása is egyenesebbé vált kissé ettől az egy kupicányi italtól. A gondolatai barnaságába is belesütött egy kevéske napfény, no nem olyan égető, perzselőn nyári, mint az korábban megszokott volt nála, ha valami jó dolog történt vele, csak olyan vénaszszonyok nyarán megszokott, éppen még melengető, az érő szőlőben az ízt meg cukrokat az igazi aromához hozzáigazító, utána faragó kis sugár. Csikland és kedves, mint egy gyereklány mosolya, aki éppen egy cseppnyi, még meleg, de már kocsonyásodó gyümölcshúst csen ujjával a kihűlőfélben rézüstből, hétfájdalmas Szűz Mária napja táján, kint a pincesoron, lekvár főzésekor. Ilyen kép létezett benne, egyszer látta már ezt a pillanatot, a mozdulatsort, a mosoly elindulását, a színeket, s ezeket mind-mind tökéletes élességgel képes volt előidézni. Ezt az egy féldecit kívánta most is meg, s a gyereklány mosolyának emlékével bátorítva magát elindult a város felé. Egy ideje azt érezte, túl sok földdé vált barát, családtag, ismerős és kedves ember áll már mögötte, ez a mögé lopakodó sötétség nyomasztotta akkor is, mikor a templom és a temető közti kis utcán felfelé igyekezett a dombra, szétnézni kicsit a város fölött. Olyan sokan voltak mellette, mögötte abból a túlvilágból, hogy elfoghatták volna előle a napot, elszívhatták volna annak cirógató melegét. De nem így történt. Most szüksége volt a túlpartiakra, most ő maga hívta, kérte őket, segítsenek neki megkeresni a Város szívét. Mindig azt hallotta: minden városnak van szíve, s annak dobbanására pulzál, hullámzik, mozdul az élet, annak rianásait követik a lámpafüzérek villanásai esténként, erre az ütemre ébred és alszik el a város, csak soha nem tudta, hol keresse, soha nem is gondolt korábban rá addig, míg a saját szíve el nem kezdett irtóztatóan sajogni és rakoncátlankodni. Ez a mély, bujkáló fájdalom különösen akkor erősödött meg, ha szomorkás reggelre ébredt, ha egyedül indult neki az utcáknak, ha minden gondjával kettesben maradt, s kétkedni kezdett életének miértjén, az elmúlt kudarcok ezernyi szürke meddőhalmán, amin csak egy-két kedves emlék csenevész virága volt képes megkapaszkodni, mint annak a városnak a timföld meddőhányóján, ahol anyai nagyapja pihengetett egy egyszerű, feketére mázolt kereszt alatt. Ha úgy akarta, mindig vele járt, minden percében vele volt, mindig, minden halottja. Sárga fényképeken ott ültek a szobájában, belebújtak a könyveibe, szétgurultak a régen vagy soha meg nem írt verseiben, a megszokott vizespoharának egyegy csorbulását is mindig a holtaknak az érkezése vagy mozdulása okozta, mert 71 �bármennyire is együtt tudott velük élni, ha megérezte a már őszülő tarkóján izgatott, hideg leheletüket, mindig megrázkódott kicsit, s ez általában a törékenyebb edények peremének rovására történt. Emiatt volt a konyhaszekrényében vagy tucatnyi fületlen, meg másik tucatnyi levert, csorba peremű csészéje meg bögréje, de nem dobta ki őket, őrizgette a haszontalan edényeket, mint a nemrégiben elengedett kedves tenyerének melegét szokta őrizni az ember. Egyetlen féldecit ivott aznap délelőtt, amikor kiment a városba sétálni. Erőset, férfiasat, talán valami szilvapálinkafélét kért, szép talpas pohárkában kimérve, ott a város főterén lévő kiskocsmában, ahol már évek óta nem járt, s a kocsma mostanra bárrá alakult, ahol régi fotók takarták a falat, rajtuk az egyszer volt-hol nem volt időben lencsevégre kapott város, talán még a város szíve is. A korábban olajos deszkapadlós kocsma már cseppet sem hasonlított arra a kopott és mocskos lebujra, ahová bő harminc éve még be-bejárt, mikor éppen a városba érkezett, jobban mondva mikor ott lakott, mint ifjú, mint bódult, az élet mézére rázuhanó dongó. Most is érkezett éppen, fontos dolgát kívánta elvégezni, hiszen mióta élt, mióta eszmélt, mindig is kereste a dolgok lényegét, s most a múltbéli Város szívét, a minden mozgást elindító, a titkokat, a fájdalmakat, az őt is és még oly sok szellemet megőrző szívet kereste éppen, ami egykor elpulzálta innen, s ami miatt megint kénytelen volt hazajönni, mert nem tud a vibrálása nélkül létezni. Takaros, tiszta, kockásabroszos, puha székes kis vendéglő, vagy inkább bár lett a régen még koszos kimérésből, csak a pultos lány nem illett bele ebbe a joviálisnak mutatkozó helyzetbe a maga tohonya mozgásával, zsírosnak tűnő hajával, a szájában állandóan kérődző rágógumival és a vastag, kurvásan pirosra festett ajkaival. A harisnyáján is el volt futva egy szem, szemmel láthatón a köténye sem volt tiszta, Zimankónak így óhatatlanul valami áporodottan másnapos, hétfőn reggel munkába menés érzése támadt ettől a nőtől, aki, még ha igyekezett is kedves, legalábbis elfogadhatóan kedves lenni hozzá, amikor kihozta a pálinkáját a másfél deci szódával, nem tudta egy csipetnyi szimpátiáját sem kicsikarni. Olyan érzése támadt, ha véletlenül meghódíthatná ezt a pincérlányt, éppen úgy csalódna benne, mint egyszer nagyon régen (az eset még megboldogult hajózó korszakában esett meg), amikor a mostani, a pálinkát kimérőhöz hasonló lányban csalódott. Annak még a boldogult három koronás féldecik, egy hetvenes korsó sörök idején tette a szépet, egész este udvarolt, mint egy szeladon, vicceket mesélt, olykor mélyen a szemébe nézett a lánynak, s nem egyszer, tán többször is és igen komolyan gondolva a dolgot, bókolt is neki. Sőt zárórakor – mikor a mérést (így hívták az esti leltározást) végezték a kolléganőjével (no ez a kolléganő ugyan fancsalian és csodálkozva nézte az udvarlását), – még vermutot is kért neki. Igazi olasz vermutot, ami felettébb drága volt akkoriban, igaz, meglehet, hogy most is az. Elment vele a lány, hazavitte a bártól jó messzire lévő kis garzonlakásába, ahol sohase volt ugyan példás rend, inkább szisztematikus rendetlenség, amiben mindig mindent egyetlen pillanat alatt képes volt meglelni, de mindig tisztaság uralkodott. Most, hogy így nézte ezt a lompos lányt, minden eszébe jutott, ami azon a régi estén megtörtént és nem történt meg. Látta magukat, ahogyan ittak még a pincérlánnyal otthon is, valami régi, üveg alján megmaradt likőrből és egy kis vodkából kevertek házi koktélt, majd a lány enni kért, vastagon kente a májkrémet a kenyérre, pazarlón és telemorzsázva mindent maga körül. Tele szájjal beszélt és nevetett, megbo- 72 �csáthatatlanul összekente az asztalon heverő Ady-összest meg talán egy kéziratlapot is, majd a magával hozott üvegből, amit előtte gondosan rejtegetett válltáskájában, bort locsogtatott szét a padlón, a kedves, szőrmés papucsára is bőven juttatva, s az ivás után szinte eksztázisban hörögve morogta bele a fülébe, májkrémes fogakkal: „Megdugsz, te drága?!” Vetkőzni kezdtek, kissé kapkodva, tépve a ruhát magukról, s már fickándozó férfiassága is erősködött, mikor meglátta a lány melltartójának szürkés, koszos szegélyét, izzad hónalját, fakó és gyomorfordítón mocskos bugyiját. Szó nélkül dobta ki pincérlányt, a nő meg nem értett semmit, csak üvöltött még az utcán is: „Megbánod ezt, te mocskos disznó, megbánod! Szakadjon meg a szíved, az repedjen meg, az, az úri szíved, te senki!” S ezt üvöltötte körbe és körbe, míg csak ki nem fordult a lakótömb sarkáig, ahol a hangja végre elveszett a fák alatti sötétségben. Most, hogy komoly és felelős feladatát, a Város szívének megkeresését magának szépen kitűzte, elszomorodott ettől a belevillanó, kósza és lehangoló emléktől. Elszorult a szíve, gyorsan fizetett, s már ment is kifelé. Hirtelen kezdődő szegycsont mögötti szorító, markoló, igen erős mellkasi fájdalom markolt bele, kisugárzott a vállaiba, főleg a bal vállába, végigkúszott a bal karján, egészen bal kezének kisujjáig, hogy azt begörbítve, arra kényszerítse Zimankót, azonnal kapaszkodjon bele valamibe, ha másba nem, hát a semmibe, s a semmit elengedve máris zuhanjon, örvényeken, füstködökön át valahová mélyre. – Éppen most kell az én szívemnek bedöglenie, amikor a Város szívét akarom megtalálni? – erre a magában feltett kérdésre kereste a választ, s még látta a lompos, ijedt kiszolgálólányt a telefon után nyúlni, majd beköszöntött a sötétség, s az árnyak hirtelen körbevették, elkezdték ringatni, dédelgetni. Fázott és izzadt egyszerre, markolászta mellkasát a szúró fájdalom, csak halvány töredékek maradtak abból, hogyan emelik fel, hogyan fektetik hordágyra, s egy mélyen kék szempár rutinos pillantását látta még, aki valamilyen diagnózist mond felette, gyorsan a karjába szúr valamit s utána meleg, csend, félhomály, minden rettegés elhessegetve, csak a vijjogás hangjának ritmusa tudatta vele, még ezen az oldalon van. Zöldes takarók, fura csövek hálója, halkan zümmögő gépek, nem hideg, de mégis idegen csend vette körül, amikor felébredt. Kint, a lehúzott redőnyű, billenősen nyitott ablak mögül rigó füttyét meg csalogány trilláit hallotta, a plafonra emelve a szemét máris bizonyos volt abban, hogy ez még nem a túlvilág, ez még csak az előkészítő, vagy visszatérítő, amit kórházi intenzív osztálynak hívnak. Meg sem próbált felülni, feje baloldalra fordulva, kissé elmerevedett állapotban pihent, de tudta, hiábavaló is lenne itt a mocorgás, meg minek szaporítani a nővérkék és orvosok dolgát azzal, hogy makacskodik, erőlködik. Ezt a játszmát Halál úrral most megnyerte, de nem árt vigyázni, ha már annyi dolgot teljesíteni akar, s a Város szíve mellett a Város legendái is eszébe jutottak a nagy elhomályosodás pillanata után, s azokat is meg szerette volna még fejteni, el szerette volna még mesélni Ifjú Barnabás barátjának, hogy megőrizzék, hogy továbbadják, még ha nem is nyújtott be ilyen igényt feléjük senki sem. Egy kis képernyőn szabályosan felvillanó jeleket látott. – Alighanem a szívem zörgését hallom, tehát ez még innenső oldal, még van esély elvégezni a feladatokat. – motyogta halkan, csak úgy magának, nem számítva arra, hogy hallgatósága is van. 73 �– Na Zimankó úr, isten hozta akkor az innenső oldalon! Nem tudom, mire gondol feladatként, de ha 48 évesen nem akarja befejezni, akkor lesz esélye végigvinni a dolgát. – szólalt meg jobb oldala mellett valaki, s hirtelen oda szeretett volna fordulni, de bármennyire is erőlködött, a hirtelennek tervezett mozdulat csak lassú, hosszú másodpercekig tartó fejmozdítássá szelídült. Ugyanaz a mélyen kék szempár nézett rá, amelyet akkor, a hordágyon ringatózáskor jegyzett meg magának, még el is mosolyodott rajta most, hogy éppen meghalni készült akkor, amikor megismerte ezt a mélyen kék női szempárt, s mégis megjegyezte, micsoda tekintet, kár, hogy elszakad mindjárt a film. – Kezét csókolnám, de mint látja, két vállra terített a motorhibám, s most le vagyok szegezve és nyűgözve pillanatnyi helyzetemtől, s illendően nem tudom megköszönni sem, amit értem tett. Zimankó vagyok, aki a Város szívét keresi, de amint látni tetszik, közben az ő szíve ment tönkre. – a kissé Cyranósra sikeredett bemutatkozásán az őt figyelmesen néző kék szempáron halvány fény villant, a kis szarkaláb ráncokkal körbeírt, még fiatal, de megfáradni látszó arcon pedig egy fél másodpercnyi mosoly futott át. – Alíz vagyok, napközben és sok éjszakai szolgálatban kardiológus, néha, hétvégéken pedig mentőorvos, az Ön kezelőorvosa, és igazán örülök annak, hogy minden gond nélkül ilyen poétikusan köszönt. – mondta halkan, finoman, de határozottan a doktornő, s Zimankóban máris szétáradt valami nagy nyugalom, azt érezve, jó kezekben van, nem lesz itt nagy baj, ha a fentiek és a túlpartiak is úgy gondolják, talán mégis lesz ideje azt a szívet is megkeresni, ami a Városban dobog valahol eldugva, és talán még más szíveket is talál, megdobogtathat még, csak szedje kissé össze magát. – Tudja, kedves doktornő, az a két mondat, amit most elmondott, nekem sok mindent elárult magáról. – mondta Zimankó, most már kissé határozottabb hangon és megpróbálta megkeresni a mélykék izzás fókuszát, magába szívni a kórházi fertőtlenítő, a gyógyszerek szagán is átsejlő izgalmas, mégis szolid és rejtelmes illatot, ami a nő felől hullámozott feléje. – Mégis mit? Mit tudott ilyen hirtelen megfejteni Zimankó úr? Tudja, ritka az olyan betegem, aki éppen csak visszatér a halál szorításából, és máris elkezd udvarolni, de valahol tetszik nekem ez a dolog. No nem az udvarlás, hanem az a mérhetetlen élni akarás, ami ezt valahol mélyen mozgatja magában. – vágott vissza finoman Alíz Zimankó riposztjára. – Hogy mit tudtam meg? Hát kedves doktornő, vagy ha szólíthatom Alíznak, akkor kedves Alíz, amit elmondott, abból az derül ki nekem, feltételezhetően egyedül él, sokat dolgozik, keveset pihen és néha, bármennyire is nem szereti, de mégis képes még minimum másfél évtized orvosi gyakorlat után is érzelmileg kötődni egy-egy betegéhez, pedig nem lenne szabad ez, egy olyan kórházi osztályon, ahol esténként kiszámolóst játszik a halál, reggel vagy hajnalban pedig, amikor a rigók és a csalogányok belefognak a dalba, szépen elviszi a kiszámolt áldozatát. Aminek maga felettébb nem örül! – s ezt a kismonológot egy szuszra mondta el Zimankó, aki hirtelenjében azt érezte, éhes és szomjas és tulajdonképpen, amit a legjobban szeretne, az most egy jó erős cigaretta lenne, hogy mélyen letüdőzve a gomolygó füstöt, ténylegesen megbizonyosodhasson arról, igenis még ezen az oldalon van, s a szoba sarkában kucorgó homály oszlani kezd a száján kigomolygó meleg füsttől. 74 �– Mondja doktornő, kedves Alíz, normális, hogy éhes, szomjas vagyok, és nagyon szeretnék rágyújtani? – kérdezte kisfiús mosolyt játszva borostás arcára Zimankó. A doktornő szeme és ajka körül előbb csak apró mélyedések, később, kacagás közben mély ráncok rajzolódtak, jó pár másodpercig Zimankó nem igazán tudta, mi is történik éppen. – Tudja, hány napja fekszik így, Zimankó úr? Ha nem, akkor most felvilágosítom, hogy negyedik napja, tehát jogos, ha azt érzi, éhes és szomjas, meg rá is gyújtana. Előbbi két problémán tudok segíteni, ha kicsit türelemmel lesz, a cigit viszont nem engedélyezem. Amit meg rólam gondol, vagy gondolni vél, nos, arról most nem beszélünk, azt meg így utólagosan is megengedem, hogy Alíznak hívjon, de kérem, csak ha kettesben vagyunk. Mennem kell, de a reggeli vizitkor még majd bejövök, most megyek és rendelek reggelit és étkezést magának a következő napokra. Viszlát, maga, maga lepedős Cyrano és Don Juan egy személyben! – és Alíz felállt az ágy mellőli székről, lendületes mozdulatokkal kiment a szobából, az ajtóból még kicsit visszanézett az őt leplezetlen érdeklődéssel bámuló betegére, akiről ebben a pillanatban már sejtette, rendkívüli páciensre talált. S hogy milyen szemtelenül lealízozta, nohát ez hallatlan, dohogta magában, de tudta, nem igazán haragszik, mert ennyi élnivágyással csak ritkán találkozik egy orvos itt a kardiológián. 75 �P OTOZKY LÁSZLÓ A súlytalanság egy napja A gépész dallamára Penu közvetlenül az ágya mellett tartotta a szobamérleget. Reggelente, mihelyt kinyitotta a szemét, első dolga az volt, hogy ráállt és megméretkezett. Még papucsot sem húzott, egyenesen a jéghideg fémlapra lépett. Kipördült a korong, de ő a számok kergetőzése helyett inkább az ágyat nézte: az összegyűrődött lepedőt. Kívül semmilyen látható nyoma nem maradt annak, hogy az imént még ott feküdt, pedig a matrac rég elvesztette ruganyosságát, lágyan süppedt a legkisebb súly alatt is, és akár a gipsz, úgy őrizte a testek lenyomatát. Csak a szeme sarkából pillantott a számlapra, amikor az megállapodott, majd felsóhajtott és berúgta a mérleget az ágy alá. Mosakodni indult, de nem lépett be azonnal a fürdőszobába, leszegett fejjel állt az ajtóban, meggörnyedve, mint aki teljesen megfeledkezett magáról, szórakozottan nézte a lábujjait, ahogy a küszöbön zongoráznak, és akkor sem változtatott tartásán, amikor végre odaállt a kagyló elé és megeresztette a csapot. Egészen a borotválkozásig kerülte tekintetével a tükröt, a szappanhabot tapintás után kente föl, és már épp belefogott volna a kaparászásba, amikor észrevette a pengék közé szorult szőrszálat. Meg sem próbálta kifújni, csipesszel piszkálta ki, óvatosan, nehogy kicsorbítsa valamelyik pengét, aztán úgy döntött, talán mégis jobb lesz, ha borotvafejet cserél. A vadonatúj fej érintetlen volt, mégis, többször végighúzta rajta az ujját, mintha nem tudná elhinni, hogy tökéletesen éles és tiszta, s csak ezt követően, amikor már nem lehetett tovább elodázni, egyenesedett fel, és nézett bele a tükörbe. Mintha kivert kutya bámult volna rá egy alagút végéből, olyan volt a tekintete. Húzott párat a borotvával, pofacsontja élesen meredt elő az arcából, mint csupasz hegycsúcs, amiről hirtelen lesöpörték a havat. Óvatosan dolgozott, apró, szaggatott mozdulatokkal, attól félt, ha véletlenül megvágná magát, a penge egyenesen csontba karcolna; különösen az ádámcsutkájánál vigyázott, ami úgy domborodott ki a nyakából, egyszerre csúcsosan és szélesen, akár egy második orr. Miközben arcszesszel paskolta a bőrét, a tükörben elnézte, ahogy felkel a nap: elálló fülein, mint cigarettapapíron, úgy ütöttek át a legelső álmos sugarak is, később pedig, egyre erősödve, a koponyájához tapadó, összeaszott bőrt is ragyogó narancssárgába vonták. A látvány elől a szobába menekült, de hamarosan ismét szembe kellett néznie tükörképével. Szemérmeteskedve vetette le pizsamáját a ruhásszekrény ajtajához erősített, egészalakos tükör előtt, csak lopva pillantott önmagára, mintha nem akarná észrevenni saját elborzadását, mely minden vetkőzésnél kiült az arcára, noha hasának horpadtsága, szétálló csípőcsontjai egyáltalán nem 76 �számítottak újdonságnak már. Alsóneműjébe hétről-hétre feszesebb gumit kellett húznia, és régóta nem talált olyan inget, ami hosszban is megfelelt, és aminek állig begombolt, keményített nyakában ne úgy festett volna a feje, mint egy harang ideoda lengő nyelve. A nadrágszíjával is rengeteget bajlódott, állandóan készenlétben tartotta a harapófogót, melynek segítségével láng fölé tartott egy kötőtűt, hogy egyre bennebb haladva újabb és újabb lyukakat égessen a bőrbe; aztán a hosszán is kurtított, miután egyik reggel arra eszmélt, hogy öve kis híján kétszer körbeéri a derekát. A reggeli készülődésből a fésülködést gyűlölte legjobban, egyenest a koponyájából nőtt ki az a kevés haja, ami mutatóba megmaradt – legalábbis ő úgy érezte, ahogy végighúzta fején a hajkefét –, ki is hagyta, hacsak nem volt túlságosan kócos, és inkább kényelmesen megreggelizett, majd tízórait pakolt magának, ha pedig ezután is maradt ideje, friss tömítést sodort újságpapírból, hosszúkás galuskát, amit oldalt, hosszában fektetett a cipőjébe, hogy ne lötyögjön egyre keskenyedő lábfején. Alig parázsló szivarcsutkát szopogatott a házmester, miközben a járdát söpörte, és a szemébe indázó füsttől hunyorogva figyelte az ajtót, hogy nem csapkodják-e a lakók. Penu közeledtére is felkapta a fejét, jó reggelt kívánok, köszönt rá Penu harsányan, derűsen, jobban mondva köszönt volna, ha a házmester nem kap meganynyiszor köhögőrohamot, és nem hallatszik még a sarokról is, ahogyan harákol, majd turhája szétcsattan a kövezeten. Penu is szívesen rágyújtott volna, amíg elballag a buszmegállóig, de jó ideje leszokott arról, hogy az utcán dohányozzék: amióta a járókelők kiguvadt szemmel bámulták kezében a cigarettát, valahogy elment a kedve a füstöléstől, pedig semmi különleges nem volt azokban a hártyavékony papírba sodort dohányrudacskákban, amelyeket ő szívott, leszámítva talán azt, hogy alig-alig voltak vékonyabbak az ujjaknál, amelyek közt füstölögtek. Még senki sem várakozott a buszmegállóban, amikor odaért. Egyetlen társasága a kombinát dohogása volt, a tágas szájú kémények az út túloldalán, egy lyukas drótkerítés mögött ontották magukból a füstöt, mely fel sem szállt jóformán, máris visszaereszkedett a külvárosra, és sűrű, bolyhos mázba vonta az épületeket, fákat, nem kímélve Penut sem, akinek olyannyira magába olvasztotta ványadt alakját, hogy az újonnan érkezők csak egészen közelről, pár lépésnyi távolságból vették észre. Legtöbben riadtan visszahőköltek, és rosszalló pillantásokat lövelltek feléje, mintha szántszándékkal ijesztett volna rájuk, de akadtak olyanok is, akik nem tudták már elharapni a torkukból feltörő sikkantást. Elnézést, nem akartam megijeszteni, mondta Penu gyámoltalanul, védekezőn maga elé nyújtva a kezét, az emberek pedig meg voltak győződve, hogy teljesen őrült, mert csak a száját látták tátogni, ahogy az éjszakai műszak végét jelzendő elbődült a kombinát szirénája, vagy veszett tülkölés közepette megérkezett a busz, hogy magába szippantsa a várakozó tömeget. A leghátsó ajtón szállt fel, az ablaknak támaszkodott, noha bőven akadt ülőhely, s a kapaszkodókorlátok is szabadok voltak. De hiába foglal el egy ülést, pár megálló után, ahogy sűrűsödni kezd az utasok masszája, holtbiztos, hogy valaki lezötytyen melléje, az ő egyszemélyes férőhelyére, mintha ő ott se lenne, kényelmesen elhelyezkedik, és még csak egy bocsánatkérő mosolyra sem méltatja őt. A korlátokba fogódzni pedig azért nem szeretett, mert előbb-utóbb óhatatlanul felcsúszik a kabátujja, és olyankor az utasoknak úgy kell tenniük, mintha nem az alkarját bámul- 77 �nák, vagy legalábbis azt a csontdarabot bőrborításban, ami csak némi jóindulattal mondható vastagabbnak a korlátnál. A leszállás általában könnyen ment, egykettőre kislisszolt a tömegből, de néha az is megesett, különösen, ha sokan voltak a buszon, hogy egy-két szélesebb váll eltorlaszolta előtte az ajtóhoz vezető utat, és várnia kellett a következő megállóig, mert a nagy gyúródásban úgy pattant egyik testtől a másikig, mint fémgolyó a játékgépben: emberek, mindannyian sietünk, de azért viselkedjünk, figyeljünk oda egy kicsit egymásra is! – valami ilyesmit mondott volna határozott, de semmiképp sem fennhéjázó hangon, ha tülekedés közben nem könyökölnek a gyomorszájába, és tüdejéből sem szorítják ki a szuszt. Már az egész csoport az öltözőben volt, amikor ő megérkezett. Csupasz férfilábak toporogtak a szekrénysor elé terített gumiszőnyegen, mások a padon ültek, és a zoknijukat igazgatták, vagy a cipőjüket fűzték. Mindannyian felpillantottak, amikor benyitott, és a zaj is elült, intett, aztán hangosan is köszönt volna, miután becsukta maga mögött az ajtót, ha munkatársai nem élesztik azonnal újra a pillanat törtrészére félbehagyott zsivajgást. Nevetéstől megremegő tokák, lefittyenő mellek, ágyékokra terpeszkedő sörhasak között botladozott el a szekrényéig, kinyitotta. Végigsimított vállfára akasztott kezeslábasa durva szövetén, a megerősített varratokon, és arra gondolt, hogy munkaruhájának így felakasztva sokkal emberibb formája van, mint amikor ő viseli. A sorban az övé volt a legutolsó szekrény, igyekezett úgy elbújni az ajtaja takarásában, hogy a többiek semmit ne lássanak belőle, miközben ledobálja ruháját, majd belecsúsztatja fogpiszkálóit a kezeslábasba, és állig rántja a vastag fémcipzárt. Bujkálásának amúgy nem volt túl sok értelme, munkatársai ekkorra már testületileg az öltöző másik végébe sereglettek, és kurjongatva, egymást dögönyözve várták, hogy a csoportvezető könyékig feltűrje az ingét, és kezdetét vegye a reggeli kedvcsinálás, a Bakapina tánca. A csoportvezető teste fekete volt a szőrtől, egyedül bal alkarjának belsején virított egy tenyérnyi sima felület, ott rendszeresen, napról-napra borotválta, nehogy megsértődjék, és lemondja fellépését a művésznő, a katonaságnál varrótűvel és tussal odatetovált hableány. Kézfejét körözve, hirtelen rándításokkal irányította a Bakapina csípőjének riszálását, és ha igazán formában volt, még arra is rá tudta bírni, hogy a melleit megrázza. Penu is ott nyújtogatta a nyakát a fiúk mögött, akik úgy hujjogattak a hableánynak, mintha igazi, hús-vér táncosnő vonaglana előttük, aztán előre furakodott, térdre borult a csoportvezető előtt, összekulcsolt kezét a magasba emelte, és rimánkodva kérte, azonnal hagyja abba, máskülönben itt helyben, mindenki szeme láttára muszáj lesz magához nyúlnia, mire társai felröhögtek, a térdüket és a szekrények ajtaját csapkodták, a főnök pedig hátravetett fejjel nevetett, szemeiből könnypatakokat sajtolt a röhögés… Penu biztos volt benne, hogy így történne, ha legalább egyszer a közelébe férkőzhetne, és a többiek is lecsendesednének annyira, hogy hangját ne nyelje el az ordítozás. Mihelyt megkapták napi adagjukat, a csoportvezető a műhelybe parancsolta az egész társaságot. Penu a falhoz lapulva araszolt el a marókádak mellett, melyekben gyenge savban fürdették a kisebb alkatrészeket, hogy megtisztuljanak a rozsdától; számtalanszor elképzelte, ahogy a hevesen bugyogó folyadék egyetlen ráfröccsenő cseppje néhány pillanat alatt teljesen feloldja azt, ami megmaradt még belőle. Szerencsére jó távol dolgozott a kádaktól, a prést működtette, nem volt egyéb dolga, 78 �mint behelyezni a formába a munkadarabot, és megrántani a kart. Ősrégi gép volt, méteres átmérőjű fogaskerekei feketék a rájuk kövesedett olajtól, és úgy nyikorogtak, mintha bármelyik pillanatban miszlikbe akarnának törni. Gyakran beragadtak, ilyenkor telefonálni kellett volna a gépészért, de a fülsiketítő munkazajban Penu hiába integetett a csoportvezetőnek, az valahogy mindig háttal állt neki; szerencsére jól ismerte munkagépét, megbütykölte ő maga, legtöbbször csak egy kis tisztogatásra volt szükség, vagy egy csavart kellett meghúzni. Egyetlenegyszer esett meg, hogy utólag úgy gondolta, talán mégis jobb lett volna segítséget hívni. Vége felé járt a munkanap, amikor a gép fáradt sóhajtással, hirtelen leállt, és Penu, kábultan a műhelyben terjengő hőségtől és a marókádak kigőzölgésétől, azonnal a fogaskerekek közé nyúlt. Nem kellett sokat tapogatóznia, régi ismerőse volt a meglazult anyacsavar. Akkor még kikapcsolhatta volna a gépet, amikor kihúzta a kezét, és a franciakulcs után nyúlt, amivel aztán megszorította az anyát, és váratlanul ismét működésbe hozta a fogaskerekeket. Rémületében segítségért sem tudott kiáltani, dermedten nézte, ahogy a lomha fogaskerekek becsípik munkaruhája ujját, és ha csak feleannyira is vastag lett volna a karja, mint bármelyik munkatársának, nem lett volna ideje, hogy felocsúdjék, s az utolsó pillanatban szabad kezével rácsapjon a vészgombra, mellyel áramtalanította a gépet. Ellenfordulatra állította a fogaskerekeket, felszabadította a karját, aztán csak állt, és a kézfejét bámulta: be-behajlította, majd ismét kiegyenesítette és szétterpesztette az ujjait, tágra meredt szemmel figyelte a bőre alatt megfeszülő inakat, mintha először látná őket. A műszak lejártát jelző csengőre rezzent fel, de olyannyira kába volt, hogy szégyenlősködni is elfelejtett a zuhanyzóban, kivételesen egyszerre állt a többiekkel a víz alá, de csak áztatta magát, és egy repedést figyelt a falon, s azon gondolkodott, ha nagyon be akarna oda bújni, vajon beférne-e. Máskor mindent megtett, hogy elsőnek érjen a zuhanyzóba, társai még a műhelyben ráérősködtek, rakosgatták a szerszámokat, amikor ő már javában szappanozta magát, és mire beléptek az öltözőbe, távozásra készen, utcai ruhában várta őket. A hazautat gyalogosan tette meg. A tömbházak közti sétányokon haladt, az utak menti keskeny járdákat, ahol két szembejövő nem tudott úgy elmenni egymás mellett, hogy legalább a válluk ne érjen össze, messziről elkerülte, mert mellette ketten is kényelmesen elfértek, még csak elnézést sem kellett kérniük. Minden nap betért ugyanabba az önkiszolgálóba, hozzávalókat vásárolt a vacsorához, húst, friss zöldséget, tésztafélét, hogy jó tápláló legyen, zsömlét és néhány karika felvágottat a reggelihez, majd az egészet becsomagoltatta, és nejlontasakot húzott rá, úgy tette a táskájába. De a szagot így is megérezte a kutya, épp akkor csatolták le nyakörvéről a pórázt, amikor Penu azon a tenyérnyi parkon vágott keresztül, ahol sétáltatni szokták. A rövidszőrű, fürge eb először a táskának ugrott, de mivel sehogy sem tudott hozzáférni a tartalmához, dühében Penu lába után kapott, másnapra pedig mindig elfelejtette, hogy csak a farmer kemény szövetét sikerült megtépáznia, és hogy a lábikrát, amelybe oly nagyon bele szerette volna mélyeszteni fogait, elérhetetlen mélységek rejtik a nadrágszárban, vagy talán nem is létezik. Vigyázzon a kutyájára, jóember, kiáltott oda Penu a gazdának, vagyis kiáltott volna, ha az ugyanabban a pillanatban hangos füttyögtetés és tapsolás közepette magához nem hívja kedvencét. 79 �Hazaérve az első dolga az volt, hogy lemosta a kutyanyálat a nadrágjáról, majd kiakasztotta száradni. Vacsorát főzött, evett. Aztán azon töprengett, vajon mit csinálhatna a délután hátralevő részében, de soha nem volt kedve semmihez. Végül benyúlt az ágy alá, és kihúzta a mérleget. Biztosan a sok rugdosás miatt mutat egyre kevesebbet, talán meghibásodott. Minden este szétszedte, sorra vizsgálta az alkatrészeket, tisztogatta, megolajozta őket, majd többször ellenőrizte, hogy helyesen vannak-e beállítva. Mire mindezzel végzett, már be is sötétedett, de nem gyújtott lámpát. Meztelenre vetkőzött, és úgy állt a mérlegre, mintha pódiumra lépne fel. Hosszasan helyezgette lábfejeit, hogy a megfelelő szögben érjenek össze a bokái, és a súlypontja is a helyén legyen, aztán várt, míg a mérleg nyelve kipördült, és megállapodott. Sosem nézte meg az eredményt, napjára egy csalódás bőven elég volt. Órákig állt így, csendben és sötétben, egészen addig, míg lefeküdt. Sosem félt, hogy mi fog történni. Még akkor sem, amikor egyik este a mérleg többé nem állapodott meg, hanem lassan, megállás nélkül forgott tovább, egyre kisebb értékek felé haladva, miközben Penu mozdulatlanul, görnyedten állt a hideg fémlapon, és nem látta, mert nem akarta látni, de talán egy hajszálnyit, egyetlen milligrammnyit érezte, ahogy a számkorong megállapodik a nullánál. 80 �P APP D ÉNES Miskolci bronzkarikák Még éjfél előtt egy zsidóságával kérkedő fickó leniggerezett a sarki sörözőben. Érzékeny hangulatban talált, egész nap a világot átkoztam. Vállán indiánfej tetoválás virított, elmondása szerint Magua volt Az utolsó mohikánból, bár felőlem Báthory Gábor is lehetett volna, már ami a hajviseletet illeti. Mindenesetre úgy alakult, hogy nekirontottam, testi fölényét kihasználva hamar földre vitt, azonban karjaimat szabadon hagyta, és már éppen azon meditáltam, hogy kinyomom a szemét, amikor a személyzet és a kocsma közönségének túlbuzgó fele szétválasztott, majd egy lehetőleg gyors és érzelemmentes kibékülésre ösztökélt bennünket. Aznap a totális kudarc égöve alatt hajtottam le fejem vánkos nélküli, de egyszerűségében hálás ágybetétemre, aludni azonban nem sikerült, mert úgy áhítottam a reggelt, akár egy verőfényes apokalipszist. Még sötét volt, amikor megkezdtem a készülődést legújabb munkahelyemre, ahol legújabb első munkanapom várt. Körülbelül tudtam, hová kell mennem, mint általában, és fogalmam sem volt, hogy mit kell majd ott tennem, mint rendesen. A vasútállomás szomszédságában lévő mellékúton gyalogoltam be a türelmi zónába, egy túlságosan büszke patak tragikusan megzabolázott medre mentén. A hajnali sugarak javában bontották a szégyenlős köd könnyű leplét, majd visszaverődtek a kavicsokon bukdácsoló víz darabokra tört tükörvonalán. Csupán egy hosszú lábú, hajlott nyakú madár sötét sziluettje képviselte az elüldözött éjszakát, mint valami totemállat, vagy sejtelmes ómen, de semmiképp sem úgy, mint egy ritka, védett faj egyik eltévedt képviselője, egy fekete gólya. A jegenyék fojtóan tömény illatot ontottak magukból. Két németjuhász csaholása riasztott föl ebből az ámulatból, akik egy cégtáblával ékesített vaskapu melletti ketrecben várták, hogy sorsuk jobbra forduljon. Az udvaron konténerek álltak mindenütt, akár egymásra pakolt gyufásdobozok, és egy targonca, amely a pleisztocén időszak, vagy egy másik lecserélt politikai rendszer átlényegített hagyatéka lehetett. Jelentkeztem a műszakvezetőnél, aki leginkább értetlenül nézett rám enyhén bandzsa, mogyorószín szemével, majd lassan, vontatottan közölte, hogy egyáltalán nem várt új munkaerőt. Bámultam jól fésült, ősz haját, puhának tűnő, szinte nőies arcbőrét, aztán megláttam saját ábrázatom a mögötte lévő üveges szekrény ajtaján. Meglehetősen vadember külsőm lett a jó néhány munkátlan hónap alatt. Szakállam elburjánzott, hajam nagy része egy kontyszerű képződményben pihent a fejem búbján, mellesleg egy régen kinőtt, akkor már csak köldökig érő pólót viseltem, egy itt-ott vérrel pöttyözött, kissé rongyos farmer társaságában, melyet egy ballonkabát megkötőjével fogtam össze a csípőmön, lábamon unisex mokaszin. Próbáltam mosolyogni, és beköptem egy nevet, akivel emlékeim szerint telefonon beszéltem. Azonnal felhívta, majd sóhajtva felém bólintott. Miközben a műhelycsarnok felé kísért, észrevettem, hogy mindkét lábára sántít egy keveset. 81 �A műhelycsarnok nem sokban különbözött az iparosítás során más külvárosokban is létesített, többször elhagyott, magára hagyatott, gazdátlan és gondozatlan épületek csontvázaitól, melyek nagy része már jóval a rendszerváltás előtt előidézte több acélváros rozsdásodását. Egykor monopolhelyzetűnek gondolt, termelőnek álcázott vállalkozások elefánttemetője, csont nélkül. Lehullott vakolat, hiányzó épületkockák, félig bádog, félig hullámlemez tető, egy-két stroboszkópot idéző neoncső, és az elmaradhatatlan, dupla szárnyú, óriási vasajtók, mint sem repülni, sem úszni nem tudó angyalok, akik csak azért tűnnek szomorúnak, mert valami rejtélyes és megfejthetetlen oknál fogva őket még mindig nem lopták el. Belépve irgalmatlan bűz csapta meg az orrom. Némi időre volt szükségem, hogy szemem hozzászokjon a félhomályhoz és észrevegyem a megszámlálhatatlannak tűnő macskapopulációt, mely a munkaterület legnépesebb emlősállományának bizonyult. Különböző színű és életkorú közösséget alkottak, szőrükön ugyanaz a grafitszerű árnyalat futott végig, amelyet eredendően a csarnokban általánosan jelen lévő, milliméter vastagon mindent ellepő fémpor képviselt. A macskák szabadon jártak-keltek, az egerek seregének megfékezése volt leginkább feladatuk, mindeközben szanaszét hugyoztak és fostak mindenütt, még büdösebbé téve az emberek munkához való viszonyát. Volt tizenkét konténer, melyek egymás mellett, háromszor négyes alakzatban hevertek. A formáció hosszabb oldalain, egymással szemben helyezkedtek el a maszatos arcú, piszkos karú és ruhájú munkások, mint megannyi krampusz. Ez volt a fémhulladékot válogatók brigádja. Mindegyiküknek volt egy-egy konténere, melyen többnyire préselt farostból készült palló ívelt át, a pallón hevenyészettnek tűnő elrendezésben különböző méretű műanyag dobozok várakoztak. A sarokban egy gazdátlan tároló árválkodott, egy deszkával a tetején, amely csak arra várt, hogy munkaasztalommá tegyem. A szakmai kiképzés nem tartott sokáig, a vas és acél tárgyak a középső sor üresen ásító, rácsos tárolóiba kerültek, mert ezekből volt a legtöbb mennyiség. Ha megteltek, ismét üresre kellett cserélni mind. A kis dobozok leginkább a színesfém válogatására szolgáltak, külön került így a sárga- és vörösréz, a cink és a bronz, de a különböző tekercseket, és egyéb, még tovább bontható pici alkatrészeket is külön kellett szortírozni, ahogyan a nagyobb villanymotorokat és más kütyüket. Általában egy, jó esetben másfél konténernyi ipari hulladékot tudott egy ember szétválogatni a nyolcórás műszakban. A tárolók alján rendszerint bődületes mennyiségű por gyűlt össze, ezt átszitálva kigyűjtésre kerültek a kisujj körménél is kisebb nemesfém darabkák. Hiába bánt mindenki óvatosan a levegővétellel, a rendszeres köhögés általánosnak számított, és a délutáni orrfújások fehér zsebkendőjében ott feketéllett a délelőtt mocskos emléke. A munka közbeni beszélgetés itt kivételesen nem volt tilos, a brigád egyébként is elvárta, hogy mindenki valljon színt, durva, nyers humorral törekedtek a gyors és lehetőleg nem nagyon mély megismerés felé az emberi lelkekben, amelyet nem feltétlenül a felebaráti szeretet vezérelt, hanem inkább a kínzó kíváncsiság és az ismeretlentől való félelem együttese hajtott. No és az unalom. Ezeknek a beszélgetéseknek volt némi csoportterápia jellege, amely feltámasztotta akkor már rég halottnak hitt érdeklődésem az iránt a világ iránt, amelyben éltem, és élek azóta is. 82 �Tetemvári Kölyök volt a legfiatalabb, talán tizenhét-tizennyolc lehetett, nagyszájú, gömbölyű mókamester, aki akkor épp pornómán korszakát élte, és ezen kívül még egy munkahellyel rendelkezett, éjjelenként egy fatelepen őrködött. Nagyon kedvelte a zenét, ha nem szólt a kis szürke rádió, énekelt és lármázott, alapjáraton nem bírta a csöndet. Alkalmanként hangosítóként is tevékenykedett az Egyedülállók Bálján, vagy más hasonló rendezvényen. Az összes kurvát ismerte a környéken, szüzességének elvesztését nekik köszönhette, mely esemény az utca másik oldalán, a bokrosabb rész aljában történt nem sokkal érkezésem előtt. Nagyra becsülte szolgálataikat, különösen azokét, akik étkezési jegyet is elfogadtak. Mert ez az utca a város és a rendőrök által megtűrt örömlányok, és az egyetlen örömfiú munkahelye is volt egyben. A buzeráns egyébként elég szemtelen és kellemetlen alak hírében állt, nem véletlen, hogy egyszer egy fa tetején kötött ki, lábainál fellógatva, fejjel lefelé, anyaszült meztelenül. A legidősebb nőt Maminak nevezték, aki általában egy vagy két, mindenesetre még nagyon fiatal udvarhölgyével várakozott a kerítés tövében az olcsó kielégülést kereső, tehát csóró kuncsaftokra. A tarifák azonban nagyon széles skálán mozogtak, leginkább életkor, szépség, ápoltság függvényében. A leggyönyörűbb hetéra például nagyon ritkán mutatkozott a placcon, akkor is csak nyáron, zsongító napsütésben. Megállt vadonatúj, metálvörös autójával, majd megkezdte fel-le sétáját a járdán, őrjítő bikiniben, frissen, illatosan, abban a biztos tudatban, hogy őt csak kevesen engedhetik meg maguknak. Egyik nap aztán nem jött a Kölyök. Dzsimivel és Kacsával (másik nevén – a Tiszteletessel) találgattuk ennek okát, mert hiányzott színpadias megjelenésű konferansziénk. Dzsimi ősrockernek számított, alacsony, de arányosan izmos testét számtalan tetoválás borította, ezt karatés múltjából származtatta. Egy messzi-meszszi külvárosból járt be dolgozni, télen-nyáron biciklivel. Családja nem volt, legalábbis számára már nem, egyszer említette ugyan, hogy újra látta szüleit, amint egy kukában turkálnak, de hamar másra terelte a szót. Családi életét kedvenc kocsmájában élte, melyet jobban otthonának tekintett, mint azt a bérelt félszobát, ahol lakott. Ellentétben a Kölyökkel, ő nem volt elragadtatva a kurtizánoktól, tartós kapcsolatra vágyott, ahol a hűséget a bizalom szavatolja, az intimitást pedig a szeretet. Egy mozgássérült lánnyal levelezett, aki az ország nyugati végében lakott. Találkozásra is sor került közöttük, de a lány szülei közbeléptek, nem bírták elviselni, hogy Dzsimi szegény és pénzért ugyan, de alantas módon guberál. Kacsának egy élettársa volt és egy gyermeke, a város külterületén laktak egy apró telken, ahol mindennapos harcot vívtak a betörők, rablók, utcai fosztogatók és asszonygyalázók ellen. Állítólag börtönben is ült, de erről soha nem beszélt. Nevét onnan kapta, hogy egyszerre volt pösze és selyp, ugyanis elülső fogainak nagy része hiányzott, valamely általam ismeretlen történés következménye folytán. Annyit azonban tudni lehetett, hogy még így is szerencsésnek mondhatta magát. Másnapra Kölyök előkerült, Kacsa viszont eltűnt. Kölyök a szüleinél lakott, amikor nem őrködött a fatelepen. Elmesélte, hogy éjjel betörtek hozzájuk, zajra ébredt, és amikor kiment, a két árnyból az egyik leütötte és meglógott. A másikat sikerült elkapnia a földről felpattanva, és hogy el ne szaladjon az is, egy vascsővel eltörte mindkét sípcsontját. Kevésen múlt, hogy a rendőrök nem őt büntették meg, miután egy álló napig vallatták az őrsön. 83 �Közben kiderült, hogy Kacsa kórházban fekszik, bal oldalán lukas tüdővel. Munka után Dzsimivel és Kölyökkel bementünk hozzá, ivólevet, süteményt és friss gyümölcsöt vittünk neki, és vele együtt fontolgattuk, hogy bepereljük az aljas céget, ahol semmiféle egészségügyi szűrővizsgálatot nem végeztek, nem volt fizikai alkalmassági a felvételkor, és a hely nem rendelkezett munkavédelmi eszközökkel sem, nem beszélve a rengeteg macskapiszokról. Ez azonban csak tehetetlenségünk dühe volt már akkor, mert egyikünk sem értett a joghoz, és együttvéve sem volt annyi pénzünk, hogy ügyvédet fogadjunk. A brigád tagjai egyébként elég gyorsan cserélődtek, négyünket leszámítva. Így aztán mindig elment valaki, de mindig jöttek mások. Egy magas, vékony férfi, akinek két gyereke volt és egy terhes felesége, aki maszekban házakat festett, de a sajátjával nem tudott elkészülni, aki a piacon árult hétvégén, és állítólag volt Iránban is, de aki minden áldott nap gyalog tette meg a nyolc-tíz kilométeres utat otthonától a munkahelyig és vissza ugyanúgy; aztán ott volt az a zselézett hajú, tisztaságára nagyon ügyelő cigányinas, aki állandóan Angliába készült, valami szállodába, emiatt, ha eszébe jutott, angolul kezdett halandzsázni; aztán Bagira, a hatalmas melák, szelíd mamlasz, aki reggel hat előtt még besegített az apjának, teherautóval pékárut terített a város környéki településeken, és aki a szemünk láttára evett meg tizenhárom rántott húsos szendvicset, és még sokan mások, nagyon sokan. Átjáró voltunk, bár nem tudni, honnan, és nem tudni, hová. Végül mindenkit elküldtek, a fémhulladékot válogató brigádot feloszlatták. Emlékül elcsentem néhány bronzkarikát, a hordozható fémdetektor sokszor rakoncátlankodott a kijáratnál, aznap nálam sem működött, mellesleg már nem rúghattak ki emiatt. A bronz fénye fátyolos, erőkifejtésre nem hajlik, ha végképp nincs választása, akkor törik, összekoccintva fojtottan tompa, ám viszonylag hosszan rezgő hangot hallat. Akkor azt hittem, soha többé nem látom viszont azokat, akikkel itt valamelyest közel kerültünk egymáshoz. Nem így történt. Dzsimivel a piac mellett találkoztam. Szeme alatt monokli éktelenkedett, már nem volt a régi, igaz, négyen mentek ellene, egyébiránt a város szélére költözött egy fiatal lánnyal, aki előző kapcsolatából, egy autóversenyző elől menekült. A Kölyökkel véletlenül futottam össze, kéz a kézben sétált egy festett vörössel. Azt mondta, már abbahagyta, de azt nem, hogy mit. Kacsát csak messziről láttam egyszer, az utcát seperte élénk színű mellényben, mint városi alkalmazott, és amikor továbbment, nem emelte föl a fejét. 84 �KUTATÓTERÜLET V ARRÓ A NNAMÁRIA A szubjektum formái Babits kései lírájában Babits Mihály: Csak posta voltál „Az ember a nyelvben és a nyelv által konstituálódik szubjektumként.” (Émile Benveniste)1 Posta, hír, hírmondó, próféta: a költői funkció meghatározó versei A Versenyt az esztendőkkel! kötet meglátásunk szerint három, a Babits-líra autopoétikus profilja szempontjából paradigmatikusnak minősíthető verset tartalmaz, melyek a maguk részéről a költő mint közvetítő, mint mediátor, mint „postás” témáját szólaltatják meg. E művekben a megszólalás hangneme az egész kötetet meghatározó módon elégikus. Feltűnő azonban, hogy a lírai én a három szövegben eltérő grammatikai alakban szólal meg: egyes szám első személyben a holt prófétával azonosítva magát, egyes szám második személyben a Csak posta voltál-ban, egyes szám harmadik személyben, a vers első szakaszában, a közöltekből magát szinte teljesen kirekesztve és kívülről szemlélve a Mint különös hírmondó… című versben. Úgy tetszik, a szerző e szövegekben a különböző megszólalási–megnyilatkozási lehetőségekkel „játszik”, mintegy próbálgatva azt a beszéd- és „én”–pozíciót, amelyikből a költő mint hírmondó–közvetítő–postás ars poeticája költőileg a „leghitelesebben”, a leginkább meggyőző módon artikulálható. A kötetben több verset is találunk, mely hasonló motívumokra épül, s mindegyik szövegben meghatározó képekként és szervező elemekként működnek a posta, hír, hírmondó és próféta szavak (Holt próféta a hegyen, Mint különös hírmondó…, Csak posta voltál). Kelevéz Ágnes meglátása szerint ezek a szövegek egyfajta „öntükröző szimbólum köré szerveződnek”.2 Mivel a versek szorosan kapcsolódnak a lírai én identitásbeli bizonytalanságához, a beszélő „hangnak” vagy „énnek” feltétlenül azonosulnia kell egyfajta szimbólummal, melynek révén a vers szöveguniverzumában jelenlévővé teheti magát, ugyanakkor identitásának pontos meghatározását is kikerülheti. A kiválasztott szimbólumok azonos tematikus csoportból kerülnek ki, mindegyik a hírhozással, közvetítéssel kapcsolatos, s mint a versbeli beszélő 85 �kiemelt, központi metaforái, nemcsak lehetővé teszik, de meg is erősítik a versszövegek autopoétikus értelmezési lehetőségét. A Csak posta voltál utolsó sorában a lírai én végső kijelentése módot ad egy olyan lehetséges értelmezésre, amely szerint a szubjektum számára a legfőbb tragikumot az idő végessége jelenti: „[…] csupa nyom vagy / magad is, kit a holtak lépte vet.” A tragikumot azonban feloldja a felismerés: a közvetítőszerep felismerése. A közvetítés maga pedig rekurzíve újabb szavakat helyez fókuszba: a posta és a postás szavakat, s az általuk konnotált jelentéseket, melyeket a kötet másik két verse a próféta és a hírmondó trópusában jelöl meg. A megrendült próféta–szerep és a postás–hírhozás–hírek átadásának tematikája a Holt próféta a hegyen3 című versben a lírai én és az ószövetségi Jeremiás próféta közötti párhuzamban artikulálódik.4 A szöveg egyes szám első személyben „beszél”, témája pedig a hírhozás–közvetítés köré szerveződik, akár a Csak posta voltál-ban. „Hozza postámat a posta. Ujság és levél mintha mind olyanról szólna, aki rég nem él.” A tematikus párhuzam mellett más egyezést is találhatunk, amennyiben explicit kijelentésként itt is előkerül a posta. A szóismétlést a köznapi közlésben akár tautológiának, jelentésváltozást nem hozó ismétlésnek is tekinthetnénk, itt azonban szemantikai átminősülés, módosulás következik be: az első „posta” maga a közvetítő mint csatorna, mint funkció, míg a másik már maga a levél, vagyis – jakobsoni terminológiával élve – az üzenet.5 A „posta” közvetítő funkciója másfelől hangsúlyozottan időbeli, azaz a temporalitás megnyilvánítója a szövegben: a múltról való tudósítás tűnik az egyetlen lehetőségnek, miáltal a szubjektum a létében, azaz a jelenben fenn- és megmaradhat. Ám ez egyszersmind a szubjektum státuszát is olyanként határozza meg, hogy ő maga csak mint a múlt – rekedt – hangjának közvetítője maradhat fenn. Emellett érdemes megvizsgálni a levél – rég nem él rímpárt: a sorvégi összecsengés a falevél és írott levél kapcsolatára irányítja a figyelmet, s mintegy rekurzív módon minősíti a postámat – posta kapcsolatot. Az előbbi – postámat – mint élő, eleven közvetítő értelmezhető, az utóbbi – posta – pedig a kvázi személytelen közvetítőként: ilyen megközelítésben a rímek magukban foglalják a személyesség-személytelenség alapvető konfliktusát, ami magyarázza a versbeli beszélőnek az általa közöltekhez való távolságtartó, szinte érdektelen viszonyulását. A szöveg pedig egy következő szemantikus rímpárban folytatódik: „… Meghalt a jelen, s ami hír fülembe ér, mind csak történelem.” Ezzel a kijelentéssel a lírai én mintha magát a múlt képviselőjévé tenné a jelenben: nem önmagát zárja ki a jelenből, hanem az egész jelent, a jelen folyamatot magát teszi múlttá.6 86 �A negyedik szakaszban újra megismétlődik a „postámat a posta” szókapcsolat, valamint tovább szövődik az időbeliség problematikája: a hírek már nem képesek feloldani és magukkal vinni a versbeli beszélőt. A közvetítő próféta nem tudja teljesíteni azt, amire hivatott, ti. a hírek közvetítését. Nem képes őket továbbítani, sőt, amint a tudomására jutottak, nem képes velük együtt élni és továbbmenni sem. A szerep elvesztése az egykori identitás elvesztéseként értelmezhető: a feszültség múlt és jelen között abban mutatkozik meg, hogy a lírai alany már nem képes ellátni múltbeli feladatait a jelenben, s ezért jövőjét sem látja. Mintegy „megragadt” egy ponton, s nem találja a kiutat: „akként élek mint akik már Változatlanok”, tehát egy lehetséges értelmezés szerint mint a halottak. A másik kapcsolódó vers a Mint különös hírmondó…7, amely már kívülről, egyes szám harmadik személyben szólal meg: „Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot Mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este Kigyúltak a város lámpái alatta, nem látta őket Sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál” A kiemelt szavak összecsengenek az előző verssel: a versbeli szubjektum, a különös hírmondó itt sem tud semmi hírt – tehát itt sem teljesíti be azt, amire hivatott -, a hegytető pedig ismét a lírai én egyfajta érdektelenségét sugallja. Nemes Nagy Ágnes szerint a próféta a költő alteregója, aki folyamatosan megmutatkozik és el-eltűnik a szubjektum mögött.8 A próféta értelmezhető a szubjektum fel nem vállalt szerepeként, s ez nagy valószínűséggel visszavezethető a „hírmondós” versek én-keresésének bizonytalanságára. A lírai alany a különös hírmondó személyében jelenik meg, a szöveg a vers kezdőhasonlatát bontja ki,9 és ez az alaphasonlat teremti meg a költői szöveg kohézióját (nem véletlen, hogy Rába György az „egyetlen lehetséges történetté lényegült önszemlélet” -ként értelmezi a verset). 10 A vers itt is több elkülönülő részre bontható, a Csak posta voltál-hoz, és az Esti kérdéshez hasonlóan,11 amennyiben a Babitsra annyira jellemző késleltetés mozzanata lép működésbe ebben a szövegben is. Az első szakaszban a szöveg tere a hegytető, majd innen jut el a völgybe. S ezzel a szélesítéssel újabb tárgyak, újabb hivatkozási pontok lépnek be a szövegbe: megjelennek az emberi élet tárgyai, a repülőgép, az autó, a házakon dolgozó kőmívesek, a gépfegyverek. A hírnök mindezek elől elrejtőzik, nem vesz róluk tudomást. Azonban az ötödik szakaszban megindul a változás első mozzanata: megjelenik a szél, a levegő mozgása, valamit a napszakok változása, s a természeti jelenségek átalakulásával párhuzamosan módosul a versbeli beszélő helyzete is. A hatodik szakaszban az „akkor a hírnök föláll” kezdősor révén a változás immár explicitté válik. A hírnök újra ellátja feladatát, s hirdeti: „ősz van”. Ezt a képet értelmezhetjük a természet, az emberiség, sőt maga a hírnök változásaként is. Végül a hetedik szakaszban az egyes szám harmadik személyű dikció átvált egyes szám első személybe: „úgy vagyok én is, nagy hír tudója: s mint bércet annál több forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem úgy feszűl a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit bánom a híreket én? […]” 87 �A versszöveg egyetlen, hatalmas lélegzetvételű mondata itt, ezzel a versszakkal érkezik el második részéhez. Nemes Nagy szerint ezen a változás-mozzanaton kívül még tetten érhető egy másik váltás is: „Van egyébként egy másik tartalmi metszete is a szövegnek, pontosan a vers közepén: az első öt versszak a leendő hírmondót rajzolja a hegyen, a második öt versszak a hírmondó leszállását a hegyről.”12 Ez az alakulásfolyamat rávetíthető a szubjektumra, aki a szöveg alakulása közben talál rá önmagára. Nevezhetjük ezt akár a szerep megtalálásának, de meglátásunk szerint itt inkább egyfajta identitás megtalálása és felvállalása zajlik, akár a korábban idézett versekben. A Csak posta voltál13 című vers a kötet második felében helyezkedik el, a negyven vers közül a huszonhatodikként. E versen kívül a már korábban vizsgált Holt próféta a hegyen, a Mint különös hírmondó és a Mint forró csontok a máglyán című költeményeket tekinthetjük olyannak, amelyek a leginkább jellemzik a kötetnek Babits korábbi lírájához képest megváltozott hangnemét, valamint a lírai én és a szöveg viszonyának átalakulását. Csak posta voltál: önmegszólítás, nyomhagyás, jelenlévővé válás A Csak posta voltál című verset első megközelítésben az önmegszólítás aktusa felől vizsgáljuk meg. A versbeli beszélő egyes szám második személyben szólal meg, azaz mintegy „saját magából kilépve” fordul oda önmagához. A költemény a Németh G. Béla által feltárt önmegszólító verstípus egyik iskolapéldája. „Ez a verstípus, élmény- és attitűdfajta Arany korától lett általános, és Babitséban korjellemző”14 – írja Németh G. Béla az önmegszólítás megjelenéséről, és e meglátása kapcsán Kulcsár- Szabó Zoltán a „20. századi költészet egyik domináns alakzatára”15 hívja fel a figyelmet. A Babits- verset újraolvasva azonban egyéb értelmezési lehetőségek is feltárulhatnak. A szerző (Németh G.) a korjellemző fogalma mellett még több – kulcsfontosságúnak vélt – sajátosságot említ a verstípussal kapcsolatban. Mindenekelőtt a válság meghatározó szerepét hangsúlyozza, a válságét, mely a szubjektum és a társadalom viszonylatában támad. Ha a szöveg ezen olvasatát tekintjük elsődlegesnek, az interpretáció során azt a tételt fogalmazhatjuk meg a verssel kapcsolatban: a lírai én válságban van, s ezt az állapotot vetíti ki a versszövegre kérdező hangnemével, környezete leírása és emlékei előhívása során. Azonban az önmegszólító verstípus terminus mint szóösszetétel ellentmond ennek: az ön-megszólítás során a szubjektum mintegy kettéosztja saját magát, s a versbeli beszélő dialógus formájában kérdéseket tesz fel önmagának. A válság nem társadalmi vagy környezeti vonatkozásban érhető tetten, hanem a szubjektum saját, belső világában, tehát felfogható az „önreprezentáció válságaként”16. Ha a válság fogalmát ezen kontextusban értelmezzük, akkor a korjellemző fogalom annyiban lehet helytálló, amennyiben az önreprezentáció válságát a 20. századi modern magyar líra karakterisztikus sajátosságának tekinthetjük. Az önmegszólítás így nem a társadalomra irányul, nem etikai jellegű kérdéseket tesz fel, hanem egy ontológiai kérdésre keresi a választ: „egyáltalán le- 88 �het-e létezni, mik a létben való tartózkodás (szükségszerűen és kizárólagosan egyéni-személyes) paraméterei”.17 A versben megjelölt két hang – a versbeli beszélő és a megszólított szubjektum – meghatározása több lehetőséget is felkínál. A „Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak” kezdősorban mindkét én artikulálódik: az egyes szám első személyű megszólító és az egyes szám második személyű megszólított. Kérdésként vetődik fel, értelmezhető-e a második személyű megszólítás aposztrophé18 alakzataként? Az önmegszólító verstípusban az „én” szólítja meg a „te”-t, azaz egyfelől önmagát, mintegy énjének másik felét, ugyanakkor a „te” akár az olvasóval, a befogadóval is azonosítható. Innen nézve „az önmegszólító verstípus szintén beilleszthető […] abba az irodalomtörténeti koncepcióba, amely szerint a modern költészet egyik átfogó vonása, hogy nem szólítja meg közvetlenül olvasóját, ugyanakkor szabad játékteret kínál és nagyobb aktivitást is vár el tőle.”19 Tehát a megszólítás – ha az aposztrophé értelmében használjuk – magára a befogadóra is irányul, aki így saját olvasási aktusában, hangot adva a versbeli szubjektumnak létrehozza azt. Az aposztrophé a költői én megképzésének lehetősége, a költői jelenlét egy hangképen keresztül történő megalkotása.20 Látszólag kapcsolatot létesít az én és mások között, mivel szétszórja az ént a világban, másfelől pedig antropomorfizálja és interiorizálja a megszólítottakat21, tehát nem dolgokra, hanem személyekre vonatkozik, azokra, akik megszólíttattak. Ugyanakkor az önmegszólítás alakzatában az „én”22 megválik saját „én”-mivoltától, és megkettőzve saját magát, mintegy kívülről szemléli immár a létrehozott, azaz megszólított „te”-t. Németh G. tanulmányában az önmegszólítás alakzata a számvetés intenciójával kapcsolódik össze. A versszöveg számvetés-jellege felfogható egyfajta autopoétikus törekvésként is. Így a megszólított „te” magával a versszöveggel válik azonosíthatóvá: „Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak, kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad nehezét únja s rímét ismeri: marad-e rajta valami magadból, vagy csak az utcán cipődre ragadt por amit emlékül továbbadsz neki?” A kiemelt szavak erre az autopoétikus intencióra utalnak: a megszólított a verskezdő sorban az ’aki’ értelemben vett ki névmásban artikulálódik, ezzel kikerülve a pontos azoníthatóság lehetőségét, s erre a bizonytalanságra ráerősít a véled ige modális jellege. A szövegben továbbhaladva az azonosítás lehetőségének különböző metaforáit találjuk. A szőnyeg23 mind hangzása, mind pedig történeti szemantikája folytán a szöveg autoreflexív figurájaként értelmezhető, vagyis ebben az esetben a Csak posta voltál című versszöveg metaforájaként. A dupla láb szószerkezet a versláb és versírás témájára való utalásként is olvasható, s a következő sorban megjelenő rím szó tovább erősíti az autopoézis tematikáját. Ezen tematika segítségével – valamint az én folyamatos felbomlásával, és a metaforika működésével – a szubjektum saját identitását igyekszik megtalálni, ugyanakkor folyamatosan meg is cáfolja azt: „Az önmegszólító vers különösen jó formai lehetőséget nyújt az én új létfor89 �májának artikulálására. Az önmegszólítás felbontja az ént”, a beszélő szubjektum radikális szakadását eredményezi, „és e szakadás nyomán megnyílik az individualitás addig láthatatlan mélye, önteremtő, önreflexív lényege”.24 Az ezt követő sorok, valamint a második, harmadik, illetve negyedik szakasz a „nyomhagyás” lehetőségeit keresik, választ a „marad-e rajta valami magadból?” kérdésre. Az ezen szakaszokban fellelhető igék a nyomhagyás mint a költői szövegalkotás különböző – az írott és az újraolvasott, azaz a rögzített és a hangzó szöveg – formáit jelenítik meg: „kérdezd és olvasd amit rájuk irtál, s vedd ki a szélből mit beléje sírtál mint gramofonba mely megőrzené: miről beszélnek? […]” A versszöveg születésének aktusa ez, a hangzás, amely a gramofonban hagy nyomot, valamint a szövegkép maga, amely a vers mint vizuális textúra születésére reflektál („azt hordasz és vetítsz, / s ha árnyat festesz a város falára” – Kiem. V. A.). Az utca, amelynek képeit a második szakasz sorjázza, amelyre a lírai alany ír és amelyből olvas is egyszerre, az én empirikus létének metaforájaként jelenik meg, míg az első szakaszbeli szőnyeg a szövegbeli lét trópusaként olvasható. A lírai én szándéka nem kevesebb, mint „beleíródni a szövegbe”, s ezzel együtt jelenlévővé válni, s jelenlévőnek maradni. A nyom szó többszörös feltűnése a szövegben arra enged következtetni, hogy a nyomhagyás, a nyommal kapcsolatos metaforák a vers trópusai között kulcsfontosságú szerepet kapnak. Nyomot hagyni annyit tesz, mint jelenlévővé válni és jelenlévőként maradni is. A versben a nyom szóképek különböző láncolatán keresztül fejezi ki ezt a törekvést, azt a fő igényt, amely minden ember vágya és célja: akkor is jelen lenni, amikor nem lehet, akkor is nyomot hagyni, ha ez fizikailag nem lehetséges. Egy szöveg megalkotása mindenképp nyomot hagy, konkrét fizikai nyomokat: ez maga lesz a nyomtatott szöveg. A fent említett kezdősor ugyanakkor nemcsak a kérdés, hanem a már említett modális jelentésű vélni ige miatt is érdekes: „Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak…” A vélni ige a kérdés alapvető, modalitásból következő bizonytalanságát nemcsak erősíti: a szubjektum ezzel a kérdéssel indítja meg azt a belső dialógust, amelyből maga a versszöveg kibomlik. A bizonytalanság másik pólusát pedig éppen a nyom metafora képviseli, amely különböző kontextusban megjelenve vonul végig a szövegen, többféle lehetőséget és nézőpontot kínálva az értelmezés számára. Ezek a nézőpontok vagy akár különböző szemantikai rendszerek mind a nyom képéhez köthetők és folyamatos mozgásban vannak, a jelentések folyamatosan képződnek és ezzel együtt folyamatos „el-különböződésben”25 is vannak egymástól, ahogyan a nyelvi jelentés26 maga is az el-különböződésekből épül fel. Ez az elkülönböződés csak akkor lehetséges, ha minden „[…] jelenlévőnek mondott elem másra vonatkozik, mint önmaga, azaz megőrzi magának a múltbeli elem jegyét, és 90 �hagyja, hogy a jövőbeli elemhez fűződő kapcsolatának jegye bevésődjön. Nyom, mely nem kevésbé vonatkozik arra, amit múltnak hívunk, és a nem önmagával való kapcsolatban – ami tényleg nem önmaga, azaz még csak nem is múlt, vagy módosult jelenként értelmezett jövő – létrehozza azt, amit jelennek hívunk.”27 A nyom ezen komplex jegyeit figyelembe véve teszünk kísérletet a szöveg pontosabb vizsgálatára, a különböző rendszerek kapcsolatának felkutatására. Habár a konkrét szó csak háromszor (az első sorban egyszer, majd az utolsó előtti sorban kétszer) fordul elő, mégis szinte minden sor a nyom szóképhez, a versszöveg központi alakzatához kapcsolódik. Ide köthetők a következő szavak: szőnyeg, cipő, por, emlék, utca, ház, lélek, kérdez, olvas, gramofon, megőriz, fest, árny. A szőnyeg szó kapcsán a nyomhagyás konkrét fizikai aktusa jelenik meg, midőn a cipőnk talpa nyomot hagy a szöveten. A szőnyeg és a por ugyancsak megjelennek mind az első, mind pedig az utolsó szakaszban, s így keretbe foglalják a versszöveget. A szőnyeg szó a befogadói emlékezetből előhívhatja a szövés-szövet-szöveg etimológiai kapcsolatának ismeretét (mindhárom szó gyöke a sző igető). S innen következik az értelmezői kérdés: lehet-e a szőnyeg a versszöveg metaforája, ha a nyomhagyás magának az írás aktusának metaforája? A fent kifejtett gondolatmenet alapján kimondhatjuk az igenlő választ. A lírai én fő törekvése a nyomhagyás, egy olyan sajátos (lét)állapot elérése, hogy akkor is jelenlévővé tudjon válni, ha már nincs jelen. A vers az, amely megszólaltatja a lírai én egykori hangját, de már teljesen más módon: a lírai szöveg az adott befogadó hangján szólal meg, az ő narratíváján keresztül láttatja magát, s így az olvasó maga is szerzőként jelenik meg az olvasás aktusában. A nyomhagyás képeit a következő szakaszban az utca és a házak reprezentálják: az utcán ismét a lábnyomok, a házak falán pedig „lelked mély szineit” megjelenítő árnyékok olvashatók a „nyom” metaforáiként. A következő szakaszban a lírai én felszólítja önmagát: kérdezd és olvasd azt, amit „rájuk írtál”, s hallgasd meg „mit beléje sírtál / mint gramofonba mely megőrzené: / miről beszélnek?” Majd ezt követően, a negyedik szakaszban teljesedik ki a nyom-metafora az „ez vagy / te, ez az emlék! […]” felkiáltásban. A nyom „parafrazált” motívumai a szöveg első négy versszakában találhatók, az ötödik versszakban mind a metaforikában, mind a modalitás tekintetében váltás következik be: „Nem! Hiszen ott is csak valaki voltál, […] ”. Ezt a sort az első versszak első sorával párhuzamba állítva a nyom és valaki kapcsolatának kérdése rajzolódik ki. Az első négy versszakban a nyom konkrét, szófajilag pontosan meghatározható szavakkal helyettesíthető, például utca, cipő, por mint főnevek, ír, olvas kérdez szavak igék, azonban az ötödik strófában változás történik: a nyom helyébe a valaki határozatlan névmás lép. A dikció zaklatottságát és a meghatározás lehetetlenségének szövegi tapasztalatát ez még jobban erősíti, hiszen a határozatlan névmás nem feleltethető meg pontosan semminek, valami helyett áll, ami nincs ott. A szétszóródás azonban nemcsak a nyom motívumával kapcsolatban figyelhető meg, hanem magában a szubjektum nyelvi viselkedésében is: az egyes szám második személyű megszólítás már a kezdetektől destabilizálja a szöveget, amelyet az alaptrópus különböző szinteken való megjelenése és ilyen értelmű „szóródása” csak erősít. A szubjektum eme destabilizációja természetszerűleg szintén a valaki névmásban teljesedik ki. 91 �Az 1920-as és 1930-as évek fordulójának lírai átalakulása során Kulcsár Szabó Ernő szerint „[a]z én destabilizációja csak a téma szintjén mutatkozik meg, nem vált még nyelvi magatartássá.”28 A kijelentés a konkrét versszöveg kapcsán éppen a valaki névmás vonatkozásában vethet fel kérdéseket. A névmás alapvető nyelvi funkciója a helyettesítés, egy olyan szubjektum vagy objektum helyettesítése, amely nyelvileg nem nevezhető meg pontosan. Másfelől azonban az, ami nem nevezhető meg teljes pontossággal nyelvileg, még nem válik nem jelenlévővé. A lírai alany szétszóródása szándékolt, amennyiben következik magából a témából, a hangnemből és a metaforák hálózatából. Mi több, alapvető célként is felfogható, hiszen általa a versbeli én elkerüli azt, hogy meghatározza saját magát. A lírai hang a jelentések különböző, pontosan nem referencializálható láncolatával jelzi jelenlétét, de a konkrét meghatározást kikerüli, csak „látszat” marad. A látszat–megnevezés pedig egyfajta törekvést jelez az önmeghatározás kísérlete felé. Maga a vers ilyen megközelítésben az identifikáció folyamatát tárja fel és tárja elénk: állítja és támadja is egyszerre a személyiség meglétét és fontosságát. Ez az alapvető ambivalencia-élmény követhető nyomon a folyamatos kérdés- és felszólított felelet-láncolatban. A versben megszólaló én folyamatosan kísérletet tesz arra, hogy kiváljon környezetéből (a jelenben nem képes megtalálni magát, ezért a múltban keresi a választ). Mivel jelen és múlt együtt az idő folytonosságát jelzi, a lírai alany egyfajta lineáris ok-okozati hálón keresztül igyekszik értelmezni magát. Az említett verssel párhuzamba állítható József Attila Talán eltűnök hirtelen…29 című műve is, amelynek az első soraiban szintén a nyom és a nyomhagyás problematikája kerül előtérbe: „Talán eltűnök hirtelen. Akár az erdőben a vadnyom.” A nyom metafora meghatározó alaptrópusa mellett a két vers hangvétele is hasonló: mindkét szövegrészlet a jövőbe mutat, de feltételes módban. Tekinthető-e a két szöveg esetlegesen egymás metatextusának vagy kommentárjának?30 A lírai beszélők célja azonosnak tűnik: a szándék mindkét szövegben az, hogy a szubjektum ne váljon azonosíthatóvá. A Csak posta voltál-ban a nyom alapmetafora különböző formában fűződik tovább a vers egészében, ahogy ezt az imént kimutattuk. A szubjektum különböző objektumokban jelenik meg, s ezek a tárgyak, melyek az ideiglenes identifikációt szolgálják, egyben meg is akadályozzák a végleges azonosulás, azonosítás aktusát. A Talán eltűnök hirtelen… lírai alanya pedig szinte kiírja magát a szövegből, s így az azonosítás felelősségét a későbbi interpretációkra hárítja át – tematika, retorika és grammatika hármas játékával.31 Mindkét vers „én”-je az interpretációkban, s magában a nyomtatott szövegben él tovább. A befogadó saját olvasatában felépíti saját történetét, s a szöveg immáron az ő narratívája szerint válik értelmessé. Így a szövegben megképződött hang és arc már a sajátja, s az egykori lírai alany csak egyfajta tükörképe a mostaninak.32 A szövegbe-íródás szándéka – habár implicit marad – a „marad-e rajta valami magadból” sorban anagrammaként, valódi inskripcióként működik. A lírai én által feltett kérdésben ily módon literális-grammatikai úton benne is foglaltatik a felelet az m fonéma által, amely grammatikailag az egyes szám első személy jelölője. Így a 92 �kérdésre adott válasz paradox módon magának az identifikáció bizonytalanságának gondolatát artikulálja. Emlékezés és szövegalkotás A vers negyedik szakaszától, mint jeleztük, a szöveg önreflexív autopoétikus metaforái némileg visszaszorulnak, s helyettük a szubjektum témája helyeződik előtérbe. „emléked visszanéz közűlük; ez vagy te, ez az emlék! […]” Az emlék a szubjektum metaforájaként figurálódik, ahogy ezt az első sor egyes szám második személyű –d birtokos személyjele is jelzi: nem maga az emlékező néz vissza, hanem az emlékképek, ugyanakkor az emlékképek azok, melyeknek konstruáló szerepük van. Emlékeink és múltunk együttesen épülnek bele jelenünkbe, s alkotnak meg bennünket. Mivel az emlékek és az emlékezés mechanizmusa a Csak posta voltál-nak meghatározó gondolati és szövegszervező eleme, ezzel kapcsolatban nem tűnik megkerülhetőnek az emlékezés bergsoni elméletére való értelmezői reflexió. „Az élet lényege az emlékezet”,33 írja Bergson nyomán Babits, vagyis az emlékek az emberi lét abszolút mozgatói és irányítói. Ezt a gondolatot a versszövegben az „ez vagy / te, ez az emlék!” felkiáltással állíthatjuk párhuzamba. Bergson szerint az emlékezés kapcsolatot tart a mozgással, amennyiben a mozgás egyrészről mechanizáló folyamat, mely a testet mechanikusan motorizálja. Ez a mechanikus emlékezet a szokásokkal azonos, és alapja pedig tisztán a testben való. Az emlékezés másik típusa a szabad emlékezet, amely a múltunkba való tudatos visszanézést jelenti. Azonban a szabad emlékezet sincs mindig teljes egészében jelen a tudatunkban, hanem azokat a képeket őrzi, melyek „valami összefüggésben vannak jelenlegi percepcióinkkal”.34 A lírai én nem tud kilépni múltjából, hiszen emlékei révén jelenének része a múlt, s a kettő együtt alakítja a jövőt. Ez egybevág Kulcsár Szabó Ernő azon megállapításával, mely szerint a versbeli szubjektum célja, hogy „önmagát éppen saját történet(iség)e kölcsönözte összetéveszthetetlen egyediségében ismerhesse föl.”35 A dunántúli táj megjelenik a Fogarason, a havasok pedig a pesti utcákon, s ezek együttesen nyomot hagynak, nyomot visznek tovább a jövőnek. Az emlékek jelentik azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek fenntartják a kontinuitást a múlt – jelen – jövő hármas idősíkja között. Az egyes események kódok a tudatunkban, amelyeket ha elő akarunk hívni, dekódolnunk kell őket: ez azonban egyfajta rekonstrukciós folyamat is. „A dekódolás mindig rekonstrukció is egyben”36 – hangsúlyozza Jurij Lotman a kulturális emlékezetről szóló tanulmányában. A lírai én ilyen értelemben szintén a rekonstrukció eszközeivel él: ez a folyamat maga a vers születése, létrejötte, melynek során a beszélő a szöveg segítségével „képezi le” és alkotja újra az emlékeket. „Az esemény szöveggé alakítása mindenekelőtt azt jelenti, hogy azt valamilyen nyelvi rendszer szabályai szerint mondjuk el, vagyis hogy bizonyos eleve 93 �meghatározott strukturális rendnek vetjük alá.”37 Amennyiben elfogadjuk ezen meglátást, mely szerint az emlékek és az események szöveggé alkotása során fontos szerepet tölt be a grammatikai rendszer – egy versnél pedig a különböző verstani sajátosságok –, akkor azt is kimondhatjuk, hogy az emlékeknek bizonyos szövegszervező és szövegalkotó szerepük van. Az emlékek és az emlékezés mechanizmusa pedig azért működhet szövegalkotó erőként, mert a nyelvtől elválaszthatatlan. Az emlékpontok a versszöveg egészét végigkísérik, s annak fő szervezőiként funkcionálnak. Már az első szakasz sorai is emlékeket írnak le: az utcán sétálás és a járdára föllépés aktusa a pillanat elmúlásával azonnal emlékké válik, a múlt részévé, melyet úgy tehetünk ismét jelenlévővé, ha leképezzük és rekonstruáljuk, a tudatunkban virtuálisan újra átéljük, vagyis újraalkotjuk. A versbeli beszélő a tárgyakat, a különböző eseményeket azonosítja magával a megszólított egyes szám második személyű szubjektummal: „ez vagy / te, ez az emlék!”. Ily módon az emlékek a versben úgy értelmeződnek, mint amelyek létrehozzák magát a beszélő szubjektumot. Az emlékezés szubjektumlétesítő ereje pedig szoros összefüggésben áll szövegszervező potenciáljával. Ennek kapcsán Igor Szmirnov gondolatára hivatkozunk, aki az emlékek szövegalkotó és szervező funkcióját az autopoézis jelenségével kötötte össze: „az emlékezet található meg mindenféle szövegalkotás bemenetelén, s ezzel kötelező kiindulóponttá válik annak megvitatásakor, hogy mi alkotja a specifikumát a szövegalkotás egy adott típusának”.38 Szmirnov az emlékezet két fő típusát vázolja fel: az epizodikus és a szemantikus emlékezetet. „Az epizodikus emlékezetet az az információ alkotja, amelyre az individuum a szociális tevékenység résztvevőjeként a fizikai világ befogadójaként tett szert”39, a szemantikus emlékezet pedig azt „az információt képezi, amelyet az individuum a valóság tényeinek különféle szubsztitutumaiból von ki”.40 Eszerint a versben egy olyan folyamat zajlik, amely az epizodikus emlékezetből indul ki, s a szöveg végére átalakul szemantikus emlékezetté: mintha a beszélő epizodikus emlékeit hívná elő, majd azokat átalakítva már a szemantikus, textualizált emlékeket jelenítené meg. Szmirnov szerint az epizodikus egységek csak a szemantikus emlékezet segítségével rendezhetők újra – s ez a feltevés egybecseng Lotman állításával, miszerint az emlékeknek át kell menniük egyfajta rekonstrukción –, és „minden szöveg magában őrzi az epizodikus és a szemantikus szerzői emlékezetet is”41. Mindhárom emlékezést vizsgáló szöveg fontos szerepet tulajdonít az emlékeknek és az emlékezés folyamatának. Bergson szerint emlékeink hatással vannak egész életünkre, irányítják percepcióinkat, az asszociációk különböző lehetőségeivel pedig múltunk folyamatos, építő részévé válik jelenünknek, s ezzel együtt jövőnknek is. Lotman és Szmirnov tanulmányai kimondják: az emlékezés aktusa konstitutív szerepet tölt be a szövegszerveződésben és a szövegalkotásban. Innen nézve a szövegek építői maguk az emlékképek, melyek Lotmannál dekódolt és rekonstruált jelekként értelmeződnek, Szmirnovnál pedig szemantikus emlékezetként. Emlékeink tudatunkban nyomot hagynak, segítségükkel képesek vagyunk szöveget alkotni, a szöveg megalkotása során pedig kísérletet tehetünk – és teszünk minden egyes megszólalásunkban – önmagunk meghatározására. A szubjektum és az autopoézis témája az utolsó szakaszban összekapcsolódik: 94 �„Életed gyenge szál amellyel szőnek a tájak s mult dob hurkot a jövőnek: amit hoztál, csak annyira tied mint a por mit lábad a szőnyegen hagy. Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet.” A por, láb, nyom és szőnyeg motívumok visszatérése itt mintegy arra hívja fel a figyelmet, hogy e szavak és az általuk alkotott megnyilatkozások nem szó szerint értendők, hanem magára a költői tevékenységre vonatkoztatva. Ha ezen meglátás helytálló, akkor a „holtak lépte” szókép az elmúlt korok költői szövegeként válik értelmezhetővé, míg a lépés ezen belül a versláb metaforájaként működik. Eszerint a szőnyeg immár a költői szöveghagyomány, a magyar és a világlíra szöveguniverzuma jelentéslehetőségét is előhívja. Megfigyelhetjük, hogy az első versszakban a szőnyeg mint az önmegszólítás alanya, mint megszólított artikulálódik. Ez az önmegszólításos odafordulás alátámasztja azt az olvasatot, mely szerint a megszólított immár nem csupán a versbeli beszélő kettévált énjének jelölőjeként azonosítható, hanem maga a versszöveg autopoétikus szövegbeli „nyomaként” is. Ebből következően a nyomhagyás aktusa mint ’alkotói nyomhagyás’ értelmezhető, vagyis olyan kérdésként, amely nem a szubjektumnak a személyes emlékekben való továbbélésére kérdez rá. A versszöveg a megszólaló hang segítségével azt problematizálja, hozzájárult-e valamivel az irodalmi-lírai szöveghagyományhoz. S ez a valami – a versbeli nyom – a szubjektivitás, a szövegként konstituálódó szubjektum képviselete a szövegben. Jegyzetek BENVENISTE, Émile: Szubjektivitás a nyelvben. Ford. Z. Varga Zoltán. In BÓKAY Antal, VILCSEK Béla, SZAMOSI Gertrud, SÁRI László (szerk.): A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig. Szöveggyűjtemény. Bp., 2002, Osiris, 59-64, 60. 2 KELEVÉZ Ágnes: A keletkező szöveg esztétikája. Genetikai közelítés Babits költészetéhez. Bp., 1998, Argumentum, 185. 3 BABITS Mihály: Összegyűjtött versek. Bp., 1977, Szépirodalmi, 424. 4 Az ószövetségi Jeremiás próféta megjövendölte siralmaiban Jeruzsálem pusztulását, valamint sürgette Júda népének megtérését és bűnbocsánatát: „Emlékezik Jeruzsálem az ő nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden ő gyönyörűségéről, a melyek voltak eleitől fogva; mert az ő népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták őt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.” (Jer 1, 7.). Az ószövetségi próféta és a versszövegbeli Jeremiás viszonya a tragikus vízióhoz merőben más: a versbeli mord, s cselekedni nem akaró s tudó próféta korántsem azonosítható egymással. Az ószövetségi próféta fohászkodik az Úrhoz, a versbeli próféta viszont érdektelenül szemléli az eseményeket. 5 JAKOBSON, Roman: Nyelvészet és poétika. In UŐ: Hang - jel – vers. Bp., 1972, Gondolat, 229-276. 1 95 �6 A különböző idősíkokkal való játék a Csak posta voltál versszövegében is fontos szövegszervező szerepet tölt be. 7 BABITS, im. 442. 8 NEMES NAGY Ágnes: A hegyi költő. Bp., 1998, Kairosz, 140. 9 Kelevéz Ágnes szerint a vers kezdősora kitüntetett szerepet kapott: „címként emeli ki a mű egészéből kibomló önszemléleti szimbólumot, mely rendkívül erős érzelmi töltetű.” KELEVÉZ, im. 194. 10 RÁBA György: A valóság átlényegítése. In UŐ: Az ünneptől a hétköznapi ünnepek felé. Babits és a százéves Nyugat költői. Bp., 2008, Argumentum, 128. 11 BABITS, im. 76. 12 NEMES NAGY, im. 141. 13 BABITS, im. 448. 14 NÉMETH G. Béla: Az önmegszólító verstípusról. In UŐ: Hosszmetszetek és keresztmetszetek. Bp., 1987, Szépirodalmi, 264-314, 265. 15 A fogalmat KULCSÁR-SZABÓ Zoltán aposztrofálja így „Én” és hang a líra peremvidékén című tanulmányában. Ld. KULCSÁR-SZABÓ Zoltán: Metapoétika. Önprezentáció és nyelvszemlélet a modern költészetben. Pozsony, 2007, Kalligram, 80-143, 94. 16 KULCSÁR- SZABÓ Zoltán, im. 94. 17 Bókay Antal József Attila A hetedik című versével kapcsolatban állapítja meg az önmegszólítás Németh G. Béla által felvázolt etikai jellege ellenében az ontológiai jelleget. In BÓKAY Antal: A szelf tárgyiasítása – az én mint centrum és probléma. In UŐ: József Attila poétikái. Bp., 2004, Gondolat, 98-129, 106. 18 A fogalmat Jonathan Culler vizsgálja behatóan Aposztrophé című tanulmányában. CULLER, Jonathan: Aposztrophé. Helikon, 2000/3, 370-389. 19 KULCSÁR- SZABÓ Zoltán, im. 100. 20 HORVÁTH Kornélia: A lírai beszélő kérdéséről (Én, hang, arc, szelf, szubjektum). In UŐ: A versről. Bp., 2006, Kijárat, 183-202, 188. 21 CULLER, im. 380. 22 Az én sorozatos felbomlását, majd önteremtő folyamatát Bókay Antal így jellemzi: „A kései modernizmus feltételezi az én tárgyias valóságát, tényleges ittlétét, és létmeghatározó szerepének feltárása közben az ént részeire és összefüggésire bontja, az összetevőkből megformálódó önteremtő folyamatként definiálja azt. Az én tárgyiassága azonban nem pozitivista értelemben veendő, nem felszínesen (mint valami leírható, mint egy biográfiai vagy lelki analízis), hanem mint az emberi valóság rejtett, mégis valahogy érzékelhető (értelmezhető) princípiuma, mint a felszínt vezérlő, lényegi struktúra.” BÓKAY, im. 102. 23 Az azonosítás alapjául szolgál a szöveg és szövet szavak azonos etimológiai eredete. Szöveg: nyelvújítási származékszó: a sző1 ige v-s tőváltozatából alkották –g képzővel. A sző igének 3., ’kigondol’, ’tervez’ jelentése volt. Mintájául a lat. textere ’sző’: textus ’szövet’; ’szöveg’ ö.f. szolgálhatott. Szőnyeg: származékszó: a sző1 ige elavult szőn(ik) származékából jött létre a –d deverbális névszóképzővel. Ld. BENKŐ Lóránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Harmadik kötet. Bp., 1976, Akadémiai Kiadó, 795. ill. 798. 24 BÓKAY Antal: A szelf tárgyiasítása – az én mint centrum és probléma. In UŐ: József Attila poétikái. Bp., 2004, Gondolat, 98-129, 106. 25 A fogalom Jacques Derrida nevéhez köthető. Ld. DERRIDA, Jacques: Az el- különböződés In BACSÓ Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció. Bp., 1991, Cserépfalvi, 43-65. 26 „A tulajdonképpeni jelentés nem létezik, »látszata« szükségszerű funkció – akként is kell elemezni – a megkülönböztetések és metaforák rendszerében.” DERRIDA, im. 47. 96 �DERRIDA, im. 51. KULCSÁR SZABÓ Ernő: A kettévált modernség nyomában, A magyar líra a húszas-harmincas évek fordulóján. In UŐ: Beszédmód és horizont – Formációk az irodalmi modernségben. Bp., 1996, Argumentum, 51. 29 JÓZSEF Attila: Talán eltűnök hirtelen… In JÓZSEF Attila: Összes versei. Bp., 1961, Szépirodalmi Könyvkiadó, 419. 30 Menyhért Anna veti fel a kérdést a József Attila-vers és Michel Foucault egy szövegének összeolvasása során. Ld. MENYHÉRT Anna: Talán eltűnik hirtelen… Egy József Attilavers „én”-je. Literatura, 1998/1. 53-60. 31 MENYHÉRT, im. 58. 32 A tükörkép Lacan tükörkép-stádium fogalmához köthető. Lacan szerint a tükör-stádium egyfajta identifikációs folyamat, amelyet soha nem lehet magára az egyénre redukálni. A folyamat az imago funkció sajátos esete, amely egyfajta viszony a szervezet és annak külvilága között. LACAN, Jacques: A tükör stádium mint az én-funkciójának kialakítója, ahogyan ezt a pszochoanalitikus tapasztalat feltárja számunkra. In BÓKAY Antal, VILCSEK Béla, SZAMOSI Gertrud, SÁRI László (szerk.): A posztmodern irodalomtudomány kialakulása, A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig. Bp., 2002, Osiris, 65-69. 66., 67. 33 BABITS, im. 147. 34 BABITS, im. 147. 35 KULCSÁR SZABÓ Ernő: Költészet és dialógus. A lírai művek befogadásának kérdéséhez. Bp., 1998, Csokonai Kiadó, 30-46., 32. 36 LOTMAN, Jurij: A kulturális emlékezet. Történelem és szemiotika. In UŐ: Kultúra és intellektus. Jurij Lotman válogatott tanulmányai a szöveg, a kultúra és a történelem szemiotikája köréből. Ford. Szitár Katalin. Bp., 2002, Argumentum, 119-180., 120. 37 LOTMAN, im. 123. 38 SZMIRNOV, Igor: Úton az irodalom elmélete felé. Helikon, 1999/ 1-2., 109-151.,113. 39 SZMIRNOV, im. 113. 40 SZMIRNOV, im. 113. 41 SZMIRNOV, im. 115. 27 28 97 �B ODNÁR J ÁNOS KRISTÓF A barátkozás lehetőségei A Cigányélet és a magyar valóság a hazai roma-mozikban Asszimiláció vagy kölcsönös integráció? Kultúrgettó a nemzet egységében vagy alulról szerveződő multikulturalizmus? A radikális másság hangsúlyozása vagy a mások hétköznapiságának bemutatása? Néhány kérdés azok közül, melyek a Magyarországon velünk élő cigányság betelepülésétől kezdve kísértenek minket: a politikust, a társadalom mérnökét, kisebbséget és hangos többséget egyaránt – és persze a filmest. E rövid áttekintésben néhány, általam fontosnak tartott magyar „roma-film” tükrében próbálom számba venni a barátkozás (nem csak) filmnyelvi lehetőségeit. „Mentem, mentem hosszú utakra...” A magyar cigány-filmek problémafelvetéseiről érdemben akkor szólhatnánk, ha az e történeteket a hatvanas évektől kezdve uraló konfliktusok, a (nem kizárólag a többségi) társadalom sztereotípiái, a gyakran kölcsönös és sokszor kollektív meg nem értés szociokulturális okait előbb szisztematikusan felfejtenénk. E vállalkozás jócskán túlmutatna cikkünk keretein, ám fontos megemlítenünk egy, a hétköznapokban és a vásznon egyaránt újra és újra felbukkanó, az ellentétek oroszlánrészéért felelős „tendenciát”. Nevezetesen azt, hogy a XIV-XV. századtól kezdve történelmünk majd’ minden fordulópontján – a felvilágosult abszolutizmustól kezdve a rendszerváltozáson át – mindig el tudtuk hitetni magunkkal, hogy a kiművelt népnyelvben csak cigánykérdésként szótárasult toposszal egyszerűen nem kell foglalkoznunk. E kérdés ugyanis vagy nem létezik (csak egy az épp kifejlésben lévő szocialista társadalom és gazdaság strukturális gyermekbetegségei közül), vagy a központi hatalom bölcs és gyors döntései révén hamarjában ad acta kerül majd (a kizárás és a bezárás, valamint a magába zárás, a totális integráció állami intézkedései nyomán). A problémát a második világháború pokoljárása után szimplán nemlétezőnek láttatni veszélyes, és önnön deklarált antifasiszta és antidiszkriminatív ideológiájával ellentétes vállalkozás lett volna a szocialista vezetés részéről. Vizuális felkarolásukra, miután a hatvanas évek szűrt levegője lassan oldódni kezdett, maga a központi hatalom is áldását adta; noha e felkarolás még merőben más, mint a ’90-es évektől kezdődő vizuális/filmnyelvi identitáskeresés- és teremtés. Bár Sára Sándor Cigányokja vagy Schiffer Pál Mit csinálnak a cigánygyerekek?-je a dokumentarizmus apriori kérlelhetetlensége és keresetlensége miatt nem tudta teljesen az állam szájíze szerintire formálni a vásznon a csak a 98 �szoknyáján rózsás cigánysorsot; Sára (Feldobott kő), Schiffer (Cséplő Gyuri) és Gyarmathy Lívia (Koportos) még nagyjátékfilmet is készíthetett e témában – „termelésit” persze, ha egy mód volt rá. Az idill itt is repedezett: a kamera a réseken át a putri sarából felkapaszkodott főhősökre lát, akik tradicionális – bár szegény, és ’sikertelen’ – közegükből kikerülve magányosan, új környezetükben tucatkuliként – de megbecsülten s megfizetve – tengődnek az igazságos és végre „színvak” szocializmus kádári körhintájában. A nyolcvanas évek végéig újabb jelentős alkotás nem született a témában; ennek részben oka lehetett, hogy a kádári asszimilációs politika, saját mércéjével mérve legalábbis, sikeresnek bizonyult. A fekete vonatok cigány munkások seregét repítették gyárból ki, munkásszállóba be; a szegregáció, bár felülről vezérelve, de jelentősen csökkent; a munkakerülő stigma lassan ugyan, de végre eltűnni látszott a cigányságról. Cigányok ideje A leszakadt vasfüggyöny mögött azonban hamar kirajzolódott az ózdi meddőhányó árnya: az eddig munkahelyek tömegét biztosító gyárak és szövetkezetek bezárásakor sokszor elsőként a cigány munkásokat küldték el. A szabadság és az esetünkben vele kéz a kézben járó, egyre tömegesebb mélyszegénység (messze nem csak roma!) képeit immár minden kontroll nélkül filmre lehetett vinni. Vegyük most sorra, mire, és mire nem volt képes rávilágítani a cigány témával foglalkozó filmesek új és még újabb generációja. Az új idők szükségképpen új kérdéseket – és akkori reményeik szerint új válaszokat – kívántak a roma témáról forgató filmesektől. A ’90 utáni cigánysors bemutatásából a vizuális antropológia és a játékfilmes iskola képviselői is bőven kivették a részüket. A roma (régi-új) identitás kérdését, egyénét és közösségét egyaránt, a hirtelen beálló szabadságban immár nyíltan lehetett, sőt, az új társadalmi trendeket követve (csak a páneurópai etapként megkövetelt multikulturalizmust említve) kellett is tematizálni. Erre a kihívásra máshogy válaszoltak a dokumentarista és fikciós filmesek, és megint máshogy került a képernyőre a probléma a vizuális közmédiumokban. Jelen írás keretei között nincs mód még csak felsorolni sem a ’90 utáni vonatkozó dokumentumfilmeket. Ezek számosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a roma (főként dokumentum)filmeket felsorakoztató magyar és keleteurópai filmfesztiválok tömkelege; elég csak a V.E.R.Z.I.O-ra vagy a Cigány Filmfesztiválra gondolnunk. E fesztiválok nagy szerepet játszanak a roma kollektív identitás erősítésében, hiszen az alkotások bemutatásán kívül a rendezvények gyakran adnak teret politikusok és művészek, vagy hétköznapi életet élő, de Európa más-más csücskébe szakadt romák párbeszédére. Mindezek ellenére a dokumentarista mozi jellegénél fogva a cigányság világát és problémáit inkább csak leírni tudja (nekünk legyen mondva: az európai mezőnyben is toronymagasra téve a lécet); a hiányzó, és nemcsak a cigányok által hiányolt új roma identitás megteremtésében nem tud akkora részt vállalni. Ez részben azzal magyarázható, hogy ezen alkotások ritkán kerülnek a széles (roma és nem roma) közönség látóterébe. Sajnálatos tény – bár a tendencia a játékfilmek számát tekintve némi 99 �javulást mutat az utóbbi években –, hogy e fontos, bár nehéz feladatban a játékfilmes rendezők mind a filmek mennyiségében, mind azok minőségében jóval a kívánatos norma alatt teljesítenek. „Képmutató lett a világ” A cigányság önmagáról alkotott képét, a cigány és magyar társadalom viszonyát (legtöbbször természetesen a súrlódások mentén) tematizáló ’90 utáni játékfilmek általában két ’típushiba’ valamelyikét produkálják. Az első kategória filmjei a többségi társadalom ősi és újabb keletű sztereotípiáiból merítő, ezekre építő mozik: Pejó Róbert Dallas Pashamendéje, Oláh J. Gábor Rap, Revü, Rómeója, Tóth Tamás Rinaldója és Bogdán Árpád szemledíjas Boldog új élete. Az alkotók ezeket a sztereotípiákat más és más intencióval állítják vászonra. Felmutatásukkal céljuk gyakran épp az volna, hogy reflexióra késztessenek az évszázados prejudíciókkal terhelt világkép(ek)kel kapcsolatban, ezáltal bátorítsanak az előítéletek leküzdésére. Ez azonban kétélű fegyver, s a kritizálandó nézeteket gyakran inkább konzerválják, újratermelik ezen alkotások, kellően zárt világnézetű befogadó esetén pedig saját paradigmájának megerősítését láthatja bennük. A másik közkeletű hiba a cigány kultúra radikális másságának hangsúlyozása, a roma közösségek kultúr- és tényleges rezervátumként való ábrázolása. A szándék önmagában nem ördögtől való, hiszen az új identitás megteremtése mindig a kijelöléssel, a más kultúrától való elhatárolással kezdődik; de e filmekben az ’egzotikus cigány’ képe csak tőlünk való távolsága, kuriózum-volta miatt lesz szimpatikus. (Nota bene: ha kicsit hunyorítunk, könnyen megláthatjuk az analógiákat a magyar nézők körében oly kedvelt közép- és dél-amerikai vagy indiai sorozatokkal: amíg a harmadik világot a képernyőn borzasztóan tudjuk szeretni vadregényessége, egzotikuma miatt, addig testközelbe érve ez a rajongás sokunk esetében hamar szertefoszlik.) Amint a szegregált, vadvirágos közösség kósza tagja a többségi társadalom közé merészkedik, urambocsá’ házasodási szándék ürügyén a másik közösség valódi tagjává kíván avanzsálni, az borítékolhatóan békétlenkedésbe, culture clashbe torkollik a vásznon. (A Dallas Pashamende még az egyazon közösségből jövő, de különböző ’társadalmi osztályba’ szakadt cigány-pár szerelmét is csak szükségszerű tragédiaként tudja bemutatni). A folklorizáló, a cigány kultúrát sokszor veszélyesen naivan és egyoldalúan bemutató opusok (Szőke András Tündérdombja, a Pálos-Czabán-féle Országalma, Gyöngyössi Bence Romani Kris-e; a filmszemlenyertes Groó Diána szemledíjas Vespá-ja, de a Dallas Pashamendé-t ide is számolhatjuk) azonban nemcsak ezért vétik el céljukat. A magyarországi romák nagy része ma egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a múzeumi (folklór)cigány kép(zet)ével, az számára ugyanúgy idegen, maximum ismerősnek tűnő relikvia. Nagyvirágos szoknyában, beásul dalolva is relatíve ritkán szaladgálnak a napsütötte halmokon – legtöbbjük a többségi társadalom egyre terebélyesedő lepujával és kilátástalanságával kell, hogy szembesüljön napra nap, ugyanaz a bürokrácia és társadalmi struktúra fojtogatja őket, mint a többségi társadalom szegényeit. 100 �Találkoztam boldog cigányokkal Ezen tendenciák alól számomra eddig két nagyon okos, mégis könnyed alkotás tudta csupán kivonni magát: Lakatos Róbert Bahrtalo! Jó szerencsét!-je és Gauder Áron Nyócker!-e. Sok szempontból Ragályi Elemér szépen egyszerű és szomorúan igaz, dokumentarista-fikciós tévéfilmje, a Nincs kegyelem is ebbe a kategóriába tartozna. Ragályi rendezői géniusza azonban az ártatlanul bűnhődő és az öngyilkosságba kergetett, tanúemberből hamarjában fővádlottá tett Suha Dénes alakjában – bár első blikkre könnyűszerrel kiáltanánk etnicizmust az őt ért igazságtalanságok láttán – a törvénytől sújtott kisember kaffkai (rém)képét tárja elénk. Látlelet ez egy világról, ahol a társadalmi kasztrendszer korlátai a rendszerváltozás utáni efemer eufória és strukturális oldódás után még súlyosabban fonják körül hétköznapjainkat. „Ha találni akarnak valakit, találnak. Ha nem azt, akit keresnek, akkor mást. Darab, darab” – summázza egykedvűen Suha cellatársa az igazságszolgáltatás működését. És nem kell különösen vájt fül, hogy kihalljuk: ez nemcsak az egyénre, de egész csoportok kollektív bűnbakká változtatására is igaz lehet... A Nyócker! bizonyos értelemben a hatvanas évek „a cigánykérdés, mint szociális probléma” alapállásához tér vissza, ezt azonban egy jóval szélesebb (immár multikulturálissá vált) társadalmi jelenségvilágra alkalmazza. Nyóckerországban, a globális kapitalizmus e csöndes peremvidékén a világverő hatalmasságok optikája bőrszínre való tekintet nélkül minden lakót egzotikus, ám felette korlátolt termelőképességű egyednek képes csak látni. Ugyanazon törvénytől, a peremlét kisstílűségétől sújtva tengeti itt napjait ukrán kurvapecér és pénztelen cigány kocsmabúvár nagypapa, a multikulturalizmus élményét már evidenciaként megélő fiatalság és korlátoltabb öregeik egyaránt. A Nyócker! nagyszerűsége nem csak a kapitalizmus okos, és a hímes-hámos polkorrektségnek még az illúzióját is kerülni akaró kritikájában áll, amely ismét aláhúzza, hogy a diszkrimináció elsőszámú eszköze szerte a világon messze nem az etnicizmus, hanem a pénzügyi kasztok közötti átjárhatatlanság. A multikulturalizmus reflektálatlan ajnározása helyett Gauder Áron visszafogott didaktikussággal mondja el, hogy Európa szívében miért marad ez (persze csak kellő adag öniróniával vegyítve!) egyetlen túlélési esélyünk. Gauder receptje egyszerű: nem dorgál, nem eufemizál, nem állítja, hogy sztereotípiái csak a szellemi resteknek lehetnek, sőt, szarkasztikus optikáján át azt mint kollektív antropológiai adottságunkat mutatja meg. Bár korábban hangsúlyoztuk, hogy a sztereotípiák képre írása kétélű fegyver, a Nyócker! ezt épp ezen sztereotípiák univerzalizálhatóságának bemutatásával hozza egyensúlyba. Ezek a sztereotípiák Nyóckerországban ugyanis bármely társadalmi, pénzügyi, munkaköri vagy etnikai csoportra alkalmazhatók. És ez Nyóckerországban nem csak a ’deviáns’ rétegek sajátja: a kíméletlenül pellengérre állított meleg-, drogos és szexmunkás közösség tagjai mellett a magyar rendőröket és politikusokat ugyanolyan maró szarkazmussal karikírozza a film. Ami pedig a legfontosabb, hogy a Nyócker! végre nem „kultúrák közötti” összeütközést emleget a vérbő ’cigányozás’ vagy ’ukránozás’ kapcsán, hanem egy olyan világról mesél, melyben rengeteg, gyakran radikálisan eltérő szubkultúra él egymás mellett. A szubkultúrák között éppen a minden képviselőjükre jellemző emberi 101 �esendőségük miatt nem lehet alá-fölérendeltség; a „pénz, pénz, pina” szentháromsága alól Nyóckerország egyetlen lakója sem tudja és nem is akarja kivonni magát. Az életkori és társadalmi alulnézetből elmesélt történet szerencsére nem torkollik a valóságtól elrugaszkodott idillbe: Nyóckerország röpke pénzügyi szárnyalása után újra a megszokott acsarkodás és a kölcsönös lehúzás mentén szerveződik a szubkultúrák és csoportok élete. Mégis tudjuk, érezzük: a hatalmi harcok és egymás zrikálása csak a felszínnek, a külvilágnak szólnak. Nyóckerország mélyén lapul valami, ami otthonosságot teremt és összeköt – de ez, a ’nagy tutinak’ képzelt olajjal szemben, kiáshatatlan. „Jó szerencsét!” „Bahrtalo! Jó szerencsét!” – üdvözöl a Gábor-cigányok jellegzetes köszöntésével boldog-boldogtalant Lakatos Róbert dokumentarista-fikciós filmjének egyik főszereplője, Lali. Első hallásra hurráoptimista idealizálásnak tűnhet, hogy a karimás kalap alól megeresztett mosoly és a válogatás nélkül, bárki számára megnyíló kommunikáció lenne a leghatékonyabb megoldás az etnikai, társadalmi vagy politikai összekülönbözéseinkre. A Bahrtalo! igazsága mégis ezekben a közhelyekben rejlik, pontosabban abban, hogy megmutatja: minden közhelyességük ellenére milyen egyszerű megfeledkezni a barátság és a (gyakran cél nélküli) kommunikáció öröméről és egyéb áldásos hatásairól. Lali és Lóri barátok. Lali Gábor-cigány, Lóri magyar ember. És mindketten Romániában élnek. All different, all the same – mondanánk. Már a Nyócker! is ékesen példázta, hogy az egy közösségbe tartozás gyakran nagyon is esetleges, külső tényezők által konstruált valami. Lóri és Lali története pont azt mutatja be, hogy mindenféle (kívülről vagy belülről) megkonstruált identitásnál fontosabb a másikra nyitottság. Meg persze – továbbra is a Nyócker!-nél maradva – a pénz, pontosabban a seft, a csencselés. Hogy legalább megéldegélni lehessen valamiből, ha a nagy dolgok nem is errefelé történnek. Lali és Lóri történetébe itt kapcsolódunk be, egy nagyon is ismerős, (történetünk idején mégis távoli, az Európai Unió schengeni határai mögött rejlő) varázslatos helyen: Bécsben. A választás talán nem véletlen. Sokan emlékeznek még a Mariahilfer’-en sorjázó feliratokra a boltok ablakában: MAGYAROK, NE LOPJATOK! Ugyanazzal az értetlenséggel álltunk mi, ’nemlopós’ magyarok egykor a kis táblácskák alatt, ahogy a szintén kollektívan megbélyegzett romák hallgatják a mára szinte szótárasult cigánybűnözést. (És jól tudjuk, nemcsak mióta magunk is a kapitalizmusban élünk, hogy igazán utálni a másikban csak magunkat lehet.) Lali és Lóri gagyizó hadjárata persze csak nagy túlzással nevezhető karvalyléptékűnek: az általuk képviselt pénzügyletek sosem a grandiózus anyagi gyarapodásról szólnak, sokkal inkább az üzletkötés öröméről magáról. Arról, hogy a ’Bahrtalo!’ felkiáltás minden nyelven ugyanazt mondja, csak egy kicsit máshogy. A Bahrtalo! novuma abban rejlik, hogy a más kultúrá(k)ban a hasonlót, az emberit mutatja meg – még ha ez elsőre radikálisan másnak tűnik is. 102 �„Ezt nem oltja el egy rendelet...” A kortárs magyar roma-mozit számba véve korábban két, nem túl szerencsés tendenciáról beszéltünk. Ám bármennyire elmarasztalhatóak ezek a filmek kivitelezésükben, a cigánykérdés konstruktív megoldására irányuló szándékot lehetetlen elvitatni az alkotóktól. Kálomista Gábor 2009-es alkotására, a Szíven szúrt országra azonban, bármilyen izzadtságszagúan próbálja is objektív kordokumentumként beállítani magát, kimondottan nehéz nem etnicista indíttatású filmként tekinteni. Már a címválasztás érthetetlenül és értelmetlenül túlromantizált metaforikája is arra utal, hogy Kálomista kizárólag a harc, a Jó és a Sötét oldal feloldhatatlan, illetve csak a háború által fel- és megoldható antagonisztikus szembenállásaként tudja látni a roma-magyar közösségek konfliktusait. Az MKB Veszprém és a lezseren csak ’Sötét oldalként’ aposztrofált „enyingi banda” amerikai jégkorongmeccsekre hajazó vizuális szembeállítása; vagy az egyébként jobb szerepekre érdemes magyar színészek által „rekonstruált” verekedés jelenetei inkább csak kínosak. Egy nagyvonalú gesztussal ezt még be is tudhatnánk annak, hogy az igazság mihamarabbi képre írása Kálomistának fontosabb volt a míves képi megoldásoknál. Ám a filmegész „üzenete” számára nem lehet mentséget találni. Ez az üzenet, bár sokan sokféleképpen fogalmazzák meg a filmben, igen egyszerű: egyrészt cigánybűnözés igenis van, mely lassan polgárháborúba fog torkollni; a nagy ütközet első mártírja pedig Marian Cozma, a román állampolgárként Magyarországért játszó – Kálomista szerint harcoló – kézilabdázó. A Szíven szúrt ország klipszerűen feszesre vágott dramaturgiája egy pillanatig sem engedi a borzalmas események tágabb kontextusba helyezését. Milyen filmet készített volna Kálomista Gábor, ha kedvenc csapatának játékosát ilyen kegyetlenséggel nem egy cigányokból álló maffiózócsoport, hanem egy magyar, történetesen olajszőkítésben utazó gengsztergaleri gyilkolja meg? Ahogyan arra sem kapunk választ a Szíven szúrt országból, hogy miért éppen a Cozma-gyilkosság volt az „utolsó csepp a pohárban”, mely után már csak a saját erkölcsi fertőjétől elvakult liberálisok nem látják, ami a szemük, az egész ország szeme előtt zajlik? Ezért lehetetlen Kálomista filmjére önnön deklarált célja szerint, azaz dokumentumfilmként, és nem propagandamoziként tekinteni. A honi roma-mozi egyik legfőbb feladata ma éppen ez: legyőzni azt a – talán kádári, talán még ősibb – téveszmét, miszerint a cigánykérdéshez hasonló „kényes ügyeket” csak sarkított vagy épp túlnaivizált, propagandisztikus módon lehet megközelíteni. A multikulturalizmus nálunk, szemben például Kanadával, még nem (képi) evidencia, és ez egyáltalán nem baj. A mástól, a másságtól való idegenkedésünk antropológiai sajátosságunk, az identitásképzés egyik alapeleme. A tolerancia nem ennek nyaklótlan elvetésében, a kizáróan gondolkodók démonizálásában áll, sokkal inkább a mindannyiunkra jellemző sztereotípiák önreflexív felülvizsgálatában. A társadalom „kívánatos” állapotát csak ezután leszünk képesek filmen ábrázolni. Mert a hegeli „megérteni, ami van” komolyan vétele nélkül a magyar vásznon továbbra is fekete-fehér marad a cigánykérdés. 103 �TALÁLKOZÁSI PONTOK N. T ÓTH ANIKÓ „Legyen bennünk egy nagy adag könnyedség” Beszélgetés Lovas Ildikó íróval Lovas Ildikó 2011 májusában Nyitrán találkozott a Konstantin Filozófus Egyetem hallgatóival a Szépírók Társasága által támogatott A Könyv Utóélete program keretében. Az alábbiakban a nyitrai beszélgetés szerkesztett és rövidített változata olvasható. – Szabadka, a sokunk számára leginkább Kosztolányi és Csáth életrajzából ismerős település Lovas Ildikó szülővárosa és élettere. Úgy tűnik, erős a kötődésed ehhez a városhoz. Mi az oka ennek a ragaszkodásnak? – Mikor megérkeztem Nyitrára, az volt az első kérdésem, hogy mekkora ez a város, mennyien élnek itt. Anikó mondta, hogy kb. nyolcvankétezren. Szabadkának százhúszezer lakosa van, és sokkal kisebbnek tűnik, sokkal falusiasabbnak, provinciálisabbnak, mint Nyitra. Ez rosszul esett nekem így. Talán túlzás volna a héja-nász az avaron kifejezés arra, hogy milyen a viszonyom nekem Szabadkával, de nagyjából úgy szeretem Szabadkát, vagy azt szeretem benne, ami a hiány, ami eltűnt, amit nem is ismerhettem meg, mert mire én eszmélni kezdtem, vagy amit én gondoltam volna a világról frissen végzett magyar szakos tanárként, az mind eltűnt. Amikor én Újvidékről ’91-ben visszakerültem a szülővárosomba, akkor tört ki a balkáni háború, ez az utolsó, ami az ország széteséséhez vezetett. Igazából mindennek a hiánya fogadott: a barátoknak, az embereknek, annak a fajta kulturális közegnek, amihez talán még közünk volt. Egyrészt. Másrészt viszont – és akkor az ember ezt írja, mert mi egyebet csinálna – a provincialitás, a vidékiesség nagyon jó. Amikor az embernek például gyereke van, és el kell vinni ide-oda, akkor nagyon jó, hogy kicsi a város, és így bejárható, belátható, beélhető, belakható. Ugyanakkor én huszonév után két hete voltam Újvidéken (amit egyébként nagyon utáltam, én ott jártam egyetemre, egy szeles nagyváros volt), és úgy megváltozott, hogy a nagyvárosnak azt a szép arcát mutatja, ami minden nagyvárosban benne van, és a kisvárosokból hiányzik: például hogyan viselkednek, amikor kihozzák a kávét. Szóval a durvaság, ez a vidéki lomhaság megszűnt Újvidéken, és sokszorosan felismerhetővé vált Szabadkán. Ez engem bosszant vagy zavar. Ezt nem szeretem benne. – Szabadka többkultúrájú város. Most már inkább szerb többségű? 104 �– Nem. Szabadka egyharmados város: egyharmada magyar, egyharmada horvát és bunyevác, egyharmada szerb. Szóval mindenki kisebbségben van a többiekhez képest. Ez izgalmas politikai és kulturális életet is eredményez. Én a kulturális életével foglalkoztam nagyon sokáig. Amikor 2010 januárjában egy politikai, furcsa nacionalista összeborulás eredményeképpen eljöttünk a városházáról, utána egy évig azt hallgattam a városban, milyen felháborító, hogy ekkora költségvetéssel működött a kulturális tárca Szabadkán. Hogy még Münchennek sincs ekkora. A következőt szeretném mondani: ha nincs is akkora, mint Münchennek, azért annak van jelentősége, hogy minden kultúrát egyformán juttatni lehetőséghez. Tehát hogy a magyar könyveket is, a szerb, a horvát könyveket is támogatni. Vagy a színház: három társulatot fenntartani, ugyanígy az irodalmi estek vonatkozásában is. Ennek nyilván van egy anyagi terhe, de van egy nagyon fontos értéke is. Ebben a pillanatban nincsen nyitottság a városban, mert az mindig úgy van, hogy aki egy nemzeti közösséghez tartozik, és nem a többséghez, az mindig toleránsabb és mindig nyitottabb. Ez olyan érdekes, hogy miért mindig nekünk fontos ez, miért mindig mások mondják ezt rólunk. Szóval Szabadkán senkinek nincs többsége, de van egyfajta toleráns nyitottság, ami talán abból is fakad, hogy Szabadka egy szeceszsziós város. Komor Marcell és Jakab Dezső építette, akik Lechner Ödön tanítványai voltak. Nagyon szép mézeskalácsszerű szecessziós városházánk van. Egy kicsit ebből is kifolyólag (és majd olvasmányaitokban utánajártok, hogy is vagyunk ezzel a Közép-Európa-történettel, hogy van-e vagy nincs, állítólag nincs, soha nem is volt, de nem akarok irodalmárokkal vitatkozni erről) folyamatosan az emberen rajta van az Osztrák-Magyar Monarchiának a terhe meg hát a hovatartozás terhe. Nagyon kínos, hogy ha például nem magyar közegben van irodalmi estem, ezt a kulturális hovatartozást mint egyfajta előnyt mondják. Pozitívan mondják nekem egyébként, de ezt annyiszor nyomták vissza, hogy az ember szinte zavarba jön. Tehát erre mondtam az előbb viccesen azt, hogy mindig mi vagyunk azok, akik toleránsabbak vagyunk, vagy ilyenek próbálunk lenni. Nagyon furcsa kettős érzés, néha köpni kéne, nem tudom. – Kulturálisan pezsgő élet folyik Szabadkán? Színháza van, folyóirata van, irodalmi estek szerveződnek… Ez volt az Üzenet című lap, amit te szerkesztettél, melyben nagyon izgalmas dolgok történtek, tematikus számok jelentek meg, nemcsak vajdasági szerzők publikáltak benne, magyarok és nem magyarok, hanem magyarországiak is. – Ha nem szűkítem le Szabadkára, a vajdasági magyar irodalmi életről próbálok mondatot megfogalmazni, és ebbe beletartozik Szabadka is, akkor azt kell elmondani, hogy valamikor a ’90-es évek legelején a Magyarországra áttelepült írók közül valaki leírta, hogy megszűnt vagy meghalt a vajdasági magyar irodalom. Én örök vitatkozós meg harcias voltam, akkor éppen újságíróként dolgoztam, és visszaírtam, hogy hát azért talán még élünk, de ha mi nem számítunk, azért voltak itt írók, akik talán még ide tartoznak. És akkor egy nagyon furcsa tíz év következett, éppen beleesett az is nagyjából, amikor én az Üzenet című folyóiratot szerkesztettem, amikor nagyon éles különállások voltak az elköltözöttek és az otthonmaradottak között. Az otthonmaradott írók majd megteremtik a vajdasági magyar irodalmat, közben meg a színe-java elköltözött. Tehát az én generációm, az ’50 és a ’68-70 között születetteket illetően szinte kiüresedett az irodalmi világ a szépírók szempontjából. 105 �– A háború miatt, ugye? – Igen, a háború miatt elköltöztek, és volt ez a nagyon furcsa különállás, hogy akik ott voltak, azok nem akarták, hogy akik itt vannak, azok ott közöljenek, vagy fordítva, vagy azok az árulók, akik cserbenhagytak stb. Én közben folyamatosan közöltem a Magyarországon élőket. Mellettük az átköltözötteket, ezenkívül horvátokat meg szerbeket, sőt románokat is. – Szóval árulókat, ellenségeket… – Igen! És voltak, akik megszámolták statisztikailag. Munkába menet találkoztam például egy idős úrral, aki mondta, némi szemrehányással, hogy ennyi-menynyi. Aztán valahogy ez feloldódott, és a kétezres évek elejére úgy alakult a világ, mostanra meg már különösen, hogy ez észrevétlenül és furcsa módon vált átjárhatóvá. De úgy, hogy műhelyek alakulnak ki, ahol nem igazán az a fontos, amit azért tudtunk valamikor régen, hogy mi az irodalmi érték, vagy mihez kell tartanunk magunkat, vagy mi a színvonal, és van egy szerkesztő, aki megmondja, hogy kb. milyen szinten kell hozni azt a dolgot, amit művelsz. Most inkább mintha baráti körök működtetnék az irodalmat, és ez nem igazán tesz jót a vajdasági magyar irodalmi életnek sem. Ugyanis kibeszéletlen marad nagyon sok minden: mit kezdjünk azokkal az írókkal, akik Vajdaságban élnek és ott is jelentetik meg a műveiket; mit kezdjünk azokkal, akik soha nem mentek el Vajdaságból, de nem ott jelentetik meg műveiket, mint én; mit kezdjünk azokkal, akik Magyarországon élnek, de nem jutottak kiadóhoz, tehát Vajdaságban jelentetik meg a műveiket úgy, hogy már 20 éve nem élnek ott, de azért megpróbálták volna kiadni Magyarországon, ha vállalták volna őket. Tehát ezek nagyon bonyolult kérdések, értéket és értékrendet érintő kérdések, amit előbb-utóbb, ha nem is mi, de az utánunk jövők, akik alakítják az irodalmi életet, reményeim szerint majd kibeszélnek, és megpróbálnak helyretenni. Merthogy jó disputák nélkül az irodalmi élet, mint a malac a dagonyában, jól elvan ugyan, de nagyobb kitörési pontok vagy lehetőségek vagy izgalmas történések nem várhatók. – Termékeny vitákat említettél, de gondolom, vannak nem éppen termékeny konfliktusok, sértődések is ebből. – Hát én most itt beszélek, te ezt le fogod írni, lesznek ebből is konfliktusok, valóban! De én ezt már megszoktam, mert a Kijárat az Adriára című regényemből kifolyólag már voltak ilyenek. Én azok közé tartozom, akik nem szerették Jugoszláviát. – Szabadka meghatározó tér a három regényedben. A térélményhez pedig nyilvánvalóan időélmény is tartozik. Mondhatjuk, hogy a Kijárat az Adriára egy 20. századi történelmi tabló is valamilyen szinten, nagyon töredezetten, széthasogatottan, hiszen belejátszanak a nagytörténelmi események, miközben főleg a kisember szempontjából vizsgálod ezeket a problémákat. Miért érdekel téged, hogy egy kisember hogyan alakítja a körülötte zajló történéseket, hogyan viszonyul a folyton változó körülményeihez? – Rájöttem – két hete –, hogy olyan öreg vagyok, hogy már az irodalomról se tudok normálisan beszélni. Erről annak idején úgy tanultunk vagy úgy beszéltek róla, hogy couleur local. Most más tudós kifejezéseket használnak erre a problémára, de az ember rájön, hogy igazából ezek a dolgok, akárhogyan is nevezik, és a teóriák bármi módon is újítják meg (nem akarok ezzel viccelődni, mert ez komoly dolog), ez annyit az írókon azért nem segít. Igazából a nagy kérdések – tehát hogy miért ír az ember Szabadkáról vagy miért ír egy adott közegről: nem fontos Szabadka. Egy 106 �adott közegről ír, egy kicsi világról, amiben ő létezik. Bizonyára mert azt ismeri legjobban, ott tud elközlekedni elég jól, de hát nem ez a témája. Nem a vadvirágok vagy az, hogy megérkeztek a fecskék, befészkeltek az eresz alá, és amikor a reggeli kávémat iszom, idegesítenek, nyilván nem ezzel foglalkozom. Persze mindig ugyanazzal, függetlenül attól, hogyan közelítem, minden regényem kifut azokra a kérdésekre, melyekre nyilván ha tudnám a választ, nem írtam volna meg ezeket a könyveket. A hely ismerete, az abból következő tudás egyrészt, és az ebből a tudásból legjobban megfogalmazható kérdések azok, amik foglalkoztatnak, és ennek van jelentősége, nem Szabadkának. A kisemberekhez pedig ez úgy kötődik, hogy mikor a Füst Milán leírja, hogy jó-e a Háború és béke. Én nem emlékszem, de nem gondolom, hogy még egyszer el szeretném olvasni. Vagy húzgálja a szemöldökét a mester, amikor a Vronszkij fülét elemzi. Amikor a nő meglátja a fülét, hogy szőrös. Ha mondjuk abból indulunk ki, hogy van egy ilyen nagy író, mint a Tolsztoj, és a férfi fülével foglalkozik, és a nő élete ott egyszerűen egy másik vágányra terelődik át a fül látványától, akkor mondhatjuk azért erre, hogy ez a világirodalom egyik legnagyszerűbb regénye. De azt nem igazán mondhatjuk, hogy csak a nagy kérdések mozgatnak bennünket, a szőrszál a fülön meg nem számít, miközben az számít igazán. Azért ez mégiscsak viszonyítás kérdése. Ha így nézzük, akkor nincsenek kicsi és nincsenek nagy dolgok. Akármilyen közhelyszerű, minden kicsi nagynak számít egy adott pillanatban. Két könyvélményt fogok elmondani a kicsi és a nagy kapcsán. Az egyik szerzőjére, címére nem emlékszem, a történet: egy fiú megtudja, hogy volt egy testvére, aki eltűnt, amikor vonultak a németek a szovjet front elől. A ködben kitépték az anya kezéből a gyereket, és elvitték, és vonulnak tovább a sorban ’44 végén Európa számos pontján. Az egész könyv az anya csendjéről szól, a hallgatásáról, hogy nem tudta megmenteni a gyereket. Az utána születő is annak az életét éli. Ez egy pillanat az életből, és nem tudom eldönteni, hogy erről lehet-e regényt írni. A másik: nagyon szeretem azt a könyvet, bár gyűlölöm, Jonathan Littell Jóakaratúak című regénye. Az valami egészen borzasztó könyv. Többek közt a Leni Riefenstahl, A kis kavics kapcsán olvastam; egyébként is gyöngém a német történelem, lényeges kérdésekkel kapcsolatban számos választ kapok benne vagy általa. Elképesztő nagy dolgokat ölel fel és ölel át, olyan aprólékosan és olyan részletességgel írja le azokat a borzalmakat Ukrajnától Sztálingrádig, hogy az ember rosszul van, fizikai rosszullét kerülgeti, és megszünteti magában azt a fölmerülő kérdést, hogy vannak-e vajon nagy témák vagy kis témák, vagy a holokausztról mint olyanról lehet-e még, vagy a nem oda tartozó emberek kínszenvedéséről is lehet-e ugyanúgy, mert énszerintem lehet, sőt kell. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezek a kérdések úgy viszonyulnak egymáshoz, hogy megerősítik és kioltják egymást. – Nem mellékes az sem, hogy ezeket a nagytörténelmi eseményeket milyen narratívákon keresztül kapjuk, hiszen ugyanarról az eseményről mást mondanak a tankönyvszövegek, mást a családi legendáriumok. – Ti már erre nem emlékeztek, de nekünk erről szólt az életünk. Már hogy a hősök adott pillanatban gyilkosok is lehettek, nem önvédelemből elkövetett cselekedetekre gondolok, és minden család hordoz magában ilyen történeteket. – Ez lebegtetve van. – Én nem szeretem emiatt a kommunistákat. Ez rólam megint csak egy eléggé ismert regénybeli tény. 107 �– Ugyanaz az ideológia az embert fel is emelheti és le is dorongolhatja, földbe taposhatja, mint ez a kommunista-dolog a 20. században. Valamelyik nagybácsiról írod, hogy a két világháború között az egyik oldalon kiemelkedő teljesítményként értékelték a tevékenységét, a másik oldalon meg ugyanezért agyonlőtték. – Igen. Nem szeretnék itt belemenni ezekbe a történetekbe, ugyanis az a baj, hogy úgy kellene beszélnünk vagy írnunk ezekről a dolgokról, problémákról, amelyek bennünket a kommunizmushoz kötnek, hogy nemcsak azonos vagy hasonló a tudásunk vagy tapasztalatunk, amit magunkban hordozunk, amit otthonról hozunk, függetlenül attól, hogy a Felvidéken vagy Vajdaságban vagy máshol élünk, hanem valamitől mégis egészen másmilyenre alakultunk az évek vagy az évtizedek folyamán. Ez nyilván kiderül, amikor írók vagy irodalmárok vannak együtt, meg lehet figyelni, fel lehet ismerni. Voltak ismerőseim, akik rendre jól eltalálták, hogy ki jött Romániából, ki jött innen, ki jött onnan. Nem fogom elmondani, hogy a vajdaságiakat miről lehet jól felismerni. Ahhoz, hogy jól tudjunk beszélni azokról a kérdésekről is, amiket érintettél az előbb, vagy bármi másról, ami az életünket alakította, ahhoz az kell, hogy legyen bennünk egy nagy adag könnyedség, mert különben beleragadunk abba a maszlagba, ami nem teszi lehetővé, hogy jól beszéljünk akár a nemzeti hovatartozás, akár az ideológiai elnyomás kérdéseiről. – A határhelyzetek, határmódosulások történelmi-földrajzi értelemben sokszor abszurd helyzetbe hozzák az embereket. Ez a Kijárat az Adriára-kötetben az útlevél-motívummal kapcsolódik össze. Az egyik esetben az én-elbeszélőt kirabolják, eltűnik az útlevele is. Miután jelenti a hatóságnak, azzal gyanúsítják, hogy szándékosan vesztette el. Mire ő ironikusan megjegyzi, hogy minek olyan útlevél, amivel gyakorlatilag sehova sem lehet utazni. A másik eset pedig az, amikor a nyugati nyaralásból hazafelé tartó fiatalokat feltartóztatják a határon, mondván, hogy nem érvényes az útlevelük, mivel megszűnt az ország, ahonnan pár nappal korábban kiléptek. – Igazából nem a határok módosultak, hanem az ország neve módosult, hogy pontosítsuk ezt a kérdést. Száz ilyen esetet el lehetne mesélni, ezek tényleg megtörténtek. Például Münchenbe beengedni beengedtek, ám a szigorú és pontos németek – én nagyon szeretem őket – csak nézik, nézik az útlevelet, amikor az ember ki akar jönni az országból… Az volt a probléma, hogy egy fiatal vámtiszttel, egy tanulóval akadtunk össze. Nézi, keresi a számítógépben ennek az országnak a nevét, és nem találja. Kérdéseket tesz fel, kínosan ficergünk-mocorgunk, egyre hoszszabb mögöttünk a sor, és akkor kérdi, hogy milyen pénzzel fizetnek a mi országunkban, mi mondjuk, hogy dínárral. Erre a fiatal és jól informált vámosnak rögtön beugrik: á, Kuvait! Mi meg hogy nem, dehogy, Szerbia, Belgrád. És akkor eszembe jut Ivanišević, mire nagy röhögve lökdösnek, hogy az horvát. És akkor már tényleg káromkodtam, mint egy kocsis, teljes kétségbeesésemben, merthogy engem nagyon zavar, ha sort csinálok, én ettől kínosan érzem magam. Valahogyan megoldódik persze a helyzet, tetézve azzal, hogy hosszan kell magyarázni, miért Budapestre repülünk. Az ember erre azt mondja, azért, mert közelebb van, mint Belgrád, Szabadkára-Suboticára, rettentő kínos és nevetséges szituáció egyébként, de ez nem változik semmit. Ez nagyon romantikus elképzelés volt az én lelkemben valamikor a ’90-es évek elején. Nagyon sokat jártam Győrbe a Mediawave fesztiválra, évtizedekig. Amikor először mentem a vonattal a Belgrád–Bécs nemzetközi vonalon, amire Szabadkán fel lehetett szállni, itt mentem el Komárom mellett. Április volt, 108 �láttam a folyót meg a fákat, a ’90-es évek kezdetén még nagyon az elején vagyunk a történeteknek… – A szabadságnak… – …igen, a szabadságnak, és mindenféle ködös-partizános dolgok jutottak eszembe Komáromról. Azon gondolkodtam, hova is megyek én, Szlovákiába-e vagy hova, bekanyarodik a határ meg az ország, én ezt ismerem jól. Akkor már két vagy három éve nem utaztam, ami saját döntés volt. Amikor pedig elkezdtünk utazni, akkor nekünk kilépési illetéket kellett fizetni, hogy elhagyhassuk az országot, ez egy ilyen egyedi találmány volt. Aztán ezt elfelejtettem. És most, ahogy az autóval ezen a kedves hídon az ember átjön sitty-sutty, és középen egyszer csak már egy másik ország... És akkor végiggondoltam, hogy reggel elindultam Szabadkáról, odaértem a határra, és láttam, hogy iszonyú hosszú sor van az egyik oldalon, mind EU-n kívüliek, mint én, az én rendszámtáblám, illetve ugyanúgy az All passports sorban pedig mind EU-n belüliek vannak. Honnan tudják az emberek, ha ugyanaz van kiírva, hova kell állni, ezt soha nem fogom megfejteni! De tudtam, hogy nem fogok ideérni egyre, ha beállok a nem mozgó sorba. Az EU-n kívül, Kelet-Európában ugyanis nincsen idő. Ha van, akkor nem múlik. Kelet ráér. Mi? Nyitra? Egy óra? Mért nem indult tegnap? Hogy gondolja, hogy fél kilenckor beáll az All passports sorba, és egy órára már Nyitrára ér? Na, én ezt a kelet-európai időt gyorsan átkutyultam a fejemben, és sutty, beálltam oda, ahol két autó volt, all passports. Majd odagurultam, és tudom, hogy milyenek! Rajtam minden látszik, hazudni sem tudok, pirulok, na mindegy, kivettem az irataim. Én kettős állampolgár vagyok a ’90-es évek óta, persze nem hoztam a másik útlevelem, mert gondoltam, az EU-ban majd nem köll, de szerencsére nálam volt az igazolványom, és arra gondoltam, hogy ha visszaküld, akkor majd elmondom, hogy én igazából EU. Vitatkozni persze nem fogok, hogy all passports, miért nem írják ki, hogy EU citizen. És csoda történt! Azt mondja: hogy van, Ildikó. Mondom, köszönöm, jól, képzelje, megyek Nyitrába. Azt mondja, minek. Hát mondom, hogy író vagyok, és azért. Tényleg? És miket ír? És így elbeszélgettünk. Föl se merült semmi. Hát ez így megoldódott, és ideértem már fél egykor, tehát közben benne van ez a szép romantikus, zöld kis híd Komáromnál meg az én emlékeim a ’90-es évek elejéről – mindebből kiderül, hogy hát semmi nem változott. Az, hogy 2011 van, és én azon vacillálok, hogy ha beállok abba a sorba, ahova nekem be kellene az autóm rendszámtáblája szerint állnom, akkor beleülök ebbe a kelet-európai időbe, és ma biztos nem találkozunk, legalábbis egykor nem. Vacsoránál vagy holnap igen. Tehát ez nem múlik és nem változik. – A határ-dologhoz annyit hadd tegyek hozzá: én egy határvárosban lakom, és amikor megszűnt a szlovák-magyar határ, hosszú ideig, két-három évig is összeugrott a gyomrom, amikor át kellett gurulni az elhagyatott vámépületek között. Ez egy igen furcsa tapasztalat volt. És hát vannak másmilyen határhelyzetek: mikor az ember átmegy Magyarországra, azt mondják az anyaországban, hogy na, jönnek a csehek, most már talán szlovákok, de az én kamaszkoromban még csehek voltunk, vagy jönnek a büdös románok, szerbek. Tehát lehet érzékelni ezt a másságot, ezt az idegenség-dolgot, ezek nagyon abszurd helyzeteket hoznak ki. – A Kijárat-ban van egy történet: 18 évesen jártam Szegeden. Én Szegedet nem ismerem, és hogy nem ismertem meg, annak éppen ez a történet az oka. ’85-ben átmentünk Szegedre, és a buszállomásnál butikok sorakoztak. Akkor volt divat az 109 �oldalt nagyon keskeny pántos bugyi. Bevetettük magunkat a butikok egyikébe, és gondolkodtunk, hogy is kéne megnevezni ezt a női fehérneműt. Nem azért, mert én ilyen zavarbajövős vagyok, hanem hogy hogyan hívják ezt itt. Én tudom persze, hogy bugyi. Ugyanaz az áthidalhatatlan probléma, mint a krumpli. Nekem mindig gondolkodnom kell a burgonyán, míg eszembe jut. Női fehérneműt szeretnék, mondtam 18 évesen és komolyan. Mire a hölgy: bugyira tetszik gondolni, kedves? És hozzá a hangsúly. Úgy felém bökte. Arra tetszek gondolni. Annyira megalázott! A másik eset hasonló: Pesten voltunk, be kellett mennem a gyógyszertárba, és kérdeztem, recept nélkül is kapható-e a gyógyszer. A recept mint szó kereskedelmi szinten mindennapos. És ugyanaz a szituáció: vényre tetszik gondolni? Mire? Vényre?! Hát arra!! És fél éven belül egymás után ez a két kioktatás meglehetősen kiábrándított abból, hogy otthon érezzem magam. Az, hogy a nyelvemben nem tudok otthon lenni ott, ahol én otthon vagyok, ugyanazt olvasom, ugyanúgy beszélek, a Petőfi-versek 10 évesen ugyanazt jelentik nekem, mint azoknak a gyerekeknek, akik itt olvassák, ha ezek a különbözőségek valóban olyanok, hogy nem értjük egymást, hát akkor úgy vagyunk, mint a nyuszi meg az őzike a fűrésszel. Ismeritek, nem? Elindul a nyuszi az őzikéhez vagy fordítva, hogy kölcsönkérje a fűrészt. Útközben azt latolgatja, milyen elutasító válaszokat fog adni a társa. Jól felnyomódik, és mire odaér, ránéz, és azt mondja: bazdmeg a fűrészedet, majd hazamegy. Azt gondolom, hogy az ember a saját anyaországában, ha nem vigyáz, akkor kerülhet ilyen helyzetbe. Én nem tudom, hogy ma kerülhet-e, talán nem, talán annyit változott a világ, úgy vált nyitottá, hogy nem, de a ’80-as években ez volt a helyzet. Az én fiam, aki most harmadikos gimnazista, és évek óta önállóan szervezi magának a nyaralásokat, egyszer elment egy angol nyelvi táborba a Balatonhoz. Szlovák meg román meg albán gyerekekkel volt egy fabarakkban. Mindannyian angolul beszéltek, ami nagyon jó volt, aztán egy idő után rájöttek, hogy van a szlovákok közt egy magyar. Attól fogva ők ketten egymással már magyarul beszéltek. Ez fontos, hogy az ember a nyelvben fölszabaduljon. A Rákóczi alapítványnak van egy pályázata: kell írni egy dolgozatot vagy tanulmányt, aminek eredményeképpen háromhetes országjáró túrákra mennek a fiatalok. Azóta kapja a Tamás innen Szlovákiából is a lányoktól a lapokat, vagy a Facebookon tartják a kapcsolatot. Akkor ezek a gyerekek 15-16 évesek voltak, és hihetetlen élményeket hoztak magukkal. A legizgalmasabb a különbözőség, amit egymásban fölfedeznek. Ez a legnagyobb csoda. A határ, az, hogy ők nem Magyarországhoz tartoznak, nem ott nőttek fel, mindannyian különböznek a magyarországiaktól, eleve valahogy nyitottá, szabaddá teszi és öszszeköti őket. Onnantól kezdve, mikor összejönnek a szobákban, rettentően jót mulatnak a különböző történeteken, a különbözőségeken, és ezek hihetetlen fontos dolgok. Közben meglátni Magyarországot, megismerni az országot, ahová mi is tartozunk lélekben, hogy ha kultúrnemzetről beszélünk, ami most inkább divatos és elfogadott szó. Tehát a kultúrnemzethez való tartozásunkat így élni meg, hogy közben a vajdasági, felvidéki és erdélyi gyerekek egymást is megismerik, és a különbözőség értékét is megismerjük, hiszen nem vagyunk egyformák: azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó történet, és így van értelme a határnak vagy az identitásnak a kérdéséről beszélni. 110 �– A Kijárat az Adriára című regényed különböző műfaji kódokat hoz mozgásba, szó volt a történelmi vonatkozásokról, családtörténeti törmelékek is vannak benne, és nagyon erős az önéletrajzi vonulat. Miért írsz önéletrajzi jellegű szövegeket? – Miért ír az ember önéletrajzi regényt? Elmondom egy történettel. A Kijárat inkább egy családregény, így önéletrajzi is, de sokkal vállaltabban önéletrajzi a Spanyol menyasszony. Egészen fiatal író voltam (egyébként én nem voltam 17 évesen csodagyerek, már 23 voltam, mire írtam, igaz, hogy akkor rögtön kaptam egy díjat, amitől nem tudtam egy évig aludni, mert attól féltem, hogy nem tudok majd több könyvet írni, és egykötetes szerző leszek, és ez lesz a halálom és a szégyenem), szóval nagyon fiatal, értsd 27 éves szerző koromban az irodalmi esteken két visszatérő kérdés volt már akkor, pedig a gender még nem is volt divat, hogy na és milyen női írónak lenni? A másik pedig a Csáth és Kosztolányi városából jöttem-dolog. Hát azért azt mégse csináljuk, amit a nagy írók csinálnak a kérdezőkkel, hogy ha nem tetszik a kérdés, hogy azt mondják: igen. Meg: nem. Szóval nem lehet ezekre jó válaszokat adni, egyikre sem. Csáthra meg Kosztolányira végképp nem, ezzel engem az őrületbe lehet kergetni. Most nem mondom el, mit gondolok Csáthról meg Kosztolányiról irodalmilag. – Leírtad a regényedben. – Igen. De elolvastam egy beszélgetést azzal a cselédlánnyal, aki jelen volt, amikor a Csáth Géza lelőtte a feleségét. Én ezt a könyvet akartam megírni. Én a szerelemnek és az érzelmeknek és az indulatoknak, a szenvedélyeknek ezt a megsemmisítő poklát szerettem volna megírni eredetileg, mert ez valahogy közel állt hozzám. És állandóan betüremkedett ez a fránya történelem, meg a háború, meg a széteső ország, meg az írástudók felelőssége, ezek a terhes és végtelenül unalmas dolgok, és nem hagyták, hogy megírjam ezt a Csáth-regényt, ezt a tényleg jó és izgalmas témát, mint a szerelem és a szenvedély. Ezért elkezdtem írni, hogy megszabaduljak és szembenézzek azzal, hogy végül is szétesik egy ország, és ennek ilyen terhei vannak. Már megvolt szerintem vagy 40 százaléka a regénynek, és amikor végigolvastam, egyrészt nagyon lilának tűnt, másrészt unalmasnak. Az ember ezt is megpróbálja megírni, kiköpni magából. És akkor kezded olvasni, és megdöbbensz, hogy úristen, kit érdekel ez? Engem se érdekel. Abba is hagytam. Egyébként sem őrzök meg szövegeket, nincs semmilyen nosztalgikus viszonyom a saját szövegeimhez, kitörlöm a régi novellákat, tényleg nem érdekel. Erről is azt gondoltam, hogy majd kitörlöm. Ittam a kávémat, rágyújtottam. És bejött a gyerek a barátjával, mondták, azonnal keressem meg a piros noteszt, amit Párizsból hoztam, aminek a hátulján ott van a térkép, mert az nekik kell, mert ők men in black-ügynökök. 10 évesek lehettek. Akkor ment a TV2-n vasárnaponként a James Bond-sorozat. Nagyon jót lehetett rá aludni. Mondom nekik, miért nem vagytok ti James Bond. Néznek rám, hogy kicsoda? Fogalmuk nem volt, mi ez az egész. De aztán egyszer csak hallom a fiam hangját: a nevem Bond. James Bond. Erre bementem, és elkezdtem írni a regényt. Ez lett az első mondat. Onnantól kezdve írtam, meglett a hangja, meglett benne minden történet, és meglett benne reményeim szerint az a humor, megtaláltam azt, hogyan lehet erről az egész borzadályról írni, hogy ne legyen végtelenül unalmas. Végre oda jutottam, hogy megjelent a Kijárat az Adriára, és végre megírhattam a Spanyol menyasszonyt. Közben volt a Nyugat-centenárium 2008-ban, de már előbb elkezdett habozódni a dolog, különböző könyvkiadók mindenféle an- 111 �tológiákat adtak ki, minden Nyugat-feleségnek megjelent a története, a Harmos Ilonkának, a Török Sophie-nak, meg a Czeizel Endre kielemezte, szóval minden mennyiségben minden volt. Ezt én bírom meg tűröm meg olvasom is, miközben azt látom, hogy semmi nincs a Jónás Olgáról. Ezzel párhuzamosan egyre erősödött az a föltett kérdés a Kijárattal kapcsolatban is, mert annak is vannak ilyen önéletrajzi részei, hogy anya, meg egyedülálló anya, meg gyerek, nőként létezni stb. – Háziasszony forradalmár… – Igen, ez engem hihetetlenül bosszantott, és akkor gondoltam, két legyet ütök egy csapásra, elmondom, mit gondolok a gender-dologról meg a női irodalomról meg a nőírókról egyrészt, másrészt pedig megkeresem a helyét a Jónás Olgának. És akkor így lett a Spanyol menyasszony „lány, regény”. Különben annak a passziómnak is szolgálhattam végre, ami a méltatlanul elfelejtett pöttyös és csíkos regényeket illeti a lányok életében, mert mégiscsak vannak ott nagyszerű könyvek is. A Spanyol menyasszony két szálon futó történet – nekem mind a három regényem ilyen, de nem azért, mert csak ilyet tudok írni, hanem azért, mert ez engem így szórakoztat, és legalább ennyi egy írónak is jár, hogy szórakozzon, amíg írja a könyvet. Kérdezték is, hogy miért nem a Jónás Olga gyerekkorát… Kit érdekel? Engem az az egy nap érdekel. Viszont nekem így jó, a James Bond meg a Jónás Olga meg a Leni Riefenstahl, és egyébként se gondolom, hogy állandóan új mutatványokat kellene az íróknak kitalálniuk. Igen, persze a regénynek a nyelve, a hangja vagy megvan és él, vagy nem. Ha nem, akkor akármilyen produkciót kitalálhat, nem lesz jó. Ha meg igen, akkor nem baj, hogy van valami, amihez pl. ragaszkodik. A Spanyol menyasszonyhoz és az önéletrajzisághoz visszatérve ezt viszont úgy lehetett jól megírni, gondoltam én, hogy ha az ember hitelesen és csontőszintén ír. Azért mondom, hogy hitelesen és őszintén, mert nincsen az irodalomban olyan, hogy őszintén. Miért mondom mégis, hogy őszintén? Az, amikor az ember úgy ír, hogy – hát ezt azért nem mondom el magamról… – és ezen a ponton azt mondja, hogy de! És rákényszeríti magát, hogy tényleg azokat az emlékeket, azokat az érzéseket, butaságokat, történeteket mondja el a saját életéből, ettől úgy önéletrajzi, hogy nem sorjáznak az adatok, amelyek hozzám köthetők, és akkor vissza lehet számolni, hogy tényleg akkor és úgy volt, igen meg nem, mert ennek nincs jelentősége. Amikor egy szituációt ábrázoltam vagy valamit leírtam, akkor a kínosságát, a szégyellnivalóságát, azt, hogy mégiscsak ilyen rongyok vagyunk, és mikre vagyunk képesek a szerelemben, az szörnyű, ezt a szégyellnivaló dolgot, amit az érzések vagy az elköteleződések jelentenek fiatalon, ezt valahogy megérinteni vagy megpróbálni megfogalmazni – ez volt nekem fontos. Ugyanis odáig merészkedik ez a regény a nyíltságában vagy az őszinteségében, hogy ha nem kíméletlen vagy nem kegyetlen, akkor giccsé válik. Engem ez egyébként is rettentően foglalkoztat, hogy a közhelyek, a giccs világa és az értékek között hol húzódik meg a határ. Azért érdekel ez engem, mert nekem olyan tanáraim voltak, akik állandóan ebbe verték a fejünket, tényleg nagyon keményen bennem van ez az értékelvűség, meg hogy szemben a giccsel. Nyilván egy revolúciós agyam van, egyből a másik oldal felől próbál közelíteni, de szerencsére nagyon jó tanáraim voltak, akik megtanították, mi az irodalmi érték. Az is nagyon fontos, hogy az ember ízlését neveljék. Hogy érezzed a finomságait a nyelvnek vagy az irodalmi szövegnek, mert leírni meg elmondani mindenféle okosságokat lehet, de hogy mitől élő, hogy a szövete hogyan áll össze egy re- 112 �génynek vagy egy szépirodalmi szövegnek, ahhoz kell az ízlés is. Mi más időben jártunk iskolába, ezt keményebben vették. Konzervatívabban. És jó játszani ezekkel a lehetőségekkel, jó kitolni a giccs, a közhely irányába. De ahhoz, hogy mégis megmaradjon ezen az oldalon, tehát mégis az érték oldalán, de közben olvasható is legyen, és mondjuk lehessen rajta nevetni, az szerintem fontos, ahhoz szükség volt erre a fajta lemeztelenítésre. Az viszont engem döbbenettel töltött el, hogy amikor megjelent szerbül a Spanyol menyasszony, több férfi olvasta, mint nő. – A két női elbeszélő történetét? A felmérések, statisztikák azt mondják, a férfiak nem olvasnak, tehát több a női olvasó… – Remélték, hogy ebből tanulva a hétköznapokat jobban meg lehet talán úszni… A furcsa az volt, hogy mennyire visszakanyarodunk Szabadkához, egy zárt világhoz. Ennek a könyvnek elég nagy sikere volt a szerb irodalomban, de nem akarok most erről így dicsekedni. Belgrádban ugyanazt mondták, és a kritikusok le is írták, amit elmondtak nekem Győrben vagy Pécsett, ahol irodalmi esten jártam ezzel a könyvvel. Mindenütt csodálkoztak, hogy lehet, hogy a disco-feeling meg ez az egész ’80-as évekbeli életérzés ugyanaz volt, hogy én ezt honnan tudtam Szabadkán, kérdezték tőlem Pécsett, majd ugyanúgy megkérdezték a belgrádiak. Tehát ha ők beszélgettek volna egymással, akkor kiderült volna, hogy ugyanazt élték meg, holott világok választottak el bennünket egymástól a ’80-as években. Érintkezés nem volt a világaink között. Ezt tényleg így értsétek. Egészen más emberarcú szocializmusokban éltünk. Azon belül is Jugoszlávia még egy külön más világ volt. Hogy egy regényvilág hogyan tárulkozik ki, hogy fordításban is megmutatkozik, hogy egy szabadkai magyar lánynak a nyűglődéseit, tengődéseit, sanyarúságát vagy örömeit vagy szárnypróbálgatásait, teljesen mindegy, minek nevezzük meg, úgy élheti meg valaki Belgrádban vagy Magyarországon, ez azt jelenti, hogy mégiscsak van valami jó, ami egy szöveget valóban élvezhetővé tesz, hogy nevezhetjük irodalomnak. – Elég drasztikus történet a Jónás Olga-történet a regényedben. Az egyik kritikus horrorisztikus elemeket is emleget. – Igen, tényleg vannak. Ugyanis a szerelem kegyetlen dolog. A szenvedély, a testiség még inkább az. Nagyon szép, de hogyha beleveszed, hogy itt egy megbomlott elméről van szó, egy kiszolgáltatott morfinistáról, aki hihetetlenül nagy művész, akkor az érthető. Nem attól horrorisztikus ez, hogy a Csáth Géza, aki egy hónapon keresztül tervezi, hogy majd megöli a feleségét, és valóban, féltékenységi rohamában lelövi, nem ettől vannak a horrorisztikus elemek, hanem attól, hogy a Jónás Olga nem pakolja össze a gyerekét és nem megy el, nem mondja, hogy na viszlát, eddig volt, s nem tovább. – Pedig elviselhetetlen az a lét, amiben van. – Elviselhetetlen, és mégis marad. Nem azért marad, mert nincs hova menni, hanem valami hihetetlen erő visszatartja, és ez az izgalmas, hogy mi az, ami két ember közt így működik. – Ha kulcsszavakat kéne a regényekhez kapcsolni, akkor a Kijárat az Adriára a történelem, a Spanyol menyasszony a szerelem, a legfrissebb, A kis kavics pedig a film kulcsszót hívhatná elő. A 2010-es regényben is két női elbeszélő hangján szólalnak meg az események. Az egyik egy negyvenes éveiben járó szingli történelemtanár napjainkban, a másik elbeszélő pedig Jónás Olgához hasonlóan nem fiktív alak, hanem egy valós filmrendező, színésznő, fotós, Leni Riefenstahl, aki Hitler propagandafilmjeit csinálta többek közt. 113 �Riefenstahl egyébként 101 évet élt, hetvenévesen még búvárkodva fényképezte a korallokat, az ő művészethez való viszonyát vizsgálod, meg erkölcsi hozzáállását a nácizmushoz. Ezt a Lenit hogy találtad meg? – Forgách András írt egy drámát róla, nemrég volt egyébként a bemutatója. Hallottam, amit mondott róla: el nem tudta képzelni, hogy fogja ezt megírni, mert nem kedvelte – mondjuk így eufemisztikusan – túlságosan ezt a Lenit, a végére viszont csodálta. Én pont fordítva voltam: csodáltam ezt a Leni Riefenstahlt, a végére pedig meggyűlöltem. Miért csodáltam? Arra is rájöttem, hogy nem a Leni Riefenstahlt csodáltam én, hanem van nekem egy ilyen dolgom, amitől úgy látszik, nem szabadultam meg az élet folyamán, hogy én nagyon szeretem a filmeket. – Ez a vonzódás mindhárom regényedben ott van egyébként. – Nagy kedvencem volt Fassbinder, akinek a filmjei meghatározó élményt jelentettek. Fassbinder elég hamar meg is halt, és rögtön születtek róla tanulmányok, könyvet is lehetett róla olvasni. Amikor az ember elkezdett visszafelé nyomozni, elég hamar rábukkant a 20-as, 30-as évek Németországának filmsikereire, ezekre az alpesi filmekre, amelyekben sportolók mindenféle mutatványokat mutatnak be, és borzasztó bugyuta történetekből férfiak és nők jópofán kerülnek ki. Miért fontos ez? Nagyon lassan eszmél rá az ember, ez hogyan van a történelemben, ez hogyan segített egy nemzetnek talpra állni, aztán hogyan sikerült nekik megint elmenni a rossz vagy a nem megfelelő irányba. Egyrészt ez. Másrészt én Musilt is nagyon szeretem, és az ő szövegeiben vagy följegyzéseiben is elég sok minden ilyenre találtam. Bernhard is nagyon fontos volt nekem, a ’90-es években jelentek meg sorra a könyvei, az a humorosan ostorozás, az a cinikus humor, amivel a saját világához viszonyult, és amikor mindez így összeadódik az idők folyamán. És közben van ez a Leni Riefenstahl-történet, ami azért érdekes, mert azt tudtam, hogy egy filmes volt. Van egy magyar vonatkozása: együtt dolgozott Balázs Bélával. Balázs Bélának pedig van egy szabadkai kötődése: az ő darabjával, a Boszorkánytánccal nyitották meg a szabadkai Népszínházat. Tehát ha Szabadkán kimondják, hogy Balázs Béla, akkor mindenki vigyázzba áll, és azt mondja: Népszínház. Mást nem is tudnak róla. És ’41-ben Velencében együtt dolgoztak, és a Balázs Béla beleszeretett, és a Leni összetörte a szívét… – Volt vagy húsz év különbség köztük. – Igen. Leellenőriztem: tényleg az van a filmlexikonokban, amit mi tudtunk, hogy a Leni Riefenstahl filmes, ’41-ben megdicséri Chaplin a velencei filmfesztiválon, de a Hitler-ügy, a triptichon vagy ilyesmi… Kellő időben és térben megnéztem a vonatkozó szakirodalmat, a barátaimat is próbáltam meginterjúvolni, és filmeseket is kérdeztem, hogy mikortól tudjuk azt, hogy ki ez a Leni. Mikortól van meg az a tudás, hogy ő nemcsak ez a – számomra azért a regény végére kiderült – középszerű színésznő? És nem olyan nagyon nagy filmes, és nem az erkölcsi vonatkozásai miatt, de ez most mindegy. Mikor mindez összeadódik, az én számomra megfogalmazódtak azok a kérdések, azok a fontos tapasztalatok, ha a nemzeti történelemről, a hovatartozásról, az elkötelezettségről, a valamilyen ügy mellett való állásfoglalásról, értelmiségi létről, független értelmiségi létről beszélünk, melyek azok a kérdések, amelyek relevánsak, amelyekre én szeretnék valamiféle válaszokat kapni. Ha tudnám a válaszokat, nyilván nem írtam volna meg ezt a könyvet. Ma sem vagyok biztos, de azt gondolom, egy kicsit azért közelebb jutottam ahhoz, ami ebben 114 �engem izgat: a hamissággal való szembeszegüléshez. A Leni Riefenstahl igazából egy olyan figura, olyan lehetőség, ami ezeket a kérdéseket veti fel, mindazonáltal önmagában a meghasonlottságában egy hihetetlenül izgalmas ember volt. Egy centi őszinteség nem volt benne, az utolsó leheletéig. Én nem tudom, hogy láthatunk-e ilyen embert. Csak egy mondatot: amikor jönnek az amerikai katonák, és kihallgatják, és akkor ahogyan előadja, hogy ha ő bármiről tudott volna… de hát őt nem ítélték el semennyire. Miközben filmet csinál, a lágerekből roma gyerekeket hoz ki statisztának. Elmegy, és válogat, te gyere, te nem. És azt mondja ő, elalélva, egyébként nagyon mutatós nő volt, hatalmas szőke habverő frizurája volt, és 239 foga (lehet, hogy cápa is volt egy kicsit, azért mélytengeri búvárkodott még 80 évesen is, végre rátalált a saját otthonára). Azt mondja a 239 fogával, hatalmas hajával, miközben olyan öreg volt, mint én, tehát nem volt egy fiatal maca, azt mondja a kihallgatótiszteknek, hogy ah, ha én ezt tudom, hogy ez zajlik Németországban… én öngyilkos lettem volna. Ezt a képmutatást! Meg a következő mondat: de hát én nem voltam a párt tagja! A náci Németország, Hitler maga pénzeli, fölépíti neki a filmgyárát, a legaljasabb módon jut mindenhez, és akkor van ez a válasz! Nem csak ez a képmutatás, ez a hazugság, nem csak a megbánásnak a hiánya. Egyébként azt gondolom, az, hogy ő soha többet filmet nem csinálhatott, pedig voltak rá próbálkozások meg érdeklődések, az azért nagyon sokat elárul arról, hogy valamiféle erkölcs mégiscsak mozog a világban. És ez nem arról szól, hogy milyen büdös rüfke, és kihasználja a lehetőségeit. Azt sokan csinálták. Hanem arról szól, hogy a megbánásnak a szikrája nincs benne 101 éves koráig. Ez az, ami minden megértést kioltott belőlem irányában, mire a végére értem a regénynek. Merthogy – éppen a napokban néztem meg újra – Sztálingrádról készült egy háromrészes dokumentumfilm, amit túlélő német katonák és oroszok beszélnek el, ha alkalmatok van, meg kell néznetek, ez valami egészen elképesztő. Kérdés, hogy egy egyszerű húszéves ember, aki katona, és odakerül, és ott szenved, és nem akarom a borzalmakat fokozni, az hogyan élhet úgy 50 évet utána azzal, hogy ő a bűnös, és valaki, aki erkölcsileg tényleg bűnös és tényleg alávaló, az pedig megússza, és se nem ellenség, és se nem ez, se nem az. Tehát azt gondolom, hogy az a minimális dolog, hogy amit a világban vagy a gondolatainkban a nemzetekről, a történelemről vagy a háborúkról való gondolkodásunkban egy kicsit helyre tehetünk vagy árnyalhatunk legalább, ha erre van módunk, akkor azt meg kell tennünk. (Nyitra, 2011. május 4.) 115 �M IZSER ATTILA – NAGY CSILLA Fesztivál, tánc, kommunikáció Beszélgetés Dr. Egyedné Baránek Ruzsenkával, a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál főszervezőjével Idén 17 éves a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál, Nógrád megye legjelentősebb kulturális rendezvénye. Dr. Egyedné Baránek Ruzsenkával, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet közművelődési szakemberével a kezdetekről, célokról és lehetőségekről beszélgettünk. – Kitől származik a fesztivál gondolata? – A fesztivál 1996-ban indult, de tulajdonképpen folytatása volt több kisebb nógrádi (nemzetiségi, folklór és kulturális) rendezvénynek. Az ötlet azért született, mert a sok hasonló programmal felapróztuk magunkat, és nem volt lehetőségünk Nógrád értékeit teljes mértékben, arányaiban bemutatni. A férjemmel Lengyelországban vettünk részt egy olyan fesztiválon, amely több helyszínen, településen is zajlott, és arra gondoltunk, Nógrádban is meg lehetne valósítani egy ehhez hasonlót. Ez találkozott a nógrádi néptánccsoportok szándékával is, hiszen az ő problémájuk meg az volt, hogy nehezen tudtak eljutni külföldre, mert nem volt módjuk elhívni, visszahívni más csoportokat, a csoportjaink korábban nem voltak benne a nemzetközi „vérkeringésben”. A fesztivál másodlagos célja ennek megfelelően (a saját értékek bemutatása mellett) a nemzetközi kulturális kapcsolatok élénkítése volt. A tervek megvalósítását a kezdetektől segítette a megyei közgyűlés, és mindvégig mellettünk állt a közgyűlés elnöke, Becsó Zsolt is. Eleinte csak nógrádi, később, 2000-től kezdődően a határon túli, főleg szlovákiai települések is bekapcsolódtak, hiszen a történelmi Nógrád területén élő kollégák is fontosnak tartották ezt a célkitűzést. A megnyitót mindig a Somoskői vár alatt – szimbolikusan a szlovákmagyar határon –, a gálát pedig Bánkon, a gyönyörű vízi színpadon tartottuk. Az állandó partnerek közül megemlíteném például Losonc városát (és a losonci Nógrádi Művelődési Központot), Füleket és Ragyolcot. Két dolgot tartottam hangsúlyosnak a kezdetektől: hogy a szervezés jó legyen, és hogy színvonalas program alakuljon. Mindig pontosan tudtam, hogy a csoportok milyen műsorral érkeznek, mert minden résztvevőt a teljesítménye alapján kértem fel – az alapján, amit már máshol láttam, vagy személyes tapasztalat alapján ajánlották. Valójában egy egész éves munkát jelent a szervezés: a jó fesztivál titka az, hogy az előző évi elszámolástól (augusztustól) kezdődően már az újra koncentrálunk, felkérjük azokat, akiket látni szeretnénk, és megadjuk az az évi, épp aktuális tematikát – hiszen a folklórfesztiválnak mindig van egy jól behatárolható témaköre, amelyre tudatosan készülniük kell a csoportoknak, ebből adódóan egy teljesen új programmal érkeznek (ilyen sikeres téma volt például a „Lakodalom van a mi utcánkban…” és a „Nemzedékről nemzedékre”). 116 �A fesztivál a szereplőknek is igyekezett mindig élményt nyújtani: a csoportok számára programokat szerveztünk, megmutattuk a vidékünket, hiszen fontos, hogy ők is jól érezzék magukat, hogy valamit magukkal vigyenek tőlünk, hogy barátkozzunk, kapcsolatokat építsünk egymással. Egykor én is néptáncoltam, ezért is hangsúlyozom, hogy minden táncos egy barát, aki nyitott, aki azért jön, hogy megmutassa a saját kultúráját, és ezt meg kell valamiképp köszönni neki. Úgy hiszem, a színvonal mellett ez a hozzáállás is szerepet játszott abban, hogy a fesztiválnak Európában, sőt a világban (hiszen még Zulu herceg is járt nálunk) nagyon jó híre keletkezett. – A fesztivál többnyire szlovák-magyar határ menti településeken zajlik. Hogyan látja a két nemzet kapcsolatát? – Az én helyzetem azért speciális, mert Gyetváról, Közép-Szlovákiából származom, szlovák nemzetiségű vagyok. Férjem a nógrádi Mihálygergéről származik, és annak idején tulajdonképpen épp a néptánc hozott össze minket. Tehát hiszek abban, hogy a kultúra híd lehet a nemzetek között: ez szerepet játszott abban, hogy elkezdtünk Szlovákiával együttműködni. Dél-Szlovákiában természetesen nagyszámú magyar nemzetiségű él, és Magyarországon is élnek szlovákok. Kézenfekvő volt, hogy a fesztivál hatóköre túllépje a határt, és az elképzelés a gyakorlatban is nagyon sikeres volt. Nem véletlen, hogy nemzetiségi településeken zajlik a program. Hagyomány az is, hogy a bánki gála előtt rendezzük meg a Nógrádi Nemzetiségi Találkozót, valamint a Magyarországi Szlovákok Országos Folklór Fesztiválját. Úgy gondolom, a fesztivállal nagyon sokat tettünk a szlovák-magyar kapcsolatokért. Itt egy rendezvényen sem volt kérdés, ki milyen nemzetiségű, sőt a politikát sem próbálta senki belevinni a programokba. Megtanultuk tisztelni egymás kultúráját, és ez a legfontosabb. Az időnként felmerülő közéleti változások szerencsére nem érződtek a rendezvényen. Például az egyik ilyen „nehezebbnek” mondható évben itt volt a szlovák nagykövet, aki beszédében hangsúlyozta, hogy ha mindenhol úgy működne a kommunikáció a két nemzet között, ahogy a mi fesztiválunkon, akkor nem lenne valójában nemzetiségi kérdés. Salgótarján a fesztivál központja, hiszen itt van a megyei könyvtár, amelynek keretén belül működünk. Határ menti városról, megyeszékhelyről van szó, és ha valakinek van szerepe a szlovák-magyar együttműködésben, akkor Salgótarjánnak van. Tesz is érte, több szinten, de úgy gondolom, vannak még perspektívák, lehetőségek. Például a városnak nincs operája, színháza, ellenben a szomszédos Besztercebánya rendelkezik ezekkel a kondíciókkal. A salgótarjáni szlovák kisebbségi önkormányzat eddig is szorgalmazta ezt a kapcsolatot, de turizmus és kultúra szempontjából sokkal jobban ki lehetne aknázni a kínálkozó lehetőségeket, például az oktatás, az egyetemek, főiskolák együttműködése terén, de akár a szlovák nyelv oktatásának bevezetésével is. Több lehetőséget teremthetnénk a párbeszédre. Adott esetben a kultúra is lehet egy ilyen nyelv, talán épp a problémák megoldásának a nyelve. – Hogyan látja a fesztivál jövőjét? – Anyaintézményünk, a megyei könyvtár, Molnár Éva igazgató nagyon nyitott, a messzemenőkig partner mindenben, ami a fesztivált érinti. Nagyon szeretem Nógrád megyét, most már nógrádi vagyok, és úgy hiszem, ez a megye megérdemli, hogy egy ilyen kiemelkedő nemzetközi fesztiválja legyen, amire büszkének lehet lenni. 117 �S ULYOK L ÁSZLÓ Sors-birkózások Négy konfesszió „…szegény/ gyermekeim… csak azt kívánom: bárhová vet a sors élni: jobb sors legyen az, jobb élet, mint apátoké!” (Szophoklész: Oedipus király Babits Mihály fordítása) Nacionálé Név, eredeti szakképzettség: Berki Szilveszter, pék. További képesítések: számítógépkezelő, mézeskalácssütő, szociális munkás. Iskolai végzettség: nyolc általános, érettségi vizsga földrajzból, biológiából, magyar nyelv- és irodalomból, történelemből (a bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban). Munkahely: állandó éjszakás egy karancslapujtői magánpékségben. Születési hely, idő: Salgótarján, 1977. szeptember 2. Anyja neve: Szőrös Rozália. Családi állapot: élettársi együttélés (Nagy Anita). Gyermekek: Szilveszter, 2006. augusztus 4. Lakás: Salgótarján-Zagyvapálfalva, Csokonai u. 101. Különleges ismertetőjele: hallássérült. (A családapa, visszafogott büszkeséggel, végigvezet birodalmán. Régi, hosszanti elrendezésű, magunk között mondva: parasztház, némileg átalakítva, a mai kor követelményeihez igazítva. Két szobája mellett fürdőszoba, főzőfülke. Udvara nagy, nagy a hátra futó kert is. Mindkettő közös a férfi szüleivel, akik az udvar jobb oldali zugában álló, modernebb kinézetű és kivitelezésű, de mára már erősen megkopott kockaházban laknak. A kertet nem műveli senki. Csak a füvet kaszálják le a gyümölcsfák alatt. A fiatalok nem szeretik a kerti munkát, idősebb Berkiék ereje pedig a nyarak múlásával egyre fogyatkozóban. Különben is, az állampolgárok többségével egybehangzóan állítják: minek bajlódni kerttel, állatokkal, a globalizált Magyarország globális piacán minden szükséges zöldség és gyümölcs, minden konyhára való hús megtalálható és megvásárolható; csak pénze legyen az embernek, ami lényegében azt jelenti: legyen munkája!) Kedvencek listája Kedvenc étele: rántott hús. (Anita megjegyzése: Időnként be szokott segíteni a főzésbe, de annyira torkos, hogy mire kész a rizs, vagy a krumpli, ő már jóllakott. Szilveszter megmagyarázza az asszonyi észrevételt, és kiegészíti: Teljesen idegbeteg va118 �gyok a rántott húsért. Nemrég anyósommal együtt sütöttünk, közben kiment rágyújtani. Míg távol volt, megettem mind, amit addig készítettünk. Szégyelltem magam utána nagyon, de nem tudtam megállni.) Kedvenc itala: nincs. (Üdítőket iszik különösebb válogatás nélkül. Alkoholt ritkán, de akkor jobbára Borsodi sört, unikumot, télen pedig vörösbort kólával.) Kedvenc évszaka: nincs. (Mindegyikben megtalálja a szépet, mindegyikhez alkalmazkodik. Nem befolyásolja az idő, mindennap ugyanolyan a kedélyállapota, a kedve, jegyzi meg öntudatosan.) Kedvenc időtöltése: teljesen változó, mert sok minden érdekli az életben; ami viszont napsütésmentes időben elmaradhatatlan: a vasárnapi foci, a kiterjedt rokonsággal, az Arany János Általános Iskola tornatermében. Kedvenc futballcsapata: Chelsea. (Rendszeres nézője a Premier League mérkőzéseinek, az angol focit szereti, sőt: imádja!) Kedvenc tévécsatornája: mindegyik sportcsatorna, illetve a Viva zenecsatorna. (Anita ezúttal is hozzászól, de nem úgy beszél, mint aki áldozatot hoz: Szoktam vele nézni a focimeccseket… Néha még drukkolok is.) Kedvenc filmje: nincs. (Magától értetődik, hogy a feliratozott filmeket nézi szívesen, csak azt fájlalja, hogy ilyen produkciók manapság ritkán vannak adásban. Természetes az is, hogy a napi híradók közül a feliratozottakat részesíti előnyben, illetve azokat, amelyek jeltolmácsot alkalmaznak.) Kedvenc rádiója: a salgótarjáni Focus Rádió. (Magyarázata szerint a sok jó zene miatt.) Kedvenc zenekara: nincs (Illetve azokat az együtteseket favorizálja, amelyek energikus, vérpezsdítő, dallamos zenét játszanak.) Kedvenc zeneszáma: mindegyik dal, amelyik a Grease című amerikai filmben elhangzik. (Eszmecserénk közben megegyezünk abban, hogy ez a musical produkció akár a kedvenc filmje is lehetne… Mint ahogyan a főszereplő John Travoltát is mélyen a szívébe zárta.) Kedvenc olvasmánya, könyve: nincs. (Könyvet nem szokott olvasni, mert szerinte nincs rá ideje. Előfizetője viszont a Nógrád Megyei Hírlapnak.) Kedvenc keresztneve: mindegyiket kedveli. Kedvenc ünnepe: a születésnapja. (Mert neki akkor – sokat mondóan összemosolygunk – dupla szilvesztere van). (Beszélgetésünk, aligha árulok el titkot ezzel, hiszen a nacionálé egyik eleméből kikövetkeztethető, nem teljesen zökkenőmentes. Berki Szilveszter ugyanis csaknem süketen, következésképp némának született. Sok nehézség árán, figyelmes és gondos bánásmóddal tanult meg beszélni, írni, olvasni, számolni. Artikulációja tehát sajátos. Ahhoz, hogy pontosan értsük és megértsük egymást, sokszor kell visszakérdeznem. A fontos, hogy végül mindent a tudomásomra hoz, amit csak tudatni akar, és ő is megért mindent, amit mondok neki.) Első konfesszió (Berki Szilveszter) Intézetben nevelkedtem, négyéves koromtól majdnem 19 éves koromig. Süketnéma voltam. Szerencsére felkerültem Pestre, a nagyothallók intézetébe. Zuglóban jártam óvodába, iskolába. Egyénileg foglalkozott velem a logopédus, megtanultam beszélni. Szakmát szereztem. Pék vagyok. De a családomtól nem szakadtam el. 119 �Minden pénteken hazajöttem Zagyvapálfalvára, és itthon töltöttem a hétvégét. Jó tanuló voltam. Négyes-ötös. Nem volt baj a magatartásommal sem. A tanáraim mindig megdicsértek, sokan szerettek. Szerettem tanulni. Nem tudom megmondani, miért… Tudni akartam. Mikor meglett a szakmám, hazajöttem. A szüleim megvették nekem a szomszéd néni házát. Karancslapujtőn kezdtem el dolgozni, a téesz pékségében. Híres volt a pékség, híres a kenyerünk. Jó alapanyaggal dolgoztunk. Mégis visszamentem Pestre. Három év után. Csábítottak a régiek, a múlt. Mert nagyon jó volt a Szabadság téren. Elvégeztem egy számítógép-kezelői tanfolyamot, a munkaügyi központ támogatásával, de nem találtak megfelelő munkát nekem. Ekkor újra hazajöttem, és azóta itthon próbálok boldogulni. A karancssági téesz pékségében kaptam munkát. Csoportvezető voltam. Szerettem dolgozni. De két év múlva megbukott a pékség. Úgy, hogy ki se fizettek. Ezután Kisterenyére vezetett az utam. Oláh János cukrászüzemében aprósüteményeket, habrolót készítettem. Hírünk volt a környéken. Annyira megszerettem a cukrászatot, hogy beiratkoztam egy mézeskalácssütő-tanfolyamra. Ez Balassagyarmaton volt. Közben esti levelező szakközépiskolába jártam Nagybátonyba, a bányavárosba, le akartam érettségezni. Később elvégeztem a szociális gondozó és ápoló tanfolyamot. Munkát ígértek vele, és adtak is. Az állami támogatást mindig igyekeztem kihasználni. Így dolgoztam egy évig a salgótarjáni kórházban, a baleseti sebészeten. Segítettem a rászorulóknak. Szívesen, örömest, serényen… Nagyon sokfélét csináltam ott. Etettem a betegeket, különböző vizsgálatokra vittem el a papírjaikat, szóval elirányítottam őket az intézményben. Szerettem. Az ápolónők keze alá dolgoztam. Meg is hoszszabbították a szerződésemet, július végéig. S hozzá kell tennem, hogy ez, mármint a hosszabbítás nem mindenkinek sikerült. Sok jó történt velem az életben… 2006 nyarán különösen… Az előző évi földrajz, biológia érettségi mellé ugyanis megszereztem magyar nyelv- és irodalomból, meg történelemből is az érettségit, és megszületett a fiam… Nem akartunk még gyereket a párommal, de megesett… megfogant… Csak pár napja dolgoztam a kórházban, és jött a fiú. Anita augusztus 20-ára volt kiírva, de a kicsi már augusztus 4-én, pénteken kopogtatott. Délután három órakor, császárral született. A nevemet kapta: Szilveszter… Akkor már harmadik éve éltem együtt az élettársammal. A kisterenyei cukrászüzemben ismerkedtünk meg. Egymás közelében dolgoztunk, ő a csomagolóban… Helyes volt, tetszett nekem, megszerettem… Később egyszer azt mondta, neki az tetszett meg bennem, hogy szomorúságot látott a szememben… Nagyon sokat segítettem a szüleinek, például a házfelújításban. Úgy érzem, elfogadnak… Azt vallom: tisztelnünk kell egymást… A boldogsághoz. A boldogságért… Ennyi az egész. Ha belegondolok az életembe, mi mindenen mentem át, csak azt mondhatom, hogy sínen vagyok. Képzettségem van, családom, állásom van. A munkahelyeimen szerettek, szeretnek. Mert ezt mondhatom most is, hogy már jó három éve újra az eredeti szakmámban dolgozom. A salgótarjáni Palócbrot Sütőipari Kft. után jelenleg egy kis magánpékségben sütöm a kenyeret meg amit kell. Csak nagyon megterhelő már. Évek óta állandó éjszakára járok. Azóta már a kisfiam is megnőtt. Öt- 120 �éves lesz hamarosan. Szívesen elmennék már máshová, ahol nincs ez az intenzív éjszakai igénybevétel. De nem tudom, hova. Az élettársamnak még mindig nem találtunk munkát, bár rendszeresen kerestünk. A környéken nagyon szűkösek a lehetőségek. Most éppen a hangszórógyárba adta be a jelentkezését, és várjuk, hogy visszajelezzenek… Szóval nem ugrálhatok. Mindamellett nem esem kétségbe. Szeretem a szakmámat, a cukrászdát. Akár holnap visszamennék oda. Oláh Jánosnál nagyon szerettem. Mindig mást sütöttünk. Soha nem volt unalmas. Van egy digitális, sztereo hallókészülékem. Borsos az ára, de megéri. Havi részletekben törlesztettem. Hallok vele… Kint most megy el egy mentőautó, ugye?... Nem teljesen hallok, de hallom… És ha figyelem a szájmozgást, mindent megértek… A hallássérültek szövetségében használjuk a jelbeszédet is… Minden pénteken eljártam a klubba. Rendezvényekre, nőnapra, mikulásra. Mentem focizni. Még vetélkedtem is. Például a Távolság határok nélkül játékban… Itt, látja, van két televíziónk… a Grundigot egy vetélkedőn nyertem. (Szilveszter szülei betanított munkások. A zagyvapálfalvai síküveggyárban dolgoztak, mígnem az üzem megszűnt. Kényszerűségből vállalkozásba fogtak. Használt ruhával, ipari ronggyal vásároztak, amíg az apa erejét meg nem törte egy agyhártyagyulladás. 57 éves, négy évvel idősebb a feleségénél, aki 17 évesen szült először: egy leányt, két év múlva meg Szilvesztert, s újabb két évre rá pedig megszületett az öcsike. Szilveszter nővére kitanulta a varrónő szakmát, de az olcsó kínai textiláruk áradata lassan megölte ezt az élethivatást. Egy ideje lángossütőt működtet a salgótarjáni kórházban, a városi piacon, vállalkozóként. Férje vízdíjbeszedő, de elvállal minden munkát, csakhogy pénzhez jusson. Két lányuk nővé érett ezekben a hónapokban. Szilveszter fivére – a családban Suminak becézik - asztalos szakmát szerzett, bútorkárpitos egy külföldi tulajdonú, ülőgarnitúrát gyártó cégnél. A futball szerelmese. Korábbi csapata a megyei osztályú Salgótarjáni BTC volt, most egy falusi együttesben kergeti a bőrt. Csatár. Azt mondják, ügyes, jól teszi-veszi a labdát. Két gyermeket, egy fiút és egy kislányt nevel a hitvesével.) Második konfesszió (Nagy Anita) Első látásra nem tetszett nekem Szilveszter. Nem is akartam vele szóba állni. Ettől ideges lett, és váltott… Szóval megváltozott… Addig mindig segített a munkában, és udvarias volt… Na, most már elég, gondolta egy idő után, és keményebb hangon kezdett el beszélni velem… Ezután kezdtünk el aztán találkozgatni. Kezdett hatni rám a kitartása, a rámenőssége. Kisterenyei vagyok. Anyu varrónő, de szociális gondozóként dolgozik. Apu lakatos, targoncavezető. Csak hát munka kellene… Nekik, nekünk… Mindenkinek… Az öcsémnek se munkája, se szakmája nincsen… Egy időben elég sok feszültség is volt a családunkban, főleg az anyagiak meg a jövőnk miatt. A sok vita oda vezetett, hogy nem tudtam beiratkozni a ruhaipari technikumba, pedig nagyon szerettem volna. Nem volt más választásom: a 10. osztály elvégzése után el kellett mennem dolgozni, az akkor még működő kötödébe. Szakmám nincs. Huszonhat éves vagyok. Szilveszterrel jól kijövök. Nagyon jó szíve van. Sőt, túl jó szíve van. Nem tud nemet mondani. Úgy veszi, hogy az gonoszság… Hogy miért ilyen a természete?! Nem tudom. Talán a pesti neveltetése miatt… Én mondogatom neki mindig: meg 121 �kell tanulnod nemet is mondani, mert sokan éppen ezt használják ki, a jóságodat… Nem lehet csupa fejbólogatással élni! Engem nem zavart a származása. Soha… A legjobb barátnőm is roma volt a bátonyi ISZI-ben… Ugyanolyan emberek ők is, mint bárki közülünk… Persze a szokásaik másak. Azt ismerni kell. Megérteni… Irtózatosan nagy például bennük az összetartozás érzése. Egy-egy családi ünnepen rengetegen gyűlnek össze… No, ezt a nagy tömeget nem szoktam még meg… Egyébként pedig nincs semmi baj közöttünk… De mondok még valamit a családjáról… magunkról: rendszeresen járnak ide a testvérei… Az öregek az udvar másik felében laknak, ott, abban a kocka házban. A gyerekek, a szülők kíváncsiak egymásra, törődnek egymással. Nem véletlen, hogy a Berkieket szeretik ezen a környéken… Az apja legjobb barátja sem roma… Misi bácsi… Amikor apósom nagybeteg volt, kocsival ő vitte fel Pestre, meg hozta vissza, puszta szívességből. (Régi emlékünnepen, a nemzetközi nőnapon beszélgettünk. Egyszer csak elsötétült az üveges ajtó, először egy kislegény, majd egy kisleány toppant be rajta, s mögöttük a szülők: a focista Sumi, alias Berki Krisztián és felesége. Köszönteni jöttek az édesanyát, a nagyit, aki hallássérült fiánál beszélgetett éppen.) Harmadik konfesszió (Id. Berki Szilveszterné) Szilvi nagyon beteg gyerek volt, vele nagyon megszenvedtem. Annyira, hogy idegkimerültségbe, depresszióba mentem. Fulladozott. Folyton kórházba kellett hurcolni. Betöltötte a három hónapot, a négyet, és továbbra is fulladt. Oxigént, infúziót kapott, sokszor. Azt lehet mondani, hogy én nem is neveltem ezt a gyereket, hiszen hónapokig kórházban volt. Hörghurutos, asztmás a gyerek, mondták a tarjáni orvosok, majd kinövi. Ebben a tudatban voltunk. És négyéves koráig nem derült ki, hogy mi is az igazi baja… Egyszer Kormos doktornő odajött hozzám, mert megsajnált, és azt mondta: tudok én Budán egy helyet a Sváb-hegyen, oda kellene elvinni a gyereket. Jó a levegő, gyógyszerek is vannak… Tajti főorvos nagy sokára küldte el Szilvit. Már azt mondtam neki, ha nem utalja be, magamra teszek kötelet, mert mindig félve jövök magukhoz. Ha nincs az ágyban a gyerek, azt hiszem, hogy meghalt, pedig csak vizsgálatra vitték… Jól van, anyuka, mondta, holnap viszik a Sváb-hegyre, magának nem kell menni, csak látogatóba… Mikor felmentem, nem akartam hinni a szememnek: az ágy üres. Megijedtem, baj van, hol a gyerek?... Hol van? Hol?... Hát a többi gyerekkel játszott… Olyan szép volt, mint egy kislány. Fürtökben lógott a haja, a két szeme ragyogott… De nem is én vettem észre, hanem az uram. Ott a gyerek, lökött oldalba, nem látod? Ott játszik a többi között…. A saját fiamat nem ismertem meg, olyan volt… Kicsit kövér… Tarjánban meg oxigén alatt, lekötözve; csak az ágyat rázta, mikor meglátott bennünket… Mert az apját nagyon szerette… Budán aztán kiderítették, hogy baj van a szívével is. Megműtötték. Ezután… akkor jött helyre… ott, a Sváb-hegyen. De közben kiderült más baj is… Tényleg, furcsa volt a hallása régtől, tudtuk. A rokonok szóvá is tették nemegyszer: Te, mintha nem hallana ez a gyerek. Én meg megsértődtem, miért mondanak ilyet. Az uram fejében fogant meg aztán a tenni- 122 �való, hogy jó lenne Szilvit a fülére megvizsgáltatni… Hát, a tarjáni fül-orr-gégészeten kimutatták, hogy nem hall a gyerek. Hogy a betegeskedése miatt-e? Mert sokszor volt felszúrva a füle. Vagy veleszületett ok miatt? Nem tudjuk, azt nem mondták meg. Ezután került Szilvi intézetbe. Speciális óvodába járt négyéves korától. A hallássérültek intézetében tanulta ki a szakmáját is… Én azt akartam, hogy műszerész legyen. Mert nyugodt volt, jó fejű… De nem hallgatott rám. (Ebben a pillanatban Szilveszter kisfia, aki közben felébredt, hapcizott egyet. Ott van az igazság! – jegyezte meg gyorsan a nagymamája.) Én akartam az érettségit is… Mint ahogy Krisztiánt szívem szerint rendőrnek adtam volna, de ő nem akart tanulni. Még jó, hogy az asztalos mesterségre sikerült rábeszélnem… Őszinte leszek. Azért akartam, hogy tanuljanak, mert én nem tanulhattam, és velük akartam bizonyítani… főleg magamnak. Mi hatan voltunk testvérek, én voltam a harmadik gyerek, és csak hat osztályt végeztem. Az embernek sok mindenen túl kell mennie az életben. És van, amit nem szabad mellre szívni. Például bizonyos mellőzéseket, sértéseket. Az emberek már csak ilyenek. Néha akkor is bántják a másikat, ha az nem szolgált rá, ha egyáltalán nem érdemli. Engem is értek bántások, csalódtam én is emberekben. Még a családban is. Mert bizony azt kell mondanom, hogy a férjem családja nem bírt annyira engem. Ámbár a testvérein, vannak nyolcan, ez nem nagyon látszott… De hogy megértse: mi balassagyarmatiak vagyunk, fehérbőrűek, ők meg lucfalvaiak, barnák, magyar cigányok… Meg a lánytestvérei irigykedtek azért is, mert nekem volt eljegyzésem, volt esküvőm, nekik meg nem… Persze kaptam sértést magyaroktól is, a parasztoktól, ahogy mi mondjuk. Fiatalabb koromban, nem mindenütt fogadtak el. Viszszagondolva a történtekre, ez persze nemigen a cigányságom miatt volt, mert azt nem is tudták, az nem látszott rajtam… Későbbi munkahelyemen, a síküveggyárban viszont már nem volt semmiféle gondom a személyem elfogadtatásával. Úgy vettek a munkatársaim, a főnökeim, mint a többi embert, nem tettek különbséget velem… ami nagyon jólesett. (Részletek a Hallásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ 2005. március 10-én fogalmazott szakértői véleményéből: „… /Berki Szilveszter/ hallássérült fiatal bizottságunk nyilvántartásában szerepel... A tanuló sajátos nevelési igényű, különleges gondozásra jogosult. Javasoljuk tanulmányai és az érettségi vizsga során a magyar nyelv és irodalom, történelem, biológia és földrajz tantárgyakból az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval, matematika tantárgyból a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását… Az érettségi vizsgán hosszabb felkészülési időre, a vizuális megerősítés biztosítására és a tanulmányok során alkalmazott segédeszközök használatára jogosult.”) Negyedik konfesszió (S. L. osztályfőnök) Amikor Peleskei Mihály tagozatvezető kollégám bemutatta Berki Szilvesztert, értésemre adva, hogy az általam vezetett felnőtt szakközépiskolai osztályban fogja folytatni tanulmányait, szerfelett meglepődtem. Természetesen nem rögtön, csak amikor megszólalt. Akadozva formálta a szavakat, alig értettem azt, amit mondott. A harmadik-negyedik mondat után átment tegezésbe, majd egyszer csak újra magázni kezdett… De, sokat látott idős emberként, hamar megszoktam ezt a stílust, és 123 �úgy fogadtam Szilvesztert, ahogyan volt, ahogy van… Miután utána olvastam a hallássérültek problémáinak, egyre jobban tiszteltem. Tudjuk, hallás nélkül nincs beszéd, a kettő nélkül pedig problematikus a gondolkodás. Rádöbbentem, micsoda erőfeszítésre és igyekezetre van szüksége ennek az embernek, Szilveszternek ahhoz, hogy lépést tartson az osztálytársaival, hogy kielégítően kommunikáljon velük, és velünk, tanárokkal. Természetes lett a számomra, hogy ott segítek neki, ahol csak tudok… Megérdemelte… Egy kis időt leszámítva… Amikor túl nagyot markolt, túl sokat akart egyszerre elvégezni; akkor visszaesett a szakközépiskolai tanulmányaiban. A visszaesést tapasztalva azonban elbeszélgettünk, és Szilveszter megértette, hogy most az érettségire kell koncentrálnia… Két egymást követő évben érettségizett. Csak matematikából nem. Abból nem sikerült az írásbelije… De ahogy ismerem őt, addig nem fog nyugodni, s úgy legyen, amíg meg nem szerzi ebből a nehéz tantárgyból is az érettségit, teljessé téve ezzel a bizonyítványát. Szilveszter magatartásáról és viselkedéséről csak felsőfokon tudok beszélni, kicsit ódzkodom is tőle, nehogy visszatetsző legyen… Szilveszter kulturált, tanult, figyelmes és érdeklődő fiatalember. Rendkívül rokonszenves. Kivételes tanulási kedve, az átlagosnál határozottabb, erősebb igyekezete révén osztálytársai is gyorsan a szívükbe zárták. Az esti levelező tagozaton tanító kollégáim ugyancsak elismeréssel szóltak róla; megoldhatatlan problémát soha nem jelentett. Természetesen nagyobb figyelmet igényelt mindenkitől, a diáktársaktól és a tanároktól egyaránt. Nagyobb türelmet, és több tapintatot. A Fáy szakközépiskolában mindenki partner volt ebben. S ugyanígy csak a jót, a segíteni akarást tapasztaltam a hallássérültek Fekete Márta által vezetett salgótarjáni irodájának alkalmazottai részéről is, akik kívánság és szükség szerint jöttek az iskolába jeltolmácsolni azért, hogy biztos legyen tagtársuk felkészítése az érettségi vizsgára. Ez a közös akarat mindenképpen kellett Szilveszter sikeréhez. Sok tanítványomra emlékszem szívesen, Berki Szilveszterre pedig különösen. Soha nem volt olyan tanulóm, mint ő… És már nem is lesz, mivel nyugdíjas vagyok… CD-lemezen őrzöm azokat a felvételeket, amelyeket az osztály pásztói érettségi bankettjén készített. Ajándék-fotók. Nem lehetek elég hálás neki ezért a figyelmességért. 124 �KÉP-TÉR T ÓTH K INGA „Mintha csak egy ablak lenne” Egy szemétdomb festményei Molnár Gergelyt több mint tíz éve ismerem, akkor Szombathelyen, a Művészeti Szakközépiskolában tanult festészetet, szobrászatot, és már akkor is nehezen lehetett rávenni arra, hogy mutassa meg a munkáit – pláne, hogy beszéljen róluk. A figuralitás vonzotta, embereket rajzolt és festett, időnként csak mozdulatokat vagy arcokat, de gyakorlatilag mindenhova, ahol szabad teret talált. A lap vége, a behajlítás sosem akadályozta, a formák tovább alakultak a falon, asztalon, rajztáblán, könyveken, beépültek a szövegek közé, elbeszélték-kifigurázták, narrálták azokat, együtt éltek velük. Aztán a Nyugat-Magyarországi Egyetem (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola) hallgatója lett és vizuális kommunikációval kezdett foglalkozni a rajztanárság mellett. Jöttek az animációs kisfilmek, „gyurmacsiga” videó, és a Barcsay-biblia, a formabontás és az alakok maradtak, mélyültek a kifejezések, miközben egyre nagyobb íveket járt az ecset, türelmetlenül, csak a legfontosabb mozzanatokat kiemelve. Most meg itt az Egy szemétdomb festményei, épp a budapesti Tarajos Gőte Artklub falán, ajtók-ablakok, talált és kapott tárgyak, néhol vásznak, keretből kivágva, szaggatva-formázva, saját deszkákra feszítve vagy csak maga a lepel mindenféle sallang nélkül felhúzva a falra. Gergő zavarba ejt, nem hagyja nyugalomban bámészkodni a kedves figyelőt, célja van. Azt mondja, nem gyönyörködtetni szeretne, hanem elgondolkodtatni. „Kiállításaimon vetítések, felolvasások és zene egyaránt megjelennek. Képeim alapjául a vászon mellett ajtókat, szekrényajtókat, fémlemezeket, kidobott tárgyakat is használok, amelyeknek saját múltjuk van. Célom nem gyönyörködtetés, hanem energiaközvetítés, hogy az emberek saját értelmezéssel inspirációt merítsenek a képekből. Gondolkodásra késztető ingert akarok létrehozni. Szerintem több nyitottságra van szükség a kortárs kultúrában, el kellene szakadni a rutinszerűségtől és az újszerűség felé mozdulni. Valamit újat létrehozni bármilyen eszközzel, régi kacatok, hulladékok, rossz minőségű festékek is alkalmasak lehetnek, nagyon fontos az alacsony költségvetés vagy akár az ingyenesség. A művészetnek aktuálisnak és bátornak kell lennie, alkalmazkodnia kell napjainkhoz. A kortárs képzőművészet élménye nem szabad, hogy csak a galérialátogatók szűk rétegének vagy a tehetősebb képvásárlóknak a kiváltsága legyen, hanem kell, hogy kimozduljon a megszokott helyéről az utcára, közintézményekbe, kórházba, kocsmákba, kávézókba, tömegközlekedésre, oda, ahol az embe125 �rek valódi élettere van. Fontosnak tartom az őszinte, mindenki számára elérhető és művelhető, használható és inspiráló művészet felé törekvést a különböző ágak együttműködésével.” A nyáron a Boulevard és Brezsnyev Galériában (Budapest) a FALUSIDEAL kiállításon álltak a régi, hegyfalui ajtók alakokkal, beszorult emberekkel, asztalkendőkkel és egy nagy szénaboglyával a látogatók között. A megnyitókon zene és vetítések. Nincs esély a menekülésre, a kikerülésre, muszáj lesz gondolkodni akár azon, mennyi szemetet termelünk és hova kerül a kiszortírozott holmi, akár azon, hogy ez az őszinteség olyan, mint egy pofon, és hogy ideje lenne újragondolni ezt a művészet szót meg az értelmét, funkcióját. Felocsúdnék, de jön a TOLLASBÁL a Kalicka Bistroban (Budapest), szürreális álomvilággal, parafalemezeken zománcfestékkel húzott feszült aktokkal, kitekert nők és madarak - zacskókban madártollak, barbárság, tollfosztás, hagyományok és értelmetlenségük. Gergő most sem segít. Az egyik festményt viszontlátom egy kisfilmben, mely egy táncművész-filmessel készült, és egy mozgássérült mindennapjait, a mozdulatok nehézségét és kivitelezhetetlenségét vágja a képembe, a Fenntarthatósági Napon pedig egy kifordított legófilmmel beszél a Felelős Kommunikációról, ezt saját zene kíséri, a közönség mellett szakmai elismerést, díjat is kap az „anarchista kisfilm”. A legóemberek társadalmi felelősségvállalásról, kultúráról, egészségvédelemről, a média felelősségéről, szabályokról kérdeznek. Kemény tükör ez, hiába fekete-fehér, világít és éles… Zavarban vagyok én is, beszélnek a képek, felelősségérzet van bennem minden egyes kimondott és leírt szó után. A Tarajos Gőte falain a kettévágott ajtókban kis ablakok, a festék és a fúró-faragó szerszámok friss barázdákat is húztak vagy épp töltöttek be az idő munkája mellé. „E sötét szobákban, ahol lélekszakadva, napjaim terhét hurcolom, forgódva erre-arra, ablakokat keresek. – Mintha csak egy ablak, mely kinyílik, a megváltással lenne teljes. […] Ki tudja, milyen ismeretlen dolgokat mutathat.” (Részlet Konsztantinosz Kavafisz Az ablakok c. verséből, Somlyó György fordítása.) Használhatom a tapintásomat is, vizsgálom a rétegezett felületet, újabb és újabb ablakok, absztrakt és figurális ábrázolásmód is vegyesen, de nem is kellene megpróbálnom sem a skatulyázást, egyszerűen csak jól nézni a képeket – együtt a filmekkel, a zenével, megengedni, hogy minden érzékszerv működjön a falon és most itt a lapokon is. 126 �K ANYÓ EMMA „Érzed a kép szagát” Beszélgetés Csemniczky Zoltán szobrászművésszel, galériavezetővel A balassagyarmati Szerbtemplom idén ünnepli felszentelésének századik évfordulóját. Az Óváros téren álló hagymakupolás, kereszt alaprajzú műemléképület ma galériaként működik. A templom történetéről, a Szerbtemplom Galéria működéséről Csemniczky Zoltán szobrászművészt, a galéria kurátorát, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatóját kérdeztük. – A görögkeleti szerb templom épülete Balassagyarmat központjában, a Szerb utcában áll, vallásgyakorlásra azonban régóta nem használják. – Pedig eredetileg ebből a célból épült, ahogy elődje, a négyszer-ötször ekkora „nagy” szerb templom is a 18. század második felében. Balassagyarmat ugyanis mindig „többkultúrájú” város volt, különösen az ezredfordulón. A görög (ortodox szerb) kereskedő közösségek a 17. század végén telepedtek le, amikor Balassagyarmat az 1663-as török pusztítás után (története során harmadszor) újjáépült. A város magja ekkor a mostani Óváros tér területén volt, ezért a nagy templom is itt épült. A 19. század végén, a millennium időszakában tapasztalható gazdasági fellendülés idején a balassagyarmati szerbek elhagyták a várost, Szentendrére, Ráckevére, a Duna környékére költöztek a kereskedő közösségek. A helyüket zsidó kereskedők vették át, akik azonban ipart is űztek. 1908-ban már csak 12 vallásgyakorló szerb lélek maradt a városban, ezért lebontották a 18. század második felében épített nagy szerb templomot és parókiát, hogy helyette egy kisebbet építsenek. Michal Milan Harminc neves építészt bízták meg az új, kisebb templom megtervezésével, amelyet 1911-ben, 100 évvel ezelőtt szenteltek fel. – A galéria mióta működik az épületben? – 1988-tól funkcionál kiállítótérként. Eleinte, két évig az 1969-ben alapított Horváth Endre Galéria kapott benne helyet. Azután ’89-ben elkészült az Oktatási, Művelődési Központ és Könyvtár épülete, ahová a Horváth Endre Galéria költözött, ekkor adódott az ötlet, hogy a Szerbtemplom (így, egybeírva) is önálló időszaki kiállítóhelyként funkcionáljon. Mindkét galéria fenntartója a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és Balassagyarmat város, így lehetőség van arra, hogy összehangoljuk a két intézmény koncepcióját. Az egyhajós, viszonylag kisméretű templom általában meghatározza a kiállítási tárgyak méretét, de műfaji tekintetben – a Horváth Endre Galériához hasonlóan – változatos: festmény, kerámia, grafika, szobor is szerepelt már itt. Érdekes, hogy a külföldi kiállítóművészek többnyire a Szerbtemplomban szerepeltek, szerepelnek, egyrészt az épület sajátos, egyedi hangulata miatt, másrészt praktikus okokból (a műtárgyak szállítása és utaztatása problematikus, és a Szerbtemplomban kisebb teret kell betölteni, mint a Horváth Endre Galériában). 127 �– A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatójaként van mód meghatározni a galériák profilját, arculatát. – Korábban munkacsoport foglalkozott a képzőművészettel, művészettörténészünk, teremőrünk, dekoratőrünk stb. szintén volt. Pillanatnyilag egy személyben vagyok intézményvezető, kurátor, pályázatíró is, a szükséges anyagiak előteremtésétől egészen a technikai kivitelezésig minden az én felelősségem, Lőrincz Katalin textilművész, dekoratőr a megvalósításban van segítségemre. Egyébként a kiállítás mint komplex kommunikáció létrehozása mindig csapatmunka. Szerencsémre már a kezdetekben bizalmat kaptam egykori igazgatóimtól, hogy önállóan választhassam ki a meghívott kiállítókat. Minden esetben az az elv vezérelt, hogy a lehető legváltozatosabb programot állítsam össze a kortárs törekvések bemutatására. A különféle szemléletű, eltérő stílusirányzatot képviselő művészek hadából lehetett és lehet válogatni. A döntő szempont az, hogy az adott körön belül magas színvonalú művek kerüljenek a nézők elé. A vizuális nyelvet olvasók számára egy-egy műből kitűnik, mi volt az alkotói szándék, és az adekvát módon valósult-e meg. Ha ez nyilvánvaló, akkor teljesen mindegy, hogy a realizmus vagy az absztrakció melyik fokán alakul a műalkotás. A meghívott művész iránti bizalom próbája valójában a kiállítás rendezése közben történik meg. Ilyenkor minden tárggyal közvetlen kapcsolatba kerülök, ez a legjobb, ekkor derül ki, műalkotásról van-e tényleg szó. Intim viszony alakul ki köztem és a mű között, amit nem zavarnak külső körülmények. Nyilvánvaló, hogy a személyiségem jegyei is szükségképpen megjelennek az elrendezés során, de ezeket igyekszem mindig többszörösen indokolni magamnak is. Így az arculat, a profil rólam is képet ad. Gondolom: miközben objektivitásra törekszel, nem árt, ha érzed a kép szagát. A műét. Nem a festékét, vászonét… A balassagyarmati Szerbtemplom Galéria 128 �AMI MARAD K ABDEBÓ L ÓRÁNT „A test kivirágzik” Palkó Tibor – L. Simon László: Háromlábú lovat etető lány Egy rajzsorozat felkínált a költőnek egy lányalakot, aki versében megidézte Kassák Tisztaság Könyvének egyik betétjét, a leánysiratót a 42-es számozott versből. A kölcsönzött motívumok köré építette L. Simon László költő a maga verses tájékozódó szétnézését. A figura mozgását felkínáló rajzsorozat neoavantgárd balladás rajzkönyv, A Tisztaság könyve Kassák öntisztázó versbeszéde, amelyikben – újraközölve benne A ló meghal, a madarak kirepülnek című látomását, a század centrális remekművét – a „Mi dolgunk a világon?” problémakörét gondolja végig, az akkori új kor kihívásainak és buktatóinak közepette: képes-e megállni egy ember az emberiséget sújtó kétségbeesésben. Lehet, hogy ezeknek a rekvizitumoknak a vers köré építése vonta el az olvasói-kritikusi figyelmet magáról az ízig-vérig korunkbeli ihletésű szuverén versciklusról, mely véleményem szerint mostani költészetünk egyik jelentős értéke. Önmegformáltságával és korunk emberének a létezésben elfoglalható helyére való rákérdezésével. A „mankók”, amiket kiválasztott a költő versciklusához, nem az alkotás segédeszközei, hanem arra való figyelemfelhívásai: az egyes ember saját eszmélkedésében is kötődésre kényszerül, múltból-jelenből társakat kell válasszon maga mellé, mert önmagában könnyen megbillenhet, kiszolgáltatottjává válhat akár kétségbeejtő vonzásoknak is. L. Simon László olyan költőnek építette meg önmagát, aki az alkotásba egyként bevonja a hagyományt és a társakat, mert magát a létezést is, amire rákérdez és amiben szertetekint, társas függvénynek tekinti. Nem gyengeség jele ez, de az erős alkotói karakter megnyilvánulásának létformája a számára. L. Simon László ebben a társas megszólalási módban formálja meg a maga személyes kérdezésmódját, létrehozva a Háromlábú lovat etető lány című versciklusát. Kapcsolódva az elmúlt század olyannyira bonyolult poétikai és tematikai eseményeihez. Művével végül is kivágva belőle magát: egyensúlyi állapotot varázsolva kérdező önmaga köré. Hiteles életreceptet alakítva napjainkra a környezetében elhelyezkedni akaró ember kételyei ellenében. Semmiképpen sem programverselő, majdhogynem inkább az embert veszélyek közé engedő, féltő figyelő. Csakhogy olyan szemlélődő, aki társakat vonz maga köré, nem egymás befolyásolására, inkább csak annak biztosítására, hogy bármire jusson is, nem marad egyedül. Beszédében, versformálási módjában megérezni az Édentől 129 �Keletre vettetett ember társkereső biztonságra vágyását. Versciklusa szintézis – tájékozódással. Szintézis már a megszólalás módjában is: avantgárd kezdetek után hirtelen váltással a magyaros kifejlesztésű epikus vers bibliai beszédmódú hangszereléssel lett a korábbi, nagy feltűnést kiváltott kötete, a Japán hajtás idején L. Simon László beszédmódja. Most mintha ezt a gyors-merev váltást egyensúlyozná ki: a két, valójában szerintem nem is ellentmondó hagyományt forrasztja össze pszeudóstrófás szerkezetű versciklusában. Kiderül, amit már régen tudunk, hogy az avantgárd és a bibliai beszédmód valahol összekapcsolódik. De hogy ez a kapcsolat még a magyaros epikus verssel (amelyik valaha a szocreáltól való megerőszakolása idején és azt követően oly unalmassá sivárodott, hogy Tandori az őse, a Szabó Lőrinc-i Különbéke-kötet ellen is fellázadt) valahogyan összekapcsolható, azt nem hittem volna. Pedig ezt a versbeszédet narrációs ívek tartják össze, egy, a rajzokhoz primitíven direkt módra kapcsolódó, és a Kassák-mottót poétikus megformáltsággal kibontó leánysirató és egy eköré szövődő családregény lehetősége. Amint ez az epikusan folytatódó, ugyanakkor avantgárd szólamvezetéssel közbesíró és mélységesen elgondolkozó közbevetettségű ciklus megfogalmazódik, a huszadik század eredetileg szertetartó költői megszólalásmódjai sikeresen összefonódnak, mindegyik eleme szervesen tudja kiszolgálni azt a tematikát, amelyik a beszédmód kérdező jellegét kiváltja és beteljesíti egyben. Mert szintézis ez a ciklus a tematikában is. A szintetizáló beszédmódnak telephelyéül egy családmodellre rákérdező elbeszélést tud társítani. Szerencsés költészettörténeti pillanat: a poé- 130 tika és a tematika egymást kiegészítve kapcsolódik. Mivel is kezdődik? A gazda kimegy a szőlejébe és széttekint. Mintha egy „családi jelenet” kezdődene ezt követően. Mármint Az ember tragédiája értelmében. Mintha Lucifer kommentálná? De végül is a Teremtés könyve is imigyen tart szemlét: et vidit, quod esset bonum. L. Simon László versciklusában ez a kétpólusú indíttatás szikrázik össze. A luciferi csak a hiányra tekintés, a töredék hangsúlyozása, és az emberi-családi összetartozás-öntudat isteni megvilágosodottsága. A veszendőség és az elrendezettség esélye között billeg a történet. Minden egyes jelenetében mindkét esély benne leledzik. A vers éppen annak a kibeszélése, hogy mennyi csonkasággal, pusztulással, mulandósággal szembesül az emberi létezés. Amelyet hogyha személyes sorsként fogadnánk, csak a siratás maradhatna meg beszédmódunkként. Az egyes ember sorsát csak a töredékké válás tragikus jelenetei beszélhetik el. Ezért lesz minden egyes vers siratóének. Ugyanakkor a gazda valami csodálatosan régi-újat fedez fel versei sorában: a szőleje ha jogilag az övé is, valójában nemzedékek tulajdona és nemzedékeket táplál. A gazda több, mint egy tulajdonos: ő működteti ezt a világot mindenki hasznára, épülésére. A Bibliából itt sarjadzik ki a keresztény evangélium, az Újszövetség, a felajánlás, az áldozat, amely az egyest a mindenség részévé avatja. Beleépíti a múltba és jövendőbe. A kereszténység a költő számára nemcsak hittétel és egyfajta vallás, amihez kapcsolódni lehet, hanem a létezési módja, amelyben a siratódalát elmondó egyes gazdaként felelősséggel élő részessé változik át. A kereszténység ebben a ciklusban nemcsak egy vallás, a nagy szekularizálható �világvallások egyike, hanem az emberi élet folyamatossá alakítója, értelmezője, az egyes emberek panaszainak orvoslója. Ugyanígy a család, amelynek regénye is ez a versciklus, nem nyűg, teher, fájdalmak forrása, hanem éppen az egyes ember csonkaságainak kitöltője. Létforma, amely nélkül az ember csak síró – panaszkodó – kétségbeeső egyed. Mindegyik strófa ezért mutatja fel egyszerre a panaszdalt síró egyes embert és a családban élő, a teremtésben helyét elfoglaló személyiséget, a gazdát. Akinek létezése csak ezzel a gazda-léttel szervülhet bele a teremtett világ egészségébe. A gazda, a felelősséggel a létezésbe magát beleélő ember apoteózisa a versciklus. Az európai ember mélyrepülésének ellenemondó, személyiségét vállaló, mégis származtatottságát tudatosító létező. Hangsúlyozom: nem ideaember! Személyiség, aki megküzd a benne lévő esendőséggel, daccal, pusztulást eredményező kiválással. Minden versszak egy-egy újabb megmerülés ebben a végeérhetetlen küzdelemben. Állandó veszteséget hordoz magában a gazda: gyászt, pusztulást. És jaj neki, ha visszafordul, bezárkózik önmagába: „furcsa emlékek sejtekbe kódolt könyvtára” marad, „önmagunkból önmagunknak épített múzeum”. „A test csak egy csapda, magányunk záloga”. Mert kiben nincs meg mindez? Ez is mi vagyunk! De ennek ellenére keresi azt az illeszkedési lehetőséget, amely a csonkulások ellenére létezése egészségét indokolhatná. „szabadsággal fizetnek, ha visszaadjuk”? Hogyan? Ha lemondunk róla? Inkább ha kiteljesítjük, összekötve a létezéssel, múlttal-jövendővel, és így éljük le a kimért szakaszt, a ránk osztódót. Kihasználva lehetőségeit, hasznosan mindenki számára. Mint a szelet kenyér: levágott darab, de egyben az egész kenyér része. Mi virágzik ki ezekben a versekben az egyes emberből? „A félelem gyöngéd lüktetései pillangóként hasították az eget”. Mi is ez a félelem? Nem külső erőktől való hőkölés, belsőnkben létező, virágzó erő ez is. Megkötő, lekötő, magunkba visszafordító: „Mert attól félünk a legjobban, hogy jobbak legyünk.” Micsoda csapdák az egyes ember számára. A könnyebb ellenállás, a látványosabb megszólalás, a költőileg hálásabb tematika? Mit szegez szembe ezzel? „Minden átmentés, átörökítés a testből táplált jövőbe, a vérrel bearanyozott reménységbe.” És akkor itt vagyunk a kötet kulcsszavánál: vér. A testen átáramló, ereken száguldó valami, amely elapadhat, elszáradhat nélküle az ember. De éltető is, sőt összekötő: a mindenséggel összefogó. A vér, a mártírium áldozata, mely az ikonok glóriájával bearanyozza a felemelkedő vesztes-nyerőt. A mindenség sugárzását belélegezve magába fogadó életerő. Egyszerre fogyó és növekvő ereje a testnek. Kapcsolatát szabályozó: jó és rossz felé fordulását egyként támogató. Ezzel a vérrel képes az ember magára maradni, lepusztulni és kötődni, kivirágzani. Keresem a helyszínét ennek a kivirágzásnak. Mintha a létezést magát próbálná körülírni: „Bizonytalan létformák tétova találkozása megnevezhetetlen helyen és időben.” Ez a poétikai ellenpólusa a nyitóképnek, melyben a februári reggelben a gazda elindul szőlejébe, tanulni az öreg varázslótól. Az öregember tanítása tulajdonképpen az egész strófás történet, mintha belépnénk egy Kalevala-szerű rejtelmes nevelődésbe. Elkezd minden egyszerre sokszínűvé válni. Millió lehetőség szakad az egyetlen emberre, abból kell ki- 131 �választani a maga számára az egyetlen módját a jól termelésnek. A bizonytalan, tétova, megnevezhetetlen megmarad-e bizonytalannak, tétovának, megnevezhetetlennek, poétikai helyszínnek, vagy életszerűen kivirágzik, a gazda „megtanulja”, mi kell „az igazán jó terméshez”. És most vegyük magát a címadó leányt. A háromlábú ló, a háromlábú kutya, a csonkaság, a töredék létezési formák indokoltak ebben a kiegészülésért kiáltó versciklusban. A címadó leány ugyanakkor a családféltő gazda felelősségének vissza-visszatérő kiéneklése. Sokáig ezért a szereplőért nem írtam erről a ciklusról. Pedig ez köt össze személyileg is vele. Hiszen nekem is van egy hozzátartozóm, aki hasonlóan a kapcsolat, a felelősség és a veszélytudat libikókáján libeg családi életünkben. Meg kellett értenem a ciklus egészének felelősségre kihegyezettségét, hogy ennek a balladásan esendő, siratnivaló leánynak a veszélyeztetettségét el tudjam helyezni a kompozíció egészében. A Kassák-mottó hozza a veszélyt. Mint ahogy minden, mi emberi, veszélyeztetett ebben a ciklusban, és minden siratnivaló, ha nem tudjuk a létezésben megnyugtatóan – mondhatnám: keresztény módra – elhelyezni létét-nem létét. A leány által kerül a versbe az emberi veszélyeztetettség. Másrészt az ember érzelmi életének fontos eleme: a gyász átélése. A leány Iphigeneia, a feláldozott, akinek megsiratása és újra támasztása, létezésében elhelyezése a ciklus egyik egyszerre poétikai és tematikai magaspontja. Mint ahogy egy másik mitológiai elem is megjelenik a ciklusban. A csodaszarvas, amelyik egyszerre a magyar mitológia csodaállata, és egyben a Mória-hegyi bibliai megváltottság, az áldozati állattal felmentett ember elénk 132 idézője. És ezzel egy kicsit a leány-Iphigeneia alakja egyben Izsák szerepét is betölti. És ha már egybelátom a balladás leány-Iphigeneia és Izsák áldoztatását, az egész versben azt a látomást vélem megverselődni, amely a bibliai hagyományból ismerős: Izsák a feláldozás előtti pillanatban látja megnyílni az egeket, és szinte az Úr színeváltozását átélő kiválasztott apostolok látomását is előre látja, a dantei istenlátomást előlegezi meg. Ők látták, Izsákét nem meséli el a Biblia, az apostolokét csak körülírja a nagy fehér fénnyel, a költő Dante, szavakkal próbálja utána írni. L. Simon László erre nem vállalkozik. Az avantgárd beszédmóddal fogalmilag gondolkozik el felőle. Tematikájában így a ciklus egyszerre az ősmagyar, a görög és a bibliai felajánlás elismétlése, és az ennek feloldásaként megjelenő létezésben elhelyezettség megérzékítése. Kérdezem magamban: a ciklus cselekménye a szentmise misztériuma? „Ki hallja meg föl-fölkiáltó harangjaimat” kérdezi a Tisztaság Könyve dörömbölve, és válaszolja rá: „hiába minden zárt kapuk előtt állok”. És erre mondja a sirató-példát: „tudom hogy a lány fehér ingecskéjében meghal ezen az éjszakán”, siratva a „mi sorsunk”-at. Mégis ellenében a hasznos cselekvés szólamát szegezi: „mi tavaszesőt és vaszöldet énekelünk az embernek.” Így Kassák a múlt század siralomvölgyében 1926-ban, amikor nincs már remény messianisztikus álmokra a tisztán látók szemében. De van az „Én KASSÁK LAJOS vagyok” megszerkesztett biztonsága. Az emberi méretű örök küzdelem és az örökkön adott lényeg. És mi következik ebből a mai költő számára, hogyan fogalmazza meg a maga „Mi dolgunk a világon?” kérdését, illetőleg a kérdéssel előhívható léthelyzetet a kor embere körül? Kassák �után a század előhozta a poklok poklait, a kétségbeesés megannyi embert gyötrő kielégítetlenségét. Lehet-e mégis, ezzel szembesülve az esélyes küzdelem jeleneteit kivallatni a jelenetekből? Lehet-e Izsákkal, szívén a tőr hegyével megláttatni a folytatást? A folytathatóság esélye ennek a versciklusnak a lényegi kérdése. A mulandóságba épülő továbblépés lehetősége. Megszólal a ciklusban a „remény” szó. Nem az egyedi lét, de az emberlét folyamatosságának megépülésében. A gazdalét értelmének megfogalmazása. A ciklus esélye: az egyes ember gazdalétének kérdésére megkaphatja-e a létezés egészének gazdájától a feloldó választ. Ne helyette, ne az ő nevében próbáljak válaszolni. Olvasása során a szöveg egészének kérdezésmódját igyekszem beleépíteni személyes létezésem kérdezésmódjába. Kérdezni tanulok ettől a bajokat és reményeket kibeszélő versciklustól. (Magyar Műhely, Budapest, 2009) E LMY J ÓZSEF Variációs formákból költői nyelvezet Nyilas Atilla: Szerelemgyerek A kötet címéről annyit, hogy vigyázat: a „szerelemgyermek” szónak itt nem az a jelentése, ami A Magyar Nyelv Értelmező Szótára 1992-ben megjelent VI. kötetének 219220. oldalán található: „szerelemgyerek fn szerelemgyermek (vál) Házasságon kívül született gyermek. – »Az az átkozott Raoul… Kegyelmet kap (hogyne kapna, mikor egy marquisnőnek a szerelemgyermeke). JÓK. Ha elfelejtettem volna mondani, most vallom be, hogy én: szerelemgyerek vagyok.« KRÚDY” A kötet címének jelentését a 98. oldalon közölt költeményben találjuk meg: „Szerelem minden / gyermekszerelem, / gyermek minden / szerelemgyermek– // minden szerelem / szere- lemgyermek / minden gyermek / gyermekszerelem. // Szerelem minden / szerelemgyermek, / gyermek minden / gyermekszerelem – // minden szerelem / gyermekszerelem, / minden gyermek / szerelemgyermek.” (Hallgatom) Ez a költemény, és mint megmutatni szándékozom, az egész kötet, a magyar költői nyelv újabb fordulatát képviseli. Egy olyan nyelvparadigma meghódítását, amely korábban csak nagyon helyhez, alkalomhoz, modorhoz, nyelvi stílushoz – a láncmese, a bájoló, a gyermekmondóka, a katalógusköltészet és a litánia formájához kötött alakjában volt használatos. Igazából csak úgy „működött”, hogy az eleven „magas” költészetben nem működött. 133 �Metaforával élve holtkézi nyelvbirtoklást jelölt, megkövült metaforákat, azokat a ragokat, képzőket, amelyekkel a mindennapi élőnyelv, vagy a költészet vele szimbiózisban élő nyelve, csak kivételesen, idézetként, díszítő elemként élhet. Petőfinél, Aranynál nem tűnik fel. Arany Laci és Arany Juliska viszont már gyűjtött ilyen népi szövegeket, formaverseket, láncmeséket. Gyulai Pál pedig utánozta is a formaversek, láncmesék logikáját. De arra ő sem gondolt, hogy „magas” költészete nyelvévé emelje. Egyes költemények jelzik, hogy jeles költőink tudnak erről a nyelvről, kiválóan alkalmazzák (Juhász Gyula: Anna örök; Babits Mihály: Fekete ország). Weöres Sándor minden formában s minden mennyiségben műveli, esetrőlesetre a saját költői nyelv mintegy „idézőjeles” változataként, s ilyen, noha rendszerint láthatatlan bélyeggel tág ciklusokban is felhasználja. A teljesség igénye nélkül: Huszonnégy melódia (Egybegyűjtött írások, Magvető 1970, I. 116137), Maláj ábrándok (I. 156-158), a Rongyszőnyeg 160 darabja (I. 363-438), Harminc bagatell (II. 376-388), a Magyar etűdök 114 darabja (II. 65-115). Közben egészen újszerű, de mégis csak „idézőjeles” variánsokat is létrehoz (Fughetta II. 278). Nem egy ilyen darab drámai műveiben fordul elő, például A holdbéli csónakosban a Túl, túl, messze túl… kezdetű önszerkesztő lírai briliáns (I. 515). Ettől eltér Nyilas Atilla esete. Egyes költeményeket itt is felfoghatunk „idézőjeles” mutatványdarabokként, de ugyanakkor úgy látom, minden alapom megvan ahhoz, hogy bizonyítsam: Nyilas Atilla megteremtette az állandó átmenet lehetőségét ehhez a formanyelvhez. Úgy látom, hogy teljes költői intenzitású, a költészete számára mindig készenlétben álló formanyelvként 134 az ő verseiben jelent meg először. Még első kötete előtt beleszerettem egy kis versébe, az akkor még csak kéziratban létező Nemél-be. Az is ennek példája. A Részesülés című első, az Argumentumnál 1996-ban megjelent kötetében még ő maga is külön keretbe, a „Ráolvasások” című ciklusba foglalta az ilyen költői nyelv verspéldányait. Ebben a kötetben nem lehet észlelni: van-e más. Ami formálisan egészen eltávolodik a formaverstől, annak merevségét lehántva vagy felcsigázva: az is az. Hogyan működik ez a régi-új, de csak legújabban egyetemlegesen szalonképessé tett költészetnyelv? Szinte túl egyszerű, túl átlátszó matematikai szabályok, mindenekelőtt variációs szabályok működtetik. Vegyük például a kötet címadóját, az imént idézett Hallgatom című költeményt. Ez a vers mindössze három szót használ: szerelem, minden, gyermek, illetve szigorúbb megkülönböztetésben még két összetett szót – a szerelem és a gyermek szavakból összetett gyermekszerelem, szerelemgyermek szót. Ez még így is csak 5 szó. Áll pedig a vers összesen 24 szóból. Az írott szöveg alapján nem nehéz kikövetkeztetni a variációs szabályt, a teljes variáció-sorozat tagjait, egymásutánjukat és az egymásra következésük szabályait. A vers egésze kimeríti e szabályrendszer lehetőségeit. Ez a „kimerítés” kényszeríti ki a vers befejezését. Ugyanúgy, ahogy, mondjuk, a Sestina is kimeríti egy rímszó-rendszer valamennyi lehetőségét. (Ne felejtsük: a Sestina teljes szavakkal „rímel”, nem fonéma-együttesekkel.) Nos, ez csak egy példa, csak egy rendszer, egy variáció, illetve egy verslogika-típus. Hogy a Hallgatom című vers logikájával párhuzamos logikával – algoritmussal – egy egyetlen sor híján 80 soros költemény is felépülhet, arra példa az Atilla-saga (76- �78). Van persze arra is példa, hogy az algoritmus fonémákon, a fonémák hangzás-, illetve írásképén alapul. Ilyen az Édes Anna első és második része (33): „Anna, Anna, Anna, / szavamra: szavanna, / málha, málna, manna, / kamra, szeneskanna, / kályha, szalma, alma: / hozsanna, hozsanna. / */ Anna vegetáriánus. / Ha Anna enne húst, / nem lenne vegetáriánus. // Anna antialkoholista. / Ha Anna inna bort, / nem lenne antialkoholista. // A bornemissza, húsnemessze, / velünk / enne, inna, Anna.”(33) Ha valamit kifogásolhatunk, az az első rész ötödik sorában az „alma” szó, mert ez a hosszú „n” („nn”) hiánya miatt „kakukkfióka”. A második rész harmadik három sora viszont mesteri összegezés, beleértve az eleddig ismeretlen „húsnemessze” szó léteztetését is. Van egy még teljesebben fonetikai rendű költemény is a kötetben: a Keresztlányom nevére (83). A kilencszer három (azaz huszonhét) soros költemény mindössze az „Anna, Hanna, Johanna” nevekből és a „de, nem, hát, tehát, így, jó, és” szavakból áll. Zeneisége folytán érződik valami rokonság közte és Kosztolányi Ilonája között, de a rokonság nem szerkezeti. Ennek a versnek a logikája nevenként érvel és tagadással, ellentételezéssel s egyéb viszonyítással halad előre: „Anna, de nem Anna / Nem Anna, de Hanna…” Hosszú volna ettől a pregnáns matematikai rendtől lépésenként eljutni a variációs forma bonyolult teljesítményeihez, amikor is a költő például képes „megbeszélni”, sőt „kibeszélni” magát a variációs formát is. Ilyen például a Szilva (81-82). Ez már a Petőfifajta „ne válasszunk magunknak csillagot?” rendű-rangú költői elbeszéléstípust is beleérti a műveletekbe. A születendő gyermek számára folyó névke- resés fokozatai és beszédes kommentálásuk abban kulminál, hogy kiderül, a végül választott név eleve kézenfekvő lehetett volna: „Nem tudod, és nekem is most esik le, / Hogy hivatalosan ugyan nem, / de a családban így hívták nagyapám, / lapot is címeztek így neki, / éppen őt, kinek keresztnevét / talán legelébb vetettük el, / kinek feleségéről lányomat neveztük, / kinek a fia fogadott örökbe – / a vezetéknév szintén tőlük való. // Messzire mentünk a nevekkel, / és a legközelebbre érkeztünk: // Mama zöngéihez.” (82) S itt kellene szólni, s nem röviden, a formula-versből fakadó formákra épülő „szabad vers” természetéről. A most idézett vers is példa lehetne erre. De nézzük meg például a Virágvasárnap viráglitániáját. Helyenként csak virágnevek felsorolása, jelzővel, jelző nélkül, a virágénekek („Teljes szegfű, szarkaláb, / Bimbós majoránna”) modorában, itt-ott egy- vagy félmondatnyi kommentárral („a nárciszok nem olyanok, mintha beszélnének…”) A költeményben kezdetként, s odébb visszatérésként is feltűnik, tagolásul, egy-egy rövid 3-4 soros beszúrás: „Itt is virág, / ott is virág, / ezt szeretem. / Ezt nagyon.” S végezetül: „magyar és török szegfű, kardvirág, / erdei pajzsika, mimóza, / tuba-, csipke-, őszi- vagy csak rózsa, [Kiem. E. J.] / és az ámen: a ciklámen.” (28-29.) A párhuzamos szembesítés, haladás, a párhuzamosok virtuális találkozása nemegyszer a tipográfiai formákban is megjelenik: Kállai kettős (87), Székesfehérvári etimologizálás (108). De tipográfiai alakzat a közeli, részleges változtatással történő ismétlés is: Unokahúgom s -öcsém ha beszélget (88), Összehasonlító sorsanalízis (89-90), A házunk melletti villamosmegállóban (117), Mikor adjam át? 135 �(122). Előfordul, hogy a költői dramaturgia eszköze egy-egy strófa formális, teljes megismétlése: Késő este érek haza (135). Prózában: Itt, a lányom óvodája előtt leüthetnek, megkéselhetnek, de méltóságomon nem csorbíthatnak. A vers: „Itt / a lányom óvodája előtt, / itt, / ahol a lányom óvodája van, // itt / a lányom óvodája előtt, / itt, / ahol a lányom óvodája van: // leüthetnek, / megkéselhetnek, / de méltóságomon / nem csorbíthatnak. // Leüthetnek, / megkéselhetnek, / de méltóságomon / nem csorbíthatnak.” Van, ahol az előadás katalogikus teljessége az elbeszélés láttató teljessége, terjengése, sokasága: Móci homokozik (97), Illa berek („Isten óvja a motorosokat” jelentéssel) (106-107), A házunk melletti villamosmegállóban (117) Bohém rapszódia (126-128), A kis ceruza (140), Éloa örök (143) és a jambikus Atilla városában (94). Összeszedhetném a kötetből a láncmese, a bájoló, a gyermekmondóka, a katalógus vagy a litániaforma tiszta példáit, de félek, hogy az ilyen példálózás leegyszerűsítésre csábít, holott az új költészetnyelv paradigmája legfőképpen nem a priméren egyszerű formákban, hanem az összetett formákban, s még inkább az ilyen vonatkozású formátlansággal is összekapcsolt formákban nyilvánul meg. S akkor átmegyünk, ha teljességet akarunk, az épphogy csak megformált, de különböző formaidegen gesztusokkal fölemelt, elmélyített költeményvilágba, amelyben a formaalakítás szabadságfoka lényegesen magasabb. Abba a világba, ahol ugyanabban a formában, amelyben megszólal, el is némulhat a szóló. Nézzünk meg egy ilyen példát: „»Véres és szomorú misztérium«, / véres és fehér, / véres és szomorú. / Én nem készültem papás műtétre, / csak 136 miután láttam a kölyköt, / az anyját kerestem. // Kerestem a nőstényt, / állat a társát, / szimatoló állat a sebzett állatot. // Kiterítve feküdt, / vérrel-verítékkel, / keményen dolgoztak rajta. // Véres és szomorú misztérium, / véres és fehér, / véres és igazi. (Misztérium, 61.) A történés sor fő eseménye minden strófa első sorában adva van. Ennyi itt a formaversből származó alap. Itt a poétikai varázslat az a kép, amelyet a „keményen dolgoztak rajta” mondat sugall. Ez itt a kimondott kimondhatatlan. Ahol a vers valósága és az életvalóság egybeesik. Ez megy legmesszebb, tulajdonképpen egyfajta illetlenségig hatol a megrázó élmény zsigerekig ható felidézése végett. Talán ki kellene gyűjteni a kötetből azokat az állításokat, kitételeket, sorokat, szakaszokat, amelyek ilyen megismételhetetlen költői mutatványnak tetszenek. Csakhogy egy ilyen gyűjtemény akkor érvényes, ha tartalmazza a példáknak a szóban forgó költeményben betöltött funkcióját is. Tulajdonképpen illőbb volna a magas poézishez, ha egy-egy ilyen végvagy magaslati pontról kezdem ennek a bensőséges, végsőkig személyes kötetnek a bemutatását, amely Zemlényi Attila ajánló szavai szerint „a Nyilas család kompakt, ám átfogó története, átpoétizált események himnikus szőttese. Akár misztériumjáték is lehetne, szinte liturgikus dramaturgia szerint lépnek működésbe a versek a család, gyerek, a szülői szeretet szentsége körül”. Azt hiszem azonban, hogy az én profán megközelítésem sem profanizálás. Jelzi, hogy az ilyen tapogatódzással talán a vakságra ítélt hitetlen ember is megérintheti a poézisben azt a fenséget, ahol „numen adest”, ahol az istenség lakozik. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2010) �D EBRECENI B OGLÁRKA Penészfoltok, faggyús homály, utómunkálatok Kollár Árpád: Nem Szarajevóban Több mint egy éven keresztül halogattam, hogy megírjam ezt a recenziót. Talán azért, mert én magam is számtalanszor elvicsorogtam már a kennel falának, hogy „Leginkább faltólfalig terjed a vadászterület” (Jelentés az egyszemélyes törzsről), és túl sokszor éreztem, hogy „átszövi / szépen a semmi a formát” (Utómunkálatok), hogy „Foszlanak zivatar után/az ujjak közt a másnapok” (Galacsin), míg „penész kúszik pihenő tenyeremre” (Esős évszak), és „túl sokszor piszkált bőröm alá az ideges hajnal” (Vackot kapar), miközben „mást se akartam, csak a mára foldozni még egy holnapot” (A hideg lapok mohikánja), és egyáltalán nem értettem, „mikor híztam bele ebbe az ismeretlen testbe.” (Megfeszült akkor). Léteznek olyan időszakok az ember életében, amikor nem akar arra gondolni, hogy nem tesz mást, mint „szüntelen döfködi a semmit” (Mint a bika, kit a szokott), amikor nem akarja érezni az elmúlás hiábavalóságát. De nem ez volt az egyedüli oka annak, hogy nem írtam meg a recenziót. Túlságosan vizuális típus vagyok. Pontosabban audiovizuális. Magam előtt láttam a szerzőt, amint lemeztelenedik és elszégyelltem magam. Nem tudtam, miért, hiszen ő akart lemeztelenedni, mégis. Aztán rájöttem. Mivel nem beszélt, a szó szoros értelmében, úgy tűnt, mintha kihallgatnám a gondolatait. Hallottam a hangját, mialatt néztem őt, olvastam a sorait. Mé- száros Márton így ír Kollár intim gesztusáról: „… szövege messzemenően személyes […] »kihallgatott« beszéd, az olvasótól elforduló monológ.” (Vajdasági Magyar Digitális Adattár, http://adattar.vmmi.org/index. php?ShowObject = konyv&id = 314) Amikor meglesek valakit, márpedig sokszor megteszem, szinte kivétel nélkül kéjes érzés kerít a hatalmába, perverz szenvedélylyel szomjazom a másra, a másikra, a kukkolásra. Izgatottan sürgetem a történéseket, vagy elnyújtom a szeánszt, ameddig lehet, de undok módon csak a saját kielégülésem érdekel. A Kolláreset más. Nem tutititkos leselkedésnek, peep show-beli élvhajhászásnak indult. Semmit sem sürgettem vagy nyújtottam, mintegy csendestársként szívtam magamba a gondolatait. A költők jellemzője lehet egyfajta narcisztikus-exhibicionista attitűd. Kollár Árpád sztriptíze azonban nem magamutogatás, nem kimódolt dolog, hanem a létezés lenyomata. Ezzel hoz zavarba. Kíméletlenül őszinte, amivel engem (minket, olvasókat) is lemeztelenít. Önmagam (önmagunk) előtt. Olykor édeskés a stílusa, máskor kissé patetikus, sokszor metsző, kegyetlen. Az eklekticizmusra hajlamos, emlékek között kutató lírai én folyamatosan átlényegül, szembesül saját végességével, a pusztulással, miközben szülőként, társként, alkotóként éli mindennapjait. Szereti, igenli az életet, még akkor is, ha hiába137 �valónak tűnik ez a szeretet. A létezés abszurditását különböző motívumokon keresztül érzékelteti, szükségszerűségét azonban nem tagadja. Elidegeníti a teret, a testet, az időt. Az emlékezetet megbízhatatlannak tartja, a memóriába raktározott fényképeken torz formákba merevednek a pillanatok, elmosódnak a fontosnak hitt események körvonalai. Balázs Imre József jól látja, hogy Kollár „a memória könyvét is írja” (Tíz mondat a szarajevói buszokról, Reflex, http: //reflex.korunk.org/?p=254), a távolság-közelség problematikáját azonban, a veszteségek tételesnek nem nevezhető felsorolásával és Czipor Adrienn zseniális grafikai munkájának segítségével a térbe vetíti. A könyv borítóján Szabadka 1887-es térképének manipulált, penésszel borított részlete látható, belső oldalain eltűnt épületek keresztmetszeti rajzai jelennek meg. A szerző bár Zentán született, szülővárosának Szabadkát te- 138 kinti. A múlt, a tér és az idő értékelésekor logikusan a kezdetektől indul, a startmező azonban nem a lineáris történelemszemlélet origója, inkább cseppjeiben itatja át a jelent. A kapott, hozott értékek belénk ivódnak, segítenek elhelyezni, megérteni önmagunkat, közegünket, az identitásteremtés fontos kellékei. Szarajevó sem lóg ki a sorból. A bosnyák fővárosban történtek nélkül nem lehet a Vajdaságról beszélni. Az ott megtapasztalt életérzés, begyűjtött élményanyag azonban besimul a többi közé. Szarajevóban nem csak Szarajevóban vagyunk. „szarajevóban nem lehetsz turista”, mondja Kollár. Talán máshol sem, ha a turistákat gondtalan hedonistáknak képzeljük. A felszín megkaparása után ugyanis óhatatlanul a mélység feltárása következik. (Fiatal Írók Szövetsége, Hortus Conclusus 21, Budapest, 2010) �H ALMI N IKOLETT „Adott koordináták” k. kabai lóránt: klór Érett hangon szólal meg k. kabai lóránt negyedik verseskötete, amely hang – hogy egyik versének címére utaljak – „adott koordináták” között, tudatos szerkesztéssel, következetesen felidézett és felülírt hagyományok rendszerében olyan témák megfogalmazására alkalmas, mint a szerelem, az én, a nyelv, a kimondhatóság, a test, a szenvedés és szenvedély kategóriái. A három versciklus egyben három, jobbára eltérő tematikát jelent: az első, jöttment című csoport olvasatomban a beszélő én identitáskeresése, az önértelmezés variációinak összessége, amely a személyesség megfogalmazásainak lehetőségei mellett a saját nyelv/költői beszédmód/irodalmi kontextus rögzítését is jelenti. Struktúráját, retorikai teljesítményét tekintve érdekes számomra a [széljegyzet] című szöveg (25), amely a fogalmak definiálhatóságából és egymáshoz való viszonyából (pl. „én”, „ő”, „ember”, „segítségre szoruló” stb.) bontja ki az önazonosság kérdését. A narratív jelleg (hiszen a fogalmak egy személyes, alanyi történetben bukkannak fel), valamint az enjambement-ra épülő forma egyaránt az élőbeszédszerűség hatását kelti, és izgalmas feszültségben áll azzal a definitív megfogalmazással, amely szintén jelen van a szövegben. A nyelv retorikai lehetőségeit aknázzák ki (többnyire igen termékenyen) a ciklus azon versei is, amelyek egyegy közismert, adott esetben kultikus szövegre reflektálnak. Ilyen a Kantra utaló, nemzedéki élményt is magába foglaló a gyakorlati ész kritikája: „két dolog tölt el rémülettel: // a csillogó üresség a fejekben, / és az elragadó közöny bennem” (29), de figyelemre méltó az egy tiszta tárgy megtalálása (töredék td-nek) is, amely természetesen jóval több, mint stílusgyakorlat (32). Nem mondható ez el a harmadik (lomtár) ciklusról: ezek a versek kísérletek, minden szöveg avantgárd játék a tipográfiával vagy szóhangzással, szójelentéssel, de nem képes termékenyen újragondolni a hagyományt. A második, semmi de ciklus versei a szerelmi líra tárgykörébe sorolhatók, a lineáris olvasás során a szövegek egymással is dialógusba lépnek, szinte felkínálják magukat a történetként való olvasásnak. Minden bizonnyal ebben a szakaszban szerepelnek a kötet legpontosabb versei, azonban nemcsak ezért, hanem a leplezetlennek tűnő alanyiság miatt is szerethetőek ezek a szövegek. Természetes „ismerősséget” hordoznak az olyan sorok, mint „szórakozottságod beváltod szidalomra és számonkérésre”, de nyelvi magabiztosságot tükröznek (és időnként Kemény István költészetét idézik) az olyan megfogalmazások mint „míg az utazó elcsíphető fényeket keres / mozdulatma139 �radékokat / mint penészes istendarabkákat a kutya.” (velence süllyed, [83]) Ahogy a fenti sorok is jelzik, a klór jelentősége, tétje a beszédmód „komolyságában” és „őszinteségében” áll, vagyis abban a nyelvi leleményben, amellyel képes olvasójára ilyen hatást gyakorolni, és amely egyrészt a már említett, a beszélt nyelvet idéző szövegszerkesztésnek, másrészt a narrativitás sajátos alkalmazásának, harmadrészt tematikus értelemben a beszélő én kitárulkozásának (például a fizikai, testi létezés finom megfigyeléseken alapuló bemutatásának) köszönhető. Ezt az önleleplezést támasztják alá a kötetborítón és a ciklusokat elválasztó oldalakon szereplő fényképek is, amelyek a test egyes részleteit ábrázolják: a cikluscímek testre írása a kötetben szövegszerűen is emlegetett referencialitást is célozza, mintegy ironikusan játékba hozza. A klór izgalmas, figyelemre méltó kötet. Kérdés, milyen irányban változik k. kabai lóránt beszédmódja a következő kötetben, változó koordináták között. Kíváncsian várom. (JAK + PRAE.hu + Szoba Kiadó Miskolc – Budapest, 2010) B EDI KATA „Két mondat közt” Deres Kornélia: Szőrapa „Jól van, itt legyen vége / Gyerekkor, tűnj a fenébe...” – szólal meg rögtön egy (Kaukázus) szám a fejemben, amint Deres Kornélia verseit olvasom, mert ez ugyanaz a leszámolni vágyó dacos hang. A szellem felnőhet, de a korai emlékek a lélek legmélyébe vésődnek, nem múlnak el a gyerekkorral, újra és újra feltörnek, és nem lehet nem törődni velük, holott tudjuk, már a múlthoz kell tartozniuk. Ebből a feszültségből születtek a színfoltokból, álomképekből, fényből és árnyékokból szőtt, főként az apa alakjával küszködő, álomképszerű versek, melyek most a Szőrapává álltak össze. Első kötet, egy 140 fiatal költőé, aki lírai világában egy lidércekkel teli gyerekkort fest: Ayhan Gökhan Fotelapája jut még eszembe, és arra gondolok, hogy ezek a kötetek egyben egy generáció gondolkozásának lenyomatai. A Szőrapa vékonyka füzet, sárga borítója közepén fénysávban úszik egy meghatározhatatlan alakú, térbeli geometrikus üvegtest/üvegház, benne üres fotel. Molnár Tamás illusztrációja ez is, ahogy a kötetet színesítő többi öt. Gyerekrajzhoz hasonló, vízfestékkel alkotott művek, melyek valóban a versek vizualitását szemléltetik: színre és formára váltják a szavakban elmeséltet. Így láthatjuk pél- �dául, ahogy apa „Reggel autóval indul bekeríteni / a fényt.” (Délután szobrokat). Mesekönyvbe illő rajzok és mesélő sorok: egy lánynak és apjának a története bomlik ki. Kiemelt mozzanatok egy szürreális világból, melyben a hierarchikus viszonyok folyton változnak, mert apa folyton változik: hol zsarnok, hol nyomorult alak, vagy akár gólem (Gólem), így az elbeszélő is hol együtt érző, hol vádló. A cím eleve kijelöli azt a pozíciót, melyből a lírai én szól. A Szőrapa kifejezés utal a szőranyára, mely eredetileg egy kísérleti eszköz volt, a kismajmok számára a szeretet, biztonság pótlékát jelentette. Szimbólum, melyhez szomorú irónia is társul: „Mert ha még az anyát is lehet pótolni, hogy ne lehetne az apát” – írja Kemény István a fülszövegben. A múltjával farkasszemet néző lírai én szól a kötetből, mely a verseket mint gyöngyszemeket fűzi fel. A Szőrapa finom fényű, mégis nagyon súlyos érzelem- és gondolatvilágú alkotások lánca, mely a pótlékot kereső és a már saját kísérteteivel szembenéző én erős hangjának egyszerre ad helyet. A verssorok kibogozhatatlan viszonyokból szőtt tragikus és groteszk valóságról mesélnek. Erre az imaginárius világra látunk egy-egy jól megválasztott részlet kiemelésén keresztül. Például egy szőnyegmintán át, melyből az egész gyerekkor kibontható, „Vonalai vezetik ezt a nem túl erős / hideget, amit az öregember szelleme / hagyott itt” (A szőnyeg). A szenvtelen, sokszor ironikus „elbeszélésmód” mögött a fájdalom sejlik fel, ahogy azt például a Gyulladásban is olvassuk: „Apa keserűt iszik, attól könnyes. / [...] elmossuk a poharakat, / legyen mihez nyúlni.” A gondolati ritmus a szimbólumokká emelt hétköznapi szavakból, és az ezeknek megágyazó, ezek jelentését ár- nyaló, telítő kifejezések váltakozásából épül fel. „Két mondat közt múltál el, jól emlékszem. // Hányszor építettük fel az üvegházat, / nem tudom, és azt sem, végül kettőnk / közül ki fulladt meg benne azon a télen.” – olvasom a kötet utolsó versében (Nagy levegő), amivel a lírai én a gyerekkorát is lezárja; ugyanakkor ki is jelöli azt a helyet, ahonnan legjobb „rálátás” nyílik a kötetre. Megidézi mindazt a szimbolikát és érzésvilágot, melyekre a versek épülnek, de már a továbblépés, a gyerekkorból való feltámadás/ébredés öntudatos hangján szól. Üvegház, fény (mely összerántja a pupillát), árnyak, árnyék, a „normális élet” hiánya, és elkopó családfa – a múlt néhány darabja, és néhány, az apa alakjához kötődő szimbólum, melyek most itt állnak, szorosan egymás mellett, öszszegzésként. Jelentésüket, jelentőségüket ismerjük, hiszen az eddigi versek is ezekre épültek, s adták meg e mitikus, szürreális világhoz a támpontokat, rajtuk keresztül tudunk tájékozódni, s rajtuk keresztül leshetünk be az „üvegház összesűrűsödött homályába”. A szavakba préselt érzésekre, melyek értelmezése, összefüggése a fájdalom, a tragikum végtelenjébe visz. Az utolsó vers mellé (után) olvasva az elsőt (Pedig apa), egyfajta sajátos keretezést vehetünk észre: úgy adja meg a „történethez” szükséges fogódzókat, ahogy a Nagy levegő „összefoglalja” azokat, s ezek „tudatában” nyitja ki az ajtót a fénynek. A kettő között pedig egy megálmodott vagy elképzelt gyerekkorba látunk, amihez a kulcsot a fény, lámpa(fény), üvegház, a „zöldek”, a bőr, a szív, a cukor, pohár, keserű (Gyulladás), a kávé, az álarcos lányok, az olyan furcsa alakok, mint egy bohóc vagy erőművész, és a hozzájuk kapcsolt lidérces asszociációk jelentik. Ezek váz- 141 �ként tartják a verseket, ugyanakkor hívószavakként csalogatják elő a mögéjük rejtett bonyolult érzésvilágot. Az apa alakjához attribútumként kapcsolt üvegház kifejezés önkéntelenül is előhívja az üvegbúra alatt nevelt rózsa közhelyes történetét (A kis herceg), s így kap ez a fejetetejére állított, zavaros szülő-gyerek, ápoló-ápolt viszony saját világán túl is jelentést. Hasonlóan tágítja az értelmezési horizontot A trófeához nem véletlenül választott Sylvia Plath-mottó, vagy a Veszélyesen közel előtt álló B. E. Ellis idézet. A trófeában ráadásul szép, diszkréten megbújó alliterációkat is találunk: „színes / számlák, színtelen foltok, fotók. / Falon (rozsdás karja lóg)”. Párbeszéd ez a klasszikus poétikával, hiszen a régitől nem lehet csak úgy elszakadni; ugyanakkor lehet játszani vele a tagolás révén is: a soráthajlással egyáltalán nem feltűnő módon a szabadvers részévé lehet tenni. Az enjambement a gondolat ívéhez igazodik, mely az érzés töredezettségét követi. Így lesz a verseknek – a véletlenszerűen felbukkanó sorvégi és a belső rímekkel összejátszva – sajátos, alternatív dalszövegszerű ritmusa. Érdekes, hogy bár a versek eloldódtak a klasszikus verseléstől, mégis megőrződött a központozás, megtartja a mondatkezdő nagybetűket. A kötet szerkezeti felépítése törekszik a versekből kibomló világ változásához igazodni. Az első, a leghosszabb ciklus (Pedig apa) a szavakba álmodott gyerekkor képeit festi elénk. A kötet ívében ennek végén jelölhető ki a csúcspont: Az ünnepnél. Címe alapján megható családi eseményre, valami felemelőre gondolnánk, ehelyett egy groteszk módon leírt haláleset a téma, apa halála: „hogy apa egy reggel nem / tudta, hogyan kell felébredni. / Kiesett 142 belőle a rutin.” Most először megjelenik az anya alakja is: együtt ássák/temetik a föld alá apát, „könnyek helyett csak a verejték. // […] Azóta minden tavaszszal / imádkozom, nehogy újra / feltámadjon.” A versek ettől fogva mintha az üvegházba küldött levelek lennének, egyre inkább a távolodás hangja szól belőlük. Már nem az emlékeké, a gyerekkor árnyaié a főszerep, hanem a szembenézésé, az el-/leszámolásé. Ahogy a Génprotokollban írja: „Kikopnak belőlem a gének, ahogy rád gondolok.” A ciklusok is rövidülnek, az érzések komplexitása lassan kikopik, a lírai én végül kegyetlen pontossággal látja történetét. „De nem vagy követhető, mint egy bűnös / vagy történet. Arcod minden tavasszal újranő. / Apám huszonnegyedik alakmásával élek.” (Helyszínelés). A felismerés hangja ez már: a múlt nem kiír(t)ható, csak feldolgozható: „Két mondat közt múltál el, jól emlékszem.” (Nagy levegő). A versek hangvétele úgy mozgatja meg az érzelmeinket, hogy sikeresen elkerül minden érzelgősséget, nyafogást, sértettséget vagy szenvelgést, helyette az árnyaltságon, a dolgok komplexitásának bemutatásán van a hangsúly. Csak a lecsupaszított alakok, mélyről feltörő érzések, hangulatok, színek és helyek kaphatnak helyet ebben a szürreális világban, ebben a finom, és nagyon gazdag költészetben. Deres lírája egy elveszett „üvegházi Csipkerózsika” meséje, aki a végén – túlságosan is valós – gyerekkori (rém)álmából, saját hangjára ébred, ezzel megtéve az első lépést az (irodalmi) nagykorúság felé. (JAK + PRAE.hu, Budapest, 2011) �S ZELE B ÁLINT Éretlen szüret Kinde Annamária: Rózsavér Heterogén, szerteágazó, de úgy is mondhatnánk, hogy strukturálatlan kötetet vesz kezébe az olvasó, ha belefog a Rózsavér elolvasásába. A szentimentális cím nem nyit meg perspektívákat a versek felé, talán épp csak arra jó, hogy cím mögé bújtassa a válogatást. A versek maguk is olyanok, mint a kötet: a szerző mintha egy kirakós játékot szórna szét, amelynek darabjai nem is ugyanabból a készletből származnak – talán kicsit igazít rajtuk – majd kinevezi őket versnek. Így áll össze ez a töredezett, ám töredezettségében is túlzó vers-univerzum, amelynek befogadása és megértése komoly türelmet kíván az olvasótól. Ebben az univerzumban a részek külön-külön élnek, nem igazán válnak egységgé, s nem is sok kísérlet történik arra, hogy valami kerek egész jöjjön létre. A Komoly dolgok című vers négy sorát vehetjük példának, melyek különkülön megállják a helyüket, de nincs, ami egybetartsa őket, sem a vers tartalma, sem a szöveg koherenciája nem segít összekapcsolni ezeket az összedobált képeket. Mindezt még jobban széttagolja a két tíz szótagos jambikus sort követő 16 szótagos, majd az ismét tíz szótagos, vegyes ütemű sor. „A karikából bűvös pára száll. / Ott fenn száguld az őrült nap megint. / Hullaégetők füstjét szimatolják csalódott férgek, / nyitnak a boltok, szimmetrikusan.” (Komoly dolgok) Kinde Annamária általában nem találja meg a nyelvi játék, az érzékeny képalkotás eszközeit, a finom érzékeltetés, kinem-mondva kimondás és a direkt ábrázolás közötti különbséget, szertelen, műkedvelő jellegű költészetet hoz létre, amely nem tud és nem is akar kitörni a szentimentalizmus, a romantika és a szimbolizmus alkotta klasszikus lírai háromszögből. A szentimentális sorok – „A messzi kék egyet (sic!), / hívó utat hát elfeledd!” (Nemtelen bohóc) –, a XIX. századot idéző szóhasználat – „dallja a büszke rózsát” (szembe babám) –, a gyerekes, szenvelgő kérdések – „Tenyeremből elkószált simogatás kinek arcára illenék igazán?” – és a szikár megfogalmazások – „Ma nincs több napirendi pont, csak ez az értelmetlen félelem.” – keverednek ebben a költészetben, s a helyenként modern szóhasználat kicsit sem jelenti a vers modernségét, csak növeli a heterogenitást. Kinde általában ott erős, ahol viszszatér a költészet gyökereihez, a dalhoz, a történethez, ahol van témája, s nem amorf érzéseit próbálja materiális alakba önteni. A dalszerű Csajka-blues vagy a Soha más egyszerűségével, közvetlenségével tűnik ki, a Nyári borban sem erőlteti a fölösleges költőiséget, a Talponállónak van íve, tagolása, története, s tetszetős még az elégikus Vasárnap…, a narratív Még egy szerelmes utcabál, vagy a játékos Zolivers a heverőn is. A gyermeki témájú A nyári kert is meg143 �ragadó a maga melankolikus, kedves, szép hangulatával. Az ismétlések sokszor jót tesznek a verseknek, visszaviszik őket a költészet bölcsőjéhez, a vers inkantatív, rituális funkciójához. Ilyen az Altató, vagy a himnikus Virradatkor meglátom arcodat és a Kiben a virradást köszöntöm. Az Altató amúgy is erős darabja a kötetnek, az „a takarók ölelnek, / míg elfelejt a bánat” sajátos látásmóddal mutatja meg a kiszolgáltatottságot, s hasonló a „gőg hull / szemedből pénz gyanánt” (Hatalom verse). Érdemes lenne több versben is kipróbálni ezt a bölcsebb, tárgyiasabb hangot. Az Esőhálóban ismétlései szintén szerencsések, egységessé teszik a vers hangulatát. Az ismétlést is el lehet azonban rontani: a kántálás teljesen olvashatatlanná teszi a pl. a Kenguru című verset, amely inkább dadaista bárgyúság, mint komoly vers, s hasonlóan infantilis a Ha átmegy a hídon… is. A válogatáskötetben a mondanivaló ismétlődéseit is könnyű észrevenni. Visszatérő elem az Óz és annak szereplői, a Micimackó karakterei, egyéb ragadozó állatok, a visszatérő kép a várfok, az út hiánya, a félelem és a semmi, az elmúló idő, valamint a lemondás; ezeknél izgalmasabbak a másik és az én viszonyát fejtegető versek, s ezeken belül is a tükör, a self, az én problémája, ennek izgalmas lehetőségei: „Ne féld a semmit: / én vagyok” – mondja a Rózsavér. Fojtogató című vers. A kötet a jó értelemben vett én-központúság ellenére sem igazán tekinthető vallomásosnak: sokszor kerülgeti a témáját, célozgat rá, ám nem mondja ki, a maga jólnevelt, kimért módján szimbólumok, képek mögé rejti, mintha a versek beszélője még saját magától és saját verseitől is félne. A bátrabb versekben ennek ellenére megszólal a gyermeki létbe való visz- 144 szatérés vágya, érdekes például, ahogy az Ősz, más világok című vers az elmúlást kapcsolja össze a gyermeki léttel: „vigasztalnál, ne legyek // szomorú s hűvös estben / a talpam simogatnád, / hogy tudjak elaludni.” A naiv, feltétlen bizalomra, védelemre vágyó gyermek szólal meg több versben is, pl. a Panasz holt nagyanyámnak címűben, s hasonló gondolatot fedezhetünk fel az Elrabolt időmet című versben is: „A gyermek sír csak bennem egyedül. / A ráció sarokba állította, ő pedig / simogatásra vágyik, jó szavakra. / Játszani akarna, de idejét elrabolták.” (Elrabolt időmet) A gyermeki univerzummal szemben a felnőttek világa hazug, hiszen ők „fájdalmat titkolni tanítnak” (Érthetetlen), „fátylakat vonnak a világra”. Probléma azonban, hogy a hangulatok, gondolatok közé a tárgyilagos ábrázolás helyett gyakran érzelgősség vegyül, ami elrontja az összképet: „És szenvedek csak mindenért” (Tíz nap). Kinde versei tele vannak személyes mitológiával, privát szimbólumokkal (a bádogfavágó, a hiúz, a lovag, a brukkmadár), melyek nem biztos, hogy az olvasó számára is olyan jelentőségteljesek, mint számára. „A jelképrendszerek arra is jók, / hogy nehezítsék a megközelítést” – írja a költő (A hiúzok természetéről), és ezzel tökéletesen rátapint saját költészetének egyik kulcsmotívumára. Megvilágító erejű még a Csak napra nap című vers is, ebből szándékosan csak az első és az utolsó kettő sort idézem: „Csak napra nap, és mind a te idődből. / De sok mindenre nem voltál még képes. […] / Álmodban könyvek lapozzák / magukat, szintén értelmetlenül.” A négy jó sor között található 10 jóval gyengébb, oda nem illő sor is. Ez Kinde költészetének egy másik tulajdonsága: túlírja a verseket, képtelen �megállni, eldönteni, hogy hol hagyja abba, mintha a megszólalás maga jobban érdekelné, mint a mondanivalója (ez is a beszélés, ismétlés gyermeki vágyával köthető össze). A Tiéd a város vagy a Ha megjön napnyugatról című versek ilyenek: a jó kezdést agyonüti a gyenge befejezés. Mint a következő két sorban is: „Nem látod a párkák kezét. / Nem sejtheted, sorsod mit ér” (Gúzsbakötve). Ezért is szembeötlő, hogy sok esetben a kötöttebb formák jobban illenek költői alkatához: ezek nem engedik elszaladni, mederbe terelik a mondanivalót. Ez azonban nem mindig képes kitölteni a formát – ilyenkor tölteléksorok, kényszerrímek jelentik a megoldást: „de épült neki olyan út, / a vége mély volt, mint a kút” (A jó király). Ez utóbbi sor is megmutatja azt, amire eddig utaltunk: Kinde Annamária képeivel gyakran valami baj van. Sokszor nem esztétikai élményt adnak, elgondolkodtatnak, hanem kizökkentenek, kényelmetlen érzést keltenek – ez is lehet persze egyfajta poétika, ám ez inkább eredményez művészi kudarcot, nem megállásra, de továbbszaladásra készteti az olvasót. Nézzük a következő példákat: „Ráncokban, könnyek ár- nyain fürdő / boszorkányai május éjszakáknak” (Tiéd a város), vagy „porlik a csiganyom, szitál” (Ómódi kép), „A nyelv kihull a csend túloldalán” (Eszter királylány…). Az első egyértelmű túlzás, a másodikat talán a rímkényszer szülte, de mindenképpen disszonáns, össze nem illő dolgokat próbál összekötni, a harmadik érthetetlenül elvont. Az „Idegen fényreklámok mossák / arcát semmiből érkezőnek” (Akarat rossz virága) viszont a maga elcsépeltségével együtt is jó, hiszen elgondolkodtat, s a vers is eléri célját: ürességet, jelentőségteljes csendet hagy maga után az értetlenség csendje helyett. Kinde olyan költő, aki már élete teljében gyűjteményt ad ki. Talán meghagyhatná a szüretelést a hálás utókornak, ahelyett, hogy a félig érett vagy éretlen gyümölcsöket előre leszedi. Mindennél fontosabb a kérdés: miért nem vár, miért nem érleli meg a verseit? Érdemesebb lenne nem a mennyiségre, de a minőségre törekedni, nehogy még úgy járjon, mint egyik verse hőse, akit még életében „megérdemelten elfelejtettek.” (AB-ART, Nagyvárad, 2009) 145 �S ZEKERES SZABOLCS Jelenetek egy házasságból Nyerges András: A barátságszédelgő Nyerges András önéletrajzi ihletésű regénytrilógiájának záró darabja, amely A barátságszédelgő címen jelent meg, a sokat ígérő előzmények ismeretében csalódást jelent az olvasónak. Ezúttal ugyanis a Rákosi- és a Kádár-korszak frappáns társadalmi tablója helyett egy balul sikerült házasságot helyez a cselekmény középpontjába a szerző. A könyv érdekessége, hogy Nyerges felemás kísérletet tesz William Makepeace Thackeray Hiúság vására című könyvéből ismerős cserfes intrikus, Rebecca Sharp feltámasztására. A barátságszédelgő egyszerre játszódik az 1950-es és az 1960-as évek elején. Az előbbi idősíkban egy kisgyermekkori barátság szétesését követhetjük figyelemmel. A főszereplő legjobb barátját, Kaskötő Lacit elültetik Nyerges mellől, az előbbi kérésére, hiszen Laci az osztály gazdag gyerekével, Förster Lucsival barátkozna inkább. Ez a terjedelmében rövid cselekményszál azonban nem vezet sehova, nem magyaráz, nem értelmez át semmit a regény egészének ismeretében sem, ezért felesleges. Az 1960-as évek elején játszódó egyik történet az egyetemista Nyerges akkori legjobb barátjának, Ákom Bandinak az elhidegüléséről szól. A tehetséges írónak tartott Ákom számára egyik napról másikra több minden is fontosabb lesz Nyerges barátságánál. Meg146 nősül, hirtelen abbahagyja az egyetemet, és irodalmi lapnál vállal állást, minderről az egykori legjobb barát csak közvetve, mások által szerez tudomást. Ennél a pontnál lép színre a gyönyörű, a bölcsészkar teljes férfitagsága által kívánt Lednek Pálma Veronika, akit Nyerges feleségül vesz, és innentől kezdve a hölggyel kötött házasság nyűgeinek leírására szorítkozik a regény. Itt azonban meg kell állni egy pillanatra, ugyanis Nyerges András regénytrilógiájának mindhárom kötetében egy-egy női szereplő mozgatja a történet szálait. A jelenkori magyar irodalomból kevesen tudnak ennyire árnyalt női karaktereket papírra vetni. Az első regény, a német nyelvterületen is teljesen megérdemelten szép sikert aratott Voltomiglan felejthetetlen figurája az apai nagymama, aki 1944-ben az „árjapárja” törvény felfüggesztésekor, amelynek értelmében nem lehetett azokat az izraelitákat elkülöníteni, akiknek a házastársa keresztény, a zsidó származású menyét a lelkiismeretfurdalás legcsekélyebb jele nélkül küldené a gettóba és a biztos halálba. A Tévelygések kora Helmeczy Katalin körül bonyolódik, aki a Holocaust túlélőjeként, először színésznőként, majd irodalomszervezőként, szerkesztőként próbál boldogulni a Rákosimajd a Kádár-korszak zűrzavaros társadalmi, kulturális, politikai viszo- �nyai között. Később hithű kommunistaként megéli 1989-ben a rendszerváltást, amely őt a hatalom számára jelentéktelenné teszi, és ebből csak az öngyilkosság jelent számára kiutat. A regény nagy részében „Hekatinak” nevezett szereplő több oldalról megvilágított, jó és rossz tulajdonságaival együtt teljes értékű, nagyszerűen megírt figura. Mindkét szereplő túlmutat önmagán, hús-vér alakjukon keresztül az ábrázolt kor legjellemzőbb vonásaival szembesülünk. Az előbbiekkel szöges ellentétben Lednek Pálma Veronika egyszerűen kispolgári, kurvoid hisztérika. Thackeray pikareszk, széles társadalmi tablót nyújtó regényének hőse, Becky Sharp minden kotnyelességével, intrikusságával izgalmas, több síkon értelmezhető karakter, A barátságszédelgő női főszereplője nem az. Pedig a regény elején vonzó, önmegvalósításra, önkiteljesítésre vágyó fiatal nőnek tűnik, aki azért vesz részt az Ordasvölgyi Janó által szervezett szexuális orgiákban, hogy azt a szabadságot, amelyet a kommunistának hazudott rendszer nem tud garantálni a szürke mindennapok szintjén, így biztosítsa saját maga számára. Később egyre inkább elszürkül a figura, így aztán a társadalmi kereteket feszegető lázadóból unalmas házisárkány válik, aki elől csak menekülni lehet. A szerző inkább belefeledkezik Lednek Pálma Veronikába, semmint plasztikusan ábrázolja. Ahogy az is jelentős különbség az első két regény javára, hogy Nyerges ott inkább drámába illő nagyjeleneteket komponált. Aki olvasta a Tévelygések kora azon részletét, amelyben „Hekati” rádöbben homoszexuális vonzalmára, amelyet egy színésznő vált ki belőle egy próbán, nehezen felejti. Azért nem egy, nagyszerűen eltalált fejezet szerepel itt is, ilyen például a Terítsük ki a lapjainkat. Ez a rész mindennél többet elmond a 1960-as évek „szocialista erkölcséről”. A már jó néhány hónapja egy párt alkotó Nyerges–Lednek duó a férfi félénksége miatt nem tud eljutni a szexuális érintkezésig. A nő úgy gondolja, hogy ha odaadja a másiknak Nyírő Gyula Psychiátria címmel írt könyvét, amely kóros elmebeli elferdülésként jellemzi a fellatio és a cunnilingus címszó alatt ismertetett technikákat, talán megjön a fiú mersze, és végre ledönti őt a lábáról. Persze, ez nem történik meg, hiszen Nyerges egészen más, emelkedett síkon képzeli el a kapcsolatukat. Így egészen a nászéjszakáig várnia kell Pálmucinak a fiú által nyújtott testi gyönyörök megtapasztalásáig. A másik cselekményszál narratív szerkezetének hiányossága, hogy a barát, Ákom Bandi szólamát egyáltalán nem ismerjük, így a főszereplő által olyannyira vágyott biztos érzelmi kapcsolatnak csak az egyik oldalát érzékeljük. Ennek tudható be, hogy Nyerges lamentálásai a valamikori barátságuk, szellemi szövetségük elárulásáról, az olvasás előrehaladtával, egyre unalmasabbak lesznek. A szerző regénytechnikájának domináns eleme, hogy a főszereplő cselekedeteit, gondolatait a lehető legrészletesebben körbejárja és megmagyarázza. A lazán összeillesztett körmondatok könyörtelen mikroszkópként, afféle lelki tükörként tudósítanak arról, hogy mi történt, mi történhetett volna, vagy mi hangozhatott volna el a szereplők között. „Mintha megvilágosodás érne, úgy jövök rá, hogy azért nem telefonál, mert ahhoz képest, amennyire megbántott, a telefonálást méltatlan elintézésnek érezné, inkább majd beállít, ahogy régen, 147 �leszegett fejjel áll az ajtóban, s attól, hogy idezarándokolt, mint Henrik Canossába, én is úgy tehetek, mintha mi sem történt volna, ő pedig megkérdezi kisfiús félénkséggel és bizonytalanul válaszom felől, azért beengedsz?” (217.) Nyerges András regénye fontos dolgokról szól, de többet ígér, mint amit végül teljesíteni tud. Mindannyian átéltük azt kisgyermekkori, fiatalkori traumát, azt a fajta kiűzetést a paradicsomból, amikor elvesztettük annak 148 az embernek a barátságát, illetve annak a személynek a szerelmét, aki(k) a legfontosabb(ak) volt(ak) számunkra. A trilógia előző kötetei az élet hétköznapi dolgain keresztül meséltek érdekesen társadalmi, politikai folyamatokról, azonban a magánéletet túlhangsúlyozó, némileg túlírt A barátságszédelgő esetében nem koronázza siker a próbálkozást. (Noran Könyvesház, Budapest, 2010) �V ASS N ORBERT Ferencváros-zen Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi Érdes, rekedt hangon leírt szövegek. Lassan morzsolgatott, ködös álomszekvenciák és melankólia. Betonszürke és sötétkék. Kőrösi Zoltán A hűséges férfi című kötetében bérházi, állomási és utcai adomákat, egymás melletti elbeszéléseket, reményeket és vágyakat gyűjt össze és gyúr város-történetekké. Rutinokról, sétákról, körökről beszél. Az álmodás és ébrenlét, árnyék és fény közötti vékony, alig észrevehető mezsgyéről. Afféle boldogság-monotóniáról. Elsősorban az idővel van dolga. Írásaiban évszakok kavarognak és emlékek. Minden perc ezernyi új történet, a halál nem lehet elmúlás. „(H)iszen nincs is nagyobb öröm, mint az egyformaság, amiben megáll az idő.” – ahogy írja egy helyen. Túlzás nélkül állítható, hisz kiérzik a sorokból: Kőrösi Zoltán mindent tud a szereplőiről. Jóval többet, mint amit egy-egy képbe sűrít, párol, tömörít. Egy ferencvárosi kocsmában, fröccs mellett minden bizonnyal végig is mondaná élettörténetüket, melyből a novellákban csak pillanatokat, emléktöredékeket, gondolati láncokat villant fel. Végig bizony, tanulmányi átlagokkal, szerelmekkel, dolgos hétköznapokkal és mindennapi szürreáliákkal együtt. Mert az író (és szereplői) világában mindennaposak az érdekes jelek. A hangok, hírnökök egyszer csak megjelennek, majd tovatűnnek. A tervezési hibás vízelvezető csőbe emberi énekhang szökik, három férfi apró műszerekkel a világ állapotát méri fel, a bokrok között, libbenő rajokban vörösessárga halak úsznak, az égen lomha, zöld madár vitorláz. A hóban abbamaradnak a lábnyomok, a Rózsák tere felett idegen űrhajók járőröznek. Ám ezek a megmagyarázhatatlan események valahogy mégsem billentik meg az átélt és átérzett aszfaltvalóságot. Teljes természetességgel simulnak bele az események zajlásába, ezért szinte szükségtelen és felesleges is a miérteken rágódni. Talán az zavarna, ha nem lennének. Minden novella újabb lámpát gyújt egy kilencedik kerületi bérlakásban, újabb redőnyt húz fel egy körúti erkélyen. Akárcsak az elbeszélő, mi olvasók is ott sétálgatunk a pesti utcákon, ott ücsörgünk a vidéki vasútállomáson. A fényeket figyeljük, a sötétet, meg a morajlást. Ebben a lassú és csendes, zajos és zakatoló világban az emberek naphosszat a fákat, a madarakat nézegetik, de egymást nem hallják meg. Emlékeket cipelnek magukkal a félhomályos emeletekre. Akár évekig szótlanul tevékenykednek, mire pedig végre beszélnének, nincs már kihez, szavukra senki sem kíváncsi. A megpróbáltatásokon, változásokon évtizedes rutinjaik rugdalják át őket. „Mi más volna, talán a megszokás segít, hogy a test észrevétlen maradjon.” A novellák szövegén belül, a kötet szövegei között, sőt, olykor Kőrösi ko149 �rábbi köteteiből már ismerős hangulatfestő mantra-mondatok és történetfragmentumok keringenek. Mint zizegve köröző legyek, a helyben járó időt jelzik. Hiába van minden változásban, a novellák hősei vágynak az állandóra, ragaszkodnak hozzá, táplálkoznak belőle. „(M)i lehet ennél fontosabb, állva maradni, miközben minden múlik el.” – olvassuk az egyik írásban. Frontok vonulnak, csapadék ragad a város testébe, az épületek közé és az emberek szívébe. Ebben a kemény mondatokkal megírt, szavak nélküli világban a halál sem válaszfal, a rutinokat az sem írhatja felül. És talán éppen ebben a nosztalgiában, valami nemlévő képzelésében, megidézésében rejlik a varázs, az út kifelé, a harmónia. Mert „…az a boldogság, hogy amikor már elmúlt az élet, akkor is lehessen emlékezni rá.” Mit kaphatunk a kötet novelláitól? Szikár, szép hangulatokat, évszak- és érzetfotókat. Képeslapokat, mozgó-, és élőképeket. Máskor lomha körsvenket, melynek szereplői túl messze állnak tőlünk ahhoz, hogy alaposan megismerjük őket, ahhoz viszont túlontól közel, hogy panaszukat, örömüket elengedjük a fülünk mellett. Ahogy dadogó beszélgetéseiket kémleljük, belehallgatunk az „egymás mellett elsikló mondatok” közé, talán azt is megérthetjük, hogy miért nem értik egymást. 150 A történetek szereplői gyakran utaznak villamoson, de ha nem a síneken gördülnek, életük – úgy látszik – akkor is kötött pályán mozog. Kitérők nemigen léteznek számukra, és kintről nézve az irányok is gyakran megkérdőjeleződnek. Mint a villamosvezetők, ha szembetalálkoznak, biccentéssel üdvözlik egymást, mert hallani nem hallják. Párhuzamosan futnak a kötetben is az életek, és alig keresztezik egymást. Kőrösi novelláiban álmos, remeg, kattog és álmoktól nehéz a város. Épületein fények és árnyak csúszkálnak. Utcáiba, ajtónyikorgásaiba sorsok ivódtak, falaira szívvel keretezett történetek karcoltattak. E különös hely gesztusait figyeli meg, ennek sorsait hallgatja ki Kőrösi. Megfigyel, láttat és helyettünk lát. Mint a Nyár című novellában feltűnő, nejlon otthonkában sétálgató aszszony, aki egy vasdobozban fekvő fiatal férfit – talán a fiát? – tolja a járdán, és meséli neki a várost. Valahogy így tesz Kőrösi Zoltán is. Finom vonásokkal retinánkra pingálja lírai, szívszorító, boldog-szomorú, halk zenéjű dalait. Talányokat szövegesít meg, álmokat láttat, és maga elé morog valami szép, tiszta Ferencváros-zent. (Kalligram, Pozsony, 2011) �T URI M ÁRTON Utazás a klisék világába Vlagyimir Szorokin: Hóvihar „Az orosz klasszikusok, Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij nemcsak géniuszok, hanem olyan szörnyetegek is, akik, amikor írsz, ott állnak a hátad mögött, belelehelnek a tarkódba, és nem hagynak önállóan dolgozni.” – nyilatkozta évekkel ezelőtt egy Élet és Irodalomnak adott interjúban Vlagyimir Szorokin, de ne legyenek kétségeink: ő tudja a legjobban, hogy elég nagy bajban lenne, ha a klasszikus irodalom kísértetei nem zaklatnák folyamatosan. Szorokinnak, az orosz posztmodern több műfajban is aktív (drámát, operát és forgatókönyvet is író) alakjának prózáját ugyanis éppen a különböző művészeti és kulturális paradigmákkal folytatott párbeszéd teszi igazán érdekessé, melynek legalább anynyira részét képezi az orosz irodalom aranykorának (többnyire ironikus) újragondolása, mint a popkultúra tünékeny mítoszainak használata. Szorokin fentihez hasonló, némi öncélú hatásvadászattól sem mentes kijelentéseit érdemes tehát fenntartásokkal kezelnünk, ahogyan a szerzőt övező, hangzatosnak szánt, de lényegében üres jelzőkből („a kortárs orosz irodalom bajkeverője” – mondják róla kritikusai, akik ráaggatták ezt már Jerofejevre, Pelevinre, sokakra), valamint zajos botrányokból (egy Hruscsov és Sztálin szeretkezését részletekbe menően taglaló jelenet Kékháj című regényében rendesen felkavarta az ezredforduló orosz kulturális életét: a szerző ellen per indult pornográfia vádjával, felbőszült tüntetők nyilvánosan rongálták meg könyveit, stb.) szőtt kultuszt is. Szorokin ezek nélkül is páratlanul izgalmas és (amire gyakran sajnos kevesebb figyelem irányul) tehetséges író – és ezt legújabb, Hóvihar című regénye (minden hiányossága ellenére) is bizonyítja. A klasszikusokhoz való direkt kapcsolódást már a cím is egyértelműsíti, a hóvihar témájának megidézésével ugyanis Szorokin az orosz irodalom egyik legtöbbet használt toposzára építi fel művét – Puskin és Tolsztoj is írt már elbeszélést ezzel a címmel, de a motívum számos más orosz szerző művében is központi szerepet játszott. Tolsztojhoz hasonlóan Szorokin története is egy tomboló orosz télben tett viszontagságos utazás részletes leírását adja, melyben a hóvihar a személyes sorsokat összekuszáló, az egyén boldogulását hátráltató végzetként is manifesztálódik, vagyis jelentős metaforikus szövegszerkesztői szereppel bír – ez utóbbi jellegzetesség pedig inkább már Puskin és Csehov vonatkozó írásaira emlékeztet. A mindent felforgató orosz télben ezúttal két egyszerű kisember, Garin doktor és Perhusa nevű alkalmi fuvarosa próbálja elérni célját, egy Isten háta mögötti, fertőzés sújtotta települést, ahová a gyógyulást jelentő ellenszert kell eljuttatniuk. A kezdetben egyszerű feladatnak ígérkező, látszólag va151 �lamikor a XIX. században játszódó kaland azonban nem várt nehézségekbe ütközik, ahogyan a szerzői önkény a túlzás szándékolt eszközével élve újabb és újabb akadályokat görget hőseink útjába, izgalmat és dinamikát kölcsönözve egyúttal a lineárisan haladó, az olvasó figyelmét mindvégig fenntartani képes cselekménynek. Hamisítatlan utazási regényként indul tehát a Hóvihar, akár a Holt lelkek modern utánzatának is gondolhatnánk, amihez a regény egyedi nyelvezete is jelentősen hozzájárul. Szorokin utóbbi években megjelent műveivel szemben ezúttal jóval nagyobb szerep jut a klaszszikus irodalmi beszédmódok felelevenítésének, melynek eredményeképpen a regény nagyrészt a felidézett korszak halhatatlan íróit idéző hangon (egyben M. Nagy Miklós kiváló fordításán keresztül) kerül elmondásra. A Hóvihar jól mutatja, hogy Szorokint nem véletlenül tartják napjaink egyik legnagyobb stilisztájának, igaz, ezt már a Kékháj közismert orosz szerzők (többek között Platonov, Paszternak, Nabokov) stílusát kiforgató részei óta tudhatjuk. Más kérdés, hogy az említett regény trágár paródiáinak zsigerekig ható ereje helyett a Hóviharban inkább – noha egy nem kevésbé provokatív gesztus keretei között – egy könnyedebb, lírai érzékenységről árulkodó tájleírásokat és minimalista prózába illő szöveghelyeket egyaránt produkáló nyelvi játékosság érvényesül. Természetesen nem Szorokinról lenne azonban szó, ha a kezdetben megnyugtató műfaji konvenciók nem borulnának fel egyik pillanatról a másikra. A szerző prózájára már a kezdetektől fogva jellemzőek a narratíva hirtelen váltásai – Lyukasóra című elbeszélésében például egy hamisítatlan szocreál élethelyzet (igazgatónő és diák vi- 152 tája az úttörőetikáról) vált át szexuális gyorstalpalóba, a századfordulós vadásztörténeteket idéző Szezonnyitás pedig gyilkosságba és kannibalizmusba torkollik. Hasonló logika szerint szerveződik tehát a Hóvihar is: ahogyan a két főszereplő egyre több megpróbáltatáson esik keresztül a tomboló hóesésben, folyamatosan letérve kijelölt útjukról, úgy bizonytalanítja el egyre jobban Szorokin is olvasóját az addig tiszteletben tartott műfaji határok váratlan áthágásával. A szerző kavarta örvényben a klasszikus irodalom öröksége mellett például az orosz népmesék világa is megelevenedik, minden korábbi művénél jobban kihangsúlyozva prózájának folklorisztikus gyökereit – Perhusa szánját madárméretű lovacskák hajtják, a hosszas utazást időnként megszakító különös látogatások egyikében feltűnik egy szamovár nagyságú molnár, de hőseink útját később még egy halott óriás is keresztezi. Emellett egyre gyakrabban bukkannak fel a történetben modern és sci-fibe illő eszközök, folyamatosan távolabbra tolva a Hóvihar eleinte egyértelműen beazonosíthatónak vélt időhorizontját. Nagyjából a regény felétől már világossá válik, hogy egy nyomasztó, az orosz múlt és egy futurisztikus vízió elemeiből építkező helyen járunk, valamikor a nem túl távoli jövőben – egy olyan Oroszországban, melyet Szorokin utóbbi években írt két negatív utópiájából (a magyar nyelven 2008-ban megjelent Az opricsnyik egy napjából, valamint az egy évvel későbbi Cukor-Kremlből) már jól ismerhet a kortárs orosz irodalom eseményeit nyomon követő olvasó. Érdemes a továbbiakban hosszabban is kitérnünk a Hóvihar és az azt megelőző két regény kapcsolatára. A kötet fülszövege egyértelműen a szerzői életmű egy újabb trilógiájának harma- �dik darabjaként kínálja olvasásra a recenzált művet, amire a regény bizonyos utalásai (futólag említésre kerül például egy bizonyos Uralkodó, aki nagy valószínűséggel a korábbi történetekből megismert diktatórikus állam vezetője) valóban feljogosítanak erre az olvasatra, amelytől azonban nem érdemes túl sokat várnunk – számomra legalábbis a Hóvihar legkevésbé éppen a szerző disztópiasorozatának újabb állomásaként volt érdekes. Szemben Szorokin 23000 című művével, melynek váratlan befejezése lényegében teljesen felülírta a Jég-trilógia korábbi epizódjainak (A jég, Bro útja) történéseit, a Hóvihar csak lazán kapcsolódik az előtte megjelent két részhez. Ennek persze megvan a maga előnye, hiszen a regény így az előzmények ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető, ellenkező esetben azonban pont a mű gerincét adó bizarr jövőkép nem hat majd az újdonság varázsával. Az opricsnyik egy napjából, illetve annak jóval sikerültebb folytatásából, a Cukor-Kremlből egy olyan Oroszország rajzolódott ki, amelynek nem túl távoli jövője éppen történelmének legsötétebb korszakait ismétli meg – az ultramodern eszközökkel tarkított világban ismét Rettegett Iván korának testőrei terrorizálják a lakosságot, az ország egyeduralkodó vezetőjét személyi kultusz övezi, a hatalom fenntartásának leggyakoribb eszközei pedig a cenzúra és a nyílt erőszak. Szorokin az említett regényekkel a disztópia köntösébe bújtatva fogalmazta meg napjaink indokolt, bár meglehetősen direkt bírálatát – az újítónak közel sem mondható, bár kétségtelenül hatásos alapötlethez pedig (mivel a korábbi részek diktatúrájáról nem tudunk meg újabb részleteket) a Hóvihar legfeljebb csak annyit tesz hozzá, hogy a benne alkalmazott népszerű irodalmi toposzok, a vihar és az utazás (ironikus alakjában is működőképes) allegorikus jelentésén keresztül ezúttal egy árnyaltabb formában tálalja az élhetetlen jövő fenyegető előérzetét. A Hóvihar tematikus és stiláris keveredésében tájékozódni igyekvő olvasó joggal érezheti tehát úgy, hogy Szorokin legújabb regényében minden zavarba ejtően ismerős – ha máshonnan nem, hát szerzőnk korábbi műveiből. Ismét fontos szerephez jutnak például a Szorokin-regényekből elmaradhatatlan narkotikus látomások és szürreális álomjelenetek, melyek talán a Hóvihar legérdekesebb részei. Egy emlékezetes jelenetben Garin kábítószerezők egy csoportjával találkozik, akikkel új drogot próbál ki: a szer hatására a fogyasztó saját kivégzését éli át, amiből csak a kijózanodás nyújt szerencsés megmenekülést, illetve okoz határtalan életörömet. Talán nem túlzás ennek kapcsán az előbb halálra, majd (egy előre eltervezett büntetés részeként) az utolsó pillanatban végül börtönre ítélt Dosztojevszkijre asszociálnunk, kinek szelleme egyébként is mindvégig ott kísért a szövegben. Szorokin ugyanis kíméletlen iróniával közhelyesíti a klaszszikus regénytradíció filozofikus párbeszédeit: Garin például még a fagyhalál árnyékában sem felejt el hosszasan elmélkedni a létezés céljáról és az oly gyakran felemlegetett keserű orosz sorsról: „Széllel szemben haladni, legyőzni minden nehézséget, minden ostobaságot és értelmetlenséget, egyenesen menni előre, semmitől és senkitől sem félve, csak menni és menni a saját utunkon, a sorsunk útján, menni rendíthetetlenül, konokul. Ez az életünk értelme!” (118.) A mély bölcsességeket megfogalmazni igyekvő eszmefuttatások szándékolt giccsbe fordulása is azt látszik megerősíteni, hogy Szorokin mintha a 153 �posztmodern legalapvetőbb célkitűzését, vagyis magas- és tömegkultúra dichotómiájának felszámolását a klisé kategóriájában igyekezne megvalósítani. A jótékony pluralizmus jegyében szerzőnk a teljes művészeti hagyományt cinikusan kezeli, így műveiben a klasszikusok folytonosan megidézett megoldásai ugyanolyan közhelyként működnek, mint az alacsonyabb rendűnek kikiáltott populáris irodalom ismétlődő sablonja: Perhusának, a nép egyszerű gyermekének (a Tolsztoj által idealizált paraszti élet metsző karikatúrájának) elnagyolt karaktere legalább akkora kliséje az orosz irodalomnak, mint a popkultúrának a történetben váratlanul felcsendülő Elvis Presley-sláger, vagy az egész utazás apropójául szolgáló rejtélyes járvány, melyről később kiderül, hogy (sekélyes horrorfilmeket idézve) zombivá változtatja áldozatait. Mindezek alapján némileg jogosnak tűnhet a Szorokinnal szemben gyakran megfogalmazott vád, miszerint nem képes meghaladni a terméketlen, milliószor felhasznált kliséket, hanem lényegében csak megismétli azokat. A bírálat abból az előfeltevésből indul ki, hogy a közhelyes fordulatok használata önmagában lehetetlenné tesz mindenfajta releváns művészi értéket – ezt azonban a Hóvihar ötletgazdag megoldásai egyértelműen cáfolják. Szorokin kiváló fantáziával helyezi egymás mellé különböző művészeti ágazatok bevett fordulatait, az egyedülállóan groteszk végeredmény pedig sok mindennek nevezhető, csak unalmasnak és kiszámíthatónak nem. A Hóviharban újszerű 154 konstrukciók jönnek létre a jól ismert motívumokból, a különféle klisék keverednek, felerősítik és kioltják egymást, vagyis valós esztétikai érvényre tesznek szert, miközben a regény (a posztmodern kötelező iróniájának szellemében) folyamatosan reflektál saját csináltságára, papírmasé-jellegére is. Legutóbbi művével Szorokin tehát egy rendkívül kockázatos játékot játszik, ugyanis a kulturális közhelyek tömeges felvonultatásával a Hóvihar könnyedén válhatna az abszolút szellemi kifulladás és felszínesség intő példájává. Szerencsére azonban találékonyabb íróval van dolgunk, mintsem hogy ez bekövetkezzen, még ha Oroszország sötét jövőképének sokadik ábrázolása immáron az önismétlés veszélyét is magában hordozza. Azok, akik a szerzőtől továbbra is első írásaink (általában a szocreál irodalmat megcélzó) kíméletlen tabudöngetését, a Jég-trilógia misztikába hajló erőszak-kultuszát, esetleg korábbi disztópia-regényeinek nyílt társadalomkritikáját várják, valószínűleg kicsit csalódni kényszerülnek. Ettől függetlenül azonban a Hóvihar változatos nyelvi leleményének, mozgalmas történetének, legfőképpen pedig az irodalmi klisék kreatív (újra)hasznosításának köszönhetően a szorokini életmű egy emlékezetes darabjává válik, jelezve egyúttal, hogy talán koraiak még azok a hangok, melyek már az orosz posztmodernnek, az utóbbi évtizedek talán legizgalmasabb irodalmi irányzatának végét hirdetik. (Fordította M. Nagy Miklós Gondolat, Budapest, 2011) �C SONGRÁDY B ÉLA „Kincsestár ez a vidék” Végh József: Hazaváró Helyismereti Sorozat (Rétsági kistérség) Huszonöt helység százhetven oldalt kapott a Gödöllői Innovációs Központ Kft. által megjelentetett helyismereti sorozat Rétsági kistérséget bemutató kiadványában. Nagyon szép – Hazaváró – a sorozatcím, amelyet – ugyancsak sikeres szóhasználattal – jól egészít ki a szerző, Végh József könyv eleji köszöntője, a Hívogató. E jó érzékkel, szerencsésen megválasztott két szó nemcsak hangulatosan, de lényegre törően fejezi ki a kötet tartalmát, célját. „Csodálatos világba érkezik, ki NyugatNógrád tájékával ismerkedik. Természeti környezete már önmagában annyi látnivalót ígér, melyet akárcsak bebarangolni sem lehet egykönnyen… Az érdeklődő számára valóságos kincsestár ez a vidék. Minden egyes településnek megvan a maga különlegessége, egyéni vonzereje” – írja Végh József. Azok részére is, akik túrázni, kirándulni, országot látni, ismeretekben, élményekben gazdagodni érkeznek ide, de azokéra is, akik itt élnek – de a mindennapok kötelező penzumai gyakran eltakarják előlük a nyilvánvaló fizikai értékeket és szellemi teljesítményeket –, és azokéra is, akiket immár máshonnan hív és vár haza a Börzsöny, a Cserhát vagy a Naszály környéke. Mit ígér hát ez a tájhaza s mit nyújt a könyv, amely mintegy iránytűként szolgál mindazoknak, akik nyitott szemmel, tudatosan akarnak barangolni vagy éppen élni a Rétsági kistérség községeiben? Menjünk sorban – ahogyan a kötet is tesz – az abc betűi szerint. Alsópetény – többek között – Werbőczy István faluja: a hagyomány szerint az ősrégi Ugocsa megyei család sarja, a későbbi nádor itt írta a XVI. század elején az Opus Tripartitum Juris című művét, az úgynevezett Hármaskönyvet, amely – mintegy ötven kiadásával – évszázadokon át a nemesség jogforrása, „bibliája” volt. A trencsényi származású Gyurcsányi család kriptája felett áll a nevezetes Werbőczy-emlékmű. Az ősidők óta lakott Bánk elsősorban tengerszeméről híres és egyre népszerűbb. Érdekes a falu hatszáz éves történelme is. Figyelemre méltó látnivaló a szlovák tájház, amelynek udvarán állt a nézsai Laluja András szobrászművész – az egyik helyi „híres ember” – Bánki menyecske című szobra, „míg azt lelketlen kezek el nem lopták onnan.” Berkenye német ajkú település, a váci püspökség telepítette oda a lakosságot. A népélet tárgyi emlékeit őrző falumúzeum mellett a vallási indíttatású építmények között Nepomuki Szent János szobra, a Szentháromság-szobor és a Kálvária is ott található. A vízi színpadon rendszeresek a művészeti rendezvények, köztük a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál és a nemzetiségi találkozó. Borsosberényben Szent Márton tiszteletére felszentelt római katolikus templom áll a XVIII. századból. 155 �A falu egykori Tihanyi-Mocsári kúriájában az óvoda működik. A diósjenői tónál 173-ban a Dunán átkelt Marcus Aurelius, a filozófus római császár vívott csatát a kvádok és a markomannok ellen. Az esemény helyszínén emlékmű áll. Az 1848/49-es szabadságharc bukását követően az emigrációba kényszerült Kossuth Lajost Diósjenő tiszteletbeli polgárává és bírájává választotta. A falu szülötte volt a XIX. századi színművész, Szentgyörgyi István, aki hét évtized alatt 1064 különböző darabban 1216 szerepet játszott. A marosvásárhelyi színiakadémia máig az ő nevét viseli. A diósjenői katolikus templom bejáratától a strandfürdőig vezető pincesoron hangulatos romantikus séta tehető. A magaslati kápolna Árpád-kori alapokra épült. Felsőpetény neve összeforrott Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsekével, aki 1955. november 1-je és 1956. október vége között az Almássy-kastélyban raboskodott. Kiszabadulása emlékére Nógrád Megye Közgyűlése az épület falára 1992-ben emléktáblát helyezett el. Az evangélikus és római katolikus templom mellett baptista imaház is található a községben. Az irodalmi hagyományokban, emlékekben egyébként is igen gazdag – mások mellett Madách Imre és Szabó Lőrinc nevével, munkásságával fémjelzett – Nógrádban az egyik zarándokhely Horpács, amelyet joggal neveznek Mikszáth Kálmán falujának. A jeles író, a „nagy palóc” 1904-ben vásárolta itt meg Szontágh Pál birtokát, ahol az eredeti kúria mellé újabbat építtetett. A múzeummá alakított épületben kiállítás látható, telis-tele Mikszáth-relikviákkal. Az emlékparkjában Mikszáthra, feleségére – Mauks Ilonára – emlékeztető szobrok között a tudós Nagy Iván – akinek sírja a falu temetőjében van – 156 portréja is megtalálható. Keszeg neves épülete a XVIII. századi Huszár-kastély. Az üdülőfalunak számító, az augusztusi Szilvaszombatokat rendező Kétbodonyban 2002-ben állítottak emlékkövet Alsó- és Felsőbodony egyesítésének centenáriumán. A Cserhát rejtekén megbúvó Kisecset római katolikus templomának Szent Imre a védőszentje. A templom tengelyében klasszicista harangláb található. Legénden az evangélikus, a római katolikus templom, kápolna és harangtorony mellett négy volt kúria illetve kastély is idézi a múltat. Nagyoroszit a XII. században Könyves Kálmán alapította, őslakói a király ajtónállói voltak. A községben született és élt a XIX. században Szabó Endre, a magyar kisdednevelés reformátora, a mai óvodai nevelés előfutára, első szakmai folyóiratának elindítója és szerkesztője. Az óvoda falán tábla emlékeztet rá. Nézsán a faluközpontban álló, mai állapotában is szép XVIII. századi Reviczky-kastély iskolának ad otthont. A temetődombi Szent Anna kápolna tetején kálvária található. A megye névadó települése Nógrád. Vára kezdetleges formában már a honfoglalás előtt is fennállt. A mai romjaiban is impozáns Öregtorony Mátyás király idejében épült. A török veszély elmúltával a Rákóczi-szabadságharcban jutott ismét szerephez. A vár legmagasabb pontján emelkedik az országzászló, amelyet 1990-ben szenteltek újjá. Egy évre rá, Széchenyi István születésének 200. évfordulóján emléktáblát avattak a várban. Nógrád jeles szülötte a XVII-XVIII. századi egyházi író, jezsuita szerzetes, hitszónok, Spangár András, aki folytatta, kibővítette és kiadta a Pető Gergely-féle Magyar krónikát, és elsőként fordította latinról magyarra István király fiához, Imre herceghez írott intelmeit. Nógrádsápot a �legszebb nyugat-nógrádi középkori, XIV. század végi, Mária tiszteletére felszentelt templom teszi elsősorban nevezetessé, de figyelemre érdemesek a Tatárka-dombon részben feltárt halomsírok leletei is. Nőtincs szép fekvése, több mint ötven hektáros vízfelületű tava szinte kínálta egy üdülő-, pihenőközpont, a Szent István park kialakítását. Ősagárd kivált a magyarországi szlovák kultúra – amelynek számos jele a falumúzeum helytörténeti gyűjteményében látható – képviseletéről ismert. Pusztaberki csendes faluként húzódik meg a Cserhát lankái között, római katolikus temploma és főként harangtornya azonban sok érdekességgel szolgál. Rétság – az egykori járási székhely, a jelenlegi kistérség névadója – kisváros a Börzsöny és a Cserhát találkozásánál. Fejlődésében mindenkor nagy szerepet játszott, hogy fontos kereskedelmi útvonal mentén fekszik, közel a fővároshoz. Nevezetes személyiségei közé sorolható Fényes Szabolcs zeneszerző – aki itt írta a Maya című nagyoperettjét – és Vaszary János festőművész, aki felesége révén gyakran megfordult Rétságon. Az egykori laktanya bejárata melletti parkban emléktábla hirdeti, hogy Mindszenty József itt töltötte felsőpetényi fogsága után az első szabad éjszakát, a kopjafa pedig kiszabadítójára, a kivégzett Pálinkás Antal mártíromságára emlékezteti az utókort. A civil szervezetek házában gazdag helytörténeti kiállítást rendeztek be. Romhány a Rákóczi-hagyományokról híres község. 1710. január 22-én a Lókos-patak mentén zajlott ütközetben verték vissza a kurucokat a császári csapatok, amelyek szintén súlyos veszteséget szenvedtek. Egyes vélemények szerint II. Rákóczi Ferenc az itteni kápolnától irányította a csatát, mások úgy vélik, hogy a fejedelem hadisátra a település határában, egy terebélyes törökmogyorófa alatt volt elhelyezve. Ez a mintegy háromszáz éves famatuzsálem ma megvan, a kései utódok is kegyelettel őrzik Rákóczi emlékfájaként. Az ütközet emlékére állított emlékmű Romhány észak-nyugati, szátoki kijáratánál áll. Ugyancsak hírnevet szerzett a településnek az 1924-ben létesített, eleinte edényeket majd cserépkályhát, később burkoló kerámiát gyártó gyár. A község hírességei közé sorolható az itt született Bereczki Máté pomológus, gyümölcsnemesítő, az 1848-as március ifjak egyike. Szátokot 1255-ben, tehát több mint 750 éve említette először IV. Béla király oklevele. A faluban 1993-ban állítottak fel új Szent Flórián szobrot. A romhányi úti Rákóczi-kutat a néphagyomány szerint a fejedelem ásatta. Itt pihent meg seregével, s a lovát is e forrásból itatta meg. Szendehelyet 1753-ban telepítették, eredeti neve Szenthely volt. Első lakosai a Berkenyéről átköltözött németek voltak. Az újabb keletű Szent Orbán szobor annak emlékezetére emeltetett, hogy a településen egykoron a térség legjobb borai teremtek. A katalinpusztai csárda már a középkorban is állhatott. Rockenbauer Pál filmrendező – aki végigjárva Magyarországot tévésorozatban mutatta be hazánk értékeit – Katalinpuszta mellett halt meg 1987ben. Kopjafa emlékeztet munkásságára. A gyadai tanösvény természeti és kultúrtörténeti értékeket mutat be. Az úgynevezett Násznép-barlang a Naszály-hegység lábánál található. Szente a középső Cserhátban három magaslat – az Orvos-hegy, a Mogyoróshegy és a Benedek-hegy – menedékében fekszik. Római katolikus templomának története a XIII. századra vezethető vissza. Tereske látnivalói élén szintén a középkori múltú templom áll, annál is inkább, mert freskóin a Szent László le- 157 �gendája elevenedik meg. A temetőkertben méretes fák sorakoznak. Szomszédságukban romos állapotban is szép kálvária- és stációegyüttes látható. A híres tereskeiek között találni Pál István dudást, a népművészet mesterét, aki a község történetében elsőként vehette át a díszpolgári címet. Hasonló kitüntetésben részesítette szülőfaluja, Kétbodony is. Tolmács besenyő ősökkel büszkélkedhet. A barokk jellegű XVIII. századi kastélyt a Szentiványi család építtette. Napjainkban nincs jó állapotban, nem úgy az új faluház. 1922-ben a magyar zenei élet nem kisebb személyisége, mint Kodály Zoltán járt a faluban, ahol huszonegy népdallal gazdagodott a gyűjteménye. Fenti kiemelések csupán ízelítőt, példát jelentenek abból az ismerethalmazból, amelyet Végh József megemlít az egyes településekkel kapcsolatosan. Részletesen szól a községek történelméről, a távoli időkről, a közelmúlt főbb eseményeiről, bemutatja a jelenlegi helyzetet, a közigazgatási, gazdasági és kulturális jellemzőket is. Nagy figyelmet fordít az egyházi épületek, múzeumok, műemlékek, várak, kastélyok, természeti értékek és egyéb látnivalók számbavételére. Aligha van valaki, aki Végh Józsefnél jobban ismeri a térség falvait. Amit ő nem tud róluk, azt valószínűleg nem is érdemes tudni. Nem véletlen, hogy a sok tételes felhasznált irodalomjegyzékben Alsópetényről, Borsosberényről, Diósjenőről, Nógrádsápról és Rétságról írott saját műveit is felsorolhatta. A kultúraszervező, helytörténész, a rétsági művelődési házat igazgató Végh József – aki nem mellesleg elnöke a fentebb, Nógrád község kapcsán említett Spangár Andrásról el- 158 nevezett körnek – teljes joggal érdemelte ki a Magyar Kultúra Lovagja címet. Falumonográfiái mellett megírta a Szondi György és Drégely vára emlékezete című kötetet és Kámor címmel megjelentette a Diósjenő környéki hegyről szóló történeteket, legendákat összefoglaló könyvet is. A tetszetős megjelenítésű kötet szerkesztése, tipográfiája a gödöllői kiadót, a borítóterv és a műnyomó papírra készült elegáns nyomtatás a szintén odavalósi Q-Print Kft.-t dicséri. Az illusztratív fotók elkészítésében a szerző mellett a rétsági illetőségű – tehát ugyancsak a térségben élő – Girasek Károly működött közre. A kötetet a kistérség térképe zárja. A borítóban egy CD is várja az olvasót. A Harmonia Bankiensis című hangfelvétel a bánki evangélikus templomban 2009 augusztusában készült, a hangmester Csobay Zoltán. A barokk orgonamuzsika Németh Csaba (orgona) és Komlóssy Gábor (trombita, szárnykürt) előadásában szólal meg. A lemezt Zsugyel Kornél helyi lelkész oázisnak nevezi, „ami lehetőséget teremt az elmélyülésre, a pihenésre, az erőgyűjtésre, a felfrissülésre. A 225 éves templom harangja áhítatos csendbe invitál, s az orgonamuzsika olyan atmoszférát teremt, ahol választ kaphatunk a lelkünket régóta nyugtalanító kérdésekre.” A rétsági kistérséget bemutató kötet egy újabb fontos, felettébb informatív forrásmunka, s nem utolsósorban szép kiadvány a Nógrád megye – szűkebben Nyugat-Nógrád – értékeit méltón reprezentáló helytörténeti, honismereti, idegenforgalmi kiadványok sorában. (Gödöllői Innovációs Központ Kft., 2010) �In memoriam Pál József (1950-2011) „Dolgokra gondolok, amik lehettek volna és sose voltak.” (Jorge Luis Borges) „Nem kell, hogy bölcsességünket külső erő összeomlassza. Elegendőek vagyunk ehhez mi magunk is.” Írod, és akik nem ismernek, azok akár e két sor alapján meglehetős biztonsággal azonosíthatnának. Rád ismernének. Vagy akár mi önnön magunkra. Ezért voltál fontos. Ezért is. Pótolhatatlan. Ragozni kár. Tudom, közhelyek. Amit írtál, érzékletes volt és korszerű. Persze, és kicsit sem közhely. Épp ezért kellett volna írnod. Épp ezért vagy elengedhetetlen. Ja, hogy írtál? Többet! Ez nem kérdés. Nem lehet vita tárgya. Hah, mennyit beszéltünk erről. Most már természetesen tudom, hogy keveset. Szerkesztőségben, könyvtárban, könyvtár előtt, panelek alatt… És szinte panel lett ez a kérés is. Teljesítetlen. Idén augusztus végén utolszor. Mert mindig maradt egy rés. Egy perc, amikor sikerült kicselezned. Ebben is jó voltál. Nagyon. Itt, most a munkatárstól köszönünk el. Hisz mindent megírni nem lehet. Mint mindenre rákérdezni sem. De lesznek emlékezők. Ettől nem félek, féltelek. Ez a vidék szeret emlékezni. Valamiképp sajátja. Bár álmodni is merne! Lehet, az lenne a megoldás, hogy szerettei tovább maradjanak. Mi csak azt az értelmezhetetlen fekete keretet nézzük, látjuk az impresszumban. Mit keres az ott? A transzcendencia milyen furfangja keverte neved köré? És most, gondolom, mosoly. A bizonyosság ostobaságot felismerő, félreérthetetlen „páljóskás” gesztusa. Igazad lenne. De nem tudom. Felfogni nem akarom. Nem is húzom tovább. Az idő tájt, augusztusban, augusztus végén írást kértem. Immár sokadszor. Egyszer csak visszakérdeztél: Lehet? Nem is értettem akkor, ott. Talán most igen. Igaz, valószínűleg másként, de ezzel szemben mintha semmi sem történt, változott volna: Jóska! Lehet. És köszönöm. Köszönjük! Mizser Attila �Szerzőink • ARDAMICA ZORÁN (1970, Losonc) költő, műfordító • BEDI KATA (1988, Sárvár) kritikus, szerkesztő • BODNÁR JÁNOS KRISTÓF (1984, Nyíregyháza) filozófus • CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony) költő, műfordító • CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) író, újságíró • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő • DUMA ISTVÁN ANDRÁS (1955, Klézse) csángó író, költő • ELMY JÓZSEF (1992, Budapest) műfordító • HALMI NIKOLETT (1984, Salgótarján) kritikus • HEGEDŰS ÁGOTA (1966, Székesfehérvár) költő, író • KABDEBÓ LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész • KANYÓ EMMA (1987, Balassagyarmat) irodalmár • KUPCSULIK ÁGNES (1965, Salgótarján) költő • LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író • LOVAS ILDIKÓ (1967, Szabadka) író • MIZSER ATTILA (1975, Losonc) író, költő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • NAGYPÁL ISTVÁN (1987, Budapest) költő • N. TÓTH ANIKÓ (1967, Zselíz) író, irodalomtörténész • NYERGES ANDRÁS (1940, Budapest) író, költő • NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) költő, író • NYILAS ATILLA (1965, Budapest) költő • OLÁH ANDRÁS (1959, Hajdúnánás) költő • PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő • POLÁK PÉTER (1995, Onga) költő • POLGÁR ANIKÓ (1975, Vágsellye) költő, műfordító • POTOZKY LÁSZLÓ (1988, Csíkszereda) író • SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) író, újságíró • SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) író, költő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZEKERES SZABOLCS (1972, Budapest) kritikus • SZELE BÁLINT (1977, Mór) irodalomtörténész • SZENDERÁK BENCE (1992, Miskolc) költő • SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész • TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító • TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költő • TŐZSÉR ÁRPÁD (1935, Gömörpéterfala) költő, műfordító • TRANSTRÖMER, TOMAS (1931, Stockholm) író, költő, műfordító • TURI MÁRTON (1986, Budapest) kritikus • VARRÓ ANNAMÁRIA (1988, Veszprém) irodalmár • VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus • Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink Nemzeti Kulturális Alap Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) József Attila Művelődési és Konferencia Központ Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Médiapartnerünk Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) 160 Nógrád Megyei Hírlap �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec4f36a74a537b4585ee4be8b454a29f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/5-6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9fd6cfb4f374e8d7b34f63aa77a39e11.pdf d7f5d0ed150db75d3db2a519abe61c9b PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Győri László Lászlóffy Csaba Mezősi Miklós Kabai Csaba Lázár Bence András Suhai Pál Szabó Tünde Vécsei Rita Andrea Vadaskert / Ami sért; Máj és lábszár; Ami mocskol; Kubista kép; A lóhusi; A rab vadaskert Szemhunyások (363-385.) Bevarrták szemünk; Hazafias vers; Nyakkendő a cseresznyefán; Haikuk kopognak; A gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely csak olvad Kvartett / Hűség; Fantázia; Hallucináció; Hipotézis Mégis inkább így; A selyemszívű asszony Reggeli találkozások; Kiegyezés; Szürkeárnyalat A kemény törzsű fák Három anakreóni; Antik gemma; Tiéd e ház fragmentumok a közelmúltból Vaskutya; csuklószorító 15 20 21 23 26 27 31 34 Szávairatok Mint aki 36 Páternoszter (Regényrészlet) Északon 40 45 Hartay Csaba Ádám Tamás 3 11 Próza és vidéke Novák Valentin Gombár Endre Kutatóterület Madácsy Piroska Németh Ványi Klári „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” (1941) / Hubay Miklós üzenetei Dobos lovag, a Máramarosi Robin Hood / Jegyzetek Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényének folklorisztikus elemei kapcsán 47 54 Találkozási pontok Kovács Bodor Sándor Időívek / Beszélgetés Varga Mátyással az Arcus Temporum fesztiválról 57 Debreceni Boglárka – Helyi értékek országos mezőnyben / A Salgótarjáni TaMatits Ferenc vaszi Tárlat négy évtizede 59 Kép-tér Ami marad Tarján Tamás Fűzfa Balázs Boros Oszkár Vass Norbert Szekeres Szabolcs Bereti Gábor L. Damta Áron Madár János Orbán György János Emelt fokon / Fűzfa Balázs: Irodalom 09-12. A legnehezebb kérdés / Jenei Gyula: Az időben rend van A(z) tanulmány(írás) mint önmegértés / Géczi János – Horváth Géza (szerk.): Pannon Tanulmányok 1. Egy magyar kritika / Barna Dávid: Egy magyar regény Nihil és spleen / Berka Attila: Lada Béla nem hal meg Hű farkasok / Simor András: Vicsorogjunk, hű farkasok Költők és/vagy fűzfapoéták a 19. században / Zonda Tamás: Nagyok árnyékában; Lisznyai Kálmán válogatott versei Magasra emeli arcát és lobog / Mirtse Zsuzsa: Idő és mérték Portré a művészről / Zene, zene, zene 67 74 76 78 81 83 88 90 94 �A lapszám borítója Kovács Bodor Sándor Árnyék című fotójának felhasználásával készült. A borító belső oldalain az FF (elöl) és az Árnyak (hátul) című fénykép látható. A belső illusztrációkat a XXXI. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából (Bükkösdi Kálmán: Fönt [66.]; Földi Gergely: Üstház [73.]; Lenkey-Tóth Péter: Gyilkosok [87.]), valamint a IV. RÓNART Nógrádsipeken című kiállítás képeiből (Gábor Balázs [14.]; Palásti Erzsébet [6., 44.]; Tornyos Márton [10.]; Bakos Tamara [19., 82.]; Gelencsér János [28., 95.]; Bakos Ferenc [39., 93.]; Bögös Tamás [53.]; Kovács Bodor Sándor [32., 58., 96.]) válogattuk. Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Alapító Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Fenntartó Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Támogatónk Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Médiapartnerünk Nógrád Megyei Hírlap Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2012-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 500,- Ft • Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” G YŐRI LÁSZLÓ Vadaskert Ami sért Megalázták az oroszlánt: lóhusit adtak neki. Ennek nyafka ápolónak a ló húsa lóhusi. Nem az sérti, sért meg engem, hogy lóhúst kell ennie, kifinomult vágóhídon a mészáros dönti le, szabdalja amorf darabokra a kivénhedt rossz gebét, nem a fölismerhetetlen, a lóhusi, ami sért. Jobb lenne vad zűrzavarban élve leteríteni a vén párát, lassan-lassan hússá isteníteni, mint így, hogy egy-egy karéját veti elé, s édeleg az édeskés ápolónő, s nem tudja, hogy vétkezett. De hogyha már így adódik, hogyha már örökre csak holmi vadaskerti látvány, ne sértse azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe, elázva, szín elevenen. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 3 �Máj és lábszár Megalázták az oroszlánt, a szó bármilyen kicsi, az a kicsi is gyalázza: a husi – a lóhusi. – Lóhusit kapott – gügyögte a nő, aki eteti. – Lóhusit kapott! – a némber még ezt képes mondani. A husi mocskol, nem az, hogy olyat marcangol, amit helyette a tagló üt le a végső pillanatig, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle – a lóhusi, ami sért. Persze a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértsék azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe elázva, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 4 �Ami mocskol Megalázták az oroszlánt, a robusztus, nagydarab, az egyetlen tömbből álló izomkolosszus vadat. Csupa erő, csupa szikla, izom, ín, rost, hústömeg, jól kigondolt, oszthatatlan mindenség, a testi egy. Húsra van, húsra ítélve örökre, húsra, ezért a les, a rettenetes fog emiatt ontja a vért. Emiatt dönti le, fojtja meg minden áldozatát. Nem a hitükért lakolnak, nem azért szökken a láb. Húst kell ennie, s a ketrec elzár a préda elől. Nem ugrik, nem üt le, nem fojt, helyette más, aki öl. Odaveti ápolója napi adagját, a húst, nekilát, és már nem érzi a súlyt, amint odasújt. Lóhúst fal, részt az egészből, eltűnt a húsban a ló. S: – Lóhusit kapott – nyafogja a negédes ápoló. A husi mocskol, nem az, hogy olyat marcangol, amit helyette a tagló üt le a végső pillanatig, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle, a lóhusi, ami sért. 5 �Űzni, a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértsék azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe elázva, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 6 �Kubista kép Csupa erő, csupa szikla, izom, ín, rost, hústömeg, élet, halál, oszthatatlan mindenség, a testi egy. Él, de kivonták belőle a fényt, mára csupa árny, az árnyban is csak az árny van, csak a magtalan hiány. Önmaga látszata, párlat, már nincs is áldozata. Más a mészáros, a tagló, csak álom a zebrapata. Mire a kőre hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle, akár egy kubista kép. Egy ló szökik este a kertbe, csupa fény, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 7 �A lóhusi Megalázták az oroszlánt, a szó bármilyen kicsi, az a kicsi is gyalázza: a husi – a lóhusi. – Lóhusit kapott – gügyögte a nő, aki eteti. – Lóhusit kapott! – a némber még ezt képes mondani. A husi mocskol, nem az, hogy a lovat kéz üti le, a mészárosé, s ragadozni nem fog már sohase, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle – a lóhusi, ami sért. Persze a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértse azt, aki rab. – A husit a cicuskádnak! A hús a húsért húst eszik. Vigyázz, a te husikádra még fenheti körmeit! 8 �A rab vadaskert Megalázták az oroszlánt, megaláztak engem. Megaláztak, mert a foszlányt kell örökre ennem. Megalázott a vadaskert, mert a rácsa bennem. Mintha tágas lenne, az, mert fű, fa, csupa kellem. Csupa kellem, de a fű-fa derűje hamisság, rács a fűnek vékony szála, a fák szűk kalitkák. Nem tudok már messze menni, rabbá kellett lennem. Az vagyok már, vadaskerti keringő a kertben. Úgy eszem csak, ha etetnek, úgy etetnek engem. Nem választom, mit eszek meg, a koncot kell ennem. Szabad madár, szabad élet, rabbá kellett lennem. Ifjúságom, azt az épet rabbá kellett tennem. Hogyha ép volt, de nem volt ép tágas ifjúságom, nem ép, nem szép, hanem rossz kép volt a tágasságom. Vadaskerti oroszlánná lettem, kellett lennem, fára futó borostyánná, azzá kellett lennem. Fára futó borostyánná, élő rúddá lennem, rács mögötti oroszlánná kint a vadaskertben. 9 �Megalázták az oroszlánt, megaláztak engem. Szabadságom elorozták, szabadíts föl engem! Szabadíts ki, rab vadaskert, tégy szabaddá engem, kint az erdő, bent az embert tedd szabaddá bennem! 10 �H ARTAY CSABA Szemhunyások 363 - Tojásnapot tartanak egy téren. A polgármester nagy közönség előtt végre bevallja, hogy a sárgáját vagy a fehérjét szereti jobban. 364 - Konditeremben próbálok elaludni. Zavar a tárcsák csengő koccanása. A pultos szerint sok testépítő megirigyelné a bennem lévő akaraterőt. 365 - Az alagsorban sárkányokról tart előadást egy hölgy. Órákig bizonygatja, hogy nem léteznek. A vége felé már egyre kevesebben hisznek neki. 366 - Gőzfürdőben találkozom a volt osztályfőnökömmel. Miért van köpenyben? – kérdem. Mert szőrös a hasam. – válaszolja. 367 - Egy kosárban két kismalac alszik. Eladó mindkettő? – kérdem az árus nénit. Legalább várjam meg, amíg felébrednek! – rivall rám a kofa. 368 - Guruló órát görget végig a falun egy túrázó. Mióta gurítja? – kérdi tőle a polgármester. Egy kerek órája. – válaszolja az idegen. 11 �369 - Pallókat hordunk fel a kompra. Miért a túloldalon építkezik? – kérdem a kalapos hölgyet. Mert ott nem süt a szemembe a nap. – válaszolja. 370 - Sáros cipővel érkezem egy emeleti lakásba. Nem kell levenni, csak port szoktam törölni. – mondja a konyhában tüsténkedő néni. 371 - Sárkányt eregetünk egy dombon. Beesteledik. Távol olajkutak égnek. A kisfiú átkarolja a combomat. Nem kellett volna incselkedni velük. – mondja. 372 - Papírgyűjtésre igyekszem, hónom alatt egy köteg újság. Régi barát állít meg. Mindent elújságolok neki. 373 - Lovaskocsin ébredek. Mellettem szőrös ember pipázik. Pár percig némán utazunk, majd megkérdi: hány lóerős vagy? 374 - Szamuráj tart bemutatót az óvoda udvarán. Kardjával sebesen vagdalja a levegőt. Az óvónő zavarában betereli a gyerekeket az épületbe. A harakirihez még azért korán van. – súgja a dajkának. 375 - Toronyházat építünk a brigáddal. Itt lesz majd a legnagyobb terasz – mutatja a művezető. Ekkor jut eszembe, hogy a zacskós tejet lent hagytam a kisbuszban. 12 �376 - Kendős nénikkel fóliasátorban dolgozom. Egyikük kismacskát talál a palánták közt. Paprika, ez lesz a neved. – mondja mosolyogva a néni. Paradicsom, ci-ci-cicc! – hívja a tulaj a macskáját a sátor bejáratánál. 377 - Mindenki nyugodjon meg! – szól a mikrofonba a repülőgép pilótája. Azonnal mindenki nagyon ideges lesz. 378 - A festő bevezet a műtermébe. Hol a modell? – kérdem. Igazából nincs is pálinkám. Leülne arra a székre? – mutat a sarokba. 379 - Koporsókat pakolunk egy IFA platójára. Fent iszákos, megviselt fazon rakja őket sorba. Besötétedik. Jó, elég, a többiért majd holnap jövünk, vár bennünket az éjszakai élet. – kacsint mosolyogva. 380 - Vitorlással érkezünk az éji kikötőbe. A parton két lány ácsorog. Elkapnátok a kötelet? – kérdem tőlük. Válaszul megdobnak egy üres kólásdobozzal. 381 - Hazudtam önöknek. – mondom a két rendőrnek. Döbbenten hallgatnak, majd egyikük megszólal: nekünk még sohasem hazudtak. 382 - Iskolai focimeccsen szurkolunk. Odalép mellém az igazgató, majd becsúsztat a zsebembe egy borítékot. Kiveszem, kinyitom. Hajrá! – ez áll a levélben. 13 �383 - Sört iszunk a kollégákkal egy étteremben. A pincér másodjára jön az étlappal. Szakácsok vagyunk, köszönjük, de nem kérünk enni. – mondjuk neki. A nagymamám bábaasszony volt, de már meghalt. – válaszolja a főúr. 384 - Fenyőerdőben sétálok egy ballonkabátos alakkal. Ön nyomozó? – kérdem tőle. Ön bűnös? – kérdez vissza. 385 - Katonai vezetőkkel állok egy terepasztalnál. Mindenki rám tekint. Valami gond van? – kérdezem. Maga olyan zavartan viselkedik, mint aki nem volt katona. – mondja egyikük. 14 �Á DÁM T AMÁS Bevarrták szemünk Áttetsző a dombok gerince Uram tökéletes a fény dőlésszöge most azonosíthatók leginkább halottaink hátában a lövedékek az októberi fátylakat ellengeti a szél s a szakadékból csontvázak másznak elő sokáig gyűjtöttük a morzsákat Uram mégis a tört gondolatok alig szaporodtak hányszor játszottak velünk s az asztalnál Magyarországgal Uram lazára szőtték a ködöt most mit kezdjünk eltitkolt éveinkkel csikkzsebünket bevarrták kilógnak a fehér cérnaszálak és bevarrták szemünket is sápadt napsugárral 15 �Hazafias vers Poharunkban pimpósodik a bor kiloccsantjuk a hóabroszra(;) kimért mozdulatunk maga a történelem emiatt vannak mostanában rémült álmaink(;) ahogy kiolvad a sápadt hóból a határ karcsú sziluettje hogy meghal hirtelen a tél mi is meghalunk / kezünkben simára mosott térképpel útlevél nélkül suhognak át a madarak / sárból raknak nekünk szalmás fészket 16 �Nyakkendő a cseresznyefán Zsírpapírba csomagolt cseresznyefa zizeg / s jön a szorongás / végszóra jön a reggel / szél bontja hóhérunk kötelét sötét kalapban házunk elé telepednek a gondok kirojtozzák homlokunkat féltelek hazám a hasas ünnepektől / a lopakodó beszédes öltönyöktől(;) akárha végtelen hosszú nyakkendő sziszegne cseresznyefánk nyakán jó hogy vigyázók akadnak(:) most önként ülnek karóba a madárijesztők 17 �Haikuk kopognak Szepes Erikának Azon a napon húslevessel kínáltalak / de elrontottam az egészet / mert tésztát borítottam az arany karikák közé / és ez nem helyes / szerencsére segítségemre jött egy ijedt / szögbe kapaszkodó / széppé ázott akvarell amely elterelte figyelmedet / elhárult az akadály(:) bonthattuk az idősíkokat azon a hosszúra nyúlt napon beleszaladtunk az esőbe / a kocsi szűk tere párásodott / oly’ sokan szóba kerültek(:) Petri / Pilinszky / talán Sylvia Plath és a kritikák(:) mostanában nem létezik testesített szerelmi líra / csak a panelek egy lélegzetre kérdeztük(:) akkor hova tegyük Zalán némely kötetét / s legfőképp Oravecz Imre szeptemberi verseit(?) csend lett / átléptük a záróvonalat / már csupán a tizenhetek maradtak(;) haikuk kopogtak szüntelen kicéduláztad az antológiát / megfordult a kupolaterem íve / hullottak az érlelt szavak / indulni kellett / hogy hazataláljunk / szarvasagancsok tépték fel a ködöt / bontottuk az idősíkokat / fejünkben azóta is haikuk kopognak 18 �A gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely csak olvad A hómező fölött repülő fehér sasokról kellene írni / szárnyuk akárha két legyezőt nyitnál a huzatos égre / lenézni a mély tükörbe / meglátni(:) a gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely / csak olvad / vastag púdervakolatban folyók nyílnak / idelenn szárnyak csukódnak hogy összezavarodjunk(:) két tükröt kellene szembefordítanunk / úgy kivenni(:) a gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely / csak olvad / idelenn szárnyak csukódnak / odafenn legyezők nyílnak 19 �L ÁSZLÓFFY CSABA Kvartett Hűség A dúlás a füvészkertben. Semmi misztika; a halál diszkréten jön, alattomban oson, akárcsak a vízfolt vagy a salétrom térképcsipkézete a konyhafalon. A hűség legfőbb gesztusa, midőn kijátszva a fénytükrözés bűvöletét a szomszéd ablakon, gyanútlanul átüzenünk egymásnak a rogyadozó kerti halmokon. Fantázia A híd nyüzsgő embertömeg – a csatornák felett ösvényt sem lát a képzelet. Ilyen alkonyatban a szél mintha patkányok szőrét simogatná, mint szelíd zarándok. Hallucináció Vakablakokra süt a fény. Elnyeli, vagy megvilágítja a félelmet? Ennyi a titka. Hipotézis Talán a testmozgás segít megtalálni elvont méreteid. 20 �M EZŐSI M IKLÓS Mégis inkább így Mert könnyebb azt, mert könnyebb rímtelen szövegnél mértéken felül pulzálni szertelen, mint prózába tompítsam le énem és az éneked. Te lettél tágterű hazám – az ám, a végtelennek tetsző anyaöl (nem anya-: de szerető-, szeretni való öl) minek hiánya szinte majd' megöl... Nem! Nem öl meg ott az édes öl... hát éppen ez benn' szép sudár gyönyör nem öl meg akkor sem ha nincs velem mert mindig itt van ezt meg azt terem A húsod érzem édes szádat ajkad belső vonásit és fogad recéinek rajzát ahogy lassúdad szenvedélyed rajzik felém a lelked bárha „nincs” esélyed húzódozol de „győzni” nem fogsz nem reméled Szabadság, hazám, szerelem: e három egy és ez lesz most az énekem. Kivénhedt uccasárba hogy tipegvén lelkem viseltes és kopottas ingén rávarrva folt és hátán patchwork és a vén idő zugán felébredt tán egy régi angyal zúgó fényárba szökkent kedves édes aggyal egy archetípus ő kit Séth is látott és örült mikor benézett hozzád és a szíve elszorult hogy ennyi lassú szépség és mosolygó sanda-mentes és fínom–gomolygó báj lüktet és kapkod felém 21 �A selyemszívű asszony Könnyen repül nehéz a szív hová szólít merre hív hol dobog körülötte büszke nő mindenfelől sikongat és kacag hullámzik reszkető szép melle nem vacog a rózsa benne várja mint fióka édes étkét meg is kapja nem csipetkét Szólítlak hívlak innen itt dobogsz és rugdosol fáradt szívemben mint egy magzat mindenfelől sikoltozol kéjben kacagva hullámzik sötét–illatú öled tedd rám két kezed 22 �K ABAI C SABA Reggeli találkozások Kényszerített ébredés után, az új élményekre fáradtan fölöklendezzük, ami a gyomorban maradt – leokád bennünket elfeledett barátunk. A gőzölgő csészét félretesszük, majd mikor szánkhoz emelnénk ismét, csodálkozunk, hogy lett üres, ki szívta el cigarettánkat, ki használta borotvánkat – hazaért a hét én; lépések képzelt ütemre, sétadalunk egy másik álomból kibontott félnóta – mi hajlik együtt a térddel? Alázat minden előtt, ami lehetett volna – savanyú gyermekkorunk háttéralkalmazás, egy kis ízért fordulunk oda a vizenyős jelen helyett. 23 �Kiegyezés Ez nem a séta, az ideiglenes győzelem. Ez nem is a játék, a kifürkészhető. Ez sokkal inkább a harc, evidens túlerő, mégse félelmetes. Nem vagyok szabad, pedig mondok, amit akarok begyógyult reggeli pislogással, torkon szánkázó pengével a borotvatükörnek. 24 �Szürkeárnyalat Csendet kértem és megkaptam a magányt: üres szobában stabil oldalfekvés. Nehéz vagyok. Testem árnyékaként ólálkodom. Termoszban tea, forralt bor. Vért ettem, de nem ízlett, noha valaha ettünk vért és ízlett. Loptam szavaid, mert egyébként össze-vissza beszélek – azt hiszem, ez a nevem, édes egykomám. Szürkére pingált háttér előtt komótosan mozgó állat lennék, szórványörömökkel kerítve: kiadós nemek, méla féligenek, félváll, félárú beszéd sárga percekig. Nincs többé vasárnap; bús irály, következetes magány, szigorú borok. Egy régi portré mián bosszant a múltban-lét ragacsossága: előbb láztól nedves koravén koranyár, majd nyárvégi túlérlelt zörejek. Közben tizenöt éve ugyanott fáj. Sötétvilágos: ez egy valódi szoba. Minden lassú próbálkozás a szenvedés szépneve. Örökmozgó az elme, immateriális bánatkosztüm a keresetlen köztársaság egyetlen emberén. 25 �L ÁZÁR B ENCE A NDRÁS A kemény törzsű fák Ez most a betakarítás ideje. Ami összegyűlt most mind ellenünk fordul. Pár napja már, hogy csak figyellek. Mert a legtöbb lázadás ezzel ér véget. Hittem, hogy a zaj, amiből mindennek az elején remény nőtt, majd beteljesül. De a vágyak végén kemény törzsű fák isszák a történetünk összes nedvét. Ez a végső szimbiózis. De én csak figyellek, mert ez a betakarítás ideje, hiába mondom, beszélj, vagy legyél, de ne higgyél az erdei mesékben. Mert a legtöbb lázadás, és remény ezzel úgyis véget ér, és ami összegyűlt most mind ellenünk fordul. 26 �S UHAI PÁL Három anakreóni Devecseri Gábor versfordítására A természet bikáknak szarvat, lónak patákat, futást adott a nyúlnak (és nyulat is futásnak): mindegyik tőle kapta tulajdonát, tudását, és mind élőhelyét is: páncélt férgekre ő vert, a tigriscsíkos bundát is ő szabta s a szárnyat ő fogta röpülésre, és volt idő, hogy bőven, pazarlón osztogatta halpikkelyekből pénzét. * De hol maradt az ember, és mit kapott, ha férfi? Neki csupán erőszak s Odüsszeusz-ravaszság jutott e tékozlásban – fegyverek, csapda, háló, ennyi a jussa élni? S a nőnek ennyi sem jut? Nem kaphatott már semmit, kendőtlen, pőre formán csupán a meztelen bőrt, a test, a vér hatalmát, szépséget, semmi többet – rózsát pironkodónak? * 27 �Az egyik csupa szöglet: sisakok, kitin-vértek, erődök, bástyatornyok – szedetlen kert a másik: érett gyümölcsök telten és forrás vénuszdombján. Csupán egy rózsa szirma nyílóban, hervadóban, Vénusz és Mars csatáján az ágyban, mintha hóban – de hogyha ott verekszik, szépsége ott triumfál, a gyönge nő a férfit, a dárdás hőst legyőzi. 28 �Antik gemma Gyere, kedves, gyere, várlak, gyere még ma, gyere szépen, ülj ölembe, és mesélj. Én majd közben becézgetlek, ölelgetlek, úgy szeretlek, s hogyha végül ágyba teszlek, alig bírjuk a mesét. Addig-addig vigasztallak, amíg el nem álmosítlak, s te is, édes, engemet. Így fekszünk majd, így alszunk majd, én tebenned, át egy éjen, át egy hosszú életen, te meg velem jóllakottan, amíg vágyad el nem lobban, és a vággyal két karomban te is el nem szenderülsz. 29 �Tiéd e ház Tiéd e ház, de csak ha véded, ha óvod, fog megóvni téged, azé, ki benne él, ki lakja s világra ráadásul kapja, akár a gyermek is szülőjét, tavaszra nyárt s a nyárnak őszét. E ház csak ház s mindenkié ez, ki benne él s iránta érez, jóból elég is ennyi, hogyha tiéd a kertje s bent a konyha és mind, mi benne forr, hogy össze az élted másokéval kösse. Tiéd e ház, habár egészen nem volt s nem is lesz terve készen, de gondja csak tiéd, a jussa, hogy ablakát becsukja, nyissa s tiéd, míg sorsod rád kirója, minden barátja, árulója. Tiéd e ház, bár nincs ezüstje s kisebb a lángja, mint a füstje, talán ezért is fújja egyre képét parázsnál vörösebbre a kis pimasz, amíg az üstben a lekvár fő s mi itt az estben. 30 �S ZABÓ TÜNDE fragmentumok a közelmúltból I. (2008. XII. 23.) színes a város és színesek a falak. az új napév végítélet utáni fennkölt, dicső pusztulást hozott a belvárosra. templom lett budapest, és a délutáni napfényben kórusénekbe kezdenek a házak. szent liturgia a fák sötétbarna rajza a beomló kapualjak betétsorai közt, és a sivatagok hatalmasságát hirdetik a sárga szín elhaló és vakító váltakozásai egy-egy tér sarokpontjaiban. dalol minden. rettentő ének, amitől őszinte, szent borzalom rázza meg az embert. lábak vernek gyökeret a földbe, és kerekre tágult gyermeki szemeket szárít az öntörvényű decemberi szél. minden ugyanazt a végtelenített néhány hangot visszhangozza, mígnem összehajlanak feletted a boltívek, napkorong zárókő-lakattal – ilyen most a város. szaporán lopsz lélegzetvételnyi szilánkokat a pillanatból, de inkább nem vennél levegőt. az orrodon át szívod magadba a kiszélesedő utakat, a padokkal és emberekkel együtt. hát ők nem veszik észre, hogy megszentelt kövek közt járnak? olyan nagyok az aranykorból épített rakpart-széli házak. ülök a márványeres köveken, a kupola alatt. száll a por. egy mester, valahol a magasban, aranyfüst lemezeket álmodik a falra. beletapadnak a leváló szemcsék a még nedves olajfestékbe – türkiz színű a karom. hullik az arany. kék-arany. kék-arany… mellettem hever az ecsetem – mióta..? nem, nem. ezeréves köpeny a hátamra terítve. keresztülvetve életemen. csillagokkal hímezte ki valaki. ringatom az eget. tente… hullik az aranypor…. és elringat az alkonyfényben mindig élő hatalmasok éneke… 31 �II. (2008. XII. 25.) egyre csak a kórusdalt zengő rakpart menti házak járnak az eszemben, és a végtelenbe táguló késődélutáni gyászdiadalfényben való feloldódás; a fehér szemű néma próféták, akiknek szinte mindegy, milyen nemet adott az ég. így válunk hasonlatossá egymáshoz. jaj, nem beszélnek ők, de intenek, és valami túlvilági, ortodox bánat nő körém. és türkizzöld-kék kendőkben pompázó, erős csontú, markáns arcok. olyan életek, amelyeket valakik még csak már csak belül élnek. nincs étvágyam, nincsenek szavaim. nem akarok beszélni. nem akarok tenni. hullik az aranypor… 32 �III. (2009. IV. 4.) …mert rádöbbensz, hogy ezekben az időkben éberen töltött óráid haszontalanabbak, mint azok, amelyekben távoli vidékre száműznek álmaid, messzi régiókba; el mindentől, ami a megérinthető szférájához köt, túl azon, amelyben vélt fogalmak alapján rajzolsz bizonytalan jövendőt. mert gondolva festett szavak világa árnyékot vet önmagára, és ahol nincs napfény, ami megvilágítsa a foltok szerepét, ott önkényes egyen arcot ölt, aminek eltérőnek kellene lennie. és ráeszmélsz arra is, hogy felelősséged az ősanyák periodikus vajúdása: amikor újra és újra megszülik egy elkövetkező haláltusára kárhoztatott önmagukat. folytathatsz tehát egy gondolatot, melyet előtted letett valaki a földre; nyitva hagyott ajtók milliói lesnek rád, arra a figyelmetlen, kimerült, sebezhető pillanatodra várva, mikor önemésztő köreidtől megfáradt magad saját csendjébe hull. ekkor törnek rád ezerféleképpen előrajzolt terek, csábítva maguk felé alakíthatóságuk határtalanságának ígéretével; és amikor újból eszmélnél és gondolat-formálnál eszményített pillanatot, akkor ismeretlen, vad valóban találod magad - legéberebb óvatlanságod eredménye. legszebb botlása ez az egyezményesség megbékítő kánonjában elfogadott „te” predesztinált képletrendszerének. ó, ezek a végzetes tévedések, ó ezek a csúfos vereségek… mert megérezve a szádban a kesernyés ízét – mert íze van, ahogyan illata és dallama is olykor a dolgok rendjének – elfog valami bódult részegség, valami magasztos öntudatvesztés, ahogyan megérzed magadban lüktetni mások nyugtalanságát. és egyre, egyre több kering a furcsa alkoholból a véredben, ahogyan őrületig ható zajjá fokozódik a bennük, a kis teremtőkben, az önmarcangoló igazságkeresés minden keserves másodpercének lassú egymásutánja… 33 �V ÉCSEI R ITA ANDREA Vaskutya Egészen mélykék, lilába hajló, mint az éj, ahhoz hasonlít, és vannak rajta áttört csillagok. A vaskutya oldala szép domború, hiába fekszik, nem horpad be, és nem lélegzik, mint egy átlagos kutya. Levegő járja keresztül belső részeit a csillagokon át, farka rendes félhold. Keresztben fekszik a járdán, hátsó lába nem lép, egyik a másik fölött, az elsők szabályos véalakban. Vasfülét hegyezi ugrásra készen, arca mégis huncut, mintha élne, kedélyes porcelánkutya-kifejezés. Benyúl a kerítésen egy kislány, szőke copf, macskanadrág, nem éri el. A kutya marad, oldalán csomó fekete matricaként tűnik elő csillagformában a festetlen fém. 34 �csuklószorító „a csuklás olyan rejtély, mint a halál.” (Goretity József) hogy jól elbeszélgettetek, míg kiszolgált, míg vártál, rád jött a csuklás, máskor a viszkitől múlik el, most mégis vodkát kérsz, csak egy próba, hátha azzal is megy, tovább zakatolsz, figyelj, milyen ritmusban csinálod, számolsz magadban vagy érzed előre, hogy jönni fog, és nem csókolsz tovább, mert a félig nyitott száj, mint csöves tranzisztor erősíti fel jeled, egyidejűleg stabilizálja a feszültséget, csuklómat szorítod elé, áthelyezed a hangsúlyokat, megnyalod a kék eret, kidomborodó inat, épp azt mondod, mennyire, amikor visszaránt, hogy ne folytasd tovább, ne legyen túl sok, iszol megint, de csak akkor múlik el, amikor már messze innen a hóra vizelsz. 35 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Mint aki Hol is kezdjük? Merül fel nevezett kérdés, ha van némi mondanivaló, aminek eleje és vége között annyi a távolság, mint egy kérdés és az arra adható legrövidebb válasz közötti távolság. Hogy tehát megvan fejben, csak el kellene indítani valahol, kinyitni a karámajtót, kilökni lábbal, engedni szét a szőrszagú patadübörgést, eredjetek szépen. Húzzatok. * Felmerült egy kérdés az univerzumban, amire Brigitta a válasz. És ebben az univerzum számára segítséget nyújtunk. Vagy az univerzum nekünk. Ki érti ezt. Újabb kérdés. Mindig egy újabb. És legtöbbször komoly meló a válasz. Lexikoni behajolás éjfélutánokon. Annyi kérdést teszel fel magadnak, hogy a végén szemüveges leszel. De mi köze mindehhez Brigittának? Újabb kérdés. Vagy még egy. * Például: Miért van az, hogy egy új divat szerint az esküvőszervező cégek a nagy utcai plakátjaikon nem felszabadult női arcokat mutatnak? Kacagó szarkalábakat. Van egy ilyen, amin a friss és ropogós menyasszony nem mosolyog, nem nyújtja orcapírját a lenge dunai szélbe, hanem morzsányi mosollyal néz lefelé, mint aki sms-t ír, vagy csekket fizet be a postán, mint aki odakozmált rántottát kapar egy öreg serpenyőnyélről. Mint aki kaparós sorsjegyet kapar. Ez az. Ez a legpontosabb. Kiült a remény a szájsarokra. Amellett most kényelmesen elballagunk, nem nézünk oda, hogy minden házasság egy kaparós sorsjegy: megszabadulni a máztól, a festéktől, a lepeltől, álcától, lássuk, mit kaptunk, mi a nyeremény. Hagyjuk is ezt. Az arcszesz alatti szájszag hideg, keserű sunyisága. * De képzeljük el a fotózást. Kedves, mondjuk Brigitta, mondta a fotós, tessen szépen lefelé nézni. Na de, felelt Brigitta, kedves, tegyük fel Gábor, nem úgy volt, hogy menyasszonyi fénykép lesz? Tegnap voltam fogfehérítésen, folytatta, azt reméltem, legalább egy kicsit belekacaghatok a dunai szélbe, léccííí. Nem, válaszolt Gábor, nem Brigitta, az már túl unalmas. Mindig csak nevetni, nem cirkuszban va- 36 �gyunk mi, nem kabaréba, Brigitta. Tessen szépen lefelé nézni, mintha számolná a csempéket. Gépkattogás, vakuvillanás, egy öreg reflektor elektromos zizegése. 47, felelte Brigitta. Még egyszer, válaszolt Gábor. Ide figyeljen, folytatta, kedvesem, a képen a mai céltudatos, modern nőt fogjuk ábrázolni, aki gyakran gondolkodik el, elmélázik az elméjével. És ezért örül magának. Nekem, kérdezte Brigitta, nem magának dünnyögte Gábor, hanem önnön magának. A nagy dolgokon, kedves Brigitta, farok a majmának. Na, tessék szépen számolni a csempéket. Nem akarom, így Brigitta, így nem vagyok hajlandó. Brigitta, maga nem szab feltételeket. Szépen is néznénk ki: a ponty forgatná meg paprikás lisztben a horgászt, füstölgött a fényképész. Itt, kedvesem, mi szabjuk a határokat, ha érti. De el is mehet – folytatta Gábor –, húsz ilyet kerítek az utcáról, mint maga. Ilyen ország ez, tele van szép nőkkel a forgalom. Na figyeljen, felvétel, na jó, Brigitta, akkor gondoljon valami konkrétra, mondjuk arra, hogy sorsjegy. Kaparja a szemével. Na látja, megy ez. Köszi, fejezte be végül. Így teltek-múltak a reflektorsütötte percek. * Tehát a válasz, tehát a plakát üzenete: az élet nem fenékig tejfel, nem nyakig nyúlpaprikás. Elég, ha belül kacagsz. Éld át a pillanatot, komoly dolgok ezek. Aztán majd a fogak fehérje, ha sárgája is. Megélni a pillanatot. A plakáton egy, tegyük fel, Brigitta van, aki megéli a pillanatot. Modelliskolát végzett tavaly nyáron, ez a második munkája. Amúgy, kortársaihoz képest értelmes, távol áll tőle minden falusi betyárzsivanyoid ökörködés. Odahaza Baranyában, a faluban biztos vannak azok a szétfröccsözött agyak, amik nagyobb dolognak tartják ezt, ti. azért kapni pénzt, hogy leülsz egy meghatározott pózban és megszámolod magad előtt a csempéket. És ehhez még ki is sminkelnek. * Ismerjük meg Brigittát. Brigittára annyira hatnak a szabályok és általános közmegegyezések, mint erre a szövegre. De kit érdekel. Brigittát se érdeklik a szabályok, még ha döglött kutyára mégiscsak eljön az a bizonyos teherautó, ha nem is ennek nevezik; hogy legyen egy még döglöttebb kutya, ha nem is pontos hasonlat ez. De céltudatos. * Szóval. Brigitta kollégista. Tegyük fel. Van így ezzel még jó pár lány az univerzumban, de mi csak ezzel a Brigittával foglalkozunk. Ez a Brigitta előre köszön a suli portásának, amire nem minden Brigitta hajlandó a kozmoszban. Az öreg portás egészen lelkes lesz, mikor beköszön a lány neki a kisablakon. Lelkes, mint nyugdíjazott kohómérnök, ha olvadt vasat lát a diszkoverin. Nemcsak azért, mert ilyenkor betekin- 37 �tést nyerhet egy hamvas dekoltázs felsőbb regisztereibe, hanem mert nincs hozzászokva ehhez, hogy beköszönnek, megkérdezik, hogy van ma. A legtöbb, az bivalycsorda, mennek, közben bőgnek, vagy bőgetik az mp3-lejátszóikat. Brigitta nem ilyen. Brigitta behajol a kisablakon, hosszabban, mélyebben, mint kellene. Az öreg ilyenkor mindig zavarba jön. Ettől viszont erőre kap Brigitta, máris jobban indul a nap, lazább csuklóval dobja az aprót a kávéautomatába. A portás nem érti, minek egy iskolába kávéautomata. Brigi két éve kávézik. Először azért, mert ezt olyan felnőttes dolognak tartotta, aztán vagánynak, végül simán hozzászokott. Ha nem iszik a fekete léből (nem ér be időben, vagy éppen javítják az automatát), egész délelőtt csak néz, nem lát, kistraktor, amit egész reggel önindítóznak, mert „nem kapja el”. * Ugorjunk, időben és térben. Most hátulról láthatjuk Brigittát, ahogy felszalad a lépcsőn, az öreg portárs is megnézné, de nem teszi, van neki családja. A feszes leányfenék apró, érzéki mozdulatokat tesz jobbra, aztán balra, egész addig, míg el nem tűnik a lépcsőfordulóban. A lány magas, vékony, öltözéke alteres jellegét erősíti a bőrkarkötők tucatja, színes „művészsapkája”, amit hanyagul dobott fejére. Ahogy felszalad most a lépcsőn, van a mozgásában valami egy gazella ijedt szökelléséből, ha veszélyt érez. Most a veszély az óráról való késés. Matekóra az első, a matektanár meg az utolsó a tanárok között, akire emlékezni fog majd évek múlva. Régi mozgalmi darab a tanárnő, valahogy itt ragadt, nyugdíjas kiállítási darabja a szocializmus idejében fiatal és aktív tanárerőnek. Mostanra megsavanyodott, ahogy kell, ahogy lehet. Elkoptak benne a mozgalmi évek. Csakafüstjemaradt. * Brigitta kollégista. A család hosszan fontolgatta, hogy mi legyen, bejárós vagy bentlakó, és végül a lány hosszú könyörgése után az „ott alvós” opciót választották. Brigitta szeme felcsillant. Előre látta az éjszakába nyúló beszélgetéseket, a lelkizéseket, a szomszédos fiúkollégium éjszakai ablakaiban látható lámpafényeket, buli előtti összenevetéseket, és a lényeg: távolabb kerül a szülői felügyelettől. Ami ugye nem kis dolog egy világra nyílásra és egyéb terpesztésekre kész ifjú leánylélek számára. * Aztán, mint egy észak-bajor népmesében, teltek, múltak az évszakok, mire történt is valami. Éjszaka volt, hordófekete, sunyi éjszaka, odakint a gyér éjszakai forgalom monoton zajai, egy-egy kutyaugatás, a telihold feszült sercegése. Köd. Az ázott aszfalt szaga. Brigitta felült a kollégiumi szobában, körülnézett a félsötétben. Előtte éppen arról álmodott, hogy ha a főváros úthálózatának aszfaltkilométereit összeadnánk, 38 �akkor mennyi négyzetkilométer összefüggő aszfaltterület jönne ki, mikor megriadt. Felült, körülnézett. Apró neszek, fészkelődések zajai, horkantások, szuszogások, valaki félálomban felsóhajtott. Hosszan kitartott, tengermély sóhajtás, amire csak szerelmes lányok képesek, gondolta Brigitta. Körülötte a zord vaságyakban 4 lány, ő volt az ötödik. A falakon popsztárok sötét alakjai pózoltak. Nagy levegőt vett. Körülnézett a sampon-, tusfürdő- és lányszagban. Utóbbit most különösen jól érezte: marék szűzpecsenye, ha dobostortába teszik. Nem látni, de érezni a háttérben, átüt a kozmetikumok édes páráján. Brigitta felkelt, pizsamában kiosont a mosdóba, belenézett a tükörbe, bele a szemkarikákba, és mint már régen: rádöbbent, hogy él. És, hogy ez jó. Hogy része valami nagy egésznek. Hogy van valami szerepe. Feladata. * Brigitta szeret agyalni, mélázni, filózni, lelki szpídfitnesz, karmatréning. Szereti az olyan beszélgetést – például a portással –, hogy kérdezi az öreg: apád melyik pártnak szimpatizánsa, melyiknek tagja netán. A válasz rövid, egyiknek sem. Az öreg erre elgondolkodik, és azt feleli: na, én meg teljesen független vagyok. Az ilyenektől kondul meg a szíve Brigittának, ez a jó brigittai szív, fándli pudingba dobott petárda. És a tétlenséget, a lustaságot látva az olyanoktól, hogy „összefingott babérlevelek savanyú hallgatása.” És ekkor kerül fel az a jó brigittai félmosoly a jópofa arcra. Mint akit fotóznak. Mint aki morzsányi mosollyal néz lefelé, mint aki sms-t ír, vagy csekket fizet be a postán, mint aki odakozmált rántottát kapar egy öreg serpenyőnyélről. Mint aki kaparós sorsjegyet kapar. 39 �PRÓZA ÉS VIDÉKE N OVÁK V ALENTIN Páternoszter* A földszinten bebólintott hozzám Fergeteges Karanar. Szép tevefeje mögött egy végtelennek tűnő szovjet-ázsiai rendező-pályaudvar, még rezzenéstelen, de útra kész teher-szerelvényekkel. Bú-lak felé… Ődöngő vasúti munkásokkal. Élet-pályabejárókkal, „mindenre óvatos”, abszolút-hiba-hallású krampácsolókkal, felelősség csapta vállú, váltóláztól égő tekintetű váltókezelőkkel. Aztán Karanar nagyot bömbölt, s egyszerre minden megmozdult. A végtelen rendező pedig ponttá zsugorodott. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, Fergeteges Karanar púpjai vízvesztve lappadnak bordák metszette oldalához… Az első emeleten dobpergés fogadott. S egy Matzerath-törpe rohangált groteszkül, szürke fellegek alatti krumpliföldeken. Üvegtornyok hasadtak ketté kiáltásától. Aztán egyre több és több gyermek verte bádogdobjait. Egyre több és több elhallgatott múltú emberke, aki már előre törpe maradt. De szerepet csak később, nagytörpeségükben kaptak, s lettek énekesek, edzők, politikusok, költők, írók, papok. Közös nevezőjük: a fül. A száj. És a görbület. És mindnek volt valahová szolgáló kilátótornya. A tabula rasa, melyet reszketeg kézzel vagy magabiztos betűrajzolatokkal piszkítottak, mögöttük hisz feltartóztathatatlanul verődtek a dobok, a kivégzés előtti ütemek, tisztítótűzben égnek… A dobszó, lehet, a szív tehetetlen kalimpálása… Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, ahogy szilánkokra hullnak a világ tornyai, és O. Szemét Láden, a virtuális tuskó dialízisre igyekszik a Kettesszámú Sziklaklinikára… Hol, ha berobbantják, lesz tora, de nem lesz bora, amennyiben igazhitűt programoztak a pentagon kiber-gurui. A második magasában egy tüdőszanatórium nyugágypokróca alatt Hans Castörpe álmodozott madame „Sosé”-ről. Az őszülő Szeptembrini és a világfájdalmas Afta elszívták az összes Mánia Mancsinijét és maradék levegőjét. Közben odalenn megdörrent a valóság, és masírozni kezdtek a hangyák. A világot képernyőszűrte a nagy, fehérköpenyes főorvos, és kitette okulásul az emberiség jogasztalára e röntgenleletet, de az ember-hangyák vakon tapogattak tovább a „boldoguláshoz” vezető illatösvényeken, s mindössze csak okulni voltak hajlandók. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom Tamás Manust, aki összehajol a Semmi Ágához címzett fogadóban bizonyos Dzsuzeppe Etelével, népnevén Hiába Józseffel, akiből mára csak a borderline-ja maradt, a többit kisajátították a tudós elmék… A harmadikon a világlélek magyar hangja szüremlik be hozzám. Ugyan János, aki tudásával arra is predesztinálva lett volna, hogy megírja a magyarok evangélio* Részlet az azonos című regényből. 40 �mát, annyi eposz papírra álmodása után, nekem kedvesebb, mégis Sándor apostoli sorai fogadnak… Aztán János vitéz és Vitéz János felhőtortával kínál, melyre J. P. monogramot pingált a Literatúra cukrászda tésztaszobrásza. Aztán elősötétlenek Segesvár tornyai. Dzsidák erdeje. Aztán az istenes B. B. int felém, jöjjek ágyúgolyókkal labdázni Esztergom alá, hisz ilyen magasan már ezt is lehet, súlytalanok hisz a golyóbisok. Akár tekézhetnénk is. Kilenc törököt kell felütni minél kevesebb gurítással. Addig is kezembe nyomja egy jövőbeni versét: Vágyott Kannás Borok májölő ideje // engem disznók közé tántorító heve // kettős látástól megbotlók nulladik szeme // Neked borvirágzik orrom meg az orcám // folyóborok borkutak neked csobognak // részeg szódáslovak is csak tőled nyihognak // Az nagy ital után szederjes tagjaim // remegése ellen műanyag boraim // orvosságok s hevülnek nyeldeklő inaim // Sőt még kocsmabéli pocakos sörisszák // az rossz szagú barna-„bírt” kik garral isszák // azok is a TVK-vegyilét szomjazzák // Ki szép bort megiva paroláz májával // vagy nem érint etilt üdítős szájával // netán delirál valamely véres császárral // Zúdul az földre részegeshad tetőled // fröcscsös félhomályba bujdoklunk teveled // minden vadállat gerjed ha kiejti neved // Jól berúgva műtrágya-bor kegyelmébül // dicsérjük az vegyészt aki sose szédül // álmodunk üde májról gyermeki vesérül... Ebben a históriai, irodalmi és italos kuszaságban teljesen elkábulok. Mekkora Jánosok! Micsoda Alexandros! Hol hagyta Bukefálosza? Vagy tényleg elporoszkált Barguzin-hagymázig! Micsoda Bálint! Ma meg Peti-kék és Peti-vörösek! Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy az egész társaság bemasírozik az elavult, de kikerülhetetlen Spenótba, ami becsukódik, s visszaugrik a polcra sormintának… Csak a Petikék, a Peti Péterek maradnak örkényesen-önkényesen, legnagyobb csalódásunkra, nekik írtak új irodalomtörténetet, ha nem is spenótot, de zöldséget! Nagyjainknak bealkonyult, nekik dekonstruáltatott… A negyediken Bornemisza Péter nyújt be egy aranyserleget, benne jó szerémségi bor, az utolsó évjáratok egyike. Nekem tette félre, mert érezte (ott a befejezett múlt időben), hogy a folyamatos jelenből valaki még nyelvére veszi az ő ördögi kísérteteit, s újólag zengi az ódon félelmeket. Látomásos bor ez, kedves barátom, jóféle ürmös. Megkönnyíti felfelé utad. Azonban, ha angyalt látsz, miközben várkapitánynak érzed magad, ne rémülj halálra, az csak tréfa. Borisszás vidámság. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy körülveszik az kevíly nímetök, és az fene törökök… Mindegyikhez van egy kutyakívánalma… A hatodikon (bevillan a piarista káté-dal hat pohár bora) szorgos lapozó-szolgák pergetik előttem, aki csak villámlátogatáson van itt, az ősregény oldalait. Danilo Kis és Kadare került hozzá legközelebb bizonyos tekintetben… A túlvilágrajzok (könyvtár, álomfejtő) tekintetében. Hiába, no, a lényegéig alázott Balkán a legfogékonyabb életre, halálra, halál utáni életre. S most én, az átutazó, a kontinens földönfutója tekinthetek be a szakrális történetek szövevényébe. Ősregény, minden leírt, leírható s ebben a szent percben papírra vetett mondatok tárháza. Ősregény, HOLT-TENGERI TEKERCSEK–TEREMTÉSMÍTOSZOK–BIBLIA–XENOPHÓN– PETRONIUS–LONGOSZ–APULEUSZ–HOMÉROSZ–VERGÍLIUSZ előkép. Vagy, hogy nagyot ugorjunk – Fanni hagyományainak hagyománya! Isten naplóregénye. Ősregény, minden tollforgató vágyott könyve, hogy csak egyszer, csak egy pillanatra álmodhassa, csak egy sorát is. Mindeközben a világ tollforgatói elfeledkeznek 41 �róla, hogy ezt írják újra és újra, ezer változatban, ezer színnel és évvel, ezer formában, XX kromoszodómás századok regényfolyamaitól a Krisztus előttiség fragmentumaiig… Ősregény, a mindenhatás, az omnipotencia maga! Melynek egészéből csak puzzle-darabokat kapunk, hogy új szabályok szerint illeszthessük sajátnak tűnő gondolataink szabad gyökeihez, hogy így ágaskodhassunk teljesnek hitt műveinkkel az ég felé… Mennyi másodpercbe zsúfolt gondolat az utolsó emelet előtt. De honnan tudom, hogy az utazásnak vége közeleg? Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy a hatalmas könyv alá – sancta simplicitas! – nedves fát hordanak, hogy mielőtt hamuvá porladjon minden idők – soha nem olvasott – legsikeresebb regénye, oldalai megkeseredjenek… A HETEDIK MENNYORSZÁG felirat mellett figyelmeztető táblácska. UTOLSÓ EMELET. KÉRJÜK, SZÁLLJON KI! A PÁTERNOSZTER ÜZEMELTETŐI SEMMIFÉLE FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALNAK, AMENNYIBEN ELVÉTI A VÉGSŐ ESÉLYT! Sikeresen kilépek. Megijedtem – korholom magam. Mielőtt a lényeget megtudhatnánk, mi földi sárlények, meghátrálunk. Ám nincs idő a tépelődésre, mert elém perdül Douglas Adams, s kezembe nyomja a Galaktika útikaluz stopposoknak című, nekem dedikált könyvét. A végtelenedik folytatás n-edik kiadását. Olyan vastag, hogy most, mikor kinyomtatás után olvassák szerény munkám, még mindig az ő regénye teteje felé kémlelek, de nem látom a keményborító táblájának szélét. Igen, talán ő jutott legtovább. Az eget ostromolta, s rájött a lényegre. A lényeg nem más, mint az irracionalitás. Tudományos párja Hawkins, aki saját-idejének rövid történetében szintén az égbe tört, de a végtelen szétmorzsolta, mert a végtelen-isten nem szereti a képleteket… (Furcsa, de elbírom a tenyeremben, semmi izomfeszülést nem kíván az Útikalauz…) Most veszem észre, hogy egy tökéletes idomban, egy gömbben vagyok. Egy vendéglátó-ipari egységben. Már asztalnál ülök. Kör alakú. A pincér az étlap mellett a legfrissebb Biblia-lapokat is leteszi elém, s kellő szemérmetességgel elvonul. „Oly nehéz a választás”: Antiochiai mór becsinált Apostoli vesepecsenye Boldog resztelt szív a’la Sacrè Coeur Csípős, pácolt nyelv P. P. konyhájáról „Egy-az-isten” – fuszulykaleves, amerikaiasan „Egy-az-isten” – fuszulykaleves, D. F. módra, székelyesen Flambírozott hitviták középkoriasan, ördögkörettel Húsok hitmártásban, mártíröntettel, bukott angyal módra „Homoiusion” – emberfia főzelék Arius-habarással „Homousion” – zsinati egytál leves betűtésztával 42 12 10 5 1 1 5 7 2 3 �Jezsuita imatál L. I. receptje szerint, fűszeres csigával 7 Kemencében sütött máglya-pizza, autodafé feltéttel (inka9 háton szárított chilivel) „Misszionárius füle” – vendégmarasztaló csemege 12 „Négy évszak” – evangélista pörkölt-variációk Máté, Márk, 4 Lukács és János tűzhelyéről „Őskeresztény könnyek” – gyöngyhagymás steak római tál7 ban sütve Szt. Ferenc madárkái, ropogósan 7 Szentté avatási procedúra-tál négy személyre (Vitalin papri11 kával, savanyított almával, tanúvallomás darabkákkal, diabolikusan rotált kompóttal) „Tűz-Víz próba” – nyársonsült vegetáriánus falatok, német7 alföldi szószba fullasztva A fizetség … darab Miatyánkban értendő És sorolhatnám a számos istenes és istentelen étket… Végül egy „Kódexmásoló”-t kértem a’ la carte, „szárnybontogatás” fantázianevű rizsával, s hozzá savanyúságnak „probatio calami”-t, mert az hasonlított leginkább a calamarira, ami a tenger gyümölcsei közül leginkább kedvemre való. Míg vártam fenségesnek hitt étkeimre, a L’Osservatore Romano-t kezdtem lapozgatni, s megakadt egy cikken a szemem, amely a posztmodern literatúrai textusában oszcilláló totálisan nihilista szexust explikálta a klerikális recepció és a határozottan antiklerikális befogadás szemszögéből. (Erről majd egy másik regényben számolnék be, mert nagyon elkanyarodnánk a tárgytól…) Az új Bibliák, exegetikák és hermeneutikák, liturgia reformációs experimentációk, kanonizált és szentségtelen szövegek egymásnak feszülései, újraparázsló homoiusion- és homousion-viták, a cölibátus tarthatatlanságáról szóló vatikáni csetepaték, a pápa politikába avatkozásának szükségessége avagy fölöslegessége hidegen hagytak jelen pillanatban. Túl sok volt nekem ez a hirtelen-látomásos alászállás és „mennybemenetel”… Nincs pénz magánál? Nem is kell! Biztosan átsiklott az apró betűs rész felett. Mehet Isten Hírével, az Evangéliummal, ha tudja végre a Miatyánkot. De hát csak töredékesen – makogok. Próbálja! De nem megy – hátrálok. Pedig megfogadta, ott, az őrségi kutyakörben, korántsem kréta-ebek gyűrűjében! Kieszközöltük a túlélését, de maga nem tartotta be, amit esdeklése, nyeldeklése közepette ígért… Mondja, vagy sem? Itt ez a fizetség! Itt nem érvényesek a maguk bankói. Ha nem mondja, hívjuk a… Hívjuk a Lelkiismereti Csoportot (LECSÓ), amely jobb belátásra készteti a lehető legfinomabb módszerekkel… Itt gázosak a könnyek… Kilenc Miatyánk volt ez a fogás! Zúgott a fejem. Pörgött velem a gömbétterem. Biztosan megmérgeztek – cikkant a gondolat. Most vettem csak észre, hogy a restaurant gömbhéjfalát magyar bibliafordítók könyvlapjaival tapétázták ki. Heltai, Károli, Sylvester és a többi próbálkozók átültetett sorai köszöntek vissza… Még huszita is! Harácsolók! – hörrentettem. Hiába, az égi vendéglátás is csak a földi mása! Lopnak, csalnak! Vonja vissza! Biztosan maguk fújták meg a vizsolyi példányokat is! Ezek itt nem az Ecserin kapható reprint lapjai! – vádaskodtam körbemutatva. 43 �Vonja vissza, hitetlen ember! Soha! – replikáztam. Mondja vagy sem? Maguknak soha! Kik maguk egyáltalán? Önhatalmú Bibliamagyarázók? Aluljárói, hamisgitárú, engedélyfüggő evangelizátorok? Szektások? Térítők? Az étlap is micsoda blaszfémia! S ekkor akarva-akaratlan nyelvemre tódultak a sorok: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved (etc…) Amen. 44 �G OMBÁR ENDRE Északon – Hány óra van? – kérdezte egy kétes kinézetű és kilétű alak a Stureplanon, Stockholm belvárosában, a járda szélén. Nem válaszolt, csak motyogott valamit, alig volt érthető, mit is valójában. Tovább baktatott. Úgy gondolta, felmegy Tiborhoz. Igaz, már elege volt Tibor honvágyából, kifogyhatatlan panaszaiból. Hogy ezek a svédek kibírhatatlanul bambák, udvariatlanok, isznak, nem állnak szóba senkivel. – De hát akkor hogy lehet, hogy Volvót csinálnak, meg Saab Grippen repülőket, meg kitűnő villanyvonatokat? – szokta ilyenkor kérdezni Tibort, amire az mindahányszor csak legyintett. – Te ezt sose tudod megérteni Budapestről – artikulálta most mégis, délután, miközben a glögjét kavargatta. Kiszedett belőle egy mazsolát és rágcsálni kezdte. – Ismered az Ervint? – Milyen Ervint? – Hát azt a magyar operaénekest. – Nem. – Kár. - Miért? – Ő is, ha koncertezik, mindig azt mondja, hogy „a magyarjaimnak énekelek”. – Itt, Svédországban? – Itt is, meg Amerikában is. Pedig a közönség nem csak magyarokból áll. – Értelek. – Dehogy értesz – legyintett Tibor. – Jó, akkor nem értelek – morgott, és sértve érezte magát. Bejött Ingrid. Sokízületi gyulladása a szokásosnál is szemmel láthatóan jobban gyötörte. Ránézett a nőre, az pedig kipréselt magából valamiféle mosolyt. Biztos volt benne, hogy Tibor csak a pénzéért vette el, és mellette hajszolta a szép, szőke viking csajokat. Ingrid szülei boldogok voltak, hogy túladtak lányukon, ugyanakkor lenézték Tibort, akinek csak érettségije volt, az sem gimnáziumi. Tibor erre kapott hivatalsegédi állást a Stockholmi Egyetemen, Ingrid családjának közbenjárásával. – Csinálsz kávét, Tibor? – kérdezte Ingrid. – Csinálok – mondta Tibor, és kiment a konyhába. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a beteg, savanyú arcú nővel. Megpróbált az időjárásról beszélni. – Hát igen, ilyenkor jobb lenne a Kanári szigeteken – mondta Ingrid. – Vagy Szicíliában, nem? – folytatta ő. – Hát… hát igen – Ingrid megint kipréselt magából egy halvány mosolyt, de valószínűleg eléggé nehezére esett. 45 �Fél óra elteltével otthagyta Tiborékat. Beült egy sörözőbe. Kakastaréjos, bőrdzsekis fiúk, miniszoknyás, csizmás lányok ültek a pultnál a magas ülőkéken. – Egy Carlsberget – mondta a mixernek. – Kérem – mondta a mixer, és odatett eléje egy nagy pohár sört. A söröző légterét Madonna és Elton John énekelte tele. Azon tűnődött, mit keres ezen a hűvös északi tájon. Na persze, hát az édesanyját meg a testvéreit jött meglátogatni. Akik segítettek is neki, ahogyan tudtak. Útiköltség küldésével, kisebb pénzküldeményekkel a levélborítékban. Ez utóbbiakat olykor a postán ellopták, helyesebben eltüntették a levéllel együtt. Sajnos a magyar postán. Nyilván ezzel kívánták büntetni a feladót is, mivelhogy pénzt levélben küldeni tudvalevőleg tilos. Talán az érettségi után, az ötvenhatos forradalom idején disszidálnia kellett volna. Ide menekülni. Ahol akkor hősként fogadtak minden menekültet. Persze késő bánat, késő bú. Most már hiába minden okoskodás. Aztán meg az itteni magyarok is elégedetlenkednek. Hogy emelik az árakat, és hogy csökkentik a szociális támogatásokat. Na persze. Mert fogalmuk sincs a magyarországi áremelésekről. És arról se, mi történik azokkal a családokkal, akik nem tudják kifizetni a gáz- és villanyszámlát, vagy a lakbért. Egyszerűen rossz viccnek hiszik, ha azt meséli, hogy több tízezer lakásban kapcsolják ki az áramot, és hogy családok a szabad ég alá kerülnek, az utcára. Hát igen, ötvenhat… Később a svédek telefon-automatákat fosztogató magyarokról is olvashattak a Dagens Nyheterben. Persze ez nem csökkentette a pesti srácok meg egyetemisták érdemeit, akik benzines palackkal, vagy egy szál puskával mentek neki Budapesten a szovjet tankoknak. Legfeljebb árnyalta a svédeknek a magyarokról alkotott képét. Tibor nem tartozott sem a benzines palackkal és puskával harcolók csoportjába, sem a másik csoportba. Egyszerű fiatalember volt, egyszerűen lelépett. Úgy hallotta, hogy Stockholmba érdemes menni. Ő pedig fizetett, aztán kilépett a sörözőből az utcára. Arabok, feketék, mandulaszemű ázsiai nők jöttek vele szemben csapatostul. Aztán svédek. Stockholm bemutatta, hogy Európa egyik legnemzetközibb városává változott. Az úttesten nyugodtan, békésen áramlott az autóforgalom. Szabálytalankodások nélkül. A Kungsgatan felső végén a tamburmajor fehér csizmás lánycsapatot masíroztatott, harsogott a zeneszó. Egy majdnem kétméteres fiú „Emlékezz Olof Palméra!”-feliratú táblát emelt a magasba. Azon tűnődött, elmenjen-e a Kulturhusetbe, a Kultúrpalotába. A múlt nyáron ott csapnivalóan rossz festészeti kiállításokat látott. A kíváncsiság most mégis elindította lépteit a belváros központja felé. Ment, ment, és örült is neki, meg nem is, hogy Északon van. 46 �KUTATÓTERÜLET M ADÁCSY P IROSKA „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” (1941)1 Hubay Miklós üzenetei Hubay Miklós üzeneteire először Kosztolányi-kutatásaim közben figyeltem fel. Ismertem mint drámaírót, de nem tudtam francia kapcsolatairól. Az 1940-es években a Genfben újraszerkesztett-folytatott Nouvelle Revue de Hongrie (1944-46) számaiban József Attila és Kosztolányi verseinek francia fordításait közölte. Valami különös vonzással, hatással voltak ezek a lapok rám, a Kosztolányi-hagyaték kéziratai között elrejtve. Ki valójában ez az energikus, lelkes, elkötelezett fiatal író, aki hírül adja Európának a megszállt, eltiport magyarság költőinek kiáltását? Az 1948-as füzet mottója Kosztolányi-idézet: „Néma gyermek minden kismagyar, s a nagyvilág nem érti a szavát”. Hubay célja az elfojtott magyar szellem jelenléte Nyugat-Európában. A lap címe Bulletin Bibliographique de Budapest. Kéthavonkénti kiadásra készülnek, de vállalkozásuk nem lesz hosszú életű. Az első füzet utolsó oldalán Kosztolányi Európa című versét olvashatjuk – fordította A. Prudhommeaux et Z. Sárffy. Kosztolányi hitvallása Hubay Miklósé is: „Európa! Hozzád, feléd, tefeléd száll szózatom, e század vad zűrzavarában, s míg mások, az éjbe kongatva temetnek, harsány dithyrambbal én terád víg, jó reggelt köszöntök.”2 Hubay magyarságát „drámaian” éli meg, s drámaíróként indul. Nem akármilyen korszakban született, s nem akárhol – Nagyváradon, 1918-ban. Az első világháború végén, Trianon küszöbén. Nagyváradról Pestre érkezik, egyetemi hallgató – és Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója pártfogolja. A Hősök nélkül című, 1942-es darabját be is mutatják. Genfbe ösztöndíjasként kerül, 1945-től a genfi magyar könyvtár vezetője, majd 1948-ban visszatér Magyarországra. 1949-57 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, ’55-től 57-ig a Nemzeti Színház dramaturgja. Ahogyan önmagáról vallja, nem volt a forradalom hőse, mégis 1957-ben, egyik napról a másikra elbocsátják. Talán az igényes, magasabb szintű drámától és színháztól való „rettegés” miatt, darabjait leveszik a műsorról, nem taníthat, és nem folytathatja munkáját a színházban. De fordíthat – kommunista francia írókat. Tizenöt évig semmilyen állást nem kap itthon. Ezt követi a drámai fordulat: Tolnay 47 �Károly, Firenzében élő Michelangelo-kutató hatására meghívják a firenzei egyetemre tanítani. Aczél – egyévi huzavona után – kiengedi: „menjen isten hírével, de tudja meg, hogy mától kezdve megszűnt magyar író lenni”.3 1974-től él Olaszországban, és csak 1987-ben, a rendszerváltás előtt tér vissza. Itthon van hát, de közben mindig Európa felé tekint, vonzó számára a világ. De amíg úton van, mindig hazájára gondol. Műveiben intertextuális találkozások vannak jelen, a múlt és jövő összekapcsolása. Klasszikus és modern, örökké nyugtalan, mint Ádám. Tragikus sorsok érdeklik, és a magyar dráma végzete foglalkoztatja, mint drámakutatót és drámaírót (lásd Tüzet viszek, 1970; Késdobálók, 1957; Egy szerelem három éjszakája, 1961, stb.). Talán ezért fordul annyiszor Madáchhoz, kinek Tragédiája időtlen és időszerű számára, és megtestesíti a magyar dráma sorsát (az Át az idő falain című tanulmányában)4. Szenvedélye a magyar dráma ügye, mert vitatja azt a közkeletű vélekedést, hogy nálunk a dráma másodrendű műfaj, és mi lírai nemzet vagyunk. Vagy ha az vagyunk, tegyünk érte, hogy a XX. században végre az európai rangsorban a helyére kerüljön a magyar dráma. Ezért a könyvkiadók, a színházak és a rendezők is felelősek, és az elszalasztott lehetőségért pedig mi mindannyian.5 Kiválóan ismeri a világ- és magyar irodalmat, a görögöket és a régi magyar drámaírókat, a műfajok fejlődéstörténetét. Tudja, hogy a drámának történelmi feladata van – az eszmék színházának üzenete, a drámaíró felelőssége vitathatatlan. Madách-elemzései végigkísérik egész pályáját, sarokpontjai és kérdésfeltevései Hubay Miklós írói érdeklődését is fémjelzik. Madáchcsal nagyváradi ifjú éveiben találkozott, a „végtelenbe vesző fehér boltívek alatt”, mint a debreceni piarista gimnázium másodéves magántanulója. Ugyanis pályázatot írt a Szigligeti Társaság számára, „Optimista vagy pesszimista mű-e Az ember tragédiája?”6 címmel. Ám a „Mit állsz, tátongó mélység lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt…” egy életen keresztül izgatja. Miért szép Az ember tragédiája? – veti fel a problémát Hubay, és vele együtt teszszük fel annyiszor, mi is.7 Megfejthetetlen és befejezhetetlen ez a téma. Hubay önmagát is elemzi, amikor Madáchot kérdezi. Mint Kosztolányi – az „egészet” keresi. „Végtelen napjaim menete. Bámulom, elborult remete. Várni még, élni még lehet-e? Fönn az ég, lenn a föld fekete. Szánts tollam, villogó eke te.” (Kosztolányi: Végtelen napjaim)8 Hubay így definiálja: Madách elemzései „lelkiállapot-elemzések”. A befogadó átéli és újrateremti a művet. Madách modern író, és Ádám sorsa a mi sorsunk. 48 �A Kortárs című folyóiratban megjelent „Madách-napló”-jegyzetek átvezetnek a XX. századon át a XXI. századba, világirodalmi párhuzamok mentén, a drámaíró, színpadi rendező és filológus értelmező eszmefuttatásában. Mindent teljességében, komplexitásában láttat olyan átéléssel, amelyet ritkán tapasztalhatunk. Kezdetben Kosztolányi fiatalos lendülete vezeti, el kell hinnünk, Madách drámája kivételes esztétikai élményt adó „európai” irodalmi alkotás. „Kiknek van kulcsuk a Tragédia szépségeihez? Azoknak, akik elfogulatlan, fiatal szívvel közelednek a műhöz […] Ádám újrakezdéseihez”.9 Hubay leszögezi: nem egy rezignált bölcs alkotja a művet, a fiatalság lázadása ez az öregség és az elmúlás ellen, a „csend és hó és halál” Magyarországán. A dráma értékrendjét a műfaj pontosításával alapozza meg – ki tagadhatja, hogy igazi drámáról van szó – hiszen a drámai szituáció tökéletes, a konfliktus már az első színben kirobban és jelen van a mindent előrevivő szorongás. A kristályszerkezet értékei között ott van a tökéletes és tömör jellemzés, a célratörő megokolás, a sodró cselekmény, a fellazított időtlenség, az időbontások, az ellentétek párhuzamossága, a lélektani elemzés, a mesés filmvágások, a drámai szerkesztés csodája, az egyetemességben az apró drámák sora.10 Soroljuk-e tovább? Mindezt talán jól ismerjük! De ahogyan Hubay bizonyítja és elemzi a „szépséget”, az sajátos, művészi befogadás. Alázata megkapó – úgy érzi, mindez csak dadogó bevezetés a műhöz, újra kell olvasni, megnézni. Pascalt idézi tehát: „Fel a függönnyel! Hiába minden, ha egyszer vagy hinni, vagy tagadni, vagy kételkedni kell…”11 Az újraolvasást és az alázatot mindannyiunkra vonatkoztatja, hiszen Madách tanulsága a mű végén nem a halál, hanem az életben maradás megoldása. Üzenete áthatol az idő falán. „Át az idő falain” – ez a második nagy Madách-tanulmány címe.12 Hubay szerint kortársunk lett Madách. Madách áttörte az idő korlátait, beleszól mai gondjainkba. Most éltük át, a XXI. század kezdetén a vadkapitalizmus újabb haláltáncát, a pénz hatalmának, a piac mindenhatóságának összeomlását, a környező természeti világunk felbomlását idéző szélsőséges viharokat. Szorongásaink, kétségeink is oly ismerősek Madách számára. Az emberiség sorsán töpreng Madách, és vele együtt Hubay, aki ugyanakkor XX. századi francia költők gondolkodásában fedezi fel a rokonlelkeket: Sartre, Lacroix, Teilhard de Chardin, Ricoeur és Camus nevét említi. A lázadás, a kudarc, a röghöz kötöttségtől való szabadulás kényszere, a fent és lent feszültsége, mind-mind közös emberi problémák. Talán a Paul Valéry-hoz közelítés a legérdekesebb. Regards sur le monde actuel című művéből idéz Hubay: „Le jugement le plus pessimiste sur l’homme et les choses et la vie, et sa valeur s’accorde merveilleusement avec l’action et l’optimisme qu’elle exige…”13 Mindez európainak nevezhető jelenség? (Hubay szándékozik Paul Valéryt személyesen felkeresni párizsi otthonában, kezében a Tragédia francia fordításával, de a háború után Valéry sajnos már nem él.14 ) Végül összefoglalja, milyen fő pontokban érintkezik korunk és a Tragédia eszmeisége: 1. 2. 3. A mítosz és az álom értelmezése. A történelem értelmezése, ahogy tele van értelmetlenséggel. A végzet, a szabadság és a véletlen szerepe az eseményekben. 49 �4. Az emberiség felismert egysége és az emberiség esendősége. 5. Az „idő falán” túli veszélyek, a túlszervezett és manipulált társadalom, az emberiség pusztulása a jövőben. 6. Az emberi faj öngyilkosságának lehetősége.15 Az utóbbi jóslatok kapcsolhatók az érettebb, sokat tapasztalt, filozofikusabb drámaírói személyiséghez, és többször visszatérnek. Naplóiban, későbbi visszaemlékezéseiben sem szűnik a drámai feszültség. A lázadás szelleme továbbra is uralja, a kételkedés, a szorongás és a jobbat akarás előreviszi, ahogyan elér a „tört aranykorba”, és ahogyan múlnak „végtelen napjai”.16 „De hisz az író maga is egy nehezen tisztázható nagy köteg impulzus, feltett szándék, lüktető ambíció, lehazudott ösztön… És hozzá az emlék-asszociációk megállíthatatlan áradása. Honnan tudhatná hát bolond feje, hogy mit is akarjon ebben a nagy »embarras de richesse«ben?”17 De miközben naplójegyzeteinek „zavarbaejtő gazdagságát” élvezzük, egyre közelebb kerülünk hozzá, és leszögezhetjük, hogy nagyon is tudja, mit akar. Talán a lényeget akarja ő is megérteni, legutóbbi üzeneteiből – Madách kapcsán ezt érezzük. De mi a lényeg? Megértheti ezt halandó ember valaha? Hubay üzeni nekünk: „Úgy hívják, élet”. Lehet-e ennél szebb és kiegyensúlyozottabb üzenete egy művésznek, aki „ha nem született volna is magyarnak” (Petőfi), fő feladatának a magyar irodalom megismertetését tartja Európában? A szabadság szelleme, de a sorsszerűség és a véletlen végigkíséri egész életét. Avagy nem a sorsa vagy a véletlen szerencséje hozza össze Genfben 1942 novemberében André Prudhommeaux-val, a francia anarchista költővel, aki barátja lesz, akivel együtt fedezik fel a magyar irodalom legszebb költeményeit? André Prudhommeaux-ról, a francia költőről és műfordítóról hosszabb tanulmányt is ír Hubay Egy fordítás története címmel 1962-ben.18 Szerinte Prudhommeaux a legnívósabb, leghűségesebb József Attila-fordító, aki tolmácsolta a magyar költészet szépségét. Vallomásaiból idéz Hubay, mely a Présence-ban jelent meg a háború után: „Ez a találkozásom József Attilával azért lehetett elhatározó jelentőségű és eredményes, mert temperamentumában és jellemében közelinek érzem, közösek voltak megpróbáltatásaink és eszméink, hasonló ideglázakat éltem át én is, hasonló nyomorúságokat és hasonló éhségeket. S mivel életünknek ugyanazokból az esztendeiből mindkettőnknek hasonló emlékeink voltak, így történhetett, hogy versei csodálatos módon, már mint kész francia versek szólaltak meg bennem, mintha már eleve meglett volna ritmusuk és rímelésük … nyelvük az enyém volt…”19 A fordítások folyamatában, születésében Hubay is részt vesz, szívvel-lélekkel (pl. „Istenem”, Dúdoló, Medáliák, Karóval jöttél… stb.). Prudhommeaux fordítja Kosztolányit és Radnótit, majd 1956 után még Adyt, Petőfit. Vagy nem a sorsszerű véletlen ismerteti meg a Nouvelle Revue szerkesztése kapcsán Kosztolányi barátaival, François Gachot-val, Maxime Beauforttal, aztán Jean-Luc Moreau-val, akit örök szerelem fűz a magyar nyelvhez, és akit a nyelvek viszontszeretnek? Róla Hubay drámát akar írni, mert a nyelvek szerelmese megérezte a jövő fenyegetését, és a történelem viharaiban is mérhetetlenül szorongott miatta: a nyelvek el fognak tűnni.20 Vagy nem a sors akarta, hogy elmehet Hubay Itáliába, amikor már itthon mindentől eltiltják, és taníthatja évekig a magyar irodalmat az olasz diákoknak Firenzében, hangsúlyozva: az élet értelmének keresése a lírai élményben rejlik? A tragédia pedig a líra 50 �szelleméből születik. Aki komoly drámát akar írni, térjen vissza Adyhoz, és ne felejtse Ádám álmait.21 Végzetes vonzalom az is, amely Madáchhoz fűzi. Újra és újra kísérti a Tragédia gondolatisága. Madách sorait mindig idézi és újraértelmezi. „Petőfi és Madách – a magyar szellem két aspektusa. Mind a kettő a költők személyisége és sorsa által is hitelesítve. Mind a kettejük életművének létrejötte csodaszerűen valószínűtlen… És a csillaguk úgy akarta, hogy mindig egyszerre kelljen gondolnunk rájuk. Az idő végezetéig.”22 A Kortárs c. folyóiratban olvashatjuk újabb üzeneteit Madáchról gondolkodva. Amikor ezek az írások születtek, Hubay Miklós már elmúlt 90 esztendős. De ezekben a kisesszékben Madáchról fiatalos szenvedéllyel szól hozzánk. Életre szóló kötődése a drámához nyilvánvaló, írt negyven drámát, két alkalommal is volt a Nemzeti Színház dramaturgja, öt évig a Magyar Írók Szövetségének elnökeként, és a PEN Klub vezetőjeként is a magyar dráma színvonalasabbá tételéért harcolt. Talán ezért is érez lelki kényszert, hogy Madáchról írjon. A kisesszéket Madách-jegyzeteknek, Madách-naplónak is nevezi, alapgondolatai vissza-visszatérnek vagy bővülnek, egyre szélesednek. Az író személyisége hol nyitottabb számunkra, hol zárkózottabb. Egyedül van, mint Ádám ebben az elviselhetetlen világban, a Nagy Semmi veszi körül, bár várja a „világosságot”, Madách jóslatainak valóra válásában biztos. „Európára várunk ölelő karokkal” írja 2008-ban.23 De mi történik velünk? „Az egyenlősdi a szabadság rovására fog győzni, a liberalizmus pedig az egyenlősdi rovására…” „A mi társadalmaink az elközönyösödés felé menetelnek, ám ez hamarosan elviselhetetlenné lesz s ez taszítja az embereket a patetikus önmegvalósítás irányába, s dobja a köztörvényes bűnözők karjaiba…” Ez a Londoni szín víziója, amely megvalósul? A neoliberalizmus diadala a maffiózók hatalmát hozta közénk. A szabadversenyes megoldás csődbe jutott, a „reményteljes” kulcsszót Európa jövőjéhez, a sterilizációt már Madách is kimondotta.24 De nemcsak a jelen gazdasági és társadalmi válsága teszi nyugtalanná Hubayt, hanem a magyar dráma mai lehetetlen helyzete. Ő az, akinek kívánságára a Tragédia első bemutatójának tiszteletére a magyar dráma napját minden évben szeptember 21-én ünnepeljük. De ünnep-e ez valóban? Már a Tragédiát, vagy a Bánk bánt sem értékelik? Talán nem kellene a modern vagy klasszikus dráma látókörét a Szabó család horizontjához szabni – mondja –, vagy nem kellene mindig a Fausthoz mérni, itthon vagy Milánóban, vagy bárhol. Hiába keltünk ellenérzést mindenütt – „mit akar egy kis nép egy dráma elismertetésével Európában?” A jegyzetek egyik alapgondolata tehát – legyünk büszkék arra, hogy mi Madách Ádámjának fiai vagyunk, teljes identitással kell ezt átélnünk! A másik visszatérő gondolat: „ha én a Tragédiát rendezném”! A filozófus és irodalmár mellett tehát megszólal a dramaturg-rendező is, akinek emlékeiben a francia, a katalán és a római rendezés-kísérletek is felbukkannak. Saját elképzeléseiben mindig az író eredeti szándékával azonosul: „a mennyország színtere a sztregovai dolgozószoba, éjszaka van, az egyik ablakon át be is látszik a csillagos ég, odalent a faluban a kutyák a holdat ugatják.”25 Rendezőelve a „szférák titkos harmóniája”. De a teremtés csodáját elronthatja az ember. Vajon a mai ember nem ezt teszi? Felborít „mindent, a természet egyensúlyát, Lucifer jóslata valóra válik, élettelen lesz a föld, s mindent betemet a por. Egy hajszál választ el bennünket a megsemmisülés- 51 �től. De a teremtés, ha újra végiggondoljuk Az ember tragédiáját, mégsem hiábavaló. Töprengéseink a történelem értelméről, az emberiségről előre visznek bennünket. Lenni vagy nem lenni? De mégis, ah élni, élni: mily édes, mi szép!” Az ember és a földgolyó sorsa foglalkoztatja Hubayt is, mint Madáchot jó száz évvel ezelőtt. Felfoghatatlan bezártságunk egy zárt rendszerben, a naprendszerben, melyből kitörni nem tudunk, a Föld Szelleme visszahív.26 De Madách nézőpontja nem korlátolt, ő áttöri az Idő falát, messzire tekint, a végtelen hóvilágban, hol a halál néz ránk üres szemekkel, az állatvilág és az emberiség kipusztulása is jelen van. Azonban a véletlen újra segít, és a Semmiben újra él az ember. Ezért beszél most Hubay nekünk a Tragédiáról, mint szerelmi történetről. Az ősszerelem a Paradicsomban, az édeni érzékiség, a nő, mint katalizátor: a gének hordozója. A jegyzetek egyben ifjúkori, érett-férfikori és időskori találkozások Madáchcsal. Az ember tragédiája a fiatal diák első pályaműve Nagyváradon, majd az ifjú olvasókönyve, aztán örök visszatérés a hősök világához, de a gondolkodó író deheroizálása is. Az elemző irodalmár a szépséget keresi, a világmindenség megismerését, ugyanakkor a befogadó megérti a felmerülő ideológiák mulandóságát (lásd: marxizmus, utópista szocializmus, liberalizmus).27 Ugyan mire szolgál, hogy Ádám megálmodja a jövőt? A rémálmok talán ellenállóbbá tesznek bennünket, mégis, itt van előttünk Isten garanciája, hogy a világtörténelem nem fog idő előtt abbamaradni. Bertha Bulcsut idézi Hubay: „Mindenesetre úgy kell élnünk és cselekednünk, mintha létezne jövő.”28 Hubay megérteti velünk, a Tragédiának nincs egyértelmű befejezése vagy üzenete. Nem is lehet. A XXI. században a fogyasztói társadalom menthetetlenül halálszagú, a haza fogalma menthetetlenül elveszik a globalizált világban. És konklúzióként Madách kérdéseit újra feltehetjük, ahogyan újra meg újra feltette Hubay is: 1. „Aztán mivégre az egész Teremtés?” 2. „Miért, miért e percnyi öntudat, hogy lássuk a nemlét borzalmait?” 3. „Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál?”. 4. „Megy-é előbbre majdan fajzatok…?” 5. „Mi lesz első hőséből a keresztnek?” 6. „A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz?”29 Ezek a létkérdések, amelyekre választ nem adhatunk, bár életünk horizontját meghatározzák. Jegyzetek HUBAY Miklós első kötete: Nemzeti színjátszás, drámai magyarság. Budapest, 1941. Vö. MADÁCSY Piroska: Francia szellem a Nyugat körül. Lakitelek: Antológia Kiadó, 1998. 261-262. 3 PETHŐ Tibor: Kakasülő és klubfotel. Hubay Miklós-interjú. Magyar Nemzet, 2008. ápr. 12. 4 HUBAY Miklós: Át az idő falain. In: HORVÁTH Károly (szerk.): Madách-tanulmányok. Bp.: Akadémiai, 1978. 47-55. 5 HUBAY Miklós: A megváltó mutatvány. Írások a magyar dráma ügyében. Bp.: Magvető, 1965, 6. 6 HUBAY Miklós: Újabb jegyzetek a Madách-naplóból. Kortárs, 2007/12. 1. 7 HUBAY Miklós: Miért szép Az ember tragédiája? In: UŐ: A megváltó mutatvány. 95156. 8 HUBAY Miklós: Végtelen napjaim (napló). Bp.: Ferenczy Könyvkiadó, 1996. 9 Hubay: Miért szép… 98. 1 2 52 �Uo. 99-156. Uo. 156. 12 Ld. HUBAY Miklós: „Át az idő falain”. 13 „Az emberi élet értékeinek legpesszimistább megítélésekor is lehetünk cselekedeteink következtében optimisták.” 14 Vö. HUBAY Miklós: Át az idő falain. 50-55. 15 Vö. Uo. 53-55. 16 HUBAY Miklós: Végtelen napjaim és HUBAY Miklós: Végtelen napjaim (új folyam) Diósd: Elektra Kiadóház, 1997.; HUBAY Miklós: Talán a lényeg (Genfi és firenzei szerzők a magyar líráról). Bp.: Littera Nova, 1999. 17 HUBAY Miklós: Törtaranykor. Bp.: Trikolor, 1999. (Idézet a könyv hátoldaláról.) 18 HUBAY Miklós: Talán a lényeg. 23-321. 19 Uo. 26. 20 Uo. 12-14. 21 Talán ezért érzi Lengyel György (tanítványa és barátja) Tragédia-rendezéseit anynyira igaznak, aki a mű líraiságára helyezi a hangsúlyt. 22 HUBAY Miklós: Talán a lényeg. 264. 23 HUBAY Miklós: Madách-jegyzetek. Kortárs, 2008/2. 30-38. 24 Uo. 32-33. 25 HUBAY Miklós: Kalauzom – át a XX. századon. Madách-naplók. Kortárs, 2007/9. 1-13. 26 HUBAY Miklós: Honos szózat jó száz évvel Madách után. Kortárs, 2007/10. 69-86. 27 HUBAY Miklós: Újabb jegyzetek a Madách-naplóból. Kortárs, 2007/12. 1-11. 28 Uo. 8. 29 Uo. 11. 10 11 53 �N ÉMETH VÁNYI K LÁRI Dobos lovag, a Máramarosi Robin Hood Jegyzetek Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényének folklorisztikus elemei kapcsán Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényét 1908-ban jelentette meg a Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap és Könyvkiadó Vállalat.1 Az elsősorban költőként számon tartott szerző mindössze két regénnyel és egy elbeszéléskötettel gazdagította a magyar irodalomtörténetet. 1891-ben írta első regényét, a Hafiát, majdnem húsz évvel később, 1906-ban pedig Pókhálók címmel elbeszéléskötetet adott közre. Az elbeszéléskötetben található a Miter menyasszonya című szöveg, amely a korábbi regény rövidített változatának tekinthető. 1908-ban jelent meg az utolsó nagyobb terjedelmű műve, A két aranyhajszál. Pór Péter bonyolult és érzelmes meseként említi a regényt, amelyet a szerző a napimádó kultusz és különböző babonák köré épített.2 A kortárs olvasók figyelmébe Szepesi Attila a következő sorokkal ajánlotta 2000-ben, a Holmiban megjelent Cédruspalota című írásában: „E különös regény szellemében is kuriózum. Semmiféle historikus és szociográfiai vonatkozása nincs. Egy körvonalak nélküli korszakok ködében lebegő birodalomban játszódik.”3 A bevezető után Szepesi a Felvidék sűrű erdőségeibe helyezi a mű cselekményét, ezt azzal indokolja, hogy Czóbel Minka gyermekéveit a Felvidéken töltötte. Czóbel Minka Dr. Kiss Margithoz írt levelében pontosan taglalja A két aranyhajszál keletkezéstörténetét: „Dobos (Aranyhajszál) minden Jókai befolyástól ment. Nem akar más lenni, mint egy mese, melyet szóról– szóra a máramarosi lakosoktól hallottam, és egy szálra fűztem, mint a szárított gombát – legfeljebb pár nevet tettem hozzá. Ez határozottan nem compositio.”4 A két aranyhajszál fordulatokban gazdag cselekménye csakugyan mesébe illő. Főhőse Dobos lovag, akinek édesanyja kísértetiesen hasonlít Szűz Máriára, édesapjáról semmit nem tudunk. Egy elhagyatott, bájos kis erdei kunyhóban látja meg a napvilágot. Mikor fiatal férfivá serdül, megküzd az ördöggel, és jutalmul, mivel a csatából győztesen kerül ki, két aranyhajszálat kap sötét hajkoronájába, melyektől sérthetetlenné válik. Tizenkét legényével járja a Kárpátok hegyláncait, a gazdagoktól rabol, a szegényeken segít. Lovagvára cédrusfából épült, ide húzódik vissza egy-egy nagyobb kaland után, itt fohászkodik atyjához: „Én Istenem! Atyám! Napkirály, vezérelj! Erősíts! Bátoríts!” Dobos lovag a Szigeti vásáron (Máramarossziget) beleszeret egy Winkler Amália nevű szép, szőke, férjezett, szász menyecskébe, aki később árulójává és közvetett módon gyilkosává válik. Czóbel Minka anyai nagybátyja gróf Vay Ábrahám (1788–1855) éveken keresztül ült Máramaros vármegye főispáni székében. A Vay család több vadászkastéllyal rendelkezett az említett vármegyében. Ilyen volt például a dolhai kastély, a 54 �Kicseráni erdőségben, melyről a Hafia és a Miter menyasszonya című művekben is olvashatunk.5 Czóbel hagyatékában számtalan Dolhára címzett levelezőlap és levél található. A Bereg vármegyei úri társaság, az anarcsi Czóbelek és a mándoki Forgách grófok a vadászidényt mindig a Máramarosokban töltötték. Fényes Elek Magyarország Geográphiai Szótárában Dolháról a következőképpen ír: „Dolha Márámaros vármegye orosz magyar megye város közel Beregh megyéhez a Brasava mellett. Az itten lévő nagy erdőkben sok hamuzsír főzetik.”6 Czóbel Minka első regényének, a Hafiának7 pont egy ilyen emlékezetes őszi vadászat a tárgya. A címadó Hafia „máramarosi, szelíd, istenfélő, orosz lány”, egy Miter nevű ruszin legény jegyese. Mintegy mellékszálként fűzi a vadásztörténetbe a két fiatal ruszin szerelmi tragédiáját, melyet aztán 1906-ban, a Miter menyasszonya8 elbeszélésben precízen, pontosan kibont. Ebben a szövegben már a máramarosi hiedelemvilágból merített folklórmotívumokkal operál. Ilyen motívum például Kilina Gyuró boszorkánymester története, amit egy Vaszily nevű ruszin fiú mesél a „Jager” uraknak. A történet a vadállatok pásztoráról szól. Minden tavasszal a főboszorkány kimegy az erdőre, és a vadállatoknak, a bolhától egészen a szarvasig, pásztort választ. Ezeknek a feladata, hogy őrizzék a nyájat az emberektől, főként a vadászoktól. A legkiválóbb pásztorok a hajadon leányok, kiknek szeretőjük sincs, így minden erejükkel a nyájuk védelmére összpontosítanak. Vaszily a történet végén megjegyzi „Talán az idén a szarvasoknak hajadon pásztorjuk van, azért nem tudnak az urak lőni.”9 Czóbel 1903–as Opálok10 című verseskötetében található a Pásztor című szöveg, amelyről zárójelben megjegyzi, Máramarosi monda. A vers témájaként ismételten Vászily története szolgál, a vadállatokat őrző szüzekről. Ezeknek a háttérismereteknek a birtokában nem vonhatjuk kétségbe Czóbel Minka azon sorait, melyeket Dr. Kiss Margitnak írt A két aranyhajszál születését illetően.11 A regény folklorisztikus jellegét erősítik azok a vándormotívumok, melyek a magyar szellemi néprajzból jól ismertek. Ilyen például a Halálra táncoltatott leány ballada variánsa az Olánka tánca című fejezetben. Dobos betyárjai két ruszin leányt, Morozuk Olenkát és Grubi Tavát rabolják el egy kis táncos mulatságra. A lányok feladata tilinkószóra tánccal mulattatni a vezért. Egy-egy betyár ropja a lányokkal. Pörögnek a lányok, aztán Grubi Tava egyre sápadtabbá válik, majd könyörögni kezd: „Állj meg te furulyás, hagyjál egy kicsit pihenni! Látod, hogy véres a bocskorom, legalább hadd a vért kiönteni belőle!” Táncosa viszont nem engedi megállni, helyette szíven szúrja a szegény teremtést.12 A halálra táncoltatott leány a balladák visszatérő eleme az a könyörgés, amikor az áldozat azért rimánkodik, hogy csak annyi időre álljanak meg, míg a vért kiönti „Lukszárú cipőmből” , „Piros, bársony cipőmből”, „Rézpatkós csizmámból” stb. A regény helyszínei sem Czóbel élénk fantáziájának merész játékai csupán. „Zuhogott az eső, sűrű sötétség szállt le a Swidovec völgyre. E sötétségbe zúgott a patak morajló hulláma, folytonos egyformasággal, de közben megújuló erővel, mely ismét elgyöngült, mint egy örökös melódia örökké visszatérő üteme.”13 Ezekkel a sorokkal indítja kalandos útjára Czóbel Dobos lovagot. Már a szöveg elején pontos képet fest a helyszínről, sőt megnevezi, Swidovec: „Itt ered a Fekete Tisza. A Fekete Tisza, melynek forrása a Tisza kútfeje, Olda nevű előhavason, Swidovec–havas és a Csorna-havas völgyében két nagyobb csermej rohan le, ezzel alkotják a Fekete Ti- 55 �szát”.14 A későbbiekben a következő földrajzi és településnevekkel találkozhatunk a regényben, Sziget, Bocskó, a Radnai Havasok, Huszt: „Sziget–Máramarossziget szabad koronai város Máramaros vármegyében, rónaságon, keletről az Iza folyóval egyesülő Róna folyó, délről a városon alul a Tiszába ömlő Iza folyó, északtól a Tisza folyótól környezve. Az oláhok Seigitnek, az oroszok Seikotának nevezik. Bocskó, Kis–Nagy és Német Bocskó orosz–német falu, Máramaros vármegyében a Tisza két partján. A Radnai Havasok a Máramaros déli határán húzódik. Máramaros területének körülbelül 9/10-ed része hegység. Huszt orosz–magyar város Máramaros vármegyében, egy kellemes vidéken. Régi omladozott vára egy magas kúpformájú kősziklás hegyre épült.”15 Czóbel tehát körvonalak nélküli, korszakok ködében lebegő birodalom helyett hiteles, geográfiai adatokból építi fel a regény helyszínét. A két aranyhajszál cselekményszövésének központjában Dobos lovag áll. Jakiv Fedorovics Holovackij ruszin–ukrán folklorista Kárpát–Ukrán ballada gyűjtéséből származik többek között az a betyárballada, melynek hőse Oleszka Dovbus, kinek nemcsak neve, hanem tragikus sorsa is kísérteties hasonlóságot mutat Czóbel Dobos lovagjával.16 A hetyke betyárvezért Oleszka Dovbust, Zvinka nevű csélcsap szeretője árulja el és öleti meg. Őt is a férj lövi le, ahogyan a máramarosi Robin Hood-ot. A Máramaros vármegyei ruszin lakosok körében bizonyára ismert volt Oleszka Dovbus balladája, ami aztán ihletül szolgált Czóbelnek a meseregény megírásában, csak fel kellett fűznie, mit a szárított gombát. A hasonlat, mellyel a szerző több, mint hatvan éve élt, a Máramarosok apró falvaiban élő asszonyok jól bevált tartósító módszere. Kamráikban hosszú füzéreken lóg a télire eltett szárított gomba. Jegyzetek CZÓBEL Minka: A két aranyhajszál. Bp., 1908. Lásd PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. Justh Zsigmond és Czóbel Minka népiessége. Bp., 1974. 3 SZEPESI Attila: A cédruspalota. Holmi. 2000/2. 4 Dr. KISS Margit: Czóbel Minka. Bp., 1980, 236. 5 CZÓBEL Minka: Hafia. Bp., 1981. 6 FÉNYES Elek: Magyar Geográphiai Szótára I. Pest, 1851, 125. 7 CZÓBEL Minka: Hafia. 8 CZÓBEL Minka: Pókhálók. Pécs, 2000. 9 Uo., 53. 10 CZÓBEL Minka: Opálok. Bp., 1903. 11 Dr. KISS Margit: Czóbel Minka, 236. 12 CZÓBEL Minka: A két aranyhajszál. Bp., 1908, 39. 13 Uo., 1. 14 S. BENEDEK András: Máramaros megye. Honismereti írások a Monarchia korából. Bp. – Beregszász, 1997, 7. 15 FÉNYES Elek: Magyarország Geographiai Szótára I., 126. 16 DOMONKOS Sámuel: Betyárok a tűznél. Bp., 1959, 313-316. 1 2 56 �TALÁLKOZÁSI PONTOK K OVÁCS B ODOR SÁNDOR Ídőívek Beszélgetés Varga Mátyással az Arcus Temporum fesztiválról Varga Mátyás költő, gimnáziumi tanár, a Pannonhalmi Szemle szerkesztője, bencés szerzetes, a Pannonhalmi Kulturális Igazgatóság és a Bencés Kiadó vezetője. Ezúttal mint a Pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál szervezője és ötletgazdája szólal meg. Az itt közölt interjú a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központban elhangzott beszélgetés részlete, rövidített, szerkesztett változata. – 2012 augusztusában kerül sor a IX. Arcus Temporum fesztiválra. Honnan jött az ötlet, miért pont ilyen fesztivál, miért ez a metódus kedves számodra, Mátyás? Az látszik, hogy rendhagyó a program, de hogy mi ennek a filozófiája, szeretném, ha erről beszélnél. – Erről a kérdésről hosszan lehetne beszélni, a válaszomat a távoli múltban kell kezdenem. Az az életforma, amiben élek, és a Pannonhalmi Apátság is, bencés szerzetesség. A bencésségről azt érdemes tudni, hogy a nyugati egyházban a legősibb szervezett szerzetességet formálja. A hatodik századtól kezdődően létezik. A bencés hagyománynak van egy nagyon fontos eleme, mégpedig az, hogy olyan világból jön, ahol ez a világ még egyben van, az egyházszakadás előtti időkre vezethető vissza az értékrendje. Ha arról kell beszélnem, hogy számomra miért fontos a bencés lét, és miért fontos Pannonhalma, azt kell mondanom, azért, mert olyan világot képvisel, amely nem töredezett részekre, és amelynek részei éppen ezért nem fordulnak szembe egymással. Hogy ez egész pontosan mit jelent? Azt szoktam mondani, hogy ez a rend egy genetikailag egységes világnak az emlékéből építkezik. Éppen ezért a monostorok a kora középkor kezdetétől mostanáig a találkozás tereként működnek. Ez már a rendalapító Benedek idején így volt. Az Arcus Temporum gondolata is ehhez kapcsolódik. Egy karakteres fesztivált akartunk létrehozni, mert Magyarországon nagyon sokféle rendezvény van, nagyon sok jó rendezvény van. Valami olyat szerettünk volna, ami jellemzi Pannonhalmát. Azt gondolom, hogy a döntés mögött ez a felfogás áll. A fesztivál neve Arcus Temporum, „időívek”. Arra gondoltunk, hogy nincs jelen múlt nélkül, nincs múlt jelen nélkül. Valamit a gyökereinkkel kezdeni kell, most, a jelenben. Nem menekülhetünk a gyökerekbe, mert az múltba révedés, káros. És nem vághatjuk le a gyökereinket sem. A múlt azonban soha nem skanzen, a múlt mindig az újraolvasásnak, az újraértelmezésnek a terepe, dinamikus viszony, amely állandóan alakul. Nem megkövült dolog. A múltat újraéljük, újraolvassuk, újranézzük, újraértelmezzük, és amivel nem így vagyunk, az igazából halott viszony. Számomra, be kell vallanom, a kortárs művészet egy fontos terület. Úgy gondolom, ami a kortárs mű- 57 �vészetben történik, semmivel sem rosszabb vagy kevesebb, mint ami a korábbi évtizedek, évszázadok művészetében történt. Éppen ezért ez a fesztivál úgy működik, hogy a régit és az újat állítja párba, és ebből egy nagyon érdekes dialógus születik. – Hogyan működik ez a zenei program kapcsán? – Évről évre meghívunk egy kortárs zeneszerzőt, aki egyébként a világban vagy Európában élvonalbeli, de itthon kevésbé ismert. Az ő műveit állítjuk párba egy régi zeneszerző műveivel. 2011-ben a német a Helmut Oehring volt a vendég, Németországban a fiatal generáció egyik legizgalmasabb művésze. Oehring művei Beethoven darabjaival együtt szólaltak meg. A 2009-es fesztiválon Giya Kancheli grúz zeneszerző művei Johann Sebastian Bach alkotásaival volt párhuzamba állítva. Korábban az orosz-tatár Sofia Gubaidulina, az olasz Salvatore Sciarrino és az ukrán Valentin Silvestrov, a dán Bent Sørensen, később a svájci-osztrák Beat Furrer volt a fesztivál vendége. Minden koncert két szerző műveire épül, amiből az is következik, hogy a kortárs zeneszerző egy nagyon komoly zenei időt kap, ahol az életművének egy jelentős keresztmetszete megmutatkozhat. A zeneszerzőknek mindig felajánljuk, hogy a kedves előadóik közül hívhatnak néhányat. Fontos számunkra, hogy a külföldi és magyar zenészek találkozzanak: a zeneszerző már a fesztivál előtt Pannonhalmára jön, hogy együtt próbáljon a hazaiakkal. A fesztivál eredménye az is, hogy a „hozott művek” bekerülnek a magyar koncertéletbe, az új, modern műveket megtanulják a magyar muzsikosok. Együttműködünk egy pozsonyi szlovák fesztivállal is, amely hasonló karakterű, mint a miénk. Hihetetlenül jó viszonyba kerültünk a szlovák muzsikusokkal, különösen Jozef Lupták csellistával – miközben a két ország között a feszültségek kiéleződnek, a fesztivál kereti között ennek nyoma sincs. Igazi barátság szövődött köztünk. A koncertek mellett kortárs színházi illetve táncszínházi produkciókat is láthat a közönség, illetve rendhagyó képzőművészeti kiállítással és rövidfilmek bemutatásával igyekszünk komplexé tenni az élményt. Öszszegezve: a fesztivál egy találkozás. Ünnep. Olyan kevés ünnep van az emberek életében, és mi három intenzív ünnepi napot szeretnénk nekik adni minden évben. Aki eljön, új élményekkel gazdagodik. Azt szokták mondani, ez afféle profán lelkigyakorlat: a három nap alatt sok mindent végig lehet gondolni. 58 �KÉP-TÉR D EBRECENI B OGLÁRKA – M ATITS F ERENC Helyi értékek országos mezőnyben A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat négy évtizede Előzmények A Salgótarjáni Tavaszi Tárlatok előfutárai az 1965-től kezdődően megrendezett Észak-Magyarországi Területi Szövetség tavaszi kiállításai voltak. Az I. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás a felszabadulás 20. évfordulóján nyílt meg, a még befejezés előtt álló József Attila Megyei Művelődési Központ könyvtárában. Hazánkban április 4. állami ünnep volt a ’80-as évek végéig, és Salgótarjánban ehhez a piros betűs naphoz igazították a tavaszi megmutatkozások kezdetét. A kiállításon salgótarjáni, egri, sátoraljaújhelyi és nyíregyházi művészek szerepeltek. Az 1965-ös kiállítási katalógus előszavát, illetve a Palócföldben megjelent kritikát dr. Aradi Nóra, az elmúlt korszakban jelentős pozíciókat elfoglaló művészettörténész írta, a kiállítást Baranyi Judit, a Műcsarnok művészettörténésze rendezte. A tárlaton 40 művész 121 alkotását – ebből 56 festmény, 56 grafika, 9 szobor és érem – tekinthették meg az érdeklődők. A kiállított művek témáját tekintve túlsúlyban voltak a munkás-, a parasztábrázolások, a tájképek, a családi ihletettségű kompozíciók és az illusztrációk. Díjakat nem osztottak. 1966 tavaszán adták át a Szrogh György által tervezett salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központot, melynek Üvegcsarnokában nyílt meg a II. ÉszakMagyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás. 1967-ben a Nógrád megyei szervek „Munka-művészet” díjakat alapítottak a kiállításokon eredményesen szerepelő művészek számára, a miskolci példa nyomán. Díjakat adott ki a Salgótarjáni Megyei Tanács, a Salgótarjáni Városi Tanács és a MESZÖV (Mezőgazdasági Szövetkezet). A nagydíjat a Salgótarjáni Megyei Tanács adományozta. A kiállítás anyagát később bemutatták Egerben, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és Besztercebányán, Salgótarján testvérvárosában is. 1968-tól a kiállításokat Kovács Béla szobrász, éremművész, a Műcsarnok munkatársa rendezte. Dr. Aradi Nóra szerepvállalása 1969-ig tartott. Az 1970-es évi volt a VI. – egyben utolsó – Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás. A katalógus előszavát a kiállítás rendezője, Kovács Béla írta. 1968-ban szervezték meg Salgótarjánban az első művészeti hetet. Ez a rendezvény idővel Művészeti Hetekké bővült, keretei között nyílt meg 1969-ben az üvegművészeti kiállítás, a Szabadtéri Szoborkiállítás és az Országos Zománcművészeti 59 �Kiállítás, amely 1971-től Zománcművészeti Biennálévá alakult át. A Művészeti Heteket később kétévente tartották meg, a program nyitórendezvénye a megújult képzőművészeti kiállítás lett, az 1971-ben először bemutatott Tavaszi Tárlat. A Tavaszi Tárlatok A kiállítás megújulását elsősorban úgy próbálták elérni, hogy meghívták a Salgótarjánhoz valamilyen formában kötődő nevesebb művészeket, akik Nógrád megyéből származnak, vagy akiknek munkái elhelyezésre kerültek a megyeszékhelyen. A tárlatok indíttatásának politikai jellegéről tanúskodik, hogy a megnyitóbeszédet a Városi Tanács képviseletében fellépők mondták, a díjazottaknak a hivatalos szervek küldöttjei nyújtották át a kitüntetéseket. A Városi és a Megyei Tanácson kívül a KISZ, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint – egyre bővülő körben – salgótarjáni üzemek és vállalatok is osztottak díjakat. A kiállító művészek száma az évek során fokozatosan növekedett, a rendezvény iránt egyre jobban érdeklődött az országos kritika is. A Palócföld rendszeresen tudósított a kiállításokról. 1972-től folyamatosan jelentkezett a Tavaszi Tárlatokon a Salgótarjánban felnövő művészgeneráció, a korabeli kritikusok felfigyeltek Földi Péter, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Mustó János és Szujó Zoltán munkáira. 1973-ban a kiállítók között megjelent az első iparművész, Mészáros Erzsébet, gobelinjeivel. Ekkortól fokozatosan bővülni kezdett a Tavaszi Tárlaton kiállító iparművészek és kiállított munkáik száma. A salgótarjáni rendezvény egyre fontosabb országos esemény lett. A budapesti Műcsarnokban rendezett országos tárlatokon kívül, 1954-től működött Hódmezővásárhelyen az Őszi Tárlat, 1957-től Békéscsabán az Alföldi Tárlat, majd hamarosan a szegedi és a debreceni nyári tárlatok is elindultak. A magyarországi tárlat-rendszerbe 1970-ben kapcsolódott be Miskolc városa, ahol téli tárlatokat rendeznek. A salgótarjáni tavaszi kiállítások történetét vizsgálva, 1975-ben két fontos újdonságra figyelhetünk fel. A Felszabadulás 30. évfordulójára felszabadulási pályázatot hirdettek, a pályázatra munkákat beküldő művészeket külön díjazták. A másik változás, hogy az előző évi, IV. Tavaszi Tárlat nagydíjasának, Lóránt János festőművésznek kamara kiállítása nyílt a József Attila Megyei Művelődési Központ különtermében. 1975-ben rendezték tehát az első kamara kiállítást, ezt követően rendszeresen kamaráztak. Az 1977-es évben újabb programmal egészült ki a tavaszi tárlat megnyitóünnepsége, az ún. Aranydiplomák kiosztásával, melynek gyakorlata a mai napig él. Aranydiplomát kaphatnak „azon művészek, akik tevékenyen kapcsolódtak be a város közművelődési tevékenységébe, illetve köztéri, murális alkotásokkal gazdagították Salgótarjánt.” (Nógrád, 1977. április 5. sz.) Az első évben Somogyi József, Varga Imre és id. Szabó István szobrászművészek, Blaski János festőművész, Kerényi Jenő (posztumusz) és Czinke Ferenc grafikusművész kaptak Aranydiplomát. 60 �Az érdeklődés lanyhulásának elkerülése érdekében 1979-ben országos szintűre bővítették a meghívott kiállítók névsorát. Már nemcsak megyei, vagy Nógrádhoz kötődő alkotók állítottak ki tehát, hanem minden olyan művész beküldhette munkáit, aki felkérést kapott. A szelekciós feladatkör ellátására 1978-ban megalakult a Tavaszi Tárlat előkészítő bizottsága, tagjai választották ki a pályázók közül az általuk érdemesnek tartott művészeket. 1979-ben a megszokott 2-300 beérkező pályamunka helyett a bizottság tagjai 723 mű közül jelölték ki a bemutatásra kerülő alkotásokat. A zsűri 136 alkotó 236 művét ítélte kiállításra méltónak, a mennyiség azonban nem ment a minőség rovására. Túlsúlyba kerültek a grafikák, a kiállított munkák között 108 grafikai, 60 festészeti, 54 szobrászati és 14 iparművészeti tárgy szerepelt. Az 1980-as tavaszi tárlat kétszeresen is jubileumi kiállításnak számított. Az ország a Felszabadulás 35. évfordulóját ünnepelte, és ez volt a 15. expo az első északmagyarországi területi kiállítás óta. Az 1981-es év ismét fontos a rendezvénysorozat életében. A tavaszi tárlatok helyszíne ekkor került át az újonnan, 1980-ban felépült Nógrádi Sándor Múzeum épületébe. Ezenkívül ’81-től már nem szerepeltek iparművészeti tárgyak a kiállításokon. A tárlatok időtartamának meghosszabbítása is ehhez az esztendőhöz kötődik. Míg korábban április 4-től május 1-ig, illetve 2-ig tartottak a bemutatkozások, ekkortól május végéig lehetett megtekinteni az alkotásokat. A ’80-as évektől kezdett megjelenni a tárlatokon a fiatal művészek azon generációja, amely már az „új művészet” képviselőjének tekinthető, közülük többen azóta is rendszeres kiállítók. 1985 után jelentkezett például Csemniczky Zoltán, Olajos György, Gaál József. 1990 után fokozatosan csökkent a régi „vezető művészek” szerepe, olyanoké, mint például Czinke Ferenc. Egyre nagyobb teret kaptak a fiatalabb nemzedék tagjai, többek között Bakos Ferenc, Fürjesi Csaba, Kalocsai Enikő, Adorján Attila. Visszatérve a korábbi évekre, érdemes felidézni az 1981-es tavaszi tárlat „botrányát”. A felháborodás tárgyát Földi Péter Előre magyarok! című műalkotásának a kiállító teremből való eltávolítása képezte. A festmény reprodukciója benne maradt a katalógusban, mert új prospektus nyomtatására nem adódott lehetőség. Vagyis, a zsűri jóváhagyta a kép kihelyezését, az ellenőrző politikai szervek viszont túlságosan provokatívnak találták a kivont karddal lóháton ülő, vonuló ’48-as huszárokat, a műalkotás felszólító jellegű címét. Az eset bekerült a Stúdió ’81 művészeti műsorba is. Földi Péter festőművész nyilatkozata szerint semmiféle politikai töltete nem volt a festményének, gyermekeinek a játékai ihlették meg őt. 1982-ben indult Salgótarján új művészeti rendezvénye, az Országos Rajzbiennálé. A grafika egyik alműfaja mellett nem csupán azért döntöttek a szervezők, mert ennek még nem volt befogadó helye, hanem azért is, mert az egyedi rajz viszonylag olcsó technika, sok készül belőle, emellett kiállítása, szállítása, tárolása egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mint más művészeti ágak termékeié. Mindezeken túl, egyedi rajzok nagy számban szerepeltek a korábban megrendezett Tavaszi Tárlatokon, így a salgótarjáni múzeum ezekből rendelkezett a legnagyobb gyűjteménnyel. A Nógrád Megyei Tanács ’82-ben vásárolt Mihályfi Ernő kollekciójából is, a közgyűjteménybe került több mint 800 tétel jelentős részét ugyancsak 61 �rajzok képezik. Ekkor, a XII. Tavaszi Tárlat évében, egy újabb jubileumot is megéltek a megyeszékhely lakosai, Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulóját. Az 1983-as Madách-emlékév volt. Madách Imre születésének 160., Az ember tragédiája című munka színpadi bemutatójának 100. évfordulóját ünnepelték. Már korábban is, minden évben emlékplakettel jutalmazták azokat a szakembereket, akik jelentős eredményeket értek el a Madách-kutatásban, az évfordulókon külön Madách pályázatot hirdettek a képzőművészeknek. 1983-ban a tavaszi tárlat keretei között meghirdetett pályázatra 19 művész adta be alkotását. Czinke Ferenc lett a nagydíjas, Lucifer I – III. sorozatával. A vegyes technikával készült grafikák jelenleg a Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal Czinke Ferenc Emléktermében láthatók, Czinke Koskirályaival együtt. 1984-től kezdve a kurátori feladatkört Rideg Gábor művészettörténésztől a múzeum munkatársa, Prakfalvi Endre vette át. A díjazottak listája bővült, ’84-ben már 17 díjat osztottak ki. 1988-ban ismét kiemelten sok munka érkezett a Tárlatra, a zsűri 437 mű közül választhatott, amelyeket Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlott a közönség figyelmébe. 1989-től a Nógrádi Sándor Múzeumnak új művészettörténésze lett, Halászné Szilasi Ágota, 1995-ig ő rendezte a kiállításokat. ’89-ben nagyon lecsökkent a kiállításra jelentkező művészek és a beküldött alkotások száma, mégis, mintegy 54 alkotó 90 munkáját tekinthette meg az érdeklődő közönség. Az őszi rendszerváltás után, új politikai körülmények között próbálták magukat a rendezők az elmúlt rezsimet jellemző tendenciáktól függetleníteni. A Tavaszi Tárlat kezdetének időpontja megváltozott, elszakadt április 4-étől. A megnyitó napja március 31-ére esett, a rendezvény időtartama pedig még inkább kitolódott, a kiállítást május 28-ig látogathatták. A díjak száma 9-re csökkent, az üzemek, vállalatok mint mecénások, kisebb létszámban képviseltették magukat. A Miskolci Galéria azonban 1990-ben új díjat alapított, melyet Földi Péter vehetett át. Tekintettel a körülményekre, a Miskolci Galéria 1993-ig adott át díjakat. 1991-ben a szocialista kultúra addig domináns, tabunak számító értékeivel szemben erősödött a kritika. Megkérdőjeleződött és egyszersmind elutasításra került minden egyes, az elmúlt rendszer szolgálatában állt, illetve álló kezdeményezés, eszmeiség, intézményrendszer. A ’91-es tárlat megrendezése bizonytalanná vált. Végül úgy határoztak, hogy az eseményt kétévente tartják meg, a tárgyévben az őszi-téli időszakban, 1991. november 16. és 1992. január 6. között. A társadalmi-politikai helyzet megváltozásával a gyárak és üzemek támogatási rendszere, valamint az állami mecenatúra és a művészeti irányítás gyökeresen átalakult. Az 1993-as tavaszi tárlat ismét tavaszi időszakra esett, a szervezők a VII. Tarjáni Tavasz fesztiválsorozatba illesztették be. A Tarjáni Tavasz fesztivál a Művészeti Hetek folytatásaként létesült, 1984-ben. A kiállítások ekkortól kezdve egyre több helyet adtak a modern művészeti tendenciáknak, a fiatalabb korosztály képviselőinek. Új díjakat létesítettek: a Magyar Honvédség, a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség, a Nógrádi Történeti Múzeum (a Nógrádi Sándor Múzeumot időközben átnevezték), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1997-től), a Művészeti és Szabadművelődési Ala- 62 �pítvány (1999-től), a Magyar Grafikáért Alapítvány, a Magyar Gyakorló Művészek Szövetsége. 2005-ben a Nógrádi Történeti Múzeum szakmai különdíjat alapított. A korábbi díjalapítók közül a Balassagyarmati Önkormányzat, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, Nógrád Megye Közgyűlése és Borsod-Abaúj-Zemplén megye Önkormányzata továbbra is helyt állt. Megnövekedett az alapítványok, a civil szféra művészettámogató szerepe, míg a vállalatok mecenatúrája tovább csökkent. 1997-től szlovákiai művészek is megjelentek a tárlatokon. Besztercebányával (Banská Bystrica) továbbra is fennmaradt Salgótarján testvérvárosi kapcsolata, a ’80-as évek végétől a közép-szlovákiai művészekkel meglévő intenzív összeköttetés mégis folyamatosan csökkent, aztán elhalt. Megszűnt az Intersymposion kiállítássorozat is. A szlovákiai művészek ’97-es jelentkezése tehát pozitív tendenciaként értékelhető, ám joggal merült fel a kérdés, hogy vajon a legkiválóbb művészek érkeztek-e onnan a salgótarjáni seregszemlére. 1999 a XXV. jubileumi Tavaszi Tárlat éve volt, ennek örömére elkészült az első színes katalógus. A kiállítás-sorozathoz a múzeum a későbbiekben is színes prospektusokat adott ki, egészen a legutóbbi időszakig. 2001-től a tárlatok még hosszabb ideig tartottak, mint korábban, a XXVI. Tárlat például áprilistól szeptember végéig. A kiállítás ideje kitolásának bizonyosan szervezési, anyagi okai voltak, hiszen a váltakozva megrendezett programok, a tavaszi tárlat (áprilistól szeptember végéig) és a rákövetkező évben a rajzbiennálé (októbertől a következő év márciusáig) anyaga jól kitöltötte a kiállítási programot. A két időpont közötti időszakban kisebb volumenű, kisebb költségvetésű kiállításokat rendezhetett a múzeum. A helyi érdeklődés a társadalmi változások következtében, a megélhetési nehézségek fokozódásával párhuzamosan, folyamatosan csökkent a múzeum kiállításai, programjai iránt. 2003-tól az állami szervek újból kezdtek nagyobb gondot fordítani a kultúra támogatására. A 2003-as tavaszi tárlat köszöntőjét, a hagyományokhoz híven, Salgótarján Megyei Jogú Város képviseletében az alpolgármester tartotta. Kiemelte annak a fontosságát, hogy ez a kulturális tradíció a művészet-finanszírozási gondok időszakában is fenn tudott maradni, és elmondta, hogy a tárlatot tartja a Tarjáni Tavasz programsorozat legkiemelkedőbb eseményének. Annak is hangot adott, hogy Salgótarján újbóli fellendülését elképzelhetetlennek tartja a kultúra, a szellem, a művészet fejlődése és támogatása nélkül. Prokai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője, megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy „a tárlat legfontosabb és talán legértékesebb jellemzője, hogy az alkotások művészi világlátásból és nem megfelelési kényszerből születtek.” 2011-ben 40 éves a Tavaszi Tárlat Az évforduló alkalmából K. Peák Ildikó művészettörténész A Tavaszi Tárlat 40 éve címmel május 16. és 25. között kiállítást rendezett a József Attila Művelődési és Konferencia Központ üvegcsarnokában, ahol az egykor a tavaszi tárlatokon szereplő művészek azon alkotásait lehetett viszontlátni, amelyek a Nógrádi Történeti Múzeumba kerültek. Az érdekes, tanulságos anyagot Lóránt János Demeter festő63 �művész és Földi Péter festő- és szobrászművész egyértelmű dominanciája jellemezte. Az évforduló kapcsán késztetést éreztünk arra, hogy a korábbi tavaszi tárlatok katalógusait ismét kézbe vegyük. A jobbára négyzet alakú katalógusok címlapján évtizedeken keresztül Kerekes László grafikusművész grafikái szerepeltek. Az első kiállításhoz mellékelt kiadvány fedelét azonban az akkor a városban élő Lóránt János Bábjátékosok című – manapság mosolyt ébresztő, szocreál-parafrázis – festménye díszítette. A negyvenéves katalógusban lapozgatva, az Alföldre települt és újabban nagyapjának Demeter nevét is használó Lóránt Jánoson kívül az alábbi, ma is aktív művészek neveit olvashatjuk: Bakallár József, Fábián Gyöngyvér, Mészáros Erzsébet, Mustó János, Réti Zoltán, Kerekes László, Kő Pál és Varga Imre. A fenti névsorban szereplők közül – a két szobrász kivételével – valamennyi művész nógrádi kötődéssel rendelkezik, közülük jelenleg azonban csak hárman élnek a megyében. Elgondolkodtató, hogy a fenti névsorból négy évtized múltán vajon miért csupán Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas festőművésztől látható mű a 2011-es múzeumi tárlaton. A salgótarjáni tárlat nagydíját 1974-ben és 1978-ban, minisztériumi díját 2009-ben kiérdemlő Lóránttól a XXXI. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton Egy slukk című szomorkás hangulatú festmény látható. Szereplése azért is örvendetes, mivel a kiállításon együtt lehet a képzőművészeti és zenei tehetséget egyaránt mutató, ez alkalommal impulzív tűzzománcmunkával jelentkező Gressai Ferdinánddal, akiről a helyiek tudják, hogy a mester unokája. Nem vesszük el Czeizel Endre professzor kenyerét, aki kiterjedt genetikai kutatásokat folytat jeles képzőművészek tehetségének öröklődése tárgykörben, de említenünk kell, hogy a több művészt is felmutató Lóránt-Presits-Gressai művészcsaládon kívül Nógrád megyében több, a művészi talentumot átörökítő család is létezik. Elsőként említsük az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat egyik kiemelkedő művészét, id. Szabó István Kossuth-díjas, őstehetségű fafaragó-, szobrászművészt, akinek fia, a jelenleg Budapesten és Benczúrfalván tevékenykedő ifj. Szabó István, Munkácsydíjas szobrászművész, unokája pedig a Budapestre származott Lengyel András, Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész. Másodjára szóljunk a 40 éve rendezett kiállításon részt vevő Mészáros Erzsébet textilművészről, akit manapság G. Mészáros Erzsébet Emma néven ismerünk. Leánya, a Győrött élő Géczy Nóra szintén művészi ambíciókkal rendelkezik, tehetségét festményei, érmei hirdetik, Salgótarjántól Sopronig. A fenti vonatkozásban Földi Péter Kossuth- és Munkácsy-díjas művészről is feltétlenül említést kell tennünk. A Somoskőújfaluban élő művész nevével – a salgótarjáni tavaszi tárlatok történetét áttekintve – az 1973-ban megrendezett 3. tárlat katalógusában találkozunk először, ettől kezdve rendszeresen szerepel a tárlatokon. Földi Péter a salgótarjáni tavaszi tárlat nagydíját 1979-ben, 1993-ban, 2007-ben, egyéb díjait 1982-ben, 1985-ben, 1987-ben, 1989-ben, 1993-ban, 1995-ben, 1997-ben, 2003-ban, 2005-ben vitte haza. Fia, Földi Gergely (1978) festőművész 2000 óta állít ki az országos jelentőségű tárlatokon, eredményesen: 2006-ban a Salgótarjáni Rajz Biennálé díját, 2008-ban a szintén a salgótarjáni múzeumban rendezett 400 cm2 kiállítás díját, míg idén a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Nemzeti Erőforrás Minisztériuma-díját nyerte el. Az egri főiskolán és a budapesti Képzőművészeti Egyetemen 64 �diplomázott Földi Gergely munkáiban a hétköznapjaink részét képező, illetve a letűnőben lévő világ közlekedési, technikai eszközeit, jelképeit ábrázolja, hangsúlyosan túldimenzionált, naturalista előadásmódban. Hol teherautónak, markológépnek, rezsónak, konvektornak, kazánnak, kapcsolótáblának állít örök emléket festményein, hol pedig – mint idei díjnyertes alkotásán – egy viharvert üstháznak. Míg a holland festészet aranykorának számító 17. században a mesterek csendéletein drága üveg, nemesfém tárgyak, bútorok, szőnyegek, fegyverek és egyéb raritások tűnnek fel, addig Földi Gergely 400 évvel később hasonló, ihletett vanitas-érzéssel örökíti meg a fogyasztói társadalom által túlhaladott, kimustrálásra váró, de általa szeretett tárgyait. A 2011-es tavaszi tárlat Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának nagydíját a Pécsett élő, a pécsi főiskolán végzett, magát a Zebegényi Szabadiskola nyári kurzusain Gyémánt László és Hincz Gyula festőművészek által továbbképző, Bükkösdi Kálmán (1950) festő- és grafikusművész nyerte el. A salgótarjáni rajzbiennálékon a ’80-as évek elején ismételten, majd 2006-ban újfent szereplő művész jelentős országos és külföldi kiállítási tapasztalatokkal rendelkezik. A konstruktív művészet pécsi hagyományait expresszív módon adaptáló, továbbfejlesztő alkotóművész töredékes tájrészleteket ábrázoló vásznaira, mint a tárlaton látható Fönt című festménye esetében is, a komplementer színek alkalmazása a jellemző. A művész Csehországban egyszer, Boszniában több alkalommal járt művésztelepen. Vályi Péter (1986) képzőművész érdemelte ki a tárlat Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése által adományozott díját. Az egri főiskola képi ábrázolás szakán 2010-ben diplomázott, és jelenleg ott vizuális és környezetkultúra tanári szakon továbbtanuló Vályi Péter alkotásaival 2005-óta találkozhatunk országos és külhoni tárlatokon. Az erdélyi származású művész munkái többször szerepeltek erdélyi, illetve indiai kiállításokon. 2007-ben több elismerést is kapott: Észtországban a „Könyv objekt” pályázat fődíjasa, Egerben „A szív képei” pályázat 1. helyezettje, Salgótarjánban a Tarján Tarkán Társaság „Egy szebb belvárosért” team-pályázat 2. helyezettje lett. Az utóbbi években performance-szal, video- és installációművészettel is foglalkozva, ezzel párhuzamosan fejti ki festészeti munkásságát. A Salgótarjánban tavaly díjazásban részesült Hatvankét szignó című festménye szürke háttér előtt fekete kalligráfiát alkalmazó konceptuális alkotás. Más munkáinál piktogramok vagy hétköznapi jelek adják a kompozíció fő motívumát. Vályi Péter az elmúlt években a miskolci, a gyergyószárhegyi, a szegedi, a noszvaji, a koppánymonostori és több indiai művésztelep munkájában vett részt. A tárlaton könyvjutalmat Veréb Veronika karancslapujtői művész kapott, Elvadult táj című képéért. Az egri főiskola friss végzőse, aki 2009-ben Rendes ház című festményével szerepelt a Tavaszi Tárlaton, ezúttal magaslati nézőpontból egy téli tájat ábrázol jó érzékkel és meggyőző festőiséggel. A 2011. május elején, a Tarjáni Tavasz városi művészeti fesztivál keretében a Nógrádi Történeti Múzeumban megnyílt, és augusztus 27-ig nyitva tartó tárlaton látott alkotások között örömmel fedeztünk fel korábbi díjazottakat is. Olajos György, a XXIV. Tavaszi Tárlat nagydíjasa, három nagyméretű, erőteljes munkát küldött a kiállításra. Krajcsovics Éva, a XXVI. és XXIX. tavaszi tárlatok nagydíját elnyerő művész, a Szoba című finom fényviszonyokat mutató, meghitt hangulatú festményét állította ki. 65 �Birkás Babett, a korábbi tavaszi tárlat nagydíjasa, technikai okokból nem rendezhetett a korábbiakban megszokott módon a múzeum földszinti Kistermében önálló kiállítást, ugyanis abban Holtság Károly üvegfestő ólomüvegmunkáiból rendeztek időszaki bemutatót. A tehetséges salgótarjáni képzőművész a somoskői várat feldolgozó, hét műből álló Színvár című kamaratárlata az emeleti falambériás kiállítóterem egyik falsíkján nyert elhelyezést. 2011-ben, majdnem rekordot döntve több mint 500 alkotás érkezett kiállításra, de sajnálatos módon a beadott anyagnak csupán egy része kerülhetett a csökkentett kiállítási lehetőség miatt bemutatásra. A múzeum két emeleti, időszaki kiállítások rendezésére használt, egyenként 300 m2-es kiállítótermében többek között Kopasz Tamás, Kovács Albert, Lévay Jenő, Lenkey-Tóth Péter, Luzsicza Árpád, Nagy Gábor, Nádas Alexandra, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Lous Stuijfzand, SzériVarga Géza, ifj. Szlávics László, Szentgyörgyi József, Szepessy Béla, Szilágyi János, Vén Mária, Váli Dezső nevével találkozhatunk. Az említett salgótarjáni művészeken kívül a várost B. Gedeon Hajnalka, Fürjesi Csaba, Gelencsér János, Kalocsai Enikő alkotásai képviselték. A szécsényi művészek közül Bakos Ferenc Fény-csend III. festményét és Bakos Tamara vasszobrát állították ki, míg a füleki Balázs Alfrédtől a Cantata metaphisica című konstruktív festményt. Feltűnt, hogy 2011-ben balassagyarmati alkotótól nem szerepel a tárlaton egyetlen munka sem, Egerből pedig egy azonos témát sztereotip módon feldolgozó alkotásokkal sikerre áhítozó rajzszakkör tagjai próbáltak – eredménytelenül – kiállítási lehetőséghez jutni. Az egri művészek közül F. Balogh Erzsébet Hagyaték II. című nagyméretű, expresszív festményét és Borgó György Maya képét láthatja a közönség. Nyíregyháza művészetét Balogh Géza, Székhelyi Edit és H. Németh Katalin egy-egy munkája reprezentálja. Anyagi okokból a múzeum nem a megszokott, képes katalógust mellékelte a kiállításhoz, csupán egy szerényebb, a kiállított művek lajstromát és adatait tartalmazó, néhány képpel ellátott kiadvány megjelentetésére nyílott lehetőség. 66 �AMI MARAD T ARJÁN TAMÁS Emelt fokon Fűzfa Balázs: Irodalom 09-12. Nem mondhatom magam a középiskolai magyar irodalom tankönyvek szisztematikus gyűjtőjének, de elég szép számú kiadvány van birtokomban. Az 1945 utáni legelső a középiskolák I. osztálya számára készült a vallásés közoktatási miniszter rendeletére, a Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalat gondozásában, 1949-ben. Az Országos Neveléstudományi Intézet Tankönyv Osztálya irányításával megalkotott könyvet nem akármilyen nevek – akkori fiatalok – jegyzik: TrencsényiWaldapfel Imre, valamint Fónagy Iván, Király István, L. Kovács Ágnes, Lengyel Béla, és (a ma is élő, kilencvennegyedik életévében új tanulmánykötetet publikáló) Szilágyi János György. Trencsényi-Waldapfel a pesti bölcsészkaron első tanáraim egyike lett, Király másfél évtizeden át tanszékvezetőm a budapesti bölcsészkaron, Kovács tervezett néprajzi szakdolgozatom témavezetője, Lengyel egy időben pártfogó barátom – de a tankönyvről soha egyikükkel sem váltottam egy szót sem. Pedig a bő hetven oldalt kitevő Petőfi-fejezet (Király), a még terjedelmesebb Gorkij és kora, benne A tőke részletével, Lenin-szövegekkel, Sztálin esküjével (Lengyel), A görög irodalom szemelvényeinek tematizáltsága (Trencsényi-Waldapfel) sok kérdést felvetett. Fellapozhatnám saját gimnáziumi magyar irodalmi tankönyveimet és szöveggyűjteményeimet, Kanizsai-Nagy Antal munkáit, melyeket (a budapesti piarista gimnáziumban, 1963 és 1967 között) hatalmas kihagyásokkal és sűrű betoldásokkal tanultunk. Legnagyobb szakirodalma a magyarországi „tankönyvháborúnak”, a Bojtár Endre, Horváth Iván, Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László, Veres András, Zemplényi Ferenc nevével fémjelzett sorozatnak kerekedett: az ő könyveikhez kötődött a tartalmi, szemléleti és metodikai megújítás érdeme a 20. század második felében. Nem feledkezhetem meg a Mohácsy Károly- (és Vasy Géza-) féle könyvek széles hatósugaráról, közkedveltségéről és további más (alkalmanként regionális vagy specifikus keretek közt jelen levő) vállalkozásokról sem. Jómagam az 1990-es évek végén kóstoltam bele a tankönyvírásba, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán alakult tankönyvíró munkaközösség (illetve szerkesztőbizottság) felkérésére, Sipos Lajos felelős szerkesztése mellett. A nyolcosztályos általános iskolák 7. és 8. és a hatosztályos középiskolák 1. és 2. osztálya számára egyként ajánlott két tankönyv, a hozzájuk tartozó két szöveg67 �gyűjtemény és a 12-13 évesek tankönyvének alkalmazását segítő tanári kézikönyv látott napvilágot, az utóbbinak a párdarabja már nem, bár összességében a sorozat nagyobb része tető alá került, sőt alternatív könyvek is keletkeztek. Nem kívánom Fűzfa Balázs Érettségiközpontú irodalomkönyvek műszövegekkel jelölésű, a Krónika Nova Kiadó által közrebocsátott, az évfolyamot 09-től 12ig számozással feltüntető kitűnő Irodalom tankönyv-opusait a fentiekkel vagy más kiadványokkal összehasonlítani (ehhez társadalom-, irodalom- és pedagógia-történeti kitekintésű, terjedelmes disszertációra, tankönyv-konferenciára lenne szükség), csupán futólag rávilágítok bizonyos vonatkozásokra. A szerzőnek az egyszemélyes és a munkaközösségi megalkotású két tankönyvalaptípus, tankönyvcsalád közül az előbbinek a létrehozására volt bátorsága és nyílt lehetősége. Négy tankönyve egyben szöveggyűjtemény is (erről később még ejtünk szót). Iránytűje nem egy felettes tudományos orientáló közösség, nem szakosodott kiadói szerkesztőség, nem is határozott politikai arcélű minisztériumi részleg volt (mindhármat jellemzi az oktrojáló szándék vagy kötelezettség), hanem az OM-kerettanterv 28/2000, szükség esetén kiegészülve egy-két hasonló iránymutatással (végül is összességében három alapdokumentum a mérvadó). A 2008 és 2010 között – a magasabb osztályos könyvektől időrendben „lefelé” – megjelent művek lektora Kerber Zoltán, felelős szerkesztője Fábián Teréz, tipográfusa-designere Szabó László, felelős kiadója Sz. Kuncze Magdolna, a Krónika Nova ügyvezető igazgatója. A Nyugat-Magyarországi Egyetem docense, az 1958-ban született irodalomtörténész, kultuszkutató, fő szakte- 68 rületét tekintve Ottlik Géza életművének egyik legjobb tudója és értelmezője, a páratlanul koncepciózus és fáradhatatlan irodalomszervező, Fűzfa Balázs nem a különféle iskolatípusok (négy plusz nyolcosztályos, hat plusz hatosztályos, nyolc plusz négyosztályos) felől indulva célozta be tankönyveit. A 09, 10, 11, 12 számozás egyértelművé teszi: az érettségi előtti utolsó négy osztály irodalomoktatásának tankönyvi eszköze készült el. A sorozat – mint láttuk, külön is kiemelten – érettségi-központú. Struktúráját a középiskolai munka legmagasabb, összegző, egyben valószínűsíthetően a jövőbe kapcsolódó pontja, záró eseménye határozza meg. A tankönyvek fejezetei a középszintű érettségihez elengedhetetlenül szükséges törzsanyagot normál betűkkel szedett főszövegben, az emelt szintű érettségihez tartozó szövegrészeket vékony bordó kerettel kiemelve közlik. A Kedves Tanárok és Diákok! megszólítású bőséges bevezetők minden tematikai, metodikai és egyéb kérdésben pontosan, világosan és meggyőzően igazítanak el. Egyik kötet éléről sem hiányzik a tankönyvíró barátságos fényképe, így a kötet használója nem „arctalan” könyvet kap ilyen értelemben sem: tudja, ki van a segítségére. A koncepció a 12-es könyv közreadása óta természetesen nem változott, noha finomult. Tárgyát a tankönyvegyüttes irodalomtörténésnek fogja fel. Tudatos újszerűsége abban áll, hogy „A megszokott, egyenes vonalú – irodalomtörténetre alapozott – szerkezet helyett koncentrikus körökben szerveztük meg a tananyagot. Ez alapvetően azt jelenti, hogy egy-egy téma, szerző vagy mű, probléma többször is előkerülhet, akár más-más vonatkozásban is. Elsődleges szempontnak az irodalom »egyben« és mindig egyszerre való lé- �tezését tekintjük, ezért mindenekelőtt a különböző jelenségek mögötti összefüggéseket szeretnénk megragadni”. A négy könyvet a jelen keretek nem engedhetik „lapról lapra” tanulmányozni, mérlegelni, pedig megérné (ebben az örömben, felelősségben, kalandban a tanár és a diák, s az esetleges olvasó lubickolhat). Néhány általános jegyre hívjuk fel a figyelmet, nem fukarkodva az indokolt elismeréssel, de nem rejtve véka alá a problematikus kérdéseket sem. A különféle, cseppet sem mellékes kiegészítő részek fölé nőve a 09 az Irodalom a kezdetektől az 1700-as évekig fejezettel adja meg alaphangját (itt még nem kerül elő a később összefogó érvényű beszédmód szakkifejezés, pedig előkerülhetne az egységesség érdekében). A 10 A kora modernség beszédmódjait fogja át (1700-as évek–1857 – szükségképp a felvilágosodás és a romantika túlsúlyával, a kora modernség terminusát nem a legszokásosabb értelemben véve). A 11 A klasszikus modernség (1857– 1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai alá szerveződik (helytelen lenne a képzet, hogy az avantgárd felváltotta a klasszikus modernséget). A 12-nek a tárgya A késő modernség (1930– 1960) és a posztmodernség (1960– ) korának beszédmódjai (ebben az esetben az a látszat mutatkozik, mintha a posztmodernség még lényegszerűen nyitott korszak lenne). A tanuló számára jobbára elsőként és legközvetlenebbül megragadható személyi fejezetek a Portrék. A teljes korpusz Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Márai Sándor, Ottlik Géza, Weöres Sándor alkotói arcképét nyújtja. A nagyobb kali- berű Életmű-összefoglalásokban Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila kapott helyet (amennyiben az egykori „Petőfi–Ady–József Attila-fővonal” elméletének fővonal szava még nem kompromittálódott teljesen, akkor ez esetben e hat név által képződik meg a fővonal. Hat költő nevében. Ezen nem változtat, hogy valamennyien írtak prózát, többen elsőrendűt, sőt: Kosztolányinak manapság inkább az epikáját szokás honorálni). A portretizálás érintőlegesebb formáit öleli fel a Látásmód terminusa, melynek révén Zrínyi Miklós (közvetetten), Jókai Mór, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kassák Lajos, Örkény István, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos, Kertész Imre jut térhez. A kortárs irodalomból szegmenseiben Orbán Ottó és Parti Nagy Lajos neve a leghangsúlyosabb (tipográfiai nyomatékosítással is). Másutt – és „rovaton kívül” – még sokan szerepelnek (Janus Pannoniustól Illyés Gyulán át a határainkon túl tevékenykedő alkotókig; fájón hiányzó neveket azonban majdhogynem bárki tudna említeni). Akár mértéken felül is jelen lehetnek a fősodorba e keretek közt nem tartozó kiválóságok. Így a formaművész Kovács András Ferenc, akitől indokolatlanul sok mű s akiről indokolatlanul sok fénykép kapott helyet (09/182. o.: egy oldalon nyolc fénykép és egy Balassi/Rimay-parafrázis; 11/251. o.: egy fénykép és a Babitsolás stb.). Ezek persze „elit” közlések, de a könyvsorozatba meglepően gyenge szemelvények, illetéktelen kezek alig-irodalmi betűvetései is bekerülhettek, s a szakmai, kritikai hivatkozások, fakszimilék sem mindig a legszerencsésebbek. Ám ne szóljon egy szót sem a recenzens, aki maga is felbukkan egy utalásban. 69 �Szembeszökő – a prózaírók viszonylagos visszaszorulása mellett –, hogy drámaírókat, drámákat szinte hiába kerestünk volna az eddigiekben. Fűzfa vitatható, ugyanakkor frappáns döntéssel váltakozó című Színház és dráma, Színház- és drámatörténet, Színház részeket kreált. Ezzel indokoltan nyomatékosítja, hogy nem rövid időszakokban a színházművészet alakulásának alapfeltétele volt a drámaírás minősége, trendje – viszont a drámai műnemet részint kiveszi elsődleges, irodalmi közegéből, illetve a színházat nem csekély részben mint a dráma-megjelenítés művészetét körvonalazza. A döntés praktikussága méltánylandó és különféle módokon alá is támasztható (ugyanennyire meg támadható), de az sem kérdéses: például Madách Imrének inkább Arany János, sőt Jókai Mór mellett lenne a helye, illetve a sokak által nem is elsősorban színműként, hanem drámai költeményként aposztrofált Az ember tragédiája igencsak megtévesztően sorolódik az ibseni analitikus drámát, a csehovi „drámaiatlan drámát” taglaló elemzést követő fejezetbe. A 20. századi körképben dráma és színház útja megnyugtató teoretikus kifejtés nélkül külön is válik, s – többek között – Bertolt Brecht epikus színháza színházfelfogásként, színházelméletként nyit medret a Kurázsi mama és gyermekeinek és a más Brecht-daraboknak. Az irodalom mint (állandóan keletkező, nyitott, újraértelmeződő) egység remek és meggyőző bemutatást nyert a megvesztegetően felkészült, ökonomikus irodalmi látásmódú, mindig kristályosan, tömören, a szaknyelvet is közérthetően továbbadva beszélő Fűzfa Balázs jóvoltából. Valamelyest kevésbé sikerült a világirodalom és a magyar irodalom egységben láttatása és súlyozási viszonyainak kialakítása. Azokban 70 a régi időszakokban természetesen nem merül fel a kérdés, amikor még a magyar irodalom nem létezett, azaz a Biblia, a görög dráma, az antik költészet, a középkori literatúra bemutatására nem lehet panaszunk. A későbbi évszázadokat pásztázva is nyugtáznunk kell a tankönyvíró erőfeszítéseit, hogy Voltaire, Swift, Goethe, Schiller, Puskin, Poe, Rilke, Kafka, García Lorca, Thomas Mann, Corso, Borges, García Márquez és mások ne maradjanak említetlenül (még Jules Verne-t: Verne Gyulát is meginvitálja, jó pedagógiai szimattal). A következetes törekvés mégsem oszlatja el a benyomást, hogy a magyar irodalomnak a világirodalom a holdudvara. (Legkevésbé a 09 és a 12 szolgál rá a vádra, erősebben a 10, és keményen a 11, amely az avantgárddal összességében is, nemzetközi beállításban is kevésbé vergődik zöldágra, mint szükséges lenne.) A magyar irodalom és a világirodalom tankönyvi „százalékaránya” évtizedek óta parázs és nyílt viták tárgya, egyfelől a nemzeti kultúra, a nemzeti, történelmi, anyanyelvi nevelés érveit, pozícióit, másfelől (főleg az európai uniós csatlakozás óta) a műveltség, a művészetek, a kultúratudomány, a globális tájékozódás igényeit tudva maga mögött érvként. Az említett 1949-es irodalomkönyv a nyomtatott vizuális információ lényegében egyetlen eszközét ismerte: a betűt. A primer és szekunder szöveget (a szépirodalmi alkotást és a magyarázatot – vagy fordítva) legfeljebb egy-két betűtípus váltakozása különböztette meg. Később a tankönyvek vizuális összképe fekete-fehér, majd színes illusztrációkkal, új szövegformákkal (keretes közlések, kérdések, feladatok stb.) bővülhetett. Fűzfa Balázs könyvei e téren – káprázatos komplexitásukkal – minden eddigi megoldást felülmúlnak. �Előszó, mottó, címszerkezeti összetettség és változatosság, sokféle szép- és szakirodalmi közlés, citátum, fakszimile, kézirat, montázs és kollázs, ábra, táblázat, kitöltendő rovat, képaláírás, szubjektív megjegyzés, tárgyfotó, gúnyrajz, képtorzó, képkezdemény, fogalommutató készteti interaktív alkalmazásra a könyvek használóját. A lapok tetején, egysoros lebontásban, külön is futnak valamilyen módon összeolvasandó művek, a hátsó borítók fülszövegei (egyperces novella, „tuvudsz ivígy”-stílusgyakorlat, halandzsa-palindrom, hangzó-átvetéses textusfullextra) játékosan a lehető legtágabbra tárják az irodalom fogalmát. A komplex, ütköztető, asszociatív, dinamikus és dinamizáló komponálás nem hagyja tunyulni sem a tanárt, sem a diákot. Literarizált külső világot igyekszik közvetíteni a négy kötet (hányféleképp szólalhat meg például „irodalmiul” egy filmkocka, filmplakát!), s helyet kér, javasol, talál az irodalomnak ott is, ahol nem feltétlenül illetékes (a zenehallgatástól a sport élvezetéig). A tankönyvi főszöveg jobbára kisebb egységekre tagolódó, kiváló áttekintéseket és elemzéseket felsorakoztató, időtálló vagy érdekes forrásokkal, ezernyi idézettel öszszefont anyaga jól befogadható. Impulzusai katalizálják az ún. kisesszé irányába ható önálló gondolkodást (élőszóban a felelet, írásban a rövid fogalmazás terén), segítenek összekapcsolni a tesztszerű igen/nem válaszadást és az alkotóbb kifejtések vállalását. A szenvedélyesen megszerettetni kívánt irodalom matériáját úgy ágyazzák be, hogy a szó művészete a minket körülvevő teremtett-teremtődő világot, a szépirodalmi alkotások világát ne válassza le a hétköznapok tapasztalatairól (de ne is siklassa át az irodalmi művet a közvetlen hatás, hasznosság, alkalma- zás hamis szférájába). Ennek érdekében Fűzfa túlzásokat is vállal, pontosabban – mélyen ismerve a tinédzser-érdeklődést, a netkorszak fiatalember-pszichológiáját – a populáris kultúrák felé szívesen nyit (remélve – mondjuk –, hogy egy dalszöveg felől akár az igazi dalműfaj, akár az igazi irodalmi szöveg irányába is lehet út). Olykor már-már többet bíz paródiára, parafrázisra, átiratra, felülírásra és alástilizálásra, mint magára az eredetire. A 11 Ady-fejezete beérhetné egy Karinthy-karinthkatúrával több helyett. Ugyanebben a kötetben az Így írtok ti első kiadásának majdnem oldalnyi címlapja (90.) jól kihozza a korabeli, beszédes nyomdahibákat, a rajz, a betűkép jellegzetességeit, a közlés adatait – ugyanez a 198. oldalon, kisebb formátumban duplikálva, már (hiába a remekül érvényesülő, nemegyszer az illusztrációkra is kiterjedő ismétlés-filozófia, körkörösség) csak bélyegecske. Első átlapozásra a „szöveggyűjteményi” rész kevesellhető. A valóság az, hogy szétszórva-funkcionálva is rengeteg mű meglelhető, legalább részleteivel. Fűzfa bízik az iskolai és otthoni könyvtárakban, az internet hordozta szövegek bőségében és elérhetőségében. S főként nem az olvastatási dömping lebeg előtte célképzetként (a hagyományos memoriter még kevésbé), hanem az olvasásra történő késztetés, az irodalom iránti szomj felkeltése, a befogadás technikáinak kiélezése, az – időnként hasznosan repetitív karakterű – kérdések és feladatok általi aktivizálás, melynek valamiképp mindig az irodalmi alkotás részletes vagy teljes elsajátításában is testet kell öltenie. Ehhez jó segítség az is, hogy Fűzfa Balázs finoman és „rejtjelesen” sugalmazza személyes vonzódásainak, értékítéleteinek, irodalomföldrajzának pozitív diszkriminációit (10: Berzsenyi-bemutatás 71 �stb.), a megfelelő szöveghelyeket szívesen rákapcsolja eléggé nem méltányolható nagy (jelenleg is tartó) projektjének (A 12 legszebb magyar vers) állomásaira és dokumentumaira. Ezzel nem elfogultságokat jelent be más írók, költők kárára, hanem szorgalmazza, hogy a tananyag egyenletes elsajátításán belül ki-ki bátran vállalja személyes ízlését, akár hobbijait. A 09–12 könyvtárgyi megtervezettsége a képzettársító koncentrálást segíti elő. Dinamikája lépést tart a szerzői szövegek, döntések, inspirációk dinamikájával. A nagy amplitúdójú illusztrációs kincs szimultaneitásába A Karamazov testvérek japán címlapjától gyermekrajzon át kottalapig „minden” beleférhet. A kaleidoszkopikusan eleven oldalpárok elmemozdítóak, bár tömöttségük sokszor próbára teszi a szemet. Hiába, kell a hely, szorít a kötetenként háromszáz oldal. Gond akkor keletkezik, ha úrrá lesz a zsúfoltság (nem ritka eset), vagy a színek összehangolása nyomdai vagy más okból nem sikeres (09/75. o.: az ókori stadion okker homokjára montírozva az olimpiai ötkarika sárga köre „eltűnik”, de a kék, a fekete, a zöld és a piros is oly fakó, hogy a kontinentális jelképiség kikopik belőle). Fűzfa Balázs mintaszerű átfogó fejezetei, nagyobb és kisebb portréi, műanalízisei összességükben a tankönyvi követelményeket maximálisan kielégítő mestermunkák. Ez nem jelenti, hogy a könyvet alkotóan használó tanár kiegészítéseire, korrekcióira – teljes egyéniségének tekintélyére, tudására, szuggesztivitására – ne lenne szükség. Épp a jó könyvet jellemzi, hogy van min vitatkozni. Apróságokon is (következetlen, hogy a szerző megadja-e az idegen szavak, nevek kiejtését vagy sem), lényegibb pontokon is. Ezúttal csupán a 72 felsőfok, a leg-ek veszélyét tesszük szóvá. Miért lett volna „A magyar irodalom drámatermésben leggazdagabb évtizede” az 1810-es évek periódusa? (10/49. o.; a tényközlés alighanem pontatlan átvétel Nagy Imre professzor címlapfotóval prezentált könyvéből, a Nemzet és egyéniségből.) Manapság egyetlen drámapályázatra több darab érkezhet, mint amennyi akkoriban egy dekád alatt íródott. De az 1900 és 1910 közötti, vagy az 1960 és 1970 közötti évtized drámatermését sem számlálta öszsze istenigazából senki. Nem a legszerencsésebb Hamvas Béla fényképe alá azt írni (12/24. o.): „…az egész 20. század ott van a tekintetben, a szájszögletben, a homlokráncokban, a fényekben és árnyékokban: minden, ami történt, és ami történhet velünk…” (Nincs jelölve, hogy a szerény amatőr felvételhez képest különösen fellengzős közlés idézet lenne.) Lehetséges, hogy az Andrej Rubljov „minden idők egyik legnagyobb mozija” (12/32. o.), de erre a címre még egy sor filmalkotás pályázhat, kár prejudikálni. Elírás, tévesztés minden könyvbe becsúszhat. Tankönyv esetében a javítás – az újranyomások során – lehet nehézkesebb, mint egyéb könyvek új kiadásakor. A korrigálandók közül találomra jelezzük, hogy a „Horgodra tűztél, uram…” kezdetű Petri-verset nincs ok a fiktív [Záróvers] címen számon tartani (hiszen az sem derül ki, melyik kötetet zárja), elég lenne az ilyen esetben szokásos ráutalás a verskezdő szavakkal és a zárójellel (10/193. o.). Az Országúton című filmet nem Antonioni, hanem Fellini rendezte (12/35. o.). Áprily Lajos fényképén a másik személy – gyermek – nem a majdani költő-fiú, Jékely Zoltán, hanem valamelyik unoka (11/26. o.). Az Elveszett paradicsom című Sarkadi-dráma véletlenül keveredett az �egy sor kisregény, regény (Rozsdatemető stb.) fémjelezte „példázatos elbeszélésmódok” argumentumai közé. Tandori Dezső három ún. sakkversének értését nehezíti, hogy a második és harmadik verset felcserélték (12/77. o.). Minek tagadjam: a szemléleti vita lehetséges aspektusai ellenére nagy elismeréssel, olykor ujjongással olvastam egyvégtében is, külön-külön is a négy tankönyvet. A nevezetes József Attilaidézet nyomán ugyan kissé pejoratív csengést kapott a „középiskolás fokon” taní-tani eszméje, e középiskolás fok azonban – nem szorul bizonyításra – nélkülözhetetlen az irodalomoktatás, irodalomértés számára, a saját kultúrájában és az egyetemes kultúrában is benne élő anyanyelvi közösség, „az egész nép” számára. Nélkülözhetetlen, ha olyan emelt fokon tanít – segít tanulni –, mint Fűzfa Balázs tudósi és pedagógusi életművének e nagy vállalkozása. (Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2008-2010) 73 �F ŰZFA BALÁZS A legnehezebb kérdés Jenei Gyula: Az időben rend van Nem a szabadság, nem a kegyelem és még csak nem is a szerelem megverselése a legnehezebb feladat. Költeményt írni az anyánkhoz fűződő viszonyunkról – ez a legnehezebb kérdés. Akkor, ha ez a viszony nem felhőtlen, de legalábbis disszonáns hangokkal kísért. Egyszer majd kérlelhetetlenül el kell számolnunk úgyis: idővel, létezéssel, még Istennel és önmagunkkal is. Legvégül azonban Vele, Anyánkkal, a bennünket megteremtő hús-vér emberrel. Nemcsak a gyerekkori szivárványos emlékeinkben létezővel, hanem a betegágyon szenvedővel, a fiatalon megöregedettel, a nem-mindig-szeretettel is. Föltéve neki az utolsó kérdést: mivégre hát? De ez így még mindig túl egyszerűnek tűnik… Mert mit tehet az esendő lélek, ha más nem marad számára, csak kérlelhetetlen-esetlen őszintesége: az Anya halálának a kívánása. S talán nemcsak azért való kívánása, mert úgy mindenkinek jobb lenne már, nemcsak azért, mert menekülni kell a helyzetből, melyben majdani tehetetlen magunkat véljük felismerni az utolsó ágyon verítékező testben, s végképp nemcsak azért, mert szívszorongató ez az egész helyzet, hanem azért is, mert nincs más út: nincs menedék, és nem lehet az időben rend másképp (ugyanis ez az ára a rendnek), csakis akkor, ha tisztán és vi- 74 lágosan hagyja magát a lélek megkönnyebbülni a vakító őszinteség által. „…mit mondhatok / anyámnak én, amikor soha / nem mondtam neki semmi / fontosat, elbeszéltem mellette, / mint elbeszélünk annyian. / soroltuk egymásnak az évek / törmelékét, de a fájdalom és / az öröm csak ritkán volt közös. / a dolgok máshogy érdekeltek, / mint amit ő mondott és adhatott. / nem röstelkedem most emiatt. (…)” (Nem hívtam) A kötet legmarkánsabb ciklusa az anya halálát tematizáló, Egy érzés leltározhatatlansága című verscsokor. E darabokban Jenei a közízléssel igen erősen szembemenve nem hajlandó a képmutatás legkisebb jelét sem adni. Sőt, még azt sem játssza el a lírai én, hogy szégyenkezne azon, hogy ő maga tovább él. Mert amúgy, köznapi szokásaink szerint minden gyász része a lelkiismeret-furdalás, mely az élőkben megmarad… „nos, azt mondja a rokon: hinni kell, / mert addig van remény: s ekkor / én, bár nem tudom, lélektani / vagy vallási meglátás irányítja / szavait, elröstellem magam: mert / hát én nem hiszek; nem hiszem, / hogy a hit még segít. az elhasznált / szövetek és szervek objektivitása / kíméletlen felismerés hívőnek és / hitetlennek egyaránt. ezt gondoltam / akkor, most meg azt: jó lenne már, / jó lenne már, ha meghalnál, anyám.” (Várom a telefont) �A költészet mindig is a kimondhatatlan dolgok kimondásával foglalkozott, ám az mégis meglepő, ha egy fennálló szóhasználati, értékvilágbeli (látszólagos?) konszenzust – de mondjunk nyugodtan tabut – felborít az alkotó. Ráadásul teszi mindezt szikár eleganciával és végig kitartott következetességgel. – Emlékezetes modern halálvers Parti Nagy Lajos 1997-es Emlékműve is, mely szintén az embertelen kórházi halált írja meg, és hasonlóképpen a halállal kapcsolatos hazugságainkra figyelmeztet bennünket. Főképpen arra, hogy mennyire igyekszünk távol tartani magunktól az elmúlásnak még a gondolatát, a haldoklónak még a látványát is; akit inkább kórházba száműzünk bensőséges otthoni tereiből, ahol a halál úgyis csak kisszerű, szűkös és időtől megfosztott lehet. „Két rüszt, egy orr, egy ágyék műemléke. / … a körmök fésűjébe / a kurta sóhajtáskor bennszakadt haj, / mintha még ott is, most is nőni kéne, / hol gyűrűt vet és elsimul a Léthe, / hol fut tovább, s ő elvegyülni abban / már siklik át az űrön, mint a szappan.” (Parti Nagy Lajos: Emlékmű – részlet) A Parti Nagy-vers profanizáló zárlata megrázó blaszfémiává kicsinyíti a halált. A hasonlat oly köznapi, hogy sérti az olvasó minden jóérzését, méltóságérzetét. Jenei Gyula őszintesége is sértő, mert kimondatlan érzésekkel szembesít bennünket. Ám a Föl-föl dobott kő disszonáns őszintesége ez és a Tiszta szívvelé. Egyik szöveget sem valóságreferenciálisan olvassuk, hanem „csupán” nyelvi képződményként. A disszonancia pedig ebben a posztmodern költészetben a nyelv belsejébe rejtődik. Jenei költészetének kedvelt és ha- tásos, kiválóan használt eszköze például az enjambement, amely ebben a kötetben különösen hangsúlyos szerepet kap. A jól meglelt-felhasznált poétikai eszköz precízen modellálja az emberi össze- és mégse-egybetartozást. Azt a feldolgozhatatlan érzést, hogy azon a napon is fölkelünk, mosdunk, eszünk-iszunk, futkosunk, megyünk tovább, amikor (majd) anyánk meghal…: „reggel háromnegyed nyolc / van. úgy gondolom, ha anyám / éjszaka halna meg, akkor / a gondozónők nyolc körül // telefonálnának. ilyenkor / feszült vagyok, várom, hogy / megszólaljon a készülék (…)” (Az egyik utolsó) De vannak a kötetnek igen fontos versei az anya-cikluson kívül is: ilyen mindjárt a nyitó és a záró opus, amelyek mindegyike olvasható Kosztolányi-parafrazisként (Hajnali ébredés, Ritmuszavar). De korszakosnak mondható például a Kereső is, mely Vajda János Húsz év múlva című remekére olvasható rá – csak most éppen az iwiwen keresgél a vershős, és nem „a Mont Blanc csúcsán” vacakol emlékeinek kacatjai közt. S természetesen ilyen nagy számadásvers a címadó, Az időben rend van című darab is, melyben nemzedékek, emlékek, hangulatok, érzések egy mégiscsak megbízható világrend darabjaivá állnak össze. Fényképek nagyapáról, szavak, kisbetűs mondatok régről, tavalyelőttről és a mából, melyek a gyerekkor emlékein keresztül bolyonganak át a mostba és a majdanba – a tévedhetetlen időben „memóriakártyára mentve” immár mindent. (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2011) 75 �B OROS OSZKÁR A(z) tanulmány(írás) mint önmegértés Géczi János – Horváth Géza (szerk.): Pannon tanulmányok 1. „A kultúrában létezésünk folyamán – amelyet eközben külső nézőpontnak hazudunk – az egyes művekhez, stílusokhoz, formákhoz kötődő, többé-kevésbé általánosan bevett vagy éppen azok ellen megfogalmazódó, úgynevezett »mondanivalókat« kívánunk alátámasztani, vagy éppen megdönteni bizonyos érvekkel, művészi eszközökkel, magyarázatokkal.” A fenti, az általam tárgyalandó kötetben A lineáris és a nemlineáris kultúráról címmel közölt tanulmányból (Nagy Gyula) idézett tételmondat – még ha ez eredendően nem is tartozik a dolgozat célkitűzéseihez – az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb irodalomelméleti gondolatrendszerének, a dekonstrukciónak a hermeneutikával folytatott vitáját meglehetős tömörséggel foglalja össze, miközben saját retorikai stratégiáját, jelesül az adott mű koherens, valamilyen értelmezői közösség relatíve hosszú időre érvényes interpretációjának lehetőségét tagadó alapállását, s az erről való meggyőzés szándékát a legkevésbé sem igyekszik leplezni. A kultúraelmélet és az irodalomtudomány persze – gondoljunk csak Lotman centrum-periféria, vagy Barthes mű-szöveg fogalompárjára – régóta tisztában van a fent említett alapvetéssel, mégis azt kell mondanunk, hogy a hazai középiskolai irodalomoktatás szereplői (dacára az egyetemeken zajló ellentétes törekvéseknek) elhanyagolható 76 mértékben vesznek erről tudomást. A probléma ilyetén természetű felvetése látszólag nem tartozik szorosan egy tanulmánykötet bemutatásához, ám ha csak egy kicsit is tágabban értelmezzük eme, fiatal kutatók eredményeit összefoglaló kötet lehetséges hozadékát, motivációját, azt éppen az itt szereplő szerzőknek az oktatás területére való remélhető belépésében jelölhetjük meg. Mert legyen ma bármennyire is kétségbeejtő az a szakadék, amely a Nagy Gyula által leírt, s a fiatal generációk által megtapasztalt jelenségek, valamint a középiskoláink többségében uralkodó módszertan között fennáll, annak fokozatos elfogadásában kell bíznunk, „hogy nincs helyes vagy helytelen, csupán sok szempontú helyes és sok szempontú helytelen létezhet”. És ezzel a kijelentéssel elméletben feltehetőleg nemcsak a hermeneutika és a dekonstrukció, hanem a kultúratudomány elméletírói is egyetértenének. Az utóbbi mondat feltételes módja azonban a legkevésbé sem véletlen. Mindenki, aki diákként vagy oktatóként valaha is részt vett a tudományos diákköri munkában, a saját bőrén tapasztalhatta meg az egyes elméleti iskolák között zajló áldatlan tudománypolitikai harc negatív hatásait. Érdemes lenne egyszer egy olyan kimutatást is készíteni, amelyik azt összegezné, mennyi ígéretesnek induló, de a tudomány szakmainak álcázott vitái elől �pánikszerűen menekülő tehetséget veszítettünk el az elmúlt húszegynéhány évben. Ezen meglátások előrevetítését azért is tartom fontosnak, mert minden tiszteletem azoké, akik a fentiek tudatában is vállalják a sokszor minden realitást, korrektséget mellőző megmérettetést. A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán zajló irodalomtudományos kutatás alapvető elméleti beágyazottsága a Humboldt-Potebnya-féle nyelvelmélet, valamint a Heidegger, Gadamer, Ricœur nevével fémjelezhető hermeneutikai gondolkodás terében helyezhető el. A dolgozatok középpontjában ennek megfelelően az írás és az olvasás mindenkori tétje áll, sok helyütt rendkívül eredeti elméleti kitételekkel, eredményekkel párosulva. Külön ki kell emelni Barna Zsuzsanna A teremtő csók szimbóluma Ady Endre költészetében, valamint Komáromi Sándor A nyelvben tapasztalt EMBERség. A dráma nyelvi formációinak, illetve a nyelv és dikció problematikájának vizsgálata Sütő András Káin és Ábel című drámájában címmel közölt elemzéseinek egyes belátásait. Előbbi szerző tulajdonképpen a teljes Ady-korpusz áttekintésére alapozva rendkívül meggyőző módon követi végig a csók kulturális szimbólumból szövegténnyé való átminősülésének folyamatát (csók → költői gondolatban megújuló nyelv mint megismerés), miközben sikerül azt a szerző ricœuri értelemben vett megtörténésével és a korszak képzőművészeti, elsősorban festészeti alkotásainak értelmezői mezőbe történő bevonásával összekapcsolnia. Komáromi Sándor Bécsy Tamás szerzői instrukciókról tett megállapításait, miszerint ezek nem tartoznak a dráma szövegéhez, hiszen nem jelenítenek meg viszonyokat, gondolja tovább, amennyiben Bécsy meg- állapítását a dráma textúrájának kettészakításaként értelmezi, s ellenében a dráma szövegének nyelvi szerveződését az instrukciók megképezte metaforikus potenciállal hozza szoros kapcsolatba. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül ama tény mellett sem, hogy néhány szövegértelmezésben, így Barna Zsuzsannáéban is zavaró módon bukkan fel a disszemináció fogalma. Bár a költői (irodalmi) textus a jelentések megsokszorozásában érdekelt, a jelentésszóródás alapvetően dekonstruktivista beágyazottságú fogalom, amelyet nem szerencsés a kommunikatív nyelv pragmatikusságával szembeállítani, azaz a szemantikai pluralitás szinonimájaként használni. Éppen ez az a pont ugyanis, amelyen hermeneutika és dekonstrukció elválik: a disszemináció terminusa mentén az a József Attila-i értelemegész kérdőjeleződik meg, amelyet a legtöbb tanulmány írója közös elméleti alapvetésként fogad el. Szólni kell még a kötet másik két fejezetéről, az irodalom-, illetve a művelődés- és színháztudományi blokkot követő nyelv-, valamint társadalomtudományi szekcióról. Előbbi mindössze egyetlen dolgozattal képviselteti magát: Pap Kinga alapos elemzése azonban (Költészet, nyelvi erő, misztérium a Halotti Beszédben) feledteti az olvasóval a kötet ilyetén aránytalanságát. A szerzőnek sikerül bizonyítania, hogy a Halotti beszéd olyan egyedülálló és költőinek (!) mondható nyelvi teljesítmény, amelynek – kimunkáltsága is ezt látszik alátámasztani – számos előzménye lehetett. A nyelvi elemzés során pedig különösen nagy hangsúlyt kapnak az olyan interpretációs műveletek, mint például a nyelvtörténet és a katolikus dogmatika áttekintése nyomán a ma- 77 �laszt és a kegyelem szavak szemantikai szétválasztása. A társadalomtudományi cikkek között Boros Gabriella kutatásainak eredménye különös figyelmet érdemel (Egy álom megvalósulása. A Szuezi-csatorna építését meghatározó politikai küzdelmek). A dolgozat részletes bemutatása helyett (címe önmagáért beszél), csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az önmagán túlmutató létével bizonyítja egy a jövőben Veszprémben felállítandó Történelemtudományi Tanszék szükségességét és létjogosultságát. Mielőtt azonban bárki engem is elfogultsággal vádolna, még ide írom: a szerző csak névrokonom… (Válogatás a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának díjnyertes tudományos diákköri dolgozataiból. PE HÖK – PE MFTK TDT – PE MFTK, Veszprém, 2010) V ASS N ORBERT Egy magyar kritika Barna Dávid: Egy magyar regény Barna Dávid Egy magyar regény című kötetének hátsó borítója vallomást, korrajzot, képzeletbeli portrét, továbbá egy örök klasszikussal vívott lenyűgöző küzdelmet és párbeszédet ígér. Nem kevés. Nagy érdeklődéssel, őszinte reménykedéssel kezdtem hát neki a könyvnek, de korrajzot alig leltem benne. Portrét is csak igen skicceset, a párbeszédet meg inkább éreztem művinek, mint küzdelmesnek. S noha a vallomás finoman épül a szövegtestbe, a végeredmény második olvasásra sem nyűgözött le. A most következő sorok adta szűk keretben ezért azon töprengek el, vajon miért nem működött nálam „a magyar irodalom váratlan felfedezettjének” kötete, és miért nem érzem szükségét, hogy belátható időn belül harmadszor is kézbe vegyem. Az Egy magyar regény kiváló ötletet vet fel. Látszólag a Móricz Zsigmond 78 időskori szerelméről szóló szóbeszédet választja témájául, illetve azt a színjátékot próbálja megragadni, amellyel a kisasszony és a nagy író viszonya járt, vagy járhatott. A közvélemény, de a család előtt is titokban illett ugyanis tartani ezt a testileg-lelkileg felszabadító, a társadalmi normák szempontjából viszont kifogásolható kapcsolatot. „Megengedheti-e magának Móricz Zsigmond, a nemzet nagy írója, hogy egy kis lelenccel, egy kis utcalánnyal hozzák szóba?” – szegezi a kérdést a regénybeli írónak válni készülő felesége. És attól fogva bujkál, bujálkodik és hazugságok hálójába bonyolódik a különös pár. A szerző és elbeszélő viszont – aki a Barna Dávid pszeudoníma mögé bújik – érzésem szerint hiteltelenül és vázlatosan idézi meg a Móricz-történetet, és leginkább arra használja fel, hogy saját, fiktív családtörténetével keresztezze. �Izgalmasan hangzik. Azért méghozzá, mert – ismerjük el – mindnyájan kíváncsiak vagyunk a művek mögött megbújó emberre, a szerző titkaira, mindennapjaira. Az Egy magyar regény viszont szinte alig beszél szereplőiről. Szívesebben említi a Móricz Zsigmond nevű, író foglalkozású és szőrös hasú hősének meredő falloszát, mintsem bárminemű tulajdonságával, jellemvonásával bíbelődne. Szó sincs prűdségről. Az időskori kanság naturalista megjelenítése – ha túlzott is – mindenképpen hiteles. A szexualitás kendőzetlen megjelenítése Móricz naplóbejegyzéseiből is ismerős lehet. Csak hát a regényben hiába keressük a fiktív fallosz mögötti fiktív író igazira megírt jellemét. A roppant fütykös jóformán elfedi a szereplő minden egyebét, „móriczságostul”, férfiasságostul. A jól öltözött, idősödő, testes úr kilép a pesti éjszakába, pár odavakkantott szóval felcsíp egy kis árvalánykát, beleesik, Higgins professzorként menedzseli és kitartja. De közben szavát, gondolatát alig halljuk. Az elbeszélő elmulasztja beszéltetni, így jóformán csak eszik, alszik, vagy élvez. Jobban megírt – kár, hogy jóval rövidebb, az első fejezetet követően csak egy-egy elkalandozott gondolatfoszlány, üde képzettársítás erejéig szűrődik a szövegbe – az elbeszélő családtörténetének szála. Napi események keverednek benne álomallegóriákkal, híradórészletekkel, kitalált emlékmorzsákkal. Az elbeszélő szabadkozik, ugyanakkor cinkosan kacsint is, amikor azt álltja: „Nagy kihívás a meg nem történt események utólagos rekonstrukciója.” Pedig a vallásosság, a zsidó hit mint lappangó, „eltitkolt betegség” meglelése szépen ér össze a Móricz-szállal és működik a pótmamák és pótpapák párhuzamba állítása is. Noha helyenként roppant erős, lírai szépségű részeket tartalmaz, összességében mégiscsak egyenetlen színvonalú a szöveg. Szikár, pontos rajzolatot ad a kilencvenes évek nikotintól megsárgult tapétájú, „langyos közönyben” csordogáló, fullasztó és szelíd alkoholizmustól delejes, csendes családi tűzfészkéről, és ígéretesen indítja a két háború közötti főváros megidézését is. Ebben a részben található a könyv talán legszebb, megbabonázó bekezdése: „Mint két mágnes, úgy hevert a város két darabja ezen a szeptemberi kora hajnalon, a Pest és a Buda, hadd mondjam így, ahogy a személyneveket névelősítik a magyar fővárosban, az István, akár a németek, der Stefan; fémes mattfeketén húzódott a Duna csíkja a két ellentétes pólusú város között. És mint valami őslény váza, úgy feszült a folyó fölött a sötét acélhíd.” És hadd tegyem hozzá azt is sietve, hogy ezt követően elvétve találni csak ehhez hasonló leíró részeket a regényben. A könyv ehelyett villanásnyi kamaraepizódokból, szűkszavú párbeszédekből építkezik. Azt gondolhatná a gyanútlan olvasó, hogy a külsőket nyilván a belsők árnyaltabb megismertetése érdekében áldozza be a szerző, de hát a párbeszédei hallgatagok, vagy manírosak, és – mint arra korábban már kitértem – a lélekrajz sem mélyül el. A szövegtestnek jóformán a nyolcvan százalékát a kidolgozatlan, elnagyolt Móricz-történet teszi ki. Egy belevaló regény gazdagsága sokszori újraolvasásra, újbóli felfedezésre hív, minden lapján kincseket tartogat, alkalomról alkalomra más és más rétegeit mutatja meg, az Egy magyar regény háttere viszont az izgalmas felütés után csakhamar kifakul. Sőt, szinte el is tűnik a tér, amint az elbeszélő – szándéka szerint – a megidézni kívánt harmincasnegyvenes évek világáról ír. Azt csupán néhány odavetett, afféle hangulatfestő79 �nek szánt megjegyzéssel, felvázolt üres folyosókkal, atmoszférátlan kávéházakkal, egy sötét antikvárium alig látható polcsoraival és elrajzolt vidéki házakkal érzékelteti. Mindezzel nem is lenne semmi probléma, ha a kopár külszín alatt nem kongana a belbecs. Egyenetlen színvonalúnak mondtam a szöveget, és fentebb jól megírt részei közül idéztem. Kontrasztként következzen egy részlet, a kidolgozatlanabb feléből is. Ebédjelenetbe csöppenünk Leányfalun. A vendéglátó Móricz, a szakácsnő a fiatal szerető, a vendég Móricz egyik lánya és a férje. Innen a részlet: „– Szedjetek – szólt aztán a csöndet megtörve a férfi. – Jó borsóleves. Zsóka fogta a merőkanalat, merített a tányérjába, majd Péter is. Aztán az após, végül Kati. Jó étvágyat kívántak egymásnak, és hozzáláttak az evéshez. – Finomat főztél – mondta az úriember, és rámosolygott a szakácsnőre a nagy kanalazás közepette. – Hozz nekem egy pohár vizet, légy szíves – fordult a leves elfogyasztása után Katihoz az úr nagylánya. – Péter, te nem kérsz? A fejembe száll ez a bor. – Nem, köszönöm – válaszolta Péter. (…) A második fogás rántott csirke volt törtkrumplival és tejfölös uborkasalátával. Minden rendben folyt az ebéd alatt. Kulturáltan beszélgettek. Desszert nem volt.” Szándéka szerint fojtott feszültséget, a felszín alatt dühöngő indulatokat hivatott bemutatni a szövegrész, de mindez elveszik kimértségében, modorosságában, a már-már iskolás fogalmazásban. Az az érzésünk, hogy lemaradunk a jó sztorikról. Az elbeszélő – mintha féltve rejtegetné előlünk hőseit – egyszerűen nem részeltet bennük, csak a fentihez hasonlóan sekélyes, szótlan, sablonpárbeszédekbe enged belehall- 80 gatnunk. Epizódszerű, kihagyható, semmitmondó részek következnek egymásra. Körvonalazzák ugyan a késői Móricz-kapcsolat ívét – szebben a haláltusát –, mégsem látjuk élesen, miként is élte azt meg a rendhagyó pár és környezete. A pillanatnyi riadtságon túl semmi funkcióval nem bír például a kisfiú – az állítólagos közös gyerek – elkallódása az állomáson, az utazást pedig az író alussza végig, vagyis elmarad a nagyapának hitt apa és fia közti interakció. Be kell érnünk annyival, hogy miután felébredt, „(…) Pestig mindenféle vicces történetekkel mulattatta a kisfiút saját gyerekkorából.” A szereplő, aki a regény elején buja éjszakai kalandorként, majd csacsi szerelmesként lép elénk, ahelyett, hogy hús-vér ember, kidolgozott karakter válna belőle, a jelenetek többségében egydimenziós papírfigura marad. Vázlat csupán. Móricz Virág azt írja az Apám regénye előszavában, hogy „(…) ha nem mondtam el mindent, kortársai, író- és munkatársai, barátai és »fiai« kiegészítik majd, teljessé teszik írói arcképét.” A könyv elmulasztja, még pontosabban önként mond le róla, hogy az író, vagy általánosabban: a korosodó férfi utolsó nagy találkozásának és időskori szenvedésének tükre legyen. És alig kínál valamit cserébe. Regényanyagnak éppenséggel megfelelt volna az elbeszélő családtörténete, ami a Móricz-szál nélkül is elég izgalmas, csak hát – tehetjük hozzá – kétségkívül kevesebb marketingértékkel bír. Fájó, hogy két kiváló ötletet hagy kidolgozatlanul a könyv. Egy helyen mindenesetre azt ígéri, hallunk még Barna Dávid felől. Bízzunk benne, hogy akkor többet mutat majd magából. (Libri Könyvkiadó, Budapest, 2011) �S ZEKERES SZABOLCS Nihil és spleen Berka Attila: Lada Béla nem hal meg Néha annyira nehéz józannak maradni. Vajon van valaki, aki nem érezte már úgy, legalább egyszer az életében, hogy nem ártana a pohár fenekére néznie? Azt hiszem, sokan sokszor tapasztaltunk már hasonlót az évek során. A homokszürke napok masszív unalomban, teljes rendezetlenségben peregnek egymás után, nem lehet tudni, hogy hétvége vagy munkanap van éppen, nem történik semmi, sem a felszínen, sem a mélyben. Az automatikus létezésben igazából csak egy a lényeges: ne, vagy a lehető legkevesebbet kelljen gondolkodni. Erről a monoton létélményről szól Berka Attila Lada Béla nem hal meg című regénye. A huszonöt fejezetből álló könyvnek nincsen pedánsan összefoglalható története, de még csak cselekménye sem, ellenben van hangulata. Amint feltűnik egy cselekményszál, az író felfüggeszti a mesét, és sürgősen valami másba kezd bele. Milyen érdekes lenne nyomon követni, hogy a véletlenül találkozóra hívott vörös hajú, fogatlan nővel a randevú végül hogyan végződött, vagy azt, hogyan verték meg hősünket egy szórakoztatóipari egységben. Az erre vágyakozó olvasónak azonban csalódnia kell. Azt ellenben megtudjuk, hogy a hajnalig tartó kocsmázások után mennyire nehéz a koradélutáni felkelés. Milyen jó néhány szál cigarettával kezdeni a napot, hiába is halunk meg hamarabb a bagótól. Mennyire nem könnyű végleg elszakadni az egyszervolt szerelemtől, mert valahogy mindig visszatalálunk ahhoz a nőhöz, akit ma már nem, de valamikor szerettünk és kívántunk. Ő pedig, ha összefutunk, most is szemrehányóan néz ránk, és tudat alatt csodára várva felhánytorgatja a múltat, amit valaha együtt éltünk át. Emlékezetünkben lassan összefolynak a lányok, nem marad más, csak az érzés, hogy keresünk valakit, de már magunk sem tudjuk pontosan, kire várunk. Lada Béla az önreflexió bajnoka, de tipikus antihős is egyben. Végtelenül magányos, és csak a kocsmák törzsközönségével tart kapcsolatot. Szereti a pálinkát és mindent, ami alkohol, néha komoly gondjai akadnak a mobiltelefonjával, a nemzeti reklámipar szürke eminenciásaként keresi meg a mindennapi betevőt. Egy szobra azonban díjat nyer egy pályázaton, amit alkotója a Legfőbb Nemzeti Ünnepre készített. Úgy gondolhatnánk, hogy Bélánk ezután beilleszkedik, vagy legalábbis megpróbál beilleszkedni a politikai elitbe és a művészvilág krémjébe, de csalódnunk kell, ugyanis hősünk konzekvensnek bizonyul. Különösebben a parlamenti díjátadó sem érdekli, sokkal inkább lenne valamelyik kocsmában, hogy legalább némi értelmet adjon a nap további részének. A Spanyolnátha gondozásában megjelent, szép kiállítású könyv szabadke81 �zet ad a befogadónak, hiszen ugyanúgy olvasható novellafüzérként, mint ahogy lazán összefüggő fejezetekből álló regényként. Berka Attila Dante Isteni színjátékának kezdő mondatát helyezi ironikus környezetbe. „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém.” Lada Béla tehát 35 éves független értelmiségi, nem tudjuk, hogy valaha másképpen élt-e, mint a regény cselekménye idején. De mindegy is, az író nem kutatja az okokat, a miérteket, inkább a mindennapokat folytonosan befedő, ernyedt unalom a lényeg. Itt nincs erdő, sem bolyongás, csak a nappalok, amikor úgy kellene tenni, mintha. A szöveg erőssége, hogy az életfásultság taglalása egy pillanatra sem válik monotonná az olvasó számára, mert éppen a megfelelő arányban keveredik ironikus, szatirikus hangnemmel. Berka lépéseket tesz a hallucinatív elbeszélés irányába, de nem elég határozottakat. A szerző néhol bátortalan, egy merészebb forma lendíthetett volna a szövegen. Ha egy regény ilyen mértékben a főszereplő belső életével és módosult tudatállapotainak feltárásával van elfoglalva, néhol elkerülhetetlen (lenne) az úgynevezett valóság és az emlékezet, a rémálom, a delírium dimenzióinak hangsúlyosabb összemo- 82 sása. A roncsolt tudat önreflexióit nem követi mindig hűen az elbeszélés szerkezete. Jobban el kellene bizonytalanítani az olvasót, nem mondom, hogy nincs ilyen törekvés a szövegben, de igazán frappáns megoldással nem találkoztam. Azért akad kivétel is, ilyen a XX. fejezetben a Zentai Attila színészbarát által, a Parlament hallgatósága előtt felolvasott beszéd, amely mind stilisztikailag, mind tartalmilag telitalálat, és sokat elmond Lada Béla és a külvilág viszonyáról is. A Lada Béla nem hal meg görbe tükröt tart a művészettel kacérkodó értelmiséginek. Ez a keserű regény nem akar sokat mondani, de mégis könnyen érezhetjük úgy, hogy rólunk szól. Szüleink nemzedéke legalább megpróbálta megváltoztatni a világot, és törekedni arra, hogy jobb emberek legyünk. Mi már bele sem kezdünk ilyesmibe, egyszerűen a túlélés a tét. Jól is van ez így, ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Még a legtöbb, amit tehetünk, hogy bedobunk néhány pohárka pálinkát és Miles Davis-t hallgatunk. Berka Attila első regénye elsősorban átivott, átdorbézolt éjszakák után ajánlott olvasmány, akkor viszont nagyon. (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak,2009) �BERETI GÁBOR Hű farkasok Simor András: Vicsorogjunk, hű farkasok Manapság, ha egy művészi teljesítményt értelmezni kívánunk, tárgyunkat óhatatlanul a honunkban domináns posztmodern esztétizálás szellemi erőterébe kell vonjuk, ezért látleletünket kikerülhetetlenül is ennek a szóhasználata és értékrendi viszonyhálója fogja megjeleníteni. Miközben az elmúlt évtizedekben a modern esztétizálás a művek mikrovilágát feltáró műelemzés térnyerését hozta, és ennek a technikának az elmélyülését eredményezte, aközben az esztétikai ideológia a maga oppozíciós hagyományait föladva, kötődéseit egyoldalúan a társadalom neoliberális és újkonzervatív erőivel erősítette meg. Tájainkon ezért, ahol a neoliberalizmus égisze alatt zajló globalizációs hatásokat még a rendszerváltás fejleményei is megfejelték, egyre erőteljesebben merül fel a kérdés, hogy mit kezdjünk azon művek sokaságával, amelyek fogantatásuktól fogva nem férnek be az „újkonzervatív korszerűség” esztétikai sablonjába. Azokkal a művekkel, melyeknek éthoszát nem a neoliberalizmus és a posztmodern „jegyességének” az apológiája eredezteti, s ezért polemikus (organikus) értékrendjük opponálja, avagy meghaladja a jelenlegi, a második modernitásban uralkodó szemlélet határait. Merthogy nem csupán ad hoc, aktuális, hanem egyetemes, progresszív értékeket is hordoznak. Mint ahogy ezt Simor András közelmúltban megjelent Vicsorogjunk, hű farkasok című kötetének az esetében tapasztalhattuk. Manapság az értékelések zöme domináns világnézeti erőket követ, s ezek hatása alatt gyakran csupán pillanatnyi, személyes érdekeket hordozó ambíciókhoz igazodik. És alig akad olyan, amely a létteljesség figyelembe vételével választaná meg kötődéseit. Alig akad olyan, amely az embernek, mint természeti létfeltételei és munkatevékenysége által meghatározott nembeli lénynek, a technicitás polarizálta tartós és a tőkeviszony hatására politikailag is konkretizálódó társadalmi kötődéseiből indulna ki. Holott nyilvánvaló, hogy a technicitás mai szintjén a természeti létfeltételeit a munkatevékenysége által humanizáló ember társadalmi helyzetét a tőkeviszony modulálja, éspedig akként, hogy őt vagy tevékenysége tárgya és eredménye tulajdonosaként, vagy csupán, mint e folyamat szerves feltételét biztosító munkaerő-tulajdonosként regisztrálja. Egy pillanatra maradva még a művészetek 21. századra kialakult létfeltételeinél, nem feledhetjük, hogy a világfejlődés 20. századi történetében a két érdekkör két rendszerként, antagonizmust indukálva állt szemben egymással. A globalizáció megjelenése azonban felveti a két érdekkör rendszerszerű, a pluralizmus alapján szerveződő, kibékíthetetlenből versengővé váló együtt83 �élésének a lehetőségét is. A globalizációban megnyíló elrendeződés potenciális adottságként előlegezi a két rendszer egymást ellenőrző, kiegyensúlyozó és a tulajdoni pluralitás alapján történő együttműködésének a feltételeit és a fenyegető, antihumánus (náci, fasiszta, rasszista, fundamentalista, stb.) erőkkel szembeni érdekszinkronitásukat. Mindennek messzemenő következményei vannak a korszak esztétikai öntudatát prezentáló művészetek szférájára is. Mint látjuk tehát, ahogy a művek, a polaritás által is megképzett igazságtartalmuk, az ettől befolyásolt esztétikai értékük, úgy az értékelés ad hoc, aktuális vagy egyetemes, emancipációs értékrendet érvényesítő technikái is, ab ovo, a társadalom két pólusához való viszonyuk alapján differenciálódnak. Ez a priori viszony. Minden egyéb ekörül és ettől függően alakul ki. A művészi alkotótevékenység centrumában az esztétikai önérték megjelenítése áll. Ám orientáció és formatartalom, ha el nem is választható, de elkülöníthető egymástól. Az alkotás folyamata során létrejövő esztétikum a beszédmód különösségében képződik meg, s a mű hordozóközegének, irodalmi alkotás esetén a nyelvnek az igazságtartalmat is közvetítő megformáltságában ölt testet. A nyelvi kifejeződés és a társadalmi kötődés fenti feltételeit figyelembe véve úgy látjuk, hogy Simor András költészete polémiaköltészet, s polemikus pozícionáltságából fakadó teljes jelentéstartalma a maga plaszticitásában ezért a társadalmi megszakítottság és az esztétikai töredezettség kölcsönhatásából bomlik ki. A Simor-féle poézis az olvasó számára a teljes társadalmi életvilágnak a szabad társadalom és közösségiség perspektíváját megidéző pozitív utópia egy modellizált olvasataként jelenik meg, 84 releváns módon pedig a rendszerváltás következményeiből fakadóan e lehetőség elvesztésének életélményeként, s e veszteségből, mint megszakítottságból fakadó hiánynak a stiláris kifejezéseként olvasható. Simor András Tűztáncos indíttatású költészetének értelmezése tehát ki kell terjedjen lírája aktuális társadalmi beágyazottságára is. A szabad és nyitott közösségértelmezés felől e versek végső fokon stiláris ellenképletei annak az esztétikai töredezettség által megjelenített, semmibe hulló (ál)érték-, és életvilágnak, amely ma a maga perspektívátlanságával uralja korszakunk európai történelmét. Simornál a megszakítottság, mint nyelvi tapasztalat már a címadás metaforikus gesztusában felbukkan. A megszakítottság a képviseleti attitűdön belüli személyességként szituálódik, s így azáltal, hogy egyszerre a közösségiségnek és e közösségiség ihlette én-identitásnak is a képviselője, képes a nembeliség hordozta emancipációs éthosz közvetítője lenni. A költő az esztétikum érvényesülését segítő nyelvi innováció lehetőségein túllépve narratív szimbolikával fejezi ki a megszakítottság keltette hiátust, az emancipáció éthoszán ejtett sebet. A 20. századnak ezt az egyik legnagyobb tragédiáját, a költői létidentitáson belüli törésként, a személyesség traumájaként éli meg, s e személyessé lett hiátus a maga explicit alakját felvéve jelenik meg Simor opusainak egész sorában. A megszakítottságnak ez a korszakos attribútuma, a rendszereknek ez az egymást váltó (a)ritmikája egyben az irodalmiasság számára is egy olyan szemiotikai kihívás, amely a művek tematikus, stiláris, etikai, szociolingvisztikus, stb. nyersanyagául szolgál. Egy költészeten belül és persze általa, így válhat a társadalom szerkezeti rend- �je a rendszerváltás interpretációjának a szerkezetévé, az esztétikumban az emancipáció a folyamatosság történetévé, e folyamat egyes, szerkezetileg egymástól is elkülönülő szakaszai pedig a megszakítottság struktúrájává. S hogy mennyire a megszakítottságélmény uralja Simor András költészetét, annak egyik eklatáns példája a Helyettem c. költeménye: „Mit görgetek magam előtt, / miféle tartozást viszek? / A holdnak lila árnya nőtt, / furcsán csordulnak a vizek.” szól az első strófa, melynek kérdésére a másodikban olvashatjuk a feleletet: „Hallom beszélni a szelet / az őrá váró fák alatt. / Nem múlik el, ami lehet, / a létezőnél igazabb.” A versszak harmadik sora kettős értelmű, mert bár azt állítja, hogy nem múlik el, ami lehet, az elmúlás jövő időbe utalásával mégis egy letűnt formáció múlttá lett létét fejezi ki. Az pedig, hogy egy nem jelen lévő, mert múlttá lett és jövőbe utalt létező mégiscsak valóság(os) lehet, mégpedig igazabban a létezőnél, az esetünkben az emancipációnak az esztétikum erejével kifejezett folyamatosságára utal. Az így megduplázódó kettősség a Simor András által is képviselt világnézet történelmileg autentikus voltának az igazolása. A tőkerendszer két, profit-, illetve szociális érdekeltségű formációja közül az utóbbi az emancipációs folyamat természetes hordozója. A vers harmadik szakasza pedig a szabadság fentiekből következő értelmének az allegorikus megjelenítése. „A szél szabad és szárnyaló, / itt van nyáron és télidőn, / süssön nap, vagy hulljon a hó, / csatangol végtelen mezőn”. Majd következik a vers befejező, negyedik strófája, amelyben a költő a maga létállapotát a szabadság helyzetével azonosítja, ezzel fejezvén ki a társadalmi emancipáció rendszerváltás utáni állapotát. „Szél, víz helyettem mondja el, / amiről én már hallgatok, / Őrzik, akik az égre fel/ szállnak, az éji csillagok”. (19) Ám ami a mi tájainkon manapság nem valóság, de a létezőnél igazabb, az a világ más részein nem csupán valóságos, de létező is. Simor András a spanyol nyelv ismerője, a magyar költészet tolmácsolójaként is gyakorta fordul meg a latin-amerikai demokráciákban. Egy ilyen alkalommal született A jövőt illetőleg című verse (22) „Bal szememmel / Radnóti Miklós versei / spanyol nyelvű kiadásának / kefelevonatát / ellenőriztem / 2010. szeptember 30-án / Caracasban / miközben / jobb szememmel / a televízió / élő adását lestem / az ecuadori puccskísérletről […] nem lehetett tudni / hogy Rafael Correa / elnökként / vagy holttestként / jut ki / a Rendőrségi Kórház / épületéből [...] amikor / kétségbeesésemben / éppen kikapcsoltam a tévét / hír érkezett: […] megbukott a puccs // Addigra / a kefelevonat / ellenőrzését / is befejeztem // Van tehát okunk / némi optimizmusra / a jövőt / illetőleg”. Mivel az irodalmi baloldal a társadalom fejlődéséhez kötődő jelenségek esztétikai egzisztencializálását tekinti fő feladatának és ennek megjelenítését vállalja, értelmezései során prezentációiban a társadalomfejlődés jelenségeire is reflektálnia kell. Merthogy ezek akarva, nem akarva, de ott tükröződnek a legkülönbözőbb, sokszor egymással is feleselő áramlatok alakváltozataiban. A modern lírafelfogás nyelvén szólva és némileg sarkítva, a költő számára mindez a premodern hazai szituáció és a fejlett nyugati modernizáció dilemmájaként, mint az aktuális sorskérdések emancipációs pozícióból való vállalása tételeződik. 85 �Az időbeliség mint szekvencia teszi lehetővé, hogy olvasatként olvassuk a szöveget, hogy „rálássunk” történelmünkre, a történelembe rejtett narratív struktúrára, amely egyén és környezet kölcsönviszonyát a stilisztikai és a retorikai elválasztottság által mutatja fel. Ebben a közegben az én-másik viszony horizontján túl az én-közösség viszony aktualitása is érzékelhetővé válik, amely épp az időfragmentumok alkalmazása által, a megszakítottság révén igazolja vissza és oldja is fel egyben azt az előismeretekben, avagy a prekoncepciókban rejlő és immár két évtized óta működő ideológiai kényszert, amely a képviseleti költészetet marginalizálja. Hiszen az én-jelre fokalizált és a szemiotikai horizontot minimalizáló mainstream, esztétikai törekvés mára a közösség újra fölfedezésének, s ezáltal a történet narratívájában ismét láthatóvá váló és föltáruló korjel figyelembevételének, mint a műben működő igazság hordozójának az irányába mozdult el. Ha a szövegirodalom megjelenésén belül a szöveglíra jelenségét is a posztmodern részének tekintjük, akkor számos formajegye alapján akár Simor András költészetét is a posztmodern részének tekinthetnénk. Ha pozíciójának kultúrfilozófiai dimenziója túl is lép a posztmodern keretén, a lírai eszköztár visszafogott használata, poétikájának kifejezéstechnikája mindenképp azzal rokonítja. Természetesen a valóság esztétikai értelmezése csak egy a valóság megismerésére irányuló értelmezési lehetőségek közül. Ennek érintenie kell az ideológia és az esztétika szerepét, az esztétikumnak a környezetéhez való viszonyát, helyét az irodalomtörténeti horizonton, s természetesen a konkrét poézis státuszát az uralkodó kánonban. 86 A poétikai fókuszból indított világértelmezés egyfajta tautologikus lehetőségszféra előtt is teret nyit. A Simor-féle költészet elemzése során felmerül az explicit ténylegesség önmagában nyugvó jelenlétének, a szükségszerűség tradícióit mozgásba hozó poémák aktualizálhatóságának, de, egy sajátosan élmény-érzékeny formatartalom innovatív, szemantikai megjelenítésének a kérdése, mint ahogy a kánonon kívüliségnek az egyetemes horizontok felől történő megkérdőjelezése is. A szó eredeti értelmében vett új hang, nóvum az ezredforduló magyar költészetének időszakában eleddig nem született. Költészetének erejét Simor sem lírájának stiláris impulzusaival, mint inkább poézise alternatívát sugárzó egzisztenciájával képes felmutatni. Líráját a domináns felfogáson kívüli státusa avatja autonóm esztétikai értékké, melynek legfőbb minőségképző komponensei a másság, valamint a szabadságot és a közösségiséget involváló alternativitás. Szemantikai terét kritikai szimbólumok uralják. Lírája egyszerre őrző és a kultúrák közti közvetítés értelmében véve is, híd jellegű. Az opusok közvetítette érték-megnyilatkozások a második modernitás jellegzetesen eszköztelen szimulációs technikáját követik. Bár a Simor-líra környezetbe illeszkedése is a befogadói közvetítéseken keresztül valósul meg, s így létre is jön az értékhierarchiák szerinti elrendeződés, ez mégsem szünteti meg a kritikai recepció hiányának következményeit. Az uralkodó esztétikai ideológiával szembeni, peremre szorított, oppozíciós jelenléte korszimptomatikus. Egykor, a felszabadulást követően a magyar társadalom előtt a szervesülés gyors ütemű lehetősége nyílott meg. �Már csak ezért sem tekinthetjük elfogadhatónak, hogy a rendszerváltást ne megszakítottságnak, ahogyan manapság erre kísérlet történik, hanem megélt folyamatosságnak interpretálják, mert e trauma olyan változások okozója volt, melyek következményeként az életminőség korábbi évtizedekre jellemző emelkedő trendje szakadt meg. Az interpretációban ezek szerepét egyes lírai elemek egy utópikus, esztétikai folytathatóság kedvéért még átvehetik ugyan, a valóságban azonban a megszakítottság, minden kétséget kizáróan, hiányként tételeződik. Simor lírájában és azon kívül is, a megszakítottság így válik a múlt és a jövő közötti (átélhető, tapasztalati) jelenként a törés elemévé, a jelen megélése pedig az egzisztenciák interpretációjaként, a fejlődés szerves jellegének a felfüggesztésévé. Az esztétikumképzés, a műelemzés és a funkcionalitás eltérő pozícióinak az értékelő értelmezése eltérő fogalomkészletet igényel. Az eltérő rekonstrukciós eszközöknek, s azok használatának azonban nemcsak az összehasonlításban, de egy önmagában véve is egységes egészet képező egzisztenciális és nyelvi formatartalomban, s annak vizsgálati eredményében is meg kell mutatkoznia. Az értékelés feladata éppen abban áll, ahogyan erre elemzésünkben mi magunk is törekedtünk, hogy a megszakítottság meghatározta formatartalom alternatív, és nem egymást kizáró, hierarchikus(!) jellegét a létteljesség két – formációs értelemben vett kapitalista és szocialista – egzisztenciája között felmutassa. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a ma uralkodó, a hierarchikusságot sematizáló mintákkal szemben nem a direkt, radikális, hanem az eredeti, innovatív kritikai közvetítések lehetnek hatékonyak. Mint ahogy a Simor-féle líra legfőbb erényét sem a szemantika közegében elért teljesítménye, hanem a szemiotika terén bemutatott vállalása jelenti. (Z-füzetek, Budapest, 2011) 87 �L. D AMTA ÁRON Költők és/vagy fűzfapoéták a 19. században Zonda Tamás: Nagyok árnyékában; Lisznyai Kálmán válogatott versei Zonda Tamás eredeti foglalkozását tekintve pszichiáter főorvos. Évtizedeken keresztül szakmájában dolgozott, kutatott. Öngyilkossággal foglalkozó könyvei országos visszhangot keltettek. Ne csodálkozzunk hát, ha az utóbb megjelent könyveiben tudományos megközelítésben is keresi a választ a fentiekre. Azt mondja: az idegrendszer állandó készenléti állapota felelős azért, hogy reakció jöhessen létre. Ebből következően egy adott népesség, nemzet „centrális zsongja” a kultúra, ennek egyik szelete pedig az irodalom, mely ösztönzi az alkotókat. Másrészről Zonda költőként is jelentőset alkotott. Kezdetektől tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Első verseit a hetvenes évek második felében hozták a lapok. Első önálló kötetét Nincs Félelem címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki 1988-ban. Ekkortól tagja a Magyar Írószövetségnek. A második verseskönyve, a Törtarany rá négy évre jelent meg a Kráter Kiadó gondozásában. Bár az utóbbi években többnyire hallgat a múzsa, olykor születnek versek, és egyéb szövegeiben sem lett hűtlen a szépirodalomhoz. Mindezek tükrében Zonda témaválasztása magától értetődő. A Nagyok árnyékában kötet alcíme: Kismesterek és fűzfapoéták a XIX. századi Nógrádban. Bevezetőjében azt írja: „Kissé hálátlanul 88 mindig csak a nagy alkotókról beszélünk, keveset szólunk az értékes másodvonalbeliekről, és alig esik szó a kismesterekről. Pedig a nagy festő-géniuszok műhelyében is ott dolgoztak a tanítványok (tanoncok), a nagymesterek műveinek részleteit sokszor ők alkották, többségük nevét nem is ismerjük, pedig sok-sok ecsetvonással, részlettel ott vannak a nagy művekben.” A szerző nehéz feladatra vállalkozott, mert ugyan bőséges választék állt rendelkezésére, kezét megkötötte a földrajzi behatároltság, másrészt a dilettánsok, fűzfapoéták sokasága közül kellett kiemelnie az értékelhető műveket, szerzőket. Egyesek népieskedtek, mások szánalmas próbálkozásokat tettek az eredetiség felé. Alacsonyabb szinteken jellemző volt a modorosság, az ömlengés, a mesterkéltség (ma is így működik ez a dilettánsok, fűzfapoéták körében). Baloghy Dezső levéltárigazgatóval indul a kötet. A nagy műveltségű férfi nyelvészeti és etimológiai kutatásokat folytatott, emellett verseket írt. Négy kötete jelent meg. Mai szemmel nézve néhány sor, versszak lépi át a közölhetőség határát, a többi mosolyogtató. Béri Gyula szenvedésekkel teli, dekadens lírája még akkor is feledhető, ha munkásságát a Kisfaludy-társaság díjjal jutalmazta. Béri, Horváth Danó és Horváth Kálmán jogászként végzett, miként még jó néhány, a válogatásban szereplő szerző is. Érdemes lenne eltöprengeni �azon, miért vonzódtak ennyire abban a korban az ügyvédek, ügyészek a költészethez. Farkas Pál maradandóbbat alkotott gimnáziumi tanárként, mint költőként. Habsburg-ellenes szellemben tanított. Egy verseskötetet jegyez. Herczegh Jenő verseit a megyei újságok mellett közlik az országos lapok is, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy minőséget hozott létre. Jeszenszky Danó közéleti személyiség, ahogy a korai krónikák jegyzik, Balassagyarmat újjászületésének vezére. Losoncon született, iskoláit helyben, Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Utóbbi helyszínen Petőfi szobatársa volt, 1848-ban tette le az ügyvédi vizsgát. Balassagyarmaton gyakorolta hivatását. Történelmi tanulmányokat írt, lapot alapított, szerepet játszott a helyi takarékszövetkezet létrejöttében, megalapította a Balassagyarmati Dalegyletet, és ő volt a Balassagyarmati Népkör első elnöke. Zonda szerint „… magas intellektusú, bölcs, a világ állását pontosan ismerő és követő, mélyen gondolkodó személyiség rajzolódik ki, aki költőként is sokszínűbb megyei kortársainál. Luby Sándor mellett se menjünk el szótlanul. Még csak tizennyolc éves volt, amikor a Vasárnapi Újság közölte egyik versét. A fővárosi irodalmi lapok majd’ mindegyikében publikált. Műfordítói munkássága is igen gazdag. Komjáthy Jenővel közösen szerkesztette a Röpke Íveket. Ki ne hallott volna Madách Aladárról, Madách Imre és Fráter Erzsébet fiáról? Olvasottsága okán, és talán a példa láttán próbálkozott meg verseket faragni. Első könyve egy szerelem története. Bizony ez rossz könyv, tele suta sorokkal, kopott rímekkel, frázisokkal. Mindig megemlítjük (mert titokzatos), ha róla esik szó, hogy élénken foglalkoztatta a spiritualizmus, mondhatni, ez lett az élete. Új verseinek központi témája is ez. Nagy Iván tudós, történész, muzeológus, az MTA tagja, egy genealógiai mű és sok tanulmány szerzője. A kérdés az: mit keres a költők között. Tizennégy évesen vetette papírra első verseit, ám felismerte gyengéit, és ahhoz is volt bátorsága, hogy fricskázza magát: Ki úgy vélekedik, / Hogy költő nem vagyok én? / Igaza van! – mert / Verseimben nincs költemény. Zonda sem az esztétikai színvonaluk miatt szerkesztette be verseit a kötetbe, inkább kuriózumként. (Csalomjai) Pajor István tagja volt a Petőfi- és a Kisfaludy-társaságnak. Négy nyelven beszélt és fordított. Számtalan újságban publikált. Versei gunyorosak, csipkelődőek, szatirikusak. Papp Gyula és Sréter Kálmán földbirtokos és Stampay Miklós tanár is megpróbálkozott a versfaragással. Vértessy Gyuláról azt írja Zonda, modern hangú, tehetséges költő. Én ezt nem merném kijelenteni ilyen határozottan, hiszen ilyeneket írt: „Virágos tavasszal / Napsugaras nyáron / Őszi ködöt érzek / A csodaszép tájon.” A szerző a levéltárban talált egy kézzel írt, gúnyverseket tartalmazó kis kötetet, amelynek belső oldalán Jeszenszky Kálmán balassagyarmati plébános pecsétje látható. A sok helyesírási hibától hemzsegő, ellentmondásos szöveg szerzője ismeretlen. E könyv meglett volna nélküle. Szerves folytatása az előző könyvnek a következő: Lisznyai Kálmán válogatott versei. Ha már belevetette magát a kutakodásba Zonda Tamás, nem hagyta annyiban a dolgot; egy szerzőt kiemelt a többi közül. Hogy miért, arra a szerző adja meg a választ: „… mert röviden átfutva könyvein úgy tűnt, hogy talán külön kötetet érdemel tetemes költői életműve, és főként különleges figurája.” 89 �Lisznyai jogász létére belevetette magát az irodalomba, az irodalmi életbe. Pesti szalonok kedvenc költője lett, rendre ő állt a társaság középpontjában, igen jó ivócimbora hírében állt. Gerinces ember lévén, nem hajlongott a politikai széljárások irányába. Kényszersorozásra vitték, és amikor visszament Pestre, jó ideig megfigyelés alatt állt. 1851-ben adta ki a Palóc dalokat. A siker hatalmas: az első kiadás után jött a második. A hatezer példány egy szálig elfogyott. Három új könyvvel jelentkezett. Jött a Madarak pajtása, az Új palóc dalok és a Dalzongora. Népszerűségét csak növelte, hogy állandóan dalidózott. Ma úgy mondanánk: haknizott. Habár Lisznyaiék ezeken a rendezvényeken szavalatokkal, zenével a nemzeti érzést is ápolták és erősítették. Az elhangzottakat a költő összegyűjtötte és kiadta Szavalatkönyvét. Az eszeveszett hajtásnak, lángolásnak, a mértéktelen italozásnak egyenes következménye lett a betegség. Lisznyai egészségi állapota megromlott, és 1863. február 12-én meghalt. Jó évtizedig tündökölt költőként, majd a homály feledésébe merült. El kell ismerni: hatalmas munkát végzett Zonda Tamás. Hiánypótló művek születtek. Igaz, én más szempontok szerint, kicsit szigorúbban válogattam volna. Néhány költőnek nevezett alkotó nem üti meg azt a szintet, ami miatt érdemes volt őket átemelni a mába. Ez persze semmit nem von le Zonda érdemeiből. (Nagyok Árnyékában: Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2008; Lisznyai Kálmán válogatott versei: Madách Irodalmi Társaság, Balassagyarmat, 2009) M ADÁR J ÁNOS Magasra emeli arcát és lobog Mirtse Zsuzsa: Idő és mérték A költészethez annyi szép és elementáris élmény kötődik, hogy amikor egy kortárs új könyvét olvasgatja az ember, szembesül azzal, hogy ma is születnek igazi tehetségek. Mirtse Zsuzsa Idő és mérték című verseskötete ilyen meglepetéssel, érzéssel szolgált. Váratlan volt már az is, hogy a szerző „szabálytalan verseknek” nevezi a gyűjteményt, amely – egyébként – nagyon is szabályos, hiszen a benne olvasható költemények igazán a vers technikai 90 törvényei szerint születtek. Poétikai értelemben minden a helyén van: legyen az klasszikus hangvételű vers vagy prózavers, heroisztikus formabontás. Mint egy igazi hős, magasra emeli arcát és lobog, lobog. Mi van e mögött a tűz mögött? – vetődik fel azonnal a kérdés. Tiszta láng és gyönyörűség – válaszolhatjuk nyugodt szívvel, hiszen csodálatos költemények egész sora bizonyítja a lélek misztikus kivetüléseit, a létezés legmélyebb érzéseinek őszinte kimon- �dását: „Te már ott vagyok, én még itt vagy. / A tél mindkettőnknek fáj. / Neked ott lent hidegem, nekem idefent fázol. / Én még itt vagy, hol te vagyok, nyár.” (Te már ott vagyok...); „Szemed ezentúl mindig a szememet nézi, / bárhová bújsz, és bárhová tűnök el” (Titkos út); „Üres zsebemből lopta képeit, / idő sem volt, hogy ráköszönjenek, / felismerném, ha lenne élete, / vagy ébredése, mikor elviszik. // Aztán ma végre szembejött velem, / kabátom összehúzta homlokán, / egyetlen választ sem tudhat ma már, / mert nincsen arca, nincsen szeglete.” (Elvarratlanul) A hiány, a semmi létezése, az elmúlás kegyetlen párbeszéde, ami áthatja szinte valamennyi versét. Monodramatikus, önmagát marcangoló ez a költészet abban az értelemben is, hogy a költő egyszerre mond ki megrendítő és felemelő, fájdalmas és megtisztító erejű dolgokat: „Tenyered vállamra gyűrődik” (A boltív alatt); „Játszunk életeket, reggeli napfényt, / túlélést, ha kell, napi feltámadást” (Napjátékok, naplevelek); „Mindig rosszul érkeztünk, hiába jól/ estünk egymásnak, miként a fák” (Öreg kert); „Elhiszlek, reggel mégis megköveznek – / késednek fénye világít nyakamon” (Platon barlangja); „felismersz, vagy felismerni vélsz/ egy törött cserépben, kidobott tárgyban” (Viselkedés-mintázatok). Az ellentétekre épülő versek, a jó és rossz állandó keveredése szembetűnő jegyei Mirtse Zsuzsa költészetének. Talán éppen ebben a folytonos lobogásban, szűnni nem akaró perlekedésben van a lényeg: ítélet önmaga és a világ fölött. Erőteljes kritikai érzékkel, szókimondó közvetlenséggel fordul környezete felé. Az élettér – ahol reménykedik és szomorú, hallgat és provokál – mindig kevés neki. Több kell: szerelemből, szeretetből, hazából, békéből és vágy- ból, mert „szeretek babrálni a világgal. / Szenvedélyesen játszom bármivel – és bárkivel. / Néha veszítek, néha nyerek. / Néha nem tudom, a kettő között mi a különbség. / Kislány koromban aranyásó akartam lenni. / Szeretnék egy üvegcipellőt.” – olvashatjuk a könyv fülszövegében. Ez a vallomás is azt bizonyítja, hogy Mirtse Zsuzsa örök emberi nyugtalansága, alkotói természete tele van – jó értelemben vett – szertelenséggel, megfékezhetetlen indulatokkal. „Szabálytalanul szabályos versei néha provokációk, szemtelenkedések, máskor tűnődések, belenyugvások a megváltoztathatatlanba, de mindenképpen arról a nagyon különös valamiről szólnak, amiről azt mondjuk, hogy: élet. Idő és mérték – vagy időtlen mértéktelenség, ezt a kettős utat kell járnia. És fogja is, mert olyan...” – összegzi a könyv hátoldalán található kiadói méltatás. „Mert olyan...” – és itt van Mirtse Zsuzsa emberi, költői magatartásának a lényege: a megfékezhetetlenségben, az öntörvényűség hihetetlen erejében. „A cserebogárnál sem az a fontos, hogy miből lett, hanem hogy repülni tudjon...” – ennél pontosabban talán senki sem tudja megfogalmazni mindazt, amit ez az életrajzszerű vallomásrészlet magába zár. Mirtse Zsuzsa tudja csak, hogy miért éppen a cserebogár – a csuda, a csoda, a születés, a fölemelkedés és lobogó szárnyalás – teremtésmítoszának egyik legérdekesebb mozzanatát emelte be kulcsfontosságú ars poeticájába. Ki is valójában Mirtse Zsuzsa? Ki is az a közvetlen, mégis távolságtartó alkotó; titkokkal, rejtélyekkel teli költő, aki elkápráztat bennünket verseivel? Nagyon nehéz volna pontos választ adni, talán nem is lehet. Mindenesetre elégedjünk meg most annyival, hogy ragyogó értékekkel ajándékozott meg bennünket. Az Idő és mérték című köte- 91 �tében olvasható művek fényesen száguldanak, magukkal viszik az olvasót is. Magasság, mélység, idő és időtlenség, mérték és mértéktelenség – mindmind olyan fogalompárok, amelyek éppen az ellentétükben vonzzák egymást. A közvetlen közvetettség filozófiája nem egészen új a magyar költészetben, mégis úgy érezhetjük, hogy Mirtse Zsuzsa egészen szokatlan dimenziókat villant fel verseiben. Az érzékletesség és a megfoghatatlan – mint költészetének egyik jelenlévő eszközrendszere – olyan mértékben kitágítja verseit, hogy azok az egyetemesség érvényével hatnak az olvasóra. Tudom, hogy ezek nagy szavak, mégis közel állok a valósághoz, amikor arról beszélek, hogy itt van közöttünk egy fiatal költő, egy fiatal nő, aki csodát művel. Mint a varázsló, úgy elkápráztat bennünket: úgy bánik a magyar nyelvvel, a magyar nyelv rendkívül gazdag rejtelmeivel. Az archaikus ízeket is próbálgató versbeszéd, a karcos-keserű dallamok – visszafelé az időben – is érvényesítik a költő élethelyzeteit, vágyait. A létérzés fogalma, az emberi teljesség hitelessége is mérhetetlen dimenziókat ölel magához azáltal, hogy történelmi távlatokat nyernek a szavak, a versek. Mintha örökké élt volna a költő, mintha ősidők óta csak az a vágy hajszolná, hogy találkozzon velünk, nekünk énekeljen. Ösztönösség, tudatosság rejlik emögött? Talán mindkettő. Hiszen a következetesség, az objektív és szubjektív költészet mértani pontossága mégiscsak arra utal, hogy a – térbeli, időbeli – végtelenségre való törekvés szinte általános nála az alkotás folyamatában. Lélektani mozzanatait tekintve: a tárgyak, jelenségek, történések pillanatnyiságában megérzi az átfogó, mindenek fölé magasodó rezignációkat. Ezen a ponton mérhetők le leginkább Mirtse 92 Zsuzsa érzelmi azonosulásai, megrendülései is: „Egyre kevesebb képünk marad, / már csak magunkat tudjuk küldözgetni, / elfogyott körülöttünk mindenki, / akibe még kapaszkodnunk lehet” (Képes lapok); „Úgy fogok majd elmenni, halkan, puhán, / egy éber hajnalon, hogy semmit sem / ettem, és melletted hagyom minden ruhám” (Válogatott ürességeim); „Pedig lehetett volna jobb, / mint párás kockacukor-idő. / A tér – mint mindig – szűk és kevés volt, egymás füléből csorogtunk, mint az eső” (A Nap két oldalán); „Kockáinkat csak dobálni tudjuk már, / megint csak szögeink vannak, / hasamban Napot hordok, / holdas éjjeleken lopni tanulsz” (Forgástestek). A végtelenhez tapadó képzettársítások, a jelenlévő valóság látomássá való tágítása bonyolult, sokrétű nyelvi folyamat. Leggyakrabban elvont, gondolati síkon marad a láttatás, mégis lépten-nyomon odaérezzük a költői képek nyelvi kényszerét. Számtalan versében mélyen rejtező emlékeket szólít meg, tudatosít, mozgósít és kapcsol össze az irodalom legfőbb áramköreivel. Ezzel önmagában is – az elemi költészet ambivalenciájának törvényszerűségei szerint – óriási hatást ér el: minden egyenlő önmagával, és mindennek az ellenkezője is igaz. Sokrétűvé, áttételessé válik ezáltal a vers, és nincs szükség semmiféle túldíszítettségre, nyelvi mutatványra. Mindez nagyfokú fegyelmezettséget, következetességet igényel, hiszen minden pillanatban jobban látszik a költő arca. Hiába is takargatná indulatait, kétségbeeséseit, örömeit; az idő egybemossa benne az ellentéteket, és valami új minőségében mutatkozik meg a lélek. Szokatlan grammatikája a megfigyelés élességével, a jó arányérzék segítségével összetéveszthetetlen világot hoz létre. �Nehéz volna őt bárkihez is hasonlítani, besorolni. Sajátos költészete, öntörvényűsége olyannyira egyedivé teszi, hogy önmagához mérhető leginkább. Korábbi köteteinek (A kövek története, geológiai mesekönyv, társszerzőként, Pangea, 1999; Égforgató csodagyűrű, Jankovics Marcell illusztrációival, Méry Ratio Kiadó, 2004; Lovagkór, Jankovics Marcell tusrajzaival, Méry Ratio Kiadó, 2007; Kenguruk a Körúton, antológia, Irodalmi Jelen, társszerzőként, 2009; Fogadó a Négy Macskához, regény, Ciceró Kiadó, 2010) tükrében is azt mondhatjuk, hogy nem lehet őt besorolni, beskatulyázni. Most megjelent könyvével még inkább megerősítette bennem azt az érzést, hogy egyedülálló költészetről van szó, amelynek igazi értékeit Szondi György író, könyvkiadó és bolgarista fedezte fel. Nem véletlen, hogy a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg a könyv. Különös értéket képvisel, és beszédes az a tény is, hogy Szondi György színes képei illusztrálják a verseskötetet. Mirtse Zsuzsa „szabálytalan” verseivel olyan szigorú szabályokat állított fel a kortárs költészetben, hogy ezzel minden elismerésünket kiérdemelte. (Cédrus Művészeti Alapítvány, Napkút Kiadó, Budapest, 2010) 93 �O RBÁN GYÖRGY J ÁNOS Portré a művészről Zene, zene, zene. Kocsis Zoltánnal beszélget Simon Erika Különös kis könyvecske került a kezembe. Ha nem hívják fel rá a figyelmem, talán észre se veszem a többi között, olyanynyira kicsi, kissé jellegtelen a ma divatos nyomtatványrengetegben. Hangsúlyos címfeliratának stílusa a kottaírások tipográfiáját idézi. Figyelmesebben vizsgálva a sötét borítót, világhírű zongoraművészünk portréja teszi nyilvánvalóvá, kiről-miről is szólhat a kis kötet. Amikor hazavittem, csak úgy félretettem, mondván magamnak, majd elolvasom, ha befejeztem előző feladataimat. Olyan sokan írtak kortárs művészünkről, nyilatkozott maga is, ha nagy bátran felkérte egyegy gyanútlan, hírességet kereső médiamunkás – ezekből később, szinte minden alkalommal kisebb-nagyobb médiavihar lett –, hogy nemigen vártam nagy meglepetést a tartalmától. Aztán… egy este leültem az állólámpa melletti fotelba, olvasni kezdtem, és nem is nagyon tettem le. A könyv szerzője rendkívül korrektül felkészültnek látszik Kocsis Zoltán életművéből. Csakhogy, amire valószínűleg egyetlen riporter sem képes felkészülni, az a riportalany karizmatikus egyénisége. Bizonyára ezzel is számot kellett vetni a szerkesztői munkánál, amely eredményeként élvezhető kötet jött létre. Annak ellenére, hogy néhány újságírói kérdés – úgy érzem – kissé erőltetett módon eredményez témaváltást. Például igen élesnek tűnik a 94 váltás a Bartók Liszt Ferenc játékához való viszonyát elénk táró kérdéscsoportot követően, Kocsis Zoltán kulturális miszsziójának egészen más attitűdjével. Nyilvánvalónak tűnik Kocsis csapongó gondolkodásának beszélgetést irányító ereje. Ezt igazolandó jó döntés az Intermezzo rész beillesztése. Kár, hogy a kapcsolódó téma vége kicsit homályba vész. Mindezek ellenére valahol itt kezdődik az a téma, amely igazán értékessé teszi számomra a könyvet. Nagyon fontosnak tartom, hogy ismét olvashassam azt a hihetetlenül bonyolult, mégis pofonegyszerűnek tűnő, nemes alkotói összefüggésrendszert, amivel zseniális előadóművészünk, karmesterünk, komponistánk, zenei alkotói elhivatottságára alapozva tárja elénk világunk összekuszált viszonyait. A szerző dicséretére válik az egyszerű, laikusok által is közérthető nyelvezet, mellyel Kocsis Zoltán filozófiai mélységekbe viszi az alkotás és alkotó iránt érdeklődő olvasót. Lenyűgöző az összeálló kép. Hihetetlen Kocsis tárgyi felkészültsége, amivel alkotói feladatait interpretálja, úgy, hogy közben magával ragad, és motivál saját tevékenységink átgondolására. Időben és térben úgy cikázik komolyzenei nagy elődeinek és kortárs alkotóinak ismeretében, mintha mindez most, itt és körülöttünk történne. Mintha Bach, Berlioz, Debussy, Schönberg, Bartók Béla, Kurtág György és saját maga jelenben élő kortársak lennének, s csak �a professzionális zenei gondolkodásmódok vonnának közöttük némi választóvonalat. Hirtelen értelmet nyer a szakmai elkötelezettség és az alkotás eredendő emberi tulajdonságának mibenléte. Kocsis Bartók Bélához és Liszt játékához való viszonya eléggé köztudott. A Liszt-év kapcsán amúgy is kötelező volt a vele kapcsolatos kérdések feltevése. Hírértékét csak emelik Kocsis zeneszerzői elképzelései Liszt kevésbé ismert alkotásaival kapcsolatosan. Ezek talán még a vájtfülű, rendszeres koncertlátogatóknak is új információk. Azt hiszem, Simon Erika nagyon jó érzékkel hagyott könyvében két magaslati pontot: az előbbit és Kocsis Zoltán Pilinszky Jánoshoz fűződő kapcsolatát. Ez utóbbi fejezetrész betekintést ad az alkotók szellemi rokonságának egymásra épülésébe, az alkotói folyamatok kialakulásába. Az egyszerűbb napi tevékenységek között élőket mindig is valami misztikus előítélet terhelte, terheli a „magaskultúra” prominens személyiségeinek életmódja, emberi kapcsolatai iránt. S ebben az emberi kapcsolatban mindenki számára érthetővé válik ezek egyszerűségének nagyszerűsége. Felvillan benne saját életünk ilyen lehetőségeinek értéke. Közérthető nyelven, mindenféle értelmetlen babonás hit nélkül vonhatunk párhuzamot a köznapi lét és az alkotói létezés között. A különbség az erkölcsi tartás, az alkotásba vetett hit példamutatása a köznapok megalkuvásával szemben. Tulajdonképpen csak megerősíti a könyv első felében megfogalmazott, muzsikusoktatással és magyarságával kapcsolatos álláspontját. Ide kívánkozik a gondolat, mennyire érthetetlen számomra a jelenlegi alap- és középfokú oktatási rendszerünkben a művészeti és készségtantárgyak (pl. az ének-zene) ijesztően alacsony kötelező óraszáma. Kocsis Zoltán egyik televíziós interjújában rezignáltan jelentette ki, milyen nehéz volt tudomásul vennie, hogy „nem mindenki szereti a zenét”. Egyértelműnek tűnik, hogy az óraszámok alakulása összefügg azzal, hogy a minőségi élőzene egyre inkább kiszorul a kulturális igényeink közül. A kötetet behálózzák az előre- és visszautalások, amelyek elősegítik, hogy egészként ismerjük meg Kocsis Zoltán jellemét, sugárzó szellemét. Simon Erika könyve teljes képet ad az alkotóról és a hétköznapi emberről egyaránt. (Kairosz, Budapest, 2011) 95 �Szerzőink • ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, újságíró • BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) költő, író • BOROS OSZKÁR (1973, Ajka) irodalomtörténész • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő • FŰZFA BALÁZS (1958, Győr) irodalomtörténész • GOMBÁR ENDRE (1938, Balassagyarmat) író, műfordító • GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő • HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő • KABAI CSABA (1979, Miskolc) költő, író • LÁSZLÓFFY CSABA (1939, Torda) író, költő • LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író • L. DAMTA ÁRON (1981, Balassagyarmat) író • MADÁCSY PIROSKA (1942, Szeged) irodalomtörténész • MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) költő, kiadóvezető • MATITS FERENC (1958, Budapest) művészettörténész • MEZŐSI MIKLÓS (1960, Budapest) irodalomtörténész, költő • NÉMETH VÁNYI KLÁRI (1977, Sopron) újságíró • NOVÁK VALENTIN (1969, Budapest) író • ORBÁN GYÖRGY JÁNOS (1952, Gyoma) grafikus, tanár • SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tankönyvíró, tanár • SZABÓ TÜNDE (1988, Tatabánya) költő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZEKERES SZABOLCS (1972, Budapest) kritikus • TARJÁN TAMÁS (1949, Budapest) irodalomtörténész, színikritikus • VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus • VÉCSEI RITA ANDREA (1968, Budapest) költő, író • KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) • dokumentumfilmes, fotográfus • 1988–1990: videófilm-szerkesztő képzés, vezetőtanára Buglya Sándor • 1994–2002: a Soros Alapítvány ösztöndíjasa • 2005-től a Pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál dokumentumfilmese • 2007-től a Rónai Művésztelep (Rónart), 2010-ben a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője • LEGFONTOSABB ÖNÁLLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁSOK: Jelenetek egy el nem készült filmből (Balassagyarmat, 1995); Egy hely...Jeruzsálem (Salgótarján, 2001); „Bárki vagy...” (Szeged, 2005); Cigánygyerekek (Salgótarján, 2005), Retrospektív (Salgótarján, 2011); külföldi tárlatok (Párizs, 2002; Antwerpen, Eupen, 2004) • LEGFONTOSABB DÍJAK: Városi Televíziók Országos Fesztiválja, 1994 (II. díj); 43. Országos Független Filmszemle, 1996 („Az év portréfilmese”. Független producerek díja); Izrael képekben, 2008 (Portré kategória I. díj, Élet kategória II. díj, Közönség díj, I. díj); Új Magyarország, 2009 (II. díj); Duna-legendárium – A litera.hu pályázata, 2011 (I. díj) • 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/aae3d28b11763fe85e1d767a1151feb6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6c42a086790a35ad3ad7a90eeac9fe84.pdf 9994504fced2785f168bc03f1a8a407a PDF Text Text TARTALOM Baranyi 75 Onagy Zoltán “kávéházi szegleten...” Lázár Bence András Kapiller Ferenc Pucher Bálint Sós Dóra Bíró József Hajnali szövegromok a melegfrontból (Egy meteopata feljegyzései Baranyit újraolvasva) 3 Múltidő / Egy életre / Karaván / M. Á. kisasszony 11 s. w. h. professzor pillanatig tartó megvilágosodása amiből percek múltán csak egy körülírhatatlan benyomás marad / pálcásfiú dala (kétes pihenő szegény jó francois gyötrelmes vándorútján) 16 szafari / szóval 18 Holdsávos 20 KISFONTOSABR T L SV L S GR L 21 100/másod/percesek Szávai Attila A jegyárus 24 Próza és vidéke Tandori Dezső Dukay Nagy Ádám Papp Dénes Vass Norbert Szabó Imola Julianna Triptichonalkalom (1) Fordított kapuzárás Ismersz A gömb / A vízköpő és a tűzfújó A Gyuláék Variációk egy sémára / Ismerem 26 30 33 36 38 Kutatóterület Horváth Kornélia Bodrogi Ferenc Máté Találkozási pontok Nagy Csilla Kép-tér Tóth Kinga Ami marad Csűrös Miklós Vincze Dániel Kabdebó Lóránt A belső beszédtől az elbeszélő szövegig (Ottlik Géza: Iskola a határon) Az esztétikai csúcsélmény lehetséges helye az integrál szemléletben (A gentleman eszmény példája) 42 52 Tarjántól Bábelig (Beszélgetés Al Ghaoui Hesnával) 73 “Ha megelevenednék színpalettaként...” (Beszélgetés Szvák Annával) 79 A vers “személyes hite” (Imre Flóra: A hegyről lefelé) Kánon/ellenpont (Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok) Külső magyarok (Margittai Gábor trilógiája a szórvány magyarokról) 81 85 88 �A lapszám borítója Szvák Anna Cím nélkül című festményének felhasználásával készült, a borító belső oldalán a Színész látható. A belső illusztrációk Szvák Anna munkáinak felhasználásával készültek. A képek megtekinthetők a képzőművész internetes oldalán (www.szvaka.blogspot. hu). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) ƻ Ķ�ğżʊǣs¯ Pál József �(Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Támogatónk: Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Lapterv: Gyenes Gábor, Václav Kinga Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Fenntartó: Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.bbmk.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2012-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �Baranyi 75 Hajnali szövegromok a melegfrontból Egy meteopata feljegyzései Baranyit újraolvasva ONAGY ZOLTÁN 2012-04-28-04-06. – Az idén ma először nem kell zoknit húzni reggel. Tegnap még pulóver, zokni, papucs, író-mackónadrág, itthonka, ez a neve. Iszom a kávét, szívom a hajnali tartozék szívandót, köhögöm az első sorozatot. Nézem az asztal sarkán a lámpa alatt várakozó, szerencsésen föllelt, tíz költözést túlélt Palócföldeket. Csodával határos már az, hogy találok régi folyóiratot (újakat nemigen találhatnék, nem veszem már, nem látom, az újságosom nem tart irodalmi havilapokat), de főként az csoda, hogy a pincében, a bedobozolt, leragasztott, lakást kinőtt könyvek tetejéről, mintegy felkészülőben a magasföldszintre, éppen a Palócföldek dobozát találom. Csak hat darab. Ennyi maradt azokból az évekből. A nyolcvanasokból. Pál Jóska idejéből, megközölve Baranyi Ferenc idejével. Nem vagyok egyikben sem. Így még érthetetlenebb az egész. Az évek során a könyvek kiszorították a régi folyóiratokat. Előbb a pincébe, aztán a fiúk rendszeres iskolai papírgyűjtése sodorta őket tovább a szentendrei papírmalomba. 2012-04-28-04-44. – Gyorsan világosodik. Néhány nap, és utolérjük az óra-visszaállítással elvont hatvan perc reggeli fényeit. Csend van. Átdörög a Garam hídján az első pesti vonat. Hajnalban minden apróság átcsúszik a csenden. A városvégi bezárt tüzép mögött felsír a páva, néha látom az erkélyről, ahogy jár körbe, farktollai kitárva, keresi a párját, de nincs. Csak szólítgatja. Távolabbról malac visít, kéri a reggelit. Néha, jó széljárás idején, érzem, ahogy a felhígult, de jól megkülönböztethető disznószag elfoglalja a lakótelepet. Nem irritáló, de nem illeszkedik sehogyan. Fél hat környékén átveszi a városi zaj a hatalmat. Még így is, hogy munkaszünet. Baranyit olvasok. Vagy tíz éve, lehet, tizenöt, amikor még volt miből, megpróbáltam a maga korában kimaradt fényes szelek költőit, köteteit pótolni, hogy lássam egészben. Néhány kimaradt Baranyi, Váci Mihály, 3 �Baranyi 75 Ladányi érkezett, Juhász Ferencek, Nagy Lászlók eleve voltak. Nem látom egészben. Persze, azóta se látom. Az események a történés pillanatában értelmezendők. Minden későbbi magyarázat kombináció. Azt mondja a Napirend előtti felszólalásnak keresztelt előszóban: „A kiadó arra kért, hogy készítsek egy összeállítást pályafutásom első három évtizedének legsikeresebb verseiből. Ezek nem mindig azonosak a legjobbakkal, még ha gyakoriak is az „átfedések”. Mindegy. Minden versemet vállalom, még a sikereseket is...” Hehe. Aztán pedig: „A rendszerváltás egyébként alkalmat adott arra, hogy mérhetetlen erkölcsi fölényt érezhessek számos pályatársammal szemben. S ebben több a szánalom, mint a megvetés.” Ha valaki rákérdezne, nyilván nyitná a kaput, nevesítené a szánalom és a megvetés alanyait. De erre ma aligha van igény, esély. Nem ügy, ki kit vet meg, ki kit szán az irodalomban. És egyébként is, hol itt az irodalom? Nem ezt akartam mondani, hanem a Húgomat, aki „fut malacetetéstől, odahagyja a konyhát, / hol füstök szürke színű nagykendőjükbe vonnák, / fut elmordult szavaktól, nyomába sose érjen, / »hozz be szenet«, »etess meg«, »vízért szaladj«, »tejért menj«!” Hány sávon szólal meg ez a néhány sor, milyen emlékek moccannak, közben mennyit fognak fel belőle a fiaim, akik perceket se éltek a paraszti munka rabszolgalétében? Gyerekrabszolgalétében. Egyáltalán mennyit ért meg Baranyiból az egészen más körülmények, kondíciók közt felnőtt két-három nemzedék, akik azóta kerülgeti az irodalmat? 2012-04-28-06-06. – Olvasom. Fantasztik. Mintha minden versét ismerném. A vadbalosokat is. Különös ez a változó fénytörés: „de a jövőt nekünk is csak szivárvány / jelzi ma még, hisz odébb a derű”, amikor a jövőt, a gyerekeink jövőjét szivárvány se jelzi, csak kétfenekű hadszíntéri jelentések. Ma is. Tegnap is. Holnapra is jut. Minden napra egy tojás. 2012-04-28-11-43. – Eddig tart a sor a körzeti orvosnál, a rendelőben. Havonta kell íratni a receptet, pontosan nem értem, miért. Állítólag a minisztérium attól tart, egyik napról a másikra meggyógyulok, és akkor ők a Dunába öntik a keservesen beszedett adót. Jó, hogy így gondolják, öröm, ha bíznak a jószerencsében, mert arra feltétlen szükség mutatkozik manapság. Öröm, ha figyelnek a betegeskedő népre. Szomorú, hogy a gyógyulásnak, ráadásul a hirtelen, villámcsapásszerű gyógyulásnak semmi jele. A váró tele beteggel, újra később indultam a kelleténél. Öregek, romosak, fáradtak, elégedetlenek, szegények. Igaz, nem jut a tudatba, hogy négynapos munkaszünet következik, pedig erre kalkulálni kell. Amikor négynapos, amikor hétfő, beleszámolandó. Kiülök a fa alá a lépcsőre, fel ne ragadjon rám a kétségbeesetten, forradalmian morgó benti atmoszféra. Van idő. Ha van idő, eszembe jut, manapság figyelnek-e annyira a népre, hogy különböző területekről meghatározott rendszerességgel heti, havi hangulatjelentést íratnak a szervek a területhez tartozó civilekkel. Vélhetően 4 �Baranyi 75 figyelnek annyira. Hangulatjelentés nélkül nem élet az élet. Némi juttatásért örömmel írnék őszinte hangulatjelentést ma, mondjuk: „Ratkó-gyerekek az orvosi váróteremben” címmel. Mert ezek itt mind, férfiak, nők, egy szálig a Ratkó-éra kinyúlt, lerongyolt alanyai. A beton már most langyos a tegnapra bevadult áprilisvégi napsütéstől. Kemény időszak következik, ha igaz a melegfront. Kihalászom a szatyorból a Hegyi beszédet, a kis spirálfüzetet. Jó, hogy magammal hoztam. Olvasgatok, jegyzetelgetek, átlapozom Baranyi köz-verseit, a közügyben harcolókat, azokat kutatom, ahol a cím, az első strófa arra utal, a falut, a gyerekkort búcsúztatja. Lógatom a lábam, várok a soromra, amikor mellém ül egy váróbeli ismerős, korosztályos, eü-nyugdíjas bányász a közelben bezárt bányából, aki nálam is később érkezett. Úgy korosztályos, hogy nem magázódunk eleve. Mit olvasol? Baranyit. Baranyi Ferencet. Felrakja a szemüvegét, rám néz, tényleg Baranyit, jegyzi meg, végigmegy a tartalomjegyzéken, lerakja mellém a könyvet, és azt mondja: – Nincs benne, úgy látom. – Mi nincs benne? – nézek rá. – Nincs benne a vers, amivel az asszonyt ledöntöttem a lábáról – mosolyog savanyúan. – Azóta is le van döntve. Rövid kis vers, de hosszabbat nem tart meg a fejem. És elmondja: „Ölelésünkben összeér / talán a szív, talán a vér. // Az éjszakában összeköt: / talán a fény, talán a köd. // Mi hát – mi egybetart – a lánc? / Talán szeretsz. Talán csak kívánsz. // Mindegy. Most hozzám tartozol. / S enyém leszel valamikor. / Egyszer majd minden összeköt: / a szív, a fény – a vér, a köd.”” Nem hiszek a fülemnek. Soha nem, amikor abszurd dolgot közöl. Bányász miért olvas, miért tanul verset? Hol szembesül hasonló jelenséggel az ember? A dél-afrikai aranybányász tanul verset? Mit szólna ehhez a költő, ha fent ülne a hárslombok közt és hallaná? Költőtől bármi kitelik. De hogy ne legyen az elképedés ekkora, rémlik, a napokban eldőlt (vagy eldőlni készül), hogy a szakiskolákban megszűnik az irodalomoktatás. Ekkora merénylet többé nem történhet a munka szentsége ellen, hogy a bányamunkás fejében versek kalandozzanak, rongálva a termelékenységet. 2012-04-29-04-00. – Erkélyajtó, konyhaablak, munkaszobám ablaka nyitva, lassan átmelegszik a lakótelep, marad éjszakára is. A meleg. Télen volna jó. De télen nincs. Hajnal. Nyugtalanít a tegnapi bányász versismerete, erre ébredek, és arra, nem találom a neten, mikor írta Baranyi, de olvasható vagy száz blogon. Legalább ötvenet végignyitok, hátha, de nincs dátum. 2012-04-29-08-16. – Végül rábukkanok egy 50 év 50 vers című 2004ben megjelent Hungarovox-kötetre (Epiprológus), ahol datálja a szerző: 1959. Testvérek közt is ötvenhárom éves. Baranyi huszonkettő, amikor írja. Klasszis. Klasszikus. Örök érvényű. Egyszerűen zeng, mint a népdal, 5 �Baranyi 75 őszintesége mögött dupla csavar, amit a népdal metaforákkal old meg. Bizonyos szerkezeti alapok nem változnak a fiatalemberek életében, a szerző hiába baktat kifelé a lángolásból, szenvedélyből, a szöveg beáll, akár az obeliszk. 2012-04-29-11-06. – Véletlenül megtalálom a Tűz-táncot az alacsony legfölső polc soha le nem kerülő fekvőkönyvei között. Hever beszorulva, elképesztő nyugalommal. Tíz éve biztosan nem láttam. Inkább húsz. Vajon ki szedte le, és ki rakta vissza festéskor, tapétázáskor? Ötvennyolcas megjelenés, Baranyi nincs benne, pedig azt reméltem, úgy emlékeztem. Illetve nem úgy emlékeztem, hanem úgy akartam emlékezni. Korai volna, hatvankettőben kezd publikálni. Gyorsan kiderül, hogy az emlékszámban (vagy hogyan nevezzem) szerepel a neve. Harminc évvel az eredeti fiatal írók antológiája után (Magvető) megjelentette a Zrínyi, 1988-ban. Na, ez nincs meg. Mehetek a könyvtárba, de előbb rá kell kérdeznem, lehet, selejtezték. Sok dolgok történnek a könyvek világában. Az erkélyen, a napon 32 fok. Órák óta tűz a nagyszobába a nap, nem léptem ki, nem engedtem le a redőnyt, húztam be a sötétítő függönyt, nem locsoltam fel az erkélyt. Nem volt annyi agyam. 2012-04-30-04-36. – Éjszakára zárom a munkaszoba ablakát, vihart, nagy szeleket ígér a meteorológia, nem szeretném, ha beverne a gépbe az eső. Megbánom. Három nap alatt harminc fokra melegedett a kisszoba, úgy érzem, hiába tárva-nyitva egész nap az ablak. Megfojt. Nincs tűz az évfordulós Baranyi-Tűz-táncban, olvasom a spirálban. Ha van is, pislákol. Harminc esztendő sok esztendő. A hit kopik. Olyan fajta. A hitek kopnak. Olyan fajták. Főleg akkor, ha a hívő fejét folyamatosan ütik sámfával a hit haszonélvezői. Nem tesz jót a hitnek, a hívőnek a sámfa. Szerelem, az van. A szerelem nem kopik. Az meg olyan. Öngerjesztő fajta. Megnézném, miért aggasztottak a közéleti versek, de nem nézem, már nem tudom. Szervác József jut eszembe, amikor Baranyi (Ladányi, Váci Mihály) közéleti, hitvalló, szocializmust javító-jobbító verseit pörgetem. Hasonló hangok, hasonló alapállás, csakhogy Szervác tizenöt évvel később születik, őt a natúr gyönyör, az 1948-49-es rendszerváltás, a feudalizmus kisembert gyötrő világát a kommunizmus felé kanyarító eufemisztikus elragadtatás nem érinti. Szervácnak a mocskos, recsegő csepeli ágy jut, a mosatlan a konyhában, a hazugsághegyek. Szervác nem finomkodik, nem fogja vissza a tollát, amikor közéletben gondolkodik, amikor apját írja. Mégis párhuzamos vágányon haladnak. Az egyik mozdony (Baranyi) füstje átleng a másik (Szervác) szerelvény fölé, és viszont. De Szervác füstje sokkal feketébb és keserűbb. Szerelmes versei, asszonyversei is százszor reménytelenebbek. 6 �Baranyi 75 2012-04-30-06-05. – Arra gondolok, mi van, ha normális á viszonyok között összehoztam volna a két költőt? Mit szól Szervác, már ha egyáltalán hajlandó megszólalni, és mit szól Baranyi Ferenc a pályatárshoz. Én azt szólom: ég és föld. Baranyi a konszolidált költő, a konszolidált hedonista, Szervác a kíméletlen vagabund, a mindig mindenről lecsúszóban lévő zseni, aki a barátait gyilkolta első körben. Abszurd ötlet. 2012-04-30-08-29. – Hát nem tudom. Most újra nem tudok semmit. Olvasom a Túl az éjszakán címmel hatvankilencben megjelent kötetet. Képtelen vagyok átállni agyilag a költő emelkedettségre. A költő elvonatkoztatásai a valóságtól a politikusokéra emlékeztet, köze nincs a léthez, ennek köszönhető, hogy földhöz ragadt prózaíró volnék. Azt mondja a Dunáról fúj a szél című versben: „Lehetsz világfi könnyed-franciásan, vagy angolmód közömbös is lehetsz itt, / csak tedd a dolgod s itt tegyed. A vállon / marék hazánk világnyi súlya fekszik. / Itt szabja napjaink parányi tettét / hol hittel, hol meg erővel az észben – / a milliókra osztott hősiesség, / még akkor is, ha régen észrevétlen. / A világ ránk tekintve arra számít, / hogy vállalunk gondjából egy hazányit.” Még hogy ránk néz a „világ”, és ha igen, a „világ” érezze, mi megoldjuk a gondjainkat, ő foglalkozzon csak a magáéval. Akár istenes vers is lehetne Balassitól, Balassi is az eget, a „világot” szólította, amikor nem volt más. Miközben nem kérdés, sem Isten, sem a világ nem tekint ránk. 2012-05-01-02-30. – Olyan dörgés, égzengés, dübörgés fél háromkor a semmiből, mintha üres olajos hordókat gurítgatnának Vaskapu hegyéről. Ki az ágyból rémülten, áramtalanítok mindent, elsőként a számítógépet, kihúzom a netmadzagot is. Kifejezetten rosszul érintene, ha belévágna a villám, amikor a napi alapjáratra sincs pénz. A kutya oda szarik, ahol már van, mondja a palóc. A jó orrú kutya a felhőből rögtön idetalálna, nem kétséges. 2012-05-01-03-30. – Mélységesen fekete odakint minden. A térvilágítás kapcsolórendszerét megbolondítják a villámok, néhányszor ki-be kapcsol, végül csak ki, be már nem. Nem esik. A juharlevelek táncolnak vadul, csattogva, mintha esne. Egy óra, és a masszívan fölöttünk gomolygó, villámló felhő elhúz a Börzsöny felé a Duna fölött, víz egy csöpp se belőle, megáll a levegő, rázendítenek a fölriasztott feketerigók. A falakból azonnal árad a tegnapi forróság. Fél négy, és Baranyi. 2012-05-01-04-12. – A negyedik nap kezdete Baranyi Ferenccel, és a korábbi szöszölés, amíg fogalmam nem volt a formáról, csak keringtem a költő körül. Ma lezárom, hogy legyen időm ránézni. Éppen május elsejére, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére esik. Nyilván véletlen, és nyilván sorsszerű. A munkásosztálynak annyi (régebben is annyi volt), a szakszervezeteknek annyi (régebben is annyi volt), a munkásnak annyi 7 �Baranyi 75 (mindig annyi volt), örüljön, ha munkát kap, mondjuk, az előző érában ez másként történt. Csak a költészet marad. Gondolom. De a hatalom nyergéből a munkásosztálynak is, a költészetnek is annyi. Rabszolgának nem kell kultúra. Letaglóz a meleg. A szerkezet lassú, nem automatikusan követő rendszer, fogalma nincs, mit tegyen, így aztán várakozik, nem állt át a kánikulára, csak pislog. 2012-05-01-05-50. – Hátborzongató ciklus a Túl az éjszakán. Egészben, egyvégtében talán most olvasom először – kétszer. Néha tanácstalanságot, máskor iróniát hallok ki, de a versek születése óta eltelt negyvenhárom év, a szavak értelme változik, a kontextus színváltásai alakulnak. Mit lehet gondolni erre a strófára 2012. május elsején? „Bár én e népet részegen / többször hálátlannak neveztem – / fia vagyok. S ez szégyenem / sosem lehet, csupán a vesztem.” Soha nem gondoltam, véletlenül sem, hogy egy nép fia volnék, még költői áttételben sem. Apámé, anyámé, az igen. De tömeges szülőket, mert magyar a nemzetiségük, semmiképp nem szeretnék. Bár jól hangzik, hogy „a nép fia vagyok”, kétségtelen. Az is jól hangzik, hogy a nép hálátlan. Azt jelenti, a népnek hálásnak kellene lennie. Hálásnak, hogy életben hagyják, hogy nincs mindenki börtönben, táborban. Pedig hát nép sincs nagyon, hála sincs, hálátlanság sincs. Véges, nyomorúságos élet, életek vannak. 2012-05-01-07-08. – Végül újra számolgatnom kell (fejben mindig gondot okoz közben az ezred-, és a századforduló), ha amennyiben harminchétben született, mennyi most. Hetvenöt, talán. A hetvenöt – sok. Még úgy is, hogy a nyolcvanöt, de a kilencvenöt se sok ahhoz képest, hogy mindig annyi kevés éppen, amennyi megadatott az Úrtól. Ahhoz képest sok, hogy nyolcvanötben ismertem meg, és ezerkilencszáznyolcvanöttől mögülem is elfogyott huszonhét év. (Emlékszik valaki a legendás és fontos Huszonhatodik évre?) Az is Palócföld (a palócok földje), mert költészet és Szabó Lőrinc, mert Nógrád, és mert huszonhét év egymagában is sok, ha a telő évek során kikopik a költészet, kikopik Nógrád vármegye talán valamennyi mogorva emóciója, elvesznek nők, férfiak, városok, pillanatok, egy-egy folyóirat és főszerkesztő, elvész egy-egy fontos felismerés érvénye. Baranyi Ferenc, amikor megismerem, a Palócföld főszerkesztője. Minthogy a nyolcvanas évek közepe ez, nem egészen világos, mit keres Salgótarjánban, mit keres egy kis regionális irodalmi folyóirat élén, minthogy Baranyi sztárköltő. És tévésztár. Úgy értendő, ahogy leírom. A királyi TV zenei osztályát vezeti, olyan komolyzenei sorozatokat szerkeszt, vezet, hogy mindenki nézi, emlékezetem szerint soha azelőtt és soha azután annyit nem nőtt e komolyzeneileg sokat szenvedett kis ország zenei műveltsége. Korábban a Magyar Ifjúság rovatvezetője. Egyszóval: nem kispályás. Azóta is töröm az agyam, mit keresett Nógrádban. 8 �Baranyi 75 A nyolcvanas évek közepe minden szempontból fordulópont. Nem ragoznám. A keleti egeken a teljesen debil Csernyenko (és az őt megelőző múmiaszerű pártelsőtitkárok) után megjelenik Gorbacsov a maga ötvennégy évével, és a bolseviki Róma lassan atomjaira hullik. De az ókori Rómával szemben nem kerül évtizedekbe, hogy a perifériákon is hallhatóvá váljon, hasad, ami hasad. Márpedig elképesztő, hihetetlen tempóban. Kicsivel harminc fölött az ember nem úgy lát, nem úgy hall, mint később. De nem is úgy utazik, mint évtizedekkel később. Este gondol egyet, nem merészet, nem is bonyolultat, és reggel buszon ül, megyen a folyóiratba. A szerkesztőségbe. Ha nincs különösebb oka, akkor is. Ebből következően Baranyi Ferenc az időszak leggyakrabban látott-hallott főszerkesztője. És Baranyi különös figura. Semmi balos görcs, morális programvers a fiatalok életviteléről, semmi abból, amit a kóborló, helyét kereső fiatal író más főszerkesztők és szerkesztők gondokkal terhelt orcáján láthatott addig. Nincsenek a mély barázdák, a felhúzott szemöldök, fölötte a harmonikahomlok. Baranyi soha nem gondolta, hogy a novella mélyén megbúvó összetett mondat a szocializmus ellensége volna, és nem írt oldalas értelmezést a haza felvirágoztatásáról, annak módozatairól az Erikával gépelt A/4-es kéziratlap szélére. Laza, derűs, jókedvű főszerkesztő. Érkezett a vonattal. A főszerkesztő, az MTV zenei igazgatója érkezett a Bp.–Hatvan viszonylatról, ahol átszállt a Hatvan–Salgótarján viszonylatra. Elképzelhetetlen manapság. Lebaktattunk elé a furcsa, a völgy közepén dombra telepített vasútállomásra a hegyoldalban fészkelő szerkesztőségből, fogadóbizottság voltunk. A hegyoldal le is, föl is olyan meredek, ma kétszer meggondolnám, hogy megmásszam bárki kedvéért, ráadásul kétszer, háromszor. De minthogy sem azelőtt, sem azóta nem könyököltem vasúti restiben a pultnál fogadóbizottságként, jó visszanézni. Ha egy órát késett a csatlakozás, annyit, amikor kettőt, annyit vártunk Pál Jóskával, a prózaszerkesztővel. Hab az egészen, hogy főszerkesztőként a Megyei Pártbizottságnak, annak is Kulturális Osztályának tartozott elszámolással. Hogy megszüntette a gyakorlatot, hogy irodalomkedvelő járási párttitkárfeleségek zöngeményeit közölje a lapban vers címén, amivel komoly érdeksérelmeket okozott. Nem úgy van az, hogy eddig egy járási párttitkár úgy mutathatta be az asszonyt, hogy költőnő, eztán pedig nem. „Ki ez a’ izé, ért ez a’ izé a versekhö egyáltalán? Megmon’tuk az elvtársnak, hogy a helyi irodalmi erőket foglalkoztassa!” Egy év alatt olvasható, országosan ismert, keresett folyóiratot épített a lapból. Mindig jutott bele fontos olvasandó, ami képes volt túlmutatni a provincián, és persze gerjeszteni a provincia helytartóit. A második esztendőben szőnyegszél és szőnyegszél. Az elvtársak, akik nem hallottak Moszkváig, megmondták, mi a feladat, de az elvtárs szembeszegül. Véletlenül, vagy talán nem véletlenül, akkor is ott vagyok, amikor elköszön. Nincs pátosz, nincs megrendülés, lírai párák. Azt mondja: „Kevés az idő, az erő, hogy a butasággal harcoljak. Egyre kevesebb.” 9 �Baranyi 75 Fontos búcsúmondat. Eszembe jut néha. A jókedve is eszembe jut, ahogy pakol, megy, nem sajnálkozik, hogy mennyi munkát és idegességet fektetett abba, amit hátrahagy, azt se mondja, dolga van még, de mennyi. Jó. Jó, hogy ismerem. Jó, hogy köszönthetem. Pohárka bor is beleférne talán, koccintás, kézfogás, de a dolgok sodródnak és elsodródnak, így aztán csak szóban: Isten éltessen, Baranyi Ferenc, sokáig! 2012-05-01-12-08. – Baranyi Ferenc 1937. január 24-én született Pilisen. 75 éve. 10 �“kávéházi szegleten...” LÁZÁR BENCE ANDRÁS Múltidő A kávét a konyhapulton hagyod. Így melegszik minden test. Ősz van. A kreol nő bent tusol. A vízsugár mögött látod a hátat. Ebben a gerincben már van isten. Megfordul. De várni, hogy a szövet teljesen átmelegedjen már nincs idő. Magához húz. Ebben az ölben már van messiás. A kávét a konyhapulton hagytad. Így melegszik minden, amiben van test. Ősz van. Hazatérni nincs idő. A kávé kihűl. Mondhatod magadban, ez lenne, amit úgy hívnak: múltidő. 1 1 11 �“kávéházi szegleten...” Egy életre Hóvihar lesz, ami él, mindent eltemet. A szobában hús fő majd, öleljük, ami egyszer belénk mart, öleljük és mi így vétkezünk. Szobánkban hús fő majd, valaki integet, integet valaki, és a lányokért fizetünk, húsért húsboltban, a legolcsóbbat egy életre kifizetjük majd. Szívkamra összehúz, üreg dobban, árva testünket papírpénzre cseréljük majd. Hóvihar lesz, ami elrohad, mindent eltemet. A szobában nedves késekért állunk sorba, aki elvesz, hát elvesz belőle, és ami egyszer majd belénk mar, szorítjuk most, most azt szorítjuk, valaki integet, integet valaki, túlsó ablakban, szembe házban, integet valaki. Szobánkban nedves késekért állunk sorba és fizetünk a lányokért , húsért húsboltban, a legolcsóbbat egy életre kifizetjük majd. Szívkamra összehúz, üreg dobban, árva testünket papírpénzért eladjuk majd. Hóvihar lesz akkor este, ami árva, mindent eltemet. A szobában tükör roppan, szorítjuk végtagjainkat, szorítjuk, ami egyszer mind belénk hasadt. Szobánkban hús fő majd, nedves késekért állunk sorba, túlsó ablakban, szembe házban integet valaki, valaki integet, tükreink összeroppannak mind, a lányokat kifizettük, ott mosolyognak m az a összes darabban, húsért húsboltban, egy életre k zettük. Szívkamra összehúz, üreg dobban, árva kifi t testünket papírpénzre cseréltük, eladtuk, hóvihar volt a akkor este, ami árva volt, árva maradt, mindent eltemet. 12 2 �“kávéházi szegleten...” Karaván Egy idegen ország, idegen városában találod magad. Nők néznek utánad. Férfiak feszítik izmaik. Eszedbe jut a kamaszkorod. Eszedbe jut: sok isten és egy nő. A téren nők, férfiak, mögöttük üres lakókocsik. A nőt most vörösnek hívod. Próbálsz emlékezni. Napokra. Hetekre. Hónapokra. A kedvenc évszakra. Az őszre. Eszedbe jutnak az éjszakák. Amikor a vörös nő egy belvárosi kislakás papírfalai közt otthon érzi magát. Eszedbe jut a zsidók istene, a kreol nő, az árva péntek. Eszedbe jut a férfikor. Női nevek. Belvárosi kislakás. Puha ágy. A karaván. Haza vágysz. Aztán egy utolsó tél. Egy félig fehér. Az osztrák főváros széles terein, egy aluljáróban, vagy metrón, egy gyorsétterem asztala előtt valamit még mondani akartál. Talán azokról a lakókocsikról, talán a sok istenről, nem tudom, talán csak arról, hogy majd vörösnek fogod hívni, igen, csak annyit: te leszel a vörös nő, akit keresni fogok majd egy idegen ország idegen városban, egy utcasarkon, egy széles téren, egy aluljáróban, egy metrón, lakókocsikban. Nők néznek utánad. Férfiak feszítik izmaik. Karaván, amit úgy hívsz férfikor. Most minden fa mögött életek nőnek és közös karavánunkat egy idegen ország, idegen városában aprópénzért eladják. 13 �“kávéházi szegleten...” M. Á. kisasszony Pakolj el mindent. Azt mondtad, az a nyár kép, nem kell már. Legyél óvatos. Ne keress. Majd küldök képeslapot. Integetek és mosolygok. Alá fogom írni. Várok még. Jól figyelj. Nehogy valami, mondjuk egy pulóver, rám emlékeztessen. Majd küldök képeslapot. Integetek és mosolygok. Remélem a címed, nem változik. Pakolj el mindent. Mert ameddig a bűntől nem tudsz aludni, nem fogod elhinni az udvart. Hogy ott fák nőnek még most is. Hogy ott már nem cserélik a szerkezeteket. Hogy ott én már nem vagyok. 14 �“kávéházi szegleten...” Azt mondtad, az a nyári kép, nem kell már. Mondom légy óvatos. Ne keress, ha nem muszáj. Én integetek meg mosolygok. Meg küldök képeslapot. Meg aláírom. Meg bízom abban, hogy címed nem változik. És reménykedem, hogy nem növöd ki, mondjuk azt a pulóvert. Én elhiszem az udvart. Elhiszem, hogy az ágy, az ágy. Elhiszem, hogy a meleg paplan, meleg paplan. És tudom, hogy az a nyári kép, amit ki akarsz dobni, az nyári kép. Fotó, amin ketten vagyunk. És azon fák vannak, és mögöttük élő szerkezet. Pakolj el mindent. Én holnap vagyok itt utoljára. Elhiszem az udvart. Elhiszek mindent, integetek és mosolygok. 15 �“kávéházi szegleten...” KAPILLER FERENC s. w. h. professzor pillanatig tartó megvilágosodása amiből percek múltán csak egy körülírhatatlan benyomás marad ha majd kitágul a tér s árva falakra fröccsen a terem szent elmémet a falakba verem s ínyemre csöpög a vér bénán feszíti a lét néma anyag-börtönét védtelen határos de végtelen 16 �“kávéházi szegleten...” pálcásfiú dala (kétes pihenő szegény jó francois gyötrelmes vándorútján) oly erős a kis uracs és bátor ízes fazekat bátran rohamoz nem rettenti szellő s ijeszti zápor mord nevelője meg engem botoz ha nincs tisztelet e nemesi házban makacs a kölyök vagy valami rossz fát tesz a tűzre én tartom a hátam ha kisasszonyunk szemét legelteti líra-nyúzó kócrágó ifjúron jó rangbeli mátka nem kell neki inkább lantossal pendül egy húron ha nincs szemérem e nemesi házban lányszöktetésért atyja ne szúrjon le vétlen szolgát én tartom a hátam e ház örököse ifjú s szertelen nem veti meg a bort nőket kártyát de mikor papi vendég jő hirtelen erkölcs-csősszé s szentfazékká vált át ha nincs jámborság e nemesi házban urunk haragvón ne törjön pálcát rest fia felett én tartom a hátam ajánlás herceg! így nem tétetik kár senkiben ha nincs józan ész e nemesi házban tőlem gyúlhat bár házfedél hiszen azért fizetnek hogy tartsam a hátam 17 �“kávéházi szegleten...” PUCHER BÁLINT szafari & ha már idehoztak a lábnyomai: ugyan hová bújhatott a szaharában (miért is követted, a skalppal a zsákodban követelhess a beduin sejktől) lakod változott szökésével önnön dianegatívjává – akárhogy, napok óta először láttál olyat aki tetőled különbözik mégis eltűnt miután közeledtetek egymáshoz, nyomokat se hagyott; jól megnézve te sem 18 �“kávéházi szegleten...” szóval megszerettem az új környéket (…)* kezdetben nem tűnt holmi jó választásnak: rá kellett jönnöm hogy nincs okom panaszra (a hely tágas az ellátás utánpótolt relatíve biztonságos; bár értek azért atrocitások mondjuk egy végtagomat lenyesték amikor megsértette más magánszféráját de elenyésző volt a veszteség nemrégiben egy ideig úgy látszott darabokra hullok aztán mégse került sor amarra – egész különös formákat vettem fel az utóbbi időben; ha reinkarnálódhatnák akkor is bollyá válnék * olyan írásjel, amely nem egzisztál: gyengébb a kötőjelnél s a pontosvesszőnél ellenben erősebb a vesszőnél 19 �“kávéházi szegleten...” SÓS DÓRA Holdsávos Éjszaka van. Fölteszem a napszemüveget. Most, hogy mindennek vége, Belenézhetek a napba. Egész éjjel világít. A váltó tolatóállásban. Kaptatok a szerpentinen. A tegnapra tekerem az úttesteket. Leradírozom a tájról tested gumicsíkjait: Belemből fordítom ki az éjjeli sofőrt. Csak útelágazódás van, én már – te még. Fölfeslenek a holdsávok. Alig fog a fék. Ásít és elnyel az alagút – villogó macskaszemek. 20 �“kávéházi szegleten...” BÍRÓ JÓZSEF KISFONTOSABR T L SV L S GR L ––– audiatur et altera pars ––– azért … mert … - porló - matt – szürke vakolatot kellett falnom … éelt helyett azért … mert … félelmetes - padláslakó - szörnyekkel rémisztgettél … - sírógörcsösbepisálásig azért … mert … még a csóró piaci – trógerek is szánták … AZT … a csenevész – vézna gyermeket azért … mert … - évtizedekig - naponta többször is elájultam … a kóros vérszegénységtől azért … mert … a segélycsomagokból ínség idején - is … kiloptad a csemegéket azért … mert … véresre – verésektől való rettegésre – kénytetettségemben … - folyvást - … vacogtam azért … mert … az egyetlent aki valóban szívelt engem … - a NAGYAPÁMAT - … rühellted azért … mert … azt mondtad : többé ne gyere haza ! … - … és ki is – …… a lakásból - … 21 �“kávéházi szegleten...” azért … mert … - Kis Virág … pénzt ajánlottál … nekem azért … mert … már 16 évesen - egy jócskán megtépázott , ötveneshez APÁM kurvájának elcsábításáért hasonlatos ’ - … sívólelkironccsálettem azért … mert … az első ( adott ) – alkalommal - 1976. márc. 20. … „ lefikáztad ” … a FELESÉGEMET azért … mert … az esküvői – ebéd elkészültével … nyomban közölted : ennyiésennyiezerforintbakerült ! azért … mert … APÁM halála előtt - bár hiábavalóan … ki til tat tat tál minket a kórházból azért … mert … fogadalmat tettél - ( ! ) … és fructifer – állhatatossággal ki – nyír – tad a FATERT azért … mert … földhöz – csaptad alig – 3 – éves UNOKÁDAT … merthogy nem ült kedved – szerinti pózban azért … mert … szemétre – dobtad a munkáimat … - mondván : ezek nem könyvek ! azért … mert … a 40. születésnapomra sírkamrát kaptam … T l d … - ajándék gyanánt azért … mert … Őt sem szereted … ám … kihasználod angyali – jóságát … - mivel Edith ingyé’ van azért … mert … immár’aszemeteskonténerekbenkutakodónincstelenekközészámíthatommagam’ : AZvagyok … : akitbedarálnak r 22 … : panelprolilétbeszorítottutolsómagya … m v sz �“kávéházi szegleten...” azért … mert … „ Fáj a szívem , a szó kihül . / De hát kinek is szólanék – „ azért … mert … nem volt … nincs … és nem is leszen ….. 23 �100/másod/percesek Örkény A jegyárus SZÁVAI ATTILA Néha untat, hogy csak ülök itt a bódéban és adom el a jegyeket a buszra, vonatra, villamosra, léghajóra, tengeralattjáróra, utóbbiakra még persze csak úgy mondom, de hallottam már olyat, hogy csónakkal mentettek lakókat az árvízben. És az azért nem éppen mexikói sorozat, ha hullámzik alattunk a tyúkudvar. Tévében is láttam, hogy gumicsizmában mennek az emberek az udvaron és szépen vé alakban hullámzik a víz a betonkeverő és a kutyaól között, ahogy tocsognak lassan, mint a holdjáró amerikai űrhajósok a régi híres filmben. A létrán meg lökik a bölcsességet a kislépésről, mármint azon a régi filmen. Az uram is szokta mondani a padláslétrán lefelé, hogy lépés, csak annak hosszú az eleje és savanyú borból van, nem nemzeti büszkeségből, meg dramaturgiából. De mondok valamit ezzel kapcsolatban. Volt egy csúnya eset. Na, megint most a csere… ú… a fene…. Érdekes, hogy mikor érdekesebb részhez érek, pont akkor telik be a notesz. Valahogy mindig találnak egy üres noteszt az utasok, amit leadnak ide. Én meg mindig teleírom. Szerintem ezt valaki direkt irányítja. De erről egy másik noteszben majd. Na, de a lényeg: az a régi árvíz. Ha ázik a ház, vagy házik az áz, az azért nem piskóta. Ebben is van dramaturgia rendesen, mivel a tyúkoknak rossz szokásuk, hogy nem úsznak jól, ahogy a nyulaknak sem áll jól a fulladásos halál. Mondtam is a Bélámnak, hogy hülye érzés lehet csónakkal menni vécére, vagy terigetni. Van is itt a fiókban egy fényképem, amin az a disznótor van, amit az árvízkor kellett tartanunk, mivel le volt fikszálva hónapokkal előre a hentes, előre bebiztosítottuk a gyilkot, megcsináltuk a helyet a kamrában, meg minden. És hát sajnos nem tudtuk lemondani a dolgot, mondta is a hentes, hogy ő bizony levágja, lesz, ami lesz, még ha ki is tör a Szőlő-domb, jöhet bármi, ő bizony jönni fog, mint a menetrendszerinti busz. A képen az látható, amikor az egyik csónakból kiabálja az uram, hogy igazán nagy kihívás egy mozgó csónakban hurkát tölteni. Éppen az u betűnél tartott, mikor levette a fotós a pillanatot. A lelkileg érzékenyebb néző könnyen azt hiheti, hogy 24 �Örkény 100/másod/percesek csókot küld át az uram, de ki kell ábrándítanom őket. Egy u betűben nem sokkal több a romantika, pláne erotikum, mint egy ázott nyúlban, amiben éppen megszűnni készül a pulzusszám. Az már pont nem látszik a képen, hogy a böllér éppen a szomszéd Teri nénit rángatja a ködmönénél fogva, mert az idős asszony csontozás közben véletlenül becsúszott a vízbe. Úgy nézett ki a szegény Teri néni, mint valami kalóz, vagy valami mérges nehézföldmunkagép-kezelő, ahogy kapaszkodott a kezével, ahogy harapta a levegőt a négy fogával, ahogy a késsel hadonászott, hogy szedjék ki, mert kiújul az aranyere. Csúnya eset volt. Viszont finom lett a disznótoros, kicsit iszapszagú, de pont ettől lett különleges. A fényképek a gyengéim, meg azok a gyengeelméjűek, akik elhagyják a pénztárcájukat. És vannak persze a jóakaratú emberek, akik idehozzák nekem a bódéba, mégiscsak egy központi hely ez, még ha nem is templom, de itt könnyebben megtalálják a béna gazdák a bukszákat, mint a kukában. És mivel az őrzés, az egy komoly dolog, és szerintem a világ sem volt ingyen, mikor belement az ige, rendre kiszedem a fényképeket a tárcákból, és azokat végleg megőrzöm. Itt vannak az asztal ablak alatti peremén szépen beszurkálva, esküvői képek, ballagási fotók, fiúk és leányok, csak mert nem tudtak hirtelen mit kezdeni a fejükkel, és lefotóztatták magukat, hogy aztán el lehessen rakni valami sokszor kézbekerülő helyre a pillanatot, mint valami befőttet. Találtam már mindenféle képet. Kutyát, macskát, panorámaképet fogászati gyökértömés előtt, és után, kiraktam azt is, amelyiken egy nyílt lábszártörés volt meg, valami fiatal, lelkes baleseti sebész, amint valami lányt csókol, mit csókol, beveszi a fél fejét a szájába, de voltak szentképek is, meg más vallási célzatú fotók. Amúgy hagynak el mindenfélét itt a környéken, amit nálam szoktak aztán leadni. Elektromos szegélynyírót, üres noteszt (ahelyett, hogy hazavitte volna, oszt teleírta volna a barom), körömvágó készletet, Trabant lökhárítót, evőkanalat, expressz levelet, félig üres (vagy félig teli) tejeszacskót, ilyesmiket. Eleinte tiltakoztam magamban, aztán már hangosabban is, hogy nem vagyok én talált tárgyak fóruma, de csak hozták a vackokat a büszke szemeikkel, hogy ők milyen derék emberek, haza is vihették volna. Szerintem a pénztárcás részlegem megy a legjobban. A főnököm hamar megkérdezte, hogy mi az a rengeteg fénykép, de arra fogtam, hogy nagy a család. A vallási képekre már nehezebb volt választ adni, az is leginkább arról szólt, hogy én bizony eztán gyakorló hívő leszek, sőt voltam is mindig, csak kellett valami, ami rárak az útra. Miután megkérdezte, hogy melyik vallást tartom közelinek, nem tudtam mit mondani, hát azt feleltem, még kialakulóban van, mármint bennem. Az ilyen komoly dolgokat nem lehet elkapkodni, egy tojásos lecsót még csak-csak, de a vallás azért jóval több, mint egy böffentés a fotelben vacsora után. 25 �Próza és vidéke Triptichonalkalom (1) Fordított kapuzárás TANDORI DEZSŐ Interaktív: versvilág prózája És ha ismétlem magam! A festőknek szabad? 77 mű ugyanarra a témára? Fel, le hát ennek mélyeibe. – Pár éve megoldhatatlan kifejezősdi elé kerültem, előtte állok. (A „pár éve” is megoldhatatlan, ha ebben a helyzetben egyértelműsködni akarnék; hagyom.) Felírtam ugyanis: „Már ijesztően kevés időm van hátra, hogy életemben ne történjen semmi.” Aha. Kevés időm ahhoz, hogy ne történjék? Még mindig kétértelmű. Mintha csak úgy lenne tiszta a dolog, ha azt mondanám: „Kellene, hogy életemben ne történnék semmi, de erre ijesztően kevés időm van.” Tehát vágyam teljesüléstartamához. A legtöbb ember (a legeslegtöbb) azt tartaná ijesztőnek inkább, ha semmi se történik az életében, mikor olyan kevés ideje volna már fütyümeszkári túrára, Maldív korallzátonyokra, 29 és 33 év közötti pepita hajú hölgy szerelmére, papagájának beszélni-tanulására stb., én ennek az ellenkezőjét mondtam. A „Fordított kapuzárás” is ilyet jelent. Kapuzárás előtti pánik: hogy még élve szeretném élvezni a nyista, nothing stb. örömeit; ám a kifejezés („Fordí…”) önmagában is vonzó, csavart, szép, ad szellemi örömet. (Már akinek.) Nem csupán a külső világtól várhatom azonban a „csodát”. (Primitív vicc a félregépelésből adódható „cosdát”; várd a cosdát, ne várd a cosdát, kész cosda, stb. Irritációjában is van valami!) Nekem is tevékenynek kell lennem. Mondanom elégszer (egyszer nem elég, nem elég szer, Arannyal fogalmazva, milyen tudós vagyok!), kell, igen, hogy nem! Senkinek nem akarok már mondani semmit. Nem akarnék. Nem folytatom, miért lehetetlen vágy. Jóllehet: lehetne jól. (Olcsó vicc.) Részletezni jobb: bár tudjuk, semmi se jó, csak jobb híján a legjobb. (Középolcsó, inkább jó vicc.) (Hozzáteszem: fordított-kapuzáró-író sosem viccel, amit viccnek hisznek, az életének műve. Nem életműve, hanem életének ilyes tevékenykedése. Erre visszatérek.) Szó 26 �Próza és vidéke sincs róla, hogy „műveim” és „nézőim-olvasóim” közötti kapcsolatot ne akarnék. Legyen, akár az én szerény, büszkén nemes és nemesen büszke vezényletemmel is kapcsolat: ajánlgatok munkáimból, szempontokkal ellátva ezt. Mondtam a minap: engem (ld. az iméntieket) műveim sorsa fontos (na ja!) kérdésként foglalkoztat, de nem akarok, nem bírok azzal foglalkozni (már), hogy a mai literatúrában mi a (vélt v. helyesen meghatározott, keresett) helyem. Így van ez a nem-mondás? Nem egészen. Tetőtől talpig (mindjárt rátérek röviden) fizikai állapotom köt le. Ez akkor dili? Gügyi? Erre van egy négycsillagos mondásom: „A gügyi majdnem mindig egészségügyi; az égi majdnem mindig egészségi.” Bár elhagynám a „majdnem” megszorítást, az aforizmus, és ezek aforizma-félék, sosem a vegytiszta pontosság műfaja, ahogyan már csak Zénón matekja szerén se jöhet létre 1-ből 2, marad hézag, ha felezéssel haladunk, sőt, ha bármi törttel, 5/7, 3/4 etc. Erősen gondolkodó főknek itt: ha Zénónnál a végén marad valami 0.9999999… cucc, nem lesz (nálam nullából 1) igazi egész (ezt a praktikus matek elsinkófálja, muszáj neki, nekem nem!), mi lenne, ha nem a végeredmény lenne (szóism.) így, ilyen, hanem igenis létrejönne 0-ból az 1, 1-ből a 2 (a görögöknél nem volt nulla), akkor a nem-teljesség az elején lenne!! Nem indulna igazán semmi meghatározottból a dolog (érzés, terv, eszme… mert én ilyenekre tettem át a matekot, így plusz-meta-matek!), s nem egészen jó megoldás, hogy a végtelenből indulna! Lenne: 0 egész és ……… s valahonnan jönne a visszaszámlálás, 3-2-1-0, netán 1-2-3-… ez már őrület. Ajánlom még a prímszámok sűrűségének (előfordulásukénak) kérdéskörét, meg is oldották néhányan, bele is bolondultak. Ezek mind fordított kapuzárási eszmék. Valamint az úgyszintén, hogy ha aforizmáimból válogatok (ism., mindjárt!), ez amolyan (kétes kifejezés) best of? Java? De hát biztos-e az, hogy TD úrnak „igazi java”-e, ha elmond ilyeneket? Kénytelen vagyok magam ismételni, másutt szintén mondtam, de ezek nélkül én nem vagyok meg jól az ismerésben (abban, hogy csak sejtenek is engem). Íme: A világban csak a világon kívül lehet jelen lenni. – Már máshol járok: nem járok. (Ez rímel, már említett, egészségimre. Változatos fejfájások csaknem örökké: gyanúsan szűk torok; egy összetört váll nyomorúsága; túlsúly, a váll következtében abbahagyott tornászás „következménye”, rettentő túlsúly 5 év alatt, s így a szív nehézségei, fulladás; fuldokoltató rossz hasi légzés; szuperérzékeny prosztata; olykor így jókora kialvatlanság; izületi fájdalmak combtőben, lábközépcsontkínok, eredménye: elhagyott a járásom. S mióta sorra törtek ki fogaim, már botránylátványt eredményezve, beteljesült a mondásom: Külsőt nem tartok. Lassan külsőm se tart engem. Nem lassan, már megjelenésképtelen vagyok a foghíjaimmal. Ezt tessék készpénznek venni! Jó viccem rá: Beszélek folyóirattal – nem kedvencemmel, a Morbóval, persze! –, kérdem, mikor fizettek majd, hat hónap múlva, év végén stb.? Semmikor, így ők, nem tudunk fizetni. És ezt vegyem készpénznek? Ezt vedd készpénznek, így ők. 27 �Próza és vidéke Nem lenne hiteles a képem (nem külsőmé!) e kis (kis?!) mondás nélkül sem: Az életembe csak az életem fér. – Ez iszonyú, nem? Mert mindkét „életem”-fogalmat én határozom meg. Másképp semmi értelme. – Folytatása: Még sok mindent szeretek csinálni, csak csinálni nem szeretek már semmit. – Ez a kétféle – egyidejű – igazság esete, valamint a szavak tartalmáé stb. Valamint: nem okvetlenül formállogikai megoldású feladat. – Erős életelemű mondás: Ha magamról mondok valamit, annyi! Mert ha másról mondok bármit, azzal lehet vitatkozni, nekem lehet esni érte. Ellenben ha magamról, hát nem. Legyen annyi jogom, hogy legalább magamról mondhatok bármit úgy, hogy mást az nem érint (pl. boldogtalan vagyok, lenyomorodtam, nem akarok senkinek mondani semmit… bár az utóbbi már a „senkinek” valakitartalma miatt határeset…), siváran közhelyszerű itt az, hogy „csak közelről látszik, valaki milyen távoli”: se hús, se hal. Tökéletes én-mondom-nincsduma azonban ez: Már se találkozni nem nagyon… se telefonálni… se beszélgetni… levelezni még épp hogy, hah, borzalmas, ha azt mondom, a legkedvesebbekkel háromhavonta. Ez – még! – túlzás. Mondhatom azonban (bár a vécépumpa objektív tárgy!), hogy „némely rémes haldoklások láttán az a meggyőződésem támadt, hogy a Szabó Lőrinc által bölcsen mindenhalál-fulladásos-halál meghatározású halál olyan lehet, mint a dugult vécé pumpálása… nem részletezem. Siker ígérkezik… elakad… fröcsköl… pukkog… Ah, a halál gyaláz meg minket, nem én a halált, itt. Nem kell sehova menni, helyben is elég lenni, ha nem jön senki, nem történik (oda) semmi. Folytatás: Még csak helyben sem kell lenni… etc. Húha, ez meredek. De persze a legmeredekebb (elemibb) a mondás (e mondás) akkor, ha az alaptézist veszem: „Ha magamról mondok valamit, nincs hozzászólás.” Erre mondják: „Ilyet se hallottam…” De ezt már mondtam másutt. Az írás: egzisztencialistán: „Most már tényleg az jönne, mint megírandó, amihez senkinek semmi köze. Nem akarom!” (Ld. fentebb. Ide vág.) Se én ne legyek süket, se a világ ne szóljon. (Laza, magam sem látom át még.) A világ ne legyen néma? Mégse halljam? Hm, túlbonyolítom. Felébredek. Fulladok egyre erősebben. Lefekszem, nem fulladok épp. Felébredek. Épp nem fulladok. De már félek. Én, aki olyan „jó alvó” voltam. Aztán: felébredek – de mi felé bredek? A fejfájás felé? A külsőt-nem. tartok felé? Az elhagyott járásom felé, bocsánat, az engem elhagyó járás felé? A pisálásgyakoriság rejtelme felé? Hogy nyista, no, nix orvosi vizsgálat? Ilyet mondani se szabad. Tehát mi felé bredek? A remény fel, a reménytelenség felé? Valami járás felé? A lenyomorodás felé? A halál felé? Minek erről, hallom? Ezért mondtam pl., ezért is, hogy ha magamról beszélek csak, kéretik nem hozzászólni. Lehet rólam cifrákat gondolni etc., de hozzá nem szólni. Máshonnét kezdeni, hogy engem kikezdeni. Én: „Szív? A legszívesebben NEM. De a legNEMesebben újra kicsit IGEN.” Metamatek-földhözragadtság: „A semmitlen egyenlet is még mindig csak az egyenetlen semmi.” Egy kapcsolatról: „Ez a kapcsolat kezdettől 28 �Próza és vidéke fogva megfelelőtlen volt.” Mennyire kell vigyázni a nyelvvel, fortélyaival. Nem volt megfelelő? Nem volt megfelelője? A többiről: legközelebb. Igen: Csak legközelebb van, nincs közelebb. – De ez már megvolt. Sőt, ez mindig megvan. Amit így mondok, az, remélem, semmi új, hanem mindig megvan! *** S hogy miért „Interaktív” a (de randa szó ez, a „hívószó”) hívószó? Egy: mert tessék elgondolkozni talán a „tételeken”, kérdéseken. Kettő: mert feladatot is adok. Ha ezt mondom: „A konferenciaterembe akkor beszédelegtem”, utal-e ez a „beszéd”-re is? Pl. beszélve szédelegtem be? Hát a „kiszédelegni” mit jelent így? Van-e a „beszéd”-nek „kiszéd” ellentéte? Ez jelent-e kibeszélést, kibeszélést (félre), vagy főleg a beszéd abbamaradását? Van-e ily határ? Három: hogyan értsük e szuperzseniális festő és igen jó költő Kondor Béla e mondását: hogy ő egy könyvet lapoz (szabadon idézem), de hogy (szabad idézet) míg aztán egyszer majd ő egy üreset lapoz. Egy üreset lapozok. Satöbbi. De ezt ne ilyen könnyen. Miért nem írtam, hogy interaggtív? (Öregtív, véntív, időstív.) Mert semmi ilyenről nincs szó. Hanem ha valamiről mégis, hát: igen sok dolog nem jön számítás(om)ba. De hát: olyan sok, olyan sok nem? Vagy azokról a dolgokról, melyek nekem valóban számítanak, a világban (nagyvilág, közvetlen környűlés stb.) nincs (túl sok, semmi) szó? A túl sok tehát: a semmi? Karinthy megmondta: „Sokból a semmi is kevés.” Hát persze, mert a semmi az igazi, és azt, annak tisztaságát is megrontja a „túl sok”? Elképzelhető, de mivel ezt nem magamról mondtam, nekem lehet érte esni. Félrelépek, el. 29 �Próza és vidéke Ismersz DUKAY NAGY ÁDÁM Kárai Csabának Eldöntöttem, hogy elmegyek a világ végére, s ott nyiratkoznom is muszáj. Ma nem kell messzire utaznom, ma csak két trolimegállónyira van. Egy konyakszínű fénypászmákkal összekent szűk utcában. Úgy hívják, hogy Varsó. Iszom előtte. Betérek a fodrászattal szemben működő, műbőrszékekkel kirakott presszóba, és fiákert rendelek. Egy festett hajú nő főzi majd le a feketét, s zuttyantja bele előre eltervezett, mégis rutinmozdulattal – a könyök hirtelen fölemelésével – az öt cent barackpálinkát. Aztán kistányéron elém teszi a csészét, s azt mondja: a kocsi előállt. Esetleg annyit csupán: előállt. De lehet, hogy nem szól semmit, csak tűnődve kinéz a bejárati ajtó fölötti immár – mert két órával ezelőtt, reggel háromnegyed hétkor kitavaszodott – nyitott bukóablakon. A világ másik végén egy másik festett hajú pincérnő épp ekkor csavarintja lejjebb a sarki söröző téglából rakott kályhájában egész télen huhogva táncoló gázlángot. Eldöntötted – még itt, a szállásodon –, hogy annál messzebb ma nem is mész. Az itteni házak közt bézsszínű fényköd szitál, troli gurul itt is puhán, s valahol egy alig hallható rádióból dzsessz tűnődik elő – a magasabb, fényesebb dúr hangzatokat egészen tisztán hallani. A kibillentett redőny résein átbújó napsugarak összecsíkozzák a parkettát, s a porszemtáncba szürkéskék füstszalagok tekeregnek. Itt-ott az ablakokból asszonyok karjai nyújtóznak ki, s lobogtatnak az utcákba – úgy hívják őket, hogy Visegrádi és Victor Hugo – kenyeres kosarakból óvatosan öszszefogott, majd kiemelt hangedliket és nedves konyharuhákat. Morzsák meg parányi vízcseppek szédülnek a járdán totyogó galambok elé. A testes szőke nő fehér köpenyt és fehér klumpát visel. Arról nem kérdez, milyen frizurát szeretnék, s igazából nekem is mindegy; ollójának kerepelését hallgatom csak, zsibbadtan, ellazulva. Aztán, amikor a fejtetőmhöz ér, egy előre eltervezett, mégis rutinmozdulattal – a könyök hirtelen fölemelésével – lágyan hátrahajtja a fejem, egészen a tésztás, hintőporillatú 30 �Próza és vidéke melle közé, majd a fülemhez hajol, s azt mondja: ne azt nézze, uram, amit látni akar, hanem mellé! Használja az elfordított látást! Akkor tudni fogja, szó szerint meglátja, jó helyen van, talán meg is érkezett. S ne kérdezze, kérem, mért mondtam ezt most önnek, köszönöm. Oldalt majd mehet géppel? Te vagy a motiválatlanok pünkösdi királya. Teli hamutartók és üres üvegek fölött élsz, de egy napot sem uralkodsz fölöttük. Bólintok, hogy oldalt majd mehet géppel. Háromnegyed hét van. Ebben a pillanatban tavaszodott ki. A ház elé megérkezik a szemetesautó, kettesével csatlakoztatják a zöld és fekete kukákat a kertésznadrágos, fütyörésző fickók – egy előre eltervezett, mégis rutinmozdulattal, a könyök hirtelen fölemelésével – a kocsi emelőszerkezetére. Egyikük megnyomja a gépet működtető gombot, s a járgány hasába billenti az edények tartalmát. Zúzza a gép a zsákokat, hörög, rág, nyel, s a bézsszínű fénypermetbe böfögi tápláléka nehéz, fűszeres szagát, hogy az könnyű táncban olvadjon össze az újra lélegző föld illatával. A fülcimpáim remegnek, ahogy a hajvágóval dolgozik. Mielőtt bekapcsolta, zsebre tette az ollót, s jobb kezének kisujját megrázta a fülében. Csörögtek-zörögtek a csuklóján a karkötők. Hétvégén rakott krumplit készítettem, mondja, miután kihúzta az ujját a füléből, s a körmét nézegeti. Megfőztem hét kiló krumplit, tizenkét tojást, három szál kolbászt. Először kikentem a tepsit zsírral, kockára vágtam a szalonnát, na mindegy, tudja biztos, hogy s miként kell, erre azt mondja a párom, kevés. Befordul az utcába a locsolókocsi, s lépésben végiggöcög rajta. Két ormányából tűzoltócsapról vett vizet és szivárványt permetez az aszfaltra. Zizegnek a mögötte haladó autók abroncsai. Fenyőillatú spanglit szívsz. Jó lesz így, kérdezi. Bólintok, megköszörülöm a torkom, aztán felelek: igen, köszönöm. Akkor a hintőporos tégelybe csippent, ujjai közül egy pemzlire szór belőle, hint a füleimre és a tarkómra, a maradékot fehér köpenyébe, tésztás melle közé keni, majd kisöprögeti a gallérom mögött rekedt hajtöreket is. Amikor végez, fölkapja az addig falhoz támasztott partvist, s gyors mozdulatokkal – a könyök hirtelen fölemelésével – halomba húzza a kövezeten a tincseket. Fölveszem a zakóm, a kabátom, a golfsapkám, bankjegyeket teszek a pult mosdókagylója mellé, nyakamba dobom a kendőm, elköszönök, s elindulok a fodrászattal szembeni preszszóba. Nem ezt ígérte, szól utánam az ajtóból, amikor átérek az utca túloldalára, s megérintem a kocsma kilincsét. Kezében bajuszvágó van; nem ezt, ismétli, aztán finoman becsukja az üzlet ajtaját, s alig hallhatóan ráfordítja a kulcsot is. A sarki söröző festett hajúja két poharat és egy tányérkát rak eléd. Ilyenkor itt a legjobb. Vagy inkább: itt elviselhető a sok összeadódott hiány, negatív tér, horpadás a tenyeredben s másutt. Innen nem látod, de a szállásoddal szemközt lakó lány megint félmeztelenül nyitja ki (s tessékeli be rajta a locsolókocsi hagyta illatot) nappalija ablakát. Betépve billegsz 31 �Próza és vidéke bárszékeden a pult mellett. Talán a nyálad is kicsordulna, ha annyira azért nem tudnád tartani magad. De annyira azért tudod. Itt ihatsz nyugodtan, itt nem indulnak meg feléd a falak. Kaptál hűs csapolt sört, fagyasztott pohárban jéghideg vodkát, haraphatsz melléjük vastag, lédús citromszeleteket (azok hevernek a kistányéron), csavarhatsz az ujjaid közt vékony cigarettákat (szerelheted őket filterrel, de lehetnek mezítlábasak is), itt jó helyen vagy, talán meg is érkeztél. Lenyomom a kilincset. Hamar tompulni kezd majd a fű- és hasishatás. Kisvártatva csak a háttérből, valahonnan a fejed középpontjából, egy tűhegynyi pontról hallod majd – s úgy szokod meg, akár hosszú repülőúton a motorokét – halk zümmögésüket. Még egy fiáker, kérdezi a festett hajú, amikor benyitok. Nem, kösz, pikoló barnát és egy konyakot kérek gőzölve. Bevackolok a sarokasztalhoz, a bejárati ajtótól jobbra, meggyújtok egy gesztenyeszínű szivarkát, s míg meg nem érkezik párosom, arcom tükörképét bambulom a presszó táblaüvegén. Próbálok nem pontosan „rám”, hanem kicsit „magam” mellé nézni. Úgy valamivel ismerősebb „vagyok”. 32 �Próza és vidéke A gömb PAPP DÉNES Egy nyári vihar után történt, miután újra kisütött a nap, hétvége lehetett, a szobába mentem, hogy az elektromos eszközöket visszadugjam a konnektorba, a tévét be is kapcsoltam, hogy tájékozódjam, lehet-e további heves záporokra számítani. Alighogy elhelyezkedtem a forgó fotelban, egy elég nagy csattanást hallottam, de nem nagyobbat, mint a már elvonult égiháború hangjai voltak. A tévé megkukult, ezért kiléptem a bejárati ajtó előtt lévő lépcsőre, hogy ellenőrizzem a villanyóra melletti biztosítékot, mellesleg felmérjem az aktuális időjárási viszonyokat. Szélcsend és derűs ég fogadott, plusz egy kioldott biztosíték. Visszakattintottam a kapcsolót, megfordultam és éppen nyitottam volna be a házba, amikor megláttam azt az apró lángnyelvet. Először képzelődésnek hittem, de aztán újra megjelent szomszédunk melléképületének cserepei között, ráadásul többedmagával. Akkorra szüleim is kint álltak, a hang okára és következményeire kíváncsian. Apámat gyorsan fölvilágosítottam a látottakról és kezemmel mutattam volna a helyet, de addigra a látvány önmagáért beszélt, a tetőnek az a vége lángokban állt, és a tűz rohamosan terjedt tovább. Az események innentől kezdve roppant mód fölgyorsultak. Anyám tűzoltókért telefonált, apám átszaladt a kerten, közben intett nekem a kerekes kútból korábban merített víz felé, melyet a növények locsolására használtunk, egy valamikori olajos hordó és egy alumínium kád szolgált tartálynak, összesen vagy négyszáz liter. A melléképület hátsó fala nézett a portánkra, itt próbáltuk enyhíteni a tűz futását, miközben gyülekeztek teraszunkon a nézelődők, jajgatók, imádkozók, segíteni nem tudó idősek, nagyanyám, Mariska néni, Boriska néni és egy cigány házaspár, Julis néni és Karcsi bácsi. Ez a hosszú melléképület egyébként több célt is szolgált, egyik végében növendék csirkék kaptak helyet, aztán egy kamra- vagy raktárféle következett, búzát, kukoricát, terménydarálót, mázsamérleget és más egyebet tároltak itt, aztán egy garázs következett egy működésképtelen zsigulival, végül a disznók karámjai. Mikor mindezeket végiggondoltam, rohanni kezdtem a szomszéd portájára azon a kiskapun át, melyet apám készített, hogy ne kelljen nagyot kerülni, ha egyikünk a másikhoz szeretne menni. A rövidnadrágom beakadt egy kiálló drótba és szinte szabályos derékszög szakadt ki belőle. Amikor átértem, az udvaron állatok és emberek kavalkádja fogadott. A disznók, csirkék, kutyák az udvaron ide-oda szaladgáltak, ahogyan az összesereglett emberek 33 �Próza és vidéke is, de sikító, kiabáló, röfögő, ugató hangjaik nem harsogták túl a tűztenger elementáris énekét. A káosz valamiért éles látást és nyugalmat adott akkor, mint az a félelem, amikor a Tiszában először nem ért le a lábam. Benyitottam a kamrába, és a szemközti sarokban megláttam, amiért jöttem. A nyitott padlásfeljárón égő holmik hullottak alá, ezeket kikerülve hoztam ki a gázpalackot, melynek létére és helyére csak azért emlékeztem, mert pár nappal korábban egy kerékpárt kértem kölcsön, amit ugyanitt tartottak. Amikor kiértem, a tűzoltók is megérkeztek, rögtön átvették az irányítást, azt mondták, most már hazamehetsz, fiú, és néhány óra alatt sikerült eloltaniuk a tüzet. Később néhány dologra fény derült. A faluban focimeccset tartottak aznap, a szurkolók egy fénylő gömböt láttak, mely miután leírt egy kört az égen, nagy hanggal becsapódott, ahonnan kisvártatva füst szállt föl. Sokan biciklire pattantak, megint mások futásnak eredtek, hogy megkeressék a tűzfészket, ezért gyűlt össze annyi ember akkor. Az is kiderült, hogy a szomszéd házaspár éppen a malacokat etette abban az időben, tulajdonképpen minden a fejük felett történt. Egy külső padlásajtó pedig eltűnt a sarokvasakkal együtt, elégett darabjait sem találták meg. A tűzoltók csak annyit mondtak, hogy ez teljesen normális ott, ahol gömbvillám vendégeskedik. A vízköpő és a tűzfújó A vízköpő fiú évszázadok óta a tér dísze volt. Feje fehér márvány, melyet az ipari forradalom gépei nem érintettek, idősebb volt annál, és talán éppen ezért kerülte őt a levegő szennye is. Napjai azzal teltek, hogy az embereket figyelte, akik a téren átsétáltak, vagy kicsit elidőzve leültek annak a kútnak a kávájára, mely a kör alakú szájból előtörő vizet volt hivatott összegyűjteni, amely sótlanabb volt, mint a veríték, de sósabb, mint a könny, épp olyan sós talán, mint a vér – a galambok és verebek legnagyobb gyönyörűségére, akik sokszor mártóztak meg itt napsütötte hajnalokon. Éjszakánként legtöbbször az eget kémlelte megkövült tekintetével, ritkán akadt érdekesebb látnivaló, gyilkosság csak alig. Egyik nap vándorcirkusz érkezett a városba, és a téren ütöttek tanyát. Leginkább mutatványosokból állt a kis társaság, négyen voltak csupán, a langaléta karikadobáló, a túlsúlyos fakír, az örökké álmos idomár, és a tűzfújó lány. Az előadás késő délután kezdődött, amikor a nyári hőség már enyhülőben volt. A karikadobáló egy, két majd három karikával bemelegített, hogy végül egy lábon állva, karjait kinyújtva, összesen hatvankilenc 34 �Próza és vidéke karikát táncoltasson a testén és a levegőben egyidejűleg. A mutatványt néhány értetlen fintor kísérte. Ezután a fakír következett, aki bemelegítésképpen egy szögekkel kivert ágyat húzott elő, és a hatvankilenc égnek álló szögre sziesztát imitálva leheveredett, hogy aztán előadása csúcspontjaként egyetlen hasába mélyedő lándzsahegyen forogjon a levegőben, mely iránt a tisztelt publikum semmiféle érdeklődést nem tanúsított. Az idomár barátja segítségére sietett, hirtelen a színen termett három nyírt szőrű uszkár, egy szamár és egy meglehetősen öreg fóka társaságában, aki a csíkos labdát a fagyasztott haltól nemigen tudta megkülönböztetni, ezért gúnyos kacaj kísérte a produkciót. Ez csöppet sem kedvetlenítette el az idomárt, hiszen ott volt még neki Prézli, a krokodil, és Mordály, a félkarú medve. Sajnos Prézli aznap valószínűleg napszúrást kapott, még a szemét sem nyitotta ki semmiféle unszolásra, többek szerint azért, mert minimum egy hete elpusztult, némelyek az oszló tetem szagát is érezni vélték. Ekkor tűnt fel Mordály félelmetes alakja egy kazettás magnóról bejátszott kegyetlen üvöltés kíséretében, mely a bámészkodókban szemmel látható döbbenetet keltett. Ezután Mordály megbotlott Prézliben és az idomár lába elé esett, ahol nyüszítve nyalogatni kezdte a korbácsot. Az ováció minden képzeletet fölülmúlt, volt, aki hasát fogva fetrengett szédítő katarzisában. Egyre többen gyűltek a térre, gyorsan terjedt a hír, hogy kóbor, kolduló komédiások igencsak szórakoztató műsorban részesítik az arra járókat. A vízköpő fiú mindeközben áhítattal figyelte egy aprócska lány színtelen arcát, a vadul hullámzó, nyáladzó tömeggel ellentétben ő szárított vadvirágnak látszott, szeme opálosan fénylett az ólomszívű bánattól, de mielőtt sírásba ölte volna magát, fölállt, és egy palack benzinnel és egy égő fáklyával a tér közepére lépett, majd felfoghatatlanul rövid idő múlva lángoszloppá változott, tüzet lélegzett, tűzben táncolt, a megrémült emberekre tüzet okádott. Miután egy göndör fürt megpörkölődött, egy fodros ingujj bekormozódott, mindenki dühödt és szégyenteli menekülőre fogta, a pánik elkerülhetetlen volt. A karikadobálót fellökték, a fakírt ágyastól felborították, az idomárt megostorozták, a három uszkárt elkergették, a szamarat gúzsba kötötték, a fókába a fakír lándzsáját beledöfték, Prézlit, a krokodilt, megtaposták, Mordály fején a magnót szétverték, a tűzfújó lányt a benzinnel lelocsolták, meggyújtották és otthagyták. Mindez a vízköpő fiú orra előtt történt, aki kétségbeesésében és tehetetlenségében kiszakadt a sziklából és hosszú, végtelennek tűnő életéből, mely mintha értelmet csak így kaphatott volna, darabokra tört. A feltörő víz szivárványos zuhatagként ömlött a kiüresedett térre, némán oltva a lány égő testét és túlhevült lelkét, mely mintha értelmet csak így kaphatott volna, egyben maradt. Másnapra a forrás elapadt, és a lány az élettel elszaladt. 35 �Próza és vidéke A Gyuláék VASS NORBERT Gyula szeret szerelmeskedni, viszont utál veszekedni. Felteszem: sokan vagyunk így. Róla speciel onnan tudom, hogy szex közben hangosan és kéjesen nyög, a nagy ívű éjjeli viták alkalmával azonban csak halkan hümmög. Olyan hümmögés ez, ami ímmel-ámmal hámozza át magát a társasház falain, sőt egyes részletei tán oda is maradnak a malter-tégla-vakolat csapdarendszerében. Mert hát bizony e komplexum habókos kivitelezője alaposan eljátszott az álom és valóság közti vékony hártya ezeréves közhelyével. Ilyesmi húzódik Gyuláék és a mi lakásunk között. Realizmus ez is. Csak éppen nem mág, hanem szoc. Úgy hallom valami épp most fejezte be a röppályáját. Elképzelem, hogy odaát a párizsi Notre Dame-ot formázó égetett agyagplakett, vagy egy dubrovniki hűtőmágnes sorsa teljesült be ily gyalázatos hirtelenséggel. Gyula barátnője, ez a szívtelen pszicho-terrorista millió szilánkká törte az egykorvolt szép napok emlékét, sőt tán a kirándulásokról készült képfájlokat is roncsolta azzal, hogy e hajnali órán földhöz vágta azt a valamit. Aztán a romos múlt puzzledarabkái fölé magasodva hisztérikus, könnyeket nyeldeső hangján elnyögdécselte, hogy elköltözni vágy Gyulától, és feltette minden éjszakák kérdését, hogy vajon élet-e ez ilyenképpen? Gyula meg – mint püthiák a háromlábú székről – mormogott valamit maga elé, csak hát olyan méltósággal és nyugodt tónusban tette, hogy én azt a nagyszobából meg sem hallhattam. Ezért aztán nem is tudnám felidézni a szava járását, mint ahogy a lány nevét is csak sikolyai viszonylatából tippelhetem. Szóval, ha ezt olvasod, Gyula, kérlek írj nekem! Legalább a nevét! Ezzel ugyanis hús-vér valóddal lépnél be a történet cselekményébe, reflektálnál önnönmagadra, adott esetben – olvasói vélemény gyanánt – jól lefejelnél, aztán mehetnél is vissza veszekedni, vagy dugni. Nyilván másból is áll az életed, ám az számomra fehér folt. Abban is biztos vagyok viszont, hogy vígabb lennék, ha e kettő is az volna. (Persze megtehetném, hogy én lépek be az életedbe. Venném a bátorságom, meg a szobai mamuszom, és – amúgy szabadidősen – az ajtótok elé állnék. Nem lenne nagy túra, elvégre a szomszédban laktok. Csengőtök nem lévén, magam felé görbített jobb mutatóujjammal háromszor, esetleg négyszer kopognék lakkozott, mélybarna ajtótokon. Erre te, Gyula – és ez immár fikció, mert hisz sosem láttalak, csak a motyogásod, nyögdécselésed és hümmögésed hallottam – szóval te, Gyula széles mosollyal ajtót nyitnál, én pedig így köszöntenélek. 36 �Próza és vidéke – Szevasz Gyulám, a Laci bácsi vagyok a szomszédból. Jöttem, hogy megkérdezzem a barátnőd nevét. Aztán vagy bevágnád előttem az ajtót, mint egy állat, és dünnyögnél valamit az átkozott perverz patkányáról – rólam – egyszersmind idejekorán véget is vetnél ennek a gondolatkísérletnek, vagy azt mondanád – persze ajkad szolid görbületét szembogarad térfogatává transzformálván – hogy: Kriszta. Én pedig, mint aki csak erre várt, botomat felemelném, és szemtelenül a nagyszobátok irányába kiáltanék, ahol Krisztát sejteném. – Kriszta! Költözz el innen, te hisztis kurva! Majd bizalmasan feléd biccentenék, közelebb hajolnék és halkan azt mondanám neked: – Utálom az olyan nőket, akiknél összefolynak a veszekedés meg a szeretkezés könnyei. Ezzel az arcátlan megnyilvánulásommal pedig éppenséggel egy dramaturgiai csúcspontot teremtenék. Az ezt követő reakciódból mindenesetre sokat megtudnék rólad. Ha ugyanis mélyen a szemembe néznél, és azt válaszolnád: „Nem eszik olyan forrón a kását, hékás!” – rögtön tudnám, hogy finom lélek vagy, egy perfekt gentleman, némi kolbászos-hagymás ízzel. Ha azt mondanád: „A mindenit, elvégre igaza van! Fáradjon csak beljebb Laci bátyám!” – nos, akkor azzal a tudattal lépném át a küszöböt, hogy sanyargatott lélek vagy, Kriszta rabszolgája, aki bennem váratlan szabadítóját ismerte fel. Ha meg azt tanácsolnád, hogy húzzak má’ vissza a sudokumhoz, vagy a Népsporthoz, mielőtt magam alá szarok, akkor megérteném, hogy erőszakos voltam, nyakamat behúzva tovasomfordálnék, otthon meg szégyellném magam, mint a kutya.) Most akkor mi legyen? Elvégre – hogy medrében tartsam az elbeszélést – ki kellene találnom egy rád jellemző attitűdöt. Vagy legalább valami gesztust, szófordulatot, arcszőrzetet, szemöldökráncolást, amitől fellebben titokzatos gyulaságod szűzinek éppen nem nevezhető fátyla. De hát nem megy ez nekem. Vagy tán a papír szeretné, hogy téged csupán hallható, de sosem látható valódban őrizzelek meg? Olyan figuraként, aki mélyről jövő mély hangrendű bőgésével szárítja fel a könnycseppeket, és ondócseppekkel ragasztja meg az összetört emlékeket? Akkor ideje zárójelbe tennem zabolátlan fantáziámat. Azt még engedd meg viszont, hogy elmeséljem, mikor hallottam először a hangod, ami mára már mindennapos vendég a lakásomban. Azóta élveztél már bele Jókai-kötetbe, operaáriába, késő esti híradóba. De az első… Tudod, az elsőt senki sem felejti el. Először azt hittem, a DVD-lejátszó csúszott szét, mert ahhoz már rég hozzászoktam, hogy az unokám által letöltött felirat olykor perceket is csúszik, de ilyet még nem pipáltam. Egy kosztümös filmet néztem Kate Winslettel a főszerepben. A feliratsávban a palotakert krókuszairól társalogtak, a képen vadul csókolóztak, a fal felől azonban földrengésszerű orgazmus hallott. Revelatív volt és profetikus. Majd a nyögdécselés folytatódott a darócpuskás háborús részek alatt is, az oltárnál pedig te mondtad ki Kate helyett, hogy „Igeen!” A mindenit, Gyula! Mondd, mi vagy te, a negyedik dimenzió? 37 �Próza és vidéke Variációk egy sémára SZABÓ IMOLA JULIANNA Aki benne marad I. A levegő mindig segített. Abban benne lakott minden élő és halott sóhaja. Milyen sok az idegen, pedig egymásét lélegzik be. Zsúfolt és rohanós hétfők. Kifaggathatatlan gondolatok. Már nem emlékezett rájuk. Mindegyiket ő akarta. A sok gyereket, a férjet és az otthon melegét is. Utálta a hideget. Arra a régi nénire emlékeztette, aki sohasem fűtött. Ontotta magából a hűvöset. Meg lehetett fagyni a közelében. Néha ilyennek érezte magát is. Ahogy feküdt az ágy keretében a férfi mellett, akit valaha elképzelt. Megfestette magának, de nem vitte sohase legbelülre. Nem tudta kiakasztani a falra. Nem óvta és nem csomagolta be. Szét is ázott az első téllel. Lefolyt a papírról. Ő meg csak törölgette a nyomokat. De a gyerekek. De az élet. Az otthon melege, amiben szétfagynak. A levegő mindig úgy áradt szét a tüdejében, mint a mosogatólé az odaégett edényben. Fellazult, levált és eltűnt belőle az érzés. Reggelente úgy kelt fel, mint akinek nincs miért, aztán meggyőzte magát. Tudott hatni magára. Csak a másikra nem. Már egy ideje nehezen mondta ki a nevét is, a gyerekekét is egyre ritkábban. A munkahely nem az a tér volt, ahova a keresztnevek befértek. Címkék és elnevezések repkedtek rendszerint, jelzők és érzelmek nélkül. Arról senki sem mesélt, milyen vasárnap főzni, milyen nem aludni és milyen görnyedni a szőnyegen. Milyen a porszívó és az ágynemű. Mi az a távolság. A villamos és az idő, mintha ugyanazon a sínen ment volna a semmibe. Csak feküdt a férfi mellett. Arra gondolt, hogy ez a ravatal. A virágmintákkal és az öblítő illatával. És, hogy mikor szakad végre rájuk az ég. Mikor borul rájuk a csillagpaplan és fed el mindent. Mikor hullik már rájuk az az átkozottul csendes igazság, ami alól már nem lehet többet kibújni. Megszűnni, megállni. Elfogadni az idő fércét. A fel nem hajtható pulóver ujját. Kinyúlt és kilukadt valami. De senki sem varrja meg. Aznap is 38 �Próza és vidéke rohant az önállóság és a bevásárlószatyor között, három gyerekkel az oldalán. Nem tudta, hogy mit felejtett el, és mikor gondolt utoljára önmagára vagy a másik arcára. Az ajtót sem zárta be. Nem is sejtette, hogy addig kirabolják. A férfi döntött. Bőröndök és összehajtogatott ruhák hevertek mindenütt. Pakolta a kellékeit. Furcsa izzadtságszag terjengett. Ismerte ezt. Amikor valaki elmegy, maga után hagy mindent, ami elpárologhat még. Nézte, ahogy felpakolja az elmúlt éveket. Ahogy kilép az előszobába és már csak zavart mondatok potyognak belőle. Semmitmondó magyarázkodások. Porcukor a romlott sütemény tetején. Összepakolt, és csak nézett. Látta, ahogy a koszos kő tükrében szinte láthatatlanná folynak szét a gyerekek arcai. Azt érezte, hogy zuhog az eső. Hogy veszi a levegőt, de már idegen a másik szája. Hogy leszakad az ég, és könnyedén ázik szét minden hazugsága. Hogy a férfi kifolyik az ajtón, mint egy híg krém. Belelépnek a gyerekek és szertehordják a kövön. Nyomok mindenütt. Ezt is neki kell majd feltörölni. II. Minden egyszerű és sima volt, mint a papírlap a nyomtatóban. A megfelelő módon és alakban nyomódtak a dolgok a jelenre. Szerette ezt az életet. Kényelmes és bemérhető volt. Mint egy rossz csillagkép. Jobb híján a házasság nevet adták neki. Ő közben hízott a nyugalomtól és a sok lenyelt gombóctól. Soha nem gondolta, hogy ennek vége lehet. Hogy a papír beleakadhat a résekbe és szaggatott cetlikben hullik el majd minden mondat. A felesége azon a szerdán úgy tűnt el, mint a kutya gyomrában a pástétom. Csak a lakás maradt, mint a kinyalt és üres doboz. Meg a gyerekek, mint a maradék a szélek peremén. Három fiú. Mindegyik némán nézte, ahogy keresi a nyomokat. Ahogy kutatja a lehetetlent. Pedig eltűnt. Tíz perc volt, míg megértette, hogy nem is jön vissza. Hogy nincs többé. A legkisebb nekitolta a kisautót a falnak. Így temette az anyját. Hangtalan karambol csattant a szív kereszteződésén. A középső nem szólt. Gondolatban belebújt a fiókba, amiben még érezte anyja édes parfümjét. A legnagyobb meg se rezzent. Már túl nagy volt az őszinteséghez, túl érett a félelemhez. Ültek. Kint szitált a tavaszi eső. Mosta az anyjuk emlékét. A férfi vett egy hatalmas levegőt, és évekig nem engedte ki. Lassan belejött. Babgulyás, zokni és házi feladat. Kérdőjelek nélküli lábjegyzet volt minden nap, amiben élt. Tette a dolgát. Hangtalan tűrték. A dühöt, a magányt és a sokféle meg nem válaszolt kérdést. A férfi fogyott. Olyan lett, mint egy száradó kenyérhéj. Néha elképzelte, hogy éjszaka odaül a felesége mellé, és nem megy el többé. Aztán rájött, hogy már nem akarná. Idegen és hűvös lett az emléke az évekkel. Haldokló és színtelen. Semmilyen. Se szaga, se alakja. Még a bőre emléke sincs meg. Még a szeme is mintha 39 �Próza és vidéke üres kút lett volna a hajnalfényben. Valaki, aki elvetélt benne már. Nézett ki az ablakon, és elképzelte, ahogy a felesége húzza a bőröndjét és eltűnik a sarkon. Még csak el sem váltak. Még ott volt a láthatatlan kötél. Gyűlölte. De nem mondta ki. Csak úgy csinált, mintha nem is lett volna. A fiúk lassan elköltöztek. És ő egyedül maradt a lakásban. Már úgy megszokta, hogy szolga lett, hogy bénán érezte magát a mozdulatok nélkül. Túl nagy rend volt körülötte. Leült az asztalhoz. Olyan mély volt a tányér, hogy félt fölé hajolni. Látta magát a levesben. Ahogy úszik az arca. Gyöngyözik a homloka és sárgarépa alakú a szája. Látta a bohócot, krumpliorral. A cérnametélt pedig, mint egy köldökzsinór, úgy lógott a két alak között. Annyi éve már. Ő főzte magának, ő szűrte. De mindig a felesége jutott róla az eszébe. A láthatatlan és túlfőtt szál, ami már íztelen és nem engedi élni még. Ismerem Temetni jött. Elvinni Anya arcát. Kifosztani a lakás zugait, és megenni a maradékot. Lassan kifeszítette az ablakot, mintha maga lenne az idő, és mire észrevettük volna, már bent volt. Olyan mélyen, hogy onnan már nincs kés, amivel ki lehetne vágni. A szív alatt kétujjnyira van. Mégsem találta elsőre. Nem olyan könnyű lelket lopni. Ahhoz kellenek az évek, meg a rutin. De ő nem akarta elvinni. Csak elvenni. Kicsomagolni, és megfogni. Megmérni, aztán eldobni. Temetni jött. Földet kaparni a mára, és keresztet vetni a holnapra. De Anyát már kirabolták. Megelőzte valaki. Nehéz lett volna Apával versenyre szállni. Aki szeret, annak mindig könnyebb. Annak van kulcsa is talán. Meglepetten nézte Anyát, aki olyan üres volt már, mint a ruhásszekrény. Levendulaszag és méhviasz. A szívét kellett volna előre bekenni, de akkor még nem volt miért. Apa olyan óvatosan rágta ki, mint a rohadt molyok a kabátot, amit már a zaciba sem lehetett bevinni. Hiába volt az ablak. Hiába volt a rés. Nem volt már mit elvinni. Ettől csak dühösebb lett. Megelőzték. Anya szótlan főzte a húst. Forgatta a savanyú fájdalomban, ami szinte a konyhaszekrényig ért. Hiába szellőztettünk, evett minket a levegőtlenség. Befőttek. Szilánkos szilvalé, almafa árnyéka. Én nem növök meg. Maradok mákszem. Hiába darálnak a tálba. Nem eszem. Aludni se vágyom. Csak nézem, ahogy ott ül a párkányon. Vár. Még kicsi a két ujjam. Keskeny a mellkasom. Még neki sem éri meg 40 �Próza és vidéke felvágni. Látom, hogy fél. Mi van, ha Apám már rég. Mi van, ha már üres. Csak nézem. Nem tudom, hogy félek-e. A levegő finoman szűri a színeket. Néz. Fürkész. Tétlenkedik. Visszajött azon a szerdán. Nagyapám már csak őt látta. Azt mondta, hogy együnk együtt. A semmibe terített asztalon kocogtak a poharak. A levesestálban úsztak a halottak. A szélére kotortam egy cérnametéltet. Anyám haja, Apám ujja. Sós volt már. Pedig nem sírtam. Tudtam, hogy hiába. Öreg lett még ő is. Azt hittem, az idő nem fog rajta. Pedig mintha őt is átgyúrták volna. Aki sokat lop, annak sem könnyebb. Nagyapámat ketten emelték át. Furcsállták, hogy mint egy lepke. Hetven kiló volt, de mintha 5 se lenne. Kékben úszó aranyhalak, kés éle a napban. Nagyapámból egy mozdulat volt. Nem álmodtam. Rám nézett, és kilépett az ablak keretén. Utána minden évben visszajött. A téllel. Nagyanyám karját húzta a feketére fagyott égre. Lila ujjakkal fúrt a mellkasokba. Vakart bőr alól kifutó sóhaj. Meredt szemek hálóba szorult álma. Mindig megnézett. Megnéztem én is. Béna, tehetetlen könyökkel a falnak ragasztva. Megszoktam. Telente kiköltöztem a hűvös ablakra. Hátha elvisz. Hátha megnézi, hogy nőtt-e az ujjam, nehezebb vagyok-e, mint egy cinke. De ő csak temetni jött. Elvenni. Fosztani. Hiába mondtam, hogy börtön, hogy ziháló nyiszmogás. Hogy vágja ki. Csak nézett. Tehetetlen és tétlen. 41 �Kutatóterület Ottlik 100 HORVÁTH KORNÉLIA A belső beszédtől az elbeszélő szövegig Ottlik Géza: Iskola a határon „A művészet nyelve – paradox módon – feltétlenül tartalmaz önreflexív struktúrákat. […] minél egyedibb művészi formanyelvvel állunk szemben, annál nagyobb helyet foglal el benne a nyelvre irányuló s a nyelvi struktúrába beépülő szerzői reflexió.”1 (Jurij Lotman) „a gondolat viszonya a szóhoz mindenekelőtt nem dolog, hanem folyamat, mozgás a gondolattól a szóig és ellenkező irányban, a szótól a gondolatig […] A gondolat a szóban nem kifejezést nyer, hanem végbemegy.”2 (Lev Vigotszkij) Az elbeszélés és a nyelvhez való viszony problémájának tematizálását Ottlik életművében, különösen az Iskola a határonban a magyar próza későmodern fordulata korszakos jeleként, sőt emblémájaként tartjuk számon. Az a narratológiai és prózapoétikai kérdésfölvetés, amelyet Ottlik az Iskola regényszövetének szerves részévé tett, egészen az ún. „szövegirodalom” megjelenéséig – noha e fogalom és az általa vonzott ellentétpár, tudniillik a világszerű és a szövegszerű elbeszélés szembeállítása mára már kevéssé tűnik tarthatónak –, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján bekövetkező „prózafordulatig”, és még azon túl is számos későbbi magyar elbeszélés arculatát megalapozta a szövegkompozíció, az autopoétikus beállítódás és a metanyelvi reflexiók tekintetében. Joggal állítható ugyanis, hogy Ottlik regényében a bevezetőt alkotó három fejezet közös címében (Az elbeszélés nehézségei) megjelölt tematikus-autoreflexív orientáció a későmodern magyar próza rendszeresen visszatérő és meghatározó problémájává vált. 42 �Ottlik 100 Kutatóterület Nyilvánvaló, hogy az ottliki regény poétikai sajátosságai nem merülnek és nem is meríthetőek ki a nyelvhasználatra, a nyelvi jel természetére, s ennek következményeként a történet megalkotásának akadályaira és lehetőségére irányuló rákérdezésben, hiszen a regény számos egyéb irodalmi, sőt irodalomelméleti kérdést igen erőteljesen artikulál. Ilyenek között említhetjük például a kép és a szöveg, illetve a képi és a verbális narratíva viszonyának kérdését, nyelv és zene világ- és identitásteremtő működésének egymással való kapcsolatát, az Ottliknál – nem utolsósorban Kosztolányi gondolkodásának és írásművészetének hatására –3 mindig jelenlévő ontológiai és egzisztenciálbölcseleti problematikát, szövegeinek összetett metaforikus és szimbolikus szervezettségét, s ezen keresztül mitológiai, bibliai, illetve általános kultúr- és irodalomtörténeti beágyazottságát, vagy éppen az Iskola kapcsán az összetett és eldönthetetlen műfajiság kérdését. Mindezek a kérdések a mára már igen gazdagnak mondható Ottlikszakirodalomban számos reflexiót, sok esetben egészen részletes kifejtést is nyertek.4 Meglátásom szerint ugyanakkor a nyelvről alkotott ottliki elgondolás az Iskola a határon tekintetében megalapozónak és megkerülhetetlennek mutatkozik, mivel itt az első részben reprezentált és reflektált nyelvhasználati módból bomlik ki nem csupán a regénykompozíció, hanem a regényt alkotó és felölelő egész elbeszélésfolyamat, vagyis az első egység nyelvi struktúrája az egész regényszövegre nézve meghatározó szerepet tölt be. A regény kezdő szövegegysége, Szegedy-Maszák Mihály kifejezésével élve, a keret 5 az első és a harmadik fejezetben Bébé és Szeredy beszélgetését mondja el, nem mellékesen Bébé elbeszélésében. A két szereplő között „lefolytatott” párbeszéd-töredékek azonban sokkal inkább a Vigotszkij által „belső beszéd”-nek nevezett megszólalásformát realizálják, mint egy formális vagy referenciálisan értelmezhető dialógust: „Feleltem is rá valamit, szuszogva. »Hm? Hm…«” (5.) „– Mondom, összeköltöztem Magdával. – Ühüm – feleltem. Most mondta éppen harmadszor.” (5.) „– Sz – mondtam dühösen. – Mb.” (6.) „– Meleg ez a sör. – He? – nézett rám Szeredy.” (16.) „– Küldött nekem egy paksamétát – mondtam. – He? – Vagyis hogy kicsoda. – Medve. – He? 43 �Kutatóterület Ottlik 100 Ez a »he« most azt jelentette, hogy mi a szösz, hát onnét is jár posta? Mármint a túlvilágról, mert Medve már nem élt.” (16.)6 (Kiemelések tőlem, H. K.) A szereplők (Bébé és Szeredy) belső beszédre orientálódó beszéd- és gondolkodásmódját már a regényi narráció (természetesen Bébétől származó) első mondata is közvetíti és hangsúlyozza: „Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő teraszán (…). Mindig nagyon halkan beszélt, de én azért mindig értettem, hogy mit mond.” (5.) (Kiem. H. K.) Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a belső beszéd-szerű közvetlen megszólalások egyetlen kivétellel (ez Szeredynek a megértésre orientálódó, ismétlődő „He?” kérdése) minden esetben Bébétől erednek. Vigotszkij a belső beszéd attribútumait a következőkben határozza meg: a belső beszéd a beszéd redukcióját jelenti oly módon, hogy „elhal a beszéd külső, hangzó oldala”7 (lásd például: „Sz”, „Mb”). A belső beszéd a némaság, a hangtalan megszólalás felé tendál, miközben egyszerre jellemzi a sajátos mondattan, a töredékesség és rövidség, illetve a predikativitás, az állítmányi erő.8 Mindez a beszédpartnerek részéről a „megértés illúziójával” jár, mivel a beszéd fáziás oldalának minimalizálódása a szó jelentésének, mi több, értelmének9 dominanciáját eredményezi. A belső beszédre grammatikai-szintaktikai aspektusból különösen jellemző a szavak összevonása, azon belül is az „aszintaktikus szóegyesítés”10 (l. pl. „nyasgem”), szemantikai vetületben pedig meghatározó, hogy a beszélő csak a legszükségesebb utalásokkal él, ezért a beszéd nemcsak rendkívül sűrített és tömör, de „kívülről”, egy „idegen” számára érthetetlen is lesz. Az elbeszélő-Bébé által „gyakorolt” narrációs nyelv éppen az említett tulajdonságokkal jellemezhető. Nagyon fontos, hogy itt nem egyfajta nyelvi kódról van szó, amelynek ismeretében bárki, aki ismeri a „rendszert”, azaz a jelölő-jelölt megfelelést, pontosan konvertálhatja az egyes állítások jelentését. Épp ellenkezőleg, Bébé magyarázatai világossá teszik, hogy egyetlen ilyen sűrített közlésnek nagyon is sokféle (akár egymással ellentétes) értelme is lehet: „Lefordíthatnám ilyenféleképpen: »Látod, marha, mit jártatod anynyit a pofádat, én itt ésszel figyelem a dolgokat már régóta, te meg a válságos pillanatban locsogni kezdesz nekem, hosszú, érzelgős történeteket adsz elő, és kiteregeted bonyolult lelki finomságaidat, holott a fene se kíváncsi rá, s közben lecsúszunk a jó fekvőszékről…« Persze ez csak a látszólagos szöveg volna. Csak olyan beszéd, amivel voltaképpen ezt akarom közölni: »Áldásom rátok. Ki vagyok én, hogy 44 �Ottlik 100 Kutatóterület pálcát törjek fölötted? Megszenvedtétek ti már a múltat s jövendőt.« Vagy inkább: »Nézd, egy kicsit összeszorult a torkom, ne haragudj, cimbora. Furcsa és megindító az emberi sors. Ó, vajha boldogok lehetnétek. Odaadnám érte a fél karomat…« Továbbá a hangsúly befejező esése azt jelezte: »Ámbár dehogy adnám. A karomat nem adnám, legfeljebb az egyik lábamat, arra nincs olyan nagy szükségem. De azt is csak igazán a legvégső esetben. Vagy mit tudom én. Ne hazudozzunk. Csináljatok egymással, amit akartok. Fütyülök rátok. Mb!«” (7.) Nem mellékes másfelől, hogy az idézett passzus (a regényben egy teljes bekezdést alkotva) az „Értette pontosan. Ezt is nehéz megmagyarázni.” mondatokkal kezdődik, mintegy manifesztálva a belső beszéd ama jellegzetességét, amit Vigotszkij a megértésben való hitként, a megértés illúziójaként említ. Ez a végletes bizalom a műben Bébének lesz a sajátja, s éppen innen nézve tesz szert jelentőségre az a tény, hogy formálisan és lényegét tekintve is ő az Iskola a határon elbeszélője (akkor is, ha néha idéz Medve kéziratából, négy alkalommal egy-egy fejezet terjedelméig is). Mi több, Az elbeszélés nehézségei című kezdő szövegegység narrátora is Bébé, vagyis a címben jelzett „nehézségek” kifejezetten rá vonatkoztathatók. Az események értelmező elbeszélésének problémája pedig, mint jól ismert, a későbbiekben is időről időre kikényszerítik reflexióit. Bébé gondjai az elbeszéléssel és ezzel szoros összefüggésben az idővel (pl. „De nem így telt velünk az idő. Rosszul mondtam el az egészet.”; „porszem rakódott porszemre…” [120., 121.])11 valójában a mimetikus, valóságábrázoló hajlamban gyökereznek (ez a regényszüzsében és a narrációban Bébét festő-mivoltában hangsúlyozza), abban, hogy Bébé a valóság és a nyelv viszonyát teszi meg fő problémájának („Ez nem a teljes valóság, sőt nem is a hű valóság. Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom.”), nem pedig a nyelv (a szó) és a gondolat viszonyát. Egyszerűen szólva Bébé nem számol azzal, hogy „valóságábrázolás” mint olyan, önmagában nem lehetséges: csak nyelvileg megkonstruált, vagyis nyelvi úton megtapasztalt és előállított valóságról beszélhetünk. Innen nézve pedig a regény tétje nem lehet más, mint az elbeszélő-Bébé „kimozdítása” e miméziselvű művészetfelfogásból, s elindítása egy nyelvileg alkotott történet megírásának irányában.12 Erre nézvést megerősítést nyújtanak Medvének a kézirathoz fűzött (nem Bébétől elbeszélt, hanem közvetlenül idézett) javaslatai, amelyek minden célelvűséget nélkülözni látszanak: „»B. B.-nek – halálom esetén átadandó – saját kezébe. Ha már ő nem él, kérem olvasatlanul elégetni.« Az első oldal tetejére, a cím fölé ez volt írva ceruzával: »Arra kérlek, olvasd el, és ha jónak látod, esetleg kijavítva –« Ezt a másfél sort kihúzta, s ugyancsak kihúzta, amit alája írt: »Kedves Bébé, azokat a részeket, amelyeket (igaznak – külön ki- 45 �Kutatóterület Ottlik 100 húzva) jónak találsz –« Amit végül nem húzott ki, az már csak a lap szélére fért el, oldalvást írva: »Csinálj vele, amit akarsz, édes öregem! Isten veled.«” (17.) E referenciálisan értelmezhetetlen instrukciók egyetlen célját abban ismerhetjük föl, hogy Medve, aki nem mellékesen professzionális író, e följegyzésével Bébét kívánja ösztönözni az elbeszélővé és szövegalkotóvá válás útján. (S valóban, az elbeszélő Bébé Medve kéziratától és annak „nem-valósághű” megállapításaitól provokálva, a „másolásként” vagy „leírásként” felfogott festői ábrázolás helyett a nyelv és gondolkodás másféle, nem közvetlenül reprezentatív viszonyát fogja kialakítani a regényi elbeszélés folyamán.) Másfelől Medve a regény és az elbeszélés kezdetén már halott, „távollevő”, s a Szeredyt és Bébét foglalkoztató megértésproblémára közvetlen személyében nem, csak a Bébére hagyományozott kézirat révén tud „választ adni”: e „válasz” pedig éppen a Bébére irányuló késztetésben, az írásra ösztönzésben ragadható meg. A „keret” három fejezete tehát Bébé jövőbeni elbeszélővé válásának belső foglalata, azt az utat sűríti magában, amelyet a továbbiakban a történet és a szöveg megalkotásával Bébé az Iskola a határon elbeszélőjeként bejár. Mindez már ott rejtőzik a kezdeti fejezeteket meghatározó belső beszédben, amelyet Vigotszkij egy új beszédforma születésének előzetes stádiumaként, mi több, az írott beszéd „gondolati fogalmazványaként”13 jellemzett. Mindezekből következik, hogy a szereplő és narrátor Bébé nyelvhez való viszonyát már a „keret” is jelzi az olvasó számára, vagyis azt, hogy e viszonyt a szavak és a megnyilatkozás referenciális értékének problémája határozza meg. Bébét ugyanakkor a nyelv láthatóan kétes értékű referenciális funkciója („minden szavam hamis és pontatlan lesz, amint kimondom” [15.]) az elbeszélés kezdetén még kevéssé rendíti meg: a nyelvvel tartott kapcsolata sokkal evidensebb, mágikus és ontologikus természetű, s a jelölő és jelölt közvetlen és szerves összetartozásának öntudatlan hipotézisén alapszik. Ez az ősi, egyszerre mitikus és gyermeki „nyelvkezelés” (s itt szándékosan nem a nyelvfelfogás vagy nyelvszemlélet kifejezést használom, mivel ezek a beszélő részéről határozott tudatosságot tételeznek fel) a Név kultuszában nyer manifeszt formát. Meglátásom szerint a keret 2. fejezetének éppen Bébé névfelfogása bemutatásában rejlik a funkciója: az itt elbeszélt izgalmas eseményeknek (Szeredytől 1944-ben ellopnak egy fontos katonai okiratot, ami miatt hadbíróság fenyegeti) a regényszüzsében minimális a folytatása (a Második rész 11. fejezete viszi tovább a történetszálat, amelynek funkciója azonban nem Szeredy sorsának alakulása, hanem az iskolában a növendékek között létesült szoros kapcsolat bemutatása) és nincs következménye,14 vagyis a fejezet funkciója nem más, mint a „történetmondás” megszakítása a Név előtérbe állítása folytán. Mint Bébé mondja az „izgalmas Teodóra” kifaggatásának leírásakor: 46 �Ottlik 100 Kutatóterület „Én rejtélyesen ültem a kályha mellett, ahogy megbeszéltük, szótlanul és álnéven bemutatva. Eddig kitűnően ment minden…” (11.) Néhány pillanattal utána azonban: „Nem értettem pontosan, hova akar kilyukadni Szeredy. Már valamilyen más darabot játszott, én meg ültem a kályha mellett, benne ragadva a szerepembe.” (12.) A két passzus szerint Bébé számára a név elválaszthatatlan annak jelöltjétől (pontosan úgy, ahogyan ezt Vigotszkij is kifejti a gyermekek névhez való viszonya kapcsán), „ráruházott” szerepéből (a rejtélyes idegenéből) azért képtelen kilépni, mert „álneve” fogva tartja. Bébé ezen beállítódása az elbeszélés folyamán rendszeresen manifesztálódik (anélkül, hogy maga az elbeszélő Bébé ezt reflektálná): az újoncok szertartásos bemutatása során, ahol a narrátor mindenkinek felsorolja a nevét; a cselekményben és a szövegtropológiában semmiféle funkcióval nem bíró Netter- és Kollerkapu megnevezésében; Eynatten neve eltorzításának visszatérő elbeszélői említésében stb. De Bébének mint szereplőnek is ez a mágikus-„vajákos” (ez a Bébé-narrátor szava), azaz gyermeki nyelv- és világlátás a legfőbb jellemzője: neve franciául ’babá’-t jelent; a gimnázium első évében azért nem tud barátokat szerezni, mert senki nem ismeri a „valódi” nevét: „(…) egymást keresztnéven szólították, a többiekkel meg szóba sem álltak, s noha engem néha kegyesen kitüntettek azzal, hogy »kedves Benedek«-nek vagy éppenséggel »Bencé«-nek neveztek, talán még tőlük húzódoztam a legjobban. Volt, aki udvariasan, »kérlek, Both«nak szólított, a szomszédom mindig csak »te«-nek – te így, te úgy –, mintha nem is tudná a nevemet; de hát én sem Bence, sem Both, sem Benedek nem voltam, hanem Bébé (…).” (42.) A keret 2. fejezetében Bébé maga jelenti ki, hogy „így (ti. Bébének) becézett mindenki, jóllehet Both Benedek a becsületes nevem, és nagy behemót ember vagyok”. (8.)15 Mindez nemcsak Bébé „gyermeki” gondolkodásmódját mutatja világosan, hanem arra is rávilágít, hogy Bébének a katonaiskola világában nem sikerült „felnőnie”, szemben Medvével. Ezért lényeges, hogy az iskolában eltöltött évek elbeszélése során bizonyos események elmondásakor Bébé és Medve narrációja elválaszthatatlanul összefonódik az ún. szabad-függő beszéd narratív – a bahtyini terminus kétféle fordításában a nem-tulajdonképpeni egyenes beszéd vagy a közvetített egyenes beszéd, Jauss szóhasználatában az átélt beszéd, Dorrit Cohn és Ricoeur szerint a narratív monológ – eljárásában. Nem véletlen, hogy ezek a részek kivétel nélkül Medve életének jelentős, mondhatni sorsfordító eseményeit beszélik el, mely történések, mint ez a harmadik fogdai tar47 �Kutatóterület Ottlik 100 tózkodás elmondásakor kiderül, nemcsak Medve „felnövésének”, hanem íróvá válásának is meghatározó motívumait képezik a regényszüzsében. A regény e részei röviden: a Trieszti öböl, Medve találkozása az anyjával, Medve szökése, Medve a fogdában és a kórházban. Az eddigiekből az is következik, hogy Bébé a „felnövekedést”, a „felnőtté válást” nem a cselekményidőben, hanem éppen az iskolai események egyes szám első személyű, a Medve kéziratát először indignálódva, később már egyetértőleg magába olvasztó elbeszélésében kezdi meg. Ez a folyamat a nyelvhez való viszony radikális megváltoztatását követeli meg az elbeszélő Bébétől: fel kell számolnia azt a „festői” látásmódot, ami szerint a valóság szereplőit az elbeszélésben hű „arcképekként” kell visszaadni, s az eseményeket úgy kellene ábrázolni, ahogy megtörténtek. Bébé kezdeti hozzáállására rendkívül jellemzőek az első fejezetben a hazugsággal kapcsolatos szavai. Állítása szerint barátaival sohasem hazudtak egymásnak, s ennek kétféle magyarázatát adja: egyfelől egy részint empirikus, részint ideológiai érvet hoz fel („az idegrendszerünk visszafojthatatlanul undorodott tőle; de ha szebben hangzik, azt is mondhatnám, hogy mégiscsak egy erkölcsi magaslatféle volt…” [7-8.]), másfelől e hozzállás megértésének egyetlen lehetőségeként a közös megélést, a közös élettapasztalatot nevezi meg, vagyis a megértés feltételét az eseményekben való részvételben látja. Bébé elbeszélésének tétje éppen e gondolkodásmód átalakítása lesz: az elbeszélés „nehézségei”, vagyis a nyelvvel folytatott birkózás során meg kell tapasztalnia, hogy az „eseményeket” nem tekinthetjük nyelv előtti tényeknek, amelyek elmondásában a nyelv engedelmes és áttetsző közvetítő eszközként működik, hanem ellenkezőleg, magukat a történéseket is csak nyelvi úton vagyunk képesek appercipiálni, azaz felfogva megérteni (a kettő nem választható el: érzékelésünk magában foglalja, sőt prekondicionálja az érzékelt tapasztalat megértését,16 elbeszélésük során pedig a nyelv által kell újraalkotnunk őket). Még egy további fordulattal is számolnunk kell azonban: Bébé nem szóbeli elbeszélést, hanem valójában „szöveget” alkot, s erre a munkára, az iskolai történések megírására éppen Medve kézirata készteti. Bébének tehát nem pusztán „nyelvi világlátását” kell átformálnia, hanem ki kell tapasztalnia és fel kell építenie maga számára az utat, amelynek során élőbeszédét és jellegzetes „belső beszédét” írott szöveggé alakíthatja. A regény elbeszélői szerkezetének szándékolt „nehézkességei”, az események ismételt elmondása, a kettős elbeszélői struktúra, a zenei kompozíciókat megidéző mikroszerkezetek stb. éppen Bébének ezt az íróvá válásért folytatott küzdelmét reprezentálják. Másfelől itt nyer különös jelentőséget az a tény, hogy Vigotszkij a belső beszédet az írott beszéd előtti stádiumnak, mondhatnánk, az irodalmi szövegalkotás előzményének tekinti: mint jeleztem, érvelése szerint a belső beszéd az írott beszéd gondolati fogalmazványának, azaz voltaképpen egy új írásforma születésének tekinthető. 48 �Ottlik 100 Kutatóterület Úgy gondolom, az első fejezetek szövege nyelvileg is reflektálja a belső beszéd és a kézirat mint írott szöveg kettősségét. (Megvallom, nehezen tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Bébé neve, mely monogramként is érthető, éppen a „belső beszéd” nyelvi jelölőjeként működik a szövegben, noha Ottlik nagy valószínűséggel nem ismerte a vigotszkiji teóriát és terminust.) Bárhogy is, Bébé gyermeknyelvi beceneve, amely egy hang megismétlődésére épül, önmagában is reprezentálja a belső beszéd jellegzetességét: a hangforma redukcióját, a rövidítést, a tömörítést és az értelem kitágítását. Az írott szöveg hangzásbeli jelölőjeként pedig éppen a kézirat kapcsán megsokszorozódó k hang működik: „Néhány hete kaptam meg, cukorspárgával összekötött kéziratköteg volt, a külsejére ceruzával ráírva: B. B.-nek…” (16-17.) E mondat a kétféle megnyilatkozásmód költői nyelvi metaforáit szembesíti egymással a két hangismétlés, a k és b váratlan befejező kontrasztjában. A hangzás ilyetén felfokozódása és jelölő szerepének reflektálása több helyen is megtapasztalható a regényben, nem utolsósorban a Trieszti öbölről szóló fejezetben, ahol ez a zeneiség egyenesen a prózai szöveg háromféle ritmuselv szerinti ritmizálódásáig jut el.17 S mint tudjuk, Ottliknak volt „elődje” e téren: az általa nagyon tisztelt és elsődleges ihletőként megnevezett Kosztolányi. S hozzátehetjük, e „hangzó” prózanyelv későbbi írókat is megihletett: elegendő itt Nádas Péter Egy családregény vége című regényére utalnom. Jegyzetek LOTMAN, Jurij: A szöveg három funkciója. In: UŐ: Kultúra és intellektus. Ford., vál., szerk. SZITÁR Katalin. Bp., Argumentum, 2002, 30. 2 VIGOTSZKIJ, Lev: A gondolkodás és a szó. In: UŐ: Gondolkodás és beszéd. Bp., Akadémiai, 1971 (Eredeti, orosz nyelvű megjelenés: 1956). 3 Irányadóak e tekintetben Ottlik szavai, aki szerint Kosztolányinál a legfontosabb az „alapérzése a létnek, a létezésnek a sűrűsége, dinamikája, hevessége, eksztázisa, a puszta világ szépsége és nagyszabású volta.” HORNYIK Miklós: Ottlik Géza. Újvidék, Forum, 1982, 250. 4 Csak jelzésértékűen lásd pl. KORDA Eszter: Ecset és toll. Bp., Fekete Sas, 2005; KIS PINTÉR Imre: Lenni, de látni is a létezést. Ottlik Géza világegyenleteiről. Jelenkor, 1982, 5/402.; ZEMPLÉNYI Ferenc: Regény a határon. Megjegyzések Ottlik Géza Iskola a határon című regényéről. ItK, 1984, 7/484.; BALASSA Péter: Ottlik és a hó. Egy motívum története. In: UŐ: Észjárások és formák. Bp., Krónika Nova, 1998, 15-27.; HORVÁTH Kornélia: Ottlik Géza: Iskola a határon. Bár, 1996/1-2, 186-204.; KULCSÁR SZABÓ Ernő: (Fel)adott hagyomány? A keresztény művelődésszerkezet örökségének néhány kérdése 1944 utáni irodalmunkban. Protestáns Szemle, 1996, 286-298.; MÁRTONFFY Marcell: Párhuzamosok találkozása. Az Iskola a határon biblikus értékeléséhez. In: UŐ: Folyamatos kezdet. Pécs, Jelenkor, 1999, 279-296.; SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Ottlik Géza. Pozsony, Kalligram, 1994, 89-94., 132-144.; MÁRTONFFY Marcell: Olvasás-példázatok. A parabolaértelmezés változatai Ottlik 1 49 �Kutatóterület Ottlik 100 Géza Iskola a határon című regényének magyarországi fogadtatástörténetében. Műhely, 2001/1, 71-86. és 2001/2, 33-44.; FŰZFA Balázs: A műfaj. In: UŐ: „…sem azé, aki fut…” Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a hagyomány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében. Bp., Argumentum, 2006, 97-104. Szegedy-Maszák abban látja e keret legfőbb különbségét a regény többi részéhez képest, hogy itt „a történetmondás kalandja végül is másodlagos az események elbeszéléséhez képest”. SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Ottlik Géza. Pozsony, Kalligram, 1994, 86. 6 Az oldalszámok az alábbi kiadás lapjait jelölik: Ottlik Géza: Iskola a határon. Bp., Magvető, 1992. 7 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 354. 8 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 363-365. 9 Vigotszkij, feltehetőleg Frege nyomán, különbséget tesz a szó értelme és jelentése között, az előbbit sokkal tágabb fogalomként határozva meg. Meglátása szerint a belső beszédet alapvetően jellemzi a szó értelmének fölénye a szó jelentése fölött, illetve az a tény, hogy itt „a szó több értelemmel terhelt, mint a külső beszédben”. VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 378-379., illetve 383. 10 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 382. 11 Lásd még: „nem tudom kifogástalan időrendbe szedni az eseményeket. Pedig szeretném.” (102.); „A múltnak abból a parányi töredékéből, amit Medve kézirata és az én emlékezetem szintén elég önkényes szeszéllyel őrzött meg, nem tudom biztonsággal kiválasztani, hogy melyik a döntően szükséges részlet, és melyik az elhagyható.” (103.) 12 E folyamat kezdete, vagyis annak felismerése, hogy a megtörtént események egymásutánjának elbeszéléssé konvertálása távolról sem magától értetődő, mechanisztikus folyamat, hanem nagyon is problematikus, illetve az a gondolat, mely szerint a „valóság” egyes eseményei közötti válogatás és sorrendjük megváltoztatása néha „valódibb valóságot” eredményez, mint a valóságnak való tökéletes megfelelésre törekvés, már megtapasztalható a Második rész 1. fejezetének Bébéféle narrációjában: „Mégis, ha nem az időrend egymásutánjában mondom el a történteket, az elbeszélés menete, amely amúgy is hajlamos önkényes értelmezések felé terelődni, kikerülhetetlenül hamis hangsúlyok, egyoldalú szempontok, esetleges, torz, részleges nézőszögek belekeverésével rendezi el az anyagot; mert valamilyen – bármilyen, megszokott és ismert – rend mindig ráerőszakolja magát a rendezetlen dolgokra; s talán éppen a lényeget sikkasztja el: a rendezetlen dolgok még ismeretlen, valódibb rendjét.” (103.) 13 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 373. 14 Mi sem mutatja ezt jobban, mint a fejezet felütésének és befejezésének meredek ellentéte: a fejezet Szeredy halálra ítélésének tárgyilagos közlésével kezdődik („Ezerkilencszáznegyvennégy nyarán Szeredyt a hadbíróság in effigie megfosztotta rangjától, és in contumaciam golyó általi halálra ítélte hűtlenségéért. Ez hazaárulást jelentett…” [157.]), ám erre a szöveg a későbbiekben vissza sem tér, hanem azt a rendkívül erős és tartós egzisztenciális-ontologikus köteléket hangsúlyozza, ami a regény főhőseit a saját önmagukra utaltságában is összefűzi („Nem ismertük a játékszabályait, csak azt tudtuk, Szeredy is, Medve is, én is, maga Jaks is, hogy egy ponton túl, mint mindnyájan, már egyedül vívja ő is nagy mérkőzését, és senki emberfia nem jöhet a segítségére. Ezért volt szívósabb és tartóabb a mi kötelékünk, mint a hegymászóké vagy a szeretőké, mert ez a tudás is eleve bele volt szőve.” 5 50 �Ottlik 100 Kutatóterület [161.]). A fejezet szerkezete ezáltal mintegy önmagában reprezentálja az Iskolának azt a folytonosan és sok szinten működő „jeladását”, mely szerint nem az egyedi történések és sorsok felől kell olvasni a regényt (és annak cselekményét), hanem egy sokkal nagyobb tét, a létezésben és saját életünkben (egzisztenciánkban) az elbeszélés és az írás által elfoglalható hely értelme és reménye felől. 15 Bébé nevének a főhős-narrátor számára ontologikus fontossága a keret 2. fejezetének – fentebb már idézett – „folytatásában”, a Második rész 11. fejezetében ismétlődik meg; a név utolsó előfordulásakor az előtte álló „nevetséges” jelző ugyanakkor mintha a narrátor-Bébének ébredő, a nyelvhez való tulajdon viszonyára vonatkozó reflexiójára utalna: „[Magda] meg volt kicsit szeppenve, hogy talán nem illett volna neki is csak úgy Bébét mondani, de azért bátran nézett vissza rám. Amellett nem tudta még a nevemet. Amellett ez volt a nevem, ez a nevetséges Bébé.” (160.) 16 Vö. Heidegger meglátásával: „A valami mint valami értelmezését lényegszerűen az előzetes, az előretekintés és az előrenyúlás alapozza meg. Az értelmezés sohasem valami előre-adottnak az előfeltevés nélküli megragadása.” HEIDEGGER, Martin: Lét és idő. Bp., Gondolat, 1989, 292. „A dolgok megjelenésekor közvetlenül és tulajdonképpen – ahogy e fogalomból következnék – sohasem az érzetek özönét, például a hangokét vagy a zajokét fogjuk fel, hanem a kürtőben hallható vihar süvítését, a hárommotoros repülőgépet és a Mercedest halljuk […] Az ajtó csapódását halljuk a házban, nem pedig akusztikai érzeteket, vagy akár csak puszta zajokat.” HEIDEGGER, Martin: A műalkotás eredete. Bp., Gondolat, 1988, 46. 17 Erről részletesen lásd: HORVÁTH Kornélia: Realitás, imagináció és elbeszélői nyelv Ottlik regényében – Még egyszer a Trieszti öbölről. Kortárs, 2010/4, 67-73. 51 �Kutatóterület BODROGI FERENC MÁTÉ Az esztétikai csúcsélmény lehetséges helye az integrál szemléletben A gentleman eszmény példája (a kontextus) Ken Wilbernek, az ún. integrál filozófia (bővebben: Wilber, 2009.) alapítójának, illetve az ún. transzperszonális pszichológia egyik atyamesterének magyarországi jelenléte kifejezettnek mondható. Különálló pszichológiai szakképzés építi tevékenységét az ő munkásságára, felsőoktatási kurzusok foglalkoznak értelmezésével, mégis: a publikált hazai Wilber-kommentárok meglepően alacsony számával szembesülhet az érdeklődő. A jelenségnek számos oka lehet: a Wilber-műveknek a tradicionális tudományos beszédrendekben mindenképpen rendhagyónak számító, szándékoltan metaforikus és figuratív nyelvhasználata, a tudományos igazolhatóság régi igényének általa is sokat elemzett öröksége, vagy éppen az az oppozíciós jelleg, mellyel a nemrég még a magyarországi bölcsészetben is virágkorukat élő posztstrukturalizmussal, dekonstrukcióval, szociálkonstruktivizmussal szembeni meglehetősen éles kritikai észrevételeinek hangot ad. Jelen írás ezt a minden lehetséges magyarázata ellenére is egyértelműen sekélyes magyar Wilber-recepciót szeretné lehetőségei szerint szinesíteni, interdiszciplináris távlatban, eszmetörténeti és esztétikaelméleti metadiskurzusok kereszteződésében. Megjelent és jól hozzáférhető magyar fordításait kutatási bázisnak tekintve ugyanis az látható, hogy azok az ún. esztétikai csúcsélményt, pontosabban a különféle művészi produktumokkal való találkozás „transzperszonális” erejű eseményszerűségét nem tárgyalják olyan mélységben, hogy ahhoz ne lehetne még néhány alapvető megjegyzést fűzni, azt az integrál szemléletben esetlegesen rendszerszinten is elhelyezni. Előrebocsátásul hangsúlyozandó, hogy ez a bizonyos „csúcsélmény” nem azonos a standard értelemben vett 52 �Kutatóterület esztétikai tapasztalattal – kettejük között ugyanakkor itt és most nem is annyira minőségi, mint inkább fokozati különbség tételezendő. Utóbbiról lásd Hans-Robert Jauss immár klasszikusnak számító dolgozatát (Jauss, 1999, 158–177.), a „felszabadult esztétikai viselkedés” élményszerűségéről pedig Arnold Gehlen tanulmányát, amely – jelen írás szempontjából igen jellemző módon – a következő kifejezésekkel írja körül tárgyát: „feloldódás a szemléletben”, „közvetlen öröm”, „vonzódás”, „elragadtatottság”, „tiszta jelenidő”, „mélyrehatóan megváltozó tudatállapot”. (Gehlen, 1995, 169–183.) Fontos leszögezni továbbá, hogy e recepciós hozzászólás leíró, nem pedig minősítő jellegű kíván lenni, mindvégig szem előtt tartva azt az alapvető tényt, hogy az általa megidézett metanyelvek eltérő diszkurzív és történeti beágyazottságú beszédrendek, tehát nem ugyanúgy beszélnek, nem ugyanazt értik, mégis: lényegében ugyanazt az alap-antropológiai effektust hozzák szóba. Wilber hermeneutikai hitvallása, hogy a jelentések megértésénél mindig érzékenyen kell figyelnünk a háttérben rejtőzködő kontextusokra. „Minél több kontextust veszünk figyelembe, annál gazdagabbak lesznek értelmezéseink.” (Wilber, 2009, 115.) Ennek szellemében az esztétikai csúcsélmény helyét keressük a Wilber-paradigmában, méghozzá egy igen fontos és hangsúlyozottan nyugat-európai antropológiai idealitáskonstrukció, az ún. gentleman eszmény példája nyomán, melyben a kora újkorban először értékelődik fel olyan módon az esztétikum világa, mely Wilber két igen kedves referenciáját összefűzve Platóntól Schellingig ível. Az illető aspektussal való számvetés azért lehet gyümölcsöző, mert néhány egyéb meglátást is provokálhat, további finomító értelmezésekre ösztönözve. Mindez pedig remény szerint alkalmat adhat olyan elméleti konzekvenciák levonására, beszédmód-aktualizációk elvégzésére is, melyek által még gazdagabbá válhat a magyarországi Wilber-értés, egyáltalán az egész integrál szemlélet. (Szellem, Erósz, Agapé) A gentleman eszmény, illetve az azt hordozó ún. csiszoltság (politeness) diskurzus adott szempontú reprezentációja előtt mindenképp indokoltnak látszik azon wilberi gondolatok felidézéséből kiindulni, melyek a téma szempontjából relevánsak. Ez első megközelítésben a „csúcsélmények optimalitásának”, a „nagy hármasság integráltságának”, a „négy negyed totalitásának”, illetve a „felszálló” és „alászálló” dinamikák mibenlétének kérdésköreit jelenti. Az integrál szemlélet a világvallások, illetve az ún. philosophia perennis transzcendencia-fogalmát „Szellemnek” nevezi. A legfontosabb kiindulópontnak itt és most az látszik, hogy a Szellem nem egy adott, 53 �Kutatóterület konkrét evolúciós/kategorizációs szinten található, hanem maga a kreatív kibontakozás egész folyamata, amely tökéletesen jelen van minden egyes fejlődési stádiumban úgy, hogy egyre elérhetőbbé, láthatóbbá, reflektáltabbá válik önmaga számára (Wilber, 2009, 28.). Ez utóbbi a „felébredés”, a „beérkezés”, a „szatori”, a „határtalanság élménye”, az „egység tudata”, ahol felszámolódik a szubjektum–objektum hagyományos lét- és ismeretelméleti alapsémája, sőt maga a nyelviség és testiség is. Ezt a humánspecifikus tapasztalatot, amikor tehát a Szellem mintegy „önnön arcába tekint”, Wilber úgy allegorizálja, hogy az olyan, „mintha egy pillanatra megnyílna a függöny, majd újból összezáródna”: (fel)emelkedettség a szellemhez, illetve (ki)emelkedettség a térből és időből; a diszkurzív ego által kireflektált, elkülönült én-érzet meghaladása, „ugrás a magasztosba”. Aki méltó akar lenni e megélt szellemi tapasztalatához, vagyis adekvát módon akarja azt feldolgozása (értelmezése) által utólagosan is birtokolni, annak ugyanakkor folyamatosan dolgoznia kell azon, hogy belakhassa a tudat egyre táguló köreit. (Wilber, 2009, 170–171.) A wilberi szemléletmódban a Szellem mindig ugyanaz marad, csak önreflexivitása evolválódik folyamatosan: a természetben szunnyad, az elmében ébredezik, a „transzperszonális” (tudatfelettes) tartományokban pedig végül önmagára ismer. A Szellemnek ez a megnyilvánulása kettős irányú mozgásban érhető tetten, a felemelkedő vagy transzcendens, illetőleg az alászálló vagy immanens dinamikákban, pontosabban ezek harmonikus kölcsönhatásában, melyről Wilber Platón és Plótinosz nyomán értekezik. A Szellem e hagyományokban folyamatosan kiáramlik, kiüresítvén önmagát a világba, mely által annak tökéletes megnyilvánulásává válik, s hasonlóképpen a világ is folyamatosan visszatér teremtő forrásához. A Szellem a neoplatonikus diskurzusokban az „Egy”, míg a világ a „Sok”. Ez a szellemi és anyagi szféra azonban nem kettős, mert folytonosan egymásba áramlanak, tökéletesen átjárván egymást – ezért mondhatjuk, hogy az illető bölcseleti alternatíva tőmetaforája a kiáradás (emanáció). Az anyagi formáktól a testetlen szellemibe áramló emanáció a „bölcsesség útja”, Erósz lendülete, az istenihez történő felemelkedés eseménye, mert a „bölcsesség látja, hogy a Sok valójában Egy”. Az istenség emanálása az anyag formáiba ezzel szemben az „együttérzés útja”, Agapé leereszkedése, a világhoz történő alászállás eseménye, mert az „együttérzés látja, hogy az Egy valójában Sok”. A végső valóság a legáltalánosabb értelemben: ezek nemkettős egysége, Erósz és Agapé násza, a már mindig is létező pillanat. (Wilber, 2009, 267– 273.) Wilber a Szép–Jó–Igaz „nagy hármasságát” abból az integrál szemléleti alapstruktúrából vezeti le, melynek értelmében bármely dologiságnak vagy jelenségnek, amellyel egyáltalán szembesülhetünk, minimum és maximum négy aspektusa van: szubjektív és interszubjektív, illetve objektív és interobjektív (vagyis külső és belső, egyéni és közösségi) oldala. Az integrál világ tehát az Én, a Mi, az Az és az Azok perspektíváiból szövődik egybe. 54 �Kutatóterület E rendszerben a Szép antik gyökerű rendszerfogalma az egyéni szubjektív, a Jó a közösségi szubjektív, az Igaz pedig az egyéni és közösségi objektív aspektusnak feleltethető meg. A hangsúly a hármasság integráltságán van, mely az egybeolvadás és az elkülönülés fázisai után jelent újabb evolúciós lépcsőfokot, mely ugyanakkor „meghaladva megőrzi” előzményeit is. Miként Erósz és Agapé harmonikus együttmozgása, úgy Szépség, Jóság és Igazság – másképp: művészet, erkölcs, tudomány; másképp: én, kultúra, természet – reflektáltan újraegyesített harmonikus együttműködése biztosítja az eszményi optimalitást e modellben. (Wilber, 2009, 138–140.) Az optimalitás csak önnön totalitásában működhet; ha nem így történik, már nem az „integrál optimalitásról” beszélünk. A Szellem e paradigmában mindig egyszerre van jelen a világ négy negyedében: minden szinten társadalmi (Azok) és kulturális (Mi) beágyazottsággal bíró testi (Az) és lelki (Én) részesedésről van ugyanis szó. Annak érdekében, hogy a Szellem teljes egészében kifejezésre jusson, elhanyagolhatatlan a kultúrában, a társadalomban, a viselkedésben és a lelki életben – tehát a négy negyed együttesében – végzett folyamatos munka. A növekedés a Szellem valódi arcával való találkozásig csak hosszú, nehéz és fáradságos folyamat eredménye lehet, önmagunk folytonos meghaladásának processzusa, úgy, hogy közben szüntelenül szem előtt tartjuk: a csúcsélmények – és azok retrospektív megőrző hermeneutikája – nem csupán arról szól, hogy felismertük „transzperszonális Énünket”, hanem arról is, hogy mindeközben azt miként „öleli körül” a kultúra, miként „testesül meg” a természetben, és miként „ágyazódik bele” a társadalmi intézményekbe. (Wilber, 2009, 335– 340.) (harmónia, társiasság, grácia) Az ún. csiszolt úriember, a polite gentleman eszménye egészen a középkorig visszanyúló hagyománytartalmak kontinuus, ám folyamatosan átszerkesztődő fejleményeként a csiszoltság kora újkori beszédrendjében képződik meg újra, részeként egy átfogó civilizációs megújulási törekvésnek, amely új gondolkodás-, viselkedés-, illetve beszédmintát formál meg és ajánl fel kortárs angolszász közegének. Gentleman eszményről tehát már a 14. században is beszélhetünk, ám az ebben a 18. századi korszakában vesz fel olyan alakot, amellyel ígéretesnek látszik összevetni Wilber tanait. A kezdet kezdetén érdemes hangsúlyozni: nem sok ideáltípusa létezik az európai kultúrkörnek, amely olyan hosszas történelmi intervallummal és hatástörténeti érvénnyel bír, mint a gentleman máig ható – tehát tradícióként valamiféleképpen minket is behálózó és hordozó – eszménye. A távlat tétje mindezek alapján tehát nem is csupán az, hogy általa az esztétikai élmény integrál- és transzperszonális érvényéről mondjunk valami eddig így még meg nem lévő érdemit, hanem hogy a Nyugat egyik elsőszámú antropológiai 55 �Kutatóterület optimalitás-konstrukcióját vessük össze Ken Wilberével. A vér szerinti nemesi leszármazás logikája mellett a gentle-kifejezéshez már a korai időkben kapcsolódnak morális dimenziók. A cím megbecsültsége fokozatosan nő, használata terjed, értelmezői kontextusa pedig a morális, illetve művelődési tartalmakat fölerősítve cizellálódik. Az igazi gentleman státusz eszerint egyre kevésbé az ősök vagy a családi vagyon terméke, sokkal inkább az egyéni érdem jutalma. A tárgyalt korszakban a születés és az életkörülmények már nem játszanak elsődleges szerepet: gentleman az, aki akként viselkedik. (Horkay, 2006, 163.) Az egyéni habitus itt már nem előjog, hanem a születés által mindenkiben eleve adott erény- és szépérzék kiteljesíthető lehetősége. Ennek látható külső, és az azokba kiáradó belső jelei a civilizáció jelei is egyben: a morál, a becsület, az ízlés, a kifinomult szépérzék, a modor, a ruházat, a lakhely, a baráti kör, a mozgás kecse, a személyiség bája, és így tovább. Az ilyen értelemben kiteljesedő, klasszikus gentleman eszmény további jellemzőit egyik legjelentősebb teoretikusa, Lord Anthony Ashley Cooper of Shaftesbury műveinek fényében elemezzük. A természet Shaftesburynél sokértelmű fogalom: az igazság kritériuma, titokzatos és ellenállhatatlan erő, kapcsolat ember és ember között, istenbizonyíték, valamint a szépség fő forrása és mércéje. (Gárdos, 2008, 20.) Ami az „isteniből” egyáltalán elérhető az ember számára, az magában a természetben van jelen a világon, a természet szépsége ugyanakkor csupán indexe annak a magasabb rendű, neoplatonikus isteni szépségnek, melynek igazsága lehengerlő, s kizárólag megélni lehet, intuitíve értelmezhető. (Cassirer, 2007, 395.) Az ún. cambridge-i neoplatonisták közvetlen szellemi örököseként a természet a Lordnál is „plastic nature”, vagyis egy dinamikus szuperorganizmus, mely legtökéletesebb termékének, az emberi kreatív természetnek végtelen kibontakoztatási lehetőségét nyújtja. Shaftesbury a természet és az ún. „második természet” fogalmát is használja. Utóbbi a jó szokások és a művészet, a kultúra világa, mely velünk született lelki tartalmaink erkölcsi és esztétikai kibontakozásának és tudatosításának terepe, az ember tevékeny-teremtő aktivitása a természeti tárgyakkal szemben. (Ludassy, 1977, 786.) A megfelelő nevelés az egyén természetes késztetéseinek teljes, harmonikus kibontakoztatását célozza, vagyis egy potenciálisan eleve meglévőt, természettől adottat tökéletesít. A szellem és a forma neoplatonikus kölcsönhatásának fényében az emberi alak a legszebb, mert abban él a szellem, de az ember alkotta tárgyak is azok, mert azokban tükröződik. A természet az önös érdekek meghaladására késztet, s kijelöli az ember helyét egy nála magasabb organizmusban, mely nélkül még csak el sem gondolható. A társiasság (sociability) eszménye Shaftesburynél alapvető: az emberi természetet döntő mértékben határozza meg a többiek felé fordulás, az egyén vonzódása a közösséghez. Egy sajátos szabadságfogalom is együtt jár mindezzel, a szellem és a szellemesség szabadsága. Mindennek záloga a jó társaság, a derék, csiszolt úriemberek közössége a korszak friss társadalmi intézményeiben, a klubokban, kávéházakban. 56 �Kutatóterület A harmónia eszménye, a humanista tradíció egyik alappilléreként, olyan lételméleti alaphelyzetet feltételez, melyben a természet minden szerkezeti eleme a megfelelő helyen van, s összehangoltan működik a többi résszel. (Horkay, 2006, 55.) A lehető legharmonikusabban elrendezett világ, az ún. univerzális harmónia tana a 18. században a cambridge-i neoplatonisták, illetve Shaftesbury nevét jelenti. A természettől adott emberi erkölcsiség célja és ideális állapota egy olyan pánharmónia, melyet a belső mérték határoz meg a megtapasztalt szépség közvetítettségében. Mindez az Igaz–Jó–Szép egységének (kalokagathia) tanát eredményezi: „Ami SZÉP, az harmonikus és arányos; ami harmonikus és arányos az IGAZ; ami szép és igaz egyszersmind, az kívánatos és JÓ.” (Shaftesburyt idézi: Ludassy, 1977, 792.) Shaftesbury egyik legalaposabb gentleman definíciója így szól: „»Divatos úriembereken« azokat az embereket értem, akikben a természettől helyes géniusz vagy a megfelelő oktatás kialakította a természetes báj és az illendőség iránti érzéket. Egyesek puszta természetük, mások a művészet és gyakorlat révén lesznek a hallás mesterei a zenében, a látásé a festészetben, a képzeleté a dísz és báj mindennapi formáiban, az ítéleté az arányok minden fajtájában, s az általános jó ízlésé a legtöbb olyan tárgyban, amelyek az éles elméjű világi emberek szórakozására vagy gyönyörűségére szolgálnak.” (Shaftesbury, 2008, 72.) A szépérzék eredendő humánspecifikus adomány, ízlés azonban nem lesz automatikusan belőle. A Lord embereszménye a polite gentleman, aki a kifinomult ízlés megszemélyesítője: „szépérzék, a tisztesség, a szeretetreméltóság és az igazságosság iránti jó ízlés jellemzi a tökéletes úriembert” (Shaftesburyt idézi: Ludassy, 1977, 793.) Ezen a ponton kap kiemelkedő szerepet a csiszoltság fogalma: a szabad szellemű, művelt társalgással eltöltött hosszú idő játssza ugyanis a döntő szerepet nála az egyén esztétikai, erkölcsi kiteljesítésében, melynek célja az igazi eszmény, a szabad, boldog és erkölcsös, ugyanakkor ízig-vérig közösségi „csiszolt úriember” kiképzése. Shaftesburyvel: „Mily soká tart, míg igaz ízlést nyerünk! Mily sok dolog tűnik megbotránkoztatónak, mennyi szinte bántó először, amit később úgy ismerünk, mint legmagasabb szépségeket! Mert nem pillanatok műve, hogy azon érzéket megszerezzük, amely által e szépségek felfedhetők. Munka s fáradozás szükséges ahhoz, és idő.” (Shaftesbury, 1977, 220.) Az ilyen irányultságú igényességre fokozott mértékben jellemző az, ami egyébként is sajátja az ízlés világának, hogy az élet minden területére hatással van az illemtől az erkölcsön, a kifejezés- és gondolkodásmódon át az életvezetés általános elvéig és stílusáig. Shaftesbury nevelésprogramja arra a tradícióra támaszkodik, melynek paideia, areté és humanitas a vezérfogalmai. A paideia olyan értelemben, mint gümnasztika és müsziké, mint test és szellem egymást feltételező, egymásra épülő kiművelésének processzusa. Ez a klasszikus értelemben vett paideia egyéni jellegű, de közösségi hátterű. A szép és jó ember egyúttal jó állampolgár is: az teljesíti legjobban közösségi feladatait, aki leginkább a maga kiművelésén fáradozik. A kiművelt polgárok egymás 57 �Kutatóterület közti beszélgetésében jutnak szóhoz és nyernek alakot a dolgok. A polisz a megtisztelő kitüntetettséget teszi lehetővé: bár a polgárok mint egyenlők az egyenlőkkel (homoioi) érintkeznek egymással, mindegyik arra törekszik, hogy kiemelkedjék (aristotein). Az areté (erény) vezérfogalma is a maga testi és szellemi megnyilvánulásaiban fontos, melynek birtoklásából a tisztesség, a dísz, az ékesség származik, amit ha az ember birtokol, az általa elért megtiszteltetés révén szépíti meg életét. A tradíciót a sztoicizmus filozófiája dúsítja föl úgy, ahogy az feltűnik Shaftesbury beszédrendjében is. Az erkölcs célja itt, hogy az ember boldogságát biztosítsa. Ehhez a természet szerinti élet a kulcs: a világban és a bennünk is működő igazsággal (logosz) kell összhangban élni, melyet a harmónia hirdet. A sztoa mindensége logosszal van átitatva, ez az átitatottság azonban egyúttal az emberi természetet is jelenti, mert az is a világból szakadt ki: ab ovo logosz. A humanitas elvének értelmében a kiművelt ember semmiféle dologban nem járatlan, műveltségében pedig példaadó, mértéktartó, tetszést keltve másokban. (Prohászka, 2004, 176–215.) Shaftesbury Platón nyomán testi és lelki (erkölcsi) gráciáról beszél. A kellem és a báj istennőinek, a Gráciáknak nemcsak a morál világában kell nála megnyilvánulniuk, hanem a külsőségekben, testi vonatkozásokban is, éppen úgy, ahogyan az az egész természetben megnyilvánul. Shaftesburynél maxima lesz, hogy akinek a természettől ez kielégítően nem adatott meg, annak a Gráciákhoz tanulással kell hasonulni, tudatosan és reflexíven, ezt a törekvést pedig az ember minden vontakozásában el kell érni, erkölcsileg csakúgy mint a viselkedés, sőt a mozgás külsőségeiben, vagyis a külső és belső grácia harmonikus egyeztetése a cél. (Sandstede, 1999, 204.) Az eszményi megvalósulás az, amely a természettől kapott gráciát egészen kiteljesíti, és nem távolodik el többé attól. Hangsúlyozandó, hogy Shaftesbury a morális dimenziót (moral grace) preferálja a külső gráciával (outward grace) szemben: az ember külsődleges bája és harmóniája is a belsőből származik, annak kisugárzásából. Az ember mintája ebben a modellben a természet lesz, annak gráciája (natural grace) a nagy példa, a viszonyítási pont: a természet szépsége a „legmagasabb rendű grácia”. (Szécsényi, 2002, 81.) Shaftesbury operatív helyzetbe hozza a kalokagathia antik elvét, és maximálisan kiterjeszti a gráciafogalmat, dinamizálva a neoplatonikus emanáció mintájára: a morállal teljes kellem mintegy sugárzik az eszményi ember lelkéből, testéből. Az indulatok féken tartása, az illedelmes fellépés, a rendezett külső ezért ugyanúgy gráciás megnyilvánulás lesz, mint a helyes életvezetési döntések, egy szép műalkotás, vagy éppen egy mozdulat kelleme. A „pángracianizmus” modelljének hívószavai a natural grace, outward grace, moral grace; ezek együttese adja az eszményt, az isteni szépség (divine beauty) visszfényét. (Pomezny, 1900, 44–47.) A harmonikus ember ideálja ez, melyben az képes utánképezni a „második természet” bájos univerzumát. 58 �Kutatóterület (korrespondanciák) A teljesen egyértelmű neoplatonikus analógiákon túl Wilber létteljessége, a „négy negyed” totalitása is megjelenik a klasszikus gentleman eszményben. A kifinomult úriember fáradságos munkával válik azzá, és életét irányító ízlése minden területen – ha úgy tetszik az „Én”, a „Mi” és az „Az” területén egyaránt – felragyog. Az idealitáskonstrukció egyik lényege éppen az, hogy kulturális (pl. művelődés, művészetek, társalkodó filozófia), társadalmi (pl. klubok, közügyek, kávéházak), testi (pl. gentleman sportok, testápolás) és lelki (pl. erény, mérték, szépérzék) értelemben egyaránt tökéletességre tör. Mindezeken túl a „nagy hármasságnak” a későbbiekben még problematizálandó vezérfogalmai is a shaftesburyánus filozófia szerves részét képezik, azonos fontossággal, mint a wilberiánus teóriában, de további lényeges egyezések is sorolhatóak még. Wilber szerint az emberi fejlődés telosza az egyre kevésbé egocentrikus tudatállapotok felé mutat. A csiszoltság nevelési eszménye ilyen értelemben teleologikus: célja az „organikus ember” kiformálása egyéni és közösségi szinten is, méghozzá – bár patriotizmus logikát is működtet – alapvetően univerzalisztikus kontextusban. A shaftesburyánus organikusság az embert minden művével együtt a Szellemmel telített univerzum szerves részének tekinti, harmonikus kifejlődését pedig célképzetként tételezi. Ebben a változatban a civilizálódó közösség fokról fokra halad az idealitás felé, és a humanizmus örökségének kozmopolitizmusában hisz, melyben az ember elsősorban a „kozmosz poliszának” polgára, és teleologizmusában perfekcionista irányultságú. Wilber szerint valódi lényegünket lelkünk legbelső magjának nevezik, azaz olyan személyes, nem-tárgyszerű lényegnek, amely pszichénk legmélyén lakozik. (Wilber, 2000, 78.) A shaftesburyánus belső forma (inward form) természetes adottság, a sztoa logoszának panteisztikus változata, mely mindenkiben eredendően ott van, és kiteljesíthető. Az üdvös ízlés mint telosz – amely Shaftesburynél még a tudományos vizsgálódásnak is előfeltétele – csak a jó társaságot alkotó finom úriemberek körében sajátítható el, ez jelenti azt a közeget, ahol a legmagasabb értékek is kibontakoztathatók. A „derűs élcelődés társalkodó filozófiája” azt jelenti, hogy a többek között ezáltal katalizálódó shaftesburyánus lelkesültségben válik leginkább fogékonnyá a lélek a Szép, a Jó és az Igaz felfogására, derűs kritikai távolságtartással, vagyis a jóindulatú humor reflektív közbejöttével. Szinte közvetlenül felel az ún. test of ridicule eme korabeli elvére az integrál szemlélet azzal a belátással, hogy az ún. „világcentrikus” vagy „érett” ego vagy egyetért a fennálló normákkal, vagy nem, ám a lényeg az, hogy képes a felülvizsgálatukra: már nem egyszerűen azonosul velük, hanem kritikai távolságot tart tőlük. (Wilber, 2009, 205.) Az ún. „Tanú-állapotban” Wilbernél többé nem csupán az elme szemléli a világot, hanem a „megfigyelő én” szemléli az elmét is és a világot is, a 59 �Kutatóterület tudat fölötti tartományok kapujaként. Az elme többé nem pusztán maga a szubjektum; lassanként objektummá válik. (Wilber, 2009, 216.) Ezen aspektus előképének módszeres és mindennapossá váló eszmetörténeti gyakorlata a nyugati kultúrkörben éppen Lord Shaftesbury nyomán kap újabb lökést a kora újkor meditációs rendjében. Az igazi humanitás Shaftesbury szerint ott érvényesül, ahol a mély emócióktól barázdált emberi lélek önmagát megismerni igyekszik, s ily módon nemesedve önnön élete építőmesterévé válik. A lényeg az önismeretben tárul fel, s gyakorlás, nevelés, önfegyelmezés (self-control) által érlelődik. Shaftesbury módszere a „nemességet” benső koordinátákhoz igazítva, az én önmagához való viszonyában véli kibonthatónak. Ez egy dialogikus viszonyt imitáló egyéni megvalósulás, mely a személyiség megkettőződésével egyfajta belső társalkodás folyamatában tesz lehetővé végigvitt önismeretet. Mindez az önreflexió, a befelé fordulás, a saját mentális állapotoknak szentelt figyelem, a képzelet reflektálása, az önművelésből fakadó nemesség, a dialektikus gondolkodás hívószavaival jellemezhető. (Hunter, 2003, 86.) Shaftesburynél e „belső társalgás” jelenti az ízlésnevelés egyik legfontosabb terepét: az ember saját ízlését is képes pallérozni, ha esztétikai érzéseit, tetszését egy efféle metapozícióból szemléli. (Szécsényi, 2002, 83.) Mindezeken túl jól érzékelhető az az agapés dinamika is, amely a kiművelt gentlemanből árad: elbűvölő személyiségéből a belső grácia mintegy emanál a test külsőségeibe, kecsessé varázsolva azt; a grácia bájos úriemberének egész környezete (baráti társasága, a hozzá kötődő intézmények, az általa belakott természet, a közösségi- és magánterek stb.) a Szellem formákba történő kiáradásának ajándékában részesül, kicsiben ismételve meg azt. Erósz felszálló dinamikájának, az „istenülés” eseményének ezzel szemben nemigen látszott mindezidáig a csiszoltság diskurzusában játszott szerepe – a következő fejezet egészében erről fog szólni, átvezetve egyben az esztétikum kérdésköréhez is. (enthuziazmus, fenség, rajongás) Egyik könyvében Wilber így emlékezik: „Ami viszont Treyát és engem is szó szerint könnyekre fakasztott, az a Notre Dame volt. Ahogy betettük a lábunkat, éreztük, hogy szent helyen járunk – a rák, a betegségek, a szegénység, az éhség és a megpróbáltatások profán világa a fényűző ajtókon kívül rekedt. A szent geometriának immár kihalt művészete mindenhol szembeszökő volt, tudatosságunkat arra csábította, hogy azonosuljon a szent kontúrokkal. […] aztán beálltunk a Musée d’Orsay előtt kígyózó sorba, hogy megnézhessük a Van Gogh-kiállítást. Schopenhauer esztétikája szerint a rossz művész másol, a jó teremt, a zseni pedig meghalad. Azon, hogy »meghalad«, azt értette, hogy »meghaladja az alany és tárgy kettősségét«. A remekművekben az a közös, hogy, mint mondta, képes az érzékeny 60 �Kutatóterület közönségét kivonni önmagából és beolvasztani a műbe, olyannyira, hogy az elkülönült én-érzet teljesen megszűnik, és a műélvezőt legalábbis egy pillanatra elvezeti a nem kettős és időtlen éber tudatosságba. Más szóval minden remekmű misztikus természetű, függetlenül tartalmától. Mielőtt láttam volna Van Gogh-ot, fogalmam sem volt arról, hogy a művészetnek ekkora hatalma van. Egyszerűen lenyűgöző volt. Elállt a lélegzetem, eltűnt én-érzetem, és mindez egy pillanat leforgása alatt.” (Wilber, 2005, 339.) Arról a kiáradásról és örömről, amiről itt szó van, számtalan helyen ír Wilber: „A külvilág, és a belső világ is, kezd isteninek tetszeni. Tehát maga a tudatosság kezd fényessé, fénnyel telivé, numninózussá válni, és úgy tűnik, mintha közvetlenül érintené, sőt eggyé válna magával az istenséggel.” (Wilber, 2005, 227.) Ennek a tapasztalatnak a kora újkorban egész kultusza volt – mégpedig a gentleman eszményben. Denis Diderot az Enciklopédia 1751-es génie-szócikkében a prózai és szenvtelen szobafilozófus ellenpárjaként beszél a fenséges igazságok iránti rajongóról, s ezzel a zseniális, lelkesült, költői filozófusképpel dicséri Shaftesburyt. (Szécsényi, 2008, 160.) A Lord szükségesnek tartja, hogy az ember rendelkezzék a fenség képességével, de nem engedheti át magát a fantázia csapongásának, értelmének korlátokat kell szabnia az ihletettség gátlástalan erőivel szemben; ez a helyes rajongás Shaftesbury új és nemes enthuziazmusa (new, noble enthusiasm). Shaftesbury a nemes rajongást, a múzsáktól való megszállottság őrületét Platón Phaidrosza nyomán a legnagyszerűbb szellemi állapotnak tartja, ami nem más, mint a lélek emelkedett állapota, önmagunk meghaladása, ihlet. (Szécsényi, 2008., 179.) Létezik olyan interpretációs ajánlat, amely a merész vállalkozásokat, a heroizmust, a „szubjektum mámoros egyesülését a dolgokkal” hozza szóba a shaftesburyánus rajongás fogalmát illetően (Pál, 1988, 67.), az igazi lelkesültség azonban mindezzel együtt a képzelet olyan emelkedettsége itt, amely kooperál a rációval, s így tesz képessé a végső igazságok megragadására. Az önmagunk fölé emelkedésként elgondolt lelkesültségnek természetes alapja van az emberi lélekben: az arányok, a harmónia ereje. (Szécsényi, 2008, 181–182.) A platonikus hagyományban a szép abban különbözik a jótól, hogy sokkal kézzelfoghatóbb: a szép az, ami a leginkább „kivilágló”, s akkor mutatkozik meg, amikor a jót keressük. A Phaidroszban található szárnyas fogatról szóló mitológiai hasonlattal élve ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy a lélek szép általi „szárnyasodása” teljessé csak akkor válhat bennünk, ha mértékletesség társul hozzá. A szépség nem pusztán „előragyogás” és nem pusztán „szimmetria”: előragyogás, mely a szimmetrián alapul. Gadamer mindezt úgy írja le, hogy ebben a hagyománytartalomban a szép matematikai természetű lényegrendjei és az égbolt rendje közt fennálló szoros összefüggés azt jelenti, hogy a kozmosz, a jólrendezettség mintaképe egyben a szépség legmagasabb példája a láthatóban. Az érzékeny közép, a mértékarányok pontossága a szép legrégibb lényegállományához tartozik; 61 �Kutatóterület a mérték, a részarányosság, a szimmetria a szépség döntő feltételei. A szépnek ugyanakkor saját fénye van, önmagáért ragyog elő: az a kitüntetett sajátossága, hogy közvetlenül vonja magára az emberi lélek vágyakozását, a létmódján alapul. (Gadamer, 2003, 528–531.) A gentleman habitus egyik kimondottan átesztétizált transzformációja Shaftesburynél a világra erősen nyitott, szociábilis, emellett jó ízléssel, biztos erkölcsiséggel rendelkező úriember, a virtuoso, aki a művészet befogadásának specialistája, az érzelmek szépségének, a cselekedetek bájának, az emberi lélek arányainak rajongója, aki kifinomult érzékkel tud rátapintani a dolgok velejére, ami a műalkotások sajátos jellegét, művészi minőségét, igazságát is adja. (Horkay, 2009, 111.) A jó ízlés, a kifinomultság, a jó modor, a jólneveltség műélvező polgárának egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szerelmes: „az egyedüliek, kik ily módon gyúlnak szerelemre és felkeresik az erdőket, folyókat s tengerpartokat, a szegény közönséges szerelmesek? […] nem áll-e ugyanez költőkre és mindazokra, kik a természetet meg utánzóját, a művészeteket tanulmányozzák? Rövidre fogva, nem ez-e a helyzet mindazokkal, akik vagy a Múzsák, vagy a Gráciák szerelmesei? […] Mert, úgy tűnik, oly dolgok ezek, melyektől nem válunk meg egykönnyen az azon urak táplálta szép regényes szenvedély kedvéért, akiket virtuosoknak neveznek. E név, ahogy én értettem, egyaránt alkalmazható a tefajta szerelmesre és a bölcselőre: lett légyen bármi is a tárgy – költészet, zene, bölcselet avagy a szépnem. Mindenkit, aki valamiféle módon szerelemre gyúlt, ugyanez az állapot jellemzett” (Shaftesbury, 1977, 215, 72.) Mint látható, Shaftesbury felfogásában – a gentleman eszmény szerves részeként és a csiszoltság nyelvén –, a műértés és a műélvezet központi helyre kerül. (Wessely, 1999/2000) Amikor pedig a tökéletes „műélvezet” megtörténik, a fenséges elragadtatás kezd működni. Shaftesburynél az ősi természet spontán, illetve a második természet formált szépségei okozzák a fenség emócióit. A fenség itt a széppel együtt határozódik meg; jelen van benne az erős felfokozottság, beteljesülése azonban a belső mérték: „Ó, dicső természet! fenségesen szép és uralkodóilag kegyes! a legszeretőbb és legszeretetreméltóbb, mindenekfölött isteni! kinek tekintete oly csábos, oly végtelen varázsú […] örömest vállalom, hogy újfajta rajongó legyek ezen a módon, mely mindeddig számomra ismeretlen volt. Mert van derék és hitelt érdemlő rajongás, ésszerű elragadtatás és révület.” (Shaftesbury, 1977, 183, 219.) Shaftesbury fenségese a lélek kitágulása és szabad szárnyalása, mely egyesíti az igaz műélvezőket, de azt is kifejezi, hogy a szépség, a kifinomult kellem és báj eszménye, valamint a klasszikus arisztosz-jelleg, az erkölcsi és szellemi méltóság és mérték intenciója találkozik abban az elemelő, majd visszahelyező dinamikában, amely elragadtatás és rend egymást nem érvénytelenítő összege a művészetelméleten kívül az életvitelben is. A „szárnyasodás” élményszerű én-kiterjesztései katartikus jellegű történések, a következő értelemben: a Saját affektusdinamika élvezete a Másik által, a mindennapoktól való eloldódás. (Jauss, 1999, 175.) 62 �Kutatóterület Az ilyesfajta emelkedettség esztétikai minősége hagyományosan a szépség és a fenség határterületére eső kategória, melyben erőteljes erkölcsi színezet érvényesül. Ez tehát a kifinomult úriember eszményében a transzcendentális, erószi lendület, ez a katartikus esemény, amikor a fenséges elragadtatás megtörténik, amikor Wilber a Notre Dame „geometriájától” könnyekre fakad, vagy eláll a lélegzete Van Gogh képei előtt. A társas lelkesültség mellett, melyet egy humorral és élcelődéssel teli, társas polilógus ajándéka nyújt a kávéházakban vagy a sportpályán, van egy még lényegibb, elemelő lelkesültség, mégpedig az esztétikai. A korszak ismerőinek egybehangzó kutatási eredménye, hogy az esztétikaiság ekkoriban még totálisan jelentkezik, a szép és jó élet egészében, s hatalma mindenre kiterjed, mert az élet minden szegmentumát az ízlésfilozófia irányítja; tulajdonképpen ekkoriban még nem is beszélhetünk „esztétikáról”, csupán visszavetített terminusként, hiszen az „esztétika” még csak most születik, valamivel később válva önálló diszciplínává. Mégis, mindezek ellenére látható, hogy az esztétikaiság esszenciáját jelentő formált szépségek, vagyis a második természet műalkotásai már itt kiemelkedő szerepet játszanak: hogy itt valóban születésről van szó. Nem csoda, hogy ekkoriban értékelődik fel az autopszia, a műalkotások saját szemmel való látásának igénye, melynek szellemében a tehetősebbek a brit szigetekről egészen Itáliáig, az antik klasszikusok szentélyéig zarándokolnak. (Radnóti, 2010, 93–150.) Az ehhez társuló hatásmechanizmusról Shaftesbury az előbbiekben idézetteken túl így ír: „[M]inden igaz szeretet és csodálat rajongás. Költők révülete, szónokok fennköltsége, zenészek elragadtatása, virtuózok végső szárnyalása – mind csupa rajongás!” (Shaftesbury, 1977, 219.) Mindezt azért is fontos tudatosítani, mert Wilber egyik kiemelt viszonyítási pontja az a Friedrich Schelling, akit Platón, Plótinosz vagy Hegel mellett a nyugati hagyományvonal egyik legjelentősebb „integrálfilozófusának” tart (Wilber, 2009, 317–324.), aki azonosságfilozófiájában síkra száll a „működő Szellem” alternatívája mellett, s akit az ún. göttingai paradigmán keresztül (erről bővebben: Békés, 1997; Debreczeni, 2009, 138.) ezer szál fűz a shaftesburyánus horizontokhoz. Nos, ez a Schelling éppen arról beszél, hogy annak a bizonyos kettős neoplatonikus mozgásnak a metszéspontjában az artisztikus szemlélet áll, a művészetfilozófiát a filozofálás csúcsának tekinti, az esztétikait pedig a legmagasabb rendű megismerési módnak tartja. Hegellel közösen alkotott programiratukban többek között ez áll: „Legvégül az eszme, mely mindeneket egyesít, a szépség eszméje, a magasabbrendű platonikus értelemben véve a szót. Meggyőződésem, hogy a minden eszmét átfogó ész legmagasabbrendű aktusa esztétikai aktus, és hogy az igazság és jóság csakis a szépségben kapcsolódik össze testvéri módon.” (Zoltai, 1985, 812.) Nem véletlen, és igen érzékletes, hogy a szakmai utóéletben e távlat a művészet-vallás elnevezést kapta. 63 �Kutatóterület (a „nagy hármasság” ügye) A Szép–Jó–Igaz hármasságának szétválasztását Wilber Kant „elsöprő hatású” trilógiájához, a három Kritikához köti. Ennek pozitív hatását abban jelöli meg, hogy többé nem próbálták e rendszerfogalmakat egybeolvasztani, és nem is tévesztették többé össze őket, ugyanakkor negativitása máig ható, hiszen e hármasság harmonikus egyensúlyát, valódi integrálását azóta sem sikerült megvalósítani. (Wilber, 2009, 140–148.) A wilberiánus filozófiában az egyes evolúciós szintek az „azonosulás”, „differenciálódás”, „integrálódás” fázisaiban épülnek egymásra, mely mintát e problémapontra vonatkoztatva az látható tehát, hogy az utolsó feladat elvégzése még várat magára a továbblépéshez. Ezt az elgondolást azonban némileg provokálja a politeness diskurzus, de a cambridge-i neoplatonisták, s nem mellékesen az egész göttingai paradigma is. Itt ugyanis a dolgok zavarbaejtő integráltságával szembesülhetünk, már Kant előtt. Wilber arra jut, hogy a romantikusok immanens természetimádata nem túl van a differenciáción, hanem megelőzi azt; míg a felvilágosodás reprezentációs tükör-paradigmája elveti a Szellemet, a romantikusok a természettel azonosítják azt. E kijelentések megítélése nem témája jelen érvvezetésnek, Wilber következő megállapításai azonban elgondolkodtatóak. Ezek szerint Plótinosz számára a természet a Szellem kifejeződése és megtestesülése, vagyis a Szellem nála meghaladja és magába foglalja a természetet. A Szellem e tradícióban meghaladva megőrzi a kultúrát is és a természetet is, ezáltal integrálva, egyesítve a kettőt. Az út itt tehát a természettől a kultúrán át a Szellemig vezet, vagyis sem el nem veti a Szellemet mint olyat, sem egyenlőségjelet nem tesz a természet és a kultúra közé. Mindez a shaftesburyánus paradigmára is igaz, mely egy hangsúlyozottan neoplatonista eszmerendszer, ahol a természet és a második természet világa is az istenülésben ér véget, hiszen még a természet „legmagasabbrendű gráciája” is a divine beauty visszfénye. A gentleman eszmény sem nem „vegytisztán” alászálló, sem nem felszálló szélsőség, hanem a kettő egyeztetése, s benne a „nagy hármasság” nem összemosódik, hanem egy egészen adekvát előképét nyújtja a kanti szétszakítás utáni egyeztetési lehetőségeknek. Ez a hagyománytörténeti ajánlat pedig platonikus gyökereitől Plótinoszon és a Shaftesburyt is magába foglaló humanista tradíció egy részén át (erről bővebben: Gadamer, 2003, 39–73.; S. Varga, 2005, 84–85.) Schellingig és Hegelig terjed, mégpedig úgy, hogy hitelesen képes produkálni azt, amiről Wilber oly sokat beszél: „Az integrált megközelítésben ahelyett, hogy azon vitatkoznánk, melyik nézőpont a leginkább helyes, vagy az egyedül reális, abból indulunk ki, hogy mind a három egyformán valóságos és érvényes, ezért belefoglaljuk a rendszerbe. […] Amikor képes vagyok mind a hármat, a művészetet, a moralitást és a tudományt is a tudatomban tartani egyszerre, ez a magasabb létállapot.” (Gánti-Wilber, 2004/2005.) A Kanti differenciáció következményei közül itt és most az ún. esztétikai 64 �Kutatóterület megkülönböztetés jelensége hangsúlyozandó. A művészetben végbemenő eredeti megértő megismerést, a műalkotás médiumával való találkozás lét- és igazságtapasztalatát, melynek a virtuosónál még a karteziánus fogalmi tudást, a tudósok igazságát is meghaladó jelentősége volt, a természettudományok kiszorították az esztétikum területéről. A művészet puszta gyönyörködtetéssé változott, s létrejött az „esztétikai megkülönböztetés”: e disztinkció révén alakult ki s jött létre első ízben maga az esztétikum fogalma és annak tulajdonképpeni birodalma, a „tiszta esztétikum”, miáltal a műalkotás elveszítette addigi helyét, és a világot, melyhez tartozott. A művészet ezáltal persze autonómiára tett szert, láthatóbbá vált, külön terei alakultak ki (művésznegyedek, kultúrcentrumok), de minél inkább virágzik a történeti fejleményben egy-egy ilyen hely, annál gondosabban elszakítják a valódi város világától, melyet a tudomány és gazdaság igazgat. E fokozatos hermetizálódásban a művészet illuzórikussá válik, az esztétikum ontológiája átadja helyét az esztétikai látszat területének; önként lemond a megismerésés igazságigényről, az életteljességről, a társadalmi és morális térfogatról, az idő és tér uralásáról, és a produkcióesztétikai, zseniális pillanatnyiságra alapozva egyfajta romantikus szigetté válik. (vö. Gadamer, 2003, 113–132.) Az utolsó tagmondat némi árnyalásra szorul. A „pillanatnyiság” érvénye, az esztétikai jellegű valódi csúcsélmény ugyanis az általános befogadáselmélet felől tekintve nem csupán az ún. „romantikus” érára vonatkozik, hanem minden korra, ugyanis ahistorikus és alap-antropológiai jellegű, már mindig is ilyen, ahogyan azt a vonatkozó Van Gogh-idézetben Wilber is vallja. Az illető perspektíva az „élmény” fogalma felől fogható jól meg. (élmény, szépség, jóság, igazság) Gadamer az „élmény” eredeti ontológiai státuszát azzal a szemléleti örökséggel igyekszik kimutatni, mely felszámolván a szubjektum–objektum régi megkülönböztetését, ún. primordiális kollektivitásról beszél, tőlünk távolságot nem tartó, nem-tárgyias létviszonyokat feltételezve. Az élmény értelmezéstörténetének eredendő kettős meghatározottságát domborítja ki, mely a valami valóságosat megtapasztaló „közvetlenséget”, illetve ennek „maradandó” jellegét jelenti. Az élmény lételméleti jelentősége a német hermeneuta számára abban mutatkozik meg, hogy a többi élménytől ugyanúgy elkülönül, mint az életfolyamat egyéb részeitől, mégsem szakad ki az életmozgás egészéből, melybe beleolvad, s állandóan tovább kíséri azt. Az élmény valami felejthetetlent és pótolhatatlant jelent, kiemelkedik az élet folytonosságából, ugyanakkor saját életünk egészére vonatkozik; benne olyan „jelentésbőség” van jelen, mely az élet értelemegészét képviseli. (Gadamer, 2003, 93–102.) Az élmény efféle, pozitívként értett felfogásának, úgy tűnik, Heidegger korai korszaka a legfontosabb hagyománytörténeti 65 �Kutatóterület előzménye, miképpen a Kant utáni élményfelfogás gadameri elmarasztalása, vagyis a negatív élményinterpretáció a harmincas évek Heideggeréé. Az élmény kétféle értelmezése Heideggernél jórészt abból ered, hogy kezdeti, saját élménykonceptusa helyett egyre inkább az autonómmá váló esztétikai birodalom történeti élményfogalmáról fog beszélni, mégis, úgy tetszik, mindvégig ugyanazt tanítja. Az igazság problémája, mondja Heidegger, az esztétika világának önállóvá válásával, az „esztétikai megkülönböztetés” eljövetelével a karteziánus szellemi térbe, a „tiszta logika” világába utalódik, a logikai ítélet pedig nyelvivé válik. Az igazság képzete azonban nála valamiféle evidenciaérzésként él a közvetlen megélés folyamatában, melyben nincsen szubjektum és objektum, sőt melynek éppen az a lényege, hogy nem tartalmaz elkülönítéseket. Ez a fajta „nem tárgyias” élményszerűség, a „világban-benne-lét” par excellence effektusa a posztkantiánus, az igazság fogalmától megfosztott, esztétikai tudatra és esztétikai (mű)tárgyra hasított élményesztétikával szemben egyfajta aleatorikus eseményként értelmeződik, és a Lökés (Stoß), illetve a Világlás (Lichtung) fogalmaival íródik körül. A művészet léte itt egyszerűen „jelenvaló-léte” által válik eseménnyé: olyan „lökésként”, melyben egy világ tárulkozik fel, mely kizökkent a „létfeledettség” hétköznapiságából. Általa a „világlás” részeivé válunk, melyben a létező önnön létében ragyog fel, kilépvén az „elrejtettségből”. Ez a ragyogás a művön maga a szép: annak a módja, ahogyan az igazság létezik. Az így értett igazság a (már mindig is) létező el-nem-rejtettsége, a művészet lényege pedig a létező igazságának működésbe lépése. Az igazság tehát előviláglás az így értett szépség lökése által, melyben a létezés újra birtokunkba kerül. (Heidegger, 1988; Fehér M., 1992) Bár tehát a posztkantiánus zseniesztétikán alapuló történeti élményfelfogást Gadamer is kritikával illeti, az atemporális, hermeneutikailag értett élmény struktúrája és az esztétikum létmódja közötti viszonyt kitünteti: „Az esztétikai élmény nemcsak egy élményfajta a többi mellett, hanem egyáltalán az élmény lényegét reprezentálja. Ahogy a műalkotás mint olyan magáért való világ, úgy az esztétikailag megélt is mint élmény eltávolít minden valóságösszefüggéstől. Egyenesen a műalkotás rendeltetésének látszik, hogy esztétikai élménnyé váljék, tehát hogy a megélőt a maga erejével egy csapásra kiragadja életének összefüggéséből, s ugyanakkor mégis visszavonatkoztassa létének egészére.” (Gadamer, 2003, 101–102.) Már az eddigiekből is látható, mennyire közel van mindez a shaftesburyánus és wilberiánus horizontokhoz. Wilber sokszor hangoztatja, hogy a Szellem transzlogikus, nem pedig antilogikus: meghaladja és magába foglalja az emberi rációt, nem pedig diszkreditálja azt. Ez a „transzállapot” a gentleman eszmény enthuziazmus-felfogását illetően is könnyedén kimutatható, hiszen a valódi rajongás ott – mint láttuk – ésszerű, a rend és a mérték racionalitása által működtetett, azt a fenség irányába transzcendálva. E ponton jelen dolgozat is bevet egy „transzpozíciót”, mégpedig az utóbbi idők egyik 66 �Kutatóterület legjelentősebb élmény-újraértése nyomán. Az érzékek episztemológiai jelentőségének rehabilitálójaként Hans Ulrich Gumbrecht célkitűzése, hogy többek között Heidegger Lét-értelmezésére alapozva leváltsa a karteziánus világképnek a posztmodern konstruktivizmusig ható „metafizikai” dichotómiáját, melyben matéria és jelentés „túlságosan élesen” különböztetik meg az utóbbi javára, s helyette „anyag” és „szellem” elválaszthatatlanságának régi-új tanát dolgozza ki. Éppen azért beszél (esztétikai) élményről (esztétikai) tapasztalat helyett, mert hagyományosan emennek jelentéstulajdonító értéke az uralkodó, míg ő fogalmi és nemfogalmi tudás, akulturális érzéki észlelés és kultúrspecifikus értelmezettség, az emberi test körül létesülő jelenlét-effektusok és a mindig kapcsolódó jelentés-effektusok ingaszerű összjátékának elképzelését vallja, egyiknek sem adva elsőbbséget, de az előbbit tüntetve ki figyelmével. A „jelenlét előállításának” gumbrechti koncepciója olyan eseményekre és folyamatokra koncentrál, melyeknél a jelen lévő „tárgyak”, észleletek behatása az emberi testre, az érzékek nem-fogalmi világára „fellép vagy fokozódik”. A (nem csupán esztétikai) élmény itt, többek között Gadamer nyomán, egy „tárgy” fizikai érzékelése és az annak való jelentéstulajdonítás közötti intervallumot jelenti, pontosabban performatív jelenlét-hatások és hermeneutikai jelentés-hatások interferenciájának eseményjellegű létesülését. A hangsúly e felfogásban – a kognitív tapasztalat és a dologszerű érzékelés újraegyesítésének programjaként – az érzékekre ható „fizikai érintés” aktusán van a térben, a jelenlét előállásán, amely „megérinti a kommunikáló testét”, jelentésadó folyamatok humánspecifikusan mindig viszont-aktivizálódó környezetében. Ezen esemény gumbrechti jellemzői nagy átfedést mutatnak az eddig leírtakkal: fizikai közelség, extrém időbeliség, az intenzitásérzés semmiből jövő pillanatai, vonzerő, igézettség, felfokozottság, szigetszerűség. Utóbbi kiváltképp fontos, mert a fentiekben szóba hozott „pillanatnyiság” elemi érvényét támasztja alá: „azt javaslom, hogy az »esztétikai autonómia« fogalmat a szigetszerűség általános szerkezeti feltételeinek azon sajátos formáira foglaljuk le, amelyek a 18–19. században alakultak ki. Ez persze magában foglalja a feltételezést, hogy az esztétikai élmény szigetszerűsége jóval a 18. század előtt is létezett és hogy a nyugati kultúrán kívül is megvan a helye.” (Gumbrecht, 2010, 85.) Az elmélet láthatóan nem tagadja a hermeneutika érvényét, de kiegészíti azt, mintegy transzhermeneutikai pozíciót alakítva ki – ez az élményfelfogás pedig felettébb hasonló Shaftesburyéhez, Schellingéhez, Heideggeréhez, Gadameréhez, és nem utolsó sorban Ken Wilberéhez. Ebben a folyamatban megtörténik az, amiről Wilber ír, hogy „[a]z igazság a legtágabb értelemben a valóságra való ráhangolódást jelenti. Vagyis azt, hogy valódi összhangban állunk az igazzal, a jóval és a széppel.” (Wilber, 2009, 121.), ami eszünkbe juttathatja Heidegger Világlás-terminusát; vagy megtörténik az, hogy „az ember fájdalmas leckék során megtanulja, melyek azok az érvényességi kritériumok, amelyek révén eldönthetjük, hogy a ráhangolódás megtörtént-e, 67 �Kutatóterület mely érvényességi kritériumok mintegy kipenderítenek önmagunkból.” (Wilber, 2009, 121.), ami eszünkbe juttathatja Heidegger Lökés-terminusát, mely mindkettő eszünkbe juttathatja a virtuosók kora újkori „végső szárnyalását”. Gadamer így szól minderről: A műalkotás megragad és felemel. A szépség, bármily váratlan legyen is a vele való találkozás, egyfajta biztosíték arra, hogy a valóság és igazság nincs elérhetetlen messzeségben, hanem találkozhatunk vele. A szépnek az az ontológiai funkciója, hogy áthidalja az ideális és a valóságos közt tátongó szakadékot. Az esztétikum nem rendelhető alá célfogalomnak. Nem tanítás, nem gyönyörködtetés. A műalkotás értelme azon alapul, hogy a műalkotás jelen van. Tehát ott áll a képződmény, s így egyszer s mindenkorra jelen van, elérhető annak, aki közeledik hozzá. Az a különösség, melyben a művészi tapasztalattal találkozunk, mintha meglökne, felborítana bennünket. Az ünnep saját ünnepélyessége révén időt ír elő, s ezzel időt állít meg és elidőzésre késztet bennünket. A művészet időtapasztalatának az a lényege, hogy megtanulunk elidőzni. Talán ez a számunkra kiszabott véges megfelelője annak, amit örökkévalóságnak neveznek. (Gadamer, 1994, 27–71.) (Kelet és Nyugat) A gentleman eszmény élő hagyomány, ugyanakkor mára meglehetősen kiüresedett: külsőségei maradtak csupán meg, a tökéletes megjelenés, a makulátlan ruházat, a célravezető fellépés kliséi. A grácia (kellem, báj) fogalmában sem reflektáljuk már a fentebb idézett mélységeket a szó drámai jelentésszűkülése miatt. Ma sokszor a sznob, arisztokrata pojácákat nevezzük gúnyosan finom úriembernek, pedig Platón Államának kilencedik könyvéből tudható, hogy az igazi arisztokratikus embernek szép és boldog lelke van; az arisztokratikus lélek részei ugyanis helyes arányban állnak egymással, a széplélek harmonikus. A széplélek az ókoriak szemében erényessége folytán szép, a neoplatonikus hagyományban pedig csak így lehet „esztétikai” életet élni, egyetlen olyan lélek sem látja ugyanis a szépséget, mely maga nem szép. Ken Wilber magyarra fordított könyvei nyomokban a legjobb értelemben vett klasszikus gentleman eszményt idézik meg öntudatlanul, vagy akár rejtett-tudatosan. Talán nem véletlen, hogy írásaiban számos ponton e távlat adekvát visszhangjaira bukkanhatni. Így ír feleségéről, Treyáról: „sugárzó légiességgel tűnt fel a bejárati ajtóban” (Wilber, 2005, 113.); még konkrétabb, egészen adekvát hagyományelemek barátjáról, Rolfról: „elbűvölő társaságát élvezni, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, amit szerettem a legkiválóbb »európai« férfiakban: kulturált, szellemes, éles eszű, minden témában olvasott, tudása lenyűgöző, lénye mégis gyengéd.” (Wilber, 2005, 321.); a 68 �Kutatóterület grácia fenségéről a megvilágosodásról beszélve: „[a]z ellentétek egységére ráébredve, a hamis hangzatok harmóniába olvadnak, a küzdő felek heves mozdulatai kecses tánccá simulnak, s az ellenfelek szerelemben olvadnak össze.” (Wilber, 2000, 49.); vagy: „[n]incs végső határ, nincs megalapozás, nincs olyan hely, ahol végső nyugalomra lelhetsz, csupán a Szellem és a végtelen báj.” (Wilber, 2009, 264.); végezetül pedig a leghatásosabb, Treya jellemzése Kenről: „nagyon tiszta az arca és gyönyörű a teste, a humorérzéke is hihetetlenül jó, valamint a könnyedség, ahogyan éli az életét.” (Wilber, 2005, 39–40.) Ha jól értjük azt, hogy grácia, hogy arisztokratikus, vagy hogy fenség, akkor az angolszász gentleman eszmény nyelvét (is) beszéljük, mely szervesen kapcsolódik a nagy „integrálfilozófusokhoz”, Platónhoz, Plótinoszhoz vagy Schellinghez, akik ugyanakkor nem mellékesen nyugati gondolkodók voltak. Wilber szerint a Schelling-kör egyik nagy hiányossága abból ered, hogy nem dolgozott ki említésre méltó „meditációs gyakorlatokat”, tehát nincs „idealista jóga, vagy bármilyen egyéb kísérleti módszer, amelynek segítségével a saját tudatunkban reprodukálhatnánk az alapítók transzperszonális meglátásait és intuícióit.” (Wilber, 2009, 326.) Úgy tetszik nem véletlen, hogy Schelling nem dolgozott ki jóga-technikát, hiszen annak nem volt tradíciója Nyugaton. A spiritualitás szintjein Európa nem fejlesztett ki „standardizált” eljárásokat. A Nyugat csúcsélményei egészen más jellegűek, mint egy tibeti vagy mint egy tokiói, ceyloni régióé. Ken Wilber – bár a partikuláris kulturális felszíniés az univerzális kulturális mélystruktúra fontos oppozícióját hangsúlyosan reflektálja (Wilber, 2005, 100–101.), és sokatmondóan így vall: „Jómagam a Nyugat terméke vagyok, az angolszász tradíció embere, észak-európai gondolkodónak tekintem magam, dél-európai életstílussal.” (Gánti-Wilber, 2004/2005) – e ponton mégis minimalizálja a kulturális megelőzöttség és összemérhetetlenség kultúrantropológiai alapbelátásait; némileg érthetően, hisz integrál elméletet alkotott. És bár a philosophia perennis univerzalitása manapság sokkal inkább látható, hiszen a filozófia keleti és nyugati beszédrendjei egyaránt kezdenek globalizálódni, a múlt századig ezek a hagyományok nemigen szólították meg egymást, mert nem is voltak jelen egymás számára. A nyugati ember én-vesztései, csúcsélményei nem a jóga útján történtek a múltban, hanem több más lehetséges mód – például a keresztény jegyesmisztika eksztatikus hagyománya – mellett elsősorban a művészetekben. Ezért mondhatja Jürgen Habermas azt, hogy bár a vallás és az artisztikum egymástól immár független társadalmi szisztémák, mégis őrzik egymás „auráját”, ahogyan a műélvezet is mindmáig őrzi „kontemplatív jellegét”. (Habermas, 1985, 563.) Történeti értelemben a már többször emlegetett Notre Dame vagy a Van Gogh-képek lehetnek a nyugati kultúrkör igazi nem-kettős bizonyítékai, nem pedig a zen-kertek vagy a lótuszülés. A bódhiszattva egy fügefa alatt emelődik el önmagától, a gentleman-virtuoso ellenben a mindenkori, releváns esztétikai találkozásban, azzal együtt, hogy utóbbinak természetesen megvan a maga „négy negyede” a keleti világokban 69 �Kutatóterület is. Wilber a transzperszonális szintekhez mondjuk a „természetmisztika” és mondjuk a „forma nélküli misztika” közé, vagy másképpen a „szubtilis szint” küszöbének környékére (Wilber, 2009, 215–257.) nem vezette be a művészi élmény, ad absurdum a katarzis „misztikáját”: az emelkedettség, meghatottság, ihletettség, feloldódás csúcsélményeit egy Bach-szonátát hallgatva, az athéni Akropoliszt szemlélve, vagy éppenséggel Plótinoszt olvasgatva; nem vezette be az esztétikai „tudatmódosulást” egy színház, egy hangverseny, egy múzeum közösségi terében, vagy éppen az otthoni karosszékben. A nyugati civilizáció – és egyre inkább a keleti is – ma a médiakonfigurációkkal való telítettség korát éli, melyben a már-már szakadatlan, manipulatív és sűrű mediális stimulusok a „test”, az érzékek folytonos izgalmi bevonódásán dolgoznak (Pfeiffer, 2005). Az igazi, előbbiekben tárgyalt „bevonódás” ezzel szemben azonban nem csupán transzhermeneutikai, hanem egyértelműen testen túli jelenség is egyben, amint azt a műalkotás transzszubjektív igazságának eseményjellegét körüljáró Heidegger az „önmagunkon-kívülkerülés” terminusával ki is fejezi. (Bazsányi, 2011, 312.) Többek között éppen erről szól Gumbrecht élmény-leírásainak azon részlete, mely szerint a műalkotások „elfoglalhatják”, „blokkolhatják” testünket, sőt: „elveszíthetjük az uralmat önmagunk felett” (Gumbrecht, 2010., 95.), de erről szól ún. megváltás-koncepciója is, melynek az „önkívület” és az „egyesülés” a kulcsfogalmai, s melynek kifejtésekor a legközelebb kerül Ken Wilberhez. (vö. Gumbrecht, 2010, 111.) Platón ezt a „külső és belső rendkívüliséget nevezte isteninek, a találkozás felfokozott, a normálistól eltérő, önkívületi pillanatát pedig istennel való elteltségnek, enthusziaszmosznak.” (Steiger, 2005, 136.) Az efféle csúcsélmények végtelenül töredezettek, esetlegesek, kevéssé irányíthatóak és előidézhetőek, talmi határátlépést jelentő életesemények – itt tényleg egy szempillantásra megnyíló allegorikus „függönyről” van csupán szó. Mégis: kiemelkedően fontosak. Ha e dolgozatnak sikerült némileg alátámasztani azt a jogosnak tűnő igényt, hogy az elmúlt évtizedeknek az euro-atlanti kultúrkörben egyik jelentékeny hatású filozófiai ajánlata, az integrál szemlélet még fókuszáltabban vessen számot az artisztikum, a művészet, az esztétikum ilyesfajta transzperszonális dimenzióival, méghozzá rendszertipológiai szinten is, és ráadásul ehhez még impulzusokat is adott, máris „transzcendálta” célját. Irodalomjegyzék Bazsányi, 2011. = Bazsányi Sándor: Az undorító és a fenséges. In: Edmund Burke esztétikája és a felvilágosodás, szerk. Horkay Hörcher Ferenc, Szilágyi Márton, Ráció, Bp., 2011. Békés, 1997. = Békés Vera: A hiányzó paradigma, Latin Betűk, Debrecen, 1997. Cassirer, 2007. = Ernst Cassirer: A felvilágosodás filozófiája, ford. Scheer 70 �Kutatóterület Katalin, Atlantisz, Bp., 2007. Debreczeni, 2009. = Debreczeni Attila: Tudós hazafiak és érzékeny emberek. Integráció és elkülönülés a XVIII. század végének magyar irodalmában, Universitas, Bp., 2009. Fehér M., 1992. = Fehér M. István: Martin Heidegger. Egy XX. századi gondolkodó életútja, Göncöl, Bp., 1992. Gadamer, 1994. = Hans Georg Gadamer: A szép aktualitása, ford. Bonyhai Gábor et al., vál. Bacsó Béla, T-Twins, Bp., 1994. Gadamer, 2003. = Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Egy fliozófiai hermeneutika vázlata, ford. Bonyhai Gábor, Osiris, Bp., 2003. Gánti-Wilber, 2004/2005. = Ken Wilbert kérdezi Gánti Bence [interjú], Lettre, 2004/Tél, ill. 2005/Tavasz. Gárdos, 2008. = Gárdos Bálint: Shaftesbury természetfogalma és annak továbbélése Burke-nél. In: Forradalom és retorika. Tanulmányok az angol romantikáról, szerk. Péter Ágnes, Gárdos Bálint, Ninewells Alapítvány – L’Harmattan, Bp., 2008. Gehlen, 1995. = Arnold Gehlen: A felszabadult-esztétikai viselkedés néhány kategóriájáról, ford. Ambrus Gergely. In: Az esztétika vége – vagy se vége se hossza? A modern esztétikai gondolkodás paradigmái, vál. Bacsó Béla, Ikon, Bp., 1995. Gumbrecht, 2010. = Hans Ulrich Gumbrecht: A jelenlét előállítása. Amit a jelentés nem közvetít, ford. Palkó Gábor, Ráció, Bp., 2010. Habermas, 1985. = Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete, vál. Rényi Ágnes, Somlai Péter, ELTE Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központja, ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ, Bp., 1985. Heidegger,1988. = Martin Heidegger: A műalkotás eredete, ford. Bacsó Béla, Európa, Bp., 1988. Horkay, 2006. = Horkay Hörcher Ferenc: A gentleman születése és hanyatlása, Helikon Universitas, Bp., 2006. Horkay, 2009. = Horkay Hörcher Ferenc: Szabad élcelődés, Budapesti Könyvszemle, 2009/3. Hunter, 2003. = Ian Hunter: Esztétika és kritikai kultúrakutatás, ford. Pásztor Péter. In: A kultúra szociológiája, szerk. Wessely Anna, Osiris – Láthatatlan Kollégium, Bp., 2003. Jauss, 1999. = Hans Robert Jauss: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, szerk. Kulcsár-Szabó Zoltán, Osiris, Bp., 1999. Ludassy, 1977. = Ludassy Mária zárótanulmánya. Shaftesbury, Anthony Ashley Cooper: A Moralisták. In: Brit moralisták a XVIII. században, vál. Márkus György, ford. Fehér Ferenc, Gondolat, Bp., 1977. Pál, 1988. = Pál József: A neoklasszicizmus poétikája, Akadémiai Kiadó, Bp., 1988. Pfeiffer, 2005. = Karl Ludwig Pfeiffer: A mediális és az imaginárius: egy kultúrantropológiai médiaelmélet dimenziói, ford. Kerekes Amália, Ráció, 71 �Kutatóterület Bp., 2005. Pomezny, 1900. = Franz Pomezny: Grazie und Grazien in der Deutschen Litteratur des 18. Jahrhunderts, Verlag von Leopold Voss, Hamburg und Leipzig, 1900. Prohászka, 2004. = Prohászka Lajos: Az európai ókor neveléstörténete, szerk. Orosz Gábor, Kossuth Egyetemi kiadó, Debrecen, 2004. Radnóti, 2010. = Radnóti Sándor: Jöjj és láss! A modern művészetfogalom keletkezése. Winckelmann és a következmények, Atlantisz, Bp., 2010. Sandstede, 1999. = Ilse-Jutta Sandstede: Die Göttinnen der Anmut in Wielands Werk. Ein Beitrag zur Rhetorik der Aufklärung, Dissertation, Oldenburg, Carl von Ossietzky Universität,1999, http://docserver.bis. unioldenburg.de/publikationen/dissertation/2001/sangoe00/pdf/ sangoe00.pdf (letöltés: 2009.02.13.) Shaftesbury, 1977. = Anthony Ashley Cooper Shaftesbury: A Moralisták. In: Brit moralisták a XVIII. században, vál. Márkus György, ford. Fehér Ferenc, Gondolat, Bp., 1977. Shaftesbury, 2008. = Anthony Ashley Cooper Shaftesbury: Sensus communis. Esszé a szellem és a jó kedély szabadságáról, ford. Harkányi András, jegyz. Szécsényi Endre, Atlantisz, Bp., 2008. Steiger, 2005. = Platón összes művei kommentárokkal: Ión, Menexenosz, jegyz. Steiger Kornél, ford. Ritoók Zsigmond, Atlantisz, Bp., 2005. S. Varga, 2005. = S. Varga Pál: A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. századi magyar irodalomtörténeti gondolkodásban, Balassi, Bp., 2005. Szécsényi, 2002. = Szécsényi Endre: Társiasság és tekintély. Esztétikai politika a 18. századi Angliában, Osiris, Bp., 2002. Szécsényi, 2008. = Szécsényi Endre: Egy derűs rajongó. In: Lord Anthony Ashley Cooper Shaftesbury: Sensus communis. Esszé a szellem és a jó kedély szabadságáról, ford. Harkányi András, jegyz. Szécsényi Endre, Atlantisz, Bp., 2008. Wessely, 1999/2000. = Wessely Anna: The Knowledge of an Early Eighteenth-Century Connoisseur: Shaftesbury and the Fine Arts, Acta Historia Artium Hung.,1999/2000. 41. Wilber, 2000. = Ken Wilber: Határok nélkül. A személyiség kiteljesítésének keleti és nyugati szemlélete, Édesvíz, Bp., 2000. Wilber, 2005. = Ken Wilber: Áldás és állhatatosság. Spiritualitás és gyógyulás. Treya Killam Wilber élete és halála, Ursus Libris, Bp., 2005. Wilber, 2009. = Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története, ford. Orzóy Ágnes, Ursus Libris, Bp., 2009. Zoltai, 1985. = A német idealizmus legrégibb rendszerprogramja, ford. jegyz. Zoltai Dénes, Magyar Filozófiai Szemle, 1985/5–6. Bodrogi Ferenc Máté: A csiszoltság Kazinczyja, Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, várható megjelenés: 2012. 72 �Találkozási pontok Tarjántól Bábelig Beszélgetés Al Ghaoui Hesnával NAGY CSILLA Al Ghaoui Hesna riporter, szerkesztő, külpolitikai újságíró, a közszolgálati televízió munkatársa. Híradásokkal, tudósításokkal az MTV Híradójában, valamint a Panorámában jelentkezik, gyakran konfliktuszónák eseményeiről tudósít. A háborús helyszíneken szerzett tapasztalatait riportkönyvben tette közzé (Háborúk földjén, 2010). Műsorvezetője volt a Nappali és az Éjjeli őrjárat című kulturális műsoroknak, szerkesztő-riportere a Bábel – Hesnával a világ című sorozatnak. Riportjaival, dokumentumfilmjeivel nemzetközi fesztiválokon szerepel. Riportfilmjeivel kétszer nyert Kamera Hungária díjat (2007, 2010). A Gázai övezetben forgatott riportja a 47. Monte Carlo-i Televíziós Fesztivál döntős alkotásai között szerepelt, a libanoni palesztin menekülttáborokról szóló anyaga harmadik helyezést ért el a CNN World Report pályázatán (2008). A gyermekhalandóságról szóló, Ugandában forgatott dokumentumfilmjével az Al-Jazeera Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (2010), A halál illata című munkájával pedig az 51. Monte Carlo-i Televíziós Fesztiválon vett részt. 2012-ben Salgótarján díszpolgárává avatták. Mit jelent számodra a díszpolgári cím? Óriási dolog és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ilyen fiatalon, 33 évesen megkaptam ezt a címet. Salgótarjánt tekintem a szülővárosomnak, ezért nagyon közelről érint a kitüntetés, hálás vagyok érte. Úgy érzem, a döntés azért született, mert Magyarországon változik a szemlélet, inspirálni szeretnék a fiatalokat azzal, hogy elismerik a munkájukat. Úgy gondolom, az én díjam azt is jelenti, hogy a régió fiatalságát szeretnék megszólítani, és éppen ezért felelősséggel is jár. Szeretnék tenni a városomért, és bízom benne, hogy lesz erre sok lehetőségem a későbbiekben. 73 �Találkozási pontok Mikor költözött a családod Salgótarjánba? Az édesapám szíriai, Magyarországra jött tanulni egy orvosi ösztöndíjjal, itt ismerkedett meg az édesanyámmal. Az egyetem utolsó évében születtem Debrecenben. Salgótarjánban kaptak állást, édesanyám pedig egyébként is egy közeli településről, Kisterenyéről származik, nagymamám Salgótarjánban élt, kézenfekvő volt, hogy ott telepedjenek le az egyetem után. Van egy húgom, Naima. Mindketten a Gagarin Általános Iskolába jártunk, ami olyan alapokat adott, amivel el tudtam indulni később. Volt egy nagyon kedves tanárnőm, Fekete Éva néni, angolt tanított és iszonyú szigorú volt, de egyúttal nagyon következetes, alapos. Megszerettem az angolt, később erre épült az egész pályám, ennek köszönhető, hogy az általános iskola után a szolnoki Varga Katalin kéttannyelvű középiskolába jártam. Gyakran kérdezik, miért nem budapesti kéttannyelvű iskolát választottam, de a főváros tizennégy évesen még nagyon nagynak tűnik ahhoz, hogy egyedül éljen az ember. Szolnok nagyon barátságos, jóval kisebb város, ami már az első látogatás alkalmával szimpatikus volt. Persze hosszas gondolkodás előzte meg ezt a döntést, vajon jó-e az, ha ilyen fiatalon elkerülök otthonról. Nem véletlen, hogy aztán olyan albérletet választottak a szüleim, ahol egy nagymamakorú néni volt a főbérlő, aki odafigyelt rám. Máig csodálom a bizalmukat, mert bár tudták, hogy kockázatos, elengedtek. Utólag kiderült, jó döntés volt. A szolnoki évek alatt, másodikos gimnazistaként elnyertem a Soros-ösztöndíjat, egy évig amerikai magániskolában tanultam. Nagy különbség volt akkor az amerikai és magyarországi oktatás között? Óriási, de még Amerikán belül is nagyon eltérő iskolák, képzési rendszerek működtek. Amikor az amerikai iskolarendszerről hallunk negatívumokat, akkor elsősorban az állami iskolák hiányosságaira gondolnak. A magániskolák, beleértve azt az intézményt is, ahová az én ösztöndíjam szólt (Oregon Episcopal School) mind a tananyag, mind a tehetséggondozás szempontjából nagyon jó alapokat adnak. Az irodalom oktatása például nem az életrajzi adatok, tények, kész elemzések memorizálásában merült ki, a hangsúlyt inkább a szöveg megismerésére, értelmezésére helyezték: otthon el kellett olvasni a regényeket, verseket, az órán pedig a saját gondolatainkat kellett megfogalmaznunk; előfordult az is, hogy egy-egy kép inspirációjára írtunk kötelező, kreatív feladatként novellát. Én elsősorban humán beállítottságú vagyok, irodalmi, nyelvi és művészeti órákat vettem fel, és a kreativitás, az önkifejezés fejlesztése szempontjából nagyon sokat adott ez az egy év. De ugyanez a szemlélet jellemezte a reáltárgyak oktatását is, a biológiaórán például nem egy meghatározott kísérlet eredményét kellett megtanulni, hanem a kísérleteket önállóan kellett elvégezni, és ez alapján következtetéséket levonni, lépésről lépésre. Összességében, önbizalmat adtak a fiataloknak, hogy merjenek gondolkodni, alkotni, önállóan belevágni dolgokba – az a hozzáállás, amit ott elsajátítottam, máig meghatározó számomra. 74 �Találkozási pontok Ekkor fordultál a művészetek felé? Nem, tulajdonképpen ebben az évben csak lehetőségem volt elmélyülni, többet foglalkozni az írással és a festészettel. Itthon is jártam rajziskolába, és édesanyám két lánytestvére is inspirált. Mindketten, Viki és Györgyi is festenek, rajzolnak, nagyon tehetségesek, bár hivatásszerűen nem ezzel foglalkoznak. Szíriában is van egy nagybátyám, aki meglehetősen ismert festő. A nagymamám pedig hetvenévesen kezdett el rajzolni: a televízióban látott egy épületekről szóló filmet, és tollal felskiccelte egy lapra. Kiderült, hogy rendkívül tehetséges. Ezt követően rendszeresen rajzolt, élete végéig, kiállítása is volt a helyi könyvtárban. A továbbtanulásnál komolyan elgondolkodtam a művészeti pályán, de láttam, hogy a tehetséges nagynénéim mennyi energiát fektettek ebbe a pályába hiába, és úgy gondoltam, Magyarországon nagyon nehéz függetlenként boldogulni. Az is megfordult a fejemben, hogy visszamegyek tanulni Amerikába, és ott szerzek diplomát: közvetlenül a Soros-ösztöndíj, a hazaérkezésem után úgy gondoltam, hogy ezt szeretném. De a következő két évben, amikor újra Szolnokon tanultam, megtapasztaltam, milyen „itthon” lenni, milyen az, amikor egy országban nem idegen vagy, nem kell megmagyarázni, ki vagy, miért és honnan jöttél. És ez az otthonosság-élmény itthon annak ellenére működik, hogy a nevem idegenszerűsége gyakran kérdéseket vet fel, és ezt az érzést nem akartam elengedni. Úgyhogy az ELTE jogi karára jelentkeztem, mivel a jogi diploma sok lehetőséget hordoz magában, sokkal többet, mint például egy nyelvszak. Végül mégis a kreatív alkotómunka mellett döntöttél: az újságírás, a tudósítás, a szerkesztés a művészetekhez hasonlóan megköveteli az egyéni látásmódot. Valóban ez a célom minden alkalommal, hogy valamilyen szempontból egyedit hozzak létre, ami eltér a megszokottól. Ez a szép a munkámban, és ez az, amitől nehéz. Annyi információ ömlik ránk, annyi inger éri az embereket, hogy nagyon nehéz kizökkenteni a nézőket, nagyon nehéz elérni, hogy a televízió ne csak a háttérben szóljon, hanem odaüljenek elé és tényleg odafigyeljenek. Ezt minden alkalommal és minden műfajban máshogy lehet elérni. Például amikor élő adásban (ilyen volt a Nappali című magazin vagy az Éjjeli őrjárat című kulturális műsor) interjút készítesz valakivel, azt kell végiggondolni, melyek azok a kérdések, amelyek érdeklik a nézőket, de amiket még nem tettek fel, amivel újat tudsz mondani, új szemszögből tudod megmutatni a problémát. A helyszíni tudósítás azért nehéz, mert az interneten percről percre követhetjük az eseményeket, a híreket, tehát a tudósítónak a puszta tényeknél többet, élményszerűbbet kell adnia. Én mindig a saját benyomásaimat, tapasztalataimat próbálom megosztani, informatív, de szubjektív híradásban. Közben persze egyfajta távolságot is kell tartanom az eseményektől, tudósítóként úgy kell élményszerűen közvetítenem, hogy ne legyek részese az eseményeknek, tárgyilagos maradjak. Ez egy keskeny mezsgye, amire nincs szabály, mindig az adott szituációnak megfelelően kell 75 �Találkozási pontok az arányokat eltalálni. De még a háborús helyzetekben, a konfliktuszónákról szóló tudósítások során, életveszélyben sem szabad a határt átlépni. A munkáid nagyon emberközeliek, gyakran nagyon „szűk fókusszal” dolgozol. Tudósítóként, nőként hogyan tudsz kapcsolatot teremteni az interjúalanyokkal? Bármilyen témáról van szó, nagyon fontos kialakítani egy bizalmi viszonyt, elérni, hogy az interjúalany őszintén beszéljen a helyzetéről. A háborús tudósítások esetében általában nagyon rövid idő áll rendelkezésre, és mindig az adott helyzetre kell megoldást találni, „módszer” nincs. A legfontosabb talán a tisztelet és az alázat az emberek, a gondjaik, az érzéseik iránt. Nagyon sokan elvesztették a bizalmukat a médiában, és azért félnek, különösen a televíziótól, mert azt látják, hogy a riporterek a legszemélyesebb problémáikat szenzációra éhesen tálalják. A legnehezebb azt megértetni az interjúalannyal, hogy neked nem ez a szándékod, hogy te segíteni szeretnél, és azt szeretnéd bemutatni, ami valóban történik. Háborús területen nagyon gyakran találkozom ezzel a félelemmel. Azt gondolnánk, egy ilyen szituációban az emberek örülnek annak, ha a sajtó felhívja a figyelmet a problémákra, és bemutatja az eseményeket, de ez nem mindig van így. Amikor az ember élete, a családtagjai és minden, amiért küzdött, veszélyben van, akkor a túlélés ösztöne, az adott pillanat túlélésének a gondolata sokkal erősebb, mint az, hogy racionálisan felmérje, mi hasznos hosszútávon. Ezt én is nagy pofonok árán tanultam meg. Például Libanonban korábban már jártam és nagyon kedvesek voltak az emberek, de amikor háborús helyzetben forgattunk, folyamatosan atrocitásoknak voltunk kitéve, meg akartak lincselni, a menekülttáborokból elzavartak. Fontos, hogy ilyenkor a tudósító (aki szintén az életét kockáztatja az operatőrrel együtt) ne legyen dühös, nagyon sok türelem kell, el kell fogadni, hogy az emberek bizalmatlanok, hogy nem örülnek annak, ha a kiszolgáltatottságukat mások is látják, és kívülállóként nem várhatom el az ésszerű magatartást azoktól, akik mindent elveszíthetnek. Ha érzik a megértést, a toleranciát, talán tovább lehet lépni. Ilyenkor könnyebb helyzetben van egy nő, talán több empátiát feltételeznek róla, talán könnyebben megnyílnak neki, bár ez sem általános. És ha mindez sikerül, akkor oda kell állni a kamera elé, és a fáradtság, a feszültség ellenére frissen és objektíven, egyéni módon kell tudósítani az eseményekről. Ilyenkor egyet hátra kell lépni, kicsit eltávolodni a napomtól, az eseményektől, amelyeknek részese voltam, kvázi kívülállóként végiggondolni, mi az a pont, ami nekem érdekes lenne, ha otthonról, Magyarországról várnám a híradást. Mennyiben igényel más hozzáállást az új sorozatod, a Bábel – Hesnával a világ? A Bábel egy teljesen más forgatás, munkafolyamat, nagyobb stábbal (az operatőrön kívül egy technikai szakember is tartozik a csapathoz), több előkészítéssel történik, mindenre több idő jut. Az első adásban például a túlélőkkel több napig együtt voltunk, és kialakult egy olyan, a háborús 76 �Találkozási pontok tudósításoknál szinte elképzelhetetlen bizalmi kapcsolat, ami alapján az alany olyan dolgokról is beszélt, amiket biztosan nem mondott volna el, ha csak fél napot töltünk együtt. A Bábelben mindent előre meg lehet és meg kell tervezni. Nagyon sok szervezés, meggyőzés kérdése az, hogy forgatni tudjunk, fontos szerepet játszik a diplomácia, erőfeszítésbe kerül elérni, hogy szóba álljanak velünk. Többnyire én szervezem ezeket a forgatásokat, a logisztika rengeteg energiát elvisz, de ezt csak így lehet megvalósítani. Itt nincs helye a spontaneitásnak, ha egy interjúalanynál valami elcsúszik, akkor, mint a dominó, minden egyéb tolódik, a többi időpont is változik, és mindent újra kell tervezni. Nagy előny viszont az, hogy van lehetőség a minket érdeklő témák felkutatására, körbejárására. Elképesztő helyekre jutunk el, és egészen elképesztő témákat tudunk ilyen módon bemutatni. A krionika, a lefagyasztási eljárás is egy érdekes téma volt. Egy ilyen szituációban több időnk van képileg is igényesnek lenni: van időnk arra, hogy bevilágítsuk, megkomponáljuk a forgatási helyszínt, hogy változatos vágóképeket készítsünk, kiélvezhetjük az alkotómunka örömeit. Az a cél, hogy képileg is nemzetközi színvonalon dolgozzunk, hogy összességében valami egyedit hozzunk létre a magyar televíziózásban. Azt látom, hogy jelenleg szinte nincs olyan műsor, amely hosszabb terjedelemben, külföldi forgatásokat implikálva történeteket mesélne el, pedig szerintem az embereket ez nagyon érdekli. Az a titka, ami a nehézsége is, hogy jó sztorikat, érdekes témákat kell találni és leszervezni. Mind a közönség, mind a televízió részéről nagyon pozitív visszajelzések érkeztek, ezért bízunk abban, hogy ősztől folytatódik a Bábel. Szeretnénk – mint ahogy az első három részben is – különleges témákat találni, és örülnék, ha egyszer könyv formájában is megjelenne az anyag. Hosszútávon milyen terveid vannak? Ez egy olyan munka, amiben bármi történhet, bármikor adódhat egy új szituáció, amely újragondolásra késztet vagy döntés elé állít. Hosszú távú tervekről ezért nehéz beszélni. De szeretném, ha a Bábel még sok évadot megélne, és dokumentumfilmekben is gondolkodom. Sok olyan témával találkoztunk, amit egész estés filmként is érdemes lenne leforgatni. Terveim vannak, de eközben úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a magánéletre, a családra megfelelő időt szánjon az ember. Ehhez kell egy társ, aki nagyon toleráns, és szerencsére én megtaláltam azt az embert, aki kitartott mellettem és támogatott a munkámban, akkor is, amikor a konfliktuszónákban dolgoztam. A párom is hasonló területen dolgozik, és a Bábelben sok területen tudunk közösen dolgozni, mert olyan dolgokban tehetséges, amelyekhez én nem értek. És ez nagyon sokat jelent mindkettőnknek. A produkcióban rengeteget segített a nagynéném, Viki is, akivel szintén nagyon hasonlóan gondolkodunk. A húgom, Naima pedig szintén veszélyes feladatot vállal a Nemzetközi Vöröskeresztnél, ezért vele is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és megérti, miért választottam ezt a pályát. A szüleim szintén támogatnak, nagyon sok lehetőséget köszönhetek 77 �Találkozási pontok nekik, nélkülük nem jutottam volna el szakmailag oda, ahol most tartok. Azt gondolom, az is példaértékű, amit a szüleim csinálnak. Az édesapám rengeteget segít másoknak a megyében, sokszor úgy, hogy nem is beszél róla senkinek, és emellett nagyon sok önkéntes munkát vállal. Ugyanez elmondható anyukámról is, aki szintén az egyik legönfeláldozóbb ember, akit valaha ismertem. A környezetünkben sokan csodálkoznak azon, hogyan lehetünk ennyire összetartó család, hiszen még mindig együtt megyünk nyaralni, nagyon sok időt töltünk együtt. Ennek szerintem az a titka, hogy figyelünk egymásra, jól érezzük magunkat együtt. Nem is klasszikus szülőgyerek viszony a miénk, hanem annál összetettebb, nehezen tudnám megfogalmazni. De abban biztos vagyok, hogy az értékrend, amely szerint élek, a szüleimnek köszönhető, ők mutattak példát, leginkább abban, hogy figyelni kell az emberekre, energiát, időt kell fordítani a családra. Persze nem mindenki születik olyan családba, amelyre igazán vágyna, de sokszor azon is múlik, hogy mi mennyit teszünk érte. Ez az alap, amire építkezni kell. 78 �Kép-tér “Ha megelevenednék színpalettaként...” Beszélgetés Szvák Annával TÓTH KINGA Márciusban nyílt meg Szvák Anna balassagyarmati képzőművész legújabb kiállítása Budapesten, a Macska Kávézó és Galériában. A tárlaton szereplő képek egyéni látásmódot tükröznek, sajátos „mesevilágot” mutatnak be. Az alkotói módszerről, nőiségről, színekről, formákról beszélgettünk. – „Rajzolni festeni sosem tanultam.” – írod. Hogyan kerültél mégis kapcsolatba a képzőművészettel? – Tíz évvel ezelőtt készültek az első rajzaim, akkor kezdtem naplót is írni. Hamar kiderült, hogy vannak olyan érzések, jelenségek, történések, amelyeket nem tudok szavakkal kifejezni, amiknek valamilyen módon felszínre kell törniük, hogy kontrollálatlanul papírra kerüljenek. Egyébként az egyes képek nagyon eltérő módon jöttek létre. Előfordul, hogy egy vázlat „egy az egyben” megjelenik a fejemben, mint egy fotó. Máskor viszont a történet, az „üzenet” van meg, és ehhez idomul aztán a forma. Nem alkotni szeretnék, nem az a célom, hogy létrehozzak valami „szépet”, hanem hogy kiadjak magamból valamit, hogy a rám ható, rajtam átszűrődő környezeti folyamatokat interpretáljam, úgy, ahogy én látom a dolgokat. Nem a valóságot szeretném „reprodukálni”. Nem az a típus vagyok, aki leül egy folyópartra, lefesti, amit lát, én, mondhatni, magamban nézelődök. – Hogyan jutottál el a mostani stílusodhoz? – Stílus… Inkább azt mondanám, kísérletező vagyok. Tény, hogy vannak visszatérő formák vagy színkombinációk, például a fekete-fehér-piros színeket gyakran használom egy kompozícióban. Ha megelevenednék színpalettaként, akkor ezekből a színekből állnék én magam is. Jellemző talán az is, hogy szeretem a „piszkos”, nem természetes, kevert színeket, és valamelyest expresszív a kifejezésmódom, belülről fakadó, ösztönös, asszociatív. Miközben rajzolok, festek, hihetetlen szabadságot érzek, nincs 79 �Kép-tér tér, idő, perspektíva, anatómia. És így, ha nincs rajtam semmilyen kényszer, minden pöttynek, vonalnak, színnek megtalálom a helyét. – A képeidet vizsgálva azonnal szembetűnik a figurativitás (absztrakcióval kombinálva), főképp állat- és emberportrékat láthatunk munkáid között. Úgy gondolom, érezhetően üzenetet hordoznak ezek az emberből állatba átsejlő portrék. Milyen szerepet szánsz nekik? – A figurális ábrázolás abban az értelemben foglalkoztat, hogy a hétköznapokban is mindenben arcot vagy valami megelevenedő formát látok. Hangulatot, életérzést, jellemet próbálok megragadni, és ennek origója számomra a tekintet és a mimika, így ezek kerülnek fókuszba. Emberek állati ösztönökkel és állatok emberi érzésekkel... – ...és a középpontban a humorral. Izgalmas, humoros, szarkasztikus világot ábrázolsz, néha egy egész történet megelevenedik… – Számomra a humor egyenlő az iróniával, a szarkazmussal. Gyakran mondják a képeimre, hogy sötétek és szomorúak. Valóban, a könnyed és vidám témákat továbbgondolom, kell valami feszültség vagy fintor, hogy teljesnek lássam a képet. Egyszer egy könnyed, vidám képet kértek tőlem, és arra gondoltam, egy mezőn virágcsokorral szaladó lány elég „vidám” lesz. Aztán, amikor elkészültem a vázlattal, és kezdett megelevenedni a kép, úgy éreztem, hogy valami hiányzik, még nem kész. Így néhány atombombát és égő tüzeket helyeztem a háttérbe. De szeretem a rejtvényszerű képeket is, ahol fel kell fejteni, meg kell találni az apróbb, rejtett mozzanatokat. – Alkotásaidból sugárzik a nőiség, a szexualitás, rendkívül vibráló, intenzív a színvilágod is. – Nagyon foglalkoztatnak a női szerepek, az, hogy hogyan változnak, alakulnak az évtizedek alatt, hogy milyen szerepek élnek párhuzamosan egy időben, egy személyiségben. Mi az a szerep- és elváráshalmaz, aminek meg kell felelni. Általában a szabadság-rabság képi szimbólumrendszerében értelmeződnek ezek a női figurák. Egyébként a társadalomkritika mint műfaj, szintén érdekel (fotóban, filmben, képzőművészetben, irodalomban egyaránt). – Több csoportos és egyéni kiállításod volt, néhány éve Oroszországban, legutóbb 2011 őszén Balassagyarmaton a Szerbtemplom Galériában voltak megtekinthetőek a munkáid. Március végétől pedig Budapesten, a Macska Kávézó és Galériában nyílt önálló kiállításod. Mostanában dolgozol-e újabb képeken, van-e újabb téma, amit szeretnél kifejteni? – Folyamatosan jönnek az ötletek. Állandó téma a nőiség, és a formákkal, színekkel való játék. Remélem, a befogadónak is egy nagy kaland a munkáimmal való találkozás. Eljutni a címtől a képig és vissza. Úgy gondolom, elég tág játékteret adok. 80 �Ami marad A vers “személyes hite” Imre Flóra: A hegyről lefelé CSŰRÖS MIKLÓS Régóta elismert, érdeme szerint méltatott költő. A Nyugat harmadik nemzedékének és az újholdas ízlésű költő-kritikusoknak a fölfedezettje – megérdemelten becsülik. Ő maga is versekkel köszönti őket, s főleg teljesítménye igazolja várakozásukat. A klasszicitás és az ókori görögrómai kultúra szeretete közel hozhat távoli nemzedékeket. A verstantól a mondattani eleganciáig, az antik mítosz újraértelmezésétől a költői formák jelentésének sugallásáig Imre Flóra mindent tud, amit ez az ízléstípus elvár. Ráadásul eredeti tehetség, formaművészete nem akrobatikus, hanem eleven emberi érzelmek, gazdag tapasztalatok fedezik. Az új kötet címadó és nyitó verse A hegyről lefelé. A lejtő szimbolikus képzete – más párhuzamokkal együtt – Arany Jánost idézi, egyéb utalások (például a sajt és dió) az őszi érettség meg a halálra készülődés Kosztolányinál is nyomatékos motívumát idézi. A lejtmenetben tett őszi séta leírása bőviben van archetipikus, de életképszerű elemeknek is. Az ismétlés emeli ki, hogy „már érett diót”, „eltett diót” szed föl, töröget és eszeget a narrátor. A tartósított gyümölcs kulináris emberi tevékenységre vall, akárcsak „a piac, szőlő és ezüstfüzérek” társadalmi és kultúratörténeti montázsa. A tájfestésben kiütközik az ősz minősítésének leheletnyi módosulása (nyár-forma, illetőleg világos hosszú ősz), és a napból épp csak érezhető „forrástalan fény” káprázata marad. A tér mediterrán típusú, mészkőporos fehér út vezet a tenger felé, de álomszerűvé teszi, metafizikus sejtelmekkel járja át a kihaltság, az embernélküliség érzete. A de Chirico nevéhez fűződő álomszerű metafizikai festészettől, szembetűnő rokonság ellenére, megkülönbözteti a vers szemléletét az árnyék hiánya, bár két betoldott kérdő mondat filozófiailag általánosított közérzetre utal: „honnan ez a halálos szomorúság”, „mi ez a tárgyatlan szorongás”. Minden költő szabadulni akar a rá aggatott sztereotípiáktól, a tipizáló besorolásoktól. Imre Flóra recepciójában dominál a klasszikus-filológus 81 �Ami marad műveltség, a „fölényes verstechnikai tudás” (kötetünk Ferencz Győzőtől származó fülszövegében is), a dallá bűvölt szonett, a költői szerepek élethű átlelkesítése. Első kötete szonettkoszorúval kezdődött, a mostani azzal végződik. Ronsard és a francia reneszánsz költői mindig közel álltak a szívéhez. A Ronsard-hatás és a szonett kultusza Petrarcához és a petrarkizmushoz vezet vissza, egy nagy újkori áramlathoz, amely a magyar irodalom történetében Balassitól Adyig ível, a szonett pedig máig a legelevenebb lírai hagyományok egyike. A Ronsard-követésben Imre Flórát már Rónay György korábbi fölfedezésén kívül a Bárdos László szerkesztette Lyra Mundi kötet is inspirálhatta (Ronsard és a francia reneszánsz költészet, Európa, l986). Másokkal együtt Nemes Nagy Ágnes, Illyés Gyula, Kálnoky László, Lothár László, Vas István, Tímár György, Somlyó György, Szabó Lőrinc is szerepel a fordítók között. Közvetve mind „hatottak” Imre Flórára, de – bár Ronsard-t éppen nem fordította -, nem tekinthetünk el Weöres Sándor Psychéjének inspirációjától sem (l972). A férfi és a női szerep választásával kapcsolatos játék, a líra és az epika összeszövése, az életrajzi és a kortörténeti regény kombinációja a költészettel – ez a példa nem hagyhatta közömbösen a pályakezdő Imre Flórát. Ronsard világképe és beszédmódja folyamatosan él és alakul Imre Flóra képzeletében és alkotásában. A mostani hasonmás veszteségeknek számol utána, hiányérzetét panaszolja. Naptári pontossággal vési agyába a dátumot, amikor magára hagyták: a szerelem vége egyszersmind a világ vége mindkettejük számára. A szerelem magasztos és fölemelő oldala: a gyönyörködés a „másik” testi és lelki szépségében, a közös élvezet elragadtatása tovatűnt emlékké válik („hol van itt már Heléna”), és helyére a pusztulás, az ásatás enyészete kerül. A Ronsard a régészetről olvas első sora egy Illyés fordításában híressé vált Ronsard-verset idéz, apokaliptikus látomás arról, „amit most itthagyok”. A régészet, az ásatás metaforikája, szókincse a régebbi kulturális előzményekre és beteljesedett pusztulásokra utal. Ezer év után tárgyak árnyékává, holt hagyatékká válik az egykori élet nyoma. A leletek megmaradnak, de a párkapcsolat, a szerelem, a „petrarchi regény” emléke is elmúlt. Máskor – a kötetben – Ronsard a haldoklásra gondol, vagy adatszerű aprólékossággal rekonstruálja a szakítást. „A szerelem halott.” Meghatározott egyszeri kapcsolaton túl ez a szakítás végtelen és egyetemes, még a művészi újjáteremtést is illúziónak minősíti. Feltűnik a tizenegyedik sorban a kaurikagyló hasonlata. Az Indiai-óceánban élő tengeri csigára és ennek fizetőeszközül szolgáló mészvázára utal. Az idegen szó jelentésének megfejtéséhez, mi tagadás, szótár kellett. Az egzotikus utalás révén a költő frappánsan fejezi ki a halott szerelem kiüresedését, távolivá, idegenné válását. A polifonikus érzékelés- és gondolkodásmód megnyilatkozásaként hatnak Imre Flóra utalásai különböző művészeti ágakra. A Ronsard áthangol a szimbolista (és a barokk, vagy még régebbi) szinesztézia elvét és élményét éleszti föl. A költő alteregó operahőssel, Verdi Fülöp királyával 82 �Ami marad kerül kapcsolatba. Megjelenik az operaária szövege („sohasem szeretett”, „majd alszom én” stb.), műfajok és korszakok, a szó és a zene egyesül az intertextualitás bűvöletében. De van építészeti eleme is a kompozíciónak, jelentőségét idegen szó emeli ki, a „kváderkő”. A színpadkép része, egyszersmind a szonett egyik meghatározó motívuma: „szorítja a mellkast / a vállra súlyosul az egész épület,” és a gránit meg a gravitáció szó eleji összecsengése végleg rögzíti a vers architektonikus és poétikai egyensúlyát. Ezekre a versekre rámondható, hogy Imre Flóra magas színvonalon, a tőle megszokott magabiztossággal és nyugodt öntudattal deklamálja szólamát, teljesíti, amit várnak tőle. De többet tud, mint egy virtuóz előadóművész. Hangja néha olyan mélységekből tör elő, amelyeknek már nincs közük a megtanulható rutinhoz. 14 sorból áll például a Monológ is, de a dalszerű, az „énekelt” szonettől merőben eltér. A soronkénti szótagszám aritmiásan ingadozik, a szabályos versritmust kerüli, mondattana a tényközlő prózáé. Leginkább a nem tagadószó és a vele kapcsolatos negatív felsorolás ad némi kopár lüktetést a szövegnek. A máskor bevált eszközök nélkül ér el megrendítő hatást, póztalanul érzékelteti egy közelálló személy elveszítésének súlyát, a haldoklás és a halál döbbenetét. Egy sejtelmes szóhasználat, meglepő homonímia elég, hogy a fiziológiai megfigyelések monotóniáját áttörje a tudatba villanó transzcendens kapcsolat lehetősége: „Azóta nem vár senki ideát.” Majdnem közvetlenül ez után a vers után olvasható a kötetben a 2000. A kettő kapcsolata a ciklusalkotás logikájába nyújt tanulságos bepillantást. Az öregek, a távozók nevében beszél, akik a 20. századdal együtt egész világukat, tárgyaikat és mentalitásukat a folytatás reménye nélkül búcsúztatják. Egész valójuk ellentétes az új századelő „világméretű tüzijátékával”. Úgy kopnak ki a világból, „mint a porcelán teáskészlet, / a családi réz gyertyatartók”. A kopottságra, az elévülésre utaló hasonlatok és jelzők egy nemzedéki életforma, erkölcs és etikett halálra ítéltségét fejezik ki könyörtelenül: „Előbb utóbb elesünk úgyis, / kicsorbulunk, ahogy a csészék, / s az örökösök a szemétre dobnak.” A feltoluló önsajnálatot etikailag a részvét, poétikailag a túlzás effektusa igazolja. A személyes veszteség átélése és a kollektív (korosztályi?) haláltudat belátása, általánosítása szétzúzza az addigi értékek bizonyosságát. A haldoklás és a halál árnyéka eltünteti a szépséget és ifjúságot (Az arcéled), a pusztulás és a felbomlás szakszerűen tárgyilagos ábrázolása enyészetre ítéli a szerelem látományát. Megnövekszik a kötetben az ószövetségi prófétákra, az apokaliptikus tradícióra való hivatkozások súlya és aránya. Archaikus parafrázisok tűnnek föl (Ezékiel, Izajás 42:3). A Nádas tavon végsőkig tömöríti Vajda János kétségbeesett szkepszisét, s az eredetihez képest leginkább azzal teszi kétségbeejtően elvonttá a képet, hogy lemond az időtlen ringás andalító hangulatának érzékeltetéséről. A ragyogó nap, a csillogó tótükör, a berekben alvó vad, az ér és a föld csókja nélkül a kozmikus panoráma 83 �Ami marad „megszokott vidékké” csupaszodik. Átalakult, átszíneződött Imre Flóra költői kedélye. A találkozás az öregedés tapasztalatával nem elsősorban életrajzi, hanem költői, emberi fölismerés. Mint minden új „téma”, mesterségbeli föladat, műhelymunkára késztet, összecsiszolódásra buzdít. Új körülményekhez kell alkalmazkodni, nem sejtett törvényeket belátni. Elégiává higgadó összefoglalásai ennek a lírai életbölcseletnek a Lassan megöregszik című szonett, a versformára és személyes háttérre címében célzó Anakreón, Vas István, valamint az utolsó ciklust alkotó, a mesterszonettben valódi csúcspontra érő Platonizmus című kompozíció. Befejezésül a személyes ízlés szeszélyére hagyatkozva néhány „kedvencemhez” fűzök észrevételeket, olyan verseket említek, amelyek különösen megérintettek. A szegény vén bolondban a mesterség és a vérre menő teljesítmény korrelációja úgy sűrűsödik a versjelentés magjává, ahogy a Toldiban a viharvert hős és az öreg Arany diadalmasan lábra kap: „ezek a petyhüdt izmok / felidézik a volt magabiztos erőt”. A rutin is kell, de valami más is, és ez a más nemcsak fizikai erő. Az öregedés tüneteit szólamszerű panasszá fokozza le a magyar erotikus líra legjavához tartozó Alkalmi vers. Hasonlóképpen feleselő, öncáfoló szonett (a 2000 után olvasandó) a tanári munka szépségét, értelmét tanúsító Osztályterem. (Ajánlása Doba László kollégának szól). ó ezek a fiatal arcok elvakart pattanásaikkal hirtelennőtt s kicsit meghajlott fiúk a hátsó padsorokban érett testű szépszemű lányok először inkább csodálkozva mint aki sebességet váltott vetik maguk feladatokba egy vékony ujjú kéz magasba emelkedik félig lehunyt szem miközben megbicsakló hangja esetleg lehetne másképpen mint karácsonyi gyertyagyújtás egy még szellemesebb megoldás Ez nem a hanyatló életerő panaszlása, hanem hittevés az érlelődő fiatalság, az értelmesebb jövő lehetősége mellett. Így őrzi meg a költő – Lator László szép kifejezésével élve – a vers „személyes hitét”. (Tipp Cult Kft., Budapest, 2009) 84 �Ami marad Kánon/ellenpont Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok VINCZE DÁNIEL A kánon kifejezés eltérő jelentéssel bír az egyes tudományágakban, ám ennek ellenére nem lehet kétséges, hogy mire utal Csapody Tamás művének egyik gyakran használt kifejezése, mikor az általa sokat említett Radnótikánonhoz képest kívánja újraértelmezni a tragikus sorsú költő életének utolsó szakaszát. 1943-44 során több ezer munkaszolgálatos érkezett Magyarország területéről a Jugoszlávia keleti részén fekvő Borba, hogy az ottani bányákban a német hadiipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagok kitermelésében részt vegyenek. A túlnyomó részben zsidó, illetve más, a katonai szolgálatot megtagadó kisebb egyházak tagjait (Jehova Tanúi, szombatisták, nazarénusok) maguk között tudó csoportok 1944 őszén hagyták el kényszerűen kijelölt munkahelyüket, Németország felé véve az irányt. Ennek, a nagyobbik hányadában gyalogszerrel megtett, „dunántúli menetként” elhíresült útnak legismertebb momentuma Radnóti Miklós és társai abdai kivégzése volt. Bár a könyv átfogó jellegű címe változatos tartalomra enged következtetni, a különféle fejeztek sokszínű forgatagában hol csak halványan megbújó, ám többnyire domináns elemként a magyar irodalom egyik kimagasló képviselőjével kapcsolatos izgalmas nyomozás foglal helyet. A bori munkaszolgálatosok története azonban – mint azt egy Abdánál kivégzett személy hozzátartója sérelmezte is egykoron – nem egyenlő Radnóti históriájával. A munka a költő több, sokáig kevéssé ismert sorstársáról is szól, akik között nagy számban jelennek meg a Rákosi- majd Kádár-korszak értelmiségének, tudományos-kulturális életének meghatározó alakjai is. A szerző azt az irigylésre méltó feladatot valósította meg, hogy két, egyenként is hatalmas szakirodalommal bíró területen mutasson fel új eredményeket, szálljon szembe mind több évtized kutatási eredményeivel, mind pedig önmaga korábbi állításaival. Mindezt viszont nem egy eleve kényszerpályán mozgó, mindenáron új teória vagy nézőpont kialakítására 85 �Ami marad koncentráló törekvés eredményének, hanem sokkal inkább az általa alkalmazott, módszertani szempontból is tanulságos eljárások kötelező erejű fejleményének tekinthetjük. Az egyébként jogász, szociológus végzettségű Csapody Tamás munkájával a forráselemzésnek, forrásgyűjtésnek valamint tárgyi bizonyítékok, helyszínek vizsgálatának olyan széles és választékos, mindenre kiterjedő tárházát vonultatja fel, amely iskolául szolgálhat a 20. századi magyar múltat kutatók számára. Tette ezt anélkül, hogy könyve magán hordozná azt a gyakori, tudományos munkáknál szinte már megszokottnak mondható jellemzőt, ami sokszor száraz, vontatott hangvételével célközönségét a szűk szakmai körökre korlátozná le. Ehelyett inkább furfangos módon arra készteti olvasóit, hogy együtt gondolkodjanak vele, hogy ne fölösleges bizonyítások adattengerének érezzék az érveléseket és okfejtéseket, hanem adott esetben szemükkel pár sort előre ugorva, türelmetlenül keressék a bennük felbukkanó kérdésekre adott választ. A szerző ugyanis nem megcáfolhatatlan tényként beállított állításokat nyilatkoztat ki, ahol az indoklást legfeljebb hosszas, a lábjegyzetekben elrejtett „vesd össze” kezdetű felsorolások jelentik, hanem az általa minden bizonnyal jól ismert bírósági gyakorlathoz hasonlóan próbálja az érveket és bizonyítékokat a lehető legsokoldalúbban elemezni. A bori menet lépteit talán már 1944 őszén elmosta az eső, ám Csapody nem pusztán a Ranke által meghatározott úton járva próbálja a múltat úgy felderíteni, „ahogy az valóban történt”. Ő ugyanis nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a még fellehető helyszínek, tereptárgyak beazonosításával, mai szerepük meghatározásával, a túlélőkkel, vagy azok hozzátartozóival – éljenek azok a világ bármely pontján – készült interjúk segítségével a feketefehérben elképzelt múltat új színekkel gazdagítva, átformálja jelenkorunk egyes szegmenseihez fűződő viszonyunkat. Forrásai feltárása közben rámutat az egyéni és a kollektív emberi emlékezetet befolyásoló tényezők (figyelmen kívül nem hagyható) hatására is: a szemtanúk idővel változó tartalmú elbeszélései mögött meghúzódó okokra. Élénk, az emberi képzeletet magával ragadó stílusához a könyv végén fellelhető fényképmellékletek már alig tudnak hozzátenni, Marányi Ede volt bori táborparancsnok szúrós, az eltelt idő távlatából is magával ragadó, a lap bezártságából kitörni akaró tekintete kivételével. Csapody egyedi stílusa már többeknek ismerős lehet, hiszen könyve jelentős részben korábban megjelent írásain, tanulmányain alapul. Az így kapott összeállítás viszont azzal a hátrányos kísérőjelenséggel jár együtt, hogy a változatos tartalmú és hangvételű fejeztek több helyen megtörik a mű lendületét. Így pl. a lebilincselő, az egykori NSZK-ban bujkáló Marányi Ede utáni nyomozást követően helyenként a legnagyobb izgalmat csak a dunántúli menet pontos nyomvonalának néhol már túlságosan is részletekbe menő topográfiai meghatározása körüli viták jelentik. Ha az írás tempója változik is, a szerző objektivitásának mértéke szinte 86 �Ami marad állandónak mondható a több mint félezer oldalt kitevő munka folyamán. Csapody ritkán látott tárgyilagossággal számol be a számos zsidót, és más, kisebb egyházak tagjait maguk között tudó bori munkaszolgálatosok ellen elkövetett cselekményekről, soraiban szinte a legritkább alkalommal sem tudunk elfogultságra, előítéletre lelni. Egyrészről feltárja számos, ma is megdöbbenést keltő brutális esemény hátterét, egyúttal hasonlóan kritikus szemmel szedi ízekre a korabeli hamis tanúkat, téves információkat is egyúttal. Elég csak a szakirodalomban egészen napjainkig soha mélyebben nem kutatott, de ugyanakkor meg sem kérdőjelezett, állítólag 1200 emberéletet követelő bonyhádi tömegkivégzés megcáfolására utalni. Emellett olyan, nagy érdeklődésre számot tartó témák is boncasztalra kerülnek, mint az ún. második bori notesz, vagy Radnóti viharkabátjának kérdése. Mint említettük, a mű több, nagy tematikus egységre bontható, amelyek időrendileg a bori táborban történő eseményekről, a dunántúli menetről, az abdai gyilkosság körülményei utáni nyomozásból illetve a későbbi felelősségre vonásokból állnak. A munka nem kíván részévé válni az általa sokat emlegetett Radnóti-kánonnak, amely kifejezés használatával látványosan elkülöníti magát az általa mesterségesen megformált csoporttól. Ez a szegregáció viszont nem alaptalan, mivel a szerző számtalan új kutatási eredményt képes felmutatni. Megállapításai nemcsak a korábbi irodalomhoz képest, hanem a szó szoros értelmében is újdonságot jelentenek, hiszen a kutatómunka – mint az több helyen kiderül – szinte egészen napjainkig, a megjelenés pillanatáig folyt. A zeneművészetben használt kánon-fogalom egyik fő alkotóelemét az ún. ellenpont jelenti. Elvonatkoztatva a szigorú zeneelméleti szabályoktól, Csapody Tamás munkáját is bátran illethetjük ezen kifejezéssel, sőt mi több, ha a Kant-által használt értelmezést vesszük alapul, akkor a szerző műve és módszere tökéletesen kimeríti a kánon fogalmát. Kantnál ugyanis ez, „mint az értelem helyes használatáról szóló alapelvek összessége” jelenik meg. A Bori munkaszolgálatosok mind végkövetkeztetéseit, mind módszertanát tekintve jelentős továbblépést jelent a Radnótival kapcsolatos szakirodalom terén. Az összképhez mérten kevésbé súlyos negatívumként talán csak azt érdemes megemlíteni, hogy a mű címéhez képest terjedelmi hányadát tekintve a legnagyobb időintervallumot kitevő, bori történésekkel relatívan keveset foglalkozik, és inkább az azt követő eseményekre koncentrál elsődlegesen. A dunántúli menet kronologikus elbeszélése helyett ezen időszak legfőképpen egymáshoz lazán kapcsolódó, változatos tematikájú fejezeteken keresztül válik megismerhetővé (pl. Orvosok és orvoslás Borban, Justus Pál bori munkaszolgálata). Az viszont nem vitatható, hogy mind a munkaszolgálatosok többségének életét leginkább befolyásoló, mind a nagyközönség számára elsődlegesen fontos események a tábor elhagyását követő időszakhoz köthetőek. (Vince Kiadó, Budapest, 2012) 87 �Ami marad Külső magyarok Margittai Gábor trilógiája a szórvány magyarokról KABDEBÓ LÓRÁNT Szabó Zoltán jubileumára készülve tekintettem vissza a harmincas évek nagy műfajteremtésére: a falukutatók könyveire, a „Magyarország Felfedezése” és a „Szolgálat és Írás” köteteit ismét számba véve. A Viharsarok, A tardi helyzet, a Cifra nyomorúság, a Néma forradalom, a Futóhomok, a Kiskunhalom, a Legnagyobb magyar falu, A makói parasztság társadalomrajza, a Számadás és hát a Puszták népe. Féja Géza, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Nagy Lajos, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula műfajt teremtő, sokágú, sokszínű munkái. Keletkezésük idején: történelemtudatosító tett. Ma műfaji – tehát irodalomtörténeti – értékük alapján olvasom. Ekként idézte már a Számadást is, Veres Péter remekművét stilisztikailag szálazva Szabó Zoltán az emigrációban. Kimutatva: nagy irodalom. Maradandó. Irodalomként. Ugyanakkor észreveszem a friss olvasás során, visszafordítva mára: történelemtudatosítás is. Ismét! Mintha jelenünket mérlegelnék. Visszaváltoztak a dolgok? Vagy talán el se mozdultak? Úgy olvasom, mintha szövegük vers lenne: pontosan és szépen megalkotottak. A lelki független ember érlelődik bennük. Szabó Zoltán fogalmazásában: „Kell, hogy ezt teljes pártatlansággal tegye, mert a lelkiismeret nem jobboldali és nem baloldali. Kell, hogy egyedül a tények iránt legyen hű, mert különben meghamisítja a tényeket. E pártatlan lelkiismeretesség jegyében kell megpróbálnia: fölvilágosítani a járatlanokat, hogy elváljanak a bűnösöktől.” Bejárja a falut, széttekint, mindent szemrevételez, és ekként összegez: „A mai életnek ez a kettős beosztása csaknem teljesen áttörhetetlen, az élet szintje ennek megfelelően állandóan egy alacsony vonalon áll. Ha néha útépítés vagy valami más, jobb napszámot ígérő munka akad a közelben, a falu sorsa átmenetileg kissé föllendül, de hamarosan ismét helyet ad az állandó állapotnak, mely valahogy megadja a létminimumot, semmivel se többet, de néha kevesebbet.” „Nincsenek kötve a 88 �Ami marad földhöz, mint a szabadköltözködés előtt, de kötve vannak egy alacsonyszintű élethez, a nyáron munkás, télen pihenő szegénységhez, melyből kiút a mai bérek mellett nincsen. Állapotuk állandónak, változhatatlannak és örökösnek látszik, mint a jobbágyoké.” Mint egy vers refrénje, ez a záradék fejezi be az egyes részeket. Életszerűen, kilátástalanul, de mégis csak az életet elrendezően. Lázítóan? Talán. Buzdítóan a változtatásra, arra, hogy ez alól „föl kéne szabadulni már!”. De hogyan? Az írók dolga Balzac óta a tényfeltárás. A bemutatás. A ráébresztés. A falukutatók könyvei ezt a balzaci emberi színjátékot tárták fel. Azt, amit a városban felnőtt költőtársuk a külváros, a város peremén talál, annak eredetét mutatják fel. Hogyan bomlott meg a feudalizmus úgy, hogy közben a falu elvesztette valahai összetartó, önmagát regeneráló erejét. Mintha ez az akkor megteremtett műfaj kelne új életre napjainkban. Két trilógiát is kísérhettem figyelmemmel alakulása idején: az egyiknek szerkesztője lehettem, a másiknak a szerzője az én írásaimnak a szerkesztője. Az egyik az események hatását mutatja be, amint az emberek mindennapi életét megváltoztatja, a másik szerzője szerte nézett, s nem lelé honját a magyarságnak az idegenbe szakadt hazában. Dobos Marianne Akkor is karácsony volt trilógiája az előző évszázad második felében az otthonok megbomlását kíséri figyelemmel 1945, 1956 és 1989 változásai idején. Ez utolsó esemény idején sem a felszabadulást jelezve a történelmi nyomás alól, inkább egy lehetőség megjelenését regisztrálva csak. Margittai Gábor a „külső magyarok”, a Trianon után külső államokba szakadt és szórvánnyá vált népesedést szemlézi, valamint a nagyvilágba szakadt különleges kötődésű magyarok jelenlétéről készít tudósításokat. Dokumentumkönyvek ezek a trilógiák: adott személyes sorsok interjúkban való felvillantásai. Mégis mindkét esetben narratívává összeállítva. Az egyik a történész összegezését folytatja: Dobos Marianne sorsképletei Szekfű Gyula Három nemzedékének folytatását adják, Margittai Gábor személyes sorsai korábbi epikus megsejtetéseket folytatnak, szőnek tovább: Rákosi Viktor sajátos 1848-as, 1949-es témájú publicisztikus elbeszéléseit, a Korhadt fakereszteket és regényét az Elnémult harangokat, valamint Szabó Dezső Elsodort faluját. Ezek a művek még a millenniumi időkből, majd a nagy háború tanulságaként tekintenek vissza a magyarok helytállására és szórványosodására. Az egész felbomlását egy századdal korábban vizionálták, a mai vándor a felbomlott részekből tekint vissza a valahai egészre. Margittai Gábor első két kötete a Kárpát-medencei magyarság szórványosodását kérdezi végig, a határőrvidéki gyimesi csángókat, DélErdélyt, Kárpátalját, a Szepességet, a Vajdaságot, és Burgenlandot. A rossz emlékezetű 2005-ös népszavazás következményeit veszi számba. Kétszer szemléli végig ezeket a vidékeket, először a mélypontot méri fel, amikor az óhaza végképp elfordult szórványai támogatásától, A Trianoni menyecske kötetben mintha valami reménysugár megéledne. Persze ez a mintha még csak pislákoló fény. 89 �Ami marad Margittai Gábor trilógiája egy napilap és egy kiadói háttér segítségével készülhetett el. A Magyar Nemzet Magazinja adott otthont az eredeti riportoknak, és a sorozatot példás szintű külsőben a Scolar kiadó jelenteti meg. Persze tegyük hozzá: ami élteti, az az olvasók felébredő kötődése. A maradék haza megújuló érdeklődése. A pislákoló fény érdeklődés formájában a Magyar Nemzet olvasóiban jelent meg. És a trilógia iránti érdeklődésben diadalmaskodott. A sokadik kiadásokat kiváltva. A könyvek nemzeti olvasókönyvvé váltak. Az Utazás a végeken és a Trianoni menyecske Margittai szórványmagyarokat látogatva legelsősorban a hazai magyarságot, no meg a külhoni tömbmagyarokat vizsgáztatja. Mit tudunk róluk, a szórványban élőkről? Ezzel a fordulattal kopogtat be érdeklődő szemmel, kérdező ajakkal a magukra maradó külhonba szakított, veszendőségre jutó magyarokhoz. Azzal a nemzetvesztő hazai politikával szembesít legelső sorban, amelyre egy fél századon keresztül kényszerültünk. Nem lehetett beszélni az elszakított területek magyarságáról. Nem lehetett felpanaszolni bajaikat, megvédeni őket a pusztulástól. De hát mit is akarunk, ha a saját egyetemem egyik professzora megkérdezi a Marosvásárhelyről kitelepülő orvosnőtől, hol tanultak a gyermekei ilyen szépen magyarul beszélni. Sőt, horribile dictu, az Északhírnök internetes portálján a város Fideszes erdélyi származású főorvos polgármesterét és a színház újonnan kinevezett igazgatóját szenvedélyesen lerománozzák. Mert hát ifjúságukat Erdélyben töltötték? Ismerik-é ezek az emberek országuk történelmét? Tudják-e, hogy a magyarság világhírnevét adó Bolyaiak is Marosvásárhelyen éltek? Tudják-e, hogy Bartók Béla a most Romániához tartozó Temes megyében született Nagyszentmiklóson (most románul Sânnicolau Mare), Kodály Zoltán a ma Szlovákiához tartozó Galántán és Nagyszombatban járta iskoláit? Margittai Gábor nem ezeknek a nagyságoknak a kötődését kutatja. Két könyvében leginkább a mindennapi emberek kapcsolatrendszerét vizsgálja. A legfontosabb dolgokra kérdez rá. A kultikus kapcsolódásokat keresi. Templomokat, temetőket vizsgál. Mi lesz a szórványmagyarság omladozó templomaival, pusztuló temetőivel. Mi történt a politikai uszítás következtében a román jobbágyság által a parasztfelkelések és a magyar szabadságharc ellenében felgerjedt lázadások idején elkövetett magyar irtások emlékhelyeivel. Hogyan lett Nagyenyed, a Bethlen-kollégium városa mára szórvánnyá. Mondjuk ki a tényt nemzetközi nevén, amely névvel ma már a világ az ilyen bűntényeket minősíti: genocídium. És ennek a genocídiumnak vezérei szobrokat kaptak, utcanévtábla hirdeti dicsőségüket. Pedig Avram Jancu tetteibe beleőrült, magyar pásztorok ápolták a havasok között élete utolsó napjaiban. Az 1849. január 8-a és 90 �Ami marad 17-e közötti, az ortodox karácsony idején lezajlott nagyenyedi vérengzés levezénylője, Axente Sever pópa utóbb császári kitüntetésben részesült, és az osztrák-magyar kiegyezés után is császári járandóságot kapott. „Jól tudjuk, Belső-Erdélyben legalább kétféle történelme van egy városnak, templomnak, tájképi elemnek. Akárcsak 1848–49-ben, kisebbség és többség nemzeti mitológiája ma is egymásnak feszül. Ami az egyiknek ősi szentély vagy több száz asszony és gyermek tömegsírja, az a másiknak kőbánya vagy távolságibusz-megálló. Hogy nem pusztán sajnálatos történelmi tény Erdélyi-hegyalja román felprédálása, azt jól mutatják a régió egykor virágzó, ma egy-két főre csökkent vagy éppenséggel kihalt magyar közösségei a Nagyenyedet és Gyulafehérvárt övező kistelepüléseken. AlsóFehér vármegye magyarsága a mai napig nem tudta kiheverni a százhatvan éve történt genocídium következményeit.” Margittai Gábor nem felháborítani akar. Csak tényeket ír le. Csendben regisztrál, és hagyja beszélni az embereket. A történelmet. Jeleneteket rögzít, melyekhez hasonlóakat magam is átéltem ifjabb koromban. Mert az én családom is erdélyi (pontosabban mezőségi) magyarörmény. Nagyapám Vasasszentivánnak volt a jegyzője és ott volt birtoka is. Temesváryak voltak ott még földbirtokosak, közülük származott Temesváry János, a világhírű Waldbauer-Kerpely vonósnégyes tagja, Bartók műveinek bemutatója. Apám féltestvére anyai ágon a Cegei tónál Göc faluban volt birtokos, szomszédja a Wass családnak. Wass Albert kiadója és monográfusa mindmostanáig rajtam kéri számon – hiába – családjaink valahai kapcsolatának epizódjait. A falu parasztsága színromán, már nagyapám idején is román falu volt. A nagy háború előtt fiatal pópájuk volt, apám kortársa. Nácinak hívták. Ő már a harcok megindulása előtt mutatott apámnak trianoni jellegű térképet. Amikor a románok hátba támadták Erdélyt, eltűnt, majd Trianon után visszakerült. Amikor először arra jártam, nagy szeretettel ünnepeltek, azonosítottak apám révén: a „Jáncsi fia”. Mutattak fel a „hegyre”, ott vannak a családi sírok, nagy becsben tartják, ápolják azokat. Megnyugodtunk. Nem is mentünk fel. Másodszor amikor ott jártunk, Lászlóffy Aladár barátom, szintén szamosújvári magyarörmény származású költő velünk jött. Na ő nem hagyta, hogy lazsáljunk, felvezetett minket bizony a „hegyre”. Lehet, a falusiak csak hitték, hogy rendben vannak a sírok. Bizony dülöngéltek, mohásodtak. A feliratok alig olvashatóak. „Mit adsz, ha megtaláltam dédnagyanyád sírkövét!” És ujja begyével kivájta Vertán Tekla nevét. Ő volt Kabdebó Miklós jegyző és húga, Kabdebó Irén édesanyja, eszerint Barcsay Jenő, a Művészeti anatómia világismertségű szerzőjének nagyanyja. Hiába hagytunk ott pénzt, ki tudja, évtizedek teltek azóta, mi van azokkal a sírokkal. Margittai Gábor hasonló sorsú templomromokat és temetőket vonultat fel könyvében. Számomra legfájdalmasabb az alvinci kastély sorsa, ahol ha belépünk az épületbe, belül a falakon nyáj legelészik mélán. Ott, ahol kétségbeesett utolsó napjaiban a haza szétszakadását próbálta megszüntetni a bíborossá kreált Martinuzzi, közismertebb nevén: Fráter György. Aki még 91 �Ami marad látta egyben az országot, és ehhez a képzethez ragaszkodott politikusi pályája egész zegzugos története során. Míg a katolikus császár megbízásából le nem gyilkolták saját kastélyában. Lassan a kastélynak nyoma sem marad. De hogyan lehet cinikusan kijátszani még a kultikus helyeket is!? Magyar szent királyok freskómaradványa alatt cirill betűs felirat! Egy szerb arisztokrata építtette a középkorban. De most: íme, bizonyság, hogy ezek nem magyar emlékek, hanem román-görög templom relikviái. Így lesz a románságnak gótikus emléke a külföldre küldhető könyvekben. Hiába tudjuk, a latin katolicizmus határa a gót építészet jelenléte. Pópák igénylik magukénak a középkori gót stílusban épült magyar templomokat. A csángóknál a hangsúly azon van, hogy katolikusok. És ha jön a népszámlálás, a római katolikus automatikusan jelenti a román etnikumiságot. És a gyímesi csángók eljárnak Moldvába a piacra, a görögkeleti pópától pénzért miséztetnek – ellenségeikre bajt hozó varázslást. De ennek a cinizmusnak megvan a maga szélső következtetése: nem a szórvány válik idegenné nemzedékek során a magyarságtól. Szerintük éppen fordított a folyamat: még a székelyek is elmagyarosodott románok. Persze a csángók is. És ezt még a Szentszékkel is elfogadtatják. Mindezt a Szepességben, Szlovákiában könnyebb végrehajtani. Hiszen ott mindig éltek szlávok is, a honfoglalás óta meg magyarok is. Ebben a nagy kavargásban hogyan is lehetne szétválasztani a népeket. A Mednyánszky bárók kastélyát felújítják, hiszen a nagy szlovák festő is itt élt. Innen származnak festményei. „Mednyánszky László szlovák festő volt, és mint ilyen, kozmopolita alapon Magyarországon is ünnepelhetik” – fejtegeti megengedően egy szlovák művészettörténész. De örülni is tud mélységes fájdalma közepette Margittai Gábor. Örömmel dicsekszik el, amikor egy szombathelyi mérnököt és kicsiny csapatát mutatja be: ők tartanak rendben pusztuló magyar temetőket, templomokat vonnak be tetőkkel – példát mutatva a tömbmagyaroknak is. És diadallal mutatja fel azt a Torockót, ahol még a románok is magyarul beszélnek! Mert itt valóban csoda történt: mindennapi csoda. Vidéki turizmus életre keltette a várost, hagyományaira ébresztette, és ebből megélhetést is biztosít számukra. Lehet a szórványban is öntudatosan magyarként élni. Mint ahogy az öregségére megvakult csángó muzsikus, Zerkula János és felesége, Fikó Regina bejárta a világot. Lemezeik világhíre megelőzte jelenlétüket. Hagyományt folytatott, és nevelte utódait, Magyarországra éppúgy kisugárzóan, mint Amerikára. Milyen örömmel dicsekedett: amint a néger zenésszel együtt szerepeltek. Világhír övezte. „Sziporkázó intelligenciájú, régies beszédű, világtalan cigány muzsikus, akinek elbeszélésében népmesefolyammá válik az élettörténete. Amit ő tud az erdélyi csángó népzenéről és a letűnt életformáról, azt már környezete sem igen ismeri. A hagyományos magyar népzene utolsó nagy öregje”. Szociográfia? Az! Tények leírása, eseményeket átélt emberek megbeszéltetése. Magyarságtudatunk megerősítése. És akinél nem erősíteni 92 �Ami marad kell, akkor az ő esetükben: megteremtése. Amit majdan lehet tovább erősíteni. Mi a madzsar? Mindmostanáig gyanakszom, hogy Kodolányi János, amikor a Julianus barát történetét megírta, a kortársi „vas fiaira”, a középső Európát a harmincas években elözönléssel fenyegető hódítókra figyelmezett. Mind a kettőre! Az legendás történet, hogy a teljes, a magyarra le nem fordított Mein Kampfot, Hitler világtervét mutogatta elijesztésül barátainak és vitapartnereinek: ott olvashatták, mit is akar Hitler a magyarokkal tenni. Az újabb évszázadból visszatekintve egy másfajta érzékenysége is nyilvánvalóvá válik számomra. Bárhonnan jön, keletről is, nyugatról is egyformán ugyanaz a vész sodródik a magyar hazára. Legyen az náci vagy bolsi erőszak, az mind pusztítással fenyegeti ezt a köztes területet. Ugyanerre figyelmeztet Határ Győző is Az Őrző könyve című áltörténelmi, jövőt jósoló regényében. A népvándorlás eseményességét ismétli el egy időtlen jövőidőben. Mindkét regény a múlt század, a huszadik fenyegetettségének művészi látomása. Margittai Gábor Mi a madzsar? című könyvét olvasva Kodolányi csökönyösen trilógiává szélesített regénylátomásának egy – talán tudatalatti – nézőpontja is megvilágosodott előttem. Ami kissé – nem is kissé! – zavart eddig engem, az a sajátos nyelvezet, amit Kodolányi a maga ormánsági emlékezetéből alkotott meg regényében. Varázsos érzékenységgel próbálta összeforrasztani a valaha összetartozott néprészeket abban a pillanatban, amikor ezek ismét végveszélybe kerülhettek. Margittaiék Kazakisztánba mentek, úttalan utakon keresték meg azokat a sztyeppei népeket, akiket éppúgy el akartak törölni a föld színéről a harmincas években, mint a lengyeleket vagy a magyarokat. Akkor született meg a „sztálini alkotmány”, amely betetőzte volna azt a hódító hagyományt, amelyet a bolsevikok megörököltek cári elődjeiktől, és amelynek célja lett volna: a múltat végképp eltörölni. Minden népi-nemzeti vonás emlékezetével együtt. Kodolányi csodálatos megérzésével, az író mélytudatával merült meg abban az ezredéves kapcsolati rendszerben, amely behálózta Eurázsiát, az önálló népek szabad akaratának szellemében. A kényszerű uniformizálás ellenében egy öntudatos kapcsolattartás szellemében kapcsolódtak a regény szövegében az összetartozáshoz mindenképpen ragaszkodni akaró néptöredékek. Mert jöhettek tatárok, cárok, ezek a néptöredékek valamilyen szabad összetartozásra büszkén mindig túltekintettek a hódítók fegyverek diktálta pusztító akaratán. Kitekintettek a pusztító-szorongató gyűrűből, és a szellem valamilyen titokzatos radarjával kapcsolódtak össze. Ha a madarak évezredes vándorlási ösztöne nem változik, a népek összetartozási érzése még inkább fejlettebb érzékelést tud kibocsátani és felfogni. Ha csak ennyit tett volna Margittai Gábor sajátos vállalkozása, már akkor is megérné: szentesített egy klasszikus nagyságrendű magyar író életművéből egy csodaszámba 93 �Ami marad menő megérzést. A veszély pillanatát fogta fel Kodolányi, és most, Magittaiék felkeresve a Julianus-előtti néptöredékeket, ha nem is akarnak beleszólni a tudósok véget nem érhető őskereső vitájába, egyet megtettek, egy nagy író érzékenységét visszaigazolták: veszélyben, a végpusztulás előtti állapotban gondolnak vissza múltjukra ezredéves szétszakítottság után a valaha együtt élt néptöredékek. Akár rokonok, akár nem: a szabadság emlékezetében mindenképpen összetartozóak. A veszély érzetében még inkább egymás megerősítésére szomjazók. Emlékeket keresők. Persze nem véletlenül került kezembe a Margittai-házaspár könyve: tudatosan nyúltam az irigylésre méltóan előkelő formátumú kötethez. Előbb csak a könyv többi utazása okán. Mert ezek a gyerekek (gyerekeimmel egyidős kolégáim) ahelyett, hogy csoda-városokat vagy üdítő tájakat keresnének, amikor kiszabadulnak nagyvárosi otthonukból, hivatásszerűen keresnek életük és egészségük veszélyeztetésével olyan istenhátamögötti népcsoportokat, akik népnevünkhöz ragaszkodva kapaszkodnak különböző legendákba. Szegény, viharvert népek lévén ők is, meg mi is, fájdalmasan összekapcsoló legendákba. Számomra a nagyvonalú, könnyelmű, mégis a korát leginkább megértő uralkodó, a nyugati féltekének valahai ura, Zsigmond, „a király, a császár” az egyik legformátumosabb magyar vezérlő fejedelem. Tudott nem egyszer úgy elbukni, hogy abból még nagyobbként emelkedjék ki. Benne és általa tudatosodott először, hogy az oszmán török előrenyomulás nem alkalmi csapás, hanem az ország lakosságát alattomosan fogyasztó alamuszi martalóc-veszély is. Azért fogyott a magyarság, mert évszázadokon át titkosan rabolták népességét. Maffiamódszerekkel. Ezért kellett aztán idegenekkel feltölteni utóbb, akik szétszaggatták majdan. Nemcsak Nikápoly és Rigómező, majd Várna és Mohács apasztotta a magyarságot. Ezek csak látványos vereségek. Magyar rabokkal évszázadokon keresztül tele voltak a mediterráneum rabszolgapiacai. És szabadságharcaink is mindig a menekültek áradatát szakasztották ki a nemzet egységéből. Ki tudja mikor, hogyan kerültek Provence-ba vagy Núbiába avagy a török tengerpartra, örmények szomszédságába: tudatos sorsválasztók avagy rabszolgák ivadékai lennének e nehéz múltú néptöredékek. Évszázadok során beilleszkedtek, élik békés életüket – csak éppen emlékeznek is. Ahogy én például magyar létemre tudom, hogy őseim valaha örmények voltak, ezek a magyar-nevű falvak népei a valahai hazájukra akarnak emlékezni. Akarnak: mert ez nekik öntudatot ad. Nem kifelé, de befelé biztosít sajátos kiváltságot. Megértem őket. Mert én is büszke vagyok, hogy az aradi tizenháromban két örmény származású magyar is volt. Ezért figyelem a Margittaiék híradásait. Ezek a valahogyan távolba szakadt valahai hazánkfiai a hozzájuk utazó rokonkeresők által kapják meg legendáik visszaigazolását. A látogatókat fogadva boldogan ünnepelték a találkozást: nincsenek magukra hagyva. Keresik őket, akik szintén nagyon örülnek annak, hogy valahol a világban rátaláltak olyan emberekre, akik büszkék arra, hogy valaha magyarok lehettek. Létezésünk csodájához ez is 94 �Ami marad hozzátartozik? A híradásokból egy biztos: a világban élnek népek, akiket büszkeséggel tölt el, ha nevük a magyarsághoz kapcsolhatja őket. Eszembe jutnak erről atyai barátom, Vas István a forradalom bukása után írott Cambridge-i elégia című magyarságsiratójának keserűvígasztaló sorai: „Hogyan is szokás az elégiát / Befejezni? Él magyar, áll Buda még… / Csodának ez is épp elég.” (Margittai Gábor: Külső magyarok – Utazás a végeken [a Magyar Nemzet Könyvek sorozatban 2005-ben megjelent kötet átdolgozott, bővített kiadása], Scolar, Budapest, 2011, Margittai Gábor: Külső magyarok – Trianoni menyecske – Szórványlétünk a Kárpátmedencében, Scolar, Budapest, 2010, Margittai Gábor: Mi a madzsar? – Magyar tudatú néptöredékek Ázsiában, Afrikában, Európában, Scolar, Budapest, 2009) 95 �Szerzőinkről BÍRÓ JÓZSEF (1951, Budapest) költő, író, performer BODROGI FERENC MÁTÉ (1980, Debrecen) irodalomtörténész CSŰRÖS MIKLÓS (1944, Budapest) irodalomtörténész, kritikus DUKAY NAGY ÁDÁM (1975, Salgótarján) költő, író, szerkesztő HORVÁTH KORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész, egyetemi tanár KABDEBÓ LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész KAPILLER FERENC (1955, Celldömölk) költő LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író, szerkesztő PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő PUCHER BÁLINT (1989, London) költő SÓS DÓRA (1989, Pécs) költő, szerkesztő SZABÓ IMOLA JULIANNA (1984, Budapest) író, költő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költő, szerkesztő VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus VINCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján) történész SZVÁK ANNA (1986, Balassagyarmat) képzőművész, kulturális és vizuális antropológus ISKOLÁK: Kiss Árpád Általános Iskola (Balassagyarmat); Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola (Balassagyarmat); Miskolci Egyetem (kulturális antropológia, magyar nyelv és irodalom, KÜLFÖLDI TANULMÁNYOK: Tartui Egyetem (Észtország); pedagógia) Norgaards Hojskole (Dánia) DOKUMENTUMFILM: Itt-hon,Ott-hon (2011) ILLUSZTRÁCIÓK: Mert (a Miskolci Egyetem hallgatói lapja, 2011); 2011 Bódai Soós Judit novelláihoz, meséihez (2011) KIÁLLÍTÁSOK: Szerbtemplom Galéria (Balassagyarmat); Udmurt Egyetem (Oroszország); Macska Kultúrpub (Budapest) 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/020d436079c835b04f8f20c7dfdfb1d4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/92399cf8c2a62167b1be46bb81d16b0c.pdf bc36e9b890c46ecd66fdc3f84c57439d PDF Text Text TARTALOM Város/kép Kovács Bodor Sándor Tóth Krisztina Debreceni Boglárka Modern Chirico (fotó) Kedves Szüleim! Elkallódott Pinokkiók “kávéházi szegleten...” Juhász Tibor Nagy Márta Madár János Illés Orsolya Egy történet / Kezdőpont Kegyelet / Pünkösdi királyság Árva dimenziók / Törékeny csillag Két gondolat közt 6 9 12 14 100/másod/percesek Szávai Attila A titokbolt 15 Próza és vidéke Tandori Dezső Ardamica Zorán Büki Mátyás Frideczky Katalin Triptichonalkalom (2) Három rajz (?) Örökországi Nagyapám diófája / Végdugó A telefon 17 21 50 56 Záruló égbolt (Jegyzetek A boldog ember és a Puszták népe margójára) Kettészelt énekek (Madár János két költői korszaka) 60 69 Nyelv, szerep, család (Beszélgetés Gréczi-Zsoldos Enikővel) 81 Az ezerarcú hős fuzionista portréi (Ázbej Kristóf képzőművész visszatér/t) 84 Kutatóterület Papp Dénes Vilcsek Béla Találkozási pontok Nagy Csilla Kép-tér Gáspár István Gábor Ami marad Hajtman Kornél Gréczi-Zsoldos Enikő Petrőczi Éva A szövegtudomány lehetőségei (Filológia és textológia a régi magyar irodalomban Szerk. Kecskeméti Gábor, Tasi Réka) “csak ezt foglalhatom szavakba” (Mezősi Miklós: Aranycserép-darabok) A dácsa Rómeója és Júliája (Mihail Siskin: Levélregény) 3 4 5 87 90 93 �A lapszámot Czene Márta munkáival, illetve azok részleteivel illusztráltuk. A borító a Proust-sorozat felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Átjárás részletei láthatók. A képek megtekinthetők a művész honlapján: www.czenemarta.hu. A 3., 4. és 5. oldalon Kovács Bodor Sándor Modern Chirico című fotója és részletei, a 84., 86. oldalon Ázbej Kristóf festménye és annak részlete szerepel. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.bbmk.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2012-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �Salgótarján 90 Város/kép Kettő van (kettő az egyben) Van egy kép, kb. Salgótarján (kb.S.). Van egy fotós, Kovács Bodor Sándor (KBS). Vannak írók, alkalmanként ketten. Egy, aki ezt látta, szinte nap mint nap. Egy, aki jóformán csupán a képet.* Mi mondható el egy kilencvenéves helyről. Mi mondható el, ha csupán papíron az. Körülbelül semennyi (kb.s…). Talán csak ez.** * Kovács Bodor Sándor: Modern Chirico ** és boldog évfordulót… 3 �Város/kép Salgótarján 90 TÓTH KRISZTINA Kedves Szüleim! Anyut hívtam délbe a munkahelyén de csak Anikó néni vette fel. A matek jegyemet kiakartam javítani és sikerült is volna csak az utolsó dolgozat miatt nem sikerült mert külömben hármasra áltam. Voltam a Kollár Karcsiéknél a születésnapján és a Kollár Karcsit mindenki szereti pedig ő is kettes tanuló és megkapta a szarvasnyelü bicskát pedig még énekből is kettes lett. Ti engem nem is szerettek a házban is mindenki elutazott nyáron. Hívtam a Laciékat de ők is hiába csöngettem a kaputelefonon. Nem engeditek hogy teherautós legyek és a kutyát se engettétek. Elmosogattam és vettem zacskós tejet meg élesztőt. Anyu a másik lépcsőházban a cicának aggyatok enni a kőasztal alatt van neki a vize meg a tálja ha nem adtok megdöglik mert meleg van. A Robin Hood könyvtári a másik delfin könyv a Lacikáé de nem olvastam ki. Ne haraguggyatok de én nem akarok élni és úgyse tudok jó lenni a visszajárót a kisasztalra tettem ötven fillért kivettem belőle fagyira. Ne legyetek szomoruak születik majd másik gyereketek Tibike Budapest, 1978. VIII. 7. 4 �Salgótarján 90 Város/kép DEBRECENI BOGLÁRKA Elkallódott Pinokkiók Tizenkilenc voltam, amikor utoljára kiléptem az Apolló Mozi hátsó kijáratának üvegajtaján. A South Parkot néztük Tivivel, aki szerepelt az első és utolsó rövidfilmemben, amit Vektorral forgattunk, többek között a Bányászban, ami gimis koromban menő diszkó volt, korábban művelődési ház, abban az évben pedig New York Disco Pub, valamint sztriptíz bár és pizzéria. Gyötört a lelkiismeret-furdalás, ugyanis Tivi, hiába rögzítettük gumipókkal a lábát a hátsó üléshez, egy kisebb balesetet szenvedett, enyhe szénmonoxid-mérgezést kapott, miután kilógattuk a fejét a kétütemű Trabant csomagtartóján, hogy vegye kézi kamerával a 21-est, a zagyvapálfalvai alsó temetőtől SalgótarjánKülsőig. A végzetfelé-száguldást akartuk érzékeltetni, mint Lynch Bill Pullman rongyolásával a kedvenc filmjében, a Lost Highway-ben. A Múzeum teret, a Salgótarjáni Pantheont, a Széchenyi szobrot, Lous Stuijfzand bronz Tulipánját elnyelte a feketeség. A Garzonházak felé vettük az irányt. Az ABC homlokzatáról, a kékre festett, négyzet alakú lámpabúrákról eltűntek a világító Pinokkió-figurák. A mozi aulájában lekapcsolták a világítást, a popcornárus hazament, a jegypénztár bezárt. Néhányan a buszpályaudvar felé igyekeztek. A hetven méter magas haláltorony sötétbe burkolózott az Erzsébet téren, apró, szögletes szemei bágyadtan hunyorogtak. Nem illett hozzá a név, amit a firkászok ragasztottak rá. A Sátán jutott eszembe a pokoli toronyról, a South Parkból, aki szeretőjével, Szaddám Huszeinnel, világuralomra tört, de elbőgte magát, amikor Szadi az ágyban kilógatta a „százforintos kolbászt” a csíkos paplan alól, mert tudta, hogy nem szereti, csak kihasználja őt. Cigarettára gyújtottunk. Tivi azon méltatlankodott, milyen drága a beugró, én megsajnáltam a Sátánt. Tivi azt mondta, hülye vagyok, és kiröhögött. Ma a Jégkorszak 4-et játsszák. Üres a tér, az épületek hatalmas árnyékai megnyúlnak a köveken. A Taxiállomáson piros kocsi áll, a sofőr a Nemzeti Sportot olvassa. Még mindig simán nyílik az ablak a tizennyolcadikon. A kifutópálya szabad, nincs biztonsági zár. 5 �“kávéházi szegleten...” JUHÁSZ TIBOR Egy történet A flaskában pálinka volt, a farzsebemben vittem, az emelkedők tetején húztunk belőle mindannyian. Ez volt az egyetlen beszélő kapocs közöttünk, tátott arcú vándorok között és talán az, hogy egyikünk sem tudta a célt. Igaz, mind egyfelé mentünk, de ez inkább valami törvényszerű véletlen volt, hiszen egy helyre születtünk. Érteni más, mint átélni mindent. Más, mint érezni. Más volt átélni a közös csendet, amihez egyszerre volt és mégsem közünk, más volt látni, hogy melyikünk hogyan adja el magát, hogyan siet a méregzöld boldogulás keresésére, ami miért és hol veszett el, azóta sem tudom. 6 �“kávéházi szegleten...” Az egész változását, fordulását látni, a ti hátatokat s nektek az enyémet. Szemeket, melyek már szilánkosak és csak részletek mutatására elegek; eltörtünk mi is. A flaskában pálinka van, mind egyfelé megyünk és mindannyiunknak van flaskája. Már túlhaladtam és alighanem túlhaladtunk az útnak azon szakaszán, ahol stabilnak és erősnek tűnnek a kapcsok és kötelékek. Errefelé a hegy sokkal meredekebb, bár könnyebben járható. Talán a kötelek és saját életünk végett. Néha beszélgetünk, hiszen van miről, egy helyre születtünk, egy helyen élünk. Minden itt történik, ebben a keretben. Vannak szereplők, vannak szerelmek és ami marad, az marad. Mindenesetre próbálom megérteni és nevén nevezni a dolgokat. 7 �“kávéházi szegleten...” Kezdőpont Minden éjszaka mocskosan fekszem le, az ágy hideg, húszévnyi feleség, egy céltalan élet biztos vég és kezdőpontja. Betakar a közöny minden iránya és az összetartozás hűvös szorítását érzem a testem mögött. Nem kell felé fordulnom, hogy lássam, látni, hogy tudjam. Ha akarnék se tudnék kezdeni másba, újtüzű poklokat kézfogással üdvözölni, sokasodó vasárnapokat beszéltetni, ahogyan kell. Hagyom magamat nyugton, míg szuszog, egyre csak szuszog, a hátam mögötti élet szerelmese, egy nap ódon, hideg, de biztos kezdőpontja. 8 �“kávéházi szegleten...” NAGY MÁRTA (kegyelet) Úgy jött, hogy csak jót akart, át az ágak sűrűjén: nyár van, áthatolhatatlan zöld, és neki a torkában dobog a szíve. Mint valami nyálkás, szánalmas kis csomó. Pedig majdnem mindent takar a zöld; és nem tudja, mi a rémesebb, ami kilátszik vagy a majdnem. Ezek a kövek nem akarják, hogy emlékezzenek. 9 �“kávéházi szegleten...” Pünkösdi királyság Felsorakozott a Bolond és a Király; Kellő távolságból nézték a Királynőt, Aki amúgy – gondolatban – már nagyon messze járt. Sehol, semerre egy árva Lovag sem, hárman voltak, A Bolond, a nő és a Király, Sárga levelek, meg egy beton sakktábla, Hajszálrepedésekkel, melyek oda vezetnek, Ahol nincs halál, se hatalom, csak fekete őrület. A királynő egy nagy halom sárga levél előtt guggol, Számolja őket: nem szeretett, ez sem. Ez maradt neki, a beton sakktábla, Egy kocka sem fehér, másik sem fekete. Sárga levelekből rak ki mintákat, Nem néz a Bolondra, nem néz a Királyra. 10 �“kávéházi szegleten...” Hajnal kettő, rémálom: kondul egy harang, Fejük fölött elhúz valami. Madár vagy gép, lényegében mindegy, A Bolond a Királynőt nézi: Kedve támad felbosszantani a Királyt, Oldalba böki asszonyát, és vállat von, Jobb ma egy Királynő, akinek nincs ura. Zuhannak, testük alatt roppan a beton sakktábla, És szétszóródik tízezer sárga levél. A Király a Bolondot nézi: Kedve támad felakasztani, De nincs hozzá hatalma. Őrjöng, vicsorog, megveszett kutya, Ellensége helyett saját kezébe mar. Megreped alatta a beton sakktábla, Megtölti a rést tízezer sárga levél. A Királynő a Bolondot nézi: Az nem néz rá vissza, kedvét töltötte, Eljátszotta az aznapi játszmát, Vígan fut tovább, keres másik királyt. A Királynő visszanéz a Királyra: Elhasadt alattuk a beton sakktábla, Sehol sincs, sose volt ennyi sárga levél. 11 �“kávéházi szegleten...” MADÁR JÁNOS Árva dimenziók Csillag és tenger örvénylik tüzek égboltján és lenn. Micsoda kényszer ragyog az éjszaka gödreiben. A magasság és mélység szívünkből egyaránt vehet. A lélek fölemelkedik, minden föld temető lehet. Koporsó az embert, az ember életét és halálát méri. Gyásztól átizzadt ing leng, míg a végtelent eléri. 12 �“kávéházi szegleten...” Törékeny csillag Arcodnak támaszkodik az éj. Megfeszülhetsz vacogó Holdütésben. Beléd csobog a föld. A tengert ne cipeld mégsem. Mintha csontok fekete ága hullna – – – az ég alá. Úgy reccsen gerincedben az idő: a fény a fényt is már oldaná. De törékeny csillag és lélegzet a gyermekek ártatlan nevetése. Értük születik újra és újra a hajnalok megtartó rése. 13 �“kávéházi szegleten...” ILLÉS ORSOLYA Két gondolat közt Az emlékek, s a képzelt valóság cseppjei folynak végig tenyeremen. Csorognak a másodpercek, ujjhegyeimről a földre hullnak, s új szirmot bontanak a lábujjaim között bujdosó pipacsok. Én akkor is jelen voltam. Letöröltem lábaidról a csorgó gyalázatot, s könnyeimmel oldottam a sebeidbe mélyedő alázatot. 14 �100/másod/percesek Örkény A titokbolt SZÁVAI ATTILA Iszonyatos hőség. A belvárosban ez hatványozódik. Olvadoznak a hajléktalanok és a kirakati bábuk. Némelyik hajléktalan úgy alszik a padon, mint egy kirakati bábu. Fél napig nem mozdul. Fekszik saját büdösében, mint akinek rohad az aurája. Tesped a vaspad. A város egyik nagy forgalmú útján forgalmi dugó, hőtágult káromkodások a lehúzott ablakú autókból. A klímás autósok felhúzott ablakok mögött hallgatják a kereskedelmi rádiót, ujjvégekkel dobolnak a kormányon, kicsit unják a dugót. A nem túl távoli kereszteződésben ásványvizet osztogatnak, a közkút előtt háromfős sor áll, a szökőkútban strandosdit játszanak a gyerekek. A pórázon sétáltatott városi kutyák irigykedve nézik őket. Eljön a pillanat, mikor azt mondom, elég, ezt már nem lehet elviselni. Lesz, ami lesz, a következő üzletbe bemegyek, remélve, hogy klimatizált a belső légtér. Majd úgy teszek, mintha érdekelne az árukészlet, vagy a szolgáltatás, akármi, csak huszonhét fok alatti legyen. Egy meglehetősen hosszú kirakatú cipőáruház előtt tör rám ez, de nem fordulok vissza, jöjjön a következő üzlet. Akármi is a profil. Néhány méterre a bejárattól már látni a cégért: egy sötétkék alapon aranysárga kérdőjel. Az egész akkora, mint egy átlagos forgalmi tábla, csak ez ovális. Meglehetősen kirí a többi cégér közül (hentes, telefonos, fodrász, aurafényképész, hangszerkészítő, számmisztikus, mérnöki iroda, posta, stb.). A rézkilincset lenyomva szinte magától nyílik az ajtó. Odabent jóleső hűvös fogad, továbbá egy hatvan körüli férfi köszön a pult mögül. Előtte valami katalógusféle, valószínűleg azt böngészhette, mielőtt beléptem. A pult mögött egy tábla hirdeti az üzlet tevékenységi körét: Titokbolt. Valószínűleg odakint a homlokzaton is kint lehet egy ilyen tábla, nem figyeltem. Az idős eladó kilép a pult mögül, közben összehúzott szemöldökkel alaposan végigmér, majd megáll előttem. Vannak titkai? – kérdi. Dermedten kettőt hátralépek, mielőtt válaszolok: Vannak. Az öreg arca felenged. Mert itt van lehetőség árucserére is – mondja immár barátságosabban. Ha akarja, eladhatja a titkát, vagy újat vehet. Köszönöm, 15 �100/másod/percesek Örkény én jól megvagyok a saját titkaimmal – válaszolok, majd egy széket, sámlit, bármi ülőhelyet keresek. Aki először lép be ide – folytatja az öreg –, az mindig leül. Nem is magán a titokbolton lepődik meg, hanem azon, hogy egyáltalán lehet saját maga előtt titka. A legtöbbje azt hiszi, nincsen. Ami nagy tévedés – lobogtatja mutatóujját. Az idős eladóférfi leül velem szemben egy székre, majd rövid előadásba kezd. Uram, igény esetén itt profi szakemberek által kiállított titkokat kaphat, nem holmiféle bulvártitkokat, valóságshow-s mellimplantátumok térfogatszámaival, satöbbivel, sorozatszínészek szerződésrészleteivel. Mi komolyan vesszük a hivatásunkat. Minőségi titkokat adunk jutányos áron, garantált oldalfurdalással. Ügyfeleink közt megtalálható a NASA, de több neves pszichológus, laboratórium és csillagász is. De testreszabott titkot egyszerű embereknek is találunk, egyszerű, vagy bonyolultabb titkokat, kinek mire van szüksége. Több millió kisgyermek van várólistán. A titok lényege, hogy kell hozzá egy gyermeki én, aki érdeklődik. Érdekli a katalógusunk? – ad lehetőséget megszólalnom, miközben a pulthoz indul. Őőő… hát, maga itt titkokat árul? – értetlenkedem. És honnan szerzik be az árut? – kérdezem. Az öreg kissé behajtja a pulton heverő katalógust, mintha nem szeretné, hogy üzletkötés nélkül belepillanthassak, majd titokzatos mosollyal, készséggel feleli, hogy a beszállító kiléte maradjon az ő titka. Leül a pultnál lévő eladószékre, térdére veszi a katalógust, lapozni kezdi, majd, mintegy mellékesen, fog újabb mondandójába. Mindenkinek vannak titkai, uram. Embere válogatja, hogy ki elől mit titkolunk. Bizonyos információkat megosztunk másokkal, míg ugyanazon információk megint mások számára titkok; féltve őrzött kincsek vagy épp ügyesen kidolgozott félelmek, esetleg szégyellni való tények. Tudja, ha titkainkat ismerik bizonyos hozzánk közel álló emberek, az egy mély, fokozott lelki kapcsolatról árulkodik. Mutatja, hogy biztonságban érezzük magunkat az illető társaságában. A modern ember nagy hibája, hogy saját maga előtt is vannak titkai. Ám a legrosszabb az, mikor tagadja ezt. Tagadja, mert biztonságban akarja érezni magát, és ez nem megy úgy, ha holmiféle kényes kérdésekre kell válaszolni, kérdésekre, melyek önnön magáról szólnak. Sokak számára a jól ismert homály sokkal otthonosabb, a sötét, barátságos ólmeleg. Az igazság viszont az, hogy teljes biztonságban csakis akkor érezhetjük majd magunkat, mikor már saját titkainkat is ismerjük. Ha majd válaszokat adunk minden felmerülő kérdésünkre önmagunkkal kapcsolatban. A mondat végére az öreg újra elmerül a katalógus böngészésében. A pultról elveszek egy névjegyet, ingzsebembe teszem, majd azzal búcsúzom, hogy egyelőre köszönöm, de ígérem, hamarosan visszatérek a titokboltba. Kilépek az utcára, akár egy izzó kazánba, és azóta megyek. 16 �Próza és vidéke Triptichonalkalom (2) TANDORI DEZSŐ 17 �Próza és vidéke 18 �Próza és vidéke 19 �Próza és vidéke 20 �Próza és vidéke Örökországi ARDAMICA ZORÁN „Ajánlom mindeknek, bohémeknek és összvevonyt szemöldökűeknek, kik az igaz historiában músák szabadságába veték kitartó hitüket, s ezen szabadságért és az őbelőle születő szabadságért való hit által vezéreltetnek emberi éltükben es, midőn szépséges músáik ádáz körülményeiknek okán csendességre kényszerülnek vala.” Filleck, Anno 2012. 17. novembris Édes Néném, hálá légyen az Istennek, hát immáron megérkeztünk ma másodjára es szerencsésen, holott régen indultunk meg. Első alkalomkor es sokáig utaztunk, most sem kevesebb napig. Bármerre engedem szemem kalandozni, mindég csak azon első útunk ötlik elmémbe, mellyet még sosem lehetett elmesélnem. Látja kéd, némelykor nincsen es ideje az embernek historiákat mondani, mostan pediglen éppenséggel van. Mivel a hánkodás miatt szegény gyomromnak ollyan nyavalyában kellett lenni, pihenésre vagyok kárhoztatva, párnák között feküvésre. Leírom hát kédnek, kedves Néném, nem sok levelekben, hanem egyszuszra, ha már ágyexiliumban vagyon szegény testem, miképpen es jutottam én idáig akkoron, amidőn még az teátrummal zötykölődtem vala Törökország földjin. Ne csudálja kéd, ha nem mindenik szó maradt meg emlékezetemben úgy, ahogyan elhangozék, ám ugyancsak kérem az Urat, fogja erősen pennámat, írhassam, mint volt. Ültenek az teátrum tagjai estelen, és szaporíták a szót erősen, valamikor az bús huszadik évszázad lejárata előtt pár esztendővel néhai országunk egyesek számára bántón Felvidéknek neveztetett résziben, mellyben már csupán minoritáskint tengette magyar az életit, amollyan exiliumban, ahová nem menni kellett, hanem kerülni. Becsületes honfiak és honleányok létire, igyekezvén az magyar linguát (langue és parole, ahogyan Chomskyék bonyolíták vala) megtartani örök emlékezetiben e minoritásnak, melly 21 �Próza és vidéke csaknem félmilliom alá esett számában e korra, a magok módján harcoltanak, azaz harcoltunk: teátrummal, a músák üzenetivel, a lelkek ápolójával. Mert léleknek lennie kell, akkoron es, ha már a testi musculusok és csontok köszvények által felfalattak vala teljességgel, akár szennyes idő által a még szennyesebb jövendő. Ültenek az teátrum tagjai, édes Néném, megbeszélvén törökországi utazásuk előkészületeit, s mondák: – Te Pancsó, akkor Mikest is visszük? – Milyen Mikest, tudod, hogy alig férünk be így is a buszba! Ott az a rettenetes sok díszlet, a szereplők, a rendező, meg ki tudja, kit sóznak még ránk a kockafejűek... nem viszünk semmiféle Mikest! Még Jencikét se visszük, mert mindig mindent elbasz! – Pancsóka! És akkor ki csinálja a sajtót? – Majd én megírom az Új Szónak és kész! Nem etetünk, nem itatunk, nem altatunk senkit potyába, nincs annyi pénz! – A leveleket is te írod majd?! Ekkorra már mindenöknek leesett az tantus, Ricsi a poharát es felborítgatta, sajnálta könnyűes szemvel a hetedik veres fröccsét, legkorábbi nevén spriccerét, melly a szódavíz feltalálásának köszönhette akkoron és mindörökké erősen populáris létét e Föld kerekségében. – Milyen leveleket?! – Pancsóka! A Törökországi leveleket Édes Nénémnek! – Anyádnak a törökországi izéjét... hülyék vagytok! Röhögcsélés, koccintás hallott, újabb rund rendeltetett. Nincsen es jobb hivatása egy szlovákiai (a historiában későbbet megjelenő ország) magyar, vidéki, amateur (de professzionális teljesítménnyel előadó!) színi körnek, mint az össztagság (kétes egzisztenciák, művészlelkek, kamasz leányok, idegragyás értelmiségiek, unatkozó alkoholisták, feleségöktül menekülő paidagogoszok, fővárosi vendég directorok és magamutogató mérnökök szívből elkötelezett gyülekezete) poshadó életkéjét fényesebbre váltani egy-két évente valamillyen külhoni productioval. Ha már az hazai publicum – midőn ha minden nézőtérre ugyanaztat a 12-80 fős állományt vezérelnék ki a gerontológiai institutioból – csak az operettekre és még azoknál es szarabb muzsikás színi játékokra hajlandó vala magát elvonszolni. A csoport immáron hat drámánál koptatta el ugyanaztat a három általpingáltatott kulissapanelt és ugyanaztat a két – különféle magasságú – ión fővel rendelkező gipszoszlopot (virágállvány, még boldogult Erviné volt). Józsefovics Eugén (városunk szülötte), aki ezeket a típusú színi darabokat járt dirigálni az Úrnak ezen éveiben már Magyarországról, csak olly módon tudott elképzelni egy valamire való (akármillyen) muzsikás színi darabot, hogyha abban simmetrikusan szerepel hátul három panel, a középső kicsit hátrább helyezvén (tér, értitek, tér!), s ahol a panelek „opticusan összeérnek”, ott legyen két oszlop, tetején cserepes zölddel, melly az oszlop alapjáig hullámzandik le, mondani sem kell, szintúgy simmetrikusan. Ezek között a 22 �Próza és vidéke „szereplő” panelek között bóklásztak élő kulissákként a színészek, s jáccták, hogy ők a színészek. Színi darabonként az tíz ismétlődő éneket és három – autortól és műtől függetlenül ismétlődő (ebben leend a siker záloga!) – jelenetet fel-feljavította valami csudával Józsefovics Eugén (városunk szülötte). Két esztendeje forradalmi tettre vetemedett: egy negyedik, assimetrikusan elhelyezett panelt es bevetett oldalra, a sufiták mellé, a publicumra nézvést éllel (kantra, Pancsó, kantra rögzítsd), legyen mihez szögelni egy ajtót. A vendégművésznő már mégsem jöhet bé csak úgy a sufiták közül, akárha egy kisvárosi izé, mondjuk a melák Frédi felesége, csupáncsak jelezvén a belépést, néki az az ajtó jár és kész! És a melák Frédi feleségének három évvel ezelőtti lila kösztümje (a lila ruhás nő) es a Kaktusz virágából, arra már úgyse emlékezik senkisem. A Józsefovics-darabokkal a környező falvakban a színi kör összehaknizandott annyi summát, amennyihez egy-két concurzus és pár ponzor segítségével kétévente sikerült „csinálni” egy-egy komolysággal teli előadást es. (Ponzor, aki önzetlenül ponzorálni szokott vala, per exemplum említhető a helyi drogériás: bájos neje két mellékszerepéért – végül es prestizs egy illyen kis városkában podiumon szerepleni, akárkinek nem adatik illyen lehetőség negyvenhárom esztendős fővel – évekig fuvarozta Áviájával, később pedig Citroen kombijával, mellyek valának későbbet feltalált automobilok, a társulatot le s föl az ország fesztiválhelyszínei között.) Nos, Néném, ezekvel a tragediákval aztán megnyertenek a teátrumosok valamennyi versenyt, a sajtó kegyeit, az entellektüelle közönség fényes szeretetét és megbocsájtását a Józsefovics rendezte förmedvényekért. Esztendő előtt a Kísértetszonáta állíttatott színpadra (állították, a kéttonnás kulissával egyetemben órákig). Idén Harold Pinter textusaiból ollóztak összve (a dramaturgus) valamelly vegyes salátát, melly „feltűnősen hatásosra” sikeredett (tudósított a sajtó – a historiában későbbet megjelenő hírmedia). Szlovákiában minden díjat – nincs ollyan sokaságuk – megnyertenek vele. – Nem viszlek téged se, ha buzerálni fogtok, hülyék! Aszonták a fesztiválszervezők – Pancsóka ugyan es az egyik manager (szükség esetin, kényszerűségbül színész es, kis teátrumoknál kumulálni kell a functiokat, így áll a „szervek” metodikai tanácsadójában....) – , hogy tizenkilenc ember szállására és kajájára van pénz. A többi a mi dolgunk. – És hol lesz az a török fesztivál? – Nem török fesztivál, hanem Színházi Világfesztivál! – Világok harca? – Mi van? Röhögcsélés, röfögés hallatszott, Gábriel, a komédiás, kinek szavára mindenki figyelt, félrenyelni méltóztatott, prüszkölés... – Denizliben. – Az meg hol a francban van? – Pravoslav aszonta: kurva messze. Valahol már Ázsiában. A határtól még vagy tíz-tizenöt óra. 23 �Próza és vidéke – A töröktől? – Nem, bazmeg, a norvégtól, é ól olyan l hül hülye vagy már, á mint i JJencike! ik ! – Ne bántsátok Jencikét! Jencike mindig ugrasztható, ha már mindenki szarik mindenre, akkor is. Jencike igenis fasza gyerek. – Faszának fasza, de tegnapelőtt, amikor Ipolysíden a tizennégy nyugdíjasnak az Imádok férjhez menniben Annácskának az áriához azt a kurva Valkűrt engedte be teljes hangerővel, akkor nem volt fasza gyerek... – És? – Mit és? Ki kellett mennem a színpadról leállítani. – Le se tudta állítani? – Le tudta volna, ha ott lett volna. Elindította, oszt elment hugyozni, gondolta van három perce. Annácska majdnem sírt, pedig vagy háromszor próbált a Wagnerra is dúdolni, de nem passzolt. Mire Jencike: bocs, a kis Tibike összekeverte a kazettákat a kocsiban. Mi a tökömnek adod oda a gyereknek játszani? Hát mi a faszomat adjak neki játszani? Na ennyiben maradtunk, Jencikét nem viszem, mert elbassza. Majd visszük Zorrót. – Tudod, hogy már két éve nem volt velünk sehol? – Tudom, de ő végszavakra, mit végszavakra, szótagokra meg mozdulatokra keveri a zenét technikai forgatókönyvből, bazmeg. Emlékszel az Elefántemberre a mártoni színházban? Igaz-e, hogy klappolt minden, akár a svájcióra?! Aszonták a mártoni szlovákok, hogy nem értettek a magyar szövegből egy megveszekedett kukkot se, de bomba hatásos volt. És amikor Zorró Pravoslav parancsára szétpakolta a hangfalakat a nézőtéren, akkor meg aszonták, hogy a pinkflód mehet a picsába. Én ugyan nem tudom, mi az a Pinkflód, de kurva komolyan és elismeréssel mondták! – Oké, de Jencike meg lesz sértődve. Meg a melák Frédi felesége is. – Fő, hogy Frédi örül, mint majom a farkának! Tíz nap az asszony nélkül! Ázsiában! Ezeket követően a manager megorganizálta az utazást. Rendelt vala a szomszéd városbul, Rimaszombatbul egy fentebb már emlegetett közlekedési eszközt, mellyet akkoriban busznak, vagyishát önjáró busznak: autóbusznak volt szokás nevezni a nép között. Igen ramaty állapotban leledzett, akárha egy néhai, Gallipoliban 21. octobris 1717-ben kelt levelet kellenék újra írnom, mellyben lehetetlen volt nem szólni a kocsiról, na meg a kivénhedett lovakrul. Abban sem hazudok, ha azt mondom, éppen ezen okból vala az busz olcsóbb a többinél. Adtak vala hozzája két kocsist sofőröknek neveztetvén őköt, akik majd az úton váltják egymást, nehogy az ménkű nagy elfáradás esetén elszundítsanak, hiszen az önjáró busz nem olly módon önjáró, mint a ló, irányítás nélkül sebesen lemegyen az árokba... Ponzorokat es talált vala a manager, akik a productio financiális situatioját hivatottak feljavítani, pedig meg kell hagyni, ollyanokból, akik akkoron szlovákiai magyar teátromnak törökországi vendégszereplésre pénzt adának, nem igen sok járt-kelt az földkerekség politice hullámzó levegőege alatt. – Oké, vállalom a hangtechnikát, de feltételeim vannak. Nincs utolsó 24 �Próza és vidéke pillanatban változtatgatás, szólj Pravoslavnak, ne találgasson, mert ami a szövegkönyvemben lesz bejegyezve, aszerint keverek. Mikrofonozni is kell? – Nem Zorró, csak a zenei betéteket kell kezelni, de azokat pontosan időre, utasítás szerint. – Oké, holnapra leadom a ridert. – Mit? – Összeírom, mire lesz szükség. Vagy a saját cuccomat vigyem? – Dehogy, a buszba csak a lejátszók férnek be, mindent ott biztosítanak. – Na, annál inkább összeírom, továbbítsd a szervezőknek. Nehogy ott nekem valami két hifi hangfallal szúrják ki a szemem! Mekkora lesz a terem? – Még nem tudom, azt írták, kicsit nagyobb. – Minél nagyobb? – Minél, minél, a tökömnél, bazmeg! Tudod, hogy úgyis abban játszunk, ami lesz, mit szivatsz?! – Csak fel akarok készülni. És előre szólok, rajtam kívül a hangcucchoz nem nyúl senki. Ne segítsetek kábelt tekerni, mert múltkor se győztem utolsó percben a forrasztást. Én kezelek mindent, csak egy tolmácsot adjatok mellém, amíg be nem lövöm a cuccot! És még egy istentelen problema adódott. Akkoron éppenséggel nem lehetett csak úgy utazgatni a kontinensen. Az útipasszusok mellé szerezni kellett mindenki számára egy vízumot es, hogy az Yugoslávián által lehessen buszolni. Édes Néném, ha el lehetne azt mesélni, miképpen lett ez a Yugoslávia, illetve későbbet annak maradéki, akkor bizony elmesélném, de az historia ollyan gyorsan és kíméletlen irrationalitással gyúrta vala meg és szét az államnak e formáját, hogy aztat talán még a benne lakók sem méltóztattak teljes mértékben felfogni mostanságig sem. Nem untatlak hát vele, elég legyen annyi, hogy a vízumért a consulatusra, Posonba kellett felküldeni valakit, de azt utolsó utáni szempillanatban. Ottan derüle ki aztán, hogy heába vivé Pravoslav, ki a majoritás szlovák, korábban és később es szánalmas rebellitasbul suttyomban totnak nevezett nemzethez tartozott vala, mind az összes utipassust magával, nem úgy van az, hogy csak úgy ukmukfuk beléstemplizendik a kívánt dolgot. Főleg nem azonnali megvárásra. Elébb ki kellett tölteni egy csomó papirust mindeggyik persona részire. Le es ült az director az gádorfolyosó naposabb szegletében, előkapta pennáját és minutákkal az kancellária aznapi bézáratása előtt nekifogott erősen az administrationak. Kinek-kinek personális informatioi mellé még ollyan dolgok es szükségeltettek, melly dolgok tudására aligha készülhetett vala fel directorunk. Szempillája rebbenése nélkül rótta viszont az betűköt az undormányos papirusokra. Az hivatalnok, melly fölötte állott, dülleszté es a szemgolyóbisait meglepődöttségitől, midőn látá, Pravoslav meg sem állott az betűvetésben gondoskodás céljából. Csak írta, írta, írta mindenüknek az apja, anyja nevét, világra jövetelének dátumát, helyét, nyavolyáit, előéletét, 25 �Próza és vidéke szóval, amit kelletett. Mondá es néki kaján mosolyval yval az orcáján a kkancellária ancelllária a embere: – Uram, azt gondoltuk, emiatt haza kell utaznia, s a kitöltött lapokkal tér majd vissza. – Arra most nincs idő, holnap már indulnunk kell, nem sejtettük, hogy az ügyintézés Önöknél... Hm... Nem éppen a leggyorsabb... – Nálunk az ügyintézés a lehető leggyorsabb, uram! Ön nagyon okos és fölöttébb tájékozott személy lehet, ha tizenkilenc fő összes személyes adatát fejből, hiba nélkül képes betölteni az űrlapokba csak így, a folyosó ablakpárkányán. – Köszönöm. Igen, az vagyok. Ezért küldtek engem. Éjszakára vissza es tért Pravoslav Poson városából a passusokba stemplizett vízumokval. Ténylegesen ügyes volt. És vakmerő es, hiszen az effajta hamisítást a paragraffusok szigorúan bünteték, már ha valamelly szemfüles téntanyaló bizonyítani vélné. De az passusokval más veszedelem es járt. Már mikoron a társaság richtig volt a felszálláshoz (az önjáró buszra), a férfi főszereplő azonmód istentelen és hangos káromlásokba bocsátkozott. Bépillantván passusába tört reá a fészkes fekete fene. Látá ő, az passus aznap jár le, s már megújítani nincs ideje, mivelhogy akkoron szombat napon nemcsak Izráel népe, hanem már az kommunisták (őket végképp el nem tudom magyarázni, Néném, mivelhogy nincs abban ratio, vedd őket, mintha időkben elhúzódó tatárjárás lenne) sem munkálkodának vala. Ezen hír hallatára a többiekre es reátört az ideggörcs (nyolcvanezer koronába lesz a busz), és csatlakozának a káromlásokhoz, sokat emlegetvén az férfi főszereplő édesanyjának és édesapjának illyen-ollyan, választékos epitetonokkal festett nemző orgánumait, valamint azonmód ötletből vázolták az illető megöletésének sokféle hirtelen metódusait es. – Mindegy bazmeg, akkor is megyünk! Várnak, minden le van zsírozva, előlegezve, pénz bele van nyomva, idő rászánva, visszacsinálni nem lehet semmit, megyünk oszt kész, dopicsi! – utóbbi az néha tot, ekkoron már szlovák néptül átvett szitok, Néném, csak hogy tudjad. – És ki fog játszani helyette? – Mit tudom én, majd útközben eldöntjük! – Én vagyok a rendező, majd én megmondom. Kinek nincs közös jelenete ezzel a mamlasszal? Ricsinek? Oké, alkatilag is... Jó lesz. – Pravoslav, ne csesszél már, nem tudom a szöveget! – Olyan kurva messzire megyünk, hogy kétszer is megtanulod! Különben meg majd kicsit lerövidítem, a törökök úgyse fogják érteni. Meghagyjuk a látványelemeket, a verést, bilincseléseket, kínzást, miegymást, a duma meg mindegy, mondasz, ami eszedbe jut, oszt kész. A lényeg, hogy átéléssel!!! Kicsit átrendezzük a darabot útközben, megoldjuk, csináltam már ilyesmit. – Na akkor én nem megyek – vágta le szenvedélyesen az föld porába pakkját Zorró. – Ha átrendezitek, akkor én leszek a hülye, hogy nem fog 26 �Próza és vidéke semmi stimmelni. Minden sorrendben van felvéve, a zene fele még kazettáról megy, hogy a faszba fogom a helyükre tekergetni, amikor azon a szar decken sem fordulatszámláló, sem időmérő nincs, ráadásra két zene között néhol csak másodperceim vannak! Sőt, van két fadem is... – A’me’má’ mi? – Amikor egymásba úsztatod, egyik halkul, másik erősödik. Ezt nem lehet! Világfesztiválon! – Lófaszt nem lehet, megoldod, rakjátok fel a pukkancsot a buszra, és menjünk már! Hát ilyeténképpen történt vala az nevezetes elindulás. A teátrum szitkozódott, az otthon maradott kísérők, főleg kisgyerekes asszonyok meg ríttak. Az immáron néhai férfi főszereplő pedig leült az mocskos, macskaköves járdára, elővett egy aprócska szelencét, abból némi kicsi felszerelést, s alig nehány minuta alatt karjába döfött tűvel bóbiskolt az földön terülvén, akárha lenne elégedett csecsszopó, még a nyála es kicsordúlt labiáinak szegletiben az hernyónak neveztetett materiátul. Eközben a rívó kisgyerekes asszonynépségek csókkal orcáján és utódjuk homlokán azon imádkozának, hogy csak épségben meg- és majdan hazaérkezzenek hites uraik abból a nagy távolságbul, mellyben egynehány napot az teátrummal eltölteni menének. Csupáncsak sejtéseik voltanak arra nézvést, hogy az hites urak és az teátrum hölgyei reggeli indulásuk meg az estvéli pihenő között mekkora mértékű ivászat következtében veszejték el józan és maradék eszöket es az climatisálatlan busz rekkenő nyárideji forróságában elfogyasztott söröknek, boroknak, de legeslegfőképpen gyülömcspárlatoknak köszönhetően. – Nem lehet veletek bírni, ha isztok! – Akkor se, ha nem iszunk! – Különben is mindent be kell flatykolni, mert az ázsiai határon nem engedik át a szeszt! – Debiiil! Milyen ázsiai határoooon?! – Hát nem Ázsiába megyünk? – Kérdezd Jumurdzsáktól! – Na szálljatok szépen fel vissza a buszra, már mindent lehugyoztatok, amit csak lehetett! – Baszki, nincs hová beszállni! Hátul ledőlt a díszlet. – ’...csába... a torony... Az önjáró busz hátsó ülésein helyezték el az kulissa legnagyobb, ám kisebb részekre szerelt artefactumát, a székekbül eszkábált toronyt. Sok cancelláriákban látható, hivatalnokok lapos ülepe alatt fényesre kopott széket csavaroztanak összve torony gyanánt, melly az égbe meredevén symbolicus toronyt mutat a színen. Eztet három részbe szedének, hogy üggyel és bajval a busz hátuljába taszigálhassák az többi kulissával s kellékvel egyetemben. Csakhogy az ördögűző rázkódás – a rengetés, hánkodás a főt elbódítja, a gyomrot es felkeveri – úgy megigazgatá a széktoronyt, hogy az bízvást az 27 �Próza és vidéke Úr kegyelmében nem átallott előre huppanni, s kellett ezért aztat tizennyolc pityókás (csorgóra állt a sipkájok, midőn az szemök bépókhálósodott), egy abstinens és két sofőr personának eredeti siuatiojába visszatuszakolnya, légyen már hova ülniök. Édes Néném, ha kéd azt láthatta volna, nagyobb productio volt az a tuszakolás, mintha az világfesztivál minden előadását egybejátccták volna! Mire ki-ki helyére kecmergendett, el es nyomta az szesz meg a fáradás izgalma, s nyájas álmok lengték bé elméjök épen maradott componensit. De már az lassacskán lopózó hajnal hangosnak hallott hasadása es széjjel óhajtotta szakítani lekváros fejöket az Dardanellák szelében. S ahogyan az napocska fölfelé hágott az ég boltozatján szétmálló felhőcskék tetejibe, úgy emelkedett gyomra, főfájdalma, na meg teljes szenvedése az társulatnak, még azoknak es, akik pediglen tartózkodtak a szeszek mérhetetlen fogyasztásátul, torokbántó óbégatástul és egymás, illetőleg mások tréfábul való piszkurálásátul. Régen elhagyák már az tengeri levegő hísítő emlékét es, beértenek az ásiai sivatagosba, hol csak csenevész cserjék, valamint aszott, gyér fűcsomócskák barnállottak a homok meg a kövek köziben. Délutánra már egyre szűkebb utakon haladtanak, s a semmiben megjelentek az első, lassan ténfergő tevék. De már akkor meg kelletett állani hólyagürítés céljából. S az önjáró busznak es megint kellett valami bűzös folyadékot önteni a garatjába. Leszökdécseltek hát teátristáink azonmód, ahogyan voltak, ingetlenül, egy szál gatyában, s végezték a busz árnyékában a dolgokot, férfinépség az egyik oldalon, fehérszeműek a másikon. (Nem es tudta vala az kocsis, mellyik visszafelé pillantó tükörbe merjen vala belémeredni, hogy annak látványa kocsiskodásra alkalmatlanná ne tegye szegény fejit.) Hej, de a falu végérül igen nagy óbégatás hallott ekkor, futottak az tevék, eldobálták kapáikot az török asszonyságok, felkapták kendőiket arcukra, siettek házok fedezékibe, ahová férjuruk küldte volt őket erőteljes üvöltésvel. Hát nem tudták a felvidékiek a módit, az illemet, hogy török földön nem szép dolog, sőt tiszteletlenség félmeztelenül, gatyában, szőrös, izzadt felsőtesttel pisálni az falu végen. Jó tanulságnak bizonyult eme epizód, ám a helyet igen sietve hagyták el, biztos, ami biztos alapon. Pedig hát egynehány óra múlva be szerettek volna élő embert látni! Mert elhagyák a falvakat, a mellettök zöldellő rizsföldeket, mellyeknek minden porcikája megműveltetett. De már azt meg kell hagyni, hogy igen példásan műveltetett, még a sarkok es, kézi erővel, ahol a gazdálkodó számszergépek meg nem fordulhattak vala, a mezsgyéken es, a kanyarokban es, dombon meg laposon, mindenütt. Ahol egy tő rizs elfért, oda egyet ültetének az törökök, nem herdálják az termőtalajnak tevetrágyás kincsét. Eztet akár meg es lehetne tőlük tanulnunk, de gyanítom, majd csupán akkoron teszünk így, ha már gyomrunk korogni fog ez nyomorú’t végeken. Sötétedés után rettegés fogta el kalandozó embereinket, merthogy eltűnt megbágyadott tekintetük elől az láthatár. Törökhonban a sötét, az ollyan, de ollyan sötét, akárha a pokolban a fekete ördög sötét testét visszaverné a befelé fordított tükör! Annyira messze állanak már ottan az falvak egymástól, 28 �Próza és vidéke hogy két órákat es kelletett haladni az önjáróval, hogy a busz lámpáin kívül másfajta forrását vegyék észre az reményeket keltő fénynek. Falu, város, tanya se közel, se távolban. Semmi, csak az őszinte sivatag: a semmi. Nem egyszer hitték vala, hogy elvesztek, soha sehová el nem érkezének, a gyengébb idegzetű némberek még imádkoztak es, nehogy már a semmi közepén pusztuljanak, ha a nafta nevű szörnyűséges lötty elfogyatkozna az üzemanyagtartály vastag beleibül. – Bazmeg, Pancsó, hova a bús pinába hoztál te bennünket?! Hol látsz te itt Színházi Világfesztivált?! Imigyen kérdezték a managert a dolgok actualis állásáról. – Nyugi gyerekek, odaérünk épségben, a sofőrök tudják, mit csinálnak. Mire a kocsisok összveszorított szájjal összvenéztenek, oszt hajtának tovább, nehogy valaki arcukról emotiokat olvasni szándékozzék. – Odaérünk rendben, képviseljük Szlovákiát is meg a magyarságot is, megnézünk pár szép helyet, pár jó előadást, aztán szépen hazakocsikázunk. – És megtámadnak a beduinok? – Á, a beduinok a Szaharában vannak és különben is, ha valami, eladjuk nekik Vicát három tevéért, azokon hazatevegelünk. – A saját feleségedet áruld, jó?! – így Vica. – Hogy árulná, ha nem is hozta? – Úgyse kapna érte semmit. Talán egy sánta kecskét, de nem tevét. Pancsó, kell-e az asszony helyett sánta kecske? Pancsó az üléssorok között állva-ringatózva elmosolyintotta magát, tenyerével megtörölte tüskére nyírott haját, majd egy ülés alá béhajolva és felegyenesedve megjelent kezében egy kicsinykó flaska, abba belékortyolt. Rárontottak, leteperték, flaskáját ordítván kiflatykolták vala. Így tellett az éjszaka, hogy ne féljenek. Reggeltájt egy pálmasoros úton béhajtottak Denizli városába. – Bazmeg, akár München, csak pálmákkal! Látod, azokat a Merciket, meg az épületeket?! ’...csába, ilyen ez az Ázsia, falun középkor, csador, tevék, Ricsi elől menekülő spinék, a városban meg a modernitás: üveg, vasbeton, ultrahiper minden! – Na, ide eltaláltunk, de itt most hová? – kérdték a sofőr kocsisok fáradt ájultukban megállván. Azonmód előttük termett két uniformisba öltöztetett férfiú, s rövid tájékoztatás után elvezették az buszt a szín helyre. Ottan leugrottanak, elköszöntek, eltűntek, akár honoráriom a póstahivatalban (na az még egy undormányos feltaláció, az a póstahivatal, Néném). – Sanata evet! Sanata evet! – imígy az üdvözlet az érkezőknek. Egy csúnya, tarkopasz emberke meg egy gyönyörűséges, mesebeli keleti királykisasszony fogott kezet mindannyiukkal. Kaptak vala ajándékul egy-egy feliratos pólót, az amollyan gombolhatatlan ingféle, s meginvitálták őköt szállásra. Az tarfejű elment, de az úrhölgy felszállott az önjáróra, elárulta nevét, s hogy teheráni születésű vala, s ánglusul tomácsolta Etelének, ki a társulat ánglus tudója 29 �Próza és vidéke volt, a situatiot. – Pamukkale! – What? – Pamukkale! – Oké, királykisasszony, ha te mondod... Útközben a keleti úrhölgy egy nagy, szürke betonépítménynél leállította a kocsisokat. Itt fogyaszthatták el ebédjüköt. Az építmény ugyanis egy pamutszövő és ruhakészítő hely volt, és ponzor textilgyárnak hívták. Beállíták az törökök a teátrum tagságát egy kígyózó sorba, amellyben az szemérmes török fehérnép kígyózandott azonosra szabott, varrott ruhákban és megérthetetlen módon: tökfödőkben. Összekuncogtanak gyakorta, midőn felmérték az vendégsereget. Mikoron aztán a színi bandériom tálcákkal a keziben egy ablakhoz érkezendett, azon kiadtak nékik két-két tányért. Hosszú asztalok mellett álló kemény lapú lócákra telepedtek. – Baszkikám, ilyen fínom lecsós csirkepaprikást még nem ettem! – Csodálkozol? Ha egyszer kit vettél feleségül... – Ki, kit... Legközelebb elveszem anyádat, ha piszkálsz. – Mégcsak az kellene, hogy nálam fiatalabb mostohaapám legyen... Citromlében mosdaták meg velök kezöket az törökök egy kis tálkában kifelé mentükben. Mi tagadás, az társulat mételyes emberszagán nem segített sokat e cselekedet. Három nap intensive verejtékezés le nem tagadható szappanyos dézsa nélkül... – Pamukkale! – What? – Pamukkale! – Oké, királykisasszony, ha te mondod... Ismételődött meg előbbi dialogusuk. Eztán a sok magyar lebotladozott egy szállásadó helyiség előtt az önjáró lépcsején, s leborult az Úr teremtő ereje elibe. Megpillanták ugyanis az nagy, bodros szélű hegyet, mellyet a lecsorgó forró víz meszelt és kövezett vala tetőtől a talpáig hófehérre. De nem ám csak kövezett, hanem épített es, mert bizony az hegy merő lépcső volt az égig, s egy-egy fok egy-egy hatalmas kádat tett ki, mellyből a párolgó víz a karimán általömölve megtölté az alant feküvő következő kádat. Túristák nevezetű embercsoportok élvezkedtenek az meleg vízben, akárha az mennyország poklának gőzölgő katlanjaiban főződnének boldogságosra. – Aztakurva... – értékelték őszinte örömökvel telvén az situatiot messzire bűzlő színművészeink. – Hát ezt nem hiszem el – ismételgették mindannyian, akárha ama későbbi televíziós séria alakjai, függetlenül attól, millyen szerepbeli functiot kaptak vala az dillettant forgatókönyvírótól, mintha csakes dirrecte összekavarták volna identitasukot, nyelvi stylusukot, gondolkodásuk kisszerű megnyilvánulásit, valamint kevéske szóbeli kincsököt. De Néném, tartozom még néked avval, hogy elmagyarázzam, mit jelent a televíziós séria. Bocsásd meg nékem, ha ebbéli tevékenységemben kudarcot vallanék, 30 �Próza és vidéke mert igencsak nehéz e lecke. Az televíziós készülmény egy varázsdoboz. Arra vagyon képességi, hogy az nyomorú’t életből vett jelenségeket technikai apparátus segédletével örökre rögzítse, majd pediglen ismételten elő adja. Akárha teátrum volna, csakhogy belezárták a scatulyába, mellynek méretét amollyan izgó-mózgó festmény gyanánt felveszi. S ezt a rögzített valóságot csudálatos módon hosszú esztendők múltával es tudja vala reproducálni. Anélkül, hogy a színjátszók csöppnyit es öregedének vala. Éppencsak úgy, ahogyan az volt. Annak idejin. Nagy fokozatú pontosságval. A personák, akik az illyen, úgy elnevevezett műsorokat készítik, képesek valának arra, hogy nem csupáncsak az valóságos realitást rögzítsék masináikval, hanem arra es, hogy teátrumszerűen megrendezzék jeleneteiket, akárha a valóságot magát, s azt olly metodusokval presentálják, emberi elme ki nem tapinthatja, igazat lát-é a szem, hall-é a fül. S az illyen műsorokból összve-összveraknak sokakat egymást követő rendben, abból formálódik ki az séria. Aztat nézve szórakozik mostanság a nép, vagyishát a zemberek (mai módi szerint mondván), az kiknek otthonában egyes esetekben több készülmény es találtatik, ménkű sok vagyont emésztve fel annak megvásárlásakor, s aztán es. No, elég abbul annyi, ámuló társulásunk elszállásolta magát, majd beléveté megfáradt testét mindenik az fehérlőn messzi távolba világító hegy gőzös vizibe: Pamukkale! Másnapon a várossal ismerkedének. Lévén az török arany na meg a farmernadrág – ami ollyan újvilágbéli találmány a ruházatban – olcsó, a teátrum sok, nehezen schpórolt pénzeket költött ilyesmire. Csak a meleget viselte mindenki szenvedésekkel telve. A fehérnép félt megválni felsőruhájától, amint az rövidebb szabású, vagy könnyedén fellengő szoknyák viseletét es kerülte vala, hiszen a bajszos, török férfiemberek nem győzték szemöket török kocsányokon külön-külön es meresztgetni az sok szép magyar lyánykára. Vicára, a legérettebbnek mondható asszonyra valóban akadt vevő. Három tevét (devét törökül, szóval megértették egymást) kínált cserébe érte, de magyar legényink nem adták vala. Mondván: egyrészt többet es megér Vicájok, másrészt otthon három tevét élve nem tudnának elosztani, lévén páratlanul volnának, s a teátrum férfijainak száma páros. Igazság ugyan, hogy egyikük már régen szerette volna saját nejit lecserélni valamiféle asszonyságtul jobb alkalmatosságra, s meglehetőst hasznosnak találtatott általa az egyik felkínált gyönyörőségesen mosolygó deve... Meg aztán az török ember Vica tizenhetedik esztendejében járó lyányát es szerette volna, na de csak ráadásként, ingyért. Szó sem lehetett így boltolásrul, ha egyszer spuculatioval komolytalankodának ezek a törökök... Ijjnye, na! Az nagy melegtül kiégett vala az magyar komédiások magát sosem röstellő agya, kénytelenek valának vendégfogadót keresni Denizli városában, mellyben ugyan éldegélt vagy négy-ötszázezernyi lélek, de hitök szerint szeszes italt csupán alig-alig fogyasztott közülök egynehány, így korcsma nem akadott minden sarkon. Amidőn aztán már minden sarkon álltanak, jártanak, s keresgéltenek, Etele elrúgott vala egy követ, s amerre gurult, arra 31 �Próza és vidéke mentenek tovább, míg egy igazi törökmoszlim korcsmára nem akadtanak vala. Na ottan letevék farizmaikat pihenni. Etele, ki a társulat ánglus tudója volt, kérdezett a sörital felől. Efes. Efes Pilsener. Illyen söritalt mértek bádog dobozokba zárva. Ricsi, ki legbátrabbnak bizonyult, leöntötte torkán a nedűt, hangos böfögésben tört ki, akárha az idős ártány puffasztó tököt fal, majd pediglen jóvá hagyásképpen bólintott. Akkoron a többiek es hirtelen belédöntötték az kesernyés komlólöttyöt az végéremehetetlen gígájukba. Kértek még. És még. És még. A korcsmáros nem győzte csudálni, hogy a magyarok, az fehérnép nem különben, mennyit képesek meginnya az Efesből. Midőn aztán Ricsi kifaggatta az áráról, s megállapította, hogy igen-igen nem derága (vót az még akkoron!), veszett ivászat kezdődött az törökmoszlim korcsma gyomrában, millyet még ahelyütt senki sem látott. Jöttek es a bámészkodó népek meglesni, mi módon flatykolják az temérdek jegesre hűtött nedűt magyar asszonyaink s lyányaink, s mi módon tűnik el bennök annyi lé két fertály óra alatt, amennyi a török férfiemberben esztendők alatt sem bír lecsurgani. A korcsmáros a hatalmas fogyasztás örömére mogyorókat, meg mindenféle apró sózott falatkákat rakodott a hosszú asztalra ingyért, csakhogy felhalmozódott italkészletétől az magyar sereg jókedvűen megszabadítsa. Imígyen vált a hazai teátrumi társulat az török korcsmák ökonómiai felszabadítójává egynehány ott töltött napokra. Heon egy dologval nem tudott az magyar kibékülni Denizliben, sem Pamukkaléban. A faiansba pottyantó árnyékszék hiányával. Mert biza, nem volt a töröknek általában ánglus árnyékszéke, hanem volt neki a kicsi szobácskában egy lyuka a padlóban, afölé guggolódva kelletett pottyantani. Eközben persze a meg nem szokott póz miatt a letolt pantallók (törökül es pantallónnak mondották, tessék elképzelni) bele-belelógtanak az puhulódó dolgokba a padlólyuk környékin. De ami legnagyobb kényelmetlenséget okozott: nem találtak semmiféle törlő alkalmatosságot a kicsi szobácskában, csupáncsak egy falból kiálló csövecskét, mellyből az emberfia valagára a forróságban es nagyon hideg víz frecskolt, avval kelletett öblíteni, s ujjal segédkezni eme kényes művelethez. S akadt ollyan kicsi szobácska es, jelesül éppenséggel az teátrumnak szánt építmény szürke, belső kerengőjén, mellyben hiányzott vala az megváltó csövecske. Ottan a padlókövezeten állott egy kéticcés vizes edényke a tisztálkodáshoz. – Nohogybazdmega Mercédesedet, Musztafa, ha klotyópapírt nem tartasz! – formálódott az általános vélekedés e messzi tájék pottyantási szokásairul. Viszont a tea (törökök nyelvin es tea, bizony mondom, rokonságnak kell lennie e két natio között), az valami fennséges. Még fennségesebb az Efesnél es. Reggelente az früstöck mellé török kávét kapott társulatunk. – Ki a nyehera nevezte el a török kávét a törökökről? Ez ihatatlan! Életemben nem ittam rosszabbat. Ennél még Pancsó felesége is jobbat főz, pedig ő aztán csak az előszoba felsöpört mocskából kotyvasztja... p fogatlanul, g , zöldes lila – Beverem a pofádat, oszt játszhatod holnap 32 �Próza és vidéke monoklival a börtöntölteléket... Autentikusabb leszel, mint így, frissen borotválkozva... – Majd isztok a városban sört. – Nem isznak, elő kell készíteni a termet. A munkaterv szerint tízkor vesszük át. Este előadás, már ne igyatok! Észnél kell lenni! – Milyen észről karatyolsz? Hát észnél van, aki a mai időkben másodállás helyett színjátszik? És elmászik Ázsiába megfőni a buszban?! Meg milyen munkatervről, elvtárskoma? Idehozol, bazmeg, ahol klotyópapír nélkül fosunk narancssárgát az Efestől, ahol nem sikerült eladni Vicát, mert sóher vót a Musztafa, ahol a vidéki némberek félnek, ha lehugyozzuk a faluvéget, de ahol kézen fogva, összeborulva járnak a férfiak a város főutcáján, a romantikusan giccses pálmasor alatt... És te beszélsz észről?! A Jencikének is több esze van, dopicsi! – Jó, akkor majd iszunk teát a városban. Denizli utcáin hat-nyolc esztendőt betöltő rakoncátlan suhancok settenkedtenek. Vézna kezükben ezüstösen csillogó tálca, azon számtalan üvegpohárkában négyujjnyi tea. Minden pohárka tetejin kicsinykó fedőcske, annak tetejibe meg egy kis fehér kocka édesítés gyanánt. Addig-addig szaladgáltak a surmó pulyák az emberek lába alatt, amíg azok nem vásárltak tőlük teát. Amint valamelly ismeretlen megvett egy pohárka iszonytatóan forró italt a tikkasztó nyári nap égető sugára alatt, azonmód eltűnt az árus legényke a hömpölygő népség közepette, bármennyire es tapadtanak reá bámuló szemeik. Csakes dicsérhető egyébiránt a tea kvalitása. Komédiásaink hirtelen megfejtették vala a titkát es. Organizmusuk nem termelt több hőséget testökben, mint midőn jeges sörökvel hűtötték magukot. Mindahányan forróságos teát ittanak, azonmód elfelejtettek izzadni a napon, s szomjuk es elmúlandott hosszú időkre. – Cseszd meg, azért nagyon fasza cucc ez a tea! – sommázták véleményüket többen. – De hova a túróba lett a kiscsávó a tálcával? Micsináljak most a pohárral? – s azon minutában bukkant es elő a török purdé, akárha messiás a mysticus ködből, s lábát nyakába akasztva iszkolt ördögi irammal pohárkájáért. Aközben pediglen egyetlen másikból sem hullott vala egyetlen csöppecske tea sem az utca fényes márványkövezetére... Az teátrom építményének gyomra akkora vala, amekkorát Europában a komédiások nem láttak még. Azazhogy láttak, de aztat más funktiora használták: sportcsarnoknak. Abban különféle bolond szokások szerint mozgóversenyeket rendeztek, mellyek a nép testi egészségét valának hivatottak megőrzeni, s a tisztelt közönségnek szórakoztatást nyújtani, mivelhogy állítólag igen szemrevalóak eme versenyek. Régi görög olympiák mintájára mozogtak az sportcsarnokokban a népek, persze illedelmesen, ruhába öltöztetvén, nem pediglen antik görög módra, mikoron még büszkélkedő szemérmöket sem takarák el az szégyentelen férfiak. Általtekintette a teátrumi társulat az belső teret, s indula az törökmoszlim g gy korcsmába megtárgyalni teendőit estvéli productiojukhoz. Kifele tartván 33 �Próza és vidéke találkozának az ebéd előtti productio éppenséggel befelé tartó közönségivel: háromszor ezer azonosra szabott és varrott picike ruha szaladott be kézenfogva és törökül kiabálva. Az nagy atatürk egységesre varrott gyermeki serege érkezett színi előadásra az oskolábul. – Hát baszkikám, középkor, nyugati civilizáció, kommunista uniformizáció, minden van itt. Rendőrtől rendőrig ellátsz, a legelőkelőbb áruházban úgy alkudhatsz a ruhára, mint mifelénk piacon a tyúkra, akármelyik boltban leültetnek, jeges vízzel, teával kínálnak, ha nem veszel semmit, akkor is ötször meghajolnak előtted, amikor kimész. Úgy kezelik a vendéget, mint pornósztár a hímes tojást, panaszod nem lehet, de logikát ne keress – imígyen szóla Gábriel, a komédiás, kinek szavára mindenki figyelt. – Tegnap – emígy Pravoslav, ki a majoritás szlovák natiohoz tartozott vala –, amíg ti vedeltetek, meg Ricsi a királykisasszonyt bolondította volna, de valahogy nem boldogult vele úgy, mint otthon szokott a viszkető csajokkal, elbeszélgettem a szállodatulajjal. – Azzal a kómás csávóval? – Ja, azzal. – Oszt mitő’ kómás mindig? – A munkaidejétől. Utánunk fekszik, hajnali fél négykor még takarítja a mocskunkat a teraszon, de reggel fél ötkor már veszi át az árut a konyhára. Egész nap melózik hetente hatszor. Te is kómás lennél a helyében... Pálinka nélkül! De azt akarom kinyögni, hogy dumálgattunk németül, s rákérdeztem a kurdokra meg a görögökre. Hát az az aranyos, mindig mosolygó, hajbókoló emberke olyan komoly lett, mint Ellácska, amikor rátapostál a szoknyája szélére, s a következő táncfordulatnál úgy maradt a nyílt színen egy szál tangában, amiből hátul kilógott a gyűrött pinavattája. Ráadásul a kőműves inasok iskolai előadásán... – Oszt? – Oszt sikított. – Nem Ellácska, hanem a zombi... – Nagyon halkan jelentette ki, de nagyon határozottan: Törökországban nincsenek se kurdok, se görögök. Ennyi. Ne is hozzátok szóba nekik, nem érdemes. Totál tabu a téma. Kinyalják a seggedet is, ha akarod, mert vendég vagy, de a gondjaikról nem dumálnak. – Vagy nem kezelik gondként... No kurd, no problem... – Persze, meg no Hierapolisz a hegy mögött. Vagy azt is a losonci párttitkár építtette kommunista szombaton? Anatóliában nincs görög? – Semmi görögkérdés, semmi no problem – mondotta Pancso – láttátok a színpadot? Azzal törődjetek! Ez nem színházterem, hanem óriásmozi. – Talán küklopszoknak építették! – A küklopszok is görögök?! – ...a vásznat kerekeken hátra lehet tolni, de se kötélhágcsók, se színpadi bejárat. Ha kijössz a hevenyészett és koedukált – jó lesz, csajok, ugye! – öltözőből, tíz métert gyalogolsz a közönség mellett, hogy a színpad szélén 34 �Próza és vidéke felmehess a nyikorgó lépcsőn a placcra... Baszki, mi lesz itt?! – Az semmi, de nincsenek pontfények elölről. Csak a színpad fölött van három fehér halogén. – A függöny mögött? – Milyen függöny? Nincs semmiféle függöny! Se görög, se kurd, se függöny, se fénykeverő pult. – No, akkor tutira örülhetek majd a hangosító motyónak. Érzem az efeses vizeletemen, hogy kapok egy rakás trágyát... – summázott Zorró.– Még jó, hogy hoztatok pár reflektort. Bezzeg az én cájgom soha nem fér be sehova... – Hiába hoztuk, nincs mire felakasztani! – Hacsak nem a feleséged kékeres durmangó faszára, aki otthon maradt... Erre aztán Pravoslav, aki a majoritás szlovák natiohoz tartozott vala, ám a grupp csavaros elméjének számított, s még magyarul es tudott vicces lenni, elindula a technikai personának felkutatására. Talált es egy Musztafa nevezetűt, mivelhogy itten majdnem mindenkit Musztafának kereszteltek, azazhogy nem kereszteltek vala. Elmagyarázta néki a tények állását. Etele, ki a társulat ánglus tudója volt, tolmácsolta nagy-nagy szorgalmatosságval Pravoslav kéréseit a Musztafának, ki azonban kukk nem sok, annyit sem fogott vala föl az cirádás monologbul. Dejszen csupán annyit tanulandott meg ánglusul, hogy no problem. Mikoron aztán az szépséges keleti királykisasszony es bevetette csudálatosan orientális bájait meg törökánglus beszédjit, azonmód kitisztult a violaszín pára Musztafa gyöngyöző fejibül, s megígérte, megszerzi az kért száznyolcvan lábnyi forrasztott szemű vasláncot, ugyanannyi electoronyos derótot, negyven rőf fekete vásznat és két dézsa százas szeget, mégpediglen akkorra, mikorra a nap legmelegebben pirítja a levegőég magasábul az magyar kobakokat: – No problem – ismételgette. Komédiásaink – mit tehettek volna másat – addig megtekintettek egy német teátrumi produktiot, melly fölöttébb nem vala ínyök szerint, mivelhogy abban csupa csepűrágó ripacskodott olly módon, akárha a világ legentellektüellebb társulása lett volna vala. Az török publicum sem áradozott túlzottan hatalmas hévvel... A korcsmában eztán egzáment tett vala Ricsi új szerepe szavaibul, hogy tudja-é őköt. Mikoron tanulta, meg ne érdeklődjed tőlem, édes Néném, de tudta! Meg es ünneplették azonmód Efesek és teák combinatiojával. Az drága idő meg csak tellett, tellett, heába vonultak esmételten soknehányszor fertály óránkint a színi terembe meggyőződni, Musztafa vajon megszerzette-é vala a kéretett tárgyakat, Musztafa csupán boldogan elismételte: no problem, no problem. Estvéledvén hat óra idejin az igénylés teljesítve lett. A komédiások akkortájt már erőteljes gyomori görcsökvel küzdöttek, hiszen csupáncsak két órájok maradott europai méret meg traditio szerint reconstruálni az hodályt. 35 �Próza és vidéke – Musztafa, melyik itt a fázis? – interesszálta magát Gábriel, kinek szavára mindenki figyelt, midőn az podium hátsó falában vad állatpofaként tátongó lyukra, mellynek becsületes neve electronyos szekrény vala, bökött hosszú, laposra kalapált végű számszerével, az csavarhúzóvel. Musztafa mosolygott, kijelentette: no problem, s mend félelemtűl mentesen százas vasszeggel jobbik keziben nekiállott önfeledett bájval pöcögtetni az lyukból kikandikáló egyezerkettőszázharmincnégy derótot, mellyeknek árnyalata az égi szivárvány mind az egyezerkettőszázharmincnégy csudás színiben játszódott Gábriel komédiás magasztos örömére. Amellyik derót mágikusan felcikrázott, akárha kovakővel csépelték volna, arra Musztafa reámutatott: fázis, no problem. Majd benyálazott mutató és hüvelyk ujjával az sekundum törött részinek ideje alatt összvecsévélte az derótok lógó, színpompás farkait. – Gyere onnét odább, te, mert ha a csávó elkezd világítani és kezet fog veled, akkor belőled is diszkógömböt csinál... Mialatt a többi persona es foglalatoskodott, szorgoskodott az produktio megágyazásán, a Processzor nevet viselő, számokhoz bölcsen konyító nyakigláb ember, kinek öltözéke öröktől úgy lógott rajt, mint ázott racka hasárul az paklincsos alfő’di iszap, ama ménkű hosszú lajtorjára hágott, mellytül ha az Úr egét nem es, de a terem boltozatját elérni reménylette. Húzta görbe derekára tekerve az nehéz láncot felfelé. Egyszeriben csak meglódula a lánc súlyátul oldalvást, megkapaszkoda valamiféle kampóban az fal széliben, s keserves siránkozásnak adta vala bozontos fejit: – Kapcsold ki, kapcsold ki, kapcsold ki... – Miért? – Kapcsold ki, kapcsold már ki... – De miért? – Mert ráz! – Ja, oké, de melyiket? – Talán azt az ajtó mellett... – A piros vagy a kék? – Kapcsold már ki, bazmeg, mind a kettőt! Nem mindegy, ha csak kettő van?! S Vica lyánykája, kinek haja csak szigorú szeménél vala feketébb, megnyomkodta a falon leledző tűzpiros és búzavirágkék kontactust együvé fűző billentyűt. S a Processzor nevet viselő, számokhoz bölcsen konyító nyakigláb ember végre elengedte az falbul kandikáló, kissé füstölgő kampót, minek következtében oldalra fordúlva a pelenkáját vöröslő arculattal megtöltő csecsszopó boldogságos megkönnyebbülésivel alázuhant az színi verem tátongó mélyibe. Csakhogy azonmód egy másik férfiember, jelesül a kackiás bajuszú Musztafa üvöltött föl, akár a pokolbul kiugró patás ördög, midőn fokhagymás levessel öntözik a kunkorodó szarvát. Mivelhogy ő meg éppenséggel egy másik vasdarabot igazgatott az hodály legvégiben, s annak g y billentyűje, az eleddig nem kontactolt situatioban álló búzavirágkék billentyű 36 �Próza és vidéke vala, mellyet szem pillantás előtt Vica fekete lyánykája nyomott vala bé. – Majd én felrakom – fakadott ki lelkiből Ricsi, s máris kúszott fel a lajtorján megizzadott mezítelen, csupáncsak ritkásan szőrös felsőtestvel, cipekedvén láncval, szegvel, kalimpácsval. S már ütötte es béfelé a falba az hosszú vasszeget, akárha római katona két latrokon által a keresztfába. – Nem megy bele, ne kínlódj, betonból van! – Ejj, baszki, török beton ez, beleverem én a betonba is, ha felbaszódok – s láss csudát, Ricsi kalimpácsa alatt az török beton megadta vala magát s csak úgy nyelte a hosszú szegeket sorba, minek legtüzesebb, szenvedéllyel leginkább fűtött nézőközönségi éppenséggel az teátrum hölgy képviselői valának, kiknek ez időre teljességgel megállott, megmerevedett a munka a tenyerökben, s a csillogó könnyű cseppjei alélt szemök meg-megrengő sarkán. Mire az komédiások traogediába hajlani mutatkozandó előkészítése meglett, felconstruálták az színre a széleket takaró portálvásznakat, a boltozatra kifeszítették vala azon láncokot és derótokat, mellyekre honi reflektorikat, vagyishogy erős, színes fénnyel vakító lampionjaikot akaszták, s fungálni látszottak a mindenféle masinák es, eljövé közibék az törökországi szlovák nagykövet, hogy látva lássa hazája szlovákjainak, kik éppenséggel tudtának kívül magyarok valának, ékes produktioját, s hogy reájok talála, így köszöne nékik: – Dobrý deň prajem! S mielőtt bárki es tőrgyilokként nekiszegezhetné kérdésit, melly szerint ki a ... csoda az úr, kit legrosszabbkor zavarkodván esz ide a fészkes, na meg a fekete fene, Pancsóka és Pravoslav átlátván az Damokles kardjának módjára megvillanó politikai maleur esetleges, de real veszélyit menté a situatiot, s izibe, még a sokak megszólalásának előtte bémutatá nékik hazájok követit. – Úgy játszatok ma, hogy soha többé semmilyen pénzbeli dotációt nem kapunk az államtól, ha elbaltázzátok! – Tudhatnááád, hogy mindííg a legjobbat hoúúzzuk ki magunkbóóól – hangzék az improvizált függöny mögül. S eközben Liluka, ki Vica lyánya segédletével lett a társulat tagja, azon járatta agyának apró tekervényit, hogy bizony őbelőle es. Jelesül leggyakrabban Ricsi. – A nagykövet úr arra gondolt, hogy ha el nem utasítjátok, eljönne az előadás után a szállodánkba Pamukkaléra vagy -ba, s meghívna minket egy pohárka italra a teraszon, hogy illőképpen megköszönje az ország kulturális képviseletét! – Természetesen elfogadjuk, nagykövet úr, megtiszteltetés számunkra. – Viszonlátás. – Ön tud magyarul? – Csak kicsike, anyukám lenni régen magyar, negyvenöt és kivonatozas elött, de most mar szlovák család, nem natyon emlékezni... Ezen intermezzo utáni minutában folytatódtak a gondok. – Plees,, I need 12-channel mix, stereo power amp, two PA cabinets 37 �Próza és vidéke on minimum 800 wats capacity and cables, plees, hogy verjem az orosz érettségimet a komcsi rendszer idegennyelv-oktatási koncepciójába, de tövig! Charasó? – nyögte vala magábul kiszenvedett ánglusul Zorró. Válaszul a mesebeli iráni királykisasszony megvonta vala kecses vállait, s a háromlábú asztalkán szétterülő alkalmatosságokra bökött: – This is all, sorry. – Édes csepp kis faszom, hogyan hangosítom én be ezt az abnormális csarnokot két darab ötvenes kontrollládával, mikor ide háromezer watt se volna sok? Még legalább negyven méter hangfalkábel is kéne. – Akkor elveszik a teljesítmény... – Milyen teljesítmény, te barom? Kaptam hozzájuk egy 70 wattos, négybemenetes, húzópotik nélküli NDK gyártmányú Regent erőlködőt, nem mehetek vele a színpad elé... – Ne rinyálj, hoztunk pákát, tessék forrasztani, maradt még reflektorkábel. – Az nem jó. – A házasságom se jó, meg a te foglalkoztatási kilátásaid se, oszt mégis forog a Föld. – De a házasságod visszhangja nem verődik vissza minden egyes betonfalról, s nem képez állóhullámgócokat mindenütt! – Honnan tudod, mi visszhangzik nálunk? – károgta Pancsó az echó ügyében, ám Zorró figyelmit akkoron már éppenséggel egy kicsinykó fekete gombocskának szentelvén próbálgatott vala összveilleszteni két összve nem illeszthető verzájgmicsodát... A Harold Pinter textusaiból dramaturgus által ollózandott vegyes saláta productio Törökországban es „feltűnősen hatásosra” sikeredett. Az publicum csak ámult a fölöttébb szokatlan fénytechnikai kifejlet láttán, merően szokatlannak vette ki magát az fejök feletti, Pravoslavnak köszönhetően symbolikus értelemmel es felruházandott száznyolcvan lábnyi forrasztott szemű vaslánc, mellyeken a lámpások bépilácsolták vala az árnyékvilágot jelentő podium terét. Az productiobul ugyan ember fia nem értett egyetlen megveszekedett szót, egyetlen kalligráfiát sem, ám az felföldi magyarok, kik aznap este jelesül szlovák honukat representálták hála a kultuszminisztériom keservesen elnyert dotatiojának, valamint bizonyosságot kapott kvalitásuknak, játékjukkal elolvasztották a natiok közötti vaskapukot, eltépték az rozsdásodó nehéz béklyókot. Nagy atatürk tengernyi keleti serege bólogatva, s felváltva tátott szájokval hátulra hőkölgetve, éppen megbontandott Efes-dobozok kesergő hangjakint fel-fel szisszenve gúvasztá szemit, akárha ollyan emberfeletti hőst látna, ki tűzlopásért sziklához köttetvén, s máját karvalyok véres-cafatosra vájván es az emberek szabadságárul, testvériségérül álmodozna. Látnivaló vala az scénákbul, hogy az börtöncellában keserüen kinzatott, vasláncokkal veretett persona, a hazájokbul egy-egy kicsinykó batyuval kiűzetett népek szomorúsága, az szegény, rongyos emberek elesettsége, a fények hunyorgása, félelmetes hangok – az 70 wattos, 38 �Próza és vidéke négybemenetes, húzópotik nélküli Regent erőlködőnek hála es – nyomorú’t brummogása-recsegése mend arrul tanúskodik: nem megyen az világnak dolga helyes irányzatba soha, ma sem is megyen jófelé. Az visualisatio precisül fölfedte a törökmoszlim publicumnak az előadás értelmit az sok szép magyar szó – mind sok szép csicsergőn daloló anyamadár vagyon az – jelentésinek interpretatioja hiányában es. Egynehány baklövést ugyan elkövetett vala az teátrumi bandérium, dejszen az: no problem. Ricsi a verekedős scénában Pancsó által úgy találtatott véletlenül tarkón az világra szóllóan vastag bikacsökvel, hogy csupáncsak erőteljes szédelgés közepette sikerült feltápászkodnia az világra szólló deszkákrul. Liluka, ki Vica lyánya segédletével lett a társulat – sokak által szeretett és dédelgetett – tagja, háromszor mondotta ugyanazt a textust három különféle actornak, ám végül ollybá tűnt az föl a publicum számára, mint komoly aczent az komoly jelentésen. Zorró lába alant az electronyos elosztóba csatlakozó híján kackiás bajusz gyanánt belépödrött derótvégek hangosan zümmögve hányták az liliomszínű cikrákot az productio utolsó két fertály óráiban, ennek okán aztán el es szenesedett Zorró bocskorának széle, de sebaj! Sose légyen nagyobb gond! No problem, kedves Néném. Utolsó zeneszámkor vastapsval, állva jutalmazta a moszlim népség az felföldi keresztény társulatot Ásia forróságos vidékin. Bólogatott, könnyezett az török, felszaladott a színre es gratulatiot osztani, kezet szorongatni, némelyek felkiáltottak ánglusul: Freedom! De menten körül es néztenek, nem bámul-e rájok valahonnan valakicsoda. Zorrónak a végig mellette álló, meghatódottsága ellenében tiszta lélekvel küzdő electronyos Musztafa szorongatá meg mindkét kezit köszönetképpen, s eközben Zorró könnye es kiszökött szemibül. Egyfelül, mivel el vala érzékenyülve totalis mód felett, másfelől meg azon okbul es, merthogy Musztafa elfeledvén letenni izzadt tenyeriben szorongatott maradék láncdarabot azzal egymásnak feszíté Zorró két körömágyát, mi lészen emberfelett fájdalmas dolog, majdnem hogy annyira, amennyire az üzetett nép fájlalhatta sorsát Pinter textusa szerint. – Sorry – imígyen Musztafa. – No problem, baszkikám – rítta Zorró őszintén megbocsátó mosolyval sápatag ábrázatján. Szállásukra visszaérkezvén már ollyan adag adrenyalin halmozandott föl az társulat ereiben, kénytelenek valának levezetni aztat. Útipassusaikat zsebeikből kiürítvén azonmód ugráltak bé vala – az megfontolt, Processzor nevet viselő, számokhoz bölcsen konyító nyakigláb ember, Pravoslav, ki úszni nem tudott vala, na meg a hajviseletét óvó Vica kivételével – ruhástul az vendégfogadó előtt terülő vízmedencébe, amint az önjáró buszból kilábalva talpukval e poros ország talaját először es érinték. Lehűlt fejjel aztán, lucskos gúnyáikot rángatva le magukról az úsztató szélin, megpillanták az mennydörgőn kacagó ankarai szlovák nagykövet uramat, ki komoly darab után komoly beszélgetésre számítván dícsérendő az productiot még teátrumi 39 �Próza és vidéke díszes öltözékében, előírandott protokollnak megfelelvén jelent vala meg két flaska kiváló kvalitású újvilági gabonapárlat kíséretében. – Jóeste, szlovák magyarok! Én gratulál nektek! Jó előadás a szabadság és demokrácia és elnyom. Látom, ti valóságban szintén szabad ember! Éljen! Én örül, ti képvisel Szlovákia, mert ti, oné, akože... akármilyen, ale jó! – s magasba emelé, akárha véres kardot, akárha egy téma végső conclusioját a két flaska szíverősítőt, majd pediglen körültekintvén, nem lesik-e megbúvott szemek az török sivatagosban, discréten elhajítá izzasztó nyaktekerendő mellfekvencét, mit mink, az modernek születése előtt még kendőnek mondánk, amiként az itt meg nem jelent Jencike formulázná: az búsba! Csakmárhogy az a gabonapárlat nem bizonyula elegendőnek az sok felföldi magyar bendőnek. S nagykövet uram szégyen szemére előkerültenek mind az vésztartalékként elbújatott, szeszes vilmoskörtelevek a banda pakkjaibul. S lett eltemetése fejükben az észnek, úgy felszabadíták magukot a honleányok és honfiak, de még az egyébként discret nagykövet, ki sohasem ivott többet két kupicánál, es hármat hörpintett, s bévalotta, már régen le kelletett volna őtet váltania az ország új – a darab által jelentésiben finoman szólva érintett – cabinetjének, ha másért nem, édes jó anyukája magyarsága miatt, ám valahogyan, hogyan nem, az temérdek léhűtő sereg úgy ottan feledte őt Asiában, akárha csontra száradott tehénlepényt az széles fövenyek magas, szellőkben hajladozó füvének töviben... Az színi társaság ama óvatlan szempillanatban, midőn józan vezetőik valamely hivatalos ügybonyolítással foglalatoskodának, felajánlották követ uramnak, szívesen kiakolbólintják székibül a medence felé, hogy az felszabadulás érzésit általélhesse, ő viszont elhárítá eme kedves gesztust, hivatkozván hivatalos minőségire. Annál inkább elfogadta némi rábeszélés után a vilmoskörtét aznapi kirendelt kísérőjük, Safak, kinek kölcsönös bemutatkozása Ricsivel imígyen zajlott sokaságuk fényes derültségére: – My name is Ricsi. Suta Ricsi. Mire Safak: – My name is... De Ricsi látván Safak mellén a biggyeszkedő névkártyát általvette tőle a szó folyását: – Your name is Fuck. Safuck. Na erre aztán megállt a csend a levegőégben, el lehetett számolni kvartáig, mire az másik kísérő, kinek becsületes török neve Emre vala, hátbaverte az ábrázatjában meglilult Safakot, s mindazok, kik csak közelibe álltanak s ültenek e fura bemutatkozásnak, hangos hahotázásban nem fakadtanak ki a natiok közti békét és jókedvűséget ünnepelvén az temérdek kvantitású vilmoskörték nagytiszteletű társaságában. Bezzeg az Úr estét követő napján Emre Safakkal egyetemben nem győzött térdre borulni, majd pediglen sűrű gyomorhányást követően sűrű fohászokat rebegni égi feljebbvalójának megbocsátásáért, hogy az gaz magyarok és gyaur pálinkáik (netán fordítva) által kárhozatra rontani hagyák gy 40 �Próza és vidéke vala magukat... – No more villamospalinka, Ricsi, no more, bazmeg! – No problem, Safuck, no problem, brother, estére elmúlik, mint a világ és a forradalmak dicsősége. Utolsó napjukon a város utcáin lézengettek az actorok. Pravoslav vízipipázott vala egy kávéház előtt, ám félúton, két óra lepergése után abba kelletett hagynia, hiszen már majd elpuhant pírló feje, olyannyira vöröslött a halántéka ősz haja szélin. Etele megivott két tucat teát, Pancsó két tucat Efest, a lyányok fél tucat tán valódi arany nyakékre alkudoztak. Processzor és Vica a városatya kancelláriájában járt hivatalos fogadáson fejökvel bólingatni, ajándékkönyvet általadni, emlékiratot általvenni, ismételten fejökvel bólingatni. Zorró az utcai árusoktól forró kagylókat vásárlott, azokat falta. Akadt nép, ki őköt a városban fejhajtással és good teather megjegyzéssel köszönté elismerően. Idillikus délután vala, mígnem estvéledvén, mikoron a napkorong már a horisontot simítgatta haloványuló sugárival, fel nem málházták önjáró buszukat temérdek marhájukval, s cihelődvén nem búcsúztanak az iráni királykisasszonytól. Na meg az örökké álmatag szállásadótól, kinek áldott neve a végtelen feledés homályába veszett még azon sötét éjjelen. Az sápadt hold enyésztekor ébredtenek az utazók Trója alatt. – Öt perc múlva nyit a tárlat, azazhogy a néhai romváros, azazhogy most rom, azelőtt város... – bonyolította az reggeli szókat csipás szemekkel és electronyosságtul megkormolt, bepólyált körmökkel Processzor, ki a számokhoz bölcsen konyító nyakigláb ember létére nem vala képes olly módon summázni semmelyik gondolatját, hogy azon később korrektiot ne eszközöljék szorgalmábul, valamint a legteljesebb pontosításra való törekvésiből adódóan. – Tizenegyig nézelődhettek, tizenegykor találkozunk itt a busznál és indulás végre haza! Nos, Trója ősi romjai, mellyeket utasaink fantasiajukban magaslónak vártak, csöppet sem magasodtanak, mivel azok a föld alúl ásattak ki. A felvidékiek roppant alapossággal vizslatták őköt, egyikük sem vágott zsebre egy apró kavicsot sem, holott sokan küzdöttek az bűnös vággyal: hazavini mutatóba darabka historiát. – Azé’, basszátok meg, fiúk, úgy hazavágni egy civilizációt, hogy millió év után is színház formája van a színháznak, de az új épületek betonjába kézzel lehet szöget verni egy ennyire földrengéses vidéken, kurvára nem semmi! – szónoklott ízesen Vica fekete lyánykája anyjának – ki őtet nem illy szavakra nevelte keservesen – bosszantásán fáradozva. – Kit kell megbaszni? – jelentkezett e vélt feladatra az épp érkező Ricsi. – A falovat a téren! – tapadtanak bámuló szemei azon irányba, melly felé Pravoslav hosszú, autoritást termő szakálla lebbent az forró széljáratban, s elméjének sötét gondolkodásával már el es képzelte a scénát. Fujj. g nem jött? j – Zorró még Indulnánk! 41 �Próza és vidéke – Talált végre egy angolvécét, oda rohangászik percenként. Most fossa ki a tegnapi kagylókat. – Nem a kagylótól van, az friss volt... – Persze, nem attól, a sivatagban mindig friss az utcai árusok kagylója. Most van helyette klotyókagyló... – Nem mindenkinek adatik meg egy kiadós trójai aprófosás! Azzal bé is terelték egymást az önjáró buszba, melly mind külső bádoglapjain, mind pedig áporodott gyomrában pokolbéli kemencének kénes-zsíros gőzeire vala emlékeztető. Abban perkeledtek a nemes actorok zsírjuk csordultáig. De ha az ördög nem aluvék soha, akkor hát főleg nem képes szemét lehúnyva tartani az illyen kemencékben! Az török határhoz közeledvén észlelte meg Pravoslav az közelgő, iszonytató veszedelmet. Jelesül, hogy a társulat útipassusaiba csupáncsak idefele érvényes pecsét üttetett az illetékes cancelláriában, s ennek szörnyűséges következése leend: Hazafelé nem szabadott Yugoslávián által buszolniuk, hanem kerülve ezen már nem sokáig és allig-allig létező álladalom territoriumát a bulgár és a román népség – ez utóbbit te bizonyára oláhokként emlegeted régen actualis informatiod szerint – földjét kell általszelni. Kedves, jó Néném, kérlek tégedet, bocsássad meg nékem, de nem vagyok képes ép ésszel elmagyarázni mindazon historiai eseményeket, sem pediglen conclusiojukot, mellyek következtiben az Magyarország valaha volt organisatioja felborulván nemzetek nem es vélem tudni hányadjára került. Elég abbul annyi, hogy az felföldiek útjának vonala egy reggeltől alkonyig tartó napnál hosszabb időtartammal lett lészen kacskaringósabb, akár vala – miként aztat mifelénk mondá az igaz magyar parasztember – az ökrök huggyozása legeltükben. Még éppen az fontos keresztút előtt győzték magokat a teátrumi emberek jól kikáromkodni, hogy azután irányt váltva a bulgárok földjére hajtsák kocsisaik az önjáró buszt. Csakhogy a bordúron hét kapu várt reájok, s mind hét kapuban egy-egy próbát kellett kiállaniuk, akár a tündérmesék hőseinek. Hol számukat olvasták meg, hol buszok vizslattatott meg összes oldalárul, hol emillyen, hol amollyan papirosokot kértek tőlük az hivatalos personák, kik állig fegyverbe öltöztenek vala, akárha ostromra készülnének Trója szent falai alatt, vagy akárha az füleki vár ódon romjait óvnák mai napig es teljességvel sikeresen az lelkes újbóli fölépítéstül. De nagyon nem értették bordúrjok strázsái, hogyan es lehetséges egy ollyan fiatalembert magukval cipelni hosszú, kalandos útjukra, kinek édesanyja passusára (cseh) szlovák – na ennek a magyarázatától es megkímélnélek, Néném asszony – bélyegző üttetett, a gyerekének meg a magyarok országa állítá ki az útra való okmányát. Jajj, ha tudnád, mikorra sikerült a bulgár és a török strázsáknak egyezségre kerülniük abban, hogy eszükvel fölfogták az zavaros situatiot. Háthiszen az gyerek apja a magyar álladalomhoz tartozván hozá áldott állapotjába az anyát, kivel később Isten és a Helyi Nemzeti Bizottmány vörös színe előtt házasságot köttetvén nevelte vala porontyát becsületes szlovákiai 42 �Próza és vidéke magyar színjátszó csemetévé. Az utolsó kapunál valának a legerősebb medvék, sárkányok és strázsák. Zorró minimalis számú elecktronyos alkalmatosságit akarták vala elkobozni a natiojuk biztonsága érdekében, mert bár azok szereplettek fél tucatnyi hivatalos okmány aszott lapjain, ami nem kevéske pénzibe került az teátrumnak, csakhogy nem figuráltak a kapitány útipasszusába íratva. – Electronic must bee schreiben do pasaporta! – Figyelj má’, te határőrfejű, itt van, meg itt van, meg itt van. Mennyi Atta Carnetre írjam még rá? – Electronic must bee schreiben do pasaporta! Nyepasaporta – stay hier. – Nemá’, elvtársak, menjünk má’, alig élek, Trójától húzom a sárga csíkot. Ebben a hőségben vizet inni se merek, engedjetek, vagy kibaszom az ablakon azt a két szar lejátszót... – Electronic must bee schreiben do pasaporta! Kapitan? Boss? – Én vagyok – vállalkozott Pancsó. – Theater? Denizli? Super. Festival? – Yes, Yes. – Okey. No problem. – Akkor go? – No go! Electronic must bee schreiben do pasaporta! Elővett Pancsó egy alkalmatos eszközt és nekilátott bémásolni gyöngybetűs írásval a hangi berendezések alsó fertályára gravírozott numerákot passusába. Bé is tellett vele összes üres lapja. Félt es, mi lészen az következő határon... – Na, super – imígyen a főstrázsamester – good by, baby, wiedersehen, komme house, okey?! – Beléd is! Tövig! – integettek vigyorogván kajánul az megfáradott, út porábul vett köpönyegbe burkolt, lassacskán elcsendesedő magyarjaink. Lett es nagy megrökönyödése az strázsáknak, midőn az busz alig nehány secundum után füstölgő kerékvel vissza zurikkolt az utolsó kapu elejbe. – Hol a retyó, Musztafa? Gyorsan mutasd, mer’ itt fosom össze azt kurva fontos határodat! – No problem, no Musztafa. Ich bin Todor... What? Toaletten? No toaletten! Toaletten only für mich. – Sorry, bazmeg – nyilatkozta ki széles, népes számú intrenationalis határátkelő közönsége előtt Zorró, s szarvasként szökkelvén le az önjáró buszról, az első út menti bokor irányába loholván üvölté: – Hozzon utánam valaki papírt! – Nem akadott jelentkező, így hát a kapitani-bossi rangra jutott Pancsó hozta meg ezen áldozatot. Todor pediglen megvallotta társainak, nem értheti ő sehogyansem, hogyan lehetséges illyen alakokat küldeni egy nagy fontossággal bíró internationalis teátrumi actiora... Akik nem hajlandóságosak bélműködésük okán tisztességgel viseltetve messzibbre üríteni birodalma territoriumátul. Nem vala ő ugyanes azon esméretek birtokában, mellyekből kiolvashatná, 43 �Próza és vidéke szegény Zorró az birodalmi territoriumnak egész közepit, de még másik bordúrját nem különbenül végig... szenvedte. Csöppet sem es volt ez személyére nézvést, de még az többiekre sem, csupáncsak örömvel teli móka meg kacarászás. Kiaszott vala, akárha sózott disznóláb, mikoron három esztendőre huzatos padláson felejtvén átjárja az füstös szél. Szikkadott bőrivel ugyancsak agyon lehetett volna verni valaki emberfiát, szája széle pediglen az visszavonúlt tengeri apálykor berepedezett sziklához vált hasonlatossá. Feje édes hazám hazaváró harangjainak búgásától zúgolódott, gyomortájékin meg mázsás kövek csörögtek. Télvíz elől menekvő fecskék gyanánt elszállott ereje tagjaibul, szeme fehérje az Efes árnyalatára változott. Nem es találtatott részéről bátorság az románok határjáig, szép Duna folyónkig lenyelni egy cseppecske folyékony matériát es, nehogy az ménkű iramban általfolyván testén további kellemetlen élményeket okozzék társainak, kik amúgy es mosakodásmentes testek szagjaitul mámorosodtanak el. S nem érzék hiányát bélszagoknak. De midőn már elértek az románok határjáig – egynehány kényszerdett megállóval, dejszen nem keményedett Zorróban az sár – szép Duna folyónkig, csak-csak elindula bendőjében ismételten a benga. Fojtotta, fojtotta hősi módon magába az belek csavarodásátul való szenvedésit, míg csak bírta. Eközben az Duna folyónk partján kiderüle, na nem az időnek járása napfényesre, hanem az tények sorozatja, hogy az személyforgalom, ahogyan nevezteték, már e helyütt nem fungál, hanem utazni kellene még vissza vagy száz mérföldet másik kompokhoz. Erős tárgyalások kezdődtenek hát az teátrum és a strázsák között, hogy ha teátristáink minden szeszeket összehalmozván megajándékozának esetlegesen az strázsákot, annak esetin ők nem oda néznének, amidőn az önjáró busz felszaladna az evickélő kompra. Efölött még összes dohányuk es kárát látta vala az afférnak. Addig a busz állott az nagy Duna mentiben, de nem állottanak vala Zorró belei, ki nekiiramodván az ablakon által kinézett vala magának egy illemül való helyet aszerint, hogy annak kapujára reá vala ragasztva egy férfialak fekete sziluettje. Kitárult az busz ajtaja, kiugrott Zorró, de abban a szent, valamint átkozott minutában tucat fős falka kóborlandó éhenkórász eb vetette magát Zorró nyakába, ki úgy dobálta le őköt testirül, mint vitéz Toldi az fiait védő, vicsorgó toportyánokot. Bészaladt az illemül való helyre, s azon muzdulattal csapta es magára annak recsegő kapuját. Nevezetes maradott bizony számára az magyar historiának ékes pillanatja. Hogy miért es? Hát azon okbul, mert megváltó Urunkhoz hasonlatos bőrsarujának résin éppenhogy azon idejin folyék által minden szutyok, emberi és még sem es nem emberi salak, melly az románok pottyantós képződményinek eldugult lyuka bűnébül adódván tíz-tizenkét ujjnyi vastagon, ám nem keményen lerakódott egészen abba a magasságba, mégnem az félig-meddig elkorhadott-rohadott küszöbül szolgáló alkalmatosság gát gyanánt engedte vala. Magyarán megmondatva: bokáig! Viszont nem találtatott másik lehetőség az hangtechnikai genius g számára dolga végeztire. Az idő úgy szorítá vastagbeliben az kívű’re 44 �Próza és vidéke vehemensen kívánkozó matériát. Nem traktállak ám további részletekvel az jó ízlésnek határai okán. De mintha az bármelly „határ” fogalmának köze lehetne az jó ízlésnek fogalmához... Elég abbul annyi, kilépvén Zorró az uradalmi faians trónt erősen nélkülöző scatulyábul, hirtelen nekiszaladott az önjáróhoz vezető iránynak. Az ablakokbul ezen fejleményeket teátrumi publicumként percekig alázattal váró társulat, minkéntha az banda legeslegpopulárisabb produktioját bámulná, olly módon dülleszté szemeit az ablaküvegeknek az busz belsejibül, s pokolbarlangféle nagyságra nyitá temérdek száját az irdatlan kacagástul. Amiként hősünk odaére az önjáró sziszegni szokó vereckéjihe’, a’ bizony ki nem nyíla előtte. Úgy meglepődött erre az éhenkórász kutyafalka előtt menekülő emberke, hogy az ebekről megfeledkezvén csupáncsak rábámult az nyílni való ajtóra. Mutatá nékije az kocsis, menne a Dunába kiáztatni lábát, ám ekkorra az csaholó, éhező rémek már rövidített pantallója zsebeit mardosták. Szaladott hát tova az nagy folyó víz irányába, nyomában az ebek harmincadjára nőtt ugatókórusával. Nade aztat már mégsem lehetett annyiban hagyni, vélték az román strázsák, kik azon nyomban csatakos nyomait s lengő bűzét követvén utána vetették magokat, s eközben harci számszereiket kibiztosíták vala lövésre készenléthez. Feltartotta erre utolsó ereiből megadás gyanánt tehetetlen két kezét Zorró az kutyák és strázsák eszelős ugatása közepette, mint ki vasszegeket vár tenyeribe, s veszteglett az mocskos-olajos Dunában combtövig merülve elúszó dinnyehéjak társaságában. Ejj, minthacsak az keresztelés áldását várta volna Jánoshoz hasonlatosan. Legalább azonban sarus lába megmosatott, noha szagos olajakkal szertartásosan bé nem kenetett. Dicső híre-neve viszont örökre fennmarad, mert kinek van szeme a látásra és szája az historiák továbbgöngyölítésire, azon embernek memoriájábul sohasem es törölhető kifele látványa az majdnem halálra vált nyomorú’ttá kínzatott szerencsétlennek. Ki mindezek mellett méges megmentője lett az társulásnak eme híres nap estéjén. Dejszen miképpen? Hát aképpen, hogy csupáncsak az ő marháit tartó pakk mélyibül nem tűnt vala el az román strázsák felé életmentő, bódító szeszek maradéka. S midőn előhúza mély bugyraiból a pakknak az legeslegutolsó flaska orosz vodkát, mellynek divatja tájainkon szintén tanulságos, de fölösleges históriai eseményeknek köszönhető vala, ollybá tartá őtet mindenik actora az teátrumnak, mintha csak az Úr támadott volna fel szenvedéseinek végén, hogy az őt követőket megjutalmazza az paradicsombéli idvezülésvel. (Noha nehezemre esik itten az „béli” szót leírnom tekintettel az elsorolt béltáji bajokra nézvést...) S az gyötrődött lelkek és testek megmentésinek szent minutájában felhangzék az önjáró buszban músákban hivő szájakból ama keserűen cinikus, fájdalmasan parodisztikus kiáltás, melly fajtájú rivallásokval az művész emberek önnönmagukat kínzának ollykor, s melly anno az interressáló revolutio idejin hangzék sokszorra azóta es kárhoztatott és butáknak nézetett deákok szájábul: „Ki, ha nem mi?! Mikor, ha nem most?!” Valamint ez felkiáltást követvén az teátrum egész társulatja 45 �Próza és vidéke e elmeneküle valamillyen másik, boldogabb universum irányába... Trójától Szegedig fosott vala Zorró, de nem vala az semmisem ahhoz képest, amillyen módon fosott vala híres-nevezetes országjuk felső vezetése az músák szellemi musculusainak erejétől. Mert mikoron az lerészegedett, másodnapjára éhező, büdösre fáradott, komolytalankodásban igen-igen kedvőt lelő, búját-baját abban bohémül temető teátrum önjáró busza fékeit padlóig taposván megállapodott az Szlovákia, valamint az csonkult álladalom átkelő határán zöldülő somokval telt, dombos, sziklás erdők völgyében, mellyet ecsetvel alkotni sem nem lehetséges, feljöve az busz áporodott gyomrába három, zöld uniformisába beléjerohadott strázsa, kik szlovák nyelven morogtak vala valamelly köszönésfélének sem igen felfogható szavakat, noha annyjuk magyar tejvel traktálta őköt, midőn még csecsszopó pelenkás purdék valának az közel eső falu szélső kunyhóinak kemencétől melegebb szegletin. Na ezen hősies strázsák minden pakkot lehordattak vala az buszról az kellemetlenül szitáló esőben strázsastatiojuk mellé, hogy abban törökmoszlim aranyakat kerestessenek kutyájokval. Minő érdekes dolga az gaz világnak, hogy amennyiben ember embernek farkasa tud lennie, úgy tud ebeknek kutyájok es lennie. – Mondanám, hogy szarok rátok, de már nem bírok... – folyamodott provokatiohoz Zorró, ki néhai főgimnasiumábul felismeré az felesleges határ egyik felesleges strázsáját. – Hogy beszélsz te velem? – Na igaz-e, tudsz te magyarú’ is, ha szarral fenyegetnek? – Ne merészelj... – Mit ne merészeljek Dusanko? Asziszed, hogy fosunk? Hát nem fosunk, bazmeg. Az az idő pár éve elmúlt. – Mi mút el? – Annak a lehetősége, hogy az a kommunista apád megint rám szabadítsa a kutyás őrjáratot. Tudom, hogy ő volt, büszke lehetsz rá. – Az én apám... – Igen, tudom, talpig becsületes besúgó és munkásőr volt, s ha a gyávaságtól nem kapott volna infarktust a rendszerváltás második hetében, ma is köpne szorgalmasan. – De... – Nincs de. Max debil... – Urážka verejného činiteľa! – üvölté az széjjel szedett önjáró busz romjai között Dusanko ama tagadhatatlan tényre utalván, melly szerint Zorró mélyen beléje taposott a közszolgálatot ellátó persona nem létező, de ennek dacára de jure megsérthető önérzetébe, melly cselekedet büntetéseket vonna maga után, ha bizonyítása kétséget kizáróan megtörténne. – Mi nem hallottunk semmit... Ebben a hangzavarban nem is lehet hallani semmit... – hangosodtanak fel az teátrumi tagság emberei. – De megsértettél! – Dusanka moja, apád egy mocskos geci volt, ezt mindenki tudja, még te 46 �Próza és vidéke is. Én őt minősítettem, csak mert volt rá okom. De ha úgy gondolod, hogy emiatt te is... – Na elég legyen már! – kiáltá Pravoslav. – Ja to tak nenechám! – Dopicsi! Hát öt évvel nyolcvankilenc után is baszogathat egy ilyen nullasemmilófaszfejű okádék?! Hogy nem szakad le róla az a mocsadék gané egyenruha... Mi van, bazmeg, csak akkor értesz magyarul, ha fel kell jelenteni? – Kit jelentett fel?! – Engem fél éve, hogy civil szolgálat alatt át akartam menni a határon. Aszitte a barom, hogy ha civiles vagyok, nem érvényes az útlevelem! Négy órán át hallgattak ki, amíg egy jogásztól hivatalos nyilatkozatot nem kaptak, hogy szarni a hülye pofájukba, ha nem tudnak olvasni se... Ezeknek hatalmat adni, bazmeg, analfabéta banda! Itt felejtették őket a komcsik óta, de majd meglátják! – Mi meglátom? Mi? – Hát azt barátocskám, amikor majd állástalan alkoholistaként a Határbüfé lépcsőjéről végignézed, ahogy ezen az akkor már nem létező határátkelőn egy lipicai kancán ülve, lobogó, hosszú hajjal, széllel szemben röhögve átvágtatok Újfaluba! Még a gyeplőt is eldobom, hogy érezzem a szabadságot, amiről neked fogalmad sincs, bazmeg! Érted?! Nem érted, Hogyan is érthetnéd?! De már akkorra a megbőszült Zorrót es lefogták társai, hiszen tudták vala, melly megaláztatásoknak tevé őt és felmenőit ki az előző rezsim, mikoron kétszer tíz esztendeig nyomorítá őköt marhájukban, munkájukban, oskolájukban és lehetőségeiknek elvétele metódusával. A strázsákot es hátrébb parancsolá valamelly új parancsnok, ki béinvitálta vala az cancelláriájába Pancsót, valamint Pravoslavot, hogy beszélne velük. Kétszer fordítá el kulcsát zárjában egy bőrvel párnázott szobácska beliben, s kínálta vala ülőhelyvel két vendégit, kik azonban vendégnek nem érezvén magukot, le nem ültenek vala semmiképpen. – Tudják uraim, Pozsonyban még nem változott meg minden... Ühüm... – Mi közünk hozzá? Úgy bánnak itt velünk, mint valami drogcsempészekkel! – Zorró csempész. – Mi van? Ne vicceljen, uram! – Az aktája szerint az apjával kéziratokat csempészett át Magyarországra nyolcvanhattól egészen nyolcvankilencig. – Nyolcvankilenc előtt??? Maga megő... – Ez most miért aktuális? – Azért, mert bizonyos rendeletek még élnek. Öt év alatt nem lehetséges mindent... hogyismondjam... novelizálni. – Nézze uram, ne is idegesítsen! Ez most már egy szabad ország, és én... – A törvény, az törvény! És különben is, melyikük Vladimír So... Sla.. 47 �Próza és vidéke – Betűzzem? Én vagyok! – Jött egy fax. Magának. – Nekem, ide?! Kitől? – Aláírás nélkül, de a külügyminisztériumtól... Azt írják... – Mi az, hogy azt írják? Ha nekem jött, adja ide, hogy képzeli, hogy beleolvas?! Maguk tényleg nem változtak semmit! Olyan érzésem van, mintha ebben az istenverte térben összekeveredtek volna a történelem különféle korszakai! Felcihelődvén az megfáradott, embernek fiát fojtó füstjével torkonköhögő önjáróra, hogy aztán tíz mérfölddel arrább, az otthon melegéhez megérkezvén ismételten le kelljen málházni aztat, mindenüknek figyelmét kérte vala Pravoslav, ki ugyan a majoritás szlovák, korábban tot nemzethez tartozott vala, ám gondolkodásában, művészeti és morális ambicióiban mindig es minoritásnak számíttatott vala ez álladalom rezsimjeinek felfogása szerint: – Na emberek, rendezőként köszönöm szépen mindenkinek a kiváló munkát, akárki akármit mondhat, megtiszteltetés számomra, hogy megint veletek dolgozhattam. Tutira nyugalmasabb lett volna abban a fővárosi színházban, amit otthagytam, de ki nem szarja le a nyugalmat... – Én! – imígyen Zorró. Keltett vala akkora kacagást, hogy az kocsis beléje tapodott az fékpedálba, akárha összes ellenséginek torkába, hogy megállítsa száguldó masináját, nehogy az kocsisa röhögtében egyenest az út mentiben terülő kőbánya hasadékába szállítsa útasait. – Kaptam egy faxot. Soha többet Szlovákiát hivatalosan nem képviselhetjük semmilyen fesztiválon. Olyan politikus darabot vittünk Denizlibe, amelyik diplomáciai bonyodalmakat keltett. Az elvtársak arra számítottak, hogy valami matyóhímzéses operettecskével hejehujáznak majd a kisvárosi műkedvelő ripacsok. Ennek három tanulsága van a jövőre nézve. Egy, ezek szerint jó színházat művelünk. Hatott. Hamarább ért haza a híre, mint mi magunk. Már nem vagyunk amatőrök, csak épp nem ebből élünk. Másodjára: mostantól minden pénzt szponzoroktól kell összekoldulni, mert amíg ez a, ma már demokratikusan debil kormány meg nem bukik, náne lóve. Akármilyen fasza pályázatot nyújtanánk is be. Harmadszor pedig örülök, mert bár keresztbetenni még képesek páran, de ezek szerint már szabadok vagyunk – tartanak tőlünk. Kisvárosi ripacsoktól. Nem akartam így direktbe kimondani, ennyire patetikusan, de jólesett, dopicsi! S a tapsnak általános vihara és eget rengető üvöltés hangzék fel, melly ugyan visszacsapódott echóként az erdős dombok oldalárul, de az historiai jövő felé elszállani még nem adatott neki lehetősége. Hajj, lett lészen nagy csókolózás, mikoron az csapat lekászállódott szeretteinek kitárt karjai közé az kicsinykó, poros városka szennyes utcáján az lassankint ébredező napocska simogató mosolygása közben. Kipakkolván a háromba vétetett symbolicus kulissatoronyt és az büdös ruhátul dagadó táskákot, mellyekben a debilnek neveztetett strázsák sehogyan es nem valának képesek felfedezni az utolsó kis garasokbul vásárolt aranyakot, 48 �Próza és vidéke csak es Pancsó lucskosra izzadott fuszekli gyűjteményit, na meg Zorró elhasználódott alsó gatyáit, s ezektűl erősen megundorodván odahagyák az keresést, az actorok meggyötört testüket, ám még azon hajnalon es adrenyalinval elöntött lelküket hazavivék végre. Mindenik actor azonnal mesélésbe fogott vala az otthoni konyha früstöckös asztalánál. Kivételt egy úrfi képezett csupán, ő sem önszántábul, hanem mert szava elakadván nem jövé az ki torkábul. Midőn Zorró belépett vala háló szobájába, az fal mellett álló csinos kis ágyacskában esztendő életit még meg nem es ünneplő csipás szemű, vigyori pofival kiáltozó leánykája az családocska historiájában első alkalommal úgy nekirugaszkodék, s kapaszkodék az kis ágyacska botocskáiba, hogy sikerüle néki pelenkás seggecskéjét hátrapucsítván megriszálva két lábacskájára büszkén felállnia, akárha már erős, szabad emberkévé cseperedett volna, kinek örömvel teli köszöntésire legyen elkészülve ez az egész kerek nagyvilág! Édes Néném, hálá légyen az Istennek, immáron ideérkeztünk, s nem maradt mit meséljek kédnek, mivelhogy ennél fontosabb eseményt nem vélek felfedezni emlékezetemben erről az utazásról. Hanemha Pravoslav szólása szerint valóságosan es összve lenne keveredve az sok historiai éra, hát légyen, soha nagyobb baj ne érjen már bennünköt, mert nem es érhetik eme nyomorú’tul es boldogságos universumban! Kérjük az üdvességes életet az Úrtól, és megszűnünk mind a telhetetlen kívánságtól, és bujdosunk tovább saját életünk poros felhőiben keresvén az igaz utat a végtelen szabadság felé, amellyet el soha nem es érhetünk, főleg nem revolutiok által, hanem hogy annak keresési lészen számunkra az igaz liberté, hogy még véletlenül se tévesztődjön az összvé semmillyen körülmények béjátszása okaibul se az hajbókoló lakájok undormányos libériájával. Amen. Utó irat: Sors kegyelméből Zorró 2010. octobris 14. napján sokadmagával, többi personak között számolván kamaszodott leányával az akkoron már nem létező álladalomhatáron egy Bársony nevezetű, deres-szeplős lipicai kancán ülve, lobogó, hosszú, bár immáron ritkásabb hajval, széllel szemben röhögve átvágtatott vala ha nem es Újfaluba, de a mellete feküvő Berénybe! Gyeplőjét es eldobta vala, hogy érezze az szabadságot. Még mindég háromszorosan illegalis módon, mivel pro primo az zöld határon vágtak vala által, pro secundo érvényes lópassusok nélkül, pro tertio az erdő szűk, cserjés útján, mellyen akkoron Magyarország hivatalos törvényi szerint lóval közlekedni szigorún tiltatott vala, nehogy az szarvasoknak bőgése idejin a vadakat és az őreájok szégyenletes rapsic metodusokval es leső hivatalos vadászokot zavartatni merészelnék. Dejszen ők evvel semmit se törődtek. Mert törődtek vala inkább az arcukot símogató őszi szellővel, melly szálló lovaik dobogását vivé messzire, egyenest a kerek világ végire. 49 49 �Próza és vidéke Nagyapám diófája* BÜKI MÁTYÁS Radvánszki Janka és Pintér Béla, anyám és apám, zongorista és klarinétos, már tíz éve dolgoztak az újpesti Állami Zeneiskola kötelékében, amikor anyám, hirtelen hangulatváltozásokra hajlamos ember, úgy döntött, hogy két sikertelen házassággal a háta mögött még egy harmadikba is belevág. Gyermeket szül, hisz már harminchárom éves, és az idő száll. Pintérben látta meg az elgondolásaihoz illő társat a tanévnyitó értekezleten. Ahhoz, hogy terve sikerüljön, először persze kölcsönösen barátságot kellett kötniük. Nem mintha nem ismerték volna egymást, hiszen egy épületben tartották óráikat, de egyikük sem tartotta a másikat rokonszenvesnek, így addigi kapcsolatuk a köszönésen túl másra nem terjedt ki. Ezért anyám az értekezlet végén apámhoz lépett, s megkérdezte tőle, nem akar-e meginni vele egy kávét. Pintér meglepődött, ám némi tusakodás után igent mondott, mert kolleganője szépsége mindig foglalkoztatta: úgy vélte, a szépség szelíd és finom, anyám arcvonásait viszont közönségesnek találta. Miközben egy presszóban ültek, a nő a férfit nézte, aki félénken viselkedett, ahogyan általában szokta, s ez a nőt, éppen úgy, mint máskor, taszította. Apám sem volt előnytelen külsejű, s így Jankának megadatott, hogy ne értse: hogyan lehet egy szép férfi félénk. Ebből az első kávézásból mindenesetre több lett: vendéglőzések, séták, melyeket mind Janka kezdeményezett, de Béla nem állt ellen. Mindketten arra gondoltak, a másik bizonyára változni fog. Egy nap anyám, október eleje volt, felhívta a lakására apámat, s ott magára vonta. Apám, félénksége ellenére jó szeretőnek bizonyult. Janka erre nem számított: volt férjei, egy sikeres ügyvéd és egy sebész, akik mellett reprezentatív funkciót is be kellett töltenie, és akik sokat dolgoztak, az ő boldogságával nem nagyon törődtek. Most azonban kipirultan, boldogan feküdt a férfi mellett. Majd hirtelen megkérdezte Bélától, hogy mit szólna hozzá, ha teherbe esne tőle. Béla megijedt: ez az esemény túl nagy változást hozott volna az életében. Janka ugyan már nem tűnt számára annyira ellenszenvesnek, mint annak előtte, ám házastársnak, sőt, gyermeke anyjának azért nem tudta elképzelni. Egyáltalán: még soha nem gondolt arra, hogy apának kéne lennie. Abban a lakásban lakott, melyben gyerekkorát töltötte, szülei már nem éltek. Jól érezte magát ott egyedül, gyakorolt, csak a maga kedvére, olvasgatott. Mindezeket halkan meg is mondta anyámnak, és kérte, beszéljék meg a védekezés 50 �Próza és vidéke módozatát. Ha Janka esetleg valami okból nem szedne fogamzásgátlót, ő a maga részéről szívesen használ gumióvszert, nem gondolja, mint oly sokan férfitársai közül, hogy élvezete csökkenne. Anyám azonban megnyugtatta: jelenleg szedi a tablettát. Ennek viszont éppen az ellenkezője volt igaz. Már vagy két hete leállt vele. Anyám óvatosabb lett: ha úgy érezte, önkéntelenül kibeszélné terveit, inkább összeszorította a száját. Hol egyikük, hol másikuk lakásán aludtak, néha napokig is együtt voltak. A karácsonyi szünetet lenn töltötték Janka szüleinél, Őrbottyánban. Nagyapám egészen elborzadt az új férfitől. A két régi veje tetszett neki, mert úgy látta, azok képesek lánya igényeit kielégíteni: külföldi nyaralásokat finanszírozni, jó ruhákat vásárolni. Az ügyvéd úr még kis lakást is vásárolt neki. Nagyon sajnálta, hogy ezek a házasságok felbomlottak. Egy szegény zenetanár, jól tudta, nem sokat hoz a konyhára. Félrevonta lányát és megkérdezte tőle: mit akarsz ettől az embertől? Anyám nem mondta el, mik a szándékai, de azért apja értésére adta: legjobb lesz, ha szoktatja magát a gondolathoz, hogy ez a férfi családtag lesz. Márciusban anyám terhes lett, és ez meglepte. Ezt az eseményt sokkal korábbra várta. Béla azonban elszörnyedt. Úgy vélte, becsapták. De azt is tudta, hogy fogságba esett. Arra gondolt: más bizonyára azt mondaná, fel is út, le is út. Ő azonban képtelen erre. Így apám feladta a küzdelmet, amit el sem kezdett. Az események most már gyorsan haladtak, Janka tervei félig már meg is valósultak, nem kellett többé óvatoskodnia: gyermekkel a hasában nyomatékosabban követelhette, házasodjanak össze. Meg is tartották a ceremóniát április végén, néhány kollega és nagyapámék jelenlétében. Nagyapám ugyan minden erejével megakadályozta volna ezt a házasságot, ám a feleségével és a lányával szemben tehetetlen volt. Béla Janka ujjára húzta a gyűrűt, s nagyapám könnyekkel a szemében parolázott apámmal, persze a sós cseppek keserűek voltak. Májusban Janka közölte, hogy abba akarja hagyni a tanítást, ha lehet, végleg, hisz valójában sosem szeretett kisgyerekekkel foglalkozni. Le akar költözni szüleihez, akik egy amúgy is túlméretezett házban laknak, melyet még az ő születése előtt családi segítséggel építettek, versengve a szomszéddal. Apám először szólni sem tudott. Majd megkérdezte, hogyan fogják eltartani magukat, ám a válasz nem késett: Béla természetesen eljár dolgozni, a menetidő a Rákospalota – Újpest vasútállomásig negyven perc. Ennyit a városban is utaznak az emberek, ha nem többet, mondta anyám. Bízzon benne, megbeszéli a dolgot a szüleivel, akik mindenbe bele fognak egyezni. Még jó erőben vannak: a kertben tíz barackfa áll, a papa metsz, olt, permetez, a termést el szokták adni, a ketrecekben nyulak, két disznó az ólban, s a mama tyúkjai az udvarban. Éhenhalás réme nem fenyegeti őket. És ráadásnak ott lesz az unoka is, akit az öregek imádni fognak. A pesti lakásokat kiadják, jó pénz fog általuk a családi kasszába befolyni. Július végén vidéki lakosok lettek. Apám lakásából csak a ruhásszekrényt hozták el és a lemezjátszót, hanglemezeket, kottákat, kottaállványt. Pintér 51 �Próza és vidéke fájdalmas búcsút vett a várostól, amit szeretett, minden zajával s füstjével egyetemben. Száműzöttként járt-kelt az idegen környezetben, Janka szüleit nehezen viselte. Szerencsére hátra lehetett vonulni a nagy kertbe, élvezni a magányt, tűnődni a sors fordulatain, s hallgatni a falu hangjait, melyek olykor szerethető csönddé álltak össze. Az idegen helyen a gyakorlás nem ment. Éjszakánként egymás mellett feküdtek, és már nem gondoltak arra, hogy a másik megváltozik. Nagyapám, aki egész életében robotolt, hajnaltól a közúti felügyelőség kötelékében, útépítő segédmunkásként, majd délután otthon, paraszti munkában, és a pénzt a fogához verte, fejcsóválva fogadta be az ifjú házasokat. Egyáltalán nem volt ínyére, hogy a lánya nem dolgozik. Egész életében otthon akar lenni? Nem fog pénzt keresni? Pintérhez néhány napig egyetlen szót sem szólt, annyira idegesítette a jelenléte, majd egyik nap hirtelen eszébe villant: veje, jóllehet messziről látni lehet, hogy kétkezi dolgokban nincs gyakorlata, és elég vékonydongájú, mégis nagy segítségére lehet a ház körüli munkák elvégzésében. Ettől felvidult. Mindjárt el is határozta, hogy a kerítésépítés kapcsán avatja majd be apámat a falusi életbe. A nyolc méteres új kerítést a régi fakerítés helyett kellett építeni, mely a szomszéd telket választotta el az övékétől, s vita alapját képezte a két, régóta feszült viszonyban álló porta között. Kétségtelen: már nagyapám szemét is bántotta ez a rozzant, korhadó tákolmány: maga sem tudta, hogyan maradt meg az amúgy példásan rendben tartott portáján ez a csúfság. A beépítendő anyagok között mindenesetre nádfonat is szerepelt, hogy végre a szomszédból ne láthassanak át. Janka apja elégedetten dörzsölte a kezét, amikor arra gondolt, mennyi pénzt fog megspórolni. Hisz a mester ő lesz, segédmunkásra nem kell költenie, arra ott az apám. Cement, sóder és kövek, rozsdás vasdarabok a betonba, deszkák a zsaluzáshoz, a zöld műanyaggal bevont kerítésháló, ami elegáns dolognak számított, a kerítésoszlopnak szánt négy centi átmérőjű vascsövek, melyeket majd a húsz centiméter széles és húsz centiméter magas betonba állítanak be, a nádfonat, betonkeverő: mindezeknek érkezését, be- és megszerzését, augusztus tizedikei határidővel, megszervezte. Baráti árakon, a viszonzás módjainak, élő munka, avagy gyümölcs, hús ajándékozása, részletes megbeszélésével. S valóban, megjelent a ház előtt a sóder, mellette a kövek, az eresz alatt cementes zsákok sorakoztak, s mind a többi kellék. Egy dolgot vejére bízott: Menjen el egy bizonyos Pali bácsihoz, aki régi faesztergájával apróbb munkákat vállalt, rendelje meg az oszlopokba való meghatározott méretű dugókat, és ha lehet, mindjárt hozza is el őket. Apám alig vette észre, hogy valami készül, borongós hangulatban volt. A dugók egy pillanatra felkeltették az érdeklődését. Mik lehetnek azok? De nem érzett magában kedvet ahhoz, hogy apósától kérdezősködjék felőlük. Elment a megadott címre, beóvakodott egy szegényes, gyomos udvarra, kényszeredetten kiabálni kezdett: jó napot. Kijött a házból a tulajdonos, idős ember, Pintér elmondta neki jövetele okát. Az öreg bement egy fészerbe, 52 �Próza és vidéke kintről látni lehetett, hogy esztergálni kezd egy fadarabot, az egyik végét csúcsosra kanyarítja, a másikat vékonyabbra veszi, de egyenesen hagyja. Hatot munkált meg így, néhány perc alatt elkészült velük. Most már kiderült, hogyan néznek ki a dugók, de arról, hogy mire valók ezek a zsebsakkok bábuira hasonlító fadarabok, még mindig nem sejtett semmit. Betette őket a táskájába és hazaindult. Nagy melegben dőzsölt a nyár ezen a napon, békésen alkonyodott, de apám mindezt nem vette észre. Nagyapám elégedetten szemlélte a fadarabokat: most már minden kéznél van, hozzáfoghatnak az új kerítés építéséhez. És Pintér vállára csapott: holnap nekilátunk. Béla meglepődött, visszakérdezett, hogy minek fognak nekilátni, mire a nagypapa, aki derűs hangulatban volt, és vejét sem látta olyan nyomorultnak, mint korábban, nevetve mondta: minek, minek, hát a kerítésépítésnek. Apám megrettent: azzal a ténnyel, hogy apa lesz, még meg tud barátkozni, hisz a jövendő gyerek az övé is. Hogy városi lakosból vidéki lakossá vált, abba szintén bele tud törődni, ám hogy nehéz fizikai munkát is kell végeznie, az már végképpen nem felel meg elképzeléseinek. Mindegy, nem állt ellen, nem szólt semmit, mert arra gondolt, úgysem fogja bírni erővel. Soha efféle munkát életében nem végzett, barkácsolni utált. Eljött tehát másnap a nagy nap. Ledöntötték a rozzant fakerítést, félredobálták a faanyagot, majd apám a nagyapai szóra ásót, csákányt ragadott, és engedelmesen nekilátott a betonalaphoz szükséges árok ásásának. Eleinte roppantul élvezte a munkát, még a fáradtsága és az izomsajgás is tetszésére volt, ám végül mégis úgy lett, ahogy elképzelte: már délre kidőlt. Nemhogy a csákányt, de a lapátot sem tudta megemelni, le kellett feküdnie. Hiába dühöngött apósa, mit volt mit tenni, másnapra segédmunkást kellett szerezni, aki a nehezét át tudja vállalni Bélától. Délután találtak embert, s reggel Bélának, aki alig tudott felkelni, de apósa szavára mégis erőt vett magán, már kevés munka jutott: a köveket kellett kéz alá talicskáznia, amiket először a kiásott árokba, majd pedig már a zsaluzatba raktak. Ezt is alig bírta, tántorgott, és egyre kevesebb követ rakott a talicskába. Még szerencse, hogy a betonnal nem volt dolga. Jól ment azért a munka így is, mert a nagypapa, jóllehet már nem volt fiatal, nagy tapasztalattal rendelkezett, s nem kellett erőből dolgoznia. A nap vége felé Bélát elküldték sörért, s apám, alig vonszolva magát, elment az üzletbe. A harmadnap viszont már könnyű volt: csak az oszlopokat kellett lefesteni. Ebben apám már teljes értékű munkát tudott végezni, jóllehet a festegetést szörnyen unta, és az alatt a rövid idő alatt is, amíg dolgozott, először alapozott, aztán zöld réteggel fedett, a kipárolgásoktól megfájdult a feje. A festés után mehetett, amerre kedve tartotta, ha akart. Negyednap még könnyebb volt: csak a kerítéshálót és a nádfonatot kellett felkötözni. Mindennek végén, éppen délben, szólt a templom harangja, a nagyapám ünnepélyesen, vékonyabbik, hengeres felükkel bedugta a fadíszeket a csövekbe. Az egyik kicsit szélesebb volt, meg kellett szappanozni, majd óvatos kalapácsütésekkel megsegíteni, hogy a helyére csússzon. A vascső így most már véglegesen kerítésoszloppá lépett 53 �Próza és vidéke elő, karöltve a többivel. Ez után nagyapám intett apámnak, hogy fesse le a dugókat fehér olajfestékkel. Szigorú arccal figyelte, hogy apám csurgatja-e a festéket vagy sem, s eszébe jutott, hogy azokat már előre is le lehetett volna festeni. De apám ügybuzgó volt, vigyázatos, s nagy boldogságot is érzett: most már végre azt is tudta, hogy mire szolgálnak a rejtélyes fadarabok. Egyfelől az esőtől, és így a rozsdásodástól védik a cső belsejét, amúgy pedig díszek. Nyilván a kovácsoltvas csipkéket és csúcsokat hivatottak helyettesíteni, melyek a komoly intézmények vagy a gazdag emberek kerítéseit díszítik. Azok a kerítések persze jóval drágábbak. Egyszerű és bölcs, egyben ravaszdi eljárás fából kiesztergáltatni az oszlopdíszeket. Átnézett a közvetlen szomszédhoz, majd a harmadikhoz is, s megnyugvással látta, hogy mindenütt ugyanígy jártak el. Különbség csak a színezésben volt: a harmadik szomszédnál a kerítés egyöntetű barna színben pompázott, a közvetlen szomszédságban pedig a háló és az oszlopok pirosra voltak festve, a csúcsok viszont égszínkékre. Mikor végzett a facsúcsok lefestésével és kimosta az ecsetet, nagyapám még felküldte apámat az öreg diófára, amit még az ő apja ültetett, hogy egy karvastagságú ágat, amely áthajlott a szomszéd kertjébe, s ez is veszekedések forrása volt, vágjon le. Létrát támasztottak a fa törzséhez, apám felmászott egy elágazáshoz, hat méter magasra. Onnan kényelmesen elérte a kiszemelt ágat. A négy nap buzgólkodásában elfáradt. Új – más számára tökéletesen lényegtelennek tűnő, ám az ő számára nagy jelentőségű – ismerete a dugókat illetően egyfelől egy pillanat alatt leleplezett valamit azon titkok egyikéből, amelyek falusi lakhelyén nyomasztó tömegben vették körül, másfelől, és még fontosabb: a világ, ami a tavasz és a nyár folyamán egyre visszataszítóbb, vagy inkább érdektelenebb darabokra esett szét, mintha újra összetömörödött volna értelmes és érdeklődést kiváltó egésszé. Friss szellő támadt. Az elágazásban megvetve a lábát, jobb kezével átölelve a fa törzsét, a keretes fűrésszel, amit a bal kezében tartott, nagy lendülettel dolgozni kezdett. Ám nehéz volt egyenesen tartani a fűrészt, elvesztette az egyensúlyát. A fát ölelő karja nem tudta megtartani. Apám leesett, olyan szerencsétlenül, hogy hátával zuhant az újonnan felhúzott kerítésre, s amikor átesett a szomszéd udvarára, a fejét beverte a még szikkadó, illatozó betonba és meghalt. Nagyapám megijedt, de alapjában véve bosszús volt: nem sikerült a kerítésépítésnél spórolni, most még a temetési költséget is elő kell majd teremteni. Mindenesetre átkiabált a szomszédhoz: nyissa ki a kaput, át kéne menni, egy kis baleset történt. A szomszéd – éppen kint szöszmötölt valamit, látott mindent – megengedte, hogy nagyapám – erős, nagytestű ember – áthozza apámat. A holttestet bevitte a házba, a házaspár szobájában lerakta az ágyra, aztán anyámnak, aki éppen ott volt, elmondta, mi történt. Anyám csodálkozva nézte Bélát, akinek fejéből vér szivárgott, de nem tudott teljes figyelmével vele foglalkozni. Úgy tűnt neki, hogy megmoccant benne a gyerek, vagyis én, holott tudta, hogy ez még korai volna. Kihívták az orvost, de ő csak azt mondhatta, amit 54 �Próza és vidéke végső soron ők is tudtak, hogy Pintér már nem él. Jöttek a hullaszállítók, s apám bekerült egy jégkamrába, majd később egy koporsóba, s a földbe. Ott temették el a faluban, mert sem anyám, sem nagyszüleim nem látták értelmét, hogy apai nagyszüleim végső nyughelyének holléte felől tudakozódjanak. Én pedig a következő év januárjában, 1987-ben, megszülettem. Apámat sajnos csak fényképekről ismertem, és néha úgy éreztem, nekem kell őt kitalálni. Áll még a ház, habár már nem a miénk, és áll a kerítés is. A betonon jókora repedések, csorbulások, a fadugók némelyike törött, korhadt, az egyik hiányzik is, és valamennyiről lekopott már a fehér festék. A diófát régen kivágták már, helyén csenevész barackfa áll. *Végdugó Ha valaki nem tudná, hogy mi a végdugó, hát megmondom: semmi több, mint egy kis műanyag négyzetféleség, amelyet a kerítésoszlopként használt zártszelvény végébe kell beledugni. Erre a célra külön kis belső fülei is vannak. Valaha, éretlen sihederként, lenyűgözve bámultam a falusi /és elővárosi/ kertek kerítésoszlopainak színesre festett csúcsait. Zsenge értelmemmel azt hittem, azok is vasból vannak, hisz ugyanabban a színben pompáztak, mint maga a kerítés. Ma már tudom, hogy ezek a csúcsos díszek fából készülnek. Egy ügyes mester a faluban /vagy kertvárosban/ kézbe vesz egy jól esztergálható, megfelelő méretű fadarabot, és gépébe teszi. Ha kész a karcsú csúcs, már csak az aljazatát kell megfaragni. A mai zártszelvények tudomásom szerint négyzetesek. Valaha /talán ma is/ csőszerű zártszelvények is léteztek, kerítések tanúskodnak erről. Míg a négyzetes zártszelvényhez való csúcs aljazata négyzetes, addig a csőszerűé rúd alakú. Ez nyilvánvaló. Végdugót azért használunk a kerítésoszlophoz, hogy az eső ne essen be a zártszelvénybe. A víz bizony elvégezné ismert pusztító munkáját, ha nincs a végdugó. Az ember megfogja ezt, és akár műanyag, akár esztergált, szépen belehelyezi az oszlop nyílásába. Ha a végdugó rendelkezésünkre áll, nagy baj már nem lehet. A kerítés élettartama megsokszorozódik. Nyugodtan, zavartalanul alhatunk. Kis világunk védve van. 55 �Próza és vidéke A telefon FRIDECZKY KATALIN Megcsörrent a telefon. Helga összerezzent, mint mindig, ha csengőszót hallott. A „csengőfrász” nemzedékek óta öröklődött a családjában. – Jesszusom, ki lehet az? – kiáltottak fel ilyenkor, persze csak suttogva, aztán dermedten vártak pár másodpercig. Sose vették fel azonnal a kagylót, és az ajtóhoz is csak másodszori csengetésre mentek ki. Hátha tévedés, hátha nem is őket keresik, hátha elunják, hátha elmennek… De Helga már régóta vár egy bizonyos hívást. Különösen azóta, hogy az apja rosszabbul van. Nem mintha kívánná, vagy sürgetné az apja halálát. De egyszer mindenkinek meg kell halnia. Helga azt remélte, hogy egy telefonhírrel megússza. Nem tud mit kezdeni a halállal. Egy telefon… milyen egyszerű is lenne! Semmi ápolás, gondok, érzelmi megpróbáltatások… Hírül adnák, ő elszomorodna, és előállna egy helyzet, amit már csak intézni kell. Az élő apja az akadálya annak, hogy jó szívvel tudjon rá gondolni. Előbb ahhoz meg kéne halnia. De még vár. Az érzelmek is várnak. Maguk sem tudják eldönteni, milyen irányba menjenek: a harag vagy a szánakozás, a leszámolás vagy a megbocsájtás felé. Még szerencse, hogy van ez az Annus néni… Helga nem győzött hálát adni az Istennek, hogy van, aki gondoskodik az apjáról öregségére. Annus néni egy termékbemutatós buszos kiránduláson ismerkedett össze Helga apjával, aki ugyan jócskán túl volt már a hetvenen, de mit sem veszített nőkre gyakorolt vonzerejéből. Nagy charmeur volt az öreg! Világéletében imádta a nőket, és értett 56 �Próza és vidéke hozzá, hogy vegye le őket a lábukról. Becsavarogta a világot, több nyelven beszélt, ragadt rá ez is, az is. Választékosan öltözött, színesen és érdekesen mesélt, imádott jókat enniinni. Percek alatt a társaság középpontjába került, s attól kezdve mindenkit lehengerelt harsány vicceivel, pajzán történeteivel. Soha nem jött zavarba, bárkivel, bármiről leállt vitatkozni. Mindenhez konyított egy kicsit, de úgy adta elő, mintha professzora lenne a tárgynak. Kiselőadást tartott vallási, filozófiai, nyelvészeti kérdésekről, otthon volt a politika, a gazdaság, a történelem, a művészetek területén. Fejből idézte az irodalom klasszikusait, különös tekintettel a szerelmes versekre. Ezt imádták benne a nők, hogy „olyan okos”! Helgát már régóta nem tudta megtéveszteni. Ismerte az egész repertoárt. Ő tudta, hogy a tarka felszín hézagos műveltséget takar. Üres fennhéjázás az egész, legföljebb egy gyereket lehet elszédíteni vele. Ő is csak gyerekként istenítette az apját. Később rájött, hogy mindez csupán szemfényvesztés, és nem szabad bedőlni neki. Annus néni azonban hál’ istennek „bedőlt”, és pár hetes ismeretség után magához fogadta az öreget vidéki házába, ahol egyedül éldegélt özvegységében. Az öreg bevackolt, és élt, mint Marci Hevesen. Annus néni kivirult, körbeugrándozta az „urát”, és népes családja határozott tiltakozása ellenére családfővé koronázta. Helga válláról nagy teher szakadt le. Az öreg ugyanis, miután végleg hazaköltözött Magyarországra, „átmenetileg” Helgánál kvártélyozta be magát. Vagyon nélkül, szegény emberként, úgymond „meghalni” jött haza. „Túlélsz te mindannyiunkat” – gondolta magában Helga, és eltöprengett az élet igazságtalanságán. Az apja 56-ban szó nélkül megpattant az országból, faképnél hagyva a családját. Helga gyűlölte őt azokban az időkben. Évekig hírt sem adott magáról. Aztán jönni kezdtek a levelek, csomagok. Helga nagyon jól emlékszik a svájci csokoládék meseszép, dombornyomású, aranyozott papírjaira. Egy időben gyűjtötte is őket. Az apja attól kezdve már csak a papírokat küldte. A „gyűjteménybe”, úgymond. A levelek tele voltak homályos ígéretekkel: „Majd ha megalapozom a karrieremet, kijössz hozzám, kislányom. Svájcban fogsz tanulni, bankszámlát nyitok neked. A Riviérán fogunk nyaralni… stb… stb.” Az egészből persze nem lett semmi. Ki tudja, miből tartotta fenn magát, országról országra vándorolt, mindig csak Poste restante címeket adott meg. A csomagok is jobbára használt, divatjamúlt ruhaneműkből, értéktelen csecsebecsékből álltak, míg lassacskán azok is elmaradtak. És akkor negyven év után egyszer csak betoppan, és elvárja, hogy törődjenek vele! Helga anyja hallani sem akart róla, hogy az öreget befogadja. Másodszor is férjhez ment, rendeződött az élete, esze ágában sem volt felborítani. 57 �Próza és vidéke Helga egyedül élt, elvált asszonyként, gyermektelenül. Mit tehetett, befogadta az apját. De a pár hónap alatt, amit vele töltött, a kínok kínját állta ki. Nem győzte az apja feneketlen bendőjét megtömni, unásig hallgatta tudálékos locsogását, és folyton takarított utána. A szagát se állta. Azzal vigasztalta magát, hogy az öreg előbb-utóbb talál valakit, valami egyszerű, tudatlan asszonyt, aki előtt megjátszhatja a Csekonicsot. Ezt a termékbemutató kirándulást az Isten küldte! Így esett, hogy Annus néni lett a megoldás kulcsa, és Helga megszabadult apja keserves terhétől. Helga nem tudta, mi az, hogy nagy család. Egy szem gyerek volt, gyakorlatilag apa nélkül nőtt fel. Anyja állandóan dolgozott, húzta az igát, nem volt energiája még arra is, hogy rokoni kapcsolatokat ápoljon szétszóródott, távoli unokatestvéreivel, nagynénjeivel. Annus néni ellenben igazi matriarcha volt. Összetartotta és uralta népes családját. Minden nagyobb ünnepen meghívta magához Helgát is, aki végre megtapasztalhatta, milyen is az, amikor egy asztalt tucatnyian ülnek körül, vígan tereferélve, iddogálva, mókázva, kedélyesen, szeretetben. Igazi, meleg családi légkörben, amiben neki sosem volt része. Annus néni számon tartotta Helga születésnapját, névnapját, sőt még Helga édesanyjáról is valahányszor megemlékezett, áldva a nevét, hogy ilyen drága jó embert örökített rá, mint a mostani „ura”. Disznóvágáskor Helga is megkapta a maga részét, mintha csak Annus néni édes gyereke lett volna. Karácsonyi beigliből neki is sütött kétfélét. Sose engedte haza Helgát üres kézzel. Dugig rakta a kocsi csomagtartóját gyümölccsel, befőttel, kolbásszal, savanyúsággal, süteménnyel, kerti virággal. Helga könnyekig meg volt hatva. Az Isten tartsa meg Annus nénit minél tovább! Teltek az évek. Helga csak nagy ritkán, illendőségből látogatta meg az apját. Legtöbbször Annus néni hívására. Őszintén szólva Annus nénit sokkal jobban szerette. Leginkább miatta járt hozzájuk. Megható volt, ahogy dédelgette azt a mihaszna öreget. Minden kívánságát leste. Minden nap a kedvencét főzte, naponta többféle süteményt sütött neki. A jóféle borocska sem maradt el az asztal mellől. Ebéd után az öreg rendszerint lefeküdt aludni. Annus néni ilyenkor lábujjhegyen járt, vagy a konyhában ülve bóbiskolt el. A gyerekei megpróbálták kijózanítani, s az öreg ellen hangolni, aki szálka volt a szemükben, és csak a betolakodót látták benne, aki kiszipolyozza az anyjukat, élősködik rajta. De Annus néni visszaverte ezeket a támadásokat, s bár szemlátomást sorvadt, szemében a rendíthetetlen szerelem ifjonti tüze lobogott, védbástyát vonva kettejük köré. Mi tagadás, az öreg egy új világot nyitott meg Annus néni előtt. A világlátott, művelt, finom úr világát, aki járatos a tudományban, művészetben. 58 �Próza és vidéke Ráadásul olyan gyengéd szerelemmel vette körül Annus nénit, amiről az nem is álmodott Istenben megboldogult első ura mellett. Annus néni a fúvó széltől is kímélte az „urát”. Reszketett az életéért, s minden apró-cseprő jelre, ami az egészsége megingására utalt, pánikba esett, és Helgát ugrasztotta. Helga ilyenkor kénytelen-kelletlen kocsiba vágta magát, s cipelte az öreget mindenféle vizsgálatra. Ha az ember az orvosok kezébe kerül, előbb-utóbb kimutatnak valamit. Így történt ez az öreg esetében is. Kiderült, hogy többféle krónikus betegsége van, ami azonban megfelelő gyógyszeres kezeléssel megnyugtatóan karban tartható. Annus néni buzgalma ettől kezdve megkettőződött. Ügyelt a diétára, a gyógyszerek adagolására, a felülvizsgálatok pontos betartására, a kezelések rendszeres igénybevételére. Helga teendői újra megszaporodtak, és a lelke mélyén a pokolra kívánta az apját. „Túlélsz te mindannyiunkat” – gondolta bosszúsan, valahányszor vaklármának bizonyult Annus néni riadalma. Annus néni gyerekei állandóan kapacitálták az anyjukat, hogy ne vegyen nyűgöt a nyakába, törődjön többet magával, s bízza Helgára az öreg sorsát. Annus néni azonban hősiesen kitartott, és a világ minden kincséért sem vált volna meg az öregtől. A kezelések s a gondos ápolás ellenére egyik napról a másikra látványosan romlott az öreg állapota. Emlékezete ki-kihagyott, étvágya elhagyta, általános gyengeség verte le a lábáról. Annus néni éjjel-nappal, szemhunyás nélkül mellette volt. Fel voltak készülve a legrosszabbakra. Helga minden nap várta azt a bizonyos telefont. Legyen már vége, így vagy úgy! Nem bírta ezt a készenléti állapotot. Azon tűnődött, hogy ha egy szülő kitagadhatja a gyerekét, vajon a gyerek miért nem teheti meg ugyanezt a szülőjével szemben. És akkor megcsörrent a telefon. – Na, most! – gondolta Helga, és az érzelmek azonnal csatasorban álltak. Pár másodpercig várt, mielőtt felvette a kagylót. Lali volt az, Annus néni unokája, aki a szomszédjukban lakott. Az üzenet tömör volt és tárgyszerű: – Gyere apádért, Annus néni az éjjel meghalt! 59 �Kutatóterület PAPP DÉNES Záruló égbolt Jegyzetek A boldog ember és a Puszták népe margójára „Vársz egy régi udvaron, amit mindenki elhagyott.” (Málik Roland: Hazatérés) Kortünet A harmincas években az ország vidéki élete látszólag reflektorfénybe került, köszönhetően a falukutatás intézményének, amely mára talán belföldi turizmusnak tűnik csupán, mindenesetre szép számmal íródtak „útikönyvek”, elsősorban a szociológia számára, természetesen nem minden előzmény nélkül. Az ország akkori állapotának érzékeltetésére most hadd legyen elég Szabó Miklós egyetlen mondata: „A háborús pusztításokon túl a gazdaság az addigi mintegy 30 milliós birodalmi piacból visszaszorul saját belső határai közé, a birodalmi munkamegosztás az utódállamok aránytalan, már-már monokultúrás gazdaságaira hullott szét, az államéletet pedig a Trianon-szindrómával, a kommunista és nemzetiségi veszéllyel, s a feudális rend maradványaival való tusakodás kötötte le.”1 Ugyanakkor nem a romantikus és szárnyaszegett néplélek végelgyengülése és a hősies kollektív tudat lobotómiája következett mindebből, hanem egy valamennyi Kárpátmedencében élő ember identitását érintő trauma, amely egyebek mellett súlyosbította a máig föllelhető nemzeti skizofrénia tüneteit. Móricz Zsigmond 1927-ben riportot készített az akkori kultuszminiszterrel, gróf Klebelsberg Kunóval, aki többek között arról beszél, hogy „a tömegműveltség, mint humanisztikus szellemi láthatártágítás: azelőtt tisztán 60 �Kutatóterület luxus volt. Ma már igazán az volna, ha csak itt maradna a nevelés, mert ma már a földműves nem hat ökröt hajt: de motoros ekét vezet. […] Az írásolvasás-számolás ma már nem elég. Nyolcmillió magyarból egymillió felnőtt analfabéta van: ezzel a néppel nem bírjuk az európai versenyképességet.” Kicsit alább: „Óriási baj, hogy tömegben gyártódnak diplomák, olyanok számára, akik semmihez sem értenek.”2 Javában tartott a maradék parasztság tudatos fölszámolása, a föld már régen nem Istené volt, akitől a király hűbérbe kapta, nem is a hűbéruraké, akik a királytól kapták, és a jobbágyoké sem, akikre birtokos nemeseik bízták. A föld előbb senkié lett, csak aztán magántulajdon. László András írja: „A földbirtokokat valamikor sem eladni, sem megvenni, sem elcserélni, sem elkártyázni nem lehetett. A leggazdagabbak sem vehettek földet. Földet csak kapni lehetett: első és végső fokon az uralkodótól, vagy – közvetve – a feudumok erre feljogosított uraitól. Az ipari gazdasággal összefonódott társadalom már súlyosan romlott és dekadens. Az egyre nagyobb dekadencia és az egyre nagyobb technicizáltság együtt jár. A gépek használatának elhatalmasodása az embert mint munkavégzőt, a munkáját, és munkájának az eredményét elválasztja egymástól.”3 1940-ben Bibó István már beszámol a falukutató irodalmat meghatározni kívánó fogalmak zavarairól, három szemponttal kívánja elősegíteni a jelenség többoldalú megközelítését, irodalmi, tudományos és politikai szempontokkal. Ugyanakkor sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra az alapállásra, mely ezeket a szempontokat egységbe foglalja, és ezt másokkal ellentétben, nem műfaji, hanem egy értékkategória mentén, a válságirodalomban találja meg. „A válság tudata az, mely a falukutató irodalom íróit, tudományos és politikai vonatkozásait egységbe foglalja, és elválasztja minden másfajta megnyilvánulástól, mely csak szépirodalom, bár ugyanazokat a témákat dolgozza fel, csak tudomány, bár ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozik, és csak politika, bár ugyanazokat a terveket akarja megvalósítani. A falukutató irodalom tehát válságirodalom, a magyar parasztság válságának az irodalma.”4 Így az a helyzet adódik, hogy a falukutatók invázióját és a szociográfia műfajának fellendülését a harmincas években csak úgy lehet értelmezni, mint a válság egyik szembeötlő tünetét, ahogy erre Szili József is egyértelműen utal.5 Nagyjából szintén ugyanerre az időre tehető a nemzetkarakterológiák nagyszámú megjelenése, ami ugyanebből a szempontból az identitás válságának tünete, ezért talán nem is oly meglepő, hogy ekkor „kialakult egy nemzeti öntudatrombolás és vele szemben egy kongó és bombasztikus magyarkodás”.6 61 �Kutatóterület Kontraposzt „az indián és a néger tüzet rakni éppúgy térdel mint a hargitán a pásztor számolni ujjain számol különbség ha van az égen itt a göncöl jön föl este fölöttük a dél keresztje” (Kányádi Sándor: Dél Keresztje alatt) A mostanában divatos posztkoloniális szemléletet Achille Mbembe a bomlás gondolati iskolájának nevezi, mivel „függvénye egyrészt a gyarmatosítás és az imperializmus elleni harcnak, másrészt a nyugati filozófiai örökségnek, illetve az európai humaniórákat alkotó diszciplínáknak.”7 Kelet- és Közép-Európa gyarmati függőségének felvetése posztkoloniális szempontból leginkább talán David Chioni Moore nevéhez fűződik, aki a posztszovjet térségre is kiterjesztette vizsgálódásait.8 Scheibner Tamás azonban óvatosságra int az újszerűnek tűnő szemlélettel kapcsolatban: „azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy amikor Közép- és Kelet-Európa gyarmati viszonyairól és az ezek alóli esetleges felszabadulásról beszélünk az ezredfordulón, nem pengetünk vadonatúj húrokat […] A térség gyarmati függőségének felvetése azonban egyáltalán nem új fejlemény, s ha vitatott is, hogy a gondolat mikor bukkant fel először, az egészen biztos, hogy a magyar irodalomban a 18. század végén már számolhatunk vele […] A két világháború között az új Magyarország szereplehetőségeit kereső diszkurzusokban a gyarmati metaforika egyébként is páratlan sokszínűségben volt jelen, egészen különböző, sokszor összeegyeztethetetlen politikai elképzeléseket táplálva.”9 Ha tárgyunknál maradva akarunk példát említeni, egyáltalán nem kell messzire mennünk, ugyanis Jánosi Zoltán már viszonylag konkrét párhuzamokat lát irodalmunk jelentős része és az úgynevezett gyarmati irodalmak között. Véleménye szerint a lehetséges kapcsolódási pontok az 1945 utáni irodalmunkban is számosak, azonban úgy véli, hogy „a harmadik világéval ma is erősen analóg irodalmi tüneteink jelentős részének forrása mégis a két világháború közötti időszakra: a népi írók fellépésének és mozgalmuk kibontakozásának idejére megy vissza.”10 Innen nézve nem romantikus túlzás tehát, amikor a magyar parasztság válságának irodalma világirodalmi jelenségként tűnik föl. Természetesen nem a népnemzeti vonulat, hanem a válság az, ami a mai napig ökomenikus maradt. Illyés írja: „Az a fajta kontinensi »népiesség«, amely voltaképpen Rousseau-ig megy vissza, nemcsak demokratikus részét vesztette el. 62 �Kutatóterület Megtorpanása után óriási mennyiségű reakciós elemet is kapott. A derék jó népből legfeljebb derék jó bennszülött lett. A hagyományból egzotikum. De az is milyen?”11 Pólusok „Tudom, szeretitek látni a kék eget, A napot, hogy’ űl el tekenője megett” (Arany János: Az Alföld népéhez) Illyés Gyula Puszták népe és Móricz Zsigmond A boldog ember c. munkája az Alföldről beszél és mesél12, előbbi a nyugati, utóbbi a keleti végekre fókuszálva szolgáltat közelképet erről a tájegységről, mégpedig olyan mélységekből, amelyet Németh László nemzet alattinak nevezett. Könnyen Oswald Spengler juthat eszünkbe: „Minél mélyebb a forma, annál merevebb és elutasítóbb. […] Ezért különül el egymástól minden magaskultúrában a parasztság (az általában vett rassz, tehát bizonyos értelemben maga a természet) és a társadalom (amely az említett értelemben »formában van«), a kétségtelenül művi és múlékony osztályoknak és rendeknek ez a csoportja. Mindazonáltal az osztályoknak és rendeknek a történelme adja a maga teljes potencialitásában megjelenő világtörténelmet. Csak ehhez képest történetietlen a parasztság.”13 Magukba forduló világok láncolatával találkozunk mindkét könyvben. A boldog emberben e világok, társadalmi szigetcsoportok találkozása megtörténik ugyan, de rendre konfliktusok forrása lesz, melyek aztán elválaszthatatlanul hozzátartoznak Joó György regénybeli alakjának kiteljesedéséhez, egy magát mesélve teremtő szereplő némiképp lírainak mondható ontogeneziséhez. A Puszták népe esetében Szegedy-Maszák Mihály figyelt föl erre a jelenségre: „Némileg túlozva egyenesen azt is állíthatnók, hogy a Puszták népében lépten-nyomon találkozunk olyan világokkal, amelyek nem érintkeznek egymással. A puszta, a falu, a kúria és a város tökéletes zártságot mutat, és hasonló a szembenállás a paraszti kultúra szervessége s a magaskultúra megalkotottsága között.”14 Az egyik könyv tanyasi, a másik falusi lelkületet mutat be, ráadásul az írókat gyerekkori kötődés fűzi tárgyukhoz, lévén Illyés tanyáról, Móricz faluról indult világgá, vagy talán inkább világba. Érdekes hasonlóság mutatkozik a gyermekkori szabadság megfogalmazásában. Móricznál így hangzik: „Akkor kezdtem én egy kicsit emberkedni, meg ügyelni arra, hogy hogy élnek mások, addig csak olyan gyerek vótam, aki nem ügyelt semmire, csak élt, mint a kis kutya az udvaron.”15 (A boldog ember, 31. o.) 63 �Kutatóterület Illyésnél pedig a következőképpen – „Mi, gyerekek… a gyerekek úgy élnek a pusztán, oly szabadon, akár a határban s a házak között felügyelet nélkül összevissza bolyongó állatok.”16 (Puszták népe, 139. o.) Ezek alapján úgy tűnik, van valami közös, nem emberi tulajdonsága ennek a szabadságnak, természetesen inkább fokozott létérzésként gondolva el mindezt, mintsem embertelen szituációnak. Ugyanakkor óriási különbség is mutatkozik a két gyermeki ártatlanságba burkolózó mondat között, hiszen két életforma eltérő lelkületére világít rá. Mert amíg Móricznál az udvar a hasonlat bázisa, egy körülhatárolt, otthont adó éden, addig Illyésnél ez a „határba”, azaz a határtalanba futna, ha nem volna a házaknak némi civilizációs gravitációja. Hamvas Bélától azonban tudjuk, hogy az alföldi szabadságnak különös természete van: „A kontinentális óceánról nem lehet partra szállni. Ezért e táj nyíltsága annyit jelent, mint bezárva lenni. […] A nyíltságba bebörtönözve lenni. Szabadnak lenni. Az ember meg van fogva. […] Néha az égbolt úgy a földre nehezedik, hogy azt szétnyomja, a föld úgy az égre nehezedik, hogy az lelapítja. […] Ez a kettős nyomás, ami az óceánokon nincs. Ott az ember kettős végtelenségben él, itt kétszeresen bezárva.”17 Tükrök „Belehalok, ha mondják, Hogy én itt szálltam útra, Megtagadom a csókot, Amely útra indított.” (Ady Endre: El a faluból) Eltűnőben lévő világokról tudósítanak minket íróink, és nemcsak a tanya és a falu, hanem egyszersmind saját világuk eltűnéséről is. Habár a két könyv születésének története merőben eltérő, közös bennük egyrészt az elbeszélés sokrétűsége által létrejött műfaji határhelyzet, mely csupán részleteiben körülírható, de egészében nem megragadható (szociográfia, regény, novellafüzér, vallomás, riport, mese, anekdota stb.), másrészt a személyes élet bölcsőjével való szembenézés aktusa, és az ezzel szemben fölvett magatartás önámító pózainak sikertelensége. A Puszták népében mindez talán nyilvánvalóbbnak tűnik, ahol az elbeszélő hang száma és személye erősen váltakozó, majdnem egy kaméleon identitása ez, viszont ahol Illyés láthatatlan szeretne lenni, ott láthatóan bujkál. A boldog ember áttételes technikákkal dolgozik, az író személye látszólag kivonul a könyvből, átadva helyét a beszélőnek, mesélőnek, egy másik embernek, látványosan eltűntetve az író közvetítő szerepét, ezáltal némiképp kiiktatva magát az 64 �Kutatóterület írást is, hogy olvasója inkább hallgató lehessen, de így, a közvetlenebb, a beszéd felé közelítő hangban, a nyelvjáráshoz és szófordulatokhoz hűen ragaszkodó leképezés mögé kuporodva végül is pont azt a távolságot tárja föl számunkra Móricz, amely őt gyökereitől immár végérvényesen elválasztja. Az elhatárolás és elhatárolódás mindkét szerzőnél megtalálható és kegyetlenül tudatos attitűd. Jánosi Zoltán szerint „kellett egy »boldog ember«, legalább egyetlenegy, még ha parasztnak hívják is. Egy olyan paraszt, aki képes a kultúra távlatait is felmutatni, szemben korának barbárjaival. Joó György, A boldog ember főhőse, ezért nő önmagánál is nagyobb alakká a hiányok országának közepén. A megmaradás, az értékteremtés szívóssága ölt testet lényében, szemben emberi környezete szélhámosságaival. A csöndes hűségesek Európát és világot tartó ereje.”18 Móricz így megteremtett alakja tehát túlélő típus, egyúttal képviselője azoknak a tömegeknek, akiknek életrendje politikai és gazdasági okok miatt haszontalanná vált, ezért kicsit olybá tűnik, hogy Joó György a magyar parasztság egyik eltévedt, utolsó képviselője, egyúttal túlélője. Elias Canetti írja: „A hatalmasokban közös az idegenkedés a túlélőktől. Az ő szemükben minden valóságos túlélés csakis az ő joguk, tulajdonképpeni gazdagságuk, legdrágább tulajdonuk.”19 Esetünkben utópisztikusnak tűnhetnek a már-már beláthatatlan szociális periféria irányába tett tapintatos vagy éppenséggel félelmetes lépések, különösen azért, mert mindez a visszatérés lehetetlenségének tudatában történik. Így talán jobban érthetőek Illyés szavai is: „Amilyen biztos szövetkezésben, megtartó közösségben éltek hajdan az apák, olyan ingó talajra kerültek a fiúk; kapkodtak, botladoztak, s szívükből-lelkükből kifordulva idegesen siettették valami titkos büntetés beteljesedését, ha nem magukon, hát fiaikon. […] Árulók lettek, de ugyan minek is az árulói? Maguk sem tudták, ilyesmi eszükbe sem jutott. De lelkületük mégis az árulók, vagy legjobb esetben a száműzöttek nyugtalan, önemésztő lelkülete volt.” (Puszták népe, 233. o.) Hamvas mindezt átfogó értelemben, ember és táj közös jellegeként ismeri föl: „Az alföldi egzisztencia ideiglenessége minden megnyugvást és megállapodást, minden biztos és határozott helyet és törvényt, rendet és állandót nemcsak, hogy nem tűr el, de azt megellenzi, és azt árulásnak érzi, éspedig árulásnak valamely mély és általános fogadalom ellen, amit ha nyíltan nem is fogadtak meg egymásnak soha, amibe nem is egyeztek bele, de ami végzetszerűen kíséri őket olyan időtől fogva, amelyre senki sem emlékszik.”20 Móricznál mindezen problémák látszólag elmosódnak. Az író regénybeli alakja olykor közvetlen hangnemet üt meg (földim, pajtásom értelemben), máskor személyének majdhogynem vallató magatartást kölcsönöz az igazságosság talárja, amikor bevehetetlen várában, íróasztalánál székelve szolgálatait ajánlja egy olyan ügyért, ahol csak egyetlen igazság kerülhet napvilágra, mégpedig az, hogy igazságosság nem létezik. A másik oldalról ott van Joó György jósága, egy roppant egyszerű, de klasszikus megoldás, 65 �Kutatóterület hiszen Miguel de Unamuno révén tudjuk, hogy a jóság a szellemi tisztánlátás legjobb forrása.21 Joó György kiszakíthatatlan szorosabb hazájából, a tájból, ahol született, szerves része annak, attól elválaszthatatlan. Itt most nem valamiféle ökokritikai nézőponton van a hangsúly, hanem egy némiképp elfeledett jelenségen, mert fantasztikus módon egy olyan ember áll előttünk, aki ízig-vérig a helyén van. Más a helyzet, amikor a nagyváros díszletei között keres boldogulást, ahol nem tud, aztán már nem is akar alkalmazkodni, így lesz totálisan idegen – „Meg osztán Pest feketére fest.” (A boldog ember, 250. o.) A megszokott életrendhez való ragaszkodás hiábavalónak, néhol egyenesen nevetségesnek látszik a civilizációs vívmányok térhódításaival szemben. Viszont az emberi tartás, a mozdulatlanság és mozdíthatatlanság értékőrző és –örökítő tulajdonságában ott a rendíthetetlenül feszes gerinc, még akkor is, ha e magatartás képviselői „nem érzik sorsuk hősiességét sem, mert ők nem látják az igazolást”. (Puszták népe, 37. o.) Betűvetés, szóaratás „talán visszakaphatsz valamit. papíron.” (Mándoki György: Hófúvás) A boldog ember amellett, hogy az élőbeszéd felé törekszik, látszólag az írás által nyerheti el a maga hitelét, hiszen a történet mögött mindvégig ott magasodik Móricz Zsigmond hatalmas íróasztala, mint egy óriási reneszánsz szárnyas oltár. Joó György jóformán írástudatlannak minősül, így emberi jósága (Joó-sága), „mintaszerű” alakja nem lesz más, csak szomorú példázata annak, hogy milyen is „a szegény magyar földmíves ember együgyű élete”. (A boldog ember, 407. o.) Ugyanakkor nem elvetendő, ahogy Emile Cioran vélekedik az analfabetizmusról: „Az igazi megérzése, a létezés borzongása csak írástudatlan ember mellett lepett meg: a Kárpátok pásztorai erősebben hatottak rám, mint Németország professzorai vagy Párizs bármelyik leleményes figurája.”22 Ezek után nem véletlen, ha Illyés igencsak dühös, amikor így ír: „Kell példát hoznom arra, hogy a világ és társadalom folyásáról a cselédek közt a nyomdatermékek több és veszélyesebb babonát terjesztettek, mint a pislogó vénasszonyok? A pusztákra a betű a tömény, nemzetközien kipróbált ostobaságokat közvetíti.” (Puszták népe, 172. o.) A kimondott és leírt szavakon túlról, vagy még inkább a kimondott és leírt szavak előtti helyről kíván szólni mindkét könyv, bár ironikus módon ehhez egyetlen eszközük: a szó. Innen, hogy Dobos István szerint „a Puszták népe mindenekelőtt az idegenség tapasztalatát közvetítő retorikai megalkotottságával mutatkozik megkerülhetetlennek”23 és ugyanez a 66 �Kutatóterület felismerés rejtőzik Schein Gábor észrevétele mögött, amikor a A boldog ember kapcsán a semleges beszéd problematikáját vizsgálja: „Amennyiben az igazság verifikációs alapját a valóság fogalmához rendeljük, létrejön a közvetítések hagyományos platóni sora, ahol az írás sosem lehet képes önmaga hitelesítésére, mindig rászorul az elsődleges tapasztalatok beszédbeli közvetítésének igazolására.”24 Ortega szerint leghitelesebb létünket nem cselekvéseink nyilvánítják ki, hanem gesztusaink és arcunk, és a kérdés, melyet ezzel kapcsolatos antropológiai problémaként felvet, az a következő: vajon ki bennünk az igazi és egyedi személyiség?25 A papír fehér tükre előtt ülő ember mimikája hasonló kérdéseket vet föl, olyan kérdéseket, melyek látszólag válaszolatlanul maradnak. Még akkor is, ha mindannyian tudjuk, hogy a válasz mindig ott volt és mindig ott lesz, mert előbb volt minden kérdésnél. Nem más ez, mint a meztelen csönd. Illyés és Móricz könyvében a szavak kaptárán át vezet az út a csönd felé, mely egyáltalán nem néma, beszédesebb, mint a szereplők és többet mond, mint az írók. „A paraszt mozdulatai és a csillagok járása: az egyiknek a pályája átmegy a másikéba. A paraszt kezéből a felnyitott földbe hulló vetőmagok bősége – amint a hajnali ködben csillog – olyan, mint a tejút csillagárja az égen. A paraszt élete a hallgatás csillagképe az emberiség égboltján.”26 – írja Max Picard. És most a csönd is elhallgat. Jegyzetek SZABÓ Miklós, A bürokrácia. In: Societas politica. Fejezetek a politikai szociológia köréből, Prudentia Juris 16, szerk.: KÉRI László, Miskolc, Bíbor Kiadó, 2001, 114. 2 MÓRICZ Zsigmond, Mennyi kultúra kell egy országnak? Beszélgetés gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel. In: Móricz Zsigmonddal Budapesten. Riportalbum a 20. század első évtizedeiből, szerk.: KOLOS Réka, Bp., Holnap Kiadó, 2010, 38-40. 3 LÁSZLÓ András, A progresszió illúziójának kritikája. In: L. A., Tradicionalitás és létszemlélet, Nyíregyháza, Kötet Kiadó, 1995, 185-186. 4 BIBÓ István, Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának irodalmában. In: B. I., Válogatott tanulmányok I, Bp., Magvető, 1986, 186. 5 „A szociográfia iránti érdeklődés megnövekedése egyenes következménye volt annak a ténynek, hogy az ország társadalmi fejlődése hosszú időn át megrekedt, s az agrárnépesség többsége reménytelen helyzetben küszködött. A fiatal írók tucatszám mentek a falvakba, hogy tanulmányozzák a parasztok és a földmunkás cselédség életét.” SZILI József, Szociográfia: irodalmi és/vagy tudományos műfaj? In: Sz. J., A poétikai műnemek interkulturális elmélete, Bp., Akadémiai, 1997, 45. 6 HAMVAS Béla, Szellemi törekvések a magyar irodalomban (1900-1935). In: H. B., A magyar Hüperion I, Hamvas Béla művei 15, szerk.: DÚL Antal, Bp., Medio, 269. 7 Achille MBEMBE, Mi a posztkolonializmus?, Magyar Lettre Internationale, 71. szám, 2008/09 tél, 57. 8 David Chioni MOORE, Vajon a poszt- a posztkoloniálisban ugyanaz, mint a posztszovjetben? Egy egész világra kiterjedő posztkoloniális kritika felé, 2000 – 1 67 �Kutatóterület Irodalmi és társadalmi havi lap, 2008. szeptember, 3-20. 9 SCHEIBNER Tamás, Posztkoloniális korszak vagy posztkoloniális Kelet- és KözépEurópa? Hozzászólás egy elképzeléshez, 2000 – Irodalmi és társadalmi havi lap, 2008. szeptember, 23. 10 JÁNOSI Zoltán, Jajgató paradigmák. A népi írók és a harmadik világ. In: J. Z., Barbárok hangszerén: társadalom és antropológia XX. századi irodalmunk életműveiben, Bp., Holnap Kiadó, 2010, 130. 11 ILLYÉS Gyula, Hattyúdal ébreszt vagy lehet-e a népnek művészete?, Bp., Magvető, 1976, 13. 12 „Az a terület, amelyről a könyv szól, s amelyen állva a szerző kontrázhatni véli a Dunántúl más jellegét, a mondott szempontokból igazában az Alföldhöz tartozik.” NÉMETH G. Béla, Erkölcsi autonómia – művészi autonómia. A Puszták népe műfaji kérdéseiről. In: N. G. B., Hosszmetszetek és keresztmetszetek, Bp., Szépirodalmi, 1987, 341. 13 Oswald SPENGLER, A nyugat alkonya II, Bp., Európa, 1994, 467. 14 SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Többértelműség a Puszták népében, Alföld, 1982/11, 55. 15 A könyv szövegét a későbbiekben az alábbi kiadás alapján, a törzsszövegben a könyv címét és az oldalszámot jelölve idézem: MÓRICZ Zsigmond, A boldog ember, Bp., Szépirodalmi, 1974. 16 A könyv szövegét a későbbiekben az alábbi kiadás alapján, a törzsszövegben a könyv címét és az oldalszámot jelölve idézem: ILLYÉS Gyula, Puszták népe, Bp., Szépirodalmi, 1969. 17 HAMVAS Béla, Az öt géniusz = H. B., A magyar Hüperion II, Hamvas Béla művei 16, szerk.: DÚL Antal, Medio, 1999. 40-42. 18 JÁNOSI Zoltán, A megrepedt föld. Móricz Zsigmond és Magyarország. In: J. Z., Barbárok hangszerén: társadalom és antropológia XX. századi irodalmunk életműveiben, Bp., Holnap, 2010, 40. 19 Elias CANETTI, A hatalmasok idegenkedése a túlélőktől. Uralkodók és utódok. In: E. C., A túlélő, Európa, Bp., 1983, 39. 20 HAMVAS Béla, Az öt géniusz. In: H. B., A magyar Hüperion II, Hamvas Béla művei 16, szerk.: DÚL Antal, Medio, 1999. 44-46. 21 Miguel de UNAMUNO, A tragikus életérzés. Tragikus életérzés az emberben és a népekben, Európa, Bp., 1989, 29. 22 Emil CIORAN, A regényen túl. In: E. C., Egy kifulladt civilizációról, Nagyvilág, Bp., 1998, 24. 23 DOBOS István, 1936. Az idegenség retorikája. A Puszták népe újraolvasása, Literatura, 2003/4, 443. 24 SCHEIN Gábor, A semleges beszéd problémájának megjelenése Móricz Zsigmond A boldog ember című regényében, Irodalomtörténet, 2005/2, 143. 25 José ORTEGA y Gasset, A kifejezés mint kozmikus jelenség. In: J. O. y G., Tájak és emberek, Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2008, 125-126. Max PICARD, A paraszt és a hallgatás. In: M. P., A csend birodalma, Kairosz, 2005, 101. 26 68 �Kutatóterület VILCSEK BÉLA Kettészelt énekek Madár János két költői korszaka „Nyomomban három évtized. Túléltem Petőfit, József Attilát. Meztelen szárnyalásaival, a felismerések gyönyörűségeivel – vers tanít élni. Keresztre feszülni a kimondhatatlan szavakért. Félálomban vagy ébren SzabolcsSzatmár kitárulkozásait szeretem, őszinte homokszemeivel, jegenyék fölé terített egekért. Apám gyermekarca a földben. Tudok a halottakról, küzdelmes csöndről. Szerelmes ölelkezéseiben elfelejti az ember a szirénák hangját. A fájdalom hangos sikolyait, melyek bekerítenek, gyaláznak köldökzsinór-korom óta. Csillagom van. Csillagom mindenkié. Meggyőződésem, hogy a költészet munka: véres, hittel kihordott fogcsikordulás. Irodalmi lapokban megjelenő kritikáimmal is ezt szeretném igazolni – szociográfiai pontossággal, a lélek megszentelt pillanataiban.” Ezekkel a mondatokkal mutatja be önmagát Madár János az 1982-es, Ars című antológiában. Vallomását olyannyira érvényesnek tartja, hogy öt esztendővel később, harmadik kötetének hátsó fülszövegeként is ezeket a mondatokat szerepelteti. Az „elülső fülön” ezenkívül az ars poeticával is felérő költői vallomást hitelesítő személyes, életrajzi adatokkal is szolgál: „1948-ban születtem Balkányban. Kurityánban vájártanuló, Miskolcon-Tatabányán bányaipari technikumi hallgató voltam. A Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szaktanítói, a Debreceni Tanítóképző Főiskolán pedig népművelő-könyvtáros diplomát szereztem. Voltam segédmunkás, bányász, művezető, tervezői szerkesztő, könyvterjesztő, tanító, rádióriporter, művelődésiház-igazgató, könyvtárvezető. Nyolc éve szabadúszóként élek. Úgy érzem: mindent a költészetre teszek fel.” Tiszta beszéd! Nem lehet félreérteni! Egyszerűen hihetetlen, hogy nem akadt ember, aki az adott időben és helyzetben felmérte volna ezeknek a vallomásos és tényszerű szavaknak a súlyát és jelentőségét. Kellő módon értelmezte volna őket, s kellő szakmai segítséget nyújtott volna egy ígéretes és sokra hivatott költői pálya megformálásához és kiteljesítéséhez. Lássuk csak (legalább utólag) miről is van szó valójában! Adva van egy harmincas évei közepén járó (fiatal)ember, aki hároméves 69 �Kutatóterület korában tragikus körülmények között elveszíti az édesapját. Verseiből tudhatjuk, hogy a tragikus eset egy késelés nyomán következik be, ami még értelmetlenebbé és még megmagyarázhatatlanabbá teszi a tragédiát. A megmásíthatatlan tény mindenesetre, érthető módon, ezt követően ólomsúlyként nehezedik a később felnőtté és költővé érett fiú vállaira. A rá nehezedő terhet valójában csak 2008-as, Hullong az idő című kötetének verseiben képes levetni magáról. Az apa glóriás emlékképét ekkor is mindegyre a gyász sötétje árnyékolja be a számára: „Ott áll Apám is, a fölgyújtott ég arannyal hamvadó tüzében. / Láng és korona fénylik homloka fölött, nekem a sírás / kegyetlen szégyen. Lehajtott fejjel, számkivetve – megyek / rettentő gyász alatt. Temető kísér és éjszaka, a kidőlt fejfa / is rám maradt. Örökölhetem már a földből kifordult / csontot, cserepet. Jussom és vigaszom – csak a csönd / és a szeretet.” (A rögökön túl). A magára maradt család (anya és két gyermeke) mélyszegénységben, állandó nélkülözésben tengeti életét. („Gőzölögtünk / a bűzös szegénység és az árvaság // bölcsőjében – fogalmaz az Emlékezem című vers –, anyám szájában / a szavak féltek. Remegő hangja / - - - vigyázott reánk, / de kegyetlen volt - - -”) Az anya eltávozásával azután az utolsó kapaszkodó is eltűnik az életből. Apa és anya halálának tudata egyetlen nyomasztó élménnyé terebélyesedik, ami pillanatnyi enyhet sem enged az életben maradó számára. Az emlékképek mindent átható, kozmikus árvaság-érzetté állnak össze benne. (A legszebb összefoglalása a két tragikus emlékkép összefonódásának a Szélben eloldott tobozok című versben olvasható: „Tekintetemben Anyám szomorú, / elárvult arca mégis milyen szép és fiatal. / Ahogyan rávetül ifjú, törékeny termete a / falra, fölzeng szívében a keserű ének, a dal. // Siratja Apámat, siratja szegénységtől / örökölt, gyászhoz könyörgő életét. / A sors kegyetlen súlya alatt csak nézi / tehetetlenül két éhező gyermekét.”) Némi gyógyírt és menedéket legfeljebb a szabolcsi környezet otthonossága, egyszerűsége és szépsége jelenthet. A fiút pedig egész életére kihatóan az elesettek gyámolítójának, a szűkebb és tágabb értelemben vett haza védelmezőjének, az életben és a talpon maradás minden áron való akarásának, a mások iránti feltétel nélküli megértés és szeretet igenlésének elkötelezettjévé avatja. (Így fogalmaz a Csak hűség és szeretet zárlatában: „A hiányt / nem lehet megtagadni. A semmi belénk ivódik örökre, / mint a végtelen – bogarak apró lábnyomaiba. Hiába Isten, / könyörgés a homlokunkhoz feszülő éghez, nem segíthet / rajtunk senki, csak a hűség és a szeretet. Hogy voltunk / és vagyunk valakié, aki örökre a miénk: itt él a szívünkben, / minden mozdulatunkat féltve őrzi; és az utolsó napon / visszatér velünk a teremtő sírgödréhez.”) A versek írója nem véletlenül tartja fontosnak és szükségesnek – immáron költői világának kiteljesedésekor – utóbbi három kötetének hátsó borítóján, csaknem változatlan formában közzétenni lírai (ön)jellemzését. Ennek értelmében mindegyik verseskönyvében „folytatja a költő az élet-halál, a szeretet és a béke, az egyén és a közösség, a szegénység és az emberi kiszolgáltatottság, a haza és a világ kérdésköreinek boncolgatását. Szinte valamennyi versét 70 �Kutatóterület az árvaság hatja át.” Több életműre elegendő költői téma és tárgy ez. S tegyük hozzá rögtön, több költői életműre elegendő nyomasztó alkotói teher és felelősség is egyben, aminek megfelelni valóban embert próbáló „munka” és „fogcsikordulás”. De nincs, nem lehet alku, ha az ember egyszer a költészetre tette fel az életét! Hiába gyász és fájdalom, hiába árvaság- és elesettség-érzés. Költő számára az egyetlen biztos, ha keservesen elérhető, de megnyugvást egyedül adó menedék: maga a vers, maga a költészet. Hiába, úgy látszik, az érvényes szavakért valóban folyamatosan keresztre kell feszülni. Mert, igenis, „a vers tanít élni”! Érte kell nap mint nap, jobb híján s ha nincs más fogódzó, Kegyetlen fohászt mondani: „Ujjaim / görbületéhez meleg kézfogást adjatok nekem! / Érezzem ölelő karotok, hogy ki tudjam / mondani énekem. A fájdalom most / ezerszer jobban fáj, mert teljesen árva / lettem. Apám, anyám halott: ki fog / a kövekhez szólni helyettem?! Jajszóval / kapaszkodom az egyetlen fába. Vezessen / haza az éjszakába.” A vershez, a költészethez azonban rögös út vezet. Ezt a tételt Madár János pályaalakulásánál-pályaalakításánál semmi nem igazolhatja jobban. Nem sok olyan kortársi költő, lapszerkesztő, könyvkiadó, esszéista lehet ebben az országban, akinek hozzá hasonlóan, kisgyermekkorától fogva át kellett élnie az árvaság, a nélkülözés, a kitaszítottság érzését. Kevesen lehetnek azok is, akiknek nagyon korán meg kellett barátkozniuk a legkeményebb fizikai munka keservével. S még kevesebben, akik átélhették, milyen is az, amikor az emberre, lassan negyven felé járva, egyszer csak rátör a vágy, hogy a sok átélt szenvedést és keserűséget verssé, költészetté nemesítse. Madár Jánossal éppen ez történt. Ezért is van az, hogy rögtön kétszer is nekiveselkedik a költői pályának. Néhány szórványos és eseti (antológiabeli) szereplést követően, 1984-ben azonnal két önálló verseskötettel is jelentkezik. A két kötetet az évtizedek során felgyülemlett düh, indulat és elkeseredés feszíti (szét), ami mind kellő művészi megformálást kíván(na). A formai keretek azonban még nem alakultak, nem alakulhattak ki. Egyszerűen nem volt, nem lehetett rájuk idő, felkészültség és gyakorlati tapasztalat. Az már kezdettől fogva egyértelmű – az 1982-es vallomás pontosan igazolja ezt –, hogy mi az, amit világgá kellene kiáltani, az azonban egyelőre kevésbé körvonalazódik, hogy hogyan és milyen formában kellene azt tenni. A két pályakezdő kötetnek egyébként kalandos a története. Végül is ugyanabban az évben, 1984-ben jelenik meg tehát mindkettő. Az első, Szóljatok rám címmel Nyíregyházán az év tavaszán, a Tiszta szívvel füzetek negyedik darabjaként. (A kötetcím és a kötetcímet adó vers címe is így, felkiáltójel nélkül szerepel, miközben magát a verset éppen a zaklatottságot tükröző felkiáltó- és kérdőjelek uralják.) A második, Kövek szólítanak címmel a Csepel Művek Munkásotthona Olvasó Munkás Klub kiadványaként és 1983-as dátumozással, de valójában – a könyv szerkesztője, Tamási Lajos költő váratlan halála miatt – csak 1984 őszén lát napvilágot, enyhén feljavított és ma már nehezen olvasható, stencilezett formátumban. Mind küllemét, mind tartalmát tekintve mégis az időben valamelyest később megjelent füzet tekinthető valójában a 71 �Kutatóterület pályakezdő kötetnek, az időben valamelyest korábban megjelent füzet közvetlen előzményének. A Kövek szólítanak hetvenhét verset tartalmaz, a Szóljatok rám ennek csaknem a felét, mindössze harminckilencet. Az anyag szűkítése a szerző költészetének javára válik. A két kötetben, érthető módon, több átfedés is van. Mindkettőben változatlan formában szerepel az Árvább a szó, a Cipeljük álmainkat, a Hazaszédül hófehér lapokon, a Kánaán, a Kiszárad a tenger és a Szétperegnek. S mindkét kötetbe azonos vagy csaknem azonos címmel bekerülnek egyazon témának vagy műfajnak a különböző változatai (Bölcsődal; Elégia; Félek, illetve Félelem és Félni a jelent; Gyertyafény, illetve Égnek a gyertyák; Magadat találd ki, illetve Magam csak én vagyok). Az alkotói pálya alakulástörténete szempontjából azonban azok a versek a legtanulságosabbak, amelyeknek a szövegében, az azonos időbeli megjelenés ellenére, jelentős változás következik be. Négy ilyen is van: a Kiáltozhatsz, a Magnézium és alkohol, a Sodródjam veled és a Veronikon. Első két kötetével Madár János nagyon sokféle irányban indul el (egyszerre a vallomásos és a szerelmes vers, a közéleti és politikai költészet, a táj- és szerepvers irányába). Pályakezdő két kötetével kapcsolatosan azonban, mai horizontról nézve, nem is az önérték vagy a sokféleség a leglényegesebb, hanem a kettő között az alakítástechnikában, a versbeszédben bekövetkező módosulás. Esetükben, rendhagyó módon, nem az érdemel különleges figyelmet, ami bennük van, hanem ami időközben kimarad belőlük. Az említett négy versnél fontosabbnak látszik az, amit megalkotójuk új változatukból elhagyandónak ítél, mint az, amit változatlan formában meghagy bennük. A Kiáltozhatsz önostorozó szózuhatagából például, jó érzékkel, csak az első és az utolsó három sort hagyja meg. Az eredetileg is mindössze hatsoros Magnézium és alkohol című versnek még így is fölöslegesnek ítéli utolsó három sorát, joggal. A Sodródjam veled középső részének szó- és képhalmozását hagyja el, hasonló megfontolásból. Az „Adyütemre” írott szerelmi vallomásban, a Veronikonban pedig egyértelműbbé és áttekinthetőbbé teszi a sor- és mondattagolást, tompítja a képeket és a kifejezéseket. Indításként a „csontjaink” szót „ujjainkra” változtatja. A szájon sajduló irgalom helyén tömören annyit ír: „Éles kés a szánkon.” A „szelekkel szállnék, asszonyszagú / habok csókolnák testemet” funkciótlan látomásosságát egyszerűen elhagyja. A „Tilalomfa” „kinccsé” változik, a „végtelen” gyermeksírás „védtelenné” enyhül. Csak így válhat igazán szigorúvá a versvégi fájdalmas ténymegállapítás és felszólítás: „Különben, ez a csönd nem is a tiéd: / maradj mozdulatlan!, szégyenem megvigasztal.” Mindennek tudatában a Szóljatok rám kötet egyik nyitó versében már arra is vállalkozhat a szerző, hogy néhány szavas, szikár versmondatokkal versben is megfogalmazza Ars poeticáját: „Látod // tudsz egyedül is / sírni. // Félig bezúzott / verssorok mellett. // Mocsokban, / lázban. // Rímek / üvegszilánkjaitól / számonkérve // fogzománc- / létedet. // Jövendőbeli / arcodnak // egyetlen / hitét.” A gondosan a kötet közepére illesztett két kulcsversben pedig bátran vállalhatja a teljes kitárulkozást. Az elsőben 72 �Kutatóterület (Elárulom a sorsomat) azt bizonyítja, hogyan lehet a kifejezhetetlennek gondolt személyes élettragédiát néhány tőmondatba sűríteni: „Mostohám / súlyos ütései, / a tanyasi fák is / szavakká válnak. // Sorsomat kibeszélem. / Elárulom a világnak.” A másikban, a kötetcímet is adó versben pedig arra szolgáltat, mintegy önmaga számára is példát, hogyan lehet akár egyetlen verssé összefogni és összefoglalni életének és költészetének középponti problémáit és költői tárgyait (az idealizált apa- és anyakép folytonos veszélyeztetettségét, a szerelem és a gyermekkori táj otthonossága iránti sóvárgást, az árvaság nyomasztó tudatát, a magára maradottság és elveszettség érzésének nyugtalanító kérdéseit és segélykiáltásait): Nézlek. Apámat, Anyámat keresem arcodon. Imádatát a kalásztól zizegő nyárnak, gyermekkorom határtalan örömét. Ne félj! Tekintetem kardéleit nem döföm beléd. Én árva vagyok. Holtaknak legkisebb fia, ki azért kulcsolja imára kezét, hogy szeresse valaki. Emlékszem magamra. A föld húsába kemencét vájtam, leguggoltam a parányi bogárhoz, énekeltem, hangommal volt teli a táj. Mi lett belőlem? Miféle arc, szüntelen remegés? Szóljatok rám, mert elrontok mindent! Kézfogást, ölelést, éjszakák csillagragyogását. Nem én akartam! Higgyétek el szétszórt játékaimat! Vagy semmi sem volt igaz? Hajnalok ébredése, barázdák fölött hulló gyöngyszemek? Hát mi vagyok én? Megátkozva fejfák szégyenével, bemocskolva a halállal? Szóljatok rám, mert végleg elrontok valamit! Három évvel a pályakezdő két kötet megjelenése után Madár János különleges lehetőséget kap a Szépirodalmi Könyvkiadótól, hogy költőként a szélesebb olvasóközönség előtt is bemutatkozzék. Új kötete, nagy valószínűséggel ezzel magyarázható módon, ismét a teljes megmutatkozni vágyás, a korláttalan közlésvágy jegyében készül. Több mint száz új verset tartalmaz! Így lesz törvényszerűen első pályaszakaszának egyszerre összefoglalása és lezárulása is. A kivételes alkalom nagyszerű lehetőséget teremt az eddig elért eredmények összegezésére, ugyanakkor az összegezés szükségszerűen figyelmeztet az önismétlés veszélyére, a megkezdett út változatlan formában történő további folytathatatlanságára. Az új kötet a megelőzőből mindössze a kötetcímet is adó verset veszi át, afféle mottóként, mintaként vagy iránymutatásként. Mintha nem más akarna lenni, mint a Szóljatok rám című vers végtelen variációsora. Mintha példák sorával azt 73 �Kutatóterület kívánná bizonyítani, hogy a megidézett kulcsvers a költő számára a régóta keresett legalkalmasabb formai keret megtalálását jelentené. A Madár Jánosféle vers jobbára egy-két szóból álló tételmondattal indít, ami egy fogalom, egy cselekvés megnevezése, s amit egy-két újabb rövid tételmondat követ, kiegészítésként, magyarázatként, elvonatkoztatásként. „Füst. Kéményekre kitűzött lobogó / leng a szélben. Véredbe ölöm magamat. / Véredbe ölöm magamat.” – ezek a kötetcím-adó vers kezdő sorai. Közvetlenül ezután jön az Oltalmaztassunk hasonló indítása: „Szájukból kihull az idő. Szájukból kihullnak az ínysorvadásos évek. Oldozz fel engem, / jó Anyám!” A Dante poklában a tételmondatot vagy a fogalommegnevezést követően szintén azonnal felszólításra vált: „Vétkeim. Csillagra fölfénylő szavak, / ti segítsetek!” S hasonlóképpen, a szavak (a dal, az ének) megszólalására és megszólaltatására buzdít a Március sebezzen kezdése is: „Tűz, tűz, Nap heve éget: áldjon meg téged / a zivatar! dalt fakasszanak / liliom-zengő ágak –” A Morzsányi csönd pedig már a kezdet kezdetén világossá teszi fő célkitűzését, mégpedig azt, hogy az „ének” többé ne „beomlott ütem” legyen: „Meghajlik páragőzben, összeszennyezi / maszatos homlokát – az ének / beomlott ütem. Romok halmazában, / szelektől szédülő szélben: szavak, szavak”. A szavak (a dal, az ének) megszólalásának és megszólaltatásának legfőbb tárgya (témája, tétje, érintettje) több esetben már a vers címében megneveztetik: Iderajzollak Anyámhoz; Ne sírj, Anyám! Nagyapámhoz; Anna-vers. Ha ott nem, akkor csupa nagybetűvel kiemelkedik a versszövegből: „Miénk a csönd, / miénk a dal!, áldjon meg téged a zivatar! – / kokárda-március sebezze szádat!, / vérben is, lázban is / megleled HAZÁDAT” (Március sebezzen); „Törvény lesz / a szétszéledt beszéd. Dicsértessék, / dicsértessék a SZERELEM.” (Megőrizni a fényt); „a menedék nem ad szabadságot, / asztalomhoz hiába ül a jövő, / ha nem tudom HOLTAPÁM nevét – csöndtől kormozódom.” (Csöndtől kormozódom). Esetleg éppen hiányként jelenik meg ilyen hangsúlyos módon: „Emlékezem. Nagyapám csontmély mozdulatára, / a jégszálkás hajnalokra, mikor árvaságunkat / kicsapták SENKI szigetére.” (A szégyen istenei); „Bűnhődünk a harmadik / napon. Kristálykék szavainkat elfeledjük, / szemgolyók csikordulnak a SEMMIBE. Fáj az isten!” (A némaság lüktetése). De még az a végletes megoldás is előfordul, hogy a költő saját magát (és nevét) emeli, kassáki hetykeséggel a vers centrumába: „Csak üvegablak mögül fölegyenesedett / a lélek, telefonkönyvből / kikereste a nevedet. Madár János / én vagyok, naftalinszagú lépteimmel. Megmaradj hát énnekem!, / mert játszótársat a csillagon / nem találok. Iderajzollak / Anyámhoz, vigyázz a két kezére!” (Iderajzollak Anyámhoz). A szavak (a dal, az ének) fakasztására szóló verskezdeti indítással és a vers centrumába hangsúlyos módon belehelyezett legfőbb költői tárgy (téma, tét, érintett) megnevezésével és meghatározásával minden adott ahhoz, hogy erre a gondosan megkonstruált „verstengelyre” azután szinte gáttalanul mindenféle tudattartalom (személyes emlékkép, politikai hitvallás, mitológiai vagy bibliai vonatkozás, merész asszociációsor, kép- és szózuhatag, szó-, mondat és motívumismétlés) rárakódjék. Álljon 74 �Kutatóterület itt példaként, a kínálkozó számtalanból egyetlen egy a kötet elejéről. A vers címe: Szaporázza a szégyen. Így kezdődik: „Énekelnek. Dobhártyákra feszítik / a kozmikus éjszakát. Képzeletem – életre, / halálra kifent ima. Sirálymegriadt bibliám.” Kik énekelnek? Valójában mindegy is. A lényeg, hogy „sirály-megriadt bibliámként” magam élhetem és énekelhetem meg ezt az éneket. S érkezik is a megszokott buzdító felszólítás erre a különös éneklésre: „Költözz a lángok mögé! Tűzpiros káromkodások / rejtsék el arcodat!” A vers centrumába ezúttal maga a meg- és felszólított kerül, aki egy közösség képviseletét veszi magára súlyos teherként: „Hiába tanulsz / holnapul. Hiába rejted nyelved alá / a még magyar köveket. Vétkezel. Vétkezel. / Pántlikás istenünket szaporázza a szégyen, / önmagukért-szomorú csillagok. Fényükben létezel, / fényükben létezel.” A vershelyzetre és tárgymegjelölésre azután egy ezredévnyi szenvedés és kín képei zúdulnak: „Kijutnak az ezerévnyi / botladozásból – nem értik meg fölemelt kezedet. / Ujjaid félholdjain a fényt. Mivégre, hogy / tetszésnyilvánítások tenyésznek körülötted, / elélünk a diszharmónián? – némán és mozdulatlan / rajzolódik a süket idő. Észre sem veszed. / Engem nem lehet kitagadni az áhított csöndből: / a szavak. Égetnek bölcsőt, temetőt, / belelapoznak a visszavonhatatlan szélbe. Hiába. / Hiába kezem a csontfehér szerszámokon. / Higgye el az ember csöndtőlesetlen létezését! / Megfellebbezhetetlen kísértéseit a szájnak! – / Ámen.” Nem, ezt nem lehet fokozni! Ez a retorizáltságnak olyan foka, amelyet nem lehet felülmúlni. Olyan ember léthelyzetének megszólaltatása, aki csak az alkalomra vár(t), hogy az évek során benne felgyülemlett feszültséget valamilyen formában kiadhassa önmagából. Egyszer, s úgy hiszi, mindenkorra. Ha úgy adódik, ima, fohász vagy vers, ha úgy adódik, egyszerre mindegyik formájában. S ha sikerül kiadnia magából, úgy érzi, megkönnyebbül és megtisztul. Azután megnyugszik. És elhallgat. Madár János a Rovátkált énekeddel után két évtizedig nem jelentkezik újabb kötettel. Egyszerűen fogja magát, s eltemeti magában a költőt. Pályaalakítása ezzel a sokak számára váratlan tettével nemcsak azért nevezhető különlegesnek, mert ő maga késlelteti a kezdetét, hanem azért is, mert amikor érzékeli annak megrekedését, nem erőszakolja azt tovább. Csak akkor szólal meg újra, amikor elegendő erőt és késztetést érez magában a folytatásra. 2007-ben, több nógrádi település és magánszemély támogatásával vékonyka füzetet jelentet meg, Gyanútlan világ címmel. Pontosan húsz esztendővel előző kötetének megjelenése után! (El)hallgatását többen magyarázták közéleti és irodalomszervezői szerepvállalásával, ez irányú teendőinek a megszaporodásával. Kétségtelen tény, hogy a nyolcvanas évek második felétől, önkormányzati képviselőként tevékeny részt vállal szűkebb pátriája mindennapos gondjainak megoldásában. Aláírásgyűjtő akciójának köszönhető például, hogy Nyíregyházán a mai Városi Galéria nem kerül lebontásra és illetéktelen kezekbe. Folyamatosan helytörténeti gyűjtéseket végez Anarcson, Balkányban, Kótajban, Szabolcsban és Szakolyban. Balkányról, Szabolcsról és Szakolyról társszerzőként 75 �Kutatóterület antológiát is összeállít. Kótajban létrehozza a Galambos Lajos Irodalmi Emlékházat. Mindent elkövet annak érdekében, hogy elhunyt írók hagyatéka érdemüknek megfelelő gondozásban és megbecsülésben részesüljön. Megalapítója a Szabolcs Alapítványnak, mely idős és szociálisan rászoruló írók, költők, művészek segítését szolgálja. Széles körű, több régiót érintő irodalompártoló tevékenységet is folytat. Dolgozik a Hazafias Népfront olvasótábori bizottságában, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei írócsoport titkáraként, a nyíregyházi Irodalmi Presszó főszervezőjeként. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének és nyári olvasótáboroknak a rendszeres előadója. Közben Nyírbogdányban óraadóként irodalmat tanít, a nyíregyházi rádiónál külső munkatársként riportokat készít, s kapcsolódó munkaként egyik szervezője az írókat, színészeket, képzőművészeket bemutató Pódium sorozatnak a Móricz Zsigmond Színházban. Megalapítja és évtizedek óta szervezi a Váci Mihály Irodalmi Kört, valamint a pályakezdő és a már nevet szerzett alkotóknak egyaránt helyet adó Szabolcsi Írótábort. Vezeti a Bátonyterenyei Írók Körét, a Megyei Versmondók Körét és a Szorospataki Írótábort. Aktívan részt vesz a Szokolyért Baráti Kör, a Kazinczy Ferenc Társaság, a Czóbel Minka Társaság és a Muravidék Kulturális Egyesület munkájában. A Kazinczy Ferenc Társaság képviseletében nyírbogdányi tagozatot alapít, mely szervezet anyanyelvi konferenciákat, tanácskozásokat, nyelvhelyességi rendezvényeket tart, és felkészíti a helyi és a környékbeli gyermekeket a szavalóversenyekre. Ennek a tevékenységnek a keretében jön létre a nyírbogdányi iskolában helytörténeti gyűjtemény, és kerül az iskola aulájába egy Kazinczy-dombormű. Folyamatosan szerkeszti a Keresztút, a Kölcsey Népe, a Szabolcs és a Szenke című önkormányzati lapokat. 1991-ben megalapítja a Rím Könyvkiadót és nyomdát. A Kelet Felől című irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. Mindegyik tisztsége és választott tevékenységi formája csakis feltétlen elismerést érdemel. Köteteinek hátoldalán szereplő rövid életrajzaiban méltán ott a helyük. Hiányzó verseit azonban nem pótolhatják. A verseknek ugyanis az a természetük, hogy előbb vagy utóbb, de meg kell születniük. Nem szabad sem siettetni, sem hátráltatni a megszületésüket. Amikor az idő azt kívánja, akkor viszont szabadjára kell engedni őket. Akár két évtizednyi hallgatás után is. Ennek a pillanatnak az elérkezését maga a költő tudja a legjobban megítélni. Madár János 2007-ben látja elérkezettnek a pillanatot az ismételt megszólalásra. Előbb akkor sem feltétlenül költői, mint inkább emberi, baráti és tisztelgő megfontolásból. Úgy érzi, kötetben is közzé kell tennie a Nagy Gáspár halálára, a Czóbel Minka emlékére és a Fábián Zoltán emlékére, valamint a magyar nyelv védelmében Kazinczy Ferenchez írott költeményeit s a Petőfit és Kazinczyt megszólító Kácsárdi töredékeket („Itt járt Petőfi, Kazinczy. / Szóltak pirosat, fehéret, zöldet. / Az Isten áldja meg / - - - ezt a földet.”). S nyilván úgy érzi, két újabb, időközben megszületett vers-gyöngyszemének is kötetben végre a helye. A minden bizonnyal idejekorán megszületett Végrendelet természetesen a kötet végére kerül: „Áthajolva a szavakon, / 76 �Kutatóterület csönddé fogalmazódik a lélek. / Árnyékod csobban csak / belé. Templomaid // már világra tárhatod, / gombostűre szúrt kövek / holdfénye világít. Lepkék / halotti tánca.” A Visszafénylenek a kötet nyitó verse lesz. Magában foglalva élet és pálya minden meghatározó mozzanatát: a kérges öklű nagyapát, a szeretett anyát és apát, a gyermekkor visszfényes napsugarait, az állandó nélkülözés és a tiszta hit időtlen valóságosságát: Visszafénylenek régi tavaszok, gyermekkorommal kékellő egek. Minden fényt és csillagot szülőföldem arcáról ismerek. Emlékeimben élnek örökre, őrzik őseim hű szegénységét. Fáj nagyapám kérges ökle, s a nélkülözéstől tengődő lét. Imát könyörögve, kifosztva, éhen, a kő rongyokba csavart súlya alatt. Nyomortól sebzett fejfák tövében Krisztusunk fekszik hanyatt. Kidőlt házfalak, romok hirdetik, jelzik a mészfehér, fénylő időt. Hogy élt itt egyszer a tiszta hit, melyben fölénk hajolva látom őt. Anyám szemében ifjú tűz: csillagtól fénylő végtelen elem. Kihűlt játékaimhoz tenger űz, bölcsőm sírhelye már történelem. A vers pontosan jelzi a számvetés igényét. Életben és költészetben egyaránt. Számot kell vetni az elmúlt évtizedek eredményeivel és kudarcaival, örömeivel és bánataival. Könyörtelenül. Madár János legutóbbi két kötete (Hullong az idő, 2008; Gyöngyök lélegzete, 2010) a legjobb bizonyság rá, hogy ehhez az emberi és költői számvetéshez, a hosszú hallgatás után mind lélekben, mind felkészültségben a költő késznek érzi magát. Elegendő erőt és elszánást érez magában ahhoz, hogy megformálja második nagy alkotói korszakát. Első pályaszakaszának nagy dilemmája az volt, hogy látásmódját és beszédmódját nem minden esetben sikerült összhangba hoznia. A megtalált, érzelmek és gondolatok, képek és szavak parttalan áramoltatását lehetővé tevő alapvető versmodellje önmagában is ellene szegült érzés és gondolat, kép és szó megzabolázásának. Az élet kaotikussága és feszültséggel telisége 77 �Kutatóterület ellene szólt a költészet rendezettség igényének. Ezért is kellett hosszú időre elhallgatnia. Az elhallgatást követően megjelentetett vékonyka kötet már látás- és beszédmód összhangjának megteremtését ígérte. Kimondva kimondatlanul arról tanúskodott, hogy az élet kaotikussága és feszültsége már nem lehet akadályozója többé a költői megformálásnak. S lám, a forma is azonnal egyszerűbbé, rendezettebbé vált. A költő rálelt az alkatához és közlendőjéhez sokkal jobban illő, négysoros, rímes, szakaszokra tagolódó versformára. Azt töltötte meg az évek során a maga számára kialakított magánmitológiájának elemeivel. Madár János költői világának megvannak s mindig is megvoltak a maga kitüntetett tárgyai (témája, tétje, érintettje), megvannak s mindig is megvoltak a maga kitüntetett szóképei, szavai és fogalmai. Kitüntetett költői tárgyai: haza és otthon, anya és apa, szeretet és szerelem, élet és halál, ének és dal. Kitüntetett szavai és fogalmai: csillag és fény, nap és hold, messziség és szelídség, föld és rög, fejfa és gyász. Eddigi köteteiben hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. Legutóbbi két kötetének nagy alkotói feladata: a kettő összhangjának megteremtése. Mondják: élet és irodalom független és függetleníthető egymástól. Költő éli a maga hétköznapi életét, azután egy révült pillanatában megírja a maga éppen esedékes költeményét. Költők a megmondhatói, hogy ez a valóságban nem így működik. Személyes élet és személyes irodalom nem független, nem függetleníthető egymástól. A kettő át- és átjárja egymást. A kettő egymásnak kitett, egymásra vonatkoztatott. Madár János akkor tudott rendet teremteni költészetében, amikor rendet tudott teremteni az életében. Verseiből legalábbis ez olvasható ki. Látszólag semmi nem változott. Ugyanazok a költői tárgyak, a kitüntetett szavak és fogalmak nála, mint amelyek korábban is voltak. Egy egész listát lehetne összeállítani eddigi köteteinek azokból a verseiből, amelyeknek legfőbb tárgya a haza és az otthon veszélyeztetettsége, az elvesztett anya és apa hiánya, a szeretet és a szerelem mindenek előtti és mindenek feletti óhajtása, az élet akarása és a halál közeledte miatti aggodalom. S még bőségesebb lehetne az a lista, amely azokat a verssorokat tartalmazná, amelyek a hangsúlyos költői tárgyakat a kitüntetett szavakkal és fogalmakkal jelenítik meg. Madár Jánosnak talán nincs is olyan verse, amelyben a csillag és a fény, a nap és a hold (hol kis-, hol nagybetűs alakváltozatban), a messziség és a szelídség (utóbbi hol főnévként, hol jelzőként), a kő és a rög vagy a fejfa és a gyász szavak ne szerepelnének. Az elmúlt évek és évtizedek alatt egyfajta magánmitológiát és magánszótárt teremtett a maga számára. Költészetének befogadása és értékelése is annak függvénye, hogy az olvasó hajlandó-e ezt a magánmitológiát elfogadni, a magánszótár nyelvét a magáévá tenni. Ha elfogadja ezt a költő által teremtett belső szabályrendszert, akkor nagy élvezetét lelheti a versekben. Ha már a kezdet kezdetén bosszantja az állandó ismétlődés, akkor még a számára tetsző verseket is nagyon gyorsan és nagyon határozottan el fogja utasítani. Ne kerteljünk: Madár János utóbbi két kötetének versei idilli versek. Ha mindvégig át is lengi őket a halálközelség vagy a szerelem elmúlásának 78 �Kutatóterület félelme. A versek írója jelenleg, láthatóan és érezhetően, békességben van mind önmagával, mind a környező világgal. Ennek a békességnek az eléréséért küzdött és szenvedett egy életen át. Most joggal érezheti úgy, hogy végre révbe ért. Két kötetét azért állítja össze, mert méltó módon és minden alkotói készségét latba vetve meg kívánja örökíteni az elveszített apa és a meglelt kedves alakját. Ír tehát egy „emlékkönyvet” és egy „szerelmeskönyvet”. Közel azonos terjedelemben, kemény fedéllel, szép kivitelben. Nyíltan, őszintén, szívből jövően és szívhez szólóan. Akinek van hozzá szíve, azt meg kell, hogy érintse. Aki az efféle érzelmekre nem fogékony, az nyilván átlapozza a két könyvet, s nem mélyed el különösebben bennük. Akit azonban a formai vagy szakmai finomságok is érdekelnek, az azért nyilván azt is észreveszi, hogy a két kötetben a szerző kétfajta (tehát kétszer kétfajta) verselési mód merész ötvözésére is vállalkozik. Ezáltal szinte észrevétlenül egyszerre oldja és változatosabbá is teszi hangvételének egyneműségét és monotóniáját. Az „emlékkötetben”, akár egyetlen oldalpáron feldolgozza ugyanazt a témát makámaszerű ritmikus prózában (ha tetszik, szabadversben) és az időközben felfedezett és magáévá tett hagyományos, szakozott formában. A „szerelmeskötetben” a négysoros, rímes formát rendre egy olyan, teljesen egyedi versformával élénkíti, amely három sorból áll (a címből, egy rövidebb és egy hosszabb, egymással rímelő sorból), s versfüzért alkot. Örömteli dolog olyan költő könyveit olvasni, aki maga is szerkesztő. Akárhogyan is van, akármennyire elfogult is a maga költeményeivel, a költőszerkesztő mégis képes saját verseit is picit külső szemmel nézni. Képes azokat adott esetben nemcsak önmagukban, hanem tervezett kötetének részeként is megítélni. Madár János legutóbbi két verseskönyvéből nem érdemes egyegy verset önkényesen kiemelni, mert mindegyik a maga helyén tölti be az általa elképzelt funkciót; összességükben váltják ki az általa elképzelt hatást. Egy versével talán mégis érdemes kivételt tenni. Ez a Hullong az idő kötet címadó verse, mely életútnak és költői pályának az összegezését jelenti, s pontosan illeszkedik a Szóljatok rám és a Visszafénylenek által fémjelzett, talán legfontosabb költői vonulathoz. Egyébként nem szokás a kötetcímadó verset rögtön nyitó versként szerepeltetni. Ez a vers mégis a kötet élére kívánkozott és került. Mindenféle szempontból indokoltan. Ez a vers élet és életmű egyik legkiemelkedőbb és egyik legjellemzőbb darabja: Ki hagyta rám ezt a földet, a hófehér csontoktól fekete tájat, hogy szívemhez ér a csönd, lélegzetvételnyi alázat?! Mintha nyelvemet vágták volna ki, úgy nyomorítja lelkemet a szégyen, a bennem élősködő gyász, romló anyagba falazott éden. 79 �Kutatóterület Nincs menekvés, gyertyák remegő fényében siratom gyermekkorom; kitárt tenyeremre, könyörgő kőre – mint a tiszta hó – száll a korom. Hullong lassan az idő, és a fejfák süppedő szememtől áznak; fölissza a szétszórt rögöket a vér, gyökerek zsolozsmáznak. Imára kulcsolom szépen a kezemet, tekintetem fölemelem az égig, nyugodjanak békében szívem alatt az éjszakák végezetéig. Madár János köteteinek hátoldalán rendre szerepel egy ígéret, hogy Kettészelt ének címmel a Belvárosi Könyvkiadó hamarosan megjelenteti válogatott verseinek gyűjteményét. Összegező kötetében, ennek az elszánásnak a jegyében, a záró vers (Fekete gyöngyök) záró versszaka a következőképpen is hangzik: „mivé leszünk / az éh-halál szótlanságban, / ha kettészelt énekünk / szájunkba hamvad?” Minden erőfeszítés és elszánás az ének kettészeltségének és szájba hamvadásának megszüntetését célozza. Mintha a költő elérkezettnek látná az időt arra, hogy végre teljes nyíltsággal, pőrére vetkezetten megmutatkozzék a külvilág előtt. Minden erényével, érdemével és minden hiányával, hiányosságával együtt. Tervének megvalósulása-megvalósítása mégsem sikerülhet, minden bizonnyal elsősorban a kiadó legendás vezetőjének, Mezei Andrásnak a váratlan halála miatt. A tervet azonban, ennek ellenére, nem szabadna végképp elvetni. Madár János költői pályája most éppen annál a szakaszánál tart, amikor egy gondosan megszerkesztett válogatáskötettel „kettészelt énekei” pontosan egymáshoz illeszthetőek volnának. 80 �Találkozási pontok Nyelv, szerep, család Beszélgetés Gréczi-Zsoldos Enikővel NAGY CSILLA Gréczi-Zsoldos Enikő nyelvész, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvés Irodalomtudományi Intézetének adjunktusa, irodalmi kritikák, irodalomtörténeti tárgyú tanulmányok szerzője. Kulturális tevékenységéért a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet 2012-ben Balassi Bálint díjjal tüntette ki. Gréczi-Zsoldos Enikővel irodalomról, nyelvhasználatról, családi kötődésekről beszélgettünk. – Salgótarjánban élsz, Miskolcon dolgozol, hetente ingázol a két város között. Úgy tudom, az utazás, a költözés meghatározta a gyerekkorodat. – Eseménydús, nagyon boldog gyerekkorom volt. Az Őrség szívében voltam kisgyermek. Körmenden születtem, de Kisrákost tekintem a szülőfalumnak, ahol néhány évig éltem. Később édesapám Pankaszon kapott munkát, úgyhogy oda költözött a család. Néhány év múlva Nógrádba sodort minket az élet: édesapám ekkor Karancsságon helyezkedett el, Szalmatercsen éltünk. Bár nagyon messzire kerültünk az Őrségtől, ez a vidék sem volt idegen: édesanyám salgóbányai születésű, visszavágyott ide. Otthon több ezer könyv vett körbe, édesapám legfőbb hobbija a könyvgyűjtés és olvasás, ez a tevékenység számára a hétköznapok része. Annak ellenére, hogy mindig volt földünk és állataink, és ezáltal rengeteg munkánk is, a szüleim diplomás, értéktisztelő emberek lévén mindig szakítottak időt a művelődésre. A szeretetteljes családi háttér nemcsak biztonságot adott nekem, hanem nagyon színes világot is jelentett. Az irodalmi élettel is egészen korán kapcsolatba kerültem: édesapám vitt magával különböző irodalmi rendezvényekre, Balassagyarmaton gimnazistaként ismertem meg például Csikász Istvánt, a város kulturális életének akkor meghatározó személyiségét. A Csikász köré tömörülő irodalmi színpaddal együtt sokszor léptem fel versmondóként. Szép emlékem, hogy egyszer Jobbágy Károly költő születésnapján mondtam verset. A család mellett meghatározó élményt jelentett számomra az iskola: 81 �Találkozási pontok Pankasz után Karancsságon folytattam az általános iskolát, szinte egy nagy családban éltük itt a mindennapjainkat, nagyon jó tanárokkal, akiktől mintát kaptam: ezért van, hogy mindig is pedagógusnak készültem. Édesanyám gyönyörű hangján gyakran énekelt, én is közel álltam a zenéhez, zongoráztam, ezért a balassagyarmati „Szántó” (a mostani Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola) ének-zene tagozatán tanultam tovább. Holecz Imréné tanárnő, kedves magyartanárom tudatosan készített engem a magyartanári pályára, anyanyelvápoló versenyekkel, Kazinczy-versenyekkel, fokozatos terheléssel, kreatív feladatokkal. A módszertani következetességet, a megfontolt tehetséggondozást, amit alkalmazott, korábban gimnáziumi, most egyetemi tanárként én is igyekszem megvalósítani, biztatom tanítványaimat az irodalom, a kultúra szeretetére, az anyanyelv ápolására, ahogy annak idején engem is biztattak. – Milyen szerepe, jelentősége, létjogosultsága van manapság a nyelvművelésnek? – Az utóbbi évtizedekben a nyelvművelésre vonatkozóan kétféle koncepció alakult ki. Az egyetemen szociolingvisztikát is tanítok, ezért rokonszenvezek azzal az állásponttal, hogy a nyelv heterogén rendszer, nyelvváltozatok alkotják, s ezek mindegyikének megvan a maga normája. Gyakran idézem a hallgatóimnak is Kontra Miklós megállapítását, amely szerint nyelv tulajdonképpen nincs, csak nyelvhasználók vannak. Azaz az elvont szabályrendszert a hétköznapokban mindig felülírja, háttérbe szorítja az aktuális megszólalás, és a nyelv fejlődése akkor természetes, ha a nyelvhasználat, a nyelv használói alakítják a szabályokat. A nyelvművelők ezzel szemben azt vallják, a nyelv szabályozott és szabályozandó rendszer, a nyelvhasználóknak szükségük van arra, hogy bizonyos norma szerint kommunikáljanak. Nyelvművelő is vagyok, Kazinczy-érmem van, az egyetemen rendszeresen szervezek nyelvművelő versenyeket, tagja vagyok az Anyanyelvápolók Szövetségének, az Édes Anyanyelvünk folyóiratban publikálok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy híve vagyok a nyelv szabályok által történő homogenizálásának. Fontos tudatosítani, hogy van egy mintaként jelenlévő akadémiai nyelvtanunk, amely a művelt köznyelv normája, ám számot kell vetni a szociolektusok, dialektusok, egyéni nyelvváltozatok biztosította nyelvi sokszínűséggel is. – A szociolingvisztika mellett a szakterületed a dialektológia. – Tulajdonképpen a két terület nem válik el élesen egymástól. Az ELTE-n szereztem PhD fokozatot, a témavezetőm Kiss Jenő professzor volt, a magyar szociolingvisztika egyik legjelentősebb és legelső hazai képviselője. Kiss Jenő maga is nyelvjáráskutatással foglalkozott, a szempontrendszere ötvözi a két tudományág problematikáját. Másrészt személyes érdeklődésem is összekapcsolja a két tudományterületet: a legtöbb ember élete során sokféle társadalmi réteggel (ezáltal szociolektussal) kerül kapcsolatba, én viszont olyan szerencsés vagyok, hogy többféle dialektussal is közvetlen módon érintkeztem. Számomra a nyugat-dunántúli nyelvjárás jelentette a 82 �Találkozási pontok vernakuláris, elsődleges nyelvhasználatot, az a nyolc év, amit az Őrségben töltöttem, lehetővé tette, hogy még palóc vidéken is sokáig őrizzem bizonyos jegyeit. Szalmatercsen ismertem meg a palóc nyelvjárást, és gyerekként nagyon izgalmas volt felismerni, mekkora különbség van két, egymástól 400 km-re élő népcsoport beszédmódja között. Megtapasztaltam a (nem feltétlenül negatív előjelű) nyelvi előítélet jelenségét is: az én nyelvjárásom óhatatlanul idegennek hatott a nógrádi közegben, ahogy számomra is idegenként hatott az új környezetem nyelvjárása – ezt érzékeltem, annak ellenére, hogy nagyon kedvesek, barátságosak, szívélyesek voltak az itteni emberek. Azóta persze tudom, hogy a nyelvi attitűdünk alapvetően mindig előítéleteket eredményez, óhatatlanul mindenkit megítélünk a nyelvhasználata alapján, pozitívan, negatívan, vagy értéksemlegesen. Valójában egészen kicsi koromtól természetes élethelyzetként éltem meg, hogy körül vagyok véve nyelvjárási beszélőkkel, és hogy engem ez érdekel. Holeczné tanárnőnek köszönhető az első ilyen témájú dolgozatom is: egy OKTV (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny) kapcsán ráirányította a figyelmemet arra, hogy a saját „anyanyelvi önéletrajzom” mennyire érdekes. A geolingvisztikai kutatócsoport munkatársaként a közelben, Karancslapujtőn végeztem nyelvjáráskutatást. A végső cél informatív digitális térképek létrehozása a magyar nyelvterület minden nyelvjárási régiójában, jelenleg a feldolgozás fázisában tart a program. – Az irodalmi kutatásaidban is elsősorban a nyelvhasználat módja érdekel? – Érdekel az irodalmi nyelvhasználat, nemrég például egy női irodalomról szóló beszélgetést moderáltam. Nagyon érdekesnek találom a témát, vallom, hogy férfiként és nőként szocializálódunk, és ennek nyelvi, nyelvhasználatot érintő következményei is vannak. A legutóbbi könyvem (Gréczi-Zsoldos Enikő: „retortán át bocsájtani”. Harsányi Zsoltnak a Madách-regény megírását megelőző levelezése. Salgótarján, Polar Stúdió, 2012 – A szerk.) azonban egész más, azért született, mert a salgótarjáni levéltárban rátaláltam egy érdekes anyagra, és úgy gondoltam, ez a Madách iránt érdeklődő szélesebb közönség részére hasznos lehet. Nem vagyok Madách-kutató, a könyv ismeretterjesztő jellegű. A hagyományőrzők, lokálpatrióták számára adalék, hiszen Harsányi Zsolt íróként közelít Madách alakjához, és ez mindenképp figyelemre méltó. Rám mindig is jellemző volt a hagyományokhoz való kötődés, amit otthonról, a családból hozok – azt hiszem, minden munkám, kutatásom az értékek megőrzésére irányul. (Salgótarján, 2012. június 11.) 83 �Kép-tér Az ezerarcú hős fuzionista portréi Ázbej Kristóf képzőművész visszatér/t GÁSPÁR ISTVÁN GÁBOR A különböző utak olykor átfedik, keresztezik egymást, gazdagítják a formát: a mű, és a hozzá vezető út – látszólagos ellentétpárok; a mű önálló életet él, függetlenedik az alkotó(k)tól. Felfedezés – megannyi sorstörténet. Az örmény gyökerű Ázbej Kristóf is belekerült a „forgatagba”… Párizs a találkozások városa: a nemzeti kultúrák keveredésének elkerülhetetlen színtere. Párizs – olvasztótégely. Belemerülés. Az utcán, a forgatagban, nem szellemekkel, hanem eleven lényekkel találkoz(hat)unk. Elmerülni, kiválni. Sodródás, elkalandozás, az önveszejtés határáig – vagy még tovább... Stációk. A nyolcvanas évek végén, amikor épp’ Párizsban láttam az előbbre lépés, a felemelkedés lehetőségét, de a rendszerváltozás „szele” haza sodort: ma már tudom, ez volt az igazi kaland; s látom, hogy a honvágy, a hazai (el) ismertség az – egykor irigyelt, csodált – „emigránsokat” is visszatéríti a kiindulópontra. Gyökereinket keressük? – Miközben újra és újra elindulunk, el, kalandozunk; Párizs: elmerülni újra, meg újra. Ázbej Kristóf is végig jár(hat)ta ezt az utat; egyénisége, egyéni látásmódja napjainkban is kiemeli az alkotók hosszú sorából; önmagát meg is különbözteti – látásmódja, nyelvezete a montázstechnika alapjaiból táplálkozik –, a szintézisre épülő új formanyelvnek, képzőművészeti irányzatnak nevet is adott: „fúzionizmus”… Emlékszem, hogy a magyarországi rendszerváltozás szüleimet is elbizonytalanította; jó apámban előhozta az ’56-os emlékképeket. Ezért azt javasolta az egyik rövid telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy maradjak Párizsban. Tudta, van munkám, s az egyik barátomnál, Galgóczi Róbert üvegszobrásznál (Gentilly-ban) lakom – biztonságban vagyok. Egy ’56-os magyar egy építési vállalkozónál dolgoz(hat)tam; a magyarok valamiért ebben a szakmában jeleskedtek, sokan meg is gazdagodtak. Bizsu nem tartozott a jómódúak közé, de nagy szíve volt. – Ha megérkeztem, mindig 84 �Kép-tér adott munkát; így néhány hét alatt megkereshettem azt a pénzt, amiből Magyarországon egy évig is kihúzhattam – szabadon úszhattam, lapokat alapíthattam. Majd ismét Párizsban kalandoztam. (Ez persze sokakat idegesített. – Miből él? – firtatták.) Természetesen tudjuk, a szó elsodor, szerepekbe ragad, ellened fordul, csapdákat rak eléd, elém, elénk… – Nem tehetünk úgy, hogy nem tudjuk: „a cselekvés útja megnyílhat, vagy elzárulhat...” Az egyik párizsi „kirándulásom” izgalmasan indult, megérkezésemkor tudtam meg, hogy nincs szállásom, Robi kivágta magát – „megoldjuk…” –, és elvitt Ázbej Kristófhoz Bagneux-be; megjegyezte, néhány nap múlva jelentkezik, majd elsietett, de azon a nyáron már nem találkoztunk. Kristófnál ragadtam, maradtam – a Musée X-Point-Zero lakója lettem/voltam. Közben persze – reggel nyolctól, délután ötig – Párizsban dolgoztam, falat csiszoltam, festettem, jóformán csak aludni jártam Bagneux-be; mégis sokat láttam: sodródás, elkalandozás, elmerülni és kiválni… Új élmények, új arcok. Ez a történet ma már kultúrtörténeti jelentőséggel, töltéssel is bír. Akkor csupán egy jó ötletnek tűnt, hogy Kristóf postaládáján egy „Musee X-Point-0” felirat volt olvasható, és a földszinti két szobás lakás falait egybefüggő óriáskollázs fedte… – ráadásul a Mű (akkor, majd 25 esztendeje) még növésben volt. Izgalmassá az tette, hogy egyes elemei önálló töltéssel bírtak, megidézték a valóságot. A kép rétegei elmélyítették a látnivalót, értelmet adva az anyagok halmazának. Az újabb elemek révén az alkotás terjeszkedni kezdett a „lakásban” és – megváltoztatta a környezetet – önálló életre kelt: új dimenzió/k. Időközben ötven négyzetméteresre nőtt „időkapszula” – a tervek szerint – szintén hazaköltözik. Ázbej Kristóf képzőművész visszatér/t: Az ezerarcú hős fuzionista portréi (The Fusionist Portraits of the Hero with a Thousand Faces) címmel mutatja be digitális technikával készített férfi és női arcképeit Magyarországon (például: Budapesten, Salgótarjánban) vagy Szlovéniában (Lendván, a Hegyvidéki távlatok című csoportos kiállítás keretében). Az emberi kaland fontos, feladat az emlékezés, az emlékeztetés: a kultúrák közti párbeszéd, egymás megértése – vannak közös értékeink; ott voltunk, ott vagyunk a nemzetközi élvonalban. Ázbej Kristóf évtizedekig dolgozott azon, hogy létrehozzon egy alapvetően új formanyelvet. Felismerte és integrálta a digitális világ határtalan eszköztárát is. Úgy tűnik, fáradozása nem volt hiába való. Csáji Attila képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke is elismerően fogadta/méltatta (a budapesti Tat Galériában) az ezerarcú hős fuzionista portréit: „...olyan művészt ismertem meg Kristófban, akiben együtt él egy mély emberi érzékenység, az új mediális kutatások iránti nyitottság és a kultúrának az a felfogása, ami velem is rokon. Itt állunk Ázbej Kristóf tárlatán, melyen arcok sokasága néz ránk, arcok gyűrűjébe kerülünk, s az egyes arcok mögött újabb portrék bukkannak fel, az átértelmezés bódító gazdagságában.” 85 �Kép-tér Ébredj fel, és küzdj az álmodért. A kihívást vállalnunk kell nekünk is. Mert tudjuk: „Szabadon szolgál a szellem” – a régi Eötvös Collegium jelszavát idézem; itt, Magyarországon, ahol fáj a szó: kísért a múlt. A mű, és a hozzá vezető út – látszólagos ellentétpárok; a mű önálló életet él, függetlenedik az alkotótól – megannyi sorstörténet. Az örmény gyökerű Ázbej Kristóf is belekerült a „forgatagba”… Ázbej Kristóf (1953, Budapest) grafikus, multimédia projekttervező művész. Párizsban és Budapesten él. Munkái 1973-tól jelennek meg kiállításokon, kiadványokban. 1983ban a franciaországi Bagneux-ben (6 r Bas Coquarts 92220 BAGNEUX) megalapítja a Musée X-Point-Zéro galériát. Honlap: http://spiralsyn8society.free.fr Ázbej Kristóf festménye 86 �Ami marad A szövegtudomány lehetőségei Filológia és textológia a régi magyar irodalomban (Szerk. Kecskeméti Gábor, Tasi Réka) HAJTMAN KORNÉL 2011. május 25. és 28. között rendezték Miskolcon a Reneszánsz és Barokk Kutatócsoport (Rebakucs) tavaszi konferenciáját, amelynek témája a filológia és textológia a régi magyar irodalomban volt. A tanácskozás nyomtatásban megjelent anyagát Kecskeméti Gábor, a kiadvány egyik szerkesztője az idei, Debrecenben rendezett konferencián (2012. május 24-26., téma: a kora újkori kegyességi műfajok rendszere és elmélete) mutatta be. Az előszót Kecskeméti Gábor jegyzi. Felsorolja azokat az egyetemeket, kutatócsoportokat, akik részt vettek a tudományos rendezvényen, majd kiemeli, hogy a konferencia előtt egy kerekasztal-beszélgetésre gyűltek össze a régi magyarországi irodalommal foglalkozó kutatócsoportok vezetői, hogy megvitassák az új a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete által megírni tervezett irodalomtörténet első 18. századig tartó kötetének koncepcióját. Bővebben az előszó nem szól erről a munkáról, azt azonban sikerült kiderítenem, hogy a kötet címe A magyarországi irodalmak története lesz. Még mindig az előszónál maradva, a kötet szerkesztője hangsúlyozza az esemény hiánypótló jellegét: megjegyzi, hogy a legutóbbi hasonló témájú konferenciára 1978-ban került sor, illetve hogy „korábban egyetlen régimagyaros konferencia sem választotta reflexiója kizárólagos tárgyául a mindannyiunk tevékenységét alapvetően meghatározó filológia és textológia elméleti és gyakorlati kérdéseit.” (7.) Valamint kiemeli a miskolci egyetemen folyó kutatások jelentőségét a fenti témában, és felhívja a figyelmet arra is, hogy nemcsak a régi, hanem a modern irodalom textológiai és filológiai kérdéseit is érintik a vizsgálatok. Ennek köszönhető, 87 �Ami marad hogy 2012 tavaszán megrendezésre került a Filológiai és textológiai kérdések a 20. századi klasszikusok szövegkiadásaiban című konferencia a Miskolci Egyetemen. A kötet összesen 37 tanulmányt tartalmaz, amelyek 5 nagy témakörre tagolódnak. Valamennyi nagyobb fejezet előtt található egy citátum, amelyek nagyon jól tükrözik az adott tematikus egység jellegét. A kötet első fejezete A latin humanizmus hazai filológiája címet viseli, az alatta szereplő idézet a következő: „…a magyarországi és ennek forrásvidékét és hátterét megadó európai latinság”. Ezt követi A hermenutikától a polémiáig: a filológia felekezeti kertekben („… a középkori magyar hagyományt összekapcsolják, szintézisbe hozzák az európai bibliai tudományosság eredményeivel”), A használt irodalom hagyományozódásának kérdései („… a középkorból örökölt és a rekatolizáció során újra népszerűvé vált, latin eredettel rendelkező szövegváltozatok”), A magyar irodalmi hagyomány hazai filológiája („…a variálódás textológiája jól megfigyelhető bennük”) és végül pedig az Elvek, módszerek, műhelyek („…a hiba relatív fogalom”) című tematikus egység. A tanulmányok terjedelme változó, a legterjedelmesebb több mint 40 oldal, de 6, és 4 oldalas szöveg is olvasható, némelyikhez képmelléklet is tartozik, de táblázatok is előfordulnak, amelyek a szövegek összehasonlítására szolgálnak, vagy a különböző kiadásokat mutatják be. Nincs módom minden tanulmányt részletesen bemutatni, ezért csupán néhány, különösen izgalmas írást, problémát szeretnék kiemelni. Kecskeméti Gábor tanulmányában egy rövid tudománytörténeti összegzést olvashatunk a kora újkori filológia egészéről, majd azokat a kapcsolatokat mutatja be, amelyek mentén a korabeli magyarországi értelmiségiek összeköttetésbe kerültek ezzel az új filológiai kultúrával. Békés Enikő arra keresi a választ, hogy Galeotto Marzio De doctrina promiscula című művének nyomtatott verziójából miért maradt ki az a rész, amely „a férfiak közötti szeretkezés orvosi megítéléséről, illetve kultúrtörténetéről szól”, holott a fennmaradt kéziratokban benne van. Hargittay Emil, Ajkay Alinka, Bajáki Rita és Bogár Judit szövegi Pázmány Péter kritikai kiadásának filológiai és textológia problematikájára mutatnak rá. Vadai István a Szövegkritika-kritika című tanulmányában kijelenti, hogy „nincs értelme »kritikai kiadásról« beszélni, csak szöveghagyományozódás vagy szövegállapotok bemutatásáról.” (458.) Maczák Ibolya Jeremias Drexel Aurifodinája kapcsán von le fontos következtetéseket, nemcsak a régi, hanem a posztmodern szövegekkel kapcsolatban, középpontba állítva az intertextualitást. Az irodalomtörténész szerint „az intertextualitás vonatkozhat a posztmodern előtti szövegekre, s értelmezhető a szövegek létmódjaként is.” (279.) Továbbá a konferenciának és magának a kötetnek is az egyik legérdekesebb momentuma számomra az volt, hogy a textológiai és filológia kérdéseket nem csupán irodalomtörténeti aspektusból vizsgálták meg, hanem más tudományterületek szemszögéből is mint pl. folklorisztika, zene-, könyv-, nyelvtörténet valamint jogtörténet. 88 �Ami marad A megnevezett tanulmányokból is látható, mennyire sokrétű a kötet, és ez csupán néhány szöveg a harminchétből. Végezetül annyit jegyeznék meg, hogy a címben szereplő magyar helyett sokkal találóbb lenne a magyarországi megnevezés, hiszen nem csupán magyar nyelvű műveket vizsgálnak a szerzők, hanem olyanokat is, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak Magyarországgal, függetlenül attól, hogy milyen nyelven vannak lejegyezve. (Miskolc, Miskolci Egyetem BTK, Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet, 2012) 89 �Ami marad “csak ezt foglalhatom szavakba” Mezősi Miklós: Aranycserép-darabok GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Az olvasó viszonyítási pontja a kötet élére helyezett, megtaláltként, idegenből fordítottként és eredeti szövegével bemutatottként megjelenített költemény, ám ez csupán álca, valójában ez is Mezősi Miklós alkotása. Ennek szándékolt ókori versideje determinálni látszik az utána következő modern költői szövegek idő(tlen)ségét, szimbolizálja a művészi eszményt, mely – olybá tűnik – a kötet szerzőjének a szövegeit is bejárja. Világító hangulat – vezérmotívumként világít rá a megérthetőre, s az ezzel együtt járó megfejthetetlenre, az időnként istenivé lényegülő emberi lény szárnyalására, s olykor az állattá szelídülő emberi agy korlátaira, a létezést meghaladó kérdéseket felvető, válaszokat kereső, gondolkodó lény, s időnként az enyészet felé semmisítő, a múlás-mulandóság folyamatába beleérző testi lény létezésére. Térben-időben úgy határol be élményt, érzést, hogy elmosódottságukban mégis a szürrealitás alkotóelemeivé lesznek a helyek, az idősíkok, az időzónák, az évszakok, a napszakok. Arany, fény oly gyakran kerül elő a szövegekben lexémaszerűen és metaforikusan, szimbólumerejével, hogy a láttatott világot akár az arannyal bevont szépséges, gazdag költői léleknek, lírai univerzumnak egy fájó, rossz élményekkel, érzésekkel terhelt, de az aranyfuttatással elfedett, bezárt, s így talmian szép világának érzékeljük. Az arany beragyogja fényességével a hedonisztikusnak éppen nem, de azért örömmel telinek némiképp látható költői világot. A Kedv és Arany cikluscímmel inverzív Arany-kedv című vers négy első sorában hét „boldog” szót találunk: fény, áttör, ragyog, derű, kedv, öröm, boldog. „Részvéttelen-finom kedv” ez, ahogy költőnk fogalmaz. A hozsánnamondás, az eposzi fohász ebben a versben is az elmúlt aranykor megidézésére, a szép és a jó kinyilváníttatására való, eredményeképpen a „kedv-megszegetlen szeretet”. A főmotívum oppozícióban is előkerül: Kedv és zavar, hogy aztán ismét megmutatkozzon a szándék: „ezért költöttem én e verseket neked/ hogy tudd mivégre (s miért nem) születtem: boldoggá 90 �Ami marad tenni s nem boldogtalanná”. Aranyfénnyel bevont, féltve őrzött érzés-élménymatéria, mely megdolgozva-meggyúrva, darabokból összeálló sűrű, de nem sukudott (ahogy őseim őrségi tájszólásában a nem megfelelő arányban összeállított, majd túl nehézre sült cipót avagy süteményt minősítették), hanem könnyűvé, magasságig s mélységekig szállóvá érlelődött. Fogyasztása örömmel tölt el (nem lehet a célja ez is a költészetnek?), ízre kedves, a megszokott és a szeretett, anakronisztikus, de új fűszerektől is édesített-ízesített költői anyag ez. Hagyományos, mely ez esetben a szöveghagyományt is jelenti, s az idillikusnak a kiábrázolását, csakúgy, ahogy az anakronisztikusan, de modernségükben is érvényesen ható gondolatok. A borítóra helyezett kép része a szöveg szimbolikájának: ábrázolja a mozaikszerűséget, amely a kötetnek is meghatározója. Egy gömb alakú tárgy (a gömb az abszolút tökéletesség szimbólumaként) szilánkos, tovább törhető szűk rést ütött az üvegen, a homály eloszlik, s láthatóvá válik mögötte az idillikus életkép. Mintha a vergiliusi aranykor eklogaszerű hangulata válna itt láthatóvá, vagy mintha a keresztény mitológia pásztora terelgetné itt nyáját Isten országában. Az üveg törésvonalának koncentrikus körei a fájdalom sejtről sejtre terjedő, szinaptikus kapcsolataiban jelzik az ütés-ütődés erejét. Mutatja, a cél az idill megtalálása, amely a reális mögött tapintható, ily módon szürreálissá válik. Mégsem szürrealista utópia ez. És nem is közönyös valóságleírás. A versszövegekben a ragaszkodás, a másikhoz való közellépés, az átlényegülés egyaránt előhívja az érző lélek isteni és emberi mivoltát. A tudásanyag gazdag halmozása az ókori és az ókori kultúrára hajló irodalomban szükségszerűen szöveget formáló elem. Hangulatok – mégsem hangulatköltészet csupán. Történetek – inkább történések – mégsem epikus. Lírai – modern harmónia. A költő megmutatja, hogy nemcsak az lehet újszerű, modern, amely sokszor e világunkat jelképezően ritmustalan és formátlan. Olyan költő szól, aki szereti a szépet. Jól fordul: sokan mai tollforgatóink (klaviatúra-ütögetőink) közül életélményként a torz, a rút felé fordítják a tekintetüket. Az elidegenítő, torzító világhangulatot – mely minden halandót szorít, tép, marcangol, ahol csak tud – hátrahagyva nemcsak bemutatja költőnk, de meg is éli a szépet. A Mezősi Miklós-i nyelvben fontos a szó, annak alaki megjelenése és a szemantikai síkok kivetítése egyaránt. Leleményesen összetartozó nyelvi elemeket nyit szét, korrelálnak, ugyanakkor oppozícióban is állnak ezek. Rímei modernségükben hagyománykövetők, anakronisztikusságukban modernek. Intertextusai a tudós költőt helyezik előtérbe, irodalomtörténészi habitusa tör elő ebben. A szöveg szándékolt szövegközisége költői műveket helyez újra kontextusba: a Lépten-nyomon itt a tavasz című versében ugyanaz a fokozó, feszültségkeltő hatás érvényesül a főnévi igeneves alakok közötti kapcsolatos kötőszavakkal, az és-ekkel lecsengő sorban, s a lassan télbe forduló tavasszal, mint Vörösmarty klasszikusában, ugyanígy a több 91 �Ami marad versében megjelenő bor-reminiszcencia is romantikus költőnket idézi (A borhoz és a borivóhoz, Száguldás). Kulináris metaforái Krúdy Gyulát idézik, Pilinszky János emlékének, Alekszander Puskinnak egy-egy aranycserépdarabot „színez ki”. Ady ős Kajánját megidézve a Góg és Magóg bravúros, ötletes szóalkotás-cirkuszává lesz a Gógok és mógtok című verse. Cserepek ezek is, mozaikkövek. Cserép – mint tetőfedő, elfedő, védő-óvó, ugyanakkor eltüntető; csakúgy, mint az arany, ha bevonat csupán. A kötet darabjai a nyelv zsonglőrmutatványai. A szavak játékmestereként sorról sorra leleményes, ötletes, szellemes nyelvi találmányokra lelünk. Ő maga „szó-orkok”-nak (Utolsó mentése) nevezi sajátos szógyártmányait. A Kép(s)zelet az egyik olyan verse, amelynek olvastán érezzük, hogy Mezősi Miklós az a fajta költő, aki rezdül a nyelv finom hangjaira. Húrjain (billentyűin) többnyire víg, mulattató zene szól, de mintha összhangzatában a mollos hangulat volna domináns. Nincsenek forték, többnyire lágy piano szól. Finoman hangolja nyelvünk hangszerét, a magyarázat tőle ennyi: „de hát költő vagyok” (Kép(s)zelet). Ars poeticája a metrikus verselés hagyományának folytatását határozza meg elvként: „De tartsunk mértéket most ebben is; / a vers azonban mértékkel forogjon: / latin szó az („forgáshoz” van köze)” (Kapsz tőlem szebbet ennél). Ugyanebben a versben a nyelvész-költő az etimologizálással sajátosan alakítja szövegét: „Kürtöljük most világgá azt, hogyan forog / estéből át a hajnal rózsapírja / sok nehéz-bús fájdalomnak írja / – beléje írva ajkadon mi nem morog, de táncol és örül: kedv és mosoly / mitől a vers mozog-kering-forog”. Tánc – muzsika – szó nála egy tőről fakad. A tanító gondolatokat homo ludensként oldja játszi rímeivel, bájos formákkal teszi színessé a cserepeket. A kötet versei derűt, nyugtató hangulatot sugároznak. A könyv hátsó borítójára kiemelt költői gondolat, bár alakítja a szöveganyag többletjelentését, a hiúság hirdetése az istenitől az emberi felé, mi több: az evilági bűnök felé, ha úgy akarom: a hedonizmus felé irányít. A versek ismeretében denotatíve: hiszem, konnotatíve: fenntartással… (Szombathely, Savaria University Press, 2011) 92 �Ami marad A dácsa Rómeója és Júliája Mihail Siskin: Levélregény PETRŐCZI ÉVA 1989 májusában – az Őrség ausztriai oldaláról, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem konferenciájáról hazafelé pöfögve (már akkor matuzsálemi Bogarunkkal!) épp Zalaegerszegtől nem messze találkoztunk a – számunkra legalábbis – első, kivonulásukat megkezdő szovjet csapategységekkel. Ez azonban részünkről, a családjainkat ért személyes történelmi csapások ellenére sem jelentett „hátraarcot” az orosz kultúrának. A Cvetajevától Brodszkijig és Ulickajától Pelevinig ívelő orosz írói névsorunk és olvasmánylistánk az évek során csak emelkedett, sokakkal együtt eszünk ágában sem volt „kulturális blokáddal” sújtani Európa egyik vitán felül leggazdagabb és legérzékenyebb irodalmát. Mindez arról jutott az eszembe, hogy a Svájc és Oroszország között ingázó, mára már világhírű Mihail Siskin Rousseau Új Eloise-át, illetve a XVIII. századi, nálunk kevéssé ismert Kurganov Levélmintáját említi mostanra már huszonkét nyelvre lefordított Levélregénye forrásaként, noha bízvást emlegethetné akár Marina Cvetajeva Firenzei éjszakák című levélregényét is. Ezt a páratlan szépségű művet a reménytelen szerelem, a beteljesületlen szerelem puskini motívuma rokonítja Siskin valamivel szikárabb, de ugyancsak rendkívül érzelemgazdag könyvével. A történet keretét az 1900-ban tetőző boxerlázadás, s az abból kirobbanó orosz-kínai háború adja, az a háború, amely elválasztja egymástól a háborúba hurcolt Vologyát és szerelmesét, Szását, akiket egy júliusi nyár, egy nyaralóhely, ha úgy tetszik, egy dácsa nyugalma hozott közel egymáshoz. Az, ahogyan a háború beleszól az életükbe, személyiségük alakulásába, a legtöbb európai olvasóban egy, a cseh literatúrából származó olvasmányélményt, Rómeó, Júlia és a sötétség-emléket szólít elő. Ahogyan létezik „mise a szorongattatások idején”, úgy az irodalom is fájdalmas módon újra és újra 93 �Ami marad megtermi a maga „szerelem a szorongattatások idején”-opuszait. De Siskin könyve nem egyszerű „love story”, nem puszta „szerelmi történet”, hanem egyszersmind – érdekes véletlen ez, hiszen az angolszász gyökerű puritán szellemiség (a teljesen más előjelű „szocreál” puritánságtól eltekintve!) Oroszországot egyáltalán nem érintette meg – újrafogalmazódása egy huszonegyedik századi regényben. Mégpedig az angol, holland és magyar nyelvű puritán művekben oly gyakran felbukkanó „ars bene moriendi”, azaz a „jó halál művészete” gondolat, s annak szöges ellentéte, a rossz, az embertelen „modern időket” jellemző halálé, legyen szó a hősnő anyjának és apjának kínos, hosszú és irgalmasabb, gyorsabb eltávozásáról, vagy éppen egy Szonyecska nevű kislányéról, sőt, akár egy macskát végső kínjaitól megmentő injekcióról. Ennek ellenére Siskin nagyszerű regénye egyáltalán nem „halálszagú”, sokkal inkább folyamatos életszeretet és szerelemigenlés: „A könyvek bizonyára nem a halálról, hanem az örökkévalóságról szólnak, csak az a baj, hogy ez az örökkévalóság nem igazi – csak egy foszlánya, pillanata –, mint a borostyánba fagyott légy. Leszállt egy pillanatra, hogy összedörzsölje lábacskáit, s örökre így maradt. Természetesen a könyvek a legcsodálatosabb pillanatokat válogatják össze. Hát nem szörnyű így maradni örökké, mint egy porcelánfigura-pásztorfiú, amint a leányka fölé hajol, hogy megcsókolja.” Igen, pontosan ez Siskin könyvének egyik varázslatos sajátossága: egyszerre majdnem-rokokó játszadozás és annak brutális tagadása. Ahogyan a könyvet mesterfokon, ritka érzékenységgel tolmácsoló Földeák Iván műfordító írja utószavában: „Siskin az elsők között mer írni a lét fizikai valóságáról, ami nem mindig parfümillatú, legyen ez az első szerelem, a szüzesség elvesztése, rákbeteg ápolása vagy egy tábori latrina. Szerelemben megizzadt testek cuppogása, aszott öregember megfürdetése, (erről a magyar olvasónak Hajnal Anna nagyívű siratóverse, a „Tiszta, tiszta, tiszta” juthat az eszébe! P.É.) egy vak életszeretettől hajtott vágya a teljes emberi lét után még naturalisztikus pontossága ellenére is meggyőzi az olvasót: ez az élet, a teljes, ahol a szenvedés lapjai is szépek. Tisztítóak, ahogy az egész könyv.” Földeák nem csupán fordítja-értelmezi, hanem a közelmúltban meg is interjúvolta Mihail Siskint. Ennek az írásnak nagyon sokatmondó, beszédes címe van: „Az a siker, ha kimondtad, amit akartál.” Mostani, hisztérikusan sikerközpontú korunkban, amikor a legtöbb írófaggatás önszerelembe, öndícséretbe és ellenszenves tetszelgésbe torkollik, nem mindennapi élmény egy ilyen, egyszerűségében is vallomásértékű írói kijelentéssel találkoznunk. A népszerűséget, a sikert érintő interjúkérdésre Siskin így válaszolt (s ebből a válaszból lett egyszersmind a beszélgetés címe is!): „ Egész életemben a magam útját jártam, nem törődtem azzal, hogy egyesek nem értenek meg, elutasítanak, a kiadók visszaadják a műveimet, a kritikusok gyaláznak. Ez mindig így van, ha nem azt mondod, amit várnak, hanem azt, amit szeretnél. A megaláztatás próbája pedig sokkal fontosabb, mint a sikeré. Én alaposan kivettem belőle a részem, most készen állok rá, hogy kipróbáljam a sikerét. Ám nem a népszerűség a lényeg. Az az igazi siker, amikor kimondtad, amit 94 �Ami marad akarsz, amit fontosnak tartasz.” Ez pedig, nyilvánvaló mindenki számára, aki valaha is tollat ragadott, az utóbbi évtizedekben pedig képernyőhöz ragadt, sokkal maradandóbb biztonságérzetet ad, mint a publicity, az Év Könyve és egyéb címkék és díjak, hiszen egyetlen év sem örök, csak az írói teljesítmény. S az is csak akkor, ha olyan hiteles és igaz, olyan megrendítően élni-halni segítő, mint Mihail Siskiné. (Ford. Földeák Iván, Budapest, Cartaphilus Kiadó, 2012) 95 �Szerzőinkről ARDAMICA ZORÁN (1970, Losonc) költő, író, műfordító BÜKI MÁTYÁS (1951, Budapest) zenész, író DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) zongoraművész-tanár, író GÁSPÁR ISTVÁN GÁBOR (1957, Salgótarján) író GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ (1974, Körmend) nyelvész, kritikus HAJTMAN KORNÉL (1985, Párkány) költő, irodalomtörténész ILLÉS ORSOLYA (1978, Balassagyarmat) költő, író JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) dokumentumfilmes, fotográfus MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) költő, kiadóvezető NAGY MÁRTA (1982, Debrecen) költő, kritikus PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő PETRŐCZI ÉVA (1951, Pécs) költő, irodalomtörténész, műfordító SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító TÓTH KRISZTINA (1967, Budapest) író, költő, műfordító VILCSEK BÉLA (1956, Budapest) irodalomtörténész CZENE MÁRTA (1982, Budapest) festőművész TANULMÁNYOK: 20012007 festő szak (MKE); 2004-2008 intermédia (MKE); 2002 művészettörténet (ELTE BTK) DÍJAK: Strabag Artaward International (2011); Derkovits ösztöndíj (2009-2011); Oktatási és Kulturális Minisztérium díja – 56. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Fővárosi Önkormányzat Művészeti Kuratóriumának ösztöndíja: Frankfurt am Main (2009); Endre Béla díj – 54. Vásárhelyi Őszi Tárlat (2007); Barcsay díj (2004) EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK: Szerbtemplom Galéria, Balassagyarmat (2012); „Nachbild”, Strabag Artlounge, Wien (2011); „Fókusz”, Inda Galéria, Budapest (2010); „Teaser/Előzetes”, Vaszary Képtár, Kaposvár (2010); „Párhuzamos vágás”, Inda Galéria, Budapest (2008); „Képzelt terek”, Szinyei Szalon, Budapest (2007); „Kép Kapcsolat”, K. A. S. Galéria, Budapest (2006) LEGUTÓBBI CSOPORTOS KIÁLLÍTÁS: „Újragondolt hagyomány”, „Derkovits-ösztöndíjasok 2011”, Ernst Múzeum, Budapest (2012) 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/765261db620006294098c012a435a0f2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f143eba32894759d3531e31d1d930b32.pdf df4deb27f6977668a0bc88adc1b131cb PDF Text Text Város/kép Kovács Bodor Sándor Dukay Nagy Ádám Kőrössi P. József “kávéházi szegleten...” Németh Zoltán Nyerges Gábor Ádám TARTALOM Az első hó (fotó) Eggyel több A kép címe nálam: Érkezők. (Nyurga lány az átló közepén) Magzatnyelv (Mondatok a semmiből, sehová) Feljegyzések készülnek I. / Tavaszváró / Ezerszer is / Himnusz a Kényszerhez / Fogom a listámat Paróczai Csaba forgolódva, hencseregve / mintha mindegy / csillagászati megfigyelés Szegedi Kovács György Kőszikla / Út Nagy Zsuka szerelempedikűr / köménymag / reggeli Paul Verlaine II. Fülöp halála (Fordította Térey János) 100/másod/percesek Szávai Attila Próza és vidéke Tandori Dezső Csobánka Zsuzsa Zoltay Lívia Kutatóterület Menyhért Anna Találkozási pontok Csongrády Béla Kovács Tibor Kép-tér Shah Gabriella Kanyó Emma Ami marad Kurdi Mária Szendi Nóra Nagy Csilla Turi Márton Debreceni Boglárka 3 4 5 7 9 16 20 22 25 Rozmaring, papaya 31 Triptichonalkalom (3) A kezdettelenség és a befejezetlenség közt Fal mellett / Őrláng Ébredés / Egy aluljáróban 33 36 42 A másság kánontalansága: a boszorkány (Czóbel Minka) 46 Mikor kész egy szobor? Beszélgetés Molnár Péterrel 61 Várostörténeti párhuzamok (Gyöngyös, Rimaszombat, Szécsény) 65 „Minden bajban védelmező” Világot építeni. Beszélgetés Valkó Gyulával Az angol nyelvű abszurd színház eleven öröksége (Nyusztay Iván: Az önazonosság alakváltozásai az abszurd drámában) Himnusz a Kölcsönvett Szavakhoz (Nyerges Gábor Ádám: Számvetésforgó) Mesemorzsák (Soós Éva: Csalogató) A hanyatlás mámora, avagy borgőzös mítoszok unalomról és haragról (Kálmán Gábor: Nova) A Piccadilly Vénusza (Angela Carter: Esték a cirkuszban) 69 75 77 81 85 87 94 �A lapszámot Valkó Gyula munkáival, illetve azok részleteivel illusztráltuk. A borító a Passion fruit felhasználásával készült. A művek megtekinthetők az alkotó blogján (www.gyulavalko.blogspot.hu). A 3., 4. és 5. oldalon Kovács Bodor Sándor Az első hó című fotója és részletei szerepelnek. A 61., 64. oldalon Molnár Péter Förster-szobra (forrás: www.tarjanikepek.hu), a 69-74. oldalon a Palóc Múzeum Minden bajban védelmező – orosz fémikonok a 18-20. századból című kiállításának tárgya látható (Shah Gabriella felvétele). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.bbmk.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2012-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �Salgótarján 90 Város/kép Kettő van (kettő az egyben II.) Van egy kép, kb. Salgótarján (kb.S.). Van egy fotós, Kovács Bodor Sándor (KBS). Vannak írók, alkalmanként ketten. Egy, aki ezt látta, szinte nap mint nap. Egy, aki jóformán csupán a képet.* Mi mondható el egy kilencvenéves helyről. Mi mondható el, ha csupán papíron az. Körülbelül semennyi (kb.s…). Talán csak ez.** * Kovács Bodor Sándor: Az első hó ** és boldog évfordulót… 3 �Város/kép Salgótarján 90 Eggyel több DUKAY NAGY ÁDÁM Neeli Cherkovski-variáció Barátom, ezeket az utcákat is jártam, amikor Walt Whitman ugrálókötele állandó otthonra talált fejemben. A nappalokon sötét szemüvegben, ideoda vetett árnyékommal és húszévnyi meditációmmal táncolva osontam keresztül, vérző éjszakáimat öreg sebkötözők látták el az első hótól az utolsó hőségriadóig. Sorakoznak azóta az évek, akár a tehervagonok a külső pályaudvaron. Nincs több dzsessz, sem klasszikus gitár, csak a lejárt idő vén kerekei csikorogják: ki kellene végre evickélnem a reménytelen vágyakkal teli mocsokból. Abba kellene hagynom a szarakodást, és nyíltan beszélnem arról, mit éreztem, amikor hirtelen elszíneződött a város arca. Összpontosítanom kellene, pénzt keresni és tanulni és utazni – de mindez olyan ködös, palaszürke, életlen. Szívesebben odacsörögnék Blake-nek és Shelley-nek, Kerouacnak, Ginsbergnek, Bukowskinak, H. S. Thompsonnak, Ira Cohennek – áthívnám a fiúkat, nézzék meg az épp bérelt kecómat, szívjunk egy kis hasist, igyunk meg pár üveg piát, de akár mocskosul be is téphetünk, el is ázhatunk. Mi mást tehetnénk a mi korunkban az idő végén vagy hajnalán? Mert most kezdek öregedni. Ami, s ahogyan eltelt-múlt eddig, fölkészületlenül ért, de elvezet majd talán a saját, vágyakon kívüli, túli nyugvóhelyemhez. Mert lehet, tényleg vétek élni és megragadni egy csöppnyi szerencsét. Én legalábbis úgy érzem, piszkos bankjegy vagyok, amely kézről kézre jár, s csak addig tartanak meg, míg valamiért meg nem fizetnek velem. A remény, nahát, hogy megállapodom, beválthatatlan valuta. Eggyel több szakállas-bozontos öregfiú lépdel csak velem a lépcsőn Xanadu felé, hogy megtudja, hogy hívják a lelkét, létezik-e még a sápadt, elszíneződött arcú odahaza, s ha igen, hol van mindig. 4 �Salgótarján 90 Város/kép A kép címe nálam: Érkezők Nyurga lány az átló közepén KŐRÖSSI P. JÓZSEF Tél van, ha első hó, akkor biztosan november, esetleg december. Tiszta, mint az első, persze mégse, mégis éppen annyira. Bruegelnél nem ennyire tiszta, az biztosan nem első. Játszótér, ahova nem viszik ki a gyereket. Ezen a napon biztosan nem. Mögötte, kitaposott úton (alatta aszfalt) férfiak, hárman, férfiak. A középső talán mégis nő, nyurga lány, igen, az átló közepén, osztja a férfiakat kettőbe. Behúzza a fejét, nem annyira, mint a mögötte érkező fiú, aki jobban. Érkeznek, mert érkeznek ők mind a hárman. Munkába vagy kocsmába érkeznek perceken belül, a jobboldali, a csomagos, órák múlva. Valahol a közelben vasúti állomásnak kell lennie, onnan is érkezhetnek. Ezekkel a léptekkel nem elmenők, érkezők inkább. A nyurga lány nem kocsmába, neki a kocsma nem munkahely. A fiúnak sem az, hátizsákkal a hátán még érkezhetne akár kocsmába is, de van egy másik zsákja, az elején, azzal már nem. Akinek két zsákja van, az nem kocsmába érkezik. Talán reggel van, talán alkonyodik, inkább reggel mégis. Egy biztos, ha az égboltot nézem, esni fog, még hullani, még nem este ki magát (az este), még nem hullotta ki magát (a reggel). A fákat és az embereket kivéve, lássuk csak, minden szögletes. Éppen olyan, amilyen nem a mi világunk, látszik az emberekből meg a fákból. A távoli műtárgyakat, a legtávolabbi befejezetlen épületet a hó gömbölyíti, a tél. Micsoda szerencse (belelátjuk), a kerítésrudakat is a hó gömbölyíti, ami henger, nem szögletes. Egyszer jártam itt, valamelyik gyerekkorban, akkor is (akárcsak most) valakinek a gyerekkorában, a tiedben, nem az enyémben. Mondja. Ki mondja? Akkor jártam benne, amikor a gyereknek nem tűnik fel, hogy a részegek boldogságra ítélt emberek, csak éppen az ítélet végrehajtása késik. Amikor elkezdődött, akkor a történetben már minden benne van! A 5 �Város/kép Salgótarján 90 boldogság is: ezek a férfiak, közöttük a nyurga lány a férfi átló közepén, itt, most, és erre a napra, boldogtalanságra ítélt emberek. Az a majdnem öregember, a gömbölyű kerítéskaróval egy mélységben, kezét zsebre dugva kifelé megy (az ítéletből), és így marad bent. Soha ne tudd meg, ki ő. Nyurga lány az átló közepén. Rend van a fák között, meg a tetőn, minden tetőn. Meddig kellett várni rá, keresni a helyet, a helyét a rendnek, ahonnan rend a rend, átló az átló, a fákon hó a lomb, és még marad. A zöld lombot a tavasz hozza, a nyár tartja, az ősz viszi. A hólombot a tél hozza, nem tartja, és elviszi. Honnan hozza, meddig tartja, hová viszi? Két panel között, nem úgy pontosan középen, mint az átló kellős közepén a nyurga lány, csak törekszik pontosan középre a torony. Ezt hívnák kompozíciónak? Itt egy közép, ott egy közép. Ez lenne az, ami meg van csinálva? Meddig kell várni, hogy kirakják, kitegyék a történetet. Hogy egy történetet kirakjanak, kitegyenek a masina elé, meddig? Kovács Bodor Sándor képei nem hozzák a történetet, hanem leteszik. Mint keresztútra a keresztet, mint kikötőbe a kóbor kutyát, egy temetőt, egy temetőt. Ide meg letették ezt a három embert, a nyurga lányt az átló közepébe, hogy elkezdődhessen a történetük, mint azoknak: a keresztnek, a kikötőnek, a temetőnek, a temetőnek. (Ha még nem voltál, legyél az egyik életedre egyszer kutya, egyszer kóbor, egyszer kereszt, egyszer kikötő, egyszer temető, temető). Van az úgy, hogy a helyet nem kell keresni, és nem keresni kell, a helyben benne vagyunk, és egyszer csak észre is vesszük. A fotográfia lényege ez, utólag észrevesszük, utólag vesszük észre. És nem mondjuk: hoppá! Minden 200, gondolom, forint. De nem forint. Vagy 280, messzire van, esetleg 260. Amit elsőre megtudsz, abban később elbizonytalanodsz. És rákérdezni kezdesz. Ki az, az a negyedik, a hívogató próbababa az üzlet előtt, a minden és a 280 között, alatta, középen, lent, pontosan a felezővonalon, ki az? Ő lenne az, aki megérkezett? Próbababa korszerű pufajkában? Előttünk az egyetlen kordokumentum? Ahonnan nézhetem én, innen, benne van a 200 meg a 280 forint, meg a 260 (huha! történelmi korszakának) filozófiája: legyél olcsóbb, mint az árud. És akkor elviszed. Bodor nem viszi el (drágán fizet). Ha már oda tették, ott marad a történet kiterítve. A nulla Bodor képein nem szögletes (na, ki mondja? – olyan, amilyen). Az emberek, a fák, meg a nulla ezen a világon az, ami, és nem szögletes. Minden, ami nem szögletes: dermed és él. A többi csak dermed. Költészet, a kör legömbölyítve. 6 �“kávéházi szegleten...” NÉMETH ZOLTÁN Magzatnyelv (Mondatok a semmiből, sehová) VS-nek 4.2.4.1. Keserű a pohár széle, mert a saját nyelvemet iszom folyton befelé. És végtelen. 7.2.2.5. A szájban fél liter vér, azon keresztül beszélget. De zavar minden, ami emberi. 8.2.2.3. Hangok, hamarább eltűntek, minthogy megszülettem volna. Ízek, képek, mondatok nélkül. Mire megszülettem, nem volt se anyám, se félelem. 8.2.2.4. Majd akkor, ha papír fog papírra írni. 7 �“kávéházi szegleten...” 8.2.3.1. Letörted az ágat, amin elhajóztam volna a következő szigetre. 8.2.3.2. Kulcsok, amelyeket csak újabb kulcsok nyitnak. 8.2.3.4. Volt egy hely a kertben, ahová egész egyszerűen sosem esett az eső. Nem találta el. 8.2.3.6. Jelentés: szavak szúrnak halálra más szavakat. 8.2.3.7. Az a szék üljön le! 8.7.7.1. Az olvadó jégcsapból fokozatosan, lassan, napok alatt, lecsöpögött egy ember. Összeállt emberré. És innét kezdve, azt tehetsz vele, amit csak akarsz. 8 �“kávéházi szegleten...” NYERGES GÁBOR ÁDÁM Feljegyzések készülnek I. égett műanyagszag villamoszaj és madárcsicsergés elnyomok egy pókot a kabáton minden egyes másodperccel kevesebbet élek és nincs kit felhívni ezzel akadnak még ülhető padok néhány fröccs úgy fél órán belül ismeretlen nőkre gondolok csak egyre feljegyzések készülnek isten tudja kinek még jó hogy hoztam tollat újabb értelmeket nyer a csend megszólíthatnék valakit hogy tudja-e mire való egy ember egyszer be kéne szerezni egyet négy kamaszsrác meg egy lány lila télikabátban ő viszi a gitárt kezdek kiegyezni a hittel hogy ez így mind mind rendben van 9 �“kávéházi szegleten...” mennyit olvastam róla mégsem tudom hogy kötődés-e egy kósza kéz a farkon vagy öl az ölben télen vízparton próbálok jó szívvel lenni magam iránt nem az a kérdés hogy lesz-e másképp hanem hogy az majd másképp lesz-e meg hogy meddig kell még itt ülni és honnan jön egyszerre ez a sok babakocsi meg hogy kit kéne hívni 10 �“kávéházi szegleten...” Tavaszváró mint az újratölthető elemek tisztulnak egyre a tüdők tavaszodnak a lakótelepek összezárnak rajtunkfeledett egymásalakú te-hegek befelé kéne mérni az időt és megtelnek színekkel a képek rügyeket bont aki elhunyt sőt újra leírhatnánk hogy lélek a szemnek is mindent de a kéznek is szabad most mindent kérek kár hogy mire…, már mindez elmúlt 11 �“kávéházi szegleten...” Ezerszer is kérlek legelőször is hogy lehessen tőled kérlek téged sosem volt hogy ilyen őszintén kérlek hogy mivel rossz vagyok s eljátszani nem tudom kérlek hogy lássák rajtam most kérlek hadd lehessek boldog hogy ez egyszer megnyugodjanak felőlem kérlek hát édes ezerszer is kérlelt magam 12 �“kávéházi szegleten...” Himnusz a Kényszerhez Ó, Kényszer! szerkény szérkeny szérkény szerkeny Lásd, kegyedből már mióta az eszemet tudom modut domut mudot dumot todum tomud tumod dutom dotum motud mutod ezekkel múlatom fejben az időt zidőt ződit ződőt zidit s így hallgatom míg én vagy mások beszélnek nekszél nékszel nékszél nekszel s tudom, sosem felejtem bölcsőmnél susogott esküd küdes kedüs küdüs kedes miszerint e sok-sok felgyűlt karakterből bőlter beltőr bőltőr belter egyszer még tumor lesz leszmor loszmer loszmor leszmer ha egyáltalán megérem rem é lem nem rem é lem nem rem é lem nem rem é lem nem 13 �“kávéházi szegleten...” Fogom a listámat „mindenkinek, aki szereti” mindennap fogom ezt a képzeletbeli listámat a költőkről akiket utálok akik szarul írnak ÉS ellenszenvesek akik csak szarul írnak és akik olyan ellenszenvesek hogy minden higgadtságom ellenére sem érdekel hogy írnak minden nap fogom hát ezt a listát legalább az idősebbeket ne utáljam mégiscsak a hajlott kor eddig bejárt pálya már csak a megélteknek kijáró tisztelet és hát a pályatársak (ezek a rosszabbak) (ezek a rosszabbak?) ha csak egy nap szabadulhatnék legalább ezeknek az egymási seggekben forgandó körbekörbekörbe nyelvek pillanatfelvételeitől ilyenolyan naplóktól beszámolóktól tudósításoktól hogy fölhívta-e hogy ír-e róla hogy mi volt rajta ki volt rajta mennyit keres megkapja-e ha nem ő kapja ki kapja meg (nőt, fickót, díjat, pénzt) könyörgöm uram a felük fiatalabb nálam holott nem hogy tojáshéj a seggemen de magam vagyok a tojáshéj néha úgy érzem 14 �“kávéházi szegleten...” mindennap minden áldott nap elhatározom hogy elolvasom MÉG EGY versét meg még egyet hátha az kevésbé minden egyes beszámolót elolvasok az összes rendezvényről és pofavizitről hátha hátha tényleg ha adná az isten hogy bennem legyen a hiba mindennap fogom újra meg újra ezt a rohadt listámat a költőkről akiket utálok és minél több a név akiket minél jobban utálok gyűlölök átkozok hogy tehetségtelen törtető aljas tehetségtelent mondtam már? számító elvtelen gazember állatok így fogom minden áldott nap ezt a kurva listát aztán nap végére nem megint csak én vagyok rajta? 15 �“kávéházi szegleten...” PARÓCZAI CSABA forgolódva hencseregve látja kedves rosszul alszom vagy nem is alszom már hencsergek csak forgolódom tíz ujjamba kapaszkodom ki magamban bíztam magamban már nem bízhatok maszatolok hát s kapkodok szólok magához is keresve keresetlen szavam együgyű ima és számot adok csak úgy csöndben (sul viso una lacrima) mindegy talán ez is ki lenni akarna túl elvégzetten s a végezetlenen innen rekedve mint szélső pontján egy tétova inga (volton volt és még való) egy pillanatra megáll és látja még azt a másikat rádobva egy kerevetre csöndes ágyban hanyatt fekve forgolódva hencseregve 16 �“kávéházi szegleten...” mintha mindegy olyan az év mintha nem is volna mintha mindig minden összefolyna reggel az esttel tegnap a mával s az egész a semmi unalmával létkérdések néhány lottószámmal remények cserélnek anyagárral a neved is mintha mindegy volna akárha helyettem más csókolna más a fiú s lehet más a lány is a találkozás rég nem fatális nincs villám csak hűvös őszi zápor dallá vált az ifjúsági tábor mindaz mi volt mintha nem is volna a csónak a parton felborulva nincs hamis de semmi nem reális hazudok hát s hazug a világ is mit érzek s mondok tudom nem úgy van csak úgy világit mint hold a kútban s a kötélen mintha harang lógna súlyos nyelve könnyű lábam volna 17 �“kávéházi szegleten...” csillagászati megfigyelés retrospektív anikó fekete lány volt és csak talán szép mondhatni inkább egzotikus fekete haj és fekete szem fehér lepedőn képzeltem el éreztem a fekete lyuk üzen vele hogy valami titkos vonzás mindig van valami sugárzás jön-megy a végtelen űrben rendet tenni anikó nem volt se nap se föld s végül nem szippantott magába ahhoz túl távol voltam tőle s még nagyon könnyű szinte láthatatlan és képzelt üstökös pályám már akkor is másfelé tartott ki tudja nem anikó nem volt szép nem volt világnak köldöke és csak így utólag hat minden egzotikusnak beszélni nem is beszéltünk legalábbis úgy nagybetűvel s talán még kisbetűvel se 18 �“kávéházi szegleten...” a haja fekete volt az biztos csak tudtam hogy van mint valami kísértő égi test s nem is tudom mikor tűnt el akkor mondták mikor más is kihullott a körből mert akkoriban nagyban változtak a bolygópályák münchen mint világnak közepe nevetséges ma már de egy viszonyítási pontot még mindig szeretnék és nőben egy feketét hát persze 19 �“kávéházi szegleten...” SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY Kőszikla Arcodon utak tépik szét szép okker mezőid. A hit csontjai ropognak. De itt, a lét jó verítéke a lélek sáros mélyét is kimossa, s e számtalan rengésben ingadozó ház mégis megáll. Miért is költöznénk el innen bárhová. 20 �“kávéházi szegleten...” Út Gondosan kikerüljük a hangyacsapásokat, szarvasbogarakat, az ehető gombákat. Közben nyomulnak az igék gondolatainkban. Sarkunkban macskatalpon oson a néma szorongás; az éjszaka sokat megenged magának. Kitaposott gyalogút, keskeny ösvény – előttünk nehéz fát cipeltek itt -, átszab hozzá a szél. 21 �“kávéházi szegleten...” NAGY ZSUKA szerelempedikűr Piros műanyaglavórban mosod a lábam. szerelempedikűr az ikeás párnán a hajszálam instant kávé és instant nap. Elkészíti magát. Megkavarja. Felmarja. Megissza. Telik a műanyaglavór. Múlik a nap. Kell az a vörös lakk Ma nem szerettelek. 22 �“kávéházi szegleten...” köménymag A húslevesbe a szerelmem mondta tegyek a húslevesbe köménymagot. – a joghurtba a rántottába a paradicsomos tésztába a rizsbe mindenbe pakolok köménymagot – és mindig eszembe jut a húslevesbe a szerelmem mondta tegyek – a szívem helyén köménymag – húslevest meg társnak és családnak csinál az ember. 23 �“kávéházi szegleten...” reggeli Hermelin sajt és cseh sör. melegszendvics és vöröstea olivás paradicsom pirítós és fokhagyma ülünk a teraszon nem birkózunk – nem szeretkezünk ülünk a teraszon és jó. 24 �“kávéházi szegleten...” PAUL VERLAINE II. Fülöp halála Louis-Xavier de Ricard-nak Hulltában vérzi be a szeptemberi nap A búskomor mezőt és a fanyar sierra Szegélyét, lassú köd szitál le távolabb. A Guadarrama küld a kiégett homokra Gyors futású habot, mely célpontot keres, Tükrén billeg zömök olajfák vézna karja. A falánk karvalyok eveznek szögletes Vonalban át a matt, vörösesbarna égen, S rikácsolásuk oly rekedt és ideges! Páratlan gőggel, a zenit előtt merészen, Sok nyolcszögű torony durva sora ragyog: Áll az Escorial gránitfala a fényben. A szögletes falon monoton ablakok, Merev, fehér, csupasz és dísztelen szegélyek; Majd koronák között faragott rácsfokok. Zaj támad, s éppolyan, mint pásztor fegyverének Ütését követő, üvöltő medvehang; S a hörgés a konok visszhangban újraéled: 25 �“kávéházi szegleten...” A sziklákra a hang hullámokban zuhan, S lassacskán elcsitul, fájón mormolva hosszan; Baljósan kondul a légbe az estharang. Fönn a várudvaron, egy homályos sarokban – Kígyóvonalban – zárt processzió kering: Pár fáradt szerzetes daróccsuhába bújtan Egymás után halad aszkétarend szerint, Derekukon kötél, kezükben karcsú gyertyák, S mezítláb kántálnak, hangjuk recsegve ing. – De ki haldoklik itt? Vajon kihez vezet hát E szalmával beszórt út, s e fátylas kereszt, Katolikus rítust követve, mért mered ránk? – A szoba tágas és magas, sötét. De neszt A rendkívül tömör, nagy mahagóniajtó Se kelt: olajozott a sarok, a retesz. Éjjelnél szomorúbb, bágyadt, vörösbe hajló Fénycsík szüremlik át az ablaküvegen S a kárpit ráncain: a csillogón kavargó Alkony fényt festeget a háztetőkre lenn, Tárgyak sarkára benn, a sötét mennyezetre; Fényudvara fura, mintha festményeken. Az áttetsző és mély homályban megremegve Mozgolódnak riadt férfiak s asszonyok, Lopóznak, mintha mind kóbor hiéna lenne. Csupa jól öltözött főúr és hölgy, lobog Bársony, szatén, brokát, a hermelin s a selymek: A luxust éltetik e pompás anyagok; Őrök páncéljai ragyognak föl a dermedt Homályt lyuggatva át, a soruk egyenes; Lám, háromnegyedes szögben csoportba gyűlnek. 26 �“kávéházi szegleten...” Egy férfi fekete palástban, pikkelyes Arccal meghajlik, a keze combját simítja, Az ágy fölé hajol, mint aki könyvbe les. Falmerev a függöny arany drapériája, Amott ében, magas baldachin komorul; Csüggnek gyémántszemek függönyráncon szikrázva. Az ágyban elaszott, sovány test; csókja hull Az olvasóra, mit kínban morzsol, kezén meg, E fonnyadt szőlőtőn, tíz kampós, görbe ujj. A szája hosszasan, tompán mormol, az élet Végső jele, talán már az agónia – Sóhaja pokoli bűzt ontva szerteszéled. Őszes, fakóvörös szakálla és haja, Sárgult csipkék szegik tisztátlan ágyneműjét, És mindenünnen az éhes tetvek hada Rajzik mohón elő és hemzsegve terül szét, Ellepi sűrűn a rőt arcú beteget, Egész sereg siet, kiszívni szörnyű vérét. Király, akit kopasz orvosa óvna meg, Ő Második Fülöp spanyol király – köszöntsük! Az alkóv rejtekén az osztrák sas remeg, S pár büszke címer a falon ragyogva fönt függ; Zászlókon fekete madarak, amelyek Ernyedten lógnak ott, nem volt sohase röptük!... – Az ajtó tágra nyílt. Éles fény tölti meg A szobát hirtelen és széltében kiterjed, Mint vízszintes lepel, belengi a teret; A fáklyahordozók elragadtatva lépnek: E tíz kapucinus imát mond sápatag, Végül kiválik egy, aki az ágy felé megy. 27 �“kávéházi szegleten...” Karcsú és fiatal, nagyon sovány alak, A lépte kőkemény, s Hitétől ösztökélvén Szempilláján ragyog folyvást a kábulat, Lépte határozott és súlyos, mint a Törvény, Ritmusra döng, amint a szőnyegen halad: Megy a király felé, a szemét földre sütvén. S a sorfal térdre hull, rajongó mozdulat: Háromszor szögezik öklüket mellkasuknak, Mivel a Szentséget viszi e vézna pap. A doktor kegyesen fordít hátat az ágynak: A testek orvosa ilyenkor már szerény, Átengedvén helyét a Lélek orvosának. Kínban fetreng Fülöp, csak az acélkemény Fráter érkeztére simul ki arca szépen: Nyugtatja a hitből táplálkozó remény! A szerzetes tüzes, éber tekintetében Vegyül az irgalom és a vád lázasan: Megáll az isteni törvény követeképpen. – Baljósan kondul a légbe az estharang. *** S a Gyónás kezdetét veszi. Elcsuklik olykor A Felség hangja, mely gyöngülő, vézna, halk, A máglyákról beszél, kínról, vérről, zsidókról. – „Mért kéne bánnia nemes buzgalmakat? Zsidót égetni, ez kegyes tett önmagában, Ön hű, igazhitű és minden tette nagy.” – És szinte megkövül az elragadtatásban A Tisztelendő, és fölveti a fejét – A Inkvizíció faragott kiadásban. 28 �“kávéházi szegleten...” Lélegzik a Király, és hangja gyönge még; Tépődve, mint aki rongyok közt kotorászik, Önvádtól lázasan kezdi történetét; Alakjára a fény tragikusan világít, Csontos arca, fakó homloka fölragyog; Ezt súgja: Flandria, Alba, rablás, halál, sír. – „A flamandok, akik lázongtak a papok Ellen, nos, igazán méltán bűnhődtek érte. Felség, ez nem lehet aggodalomra ok. Folytassa.” A Király don Carlost említette, S csordultak könnyei, erős csontjaira Tapadó, iszonyú arcbőrén szétperegve. – „Bánja tettét, enyém a föloldás joga. Az Infáns biztosan vétkes minden esetben; Spanyolországot a mocsárba húznia Neki se sikerült: angol eretnekszellem És összeesküvés – utálatos cselek! – Az Úr, az Atya és a szent Fölkentek ellen!” Áldást mondott a pap a nagybeteg felett Az összes bűnökért föloldozást keresve, Ostyát helyeztek az istenfélő kezek Királya bűnvalló nyelvére. Síri csendbe Dermedt az Udvar és sokat gyötört, fakó Szájak mondtak imát, halkan, senki ne sejtse, Őszinte a fohász avagy képmutató. – Ki látna rajtuk át? A csönd titkuk takarja, Minden mocskot a köd lep el, cinkos csaló. A Király áldozott, és párnájára hajtja Álmos, tikkadt fejét, s mámor vidítja fel, Mert Bűnbocsánata volt egyetlen jutalma, 29 �“kávéházi szegleten...” És a bizonyosság fénye arcán tüzel, Elégült mosolya száján kedvtelve játszik, Heves láz, angyali nyugalom tölti el. S körben a hercegek, a grófok és a márkik Aggódva lesnek; a Király lelke szabad, Derült, már följutott az egek magasáig; Utána hirtelen hörögve fölszakadt A búcsú melléből e fölséges betegnek: Minthogyha hurrikán döngetne romokat. És aztán semmi több; ezer lyukból kikeltek, Mint fészkeikből a fázós kígyók hada, A férgek, s hűlt bőrén tetvek közé vegyültek. – Jobbjára vette ma Fülöpöt az Atya. Fordította Térey János 30 �Örkény 100/másod/percesek Rozmaring, papaya SZÁVAI ATTILA Jó napot, látom, meglátta a standomat. És a gyereke is, igazán szép kisfiú, adok egy csomag retket, amiért ilyen cuki kis pofija van. Persze hogy ajándékba, mit gondol. Nyugodtan nézelődjenek. Majd addig én beszélek, hogy legyen valami kommunikáció, ne csak nézzünk, mint egy marék fejtett bab. Valóban szeretek beszélni, igaza van. Állítólag a zöldségeim is attól ilyen szépek, hogy folyamatosan szóval vannak tartva. Csak az a baj, hogy nem szólnak vissza, nem feleselnek, hogy elég volt. Mondjuk azért rendesen kiverne a víz, ha egyszer megszólalna a póréhagyma, hogy kuss legyen. Nekem nincs gyerekem, nem lehetett, ezért hagyott el a férjem, mondván, hogy nem akar tovább élni egy termékenységi zsákutcával. Miközben vele volt a baj. A spermáival. Kikészültem. Inkább a sztrádát választotta szegény. Mármint abban az értelemben, hogy leugrott a sztrádára a felüljáróról. Hogy valami hátha elüti. Amilyen szerencséje volt, egy teherautónyi naposcsibe közé esett, abba őrült bele. Nem lehetett gyereke, és aztán egyszer csak egy egész kocsi állatgyerek között találta magát. Nem lehetett gyereke, akármennyire is imádkozott, kérte az áldást, később már vasvillával fenyegette a papot. Az atya nem tudott mást mondani, hogy fiam, ha a Jóisten így látja jónak, neked nem lesz gyermeked, jöhetsz vasvillával, úthengerrel, gőzborotvával. A Béla meg csak nézte bután a cipője orrát. Szép az a karalábé, igaz? Az uram egész felnőtt korában gyereket akart, miközben még ő sem nőtt fel teljes egészében. Ezért inkább zöldséget kezdtem el 31 �100/másod/percesek Örkény árulni. Már három zsák krumpli látványa egészen megnyugtat. Reteküzér lettem, pláne meggymanager. Jó magának, hogy van egy kézzelfogható gyereke. Jó lenne nekem is. Nem itt ülnék hajnalban a piacon, hanem nézném, ahogy lépeget a homokozónak átalakított traktorgumiban, vagy ahogy véletlenül nekimegy fejjel a konyhaajtónak. Egy kis gondoskodás. Így meg csak annyi van, hogy hétvégente küldök a Bélának csalamádét a szanatóriumba. Tudja, a piac azért is jó hely, mert sok embert látni, ahogy mennek szépen a dolgukra, egy kis saláta, füstölt kolbász, gyerekkézben kitekert karú műanyagkatona, apai tökmaghéjköpködés. A múltkor jött egy ilyen tökmagos ember, és véletlenül ráköpte a héjat a standra, be a krumplik közé. Csak akkor jött rá a tett súlyára, mikor szájba vágtam egy köteg újhagymával, hogy én sem köpködöm otthon tele a hálószobát. Mondjuk az alváson kívül másra nem is jó mostanában. Egyedül vagyok a franciaágyon, fekszem, és arról álmodozok, hogy egyszer majd csak megmozdul bennem valami. Mostanában valahogy nincs funkciója a szexualitásomnak, mondjuk azért gyakran elkalandozok, mikor jön a mérnök úr, és mondja szépen, hogy fél kiló paradicsom. Csak hát nem merem én mostanában az új kapcsolatokat, mindig megijedek attól, hogy valaki gyereket akar tőlem. Mert azért mégiscsak felelősség. Na látja, ez itt a dilemma, az is rossz, hogy nincs gyerek, ha meg lenne, azért lennék tiszta ideg, hogy mikor borul rá a zsákos sárgaborsó. Nagyon értelmesnek néz ki a kislegény, de azért kivenném a kezéből a kígyóuborkát. Hacsak nem veszik meg. Na, a másik, amitől kivagyok, az, hogy jönnek és válogatnak. Összefogdossák a fél készletet, végigtaperolják a karalábékat, aztán meg mondják, hogy köszönik, és viszlát. Igaz, milyen szép az almapaprikám? Egyszer egy festő le is festett párat. Jött, hogy adjak neki valami normális árut képzőművészeti célokra. Fura egy ember volt ez a festő, azt mondta, ha vicces kedvében lenne, és én férfi zöldséges lennék, simán bekérdezne viccből, hogy hüvelygomba van-e? Hagyjuk. Mi a gyerek neve? Elemér. Komolyan? Nem egy tipikus gyereknév. Hozzá kell nőni, felfutni rá, mint a paradicsom a karóra. Én olyan gyereknévben gondolkodom, ami gyereknek is jó, de felnőttként is viselhető. És tudja min szoktam gondolkodni még? Hogy miféle folyamatok bújnak meg egy, mondjuk zöldség neve mögött. Hogy mi játszhatott le annak a lelkében, aki először mondta ki hangosan, hogy rozmaring. Hát nem gyönyörű? Vagy aki kitalálta, hogy macskapöcse, abban vajon mi dolgozhatott? És az, hogy papaya, az se semmi, igaz? Ugye. 32 �Próza és vidéke Triptichonalkalom (3) TANDORI DEZSŐ 33 �Próza és vidéke 34 �Próza és vidéke 35 �Próza és vidéke Fal mellett CSOBÁNKA ZSUZSA Harmadjára csengetett a két vénasszony, anyám a másodiknál lett ingerült. A kutyát úgy kellett visszafognom, pedig a kapuig alig tíz méter a beton, megérezhette, utálom az egészet. Fogtam a kutyát, közben úgy döntöttem, ha harmadjára is ők lesznek, elengedem a pórázt. Szóljon az édesanyjának. Örülni fog nekünk. Mondtam neki, és nem kíváncsi magukra. De anyám akkor már ott toporgott a verandán. Mi az Istent akarnak tőlem? A két nő beljebb merészkedett, anyám is elindult, szaporán ütögetve botjával a betont, hátha elijeszti őket. Nem ismersz meg minket? Anyám arca szürke maradt és feszült, épp így néztem én is két napja farkasszemet a fűvel, hátha megtalálom. A régi történetek bájában nem hiszek, ezek mind emlékeztetnek csak arra, milyen kevés is vagyok, mennyire kevés az élethez, hiába telt el annyi év. Leállítottam a motort, május ellenére erősen fújt a szél. Semmi dolgod erre, menj haza. A belső beszédre süket az ember, fájni akar, de én inkább hiú voltam, az nem lehet, hogy ne bírjam végigjárni a régi utcát. Az iskola mellett az útszéli árok most koszos, tele törmelékkel, üríteni való avarral. Akkoriban még kivezényeltek minket. Olyan nincs, hogy iskolánk tanulói ne tanulják meg a rendet. Mentem én is, utasításra, hátha felkap és magával visz a szél, és akkor megúszom a rendet. Az árokban a legjobban a tetemektől féltem, elkerülhetetlen volt, hogy a kezünkbe kerüljön egy-egy egér vagy patkány. Mereven tartottam a zsákot, nem néztem bele, aztán cseréltünk Lacival, én pakoltam a szennyet, ő feszítette a zsákot, muszáj volt belenéznem. Macskára azért nem számítottam. Kemény volt a teste, mint nagyanyámnak, akinek a halála után nem volt ember, aki rávegyen, hogy átmenjek a szobáján. Nagymama ott van, mondogattam, de nem hallotta senki, anyám meg jól arcul csapott, mint mikor meggyújtottam az 36 �Próza és vidéke osztálytársam haját. Maradj gyáva, fiam, süvített a fülembe apám mondata, de akkor már mindegy volt, anyatejjel ittam magamba ezt is. Anyám káromkodásai, miután apám meghalt, rendszeressé váltak, nők közül is csak a mocskosszájúak szólítanak meg. Ott álltam az árok mellett a hullamerev macskával a kezemben, a tanár úr meg rám förmedt. Az Úristenedet, hát nem dobod ki azt a macskát. Másnap elővett az órán, tudom-e, ez nem járja, nem vagyok jó úttörő, a tisztaság mindennél előbbre való, és máskor tartsam a szám. Mert anyám reggel bent járt az igazgatónál, hogy Éljen Kádár-elvtárs, tisztelt Igazgatóelvtárs, de az mégse járja, hogy a fiam elhullott állatokat fogdos. Aznap délutánra lázas lettem, rázott a hideg, és nem értettem a kémiatanár egyetlen mondatát, zúgott a fülem, csak arra vágytam, végre nagypapa a fejembe nyomjon egy barackot. Gondoltam, ha kialszom a nyávogást, vasárnap megint lovira megyünk, és akkor végre rend lesz, és ennek Kádár-elvtárs és az Igazgató-elvtárs is örül. De vasárnap lovi helyett anyai nagyapám kézen fogott, és mire a sarokra lévő bodegához értünk, úgy csatolta le az óráját, mintha épp lefekvéshez készülődne. Így képzeltem, pedig sosem láttam nagyapát óra nélkül aludni, nagymama szidta is érte mindig. A kis ablak mögött aprócska bácsi, ijesztő horgas orra az üvegig nyúlt, miközben mustrálgatta nagyapám óráját. Mennyit ad érte? Kétszázat. Jó. Ebben a mondatban üres járatok nőttek, nem volt benne nagyapa izzadt homloka, sem dédnagyapám csuklója, ahogy kihűl, és az óra megáll a szívritmust követve. Üres járatokban cikázott nagymama habos csipkés esküvői ruhában, anyám akkor még meddő káromkodásai, ahogy az asztalra dől. Légüres térben kergette egymást nagypapa dohányfüstje, a muskátlik a verandán, az összes lehullott szirom, ami miatt átkiabáltak a szomszédok, szednénk össze már, az Úristenit. Azt is csak én hallottam, nagymama süket maradt a szomszédokra. Csak a szagokkal foglalkozott, amikor vasárnap a húsleves mellett égett olaj szagát keringette az utcában. Nagypapa hazafelé nem beszélt, különben sem sokat, de nekem most vészjósló volt a csöndje, talán jobb lenne tartanom a ritmust, nem elvéteni, ahogy a lábait emeli. Megálltunk a közelebbi bodegánál, nagyapa letette a pénzt, aztán visszakapott egy ötvenest. Nagymamának az asztalra tette, és a verandán kiült a tonettszékre, hogy elszívja a frissen vásárolt szivart. Néztem, hogy eregeti a füstöt, hogy száll az ég felé vagy épp a földre a pernye, élettelenül kapkodtak egymás után, míg nagyapa némán mélyre szívta. Ez most a csat, ez lehet a számlap, a kis aranymutató, így mértem az időt, de elvétettem, mert a számolás szerint az óra már rég elégett, nagyapa viszont még mindig csak a szivar felénél tartott. Nézett a levegőbe, ahogy anyám a két vénasszony szemébe, és én a fű közé, kutatva, pár nappal korábban a szálak között. Mert a láz 37 �Próza és vidéke hazáig átkozott, az iskolából kilépve többször le kellett ülnöm a földre, megszédültem, csavarta a gyomrom a hányás. Vissza-visszapillantottam, a nagyobbak nehogy meglássanak, bent tartottam az öklendezést, de újra és újra megrándult a testem és a szám. Gondolom, akkor veszthettem el. Nagyapa csak szívta a füstöt, az arcát boldognak láttam, talán nekem is ennyi kellett volna, mikor elhagytam a töltőtollat az iskolautcán. A szégyen napokig kísért, nem volt bennem akkor már semmi büszkeség, négykézláb túrtam a füvet, aztán a földet is felástam puszta kézzel, hátha előkerül az átlátszó töltőtoll. Együtt játszottunk Battonyán. Anyám mesélt régen erről, amikor noszogattam, hogy ő Battonyára többet az istennek se, mert Ráhel és Anna azóta biztosan odalett, hiába bújtatták őket. Őt erre ne emlékeztesse az élet. Nem is látom, csak érzem anyán a változást, épp látószögön kívül van, ahogy a kutyával küzdök. Az még bizalmatlan, morog, anya, közben érzem, rendül, megindul benne az a sok üres tér, telítődnek a kitisztított árkok, valami szél jön, aztán víz, és hömpölyög. Elmossa a törmeléket, a macskatetemet, nagyapát is inkább kimossa a régi lakásból, minthogy költöznie kelljen halála előtt. Anya áll, de érzem, a föld remeg, de mégse riaszt a víz, talán a tollamat se kell keressem végre, ide öklendezi, vagy én felejtem el végre. Őrláng Mondhatta volna később, hogy az ilyen lehűlésekkel vigyázni kell. Mert a májusi eső megint hideg volt, a kertben méteres kilengésekkel csavarta a jegenyefákat, felettük pedig égő rózsaszín lett az ég. Azon gondolkoztam, ha megint be kell gyújtani, az egy újabb beszélgetés, kérdések hosszú sora, aminek a végén úgyis én hallgatok el. A kazán ajtaját rendesen minden este bezártam, ráhajtottam a riglit, de most már kimondhatom, Janek arra járt, és nem érdekelte. Kinyitotta, ha vasrudat húztam elé, és akkor is, ha szépen kértem. Utóbb a földhöz vágta a Black & Deckert, hogy: Talán elvétetted a sulykot, fiam. Gyerekként, ha apára gondolok, apa az autóbusz, anya a troli, mondja Karika. Aztán apa kigyullad majd 2011-ben nem egyszer, elég, én meg hiába szóltam volna előre, hogy fájni fog, magam se hittem volna. Cserébe, 38 �Próza és vidéke hogy eltussolják a botrányt, egész éjjel jár majd a 4-6-os, és a körút alvó emberei nyugtalanná válnak, remeg a lámpakörte, hullik rájuk a vakolat. Pedig csak a csodára akartak emlékeztetni, éjjel is hazatalál az ember. Karika anyja vörös és nyikorog, a Városliget nyöszörgő gépe, ami a sok zöld között kerimbókázik, ez is az ő szava volt, én csak kölcsönvettem, mióta nem él. A Földtani Intézetbe jártam, a nyári vakáció alatt mégsem hagyhattak egyedül, ahogy annyi általános iskolást az anyja vagy az apja, engem is uzsonnával, színezővel és könyvvel vitt magával a munkahelyére. A folyosókra emlékszem belőle, ahol elszórva mindenhol tárlókat helyeztek el, a tárlókban kristályok, kipreparált madarak és hüllők óriásira dülledt szemekkel. Úgy képzeltem, ha elég erős és jó lennék, ők megszólítanának, és anya végre nemcsak a gyerekkor szaga lenne, a gyerekkor nyikorgó vasa, hanem élhetne most is. Karika most messzire néz, látom, ahogy anyja belékarol és kacag, hosszúcombúnak képzelem ezt a nőt és sudárnak, pedig ki tudja, mekkorák voltak a csontjai. Annyi biztos, belülről szívódtak fel, a kilyuggatott csontszövetet nézve nagyokat sóhajtozott a doktor. Én meg arra gondoltam, apám ott lent a pincében vajon mire vár, mikor tűnik végre el a Black & Deckerrel együtt. Akkor is nyár volt, a szomszéd majdnem kiégette a muskátlikat, pedig csak egy hétre mentünk le a tóhoz. A házban erőssé és virgonccá tett a hűvös, a nagy spalettákat anya csak négy óra után hajtotta ki, addig a sötétben kuksoltunk. Az asztalnál a lábait figyeltem, a legapróbb női láb, szám szerint 36-os, a körmét sosem festette, azt mondta, arra csak a sarkon van szükség. Én viszont gyönyörűnek láttam a kurvák vörös körmét, talán mert már akkor is a Vörösruhásra emlékeztettek. Lipóton a nővérek is színesre kenték, az idősebbek az ortopédszandálból bújtatták ki a rózsaszín gyöngyházfényt, mint az óvónők a Madárdombon, a fiatalabbak pedig a klumpából csúsztatták ki a lábukat, hogy: Most már megérdemlek egy cigit, és amíg mélyre szívták a füstöt a kerti csapnál, én felülről leskelődtem, milyen a rüszt, milyen a boka íve. Szerintem csak én tudtam róla, hogy titokban imádja magának masszírozni a nyakát, merev farokkal néztem, ahogy hátradől, nyújtózkodik, és lassan, kéjesen fordítgatni kezdi a bokáját, ráfeszít és ellentart, mintha tudná, valaki nézi vagy épp fordítva, abban a biztos nyugalomban, hogy ezt úgyse látja senki. A haját oldotta ki először, onnan tudtam, hogy mi következik. Sosem láttam a csapon kívül kiengedett hajjal. Attól még, hogy a nevét megmondták, nem lett pontosabb az érzés. Hetente háromszor jártam a Lipótra festeni a férfit, a konkrét diagnózisra nem emlékszem, kataton skizofrénia, ezt már utólag találtam ki magamnak, ahogy fellapoztam egy orvosi szótárt, rákeresve a szóra. A lélekhasadás lehetne pillanatnyi állapot. Sosem értettem, hisz ez egy tünet, hogy lehetne 39 �Próza és vidéke az ember belül egyes egyedül és egy, de tényleg. Dühös voltam az orvosokra, hogy bezárták, hiszen azon túl, hogy semmit nem csinált, láthatóan teljesen egészséges volt. Vártam, hogy megmozduljon, darabokra törtem, aztán összemorzsoltam a pittet a szeme láttára, de nem érdekelte. Egy hónapon keresztül minden hétfő, szerda és csütörtök délután egy-egy új fényben, mert a katatónia valahogy átfesti az ember arcát, kisimítja és összegyűri tetszés szerint, próbáltam rendszert találni az arcban, megtalálni a fény metszéspontjait, azt a sávot, ahonnan végre látom őt is. Esettanulmányokat kezdtem olvasni, ahol maga alá szaró, csontsoványra fogyott lányokhoz jártak terapeuták énekelni. Persze senki nem hitt nekik, mint ahogy az is elfogadhatatlan volt, hogy a Duna partján egy év közös hallgatás és éneklés után megmozdítja a lány kezén a csengőt. Olyan volt, mint a kisállatok, elesettségében megindító, olyan, aki mellé le kell ülni, aztán mihamarabb csak annyi dübörög a fülben, el innen, mert ez kibírhatatlan. A fehér bőr, az évek során kamaszosan kiszőrösödött vádli és hónalj, képtelen lehet a csend, ahogy az nő. A nővérke kinyitotta az ajtót, aznap utoljára mentem, gondoltam, illene valahogy megköszönni, elköszönni, de végül csak egy hülye Boci csokit találtam a boltban, mindegy, jó lesz. Jó nem lett, már odafele dühöngtem, mekkora fasz vagyok. Leültem a székre, kezembe vettem, és felé tartottam a képet, hogy nézd, ez lett. Tegeztem, pedig lehet, hogy nem illett volna, de az a heti háromszori találkozó mégis úgy éreztem, feljogosított rá. Meg az a sok Lipóton kívüli idő, amit vele töltöttem, orvosi szakkönyveket lapozgatva, az arcával éjjel, szóval ezekért. Apámat vártam így haza, ahogy hozzá menni vártam, apám akkor negyvenkét éves volt, én meg kitaláltam, azzal jót teszek, ha minden óra negyvenkettedik percében végigkövetem a mutatót, ahogy lépked. A görbe és vékony vörös mutató el-elakadt a kidülledő számlapokban, naponta be kellett állítani a pontos időt. És arra gondoltam, Karikának igaza lehetett, amikor azt mondta, csak az idő miatt van minden, gyerekként azt nem értjük, nem éljük. Csak a hűvöset vagy a betonon felcsapódó esőcseppeket, azokat a meztéllábas bőrig ázott haza szaladó nőket, a túloldalon a Füvészkert előtt a fehér nadrágos lányt a fiúval, ők lelassítanak, a lánynak szép a lába, a mellére tapad a blúz, ilyenekre emlékszem felnőttként, ha az idővel nem számolok. De abban a negyvenkettedik percben is ugyanez van, apám negyvenkét éves, én meg ezt nem értem, hogy lehet ennyit élni, és hogy lehet, hogy a kazán ajtaja állandóan nyitva, ha ő évek óta halott. Az ágyon nem változtak a fények. Az arcán sem, bár úgy biztos mesélhetőbb lenne a történet, egyszerűen annyi történt, hogy odatettem a csokit a kisasztalra, és beszéltem, tartottam a képet. És beszéltem, hogy én nem tudom, téged mi a faszért zártak be ide, mert ilyen erővel szobatársak 40 �Próza és vidéke lehetnénk. Aki bennem van, na, tudod, az a Vörösruhás, az is kataton állapotot szül, pedig annak nemcsak a bokája és a melle, a csípője, de észvesztőek a mozdulatai, amilyen könnyedséggel az összegörnyed, ahogy a mellébe markol, vagy a nyakán simít végig, ahogy alszik, tudod, az őrjít meg a legjobban. Ahogy vár. A lift hangos csapódással záródott be, a vasak, a huzalok nyikorogtak, bambán tartottam a jobb kezemben a képet. Néztem a számlálót, még tizennyolc másodpercem van, hogy elhiggyem, elmosolyodott, amíg a képet nézte. Ez megint egy vörös görbe mutató, ha hazaérek, kitől kérdezzem meg, szerinted is jó lett-e a kép, ha újra megszólítom apát abban a májusi esőben, amikor kialszik a gáz. 41 �Próza és vidéke Ébredés ZOLTAY LÍVIA Naphosszat csak a szobájában gubbaszt. Ha nem muszáj, ki sem mozdul onnan. Minek? Úgyis csak atrocitások érik, valahányszor emberek közé merészkedik. Akkor a legjobb, ha nyári szünet van, és nem kell riogatnia senkit. Vera csúnyának született. Ám ahogy teltek az évek, csak még csúnyább lett. Tizennégy éves korára előreugró fogsorával, turcsi, malacéhoz hasonlító orrával, elálló füleivel, esetlen tartásával és vézna testével valóban ijesztő látványt nyújt. Hogy lesz így valaha szerelmes? Hogy fogja így bárki is szeretni? Hiszen ő maga is megretten a saját tükörképétől. A szülei szánalommal vegyes félelemmel óvják. Félelemmel attól, hogy a bántó, megalázó megjegyzések, a gúnyos suttogások, az otromba bekiabálások soha nem múló sebekként tátongnak majd lányuk lelkén. Vera szereti a szobája magányát, a nyitott ablakon át beáramló enyhe nyári szellő fuvallatát, az esőcseppek koccanását a párkányon, a szobán kívüli világ lüktetését. Az ablakból figyelni mindezt megnyugtató és biztonságos, hiszen így nem bánthatják, nem érhetnek el hozzá. A pokol mindig akkor kezdődik, amikor beköszönt az új tanév. A hosszú nyári vakáció után őt senki nem üdvözli régi ismerősként, vele senki nem akarja megosztani az élményeit. Ha végigvonul a folyosón, üressé válik előtte az út. Léptei erőteljes koppanásai kétségbeesetten visszhangozzák a szívében burjánzó, egyre terebélyesedő fájdalmát, de senkit nem érdekel a nyomora. – Tessék, ezt az ocsmány pofádért, te majom! – hallja valahonnan a közelből, majd egy pillanat múlva már érzi is az ütést, ami a vállát éri. Megszokott dolog ez. Nevezhetjük tanévkezdési ajándéknak. – Nézd már, ez a csúnyaság még mindig itt van? Miért nem kéred át 42 �Próza és vidéke magad másik iskolába, hogy ott rontsd az átlagot? A szüleid is ennyire rondák, vagy csak te sikerültél ilyen borzalmasra? – hangos röhögés hallatszik, megspékelve egy-két büfögéssel, amolyan kísérőjelenségként, hiszen így annyira trendi. Ez Barabás, az osztály szépfiúja, minden lány imádja. Sisteregnek, mint a zárlatos konnektor, ha csak a közelükbe megy. – Elmúlik ez is. Csak végig kell mennem ezen az istenverte folyosón, be az osztályterembe, ott majd békén hagynak. Hátha lesz bent egy tanár is – gondolja Vera. És valóban ül bent egy tanár, ilyenkor valamivel elviselhetőbb a helyzet, nem merik hangosan pocskondiázni. – Gyáva szarok! – sziszegi magában. Az egyik órán apró papírgalacsinokkal dobálják a hátát. A másikon a padtársa egy összehajtogatott levélkét csúsztat a zsebébe. Óvatosan nyitja ki, félve olvassa, mi áll benne. „A Vera soha az életben nem fog találni magának senkit! Írd alá, ha egyetértesz!” Osztályfőnöki órán, valahányszor megmozdul, néhány marha Barabás vezényletével a szájával szellentést imitál. A tanár rájuk szól, hogy fejezzék már be, de ő sem képes eltitkolni, mennyire viszolyog a lánytól, a csúnyaságától. Vége az első napnak. Vera kissé megkönnyebbülve, táskáját a vállára vetve, sietős léptekkel indul haza. Egy csapat az idióta Barabással az élén utánaered. Követik, és mihelyst beérik, zrikálni, lökdösni kezdik. – Csúnyaság, ocsmányság, borzalom! Csúnyaság, ocsmányság, borzalom! – skandálják vihogva. A lány érzi, ahogy arcát elönti a forróság. – Hát ennek már soha nem lesz vége? – kérdi sírásra görbülő szájjal. Barabás sleppje még hangosabban röhög. – Anyád nem sírt, amikor meglátott, te szerencsétlen? Kinek fogsz ezzel a fejjel kelleni? Ha-ha-ha! He-he-he! Ultragáz a pofád, ultragáz! A járda szélén áll. Ha egyet előre lép, az már az úttest. Piros a lámpa. Jobbról egy kamion közeleg. Csak egy lépés. Egy lépés. Vera úgy tűnik el a kamion alatt, mintha soha nem is lett volna. A sikertelen fékezés csikorgó, visító hangjain túl nincs már semmi, csak a mindenre és mindenkire sötét árnyékként telepedő csend… Csatakosan ébred. – A francba, elkések! – kiabálja. Sietve dobja le magáról a takarót, hosszú lábaival berohan a fürdőszobába. Percek alatt letusol, fogat mos, majd belenéz a tükörbe. Csodaszép barna szemei, mint két dió, néznek vissza rá. Pisze orra, húsos szája egészen különleges bájt ad az arcának. Gyönyörű, hosszú barna haját lófarokba fogja, belebújik kedvenc farmerjába és egy ujjatlan pólóba. Papucsot vesz, meleg van. A konyhában bekap egy szendvicset, aztán elindul. – De iszonyatosan rosszat álmodtam! – siklik át rajta, miközben a buszra várva begyűjti a szokásos 43 �Próza és vidéke napi fütty-csokrot és bókokat. Az iskolába érve, a folyosón meglátja Barabást a haverjaival. Egy mangát nézegetnek, és az előttük elsétáló lányok fenekét, büfögve-röhögvecsettintgetve. Vera egy pillanat alatt ott terem Barabás előtt, és jól irányzott mozdulattal lekever neki egy tekintélyes méretű pofont. A hülye gyerek a meglepetéstől nyikkanni se tud, csak áll és bámul üveges szemekkel, mint aki sokkot kapott. Kis idő eltelik, mire felfogja, mi történt, és szóra nyitva a száját, még mindig ijedten rebegi: – Ezt miért kaptam? – Anyádért! – kiáltja Vera, és diadalittasan, fejét büszkén felszegve hagyja ott az elképedve ácsorgó Barabást a bandájával együtt. Egy aluljáróban Kis karácsony, nagy karácsony... Tíz perce állok az aluljáróban, és nézem az embert, aki a saját hányásában fekszik. A percek múlásával egyenes arányban nő azoknak a száma, akik velem együtt nézik az embert, aki a saját hányásában fekszik. Állampolgári kötelességemnek, nevezetesen a segítségnyújtásnak már nem kell eleget tennem, mivel egy idős asszony, még akkor, amikor ideértem, kihívta a mobilján a mentőket. (Első látásra nem is gondoltam volna, hogy a közel hetvenéves, szerényen öltözött, elgyötört arcú, maga után lábtaposó bevásárlókocsit húzó nőnek lehet mobilja, de hát miért is ne, hiszen ez is a modern kor egyik vívmánya, és különben is, biztosan a fia vette neki. Vagy a lánya.) Szóval, miközben várjuk a mentőket, már vagy húszan nézzük az embert, aki a saját hányásában fekszik. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, és hálát rebegek, amiért nem kell hozzáérnem. A mentők mindjárt ideérnek. Hason fekszik a szerencsétlen férfi, feje félig a hányásába fúródva, a másik oldalán talán még kap levegőt. Szakadt, mocskos ruhája, a mellette heverő üres műanyag palackok, no és a kutya, aki olyan fegyelmezetten ül mellette, akár egy rendőr, elárulják, hogy hajléktalan. Büdös okádékszag terjeng mindenütt. Karácsony első napján. Senki nem mozdul, nem ugrik oda, hogy megmozdítsa. Az időközben a 44 �Próza és vidéke duplájára duzzadt kis csapat a mentőket várja. Velem együtt. Az undor és a kíváncsiság gyomorforgató keveréke arra ösztökéli őket, hogy maradjanak. A mobiltelefonos nő imára kulcsolja a kezét. Lehet, hogy már tud valamit... Megérkeznek a mentők, a biztonságiakkal. Helyet kérnek, a félkörívben álldogálók szétszélednek, mint akik közé követ hajítottak. Néhányan elmennek, mások tovább ácsorognak, köztük én is. A maradék csoport most körbeállja a mentősöket, és az embert, aki a hányásában fekszik. A biztonságiak hátrébb parancsolják őket, de még így is látványos barikádot alkotnak. Emberbarikádot. A hányásában fekvő embert figyelő barikádot. Alacsony vagyok, nem látok ki a tömeg mögül, de hallom, amikor valaki megszólal: – Meghalt. Azt mondja az orvos, hogy meghalt, már órákkal ezelőtt. Belefulladt a saját hányásába. A tömeg, rezignáltan tudomásul véve a hallottakat, oszlani kezd. Nincs itt már semmi látnivaló. Valami fekete zsacskóféleséggel takarják le a halottat. Hátra sem nézek, úgy indulok el én is a többiek után. Közömbösek vagyunk. Megcsömörlöttünk. Elidegenedtünk. Néhány pillanatra megállított bennünket egy ember, aki belefulladt a saját hányásába. Aztán, mintha mi sem történt volna, ballagunk tovább. Kis karácsony, nagy karácsony... 45 �Kutatóterület MENYHÉRT ANNA A másság kánontalansága: a boszorkány Czóbel Minka „»Nézzétek, hiszen neki szárnya van!« (…) »Segítség, hisz ennek szárnya van!« (…) Mért égették el? (…) »Hisz’ szárnya volt!«” Czóbel Minka: A boszorkány1 1. A rejtélyes monográfus „nehézkes, a konvenciókhoz és önnön görcseihez még más irányú vágyai ellenére is ragaszkodó, magábafulladt, elfojtott élet ez, s költészete ennek a vágyaktól, nosztalgiáktól terhes, elfojtódott életnek a poézise. (…) sznob lelkéhez kifejezetten csúnya külső társult: nem csoda hát, hogy (…) pártában maradt. (…) a szerelmi élményt (…) meglepő módon nemcsak visszaképzelte a múltjába, hanem valóban átélhette. A tört és torz szerelmi románcnak egy festő (…), Olgyai Viktor volt a hőse. (…) a férfi nem tudta vagy nem akarta respektálni az akkor már jóval harmincon felüli költőnő gátlásait és görcseit (…). Nem éppen drámai történet ez – inkább kicsit szomorú és kicsit szánalmas. (…) Igazi sikere soha nem volt; műveit legfeljebb ha jóindulatú, néha pedig kicsit ironikus figyelemmel követték. (…) Ami ezután következik, egyre inkább csak melodramatikus s néha kicsit groteszk is. Valóságos irodalmi pályafutása véget ért, – fikcióját azonban még nagyon soká fenntartja. (…) Levelezése (…) meghökkentő arányokat öntött, terjengős tömegével mindenekfelett azt tanúsítva, mennyire egyedül maradt (…), siváran (…), közel megszállott íráskényszer élt benne. (…) öregkori (…) együgyű versezetei éppen ha túlemelkednek a falvédőrigmusok 46 �Kutatóterület színvonalán. (…) kifejezőkészsége – talán soknyelvűsége okán is – eleve rosszabb, nehézkesebb volt, mint nemzedéktársainak legtöbbjéé, világszemléletét pedig számos vonatkozásban még szűkebb és primitívebb elfogultságok határolták le. S mégis, majd egy évtizeden keresztül ez az annyiféleképpen gátolt és tagadhatatlanul sznob vénlány írta a magyar költészet legmodernebb alkotásait. (…) Magába fordult, elzárkózott, kesernyésen és szánalmasan magányos életet élt; ám épp ennek révén tudott valamelyest függetlenedni korának túl sok előítélettel béklyózott költészetétől (…) frusztrált, sikertelen élete egy ezoterikus költészetben kapott végül mégis valamelyes igazolást.”2 Nem láttam még olvasót ennyire a szerző ellen hangoló utószót. Ebben a műfajban általában méltatni, dicsérni szokás. Ráadásul a kötetet az utószó írója válogatta és szerkesztette, sőt, ő a szerző monográfusa is. Miért veszi el Pór Péter az olvasók kedvét Czóbel Minka olvasásától? Hiába állítja egyfelől, hogy az 1895–1905 közötti évtizednek ő volt a legmodernebb költője, ha másfelől egy bogaras, szánalmas, görcsös, csúnya vénlánnyal riogat, akinek ez mintegy véletlenül, a férjhez menést helyettesítő pótcselekvésként sikerült. Ahogy Czóbel Minka alakját is rejtélyek és félreértések övezik, úgy az is – közelmúltbeli – rejtély, hogy a monográfus miért haragudott meg monográfiájának tárgyára. 2. A titokzatos Bob Czóbel Minka 1855-ben született. Édesanyja gróf Vay Eveline, édesapja Czóbel Imre huszár főhadnagy. A Vay-család ősei között tudhatja Vay Ádámot, Rákóczi főkapitányát. Apai ágon Czóbel Minka dédnagyapja Orczy Lőrinc testőríró, anyai nagyanyja Kazinczy Zsófia, Kazinczy Ferenc unokatestvére. Unokatestvére a férfiként, Sándor néven élő újságíró, író Vay Sarolta. Két testvére volt. A háromgyerekes Emma megözvegyülve visszaköltözött az anarcsi családi birtokra, és száz éves korában halt meg. István jogtudománnyal és közgazdaságtannal foglalkozott, felesége Mednyánszky Mária, Mednyánszky László festőművész testvére. Czóbel Minka gyermekkorát a gazdag arisztokrata családban német, francia, angol nevelőnők felügyelik, és számtalan európai utazás színesíti. Nem csoda, ha azt is lehet róla olvasni, hogy magyarul beszélt a legrosszabbul. A Mednyánszky László révén megismert Justh Zsigmond hatására kezdte el műveit kiadni 35 éves korában, 1890-ben, s azt ezt követő 16 év alatt rengeteget publikált. Kiadott 7 verseskötetet (Nyírfalombok, 1890; Újabb költemények, 1892; Maya, 1893; Fehér dalok, 1894; A virradat dalai, 1896; Kakukfüvek 47 �Kutatóterület [válogatás az 1890–1900 között írott versekből], 1901; Opálok, 1903.), egy regényes költeményt (Donna Juanna, 1900), egy kisregényt (Hafia, 1891), egy regényt (Két arany hajszál, 1908), a Lélekvándorlás című francia nyelven megjelent drámát Melchior de Polignac fordításában (La migration de l’ame, 1897), egy novellás kötetet (Pókhálók, 1906) és egy az 1900-as évek második felében folytatásokban megjelent regényt (A fekete lovas). Ő írt Magyarországon elsőként szabadverset; ritmikus prózának nevezte. De ő írta a mai napig egyik legnépszerűbb magyarnóta szövegét is.3 1902-ben, több hosszabb látogatás és közös párizsi út után hozzáköltözött Anarcsra Büttner Helén porosz állatkép-festőnő, alias Bob, egy vékony, rövid hajú nő, aki férfi módra ülte meg a lovat, s aki bikát, igáslovat festett a birtokon, tigrist, elefántot, barátságos pofájú oroszlánt, álmos, ám kíváncsi barna medvét pedig az állatkertben,4 s akinek a főleg német nyelvű Czóbel Minka-hagyaték számtalan levelét őrzi. Czóbel Minka utolsó verseskötete, Az éjszaka hangjai 1914-ben jelent meg. Ezt követően is írt, de művei már kiadatlanul maradtak. Az 1920-as évektől kezdve az irodalmi élettel való kapcsolata csak a konzervatív Petőfi Társaságbeli tagságára korlátozódott. Hosszú öregséget ért meg, idős korában is igen aktívan élt, hegyet mászott, túrázott, lovagolt, festett és írt, gyógynövényeket gyűjtött, értett a hipnózishoz, a birtokán gazdálkodott, méhészkedett, borászkodott, a birtok ügyeiről 19. századi szokás szerint gazdasági naplót vezetett. Utolsó éveiben, a háború alatt és után, amikor egy időre a kúriát is el kellett hagyniuk, a család néhány régi alkalmazottja segítette. 1947-ben halt meg, egy évvel Büttner Helén után, három évvel Emma nővére előtt. 3. Nyomozás 1968-ban5 írt és 1971-ben megjelent kötetében (Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában) Pór Péter még legnagyobbrészt – első pillantásra fel sem tűnő, ma már dzsender szempontból bizonyosan nem korrektnek minősülő egyes megjegyzéseit leszámítva – elfogulatlan, a korszak szakmai elvárásainak, szellemiségének megfelelő, komoly, érdekes elemzést nyújt Czóbel Minka életművéről. Itt is elmondja ugyan, hogy Czóbel Minka csúnya volt6 (az más kérdés, hogy tény volt-e ez, vagy csak így terjedt el a szájhagyományban – mások szerint „Minka kisasszony” kifejezetten csinos volt7), és bár felhasználja ezt a szempontot az értelmezési keret kialakításakor, a szerző életmódját és ezen keresztül művei jellegzetességeit is magyarázó alakjának, sorsának megrajzolása48 �Kutatóterület kor, de a csúnyaság nem lesz az egész érvelést átszövő, meghatározó alapelem. Ebben az értelmezésben Czóbel Minka, a csúnya vénkisasszony „kívül reked” mind a nem is vágyott helyi társadalmi életen, mind pedig később a vágyott fővárosi irodalmi életen. Szűkebb és tágabb környezetében egyaránt idegen maradt. Ezzel függ össze Pór Péter szerint az, hogy Czóbel Minka életműve „teljesen zárt lírai birodalom”.8 Czóbel Minka sajátos szecessziós verstípust alakít ki, amely a szecesszió „élettelenül ernyedt fődivatjával” ellentétben népies-játékos elemekre, és ezzel együtt filozofikus gondolkodásmódra, szemléleti pátoszra, valamint magas szintű absztrakciós gondolkodásmódra épül. De ez a világ önmagába záródik, mert az allegorikus kifejezésmód nem tudja feloldani a konkrétumot is megkívánó hangnem és a konkrétumok hiánya között húzódó ellentétet. Mindez együtt némi groteszk jelleget is ad ennek a költészetnek.9 Először olvastam az utószót, aztán a verseket, novellákat, más szakirodalmat, és végül többek biztatására mégiscsak a monográfiát. Mondták, hogy az nem olyan, mint az utószó. És tényleg nem olyan. Nem értettem, mi történt. Odáig fajulna a női szerzők kánontalansága, hogy még a monográfusra is kiterjed? Ne írjunk női írókról az 1960-as 1970-es évek fordulóján, mert mi is számkivetettek leszünk? Vagy ez csak bizonyos (nő)írókra lenne igaz? Ne írjunk Czóbel Minkáról, mert számkivetettek leszünk? Pór Péter, aki Franciaországban született, kisgyermekkorát emigráns szüleivel részben Franciaországban, részben Mexikóban töltötte, majd iskoláskorától fiatal felnőtt koráig élt Magyarországon, 1979-ben emigrált (Németországba, majd Franciaországba) miután tanulmánykötetét visszatartották, s szakmai lehetőségeit beszűkítették, derül ki a 2010-es, a Széchenyi-díj kapcsán készült Litera-interjúból és egy a Beszélőben megjelent beszélgetésből.10 Számolgatok, ez 5 évvel a verseskötet után volt. Nyomozok. Összeállítok egy történetet. Lássuk a monográfiáról írott kritikákat. És valóban. Nagy Miklós11 recenziója: Pór Péter könyve „nem mentes” „az »elsőkönyvesek« egyes hibáitól: a tárgy túlbecsülésétől, a túlzottan szakmai ízű (…) nyelvtől…” Noha a kötet két szerző kapcsán fejti ki koncepcióját a konzervatív reformtörekvésekről, a „túlbecsülés” Justh Zsigmondra nem vonatkozik, csak Czóbel Minkára. „Pór Péter helyet – s nem is akármilyet – követel a költőnőnek líránk fejlődésképében.”12 – írja Nagy Miklós. „A kiindulással s a Justh Zsigmondra vonatkozó megállapításokkal általában egyetértünk (…). Más a helyzet Czóbel Minka értékelésével. Itt már határozottan eltér a véleményünk.”13 Pór Péternek figyelembe kellett volna vennie, mondja Nagy Miklós, hogy az utókor – s nem csak a marxista irodalomtörténészek – soha nem értékelte nagyra Czóbel Minkát. Máshogy vélekedett róla, mint pályatársairól, Reviczkyről, Vajdáról, Komjáthyról. Pór Péter mél- 49 �Kutatóterület tató érvei nemcsak Czóbel Minkára, hanem ezekre az említett szerzőkre is érvényesek. Ha igaza lenne, nem ítélt volna máshogy az utókor. Mi a különbség oka? – kérdezi Nagy Miklós. Egyszerű lenne azt felelni, az, hogy Czóbel Minka nő volt, a többiek pedig férfiak. És ezt is teszem, mert biztos vagyok benne, hogy – legalábbis részben – ez is oka ennek a különbségnek. Nagy Miklós persze nem így felel. Ez nem jut – az adott, a dzsendertudatosságot nem ismerő korszakban nem is juthat – eszébe. Neki valószínűleg tényleg nem tetszik Czóbel Minka, „gyenge verselőnek tartja”, köteteit pedig „rendkívül hullámzó színvonalú”nak.”14 De nagy súllyal esik a latba az is – s első pillantásra úgy tűnik, ez állhat Pór Péter elmarasztalásának hátterében is –, hogy Czóbel Minka arisztokrata mivolta politikailag elfogadhatatlan ebben az időszakban, vagyis költészete nem kaphat helyet a marxista kánonban. Furcsa viszont, hogy a szintén arisztokrata Justhtal szemben azonban ez a kifogás nem merül fel. Czóbel Minka azonban egy sor marxista követelménynek nem felel meg: nem haladó szemléletű („mélyen, ösztönösen borzad attól, hogy a régi helyébe gyorsan és visszavonhatatlanul valami új lépjen”15); szociálisan nem érzékeny („Vezető szellemmé senki sem emelkedhetik ily maradi beidegzettségekkel, ám ettől még a valóságosnál értékesebbet is alkothatott volna a költőnő – egy föltétellel. E föltétel: együttérzés a szegény, szenvedő tömegekkel.” „a nép sorsa […] nem dobogtatja meg szívét”16). A megtérő bűnösöket sem öleli keblére: míg pályatársai megbocsátanak a perditáknak, Czóbel Minka nem szánja meg Új Magdolna című balladájának hősnőjét, hanem öngyilkosságba kergeti. Szokatlan ez a keresztény szellemiségű bűn a marxista bűnök lajstromában. Felbukkanása fokozza annak abszurditását, hogy egy kritikus elvi-ideológia alapon a szereplő sorsának alakulását kéri számon a szerzőtől – de szükséges ez az érv, mert ez vezet át az utolsóhoz: ahhoz, hogy a szerző a női szerepek tekintetében is normaszegő. Ismét csak szereplői viselkedéséből következtet erre Nagy Miklós, mondván, a Donna Juanna című regényes költemény hősnője nem akar gyereket, „irtózik az anyaságtól”, vagyis „beteges különcnek látszik”.17 És ez az ítélet kiterjed az íróra is: [Donna Juanna] „Magatartása végül megteremtőjére is visszaüt, ezek után versei dekadenciáját sem tarthatjuk puszta kortünetnek, hanem Czóbel Minka lelki életének eltorzulására gyanakszunk.”18 Az érvelés itt egy utolsó csapással bezárul. Irodalomtörténeti síkra terelődik és kánoni vonatkozást nyer: ezt az eltorzulást vette észre Osvát Ernő is, és ezért „fogadta makacs közöny a Nyugat portáján Czóbel Minka teljesítményét”.19 A Nyugat – és a Nyugatot követve mi is, foglalja össze Nagy Miklós – Babitsnak a „természetes érzésvilágunkhoz jóval közelebb álló” nézetét fogadta el e tekintetben, mely szerint: „szerelem tragikus hatalma még a halál ellen is” [sic].20 50 �Kutatóterület A végkövetkeztetés: „…Czóbel Minka semmiképp sem legkiválóbb lírikusa a Komjáthy halála (1894) s az Új versek (1906) közti évtizednek. (…) Túlzott rehabilitációra nincs szükség, abban mégis igaza van a szerzőnek, hogy a következetes mellőzésnek véget kell érnie. (…) Ott lesz a helye a több kötetes antológiákban is, pl. a Hét évszázadban.”21 Kemény ítélet ez. Szerző és monográfusa számára egyaránt. Pór Péter szerencsétlen módon olyan szerzőt választott elemzése tárgyául, aki az adott politikai kurzus számára nem szalonképes. S ez a szerző nő. Ebben az ítéletben Nagy Miklós egyúttal azt is körvonalazta, milyen volt az a kánon, amelybe Czóbel Minka nem férhetett bele: marxista és a nőket csak hagyományos szerepkörükben megtűrő, a másságot („különcséget”) elutasító ideológiai elvekre épült rá – és fedte el őket, mintha nem ezek alapoznák meg – az a nyelvi-poétikai elvárásrendszer, amelyhez képest Czóbel Minka költészete nem ütötte meg a mércét. Érthető hát az utószó, Pór Péter sorok közötti írást alkalmazó válaszlépése, amely egyébként összhangban is áll a monográfia gondolati alapvetésével, azzal, ahogy teljes egységként láttatja Czóbel Minka alakját, sorsát, életútját és verseinek jellegét. Pór Péter koncepciója szerint: „Egyéniség és alkotás ritkán azonosult egymással olyan mértékben, mint Czóbel Minka pályájában. Szecessziós sorsot élt meg, melyet (…) két kulcsszó köré foghatunk legtalálóbban: hiszen ki ne érezné egyszerre pátoszát és groteszk voltát a végtelenről álmodozó, a kozmikus lélekvándorlás drámáját komponáló, de mindig magányra és fél-érdektelenségre kárhoztatott, majd a Nyugat modernjei mellett reménytelenül némaságra és elfelejtettségre ítéltetett nyírségi vénkisasszony sorsának.”22 4. Arcrajzolás Különösen jól látszik Czóbel Minka esetében az, ahogyan az irodalomtörténet-írás megrajzol egy alakot, egy portrét, egybeolvas arcot és szöveget, művet és embert, s az, ahogyan a portré hangsúlyos vonásai esztétikai minősítésbe fordulnak át. Semmi kifogásom ez ellen az olvasási mód ellen, sőt, valójában ennek egy 1990-es 2000-es évekbeli elméleti iskolákon átszűrt változatát szeretném ebben az írásban megvalósítani, rámutatva arra, hogy a kánoni pozíció és az ennek alapjául szolgáló irodalomtörténetiesztétikai értékelés nem pusztán a szövegek olvasásából és elemzéséből következik, hanem összefüggésben áll azzal, ahogy a kortárs recepció és később az irodalomtörténet-írás saját szempontjai alapján és saját érdekeit 51 �Kutatóterület szem előtt tartva az adott szerző alakját megrajzolja, élettörténetét megírja, társadalmi helyzetét, irodalmi hatását és jelentőségét értelmezi. A probléma az, hogy erről az eljárásról az irodalomtörténet-írás, holott műveli, nem vesz tudomást. Tisztán esztétikai minőségekről és értékekről beszél. Pedig az úgynevezett külső körülményeknek, s ezek között a nemnek is, nagyon fontos szerepe van abban, hogy egy szerző és művei eljutnak-e a korabeli és a későbbi olvasókhoz, s ha igen, milyen magyarázó történetekkel és értékítéletekkel kísérve. A legérdekesebb kérdés: mi történik akkor, ha az így – mű és személy különös egységeként – értelmezett szerző esetében felborul az értelmezés alapjául szolgáló életrajzi narratíva? Változik a szövegek értelmezése is? Tudomást veszünk például Bobról. Jobban belegondolunk abba, hogy Czóbel Minka, a csúnyának, magányosnak tartott vénkisasszony egy férfiasan viselkedő nővel él együtt. Talán leszbikusok voltak?23 Ez is egy lehetőség. Felmerülhet még az úgynevezett „Boston marriage” fogalma, amelyet a 19. században használtak olyan háztartásokra, amelyekben két, férfiaktól anyagilag is független nő élt együtt. Az, hogy ezek leszbikus kapcsolatok voltak, avagy sem, vitatott, a fogalmat sokszor nők nem leszbikus kapcsolatára használják.24 Ha tehát Czóbel Minka cirka ötven éven keresztül boldog (pár)kapcsolatban élt, ha nem volt magányos és boldogtalan, mit mondunk ezentúl a versekről? Milyen lehet ez a másfajta Czóbel Minka? Mert még azok az irodalmárok is, akik szembeszállnak Pór Péter utószavának negatív értékelésével, abból indulnak ki, hogy Czóbel Minka valóban magányos volt, de ezt a magányt – a költőlét elengedhetetlen tartozékát – ő maga választotta. „Csak a dilettáns képzeli a magányt szenvedésnek, rettenetes kínnak. (…) Czóbel Minka magánya tehát nem kényszer, hanem fölvállalás, éppen ellenkezője annak, amit a többség tesz.”25 – véli Bata Imre 1975ben. „Magánya sem csúnyaságából fakad, hanem a költészet által megismert eszméből, a tisztaság iránti vágyából.”26 – írja Tálas Anikó 1999-ben, Czóbel Minka és Büttner Helén viszonyát elemezve. Azt is hozzáteszi, hogy Czóbel Minka a fotói alapján nem is volt csúnya. Végül viszont oda jut, hogy bár egyes feltételezések szerint szerelmi kapcsolat volt a két nő között, ez levelezésük alapján nem valószínű. Nem értem igazából, hogyan juthatott erre a következtetésre, olyan idézetek alapján, mint ezek: „…az Ön kicsi, Ön után csipogó, odaadó Piepje.”27 – írja Minka Bobnak, akit naplójában gyakran Bobikámnak nevez.28 S apjának halálakor a következő szavakkal próbálja Bobot gyászában vigasztalni: „Ön hozzám tartozik egészen, minden egyes lélegzetvétele fontos nekem. És szeretem Önt, mint ahogy csak szülők szeretik gyermeküket, az Ön gondja az én gondom is, az Ön öröme az én örömöm is… De a szívemben Ön az én gyermekem, az én drága, kedves, 52 �Kutatóterület szeretett gyermekem… Az ember tényleg tehetetlen mindezzel szemben, amit ezerszer jobban szeret, mint a saját életét? … Minden, minden, amit mondani tudok Önnek csak az, hogy szeretem Önt, hogy a szeretett, drága, szívbéli gyermekem vagy, hogy szívemre szorítalak és ezerszer csókollak.”29 Tálas Anikó leírja azt is, hogy a két nő között majdnem szakításhoz vezető konfliktus alakult ki, amikor Czóbel Minka kapcsolatba került Olgyai Viktorral, akihez végül nem ment férjhez, hanem Párizsba utazott Bobbal. De számomra nem Czóbel Minka nemi identitása a legfontosabb, hanem az, ahogyan az irodalomtörténet-írás vak maradt erre a szempontra. Fel sem merült a boldog leszbikus párkapcsolatban élő nő, vagy a sorsával elégedett, háztartását barátnőjével, nővérével és annak gyermekeivel megosztó nő képének lehetősége. Az irodalomtörténet-írás a férfiak után hiába epekedő csúnya nő, és a magányos, aszexuális vénkisasszony image-t választotta. Ez az image aztán a versek és novellák értelmezésére is hatott – ezért, ha a műveket szeretnénk újraértelmezni, magát az alakot is újra kell rajzolnunk. 5. Kettős beszéd A Boszorkány-dalok utószavában Pór Péter a sorok között ír, kétértelmű módon. Leo Strauss Az üldöztetés és az írás művészete című írásában30 azt vizsgálja, hogy milyen következményekkel járhat az ideológiai kényszer, a szólásszabadság korlátozása az írásbeliség számára. Egyfelől, mondja Strauss, „az emberek jelentős része, és valószínűleg a fiatalok túlnyomó többsége, (…) egy idő után igaznak fogadja el a hatalom által hirdetett nézeteket”,31 nem annyira a kényszer, hanem az ismétlés ereje miatt, hiszen közhiedelem az, hogy a hazugságot nem szokták ismételgetni, valamint hogy a köztiszteletben állók által mondottak általában igazak.32 Másfelől azonban az önállóan gondolkodó állampolgárok képesek ellenállni ennek, és, más módjuk nem lévén a véleménynyilvánításra, egy idő után teret nyer a „sorok között írás” gyakorlata, kialakul „az üldöztetés sajátos írástechnikája”, amelyben „a sorok közötti üzenetek csak a megbízható, intelligens olvasóhoz szólnak”.33 Ez a technika olyan jegyekről ismerhető fel, mint például a „baklövések”, melyek „egy intelligens középiskolást is megszégyenítenének”,34 az egyazon könyvön belül előforduló ellentmondások, a hivatalos nézetekkel szembeni burkolt ellenvetések. Ha Strauss felől kettős beszédként olvassuk Pór Péter utószavát, kiderül, hogy abban voltaképpen kiáll Czóbel Minka – és saját korábbi álláspontja – 53 �Kutatóterület mellett, amennyiben ragaszkodik ahhoz az állításához, hogy egy bizonyos időszakban ő volt a legmodernebb költőnk. Ennek azonban ára van. Ezt pedig Czóbel Minka mint nő, és a későbbiekben a női irodalmi hagyomány fizeti meg. Mert ahhoz, hogy egyetlen ponton Czóbel Minka tevékenysége értékes maradhasson, más területeken le kellett őt értékelni. És ennek – az akkori (és sajnos sokszor a mai) dzsenderérzéketlenségből fakadóan – legkézenfekvőbb terepe a nőiség. A nő, a női költő alulmarad. Szánalmasnak és alkalmatlannak kell őt látnunk, azért, hogy ennek az áldozatnak a révén mint költő – akinek a neme e szemlélet szerint elvben érdektelen – megmenekülhessen. Tehát mintegy nőiessége ellenére, pontosabban nőiességének lefokozása árán lehet kánonképes író. A kötet el is éri célját. Akad azért csodálkozó-ironikus hang is, mint például Bata Imre recenziója, amelyből látszik, hogy a kritikus nem tudja hová tenni az utószó hangnemét („Czóbel Minka lírai gondolkodásmódja radikális előzménye a huszadik századinak, amit sokkal hangosabban szeretnénk mondani, mint a finom és szerény Pór Péter utószavában tette…”35), és akad olyan komoly, a versekkel érdemben foglalkozó elemzés is, Beney Zsuzsáé, amely fő vonalaiban – mint ahogyan a legtöbb ezt követő Czóbel Minkáról szóló írás is – átveszi Pór Péter utószavának értelmezési keretét, amikor arról beszél, hogy ennek „a magányba fordult női lélek” „rettentő mélységeit feltáró” költészetnek semmilyen mintája nem volt Magyarországon, s a külföldi példák is csak közvetve segíthették, modernsége, „költői bátorsága” tehát „az alvajáró biztonsága”36 – vagyis hogy Czóbel Minka eredményei nem tudatos költői munka és fejlődés, hanem véletlen rábukkanás következményei lennének. Egyrészt ezt Justh Zsigmond számtalan Czóbel Minkának szóló levele, illetve Czóbel Minka levelezése és kéziratos naplója is cáfolja. Ezekből a forrásokból értesülhetünk arról, hogyan követte figyelemmel Czóbel Minka például a francia irodalom fejleményeit, illetve hogyan tanulmányozta előbb Mednyánszky Lászlóval, majd Büttner Helénnel együtt a festészet és irodalom kölcsönhatását.37 Másrészt pedig érdekes az, hogy noha az alkotás nem tudatos volta mint toposz éppenséggel pozitív értelemben jelenti annak ihletettségét, a szerző zsenijét, addig itt – egy nő esetében – a visszájára fordul. A nemek különbségére visszamenő és az azokat a patriarchális rendszerben hatalmi tekintetben is fenntartó megszilárdult bináris oppozíciós párok hatására negatív értelmet kap. (E párok sajátossága, hogy mindig a feminin oldalhoz kapcsolódik a negatív előjelű tulajdonság: rendszerezett–kaotikus, intellektuális–érzelmes, aktív–passzív, logosz–pátosz, kultúra–természet stb.38) De ami a szempontunkból most a leglényegesebb: Nagy Miklós is reagál az utószóra, egy a kötetről írott kritikában. A következőket olvashatjuk: Pór Péter a válogatásban nagyon helyesen mellőzte nemcsak „a közismert tételeket variáló allegóriákat, maradi, konzervatívan antikapitalista54 �Kutatóterület városellenes verseket (részletes felsorolásukat lásd bírálatomban […]), hanem a költőnő falusi életképeit, balladás kísérleteit is”. Ez utóbbi műfajjal viszont nem így kellett volna eljárnia. Ennek ellenére „Pór Péter jól összefogott utószava újat is ad már említett munkájához [a monográfia] képest. Csak javára írhatjuk, hogy szemlélete életrajzibbá lett, tisztázza a születési és a halálozási évet, beszél a családi környezetről, fölidézi a költőnő élete legfőbb válságát, Olgyai festőművésszel való szakítását. Kettejük ellentéte az érzékiségé s a szellemiekbe menekülő, zárkózott frigiditásé. Kulcsot kaptunk ezzel a Donna Juanna megértéséhez”. De az erőfölényét hangsúlyozó recenzensnek éppen az ad lehetőséget egy Pór Péter vállalkozásának egészét megkérdőjelező záró oldalvágásra, hogy a bírált megpróbált – részben – megfelelni neki. Pór Péter – helyesen – több szempontból is bírálja Czóbel Minka költészetét, bólint Nagy Miklós. „Ám így végül az a gondolat is feltámad a kételkedő irodalomtörténészben: megérdemli a külön kötet ma oly ritka kitüntetését Reviczkyhez, Komjáthyhoz hasonlóan Czóbel Minka? Nem lenne igazságosabb helyét egy immár régóta időszerű századvégi antológiában kijelölni?”39 A hatalmi pozícióból beszélő recenzens értékel, osztályoz, rangot ad, s helyet és terjedelmet oszt ki a tárgyalt szerzőnek a kánonban, s ez a monográfus egzisztenciális sorsára és a – női – irodalmi hagyományra is kihatással van. (Nem is meglepő, hogy ebben az időszakban, az 1970-es években terjedt el Magyarországon az ebből a szempontból biztonságos, a szövegen kívül minden mást külső elemnek és így az értelmezés szempontjából érdektelennek tartó strukturalista szövegelemzés.) 6. Csúnya, csúnya, kánonképtelen Czóbel Minka recepciójában a mai napig erőteljes a „csúnya boszorkány” értelmezési vonala. Ez terjedt el a legjobban, nyilván azért is, mert ez a legérdekesebb, de a gyökere minden bizonnyal az, hogy a boszorkány – mely Czóbel Minka alteregója – képzetéhez hozzátapad a csúnyaság. Ezen az image-en próbált végül Márton László 2000-ben a „csúnya tündér” fordulattal40 finomítani, nem sok sikerrel, szerintem. A másik hangsúlyos szólam Kis Margittól indul, aki 1942-ben megírta Czóbel Minka életrajzát,41 s ezt 1980-ban egy második életrajzban-monográfiában42 fejlesztette tovább. Kis Margit tisztelettel, klasszikus komolysággal és némi kultikus felhanggal, rajongó csodálattal közelít Czóbel Minkához, akit személyesen is ismert – többször vendégeskedett rövidebb ideig Czóbel Minka anarcsi otthonában. Sok szóbeli közlést használ fel könyvében, a magától Czóbel Minkától származók mellett Anarcs idősebb lakosainak visszaemlékezéseit 55 �Kutatóterület is. Így ismerkedünk meg Czóbel Minka családtagjaival, valamint Mednyánszky Lászlóval, Justh Zsigmonddal, és tudjuk meg az írónő szavaiból például az is, hogyan csókolta őt atyaian homlokon Jókai, „az isten áldja meg kis múzsa” szavak kíséretében.43 Kis Margit könyve alapos, és sok érdekes adalékkal szolgál Czóbel Minka életéről, műveiről és fogadtatásáról, de az irodalomtörténet-írás nem vette igazán komolyan. A legtöbb olvasó azt a képet ismerhette meg, amelyet Pór Péter rajzolt meg a Boszorkánydalok utószavában. E portré erejét, a tőle való elrugaszkodás lehetetlenségét bizonyítja, hogy még az érzékeny elemző Weöres Sándor is megerősítette ugyanannak a kötetnek az előszavában, dzsendertudatos gondolkodással mára elfogadhatatlan érvelés keretében: „Különös, hogy a magyar irodalomtörténet alig vesz tudomást az elmúlt évszázadok magyar költőnőiről. Néhány mondattal említi Dukai Takách Juditot, Szendrei Júliát, de hát Berzsenyi sógornője az egyik, Petőfiné a másik, önmagukért aligha esne szó róluk. Pedig a magyar múlt tele van érdekes, színes, olykor merész költőasszonyegyéniségekkel, akiknek műveit és életét már csak azért és érdemes volna feltárni, mert, többnyire szándéktalanul, megrajzolták korszakuk házi, családi életét, mindennapjait. (…) verseiken szinte szagoljuk, hogy a versírás előtt mi volt a kezükben, főzőkanál, vagy szépítőszer, varrótű, vagy kerti olló. Czóbel Minka gazdag, csúnya, mindinkább magába zárkózó, szeszélyes vénkisasszony volt, költészetét kényes-finom virágillat borítja. Ő kevesebb hírt ad a hétköznapokról, mint korábbi társnői, akik karmoló macskaként küzdöttek megélhetésért, szerelemért, megpletykált erkölcsükért; Czóbel Minka, gondtalan, de kegyetlen magányában, az álmokba és hangulatokba, az eszmékbe, az egekbe merült.” Ez a kép variálódik tovább Könczöl Csabánál s aztán több, ezekre a munkákra támaszkodó kisebb írásban is. Szepesi Attilánál Czóbel Minka a „külsejében rút asszony, akiben a halálvágy és a spirituális sóvárgás összekeveredik,” a „költőboszorkány”. Az idős nőről pedig feleslegesen, érthetetlenül gonoszan beszél: a „Czóbel Minka nevét viselő madárijesztő az, aki évtizedekkel túlélte önmagát.”44 Könczöl Csaba „vérbeli dilettánsnak” nevezi Czóbel Minkát, aki szerinte „a magyar irodalomtörténet legügyetlenebb nyilvántartott költője.” „Minden iskola, minden irányzat, minden program normarendszeréhez képest döcögős, szánalmasan megbicsakló, túlontúl keresett volt.”, „egyetlen versében sem tud felülkerekedni az anyag ellenállásán”, de: „mintha mindenkit megelőzve látta volna először, hogy nem lehet verset írni már.”45 És noha Pór Péter monográfiája, és utóbb Danyi Magdolna és S. Varga Pál komoly szaktudományos elemzést nyújtó tanulmányai révén az 1980-as, 1990-es években bekövetkezett egy kisebb fordulat Czóbel Minka szakmai értelmezésében, s bár 2007-ben Kalász Márton rövid méltatásával-bevezetőjével megjelent Az erdő hangja reprint 56 �Kutatóterület kiadása,46 az olvasókhoz Márton Lászlónak a Pór Péter-utószó és a Weöres Sándor-előszó a személyt és a műveket egybeolvasó értelmezési vonalát felelevenítő, megerősítő és azt Czóbel Minka prózai írásaira is kiterjesztő utószava jutott el 2000-ben, a Millenniumi Könyvtár sorozatának Pókhálók című Czóbel-novella válogatásában. „Abban pedig, amit ő maga elmond (…) az önarckép vonásai összemosódnak a vágy- és fantáziaképekkel. Ő a Hafia című kisregény Ágnese, aki Ibsen lélekfelfogásáról beszél a máramarosi fenyőerdőben, de azt is tudja, hogy az ilyen terepre »kurta mosószoknyát« érdemes fölvenni; ugyanakkor hajlamosak vagyunk hinni, hogy önmagát vetítette bele a Két arany hajszál két nőalakjába is, a koldusok közt meztelenül táncoló, démonikus cigányleányba és az élv- (illetve bosszú-) vágyó, kegyetlen és büszke szász menyecskébe. Ő a majomtól megbecstelenített, halott apáca, ő az átszellemülten szadista Báthory Erzsébet, ő a »göndörbárányfürtös« álmodozó Annuska, akinek ágyacskája fölött az örökké álló, nem létező idő lebeg, miközben elméjét pókok szövik be. Ő az utolsó várkisasszony, a csúnya tündér, villogó üvegszilánkok és puhán szétomló porfelhők láttatója. Ő a legmerészebb újító a magyar 19. századvégen, miközben csökönyösen ragaszkodik egészen kicsinyes konvenciókhoz; és ő az utolsó főúri dilettáns, akit a fiatal Osvát Ernő még jóval a Nyugat indulása előtt kitessékel a magyar irodalomból.”47 Ezt kaptuk örökül az 1970-es évekből. Megtört emiatt Czóbel Minka értelmezéstörténete, elsikkadt az a legkorábbi fázisa, amelyben kritikusai nem ebben a kontextusban, nem a csúnya vénkisasszony portréja mentén foglalkoztak vele, hanem a korabeli kortárs irodalom összefüggésrendszerén belül olvasták; s így elsikkadtak azok a szempontok is – akár elismerők, akár kárhoztatók –, amelyek akkor fontosok voltak. Olyan hagyományvesztés következett be ezáltal, főként értelmezéspolitikai okokból, amely nem következett a recepció korábbi szakaszából, és amely a 20. századi költészeti és a női irodalmi hagyományra egyaránt hatással volt. Czóbel Minka kánonképtelenné és kánontalanná vált: a 20. századi magyar irodalomtörténet nem kanonizálta őt, nem illesztette be műveit azok közé a művek közé, amelyek – például mert olvasókönyvekben, szöveggyűjteményekben hozzáférhetők, sőt, az oktatásban kötelezően olvasandók – generációk nyelvét, irodalmi és közösségi-kulturális tudatát meghatározták. Ez az eset, és sok ehhez hasonló vezetett oda, hogy a magyar olvasók széles rétegeinek nincs tudomásunk a száz évvel ezelőtti, és általában a 20. századi írónőkről; hogy csak mint ritka kivételeket említjük őket, s hogy nyelvük és irodalmuk nem szervesült a 20. századi irodalmi hagyományba. 57 �Kutatóterület Jegyzetek CZÓBEL Minka: Újabb költemények. Bp.: Singer és Wolfner, 1892. 64–67. PÓR Péter: Utószó. In: CZÓBEL Minka: Boszorkány-dalok. Bp.: Szépirodalmi, 1974. 241–263. 242., 245., 246., 248., 249., 250. Kiemelések: M. A. 3 A Száz gyertyát és száz liter bort… az Opálok (1903) című kötetben jelent meg. A magyar nótának több szövegváltozata létezik, és az interneten keresve azt láttam, hogy sehol sem tüntetik fel Czóbel Minkát szerzőként. Kis Margit számol be arról, hogy mivel Fráter Loránd, aki a nótát megzenésítette, nem nevezte meg Czóbel Minkát szerzőként, Czóbel Minka nyilvános vitába keveredett Fráterrel, miután egy lapban megírta, hogy ő a dalszöveg szerzője. Dr. KIS Margit: Czóbel Minka. SzabolcsSzatmár Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1980. 146–147. Erről lásd még: H. I. [Havas Iván, a Petőfi Társaság alelnöke]: Czóbel Minka nyolcvan éves. Koszorú, 1940. január, 108–109. 4 Büttner Helén képei a Művészet 1902/6. számát illusztrálják, ahol Czóbel Minka róla szóló írása jelent meg. (Egy festőnőről. Művészet, 1902/6. 369–371.) Érdekesség, hogy ugyanebben a számban látható Olgyai Viktor egy képe is (Téli szürkület, 367.), akivel Czóbel Minka több forrás szerint majdnem szerelmi viszonyra lépett. 5 Lásd a 6. lábjegyzetet: „Az 1969, munkám befejezése, után megjelent irodalmat már nem veszem figyelembe.” PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. Justh Zsigmond és Czóbel Minka népiessége. Bp.: Akadémiai, 1971. 15. 6 „Sosem ment férjhez; bizonyára – minden túlpoétizált magyarázat helyett – egyszerűen azért, mert kifejezetten csúnya volt.” PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. 108. 7 Radics Rozi idézi Takács György anarcsi lakos szóbeli közlését: „Minka nagysága szép volt, kedves volt, jóságos volt. Nem is értem, miért írta róla az az irodalomtörténész, hogy csúnya volt…” RADICS Rozi: Anarcsi boszorkányok. Czóbel Minka és Büttner Helén. Élet és Irodalom, 2010/38. Szintén Takács György nyilatkozik a Kertész Zoltánné által összeállított kötetben: „Édesapám, Takács József (…) még emlékezett a fiatal Minka kisasszonyra. Ő mindig úgy emlegette, hogy »takaros menyecske« volt.” CZÓBEL Minka: Hullámzó fény. Szerk. KERTÉSZ Zoltánné, Anarcs, 2005. 118. Czóbel Minka „csúnyaságának” kérdését elemzi PÉCSI Emőke: Pókhálóba szőtt szubjektum. A női szubjektivitás sajátosságai Czóbel Minka irodalmi alakjának és elbeszélő prózájának érintkezési pontjain. In: Nő, tükör, írás. Szerk. VARGA Virág–ZSÁVOLYA Zoltán, Bp.: Ráció, 2009. 68–81. 8 PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. 117. 9 PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. 118. 10 A határ nélküli irodalom. SZEGŐ János interjúja Pór Péterrel [online]. Litera.hu, 2010. augusztus 14. http://www.litera.hu/hirek/por-peter-a-hatar-nelkuli-irodalomban.; Nem lehet nem külföldinek lenni – homo duplexek egymás között. Pór Péterrel és Vajda Mihállyal ANGYALOSI Gergely beszélgetett a Nyitott Műhelyben arról, hogy mindannyiunknak számos énünk van [online]. Beszélő, 2007/1. http://beszelo.c3.hu/ cikkek/nem-lehet-nem-kuelfoldinek-lenni-%E2%80%93-homo-duplexek-egymaskozott. 1 2 58 �Kutatóterület Nagy Miklós (1924–2002) irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, a 19. századi magyar próza kutatója. 1949-től 1984-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd azt követően tíz éven át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem 19. századi magyar irodalmi tanszékén tanított. 1962-től Jókai Mór összes művei kritikai kiadásának sorozatszerkesztője volt, monográfiát írt Jókai Mórról és Kemény Zsigmondról. 12 NAGY Miklós: Pór Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. ItK, 1973/6. 759–763. 760. 13 Uo. 759. 14 Uo. 761. 15 Uo. 762. 16 Uo. 17 Uo. 18 Uo. 19 Uo. 20 Uo. 763. 21 Uo. 22 PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. 119. 23 Így véli RADICS Rozi: Anarcsi boszorkányok. Czóbel Minka és Büttner Helén. Élet és Irodalom, 2010/38. 24 http://womenshistory.about.com/od/bostonmarriage/a/boston_marriage.htm 25 BATA Imre: Boszorkánydalok. Czóbel Minkáról. Új Írás, 1975/5. 98–100., 98–99. 26 TÁLAS Anikó: Czóbel Minka és Büttner Helén barátsága. In: Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv, XIII. Nyíregyháza, 1999. 247–260. 249. 27 TÁLAS Anikó: Czóbel Minka és Büttner Helén barátsága. 254. 28 Lásd: MARGÓCSY József: Egy régi udvarház utolsó gazdái. Szöveggyűjtemény az anarcsi Czóbel-család levéltári hagyatékából. Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, 1988. 29 Minka Bobnak, Nehre, 1894. március 18. SZSZMBL, XIII. 2. 9. vall. 5. db. Idézi: TÁLAS Anikó: Czóbel Minka és Büttner Helén barátsága. 253. Ugyanezt a német levelet kissé más fordításban – például „önöződés” helyett magázódva – közli: MARGÓCSY József: Egy régi udvarház utolsó gazdái. Szöveggyűjtemény az anarcsi Czóbel-család levéltári hagyatékából. Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, 1988. 152. 30 Leo STRAUSS: Az üldöztetés és az írás művészete. In: UŐ: Az üldöztetés és az írás művészete. Bp.: Atlantisz, 1994. 27–44. Erről a témáról bővebben írtam Ideológiák (a sorok) között és Dialógus, ideológia, perszonifikáció címmel. In: MENYHÉRT Anna: Egy olvasó alibije. Bp.: Kijárat, 2002. 171–178.,179–277. 31 Leo STRAUSS: Az üldöztetés és az írás művészete. 27–28. 32 Uo. 28. 33 Uo. 30. 34 Uo. 36. 35 BATA Imre: Boszorkánydalok. Czóbel Minkáról. Új Írás, 1975/5. 98–100. 100. 36 BENEY Zsuzsa: A sorsbamerülés bátorsága. Czóbel Minka: Boszorkánydalok. Élet és Irodalom, 1974/33. 10. 37 Vö.: JUSTH Zsigmond naplója és levelei [online]. Szerk. KOZOCSA Sándor (Bp.: Szépirodalmi, 1977.) http://mek.oszk.hu/05600/05631/html/02.htm.; Dr. KIS Margit: Czóbel 11 59 �Kutatóterület Minka. Szabolcs-Szatmár Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1980., MARGÓCSY József: Egy régi udvarház utolsó gazdái. Szöveggyűjtemény az anarcsi Czóbel-család levéltári hagyatékából. Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, 1988., MARGÓCSY József: Az anarcsi Czóbel család iratai. In: „Jövőm emléke, múltamnak árnya.” In memoriam Czóbel Minka. Szerk. MERCS István, Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2008. 15–42. 38 Erről lásd: Toril MOI: Feminista irodalomkritika. In: Bevezetés a modern irodalomelméletbe. Szerk. Ann JEFFERSON–David ROBEY, Bp.: Osiris, 1995. 233–253. 39 NAGY Miklós: Czóbel Minka: Boszorkány dalok. Itk, 1975/5–6. 721–722. 40 MÁRTON László: A csúnya tündér. In: CZÓBEL Minka: Pókhálók. Pécs: Jelenkor, 2000. 137–142. 41 KISS Margit: Czóbel Minka. Debrecen, 1942. 42 Dr. KIS Margit: Czóbel Minka. Szabolcs-Szatmár Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1980. 43 Dr. KIS Margit: Czóbel Minka. 33. Csak a pontosság kedvéért: erről egyébként Czóbel Minka azt írja, Jókai „kedves kis kollégájának” nevezte. CZÓBEL Minka: Bajza u. 21. Visszaemlékezés. Koszorú, 1939. április, 147–152, 44 SZEPESI Attila: Az anarcsi boszorkány. Czóbel Minka varázslásai. Kortárs, 1999/6. 92– 94. Lásd még: ALEXA Károly: Üvegcsengők között. Czóbel Minka. In: Uő: Quodlibet. Bp.: Kortárs, 2004. 316–317., BOZÓK Ferenc: Egy csésze forró tea és egy Czóbel Minkakötet. In: Uő: Tükörkrisztus. Bp.: Littera Nova, 2003. 73–80. 45 KÖNCZÖL Csaba: A dilettáns bátorsága. Czóbel Minka: Boszorkány-dalok. Életünk, 1975/2. 185–189. 185., 186. 46 CZÓBEL Minka: Az erdő hangja. Bp.–Anarcs: Széphalom Könyvművely–Anarcs Község, 2007. 47 MÁRTON László: A csúnya tündér. In: CZÓBEL Minka: Pókhálók. Pécs: Jelenkor, 2000. 137–142. 137. 60 �Találkozási pontok Mikor kész egy szobor? Beszélgetés Molnár Péterrel CSONGRÁDY BÉLA Molnár Péter szobrászművész Salgótarjánban született, Somoskőújfaluban él. Itt kezdett el rajzolgatni, mintázgatni, és a budapesti képzőművészeti közép- illetve főiskolai tanulmányokat követően is ide tért vissza. Tanított több salgótarjáni iskolában, egy évtizede a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára. A Salgótarján várossá válásának kilencvenedik évfordulója tiszteletére rendezett programsorozat egyik központi eseményeként július 29-én avatták fel Dr. Förster Kálmánról, a város első polgármesteréről készített szobrát. Ez adta az apropóját beszélgetésünknek. A kávéházban találomra – ahogy többnyire lenni szokott – foglaltunk helyet: én háttal, ő szemben a nagy ablaksorral. S miközben gondolkodott a válaszokon, gyakran nézegetett az emlékpark, a Förster tér tengelye felé, a saját műve irányába… – A július végi avatóünnepség előtti napon is láttalak dolgozni a szobron, sőt még a minap is „simogattad” egy kicsit. Mikor készül el valójában egy szobor? – Visszakérdezek: mikor fejeződik be egy gyermek nevelése? Mikor engedi el végleg egy szülő a fiát, a lányát? Szíve szerint mindig maga mellett tudná, vigyázna rá, örökösen tanácsokkal látná el. De egyszer csak be kell látnia: nem foghatja tovább a kezét. Most már így vagyok a Förster-szobrommal is: hiába vagyok maximalista, hiába szeretném még tökéletesebbé tenni, már nem az enyém, birtokba vették az emberek… – Jó néhány országosan és helyileg neves, érdemes embernek (Bátki 61 �Találkozási pontok Józsefnek, id. és ifj. Chorin Ferencnek, Dornyay Bélának, Glatz Oszkárnak, Illyés Gyulánénak, Mikszáth Kálmánnak, Mindszenty Józsefnek, Róth Flórisnak, Szabó István tudós plébánosnak és Szojka Ferencnek) állítottál már emléket műveiddel. Tudom, hogy a salgóbányai közkedvelt Zentheportréd különösen közel áll hozzád, hiszen, mint mondani szoktad, Te is a Tenkes kapitányán nőttél fel. Milyen helyet foglal el eddigi munkásságodban a Förster-szobor? – Nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, mégis gondolkodási időre volt szükségem, úgy éreztem többet kell tudnom róla. A múzeumban tanulmányoztam a mostani évfordulóra megjelentetett, de akkor még kéziratos visszaemlékezéseit, s miután megfogott a személyisége, azonosulni tudtam szellemiségével, igent mondtam a feladatra. Alapanyagként a bronz is felmerült, de én ragaszkodtam a kőhöz: jobban tudom céljaim szerint alakítani, átlényegíteni. Az ülő figura elvárás volt, de a vízszintes és függőleges síkokkal, a háromméteres oszloppal keretezett, szemlélődő, meditáló alakot úgy igyekeztem megformálni, elhelyezni, hogy a kompozíció egésze emelkedett módon utaljon Förster Kálmán egyéniségére, törekvéseire, életútjára. Jó volt hallani egy hölgy véleményét, amely szerint a szobor egyszerűségében, emberközeliségében is monumentális hatást kelt. Még inkább örülök annak, hogy a gyerekek már „megmászták”, s egy anya ott szoptatta csecsemőjét. Természetesen nem volt közömbös a szakmai minősítés sem, minthogy a zsűri javasolta a városnak országos pályázaton való elindítását. – Milyen esztétikai elv – ha úgy tetszik, ars poetica – jellemzi a szobrászatod? – Egyszer egy önéletírás végén talán sikerült szabatosan megfogalmaznom, hogy a művész egy tükör, a fény segítségével tud képet – vagy bármi más műalkotást – létrehozni. Ezt a fényt nevezhetjük ihletnek, a Szentlélek isteni sugallatának is. A lényeg az, hogy nem én vagyok a főszereplő, csak eszköze vagyok a magasztos tartalmak közvetítésének. Nem hiszek az alázat nélküli profizmusban. – Mint fentebb már esett szó róla, a középiskolás évek (amelyek végeztével Kerényi Jenő szobrászati díjat kaptál) és a főiskolai diploma (amelyet Herman Lipót-díj is koronázott) megszerzése, azaz 1991 óta Somoskőújfaluban élsz, ízig-vérig somosinak vallod magad. Nem jelent ez hátrányt a pályádon, önkéntes kirekesztettséget az úgynevezett művészeti közéletből? – Soha nem éreztem ilyet, s – bár volt rá kísértés – fel sem merült bennem, hogy elköltözzek Somosról, s távolra kerüljek szűkebb és tágabb családi, baráti körömtől. Nagyon kötődöm hozzájuk, inspiráló erővel hat rám a megszokott, szeretett környezet. Lehet, hogy máshol jobban 62 �Találkozási pontok boldogulnék, előbbre tartanék, de meggyőződéssel vallom, hogy ott kell helyt állnunk, ahová születtünk. Egy kis faluból is lehet megfelelően tájékozódni, orientálódni. Annál is inkább, mert barátaimmal nyaranta például Svédországban szoktam dolgozni: templomokon belül és kívül egyaránt adódik restaurátori munkánk. Ami pedig a művészeti életet, a szervezettséget illeti, soha nem voltam aktív a csoportosulásokban. A művésztelepeken sem éreztem igazán jól magam, számomra nem jelentettek kohéziós erőt. Kiállításokon sem szerepelek túlságosan gyakran. Ugyanakkor bárkivel szívesen beszélgetek művészeti kérdésekről (is). – Helyén van manapság a művészet elismertsége, a művészek megbecsülése? – Sok minden változott az elmúlt évek során, s nem mindig az alkotóművészek előnyére. Mi, szobrászok talán még jobb helyzetben vagyunk, mint más művészeti ágak művelői. Ugyanis a politikának minden szinten velejárója, hogy teremtsen, hozzon létre olyan emlékhelyeket, ahol méltóképp lehet ünnepelni és tisztelegni az előző korszakok kiemelkedő eseményei, személyiségei előtt. Az általunk létrehozott szimbólumokkal magyarázható, hogy viszonylag folyamatosan – ha nem is egyenletesen – kapunk megbízásokat. Az én első jelentősebb köztéri munkám – a somosi hősök és áldozatok emlékműve – 2000-ben, 2001-ben a millenniumi rendezvényekhez kapcsolódott. Tisztában vagyok persze azzal is, hogy sok olyan művész van, aki nagyobb támogatást érdemelne akár az állam részéről is. – Sorsod, szakmai életed alakulásában fontos szerep jutott tanáraidnak. Kezdeti lépéseidet a szintén tősgyökeres somoskőújfalui Földi Péter szobrászművész egyengette, a középiskolában Tóth Béla és Konyorcsik János tanítványa voltál, a főiskolán pedig Kő Pál (akinek reliefje a tarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központ előterében található) fogadott növendékének. Most már évek óta Te is tanítasz. Milyen helyet foglal el mindennapjaidban a pedagógiai munka? – Szoros korrelációban van a két terület: a szobrászkodás és a fiatalokkal való foglalkozás. Nem zárja ki, sőt az én esetemben bizonyos értelemben feltételezi egyik a másikat. A tanítás kiegészíti a művészeti munkát, számomra mentális töltekezést is jelent. Nehéz helyzetben lennék, ha választani kéne egyiket vagy másikat. Frissdiplomásként kisegítő iskolában kezdtem tanítani, s ott bizony nem volt könnyű munkára fogni a tanulókat. Fóliasátrat építettünk, parkosítottunk, hasznos növényeket gyűjtöttünk. Ekkor tanultam meg „lehajolni” hozzájuk, megéreztetni velük, hogy a követelmény-állítás az ő érdekükben történik. Ezt az empatikus képességemet a rajztanítás, a vizuális látásra való nevelés során mindmáig honorálják a művészetoktatásban részt vevő tanítványaim. Közülük többen 63 �Találkozási pontok – talán az én hatásomra is – választották élethivatásnak a rajzpedagógusi, művészi pályát, és kerültek felsőfokú képzésbe. Sok reményt fűzök például az egyik legtehetségesebb tanítványom, Hájas Katinka jövőjéhez (ő már diplomázott a képzőművészeti egyetemen). Minden bizonnyal olyanok is hasznosíthatják a tőlem tanultakat, akik más szakterületen tanulnak tovább, például építésznek készülnek. – Egy alkotóművésszel készített interjú nem fejeződhet be anélkül, hogy ne szólnánk készülő munkáidról, terveidről… – Nemrégiben fejeztem be egy plasztikaként megformált vegyes anyagú (bronz, kő, ólom, réz) asztali feszületet. És már benne vagyok egy komoly megbízás megvalósításában: Madonna-szobrot készítek Svédországba. Kértem, hogy ne szabjanak határidőt, hogy elmélyedhessek a témában. Középkori szimbólumrendszer alapján ábrázolom – valamivel kisebb mint életnagyságban – Máriát, amint köpenye alá gyűjti a hozzá fohászkodókat. Ez faszobor lesz. Mindig vonzódtam a fához is, különösen munkásságom elején dolgoztam sokat ezzel az anyaggal, amely a lélekből fakadt érzelmeket, gondolatokat bensőségesen, organikus jelleggel képes visszaadni… 64 �Találkozási pontok Várostörténeti párhuzamok Gyöngyös, Rimaszombat, Szécsény KOVÁCS TIBOR Idén nyáron a Kárpát-medencei történelemtanár tábornak ismét Gyöngyös adott otthont július 16. és 21. között. Az előadások a Visegrádtól Visegrádig című témakörre összpontosítottak. Az a szokásos – lassan már kollégaként számon tartott – 120–140 érdeklődő Pannonhalma és Mátrafüred után ide is eljött. Előadások, beszélgetések, ahogy azt immár tizennégy éve megszoktuk. Gyöngyös is jó választás volt. A helyszín a Károly Róbert Főiskola pazar diákszállója. Minden stílszerű. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke nyitja meg a tábort, Magda Sándor rektor üdvözli a Kárpát-medence közeli és távoli szegletéből érkezett tanárokat. Az első napon Molnár Imre történész, diplomata Esterházy János életpályáját mutatja be magyarul majd lengyelül. Este borbemutató és borkóstoló a gyöngyösi Borpalota jóvoltából. Másnap Németh Zsolt külügyi államtitkár, majd Takaró Mihály irodalomtörténész következik. A történelemtanár tábor résztvevői a várost is a történelemtanár szemével nézik, de aki Rimaszombatból – a valamikori Gömör-Kishont vármegye székhelyéből – érkezik, az kifejezetten a „párhuzamokat“ keresi a két város között, hiszen ismert a városi jogok adományozásának egyidejű volta. Csak néhány gondolatfragmentum: az Anjou-kor, a visegrádi egyezmény is gondolkodásra ad alkalmat, miután meghallgatjuk Rácz Györgynek a visegrádi királytalálkozó hátteréről, és C. Tóth Norbertnek Luxemburgi Zsigmond politikájáról szóló előadását. Megismerjük a legendát: Gyöngyösön az mondás járja, hogy Gyöngyös „az a hely, ahol a Nap és a Hegy összeér“ – a megfáradt Nap a Mátrába tér 65 �Találkozási pontok megpihenni. Gyöngyös a „Mátra kapuja“. De milyen út vezet a kapuhoz? Anonymust olvasván megtudjuk, hogy a honfoglalás idején a Mátra vidékét Ed és Edömér vezetésével a kabarok szállták meg. A vezérek leszármazottja volt Aba Sámuel, aki 1041–1044 között a királyi koronát is viselte. Az Aba nemzetség lett a birtokosa a Mátraaljának. Anonymus szerint a Mátra előteréből, a Zagyva menti Pásztóról indulnak észak felé Szovárd, Kadosa ás Huba vezérek, majd a Hangony mentén haladva a Sajónál érik el Gömörvárt. Kérdés, hogy állt-e már ekkor Gömör vára? Gömör várától (a mai Sajógömörtől) nem messze vannak Abafala és Hubó kisközségek. Talán a Hangony torkolatánál nyugat felé fordulnak a honfoglalók – Nógrád felé. A történelemtanár fejében – a konferenciáról hazafelé autózva Salgótarjánon keresztül – ezek a gondolatok (is) járnak. A történetírás sokáig azt hirdette, hogy Gömör vármegye Szent István uralkodása alatt jött létre. Az újabb elemzések szerint Könyves Kálmán idejében alakulhatott ki Gömör, melynek központi területe a Sajó folyó lehetett Pelsőctől Putnokig. Az életet a borsodi megyésispán irányíthatta, az egri püspök pedig a templomokat építtethette. A Gömör kifejezés a törökös „kümür“ szóból származhat. Az első ispán neve rejtőzhet a szó mögött? Ezt a műhelytitokszagú megközelítést, szemléletet Zsoldos Attila is megerősíti az Árpád-korról szóló előadásában. Gömör megye része lesz idővel a pelsőci uradalom és a Vág folyó mellett kialakult bolondóci várispánság szórványbirtokát képező Mátraalja is (sic). Gömör és a Mátra. Az utazás most nem a szokványos füleki útszakasz, hanem Gyöngyösről Salgótarjánt érintve Cereden és Tajtin keresztül a Medvesalja, Balogfala, majd Rimaszombat. Salgótarjánban Báthory szobra mellett elhaladva jut eszembe Oborni Teréz nagyszerű előadása Báthory Istvánról. A lengyelmagyar közös történelem egy szelete. Ehhez kapcsolódóan Kónya Péter eperjesi rektorhelyettes elemzése is felsejlik. Cered és Tajti között már nincs (politikai) határ. A Mátra északi előhegyeként ismert tájegység – igazi kanyargós hegyiút vezet Ceredből Tarjánba – neve a „meddő“, „medes“ szóból származhat. Nem valószínű, hogy a medvéhez köze lehet. Azok errefelé nem járnak. A táj vulkanikus eredetű, vízszegény, száraz, terméketlen – meddő? Ide vezethető vissza a szó jelentése? Itt ered a Gortva, aminek vidékén a lakosság (kabar, palóc?) határőrfeladatokat láthatott el. Ezen a tájon épül Salgó, Somoskő, Ajnácskő, Várgede és Kapla vára Serkében. Ajnácskő és Várgede között van a történelemtanár szülőfaluja: Balogfala. A faluban sok a Balog család. A Gortva Felednél, a serkei Kapla vár alatt csatlakozik az északról érkező Rimába, ami majd a Sajóba viszi a vizét. A Rima folyó középső és felső folyása Gömör kialakítása után is a korábban kialakult Hont megye 66 �Találkozási pontok része volt. A párhuzamosan kialakult Nógrád és Zólyom vármegye azonban elválasztotta ezt a területet Honttól. Ezért lett a Rima folyó völgye Kishont, Kis-Hont, amit majd Gömörrel egyesítve Gömör–Kishont megye néven ismer a 19. századtól a magyar történelem, aminek a központja majd csak 1883-tól Rimaszombat. Gömör birtoktörténeti múltja talán a türingiai származású Balogokkal kezdődik. Talán egy Altman nevű lovag a Balogok őse, ha hihetünk Kézai Simonnak. Ebből a nemzetségből származik a Szécsi / Széchy / család, majd a Koháryak, a Coburgok, az Ákosok nemzetségéből származó Bebek és Csetneki családok is megjelennek birtokosokként a térségben. Királyi adományként kap birtokot Gömörben a Ráthold nemzetség (a Gortva mentén és Putnok vidékén), a Kacsics és a Zách nemzetségek Nógrádban. Az esztergomi érsek a Rima torkolatánál, a kalocsai érsek a Rima középső és felső folyásánál. A vidéken aranyat is bányászhattak (Rimabánya neve erre utalhat), s ez a nemesfém az egyház számára is értéket jelentett. Rimaszombat (akkoriban Zumbothel – Szombathely) már I. Géza idején szombati vásárnapokat tarthatott, 1268-ban pedig István kalocsai és bácsi érsek a városban kiállított oklevelében szabadságjogokkal szerencsélteti a Rima menti aranybányák dolgozóit – vendégeket, hospeseket. Rimaszombat nevét 1271-ben írják előszor oklevélen Rymoa Zumbota alakban. Gyöngyös (Gungus) nevét oklevélben előszőr 1261-ben írják le, utánanéztünk. Gyöngyös Árpád-kori földesurai, a Csobánkák (Csák Máté híveként), pártütés miatt elvesztették birtokaikat. Gyöngyöst a rozgonyi csatában a király oldalán harcoló, Szécsényből származó, Kacsics nemzetségbeli Farkas Tamás kapta meg. Farkas Tamás apja az Árpád korban főispán, 1298-ban a királynő főpohárnoka, a Szécsényi család őse. Tamás erdélyi vajda, három vár várnagya, nyolc megye ispánja, királynői tárnokmester, majd 1349-53 között országbíró. Ő kért és kapott 1334. május 5-én a Visegrádon kelt kiváltságlevél értelmében Szécsény, Gyöngyös és Rimaszombat birtokközpontjai részére városi kiváltságokat – miket akkoriban Buda élvezett – a királytól, I. Anjou Károlytól (Károly Róbert, Caroberto). Szécsényi Tamás (Károly Róbert sógora) emlékét állítólag még a 19. századi néphagyomány is őrzi. Rima menti uradalmán kívül bírja Ajnácskőt is és más közeli várakat. Károly Róbert engedélyt ad Rimaszombat számára, hogy falakat és tornyokat emeljen. Az érdekesség még csak most jön: 1334. június 24-én, Keresztelő Szent János napján a király megerősíti a Jánki László kalocsai érsek és Szécsényi Tamás erdélyi vajda, szolnoki ispán, valamint fiai, Konya Miklós királynéi étekfogó, és Mihály pozsonyi prépost közti birtokcserét. Tehát a kalocsai érsek elcserélte Rima menti uradalmát, köztük Rimaszombatot 67 �Találkozási pontok (Rymazumbata) és más környékbeli falvakat. fel. Vajon miért? A Rima menti aranyakért? Nyomozni kéne. Mindenesetre 1335 novemberében Szécsényi Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán kérésére Károly Róbert megerősíti a Rimaszombatnak adományozott kiváltságlevelet. Ezekre a „megerősítésekre“ szükség volt akkoriban, mert a személyi változások más meglátásokat is hoznak. Adatunk van arról, hogy 1357-ig többször próbálta a későbbi kalocsai érsek, Kaboli László visszaszerezni Rimaszombatot és a Rima menti uradalmat – sikertelenül, pedig még a Szentszék segítségét is kérte. A Szécsényiek Gyöngyösre kiterjedő birtoklása 1419-ben szűnt meg. Ezt követően a Rozgonyiak, Guthi Országok, Losoncziak jelentek meg birtokosként. Rimaszombatban 1411-ből találunk birtokmegosztásra adatot. A város fele-fele részben Szécsényi Tamás unokáinak, a Konyának (Kónya?) nevezett Miklós fiainak, a királyi ajtónálló tisztségét ellátó Simonnak és – a nagyapjához hasonlóan erdélyi vajda tisztségét betöltő – Franknak adatik. Szécsényi Tamás 1353-ban halt meg. Kora kivételes személyisége lehetett. Ha az emlékezetem nem csal, Gyöngyösön utcát neveztek el róla. Rimaszombat hálátlan vele szemben. Sem utca, sem más nem emlékezik róla. Egy szlovák mesegyűjtő megtalálta alakját Velky Secen („Nagy Szécsény“) formában, szabad fordításban a Tizenkét holdacska című mesében, mely alak az időnek is ura lehet. Csak akkor az ura is az időnek ez a három városnak privilégiumokat kiharcoló főúr, ha emlékezünk rá. Viszont Rimaszombat hálátlan Károly Róberttel szemben is. Nincs kultusza, sem szobra a városban. Gyöngyösön – láttam – kettő is van. Az egyiket a Károly Róbert Főiskola előtt közelről is megnézhettem. Az emlékezést – az „összehasonlítósdit“ – még lehetne folytatni. A zsinagógával, ami Rimaszombatban már nincs meg (egy emléktábla jelzi, hogy volt), Gyöngyösön pedig impozáns épület, a Három Rózsával, ami viszont újraéledt más alakban Rimaszombatban. Görgey mindkét városban szállásolt 1849-ben. Az Anjou-kor lehelete viszont hiányzik a hajdani Gömör–Kishonti megyeszékhelyből, a városalapítók tisztelete is, pedig azt tartják, hogy itt is „ragyogott a gótika“. Évszázados adósság. Talán valamikor ... („..valamikor...“ – mondta a Volt egyszer egy Vadnyugat Harmonikása a film végén, ugrik az egysejtekre a szó a leírás után.) Az utazó megérkezik Rimaszombatba, a Fő térre, a Három Rózsa elé, ahol egy finom kávét lehet inni. Nemrég még Gyöngyös Fő terén, a valamikori Három Rózsa kávéház előtt parkolt. És Bogár László, Tőkéczki László, Gyurgyík László, Raffay Ernő előadását, és még jó néhány remek előadást nem is említettünk... 68 �Kép-tér „Minden bajban védelmező” SHAH GABRIELLA A 2012-es Múzeumok Éjszakáján nyílt meg a Minden bajban védelmező – orosz fémikonok a 18-20. századból című kiállítás Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban. A kiállítás főrendezője Dr. Voigt Vilmos, az ELTE Néprajzi tanszékének tanszékvezetője, első állomása pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban volt. „Az orosz fémikonokra mintegy két évtizeddel ezelőtt figyelt fel […] a muzeológia.”1 2005-ben a moszkvai Rubljov Múzeum tudományos munkatársainak közreműködésével Dr. Ruzsa György művészettörténész rendezte meg az Iparművészeti Múzeumban a világ eddigi legnagyobb orosz fémikon kiállítását.2 2008-ban Szentendrén nyílt tárlat, ahol közel száz műalkotást állítottak ki a Magyar Nemzeti Múzeum, az esztergomi Keresztény Múzeum és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Ebbe a sorba méltó módon illeszkedett a veszprémi és a balassagyarmati kiállítás is, melyeknek anyaga magángyűjteményből származik. Talán a világ egyetlen országában sem bír olyan jelentőséggel az ikonfestészet, mint Oroszországban. Az ikonok az orosz nép mindennapjaiban jelen voltak. A fára festett ikonokon kívül a vörös- és sárgarézből vagy bronzból készült ikonok is igen népszerűek voltak Oroszországban, különösen a 17. századtól kezdve. Különböző formában és méretben öntötték őket. „A fémikonok kisméretű, hordozható fémreliefek, amelyek diptichon vagy triptichon formában is elterjedtek s már a bizánci kultúrában is használták azokat.”3 69 �Kép-tér A tárlat a kiállított fémikonok mellett rövid áttekintést nyújtott az orosz egyháztörténetről, a fémikonok történetéről, és a legjelentősebb öntőműhelyekről. Oroszország (Rusz) számára a kereszténységet 988-ban Szent Vlagyimir Szvjatoszlav herceg vette fel, ezt követően indult meg a lakosság tömeges megkeresztelkedése. Vlagyimir szinte mindenben bizánci példákat követett: a templomok berendezésében, a kegytárgyak használatát illetően és az ikonok tiszteletében is. A Kijevi Ruszba Bizáncból már a 9. században uralkodói ajándékként érkeztek az első keresztény ikonok. Ez idő tájt alapították az oroszföldi ikonkészítő műhelyeket is. A Kijev elleni tatár pusztítások miatt a 14. században előbb Vlagyimir városa, majd Moszkva lett az Orosz Egyház központjává. Az ötödik (orosz) patriarchátus teljes önállóságát azonban csak 1593-ban ismerték el. Közben Moszkva mint „harmadik Róma, a hit védelmezője” több népet tett pravoszlávvá. 1551-ben az ún. „százfejezetes (sztoglavi) zsinat” szabályozta a liturgiát és újításokat is bevezetett. A zsinati határozatok alapján az ikonfestés állami szinten is fontossá vált.4 Többek között meghatározta, hogy „[a]z ikonfestők fessenek régi példák alapján úgy, ahogy a görögök festettek, úgy, ahogy Andrej Rubljov és más híres ikonfestő festett”.5 Még merészebb újító törekvéseket képviselt 1652 és 1667 között Nyikon pátriárka, aki a liturgikus szövegeket és az egyházi szokásokat illetően az eredeti görög mintákhoz igyekezett visszatérni. Be akarta vezetni például a két ujjal való keresztvetést, új helyesírás szerint nyomtatott könyveket. A nagy felzúdulás a „nagy egyházszakadáshoz” (raszkol) vezetett, az „óhitűek” hűségesek maradtak a régi hagyományokhoz, kivonták magukat moszkvai pátriárka intézkedései alól. Az ikonok használatában is a maguk gyakorlatát őrizték meg. Néhány jelentős egyházi központot (mint a Szoloveckij-szigeteken levő kolostort) csak katonai erővel tudta a cár elfoglalni. Az óhitűek Szibériába, a karjalai finnek közé, a Baltikum erdeibe, lengyel földre menekültek. De magukkal vitték vallásgyakorlásuk sajátosságait, és az ehhez szükséges kéziratmásolóikat, fémikon-öntőiket és ezek eszközeit is.6 „Ők voltak azok, akik először öntöttek fémikonokat, hiszen ez pontosan megőrzi az ősképet, jobban, mint a kézzel, fára festett – másolt – ikonok. A rézikonok a XVIII. század folyamán nagyon elterjedtek a köznép körében, hiszen a gyors előállíthatóság miatt bárkihez eljutott, s az ikon előtti imádkozás így nem csupán a templomokhoz, szentélyekhez kötődő unikum volt, hanem az otthoni, sőt utazás közbeni ájtatosság is lehetséges volt a hordozható, és kevésbé sérülékeny rézikonok segítségével. A pravoszláv egyház eleinte ellenezte a fémikonok használatát, de látva a tárgyak népszerűségét, végül házi ájtatosság használatához engedélyezték, csak templomokba nem lehetett bevinni. A nyakba akasztható és sokszor összehajtható fémikonok a családban apáról fiúra öröklődtek, a házban красный угол (szép sarok) 70 �Kép-tér néven külön szobasarkot rendeztek be az ikonoknak.”7 A 18. század vége és az egész 19. század az orosz fémikonok művészetének a fénykora. Hihetetlen mennyiségben, egyre szebben kivitelezett ikonok készültek. A műhelyek száma és forgalma is sokszorosára nőtt. Az 1917-es forradalom óriási pusztulást eredményezett az ikonművészetben. Szerencsére az ikonok – minden pusztítás és rablás ellenére is – az ateista kampányokat és a világháborút is nagy számban élték túl. Ezzel is összefüggésben az egyház eldugta a féltett kincseket, az állami gyűjteményekbe viszont páratlan értékű és nagyszámú ikon jutott, és a művészettörténet igazán elfogulatlanul foglalkozott leírásukkal. A Szovjetunió összeomlása körüli években hirtelen sok-sok ikont kínáltak Európa-szerte. Köztük igazi kincseket is. A legutóbbi negyedszázadban az ikonok jelentősége visszatért. Sajnos, ez azzal is járt, hogy a régi minták szinte sokszorosított turisták számára készült példányai jelentek meg. Ma a világ műkereskedelmének egy igen speciális ágazata foglalkozik az orosz ikonokkal. Világszerte vannak csodálatos és régi, autentikus példányok és olcsó bóvlik egyaránt.8 „A fémikonok a magánájtatosság, az áhítat eszközei voltak, főleg az »óhitű« pravoszlávok használták: éjjel-nappal a testükön viselték, naponta többször is csókolgatták, simogatták, ünnepek előtt tisztogatták. »Bronzba foglalt imák«-nak is nevezték, mert a készítője elmélkedés közben hozta létre alkotásait, bizonyos kánoni előírásoknak megfelelve. A hívő ember ezért nem tett különbséget az ábrázolás és az ábrázolt között, számára az ikon ugyanazt jelentette, mint a Bibliában a kinyilatkoztatott szó.”9 A balassagyarmati kiállításon külön csoportban mutatták be a nagy, díszes kereszteket, a kis nyakba akasztható kereszteket, az Istenanyját és az év jelentős ünnepeit ábrázoló ikonokat. Ezen kívül külön vitrinben láthatóak az ún. „legkedveltebb fémikonok”. A négy részből álló fémikonok, a tetraptichonok az Istenszülő és Jézus életét, a Mária-ünnepeket és az egyházi év fordulóit ábrázolják. „A háromrészes ikonok, a triptichonok közül a nagyobbak ihletett portrék, a kisebbek evangéliumi eseményeket jelenítenek meg.”10 Az ilyen tetraptichonok a 19. században érték el virágkorukat, egyre szebb, több zománcszínnel díszítették, és minden jelentősebb öntőműhelyben készítették. A kiállításon megtekinthető volt „egy kicsi, nyakba akasztható keresztekből álló sorozat, amelyek tulajdonosaiknak egykor legszemélyesebb tárgyaik voltak”11. A fémikonok témái igen változatosak: az említett ábrázolásokon kívül megtalálhatók az Istenszülő minden fájdalmasok öröme típus, a Tyihvini Istenszülő ikon, Szent György és Szent Demeter ikonok illetve Szent Miklós-ábrázolások. A kiállításból válogatva egy-két jelentősebb ikonábrázolást mutatok be. A kiállításban túlnyomó többségben keresztábrázolásokat látunk. Ezek 71 �Kép-tér több változatban készültek, de mindig követték a vallás által meghatározott ikonográfiai mintákat. A nyolcvégű kereszt Krisztust ábrázolja a keresztfán. Ennek a tetején felhők fölött az Atyaisten. A kereszt felett Gábriel arkangyal, illetve Mihály arkangyal ábrázolása látható. Krisztus feje körül a glóriában három betű olvasható: ω O H – vagyis: Az, Aki. Az angyalok alatt ЦРЪ СЛВЫ - a Dicsőség cárja. A keresztfa vízszintes két szárán a Nap arca és a Hold arcának ábrázolása, alattuk a megfelelő felirattal. A felhők mellett a СНЪ БЖІН (Isten fia) felirat áll. Krisztus karjai alatt egy orosz ima olvasható, melynek magyar fordítása a következő: „Kereszted előtt meghódolunk Urunk, és a te szent feltámadásodat dicsérjük…” A kereszt legalján egy sziklás táj, felette egy üregben egy koponya, felette két betű: Г А azaz глава Адамова – Ádám feje. A keresztfa alján, Krisztus lábánál négy betű olvasható: МЛРБ (место лобное рай быст), az a hely, ahol a megfeszítés volt, paradicsom lesz. Krisztus keresztre feszítésének a helyszíne a Golgota (arám szó, jelentése: ‘koponyák hegye’), Kálvária (a latin calva: ‘koponya’ szóból), nevét koponyára hasonlító formájáról kapta.12 A ferde lábtámaszon Jeruzsálem falait és tornyait ábrázolta az ikon készítője. Kétoldalt Krisztus bokái felett a HИ КА, nika, azaz győzelem felirat olvasható. Krisztus lábától felfelé egy lándzsa és egy nád ábrázolása látható a két eszköz kezdőbetűivel. A szépen kidolgozott fémikon a tulajdonosa számára valóban az elmélyedés forrása lehetett. Egy tablón ennek a fémikonnak a hátlapját is láthattuk. Más ikonokat még további ábrázolásokkal bővítettek. A kereszt köré mellékalakokat is helyeztek, Máriát és Jánost, illetve előfordult, hogy Longinust, az egyik századost, aki más katonákkal együtt állt Krisztus keresztjénél, és Pilátus parancsára lándzsájával átdöfte az Úr oldalát. A központi ikon köré nagyobb ünnepek és szentek ábrázolásai is kerülhetett. A 19. századtól Moszkva környékén egyre nagyobb összetett ikonok készültek. Nagyon szép fémikon a Krisztus a sírban ábrázolás. A nyitott sírban álló Krisztust megjelenítő ikonokat nem elbeszélő, hanem szimbolikus ábrázolásnak kell tekinteni. A fára festett ikonoknak is kedvelt témája ez. Ezen a fémikonon Krisztus áll egy kereszt előtt egy díszes szarkofágban. Mögötte Szűz Mária gyengéden fogja fia megkínzott testét. Mária mellett MP OУ, azaz az Istenanya rövidítése áll. A kereszt vízszintes szárai mellett jobbról és balról az alábbi felirat látható: СНЪ БЖІН, azaz Isten fia. Feje felett Jézus Krisztus görög betűs rövidítése olvasható: Ĩ C X C. A halott Krisztus félalakos ábrázolása a bizánci művészetben már a 12. században megjelent. A temetési szertartás előírásainak megfelelően Krisztus kezei keresztbe téve láthatóak. Krisztus fején – más ábrázolásokkal ellentétben – a töviskorona helyett glória van. Ennek az ikonográfiának a neve a nyugati művészetben az imago pietatis, azaz fájdalmak férfija. „A tetraptichonok négy táblából álló rézöntvények. A két külső szárnya behajtható, s az egész ikon becsukható, így könnyen magukkal is vihették. 72 �Kép-tér A négy táblának köszönhetően félkör alakban felállítva, középre gyertyát helyezve gyakran használták rögtönzött házi oltárként is, s ezért igen népszerű volt ez a típus, főleg az utazók körében.”13 Az ilyen tetraptichonoknak a 19. században volt a virágkora, egyre szebb, több zománcszínnel díszítették és minden jelentősebb öntőműhelyben készítették. Általában a tizenkét ünnepet ábrázolták rajtuk, melyeknek a sorrendje a következő: balról jobbra Mária élete, Krisztus evilági élete, Krisztus a feltámadás után, a legnevesebb Mária-ikonok tisztelete. Az ikontáblák összecsukása után a harmadik tábla került felülre. Ennek egész felületét gyakran díszítik a Golgota keresztmotívumaival. A kisebb triptichonok három képmezőt adnak, a diptichonokat pedig általában nyakba függesztve hordták. Ezek rengeteg változatban készültek. A kiállításon látható volt egy nagy, ún. Deészisz triptichon is. Középen Krisztus mint Pantokrator, azaz a Mindenható úr, bal kezében az evangéliumot tartja, másik kezével áldást oszt. A jobboldali táblán remeteöltözetben Keresztelő Szent János látható. A baloldali táblán Mária fátyollal és palástban. A kezében levő tekercs szövege: Mindenható Úr Isten, Jézus Krisztus Úr, Fiam és Istenem – fordítsad füled mifelénk… A táblán fölül görög rövidítésekkel: Az Isten Anyja. A további ikonok szenteket ábrázolnak. Például a pravoszláv egyházban Szent Miklós, Szent Demeter és Szent György személyét valóságos kultusz övezte. A szentek ikonjai mellett kiemelkedőek a különböző típusú Istenanya-ikonográfiák (pl. Tyihvini, Kazanyi Istenanya, illetve az Istenszülő minden fájdalmasok öröme típus). A kiállításban összesen 265 db fémikon és kereszt volt megtekinthető, amelyet ortodox enteriőr- és egyéb látványelemek színesítettek. Összességében elmondható, hogy a pravoszláv kultúra iránt érdeklődő látogató kellemes élménnyel gazdagodott a tárlat megtekintése után. Jegyzetek Bronzba zárt áhitat. Orosz fémikonok művészete és teológiája [online]. = http:// www.muzeumok.eu/museum/temporary_hu.php?IDT=7032&ID=510. 2 Uo. 3 Minden bajban védelmező. Orosz fémikonok a 18-20. században [online]. = http:// www.vmmuzeum.hu/kiallitas/kamara/ikonok_2011.html. 4 Vö. Valerij LEPAHIN: Sztoglav. Fejezetek az 1551-es orosz orthodox egyházi zsinat határozatainak gyűjteményéből. (Közzéteszi: Valerij Lepahin) [online]. Aetas, 1998/1. = http://epa.oszk.hu/00800/00861/00008/1998_1_t12.html. 5 Uo. 6 A kiállítás tablójának szövege alapján (A kiállítást rendezte Dr. Voigt Vilmos). 7 MIKLYA LUZSÁNYI Eszter: Hordozható ájtatosság. A tizenkét ünnep és a négy istenszülő 1 73 �Kép-tér ikon [online] = http://izdusi.blogspot.hu/2012/06/hordozhato-ajtatossag.html. 8 A kiállítás tablójának szövege alapján (A kiállítást rendezte Dr. Voigt Vilmos). 9 Minden bajban védelmező. Orosz fémikonok a 18-20. században [online]. 10 TOLDI Éva: Minden bajban védelmező ikonok Veszprémben [online]. Magyar Kurír, 2011. 11. 15. = http://kurir.katolikus.hu/de/node/37229. 11 Uo. 12 Már igen korai idők óta ezen a helyen és környékén végezték ki és temették el az elítélt bűnözőket. A legenda szerint Ádámot azon a helyen temették el a Golgotán, ahová később Jézus keresztfáját is felállították. Ádám halála előtt elküldte fiát, Széthet a Paradicsomba, hogy számára a könyörület olaját megszerezze. Széth el is jutott az Édenkertbe, de mire hazaért, atyja meghalt. A magot elültette atyja sírján, ebből egy fa nőtt, melyből Krisztus keresztjét ácsolták. Krisztus kiömlő vére jelenti a megváltást, mert ahogy Ádám bűnbeesése minden emberre kárhozatot hozott, úgy Jézus által mindenki kegyelemben részesül. Így a feszület alatti koponya a krisztusi bűnbocsánatra utal. 13 MIKLYA LUZSÁNYI Eszter: Hordozható ájtatosság. A tizenkét ünnep és a négy istenszülő ikon [online]. 74 �Kép-tér Világot építeni Beszélgetés Valkó Gyulával KANYÓ EMMA – Nem szokványos életút a tiéd. Viszonylag sok területen kipróbáltad magad, mielőtt a festészet, a képzőművészet mellett döntöttél, és letelepedtél egy kis nógrádi faluban, Bánkon. – Balassagyarmaton születtem, Bánkon nőttem fel, Salgótarjánban, a Kós Károly Építőipari Műszaki Szakközépiskolában érettségiztem, négy évig voltam kollégista. Ebben az időszakban egyáltalán nem foglalkoztam festéssel, művészettel, persze a szabadkézi rajz, a műszaki rajz, a tervezés kötelező volt, de arra nem gondoltam, hogy ennél többet is lehet. Annyira bátortalan voltam, hogy még egy mesterhez sem mertem elmenni segítséget kérni. Nem vezetett „egyenes út” a képzőművészeti egyetemig: voltam kocsmáros, kimentem dolgozni négy hónapra Olaszországba, biztonsági őr voltam Budapesten a Puskin moziban. Az utóbbi azért volt fontos, mert elmélyülten tudtam készülni a felvételire. Nemcsak azért, mert az időbeosztás ezt lehetővé tette, hanem azért is, mert inspiráló kultúrközeg vett körül, körülöttem mindenki – a büfést és a jegykezelőt is beleértve – művészettel, kultúrával foglalkozott. Huszonhárom éves koromban vettek fel festőművész szakra, mondhatni, ekkor kezdtem „komolyan” festéssel foglalkozni. Az egyetemi évek alatt színházakban dolgoztam, Szatmárnémetiben egy előadás erejéig a jelmeztervezést, díszlettervezést is kipróbáltam, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról volt ez a darab. A főiskola után rajzszakkört, rajziskolát működtettem Budapesten, iparművészeti, képzőművészeti felvételire készítettem fel hallgatókat. Ezt követően két nagyobb utazáson, expedíción vettem részt, Szibériában és Mongóliában. Amikor hazajöttem, Budapesten nem találtam a helyem: 75 �Kép-tér hiányoztak a tágas terek, a nomád életmód, a szabadság. Ezért döntöttem úgy, hogy visszaköltözöm Bánkra. – Változott a stílusod, az érdeklődésed a hazaköltözés után? – Folyamatosan változik, szeretek új dolgokat kipróbálni, nem szeretnék iskolához, irányzathoz vagy akár egy meghatározott elvárásokkal rendelkező galériához kötődni. Sőt tulajdonképpen egy művészeti ág mellett sem tudom elkötelezni magam, alapvetően minden érdekel, ami művészet, és mindent igyekszem elsajátítani. De a kérdésre a válasz: stílusaim vannak, ha szabad így fogalmaznom. Bánkon például a helyi kováccsal kezdtem kísérletezni, kovácsoltvas szobrokat készítettünk. Könyvillusztrációkat is készítettem, Szávai Attila Mászóka és Fészercsend című prózaköteteihez rajzoltam grafikákat 2007-2008-ban. Mostanában a mozgókép is érdekel: VJ-projektjeim vannak (legutóbb a Bánkitó Fesztiválon vetítettem a koncertek alatt), és saját tervezésű rovarfigurák animációjával kísérletezem. A figurák tulajdonképpen egy-egy jellemvonást, tulajdonságot képviselnek, az az izgalmas számomra, hogy grafikusan hogyan lehet megformálni egyegy tipikus karaktert. Persze az ilyen típusú kísérletekben az ember mindig önmagát jeleníti meg, valahol minden szituáció, karakter az alkotójáról szól. Számomra új távlatokat jelent a groteszk, az a humor, amire ezek a figurák lehetőséget adnak. – A festményeid geometrikus és organikus formákkal dolgoznak, érdekes, hogy mindkét esetben labirintussá állnak össze. – A képeimet belső utazásnak tekintem, amelyekkel a mikro- és makrokozmikus valóság leképezésére, kitágítására, egymásba fordítására teszek kísérletet. Ezeknek a festményeknek van egy szigorú geometriája, több képsík találkozik, egymásra épülnek, ez több dimenziót teremt ugyanazon térben. Kezdetben valóban az organikus formák felé fordultam, sűrű, átfont mezőket rajzoltam tussal, amelyek szinte befonják, bezárják a szemlélőt. Nyilván valamiképp mindkét kifejezésmód a tudatalatti imaginációja. Az organikus, átszőtt világok az elfojtás, az elzárás kifejeződésére világítanak rá, a geometrikus, kitágított „tudatterek” pedig a felszabadulás, az univerzális egyesülés leképezései, legalábbis reményeim szerint. Mivel a korábbi „labirintusjárásban” nem látok továbblépési lehetőséget, ezért gondolom úgy, hogy most megint valami újba kell fognom. Így, harmincöt évesen úgy érzem, azokat az élményeket, hatásokat, amik értek, most lehet a magam számára esszenciává, valamilyen egységes sűrítménnyé alakítani. Emlékszem, Salgótarjánban Mustó János festőművész (akinek a fia osztálytársam volt), azt mondta nekem egyszer: „Tudod, milyen nehéz világot építeni?” Fogalmam sem volt, miről beszél. Most már érzem a kérdés súlyát, de ezzel együtt a benne rejlő lehetőséget is. 76 �Ami marad Az angol nyelvű abszurd színház eleven öröksége Nyusztay Iván: Az önazonosság alakváltozásai az abszurd drámában: Samuel Beckett, Harold Pinter és Tom Stoppard KURDI MÁRIA Nyusztay Iván már pályája elején hozzájárult a nemzetközi drámairodalom kutatásához, amikor Myth, Telos, Identity: the Tragic Schema in Greek and Shakespearean Drama címmel a Leuveni Katolikus Egyetemen megvédett doktori disszertációjának átdolgozott változatát a Rodopi Kiadónál 2002ben megjelentette. Az itt ismertetendő monográfiát tárgyalva mindenekelőtt le kell szögezni, hogy megírásával Nyusztay Iván sok tekintetben hiánypótló munkát végzett. A címben szereplő három kiemelkedő drámaíró munkásságának és változatos dramaturgiájának hazai kutatása ugyanis meglehetősen hiányos; nemzetközi jelentőségükhöz, világszínpadi jelenlétükhöz képest monográfia alig, de tanulmány és konferencia előadás is csak kis számban születik róluk. Célkitűzéséhez, az önazonosság alakváltozásainak vizsgálatához Nyusztay arányos szerkezetet alakított ki, melyben az abszurd drámáról általában szóló, az elemzések keretét nyújtó első fejezet viszonylag hosszú, majd a II-VIII. fejezet a drámaírói életművek egyes, az átfogó szempontból többnyire releváns jelenségeire, illetve egymással párbeszédbe állítható darabjaira és koronként azok kontextusára összpontosít. A szerkezet jól működik annyiban is, hogy a három szerző életművén belül a kontinuitás és a változások dialektikáját láttatni engedi. 77 �Ami marad A drámai korpusz összefüggéseiben való tájékozódást emellett nagyban segíti, hogy az egyes fejezetek között megfelelő átmenetet teremt a szerző, például az utolsó Beckettről szóló fejezet végén, az Altatódal kapcsán a főszereplő saját alteritásával néz szembe, írja Nyusztay, majd az ezután következő, Pintert tárgyaló fejezetekben a Másik lehetséges variáltsága válik központi kérdéssé. Nyusztay elemzéseinek stratégiáját általában kellő filozófiai és elméleti alapozás jellemzi, miközben a nyelv és a szimbólumok, továbbá, főként a kevésbé ismert darabok esetében, a cselekmény bizonyos részleteire is kitér a könyv írója, ezáltal hozva őket közelebb az olvasóhoz. Bár a szerző sokat hivatkozik a kiterjedt szakirodalomban megjelenő eredményekre, számos helyen eredeti gondolatokat közöl, illetve az olvasottakat alkotó módon fejleszti tovább. Külön megemlíthetjük, hogy Beckett és Pinter ontológiai problémákra épülő drámáinak értelmezésében Heidegger és Lévinas gondolatrendszerének egyes elemeit többszörös haszonnal alkalmazza Nyusztay. Kellően alátámasztva állapítja meg például, hogy Beckett Ó, azok a szép napok! című, a narráció és a vizualitás eszközeit egyaránt kiaknázó drámája a világban-benne-létet nemcsak megjeleníti, hanem egyúttal parodizálja is. Hasonlóan újszerű, ahogyan Lévinasnak a Másikra vonatkozó etikai tételeit a legnagyobb Pinter-drámák (Születésnap, A gondnok, Senkiföldje) szereplő-konstrukcióival ütközteti, és az utóbbiakon keresztül kritizálja, illetve árnyalja. Ezáltal filozófiát és drámaírást állít Nyusztay termékeny dialógusba egymással. A könyv további érdeme, hogy az abszurdról írva nem a szokványosan ismertetett jegyeket foglalja össze, és nem merül el a korabeli viták sorolásában és kommentálásában. Ehelyett szükségesnek tartja megvizsgálni a drámatörténeti előzményeket és azokkal szoros összefüggésben a filozófiai hátteret, részletesen hivatkozva Camus-re. A szerző tisztázni próbálja az abszurd és más minőségek és fogalmak (például groteszk, paródia) közötti viszonyt is, hogy vizsgálódása határait megfelelően kijelölje. Két kérdés merül fel azonban itt a fejezet olvasója számára, amelyek többé-kevésbé a munka egészére is vonatkoznak. Először is az, hogy bár az abszurd előzményeként bőven esik szó az antik és shakespeare-i drámáról (módot adva arra, hogy a szerző korábbi kutatásai eredményeit az újabb diskurzusba integrálja), annál kevesebb a szimbolista és az avantgarde színházról. Mikor Nyusztay arról ír, milyen jól mutatják Stoppard művei, hogy a hold „népszerű kelléke az abszurd drámának” (150. o.), az olvasónak óhatatlanul eszébe jut a hold színváltozásaival operáló Salomé, Wilde darabja, és több drámaíró a 20. század elejéről, közöttük O’Neill. A másik kérdés ebben az összefüggésben úgy szólhat, hogy lehet-e abszurd drámaíróként bemutatni Stoppardot? Meglepő, és a kategória szokatlan mértékű kiszélesítésére vall, hogy 78 �Ami marad mindhárom szerző művészetének egészét az „abszurd” dráma címkéje alatt vizsgálja Nyusztay Iván. Korai drámáikkal kapcsolatban ez a besorolás természetesen jól megállja a helyét, hiszen világosan kimutathatók bennük az abszurd színház jegyei, de a későbbi, az 1970-es évek után született műveket inkább a posztmodern színházi fejleményekhez való viszonyukat nézve vizsgálják. Az utóbbiakra csak utal a szerző, pedig kultúrtörténeti vonatkozásaik és sajátos komikumuk miatt Stoppard késői darabjai a posztmodern színház jellegzetes példái, és nehezen tűrik az abszurdba történő besorolást. Talán azért is sikerült a könyv Stoppardról szóló része jóval rövidebbre és vázlatosabbra, mint a Beckettről szóló fejezetek sora, mert a szerző érezte, hogy a Stoppard-művek vizsgálatához a kiindulópont újragondolására lenne szükség. „Az abszurdtól a posztmodernig” lehetne a fókusz aktuális módosításának, egyúttal bővítésének iránya. Nyusztay Iván a könyv átfogó szempontját, az önazonosság alakváltozásainak ábrázolását érvényesítve jó érzékkel választ ki a három szerzőtől reprezentatív műveket, és dicséretesen kerüli, hogy a már túl sokat elemzett szövegeket újra górcső alá vegye. Következésképpen nem ír külön elemzést a Godot-ról, bár ez a korszaknyitó dráma, érthetően, végig referenciapontként kísért szövegében, Pinterrel kapcsolatban is. „Az én minimuma Samuel Beckett kései darabjaiban” című fejezet nálunk ritkán játszott és a kritikában alig vizsgált darabokkal az önkifejezés kísérleteit és azok sikerének lehetetlenségét megszólítva foglalkozik. Közéjük kívánkozna, de nem kerül rá sor, az Ohio Impromtu is, amelyben az én megkettőzve jelenik meg. Pinternél az alteritáshoz való viszony szempontjából a Régi idők elemzésére szánhatott volna még néhány oldalt a szerző, esetleg más művek kihagyásával. Stoppard drámái között A szerelem mint találmány szintén megkettőzi a főszereplő alakját, jelezve ezzel önazonosságának dualitásait, ám erre a központi téma szempontjából oly lényeges (és nálunk nemigen ismert) darabra csak mintegy másfél oldal jut a könyvben. Igaz, itt már távol vagyunk az abszurdtól, bár öröksége kétségkívül tovább kísért, Ruby Cohn szavai szerint az abszurd itt van körülöttünk (ld. az Enoch Brater által szerkesztett Around the Absurd című, 1991-es tanulmánykötet bevezetőjét – az itt közölt tanulmányok egyébként sokrétűen támasztják alá avantgarde és abszurd kapcsolatát). Nyusztay Iván könyve sok művet idéz meg, és gondolatgazdag elemzései számos irányba mutatnak, de időnként éppen amiatt kelt hiányérzetet, hogy az önazonosság alakváltozásai vizsgálatának fő vonaláról ahhoz képest mellékvágányokra tér. Így heterogénebbé válik a szöveg, és jobban kiütközik, hogy néhány hasonlóan fontos aspektusról nincs szó benne. Nyusztay Iván könyve elméletileg többé-kevésbé jól beágyazott elemzéseket nyújt, amelyek hasznosítható eredményekkel gazdagítják 79 �Ami marad mind az abszurd drámát, mind a kiválasztott drámaírók életművét vallató tudományos kutatást. Kétségkívül ajánlatos lett volna a szerzőnek a művek teátrális vonatkozásaira nagyobb hangsúlyt fektetnie, tekintettel a művek (nálunk is tapasztalható) intenzív színpadi életére. Összességében azonban elmondható, hogy komplex megközelítései folytán a munka számos új ismerettel és drámatörténetileg jelentős összefüggés feltárásával gazdagítja az olvasót és színházlátogatót, miközben támpontot ad további vizsgálódásokhoz. (Budapest, L’Harmattan, 2010) 80 �Ami marad Himnusz a Kölcsönvett Szavakhoz Nyerges Gábor Ádám: Számvetésforgó SZENDI NÓRA Sokrétű, izgalmas lírai portré bontakozik ki a Számvetésforgó lapjain. Első olvasásra olyan bőségesen áradó, annyiféle szálon fut, hogy nem is igazán rendeződik kötetté a szemünk előtt. A kezdő- és a záródarabok keretet adó elhelyezéséből azonban mindjárt sejtjük, hogy tudatos szerkesztésről van szó. A kötetet felütve két kurta mottóba botlunk, melyek mintegy a hagyomány folytonosságára hívják fel a figyelmünket. Ezt nyomatékosítja az Énvokáció, mely egyrészt megteremti a versek karakteres szubjektumát, másrészt jelzi, hogy ez az egyediségre számot tartó én egyúttal a hagyomány által meghatározottnak is tekinti magát. Ez a meghatározottság azonban problematikus: hol olvadnak át a költőelődök hangjai lírai hősünk hangjába − meddig tart a tradíció, és honnan kezdődik a saját? Egyáltalán: van-e kedvük a kánonba befogadott, az életből már kizárt szerzőknek előtápászkodni mély álmukból holmi „szemüveges bikfic” kedvéért? A tarka kötet tehát több szempontból is számvetés: szó sincs róla, hogy a fiatal szerző a sokat rímelt, harcedzett költő szerepében tetszelegne. Ellenkezőleg: szavakat keres – kölcsönöz, „szavából szavadzott baráttól”, popslágerből, klasszikusoktól –, melyekből összetapasztgathatja lírai énjét, hogy aztán kétkedéseivel, önreflexióival kissé vissza is szívja magát. Ha számot vetünk, túllépünk, továbbállunk: ám ez a számvetés egyúttal forgandó is, akár 81 �Ami marad a szerencse, s meglehet, a szubjektum csak körben karikázik, de „valójában nem mozog” (Filozófiai értelem), képtelen túlevickélni önmagán. S éppen ilyen ambivalens az elődökhöz, elsősorban Orbán Ottóhoz fűződő viszonya. A Levél egy idősebb pályatárshoz – helyett című ciklusban a szubjektum hol elfogódott suttogással, máskor „megzavarodott vekker”-ként költögeti holt pályatársát, egyetemi óráról és halálból lógva diskurálnak, dohányoznak, vagy épp nekikeseredve marakodnak a stafétaboton. A hagyomány nem feltétlenül oltalmazó anyaméh, ahol a zsenge költő – ülepén tojáshéjjal – biztonságban erősödhet, bontakozhat. Egyúttal legyőzendő rivális, ellenfél, teher a kölcsönzött szavakon. S ha segítik is a költőt e talált, kapott, zsákmányolt kincsek, vajon nem minddel csak önmagát tükrözi, sokszorozza meg? Éppen úgy, mint amikor a konditermek együgyű hősének szavaival tapogatja le a szerelem kibeszélhetetlenségének érzését (Amit mondani nem szabad), nőként szólal meg (Himnusz a Szerzőhöz, Müzli), vagy valahonnan az emberi idők vége tájáról, minimalista nyelvezettel, robothangon recseg a szerelemről (te 1 jo – érdemes utána bogarászni a Youtube-on a vers [személyes kedvencem a kötetből] hangzó változatának is, a szerző előadásában). Ám e szerepek és beszédmódok nem pusztán eszközei a szubjektum önkifejezésének. Az én a másikból, az idegenből építkezik: „amit még jelentesz / magadnak benne láthatod”. (Rötúr) Így pedig arra kényszerül, hogy magáról nyilatkozván eltávolodjon magától. „valaki helyetted magadabb mert minél jobban kell minél szebb annál messzebb mennél magadtól tudva hogy másnál a tiédebb” (Messzebb magadtól) Egyszerre foglya és irányítója foltvarrott nyelvének, mely a belsőt mindig valami külsővel igyekszik kifejezni. Mert az én valódi nyelve „szünet és szóköz nélkül” locsogna, s kivetné magából a szavakat, e kétes hitelű vendégeket (Ha én nyelv lennék…). Változatos formákat találnak maguknak a kötet témái, melyek nem rendeződnek ciklusokba, hanem szigetekként, szigetcsoportokként emelkednek ki azok medreiből. Így – leszámítva az Orbán Ottóról/-nak szóló ciklust – a versgyűjtemény kisebb egységei nem egy-egy jól körülhatárolható témát töltögetnek ki szövegeikkel, csupán gyakoriságokról beszélhetünk. Ráadásul a mottók, a sajátos műfaji besorolások és mindazon apróbetűs 82 �Ami marad instrukciók, melyek a versek címei alatt találhatók, egymástól távol eső szövegeket kapcsolnak össze. Bár a nyelvezet mindvégig megőrzi költői allúziókban és populáris alkotásokra, köznyelvi fordulatokra, frázisokra való rájátszásban gazdag jellegét, mégis úgy tűnik, inkább a kötet első felében találjuk a költői hagyományokba bújó, azokat feszegető, tovább örökíthetőségüket megkérdőjelező verseket, míg a vége felé haladva, Orbán költögetését követően a környezetével összegabalyodó én külső-belső életének látleletét kapjuk. A megidézéssel, a vendégszövegek beemelésével ezek a versek egyúttal messzebb is sodródnak a megidézettektől. Míg a 3. ciklusban a szubjektum Petőfi bőrébe bújik, hagyva, hogy a költő maga mondja el (művei) múltját és jövőjét illető kétségeit, addig a 7. ciklus Csajaim című darabjában a kezdő sorok játékosan passzolják át az olvasónak Petőfit, s imigyen meg is válva tőle, a versszak további részét a szubjektum saját versbeszéde tölti ki. Ez a kötet végére túlsúlyba kerülő, áthajlásokkal sűrűn tördelt nyelv elsősorban a hiány légüres terében lebegő én esendőségéről készít karcolatokat: „reszketnek számban szavaim / és megint elhagyom a névelőt / ha rád gondolok verseket / körmölve köröttem a délelőtt” (Egy Menzel-jelenetre). Visszatérő téma az önkínzó, elméletben megrekedt, feltételes módú szerelem: a kifejezhetőség és a szavakból valósággá válthatóság kudarca. Akad vers, például a Tenger című, amelyben kissé túlírtnak vélem ezt a gondolatot; de ha olykor úgy is éreznénk, hogy az önreflexió kezdi megfeküdni a gyomrunkat, egy-egy váratlan szöveg siet a segítségünkre az irónia szódabikarbónájával. A soha el nem következés örökös mínusztartományából koppannak egyre-másra a melléütések ciklus darabjai, míg a Mégis meddig című vers le nem teremti lírai hősünket nyavalygásaiért − hogy aztán a következő hét oldalon ismét a másik hiánya vájta mederben bolyonghassunk. Lassan kezdjük már érteni, hogy bármily dús is a kötet témáinak, formáinak, stílusregisztereinek anyaga, azért mégiscsak több benne az üres hely, a bizonytalanság, a majdnemség, mint azt első olvasásra, a bőség zavarától tartva hihettük. A Számvetésforgó végére érve konstatáljuk, hogy éppen 360 fokot tettünk meg olvasás közben. Hogyan? Tehát tényleg egy lépéssel sem haladtunk előrébb, megrekedve „az örök cinkos maradásban”? (lajstromállapot) Az álmából fölvert, még mindig harapós kedvű Orbán felmentetik a további közreműködés alól, „és visszabújnak vele a sírba a kölcsönvett szavak”. (Végre valahára elereszti tovább aludni) De ha netalán attól tartanánk, hogy a kötetből is fonnyadt levelekként hullanak ki egymás után, elavulva, elévülve, aggodalomra semmi okunk. Lenyomatuk ott díszeleg lírai hősünk 83 �Ami marad portréján − aki „tudja bár nem gondol vele mint nőtte be e sok-sok részlet” / s hogy nem lesz már mód elkezdeni mind amit bevégzett”. (lajstromállapot) Most egyre távolodik saját farkába harapó kompozíciójától, figyelvén, bár befolyásolni többé nem tudván, mint csukódnak össze lassan a könyvlapok. Mit tehetünk mi? Üssük fel ismét a kötetet, és olvassuk el újra, majd megint – hátulról előre, keresztbe-kasul, vagy a mottók sugalmazásait követve, s ha valamiképp mindig más arcát mutatja nekünk a lezárt(ként beállított) mű, megelégedhetünk: a számvetésforgó működik. (Budapest, Parnasszus Könyvek, 2012) 84 �Ami marad Mesemorzsák Soós Éva: Csalogató NAGY CSILLA Soós Éva Csalogató című, a legkisebbeknek szóló gyerekverskötete kiváló bizonyítéka annak, hogy a Weöres Sándor-féle gyermeklíra hagyománya autentikusan jelen van a mai magyar gyerekirodalomban. Soós Éva játékos, humoros versnyelve és szerethető, esendő figurái (a fehér láma, aki bálba készül, a tíz bogárka, aki házat épít, vagy a „cérnafogta füles gomb”, akit „az öreg kakas zabnak néz”) egy olyan (Gazdag Erzsi Meseboltját is idéző) világba kalauzolják az olvasót (illetve a kötet célközönségét tekintve: a hallgatóságot), amelynek lényege a vers, az irodalom spontán élvezete. A szövegek gyakran konkrét, életszerű szituációt jelenítenek meg, amelynek részese vagy megfigyelője a gyerek-olvasó: a természeti és a tárgyi világ, amely a sorok között felbukkan, illeszkedik a kisiskolás és óvodáskorú gyerekek világához, az évszakokhoz kapcsolódó jelenségek, a háziállatok és az állatkert lakói, a gombok, könyvek, rajzlapok mind-mind olyan motívumok, amelyek számukra a hétköznapok részét képezik. Soós Éva antropomorfizált állatfiguráin vagy természeti jelenségein, életre keltett, animált tárgyain keresztül történeteket, ha úgy tetszik, sorsokat beszél el, amelyek egy része kiegyensúlyozott, megoldott szituációról ad hírt (A nyéki pék kenyere), más részük azonban a hős kiszolgáltatottságát helyezi a fókuszba (Mese a hóemberről). Bármilyen történetről legyen is szó, a versek beszélője nem értékel, nem magyaráz – az értelmezést az olvasójára bízza. Soós Éva felfogásában a gyerekvers dinamikus és dialogikus műfaj, amely teret ad a felnőtt és a gyerek közös tevékenységének: a kötetben szereplő párbeszédes formájú mondókák, a tréfás kérdés-felelet szerkezetű, a találós kérdések retorikáját idéző költemények (pl. Csalogató, Felelgetős mondóka) egyaránt az aktív befogadói tevékenységet segítik elő. Különösen szép példája ennek a Rajzolós vers, a közösen rajzolt kép jelen idejű leírása. A vers egyedisége és szerkezeti összetettsége abban rejlik, hogy nemcsak az életre keltett rajz motívumát gondolja újra (lásd Zelk Zoltán Ákombákom című versét), hanem a vers szövegét is variábilissá, újraírhatóvá teszi – a 85 �Ami marad gyereket szó szerint bevonja a versalkotásba, hiszen a versírás folyamatát ebben az esetben a közösen rajzolt kép, a gyermeki vizuális fantázia befolyásolja: „Van víz a kútban, / Van a kútnak kereke, / De vödröcske is kellene, / A kút káváján!... te sem látod? / Én sem látom… / Akkor gyorsan megrajzolom.” (33-34.) A kötet versei azonban a felnőtt olvasó számára is egyfajta otthonosság-érzetet hordoznak. Ennek oka részben az, hogy a versek valóban megidézik a fent említett szerzőket, beszédmódokat (amelyeken jelen recenzió szerzője is szocializálódott), másrészt Soós Éva szövegei termékenyen használják fel, gondolják újra a folklór, a népmesék motívumait is. A Képek… című, a ráolvasásokra, varázsmesékre emlékeztető szöveg megszólítottja tulajdonképpen „a legkisebb fiú” alteregójának tekinthető, hiszen a népmesék hőseinek tulajdonságait hordozza, részese mindannak a tapasztalatnak, amit a sárkányölő, táltost szelídítő, égi paszulyra kúszó kiválasztottak átéltek: „Repültél a griffmadárral, / Küzdöttél hét sárkánnyal, / Kézenfogtad az óriást, / Éjjel törpe adott szállást.” (24.) A Csalogató verseire jellemző, hogy a forma (a hangzás és a vizuális megjelenés) ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a tartalom. A zeneiség, a rím, a ritmika játékos megoldásai, valamint az egyszerű, párhuzamos mondat- és strófaszerkezetek, a köznapi szókincs, a nyelv erőteljes vizualitása egyaránt elősegítik, hogy az óvodás és kisiskolás gyerekek könnyen memorizálják a verseket. Ám ahhoz, hogy a fenti erényekkel szembesülhessen az olvasó, első lépésben magával a könyvtárggyal kell kapcsolatba kerülnie. A Csalogató verseihez Soós Ádám Levente készített finom, érzékeny illusztrációkat, amelyek harmonikusan illeszkednek Soós Éva beszédmódjához, illetve a világhoz, amit teremt. Időnként kimerevíti a vers egy-egy mozzanatát (a Csóka a fenyőfán esetében az utolsó mondat eseményeit vizualizálja), más esetben pedig tovább gondolja, grafikus eszközökkel interpretálja a szöveget. A legérdekesebb kép-szöveg sorozat a Párbeszéd, ahol az állatok verbálisan nem felfejthető dialógusához („Kutykurutty? – kérdezte egy béka. / Kutykurutty. – felelt rá egy másik. / Így beszélgettek késő délutánig.” [11.]) sajátos, humoros értelmezést ad a megrajzolt békák, baglyok, egerek, macskák, medvék arckifejezése, testtartása (11-15.). „Láttál olyan könyvet, / Melyből mese röppent / Ágyad fölé […]?” (Képek…, 24.) Soós Éva verseskötete ilyen könyv: legmegkapóbb tulajdonsága az, hogy (számos hasonló, a kicsiknek szóló kiadvánnyal ellentétben) nem akar didaktikus lenni, nincs másodlagos, rejtett pedagógiai szándéka. Egyszerűen a cselekmény, a hangzás, a versmondás és az ötletes, humoros illusztrációk örömét nyújtja: a Csalogató mesemorzsáit bárki felcsipegetheti, hiszen az irodalom szeretete és befogadása bizony nem korhoz kötött. (Miskolc, Magánkiadás, 2009) 86 �Ami marad A hanyatlás mámora, avagy borgőzös mítoszok unalomról és haragról Kálmán Gábor: Nova TURI MÁRTON Kevés olyan biztos dolog van az életben, mint az, hogy ha egy debütáló szépirodalmi művet taglaló recenzió kerül kezünk ügyébe, úgy abban szinte garantáltan olyan jól bejáratott sablonokra bukkanhatunk, mint „a saját hang keresésének nehézségei”, vagy „a nagy elődök hangsúlyos jelenléte” – a jóhiszemű érdeklődő pedig joggal szörnyülködhet ezeket az unalomig ismert közhelyeket olvasva, amelyeket a kevésbé megengedőbb bírálók sokszor azonnal vizes lepedőként húznak rá a lelkes pályakezdőkre. Kálmán Gábor Nova címen tavaly megjelent bemutatkozó kötetéről szólva sajnos magam is rögtön kénytelen vagyok elkövetni a fentebb említett bűnt, vagyis még azelőtt egy megkerülhetetlennek vélt klasszikus árnyékába kényszerülök száműzni a (már önmagában is figyelemre méltó kvalitásokkal bíró) fiatal alkotót, hogy egyáltalán érdemben szóhoz engedném jutni – és ezért úgy hiszem, méltán számíthatok némi plusz büntetésre a pokol gyarló irodalomkritikusok számára kijelölt szekciójában. A harmincadik életévében járó, felvidéki születésű szerző bemutatkozó, valahol a novelláskötet és a (kis)regény határán egyensúlyozó művét lapozgatva ugyanis legtöbbször képtelen voltam attól a kezdeti benyomástól elvonatkoztatni, miszerint A jó palócok egy sötétebb tónusú továbbgondolásával van dolgom. Mindezt eleinte persze viszonylag könnyen megmagyaráztam magamnak azzal, hogy a Nova anekdotikus elbeszélésmódja és világlátása, amelyben egy fiktív (de kitalált mivolta ellenére is rendkívül életszerűen ható) (cseh) szlovák falu mesés elemekkel színesített helyrajza bontakozik ki, érezhetően közeli rokonságban áll Mikszáth novellisztikájával. Jobban utánagondolva azonban rájöttem, hogy akaratlan összeolvasásom elsősorban egy motivikus 87 �Ami marad asszociáción nyugszik: Kálmán kötete A jó palócok legutolsó, Hová lett Gál Magda? című epizódját juttatta eszembe, középpontjában Bodok keserűvizes kútjával, amelynek ugyan csodájára járnak az emberek, vize azonban pusztító hatással van a helybéliek erkölcseire. Jasná Horka, a Nova tizenegy történetének (az Urban meghal című rész kivételével) helyszínül szolgáló település szintén egy ilyen zavaros nedűnek, a címbeli borfajtának köszönheti ellentmondásos hírnevét: „Terjedt, hogy mérgező a Nova bora […]. Megbolondítja az embert, így beszélték, a férfiak farkát is, és ütődött gyerekeket tudnak csak csinálni. De a Nova aranyat ér, mondogatták mások, csak lenyomod a földbe a dugványokat, és négy év múlva borod van belőle. Burjánzik, mint a gaz. […] A Nova elpusztíthatatlan, mondják, szembemegy Luciferrel is, ha kell. A Nova maga az élet.” A Nova voltaképpeni főszereplője tehát nem más, mint a szörnyű minőségű szeszesital, amelyet Hamvas Béla a következőképpen jellemez A bor filozófiájában: „A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszerű folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon. Soha ennél sikertelenebb kísérletet!” Kálmán kötetében a pokoli lőre azonban meghatározó szövegszervezői rangra emelkedik, állandó jelenlétével ugyanis (a változatlan helyszínhez hasonlóan) megteremti az átjárást a II. világháború és a csehszlovák rendszerváltás között ingázó fejezetek között, alkoholos delíriumban egyesítve távoli korokat és sorsokat. Százharminc oldalon át folyik megállíthatatlanul a Nova (akárcsak a történetek során kiontott megannyi vér), keresztül a kaotikus XX. századon, hogy dallammá oldódva végül regélni kezdjen a mindent átható közöny hátterében dolgozó gyűlöletről, a profán falusi életet mitikus köntösbe bújtató babonákról, a generációkon át hagyományozódó drámákról. „Jasná Horkán mindenkinek volt egy bizarr története, a legtöbben eleve örököltek egyet, rájuk szállt a családnévvel.” – szól a kötet egyik legjobb, Akasztott nyakából a kötél című fejezete, a Nova egyes novellái pedig lényegében mind egy-egy ilyen groteszk história köré szerveződnek. Szinte nincs az a képtelenség, ami Jasná Horkán, ebben a külső szemlélő számára gyakran érthetetlennek mutatkozó hiedelmekbe zárult (és ebben Bodor Ádám külvilágtól elszigetelt, peremvidéki körzeteire sokban hasonlító) vidéken meg ne történne. A falu látszólagos mozdulatlansága mögött ugyanis a legabszurdabb események (szórványosan fennmaradt) emlékei rejtőznek – az említett novella szerint a falu kocsmárosa egy öngyilkos nyakából levágott kötelet tart a pult alatt (egy helyi legenda szerint ugyanis attól jobban fogy az alkohol), míg máshol egy unatkozó kisfiú jobb elfoglaltság híján állatokat kínoz (miközben szadista apja révén maga is az erőszak áldozatává válik), a helybéli iskola volt nevelőnője pedig felmenőinek (a közösség erkölcsi normáit évtizedek óta szigorú felügyelet alatt tartó Štrofeková-família 88 �Ami marad nőtagjainak) örökségét igyekszik tovább folytatni, amely végül vad erotikus kalandba torkollik. Harsány, már-már parodisztikus vonásokkal felruházott, gyakori (és érezhetően szándékolt) felszínességük ellenére (vagy talán éppen ezért) is végtelenül emberi alakok emelkednek ki tehát Jasná Horka szürke hétköznapjaiból, hogy a (mindvégig csak távoli díszletként szolgáló) történelemben kóvályogva szüleik bűneit és félelmeit tovább éltessék. Félholt lelkek ők, kik lehetőségeik szerint vagy hasztalan feszegetik jellemük és környezetük szűkre szabott határait, vagy belesimulnak abba a mindennapokat egybefűző eseménytelenségbe, amely a történetek során számos alkalommal neveztetik meg az időről-időre felszínre törő kegyetlenség mozgatórugójaként. Bármelyik utat válasszák is azonban esendő hőseink, az eredmény végül szinte mindig ugyanaz: Jansá Horka lakói legtöbben maguk is a fokozatosan elnéptelenedő faluval együtt pusztulnak. Ilyen gyászos végre ítéltetik a kötet befejezésében Ujo Fero, a Nova talán legemlékezetesebb (egyszersmind emblematikus) figurája is: az öreg erdész, kinek arcáról (az aznapi alkoholbevitel függvényében) kizárólag unalom vagy gyűlölet olvasható le, elkerülhetetlen nyugdíjaztatásával szembesülve végül az öngyilkosság mellett dönt – stílusosan a pálinka általi halált választva. Ahogyan azonban arról már szó esett, az alkohol kettős szereppel bír Jasná Horka világában: nemcsak az életszínvonal romlásáért, a lakosság elzülléséért felelős, hanem a nyelveket megoldva egyúttal szóra is bírja az anakronisztikus szokásrendek romjai között vegetáló település múltját. A falusi életmódot a (végül hasonlóan elviselhetetlennek bizonyuló) városi létre lecserélő, igen beszédes névvel bíró Urban ködös családi hátteréhez is például a szesz szolgáltat értékes háttér-információkat: „Aztán azt is mesélték, hogy éppen fordítva történt, hogy Iveta csináltatta fel magát Urbannal. […] Rudo így mesélte, bár azt ő maga sem tudta elmondani, hogy honnan ismeri a történetet, de Rudo sok mindent mesélt, ha ivott.” Az ilyen és ehhez hasonló, borban talált féligazságok pedig a kötet előrehaladtával fokozatosan egy közösséget összetartó hitté tömörülnek – a Jasná Horkához való tartozást a helyiek ugyanis nem valamilyen nemzetiségi (a falu szlovák lakosai között egy cigány páros, illetve egy magyar szereplő is feltűnik) vagy éppen területi alapon döntetik el (Ujo Fero, noha ízig vérig Jasná Horka-i, a településen túli erdőben él), hanem az alapján, hogy ki hajlandó ezt a sajátos hiedelemrendszert elfogadni, illetve a maga módján tovább szőni. Ezek a Novában áztatott pletykák így közel sem eredményeznek egységes narratívát, hiszen igazságtartalmuk (mint a kocsmában mesélt anekdoták esetében általában) erősen kérdéses. A fentebb bemutatott keserű sorstörténetek éppen ezért csak a kötet végére (és időnként 89 �Ami marad még akkor sem) jutnak el nyugvópontjukra – odáig azonban többször, különböző nézőpontokból mesélik el őket, újabb és újabb részletekkel kiegészítve a korábban ismertnek vélt epizódokat. A folyamatos ismétlődés következtében a visszatérő mozzanatok és jelenetek így lassan egybefüggő motívumrendszerré szilárdulnak, miközben korábbi mellékszereplők meghatározó figurákká lépnek elő, egyre világosabbá téve a rokoni kapcsolatok és családi viszályok egész Jasná Horkára kiterjedő hálózatát – és mindezek következtében végül az egyes novellák határai teljesen fellazulnak, a szöveg pedig regényként is olvashatóvá válik. Ez a repetitív történetvezetés azonban nemcsak tovább színesíti a már elmondott szövegeket, hanem szándékosan torzítja is, egymással ellentétes variánsokat hozva létre: például a Štrofeková nevelőnőjének már említett erotikus élményéről (melynek során az asszony nagyanyja sikamlós történetekkel teli naplóját némi szexuális szolgáltatásért cserébe szerzi vissza egy volt diákjától) először még „megbecstelenítésként” esik szó, később azonban a Štrofeková szerelme című fejezet (immáron az aktusban résztvevő fiú történetén keresztül) egy teljesen más alternatíváját adja az esetnek. Megbízhatóságukat tekintve ezek a történetek végső soron tehát semmivel sem állnak közelebb a tényekhez, mint a köztudottan babonás falusiak temetőben élő boszorkányokról, egy megfojtott nő kísértéről, vagy éppen romok közé rejtett kincsekről szóló legendái. Családtörténet és fantasztikum egyébként is folyamatosan keveredik egymással, és ennek egyik legszebb példája Sklenárnak, Jasná Horka kocsmárosának korábban már említett, a II. világháború alatt játszódó története, amelynek egy emlékezetes jelenetében az alkoholra szomjazó németek tankkal robbantják be a présház ajtaját, a kiáramló Nova pedig özönvízként mossa el a megszálló katonákat – a bibliai hasonlóság talán nem véletlen, hiszen az említett borfajta Noah néven is ismeretes. Jasná Horkát tehát a folyamatosan megújuló (ahogyan erre a címbeli bor jelentése is utal) mítoszok tartják valamelyest mozgásban, izgalmas kontrasztot alkotva a pusztuló falu tétova állandóságát bemutató, realistább megközelítésű szövegrészekkel. Utóbbiban mutatkozik meg igazán a szerző remek hangulatteremtő készsége, ugyanis rendkívül szemléletesen (az olvasó szinte minden érzékszervét megszólaltatva) mutatja be ezt az ellentmondásokkal teli világot, amelyben ívelt karosszériájú Škoda százasok találkoznak rozoga szekerekkel, düledező parasztházak a szocreál építészet egysíkú (és a Jasná Horka-iak gondolkodásához hasonlóan vonalas) betonkockáival. A Nova prózavilágának felépítése tehát két szinten zajlik: egyrészt a meseszerű jeleneteken keresztül, másrészt pedig olyan (korrajznak sem utolsó) leírásokon át, amelyek már-már szociográfiai részletességgel ábrázolják a kelet-közép-európai falvak rögvalóságát. 90 �Ami marad Minden adott tehát ahhoz, hogy elégedetten begyömöszöljük a Novát a mágikus realizmus skatulyájába, azonban a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Realitás és képzelet ugyanis rendre elkülönül a regény terében, vagyis nem fonódik egymásba olyan szorosan, mint Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniæ című (az erdélyi történelem meghatározó korszakait varázslatos állatokkal benépesítő) regénysorozatában. A fantasztikum ugyanis csak két pohár Nova között elmondott, homályos mendemondaként válik Jasná Horka immanens részévé, vagyis nem bír egyértelmű referencialitással a szöveg világán belül – és ezt a narrátor is jelzi a nyelvi közvetettség („úgy tartották”, „azt beszélik”, „mindenfélét meséltek”) folyamatos jelölésével. Mindazonáltal az is igaz, hogy a szöveg elvétve azért sejteti a valóság különböző szintjei közötti átjárás lehetőségét, némi teret engedve ezzel a misztikának: Sklenár italmérése a kötet végére például csődbe megy, az olvasó pedig csak találgathat, hogy ez annak következménye-e, hogy fia kidobta azt a bizonyos kötelet, amely állítólag magasabb forgalmat hozott a kocsmának. Mire a Nova végéhez ér az olvasó, addig többször is lehet része a fentihez hasonló elbizonytalanodásban, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kötet mindentudó narrátora nem ítélkezik, hanem csak (mintegy Jasná Horka kollektív tudattalanjaként) egybegyűjti a homályos szóbeszédeket, a különböző alternatívák között megbúvó titok megfejtését a befogadó fantáziájára bízza. Nagy ritkán azonban adódnak olyan pillanatok, amikor az elbeszélő váratlanul kilép ebből a szintézisteremtő szerepből, és felfedi a valódi (vagy legalábbis annak vélt) eseményeket – ilyen az, mikor a Rossz viszonyban Istennel című rész végén (mintegy narrátori metapozíciójával „visszaélve”) elárulja azt, amit „senki sem tudhatott”, vagyis hogy miként is történt valójában a kötet egyetlen magyar szereplőjének, egy bizonyos Abafinak a halála. Érdekes továbbá, hogy ez a mindvégig háttérben maradó mesélő (akiről ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy ugyanaz-e a különböző novellákban) otthonosan mozog Jasná Horka belterjes világában, egyszersmind kívül is állna azon – mintha csak annak az Ivetának, a falu magányos félkegyelműjének lenne egyfajta alteregója, aki: „Legtöbbször pletykákat, falusi mendemondákat hajtogatott. […] Hallottak tőle mindenfélét, régi háborús történetek foszlányait, babonás mesék néhány mondatát. […] Mondogatták a babonásabbak, hogy Iveta tud beszélni a halottakkal, azért van tudomása ennyi mindenről.” Az elbeszélő említett távolságtartása pedig a külső nézőpontból történő megszólalás mellett a nyelvhasználat idegenségében is megmutatkozik – a falu története ugyanis nem saját nyelvén kerül elmondásra. Mindazonáltal rendre felbukkannak a szövegben szlovák kifejezések is, amelyek kettős szereppel bírnak: egyrészt tovább nyomatékosítják a nyelvi közvetítettség említett problematikáját, másrészt pedig játékosan csőbe is húzzák az olvasót. A földszagú, erőteljes 91 �Ami marad szláv mondatok első ránézésre egyfajta egzotikus hangulatot látszanak kölcsönözni ennek az idegen (de valahol mégis végtelenül közeli) világnak, hogy aztán a lábjegyzetekben (az esetek döntő többségében) elemi indulatról árulkodó káromkodásokként nyerjék el valódi értelmüket. Nem csak az okosan adagolt irónia azonban az egyetlen, amely meggátolja, hogy a Nova egy elgondolkodtató, nagyszabású szenvedéstörténet helyett a szenvelgés hamis pátoszának legyen elrettentő krónikája. Nagy erénye ugyanis a kötetnek, hogy benne a szerző jó érzékkel képes a legnyomasztóbb momentumokat is a komikum forrásává megtenni – vagyis az egészen kiváló humor forrásai legtöbbször pont azok a momentumok, amelyek máshol letargikusan hatnak, mint például az, hogy Jasná Horka lakói sem egymással, sem pedig a fejük felett zajló történelemmel nem képesek párbeszédbe lépni. A tragédia tehát sokszor felszabadító nevetésbe fordul át, és ez legjobban a már idézett Akasztott nyakából a kötélben figyelhető meg, amelyben a németeket vehemensen gyilkoló Sklenárt a (világháború megvívását tulajdonképpen csak színlelő) bajtársak kioktatják, hogy „mit gondol hol van, mindennek van azért határa”, de már a novella legeleje is hasonlóan morbid mozzanattal indít, ugyanis a halálához közeledő kocsmáros visszaemlékezését hallgató fiú „nem volt túl boldog, hogy apja jelenetet rendez ahelyett, hogy haldokolna.” Az effajta tragikomikus szöveghelyeknek köszönhető, hogy a megállíthatatlan dekadencia egyfajta karneváli színezetet ölt, emészthetővé téve a Nova nyomasztó üzenetet – a világ pusztulása így a szemünk előtt zajlik ugyan, de kísérőnek legalább kapunk hozzá egy utolsó nagyfröccsöt, ami azért, valljuk be, sokat javít a helyzeten. A fentieket összefoglalva tehát azt hiszem, kijelenthetjük, hogy okozzon bár a Nova bora bármennyire is kevés élvezetet és sok szenvedést fogyasztójának, a nevét viselő kötettel szerencsére éppen fordított a helyzet. Kálmán Gábor bemutatkozó, mindvégig csaknem egységesen magas színvonalon mozgó műve valószínűleg csak a legvérmesebb prekoncepciókkal érkező olvasók szájában hagy majd keserű utóízt, akik azonban képesek előítéleteiket hátrahagyva közelíteni a Novához, azok minden bizonnyal sok izgalmat találhatnak majd Jasná Horka aprólékosan kidolgozott világában, a remek fantáziáról tanúskodó történetekben és karakterekben. Vélhetően sokaknak nyeri majd el tetszését, hogy szerzőnktől teljesen idegennek tűnik mindenfajta magamutogató formai zsonglőrködés, a túlbonyolított (minimum két bölcsészdiplomával megfejthető) gondolatiság erőltetése – ehelyett mintha azt tűzte volna ki első kötete céljául, hogy a nyelvet gördülékenyen, olvasmányosan használva, alapvető érzelmeket és ösztönöket megszólaltatva mondjon el minél érdekfeszítőbb elbeszéléseket. Amennyiben ez volt az eredeti elképzelés, a próbálkozás, úgy 92 �Ami marad hiszem, sikerrel járt, még ha kisebb-nagyobb megingások tagadhatatlanul elő is fordulnak: bár Jasná Horka egyfajta időtlen közösség képzetét hivatott kelteni, mégis (a hangsúlyos történelmi beágyazottság miatt) a felületesség látszatát kelti, hogy vannak olyan epizódok, amelyekben mintha lényegtelen lenne, hogy mikor is játszódnak. Emellett elvétve zavaróan sikerületlen, túlírt mondatok is megakasztják az olvasást, ennél problémásabb azonban, hogy a történetek állandó ismétlődésének időnként nincsen semmiféle (fentebb már vizsgált) művészi funkciója és eredménye, ami így azt a kényelmetlen érzetet keltheti az olvasóban, hogy a szerző ilyenkor csak elégedetten fitogtatja kedvenc anekdotáit (ilyen Tomáš néni szokatlan nevének eredete, illetve az a történet, ahol az említett cigányasszony egy pottyantós vécében reked), amelyek így átütő erejükből is jócskán veszítenek. A kötet minden apróbb hiányosságáért kárpótol azonban az a különleges hangulat, amely a Nova egyszerre elrettentő és magával ragadó tájait belengi – és amely kapcsán elmondható, hogy ha nyelvi virtuozitásában nem is, de az atmoszféra megteremtésében Kálmán Gábor sikeresen felvillantott valamit abból az egyedülálló ambivalenciából, amely Bodor Ádám prózavilágát is jellemzi, hogy (erre már csak a Jasná Horkával való egybecsengés is kötelez) Krasznahorkai László Sátántangóját ne is említsem – és úgy gondolom, ez már önmagában is elegendő kell legyen ahhoz, hogy izgatottan várjuk ennek az ígéretes kezdetnek a folytatását. (Pozsony, Kalligram, 2012) 93 �Ami marad A Piccadilly Vénusza Angela Carter: Esték a cirkuszban DEBRECENI BOGLÁRKA 1899, ősz. Fevvers, a szárnyas csodalény, a trapéz Helénája, a Piccadilly Vénusza, az artistanő, aki mutatványával elkápráztatta az európai kontinens és London polgárait, előkelőségeit, öltözőjében a dörzsölt, kalandor amerikai újságírónak, Walsernek meséli izgalmas, hihetetlennek tűnő élettörténetét. Fülledt a hangulat. Nehéz láb- és izzadtságszag keveredik használt bugyogók, parfümök, krémek, púderek, drága pezsgők illatával, az arealiste és a gardedámja által fogyasztott, kétes eredetű ételek bűzével. A légies báj hordozója, akinek lábai előtt hevernek a férfiak, a színpadon kívül a maga ösztönös, érzéki, közönséges testiségében jelenik meg. A díva le sem tagadhatná, hogy az East Enden, a 19. századi angol főváros legkétesebb környékén, Whitechapelben, a bűnözők, a bevándorlók és a prostituáltak által lakott nyomornegyedben nevelkedett, ahol néhány évvel a történet kezdete előtt még Hasfelmetsző Jack garázdálkodott, gyilkolta le brutális kegyetlenséggel áldozatait. Neve is a feathers (tollak) cockney-i változatából ered. A szerző teljes természetességgel mutatja be a légtornásznő által felsorakoztatott groteszk, mesebeli lényeket, torzszülötteket, ha beleéljük magunkat a történetbe, fel sem tűnik, hogy nem mozog a realitás talaján. Szemrebbenés nélkül elhisszük Fevvers sztoriját, csak a riporter kételkedése, megfigyelései és érzékcsalódásai zökkentenek vissza bennünket időről időre a valóságba. Carter azonban kétségek között tart bennünket, folyton elbizonytalanodunk, mi ez az egész, valóság vagy fikció? A regény három részre tagolódik. Az első fejezet végén kilépünk a budoárból, a fortélyok által állandóságot közvetítő, egyszerre veszélyes és biztonságérzetet adó térből, a múlt félhomályából. Fevvers turnéra indul, a 94 �Ami marad cirkusz Szentpétervárra érkezik, Walserrel együtt, aki ambivalens érzésekkel viaskodva követi a vonzó bálványt, hogy leleplezze őt, bohócként szerződik a társulathoz. Az idegen nagyvárosban változások sorozata indul el. A színes, karneváli forgatagban felcserélődnek, megkérdőjeleződnek a szerepek. A bohócok görbe tükröt tartanak társaiknak, ha nem vigyáznak, a magukra öltött maszkok mögött egyre sivárabbá, keserűbbé, elviselhetetlenebbé válhat a lét. Megmutatják a szabadon kialakítható arcokban rejlő lehetőségeket, ugyanakkor a téboly, a maszk mögötti fájdalom hordozói egyben, a kiüresedés veszélyére figyelmeztetnek. A vándorcirkusz csapatának létszáma a nem várt események következtében megfogyatkozik, mielőtt meghódíthatná a tajgát, az elefántokat, tigriseket, állatidomárokat és akrobatákat szállító szerelvény mégis elindul a Transszibériai Vasútvonalon, ismeretlen tájak felé. A végtelen, kietlen Szibériában a szereplők lehetőséget kapnak arra, hogy szembenézzenek önmagukkal, megtalálják saját útjukat, úrrá legyenek a káoszon. Az utazás az emberi élet allegóriájává válik. Mire átlépünk a 20. századba, talán minden és mindenki más lesz, mint amilyen korábban volt. Carter elbeszélésmódja lebilincselő, különleges, fantáziája határtalan, minél inkább előre haladunk könyve olvasásában, annál biztosabbak vagyunk abban, hogy csodák igenis léteznek. Ám az író, miközben elbűvöli közönségét szövevényes pikareszk kalandregényével, társadalmi igazságtalanságokra is felhívja a figyelmet. Pártfogásába veszi a megalázott, rabszolgasorban élő „szörnyszülötteket”, a sanyarú sorsú, becstelenségekre kényszerülő utcagyerekeket. Feltárja szereplői lelkének titkos zugait, megmutatja tetteik mozgatórugóit, párhuzamba állítja élettörténetüket cselekedeteikkel. Reflektál az „új kor” történelmi eseményeire is, a 19. század végén kialakuló feminista nézetekre, szembeállítva a hagyományos női szerepeket az Új Nő (New Woman) eszmeiségével. Emellett egyik szereplője a kommunista ideológia terjesztője, és rejtett utalásokat tesz a munkásosztály öntudatra ébredésére, a természeti népek zárt világának felbomlására. Angela Carter kétségtelenül az 1945 utáni brit irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója. Játszóterének tekinti az egész európai magas és popkultúrát, hatalmas műveltséggel rendelkezik, akárcsak fordítója, Bényei Tamás, aki Salman Rushide és Gabriel García Márquez a posztmodern és a mágikus realizmus hagyományaiba illeszkedő munkásságával rokonította stílusát. 1984-ben íródott, James Tait Black Memorial díjjal kitüntetett Esték a cirkuszban című regényének magyar fordítására ennek ellenére sokat kellett várni, a szerző halála után tizenkilenc évvel jelenhetett meg a Magvető Kiadó gondozásában. (Fordította Bényei Tamás, Budapest, Magvető, 2011) 95 �Szerzőinkről CSOBÁNKA ZSUZSA (1983, Miskolc) költő, író CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő DUKAY NAGY ÁDÁM (1975, Salgótarján) költő, író, szerkesztő KANYÓ EMMA (1987, Balassagyarmat) tanár KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) dokumentumfilmes, fotográfus KOVÁCS TIBOR (1959, Losonc) tanár KŐRÖSSI P. JÓZSEF (1953, Nagyvárad) költő, író KURDI MÁRIA (1947, Mezőcsát) irodalomtörténész, egyetemi tanár MENYHÉRT ANNA (1969, Budapest) irodalomtörténész, költő, író NAGY ZSUKA (1977, Nyíregyháza) költő NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, kritikus, irodalomtörténész NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) költő, író PARÓCZAI CSABA (1965, Karancsalja) költő, tanár SHAH GABRIELLA (1975, Salgótarján) művészettörténész SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY (1959, Szeged) költő, adventista teológus SZENDI NÓRA (1988, Budapest) szerkesztő, kritikus, író TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító TÉREY JÁNOS (1970, Debrecen) író, költő, műfordító TURI MÁRTON (1986, Budapest) kritikus VERLAINE, PAUL (1844, Metz – 1896, Párizs) költő ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író VALKÓ GYULA (1976, Balassagyarmat) képzőművész VÉGZETTSÉG: Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak (2000–2005) EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK: 2004 • Mihasznák [Bánki Ákossal], Támaszpont Galéria, Budapest; 2006 • Aranytíz Művelődési Központ [Bánki Ákossal], Budapest • Puskin kávéház [Bánki Ákossal], Budapest; 2007 • Művelődési Központ, Bánk; 2008 • Suttogó Kozmosz, Decker Antique& Design, Budapest • VAM Design Center, Budapest • Requiem sorozat, Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Rétság • Altáji ősz [Balog Istvánnal], Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Rétság; 2009 • Tele-Vízió, Korenart Galéria, Budapest • Art Café Coil, Art Café, Békéscsaba; 2010 • Zajok a kendő alatt [Dobisz Dalmával], Mászóka Galéria, Bánkitó fesztivál, Bánk LEGUTÓBBI CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK: 2007 • Hommage à Molnár Sándor, Mű-Vész Pince, Budapest • Absztrakt Formák, Mű-Vész Pince, Budapest; 2009 • Absztrakt és Erotika, B55 Galéria, Budapest és Mediawave fesztivál, Győr • vibrART, Boulevard & Brezsnyev Galéria, Budapest • Aranyköpés – OsztrákMagyar Válogatott Szép Péter Kortárs Kollekciójából, Collegium Hungaricum, Bécs; Csók István Képtár, Székesfehérvár KIÁLLÍTÁSOK AZ ADATBÁZISBAN: 2007 • Absztrakt formák; 2008 • Draviczky Ágnes, Miksa Bálint és Valkó Gyula kiállítása (2008) 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/01249f8b2c6f689664b487cf607c77ce.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1b59bb2794d07aa339402b23614033d5.pdf b67f22b911e95fe43736c1056b653567 PDF Text Text TARTALOM “kávéházi szegleten...” Győri László Vass Tibor Krajnyák Ádám Priska ‘56 Sulyok László Ibrahim / A hangya vonulása / Darázs / A civilizált én 3 < Bibinke és > a halradar (Készecske A Nagy Bibinből) 12 Kizárt formák, ritmusok 15 Ábrándozás az élet megmentője (Priska Tamás versei elé) falra véstem / bevallomásom / Salgótarján 16 20 100/másod/percesek Szávai Attila Hátulról előre 23 Próza és vidéke Nyerges András Kötter Tamás Ribillió a szaunában Az ördöggel, sápadt holdfénynél 25 31 A másság kánontalansága: a boszorkány (Czóbel Minka, 2. rész) 47 “Hordom a kereszteket” (Beszélgetés Ardamica Ferenc íróval) 71 Tájtörténeteim (Beszélgetés Antal András keramikusművésszel) 77 Priska Tamás Kutatóterület Menyhért Anna Találkozási pontok Szászi Zoltán Kép-tér Shah Gabriella Ami marad Pucher Bálint Barna Péter Tóth Kinga Gombár Endre Debreceni Boglárka Jónás könyve (Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke) Így vagy úgy, de elválik (Darvasi Ferenc: Elválik) Faljegyzetek (Juhász R. József munkáihoz) Pörzsölődő darazsak (Ádám Tamás: Tetovált csuhébabák) Varázstalan leckék, fahéjas csigák (Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz) 82 86 90 92 94 �A borító Kapiller Ferenc munkáinak felhasználásával készült. A lapszámot Antal András (2., 8-11., 23-25., 77., 81., 85., 93., 96.) és Kapiller Ferenc (1., 3-7., 16., 19.) munkáival, illetve azok részleteivel illusztráltuk. A 30. és 46. oldalon Pálfi Zsolt grafikus képregénye szerepel. Ardamica Ferenc fotóját Szászi Zoltán készítette (71.). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.bbmk.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2012-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” GYŐRI LÁSZLÓ Ibrahim Ibrahim pasa, nagyvezír, egy várat ostromolt. Hogy belekezd, Allah-hoz esd, imája így, a zord: – A vár erős, a vár magas, a védője nagyúr, nemes ellenfél, jó vitéz, de ebhitű gyaúr. – Újhold ül néma fellegen, óh, Allah, megsegíts, vesszen, mikorra telitől roskad a hegygerinc! Újhold ült néma fellegen, Ibrahim ostromolt, a sziklatömb hiába tört, a hold már telihold. Ibrahim sátrában dühöng, kellene hadicsel, ki az, ki tudna bármi jót, s egy hang rá így felel: 3 �“kávéházi szegleten...” – Ibrahim, nagyvezír, tudok! Egy a fülébe súg: – Ibrahim, nagyvezír, ne itt, akad egy félreút! Napáldozat ágyút hozat, lövet egy új helyen, a fal kevélyen nyúlik el, dülledve, mereven. A falon forrás fakad ott, csík folyik lefelé, ár, vastagabb követi, hetyke vitézeké. Ibrahim nagyvezír lövet, egy csíkot eltalál, csappan alá a sárga lé, van új emberhalál. Nap múlik napra, Ibrahim egyetlen rést lövet, bizony, árnyékszéken át sok hős halálba megy. Ibrahim sátrában dühöng, kéne jobb hadicsel. – Ibrahim, nagyvezír, tudok! És Ibrahim fülel. 4 �“kávéházi szegleten...” – Nagyvezír, a várkapitány, Uros, a vár ura, a legbővebbet ő teszi a vár szikláira. A leghosszabbat hegyezi, várd ki, az az övé, utána roppan vastaga durrogva lefelé. De Ibrahim hiába les, nem jön a vastaga, nem illan ki a legnagyobb várva várt illata. Elmúlik a székrekedés, derít egy jó nagyot. Kútfőn találja Ibrahim. És telihold ragyog. Telihold ül a bérceken, nagy darab telihold, Ibrahim, a nagy székverő, így ülte meg a tort. 5 �“kávéházi szegleten...” A hangya vonulása Nem hívott senki, hogy gyere, mégis itt teremtél, jössz-mész, gyüszmékelsz idebe a konyhaszögleteknél, egyre, mindegyre seregelsz, egyre többen vagytok, egyre nő bennetek a mersz, ahogy előre haladtok. Egy résen bújtatok elő, a rés láthatatlan, csupán a képzelőerő látja a falakban. Örülök, hogy a fajotok nincs kipusztuló félben, még a lelkem is mosolyog, ha mentek az edényen. Dicsérnivaló szorgalom a fajfönntartás végett naponta fönn az asztalon belepni az ételt. 6 �“kávéházi szegleten...” Edényen, asztalon, ételen, túl minden határon. Küzdeni kezd az értelem: ide vagy oda álljon? Nem vagytok listán még, remek, hogy külön, egyedenként nincs megszabott értéketek, mert jól ráfizetnék. Sötétlő Tejút a hangyaút, a vonuló csillagképek, akár az égi, ugyanúgy, rendszert alkotva mendegélnek. Tapossam el a csillagot? Tűnődik az elme. Mérget rá, bűvös illatot, mielőtt útra kelne! Eső lesz, végre esni kezd, a hangya tülekvése, ez a csillagrend, jót jelent, a jó előképe. Szép, de emiatt tűrni? Nem! Jöjjön a revolver! A többit Istennel rendezem. Legföljebb agyonver. 7 �“kávéházi szegleten...” Darázs Csapdába csaltalak, darázs, a légyfogóba estél. Hitvány legyek közt mit csinálsz, erre mit kerestél? Sajnállak, cifra kis darázs, de részvétlenül nézem, ahogy őrjöngve rúgkapálsz a mézillatú lében, akár a kerge házi légy, – őrjöngve, kétségbe esve taposod a halál vizét, mely a lét szélére csalt le. Édes, csalóka illata eggyé tett a léggyel. Mohóvá tett a méz szaga. Mért nem röpültél el? Ha hirtelen elkap a víz, sodor, a mélybe forgat, az igen, őrületbe visz, a tudat megbomolhat, 8 �“kávéházi szegleten...” de a darázs megőrül-e, vagy antropomorfizálom? Neki is egy az élete, mentené tehát bármi áron. Érzékelnek érzékszervei, a lába emiatt kalimpál, erre ösztönzi, rezgeti minden kis idegszál. Nemes vad vagy, szegény darázs, nem szemtelen légy, embernek istencsapás, istennek esztelenség. Nemes vagy, de én nemesebb vad vagyok nálad, elejtettelek, végre, te egy, s várom a többi társad. Nemes vad voltál, tisztelet! Becsülettel döglöttél meg. Nézem, nézem a tetemed, és átadom az öröklétnek. 9 �“kávéházi szegleten...” A civilizált én Tapasztalataim szerint a vakond civilizált én, nem réten, a vad szederinda tövén, hanem a virágén, a kertben nyomja ki a földet, az ember közelében áskál, tűnődik egyre többet az életen, a léten. – Mi a lét? – kérdezi. – Nem a színen, ahogy mutatja a látszat. A lényeget ha kiderítem, létem is ragyogást kap, de addig – a vakond így töpreng – magányban kell élnem, elvonulva, mint tűnődő szent, a virágok tövében. – Sötétben, vakon, halkan, lassan, teljesen észrevétlen, tudván, a gondom magasan van, az ember közelében. 10 �“kávéházi szegleten...” – A gyökerek hálózata ringat, elmélkedni késztet minden, ami összefügg, a nyílt vagy a rejtett vegyülések. – Rágok a gyökéren, gilisztán, és egyszerre kiviláglik a lét értelme olyan tisztán, hogy látom a csodáit. – Ekkor a létem nagyot dobban, a mély idea koponyámból kireng a földre nagy csomóban százszor átgondolt anyagából. – Azt mondják rá, hogy vakondtúrás, holott a döbbenetnek a forrpontja, hév, kitódult láz, a megtestesült eszme rengett. És én, a civilizálatlan, az eszméit rosszul értem, a gondolkodásommal van baj alapvetően, lényegében. A döbbenetes vakondtúrást az én vad létemben, itthon, a tiszta, jókora megnyugvást érzéketlenül összetiprom. 11 �“kávéházi szegleten...” VASS TIBOR < Bibinke és > a halradar Készecske A Nagy Bibinből Halraddal fog halat barátom. Nem ismerem a halradar szót, meg ahogy jelez, hoz nekem jósokat a halból, elmagyarázza a szonárt is, szóval kapok jószóból bőven, értek jól belőle, mondom, olyanra tengeralattjárós, családbaráti körökben élvezett jófilmekből emlékszem. Szonáriumba nem járok, szóból is tehát csak a sok. Emlékszem, reggel a hírekben jómondják: fémdetektor, valaki fémdetektorál az anyja földjében lőszereket, nagyság szerint rendezi őket, díszül tartja rácsos díszfadobozokban, garázsa rejtekén. (A fémdoktor szót miért nem hullámozza alá az ellenőrző program.) Nincskeresőm, nincsködmön, felnyomhat pártfogó, rács mögé jutni lőügyben könnyen így jólehet. Jóllehet, az én lőszereim ki vannak miskárolva, fúrva vannak meg, akár pár nőéleti versem gyermekkorból, gyakorlatilag hatástalanok. Sokszor volt bennük 12 �“kávéházi szegleten...” biztos a szó: vannak. Egy halradar, ha azt jelezné a mostaniakról, hogy nem azok, hát szmájli, darabszám minimum három. Három abetű azik a halradar szóban. A halradarban négy. Abetűnek azni gyűjtési mánia egy remek nagytarcsai estén, háromabetűs Nagytarcsa jóhangja, jólleleményes szajkó, jólzöldellő zöldküllő, nincsenhájjal jól megkent jólróka, enni jólbüdös sajtok, a kétjeges viszkikről nem is beszélve, autópályáról ide jár zajt védeni a jófalat, látni halradar, látni jól vadat. Jól halad, ahogy emlékszem a hírre, persze, mert dél van, a harangöntő úgy önti színét, mintha szívteste lenne, vagy legalábbis szívhangját jelezné szonár, beolvasnak, nem értem, én jószamár. Csajcsinszka, a harangok reggel ötkor hírnek, hét órája paprikázott a párom, jólduruzsol rádió a fülébe, nem érti, amit fiammal ketten beszélünk egyszerre, nem is neki pedig, csak úgy dobjuk a közösbe, vajon miért, mert mi halljuk közben a rádiót is, meg ahogy paprikásan a kikapcsgombbal vetekszik, összekeveri néha a tuninggal, halljuk, ahogy a hírekből jólduruzsol a fémdetektor, garázs, dísz, rács, paprika. Nagytarcsán elkuncserálom a katonás naptarat, vagyishát naptárt, katonás képekkel, nincsen rajtuk tengeralattjáró sajna. Minden szonár többet ér egy dal, megvigasztal minket oly hamar. Kihalászunk egy ötabetűs Balassagyarmatot. Olvasom a Nagytarcsa c. lapban, fatragacsot keresnek vételre. A fatragacs szótól megadásra kényszerülök, pók fon, fa adja a másikat. 13 �“kávéházi szegleten...” Megad Sára kutyám otthon még néhány jó lapot, de a játékot betűkkel nem én nyerem. Megnyeri bátyám, mirehazérek-mélben, küldi Rajamani Vijayaraghavan cikkét, Berkeley Egyetem, kvantum rendszerek. Azt mar csak Saranak mandam, a varsanyt akkor as a nyara, gyarakas dalag csapa abatas szavakat agybagyajtana azart, hagy magszalassan balala agy atalsa csupaabatas szakasz. A gyarakas dalgak azanban alatban tartanak, s alni kavas kavatallal mandanka szarat. 14 �“kávéházi szegleten...” KRAJNYÁK ÁDÁM Kizárt formák, ritmusok minden rekedtes, süket órát kiszórtunk az ablakon; a lepkék véget nem érő kopaszlámpazörgéseit – balkonon a renyhe szél, régi cipők után maradt sarak táncai – 15 �Priska ‘56 Ábrándozás az élet megmentője Priska Tamás versei elé SULYOK LÁSZLÓ Legtöbbünk írt már verset, ha nem is váltunk költővé. Írt verseket Priska József Tamás is, azzal a nem mellékes és elhanyagolható különbséggel, hogy belőle költő lett. Azzá formálta a szemlélődés, az elmélkedés, a fájdalom és a megaláztatás, meg a szép, szelíd érzelmeket érlelő szerelem. Hol kezdődött ez az érési folyamat? Természetesen az iskolában. („Negyedikes kisiskolás voltam, s a tanítónőm jött rá, hogy különös adottságaim vannak. Az egyik dolgozatomat még a felső osztályokban is végighurcolta.”) S folytatódott a nagybetűs Életben, majd hamarosan a börtönben. S a zárt világ érlelte meg igazán, mint napsütés a szőlőt, jó bort az idő. Neki volt ideje bőven. Nyolc évet húzott le Kádár János börtöneiben. De ne szaladjunk ily gyorsan előre! Priska József Tamás 1936. október 15-én született Zagyvapálfalván, Priska Károly MÁV-kocsirendező és Kovács Julianna tizenegyedik gyermekeként. A legkisebb fiúnak hat nővér és négy fivér adatott. Tőlük, kiváltképp a lányoktól már ötéves korában megtanult olvasni. Az iskolát szülőfalujában kezdte, de a hatodik osztályt már Szegeden fejezte be, az Alsóvárosi Általános Iskolában. Egyik nővére itt tanított, ő vette szárnyai alá. Gyermekszívére, szellemére elemi erővel hatottak Petőfi, Vörösmarty versei, na és nem utolsósorban Tompa Mihály A madár, fiaihoz című elégiája. 16 �Priska ‘56 („Nagyon hamar belém oltódtak a versek. Még lányoknak is írtam… Persze regényeket is szép számmal olvastam. Mark Twain Tom Sawyer-ének első sorait még ma is betéve tudom… Komolyabban Szegeden kezdtem írni. A felső-kereskedelmi iskolában, illetve átszervezés utáni nevén a kereskedelmi szakközépiskolában, s az internátusban, ahol laktam, magas képesítésű pedagógusok tanítottak. Nevelőtanáraim közül többen hadifogolyként megjárták a Szovjetuniót, s itthon elmondták a valót. Megválogatva, nem mindenkinek. Annyira felnyitották a szemem, hogy kritikusan kezdtem látni a környezetemben mindent, észrevettem a bornírtságot, a röhejt.”) Ebből származott a baj. A szakközépiskola másodikosa volt 1953 első felében, amikor Bebrits Lajos közlekedési miniszter meglátogatta a MÁVkollégiumot, és meglátta a Priska fiú verseit. (Rákosi aranyköpései címmel versciklust írtam, azokat ragasztottam ki a faliújságra. Rákosi sok furcsát mondott, például a nadrágszíj-meghúzásról, az aranytojást tojó tyúkról. Nem hagyhattam szó nélkül. Egy-egy aranyköpés nyolc–tíz soros volt, írtam belőlük vagy tizenötöt. Bebrits meglátta, elolvasta, és óriási botrány kerekedett belőle.”) Priska József Tamást kirúgták és kicsapták az ország összes középiskolájából, s két órán belül el kellett hagynia Szegedet. A fizikai munkát ezután ismerte meg. Szakképesítést szerzett hő-, hang-, rezgés- és általános szigetelő szakmában. Egyik sógora, Kovács Dezső mellett dolgozva bejárta csaknem az egész országot. 1956. október 23. Törökszentmiklóson érte a háromtagú szigetelőbrigádot. Elsősorban a rádióból értesültek a budapesti eseményekről. Sógora október 25-én reggel vonattal felküldte a fővárosba, részint céges ügyeket intézni, részint tájékozódás végett. A húszéves ifjú ámult és bámult, helyszínről helyszínre járt, lelkesedett, s ahol lehetett, maga is akcióba lépett. Miután sógora befejezte a munkát, október 27-én Kovács Dezső is hazautazott. Rövidesen megválasztották, közfelkiáltással, a VII. kerületi nemzetőrség parancsnokának, s katonai tanácsadók segítségével megszervezte a Wesselényi felkelő zászlóaljat. Özönlöttek soraikba az önkéntesek. Sokan csak akkor ismerték meg egymást, s rendszerint csak becenévről. Kovácsot Farkasgazdának hívták, míg a sógorkát Kisfarkasnak vagy Tominak, aki úgynevezett gh-s beosztást kapott, vagyis az élelmezést, a fegyver- és egyéb ellátást kellett megszerveznie, mindamellett részt vett fegyveres harcokban is. A november 4-i szovjet invázió után főhadiszállásukat a Royal Szállóba helyezték át. Kisfarkas kétszer megsebesült. November 9-én estére minden lőszerük elfogyott. A szovjetek cselt szimatoltak, és csak másnap dél körül merészkedtek közelebb. A zászlóaljból akadtak, akiknek sikerült kitörni, s voltak, akiket elfogott az ellenség, és azonnal falhoz állított. Kisfarkast a megtorlás egy évig elkerülte. A Budapesti Katonai Bíróság a Kovács Dezső és társai perben 1958. 17 �Priska ‘56 június 30-án hirdetett ítéletet, s ezt a másodfokú bíróság helyben hagyta. Négy embert végeztek ki, köztük a Farkasgazdát. Kisfarkasra tizenkét évet szabtak. Priska Tamás – nem hivatalos helyeken ezt a névváltozatot használja – költészetét a börtön teljesítette ki: az ottani érzések, gondolatok, tapasztalatok. Kezdetben a fésű fokával írta verseit, WC-papírra. Ha ezt hamuval, porral-kosszal beszórjuk, világosan kirajzolódnak a benyomott betűk, magyarázza szakértelemmel. S amikor titkon ceruzához jutott, azzal írt, s inkább már a Lepke cigarettapapírra, vagy egy-egy könyv támlájába meg a börtönben vásárolt Rippl-Rónai album felülről beragasztott illusztrációi alá. Fő ihletadója: a szerelem. Még érthetőbb ez, ha eláruljuk: 1957 februárjától eljegyzett vőlegény volt, s menyasszonyát csak ritkán és szigorúan szabályozott keretek között láthatta. („Jött egy levél, jött egy beszélő, ez mind inspirált. Egy alkalommal, kijátszva az őröket, a kisujja átért a sűrű sodratú hálón. A versem aztán így kezdődött: »ma éjjel újra felriadtam / hogy ujjaid nem fogják ujjamat…« Mindent kisbetűvel írtam egy idő után, és elhagytam az írásjeleket, mert akadt művész, aki másképp értelmezte a verseimet. Ezzel a megoldással ráhagytam a döntést az olvasóra.”) Rendkívül termékeny költő, hiszen időmilliomos. Egy nap sokszor három– négy vers is kiszalad a tolla alól. Írt verset még a sötétzárkában is, a falon vizionálva, fejben tartva, megjegyezve. Legkedvesebb versformája a szonett. S József Attila igézetében – A kozmosz éneke – még szonettkoszorút is összehozott, végén a mesterszonettel. Sőt a „tanítvány” két mesterszonettet produkált: nemcsak a szonettkoszorú egyes darabjainak első sorát rakta ugyanis össze, hanem az utolsókat is. S bármilyen hihetetlen, a börtönben voltak értő kritikusai, tanácsadói. Ámbár mégsem különös ez, mert tudjuk, 1956 után rengeteg művész, értelmiségi volt a politikai foglyok között. („Nyugati Laci bácsi és Földes Péter bírálták rendszeresen a verseimet. Két művelt, több nyelven beszélő, kiváló zsidó ember. Nekem odabent ők voltak a legjobb barátaim.”) Számára a versírás mindig többet jelentett puszta időtöltésnél. Értelmes, hasznos, mindenekfelett gyógyító cselekedet. („Szerelmes voltam. Hat évig várt rám a menyasszonyom. Azt a dühöt, ami a bezártságban keletkezik, én verssel vezettem le. Nekem nem volt időm elkeseredni. Sokszor önvédelemből is írtam.”) A versírás szokása szabadulása után is megmaradt, de már nem volt olyan intenzív: megszűnt a kényszer. Költői szemléletmódja valóságban gyökerező, erősen képszerű, gyakran ironikus, sőt magát is kívülről néző. S akiben van önirónia, az egészséges lelkületű ember. Azt nem győzte le a fizikai és lelki terror, az igazságtalan bánásmód. („Szokásom, hogy átírom a közmondásokat. Egy ilyen átírt 18 �Priska ‘56 közmondás életem egyik mottója: Ábrándozás az élet megmentője… Merthogy ez és a szerelem sok mindenen átsegíti az embert.”) Priska Tamás versei megjelenésre érett versek, és csak csodálkozhatunk azon, hogy eddig nem igazán keresett publikálási lehetőséget. („Nem késztetett semmi arra, hogy ismert költő legyek. Nekem annyira személyesek ezek a versek, a történtek, az átélt dolgok, hogy nem hiszem, megérinthetnek másokat is. Ezek az enyémek… Igen, nincs bennem elég exhibicionizmus, nem szeretek villogni. De annak örülök, ha örömet tudok okozni másoknak.”) A Priska-versek zöme az enyészeté lett: elkobozták a hipisek alkalmával, vagy más úton-módon vesztek el. Körülbelül kétszáz verset őriz ma. Féltett kincsei. Ezekből adunk közre párat, remélve, hogy rácáfolhatunk, és másokat is megérintenek ezek a személyes, egyéni látomások, vallomások. 19 �Priska ‘56 PRISKA TAMÁS falra véstem rá majd egy hétre újra fölriadtam mert ujjaid nemfogták ujjamat és csüggeteg kezem csak hűs vasat szorongat egyre édes bódulatban fürkésztem hosszan sápatag falat nem fordult még a fény se kóborabban telt holdról rám sa csillagok vadabban nem űztek élőbbé árnyakat a hosszú éj így lett párpercnyi ábránd s lepördült mész helyén levélnyi ábrán alig derengő kedves arc nevet gipsz-glettelt folt salétromos keret között a jógrafit percegve szántván tenyérnyi helyre véste versemet O.B. Gyüjtő /BIII./196208 06/ /priska/ 20 �Priska ‘56 bevallomásom „jóságos őr” ki őrzöd testemet és kárörvendve felvered az álmom csúnyát nemondjak –oly nehéz megállnom ─ a vallomásomat azt lesheted hallgatásom többször már vesztemet okozta számtalan kihallgatásom olvassa hangosan a hallgatásom s rájön bizony ez egy nehéz eset mert egyszerűbb ököllel ütlegelni mint néma-kukkot jegyzőkönyvbe venni még ön sem lehet olyan balgatag főszőrúrmesterúr nem vagyok konok ön hogy kihallgat rá én csak hallgatok s ki nem beszél nem néma hallgatag O.B. Gyüjtő /kisfogház/ 1962. Dec. 21 �Priska ‘56 Salgótarján tán többtucatnyi éve roskatag toprongyos házaid bús utcasorján odvas bazalt-goghíjakon botolván tapodta lábam szénporos sarad csinált csodákra csábulón tapadt csodálkozó szemem a mádra vonván nagy léptékeddel haldákon tiporván zöldelve bujnak száz erkély alatt ─ de rettegek siktádnak lesz-e fájront kenyeredet szegni milyen szurony ront s ha szádra ülnek pofádat felfujod unokáink mért megkésve tudják a vén-fejek könnyes szégyenből gyúrták vöröskarancsra rossz csillagzatod salgótarján 1966 március. 22 �Örkény 100/másod/percesek Hátulról előre SZÁVAI ATTILA Vannak égi lények, akik az alapján vezényelnek le egy emberi életet, terveznek el sorsot, hogy milyen volt annak a temetése. Ez elsőre bonyolultnak tűnhet, de voltaképp igencsak egyszerű folyamat. Nézzük. Mivel az idő nem létezik (ezt az emberek találták ki, hogy érthetőbbé tegyék a jelent, a most állandó pillanatát), hát az sem lehetetlen, hogy éppen hátulról kezdik egyesek. Egy emberi életet kezdhetünk a temetőben is. Lényeges nyitás, hogy a koporsó zárásakor hány fő volt a temetésen. Ebből mindjárt lehet következtetni, hogy emberünk népszerű volt-e. Vagy éppen közundor tárgya. Mert ugye van az a szint, hogy a mélységig, végletekig gyűlölt ember temetésére annál többen mennek el, minél nagyobb undorral voltak iránta (mert a legtöbb ember szereti nézni azt, akinek sokkal rosszabb, mint neki). Arról, hogy kedvelt vagy nem kedvelt emberről beszélünk, hűen árulkodik a temetésen résztvevők viselkedése, öltözködése, orrfújási és suttogási stílusa. Adott tehát egy temetés. Hogy mindjárt az elején kezdjük. Nézzük, mit lehet belőle kihozni. Az elhunyt egy derék, de magányos hivatalnok volt. Munkájában népszerű, magánéletében kissé önző. Az a fajta fiatalember, akiből falusi lányos anyukák minden további nélkül kinéznek egy alapos krumpliásást. De nézzük a munkáját. Mert végeredményben az ember maga a munkája. Mutasd a munkád, megmondom ki vagy. Hivatalnok volt ő életében. Az őt foglalkoztató nemzetközi hivatal feladata többek közt, hogy könyvkritikákat irat olyan könyvekről, amiket még nem írtak meg. Magyarán és logikusan, miután megjelent a kritika, a megfelelő és gondosan kiválogatott szakemberek ahhoz írnak könyvet. Ugyanez a helyzet a film és színház világával, vagy épp a zenével. Huszonkét oldalas tanulmányt 23 �100/másod/percesek Örkény írtak egy még meg nem komponált nagyzenekari műről. Majd megbízták az ország, ha nem az egész kontinens legjobb zeneszerzőjét, hogy írja meg a zenét a huszonkét oldalas kritikához. Bontási terv alapján építenek házakat. A hivatal alapos, szerteágazó figyelmét bizonyítja a tény, hogy külön osztály foglalkozik az időjárással. Mivel az időjós nem kritikus, viszont alapos lenyomatot hagy lelkületén az aznapi időjárás, sokkal érzékenyebb a légköri eseményekre, mint mások, csak meg kell figyelni az arcát. A speciális ügyosztály a meteorológus esti hangulatából állapítja meg az aznapi időjárást. De térjünk vissza a földre. Pontosabban a föld alá. Emberünk szeretett olvasni. Természetesen hátulról előre. Izgatott éjszakákat töltött méltán népszerű krimik olvasásával, hogy a végső, mindenre fényt derítő pisztolylövés előzményeit felderítse. Első (akkor még ismeretlen) feleségét is azzal szólította le egy szombat reggel a városi piacon, hogy „Kérem, én el akarok válni öntől!” A nő kezében megremegtek a jégcsapretkek, mivel ő senkivel nem élt házasságban. Ám az elszánt férfi annyira kíváncsivá tette, hogy belement a (szerinte) játékba. A játék vége vagy eleje, ki érti ezt, mindenesetre két gyermek lett, egy autó- és egy lakáshitel. Itt állunk tehát a temetőben, valahol előttünk az égi lény szemléli a temetést, az őszt, és arra gondol, hogy az ősz nem a vége valaminek, hanem a kezdete. És hogy el fog jönni az idő, mikor ő is a végére fog érni a saját elejének. 24 �Próza és vidéke Ribillió a szaunában NYERGES ANDRÁS 16/1. Kisebb csődület állt a kapu előtt, aminek láttán Gyégyé hirtelen elhatározással visszafordult, mintha most jutna eszébe valami, amit még el kell intéznie. Azt remélte, ha szépen, lassan kerüli meg a tömböt, talán mire visszaér a házukhoz, már nem lesz ott senki. Bujkálni ugyan nem bujkált a többi lakó elől, de a találkozást, ha csak lehetett, kerülte, amióta egyedül kellett tiltakoznia a Honderné-féle sarcolás ellen, és nemcsak nem csatlakozott hozzá senki, de még azok is, akikről tudta, hogy szintén nem dúskálnak a javakban, valamiféle néma megvetéssel néztek rá, mintha nem értenék, mit keres ebben a házban egy ilyen ágrólszakadt betolakodó? Az emiatti rosszérzés azóta sem múlt el teljesen, noha már semmivel se tartozott a Csernovics Arzén utca 7-nek. 16/2. Hiábavaló volt az időhúzás, tíz perccel később, amikor megint befordult a sarkon, ugyanazok álltak még mindig ugyanott, körülvéve Nidosit, aki a limuzinjának támasztotta a hátát, és feldúltan magyarázott valamit, a házbeliek pedig sűrű bólogatások közepette, tüntető együttérzéssel hallgatták, és nahát, ilyet! meg ez tényleg borzasztó kiáltásokkal kísérték a történetét. A jelenet messzebbről úgy festett, mintha jó pontokat akarnának szerezni Nidosinál, ami Gyégyét módfelett ingerelte, mert vajon miért hiszik a Csernovics Arzén utca 7. lakói, hogy pályázniuk kell Nidosi jóindulatára? Függenek tőle? Megvette az egész házat szőröstül-bőröstül? Vagy csak a vagyona közszemlére tett jelei késztetik őket ilyen, már-már az áhitat határát súroló viselkedésre? Hogyhogy nem zavarja őket a kihívóan ízléstelen öltözködés, a tapintatot hírből sem ismerő modor, a gátlástalan fölényeskedés, aminek már a társasház alapító gyűlésén is tanúi lehettek s amiért bárki mást megszólnának és kerülnének? 25 �Próza és vidéke 16/3. Gyégyét kínosan lepte meg, hogy nem tud a hátak mögött észrevétlenül besurranni a kapun, mert amint észrevették, a lakók őt is hívni kezdték maguk közé, mintha mindegy is lenne, ki szaporítja a számukat, az a fontos, hogy eggyel többen vegyék körül Nidosit, aki így méginkább érezheti, hogy számíthat rájuk. Jöjjön, szólt oda neki Olajosné, mintha azt akarná, hogy ő se maradjon le a ház életének ilyen fontos eseményéről, amit – ha úgy tetszik – Gyégyé régi lakóként történő elfogadtatása jelének is érthetett volna, ha nem a Nidosi előtt bemutatott hódolat résztvevőjének invitálják. Olajosné a szemét törölgette, szipogott a meghatottságtól, rémes, milyen dolgok vannak, magyarázta Gyégyének, mindjárt meghallja maga is, hogy mit műveltek szegény Nidosi úr apjával, és éppen a temetőben! Hát hol élünk, már egy halott emlékét is szabad meggyalázni? 16/4. Kérdés, vajon Nidosi akarja-e, hogy én is halljam, futott át Gyégyé agyán, hiszen föltehetőleg érzi, hogy nem rajongok érte. És ő se értem. A fenntartásait azonban legyőzte a kíváncsiság, mert sejtette, miről lehet szó. És a sejtést a Nidosi nagykockás zakóján éktelenkedő, irdatlanul széles gyászszalag, ami a széles karimájú texasi kalap peremén megismétlődött, sőt, a kocsi kihúzott antennáján is ott lengedezett, csak megerősítette. Ügyeletes olvasószerkesztőként a Fáklya lapzártájáról jött haza, fél órája még éppen azt a tudósítást javítgatta, amelyik a 298-as parcellánál lezajlott ünnepélyes avatásról számolt be. A hazáért haltak vértanúhalált – ez a felirat fogadja a látogatót egy székely kapu mögött, öt méterre a szakrális 301-estől, a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában. A nagyobb ünnepélyesség kedvéért a Magyar Állami Operaház énekkarának előadásában hangzott el a Szózat. A vértanúk nevét a Szabadságharcosokért Közalapítvány és a Mártírok Igazságtévő Bizottsága kutatta fel és tette egy márványtáblán közszemlére – írta a cikk, amely az újratemetettek névsorát is közölte, és Gyégyé, amikor átböngészte, alig hitt a szemének, mert egyszer csak Nidosi Imre nevét fedezte fel benne. A Fáklya tudósítója túl ifjú lehetett ahhoz, hogy ez a név mondjon neki valamit, ezért nem is fűzött hozzá semmiféle megjegyzést. De mert szemfülesnek szemfüles volt, megemlített olyasmit is, amiről a Távirati Iroda hivatalos jelentésében szó sem esett: Egyébként a parcella ünnepélyes avatása közben kisebb rendzavarásra is sor került. Gyégyét felbossszantotta, hogy a cikk írója épp azt nem részletezte, ami a Fáklya beszámolóját minden más lapénál érdekesebbé tehette volna, hiányzott belőle, hogy ki randalírozott, mi volt a hőbörgés tárgya, és mi lett az incidens vége? Megpróbálta kifaggatni a riportert, és rávenni, hogy utólag írja bele mindezeket, de az ifjú kolléga a lapzártára hivatkozva úgy védekezett, mintha támadás érte volna, bezzeg, ha azzal gatyázom el az időt, hogy ennek utánajárok, elúszunk a leadással, 26 �Próza és vidéke és akkor ezért basznátok le. Gyégyé szívesen kifejtette volna, hogy így viszont egy jó lehetőséget szalasztottak el, mert az olvasók torkig vannak már a szokványprotokoll jegyében lezajló szertartásokkal, ellenben ha ilyen alkalommal rendzavarás történik, az felkelti mindenki kíváncsiságát, tehát a tudósításból ez maradhat ki a legkevésbé, ehhez képest, ha fél órát késik a cikk, azt túl lehet élni. Mégis inkább lenyelte a kikívánkozó megjegyzéseit, mert úgy érezte, visszás helyzet volna, ha ő, aki csupán pár hónapja van a szakmában, oktatna ki egy ifju, de hozzá képest gyakorlott kollégát az érdekesség prioritásáról. 16/5. Hazafelé azon tipródott, hogy segíthetett volna a problémán, ha ír egy glosszát Ki vértanúja a tyúkszemvágó, avagy hogy kerül Nidosi a névsorba címmel, s abban kidühöngi magából, hogy szerinte nem kéne mártírként újratemetni valakit, akitől például a zsidók Dunába lövetésének ötlete származott. A Fáklya főszerkesztőjét, akivel az ilyesmit egyeztetnie kellett volna, már nem lehetett megtalálni, az oldalt pedig nem akarta önhatalmúlag szétdobatni, különösen nem a saját szösszenete kedvéért, így végül nyomdába adta a lapot úgy, ahogy volt, de tüskeként benne maradt az az érzés, amivel egész úton viaskodott, hogy mulasztás terheli, s mindez annak a bizonyítéka, hogy ő nem való erre a pályára, maradnia kellett volna a kérdőíveinél. Amikor a ház előtti csődületet meglátta, és kiderült, hogy Nidosi a hivalkodóan csiricsáré gyászát az apjáért viseli, hirtelen elszállt hősünk csüggedése, és összeállt a kép, bizonyossággá vált számára, amit eddig csak sejtett, hogy az ő Nidosijuk nem csupán névrokona a nyilas pártszolgálatosok főnökének, hanem a fia, mondhatni édes magzata, ezen a jogon ordibál felpaprikázva, a fél utca füle hallatára, tehát nagy valószínűséggel az is ő, aki a 208-as parcellánál is ribilliót keltett. 16/6. Nidosi gutaütésesen vörös képéről csorgott a verejték, fekete nyakkendőjét félrehúzta, hogy kigombolja alatta az ingét, és nem volt kétséges, hogy olyasmi történt vele, amin képtelen túljutni. Hogy igazából mit tart vérlázító inzultusnak, Gyégyé el nem tudta képzelni, hiszen ifjabb Nidosinak saját érdekében sunnyogva lapítania és titkon örülnie kellene, amiért az apja odakerült az igazi vértanúk közé. Ehhez képest szemlátomást arról volt meggyőződve, hogy embert nagyobb sérelem nem érhet, mint őt a temetőben, és a történteket úgy idézte fel újra meg újra, mintha ez lelki szükség volna számára, újra meg újra hallania kellett, hogy igazat adnak neki. Folyamatosan hergelte magát, hogy az indulatait addig is frissen tartsa, amíg visszavághat a sérelmekért. Amit velem műveltek, az szkendülsz, kiabált magából kikelten, skandalum, fordított a tudatlanabbak kedvéért a mellette álló Raffai doktor, de nem fogom annyiban hagyni, és szőrös öklét 27 �Próza és vidéke magasba lökve hadonászott, az apámat meggyilkolták, well, régen volt, de hadd temessem el úgy, ahogy a jueszében tenném. Én, higgyék el, költséget, fáradságot nem kímélve idehozattam a legnagyobb márványtömböt, direkt Canossából, talán Carrarából, szólt közbe Raffai, Nidosi meg úgy nézett rá, mintha azt mondaná, még egy ilyen, és repülsz, mindegy, honnan, az a lényeg, hogy a legdrágábbat, nekem egy szörnyű kálvária volt az egész, fél évem ment rá, kötözködtek velem a vámnál, harcolni kellett a kegyeleti bizottsággal, nem akarták hagyni, hogy az apámnak külön márványoszlopot állítsak, okéj, mondtam, ráírhatjátok a többit is, pénzt se kérek érte, de nem, menjek a belügyminiszterhez, ő engedélyezi, hogy kit írhatnak rá, okéj, mondtam, és elmentem a miniszterhez, az legalább értelmes ember volt, a szertartásra idecsődítettem a világ minden tájáról apám bajtársait, volt, aki egyenesen Paraguayból repült ide, és amikor végre ott álltunk a temetőben, és sírtunk, ahol senki se lát, ahogy a költő mondja, pardon, nem a költő, a nóta, pontosított megint Raffai, na és, nézett rá Nidosi, nem mindegy az magának? Szóval ott állunk, lehullik a lepel, és mit látunk, mi áll a sírkövön, hát azt írták rá, hogy Nidasi Imre, értik, Nidasi, nem Nidosi! Ez big érlázítás! Arról nem is beszélek, hogy mennyi pénzembe került, több mint kétezer dollárba, és akkor ennyi pénzért nem képesek jól leírni az apám nevét? Kértem, hívják oda nekem a kőfaragót, hadd ölöm meg, de nem hívták, éppen szabadságon van. Hívják, mondom, akkor a temetőigazgatót! Azt sem tudják, mert értekezleten van. Hát itt bohócnak néznek? Nekem azt írták, igazságtétel lesz, érdemes hazajönni. Ez az igazságtétel? Na, de beperelém én azt a bagázst, a temetőt, a kőfaragót, mindenkit, nem igaz? Nidosi az ügyéd felé vágott a szemével, a gatyát is lepereljük róluk. Megfizettetek velük mindent, az utolsó centig. Ez nem lehet az apám efotéjziszeó Apoteózisa, vagyis megdicsőülése, fordított a gyengébbek kedvéért Raffai. Hogy mertek Nidasit írni a sírkövére? Azt mondja nekem ott a temetőben egy lótifuti ember, hogy ne haragudjak, tévedés volt, megesik az ilyesmi. Hát velem ne essen meg, én nem vagyok hozzászokva. Talán olyan nehéz megjegyezni azt, hogy Nidosi? Mikor itt Pesten gyerek voltam, az egész város tudta az apám nevét, nincs igazam? Tekintete a körülötte állók közül Gyégyére esett, s olyan ártatlanul nézett hősünkre, mintha feltételezné, hogy mert ő nem neheztel rá, annak sincs miért haragudnia. Nézze, nekem azt mondták, hogy maga egy very művelt ember, hát akkor mondja meg maga, nincs igazam? De, hagyta rá Gyégyé, ebben igaza van, ezerkilencszáznegyvennégyben tényleg mindenki tudta Pesten, hogy kicsoda Nidosi Imre. 16/5. Lehet, hogy baj van, apóca. Pár héttel később Gyégyét a szerkesztőség folyosóján állította meg Fóris, remek ötlet volt, hogy a Nidosi-ügyet egy 1948-as Képes Figyelő-cikkel intézzük el, de Nidosi fia, a 28 �Próza és vidéke mi kedves lakótársunk, nagyon felbőszült tőle, becsületsértési pert indított a lap ellen, és el van rá tökélve, hogy az apja emlékének meggyalázása címén a gatyát is leperli rólunk, Gyégyé már attól elképedt, hogy akadhatott bíróság, amelyik Nidosi keresetét befogadta. Visszakézből kellett volna elutasítani azzal, hogy a demokrácia nem tömeggyilkos háborús bűnösök posztumusz mentsvára. Abba az eshetőségbe bele sem akart gondolni, hogy amennyiben per lesz, Nidosiék jogi csűrés-csavarással meg is nyerhetik. Úgy érezte, az a világ, ahol ilyesmi megeshet, elviselhetetlen volna, hiszen azt várná el az embertől, hogy a tudomásul vehetetlent vegye tudomásul. Az pedig, hogy az ötletéből, miszerint az 1948-as cikk újraközlésével mutassák be, ki volt Nidosi, ilyen fejlemény ágazott ki, úgy hatott rá, mint valami ideológiai szauna, ahol forróságból hidegbe, hidegből forróságba csöppen az ember, hiszen eddig csak elismerésben sütkérezett, amiért előásta az 1948 márciusában megjelent, Nidosi bűneit élmény- és tételszerűen felsoroló Képes Figyelő-cikket. A fakszimileként közölt kordokumentum önmagáért beszélt, nem kellett hozzá megbotránkozott kommentárt fűzni, ahogy más lapok tették, elég volt két mondatban leszögezni a végén, hogy fent nevezett főnyilas neve, hogyan, hogy nem, felkerült a méltán újratemetett ötvenhatos mártírok emlékoszlopára. A közlés hatására levelek, telefonok özönlöttek a Fáklyához, és a szokatlanul nagy visszhang azt jelezte, hogy az adott ügyön túlmutató üzenetet sikerült sokakhoz eljuttatni. Látjátok, gyerekek, mondta a lapértékelő értekezleten a többnyire fanyalgó főszerkesztő, ez most elegáns volt, tényszerűek, visszafogottak, mértéktartók voltunk, büszke vagyok rá, hogy ez így csak nekünk jutott eszünkbe. Elégedettsége jeléül egy szóviccet is megeresztett, na persze, és kié az érdem? Az enyém, mert idehívtam a laphoz egy olyan Gyalogot, aki megmattol egy nyilasvezért... 16/6. Fóris, látva Gyégyé elkámpicsorodását, megveregette a vállát, azért nem kell betojni, apóca, téged személy szerint nem érint a dolog, a nevedet nem adtuk ki, pedig nagyon tudni akarták, hogy ki írta a régi cikk alá azt a pár új sort. Ezek képesek lettek volna rád verni az egész kártérítési balhét, tudniillik nincs másuk, akivel kekeckedhetnének, mert Palásti Laci bácsi, aki a Képes Figyelő cikkét írta, tiz éve halott. Sajnos azonban az újraközlés miatti felelősségünket sehogysem tudjuk elhárítani. Mit gondolsz, ki a Nidosi ügyvédje? Az a Raffai, aki a Csernovicsban pont alattam lakik. Szerencsére sejtelme sincs róla, hogy nálunk dolgozol, és ez így is marad, ha… Ha micsoda, kérdezte Gyégyé. Nézd, én itt csak gazdasági ügyekben diszponálok, tartalmi kérdésekbe semmi beleszólásom, de azt mondom neked, ezentúl jól gondold meg, hogy mit csinálsz, mert mint tudod, a Fáklya szegény lap, és sok ilyen sajtópert nem bírnánk el. Ha még sok volt nyilasnak nekimész, a végén szegre akaszthatjuk a kulcsot. 29 �Próza és vidéke 30 �Próza és vidéke Az ördöggel, sápadt holdfénynél KÖTTER TAMÁS „Minek javítani egy bukott tanuló szar jegyeit.” (Ganxsta Zolee & Kartel: Néhány jó dolog) – Na, mit tippelsz? – kérdezem tőle mosolyogva, és bár már alig férek a bőrömbe, mégis úgy teszek, mint akit egyáltalán nem érdekel, hogy kitalálja-e. – Sportoló voltál? – Megvonja a vállát. – Vagy a tévében dolgozol? – Nem, nem – felelem még mindig mosolyogva. Közben azért körbenézek, mert az előbb észrevettem, hogy két nő a bárpult végéről éppen engem bámul, és közben összesúgnak. – Megnyerted valamelyik Valóvilágot? – Nem. Nem nyertem meg – fordulok felé ismét. – De igazán kedves tőled, hogy feltételezed rólam. Egyébként sokat szerepelek a tévében, és tulajdonképpen a médiában képzelem el a jövőmet. – Akkor? – Találgass még! – Passz – feleli, és megint megvonja a vállát. Mielőtt megszólalok, lassan körülnézek, hogy ezzel is súlyt adjak a mondanivalómnak. – Az a helyzet, hogy bankrabló vagyok. – Közelebb hajolok hozzá. – De egy szót se senkinek! – A mutatóujjamat a számhoz emelem, és rákacsintok. – Aha – válaszolja tompa hangon, és bólint. – De nem vagy rendőr, ugye? – súgom oda neki, és oldalba lököm. – Nem, dehogyis – mondja nevetve. – Meghívsz még egy italra? 31 �Próza és vidéke Persze hogy nem vagy rendőr, ahhoz túl buta vagy, gondolom magamban. Rövid csend. Megint a két nőt nézem a pult végén. Még mindig engem bámulnak, nevetgélnek, én meg biztos vagyok benne, hogy felismertek. Az egyik elég helyes, bár már túl van a harmincon, és a melle is lóg egy kicsit. Azért talán lefeküdnék vele. Sikerül elkapom a pincér tekintetét, és flegma hangon rendelek egy whiskyt. – Neki meg – mutatok a lányra – még egy pohár… – Vodka-almalevet. Vodka-almalevet kérek – mondja ugyanolyan színtelen hangon, mint az előbb. A lányt Évának hívják, és fél órája ismerem. Meghívtam egy italra. Aztán még egyre. Asszisztens vagy titkárnő egy ügyvédi irodában. Huszonegy éves. A kollégáival éppen a főnökét búcsúztatják itt, aki Japánba megy dolgozni. És tényleg, egy csomó kosztümös nő meg öltönyös férfi között ott áll egy jóképű, magas, kisportolt férfi, nagyon barnán és nagyon részegen, a kezében japán zászló, a homlokán fejpánt, amelyre szintén japán zászlót nyomtattak. A zenét túlüvöltve szakét akar rendelni a szilikon mellű pincérnőtől, aki már harmadszor mondja, hogy nincs. Mire Éva főnöke elkezdi kántálni: – Az meg hogy a picsába lehet! Az meg hogy a picsába lehet! Hívja valaki ide a főnököt! Hívja valaki ide a főnököt! – Van magának egyáltalán főnöke? – mered rá hirtelen a pincérnőre. – És… – szólal meg váratlanul Éva – …nem keres a rendőrség? – Nos – mondom, miközben összekoccintom a poharamat az övével, és igyekszem roppant lazának tűnni –, azon már rég túl vagyok. – Megvonom a vállam. Három éve engedtek ki. Tizenkét évet ültem. Előtte, alig két év alatt, kiraboltam harminchét bankot. A rablásaimról naponta jelentek meg cikkek. Mindenki rólam beszélt. A rendőrök összevissza nyilatkoztak, a szakértők a bankok biztonsági előírásait kritizálták. Az akkoriban gombamód szaporodó vallási szekták egyike a Sátán küldöttének tartott. Pszichológusok állítottak össze rólam jellemrajzokat. Az egyikben súlyos szociopataként írtak le, aki különösen veszélyes a többi emberre. Nem esett jól. Írtam is egy levelet a rendőrségnek, az egyik rablás után otthagytam a bankban, hogy nincs nekem semmi bajom, köszönöm szépen, jól vagyok, éppen nyaralni készülök. A tizedik rablásom után sokan a halálbüntetés visszaállítását követelték, amit nem igazán értettem, hiszen nem öltem meg senkit, sőt arra különösen büszke voltam, hogy még csak nem is bántottam senkit. A levélben erre külön felhívtam a rendőrök figyelmét. Később az ügyésznek és banki alkalmazottaknak, akiket tanúként idéztek be, más volt a véleményük. Néhányan közülük az vallották, hogy még mindig pszichológushoz járnak, van, aki bepisil, mások nem mernek kilépni az utcára vagy elsírják magukat, 32 �Próza és vidéke ha meglátnak egy bankot. Szerintem csak túldramatizálták a dolgot, gondolom, a kártérítés reményében. Tizennyolc évesen jöttem fel Pestre, az érettségi után. Továbbtanulni nem akartam, de otthon maradni se. A faluban, ahol a szüleimmel laktam, nem volt semmi, csak egy-egy házsor az út két oldalán, a házak mögött kert, amögött meg a semmi. Valamikor a falun vezetett keresztül a főút Győr felé, de már régen megépítették az elkerülő utat, így autó se járt arrafelé. Az öregek és később az egyre szaporodó munkanélküliek hiába üldögéltek a házak előtt a padokon, nem maradt néznivalójuk. Legfeljebb egymást nézhették, meg napjában kétszer a marhacsordát, amit a sánta Tóth Karcsi reggel kihajtott a legelőre, este meg haza. Aztán már ennyi se maradt. A teheneket levágták, az állam fizetett érte. Néha a bolond Misi, aki két házzal arrébb lakott az anyjával, bement az udvarokba, és az kiabálta: „Titkáröcsi vagyok, adjatok pár forintot. Kólára kell.” Hogy honnan vette ezt a szöveget, nem tudom, de akárhányszor elmondta, nevettek rajta. Egyszeregyszer még egy kólára is meghívta valamelyik részeg a kocsmában. Akinek még volt munkája, az Győrbe járt vagy napszámba, de abból a pénzből csak éhen halni lehetett, úgyhogy inkább ültek otthon, és várták a postást. A bejárók a reggeli vonattal mentek, a délutánival jöttek, este meg a kocsmában hangoskodtak vagy otthon piszmogtak, ki-ki vérmérséklete szerint. Apám a vasútnál dolgozott, aztán valamikor a rendszerváltás idején elkezdett uborkázni. Később tönkretették az osztrákok meg az olaszok, de akkor még minden rendben ment, és keresni is lehetett vele. Apám azt mondta, volna ott nekem is hely, de én csak eljöttem, mert nem akartam egész nap az uborkaföldön görnyedni. Azóta nem beszél velem, még a tárgyalásomra se jött el. Látogatón is hiába vártam, mindig csak anyám jött, havonta egyszer. Ennyit engedtek. Anyám irodista volt a téeszben, de aztán a privatizációnál szétlopta az elnök meg az agronómus a vagyont, és elbocsátottak mindenkit. Azóta otthon van. A tyúkokkal meg a disznókkal bajlódik. Hetente egyszer felhívom. Megkérdezi, hogy vagyok, eszem-e rendesen, találtam-e egy rendes nőt, mikor házasodom már meg, hogy bírok így élni. Én meg mindig megkérdezem tőle: „Hogyan, anyám, mégis hogyan éljek?” Mire ő elkezd sírni, én meg leteszem a telefont. Pesten előbb rokonoknál laktam, aztán albérletben, öreg, büdös, bajszos néniknél, dohszagú, vizes, málló tapétájú lakásokban. A falakon mindenütt régi fotók lógtak, léckeretben, kifakulva. Minden lakásban ugyanazok a képek: esküvői kép, a férj katonaruhában, néhány szentkép Jézusról és képek a gyerekekről, akik azóta felnőttek, megházasodtak, talán el is váltak, de az biztos, hogy akár elváltak, akár nem, nem látogatták az öregasszonyokat. 33 �Próza és vidéke Voltam portás, biztonsági őr, ellenőr, biztosítási ügynök, a végén pincér lettem egy éjszakai helyen. Gyorsan beletanultam. Azt mondták, ügyes kezem és gyors lábam van. Csináltam, amit a többi pincér, csaltunk az itallal, loptuk a borravalót, túlszámláztunk, kuncsaftot kerítettünk a kurváknak, drogot árultunk a pult alól. Aranyéletem volt, de így se mentem semmire. Pest drága volt, lakást venni nem tudtam, kölcsönt csak önrészre adtak, az meg nem volt. A pénz, amit kerestem, elment albérletre meg ruhákra, a többit elszórtam az éjszakában. Dolgoztam és eljártam a Club Sevenbe, a Made-Innbe, a Fortunába, a Medúzába, a Speedbe, a Bankba vagy a Bangkok Hiltonba, a High Life-ba, a Randevúba, a HaliGaliba1, és munka után, hajnalban, a Piafba2. Kopaszra borotvált fej, jogging, a nyakukban ujjnyi vastag aranylánc, karjukon tetoválás, szögesdrót vagy kereszt – ők voltak a bandatagok. Az asztalon Alfa Romeo-, Porsche-, Merci-, Audi-, BMW-, esetleg Ferrarikulcs, mellette féltégla nagyságú mobil3, az antennája gondosan kihajtva. Kezdetben csak törzsvendégek voltak, aztán gyorsan üzlettársak lettek, miután elkezdték zsarolni a tulajdonosokat. Rövid idő után a bandák uralták az éjszakai helyeket. Tagjaik napközben a macáikkal parádéztak vagy a konditeremben gyúrtak, gyűléseztek vagy helyeket támadtak be, vagy éppen buzikat vertek meg vietnámiakat, csak úgy, szórakozásból. A vietnámiaknak azt üvöltözték, hogy „gamó”, ami állítólag azt jelenti vietnámi nyelven, hogy kutya, és halálos sértés. Kínaiak akkoriban még csak elvétve fordultak elő Budapesten, és a kínai étterem is még valami misztikus, távoli és menő dolognak számított. Ismertem olyan bandatagot, aki alig pár hét alatt milliárdos lett, és olyat is, aki feleennyi idő alatt mindent elveszített, de olyat is, aki egyik napról a másikra egyszerűen eltűnt. Vendégem volt, megmutatták, láttam, ismertem, mellettem ült valamelyik diszkóban a Kis Bandi, a Seres, a Boros, a Turek, a Tasnádi, a Csobolya, a Cinóber, a Prisztás, a Döcher, a Bolgár Misi4. Aztán nemsokára megjelentek előbb az orosz, aztán a szerb meg az albán bandák is, és szintén részt követeltek maguknak a piacból. A rendőrség először tehetetlen volt, aztán ők is megszervezték a maguk őrző-védő cégeit. Zsaroltak, betámadtak, akcióztak, gyűléseztek, mint a kopaszok. Néha háborúztak – a kopaszok a rendőrökkel vagy éppen egymással –, máskor megegyeztek. A béke persze nem tartott sokáig. Amiben megállapodtak a hónap elején, azt már a hónap végén se tartották be. A kopaszoknak, a rendőröknek, az oroszoknak, a szerbeknek és az albánoknak is kellett a pénz nőkre, új kocsikra, külföldi utakra, újabbnál újabb színestévékre, cd-lejátszókra, hangfalakra, meg mit tudom én, mire. 34 4 �Próza és vidéke Mindenki a bandatagokra akart hasonlítani, mindenki úgy akart élni, mint ők, és mindenki azt akarta, ami nekik már megvolt, vagy még többet, ráadásul azonnal. Én is így voltam vele. Az emberek mániákusan gyúrtak. Bevettek mindent szart, hogy nagyobb izmaik legyenek. Sok szernek, amit magukba tömtek, még a nevét sem tudták kimondani. Volt, akinek a veséje, a tüdeje vagy a mája állt le tőlük. Mások depressziósak lettek, megbolondultak vagy meghaltak. Leforgatták az első magyar pornófilmeket5, és megszülettek a pornósztárok, akik aztán a tévében meg a női újságokban az élet nagy dolgairól mondtak mindenféle okosságokat. Mindenki, legalábbis akit én ismertem, fegyverkezni kezdett. Nekem is volt baseballütőm, pillangókésem, szamurájkardom (persze valami gagyi utánzat), később gázpisztolyom, amit ismeretlen személytől vásároltam az Ecseri úti piacon – legalábbis lebukás esetére ezt beszéltük meg az eladóval –, aztán rendes pisztolyom hangtompítóval, két póttárral meg száz darab lőszerrel. Hajnalban gyakran bespeedezve feküdtem az ágyamban, nem tudtam aludni, néztem a plafont, a falakon az ócska képeket, és közben a nőkre gondoltam, akik a bandatagokkal a Club Sevenbe, a Made-Innbe, a Fortunába, a Medúzába, a Speedbe, a Bankba vagy a Bankok Hiltonba, a High Life-ba, a Randevúba, a HaliGaliba jártak. Eszembe jutottak a VIPszobák, meg az Alfa Romeók, a Porschék, a Mercik, az Audik, a BMW-k, de leginkább a Ferrarik meg az, hogy nekem mindez miért nincs. Ilyenkor szomorú voltam és dühös. Én ezzel a dühvel indultam neki a kilencvenes éveknek. Az első nem is volt igazi bank, csak egy takarékszövetkezet Csepelen, az egyik panelház földszintjén. Tisztán emlékszem rá. Nyár volt, augusztus közepe. Fonnyadt virágok az ablakban, a naptól megsárgult, koszos függönyök, csővázas székek, olyanok, mint a középiskolában, ahová jártam, és persze legyek. A sarokban ventilátor keverte a meleg és állott levegőt. A biztonsági őr kövér, szuszogós ember volt, vastag bajusszal, elöl hiányzott a szemfoga. Az ing szűk volt rá, hiába gombolta ki a nyakán, a nyakkendője félrecsúszott, a hasa kitüremkedett a gombok közt. Sok vizet nem zavart. Elég volt ráfognom a pisztolyt, és ráüvöltenem. „Kérem, ne bántson!” Csak ennyit mondott. Aztán belekapaszkodott a bejárati ajtó kilincsébe, és megpróbált négykézlábra ereszkedni. Láttam, hogy a hasa miatt ez nem fog menni, így nem is erőltettem. A pénztáros izzadós nénike volt, vastag kosztümben. Szerintem azt hordta télen-nyáron. Csak annyit mondott: „Kérem…”, aztán már adta is a pénzt. Talán már hozzá volt szokva a rablásokhoz. A következő egy OTP volt, valamelyik külvárosban, ahol korábban sohasem jártam. Valószínűleg azért, mert soha semmi dolgom nem volt ott. Aztán megint egy szövetkezet, és megint egy OTP, de ez már a belvárosban. 3 35 �Próza és vidéke A többi összefolyik, Budapest Bank, Citibank, Erste Bank, ING Bank, K&H Bank, egy Volksbank, ugyancsak a belvárosban. Egy bank az Oktogonon, egy másik Újlipótvárosban, ahol a pénztáros elájult, és nem tudta kinyitni a széfet. Két perc után eljöttem. Majd szétvetett az ideg. A Király utca környékén, valamelyik takarékszövetkezetben, megszólalt a riasztó, de azért végigcsináltam. Talán egy OTP következett, a Blaha mögött. Miután végeztem, egyszerűen felszálltam a metróra. Csillaghegyen elbicikliztem a bankból, a Vízivárosba taxival mentem, jöttem. A második kerületben sírógörcsöt kapott egy nő, a harmadikban az őr pisztolyt rántott, de kiütöttem a kezéből. Újpalotán a levegőbe lőttem. Az ötödik kerületben két őr is volt, de meg sem moccantak, csak egy terhes nő hisztériázott. Valahol a kilencben előbb jöttek a rendőrök, mint vártam. Majdnem lelőttek. Egy hónap múlva visszamentem az ötbe, fél órát sétálgattam az egyik OTP vagy Citibank előtt, mire odajött egy öregember, és németül mondott valamit. Azt hitte, turista vagyok. Mondtam neki, hogy menjen a francba, közben meg arra gondoltam, hogy ezt most elbaszta nekem, de aztán mégis megcsináltam azt a bankot, és nem is volt vele semmi gond. Az első rablás után először hánytam, aztán vártam a rendőröket, és minden ajtócsapódásra vagy a folyosóról beszűrődő hangra újra és újra elhánytam magam. Két óra után lassan elhittem, hogy nem jönnek értem. Alig ötszázezer volt a zsákmány. Kokaint vettem belőle, meg egy üveg whiskyt, aztán éjfél felé hívtam két csajt, és mindenfélét kértem tőlük, amit meg is csináltak. Hozzájuk sem nyúltam csak néztem őket, közben meg csak mondtam nekik, hogy „csináld, csináld”, mire az egyik buta arccal rám nézett és megkérdezte, hogy mit. Hajnalban aztán elájultam. Délben egyedül ébredtem. A csajok a maradék kokainnal meg a pénzzel már leléptek. Ültem a lakásban, a ronda képek közt. Jézus bánatos arccal nézett rám a keresztről, egy katonaruhás ürge meg nagy malacszemekkel a tányérsapkája alól. Na tessék, mondtam magamban, ugyanott vagyok, mint egy nappal korábban. Még két napig ültem otthon, nem mentem be dolgozni. Amikor elfogyott otthon minden étel, és kezdtem éhes lenni, lementem az utcára. Sétálgattam, nézegettem az embereket, aztán azt mondtam magamban, szarok az egészre, és megcsináltam az OTP-t. Aznap este már egyáltalán nem hánytam. Kétmilliót vittem haza. Rászórtam az ágyra, és néztem Jézust a kereszten meg a malacszemű katonát, aki a főbérlő férje lehetett, de már rég meghalt, és szerintem sosem látott ennyi pénzt életében. Nem vettem semmit, és lányokat sem hívtam. Szeptemberben már négynél tartottam. Valami barom újságíró akkor nevezett el Jasonnak, a hokis kapusmaszkról, amit minden rablásnál viseltem, és amilyet a Péntek 136ban Jason Voorhees7, a gyilkos is hordott. Erre négyszer egymás után 36 �Próza és vidéke megnéztem a filmet, de még csak nem is ijedtem meg. Elhatároztam, hogy legközelebb „péntek tizenharmadikán” rabolok ki egy bankot, de csak nem akart a tizenharmadika péntekre esni. Közben megint elfogyott a pénzem, úgyhogy szartam rá, és kiraboltam egyet hétfőn vagy kedden. Mindenesetre a rablásaimat ezután igyekeztem tizenharmadikára időzíteni. Decemberben már rapszámot írtak rólam, a következő év januárjában meg egy szakértő azt nyilatkozta az egyik újságban, hogy korunk gyermeke vagyok. Még azon a télen vettem magamnak egy jeepet meg egy lakást, amit végül az egyik barátnőm rendezett be, ugyanazon a nyáron. Hétvégenként valamelyik menő diszkó VIP-termében ücsörögtem. Össze-vissza fizettem mindenkinek, köztük olyanoknak is, akik még a nevemet sem tudták, és én sem az övéket. Csináltattam egy ujjnyi vastag aranyláncot, amit aztán egyik éjjel, bedrogozva, elhagytam. Jártam pincérnőkkel, fitnesz-edzőkkel, meg olyan lányokkal, akik nem csináltak semmit, és a nevüket sem jegyzetem meg, mert nem volt érdemes. Keresztet tetováltattam a karomra, és Jézus-fejet a hátamra. Elutaztam a görög, a spanyol, az olasz, a francia tengerpartra, Floridába és Thaiföldre, meg egy csomó szigetre, amelyeknek nem jegyzetem meg a nevét. Ettem polipot, ráját, cápát, kígyót és krokodilt. Thaiföldön elkaptam egy vírust, és két hétig hánytam. Mire hazajöttem, már megint írtak rólam egy cikket, amelyben szörnyetegnek neveztek. Rosszul esett. Mindegy, végre itthon voltam, de már megint nem volt pénzem. Megcsináltam gyorsan két vagy három bankot, kirúgtam a barátnőmet, mert untatott, és vettem egy kutyát, de az meg mindent összerágott a rakásban. Úgyhogy egy szép napon kitettem az autópályán az egyik parkolóba, de mire hazaértem, már hiányzott. Visszamentem, de hiába kerestem. Otthon aztán együltömben megittam egy üveg whiskyt, hánytam, sírtam, végül azt kiabáltam, hogy „bassza meg, kell, hogy értelme legyen az életemnek”. A következő két hónapban újabb három bankot raboltam ki, aztán felszedtem egy Trixi nevű csajt a Club Sevenben, aki azt mondta, hogy szép a mosolyom, egyébként meg fitnesz-edző volt. Elutaztunk együtt Indiába. A repülőtéren az egyik újságban olvastam, hogy speciális nyomozócsoportot hoztak létre az elfogásomra, és tízmillió forint vérdíjat tűztek ki a fejemre. Indiában végig esett az eső, így nem láttunk semmit. Végül elrepültünk Balira, ahol két hétig feküdtünk a parton, és nem szóltunk egymáshoz, legfeljebb annyit, hogy „kérsz inni?” vagy „megyünk enni?”, vagy „melegem van”. Hazajöttem, és vettem egy másik kutyát, egy labradort, és elneveztem Buksinak. Kiraboltam még két bankot, és összeköltöztem Trixivel, de így sem lett jobb, egész nap otthon ültünk és videóztunk. Végül két év után, egy esős délután letartóztattak. Nem tanúsítottam ellenállást, és azonnal bevallottam mindent. Állítólag valamelyik volt barátnőm dobott fel, de ezt a rendőrség cáfolta. Az egyik újság szerint együtt 37 �Próza Próz óza é éss vvidéke idékke drogoztam valakivel az egyik diszkó VIP-szobájában, és elmondtam neki mindent. Ő dobott fel, a jutalom reményében. A rendőrség ezt is cáfolta. A per két évig tartott. Közben több száz cikk jelent meg rólam. Bekerültem a Nagy Betyárkönyvbe, Rúzsa Sándorhoz és Sobri Jóskához hasonlítottak. Elkezdtem írni az emlékirataimat, aztán abbahagytam, aztán megint nekifogtam. Interjúkat adtam, és mindenféle rendőrségi magazinokban szerepeltem. Az ügyész a vádbeszédben megrögzött bűnözőnek nevezett, és elrettentő ítéletet kért a bírótól. Tizennégy évet kaptam. Az ügyvédem az ítélethirdetés után azt mondta, ha jól viselem magam, előbb kiengednek, és akár újra is kezdhetem az életemet, hiszen még fiatal ember leszek... A szabadulásom után az egyik tévécsatorna azonnal leszerződtetett. Fizetést kaptam és állandó belépőt a stúdiókba. Szerencsém volt, amíg ültem, a móri mészárláson meg a Sörösök nevű bandán kívül senki sem csinált nagy balhét. A móri mészárost időközben elfogták és életfogytiglanra ítélték, de egyébként is, ki szeretett volna egy színpadon szerepelni egy tömeggyilkossal. A Sörösök ugyan kiraboltak vagy harminc bankot meg ékszerboltot, de miután letartóztatták őket, kiderült róluk, hogy kínaiak meg románok, szóval eladhatatlanok voltak a médiában. Akkoriban majdnem minden héten szerepeltem valamilyen műsorban. Egy filmművészeti főiskolás srác háromórás dokumentumfilmet csinált rólam. Egy üres cellában kellett ülnöm, és nem volt más dolgom, mint mesélni magamról, bármit, ami eszembe jutott. Én persze a rablásokról beszéltem, és arról, hogy mire költöttem a rablásokkal szerzett pénzt, merre utaztam és kivel. Erre voltam a legbüszkébb, és tudtam, a film is ezért készül. A cellában a plafonra és a falakra is kamerákat szereltek fel, így minden szögből tudtak filmezni. Számomra csak a bemutatón derült ki, hogy a film nagy részében hátulról meg oldalról vettek, így az arcomból alig látszott valami. Amíg a börtönben voltam, minden megváltozott. A kocsik gyorsabbak lettek, a szilikonmellek már nem voltak olyan nagyok. A kopaszok eltűntek, megölték őket, tönkrementek vagy csak egyszerűen megöregedtek. A Serest, a Borost, a Cinóbert, a Prisztást, a Döchert és a Bolgár Misit8 bandaharcokban ölték meg, a Turek, a Tasnádi börtönben ült. Az oroszok, szerbek és albánok a gazdagabb és nagyobb zsákmányt ígérő Nyugat-Európába helyezték át a működésüket. A diszkókat már kluboknak hívták. A férfiak öltönyt hordtak és szivaroztak, a nőknél a koktélruha járta. Mindenki borszakértő lett, esténként borvacsorákra meg borbárba járt, hét közben a Liszt Ferenc térre, hétvégén meg vitorlázni és bortúrákra. Mindenki mindenhol a pozitív energiákról beszélt. Magyarország pornónagyhatalom lett, a hazai stúdiók mellett egy rakás francia ügynökség is dolgozni kezdett Budapesten. A pornósztárok, akik a kilencvenes évek elején menők voltak, már mind 38 �Próza P Pr óza és és vvidéke idé éke visszavonultak, férjhez mentek és gyereket szültek. Szomorúan néztem őket a tévében, ahogy a gyereknevelésről és a vele járó felelősségről, meg az új szakácskönyvükről nyilatkoznak. Reklámoztam biztonsági zárakat, riasztórendszereket, biztonsági céget. Írtam egy könyvet, Kezeket a tarkóhoz címmel. Elég jól fogyott, kétszer vagy háromszor adták ki. Nekem is csak egy példányom van belőle, a többit a nők, akiket felszedtem, meg mindenféle alkalmi ismerősök elkunyerálták tőlem. Vetélkedőkben játszottam. Az egyikben azzal a rendőrrel voltam egy csapatban, aki letartóztatott. A börtönben megtanultam rajzolni és festeni. Kiállításokat szerveztek a rajzaimból és a képeimből, sokat el is adtam közülük. Rólam mintáztak meg egy új képregényfigurát. A történet szerint egy képzeletbeli városban raboltam ki a gazdagokat, és az így szerzett pénzt a szegényeknek adtam. Előadást tartottam általános- és középiskolákban. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy bűnözni rossz dolog és a börtön szörnyű hely. Szerepeltem rapszámok videoklipjeiben meg filmekben. Mindig valamilyen kemény arcot alakítottam. Az egyikben szitává lőnek a rendőrök, egy másikban bandavezér vagyok, és én ölöm meg az énekest, aztán elveszem a csaját. Én is írtam egy rapszámot, Ide a pénzt bazd meg! címmel. A szöveget megmutattam egy Té-Boy nevű rappernek, akinek szerepeltem a klipjében. Azt mondta, hogy tehetségesnek tart, és szívesen dolgozna velem. Sajnos nem sokkal később öngyilkos lett. A temetésén én mondtam a búcsúbeszédet. Az egésszel persze nem sokat kerestem. Amíg börtönben voltam, a bankok pert indítottak ellenem, hogy fizessem vissza a pénzt, amit raboltam tőlük. A lakást, a bútorokat, a kocsit meg mindent, amit megtaláltak, lefoglaltak és elárvereztek. Amit nem vett meg senki, azt egy ideig egy raktárban őrizték, aztán elégették. A végrehajtó, amikor a szabadulásom után elmentem hozzá, azt mondta, többe került a tárolásuk, mint amennyit értek. Nem maradt más az egészből, csak egy marék hamu egy raktár udvarán. Megkérdeztem a végrehajtótól, hol vannak a személyes dolgaim, a fényképek az utazásokról, bulikról, meg a füzetem, amiben az újságcikkeket gyűjtöttem a rablásokról. Azt mondta, azokat nem égette el, mert a törvény nem engedi. Lementünk egy pincébe, ott volt minden egy papírdobozban, az egyik sarokban. A doboz a nedvességtől meg valamilyen két évvel ezelőtti beázástól, amit csak úgy mellesleg említett meg a felszámoló, furán felpuffadt, rozsdás-zöld színű volt, és rothadásszagot árasztott. Majdnem elhánytam magam tőle. A fényképek a víztől egymáshoz ragadtak, félig feloldódtak, a színek, alakok, tengerpartok, bárok, autók, házak mind egymásba folytak. A cikkekből csak egy elmosódott betűhalmaz lett. Kivittem a dobozt az udvarra, oda, ahol az eladhatatlan dolgaimat elégették. 39 �Próza és vidéke Megpróbáltam felgyújtani, de sehogy se sikerül. Nem fogott tüzet a doboz, még mindig nedves volt. Végül a végrehajtó hozott egy üveget, aminek az alján átlátszó folyadék lötyögött. Azt mondta, pálinka van benne, és intett a fejével. Ráöntöttem a pálinkát a dobozra, és meggyújtottam. Megvártam, amíg minden elég, köszöntem és elmentem. Amikor kijöttem a börtönből, egy Klári nevű nőhöz költöztem. Lakásom már nem volt, haza nem mehettem, mert az apám azt üzente az anyámmal, hogy látni sem akar, meg hát én se vágytam a falusi levegőre. Klárit a börtönbüntetésem idején ismertem meg. Látott rólam egy riportot, és később elmesélte, hogy szimpatikus voltam neki. Küldött egy levelet, azt kérte, hogy bízzak benne, tudja, hogy meg tudok változni, és ő majd segít nekem a beilleszkedésben, ha kiengednek. Elkezdtünk levelezni. Arra gondoltam, hogy feleségül veszem a börtönben, mert akkor talán adnak pár nap szabadságot. De a nevelőtiszt közölte velem, hogy erről szó sem lehet, úgyhogy letettem a dologról. Klári negyvenhét éves, elvált, a foglalkozása könyvelő. Kicsit molett, és alacsony is. Az arca ovális, a tekintete nyílt, a szeme mosolygós. Nem olyan nő, mint akiket korábban megszoktam, de kedves volt, és valahol laknom is kellett. Tudtam én, hogy nem csak az önzetlen szeretet hajtja Klárit, de kezdetben, amikor éjjel átjött a szobámba – mert bár együtt éltünk, külön szobában aludtunk –, könnyen le tudtam rázni. Azt mondtam: stresszes vagyok, elszoktam a szabadságtól, vissza kell szoknom a normális életbe, még nem állok készen egy kapcsolatra, nem akarom elsietni, előbb ismerjük meg egymás, adjon egy kis időt. Később, amikor újra elkezdtem pénzt keresni meg az éjszakát járni, és mindenki tőlem akart autogramot, sőt voltak, akik a hátukra, a mellükre vagy a vádlijukra tetováltatták a maszkot, amelyben raboltam, a bátrabbak meg az arcomat, és köré odaíratták, hogy „Fel a kezekkel!”, szóval amikor már videoklipekben szerepeltem, és vettem egy új kabriót, és bögrékre nyomtatták rá a nevemet, és egy stylist tanácsára csak feketében jártam és szakállat növesztettem, akkor újra lettek csajaim, olyanok, mint régen. Elköltöztem Kláritól. Klári sírt, öngyilkossággal fenyegetőzött, de leszartam, mert a nőknek, akiket felszedtem, bombajó testük volt, és egyik sem volt idősebb huszonegynél. Akkoriban terjedt el az a pletyka a városban, hogy a pénz, amit a rablással szereztem, megvan. Elrejtettem, és csak arra várok, hogy elcsendesedjenek körülöttem a dolgok, aztán lelépek Thaiföldre. Ez persze nem volt igaz. Mindent elköltöttem nőkre, ruhákra, utazásokra, aztán a lebukásom után ügyvédre. Ami kevés maradt, azt az utolsó barátnőm, Trixi nyúlta le, a kutyámmal, Buksival együtt. Azt hallottam, hogy Buksit később eladta. Amikor megkerestem, azt mondta, hogy elpusztult, ami könnyen lehet, mert már akkor sem volt fiatal, amikor lecsuktak. 40 �Próza és vidéke A nők persze mind olvasták a pletykát az újságokban a pénzről meg Thaiföldről. Ha rákérdeztek, csak annyit mondtam, „majd meglátjuk, egyszer mindennek eljön az ideje”, meg ehhez hasonló szövegeket. Két-három hónapig hitegettem őket, aztán mindegyiket dobtam egy másikért. Jártam egy Kiss nevű, tizenkilenc éves csajjal az egyik lánycsapatból, aztán egy playmate-tel, egy pornóssal, aki abban az évben kapta meg az év orálosa címet, egy ex-pornóssal, aki műsorvezető volt a tévében, műkörmösökkel, fodrászokkal, fitnesz-edzőkkel, dubajosokkal és egyetemistákkal. Úgy egy éve kezdtek megváltozni a dolgok. Újraindult a Valóvilág sorozat, elindult az Éden Hotel meg a tehetségkutató műsorok újabb és újabb szériája. Minden szereplőnek volt magánéleti problémája, tragédia a családjában, lefogyott vagy meghízott, kiderült, hogy leszbikus vagy homokos, szerelmes az apjába vagy az anyjába. Egyre kevesebb helyre hívtak. Egy ideig azzal hitegettek a csatornánál, hogy én is beköltözhetek néhány napra a Valóvilágba, de végül nem lett belőle semmi. A rap kezdett kimenni a divatból. Végül a tévécsatorna elküldött. Azt mondták, hogy a válság miatt nem tudnak tovább foglakoztatni, de ne keressek más társaságot, mert hamarosan visszahívnak. Most diszkókban és klubokban lépek fel. Éjfélkor a dj lehalkítja a zenét, én meg maszkban és shotgunnal a kezemben felmegyek a dj-pult elé, és elüvöltöm magam: „Kezeket fel, indul a buli!” Ha akciós italokat lehet kapni, azt kell kiabálnom: „Elő a pénzzel a zsebekből. Akció!”, aztán bemondom az ital nevét, amit abban az órában éppen olcsóbban lehet kapni. Úgy két hónapja felhívtam Klárit, hogy szeretnék visszaköltözni hozzá. Nem tudtam fenntartani a bérelt lakásomat. Azt mondta, nem haragszik rám, tudja, hogy nehéz visszailleszkednem, ő türelmes, biztos benne, hogy megtalálom a helyes utat. Mióta újra Klárival élek, nem járok szórakozni. A fellépések után leülök egy-két ingyen italra, mint most is, aztán hazamegyek. Ha nincs fellépésem, ülünk otthon, nézzük a tévét vagy csendben vacsorázunk. Ha szólok is Klárihoz, csak udvariasságból teszem. „Hogy vagy?”, „Milyen volt a napod?”, „Fáradtnak látszol.” És közben hümmögök. Klári viszont minden este elmeséli a napját, attól a pillanattól kezdve, hogy kilépett az ajtón, egészen addig, amíg haza nem ért. Igyekszem úgy tenni, mintha érdekelne, amit mond. Ha kell, helyeselek, ha kell, meglepődöm, ha arról van szó, együtt dühöngök vele valami nevetséges apróságon, amit természetesen szokása szerint eltúloz. – Aha… és akkor most… – zökkent ki Éva a merengésből, de végül csak tovább turkál a szívószállal a jégkockák között. Odapillantok a két nőre bárpult végén, de csak a rondábbik néz vissza 41 41 �Próza és vidéke rám, a másik, aki akár számításba is jöhetett volna, már egy öltönyös fickóval beszélget, és egyáltalán nem törődik velem. Visszafordulok Évához, és magamban megállapítom, hogy igazából ő az egyetlen a teremben, leszámítva persze a másik nőt a bárpult végén, akivel, úgy érzem, akár le is feküdnék. – Szóval akkor most – sóhajt fel Éva – …most …végül is… nem te vagy a Joker9? Lassan préseli ki magából a szavakat. Ránézek: – Ki az a Joker? – Te nem nézel tévét? – A szeme elkerekedik, de az arca ugyanolyan kifejezéstelen, mint egész este. – Ami azt illeti, nézek tévét – közlöm vele határozott hangon, és bár pontosan tudom, hogy ki az a Joker, mégsem akarok róla beszélni. – Akkor tudnod kéne, ki az Joker – sóhajt fel megint Éva, és a poharába mered. – Tudom, ki az a Joker – sziszegem –, egy nulla. Éva rám néz, és egyszerűen csak annyit mond: – Lehet, de nem tudják elkapni. Ebben sajnos igazat kell, hogy adjak neki, de nem szólok egy szót sem, inkább jó hangosan, hogy a bárpult végén a két nő is hallja – már csak azért is, mert újra kettesben vannak – rendelek: – Még egy whiskyt kérek. A Joker a nyár elején tűnt fel. Azóta kirabolt négy bankot. Ami nem egy nagy szám, és fogadok, hogy csak a négy bankrablás miatt pár hét után már nem is emlékeznének rá, most mégis vele vannak tele az újságok meg a tévé, ami csak azért fordulhat elő, mert a fickó pofátlanul a Batmanféle Jokernek öltözve rabolja ki a bankokat, és mindenütt otthagy egy joker kártyalapot, ugyanazzal az üzenettel: „Táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfénynél?”10 Amit alkalmasint a Batman valamelyik részéből vett. A rablás végén pedig felrobbant egy füstbombát. Ezt a részét a dolognak nem értem, mert semmi köze a filmhez, de el kell ismernem, hogy hatásos. Én annak idején semmi ilyesmit nem csináltam. Maszkot vettem fel, és mindenütt a szokásos szöveget mondtam el: „Ez egy bankrablás! Maradjanak nyugton! Ha azt teszik, amit mondok, senkinek nem lesz bántódása!” Azt hiszem, én is egy filmből vettem ezt a szöveget. Amióta a Joker színre lépett, újra divatba jöttek a Batman-képregények, a Joker-jelmezek, álarcok. Valaki elkezdett jokerfejes pólókat gyártani. Az egyik újság szerint valami híres festőművész festett egy Joker-képet, Joker és Batman biliárdoznak rajta, amit aztán baromi drágán el is adott. Az emberek az éjszakában meg így beszéltek egymással: „Táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfénynél?”, meg „Mért vagy ilyen komoly?”11 Ennek persze nincs semmi értelme, de egész jól hangzik, meg keménynek is tűnik, 42 �Próza és vidéke aki mondja. Később, amikor már minden idióta ezt szajkózta, kicsit ciki lett, de ma este is legalább háromszor hallottam. – Téged hogy hívtak? – Tessék? – Neked is volt valamilyen neved, mint a Jokernek? – Ja… ja… – motyogom, de valahogy nem akaródzik folytatni. Végül mégis kibököm: – Jason. – Jason? – fordul felém értetlen arccal. – Jason, a Péntek 13-ból – mondom olyan komolyan, amennyire csak tőlem telik, és iszom egy kortyot. – Péntek 13. – megborzong. – Péntek 13. – ismétlem olajozottan. Éva elgondolkodik, vagy legalábbis úgy tesz, és közben a pult mögötti tükörben nézegeti magát. Azt remélem, megkérdezi, miért kaptam ezt a nevet, és akkor elmesélhetem, hogy jéghokikapus-maszkot használtam a rablásoknál, olyat, mint amilyet a Pétek 13. Jasonja hordott. Nem kérdezi meg. A szívószállal a poharában turkál, és közben hümmög. – És te mondtál valamit, mint a Joker? – fordul felém. – Miért, mit mond a Joker? – „Mért vagy szomorú?” Ezt kérdezi mindenkitől a bankban, amelyet kirabol. – Megint magát nézegeti a tükörben, aztán újra felém fordul: – Te mit mondtál? – kérdezi őszinte érdeklődéssel a hangjában. – Semmit – felelem, ami nem igaz ugyan, de nem tartom jó ötletnek, hogy elmeséljem neki, én általában azt mondtam: „Szétlövöm a fejed, te büdös kurva, ha megnyikkansz!”, persze csak a nőknek, mert a pénztárosok valami megmagyarázhatatlan ok miatt majdnem mindig nők. Ha véletlenül férfi volt a pénztáros, akkor a „hülye kis faszt” használtam. – Semmit? – Jasonnek a filmben nincs szövege. – Aha. Ez érdekes, mert a Jokernek van. – Hagyjuk a Jokert, jó! – ezt már üvöltve mondom, aztán békülékenyen hozzáteszem: – Beszéljünk inkább másról. Húzós hetem volt. Nem beszélünk másról, csendben ülünk. Éva újra magát nézi a tükörben, és a mellét igazgatja. Azt hiszem, megsértődött. Én a két nőt stírölöm, mert még mindig egyedül vannak, és odamosolyognak rám. Talán mesélnem kellene Évának az elrejtett pénzről meg a thaiföldi útról, gondolom magamban, amikor valaki megkocogtatja a vállamat. Az egyik biztonsági őr az. – Te jössz haver – mondja, és közben a fejével a dj-pult felé biccent. – Megyek, megyek. Lecsúszok a székről, aztán csak álldogálok tanácstalanul. Az őr észreveszi, 43 �Próza és vidéke és kérdőn rám néz, amitől egyszerre nagy-nagy szomorúság fog el, de összeszedem magam, és mivel más nem jut eszembe, megkérdezem, hogy a kínos csöndet megtörjem, noha tudom a választ: – Milyen akció is lesz? – Whisky-red bull – mondja. – Szólít a kötelesség – mosolygok Évára. – Nemsokára visszajövök. Megvársz? – – Lehet… – elgondolkodik. – Lehet… elképzelhető – bizonytalan a hangja, nem fordul felém, csak a tükörképemnek beszél. Amikor visszamegyek a pulthoz, Éva már nincs ott. Körülnézek. A főnökével csókolózik néhány asztallal arrébb, az ő fején is japán zászlós fejpánt. A két nő a pult végéről is elment, a helyükön részeg angol turisták ácsorognak. Azért csak odaülök a pulthoz, és rendelek még egy whiskyt, de már magam sem tudom, hogy miért. Néhányszor Évára nézek, de úgy tesz, mintha nem venne észre. Ma már nem lesz több italakció, haza kellene mennem, gondolom magamban, és egy hajtásra megiszom a whiskymet. A lakásban valahol egy lámpa ég, kísérteties félhomályba vonja Klári alakját. A nappaliban áll, hosszú, bokáig érő hálóingben, amely elöl csipkés, áttetsző, és félig szabadon hagyja telt, tejfehér mellét. – Te még ébren vagy. Mért nem alszol? – kérdezem dühösen, aztán békülékenyen hozzáteszem: – Késő van már, aludnod kéne. Elindul felém. – Nem tudtam aludni nélküled. Hiányoztál, tudod? – suttogja. – Te is – mondom cseppet sem meggyőző, kicsit kásás hangon, de itt el is akadok, pedig tudom, hogy mondani akartam még valamit, ami aztán néhány másodpercnyi hallgatás után eszembe is jut, de túlságosan részeg vagyok hozzá, hogy újra elmondjam: stresszes vagyok, elszoktam a szabadságtól, vissza kell szoknom a normális életbe, még nem állok készen egy kapcsolatra, nem akarom elsietni, előbb ismerjük meg egymást, adjon egy kis időt. Inkább hallgatok. – Gyere ide! – a hangja parancsoló, ez felidegesít, de annyira azért nem vagyok részeg, hogy ne tudjam leplezni. – Késő van már, menjünk aludni – kérlelem újra, olyan szelíden, amennyire csak tőlem telik. – Előbb gyere ide – mondja, és hozzáteszi – kérlek. Ölelésre tárja a karját. Nagyon lassan elindulok felé. Óvatosan átkulcsolom a derekát. A szája a számra tapad. Érzem, hogy a nyelve áttör az összeszorított ajkamon, beleütközik a fogsoromba, amit úgy csikorgatok, hogy éles hangja szinte szétveti az agyamat. 44 �Próza és vidéke – Nem kívánsz? – kérdezi. – Én… – nyögöm még a suttogásnál is halkabban, de mivel a nyelve már majdnem utat talált a fogaim közt, inkább elhallgatok. – Ugye kívánsz? Válasz helyett megragadom a derekát, erősen megszorítom kétoldalt az úszógumikat, belenézek a szemébe, amit ő tökéletesen félreért és biztatásnak vesz, de nekem annyi erőm sincs, hogy tiltakozzak. – Kérlek… – csak ennyit tudok mondani, mert a nyelve megint behatol az ajkaim közé, hiába szorítom össze a számat. Érzem, ahogy a fogsoromat végignyalja a nyelvével, én meg a szűk résen át, amely nem lehet szélesebb, mint egy tízforintos pereme, csak tovább suttogom: – …kérlek, kérlek… – de a nyelve megint elzárja a rést, amitől fuldokolni kezdek. – Mit mondasz, édes? Mit mondasz? – kérdezgeti búgó, negédes hangon, amitől vihar támad bennem. Érzem, hogy valahol a távolban a harag és gyűlölet újabb hulláma emelkedik ki a semmiből. A kezem feljebb csúszik, egészen a nyakáig, mindkét kezemmel megragadom, és kényszerítem rá, hogy a szemembe nézzen. Leszarom, hogy azt nyögi, „ez fáj”, azt is, hogy sírni kezd, de arra azért odafigyelek, hogy eltartsam a fejét, nehogy véletlenül újra megpróbáljon megcsókolni. Aztán ráüvöltök: – Maradj már csöndben, az istenedet! – Amire tényleg csendben marad, én meg tanácstalanul nézek magam elé, mintha magam is meg lennék lepve, hogy ez a mondat elhagyta a számát. Hirtelen a távolból szirénaszó hallatszik, ami aztán kiolt bennem mindent, és a kínos csendet megtörendő kibökök végül valamit, valamit, ami éppen az eszembe jut, de akárhogy is erőlködöm, több nem telik tőlem: – Mond csak, táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfénynél? Jegyzetek Budapesti diszkók a kilencvenes években. Már egyik sem működik. Tönkrementek, bezártak vagy a hatóságok vetettek véget a működésüknek. 2 Reggelig nyitva tartó szórakozóhely Budapesten. Alapkoncepciója szerint a vendéglátóhelyeken dolgozók számára biztosított volna zárás utáni szórakozási lehetőséget. 3 Ericsson GH 197-es GSM készülék. 4 A kilencvenes évek budapesti éjszakai életének hírhedt figurái. 5 A magyar pornófilmek pilótadarabjának a nyolcvanas évek végén készült Pornósztár volt őnagysága című 90 percest tekinti a szakma. Ezen a filmen kívül 1995 júniusáig összesen tizenhét, kizárólagosan magyar gyártású pornóprodukció készült. Néhány közülük: Szexkirálynő, rendező és producer: Nagy László, 1991; Hárman az ágyban, 1 45 �Próza és vidéke r.: Nagy László, 1992; Ötszex, r.: Nagy László, 1992; Hótehénke, r.: Kovács István; Félénk vagyok, de dugni akarok, r.: Nagy László, 1994; Szex dupla Whiskeyvel, r.: Kovács István, 1995. 6 A Péntek 13 (Friday the 13th) című színes, amerikai horrorfilmet 1980-ban mutatták be. Sean S. Cunningham alacsony költségvetésből forgatott alkotása a filmtörténet egyik leghíresebb horrorja lett, amelyhez később számos folytatást készítettek. 7 Jason Voorhees a Péntek 13 (Friday the 13) című horrorfilmek kitalált karaktere. Jason hasonló jelentőségű horrorfigura, mint Freddy Krueger. Jason Voorhees eddigi „élete” során megölt több mint kétszáz embert. Fegyverei között volt csákány, bozótvágó, lombfűrész, fűrész, vasvilla, félkezes balta és kés is. 8 Polgári nevén Dimo Dimitrov. 9 Joker kitalált szereplő a DC Comics képregényeiben, egy Gothamben működő bűnözőzseni. Batman legrégebbi és az egyik legveszélyesebb ellenfele, aki már 1940-ben, a Batman első számában megjelent, és azóta is újra meg újra felbukkan a képregények lapjain. 10 Joker volt az, aki az 1989-es Batman című filmben megölte Bruce (Batman) szüleit, a tehetetlen fiút viszont futni hagyta, tőle csupán ennyit kérdezett: „Táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfénynél?” 11 Joker mottója a filmben. 46 �Kutatóterület MENYHÉRT ANNA A másság kánontalansága: a boszorkány Czóbel Minka, 2. rész A boszorkány mássága – Boszorkánydalok Czóbel Minka költészetét végigkíséri a boszorkány alakja. Boszorkánydalok címmel olvashatunk ciklusokat a Fehér dalok (1894) és az Opálok (1903) című kötetekben, Új boszorkánydalok címmel pedig a Virradat dalai (1896) című kötetben, de több boszorkány témájú vers fordul elő magában is. (Ezért is furcsa az, hogy bár a Pór Péter válogatta 1974-es kötet címe Boszorkánydalok, ezekből a versekből mindössze öt szerepel benne.) A boszorkány önéletrajzi alteregó – bár más összefüggésben, de erre utal egy 1891-ben Justh Zsigmondnak írott levél, amelynek utolsó mondatát a szakirodalomban szinte már szállóigeként szokás idézni: „Tudja, mi hibázik nekem itt legjobban? Hogy senki, de abszolute senkivel nem beszélhetek azon dolgokról, melyek legjobban érdekelnek. Forgách Lászlóval nagyon jól értjük egymást, az ő magyar, egyszerű esze mindent helyesen, egyszerűen fog fel. De ő kissé sportsman-lenézését affektálja a szellemi értékek iránt. Keresztet vet, ha Zolát említik, bár soha egy sort sem olvasott tőle; ugyanígy: ha Wagnert említik, – bár kitűnő hallása van, s talán jobban érti a zenét, mint sok, azzal foglalkozó etc, etc,. Nincs ugyan szárnyam, fájdalom, de ha volna, itt bizton elégetnének, mint boszorkányokat.” 1 A boszorkány szorongások kifejezése és megtestesítője, de legfőképpen a másságot és a másság veszélyeztetettségét szimbolizálja, mint ahogyan ezt egy korabeli kritikus értetlenkedése dacára pontosan megfogalmazza: „Nem tudjuk, mire valók s mit jelentenek a tizenkilenc darabból álló Boszorkánydalok. (…) az egésznek semmi köze és kapcsolata a boszorkánysággal. Még azért, hogy itt-ott valami boszorkányos vonás, varázslatos homály, fátyolszárnyak lebegése tűnik föl (…), nem mondhatjuk ezeket boszorkányok dalainak. Nem is egyebek azok sokszor, csak reflexiók az életről, a boldogságról és szenvedésről. Néha olyasvalamit 47 �Kutatóterület sejtetnek, mintha ártatlan nőket üldöznének és elnyomni törekednének csupán azért, mert jobbak, erősebbek, tisztábbak a többieknél, egy szép hölgyet plane! azért, »mert nincs férje, nincs családja, nincsen könyje«, de hiszen az emberek rosszasága nem boszorkányság.”2 A legelső boszorkány-vers az Újabb költemények (1892) A boszorkány című darabja. Ebben a didaktikus-érzelmes költeményben a boszorkányt, aki „szárnnyal jött a világra”, „a bogárnak sem ártott” „folyton, folyton üldözék”, boszorkány volta miatt meg is égetik. A Fehér dalok és A virradat dalai ciklusaiban a boszorkány, vagy a boszorkányok csoportja szembekerül a másságukat nem toleráló emberekkel; az emberek a boszorkányok ereje láttán saját gyengeségüket élik meg, s ezért félelmükben ellenük fordulnak. Légy bűnös, vétkes, szennyes, gyönge, Csak ne erősebb, csak ne más. A küldöttség A koszorút fonó, „fátyol-szárnyukat” „fehérlő holdvilágba” kibontó boszorkányok kénytelenek elrejtőzni az emberek elől. Csak nagy hosszú fátyol-szárnyad Ne kerűljön ember-kézbe, Ember keze durva érdes, Összetépne ijedtébe. Éji ének A Tűz-rózsa boszorkánya nem tudja viszontszeretni a belé szerelmes férfit, s bűntudata oda vezeti, hogy amikor a férfi megöli egyik szeretőjét, magát vallja bűnösnek. Máglyán megégetik – s itt az elbeszélő költemény több szintű metonimikus, szecessziós vízióba vált, amelyben a boszorkány halála erotikus képpé transzformálódik: Hogy éri testét Izzón, forrón A lángok csókja, Kinyílik szíve Mint egy bűvös, Nagy bíbor rózsa. A Hídon című, Arany balladáit idéző költeményben erősebb a másság és fenyegetettség nő–férfi vetülete: kifejezetten hangsúlyos az, hogy a férfiak világa nem tűri el a boszorkány, a fiatal nő másságát: 48 �Kutatóterület Miért nem nézel úgy, mint a többi? (…) Boszorkány hírben állok, De nem vagyok rossz, látod (…) …ki bánja Ha jó vagy rossz a nőszemély, Csak olyan legyen, mint a többi, Ha más, ha jobb, az a veszély. Noha ez a költemény poétikai szempontból talán nem sok újat hoz, vagyis a megszokott elemzési módok számára nem feltétlenül lesz érdekes, de érdemes felhívni a figyelmet a benne a mássággal kapcsolatban felvetett gondolatok modernségére. A liliomról című versben a boszorkány-életút két verzióját láthatjuk, allegorikus virágképekben, a szűzies és az erotikus nőt: a „boszorkányvirágok” – „két hajtása (…) ugyanazon tőnek” –, a „fehér-szűz-liliom virága” és „a pokolnak égő tűzrózsája”. Tündér a boszorkány, ha liliom marad, Ha rózsává nyílott, tűz-kévéket arat, Elperzseli vele az egész világot, Ő maga nem talál soha boldogságot. Az Opálok című kötet Boszorkánydalok ciklusa tizennégy verset tartalmaz. Itt már dalszerűbbek, könnyedebbek a versek, elért Czóbel Minka ahhoz a verstípushoz, amelynek értékét a recepció főként sajnos csak abban látja, hogy Weöres Sándor előzményévé válhatott. A szomorú, keserű, tragikus mondandót a hangzás lágyítja, zsongítja. A dalszerű szólam átveszi az irányítást a bölcselkedő mondanivaló fölött, s különösen jól illik ez a boszorkányokhoz, akiknek alakja így könnyedebbé, légiesebbé, a boszorkány szó etimológiájához illően erotikusabbá, meseibbé válhat, közeledik a mese- és mondavilág bűbájosaihoz, lidérceihez. Visszatérő attribútumuk a köd, a fátyol, a sötétség, a holdfény, a csillagok, a liliom, a csillaglélek, a siklás, a játék. Ködvirágok, Boszorkányok, Szálljunk, szálljunk be a ködbe. Ködvirágok A ciklus első verse ismét programvers: a boszorkány magányáról szól, arról, hogy a boszorkánynak, még ha szerelmes is bele valaki, „Földi lény, 49 �Kutatóterület földi szív / Sohsem lehet párja.” De ő nem felelhet, De ő meg nem állhat (…) De minek is várna? Boszorkány leánynak Legjobb társ a szárnya. De a ciklusban a boszorkány egyrészt többféle alakban is megjelenik, hagyományos mesei női lények képében (Vizitündér, Halasszonyok), másrészt pedig kibomlik ez a mitológia, történetek rendelődnek hozzá, a boszorkányok tulajdonságai pedig állandóvá válnak, több versben is ismétlődnek, és általában a jó–rossz, szeretet–veszély kettőssége mentén rendeződnek, mint ahogy ezt A liliomról már megelőlegezte. Boldog az, aki láthatja a tekintetével, érintésével gyógyító boszorkányt, akinek mosolya viszont mérgező (Mosoly). A boszorkánynak nincs könnye, csak ha földi ifjúba lesz szerelmes, akkor viszont szárnyát is elveszti, mert a könny leperzseli (A könny). Az erősebb tűzben visszatér a tűzvirággá váló boszorkányszív képzete, amikor kiderül, hogy a szűz boszorkány a máglyán nem ég el, de saját belső tüzétől igen. A boszorkány az erdőbe költözik az emberek elől, s a szépség és a szörnyeteg kettősét megidézően egy medve lesz a társa: „Fehér habos karja / Medve kócos nyakát / ölelve takarja” – A boszorkány és a medve. A rémben sem az erdei vadállatoktól félnek az éjjel táncoló boszorkányok, hanem az őket megleső embertől. Ennek a versnek kifejezetten erős hangulatfestő ereje van, amit modern szóhasználatának köszönhet, és amit aztán a mai szem számára nagyon didaktikus és nyelvileg is döccenő befejezés leront: De ijedve rebbennek szét (…) Ingadozva, lágy sötéten Jő egy árnyék. – – Kékes-tompa Foltot tép a tiszta fényben. „Láttad?” – „Láttam. Oh, mi szörnyű Kapzsi kézzel, irigy szemmel Közelít, éppen felénk tart, Fussunk, szálljunk, jön az ember!” De a legszebbek, a kedvenceim, egy verspár, a Hóvihar és az Alszanak az emberek. 50 �Kutatóterület Hóvihar Fázik a boszorkány, Vékony kis ruhája Testét nem takarja, Elfagyott a szárnya. Tova nem repülhet. Fenyügalyra szállott, Zúzmara ellepte Mint egy nagy virágot. Forgószél felkapja, Elvész a viharba, Kavargó, zavargó Fehér zivatarba.3 Alszanak az emberek Hófehér fátyolruhámon Hold sugárja megakad, Jobbról-balról felrebbennek Az elalvó madarak. Hogyha röptem elsikamlik Sárgúlt lombú fák között, Tarlón, hol pókháló szálat Ezüst harmat öntözött. Lombbal hintett országuton Melyen foltot tép a fény, Elhagyott zöld nádasokba Felcsillámló víz erén. Fényben úszom, elrepülök, Hervadó mezők felett, Szép a föld, mert ébren a hold, S alszanak az emberek.4 Ez a két légies, könnyed, modern dal ugyanannak a témának egyes szám harmadik és egyes szám első személyű kibontása, ugyanannak az érzésvilágnak egyszerre édes és bús, illetve nyári és téli változata. A természeti képben való feloldódás különösen az egyes szám első személyű versben hangsúlyos: a boszorkány emberi vonásait teljesen elveszítette: feloldódik a 51 �Kutatóterület fényben, álomszerűvé válik. A folyamatot leíró Hóviharban is végbemegy az áthasonulások sorozata: a szárnyát vesztett, védtelen boszorkányból fehér virág lesz, és egyben zúzmara, hogy eltűnhessen, egy lehessen a kavargó fehér hópelyhek közül. Az ő átalakulása tehát megsemmisülést jelent. A látvány és a hangzás szépsége meseivé lágyítja a kiszolgáltatottságot, megszelídíti a megsemmisülést, a másság távoliságát – ezt különösen akkor érzékelhetjük, ha a többi boszorkánydalt is ismerjük. Az Alszanak az emberek explicitebb vers, határozottabb, tudatos beszélője van: az éjszaka repülő boszorkány szemével látunk. Itt is szerepel a „foltot tép” fordulat, amely A rémben is előfordult. Még nem találkoztam vele korábban, és nagyon érdekesnek találom bújtatott agresszióját. A Hóviharral szemben a boszorkány itt ura a helyzetnek: ő repül, nem a vihar repíti. A Hóvihar szomorú és félelmetes, az Alszanak az emberek harmonikus és nyugodt, de mégis van benne valami kísérteties, a sokféle éjszakai nesz, fény említése miatt. A Hóvihar hangzása lágyabb, a másik versé szakadozottabb. Ezek a dalok egyszerre egyszerűek és összetettek, első olvasásra nem olyanok, amelyeket a hagyományos, „komoly”, nemzeti, intellektuális, férfias kérdésekkel foglalkozó versek kánonjába beválogatnának. Én viszont amellett vagyok, hogy tegyük ezeket a verseket hozzáférhetővé gyerekek számára: kerüljenek be az általános iskolások olvasókönyveibe. Hadd váljon ismerőssé ez a hang, ez a költészeti hagyományvonal is, amely ma komolytalannak, gyermekesnek, nőiesnek számít, hadd szokják meg az olvasók, hogy ez a hangvétel is létezik, egyenrangúként, a többi mellett. Hadd tanuljuk meg, miként beszéljünk az ilyen versekről is. Nincsenek még kitaposott ösvények, amelyeken megközelíthetjük őket, de hatásukat, szépségüket érzékeljük. Danyi Magdolna, aki sok Czóbel Minka verset elemez érdekesen, azt írja, hogy a Hóviharnak „hibátlan szépsége” miatt helye lett volna Pór Péter válogatásában.5 Egyetértek, s hozzáteszem, hogy ebből a két versből nyugodtan lehetett volna – és lehet is még – jól ismert gyermekvers is, mint ahogy például Kosztolányi verseinek is léteznek gyermekeknek szóló kiadásai is.6 Az erdő hangja III.7 Gyűlést a tartanak a kis gombák Elzárt titkos erdő-szobába’ – Bejáratát egy nagy fa védi, Oldalát szikla körülzárja. Földjére moh-szőnyeg terítve, Beléje ülnek lágyan, mélyen A gombák mind zöld bársonyába, 52 �Kutatóterület Csak egy maradt a szőnyeg-szélen: Harmat puha, csuklyás ruhájú Vékony szárú kis fehér gomba, A többit nagy széles kalapja Csak mélyebben a mohba nyomja. Tanácskoznak hosszan a gombák, Nem érti senki, mit beszélnek Csak a sziklát lakó boszorkány Hallja a hangtalan beszédet. A szikla mély, sötét odvából Kacagva nyul ki hosszú karja, Majd könnyű haja libegése, A gombákat mind betakarja. Kacajátul fut szét az erdőn A megrémült gombasereg, S a boszorkány mohbársonyában Hangos-kacagva hempereg. Különös vers. Negédes, gyermekes, mesei semmitmondásként indul, és parttalan, szürreális, rejtélyes, félelmetes képpé fajul, amely valójában belső kép, vízió. Külső és belső látvány között egyfelől fokozatos az átmenet, másfelől pedig utólag kiderül, hogy valójában már a kiindulásnál is belső képről lehetett szó. Mintha egy női test belsejében bolyongnánk, a petefészkek és a méh tereiben, belső női tájon. Összekeverednek a viszonyítási pontok: a boszorkány a szikla lakója, de egyben ő maga a szikla, hiszen a moha-bársony képen keresztül ez a különbség elmosódik. A moha a szoba földjét borítja, s először e mellett a szoba mellett van a szikla, a sziklában lakó boszorkánnyal. De végül kiderül, hogy a moha a boszorkányé, birtokos viszonyban, vagy, mert ez sem egyértelmű, ő maga a moha. Bent is van a boszorkány a szobában, és a sziklában, és kívül is van rajta, ő maga a szikla, a moha és szoba, és mégsem ő. A gombák „tanácskoznak”, de „hangtalan” a „beszédük”, „nem érti senki”, és „csak a (…) boszorkány hallja.” Akikhez tehát az értelmes beszéd képessége odaköthető, azok másokhoz nem tudják a szavukat eljuttatni, aki pedig értené őket, annak nincs artikulált beszéde, csak „kacaja”, amely a gombák „hangtalanságával” szemben „hangos”, vagyis hallható, de nem értelmezhető. A boszorkány alakja itt nem olyan, mint a többi boszorkány-versben, hanem valóban félelmetes, az őrület jeleit hordozza. Ugyanakkor viszont lehet az egész tulajdonképpen érzékcsalódás is, mert a boszorkány kinyúló karja, „könnyű haja libegése”, a szikla „odvából” hallatszó hangja lehetne akár faág, fű, a szél zúgása. A természeti jelenségeknek ezt a sorát állítja össze a vers a képi oldalon azzá a boszorkánnyá, aki szabálytalanságával, enyhe őrületével a színtelen gombákban megjelenített normalitást elriasztja és felszámolja. Ez 53 �Kutatóterület a vers Czóbel Minka utolsó kötetéből való; bizonyos értelemben csúcspontja annak, ameddig a képi megformálásában, a retorizáltságban eljutott. Kontrollvesztés – A mozgó part8 „Szép kis leány, – tíz éves / Még alig lehetett, – / Megúnta benn a házban / A zordon vén telet. / Hogy anyja meg ne lássa, / Kilép a ház elé, / Szalad a hó mezőn át / A zöld fenyves felé. // Nyáron nem járhat arra, / Mert tiltja a folyam / Nincs híd és zúgó habja / Oly vad dühvel rohan. / Mostan sebes hulláma / Jégúttá dermedett, / Havas üvegjén járnak / A terhes szekerek. // „Ni!” – felkiált a leányka, – / „Már a folyón vagyok.” / Nézi, a jég körülte / Mi élesen ragyog. / Gondolja majd: „Az erdőt / Úgy is elérem én.” / Havas keréknyom útján / Megy a folyó jegén. // Csak megy, csak megy sietve, / Már régen elhaladt / A téli-álmú csendes / Vén úri kert alatt. / Tovább, tovább már itten / A fűzfás kis sziget, / Mely nyáron olyan zölden, / Oly hívón integet. // Mostan csak hó borítja, / S felébe hajlanak / Rostélyszerű fonatba / A barna fűzgalyak. / Hozzá fakulva szépen / A nagy dudvás vadon, / Bozót, sás, pelyhes magvak, / Nagy hervadt szárakon. // Mi elmosódott, finom, / Színvesztett az alap, / Oly élénk, életteljes / A gyermek-lány alak. / Rikító sárga kendő, / Kis kék zubbony felett, / Piros szoknyája széle / Érinti a jeget. // Szemén virágnak kékje / És csillagfény ragyog, / Arcán tej s rózsa pírja – / – Elcsépelt mondatok – / Ha bár a szó avúlt is, / De szép a látomány: / Ép, vidám, fürge gyermek, / Éltének hajnalán. // Kenderszín hajfonatját / A szél zilálta szét / Az éles lég pirosra / Festette kis kezét. / Bár egyes léghullámon / Már szállong a meleg, / Tavasz-viharnak árja / Csak annál élesebb. // Nem bánja a leányzó. / Mi szép itt a jegen! / Baloldalt végig nézhet / A puszta réteken. / A jobb part mint magas fal, / Az égre felmered. / Fenyűfák hajladoznak / A sárga part felett. // Lerázták már az ágak / Télnek fehér porát, / Lehullatták már régen / A csilló zuzmorát, / De im, a meredélyen / Mi hó még felmaradt, / Fehér folttal tarkálja / Sárgás agyagfalat. // A fákon fenn vihar zúg, / Mely hozza a tavaszt, / Mely olvadó folyókon / Vad hullámot dagaszt. / És mintha visszhang volna: / Zúgás a jég alatt / Amott egy hely a szélen / Bugyogva felfakadt. // Itt-ott már víz borítja / A csillámló lapot / Kemény jégpáncéljába / A nap már bekapott. / De a gyerek nem látja / Kiváncsin nézeget, / Merengve, álmodozva / Vizsgálja a jeget. // Itt tejszínű homállyal / Fehérített a jég, / Közötte csillog, fénylik / Sok apró buborék. / Tovább átlátszó, tiszta – / Egy zöld üvegdarab, / Tükör simább nincs nála. / Ott megdermedt a hab. // Hullámos lett a jég is, / Hol a hullám nagyobb / Ellenszegülő daccal, / De mégis befagyott, / Dúlt, tépett hely mutatja, / Ős küzdelmük mi nagy: / Hatalmas volt a hullám, / Erősebb volt a fagy. // Ott, végig tört vonalban, / Ezüstösszínesen. / Nagy hosszú repedések / Keresztül a jegen. / És új és új vonal jön, / Uj repedés megint, / Keresztül s párhúzamban / A régiek szerint. // Súrlódás tompa hangja: / A jég ropog, recseg, / Tömör szövetjét bontják / Titokteljes kezek. / A gyermek mégse hallja, / Vagy nem gondol vele, / Az ég viharját érzi, / A parton függ szeme. // Egyszerre csak – mi volt ez? / A part hajlik felé, / A fák megingadoznak – / Majd elszédül belé. / Most lassan indulóban / A hópecsét, a part, / Már csak mint csíkot látja / Az illanó avart. // Lenéz; a jég táblái / Körülte nyílnak mind, / Majd 54 �Kutatóterület összetorlaszodnak, / Majd szétválnak megint. / Előbb csak keskeny nyílás, / Majd szélesebb, nagyobb, / Már úszó jég-szigetre / Felcsapnak a habok. // Éles sikoly – a gyermek / Lerogyva fél, remeg, / Nem látnak már, csak néznek, / A tágra nyílt szemek. / A part rohanva száguld / A fák köszöntik őt, / Vizárja széjjeloszlik, / A zúgó jég előtt. // / A gyermek néz és bámul, / Egyszerre felnevet: / Oly szépen himbálódzik / Vad hullámok felett. / Majd szédülő fejében / Ezerte gondolat, / Elillanó habokkal / Őrült versenyt szalad. // / Mi szépet életében / És kedvest láthatott, / Mind, mind elébe hozzák / A felzudúlt habok: / Lát bolyhos fehér bárányt, / Cseresnyés kerteket, / Fényes piros kis almát, / Szép tarka képeket. // Tavaly, a „hátas” hozta: / Szép képen kis leány, / Fehér galamb kezében, / Tűz-rózsa szög haján. / Mi fényes volt az arca, / Rajt csillogó ruha, / Arany rámába – / Annál szebbet soha! // Majd, mintha most is látná, / Régen, tavasz felé, / Mint ősz hajú öreg pap / Kis öccsét temeté. / Gyertyák, hogy égtek nála, / S hogy irigyelte meg: / Hogy ottan térdepelnek / A „felnőtt” emberek. // Ha egyszer őt temetnék? / Őrültebb a roham, / Új jégtömeg, uj vizár, / Dagad, nő a folyam. / A jégtáblát csavarja, / Eldobja távolabb, / Körülte felmagaslik, / Majd visszahull a hab. // Szétoszló vízparányok, / Mint finom permeteg, / Ködös fátyolba vonják / Az aggó gyermeket. / „Mi lesz velem?” – sikoltja – / Hullám borítja el, / Utolsó kérdésére / Zúgó vízár felel.” A mozgó part az 1892-es második kötetben, az Újabb költeményekben jelent meg, az Éjszakról című ciklus második számozott verse. (Az első, a Téli séta, hasonló tartalmú és felépítésű, de sokkal érzelmesebb, szentimentálisabb.) Ebben a 25 versszakos elbeszélő költeményben sok minden benne van, ami Czóbel Minkát érdekli, és ami jellemző rá. A tízéves, titokban, anyai tiltás ellenére korcsolyázó kislányt magával ragadja a befagyott folyó veszélyes izgalma, szédülete. A kislány gondolatai és a látvány együtt adják ki azt a lelki folyamatot, amelyet a költemény meg akar mutatni. Mint az előző vers, ez is úgy kezdődik, mint egy békés mese, mely megnevezi a főhőst, egyszerűen-rigmusosan: az ilyennek nem szokott rossz vége lenni. Utólag viszont már gyanút kelt a második sor múlt ideje: „Szép kis leány, – tíz éves / Még alig lehetett.” A költemény lassan, ráérősen, néha unalmasan-bőbeszédűen szorongató vízióvá épül ki. A befejezés, annak váratlansága letaglózó hatású, és erős a rettenet pillanatának és az azt követő, a véget megelőző nevető-szédülő őrületfázisnak a leírása is. A rémület szépségének perverzióba hajló leírása. Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszainak egészen biztosan sok köze van ehhez a vershez (a szakirodalom más Czóbel Minka–Kosztolányi áthallásokat, hatásokat is említ9). Szinte kihallani ezekből a sorokból a Mint aki a sínek közé esett sorait. Mint aki a sínek közé esett… És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, 55 �Kutatóterület cikázva lobban sok-sok ferde kép, és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett… a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint aki a sínek közé esett: Mint aki a sínek közé esett – vad panoráma, rémes élvezet – sínek között és kerekek között, a bús idő robog fejem fölött, és a halál távolba mennydörög, egy percre megfogom, ami örök, lepkéket, álmot, rémest, édeset: Mint aki a sínek közé esett.” A kánoni folyamatok sajátos hatása ez a fordított ráismerés: Kosztolányi felől lehet csak Czóbel Minkát olvasni, Kosztolányit Czóbel Minka felől nem. (Ugyanez játszódik le Erdős Renée és Ady esetében is.) Mindkét vers ugyanazt a pillanatot próbálja elkapni, a halál elképzelését, a bekövetkezése előtti rágondolást, a megjelenítést. Kosztolányinál a történéssor megmarad a képzelet szintjén – az egyes szám első személyre vonatkoztatott hasonlatként – Czóbel Minkánál viszont a versbeli történetben valósággá válik. Mintha Csáth Géza és Kosztolányi keveréke volna, egy kevésbé modern, ám kegyetlenebb, brutálisabb hangszerelésben; nincs happy end, a kislányt behúzza a folyó. A Kosztolányinál átesztétizálttánosztalgikussá váló halálképzet itt is megjelenik, ahogy a gyermeki világ is, de csak egy pillanatra, és nem a narrátor, hanem a kislány nézőpontjából, amelyet a szöveg aztán nem enged érvényre jutni, majd pedig a „zúgó vízár” válaszával – választalanságával – zárul a vers. És végképp nem arról van szó, hogy Czóbel Minka egy korábbi felfogást képvisel, Kosztolányi pedig egy későbbit, hanem arról, hogy Czóbel Minka versében a halál nosztalgikus, esztétikus felfogása képtelenséggé válik. A meghalás giccses díszletek közötti borzongatóan kéjes elképzelése brutalitásba fordul. Ennek okát viszont a vers korábban meg is nevezi, amikor a látványról beszél: Mi elmosódott, finom, Színvesztett az alap, Oly élénk, életteljes A gyermek-lány alak. Rikító sárga kendő, 56 �Kutatóterület Kis kék zubbony felett, Piros szoknyája széle Érinti a jeget. Szemén virágnak kékje És csillagfény ragyog, Arcán tej s rózsa pírja – – Elcsépelt mondatok – Ha bár a szó avúlt is, De szép a látomány: Ép, vidám, fürge gyermek, Éltének hajnalán. Danyi Magdolna, Czóbel egyik értő elemzője ír monográfiájában részletesebben a látvány szerepéről Czóbel Minkánál, s ebből a szempontból Füst Milán elődjének tartja. Szerinte Czóbel Minka festői látása „dramatizálja a látványt”.10 A por (szintén az 1892-es Újabb költeményekben megjelent) című vers kapcsán írja a következőket: „Czóbel verse költői látomás; a szónak abban az értelmében, ahogyan Füst Milán költészetének Én-projektáló (teremtő) látomásosságáról beszélünk (…). A (külső) látvány és a (belső) vízió az ő versében egymást értelmezve összefonódnak ugyan, de különlétük nem szűnik meg a versképben, más és más az ontológiájuk (…). A reflexió »ráfonódik« a közölt látványra, miközben a látvány feloldódik a reflexivitásban; különbözésük nem szűnik meg, ám a látvány allegorikus vonatkozásrendszere helyett a látvány átlényegüléséről beszélhetünk mégis: jelenítésről.”11 Bednanics Gábor pedig a látványról írva Czóbel Minka a recepció által ugyan érzékelt, de nem értékelt kísérletező attitűdjét Mednyánszky László kísérleteivel, vázlataival hozza összefüggésbe.12 Czóbel Minka és Mednyánszky felfogásában eszerint egy látványnak vagy leírásnak egyidejűleg több, akár ellentétes interpretációja is elfogadható. A mozgó part e két versszaka mintha egy festményt írna le, de a helyzet ennél összetettebb: a költemény a látvány, a történet és a narráció viszonyáról is szól. A történetkészítés átveszi az uralmat a látvány felett. Eleinte még nyitva volt minden irány, amerre a történet fordulhatott, de aztán a narrátor a kezébe veszi az irányítást, és ezzel a szó hatalmát és a saját hatalmát is megmutatja. Mert a korábbi szép látványt leírni csak elcsépelt szavakkal lehetett. Mintha lírai paradigmákról beszélne a szöveg. Ezt a látványt a szavak erejével ki kell billenteni a maga ártatlan, elcsépelt szépségéből, megmutatva, hogy a látvány maga sem független attól, aki leírja, aki formálja. Ugyanakkor viszont arról nincs szó, hogy a beszélő teljes mértékben uralná a történetet is, mert a költemény másik, didaktikus-allegorikus vonulata, a példázatos 57 �Kutatóterület tanulság szintén belép ebbe a játéktérbe, s ráadásul megkettőződve: ahogy a kislány nem hajtott fejet a természet hatalmasabb erői előtt, és azok elsodorták, úgy szippantja be a látvány a nézőt/olvasót. A példázat, melynek értelmében a kislány sorsából az derül ki, hogy az emberi szándék és vágy nem kerülhet az ösztönök és a természeti elemek – a látvány – fölébe sem, saját ellentétébe fordul át. A látvány és a példázat egyaránt a lelki történéssor, a szorongás megjelenítésére szolgál. Mert a befagyott folyó, amely bármelyik pillanatban beszakadhat a korcsolyázó alatt, az emberi életút és a kiszámíthatatlanság régről ismerős képe egyfelől, másfelől viszont egy új, modernebb értelemben az elfojtott ösztönök sodró erejének is példázata. A korcsolyázás képzetében ér össze a kétfajta példázat: az „emberi élet útján” való haladás olykor sima, győzedelmes, örömteli siklás, de máskor zuhanásba torkollhat; és a zabolátlan, vad, de az embertől a vékony jég révén mégis elhatárolt indulatok és ösztönök feletti siklás, amely magában hordozza a (jég)szakadás veszélyét, az elfojtott pusztító erejének eluralkodását, felszínre kerülését. Vagyis nemcsak a külső kontroll, hanem az önkontroll elvesztését is. A kontrollvesztésnek erre a pillanatára utal a vers címe is, amikor a mozgás képességével a partot ruházza fel. És ez az elem tér vissza abban a versszakban is, amely a pánik bekövetkeztét írja le: Éles sikoly – a gyermek Lerogyva fél, remeg, Nem látnak már, csak néznek, A tágra nyílt szemek. A part rohanva száguld A fák köszöntik őt, Vizárja széjjeloszlik, A zúgó jég előtt. A vers hirtelen zárlata pedig arra mutat rá, hogy bár a szöveg több oldalról – több paradigmában, több nézőpontból, több művészeti mód bevonásával is, elcsépeltnek tartott és újabb, kísérleti szavakkal is – megpróbálta a halált leírhatóvá tenni, végül a kísérlet kudarcát kell bejelentenie: a halálról nincs képzetünk, a halálhoz nincs hozzáférésünk; „a vízár felel”. S ez a válasz pedig szavakra, képekre és érzésekre sem lefordítható. A látvány és a szavak szépsége azonban megmarad az olvasó számára: vagyis mintha itt az olvasó lenne az a szereplő, aki a Kosztolányi-vers énjeként a rémület szépségének kéjes perverzitásával kénytelen szembesülni. Perverzió, horror, bosszú, háló – Két arany hajszál, Miter menyasszony, Pókhálók Narrátor és szereplő szólamának dialógusa az elbeszélő költeményekben, 58 �Kutatóterület a látvány és a szavak interakciója, a bölcseleti, tanító igény és a morbid iránti élénk érdeklődés, az ellágyulás, a szomorúság, a nosztalgia, a szépség és a kegyetlenség, részvétlenség, az emberi lélek csúfabb zugainak éles nagyító alá helyezése: mindezek kettősségek, amelyeket egyes verseken belül is, de versek párbeszédeként is megfigyelhetünk, Czóbel Minka kísérletező igényének lenyomatai. Ez a határok átlépésével való kísérletezésben jut el legmodernebb formájáig. Költészetének morbid-perverz vonulatával S. Varga Pál foglalkozik részletesebben, „a szecessziós poétika első tudatos alkalmazójának” tartva őt.13 Ez fontos esemény: kiemeli Czóbelt a recepcióban hosszú időn át számára fenntartott öntudatlan alkotó szerepköréből. S. Varga említi A kígyó, és a Fehér lepkék című verseket, valamint a Báthory Erzsébet című versciklust,14 Donna Juanna alakját az azonos című regényes költeményben, s az ennek a típusnak minden bizonnyal legismertebb darabját, a Virrasztót, amelyben a felravatalozott apácát egy besurranó majom csókolja-harapja meg. A szétzúzott fejen Aludt vér nyúló szála Lesiklik a virágra Piroslón, fényesen. A kígyó15 A hírneves tanár is ünnepel: Kertjét beteg népség árasztja el. Vasárnap, ezt jó szíve így kívánja: Szegényeknek szolgál a tudománya. Itt biztat, majd egy sebet vág fel ott, (…) S virági, fái közt örvendezve jár Rokáz, a nagy, hírneves tanár. (…) Hosszú, finom, szép ideges kezével A pilléket egyenként nyomja széjjel. Lecsípi körmével mindnek fejét vonagló szárnyukat úgy szórja szét. Fehér lepkék16 Most hajlik hozzá hosszú-hosszú csókra Átöleli nyakát, Csókolja lassan embermódra Kék ajakát. Csókolja hosszan, önfeledten, Míg mind besiklanak Halott leány kék ajkába 59 �Kutatóterület A fehér fényű, hegyes élű állatfogak. Virrasztó17 A Virrasztót Németh Zoltán elemzi részletesen: „A szöveg többszörös regresszión keresztül fejti ki hatását: a vágy olyan perverziókig nyúl vissza saját legitimitásának igazolásához, amelyek a végső kiszolgáltatottság, a teljes önmegsemmisítés lehetőségének fényében értelmezhetők. (…) A vágyat mint állati természetű szubsztanciát távolítja el magától a lírai alany, miközben a libidónak ellenszegülő, annak ellenpólusát képező »tiszta«, »romlatlan«, »vágytalan« pozíciójába a halál, a halott apáca válik. A kezdőjelenet fokozatosan a kriminalitás felé tolódik el, a vágy egyre merészebben követeli jussát, miközben a szöveg az olvasót a voyeur pozíciójába helyezi. (…) A szexuális anarchia ebben a fordított vámpírjelenetben írja bele a vágy útját a két testbe: a halott apáca és a csábító majom testébe. A vágy azonban kerülő úton kapja meg a jussát, a két test egyesülése a perverzió narratívájában lehetséges. (…) A passzív szodómia, pontosabban a nekrofília és a zoofília együttes hatása sem tudja elfeledtetni a halott apáca alakjában önmagát megsemmisítő, vágyra keltő frigiditást.” 18 S. Varga Pál hangsúlyozza, hogy a legtöbb versben azonban a morbid látvány és érzésvilág végül a morálisan elfogadható tartományban leli meg helyrebillentő feloldását.19 Kígyó, pokolnak társa: Halálthozó marásra, Bűnéért fel nem oldták Megölték, eltiporták A gondos emberek… A kígyó Ez azonban bizonyos esetekben nem így van, az utolsó, az e tekintetben is legmesszebbre menő kötet esetében egyáltalán nem. A mai olvasó számára feltétlenül ez Czóbel Minka költészetének egyik legkülönösebb vonása: a rúthoz, a borzongatóhoz, a morbidhoz való érzéki, perverz, szecessziós-dekorativista vonzódása, amelyet azonban mindig külső szempontból is figyel és elemez: ez lehet a funkciója a gyakori magyarázó zárlatoknak. Ha bölcseleti versei a modernség elidegenedését szólaltatják meg, akkor ezek a perverz versek az emberi ösztönvilág Freud előtti megszólaltatásai. Czóbel Minkát a nem tudatosított-megfogalmazott ösztönök, a preverbális lelki események érdeklik. Prózai munkái közül a Két arany hajszál20 (1891) című, leginkább a gótikus regény műfajába sorolható szöveg nagyon érdekes ebből a szempontból is. 60 �Kutatóterület A regény bővelkedik romantikus, horrorisztikus, véres és kéjes elemekben. Ahhoz hasonlóan, ahogy ezt a verseknél is többször meg lehetett figyelni, a Két arany hajszál is meseszerűen kezdődik. Dobos, a kóbor rablólovag, és hű legénye, Iván, akit a lovag egy medve karmai közül mentett meg, utazik az éjszakai erdőben. Doboson semmilyen ártalom nem fog, mert van két arany hajszála; ezeket Gábriel arkangyal ajándékozta neki, amiért egy rettentő viharban megölt egy ördögöt. Dobos lovag az angyaltól jutalmul hatalmat kívánt. Ezt meg is kapta, de immár megcsömörlött tőle, túl sok ez a hatalom, hogy bármit büntetlenül megtehet. Az erdő közepére vadbőrökkel és kincsekkel berendezett cédruspalotát épít, s onnan indul rabló portyáira. Ez a vadromantikus mesevilág, gothic novel akkor csap át tulajdonképpen a mai horrorműfaj előképébe, amikor minden előzetes narrációs elem, figyelmeztetés nélkül (a horrorfilmekben ezt a szerepet a zene, vagy a kamera nézőpontjának „félelmetessé” változása tölti be) a lovag egyik kísérője leszúrja az éjszakai táncra berendelt lányok közül azt, aki kifárad, s nem bírja tovább a táncot. Ez után a jellem- és szituációfestő előhang után következik a bonyodalom: Dobos lovag két nővel kerül kapcsolatba, a szép szőke polgárasszonnyal, Winkler Amáliával, aki terméketlen, és Arameával, a cigányasszonnyal, aki gyermeket szül neki. A lovag először Ivánnak szánja a jóval idősebb férje mellett unatkozó Amáliát, aki ezen megsértődik, magába bolondítja Dobost, aki lelki alkatától teljesen idegen módon lírai szerelembe bonyolódik a nővel. A könyv iróniájának szép példája, ahogy a lovag szerelmes levelet ír a nőnek, aki ezt epedve várja, főleg, mivel Iván nagy titkosan tőle kér papírt és írószerszámot. Mire a mű nagy nehezen megszületik, a nő már beleun a várakozásba, és megharagszik. Tetejében tudomást szerez a cigányasszony gyermekéről. A csúcs szerelmi jelenetben tehát kitudja Dobostól, hogy ereje a két arany hajszálban van, és kitépi azokat, majd férjét Dobosra uszítja, aki lesből lelövi a lovagot. Czóbel Minka pszichológiai érdeklődése novelláiban is fontos szerephez jut. Ezt a korabeli kritika is értékelte: „A lelkiélet ez érdekes szövevényeinek feltárása új lélektani terület, melyet a mi számunkra e novellák írója fedezett fel. Legérdekesebb dolog Czóbel Minka novelláiban az, hogy minduntalan rámutat az emberek lelkében öntudatlanul szunnyadó, kifejezésre jutni nem tudó érzésekre, amelyekről az illető maga sem tud számot adni magának, és adott pillanatokban mégis ezek határozzák meg az életét.”21 A legtöbbet elemzett – feminista kritikai szempontból, a narratív felépítés, a megjelenített női sorsok, a pókháló-szimbolika, illetve Mednyánszky László színelméletével való összefüggései és szimbólumépítési technikái 61 �Kutatóterület szempontjából22 – Pókhálók című novella finom, pókhálószerű megjelenítése annak, ahogyan a passzív főhősnőt, Annuskát saját világa behálózza; ahogyan nem lát rá sem saját magára, sem azokra a kényszerekre, amelyek egy nő életlehetőségeit befolyásolják. Minderről csak finom, mondhatni, pókhálószerű sejtései vannak, de ezeket megfogalmazni nem tudja, nem áll rendelkezésére az ehhez szükséges nyelv. Ezt a nyelvet helyettesíti a pókháló képzete; a pókháló azonban ráfonódik Annuskára, s bár kifejezi érzéseit, de azt nem teszi lehetővé, hogy ezeket másokkal is megossza: a leképezés aktusa során úgy fonja körbe a képzet létrehívóját, hogy az éppen abban az alakzatban jelenik meg bezártsága, amelynek révén beszámolni akart róla. A leíráshoz viszonyított külső pozíció nem létezik tehát – ismét egy modern elv képi kifejezése. A szöveg pókhálóalakzatot képez abban is, hogy minden számozott rész utolsó mondatát a következő részek első mondatként ismétlik. De pókhálószerűen fonódnak össze az események is: nem sikerülnek a szerelmi afférok; elmennek a férfiak, nem kérik meg feleségül Annuskát, mert ő nem tud, nem is akar feloldódni a kapcsolatokban. Egy bizonytalan kontúrú, ki nem mondott leszbikus vonzódás is kivehető a történetből, de ennek vége szakad, ahogy a másik lány férjhez megy. Annuska végül öngyilkos lesz, szelíden és finoman. A Miter menyasszonya (amelyet a szerző később Hafia címmel kisregénnyé bővített) egy orosz parasztlány és kedvese kapcsolatának eltorzulását mutatja be, amelynek végeredményeként a férfi megöli a nőt. A nő a pócsi búcsúban – a templomban érzett zavaros, erotikus színezetű áhítatban és egy másik férfival való pár perces beszélgetésben – megpillantja egy másfajta élet lehetőségét, s már nem tud a vőlegényével és saját korábbi világával azonosulni. A fel nem ismert elvágyódás kiváltotta ingerültségében és az egy ideig meghunyászkodó férfi feletti nem jól kezelt kacér hatalom pozíciójából addig hergeli a férfit, míg az leszúrja. Czóbel Minka egyik, Justhtal közös célja volt a „néplélek” vizsgálata, ez a novella ennek lenyomataként is olvasható. De amíg az ebben a témában írt versek jobbára felvilágosító célzatú pszichológiai helyzetképek (ilyen a Fehér dalok sok verse, például A gyerek, amelyben a szülésben meghalt nő férje meggyűlöli a gyermeket, legalábbis „azt hiszi”, „Pedig – szegény ember / Magát gyűlölte meg.”23), addig a Miter menyasszonya szereplőinek kulturálatlansága nem olyasvalami, amin a tanulás segíthetne. Tulajdonképpen ez az üzenete annak is, hogy a novellából úgy lett regény, hogy a beépülő másik szálon arisztokrata szereplők, köztük az önéletrajzi alteregónak is érthető Ágnes, kísérik figyelemmel Hafia és Miter kapcsolatát – de azt befolyásolni nem képesek. Hafia és Miter öntudatlansága nyugtalanító, félelmetes, s annál is inkább az, mert a gyilkossági jelenetben, amikor a féltékenységtől és italtól eszét vesztett férfi a patakhoz vonszolja az imádkozó lányt, magának 62 �Kutatóterület a gyilkosságnak a leírását egy szép természeti leírás helyettesíti, amely semmilyen módon nincs összhangban az eseményekkel, még csak baljósnak sem mondható, legfeljebb egy kicsit sejtelmes, attól meg igazán távol van, hogy a szereplők lelkiállapotát mondjuk egy romantikus viharral tükrözze; a narrátor szólama pedig minderre fel is hívja a figyelmet, amikor a természet „szenvedélytelenségéről” beszél: „Csendes, bűbájos tájkép vette őket körül. Halk loccsanással tolta előre a patak apró sima habjait, rendes időközben egy hullám teteje mindig megcsillant, amint elfolyt egy a patak medrében fekvő nagyobb, gömbölyű kavics felett. A víz többi részére árnyékot vetettek a széles, ingadozó lapulevelek. Tányérjuk dércsípte halvány zöldje megezüstösödött a hullámzó holdsugaraktól. Mindenhová behatolt ez a tiszta, hideg és mégis fátyolos fény: a kékzománcú ezüst holdsugár szétözönlött a sűrű lombozat között, lesiklott a fehéren világító szürke bükktörzseken, végigsimult a barnás, párolgó föld felett. Az egész természet szenvedélytelen, boldog nyugalmat lehelt, nem érzett rajta az élet szaggatott, lázas lüktetése, csak a teremtő erő hatalmas nyugodtsága, melynek keblén összeolvadnak az ellentétes részletek – a lét és az elmúlás. Egy fiatal erőtől duzzadó élet szállt most itt át a létből az elmúlásba.”24 Ezt követően a novella részletesen leírja Miter dúlt, zavart érzéseit (a késre gondol, arra, hogyan szúrt vele, a lány teste mellett térdel, vad öröm szállja meg, imádkozik, majd a sebet csókolja, végül őrjöngve, majd fásultan menekül, amíg egy csendőr le nem lövi). A gyilkossági képben viszont a természet részvétlensége ellenpontként emeli ki az emberek nyugtalanító öntudatlanságát, azt, ahogyan az emberek nem értik magukat, nem értik egymást, és a természet sem „érti” őket. Ezt a sajátos technikát választja itt Czóbel Minka ahhoz, hogy a meg nem nevezhető, zabolátlan, kultúra előtti érzéseket megjelenítse, rámutatva arra, hogy ez, ugyanúgy, ahogy ez magukkal a nem verbalizált érzésekkel történik, a szövegben is csak másról beszélve, a nonverbális kommunikációt a szövegben a szavakkal leírható gondolatiság mellett és helyett a mégiscsak a szavak révén létrejövő festői technikával oldható meg. Végső soron tehát ezeknek a szövegeknek az egyik legfontosabb témája a kommunikáció: ember és kozmosz, ember és ember, ösztön és tudat között; és mindennek a leírhatósága, szavakkal való lefesthetősége. Azaz mégis feltételezhetünk tehát valamiféle összhangot a természet és a benne élő, illetve a természetet és magát leírni, megjeleníteni próbáló ember között, de ez az összhang csak úgy működhet, ha belátjuk, hogy ezt az ember, a leírást készítő nem uralja: ahogy a természet nem fog vihart produkálni, ha valaki viharos kedvében van, úgy a megértés csak annyiból állhat, hogy, ahogy A mozgó partban, az emberben riad fel 63 �Kutatóterület a természet egy pillanatra. És ez a pillanat sokkoló hirtelenséggel válhat az utolsó pillanattá. Határok, tükrök – A szél, Kék napernyőről Ennyiben tekinthetjük Czóbel Minkát a 20. századi magyar irodalmi (női) hagyományban a traumadiskurzus előfutárának is: ugyanis a 20. századi traumaszövegek egyik legfontosabb jellegzetessége az, hogy felhívják a figyelmet arra, amit szívesen és éppen a kultúra révén gyakran sikeresen el is felejtünk. A haláltól szorongó gyerek a kultúrához való hozzászokás révén, a kultúra és a kommunikáció segítségével felejti el ezt a szorongást. A trauma diskurzusa rávilágít arra, hogy hiába feledkezünk meg erről a szorongásról, az oka, aminek már a kimondását is banálisnak szoktuk gondolni, az, hogy az életnek egy pillanat alatt és bármikor vége szakadhat, nem szűnik meg. A traumadiskurzus ennyiben is a kiszolgáltatottság diskurzusa, kendőzetlensége fájdalmas, és nehezen megszokható. Czóbel Minka szövegeiben minduntalan ezzel az (ön)kínzó kegyetlenséggel találkozunk, amely olykor perverzióba is átcsap. Ahogy a kifejezetten perverz versekben is, de A mozgó partban is, úgy – bár romantikus-lektűrös kellékek között – a Két arany hajszálban és a Miter menyasszonyában is, bizonyos lelki, ösztönvilágbeli határok feszegetéséről és átlépéséről van szó. Éppen egy leheletnyit kell csak túlhajtani valamit, egy pillanatra elveszteni a kontrollt, az ösztönöket a tudat fölébe engedni, és a szituáció valami sokkolóba, meghökkentőbe, nem vártba billen át, aminek előkészítettség utólag viszont már nyilvánvaló. A szétrepedő jégtáblák között a folyó elnyeli a kislányt, Miter megöli Hafiát, a rablólovag embere leszúrja a táncban kifáradt lányt, a szexuálisan ki nem elégített Báthory Erzsébet gyilkol, hogy vérben fürödhessen, a majom megharapja a halott apácát. A Virrasztóban a „besiklik” ige szexuális allúziói révén különösen erős a folyamat ösztönösségének, pornográf érzékiségének képi megjelenítése: Csókolja hosszan, önfeledten, Míg mind besiklanak Halott leány kék ajkába A fehér fényű, hegyes élű állatfogak. Az önfeledtség veszélyesen kéjes pillanatai ezek, erejüket pedig részben abból nyerik, hogy az olvasót annak belátására késztetik, hogy hiába jön létre az utólagos megértés, ez nem jelenti azt, hogy ami bekövetkezett, elkerülhető lett volna: nincsen mentőöv, nincsenek kapaszkodók. Czóbel 64 �Kutatóterület Minka nem akarja fenntartani az érintetlenség, az érinthetetlenség illúzióját. Számára – és ebben rejlik modernsége, 20. századisága – az, ami fenyegető, ami szorongató, nem kívül, hanem belül van. Mindez az 1914-es Az erdő hangja25 három ciklusában (Az erdő hangja, Tükrökről, szobákról, Álmok kertje) teljesedik ki képileg és retorikailag, sokszor víziókban, esetenként néha már-már riasztóan is, a pszichés zavar, illetve máskor az üres ijesztgetés határán („Lenn a kertben este, / Lombtalan fák sűrű / Ágai közt, / Hangtalan siklanak / Fejetlen madarak / Lágytollú baglyok. // Meggyilkoltaknak / sóvárgó lelkei…” – Baglyok, de hasonló a Denevérek, vagy a Halvány arcú lányok, illetve az Erdő hangjai ciklus több számozott darabja is: „Más gyökerekből emberfejek lógnak. / Eltorzult arcuk / Elsápadt ajkuk / Hánykódik, nyöszörög. (…) Két közel fej egymásra néz / Halálos, őrült szerelemmel, / De hiába nyújtják gyökér nyakukat, / Ajakuk el nem éri egymást / Közöttük űr marad.” – XIV., Gyökerek). A Tükrökről, szobákról ciklust az utóbbi időben kezdte nagyra értékelni a recepció,26 főként a benne megjelenő összetett – tükrös – szubjektumkonstrukciók miatt, de talán azért is, mert a tükör eleme tompítja – az olvasóban is – azt a feszültséget, amely a másik két ciklus verseiben nagyon erőteljes, indokolja a különben túlzottan belülre kerülő zavarodottságot, az érzékcsalódásokat. Jól látszik ez A szél című versben: A szél Királykisasszony egymagába Bejárja termeit. Márvány lépcsőjű palotába Ajtót se nyit, Se vendég, se vidám zenészek Hangos hada, Néma az ősi vércsefészek, Némán virrad reá a hajnal Némán borul rá a csillag fénnyel Homályos fátyol sűrűjével Az éjszaka. Király kisasszony egy magába Kinéz az ablakon Sötétlő erdő távolába. – – – Zúgó vadon Keríti a nagy, ősi várat, Árkát-falát. Királykisasszony belefárad, Nézni a távol némaságot, 65 �Kutatóterület A végtelenbe elterülő, Sötét fenyükbe elmerülő Zöld éjszakát. Királykisasszony visszafordul, Tükör falába néz, Tükörbe ablak lépe csorbul, S a végtelenbe vész. Végtelen, üres keretében Sugár alak, Feje felett gyászfátyol képen Tükörfal elhaló vizében Mint madársereg ingó szárnya, Elsuhanó, nyugtalan árnya, Sötét gallyak. Gallyak megingó koronája A királylány felett, Nem hallja, csak tükörbe látja A vad, zúgó szelet. Mintha bejönne a terembe A távol – – szól, beszél, Végnélküli magánnyal szembe Szép szomorú királykisasszony Tükör falába hosszan bámul: Mintha hírt hozna a világból A szél, a szél! A Czóbel Minkáról kialakult sztereotípiák hatását és működését példázza az, hogy Szepesi Attila egy írásában jó szemmel kiválasztja ezt a verset, de pozitívan értékelni végül nem képes: a recepció alakrajzoló erejének nyomására arra a következtetésre jut, hogy: „…van ebben a ki nem élt szellemi-testi borzongásban valami kamaszkorban megrekedt, infantilis képzelgés is. Czóbel Minka, életrajzából és versei hangjából érezhető, sosem ismerte meg a beteljesült szerelmet.”27 Mit is ért ezen? – kérdezhetnénk. Mit nem ismert meg Czóbel Minka? A férfiakkal való testi szerelmi kapcsolatot? És hogyan látszik vajon ez ebből a versből? És nem utolsó sorban: miért ez lesz a fontos? Miért nem a szöveg modern hangja, hangulata, képei, felépítése, a tükör funkciója? Az erdő hangjaiban a tükör motívumának révén Czóbel Minka sok mindent össze tud foglalni, ami korábbi műveiben is téma volt, vagy megoldatlan probléma maradt. A tükör funkciója összetett, a képzelet, az emlékek, az idő, a múlt, a másik, az érzések, az én megkettőződése, a női én-alteregók: a boszorkány, a tündér, a királykisasszony mind megjelenhetnek benne vagy 66 �Kutatóterület általa. „Nem is tükör már, de bejárat: / A múlt idők bejárata” (A tükör meséje) Ugyanakkor a tükör lesz az eszköze annak, hogy az ösztönvilág és a tudat közötti határátlépések lágyuljanak, a versek újra meseibbé váljanak, hogy nagyobb szerep jusson a versbeli képzeletnek, mint a versbeli valóságnak. Ezek a versek tehát tulajdonképpen ahhoz a számunkra leginkább Kosztolányi felől ismerős modellhez hasonlítanak, amelytől korábban, ahogy A mozgó part elemzésénél láttuk, Czóbel Minka távolabb volt. A sokkoló, a veszélyes, a morbid-bizarr a versbeli világban a tükör segítségével a versbeli képzelet, vagyis a fikció ebben a vonatkozásban megnyugtató területére kerül át, és így ezek a versek egyszerre ismerősebbek, könnyebben befogadhatók és jelentenek nagyobb intellektuális kihívást a 20. századi esztétista modernséghez sorolt versek olvasásán kondicionálódott olvasó számára. Látványközpontúságuk viszont itt is főszerepet játszik; több esetben ennek révén éri el a szöveg azt, hogy az én kivonódik a szövegből. Nyomában csak a látvány marad, a mese, a tükör révén önállósuló vízió. Ilyen értelemben tükrös szerkezetű a Kék napernyőről című vers, ahol az összetett allegorikus kép olvasható az ösztönök és a tudat érintkezésének példázataként: a kígyó tetemére a napernyő árnyéka vetődik rá. A vers rejtélyes hangulatú; színeken és benyomások során keresztül érinti össze az úri finomságot a gusztustalannal, fentet a lenttel, és végül sejtelmes tanulságokat pendít meg az emlékezet természetéről. Így jön létre az immár jól ismert Czóbel Minka-féle bizarr hatás: ki az, aki ugyanolyan élénkséggel szemlél és fest le egy széttaposott fejű kígyótetemet, mint a Gárdonyi Géza Ida regényébe vagy Szinyei Merse Pál Majálisára illő napernyőt? Ezt a verset is jó lenne középiskolában tanítani. XXI. Kék napernyőről Úton megölt kígyó, Feje széttiporva, Lassan folyt el vére, Szürke úti porba Piros vére. Az út magaslatán Kék-zöld levegőbe, Világító kéken Selyem napernyője Egy asszonynak. Selyem napernyőnek Reá esik árnya Széttiport kígyóra, 67 �Kutatóterület Út szürke porára Könnyű árnya. Elsiklik az árnyék A szürke út felett, Eltűnt a távolba Halvány emlékezet: Kék napernyő.28 Olvasni a boszorkányt Miként lehet Czóbel Minka az elődöm? A 20. századi – nemcsak női – irodalmi hagyomány kezdőpontján áll. Mi tehető ma újra élővé a költészetéből és a prózájából? Czóbel Minka jobb helyzetben van kánoni szempontból, mint Erdős Renée. És mégis, Czóbel Minka az igazi kánontalan. Erdős Renée költészetével senki nem foglalkozott 1950 és 1990 között, nem is beszélve hírhedtté vált regényeiről: ilyen lektűrökkel komoly elemzők nem foglalkozhattak abban az időszakban. Verseit nem adták ki újra, csak néhányat a „lektűrök” közül, közvetlenül a rendszerváltás után. Czóbel Minkáról viszont születtek komoly irodalomtörténeti elemzések, tanulmányok. Kiadták újra a verseit, novelláit. És mégsem tanultuk meg olvasni őt. Ha olvastuk is, visszahőköltünk tőle. Sokan mondják, hogy Czóbel Minka költészetét Weöres Sándor folytatta. Láttuk, hogy Kosztolányira is minden bizonnyal hatással volt. Erdős Renée hangja Adyhoz vándorolt, Ady által lett ez a hangvétel ismert, és a mai napig nagy hatású. Erdős Renée ezt pontosan tudta, tanúsítják ezt önéletrajzi regényeinek egyes részletei. Az elmúlt száz évben erről megfeledkeztünk; mostanában deríti fel a kapcsolódási pontokat az irodalomtörténet-írás. Talán ma már megengedjük egy nőnek is, amit akkor csak egy férfinak engedett meg a köztudat: ma már beszélhet Erdős Renée is úgy, mint Ady, akinek odaadta a hangját. Czóbel Minka viszont bizonyos értelemben mindvégig jelen volt a költészetben és az irodalomtörténet formálta köztudatban. Csakhogy eközben lekicsinylő, becsmérlő, lesajnáló megjegyzésekkel illették azok, akik a legtöbbet tanulták tőle, és akik a legtöbbet foglalkoztak vele. Czóbel Minkának nem válhatott érdemévé az, ami az ő érdeme. Elvették tőle azt, ami az övé. Csámcsogtak rajta, félretolták, kihasználták. Azt mondták, neki ez csak véletlenül sikerült. Még azok is belesodródtak ebbe a retorikai hálóba, akik különben hosszan és elismerően írtak róla,29 mint például Danyi Magdolna, aki a sok szép elemzés közt azért a biztonság kedvéért elejt olyan megjegyzéseket, mint a „lelki maszturbáció”.30 68 �Kutatóterület Egy ponton majdnem engem is beszippantott ez a retorikai-ideológiai nyomás: mentegetni kezdtem Czóbel Minkát. „Döcögősek a versek, nem kiforrott a mondandója az elidegenedésről, na de hát megelőzött mindenki mást” – érthetőnek, könnyűnek tűnt ez a szólam. Le kellett állítanom magam. Kilépni ebből a szorításból, a diskurzus nyomása alól. Ezt ne! Ne mentegesd! Ne keress számára megoldást, kibúvót, „de mégiscsak”-ot, felmentő, magyarázó félmondatot, mert nincs rá szüksége. Ne sajnáld, ne szánakozz, ne gúnyolódj, ne legyints! Ne legyen többé kánontalan! Ne tűnjön öntudatlannak, hályogkovácsnak: nem egy csúnya, buta, dilettáns, magányos, görcsös vénkisasszony vak tyúk is talál szemet akcióiról, hanem egy író műveiről beszélünk. Nézzük meg azért a fényképét, rendben, az előzmények után ezt nem is lenne szabad elkerülnünk. Mondjuk ki, hogy nem is volt csúnya, mint ahogy az utóbbi időben számos irodalmár ismerősömtől hallottam ezt. Meglepetten mondták. Nem volt csúnya. Az irodalomtörténet-írás és szépíró utódai rajzolták ilyenné az alakját. Vegyünk erről tudomást, tudatosítsuk, hogyan is működik ez. Aztán pedig olvassuk Czóbel Minkát. Lehessen diffúz, behatárolhatatlan, talán félelmetes. Más. Boszorkány. Jegyzetek Czóbel Minka Justh Zsigmondnak, Mándok, 1891. november 8. In: MARGÓCSY József: Egy régi udvarház utolsó gazdái. Szöveggyűjtemény az anarcsi Czóbel-család levéltári hagyatékából. Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, 1988. 132. 2 CZÓBEL Minka: Kakukfüvek. Budapesti Szemle, 1902. 470–475. 475. 3 CZÓBEL Minka: Opálok. Költemények. Bp.: Franklin, 1903. 96. 4 CZÓBEL Minka: Opálok. 97. 5 DANYI Magdolna: Czóbel Minka. Újvidék: Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1980. 57. 6 KOSZTOLÁNYI Dezső: Mostan színes tintákról álmodom. Vál., szerk. RÉZ Pál. Bp.: Helikon, 1979. 7 In: CZÓBEL Minka: Az erdő hangja. Bp.: Singer és Wolfner, 1914. 10. 8 In: CZÓBEL Minka: Újabb költemények. Bp.: Singer és Wolfner, 1892. 124–132. 9 Bata Imre hívja fel elsőként a figyelmet a Mikrocosmos című vers és Kosztolányi Halotti beszédének összecsengésére, Takács Judit pedig több példát is említ. BATA Imre: Boszorkánydalok. Czóbel Minkáról. Új Írás, 1975/5. 98–100. TAKÁCS Judit: A szubjektum problémája Czóbel Minka lírájában. It, 2000/3. 435–461. 10 DANYI Magdolna: Czóbel Minka. Újvidék: Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1980. 38. 11 DANYI Magdolna: Czóbel Minka. 14. 12 BEDNANICS Gábor: Kerülőutak és zsákutcák. A modern magyar líra kezdetei. Bp.: Ráció, 2009. 114–127. 13 S. VARGA Pál: A vágytalan boldogság költője. Czóbel Minka költői világképéről. ItK, 1 69 �Kutatóterület 1994/1. 32–51., 40–41. 14 In: CZÓBEL Minka: A virradat dalai. Bp.: Franklin, 1896. 47–51. 15 In: CZÓBEL Minka: Újabb költemények. Bp.: Singer és Wolfner, 1892. 79–81. 16 In: CZÓBEL Minka: Újabb költemények. 76–79. 17 In: CZÓBEL Minka: Az erdő hangja. Bp.: Singer és Wolfner, 1914. 199–200. 18 NÉMETH Zoltán: Erotika, nemiség és obszcenitás mint posztmodern identitásjáték. Bárka, 2006/6. www.szepiroktarsasaga.hu/index.php?pageid=318 19 S. VARGA Pál: A vágytalan boldogság költője. 45. 20 A könyv külső borítóján a cím: A két arany hajszál, a belső borítón Két arany hajszál. Bp.: Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat, é. n. (1908?) A regényről lásd: SZEPESI Attila: Egy elfelejtett kárpátaljai regény. Czóbel Minka: A két arany hajszál. Magyar Napló, 2002/3. 25–28. 21 A Vasárnapi Újság kritikáját (1907/6.) idézi DR.KIS Margit: Czóbel Minka. 139. 22 Lásd: PÉCSI Emőke: Pókhálóba szőtt szubjektum. A női szubjektivitás sajátosságai Czóbel Minka irodalmi alakjának és elbeszélő prózájának érintkezési pontjain. In: Nő, tükör, írás. Szerk. VARGA Virág–ZSÁVOLYA Zoltán, Bp.: Ráció, 2009. 68–81., MARGÓCSY Klára: Női sorsok a Pókhálók című novelláskötetben. In: „Jövőm emléke, múltamnak árnya.” In memoriam Czóbel Minka. Szerk. MERCS István, Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2008. 113–125., KUSPER Judit: Ha a pókháló szövedéke fölfeslik valahol. Czóbel Minka Pókhálók című novellájáról. In: „Jövőm emléke, múltamnak árnya.” 127–147., FÖLDES Györgyi: A festményvászon szálai. Szövegszerűség és képszerűség Czóbel Minka Pókhálók című novellájában. Alföld, 2009/6. 46–54. 23 In: CZÓBEL Minka: Fehér dalok. Bp.: Singer és Wolfner, é. n. [1894.] 125. 24 CZÓBEL Minka: Miter menyasszonya. In: Uő: Pókhálók. Pécs: Jelenkor, 2000. 67. 25 CZÓBEL Minka: Az erdő hangja. Bp.: Singer és Wolfner, 1914. 26 Lásd: BEDNANICS Gábor: Kerülőutak és zsákutcák. 127–132., TAKÁCS Judit: A szubjektum problémája Czóbel Minka lírájában. It, 2000/3. 435–461., Kalász Márton: Előszó. In: Czóbel Minka: Az erdő hangja. Bp.–Anarcs: Széphalom Könyvműhely–Anarcs Község, 2007. 5–6. 27 SZEPESI Attila: Az anarcsi boszorkány. Czóbel Minka varázslásai. Kortárs, 1999/6. 92–94. 94. 28 In: CZÓBEL Minka: Az erdő hangja. 36. 29 Ezt lehet megfigyelni Veláczki Lászlónál, aki figyelmes, saját történeti pozíciójára és tanult elfogultságaira is reflektáló tanulmányt ír Czóbel Minka költészetének fogadtatásáról és kánoni helyzetének alakulásáról, amelynek végén, saját szándékának is ellentmondóan, e kanonizáció problematikusságát taglalja. VELÁCZKI László Imre: „Jövök – nem egy de száz alakban”. Felfedezés és megszólíthatóság Czóbel Minka lírája kapcsán. In: „Jövőm emléke, múltamnak árnya.” In memoriam Czóbel Minka. Szerk. MERCS István, Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2008. 59–75. 30 A Makai Pista című elbeszélés kapcsán írja Danyi Magdolna a következő lesajnáló sorokat: „a »kastélyablakból« szemlélődő »finom lelkű« kisasszony életidegen elbeszélése ez is: a lelki realitások megragadása helyett írójuk »lelki maszturbációi«, naiv borzongások az ismeretlen szenvedélyesség félelmetessé stilizált hatalma fölött.” DANYI Magdolna: Czóbel Minka. 54. 70 �Találkozási pontok “Hordom a kereszteket” Beszélgetés Ardamica Ferenc íróval SZÁSZI ZOLTÁN „Tele van az életem paradoxonokkal, nálam semmi sem igaz…” Hetekig próbáltunk időpontot találni erre a beszélgetésre, végül a babonák napján, pénteken ültünk le, hogy a világnak az íróemberre való hatásáról és az íróembernek a világra való visszahatásáról beszélgessünk. Annak kapcsán is, hogy Ardamica Ferencet 2012 augusztusában kitüntették. – Semmi sem igaz, azt mondják, fél évszázada írok, pedig ez nem igaz, hiszen hol van akkor a húsz évig hallgatásra való kárhoztatás. Kaptam egy szép kitüntetést, a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét, hát hordom is majd, de előtte gyorsan vennem kell egy zakót, mert kínai trikón mégsem hordhatok kitüntetést, meg aztán, hátha lesz még más is. Hát ilyen az életem, így vagyok én most mindennel.” – Ezzel fogadott Ardamica Ferenc Losoncon, a Štefánik szlovák generálisról elnevezett lakótelepen. A nyolcadik emeletről bámuljuk a kórházat, a távolba vesző dombokat, az Ipolynak csak sejthető medrét. Könyvek, fotók, gulyásleves-illat, kávé, cigarettafüst, és egy most felfedezett gonosz rém, a betegség állandó jelenléte és fájdalmai – ezek a bő másfélórás beszélgetésünk kulisszái. 71 �Találkozási pontok – Mit jelent ma Ardamica Ferencnek az irodalom, milyen hatással volt az életére, visszahatott-e a sorsra az írás? Magyarul: hogy vagy íróként, Losoncon, 71 évesen? – Napi két-három cigit engedélyezek magamnak, látod, már most túlléptük az adagot, megint patália lesz belőle. Kérdezed, mit jelent nekem a világ, az irodalom? Hát figyelek. Figyelem a napi politikát, figyelem rádióban, televízióban az irodalmat, nyomtatott formában már csak kevésre van pénzem, az én nyugdíjamból nem telik minden friss dolog megvásárlására. Pedig szeretném, de hát nem lehet. A szlovák irodalomból éppen Dominik Dánt fedeztem fel, aki krimit ír, amit én gyerekkorom óta olvasok és szeretek. 1941-ben születtem, mikor iskoláskorba kerültem, szlovák iskolába írattak. Na, ez is egy bonyolult történet! Apám borzasztó hiú ember volt, méretre készíttetett cipőt, öltönyt, s amikor beteg lett, megfázott a katonaság alatt, tuberkolózist kapott, cavernái voltak, mindenféle csövek lógtak belőle már élete vége felé, de inkább belehalt a kórba, mintsem kivetette volna két bordáját, amivel megmenthették volna az életét. Inkább belehalt, mert görbe lett volna a tartása, ha megműtik. Ez a negyvenes évek végén volt, a kitelepítések idején. Nagyanyámék lefizették a kitelepítési bizottságot, hogy maradhassanak. Apám, a betegsége miatt, kényszerből reszlovakizált, hogy ne kelljen a családnak menekülnie és hontalanná válnia. Tízéves alig múltam, amikor meghalt. Szóval, iskolába, szlovák oktatási nyelvű iskolába jártam, bár volt már akkor magyar is, de már maradtam ennél. Eleinte a padtársam segített még abban is, milyen irkát kell kivenni a táskából, én meg a kezdeti borzalmasan semennyi szlováktudásom után néhány év alatt egészen elfogadhatóan megtanultam a nyelvet, persze mellette magyarul is megtanultam, írni és olvasni egyaránt. A magyar nyelvet és a helyesírást érdekes módon a filléres regényekből, meg a ponyvaregényekből kezdtem el tanulni. Kiskoromban nyaranta Klenócon tartózkodtam, szlovák szón, a rokonoknál, s ott kiolvastam annak a pár, még akkor ott élő magyarnak meg a papnak a könyvtárát. Ott szerettem meg a krimit, meg a kalandregényeket, s ott tanultam meg az alapokat is az íráshoz. Mert én minden elbeszélésemben, novellámban valamilyen történetet mondok, mondtam el, kerek és olykor valós alapokon lévő történeteket, amelyeknek mindig volt, van valamilyen csattanója. Ezt mostanában hiányolom is az írásokból, a kisprózából meg pláne! – Ezek szerint képes volnál szlovákul is írni szépirodalmat? Azt tudom, hogy sokat fordítottál. – Végül is, kezdetben írtam is néhány novellát szlovákul, pár meg is jelent belőlük, de akkoriban már magyarul is írtam, és szóltak nekem, hogy jó lenne kiválasztani, melyik nyelven írjak, én meg inkább a magyart választottam. Viszont sokat fordítottam szlovákról magyarra és magyarról szlovákra is, 72 �Találkozási pontok még a saját könyvemet, az Anyám udvarlóit is magam fordítottam le. Persze az iskolát már végig szlovákul jártam ki, utána szlovák gimnáziumba mentem tanulni. Felvettek, de negyedév után otthagytam az egészet. Képzeld el, akkoriban, a sztálini idők alatt, a rohadt spartakiádjukkal baszogattak, meg az egésznek olyan idegen volt számomra a hangulata, meg a légkör is az agyamra ment, hogy inkább kiléptem. Otthagyva a gimnáziumot egy kertészetbe mentem dolgozni, bő három évet húztam le ott. Azóta is előfordul, hogy gyakran álmomban a kertészetben dolgozom, a valóságban meg rugdalózom, meg jár a kezem, és amikor felébredek, megkérdezi a feleségem, hogy mit is álmodtam. Ilyenkor mit mondhatnék, hát csak azt, krumplit ültettem, meg dugványoztam, drágám! Ez a régi világ hatása rám. – Hogy lettél te mégis magyar író? – Mindig is szerettem az irodalmat, mindenevő voltam és vagyok is. Eleinte a ponyvairodalom, a cowboyregények, majd a krimi került sorra, ezeket szerettem, mert ezekben volt feszültség, meg story. Eleinte még szótárakkal olvastam magyarul, aztán minél többet olvastam, annál jobban ment a dolog. Hogy is lettem magyar író? Hát a hatvanas években volt a pozsonyi Országos Népművelési Intézetnek egy pályázata, oda küldtem be írást, ott kezdtem az egészet. Bár ha azt veszem, nálunk többen is írtak. Anyám versei nem érték el azt a színvonalat, hogy közölhetők lettek volna, de a nagyanyám írásai közül néhány Herczeg Ferenc Új Idők című lapjában meg is jelent, de egy sem maradt meg belőlük, mert a ruszkik ezekkel az újságokkal fűtötték fel a gulyáságyút, az értük kapott és soká őrzött békebeli aranykoronákat meg persze elvették. Hát ez volt, írással fűtöttek, a honort meg elvették. Kamaszkoromban, mikor már eljutottam Verne Gyuláig, már elhatároztam, hogy író leszek. El is kezdtem naplót írni, de aztán amilyen szamár voltam, elszégyelltem magam a naplók miatt, és kidobtam, elégettem őket. Nemrégiben megtaláltam egy pár oldalt belőle, és most már tudom, hogy kár volt kidobni. Tanács a fiataloknak: ne dobjatok ki semmi régi írást, bármi jól jöhet idősebb korban. Szóval a pályázaton ugyan nem nyertem, mert állítólag tele volt az írásom csehizmusokkal, szlovakizmussal, germanizmussal, de azt tanácsolták, hogy folytassam. Ne tegyem le a tollat, ez volt a tanács – én ettől megtáltosodtam és elkezdtem írni. – Ez volt a vasárnapi író korszakod? – Igen, mert akkoriban még hat napot dolgoztunk, el kellett tartani a családot, hét közben nemigen tudtam írni, de mindig járt a fejemben a történet, aztán hazavittem a fejemben, és dédelgettem tovább. Akkoriban még nem volt saját írógépem sem, kölcsönzőből vettünk ki, a feleségem gyorsabban, jobban írt, mint én, így ő másolta be az írásokat. Ha kellett, tíz másolópapírt is tettem a gépbe, és jó keményen kellett csapkodni, hogy át is vigye. Tudod, ami technikával kapcsolatos, az, nekem terra incognita, 73 �Találkozási pontok ezért bíztam a feleségemre. – Mióta is vagytok együtt feleségeddel? Láttam, pattognak köztetek szikrák máig is! – Hát 53 éve. A szikrák meg persze, pattognak. Együtt vagyunk jóban is, rosszban is, de több volt a rossz. Békés öregkorra vágytunk, sajnos nem adatott meg. Most mindketten felvettük a harcot a rákkal. Feleségem bőrrákkal harcol, most készül újabb műtétre, nekem meg pár nappal a lovagkeresztem átadása után megmondták, hogy rákos daganat van a szememen. Kicsit elrontották az örömömet! Biztos vagyok abban, hogy ebből is talpra állunk, mert már annyi mindenből sikerült. Most Pozsonyba készülök novemberben, állítólag ezt a nyolcmilliméteres daganatot ott meg tudják sugarazni. Most ez vár rám. Ez is élmény egy írónak. – A világ külső sugárzása most már konkrét lesz feléd, vagyis beléd, Te hogy érzed, mit tudtál kifelé sugározni? – Azt megtapasztaltam, hogy azért amit megírtam és kiadtak, azt el is olvasták. Egy-egy családban akár többen is. Ha meg csak egyetlen ember kedvét hoztam meg az olvasáshoz, csak egy emberrel szerettettem meg az irodalmat, akkor is megérte. Ha nézem azt, hogy minden kötetem elfogyott, akkor azt kell mondanom, csak volt valami kisugárzásom nekem is. Jártam én olyan író–olvasó találkozón, ahol tíz perc alatt két tucat könyvet szétadtam, és utána pedig órákat beszélgettünk. Emlékszem, az első ilyen találkozóm Sárosfán volt, egy kultúrházban, tele volt a terem nőkkel, s isten bizony a végén alaposan neki is kellett vetkőznöm, mert rám izzadt a zakó, lekerült a nyakkendő, mert hetvenkét könyvet dedikáltam személyre szólóan, szóval megizzasztottak a nők. Olyan találkozóm is volt, például Nagykürtösön, ahová egyetlen érdeklődő jött el, kiderült, ő személyes ismerőse volt anyámnak, így aztán hosszú órákon át beszélgettünk. Élvezetes volt. Az írónak meg mindegy kell, hogy legyen, mennyi a közönség, lényeg, hogy jó legyen a hangulat. Volt, amikor még kimondottan éhesek voltak az olvasók a magyar könyvre. Vannak olyanok, akik gyűjtik a könyveimet. Hihetetlen, hát nem?! Mostanában, ha van egy tucat ember egy találkozón, az már jó, hát nem?! – Az irodalom tehát így hatott, és te így hatottál vissza. Mit olvasol mostanában, mi hat rád? – Képzeld, milyen hülye voltam, hát persze, amikor fiatal voltam, és mindent elolvastam, mert mindenevő vagyok, pont a nagyobb méretű betűvel nyomtatott könyvekkel kezdtem, most meg én szamár, vénségemre hagytam az apró betűkkel nyomtatottakat, most azokat olvasom. – Pedig kímélni kellene a szemed, éppen most kezdesz apró betűsekbe? – Pengős regényekkel kezdtem, és még most sem válogatok, minden 74 �Találkozási pontok lemegy, pedig már válogatni kellene. Elfogy a szemem, meg fárasztó is már ilyen korban. – Kik hatottak rád, kiket szeretsz, szerettél olvasni? – Remarque az egyik kedvenc szerzőm, meg szeretem Hemingway írásait is, de nem mindent, képzeld, nem szeretem a novelláit, azt nagyon nem komálom, de a regényeit meg szeretem. Érdekes, hogy novellistaként inkább a regényeket olvasom. Hát nem?! – Tulajdonképpen azért lettél novellista, mert soha nem volt időd? – Igen, ez így van, egyszerűen nem volt időm a hosszabb műfajra, a novella meg olyan kompakt kis írás, bele lehet rakni mindent. Hét közben dédelgettem magamban az ötletet, szabályosan kihordtam magamban, gondolkodtam rajta, de amikor odakerültem a párbeszédekhez, és nem tudtam éppen leírni, megverte a fene az egészet, halva született volt az egész történet, ha már a párbeszédeket is fejben elkezdtem írni, akkor passz! Nem lett belőle írás. A témáról sem beszéltem soha senkinek, mert azzal már vége lett az írásnak. – Tudtommal nagyon babonás ember vagy. – Rettenetesen. Például ha átment előttem egy macska, én képes voltam megkerülni a háztömböt, persze elkéstem munkából, így aztán jött az aznapi balszerencse. Azon a napon már semmit nem tudtam intézni. Egyszer Pozsonyba készültem a kiadóba, de találkoztam egy apácával, ami teljes balszerencsét jelent, erre mi történt? Visszafordultam, nem indultam el. Amikor pár nap múlva Pozsonyba érkeztem, a kiadó már lezárta a kiadói tervet, az én könyvem nem is került be. Hát most akkor ne higgy a babonának? – Elégedett vagy a pályáddal? – Sokáig azt hittem, és féltem is, hogy csak bokor lesz belőlem az irodalomban, és soha nem lesz fa. Nem így van, de volt bennem egy ilyen érzés. Borzasztóan hiányzik nekem az a húsz év, amíg le voltam tiltva. Imittamott hozták csak le az írásaimat, s akkor alig álltak ki mellettem. Egyedül a Palócföld, annak főszerkesztői, Baranyi Ferenc és Pál Jóska segítettek. Ha ők nincsenek, letettem volna a tollat. Aki azt mondja, hogy a nyolcvanas évek elején bízott abban, hogy az a rendszer megbukik belátható időn belül, az szerintem hazudik, én ebben éltem. Nem úgy nézett ki, hogy a szocializmus mosolygósabbá válik. Csak ezeknek az embereknek, Baranyi Ferencnek és Pál Jóskának köszönhetem, hogy megmaradtam az írásnál. – A rendszerváltás után viszont újságot írtál. Nem sajnálod azt az időt, amit arra szántál, hogy napi csip-csup dolgokkal foglalkozz? – Sajnáltam, nagyon sokáig sajnáltam, de aztán akkor változott ez meg, amikor megkaptam a MÚOSZ aranytollát. Akkor éreztem, hogy talán mégis megérte. 75 �Találkozási pontok – Kalandos az életed. Sok helyen dolgoztál, sok mindenbe belefogtál, annyi minden történt veled. Elégedett vagy ezzel a pályával? – Sok fantázia kellett hozzá, de azt kell mondanom, nem annyi, mint amennyit az emberek képzelnek, mert tudod: Bovaryné én vagyok. Nem akarok most én felróni a fiataloknak semmit, de mintha inkább csak szövegeket produkálnának, nem történeteket. Nekem volt egy küldetéstudatom. Javítani akartam az embereken. Nos, persze nem biztos, hogy sikerült, de legalább igyekeztem. Nem azért írok, hogy csak gyönyörködjenek az írásban, a mondanivaló mindig ott van a csattanóban. Az olvasó meg szereti a történetet! – Tervek, elképzelések? Írni tervezel még? – Komolyabb terveket mostanában nem képzeltem, de írni, azt még szeretnék. Ezt a rákkal való harcomat szeretném irodalmi eszközökkel megfogni, anyaggá gyúrni. – Tehát már képletesen és valóban is dolgozik a fejedben a rák? – Most már nagyon dolgozik, képletesen meg ténylegesen is, de nincs arra idő, hogy írjak is, mert most az orvosokat járom, meg én vagyok az anyagbeszerző is. A feleségem már nem nagyon képes járkálni, de főzni, azt kiválóan főz. Tudod, ezt kell mondanom: soha nem hagynám el, mert láttam, hogyan gondoskodott az orvosi műhiba miatt betegen született első gyerekünkről. Nehéz erről beszélni még fél évszázad után is. – Ezt néhányszor ugyan megírtad, de kevesen ismerik ezt a történetet. Máig benned van ez a tragédia. – Talán még meg fogom írni, de már meg is írtam. Az egyik a Látogatás, a másik pedig a Hazahoztuk Ferikét című írás, amelyben benne van, ha áttételesen is ez a téma. Volt még egy írás, a Gyertyák, amelynek főhőse szintén műhiba miatt veszíti el gyerekét, de végül megbocsát az ellene vétő orvosnak, ennek az írásnak nagy sikere volt aztán, Magyarországon az Új Tükörben jelent meg. Talán majd egyszer, még egy novellában megírom. …És itt kikapcsol a hangfelvevő, elfogy még pár szál cigaretta, majd gulyáshoz ülünk, immár a konyhában, ahonnan a városközpontra látni. A gulyás pazar, majd elköszönés, és hiába, na, a mai tiltva, az a kedves tiltotta, de mégis még egy cigi lent a bejárati ajtónál. S egy mondat, Ardamica Ferenctől: – Aztán majd ha jól sikerül valamelyik fotó, amit itt készítettél, tégy el belőle, jól jöhet még egy nekrológhoz is – vállon vereget, elköszön, mosolyog a szeme sarkából, és már ki tudja milyen történet indult el a fejében, ennyi beszélgetés, múltban gázolás után. 76 �Kép-tér Tájtörténeteim Beszélgetés Antal András keramikusművésszel SHAH GABRIELLA Antal András Alsótoldon élő Ferenczy Noémi-díjas és Gádor-díjas keramikusművész. Júliusban egy hónapot töltött a szerbiai Aranđelovac művésztelepén. Az alkotómunkát egy nagy kiállítás zárta, mely az elmúlt hetekben ért véget. Az itt készült alkotásai illetve néhány korábbi műve 2013. február 28-ig látható Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban. – András, mesélj a nyári művésztelepről! Hogyan érezted magad ott? – Nagyon sikeres volt a szerbiai kiállítás, és a művésztelepen is nagyon jól éreztem magam. Nekem ez volt az álmom. A felkérés azonban nagyon hirtelen jött. Mindössze néhány nap állt rendelkezésemre, hogy útra keljek. A 2010-2011-es losonci művésztelepi tapasztalataim azonban sokat jelentettek, mert eredményesen tudtam felkészülni a gyors utazásra. Egy olyan műterembe érkeztem, ahol a világ legjobb agyagával tudtam dolgozni. Az ottani körzeti televízió kért egy interjút tőlem, amelyben azt is említettem, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen az elmúlt években a losonciak szerint a világ (legalábbis Európa) legjobb agyagával dolgozhattam, most pedig itt már az első nap kiderült, hogy a helyi agyag – előkészítve – a világ legjobb agyaga. Félre a tréfával, ez valóban nagyon jó agyag, mert erre települhettek a műszaki termékeket előállító nagy kerámiagyárak is, melyek sajnos az utóbbi években megszűntek. Aranđelovac azonban márványáról is híres. Például a budapesti köztéri szobrok és temetők síremlékei is részben ebből a márványból készültek. Az Aranđelovac közepén lévő hatalmas park szélén felépítettek egy modern alkotóközpontot kőszobrászok és keramikusok részére. Én egy hónapot töltöttem itt a nyáron. A vendéglátóink teljes 77 �Kép-tér ellátásban részesítettek. – Hogyan jött a meghívás? Te már korábban, az 1990-es évek közepén több ízben is voltál a Vajdaságban művésztelepen, van ehhez ennek valami köze? – 2005-ben rendeztél nekem egy kiállítást a Pásztói Múzeumban, és készítettél ott egy katalógust. Emlékszel? Amit az Állami Nyomda igazgatója szponzorált. Ebben szó volt a bucka gányói művésztelepről. A katalógus egy példánya eljutott a Vajdaságba, Olga Sram művészettörténészhez, az egyébként európai hírű kiállítóhely, a Szabadkai Képzőművészeti Találkozó vezetőjéhez is. Ő kezdeményezte a mostani meghívást. – Ha jól tudom, Aranđelovacon már a ’60-as évektől kezdve megrendezik a Kőszobrász és Kerámia Szimpóziumot. – Igen, s mind a mai napig működik. Sajnos a kerámiagyárak ott is leálltak. A művésztelep azonban világhírű volt, s ezt próbálják most visszaállítani. 1996–1998-ban volt ott utoljára magyar meghívott. Különösen jólesett nekem, hogy engem is meghívtak, mert megtaláltam az irattáramban egy korábbi meghívólevelet. 1995-ben ugyanis már invitáltak ide, de sajnos akkor vissza kellett utasítanom a lehetőséget. Most azonban, az aranđelovaci 47. művésztelepen a főnixmadárként meg-megújuló mozgalom felfelé ívelő ágát sikerült megtapasztalnom. Annyit mindenképpen hangsúlyozni szeretnék, hogy nagyon-nagyon könnyű a szervezőknek és az alapítványnak ez a felfelé törekvés, hiszen a megnyitón tömve volt a galéria. Ugyanis állhatnak az alapítványok mögött bármilyen pénzes szponzorok, ha nincs közönség, akkor semmit sem ér az egész. Jó érzés volt látni, hogy ott éhesek a kultúrára. – Kiérlelt témával indultál a művésztelepre? Tudtad, hogy mivel akarsz ott majd foglalkozni? – Még a hosszú úton sem tudtam eldönteni, hogy mivel fogok foglalkozni, így teljesen rábíztam magam az ottani inspirációkra. Ez bármi lehetett. Odaérve azonban már pontosan tudtam, mit fogok csinálni. Alsótoldról indulva 10 km-re már az alföld nyúlványán kúsztam végig, s csak 500 km után találtam újra hegyvidéket. Belgrád után kezdett változatossá válni a vidék. Számomra ez igencsak hasonlított a cserháti utakhoz, hegyekhez, völgyekhez. Otthonról haza – gondoltam magamban, bár akkor még csak reméltem, hogy hamar előjönnek az otthon hagyott emlékek, tapasztalatok. Így hát a helyzetből adódott, hogy a tájtörténet témakör ismét folytatódik, miként az Ipoly-parti Kálnón is ezt a témát jártam körbe. – A szlovákiai Kálnón, a művésztelepen 2010-ben és 2011-ben voltál. Itt készült el az Ipoly-parti gondolatok című sorozatod. Évszázados emlékek, lerakódott üzenetek és gondolatok törtek fel az Ipoly mélyéről kerámiáidnak köszönhetően, melyek motívumai mesélnek a vidék régmúltjáról, 78 �Kép-tér kultúrájáról, az Ipoly-parti városok, községek hatalmas kultúrkincséről. Izgalmas ezeket a kerámiaképeket alaposan szemügyre venni. Szerbiából viszont tájmotívumokat hoztál haza. – Kálnón már a második nap megragadott az Ipoly közelsége, mert a falu közepén folyik át a keskeny „aligfolyócska”. Ennek hatására tértek vissza a szécsényi és pöstényi gyermekkori emlékeim, s ezek tükröződnek vissza a munkáimban. Ezért lett Ipoly-parti gondolatok a címe. Most viszont, amikor nyáron Sumádijába érkeztem (én ezt magamnak Erdőhátnak fordítottam, a Cserhát alapján), teljesen otthon éreztem magam. Úgy is jártam-keltem ott, tehát könnyen megfejthetők voltak bizonyos tájmotívumok. A nógrádi táj jellegzetességeibe, a mély, sötét erdőkbe és szakadékokba futottam bele 600 km-rel odébb. Sokat jelentett ez, mert biztonsággal tudtam ott dolgozni. A záró kiállításon így több kisebb sorozatjellegű egységet tudtam bemutatni. – Régóta foglalkoztat téged a táj. – Igen, a tájtörténet már két évtizede izgat, és örültem neki, hogy öngyötrés nélkül könnyedén tudom folytatni, s ez biztonságot adott. A földrajzi és táji azonosságok mellett nyilván jó néhány különbség is hatott rám, elsősorban az emberek mentalitását illetően. Számomra irigylésre méltó volt, hogy kedvesebbek és örömtelibbek egymással, sőt az idegenekkel is, mint amilyenek mi vagyunk itthon. Az életritmusomat is észrevétlenül alakítottam át, az ottaninak megfelelően. A gyűjteménybe befogadott munkáim színvonalán is látszik, hogy ez jól hatott. A kiállítás megnyitóján ugyanis úgy tapasztaltam, hogy a szakmai közönség nagy örömmel fogadta a munkáimat. Az ottani művészettörténész ki is fejtette, hogy nem láttak még ilyet, ezzel a fajta technikával, szemlélettel még nem találkoztak. Harmincéves alkotói pályám elején viszonylag könnyen megtaláltam, ami nekem alkalmas. A redukciós égetésnek és redukciós máztechnikának egészen szélsőséges megnyilvánulásai vannak, amelyek egy művésznek már-már személyes jegyévé válhatnak. Ahány keramikus használja ezt a technológiát a világon, mindenki talál benne valami különleges izgalmat a saját maga számára. Így jártam én is ezzel az eleinte csak hatásos játéknak tűnő égetéssel. Hitem szerint minden eszköznek célt kell szolgálnia. Különösen, ha a cél az, hogy a publikum felé maradandót közvetítsünk. Az égetés eszköz, a különleges mázfelületek és effektusok, fénytörési hatások, amelyek ha szükséges, folyamatosan mozgásban tartják a felületet, folyamatosan süvöltve közlik a mondanivalót. – Ezt igazán meg tudom erősíteni. Óriási élményben volt részem, amikor egy alkotásodat, a Nyári zápor sorozatod egyik darabját egy nagyon jól megvilágított teremben láttam. Hihetetlen lendülete volt. Egy „kettős” angyal jelenik meg, ezt az angyali hierarchiában trónnak nevezik, ezért 79 �Kép-tér általában kétarcú szárnyas lényként is ábrázolják őket a képzőművészetben. Az egymásba olvadást vagy éppen az önmagából való kilépést gyönyörűen mozgásba hozta a besütő nap fénye. Tehát az alkotás élni és működni kezdett. Ahhoz kellett tehát a fény, hogy az angyal kilépjen elrejtettségéből, és az ember számára is láthatóvá váljon. Ezt nagyon szépen meg tudtad fogalmazni a kerámiában. Az állandóan változó fényhullámzás érzéki tapasztalata segítette a mű belső lényegének felismerését. – Pontosan ezért tudok nagyon örülni, ha jó galériába, jó helyre kerülnek a képeim, mert ott megnyílik a mű. De a legnagyobb örömet az okozza, ha olyan magán-, állami vagy alapítványi gyűjteménybe kerülnek, melyek hosszú évszázadokra is tudják biztosítani, hogy a műveim valamikor kiállításra kerüljenek. Ezek a gyűjtemények az évek folyamán állandóan bővülnek, szinte világméretűvé. A Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményében is nagyon sok munkám van, innen kerülhettek ki munkáim a világ számos kiállítóterébe, például Koreába, Barcelonába vagy éppen New Yorkba. Ha az ember egy művésztelep vendége, akkor minden esetben ott kell hagyni az alkotásokból, alapítványnak vagy állami intézménynek vagy magánművésztelepnek az ott készült munkákból, és tapasztalatom szerint mindenki görcsöl az első napokban, vajon hogyan teremtődik meg az a nagyon színvonalas alkotás, mely az országot, a nemzetet és a művészt méltón képviseli, holott ott minden más: más szerszámokkal dolgozol, és még a nap is másképp süt. – Ez általában rövid idő, maximum 6 hét. Ez a rövid idő hogyan inspirál? – Mindenképpen érik az embert olyan benyomások, amik rögzülnek, és évek múlva búvópatakként egyszer csak előzúdulnak, ez elől még kitérni sem lehet. Másrészt hosszú-hosszú évek kellenek ahhoz, hogy kiteljesedjen és kiállításon köszönjön vissza például egy művésztelep élménye. – Ha jól emlékszem, így született a Nyári zápor sorozat. Előzménye 1995-re vezet vissza. Ekkor a szabadkai Bucka Gányó nemzetközi művésztelep vendége voltál. Mesélted, a kinti munkát egy hirtelen jött nyári zápor szakította félbe, bezavart titeket a műterembe. A vihar mint a kiszolgáltatottság érzése a biztonságos jólét közepette zuhant rátok. Villámcsapásszerűen eszméltetek fel, mi történik körülöttetek. A vihar jelkép volt – a háború szimbóluma, mint utólag a világ tudomására jutott, a délszláv háború legvéresebb fejezete éppen ekkor történt, 1995 nyarán. A zápor volt az indító esemény, mely kikényszerítette azt a rajzsorozatot, melynek kerámiaváltozata később készült el. – Igen, 1995 nyarán készült egy rajzsorozat, és tíz év kellett, hogy ez a nagyon erős hatás megjelenjen a Pásztói Múzeum kiállítóterében. Szerencsére ennek a sorozatnak az erőteljes hatása lemérhető volt más kiállítóterek közönségén is. Láthatták az érdeklődők Kecskeméten, Dombóváron, Karancslapujtőn, Balassagyarmaton, Budapesten, a Fészek 80 �Kép-tér Klubban, legutóbb Ipolyságon. A közeljövőben pedig ez az anyag megy Szabadkára. – Milyen lehetőséget nyújt a művészi elgondolások kifejezésére és a gondolatok cseréjére a szimpózium? Milyen célokkal és feladatokkal tértél haza, mi az az új élmény, ami beépül vagy be fog épülni a munkásságodba? – Lényegesen fiatalabb kollégákkal dolgoztam együtt. Ők mindannyian szerbek: Oliver Parlić, Maria Milin és Dejan Stepanovic. A hosszú közös munkának van egy izgalmas hozama, hogy egyszer csak az ember képes a másik szemével látni azt a valóságot és a leképeződését, amivel a másik szenvedélyesen foglalkozik. Félig kész művekkel jöttem haza, ezeket itthon befejeztem, és most gyermekkorom városában, Szécsényben állítom ki. Nagyon érdekel annak a különbsége, amit itthon, és amit ott tapasztalok: a táj hasonló, de a mentalitás más. Sokkal sűrűbben lakott a vidék, a megművelt föld összefolyik a természettel, s ez grafikailag nagyon érdekes. Azok a tájelemek könnyebben oldódnak formailag. Egészen biztos, hogy rajzolni fogok, amint jön a hideg idő, és kiderül, hogy képes vagyok-e visszahozni annak a tájnak a sajátosságát. Vajon előjön-e a kettős táj milyensége. Kíváncsi vagyok, hogy amit most szóban megfogalmazok, azt a papíron meg tudom-e jeleníteni. – Kivétel nélkül minden alkotásodon valami érdekes ritmust érzek. Esetleg a zene hat a munkáidra? – Bizony, roppant fontos számomra a zene, ez egy megtisztító katarzis. A munkáim szerkezete megegyezik a zenei darabok szerkezetével. De arra is kíváncsi vagyok, hogy a kerámiaképeimmel hogyan tudok megszólaltatni egy lírai vagy egy üvöltő-süvöltő ritmusú témát. Ezeket a megfoghatatlan és elmondhatatlan érzéseket a zene teremti meg bennem, és ezeket a hangulatokat rögzítem a kiváltott táji élményem hasznára. 81 �Ami marad Jónás könyve Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke PUCHER BÁLINT Parti Nagynak az utóbbi időben néhány más, ismert irodalmi személyiséghez hasonlóan megnőtt a közéleti szerepvállalása. Megjelent kormánydöntést ellenző tüntetésen, januárban letiltatta szövegeinek a közrádióban történő sugárzását – példáját követte Závada Pál is – politikai, közéleti tartalmú szatíráit pedig tavaly április óta publikálja rendszeresen az Élet és Irodalomban Magyar mesék címmel. Ennek a szériának az első évada jelent meg nemrégen kötetként. A szövegeket műfajukat tekintve a novella, karcolat, tárca zsánerek határvidékére lehet elhelyezni, egyesek rendelkeznek cselekménnyel, másokban csak utalásokat lehet találni publicitást kapott eseményekre. Általánosságban jellemző a mesék szófordulatainak, motívumainak, a folklór elemeinek a felhasználása, valamint a rájátszás az archaikus nyelvre. A szövegek nyelvezete viszont nem marad meg a régies nyelv keretein belül, a napjainkban divatos kifejezéseket, idegen szavakat is magába olvasztja, egyfajta időtlen, szintetizáló szókészletet kialakítva. Ha precízek akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy ezzel még nem ért véget a Fülkefor szókészletének kialakítása, mivel olyan kifejezésekkel lehet találkozni a szövegekben, amelyek nem is léteznek PNL írásain kívül. Néha csak a szavak írásmódját változtatta meg – „öszvehúzza”, „kibírgya” – néha olyan elferdítéseket, összevonásokat eszközölt, amelyek ezen is túlmutatnak: „Azt a lesrefutamodványi bírómajmolódását a sok kónnak.” Ez a Parti Nagyul 82 �Ami marad beszélt magyar többnyire működőképes, szórakoztató, izgalmas, néha azonban úgy gondolom, átesett vele a ló túloldalára, és a „nyelvújítás” időnként már nehézkessé teszi az olvasást: „Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy nem úgy vót. Nem vót éhes az pár tucat borsodi elkövető, ki fő nem kerekedt a mínusz 12 fokba Budapestre az országgyűlés elejbe, demonstrálni, hogy se reménye, se türelme, csak az éhes hasa, meg az éhes gyereke, s van ehhő pár millión. Nincs!!! Mer a magyar ember úgy van a nemzeti együttműködésvel, hogyha keves jut néki, ami elképzelhetetlen, hát inkább öszvehúzza magát, de nem panaszkodik.” (Döbrögi kenyere) A nyelvhasználat szempontjából a legjobb pillanatai az írásoknak azok, amikor egymástól távoli jelentésű fogalmakat kapcsol össze egy expresszió: „Akkó öszveültek az okosok, tanakodtak vorksopszám”, vagy a „Szodoma non koronat!”. Lássuk, hogy a szövegek miről, hogyan fogalmaznak meg állításokat. A témájukat adó valós vagy fiktív események általában igen abszurd megvilágításba kerülnek, aminek a célja parodizálás, kritika kifejtése. Ennek tárgyát nagyrészt a politikai arrogancia és annak szövődményei, valamint a főként jobboldali fórumokon érezhető közhangulat megnyilvánulásai jelentik. Így pellengérre kerülnek az elmúlt évek fontosabb kormányzati lépései a visszamenőleges törvényalkotástól kezdve, az EU-val szembeni erőfitogtatáson keresztül, a bulvárkacsából a doktori címfosztásig jutott plágiumvádig sok minden. A szerző olyan hangnemben ír ezekről az eseményekről, jelenségekről, ami nem akarja az olvasóba sulykolni a véleményét, nem ítélkezik hangsúlyosan, hanem higgadtan ironizál, mutat rá megannyi problémára. Ahhoz hasonló mentalitással, amivel például Örkény és Kafka prózájában, vagy Buñuel és Jancsó időskori filmjeiben lehet találkozni. A tárcák rokonságot mutatnak bizonyos blogok − mint például a Vastagbőr vagy az Örülünk, Vincent? − és nyomtatott vagy online folyóiratok − Hírszerző, Magyar Narancs – egyes publicisztikai cikkeivel. Elsősorban a problémákkal, a pozitívumok hiányával foglalkoznak, talán felháborodást fejeznek ki a leginkább, de nem kívánnak iránymutatást adni. Így azt nehéz lenne leírni, hogy milyen elképzelés körvonalazódik PNL írásaiból az állam vagy egy kormány működését illetően, viszont amit elítél, azt lehetséges. Magam olyan dolgokra következtettem, mint a politikai marketing, a kettős mérce, a centralizált döntéshozatal, a szervilizmus, a jogállamiság gyengítése, a kirekesztés, a romantikus történelemszemlélet. A Lomnici-ügy kapcsán – amikor az egykori főbírót ésszerű ok nélkül retusálták ki a köztévé hírműsorában, majd a retusálatlan felvételt töltötték fel a netes videótárba – írt darabban szinte tételesen sorolja fel, mi nem tetszik a rendszerben: „Hanem ez egy szervezett bujtány vót, bűnbanda, de vágóstul, szerkesztőstül, reporterestül. Mer egy biztos, űköt ember 83 �Ami marad nem utasétotta félsztül félszig se föntrű, se lentrű, illyen erkölcsileg nem es fordúhatott elő a magyar közszógálatba, hogy odaszólás meg hasonló. […] Mer ez a tempó eddigelé nem vót ám szokásba a Kárpátok meg I. Fülkefor alatt! Mer sohse retusállották ám magik alá a magyarok önkéntes magánnyugdíját, miképpen nem retusáltak ki a közmédiábúl nyócszáz embert, nem a jogállambúl a jogot, buktábúl a lekvárt, nem retusáták ki az alkotmánybíróságbú a függetlenséget, a nemzetbű a szegényt, a cigányt, zsidót, liberálist, meleget, nem retusáták ki az ép észt a magáhó való észből, nem, nem sose halunk meg. Előre, tus!” (Előre, tus!) A kritikai meglátások szempontjából is jól sikerültek azok a darabok, amelyek egymástól távol álló jelenségeket kapcsoltak össze. Mint például a Klubrádió ki a lukból, amely azzal játszott el, hogy milyen lett volna, ha egy kormánykritikus médiumot a nemzeti konzultációhoz hasonló népszavazással szüntetnek meg. Erősebbek azok a művek is, amelyekben a fikció nagyobb szerepet kap a realitáshoz képest, és inkább történetet formálnak a hírekből, ahelyett, hogy csak „kommentálnák” őket. Ezeken belül különösen elnyerték a tetszésemet a teljesen fiktívek, mint például a Cseh mese. Ez egy nyilvánvalóan Kafkának szánt hommage, amelyben nemcsak a főszereplő, a király változik bogárrá, hanem vele együtt az egész sleppje. Viszont az aktuálitásoktól való elszakadás negatív hatással is járhat, ugyanis túl általánossá teheti az írásokat, ilyen például A fülkeforság szárbaszökése című opusz. Ugyan találhatók benne utalások hírekre, a fő vonalat mégis az az ironizálás képviseli, hogy a jelenleg regnáló kormány által hangoztatott elvek szerint kezdenek el élni az állampolgárok, és „a mondott agyak eleje azt es tutta, amit a kerál nem es gondút. Illetve gondút, de nem monta. Ellenbe ki lehetött következtetni. Minden stallumhó ez köllött, a magáhó való empátia. Ki NER ma, evvót a kérdés.” Ebből akár el lehetne jutni valamiféle általános rendszerkritikáig, azonban ez nem történik meg, és inkább csak a centralizáltság, a politikai szlogenek feletti gúnyt lehet érezni. Kritikai észrevételek szempontjából ezek adják a kötet gyengébb darabjait, a konkrétumokat mellőző, időnként liberális szemszögű előítéleteket is felmutató, a tárgyukat általánosságban kifigurázó fricskák. Parti Nagy a Fülkefor megjelenése óta folytatta publicisztikai írásainak közlését az Élet és Irodalomban, így felmerülhet a kérdés, hogy mi volt a cél azzal, hogy az első év anyagát kronologikus sorrendben kötetté szerkesztették (a teljes anyag hozzáférhető kis eltérésekkel az ÉS online oldalán). Más oldalról megközelítve, ez az 53 írás eredményez-e olyan nagyobb egységet, netán más minőséget, ami indokolttá teszi a könyvformát. Egyik oldalon ott van a praktikusság, rendszerezettség, gyakorlati szempontból az olvasótábor növelése, másikon a viszonylag rövid terjedelem, személyes ízlésem szerint a középszerű fricskák és a remeklések között hullámgörbét író színvonal és 84 �Ami marad egy megválaszolhatatlan kérdés, hogy akkor is megjelentek volna könyv alakban ezek az írások, ha nem egy Parti Nagyhoz hasonló elismertségű név jegyzi őket. Ezek mellett pedig, hogy a kötet bizonyos értelemben a fraktálokhoz hasonlít, amelyeknek a nagy egységei megismétlik a kicsiket: a szövegek összességükben nem fejeznek ki igazán mást és máshogy, mint egyenként. Egy inkább liberális felfogású értelmiségi fanyar humorú kommentárjai, tiltakozásai, sóhajai egy kormányciklus félidejében. Politikai zsákmányszerzések után, a célul kitűzött, általános életszínvonal-emelkedés előtt. Bizonyos értelemben morális értéket is lehet tulajdonítani Parti Nagy Lajos magatartásának – „bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik” − de nem biztos, hogy a Magyar mesék egy év után megértek a könyvkiadásra. (Hosszas őrlődés utáni zárszó.) A Fülkefor és vidéke az aktuálpolitikára adott reakcióként betölti a „küldetését”, azonban hosszú távon, úgy vélem, nagy a veszély, hogy feledésbe fog merülni. (Magvető, Budapest, 2012) 85 �Ami marad Így vagy úgy, de egyszer minden elválik Darvasi Ferenc: Elválik BARNA PÉTER Darvasi Ferenc első novelláskötete Elválik címmel jelent meg, 22 novellát tartalmaz. Érdemes egyből a címmel kezdeni: mi válik el? A novellák tükrében az abszolút determináltság adja a választ: minden ember sorsa, élete elválik egyszer, vagy így, vagy úgy. Játékszerek vagyunk, bármit is csinálunk vagy akarunk csinálni, kevés beleszólásunk van az élet történéseibe. A legjobb, ha egyfajta sztoikus nyugalommal éljük életünket, és szinte semmit sem veszünk véresen komolyan, mert előbb-utóbb elválik, hogy mi lesz velünk. Ha pozitív irányba fordul az életünk, szerencsések vagyunk, ha negatívba, így jártunk. Ez a filozófia szinte minden novellára érvényes. A kötet szövegeiről általánosságban elmondható, hogy a fő hangsúlyt a szereplők kapják. Azok a szereplők, akik semmilyen különleges tulajdonsággal nincsenek felruházva, élik vagy próbálják élni abszolút hétköznapi életüket. A témák egyáltalán nem kuriózumok, sőt, általában sablonokból építkezik Darvasi, olyan sablonokból, amik sok meglepetést nem rejtenek magukban. Elmondható ez akkor is, ha a szerző olykorolykor csattanóval szeretne csavarni a dolgokon. Legtöbbször azonban ez hatástalan. Van itt minden, ifjú vagy nyugdíjas szerelmespár, éhbérért robotoló apa, vidékről Pestre költözött fiatal lány, magányos festő, özvegy apa stb. És persze ami ezekből a karakterekből természetes módon adódik: panaszáradat, kiúttalanság, elveszettség, problémák és konfliktusok 86 �Ami marad tömkelege. Sajnos a valamelyest is dörzsölt olvasó a legtöbb szöveg esetében már sejti, hogy mi lesz a végkimenetel, vagy ha a csattanó valami mást nyújt, az sem épp a leghatásosabb. A novellák tehát sokkal inkább szereplő-, mint történetcentrikusak. Ez persze nem lenne baj, ha ezek a bizonyos szereplők karakteresek lennének, olyan összetett személyiségek, akik életet, színt vinnének a novellákba. Ez a legtöbb esetben viszont nincs így, néhány szereplő érdekesebb az átlagnál, de a rövid szövegekben nincs esélyük kibontakozni, és nem adnak eleget ahhoz, hogy olvasás után is gondolkozzunk róluk. Ezt lehetne ellensúlyozni a történetek sokszínűségével, a meglepetésekkel, fordulatokkal, de a legtöbb esetben ezek is elmaradnak. Az első két szöveg hosszúmondatos elbeszéléstechnikával dolgozik, az olvasó nem tudja lerakni a könyvet, áradnak a gondolatok, rohan a cselekmény. Élvezetes olvasni őket, jól megírt alkotásokról van szó. Aztán megszakad a lendület, a harmadik, Otthonka című novella már hagyományos mondatokkal dolgozik. Hasonló a helyzet a párbeszédekkel is. Az első kilenc novella nem, vagy csak ritkán használ párbeszédes formát, a dialógusok függőbeszédben öltenek formát, és ez előnyére válik a szövegeknek. A tízedik, Szentivánéj című darab azonban itt is megtöri a sort, és a könyv második felében már nincs rendszer, váltakozik a párbeszédek közlésének jellege. Az elbeszélésmód egyébként legtöbbször énelbeszélés, emellett az E/3. személyű külső elbeszélőt is előszeretettel preferálja a szerző. A szövegek könnyen olvashatók, a nyelvezet élőbeszédszerű, könnyed, gördülékeny. Az elbeszélő nem filozofál, nem gondolkodik, tudósító-szerepbe bújik, aki leírja a történteket, de nem kommentál, nem reflektál. A kötet és az önálló szövegek hibái ellenére Darvasi többször megmutatja, hogy milyen váratlan húzásokkal képes előállni. Kellemes meglepetéssel találkozhatunk például az Otthonka és a Másik ember című novellákat illetően. Az Otthonka című novellában ugyanis az egyik főszereplő egy öregasszony, aki galambetetés közben konfliktusba keveredik egy utcaseprővel, majd a munkás fellöki. Az elbeszélő így számol be erről: „– Amilyen idős a néni, olyan hülye! – zárta le a vitát az utcaseprő, de olyan hangosan ócsárolva őt, hogy mindenki hallja. Az Imre azt monda, nem akart az a férfi dulakodni, csak hogy ne etessen, azt szeretette volna, de hát az erősebb fizikum, ugye. Tolta, tolta a Baba nénit, szorította arrébb, az meg egyszerre felbukott. Reccsent is akkor valami, nem a botja, az egy parkoló autó alatt kötött ki, hanem a lábában. Egy lepedőbe göngyölték, úgy rakták be hátulra, a mentő hordágy nélkül érkezett. Műtét lett a vége. A Baba néni mindent elmesélt a kórházban.” (Otthonka, 24.) A Másik ember című novellának ez az utcaseprő az elbeszélője, és a következőképpen reflektál a történtekre: „Az az öregasszony délelőtt nagyon felidegesített. 87 �Ami marad Hogy nézett ki? Otthonka, virágmintákkal. Csodálatos, hogy vannak, akik nem veszik észre, hogy ők már tulajdonképpen nem is élnek. Ez nem élet, ez a virágmintás otthonka. Kis rozoga test hozzá. Lehettem volna kicsit türelmesebb, de a fáradtság. Lehettem volna, de hányszor szóljak rá az ilyenre, hogy ne etessen, ne a járdán, és legalább ne a szemem láttára. Hajigálja széjjel azt a kenyérbelet. Galacsinok, ameddig a szem ellát. Lett, ami lett. Fellöktem, a kenyeret akartam elvenni tőle, és közben nem hagyta magát. Nem az én hibámból történt.” (Másik ember, 38.) Darvasi tehát felvillant egy nagyszerű ötletet, valami extrát, amit végigvihetne az egész köteten, és szabadon kísérletezhetne vele, hogy hogyan működik. Sajnos mégsem teszi, a hatásos, érdekes, újabb értelmezési lehetőségeket bevonó megoldásból egyszeri fellángolás lesz. Ez mindenképpen csalódás, az olvasó egy ideig keresi, hogy hátha más szövegekben is talál ilyen megegyezéseket, átfedéseket, aztán egy idő után elfárad és feladja. Ami pozitívum, mindenképpen a hangulat- és atmoszféra-teremtés. A szövegek élnek, és talán a könnyed nyelvezetnek köszönhetően is, de van bennük valami. Valami, ami talán a következő köteteknél teljesen kibontakozik, és felmázolja azt a színezetet, ami csak Darvasi stílusára lesz jellemző. Nem megterhelő novellák ezek, olvastatják magukat, erejük olvasóbarát nyelvezetükben rejlik. Vissza-visszatérő motívumok segítik megteremteni a különálló darabok összetartozását. Ilyen például a szerelem, azon belül az egyetemista szerelem, a költözés (vidékről Budapestre, vagy az onnan való visszatérés), de ilyen központi motívum a sín vagy a vonat is. Ez a sín köszön vissza egyébként a borítón is, Darvasi Andrea fotóján a hóból előbukkanó, több irányba futó rozsdás sínek és a vasúti váltók mutatják az utat, az út adta lehetőséget, vagy éppen az ebből adódó úttalanságot. A sín és a vasúttematika aztán legmarkánsabban az Ünnepi ebéd című szövegben tér vissza. Egy kisfiú vágánybenéző apjának viszi az ebédet. Karácsony van, hideg, fagy, és a fiú eltéved, sehol sem találja apját, akinek az a feladata, hogy „szemrevételezi”, melyik pálya üres, hová küldhetik a vagonokat. Persze Márkó is követni akarja édesapját foglalkozásában, amit persze a szülők nem akartak: „A szülők meg szerették volna kímélni Márkót ettől a világtól. Ha tanul, talán több esélye lesz. És most, hogy ősztől felvették a belvárosi hatosztályosba, beigazolódni látszottak a remények. Az ország egyik legjobb gimnáziuma, büszkélkedtek a rokonoknak a szülők. Az eredményei kicsit romlottak, de hát ez mégsem a Külső-Ferencváros! Meglássátok, lesz belőle valaki! Felveszi a ritmust! A fiú nem mondta el nekik, milyen megaláztatásokban van része az iskolában. Így is elég szégyen, nincs azon mit mesélni.” (Ünnepi ebéd, 120.) Márkó mindent tud a vonatokról, meg is bámulja őket bóklászás közben rendesen, aztán csak meglett az éhes, fáradt apa is. A történet 88 �Ami marad vége tragikomédia: „A hangosbemondó húsz perc szünetet rendelt el. Az apa intett a fiának, hogy jöhet. Márkó régóta várt a pillanatra. És most, mint akit nyílból lőttek ki, rohant a sínek között, megszűnt körülötte a világ, úgy vágtázott, repesett a boldogságtól, hogy mindjárt az apja karjai között lehet, kikerült egy váltót, elszökellt egy gödör fölött, átugrott egy pályát, kettőt, már szinte karnyújtásnyira volt, mikor megbotlott az egyik sínben. Csúnyán elhasalt. Az ételhordó messzire szállt, felborult. A rekeszek elmozdultak. Barna lé folyt ki oldalt. A fiú már kelt is volna fel, hogy mentse, ami menthető.” (Ünnepi ebéd, 121.) Oda a karácsonyi menü, de az apa a szegényekre oly jellemző jóindulattal és baráti hozzáállással elvicceli a szituációt: „Az apja csak később hozta be a ragacsos ételhordót. Leszedte a felső rekeszt. Fenséges kacagással nyugtázta, hogy az első fogásból csak néhány szem bab maradt. – Anyád nem gondolta, hogy ez kevés lesz? – bámult az edénybe nagy komolyan, majd a fiára kacsintott. Az csak nézett rá meredt szemekkel. Jöhetett a következő rekesz. A rizses hús. – Nocsak, és újabban kísérletezik is? – Harsogta a férfi, mert ez meg tiszta leveses lett. Ebben a pillanatban nagyot kordult a gyermek gyomra. Nem bírta már tovább, ő is elmosolyodott erre. […] Az apja félretolta az ételhordót. Érintetlenül hagyta a babot, a rizses húst. A hűtő tetején motozott. Előkerített két száraz kiflit a kenyértartó mélyéből. Az egyiket a fiának nyújtotta, és visszaült a pocsolyába. – Boldog karácsonyt! – mondta, és koccintottak az üres kiflikkel.” (Ünnepi ebéd, 122.) Mindenképpen a kötet ékessége ez a szöveg, még ha néhol talán egy kicsit giccses is. Váratlant húz a végén, megmozgatja az érzelmeket, mosolyog, vagy éppen sír az olvasó is. Az úttalan utak felé vezető sínrengetegben bolyongó fiú nehezen, de célba ér, és teljesen mindegy, hogy mi történik annak a bizonyos útnak a végén, vagy mi vár ott rá, kevés kivétel nélkül nem történhet olyan dolog, amit némi humorérzékkel vagy szeretettel ne lehetne semmissé tenni. Az útkeresés, az útról való letérés és eltévedés tehát egyszer véget ér, és akkor minden elválik. Elválik az, hogy az ember sorsa rosszra vagy jóra fordul-e. A végső üzenet egyértelmű: ha úgy akarjuk, a rosszból is jó lesz, és az „elválik” enigmatikus filozófiája optimizmusba, életigenlésbe vált át. Az Ünnepi ebéddel, és még néhány novellával (Elválik, Fű kettő, Otthonka, Munkaügy, Másik ember) tehát megmutatta Darvasi, hogy lesznek még jobb kötetei is. Az Elválik nem kifogásolhatatlan könyv, de olyan nincs is. Ha tud a jövőben váratlant húzni, és a megalkotottságot, koncepciót tekintve kicsit koherensebbé tudja tenni a különálló szövegeket is, írásművészete színes foltja lehet a hazai novellamezőnynek. Elválik. (Palatinus, Budapest, 2012) 89 �Ami marad Faljegyzetek Juhász R. József munkáihoz TÓTH KINGA I. A Posztmodern ikonokhoz 1. Ikonok és bálványimádás: az „emberalkotta” bálvány, önnön teremtő képességünket csodáljuk. Majdnem felértünk már az égig. 2. Humor a nagy x-ben: erkélyhiányokból áll össze egy hatalmas ház oldalán. A négyzetlapokból kicsempézett másik házlényen a két háromszög, mint két szem. A kékcsempésnek szabályosak a foghíjai, a másikon rövidülések, mozgó száj éles fogakkal. Ismét a fogak, asszociálni nem kellene, korlátoz. Posztmodern ikonokat – Pilinszkyre rímelve – épületóriásokat, monstrumokat, szörnyetegeket építettünk? 3. Irodák, néhol lakóházak, tudjuk, vannak bennük. Talán ezért keressük a kapaszkodókat, a történeteket, elvégre mégis csak házak ezek. De a látószög az ablaksorok mentén, ahonnan a fotók készültek, nem hagyja őket megtalálni. Nyugtalanít és továbbgondolásra-meredésre inspirál. 4. Atlanta, Kuangcsou, Hong Kong, Mexikó City, Milánó, New York, Pozsony, Torontó. 5. Keressük az „emberalkottában” az embert, ahogy a szemeket a zöld házban. Vagy az egymásra meredő halfejeket a mintában. Fenyegető meg hideg – ezt írom fel – ezekkel is adjuk a ruhát, de ha „műnemnél” maradunk: „ikon”. E világon kívüli, távoli, e világ feletti – ahogy a templom is – ott a figuralitás, itt az ember hiánya. 90 �Ami marad 6. „Juhász R. József nemes egyszerűséggel és nagyfokú találékonysággal csak »neubauhausnak« nevezi a lakótelepi építészetet, kis betűvel és egybe írva, nehogy összetévesszük az Amerikában 1937-ben alapított és Moholy-Nagy László által vezetett New Bauhaus intézményével.” (Utószó, Szombathy Bálint) Ugyanitt: „igénytelen, egyhangúan szürke kockaházak”, „tömegszállások”… II. Az Urban mémoire versképeihez „nedves ágyékán végighúzta a vonóját” 1. Egy halban a végtelenség és a vonó íve, ahogy a hangszert megszólaltatja, de ugyanilyen a piros madár (sárkány) kiterjesztett szárnyú zuhanásának íve a megsemmisülésbe és az újjászületésbe: „Torkodban az Ország bibéje” (Sárkánycsapda). 2. Kromoszóma-mutációk piros végekkel, biztostűk, nyilak, vektorok, csigavonalak… aztán ott a fotó a hegedűsről, mellyel könnyebben válik verssé a vonóív, kapunk hozzá cselekvőt. Itt is a mozdulat a középpont, az árnyékok elnyelik a lényegtelent. Bálna- vagy ebihalformák, melyek kirajzolódnak a vektorokból, ők a visszatérő alakzatok, a körbe nem érés, a lendület jelei talán. Kódolok, dekódolok, kódvisszafejtek, síkban és 3D-ben, visszacsavarom a csigaívet, körbeér. 3. Megbélyegzett, matricázott városi emlékek a turisták, kötött formákat szétírók-feszítők a gondolatok: „A világ nem megismerni való, szavakkal nem leírható, de akkor mire jó?” 4. Magyar vers, mely leginkább egy reklámplakátra hajazva merész szókapcsolatokkal (MA SOK BABA HARAP/RONDA MESE-FA/HIRES TUTAJEMBER/BOCI-HERE/HOLD-TEST/HAT ELEVEN EMBER-COMB/HOL VAN A CUMI? MAMA!/HAT BANDITA KERESTE//--) hozzá balra szómagyarázatok, fent képekből fecnik, a humor a remény, felülírja a zűrzavart. www.juhaszrokko.eu/urban_memoire/ (Posztmodern ikonok. Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2012; Urban mémoire. Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2012) 91 �Ami marad Pörzsölődő darazsak Ádám Tamás: Tetovált csuhébabák Összegyűjtött versek 1982-2010 GOMBÁR ENDRE Nem azért vagyok elfogult Ádám Tamás iránt, mert magam is a Civitas Fortissimában, Balassagyarmaton születtem – néhány évvel korábban, mint ő –, hanem azért, mert igazi, jó költő. Közhelynek látszódhat e kifejezés, de nem az. Jó, nem is vagyok elfogult. Tárgyilagos leszek. Ígérem. Amióta 1988-ban debütált Gyökerek lélegzése című verseskötetével, sok versében világosan tetten érhetők az erotikus élmények, horribile dictu, az erotikus tapasztalatok és a szexualitás töltése. Ezek is nagyon emberi, nagyon szép képek, kifejezések, sosem naturalisztikusak, ám realizmusukhoz nem fér a legkisebb kétség sem. Ugyanez áll a Tetovált csuhébabákra is. A másik vonulat édesapjának második világháborús katona-sorsa: „a második háború / bakancsainak nyomát/őrzi homlokod / azóta mulatsz szüntelen / könnyeid felisszák szilvafáid / nem vigasz hogy gyökerükben / folytatod tovább (…)” És édesanyjáé is: „este fiának sző / gyémánt álmokat / ki már megtanulta / a pokróc-szavakat / rózsafüzérre fűzni (…)” Nem hiányzik verseiből a politikum sem, de nem a napi politika szintjén politizál, szavainak mélyebb az értelme: „Manapság / fanyar bort isznak a költők / szívükben pincehideg kor / vöröslik / sápadt füstöt szögez szemöldökükre / az őszi hajnal” – írja Cigányúton című költeményében. De térjünk vissza egy pillanatra az erotikához. Talán az egyik legszebb 92 �Ami marad ilyen fogantatású verséből, idézem itt: „megnyílsz / annyira nézlek / hogy fáj a szemem // combodon / darazsak pörzsölődnek / mámortól reszket / az ágy csapolása (…)” Nagyszerű példa a finom, mégis zsongító érzékiség megjelenítésére. (Combodon darazsak pörzsölődnek) A Halmozottan hátrányos címet viselő versében összetett a mondanivaló, az „üzenet”, az egyén és a társadalom, a közösség depressziója egy tőről fakad, ezt a tövet előbb utóbb ki kell, ki fogjuk irtani… Sokat lehetne írni, mondani erről az értékes és jól válogatott verseskötetről és szerzőjéről, Ádám Tamásról, megérné. De a kritikus is gyarló. A ritkán előforduló modorosságok mellett elsősorban telitalálatokkal találkozunk Ádám kötetében. A kötet elolvasása, és főleg megértése nem könnyű és nem gyors feladvány, de az irodalomkedvelőknek föltétlen élvezet. Jó szívvel ajánlhatom nekik, nem csak a balassagyarmatiaknak, nem csak a palócföldieknek, nem csak a Nógrád megyeieknek, hanem mindenkinek, aki Ádám Tamás országos hírű költőt, publicistát, szerkesztőt, főszerkesztőt már jóval korábbról is ismerték. (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2010) 93 �Ami marad Varázstalan leckék, fahéjas csigák Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz : DEBRECENI BOGLÁRKA Az Éjszakai cirkusz varázslatos világba röpíti el olvasóit, bűbájos és elbűvölő, misztikus és könnyed olvasmány, igazi „menekülőregény”. Titkon vágyunk arra, hogy időnként kiszakadjunk a mindennapok valóságából, átlépjünk a realitást a fantasztikumtól elválasztó határvonalon. Erin Morgenstern megteremti azt az atmoszférát, közeget, ahol jól érezzük magunkat, a mesevilágot, amiben elmerülhetünk, annak ellenére, hogy története, annak időbeli elhelyezése és központi helyszínének megválasztása szerencsésnek és stílusosnak mondható ugyan, de nem túlságosan eredeti. A 19. század vége, a 20. századforduló, és az azt követő néhány év az ipari, gazdasági, polgári felemelkedés, a technikai fejlődés, a művészetek megújulásának kora, valamint az elvágyódás időszaka volt, egyszerre, az amerikai írónő Londonja pedig a cirkusz születésének, debütálásának helyszíne, a társulat vándorlásának kiindulópontja, mint Angela Carter Esték a cirkuszban c. (1984) munkájában. Morgenstern sztorijának minden szála előirányozza a közönségsikert. Olvashatunk mágusok rivalizálásáról, szenvedélyes, tiltott, a beteljesülés lehetőségét magában hordozó és viszonzatlan szerelmekről, illúziókról, cirkuszrajongókról, gyermekekről, fényűző szalonéletről. Az Alice Csodaországban, a Charlie és a csokigyár, a Tim Burton-filmek és a Walt Disney-mesék képi világa tagadhatatlanul rajta hagyta lenyomatát az eredetileg vizuális művészetekkel foglalkozó Morgenstern munkáján. Az említettek mellett érződik rajta J. K. Rowling, Edward Gorey és Christopher Priest hatása is, akiket az író kedvenc alkotói között említ több általa adott interjúban, Priest The Prestige-éből (A tökéletes trükk) például a „párbaj” motívumot kölcsönzi. Az átvett elemeket Morgenstern ügyesen rendezi új alakzatokba, minden formát, klisét kibővít, átszerkeszt, egyedivé tesz. Az idős mágusok tanítványaikon, Celián és Marcón keresztül küzdenek meg egymással, nem közvetlenül. Különleges megoldásnak tekinthető az is, hogy maga a cirkusz a ring, ahol Marco, a vetélytársak egyike, valójában nincs jelen, az intézmény alapítójának asszisztenseként a távolból figyeli, irányítja 94 �Ami marad az eseményeket, reagál az „Álmok cirkusza” illuzionistájának lépéseire. A különös Le Cirque des Rêves ráadásul teljesen más, mint hagyományos társai, sötétedéskor nyit, hajnalban zár, elegáns, fekete-fehér, folyamatosan növekszik és váratlanul érkezik. Morgenstern első regénye megjelenése után, 2011 őszén, heteken át vezette a The New York Times bestsellerlistáját. Rövid idő alatt számos nyelvre lefordították, kedvezően fogadták, megvásárolták a filmes jogait, mégis, a kritikusok és a bloggerek is több ponton támadták. Mind az amerikai, mind a magyar olvasóközönség felhívta a figyelmet a személyiségábrázolás elnagyoltságára, Morgenstern ugyanis bizonyos szereplők esetében nem foglalkozott eleget a karakterek érzelmi világának megjelenítésével. Emellett néhányan nehezen barátkoznak meg a mű szerkezeti felépítésével, a metaforák kidolgozatlanságával, az allúziókkal, például az erőltetett Shakespeare-utalásokkal, vagy a túlírt szentenciákkal, példabeszédekkel, ez utóbbiakkal nem véletlenül. Azt azonban minden kritikusa elismeri, hogy Morgenstern kiválóan bánik a szavakkal. Misztikus mesélői stílusa magával ragadó, lenyűgöző a karamellás pattogatott kukoricák, a fűszeres almaborok, a mogyorószemű-medvecukorfarkú csokoládéegérkék, a cukros-fahéjas csigák misztikuma, a mozdulatlan, élőszobor-szerű történésnélküliség, és az idősíkok-helyszínek váltogatásának vibráló dinamizmusa között feszülő ellentét. Ellenállhatatlanul vonzó a talányokkal teli, folyton bővülő labirintus, a törékeny Jégvirágok kertje, a sós leheletű Könnyek tava, a fehéren lobogó örömtűz, az égő gyertyákkal teletűzdelt kívánságfa, a griffmadaras varázskörhinta, a látványos meglepetéseket tartogató sátrak szimbolikus világa, a rejtett erők által mozgatott tömeg. A szerző mindent részletesen bemutat, amit be akar mutatni, az „eltávolítás” részéről szándékos, a hangulatteremtés egyik fontos eszköze. Nem kell megismernünk minden akrobatát, különös figurát, helyszínt, tárgyat, elvarratlan szálat, mozgatóerőt. A cirkusz megtartja titkait, hiszen éppen rejtélyessége miatt ellenállhatatlan, ha lelepleznénk, elveszítenénk, és akkor nem pusztán a fekete-fehér csíkos sátrak porladnának szét a semmiben, hanem elvesznének az álmok, elhalna a remény. Morgenstern remekül ábrázolja a láthatót és a láthatatlant, de a küzdelmet, a szerelem dilemmáit is, a kételyt, a rivalizálást, az elbizonytalanodást, a vágy természetét, az egymástól való függést, az érzelmek (meta)fizikai megtestesüléseit, a másik által való önmeghatározást, az önfeladást mint beteljesülést. Rakovszky Zsuzsa fordítása tökéletesen visszaadja az eredeti mű hangulatiságát, a Libri Kiadónak köszönhetően a kötet igényes külső és belső megjelenése az angol kiadáshoz igazodik. Bízzunk benne, hogy a 2013-ra tervezett The Night Circus mozifilm sem okoz majd csalódást. (Fordította Rakovszky Zsuzsa. Libri Kiadó, Budapest, 2012) 95 �Szerzőinkről BARNA PÉTER (1988, Sárospatak) kritikus, szerkesztő, újságíró DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő GOMBÁR ENDRE (1938, Balassagyarmat) író, műfordító, irodalomtörténész GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő KÖTTER TAMÁS (1970, Csorna) üzletember, novellista KRAJNYÁK ÁDÁM (1990, Miskolc) költő MENYHÉRT ANNA (1969, Budapest) irodalomtörténész, költő, író NYERGES ANDRÁS (1940, Budapest) író, költő PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő, kritikus SHAH GABRIELLA (1975, Salgótarján) művészettörténész SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) író, újságíró SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) író, költő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költő, szerkesztő VASS TIBOR (1968, Miskolc) költő, képzőművész ANTAL ANDRÁS (1950, Pásztó) keramikusművész A budapesti Képzőművészeti Szakközépiskola tanulója, a Magyar Iparművészeti Főiskola szilikátipari-formatervező tanszékének kerámia szakán diplomázik Mesterei Csekovszky Árpád, Litkei József és Kovács Ferenc 1975 és 1984 között a Romhányi Kerámiagyár munkatársa 1979ben és 1981-ben részt vesz a Siklósi Kerámia Szimpózium munkájában A Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdiónak többször ösztöndíjasa, 1999-től művészeti tanácsadója Díjai: 1976: FIM Alkotó Ifjúság Pályázat, különdíj; 1977: Madách-díj (Nógrád Megyei Tanács díja); 1977: Kiváló Dolgozó; 1979: SZOT-díj; 2003: Gádor-díj; 2006: Ferenczy Noémi-díj Köztéri művei: Növényi ornamentika, Gyógynövények (dekoratív festett síkkerámia, 1983, Debrecen); Tarjáni fal (kerámiarelief, mázas samott, 1988, Salgótarján); Rajeczky Benjámin-emlékfal (1991, Pásztó) KAPILLER FERENC (1983, Sepsiszentgyörgy) képzőművész, költő Egyéves kora óta Magyarországon él Középiskolás évei alatt Tolnay Imre tanítványa Győrött Építészetet, informatikát tanult, végül szakácsként, rajztanárként és filozófusként végzett Szombathelyen 2010-től régészeti rajzolóként tevékenykedik, könyvillusztrálást, grafikai munkákat vállal Zenével, versírással foglalkozik Helyreigazítás (2012/3., 81. o.): Gréczi-Zsoldos Enikő 2012-es, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet által adományozott díjának pontos megnevezése: Kulturális Tevékenységért díj. A részleteket lásd: http://www.bbmk.hu/page.php?19. 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/09642bcad50b7cd1ef0e56a12c169383.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4163a7b7891be42cc7fe191b3cc0e920.pdf 16b4e35ac28230a580712a6c9b60e7f8 PDF Text Text “kávéházi szegleten...” Juhász Tibor Nagy Zsuka Szászi Zoltán Z. Németh István Bíró József Philip Larkin 100/másod/percesek Szávai Attila Próza és vidéke Stummer Attila Németh Ványi Klári Kutatóterület Papp Dénes Németh Zoltán Balázs Géza Szomszéd Eszter Találkozási pontok Nagy Csilla Kép-tér Kanyó Emma Gáspár István Gábor Ami marad Vass Norbert Csongrády Béla Kabdebó Lóránt Alabán Péter Nagy Csilla TARTALOM Vallomás / Találkozás hasonlóak / szürke / öngyújtó / ablak / vér / nem nekem / szerelem / tusfürdő ennyi... Meccs christmas ... / ... somewhere in europe Fűnyíró / A távozások költészete / Az Arundel-sír / Aubade (Fordította: Szili József) 3 5 10 12 13 Az előrelépés 22 Beavatás Részletek Helen Büttner Czóbel Minkához írt leveleiből (Regényrészlet) 24 16 31 Utolsó felvonás az öltözőben (Örkény István: „Rózsakiállítás”) 39 Név és szöveg (A multikulturális nevek és álnevek világa) 47 Szöveg a szövegben (Intertextualitás multimedialitásban) 52 Szvoren Edina „hiányos”, de egyben „testes” novellái (Szvoren Edina: Pertu) 58 „A város nem azért város...” (Beszélgetés Székyné Dr. Sztrémi Melinda polgármesterrel) 69 Eddig (Beszélgetés Földi Gergely festőművésszel) Stációk (A salgótarjáni Kálvária) 73 76 Árnya(lako)k és fény(lény)ek Északon (Kortárs dán és finn groteszk novellák) 78 Útitársa volt Madách Imrének (Hubay Miklós: „Aztán mivégre az egész teremtés?”) 84 Báger Gusztáv szellemi építkezése (A mégis, mégse, mégis és a Magasság, mélység c. kötetekről) 88 Domaházi hagyományőrzők nyomában (Elek Menyhért: Domaházi templomtorony de messzire ellátszik) 91 „Nehéz szó az élet” (Vass Tibor: Mennyi semenni) 94 �A borító Kovács Bodor Sándor Az elkerülő út című fotójának felhasználásával készült. A borító belső oldalait és a lapszámot Losonczy Ildikó munkáival és azok részleteivel illusztráltuk. A 73. és 75. oldalon Földi Gergely festményének részlete szerepel. A 7677. oldalon látható fényképet Gáspár István Gábor készítette. A Salgótarjánt ábrázoló fotó (69., 72.) forrása: www.tarjanikepek.hu. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.bbmk.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2012-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” JUHÁSZ TIBOR Vallomás Én vagyok az, aki ott állt az ajtó előtt és csak nézte a kilincset. Talán biztos fogást keresett rajta, hogy ne történjen meg, amiről nem is tudhatott, a sarokvasak nevetése, amiről mindig egy későn fékező vonat végzetessége jutott az eszembe. Saját kezemet fogtam vissza tested előtt is. Egy lehetőségre gondoltam, hogy más lehet minden, a boldogságnak semmi köze nincs a sínekhez, csak annak van, amit csináltunk, azoknak a túlsúlyos éveknek, melyek nem tudtak elég gyorsnak vagy merésznek lenni, hogy megmentsék magukat. És megállni sem tudtam, amikor rájöttem, hogy legmélyebb sóhajtásaidat elfeledtem és az enyémeket mindig az okozta, ha tudtam a végét. Ha az utcán már nem emlékeztem az ajtóra, ami fehér lapjával maga volt a bizonytalanság és egy kicsit saját magam is, az összes gyávasággal és bátorsággal, mi meghatározza a jövőt. 3 �“kávéházi szegleten...” Találkozás Szól, hogy dobjak már neki egy szálat, meg egyet későbbre is, mert otthon hagyta a cigijét. Azt mondta, hogy köszöni. Szar az, ha nincsen az embernek. Az óráját mutogatta, majd kopaszos fejéhez emelte ujját. Később, emberek százai között újra láttam őt. Kezében fogyott az idő, szája lassan nyílt érte és ha szólt is volna valamit, nem hallhattam meg. Távol voltam tőle, felfoghatatlanul távol és egyre csak mentem tovább. Kezeim, mint a mutatók kattogtak mellettem. Tudtam, hogy ha visszafordulnék már nem láthatnám és nem kérdeztem, hogy miért. Szar az, ha nincsen az embernek. Talán ezért adtam neki. Mert nekem volt, mert nekem is szükségem volt valamire, a saját mérgemen kívül és mert én is távol lakom innen. 4 �“kávéházi szegleten...” NAGY ZSUKA hasonlóak Senki nem hisz senkinek. mindenki a másik oldalon odavágyik ahol nincs Ahol mások vannak valami biztos van valamiért biztos lesz de ez sincs a teljességgel ki vagyunk szolgáltatva mindannyian és nem különbözőek ha nem is egyformák hasonlóak vagyunk. 5 �“kávéházi szegleten...” szürke Gondolatban minden megrázóbb. meg a filmeken – a valóság mindig szürke galambszar – mindig meg kell etetni képzelettel meg gondolattal – de gondolatban minden olyan megrázó. öngyújtó cserebogár a hátamon anya jegye kongalombok a széldzsekim körül viharra gyújtok a parkban öngyújtó vagyok. 6 �“kávéházi szegleten...” ablak Milyen megalázó dolog a semmi. csak nézek ki az ablakon mint egy óceánjáró megy el a napra nap. a kapitány mindig a parton az ablakban nézi mi lett volna. vér Ömlik ömlik a vér ömlik és fáj. férfi háborúban lát ennyi vért attila sem érti fáj nem érti vér társ nélkül csak vér – gyerektelen vér ömlik ömlik a vér ömlik és fáj férfi háborúban lát ennyi vért attila sem érti fáj nem érti vér. 7 �“kávéházi szegleten...” nem nekem C pentaton a szőnyegen. kilöttyen rá a jázminteám a nap forog bennem dervisidő kiperdül c-moll szeretkezik a-val színes papírok a falakon. a szerelmem egy kocsmában ül és nem nekem ír sms-t. szerelem Akkor költöztem a legtöbbet mikor szerelmes voltam. nem akarok szerelmes lenni de nincs akaraterőm remegek csak tehetségtelen költő ír le ilyet – mégis olyan tehetetlenül tehetségtelenül remegek és reszketek és nincs akaraterőm. 8 �“kávéházi szegleten...” tusfürdő Már régen nem aludtam a szerelmemnél. most is csak leestem a büfé kocsiról és elhagytam a lakáskulcsomat nem volt hol aludnom felmentem hozzá kaptam svédcseppet a térdemre külön aludtunk hajnalba lezuhanyoztam a szerelmem fürdőszobájában vízkő és amoszappanszag – és egy nivea tusfürdő én vettem még régen azt hittük kell egy tusfürdő a szerelmem fürdőszobájába a kezembe veszem a tusfürdőt a szerelemnekmúmiakell balzsamja jut eszembe zorán meg az a dal állok a kádban nem vagyok kívánatos bekenem magam a többéves múmia balzsammal – vizet szórok – a mesterséges anyagok mindent túlélnek nagy szerelmeket is – ott állnak magányosan éppen egy kádsarokban – idegenkezűségben kidobja őket valaki – hogy újabb mesterséges anyagot pakoljon a helyébe – híve hogy az ő szerelme túlél elfogyaszt minden mesterséges anyagot még egyszer bekenem magam én is túlélni akarok. 9 �“kávéházi szegleten...” SZÁSZI ZOLTÁN ennyi... mindig a mások élete zacskóban ing nyakkendő zokni bontják a falat jó így lakni kopni anyám szatyrában reggelim minden van az ennyim semmi itt és hol az otthon szagát sem tudom a lifthófi macskák tejre várva állnak reggel buszra megyek bele hajnalba rideg hideg napi stressztől ideg pattan dohányszaga van a sálnak zúgva éjszakába egy élő költő álma milyen lehet kelve látom rongyos fémgyűjtő viszi postaládám elkorhad Madách sírján Ádám 10 �“kávéházi szegleten...” mint aki hídavatáson hull gyakorlom milyen múlni arany szív tompa agy torkomban befőtti régi íz csak nem fognak engem egy szál kossuthért lelőni nincs vagyon az aranyér az itt van bankba viszem ez az a stádium a világtól kell hitel nincs ital a kocsma zár csaposnénak extra large koporsó sör elfogyott ez volt az utolsó pepitát vettek magukra az erdők nők agyamba zárva muskátli elfagy só elfogy keresem egy féldeci nem árt éppen csak megdob kérek egy jegyet munkába menet kérek egy mokkát széphangú kháriszok mondják elpereg zsinórja minden bújócskának fonál mit párkák sorsnak formálnak ellógok legalább magamon se súly se vétel úgy edd a perecet öröklétbe mész 11 �“kávéházi szegleten...” Z. NÉMETH ISTVÁN Meccs Nincs több élete, csak ez a féligélt. Levonul a pályáról félidőben, rágyújt, behallik a nézők éneke, megmosakszik. Nézi a málló falakat, s mint tükör a foncsorát, úgy veszti el józan egyhitét. Valami jelet kéne hagyni, ha nem jönne vissza a saját lábán. Kulcsával ró nagy sötét jelet, s már tetoválva az öltözőszekrény. Nem látni, az edző odafentről néz-e, csak a mentők távoli sikolya, egy rádió közeli brummogása zsongítja el, iszik még egy kortyot, s a pályára nehéz szívvel megy ki újra, szemébe zöld karikák lopakodnak, a nappal szemben fut, lelkével érzi meg, amikor rezzen a háló. 12 �“kávéházi szegleten...” BÍRÓ JÓZSEF CHRISTMAS ... / ... SOMEWHERE IN EUROPE ( – Hans Arp és Sophie Taeuber emlékére – ) kis fel le rá meg egy – m – on be nagy én fekszik íróasztal iszik Ádám Éva testvére a táska van üvegpohár kisbetlehemkisistállókisjászolkisjézus apa anya rádió újság játszik ír szőke ki – ot hol olvas – ból barna – val mi ? bohóc kezében előtt ceruza űrhajó autó oroszlán gyöngy –é –n építőkocka mit csinál nagymama nagypapa mellett petróleumlámpa ül –––––––––-----------bárány szamár tyúk golyó könyv lyuk szoknya pullover léggömb rajzol virág esernyő zseb sapka udvar öntözőkanna fa iskola zászló nagy gurít cipő nadrág – : gágyé christmas – ba húz óra ágy piros gyúr szánkó eszik papucs kék zöld hógolyó hóember alatt milyen –z –––––––––-----------kis –m – on be nagy én 13 �“kávéházi szegleten...” nagymama nagypapa oroszlán gyöngy –é –n bohóc kezében előtt – ot hol olvas – ból apa anya rádió újság táska van üvegpohár fekszik íróasztal iszik –––––––––-----------a és ki ? autó mellett petróleumlámpa ül építőkocka mit csinál ceruza űrhajó barna – val mi játszik ír szőke kismáriakisjózsefkismennybőlkisangyalok Ádám Éva testvére –––––––––-----------fel le rá meg egy hógolyó hóember gyúr szánkó eszik gágyé christmas – ba iskola zászló megy esernyő zseb sapka szoknya pullover bárány szamár tyúk –––––––––-----------lyuk virág fa – t piros zöld alatt milyen –z papucs kék húz óra ágy gurít cipő nadrág – : udvar öntözőkanna léggömb rajzol golyó könyv –––––––––-----------Ádám Éva testvére a kisgáspárkismenyhértkisboldizsár fekszik 14 íróasztal iszik �“kávéházi szegleten...” táska van üvegpohár játszik ír szőke ki barna – val mi ? apa anya rádió újság – ot hol olvas – ból ceruza űrhajó autó építőkocka mit csinál bohóc kezében előtt oroszlán gyöngy –é –n mellett petróleumlámpa ül nagymama nagypapa kis – m – on be nagy én –––––––––-----------golyó könyv lyuk léggömb rajzol virág bárány szamár tyúk szoknya pullover udvar öntözőkanna fa gurít cipő nadrág – : –t esernyő zseb sapka iskola zászló megy húz óra ágy piros papucs kék zöld gágyé christmas – ba gyúr szánkó eszik alatt milyen –z hógolyó hóember fel le rá meg egy –––––––––-----------a és ki ? autó fel le rá meg egy lyuk virág fa –t piros zöld kis – m – on be nagy én –––––––––-----------Ádám Éva hógolyó testvére hóember a „ HULLÓ KÖNNYE ZÁPORÁN ÁT ALIG LÁTJA JÉZUSKÁJÁT ” 15 �“kávéházi szegleten...” PHILIP LARKIN Fűnyíró A fűnyíró akadt, kétszer; térdelve látom, süni szorult be a pengék közé. Halott. A magas fűben kuporgott. Korábban láttam őt, etettem is egyszer. Most megsértettem tartózkodó világát, helyrehozhatatlanul. A temetés sem számít: másnap én fölkeltem, de ő nem. Az első nap egy haláleset után, az új hiány, mindig egyforma; vigyáznunk kellene egymásra, addig legyünk kedvesek, amíg van rá idő. 16 �“kávéházi szegleten...” A távozások költészete Ötödkézből a hír s akár egy sírfelirat: „Odavágta az egész cuccot és elinalt” – hangjukból kicseng: te is csak helyesled, belásd, ezt a merész, megtisztító, elemi húzást. S azt hiszem, igazuk van. Az otthont s az otthonit már mindnyájan utáljuk: a szobám undorít – s jó könyveim, jó ágyam, a porcelán csecsebecsék untatnak, mint ez a tökéletes élet. Így az ilyen beszéd: „Otthagyta az egész csürhét” úgy felzaklat akár ez: „A nő ledobta ruháit” vagy ez: „Ne, te zabibetyár.” Ha megteszi más, nekem is megy – csak ez a gondolat tart meg józannak, jónak. De ma elindulok, el én! dióhullt utakon gázlok, bárka begyiben lapulok jóságtól szőrösen – csakhogy mesterkélt dolog ez a tudatos visszakozz oda, hol a célegyenes: könyvek, limlom s egy élet, mely vádlón tökéletes. 17 �“kávéházi szegleten...” Az Arundel-sír* Egymás mellett, arcuk kopott, earl s grófnő kőben fekszenek, elnagyolt csak az öltözet, láncpáncél, redőzött ruha, s csöpp célzás az abszurdra ott lábuk alatt két kis kutya. Szemet a prebarokk ilyen nyíltsága nem is vonz, amíg a jobb kézben fel nem tűnik a bal kesztyű, üres, ezért hökkenünk szédült-szelíden: amaz tartja a hölgy kezét. Nem hitték, tartós lesz e póz. Jelképes hűség volt csupán, amit baráti szem csodál, szobrásznak kedves alkalom latin nevekhez grasziőz hangsúlyra a talapzaton. Nem tudták, hogy hamar hoz a hanyatt egy helyben utazás zajtalan légkárosodást, hogy a volt bérlő mind kihal, hogy az utód szem lát, noha nem olvas. Ők zavartalan * Síremlék Chichester katedrálisában. 18 �“kávéházi szegleten...” kitartottak párban idők széltén-hosszán. Hó hullt. A nyár fénye füvet növelt. Madár szemetelt fénylőn, hol korok csontszemete gyűlt. S jönnek ők, kiknek már rég más a soruk, s törlik identitásukat. Védtelenek páncéltalan korunk zugában, hasztalan gomolyog fel történetük füstpászmaként, már nem marad mindebből csak egy attitűd: hamissá lényegíti az idő át őket. A kövült hűség (hitték-e?) címerük lesz végleg. Ezért lehet egy majdnem-sejtés majdnem igaz: mi megmarad, a szeretet. 19 �“kávéházi szegleten...” Aubade* Nappal meló, félrészeg éjszakám; négykor fenn vagyok, sötét, semmi nesz, s míg földereng befüggönyzött szobám, látom azt, ami mindig körbevesz: egy nappal közelibb halálomat, és nem köt le semmi más gondolat, csak ez az egy: hol, hogy s mikor fogok meghalni. Unt kérdés, de reszketek, hogy majd haldoklom, majd halott leszek, iszonyat ez, szűkölve borzadok. Elmét vakít a fény. Nincs bűntudat – jótett-, szeretethiány s az idő eltékozlása – csak bú amiatt, hogy egy élet nem nyújt kivezető utat rossz kezdetekből, nem vezet sehova, csak ha kiüresedett s biztos megsemmisülésbe szakad, s hogy végleg nincs a semmibe veszett, sem itt, sem ott és sehol sem lehet soha; nincs ennél szörnyebb, igazabb. Ez aztán különleges borzadály. Nincs ellenszer. A vallás óriás moly-ette zenés brokátot ajánl, hogy játsszuk, sohasem lesz meghalás, de tévhit az is, hogy észlény nem fél attól, amit nem érez, mert nem él, hisz épp az a félsz, hogy ki odajut, nem lát, hall, ízlel, szagol és tapint, nem szeret, nem vágy, nem gondolkodik: anesztézis, de nincsen visszaút. * Hajnali szerelmes ének 20 �“kávéházi szegleten...” S így látóterünk peremén marad egy életlen folt: örök félelem, habozásba fúl minden akarat: sok minden nem esik meg, ez igen, s ha belátjuk, elkap a nagy kohó iszonya, mikor nincs egy pártfogó barát, se ital. Bátorság? Talán elég, hogy más se félhessen, de kész: aki merész, az szintúgy elenyész. Meghal ki nyüszít, meg, ki ellenáll. Dereng, a szoba formájára lel. Bizonyos, mint egy szekrény, mit tudunk, tudtunk és tudjuk: nem szabadulunk, hisszük vagy nem. Egy résznek menni kell. Csengésre készek a telefonok zárt irodákban, s a gondtalanok bonyolult bérvilága kelne már. Agyagfehér az égbolt, naptalan. Végzendő munka van. Postás vagy orvos házról házra jár. Fordította: Szili József 21 �100/másod/percesek Örkény Az előrelépés SZÁVAI ATTILA Jakab író. Ám, mint a legtöbb író, csak az írásból ő sem tud megélni. Tett néhány kísérletet arra, hogy csak az irodalmi munkáiból befolyó honoráriumokból tartja fent magát, de a harmadik elmaradt lakbér, a harmadik heti folyamatos esti berúgás után úgy határozott: ideje valami rendes munka után néznie. Tulajdonképpen vérig volt sértve, az egész írótársadalom nevében is, hogy nem lehet megélni az irodalomból. Szépen terpeszkedő irodalmi karrierre vágyott, sok utazásra, egy jól karbantartott családra és egészségre, továbbá pénzügyi biztonságra, amibe belefér egy egészséges lakás- vagy autóhitel. Ezekre gyakran gondolt, meg persze arra, hogy mindezeket a sajtóban és saját könyveiben megjelenő szövegeiből finanszírozná. A szövegekben természetesen magvas gondolatok szolgálnák az emberiség nemesebb céljait. Idővel kénytelen volt irodai munkát vállalni egy nemzetközi nagyvállaltnál, és munka után (néha munka helyett) foglalkozni az irodalommal. Teltekmúltak az évek, mint egy dél-kazah mondában, mikor véletlenül beleolvasott egy női magazin horoszkópjába. A közeli jövőben váratlan munka tűnik fel, ami hosszú távú, és amit élvezni fog, olvasta. Normális esetben nem vette volna komolyan a sorokat, de most valahogy rá tudott hangolódni a jövendölésre. Aztán a színes újságot az irodai monitorja melletti irattároló legalsó polcára tette, amit néhány hét alatt vastagon maga alá temetett több tucat munkájához kötődő irat. Alig egy hónap telt el, mikor egy különös véletlen folytán a céges levelezőrendszerben egy idegen címről érkezett levelet nyitott meg. A HR-es kolléganője továbbította neki, hogy annak egyik ismerőse horoszkópkészítőt keres egy női magazinhoz. Úgy értve, hogy kell neki egy jó tollú valaki, aki arra az átmeneti időre írná a lapnak a horoszkópokat, amíg nem találnak igazi szakembert. Fizetnek is valamennyit. Egy rövid megbeszélés következett a 22 �Örkény 100/másod/percesek lap főszerkesztőjével, majd Jakab munkához látott. Hamar megszokta a sablonokat, ezeket ötletszerűen használta. Olyanokat, hogy délután esély nyílik megismerkedni valakivel. Vagy, hogy a karriered a következő héten toporogni látszik majd, de ne aggódj, az univerzum érted dolgozik. Jakab az első hetekben különös lelkesedéssel írt a háztartás (főzés, takarítás) és a közlekedés témaköreiben. A heti bolygóállás kiváló táptalaj egy jelentős brokkolikrémleveshez és az azt követő ablakpucoláshoz, írta. Persze, ha csak jelzésértékkel is, de átcsúszott olykor a negatív tartományba. Pénzügyi problémák a hét első felében, olvasták a Kosok. Esély van egy könnyű, de makacs betegségre a hét közepén, így a Nyilasok. Az olvasói imádták Jakab stílusát. Főleg, ha olyanokat írt, hogy mindenkinek van valami célja, és hogy van, aki a jó úton jár, jó irányba, míg van, aki a jó iránytartás ellenére az útszéli árokban halad a cél felé, gazban, hulladékban, kutya- és macskatetemek között. Később Jakab rajongói (mert ilyenek is voltak már) olvadoztak a gyönyörűségtől. Sikerén felbuzdulva Jakab később már olyanokat is beleszőtt horoszkópjaiba, hogy ma délután óvakodj a vadkacsáktól és a kereskedelmi televíziós csatornák éjszakai híradóitól. Vagy, hogy ha ma kukásautót látsz, lépj ki elé, és ha az hármat dudál, a közeli jövőben nagy szerencse fog érni. Ennél a pontnál behívatta a női magazin főszerkesztője, hogy Jakab próbálja meg visszafogni magát, a főszerk. nem szeretné, ha bármely olvasója is megsérülne (pedig a főszerk. valahol mélyen magában kissé lenézte, sőt megvetette saját olvasóit). Jakab innentől csak a szokásos, előzetesen jóváhagyott szövegpaneleket használta, semmi magánakció. Sőt, annyira felkeltette érdeklődését a téma, hogy beiratkozott egy igazi horoszkópkészítő tanfolyamra. Azt végül hamar megunta. Néhány hét múlva az ötletszerű horoszkópírással is felhagyott, elege lett az állandó hazudozásból, vetítésből. Viszont, mint olvasó, néha ránézett pár horoszkópra. Kíváncsiságból. Csak hogy tudja, hol tart az utódja, milyen séma szerint dobálja egymásra a sablontémákat. Egyszer aztán úgy döntött, oké, erre a napra feladja az ellenállást, átadja magát horoszkópjának. Elolvasta az aznapi szöveget. Meg is lepődött, mennyire sajátos az, hogy ha ma átszaladsz egy csilingelő villamos előtt, akkor nagy előrelépésre számíthatsz úgy a magánéletedben, mint a karrieredben. Gondolta, kipróbálja a dolgot. A közeledő villamost nézve átgondolta a kedvező változásokat, felesége még forróbb szerelmét, főnöke még forróbb fizetésemelési ajánlatát. A villamos elgázolta Jakabot. Nem ért át időben. Súlyos, csonkolásos sérüléseket szerzett. Még három napig élt a kórházban. Közben derült ki, hogy az ominózus horoszkópot ő maga írta évekkel ezelőtt. De mivel senki sem vállalta a horoszkópírást a női magazinnál, hát az elkezdte ismételni a három évvel ezelőtti horoszkópokat. 23 �Próza és vidéke Beavatás STUMMER ATTILA S engem az istennő kegyesen fogadott… — Parmenidész Csendes úr egy átlagos reggel a szokott úton munkába ment. A kapun kilépve jobbra fordult, majd megint jobbra, és végigsétált a hársfasorral szegélyezett utcán. Az első kereszteződésen túl járt, de még a forgalmas főúton innen (kinn a főúton van a buszmegálló, ahová munkába menet minden reggel igyekszik). Itt az utca kissé balra ível és tudni való, hogy a sarki ház kertjében nyaranta sás- meg parasztliliomok nyílnak a mindent elborító, kerítésre fölfutó vadszőlő és borostyán közt. Ahogy ment, mendegélt könnyedén, bár kissé lehajtott fejjel (kénytelenek vagyunk kiemelni, hogy lehajtott fejjel, ugyanis félénk, magányos és mélabús volt, noha szeretett élni, például néhány hetente egy-egy estére fölszedett valami nőcskét, jobb híján prostit), egyszer csak halk, kedves hangot hallott: ELNÉZÉST! Csendes azonban rossz szokásának megfelelően közömbösen haladt tovább, nem nézett föl; a hang bizonyára nem neki szólt, miért is szólna, mi köze hozzá, mi köze az ismeretlen hang ismeretlen tulajdonosához, ment, mintha mi sem történt volna, ám a hang újra megszólalt: ELNÉZÉST! A férfi lépteinek ritmusa megtört, ez nekem szól, kopogott ijedten a cipője, és e kizökkent ritmusra lépdelt tovább, miközben óvatosan körbekémlelt, de sehol egy teremtett lelket se látott. Elnézést, csendült föl vidáman, erősebben a hang: itt fönn vagyok, kukucs! Csendes fölnézett: a piszkossárga kétemeletes ház egyik fölső ablakából egy lány integetett a félig fölhúzott redőny alól. Megállt. A lány folytatta: Elnézést, de ha ledobom a kulcsot, följönne és kinyitná az ajtót? Valaki 24 �Próza és vidéke kívülről bezárta és bentről nem tudjuk kinyitni a zárat! Persze, bólintott hősünk, és a kulcs már csörrent is a kövön. Bement a nyitott kapun, majd föl a második emeletre, s útközben arra gondolt, még bőven eléri a buszt, amivel utazni szokott. Itt vagyunk! hallatszott az egyik ajtó mögül tompán a lány hangja és csivitelésébe egy másiké vegyült: itt vagyunk! Kinyitotta a zárat és a lányok bentről szélesre tárták az ajtót. Mindketten hálóingben voltak, kócosak, hamvasak, kipihentek. Kedvesen mosolyogtak megmentőjükre, aki kezében a kulccsal kissé tanácstalanul ácsorgott a lépcsőházban. A lakásból finom öblítőillat áradt. Hősünk átadta volna a kulcsot, az egyik lány a kezét nyújtotta is érte, de nem vette el, hanem csak odatartotta a tenyerét, nem érintette, mintha tréfálni készülne s kedvesen megkérdezte: hogyan köszönjük meg? Nem jönne be egy kávéra? Vagy teára? Hát, egy kávét azt elfogadok, felelte és belépett a hátrahúzódó lányok közt az előszobába. Az egyik lány becsukta az ajtót, egy másik – az, aki az ablakból szólongatta – tenyerét még mindig elébe tartva a szoba felé vezette. Elnézést, kissé rendetlenség van, szólt a lány, és körbemutatott. Ó, hát ez semmi, motyogta zavartan Csendes, és leült a kanapéra. Szemközt vele az ágyon még egy lány ébredezett s egy álmos, szemét dörzsölő negyedik is megjelent az ajtóban. Szóval kávét, kérdezte az első. A férfi bólintott, a lány kilibbent a konyhába. De hát hányan laknak itt, szaladt ki illetlenül a vendég száján. Ó, nagy ez a lakás, válaszolt neki az, aki az ágyban ébredezett. Nem is hinné, hány szobája van! Egyik fele az utcafrontra néz, de oldalra és hátra, a nagy kert felé is számos ablaka nyílik. Nem is hinné, mennyi, mosolygott és fölült. Egyik melle szinte egészen kibújt a hálóinge alól, ahogy nyújtózkodott és hosszú, sötétbarna hajába túrt. A reggeli napsugarak majdnem hátulról, rézsútosan világították meg, körvonalait aranyos csillogásban oldva föl. A másik lány, aki eddig az ajtóban állt s akinek föltűnően hatalmas keblei voltak, most bejött és szorosan a férfi mellé ült. Ő igyekezett egész beszélgetésük során lehetőleg a szemébe nézni, nehogy illetlennek tűnjön, és hogy a többieket se sértse meg azzal, hogy közönséges módon társnőjük szembetűnő adottságait bámulja. Időközben kávéillat vegyült az öblítőébe. Tudja, lassan indulnunk is kell, szólt a nagymellű lány, óriási segítség volt, hogy kinyitotta az ajtót! Különben várhattunk volna, ki tudja, meddig… És az is lehet, vetette közbe társa az ágyról, hogy ha nem magát, hát valami szörnyű alakot kényszerültünk volna fölhívni ide, aki csak terhünkre lenne. Milyen jó, hogy éppen maga járt erre... Én minden reggel erre járok, felelte csöndesen. Milyen kár, hogy eddig nem találkoztunk, tette elé a kávét az első lány. Talán korábban kelek, mint maguk... 25 �Próza és vidéke Hát igen, nevetett az első, és körbenézett: az illatos szobában izgalmas, festői rendetlenségben hevertek szanaszét a frissen ébredt lányok ruhái. Hát igen, mondta, mi hajlamosak vagyunk sokáig lustálkodni. Aztán meg, ha indulni kell, mindig közbejön valami nehézség... Fölhörpintette a kávét. Elnézést, mondta az órájára pillantva, nekem is indulnom kell. Milyen kár, simult hozzá a nagymellű. Csak a testemen keresztül, kacagott az, amelyik az utcán szólongatta. Sokáig alszunk, tette hozzá a harmadik az ágyból, de ha fölkelünk, mindig fölhúzzuk a redőnyt. Ebből láthatja, hogy ébren vagyunk. Este viszont gyakran nagyon későn kerülünk ágyba, nagyon későn! Látogasson meg minket máskor is, ha erre jár, kérlelték. Ugye megígéri? Megígérte… Bármit megígért volna nekik. Bódultan folytatta útját a buszmegálló felé. Még a hársak illatáról is megfeledkezett, egyre csak a bájos, furcsa lányokét érezte, csakis azt... Az utcai redőnyök reggelente, mikor arra járt, olykor le voltak húzva és hősünk, aki időre járt dolgozni, nem tehette meg, hogy elkésik. Pár percig ácsorgott lenn a hársfák alatt, hátha megmozdul a redőny, aztán ment tovább a főút felé, szokott, könnyed lépteivel, bár most kissé nehéz szívvel. Amikor viszont a redőny fönn volt, boldog izgalommal szaladt föl a lépcsőn, lépett be a frissen ébredt, illatos lányok birodalmába, és telepedett le szokott helyére, a kanapéra. Kér egy kávét? A lányok hálóingben, a fénytől hunyorogva, hamvasan és vidáman lengték körül. Csevegtek, kacarásztak, kacérkodtak kedvesükkel, akinek a mellkasát majd szétfeszítette a friss és vadonatúj érzés – a boldog izgalomé. A lányok körbelengték, könnyed érintéseikkel, cirógatásaikkal, mozdulataik szellőivel elbódították, és rabjukká tették az egyszerű, bamba, de jóravaló férfit. Csendes úr most már igyekezett úgy alakítani érkezését, távozását, hogy minél tovább maradhasson. A lányok azonban mindig hamarosan figyelmeztették: mennie kell, nekik pedig öltözniük, ó terhes élet, de hát nincs mit tenni. Ő persze megértő volt, bár kissé furcsállta, miért nem lehet tovább és elmélyültebben beszélgetniük, miért maradnak meg a felszínes, kissé kacérkodós-enyelgős fecsegésnél. Egyszer megpróbálkozott azzal, hogy tegezze őket, amit mereven elutasítottak. De miért? Nem kapott választ. Nem sokkal később pedig egyszerűen eltűntek. A redőnyök zárva voltak, sem az utca felől, sem a kert felől mozgásnak semmi nyoma, hiába kukucskált reggel, este. Elkeseredett. Talán megsértette őket valamivel? Most jutott eszébe, hogy hiszen se a nevüket, se a telefonszámukat nem tudja – ha van nekik egyáltalán. Kivett egy szabadnapot és hajnali hattól délelőtt tizenegyig ácsorgott és sétált az utcán. Végül már szinte dühösen 26 �Próza és vidéke bement a ház kapuján, hátra a kertbe és fölnézett. De a redőnyök zárva voltak. Hirtelen kutyaugatás hangzott közvetlenül mellette. Rémülten menekült és csak kinn az utcán jött rá, hogy a kerítésen túlról ugatta meg a szomszéd kutyája. Elkeseredett. Mi lesz vele a lányok nélkül? Honnan lesz újra szín és báj és illat egyszerű, unalmas életében? És elkeseredésében még aznap délután fölment és becsöngetett. Meglepetésére egy korosodó, ámde igen megkímélt és még mindig föltűnően szép hölgy nyitott ajtót pongyolában, csodálkozva; könnyű, elegáns parfümillat lengte körül, s kérdően nézett rá. Elnézést, motyogta Csendes, azt hiszem, rossz helyen járok. A lányok... talán elköltöztek? Jaj, a lányok, nevette el magát a hölgy, kivillantva ép, hibátlan fogsorát. Már megint a lányok! Jöjjön csak be! Kér egy kávét? Kért, leült szokott helyén a kanapéra; körülnézett. Ezúttal azonban nyomát se látta a lányok izgalmas, festői rendetlenségének. A hölgy fölhúzta a redőnyt és a rendezett szobát józan, kissé sárguló délutáni fény töltötte be. Szóval a lányok, tette elé a kávét. Hát jól behálózták magát! Ismeri őket? Hogyne ismerném! Az én lányaim. Az öné? - kérdezte hitetlenkedve. Ne értsen félre, elhiszem, persze, csak nem gondoltam volna, hogy felnőtt lányai vannak... Ugyan, kacagott a nő, ne hízelegjen! Tudom én, hogy nem vagyok már az a hamvas szépség... No de a lányok! Megértem magát, higgye el, megértem! A férfi elbizonytalanodott: rá merjen-e kérdezni vagy sem, hogy hová is lettek a lányok? De a hölgy, mintha kitalálta volna a gondolatát, folytatta: Ne is keresse őket. Legyen inkább türelemmel! Higgye el, én magam sem tudom.... Olyan furcsa is ez a lakás! De ha megbocsát, gyorsan átöltözöm, mert indulnom kell, szólt és fölállt és levetette magáról a pongyolát. Ott állt a meglepett Csendes úr előtt meztelenül, egy pillanatig mintha habozott volna, majd a szekrényhez lépett és lassan, kényelmesen fölöltözött. Most mennem kell, nyújtott kezet. Jaj, hisz be se mutatkoztunk. Kapodisztria Diké vagyok. Görög név, tette hozzá, talán mert a férfi olyan értetlenül nézett rá. Értem, persze, dehogyis, nem azért… A férfi szégyenkezve bemutatkozott, micsoda tuskó vagyok, ostorozta magát. Ha akar, maradhat, ajánlotta föl a hölgy. Hősünk szíve nagyot dobbant. Bólintott. A nő átadott egy kulcsot – igen, azt a jól ismert kulcsot, amely egykor a kövön csörrent, és elbúcsúzott: majd dobja a levélszekrénybe, ha 27 �Próza és vidéke végzett. Egyedül maradt a lakásban. Kíváncsian, mégis, mintha figyelnék, illedelmesen körbejárt. Szobáról szobára haladt, keresve a lányok kedves, meghitt nyomait... de semmit nem talált, semmit, ami azokra a reggelekre emlékeztette volna. A fürdőbe ment. Enyhe öblítőillat csapta meg az orrát, talán, talán mintha tényleg érezte volna, egy pillanatig... Ezt vitte magával emlékül, csak ezt, a kulcsot pedig a megbeszéltek szerint a levélszekrénybe dobta. Telt-múlt az idő, talán csak napok, de lehet, hogy hetek illantak el, vagy hónapok vagy évek, és a lányok rajongója megszokta, hogy hiába pillant föl, a redőnyök örökösen zárva vannak. Ám egyik reggel ismerős hangot hallott: ELNÉZÉST! - csengett odaföntről kedvesen, kukucs, itt vagyok fenn! Fölnézett: kinyissam az ajtót? Legyen szíves... És a kulcs csörrent és ő fölment és kinyitotta az ajtót és belépett a lakásba, a hamvas, hálóinges, álomittas lányok közé, megszokott helyére telepedett, miközben kávéval kínálták, melléültek, cirógatták, lágy mozdulataik alig érezhető, illatos szellőivel legyezték, és kacarásztak és kacérkodtak vele a bájos, álmos, furcsa lányok, Diké lányai. Hol voltak ilyen sokáig, kérdezte tőlük kábán, félálomban, szemrehányás nélkül. Jaj, ne is kérdezze, súgták a lányok. Jaj, bizony, hosszú idő telt el! De most ne ezzel törődjünk, örüljünk, hogy újra együtt vagyunk, és újra szerencsésen kinyitotta az ajtót, és éppen maga! S a hosszú barna hajú lány kikelt az ágyból és a lágy fényben fésülködni kezdett s belefésült a hajába egy-két napsugarat. Gondolt azért ránk, míg nem látott? - kérdezte a kulcsos lány, miközben lábaihoz telepedett és könnyedén hősünk térdére könyökölt. Vagy más lányokon járt az esze, fiatalúr? Csak magukra gondoltam, válaszolt elfúló hangon. Milyen kedves, hajolt a füléhez a nagymellű, olyan közel, hogy a férfi érezte párás, meleg leheletét, csak kár, csipkelődött a lány, kár, hogy hazudós! Hazudós, hazudós, kapta föl a szót a többi és körbehancúrozták a férfit, táncba vonták, megpörgették, csúfolták – hazudós, hazudós, miért vagy te hazudós! Majd váratlanul, mintegy varázsütésre elkomolyodtak. De azért nem kellett volna utánunk kutakodnia, szólt szemrehányóan a csengő hangú kulcsos lány. Kellemetlenségünk támadt belőle... Hogyhogy, lepődött meg Csendes úr. Ugyan, tudja azt maga jól! Máskor – ezt vésse az eszébe – tartsa be a szabályokat! Megígéri? 28 �Próza és vidéke Meg, mondta őszintén. Fölállt, mert mennie kellett. A lányok kikísérték. Aztán figyelje a redőnyt! Ne hanyagoljon el minket! Nem hanyagolta el őket. Hűségesen leste az ablakokat és ha a redőnyök – ritkán, sajnos nagyon ritkán – föl voltak húzva, sietett a lányokhoz; és a meghitt, meleg lakás egyre vágyottabb fészke volt furcsa szerelmének, melyen négy lány osztozott, és egyenesen a rabjuk lett. Szeret minket? - doromboltak a lányok. Szeretem, suttogta. Tudjuk ám, hogy végigjárta a lakást! Tudják? De semmit se talált, kis huncut! Semmit... Valóban, semmit... Pedig, tudja-e, hogy van még egy szoba, bújt hozzá a nagymellű. Még egy szoba? Persze, amelyik mindig zárva van! Hogyhogy? Ő erre nem emlékezett. Akarja, hogy megmutassuk? A lányok kézen fogva húzták végig a szobákon, egészen a kert felé néző hátsó részig, ahol a szekrények mellett valóban volt még egy ajtó. Ez a titkos szoba ajtaja. Csak sajnos nem tudjuk kinyitni, mondták a lányok. Nincs hozzá kulcsunk. Csendes töprengett: semmilyen kulcsuk nincs, ami szóba jöhet? A lányok csak ingatták szép, kócos fejecskéiket. Hát próbáljuk bele a bejárati kulcsot! A lányok lelkesen hozták a kulcsot. A férfi belepróbálta, a zár halkan kattant és az ajtó kinyílt. Parancsoljanak, hölgyeim, mosolygott szerényen. A lányok belibbentek a teremnyi szobába s ámuldozva nézték magukat a hatalmas tükrökben, illegtek-billegtek a számtalan színes fátyolban, melyek előtte körös-körül hevertek a falak mentén elhelyezett ágyakon. A férfit, aki még mindig az ajtóban állt, középre vonták, nevetve körbetáncolták, selymeikkel legyezgették, miközben egymás után dobták le hálóingeiket, s immár csak fátylaikba burkolózva lengték körül, mint álombeli tündérek. Halk énekük, a fátylakon és a felvert poron átsugárzó napfény, a tánc szédülete, a szabadság mámora elzsongította Csendest, aki ezúttal az órájáról, buszáról, munkahelyéről is megfeledkezett. A lányok végleg kivonták őt a reggelek beosztott, rohanó idejéből, ráérőssé, szórakozottá, ábrándozóvá tették és alig vette észre, hogy szép fokozatosan a ruháitól is megszabadították. S ami ezután történt, arra csak félig emlékszik, oly különös volt, fölidézhetetlen, valószínűtlen. Nem úgy, mint a nagyon is valóságos karmolás- és harapásnyomok, melyek egész testét beborították, a zúzódások foltjai, és a kitépett szőr lassan enyhülő fájdalma. Oly gyorsan illant el az egész, nem is igen emlékszik már, oly gyorsan, mint a mámor és a kéj, amiben a lányok részesítették és részesültek általa, egyre vadabbul, durvábban, kielégíthetetlenül. Egyre kevésbé emlékezett... Mert azután valahogy nem ment többé feléjük. Sok volt talán egyszerű lelkének az a vad zűrzavar, ami a titkos szobában keletkezett? Megriadt talán a szeszélyes szertelenségtől, a veszélyes 29 �Próza és vidéke meztelenségtől, vagy talán csak attól, hogy napirendje végleg fölborulhat? Mindenesetre reggeli útvonalát megváltoztatta, ezután villamossal járt. S ha néhanapján mégis a hársfasoron kényszerült végigmenni, sose nézett föl a második emeleti ablakokra. A lányok emlékét lassan elhomályosította benne a megszokás, a néhanapján fölszedett nőcskék, prostik személye és személytelensége – vagy tán a csalódottság? Igen, meglehet, egyfajta csalódottság tette, hogy a finom, hamvas, hálóinges furcsa lányok illata is úgy elpárolgott az orrából, mintha sohasem érezte volna – mintha soha nem is járt volna a hársfasoron, nem csörrent volna a kövön a kulcs, mintha sohasem időzött volna abban a festőien rendetlen lakásban, a Diké lányaitól kapott és visszavett boldogságban. 30 �Próza és vidéke Részletek Helen Büttner Czóbel Minkának írt leveleiből Regényrészlet NÉMETH VÁNYI KLÁRI 1891. november 5. Párizs Kedves Kollégám! Ehhez fogható boldogságban nemigen volt részem eddig. Különös érzés kerít hatalmába mindig, ha a Champs de Mars magyar ökreit hosszan elnézem. Az én ecsetem vonási őrzik Forgách gróf páratlan jószágait. Képem egyre többek méltatják! Látni vélem Kollégám, mint osztozik örömömben, Forgách gróf is kihúzhatja magát velem nem vall szégyent! Az otthoniakat üdvözlöm, de legkivált Magát. Remélhetek, hogy jön? Remélhetek, hogy megnézi a magyar ökröket?! Bob 1892. Dolha Nagy – Kicseráni július. 20. Zárt levelezőlap Kedves Kollégám! Kérdi, miért van életemnek annyi rejtett szála? A nyári szezont együtt töltöttük, hát még sem volt elegendő, hogy kibogozza? Tán, mert mindig Justh járt az eszébe?! Úgy is van rendjén! Kollégám, egyre jobban érzem, hogy Maga Őrangyalommá vált, az 31 �Próza és vidéke Őrangyal előtt vannak-é titkok? Akarjuk-é mi gyarló lelkek az Őrangyal közelségét?! Maga azt mondja, senkim sincsen, legalább azt ki Angyala kíván lenni ne üldözze el! Vagy tán anyámmá lett, hogy ne maradjak még sem idegenbe szakadt árva? Annak végképp örülök, kivált, mert szép, fiatal és előkelő, ha az anyám ilyen, én sem maradhatok alább?! Egy anyának kell a legjobban ösmerni gyermekét, vagy tán tévednék?! Ha ösmer nem fog faggatni többé, faggatózás helyett inkább hallgat, akkor majd sok mindent megért, Helent is és Bobot is, higgyen nekem! Legyen Bob iránt türelemmel, és kevesebbet csevegjen Helennel, őt hagyja László grófra. Az asszonyok és az erdőkerülő Miter minden nap eljönnek. Fonott vesszőkosarakban a hátukon, cipelik az áfonyát meg a gombát. Sokat vagyok az erdőn és keveset Dolhán.. Lenyűgöznek a Mármarosi havasok. Születtek képek, éles kontúrokkal. A gróf visszatért hozzám, fent vett szállást a kicseráni vadászlakban, furcsa mód kerüli a kastélyt. Bobby kutya örömmel dörgölődzik csizmájához, Helen határtalan boldog. Magát mindkettő szívből üdvözli! 1892. Dolha Nagy – Kicseráni augusztus 12. Kedves Kollégám! Egész elkapott a vándorlási kedv, hosszú sétákat teszek a vadonba, olykor csak napnyugtakor térek vissza Dolhára, a kastélyba. Ezek a mármarosi, szelíd, istenfélő, oroszok megbájoltak. Két napja is van annak, hogy Sugatagban a bányászokról tanulmány rajzokat csináltam. Kísérőmnek ajánlkozott közülük kettő, nagy örömömre egyikük szász volt, nem is tudja Kollégám, milyen boldogság töltött el, hogy német szót hallok. Elmagyarázták, hogyan jutunk a Gábor bányához, majd megtudakoltam tőlük, merre lelem a Boszorkány tavat. Azt beszélik az itteniek, hogy a beomlott bányákból születtek a sós vizű tavak. A Boszorkány tó is efféle csodája a Naturának.. Két csendőrrel is találkoztam az erdőn, egyikőjük urasan megjegyezte „A művész úrfi helyében nem csálingóznék magamban erre, könnyen megeshet, hogy elkeveredik a cigánytáborba, azt jól megvacsorálják a húsát, úgyis mindig úri ficsúrokra fáj a foguk a füstösöknek!” A festőállványom láttán kezdtek el szurkálódni, de csak legyintettem, majd 32 �Próza és vidéke megmutattam nekik a pisztolyomat. „Hát ha olyan biztos az úrfi, de ahogy így elnézem inkább csak napszámra pacsmagol, mint lű!” – gúnyolódtak. Erre megharagudtam, mondtam nekik, hogy Vay Ábrahám méltósága nem véletlen főispánja Mármaros vármegyének, tesz ő arról, hogy rend legyen. Magam, pedig nem egyszer vendégeskedtem Czóbel kisasszonynál, akinek Vay Evelyn grófnő méltósága, a mamája. Mostan épp neki pacsmagolok egy új képet! Megemlítettem még Forgáchot is, csak, hogy elmenjen a kedvük a cívódástúl! Faggattam Dolhán Áron zsidót, petróleum szagú kis boltjában, ő meg az asszonyokat ugyan mi igaz, ezekből a rémregékből. Hátborzongató históriáknak lehettem a fültanúja, már amennyire a zsidó rontott németjéből kibogoztam, hisz szolgálatomba szegődött és élénken közbenjárt értem a ruszin asszonyoknál. Nem adok egy kutya zsidó szavára, sem a fehérnép csárogására, hisz megtanította nekem László gróf, hogy a zsidó meg az asszonyok szavára sose adjak, de oly jó elhinnem mégis, hogy Haramiáktól hemzseg a Mármaros összes erdeje, cigányok vernek tanyán minden szikla mögött, megveszekedettebbek a kölykit féltő anya medvénél, meg a kiéhezett farkas csordánál. A nép ajka, ahogy Maga nevezi, Kollégám kiapadhatatlan kincsestár. Nem győzök betelni vele. Tudja nagy befolyással bírnak a magamfajta piktorokra a vadon lázas képzelgései. Kalandvágyat ébresztenek bennem és egy percig sincs nyugovásom ezen a babonás vidéken. Valamennyi hegycsúcsra fel akarok hágni, minden rejtekbe be szeretnék látni! A legtökéletesebb képein születnek most. Nem vagyok műteremhez kötve, tudja milyen felszabadítóan hat ez rám. Nélkülözhetem végre a mesterséges világítást, aminek élvezője vagyok, mind Mándokon, mind Tuzséron és Kartalon egyaránt. De mennyire nem hiányzik mindez most nekem. Ez a vidék valóban gyógyít, Kollégám. Maga tudja, hol üdülök fel igazán. Nem szorít a határ, a megrendelők sürgetése, a művészetnek élhetek és hiszi, hogy csak Maga után vágyódom, néha estefelé, ilyenkor szoktunk kart karban sétálni még egyet mielőtt nyugovóra térünk. Hiányzik nekem ez a kis rituálénk, de majd csak látom újra, gyönyörűségét leli majd képeimben! Szívből üdvözli, a mármarosi erdők illatát küldi és ezt a szerény, kevés igényű sárga virágot, mely erre oly gyakori Bob Emma és a Mamája jó egészségnek örvend? Halad-é kettőjük dolga Justhtal? 33 �Próza és vidéke 1892. Dolha Nagy – Kicseráni augusztus 24. Kedves Kollégám! Tudja-e, hogy itt minden egészen olyan, ahogyan azt a Hafiában tollára vette. Forgách gróf magával hozta ide a vadonba, órákat időz vele a kastély hátsó teraszán rendkívül büszke, hogy neki ajánlotta a regényt. Pár napja oda hagyta a vadászlakot, bejött Dolhára. Minduntalan arról akar megbizonyosodni, vajon felismerik-e az ő alakját azok a finnyás kisasszonyok a kényes pesti szalonokban? Tudja mennyit derülök rajta? Forgách a literátor?! Ám, a maga szavai Kollégám, még is csak elvonják a figyelmét a legújabb tenyészménekről, meg a borzderes, hucul szarvasmarháról, amelyiken egészen hátrafele áll a szarva, és amelyikből itt egész csordákat terelnek. Mostanában ismét együtt lovagolunk a gróffal. A lovaglás valósággal megújítja a művészetemet. A nyeregből egész másként látom a tájat, új perspektíva nyílik meg előttem. Lóhátról gyorsabban és élénkebben látni a természet azon arcát, amely a vándor elől elrejtőzik. Ezek a tanulmánylovaglások olyan erővel hatnak rám, hogy a kastélyba érkezve nem győzöm használni a pasztellt. László gróf unszol, hogy térjek vissza vele Mándokra, mert szeretné megörökíttetni a ménese ékességét, a War Hornt, a legújabb sötétpej angol telivérjét. A napokban a bányászfalvakon túl mentem, egy ájtatos Vászillyal tévedtem egybe. Kullogott mellettem, botjának dőlve, majd egy idő után erővel kivette kezemből az állványt és hurcolta mellettem. Tudja hová vezetett végül? Valami ikonfestő remetéhez. Lenyűgözött a reszkető fejű öregember, ahogy a ruszin templomok is lenyűgöznek. Alacsony mennyezetükkel, azokkal a naiv mégis magasztos ábrákkal, meg a csergébe bugyolált Szűz Máriákkal. Sokáig magammal viszem ezeknek az ortodox szenteknek az ábrázatját. Tudja min csodálkoztam el legjobban, hogy az ikonokról, meg a famennyezetekről vissza néző istenképmásoknak egészen olyan az ábrázatja, mint ezeknek a hegyi ruszinoknak. Mitől olyan mindegyik, mint az ortodox krisztusok? Megmondja nekem, Kollégám? Miternek is ilyen ábrázata volt? Felkerestem a dolhai temetőt, de nem leltem meg a sírt. Kissé csalódottan tértem meg a kastélyba, a Gróf estére felvidított! Majd, ha itt lesz Kollégám, megmutatja nekem az elátkozott szerelmesek sírját? Ezt a kis vázlatot küldöm, örömömet leltem a hosszú tutajokba, az izmos legényekben. Kollégám, milyen nagy utat tesz meg a só, mit kell kiállnia, 34 4 �Próza és vidéke míg a lustán nyújtózkodó Alföldre ér. A másik rajzon a híres borzderes marhát találja. Bob Utánam küldi Kollégám a maradék pasztelleket, lassan megfogyatkozik az itteni készletem, a veres Áron zsidó boltjában meg az ócska grafiton kívül semmit nem találok. 1892. Dolha Nagy – Kicseráni szeptember 10. Kedves Kollégám, Lebenitát, a medvetáncoltató cigány gyönyörű leányát el nem feledhetem! Elsőnek akkor akadt meg a szemem ezen az ében Vénuszon, mikor egy hajnalon a gróf hálójának ablakán penderedett ki. Mindössze egy vékony kis pendely takarta. Valósággal megbabonázott. Olyan tökéletes volt, olyan ragyogó, ahogy riadt vadként szaladt a harmatosan csillogó pázsiton. László gróf nem csak vadkanra meg szarvasra lő, igaz-e, Kollégám?! Minden hajnalban fönt voltam és lestem a lányra, de nyoma veszett, mígnem a gróf egy délutáni lovaglás során megkérdezte, hogy még mindig vágyom-e szabadban játszó medvéket festeni? Kollégám, tudja milyen régóta szerettem volna tanulmányozni saját életterükben, az ember béklyóitól ment robusztos, fenséges állatokat. László gróf félig tréfálkozva megjegyezte „Tudomásomra adták a csendőr urak, hogy a Művész őnagysága kedvére kóborol a rengetegben, keresi a vándor cigányokat. Hát a félelmetes mármarosi cigánytanyákon akadna –e megfelelő modell az ecsetjének? Maga Bobby kutyám, előkelő bordélyokban szerezte az anatómiai tapasztalatait, kíváncsi vagyok megállja-e a helyét ezek között a füstös vadak közt is? Tudnak-e újat mutatni egy ilyen feslett Piktorínának? Ha Warn Hornra nem volt gusztusa, tán lesz egy éjsötét kancára, he?!” – évődött Forgách, velem mindig eképp évődik. Az éjsötét kancát Lebenítának hívták. Füst szaga volt. Napközben a tábortűz körül foglalatoskodott kavargatta a nagy kondért, hogy mi főtt benne magam sem tudom, sose mertem megkóstolni, pedig kínáltak, talán elhullt állat, a cigányok kedvüket lelték az ételben. László gróf meg éjjelenként a lányba. Ez a füst nem facsarta az orromat. Az első nap Forgách velem maradt. Úgy járt kelt a züllött sereg között, mintha kapitányuk volna. Azok rettegtek tőle. A gróf meg-meg villantotta pisztolyát és a levegőt 3 35 �Próza és vidéke vagdalta lovagló ostorával. A cigányok közül néhányan értették a magyar szót. Kollégám, a táborban teljes életnagyságban, szabadon cammogó medvét láttam. Egy rozzant, cigány idomította olyannak, hogy szépen megtűrte az ember közelségét. Igaz eleinte borzadtam a hatalmas állattól, nem igen mentem a közelébe, de mikor megbizonyosodtam róla, hogy felettébb jámbor legyőztem félelmemet. A Szigeti vásárra hordja be a cigány, ott mutatványoznak. Forgách gróf úgy mondta, hogy ez a vén kanboszorkány érti az állatok beszédjét és megegyeztek a medvével, Zindeloval, hogy így szereznek maguknak megélhetést. A mindenféle színes rongyba csavarodott csonka-bonka, és torzszülött nyomorultakból álló horda rajongással csüngött a Kanboszorkán, leste minden szavát.. Ezek jártak széjjel a Mármarosokba, bementek Szigetre, Dolhára, Bocskóra, de némelykor egészen Szatmárig lemerészkedtek, különleges és bizarr mutatványaikkal. Zindeloval a Kanboszorka közbenjárására a második napon megbarátkoztam. László gróf visszafészkelte magát a vadászházba ahová én is követtem. Odahagytam a dolhai kastélyt. A cigány táborból napnyugta előtt térünk meg. Legalább száz rajzot készítettem a jámbor állatról. A tökéletes pillanatra lestem. Tudom kedves Kollégám, Pesten sokat időztünk együtt az állatkertben a medvék előtt, csináltam is rajzokat, de nem lettek tökéletesek. Zindelót rajzolni merőben más volt. A Kanboszorkát Lebeníta Tatának szólította. Alkonyatkor már hárman hagytuk el a tábort. Forgách maga mögé ültetette Lebenítát. „Szép a pina, ha fekete, az Isten úgy teremtette!” – kurjongatott László gróf és a levegőbe lődözött pisztolyával! Lebeníta szótlan volt, Forgách mellett elfelejtett beszélni, vagy tán nem is akart, úgysem értettük volna. A kastélyba mentek, én a vadászlakba tértem. „Ej micsoda szurtos cseléd ez, micsoda kanca!” másnap ettől zengett a kastély. Az asszonyok fecsegték el nekem, mikor felhozták a tiszta öltözetet. „A gróf úr ádámkosztümben kergette azt a félkegyelmű, retkes lábú, cigány kurvát, higgye meg Boby méltósága. Az meg riszálta a farát, kellette a micsodáját! Táncosné, ha! A sajátját adta el az a rongy kanboszorkány!” – Kató lángvörös orcával magyarázta nekem, mint mulatott Forgách. De, hisz kollégám, én jól ismerem a bolondériáját! A Kanboszorkány elégedett lehetett a fizetséggel, mert minden alkalommal úgy hajbókolt László grófnak, mintha az maga volna a Teremtő Úristen! Már vártam mikor hivat magához a gróf, tudtam mi fog következni. Lebenítát könnyű volt festeni, nem röstellte a mezíttelenségét. Tudja 36 �Próza és vidéke mennyire örültem, ezeknek a pásztoróráknak. Kollégám, bizonyára nem ismeretlen maga előtt Szulamit, ez a cigány leány, hajszálra olyan, mint a hebrius Salamon fekete ágyasa. Ahogy elkészültem a képpel, oda intettem a lányt, aki szótlanul nézte magát egyszerre felém fordult és megcsókolt. A többi rajzról nem teszek említést. Forgách van rajtuk, amint lovagolja az éjsötét kancát. Kollégám, csókolta-e már Justh, ha igen Maga is tudja, hogy azt nem lehet egy könnyen elfeledni. Forgách marcangolását könnyen feledem, de ennek a Lebenítának a puha ajkait aligha! Kartalra menekülök a szerelem elől, nélkülem kezdi majd a vadász szezont, a ruszin szeretők sírját sem fogom látni egyhamar ,de ne búsuljon Maga mindég az eszemben jár. Ebben az idényben szüksége lesz majd egy új patrontáskára, hisz nem foghatja a patront puszta kezébe. Minderre gondom lesz. A vadászati jegyét Anarcson ne feledje! Küldök itt Kollégám egy koliét, Forgách akasztotta a nyakamba, így fejezte ki tetszését a festmény, meg a rajzok iránt. Annak a vadkannak az agyarából készíttette, melyet két éve lőtt, és mely igen nagy szenzációnak számított. Tán magának Forgáchnak is ilyen agyarai vannak?! Viselje helyettem Kollégám, remélem szerencsét hoz majd! Én nem ékesítem magam senkinek a kedvéért! Bob 1892. Kartal október 8. Kedves Kollégám, Igazán örülök, hogy jól mulat és nem untatja a társaság. A legkivált mégis az tölt el örömmel, hogy sorra járja mindazokat a helyeket, melyeket számtalanszor megemlegettem leveleimben. Hja, a cigánytábort hiába is keresi! Ősz beálltával Szigethez mind közelebb-közelebb mennek, a biztosabb megélhetés hajtja őket. Azon kivált derültem, hogy Forgách szóvá tette a koliét, jól megfelelt a méltóságos úrnak Kollégám, valóban azon oknál fogva ajándékoztam Magának, hogy sikerrel járjon a Hubertuson. Valóban a vadkan agyara egy megtermett fütyköst formáz, Magának remek szeme van az efféle tréfákhoz. A gróf férfiasságát dicséri ez is! Mielőtt lepihenek teszek egy sétát a kartali parkban, de kevésbé vígasztal a Mármarosok után. Panaszra nincs okom, Maga tudja, hogy a kartali 37 �Próza é éss vvidéke idékke műtermem az egyike a legtökéletesebbeknek. Semmi sem pótolhatja az északi fekvést, a hatalmas ablakokon csak úgy dől befelé a természetes fény. Hiába győzködtem László grófot és Salamon méltóságát, hogy a színeket teljes valójukban nem segíti a mesterséges világítás, az elektromos fények nem kedveznek egy-egy beállításnak! A konok fajtából valók, ha nékik jó szolgálatot tesz az elektromos világítás, miért ellenkezem?! Micsoda úri hívságok mindezek! A Mármarosokban nem voltam híján a természetes fénynek, ahogy a tökéletes szépségnek sem! Ne rója fel nekem Kollégám, Lebenítát a Szigeti Szulamitot vétekként! Én őbenne a szépséget szerettem, a Teremtő tökéletes alkotását. Megfestettem égszín palástban, Kollégám, ágostai lévén, kétszeres bűnt követtem el. Egy züllött cigányleányról mintáztam meg Isten anyját, Szűz Máriát, holott az én hitem elutasítja a pápisták istenanya kultuszát! Kollégám , de hisz Maga ki vallásában buzgolkodó, az Evangéliumokat jól ismeri, bizonyára tudja hogy Mária Magdaléna is rossz nő volt, még is kegyelmet talált. Tán Lebenítának is adatik kegyelem? Mondja a szépség múlandó, hisz jó tudom, ám Lebeníta szépsége örök marad a vásznamon. Ez az igazi Amor Sanctus, mely által a Teremtőt imádom a teremtményében! Mostanság csak ritkán csibukozom, nyomja valami a tüdőmet, pedig a mármarosi levegő balzsam volt minden testi nyavalyámra. Remélem Justh vígad és győzedelmeskedik erőtlenségén! Ne feledkezzen meg Bobról Kollégám még a legharsányabb Hubertusokon is jussak eszébe és szívja magába helyettem is azt a páratlan vidéket. Gyűjtik-e már a gombát az asszonyok? Az esős ősz időben egész sereggel teremnek az erdőn. Bob 38 �Kutatóterület PAPP DÉNES Utolsó felvonás az öltözőben Örkény István: „Rózsakiállítás” „Halál! hol a te fullánkod?” (Pál I. levele a korinthusbeliekhez 15.55) (1) A halállal foglalkozó könyvek száma a csillagokéval vetekszik. A halál egyszer szép, máskor rút, hősi vagy hétköznapi, átok vagy kegyelem, és persze magasztos vagy méltatlan, várt vagy kívánt, etc. Ahány jelző, annyi halál. Mindemellett a halált lehet félni, vágyni, előle futni, elébe szaladni, szeretni, gyűlölni, tisztelni, megvetni – megannyi viszonyulás, és a vége megint csak halál. Örkény István „Rózsakiállítás” című kisregénye tárgyává teszi a halált, hogy végül az élet kritikája legyen. Eszközként ehhez ismét mesterien forgatott kétélű fegyverét választja: a groteszket. A történet alapvetése kellően abszurd: egy elsőfilmes rendező elhatározza, hogy megörökíti három haldokló végóráit. A film története, munkálatai során ismerkedünk meg a szereplőkkel, mondhatni, a halál tükrében. Formailag változatos írásról van szó, eszköztárában az egyik fontos szerepet a levél tölti be. Összesen négy levelet találunk, ebből hármat a rendező, Korom Áron ír. Az első, miniszterhez írott levél kiemelkedő fontosságú, mivel a kisregény nyitányát jelenti, itt a dokumentumfilm engedélyezése és megvalósítása érdekében írott sorokat olvashatunk, és szinte in medias res képet kapunk a rendezői elképzelés egészéről, és a tulajdonképpeni történet keretéről. A halállal való foglalkozást rendezőnk 39 �Kutatóterület fontosnak tartja egy olyan korban, ahol az emberek elveszítették a túlvilági lét vigaszát, a természetes halál intim körülményeit, itt példaként szembeállítja a saját otthonukban és idegen kórházi környezetben meghalókat. Lényeges momentum, hogy a három szereplő önként, viszont kettő pénzbeli fizetség fejében jelentkezik a „szerepre”, a hátramaradottakra hagyva a halálukból keletkező bevételt, így a halál tulajdonképpen morbid üzleti vállalkozássá válik. Természetesen halál és pénz kapcsolata nem újabb korunk sajátja. Itt érdemes egy kicsit kibontanunk Simon Zoltán egyik zárójeles észrevételét, mely Korom Áron nevére vonatkozik, miszerint ez a név egyszerre idézi a sötétséget és Kharónt, az Alvilág révészét.1 Tudjuk, hogy Kharón fizetség ellenében szállította utasait a Sztüx túlsó partjára, Korom Áron pedig azért fizet, hogy megörökítse ezt az átkelést. Paradox módon szerepe így lesz kitüntetett, életet és halált összekötő szerep. Másik szembetűnő formai megoldás a regényben a lábjegyzetek használata, melyekből összesen hét darabot találunk. A leginkább a tudományos életben használt írói eszköz itt az utólagos bejegyzés, kommentár jellegével bír, kissé a kulisszatitkok és bulvárpletykák izgalmával fűszerezve a feszes és fordulatos írást. A lábjegyzetek utólagossága az egyébként múlt időben írt regény idejét, ha ez lehetséges, még inkább a múltba helyezi, fogalmazhatunk úgy is, hogy múltabb lesz a múlt, az elmúlást viszont pontosan a jelenbe dobja, egyenesen az olvasó idejébe. A könyv „dokumentumjellegét” erősítik a kisregény második felében található fejezetszerűségek is, ezek címei sorrendben – Hangszalag, Második hangszalag, Délelőtt, Délután, „Rózsakiállítás”. Az első kettő kórházi beszélgetésekből áll, és mint a filmhez készült hang- és nyersanyag jelenik meg. A harmadik és negyedik leginkább talán a cselekmény sűrítésére szolgál, az ötödik fejezet pedig egy hivatkozott írás fikciója, a már elkészült és levetített dokumentumfilmről megjelent kritika. A formai sokszínűséget színesíti az a néhol montázs-, néhol snittszerű eljárás, amivel Örkény elbeszélő technikája a filméhez közelít. A film merít az irodalomból, az irodalom a filmből, André Bazin szerint „a film olyan művészet, mint az irodalom, amelynek elsődleges anyaga a nyelv, egy őt előző és autonóm realitás”2. A film és irodalom kapcsolatát azonban a regény hol összemossa, hol különválasztja, amennyire lehetséges, határon mozog. Örkény bemutat nekünk leveleket, míg maga a történet egy werkfilméhez hasonlatos, melyeket regényidőben későbbi utalások díszítenek lábjegyzetek formájában, és olvashatunk még két (lejegyzett) hangszalagot kórházi beszélgetésről, majd zárásképp a film bemutatását követő kritika jelenik meg, valamely napi sajtó anyagaként. A regény szerves részét képezik ezek a csatolt dokumentumok, tágítva a szöveg stilisztikai és időbeli horizontját, erősítve a történet hitelességének látszatát és támogatva a tárgyszerűség 40 �Kutatóterület illúzióját. A határon levés, mely rendelkezik a különválasztás és összekötés együttes és egyidejű képességével, egyébként is a könyv sajátja, mindez nagyrészt a groteszk látásmódjából fakad. Örkény egy beszélgetésben így vall erről – „A groteszk a látszólag össze nem tartozó dolgok szembeállítása, az olyan egymástól távol fekvő dolgok közelítése, melyek voltaképpen nagyon közel vannak mibennünk.”3 A groteszk Janus-arca tehát önmagával néz szembe, kritikai attitűdjét pedig absztrakt szituációi kérdéseket generáló lendületével gyakorolja. Így az írás mimikája szélsőségesen intenzív is lehet, egyszerre tekinthet itt egymásra pókerarc és Gorgó-fej, miközben mindkettő mindvégig teljességgel érvényben marad. (2) A regénybeli film úgynevezett szereplői köré csoportosult kérdéskörök igen jól elkülöníthetők egymástól, ha betekintünk a történet függönye mögé. Adhatnak némi segítséget ehhez azok, akik a regénybeli dokumentumfilmnek ugyan nem szereplői, de a regénynek vitathatatlanul meghatározó alakjai. Viszont vezetőnk végig Korom Áron marad, akinek teljességéhez hozzátartozik egy valamelyest Sancho Panza típusú figura, a szűkszavú operatőr. Kezdjük a vizsgálódást az első esetnél, nevezetesen Darvas Gábor finnugor nyelvésznél és magyar-francia szakos tanár feleségénél. Darvas Gábor, mire a forgatás megkezdődhetne, már halott. Felesége meséli el életének utolsó tíz napját, vagyis tíz napot saját életéből, mely napok férjének az utolsók voltak. Darvas Gáborné így vall kapcsolatukról a kamera előtt: „Persze, azért ki tudtunk volna egymással jönni, ha az alkatunk csak egy kicsit harmonizál, sajnos azonban az én közlékeny, nagyszájú, társas kapcsolatokra vágyó természetem csak nehezen fért meg Gábor komolyságával, munkadühével és kevésbeszédűségével, ami idővel a teljes szótlanságig fajult.”4 (11-12. o.) Egy egymástól elhidegült értelmiségi házaspár viszonya ez, ahol a kutató, tudós férj munkáját képtelen lenne abbahagyni, ha nem ragadná el a halál. Önmagába záruló élete így lesz befejezetlenségre ítélve. A halál nyomában K(H)orom ÁRON bukkan föl, megvásárolja és stúdióban mondatja el a történetet, melynek vége igencsak érdekes színezetet ad a beszámolónak: „Talán rossz fényt vet rám, de bevallom, haldoklása közben voltam először boldog.” (21. o.) Kiderül, hogy az elidegenedett pár a halál árnyékában közel került egymáshoz, ha csak tíz napra is, és bár a maguk módján. Tíz napig együtt éltek. A Darvas Dekameron, ahol a túlélő vall. A kamera előtt, a világ előtt. Mindezt pénzért. Hallgassuk, Darvasné milyen szavakat ad 41 �Kutatóterület megboldogult férje szájába, amikor Korom Áronról szól: „Ki hívta? Miért jött? (…) Mért nincs itt most a kamerájával? Hadd lássa a világ, milyen nyomorult féreg az ember. Hadd lássa, hogy döglünk meg, félúton, dolgunk végezetlenül, mert kifelejtettük számításainkból, hogy háromnegyedrészt állatok vagyunk!” (19. o.) Ha már életünk múlandó és befejezetlen marad, hadd legyen halálunk teljes és örök. De mi az, hogy halhatatlan halál? És ki az a Darvas Gábor valójában? Amit Darvas Gáborról tudni lehet, mind közvetett úton jut el az olvasóhoz, felesége mesél róla, akit mi egy stúdióban ülve látunk beszélni, nem gyóntatószékben. Ennek ellenére Darvasné őszinte benyomást tesz, sőt, abszurd momentumai ellenére, egy privát szférába enged betekintést. Személyes élménybeszámoló ez a megtestesült személytelenségről: „Férjemnek sohasem voltak kitörései, sem érzelmiek, sem indulatiak, leszámítva a mi gyorsan ellobbanó szerelmünket, még egyetemista korunkban. Azóta megszűntem létezni számára, már csak a munkája érdekelte (…) Voltaképpen neki sem volt létezése a szó megszokott értelmében. A szervezete csak egy szervezet volt, mely egy bizonyos munka elvégzésére használható; de nem voltak kívánságai, nem vágyott a tengerpartra, karácsonykor nem járult oda a fához.” (14. o.) Igen ám, de a halál előrevetülő árnyékában kapcsolatuk kegyelmet kap, viszonyuk jó irányban változik, legalábbis ez derül ki Darvasné elmondásából. A halál árnyéka itt az élet jelenben átélt újragondolását jelenti, létezés szempontjából intenzívebb életet, egyfajta ébredést. Egymás mellett élésük az együttélés felé mozdul el, kölcsönös idegenségük álarca mögül kukucskálnak ki a másikra, apránként újra felismerve egymást, tehát tulajdonképpen a halál közeledte itt összeköt és legitimmé tesz két untig lakott életet. Ugyanis olyan találkozás történik, ahol a megérintettség jelei is megmutatkoznak, ezek pedig a rutinszerű életmód és szinte sablonná lett szóhasználat megváltozásában keresendők, melyeken azonban az utolsó pillanatig fordul egyet a két, megszokásokkal bélelt élet. Az újabb áldozatról, Mikóné asszonyságról Korom Áron leveléből értesülünk, ugyanis hozzá intézi sorait, fölfestve ebben az eddigi történéseket és előrevetítve a következőket, mint drámai felvonások között szokás. Íme, ahogy az első fölvételről vall: „Olyan jól sikerült, hogy nemcsak én, hanem a szereplő személy is elégedett volt vele.” (21.) Vajon mi sikerült? A szereplő azonosult szerepével, esetleg saját magával? Darvasné őszinte volt magához? Vagy saját hazugságaiból épített világa hitelesnek hatott számára?5 Netán csak annak örül, hogy szépen sikerült megvilágítása a stúdióban? Akárhogy is, mi itt Darvas Gáborral pusztán felesége elbeszélésének prizmáján át ismerkedünk meg, mintegy távolról, de tulajdonképpen egy másik életből közelítő halálról szerzünk tudomást. 42 �Kutatóterület Így jutunk el Mikónéhoz, aki gyógyíthatatlan betegségével együtt oly természetességgel fekszik előttünk, mint az anyaföld lábunk alatt. A körülmények azok, melyek helyzetét fokozatosan az abszurdba tolják át, a halálvárás így egy egészen brutális burleszkbe torkollik. A budafoki szövetkezet virágkötője idős anyjával él együtt, akinek zöld hályoga sok esetben inkább valamiféle kegyetlen tisztánlátást hivatott szimbolizálni, mintsem sajnálatra méltó fogyatékosságot. Persze tagadhatatlan, hogy Mama érzéketlen, önző, számító, zsugori öregasszony, aki lánya, Mikóné várható halálát nem veszteségként, hanem bekalkulálható üzleti nyereségként kezeli. Az anyjáért aggódó munkásnő agóniája annak vak túlélő ösztönével néz szembe. De ez még korántsem minden. Segítő kezét nyújtja a munkahelyi kollektíva, vendégek érkeznek a Tiszavirág Szövetkezetből, melynek neve a pillanatnyisággal, múló momentummal, a rövid élettel, azaz a közelítő halállal hozható kapcsolatba. Kiderül, hogy egy szociális perifériára sodródott család eltartási szerződést ajánl Mikónénak és anyjának, mely végül meg is köttetik. Az élet tehát él és élni akar. Szociográfiai vázlatnak is beillő módon ismerkedünk meg a lakókörnyezettel. Minden pontos és felismerhető, elsőre egyértelmű és konkrét. Még a félhomály is. Nem mellesleg Mikóné körül látszólag minden a gondoskodás jegyében történik. Persze nem önzetlen, egyoldalú, netán krisztusi szeretetben fogant gondoskodás az, amit találunk. Leginkább olyan kényszerű szimbiózisoknak lehetünk tanúi, melyeknek nem feltétlenül a haszonlesés, hanem leginkább a puszta életben maradás a mozgatója. Lehetőleg egy jobb életben való megmaradás. Formálisan vállalt együttélések ezek az egzisztenciális és lelki nyomorúság küszöbén. Mikóné halálos ágyánál mindenki jelen van, a Mama, a hozzájuk költözött Nuófer család, Korom Áron és az operatőr, egy Tiszai nevű főorvos és egy tévé is, ahol a híradóban a Tiszavirágban rendezett rózsakiállításról kap hírt haldoklónk, közben kiderül, hogy ezekben a virágokban Mikóné boldogsága van elrejtve. Utolsó kívánság gyanánt egymás mellé ülteti az eltartási szerződést kötő Mamát és Nuófer Sándort, majd arra kéri őket, fogják meg egymás kezét. Utolsó szavai ezek – „Együtt vagytok?” (86. o.) És valóban, mind együtt. Aztán egyszer csak: „Bekövetkezett a halál. Nem volt benne semmi elijesztő, félelmet gerjesztő; lecsukódott egy szempár, lehanyatlott egy fej, nem emelkedett, nem süllyedt többé a takaró. Valaki nem volt többé. Mint egy mondat befejezésén, Mikóné lecsukott szemén állt meg a kép.” (87. o.) Temetésén egész tömeg gyűlik össze, azonban a református lelkész lámpalázas a felvevőgép látványától, ezért később a filmbe a szomszéd ravatalozóban egy másik halottat búcsúztató katolikus papot vágnak be, a Mama mindeközben pedig arra kéri a rendezőt, hogy ne szerepeljen ebben a részben, mert képtelen megkönnyezni a lányát, 43 �Kutatóterület és nem akarja, hogy szomszédjai megszólják ezért. A szomorú komédia tetőfokára hág. Majd miután a gyászoló sereg rózsákkal hinti meg Mikóné sírját, következik az ide vonatkozó zárlat: „– Kész. – szólt Áron az operatőrnek. – Mit gondolsz, milyen lesz? – Fasza – mondta a szűkszavú operatőr.” (89. o.) A regénybeli dokumentumfilm harmadik, egyben utolsó alakja J. Nagy, akivel még Mikóné halála előtt megismerkedünk. Korom Áronnak tett hajdani ígérete az, ami őt rendezőnk filmjéhez köti, így lesz ő némiképp fausti figurája a regénynek. Korom Áron végig számít J. Nagy egykori ígéretére, miszerint halálát a filmnek adja. Azonban J. Nagy személyét más is fűzi Korom Áronhoz, ugyanis J. Nagyban fölismerhetjük Korom Áron ihletett mesterét is, ha azt az el nem hanyagolható tényt is figyelembe vesszük, hogy tulajdonképpen a film dokumentumfilmként való leforgatása J. Nagy ötlete volt: „Hadd a fenébe a művészetet meg a tudományt, forgasd le, amit látsz, csinálj egy becsületes dokumentumfilmet.” (43. o.) Ő jósolja meg, pusztán elméleti megfontolások alapján azt is, ami majd a későbbi események során éri el tetőpontját: „a megfigyelés műszereinek jelenléte eltorzítja a jelenség lefolyását”. (43. o.) És lám, végig ez történik Mikóné környezetében, még halála után is, temetésén. J. Nagy író, hősies életszeretettel, nőimádattal, egy változatos élettel és néhány feleséggel a háta mögött. Mikor megismerkedünk vele, egyáltalán nem haldokló beteg, azonban a Korom Áron felé tett ígéret hatására hipochonder szemléletbe menekül, magánéleti problémáit is elintézettnek gondolva ezzel. „A viszontlátásra halálos ágyamon.” (52. o.) J. Nagyot legközelebb már kórházban látjuk, mint Korom Áron filmjének betegét, mivel az orvosnő szerint „a halál gondolatával mindaddig nem foglalkozott, míg bele nem hajszolták ebbe a szereplésbe (…) az a paradox helyzet állt elő, hogy életcéllá vált az exitus”. (68. o.) A Hangszalag és Második hangszalag című fejezetek Korom Áron magnetofonjának rögzítő munkáját teszi meg a szövegek alapjául, amikor is a kórházi ágyon fröccsözve felvétel készül két beszélgetésről. Az első egy párbeszéd J. Nagy és Korom Áron között, ahol J. Nagy szavaiból kiderül, hogy hátat fordított életének és élete valamennyi szereplőjének: „Mondd meg nekik, hogy elindultam a fény felé. Kiléptem magamból, mint egy elnyűtt papucsból, hogy végre csak a művészetnek éljek.” (71. o) Így tehát nem meglepő, hogy ő maga lesz rendezője saját halálának. A második hangfelvételen még két szereplő hallható, egyikük Freund Szilvia, a szexi orvosnő. A névben szereplő német szó barátot jelent, emellett erős az áthallás itt Freud nevére is. A másik Ularik, Korom Áron főnöke, aki engedélyt szerez a kórházi szobában való forgatásra. Már rögtön a forgatás elején fölvetődik az emberi méltóság és az eutanázia 44 �Kutatóterület kérdése, J. Nagy ezeket mondja kedvenc doktornőjének: „Egy ember addig él, ameddig eszmél. Állapodjunk meg abban, hogy ha majd elvesztettem az eszméletemet, akkor maga szép csöndben félreáll. Nem reanimál, nem drótozza rám ezeket a készülékeket, hogy a magam erejéből játszhassam végig a szerepemet.” (98-99. o.) A másnapi forgatás filmszalagjának anyaga nem tudja rögzíteni, de tudvalevő, hogy a film alanya hatvan darab altatóval a gyomrában beszélget. Öngyilkossága megtörtént, a halála még várat magára, köztes helyzet. Persze J. Nagynak erre is van ötlete: „Én nem egyszer fogok meghalni, hanem kétszer. Most mindjárt eljátszom neked egy olyan agóniát, amivel Ularik is meg lesz elégedve. És aztán, ha úgy alakul a helyzet, az igazit is leforgathatod.” (105. o.) Feltételes színészi szituációként elmondja ugyan titkolt tettét, de Korom Áron egyszer sem fog gyanút. J. Nagy tehát a valóságot alakítja, az önmagát gyógyszerekkel kivégző öngyilkos szerepét. J. Nagy öniróniája egyben Örkény regényből való kikacsintását is jelenti: „Púzni mindig jobban tudtam, mint írni.” (113. o.) Ugyanakkor utolsó haldoklónk utolsó épkézláb mondata így hangzik: „A világon az egyetlen őszinte dolog a halál.” (115. o.) Hogy is állunk akkor mindezzel? (3) A kisregény elbeszéli egy dokumentumfilm történetét, ahol egy elsőfilmes rendező három ember halálát akarja lencsevégre kapni. Először nem sikerül, Darvas Gábor halálakor nincs jelen. Másodszor olyannyira jelen van, hogy a haldokló egész környezetét megbolygatja, ezt látjuk Mikóné esetében. Harmadszor előbb halálváróvá, majd halálba igyekvővé tesz egy alapvetően életszerető embert, nevezetesen J. Nagyot, aki végül öngyilkosságot követ el. Míg Darvas Gábor haldoklik, felesége életében először boldog vele. Míg Mikóné halálos ágyán is az anyjáért aggódik, az már gondolatban rég eltemette. Míg J. Nagy ténylegesen megrendezi és eljátssza halálát, Korom Áron úgy hiszi, játék volt csupán. Míg Korom Áron filmet forgat a halálról, Örkény István ír egy könyvet az életről. Élet és halál szembenállásán túl azonban jelen van még valami, egy csipetnyi halhatatlanság ígérete, amit maga a film (vagy maga az írás) kínál. Az öröklét kérdése merül föl a halál pillanatában, mely misztérium az élet folyamatos újragondolására késztet. Kierkegaard így vall erről: „A halhatatlanság nem az élet folytatása, nem örök végtelenbe továbbvitt élet, nem, a halhatatlanság igazak és hamisak örök szétválasztása, nem folytatás, ami minden további nélkül bekövetkezik, hanem, szétválasztás, aminek 45 �Kutatóterület gyökere a múltban van.”6 A könyvben a szétválasztás aktusa a groteszkben valósul meg, mely abszurd helyzeteivel, bizarr kérdésfeltevéseivel végül magára hagyja az olvasót, aki immár saját félelmeivel néz szembe. Az ember magára marad életével, halálával és halhatatlanságával. Kérdésekként állnak elő életének szerepei és szereplői, felkiáltójelként halála és halhatatlansága. Az újra és újra elgondolt világában helyet keres, szerepekkel és szereplőkkel veszi magát körül, hogy aztán ismét magára maradjon az egész univerzumban. Karl Barth szemléletesen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Embertársaink különféle alakjai végül saját mítoszunk, saját történelmünk elemeivé válnak. Nem találkoztunk velük, hanem kitaláltuk és felöltöztettük őket, akik végeredményben úgy beszélnek, ahogy mi a szót a szájukba adjuk, akik többé-kevésbé hasznosítható vagy használhatatlan figurák a mi színdarabunkban, magunkba olvasztjuk, s így vagy úgy magunkká formáljuk őket, akik a maguk másságában, sajátosságaiban éppúgy rajtunk kívül maradnak, mint az egész kozmosz.”7 A „Rózsakiállítás” két évvel Örkény István halála előtt, 1977-ben jelent meg. 1990-ben színre vitték a Pesti Színházban, Horvai István rendezésében. 2007-ben filmet forgattak a regény egy részletéből, Az igazi halál címet viselő adaptációt Pacskovszky József rendezte. A kisregény aktualitása vitathatatlan, az emberi szerepjátszás módozataira nagy hatással van a megfigyelés eszközéül szolgáló technika fejlődése. Ugyanakkor nem kevesebbre szólít föl ez a könyv, mint hogy szerepeink között el ne vesszünk, hogy szerepeink szerep voltát félelem nélkül fölismerjük, hogy életünket a halál tudatában, de a halhatatlanság rettegett méltóságával éljük. Jegyzetek SIMON Zoltán, A félelmet részvétté oldani, Alföld, 1978. március, 50. André BAZIN, Korunk nyelve = A. B., Mi a film?, Osiris, Bp., 1999, 10. 3 „A művészetek az ősemberi világban valamilyen groteszk módon születtek meg először…” – Beszélgetés a groteszkről az Iskolarádióban, 1978-ból. Az Élőszóval című, a Hungaroton és a Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény István hangfelvételeiből válogató CD-jének részlete (Budapest, Hungaroton, 2008). 4 A könyv szövegét a későbbiekben az alábbi kiadás alapján, a törzsszövegben az oldalszámot jelölve idézem: ÖRKÉNY István, „Rózsakiállítás”, Szépirodalmi, Bp., 1978. 5 Lásd: Friedrich NIETZSCHE, A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról, Athenaeum, 1992/3., 3-16. 6 Sören KIERKEGAARD, „…lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak”, Gond Filozófiai Esszéfolyóirat, 1993/4., 5. 7 Karl BARTH, Ember és embertárs, Európa, Bp., 1990, 26. 1 2 46 �Kutatóterület NÉMETH ZOLTÁN Név és szöveg A multikulturális nevek és álnevek világa Vajon mire utal az a működés, amely a jelentésadás során mintha megkerülné a nyelv szükségszerűségét, kilépne abból, és mintegy visszafordulva a nyelv egészét idézné fel mégis? A tudat miféle működése vonja maga után azt, hogy elég egyetlen szót kimondanunk: Dosztojevszkij, és máris örvénylő történetek és jellemek hálójában találjuk magunkat, a Karamazovoktól Raszkolnyikov baltájáig, az akasztófa alatti jelenettől egészen A játékos megszállottságáig? Miért jelent számunkra az a szó, hogy Joseph K. egy egész világot, nemcsak egy konkrét regényt, A pert, de Kafkát, Prágát, Közép-Európát, Monarchiát? És nem sajátos bája ennek a történetnek, hogy Joseph K. nevét most is nevekkel bővíti a tudat? Vajon mindenképp szükség van-e legalább egy Homéroszra, de legalábbis Homéroszokra, akik – bár nem léteznek – névként elbírják egy egész világ súlyát? Van valamiféle hihetetlen titokzatossága a névnek, valami beláthatatlan tágassága a működésnek, a nevek működésének a jelentésekkel teli nyelvben. Ahogyan a név működik a nyelvben, az mintha sajátos atavizmusként idézné fel a nyelv és a nyelv előtti állapot peremén egyensúlyozó protonyelvet, a hang és a nyelv félútján található saussure-i masszát. A deixis poétikája lenne az elsődleges a név esetében, egy utalás, amely felidéz egy helyzetet vagy egy egész világot még valahonnét a nyelv előtti tartományból? Az első nyelv a név, a tulajdonnév nyelve lenne? És innét magyarázható az az értelmezői atavizmus, amely a név nyomán egy egész világot képes meglátni egyetlen névben? A névben rejlő jelentések egyik végpontján egy felidézett személy, másik 47 �Kutatóterület végpontján egy egész világ áll. Vajon a felidézett személy mint apró kép miseen-abyme-szerűen képes felidézni az egész világot? Kétségtelenül csábító lehetőség, de minden bizonnyal csak egy utólagos tudat ráfogásaként lehetne definiálni mindenféle tükörszerű azonosítást. A pőre személy (egy test) és egy egész világ (elbeszélhető történet) áll a jelentésadás két végpontján, de a köztük lévő távolság áthidalhatatlannak tetszik. Vajon mi történik a név és a felidézett világ között? Hogyan jöhet létre az, hogy egy név egy egész világot képes felidézni? A név misztikája különösen csábító és kardinális kérdés minden fiktív világ kialakításában. Nem véletlen, hogy a név sajátos poétikája, amely átszövi a fiktív világot, sok esetben kardinális kérdés, az értelmezés kiindulópontja. Mint például Josef K. titokzatos neve Kafkánál, Leopold Bloom Joyce-nál vagy Medve Gábor és Bébé Ottliknál. A név ezekben az esetekben is egy egész világot idéz fel. Vagyis a név, amely a szépirodalmi szövegek esetében kétféleképpen jelenthet meg – szerzői és szereplői névként – egyaránt jelentős szereppel bír az egész szövegvilággal való kapcsolatában. A név problematikája a kortárs irodalomelméleti kérdéseknek is a középpontjában áll. Michel Foucault szerint „A szerző neve tulajdonnév (…), amelyet nem lehet tiszta és egyszerű referenciaként kezelni (…) nem csupán rámutató funkciója van. Több, mint egy indikáció, mint egy gesztus, mint egy másik személyre rámutató ujj, bizonyos mértékig leírás megfelelője.”1 A szerzői név véleménye szerint a szövegek csoportosítására, klasszifikációjára szolgál, „a szövegek határain mozog, elválasztja őket, letapogatja széleiket”2, „ellentétben a tulajdonnévvel, amely a diskurzus belsejéből ama valóságos és külső személy felé halad, aki létrehozta azt”3: „A szerzői név sem a személy polgári állapotának, sem a műbeli fikciónak nem képezi részét…”4 Bár Foucault szerint a szerzői név kérdése nem feleltethető meg a szereplői név problematikájának, a kétfajta név felidéző funkciója rendkívül hasonló jellegzetességeket mutat fel, s jóval bonyolultabb kérdéseket is felvet, amennyiben az írói álnév terminusában akár össze is kapcsolhatók. A név kérdésével Gérard Genette is foglalkozott, a genette-i transztextualitás kategóriáinak rendszerében a szerzői név a paratextusok közé tartozik, mint a cím, alcím, előszó, utószó, bevezető, elöljáró beszéd, lapszéli, lapaljai jegyzetek, mottók, illusztrációk, borító, címszalag, egyéb járulékos jelek, kommentár.5 Ezt a későbbiekben tovább finomította, eszerint a paratextus kategóriáján belül az álnév a peritextus kategóriájába sorolható, ahol a következő képlet érvényes: paratext = peritext + epitext. Vagyis a peritextus mindaz, ami a könyv két borítóján belül vagy rajta található – míg az epitextus a kontextusra utal: interjúkra, naplóbejegyzésekre, levélbeli említésekre stb.6 Jacques Derrida számára talán még fontosabb a tulajdonnév kérdése, 48 �Kutatóterület hiszen a dekonstrukció által felvázolt értelmezési teret – amelyben a jel hiánya, távolléte és a különbözősége játéka válik alapvető jelentőségűvé – mintha kijátszaná a tulajdonnév, amely az önéletrajz problematikájával együtt mintha kétségbe vonná a derridai szövegformálás állításait. Éppen ezért – mint azt Angyalosi Gergely megjegyzi – a tulajdonnév problematikája ez egész életművön át végighúzódik, a Grammatológia utáni Aláírás esemény kontextus (1971 ) című tanulmányban, az 1981-es Otobiographie de Nietzsche – politiques du nom propre című írásban, illetve három 1993as tanulmányban, amelyek magyarul az Esszé a névről (2005) című kötetben jelentek meg. Derrida számára a név a nyom és a szignatúra, az aláírás fogalmaival kerül kapcsolatba, s a tulajdonnév eszerint mindig az aláíró halálát, jelen-nem-létét feltételezi, vagyis, idézve Derridát: „Minden név a halott neve – vagy egy olyan élőé, akitől el lehet tekinteni, akárha halott lenne.”7 Mint látható, a tulajdonnevet érintő kérdések tulajdonképpen eloldódtak a szerző személyétől, a név problematikája a diszkurzus terébe került, s így diszkurzivitás alakzatain keresztül utal vissza önreferenciálisan magára a szöveg értelmezési lehetőségeire. Kiindulópontom tehát az, hogy a tulajdonnév, legyenek azok a fiktív szerzői nevek vagy éppen a szövegek személynevei, myse-en-abyme-szerűen idéznek fel egy egész világot. Ennek bizonyítására egy egészen kézhez álló példát használok fel, a „multikulturális nevek” világát, amikor is a szintagma első tagját a lehető legtriviálisabb értelemben fogom használni, tehát az eltérő nyelvekhez és kultúrák keveredéséből kialakuló nevek és álnevek csoportját. Elsőként Talamon Alfonz: Samuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából (1998) című elbeszélésfüzérére utalnék, mint amely mű nyelvek interakciójából épül fel, egymásra rakódó rétegekből, amelyek palimpszesztszerűen rakódnak egymásra, s így rakják ki – nyelvből – egy száz évvel ezelőtti világ kulturálisan sokszínű mozaikját. Ennek a szövegalakítási logikának a legevidensebb megvalósulása a választott szerzői álnév, a Samuel Borkopf, illetve a regényben megjelenő szereplők fiktív, multikulturális nevei: Schön Attila, Herr Vincenzó, Stofek Tamás, Pepík Zefstein, Béla von Goffa, reb Wolf Tannenbaum, Sztrázsovec Csongor, reb Rabbinowitz, Mrkvicska Arzén, Titusz Lívia, Ibrahim, Lánczos Zoltán, reb Wimmer Metusélah, Karl von Kuffner, Crestencia von Kuffner, Tejbele Berlinger, Csöcsös Kató, Kövér Fáni, Aarmin Müller-Rosenlőwen, Jung Salamon, Rökk Marika, Székesváry Emericus, Hirsch Oszkár… Valódi poétikus-eklektikus, multikulturális hibridnevekről van szó, amelyben a vezeték- és keresztnév sorrendje éppúgy nem követ semmilyen eltervezhető szabályt, mint ahogy maguk a nevek sem. Ráadásul nemcsak az izolált nevek mutatnak fel önmagukban multikulturális teret – gondoljunk csak 49 �Kutatóterület egyes magyar-német, magyar-szlovák, cseh-német, latin-magyar, németolasz, jiddis-magyar stb. kevert tulajdonnevekre, hanem e felsorolt nevek összessége alakít ki egy multikulturális világot pusztán a nevek sűrűsége, hálója által. A nevek hálójában szilárd hely nélküli pozíciót elfoglalva így válik a tulajdonnév poétikává, s összetett jelentések megjelenítőjévé. Hasonló játék figyelhető meg többek között három magyarországi szerző, Kiss Ottó Szövetek (1999) című regényében, Grecsó Krisztián Pletykaanyu (2001) és Kiss László Szindbád nem haza megy (2003) című elbeszéléskötetének írásaiban is, ahol a dél-magyarországi Viharsarok multikulturális nyelvi világa jelenik meg a szokatlan hangzású nevek diszkurzív játékában. Ebben az esetben egy többnemzetiségű, multikulturális térre nyílik rálátás, ráadásul ezek a gyakran furcsa, idegenszerű nevek egzotikus réteggel gazdagítják a szövegnyelvet. Szlovákos hangzású (Szabovnyik Zsuzsanna, Zelinek, Szmola, Szvitánka Józsi, Hávelkáné – Kiss Ottónál, Schriwanek András, Berenka Klára, Franczek Gyula – Grecsó Krisztiánnál, Czidrich Miska – Kiss Lászlónál), szerb (Dragica néni, Czárity – Kiss Ottónál), román (Filimon – Kiss Ottónál), német (Heller mérnök – Kiss Ottónál, Metz Dezső – Grecsó Krisztiánnál, Rück Laci – Kiss Lászlónál), illetve magyar nevek keverednek. Van, hogy egyetlen néven belül is többféle nemzetiség keveredése figyelhető meg, sajátos, eklektikus nevet létrehozva: például Grecsó Krisztián kötetében a Schriwanek András szlovák eredetű, de német helyesírású vezetéknév magyar keresztnévvel és sorrenddel. Ez a vonás, a nevekben is manifesztálódó egzotikus-multikulturális játék Závada Pál egyes regényeivel, különösen Jadviga párnája (1997) című kötetével mutat hasonlóságot. Emellett a felvállalt régió, a dél-alföldi couleur locale is összekötő szerepet játszik az elemzett három szerző és Závada Pál említett regénye között. Hasonló játék zajlik a szlovák nyelvvel is egyes szerzők szövegeiben. Grendel Lajos Nálunk, New Hontban (2001) című regényében is a tulajdonnév sajátos diszkurzivitása miatt lett a regény egyik szereplőjének, a közép-ázsiai származású orosz katonák felszabadító tevékenységének eredményeképpen megszülető Ivánnak is idegen hangzású a neve. Hiszen a regény állítása szerint a teherbe esett névadó anyák szégyenükben úgy sírtak, mint a záporeső. (37.) Nem logikus azonban, hogy nehezen viselt szégyenének egy anya az oroszos hangzású tulajdonnéven keresztül még nyomatékosító funkciót is adna. Itt a tulajdonnév poétikai erejéről, világra utaló jellegének erejéről van szó, mint amely teljesen szembefordul a szöveg reális világának lehetséges belső logikájával. Vagyis a név idegenszerűsége nyomán a szövegszerűség logikája kerekedik felül a referenciális jelentésképzésen. A névvel folytatott multikulturális és textuális játék egyik érdekes lehetősége az az elbizonytalanító effektus, amit György Norbert visz színre 50 �Kutatóterület saját nevével a Klára (2004) című regény kapcsán, hiszen a borítón található szerzői név, a Norbert György sajátos kevert névként értelmezhető, amennyiben a szerző „eredeti” neve György Norbert. Vagyis a magyarban használatos vezetéknév-keresztnév sorrend felcserélésével annak szlovákos változata jött létre. Viszont az előállt név – Norbert György – sem szlovákos hangzású, hiszen a György keresztnév szlovák megfelelője a Juraj lenne. Tehát a szerzői név multikulturalitása a hibrid identitással folytatott nyelvjáték által értelmeződik s kapcsolódik a szöveghez, amelyben olyan mondatok olvashatók, hogy „Az Astronomickán kezdtek, a 97-esen. Hradská, Vrakunská, Komárovská stb., aztán a Prístavný most, onnan át a 96-osra, Dolnozemská cesta, Mamateyova, egészen a Petržalka – Holíčska végállomásig.” A kortárs magyar irodalomra egyébként is jellemző a szinte karneváli játék az álnevekkel, amelyek egy része az idegenség által idéz fel egy idegen vagy multikulturális szövegvilágot: Kovács András Ferenc Jack Cole-ja, Kavafisza, Csehy Zoltán Pacificus Maximusa, Hizsnyai Zoltán Tony H. Salazzinije csak néhány a sok példa közül. Persze joggal vethetjük fel a kérdést, hogy vajon mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, a név vagy a világ, a felidézett fiktív világ vagy a név. De talán nem ez a legfontosabb kérdés, hanem a folytonos rákérdezés annak a folyamatnak a természetére, amely interakciót hoz létre név és világ között, vagyis arra, hogyan idéz fel egy név egy egész fiktív világot mise-en-abymeszerűen, önmagába tömörítve, kis tükörként. Erre a performatív viszonyra nagyszerű példát nyújt a multikulturális álnevek világa. Ennek kapcsán a genette-i kijelentést, miszerint „az álnév már költői tevékenység, olyasmi, mint egy mű. Ha tudsz nevet változtatni, tudsz írni”8, úgy is módosíthatnánk: Ha tudsz nevet választani, tudsz írni. Jegyzetek FOUCAULT, Michel: Mi a szerző? In UŐ: Nyelv a végtelenhez. Latin Betűk, Budapest, 2000, 125. 2 Uo. 127. 3 Uo. 127. 4 Uo. 127. 5 GENETTE, Gérard: Transztextualitás. Helikon, 1996/1-2., 84. 6 Koenig-Woodyard, Chris: Compte rendu. Romanticism on the Net 1999/2. http:// www.erudit.org/revue/ron/1999/v/n13/005838ar.html (Letöltés ideje: 2012/05/05) 7 ANGYALOSI Gergely: A név és az aláírás problematikája. In KARIKÓ Sándor (szerk.): Derrida Marx-szelleme. Gondolat – Szegedi Lukács Kör, Budapest – Szeged, 1997, 21. 8 GENETTE, Gérard: A szerzői név. Helikon, 1992/3-4., 534. 1 51 �Kutatóterület BALÁZS GÉZA Szöveg a szövegben Intertextualitás multimedialitásban Petőcz Andrásnak barátsággal Gondolkodási és kommunikációs alapműveletnek, illetve jelenségnek tekinthető az, hogy a verbális és nem verbális szövegek egymásba épülnek. Egyszerűbben úgy fogalmazhatunk: a szövegek folyamatos kölcsönhatásban, kapcsolatban vannak egymással, illetve: szövegek ismeretében alkotunk új szövegeket. A szövegek egymásra vonatkozása az intertextualitás (voltaképpen szövegek közöttiség). A szövegek közötti összefüggés több szinten valósulhat meg: párbeszédek szövegei között (ilyenkor két szöveg/ monológ kapcsolódik egybe), más szövegek között jelölt idézetként vagy rejtett utalásként (allúzió), vagy fordításban, forrás- és célnyelvi szövegek egymásra utaló kapcsolataként. Élőbeszédben és irodalomban egyaránt jellemző a szövegbe idézetszerűen, vagy az idézetjelleget mellőzve beépített másik szöveg. Ez tehát a „szöveg a szövegben” jelenség. A „szöveg a szövegben” jelenség legtisztább formája az idézet, amely bizonyos szövegtípusokban (pl. tudományos szövegek) kötelezően jelölendő. De nem is olyan egyszerű az, hogy mi tekinthető idézetnek, és mi nem. Első példám a „hármas”, részben jelölt idézetet mutatja. A szövegrészletben egyrészt idéz Michael Tomasello, a szerző (nem szó szerint, tehát nem idézőjelben, megadva a szerzőt és az idézett mű megjelenésének évszámát), másrészt van egy belső idézőjel, amely nem valódi idézet, hanem 52 �Kutatóterület csak álidézet (az álidézet rendszerint valamilyen jelentésbeli sajátosságot emel ki, ez esetben egy terminust), harmadrészt idézem én is az egész Tomasello-részletet (mivel szó szerint, az egészet idézőjelbe teszem, és megjelölöm a pontos forrást): (1) „Golinkoff (1993) megfigyelései szerint még a legfiatalabb gyermekek is részt vesznek abban a fajta interakcióban, amit ő »egyezkedés a jelentésről«-nek nevez, amikor is a gyermek valamit érthetetlenül mond, a felnőtt megpróbálja kitalálni, mi volt az, a gyermek pedig vagy elfogadja, vagy elveti ezt az értelmezést.” (Tomasello 2002. 188–189.) A szövegközöttiség tipikus jelensége az epigon-irodalom. Ebben az esetben az utód nem tud szabadulni a „nagy” (álidézet!) előd mondanivalójától, stílusától, és utánozza őt. A tudatos, de nem jelölt átvétel szélsőséges esetben szerzői joggal való visszaéléshez vezet. A szövegalkotásban szerepet játszó szövegközöttiség gondolkodási és kommunikációs okokra vezethető vissza. Gondolkodásunk és kommunikációnk folyamatosan az ismétlésen, ismételgetésen alapul. Talán valami atavisztikus ösztön indít bennünket az ismétlésre: hogy ne felejtsünk, s ez a gondolkodást segítő „hagyományműködés”, illetve a (kumulatív) kulturális evolúciót szolgáló „hagyománymondás” folyamata, valamint az ismétlésben nyelvi öröm (flow) is munkál. A tudatos ismételgetést mnemotechnikai okból (memorizálás, memóriapróba) is végezhetjük. A folyamatos ismételgetés legjobban a hagyományos frazémák átadásában és használatában ragadható meg. Például az ismételgetésnek köszönhető a nyelvekben szállóigéknek, állandósult nyelvi kapcsolatoknak (köztük például a bibliai szólásmondásoknak, idézeteknek) az igen nagy száma. Egy alkotó gyakran visszatér ugyanahhoz a témához, illetve több alkotót is foglalkoztathat ugyanaz a gondolat. Ilyenkor véletlenül vagy készakarva hasonló szövegek, szövegrészletek jöhetnek létre. Ebből kiindulva beszélhetünk az idézetek-szövegek monogeneziséről vagy poligeneziséről is. A szövegközöttiség sokféle szinten megjelenhet. A korlátozott intertextualitás valójában intratextualitás, amely azt jelenti, hogy egy motívum egyetlen kötetben, egyetlen alkotó életművében többször visszatér. Ennek egyik formája az egyetlen alkotónak több változatban megírt munkája. Pl. Móricz Zsigmondnál a Tragédia (1909) és az Egyszer jóllakni (1933) című műve. A valódi, felszínen is megjelenő intertextualitás a szó szerinti idézet. A prédikációkban például mindig a textus, a bibliai ige a kiindulási pont. Szónokok előszeretettel használnak ismert vagy nem ismert idézeteket mondanivalójuk színesítésére, előadásuk élénkítésére. 53 �Kutatóterület Az újabb irodalomban felbukkan az idézett szöveg egymásba épülése és sokszor jelöletlen (látens) egymásba olvadása. Ezzel a szerző a szövegek közötti sokszor valóban átláthatatlan kapcsolatot kívánja tükrözni. Nyilván sok esetben föl sem ismerjük, hogy intertextualitásról van szó. A következő példasor a magyar kultúrában sokak számára ismert intertextualitásra utal: (2) A Halotti beszéd jellemző kezdősorát sok szerző vette át – jelölés nélkül (hiszen mindenkinek tudnia „illik”, hogy mire rímel/céloz a szerző): Halotti beszéd: Láttyátok feleim szümtükhel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk… Juhász Gyula (Halotti beszéd): Látjátok, feleim, hogy mik vagyunk… Kosztolányi Dezső (Halotti beszéd): Látjátok feleim, egyszerre meghalt… Márai Sándor (Halotti beszéd): Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk. / Por és hamu vagyunk… Reményik Sándor (Halotti beszéd a hulló leveleknek): Látjátok, feleim, hogy mik vagyunk? És intertextualitásnak tekinthetjük Arany János Toldijának szövegalkotó eljárását is. A Toldi-trilógia minden énekét Ilosvai Selymes Péter Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história című munkájának egy-egy jellemző sora vezeti be „mottóként”. Esterházy Péter életművében intertextualitásnak tekinthető az az alkotói gesztus, hogy műveit át-, illetve újraírja. (Természetesen nem ő az első író, aki ezt cselekszi.) A Bevezetés a szépirodalomba (1986) című munkája több korábbi művének át-, illetve egybedolgozását tartalmazza. Művének utolsó mondata ez: „Mindezt majd megírom még pontosabban is.” A könyvhöz hatoldalnyi szerzőlistát csatol – amely szerzőktől szó szerint vagy torzított formában vett át (valóban átvett?) idézeteket. Mivel a forrásokat a szövegben nem jelölte, ez rejtett (látens) intertextualitásnak tekinthető, s kiváltó oka az írás elején említett gondolati alapművelettel (idézgetés) való játék Gérard Genette a szövegközöttiség típusait részletezi. A szövegközöttiség legáltalánosabb megnevezése nála: transztextualitás, s ennek alesetei a következők: 1. Intertextualitás – egyetlen alkotó életművén belül: intratextualitás – általános intertextualitás: szó szerinti idézet, jelöletlen idézet, vendégszöveg beolvadása (átlényegülése, interiorizálása) 2. Paratextualitás: egy korábbi mű újraírása (Ilosvay Selymes Péter nyomán Arany Toldija) 3. Metatextualitás: tudományos idézet, kritika, beolvasztott idézet 54 �Kutatóterület 4. Hipertextualitás: témák, motívumok merítése más művekből; stílusutánzás 5. Architextualitás: a műfaji, műnemi vonatkozás jelöltsége (pl. eposz) A modern informatikai világ különösen kedvez a szövegközöttiségnek. Régi és új szövegek, ráadásul verbális és nem verbális (vizuális) szövegek (szemiotikai értelemben nem nyelvi produktumokat is nevezhetünk szövegnek), irodalmi és médiaszövegek hálójában élünk, olykor vagy általában elveszítve egy-egy gondolat, téma stb. forrását, eredetét. Az interneten számos olyan szöveg jár körbe és körbe, melynek nincs szerzője: lehet, hogy valaki egyszerűen csak lemásolta valakitől (tehát ismert szerzőtől), majd továbbküldte; de az is lehet, hogy „újra kitalálta”. A szöveg pedig elkezdte élni a maga életét – immár eredeti szerző nélkül, esetleg mások által továbbköltve. Ez a jelenség leginkább a szóbeliségre, a folklórra emlékeztet bennünket. A korábbi uralkodóan „unimediális” (álidézet, mert teljes unimedialitás nincs) verbális szövegekre kiterjedő szövegfelfogást és szövegtipológiát a szemiotikai szövegtan magyar megalapítója, Petőfi S. János kiterjesztette a vizuális, sőt akusztikus multimediális szövegekre is. Ha ehhez hozzákapcsoljuk a kiterjesztett szövegközöttiséget (transz- vagy intertextualitást), akkor immár „képközöttiségről”, „hangközöttiségről”, sőt „írottszöveghangközöttiségről”, „nyelviszöveg-képközöttiségről” stb. is beszélhetünk. A „képközöttiséget” a szemiotika, illetve az ikonológia/ikonográfia kutatja, de a multimediális szövegek ilyen sokoldalú (sokdimenziójú) vizsgálatára csak a szemiotikai szövegtan vállalkozott. A multimediális szövegek egyik szövegtipológiája jól mutatja a feladat bonyolultságát: 1. A verbális és nem verbális jelösszetevő önmagában teljes értékű, közel azonos jelentéssel bír. 2. A verbális összetevő domináns, de jóval kisebb terjedelmű, ezért nem választható külön. 3. A nem verbális összetevő a verbális összetevő bizonyos részéhez jelentéskiegészítőként járul hozzá. 4. A multimediális szöveg két jelösszetevője váltakozik egymással, tehát hol a verbális, hol a nem verbális jelösszetevő a jelentés kizárólag hordozója, ezért nem választhatók külön. 5. A nem verbális összetevő a jelentés létrehozása szempontjából domináns, de jóval kisebb terjedelmű, ezért nem választható külön. 6. A verbális összetevő a nem verbális összetevőnek bizonyos részeihez járul hozzá jelentéskiegészítőként. 55 �Kutatóterület Az informatikai társadalomban megváltozik a szövegekhez való viszonyunk. Korábban a szövegek csak a szóbeliségben és az írásbeliségben éltek. Az írásbeliségben élő szövegeket könyvekben, könyvtárakban tároltuk. Az interneten elérhető adatbázisok, szövegtárak, illetve a megvásárolható hordozóeszközök, illetve adattárak a szövegek tárolásának újszerű gazdaságos, jóval kevesebb helyet igénylő módjai. Az adathordozók egyszerűsödnek és egyre nagyobb kapacitásúak: a cd egyszerű kompaktlemez (vagy sugárlemez), a cd-rom (compact disk – read only memory) a programok és adatok tárolására alkalmas csak olvasható adathordozó, az újabb nagyobb kapacitású dvd (digital versatile/video disc) több rétegben, digitális képeket is tartalmazó adathordozó. Folyamatosan nő a legkisebb adathordozók, a pendrive-ok (tolltárak, tollmeghajtók) memóriatartalma is. Több mint tíz éve, 1998-ban megdöbbentő volt, hogy egyetlen, tenyérben tartható cd-n könnyűszerrel elfér a magyar líra 50 klasszikusának összes – mintegy 10 ezer – verse (Verstár ’98, Arcanum Adatbázis), sőt sok vers egy kattintásra meg is szólal. Egy ugyanekkora nagyságú dvd-n „teherautónyi” szöveg, kép tárolható. Például az említett 50 költő összes versén túl Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór összes prózai műve, a Shakespeare-összes, 444 íróportré Hegedüs Gézától, 20 000 bölcsességidézet Kristó Nagy Istvántól, a vizsolyi biblia és egy modern bibliafordítás számos vallási lexikonnal, a 16 kötetes Pallas Nagy Lexikona, a Pannon Enciklopédia, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 22 kötetes sorozata… (Arcanum DVD könyvtár I.). A helyigényen túl kulturális és nyelvi szempontból az e-könyv (elektronikus könyv) és a digitális könyvtár további többletet ad az informatikai filológusnak. A digitális könyv(tár) előnye, hogy benne tetszés szerint kereshetünk adatokat, idézeteket, neveket. Ha pl. egy szó első előfordulására vagyunk kíváncsiak, a rendelkezésünkre álló adattárakban néhány másodperc alatt kideríthetjük az összes előfordulást (természetesen csak a digitalizált anyagra érvényes ez a módszer). Az informatikai világ új távlatokat nyit a bölcsészettudományok számára, egyúttal új veszélyeket is, amennyiben eltűnik a „kézirat”, s hovatovább nem tudjuk, hogy mi tekintető eredetinek, elsőnek, mi pedig változatnak, hamisítványnak. Kicsit emlékeztet ez a középkor kéziratos, másolati kultúrájára. Azonban a „felgyorsult világ”, az óriási információmennyiség, a befogadás sebességének növekedése további bizonytalanságokhoz vezet. A számítógépes szövegvilág az intertextualitást meghaladó jelenségét hipertextualitásnak nevezzük. A hipertextualitás fő jellemzője az, hogy a szövegeknek gyakorlatilag nincs elejük és végük, egymásba kapcsolódnak, összefonódnak, egyik szövegből a másikba átugorhatunk élőkapcsok (linkek) segítségével. A hipertextualitás voltaképpen az írás elején említett 56 �Kutatóterület gondolkodási és kommunikációs alapművelet informatikai megfelelője. Ha úgy tetszik, akkor azt is mondhatjuk, hogy az informatikai világnak ez a jellemzője a gondolkodási folyamatainkat tükrözi. A számítógépes technika nyomán az informatikai szövegvilág új nyelvi létmódot, új, multimediális szövegtípusokat, művészetet, bölcsészetet, informatikát teremt. Az új technika nagyon sok segítséget nyújt az információk továbbításában, keresésében, a filológiai „nyomozásban”. Úgy gondoljuk, hogy a hagyományos lineáris ismeretszerzésre, lexikai tudásra továbbra is szükség van. Ezt főleg a ma 40–60 év közöttiek értik a legjobban, mert fél lábbal a literális, fél lábbal az informatikai kultúrában vannak, s ismerik, alkalmazni tudják mindkettőnek az erényeit. Különös tekintettel gondolok itt az intertextualitásra, az információk közötti keresésre, valamint az információk kiválasztására és értékelésére. Az inter- vagy transztextualitás átalakulásának, informatikai világba kerülésének véleményem szerint nem csak pedagógiai, hanem kulturális, nemzeti, sőt akár evolúciós következményei is lehetnek. A művészet, az irodalom nagyon nagy segítséget nyújt a megváltozott világban való eligazodásra is. Az írásban felhasznált és emlékezetből elhívott szerzők és főbb műveik: BALÁZS Géza, 2007. Szövegantropológia. Szövegek többirányú megközelítése. BDF, Szombathely, Inter, Budapest. CSEPELI R. Zoltán, 2007. A multimediális szövegek sensusalapú tipológiájának bemutatása. 45–55. In: Balázs Géza–H. Varga Gyula szerk.: Szemiotika és tipológia. A komplex jelek kutatása. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, Líceum Kiadó, Eger, 2007. PETŐCZ András, 1988. A jelentés nélküli hangsor. Szépirodalmi, Budapest. PETŐFI S. János, 2004. A szöveg mint komplex jel. Bevezetés a szemiotikaitextológiai szövegszemléletbe. Akadémiai, Budapest, 2004. SZIKSZAINÉ NAGY Irma, 1999. Leíró magyar szövegtan. Osiris, Budapest. TOMASELLO, Michael, 2002. Gondolkodás és kultúra. Osiris, Budapest. 57 �Kutatóterület SZOMSZÉD ESZTER Szvoren Edina „hiányos”, de egyben „testes” novellái Szvoren Edina: Pertu Szvoren Edina 2010-ben jelentkezett első, önálló novellagyűjteményével, a Pertuval, amely teljesen lenyűgözte a kritikusokat.1 Még abban az évben jelölték – egyetlen írónőként – a magas presztízsű AEGON Művészeti Díjra, olyan nevek mellett, mint pl. Spiró György, Térey János vagy Esterházy Péter, amelyet aztán „elhalásztak előle”, viszont 2011-ben megkapta a Bródy Sándor-díjat.2 A szerző4 különleges írói stílusával való ismerkedést mindenképpen érdemes Mentés3 című írásával kezdeni, amely önéletrajz helyett készült, talán József Attila Curricullum vitae-jének modernkori változataként lehetne leginkább definiálni. Bemutatkozó írásából a következők derülnek ki: 1974-ben született, Budapesten. Ahogy mondani szokás, hányattatott sorsú gyermek volt. Szülei nem voltak mintaszülők, de még ezt is olyan pikírt, cinikus humorral adja elő, hogy az ember nem is tudja eldönteni, hogy sajnálja-e vagy sem. „Értetlenül állok az apám szájából szép volt az igaz mítosza előtt. […] A szeretteim haláláról való képzelgés apám halála óta kedves foglalatosságom.” Diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián szerezte karvezetés szakon, jelenleg hajdani középiskolájában tanít szolfézst és zeneelméletet. Olyan adatokat is megoszt velünk, amikre nem feltétlenül vagyunk kíváncsiak, pl. „Nevem csapszeget jelent.”, „Hónaljamat nem borotválom.”5 vagy „Az Eynsenck-féle stabil introvertált típusba tartozom, pulzusom alig 58 �Kutatóterület 60, vérnyomásom alacsony. Nem élek.” Elmondása szerint kamaszként kezdett írni, sokáig küzdött az önkifejezés nehézségeivel, általában az volt a baja, hogy nem tudta befejezni, amit elkezdett, és ezért döntött a novellák mellett. Úgy gondolja, hogy egy regény megírása túl nagy falat lenne számára. A Mentéssel a későbbiekben még foglalkozom. „Undorral védekezem mások testisége ellen, és vággyal a saját undorom ellen” A Pertu szövegeit – röviden összefoglalva – éles váltások, változatos narráció, részletekre odafigyelés és rejtélyesség jellemzi. Szereplői változatosak, de felfedezhetők közöttük összefüggések. Nem ír terjengősen, kifejezései árnyaltak, de sokszor még így is szikárnak hatnak. Különös viszony fűzi az idegen szavakhoz. Állandó jelenségnek nevezhetők szövegeiben a közhelyszerű mondatok,6 amelyeket profin épít bele a cselekménybe, vagy a keretes szerkezetet biztosító ismétlődő kifejezései.7 Szeret grammatikai játékokat alkalmazni az elbeszélők személyével, számával vagy az igeidőkkel kapcsolatban, amellyel bizonytalanságban hagyja olvasóját. Látványos testábrázolás jellemzi,8 annak minden egyes szépségével, de főként negatívumával együtt. Rendszeresen találkozunk változatos anyagcserefolyamatokkal, nyállal, verejtékkel, szexualitással és mindennek szagával. Elmondható, hogy az olvasás minden egyes érzékszervünket munkába állítja. Különleges a kapcsolata az emberi szőrzettel és a hajjal. Számtalanszor olvashatunk ilyen és ehhez hasonló szavakat, kifejezéseket: „szőrszál”, „borosta”, „a szeméremdomb fekete irhája”, „fanszőrzet”, „hónaljszőr”, „hajszál”. De más testrészek megfigyelése, körülírása is gyakori.9 Hangulata a reménytelenség, az irónia, a viszolygás és a tragikomédia között váltakozik. Sötét humora számomra teljes mértékben szerethető, viszont naponta csak kis mennyiségben. Ebben látható az ő nagysága, és ezzel emelték őt a legígéretesebb tehetségek közé. „Elbeszéléseiben Szvoren Edina messzire cipeli a hőseit. Bicikliútra Szászföldön, menekülésszerű vakációra a fjordok közé, vagy a fjordoknál is fagyosabb, képzelt jövőbe. Még a gyerekkor díszletei is idegen tájként hatnak rájuk. De akárhová viszi őket, nem tud szabadulni tőlük: fájdalmas, forró, komikus élményeik a bőrére égnek” – áll a Palatinus által kiadott könyv hátsó borítóján. Az elidegenítés tehát legtöbbször nemcsak lélekben történik meg, hanem fizikailag is. A Pertuban lévő húsz írás három fejezetre tagolódik. Vegyük is sorra az elsőt, amelyben mindjárt skandináv területen találjuk magunkat. A Jojka egyes szám első személyben írt, múlt idejű 59 �Kutatóterület elbeszélése egy átlagos, északi hétköznapnak, és az azt megelőző éjszaka álmának. Egy önmagát és a környezetét is alaposan megfigyelő nő vagy férfi – ezt nem tudjuk meg – mesél. Amíg nem tudunk meg bizonyos pluszinformációkat, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szerző maga a főszereplő, de Szvorennél felesleges a megérzéseinkre hagyatkoznunk, a következő bekezdés úgyis átírja azt, amit eddig kigondoltunk. A főszereplő az egész napját arra áldozza, hogy megfejtse álmának lényegét, azon túl persze, hogy fontos hivatali ügyét is el kell intéznie. A szövegben háromszor ismétlődik az a jelenet, amikor elbeszélőnket megkérdezik neméről („A lapp nő azt kérdezte, férfi vagyok-e vagy nő”), és egyszer sem tudjuk meg a választ. Egy-két kiszólásból gondolhatjuk azt, hogy nő: „cukrot két hónapja már csak szexuális ellenszolgáltatásért lehetett kapni”10 – asszociálva a női kiszolgáltatottságra, vagy gondolhatjuk azt is, hogy férfi: „a nő megvesztegetéséhez még az sem csinált kedvet, hogy bizonyos mozdulatokra szerdánként kapható illatszer szabadult ki a szűk ruhaujjból.”11 Egy olvasásszociológiai konvenció szerint az egyes szám első személyű elbeszélő nemét, ha ez másképp nincs jelezve, hajlamosak vagyunk a szerző nemével azonosítani. Az alapos megfigyelő technika is kitűnik, amikor az utcai munkásról ad leírást, és az írásnak keretes szerkezetet adó erkélyberendezés is ismétlődik. A következő szöveg az Így élünk, elbeszélés egy család napjáról, órákra lebontva. A három gyerek szemszögéből ismerhetjük meg a napi rutint. Apjukat Atyecnek, anyjukat pedig Mamamának nevezik. A történet sokszor eljuttat bennünket az „Ezt már nem hiszem el!” határára. Az elbeszélés hat óra egy perckor kezdődik, az ébresztéssel, az iskolába készülődéssel. Konkrétumokat nem tudunk meg, csak sejthetjük, hogy a három gyerek közül az „egyikünk” – a vesefülű – Mamama korábbi kapcsolatának gyümölcse. A középső, aki minden szempontból hátrányban van a fiúkhoz képest a családban, egy lánygyermek, akinek titkolni kell fejlődésnek indult testét a többiek, sőt még a barátai elől is. Anyjuk egy igazán vérmes nő, otthon ő hordja a nadrágot, ő tartja kézben a családi ügyeket. Egyetlen pillanat, ami kizökkentheti a jól megszokott hétköznapokból, amikor volt szeretője családlátogatást tesz náluk, akinek – mily meglepő – szintén vese alakú füle van. Ez egy látszólag minden szempontból hétköznapi család, de titkaik különössé teszik őket. Konkrétumokat most sem tudhatunk meg, kénytelenek vagyunk megérzéseinkre hagyatkozni. Ismét. A soron következő novella is elég ellentmondásos. Címe: Ácska, ocska.12 Harmonikus képpel indít, amikor is apa és lánya nyakukba veszik a várost, és kitroliznak az állatkertbe. Ők egy ún. háromgenerációs családban élnek, négyesben a nagymamával. Az elbeszélés az elnyomottak szemszögéből szólal meg. A problémák már a trolin kezdődnek, amikor is az ellenőr 60 �Kutatóterület bliccelésen kapja őket, és leszállítja őket a járműről. A kislány természetes módon mindent elhisz apjának, issza a szavait, bármit mond. De apa nem mond okos dolgokat, csak ezt a kislány még nem tudja. A moha a fáknak nem a „déli” oldalán nő, a sakktábla bábuját nem lónak, hanem „huszárnak” hívják, Enkidu nem Gilgames „lánya”, hanem a barátja és az angolkürt nem „rézfúvós”, hanem fafúvós hangszer. A focimeccsen pedig nem ismeri fel a lest, otthon pedig keringőzni tanítja a lányát négynegyedben. Az apa is csak egy gyerek. Ezektől függetlenül látszik, hogy imádják egymást, („Fogták egymás kezét.” – ötször ismétlődik) de amint hazaérnek, kiderül, hogy apának ez a sorsa. Otthon anyuka elnyomja őt is, és az egész családot. Ezzel a kis délelőtti sétával úgy érezhették, hogy bárhol jó, csak ne kelljen otthon lenni. A kislány és az apa is állandó frusztrációval küzd. Apa folyton elpirul, ha kijavítják, galambocska pedig szopja az ujját, és mindig rászólnak ilyenkor. („Ne szopd az ujjad!” – háromszor ismétlődik) Az apai nagymama, akivel együtt élnek, olyan jó szándékú, mint a fia, csak ő nem butaságokat mond, hanem butaságokat tesz, mint pl. véletlenül megöli a család kanáriját. Az anya így köszönti őket, amikor hazaérnek: „Anyád lefestette sárgára annak az idióta kanárinak a kalitkáját.” Majd ennek a történetnek a folytatása: „Megdöglött a kanári, rontott be a szobába anya tojásos kézzel. A nagymama csak jót akart. […] Majd eltemetjük a Városligetben, és a földbe egy kicsi keresztet állítunk. Nem hiszünk istenben, üvöltötte anya a konyhából.” – kioktató hangnemben. A kötet címadó novellája a különleges írói módszert alkalmazó Pertu. Szintén egy család életébe kapunk betekintést. Lehetségesen tartom, hogy ez az Ácska, ocska történet harminc évvel későbbi folytatása. Az elbeszélés minden mondata felszólító módú és jelen idejű, de ponttal a végén. Az olvasóban óriási feszültséget keltenek ezek a mondatok.13 Szilveszter napján látogatóba érkeznek a szülők a lányukhoz. A lányuk most tölti először családja nélkül az ünnepeket, mivel elvált, és a közös gyermek a volt férjéhez került. Banális kis családi szituációnak lehetünk tanúi az egész este folyamán. Az anya (nagymama) ismét a domináns személy, politizál, és mindenkinek fejéhez vágja a hibáit.14 Az apa (nagypapa) igazi papucs, szava nincs.15 A lányuk az idegösszeroppanás szélén áll, de még ezt sem veszik észre, majd mindezt megtetézve felajánlják neki, hogy tegeződjenek, hisz már elmúlt negyven éves. „Minden megszólalásuk, mozdulatok determinált. Ettől a távolságtól minden mondatban valami jéghideg irónia is képződik.”16 Szokatlan értékrendekkel találkozunk. A Balholmi lányok17 a fejezet címadó novellája. A helyszín egy szakmunkásképző lánykollégiuma. Az elbeszélés szokatlanul egyes szám második személyű és jelen idejű. Főszereplőnk az Ácska, ocska galambocskája, amire a történet vége felé tudunk következtetni, mivel nem tud jól keringőzni, 61 �Kutatóterület az apja négynegyedekben tanította. Itt is, mint minden közösségi helyen, beavatással kezdődik az újonnan érkező lányok élete. Egymás felmérése, mindenki figyel mindenkit, dominancia-viszonyok rendezése (ki kap saját ágyat és ki nem), majd az első testi (első menstruáció, az első hónalj- és lábszőrtelenítés, az első melltartó használata) és erotikus élmények pl. az ismerkedési esten a fiúkkal. Hangsúlyos, hogy története nem egyedi, ebben a kollégiumban minden lánynak ugyanaz a sorsa. Egyszer mindenkire sor kerül. A novella ismétlődő mondata ezúttal a: „Lukak mindenhol vannak.” Galambocskának lételeme az érintés, keze minden lukra rátalál. Ezt eleinte még ő sem veszi észre, a nagyobbak hívták fel rá a figyelmet. Mindenkit a felsőbb évesekhez fűződő kapcsolata határoz meg: „Már kapiskálod, hogy ártatlanság nem létezik, csak túl tág határok. […] Még nem tudod, mik a rossz szokásaid? Majd ők megmondják.”18 Az fejezetzáró elbeszélés a Nem. Egy lány anyjához fűződő ellentmondásos viszonya a téma. Ha valójában ez a téma. E szöveg elemzésekor akadályokba ütköztem. Nem tudtam eldönteni, hogy kivel, illetve kikkel is van a probléma. Az anya hiszi azt, hogy terhes és normális életet él, vagy a lánya hiszi azt, hogy az anyja gyermeket vár, pedig nem is? Az, hogy ez nem egyértelmű, a novellát valahogy még jobbá teszi. Mindenesetre viszolyogtató leírását adja az anya egész napos tespedésének, majd az éjszaka elkezdődő „életének”, a borítékolásnak, amely kicsit egybecseng Örkénytől a Tóték dobozolós jeleneteivel. A helyszín az otthon, a konyha, a hálószoba, a fürdőszoba és egy kórházi terem között váltakozik. A Szvorenre jellemző naturalisztikus leírások teljes garmadája vonul itt föl.19 A szerzőnk írásmódja magabiztos szövegkezelési tudásról árulkodik. A bírálók a következő két fejezetet tartják a legjobbnak a három közül. Az Ió öt, a Percek egy sün életéből pedig még nyolc novellát tartalmaz. Képviláguk még sötétebb és reménytelenebb, mint az előzőé, történeteik még rejtélyesebbek. Továbbra is sok a miért. Szövegszervező erejüket a Balholmi lányok egyik gondolata ábrázolja legjobban számunkra, miszerint „az egyetlen bizonyosság a hiány”20, és ezt a saját bőrünkön érzékeljük. „Miután megismerjük a szövegek „valódi” arcát, minden vágyunk, hogy visszajussunk a megnyugtató nem-tudásba.”21 Az Ió22 fejezetcím arra enged következtetni, hogy egy mitológiai alapú rész következik, de csak az első három novellában van Ió nevű szereplő, és a név különböző személyeket takar. A Pyrus communisban az elbeszélő vidéki barátnője, akivel biciklitúrára készülnek, a Szíl, szál, szalmaszálban egy elesettekhez vonzódó logopédus, az Érett, fáradt, melegben pedig egy volt szeretőjét zárt intézetben meglátogató nő, aki olykor kívülről kezdi szemlélni önmagát. Az És néhány hiányban eltűnik a szemünk elől Ió, és egy teljesen más történetben találjuk magunkat. Egy német család 62 �Kutatóterület kirándulni indul az Elba mentén. A kutyájukkal indulnak, aki útközben végelgyengülésben pusztul el. A mostohaanya szemszögéből ismerjük meg a történteket. Kapcsolata sem a férjével, sem a mostohalányával nem mondható bensőségesnek. A lány irtózik minden érintésétől, az apa viszont ugyanezekre vágyna. A szexuális életük a minimálisra csökkent, az anya még élvezetét sem leli benne. Jól érzékelteti, hogy egy-egy ilyen jelenetet egyáltalán nem ír körül – de ez az egész Szvoren-novellisztikára is igaz lehet. (pl. „elfogadtam a kezembe adott nemi szervet”, „kiverte magának”, „kinyalt”, „dugott”). A cím a novella végén nyer értelmet, amikor egy közös kép készül új lengyel ismerőseikkel. A fejezet utolsó novellája A szállásadónő rövid éjszakái. Az elbeszélés többes szám első személyben indul, a szereplőink: „egyikünk”, „másikunk” és a kisfiunk, akik szintén utazásra készülnek egy északi tájra. Az írónő kezdetben bővített tőmondatokból építi fel a szöveget, majd váltás következik. A házaspár kapcsolata mindvégig harmonikusnak bizonyul, amíg be nem következik egy váratlan fordulat. A szállásadónő a három hónapos ott-tartózkodásuk alatt elcsábította „egyikünket”, a szoptatós anyát, és leszbikus kapcsolatba kezdenek. Az elhagyott apa pedig beteg gyermekével utazik haza. A legérdekesebb, hogy erre a bontakozó kapcsolatra eleinte semmilyen jel nem utalt. Az anyának a viszony kezdetén elapad a teje, de amikor kezd lelkiismeret-furdalása lenni a családja és elhunyt gyermeke miatt, újra megindul a tejelválasztása, és elhagyja szeretőjét. A Percek egy sün életéből című ciklus nyolc novellát tartalmaz. Témái még sötétebbek, rejtélyesebbek és reménytelenebbek, mint az előzőeké. A hiány itt is jó szövegszervező erő. A szereplők jellemábrázolása sokszor elnagyolt. „Szvoren kerül minden bűvös lélektani megközelítést, ügyetlen vagy együgyű pszichologizálást.”23 A Ha végeztél egy izomsorvadásos anyját egyedül ápoló lányról szól. Életét folyamatos önuralom alatt tartja, hogy kibírja a megpróbáltatásokat. A Kedves, jó Ap elbeszélői módszere különleges. Egyszer az értelmi fogyatékos fiú mesél, máskor ugyanazokat Ap (az apa) mondja el saját szemszögéből. A Korán feküdtek aznap egy fiútestvérpárról szól, akiknek az apja öngyilkosságba menekült. Aztán pedig ők menekültek el otthonról. A Percek egy sün életéből egy paranoiás, idős bácsi története. A Bizalom, a Mindenki, valakit és A hét vége mind egy-egy értelmetlen gyilkossági esetet dolgoz fel. A Temetés az egyik legjobban sikerült elbeszélés. Humora rendkívül szarkasztikus és parodisztikus. Az elbeszélő nagyanyjának temetésén vagyunk, amely önmagában igen szomorú esemény, de elég hamar megtudjuk a nagymamáról, hogy nem volt éppen a legjobb ember. A rokonokról is elég sok minden kiderül. Olyan ez, mint a legtöbb családban. 63 �Kutatóterület Őket nem válogathatja meg az ember. Ez az a novella, amelyben a legtöbb hasonlóság fedezhető fel az írónő „önéletrajzával”, és ezt tekintem az egyetlen írásnak, amelyben valamelyest felfedezhetők feminista jellemvonások. Néhány idézettel szemléltetném: „Mind a műveletlenségnek, mind a műveltségnek van egy eszményi foka: aki nálunk pallérozottabb, az kékharisnya, aki pallérozatlanabb, izzadt talpú sutyerák.”24 „Ki nem állhatom azokat az embereket, akik férfinak nézik a nadrágos, rövid hajú nőket, s azokat, akik idegen emberek kézírását rosszul olvassák – mert általában éppen azok néznek férfinak, akik rosszul olvassák a kézírásomat. Görbén tartottam magam, hogy összezavarjam őket.”25 „… és anyámat évente egyszer azzal heccelték, hogy a rák lelki betegség, az erős menstruációs fájdalom pedig a női szerep elutasítása.”26 „Fölháborított, hogy a nagyanyám azt képzeli, minden nő gyereket akar, s ugyanazt a csalódottságot éreztem, mint az iskolában, amikor a tanítónőnk azt hitte, hogy hatéves létemre nem tudok olvasni.”27 Szvoren Edina szövegei nem illeszkednek az ún. női érzékenység koncepciójába. A bírálói sokszor nem tudják, hogyan is viszonyuljanak írásához, figyelembe vegyék-e, hogy nő írta vagy sem. De mégis vannak utalások, amelyek árulkodnak a szerzőnk női mivoltáról. A húsz novella között egyetlenegynek van férfi elbeszélője (Mindenki, valakit), és a többi írásban is igen tragikusak és katasztrofálisak a férfi szerepek. (Ácska, ocska; Pertu; Érett, fáradt, meleg; És néhány hiány; A szállásadónő rövid éjszakái; Kedves, jó Ap; Korán feküdtek aznap; Percek egy sün életéből; Mindenki, valakit; A hét vége) A nemiség kérdése is többször felmerülhet bennünk olvasás közben. A Jojkában a főszereplőtől kérdezik meg többször, hogy nő-e vagy férfi, A szállásadónő rövid éjszakáiban is sokáig titok övezi, hogy kiket takar az „egyikünk” vagy „másikunk” elnevezés, majd A hét vége című novellában is problémás a kisebbik testvér neme. Sok írónőre az a jellemző, hogy szabadon, megkötöttségek nélkül beszél életéről, vágyairól, érzéseiről, és a testéről,28 Szvoren-nél pedig ugyanez mintha nem kerülne olyan könnyen felszínre. „Undorral védekezem mások testisége ellen, és vággyal a saját undorom ellen.”29 – vallja egyik szereplője, és ez a mondat kulcsmondattá válik Szvoren egész novellisztikájára nézve. Ha a szexualitás kerül szóba, nem körülír, hanem konkretizál. Mintha ilyenkor nem az érzelmeké lenne a főszerep, hanem az ösztönöké. A vágyak mielőbbi kielégítése, más nem számít. Csak túl lenni rajta. Viszont az is nagyon szembetűnő, hogy önmagában a testről, testrészekről nagyon szívesen ír, külső megfigyelőként viszonyul önmagához is. „Aprólékos, parányi megfigyeléseket halmozó stílusából fakadhat, hogy voltaképpen bármiről ír, érdekes. A lényegre törő látásmód […] minden fordulatában jellemzi a könyvet.”30 E két terület (szexualitás és testábrázolás) élesen elkülönül prózájában. 64 �Kutatóterület Zárásul visszatérek a Mentéshez31 – Önéletrajz helyett –, amely a novelláskötet elolvasása után szintén egy önálló novellának is tekinthető. Ha jobban megnézi az ember, a 2008-as önéletrajz egy-egy mondata a Pertuban visszaköszön. A szülőkhöz fűződő viszonyt több írás is feldolgozza. Az Így élünk Mamamájából és a Temetés című novella szereplőiből összeállhat Szvoren anyaképe.32 Az apa a Korán feküdtek aznap öngyilkosságba menekülő szülőjéhez hasonlítható.33 Egy különleges azonosságot fedeztem fel a Ha végeztél szereplője, és az írónő között is, amikor arról ír, hogy „osztálytársaim azzal vádoltak, hogy elloptam Akli Miklóst.” A novellában tehát önmagáról is ír pár sorban: „Valaki kiabál, figyelmeztetett osztálytársam, aki ellopta tőlem az Akli Miklóst, pedig a szüleinek kétezer könyve van. Furcsa lány. Hét éve zongorázik, de a Máté Péter-számokat még mindig nem tudja eljátszani.”34 Még netnaplójában is ezt olvashatjuk, hogy nincs megelégedve zenei tudásával.35 A „Hónaljamat nem borotválom” mondat, ha nem lenne benne, szinte már hiányozna. Különleges viszony fűzi a testszőrzethez, ez vitathatatlan. Itt egy konkrét írást nem tudnék említeni, mivel mindben szerepel ilyennemű hasonlóság, de a Balholmi lányok és az És néhány hiány foglalkozik kiemelten a hónaljszőrzettel. Szvoren Edina elbeszélői módszerére még számos jelzőt fel lehetne sorakoztatni a részvéttelentől a könyörtelenig. Prózáját kiüresedett kapcsolatok, szörnyű körülmények között élő emberek, betegség, alkoholizmus, és borzasztó gyermekkor határozza meg. Sokszor saját élményekből táplálkozik, és ez okozhatta, vagy ha úgy tetszik, mindennek köszönheti a szerzőnő elidegenítő és hiányos stílusát. Társadalom- és világábrázolása rendkívül reménytelennek és komornak hat, viszont groteszk humorával – amely akár még külön tanulmányra is érdemes lehet – finomítani tud az olvasóban kialakuló képen. Jegyzetek Pl.: Urfi Péter: „Remekbe szabott novellák. Az utóbbi évek (sőt évtizedek!) legerősebb bemutatkozása.”; Takács Ferenc: „Első kötet – ki hinné? Olyan, mintha legalábbis tizedik kötet lenne, beérkezett, pályája csúcsáról körbe tekintő szerző könyve.” 2 Ezt a díjat mindig az előző évben kiadott, legjobbnak talált első kötetes prózaírónak ítélik oda. Az indoklásban a zsűri „az írásművek kiérleltségét” és „az írói világ gazdagságát” emelte ki. 3 Réz Pál szerint: „legérzékenyebben a megalázottakra és megszomorítottakra figyel (legyen az ő maga vagy más). Szvoren azonban […] az emberi szolidaritást már-már erotikává lényegíti át, testközelbe hozza. Ez nagyon eredeti és nagyon 1 65 �Kutatóterület szép.” 4 Interneten is elérhető. SZVOREN 2008 5 Később még több szót ejtek erről. 6 Pl. az Így élünkben: „Korán kelünk, hogy legyen kedvünk lefeküdni.”; „Hogy jobban essék az ágyban fekvés, foteleink egytől egyig kemények.”; „Langyos vízben fürdünk, hogy a hideg ágynemű melegebbnek hasson.” 7 Pl. a Pertu című novellában: „A párkányra szerelt tüskesoron csússzon meg a fény.”; „Csillanjon meg a fény a párkányra szerelt tüskéken, mint egy nyálas fogsoron.”; „A párkányra szerelt tüskesoron akadjon fönn egy fűzöld szilveszteri girland.” 8 Szegő János ezt írta: „Tragikus, egyszerűségében, köznapiságában is pompázatos próza Szvoren Edináé. […] Legjobb mondataiban mintha fiziológiaimentális röntgenképeket készítene a figurákról.” 9 köröm, mell, emlő, megkeményedő mellbimbó, nyál, nyálaz, a nyál szaga, bőr, csipa, húsos száj, csiklóforma száj, nyelv, fehér nyelv, nemi szerv, comb, pisil, vér, visszér, vastag ujjak, lábujjak, folyadékkal telt ciszták, szemhéj mögött vándorló dudor, izom, izzadság, csupasz, meztelen test, genitáliák stb. 10 SZVOREN 2010, 8. 11 SZVOREN 2010, 14. 12 SZVOREN 2010, 30–36. 13 Szegő János: „Mik ezek? Felszólítások? Parancsok? Sugalmazott mondatok? Mi érvényesül? Az elbeszélő akarata, vagy az elbeszélt világ rettenetes-természetes rendje?” 14 „Anyukáék legyenek mindig mindenhova pontosan érkező emberek, keltsenek szinte lelkiismeret-furdalást pontosságukkal. […] Anyuka legyezgesse magát áruházi reklámújsággal, izzadjanak nevetőráncai. […] Legyen szebb lábikrája, mint a lányának. […] Lásson Anyuka összefüggést a lány rendhez való viszonya és a válás között. […] Lásson szoros összefüggést a lánya konyhai ügyetlensége és a válás között. […] Legyen Anyuka félszlovák, s keltsen mind Apukában, mind a lányukban szorongást annak a tudata, hogy Anyuka is volt gyerek.” 15 „Legyenek a nők testileg erősebbek a férfiaknál, legyenek kiheverhetetlenül hatalmasok. Legyen a nő gyerek nélküli anya, az anya pedig hímivarszerv nélküli férfi.” 16 SZEGŐ 2011 17 A cím forrása Weöres Sándor versének, a Norvég leányoknak a Kodály Zoltán által megzenésített változata: A Balholm-i leányok, /leányok mind / csúcsos csuklyát viselnek. / Mindig mosolyognak, / de sohase nevetnek. 18 SZVOREN 2010, 58. 19 „Anyám hidrogénnel szőkített bajszán izzadságcsöppek ülnek. […] Szabad kezével a hálóinge alá nyúl. Alsóneművel el nem nyomott fekete szőrzetét fésülgeti, tenyerével a szőrszálak rugózását próbálgatja. Anélkül, hogy szemét a könyvről levenné, előhúzza a kezét. Ujjai hirtelen kunkorodó szőrszálat tartanak. Kezét a máris megnyálazott szájhoz emeli. Ujjaira bandzsítva körülnyalja a szőrszál faggyús végét, és a nyíló száj hangjára elfutja a libabőr. Körözni kezd a szőrszállal az orrgumó körül.” 20 SZVOREN 2010, 65. 66 �Kutatóterület FICSOR 2010, 71. Ióra szemet vetett Zeusz, és ezért Héra féltékenységből egy fehér tehénné változtatta, és böglyöket küldött bosszantására. Állítólag ezért üldözik azóta is a teheneket ezek a rovarok. 23 SZEGŐ 2011 24 SZVOREN 2010, 187. 25 SZVOREN 2010,191. 26 SZVOREN 2010,197. 27 SZVOREN 2010,199. 28 Pl. Éjszakai állatkert, Szomjas oázis antológiák (FORGÁCS – GORDON – BÓDIS 2005, FORGÁCS 2007) 29 SZVOREN 2010, 178. 30 BÁTHORI 2010 31 SZVOREN 2008 32 „Anyám közvélemény-kutatások tudományos feldolgozásával tartott el bennünket.”; „Mélyen és sokféleképp hatott rám anyám születésemről szóló története, melyben azzal vívja ki orvosai elismerését, hogy hangtalanul vajúdik…” 33 „Apám keze egy öngyilkossági kísérlet következtében ideiglenesen megbénult. […] 1990 tavaszán meghalt apám. Gyógyszerekre ivott alkoholt.” 34 SZVOREN 2010, 167. 35 Pl. SZVOREN 2011b 21 22 Rövidítés- és hivatkozásjegyzék BÁRÁNY – KÁROLYI – KERESZTESI – SZILASI 2010 – BÁRÁNY Tibor, KÁROLYI Csaba, KERESZTESI József, SZILASI László, És-kvartett Szvoren Edina Pertu című novelláskötetéről, ÉS, 2010. okt. 8. http://www.es.hu/2010-10-10_s-kvartett. BÁTHORI 2010 – BÁTHORI Csaba, Fényes, érzéki belépő, Nszab, 2010. aug. 28. http:// nol.hu/lap/konyvszemle/20100828-fenyes__erzeki_belepo. FICSOR 2010 – FICSOR Benedek, „Az egyetlen bizonyosság a hiány”, Műút, 4 (2010), XXI, 70–74. FORGÁCS – GORDON – BÓDIS 2005 – Éjszakai állatkert: Antológia a női szexualitásról, szerk. FORGÁCS Zsuzsa Bruria, GORDON Agáta, BÓDIS Kriszta, Bp., Jonathan Miller, 2005. FORGÁCS 2007 – Szomjas oázis: Antológia a női testről, szerk. FORGÁCS Zsuzsa Bruria, Bp., Jaffa, 2007. LENGYEL 2010 – LENGYEL Imre Zsolt, Lányfivérünk, Műút, 4 (2010), XXI, 74–76. RÉZ 2008 – RÉZ Pál, Néhány szó, 2008. 11. 01., http://www.litera.hu/irodalom/ nehany-szo SZEGŐ 2011 – SZEGŐ János, Keserű orvosság, 2011. 02. 08. http://www.litera.hu/ hirek/keseru-orvossag. SZVOREN 2008 – SZVOREN Edina, Mentés: Önéletrajz helyett, 2008. 11. 01. http:// www.litera.hu/irodalom/szvoren-edina. SZVOREN 2010 – SZVOREN Edina, Pertu, Bp., Palatinus, 2010. 67 �Kutatóterület SZVOREN 2011a – Szvoren Edina netnaplója, 2011. 01. 31. – 02. 06. http://litera.hu/magazin/netnaplo/Szvoren+Edina+ SZVOREN 2011b – SZVOREN Edina, Fürdés, 2011. 02. 05. http://litera.hu/netnaplo/ furdes TAKÁCS 2010 – TAKÁCS Ferenc, A megírás örömei, Mozgó Világ, 2010/07. http:// mozgovilag.com/?p=3585. URFI 2010 – URFI Péter, Könyv – A játszótér szomorúsága – Szvoren Edina: Pertu, Magyar Narancs, 2010. dec. 2. http://magyarnarancs.hu/index.php?gcPage=/public/ hirek/hir.php&id=22712. 68 �Találkozási pontok „A város nem azért város...” Beszélgetés Székyné Dr. Sztrémi Melinda polgármesterrel NAGY CSILLA Salgótarján Megyei Jogú Város 2012-ben ünnepelte várossá nyilvánításának 90. évfordulóját. Székyné Dr. Sztrémi Melinda polgármester asszonnyal az emlékév legfontosabb eseményeiről, eredményeiről, a kultúra közösségformáló funkciójáról, a város és a kötődés egymásra utaló fogalmairól beszélgettünk. – Az elmúlt év különös jelentőségű Salgótarján, a salgótarjániak szempontjából. – 2012 Salgótarján várossá válásának emlékéve volt, amelyet méltó módon szerettünk volna megünnepelni. Ennek érdekében létrehoztunk egy emlékbizottságot, amelynek tagjai a közművelődés és a kultúra területén dolgozó szakemberek, intézményvezetők voltak. A városvezetés rendelkezett egy elképzeléssel, amelyet megosztott az emlékbizottsággal: szakemberek segítségével dolgoztuk ki az év részletes tervezetét. Az emlékbizottság által összeállított kulturális programsorozat háromféle tematikával, fókusszal rendelkezett. Az első csoportba az ún. „fizikai megvalósulású” programok, beruházások tartoztak, amelyek a városkép megújulásához járultak hozzá. Kiemelt eseménynek tekintettük az országzászló felállítását, valamint egy, a város első polgármesteréről, Dr. Förster Kálmánról elnevezett emlékpark létrehozását (amelyben Dr. Förster Kálmán szobrát is elhelyeztük). 69 �Találkozási pontok Az országzászló felállítása azért volt nekem személy szerint is fontos, mert úgy érzem, méltánytalanul feledésbe merült, hogy Salgótarjánban volt országzászló, amely 1940 és 1944 között állt a város legmagasabb pontján – az eredeti tárgyat a megyei múzeumban őrzik, és a város alapításának 85. évfordulója alkalmából ki is állították. Az új Országzászló Emlékhely megtervezésére olyan művészt nyertünk meg, akit nagyon nagyra értékelek. Makovecz Imre elkezdte, de sajnos – 2011-es halála miatt – már nem tudta befejezni a munkát, ezért a tanítványai készítették el az emlékhely végleges terveit. A trianoni döntés következtében határvárossá váló Salgótarjánban a hagyományos szimbolika mellett egészen más jelentése is volt az országzászlónak. A korabeli dokumentumokból, visszaemlékezésekből kiderül: az országzászló jelentősége abban állt, hogy a vonattal közlekedő, a határ két oldalán élő emberek számára a zászló látványa a nemzet egységét, az összetartozást jelképezte. Az új országzászló (amely az eredeti másolata) hordozza ezt a gondolati tartalmat, ezért került arra a helyre, ahol évtizedekig a Partizán emlékmű, azaz egy fegyveres katona szobra állt. A szobor – mindannyian, akik itt éltünk, jól emlékszünk erre – nem annyira a védelmet, sokkal inkább a félelmet, a gondolkodásmód korlátozását, egy szemléletmód erőszakos kiterjesztését jelentette a város számára, egy letűnt korszak rossz emlékét. Az Országzászló Emlékhely üzenete és funkciója szándékunk szerint ezzel épp ellentétes: olyan találkozási pontot, közösségi helyet szerettünk volna létrehozni, amely nem elválasztja, elidegeníti, hanem összekapcsolja az embereket. Azóta már eltelt néhány hónap, és úgy tűnik, az emlékhely az emberek életének részévé vált, találkozások és beszélgetések helyszíne lett. A Förster Emlékpark szintén közösségi hely, találkozási pont a város szívében, emellett tiszteletadás Dr. Förster Kálmánnak és képviselőtestületének. Úgy gondolom, a város építői, akiknek Salgótarjánt köszönhetjük, méltatlanul voltak elfeledve, több hangsúlyt és odafigyelést érdemel a múlt, az elkötelezettség, amelyet a személyük jelent. Molnár Péter szobrászművész a gondolkodó, városépítő embert örökítette meg a Förster-szoborban, de az emlékmű utal az ötvenes években kialakított városképre is – ez a két hatás együttesen sajátos miliőt teremt, és emberléptékűvé teszi az új emlékparkot. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az önkormányzat mindkét beruházást képes volt a saját bevételeiből megvalósítani, viszonylag kis költségvetéssel, pályázati összegek nélkül. Mindez azonban nem valósulhatott volna meg, ha önkormányzati cégek, magánszemélyek és civil szervezetek nem állnak mellénk, és nem kapcsolódnak a munkálatokba. Ez az összefogás jelzésértékű, ahogy az új emlékművek is az összetartozást jelképezik. Az emlékév programjainak második csoportja a gyerekekhez, a fiatalokhoz kapcsolódik. Sikernek gondolom, hogy majdnem minden iskola, 70 �Találkozási pontok óvoda bekapcsolódott az emlékév programjába. Azért tartom fontosnak a gyerekek, a fiatalok megjelenését, mert ők jelentik a jövőt a város számára. Nem a múltba révedésre hívtuk fel a figyelmet, hiszen a fiatalok nem tudnak nosztalgiázni, számukra most teremtődnek azok az élmények, amelyek a jövőben Salgótarjánhoz fogják kötni őket, amelyek miatt nem hagyják el a várost, vagy visszajönnek ide. A fiatalok esetében az volt számunkra a cél, hogy ismerjék meg a múltat, hátha az példaértékűvé tud válni, és egyes szegmensei továbbvihetőek, átörökíthetőek lesznek. Milyennek képzelem el a régi Salgótarjánt? Milyennek látom a jövőt Salgótarjánban? El tudom-e képzelni a jövőt itt, és ha igen, mit várok a várostól, és mit tehetek érte én? Ezek azok a kérdések, amelyekre választ vártunk a fiataloktól, rajzpályázat, egyéb pályázatok formájában. Elkészült egy helyismereti kiadvány 90 év – 90 kérdés címmel, amelyre vetélkedő is épült – a programok, versenyek révén észrevétlenül került előtérbe a közösséghez tartozás és a város iránti felelősség. A harmadik témakör a különböző szervezetek, intézmények által szervezett kulturális programok összessége. Az olyan egyedi kulturális események, mint például a 90 év zenéje sorozat a zeneiskola szervezésében; a megyei könyvtár irodalmi, közművelődési valamint gyerekprogramjai; a megyei múzeum tárlatai; a színházi előadások; vagy akár a Nógrád Táncegyüttes produkciója, amelyben a tánc nyelvén beszélik el Salgótarján történetét, bizonyítják, mennyire gazdag a kulturális élet. Együtt lélegzett, lélegzik ez a város 2012-ben, minden egyes programban ott volt, van a jelen, a múlt és a jövő, a kitörési pontok – legyen szó egy egészségnapról vagy egy népfőiskolai egyesület programjáról, esetleg a kertbarát kör kiállításáról… A műfajok, a témakörök eltérő jellege érzékelteti, mennyire sokrétű volt ez az emlékév. – A 2012-es év különleges eseményei közé tartozik a testvérvárosokkal való találkozás is. – Hagyományosan Salgótarján mindig egy testvérvárost lát vendégül, idén viszont minden testvérvárosunkat meghívtuk. Ezáltal a testvérvárosaink is kapcsolatba kerültek egymással: a salgótarjáni találkozó eredménye például az, hogy két testvérvárosunk, Losonc és Borsa között együttműködés alakult ki. Számomra különösen nagy öröm volt az, hogy a legtöbb testvérváros gyermek-néptánccsoporttal érkezett. Úgy gondolom, ennek is van üzenete, szimbolikája: minden városvezető úgy gondolja, hogy a jövőnek, a gyermekeinknek építjük a várost; nemcsak szlogen, hanem véleményem szerint valóban igaz az, hogy olyan lesz a jövőnk, ahogyan a gyermekeinket neveljük. – Salgótarján tíz év múlva ünnepli várossá nyilvánításának 100. évfordulóját. Hogyan látja a várost a közeljövőben? A város jövőjét? 71 �Találkozási pontok – Azt gondolom, jó az az irány, amerre elindult ez a város, jó az, hogy tudunk a kultúrára, a fiatalokra figyelni. Ha tíz év múlva is lehetőségünk lesz minderre, akkor megfelelő úton haladunk. Mert ez teremt igazán közösséget. A város nem azért város, mert nagy házak épülnek benne, ahol sok ember lakik, „dobozokba” zárva, hanem attól lesz egy település város, hogy az ott lakók közösséget alkotnak. Hogy az emberek kijönnek a „dobozaikból”, találkoznak a főtéren egy adventi gyertyagyújtáson, a Förster-szobornál, az országzászlónál vagy egy könyvbemutatón, egy színházi előadáson… Salgótarján azért szerethető, mert a lakói megtanulták, megtanultuk, hogy van lüktetése, ritmusa, közössége ennek a városnak – ezt érezzük mindig, amikor együtt vagyunk. Hiszek abban, hogy egy közösség (egy család, egy település vagy akár egy nemzet) akkor tud igazán erős lenni, ha érzi az összetartozást. Én ebben hittem tanárként, iskolaigazgatóként is: akkor is úgy gondoltam, hogy egy gyerek, egy diák akkor tanulja meg, mi a kötődés, ha a középiskolában megteremtjük a közösséget számára. Az iskola nemcsak arról szól, hogy tanulunk, hanem arról is, hogy aki oda jár, valami többletet kap. Ez a kötődés. Úgy gondolom, makroszinten ugyanezt a többletet, kötődést tudjuk megélni, megteremteni. Én erre törekszem. És ha egy város lakójaként ugyanígy el tudjuk érni, hogy ne bezárkózó individuumok legyünk, hanem közösségben éljünk, akkor talán nagy baj nem lehet. 72 �Kép-tér Eddig Beszélgetés Földi Gergely festőművésszel KANYÓ EMMA 2012 novemberében, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban Eddig címmel nyílt meg Földi Gergely festőművész kiállítása. Ennek apropóján az összegzés lehetőségeiről, a családi kötelékek és az alkotásfolyamat összefüggéseiről kérdeztük a művészt. – A kiállításod címe az összegzés, a visszatekintés igényét, egy életszakasz lezárásának lehetőségét fogalmazza meg. Fontos számodra a lezárás és újrakezdés tudatosítása? – Ritkán szoktam visszatekinteni, összegzéseket végezni saját magammal kapcsolatban. Persze vannak alkalmak – mint a mostani kiállítás is –, amikor nem kerülhetem ki. Ezek nem annyira rendszerező, alkotásokat időrendi sorrendbe helyező gondolatok, hanem inkább rácsodálkozások: milyen jó, hogy akkor még annyi energia volt bennem, amikor a Teherautó sorozat első képeit megfestettem, vagy mennyire érdekes számomra is, hogy a második sorozat ugyanebből a témából milyen lett. Ha sorba kellene szednem a meghatározó élményeimet, akkor talán az első, ami eszembe jut, amikor édesapám azt mondta egy rajzomra 19-20 éves koromban: „No, erre már ráírhatod a nevedet!” Ez azt jelentette, hogy akkor elértem egy szakmai szintet, ami alá lőni már nem nagyon illik. Persze mindig vannak rosszabb és jobb periódusok. Nem mindig sikerül az, amit eltervezek. A 73 �Kép-tér főiskolán leltem rá arra a témakörre, ami még alapvetően most is a fő motívum a festményeimben. Ez volt az a világ, amiben jól éreztem magam. Technikailag olyan kihívásokat tárt elém, aminek volt esélyem megfelelni. A legfontosabb mégis az, hogy kialakult bennem egy olyan világfelfogás, amiben a képzőművészetnek, a művészetnek jelentősége volt. A hit, hogy képes az ember felelősséggel megváltoztatni a világot. Persze ezzel együtt a kétkedés is, hogy én vagyok-e a megfelelő ember erre. Mindebben nagyon sokat segítettek mestereim: főiskolai tanárom, Kovács László és édesapám, Földi Péter. – Mennyiben meghatározó számodra a környezet, ahol élsz/alkotsz? – Azt gondolom, hogy képeim élményalapúak. Élményeim nagy részét Somoskőújfaluban és Salgótarjánban éltem meg. Modelljeim nagy része itt található. Ez alapvetően meghatározza a viszonyt. Pontosan tudom, hogy hol láttam azokat a tárgyakat, melyekből később kép lett, vagy tisztán emlékezem arra a hatásra, mely egy másik képet szült. Mégis, környezetükből csak annyit mutatva, ami számomra elengedhetetlenül szükséges, nem válnak egy adott hely leíróivá. Ezáltal bízom abban, hogy egy tágabb értelmezést kaphatnak a képek, akár még jelszerűvé is válhatnak. Alapvetően mégis Tarján és Somos lenyomatai ezek, de még inkább az itt élő embereké. – Édesapád Földi Péter festőművész. Milyen a szakmai kapcsolatotok? Mennyire kíséritek figyelemmel egymás munkáit, a képek alakulását? – Amikor először küldtem országos tárlatra képet, mielőtt megírtam volna a műtárgyleírást a kép hátára, apa megkérdezte, hogy mi lesz az alkotói nevem. Gondolkodjak rajta. Gondolkodás nélkül mondtam: Földi Gergely. Ez a nevem. Tudom, azzal, hogy felajánlotta a lehetőséget, hogy más nevet válasszak, meg szeretett volna védeni attól, ami sokakban felmerül, hogy én legyek „a Földi fia”. Ennek vannak előnyei, amikkel igyekeztem nem nagyon élni, és vannak hátrányai, amiről meg nem kell tudomást vennem. Vitathatatlan előny, hogy édesanyámmal együtt egy olyan környezetet teremtettek számunkra, ahol létjogosultsága volt a művészeteknek, ereje volt a világ megváltoztatásába vetett hitnek. Természetesen rengeteg szakmai tanácsot is kaptam. A képeimet mindig megmutatom neki. Kikérem véleményét. Visszafelé nem működnek ilyen jól természetesen a dolgok. Próbálok én is aktívan részt venni ebben a dialógusokra épülő folyamatban, de nem igazán sikerül. Apa mondja mindig, de én is érzem néha, hogy a kép alkotásában van egy pillanat, amikor a kép átveszi az irányítást. A kialakult rendszer szüli a következő motívumot, akár ecsetvonást. Ebben a pillanatban a művész nem más, mint egy eszköz, a kép, vagy valami más kezében. Persze ezen kívül vannak nagyon munkás részek is, amiket meg kell csinálni, hogy kép legyen a kép. Ebben a folyamatban esetleg adhatok tanácsokat, de az előzőben nem igazán. 74 �Kép-tér – A képeiden legtöbbször a hétköznapokban használatos tárgyak, eszközök szerepelnek, gyakran több szemszögből, több változatban ábrázolod ezeket. Szándékosan vonod ki az embert a képből? – Gépek, tárgyak, használati eszközök, ritkán téri helyzetek, melyek ember nélkül segítettek megfogalmazni legalább a problémát. Ez a tárgyi, épített világ mégis magán viseli az ember nyomát. Hisz ő alkotta, bontotta, változtatta. Ez egy olyan világ, amiben én élek. Valószínűleg még sokan mások is. Lehet, hogy másoknak is emlékeket hordoz egy teatűzhely, egy bojler, de ha nem, akkor legalább felismerik azokat. Lehet, hogy azt is észreveszik, hogy a tárgyak kiszolgáltatottsága, funkcionalizmusa, vagy éppen feleslegessége mellett jelen lehet egyfajta feladatvállalás is. Könnyű nekik, hisz egy tárgy nemigen tud mást tenni, mint a feladatát. Mégis, néha segítségre lelnek. Védve vannak a fagytól, a hidegtől, a kiszáradástól... Törődnek velük. Ez a törődés, ami igazán megidézi nekem ebben a világban az embert. A kiszolgáltatottság, a tehetetlenség mellett megjelenik a gondoskodás, az ember igazi jelenlétére utalva. Talán arra is, hogy vannak még emberek, jó emberek. – Számodra mit jelentenek a képben megfogalmazott valóságdarabok? Múltat? Jövőt? Jelent? – Élményt. Legalábbis majdnem mindig élményen alapulnak. Valóságot. Szeretném hinni, hogy attól, hogy átélem az élményt, és megpróbálom azt megfesteni, az a valóság egy lenyomata lesz. Vágyat is jelentenek. Vágyat, hogy az én képeimmel is történjék meg az a csoda, hogy megállítanak egy embert. Állítsák meg és késztessék gondolkodásra. A befogadó kommunikáljon a képpel, velem. Ha megtette, lássa egy kicsit úgy a világot, hogy van még bőven mit tenni benne azon kívül is, mint amit eltervezett eddig. 75 �Kép-tér Stációk A salgótarjáni Kálvária GÁSPÁR ISTVÁN GÁBOR A salgótarjáni Kálvária-építés 1928-ban id. Tóth Gyula kezdeményezésére indult és – sok-sok akadály után – összefogással készült el; az emberek ünnepeltek, az új Kálvária nem kirándulóhely, nem találkahely többé, hanem „a keresztje alatt roskadozó lelkeknek a béke, a megnyugvás pihenő helye, szent oázisa”… A Kálvária felszentelését 1943. június 5-én dr. Pobozsny Róbert kanonok, rozsnyói püspöki helynök végezte, a szentbeszédet P. Réz Marián plébános mondta a Szent Imre-hegyen (a Meszeshegyet 1930-ban, Árpádházi Szent Imre herceg halálának 900 éves évfordulóján, a római katolikus plébánia kérelmére Salgótarján képviselőtestülete nevezte el Szent Imre-hegynek). Dr. Förster Kálmán polgármester és a Kálvária-építési bizottság a XIV. stáció építésekor, 1930. október 1-én ünnepélyes keretek között emlékiratot helyezett el, amelynek szövege a következő: „Salgótarján, 1930. aug. 25-én, Ad Memoriam! A mindenható Ur Isten dicsőségére és a Trianoni magyar kálvária emlékére Tóth Gyula v. nagyközségi bíró kezdeményezése és állandó lelkes működésév el, Obrincsák Ernő építész és építőmester tervei és műszaki vezetése mellett, Fekete József közreműködésével épültek ezen stációk, az országszerte nagy ünnepségek között megtartott Szent Imre jubileum alkalmával, az Urnak 1930. évében. A területet a patrónus Luby-család adományozta. A kápolnácskák építési költségeit az egyes testületek és családok fedezték, a lábazathoz szükséges köveket és a fuvarokat Róth Flóris m. kir. bányaügyi főtanácsos adományozta. A földmunkákat legnagyobbrészben Salgótarján városa által adott munkások és önként jelentkezők, élükön dr. Pitta Lipót rendőrtanácsossal végezték. Ebben az időben Szentegyházunk élén, Szent Péter trónusán Pius 76 �Kép-tér pápa Őszentsége, Magyarország hercegprímási székében dr. Serédy Jusztinián, a Csonka-Rozsnyói egyházmegye püspöki helynöke Pajer János putnoki plébános, míg Csonka-Magyarország kormányzója Horthy Miklós Őfőméltósága, miniszterelnöke Bethlen István gróf, Nógrád és Hont egyelőre egyesített vármegyék főispánja Pályi Pál, alispánja dr. Baross József, Salgótarján megyei város polgármestere dr. Förster Kálmán voltak. A Kálvária építőbizottságának névsora: Traum Péter esperes-plébános, elnök, Horváth László városi tanácsnok, ügyvezető igazgató, dr. Pitta Lipót rendőrfőtanácsos, Tóth Gyula v. nagyközségi bíró, Obricsák Ernő építész és építőmester, Galgó József postafőtanácsos, dr. Holics Endre bányakapitány, Dankó Antal bányaigazgató, Bóna Kovács Károly festő- és szobrászművész.” Nem túlzás, hogy Magyarország legszebb fekvésű Kálváriája található Salgótarjánban – ám befejezése, a kápolna megépítése még feladat. A kereszten túlról felragyogó Nap a húsvéti nap látomását idézi: a feltámadás hajnalát. A Kálvária történetében, városunk helytörténeti értékmentésében a megújulásra reményt adó pillanat, nagyon fontos esemény volt, hogy a város vezetői 2012. szeptember 30-án úgy döntöttek, támogatják a javaslatot, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének közreműködésével mentsük meg a salgótarjáni Kálvária megrongálódott stációit. Megszületett a közgyűlés egyhangú támogató határozata – a munkavégzés ma már folyamatban van. A restaurálást Tarnovean Katona Tamás, végzős szobrászrestaurátor hallgató végzi. Biztató jel, hogy a művész készülő diplomamunkáját (Bóna Kovács Károly 14 műkő domborművének restaurálásának folyamatát) bemutató, 2012. november 13-án, a Magyar Képzőművészeti Egyetem vetítőtermében elhangzott előadása nagy érdeklődést váltott ki. Stáció/k. Ne feledjük, a Kálvária a fájdalomnak a megpróbáltatásnak az útja, melynek súlyos terhét sohasem emberi, önző számításból, földi érdekből, hanem mindig egy fennkölt szent eszméért, mások javára, mások boldogulására kell megjárni. Ezt tesszük... 77 �Ami marad Árnya(lako)k és fény(lény)ek Északon Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve. Kortárs dán novellák Tavalyi vaj. Finn groteszk novellák VASS NORBERT „A boldogság nem követel sok szót, és ezért érdemtelenül keveset szerepel leírásainkban, míg a szerencsétlenség egyre több helyet igényel.” – fogalmaz Svend Åge Madsen Daniel története című novellájának narrátora. S mintha megállapítása nemcsak a sajátosan kifordított Jób-parafrázisra, de az Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve című antológia összes szövegére igaz volna. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent kötet novellái hűvös hangon, kimért távolságtartással tudósítanak a rémálmokról, amelyek az elmúlt két évtizedben törtek rá az északi ország jóléttől megcsömörlött társadalmára. Olvasunk elfojtott indulatokról, szenvtelenül szervezett megcsalás-történetekről, s bizarr leskelődéseknek leszünk magunk is szemtanúi. Megéget a nemzeti érzést korrumpáló idegengyűlölet, s valósággal földbe gyökerezik a lábunk a természettel szembeni tehetetlenség láttán. Felfigyelhetünk továbbá a protestáns hagyomány hordalékaként a lelkekben lerakódott sztoikus tragédiatűrésre 78 �Ami marad is. De mintha ez mentes volna már mindennemű transzcendens beavatkozás kívánásától. Túlságosan evilági, a racionálison túlra nem merészkedik. A Podmaniczky Művészeti Alapítvány Tavalyi vaj című kiadványa ellenben éppen a valóságostól elemelkedőt, a reáliákat kifacsarót vette válogatási szempontjául. A kötet a modern törekvéseihez hasonlóan határfeszegető, normaszegő groteszknek az utóbbi nagyjából hatvan esztendő finn kisprózájában előforduló alakváltozataiból szemezget. A novella már jó ideje kísérletező terepe a groteszknek. S bár Finnországban nagyjából mindvégig a hosszúpróza árnyékában maradt – tudjuk meg Irma Perttula remek utószavából –, annál sokkalta könnyebben szabadult meg a műfaji kötöttségektől, eredményei pedig át- meg átszivárogtak a regényirodalomba is. A szárnyas kutyával, vándorló ágybetéttel és kéz nélküli királyokkal kecsegtető Tavalyi vaj vizsgálata előtt azonban induljunk inkább a ködös dán partok irányába. A Daniel története az Istent megdöntő emberi akarat és közöny diadalát beszéli el, s ahogy arra fentebb is utaltam, szinte az egész Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve című kötetből hiányzik bármi, ami az immanensen túlmutató hatalom félelmét, vagy a vele való küzdelem drámáját problematizálná. Nem mintha új tendenciáról volna szó. Hasonló eredményre jutott a Dániában 2001-ben megjelent Tízparancsolat (De ti bud) című antológia is. Tíz fiatal szerzőt kértek fel akkor, hogy az irodalom segítségével eredjen nyomába, milyen mértékben számítanak, s egyáltalán mennyire érvényesek még a mózesi törvények a huszonegyedik századi mindennapokban. Születtek komikus és tragikus hangú kommentárok is, de szinte mindegyik esetben realisztikus alkotások készültek. Többségük a parancsoknak korunk egocentrikus emberképéből adódó áthágásáról számolt be. Míg a Tízparancsolat – mintegy munkahipotézisként – rákérdezett még a szakramentum jelenlétére, addig az Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve már mintha tényként kezelné a transzcendens totális eltűnését a dán társadalomból. Az egyetlen darab, amelyben egyáltalán megjelenik a hit, Anders Bodelsen Merete nővér című kisprózája. A novella egy depressziós apácát állít elénk, aki megpróbáltatásai ellenére is állhatatosan hisz és alázattal fogadja el, hogy a dolgok, amik az ember életében történnek, egy a földi léten túlmutató narratívába ágyazhatók. Mikor a főhős arról érdeklődik, létezik-e még megbocsátás a modern világban, a következő választ kapja: „Biztosan. És habár mélyen hitetlennek tartja magát az ember, akkor is valószínűleg belül rejtőzik valami, ami a vallás alapját adja.” Ezt a magot, a premodern korból átmentett lelkületet féli tán Adda Djørup Száműzetés című elbeszélésének szereplője is. Rémei öregkorára reumává szelídültek bár, mégis velük kel s fekszik, minden nap. Legszívesebben – 79 �Ami marad hogy az okozott kínokért azok elszenvedőit kárpótolja – egyenesen a pokolba emigrálna. A Föld túl sebesen kering ugyanis szerinte ahhoz, hogy a világ emlékezzék a bűnökre. A tettekért így – teszi fel a novella őrlődő antihőse – csak odaát remélhető büntetés. „Szelíd közönnyel figyelem, hogy a világ, amelyben élek, olyan gyorsan beszél, hogy kénytelen a seggén venni a levegőt.” – jegyzi fel Peter Høeg Egy kiegyensúlyozott fiatalember tükörképe című novellájának narrátora. Høeg egy szépen kidolgozott alap-metaforával – „Tükröket találok ki és készítek.” – körvonalazza a mindenkori alkotó portréját, nem feledkezve meg természetesen annak végzetéről, a múzsáról sem. De nem elégszik meg azzal, hogy bepillantást enged műtermébe, olvasóit onnan posztmodern játszótérre csalja. Az alkotás ugyanis – a tükör természetesen bármiféle művészi produktumnak megfeleltethető – nemcsak készítőjétől, de befogadóitól is elválaszthatatlan. A tükörkép pedig, amit benne látunk, hangulatunk, kondíciónk eredője. Janne Teller Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve című elbeszélése is egyszerű metaforát használ. Tellernél a testtartás, a járás válik a különbözőség, az idegenség jelölőjévé. A szerző alighanem a skandináv társadalmakban óriási problémát okozó – és eleddig az irodalomban alig kibeszélt – bevándorló-kérdést metaforizálja, s eljut egészen a „Nemzetromboló Fanatista Tolerancia”, valamint a „végső válasz” kifejezésekben eszkalálódó nyelvi totalitarizmusig. Alig egy évtizede arról beszéltek még, hogy a dán mentalitás Søren Kierkegaard melankolikus egzisztencializmusának és Aksel Sandemose kváziegyenlősdi-eszméjének a keveréke. Mára – Teller kisprózája erről tanúskodik legalábbis – utóbbi odaveszett. Pia Juul Az elviselhetetlen dán dal című írásában – szürreáliába oltva bár – ugyanezt a kérdést veti fel. A nemzetet Juul novellája kifogástalan vérvonalú családfaként ábrázolja, amelyben idegen gyümölcsként tűnik fel a felderíthetetlen kilétű, ezért egyre gyanúsabbnak tartott, sanda szemmel figyelt anya-figura. Apropó, megfigyelés. Fontos, többször visszatérő motívumhoz érkeztünk. Mads Brenøe Abszolút semmi köze a szexhez című novellájának elbeszélője a leskelődést „bizsergéshez”, „elektromos feszültséghez” hasonlítja. A főhős beteges kényszert érez, hogy tulajdon barátnője után kémkedjen. Felbontja leveleit, meglesi őt mosdás közben, s akkor sem kap észbe, amikor felfedezi, hogy a lány egy másik férfi karjaiba menekül a totális kontroll elől. Brenøe groteszkje a leskelődő-létformát a személyiségen elhatalmasodó függőségként ábrázolja. Kim Blæsbjerg Novella című munkája a voyeurködés és az ihlet közti összefüggést vizsgálja. A Novella egy, a kiüresedő kapcsolatok sakktábláján zajló posztmodern játszmát örökít meg. A történet szerint – hogy barátnője hűségét próbára tegye – az 80 �Ami marad elbeszélő egy színészt bérel fel, akinek az a feladata, hogy elcsábítsa a lányt. A szálakat mozgató, magát a mindentudó elbeszélő pozíciójába ültető, s a megteremtett helyzetet utolsó cseppjéig kiélvező narrátor motivációja csak a történet legvégén válik világossá: ujjgyakorlatnak szánta az érzelmek felkorbácsolását, új inspirációra volt szüksége ugyanis, hogy ismét írni tudjon. S voltaképpen sikerrel járt. Még mindig nem teljes azonban a kötetben szereplő megfigyelők sora. Simon Freulund szereplőinek csaknem a tétlen szemlélődés, a természet megfigyelése lesz a veszte, Az utca című novella főhősének pedig – mialatt árgus szemekkel monitorozza szomszédságát – fel sem tűnik, hogy odalesz a házassága. Ó igen, a diszfunkcionális skandináv családi (tűz)fészkek. Ezek közül is kínál párat a kötet. Naja Marie Aidt Ahogy az angyalok szállnak című kisprózája a tönkrement famíliából egy gótikus-kokainista-posztgrufti kommunába menekülő testvérpár történetét meséli el. Az átmeneti megnyugvást hozó extrém kaland egyiküknek végül az életébe kerül. Tragédiába torkollik Jan Sonnergaard Legénybúcsú című elbeszélésének féktelen tivornyája is. A fojtott hangnemben megírt novella jellemzője, hogy dübörgő zenéjét nyugtalan szívdobbanások ütik át. Ida Jessen Holttest a mezőn, valamint Peter Rønnov-Jessen Fajtalankodás birkákkal című munkái leginkább a Skandináviában nagyjából a kilencvenes évek körül megjelent dirty realism sodrába illeszthetők. Mintha Carver és Bukowski benzingőzössörhabos rémálmai ömlöttek volna az északi fjordok áttetsző vizébe. Jessen és Rønnov-Jessen novellái tömör kórlapok, amelyek a lerobbanó, romlott vidéket és az ott játszódó megrázó, brutális eseményeket dokumentálják. Az Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve fülszövege is jelzi, hogy a 2003-ban megjelent Abszolút semmi köze a szexhez című antológia sikerültebb darabjait közli újra, azokat az azóta eltelt nem egészen tíz év dán novellatermésének szűk keresztmetszetével egészítve ki. Hans Hertel – ultra-minimalizmusuk, valamint esztétikai tökéletességre való törekvésük okán – anorexiás beteghez hasonlítja a kilencvenes években berobbanó prózaszerzők írásait. Ennek a nemzedéknek a leltárát tartalmazta az Abszolút semmi köze a szexhez, s a legfiatalabb szerző ezúttal is alig van még innen a negyvenen. Túl nagy kockázatot nem vállal tehát a kötet. 2003-ban persze üdítő volt magyarul olvasni a dán próza megújítóit, akik hazájukban nemcsak bölcsészkarok folyosóin, hanem középiskolai padsorokban is olvasottá lettek, s már a kilencvenes években valóságos kultusz alakult ki körülöttük, ezúttal viszont kíváncsi lettem volna a fiatalabb korosztály alkotásaira is. Meglátásom szerint ráadásul a 2003-as válogatáshoz képest új belépőknek számítók munkái kevésbé izgalmasak, mint az újraközlések. Apró hiányérzet maradt tehát bennem a könyv olvasása 81 �Ami marad után, hiszen több kurázsival bátrabb válogatás készülhetett volna. S most irány északkelet. A Podmaniczky Művészeti Alapítvány gondozásában megjelent Tavalyi vaj című, finn groteszk novellák közül kóstolót kínáló kötetbe szerencsés tán a fentebb ismertetett olvasmány felől Charlotte Weitze Sötét biciklisek című történetével áttekernünk. A leginkább szürreális rajzfilmekre hajazó, számomra Kovásznai György alkotásait megidéző, derengő árnyakkal, változó alakokkal, elmosódó kontúrokkal dolgozó elbeszélés ugyanis éppen a groteszk közepébe szállít. A groteszk – melynek elemei az első finn nyelvű regény óta jelen vannak az északi nép irodalmában –, mint tudjuk, a valóságból vesz bár lendületet, ám onnan a szürrealitás, a mágia, az abszurd, vagy a fantasztikum világába ugrik. A Tavalyi vaj a groteszknek a finn novellisztikában előforduló változatosságát mutatja be – írja utószavában Irma Perttula. A tetszést és viszolygást egyaránt kiváltó alakzat saját torz, habogó, eltúlzott nyelvén minden esetben a mindennapi valóságról beszél el valami fontosat. Az utóbbi hatvan év kisprózáiból válogató szikár kötet a finn groteszk sokarcúságát mutatja tehát be. Legalábbis érdekes vállalás. S hogy célba ér-e, számomra kétséges, hisz nem számít újdonságnak, hogy egy könnyed pasztell-geg ugyanúgy lehet groteszk, mint a súlyos, olajjal mázolt, lépcsőházba szabadult gyilkos bohócot ábrázoló portrékép. Arra viszont, hogy mutat-e nemzeti jellegzetességeket, vagy a számunkra ismertebb közép-európai alakváltozathoz képest bír-e bármiféle karakterjeggyel a finn verzió, nemigen kapunk választ. Daniel Katz Kórtörténet című munkájában mindenesetre kafkai sejtelmességgel és kiúttalansággal találkozunk. A történet hallucináció és fotórealizmus közti bizonytalan határterületre kalauzol. Egy zaklatott, romlott intellektus klausztrofób világába érkezünk, ahol fojtott feszültséget teremt a narráció. Zaklató telefonoktól nyugtalan az éjszaka, az újság pedig „önkéntes mazochistáknak szánt” hírekkel van tele. Még szerencse, hogy mindez „másutt történik”. Távolinak érezzük Marja-Liisa Vartio Vatikán című novellájának bizarr automatizmusok mentén működő világát is. Mindazonáltal az írásnak igen különös hangulata van. Mintha bio-horrorok megbabonázott díszletei közé kerültek volna a rusztikus világ mindennapi szakralitását megtestesítő alakok. Vartio lázálomszerű látomás-klipjének erős képisége ragad magával. Pentti Holappa Boman című novellájának olvasása közben pedig Magritte oroszlánjának méltóságos-bánatos pofája juthat eszünkbe. A lehangoló és lapos történet persze korántsem olyan izgalmas, mint a festőzseni képe. A kötet egynegyedét kitöltő írás a Paff, a bűvös sárkány barátság-narratíváját a Grimm-testvérekre emlékeztető, teuton kegyetlenséggel, no meg némi szívszorító Disney-csillogással összekeverő példabeszéd. Émelyítő, rossz 82 �Ami marad érzés olvasni. Holappa persze eléri a célját, hiszen hitvallása szerint az irodalom leginkább akkor érdekes, amikor nem sikerül. A beszélni kezdő, majd szárnyakat növesztő magányos keverékkutya lelki tusáját követően megismerkedhetünk egy járkáló ágybetét érzésvilágával is. Juhani Peltonen Matrac című alkotása – akárcsak Holappa Bomanja – a biztonságos világot összeborzoló szokatlant, s egyszersmind zavarót állítja a középpontba, s mindkét történetben felfedezhetünk jó adag keserűséget is. Akárcsak Veikko Huovinen Jutta Grahn férje című meséjében. Utóbbi unatkozó, korosodó, jómódú, pletykás feleségeket mutat be, akik egykedvű, savanyú férjük helyett némi izgalmat, abszurditást szeretnének az élettől. Az Álomhalál (Leena Krohn hűvös sci-fi novellája) épp rájuk gondol talán, mint az exkluzív eutanáziát áruló, a halálfélelmet halálvággyá alakító vállalat kuncsaftjaira. Johanna Sinisalo Kéz nélküli királyok című poszt-apokaliptikus tanmeséje a groteszk végtelen lehetőségeire reflektál. A nyomorúságos világból napszemüveges majmok társaságában kikerekező főhős a lét peremén prehistorikus közösségre talál. Menekülése értelmezhető a groteszk esélyeként, hiszen azért vág bele a kalandba, hogy olyan történetet mondhasson magáénak, „(a)mit egyetlen régi könyvben sem lehet olvasni és egyetlen mesemondó sem ismer”. A groteszk tehát – ismeri be a narrátor – rabszolgaság is bár, de önmagában megér annyit, hogy életben maradjunk miatta. Úgy tűnik, ebben rokonok vagyunk, mi meg a finnek. (Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve. Kortárs dán novellák. Scolar Kiadó, Budapest, 2012; Tavalyi vaj. Finn groteszk novellák. Podmaniczky Művészeti Alapítvány, 2012) 83 �Ami marad Útitársa volt Madách Imrének Hubay Miklós: “Aztán mivégre az egész teremtés?” CSONGRÁDY BÉLA Hubay Miklós 1983-ban kapott Madách-díjat Nógrád megyében. Együtt Belitzky János történésszel, Ránki György zeneszerzővel (vele és Vas Istvánnal a hatvanas évek elején közösen alkotta meg az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját), id. Szabó István szobrászművésszel (aki akkor, 1965 után másodszor részesült ebben az elismerésben) és Szabó József evangélikus püspökkel, Madách-kutatóval, gyűjtővel. A szokásosnál hosszabb és igencsak tekintélyes volt ez a névsor, amelyet az 1983-as dupla jubileum (Madách Imre születésének 150. és Az ember tragédiája színházi bemutatásának 100. évfordulója) indokolt. Mindennek tudatában nehezen érthető, hogy az 1964-ben indult legújabb kori Madách-kultusz, illetve a díjalapítás után csaknem húsz évvel került a kiválasztottak közé az az ember, aki már addigi munkásságának jó részét is Madách életműve tanulmányozásának, gondolatai elemzésének szentelte, és egyike volt azoknak, akik a huszadik század második felében a legtöbbet tudták Madách Imréről és a Tragédiáról. Ezt igazolja az „Aztán mivégre az egész teremtés?” című, Jegyzetek az Úr és Madách Imre műveinek margójára alcímű, 2010-ben megjelent kötete is, amely az 1911. május 7-én, 93 éves korában elhunyt Hubay Miklós utolsó, még életében megjelent könyve volt. Érdekes, hogy bár elsősorban drámaíró, műfordító volt, a csaknem negyven önálló könyvet felmutató, hét évtizedes pályaképét mégis két tanulmánykötet foglalja keretbe. Az első (az 1941-ben 84 �Ami marad napvilágot látott Nemzeti színjátszás, drámai magyarság) is ebbe a műfajba sorolható. Ennek apropóján közölte a Palócföld 2012/1-es száma Madácsy Piroska értekezését, amely „Hubay üzeneteit” veszi számba. A szegedi irodalomtörténész dolgozatából is kiderül, hogy az 1918-ban Nagyváradon született Hubay Miklós a későbbiekben különböző okok miatt Debrecenben, Budapesten, Genfben, Firenzében élt: tanult, dolgozott, tanított, miközben folyamatosan írt. Olaszországból másfél évtized után a rendszerváltás előtt tért vissza. Hozzá kell tennünk, hogy firenzei munkálkodása idején is volt kapcsolata a hazai irodalmi, a színházi közélettel. 1981-től öt éven át a Magyar Írószövetség elnöki tisztségét töltötte be, és a bevezető sorokban már említett 1983-as jubileum kapcsán az ő kezdeményezésére lett szeptember 21. (Az ember tragédiája 1883-as premierjének dátuma tiszteletére) a magyar dráma napja. Madácsy Piroska szerint Hubay Miklós „… mindig Európa felé tekint, vonzó számára a világ. De amíg úton van, mindig hazájára gondol… Szenvedélye a magyar dráma ügye, mert vitatja azt a közkeletű vélekedést, hogy nálunk a dráma másodrendű műfaj, és mi lírai nemzet vagyunk. Vagy ha az vagyunk, tegyünk érte, hogy a XX. században végre az európai rangsorban a helyére kerüljön a magyar dráma… Tudja, hogy a drámának történelmi feladata van, – az eszmék színházának üzenete, a drámaíró felelőssége vitathatatlan. Madách-elemzései végigkísérik egész pályáját, sarokpontjai és kérdésfelvetései Hubay Miklós írói érdeklődését is fémjelzik…” Ezt igazolják saját szavai is, amivel jelen recenzió tárgyát képező könyvét befejezte: „Egy hosszúra sikeredett élet során útitársam volt Madách. Ennek megmaradt (fennmaradt) emlékeiből – ám az emlékeknek is inkább csak foszlányaiból – rostáltam össze e jegyzetsorozat anyagát.” Az első e kötetben egy régi előhang – a Kortárs 1979. novemberi számából – értelemszerűen az út elejére tekint vissza: „Mikor lett rögeszmém, hogy én értem – hogy én értem igazán – Madáchot? (Félig? Negyedig? Vagy csak egytizedig?) Igazából csak azóta, amióta fülem van arra a csendre (arra a Nógrád vármegyei és Bach-korszakbeli nagy elnémulásra), amelyik a készülő Tragédiát és tizenhárom hónapon át hozzáláncolt íróját körülvette… A józan ész szerint ez a mű, ilyen alsósztregovai körülmények között, abszolút lehetetlen. Vagy éppen csakis így, ilyen körülmények közt volt lehetséges? Csakis abban a (ebben a) kozmikus csendben?” S ebben a némaságban, a sztregovai ház egy pillanatra a világegyetem középpontjaként, kristálypontjaként funkcionáló dolgozószobájában, „Oroszlánbarlangjában” érlelte „Egy nógrádi nemes úr”, „A vidéki szerző” a magasra törő szellem drámáját, amely előtt – ahogy Hubay joggal véli – Arany János leborult. Sokat gondolkodhatott Madách, hogy mi legyen a Tragédia első szava, mondata, mi legyen a „méltó intonálás” „A Teremtéshez”. S lőn: „Dicsőség a magasban Istenünknek”, amely talán az egyetlen idézet Az ember 85 �tragédiájában. Bár a „Teremtőnek esztétikai örömet szerzett a befejezett Nagy Mű számbavétele”, abban Hubay Miklós szerint nem volt igaza, hogy a Mű befejeztetett: „Nem. Nincs befejezve. Isten itt tévedett. A dráma a továbbiakban arról szól majd, hogy valami hiba van a gépezetben. Újra meg újra felforrósodik, begerjed… Lucifer felléptével belecsikordul a harmóniába a tagadás ősi szelleme… Madáchnál sohasem szól bele a történelembe az Isten, ám Ádámot minden újabb társadalmi rend ígérete felé az elveszett Paradicsom emléke, az Istenközelség, az »Ádám, hol vagy?« visszhangja hajtja.” Hubay sorra veszi a „világtörténelmi variációkat”, alaposan elemzi a történelemről való álmot, látomást is. Akár a XXI. század elejének aktuális gondjai, bajai felől nézve is figyelemreméltó megállapítása, hogy „Madách Imre oly hitvallóan szabadelvű volt, hogy szabadon bírálta a szabadelvű világ minden kinövését.” Ádám elundorodva a piacgazdaságban szerzett tapasztalatoktól, így fakad ki: „Ismét csalódtam, azt hivém, elég / Ledönteni a múltnak rémeit, / S szabad versenyt szerezni az erőknek. / Kilöktem a gépből egy főcsavart, / Mely összetartá, a kegyeletet…” Talán nem nagy hiba a kegyelet fogalomkörét az erkölcs, az etika irányába is kitágítani… Mint közismert, Madách a Tragédiában nem fejezte be az emberiség történetét ott, ahol számára a XIX. század derekán véget ért. Az Át az idő falain című dolgozatban a falanszter-, az űrutazás- és eszkimó-színek üzenetének vizsgálata során Hubay Miklós arra a következtetésre jut, hogy „a kiűzetés a lángpallossal csak a kezdet volt. Azóta tart.” Ez a kijelentés teljes szinkronban van a könyv következő fejezeteiben kifejtett gondolatokkal, amelyek lényegét súlyos tartalmú „látleletben” summázza a szerző: „Az a botrány, amit még Madách kortársai sem tudhattak: a XX. század botránya, s talán a XXI. századé is. S ez az, hogy a Teremtésből Világvégét csinálhat az egyik teremtménye: az ember.” A Vége a komédiának című fejezetet az is izgalmassá teszi, hogy ebben kaptak helyet a Firenzében egy magyar professzor Madáchra gondol sorozat reflexiói, amelyek értelemszerűen szorosan kapcsolódnak össze Hubay Miklós személyes élményeivel. Ugyancsak kuriózumnak számít a kötet végi Bál után című jelenet, amely egyfelvonásos malíciózus variáció az eszkimószín, a világvége-szituáció témájára, ott folytatván az elmélkedést, ahol Madách abbahagyta. A szerző otthonosan mozog a számára alkotóként nem ismeretlen terepen, minthogy – mint fentebb szó esett róla – jegyzett, de talán nem érdemei szerint elismert drámaírónak is számít. Előszavában, mintegy kommentárjában megjegyzi: „Az utolsó földi emberpárnak ez a kétszemélyes idillje figyelmeztetőnek készült. Az eszkaláció a pusztulást a mindennapiság, a megszokottság színeiben lopja közelünkbe. Ez az idill figyelmeztetni akar, nehogy későn vegyük észre: csak egyetlen emberiség volt.” 86 �E néhány sor éppúgy, mint a kötet egésze Hubay Miklós filozófiai mélységű, egyetemes igényű bölcselkedését példázza. S ehhez – csakúgy mint az általa nagyon tisztelt Madách Imrénél – hatalmas műveltséganyag, átfogó világlátás igénye társult. „Aztán mivégre az egész teremtés?” – kérdezte Lucifer a Tragédia I. színében, és nem véletlen, hogy kétkedő, töprengő gondolatot, és egyáltalán, kérdő mondatot választott Hubay Miklós könyve címéül. Hiszen Ő is, Madách műveit vizsgálva, a kérdezés jogával élt mindenekfelett, mint ahogyan ezt tette maga Madách Imre is, szinte minden írásában, leginkább főművében. Csak egyet lehet érteni Borbély András irodalomtörténésszel, aki a könyv hátsó borítóján fogalmazta meg a következőket: „Hubay Miklósnak Az ember tragédiája témájára évtizedek alatt összegyűjtött jegyzetei páratlanul eredeti és megrázó interpretációt adnak magáról a madáchi műről és annak jelenkori aktualitásairól, a XXI. században is feltétlenül érvényes „eszkatalogikus” látomásáról…” (Napkút Kiadó, Budapest, 2010) 87 �Ami marad Báger Gusztáv szellemi építkezése A mégis, mégse, mégis és a Magasság, mélység című kötetekről KABDEBÓ LÓRÁNT Fiatalon, még az Új Írás szerkesztőjétől, Juhász Ferenctől kapott biztatást a versírásra. Mégsem lett évtizedekig publikáló költő. Neves közgazdász professzor lett közben, a pénzügyi élet ismert személyisége. A rendszerváltást követő szabad szellemi légtérben azután elővette közben megalkotott darabjait, és kettőnk figyelmére kíváncsian felkeresett verseivel. Tandori Dezső és jómagam biztattuk a nyilvános megjelenésre. Örültem, hogy egy olyan költőt ismerhettem meg személyében, aki természetes készséggel alakítja verseit, azokban olyan jeleneteket prezentál, amelyek az élet valamely megjelenési formáját tudatosítják. Merész jelenetezésű, mégis olvasóbarát verseket mutatott fel, melyekben egy jó verskultúrájú olvasó önmaga számára is eligazításhoz juthat a létezés kultúrtörténeti feltérképezése során. Versalkotó ötlet és művelt összefüggés-keresés került fedésbe ezekben a versekben. A világ megformáltsága egyben valamifajta értelmezhetőséggel párosult. Az ’ez miért éppen így van’, illetőleg ’ez a történés miért éppen ezeket a körülményeket hozhatja létre’ kérdésekre feleltek meg az akkor olvasott versei. Melyeket azóta már szinte minden folyóirat olvasói megismerhettek, majd pedig az utóbbi évtized során számtalan kötetben terjeszkedett ki költészetté a kezdetben inkább csak verselgető, versben a világról el-elgondolkodó életpálya. Szilárd jelenetekben konkretizálódtak a versek, született versalkotó lelemény épült bele a világot megérteni akaró intellektuális keresésbe. És viszont. 88 �Ami marad Mostani verskötete, mégis, mégse, mégis kitűnő címmel jelent meg a Széphalom Könyvműhely gondozásában. Mintha mostanra érkezett volna el a szerző ahhoz a pillanathoz, amikor az ösztönösen hozott, biztatásra méltó verselési képesség egyszerre csak beledöbben: mit is csináltam eddig. A korábbi diadalmaskodó mámorból felébredve hirtelen eszmélkedni kezd – mit is mertem eddig végbevinni. Eddig kézen fogva vezette alkotás közben az ösztönös életre döbbenés és a tudatos vizsgálódás. Mostanra hirtelen csak a tudatos vizsgálódás állandó kérdezései, faggatózásai maradnak. Ebben a kötetében értelmével járja be a tézis-antitézis-szintézis hármasságát. Eddig ösztöne segítette megélni életét. Most ezt az ösztönösséget veti el, és marad a keményen pergetett, válaszokat váró állandó kérdezés. Mint valaha a romantika géniuszai, egyszerre csak az árnyék nélküli lét racionalitásával találkozott. Eddig egységben érzékelte a nappali és az alvó létállapotot, egymást erősítették, a versét kerekítették. Mostanra éppen ezt az alvás közben átélhető ellenvilágot veszíti el a verseiben, ugyanakkor az elhagyottakat szeretné jelenlévőként átélni a nappali, mindennapi élet során. Hadd lássuk, Uramisten, mire megyünk az álmok nélkül!? Benne találom-e a nappali létben vágyott ellenvilágát? Mert nem feledheti az álomi tudatot. Úgy kérdez most a nappali valóságra, hogy közben az álomi világ válaszait szeretné érvényesen elővezetni a mindennapi életvalóságban is. A megélt életrajzban. És a világ megtörtént létezéstörténetében egyaránt. Hobbes valóságlétében keresi az angol tudományfilozófus által megtagadott szellemi létezést. Jelen esetben furcsa módon éppen átvéve a filozófus módszerét, csak éppen ellenkező eredményre vágyakozva. Ismerve a világkeletkezés jelenleg érvényesnek tekintett magyarázatát – ebben mégis csak a szellem önkiteljesedését, valamely isteni lényeg jelenvalóságát akarja felmutatni. Ugyanakkor a mostani kötet fázisában egyfajta racionalitás irányítja alkotói módját. Elhagyva álomverseit, felnőtt okos fejével kérdez, leír – és várja ugyanazt a feleletet, amit valaha álmai diktáltak. Mintha az augustinusi „credo, quia absurdum” módján keresné mindazt, amit korábban öntudatlan fogott versébe. Kemény kérdések sorakoznak a kötetben, és rájuk racionálisan megmagyarázott válaszokat fogalmaz. Száraz-kemény szavakkal, mondatokkal. Magát győzködően, másokat is okítólag. Az erény kemény hangjait, a remény szerény csendjeit. Mindez azáltal válik a jelen pillanatban oly igen észrevehetővé, mert a kötettel párhuzamosan megjelent egy másik gyűjteménye is, amelyet az Új Ember Kiadó jelentetett meg régi és új versei közül Zsille Gábor válogatásában. És ebben a gyűjteményben válik ez a valóságból, tudományból, történelemből való rákérdezés racionalitása figyelemreméltóan hangsúlyossá. Az a Báger, aki kezdetekben szinte a misztikát súrolva nézett szét a világban, most 89 �Ami marad éppen értelmi magyarázatokat fog versébe. Érteni akarja az érthetetlent. És megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Érzékeny vagyok erre a formálásmódra, mintha a magam gondolatvilágát találnám a bágeri tematikában. És amint olvasom ezeket az ’okos’ verseket, megtalálom a poétikai nyitját is módszerének. Ő most, valamilyen alkotói megfontolásból, leválasztotta verseiből az álomi világot. De akarja, szívós igénnyel választja magának a feltámadás útját. Ezzel sajátos átmenetet alakít verseiben. Poétikailag. De tematikailag megadja a feloldozást, amint bevonja az „örök nőiség” bölcsességét ebbe a kérdezz-felelek világba. „milyen a föltámadás kérdi a párom mikor arra ébredsz hogy élsz válaszol nyomban” Augustinus várja magába Szent Ágostont, és míg racionálisan gondolkozik a tengerparton a maga kagylónyi vízcseppével, hirtelen besurran a megoldás, a goethei árny, az örök asszonyi bölcsesség. Visszahozza költészetébe a kiveszőben lévő álomi világot. Mert ez szükséges minden feltámadáshoz. (mégis, mégse, mégis. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2012; Magasság, mélység. Új Ember, Budapest, 2012) 90 �Ami marad Domaházi hagyományőrzők nyomában Elek Menyhért: Domaházi templomtorony de messzire ellátszik : ALABÁN PÉTER Értékmentés, értékmegőrzés. E szavakkal jellemezhető Elek Menyhért nyugalmazott iskolaigazgató munkássága, illetve a nevével fémjelzett harmadik önálló kötet, amely a Palócföld keleti peremén élő barkó etnikum egyik sajátos hagyományokkal bíró faluja néprajzi értékekben gazdag múltjának állít újabb emléket. Domaháza község Borsod, Heves, Nógrád, valamint a történeti Gömör vármegyék határán sokáig számított elzárt településnek, igazi zsákfalunak. A helyi tradíciók talán éppen ezért maradtak fenn és váltak kutathatóvá mind az etnográfusok, mind a népzenegyűjtők, mind pedig – utalva a filmes Gulyás testvérekre – a filmszociográfia művelői előtt. A mára ezer fő alá visszaesett népességű település az egyik leghátrányosabb helyzetben lévő helység az ózdi kistérségben, egykori paraszti, majd a vasgyárban dolgozó ipari munkás lakossága eltűnt, fiataljai elvándorolnak, elöregedő és átrétegződött társadalma súlyos, nehéz helyzetbe került. Ilyen közegben az egyik lábon álló stabil pont az egykori, 29 fővel alapított Pávakör tagjaiból verbuválódott, gyakran nem is Domaházán élő hagyományőrzők csoportja, akik immár több mint 40 éves múlttal büszkélkedhetnek. Az 1960-as évek végére visszanyúló előzmények ma megismétlődni látszanak: 1969-ben a Magyar Televízió „Röpülj Páva” címmel országos népdalvetélkedőt hirdetett, amely ötletadónak bizonyult, s 1971-ben helyi versenyt is szerveztek nagy sikerrel. A folytatás sem maradt el, a hagyományőrzők együtt maradtak, sőt, elsőként 1972 tavaszán – a mai nevén Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) rendezésében – már Domaházán kívül is felléptek (Sajószentpéter). Mindezt országos minősítés, majd rádiófelvétel követte. A domaháziak műsoraiban megelevenedett a régi fonók, tollfosztók, disznótorok, 91 �Ami marad kukoricafosztók hangulata, miközben a pávaköri tagok folyamatosan gyűjtötték s hozták a szebbnél szebb régi és új stílusú dalokat, felkutatva az azokat még ismerő idős embereket, hajdani pásztorokat, lakodalmak, bálok előénekeseit. Az együttes fennállása során eddig hatszor mérettette meg magát, és minden alkalommal kiváló minősítést kapott. Ezen kívül elnyerték a Népművelési Intézet nívódíját, megkapták a Kiváló Együttes címet és a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség díját is. Négy évtizedes tevékenységüknek újra érdekes fényt adhat az MTVA, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza által 2012-ben szervezett, „Fölszállott a páva” című népzene- és néptáncvetélkedő. Elek Menyhért korábbi műveiben is igyekezett szeretett falujának „kincseit” átörökíteni az utókor számára. Az 1997-ben kiadott, Barsi Ernő által lektorált könyvében („Az a híres domaházi menyecske…”) közel 180, kottával ellátott népdalt adott közre, 2010-ben pedig – a domaházi római katolikus egyházközség fennállásának 250. évfordulója alkalmából – „Domaháza ékszerdoboza” címmel jelent meg a Szent Erzsébet templom történetét, rejtett értékeit (köztük Feszty Masa festőnő freskóit) összefoglaló színes alkotása. Ez a hagyaték bővült újabb írásos anyaggal 2011-ben, amelynek első könyvbemutatóját az együttes 40 éves jubileumi rendezvényén tartották nyáron, míg a hivatalos, Ózdon rendezett ismertetőt 2011 novemberében a városi könyvtár dísztermében rövid műsorral egybekötve. A 230 oldalas, 21 fejezetre tagolt alkotás 126 db, magánarchívumban őrzött képpel (köztük minősítésekről, oklevelekről készült felvételekkel) mutatja be az 1999 óta egyesület formájában működő hagyományőrző együttes történetét és műsorait. Az egyes fejezetek ma már történelmi állomások, melyek kezdeti fénykora tehát az 1970-es évekre esett, részben a Gulyás János és Gulyás Gyula által forgatott dokumentumfilmekkel párhuzamosan: Országos „Röpülj Páva” Vetélkedő és az azt követő, helyben megrendezett népdalvetélkedő (1969-1971), majd a kör megalakulása, ezt követően Rádiófelvétel és Arany Páva Verseny (1972-1973), V. Duna Menti Folklór Fesztivál (1975), Röpülj Páva ’77 Népművészeti Vetélkedő (1977), illetve a VI. Duna Menti Folklór Fesztivál (1978). A 80-as és a 90-es években a sikersorozat töretlennek bizonyult nem csupán hazai, hanem nemzetközi téren is: az egykori Szovjetunió és Csehszlovákia mellett Romániában, Lengyelországban, később Franciaországban is fellépett a társulat. Több televíziós szereplés is megemlíthető, így például a „Magyarország ma” (1997), vagy a korábban népszerű országjáró sorozat, a „Főtér” (2002) adásaiban. A kötet több olyan újságcikket is közöl, amely a helyi, a regionális és az országos sajtóban megjelent „tükröt” tartja az olvasó elé a hagyományőrzők tevékenységéről. A szerzői utószó büszkén mond köszönetet az egykori tanítványnak, Dr. 92 �Ami marad Holló leleszi Ernő állatorvosnak (USA), aki támogatta a kötet kiadását, de elégedettséget tükröz a településnek hírnevet és dicsőséget szerző négy évtized rengeteg fellépéssel, de fáradtsággal is járó, mégis élményekkel, sikerekkel teli időszakára vonatkozóan. Záró fejezetének végén közli az együttes 30 tagjának névsorát (2011-ben), külön kitérve a fiatalokra. Mosolygós vendégszerető emberek, vidám hangulat, zene és tánc, nosztalgikus visszaemlékezést kínáló fotók és archív bejátszások: ezek őrzik könyvben, műsorfelvételeken, megkopott és új, digitális fényképeken egy igazi palóc közösség múltját és jelenét. (Domaházi Hagyományőrző Egyesület, h. n., 2011) 93 �Ami marad „Nehéz szó az élet” Vass Tibor: Mennyi semenni NAGY CSILLA Vass Tibor költészete voltaképp a kezdetektől a koherens történetek lineáris elbeszélhetetlenségét demonstrálja. Kötetei, költői kísérletei újra és újra azt bizonyítják, hogy a valóság a személyes tapasztalatban az egyén számára folyton új értelmet nyer, eleve fragmentált, többsíkú. Ebből következik, hogy a szöveg, amely ezt leírni, rögzíteni próbálja, szükségszerűen töréseket, az olvasás folyamatát folyton megakasztó, az olvasót elbizonytalanító beíródásokat tartalmaz. A valóság kimondhatóságának feltétele Vass Tibornál a nyelv disszeminatív működése: a szerző kivételes képessége, hogy a szemantikai, grammatikai szinten létesülő nyelvi játék, valamint az intertextuális utalásrendszer révén újabb és újabb narratív struktúrákat, kontextusokat, mondhatni, „világokat” képes létrehozni. Ez az avantgárd, neoavantgárd hagyományt újragondoló eljárás, a nyelvi hiba retorikai természetét kiaknázó (egyrészt Tandori poétikáját, másrészt Freud belátásait idéző) beszédmód adja a keretét a legújabb, Mennyi semenni című kötetnek is, azonban ezúttal a nyelvjátékokkal terhelt, szubjektív magánszöveg tétje szokatlanul nagy. A költői megszólalás itt nem egyszerűen saját korlátozottságának, a nyelvi kifejezés feltételességének bizonyítéka, hanem egy trauma feldolgozásának az eszköze. A szülők tragikus, erőszakos halála feletti veszteségérzet kimondhatósága a kötet központi kérdése (ezáltal az új kötet tematikus értelemben nyilvánvalóan párhuzamba állítható Borbély Szilárd Halotti pompájával). Számomra pedig az a kérdés, hogy milyen poétikai tapasztalatokat eredményez ez a megnövelt tét, hogy mi történik akkor, ha a fragmentált, önmagát folyton felülíró, ellenpontozó, a szintaxist a szavak konnotatív jelentése révén szétziláló Vass Tibor-féle nyelv nem a világ „általános” töredezettségét, hanem a személyiségben létesülő törést viszi színre. Ha a világ nem azért elbeszélhetetlen, mert ez lényegéből 94 �Ami marad adódik, hanem mert a személyiség és a valóság viszonya dekonstruálódott, és a szövegtérben kell újraértelmezni azt. Legalább négy olyan eljárás különíthető el, amely bár korábban is jelen volt a szerző szövegalakításában, a Mennyi semenni kötetben valamilyen többletfunkciót is hordoz. A traumaszöveg alakításában különös jelentőséggel bírnak azok a kiemelt képek, metaforák, allegóriák, szimbólumok, amelyek valamiképp a tudatalatti működésének ábrázolását szolgálják (pl. álom, kulcs, utazás), és amelyek a megoldás, a feloldás lehetőségét tematizálják (Színmáz, Indulok Krakkóba, Indulok Jócsóba). A második eljárás a vers „hömpölygése”, a szintaktikai és sorhatárokat átlépő logikai szerkezetek alkalmazása, amely itt asszociatív tudatfolyamként, a tudat védekező mechanizmusaként értelmezhető (Elsővers). Hasonló módon változik meg az ismétlések szerepe: az új kötetben az egy versen belül jelentkező tautologikus szerkezetek, a kötet egészén átívelő motívumok, a visszatérő logikai vagy retorikai elemek egyaránt az újraszerveződő valóság rögzítésének igényét, és ezzel együtt a rögzíthetetlenség tapasztalatát, továbbá az ismétlés, újra-elbeszélés traumafeldolgozásban játszott szerepét érzékeltetik. Jellemző például az apa és anyaszerep visszatérő, metaforikus azonosítása: „Apám fekete lyuk […] Apám a halálos tenger” (5.); „Anyám féreglyuk […] Anyám sár, anyám szmog […]” (6.). A negyedik ilyen pedig a narratív versekben tetten érhető elliptikus megoldásokhoz, a kihagyások, elhallgatások, hiányos szintaktikai szerkezetek megváltozott szerepéhez kapcsolódik. A Fejszem című szövegben például a történet utólagos elbeszélése nemcsak azért ütközik akadályba, mert emlékezetünk eleve korlátozott, hanem azért is, mert a traumatikus emlékezet átrendezi az emlék hangsúlyait, bizonyos dolgokat előtérbe helyez, más dolgokat háttérbe szorít, és az elhallgatás a traumatikus, roncsolt nyelv révén is demonstrálódik: „Két-há nappal azelőtt akad két-hászor fél / percem a közkútnál kábé, engedek / a fejszemnek bámulni csak úgy kifelé a kútfejből, / rosszul teszem, problémák jönnek fejszembe, / például hova tettem az elektromos sövénynyírót, / az elektromos sövénynyíró / mindenhonnan hiányzó képe jön szembe, / amiből annak latolgatása következik, / hogy nevére épp helyesen gondoltam-e […]”. (17.) Erős és megrázó kötet a Mennyi semenni, minden bizonnyal Vass Tibor egyik legjobb könyve, amelynek jelentősége abban áll, hogy a saját poétikai eszköztárat megtisztítva, újrahasznosítva pontos és érzékeny nyelvet talál a veszteség körülírására. „Nehéz szó az élet, elírható hamar. / Ez kívül-belül költői, és elég átkos, valóban.” (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012) 95 �Szerzőinkről ALABÁN PÉTER (1979, Budapest) történész, tanár BALÁZS GÉZA (1959, Budapest) nyelvész, néprajzkutató BÍRÓ JÓZSEF (1951, Budapest) költő, performer CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró GÁSPÁR ISTVÁN GÁBOR (1957, Salgótarján) író JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KABDEBÓ LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész KANYÓ EMMA (1987, Balassagyarmat) tanár LARKIN, PHILIP (1922, Coventry – 1985, Cottingham) költő NAGY ZSUKA (1977, Nyíregyháza) költő Z. NÉMETH ISTVÁN (1969, Komárom) költő, író NÉMETH VÁNYI KLÁRI (1977, Sopron) író, újságíró NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, kritikus, irodalomtörténész PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő STUMMER ATTILA (1974, Szolnok) író, jogász SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) író, költő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író SZOMSZÉD ESZTER (1987, Budapest) újságíró SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) dokumentumfilmes, fotográfus 1988– 1990: videófilm-szerkesztő képzés, vezetőtanára Buglya Sándor 1994–2002: a Soros Alapítvány ösztöndíjasa 2005-től a Pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál dokumentumfilmese 2007-től a Rónai Művész¬telep (Rónart), 2010-ben a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője LEGFONTOSABB ÖNÁLLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁSOK: Jelenetek egy el nem készült filmből (Balassagyarmat, 1995); Egy hely...Jeruzsálem (Salgótarján, 2001); „Bárki vagy...” (Szeged, 2005); Cigánygyerekek (Salgótarján, 2005), Retrospektív (Salgótarján, 2011); külföldi tárlatok (Párizs, 2002; Antwerpen, Eupen, 2004) LEGFONTOSABB DÍJAK: Városi Televíziók Országos Fesztiválja, 1994 (II. díj); 43. Országos Független Filmszemle, 1996 („Az év portréfilmese”. Független producerek díja); Iz¬rael képekben, 2008 (Portré kategória I. díj, Élet kategória II. díj, Közönség díj, I. díj); Új Magyarország, 2009 (II. díj); Duna-legendárium – A litera.hu pályázata, 2011 (I. díj) LOSONCZY ILDIKÓ (1954, Eger) képzőművész Grafikus, tűzzománckészítő, dekoratőr, tanár Mesterei: Czinke Ferenc, Iványi Ödön 1956-tól Salgótarjánban él Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát 1994-ben felvételt nyert a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjába (ma Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége), melynek máig tagja LEGFONTOSABB KIÁLLÍTÁSOK: Szécsényi Őszi Tárlat; Salgótarjáni Rajzbiennálé; Salgótarjáni Tavaszi Tárlat; A zománc tábor kiállításai (Salgótarján); A zománc tábor kiállításai (Nyirbátor, Hajdúdorog, Kazár, Noszvad [Szlovákia]); A hatvani nyári tábor kiállítása; Az St-Art kiállításai (Salgótarján) www.albumlapozo.5mp.eu 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a431dbb7ec5fb1a706b72c7b3dfdbfb1.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/01d05dcf3c7e31060035ef09677e2bcf.pdf 1b919af2b163564a24499d7d40256c4f PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Térey János Hartay Csaba Kirill Makszimov Filó Mariann Gábori Kovács József Székely Ákos Lawrence Ferlinghetti Őszi hadjárat (Átiratok) Szemhunyások (356-379.) Őrök világa (SF-monológ. H. Nagy Péter gyűjtése) száj/zár / Az oldalbordának / aortádban folyó Tajtékos utak / gáz / fagybicsak Avantgárd végvárak a magyar irodalomban 1-3. Az a borús arc ölni tudott volna... / Római reggel (Kabai Csaba fordításai) 3 12 17 19 22 26 28 Tarján Bulvár Debreceni Boglárka Gikszer 30 Próza és vidéke Benedek Szabolcs Oláh András Szávai Attila Papp Dénes Focialista forradalom (Regényrészlet) Bajbarát Mélyvidék (Regényrészlet) Szocreál / Egy pohár víz 32 39 43 54 “Metareflexív” alakzatok Nemes Nagy Ágnes költészetében Képes beszéd. Petrőczi Éva első részösszegzése 58 70 Kultúrtáj és irodalom (Beszélgetés Bene Zoltánnal, a Madách Irodalmi Társaság elnökével) 77 Kép-tér Shah Gabriella Képírás (Beszélgetés Abonyi Antal operatőrrel) 84 Ami marad Pucher Bálint Csűrös Miklós Hazám (Szálinger Balázs: Köztársaság) nagy(on)fontos (Bíró József: Kisfontos) 88 93 Kutatóterület Z. Urbán Péter Bakonyi István Találkozási pontok Gréczi-Zsoldos Enikő �A lapszámot Fürjesi Csaba Szférák című sorozatának képeivel, illetve azok részleteivel illusztráltuk. Az alkotások megtekinthetőek a művész honlapján: http://furjesicsaba.hu/ Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor/Online: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) ƻ Ķ�ğżʊǣs¯ Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.bbmk.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2013-ban megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” TÉREY JÁNOS Ősz hadjárat. Átiratok* Minden érvényes indulat 1 Föltartóztatnak. Visszakozni nincs mód. Tovább csak rajtuk át, a korridor Irányában. Fönntartás nélkül. Ott, A rév előtt a parti őrség. Hogyha éles Lőszert használnak: súlyos túlkapás Lesz. – Háború előtti sláger: Két éve nem hallottam, bár vadásztam Mindenhol: végre zsong a wurlitzerből... Még vesztegzár alatt vagyok; megeshet, Hogy holnap csellel hatolok keresztül Rajtuk. Minden érvényes indulat Most ellenem feszül. 2 De mit tartalmaz ez az utca? Fél hat? – Gyerünk. Be, egyre beljebb Veszem magam. A patika, A sarki fűszeres: gyanúk Igazolódnak végre be, 3 �“kávéházi szegleten...” Ahogy a megszállás előtt. A kormányzóság este hallgat; A kordon – „Halt, halt!” – megfeszül. Ellenőrzés az utakon, Habár pár destruktív elem Miatt van az egész. – Kikérem Magamnak, ebből én sosem Vállaltam részt. Nyugton legyek. Az őrnagy pimaszul lapoz A személyimben: láthatóan Bizonytalan. Már nem tehet Be; túl mélyre ástam magam. 3 Provincia: A lankás úton áll meg és figyel. Nyilvánvaló hiány: itt villamos járt, Azonkívül Az utca neve is megváltozott Azóta. Hinné is, megcsalta csak Pár nehezen Kódolható jel... Csak játszik az éter? A vándor lép, az ösvény imbolyog. Mi közelít A Templomosrend omlatag kolosTora felől? Vad pillanat. Megint Lesz mit továbbRagozni majd a hétórás mise Alatt. De egyre jobban érzem, a Szaporodó Alattomos áskálódások itt Csupán engem készítenek ki. Nem Fogok bedőlni – 4 �“kávéházi szegleten...” 4 A délutáni obskúrus zsivaj, Az enervált arcok a karzaton. Mélysárga tónus, nyüzsgés. Maradandó Impressziók, kihatnak elkövetKező időkre. Csak lepusztult Falikarok, rozzant lambéria: Egykor kávéház. Az ostromlott város csütörtök este; Itt épp a szellemi elit veszi Birtokba a területet. Az utcán A helytartó emberei cirkálnak Jobbára már kedvetlenül. Alig Maradt esélyük, hogy kitartsanak. Bástyáinkon vértben vigyáz az őrség... Offenzíva indul a völgy felől, Legkésőbb reggel. Lassan készülünk Haza. – Sűrűsödő őrjáratok. A pénztári órák között „A mézeshetekig még hányat kell aludni?” A kisasszonyok átadják a könyvelést És lemennek enni. Néha ez se használ. 5 �“kávéházi szegleten...” Odalent például arról fecsegnek, mi zajlik A Visszatért Területeken. Esetleg erről. És közben Kuszáltak, mert menstruálnak. Aztán újra fölveszik a munkát. Ilyenkor Dolgoznak, olcsóbb az éjszakai áram (Nem fogom vitatni). A pénztári órák alatt Az emésztésem fölborul, Néha mindössze meghökkenek. – Melyikük méltányolhatná eléggé, Hogy még bírom és ennyire? Elégtelen az apparátus Huzamos közelítések, barátom, Odaférni igyekvés. A tűznél Végre otthon leszünk. Nem járunk messze! A karrier Közelében kiderül (nos, Mit szépítsem), hogy Elégtelen az apparátus. Délután fölkeressük A ligetet és aránylag Későn érünk haza. Hagyd, kérlek!, hagyd figyelmen kívül, Ha a program ütközik a miserenddel. 6 �“kávéházi szegleten...” A bérlő Ami a rovarvilágot illeti, Tisztelet a nálam élelmesebbeknek. Belőlem élnek, soraikat mégsem ritkítom. Bent van a bérlő a Jobb Híján-házban, Nem az én váram. Nem az én asztalom. Ajtón belül, nem birtokon belül. Uralni, Mint saját dombját a kakas?... Vonalamon egész délelőtt ül az iker. Határidőnaplómra telepszik a pók. A leleményes építészek számításából Mindig kimarad az idő vasfoga Meg az emberi tényező. Nem az én váram. Átléptem a küszöböt, nem érkeztem haza. (Volna saját jószág, fölvirágoztatnám: Kezem között arannyá válik a tulajdon.) Álmatlan a bérlő a nyavalyás házban. Éber helyzettudat: foglaló vagyok, aki Csak az izmosabb behajtóknak fizet. Ébred a bérlő a Jobb Híján-lakásban, Nem takarítja, nem csinosítja: minek? (Becsesek egyedül az otthonról hozott relikviák, Mint ólomkristály tálak, törhetetlenek.) Formálhatnám önképemre, Hogyha váram lenne. Arcképcsarnok Népesítené be csupasz falait. Mossa kezeit a bérlő. Irgalomból Letelepített nomád, Lenullázza és lelakja, Lábtörlőnek használja otthonát. 7 �“kávéházi szegleten...” Egy ízeltlábú virraszt I. Cég, első nap, fogadtatás: Túl kedvező... Belép a képbe Pár árnyékos figura. Mégse Szeplőtelen fogantatás. II. Mocskolóival szembesül És enyhén émelyeg (de nem hány). A sovány törzs betegesen ráng Boldogtalan tengely körül. 8 �“kávéházi szegleten...” A tudomány mai állása És le volt adva a neve a portán. És úthenger volt a meghallgatáson. Ugyanaznap elfoglalta asztalát. A képernyővel szemközt: Feszít Ferenc. Azonnali belépéssel irodista – táguló Hatáskörrel, túl a próbaidőn. Órát lehetne igazítani hozzá. Bármilyen anyagot rálőcsölhetsz, Határidő előtt szállítja az anyagot. Nyolc óra agymosás. Gépe lefagy, mielőtt menthetné a menthetőt. Nem valami jajde fiatal már. Szeme alatt tíz húzós év karikái. A nyár dereka változást hozott, Megdolgozta arcát Sápadt alapozóval és lila irónnal. Asztalán az „ilyen volt, ilyen lett”-fotók. A baloldali képen szabad ember, Aki leleménnyel rövidíti meg a hosszúnapot. Sodrásban lubickol, frissen-fitten kerül a partra.... „Mutasd magad... Nem vagy a régi. Nem voltál te mindig ilyen. A szabadság ára tisztes összeg, Kicsit karcsú mégis, ha mozgásterünk odavan. Ferenc, még benned van a régi spiritusz, A régi szívbajos vagy, mámoros nosztalgiás. Aztán mi lesz, hogyha egyszer csak elillan Véredből a hév, Mint ásványvízből a napon a szénsav?” 9 �“kávéházi szegleten...” Négy etűd Exkluzív vacsora Önt elkápráztatja az este fénye, De érzi, hogy kevés, amit ahhoz tesz. Szobalány és inas, pár néma hosztesz. Milyen előkelő, ahogy kioszt. Ez Már díjazandó. Ó, csitulna végre. Operett Szembesítés. Egyetlen parttalan Jelenet (a férfi arcán A tettlegesség kivehető Jelei). Megfürdet melegében, Eláztat, ízekre bont a vita. Egy úrleánynak Noha csupa baljós kulissza: Szobád a lüktetést fölissza. Elvégre te sem vagy klarissza, Nem táncolsz semmiképp se vissza. 10 �“kávéházi szegleten...” Veszélyes kreáció Uram, ajánlata kíváncsivá tesz. A beadvány, mit titkárom elém tett, Még itt hever. („Ez az alkalmi vátesz A Legfőbbik Lant nyomába sem érhet.”) Minden szava fölingerel, kivált ez: „Barátom!...” Dobja ki a hű személyzet! Huhh... Kezemből kihull a nyári lektűr, Mit magamfajta félórára megtűr. * Verseimet gyűjtöm össze. Nem valamennyit, ilyen kegyes egykori magamhoz és ilyen kegyetlen jelenlegi olvasómhoz nem lehetek. De csaknem az összeset, amelyik valaha saját kötetben szerepelt. Némelyik vers természetesen végleg fönnakadt a rostán. Sok költemény elgondolkoztatott. Kidobjam-e a őket kosárból? Utólag is kedvelem anyagukat, de nem szeretem korabeli kidolgozásuk módját. Szövegükre úgy tekintettem, mint nyersanyagra a vágóasztalon. Ezekből az alapos átdolgozással megmenekült versekből válogattam össze egy csokorra valót. Eredetijük 1988 és 1998 között született Debrecenben és Budapesten. Budapest, 2012. december 8. 11 �“kávéházi szegleten...” HARTAY CSABA Szemhunyások 356 - Gyáróriáshoz visznek busszal. Az óriás ott fekszik kiterülve. Cipője talpán vasajtó. Ott a bejárat. 357 - Kötélhúzás az iskolában. A tornatanár vörös fejjel fújja sípját. Kurvaanyázik. Úgy érzi, most szakad el a kötél, mert már harminc éve rángatják a diákok. 358 - Laposüveget nyújtanak felém. Vodka? – kérdem. Szöcske, de már kiugrott – válaszolja a reszketeg alkoholista. 359 - Homokozóban játszunk. Tortát készítek, süteményt formázok. Megpróbálok homokórát. Anyu kikiabál az erkélyről. Nincs rá idő. 12 �“kávéházi szegleten...” 360 - Kosárlabdacsapat edzője vagyok. Tegnap éjjel berúgtam. Délután kettő, lekéstem a meccset. Fejem alatt leeresztett kosárlabda. 361 - A harangozóval sörözünk. Nagyot kortyol, majd a szemembe néz. Elegem van, nem lehetne innentől kling-klang? Ne haragudjon, de nem. Gyermekkorom óta hozzá vagyok szokva a bim-bamhoz – felelem. 362 - Sertést herélek egy hajnali tanyán. A kisfiú is odahajol. Te miért nem alszol még? – kérdem tőle. Nem értem, mit válaszol, úgy visít a malac. 363 - Fogorvosnál várunk. Nem engem szólítanak, de bemegyek. Megdicsérnek, milyen jók a fogaim, s hogy nem is nézek ki nyolcvanéves néninek. 364 - Kétzsáknyi söröskupakkal házal egy férfi. Megyek már! – kiáltom neki, miután becsönget. Régebben ittam – mondja. Nekem nem kell bizonygatnia – válaszolom. 13 �“kávéházi szegleten...” 365 - Karperecet helyez fel a férfi, majd elenged. Elindulok. Nézegetem, forgatom. Ne piszkálja! – szól belőle recsegve a hang. 366 - Nézem a laboráns lányokat. Egyikük mosolyogva megy el mellettem. Vicces az összetételem. 367 - Első korcsolyázásom. Pár suta mozdulat után elesem. A vízhez képest nagyon kemény a jég - állapítom meg magamban. 368 - A túravezető a bozót felé mutat: Ott szokott lenni a kígyó, de most nincs ott. Mindenki csalódott, egyedül a kétéves kisfiú nem. Nem tudja, mi az a kígyó. 369 - A könyvtáros nénivel vívok az egyik olvasóteremben. Kardommal átdöföm a kontyát. 370 - A síugrót biztatom indulása előtt. Csak nyugi, mindent bele, és meglesz a rekord – mondogatom neki. Rám néz, és azt mondja, hogy mákos a fogam. 14 �“kávéházi szegleten...” 371 - Akváriumot szeretnék venni. A boltos bemutatásképp összetör egyet. A kalapácsot nem bírják, ez fontos – mondja. 372 - Spagettit rendelek. Helyette sajtos cipőfűzőket hoz a pincér. 373 - Megtapogatom az oldaltáskám. Oké, elhoztam a tízóraim. Még csak kilenc múlt, majd’ egy óráig paskolom még. 374 - A műtét után felülök. Ez a cigarettásdoboz volt a tüdejében - mutat a főorvos egy összegyűrt, véres papírt. Igen, emlékszem, egyszer elszívtam egy dobozzal - mondom magam elé bámulva. 375 - Pörköltet főzünk egy ruhaipari szövetkezet udvarán. Halászlevet kellett volna, most már mindegy - mondja a vezérigazgató. 376 - Hálót rendezgetünk egy tengerparti kikötőben. A szakállas, vékony férfi görögül motyog valamit. Pipáján észreveszek egy rászáradt pikkelyt. 15 �“kávéházi szegleten...” 377 - A lány megunja a napozást. A naptejre visszacsavarja a kupakját. Kirázza a törölközőt, belebújik papucsába. Vissza az egész, megint van kedve napozni. 378 - Westernhős vagyok. Borostámat tapogatom az arcomon. Nagyon kell pisilnem. 379 - Látogatók jönnek hozzám a korházba. Nem ismerem meg a saját unokámat. Viszont tetszik a pólója. 16 �“kávéházi szegleten...” KIRILL MAKSZIMOV Őrök világa – SF-monológ – Az elmaradott világokban nem a vécé helyett az ágy alatti éjjeliedény, a lámpa helyett szolgáló gyertya, vagy a tablettákat pótló gyógynövényfőzet a legrosszabb. Radioaktív sivatagok, lángoló föld, izzó fellegekkel borított ég, városok romjai, a szigeteken a civilizáció maradványai közt kotorászók. Emberek, akik reggelire savat isznak, emberek, akik desszertként üveget rágcsálnak. A tűz súlyos, a víz rücskös. Milyen furcsa, milyen képtelen és nevetséges dolog, hogy az egész hatalmas orosz irodalomból, az Oroszországban valaha is kiadott könyvek közül nem Tolsztoj vagy Puskin vagy Dosztojevszkij vagy Gogol maradt fenn, nem is Lenin összegyűjtött írásai vagy egy fizikatankönyv. 17 �“kávéházi szegleten...” Hanem egy szakácskönyv. Egy közönséges szakácskönyv. Bár ha belegondolok, nincs is ebben semmi meglepő. Éppenséggel a szakácskönyveket nyomtatják sima, vastag és erős papírra, hogy ne púposodjon fel a nedvességtől, ne hagyjanak rajta nyomot a zsíros ujjak, hogy kibírják a konyhai tartózkodást a fűszeres dobozok és a konyharuhák között. És hirtelen nagyon világosan megértettem azt, amire tudat alatt már felkészültem. Ez itt nem egyszerűen egy másik világ. Ez a jövő. (H. Nagy Péter gyűjtése) 18 �“kávéházi szegleten...” FILÓ MARIANN száj/zár felrobbant valami a szájban cafatokban húzták ki fogak közül a torkon akadt rekviemtől a nyelv velőtlen csontocskává kövül felrobbant valami a számban a salivámban összegyűlt az epe bénult ajkamat nem hagyja el artikuláltan senkinek a neve felrobbant valami a szádban s most hagymázas emlék a múltból az elhunyt kocsmaszagú donor felrobbant valami a szánkban a vonalkód maradt a csuklón nincs más csak neonfényes mosoly 19 �“kávéházi szegleten...” Az oldalbordának I. „álljon már odébb, nem lát a szemétől? nagyon rámtapadt az intim szférámban” II. megtartanálak, mint a hajlakk a quiffet, mert a szívem gyúlékony, mint a ragasztó, mint a szavaidat, úgy iszom a pixelt, ha látom a fotódat – hormonbolygató hozzám tartozol, mint a szeplők az arcomhoz, te ásod a gödröcskét a szám szegletébe, de abszurd vagy: klinikai halált ’élt doboz, s úgy nézek rád, mint szülők nemi életére körömszálkáimtól gyufaként sercegne hátad, ha már gamma-sugár–szemed sejtenként roncsol el, nem engednék az érzelmi-rokkantsági vágynak, bár tegnapi érintésed festékként kopott el… – III. „az utazás éppen csak elkezdődött leszállási szándékod kérlek, jelezd” 20 �“kávéházi szegleten...” aortádban folyó anonymusként meggyónni, sötétben hogy a szíved bordélyház és hogy én meg az aortádban folyó vér-beli lotyó lettem 21 �“kávéházi szegleten...” GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF Tajtékos utak Könyvet mindig fogcsikorgatva veszek. Finoman, hosszú mérlegelés után fektetem a kosárba – nehogy még hazaértem előtt elveszítse karctalan külsejét –, miután többször is végigszaladtam a bolton, gondolatban az elmúlt hónapok számláin és a pénzfelvétkor kapott bizonylaton. A számsorok mögött mint orkánban leszakadt vezeték vége vibrál legutóbbi performanszunk „Kedvenc íróm: Boris Vian” mondata, így a kosárból mégis kikerül a már évszázadok óta halott mű, melyen már csak a doktoranduszok hullámzó képzelete vet időnként tajtékot. A víz rólam is folyik. Nem könnyű egy gondolatban már beszerzett ritkaságról – ritkaság, mert csak pár elmében van lenyomata – lemondani. Ilyenkor indulok el az antikváriumba. Miskolci antikváriumokban lehetetlen Boris Viant kapni, mivel az egyetlen élő példány több mint ötven éve halott. Kitömése családja tiltakozása miatt vált lehetetlenné – 22 �“kávéházi szegleten...” ha az illetékesek a balzsamozást ajánlják fel, talán megegyezhettek volna – így egyetlen Vian-rajongó sem tarthat Vian-trófeát ebédlője falán, legfeljebb egy róla készült fotó-reprodukciót, ha van rá kerete. Én azonban inkább a könyveit gyűjtöm. Utazásom tajtékos és szívtépő – régebbi kiadásokban hullasztó – a Nyugatitól az Astoriánál lévő antikváriumsorig. Bekattanok: www. utvonalterv.hu PEST NEVEZETESSÉGEI nem érdekelnek. Nyugatinál kettő, kitérő gyalog a Jászai Mari-térre, rohamléptekkel a Blahára (mellette a nyolcban is van egy), Blahától futva az Astoriáig; és ott sorakoznak: első a Központi, Vian nincs, úgyhogy tovább, második, harmadik, majd a negyedikben MINDEN HULLA FEKETE Szó bennszakad, hang fennakad, Lehelet megszegik Kissé kopott. Kávéfoltos. Szamárfüles. Hátsó borítója félig levált, de nem baj, csak megfizethető legyen; az ár mindig a legutolsó oldal versoján... Visszacsúsztatom csendben a polcra. 23 �“kávéházi szegleten...” gáz Ha elromlik a konvektor, konyhai kályhádba bármivel begyújtasz. Könyvbarátok a számlákkal kezdik; befizetni úgyse tudják őket. Doktoranduszi ösztöndíjam a gázfűtéshez méretezték, a konferenciákon maximum második fokozaton égethetem magam, a harmadik már lefulladással fenyeget, pedig gázpalackot sem könnyű találni: az állásokat már bevették és a helyek melegen tartása is házon belül történik; a várakozók csak egy székkel közelebb ülnek a tűzhöz. Ekkor lényegülnek át a korábbi számlák, (a reklámújság az új szövetség), bár eddig csak a kályhát rejtették a láthatatlanság köpenye alá. Belőle egyre kevesebbet takarnak. A környék gyorsan kiürül, a kukák melletti éghető anyagok a szmogba olvadva keringenek, mint keselyűk a hulla körül, pedig én még a salakot hordom. 24 �“kávéházi szegleten...” fagybicsak Hasonszúró barátaimmal a várost jártuk; Bicskás, Késes és Szeletelő a lámpafényből hasítottak a vásott ködbe. Pengévé szűkült szemhéjukat a dér metélte és csontjukba szúrt a karcsú fagybicsak. A sarkon előttük jégvirágos harisnyába bújt jégcsapok – két női láb. A többit a köd szelte el. 25 �“kávéházi szegleten...” SZÉKELY ÁKOS Avantgárd végvárak a magyar irodalomban 1-3. 26 �“kávéházi szegleten...” 27 �“kávéházi szegleten...” LAWRENCE FERLINGHETTI Az a borús arc ölni tudott volna... Az a borús arc ölni tudott volna egy pillanat alatt az arc mely egyformán érzékeny nevetésre fényre „Másképp gondolkodunk éjjel” aléltan hátradőlve mondta egyszer És gyakran idézte Cocteau-t „Él bennem egy angyal – mondogatta – akinek állandóan csalódást okozok” Ilyenkor félrenézett mosolyogva cigarettát gyújtott nekem bájos tájait sóhajtva felemelkedett nyújtóztatva harisnyáját ledobva 28 �“kávéházi szegleten...” Római reggel Oh részegítő római reggelek – kitárom a zsalukat magasan a hátsóudvar felett átlátok a néma tetőkön... a lég még hűs... nincs madár az agyagkéményeken... szemközt a zsaluk zárva még... messze szélkakas a szélcsendben... lenn az úton fütty... Most egy gerle szárnyát az agyagcserepek alatti ereszbe csapja És fehér galamb száll a kupolára ahogy az első napsugár keresztülnyilall A fény szétfolyik a földön És árnyak nyúlnak át a tetőterasz kertjein Bódulat ődöng a levegőben A néma galamb egyet fordul az ívelt cserepeken A zsalukat kinyitják a Palazzo Farnesse hátoldalán Francia szó lebeg föl idegenül Valahol egy nő énekelni kezd operafoszlány Valahol egy Úrangyala imádság kondul Valahol egy nő kiált Angyalom, Angyalom! Az meg épp a bűneit mossa valahol Indul a nap indul (Kabai Csaba fordításai) 29 �Tarján Bulvár Gikszer DEBRECENI BOGLÁRKA A vörös hajú nő macskanadrágot, lábszárvédőt, bakancsot és vastag anyagból készült miniszoknyát húzott a próbababára, majd leült vele szemben, a kirakatba. Azon gondolkozott, vajon melyik pulóver passzolna jobban a skótkockás szoknyához, a zöld norvégmintás vagy a vajszínű bordás, amikor meglátta a hirdetést az utca túloldalán. Gyógyító szavak. Tárd fel önmagad előtt lelkedet! A másik dekoratőr meghallotta, amint felolvassa a szlogent. A terápia egy mesterségesen kialakított pszichés függőség, kántálta fennhangon, érzelempótló, olyasmi, mint a szacharin, megédesíti a szart, amiben az áldozat megmártózik és vígan lubickol, miközben azok, akik a parton állnak, látják, hogy fuldokolva kapálózik a pöcegödörben. A terapeuta, állította, olyan, mint egy szobainas, szótlanul tűri, hogy az emberek ráakasztgassák a szennyesüket, következésképp a terapeuta egy birkatürelmű mazochista, akihez a páciensek azért járnak, hogy kiélhessék gondosan rejtegetett, látens exhibicionizmusukat. A páciensek tehát hatökrök, hiába vetkőznek, csak kivetkőznek önmagukból, sohasem szabadulnak meg az ide-oda rakosgatott tetves gönceiktől, ráadásul még a közönséget is le kell fizetniük. Miután befejezte a monologizálást, bejelentette, hogy a raktárban lesz, kicsomagolja az új cuccokat. A vörös úgy gondolta, a mannequin meggyőzően alakítaná a terapeuta szerepét, elhallgat az bárkit, még bólogat is, ha belerúg a lábába, így hát nem vesztegette az időt, ráadott gyorsan egy dzsekit, megfordította a baba mellett elhelyezett „Árleszállítás!” felirattal ellátott táblát, alkoholos filccel a hátára írta: „Pszichoterápia ingyen. Beszélj a babához! ☺”, jó poén lesz, gondolta, elbújt a dekorbokor mögé, és várta a folytatást. A város kihalt volt, mindössze néhány ember lézengett a Fő utcán, mégis, kis idő múltán, megállt valaki a kirakat előtt, tizenhét múlt, vénnek érezte 30 �Tarján Bulvár magát, akár a Mátra, bár még nem mászták meg annyian, unta már, hogy szecessziós plakáthangulatot árasztva ülnek a csajokkal a Spatenben, mintha Lautrec Ezek a hölgyek… című festményéből pattantak volna elő. Pasikról, ruhákról csacsogtak, röpködtek társaságukban a Bagirók, meg a Dézirée-k, egyik cigarettáról a másikra gyújtottak, üldözték a pszichopatákokat, de senkit nem érdekeltek, mindenki, nemes egyszerűséggel fogalmazva, lelki szemetesláda volt. A kebelbarátnője érzéketlenségén méltatlankodott, a csaj egy nős pasival járt, és egész nap róla áradozott, így nem tudhatta, hogy nemrég szakított a szerelmével, mert elfelejtette megkérdezni, mi van vele, mégis benyögte, „különben, nem zavar, hogy tulajdonképpen senkim, mégis ezerszer többet törődik velem, mint veled a te állítólagos pasid?” Választ persze nem várt, ő meg úgy érezte magát, mint Cserna-Szabó Pretty womenjében Juli, aki türelmesen hallgatja Zsuzskát a cukiban, miközben alig várja, hogy tanácsot kérjen tőle, mit csináljon a férfival, akit nemrég vágott le a fürdőkád fölött lógó kötélről, és mi legyen a méhében növekedő szedercsírával, aki a hullától fogant, hiába, mert az végtelennek tűnő perceken keresztül értekezett legújabb hódítása eredményeiről. Szóval, míg várta, mikor rúghatja ki maga alól a széket és üvölthet a süteményes villával hadonászva, az ő barátnője is csak csicsergett tovább, hogy a manusz kedvenc filmje az Elemi ösztön, a nője meg egy jeti, találkozott vele hétvégén a lagziban, vörös a haja és piros ruhát viselt, ami nem passzolt a hajszínéhez, fapofával ült egész este, egyszer látta táncolni, az is kudarcba fulladt. Fölöslegesen célozgatott, hogy Héjanász az avaron, a Zsuzskája csak legyintett. „Milyen héja? Arrafelé nincsenek héják!” A monológot azonban nem fejezhette be, a vörös nő a „nincsenek héják” közben előugrott a díszbokorból. A kollégája már csak azt látta, amikor felért a raktárból, hogy a kirakat üvegét veri, azt kiabálva az üres utcának, amit Juli végül nem mondott ki a novellában: „Kussoljál már, te büdös kurva!” Az öklével bokszolta az üveget, és zokogva hajtogatta, hogy kussolj, kussolj, míg térdre nem rogyott. 31 �Próza és vidéke Focialista forradalom Regényrészlet BENEDEK SZABOLCS Volt egy, vagy talán két óra is a délutánban, annak is a legelején, amikor a Nap a sárga keramittal borított udvar leghátsó traktusába is besütött. Éppen a hátsó lépcső mellé, amit nem is olyan sokkal korábban még cselédlépcsőnek neveztek, és bár ez az idő már elmúlt, ettől még az a fertály ugyanolyan mostoha része maradt a háznak, mint azelőtt. Aki tehette, nem a hátsó lépcsőn közlekedett, inkább végigment a gangon, vállalva annak kockázatát, hogy a hiányos kövezeten könnyű megbotlani, egyébként meg olyan kicsi a távolság a fal és a rács között, hogy egy testesebb ember hol a megállíthatatlanul málló vakolatból, hol a folyton pergő rozsdából elkerülhetetlenül hoz magával a ruháján egy-egy adagot. Ráadásul a rács egyes helyeken erősen ingott, félő volt, hogy kidől, amiből kifolyólag Balla elvtárs óvatosságra és nagyfokú figyelemre intette a lakótársakat, sőt bizonyos szegleteken egyenesen megtiltotta a dohányzás és a beszélgetés gangrácsra való támaszkodás közbeni módozatát. Aki nem volt ott az ezt kihirdető, továbbá a rács veszélyes pontjait ismertető lakógyűlésen, és netán emiatt baleset érné, az vessen magára, nem mellesleg az így keletkezett kárt a közösség felé köteles lesz megtéríteni. Egyébiránt pánikra nincs ok, már szerveződik az a szocialista brigád, amelynek feladata a gangrács megerősítése lesz, ehhez azonban a lakótárs elvtársak és elvtársnők türelme kéretik, elvégre nem hűbelebalázs módjára dolgozunk, ahogyan a reakcióban, hanem előbb szépen, pontosan megtervezzük a munkát. A hátsó lépcső a gangnál is siralmasabb képet mutatott. Vagyis mutatott volna, ha nem borította volna örök és jótékony sötét. Egyfelől a lépcsőbe kapaszkodó rács a háború óta erősen foghíjas volt: a földszint és az első 32 �Próza és vidéke emelet között teljesen, az első és a második emelet közötti részben hiányzott. A lakók egy időben még úgy emlékeztek, hogy az oroszok hordták el a vasrudakat, ismeretlen célból, Balla elvtárs azonban fölvilágosította őket, hogy tévednek, mindnyájukat megcsalja emlékezetük, ugyanis a fasiszták tették, akik álnokul magukkal hurcolták a lépcsőrács elemeit Nyugatra, ahol hamarosan annak minden darabja amerikai hadizsákmány lett, bizonyára már át is szállították az egészet az óceánon, és beleépítették valamelyik tőkés villájának a kerítésébe. Másfelől a lépcsőfokok egy része töredezett volt, más része ingott, a mellettük futó falon a vakolat már emlékeiben se nagyon létezett, a világítást arrafelé pedig ismeretlen okokból az ostromtól eltelt időben egyszer sem sikerült megjavítani. A hajdani cselédlépcsőt így leginkább a patkányok használták, amikor följöttek a légópincéből egy kis friss levegőt szívni. Özvegy Kohárné se használta a hátsó lépcsőt, holott ő lakott hozzá a legközelebb, olyannyira, hogy mindig seprűvel a kezében kellett ajtót nyitnia, hogy szükség esetén elűzhesse a lakásának küszöbe előtt szundikáló patkányokat. Kohárné igazából egyik lépcsőt, a bejárat mellettit se használta. Nem volt rá oka – bár évtizedek óta ebben a házban lakott, idejét se tudta, mikor járt az első vagy a második emeleten. Az is lehet, hogy soha. Úgy volt vele: ha nincs miért mennie, hát minek menjen, ami fontos netán odafönt történik, az ugyanúgy látható lentről is. Ami meg nem fontos, arról jobb is, ha nincs tudomása. A hátsó traktus sötétsége se zavarta különösebben. Az ember sokkal több mindenhez hozzászokik és sokkal több mindent el tud fogadni, mint gondolná, különben meg errefelé nem is olyan régen olyan kemény idők jártak, hogy azokhoz képest a küszöb előtt heverésző patkányok és a napfényt alig-alig látó udvari sarok tulajdonképpen smafu. Amúgy is van az az egy, vagy talán majdnem két kora délutáni óra. Föltéve persze, ha nem is esik az eső, vagy legalábbis nem takarják felhők az eget. Mint a legutóbbi napokban számtalanszor. Szerencsére azonban végre kisütött a Nap, és az időjárás a nyári arcát igyekszik megmutatni. A rádióban azt mondták, hogy ma már nem fog esni, és egyelőre nem is lesz tikkasztó meleg. Minden akadály elhárult a vidám és szép vasárnap délután elől. Kohárné kilépett a lakásból, a seprűt az ajtófélfa mellé támasztotta – ezúttal nem volt rá szükség –, majd megtapogatta az ablakpárkányra helyezett muskátlik alatti földet, amely még nedves volt, őrizte a szombati eső vizét. Egyelőre nem kell öntözni. A muskátlik – szám szerint három – egy régi, nem túl nagy, helyenként korhadt, a szétesés határán lévő virágládában tanyáztak, melynek oldalait Balla elvtárs Kohárné többszöri kérésére egyegy erős szöggel összeütötte, így nem potyogott belőle a föld és többékevésbé használhatóvá vált. A virágláda eredetileg a második emeletről 33 �Próza és vidéke származott, onnét, ahol elegendő volt a virágneveléshez a fény, és ahol hajdanában olyanok laktak, akik megengedhették maguknak a szépség és az esztétika dekadens kispolgári luxusát. Az új idők beköszöntével, állapotának romlásával párhuzamosan, a virágláda levándorolt a földszintre, és valahogyan Kohárnéhoz került, aki az elmúlt hetekben minden kora délután levette lakása egyetlen ablakának párkányáról, és a földre helyezte, egész pontosan oda, ahol a keramiton lévő fénycsík jelezte az udvari világosság keskeny tartományát. A fénycsík a percek múlásával lassacskán arrébb vándorolt, majd el is tűnt, ám amíg lehetett, Kohárné az ajtó előtti zsámolyról követte mozgását, és annak megfelelően tolta mindig arrébb a virágládát. – Jó napot! Kohárné letette a keramitra a ládát, akkurátusan a fénycsík széléhez illesztette, szusszantott egyet, és csak azután nézett föl az első emeletről őt figyelő Schwarcznéra, aki a gangrácsnak támaszkodva cigarettázott. Úgy látszik, azt a szakaszt Balla elvtárs még nem minősítette veszélyesnek. – Jó napot! – Na, hát mi volt az ebéd? – Mi lett volna? – Kohárné vállat vont. – Krumpli. – Már megint? – Jó az. Maga ’tán nem szereti? Schwarczné, talán nem szándékosan, Kohárné irányába fújt egy nagyobbacska füstkarikát. – Tegnap is azt ette. – Még egy darabig eztet fogom enni. A vejem hozott egy kisebb zsákkal. Schwarczné megcsóválta a fejét. Nem lehetett megállapítani, hogy ebben a mozdulatában irigység van-e, vagy netán rosszallás. – Mindig mondtam, hogy maga egy szerencsés ember. Kohárnénak hirtelenjében nem rémlett, hogy Schwarczné máskor is emlegette volna az ő szerencséjét, ám ezt nem tette szóvá. – ’Tán a krumpli miatt? – Nem csak azért. Hanem mert ilyen frankó veje van. Nagyon dolgos, szorgalmas fiú. – Most éppen falun dógoznak – magyarázta, kissé mentegetőzve Kohárné. – Teherautó viszi őket, mindig itt mennek el a ház előtt. Csak megálltak egy pillanatra, leugrott, behozta a zsákot, és mentek is tovább. – Tegnapelőtt is itt volt, láttam. – Akkor is dógoztak, és akkor is begyütt. Kohárné megtapogatta a tarkóját. Huzamosabb időn keresztül hátratekert nyakkal fölfelé nézni minden embernek fárasztó, sőt fájdalmas, nem csak 34 �Próza és vidéke egy bizonyos életkoron túl. – Mindig benéz az anyósához? – Most benézett, mer’ amikó’ hozta, nem fizettem ki a krumplit. Annyira sietett, hogy nem volt időm előszednem a pénzet. Utólag adtam oda. Az a kis zsák krumpli ezek szerint, állapíthatta meg magában Schwarczné, nem a vő legutóbbi látogatásakor került Kohárné tulajdonába, hanem minimum eggyel korábbi alkalommal. – Hát nem ingyen volt? Ajándékba? – Dehogy! Nem várhatom el tőlük. Ő se ingyér szerezte. Az első emeletről újabb terebélyes füstkarika ereszkedett Kohárné irányába. – Pedig, azt mondja, szépen keresnek. – Nem lehet panasz. – A veje ugye sztahanovista is volt? – Ki is tüntették. – Kossuth-díjjal? – Nem avval, valami mással, de kitüntették. – Pénz is járt vele? – Kevés. De jól gyött, mert éppen akkor kellett fizetni a békekölcsönt. Egy darabig csönd volt, csupán – mintha meghallotta volna a békekölcsönt emlegetni – egy galamb turbékolt kitartóan az udvar valamivel fényesebbik végében árválkodó kiszáradt magyalfán. Kohárné úgy gondolta, vége a beszélgetésnek, még egyszer megtapogatta hát a tarkóját, majd elhúzta a zsámolyt a fal mellől és rátelepedett. Azt méricskélte a tekintetével, hogy a fénycsík és a virágláda széle még egybeesik-e. – A lánya mit is csinál? Kohárné összerezzent. Meglepte Schwarczné kérdése, olyan régen hallgattak, azt hitte, amaz nincs is már a gangon. Mindenesetre úgy döntött, nem áll föl Schwarczné kedvéért, marad inkább ülve. – Ugyanabban a gyárban dógozik. Ott ösmerkedtek meg. Csak amaz egy másik részlegen van. Az öntödében. – Szép munka. – Szép. – Viszont nehéz. – Hát, dógoznuk csak kell. Mi is dógoztunk egész életünkben. Örültünk, ha volt mit. Nekik legalább evvel nincsen gondjuk. – Az a lényeg, hogy boldogság legyen. – Bizony. – Lassan jöhet az unoka is. Kohárné lehajolt, és néhány centiméterrel arrébb csúsztatta a virágládát. A muskátlik valósággal fürödtek a kora délutáni napfényben. Ha majd 35 �Próza és vidéke teljesen eloszlik a Terv cigaretta füstje, lehet érezni az illatukat. – Előbb-utóbb biztosan megérkezik. – Mióta is házasok? – Két éve. – S még semmi? Kohárné egy gondolatnyi csönd után válaszolt: – Mindennek megvan az ideje. A halálnak és a születésnek is. Maga is tudja, Schwarczné, hogy ez írva vagyon. – Írva? Hol van ez írva, Kohárné? Schwarczné kérdése éppen úgy hangzott, mint amikor egy nyílvessző becsapódik. – Tanultuk az iskolában – Kohárné tekintete az udvar túlsó végébe, a kiszáradt magyalfára révedt. Néhány hosszú pillanaton keresztül ismét csak a galamb turbékolt. Kohárné egy gondolatnyi időre lehunyta a szemét, utána kinyitotta gyorsan, mert attól tartott, menten elalszik. Az pedig nem volna jó, mert akkor a muskátlik lemaradnak a fényről. – Maguknál mi vót az ebéd, Schwarczné? – Krumpli. – Máma is? – Tegnap levest főztem belőle. Ma tejfellel ettük. – Ízlett az urának? – Nem mondta, hogy nem ízlik. Különben meg nem igazán törődött vele. Megeszik bármit, amit elé teszek. Mi aztán nem vagyunk válogatósak. Megtanultuk, hogy nem szabad és nem is lehet annak lenni. Egyébként szerintem az uram észre se vette, hogy mit eszik. Annyira el volt merülve. – Itthon is az üzemre gondol? – Hogyne. Természetesen arra is. De most a meccs a legfontosabb. Kohárné fölemelte a fejét, utána lehajtotta gyorsan, mert eszébe jutott, hogy amennyiben Schwarczné még egy Terv cigarettára gyújt, a szemébe hamuzik. A fejkendőt nem sajnálta, az már úgyis elég viharvert volt. – Hát meccs lesz megint? – Igen, megint? – Az angolokkal? – Miért pont az angolokkal? – A múltkor is amazokkal játszottak. A vejem ott vót. – Tényleg? – Schwarczné hangja idegesen csengett. – Ezt nem is mesélte nekem. – Nem meséltem vó’na? Pedig igényelt jegyet, és mint élmunkás kapott is. – Ő is szerencsés ember. 36 �Próza és vidéke Kohárné az ajkába harapott. Kellett neki dicsekednie. – Inkább szorgalmas. Az egész gyár kint akart lenni, de hát nem lehetett. Azok vásárolhattak belépőt, akik kiérdemelték. Tudja különben, hogy mit mondott a vejem? Hogy az angolok egy hétre gyöttek, és hét-eggyel mentek. Érti, ugye? Mindezt egy szuszra hadarta el, a végén szinte kapkodott a levegő után. Nevetésre nem is volt már ereje. – Az én uram is szeretett volna menni – közölte indulatosan Schwarczné. – Mégse ment? – Hát nem! – Schwarczné hirtelen kiabálni kezdett. – Képzelje csak, Kohárné, éppen ő, aki gyerekkora óta rendszeresen jár fodbalmeccsekre! Hol a válogatottéra, hol az MTK, izé, a Bástya… vagyis, na, hát a Vörös Lobogó meccseire. Nincs nála nagyobb drukker egész Budapesten! Erre, mikor jönnek az angolok, hogy visszavágjanak az őszi vereségért, nem tud menni, mert bárhová fordul, mindenütt azt mondják, hogy nincsen jegy. Ha fölnézett volna, Kohárné láthatta volna, hogy Schwarczné arca egészen kivörösödött. Nem nézett föl, azt viszont konstatálta, hogy a galamb a magyalfán elhallgatott. – Az egész ország csak nem mehetett ki a meccsre, Schwarczné, ezt maga is tudhatná. Schwarczné akkorát fújtatott, akár egy gőzmozdony. Utána ugyanolyan hévvel és hangerővel mondta tovább: – Tudom én, Kohárné, hát persze hogy tudom, hanem az azért mégis csak igazságtalanság, hogy az olyan tapasztalt és hűséges drukkerek, mint amilyen az én uram is, azért nem jutnak ki egy ilyen fontos mérkőzésre, mert azoknak osztogatják széjjel a jegyeket, akik azt se tudják, mi az a les… Kohárné végre fölnézett. Tekintete Schwarczné izzó tekintetével találkozott. – Maga ’tán tudja? – Hogyne tudnám! Én mindent tudok a fodbalról. Az uram mindenre megtanított. – De hát azokat a jegyeket nem osztogatták! A vejemnek is meg kőtt’ vennie. – Azt viszont eldöntötték, hogy ki veheti meg és ki nem! Szegény uram így lemaradt az angolokról. – Ne mondja már, hogy az én vejem miatt… – Nem mondom. De az bizonyos, hogy olyanok is kint voltak, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Már Kohárné is szinte kiabált: – Ugyan, kérem! A fodbalhoz mindenki ért. 37 �Próza és vidéke – Igen? Ezek szerint maga is? A galamb fölháborodott szárnycsapkodással fölszállt a magyalfáról és kirepült az udvarból. Kohárné követte a tekintetével, míg el nem tűnt a tető és a kémények fölött, csak utána válaszolt: – Valamennyire. A vejem mindig emlegeti a Puskást. – Azt mégse tudja megmondani, hogy milyen meccs van ma! Nem, Kohárné, nem az angolok! Azokon már rég túl vagyunk. Különben is, hol vannak az angolok? Nincsenek sehol. Miután kétszer is jól elagyabugyáltuk őket, most egy darabig labdába se mernek szégyenükben rúgni. Mi viszont ma döntőt játszunk. Érti, Kohárné? Döntőt! Schwarczné zihált, mintha most futotta volna körbe párszor az udvart. Amit, tekintettel kövérségére, vajmi nehezen lehetett volna elképzelni. Kohárné legalábbis nem bírta. – Tényleg, most hogy mondja… emlegette a Balla elvtárs… hogy ma este ünnepelni fogunk… – Bizony ám… – De mi van, ha mégse? – Mit mégse? – Mégse ünnepelünk. – Már miért ne ünnepelnénk? – Schwarczné összecsapta a tenyerét. – Maga talán nem akar örülni a magyar sportolók sikereinek? – Hogyne akarnék, kérem… De mi van, ha veszítenek? 38 �Próza és vidéke Bajbarát OLÁH ANDRÁS Kovács, borostás arcát bal kezével alátámasztva, könyökölt a pultnál egy sör mellett. Merőn nézte az aranysárgán gyöngyöző folyadékot, a vékony habot, s jobbjával finom mozdulatokkal simogatta a korsó oldalán felgyűlő páracseppeket. Öt éve minden nap betért a kocsmába. Megivott két felest, lekísérte egy kis sörrel, és nagyokat hallgatott. Sohasem ült le. Most is lett volna hely az ivóban, csak egy asztal mellett ültek, de ő jobban szeretett a pult előtt álldogálni. Ez volt a törzshelye. Lajos, a csapos jól ismerte. Ha belépett az ajtón, biccentett köszönésképpen, s mire a pulthoz ért, Lajos már ki is töltötte a felest. Az elsőt általában rögtön fölhajtotta, s mohón nyelte utána a sört is, a második mellett azonban könyökölt egy negyedórát. Aztán jöhetett az újabb sör. Mindig csak Borsodi. Keveset beszélt. Az utóbbi időben szinte semmit. Az elején, mikor ideszokott, Lajossal még csak-csak váltott néhány szót, de aztán néma csönd. Amaz is megunta, hogy harapófogóval kell kihúzni belőle mindent, s akkor is csak egy-egy szót vakkant. Ha nem akar beszélni, nem kell erőltetni, gondolta Lajos, aki kissé habókos, de rendes vendégnek tartotta. Talán még szerette is – ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Soha nem hangoskodott, nem kötekedett, elálldogált a pult mellett, megitta az adagját, és csöndesen, ahogy érkezett, elballagott. Ma azonban valahogy fölborult a megszokott rend. – Öt feles, öt sör – közölte tömören Kovács, mikor a pulthoz támaszkodott. – Sok lesz az – csóválta a fejét Lajos, de azért rendre kitöltötte az adagokat. Legalább meglesz a bevétel, gondolta, hisz egész nap alig volt forgalom. Kovács előtt pedig szép csendesen fogytak a felesek és a sörök. Nem látszott részegnek, de mintha jobban kapaszkodott volna a pultba. Kezével időnként olyanforma mozdulatokat tett az arca előtt, mintha 39 �Próza és vidéke legyet akarna fogni, pedig csak a gondolatait próbálta elhessegetni. Az ital sem használt. A hirtelen rátörő emlékképek nemhogy tompultak volna, ellenkezőleg, mintha még élesebben rajzolódtak volna ki. Például az egyetem. Ahonnan kirúgták, mert október 23-án kiragasztotta a faliújságra József Attila Levegőt! című versét. A fegyelmi tárgyaláson a bizottság komoly és szigorú tagjai a szocialista erkölccsel és a proletár internacionalizmussal összeegyeztethetetlennek minősítették viselkedését. Hja, kérem, 1968-at írtunk akkor. De nem is az fájt igazán, hogy kizárták. Erre tulajdonképpen számított. Hanem az, hogy a fegyelmi bizottság egyhangú döntést hozott. Pedig annak a bizottságnak volt egy diáktagja is. A barátja. Ekkor siklott ki az élete először. Másodszor pedig, mikor a felesége megcsalta. A főnökével. Akinek Kovács rengeteget fusizott. A víkendházat is ő csinálta. Cserébe a főnök elnézett neki ezt-azt, sőt, nyáron azt is felajánlotta, hogy két hetet a nyaralójában tölthetnek az asszonnyal. Emlékszik, akkor még nevetve jegyezte meg, milyen otthonosan mozog Éva a házban, pedig először jár itt. Aztán egyszer, egy pénteki napon, a műszak végén kereste a főnököt – aki már többször panaszkodott a bojlerre –, hogy most ráérne, az asszony úgyis elutazott a barátnőjéhez, megnézné azt a bojlert. Rózsika, a titkárnő sajnálkozva tárta szét a karját, a főnök nincs bent, tulajdonképpen már reggel kiment a nyaralójába, mert valami baj van a fürdőszobával. Kovács gondterhelten ráncolta a homlokát. Csak nem a bojler miatt? Nagy baj mégse lehet, mert akkor biztosan rögtön szólt volna neki a főnök. Vagy más szerelőt hívott? Nem bízik benne? – futott át az agyán a kínzó sejtelem. No, mindegy, kiszalad, hadd lássa legalább a főnök, hogy nem feledkezett meg a munkáról, csak épp eddig nem volt ideje. Beült a kocsijába, s két óra múlva már a bekötő úton gurult a víkendház felé. Erősen szürkült, de azt jól látta, hogy a főnök Ladája ott áll az udvaron. Megállt a kapubejárónál, s mivel az ajtót nyitva találta, bement. Észre sem vették. A szobában halk zene szólt. A felesége pedig, aki otthon olyan szemérmes, visszafogott volt a szerelemben, hangos sóhajokkal lovagolt a főnökön. Kovács szótlanul fordult ki a házból. Leült a lépcsőre, és merőn bámult maga elé. Ez őrület! Aztán hirtelen elhatározással a kocsijához ment, és elővette a benzineskannát. Szétlocsolta a benzint a ház körül, majd cigarettára gyújtott, s az égő csikket a folyadékba dobta. Nem várta meg, mi történik. A kocsijába ült, és elhajtott. Két évet kapott. Az ügyész nemcsak gyújtogatással és nagy összegű anyagi károkozással vádolta, hanem gyilkossági kísérlettel is. Pedig Kovács csak ott, a bíróságon, feleségének tanúkihallgatása közben érezte először, hogy mégis rá kellett volna lakatolni a pántot a nyaraló ajtajára. Új vendégek érkezése riasztotta fel emlékeiből. Nem idevalósiak, azt rögtön látta. Az egyik magas, hosszú, szőke hajú, széles vállú, vaskos férfi, 40 �Próza és vidéke úgy harmincöt körüli, s látszott rajta, hogy ma már túl van az első bevetésen. A másik alacsonyabb, rövidre vágott göndör hajat viselt, s úgy tűnt, talán fiatalabb néhány évvel. Trikóján átütött az izzadság, arca verejtékben fürdött. – Két sör lesz, főnök! – mondta a magasabb. – De jó hideg legyen… – tette hozzá, s laza mozdulattal egy ötszázast dobott a pultra. – Ventilátor nincs? Kár… A kolléga már olyan ebben a dög melegben, mint a kacsa: csak páhog… Tényleg – fordult a társához. – Te keféléskor is így izzadsz? – és jót derült a saját ötletén. – Üljünk le valahova – mondta amaz, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést. – Minek? Ebben a kurva melegben dugni sincsen kedvem, nemhogy üldögélni. Bedobjuk a sört, és már tűzünk is! – vetette oda foghegyről a magas, s egy pillanatra eltűnődött, mintha eszébe jutott volna valami. Rosszallóan csóválta a fejét: – Szóval az a szemét tróger benne hagyott a szarban… – tért vissza egy nyilvánvalóan korábbi gondolatmenethez. – Most mondd meg, Józsikám, ember az ilyen, barát az ilyen? Barát?! – Nem barát – vallotta kelletlenül a másik, akinek láthatóan nem volt ínyére társa hangos szabadszájúsága. De amaz csak folytatta: – Amíg neki is vittem néhány fuvart, jó voltam, „Pistikém” voltam. Most, hogy megbuktam, hagyta, hogy lapátra tegyenek. Pedig csak egy telefonjába került volna. Egy francos telefonba… Gondold el! Mikor odatoltam hozzá a képemet, hogy kérjek tőle, hogy egyszer a büdös életben kérjek tőle valamit, rögtön azt mondja: nem lehet, István. Figyeled, mindjárt István lettem!... Nem lehet, maga nagyon elvetette a sulykot, nem tudok segíteni. Az ügy magasabb fórum elé került, és már az én pozícióm sem stabil… Szar ember az ilyen, nem barát… Egy rakás gané. Én mondom neked... gané... – Borbarát van, kérem, de bajbarát nincs – dünnyögte Kovács a söröskorsójába kapaszkodva. A magas fickó elhallgatott. – Mi van? – kérdezte meglepetten. – Hozzám beszél? Kovács ráemelte zavaros tekintetét. – Csak... csak azt pórá… próbáltam kifejteni, hogy... hogy milyen iszonyúan rela… relatív… – mondta Kovács tagoltan, de meglepő folyamatossággal, kínosan ügyelve a megfelelő artikulációra, ami – tekintetbe véve az elfogyasztott alkoholmennyiséget – komoly teljesítménynek tűnt. – Mit pofázik ez? – hergelte magát a magas. – Ugyan, hagyd már, látod, hogy részeg – próbálta csitítani a társa. – Akkor se pofázzon bele! – hördült fel amaz, és Kovácshoz lépett, akinek figyelmét közben már ismét a sör kesernyés zamata kötötte le, s láthatóan tudomást sem vett a külvilágról. 41 �Próza és vidéke – Hogy is van ez, papa?! – hunyorgott vészjóslóan a férfi. – Uraim, uraim! – sietett ki a pult mögül Lajos. – Ne csináljunk itt cirkuszt, kérem, ez egy szolid hely… A férfi, mint egy sebesült oroszlán, perdült meg: – Mi ez? Hát itt már mindenki mindenbe beledumál? Mit avatkozik a más dolgába? Inkább a sörömmel törődjön! – Ittas egyéneket, kérem, nem szolgálunk ki! – jelentette ki határozottan Lajos. – Mi az, hogy nem szolgálsz ki? Hát ki itt az ittas, te mocsok?! – üvöltötte bőszen a férfi. – Kifizettem, jogom… – Itt a pénze! – kapta le a pultról az ötszázast Lajos. – Kérem, hagyja el a helyiséget… De amazzal már nem lehetett bírni. – Ledugom a torkodon, te szemét! – ordította magából kivetkőzve, és megragadta a nála jó fejjel alacsonyabb kocsmárost. Aztán egy csattanás. Lajos érezte, hogy lazul a nagydarab fickó szorítása, majd elereszti őt, és eldől, mint egy zsák. Kovács állt mögötte, fél kezével a pultba kapaszkodva, a másikban a törött korsó fülét szorongatva. – Gyorsan, a rendőrséget meg a mentőket! – ocsúdott fel Lajos, és a telefonhoz lépett. Már tárcsázott, amikor egy súlyos kezet érzett a vállára nehezedni. Ijedten fordult hátra, de csak Kovács támaszkodott rá. – Te… ba… barát vagy… – mondta tagoltan. – Bajbarát… – tette hozzá nyomatékkal, és rázuhant az asztalra. 42 �Próza és vidéke Mélyvidék Regényrészlet SZÁVAI ATTILA Ha arra gondolunk, hogy a disznóólak felett elrobogó plakksárga telihold látványa mit tud felnyitni egy egyszerű, de érzékeny lélek felszínén, könnyen magunk is elérzékenyülhetünk. Ha jó időben, jó helyen bámuljuk azt a régi, bölcs közönnyel megrakott vonulást. Önmagában a telihold magányos sárgája persze nem garancia a szellem petárdacsattanására, és az se biztos, hogy a belső ólfalat egy disznóól látványa önmagában kikenné boldogsággal. Azt a bizonyos belső ólfalat. Ami ott van mindenkiben. Disznóól és telihold. A kettőt összetenni alkati kérdés, mondhatnánk. Adott egy tavaszközép hűvös, de nem hideg éjszakája, mondjuk április második fele, valahol Magyarországon, de mindenképp vidéken. Mélyvidéken, ahol a Hold is nyögve, megbántva bújik az ég súlyos-fekete ölébe. A falu völgyben fekszik, rádió- és tévéadás csak megfelelő időjárási körülmények közt szivárog le a roskatag épületekig, ahogy a napi három buszjárat is. A kábeltévé intézményét a lakók csak hírből ismerik, meg a tévéújságból. A lányok és asszonyok éjszakánként némán, párás homlokkal álmodoznak minden Joséról és Armandóról, minden bozontos mediterrán mellszőrzetről, a romantikus monológokról, hunyorgó tengerparti távolba nézésekről. A település körvonala a térképen nézve, leginkább egy magzatpózban alvó (vélhetően ittas) vasutasra hasonlít. A faluban tizenkét görbe utca van, egy mállott templom, egy kócos temető, megdőlt fejfákkal. Egy kocsma, egy közért, ötbusznyi kisnyugdíjas, harminc közép-, huszonöt fiatal- és négy 43 �Próza és vidéke kiskorú, harminc munkaképes, húsz munkanélküli. A kutyák és macskák száma változó, de jelentős. A valamikori aktív vonatközlekedésről (teher és személy egyaránt) a völgyben kanyargó, rozsdás sínpár ad hírt. Van valami makacs esélytelenség abban, hogy az összetartozó vascsíkok végül sose találkozhatnak. Kezdjük ott, hogy adott egy figura, Soltan, nevezzük így. Ejtsük így: Szoltan. Soltan a legtöbb éjszaka az udvaron ül egy kopott hokedlin. Cigarettázik, mint minden férfi a faluban. Az öreg bútort az akácfa alá tette, mert csak ott tudja elgondolni az élet nagy dolgait. Ott gubbaszt az éjszaka párájában, nem látni tisztán, az utcáról nézve szinte egybeolvad a rozoga hokedlival: egy görnyedt hátú különös háziállatnak vélhetnék a tapasztalatlanabb városi gyerekek. Az éjszakai műszakból érkező falubeliek mindig lehalkítják lépteiket, mikor Soltan háza előtt haladnak el. Az asszonyok nagyokat sóhajtanak ilyenkor az udvaron gubbasztó, füstölgő férfialak láttán. Miután az asszonyléptek belevesznek a sötétbe, miután elhalkulnak a szatyorcsörgések, nagyot sóhajt Soltan is. Ebben a tonnás sóhajban ott van minden emberi bánat, szomorúság, kilátástalanság, minden elutasított szerelmi vallomás, minden megivott szilvapálinka és novabor. Erre a sóhajra összehúzódik az udvari sövény, mélyen magába néz minden ablak a roggyant nyárikonyhán. Nem sokkal éjfél után rendre felgyullad az udvari villany, résnyire nyílik az ajtó, és egy elhasznált, idős női hang szól a sötétséghez: – Gyere be Soltan, elég legyen. Itt van, meleg a bögre tejed. Soltan erre kiegyenesedik, csípőre tett kézzel ropogtatja derekát, majd karcos, dohányos, negyvenéves hangon szól édesanyjához. – Abból van elég, mama, hogy nincs semmi – dünnyögi füstgomolyaggal feje felett. – Ne mondd már mindig, Soltan, hogy nincs semmi, addig mondod, hogy nincs semmi, amíg tényleg az lesz, hogy nem lesz semmi. Azt leshetünk, mint két eldobott konzervdoboz – fűzi hozzá megszokásból az idős asszony, mintha ezerszer elmondta volna már. – Elegem van, például. Elegem van például, mama, hogy kinézek a szobaablakon és lomokat látok. Lomokat, nem pedig valami, mittudomén, tájat, érti mama. Lomokat látok, amiket a mama gyűjt évtizedek óta. Hogy kinézek, és nem előre látok, hanem hátra, a múltba – emeli fel hangját Soltan. A férfi lassan feláll, elindul az udvar szélén felhalmozott limlomok felé, fazekak, kempingszéklábak, vasak, régi nyílászárók, gyerekjátékok, visszabontott vízvezeték- és lefolyócsövek, zacskók, szatyrok és újságkötegek gótikus rakása felé, felvesz valami tárgyat, nem látni mit, azzal kezd el mutogatni. – Most mondja meg a mama, hogy mi a jó büdös fenének ez a sok szar? 44 �Próza és vidéke Visszadobja a rakásra a félhomályban nehezen azonosítható tárgyat, majd a rakás másik oldalára mutogat értetlenül. – Az meg a másik. Mama, minek őrizgeti a ’72-es év női magazinjait? Mi a francnak? Itt állnak 40 éve a nejlon alatt, a kutya se nézett beléjük, maximum csak lehugyozta őket, mama, négy generációnyi kutyahúgy verte eddig az újságjait. – A receptek meg a szabásminták miatt, Soltan, szeretem visszanézni, hogy mik mentek a tévében ’78-ban, nosztalgia, hány fok volt Kilitiben – feleli csitító hangsúllyal az asszony. – Az a baj, mama, hogy be tetszik lenni ragadva a múltba, és csak ott togyog. Togyog, mint a fába szorult féreg. Addig csinálja ezt, amíg egyszer ismét elfogy a türelmem, hívok valakit a faluból valami teherautóval, és felgórjuk az egész hóbelevancot a platóra. A szeméttelepen meg letúrjuk, mint a pinty – mondja fenyegető hangon Soltan. Az asszony kijön az épület elé, hogy lássa, Soltan mit vett ki a rakásból, hogy mi a szemléltetőeszköz. Az idős, kövér nő megszokta, hogy falun mindennek van valamilyen értéke, és csak a legvégső esetben kerülnek kukába a használati tárgyak. Kissé félti fiától azt a valamit, amit kivett, talán egy öreg fazék, talán valami régi bukósisak, nem látni pontosan a tompa holdfényben. Félti azt a valamit, mert volt már, hogy elrepültek dolgok, felindulásból. Úgy kellett a szomszéd konyhakertjéből összeszedni a fél pár gumicsizmákat, régi, megfejtett rejtvényújságok kötegeit, kormos kutácsot, sárkaparót, kutyaláncot. Mint eddig legtöbbször, most is a szokásos aktus következik: odabotorkálni a kifáradt férfihoz, aki közben görnyedve, fáradtan ült vissza a hokedlire, odamenni és pár perc anyai hátsimogatással ültetni le a felbőszült szellemet a szeretett fiúban. – Nehogy az legyen, drága mama – folytatja, halk, de még mindig ingerült hangon Soltan –, nehogy az legyen egyszer, hogy fogom magam, és itt hagyom ezt az egész kurva kócerájt, hogy nehogy egyszer elegem legyen abból, mama, hogy a közértben csak kétféle felvágottat kapni, de háromféle csipszet. Mama, hát mi vagyok én, hogy csipszen éljek, he, hülye vagyok én? Csipszfőzelék, csipszes pite? Lófaszt, mama. Jól van, hogy a kocsmában csak kétféle sör van, nem jó, ha összeiszol mindenfélét, de hogy csak párizsi, meg pulykalöncs? Ha már pébetű, akkor lehetne néha praliné, vagy papaya, de nincs semmi, csak picsafüst, az van mama. – Soltan, mért nem beszélsz magyarul? Picsafüst. Mi az, hogy picsafüst? Nem lehet ilyet, ilyen nincs, ez a szó. Ilyet a fogyatékosok se mondanak. Ez nem is magyarul van. Picsafüst. Miezmá’? Ha apád hallaná ezt, nyugodjék békében, biztos elhogyishívjákolna, testileg bántalmazna, átverne az udvaron. Mert a papa, az tisztelte a magyar nyelvet. Úgy állt a konyhában, 45 �Próza és vidéke ha himnuszt hallott a rádióból, akár a villanyoszlop. – Hagyja már a papát. Elegem van. Átüt mindenen, mama, az, hogy nyomorgunk. Nem mondom, van abban valami, hogy nem kell korán kelni. De átütődünk akkor is. Átüt a nyomor mindenünkön, mint szalonnasütéskor a tűz füstje, mikor a traktorgumin ülve várjuk, hogy csorranjon végre a zsír, hogy ha büdösek is leszünk, füstösek, de csorranjon a zsír a tévéantenna pálcájára felszúrt zsírszalonnából, hersenjen a lilahagyma, szóljon a lakodalmas a kazettásról, egyszer élünk. De aztán elfogy a fa, mama, elfogy a szalonna, elnyomja a seggünk a traktorgumi, hogy csak állni bírunk onnantól. Hogy egyik lábunkról állunk a másikra, mint akik egyhelyben táncolnak. Mama, mindenki önmaga táncparkettje, érti a mama? Állva, mama, állva meg kik a fenék sütnek szalonnát, kik, csak a pestiek. Azok utazni is csak állva szeretnek. Mi legalább leülhetünk. Ha akarjuk, egész nap csak ülünk, és nézzük, ahogy nőnek a répák a földben. – Ne hozzam ki ma este is a fényképalbumot, meg a zseblámpát? – igazítja meg fejkendőjét az idős asszony. Olyan jól el szoktad nézegetni, már gyerekkorodban is. Kihozzam? Meg a kardigánt? Hozzak kávét, fiam? – Minek kávé mama, majd pont magával fogok itt bisztrózni az udvaron. Maga szerint nem elég az alapbóli vérnyomásom? Nyakig teliholdban. Különben is. Hagyja már a mama azt a fényképalbumot, előre, mama, előre tessen má’ nézni a bandzsi szemeivel. Milyen jó lenne, mama, ha előre lehetne fényképezni a dolgokat. Nem? Hogy mikor leülünk a konyhába’ a fásláda mellé, hogy nézegessünk fényképeket, nem a múltban történt dolgokat néznénk. Nem azon nevetnénk ötszázadszor is, mikor ’72-ben megkérte a papa a maga kezét, és nem azon, hogy disznóvágáskor tette ezt a papa. És nem ám, hogy ötszázadszor is összefogdosni a sárga fényképet, amin a mama a lányos zavarában éppen a kötényébe keszeri az abárlés kezét. A papa meg bepálinkázva dől a mama felé, botlik meg a sárkaparóban, hogy Erzsike, jöjjön hozzám feleségül, lehozom magának a csillagos eget, Lajkástul, Szojuzostul, satöbbi csillagképestül. – Soltan, ha apád hallaná, ahogy beszélsz, azt hiszem, megemberelne – nyöszörgi keserű hangon az idős nő. – Előre fényképezni, mama. Azt kellene. Nem hátra. Rugdosni röhögésünkben a fásládát, mikor nézzük a képen, hogy tíz év múlva milyen ősz lesz a hajam, mama, maga meg még görbébb lesz, ahogy megy a közértbe tejért. Vagy egy kép, ahogy hét év múlva kapcsolgatja a mama a kisrádiót a nyári konyhában, hogy talán most megjön az adás, megjönnek a hajóvonták találkozásai, meg a déli krónika. Hogy becsúszik a déli krónika a rántott hús szagába, a mama meg összecsapja két vaskos tenyerét örömében, mikor felcsendül a szignál. Valaki meg lefotózza a mama örömét, ami nem éppen fogpasztareklám, de őszinte. Mama. Előre nézni, nem hátra. Érti? 46 6 �Próza és vidéke – Soltan, a pap is mondta már, az meg, ugye felvilágosult ember, hogy a jövőt, azt a múltból kell építeni. Érted, fiam? Hogy…, hogy tehát az egyik a másikból fakad, közük van egymáshoz. Hogy amilyen a múlt, olyan a jövő, ha jól mondom. Fiám, könnyen felejtek én már. De azért a fontos szavakat megjegyzem még. Soltan utálja, ha az édesanyja bölcs dolgokat mond, nyilván azért utálja ezt a mamában, mert nincs meg önmagában a hajlam ilyesmikre. – Nekünk is mi közünk egymáshoz, mama. Azon túl, hogy meg tetszett szülni. Kérdezek valamit, mama, mondja meg. Mi közünk egymáshoz? Mit kezdjek magával? Hagyjam itt, azt kalapkabát, menjek el? Zoknikesztyű? És jó napot? Nem tehetem meg, mama. Mert a mama, csak a mama, ha nem is tehet róla konkrétan. Így sikerült. Egyszer csak jöttem, és itt vagyok. Eltévedt a kurva gólya, gondolta, elég, eddig hozom, nincs meg a helye. De majd itt. Aztán potty. Az idős asszony nem válaszol, mintha meg se hallotta volna. Lehet, hogy valóban nem hallotta, mintha felakadtak volna valahová a rideg, nyers szavak. – Mama, idefigyeljen, különben is, miért üti bele azt a krumpliorrát olyanba, amihez semmi köze nincsen. Semmi mama. Szerintem talán nem kellene, hogy negyvenévesen még neveljen a drága mama. Ha eddig nem sikerült ezek szerint, most már nem kellene erőlködni. Én magamtól nevelődök, mama, magamtól nevelődök, mint a mama fülszőrei. És mama, tessen már kivágni valamivel a fülszőreit, mert már nem bírom nézni. Ott van a sövényvágó a kazán tetején. Nem bírom már ideggel. Nem bírom már, ahogy szedi a mama a húslevest, az asztal fölé hajol a hónaljszagával, és látom a szőröket mama, az audióbundát, amit hord a fülében. Azért nem hall meg mindent a mama, szerintem azért szelektív a mama felfogása, mert nem jut el minden az agyába, amit mondok. Felakadnak az információk a fülszőrein, mama. Aztán csak részinformációkból tetszik csinálni a dolgokat. Hiába beszélek én magához három mondatot, mikor csak a felét fogja fel, mama. Beszélhetek én a kagylójába fél méterről, mikor harmadszorra se érti, hogy mennyi hurkát tegyen a sütőbe. Mama, ezzel az erővel a vécékagylóba is beszélhetek, hamarább kapok választ a kérdésekre. – Mindent értek, fiam, mindent, hajszálra mindent – fordul vissza az épületbe az asszony. Soltan az ajtó felé indul, gyors mozdulatokkal halad át az udvaron, azt akarja, hogy a következőkből minden szót, minden mondatot maradéktalanul meghalljon és megértsen az idős nő. Nagy hanggal, tagolva mondja: – Mama, úgy érzem magam, mint egy elhagyott, hideg vécékagyló. Tetszik tudni! Mint magányos vécékagyló a szeméttelepen (seggmelegre várva, zárójelben jegyzem meg, mama), mint magányos szeméttelep a határban, 4 47 �Próza és vidéke nem is folytatom, magányos határ, magányország, magányuniverzum. Szimplálódni. Hogy tehát nincs kihasználva a tehetségem, amiért vagyok, nem érvényesülök érdemem szerint, mama. De jön még részegre helyi járat. Kigondoltam valamit mama. Kitörési pont. A férfi az ajtófélfának dől, befelé mutogat a lakásba. – Magának is jobb lenne, mama, ha nem azon kellene aggódni minden éjjel, hogy mikor dől le a kémény, hanem valami kényelmesebb házban, mittudomén, lakótelepen lenni, és legfeljebb azon agyalni éjjel, hogy melyik ujjal kell megnyomni a liftgombot. Melyikkel illik, mama. Hüvelykkel, vagy a mutatóval, már megbocsásson a mama. Szociálisan fejlődni. Ránk férne a változás. Előremenetel. – Menj, fiam, akkor előre szépen, elég legyen most már, késő van, menj előre, jobban látod az utat, vagy mi ez, gyalogösvényt az udvaron. Kapcsolj villanyt, ott a falon a kapcsoló. Nem látom a gyalogösvényt. Azt az öreg teliholdi gyalogösvényt – sóhajt az idős nő. Mint minden portán, ahol nem betonozták le az udvart, és ahol csak a lejárt, kigyalogolt földön közlekednek a lakók, itt is vezet egy félméternyi széles kitaposás a nyári konyha felé. Jól látni, hogy ezt az útvonalat gyakrabban használják, mint például a padlásfeljáró felé vezető kitaposást. Az idős nő napi csoszogása, Soltan súlyos léptei, amivel több tonna kilátástalanságot, kiszolgáltatottságot hord, egészen simára koptatták a keskeny gyalogutat, ami a roggyant épülethez visz. Elindulnak a romos nyárikonyha irányába, két dülöngélő hűvös, büdös nagykabát. A nő megszokásból ad utasításokat fiának, mintha az nem tudná, hogy hol a villany, merre van az előre. A fiú már évekkel ezelőtt belefáradt abba, hogy az ilyen utasításokon felidegelje magát, már nem érzi sértésnek, hogy úgy beszélnek vele, mintha először járna az épületek között. Némán, leszegett fejjel botorkál a villanykapcsoló irányába, egy jegesmedve lassú, de dinamikus mozdulataival. Mellette, féllépésnyire lemaradva az asszony. – Menj, fiam, előre, és kapcsold fel az udvari villanyt a nyárikonyhán, hogy lássak a lábam elé. Milyen kitörés? Le kell ellenőrizni a rakást, hogy megvan-e minden. – Megint leltár, mama, megint az a kurva leltár. Mindennapi leltárunk. Rozsdarovancs. Mert megint jönnek, mama, jönnek bármelyik este, nem számít nekik kerítés, kutyaharapás szőrivel, a mama is tudja, ugye, nem számít nekik a repülő partfis, a csúzliból kilőtt porcelánbiztosíték, nem számít a biztosúri figyelmeztetőlövés sem. Ha kigondolják, hogy bemegyünk mink megnézni azt a rakás holmit, akkor bizony bemennek, ha addig élnek is az ördögei. Aztán csak a szétpakolás megy, szétcsörömpölés, zörgetni a vascsöveket, a mama meg nézi, mást nem tud, nézi, ahogy kiválogatják az emlékeit, teszik el a kislábast, amiből a lecsót ette a mama gyerekkorában. 48 �Próza és vidéke Elviszik a kutyájuknak, hogy majd abból egye ki a maradék csigafőzeléket, amit főznek majd. Hogy megint leltár. Tapintásra megszámolni az összeakadt ácskapcsokat. Betippelni, mama, hogy mennyi. – Nem azért őriztem ezeket negyven évig, hogy aztán széthordják, inkább itt állok éjjelente, mint hogy kevesebb legyen a rakás egy ajándék sótartóval. – Kitaláltam mama. Az lesz, hogy kitörünk. Kitörünk, mint a pinty. Csak ki kell még gondolnom, hogy hogyan – lelkesedik fel Soltan. – Ott van, a Bibliában is ott van, hogy ha van szándék, az már jó. A jóra való szándék – helyesel a mama. – Kezdjük, mama, kezdjük inkább a számolást, hamarább végzünk – hajol a kupac felé a férfi. A két alak elkezdi számolni a lomrakás összetevőit, mi mennyi, nem lett-e kevesebb. Némán számolnak, rutinból, elmélyülten, fel sem néznek. Csak a szájukat látni, ahogy mozog, egy, kettő, három, négy. Öt. Strigulák sorakoznak egy megsárgult spirálfüzetlapon, néma, dülöngélő hadsereg. Számolnak. Majd’ másfél óra múlva végeznek. Az idős nő értetlenül, hitetlenkedve nézi az összeírt füzetlapot. Nézi távolabbról, aztán egészen közelről, ezt néhányszor megismétli, nem hisz a szemének. Soltan közben csípőre tett kézzel figyeli anyját, számonkérő fejtartással. Benne van a mozdulatban az is, hogy mama, minek má’ megint ez az egész kurva leltár. És benne van az is, hogy na, mama, én előre megmondtam, hogy addig tetszik számolni, amíg eltérést nem talál a tegnap estéhez képest. Soltan feltolja munkássapkáját a feje tetejére, felnéz a teliholdra, mozog a szája, mintha imádkozna, vagy káromkodna egy rövidet. Majd ismét anyjára néz. – Mama, minden este stimmol az első összeadás, de a kedves mama addig számol újra, addig tuningolja a matekot, amíg csak nem stimmel valami. Olyan a mama, mint a körzeti megbízott, aki kiszemel valakit, semmi gond a kocsival, de a kábés csak meg akarja büntetni a sofőrt, mindent átnéznek újra, semmi. Aztán csak benyögi a fakabát, hogy Lajos bátyám, rövid az a rádióantenna a tetőn. Sokat kell keresgélnie a csavaró gombbal, tekergetni az állomásokat, hogy szóljon valami. De ugye addig sem figyeli az utat. Az meg balesetveszélyes. Tízezer. Na, kicsit ilyen a mama. – Milyen tízezer? Antenna? – Semmilyen, mama, ez csak példa volt. – Kevesebb Soltan, megint kevesebb. – Mama, addig kevesel, míg maga lesz kevesebb, mama. – Tegnap még ott volt a kupacban a döglött macska, amit téglával dobtál le, fiam, az ereszről. – Leereszkedett a cica, mint a balta nyél nélkül. Tegnap felvettük a rovancsba. Ennyivel lettünk kevesebbek – így Soltan. 49 �Próza és vidéke – Eltűnt a tetem. Soltan, nem bírom már a szegénységet. Hogy egy döglött macskát is vagyontárgynak érzek, hogy odamegyek a tetemhez, fölé szagolok, és érzem, hogy van valamim. Hogy van itt valami a levegőben, ami hozzám tartozik. Amihez közöm van. – A papa talán ezért távolodott el a mamától, nem? Hogy kevesebb lett a mama. Na, de nem akarom én bántani a mamát. Minek rugdosni a döglött izét, mama, nem igaz? Macskát. – Azér’ raktuk, fiam, a döglött macskát a rakásra, hogy elriassza a szag a tolvajokat. Hogy ne legyen negatív az esti mérleg micsodája. – Csak velünk nem számolt a mama, hogy aztán nekünk kell majd este odamenni, hogy mennyi az annyi, annyi a logika a mamában, mint egy fél pár gumicsizmában, mama. Ne kelljen már nekem nevelnem a kedves mamát. Hányszor mondtam már, hogy tessék kicsit előre gondolni. Menjünk be a konyhába mama, még meg tetszik fázni, azt nézhetünk, főzhetjük a levest aszpirinből. Meg a másik, mama, hogy felvételről nézzük a kereskedelmi híradókat, ez is mi, hogy a vasárnapi híradót úgy vetetjük fel videóra, hogy nézhessük egész héten, legyen mit feldolgozni. Mert ugye, mama, azért ami besüvít az agyba egy ilyen félórában, abból meg lehet egy hétig is élni. A konyhában rideg, szürke kockakő, öreg, kopott bútorok, a szekrény tetején birsalmák szőrösödnek. Mellettük csorba bögrében régi golyóstollak, színes csokorban, kisrádió műbőr tokban, a sparherten fazék félig vízzel, mellette kislábasban meleg tej. Az asztalon vázában művirág, viaszosvászon terítő, néhány kenyérmorzsa, nem zavaróan, épp csak ott vannak. Az asztal két végén egy-egy hokedli, felnyitható változatai a korabeli bútorgyártásnak, rajtuk ugyanolyan viaszosvászon, mint az asztalon. A masina mellett harmadik hokedli, fásláda, öreg hűtőszekrény. Az asszony a sparhert melletti hokedlira ül, ősrégi mozdulattal, fáradtan. Kérges tenyerét a tűzhely felé tartja, próbál minél több meleget magához venni. Halkan pattog a tűz, matat, ahogy Soltan mondani szokta, néha apró buhanásokat hallani, ahogy a vizes tűzifa rostjai eldurrannak a hőtől. Soltan az asztalhoz ül, felvesz egy üveg italt az asztal lábától, önt belőle egy pohárba, majd visszateszi az asztalláb mellé, annak belső oldalához, nem érteni, miért van odatéve. – Mama, teszek még egy kísérletet. Megkeresem a nőt, aki kitölti eztán az életemet, illetve már meg is találtam az újságban. Hamarosan ide fog érkezni a szomszéd faluba a családjával. Lesz valami parti vagy mi, ilyen modern bál, tűzijátékkal, szalonzenekarral, három láda pezsgőspohárral, szökőkúttal, meg ami kell, kiskosztümök, szempillaspirálok, csokornyakkendők, mama, ilyen modern népek, mint a tévében. Pezsgőt hánynak ezek, meg kaviárt, bele a medencébe, mama. Ott lesz a jövendőbelim, vagy hát, akinek udvarolni akarok. Mindent elgondoltam. Ez itt a kitörésünk, nincs kétség. Innen már csak felfelé lehet. 50 �Próza és vidéke – Soltan, te oda akarsz menni közéjük? Azok egészen más természetek. Nem is értem, hogy mit akarsz te ott. Vadászok, meg bankárok, meg micsodák közt, managerek. – Mama, ezt hallgassa. Tegnap reggel nekiülök a reggelinek, kikészítek mindent, ne kelljen mással foglalkozni. Kenyér, vaj, tegnapi pacalmaradék, pirítós, lekvár, csirkeszósz, aztán meg mi lett. Kinyitom az újságot, és azt hittem, leesek a székről, megláttam, mama, amit meg kellett látnom. Hát mondom, megérte várnom, megérte elhasználnom azt a korábbi öt kapcsolatomat, meg a negyven évet. Hogy itt van végre, amire vártam. Akire. Hogy megérte az a pár év ajtócsapkodás, a repülő sámlik ívei az udvar felett, hogy megérte a kiöntött heti két kukoricakása. Mert itt van, aki kell nekem. Az elsőlátásrai nemismegyektovábbom. Az a gyönyörű női arc, mama. Érzékiség, szimmetria, ami kell, aranyosság, kicsi szolárium, de mi van abban, nem? De lehet, hogy gyárilag ilyen barna, ilyen mediterrános. Nézze mama, itt van. Soltan odamegy a konyhaszekrényhez, valami bulvárújságot vesz elő, széthajtja, odalapoz (az ország egyik ismert bulvárnője), majd széles mozdulattal mutatja anyjának az újságoldalt. A mama elismerően, de gyanakvással tekintetében nézi a képet, majd fiára néz. – Ki ez, Soltan? – Hát mama, ez lesz az a nő, akit meg fogok környékezni, ő a mi, vagyis az én jövőm. – De tetszik a nő is, vagy csak a pénzügyi oldala, fiam? Vigyázz nagyon, mert én is ott rontottam el a papával, hogy úgy vett el feleségül, hogy nem szeretett, Soltan. – Tudom, mama, persze, hogy tudom, annyit sem érzett iránta, mint egy kapanyél iránt, hisz egész gyerekkoromban ezt hallgattam, a mindennapi konyhai veszekedéseket, panaszkodásokat, kinek, miért rossz a másikkal, kinek szarabb, bocsásson meg a mama, a családja, kinek kurvább az anyja. És betelt a pohár, érti, mama, betelt az udvari kád. És elég volt. Itt a vége, meg a fuss el. – Fiam, aztán hogy jutnál egyáltalán a közelébe? Gondolkozzál már. És mit mondanál neki? – Gondolom, a mama olyanokat néz csak ki belőlem, hogy hány kúpcserép van itthon a tyúkólon, hogy ilyeneket mondanék egy villásreggelin. – Egyáltalán, Soltan, minek gyűjtöd a micsodákat, poszterokat arról a nőről. Számításba sem jöhetsz szerintem. Tele van az udvari budi azzal a nővel. Miért nem valami egyszerű asszonyt keresel. Te is csak annyi vagy, amennyi. – Álljon meg szépen a mama az agyával, hogy ki mennyi. Ne feszegessük. Valami magunkfajtából csináljak almot? Itt öregedjünk meg a 51 �Próza és vidéke szegénységben? Ezt szeretné a mama? Hogy tovább rohasszuk a kerítésre felakadt döglött macskát? Hogy azt bámuljuk, ahogy a szárazra aszott macskadögöt lóbálja a szél. Bimm-bamm. A mama ezt szeretné bámulni? Nincs idő. Megértem. De mama, én ki akarok innét szakadni. Bármi áron. És a kiszakadáshoz pénz kell, mama. A pénz meg ugye nem itt van. Itt semmi nincs. Egyhelyben járunk, mint az ingaóra, egyet jobbra, egyet balra, közben meg egyhelyben. Az idő meg megy. Mama, biztos szót tudok érteni azzal a nővel, ő is szegény sorból került fel, nélkülözött sokat, mindig lenyilatkozza a szegénységét, a valamikorit. Hogy neki se volt sokáig hab a tortán. – De fiam, mit tudsz te a nagyvilági életről, azt se tudod, merre pörgetik a rulettet? Meg, hogy mennyi az euró. – Na, azért álljunk meg, mama. A pap is mondta, hogy felvilágosult ember vagyok. Hogy nem hiába a mezőgazdasági érettségi. Ingyen kaptam én azt, mama? Marék virágmagért? – Sokat tanultál, igen, nagyon sokat, fiam, hogy legalább belőled legyen valami. Sokat tanultál, mi meg közben hordtuk kint a trágyát a disznók alól. Soltan, te a könyveket bámultad reggelente, mert állítólag reggel jobban fog az agy, mi meg a langyosan gőzölgő trágyadombot bámultuk a papával, azt néztük. Te is szívtál magadba valamit, meg mi is. Amit lehet. De, mondd meg, hogy mire mész az izéddel, bizonyítvánnyal, ha nem mentél továbbtanulni? Legfeljebb tudod, hogy mitől gőzölög a trágyadomb hajnalban, konkrétan. Mi csak nézzük, szagoljuk. – Alulról kell építkezni, mama. A pap is ezt mondta. De az a nő, mama, szép, mint egy új habszifon. És figyelje meg a mama, felnevelem magamban az elhatározást, hogy az enyém lesz a nő. Elhatározás kérdése, ha lesznek is talán piszkos eszközök. A lényeg, hogy legyen cél. Aztán fel kell mérni, hogy reális-e, elérhető, kellő kihívást jelent-e. Ezt a mama tanította nekem. – Amikor még hallgattál rám, fiam. Mert most már inkább én hallgatok. Csak nézlek, ahogy ülsz este az udvaron, és nem tudok mit mondani. – Mert ha beszélünk is, mama, most már csak elbeszélünk egymás mellett, mint a vasúti sínek. Érti a mama. De nem mondhatom, hogy rossz anyának tetszett lenni. Mégsem lettem bűnöző, vagy politikus, mama. – Kész szerencse – simogatja meg tekintetével a dohányzó férfit. – A mama mondta mindig esténként a lavórból, miközben fürdött, hogy a tisztességes élet is lehet cél. Ha csak szombatonként fürdesz is, de tisztességes. Én meg néztem a mama guggolását, a térdein feszülő bőrt, ahogy évente ötvenkétszer sercegett a lavór a konyhakövön a mama alatt és tudja mit: ittam a szavait. Hogy ha nagy is a szegénység, ha van tisztesség, az már elég, becsületesség. Lehet jó ember a gyerekből, ha nincs is éppen gyerekszobája. Vagyis van, de az az egész világ. – Bolygónyi gyerekszoba, fiam, ennyit kaptál, mert nem tudtunk adni. Mi 52 �Próza és vidéke ez, ha nem szülői önzetlenség? Ha nem szeretet? – kérdi az idős nő. – Egyetlen játékszerem volt, mama, igen. Egy öreg habszifon. Azzal játszottam az udvaron. Ma is kézbe veszem, ha bestresszez a semmittevés. Nyomkodom a ravaszát, ha már nagyon unom itt a mamával a szociális szinkronúszást. Hogy mindig egyszerre bukunk a víz alá, hogy közös a koreográfia, a süllyedés – bólogat maga elé a férfi. – De fiam, ami lemegy, az előbb-utóbb feljön. Nem lehet mindig lent, mint a vakondok. – Nem is, mama, majd meglátja, hogy nem is. A szennyvízben is a legnagyobb izék, tudja mama, a legnagyobbak vannak legfelül. Mert nem tudnak lent megmaradni, ilyen a természetük. Hát velem is ez van, mama. Fel fogok jönni a felszínre. A nő fog ebben segíteni. Ha kell, eszközöket fogok használni. Mert szeretem azt a nőt. Fel sem tudja fogni a mama, hogy mennyire szeretem. 53 �Próza és vidéke Szocreál PAPP DÉNES 1962. szeptember 16-án vettem meg Bakony márkájú borotvapengefenő készülékemet, amely háromoldalú átlós fenőprizmával rendelkezett. A fenőprizma két oldala speciális kő, a harmadik pedig bőr volt. Ezután egyenesen a lakásomra siettem; egy társasházban laktam, melyet rabok és állástalan filozófiatanárok építettek. Útközben nem követtek, erről meggyőződtem. Nehezebb feladatnak bizonyult észrevétlenül bejutnom a házba, többen visszapillantó tükröt szereltek közvetlenül az ablakuk elé. Amikor végre magamra zárhattam a lakás ajtaját, első dolgom volt duplán ráfordítani a kulcsot. Némi gondolkodás után rátoltam a reteszt, befűztem a láncot és aktiváltam a hevederzárat is. A Május 1. Ruhagyárban készült szövetkabátom és csehszlovák Tonak kalapom a fogasra akasztottam, mindig szerettem a jó minőségű, egyszerű és elegáns ruhadarabokat. Kicsomagoltam a vásárolt árut, felnyitottam mélyvörös, műbőrnek látszó dobozát, kivettem belőle a készüléket és az asztalra tettem. A használati utasításban az állt, hogy a szerkezet önműködő, ez persze nem volt igaz. Elővettem angol gyártmányú Wilkinson zsilettpengémet, a gépben lévő kis szánkóba helyeztem, majd fenni kezdtem. A szánkát a fekete kövön hétszer, a zöld kövön tizenegyszer, majd a bőrön tizenhétszer mindkét irányban ütközőig toltam. Ezzel kész is volt. Kibújtam szvetteremből, feltűrtem az ingujjam könyékig. Amikor a zsebeimet ürítettem, a nadrágomból egy pénzérme esett ki, ötven centimes. Lehúztam a vécén hamis útlevelemmel együtt. Aztán a hálószobába mentem, ahol az előző esti pártrendezvény után fölszedett szajha feküdt, ugyanúgy, 54 �Próza és vidéke ahogy reggel hagytam. Az éjjeliszekrényen fecskendő és morfiumos szelence, mellette két levél. Az egyik borítékban katonai behívóm, másikban távoli jegyesem szerelmesen vágyakozó sorai. Még mindig huzatos volt a fejem a konyaktól, odatettem egy kávét. A fürdőszobában bekapcsoltam az átfolyó rendszerű gáz-vízmelegítőt, és megnyitottam a kád fölötti csapokat. A kávéfőző halkan kotyogott, otthonos illat terjengett a levegőben. A vízbe gyógynövényes fürdősót szórtam. Apró csészébe töltöttem a feketét, egyetlen kockacukorral ízesítettem. Miután megittam, beültem a forró, enyhén zöld színű fürdővízbe és elővettem a frissen fent pengét. Hosszában végighasítottam az alkarom és a combom belső oldalát. A többire nem emlékszem. Egy pohár víz Nem a hőség, a szomjúság. Egy pohár hűs szódára vágytam és egy kis nyugalomra, hogy működése közben láthassam azt a gondolatot, mely egy ideje nem hagyott nyugodni. A városi forgatagból egy mellékutcába lépve ódon borozót kerestem, mindhiába. Amit találtam, egy régimódi presszó volt, benne minden távoli és ismerős. A fakóezüst színű, lemezborítású pult, a csavaros fagyit készítő gép égnek meredő karjai, a sörcsap totemoszlopa, egy óriás tükör előtt pedig az italok és csokoládék oltára. A középkorú csaposnő szintén ismerős volt, kábán nyugodt, de tetterős megjelenésével, arcán látni véltem, ahogy az évek során hozzánő a helyhez és lassan elválaszthatatlan lesz tőle, titkok tudójává válik, aki az udvarlást kötelességből fogadja, a szerelmi vallomásokat reflexből kikacagja, és aki kacér is, de szintúgy bánatos, mert valaha ő is szeretett, mielőtt itt mindenki anyja és asszonya, szentje és kurvája lett. Borsodi vizet rakott elém, félliteres üvegben, egyszerű pohárral, összeszorult a torkom gyerekkorom ennyi díszlete láttán. Tapintatosan magamra hagyott az enyhén sós vízzel és a buborékok meditatív hangjával. 55 �Próza és vidéke Nagyon sokáig ültem így ott, anélkül, hogy egy kortyot is ittam volna. Nem tudtam, szomjúságom honnan fakad, mire irányul. Ahogy így révedeztem tompán, egy egész sereg ember hömpölygött be az ajtón, a férfiak ingben, öltönyben, a nők hosszú vagy rövid szoknyában, pillekönnyű blúzban, esetleg nyári kosztümben. Alkohol, izzadság és parfümök szagát keverte lassan a plafonról lelógó ventilátor. Mindenki viháncolt, trécselt, összességében laza, de kulturált jókedv uralkodott. Döbbenten tapasztaltam, hogy ugyanúgy ülök ott, a söntés előtti széken, bámulom a buborékokat a pohárban, és semmi más nem érdekel, hogy tulajdonképpen nem érzek semmit, bár minden olyan ismerős, ezek az emberek is, és a helyzet, mintha arra emlékeznék már, ami éppen most történik. A társaság italt rendelt, cigarettázott, volt, aki elment, érkeztek is páran, tovább örvénylett a kavalkád. Ekkor egy férfi ült mellém, sokáig nem szólt, csak figyelte mozdulatlanságom, és semmibe vesző tekintetem. Mindent jól láttam azonban, bár nem néztem sehová, minden távolinak és ismerősnek tetszett, mintha életem folyását szemlélném idegenül, a beavatkozás lehetetlenségének biztos tudatában. Örülnie kéne, mondta a férfi és nevetett hozzá. Képtelen voltam megszólalni, ugyanakkor eltökéltem, hogy nem válaszolok. Minden jól alakul, folytatta, már mindent megszerveztünk, csak hátra kéne dőlnie és élveznie, de úgy tűnik, erre egyelőre képtelen. Az élete jó irányba halad, és semmit sem kell tennie ezért. Éppen elég, ha elfogadja. Nagyon is tudtam, miről beszél, úgy véltem, eljött hozzám a régóta várt testet öltött gondolat. A mulatozó csoportból többen odajöttek és megveregették a vállamat, gratuláltak. Kezdett nem tetszeni ez az egész, nem bírtam tovább szó nélkül. Kik ezek, kérdeztem. De mintha abban a pillanatban tudtam volna a választ. A násznép, válaszolta és vigyorgott. Nekem ehhez semmi közöm, mondtam és éreztem, hogy valami megmozdul bennem. Felegyenesedtem a széken, és olybá tűnt, mintha kormányt elengedve bicikliznék. Már tudtam, hogy a vőlegény én vagyok. Ennek az egésznek semmi értelme, buggyant ki a számon. A férfi kajánul mosolygott, nagyon távoli és borzasztó ismerős volt ez a mosoly. Majd az ajtó felé mutatott, ahol a szűrt fény fátyolában egy árnyalak vált láthatóvá, lassan lépdelt le a lépcsőn, uszályát maga mögött húzva. Fedett és lehajtott fővel érkezett, talpig fehérben, kétségtelenül menyasszony kinézete volt. Kérem, hagyják abba, kiáltottam. Hatalmas üdvrivalgás tört ki a presszóban, vállukra kaptak és pezsgővel locsoltak, a fehér ruhás nőt ölbe kapták, úgy pörgették, míg szédülve és énekelve le nem roskadtak az asztalokhoz. Mindeközben próbáltam meglesni a titokzatos menyasszonyt, szemébe nézni legalább, de örökösen elfordította fejét, egész viseletével 56 �Próza és vidéke rejtette magát. Kíváncsiságom egyre nőtt, erőszakos lettem idegességemben, lökdösődni és pofozkodni voltam kénytelen, hogy az akaratom ellenére lett asszonyom közelébe férkőzzem, csak azért, hogy megtudjam róla, kicsoda. Aztán egyszer csak ott állt előttem szelíden, hagyta fölemelni a homlokától az álláig érő csipkehálót, mint valami hályogot, és akkor megláttam, hogy a nőnek egyáltalán nincsen arca. Mi tagadás, meglepődtem, ugyanakkor visszatért nyugalmam is. Ezután lassan a pulthoz sétáltam és megittam a vizet, majd mindent és mindenkit otthagytam. Később, jó pár utcával arrébb jutott eszembe, hogy elfelejtettem fizetni. 57 �Kutatóterület Z. URBÁN PÉTER „Metareflexív” alakzatok Nemes Nagy Ágnes költészetében Nemes Nagy Ágnes lírájának a kritikai recepcióban mindeddig kevésbé reflektált, ám vélekedésünk szerint egyik leginkább termékenynek ígérkező interpretációs szempontja az a jelenség, amelyet az irodalmi szöveg önmagára visszautaló alakzatait vizsgáló Werner Wolf metareflexivitásnak nevez. A német tudós e terminuson az önreflexió azon változatát érti, amelyben egyfajta „rendszertudattosság” érhető tetten, tehát azt, hogy a kijelentés saját tárgyát ne „természetesen adottnak”, hanem a szemiotikai rendszer részének tekintse, azaz fikcionalitását, műalkotáskarakterét tematizálja.1 Az alábbiakban Nemes Nagy líráját ebből a szempontból újraolvasva a költőként megszólaló beszélő, a szó, a beszéd, valamint az írás motívumát állítjuk a középpontba. E költészetben viszonylag ritkán fordul elő a szerző jegyeit közvetlenül felmutató versbeli beszélő, ezen kívül e példák jelentős része azok közé a darabok közé tartozik, melyeket a költő később nem vett fel köteteibe.2 (Ennek legfőbb oka az a tudatos alkotói törekvés, amely a közvetlen személyesség lehetőleg minden jelét igyekszik kiküszöbölni a versszövegekben.3) Az itt említhető önreflexív megnyilatkozások gyakran metanyelvi jellegű kifejezésekben öltenek testet,4 máskor az alkotás folyamatának egy-egy aspektusára reflektálnak. Az alábbiakban az utóbbi típus megjelenési formáira koncentrálunk. A Teraszos tájkép alábbi részletét például az teszi különlegessé gondolatmenetünk szempontjából, hogy beszélője az Ekhnáton-versek szerzőjeként szólal meg: 58 �Kutatóterület A homok érintetlen, keskeny hullámain – e pontos, földtani plisszék –, a négy üres égtáj között, most gyors közelkép: egy karosszék a homokban. Egyenes támla, drágakőberakás. Oldalról ráakasztva egy fejdísz ureus-szal, ez fáraót jelent. Az el-amarnai fáraót jelenti persze, akit szerettem. Tűnődéseimet sovány arcába temettem, személy, személy, éles és eltéveszthetetlen, akár fejéke árnya a földön. Fejéke árnya, az árny vakító tusfeketéje, mint egy először írt betű. A Nemes Nagy Ágnes költészetében példátlan gesztus nyomán egy olyan öntükröző, „metareflexív” alakzat keletkezik a szövegben, amely azáltal, hogy a költőként megszólaló beszélő életművének egy korábbi darabjára tekint vissza értelmező kommentárjaival, az éppen keletkező művet, azaz saját beszédét is e (fiktív) életmű részét képező, megkonstruált, kitalált világként ismeri el, és így egy olyan végtelen regresszust eredményez, amely kiváltja befogadójából az irodalmiságra vonatkozó reflexiót. Ebben az összefüggésben nyer különös jelentőséget az is, hogy a lírai én megnyilatkozásai a tájnak egyfajta értelmezésére („Az el-amarnai fáraót jelenti”) reflektálnak, ahol az „először írt betű” képében az olvasásra tett kísérlet egybeesik a jel születésének folyamatával. A Napló című versfüzér egyik darabja, A jelző, amely már címével is egy nyelvi-poétikai kérdésre, a vers retorikai síkjára irányítja a befogadó figyelmét,5 elsősorban a második versszak költészetre vonatkoztatható kifejezései (szó, hasonlat), illetve ezek egyes szám első személyű környezete (lendüljek) révén hív fel az önmaga nyelvi megalkotottságát tematizáló versként való olvasatra: „Nagyobbat” markolj, „Vaskos” ég! Tüdőm szoritsd ki hát! Verd ki agyam, fogaskerék, minden fölös fogát! Egyik szótól a másikig úgy lendüljek vakon, mint a hasonlat szökdösik a szétdult tájakon… 59 �Kutatóterület A szakasz vizsgálatakor nem kerülheti el az sem a figyelmünket, hogy azt magát is egy hasonlat alkotja, amelynek olvashatóságát azonban jelentősen bonyolítja, hogy az egyik szótól a másikig vakon lendülő én metaforikus képét szemléltetni hivatott hasonló tagja maga is homályos metaforikus mozgásoknak rendelődik alá, amelyeknek értelmezése éppen a középpontban álló, az alakzatot egyfajta kicsinyítő tükörként megnevező hasonlat szó miatt válik első látásra problematikussá. A hasonlat párhuzamos szerkezete azonban lehetővé teszi, hogy behelyettesítsük a hasonlított elemeit a hasonló megfelelő helyeire. Így a szótól szóig haladó én, azaz a verset író költő a hasonlattal mint ugyanezen vers alakzatának, a vakon lendülés erőteljes, ám uralhatatlan helyváltoztatása6 pedig a szökdösésnek, egy szintén befolyásolhatatlan mozgásnak feleltethető meg.7 A nyelv retorikus működése tehát ellenőrizhetetlen módon önállósulva túlnő a költői tevékenységen, amely így csupán egy vakon megtett lépésként érzékelhető. Ugyanez mondható el a jelentést megsokszorozó olvasás tevékenységéről is, amennyiben az „egyik szótól a másikig” kifejezést nem lineáris előrehaladásként (az egyik szótól a következőig), hanem figurális mozgásként (az egyik szó helyett a másik) értelmezzük. E sorok tehát egyfelől tematizálják a nyelv kontrollálhatatlan működését, másfelől az imént végiggondolt hasonlat révén színre is viszik azt. Ezt az interpretációt támasztják alá a beszélőnek saját szerepe redukálására irányuló felszólításai is („»nagyobbat«8 markolj”, „tüdőm szoritsd ki”) az első versszakban. Az agy mint kivert fogú fogaskerék amellett, hogy szintén a tudat ellenőrzésének megszüntetését jelzi, emlékezetünkbe idézi a Kettős világban nyitóversének, a Hadijelvénynek ugyanezt a tapasztalatot megörökítő sorait, melyek a rokon motívumok révén is párhuzamba állíthatók A jelzővel: Mint iszap, gyönge hegy belébe málló, mely önmagától főve körbe fortyog, mint visszaforgatott, nagy húsdaráló, mely befelé nyel minden tömör kortyot – így szívja, őrli elmém a világot. Hasonlatokban őrli: roncsot ér. S az elme: rész helyett egészre hágott, s a rész ölén katlanba hull a tér.9 Ugyancsak a Wolf által „rendszertudatosságnak” nevezett jelenségre lehetünk figyelmesek a Ház a hegyoldalon című költemény alábbi részletében is: 60 �Kutatóterület A látogató Kinyitom az ablakot. A vezető Ugye fojtó az ózon félelem? Ugye a villám-függönyök szaga? Ugye félő lehetett két alaknak, akik az erdőn át szaladtak, az ostorozó éjszaka? Ugye ázott hajak és ágbogok – A látogató Kinyitom az ablakot – A vezető Vakították a vaksötétet – A látogató Kinyitom – A vezető aztán lecsapott – A látogató UUUU–UU A vezető válluknál a villám. – Az ablakot, fiam, ne nézze többé. Ez is történet, mint a többi. A látogató válaszában a már többször megismételt „Kinyitom az ablakot” mondat helyett váratlanul előtűnő absztrakt ritmikai képlet révén a szöveg egyfelől feltárja saját fikcionalitását, megalkotottságát, másfelől – nem utolsósorban a ritka versláb10 használata által – a versre mint ritmikailag és zeneileg megszervezett beszédre irányítja a figyelmet. Ezáltal megnövekszik a költemény olyan tényezőinek a jelentősége is, mint a nagy számban előforduló alliteráció („fojtó az ózon félelem”, „vakították a vaksötétet”, „válluknál a villám”, „ne nézze”) vagy a látogató szavait hívórímeivel zeneileg előkészítő vezető sorai. Ez a gesztus nem példa nélküli a magyar irodalomban, egyik előzményeként tekinthető például Radnóti Miklós egy költő-szerepet tematizáló verse, A „Meredek út” egyik példányára (1939), melynek első versszaka11 a költő „szótlan dünnyögését” a szövegben verbális testet nem öltő jambusoknak csupán ritmikai jelével „jegyzi le”, amely által fenntartja annak igényét, hogy a ki nem mondott, illetve nem „hallható” szavakat a szöveg szerves részének tekintsük.12 A költészet megnevezésre irányuló törekvése és e megnevezés – a nyelvi anyag természetének tulajdonított – korlátainak megtapasztalása gyakran a szó főnév előfordulásai révén íródik a szövegekbe. Ezek az előfordulások részben a fentebb bemutatott metanyelvi megnyilatkozások sorába illeszthetők, az esetek többségében viszont a szó az általa metonimikusan megjelenített nyelv uralhatatlanságát oly módon viszi színre, hogy ennek a tapasztalatnak valamely aspektusát felidéző képzetekben metaforizálódik. 61 �Kutatóterület Erre a megoldásra a legnagyobb számú példát azok a kifejezések kínálják, amelyek mögött a szót egyfajta folyadékkal azonosító metafora áll. Így válik szemléletessé a nyelv működése például a Keress hazát című költemény De nem fakad a szó, csak bent szivárog sorában, ahol a szivárog a fakad igével szembeállítva nemcsak a vers alakulásának, „érlelésének” hosszú időtartamára vagy a költői megnyilatkozások esetleges csekély számára utal,13 hanem ezzel együtt a versbeli szónak már keletkezése idejében önkényes, képlékeny, ellenőrizhetetlen, sőt bizonyos értelemben – például a köznyelvi kommunikáció felől szemlélve – „hibás”14 voltára is.15 Hasonló élmény fogalmazódik meg az Elmélkedve című versben is, amelynek jelentőségét kérdésfelvetésünk szempontjából az imádságra (mint a nyelv kitüntetett használatára) tett kísérlet („A kezem összekulcsolom”) és e kísérlet kudarcának („Ennyi maradt: a mozdulat”) beszédhelyzete is növeli: Hová forduljon hát az ész? Pedig jó volna szégyenét A szóval, mely megsejteti, Kimondani, s elrejteni.16 A szöveg a szó teljesítményét a vágyott pontosságú kimondást nélkülöző, ezért megbízhatatlannak bizonyuló sejtetésre korlátozza, ami a jelentést – e megbízhatatlanság miatt – éppen kimondásával egy időben el is rejti.17 Az itt körvonalazódó felismerés mögött az a Wilhelm von Humboldt-i gondolat is kitapintható, amely szerint „minden megértés egyben meg nem értés is, minden gondolati egyezés egyúttal különbség is”, hiszen az emberben lévő benyomások, illetve érzékletek halmazának egyedisége miatt „egy szó alatt senki sem érti pontosan ugyanazt, mint a másik”.18 A közvetlen elérhetőséget ellehetetlenítő rejtettség képzetét társítja a szavakhoz az Utazás című versfüzér Hajnal darabja is: És egy világot.19 Helyükön a hegyek, nagy fák alatt kicsiny szerelmesek, mély barlangban bujdokló szavak vízben, virágban visszhangozzanak,20 s a tengerből már felmerüljenek, mint hajnalodó, biztos szigetek kinek a pálmák és kinek a nap, s a költőnek a születő szavak. 62 �Kutatóterület A „mély barlangban bujdokló szavak” Platón klasszikus hasonlatát is felidéző képe egyfelől a kimondott szónak csupán a visszhang, azaz egy tökéletlen, torzított másolat formájában való hozzáférhetőségét állítja (és viszi színre a „vízben, virágban visszhangozzanak” hármas alliterációjával), másfelől a (költői) nyelv figuratív jelentésképzését („vízben, virágban”) emeli ki. A tengerből felmerülő „biztos szigetek” hasonlata már arra a Nemes Nagy-esszékben is gyakran visszaköszönő gondolatra emlékeztet, amely a kimondandó „tagolatlanságát” a nyelv „tagoltságával”, tehát szükségszerűen elnagyoló, pontatlan ábrázolásmódjával állítja szembe. Az imént röviden elemzett példákkal rokon tapasztalat motiválhatta a szót épülettel (Szél21, Emlékkönyvbe22), takaróval (A reményhez23), növénnyel (Példázat24, Iskola25) vagy szövetet alkotó fonallal (A fémben én vagyok a láthatatlan…26) azonosító metaforikus kifejezéseket is, amelyeknek a fentiekhez hasonló interpretációjától itt eltekintünk. Az elmondhatóság problematizálásának egy másik jellegzetes csoportját azok a szövegek alkotják, amelyek a költészet kérdését már nem a nyelv alkalmatlansága felől, hanem a beszéd aspektusából közelítik meg, azaz a lírai beszédet mint szóbeli megnyilatkozást képzelik el. Ezekben a kijelentésekben, amelyekre számos példát27 szolgáltat az életmű, a kimondhatatlanság élménye sokszor a versbeli beszélő némaságában vagy a beszédszervek valamely rendellenességében, betegségében nyilvánul meg: Nyár van. Tán nem kell így szorongani. A keserűt majd egyszer kiokádjuk. Ily keserűt nincs mód kimondani, hisz keskenyebb a torkunk, mint az ágyú.28 A reményhez első versszakában a kimondhatóság akadálya a közlendő „méretéhez” viszonyított keskeny torokban metaforizálódik. A részlet tüzetesebb vizsgálata során ugyanakkor világossá válik, hogy a nyelv kérdése a szakasz retorikus mozgásai révén is tematizálódik, amennyiben a „hisz keskenyebb a torkunk, mint az ágyú” sor önmagában nehezen értelmezhető összevetése a szorong, a keserű, a kiokád, illetve a torok szavak elsődleges és figurális jelentéseinek állandó egymásba játszása felől válik olvashatóvá. Míg a második sorban a keserű a ’kellemetlen íz’ jelentésében érthető, ugyanez a szó a következő sorban, a kimondani környezetében már a ’kellemetlen tapasztalat’ jelentést veszi fel. A kiokád és a kimond párhuzamos előfordulása váratlanul konkretizálja a kimond ki- igekötőjében is meglévő, ám elhalványult (pontosabban: absztrakt értelemben vett) 63 �Kutatóterület ’belülről kifelé’ mozzanatot, és a keserű élmény kimondásának eseményét az okád ige ’irányíthatatlan, befolyásolhatatlan inger hatására’, illetve ’nagy erővel lök, áraszt valamit’29 jelentéseivel bővíti. E folyamat az első sor szorongani igenevének esetében épp fordítva megy végbe. A „Tán nem kell így szorongani” mondat ugyanis az átvitt értelmű ’lelki feszültség nyomasztó hatása alatt gyötrődik, aggódik’30 olvasatot kínálja, míg a rákövetkező sorok kontextusa a szót visszavezeti eredeti, ’szűk helyre összeszorulva, összezsúfolva nehezen fér el’31 jelentéséhez. A negyedik sornak a nyelv működésmódjára való reflexiót kikényszerítő teljesítménye abban áll, hogy e képzeteket oly módon integrálja az ágyú képében, hogy közben folyamatos mozgásban tartja a szó szerinti és a retorikus jelentések ingadozását. Ez a mozgás ugyanis a torkunk egy keskeny ágyú metaforában juthatna nyugvópontra, amelyből a fenti motívumok különösebb nehézség nélkül levezethetők lennének. Az összehasonlító szerkezet, valamint a birtokos személyjeles torkunk szóalak azonban nem teszi lehetővé az előző sorok által „előkészített” metaforikus azonosítást, hanem – a retorikus mozgások egyfajta lezárhatatlan körforgását eredményezve – fenntartja az ily módon egymáshoz közelített fogalmak32 különállását. A vers idézett részlete tehát annak a metaforának a keletkezését beszéli el, amelyet aztán nem enged megszületni.33 A megszólalásnak a beszéd fogalomkörébe vonható kifejezésekben testet öltő tematizálása más esetekben már nem a lírai beszélőhöz kötődik, hanem az elbeszélt látványba, magába a képbe tevődik át. Ez a jelenség – ahogyan a példák34 is nyilvánvalóvá teszik – a Szárazvillám című kötet második felétől, Nemes Nagy Ágnes lírájának személytelenebbé formálódásával párhuzamosan válik dominánssá. A Jegyzetek a félelemről című költemény tulipánjai azáltal lehetnek a költői beszéd megfelelőivé, hogy annak ellenére, sőt bizonyos értelemben annak köszönhetően teszik elementáris erővel (átütve, belecsapódik, sisteregve,35 villám) megtapasztalhatóvá a velük nem azonos, de tőlük mégsem leválasztható szépségüket, hogy a sérültség és a rendezetlenség attribútumai (csapzott, borzas, széltépte, lázas, zilált) egy virág esetében épp e látványhoz kötődő szépséget kezdik ki, így tehát – az irodalmi nyelvvel azonosított – tulipánban egybeesik a „hír” és a „hírnök”, a közvetített36 és a közvetítő funkció37: És bent a tulipán-csokor. Mint kit a vihar szembe-kap, oly csapzottak, oly borzasak, széltépte, lázas hírnökök, dadogják testbe-öltözött 64 �Kutatóterület híradásuk zilált szavát,38 és szépségük a késen át, a késen át, mely nyeste őket, a kézen át, a bolton át, átütve milliónyi réteg bogozhatatlan kordonát, a szív riadt felhorkanását, a kéz védő mozdulatát: belecsapódik, sisteregve, vízbe a villám – két szemembe. A nyelv kérdését a fentieknél áttételesebben, ám a versszövegekben meglehetősen intenzíven jelenlévő módon39 képviseli az írás, illetve az íráshoz köthető fogalomkör számos tagja. A beszéddel szemben a lejegyzett szöveg kapcsán a kódolás (kimondás) imént felvázolt kérdései mellett – mint ugyanazon érme másik oldala – Nemes Nagy Ágnes költészetében határozottan artikulálódik az értelmezésnek, az olvasásnak a kérdése is. Míg az élőbeszéd esetében a beszélő jelenléte visszakereshetővé teszi az eredeti szándékot, addig az írás kiszolgáltatja a szöveget a félreolvasás lehetőségének. A Négy kocka befejező versszaka például az ablakkeret kivágásában egyfajta kifeszített vászonként mutatkozó ég felhőit igyekszik mint írást olvasni. A „fogyhatatlan felhőbeszédek” azonban ellenállnak a hozzájuk írásként viszonyuló, jelentésüket rögzíteni kívánó olvasásnak, és a „megkísérelt értelmezések” szükségszerű kudarca nyomán csupán szétfoszló „jeltörmelékként” maradnak hozzáférhetővé a látványt befogadó szemlélő számára: A negyedik ablak-kocka ég, kifeszített ég, ránctalanul. A földi légkör ritka némasága, amint nem írja, sűrű tábla, fogyhatatlan felhőbeszédeit, egy-két vonal csak, jel-törmelékek, megkísérelt értelmezések, foszlány, képző, ígéret.40 65 �Kutatóterület Jegyzetek Werner WOLF, Metaisierung als transgenerisches und transmediales Phänomen: Ein Systematisierungsversuch metareferentieller Formen und Begriffe in Literatur und anderen Medien = Metaisierung in Literatur und anderen Medien: Theorethische Grundlagen – Historische Perspektiven – Metagattungen – Funktionen, Hrsg. Janine HAUTHAL, Julijana NADJ, Ansgar NÜNNING, Henning PETERS, Berlin, New York, Walter de Gruyter, 2007, 38–39. 2 Vö.: „Úgy szeretnék másról verset írni, / nem magamról, mint a boldogok, / pontos verset, mint a tiszta hóhér, / okos verset, mint az ok.” (Úgy szeretnék sok verset írni….), „Micsoda költő vagyok én? / Sohase mertem a nevén / nevezni azt, amit akarok–” (Kísértés), „Ki verset ír, az egyszerre legyen / Kőmíves Kelemenné, s Kőmíves Kelemen.” (Sehová, sehová nem vezet), „Úgy írok verset, mint ahogy /nyílt sebből folyik a vér.” (Naplót írok…) stb. 3 Vö.: „Először csak az asszociációt tágítottam, a formát ejtegettem le, aztán – vérszemet kapva – a rációs kapcsot tépdestem, kihagytam a szerző személyét, kihagytam az alanyt, kihagytam az állítmányt.” (NEMES NAGY Ágnes, Részletek öregkori arcképhez = UŐ, Az élők mértana: Prózai írások I., szerk. HONTI Mária, Bp., Osiris, 2004, 70.) 4 Vö.: „Hogy mondjam el? A szó nem leli számat/ kimondhatatlan szomj gyötör utánad” (A szomj), „Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.” (Félelem), „Hogy mondjam el? Elmém mégsem feledhet, / és a nevetlen, titkos gyökereknek / raja erősebb, mélyebb földbe ás.”(Eszmélet) stb. 5 A jelző Nemes Nagy Ágnes poétikai gondolkodásában is fontos szerepet kap: „A jelző (és társa, a határozó) már csak azért is szükséges, mert a versbe levegő kell. Levegő, tér, üres folt, fehér sík a képek mögé, semleges zóna a lényeg köré, a figyelem lélegzetvétele. A közepes, a felejtésre ítélt jelzőt úgy is nevezhetném, hogy: az elhanyagolhatatlan elhanyagolható. Meg aztán – ezzel együtt – ott van az iram, a lendület, a sorok és mondatok futása, a mintegy szöveg nélküli dallam, a mért vagy méretlen ritmus. Tökéletesen jelentéktelen szavak dobhatják feljebb és feljebb a verset, ha csakis lendülete grafikonját nézzük. S ha már ilyen szépen megvédtem a jelzőt (a jelentéktelent), hadd ismerjem be: egyáltalán nem ezekért rakjuk oda a jelzőt mi, versírók, ha már odarakjuk a versbe. Egészen másért. Azért, mert mégiscsak a lényeges jelzőt keressük. Az elhagyhatatlant. Az értelem változtatása nélkül el nem ejthetőt.” (NEMES NAGY Ágnes, Rózsa, rózsa = UŐ, Az élők mértana: Prózai írások I., 40–41.) 6 A ’vakon’ határozó egyfelől kifejezi e mozgás bizonytalan, a kellő ismeretek hiányában végzett voltát, másfelől pedig arra utalhat, hogy az a tudat ellenőrzése nélkül, a véletlenre hagyatkozva történik (vö.: vak engedelmesség). 7 A lendüléssel rokon mozgás társul a szó funkciójához a még több ízben idézendő Mesterségemhez című költeményben is: „a szó, amely földből égbe / sistergő döngés ütemét / ingázza folyton, összevétve / önrángását, s a fellegét–” (Kiemelés: U.P.). 8 Az első sorok idézőjelei éppúgy reflektálják a nagyobbat és a vaskos jelzői (illetve a vele rokon határozói) pozícióban álló szavak metanyelvi használatát, mint 1 66 �Kutatóterület azok figuratív jelentését. 9 Kiemelések: U.P. 10 A proceleuzmatikus (UUUU) a magyar költészetben elsősorban Weöres Sándor ritmikai kísérleteiben kapott szerepet. (Vö.: FERENCZ Győző, Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994, 22.) 11 „Költő vagyok és senkinek se kellek, / akkor se, hogyha szótlan dünnyögök: / U–U–U– sebaj, hisz énekelnek / helyettem kandi ördögök.” (RADNÓTI Miklós összes versei és versfordításai, Bp., Szépirodalmi, 1994.) 12 Nemes Nagy Ágnes tanítványa, Tandori Dezső pedig egészen a végsőkig elmegy, amikor A szonett című versében csupán a szonett rímképletét közli, illetve e képlethez két kommentárt fűz („ennél a sornál megakadt” és „aztán mégis folytatta és befejezte”). TANDORI Dezső, Egy talált tárgy megtisztítása, Bp., Magvető, 1973. 13 Vö.: „Folyadék cseppenként v. vékony érben, szűk nyíláson, résen keresztül alig észrevehetően folyik, csordogál.” (A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, VI. kötet, Sz–Ty, főszerk. BÁRCZI Géza, ORSZÁGH László, Bp., Akadémiai, 1962, 311.) 14 A szivárgás ugyanis többnyire egyfajta zavar, hiba (például egy csőrepedés) eredménye. A költői nyelvhasználat egyik ismérveként szokás említeni a „devianciát”. 15 Vö. még: „Hogy születik a bűn? Mig színrebuggyan / a csiklandozó, csepp erecske habja, / szád szélén, mint szappanos őrület, / surrogó szavak, síkosbőrü tett – / […] Arcod kendőzi észrevétlen árját, / de átvizesül arcod, mint a kendő” (Bűn), „s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon” (A reményhez, Kiemelések: U.P.) Itt említhető továbbá az a hagyatékban fennmaradt töredék is, melyet Lengyel Balázs az Összegyűjtott versek A barna noteszból, 1958–1960 című egységének mottójául választott: „Naplót írók. Mit tegyek. / Tudom: egy rézgarast se ér. / Úgy írok verset, mint ahogy nyílt sebből folyik a vér.” 16 Kiemelések: U.P. 17 E kettősséget érzékeli Tandori Dezső kritikája is, amikor a vers kapcsán a kimondhatatlan „szinte” kimondásáról beszél. Vö. TANDORI Dezső, A fokozhatatlan fokozható: Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok, Kortárs, 1981/4, 638. 18 Wilhelm von HUMBOLDT, Az emberi nyelvek szerkezetének különbözőségéről és ennek az emberi nem szellemi fejlődésére gyakorolt hatásáról = Uő., Válogatott írásai, ford. RAJNAI László, Bp., Európa. 114. 19 Kiemelés az eredetiben. 20 Kiemelések: U.P. 21 „Szélesedő oszlopközök. / Szél fúj be a szavak között. // Itt már kupola-fellegek. / Éggel tapasztott épület.” (Kiemelések: U.P.) 22 „Nem, nem ígérhetem neked, / hogy szóból házat építek – / mért óvnának a forgatag / idő elől papír-falak?” (Kiemelések: U.P.) 23 „Igazság? Hová nyujtózunk e szóval?” 24 „Papirban kaptam ezt a szót, / mely messze földön pálma volt. / Papirba göngyölt gyenge tőt, / s most lám, előtted földbe nőtt. // Nedvvel telik, rügyet fogan, / s érik vele minden szavam, mivel sudáran felszökik, / valódi lombot hajt a hit.” (Kiemelések a pálma szó kivételével: U.P.) 25 „S mint égi szél himbálja padlás- / zúgban a szőlő-sorokat, / agyamban éjjel megforognak / a töppedő, fürtös szavak.” (Kiemelés: U.P.) 67 �Kutatóterület „Szavak ismerős fonadékán / átsüt a Tárgy szeme” Vö.: „kiáltana vagy szaggatottan / hebegne – nincs mód –, ráborul a bányaomlás háború kimondhatatlan torlaszokban.” (Harangszó), „Mondd, mondd el végre, merre jártál / kimondhatatlan álmaidban.” (Az alvóhoz), „Ott fent a dél vonul csapatban, / itt bent a vatta-némaság, – / mint vékony ing, a gondolat / úgy vérzik át, úgy érzik át.” (Délelőtt), „Én nem tudok beszélni. / Nekem már egyetlen beszéd: / üvöltve futni kint az utcán, / mint akinek a haja ég.” (Én nem tudok beszélni…) stb. (Kiemelések: U.P.) 28 Kiemelések: U.P. 29 Vö.: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, V. kötet, Mo–S, főszerk. BÁRCZI Géza, ORSZÁGH László, Bp., Akadémiai, 1961, 359. 30 Vö.: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, VI. kötet, 363. 31 Vö.: Uo. 32 Az ágyú és a torok metaforikus azonosítását a köznyelvi ágyútorok szóban is megtaláljuk, éppúgy, mint az okád igével történő használatát is: „Estétől éjfélig ezernyi ezer tűzgolyót okádtak az ágyúk a védtelen városra” (JÓKAI Mór: A kőszívű ember fiai, Bp., Szépirodalmi, 1967.) 33 Külön vizsgálatot érdemelne Babits Mihály Húsvét előtt című költeményének hatása. Amellett, hogy a Babits-vers a kimondás kérdését szintén a beszélőszervek rendellenességével köti össze („ha kiszakad ajkam, akkor is”, „ha vérbe lábbad a dallal”, „kisebzett szájam”, „a szók most fájnak e szájnak” stb.), a „borogatott ágyuk izzó torkai” kifejezés a fentiekhez hasonló gondolatmenetre ad alkalmat. (BABITS Mihály összegyűjtött versei, Bp., Szépirodalmi, 1977.) 34 Vö.: „Nem hallja őket, földsüket, / mint aki a multján üget, / egy néma ábra dobbanása: a ló és a lovas feje / szinuszgörbéket ír a tájba.” (A lovas), „Egymagában áll a háznál / Némábban a némaságnál” (Téli angyal), „jön-jön a néma robogás” (Ekhnáton az égben), „Egy fában lakom. / Lombja évszaktalan, / az égig ér, a dadogásig, / és látom zsúfolódni zárva-termő / gyümölcseit” (A látvány), „Ez a zuhogó némaság” (Hó), „Először csak dadognak, próbálkoznak, egy-egy cse- /nevész pitypang negyedhangja a grundon, aztán rá- / kezdik, ez már nagy beszéd, ömlik a növények, zöld- / tarka orációja, azt áriázzák, azt, mindig ugyanazt. / Változatokkal persze, levél, virágfej, törzs, ugyan- / az, más, ugyanaz. De hát ki bánja a tölgyfák tauto- /lógiáját? A Rák-térítő beszédét ismerem; aztán felel / rá a másik dél felől, az ekvátor szalagja el se hallgat.” (A föld emlékei, Kiemelések: U.P.) 35 A sistergés képzete többször kapcsolódik össze a szó fogalmával Nemes Nagy Ágnes költészetében: „a szó, amely a földből égbe / sistergő döngés ütemét / ingázza folyton…” (Mesterségemhez), „s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon, / s a nyelv, mint lángnyelv, rezzen, sistereg, / s megszületünk” (A reményhez). E jelenség részben összefügg azon meglátásokkal is, melyeket fentebb a szót folyadékkal azonosító metaforákkal kapcsolatban tettük. 36 A hír szó önmaga is tartalmazza a közvetítettség mozzanatát, amennyiben jelentése egy olyasvalamire vonatkozó információ, ami nincs közvetlenül hozzáférhető módon jelen. 37 Fontos megjegyezni továbbá, hogy ez az egybeesés az olvasás aktusában realizálódik a szemlélő „két szemében”. 38 Kiemelés: U.P. 26 27 68 �Kutatóterület Vö.: „a targally vonalai ében, / ismeretlen betűket írnak, / fent szikrázik az esticsillag.” (Jegyzetek a félelemről), „És nézni fentről, lentről, mindenféle szögekben / körültapogatni a tárgyat néhány szememmel / kivésni vélük a konturt, mosni, ledöntetni” (De nézni), „és ettől fogva a fém, / fémből ez a homorú magasság, / amely úgy szívja az utolsó páracseppet, / mint a felfelé való szédülések / levegőbeírt spirál-nyomát” (Félgömb), „Fejéke árnya, az árny vakító tus- / feketéje, mint egy először írt betű.” (Teraszos tájkép), „Más nem maradt: a szára. A levélszár üres pálcikasága. Egy puszta nyél, a megfosztottság maga. Még az avar arany-tragédiája sem az övé; ki veszi észre benne? Egy ócska ceruza, melynek hegyéről letörtek a szavak” (Falevélszárak), „Amint a dolgok ormain / a körvonal amelyre dűl / amint egy keskeny étmenetben / leszáll leszáll megtestesül” (Hó), „Hadd lássam még a szakadék felett / felhőbe vágott arcodat.” (Irgalom), „A förtelem dobostortája, tábla, / földtani metszet, kőzet-ábra, / ez a szegények bibliája, / olvashatod életedet, / undorból préselt rétegek.” (Utálat, utálat az egész) stb. (Kiemelések: U.P.) 40 Kiemelés: U.P. 39 69 �Kutatóterület BAKONYI ISTVÁN Képes beszéd Petrőczi Éva első részösszegzése 1990-ben a Dovin Művészeti Kft. kiadta Petrőczi Éva első válogatott verseskötetét Képes beszéd címmel, benne egy összeállítást az előző három kötet (Heléna bálja, Hárfakalitka, Ez is történelem) anyagából és Képes beszéd címmel az újabb művekkel. Vasadi Péter szerint a cím telitalálat: „[…] Egy szóban, kifejezésben, élményben talpraesett asszony talál itt változatos formát képekbe foglalt beszédének, mely (s melynek nyelve) ízes, őszinte, eleven. Sokra tartja a hangulati elemeket, sőt magát a hangulatot, ami nem pejoratív jellemzője egy költői magatartásnak.”1 Jelképes is lehet a kiadás évszáma: az új Magyarország megszületésének ideje, az ún. rendszerváltozásé, amikor az előzőekben emlegetett történelem új értelmet nyer. Noha költőnk nem tartozik a közéletben közvetlenül részt vevő írástudók közé, eddig pályája azonban mindenképpen arra enged utalást, hogy közvetve ő is az új világ hírvivője. „Orphikus líra az övé: fátyolozott fényű, túlvilágra orientált, mely az árnyak erőterében teljesedik máséval össze nem téveszthető, immanens költészetté. Innen tehát idegenségérzete, érzelmi és intellektuális magánya – de költői erőforrása is ebből eredeztethető.”2 A hajdani kritikus által használt jelző sajátos és hiteles módon minősíti Petrőczi Éva költészetét. Láthattuk korábban is a transzcendens jelleget, valamint a magányt is, bár az „idegenségérzet” emlegetése enyhe túlzásnak számít. Egyéni útja nem feltétlenül jelenti, hogy idegenül mozogna a világban és az irodalmi-tudományos életben. 70 �Kutatóterület A negyedik verseskötet egésze kétségkívül tovább erősíti ezeket a minőségeket, és az ajánló szövegben említett szellemi örökség, az Újhold folyóirat köreinek emlegetése ugyancsak ezt az irányt mutatja. (S ha ez így van, akkor többek között Pilinszky János vagy Nemes Nagy Ágnes szellemi rokona is ő.) Persze minden ilyen irányjelzés félrevezető is egy kicsit, hiszen az érintkezési pontok nem mindig egyértelműek. Még egy árnyalat az ajánlásból: „[…] úgy válogatott, hogy minden olvasó – iskolázottságtól függetlenül – örömét lelheti benne.” Azért ebben sohasem lehetünk biztosak… Igaz persze az is, hogy az olvasó öröme nem függ feltétlenül az iskolázottságától, és ugyanakkor érzékelhető a közérthetőségre törekvés is a szerkesztésben. A szerkesztés pedig teljesen világos és logikus, és ezen elismerő szavak a válogatót, Szabó Andrást (Petrőczi Éva férjét) illetik. Nyomon követi a költő addigi pályáját, hiszen válogatást találunk az addig megjelent három könyv verseiből, és ezt követően olvashatjuk az akkor, 1990-ben újnak számító műveket. Érdekes így újraolvasni a pálya java termését, valamint a további út lírai dokumentumait. Minden eddiginél teljesebb lesz ily módon a kép a mintegy száz oldalon. Különös hangulatot ad már a borító is, és egyben a történeti folytonosságot is jelzi: Graits Endre Bettike című festménye, Szelényi Károly fotója segítségével 1880-ig vezet vissza bennünket, a hátlapon pedig hasonló kivágásban a szerző fotója látható. (A fotós neve nincs feltüntetve.) A „képes beszéd” tehát szó szerint is érthető. Persze az azonos című vers másról szól. Itt is megjelenik (miként korábban többször) a sólyommadár, ez a magyarság számára különösen fontos lény, mint az ifjúság jelképe, valamint az időt is vele jellemzi a költő. Érdekes egyébként a „képes” szó többszörös jelentése, hiszen a vizualitás mellett a „képesnek lenni valamire” is igaz, és furcsa asszociációink lehetnek a képes fosztóképzős ellentétével kapcsolatban is. Persze ha erőltetetten tovább fokozzuk a játékot, akkor bizony a képtelenség területére érkezünk… Persze irodalmi vagy stilisztikai értelemben a „képes beszéd” olyan kifejezésmód, amelyben gyakran találkozunk a képi megjelenítés eszközeivel. Így van ez természetesen Petrőczi Éva költészetében is. A válogatott kötet első három fejezetére nem térek ki részletesen, hanem inkább az akkor újnak számító versek világát vizsgálom. Addigi pályájáról ezt írja Pomogáts Béla: „[…] a történelmi magyar „kisvilágot”, ennek a motívumkincsét, érzelmi tapasztalatait és lelki mozzanatait örökíti meg verseiben. Jól tudván, hogy ezekben az apró tapasztalatokban, tünékeny, mégis elfeledhetetlen emlékekben rejlik életünk magyarázata, egyszersmind a költészet titka és magyarázata.”3 Valóban így van ez, és hozzátehetjük, hogy ezt az utat folytatja szerzőnk az újabb termés tanúsága szerint is. Nincs látványos fordulat, sokkal inkább tudatos életműépítés. Él azzal, amit 71 �Kutatóterület útravalóul kapott, és ezt ötvözi tapasztalataival. Közvetve érzékelhetjük a nyolcvanas évek végének sok-sok változását, az új világ megszületésének szép kínjait. És éppen Útravaló című verse jelent fontos irányjelzést: „Mindig arra tekints, / kiért és hová indulsz, / meg ne inogj - / szerte ne vartyoghassa / kárörömét / lábad alatt / az iszamlós / varangy-makadám!” Az első három sor intelme, fogalmi közlése után a másik öt sor egyértelműen „képes beszéd”, költőnk stilisztikai sajátosságait magán viselő szöveg. Így, együtt, tömören ad látleletet lírájáról, annak tartalmi és formai jegyeiről és értékeiről. Hasonló a felépítése A vers, az enyém…-nek is, ahol „nem égi madár” és „nem tünemény” a vers, hanem: „jobbágyanya / féregjárta agyag- / kalodájában vergődő / gyermek csak.” Számos gondolatot fölvet ez a néhány sor, pl. a költői cselekvés értelmét és lehetőségeit illetően, vagy éppen a szép és az igaz tárgykörében. Lehet, hogy mindez következménye annak, amit Pomogáts Béla, a már jelzett írásban így fogalmaz meg: „[…] ott bujkálnak az egykor volt gyermekkor talán soha, vagy csupán a versírás jótékony hatalma által orvosolható kisebb-nagyobb lelki és érzelmi sérülései.”4 Bizonyára ott van a sérülések között az igaztalanul bebörtönzött apa sorsa, az ötvenes évek szörnyűséges világa. Ennek mintegy ellenpontjaként aztán a versekben gyakran látjuk a felülemelkedés és a bölcs távolságtartás jeleit. Többek között a néha a groteszkkel is érintkező ábrázolásmódot. Így is érintkezik a költő a korszak ismert jegyeivel és esztétikai időszerűségeivel. Közben számol egyéni lehetőségeivel, és sokadszor tesz tanúságot pontos önismeretéről. Nem idegen tőle itt sem a profán és a szakrális világ összekapcsolása. Fátyol című versében például a korinthusbeliekhez írott Pál apostoli levélből választ mottót, amelyben a nagy hajról, az asszony ékességéről van szó, és ezután énekli meg saját „fürtös haját”, amit időnként „tüskés tarlónak” érez. Igaz, ezt megelőzően a „fátyluktól megfosztottakról” emlékezik meg. Egy másik „hajvers” pedig így szól: „Illik hozzám, nekem / ez a Tatjána-hajfonat: / a taktikátlan szerelem / felségjele.” (Illik hozzám…) Ezzel kapcsolatos a következő idézet: „[…] az sem maradhat említés nélkül, hogy a hosszú haj, e különös női rekvizítum mily gyakran kerül elénk, már-már motívum értékű szimbólumaként valamely rejtetten is büszke asszonyiságnak.”5 Merész társításai és ötletes megoldásai tehát változatlanul ékesítik líráját. Közben megőrzi intimitását, az alkotás iránti alázatát is. Ha kell, fölülemelkedik és kívül marad, s ebben bizonyára segíti minden pályaszakaszában más irányú érdeklődése, tudományos tevékenysége is. És van még egy „hajvers” is, a Hajad. Itt az őszüléssel (ami kapcsolatban van az elmúlással) néz szembe, a „holdfényszilánkos” jelenséggel. Ahogy Zöldi László látja: „Legsikerültebbek azok a versei, melyekben az élet misztikusan értelmezett eseményeinek élményei sűrűsödnek. 72 �Kutatóterület A születés, a halál vagy a szerelem nagy pillanatairól vallván, azzal a metafizikai többlettel tud megszólalni, amely nélkül nincs maradandó értékű költészet. Mindez a misztériumoknak kijáró archaikus zengésű, biblikus nyelv közegén át hat.”6 Hozzátehetjük: Petrőczi Éva nemcsak az élet hagyományosan kiemelt pillanatait megidézve jut a metafizikai többlethez, hanem a leghétköznapibb jelenségek fölemelésével is. Megörökíti az élet kis (?) ajándékait, ahogy például fölidézi a társ egy különös mozdulatát egy utcai jelenetben. (Ajándék volt…) Különleges az is, ahogy két, önmagában nagyon fontos, ám lényegében alapvetően különböző példát egybevet, miként ezt teszi a Prózai verses ünneprontásban. Nagy Imréék újratemetésének napját egy vízfejű, beteg kislány emlékével köti össze ily módon: „Mint az apja karján / rövidke / sétára lebbent, / heges homlokú, / lepkefőkötő-álcás gyermek, / olyan most még / e nemzet. / Isten, ne add, / ne tedd, / ne engedd / címerrajzunkká / kövülni / ezt a látomást.” S most, több mint két évtizedes történéseinkkel a hátunk mögött igencsak fölrázóak ezek a sorok. Bizony, a költői fohász nem volt véletlen, és az sem biztos, hogy meghallgatásra talált… A „képes beszéd” nagyon találó itt! A nemzet betegsége, „lepkefőkötő-álcás” állapota nemcsak 1989. június 16ra jellemző. S a költői szó tartóssága, időn túlmutatni tudása egyértelmű. Ez a vers meghalad minden pátoszt és közhelyet, és így lesz hiteles és egyedi. Kétségtelen az is, hogy az új versek jeleznek bizonyos tematikai gazdagodást és színességet. Akkor is így van ez, ha továbbra is jelen vannak a kezdetektől fogva kedves témák, helyszínek, figurák. Ez utóbbiak között az örök alak, Jékely Zoltán például. Vagy a szülőföld szeretett elemei, miként azt a Totem hangütése igazolja: „Megvagy-e még, donátusi szőlőnk / születésem tiszteletére ültetett / mandulafája, kis mandulafám, / te pannón poéta-totem?” S milyen érdekes: az olvasó távoli dolgokkal vetheti össze e néhány sort, időben és földrajzi távolságban egyaránt. Hiszen a mandulafa már Janus Pannoniusnak is kedves fája volt, a totem pedig akár az indiánok világát is ide idézi. (A totem eredetileg egyébként a kanadai indusok kézjegye, mellyel törzsfőnökeik névaláírás helyett élnek. Tágabb értelemben törzsjelet jelent, és ebből fejlődtek ki később pl. a címerek.) A kapcsolat itt is misztikus: „Segíts ezután is / versbe-rántó veszélyekbe sodorva / őrizni napjaimat.” Így kötődik tehát az irodalmilag is fontos baranyai hagyományhoz, és egyben távoli vidékek kultúrájához és szokásaihoz, miközben saját, személyes fohászát mondja. A totemizmus pedig egy sajátos vallásfejlődési fokozatot jelent, és itt különös a kapcsolódása a mi keresztyénségünkhöz. Kimondatlanul is azt sugallja ez a párhuzam, hogy ebben a tekintetben is nagyon fontos az egymásra épülés és a folytonosság. Ha kell, különböző civilizációs szintek viszonylatában is. Másfajta „szentségtörések” mozzanatait is megleljük az akkor új versek 73 �Kutatóterület világában. A hervatói fatemplomban című versben például azt olvassuk, hogy „Ádám és Éva teste, itt / e szent helyen, / tömjénfüsttel, / gyertyákkal és / hűvös szláv dallamokkal / illőre kendőzötten is / szerelemszagú.” Persze, ha jól belegondol ebbe az ember, akkor bizony rá kell jönnie, nagyon is idézőjeles csupán a szentségtörés. Hiszen eredendően a profán és a szakrális közel sem volt olyan távol egymástól, mint ahogy ez a helyzet az elmúlt évszázadokban kialakult. Elég talán utalni a világirodalom egyik legszebb szerelmes versvonulatára, az Énekek énekére a Biblia ószövetségi részleteiből. S azt is hozzátehetjük, hogy az Újszövetség sem szól az életöröm ellen, igaz, nagyon szigorú erkölcsi alapon. (Lásd pl. a Hegyi beszéd egyes parancsait.) Ide tartozik a következő idézet: „[…] nem hangulatilag hiszi (vallásos) hitét, hanem mélyen és komolyan. Ugyanakkor szabadon, azaz nem mindent fogad el a nevében, azt fogadja el, de nem a hasonlót.”7 Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a Petrőczi-vers hű tükre annak, hogy ezek a dolgok békésen megférnek egymás mellett, ugyanakkor érthető a költő „szabadkozása”: „[...] más szóval / nem mondhatom […]” Ez az összetettség tehát változatlanul jellemzi a Képes beszéd szerzőjét. Fontos az is, amit Drescher J. Attila így lát: „[…] formai tudása magasan átlag fölötti, de „könnyű neki”, hiszen költészetelméletből doktorált…”8 Persze a két terület nem feltétlenül következik egymásból, hiszen vannak olyanok, akik a líra lényegéről mindent tudnak, mégsem jelentős költők. Például Németh László halhatatlansága nem verseinek világából következik… Akkor is a tiszta forráshoz nyúl vissza Petrőczi Éva, amikor kora morális gondjait feszegeti. A sokat emlegetett páli fordulat, a damaszkuszi út példája a huszadik században különösen érvényes, ha a társadalmi és személyes változásokra tekintünk. A rendszerváltozás lázas pillanataira gondolhatunk, miközben olvassuk a Szeretet-kaméleon című verset, amelyben az apostolhoz szól. Akkor, amikor „a naponkénti / zsib-Damaszkuszon” tiporja egymást a tömeg. A „folyvást-forduló” tömeg, és nem véletlen ennek a szónak a használata. Nem véletlen, hogy nem nemzetet vagy népet emleget! És íme, egy másfajta megvilágítás: „Üres a damaszkuszi út. A nagy megtérők meggondolták magukat. Szépen, csendben, észrevétlenül akarnak Pállá változni. … A régi tolongók másfele vették útjukat. Arcuk árnyékban, hátuk mögött dereng még valami az egykori, rémisztő fényességből.”9 A szerző idézi Esterházy Péter bő tizenkét esztendővel korábbi szavait, a damaszkuszi úton való tolongásról. A Petrőczi-vers is abban a történelmi időben született, mint az idézett mondat. Nem véletlen egybeesések ezek! Költőnk tehát „képben van” minden időben, és „képes beszéde” a lényeget érinti. S mint oly sok költő, ő is foglalkozik az idő múlásával, az ifjúság gyors távozásával. Nincs benne azonban mélabú, keserűség. Világképe, gondolatvilága megóvja ezektől. Tömören jelzi ugyan a negatív jelenséget, de föl is oldja azt. „Ifjúságom / széthordta más. / Most: újraépül, / napra 74 �Kutatóterület nap.” – olvassuk az Egy Jeszenyin-témára c. költemény első strófájában. Igaz, ez sem egyértelmű, hiszen nem tudni, jutalom-e ez vagy büntetés… És így lesz minden tekintetben sematizmus-mentes ez a megközelítés. Belső töprengés és vívódás látszik inkább. S ez mindvégig jellemzi Petrőczi Éva költői pályáját. Bizonyos fordulatnak is tanúi lehetünk a Képes beszédben: a korábbiaknál gyakoribb a nagyobb lélegzetű, hosszabb vers, bár ez Petrőczi esetében igencsak relatív… Mindennek bizonyítéka a Ma bevégeztetett… egésze. „BEBÁBOZÓDVA csak / fél és negyed / versekre volt elég / bennem az indulat.” – olvassuk az elején, majd a „korszakváltás” igenlése következik. Persze több ez, mint terjedelmi bővülés, hiszen szinte új életprogramot tervez a költő. Az egyre sürgetőbb aktivitás szószólója lesz, afféle „Nap-Éva”-ként kell tennie dolgát. És nem marad el a józanságra intés sem: „Ám diadalt se ülj, / Hisz gőgöd is bebáboz.” Egyfajta tömör drámai monológként is olvashatjuk ezt a verset: egy önelemzésre érett alkotó monológját, töprengését, vívódását. Mint oly sokan, ő is számol a „lenni vagy nem lenni”, közvetve a „tenni vagy nem tenni” örök dilemmájával. És van itt, a hosszabb művek között egy, már a címében is monológ: A dajka elkallódott monológja. Egyértelmű, ha nem is mondatik ki, hogy a Rómeó és Júlia dajkájának bőrébe bújva tárul föl egy emberi sors. Tágabb értelemben egy kisemberi sors, „[…] az eddiginél több, ami / megillet engem.” fölismerése. Az ilyen művekre is igaz a 2012 óta Kossuth-díjas Vasadi Péter észrevétele: „[…] jó tulajdonságai közé tartozik, hogy szókimondó, nincsenek üres kísérletezgetései, természetessége levegős […]”10 Igen, ez a természetesség az egyik legfőbb érték ebben az életműben. Ugyan érintkezik a divatokkal, de mindig megőrzi szuverenitását. Örökölt és hozott értékrendjét. Persze továbbra sem mond le a végső tömörítés lehetőségéről, ha például négysorost ír. „Szomorú az én lelkem / mert a szent lépcsőket / Krisztusvérhamisítók / rohamozzák.” (Szomorú…) A népdalszerű kezdés után némi ünnepélyesség, majd kemény valóságbírálat következik egy élethazugság tapasztalásakor. Általánosítható igazsága minden hazugsággal szemben érvényesül. Gondolhatunk azokra, akik pl. Jézus nevében követtek el halálos bűnöket, irtottak népet, küldtek máglyára ártatlanokat. Igaz, annak előtte voltak tiszta mártírok, akik a keresztre feszítetthez méltó módon vállalták az üldöztetést, a halált. És persze a modern időkben is vannak, akik követik a legtisztább forrást, felekezettől függetlenül. És végezetül arról, hogy a fent hangoztatott értékek és sajátosságok jellemzik szerelmes verseit is. Nem újítja meg a magyar szerelmi lírát, diszkréten írja le a legszebb emberi kapcsolatot, nem dúl műveiben a szenvedély. Halk és meghitt a hangja itt, gazdagítván némi játékossággal. A fogalom ugyanakkor tágítható, hiszen bizonyos értelemben a szerelemhez közelálló módon viszonyul eszményeihez, kedvelt szellemi őseihez, hitének 75 �Kutatóterület forrásaihoz. A költészethez, a tudományhoz, a hithez, és azok művelőihez. Persze a „hagyományos” férfi-nő kapcsolat ábrázolása is helyet kap versvilágában, például így: „Szép vagy, én szerelmesem. / Arcodon / oly kíméletesen / jelenti magát az Idő, mint / a Wedgwood vázák / belsejének hajszálfinom / repedéseiben. // Szép vagy, én szerelmesem. / Nyakkendőt zsebbe, sután, így… / Megszolgált arc a tiéd, / hamis tükrök el ne veszejtsék.” Különös emelkedettséget ad a szövegnek, hogy a tizennyolcadik századi angol kerámiaművész, az egyébként tragikus sorsú Josiah Wedgwood nevéhez köthető műtárgy is „szereplője” lesz a műnek. Emelkedettség és diszkrét báj jellemzi ezt a szelíd vallomást. Mellette a biztos emberi kapcsolat tükre. Egyre gazdagodó költői világ Petrőczi Éváé. Nem kétséges, hogy a folytatás reményében. Jegyzetek 1 VASADI Péter: Egy „polihisztérika” rokonszenves torokfájása. Petrőczi Éva verseiről. Életünk, 1991/6. 573. 2 ZÖLDI László: Egy orphikus költő. Új Tükör, 1990. 3 POMOGÁTS Béla: Reménykedő rakosgatás. Confessio, 1991/1. 124. 4 POMOGÁTS Béla, i.m., 124. 5 DRESCHER J. Attila: „…hogy méltó véset nélkül ne maradjon” – Petrőczi Éva válogatott verseiről. Dunatáj, 1991/1. 74. 6 ZÖLDI László, uo. 7 VASADI Péter, i. m., 573. 8 Drescher J. Attila, uo. 9 BALÁZS István: Üres a damaszkuszi út. Új Ember, 2003. 01. 26. 10 VASADI Péter, i. m., 574. 76 �Találkozási pontok Kultúrtáj és irodalom Beszélgetés Bene Zoltánnal, a Madách Irodalmi Társaság elnökével GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Bene Zoltán író, tíz prózakötet, számos antológia, nyomtatott és online folyóiratok szerzője. A Palócföldben is bemutatkozott már. A Madách Irodalmi Társaság elnökének 2012 őszén választották meg, ennek apropóján beszélgettünk. – Az Alföldön születtél, Szegeden élsz. A szegedi egyetem bölcsészhallgatója voltál, jelenleg doktorandusza vagy. Milyen útravalót kaptál az alföldi kultúrtájtól? – Kecskeméten születtem, mivel ott volt legközelebb kórház. Akkor ugyanis, 1973-ban, a szüleim Tiszakécskén tanítottak. Mindketten a szegedi felsőoktatásban szereztek tanári diplomát, Szegeden ismerkedtek meg, ám a tanulmányaik befejeztével nem tudtak a városban elhelyezkedni. Édesanyám egyébként Sajókazán látta meg a napvilágot, részben sajógalgóci, részben dubicsányi gyökerű családban, édesapám pedig apai ágon Balatonmelléki, anyai ágon jakabszállási (ami egy Kecskemét-környéki falu), ám a dédszüleim Kiskundorozsmáról kerültek oda a ’20-as évek földosztásainak köszönhetően. És Dorozsma, ugye, Szeged melletti település, ma már Szeged része. Szóval a szegediség akár genetikailag is bennem lehet, amúgy viszont a szélrózsa minden irányából származom, mint látható. Visszatérve 77 �Találkozási pontok a szüleimhez, az egyetem befejezése után vágytak vissza Szegedre, ezt a vágyat azonban csak 1983-ban tudták beteljesíteni, akkor költöztünk Szegedre Tiszakécskéről. Mondhatom akár úgy is: haza. Azóta sokszorosan bebizonyosodott, hogy számomra valóban ez a város jelenti az otthont, így vagyok kódolva. Az általános iskola felső tagozatát és a gimnáziumot is itt végeztem, utóbbit a Tömörkényben, nagyon szerettem. A felsőoktatásban 1991-ben, a József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdtem tanulni. A paraméterek aztán gyorsan módosultak: egy év múltán leadtam a történelmet, hogy fölvegyem helyette a XIX. és XX. századi magyar irodalom speciális képzéseket, végül azonban harmadévesen félbehagytam az egészet. Dolgoztam mindenféle rosszabbnál rosszabb munkahelyeken és -körökben. Csakhamar beláttam, ez nem is fog változni, ha nincs valamiféle diplomám. Ezért kezdtem el 1998-ban a művelődésszervezés szakot a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (ma már a Szegedi Tudományegyetem kara), s miután közben könyvtárba kerültem dolgozni, 1999-ben a könyvtár szakot is. Előbbit 2002-ben, utóbbit 2003-ban végeztem el. 2009-ben pedig az andragógia mesterszaknak vágtam neki, amit 2011-ben abszolváltam. Végül 2012 őszétől a Szegedi Tudományegyetem Málnási Bartók György Filozófia Doktori Iskolájának vagyok doktorandusza, annak kultúraelméleti alprogramjában. De nem csak a tanulmányok és a gyerekkor, valamint a kamasz- és fiatalkor köt Szegedhez. Hogy pontosan, vagy inkább: valójában mi is, azt nem tudom szentenciaszerűen megfogalmazni. Gyerekkorom nyarainak egy részét az Alföldön (Jakabszálláson), másik hányadát a hegyek között töltöttem (Dubicsányban); mind a két vidéket szerettem, szeretem, azonban a hegyekben nem tudom magam hosszú távon elképzelni. Átmenetileg igen, átutazóként, turistaként, hosszabb-rövidebb ideig ideiglenesen ott állomásozó alföldi emberként. Vélhetően itt jön a képbe az általad említett kultúrtáj-jelenség… Például egészen más a folyó, amikor hegyek között kanyarog, mint az Alföldön. A Tisza szép Tokajnál, de Szegednél egyenesen lenyűgöző. 2006-ban, amikor emberemlékezet óta a legmagasabb volt a vízszintje, a szegedi, Széchenyi István nevét viselő főtér méterekkel a folyó vízszintje alatt helyezkedett el (normális vízszint esetén is mélyebben van, mint a folyó). A Tisza-menti mellvédeken homokzsákok, a parthoz közeli utcákban, tereken buzgárok… Ha az ember kisétált a Tisza Lajos körút végére, láthatta, hogy a hajóállomáson horgonyzó hajó a mellvédnél magasabbra emelkedik. Ijesztő, egyben megrendítő látvány volt. Megértettem, mit jelenthetett az 1879-es árvíz pusztítása. Ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy az egész ország mit köszönhet annak a Víznek: ha Szegedet akkor nem törli el a föld színéről a Tisza, ma az Alföldön egyetlen olyan nagyváros sincs, amelyik szerkezetileg valóban város, s nem csupán önmagán túlnőtt, saját kereteit szétfeszítő falu… 78 �Találkozási pontok – Tanulmányaid mellett elkezdtél írni. Elméleti-filozófiai képzettséged és írásaid egy része alapján azt mondhatjuk, gondolkodó esszéíró vagy, ám szépirodalmi, írói munkásságod különösen imponáló. A főként Szegedhez kötődő, lokális társaságokon kívül a legjelesebb irodalmi társaságok tagjai közé választottak (tagja vagy a Magyar Írószövetségnek, a Fiatal Írók Szövetségének, a József Attila Körnek, a Pen Clubnak, a Magyar Írók Egyesületének, és sorolhatnám). Több mint egy évtizede számos vezető szépirodalmi folyóirat közli írásaidat, irodalmi online portálokon jelensz meg, tehetségedet tíz köteted, számos megjelent írásod, díjak, elismerések jelzik. Mit jelentett számodra első köteted megjelenése? – Furcsa volt. Írtam én már a középiskolában is, a Tömörkényben többkevesebb sikerrel szerepeltem pályázatokon, ami annyit jelent, hogy az évről évre kiírt Tömörkény pályázaton mindig nyertem valami díjat – ez azonban nem engem dicsér, inkább arról árulkodik, hogy nem volt valami erős akkoriban a mezőny. Mindenesetre érettségi után sokáig nem írtam semmit, aztán egyszer csak elővettem egy régi ötletet, s ebből lett a Fekete föld, azaz az egyiptomi Amenemhát története a Krisztus előtti VI. századból, ahogyan azt ő maga előadja. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően a történet − könyv alakjában − meg is jelent 2001 könyvhetére. Ezt követően küldözgettem novellákat folyóiratoknak, s hamarosan azok is kezdtek megjelenni. Igazából ez fontosabb volt számomra, mint a kötet, bár a Fekete földet szerettem írni és többé-kevésbé szeretem így is, ahogy megíródott; az irodalomban való legitimitást viszont sokkal inkább az jelenti, ha az igazi, értékes folyóiratok befogadják az embert. A társaságok már a következő lépés. – Szerénynek tűnsz. A középiskolai eredményeid minden bizonnyal előrevetítik a felnőtt író sikerét, tehetségét. Olasz Sándor, a Tiszatáj egykori főszerkesztője ezt írta Rólad: „Bene Zoltán az utóbbi években föltűnt legifjabb prózaíró nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Humora, a groteszk jelenségek iránti érzékenysége, a mesélés öröme, elegáns, lendületes prózastílusa – mind-mind olyan írói erények, melyek a pálya későbbi szakaszaira nézve is biztatóak. Munkái mögött valóságismeret és tapasztalat rejlik, miközben persze a modern próza minden fontosabb elbeszélés-technikai újítását ismeri.” Mit jelent ma magyar írónak lenni? – Például azt, hogy az ember tapasztalatból tudja, ki volt Olasz Sándor… Nagy vesztesége ő is a magyar irodalomnak. De, gondolom, általánosabb választ várnál. Persze, igazad van… Húzom az időt, mert ez nem könnyű kérdés. Nemrégiben egy másik interjúban hasonló kérdésre azt feleltem, hogy az írástudóknak felelősséget kell vállalniuk, az öncélúság, a l’art pour l’art, a semmi folyamatos ragozása, a spekulatív szövegelés legjobb esetben is pusztán struccpolitika. És nem csak a magyar nyelvű írókkal kapcsolatban 79 �Találkozási pontok gondolom ezt, bár talán nem túlzás azt állítani, hogy egy kis nyelvet bíró közösség esetében mindez hatványozottan igaz. Még akkor is, ha fölöttébb relatív fogalom a „kis nyelvet bíró közösség”. Mintegy tizenöt millióan beszélik a magyart világszerte − ez elenyésző az angolhoz, spanyolhoz, némethez, franciához vagy az oroszhoz képest, ugyanakkor megdöbbentően nagy szám (mondjuk) a hantik vagy a manysik szemszögéből. – 2012-ben megválasztottak a Madách Irodalmi Társaság elnökének a leköszönő Andor Csaba helyére. Édesapád, Bene Kálmán Madách-kutató, aktív tagja a Madách Irodalmi Társaságnak, illetve a Digitális Madách Archívum egyik kezelője. Mi az a motiváció, amely miatt Madách Imréhez fordultál? – Egyrészt az édesapám. Másrészt maga Madách Imre, aki nemcsak a magyar, de a világirodalom egyedülálló géniusza. Következésképpen megkerülhetetlen. Szerencsére nem kizárólag magyar unikum, mivel számos nyelvre lefordították, így sokmillióan olvashatják. Ennek ellenére messze nem foglalja el azt a helyet a világirodalomban, ami megilletné. Ebben bizonyosan szerepet játszik az is, hogy, sajnos, volt időszak, amikor Goethéhez és a Fausthoz hasonlítgatták, s ez a vélekedés mélyen gyökeret eresztett. Holott Goethe zsenije egészen más, mint Madáché. A Faust is remekmű, de a triviális látszat-analógiákon túl nem sokban hasonlítható a Tragédiához. Olyan ez, mint mikor Ottlik Iskola a határonját Musil Törlessével vetik össze, mert mindkettő katonaiskolában játszódik. Értelmetlen és meddő. Visszatérve Madáchhoz, Máté Zsuzsa meghatározása Madách Imrére, amit monográfiája címében is használ, plasztikus és pontos: poeta philosophus. Platón egy helyen kategorikusan kijelenti, hogy „filozófia és költészet régóta ellenséges viszonyban vannak egymással” − hát, Madách erre jócskán rácáfol (mellesleg eme cáfolat nélkül sem értenék egyet Platónnal). Minden jó irodalomnak van filozófiai vonatkozása, a Tragédia azonban ennél sokkal messzebb megy: egy koherens filozófiai rendszer. Ilyen volumenű alkotásra nagyon kevesen voltak képesek az elmúlt párezer esztendőben… – Fiatal elnökként mit szeretnél megőrizni az előd(ök) munkásságából, és mi a koncepciód a társaság vezetésében? – Megőrizni? Mindent. Az irányokon szükségtelen változtatni, különben sem vagyok híve a változtatás kedvéért történő változtatásoknak. Arról nem is beszélve, hogy a Madách Társaság esetében az elnökváltás mindössze annyit jelent, hogy más lett a Társaság hivatalos képviselője. Andor Csaba nagyszerűen végezte azt a munkát, amit végzett, viszont a pályázatokat és egyéb bürokratikus követelményeket már megterhelőnek érezte, ezért nem akarta elnökként folytatni. A szerkesztői, kutatói, szervezői feladatokkal viszont a jövőben sem hagy föl. Ettől függetlenül azért, hogy ne bújjak 80 �Találkozási pontok el a kérdésed elől, két fontos feladatot meg tudok nevezni. Egyrészt úgy vélem, minél szélesebb egy fórum, annál jobb, tehát (amellett, hogy jelenleg sem tekinthető szűknek a merítés) szeretném, ha mind többen jelentkeznének a Madách Szimpóziumokra − előadni is, a hallgatóság soraiba is. Másrészt életbevágóan fontos feladat, hogy újabb forrásokat tudjunk bevonni a Társaság finanszírozásába. Ez egyrészt a könyvkiadói tevékenység jövőjének záloga, másrészt a szimpóziumok minél igényesebb megrendezésének és lebonyolításának feltétele. Fontosnak tartom, hogy az évente megrendezésre kerülő tanácskozások őszi ülésszakát (hiszen évek óta már nemcsak esztendőnként egy alkalommal, hanem kétszer: tavasszal és ősszel rendezzük a szimpóziumokat) a lehető legtöbb alkalommal Nógrád megyébe tudjuk hozni. A minimális célom, hogy minden második ősszel Nógrád megyében találkozzunk. Ez azonban mindenekelőtt pénzkérdés: legalábbis szállást, előadótermet kell bérelni, de az igazi az volna, ha a résztvevők utazási költségeit is át tudnánk vállalni. Végezetül a még ennél is inkább igazi az lenne, ha ezen felül is maradna (nevezetesen az előadók tiszteletdíjára) pénz − jelenleg azonban úgy állunk, hogy járni jár, csak nem jut… – A nógrádi kötődésű Madách Gáspárral, Gerelyes Endrével is foglalkozol írásaidban. Kik azok az íróelődök, akiknek munkássága, írói-emberi habitusa hatással van Rád? – Napestig sorolhatnám. A kortársak között is sokan vannak, a klasszikusok között sem kevesen. Inkább nem is hozakodom elő nevekkel, tényleg parttalan volna... Ha műhelyeket firtatsz, arra is nehéz a válasz. Kevés is van műhelyből ma már − legalábbis klasszikus értelemben vett műhelyből mindenképpen… Vannak irodalmi „helyek”, ahová szívesen tartozom, amelyekre műhelyként tekinthetek. Négy-öt ilyen műhellyel van kapcsolatom, egyikkel sem nagyon szoros, nem „belső körös”, de azért valamilyen. – Egyik legutóbbi sikeredről is ejtsünk néhány szót! Nemrég a Duna Televízió stábja is követte a Móra Ferenc Népszínház társulatának a Bujdosók című daraboddal 2012 szeptemberében megtett erdélyi turnéját. Az ősbemutató után megjelent kritikában számot ad Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője a közönségsikerről: „A kortárs szegedi író művének színpadi adaptációja érezhetően megérintette a közönséget.” Miért fordultál Mikes Kelemen felé? – Rákóczi alakja azóta érdekel, mióta olvastam a Tenkes kapitányát, a Vöröstorony kincsét, szóval vagy harminc éve. A Fejedelemtől már csak egy kurta lépés Mikes Kelemen. Íróként 2003-ban fordultam a téma felé. Abban az esztendőben a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium hagyományos irodalmi pályázatára született A kimondhatatlan nyomorúság 81 �Találkozási pontok című elbeszélés, amellyel díjat nyertem, s amely egy Mikes-parafrázis. 2011ben, A kendő című elbeszélés középpontjában ugyancsak a bujdosók álltak, ezzel is nyertem díjat az említett pályázaton. A színdarabírásra pedig Kátó Sándor barátom, az algyői Móra Ferenc Népszínház művészeti vezetője beszélt rá. Először 2008-ban egy Balassi Bálinttal kapcsolatos színpadi játékot, majd Damjanich Jánosról egy drámát írtam, végül 2011 végén, 2012 elején a Bujdosókat. A dráma egyetlen napon játszódik, mikor is meghal Csáky Krisztina, Bercsényi gróf felesége, és világossá válik a gróf szándéka nevelt lányával, Kőszeghy Zsuzsival kapcsolatban. A bökkenő csak az, hogy Zsuzsi és Mikes vonzódnak egymáshoz. Ennek ellenére Mikes semmit nem lép Bercsényivel szemben. Azt is mondhatnánk, Mikesnek a Fejedelemhez és főgenerálisához való hűsége erősebb, mint a szerelme Zsuzsi iránt. Mondhatnánk ezt, de ne mondjuk mégse, mert botorság. Nem erről van szó. Sokkal-sokkal többről. A hűségnek, az elhivatottságnak, a szeretetnek olyan dimenzióiról, ami meghaladja a legtöbb ember képzelőerejét és empátiáját. Mikes Kelemen alakját nem véletlenül választotta emblémájául a Nyugat folyóirat. Mikes Kelemen valóban emblematikus alak. Példa- és jelkép. Korunkban különösen fontos. Napjainkban, amikor tömegével tántorognak ki honfitársaink önként − ezúttal nem Amerikába, sokkal inkább Nyugat- és Észak-Európába, a hűség fölértékelődik. Mikes Kelemen azért tartott mindenhová Rákóczi Ferenccel, mert hűséges volt mindahhoz, amit a Nagyságos Fejedelem mind a mai napig megszemélyesít: az egységes, független Magyarországhoz. Nem azért vállalta a száműzetést, a megaláztatásokat, a szerelme elveszítését, az intellektuális magányt, hogy jobban éljen, nem azért, hogy könnyebben boldoguljon − hanem ezért az eszményért. S mindemellett még ráadásul zseniális író is volt, a legnagyobbak egyike... – Disszonáns világunkban sokak által anakronisztikusnak ítélt erényekről beszélsz: hűség, szeretet, empátia… Mit jelentenek ezek a fogalmak számodra? – Úgy hiszem, léteznek általános emberi értékek, amelyek az emberség legbensőbb, legigazibb lényegét jelentik, s amelyek annyira összetettek, hogy nehéz őket szabatosan, közérthetően meghatározni. Ezen értékek csírái – kisebb-nagyobb mértékben – minden emberben megtalálhatók, azonban számtalan tényezőtől függ, hogy csírák maradnak vagy (hadd legyek egy kicsit patetikus:) szárba szökkennek. Az általad említett tulajdonságok egytől egyig ilyen alapvető értékek. Én nem gondolom őket anakronisztikusnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy kevés Mikes Kelemen született a történelem folyamán – no, de éppen ezért példakép, éppen ezért szimbólum! Véleményem szerint ma is szükség van példaadó életekre. Szomorú, hogy a fogyasztói társadalomban, amelyben élnünk kell, 82 �Találkozási pontok percemberkék válnak követendő mintává, valódi ideálok viszont alig-alig vannak. Az ember esendő, csetlik-botlik, nehezen találja az útját, ám ha nincsenek előtte követendő példák (valódiak!), még nehezebb a dolga. És nem állítom azt, hogy (mondjuk) Mikes Kelemen tökéletes lett volna, de azt igen, hogy bizonyos vonatkozásokban különb a legtöbbünknél. Bizonyosan nem válhatunk olyanná, amilyen ő volt, de ha nem is törekszünk rá, mert önelégülten azt hisszük, pusztán azzal, hogy homo sapiensnek születtünk, ráadásul Európába, letudtunk mindent – nos, az már probléma. A kérdésedre válaszolva: törekszem az alapvető emberi értékek felé. Gyarló vagyok, és rengeteget hibázom. De törekszem… 83 �Kép-tér Képírás Beszélgetés Abonyi Antal operatőrrel SHAH GABRIELLA Abonyi Antal Baglyasalján született, innen indult filmes pályafutása. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzését követően, 1961-től a Hunnia Filmgyárban kezdett dolgozni, majd 1968-ban a Magyar Televízió vezető operatőre lett. Több jelentős játékfilmben dolgozott (pl. Húsz óra, Aranysárkány, Völgy, Hahó, Öcsi!, Az özvegy és a százados), ezenkívül bábfilmeket és szórakoztató műsorokat is készített. 75. születésnapja alkalmából életútjáról, pályafutásáról beszélgettünk. – Nógrád megyében, Baglyasalján születtél, ahová a mai napig hazajársz. Mit jelent neked ez a hely? – Baglyasalja – egy életen át elkísér ennek a kis nógrádi falunak a neve, sokszor leírom, hiszen itt születtem 1938-ban. Akkor még egy kis falucska volt, de én városnak láttam. Volt egy temploma, ahol kisgyerekként ministráltam, volt egy nagyon szép kaszinója, körülötte csodálatos parkkal. A parkot az én nagyapám, (Adamszky) Abonyi Jenő tervezte és kivitelezte, és gyermekkoromban még eredeti pompájában létezett. A kaszinóban működött egy mozi, édesapám, Abonyi Antal volt a mozigépész. Sokat jártam fel hozzá a gépházba, ahol megcsodáltam a kattogó vetítőgépet a vibráló fényeivel. Ez a mesevilág határozta meg a további életutamat. Sajnos a csoda véget ért, a szüleim elváltak, de gyökeret vert bennem a mozi és a film iránti rajongás. Ezek a baglyasi élmények határozták meg a jövőmet, hogy a filmnek szenteltem az életemet. 84 �Kép-tér – Tízéves voltál, amikor Mátraszelére költöztetek. Ott volt lehetőséged a film közelében maradni? – Édesanyám nővérének a halála miatt költöztünk el, hogy annak kislányát, Pötyikét anyám nevelje. A későbbiekben, a falu villamosítása után, filmszínházat nyitottak, amelynek a vetítőgépésze Pötyike férje, Králik János lett. Újra felcsillant bennem a remény. – Hogyan kerültél a Színház- és Filmművészeti Főiskolára? – Az általános iskola befejezése előtt levelet írtam a filmgyárnak, tanácsukat kérve, hogy milyen irányban folytassam a tanulmányaimat, hogy operatőr lehessek. A levelemre maga a nemzetközi hírű operatőr, Illés György válaszolt, akit már hírből régen ismertem. De hogy ő válaszoljon nekem, arról álmodni sem mertem. Nagyon kedvesen bátorított, és tanácsokkal látott el, hogy miképpen készülhetek leghasznosabban a filmoperatőrségre. Javaslatára a salgótarjáni Madách Gimnáziumba iratkoztam be. Miközben hétköznaponként ide jártam, a hétvégéken már a szelei moziban lettem vetítőgépész. Érettségi után egy évvel, 1957-ben felvettek a főiskola operatőri szakára. – Mesélj a főiskolás évekről! Ki volt számodra a legfontosabb mester? – Nehéz évek következtek, mert rengeteg hiányosságot kellett pótolnom. Az első években hosszú éjszakákon át tanultunk a főiskola Vas utcai könyvtárában. Szerencsénkre kiváló tanárok tanítottak. A művészettörténetet Szőllősi Andrásné, az irodalmat Hegedűs Géza, a filmtörténetet Nemeskürty István. De mindenekelőtt Illés Györgyöt kell megemlítem, aki már nagyon sok világhírű operatőrt tanított (Zsigmond Vilmost, Badal Jánost, Kovács Lászlót, Koltai Lajost, stb.). Fantasztikusak voltak a mestereink. Illés Gyuri bácsi nemcsak mint tanár, s nemcsak mint operatőr, hanem mint ember is a legnagyobb szeretetnek örvendett. Valami különleges érzéke volt az emberekhez. Mindannyiunk apja volt. Amikor a filmgyárban mellette dolgoztam, már akkor is mindig szakított időt arra, hogy elmagyarázza nekünk, miként és miért úgy világít, vagy a kamerát miért helyezi oda, ahová. Mellette dolgozni felért egy második főiskolával. Tőle tanultam, hogyan kell nyugodtan, jó hangulatban dolgozni, és ő maradt a példaképem a mai napig. Hálával tartozom még Forgács Ottó operatőrnek, mellette lettem igazi operatőr, rám bízta a kamerát, én ülhettem a kamera mögött, én vehettem fel a jeleneteket. Megbízott bennem, annyira, hogy látatlanban rám merte bízni a kamera irányítását. – A Hunnia Filmgyárban dolgoztál a főiskola befejezését követően. Hogyan kerültél a Magyar Televízióhoz? – Hét éve dolgoztam a filmgyárban, amikor kínálkozott a lehetőség, hogy átvesznek a televízióhoz főoperatőrnek. Ezt Lénárt Istvánnak köszönhettem, aki akkor az operatőrök főnöke volt. Ott aztán minden eddigi vágyam 85 �Kép-tér beteljesülhetett. Habzsoltam a munkát, szinte minden műfajban dolgoztam. Megtanultam az elektronikát, és megint szerencsém volt, mert olyan rendezővel kerültem össze, aki imádta ezt a műfajt. Ő volt Rajnai András. Együtt készítettük például a Pirx pilóta, a Dante: Isteni színjáték – Pokol és a Gulliver című filmeket. – A tévéjátékokon kívül számtalan szórakoztató műsor készítésében is részt vettél. – Egy véletlennek köszönhettem az újabb szerencsémet. Kalmár András rendezőnél be kellett ugranom egy pótfelvételt csinálni, ami kimaradt egy már más operatőrrel elkészített műsorból. A pótfelvételt elkészítettem, ami annyira megtetszett a rendezőnek, hogy felkért, dolgozzunk együtt. Így kerültem a szórakoztató osztályra, ahol a nyugdíjazásomig dolgoztam. Nyolc éven keresztül a szilveszteri műsorok főoperatőre voltam, majd soksok szórakoztató műsort, operettet, zenés műsort, kabarét forgattam (mint a Lili bárónő, Egy csók és más semmi, Bársony Rózsi, Rökk Marika, Én csak táncolok – Medveczky Ilona műsora, Ez is operett, az is operett...). Vagy megemlíthetem még a Szeszélyes évszakokat, az Uborkát, és a Kató néni műsorokat is. De a Röpülj páva zenei vetélkedő egy részének felvételét is, éppen Salgótarjánban, én készítettem. – Nagyon sok dokumentum- és ismeretterjesztő film operatőre is voltál. – Az ismeretterjesztő filmek közül szívesen emlékszem Czeizel Endre műsorára, a Születésünk titkaira, vagy Osskó Judit rendezésében a Párizs építészete, Finnország iparművészete, Dél-Afrika építészete című műsorokra, de nagyon érdekes volt még Apponyi Geraldin élete is. Ő Albánia királynője volt a II. világháború előtt. – Ne feledkezzünk meg a bábfilmekről, hiszen olyan kiváló bábfilmek operatőre voltál, mint a Futrinka utca, a Dús király madara és a Süsü, a sárkány. – Igen, a sors ismét adott egy újabb lehetőséget. Az évek alatt sok bábfilmet is csináltam, Szabó Attila rendező felkért a Süsü mesesorozat operatőrének. Ennek a sorozatnak óriási sikere lett, örömmel mondhatom, hogy harminchat ország vette meg. Dacára annak, hogy – ahogy korábban felsoroltam – rengeteg műsort is készítettem, az ismertségemet jórészt mégis ennek a mesesorozatnak köszönhetem. Bárki, ha meghallja, hogy én voltam a Süsü operatőre, felkapja a fejét, fülig szalad a szája, és hálából rögtön igazi barátjává fogad. – Nem hagyhatom ki, hogy ne kérdezzek rá, volt-e közös munkátok a szintén palóc Gaál István rendezővel. – Illés Györgyhöz hasonló természetű volt Gaál István is. Vele 1964-ben dolgoztam együtt segédoperatőrként, a Jegenyék című filmben. Benne 86 �Kép-tér a sokszínű tudását, a nyugalmát és a csendességét becsültem. Eszményi rendező és munkatárs volt. – A filmjeiddel több díjat is nyertél. Melyek számodra a legfontosabbak? – Az egy csók és más semmivel a Veszprémi Fesztivál fődíját kaptuk, de külföldi fesztiválokon, pl. az Ének a galaktikáról című filmért 1976-ban a technikai fődíjat nyertük el. Az Alfonzó-showért megkaptuk a Montreaux-i Fesztivál díját, a Dante: Isteni sztínjáték – Pokol című alkotásért pedig a Spanyol Fesztivál díját. Számtalan nívódíjnak vagyok a tulajdonosa. Ma már nyugdíjas vagyok, de örömmel járok haza Baglyasaljára, a településre, ahonnan annak idején elindultam. 87 �Ami marad Hazám Szálinger Balázs: Köztársaság PUCHER BÁLINT Szálinger Balázs tavalyi kötete saját meghatározása szerint is öszvér: líra, dráma, epika, olvasható zárójeles alcímként, és a felsoroltakon belül is más műnemeket, műfajokat lehet felismerni. Az epikus rész lírai stíluseszközöket használ, a versciklusok egyes darabjaiban pedig múltbeli műfajokat porol le, értelmez át. Ezeknek a végeredménye pedig egyfajta, kimondottan posztmodernnek is nevezhető transztextualitás és eklektika. Az utalások viszont nem öncélúak, nemcsak játékot és műveltségi poént jelentenek, hanem átértelmezik az előzményeiket, megerősítik rajtuk keresztül a jelenlegi írások jelentését. A kötet heterogén jellege, az átfogó szerkesztési, stíluselvek hiánya azért nem róható fel véleményem szerint hibaként, mert a művek alapvetően hasonló témákat variálnak. Az első, cím nélküli fejezet versei nagyrészt madártávlatból, a tágabb társadalmi, politikai összefüggésekben ábrázolják az embereket. A második részben, a címadó Köztársaság című drámában már beszűrődnek az egyéni ambíciók, a párkapcsolatok is. Utóbbi témaköre uralja a harmadik fejezet költeményeit a korábbi témák rovására. A következő rész elbeszélő költeményében, a Háborúban szinte kiegyensúlyozottan vannak jelen a kötet fő kérdéskörei. Ezt követi az utolsó, önálló fejezetként feltűntetett Zárlat, ami stílus és gondolatiság szempontjából mégis inkább a Háború utószava. A Köztársaság közéletet, társadalmat érintő problémafelvetései széles skálán mozognak, a rögvalóságtól az absztrakt problémákig. A külvárosi és vidéki szegénység ugyanúgy megjelenik a versekben, mint a jelenkori politika és állam működési zavarai: „Közben mintha egy aszteroida / Által kiölt lények hullái közt / Szlalomoznánk: csupa nagynevű cégek / Roncsai közt 88 �Ami marad megyünk észak felé.” (Salgótarján), vagy: „Az urbánus az egy városlakó? / A népi az egy ornamentika? / Kezetekben szitokszó lett a város? / Kezetekben szitokszó lett a nép?” (Rendszerváltás_2.0.). Reagálnak az aktuálpolitikára: „Nyolc óránál francia tüntetők, / Három óránál zajos lengyelek. / A szabadság két zászlaja alatt / A Rökk Szilárdon felvonultanak, / Édes hazám, Európa rád figyel.” (Népek tavasza), de a történelmi sérelmekre is, mint a szabályzatot imitáló Magyar Mártírvárosok Szövetsége: „8. § Rendes tag lehet / Bármely város, amelynek lakosságát / Az akkori lakosság minimum / 3%-át sújtó, halállal / Járó, a Szövetség szabályzatának / Megfelelő alapossággal és / Sikerrel igazolt atrocitás / Ért az országgal háborús viszonyban / Álló idegen hatalmak vagy belső / Erők bűnös tevékenysége által”. A második versciklus darabjaiban a közéleti témájú kérdések inkább a magánélet fényében jelennek meg, illetve még általánosabb, elvontabb szinten foglalkoznak a problémákkal. Ennek az első verse igen határozottan fogalmazza meg azt a gondolatot, ami a közügyek jelentőségét lecsökkenti a párkapcsolatokhoz képest, egy fiktív személy monológjában, amiben a ’48-as forradalom kitörésekor beszél a társáról: „Beelőztük a pesti forradalmat, / S bár már szeles, ideges volt a város, / A közügyek érdektelenné váltak. / Mikor kukákat kezdtek borogatni, // Már négy zöld szem volt a történelem.” (Jelena, én zöld szemeim fele). A következő darab folytatja ezt a gondolatot, csak más viszonylatban, kissé a vágáns-dalokat idéző módon értékeli fel a szerelmet a vallással és az egyházzal szemben (Audiencia Benedeknél). Viszont a későbbi versekben a kapcsolatok árnyoldala, a kiábrándulás is megjelenik. Számomra az egyik legjobban sikerült darab ebből a csoportból a viszonylag hosszú, A halálra ítélt szerelmet című vers. Több mű reflektál a szerelmi költészet toposzaira, és magára a műfajra is: „A szerelmes dalok fölemelkednek, / Amint kidől a lábuk alól a zsámoly. / Izgága és taknyos, kezelhetetlen / Múzsája nélkül a dal máris varázsol.” (Somlyó Zoltán). A kötet utolsó versei absztraktabbak a többségnél, közülük a Napot emelném ki, ami a konferenciabeszédek stílusában, egy üzleti stratégián keresztül mutat rá egyfajta magyar mentalitásra. A drámában és az epikus költeményben ehhez hasonló gondolatiságot a műfajuk miatt nehezebb leírni, de a Köztársaságban jól megfigyelhető egyfajta ideológiai vita. A Római Köztársaság idején, egy kalózszigeten játszódó történetben a későbbi diktátor, Caesar, még szenátorként – hogy kevésbé egyértelmű legyen, Gaius-nak nevezve – fogoly. A cselekmény két fő szála közül az egyik az ő felszabadulásáról és bosszúállásáról szól. Ez alatt „összebarátkozik” a kalózok vezérével, aki valaha maga is római katona volt, viszont kiábrándult a köztársaságból, és a kalózok között hozott létre egy olyan rendszert, ami szerinte jól működik. A Caesarral folytatott viták kérdése az, hogy melyik a jobb, morálisabb: a demokratikus jogállam, ami 89 �Ami marad cinikus és szemet huny bizonyos problémák felett, vagy a törvények nélküli, bűnözésből élő, más tekintetben a kommunista utópiára emlékeztető formáció, ahol viszont egyenlők a polgárok és közös a vagyon. A kalózvezér egy monológjában pontosan fogalmazza meg a demokrácia iránti szkepszist: „Minden államforma és állam, ami nem / A mi elveink szerint működik, / Egy jó cél vagy idea alapján / Kezdi az életét, majd elfajul […] A demokrácia is úgy van, / Hogy jót akarnak még az elején, / Aztán kiderül, hogy amint a nép irányít, / A nép mögött a népnek vágyai / Húzódnak meg (…) A vezetők elémennek a vágynak, / Azt követik, kiszolgálják látszólag, / De nyilván úgy, hogy ne járjanak rosszul: / Nincsen egyenes út, hacsak nem az, / Hogy a vágyak változását követni / Képes, azt kitanuló felső réteg / Áll be a demokrácia fölött, / A nép döntésképessége pedig / Illúzió lesz, amivel jóllaknak.” Szövegkörnyezetéből kiemelve ez akár egy jelenkori, a ’89 utáni Magyar Köztársaság politikai kultúrájának lesüllyedéséről szóló megállapítás is lehetne. A dráma végkifejlete pedig a köztársaságpárti Caesar álságosságát mutatja meg, és a szövegben csak utalások szintjén megjelenő későbbi események is párhuzamba állíthatók a hazai folyamatokkal: a köztársaság névleges megszűntetése és egy autokratikusabb rendszer kialakítása. A Háborúban hiányzik ez a fajta példázatosság, az eseményeket leíró lírai alany ugyan használ metaforákat, de igen közvetlenül ábrázolja a történéseket, emlékeket. Véleményem szerint inkább költészetre jellemző stílusjegyeket lehet beazonosítani ezen a művön, főleg a cselekmény vázlatossága és az elbeszélő személy hangsúlyos jelenléte miatt. A Háború történetét könnyű összefoglalni: napjainkban kitör az egységes Európa és más nemzetek között az új világháború, amely a jelenkori összecsapásokra jellemzően gyors, de civileket is likvidáló. Az elbeszélő személy a lakásából, a párjával szemléli a háború kirobbanását és elmélkedik annak természetéről, valamint kettőjük kimerült kapcsolatáról. Szinte úgy jelennek meg a háború veszteségei ebből a nézőpontból, mintha csak neten követné valaki a közelkeleti összecsapásokat. A háború végére nem szenved nagy veszteségeket az ország, azonban az elbeszélő barátnője meghal egy bombázás során. A cselekmény helyett nagyobb jelentőséget kap annak reprezentálása, a gondolatfolyam. Amit nekem sikerült leszűrni ebből a szubjektíven ábrázolt történetből, az a megelőző versciklus egyes darabjaiban is megtalálható: az elfordulás a közélettől a magánélet felé. Jelen esetben a volt partner elhalálozása sokkal nagyobb jelentőséggel bír az elbeszélő számára, mint az ismeretlen tömegeké. A Zárlat aztán alternatív módon fejezi ki azt a megállapítást (vagy inkább hitet), amit a hazai irodalomban Adytól Orbán Ottóig jó néhányan megfogalmaztak már. Hogy mindenféle katasztrófa és pusztítás után újraépül a civilizáció, a csatamezőből termőföld lesz, és „hogy van, ami a Halál Országánál is erősebb” (Orbán Ottó: Élni). 90 �Ami marad Eddig arra próbáltam válaszokat adni, hogy a szövegek mit fogalmaznak meg, most inkább a hogyan lesz a kérdőszó. Általában jellemző, hogy egy-egy művön belül egységes szerkesztési, formai elvek érvényesülnek, bár néhány vers ez alól kivételt képez (pl. a hét részre tagolt Hétutca). A verseket tekintve elég változatos a felhozatal, Tandorit idéző néhány mondatos felvetések, ritmus nélküli, valamint ütemhangsúlyos, időmértékes verselésű és rímeket tartalmazó művek egyaránt olvashatók a kötetben. A Háború időmértékes verselésű, a Köztársaság pedig a tompa vers formáját használja a sorok szótagszámának tekintetében, de annak ritmusa nélkül. Ezek a formák akkor válnak érdekessé, amikor egyértelműen felfedezhetők az előzményeik, így transztextuálisak. A versek között találhatók népies ritmusban íródott és a népkultúra motívumait felhasználó darabok, amelyek általában mai jelenségekkel próbálják „kitölteni” ezt a formát: „Új típusú exobolygó tövében / Barna kislány de szeretlek de régen / Most már tudom Földön kívül van élet / Barna kislány de szeretlek de téged” (Vigasztalós). A Köztársaság szövegformájának eredeti változatát Shakespeare terjesztette el a drámairodalomban, viszont Szálinger műve nemcsak ebben a tekintetben utal rá. A szereplők viselkedése, a cselekmény, a dialógusok jellege szintén Shakespeare műveinek stílusát imitálja, időnként iróniával és bizonyos fokú önreflexióval: „De azt megmondanád nekem, mért kellett / Két hajóval menni egy ilyen ügyben? / Húsz rabszolgán civakodunk, de mi / Atommal támadunk, Arianész? […] Szar vagyok, / Mit csináljak, Hariszteász, mondd már meg?” Így a Köztársaság úgy lesz egy veretes darab, hogy közben saját mesterkéltségére is ráirányítja a figyelmet. Azonban a transztextualitás a kötetben általában kevésbé direkt, inkább egy-egy személy munkásságára tett utalásokkal, illetve bizonyos történelmi, kulturális gondolatkörök megidézéséből áll. Így verscímmé vált Bibó István, John Lennon felesége, Yoko Ono, földrajzi pontok közül pedig az alapvetően is szimbolikus és Adyn keresztül az irodalomtörténetben is azzá vált Verecke. Egyes művek József Attila szociális témákról szóló verseit idézik meg (Sok kis reszkető egzisztencia), mások a történelmi sérelmekhez, főleg a ’48-as szabadságharchoz kötődő irodalmat: „Lent, a síkon egy vesztes hadsereg / Nézett szembe a megvert győztesekkel. / A sík fölött hamar tűnékeny álmok / S a faszba kívánt erkölcsi fölény, / A vég napján, Világos mezején. (A vég napján, Világos mezején). Summázva, változatos forrásanyagot felhasználva készítette el Szálinger a Köztársaságot. Az az alkotói karakter, mentalitás, ami a lírai művekből kirajzolódik, szintén a múltban gyökerezik. Bár ezt nem könnyű pontosan meghatározni, azt gondolom, hogy amit ebből a szempontból a Köztársaság képvisel, ritka a mai magyar költészetben. Sokszor nagyon közvetlen, személyes a hangnem, időnként fiktív karakterek nevében megszólalva. Olyan témákat, 91 �Ami marad amiket manapság általában valamilyen absztrakt, áttételes módon szokás megfogalmazni – gondolok itt főként a párkapcsolatra – sokszor direkten, néha egész retorikusan teszi. A megszólaló személy nem „szívódik fel” a gondolatok, képi asszociációk, metaforák között. Hangsúlyosan jelen van, sokszor véleményt nyilvánít, időnként vádol, megszólítja az olvasót. Többnyire sikeresen valósította meg Szálinger Balázs ezt a fajta költői attitűdöt, problémát számomra a túlzásba vitt metaforikusság jelentett néha, illetve a dráma szándékos modorossága. Ilyen művészeti elvet érvényesítő művek közül lehet pozitív példákat felhozni, filmes területen A rajzoló szerződése, irodalomban Weöres Psychéje jól rekonstruáltak évszázadokkal korábbi stílusokat, itt azonban úgy érzem, hogy nem sikerült igazán jól. Az említett erényei, a jól megfogalmazott problémák ellenére számomra nem volt túlzottan magával ragadó a stílusa. A Köztársaság többi része viszont nagyrészt színvonalas, élvezetes, választékos nyelvezetű, így ajánlom a kötet problémafelvetései iránt nyitott olvasóknak. (Magvető, Budapest, 2012) 92 �Ami marad nagy(on)fontos Bíró József: Kisfontos CSŰRÖS MIKLÓS A költő és performer tematikus könyvét jelentette meg a Hungarovox Könyvkiadó 2012-ben. Bíró József egy évvel korábban töltötte be 60. életévét. Az avantgárd jelző, melyet szinte minden méltatója használ, inkább a habitusára illik, mint stílusára. A „magyar modern” szóhasználata találóbb: nemzeti, de nem konzervatív; átjárhatóvá teszi a művészeti ágak határait, őriz valami titkosírás-szerű rejtelmes közös hagyományt. Versnyelvében feltűnő a kihagyásosság, a kipontozás, a fonetikai jelek hézagossága. De éppen mostani kötetében is bizonyítja, hogy mindezek nem modorosságok, hanem jelentéseket hordozó fontos esztétikai elemek (a Tartalomban – címjegyzékben – feloldja a kötetbelsőben olvasható verscímek magánhangzó-hiányos, nehezebben felfejthető üzeneteit). Érdemes eltűnődni a könyv „NAGY GÁSPÁR KÖLTŐBARÁTOM EMLÉKÉNEK” – ajánlásáról. Bíró rokonságát Nagy Gáspárral leginkább a nemzeti elkötelezettség és a vallásos érzület dolgában láttuk eddig megnyilatkozni. Nagy Gáspár ezen kívül a hiteles emlékezet fanatikusa volt. Számon tartotta, hogy kit öltek meg, kit felejtettek el kellő időben és illendő helyen eltemetni, rehabilitálni történelmi áldozataink közül. A Kisfontos költője ezt a tradíciót szintén számon tartja, és tovább élteti, ugyanakkor szívén viseli a még élők sorsát is, akiket félteni kell, sejteni betegségüket, fenyegetettségüket. Gyakoriak, és néha áttétel nélkül, nyíltan érvényesülnek a leleplező politikai célzások még a másoktól idézett szövegrészekben is (pl. a kötet Blaise Cendrarstól származó mottójában). Néhány olyan rendhagyó stilisztikai és helyesírási megoldásra is fölfigyelhetünk, amelyek a gyakori ismétlődés miatt jelentésalkotó szerepet kapnak az egyes szövegekben, valamint Bíró nyelvi univerzumában. Ilyen például a latin, orosz, kínai, magyar – vagyis kevert – zsargonkifejezések egybeírása, amelyek a globalizálódó világ elleni tiltakozást, olykor szinte a swifti megvetés szintjén képesek megjeleníteni. Bíró tipográfiáját, vastag betűit, kihagyásjelzéseit, hosszabb, rövidebb gondolatjeleit nem tudom híven reprodukálni, két sort 93 �Ami marad azonban idézek (nem biztos, hogy betűhíven) az Égzengéstől – égzengésig című kötetnyitó versből: „andropovistahruscsovistabrezsnyevistacsernyen koistakádáristagrószista elvtársnőkelvtársakelvtárshölgyekelvtársurak – ( … )”. A doktriner nehézkességhez hasonló kíméletlenséggel gúnyolja ki a rövidítő politikai frazeológiát: KMPMKPMDPMSZMPKISZ. A vers záró része arról tanúskodik, hogy a költő nem gyűlöli ellenségeit, de olyan emberibb világot áhít (a „tisztaság birodalmát”), ahol a magafajta sorsüldözött is megtalálná elfogadható helyét. Az életükben nem kiemelten sikeres szereplőket sem jogos elítélnünk. Teljesítménye alapján Bíró persze messze meghaladja ezt a rangsorolást, de retorikai érvelésében joggal hozza szóba a megalázottak méltóságát. Egy angol nyelven fogalmazott mottó nyomán („… the manuscipt dates from 21th century…”) olyan balsejtelem foghatja el az olvasót, hogy a 21. században már-már illetlenség magyar nyelven írni. Vagy legalább is kellemetlen. Illyés, Szabó Lőrinc, Kodolányi vitája már 1940 körül jelezte ezt a problémát. A kirakat-magyarkodás lehet veszedelmes, ám az identitáshiány szintúgy. A Kisfontosmindenkorinemzetvesztőkhöz bravúrosan él a refrén erős technikájával: „no és? … nincs ezzel semmi baj” – ismétlődik a strófákat záró sorban tizenegyszer. Bíró azonban – Petőfitől eltérően – kiszól a monológból, s a lehetséges végzetes tragédiára, a nemzetpusztítás-nemzetpusztulás rémének napi jelenlétére figyelmeztet. Az egyik „kisfontos” címében a dehumanizáció szó van elrejtve. Majdnem minden negyedik sor a „DÖGÖLJ MEG” kívánságát (átkát) ismétli meg, a közbülsők pedig felsorolják, ki mindenki él ezzel az elvárással: a nagyvilág, a hazád, az anyakönyvvezető, az orvos, a munkaadó, a családtagok (részletezve), a barátod, továbbá intézmények és fogalmak is, mint: (nyugdíjfolyósító, establishment, denacionalizáció, pacifikáció, stb.). Általánosítva tehát mindenki és minden arra készteti a másikat, hogy: „FOGYASSZ / ÉLVEZZ / és / DÖGÖLJ MEG”. Ezt a kifakadást Bíró végül a haragvó ószövetségi Isten szájába adja, de ő maga is a végső kétségbeesés határán, halál-közelben jár. Másutt József Attila sorsát hozza borzongató közelségbe (Kisfontos1937december3). Alapélménye, hogy azok árulták el, akikben bízott, mindeddig rendületlenül hitt. Bravúros verset ír például besúgójáról (Iszony), de zenei utalású alcímet ad neki: allegro ma non troppo –. Hozzávetőleges fordítása ez lehet: nem túlságosan gyorsan. A kötet más, elismerő recenziókban is joggal és méltán emlegetett, elemzett, hangsúlyos verse a Kisfontosabrutálisvalóságról. Alcíme egy felszólító modalitású latin szentencia: audiatur et altera pars. Hallgattassék meg a netán más véleményen lévő másik fél is. Ez utalás arra, hogy a költő (a lírai én) olyan valakivel szemben mondja el az érveit, aki korábban szóhoz sem engedte jutni. József Attila, anyjával kapcsolatos verseiből ismerős ambivalencia, hogy a gyermek hiányolja a szülői szeretetet, s 94 �Ami marad ezért hibáztatja, akár meggyűlöli apját vagy anyját. Bíró mintegy tanúként idézi József Attilát verse utolsó előtti szakaszában. Indulatos vitát folytat egy sorsrontó, szinte mítikusan gonosz asszonnyal, aki tönkretette, elrontotta fia esélyeit, visszaél(t) menye angyali jóságával, zsarnoki módon bánt unokájával. Az indulatos szöveg alap-szintagmája: azért-mert. A költő a valakitől való elidegenedés okait és fokozatait mutatja meg, az olyan gonosz valakitől való elidegenedését, aki jószerével majd-minden életesélyétől megfosztotta gyermekét. Konkrét események, önéletrajzi motívumok sorjáznak a szövegben, a fájdalom hangszórója erősíti fel őket. A portré démonivá növekszik, de nem válik romantikus torzképpé. Petőfi, Jókai, Dickens, Dosztojevszkij sötét víziói is fölsejlenek a keserű szöveg hátterében. A pusztító szándékot sejtető, boszorkányos ráolvasásokat a költői invenció végül is semlegesíti, részint József Attila szellemét idézve, részint az igazi anya valóságos létének mágikus tagadásával: „azért … mert … / nem volt / … nincs … és nem is leszen …..” Ez az archaizmusával és negatív igeragozásával némileg régies hatású részlet a méltóságot sem vonja meg a kíméletlenül búcsúztatott asszonytól. Alkalmasint, egy majdani, esetlegesen részletezőbb elemzés során, mód adódhat más eszmékre, gondolatokra, költői megoldásokra, művészi törekvésekre is fölhívnunk a figyelmet. Most azonban nézzük a születési évfordulót megjelenítő Kisfontos60 című verset, nem grafikus másolatában, hanem olykor talán képzelt, lehetséges hangzó mivoltának pőre értelmezésében : „aki / hatvanadik / esztendődet / betöltvén / ám / milliárd’ / éveket / megéltél / nincs / szükséged / már / hangya – serény / dolgos / gyilkos( ok )ra”. Ha a 14 soros átírást elfogadjuk, akár szonett is lehetne, bár a szótagok száma jócskán különbözik. A hatvanadik születési évforduló rikító ellentétben áll a milliárd’ megélt évek említésével. A szenvedés meghatványozza a naptár szerinti éveket. Már nincs szükség a krimikből ismerős szürke, hétköznapi „gyilkos(ok)ra”. A vers megformálása is fölényt jelez velük szemben: a „dolgos / (….)kos(..) .. ” belső rímen kívül a „gyil(…)ok(..)” ravasz szójátéka is el van rejtve benne. Bíró egyaránt birtokolja a kíméletlen szókimondásnak, valamint a versnyelv ravasz „tapétázásának” képességét. József Attila verset írt Születésnapomra címmel. Bíró József okkal idézheti példaképétől az olyan sorokat, hogy : „töltőtoll koptató / szegény / legény ” vagy : – mutatis mutandis – „ még havi kétszáz sose telt ”. De kötete címe engem az emberi élet jelentőségére emlékeztet. A font: súlyegység. A Kisfontos, ez a szerény terjedelmű (18 vers), megrendítő kötet valójában többet nyom a latban, mint sok egyéb, „nagy(on)fontosnak” tételezett verseskönyv. (Hungarovox, Budapest, 2012) 95 �Szerzőinkről BAKONYI ISTVÁN (1952, Székesfehérvár) irodalomtörténész BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író CSŰRÖS MIKLÓS (1944, Budapest) irodalomtörténész, kritikus DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő FERLINGHETTI, LAWRENCE (1919, Yonkers) költő FILÓ MARIANN (1995, Gyula) költő GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF (1983, Sajószentpéter) költő GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ (1974, Körmend) nyelvész, kritikus H. NAGY PÉTER (1967, Budapest) irodalomtörténész HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő KABAI CSABA (1979, Miskolc) költő, író OLÁH ANDRÁS (1959, Hajdúnánás) költő, író PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő, kritikus SHAH GABRIELLA (1975, költő Salgótarján) művészettörténész SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író SZÉKELY ÁKOS (1945, Nagysimony) grafovizuális költő, író TÉREY JÁNOS (1970, Debrecen) író, költő, műfordító Z. URBÁN PÉTER (1980, Budapest) irodalomtörténész FÜRJESI CSABA (1969, Salgótarján) ISKOLÁK 1988-92 Nyíregyházi Főiskola; 2000-2003 Iparművészeti Egyetem; 2007 International Summeracademy, Salzburg, Ausztria; 2008 International Winteracademy, Fayoum, Egyiptom; 2009 tanulmányút Berlinben; 2011 tanulmányút Los Angelesben, Monterey-ben, USA; 1996-tól dolgozik a Ceredi Művésztelepen DÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK 2013 Madách díj; 2012 XIV. Táblafestészeti Biennálé – REÖK díj; 2011 Artist in residence – Santa Catalina School, Monterey, USA; 2011 XXXI. Szegedi Nyári Tárlat – Ferroép díj; 2011 III. Élet és Víz Bienniálé – I. díj; 2010 I. Székelyföldi Nemzetközi Grafikai Biennálé – Nagydíj, Románia; 2010 Csohány Kálmán Országos Grafikai kiállítás – I. díj; 2008 XX. Debreceni Országos Nyári Tárlat – Főnix díj; 2007 NKA támogatás: Zsigmond nyomában kiállításhoz; 2006 XIII. Országos Rajzbiennálé – BAZ Megye díja; 1999 XII. Országos Szabadtéri Kiállítás – Salgótarján Város díja; 1998 Ceredi Művésztelep – művészeti díj; 1996 VI. Nógrád Megyei Őszi Tárlat – Szécsény Város díja LEGUTÓBBI EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 2012 Szférák – Stopera, Amszterdam, Hollandia; 2012 Szférák – Art Yourself Galéria – Bukarest, Románia; 2012 Szférák – Lena&Roselli Galéria, Budapest; 2011 Fürjesi Csaba – Salvador Dali Cottage, Monterey, USA; 2011 Fürjesi Csaba – Bel Air Crest, Club House, Los Angeles, USA; 2010 City Myths, HCC, London; 2009 Tér rések – Magyar Nagykövetség, Berlin; 2008 Profán Mítoszok – Körmendi Galéria, Budapest 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7b7f98bd138528bd885cb80f18904f94.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2013 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2013/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2013 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ea053c568f523361052a7447f4baea09.pdf f28a2a3fe3669c0656e601d3cd358192 PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Kerber Balázs Nyerges Gábor Ádám Macskakövek / Sem azé, aki fut Senki sem érkezik meg hiába (egy visszafordítógép bájai) nyugi A futó / A vonat / A torony 5 9 10 Tarján Bulvár Debreceni Boglárka Éjszakai üzenet 13 Próza és vidéke Tandori Dezső Tőzsér Árpád Kötter Tamás Tétényi Csaba A “hogy” megy el Téves csatatér (Naplójegyzetek 2003-ból) A dubai herceg fia A ház maga (Regényrészlet) 15 29 47 56 Pucher Bálint Pál Sándor Attila Kutatóterület Kovács Ágnes Sulyok Bernadett Találkozási pontok Nagy Csilla Shah Gabriella Kép-tér Wehner Tibor Tarnóczi László Ami marad Szekeres Szabolcs Papp Máté A nőszerep nyelvi konstrukciói Miklya Anna Eső című regényében Kassáktól a multimediális művészetig (A Magyar Műhely öt évtizede) Tükröződések (Beszélgetés Kalocsai Enikő képzőművésszel) Tér-rések (Beszélgetés Fürjesi Csaba festőművésszel) Fények, visszfények, tükörképek (Kalocsai Enikő képzőművész kiállításáról) Fotóregény az ország pereméről (Schnelczer Zoltán medvesaljai életképei) Az eltűnt idő nyomában (Papp Tibor: Innen el) Lázár barlang-álma (Filip Tamás: Kő, papír, olló) 3 59 70 76 79 83 86 88 92 �A lapszámot Kalocsai Enikő festményeivel, illetve azok részleteivel illusztráltuk. Az alkotások megtekinthetőek a művész honlapján: www. kenikoe.hu. Kötter Tamás prózájához Gyöngyi Attila rajzolt képregényt (46., 55.). A 79. oldalon Fürjesi Csaba festményének részlete, a 86-87. oldalon Schnelczer Zoltán fotója látható. A 75. oldalon Bujdosó Alpár Bűvös kocka (1986, vegyes technika, 5,8×5,8×5,8 cm, PIM) című alkotása szerepel. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) ƻ Ķ�ğżʊǣs¯ Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2013-ban megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” KERBER BALÁZS Macskakövek Csak lennék már otthon, lábadat látom a vízparton, ahogy elmozdul, pozíciót keres a kövön, én a túlpartra nézek; ez a szürkeség, hogy megint estébe fordul a nap, pedig végig csak ténferegtem. Késődélután, a felolvasóesten a bárpultnál állva gyömbért ittam, belém ivódtak repedező, zöldesen málló székek, és ha valakinek köszöntem, az futólag bólintott vagy felém se nézett. Az étlapra meredtem, a versek hallgatása közben elaludtam, vagy elmerengtem, s összefolytak szememben a falakon a formák. Minek maradjak itt, aztán meddig nézzelek a parton? Előttem van egy arc majd egy hát, az esték alatt cserélődnek rajtad a ruhák, úgy vánszorgok, mintha másik emeleten lennél. A vízpart felé megállok egy kis tér szélén, emberek tolonganak a fölforrósodott köveken, majd továbbmegyek, hogy, mint mindig, megszólítsalak, s elköszönjek tőled a nap végén. 3 �“kávéházi szegleten...” Sem azé, aki fut In memoriam Ottlik Géza Kaptatunk a nehezen járható ösvényen, nem látszik semmi ismerős, csak idegen, falusi háztetők, lüktető vonalak az égen. Túl melegnek érzem az időt, és messzinek magamat, mint aki elszakadt valahonnan, gombóccal torkomban megyek előre, forrósággal a karomban. Vártam volna ezzel az úttal még egy napot, két évet, közben a szokatlanul nyugodt, világító kék levegőbe nézek; eszembe jut egy budapesti séta, át a Körúton, tumultus volt a Deák téren; a napfény, ami mellkasomba tűzött, és megállt két ablak között egy falrészen. Az éles meleg, ami aznap is megszúrt, és, hogy végig egyedül voltam; eszembe jut a metsző lámpafény egy hosszú, fehér teremben, papírokat töltöttem ki, sokáig álltam sorban; eszembe jut az innivaló a táskám külső zsebéből kilógó üvegemben; s hogy mialatt megyünk, majd bekúszik a sötét a fasorok közé, melyek két oldalon állnak rendben. Belépek a faluban a szállásra, csak lassan szokom meg az új szobát; miközben húzom fel éjszakára az idegen ágyneműt, fejemben újra ezek a képek, mintegy rajban, rohannak át. 4 �“kávéházi szegleten...” NYERGES GÁBOR ÁDÁM Senki sem érkezik meg hiába (egy visszafordítógép bájai) k. kabai lórántnak A kincs a kettős így az a baj, hogy szeretni kell. Ki szeret még nem talál partnert. * Mint egy csecsemő aki kapja, és őrült megrázza a csörgő de senki sem érkezik meg hiába. * Ha meg akarja találni egy nőt, hét legyen, a férfiak megy neki. * Barátom, drága, szerelmes barátom, függetlenül attól, hogy borzalmas, akár nagyszerű, ez nem kiáltom az enyém, de a Föld mennydörgés. * 5 �“kávéházi szegleten...” Aztán, mert én még őszinte ember, hogyan fog sikoltozni és pecsét és ordít! Hagyja a dagadt ruhát másra. Vegyünk engem, és hagyd, hogy egy másik. * Csak egy ember, aki tudja nincs se anyja, apja, hogy a halál csak amit ő tartozik és az élet egy bónusz összesen, visszaadja a talált tárgyat a bequeather, gazdaság csak amíg elmegy; sem magának, sem a másik, vesz egy isten vagy lelkész jelent. * Ez a fekete-doboz gyűjtemény kap nekem (a senki szüksége van rám többé), E Vas hat, hogy érdemes volt húsz, Az érme maradt a háború. * A harmadik napon - anélkül, szorgoskodott Ettem szinte semmit. Boltom hatalmi éveim Eladom azt én húsz éve. * A steppelt rét fekszik szundikál: Aludj csendesen, kicsim, nem. * A szőrzet alszik az egész szék, A könny alszik, ha ez kopott keresztül; 6 �“kávéházi szegleten...” Nincs több-nap lesz nyúlik a könny: Aludj csendesen, kicsim, nem. * Minden a tiéd lesz a kristálygömb; Nem lesz egy hatalmas, hogy valóra válik; De hagyjuk a kis szemhéja alá: Aludj csendesen, kicsim, nem. * És ők, akik leszálltak az anyagba, Nézze meg, mit nem, ha igazat kell adni. * ezért minden aki talál egy nőt szeretné magáévá „til a száj kifehéredik is.” * és mégis ott volt valaki, aki megértették ezeket a szavakat, de visszautasította, hogy a feleségem. * Nők Nagy a gyermek: abort és zokogás neki: mélyen fáj. * Ti férfiak, akik elszakadt egymástól a nők, nem tartja vissza, de azt mondják: mélyen fáj. 7 �“kávéházi szegleten...” * Te jól tudod: a költő sose fekszik, Az igazi nem elég; révén álcázott Mondja el az igazságot, amelytől világlik agyunk fénnyel Mert, egymás nélkül, minden éjjel. * A század, figyel rám, hagyja jóvá; A paraszt gondol rám, és eke. * Én is él a hiúság. Én most arra a következtetésre így. Ők azonban, hogy egy bolondot belőlem, És még én halál ostoba. 8 �“kávéházi szegleten...” PUCHER BÁLINT nyugi a határon inneni folyamatok amelyekről informálódtál nem annyira fenyegetőek azért itt mégiscsak a nép parancsol akárhogyan látszódjék számotokra – mifelénk ekképp szokott működni jórészt akármilyen irányba is húzza a csacsi a batárt vannak itt konzekvenciák nehogy azt gondold bár nem mindenütt tipikus de ahogy csak haladsz lefelé a ranglétrán a jogrend is egyre maradéktalanabbul érvényesül és mit is hallottál még űzzük ki a gyarmattartóinkat ne úgy vedd ez már a szultánok óta tart néha kardcsörgetés zendülés de jobbára fegyverletétel megtorlás alkukötés a korábbitól eltérő fundamentumú szisztémában emléknappá nyilvánítás kesergés újratemetés a nemzet a függetlenség mártírjainak követendő mintává deklarálása – hogy inkább melyiké az az adott előjelű párt aktuális image-n múlik) jelen pillanatban csak az indirekt marketing forgat új remake-et a kellőképp ismert forgatókönyvből adaptálódtunk már az affélékhez is minthogy állít iksz ipszilont kiderül a csalárdsága mire ismét átejt lehetséges így is populárisnak maradni a fan-club szemében elképzelhető törvénybeli és azon túli bírságokból és szolgalelkűségből építeni *rendet így vélekedtek azok is akiket az utánuk jövő nemzedék a szégyenpadon szállásolt el miközben a jogfosztott tömegsírban elhantolt magyar francia szakos tanárnak mellékesen költőnek a hagyatékait kapcsolat előkészítésben békejobb nyújtásban reciklálják az idealisták vö józsef attila május levegőt!* 9 �“kávéházi szegleten...” PÁL SÁNDOR ATTILA A futó Szankon most ősz van. Az udvari diófák, az öreg és a fiatal már elkezdték hullajtani a lombjukat. A kutyák már törik a diót. Anya az iskolában dirigálja a kicsiket, olvasnak épp a meleg, neonfényes teremben. Közben eszébe jut anyának, hogy mi van azokkal mindenkivel, akiket szeret. Apa fut. Végig a földutakon, a falu mögött, a tanya felé kanyarodik, majd el a mamáékhoz, aztán végig az utcán, haza. Letusol, sportújságot olvas és ebédelni indul. Közben eszébe jut, hogy apa. A papa moslékot ad a disznóknak, fütyörészik közben, nóták jutnak eszébe, nótákat felejt el. A mama megeteti a tyúkokat, aztán felteszi a levest, végiggondolja, mi lesz a második, végiggondolja, mi lesz. A dédi diót tör a lugas alatt. A papa összegereblyézi a száraz leveleket, a mamára gondol, majd jól elfáradva bemegy délre. A mama megterít, mákostészta az ebéd és a papa, hogy mi volt a papával a katonaságnál, mi volt a papával a vasútnál, és a mama úgy kacag, mintha először hallaná, a mama egy öreg kislány. Öcsém kimegy apával a meggyesbe, majd a szilvásba, a száraz gallyakért, a földutakon öcsém vezet traktort, régi Opelt, nem szereti Európát. Többen leveleket égetnek, hamvasztják az ősz halottait. A szentlászlai úton már vörösek és sárgák a fák, rozsdás az erdőfolyosó a mórici útig. A föld folyton vizes, barna, az égen szürke felhők, szél fúj, mindenki kabátban már. Dolgozol, én a hetediken, a várost nézem, be-belobban a konvektor. Olyan öregek a kezeim. 10 �“kávéházi szegleten...” A vonat Találtam egy videót a gépeden, jópár évvel ezelőttről. Húsz másodperc. Vonaton ülsz az olvasó sógornődnek dőlve, és nézel magad elé. Talán a szemben ülő bátyád vette fel. Fáradtnak tűnsz, néha pislogsz egyet, nem tudom, mire gondolhatsz épp. Hogy apád, aki ekkor még nem volt beteg mit csinált azokban a napokban, eltűnt-e a szürke kanapéról és csak a kiült süppedés és a bagószagú nappali maradt utána. Hogy anyukád hogy viseli, az arca ugyanolyan öreg és megtört-e, mint most. Hogy a nagyanyád hogy van, átkuttyog-e még gondozni a patakparton a kiskertet, és visszaér-e a sárga, dohszagú, régi házba. Hogy az aktuális barátod, a nagy szerelmed épp mit csinál. Hogy hogy van a koreográfiában az a bizonyos rész, és te miért állsz benne hátul. Hogy mikor hagyhatod ott a dombokat. Hogy mit hoz a jövő. Hogy milyen nagyon fiatal vagy és milyen nagyon szép. Hogy én hol voltam ekkor, hogy én hogy vagyok most, hogy te hol vagy. Találtam egy videót a gépeden. 11 �“kávéházi szegleten...” A torony Minden falubeli gyerek álma volt feljutni a víztorony tetejére. Napjában többször is elmentem előtte, szinte a lábánál, végig a kisült fű, nagyanyámékhoz arra visz az út. Később, nézve a kikötözött, egy égkék vaslábon álló szürke gömböt az jutott eszembe, hogy félek. Mi van, ha kidől. A haverjaim később többször jártak rajta, azt mondták, messzire ellátni, kilométerekre. Vannak íratlan kötelezettségek, amikről sok ember nem is tud. Például egyszer az életben átúszni a Dunát. Szóval minden falubeli gyerek álma volt feljutni a víztorony tetejére. Nekem nem szóltak, mikor mentek, egyedül pedig nem volna értelme, nem látja senki. Hogy tudtak egyensúlyozni azon a gömbön, hogy nem estek le. Hogy nem kapta el őket valami rendőr vagy a vizes. Végül is nem tud kidőlni, azért van kikötve. Talán nincs is benne víz. Még két dolog. Úgy kell csinálni, hogy meg ne lássa senki. És nem tudok úszni. 12 �Tarján Bulvár Éjszakai üzenet DEBRECENI BOGLÁRKA A lány boldogan szaladt a kórház felé. Arra gondolt, elújságolja Eva mamának, hogy papok és cafkák buliban volt a fősulin, a pink miniszoknyáját vette fel, meg azt a dögös, áttört mintás fekete tűsarkút, ami tökéletesen passzol az aprólyukú necchez, a vörös rúzshoz és körömlakkhoz, az összeállítás pedig olyan jól sikerült, hogy az összes pasi neki csapta a szelet, még a sebész főorvos is, aki a csinos, Monroe-hasonmás barátnőjével érkezett a partira. Eva mama szerette a pikáns történeteket, a főorvosokat meg pláne, a vakbélműtéte után azzal hívta fel magára egy jóképű belgyógyász figyelmét, hogy piros szatén szalagból masnit kötött a combjára, ezért egyértelmű, hogy főorvosnak mindenképpen szerepelnie kell az elbeszélésében, így lesz igazán érdekes a sztori, és Eva mama büszke lesz rá, hogy az ő vére csörgedezik az ereiben, a Zednikovicova vér nem válik vízzé. Gondolta, ezen jót fognak mulatni, Eva mama életkedve azonnal visszatér, másnap már át is szállítják az intenzívről a kardiológiára, egy hét múlva pedig hazamehet. Sietett, néhány perc múlva a klinika bejáratához ért, elhagyta a portát. Nem várt a lassú betegszállító liftre, felrohant a lépcsőn az ötödikre, és ragyogó arccal kérdezte a nővért, amikor nem találta Eva mamát a megszokott helyén, hol lehet, úgy vélte, az elmúlt héten pletyózás nélkül is sokat javult az állapota. A nővér intett neki, hogy kövesse. Nemsokára egy hosszú, zöld csempékkel kirakott folyosólabirintusban kanyarogtak az alagsorban. Kezdte elveszíteni a lélekjelenlétét. Mikor megérkeztek, összeugrott a gyomra, itt valami tévedés lehet, mondta, de a nővér otthagyta az üvegbetétes, lengőszárnyú ajtó előtt. Mint egy gyásztávirat, régi, rozsdásszélű zománctábla 13 �Tarján Bulvár hirdette: elfekvő. Az ajtó mögött az anyja állt, sürgette, hogy igyekezzen, nemsokára lejár a látogatási idő. A kórteremben büdös volt, a falak beitták az öregségszagot, ürülék bűze keveredett a „kék kenőcs” keserűségével, infúziók sorakoztak a falak, katéterek a testek mellett, nyákos izzadtság tette nyirkossá a levegőt. Hangtalanul fulladozott. Félve nézett körül, aztán megnyugodott, ismeretlen nénikék feküdtek a rácsos kórházi ágyakon. Az anyja egy aszott bőrű asszonyt bámult. Számára elképzelhetetlennek tűnt, hogy az a tehetetlen test, aminek szájüregét belepte a penész, azonos lehet azzal a büszke, csinos nővel, aki hetvenévesen sem lépett ki az utcára smink nélkül, és néhány nappal korábban még élete nagy szerelméről mesélt. Az anyja azt kérdezte, miért nem lépsz közelebb? Abban a pillanatban Eva mama a szemébe nézett. A lány felsikított. Az anyja kirángatta a kórteremből, hagyd abba, kiáltotta, nem sírhatsz, nem sajnálhatod! De a lány nem bírta abbahagyni, zokogás rázta a testét, mert tudta, hogy vége. Eva mama félt. A lány a halállal nézett farkasszemet. A szubjektív kommunikációs technikát alkalmazta. Éjszaka felébredt és elképzelte a fényt, ami összeköti őt Eva mamával és a világegyetemmel. Elküldte az üzenetet. Másnap már nem ment be a kórházba, nem volt kihez. A nővér telefonált. Látta Eva mamát. A fény felé repült. 14 �Próza és vidéke A “hogy” megy el TANDORI DEZSŐ E főcím: áthallás. De mié is? Már azt felejtem el, mit is felejtettem el. x A vágy ment el, „hogy”? A „hogy” ment el? Vágy. x A „hogy”: menetel. Helyben nem áll. Akkor nem ő lenne a „hogy”, az „ahogy”. A „hogy”: az örök folyamatosság. Az „ahogy” max. a hérakleitoszi mindig más. Hérakleitosz: mindig megy és mindig más. Ez trükkje: ő maga nem ugyanaz. Na, így könnyű. x Írnék, csak ne olvasnák is el. Írnék, csak bírnék. És nem otrombaság. szóvicc, nem x 15 �Próza és vidéke Rég vicc volt: „Amiről azt akarom, hogy titok maradjon, megírom. Úgyse olvassák el.” Most ténylegesen ez idegesít: elolvassák. Holott mit kíváncsiskodnak. Ezt komolyan. x Mindig, jegyeztem fel korábban, a hogyan az az amin múlik. A hogyan azon. Így: mindig az ugyanazon. Kicsit olcsó: a mindig más a mindig ugyanaz. De fordítsuk meg: a mindig ugyanaz a mindig más. Javul, de első közlésünk itt: az egy teli, telibe. x Ki a pakliból! pakkliba? Mert ez mind benne volt a x Volt ilyen elképzelés is, persze: „Az egyelőre: a még csak annyi se.” Vagy: „Az ugyanaz: még mindig a hogyan az”. Nem rossz? x Hát ezt hogyan érthettem. „Megfejtettem, mi az, hogy »az ember – más«.” NOCSAK! „Egzisztencialitás, hogy érzem: más mit csinál? Mi mást csinál? Mit foglalkoznak egyébbel, mint amivel én? Tudnom sem kell tehát, mi a csinálás tárgya stb.” Így érthettem: az egzisztencialitás = gondolat: érzet. Tehát nem gondolható, más mit csinál. Csak érzet van róla. Így saját magam egzisztencialitása „ezerrel” vagyok, sej-haj, de vagyok, így más vagyok. Ember = 16 �Próza és vidéke más. De miért érdekes ez? Tudjuk, ki-ki más és más. Ezt nem kell igazolgatni. Csak akkor van értelme ily közlésnek, ha nem azt akarjuk mondani vele, hogy emberközileg egyéb se fontos-érvényes, mint a „más”. Persze, a köznapokban: érintkezünk. De a köznapit lenézzük. Benne-az-embert nem szabad lenéznünk. Így örök tudathasadás a hajnalhasadás, minden új napra: jön, hogy mindent tisztelnünk kell, hogy ellensúlyozzuk, gondolni sem gondolt, csak érzett közegében… nyista. Közben sorra fohászkodunk kiért-kiért, meg az állat is ember. Karácsonyra, gyerekkor: Pakk: LIBA. Miért írok? Miért írjak, ha ez mind így van? Egy katyvaszért írjam a katyvaszt, hiszen itt önazonosság volna, sej-haj, a betyár mindenit! Kezdhetem megint azzal, hogy el se kezdtem. Az anyagokért kár csak, melyek eddig feldolgozódtak. Madárkám csipog, hív, megyek, megitatom őt a forróságban, cselesen kidolgozott módszeremmel. ??? Bárhonnét kezdem, bármivel, leállok. Itt történik meg először, hogy senkinek semmit nem akarok mondani. Holott – még termékenynek nevezett agyamból, jól megválasztható közlési helyek üdve révén – auz mpndhatnék, el, amit akarok. És nem. Nem az, most, hogy a hőség. Nem az, hogy ne lenne mit. De az imént: a félregépelés is! Auz = azt. Mpnd = mond… Gépem sok dossziéhalommal telerakott íróasztallapon. Elelakadozik. Mint marhavagonba zsúfolt tömeg egyik pusztulandó tagja… de már nem jó. Azt akartam mondani, bezsúfolva. De narancslé, sör, bor, víz közt válogathatok. Szép kis marhavagon akkor. De vigyázzunk. Épp nemrég történt. Egyszerre ott tartottam, hogy életem marhavagonjába préseltek, el 17 �Próza és vidéke lettem ragadva mind kínosabb közegemből – kezdett elállni a vizelet! már csak ez is! halálfenyegetés, mert elállt a vizelet! – kf… (??? Kórcellába dugtak?) xxx Vágytam rá, hagyjon el a „hogy”. De ne a hugy. Minden hogy hagyjon el, minden mód. De a hugy: semmi mód? Ne mán! Én csak tudom. Beverik az ember pöcsébe a katétert, megpöcsételik rettegését. xxx Biztos, vannak csodák művekben: festészetben, írásokban, szobrokban, filmekben. Mégsem ezeket keresem. Nem biztos, hogy bennem magamban vannak csodák, mégis ezeket keresem. Írásban, festésben, koncept szoborban, már épp csak hogy filmben nem, kreatív körömpuccuborkatáncárnyékzsinegfonákban nem. Ezt másokra hagyom, más okra, mások okára. Másokat mások okára hagyok. Van rá a magam oka. xxx Én az imént a szolidaritást olvastam. Ölénetrajz se rossz. szállodairtásnak xxx Dermesztően jellemző a gondolkodói/érzeti felfogásomra, művészemberi jellegemre, hogy 7-8 éves korom óta, ha gépiesen mondtam magamban valamit, e kettőt csak: „Ez akkor biztos, hogy…” „Ez egy nagyszerű, hogy…” 18 �Próza és vidéke xxx Hogy. Bizony. És nincs hogyhogy. xxx Mai. Amikor bármit is csinál az ember, azt rontja el, hogy még semmit se csinálni se volna jó. Arról, hogy mivel késik le miről, nem is szólva. De gondolat = érzet… hm, ez az egzisztencialitás még a legjobb. xxx Megleltem kallódó feljegyzésemet. Végső valószínűségszámítás Nagy valószínűséggel meghalt. Ő. Vki. Na, azért ezt köszönöm szépen. Bizonyossággal meghalt. Ez is kétes, ez is csak valószínűség, a bizonyosság is valószínűség. xxx Utó. Vágyhatsz rá, hagyjon el a vágy. De hogy? Ne reméld, pedig, hogy a hogy elhagy. Engem a hugy hagyott el, ism., és csaknem belehaltam. Urémia stb. Ne ism.!!! xxx (Dukay Nagy Ádámnak) Felírtam valahova, elkavarodott, kavarok: Nem igazságkereső voltam. Realitáskereső voltam? 19 �Próza és vidéke Nem. De igazságkereső realitáskereső sem voltam. Az igazságrealitás keresője voltam? Nem. Elitkultúrás? A realitásigazság keresője sem voltam. Popkultúrás is. Más kétérthetések Ah, nekem az, hogy diszkó, az nincs. HD, DH, PVFGRKH. Nekem az, hogy számítógép, nincs. Mozi még van, tévé, de végignézés már nincs, hazai tévé nincs. Szemüveg, az nincs. Pedig most csináltattam. Bifokális. És „egyikre se jó”. Kőkorszakilag, hogy „közelebb v. távolabb ülök”: van. Kettős értelműség: van. Mert a „nekem” megbolondítja. Ld. N. N. Á.: ne mondd nekem a mondhatatlant, mondd a nehezen mondhatót. És megesküdnék, hogy nekem van benne, nem soha, ahogy pedig Ottlik is idézi, és őt is vele-idézik. Hm. A „nekem” nem egészen azonos, hogy „számomra”. Nem ám. xxxx Jegyzeteltem még a viluszon: van ilyen füzetem mindig, tollam: táskába száműzött tollak: „Meghümmögöm” a történelmi eseményeket a régmúltból, hogy Csucsakkeresztüllőn VII. Pompáz nagyúr mit mondott. Nekem a dinoszauruszokkal se tegyenek szívességet.” Levelezés Kurtággal 20 �Próza és vidéke KAFKA Nem egészen, mert Kafka-szövegben elsőül ilyesmi állna itt: … Valami értelmező, értelem-előreküldő összefoglalás. Magamról, vagy Drzsó Tandoruvról, Gragyár Doskuvról etc. xxx Kedves Gyuri, rövidre, levél másutt megy. Mi állna itt, ha ez Kafka lenne? Nem a klasszikusokból, hogy mert semmi étel nem ízlett már neki, én ma d. u. próbálok ki egy másfél lityis Kozel sört, feleségem hozta, de az egy Kozel-harc, hogy bor után mit egyek előtte, könnyebb a motyók egymás elé! Tán sós kekszet. Mi állna itt Kafkai összefogl.-ként? A szomszéd falu? Hogy Kafka rokona már nem hitt benne, a szomszéd faluba ifjan, vénségig lovagolva akár, át lehetne érni? Én ténylegesen nem bírok egy buszról, villamosról leszállni, semmim sem rugózik, 5 kg-nál többet nem bírok cipelni stb., ezt az írásművet itt nem bírtam megcsinálni-akarni. Ne a hőséghez legyen adalék! Ah, N. N. Á., a szóval, mely megsejteti, kimondani s elrejteni, nincs erőm idézetpontosításhoz. Mindenütt félreütök, mindent ismétlek. xxx Végsőként a vágy hal el, A vágy, ha lel… mit is? De elsőként ki lel meg, aztán? Borzongató gondolat. A túlvilágon. Már a vágy – a memény, bocs., remény – utolsónak elhagyott, és elsőül jön a… mi? xxx Közben oly élénk is vagyok, annyi mindenért 21 �Próza és vidéke szeretnék „örökké” élni. Irodalom, Főmedvék, verébkék. Ah, a végtelen – a közhely szó! – finom, finom, finom érintés, ahogy örökké kalitkalakó sánti, de épség-szépség úr verébkém iszik a salátáról, ujjamat megérintgetve alatta! Itt jön a Kafkán-túli elmondhatatlanság. A nyomorú halál – pl. Kafkáé – nem befejezés. Az igazi befejezés a befejezhetetlen. Az út a faluba? Nem, közhely az is, hogy nem cél, hanem az út; hogy az út a cél. Kevés igazság ez! Annak elmondhatatlansága, ami sem út, sem cél, sem falu, sem eljut-nem-jut. Egy ilyen érintés. De egy delfiné is, gondolom, mit tudom én. Salátalevél, csőr, emberi ujj… víz. Hérakleitosz, ez mindig ugyanaz!!! Csak: fej-kór? egyre félreütök. Meg az egész olyan. xxx Dől rólam a víz, hőkamra a lakás. Emberi kínzatások jutnak eszembe, olvasmányokból. Anyám halála. Egy másik idős hölgy szélütéses halála 4 hónap szintemoccanatlansággal. Mi lesz az enyém? Egyetemista koromban volt ez: lógtam az órákról, ahogy lehetett, itthon tömérdek prózát írtam, szakadt így a víz, játszottam tömérdek sportversenyt. Mi ez ma, hogy újra ugyanígy élek? Csak minden játékot abbahagytam. Abbahagytak, frázis, a játékok engem. Írtam gombfocikönyveket, pedig. Bajnokságkönyveket. Kártyakönyveket. Játszottam, mint írtam ezt, közel 100 000 franciakaszinó-partit, 70 000 körül feleségemmel, 18 000-t magamban, medvéimnek, madárkáinknak. Mi ez, hogy így abbaszakadt? Mi van velem? Már egy írást sem tudtam itt összehozni. Nem bírtam akarni. Asperger legyen a megmondhatója, a szindrómás nagyúr, rám ismer-e így. Ugyan. 2. éve hordom u. a. cipőt, lábam alig használható már. 6-8 trikót váltogatok télen-nyáron. Írtam ezt, csak ezt 22 �Próza és vidéke írhatom újra. Semmit nem újítok meg. Meg ugyanaz a sómalmi ló út (Jékely). Legalább ne lenne, hogy „hova jutok”. Hogy a szomszéd falu a Halál. De jó vicc!! Nyílt lapok jönnek? Ne mán, még játszanák! xxx Nehéz a „hozott anyagokat” illeszteni. Nem iktathatom be ifjúságom szerkesztőjének, fordítói elindításom Ottlikék melletti mesterének, Géher István Szomszédomnak, kései levelező társamnak sírjához írt kis búcsúszövegemet, verssel. Nem írhatom ide Testvérkémnek nevezett, tőle Bátyuska nevet viselő nagyszerű költőtársamnak laudációját; verseskötetében a szerelem és a mindennapi élet, a tőrmellékesemények, sebző dolgok – s az elemi boldogság, mondom –, az igazi poézis s az érzékeny, érző egzisztencialitás, a két-lényű-létezés ideális, ma kimagaslóan érvényes és vágyva vagyott lényegét adja Villányi László, joggal értették meg az Ámulat c. kötetét, s jutalmazták nagyon komoly díjjal… mindez ide jól nem fér bővebben. Leülök verébkémhez. Mondtam sokszor, Kassák és Berda leleménye ez a „verébke”. Megitatgatom sokszor naponta a nagy hőségben. Érti, tudja, várja. Pár salátalevélharapásnyalintás után a zöld alatt idefeni csőrét az ujjamhoz. Rám néz. Nézzük egymást. Nem tudok olyan természeti lény lenni, mint ő, ebben sem, így sem, igaz, ő is jócskán háziasodott. Bár házi veréb, haha. Éli kis világát, jelenleg jól van. Mindent megkap. Az életem ő, de ezt hagyjuk. Össze vagyunk nőve. Kis-nagy veréb, és… ki is? Érzelgések nélkül. Sokadik verebünk itt ő, majdnem mind sérültek voltak, minimum – csúnya szó, de mit kerüljem? – rászorulók. És neveltünk és mentettünk és éltettünk 23 �Próza és vidéke vakot, szárnyaszegettet, idegileg megviseltet, és ahogy Szép Ernő költészetének, talán a verebeknek is becsületet szereztem, szereztünk. A zöldikék ugyanily csodálatosak, a széncinegék, stb. Lásd Huxley, a természettudós versét, Kosztolányi fordítása, oly sokat idéztem. Dolgozz sokat, majd ahhoz akkor alig ismernek, ezt eléred. Közben „mindenki ismer”, haha. Nézem verébkémet, megindultan. Néz engem, rendjén. xxx Sokat homályos a szemem… Kéne… És közben azért még kéne… Meg kéne… Ott basszák meg, mit kéne? Írni? A legfontosabbak még csak egyértelművé sem tehetők. „A hugy hagyjon el – v. ne hagyjon el…?” Folyik, folyamat: megvan? kérdi professzorom. Élet-halál volt, hogy rák v. nem rák a prosztata. Nemrég Olasz Sanyit búcsúztattam így. Vagy Villányi Laci szent, nagy kiadóját, Deák Lacit. Halottaim egyre többen, hogy Géher tanár uramról ne beszéljek. S akkor azon törjem magam, hogy az, ha a hugy elhagy, elhágy, mondá Csokonai, az jóm, vagy hogy nem hágy el, műteni kell, katétert vernek a pöcsömbe, az van, és az… Nem az, hogy ilyeneket írni, de hogy hirtelen, még másfél órája normál életnek hitted magad, s akkor hirtelen katétert vernek a pöcsömbe, érti ezt maga, Testvérke… meg GIL… dehát neki is megvan a maga kórja, Szomszédom fiacskájának, drága ember költő. Ezeket így mind dadogjam, reszkessek verébkémért, számoljak be magamról továbbra is a régi lendülettel, mikor hirtelen – ismétlem e szót, hirtelen egyre csak ezt a szót ismétlem – az van, hogy csak és csak és csak Szép Ernő és Babits idézhető, meg a többiek, az élet elment, ó jaj, meg kell halni, és már ezt is elmondtam itt. Már nem csináltatom meg az 24 �Próza és vidéke írógépemet, én barom, holott örülnöm kéne, hogy létezik még írógépszerelő! Mit nem csináltatom meg a gépet, akkor? Az asztalomon is mit nem csinálok rendes helyet a masinának, hé? Mire várok? Vagy… Mit nem várok már. Elviselhető meghalás csak soha lehetne, valamikor már nem, az a képzet világ hirtelen eltűnt. Mint aranyóra a ködben. Ilyen szar mondásokat lehet csak. Ennyit ér. Hanem… Hajnalok mai hajnala van, ezt még le kellett írnom. Bocsánatkérésül. Hogy rendetlen a gépirat… hogy senki-semmi rendesen bele nem került a szövegbe… remélem, legalább – ne mán! – verébkém… jó lesz. Mert ne mán, hogy ne. Úgy az ne menjen! Jaj Istenem. xxx Kínos rendben és összevisszában élek. És nagyon lehet, hogy ezt az ilyen tőrmellékírósdit ezzel itt sok-sok időre befejeztem. A felsorolhatatlan minden más mellett. Ők elmúltak. Elmúlik ez is. Hogy? Valahogy elmúlt hirtelen az életem. Szerencséreörökre? Mert közben élek. (Minden dátum aprólékoskodás) xxx De még mindig ennek a függeléke, és még mindig ma: hörgöm! „Csak napról napra lehet élnem, és így nem lehet élni. Mégis csak napról napra lehet, és igy is kell élnem. És közben, nekem, aki a dinoszauruszokat és a nagy történelmi mondásokat – helyszínnel, jelentőséggel stb. – is csak akkor hiszem, ha akarom, egy szinész által megjátszott halálos óra, haldoklás, ne képzavarjak, halálos ágy is rettegtető borzadály, a befüggönyzött szoba, a vízszintes testhelyzet, a nyilván fojtogató levegő, 25 �Próza és vidéke egyéb: de még Bismarck – !!! – halála is, így… Az egyik napról a másikra nap-párosában a második nap hozhatja az iszonyú véget, naná, a szabadság elvesztését, és ha csak egy rendszeres fogorvosjárással is, kórházról nem beszélve, lerokkanásról nem… de erről már volt szó. Jó lenne verébkémet ma este még egyszer megitatni, de mintha nem kérne salátáról vizet; remélem iszik az itatóiból, hát nyilván. Iszonyú a hőség. Szegény kis kutyánk, is. Meg hát akik belehalnak ebbe az időbe, meg mi majd itt mikor. S hogy, ó, Istenem; sokára? Egy színdarab emléke. Szavak. Szavak. Darabra darab. Megyek… s madárkám dühös. Mára elég volt! xxx (VÉG/E/TÉRE) IRTVÁNYFŐVEL (IRTVÁNYTŰ etc) Az el nem dobált, csak félretett jegyzetek. Majd huzok belőlük néha, mint golyhót – sic! golyhó = bájos szó a kis bolondos hülyére, akire nem lehet haragudni, rokokó szó, nem rokokó kokott, de… Hagyom. Hangsúly volt elég rajta: napról napra élek, így nem lehet élni, de csak napról napra lehet élni? Hát nem jobb akkor: jó nő – kislánynő – …együtt? Jókislánynő? Nem jó. Kislányjónő? Ez se. Jó kislánynő? Ilyenekre ébredek, s még ilyenebbek. Olvasom: az ember nem tud aludni, beszed altatót, aztán támolyog. Ezzel figyelmeztetem magam: olvastad te ezt, öcsi, suhanc, vigyázz hát, a klotyóra nem suhansz, hanem kikapaszkodsz, vénbeckettemberesen. Semmi jókislánynő, egyelőre. Hugyozz. Ne hogyozz. De a hogyozással is vigyázz. A multakból van a hogyomány. Az ember támolyog? Az embertám – az tehát, ami az ember támasza – olyog. Oly = ily, oly. Olyankodik. A suhancos jókislánynő olyankodott. 26 �Próza és vidéke Ld. kislány, hogyha… Na, ez most egy vénember volt? Vigyolygok. Vigyor, vigyor, vigyoly, vígy… oly, de oly, de oly! Kis suhanclánynő. De nem, ez sem. Emlék: „Szerelmed egy jó nő volt.” Miket kell, pofátlanra, hallanunk, nyelnünk, magunknak-isbűnösöknek. És ha az volt. Olygott, ilygett. Ide gyorsan egy jó mondást. Jó nő dolga: nem enyim, maga dolga, ő boltja. Viszolyogva vigyorogtam Vizsolyon. Mellettem vizslám. Domb oldalán ebeddel. Babitstól az Esti kérdés a legnagyobb magyar vers. Hányszor olvasom fel magamnak! Megjátszott hangokon. De jó nektem, szinésznek, se szín érzés, se észet, egzisztencialitás: a gondolat is érzet. Alítás, hosszú í-vel, írtam ezt? Sejti, alítja, ha jól emlékszem. Most akkor jókislánynő, kislányjónő, jónőkislány, Beckettem? Neked, Hatott? EL NE MARADJON! Hogy Arany is van. De mennyire. Toldi, a vége: „Nem halhatok meg úgy, hogy…” – „…hogy…?” Félek, úgy fogunk meghalni. A köbön. Az idézet is kb.? Kőbödön. (így Főmedvém.) x Beckettnek: „Élten élet megfingat, Lehár dallam kiringat.” Happy Days. Nem is tudom, Gyuri, ebből lesz operád, vagy az Endgame-ből? Levelezés Kurtággal. Várva!!! Tudniillik a Happy Days-ben van a Lehár-nóta, nótolják jócskán. Na. Nóttig-hóttig. Nótting Hill. (Filmcím: Sztárom a párom) x Bemásoltam-e ezt? Mihez kellenek a legkevesebben? Hogy ne érintkezzenek. Nana, ez már céfolható. 27 �Próza és vidéke Mindig, ha egy van, cáfolhatatlan, de mert fél, hogy cáfolható, tesz róla, legyenek többen. Holott az már tudi, jav. tuti cáfolható. Az előbb félreütöttem. Cáfolhatatlan célfotó. Célfotótlan fotócél. Nem másoltam már ezeket, Olvasóm? Asperg társam, Park Insonóm? Alci-Balci? Na, de ez esélyes-kétsélyes: Nem az a lényeg, hogy túlvagyok – egybeirva – valamin, nem vagyok túl. De hogy azt tudjam: túlvagyok rajta? nem vagyok túl? Mindig cáfoló nőnek: „Te cáfka.” x Fotóval v. anélkül: mennyire/vel célratörőbb, hajlongóbb stb. a pucérparádé! Puccparádé volt a régi szó. Biztos feltalálták: párnacsata – paráznacsata. De: párnacsatahajó – paráznacsatahajó. Pucér pucc, értelmezendő lenne a cuccér’ cucc. De a cincér felől eljuthattak ide, max. a drága jó Kormos Pistáék, anno. Most egyébként az Emlékezés – In. mem. sorozatot szemlézem, 19 kötetet a 67ből, lesz melóm. Léhaságoktól itt ezzel búcsúzom (is). Jótevőmre, Kormosra e pohár! Meg Aranyra! Tőrmellék. Mell éktőr. Mellik?? xxx És, feleim, ne feledjétek: „Ha nincs mit tenni, nincs mit tenni. És ha van, akkor sincs.” xxx Közben bulvárhír: PÁRNACSATÁRAHAJLÓT! 28 MEGTORPEDÓZTÁK A �Próza és vidéke Téves csatatér Naplójegyzetek 2003-ból* TŐZSÉR ÁRPÁD 12. Trigeminus Augusztus 9. A rádió Irodalmi Újságát megint félálomban hallgattam végig (pompásan lehet mellette szundikálni). De ma kár lett volna nem odafigyelni: Kulcsár Szabó Ernő Nietzschéről mondott érdekes és okos dolgokat. A filozófusnak a nővéréhez írt leveleiből idézett: „Nem is sejted, hogy közvetlen rokona vagy egy embernek, akiben évezredek gondolatai, problémái oldódnak meg“; s egy másik levélből: „Én dinamit vagyok, nem ember“. KSzE ezt valamiféle önpróféciaként értelmezi, csakhogy mások, Nietzschéhez hasonló nagy, eredeti gondolkodók, és sokkal kisebb, sőt jelentéktelen filozófusok is állítottak már magukról hasonlókat, s azoknak nem jött be a „próféciájuk“. Lehet a filozófus dinamit, de csak akkor robban föl, ha a kor felrobbantja: Nietzschét a 20. század „robbantotta föl“. – Aztán Sebők Zoltán következett: A mai ember olyan permanens izgalmi állapotban és gyorsaságban él, mint amilyenben a középkor embere csak háborúk idején élt – mondta. – Ez a fiatal gondolkodó is mindig robbanó bölcseségeket mond, aztán kiderül, hogy legtöbbször idéz. Bölcs könyveket olvasni és megérteni persze majdnem olyan szellemi teljesítmény, mint bölcs könyveket írni. 29 �Próza és vidéke Augusztus 11. Ma telefonon beszéltem Tolnai Ottóval. Szeretne eljutni a somorjai zsinagógába, ahol most egy svájci festő (Csuka Lilian) állít ki. Nekem nem sokat mond a festő neve, de Ottó per Lilian emlegette. S ez a meghitt viszony a globális világ minden tagjával, elemével, tárgyával – ez hajtja a költészetét is. Az irodalmunk, a kultúránk, a civilizációnk tele van a „minden egész eltörött“ és az osztott személyiség élményével, s akkor jön valaki, akiben szinte az egész mikro- és makrokozmosz megint összeáll. Méghozzá a személyes találkozás intenzitásával, de ez a személyesség tulajdonképpen valamiféle személyes személytelenség, mert pillanatonként (és elég titokzatos módon) rugaszkodik fel valahová a misztikus összefüggések világába. S közben csak „szellemre, észjárásra, gondolkodói alkatra, műveltségre, szenzualitásra, képzeletre s az ezeket mozgató asszociatív logikára van rálátásunk, a dolgok átélésének, befogadásának mélyrétegeire nem“ (Thomka Beáta). S még két jellemző Tolnai-definíció, az egyik szintén Thomka Beátától, a másik az erdélyi Egyed Pétertől. „Mikrokáoszok“; „Tökéletesen érzékeltett kietlenség, tűszúrásszerűen fúvó szél árad ezekből a versekből“. – Gyakorolnom kell a „Tolnai-lexikon“ szókincsét: másodszor is megígértem a költőnek, hogy meghívjuk Somorjára, s akkor nekem kell navigálnom és a közönségnek bemutatnom. Augusztus 13. Az én „rosszkedvem tele“, így reggelente, míg ezer darabból, sajgásból, fájdalomból összerakom magamat, felér három III. Richárd, négy Várady Szabolcs és öt Petri György rosszkedvének a telével. Minden reggeli vécézésem egy hőstett. Vagy legalábbis egy szülés. Csak hát mit szülök én? Leonardo da Vinci nevezte latrina-embernek azokat, akik után nem marad mű, akik napjában csak ürüléket produkálnak. Nem vagyok-e vajon én is latrina-ember? De még a latrina-ember is írhat verset. Ha mást nem, akkor latrina-verset. Nocsak! Leonardo da Vinci korában, azaz a reneszánsz idején a virágéneket nevezték latrikánus-versnek. Kálnoky László meg az ülőkádban hajtott végre hőstetteket. Csínján hát a latrinás jelzőkkel, a latrina-ember sem akárki: latrina-verset ír és hőstetteket hajt végre a latrinán. Augusztus 17. „A víz szomorú elem, mert együtt sír az egész világgal“ – mondja Chateaubriand. Nem értem, miért nincs ennek a szellemes, nagy írónak korunkban szinte semmilyen utóélete. Legfontosabb könyvéről, a Le genie du Chritianisme-ről Szerb Antal azt mondja, a 19. században ez fordította vissza az emberiséget a felvilágosodástól (főleg Voltairetől) a valláshoz. S azt is megjegyzi róla, hogy azt a pillanatot képviseli, amikor a próza egyenértékű volt a költészettel. – Tempora mutantur... ma már a költészet számára volna elismerés, ha azt mondanák: egyenértékű 30 �Próza és vidéke a prózával. S nagyon érik az új vallás ideje is. Mikor és ki írja meg a XXI. századi Le genie du Chritianisme-et? Augusztus 18. Fuldoklom a nagy melegben, asztaltól ágyig, s ágytól az olvasófotelomig szédelgek. – „Szédelgek“ – már én is a „szédülés“ értelmében használom a szót, pedig gyermekkoromban szinte kizárólag a céltalanul ténfergő, munkátlan, esetleg rosszban sántikáló emberre mondtuk, hogy „szédeleg“. Ma már egyedül a „házasságszédelgő“ szavunk őrzi a kifejezésnek ezt az érdekes, korábbi jelentését. Augusztus 19. A Mindentudás Egyetemének az előadója (a nevét, sajnos, nem jegyeztem meg) mondja: A magyar tudományos kutatást nagy mértékben maga a magyar nyelv ösztönzi, amelynek zseniálisan logikus és eredeti a rendszere. – A gondolkodást az ismeretlenbe hatolásra készteti – teszem hozzá én. S a szláv nyelvek rendszerének az ismeretében állítom ezt, amely szláv nyelvek például mintegy előzetesen meghatározzák a játékteret, kijelölik a gondolkodás pályáját. Főleg a nemek előre-hátra utaló struktúrája annyira szigorú bennük, hogy a mondatot csak úgy kezdhetjük el, hogy már a mondatkezdő nagybetűnél tudjuk, hogyan fogjuk a gondolatot befejezni. Azaz a szláv mondat tulajdonképpen csak másolja a fejünkben már kész ismereteket. Ezzel szemben a magyar mondat nyitott, megengedi a befejezés sokágúságát, pontosabban közvetlen a mondat befejezése előtti választást a befejezés lehetőségei között, így a gondolkodást az utolsó pillanatig aktivitásra készteti. Összefoglalva: a szláv nyelvek leképzők, a magyar nyelv felfedező. Augusztus 24. Mire az ember megöregszik, sorra megtanulja a legrejtettebb szerveinek a nevét is. Mikor a trigeminus kifejezést először hallottam az orvosomtól, elmosolyodtam (már amennyire mennykőszaggatta arccal mosolyogni lehet), ugyanis hirtelen a Triszmegisztosz Hermész névre kapcsoltam, s arra gondoltam, hogy már mindenféle betegségem volt, de olyan, amelyet az ókori tudományok megalapítójáról neveztek volna el, olyan még nem. Aztán a tévedésem kiderült, de a nagy fájdalom az arcomban – megmaradt. Az arcideggyulladásnál nincs fájdalmasabb, s nagyon helyénvalónak találtam volna a triszmegisztosz (háromszor nagy) szót is. S ha ehhez a triszmegisztoszhoz még egy kiadós influenza és magas láz is járul, akkor a baj már nem is háromszoros, hanem sokszoros. Szóval betegen fekszem, haldoklom itthon, egyedül, illetve hát kimondottan finom társaságban: egy kövér döglégy száll időnként a szememre, megnézni, hogy élek-e még, tudok-e még pislantani. A jobb kezemnél az Új Szó régebbi száma, címoldalán Henrich Masár, tömeggyilkos 31 �Próza és vidéke képe, aki nemrég három embert gyilkolt meg hidegvérrel, hogy pénzt szerezzen tőlük drogra. Csonka fülű, vízszemű szörny, három napig úgy nézett rám, mint keselyű a következő áldozatára. S nem volt erőm, annyira fájt kezem, lábam, hogy arra sem volt erőm, hogy megfordítsam az újságot, hogy ne ezzel a puskacső-szemmel kelljen a nap minden percében szembe néznem. De ma végre, úgy látszik, egérutat nyertem, a kivégzés elnapolva. – A rádióban a szokásos vasárnapi Múzsák Kertje megy. Nem tudom, miért lett ennyire divat mostanában a Halotti beszédet emlegetni, hivatkozni rá, példálózni vele. Tudtommal semmilyen évfordulója nincs a becses szövegnek. Persze egyáltalán nincs ellenemre a dolog, csak a logikáját nem értem. S azt sem értem, hogy ha már egyszer beszélünk valamiről, akkor miért nem nézünk utána a tárgyunknak: a nyilatkozók HB-ismeretei általában meghökkentően felületesek. Még a gyakorlott és nagytudású riporter, Sediánszky János is így kérdezi a helybeli szakembert: Itt, ugye, a Pray-kódexből miséztek? (Ahelyett, hogy: Itt ugye a később Praykódexnek nevezett szertartáskönyvből miséztek?) De ez semmi. Korábban a rádió Mi időnk c. rovatában is sort kerítettek Deákira. A helyszínen járt riporternő így tudálékoskodott: Köztudott, hogy itt, Deákiban találták meg a Pré (sic!)-kódexet. (Egy mondatban két kardinális ökörség: a kódex lelőhelye nem Deáki, hanem a pozsonyi káptalani levéltár volt, s Pray György nevét természetesen nem „pré“-nek ejtjük.) S végül Sz. Z., a szlovákiai magyar költő is leírta (Új Szó, július), hogy a HB-et valószínűleg a deáki bencés kolostorban „fedezték fel“, méghozzá a „Pray-kódexben“. S ennyi anakronizmus és lapszus után el kell mondanom, hogy a HB-et tartalmazó missale történetéről pusztán két biztos adatunk van. Az egyik: 1228-ból származik a misekönyvnek az a bejegyzése, amely szerint Deákiban (akkor még Vágföldének hívták) ebben az évben felavatták az új templomot. (Ebből persze valóban valószínűsíthető, hogy azokban az években a községben miséztek is a könyvből.) A másik biztos adat: a kódexet Pray György 1770ben ismerteti, miután egy Schier Xixtus nevű osztrák levéltáros-történész figyelmeztette rá, hogy a pozsonyi káptalan levéltárában egy korai magyar nyelvű szövegeket tartalmazó könyv található. (Az értékes szertartáskönyvet valószínűleg a tatárjárás idején, tehát 1241-ben mentették Pozsonyba.) A többi „adat“ következtetés és találgatás. – Puff! Agyoncsaptam a legyet, Masárt meg befordítom a falnak. Augusztus 27. Előtte sokáig vacillált. Nehéz volt a döntés. Hiszen mégiscsak érzett bizonyos sajnálatot, részvétet, felelősséget a teremtményei iránt. Végre döntött: nem nézhetem tovább az ember esztelenségeit, kilépek a passzív megfigyelő kényelméből. Szárazsággal fogom elpusztítani a földet! – Természetesen a deisták Istenéről van szó, aki állítólag közvetlen 32 2 �Próza és vidéke a teremtés után magára hagyta teremtményeit: az embert, az állatokat, a természetet, a vizeket, s csak a Teremtés Első Oka tisztségét hagyta meg magának. S arról is szó van, hogy hetek óta atommáglyaként tűz a nap, sehol egy kis árnyék, sehol egy csepp csapadék. Persze, ha az Isten valóban csak a mennydörgésben, a lavinákban, a kövekben lakó erők öszessége, akkor hiába várunk tőle könyörületet: közönyös, mint Herbert of Cherbury, az első deista gondolkodó és költő szfinxe. – Én nem vagyok Teremtő, de az előbb kinéztem az ablakon, s a teljesen kiszáradt világon, a letarolt parkokon, a megrepedezett, száraz füvű talajon (Pontosan olyan, mint a ritkás, ősz szőrzettől körüllengedezett, ráncos szeméremdomb, amelyen a természetes rést már nem lehet megkülönböztetni a ráncoktól!) nekem is megesett a szívem. S a Földdel együtt sajnálom magunkat is, akik a környezetünkkel majd szintén elenyészünk. Szeptember 1. Meghalt Charles Bronson, a „kőarcú ember“. 81 éves volt, és a halála előtt már súlyos Alzheimer-kórban szenvedett. Hőskorában az volt, ami én nem. Az az ember és művész, aki ha valakit le akart lőni, mint egy kutyát, akkor lelőtte, mint egy kutyát. S gondolom, nemcsak a mozivásznon és a képernyőn. Csodáltam és irigyeltem. Ahogyan csak az ülőkád hőse irigyelheti a valóságos hőst. Hosszú élete végén nagy boldogtalanság adatott neki. Mert kell-e annál nagyobb boldogtalanság és fájdalom, mint ha valaki elveszti emlékezetét, hősi múltját, s abban a tudatban hal meg, hogy ő mindig is félkegyelmű ülőkád-hős, gyáva kukac volt! Szubjektíve mindig a zárójelenetek a meghatározók: „Senki hát halandó embert, ki e földön várja még / végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete / kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.“ (Szophoklész). 13. Téves csatatéren Szeptember 5. Az előbb bevásárolni voltam. Az élelmiszerboltunkkal szemben van egy csehó: furcsa dolog történt előtte. Egy részeg, elhanyagolt külsejű cigányember gajdolt az ajtóban, s odacsörtetett hozzá valahonnan, a semmiből, feldühödött vaddisznóként, egy jókötésű, szintén barna férfi, s neki az elsőnek: Kto je vyjebaná kurva? (Ki a kibaszott kurva?) – kérdezte. – Vedd tudomásul, hogy az az asszony, ott, az én feleségem, s most azonnal bocsánatot kérsz tőle. – A részeg cigány hápogott valamit, a dühös férj pedig egy másodperc alatt földhöz teremtette, a mellére térdelt, s elkezdte pofozni, jobbról, balról. S láss csodát: pillanatok alatt megjelentek a rendőrök, s szétszedték őket. Én meg könnyezve jöttem hazafelé, annyira 3 33 �Próza és vidéke meghatott a látott lovagiasság. A barna férfi azt csinálta, amit én is egész életemben szerettem volna csinálni, azt csinálta, amit Charles Bronson csinál a Bosszúvágyban s annyi más filmjében, azt, amit Piros Góz csinál a Talpalatnyi földben (mikor az idegen kubikusok megsértik az állapotos feleségét; most olvasom a már csaknem elfelejtett regényt újra). Ezeket én eddig kicsit írott malasztnak, szép irodalomnak (így, különírva!) tartottam, s íme, most a szemem előtt bizonyosodik be, hogy valóságosan is él még az emberekben a kategorikus imperatívusz. Megpróbálkoztam az életemben én is jónéhányszor az ilyen elégtétel-vevéssel, ököligazsággal (de nem jól mondom: nem megpróbálkoztam, hanem egyszerűen a vérmérsékletem nem bírta elviselni bizonyos helyzetekben a tétlenséget), de mindig rajtavesztettem, sőt a szangvinizmusom sokszor egyenesen a halál küszöbére sodort. Tegnap fény derült az okra is: az orvosok a szívem teljesítőképességét vizsgálgatták, bicikliznem kellett egy félóráig, s a leletembe az van beírva, hogy bizonyos „kupletek“ miatt félbe kellett szakítani a kivizsgálást. Mikor a háziorvosomat megkérdeztem, hogy mi az a „kuplet“ (én ugyanis csak a kuplé jelentését ismertem eddig; kedves, nem?: a szív-hattyú a halála előtt kuplét énekel), azt mondta: ha a szív négyszer egymás után kihagy, ezt a kóros jelenséget nevezik az orovosok „kuplet“nek. Hát ezek miatt a kupletek miatt akartam én meghalni mindig, ha birokra kellett mennem valakivel: hosszú másodpercekre elsötétedett előttem a világ. „Kupletes“ szívem miatt voltam mindig, s vagyok máig permanens vesztésre ítélve. Ha életemben legalább egyszer rátérdelhettem volna az örök ellenfeleim mellére! De már semmi remény rá. Más szívet nemigen kapok, ezzel kell leélnem a maradék életemet. Ezzel és a belőle következő állandó egzisztenciális szorongással. Szeptember 8. A falu hangzik, mint az ércpohár – írja Szabó Pál a Talpalatnyi föld 453. oldalán, alulról a második sorban (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957). A magyar íróknak nem is olyan régen még csak falu- és külvárosemlékezetük volt, mindenkinek munkás és paraszt felmenői voltak. Aztán jött a posztmodern intermezzója, s egyszeriben nagyon konzervatív, sőt nemkívánatos dolog lett az ősöket emlegetni, hisz az emlékezés egyes szám első személyt, konkrét szubjektumot tételez, márpedig a posztmodern kátéja szerint a szubjektum pusztán nyelvi konstrukció. S ha mégis személyes múltjára is emlékezett az irodalmi hős, akkor valahogy úgy, hogy a bibliai Simon volt az ősapja (Nádas Péter), nagyapja Hamurabbi, édesapja meg, mondjuk, „egy marcona barokk főúr“ (Esterházy). Azaz a konkrét szülők és nagyszülők megint csak az általánosságok ködébe vesztek, apa-anya nélküli, árva nemzedékek nőttek föl az irodalmunkban. De napjainkban megint fordulni látszik a kocka. Tapogatóznánk vissza a hiteles ősökhöz, de 34 �Próza és vidéke nem olyan egyszerű egy nagyrészt falumultú népnek autentikus elődöket találni az irodalomban, ha a falu-emlékezet valamiképpen (másként bár, mint a posztmodern idején) még mindig anatéma alatt van. Isteni csoda, hogy Oravecz Imre 2000-ben megjelent Szajla-könyvét (Halászóember) nem sujtották egyházi átokkal a magyar irodalom atyái. De Illyés Rácegrespusztája már nem tud helytoposzként újra polgárjogot nyerni a magyar irodalom térképén, hiába szól a Halászóember egyik legerősebb szövege éppen Illyésről. S Szabó Pál Biharugrája is árván, magának cseng a Talpalatnyi föld lapjain. Pedig a regény Móricz Pillangója mellett a magyar irodalom legszebb faluidillje. Valóban hangzik, mint az ércpohár. Kristálytiszta forrás, amelyben megfürödhet a lélek. S ha nem fürödnek benne, nem a forrás a hibás. Szeptember 28. Tegnap este a tévében a Volt egyszer egy vadnyugatot adták. Most nem tetszett, túl modorosnak, kimódoltnak találtam. A film alkotói állítólag eredetileg paródiának szánták, s valóban elejétől végig a szándékolt kimódoltság és a komoly dráma közötti borotvaélen egyensúlyozik a mű. Persze éppen ez ad neki semmihez sem hasonlítható intellektuális varázst, de ha a nézőnek éppen nincs kedve, hangulata ehhez a „varázshoz“, könnyen csak a modorosságot érzékeli benne. – Bronson két szemét és szemkörnyékét többször is premier plánba hozták, kinagyították. Most vettem észre, hogy ennek a furcsa arcú embernek teljességgel oroszlánszeme, -homloka van. Szeptember 30. Tegnap kihúzták a jobb felső négyes fogamat, még ma is vérzik, vérezget. Az éjszaka teleköpködtem vérrel egy tányért. Reggel E. (a feleségem) kiöntötte a vért a vécébe, fogott egy kalapácsot, s apró darabokra törte a tányért. Délelőtt az egyetemen véres fogakkal, szájjal adtam elő Pápai Páriz Pax Corporisát. A kis P. Mari megjegyezte: Tanár úr úgy néz ki, mint egy vámpír. Most ebédelek, s olyan óvatosan teszem be a számba a kenyeret, két ujjal, ahogy gyermekkoromban az öregemberek a bagót tették rá a fogukra. November 2. Mindenszentek. Három szál gyertya pislákol az asztalomon: apámért, anyámért, Géza bátyámért. Szegény Pista ebből a szerény „fényűzésből“ is kimarad: nincs több gyertyám. (Az „is“ oda céloz, hogy Pistának, az 1944-ben, a dunaszerdahelyi katonakórházban meghalt legidősebb testvérbátyámnak immár sírja sincs: a sírjába beletemetkezett egy Csicsola nevű szerdahelyi család.) Eloltok hát a három gyertyából kettőt, fényeskedjen egyetlen szál, osztatlanul, az egész megboldogult családomért, sőt a rokonságért, a nagybátyákért, nagynénékért is: János bátyámért, Giza 35 �Próza és vidéke nénémért, Boris néniért, Feri bátyámért, Józsi bácsiért, Jani bátyámért, Mari nenémért, Kurázs Pista bátyámért. Egy temetőnyi halottam van már, a legtöbb elporladt fakereszt alatt, jeltelen sírban nyugszik, jelezve, hogy életükben a falu hierarchiájában hol foglaltak helyet. [Persze, meg lehetne ezt a „helyet“ fogalmazni másként is, úgy ahogy József Attila tette, keményen, célszerűen: „holott a sírt, hol nyugszik atyja (és a rokonsága, T. Á.), / kellene, megbotoznia“. Bizony, az őseim sem igen voltak életükben „serények“, sem „követelni“, sem dolgozni, tisztelet talán az egyetlen kivételnek, apámnak. Csak hát a jeltelen sírokat hogyan lehessen megbotozni?!] S égjen az egy szál gyertya Irma nénimért is, akit, sajnos, nem ismertem, olyan korán meghalt. Ő volt apám legfiatalabb húga, kezeletlen „aranyér-betegség“ vitte el, egyszerűen elvérzett. Egykori halála rossz ómen a számomra: az 1993-as műtétem után ím tíz évvel az én hemoroidom is megint aktív: gyakran vérezget. Sőt, ne szépítsem a dolgot: néha bizony erősen vérzik. De ha meggondolom a dolgot, nem is lenne az „elvérzés“ rossz halál. „Téves csatatéren“ (Domonkos István) véreznék ugyan el, de mégiscsak egyszerűbb lenne, mint, teszem azt, holmi rákfenében kiszenvedni. November 4. Kellett nekem az ördögöt a falra festeni: megint itt vagyok, a Nagykórházban, a sebészeten, az ötös számú szobában, szerdán már vágni akarnak. Aranyérrel, természetesen. Itt volt az előbb L. Éva, a rádióból. A Madách 2003-as kiadói tervei érdekelték, ne álljon meg egy nyamvadt aranyér miatt a világ!, mondta, miután leolvasta a beteglapomról a diagnózisomat. Nyamvadt aranyér!, hm. Amit még e szóhoz gondoltam! Mit üzenek az emberiségnek, műtét előtt, az ötös számú vágóhídról?, kedélyeskedett tovább az ágyam fölött a mikrofon. Hát csak annyit, mondom én, hogy itt fekszem én, olvasod te, olvasnám én, feküdnél te! Aztán még hozzátettem, nehogy az elmés riporternő azt gondolja, nem ismerem Vonnegutot: So it goes! Így megy ez! November 5. M. Györgyi (diákom) a kórházban is megtalált. Behozta a készülő szakdolgozata újabb részét. S elmesélte, hogy Grendel tanár úr szemináriumára novellát kellene írnia, de nincsen témája. S közben kibuggyan a szeméből a könny: a szülei közös fedél alatt élnek, de kutya-macska barátságban. Tulajdonképpen két háztartást vezetnek, s reggeltől estig vérre menően vitatkoznak, hogy mikor kié a gáztűzhely, s a hűtőszekrényben kié a vaj és a sajt. Ő meg már torkig, sőt idegösszeroppanásig van a hisztériáikkal. Most meg ez a novella! Nincs valami jó ötlete, tanár úr, hogy miről írhatnék elbeszélést? Dehogy nincs, mondom, két témám is van. Az egyik: Egy kórházi szobában két beteg fekszik. Az egyiket nevezzük Vladónak, a másikat Árpádnak. Vladónak gyomorvérzése volt és saját tévéje 36 6 �Próza és vidéke van, amely reggeltől késő estig be van kapcsolva és ordít, Árpádot meg közben eszi a fene. Néha kirobban, s csúnyán összevesznek. Aztán egy nap Vladót gyógyultan hazaengedik, s Árpád egyedül marad a szobában. Úgy érzi, kalitkában van, s a kalitka ki van akasztva a világűrbe. Mindenféle megmagyarázhatatlan zajok szűrődnek be hozzá, a falakon túl rejtelmes élet zajlik, bent pedig kozmikus és jeges csend honol. Árpád néha-néha beleszellent a nagy csendbe, és visszakívánja Vladót. – A másik témám: Egy házaspár közös födél alatt él, de kutya-macska barátságban... Minden sajtdarabban, vajkockában Strindberg-i indulatok, őrületek és gyűlöletek feszülnek... Felnőtt lányuk tanácstalanul őrlődik közöttük... – Györgyi rám villantja mosolyát a könnyei közül. A második témát választom, és köszönöm, mondja. – Árpád fiam behozta az előbb a Népszabadság legújabb számát, 14. oldalán egy Tandori-vers: Az árúsokat, kocsmárosokat megismertem. Totyi madaramnak salátát, krumplit vennem, magamnak gyógyszert, felfúvódás ellen; s hogyan lenne a kaktuszokban kellem. Milyen ártatlanul hangzik ebben a szövegkörnyezetben, a „krumpli“ és a „kaktusz“ közé rejtve a „felfúvódás“. De próbálja meg csak bárki, milyen pokoli fájdalom tud az lenni! Azt is újsághírként olvastam anno, hogy suhancok kompresszorral játszottak, lefogták az egyik társukat, fenekébe dugták a kompresszor tömlőjét, s estére a fiú kiszenvedett. Meg kellene kérdezni Tandorit, milyen gyógyszert használ felfúvódás ellen, hogy ilyen gondtalanul tud róla írni. November 6. Ma déltájt megyek kés alá. Reggel kaptam valami zöld bogyót, kellemesen elálmosodtam tőle. Előtte le kellett adnom az órámat, rádiómat, pénzemet, az „értékeimet“, ahogy a nővér mondta (tehát számoltak vele, hogy a bogyó után elalszom), s ezzel kikapcsolódtam az időből. S nemcsak a kórházi, hanem a társadalmi időből is (ahová a pénzem kötött be eddig), s kint maradtam, valahol az édes, felelőtlen semmittevésben. A műtétig csellengek a semmiben. Csodák csodája: most nem ugrál a szívem, többször is elszenderedem, talán még méz is csordul az ajkamon. Mikor felébredek, egy medikustól kérdezem meg, hány óra. Tizenegy, jön a válasz. Megpróbálok ébren maradni. Egy cseh képesújság borítójáról Raija Siekkinen, fekete hajú, szomorú szemű finn írónő néz rám, megértőn, együttérzőn. Ő gyönyörű, de a novellácskája a lapban gyenge. Címe: Před vánoci 3 37 �Próza és vidéke (Karácsony előtt). Nem történik benne semmi. Egy asszony magánya karácsony előtt. A macska, amelynek a társaságot kereső asszony szinte terhes, szemléletesebben áll előttünk, mint maga az asszony. Az írónő csak azért lesz emlékezetes számomra, mert ő osztotta meg velem a műtét előtti utolsó órám szorongását. 14. Gömörországi Kalevala November 7. Jelentem mindenkinek, akit érdekel: élek. 14,00 órakor vittek be a műtőbe, s 15,00-kor már az ágyamban voltam, maga a műtét egy fél óráig tartott. Most túl civil, egyszerű, sőt szürke volt az egész. (Nem úgy, mint a tíz évvel ezelőtti, amelyről három verset is írtam.) Kifeszítettek, ahogy a szülő nőt szokták, de a műtétből semmit sem érzékeltem és semmit sem láttam: zöld függöny takart el előlem mindent, csak az altatónővért láttam, az próbált velem társalogni. Most a műtő is kicsi volt, jelentéktelen, műhelyszerű, nem volt az a félhomály és titokzatos, távoli sarkak, amelyek tíz évvel ezelőtt annyira beindították a fantáziámat. Ebből a műtétből nemigen lesz vers. Raija Siebkinen azért most már egy kicsit vidámabban, biztatóbban néz rám. November 8. Az éjszaka nagyon keveset aludtam. Elmúlt a fájdalomcsillapítók hatása, pokol van a hasamban, kanördögök tüzes kutácsokat forgatnak a fenekemben, ki veszi át most már a „magasan intellektuális költészetemért“ a debreceni Alföld díját, november 28-án? Az Aczél Géza által aláírt értesítésben-levélben így indokolják meg ugyanis, hogy az idén nekem ítélték a jeles díjat. Életemben már jónéhány irodalmi díjjal megtiszteltek, de valamennyit odaadnám, ha legalább öt percre alábbhagynának a fájdalmaim. E., a feleségem újságolta, hogy otthon Tóth Laci keresett telefonon, s mikor meghallotta, hogy aranyérrel műtöttek és Alföld-díjat kaptam, sejtelmes szójátékkal reagált: Kívánom Árpádnak, mihamarabb jusson el az Aranyértől (meg az Alföld-díjtól) az Arany óceánig (azaz a Kossuth-díjig). – Én viszont azt kívánom neki, hogy legalább egy József Attila-díjnyit érezzen meg abból a fájdalomból, amelyben én itt és most máris Kossuth-díjas vagyok. November 11. A gőgös, de immár megtört ember alázatával, mélyen meghajtva fejemet Isten, a Megismerhetetlen, az Elgondolhatatlan, a Megnevezhetetlen előtt, a Természet előtt, az Örök Működés előtt – jelentem, hogy a székletem, hashajtóval ugyan, de a műtét után négy 38 �Próza és vidéke nappal elindult. S ez, az új életemben, ebben a második Ontogenézisben van olyan jelentőségű esemény, mint a bibliai Genezis negyedik napjának az eseménye, a Napnak és Holdnak, az ég világosító állatainak (vö. Károli bibliája) az elindulása volt. S vért a székletemben, s ez a legfontosabb, nem láttam. Az embertelen kín ugyan tovább tart, csavargatják a szelek a beleimet, forognak a tüzes vasak a fenekemben, de most már legalább van remény, hogy fordulhat egykor az állapotom még jobbra. Holnap kidobnak a kórházból, s otthon kell gyötrődnöm tovább, egyedül. – Most árad belőlem szél, sár, minden, de ez még mindig jobb, mint a vizek, egek és belek teremtés előtti mozdulatlansága és csendje. November 15. Helyzetjelentés, immár itthonról. Székletem se hashajtóval, se anélkül nincs, csak valami szennyes lé csorog belőlem szinte megállás nélkül. Az örök anyag se boldogan, se boldogtalanul nem halad a beleim alagútjain. Ha Mészöly kamerája valamilyen rejtett szögből felvenné a helyzetemet, ezt látná: Öregember guggol egy sárga műanyag lavór fölött. Kékbe játszó zöld melegítőnadrágja a térde alá tolva, ő maga mint régen, szükségletét a természetben végző falusi gyermekkorában, két karját a két térde alá fonva erőlködik, üríteni próbál. Néha maga alá néz, megszemléli a barna lét a lavórban, s búsan tovább erőlködik. A kamera a zöld szőnyeget mutatja, felváltva pásztázza a szőnyeg zöldjét és a lavór sárgáját, majd az öregember orra előtti vetetlen ágy pirosát. Az öregember befejezi az ürítés műveletét, föláll, maga mögé néz. Lemeztelenített alsó testtel áll, majd lehajlik, az orra alá emeli a lavórt, sokáig vizsgálgatja a barna lében úszkáló néhány, gilisztavékonyságú székletformációt. – Vér nincs benne, ez jó – morogja – , de túl kevés és székletnek túl vékony, ez rossz. Nem a perisztaltika tolta a szigmabélbe és a végbél kürtőjébe, hanem talán a szabadesés. De azért jobb, mint a semmi. – Felfedez egy babszemnagyságú székletdarabot a szőnyegen (a kamera követi a szeme mozgását), az arcán először ijedelem látszik („mit szól majd az asszony?!“), aztán öröm („ennyivel több a széklettermelés“), aztán tép az asztalra készített toalettpapírból egy csomót, papírral felcsípi a „babszemet“, s papirostul a lavórba dobja. Újabb papírcsomóval sokáig súrolja a fenekét, majd fogja a lavórt, s kimegy a képből. Pár perc múlva visszajön, keresi a széklet nyomát a szőnyegen. Megkönnyebbülve feláll: a szőnyeg tiszta. November 16. Túl sokat kell foglalkoznom a székletelésemmel, s nem moshatok minden pillanatban kezet. Kitaláltam hát, hogy a jobb kezemmel csak az arcomhoz és számhoz, a ballal pedig csak a fenekemhez nyúlok. Ha véletlenül összecserélném a kettőt, az isten sem mentene meg a szalmonellától. Az orvosságaimat reggel összecseréltem. Elfelejtettem, 39 �Próza és vidéke vettem-e be Bistont. (Ez a trigeminusom gyulladását van hivatva enyhíteni. Az arcomat megint acélhálóból font háló fedi, s valaki egyre szűkíti, szorítja. Szédülésig vagyok!) Nagy a gyanúm, hogy az „örök anyag“ is azért pang bennem, mert el-eltéved, vagy egyszerűen nem tud dönteni a kijárat és bejárat között, vacillál, nem tudja, melyik az egyik, s melyik a másik. November 30. Az egész novembert átbetegeskedem, és sokan észre sem veszik, senkinek nem hiányzom. Tegnap a rádióban voltam, s alig ketten-hárman kérdezték meg, hogy mi az, már egészséges vagy? Egyébként nyilvános feljátszás volt, a pozsonyi Magyar Adás nem tudom hányadik évfordulóját ünnepeltük, egy tengerikígyó-hosszú, se füle, se farka irodalmi műsorral. Rengeteg régi ismerőssel találkoztam, elsősorban színművészekkel: Ropog Józseffel, Galán Gézával (megint új felsége van, egy csinos, húsz év körüli lány, ő maga éppen hatvanéves), N. Tóth Anikóval, Turczel Lajossal, Mészáros Bandival (neki is új asszonya van!), s egy sereg új és fiatal színésszel, főleg színésznővel. A sok szép és egészséges ember között én is egészségesnek éreztem magamat, s hirtelen elképesztő távolságba került tőlem a túlsó végem, a meggyötört ánusom. December 7. Tulajdonképpen még alszom (6,30 van), mikor berohan a nejem, és rám ripakodik, hogy mért nem a saját vécépapíromat használom. Ami ugyan ebben a műtét utáni állapotomban érthető, de mégis! A nő horizontja általában nem emelkedik följebb a dolgok használatának a horizontjánál. Használja a környezetét, használja a férfit, s használja tulajdonképpen önmagát is. S nincsen a környzetén és önmagán túli célja, nem ismeri a metafizikát. A férfi mindig valami önmagán túlit akar megszerezni (legtöbbször éppen a nőt), a nőnek a megtermékenyítés pillanatát leszámítva nincs szüksége a férfira, a faj továbbörökítésének funkcióját egyedül is képes teljesíteni. Ezekből az alapadottságokból mérhetetlenül jelentős társadalmi-történelmi következmények származnak. Matt Ridley brit zoológus és író szerint a férfi-expanzitásnak köszönhetjük a civilizációt, a királyságokat, a katedrálisokat, a szimfóniákat, a piramisokat, sőt a madárdalt is (a hímmadár az énekhangjával hódítja meg a nőstényt). A nő sohasem külső, rajta kívüli célokat követ, mindent a saját (illetve a gyemeke) érdekeinek rendel alá, a férfit is; a férfinak szinte csak külső, rajta kívüli céljai vannak, s közülük a nő csak egy: le akarja adni spermáit, s ahhoz kell neki a petesejt hordozója, a nő. A megtermékenyítés – mondja Matt Ridley – parazitológiai szempontból nem más, mint a petesejtnek a sperma általi megtámadása. A férfi, hogy az expanziója sikeres legyen, előzőleg, mintegy csalétekként, a szó szoros értelmében lehozza a nőnek a csillagot az égről, és csodákat tesz (lásd a világ hét csodáját!), de a megtermékenyítés 40 �Próza és vidéke aktusa után a nő rabszolgája lesz. A mélytengeri horgászhal ha megtalálja nőstényét, folytatja Ridley, erős és éles fogaival belecsimpaszkodik (tizenötször kisebb, mint a nőstény), s abban a pillanatban megszűnik külön egyedként létezni, vérkeringése egyesül a nőstényével, nem lesz több, mint egy életfogytig a nőstényen lógó hímvessző, amely spermaleadásra és családszolgálatra van kötelezve. A férfi dettó! Társadalmilag termékeny stádiuma és önazonossága a nőkeresés szakasza. Később már csak a nő testén lógó hímvessző. Persze, már aki! Aki olyan fasz, hogy nem lázad föl a fasz-lét ellen, az megérdemli a sorsát. December 9. Lehet a végbelet tágítani? S ha igen, hogyan? Szóval a műtét után szűk lettem, mint egy szűz lány. De a szűz lány hüvelye idővel Tainarosz ős üregévé tágul (lásd Ursulát Janus Pannonius versében!), van tehát remény, hogy még az enyém is tágul majd valamit. Csak azt tudnám, kivel (vagy inkább mivel?) keféltessem magam tágra! – Szabadi Béla tagadta a bűnösségét! – adja tudtul a Népszabadság 2003. dec. 5-i száma. Ez ugye prejudikáció. Ha gondolkodik is a szerző, akkor így fogalmaz: Szabadi Béla tagadta, hogy bűnös volna. Vagy: ... tagadta állítólagos bűnösségét. – De nem tetszik nekem a „vádlott“ kifejezés osztrakizálása sem. A bíró most már nem „vádol“, csak „gyanúsít“. Tegyük föl, hogy Kund Abigélnek nemcsak a tőre bűnös Bárczi Benő meggyilkolásában (amint tudjuk, az ifjú gróf Abigél tőrével követ el öngyilkosságot), hanem ő maga is. Sőt: a bíró a tett idején éppen ott jár a radványi sötét erdőben, s a saját szemével látja, amikor Abigélka beljebb tolja Benő szívébe a hoszú, hegyes tőrt. Másnap a sajtó mégis ilyen hírt hoz: A bíró Kund Abigélt gyanúsítja Bárczi Benő meggyilkolásával. A „gyanúsítja“ mai használata a kifejezés teljes meg nem értése. S következik mindez a „vádol“ szó száműzéséből. Mert abba bőven beleférne a gyanúsít is meg az a többlet is, hogy a bíró nemcsak gyanúsítja a vádlottat, hanem látta is a bűntényt, tehát a bűn elküvetőjének a személyéről meg van győződve. December 10. Hát még itt, a budapesti Közép-európai Intézet 201es szobájában sem haldokoltam! Este negyed tizenegy van, ágyban vagyok, sikeres nappal a hátam mögött nyújtózom, ameddig a takaróm ér, mert elég hideg van itt. A berendezés elegáns, de a fűtés gyenge. Az Intézet folklórbemutatót szervezett, fellépett a Fonó-zenekar, s mi (Hizsnyai Zoli, Bettes Pista s jómagam), a zenekar irodalmi brigádja. Nagy közönségünk volt (tulajdonképpen nem tudtam s most sem tudom, hogy mit ünepeltünk), megjelent az egész budapesti Közép-Európa: az osztrák és szlovák nagykövet, a Szlovák Kulturális Intézet emberei: Milan Resutík, Karol Wlachovsky, a régebbi pozsonyi magyar külképviselet: Boros Jenő, 41 �Próza és vidéke Kelemen Gertrud, Máté Laci. Jelen volt Kallós Zoltán is, odamentem hozzá, hogy jöttem ismerkedni, elnézett a fejem fölött, ült, mint egy szfinx. Két szót sem tudtam belőle kicsikarni. Illetve egyszer azért megszólalt. Az egykori Édesanyám rózsafája c. palócsági népdalgyűjteményt említettem, amelyet annak idején Ág Tibor és én csináltam. Ág Tibor neve hallatán a szfinx szája megmozdult, s ennyit mondott: Ág most beteg. Aztán megint hallgatásba süppedt. A hallgatása kicsit Szőcs Géza otromba nagyképűségét idézte. De mit nekem Kallós Zoltán meg Szőcs Géza, mikor a füleki Agócs Gergely ma este néhány óra alatt s a fél Közép-Európa füle hallatára összeénekelt egy gömörországi Kalevalát. Elegem van Erdély expanziójából, abból, hogy egyetlen táj folklórja leszorítson minden más magyar tájat a színpadról, s hogy palóc énekanyanyelvem helyére lépten-nyomon akár egy mégolyan szép, de számomra mégiscsak tanult éneknyelvet erőltessenek. – Délelőtt az Írók Boltjában voltam, vettem néhány könyvet (Orbán Ottó, Várady Szabolcs, Borbély Szilárd új versköteteit, két tanulmánykötetet: Tanulmányok József Attiláról, Testet öltött érv – a József Attila-kultusz rendületlenül folytatódik, helyesen), délután a Holmiban, illetve Réz Palinál jártam. Beszélgettünk egy jót (főleg Várady Szabolcs most megjelent gyűjteményes kötetéről), s otthagytam neki a Damjanich és a Kontextuális etika c. verseimet. 16. A vertengő Angelika December 16. Ma felhívtam a Nemzeti Színházat, megkérdeztem, mi a drámapályázatuk eredménye. Én is elküldtem nekik ugyanis a Szenci Molnár-darabomat, nem sok reménnyel bár, mert tudom, hogy mennyire soktényezős egyenlet egy ilyen pályázat. És nem csalódtam: díjat nem kaptam. De állítólag az első 17 között ott van a kéziratom, s ez, ha meggondolom, hogy közel háromszáz volt a pályázók száma, nem is olyan rossz eredmény. Az első díjat nem adták ki, a második és harmadik díjakat számomra teljesen ismeretlen szerzők kapták. Fel akarják venni velem a kapcsolatot, mondta a hölgy, akivel beszéltem, nincs kizárva, hogy valahol bemutatják a Megkísértettemet. (Végül ilyen címmel küldtem be a kéziratomat, de nem tetszik a cím, valószínűleg megváltoztatom.) December 22. Délután bent voltam a városban, s csak ámultam-bámultam, hogy milyen eleven nagyvárosi élet folyik az utcákon, főleg a Hviezdoslav téren, az egykori Kossuth-sétányom. A Bécsből visszatérő Kossuth egykor a Zöldfa vendéglő (ma Carlton szálló) erkélyéről szólt a pozsonyiakhoz. Ha a mostani pozsonyiakat látná! Az egykori lenézett tótok, a gaz csorda, 42 2 �Próza és vidéke az undok, éhes hollók utódai meglepően szépen, európai fényességben mulatnak, szórakoznak: a Carlton előtt földalatti garázsok, a sétányon nyilvános korcsolyapálya kialakítva, sátrak, üvegházak, neonok, lampionok, girlandok – a belvárosban már karácsony van, a peremnegyedekből, ahol én is lakom, ez nem látszik. December 23. Csehy Zoli (a tanszéken ő az utódom, ő vette át a régi magyar irodalmat) Balassi-konferenciát tervez, én a Szép magyar komédiáról ígértem neki előadást. Olvasom a II. Scenát: a megmérgezett Angelica „egy szép tiszta forrás mellett“ verteng (fél száz évvel később Kumilla fog így vertengeni, szintén egy forrás mellett, a Szigeti veszedelemben), s én elgondolkodom a kifejezésen. Hangzása németes, de jelentésének semmi köze a német werten jelentéséhez. Nagy a gyanúm, hogy a fetreng szavunk korábbi alakjával van dolgunk (verteng>vetreng>fetreng). Csakhogy a fetreng-et a nyelvészek (pl.: Bárczi Géza) a forog (fereg)-ből magyarázzák. Hát nem tudom (ahogy Menzel mondaná): számomra inkább a magyar ver (verdes) ige itt a logikusabb archetípus. Ahogy a haldokló madár verdes a szárnyával, úgy verteng a megmérgezett Angelica is. December 24. Életem 69. karácsonya! Egy évet visszalapozok a naplóimban: tavaly ilyenkor számadással kezdtem a beszámolómat. De akkor elképesztő mennyiségű munkáról, versekről, tanulmányokról, megjelent könyvekről, díjakról, elismerésekről és elismertségről számolhattam be, volt értelme év végi leltárt (bibliográfiát) készíteni. S most? Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza..., szomorú tallóján ősi hírnevének, hej! csak úgy böngész már valamit – mesének. De mondhatnám akár azt is, hogy a 2003-as év hősvértől pirosult gyásztér volt a számomra: az „aranyerem“ egy Mohácsra valót vérzett. Végül megműtöttek, a műtét sikerült, de még ez a siker is félig vereség: csaknem olyan szűk lettem, mintha bevarrták volna a fenekem. De ami ennél is nagyobb vereség: nagyon keveset írtam. Igaz, az első félévet elvette tőlem a drámaírás (aha!, úgy látszik, tudat alatt a drámaírást nem tartom teljes értékű írásnak): írtam egy olyan drámai költeményt, amely a Nemzeti Színház drámapályázatán (ahová készült) meg sem említettetett. Csak az lehet a vigaszom, hogy Katona József Bánk bánját sem említette meg az egykori zsűri, hogy aztán az irodalomtörténet annál többet emlegesse. December 28. Keresem Várady Szabolcs könyvében a „rejtett kijáratot“. Ez ugyanis a címe a műnek: Rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek. (Kiadta az Európa Kiadó, 2003-ban.) Réz Pál megkért, írjak a könyvről a Holminak. Meg kell hagyni, furcsa egy „verskötet“! 565 oldal, tehát tulajdonképpen testes mű, de csak száz saját vers és mintegy 4 43 �Próza és vidéke másfél száz „egyéb“ (alkalmi versszöveg) van benne, a többi műfordítás és próza. Ragyogó próza, teszem hozzá mindjárt, leginkább költőkről, versekről írt esszék. S legalább ötven a saját száz versből is ragyog, sőt: 300 voltos égőként olyan fokon vakít bennük az intellektus, hogy az már szinte fáj, azaz olyan értelem működik itt, amely, elsősorban sajátos nyelvi szervezettségének köszönhetően, érzelmi hatással van ránk. A többi nagy rutinnal működtetett saját szabadalmú verstalálmány, amely legtöbbször alkalmi jellege ellenére is egzisztenciát érint, mint a szív fölé helyezett orvosi fülhallgató. – Működésük megközelítéséhez vegyük a legegyszerűbb példát: Nagyanyám naphosszat nem csinál semmit, ül s öl, engem, az unokát. Nem merem gyűlölni, félek, hogy visszagyülöl. Kezdetben adva volt feltehetően a „gyülöl“ szó mint hívó rím, abból a költő kikövetkeztette az „ül s öl“ felelő rímet, s kreált hozzá egy gyűlölködő nagymamát, s kész is volt a vers. S V. Sz.-nak egészen véletlenül valóban volt egy gyűlölködő nagymamája (vö. 430. oldal: „Nem nagyon szerettük akkor a nagymamát, az az igazság. És féltünk tőle.“), s ezt a véletlen egyezést a vers hirtelen megkötő betonja már egzisztenciaként közvetíti. Csakhogy valami furcsa, nyelvi egzisztenciaként. A vers nyelvi megcsináltsága, kimódoltsága ugyanis annyira provokáló, hogy az olvasó első fokon arra figyel, s nem a verscsináló esetleges személyes érintettségére. De a szituáció lélektanilag kikezdhetetlenül hiteles (főleg a „visszagyülöl“ bravúrja miatt), s így végül is a nyelvi-poétikai allűrök csak mintegy elidegenítő effektusokként hatnak: a leírt helyzet és történet marad meg bennünk, amely személytől függetlenül bármikor s bárhol megismétlődhet, bárkivel megtörténhet. December 31. Mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már... Azaz a halálnak múlthitelesítő ereje van. Zalabai Zsigának, míg élt, nem nagyon hittem el a habókjait, most már el kell hinnem: meghalt. Felakasztotta magát. A Tűnődés a trópusokon c. kitűnő irodalomelméleti könyve 1981ben Grendel Lajos Éleslövészet c. regényével együtt hirdette a szlovákiai magyar irodalom nagykorúsodását. Aztán láttam a kitűnő elmét az őrület romjaiban. Tíz évig együtt dolgoztunk a pozsonyi magyar tanszéken. Nem tagadom, az utóbbi hónapokban már, ha lehetett, kikerültem. Nehezen lehetett elviselni az üres lángolásait. Depressziómániás volt – néha hetekig hallgatott, aztán hetekig lelkesedett, rendszerint valami „nemzeti“ ügyért, 44 �Próza és vidéke máskor hetekig dühöngött ugyanazokért a dolgokért. Sokszor az volt az érzésem, játssza az őrültet. Jó lenne elolvasni a búcsúleveleit, utolsó naplóit, azokban talán nem pózolt. De lehet-e vajon a halált megjátszani? Most már a pózait is el kell hinnem. Állítólag a felesége karácsony másnapján vissszament Bécsbe (ott dolgozik), Zalabai egyedül maradt a lakásban, s felkötötte magát. Sonntagsneurose! – mondaná Freud. S mit mondjak én? Azt, hogy remélem, nem kezdődött el ezzel a mi tájainkon is valami nagyon nem jó! – Zsiga egyébként még 26-án meghalt, de csak ma volt a temetése. Rengeteg ember búcsúztatta, látványos esemény volt, ő maga is mindig hajlott a színházasdira, a jelképes, mutatós gesztusokra. Talán az ő szellemében tették 31-ére is, az év utolsó napjára a temetést. Tömegtüntetés volt ez a javából, csak azt nem tudom, hogy mi mellett és mi ellen tüntettünk? Somorján, a lakhelyén nagy kultusza volt Zsigának, a helyi kulturális rendezvények, Csemadok-megmozdulások fő szervezője volt. (Az ő nevéhez fűződik a somorjai Bibliotheca Hungarica megteremtése is, amely ma már Forum Kisebbségkutató Intézet, afféle „szlovákiai magyar akadémia“.) Talán éppen a Csemadok térítette le a Tűnődés a trópusokon vonaláról: amilyen mértékben a Csemadokhoz közeledett, olyan mértékben fordult el az irodalomelmélettől, a „magas irodalomtól“. Az utolsó években nosztalgiázó, néprajzi ihletésű falumonográfiákat kezdett írni, s végül már az egyetemi óráin is magyar nótákat énekelt a hallgatóinak (stilisztikai előadások helyett). – Egyébként pedig vigasztalanul esik az eső. Iránban földrengés van, Amerikában kergemarhakór dühöng. Megölte valaki magát, az hozta ezt a rút időt. * Részlet a szerző A kifordított ember című, készülő naplókötetéből. 45 �Próza és vidéke 46 �Próza és vidéke A dubai herceg fia* KÖTTER TAMÁS „..gazdag csávó poharában voltam olcsó szesz és a legrosszabb szitukban mondtam, hogy pont jó lesz..” (Akkezdet Phiai, Kiskece) – …és valahol a belvárosban bérelj egy kis lakás, mert… – Hol? – vágok közbe türelmetlenül. – A Liszt Ferenc tér közelében – feleli gondolkodás nélkül Emmanuel. – Aha… – Legalább nem kell költened taxira, ha a belvárosban maradsz – magyarázza. Mindketten nevetünk. – Értem. – De a lakást nehogy felújítsd! – figyelmeztet. – Elég, ha kifesteted, és veszel bele néhány bútort a Goából vagy valami hasonló helyről, meg gyertyát, füstölőt, szobrot. Ennyi elég is lesz. Végül is utazó vagy, nem? – De – hagyom rá, és már most szédülök a rengeteg tennivalótól, ami Budapesten rám vár. – Azért néha említsd meg, hogy van egy házad Budán. Mondjuk a tizenkettedik kerületben. – Igen? – kérdem. – Igen. – Elmosolyodik. – Csak éppen felújítják. – Rendben – mondom kissé bizonytalanul. – Kocsid van? – szegezi nekem a kérdést rövid csend után, mialatt két farmershortos tinikurva vonult el előttünk. 47 �Próza és vidéke – Nincs. Kéne? Emmanuel fontoskodó képet vág, úgy tesz, mintha elgondolkozna, aztán megvárja, míg a pincér leteszi az italokat az asztalunkra. . – Nem. Nem feltétlenül. – Iszik egy kortyot, mielőtt folytatná. – De azért a Facebookra tegyél ki pár képet. – Márka? – Nem is tudom... – Két húsz év körüli, dögös szőke megy el mellettünk. Mindkettőjüknek Louis Vuitton táskája van, ránézésre is eredeti, nem a szokásos thaiföldi hamisítvány. Csendben ülünk, és követjük őket a tekintetünkkel, amíg el nem tűnnek az Andrássy út sarkán. – …talán Porsche – elmosolyodik, és bólint–, igen, az jó lesz. – Típus? Hátradől a széken, nagyot nyújtózkodik. – 911-es. – De – felemeli a mutatóujját – kétezeröt utáni modell. –Természetesen nem a kereklámpás – teszi hozzá, és közben elnyom egy ásítást. – Más? – Más? – kérdezi Emmanuel is. – Úgy értem, mást is kitegyek a Facebookra? – Képeket utazásokról. Igen, rengeteg utazásos kép kell. – Ezen elmereng egy pillanatig. – Utazz mindenfelé, azt szeretik a magyarok. Igen…– felnevet –, az utazást meg a Louis Vuitton táskát, azt szeretik. Én is nevetek. – Egyébként majd vitorlázunk – folytatja, miután jól kinevettük magunkat. – Neked van vitorlásod? – kérdezem hitetlenkedve. – Nincs, de majd bérlünk. – Hanyagul int, mintegy elhessegetve magától ezt a kényelmetlennek tűnő kérdést. – Meg wellnesszezünk. – Bólint. – Azt is szeretik. – Értem. – Aztán itt vannak az éttermek meg a klubok – folytatja. – A Liszt Ferenc téren – körbemutat – meg a többi, a Déryné, a Baldaszti’s, a Spoon Hajó, a Klassz, a Pomodoro, a Kantin – sorolja lelkesen – a Manna, a Mini, a T&G, a Csalogány 26. – Kortyol egyet az italából. – Meg a klubok a belvárosban és a Hajógyári-szigeten. Mindet meg fogom mutatni neked. – Szuper, már alig várom – felelem mosolyogva. Néhány percig csendben bámészkodunk. Végül Emmanuel szólal meg újra. – Szüleid? – Csak az anyám él, az apám két éve meghalt. Anyám összejött egy pasassal, most azzal él. – Sajnálom – mondja, de nekem egyáltalán nem úgy tűnik. Unott képpel beszél, és közben egy kiscsajt bámul, aki tűsarkúban és fekete leggingsben, 48 �Próza és vidéke fehér Sex & Dubai feliratú topban, a kezében, a változatosság kedvérét, Louis Vuitton táskával előttünk vonaglik el. – Áááá… mindegy, úgysem voltunk különösebben jóban – adom a jó fejet. – Anyám új pasasa meg rendes velem – idétlenül felnevetek– , minden hónapban küld pénzt. – Csak nehogy hazamenj, mi? – Emmanuel hangosan felröhög a saját viccén. Mivel nem nevetek vele, sőt, meglehetősen komoran nézek magam elé, gyorsan abbahagyja a nevetést, ami leginkább nyerítésre hasonlított, és békülékeny hangon megkérdezi, hol élnek anyámék. – Montrealban – a hangom még mindig sértődött. A szüleim friss házasként még a hetvenes évek elején, a születésem előtt disszidáltak Magyarországról. Előbb Vancouverben telepedtek le, aztán apám, aki kitűnően beszélt franciául, Montrealban kapott állást, így az egész család odaköltözött. – Az nem jó. – Megcsóválja a fejét. – Az nagyon nem jó. – Újabb fejcsóválás, aztán rám bámul. – Miért? – értetlenkedem, és közben egyre dühösebb is vagyok rá, mert én szeretem Montrealt. – Mert nem elég fancy hely – jelenti ki. – Tényleg? – Tényleg. – Megvárja, amíg két, szemmel láthatóan szilikonmellű, bár szerintem úgy huszonötnél nem idősebb lány leül mellénk az egyik asztalhoz, csak azután folytatja. – Szerinted ki akarna egy hétvégére kiruccanni Montrealba? He? Hát ők biztosan nem – mondja a két csajt bámulva, akik a pincérrel beszélgetnek valami buliról. – Mit szólnál Párizshoz? – fordul vissza hozzám, a válaszomat az előbbi kérdésére meg sem várva, amely úgyis az lenne, hogy „senki”. – Párizs? – kérdezek vissza. – Párizs – ismétli meg. – Párizs mindig nyerő – mondja, és nyerítve felnevet. Azon a nyáron ismerkedem meg Emmanuellel, amikor anyám összejön az új pasasával, egy mérnökkel, én pedig Budapestre utazom, valami fesztiválra, ahová végül el sem megyek. Egy Felix Wu nevű kínai mutat be neki a Romkertben. Felixet még Párizsból ismerem, ahol klubokban lépett fel mint dj. Kevés sikerrel. Felixtől aztán megtudom, hogy már egy éve Budapesten él. Azt állítja magáról, hogy a Vogue divatfotósa, de ebben én mostanában egyre jobban kételkedem. Daniel szerint – aki ugyancsak Párizsból jött, tűrhetően beszél magyarul, és szintén Felix mutatta be nekem, és van egy Kantin nevű étterme az Andrássy úton – , Felix így szed fel nőket. Amikor megpróbálok további 49 �Próza és vidéke részleteket kiszedni Danielből, csak annyit mond, hogy Felixnek van egy nagyon drága fényképezőgépe meg egy csomó, ugyancsak drága kütyüje hozzá, és a lakásában, ami az Andrássy úton van és ötször akkora, mint az én kis garzonom, berendezett magának egy fotóstúdiót. Ezenkívül mindenhol dupla whiskyt iszik, gyakran verekszik, van egy kínai harci kutyája, és annak ellenére, hogy Felix kínai, nem kicsi a farka, ráadásul a lakása a saját tulajdona. Ez utóbbi tény azt jelenti, hogy jó lesz Felixet komolyan venni. Emmanuel a megismerkedésünk estéjén elmeséli, hogy benne van pár üzletben, kicsikben és nagyokban, néhányat közülük most fejezett be. Egyébként meg nagy örökségre vár. Hajnal felé a Romkertben, kicsit részegen, szomorkás hangon meg is jegyzi, hogy már csak egy embernek kell meghalnia Franciaországban, valahol vidéken, és hozzájut az örökségéhez, amely párizsi bérházakból, egy Loire-menti kastélyból és egy tengerparti villából áll a Riviérán. Emmanuellel a Liszt Ferenc téren folytatott beszélgetésünket követően nyomban nekilátok, hogy rendbe tegyem az életemet Budapesten. Kibérelek egy garzonlakást a Király utcában, kifestetem, és veszek bele néhány gyertyatartót, mécsest, füstölőt, szobrot meg egy elefántfejekkel díszített komódot egy indiai boltban, amely éppen tönkrement, így a készletét potom pénzért kiárusítják. A Facebook-oldalamra háromnaponta kiteszek néhány képet Londonról, Párizsról, Rómáról, Velencéről, Barcelonáról és New Yorkról. Mindegyik alá odaírok valamit: „Éppen itt vagyok!”, „Üdvözlet Londonból, esik, de azért szuper a hely!”, „Őrült római vakáció!”, „Ki jön velem gondolázni?”, meg ilyesmit. Végül Emmanuelen és Felixen keresztül elterjesztem a városban, hogy hét, de legfeljebb nyolcmillió euróért eladó ingatlant keresek a belvárosban, és készpénzzel fizetek. Innentől kezdve minden ingatlanügynök és ingatlanfejlesztő velem akar reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni valamelyik étteremben, a Liszt Ferenc téren vagy más menő helyen. A számlát természetesen ők fizetik. A tárgyalásokra aztán vagy nem megyek el, vagy úgy alakítom őket, hogy még véletlenül se tudjunk megegyezni. Bár az ingatlant sohasem veszem meg, azt elérem, hogy innentől kezdve a nevem, mint potenciális befektetőé forogjon a városban. Egyre több az ismerősöm és egyre több komment érkezik a Facebook-oldalamra szorgalmasan felrakott képekhez, köztük egy 911-es fotójához, amelyet az Andrássy úton készített rólam meg egy parkoló Porschéről Emmanuel. Két hónap sem telik el, már minden menő klubba van VIP-belépőm, és ismerem az összes pincért meg portást, legalábbis ott, ahol érdemes. 50 �Próza és vidéke Három hónapja vagyok Budapesten, de már lefeküdtem két dubajossal, egy ex-playmate-tel és számtalan egyetemista lánnyal meg kiscsajjal, akiket a belvárosban vagy a Hajógyári-szigeten klubokban szedtem fel. Mivel a francia mellett, hála a szüleimnek, magyarul is folyékonyan – bár a nők szerint szexis akcentussal – beszélek, az ismerkedés nem okoz gondot. A lányokat először elviszem vacsorázni, aztán valamelyik klubba, aztán gyorsan megígérem nekik, hogy együtt elutazunk Párizsba, Londonba, Barcelonába, Rómába, Velencébe vagy New Yorkba. Sajnos egyik útból sem lesz semmi, így aztán, bár néhány hétig vagy akár hónapig is sikerül hitegetnem őket, végül sorra elhagynak, de nem bánom, mert a következő hétvégén általában már meg is ismerkedem a következővel. Esténként, ha éppen van pénzem vagy valaki meghív (ez a gyakoribb eset), a Liszt Ferenc téren, a Dérynében, a Baldaszti’sban, a Spoon Hajón, a Klasszban, a Pomodoróban, a Cantine-ban, a Mannában, a Miniben, a T&Gben, a Csalogány 26-ban vacsorázom, utána Emmanuellel meg a többiekkel elmegyünk valamelyik belvárosi klubba vagy a Hajógyári-szigetre. Általában a hónap közepére elfogy a pénzem, annak ellenére, hogy majdnem minden este más fizeti a vacsorámat meg a klubok VIP-szobáiban az italt. Ilyenkor bezárkózom a lakásomba, konzerveken, pizzán meg mindenféle olcsó rendelt kaján élek, és közben mindenkinek azt mondom, hogy külföldre utaztam, Párizsba, Londonba, Barcelonába, Rómába, Velencébe vagy New Yorkba, üzleti útra. Soha, senki sem vonja kétségbe a szavaimat. Amikor a következő hónap elején megjön a pénzem Kanadából, újra előbújok a rejtekhelyemről, és aznap este már lelkesen mesélek a legújabb tőzsdei meg ingatlan-befektetéseimről. Tizenegy óra. A Kantinban üldögélek Daniellel, Felixszel, egy Pierre nevű franciával – legalábbis nekem úgy rémlik, ez a neve – meg egy Pussy nevű ex-playmate-tel, aki mostanában dj-skedik. Pierre két napja érkezett Párizsból, és csak annyit tudok róla, hogy a Danone-nál fog dolgozni. Pierre vékony testalkatú, barna bőrű, úgy harmincnak nézem. Sűrű, zselétől csillogó, fekete haját félhosszúra hagyja és hátrafésülve hordja. Dél-francia típus. Úgy nézem, nincs sok pénze, ezért aztán nem is nagyon haverkodom vele. A vacsorával már végeztünk, de ahhoz még korán van, hogy továbbmenjünk valamelyik klubba. Emmanuel, aki úgy néz ki, mint aki mindjárt kidől, egy üveg borral gubbaszt a sarokban, és engem bámul, ahogy a Pussy mellei közötti résbe fúrom a tekintetemet. Pussy farmer miniszoknyát, flitteres, majdnem köldökig hasított topot 51 �Próza és vidéke és aranyszínű magas sarkú szandált visel. Az ajka erősen fel van töltve, ezért néha selypítve beszél, ennek ellenére erős bennem a vágy, hogy megdugjam. – Hááát – vihog egy sort – fiúkák… de jó… ez annyira… szuper – mondja Pussy valami hülyeségre, amit Felix félig angolul, félig magyarul kérdez tőle. Mindannyian hallgatunk. – Nos – töröm meg a csendet, ami már valószínűtlenül sokáig tart –, akkor szeretsz utazni, ugye? – fordulok oda Pussyhoz, mert arra gondolok, hogy meghívom egy hétvégre Párizsba, Londonba, Barcelonába, Rómába, Velencébe, esetleg New Yorkba, legalábbis megígérem neki. – Imádok utazni – feleli. – Imádom Las Vegast. – Ostoba vigyor jelenik meg az arcán, még jobban eltorzítva feltöltött száját, amely már-már kacsacsőrszerűnek hat. – Nagyszerű, nagyszerű – dörmögöm magam elé, és a pult mögötti tükörben látom, ahogy közben hülye képpel még bólogatok is hozzá. Las Vegas váratlanul ér, mivel nem szerepelt a terveimben. Jeges dermedtség vesz rajtam erőt, s habár semmibe se kerülne felajánlani Pussynak, hogy elviszem Las Vegasba, egy láthatatlan erő ettől most mégis visszatart. – Mondtam már, hogy ingatlanban utazom? – kérdezem Pussyt hirtelen ötlettől vezérelve, miután újabb perc telik el csendben. – Ingatlanban? – kérdez vissza Pussy, aztán nyitott szájjal rám bámul. – Méghozzá a belvárosban – mondom, és elégedetten hátradőlök. – Ügynök vagy? – Nem, nem vagyok ügynök – sziszegem, aztán erőt veszek magamon, és most már nyugodt hangon megismétlem: – Nem vagyok ügynök. – Nem – szólal meg Daniel –, Jeff nem ügynök. – Aztán ezt franciául is elismétli, mire Felix és Pierre is hangosan felnevet. – Hét… – kezdem, de Daniel azonnal közberikkant – legfeljebb nyolcmillió euróért keres ingatlant a belvárosban –, mire én gyilkos pillantást vetek rá, de azért igyekszem megőrizni a hidegvéremet. – Aha – nyugtázza üveges tekintettel Pussy. Világosan látszik, hogy az előbbi információk semmilyen hatással nincsenek rá, ami egyszerre bosszant és kétségbe ejt. – És találsz? – kérdezi unott hangon. – Egyelőre nem – mormogom magam elé, kerülve a többiek pillantását, és közben arra gondolok, hogy a múlt héten, a Klasszban milyen simán ment minden azzal az egyetemista lánnyal, akit még az Ötkertben szedtem fel. Szandrának hívták, egész este mosolygott, és egyáltalán nem tett fel kérdéseket. Még akkor is bólogatott, amikor a biogáz-részvényekről meg a családomról meséltem neki. 52 �Próza és vidéke Hosszú csend következik, azt hiszem, az eddigi leghosszabb. – A barátotok jól van? – kérdezi váratlanul Pussy, és óriási műkörmével Pierre felé bök. Én kelletlenül a francia felé fordulok, aki üveges tekintettel mered Pussy melleire, egészen pontosan azt a rést nézi, amelyet én is egyfolytában bámulok, amióta leültem az asztalhoz. – Bien1 – feleli Daniel. – Du calme!2 – Felnevet. Mind a négyen vele nevetünk, még Pussy is, pedig látszik rajta, hogy egy szót sem ért az egészből. Koccintunk, iszunk, aztán Pierre valamit Daniel fülébe súg, mire Danielből harsány nevetés tör ki. Aztán Daniel hajol oda Felixhez, ő is súg neki valamit, mire Felix is vigyorogni kezd. Nincs időm megkérdezni, hogy min nevetnek, mert Daniel közli Pussyval, hogy Pierre, aki egyébként az est folyamán alig szólt pár szót, azt is franciául, tehetségesnek tarja őt, és szívesen meghívná az egyik klubjába fellépni. – Tényleg? – ámuldozik Pussy, és közben megigazítja a melleit. – Éssz hol láttatok engem, fiúkák? – Itt, ott – vágja rá Daniel gondolkodás nélkül. – Tényleg jó vagy – teszem hozzá reflexszerűen, és közben vadul jár az agyam, hogy miféle klubokról zagyvál összevissza Daniel. – Aha… ez… szuper – feleli erre Pussy, különösebb meggyőződés nélkül. – St. Tropez, Monaco, Canne – sorolja Daniel. – St. Tropez, Monaco, Canne – ismétli a váratlanul megélénkülő Pierre, ráadásul hülyén vigyorog is hozzá. – Hűha – mondom rikkantva, de csak hogy én is mondjak valamit. – Felix meg csinálhatna rólad néhány képet a Vogue-nak – folytatja Daniel. – Vogue – ismétli Felix. Mindannyian nevetünk, kivéve Pussyt, aki láthatóan elgondolkodik ezen a Vogue-dolgon. Hallgatunk megint. Végül én töröm meg a csendet, odafordulok Pussyhoz. – Párizsban élek, illetve… a szüleim ott élnek, mondtam már? – nyögöm ki nagy nehezen, aztán tanácstalanul magam elé meredek, mint aki maga is megdöbben attól, hogy ilyeneket beszél. – Őöö… igen – feleli. – Illetve azt hiszem. – Vihorászik. – Vagy nem? – kérdezi bizonytalanul. – Nemesi család vagyunk és… – elharapom a szót. – A nővérem is…– megint elakadok, majd újra próbálkozom: – A bátyám fontos pozícióban van… egy légitársaságnál vezető… – idétlenül és idegesen felnevetek –, úgy értem, hogy nem repülőt vezet, hanem tagja az igazgató tanácsnak – ami 53 �Próza és vidéke az első szótól az utolsóig hazugság, akkor találom ki az egészet. Újabb hallgatás következik, amit ezúttal Daniel tör meg: – Akkor ezt megünnepeljük! – mondja erőltetett vidámsággal a hangjában. – Mit is? – kérdem óvatosan. – Dj Pussyt – feleli, aztán felnevet. – St. Tropez, Monaco, Canne új sztárját. – Pussyra! – kiáltja Daniel. – Pussyra! – kiáltjuk valamennyien, még én is, pedig egyáltalán nem örülök a dolgok alakulásának. Felállunk, koccintunk. – Nos – dörzsöli össze a kezét Daniel –, akkor folytassuk ezt a lakásomon. – Körbenéz. – Van pár üveg Mumm pezsgőm – mondja, és sokatmondóan Pussyra néz. A lány tompa tekintettel bámul vissza rá, ezt Daniel belegyezésnek veszi, feláll, és közli velünk, hogy most azonnal hív egy taxit. Én meg arra gondolok, hogy felajánlom, hogy Daniel lakása helyett a budai házamban folytassuk inkább az estét. Már majdnem meg is szólalok, amikor eszembe jut, hogy a házamat felújítják. Úgyhogy hallgatok. Felix kimegy a vécére, mi Pussyval és Pierrel ücsörgünk tovább, és várjuk, hogy Daniel szóljon, ha megjön a taxi. Pierre mosolyog, Pussy hol minket bámul félig nyitott szájjal, hol meg a telefonjával játszik. Valami francia szám szól az étteremben, de nem figyelek rá, nem érdekel. Végül, úgy egy vagy két perc után, bár nekem sokkal hosszabb időnek tűnik, nem bírok magammal, és megkérdezem Pussyt: – Tudod te, hogy ki ez a srác? – és közben óvatosan Pierre pillantok. – Igen. – Vihorászik, aztán nagyon komoly arccal, mintha egy fontos tényt közölne, ezt mondja: – A dubai herceg fia. Pierre is felélénkül. Nevet. – Dubai – mondja ő is, ami most úgy hangzik a szájából, mint egy varázsszó, aztán megint nevet. – Dubai – suttogom magam elé kábán. Csöndben ülünk tovább. Pussy a telefonjával játszik, Pierre Pussyt bámulja, én meg egy karcolást az asztallapon. Előbb Felix jön vissza, aztán Daniel szól be az ajtóból, hogy itt a taxi. Kimegyünk az étterem elé. Daniel éppen szállna be a kocsiba, amikor megkérdezem tőle: – Én is mehetek? Daniel előbb rám néz, aztán a taxira, amelyben már bent ül Pierre, Felix és Pussy a hátsó ülésen, végül elmosolyodik. – Akkor már egy kicsit sokan lennénk – megpaskolja a vállamat, és beszáll. Megvárom, amíg a taxi hátsó lámpái beleolvadnak a forgalom sárga kígyójába, aztán, ahogy egy partilimuzin, amiből már messziről árad a zene, és a tetőablakán egy fiatal lány hajol ki, kezében pezsgősüveggel, elhúz előttem, csak azután megyek vissza az étterembe. 54 �Próza és vidéke – Mondtad neki, hogy Porschéd van? – kérdezi Emmanuel rekedt hangon, összeszűkült szemmel, amit én az üveg bornak tudok be. – Mondtam – felelem. – Biztos vagy benne? – kérdezi. – Gondolj egy kicsit utána! – Asszem… – egy pillanatra elgondolkodom, mert most már azt is el tudom képzelni, sőt nagyon is valószínűnek tartom, hogy nem mondtam – de ki emlékszik már erre – nyögöm ki végül. – Most igen, vagy nem? – kötekedik Emmanuel. – Igen. – Szünet. – Szerintem. – Itt mindig mondani kell, ez alapszabály! Ebben a városban ez a szabály. Érted? – Értem hát – te hülye állat, teszem hozzá magamban. – Ha nincs, akkor is azt kell mondani. Itt mindig azt kell mondani minden csajnak! Nem tudtad, mi? – erősködik Emmanuel. – De tudom – jelentem ki dacosan. – Haver, ezt vágom a kezdetektől – könnyednek szánt hangon beszélek, de érzem, hogy milyen erőltetett minden, amit mondok. – Mióta is vagy a városban? – kötekedik tovább Emmanuel. – Egy éve – elbizonytalanodom –, vagy talán kettő? Nem számolom. – És még mindig nem tudod! – nevet fel. – Mondom, hogy tudom – mormogom magam elé. Jegyzetek * Részlet a szerző megjelenés előtt álló, Rablóhalak című novelláskötetéből. 1 Jól. (francia) 2 Nyugi! (francia) 55 �Próza és vidéke A ház maga Regényrészlet TÉTÉNYI CSABA „Álltam a mosdó előtt, megpróbáltam megmosni az arcom. Ahogy néztem magam a tükörben, a vízcseppek az állam felé tartottak, a szemöldökömről zuhantak lefelé, kinyújtottam a nyelvem, elképzeltem a nagy tartályt, egyre kisebb volt, ahogy közelebb léptem, már nem is kellett székre állnom, hogy belenézzek, majdnem üres volt, kacatok voltak benne és megsárgult újságok, közben a vízcseppek meg tartottak lefelé, és lassan cseppenként az arcom is lefolyt, borsódzott a hátam, de végül nem egy szörnyeteg bámult vissza rám, nem egy régi rémálom, hanem egy ismeretlen arcot láttam, egy férfit, kifejezéstelen tekintete örökre idegen maradt. Egy darabig azt hittem, egyszer majd találkozom ezzel az arccal, megpillantom a tömegben, de most már nem.” Kovac egy csattanásra riadt fel, az asztalra ejtette a naplót. A huzat csapta be az ablakot; felállt és bezárta. Aztán a tűzhelyhez lépett vizet forralni. Egy darabig állt, a falat bámulta. Ezúttal a közeli fűrésztelep felől jövő dobbanásokra figyelt fel. Rágyújtott, visszaült az asztalhoz, gondolkodott, aztán keresgélni kezdett a zakója zsebeiben, de hiába, így felállt, és a polchoz ment. Megtalálta a tollat, leült a helyére, felvette a füzetet, firkált egy keveset a lap szélére, elnyomta a cigarettát, és homlokráncolva nézte tovább a hamutartót. Majd az üres füzetlapot. Végül lassan és meg-megakadva írni kezdett. „Tegnap találkoztam Mr. Fenterrel, az első emelet kettőben lakó öregúrral. Ritkán bújik elő, alig mozog, segítettem neki a lépcsőn, erre meghívott egy kávéra. Nem tudom, mi lelte. Azt sem, mi lelt engem, hogy elfogadtam.” Felkapta fejét, rájött, hogy a 56 �Próza és vidéke kanna sípol. Feltápászkodott, nekilátott egy jó erős teát készíteni, közben erőltette az agyát, hogy rájöjjön, mit is akart leírni. Visszaült, maga elé tette a csészét, kezébe vette a tollat. „Azt sem, mi lelt engem…”, olvasta, aztán folytatta. „Leültem a kis konyhájában, áporodott volt a levegő. Figyeltem őt, és rájöttem, hogy az ő számára egy kávé legalább fél óra, annyira remegnek a kezei. Két bottal jár, műfogai vannak, szemüveget visel, ortopéd cipőt hord, és a csípőjébe valamilyen protézist építettek, mégis felismerhetően, teljesen ember. Elnéztem, milyen nyolcvanévesen lélegezni, kávét nyelni, rágyújtani, kifújni a füstöt. Hogy milyen lehetett fiatalon. Bár nem ismertem korábban, azelőtt, hogy kivettem ezt a szobát. Fogalmam sincs, miért hívott be. Lehet, hogy csak beszélni akart valakihez. Talán az is előfordul, hogy hetekig nem beszél, legfeljebb magában. Mégsem látszott sem hálásnak, sem kétségbeesettnek. Nem sietett, nem tért rá semmiféle lényegre.” Megakadt, felnézett, észrevette a teát, kortyolt belőle. Elhúzta a száját. Megvonta a vállát, és tovább írt. „Ahogy az ember öregszik, a legtöbb dolgot nem lehet már úgy, ahogy addig. De ha jobban megnézzük, mindennek megmarad a lenyomata.” Felemelte a tollat egy pillanatra, de rögvest folytatta. „De minek nézzük meg jobban?” Ráncolta a homlokát, várt, a tea gőzölgését figyelte egy darabig, aztán ránézett a félig teleírt füzetlapra, csóválta a fejét, és arra gondolt, honnan tudhatna bármit is erről. Vagy akár miért is ne tudhatna? Mi lenne a következménye, ha tudna bármit is? Megint ingatta a fejét, rágyújtott, hátradőlt a széken. Másra terelődtek a gondolatai. A fűrésztelep felől egyenletes, magas fekvésű zúgás hallatszott. Miután elnyomta a cigarettát és kortyolt a teából, újra a füzet fölé hajolt. Visszalapozott. „Mi a fenét akarnak az emberek a halottaktól, a szellemektől?”, olvasta. „Igazolást akarnak.” Eszébe jutottak alkalmi vendégei, akik mohón vártak tőle valamit, többnyire rémes ostobaságokat, és ezeket nem volt nehéz megadni nekik. De erre nem akart most gondolni. Inkább előrelapozott, felvette a tollat. „Ironikus, hogy amikor összegződhetne egy élet tapasztalata, az ember már egy kávét is alig tud lefőzni.” Elvigyorodott, tetszett neki ez a mondat. Erősen kopogtak. Kovac felnézett, de már nyílt is az ajtó. Tudta, hogy Pablo az, egyből megcsapta az orrát az áporodott dohányszag, a padló előbb tompán döndült, aztán nyikorgott a bakancsok alatt, az ajtó pedig becsapódott. Kovac rezignált volt a bosszankodáshoz, csak becsukta a füzetét. – Helló, amigo, mi újság? – Üdv, Pablo. Nincs semmi. – A semmi van, nem nincs – mondta a megtermett férfi, mélyről jövő, rövid nevetést hallatott, közben leült. – Amúgy hoztam valamit. 57 �Próza és vidéke Kovac egy darabig maga elé nézett, aztán ingatta a fejét. – Ma szeánsz lesz – mondta álmatagon. – Annál jobb. Elszívunk egy cigit, és Cerberos kapcsolatba lép a szellemekkel. – Apró tarisznyát vett elő, kipakolt. – Hogyne. – Hát hogyne. Kovac közömbösen figyelte, ahogy Pablo megsodorta a cigarettát. Nem sokat tudott róla, csak annyit, hogy ő is bevándorló, valószínűleg dél-amerikai, hogy ő sem dolgozik, van valami háborús fejsérülése, és emiatt nyugdíja. A mindennapjai ismerősek voltak, de egyúttal érdektelenek is. Elvan, gondolta, ez a jó szó, ritkán látszik unatkozni. Pablo megnyálazta a cigaretta végét és rágyújtott. Az illat a nyári forróságban száradó, lekaszált gazra emlékeztette Kovacot. Egy pillanatra belebámult a füst mögött parázsló sötét tekintetbe. Semmit nem olvasott ki belőle. Kinézett az ablakon, az ég épp olyan szürke volt, mint Pablo cigarettájának a füstje. Hallotta a megszokott gépzajt a fűrésztelep felől. Átsuhant az agyán egy kép, egy érzet; forró nyár, tűző nap, csend, nem, inkább zümmögés, nyilván rovaroké, és nincs semmi dolog, de ez így van rendjén, ez egy gyerekkori emlék bizonyára, időtlen és konkrétum nélküli. Arra gondolt, vajon Pablónak van-e hasonló emléke, de eszébe se jutott megkérdezni. Megint rápillantott. A férfi bal szeme kissé véreres volt. Kovacnak hirtelen nevethetnékje támadt. – Mi van, öreg? – kérdezte Pablo szinte hörögve, ahogy benntartotta a füstöt, s így még jobban érvényesült az akcentusa. – Semmi. – Mi lesz ma? – Hogy? Ja. Semmi. – Kovac kelletlenül legyintett, és rágyújtott. – Világos. Kik jönnek? – Az öreg Sylvester meg Mrs. Wilkinson. És attól tartok, Bill, tudod, az az idegesítő képű. Meg Sophie Kraft, ha ideér. – Hm. Na, szívj egy slukkot. – De csak egyet. – Ne aggódj. – Nem aggódom. Kovac átvette a cigarettát, beleszívott, és visszaadta Pablónak, aki egyből a szájához emelte, és hallhatóan szippantott belőle. – Nem aggódom. 58 �Kutatóterület KOVÁCS ÁGNES A nőszerep nyelvi konstrukciói Miklya Anna Eső című regényében Miklya Anna harmadik regényét olvashatjuk családregényként, amely a mágikus realizmus sajátos stílusjegyeivel átszőve rajzolja meg egy békési família történetét, vagy háromgenerációs női sorsokat bemutató könyvként is, amelyben az anya-szerep sajátosságainak megfogalmazása dominál. Mindezeken túl pedig még allegorikus műként is értelmezhetjük, a könyv címében megadott eső motivikája ugyanis több, mint 200 oldalon keresztül vonul végig, hogy (ahogy egy remek kritika megnevezi a kötetet) az átáztatott könyv lapjairól megismert szereplők lelkét tisztára mossa. Az Eső a bűn és bűnhődés regénye: kis tragédiák és nagy veszteségek, álnokság, árulás, szerelem és megbocsájtás kap szerepet benne. A fájdalmas szerelmi kalandokat megélt nagymama, egy csalfa és meddő nagynéni, egy megkérgesedett lelkű szikár édesanya és egy várandós, harmincas évei elején járó fiatal lány sorskönyve is az Eső. A regény a 2012-es könyvhétre jelent meg, kritikai visszhangja mégsem csekély, az internetes portálok és a kortárs szövegekkel foglalkozó folyóiratok is közöltek recenziót a könyvről. „Én »történetmesélő« író vagyok – vallja magáról Miklya Anna – Nem hozok létre bonyolult, intellektuális szövegépítményeket. Lehet, hogy később fogok ilyet csinálni, de most ez érdekel, ez a fajta mesélés. Ezeknek a történeteknek többnyire az a sajátosságuk, hogy mindegyikük nagyon gyomorból szól, nagyon ösztönösek.”1 Miklya Anna írócsaládból származik, első két könyvét, az Eloldozást és A hivatásost pozitív kritika övezte. A regény a (mainstream) domináns kultúra kódrendszerén belül olvasható, a kicsit patriarchális, szexista ideológiától elszakadva a szellemi szférából a testibe utaztatja olvasóját. Egyes kritikák szerint a szöveg a saját testünkbe zárt és eköré szövődő mítoszokról beszél, ennek ellenére „[…] a szöveg nem áll össze koherens történetté, csupán jól ismert klisék egymásra 59 �Kutatóterület dobált halmaza lesz”2. Egy másik recenzió a feldolgozatlan múltról, a megoldatlan családi problémákról szóló varázsmesének tartja, egyfajta mitopoétikus befogadást ajánlva fel olvasási szerződésként.3 Szöllősi Barnabás békés megyei mágikus realizmusnak nevezi, és kiemeli reflexív narrációját, perzselő szubjektív megszólalásait.4 Fejlődés- és anyaregény, tartják róla, és leginkább azt róják fel a szerzőnek, hogy a karakterei személyisége elnagyolt, némelyek bábként mozognak a sztoriban, a terhesség leírása hangsúlyosabb a történetnél. Mészáros Csaba szerint „[a] mitikus elemek […] nem épülnek be igazán a szövegbe, bár elvileg annak gyökereit, alapjait kellene jelentsék: átsiklunk a múlton, ami ezért nem is tárul fel eléggé, és mivel a történet túlságosan Diára koncentrál, nem enged utat a többi szál kellő kibontakozásának.”5 Egy női kritikus arról is szól, hogy Diána „nem tudja boldogan, csillogó szemmel előretekintve, igazi kismama öntudattal, reménytelien várni születendő gyermekét, a szoptatással és pelenkázással teli szebb jövőt.”6 Megjegyzem, ami természetesen nem baj, mert az ilyesfajta anyaságábrázolás nem lehet kizárólagos. Abban már van némi igazság, hogy az említett kritika írója, Hercsel Adél szerint az öldöklő éhségről szóló fejezetek mintha „nagy zabálásokat katalogizáló kismamanaplóként”7 olvastatná az Eső című regényt. Az evésről külön tanulmányt lehetne írni, annyit és annyiszor lakomázik a szöveg hőse, ezzel persze minden esetben kívül szituálja magát a saját testén, így szétesik az általánosan és sztereotipikusan megkonstruált asszonyi-anyai identitáskép. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a legtöbb esetben Diána csak fejben játssza le az étkezéseket, mert éppen iszonyatosan kíván egy ételt, de mire megkaphatná, elmegy tőle a kedve. Várandóssága okozta émelygései, éhségérzései ettől függetlenül meghatározó szerepet töltenek be a regényben. Az evés ábrázolásának plaszticitását igazolja a nagymama halálos ágyán megesett „grillcsirke-kaland”, amikor Dia anyja, saját anyósának – egy éjszaka, jobb híján – egy benzinkúton beszerzett állatot szolgál fel, az pedig tisztességből megeszi egy szálig, majd a sötétben szégyenkezve az utolsó falatig kihányja azt. „Mi ez? – kérdezte nagyanyám, ahogy anyám az ölébe tette a tányért […] Ezt kívánta, mondta az anyám. […] Furcsa illata van, mondta. Nagyanyám sóhajtott egyet, és elkezdett enni. Anyám szótlanul leült az ágya szélére és nézte. Az első comb után már láthatóan nem esett neki jól, de nem merte abbahagyni. Anyám némán meredt rá, egészen addig, amíg meg nem ette mindet. […] Én ott álltam az ajtóban, nagyanyám engem kért meg, hogy hozzam be a lavórt. Az utolsó falatig kihányta az egészet. Túlságosan zsírosnak éreztem, mondta szégyenkezve a sötét szobában.” (30.) De később szólok a jövevény evési és ürítési szokásairól, Márti, a mama akkurátus sajt- és gyümölcsevési szertartásairól, nem is beszélve a lefagyasztott vasárnapi ebédek sajátos jelentéséről. A 60 �Kutatóterület bevett normarendszerrel ellentétben a hősnő szégyelli a várandós testét, vagy ahogy ő mondja, a gazdatestet, és a rémes zabálási rohamait is, úgy próbál ettől az érzéstől szabadulni, hogy elbeszéli azt, legfőképp a saját testét. Az anyjáét, a nagyanyjáét, és a születendő gyermekéét is. Az Eső egy szöveghelyén azt mondja a beszélő: „Nem szeretem a családom történeteit, gondolni sem szeretek rájuk, nem hogy elmesélni őket.”8 A test szó irodalmi alkalmazását tekintve mágikussá vált már Esterházy Péter Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk című regényében is, ott a tetemöm (értsd: testem) szó az egy prímszámként pozícionált, egyszeri és megismételhetetlen entitást is jelent(h)ette. Az Esőben talán újra ezzel a problémával találkozunk. Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényfolyama is a testek egymásra hatását beszéli el, a vonzás, vágyakozás és az egymásról őrzött emlékezet kis mítoszaiba ágyazva. Az Esőben a test szó számlálatlan mennyiségben való szerepeltetésével és a testről való beszéd tematizálásával talán újra ezzel a problémával is találkozhatunk. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy megpróbáljam szóra bírni azokat a női identitás-konstrukciókat, amelyek a szövegben nyelvileg megjelennek. A regényben az esszencializált női tapasztalat bemutatása a lány – nő – anya szerepvariánsain keresztül olyan tapasztalati horizonton működik, amely természetesen a biológiai nemünkhöz kötőtő tények bemutatása során töltődik ki. Az első szexuális élmény, a szüzesség elvesztése, a szülés, a vetélés, az anyaság problematikája évezredek óta témájává vált a művészi szövegnek. A fiatal irodalom nézőpontja talán csak annyiban különbözik a korábbi beszédmódok felől történő közelítésektől, hogy újra esszencializálja magának a feminitásnak a kérdését is. Miklya Anna a korábban már idézett beszélgetésben nem bánik kesztyűs kézzel azokkal, akik férfi és női irodalomról mint egymással szemben álló beszédmódokról vélekednek: „Persze, – így Miklya – van női irodalom, meg férfi irodalom is, és mivel én barnahajú vagyok, ezért nyilván van barnahajú irodalom is. Komolyra fordítva a szót, én úgy gondolom, hogy egy nő másképp ír, mint egy férfi és ez teljesen természetes. Erre nem kell különösebben büszkének lenni, ez nem előny, nem hátrány, ez egyszerűen így van. Én hitelesen tudok beszélni a menstruációról, a férfiak pedig a reggeli merevedésről. De attól, hogy ezek ott vannak egy szövegben, még nem bélyegezhetők meg azzal, hogy akkor ez most »női« vagy »férfi« irodalom. Másrészt a problémám a nő irodalommal, hogy sokszor kirekesztő a férfiakkal, holott pont a nők problémáznak folyton azon, hogy kirekesztik őket. Helytelennek érzem azt az irányvonalat, hogy a férfi és a női irodalmat külön kell választani egymástól, mert ennek nincs jelentősége. Számomra az a működő, és jó irodalom, ami különböző és széles rétegeket képes megszólítani. És ezt írhatja férfi is, nő is. Legyen 61 �Kutatóterület mellettem, lépjen interakcióba velem a szöveg, mondjon el valamit, amit nem tudok, vagy olyan valamit, amit már tudok, csak más megközelítésből. Ezek a fontosak számomra! Az Esőben pont az volt a célom, hogy úgy beszéljek a női dolgokról, mint ahogy mondjuk, egy férfi beszél a saját testéről a »férfi irodalomban«. Illetve, hogyha leírom azt a szót, hogy »pina« ne felháborodást, és riadalmat váltson ki az olvasókból, vagy vad feminista háttérgondolatokat, és azt hogy én milyen obszcén vagyok, hanem azt, hogy ők is érezzék, ennek ott helye van a szövegben. Ha sarkítjuk a dolgot, az Eső nem szól másról, mint egy bálnára hízott terhes nőről, aki fel alá mászkál, és megosztja a gondolatait, érzéseit önmagával, és a külvilággal. Mégis azt gondolom, hogy ez a regény tele van olyan dolgokkal, amik egy férfit is érdekelnek.”9 Az Eső szerintem úgy tárgyiasítja a női diskurzust, hogy – a hagyományos beszédmódoknak ellentmondva – egy különös testtapasztalat és testtudat leírásával, az irónia eltávolító gesztusával metanyelvi pozícióból szólítja meg a saját testéről, anyai identitásáról beszélő szereplőt. A mű hőse Csillag Diána, aki a terhessége hetedik hónapjában visszatér szülőfalujába, hogy statikus szakmájának ismeretével felvértezve felülvizsgálja a falu esőáztatta majorságai kastélyainak állapotát. A felkérés az anyjától érkezik, akivel – már az első oldalakról kiolvasható – nem túl harmonikus a kapcsolata. A gyermeke nem tervezett, egy olyan (egyébként teljesen helyes és rendezett életű) fiútól, akivel szeretik egymást, de a lány nem akar vele közös jövőt. Az utazás, a főváros könnyűvérű, izgalmakkal teli világából való visszatérés a gyermekkori helyszínekre már önmagában is az önvizsgálat idejét előfeltételezi, különös helyzet a várandóság harmadik trimeszterében útra kelő hősnő bátorsága, a zord időjárásban rejlő kis félelemérzet, a vészterhes múlt sejtetése, a titokzatos és harsogóan hiányzó apa képe. Diána egy csak D-vel jelzett békési faluba utazik. A közelben van Orosháza, Békéscsaba, így egy kis rövidke guglizás után megtalálható, hogy talán Derekegyház lehet ez a település, a wikipédia szerint ez a Szentesi kistérségben található egykori falu, ma város, majorjairól híres. Nyilván nem számít, hol van ez a D. Itt hónapok óta esik, furcsa szellemek lakják, és van egy olyan szépséges kertje, ahová egy csodás véletlen folytán nem esik az eső, egyetlen fénypászma utal rá, hogy létezik, ott verőfényes a napsütés, senki más nem láthatja, és Diána első perctől oda tart. Az esőnek a Száz év magányban is fontos szerep jut, talán ennek a fülledt távoli világnak a megidézése is felsejlik az olvasóban már a kezdet kezdetén. Garcia Marquez regényében 4 év 11 hónap és 2 nap egyfolytában esik, ezért „olyan nedves volt a levegő, hogy a halak az ajtón át beúszhattak volna a szobákba, aztán ki az ablakon”. A Buendía család magányának százéves történetét újra és újra átmossa az évente hat-hét hónapos esőzés, még ha olykor nem is vízcseppek hullanak 62 �Kutatóterület az égből, mint José Arcadio halála napján, hanem mondjuk apró, sárga virágok. A mágikus realizmus beszédmódjának sajátja, hogy mindez a világ legtermészetesebb módján van jelen a történetben. D-ben azonban túl sok belőle, a víz elmoshatja a majorokat, vele a házakat, a letűnt korok emlékeit, a benne egykor élt rokonokét, még a naponta kísértő házi szellemeket is. Hogy Diána mikor is éri el a napsütötte édent, és eléri-e egyáltalán, arról természetesen szintén később szólok. A Csillag-lány – viccelnek is sokat nevével, mindenki kis Csillagomnak szólítja – találkozik anyjával, nagynénjével, egykori osztálytársakkal, régi szellemekkel. Egy napon megérkezik hozzá Gergő is, gyermekének apja, aki életében először látja a lányt saját környezetében, családtagjai társaságában. A találkozások sora folytatódik, megismerjük a nagymama vészterhesen nyomasztó szellemét, aki általában egy régi tükörben kísért, és akinek szemüvege halála pillanatában a padlónak arra a pontjára esik, ahol egy gyors liezon eredményeként Diána megfogant, Jenőt, a házi szellemet, akit kaláccsal és tejjel vár minden éjjel Diána anyja, és persze a nagynénit, Dia keresztanyját, anyjának sógornőjét, a gyermektelen Böbét, akiről rengeteg dolog kiderül, csupán az nem, miért is gyűlöli egymást anya és a nagynéni ilyen nagyon. Természetesen én sem árulom még el, mi ennek az oka, inkább megkísérlem megmutatni, hogyan pozícionálja Diána saját magát megváltozott, kicsit megnyúlt és kitágult bőrében, milyen testábrázolás olvasható ki az én-elbeszéléssel dolgozó narrációból. A szövegen allegorikusan nemcsak az eső motívuma vonul végig, de a várandós női test ábrázolásának folyamatos jelenléte is, hol egy lekvárfőző fazékként, máskor hatalmas dombként, tankként, a hős sejtjeit zabáló idegenként, elvetélendő teherként is tematizálódik a terhes HAS. Mégsem gondolom, hogy a szöveg az anyaság elleni vétek ábrázolásaként, az áldott állapot negatív előjelű jellemzéseként volna elgondolható, sokkal inkább az irónia gesztusával távolítja el azt a retorikát, amellyel az irodalom hagyományosan beszél(t) a gyermekáldásról. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a korábbi irodalmi szövegekben is olvashatunk a magzatelhajtásról (Édes Anna), elhagyott gyermekről (Anna Karenina), szüléstől irtózó fiatal lányról (Üvegbura). De Woolf, Jelinek, Ulickaja, Joyce Carol Oates és számos más szerző foglalkozik ezzel a magától értetődő témával, a világ legtermészetesebb dolgával, az élet kezdetével. Weöres, Esterházy, vagy éppen Parti Nagy pedig olyan különleges szövegeket is megírt, mint a Psyché, Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk, Sárbogárdi Jolán: A test angyala, amelyekben a nemváltás problémája is tételeződik. Nádas Péter oldalakon keresztül képes a szexuális aktus leírásával, vagy a nemi szervek biológiai működésének precíz leírásával „bajoskodni”. Nem is beszélve Spiegelmann Laura Édeskevés című írásáról, amelynek a keletkezése, a szexualitásról és testről szóló beszédmódja, szóhasználata és témaválasztása, rengeteget 63 �Kutatóterület idézett első mondata, valamint az alkotó kilétének leplezettsége legalább olyan nagy visszhangot váltott ki, mint a teljes mű elméleti recepciója. Mindezek ellenére talán olyan szövegre nem nagyon emlékezünk, amelynek több mint kétszáz oldalon át a várandóság tematizálása volna elsődleges intenciója. Az Éjszakai állatkert, a Dzsungel a szívben, vagy a Szomjas oázis című antológiákban olvashatunk néhány novellát, és hosszabb elbeszélő szöveget erről is. Diána mindent, az egész életét, és másokét is, ebből a perspektívából szemléli, a domb alattiból, a kacsázó léptekkel, állandó vizelési ingerrel és zabálási rohammal jellemzett terhes-pozícióból látja és láttatja. Néhány példával támasztanám alá érveimet: „Kihíztam minden ruhámat, és akkorák lettek a melleim, mintha az egész világot táplálnom kellene.” (6.) „Mindentől rettegek, ami vérrel és hússal kapcsolatos. A szüléstől is…” (7.) A regény úgy zárul, hogy Diána még nem ad életet gyermekének, így nem tudhatjuk meg, milyen nemű is a baba, és a szülés körülményeinek a leírásától is eláll a szerző, ennek saját bevallása szerint egyszerű és nagyon „életszerű” oka van: nem rendelkezett erről saját használható élménnyel. „Kristóf (ti: az író fia) akkor már két éves volt, tehát amikor írtam, már nem voltam terhes. Egyre biztosabban mozgok a saját szövegeimben, és Diána karakterénél éreztem először, hogy tökéletesen, pontról-pontra tudom, hogy milyen. Jól ismerem, és biztosan tudom, hogy nincs köze hozzám. Ezért döntöttem úgy, hogy megengedhetem azt, hogy időnként a saját kiszólásaimmal, egykét apró reakcióval színesítsem a karakterét. Persze az is biztos, hogy nem tudtam volna így írni a terhességről, ha magam nem élem át. A szülés maga épp ezért nincs a regényben, mert Kristóf császármetszéssel jött a világra.”10 A terhesség, a várandóság külső jegyeit azonban rendkívül jellegzetesen rajzolja meg. „[…] arra gondolok, lehetetlen, hogy még egyszer az életben újra emberi formám legyen.” (11.) „[…] felállok, és az ajtóig kacsázok […] akkora vagyok, mint egy tank.” (37.) „Szürke a bőröm, a szemeim alatt karikák, a hajam tiszta kóc […] gusztustalan vagyok. Rettenetesen sajnálom azt a hajdani magamat, aki magassarkúban táncolt, tetszett a férfiaknak […] A sápadt, kalácsképű idegen a tükörben lelakottnak, esetlennek, sutának tűnik […] A szagom is borzasztó.” (141.) „Most pedig, mint egy gazdatestbe, belém helyezte (ti. Gergő) ezt a növekvő lényt, ami az én véremből táplálkozik, az én tüdőmből szorítja ki a levegőt és az én csontjaimat feszíti szét.” (174.) „Igyekszem […] kizárni magamból azt az idegesítő kis hangocskát, ami elfúltan suttogja bennem, hogy egy idegent növelek magamban, idegen lesz, amikor megszülöm, idegen lesz, amikor először a karomba veszem és ezt az idegent kell majd felnevelnem és belenézni a tekintetébe nap mint nap, ahogyan anyám nézett az enyémbe.” (142.) Hasonló várandóság-ábrázolás sejlik fel Esterházy Péter Hrabal könyve11 64 �Kutatóterület című művének néhány passzusában, amikor a feleség-elbeszélő önmagát jellemzi: „Pinabú, ez most az. Nem akarok több gyereket. […] Nem akarom cipelni a nagy hasamat, a nagy dög hasamat, nem akarok fél évig ugyanabban a ruhában járni, nem akarok vasat enni, nem akarok hányni, nem akarok fájni, nem akarom a kórházat, nem akarom, hogy idegen férfiak kotorásszanak bennem mosolyogva, féltem a mellem, nem akarom, hogy megduzzadjon, és nem akarom, hogy megfonnyadjon […] nem akarok pelenkázni, nem akarok szarba nyúlkálni”.12 Diána szexuális vágyai, étkezési szokásai, a közlekedése, az alvásának ritmusa, a haja, bőre, a látása és a szaglása is megváltozik. Ez persze teljesen természetes folyamat, a várandóság tökéletes kór-, vagy esettani leírása. A fájdalmas, szomorkás, néha nevetséges állapotleírások gyakran bűntudattal töltik el a beszélőt. A regény közepe táján van egy jelentős leírás, amelyben egy fontos mondat is elhangzik: „Egyedül akarom érezni magam a testemben.” (144.) Ez a legpontosabb megfogalmazása mindannak, amit Csillag Diána érzéseiről megtudhatunk. A főhős, szeretkezés helyett, csak önmaga elringatására tehet kísérletet, az elmaradt kielégülés leírásánál szépen fejezi ki magát: „Természetesen nem megy, a testem megtagadta tőlem az örömöt.” (144.) Bűntudata van, pedig identitását illetően pontosan illik rá a következő leírás „Én nem ez a bőrrel borított, lüktető, csontokkal és élő hússal töltött korsó vagyok.” (144.) Amikor Gergő meglátogatja és szeretkezni vágyik szerelmével, ő így szól magában: „Még szavakat se találok magamra, komolyan, mert a feszes kis seggem, az egy malomkeréknyi tompor, és mi az istennyilát kezdjek azzal ott, az most arra való, hogy gyereket szüljek vele, nem?” (180-181.) A szeretkezés egy módon történhetne meg: „[…] ha a ruháimmal együtt levethetném ezt a testet is, és ott állnék újra önmagam” (181.) Előfordul, hogy állapota tagadásával védekezik, máskor legszívesebben elvetélné növekvő magzatát: „Álmomban […] Egy alacsony kopasz emberke áll mellettem. Én vagyok a szülészorvos, mondja. Nahát, válaszolom. Nem vagyok terhes. Egy nagy lekvárfőző fazék van kötöző zsineggel a hasamra erősítve.” (191.) „Mivel nem végeztem tesztet, hivatalosan nem tekintem magam terhesnek, döntöttem el végül… és azon morfondíroztam, hogyan lehet elvetélni egy gyereket […] de ettől megrettentem.” (105.) A vetélés aktusa többször megjelenik a könyvben, Böbe, Dia keresztanyja vetéléseinek sajátos inverzeként. Böbe ugyanis mást sem akar az élettől, mint egy kisbabát, mégis legalább öt magzatot veszít el élete során. Esterházy említett könyvében is megfordul az elbeszélő fejében, hogy mégsem kellene megtartania a magzatot: „[…] el akarom vetetni a gyermekemet!”13 Diána identitásai – a nagyanyja unokája, az anyja lánya, a gyermeke anyja – különös módon kapcsolódnak össze, fonódnak eggyé, tipikus nőregénnyé avatva az Esőt. Diána apja harsogó hiányként van jelen 65 �Kutatóterület a történetben. Az apa, aki csak egy rövid tévedés főszereplője volt a padlón, amikor egy gyors szeretkezésben hősnőnk fogant, aki akkor lépett le, amikor a nagymama meghalt, aki első lázadásként egy alkalommal nem ette meg a vasárnapi ebédet. Aztán szokásává vált nem hazaérni a főétkezésekre (sem). Az apa jellemzésének legszebb példája az a történet, amelyből kiderül, ezeket a vasárnapi ebédeket dátummal ellátva jégkockákká fagyasztotta Dia anyja, és egyszer az elromlott fagyasztóból azok egytől-egyig kiolvadtak. Az apát így engedték el, költözés előtt a felolvadt húslevesekben, krumplipürékben tapicskolva, mondván, az új lakásban ez úgysem férne el. Nincs is helye ott a papának. (32.) Hogy miért nem, arra csak később derül fény. Diána folyamatosan enne. „Mióta terhes vagyok, mindig azt eszem, amire éppen rákívánok.” (11.) A teljesség igénye nélkül összeállítottam egy rövidke listát a kedvenceiről. A regényben vígan befalja a teljes kiőrlésű pizzaszeletet, máskor Monte-Carló pizzát gyöngyhagymával, édes süteményt, különösen porcukros krémest, pogácsát, lencsefőzeléket, a legkülönfélébb szendvicseket, rétest, súlyos, nehéz illatú olajban készült rántottát, vérszínű bogyósgyümölcsöket, Ziegler ostyát, egyszerre három gyümölcsjoghurtot, tükörtojást legalább öt tojásból, amelyik csak úgy jó, ha kanállal apró mészpasztillákból bontja ki az ember, forró olajban, remegősre sütve. A szöveg szerint „[…] tojást enni olyan, mintha profán módon az életet merné az ember.” (173.) Franciasalátát, kolbászt, pirított hagymát, sajtos stanglit, húst, bár ezek között van olyan, amelynek a látványa van csak jelen a regényben, mert Diánának felfordul tőle éppen a várandós gyomra. Aztán van olyan is, amelyikre csak vágyik, gyrosra egy utcai bódéból. Alkohol helyett marad a kávé, a kakaó, ezek a legkülönfélébb változatokban. Bár kívánja a pálinkát, a sört, a bort és még a konyakot is. Egyszer egy középerős cigarettát is letüdőz. Márti, a mama viszont akkurátusan, elegánsan, terv szerint étkezik: „Minden este kenyeret és sajtot eszik friss gyümölccsel.” (45.) Más helyen: „Anyám egy kerek, fehér porcelántányérra kenyeret szel és házi sajtot. A sajtot nem ő készíti, hanem Jolánka néni. Egy zöldes üvegtálban sárga, apró szemű szőlőt tesz az asztalra. A gyümölcsnek áthatóan édes illata van. Az étel gyönyörű, mint egy csendélet, de enyhe hányinger tör rám. […] Anyám maga elé veszi a rozskenyeret, friss sajtot halmoz rá, és a falatokhoz bekap egy-egy szem szőlőt.” (51.) A nagymama és a lánya története is beteges kicsit. A majoroknál cselédként szolgáló asszony kalandba keveredik a tulajdonos főúrral, György Lajossal, a titokzatos hősszerelmessel, akinek arája fiatalon meghal, így soha nem derül ki, vajon az anya kitől is származhat valójában. Az anya tehát retteg attól, hogy lebontják a majort, ahol a mama boldog volt, és talán ő is fogant, talán éppen olyan elkapkodott szeretkezésben, mint később annak lánya, Diána, a nagymama házának padlóján. Olyanok ők 66 �Kutatóterület hárman, illetve négyen – nagymama, anya, lánya, kis jövevény, az unoka – mint a hagymahéjak, egymás történeteibe ágyazva, génjeiket hátrahagyva próbálják megfejteni jöttük okát, célját, és identitásuk eredetét. „[…] ezért a helyért volt nagyanyám boldog, és a gyászoló György Lajosért, aki éjszakánként meglátogatta, az ő közösen megtalált boldogságukért ez a hely megérdemli, hogy ne irtsuk ki a lelkét […].” (221.) Diána így beszél az átázott falakról: „Nézd meg ezeket a falakat… Nézd meg, hogyan lélegeznek, ezek élnek, ezek a falak, olyanok, mint egy ökölbe szorított meleg tenyér […].” (220.) Az más kérdés, hogy nem tudható biztosan semmi, még az sem, hogy a mama vajon a főúr gyermeke-e. Gergő erre konkrétan rá is kérdez egyszer: „Most akkor igen vagy nem? – kérdi Gergő. Ja, hogy György Lajos. Igen, a szeretője volt, felelem. És az anyád…, gondolkodik el Gergő hangosan,… az anyád a közös gyerekük? ...Nem tudom, válaszolom végül. Ő sem tudja. A nagyanyám sem tudta. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.” (225.) Diána szerint „György Lajos egy népmese, egy mondahős, egy mitológiai figura […] nincs teste és sosem volt zavaróan közel […] nem létezik […] és ez benne a varázslatos. Én gyűlölöm.” (226.) A legszomorúbb történet egy kívülállóé az Esőben: ez Böbe, a nagynéni, akinek legalább öt vetélése volt, olyan, mint egy túlsminkelt, szexuálisan túlfűtött, szőkített időzített bomba. Megírtsága kicsit emlékeztet a Három nővér Natasájára. Jellemzése a következőkben foglalható össze: „Böbén mindenből sok volt kicsit: a sminkből, a mosolyból, az ékszerekből, a hajszőkítésből, a dekoltázsból.” (27.) Ennek ellenére Dia úgy emlékszik: „[…] gyerekkoromban […] odavoltam Böbéért. Elviselhetetlennek találtam a gondolatot, hogy az anyám gyereke vagyok. Olyan akartam lenni, mint Böbe.” (27.) A kislány felpróbálta ruháit, használta a rúzsát, a nehéz parfümjét és elégedett volt, ha a magassarkújában billeghetett. Szegény Böbe Dia szerint az esküvőjén is úgy nézett ki, mint „egy gömbölyű minyon csipkés tortapapírban.” (129.) Az nyilvánvaló, hogy Márti, Dia anyja nem ezért neheztel a keresztanyára. A regény idejét a szereplők halálának ideje és Böbe vetéléseinek ideje szervezi. Böbe legalább öt gyermeket veszített el, általában a nagy családi krízisek idején. Valami titokzatos oknál fogva a nagymama és az apa is egy vetélés idején távozik, előbbi az életből, utóbbi a családja életéből. A regény egyik részében azt olvashatjuk: „Szerettem a nagyanyámat, de a halálának megvolt az az előnye, hogy apám végre el mert hagyni minket. Valamennyien megkönnyebbültünk.” (17.) Egy másik helyen ez a történet egészen másként mondódik el: „Az első vetélés akkor történt, amikor a nagyanyám meghalt, válaszolom neki egy kis idő után. Mindenkinek nehéz volt akkor. Apám felszívódott, a ház kiürült.” (217.) Nem derül ki pontosan, hogy vajon van-e összefüggés a vetélés és a papa elköltözése között, mivel az csak a papa és a nagymama halála között van, látszólag, de mivel a regény végén megtudjuk, hogy Dia apja legelőször 67 �Kutatóterület sógornőjével feküdt le, és a gyűlölködés leginkább ennek tudható be, nyilván felvetődhet a kérdés az olvasóban, vajon nem az ő mocskos kis viszonyuk generálta az apa távozását a tettek mezejéről. A regény utolsó lapjainak egyikén, anya-lánya egymásra találásának nagy jelenetében, Dia anyja bevallja, hogy gyűlöli Böbét, „mindent rajta […] a haját, a melleit, a nevetését, az ízlését, a ruháit, a fenekét, az ékszereit, az illatát, mindent! […] gyűlölöm, hogy beférkőzött a családunkba, gyűlölöm, hogy ő volt az első, akivel apád lefeküdt, gyűlölöm, hogy megátkoztam, gyűlölöm, hogy elvetélte a gyerekeit, és gyűlölöm, hogy bűntudatom van amiatt, mert mind meghalt, az összes baba, mind meghalt miattam.” (249.) Böbe ugyanis ezt vágja sógornője fejéhez egy közös étkezés alkalmával, és Dia anyja természetesen bűntudatát lánya vállán sírja ki. Kicsit az az érzése az embernek, hogy Diána gyermeke mintha feloldozást hozhatna a bűnökkel terhelt családba. A jövevény tisztító, megkockáztatom, megváltó figuráját az a kép is erősíti, amellyel egy Csillag Diána nevű lány, nevében a szüzesség attribútumáról felismerhető tiszta mitológiai figura, fogadja a méhébe. Nem beszélve a családnevéről: Csillag. A körkörösen visszatérő asszonysorsokat nemcsak a gyermekszülés, válás, elszakadás, boldogtalanság motívuma köti össze, de a vízé is. Az anya retteg az esővíz áztatta majorok elvesztésétől, a lány hasában pedig vígan lubickol az új jövevény a meleg magzatvízben. Ő maga, Diána pedig összekuporodva alszik el barackszínűre mázolt szobájában, az anyja házában, ahol legalább olyan meleg van, mondja, mint lehet az anyaméhben. A folyamatosan ömlő eső megnyugtatja a szereplőket, az eső szaga, az esőcseppek kopogása, a vizes talajon járás, a felfrissült kertek látványa kártékony hatása ellenére mágikus erejűvé nagyítja az eső jelentőségét. A sikertelen önkielégítés-jelenet végén Diána megszagolja az ujjait, és nem a saját ölének szagát ismeri fel. Azt mondja: „Ez valami steril, ártatlan szag, mint egy szűzlányé, ez nem én vagyok, már ez se én vagyok. Vízszagom van, mintha a víz, ami mindent átnedvesít és eláraszt körülöttem, az én elgyötört, megfáradt lábfejemen keresztül is felszivárgott volna, és bevette volna magát az ölembe. […] Fekszem meztelenül […] hallgatom az esőt kint, bent, […] és hagyom, hogy a víz végigcsorogjon rajtam, fel a lábaimon, színültig töltse a méhemet, majd kibuggyanjon a szemeimen.” (145.) Diána a látszólagos nyugalma ellenére egy napsütötte almáskertet hajszol D-ben, valami valóságidegen tájszeletet, amit kihasít időből és térből. A Horgas-tanya előtt végre megleli, a bekötőút előtt hagyja a kocsiját, és elindul feléje. A cuppogós talajon sétálva hatalmas csöndben elérkezik a kertig. Nem érzékeli az időt, csak azt látja, hogy süt a nap, leveti a ruháját, lefekszik a földre és beszívja a napsütést. A gyermekére gondol, akit úgy képzel el, mintha az egy csöppnyi barackszínű szobában lenne, akár ő, 68 �Kutatóterület emlékezhetünk vissza anyja lakásában. Lebeg, pihen, nem érzékeli a teret és az időt. Arra vágyom, mondja, hogy „[…] a hangyák és bogarak közönyösen keresztülmásszanak a testemen, mintha csak a kert része lennék, hogy darabonként széjjelhordjanak és felhintsék velem a gyümölcsfák alját, azt szeretném, hogy a felhőtlen ég végignézze ezt, és derüljön rajtam.” (234.) A teljes meditatív állapotban, a teljes önátadás állapotában végre mindent megért, helyét a világban, a gyermeke állapotát a testében, még Gergőt is, aki persze éppen a kertben hívja fel a mobilján. Az élet értelmét, amely a születéssel kezdődik, és a halállal befejeződve mégiscsak folytatódhat egy másik dimenzióban, ott, a gyümölcsfák alján, valahol a felhőtlen ég alatt. Jól példázza ezt az elfogadást az a záró kép is, amely szerint Diána bebújik a magzati pózban pihenő anyja mellé az ágyba, elé kuporodik nagy pocakjával, az anyja átöleli őt, hasára teszi a kezét: „Így fekszünk hárman anyám ágyán, (mondja) és én, az egyedül ébren lévő, hallgatom csak az estét, ami mint a víz, lassan, de kitartó, biztos csobogásával a plafonig megtölti a szobát.” (252.) A regény végén egy mágikusra nagyított képet látunk az ágyról, amelyben – mint azt jól tudjuk – az élet kezdődik és véget ér. Az ágyban, ahol a várandós Diána látszik középen, amint az édesanyja hátulról átöleli, és aki hasára teszi a kezét, hiszen, a szíve alatt hordja magzatát. Így alszanak ők hárman, a szakadó esőben, egy barackszínű szobában, akár a hagymahéjak, egymás sorsába ágyazva rendíthetetlenül. Jegyzetek Megpendülő történetek, http://muhelytitkok.blog.hu/2012/06/07/megpendulo _tortenetek_227. 2 PETHŐ Anita, Ahogy esik..., http://nol.hu/lap/konyvszemle/20120908-ahogy_esik_. 3 HERCSEL Adél, Zsába, http://prae.hu/prae/articles.php?aid=5392. 4 SZÖLLŐSI Barnabás, A harmadik év, http://www.litera.hu/hirek/a_harmadik_ev72055. 5 MÉSZÁROS Csaba, Átázott oldalak, http://www.kortarsonline.hu/2012/09/atazottoldalak/11578. 6 HERCSEL Adél, im. 7 Uo. 8 MIKLYA Anna, Eső, Bp., Jelenkor, 2012, 217. (A tanulmány szövegében zárójelben megadott oldalszámok a továbbiakban erre a kötetre vonatkoznak.) 9 Megpendülő történetek. 10 Uo. 11 A megjegyzésért köszönet illeti Sümegi Istvánt, akivel egy konferencián a könyvekről beszélgettünk. 12 ESTERHÁZY Péter, Hrabal könyve, Bp., Magvető, 1993, 162. 13 ESTERHÁZY, im., 178. (Az elbeszélő a nőgyógyászati vizsgálóban kiált fel így magában, amikor vasat akar felírni neki az orvos.) 1 69 �Kutatóterület SULYOK BERNADETT Kassáktól a multimediális művészetig A Magyar Műhely öt évtizede Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után Nyugat-Európába, az akkori szabad országokba emigrált fiatal értelmiségiek indították el a Magyar Műhely folyóiratot 1962 májusában, Párizsban. A Magyar Műhely tevékenysége az évek során egyre szerteágazóbbá vált, három fő területre osztható: irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, kortárs irodalmi művek és experimentális albumok kiadója, valamint a lap körül csoportosuló alkotók közössége, mely találkozókat szervez elméleti kérdések és egymás műveinek megvitatása céljából. A folyóirat névválasztása egyrészt Németh Lászlónak az 1957-es Kortársban megjelent azonos című tanulmányára utalt, Németh itt Bartók Béla egyetemes művészetére hivatkozva az archaikusan népi és a legmodernebb európai kultúrák szintéziséről írt (a műhelyeseknek ez volt egyik utolsó tisztelgésük Németh László és a népi irodalom előtt). A másik ötletadó Bibó István volt, aki A magyar demokrácia válsága című, 1945ös tanulmányában Magyarországot a demokratikus konszolidáció és egy harmonikus társadalmi értékelési rendszer műhelyeként aposztrofálta. Az alapítók a műhely szóval arra is utaltak, hogy az írás nem valami titokzatos, misztikus megnyilatkozás, hanem tehetségre és szorgalomra épülő munka. A folyóirat első éveiben gyakran változott a szerkesztőbizottság összetétele, 70 �Kutatóterület Parancs János 1964-ben visszaköltözött Magyarországra, s itthon vált ismertebb költővé. A ’70-es évek elejéig Márton László, Nagy Pál és Papp Tibor szerkesztőhármasa biztosította az állandóságot. Közülük Nagy Pál nógrádi gyökerekkel és kötődéssel bír, salgótarjáni születésű író, műfordító és tipográfus, a Palócföld főmunkatársa. 1956-ig az egri Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakos hallgatója volt, 1956 végén Nyugatra menekült, Franciaországban telepedett le. 1962-ben a párizsi Sorbonne-on szerzett franciatanári oklevelet. Pályafutása kezdetén a Lőrincz Pál írói álnevet is használta. Művészeti és irodalmi terveinek megvalósítása érdekében kitanulta a nyomdász mesterséget, gépszedőként, majd fényszedőként dolgozott. 1996-ban kitüntették A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2000-ben József Attila-díjat kapott. Vizuális, inter- és multimediális irodalmi munkáival avantgárd kiállításokon, fesztiválokon szerepel (pl. Magyarország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Portugália, Görögország), ilyen típusú művek nemzetközi megismertetésében és terjesztésében vesz részt, európai és észak-amerikai avantgárd folyóiratokban publikálja írásait. A műhelyesek művészetfelfogását alapvetően Kassák Lajos munkássága határozta meg, őt tekintették követendő mintának. Kassák a magyar avantgárd legjelentősebb alakjaként az irodalomban és a képzőművészet több területén is maradandót alkotott. A Műhely 1965-ös 13. száma az ő művészetét helyezte új fénytörésbe, a tanulmányok inkább költészetére és regényeire koncentráltak. A szerkesztőség 1971 novemberében, Párizsban megalapította a Kassák Lajos Kört (Association des Amis de Kassák), majd Kassák Lajos Alapítványt létesítettek azzal a céllal, hogy évente odaítéljék a Kassák-díjat. A díjkiosztó bizottság tagjai Kassák Lajosné, Schöffer Miklós szobrászművész, a Magyar Műhely három szerkesztője – Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor –, valamint a gazdasági ügyintéző, Rosenberg Ervin voltak. Az első négy Kassák-díjat 1972 júniusában, Marly-le-Roiban adták át, a folyóirat megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából rendezett találkozón. A Kassák-díjat minden évben egy-egy tehetséges fiatal alkotó kapta meg, aki az irodalomban vagy a képzőművészetben kimagasló kezdeti eredményt mutatott fel, utoljára 1999-ben adták át. A műhelyesek számára Franciaország menedékhelyből fokozatosan otthonukká vált, ennek kézzelfogható bizonyítéka a d’atelier megjelentetése, mely kulturális dialógust eredményezett a befogadó országgal. A Magyar Műhely francia nyelvű testvérlapja 1972 és 1978 között jelent meg, szerkesztői Nagy Pál, Papp Tibor és Philippe Dôme voltak, 18 folyóiratszámot és 7 – bonyolult tipográfiai megoldásokkal élő – könyvet adott ki. A lap megszűnése után a d’atelier kiadóként tovább működött: 1980-ban megjelentetett egy reprezentatív művészkönyvet, a Mallarmé-albumot, melynek címe: Un coup de dés jamais n’abolira le hasard (Egyetlen kockadobás nem szünteti meg 71 �Kutatóterület a véletlent). Az eredményesebb közös munka érdekében 1973 őszén létrehozták a Magyar Műhely Munkaközösséget, a folyóirat ekkortól a Munkaközösség lapjaként jelent meg, Nagy Pál és Papp Tibor felelős szerkesztőkké váltak. A Munkaközösség tagjai minden évben baráti találkozót tartottak, egyrészt a modern irodalom problémáiról cserélték ki véleményüket, másrészt a folyóiratot és a Munkaközösséget érintő kérdéseket beszélték meg, hol a Párizs melletti Marly-le-Roi-ban, hol a Bécs melletti Hadersdorfban. Ekkor csatlakozott az alapító szerkesztők mellé a Bécsben élő Bujdosó Alpár. Hármasuk egészen 1996-ig formálta és határozta meg a folyóirat arculatát. A Magyar Műhely második periódusa, a radikális avantgárd korszaka szintén 1973 körül kezdődött, ez az első vizuális költészeti művek létrejöttének ideje, melyek nagy része letrasettel (satírozható betűkkel) készült. James Joyce az egyetlen világirodalmi szerző, akinek Finnegans Wake című művéről különszámot állítottak össze (1973. 41-42. sz.). Joyce radikálisan újszerű írását azért emelték ki, mivel szerintük az irodalom önmagára utaló jelkódexének megújítását valósította meg. Egy akkoriban szinte teljesen elhallgatott írót, Szentkuthy Miklóst is irodalmi példaképükké választottak, az őt bemutató különszám a Prae megjelenésének 40. évfordulóján került az olvasó elé (1974. 45-46. sz.). A Műhely az irodalmi kísérletek terepévé vált, törekedett szöveg és kép egyenrangúságának megvalósítására, a befogadó sajátos bevonására az alkotás aktusába, és nyitott a posztmodern irodalomtudomány felé. Az 1970es évek végétől a műhelyesek rendszeresen felléptek nemzetközi költészeti fesztiválokon, így a francia székhelyű Polyphonix egyesület Európa-szerte és más földrészeken rendezett eseményein, valamint különböző kiállítások során számos országban bemutatták alkotásaikat. A Műhely harmadik periódusa az 1980-as években kezdődött, az elektronikus költészet, elektronikus szövegirodalom megjelenésével, ekkor már a művek jó része írásvetítőre, videóra és számítógépre „íródott”, s teret adtak a fonikus költészet képviselőinek is. Összművészeti, intermediális alkotásokat hoztak létre: a mail art, a konceptuális művészet (Maurer Dóra, Gáyor Tibor), a kísérleti zene (Sáry László), a performansz, a happening körébe tartozó műveket. 1987 márciusában a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban Kép-vers/vers-kép címmel a vizuális költészet első jelentősebb magyarországi kiállítására került sor. A Magyar Műhely alkotógárdájával együtt több mint húsz hazai és nyolc külföldön élő magyar költő vett részt rajta, a megnyitóbeszédet Pomogáts Béla irodalomtörténész tartotta. A műhelyesek kiindulópontja az irodalom, a nyelvben rejlő lehetőségeket igyekeznek kiszélesíteni a vizualitás, az auditivitás, később a számítástechnika felhasználásával. A nyelv vonatkozásában nem a jelentést, hanem a 72 �Kutatóterület jelszerűséget hangsúlyozzák. Ez az értelmezés radikális szakítást jelent a korábbi irodalomfelfogással, elutasítja a mimézis elvét, a költő feladatát a nyelvi rendszer átrendezésében, sőt, egy új jelrendszer kialakításában jelöli meg. A vizuális és a konkrét költészet, majd a lettrizmus a hagyományos irodalmi szöveget alkotóelemeire bontja. A felhasznált jelek lehetnek betűk, szavak, szótöredékek, ábrák, képletek, útjelek, térképjelek. A lapot 1989–90-ben hazatelepítették Magyarországra, megtartva a kötődést Párizshoz és Bécshez, a szerkesztést fokozatosan átadták a fiatalabb generációnak. A szerkesztőtriász kiegészült Petőcz Andrással és Székely Ákossal. A Magyar Műhely 75. (1990. március 20.) száma már Budapesten jelent meg. 1995 tavaszán meghívták a szerkesztőségbe Kovács Zsoltot, L. Simon Lászlót és Sőrés Zsoltot. Az 1995-ös keszthelyi Magyar Műhelytalálkozót (július 14–16.) már az új szerkesztőhármas szervezte. Ehhez egy nemzetközi vizuális költészeti kiállítás kapcsolódott a Balatoni Múzeumban, a lap egyik legjelentősebb tárlata, amelyre 26 országból 126 művész küldött anyagot. A három fiatal 1996 őszén teljes önállóságot kapott. Ez a generációváltás páratlan a magyar irodalmi folyóiratok történetében. A Nyugaton kiadott magyar folyóiratok közül szinte mindegyik megszűnt, az Új Látóhatártól kezdve az Irodalmi Újságon keresztül a Magyar Füzetekig. Megváltozott a lap tematikája és részben az olvasói köre is, mind több fiatal értelmiségihez, művészettel foglalkozó elméleti szakemberhez és alkotóhoz jut el. Kiemelten foglalkozik számítógépes és médiaművészettel, az irodalom és a képzőművészet egyes periferiális területeivel. Az 1995-ben létrehozott Magyar Műhely Alapítvány biztosítja a folyóirat és a Magyar Műhely Kiadó köteteinek jogi hátterét. Kilenc éve, 2004-ben megnyílt Budapesten a Magyar Műhely Galéria, amely havonta más-más kortárs művésznek, alkotócsoportnak nyújt bemutatkozási lehetőséget. A lap legutóbbi száma a 2012-ben megjelent 161., amely a Petőfi Irodalmi Múzeumban május 1011-én rendezett kétnapos jubileumi konferencia előadásait tartalmazza. Jelenleg a folyóirat felelős szerkesztője Szombathy Bálint, szerkesztőtársai Juhász R. József és Sőrés Zsolt, a főmunkatárs L. Simon László. A folyóirat félszázados fennállása során összesen tizenöt különszámot jelentetett meg. Ezeket tüzetesebben szemügyre véve megtudhatjuk, a szerkesztők kiket tekintettek mestereiknek, mely művészetelméleti témák foglalkoztatták őket. A különszámok többségét egy-egy példaképüknek szentelték. Választásaikkal a korabeli magyar irodalom értékskáláját szerették volna korrigálni, olyan szerzőket állítottak fókuszba, akik irodalompolitikai okokból marginalizálódtak Magyarországon, az uralkodó szocialista kánon a tűrt kategóriába utasította őket. Weöres Sándor 50. születésnapja alkalmából állították össze az első különszámot (1964. 7-8. sz.), csaknem azonos időben a költő Tűzkút című kötetével, amit szintén ők 73 �Kutatóterület adtak ki. Már ebben a számban megfigyelhető a szerkesztők azon törekvése, hogy magyarországi és nyugati szerzők együtt publikáljanak: Weöres hazai kortársai (Várkonyi Nándor, Kozocsa Sándor), a Magyar Műhely egyik korai mentora (Cs. Szabó László) és az emigráció fiatalabb tagjai (Kibédi Varga Áron, Gömöri György, Papp Tibor, Parancs János) méltatták Weöres költészetét tanulmányok, illetve versek formájában. A fentebb már említett Kassák Lajos mellett a Nyugat folyóirat egyik különleges egyéniségét, Füst Milánt (1967. 23-24. sz.) is különszámban mutatták be. Fenyő Miksa, a Nyugat egykori szerkesztője Kanadából küldött összegző tanulmányt, Lengyel Balázs és Bori Imre mind formai, mind tartalmi tekintetben új utakra vivő líráját méltatta, Hanák Tibor Látomás és indulat a művészetben című rendhagyó esztétikatörténetét elemezte, Nagy Pál kisregényeivel, míg Márton László drámai műveivel foglalkozott. A következő különszám (1970. 37. sz.) Füst Milán Szexuál-lélektani elmélkedések című esszéjének közlése, jelezvén e téma fontosságát, s Füst és a szerkesztők megközelítésmódjának adekvát jellegét. A másik csoportba a tematikus számok tartoznak, így a strukturalizmus irányzatával foglalkozó 1968. júniusi (27.) szám, melyben Kibédi Varga Áron, Makkai Ádám, Kassai György, Hankiss Elemér és Fónagy Iván tárgyalták a témakör egy-egy jelenségét. Az 1971-es két antológiaszám (1971. 38., 39. sz.) összegzést, egy korszak végét jelentette. Egy már-már nemzedékként számon tartott írócsoport egy évtizedes munkájának eredményét adták közre, verset, prózát és tanulmányt együtt. Az avantgárd művészek közül Erdély Miklóssal két különszám is foglalkozott (1983. 67. sz.; Erdély Miklósszimpózium, 1999. 110-111. sz.). Erdély afféle modern polihisztor, építész, filmrendező, író és képzőművész volt egy személyben. Művészetfelfogását a médiumokkal való kísérletezés, a tudományok és a művészetek kapcsolatának hangsúlyozása, a régi és újabb keletű hagyományokra való nyitottság jellemezte. Az új szerkesztőtriász az 1998-ban, a Műcsarnokban rendezett Erdély Miklós életmű-kiállításhoz kapcsolódó konferencia anyagát adta ki különszámként. A 100. szám (1996) az alkalomhoz illő módon száz szerző egy-egy oldalas munkájából állt össze, amivel a folyóiratnak az irodalmi palettán elfoglalt unikális helyét kívánták demonstrálni. Az 1848-as forradalom 150. évfordulója alkalmából tematikus számot (1998. 106.) jelentettek meg, melyben a technika fejlődésének köszönhetően a különleges tipográfiájú oldalak, vizuális művek egyre több teret kaptak. A Magyar Műhely különszámként adta ki (2000. 113-114.) Bujdosó Alpár Avantgárd (és) irodalomelmélet című összefoglaló tanulmányát, mely a folyóirat párizsi, bécsi és magyarországi találkozóinak elméleti hozadékát ismerteti. A tavaly 50. születésnapját ünneplő folyóirat tiszteletére a Petőfi 74 �Kutatóterület Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílt 2012. május 10-én Betűk kockajátéka címmel. Ennek első terme hivatott a folyóirat történetének, sokrétű tevékenységének felvillantására néhány irodalmi szövegen, szerkesztőségi levélen, képzőművészeti alkotáson, valamint a Magyar Műhelytalálkozókról és performanszokról készült fotókon keresztül. A redakció teljes levelezése és irodalmi dokumentációja a PIM kézirattárát gazdagítja. Egy érintőképernyős program tágabb kontextusba helyezi a Műhely körét, ebben rövid ismertetők és portrék olvashatók a nyugat-európai és északamerikai magyar emigráns szervezetekről, folyóiratokról, valamint a hozzájuk kapcsolódó írókról és művészekről. A második terem a Magyar Műhely összes címlapját felvonultatja, s egy nagyméretű televízión összeállítás látható a munkaközösség találkozóiról, a Műhelyhez tartozó költők, művészek performanszairól. A harmadik teremben kaptak helyet a vizuális és konkrét költészeti művek, illetve a laphoz kötődő képzőművészek alkotásai, valamint az első magyar automatikus versgenerátor, a Disztichon alfa, amit Papp Tibor készített 1994-ben. A számítógép programja tizenhatbillió disztichon generálására képes. A képversek mellett a Magyar Műhely képzőművészeti mellékletében szereplő festőművészek, szobrászok egy-egy műve is látható, így Bálint Endre, Bujdosó Alpár, Erdély Miklós, Harasztÿ István, Juhász R. József, L. Simon László, Maurer Dóra, Megyik János, Nagy Pál, Papp Tibor, Pátkai Ervin, Perneczky Géza, Petőcz András, Schöffer Miklós, Sőrés Zsolt és Székely Ákos alkotásai. A kiállításhoz katalógus is készült, s a kétnapos konferencián túl felolvasóestek, koncertek és performanszok gazdagították az évforduló programkínálatát. 75 �Találkozási pontok Tükröződések Beszélgetés Kalocsai Enikő képzőművésszel NAGY CSILLA Visszapillantó címmel idén februárban nyílt meg Kalocsai Enikő kiállítása az Erdős Renée Házban, Budapesten. Ezt követően a budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Múzeumban állította ki újabb festményeit Útközben címmel. A két kiállítással egy időben a salgótarjáni Gagarin Galériában akvarelljeit, rajzait és fotóit mutatták be, szeptemberben pedig a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban lesz önálló tárlata. A képzőművésszel alkotói stratégiákról, színekről, tükröződő felületekről beszélgettünk. – A budapesti kiállítás címe többféleképpen értelmezhető: utalhat az egyik kedvelt témádra, a visszapillantó tükrök, tükröződő felületek adta látásmódra, de értelmezhetjük visszatekintésként is, egyfajta összegzésként. – Valóban, a Visszapillantó című kiállítás régi és új anyagot egyaránt tartalmazott: úgy rendeztem el a képeket, hogy megrajzoljam az ívet az egyes alkotói korszakok között. Mert úgy gondolom, bár el lehet különíteni témacsoportokat, kifejezésmódokat, valójában egymásra épül, egy gondolatkörben mozog minden, amit eddig csináltam. Mindig is érdekelt, hogyan lehet a fényt és a felületi tükröződéseket megfogni, megjeleníteni a festészetben vagy más hordozók segítségével. Alkotómunkámban mindig nagy teret kapott a természet, a természeti jelenségek megfigyelése. Szeretek kísérletezni tükröződésekkel, különféle terekben, környezetekben 76 �Találkozási pontok egymásra vetülő fényekkel, árnyékokkal. Geometrikus absztrakt munkáim és monokróm jellegű képeim is ezt a témafelvetést járják körül, csak más festői eszközökkel. Ezen a kiállításon mindez összeért. A tükröződések esetében – legyen szó víztükörről, napszemüvegről, üvegről vagy visszapillantó tükörről, ami a legutóbbi képek témája – a tükörkép voltaképp geometrikus képpé alakul. Úgy érzem, ezekben a tükrös alkotásokban tudtam összegezni magamban a két alkotói irányt, ami mindig is párhuzamosan futott: megőrizni a monokromitást, a felhőképek sajátosságát úgy, hogy emellett megjelenik egy konstruktív szerkezet. Azért fontos ez számomra, mert miközben a képekben valamit rendszerezek, aközben magamban is helyre teszek dolgokat. – Mégis, a képeiden elrejted az embert: teljes alakokat nem, csak tükörképeket vagy tükröződő felületeket magukon hordó figurákat, testrészeket ábrázolsz. – Nem az ember ábrázolása, hanem a tulajdonságai érdekelnek, hogy hogyan gondolkodik, milyen a környezetéhez való viszonya, hogy mit lát. Ezért volt az egyik kiállításom címe Te mit látsz? A napszemüveges képek épp ezt a játékot mutatják, azt festem meg, hogy épp mi van előtted; mi az, ami meghatározza a világképedet; hogyan rendeződnek el körülötted a formák. Mindig is a részletek érdekeltek, a monokróm képeimnél is „fénytérszeletekkel” foglalkoztam. Én csak egy kis pont vagyok, keveset látok a világból, de azt, amit megfigyelek, szeretem a képeimben feldolgozni. Bennünket rengeteg információ ér. Ezeket a hatásokat értelmezem, összegzem, valahogyan képpé sűrítem. A tükrök, a tükröződő felületek segítenek abban, hogy hogyan mutassam ezt meg összefüggésében, hogyan rögzíthetek egyszerre több nézőpontot, látószöget. Visszapillantó tükrös festményeimnél is egy jelenetet, egy adott pillanatot vizsgálok több nézőpontból. A tükör keretet ad, összefoglal, esetleg torzít, egyedi nézeteket mutat, a nagy egészből egy-egy szeletet ragad ki, lehetőséget nyújtva a tér különböző viszonylatainak megjelenítéséhez. A napszemüveges képek esetében nem a portréábrázolást tartottam fontosnak, hanem az ég, a víz, a föld visszatükröződése érdekelt, vagy ami abban a pillanatban látható a szemüveg tükröződő felületén, és hogy az milyen kontextusban jelenik meg az adott pillanatban, így kimerevítve. – Milyen módszerrel alkotsz? Készítesz vázlatokat? – Mostanában igen: körülbelül egy éve szénvázlatokat készítek, a festménnyel azonos méretben, hogy lássam, hogyan fog elrendeződni a kép. Nem mindegy, milyen a formája a képnek, mekkora, hiszen minden méret, képkivágás másként működik. Színvázlatokat viszont ritkán festek: a színeket nagyjából látom magamban, el tudom képzelni, majd miután elkezdem a munkát, a vásznon alakulnak. Nagyon sokat fotózom, gyakran 77 �Találkozási pontok egy-egy képkivágást is fényképen rögzítek, és sokszor a festmények alapja is ez. A Víztükör-sorozathoz is sok fotót készítettem, de itt rögtön az akvarellhez nyúltam, nem csináltam vázlatot. Az első ilyen képet még kísérletnek tartottam, de miután elkészült, éreztem, hogy valahogyan elkezd működni. A harmadik képnél pedig már úgy gondoltam, meg tudtam fogni a víz tükröződésének a lényegét. Előfordul, hogy egy-egy téma feldolgozásánál többféle anyaggal dolgozom. Terveim között szerepel a víztükör megjelenítése nagyméretű olajképen. – A konstruktív elrendezés, a hideg, visszafogott színek ellenére nagyon erős nőiességet érzek a munkáidban. – Nem gondolkodtam még ezen. Bár igaz, hogy soha nem voltam az a fajta geometrikus művész, aki vonalzóval szerkeszti képeit. Nem valamilyen szigorú, matematikai elv alapján építkezem. Az én esetemben egy másfajta, organikus rendről van szó. Határozott, erőteljes formák vonzanak, de a színek, a finom színátmenetek, helyenként elmosódó határvonalak jellemzőek rám, talán ez kölcsönöz valamiféle lágyságot a képeimnek. Szeretek minden részletet átgondolni, pontosan kidolgozni. Szabó Noémi szobrászművész nagyon jó barátnőm, voltak közös projektjeink is, és a véleményére is kíváncsi vagyok egy-egy munkám kapcsán. Témáim személyes, megélt élményekhez fűződnek. A visszapillantós, utazós képek is így születtek. Egy időben sokat utaztam – jelenleg is gyakran úton vagyok –, autót vezetek, és ebből próbálok valamit megragadni, a mozgásból, a távolságból, az időből, abból, amit az utazás maga jelent. És ez a személyesség azt is jelenti, hogy ami foglalkoztat, az szinte kizárólagosan jelen van témaként: újra- és újraalkotom, kísérletezek vele, kipróbálom más kontextusban. Értelmezem ezzel a világot és magamat is. Hiszen magunkat is úgy építjük fel, hogy tükörképeket kapunk, értelmezünk, hasznosítunk. Újra meg újra. 78 �Találkozási pontok Tér-rések Beszélgetés Fürjesi Csaba festőművésszel SHAH GABRIELLA 2013-ban a Mikszáth Kálmán Társaság mellett Fürjesi Csaba festőművész kapta meg a Madách-díjat. Fürjesi Csaba 1969-ben született Salgótarjánban, Pásztón nőtt fel, majd a Nyíregyházi Főiskola rajz-földrajz szakán és az Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán diplomázott. 2006ban Salzburgban, a világhírű Zhou Brothers-nél végzett mesterkurzust. Ezután meghívást kapott az egyiptomi Fayoumi oázisba, ahol közel egy hónapos nemzetközi téli akadémián vett részt. 2008-ban a Bécs melletti Münichstalban dolgozott Robert Finger grafikusnál, aki Hundertwasser kollégája és nyomdásza volt. Itt továbbfejlesztette ismereteit a tradicionális grafikai eljárásokban. A Palócföld legutóbbi, 2013/1-es számának képanyagát Fürjesi Csaba Szférák című sorozatából válogattuk. A mostani beszélgetésben a művészt legújabb munkáiról, művészi törekvéseiről kérdeztük. – Az utóbbi időben nagyon nehéz téged utolérni, hiszen szinte állandóan úton vagy. Több kiállításod nyílt világszerte. Az USA több városában, Romániában, Ausztriában, Hollandiában, Kanadában. Nagyon jelentős lehetett például 2009-ben a berlini fal leomlásának huszadik évfordulóján, hogy meghívás kaptál a Berlini Magyar Nagykövetség galériájába, 79 �Találkozási pontok önálló kiállításra. A külföldi útjaid, illetve a kiállításaid hogyan hatnak a művészetedre? – Nagyon jó megtapasztalni, hogy a különböző országok kultúrájának függvényében hogyan mutatkoznak be a munkáim, mit váltanak ki, hogyan értelmezik. Alapjában véve van egy egységes megítélés és vélemény, ami jó, és ez lényeges számomra. Talán a londoni kiállítást tudnám kiemelni, sok emberrel ismerkedtem meg a szakmából, már a megnyitón is nagy érdeklődés volt, és összességében is sikeres volt. A változást, ha van is, csak később látom, akkor nem annyira, amikor ott vagyok. Persze vannak azonnali hatások, amik érnek, az egyiptomi oázisban például nem lehet normál európai hétköznapok szerint élni és alkotni. Először is valami belső harmóniát vagy jó viszonyt kell teremteni a környezettel, ami annyira extrém és persze lenyűgöző. Csak azután lehet „odaérkezni” az alkotáshoz, ha ezek elrendeződnek. De ugyanez érvényes Salvador Dali műtermére is, ahol inkább a hely neve meg a jelentősége az, amivel azonosulni kell, és még tovább sorolhatnám, de persze ezek annyira jó helyzetek, hogy könnyen megy a dolog. Bizonyos idő elteltével visszanézve jobban kivehető, melyek azok a hatások, amelyek értek, illetve amiket eredményezetek: motívumokat, hangulatokat. – Jellemző rád, hogy „ciklusokban” dolgozol. Ha szabad felosztanom a pályádat, először volt az ún. gesztusművészet, majd az általam annyira kedvelt Profán mítoszok, aztán a Tér-rések, majd a Szférák következtek. Most pedig egy szinte az előzőekhez szorosan kapcsolódó „Virtuális lét”. Érződik ugyan, hogy ezek egymásra épülnek. Ezt egyszer úgy fogalmaztam meg, hogy ezek is mind mítoszok, mégpedig kortárs mítoszok. Elegyednek azonban a 20. század elejének egzisztencialista filozófiájával, melynek lényege ma is érvényes lehet. Ugyanakkor metafizikai témát érzek benne. Az emberi életfolyamat egyes állomásait, és tudati állapotok szintjeit, s olyan mélyrétegeket boncolgatsz, melyek rendkívül izgalmas gondolatokat váltanak ki a nézőből. – Nagyon jó, ha így gondolod. Ciklusokat mondtál, de úgy érzem, nincs éles határ közöttük, átfedések vannak, néha éveken keresztül is, egy időben több mindennel foglalkozom. Volt egy projektem hosszú ideig, közel három évig minden este rajzoltam tussal papírra. Mikor mennyit, néha egyet-kettőt, máskor sokkal többet tudtam esténként rajzolni. Nappal meg főleg más képeket festettem. A kettőnek nem volt egymáshoz tematikus köze. Egyszer aztán, mikor már annyi rajzom volt, nagyon érdekesnek találtam, hogy a „sűrűbbeket” feldolgoztam nagyméretű vásznakra olajjal. A Profán mítoszok periódus így keletkezett. Párhuzamosan más „ciklussal”, más alkotási folyamatokkal. Szeretem, ha gondolatok is vannak a képiség mögött, ha egy műalkotás tágabb kontextusban is értelmezhető. Ez lehet 80 �Találkozási pontok metafizikus tartalom is. – 2012-ben jelent meg egy újabb képzőművészeti album, mely az utóbbi időkben született alkotásaidat mutatja be. Immáron ez a második monográfia művészetedről. Szegeden, a REÖK palotában pedig nemrég nyílt kiállításod. – A monográfia Szférák címmel jelent meg, és két nagyobb vonulatot mutat be: tusrajzokat és grafikákat, valamint azokat a festményeket, amelyek a szorosabban köthetők a grafikai szemlélethez, illetve amelyekbe előbb különböző grafikai eljárásokkal is bedolgoztam. Szegeden a jelenlegi alkotói ciklus képeivel mutatkozom be, olyan anyaggal, amely az elmúlt három évből mutat be egy válogatást. Közel ötven kép. Új munkák is vannak és be tudtam fejezni egy pár régebben elkezdett vásznat is, amiket félretettem, hogy valamikor majd folytatom. Ez eléggé nagyszabású anyag lesz, örülök, hogy én is „összeláthatom”. A kiállításra kiválasztott képek közös aurája sugalmazta a Virtuális lét címet. Vizuális és gondolati elmélkedések és kivonatok ezek a létezésről és annak okairól, vagy hiányáról. – Úgy tudom, saját grafikai eljárásokat is kidolgoztál. Mesélnél ezekről? – Tulajdonképpen azok a hatások, amit ezekkel elérek, nagyobbak és fontosabbak, mint maga az eljárás. Lényege a különböző minőségű anyagok felületének a találkozása, hogyan tudnak szervesülni egymással és rendszert alkotni. Ez egy manuális folyamat, úgy hívom: „egyedimultiprint”. A kívánt felület és hatás eléréséhez több tucatszor is egymásra kell felhordani a rétegeket (multiprint), és nem lehet kétszer ugyanúgy kivitelezni, ezért egyedi. Ennek kialakulása pedig egy folyamat volt, azaz igény, hogy a festészeti alkotás ne „primér” önkifejezéssel induljon, hanem egy szándékosan előidézett köztes állapottal, valami olyasmivel, amit a művész maga generál, de mégis sok véletlenszerűséget tartalmaz. Az az optikai felület, amely képződik, az nem a szűz vászon „nulladik” fázisa, hanem egy térben és időben kitolódott minőség. Így közvetlen visszahatással van az eredeti alkotói szándékra, ami a továbbiakban nagyon izgalmas belső folyamatokat indít el. Ez a hatalmas méretű és számomra újszerű képi világ egy új bejárható terület. – Amikor Pátyon éltél és a műtermed is ott volt, gyakran rendeztél nyitott műtermi napokat, összehívtad a barátaidat, ismerőseidet, műgyűjtőket, galériavezetőket, művészettörténészeket. Mostanában is rendezel ilyen esteket? – Most is vannak ilyenek, még korábban maga az esemény kedvéért, most inkább egy-egy alkalomra koncentrálva. Jó kis beszélgetések, iddogálások és persze a nagy ívű gondolatok kifejtése történik ilyenkor. Évtizedekkel korábban ez természetes volt, hogy a műtermekbe összejártak irodalmárok, zenészek, művészettörténészek, mecénások, stb. Ma ez ritka, 81 �Találkozási pontok de én szeretem, s úgy látom a jövőben ez megint vissza fog térni. – Gondolom, ez a kapcsolatrendszer miatt is fontos. Ahhoz, hogy a festészetből meg lehessen élni, a művésznek menedzsernek is kell lenni? – Ez egy összetett dolog. Magyarországon még nem forrta ki magát külön művészeti menedzser szakma, ami csak a képzőművészekkel foglalkozna, bár kezdeményezések voltak és most vannak pár szakember révén. Ezek inkább egyes emberekhez kötődtek és kötődnek ma is, mint szakmai réteghez. Ezt a tevékenységet most galériák és kurátorok végzik a művészeknek, amivel nincs baj. És azzal sincs, ha egy művész a saját maga is besegít a boldogulásába. Én nem láttam még olyan sikeres művészt, aki magányosan elefántcsonttoronyban él. Ma egy alkotónak nemcsak saját magával és alkotásaival illik tisztába lenni, hanem ingert kell kibocsátania és sokkal szélesebb körben fontos tájékozódni nemzetközileg is. Amit csak lehet, azt meg kell ismerni, tapasztalni, mi hogyan működik, milyen rendszerek vannak. Ezekből összeáll az a kép, amiben elhelyezheti magát az ember, időben és térben is, nem érti félre a saját lehetőségeit, hanem az egyes lépései szervesek, a fejlődése következetes, a dolgai meg hitelesek. Ezt magam számára is fontosnak tartom. – Aktívan részt veszel a nógrádi művészeti életben. Minden évben megrendezitek a Ceredi Nemzetközi Művésztelepet. Az alkotói környezet vagy inkább a közösség fontosabb számodra? – Mindkettő. Jó esetben ezek egymást erősíteni tudják. Sokat vagyok Nógrád megyében, ebben az évben tizennyolc éves lesz a művésztelepünk, és az idén is nagyszabású nemzetközi szimpózium lesz, a terveink szerint hét országból jönnek képzőművészek. Kinőtte magát a művésztelep, temérdek háttérmunka, szervezés van két nyári esemény között is. Meg aztán családi szálak és sok kedves ismerős is ideköt. Cered egy remek hely az alkotásra, s ezt a résztvevők tudják, megérzik. Ha megnyílnak, akkor részesei lesznek valami nagyobb élménynek, összefüggésnek. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindent közösen kell csinálni vagy alkotni. Épp ellenkezőleg, hogy lehet független egyéniségnek és alkotónak maradni, miközben kialakul egy közösség. Van, aki „kívülálló” marad, akármennyi időt van ott. A művésztelep nem áll jó mindenkinek, ilyen egyszerű. Cered mint falu és mint élő közösség, szinte tálcán kínálja a jobbnál jobb tematikát. Egyfajta „szocio-art” műfaj honosodott meg, ami egyedülálló jelenség. Lényege az, hogy a viszonylagosan elszigetelt település tárgyi kultúrája, szellemisége, hagyományai hogyan találkoznak kortárs művészekkel. Volt már „Tisztaszoba akciónk”, ahol családi házak régi tisztaszobái voltak az alapanyagok, amivel dolgozhattak a művészek. De előfordult már régi fényképek, régi tárgyak és helyi mondák feldolgozása, megfilmesítése is. Az idei szimpózium témája a kert lesz. 82 �Kép-tér Fények, visszfények, tükörképek Kalocsai Enikő képzőművész kiállításáról WEHNER TIBOR Átfutva Kalocsai Enikő festőművész mintegy másfél évtizede épülő pályaképét – a művész 1997-ben lépett ki a Magyar Képzőművészeti Főiskola kapuján – meglepő változatosságot, sokoldalú alkotótevékenységet és sokrétű anyag- és technika-alkalmazást regisztrálhatunk: a festőként végzett alkotó a közelmúlt években díjakat nyert hazai és külhoni rajztriennálékon és akvarellbiennálékon, valamint országos táblakép-festészeti seregszemlén is. Mindemellett meglepetéssel nyugtázhatjuk, hogy sikerrel szerepelt szoborpályázaton is, és művei teret kaptak az esztergomi, experimentális fotókat felvonultató biennálén. Kalocsai Enikő – az egy-két évente rendezett önálló tárlatai mellett – műveivel rendszeresen jelen van a legjelentősebb országos tárlatokon és természetesen a szűkebb pátria, Salgótarján és Nógrád megye kiállításain, vissza-visszatérő vendég a művésztelepeken, köztük az olyan kitűnő nyári kolóniákon, mint a ceredi vagy a gyulai, és tevékenyen részt vesz, mint aktív művészpedagógus, a pedagógus képzőművészek művészeti fellépésein, bemutatkozásain is. Mindezek fényében, körbepillantva a budapesti-rákoshegyi Erdős Renée Házban 2013 februárjában rendezett Kalocsai-kiállítás művei között, meglepő egységre, hallatlan összefogottságra figyelhettünk fel: az olajjal vászonra festett kompozíciók mellett egy-egy pasztell szerepelt, és néhány 83 �Kép-tér tükör-objekt egészítette ki a kollekciót. Természetesen a hagyományos táblaképek és a térbe helyezett tükör-plasztikák más és más műformasajátosságok és dimenziók által meghatározott alkotások, de tartalmilag, a problémafelvetés szempontjából mégis szorosan összetartozó kompozíciók. Már egy felületes tematikai leltár is ezt igazolja: a képeken is tükrök, tükröztető felületek jelennek meg, és a plasztikák is tükörlapokból vagy áttetsző üvegfelületekből épülnek fel. De a művek lényege azért nem ez a tükör-jelenlét csupán, hanem éppen a fény, a fényviszonyok, a fény által megteremtett kép közvetítő-visszatükröző felület által való megjelenésének rögzítése, a valóságnak nevezett szféráról és a valóságelemekről képződő kép áttételekkel való közvetítésének vizsgálata. A fény természetét kutatta és vizsgálta Kalocsai Enikő már az ezredfordulót közvetlenül követő években festett oldott felhő-képein is, majd talán ezen képegyüttes ellenpólusaként, egy önálló képciklusként születtek meg a szigorú geometrikus-konstruktív szellemmel vezérelt, dinamikus kolorittal komponált elvont vásznak: a két ellentétes világ más és más effektusokat kibontó festői kalandja szépen rajzolódott meg az Erdős Renée Ház második emeleti kiállítótermének falain. Végső soron úgy ítélhettünk, hogy az első emeleti termekben, az újabb képek körében is két ellentétes hang artikulálódott: egy mind színvilágában, mind tematikájában melegebb és bensőségesebb, és egy ridegebb, hidegebb tónus. Az arcrészleteket is felvillantó, de a napszemüveg és a szemüvegen tükröződő reflexek képi hangsúlyait kiemelő kompozíciókat – amelyek által vissza-visszatérőn jelennek meg a korábbi felhő-képek motívumai – a személyesség élteti, az ember és világának különös kapcsolata, a befogadás – kívülmaradás dilemmája teszi feszültté, és mindezt egy hallatlan finom, érzékeny kolorit tolmácsolja. E műegyüttes egyéni módon kamatoztatja a múlt század utolsó harmadában oly hangsúlyossá vált fotonaturalista megjelenítés tanulságait. Az autó-visszapillantó-tükörre fókuszáló képciklus – amelynek képelemei között a geometrikus-konstruktív motívumokat fedezhetjük fel – már egy elidegenedettebb világot tárt elénk: a szemlélő nincs jelen a képen, illetve a szemlélők mi vagyunk, a képek nézői, akik éppen most egy gépkocsi utasaiként vagy vezetőiként utazunk, akik előtt-mellett, akik mögött elsuhan a kékes-zöldes, geometrikus mezőkké rendeződő semmitmondó táj, s akik szenvtelen pillantásokkal rögzítik és nyomban törlik is a pillanatonként érvényüket vesztő visszapillantó-tükör képmetszeteket. A napszemüveges képeknél a figyelem, a szemlélődés, a kimerevített pillanat a fontos, míg itt a dolgok pillanatnyiságán való felülemelkedés magatartásmódja válik dominánssá; az időt, a sebességet, a helyváltoztatást maga után vonszoló, személytelen sodródás. A rezignált megérzés: hogy az úton levés ellenére valójában sem a hely, sem a körülmények nem változnak, a 84 �Kép-tér dolgok megérkezésünkkor is ugyanazok lesznek, mint elindulásunkkor. Az optimistább, színgazdagabb napszemüveges, és a pesszimistább, színeiben visszafogottabb visszapillantó tükrös képi rögzítések kompozícióinak is lényegi eleme a képkivágás, illetve a részletkiemelés: az arcrészleteken és a tükrökön, a tükröző felületeken túl csupán a természeti jelenségek visszfényszerű visszatükröződései, vagy sejtésszerű tájelem-foszlányok tünedeznek fel a műveken. És mindezen alkotások mellett formailag és a műforma-jellemzők szerint is különálló műcsoportot alkotnak a tükörplasztikák. A visszatükröződő, illetve a magába képet vonzószívó műközeg torzít, csapdába fog, elrejt, hogy aztán villanásszerűen újra elővarázsolja azt a konkrétumot, amelynek megfoghatatlanságát, valószerűtlenségét reprezentálja. A fény-csapdák, a kiszámíthatatlan reflexek, az áttetszőségek eme nehezen fel- és kiismerhető, de az egzakt fizikai jelenségek, optikai törvények alapján működő világában paradox módon sejtelmességek és titokzatosságok veszik körül a befogadót. Kemény valóság-kivágatok és szabad képi absztrakciók jegyében épült az elmúlt másfél évtizedben, és épül napjainkban Kalocsai Enikő festőiplasztikai – és a grafikusi és fotográfusi törekvések jegyében készült, ezúttal nem bemutatott műveket is felölelő – életműve, amelynek művészi kifejezését a jelenkor emberének létállapot-jellemzői, derűlátónak korántsem ítélhető életérzése határozza meg. E művészi világkép atmoszferikus sugárzásában nyugtalanságok, nyomasztó megérzések, talán félelmek motoznak, és a fel-felbukkanó könnyedebb, bizakodóbb jelenségekkel és sugallatokkal hadakoznak. A fények mindent átható derengését és a sötét általi elnyeletését is feldolgozó, interpretáló piktúra az ún. valóság egy-egy jellegzetes képét kikristályosító reflexek titkait kutatja. A különös reflexek jegyében megformált művek kapcsán Matits Ferenc művészettörténész állapította meg: „Az absztrakt konceptuális festőként induló Kalocsai Enikő az utóbbi években új irányt szabott művészetének: a látvány mögé rejti az asszociatív tartalmat.” Ezen izgalmas képértelmező, asszociatív felfedező utakat járhattuk be a budapesti-rákoshegyi Erdős Renée Ház télvégén, tavasz-előn rendezett kiállításán. (Budapest-Rákoshegy, Erdős Renée Ház, 2013. február 16 – március 7.) 85 �Kép-tér Fotóregény az ország pereméről Schnelczer Zoltán medvesaljai életképei TARNÓCZI LÁSZLÓ Az ember szép. Szép, mert az Isten teremtette. Barázdált arcú öregek néznek ránk Schnelczer Zoltán fekete-fehér képeiről, csöndes beszélgetésbe elegyedek velük. Könnyű szívvel fordulok feléjük, nagyszüleim, dédszüleim ezek az ismeretlenek. Értem szavuk és szótlanságuk, szegénységbe rekedt büszkeségeiket és megalkuvásaikat, munkában koptatott életüket, amit mára betetézett a dologtalanság. A történelem statisztái ők, akiknek apjuk nevét tollal egyházi anyakönyvbe írták, sírfeliratuk többségét pedig vesztett háborúk emlékoszlopaira vassal vésték. A Schnelczer Zoltán által megörökítettek némelyikéről is ma már talán csak sírfelirat és az annál is gyorsabban kopó emlékezet őrzi, hogy éltek. S ennek a csöndes, szerény, a világról fiatal kora ellenére oly sokat tudó, vagy legalább is sejtő füleki fotósnak a sárguló papírképei. Schnelczer Medvesalja házaiba zörgettet be velünk. Pontosabban észrevétlen visz be minket a nyári konyhákba, fészerekbe és szobákba, hogy megmutasson egy gyorsan tűnő világot. Embereket, akikhez olyan közel tudott kerülni, hogy a fényképezőgépéről már nem vesznek tudomást, mi meg láthatatlanok maradhatunk. Tajti, Egyházasbást, Vecseklő, Gömöralmágy… Sok-sok elfeledésre ítélt falu nevét tanítja a tárlatlátogatókkal a fotós, aki a senkiföldjére visz. Palócföldön, Gömörország peremén járunk. Szeretem ezeket az országhatárszélére szorult, sorsfedezettel áldott vagy vert embereket, mert nem többek, de nem is kevesebbek, mint emberek. Emberek, akik születtek, éltek, öleltek, s ha háborúk jöttek, s mást nem tehettek, tán öltek is, míg megöregedtek végül. 86 �Kép-tér Bútoraikon szakadozik az ereszték, szalmazsákjukat már évek óta újra sem tömték, s akiknek arcára legritkábban a mosoly szántott barázdát. Vályogházukat az egerek kikezdték, a meghajlott mestergerenda és a deszkamennyezet közé tett egyetlen olvasmányukat pedig már csak vasárnaponként porolják le a szerszámnyelekhez görbült ujjaik. Emberek, akiknek foltozott, stoppolt ruháját az öregség szaga járja át, s akik úgy ülnek a szappanos vizű mázas mosdótálra bámulva, mintha a reggeli mosakodáskor a keresztséget vennék föl. Schnelczer náluk nem vendég, úgy érezzük, hozzájuk tartozik. Városi emberként a fényképezőgépével úgy tud ott lenni közöttük, hogy amikor a lencséjébe néznek ezek az emberek, önkéntelenül is számvetést kell tenniük. Engedik, hogy a falvédőkre varrt örömeik mögé lássunk: megértsük földszeretetüket, megismerjük az elvesztett vagy idegenbe szakadt gyermekeik miatti fájdalmaikat, s adjunk esélyt arra, hogy a világ velünk forduljon feléjük. A többnyire fekete-fehér képeivel krónikát, s tán regényt ír nekünk Schnelczer Zoltán. A fotográfia eszközeivel nemcsak dokumentál, de művészi módon sűrít évtizedeket pillanattá. Alapos és lelkiismeretes ember, aki nem elégszik meg azzal, hogy tisztességes portrékat, életképeket készít, évvel később is nyomon követi regényalakjainak sorsát. Visszamegy, és újra exponál. Tárlatait látva, kíváncsian várjuk ennek a regénynek folytatását vagy újabb fejezetét. 87 �Ami marad Az eltűnt idő nyomában Papp Tibor: Innen el SZEKERES SZABOLCS Olykor még a kihagyhatatlannak tűnő ziccereket sem könnyű gólra váltani. Puskás Ferenc 1952. augusztus 2-án a jugoszlávok ellen az első félidőben kihagyott egy tizenegyest az olimpiai döntőben szurkoló hatvanezer néző előtt. A második félidőben aztán az aranycsapat nem kegyelmezett az ellenfélnek, a magyar labdarúgó-válogatott végeredményben 2:0 arányban, Puskás és Czibor góljainak köszönhetően bizonyult jobbnak a déli szomszédainknál. Így nyertünk olimpiát futballban, ez egyike volt annak a tizenhat aranyéremnek, amit a magyar küldöttség átvehetett. A Rákosi-rendszer legirigyeltebbjei a sportolók, különösen a futballisták voltak, hiszen azt a szabadságot képviselték, amely sokak számára elérhetetlennek bizonyult akkoriban. Ők többé-kevésbé szabadon utazhattak külföldre, rájuk nem voltak úgy és annyira érvényesek a diktatúra szabályai, mint másokra, hiszen az eredményeik segítségével a sportban látványosan bizonyítani lehetett, hogy, legalábbis a kommunista propaganda híradásai szerint, a folyamatosan halódó Nyugat előtt járunk. Ahogy az olimpiai döntő első félideje sem volt hibátlan, úgy Papp Tibor Innen el címmel írt, két nagy szerkezeti egységre bontható regényének is az első része a halványabb. A regény főhőse Péterfy Olivér, a folyamatos önelemzésre, és a múlt aprólékos boncolgatására hajlamos kamasz. A futballrajongó fiatalember 1952 augusztusában, a szövegbeli utalásokból kideríthetően, nem sokkal a fent említett mérkőzés után, nyaralásra utazik Várszegre, Bánteleki Kornél családjához. A vakáció alatt szerelmes lesz a házigazda egyik lányába, Lonciba. Miután Bánteleki Kornélt az Államvédelmi Hatóság egy reggel 88 �Ami marad letartóztatja, Olivérnek haza kell utaznia. Szülőfalujában, Hajdúkeresztesen Várszeg térképét rajzolgatva újra átéli a forró, szerelmes nyarat. A csavargásokat, a közös fürdőzéseket, a női test melegének csábító illatát, az első szeretkezések édes izgalmát, meg-megtörik a várszeginél régebbi, a háborúval, a Rákosi-rendszer társadalmi viszonyaival összefüggő emlékek. Ez utóbbiak adnak különleges ízt ennek a résznek. Ilyen például hősünk rendszeridegen, 1945 előtt kántorként dolgozó apjának pokoljárása, amelynek következményeképpen sokáig megalázó körülmények között, kétkezi munkásként kellett keresnie a kenyerét, vagy ahogy Olivér szabotálja 13 éves korában az Ifjú Gárda Emlékversenyt, nem beszélve a faluban történt erőszakos téeszesítéssel kapcsolatos történetekről. Ennyi a regény első része, és ez nem is kevés. A főszereplő tudatán hosszabb-rövidebb ideig átsuhanó, térben és főleg időben csapongó emlékfoszlányokat az olvasónak kell, nem kis türelemmel, összerakosgatnia és szerves egésszé olvasnia. Az általában E/3 személyben kezdett mondatok, néhol, hirtelen E/1 személyben folytatódnak, izgalmas narratív szerkezetet létrehozva ezzel. Az első 190 oldal legfontosabb része Bánteleki Kornél letartóztatása. Péterfy Olivér többször is nekikezd a szörnyű reggel leírásának, és minden változattal kicsit többet tud meg a körülményekről az olvasó. A várszegi napok leírása és a vendéglátó család bemutatása azonban összességében túl körülményes és hosszú, ezért nem mindig sikerül az írónak maradéktalanul fenntartania az olvasó figyelmét. A régebbi emlékforgácsok ugyanis nem egy alkalommal érdekesebbek, mint a kissé súlytalan, túlbeszélt várszegi nyaralás, így a régmúlt szétfeszíti a kereteket, ennek köszönhetően a forma és a tartalom nem mindig harmonizál egymással. Az Innen el folyamatos olvasását megakasztják a többszörösen összetett mondatszerkezetek, és a merész képzettársítások. Ezek a stílusbeli sajátosságok nem egyszer megkívánják azt, hogy újból neki fussunk egyegy mondatnak. A szerző legjobban sikerült mondatai azok, és ezekből nem keveset találunk a szövegben, ahol egyszerre olvashatunk Péterfy Olivér belső állapotáról, a környezet leírása pedig olyan hangulati elemekkel egészül ki, amelyek fokozzák a szituáció drámaiságát. „Amikor hetedik várszegi napjának kezdetén, csütörtök reggel halkan nyílt a veranda belső homályában meghúzódó ajtó, mely csöndesen sziszegve egy pici hasadékot tett láthatóvá a mögötte ásítozó sötét barlangból, az ebédlőből, Olivér csak a suttyogó hangból következtetett a váratlan nyitásra, bár fekhelyéről odalátott, mozdulnia sem kellett, de az ajtó mozgását nem vette észre, csak a sötétebb tónusú rést, melyben Lonci fejének egy szelete derengett.” (166.) A második részben 1957 januárjára ugrik a történet, és az időközben fiatal férfivá cseperedett, az édesapa származása, foglalkozása miatt egyetemre 89 �Ami marad fel nem vett, kétkezi munkásként dolgozó Olivér útját követhetjük végig. Izgalmas pikareszket olvasunk, amely utazás alatt hősünk két nap alatt többet él át, mélyebb dolgokat tapasztal meg, mint más egész élete folyamán. A képzeletbeli, valószínűleg Hajdú-Bihar megyei Várszegről indulva, Budapesten, a nyugati végeken át, vonaton és gyalog jut el a magyar-osztrák határ átlépéséig. A jelen idejű sztori és a leginkább az 1956os forradalomhoz kapcsolódó, fel-felbukkanó emlékek itt, ellentétben az előző résszel, koherens, feszes regénykompozíciót alkotnak, hiszen itt a késleltetés funkcióját töltik be. Az olvasó gyorsan haladna a cselekményben, ám a főszereplő önreflexiói, a múltat feldolgozni kívánó gondolatai mindig lassítják a történetet, jótékonyan növelve ezzel a feszültséget. Például az egyik igazoltatás alkalmával, míg hősünk a tisztre vár, átsuhan agyán az eset Bartos Levente bokszolóval, akinek szintén hadnagyi egyenruhája volt, és megpróbált szexuális viszonyba kerülni Olivérrel. Megkapó rész az is, ahogy útja elején a Kelenföldi pályaudvar felé tartó Péterfy végigsétál, még egyszer utoljára, a Kenyérmező utcán, a Rákóczi úton, a Blaha Lujza téren, újraélve ezzel képzeletben a Felvonulás téri Sztálin-szobor ledöntését, az ávósok puskáinak könyörtelen hangját, amint a Rádióból lőnek a tömegre és az egykori Horizont könyvesbolt előtt az orosz kiadványok elégetését. Igazi írói bravúrként Papp Tibor eléri azt, hogy úgy szorítunk Olivérért, akár egy jól felépített krimiben, hiszen csak az utolsó oldalon dől el minden. Péterfy azért válik izgalmas figurává, mert a lebukástól való félelmében szinte minden pillanatot kielemez, megpróbál elrendezni magában, sőt sokszor még azt is, ami majd előreláthatóan történni fog. Nehezen felejthető a Kelenföldi pályaudvaron történt tömeges igazoltatás, vagy, ahogy hősünk az igazoltató ávós kezéből kikapva személyi igazolványát, nem törődve saját testi épségével, és golyózáportól kísérve felugrik a már robogó vonatra. Nagyszerűen egészíti ki Olivér hölgyek iránt érzett heves testi érzületét az emlékekben többször is felbukkanó dédapa legendás alakja. A dédapa mintha Krúdy Gyula Szindbádja lenne. „A szakácsnő ugyanolyan követelődző volt, mint a tiszteletes asszony. Az egyik reggel (amíg a tiszteletes asszony öltözködött), a másik este, miután a szakácsnőt elküldte aludni, követelt csókokat, csacsogást, bókokat, kalandozó simogatást és tüzes temperamentumot.” (302.) Az Innen el, szerkezetét tekintve legalábbis, kissé egyenetlen lélektani regény, hiszen nem biztos, hogy aki nem olvasta az első részt, nem kap teljes élményt csak a másodikkal. Péterfy Olivér két alkalommal is átesik a tűzkeresztségen. Az első részben férfivá érik, a második részben állampolgári értelemben lesz teljes jogú felnőtt, aki képes felelős, ám éppen ezért pokolian nehéz döntést hozni arról, hogy egy diktatúrában, ahol a múltja, a véleménye miatt bármelyik pillanatban letartóztathatják, nem akar 90 �Ami marad tovább élni. Inkább a disszidálást választja, amit nem mindennapi izgalmak közepette visz véghez. A futballhasonlatnál maradva, Papp Tibor a második részben nemcsak helyzeteket alakított ki, hanem gólt is rúgott, egy nem könnyű mérkőzésen. (Nap Kiadó, Budapest, 2012) 91 �Ami marad Lázár barlang-álma Filip Tamás: Kő, papír, olló PAPP MÁTÉ „Miután ágyára tette az összehajtogatott vásznat, hunyorogva lép ki az ajtón, mint aki feltámadt, és visszaemlékszik Lázár barlang-álmaira.” (Mire meglátja a hullámokat) Filip Tamás verseiből kimondatlanul is a (poszt)modern ember kiútkereső tévelygése, „üres űrben tántorgó” talajvesztettsége érezhető ki. Az általa megszólaltatott lírai elbeszélő szövetmintái, vagyis a szövegek lét-leletei az „eltörött egész” törmelékei alól kerülnek felszínre. „Szétszóródom, tehát voltam?” – hangzik a Jelentés (Descartes után szabadon feltett) költői kérdése, és ezzel el is kezdődik a kötet tudatalatti tárlatvezetése, egy helyben vándorló világának bejárása, melyben az idegenvezető a tagjait kereső szórvány-költő lesz. A költészet különleges időérzékelése, a mérhető múlandóság felülírása (a belső mutató órarugójának felhúzása) figyelhető meg, illetve érhető tetten a Filip-féle lírában, amely sajátos térélményeivel is függetleníti magát a külvilág realitásától. Talán erre a folyamatra utal a (Rilke-parafrázisként is értelmezhető) Minden belül van ciklus-elnevezés is, ami a „tények mögötti valóság” észlelését csakis a bensővé tett, jövőbe vet(í)ett emlékezet szerint képzeli el. „…az idő ütésnyomait / próbálom magamon eltakarni / elrejtek mindent, / mi rám vall, / a gyújtópontból kitépem / páncélos szívem, 92 �Ami marad jövőmbe / hátrálok, mint a rák…” (Középkor) Visszájára fordított frázisok (haláltáncórák kezdődnek halandóknak), fonák szófordulatok (szeplőtelen fogalmazás), leleményes szójátékok (szikes igék, Eldo-Rádió), valamint a hasonló hangzás alapján működő paronomázia alakváltozatai (kórházi appolónők, láz minit, szívtévesztő) jellemzik ezt a rejtőzködő írásmódot, a szövegek posztmodern gesztusai pedig tovább fokozzák a görbe tükörben láttatott, rejtett jelentésű jelenségek feszültségét. A Vasadi Péter által jegyzett fülszövegben – eldobált elemekként – említett „modern blikkflangok” Filip Tamás szóhasználatában (arckönyv, flessel stb.) igenis megtalálhatóak. A posztmodern szövegképzéshez tartoznak a különböző szövegátvételek és stílusimitációk is. A költőelődök és kortársak intertextusai között találhatunk József Attila- (Nagyon fájl; akár egy halom lekaszált fű, hevertek egymáson tagjaim), Babits- (könnyű esti kérdés, az írástudók ájulása), és Ady-átiratokat (Ugrani? / Még soha.), egyes kitételek pedig Kosztolányi („Mint akit éppen akasztanak. / Még innen van, de már lila. / Haszontalan tapasztalat – fölállítják a sámlira.”) vagy épp Háy János („nem kotródni el a világból, / amíg a motorok dübögnek belül, / amíg fagylaltkehelybe forró kanál merül, / maradni másoknak, mentségül, / s ha nem marad más, / végül magadat látni vendégül.”) hangján, a költői nyelv szétomló idézeteiként szólalnak meg. A fentebb említett ’időtlenség’ és ’térvesztés’ érzete mindvégig ott lappang a versek mélyén, a felszíni struktúrában azonban nagyon is köznapi események (egy autós előzés, egy álombeli baleset, egy egyetemi vizsga, egy repülőtéri veszteglés, egy családi emlék stb.), az élet nyitva felejtett melléknapjainak kimerevített pillanatai ismétlődnek meg, majd formálódnak át a versírás metamorfikus tér-idő viszonyai közt. „Pillantásom még ebbe / a világba fúródik, de tarkóm / redőit lassan megszállja egy másik.” (Nyitva felejtett zárójel) Ebben a más-világban valóban minden furcsa fénytörésben tűnik elénk, illetve mutatkozik meg; a hétköznapi jelenségek apokaliptikus jelenésekké változnak. Konkrét történelmi események, illetve világfolyamatok íródnak versbe – a ledőlt sikertornyok romjai, a klímaváltozás égési sebei, a szakadozó világ-háló foszlányai, a multikulti katonái és rabszolgái tűnnek fel –, miközben a globalizáció láthatatlan háborújának képei is felsorakoznak. „Egyszerre sok világ van itt, sok / világ-átlépés, világok harca, / balra Brobdingang, jobbra Lilliput, / és mindent átjár Baraka.” (Ördöghurok) A külső/belső, látható/láthatatlan világok ütköztetésén túl, magában a világtalan, identitásáért, sőt, létjogosultságáért küzdő elbeszélőben is harc dúl a vallatás tornyai alatt. Mert Filip Tamás kötetében elsősorban az önszembesítésre és a számadásra helyezi a hangsúlyt. Vallomásossága persze többszörös áttételekkel nyilvánul meg, szerepjátszó attitűdje, látszólagos személytelensége mögött azonban egy nagyon is hús-vér, 93 �Ami marad érzékeire, megérzéseire, előérzeteire hallgató lírai alany ismerhető fel, aki lépten-nyomon az „idők jeleibe”, az evilági tisztítótűz rettentő vonulásába botlik, hogy aztán őt is megperzselje a végítélet forró szele. „Én a hamuról beszélek. / Nem illik hozzám a trombita.” – szól a Vajon melyik felütése, amely számos egyéb eszkatológikus részletre rezonál. A hamu motívuma jelképes anyagként, jelentéssűrítő elemként kíséri végig a kötetet (a borítón szereplő Szelídítésben például a következőképpen: „…meg akartam gyújtani a sivatag fáit, / hogy kioltsam a sötétséget. / Végül új erdővé akartam / öltöztetni a hamut.”) „Izzó erdőbe űztek árva lécnek” – hangzik a Retró című vers Pilinszkyt idéző kezdősora. Mintha ugyanaz a senkiföldje, az a törmelékes arcú táj terülne el a befogadó előtt, mint amikor például az Apokrifot olvassa: „S majd este lesz, és rámkövül sarával / az éjszaka, s én húnyt pillák alatt / őrzöm tovább e vonulást, e lázas / fácskákat s ágacskáikat. / Levelenként a forró, kicsi erdőt.” A kötet egyébként is számos Pilinszky-parafrázist vonultat föl: „Mindenből csőd lesz és közelkép.” (Mind közt a legközelebb); „vajon jó lesz egy mély- / hűtött virágcsokor?” (...) Ezért tanultam látni, / ezekért a kései keserű képekért?” (Minden csak lebegés) Valóban, mintha ugyanaz a levegőtlen prés emelné meg a jelen idő vitrinében égő tárgyakat mindkét költészetben. Ez a lebegő levitáció, a levegőben rezgő, nyugtalan hamu lesz tehát az az erő, ami Filip látomásos verseit sajátos feszültséggel tölti meg. „Valamiért át kellett / rohannom a piszkítótűzön; / jól bekormozta fehér ingemet.” (Fél) Az ehhez hasonló ironikus felhangok és groteszk mellékzöngék valamelyest oldják a hideg-meleg, ellentmondásokkal terhes, túlfűtött, mégis hűvös sorok disszonanciáját, a mindig más történetben folytatódó, abszurditásba hajló belső beszéd azonban mindig tragédiát, sosem komédiát dramatizál maga köré. A díszletek és a kellékek szinte versről versre változnak, a színdarab azonban mindvégig ugyanaz marad. „A kezem falat érint, érdes, és / mintha barlangé volna, hideg. // A történet se kezdte még írni / önmagát, biztos alszanak / a szereplőim. Egy fedél alatt / vagyunk, mióta kitaláltam őket.” (Suhintásra várva) De milyen suhintásra vár a költő színről-színre még nem látható előadása? A varázsütés talán nem más, mint maga a versírás, a külvilág ingereinek alkotó újrarendezése, belsővé tétele, majd újbóli kivetítése. Filip Tamás költészete ennek a egszisztenciális/esztétikai körforgásnak a része; kísérlet a már említett ’széttöredezett egész’ darabokból való összeillesztésére. A művek kaotikus világképe, illetve apokaliptikus jelenésszerűsége egy kiterjesztett személyiségű elbeszélőt invokál, aki egy helyen az igék közti egyetlen főnévként nevezi meg magát. A szerzői én, valamint az írásban jelöletlen (vagy csak látensen megmutatkozó) személytelen lírai alany összeolvadásából jön létre a szövegek sajátos szócsöve, mely mintha egyfajta 94 �Ami marad ’misztikus pozícióból’, ugyanakkor a köznapi ember szemszögéből tekintene a körülötte lévő jelenségekere, és a benne végbemenő folyamatokra. „Ha majd egyszer eljutok a legmélyebb / szurdokvölgybe, és lesétálok egy fordított kilátó / lépcsőin, szememhez tartom a közellátót, s mint / távoli bolygókat, nézem és csodálom a lencsén / sötétlő porszemeket, érzékeim utolsó lobbanásait.” (A közeledő jelen) Filip Tamás költői nyelvezete sokrétűen és áttételesen közvetíti a szerző belső világát, ugyanakkor véleményem szerint sem tematikusan, sem pedig formailag nem képes egységben tartani a túlzsúfolt kötetet. A kevesebb, több elve alapján történő válogatás talán feszesebb, követhetőbb, áttekinthetőbb szerkezetet eredményezett volna. Emellett a hagyományos, kötött formákban gondolkodó írásmód (lsd. a Gyöngykavics – 22 haiku / Mostantól szonettet írok c. ciklusokat) sem tudott kiemelkedő darabokat létrehozni. Ezek ellenére egy markáns hangú, szuverén látásmódú, érett költészetet ismerhet meg az, aki a Kő, papír, ollót kezdi olvasni. A kötet poétikájának mélyén pedig egy nagyon eredendő tapasztalatot ismerhetünk fel: az újjászületés lehetőségének felismerését, ami jelen esetben az alkotó (ön)megváltásban ölt testet. „A vershalott életre kel...” – írja a szerző a Végre című műben, és ezzel úgy tűnik, valamilyen szinten saját magát is megszabadítja, feltámasztja a midnennapok megsemmisítő hatalmától, a kor tetszhalálából. Lázár süketnéma álmai azonban időről időre visszatérnek... „Mintha egy / barlang belülről lenne eltorlaszolva, / és hiába próbálnánk átbeszélni / a sziklán, hogy elmeséljük az álmot, / melyben tisztán láttuk azt, ami lesz, / még annál is pontosabban, / mint ahogy történni fog.” (Valahogy átbeszélni) (Magyar Napló, Budapest, 2012) 95 �Szerzőinkről DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő KERBER BALÁZS (1990, Budapest) költő KOVÁCS ÁGNES (1975, Szombathely) irodalomtörténész KÖTTER TAMÁS (1970, Csorna) üzletember, novellista NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) költő, író PÁL SÁNDOR ATTILA (1989, Szeged) PAPP MÁTÉ (Budapest) költő, kritikus PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő költő, kritikus SHAH GABRIELLA (1975, Salgótarján) művészettörténész SULYOK BERNADETT (1976, Salgótarján) irodalomtörténész, muzeológus SZEKERES SZABOLCS (1972, Budapest) kritikus TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító TARNÓCZI LÁSZLÓ (1963, Miskolc) újságíró TÉTÉNYI CSABA (1972, Budapest) író TŐZSÉR ÁRPÁD (1935, Gömörpéterfala) költő, műfordító WEHNER TIBOR (1948, Sopron) művészettörténész KALOCSAI ENIKŐ (1967, Salgótarján) képzőművész KÉPZÉSEK 19811985 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest; 1990-1997 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, festő szak (mester: Maurer Dóra); 2003-2006 Eszterházy Károly Főiskola, Eger, Médiapedagógia szak; 2002-től a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára TAGSÁG 19982002 Fiatal Képzőművészek Stúdiója; 1998- Magyar Alkotóművészek Országos DÍJAK 2003 NKA Alkotói Ösztöndíj; 2004 Nógrád Megyei Őszi Egyesülete Tárlat Fődíja, Szécsény; 2004 Losonci Nemzetközi Akvarell Triennálé, Nógrádi Múzeum, Losonc (Lucenec) Szabó Kinga Díja, Losonc /Lucenec/; 2005 NKA Alkotói Ösztöndíj; 2006 Alkotó Pedagógusok Képzőművészeti Kiállítása, Salgótarján város díja; 2007 Losonci Nemzetközi Akvarell Triennálé, II. díj, Nógrádi Múzeum, Losonc (Lucenec); 2010 I. Országos Rajztriennálé, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának díja; 2012 NKA Alkotói Ösztöndíj; 2012 XIV. Táblaképfestészeti Biennálé Szeged, Hungest Hotel Forrás díja 2013-AS Visszapillantó, Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK és Kiállítóterem, Budapest; Villanások, Gagarin Galéria, Salgótarján; Útközben, Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Budaörs LEGUTÓBBI CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 2012 Téli Tárlat, Miskolci Galéria, Miskolc; XIV. Táblaképfestészeti Biennálé REÖK Szeged; „Prototípia” Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep kiállítása, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján; Ünnep (St.Art… 20:10 kiállítás) Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján; 59. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; 2013 XXXVII. Nyári Tárlat, REÖK Palota, Szeged 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/06a6b8fe013725e56dc0c49a3a9cee70.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2013 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2013/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2013 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bd0ab788ec8bf32ba3e219a78a03ea9b.pdf ad3c6e865b5e5870656c7b158720d637 PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Nagy Márta Őszentsége, a bérházak tövében megboldogult / Soha nem te kellesz / Spanyolviaszk / Utódlás Történelemmé ettük / Nagy izé az ablakon / Fényesen gurulsz / Szétszórt repedések szepszis / szűz / ikszipszilonnak Padló / Miskolc Távolság 7 11 14 16 Tarján Bulvár Debreceni Boglárka SVT 17 Próza és vidéke Csaplár Vilmos Győri László Csobánka Zsuzsa Szalay Zoltán Az első és a második szerelem (Regényrészlet) Az erkélylakó A törött cserép / A tó Rulett 19 34 43 51 A szó hatalma (Illyés Gyula műfordításai) 56 Pallai Károly Sándor Filó Mariann Juhász Tibor Illés Orsolya Kutatóterület / Illyés 30 Szele Bálint Találkozási pontok Mizser Attila Kép-tér Fenyvesi Orsolya Palócföld Gáspár István Gábor Ami marad Nagy Csilla Hajtman Kornél Csongrády Béla 3 A tér metamorfózisai (Beszélgetés Csemniczky Zoltán szobrászművésszel) 74 firkák (kabai lóránt képeihez) “ír, olvas, firkál stb.” (Beszélgetés kabai lóránttal) A létezés sokarcúsága (Szatmári 75) Lánnyá válik, s útra kel (Menyhért Anna: Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros) Lehetőségek, perspektívák, értelmezések (Alabán Ferenc: Hungarológia és önismeret) A két Chorin és a többiek... (Oláh János: Kohn, a bányász) 78 79 82 86 89 92 �A borítón, valamint az 1-18., 78-81., 96. oldalon kabai lóránt firkák. Felesleges című sorozatának képei, illetve azok részletei szerepelnek. Az alkotások megtekinthetőek a művész honlapján és blogján: www.kkl.mentha.hu, www.kkloor.blog.hu. A 75-77., 88., 91., 95. oldalon Csemniczky Zoltán szobrai láthatók. Forrás: www.csemniczkyzoltan. uw.hu. A Szatmári Béla alkotásait ábrázoló fotókat Gáspár István Gábor készítette (33-34., 42-43., 50., 55., 73., 82., 85.). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2013-ban megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” NAGY MÁRTA Őszentsége, a bérházak tövében megboldogult (egy gótikus stílusú Mária-szoborhoz – megtekinthető a budai Várban) A szeme keskeny kék csík, az arca színarany. Viperafészek az egész haja, orcáin a rózsa Téli hajnal. Úgy tartja gyermekét, mintha Nem tudná, hogy csak kifaragták, az a testéből Való arany. És akkor kezdtem érezni izgő-mozgó Testem galaxisát, amikor szuszogtam, hüppögtem Előttük, azt a mindennél áttetszőbb vizet csorgatva Magamra meg rájuk. Milyen irigy lehet, ő, talpig Arany, rám, aki lehet, hogy hitvány vagyok, De minden ízem puha és mozog. Csak annyit lát, Hogy vadul tátogok, széttárom a karom, és úgy Haragszom, hogy fröcsköl a nyálam, reklamálok Elpazarolt szeretet miatt, azt mondtátok, az mindent Megold, most meg gubbasztok egy kupac nedves Szalmán, vakarom a fülem tövét, seprős borral oldom torkom makacs váladékát, hogy végre élesen és tisztán kiáltsak, ne csak krákogjak, hümmögjek, mire való ez, mikor törünk ki ebből a koromfeketéből, utálom a saját alomszagom, a mindenek szövevénye örökös mozgását, a szavak tovafutását a havonta változó aljzatban egy olyan erdőben, ahol kőből vannak a fák, és vércsöpp a havon helyett széndarabka az ajkam meg egy tál hamu a csókom. 3 �“kávéházi szegleten...” Soha nem te kellesz Tranzitlány-variációk 2. Ha boldogtalanságtól kuszálódunk össze, Hozzád megyünk, hogy kisimíts minket. Összelapulunk, hogy ránk fekhess, Lenyomj a súlyoddal, nyújts ki, mint a tésztát, Legyünk ehetőek. Süss át minket a szenvedélyeddel, Nincs forróbb, mint ez a szeretet-kemence, A leheleted tüze szítja. Aztán, immár pirosra sülve, Bivalyerősen, izmos karokkal Mi ragadunk meg téged és nyomunk le. Ellenkezz, attól csak a mi tüzünket szítod: Nagyon nem tudod te, hogy megy ez. Pontosan így! Úgy rángatjuk, nyomkodjuk A hasad, a derekad, mint frissen kibújt jácintot A visszatérő vihar. Inkább hasonlíts fenyőre Vízkeresztkor, nehogy már virágozz. Meghimbáljuk a tested, megdobáljuk, Először csókokkal, aztán szitokkal: Soha nem te kellesz. Nem, nem kellesz nekünk. Mindig van szebb és jobb, akit meg lehet szeretni, És aztán, ha már a sarokba löktünk, felhúzzuk A nadrágunkat, elmenőben megcirógatunk, Mert amúgy aranyos vagy: Ne bántsd már magad! Miért, miért teszed ezt magaddal folyamatosan? Megalázunk újra és újra, és még ki is oktatunk: Legközelebb legyél már okosabb! Aztán kitesszük az öledet száradni a szélbe, A lepedőre azt mondjuk, ezek csiganyomok, Házatlan hüllők kúsztak át az ágyon, Amíg messze voltál, indák fonták be a házat, Beköltöztek zöld és hidegvérű lények. 4 �“kávéházi szegleten...” Spanyolviaszk Tákolmány, amit családnak csúfolnak – De akár a fele, mi ketten, párban; Nos, ezt úgy hívná ő, hogy szegényszag. Rémülten nézem a vékony lábadat: A combom, úristen, veled kövér vagyok. A farakás a kertben, meg az íriszvirágzás, A biztató kezdetek langymeleg hava Megtévesztő volt, mint az utolsó lidérces éjszaka. Ahogy üvöltött, verejtékezett a lányod, És hiába akartam, nem mehettem oda. Pedig te sem tudtad felébreszteni Szegény kicsikét; nem érti, Mi ez a dilemma a vérrel meg Istennel. Apa, ne csináld, kiáltott, és sikolyára Merültem álomba én: mi ketten sétáltunk, És lassan elvesztünk, homályban Vagy kertben, elliptikánk felén. 5 �“kávéházi szegleten...” Utódlás Elindulok a holdfehér úton, holt ezüst, síkos, járhatatlan, csillagokkal eltömött. Fejjel lefelé látszik a vízben, amit én tükrözök; a szappanos úton, a végén vár az elgurult és elveszett, gyerektestű lény, olvastam róla a Gőgös Gúnár Gedeonban. Az eltévedt szappangyerek, most, hogy belegondolok, célját tévesztett ivarsejt, itt cselleng velem, a testemen kívül, túl a bolygó légkörén. Még azt sem tudja, fiú-e vagy lány. 6 �“kávéházi szegleten...” PALLAI KÁROLY SÁNDOR Történelemmé ettük megözvegyültek az elfeledett idők. tintával írtad a kezedre ezt a mondatot. tegnap együtt vacsoráztunk, történelemmé ettük a tegnapi ízeket. mindig töröm a fejem, hogy mit csináljunk, amitől kicsit boldog leszel. a mai program, hogy ölelkezve gurulunk a hóban és megnézünk egy romtemplomot. minden koncepció nélkül. a várakozó remények között. ígéretekkel dominózunk, hogy lesz majd bőség, csak várjunk még egy-két napot. a lélek peremén. egyre csak várjuk, hogy újra felízzon a hit két állomás között. a szenvedély. hogy megint úgy legyünk együtt, mint mikor nem számítottunk rá. hogy együtt lapátoljuk a havat és a fák kérgén feltörje kezünket a szavakba írt képzelet. 7 �“kávéházi szegleten...” Nagy izé az ablakon hogy is lehetne másról írni, mikor itt ez a nagy izé. ez az éktelenkedő, korlátszerű dolog az ablakon. itt hagyták vagy idetették. mintha nem először lenne már ez így, de én már ebben sem vagyok biztos. tényleg. szóval idecsinálták az ablakra, így aztán nem látok ki rendesen. nem látom mi történik kint az emberekkel, akik lépcsőházról lépcsőházra járnak a szeretetért. egy olyan város nyomát keresik, ami nem fekete-fehér kifestőkönyv, hanem örök szavakkal teli, ágyban fekvő emlékekkel megrakott targonca. mint egy nagy rakás színes kábel, amit összelopkodtak a közlekedési vállalattól az évek során. nem látok ki, pedig jó volna tudni, hogy mennek kint a dolgok. most, hogy így kivilágították a várost, egyet jó lenne sétálni is. de nem lehet, amíg az ablakon van ez az izé. én meg hiába kiabálok velük, csak néznek, csőrükkel villanykörtékre mutatnak és csak nem veszik le. minden nap röhögnek, ha összefutunk. én meg mindig elképedek, hogy ilyet lehet. hogy ma ezt meg lehet tenni. itt a hó is, én meg nem látok semmit az egészből. kidobált cetlikkel, pokrócba csavart levelekkel próbálom tartani a kapcsolatot a többiekkel. nem látok semmit és ezt már nem bírom sokáig, úgyhogy inkább megint kinézek, hogy tegnap óta változott-e valami. 8 �“kávéházi szegleten...” Fényesen gurulsz villódzóan, fényesen gurulsz neki az alkonyatnak. még folytatnád a napot, de a gondolatok itt hagytak. szótlanul, mákosan, felejtőn. hóba lábadnak szemeid, mert már csak emlékek illata leng körbe, de nem megy a rajzolás. hátizsák van nálad. néhányat nyelsz, majd turkálni kezdesz a golyósdezodorok között. keresel. valami zörgő papírba belegyűrt ámulatot, valami telezsongott, hangtalan áhítatot. akármi volt, új lapot kezdesz és írod, amit legutóbb meséltem. jöttem hazafelé, és a kukánál figyelt valaki károgó, lobogó gyásszal az arcán. odafordult és azt kérdezte: maga, ugye maga az, aki idehordja ezeket a delfines könyveket mindig. uszodás-fröcskölős hangulatban voltam, de csak szégyenkezve bólintottam és láncra fűztem lépteim. tovább. már évek óta küldték ezeket a delfines könyveket, hetente kettőt, pedig rég lemondtam. valahányszor kinyitottam egyet, mindig moha folyt az ölembe, mint rosszul befáslizott, kiszakadt égből a felejtés. küldték a könyveket. én meg levittem őket a kuka mellé, ha összejött egy nagyobb kupac. mindig olyan furcsa érzésem volt ezektől a könyvektől, mintha fóliába tekerve sózták volna a bőrömet. hátborzongató delfines könyvek. a kukához menet a lépcsőház ajtajánál mindig megálltam elgondolkozni egy kicsit. az volt belevésbe a kilincsbe: Istenem. egyértelmű, hogy bőrönddel indult innen egy új várost kereső. egy valaki. megtorpant rám nézni, aztán a műanyagszagú járda halántékán továbblépkedett. 9 �“kávéházi szegleten...” Szétszórt repedések az ablak mellett ülök. tél van, nedves félhomály. ideges lettem. eszembe jutott, milyen őrületes ez az egész helyzet és hozzád mentem, hogy megbeszéljük. felugrom a villamosra. tudom, hogy kalandos lesz még az út, mire ott leszek. árkon-bokron átvergődök, hogy odaérjek hozzád beszélgetni az élettelen napok tajtékáról. belépek, s te felnevetsz. kicsit olyan olvadt hóemberes a mosoly, de én nagyon örülök, hogy vártál és még csengetnem sem kellett. fejünkben szétszórt repedések a gondolataink, koccanásra készen. megütközünk a vigasztalások szünetében, a tolakodás nélkül szajkózott szavak magányában. épp azt mondom, majdnem el is felejtettem, hogy pasztörizáltam a munkanélküliséget. így már nyugodtan fogyaszthatja bárki, úgyis lassan ez lesz az egyetlen megfizethető táplálék. galacsint gyúrsz a kezed ügyébe kerülő díszpapírból, én csevegés közepette gyónok és nézem mozdulataid. az ablakon kifelé, sugárzó figyelemmel lógsz az esti fényeken. ahogy itt ülsz, tényleg olyan vagy, mint egy zacskó robbanós cukorka, mint egy tál fagyos poén. ugorjunk vissza inkább a félhomályba, hadd jöjjön a test zuhataga. aztán álmodom. permettel teli estidőben topogtál egy keskeny kis peronon, s az arcátlan félhomályba lázas, lüktető vagon kúszott be. koszosan, árván, motyogva állsz, bőröndöt gurítasz szentjánosbogarak pislákoló holdfényénél és azt fürkészed jövök-e. veled. a vedlő tavaszban, tengerpartra kifeküdni, ott olvasni kondenzcsíkok között, padokon, nadrágtalanul éjszakázni, átimbolyogni a szúrós életen. 10 �“kávéházi szegleten...” FILÓ MARIANN szepszis nem szeretem, ha egyes szám harmadikban beszélsz rólam, pedig ott rágom a körmöm a másik szobában. olyankor, mint egy máglyán égő eretneket, büntetsz azért, amit vallok, és azért is, amit nem. mindig hallom, hogy két dudás, pubertás-láz, meg hogy én vagyok a kicsinyített másod. na ne. inkább harakiri egy vattacukor pálcájával. keresztre feszíteném magam, ha tudnám. 11 �“kávéházi szegleten...” szűz isteni vonalak szeretkezése a szád elég egy sóhaj már a nulladik percben és lepattogzik tüdőmről az a prűd, keresztény máz száguldanak irhámban az agonizáló idegek míg meztelen ujjaimat felmetszik hajszálaid miközben rátalálok a levetett csipkerejtélyre 12 �“kávéházi szegleten...” ikszipszilonnak szinuszgörbe voltunk vagyunk leszünk szélsőérték vagy te s egyben zérushelyünk koordinátarendszer fattyú pontja másodfokú megoldatlan maradt gondja 13 �“kávéházi szegleten...” JUHÁSZ TIBOR Padló A váróterem régi portréit nézed, barna bőrkabátos, sárga kapucnis, szemüveges életek. A dobogós műszakok túlélői ők, amiket még azokban a működő gyárakban húztak, ami Salgótarján múltjának fekete felhőjeként oszlik a város iparformái felett. Otthon talán bekapcsolják, halkra veszik a tévét, hírek és olcsó filmek történeteit bámulják, vagy olyan műsorokat, amiknek helye nem is lehetne máskor. Most itt ülnek veled, a sötét-világos négyzeteket, felváltva a digitális menetrendet nézitek, próbáljátok meghallani a zöld számok kattogását. 14 �“kávéházi szegleten...” Miskolc Egy könyvtárból jöttünk, ahol két költő vezetett egy beszélgetést. Minden város szebb lesz az éjszakától, mondtad a Centrumban, de nekünk gondolkodnunk kell benne. Mintha nem lenne maradásunk, csak vonatkozó hangjainkkal voltunk jelen, ezt az öltözött kuszaságot amúgy sem nevezném otthonnak, ahol egy idő után ízetlenné válik az elénk rakott étel. Később a dohányzóban filmekről beszélgettünk, az időzítés fontosságáról és hogy mennyire is számító a rendező, hogy megalkotta a főszereplő fogalmát. Bár szerettük volna hinni: az irónia egyéniségünk, tudtuk, pár óra múlva elkezdi majd a fehéredést a keleti várostető, és lesz olyan világos, hogy megszépüljön tőle. 15 �“kávéházi szegleten...” ILLÉS ORSOLYA Távolság Most olyan üres minden, mintha Isten egy pillanatra magára hagyta volna a Világot. – Hallgatag fűszálak reményvesztettsége és magánya. Az elhagyott tájban a fűrész távoli zaja: ökölcsapás az asztalon. Minden szétesett. Emlékek egyre tűnő ablakképe fojtogat. Pattogó esőcseppek az üvegen. – Elmosódik a kép. 16 �Tarján Bulvár SVT DEBRECENI BOGLÁRKA Pusi engedett Menyétnek. Mivel hitt abban, hogy a lelkek újra és újra leszületnek, hogy kijavítsák az előző életekben elkövetett hibáikat és levezekeljék bűneiket, felcsigázták a Spirituális Választerápiában rejlő lehetőségek. Menyét figyelmeztette, bár a terápia célja megtalálni a régmúltban elszenvedett sérüléseket, korlátozó elképzeléseket, melyek egészségügyi, lelki problémákként, embertársi konfliktusokként jelentkeznek, fóbiákat, függőségeket okozhatnak, valamint támogató eszmékkel helyettesíteni a negatív beidegződéseket, megtisztítva a testet és a szellemet, bizonyos kérdések feszegetése nem várt következményekkel járhat, ezáltal a kiváltó okok mibenlétét nem ajánlatos felfedni, csak ha feltétlenül szükséges a személyiségfejlődés szempontjából. Pusi megértette, amit mondott, de tisztában volt azzal, hogy kíváncsiságát ily módon nem elégítheti ki, ugyanis természetéből adódóan képtelen kezelni a helyzeteket, amennyiben nem ismeri pontosan a szitut, nem véletlenül lett oknyomozó riporter. Nyugtalanná vált, azt tervezgette a kocsiban a hazafelé vezető úton, miként fog együttműködni felettes énjével, hogy megnyissa az információs csatornát, képtelen volt Menyétre figyelni, aki vadmalacokról, borókabogyókról áradozott, valami áfonyadzsemet is emlegetett, talán a karácsonyi vacsorán agyalt. Miután leparkoltak, Menyét kipanaszkodta magát a hangzavar miatt, amihez, habár rendszeresen látogatta Pusit, nem tudott hozzászokni, kertvárosi környezetben élt tinédzserkora óta, a teniszlabdák pattogását hallgatta naphosszat meg a madarak csicsergését, nem a csimák visítozását, a lepukkant vasasladák köhögését vagy a lakótelepi vasajtók 17 �Tarján Bulvár nyikorgását, leültek az étkezőasztal mellé. Menyét kivette a táskájából a lefűzős mappát, egy bársonytasakból ingát varázsolt elő. A pendulumot egy ribizliszem méretű rózsaszín üveggyöngynél fogva tartotta, a lánc végén ék alakú, zöld berill ragyogott, a végtelen türelem, a feltétel nélküli szerelem féldrágaköve. A smaragd erősíti a spirituális látást, megsemmisíti a negatív energiákat, összhangot teremt, magyarázta. Megkezdte a tértisztítást. Az inga úgy járt, mint a motolla. Pusi eleinte unalmasnak találta a dolgot, Menyét felvette a kapcsolatot a Szuperegóval, a kollektív tudattal, aztán ide-oda lapozgatott a dossziéban, megállt néhány bonyolult táblázatnál, mantrákat mormolt. Kis idő elteltével megjegyezte, hogy Pusi szuicid hajlamai, szüléstől való félelmei nem előzmény nélküliek, hiszen földi létezésének 80%-ában elveszítette gyermekét, illetve öngyilkos lett. Kezdett izgalmassá válni a dolog, ezért rászedte barátnőjét, tudakolja meg az illetékesektől, joga van-e megismerni néhány konkrét esetet. Hátborzongató rémtörténetek kerültek elő, 1500-as évek, Anglia, pap, megesett cselédlány, zabigyerek, kövezés, szenvedő, múlt századbeli művész, generált halálos betegség révén előbbre jutás a ranglétrán, kereszthalál a pogány Római Birodalomban, szűzlányok vére, cselédeket gyilkoló kegyetlen várúrnő, árulás, mérgezés, kínzás, cserbenhagyott partnerek. Pusi kezdett eligazodni az összegabalyodott köldökzsinór-labirintusban, tehát egyre jobban izgatta a Menyéttel és az anyjával való tisztázatlan, természetellenes viszonya, leginkább azonban a férje álmának megfejtése érdekelte, miszerint a férfi balesetet szenvedett, ám hiába telefonált, nem sikerült elérnie sem az öccsét, sem őt, és amikor hazavánszorgott véresen, intim helyzetben találta a két, számára legfontosabb embert. Azelőtt sosem emlékezett az álmaira. Az inga ismét vadul pörgött, először az évszámot mutatta. 1941. A hely Berlin. Pusi jómódú, német kereskedőcsalád sarja volt, ereiben nemesi vér csörgedezett, a férje imádta, mégsem bizonyított az ágyban, emiatt katonatiszt öccsével csalta, teherbe esett, Dél-Franciaországba menekült kedvesével, nehogy fény derüljön szégyenére, megszülte és pöcegödörbe fojtotta ivadékát, majd főbe lőtte magát. Szeretője hazatért Németországba, elkeseredésében belépett az SS-be, a saját emberei ölték meg hazaárulásért, mert nem mészárolt le ártatlan embereket. Menyét elsápadt. Azt mondta, már érti, miért szorult össze a gyomra, amikor meghallotta az esőben a csizmák sarkának ütemes kopogását az ismerősnek tűnő Platz der Republikon, a Reichstag előtt. Pusi megkérdezte, az anyja volt-e az a csecsemő. Az inga igent mutatott. 18 �Próza és vidéke Az első és a második szerelem* CSAPLÁR VILMOS Az Úttörővasút toborzói közül az egyiknek már belépéskor föltűnt az iskolapadból felé áradó, derűs tekintet, és ezt úgy értelmezte, hogy ha a többieket nem is, a mosolygós tanulót érdekelni fogja az ajánlatuk. András az igazgató előzetes bejelentése után várta a napot, de amikor eljött az idő, az öröm mellett meg is lepődött. Nemcsak ő, az egész osztály. Egy rövid, de erőteljes kopogással egyidőben kicsapódott a terem ajtaja. Elsőnek az igazgató, mögötte az osztályfőnök jelent meg, és utánuk nem akart véget érni a bevonulás. András egyrészt azt nézte, hogy meddig folytatódik az érkezők sora, másrészt, hogy kik azok, akik már bejöttek. Mivel a kettőt egyszerre nem figyelhette, a tekintete ide-oda ugrált az ajtó és a bent lévők között. A sötétkék egyenruhás fiúk és lányok az osztályban, a katedra előtt, szokatlanul hatottak. Az egyik fiúnak élben végződött elöl a sapkája, és táska lógott az oldalán, egy lány pedig, elhelyezkedve az érkezés szerinti sorban, azonnal lekapta a sildes tányérsapkáját. Később kiderült, hogy a táskás is, a lány is kalauz, és a kalauzok párban végzik a munkájukat, de csak egyikük hord táskát. Barna hajzuhatag ömlött a vállára. Egy gimnazista korú, kopaszodó, langaléta fiú halkan utasította, hogy vegye vissza a sapkát. Nem lehetett hallani, csak kikövetkeztetni. A lány engedelmeskedett, kezdte alágyűrni a hajat, mire a langaléta bosszúsan intett, hogy most már mindegy, a haj maradhat. Közben beért az utolsó látogató, egy tányérsapkás fiú, aki nyeles jelzőtárcsát szorongatott a kezében, melynek az egyik felét zöldre, a másikat pirosra festették. Később a langaléta azt is tudatta az osztállyal, hogy a tárcsás a forgalmista. 19 �Próza és vidéke A langaléta ifivezetőnek nevezte magát (ő volt az, akinek belépéskor föltűnt András derűs tekintete), s mindjárt az elején a társaival együtt bemutatkozott. Som Dezsőnek hívták. Megkérdezte az osztályt, hogy ki tudja, mi az az ifivezető. Senki nem jelentkezett, mire kilátásba helyezte, hogy majd ezt is elmondja. Előbb az Úttörővasút történetéről kívánt beszámolni. Első motorvonati szerelvénye, mesélte többek közt, a Camot 001 pályaszámú sínbusz és Cax 501, Cax 502 pályaszámú mellék kocsijai voltak, ez a szerelvény alkotta az elsőként közlekedő vonat szerelvényét az 1948. július 31-i megnyitó ünnepségen. Fölmutatta az alábbi fényképet, majd körbeadta. A motorvonati szerelvényt, folytatta abban a reményben (ezt a reményét ki is fejezte), hogy az osztály a szerelvény tanulmányozása közben a szavaira is képes figyelni, a Magyar Államvasutak megrendelésére az Újpesti Karosszériagyárban készítették. A szerelvényt, ha nem következik be épp akkor a „fordulat éve”, vagyis a Magyar Kommunista Párt győzelme, valószínűleg a nyíregyházi keskeny nyomközű Városi Vasúton állították volna forgalomba. Erre utal, jegyezte meg, hogy tervezésüknél a nagyobb sebességű sínbuszok építésénél nyert tapasztalatokból indultak ki. A kocsikat alacsony kocsiszekrénnyel és alacsony padlómagassággal szerkesztették. Addig szokatlan megoldást választva a kocsiszekrényeket teljes egészében hegesztett kivitelben gyártották. A motorkocsi és mellék kocsijai 80 kilométer per óra sebességgel való közlekedésre voltak alkalmasak, azonban a megengedett legnagyobb sebességük 30 kilométer 20 �Próza és vidéke per óra lett úttörővasútként. A csoport egyetlen felnőtt (és kövér) tagja, az Úttörőszövetség képviselője, aki Epres István néven kezdte a bemutatkozások sorát, ekkor rászólt Som Dezsőre, hogy „ebből talán elég lesz ennyi”, de az ifivezető engedélyt kért rá, hogy még „egy pár szót” hadd mondjon „a témánál maradva”. A motorkocsit és a mellék kocsikat, mondta Som, miután az Úttörőszövetség képviselője ingerülten bár, de bólintott, a Fogaskerekű Vasúton szállították a Széchenyi-hegyi motorszínbe az Úttörővasút első szakaszának megnyitását megelőzően. Még ekkor se hagyta abba, csak lélegzetnyi szünetet tartott. A motorkocsi és mellék kocsijainak szolid méretei, szögletes élektől mentes formája pontosan illettek az Úttörővasút hangulatához, hadarta, hogy félbe ne szakíthassák, aminek az esélye egyre nőtt. A járművek színezését is az úttörők vörös színű nyakkendőjéhez igazítva választották meg. A gyerekek „Kis Piros”-nak, majd „Kis Piri”-nek nevezték. Előkapta a zsebéből és fölmutatta az alant látható fényképet, mely a Kis Piri Fogaskerekű Vasúton való szállítását örökítette meg. Az Úttörőszövetség képviselője nem engedte, hogy ezt is körbeadja. Könyörtelenül kirántotta a kezéből, zsebre vágta, és átvette a szót. (Így nem került sor annak a kifejtésére, hogy mi az ifivezető.) Rátért a jövetelük céljára, a toborzásra. Ékes szavakkal ecsetelte, hogy a vasutat a Párt és az állam azért hozta létre, hogy a gyerekek felelősségtudatát és kötelességtudatát fejlessze, valamint úttörővasutasnak lenni egy úttörő számára mekkora dicsőség, majd az egyenruhás gyerekek közreműködésével bemutatta, 21 �Próza és vidéke hogy ez milyen munkát jelent. Intésére a válltáskás kinyitotta a táskáját, egymás után fölmutatta, hogy miket tart benne. Letépett a jegytömbről egy jegyet, a lyukasztóval kezelte, vagyis két helyen átlyukasztotta, majd a hosszú hajú lány körbejárt a teremben a jeggyel, hogy azt az osztály közelről is szemrevételezhesse. A forgalmista fiú ezalatt eljátszotta, hogy ha érkezik a vonat az állomásra, a táblája piros felét kell fölmutatnia, ha indul, akkor a zöldet. Többször belefújt a nála lévő sípba. + Andrásnak tetszett, hogy a sötétkék egyenruhához kihajtott gallérú, fehér inget kell viselni és fehér zoknit. Elsőként írta alá a jelentkezési lapot. Egy tanfolyam elvégzése után a gyülekezési bázison, a Hűvösvölgyi végállomáson kellett jelentkeznie, s némi eligazítás után munkába lépett. Tizenöt csoportba szervezték az állományt, így András tizenöt naponta teljesített szolgálatot, és ha ez a nap nem hétvégére esett, igazoltan hiányozhatott az iskolából. A műszak kora reggeltől délutánig tartott. A tagok minden beosztásban (váltókezelő, forgalmista, naplókezelő, kalauz) jártasok lettek, fölváltva töltötték be a munkaköröket. A kalauzok párosan dolgoztak, András annak a lánynak (Kovács Tündének) a párja lett, amelyiknek a vállára omlott a haja az osztályban. A közös jegykezelés a következőképpen történt: András elkérte a jegyet az utastól, átadta a társának, aki jól megnézte, két helyen kilyukasztotta, majd András kezébe helyezte. A fiú szintén alaposan megvizsgálta, hogy jó helyen vannak-e a lyukak, csak ezután nyújtotta át a tulajdonosnak. Az utasok közül néhányan, önszorgalomból, ugyancsak ellenőrizték az érvényesítést, mielőtt zsebre tették volna a jegyüket. Az emberek többsége ekkoriban úgyszólván a saját személyes ügyének tekintette az előírásokat, és a szívükön viselték, hogy szabálytalanságok ne történjenek. Ha mégis előfordultak, fölléptek ellenük, például jelentették az illetékes hatóságnak. András a gyakorló idejének lejártával szerepet cserélt a társával. Ő lyukasztott, és a lány vette el és adta vissza a jegyet, megfelelő ellenőrzés után. Az úttörővasutasság egyik alapelve az úttörő önállóságra nevelése volt, de a hangsúly nem az önállóságra, hanem a nevelésre került, ennek megfelelően minden rangsorban fölül lévő ellenőrzött (s ha kellett, kioktatott) minden rangsorban alul lévőt. Az újra meg újra ellenőrzés úgy hozzátartozott az vasutas élethez, mint mozdony füttye és a madarak csivitelése. Persze minél magasabban helyezkedett el valaki a hierarchiában, annál többet engedhetett meg magának. Az úttörővasút esetében a magasabb szintet az ifivezetők jelentették. Ők általában a kettő közül az egyik végállomáson tartózkodtak, de Som Dezső szinte kizárólag Hűvösvölgyben 22 �Próza és vidéke töltötte az időt, a kocsiszínben, a már használaton kívüli Camot 001 pályaszámú sínbusz, más néven a „Kis-Piri” közelében. Ismételten körbejárta, elragadtatással bámulta. Fölkapaszkodott az ütközőre, megtapogatta a kerek lámpákat, sőt, annak ellenére, hogy szigorúan tilos volt, beszállt a vezetőfülkébe, hozzányúlkált a karokhoz, gombokhoz, és úgy tett, mintha a motorvonat haladna, és ő vezetné. Néha eszébe jutottak a kötelességei is. Elterpeszkedett az üzemben lévő szerelvények valamelyikének padján, hogy lehetőleg senki idegen ne ülhessen mellé. Látszólag az ablakon át a tájban gyönyörködött, de a szeme sarkából megfigyelés alatt tartott mindent, ami a kocsiban történt, különösen a kalauzok tevékenységét. Egyszer észrevette, hogy Gajz András nem adja vissza a kilyukasztott jegyet a társának, hogy az figyelmesen megszemlélje, hanem ő nyújtja át az utasnak. Magához intette Andrást, helyet adott neki a padon. Nem tért rá rögtön a megfigyelt szabálytalanságra, pár pillanatig hallgatott a nagyobb nyomaték kedvéért, majd az iránt érdeklődött, hogy tetszik-e Andrásnak a vasutasszolgálat. Tetszik, bólintott a fiú. Szóval, nyugtázta Som, nem bánta meg, hogy jelentkezett. Nem, rázta a fejét András. Som közben metsző pillantást eresztett a kalauztárs felé, aki az ajtónál várta, hogy tovább haladhassanak. Csakúgy, mint annak idején a toborzáskor az osztályteremben, Tünde most is lekapta a tányérsapkáját, és a vállára zuhant a vastag szálú, dús haja. Som feszült lett, mégse szólt semmit, útjára engedte a kalauzpárt. Csak épphogy érintette az alapproblémát, hogy a jövőben ne András adja vissza az utasnak a jegyet. A társnak ellenőriznie kell a lyukasztást. A következő műszakkezdéskor nem Som, hanem egy Jávor Kálmán nevű másik ifivezető elvonult egy szobába a kalauztárssal, Kovács Tündével. Jávor először visszatekintett az előzményekre. Tündével kivételeztek. Épp azért, hogy a haját alá tudja gyűrni, engedélyezték neki a folyamatos tányérsapkahordást, de ő folyton lekapdossa szolgálat közben. A beszélgetés azzal végződött, hogy vagy levágatja a lány a haját, vagy nem lehet tovább úttörővasutas. A legközelebbi szolgálatig tizenöt napja van, hogy döntsön. Illetve nem, egy héten belül telefonáljon, mert hosszú hajjal ne is jöjjön, és akkor gondoskodniuk kell új csoporttagról. Tányérsapkát ugyanis a felnőtt korú állomásfőnökökön kívül a forgalomirányítók viselhettek, tehát a csoport minden tagjának tartozott a fölszereléséhez tányérsapka, amit viszont csak akkor vehettek föl, ha ebbe a munkakörbe osztották be őket. Az ország politikai vezetése mindenre gondolt. Ki tudták számítani, hogy a szabadon lengedező, hosszú lányhajak föllazítják a fegyelmet a fiúkban. Országosan is nagyon komolyan vették ezt a témakört. Az áruházakban csakis olyan női ruhákat lehetett kapni, amelyek ellensúlyozták vagy kimondottan semlegesítették a női test vonalait. Maximálisan ügyeltek arra, nehogy 23 �Próza és vidéke bárkiben szexuális gerjedelem támadjon utcán, egyáltalán nyilvános helyen. A fegyelem szempontjából ezt veszélyesnek minősítették. A fiúk és a lányok külön általános iskolába jártak, plusz a lányokat iskolai köpenyek viselésére kötelezték a gimnáziumokban is, ahol pedig még szintén ismeretlen volt a koedukált osztály fogalma. A fiúk esetében a hosszú haj lázadásnak minősült. Ha egy tanár szerint egy fiútanulónak hosszabbra nőtt a haja a kelleténél, hazaküldte, a szülőknek pedig üzent az ellenőrző füzetben, hogy sürgősen intézkedjenek. Az utcán árgus szemekkel figyelő rendőröknek jogukban állt az általuk hosszú hajúnak ítélt fiatal fiú járókelőt elkapni és bevinni a legközelebbi borbélyhoz, kényszerhajvágásra. Tünde viselkedése aznap megváltozott. Kifelé bámult az ablakon, rá se pillantott a jegyekre, mielőtt a tulajdonosok kezébe nyomta volna. Egyszer még a szükséges és begyakorolt terpeszállásról is megfeledkezett. A szerelvény hirtelen kanyarodott, ő meg egy nagypapája ölében ülő unoka ölébe esett. A gyerek ijedtében torkaszakadtából sírni kezdett, Tünde sapkája a földre került. András előbb a lányt segítette talpra (megcsapta a haj illata, tényleg izgatóan hatott rá), aztán fölvette a sapkát is, a kezébe adta, majd figyelte, hogy milyen nagy igyekezettel próbál begyömöszölni alá annyit a hajából, amennyi csak lehetséges, holott András szívesebben látta volna az egészet, szabadon, lobogva, sőt, kedve lett volna újból beleszippantani, akarattal. A vasút egypályás volt, körülbelül a táv felénél kitérőt építettek. Úgy szerkesztették meg a menetrendet, hogy az egyik irányból közlekedő szerelvénynek mindig várnia kellett a szemből jövőre. Visszafelé meg a másik várt. Hosszú percek teltek el ilyenkor. Az utasoknak megtiltották, hogy leszálljanak, de a kalauzok föl-le járkálhattak a kocsik mellett a csikorgó gyöngykavicson, vagy beszédbe elegyedtek az állomás forgalmistájával, attól függően, hogy az kijött-e az épületből. Mindig kijött, az egyik oldalon zöld, a másik oldalon piros tárcsájának nyelét a hóna alá csapva, csak az lehetett kérdés, hogy mindjárt fölbukkan-e, vagy csak később. A kalauzok szállították a híreket állomásról-állomásra, a forgalmisták általában nem akartak kimaradni semmiből. Elmúlt Húsvét, tolult elő a zöld a fák és a bokrok hajtásaiból, az énekesmadarak éktelen zajt csaptak. Tünde intett Andrásnak, hogy az erdő felőli oldalon szálljanak le. Nem mertek eltávolodni a kocsiktól, csak átléptek a vízelvezető árkon, és épp annyira mentek be az erdőbe, hogy az utasok ne lássák őket. A lány lehajtott fejjel állt, próbálta beleképzelni magát egy olyan lány helyébe, aki levágatta a haját, de nem volt képes rá. Inkább elképzelte, hogy aznap utoljára kalauz. Hirtelen minden szebb, szeretetre méltóbb, fontosabb lett. Andrásra tekintett, aki még nem ismerte az állapota okát, szimpla szomorúságnak látta. Megkérdezhette volna, hogy mi a baja, de nem 24 �Próza és vidéke kérdezte meg, hátha nem is szomorú. Eszébe jutott, hogy letépi a közelben nyíló sárga virágot, és a lány kezébe adja. Épp hajolt volna le, amikor Tünde átölelte, megpuszilta, majd átugrotta a vízelvezetőt, föllendült a lépcsőre, onnan intett Andrásnak, hogy siessen. Erősödő motorzúgás hallatszott, a szemből jövő szerelvény dudálva közeledett. Műszak után az ifivezetők kiértékelték a teljesítményeket, majd következett a közös uzsonna. A fiúk és a lányok külön csoportban szoktak távozni, Tünde váratlanul mégis azt indítványozta Andrásnak, hogy menjenek együtt, kettesben. Nem vetted észre, közelített a témához, hogy a többi vasutas lánynak rövid a haja? Most, hogy így mondod, vonta meg a vállát a fiú. Nem nézegeti a többi lányt, őt csak Tünde érdekli, gondolta. Utólag azt érezte, hogy valami ilyesmit szeretett volna kifejezni a vállrándítással. Tündének az apja érdemeire való tekintettel engedték meg, hogy mindig tányérsapkát viseljen, mert az alá jobban elfért a haja, tudta meg András, de most le kell vágatnia, ha vasutas kíván maradni. Szemerkélni kezdett az eső, András fölpillantott az égre. Még a fölöttük lévőknél is sötétebb felhők közeledtek. Neked mindig jó kedved van, érdeklődött Tünde. András azt válaszolta, hogy nem, nem mindig. Utálok elázni, jelentette ki a lány. András közölte, hogy ő is. Akkor miért mosolyogsz, kérdezte a lány. András biztosította Tündét, hogy nem mosolyog. De, erősködött a lány. Nem, rázta a fejét a fiú. A lány ujjal mutatott rá. Tagadod, közben csinálod. Mindig mosolyogsz. Hát ez az, jegyezte meg csöndesen András. Mi az, hogy ez az? Abban egyetérthettek volna, hogy fogalmuk sincs, miért probléma az, ha egy úttörővasutas lánynak a vállára lóg a haja, de ez így szóba se került. Úgy nevelték őket, hogy vannak kötelező előírások, elvárások, sőt parancsok, ezeket nem lehet megkérdőjelezni, különösen nem nyíltan. Futólag tűnődtek rajta, de miután már annyiszor megtörtént velük különféle helyzetekben, hogy nem vonták kétségbe a szabályokat, csak tűnődtek, egy idő után észre se vették, hogy tűnődnek. Miféle „érdemei” vannak Tünde apjának, érdeklődött András. Vájár volt, mesélte a lány, aztán felszíni bányagépkezelő lett, majd a Párt kiemelte, iskoláztatta, most mérnökként dolgozik. András a „kiemelte” szó hatására elképzelt valakit, aki a föld alatt szenet fejt, aztán fölhozzák a felszínre, majd még följebb „emelik”, egy emeleti irodáig. Mikor Tünde elhallgatott, András várta a folytatást. És, kérdezte. Hogyhogy és, csodálkozott a lány. András hirtelen rájött, hogy Tünde gúnyolódásnak veheti, ha megkérdezi, hogy hova fog még tovább „emelkedni” az apja. Eszébe jutott Gajzné figyelmeztetése, hogy soha senkivel ne politizáljon, egy múltbeli katonatiszt fia számára ez veszélyes. Visszaszívta a kérdést, illetve föltett helyette egy másikat. Hazakísérjelek? Ebben a pillanatban sűrűn esni kezdett. Beszaladtak a buszmegálló 25 �Próza és vidéke várakozófülkéjébe. Tünde futott elöl, nagyon is sebesen szedte a lábait, András csak a végcélnál érte utol. Ő is lerogyott a padra, a lendülettől a lánynak ütődött a válla. Tünde, szintén vállal, viszonozta a lökést. Nevettek. Szúrja a szemét, mert ő kopasz, mondta Tünde. András nem kérdezte meg, hogy ki, azonnal kapcsolt. A lány gondolatai folyamatosan a hajvágás problematikája körül keringtek. „Kopasznak” Som Dezsőt nevezte. Tünde soha eddig nem beszélt tiszteletlenül az ifivezetőkről, a szapora lélegzetvétel valamint a lökdösődés következtében föllazult a fegyelmezett viselkedése. A Jávor Kálmánra bízta a piszkos munkát, fintorgott, de ő átlát a szitán, Som többször nehezményezte annak a látványát, ami neki nincs. Tudod, mi a legfölháborítóbb, fordult András felé. Már nem szimplán gúnyolódott, hanem a haragtól és a méltatlankodástól szikrázott a szeme. Hogy olyan biztosak magukban. A kiértékelésnél egy szóval sem említették, hogy legközelebb esetleg ő már nem jön. Nem jössz, kérdezte András. Egyenes válasz helyett Tünde tudatta a fiúval, hogy rögtön fölhívta az apját, de az nem állt mellé, szerinte épp eleget kivételeztek már a lányával, aki visszaélt a helyzettel. Túlfeszítette a húrt. Megérkezett a busz. A lány fölpattant a lépcsőre, onnan szólt vissza, hogy akkor most hazakíséri-e őt András, vagy sem. + Hazakísérte, és gondolataiban még sokáig visszajárt Tündéék házának a bejárata. A kapu két oldalán vastag kőoszlop állt, egyenlő szárú háromszöget tartott, melynek domborművében bányászalakok hajlongtak csákánnyal a kezükben, védősisakkal a fejükön. Az oszlopoktól jobbrabalra, széles, vízszintes sávban ugyancsak a bányászok nehéz munkáját bemutató domborművek kerültek. Mivel ezek a figurák alacsonyabban helyezkedtek el, az arcukat is meg lehetett figyelni. Különböztek egymástól, András elképzelte, hogy az egyiket Szabó elvtársnak hívják, a másikat Balog elvtársnak, a harmadikat Kutas elvtársnak stb. Mégis kicsit egyformák is lettek, az egyformaságtól pedig elszántak, félelmetesek. Andrást Gajzné folytonosan óvatosságra intette, most fölfogta, hogy ő és az anyja micsoda veszélybe sodornák magukat, ha szembeszállnának ezekkel a könyörtelen szinte-egyformákkal. Egy magas, vállas vájár az utcai járókelők felé forduló pózba lett kifaragva, onnan lehetett tudni, hogy mi a munkaköre, hogy a fúrójára támaszkodott. Andrásra nagy hatást gyakorolt a látványa, föltételezte, hogy a Tünde apjáról mintázták, ezért laknak itt. Épp meg akarta kérdezni, amikor a legnagyobb meglepetésére Tünde közölte, hogy náluk nincs otthon senki, jöjjön föl hozzájuk. A kapu mögött fehér márvánnyal burkolt előcsarnok következett. Középen lépcsősor vezetett az emeletre. A kőkorlát mindkét oldalon egy- 26 �Próza és vidéke egy szoborral kezdődött, persze ezek is bányászok voltak. Az egyik csákányt vetett át a vállán, a másik a nagy, csontos öklét tartotta előre. Mindketten védősisakot, védőszemüveget viseltek, András fenyegetőnek találta a jelenlétüket. A bakancsuk is azt sugallta, hogy minden ellenséget eltipornak, aki belép. A harmadik emeleten kiszálltak a liftből, Tündéék lakása rögtön szemben nyílt. Benn is minden új és fényes volt. A nappaliban a polcokon sok egyforma, szintén új és fényes könyv között és előtt kisebb-nagyobb fém és porcelán serlegeket helyeztek el. Egy üveges szekrényben kitüntetések sorakoztak, ugyancsak fémből vagy porcelánból, vörös selyemből varrt, háromszögletű párnácska tartozott hozzájuk. Az ülőgarnitúra alacsony asztalának közepén András Lenin csillogó, aranyszínű mellszobrát ismerte föl. Megdöbbent, náluk otthon elképzelhetetlen lett volna a gyűlölt személy, még ha kicsinyítve is, viszont tudta, hogy az érzéseit ajánlatos eltitkolnia. Különös módon pillanatnyilag nem is kellett eltitkolnia semmit, minden tetszett neki. A falon, az egyik festményen szintén Lenin volt látható. Beszélt, munkásoknak, szuronyos puskás katonáknak, sapkában, mérgesen hadonászva egy gőzmozdony lépcsőjén. Feje fölött a szürke felhők összekeveredtek a mozdony fehér gőzével, fekete füstjével, a távolabbi horizont a festő ügyessége révén valahogy mégis piros lett. András közelebb ment a földig érő ablakokhoz. Meg kívánta szemlélni, hogy mi is van ott tulajdonképpen, mert távolabbról vizsgálva nem jött rá, mit lát. Az ablakon kívül szabályos erkélykorlát húzódott, de olyan közel, hogy nem lehetett sehova kilépni. Ha valaki kinyitotta az ablakot, és nekidőlt a korlátnak, úgy érezhette, hogy erkélyen áll, valójában a szobában tartózkodott. Ezt akarjátok, hallotta maga mögött Tünde kérdését. Hátrafordult. A lány a tükör előtt a két keze mutatóujját és nagyujját a füle fölötti magasságban két oldalról befelé nyomta a hajába, mintha az ujjai ollók lennének. Megcsörrent a telefon, Tünde odaugrott, fölvette. Nem mondott mást a kagylóba, csak azt, hogy „igen”, de többször. Ezt a vontatott, undok hangját András nem ismerte. Hamar lerázta a telefonálót. Közölte Andrással, hogy az apja titkárnője hívta, az apja úton van hazafelé, a fiúnak azonnal távoznia kell. Kilépve a kapun, András még egyszer szemügyre vette a domborműveket, szinte áhítattal. Próbálta maga elé idézni Tünde apját, a fúrót tartó, előtéri szobor látványa alapján. Körülnézett, hátha épp jön, de nem jött. Úgy érezte, hogy azok, akik ilyen házakban lakhatnak, rendkívüli emberek. Hirtelen úgy gondolt a hadifogságban eltűnt, második világháborús katonatiszt apjára, mintha egy itt lakó gondolt volna rá. Lehetségesnek tartotta, hogy mégiscsak bűnös. Jó, hogy eltűnt, szólalt meg benne életében először egy hang, ami 27 �Próza és vidéke rögtön el is némult. Szívesen élne ilyen házban, az itteni lakók nem félnek, mint ő meg az anyja, állapította meg. Ez utóbbi hitében Som Dezső megingatta. A következő szolgálat idején az ifivezető ismét fölcsapott utasnak. Elégedetten nyugtázta, hogy András a lyukasztást követően az új társának, egy Kóródi Bea nevű, rövid hajú lánynak szabályosan visszaadja a jegyet, mégis jelzett a fiúnak, hogy foglaljon helyet mellette a padon. Kevés volt éppen az utas, akár beszélgethettek is volna, viszont a közelben ott várakozott a társ. Som legyintett, annyit mondott, hogy majd máskor. Kiértékelés után félrehívta Andrást. Rögtön belevágott a közepébe. Ugye sajnálja, hogy Kovács Tünde már nem vasutas? Semmi baj, ez emberileg érthető. Különben meg a lány maga döntött, a haját választotta. Nem jól mérte föl a helyzetet, ezzel rontotta a jövőbeli lehetőségeit. Az igazat megvallva különben se lennének ezek a lehetőségek olyan jók. Az apját leváltották. Az ellenforradalom utáni új pártvezetés fokozatosan leselejtezi a korábban kiemelt, „gyorstalpalón” kiképzett, a mai föladatokra alkalmatlan kádereket. Ez Andrásnak jó hír, jelentette ki. Amikor a fiú fölkapta a fejét, az ifivezető átölelte a vállát, kissé magához húzta. Nem csodálkozik, hogy csodálkozik, tréfálkozott, majd egyszer elmagyarázza az összefüggéseket. Megkérdezte, hogy a fiú tudja-e, mit mondott Kádár János elsőtitkár. Andrásnak sejtelme se volt róla. Jellemző, ingatta rosszallóan a fejét Som, rólad szól, mégis elkerüli a figyelmedet. Amiben persze hibás a pártpropaganda, nem hatékony. „Nem az számít, hogy honnan jössz, hanem hogy hova mész!”. Ezt mondta Kádár. Új irányt vesz a káderpolitika, ezért javasolta András fölvételét a vasúthoz. Gondolhatja, nézett jelentőségteljesen a fiú szemébe, hogy egy volt katonatiszt fiának akadtak ellenzői. Meglep, kérdezte, hogy ezt is tudjuk rólad? András mélyen maga elé bámult. Hát ne lepjen meg, mondta Som, ha az nem lepett meg, hogy akkor nem kérdeztünk az apádról. Megjegyzem, tette hozzá, neked magadtól kellett volna mondanod. András bűntudattal bólintott. Az ifivezető előzőleg elengedte András vállát, most ismét átfogta és megszorongatta. Az a szerencséd, hogy nálam már akkor se számított a származás. + Andrást szünidőben ifivezető táborba hívták. Helyszínül az Úttörőváros hatalmas területének egy részét jelölték ki, mely faházakat, étkezdét, sportpályát, egy huszonöt méterszer tíz méteres fürdőmedencét valamint egy gyülekezőhelyet foglalt magába, ahol a reggeli zászlófölvonás és az esti zászlólevonás történt. A két időpont közt a nemzetiszínű és vörös kelmék érdektelenül lógtak, fölvonáskor és leeresztéskor viszont minden szem rájuk szegeződött. Hogy mikor érnek már föl, illetve le. Ez fogta keretbe 28 �Próza és vidéke a napjaikat. András kapott egy programot, amelyben időpontok, előadásfoglalkozás témák követték egymást, de Som Dezső fölvilágosította őt, hogy nem kell mindent komolyan venni, elég, ha naponta egy-két politikai, ideológiai „fejtágítóra” beül egy kicsit. Az viszont nem mindegy, figyelmeztette, hogy melyik futballcsapatba válogatnak be, s nem közömbös a jövőd szempontjából az sem, hogy melyik csapatnak drukkolsz nézőként. Megígérte, hogy a csapatösszeállításokon rajta lesz a szeme, valamint kilátásba helyezte, hogy mindig közölni fogja a fiúval, mikor, kiknek a győzelméért lelkesedjen. Esténként az ifivezetők krémje Somék faházának teraszán gyűlt össze, András volt az egyetlen „halandó”, akit meghívtak maguk közé. Som előre figyelmeztette, nehogy kifejtse a véleményét bármiről is a várható viták során. A legjobb, ha meg se szólal, szögezte le, András mégis sikert aratott. A társaság tagjai újra meg újra rápillantottak, látták a mosolygó arcát, ennyi elég volt. Persze a kis „kalauzhoz” való viszonyulásukat az határozta meg, hogy tudták, Som Dezső patronáltja. Az ifivezető ráadásul a viselkedésével nyomatékosította ezt. Mindig maga mellé ültette, sőt szinte alátolta a széket. Finomságokkal kínálta, ragaszkodott ahhoz, hogy ő, Som Dezső saját kezűleg töltse ki az italát. A házuk távolabb esett a többitől, a társaság mégis halkan, duruzsolva beszélt, a vitás pontokon sem emelték föl a hangjukat. Nem is nagyon voltak vitás pontok. Egyetértettek abban, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), melynek tagjai voltak, nem megfelelően működik, a jelenlegi országos vezetőség tagjainak többsége alkalmatlan az új feladatokra. Eleinte rövid, bizonyos italok elfogyasztása után hosszan részletezett történetekkel szemléltették a véleményüket, illetve erősítették az előttük szóló igazát. Egyetemre készültek, többen közülük politikai főiskolára. Magától értődőnek látszott számukra, hogy a jövőt, méghozzá a nem is távoli jövőt, különféle pozíciókba kerülve, ők fogják meghatározni. Gúnyos, cinikus beszólásaik ellenére élvezték az életet, nyíltan néven nevezték azokat a lányokat, akikkel lefeküdtek a táborlakók közül, és azokat is, akiket ezután szándékoznak lefektetni. A kubai fehér rum és a szovjet vodka mellé jelentős mennyiségű sör ömlött le a torkukon. Magyar bor, szovjet pezsgő is, a tábori vacsora után. Második meg harmadik vacsoraként minőségi magyar szalámit és kolbászt valamint csehszlovák és kelet-német sajtot fogyasztottak. Az „Akarnokok Bizottsága” (így nevezték magukat) csak egyetlen lányt tűrt meg az esti összeröffenések idején, Terit. Kicsi volt a melle, lapos a feneke, körülbelül annyira szótlanul ült, mint András. A szexuális részleteknél távozott, mintha dolga akadt volna, és csak később tért vissza. Egyszer András is épp abban a pillanatban pattant föl, mint a lány. Som az iránt érdeklődött, hogy hova megy. Fázik, mondta a fiú, hoz magának egy pulóvert. Az ifivezető vállat vont, de megjegyezte, hogy legközelebb eleve 29 �Próza és vidéke hozzon magával, ha ilyen kényes. Nem parancsolóan, nem is gúnyosan hangzott, de nem is szimplán megkérte, látszott a tekintetén, hogy valami jár a fejében. Előzőleg Som málnaszörp helyett kubai rumot töltött András poharába. Csak az ízéért, egy picit, mondta mentegetőzve a többieknek, mert az általános iskolás vasutasok hivatalosan nem fogyaszthattak alkoholt. András sört is kapott kísérőnek. Nehéz volt a feje, mintha az húzná, követte Terit, aki egy darabig a fiú szálláshelye irányába tartott. Amikor viszont a lány balra fordult, ösztönösen ő is. Teri érzékelte, hogy kitart mögötte, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. Az Úttörővárost úgy alakították ki, hogy több erdőfoltot meghagytak a területén az eredeti növényzetből. Teri még akkor is azt színlelte, hogy egyedüllétre vágyik és gyanútlan, amikor jócskán eltávolodtak a házaktól és a nyüzsgő zajoktól. Szándékosan nem reagált a mögötte haladó lépteinek a reccsenéseire se. Miután belépett az útjába kerülő erdő szélső fái közé, visszanézett hirtelen. Meglepődés helyett intett a kezével a fiúnak, hogy jöjjön. Még beljebb húzódott a fák közé a sűrűbe. András is odaért. Olyan szűk volt a hely, hogy egymáshoz súrlódott a testük, András mellkasa a lány melléhez. Teri több évvel idősebb volt, de nem magasabb. A kicsi mellek is melleknek érződtek, és a lány még ki is düllesztette őket. Nekivetette a hátát egy fa törzsének, és eddig András számára ismeretlen, fölajzott tekintettel végiggusztálta az előtte álló kiszemeltjét. Főként a fiú szűk nadrágja kötötte le a figyelmét, az öl tájéka. Hirtelen ellökte magát, a fiút nyomta a fához. A vékony termetét meghazudtolva, nagy erővel préselte Andrást a fatörzs és a saját teste közé, s rögtön rá is cuppant a fiúszájra, mielőtt az bemozdulhatott volna, hogy valamit mondjon. Andrásnak az jutott az eszébe, hogy ha Tündével eljutottak volna eddig, az is ilyen lett volna-e. Teri nem elégedett meg ennyivel, valamit még nagyon akart. Arcával eltávolodott András arcától, várva, hogy a fiú visszacsókolja, majd amikor ez nem történt meg, dühösen folytatta ő. Úgy kezdte, hogy nagyot harapott a másik szájszélébe. András fölszisszent, mire Teri belesuttogta, vagy inkább belehörögte a másik szájba, hogy mi van, fáj. Mintha épp ezt akarta volna. András föltételezését alátámasztotta, hogy a lány rögtön utána megmarkolva a nadrágját, a heréit olyan erővel nyomta egymásnak, hogy ez is fájt. András fölszisszent, Terit nem érdekelte. Türelmetlenül gyúrta az öl nadrág takarta domborulatát, úgy, mint aki mérges. András egyáltalán nem értette, hogy mit várnak tőle, harapások, fájdalmak árán, Terit viszont nem foglalkoztatta, mit nem ért. Letérdelt, kigombolta András nadrágját, az alsónadrágot lejjebb ráncigálta. Nem bizonyult nehéz műveletnek. Sem a harapástól, sem a gyúrástól nem teltek meg vérrel András barlangos testei, a fasza puhán engedelmeskedett az áthelyezésnek. Ha nem is lógott, nem is képezett akadályt. Teri viszont 30 �Próza és vidéke nagyon akarta azt a valamit, amiről András egyelőre nem sejtette, hogy pontosan mi is. Tűrt, várta, hogy kibontakozzon a terv. Teri egyik tenyerével nekitámaszkodott András combjának, másik kezével pedig megemelte a bizonytalanul himbálózó testrészt. András lepillantott, különösnek találta, hogy az a valamije egy vadidegen lány szájához ennyire közel helyezkedik el. Viszont kedvezően hatott rá, hogy Teri, a korábbi vadsággal ellentétben, finom csuklómozdulatokkal, lassan, úgyszólván áhítattal húzgálta rajta a bőrt. A stílusváltás meghozta gyümölcsét. A barlangos testekbe áramlani kezdett a vér, bár András ezt ugyanúgy nem szándékosan idézte elő, mint azt, amikor nem áramlott. Rá, mint Gajz András úttörővasutas kalauzra változatlanul semmilyen hatást nem gyakoroltak a történtek, a fasza mégis keményedni, nőni, vastagodni kezdett. Amin Teri annyira föllelkesült, hogy az orrával közel hajolva hozzá, mélyeket szippantott. Andrásnak ekkor, mondhatni a legeslegutolsó pillanatban, szóbeszédek, bizonyos fényképek jutottak az eszébe, szinte emlékekként, azt az érzést keltve, hogy ez vele már megtörtént. Teri föltehetőleg elégedett volt azzal, amit az orra tapasztalt, kitátotta a száját, bizonyos, úszás közben planktonokkal táplálkozó halfajtákhoz hasonlóan, kerek nyílást formált belőle, és előre bukó nyakmozdulattal a szájába csúsztatta a most már kőkemény testrészt. Mélyre engedte be, mint aki legszívesebben lenyelné. András elképzelte, hogy lenyeli, lenyelik őt részenként, még mindig tudott másra gondolni. Odahallatszott a táborból valakinek a gitározása. Amikor ez megszűnt, kanálcsörömpölés következett. Az csak természetes, hogy Somnak be kellett számolnia, persze négyszemközt. Az ifivezető nem lepődött meg, András megkérdezte, hogy miért nem. Som fölemelte az asztalról a kubai rumos üveget, ráérősen letekerte a kupakját, belekortyolt. Jelentőségteljesen rábámult a pártfogoltjára, várta, mennyire jó a fölfogó képessége, és amikor a fiúnak még mindig nem derengett, miért kapott szeszes italt aznap este, Som Dezső kifejtette, hogy Teri nem véletlenül tartozik a szűkebb társaságukhoz. Az apja a Párt, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt legfölsőbb testületének a tagja. Rögtön utána sajnálkozva megállapította, hogy András nem volt eléggé résen. Hogyhogy résen, kérdezte a fiú. Na, jó, én is hibás vagyok, szögezte le Som, nem tájékoztattalak, hogy fölkeltetted az érdeklődését, és nem figyelmeztettelek, hogy van egy szenvedélye. Milyen szenvedélye, értetlenkedett András. Som szeme kikerekedett. Hát az, amit te is tapasztaltál! Én is, kérdezte a fiú. Som nevetve legyintett ekkora naivság hallatán, majd elkomorodott. Nem szabad lett volna azonnal engedned a vágyának. Ha halogatod, fölcsigázod, bármire képes lett volna érte, ez pedig jól jöhetne nekünk, mármint az apja miatt. Az összeköttetések, a kapcsolatrendszer, ez a legfontosabb, emelte föl a mutatóujját az ifivezető. Így viszont lehet, 31 �Próza és vidéke hogy nem tudjuk majd kihasználni ezt a nexust, mert túl hamar megkapta azt, amit akart, és nem kell neki még egyszer, hanem dobni fog. Dobni, csodálkozott András. Som nagyon nagyot sóhajtott. Nem ismered, milyenek ezek! A magunkfajtának észnél kell lennie, jobban, mint gondolnád. Alkalmazkodunk, dörgölőzünk, mikor mi az igény. Alázatoskodsz, megfelelő ideig. Másként nem megy, csak ezen az úton juthatsz előre. Azt hirdetik, hogy a népé minden, és korlátlanok a lehetőségek, de tulajdonképpen a belső kör, a lényeg, zárt. Oda benyomulni nem akármilyen mutatvány. Ha nem akarod minden idegszáladdal, nem sikerül. Márpedig csak úgy tudjuk megváltoztatni ezt a világot, ha mi lépünk a helyükbe. + Igaza lett Somnak, Teri másnaptól levegőnek nézte. András járt a nyomában, a lány tudomást se vett róla. Mikor véget ért a táborozás, tőle egyedül nem búcsúzott el, illetve elbúcsúzott, de a csoport többi tagjától puszival, neki pedig csak intett a kezével, távolodóban. E pillanatokban gyönyörű alakja, megfelelő formájú feneke látszott lenni. András szemében ő volt a legszebb nő a világon. Senki nem vette észre Andráson, hogy bánatos. Ugyanolyan csöndesen és udvariasan viselkedett, mint addig, és folyamatosan mosolygott. Utóbbin, mármint, hogy úgy látszódjon, hogy mosolyog, ha akar, se tudott volna változtatni. Sommal állt bizalmas viszonyban, tőle érdeklődött. Hol lakik? Tőle is csak akkor, mikor már nem bírta magában tartani az elkeseredését. A tábor fölszámolásának teendői közepette az ifivezető nem kapcsolt azonnal, kiről van szó. Hát a Teri, világosította föl András. Som megijedt, úgyszólván megrémült, kihullott a kezéből a kulacsa, ráesett az asztalra, egy üvegpohárra, ami összetört. A legeslegutolsó adag szovjet vodkát őrizgette benne, közvetlenül a távozás előtt kívánta fölhajtani, hogy ellensúlyozza a melankóliát, amely táborbontáskor elhatalmasodott rajta. Oda ne menj! Legszívesebben kiáltotta volna, ám mivel mások is tartózkodtak a közelben, sziszegte, a mutatóujját a szájára szorítva. Miért? András nem vette tudomásul, hogy halkan kellene beszélnie, a természetes hangján kérdezte. Som ugyanazt az ujját végighúzta az asztalon az üvegdarabok között. Megszagolta, majd meg is nyalta, remélve, hogy egy ilyen csekély mennyiségű vodka is jó hatással lesz rá. Veszélyes, válaszolta. András meglepődött. Miért? Somon attól, hogy mégiscsak hozzájutott vodkához, többszöri ujjnyalással, de nem elegendő mennyiséghez, az alkoholelvonás tünetei ütköztek ki. Hogy lehettem ilyen állat, üvöltötte, a pohártörmelékre meredve. Miért, ismételte meg a kérdést András. Miért, miért, miért, rikácsolt az ifivezető, majd rögtön megbánta. Bocsáss meg, kérte, és halkan folytatta. Ott őrök vannak. Megmondanám nekik, hogy ismerem a Terit, ellenkezett 32 �Próza és vidéke a fiú. Som óvatosan, hogy ne vágja meg a kezét, egy papírlapra rakosgatta rá az üvegcserepeket. Még csak az hiányozna, mondta. Fölüzennének neki, ő pedig egyszerűen letagadná, hogy ismer. Jó esetben. Rossz esetben azzal vádolna, hogy zaklattad, mi több, meg akartad erőszakolni. András elképedt. Ő? Minden kanálcsörömpölésre vagy ahhoz hasonló zajra előjött az az élmény, amit a fánál átélt. Az eset után, ha magának csinálta a kezével, a Terinek küldte azt, ami kilövellt. Gondolta, lezárja a múltat, hivatalosan bejelentette, hogy befejezi a vasutas munkát. A tanulmányaira hivatkozott, az általános iskola utolsó évét kezdte. Som megértően viselkedett, kifejezte a reményét, hogy ők azért majd tartják a kapcsolatot. * Részlet a szerző Könyvhétre megjelenő, Edd meg a barátodat! című regényéből. 33 �Próza és vidéke Az erkélylakó GYŐRI LÁSZLÓ Amikor az aluljáró utolsó szögletét is elfoglalták a csavargók, s a falak mentén egymás hegyén-hátán rongycsomók, huzat nélküli, kihasadozott paplanok belei tekeregtek a kőre, meg hajdani télikabátok, pokrócok, lepedők, egyszóval a régi papírmalmok hajdanán annyira kívánatos rongyai, s mindez a bűzös, mocskos hullám már egymásra hágott, s minden rongyzagyvalék egy-egy csavargót rejtegetett, mert a dolognak éppen az volt a lényege, s a lényeg már-már túlcsapott önmagán, a rongycsomók túlfoglalták az aluljárót. Először a telefonfülkék teltek meg, mert egyre kevesebbet használták őket, ha egy-egy járókelő mégis rákényszerült, rájuk se mordult, hiszen már a gyönge kisebbségbe tartozott, örült, hogy egyáltalán lóg még a falon egy ócska telefon, szó nélkül átlépett rajtuk, s a fejük fölött intézte el akár a legbensőségesebb ügyeit is, de olyan fesztelenül, még a hangját sem halkította le, aztán úgy botorkált ki ismét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a fülke fenekére emberek vannak odateremtve, arrébb se moccannak, ha átlép valaki a fejükön, ilyen-olyan végtagjaikon, amelyekhez egy-egy műanyagpalack is tartozik. A sutok után körben minden alkalmatos zug is megtelt, aki előbb érkezett ebbe az életbe, annak szélcsendesebb meg egy kicsit bővebb helyecske jutott, amelyhez természetesen a végsőkig ragaszkodott, ha egyszer-egyszer kissé kitisztult a feje, s mintegy dolga után látott, s ha úgynevezett dolga végeztével ismét visszatért, jaj volt annak, aki gyarmatosítani akarta azt a néhány négyzetmétert. Odébb rúgta, 34 �Próza és vidéke szinte magától elgurult, s ha észrevette, hogy oldalba rúgták, félig-meddig kinyitotta a szemét, annyi is elég volt, lássa, kivel van dolga. Fölmérte, s ha úgy pislantotta, erősebb nála, könyökén-térdén arrébb kúszott, addig csúszkált-mászkált, mire végre talált egy kis másik menedéket, a rongyait maga után húzta, ismét alájuk bújt, és tovább szundikált. De ha úgy ítélte, neki áll a vásár, egy kis civakodás mindent rendbe hozott. A járókelők azt hiszik, a csavargók az egész napot azon a megszerzett kis területen töltik, csak annyit látnak, hogy a kilógó lábfejek gazdái úgy hevernek reggel-délben-délután, mint a hullák, holott csak lassan mozognak, minek sietni, ráérnek, előttük van az egész nappal, az egész éjszaka, főleg a hideg éjszaka, ősszel, télben-hóban az igazán hosszú, olyan hosszú, mint egy északi-tengeri út egy jégben vergődő öreg, kivénhedt hajóval, mire az átrecseg a torlaszokon, igazán sok idő telik el. Taszítottak, de nem gyűlöltem őket, viszont nem is szánakoztam rajtuk, egyszerűen szerencsétleneknek tartottam őket, akikben már nincs egy szikra akarat sem, hogy kitápászkodjanak a pokolból. A sorsuk régen kiveszett belőlük, ahogy döcögnek a villamoson a váztalan rongyok, a roskadt vállak, a torzonborz üstökök, a csimbókokba ragadt szakállak, a fölpuffadt arcok. Bennem még bennem élt a sors, volt lakásom, ételem, italom, fürdőszobám, reggelenként borotválkoztam, s minden nap dolgozni jártam a villamosukon, az aluljárójukon át, mert a belváros kellős közepén volt a munkahelyem egy kis mellékutca sarkán, négy ablaka az egyikre, nyolc ablaka a másikra nyílt, hosszú folyosókkal, jó sok szobával, zegzugokkal, igazán csöndes, biztos, kellemes hely. Azon a reggelen is oda igyekeztem az aluljárón át egy kiadós pörlekedés után, amelyet a feleségemmel folytattam, ami abból állt, hogy már három napja egy szót sem váltottunk egymással. Ugyanis három nappal azelőtt ismét éjfél után tántorogtam haza, részegen, ami hagyján, de egy nőtől is részegen, sőt mi több, az előtte lévő éjszaka egyenesen haza se mentem, egy pályaudvaron aludtam azzal a bizonyos nővel, úgy, mint valamikor fiatal koromban, a széles üvegfal előtt sorban hevertek a hajnali vonatra várók, s mi is melléjük vackoltuk magunkat, reggel felé kászálódtunk föl, s egy Moszkva téri kocsmában néztünk egymás szemébe hosszan, míg végre lassan nyolc felé járt, elérkezett az az idő, amikor már elindulhattam a munkahelyemre, a fekete hajú, kancsal démon buszra ült, én pedig bebotorkáltam dolgozni, már amennyire akkor, úgy, olyan állapotban dolgoznom lehetett. Nem valami nagy örömmel néztem föl kolléganőmre, aki hirtelen megállt előttem, és kifakadt: – Maga mindig részeg, nem fogok maga helyett dolgozni, tessék tudomásul venni. Volt benne valami, mert akkor is, a reggeli kocsmázásnál fogva kissé, mondjuk, hogy kissé, de hogy még világosabban értsék, túlzás nélkül szólva 35 �Próza és vidéke ugyancsak illuminált, kapatos voltam, igyekeztem is föl nem állni, hogy ne kelljen az asztal szélébe kapaszkodnom. Látszott rajta, hogy hetek, hónapok alatt gyűlt föl benne az indulat, s most végre kiszakadt belőle. Nekem már természetes volt, hogy munkakezdés előtt minden nap bejárom a környék italpusztító helyeit, már nem is igyekeztem magamat fegyelmezni, mert csak így bírtam elviselni azt a kettős állapotot, amelyben már hosszabb ideje éltem; bele voltam bolondulva azokba a mélybarna, bandzsi szemekbe, egészen beborított, az a nő úgy ragaszkodott hozzám, hogy nem tudtam meg nem is akartam tőle szabadulni, kilátástalan volt az életem, mentem, amerre húzott, és persze már én is húztam őt mindenfelé, pályaudvari, lépcsőházi éjszakák követték egymást, még szénakazalban is aludtunk a hegyekben, úgy félig-meddig már a csövesekhez hasonló életet éltünk. Amikor az aluljárón átbotorkáltam fölöttük, szinte már közéjük tartoztam, csak még nem jött el az a pillanat, amikor lézengővé, ahogy finoman mondták, fedél nélkülivé válok magam is. Egyelőre azonban volt munkám, íróasztalom, a béremet minden hónap elején rendre átutalták. Nem jártam játékbarlangokba, nem futkostam kábítószer után, olcsó borokkal beértem, mert ama Brigitta nevű nővel, aki azért inkább lánynak volt mondható, bár a korkülönbséget talán inkább elhallgatnám, mert könnyen szoktak ítélkezni az emberek, holott annak én a magam részéről semmi jelentőséget nem tulajdonítottam, felőlem akár idősebb is lehetett volna nálam, a lényeg az, hogy szinte vele éltem, de nem sokat költöttem rá, olcsó csigereket hajtogattunk föl mély, hűvös pincék mélyén, még méltatlan voltam az aluljáróbeli rongyosokhoz, több szempontból is, például azért, mert a napi cigarettára mindig telt. És annak a napnak a története a cigarettával kezdődött. Egy országos rendelet megtiltotta a füstölést, én viszont erős dohányos voltam. Engedelmes polgár lévén az erkélyre álltam ki, amikor el akartam szívni egy-egy szálat. Több közül is választhattam, a hozzám legközelebb eső a szomszédos belső szobából nyílt. Oda szoktam kiállni, onnan integettem a szemközti nyelviskola titkárnőjének, aki szelíden mosolyogva, finom, illedelmes kézmozdulattal mindig visszaintegetett, noha sokkal fiatalabb volt nálam, én – azt hiszem – már túl a hatvanon, ő pedig – azt hiszem – innen a harmincon, s mi úgy küldtünk jelet egymásnak, mint egy vén Goethe, meg mint egy fiatal Ulrike von Levetzow. Ezen a délutánon azonban minden máshogyan alakult. Munkatársam, az idősödő hölgy, előkelő, nagynevű családok származéka, aznap szintén dolgozott, a belső irodában, az ablak előtt ült az asztalánál, nem akartam rányitni az ajtót, egy másik erkélyre léptem ki. A legutolsóra, a szélső helyre, messze a többiektől. Akié ez az iroda volt, csak hetenként egyszer járt be, otthon írta fulmináns dolgozatait, amelyek minden velünk szembenálló vérét felforralták, és amelynek később meg is lett a következménye. Ebbe a szobába, ennek a szobának az erkélyére nyugodt 36 �Próza és vidéke lélekkel állhattam ki, annál is inkább, mert vele, aki maga is cigarettázott, megállapodtam, hogy olykor-olykor ide fogok járni. Nyár volt, hogy egészen pontos legyek, rettenetes nyár volt, istentelen forróság. Kiléptem az erkélyre, rágyújtottam. Kényelmesen, élvezettel álldogáltam, lustán, elernyedve bámultam az utcát, kíváncsian, sőt mi több, izgalommal figyeltem, hogyan áll be egy nő – egy idősebb hölgy! – két autó közé arra a hihetetlenül szűk helyre, milyen higgadtan s milyen szakavatott kézzel tekergeti a volánt, mit sem törődve azzal, hogy a háta mögött gyülekeznek, torlódnak a kocsik, s hogy azok is milyen hihetetlenül türelmesen, együttérzőn várják, hogy a nő, messzebbről, két-három kocsiból nézve már csak mint egy személytelen karosszéria a szegélyhez illeszkedjen. Ez a szokatlan szolidaritás igazán lenyűgözött, senki sem kürtölt, senki sem ordítozott, amit én a nyugalmas délutáni napnak igyekeztem tulajdonítani. Hirtelen dörrenést hallottam a hátam mögött. Édes Istenem. Nem tetszett ugyan, de nem vettem a szívemre. Végeztem, elszívtam a cigarettát, és éppen olyan nyugodtan vissza akartam térni a selymes hivatalba. Az ajtó azonban nem nyílt. A kilincs meg sem mozdult. Mint olyan ember, aki szereti a kis technikai botrányokat helyrehozni, jól szemügyre vettem a részleteket. Amikor tataroztak, még a régi jó rézkilincseket is kicserélték, s íves, meghajlított fogantyúkat szereltek föl az ajtókra, a két görbe hajlat összegabalyodott, a külső ráragadt a belső tetejére. Rögtön tisztában voltam vele, annyira összeakaszkodtak, hogy kívülről lehetetlen széjjelrázni őket, se ész, se találékonyság, se kézügyesség nem segít. De azért megdöngettem az ajtót, s természetesen semmi sem történt. Belerúgtam, aztán még egyszer belerúgtam, először kísérletül, másodszor már kissé dühösen. A két kilincs meg sem moccant. Hiába volt minden. Abbahagytam az üres próbálkozást, úgy döntöttem, hogy egyelőre azzal sem foglalkozom, hogy egy rohadt erkélyen állok tehetetlenül, ki vagyok szolgáltatva két párosodó kilincsnek. Rákönyököltem a rácsra, bosszantott, hogy mennyire poros, bosszantott és vigasztalt, hogy ebben a kényes pillanatban is lényegesnek tartom, hogy tisztára súroljam legalább azon a kis helyen, ahová le fogok könyökölni. Kelletlenül, mégis kényelmesen előre dőltem, eszembe jutott a szemközti szép, fiatal titkárnő, aki csak barátságosan integet, mosolyog, szelíd és komoly tekintetű, és kétségtelenül rengeteg dolga van, én háromszor is kilépek az erkélyre, mire ő egyszer az ablakhoz áll egy kis szünetet tartani. A dohányzás nem igazi szenvedélye. És nemsokára férjhez fog menni egy rendes fiúhoz. De most nem szemközt álltam vele, jóval arrébb, balra, egészen messzire esett az az ablak, amelyhez oda szokott állni, odalép, az ablakot kitárja, s mögötte, azon a szegélyen ácsorog, bal karját lazán a jobb hóna alá csúsztatva, jobb karját maga elé emelve, amely inkább a szoba belsejéhez tartozik, mint bármely külsődlegeshez, még a párkányra sem támaszkodik, amelyen hamutálca hevert, ő ugyanis mint rendszerető 37 �Próza és vidéke titkárnő, még arról is gondoskodott, nem az utcára szórta le a pernyét, mint én, s a szoba belsejéből csak annyira hárította el a kezét, hogy leverhesse a hosszúra nyúlt hamut. Semmi esélyem sem volt, hogy észrevegyen, a keze fejét sem láttam a hamutálca fölé kiszökkenni. A mobil nem volt nálam, hiszen csak egy cigarettára, csak néhány percre léptem ki az erkélyre. A szomszéd szoba üres volt, a kolléganő ezen a napon valamelyik levéltárban kutatott. Ablakpárkányán egy virágrúd hevert, sóvárogva néztem, de túl messzire volt, hogy elérjem, hogy bekocogtassak vele, ha esetleg odatévedne valaki. Lenéztem. A kis egyirányú utca üres volt, csak néha surrogott el alattam egy-egy autó, gyalogos alig-alig jött-ment. Egy öregasszony a házból, a grafikus, ismeretlenek, autósok, akik a parkolóautomatához igyekeznek, káromkodnak, idáig fölhallatszik, mert az automata visszahányja az érméket, dörzsölik a százasok recéit, tömik a szekrényt. A koponyámat fölforralta a nyári nap. Káprázni kezdett a szemem. Tisztán beláttam a szemközti ablakok mögé, a nyelviskola titkárnője is elém tűnt, sőt mi több, mosolyra illesztette az arcát, integetett, csalfán, romlott mozdulattal hívogatott arra az ágyra, amely a háta mögött már meg is volt vetve, méghozzá édelgő, dagadó selyempaplannal, amely éppen olyan rózsahalvány, pihekönnyű volt, amilyen alá valamikor egy dunántúli városban bújtam valamely régi szeretőmmel. A paplan gyönyörű, szőke húgának ágyát borította, aki viszont a rendőrkapitány szeretője volt. Hogy szegény nővérének a kedvében járjon, szerelmi játékainak helyét átadta nekünk, hogy együtt lehessünk még egyszer, utoljára, s én pedig álmélkodva szeretkeztem a mámorító paplan melegében. Most ugyanazt a szerelem céljára teremtett borítékot láttam, sarkánál hívogatólag félrehajtva. Egy tizenkilencedik századinak látszó öregúr tűnődött a járdán, amikor is egy földszinti ablakból előkelő külsejű hölgy ugrott a nyakába. A hölgy menekülni látszott. Sötét hajú, villogó szemű asszonyka volt, talán olyasféle, aki a szerelemben sajátos áloméletet él késő vénségéig. Az öregúr, úgy tetszett, hogy már látott ilyen hölgyet, mert egyáltalán nem lepődött meg a váratlan eseményen. A hölgy, aki az ablakon kiugrott, ugyancsak sietős léptekkel igyekezett elhagyni az utcát, napszemüveget viselt ebben a délutáni órában, amelyet sűrű, engedetlen hajat viselő fejének tetejére tolt, s az öregúr attól rettegett, a kőre fog esni, és neki kell majd a hölgy után rohanni, hogy eleget tegyen az udvariasság erényének, amely ebben a rémisztő pillanatban is benne lakozott. Alig ocsúdott fel bámulatából, midőn ugyanazon az ablakon egy másik úrnő zuhant ki, szép arcát könny, szenvedély, keserűség torzította el, hollófekete haja ugyan eléggé mosatlan (bizonyára allergia miatt), ettől azonban még szebbé, tetszetősebbé vált, mintha reggeli hajmosás után volna. Alighogy földet ért, parázs kitörés hagyta el ajkait: 38 8 �Próza és vidéke – Megállj, Piri, te céda! A hollóhajú vissza sem fordult, serény lépteit a másik utcának fordította, mintha sürgősen állást keresne valamely gimnáziumban. – Megállj, Piri, te cudar! – kiáltotta még egyszer a szenvedélyes asszony, és a tizenkilencedik század karjába dőlt. – Mi történt, gyermekem? – kérdezte a gondozott, de már fehér szakállú öregúr, akinek a haja azonban változatlanul gesztenyebarna, mint ötven esztendeje is volt. – Megcsaltak a nyomorultak! – kiáltotta a hölgy. – Rajtacsíptem azt a fekete bestiát! Azt a kancsal szukát! A legjobb barátnőmet, a hitványt! – Gyermekem, ne csináljon botrányt – csitítgatta az öregúr. – Mindjárt összefut az utca. Jöjjön, keresünk egy alkalmas borpincét, iszik egy Kalinkát, még egy korsó Drehert is el tudok képzelni, akkor majd mindent elmesél, s bizonyára találunk majd módot, hogy hitvány barátnőjét megbüntessük. A férfiért meg, akivel összeszűrte a levet, higgye el, nem kár. De azért valamiképpen őt is eldádázzuk. – Mindenek előtt két korsó Drehert óhajtanék. – Csak módjával, szépen, egymás elteltével – mondta bölcs komolysággal az öregúr. – Megválthatatlan vagyok – zokogta a megcsalt úriasszony. – És még ez a céda híreszteli négyszemközti alkalmakkor bizonyos más öregúrnak, hogy megválthatatlan. – Ugyan, annyian meg akarták már váltani a világot, minek akarná éppen az a hölgy, állítólagos legjobb barátnője megváltani? – A férfiakat akarja megváltani, hogy ezáltal megválthassa magát. Látja, így váltja meg őket: miniszoknyával, hogy kitetsszen a combja, amelytől a férfiak megvadulnak. Láttam, hogy még az is föl volt vonva, de egy férfikéz még följebb terelgette. Ó, a hitványsággal, ó, a lószőrrel bélelt cemende! Igen, az! Lószőrrel bélelt, minden hájjal megkent pátrapocsok! Az öregúr szelíden karon fogta, úgy tűntek el a sarkon túl. Kissé elámultam, de minthogy a szemem előtt zajlott le, egyáltalán nem csodálkoztam az ódon árnyalatú, rövid közjátékon. A szabaduláson törtem a fejem. Egy új ember kötötte le a figyelmemet: a barna költő, aki naponta arra járt, nagy fekete kalapjával méltóságteljesen ballagott, a léptein nem láttam azt a fájdalmat, amelyet lánya iménti öngyilkossága pedig őrületbe vihette volna. Néhányszor találkoztunk, futólag ismertem, de éppen most neki szóljak? Nem tartottam ildomosnak. De le kell szólnom valakinek, végleg nincs egyéb választásom. Egy öregasszony sántikált a járdán. Egy fiatalember közeledett. – Hahó! – kiáltottam le hozzá. Megállt, még egyszer lekiáltottam: – Bocsánat, hall engem?! Nagy nehezen megállt, kelletlenül fölnézett rám, láthatólag nem tudta mire vélni a helyzetet. Nyugodt nyári délután van, s egy ember áll a magasban. Nem történt semmi különös, minden rendjén van, 3 39 �Próza és vidéke egy ember kilépett szellőzni az erkélyre. Gyorsan elhadartam neki, hogy kint rekedtem, ugyan szóljon már föl a munkahelyemre a kaputelefonon. Nem szólt egy árva szót sem. Láthatólag olyan szívességet kértem tőle, amely neki még értelmes emberi szavak után is fölfoghatatlan. Aggodalmasan megfordult, afelé az utcasarok felé tartott, amelyen túl a ház kapuja nyílik. Megkönnyebbültem. Eltelt öt, eltelt tíz perc, azonban senki sem nyitotta ki hátam mögött a szoba ajtaját, a fiatalember pedig egyáltalán nem bukkant föl soha többé. Már-már látomásnak kezdtem magam érezni, noha valóban látomásnak éreztem magam. Én is megzavarodnék, ha egy kiáltást kapnék a nyakamba. Ha a járdán megszólítanak, érdeklődnek, merre van ez az utca, az az utca, néhány forintot kérnek tőlem, cigarettát, s adok, nem adok, közönséges, megeshető dolog, nincs benne semmi rendkívüli, nem zökkentenek ki a rendes kerékvágásból, de én sem tudom, hogy mit szólnék hozzá, ha a láthatatlan magasból egy hang esne rám. Eléggé elkeserített. Jöttek, mentek az emberek, én pedig továbbra is azt latolgattam, kinek lenne érdemes lekiáltanom. Úgy véltem, az idősekre nem számíthatok, vagy nagyot hallanak, vagy meg vannak rokkanva, hogy kívánhatnám tőlük, hogy visszaforduljanak, vagy eltérjenek a mi kapunk elé, ha nem arra tart az útjuk. Végül egy középkorú férfira esett a választásom. Nagy sokára fölnézett, bólintott, mintha mindent értene. Legalábbis azt gondoltam. Eltelt vagy negyed óra és akkor odabent kinyílt az irodaajtó: – Ervin, hát veled mi történt? Fölszóltak, hogy valaki állítólag egy erkélyről lekiabált hozzá. És állítólag nem tud visszajutni. Úristen, mióta ácsorogsz odakint? Jaj, te szegény! Nem is értettem, hogy miket hord össze. Miféle erkély, kicsoda, micsoda? – Mondtam neki, hogy Timár szobáját keressék, ott vagyok. – Attól aztán végleg nem értettem semmit, hiszen Laczos ma nincs bent, hát akkor ki van az erkélyen? Még az a szerencséd, hogy közben kerestek telefonon, erre tűvé tettem érted az egész házat. És észbe kaptam: te szóltál neki. – Képzeld...! – meséltem el neki a szegény, komikus, képtelen históriát, mire majd megszakadt a nevetéstől. – Csak ne nagyon nevess, mindenki félnótásnak nézett, alig tudtam rászedni valakit, hogy felcsöngessen. Már egy órája rostokolok az erkélyen, az emberek jönnek-mennek, ha lekiáltok, el sem hiszik, hogy lekiáltok, arra vélik, a bolondját járatom velük. Még csak meg sem hallgattak. Epés élvezettel néztek föl rám, hogy nem tudtam rászedni őket valami új furfanggal. Csak az az egy volt hajlandó fölfogni, hogy nem játszom vele. Megvan a véleményem, de rólatok is. – Miért? – kérdezte Flóra hüledezve kis meghökkenéssel a tekintetében. – Jöttem! – Nem kerestetek, észre sem vettétek, hogy eltűntem. Hogy esetleg 40 �Próza és vidéke valami baj történt velem. Rosszul lettem, összeestem, elájultam, szívrohamot kaptam, agyvérzést kaptam, lezuhantam a létráról, betörtem a fejem, vérbe vagyok fagyva. – Vagy agyonvágott az áram – mondta. – Vagy gázmérgezést kaptál, vagy elvitt a pestis. És én? És ha én elvesztem az eszméletem? – Hát... – mondtam neki –, nem is tudom. Én kerestelek volna, szoktalak keresni. – Persze! Ha kell valami. – Akkor addig várlak, addig kereslek, amíg elő nem kerülsz. Ha kell egy telefonszám, képes vagyok az egész folyosón végighurcolni a neved. De rám nincs szükségetek. Tudom én, hogy nem kellek én nektek. – Ugyan már, Ervus, hogy ne kellenél. Gyere, főzök neked egy kávét. Egy fényképet mutattam neki arról a nőről, aki miatt most kirúg a feleségem. – Szép, de azért elválni még nem kell. – Mármint hogy félig-meddig rúgott ki, ma még haza tudok menni, talán holnap is, de már ügyvédet fogadott, egy-két hét, egy kis haladék, aztán fel is út, le is út. – Nem eszik olyan forrón a kását. Különben tudod, hányan elváltak nálunk? Az Ambrus. Kétszer is. Az Ákos tavaly, a Rózsika meg most válik. Tudtad? Nem tudtad. Beszélgetsz te egyáltalán bárkivel? Én, látod, beszélgetek. Elhűlve hallgattam, egyetlenegy kollégám életét sem ismertem, igazából csak néhányról tudtam egyet-mást, neki felesége van, neki gyereke született... De hogy elváltak, szétmentek, ez egyszer, az kétszer, igaz, én sem kötöm az orrukra kisded ügyeimet. Mégsem szép. Csak jönnek-mennek, írják a dolgozataikat, a tanulmányaikat, nyilatkoznak a rádióban, interjúkat adnak a televíziónak, mind kristálytiszta gondolat, csupa elmélet, csupa műszó, a tudomány párlatai, s válnak, elválogatnak nekem, csak úgy, a hátam mögött. Titokban szerelmi dolgozatokat írnak lábjegyzetekkel, hivatkozásokkal, s még meg is jelentetik egynémely anyakönyvben, én meg a bibliográfiákból sem értesülök róla. – Ha holnap is kiállsz, vidd magaddal a telefonodat, majd én megint kiszabadítalak. De legjobb, ha ki se mész. Betértem az első kocsmába, egy pincébe, ahol a mellékhelyiségben sárga lében tocsogunk, s fölhajtottam egy pohár úgynevezett fehér félédes bort. Nem nagyon nyűgözött le, elővettem hát a térképemet, s két utcával odébb is fölhajtottam ugyanannyit. Csak lassan, óvatosan. Majd a végén vesszük sietősebbre a dolgot. Feleségem már aludt, mire hazaértem, a hálószoba ajtaját magára zárta. A cselédszobában vetettem ágyat, előkerestem minden létező szeszt, már amihez egyáltalán hozzá tudtam férni; sóvárogva gondoltam a hálószoba szekrénykéjében, a szekreterben szunnyadó szilvapálinkára meg a jóval 41 �Próza és vidéke előkelőbb italokra, amelyek ma éjszaka is érintetlenül senyvednek benne. Elérhetetlen az éden. Amikor hajnal felé az orvosi alkoholt is fölhajtottam a fiolából, kénytelen voltam az éjszakát befejezni. Amikor néhány óra múlva mintegy időtlenül magamhoz tértem, csodálkozva észleltem, hogy ép elmével bírok, világos öntudattal takarítom el az éjszaka maradványait, gondosan ágyazok be, hajtom össze a lepedőt. Feleségem felől semmi nesz nem érkezik, tiszta lelkiismerettel alszik, utoljára szinte kedvem lenne megigazítani rajta szeretettel a takarót. Összeszedem a szükséges holmit, s lábujjhegyen, de nem settenkedve hagyom el a lakást. Mire a többiek beszállingóznak, én már a magaslaton, az erkélyen élek. Előttem van az egész nappal, az egész éjszaka, az ősszel, hóban-télben nagyon is hosszúra nyúlik, olyan hosszúra, mint egy északi-tengeri út egy jégben vergődő öreg, kivénhedt hajóval, mire az átrecseg a torlaszokon, igazán sok idő telik el. Ráérek. 42 �Próza és vidéke A törött cserép CSOBÁNKA ZSUZSA Amikor megjelentek az új férfiak, Szabadka összes hajadonja kibontotta feltűzött fürtjeit, és szorosabbra fűzte derekán a ruhát. A blúz felső gombjait letépkedte, úgy tűnjön, az anyag a telt keblek miatt magától repedt szét. Goran apai nagyanyja, Marmunka Bora évekkel később hatalmas fekete lepelbe burkolózott, és a száját vörösre festette, ne emlékeztessen semmi azokra a valahai gombokra, ősz haját pedig a tarkóján tekerte szoros csigába, törődött ő már korábban annyit vele. A szoros szálak egytől egyig arra emlékeztettek, Marmunka Bora tincsei valaha a legrakoncátlanabbak voltak Szabadkán, és nem volt férfi, aki ne akarta volna ráncba szedni őket, halomba vagy bálába, mint a földeken a búzát szokás, vagy legalább összegereblyézni kicsit a lekaszált füvet egy átizzadt éjszaka után, amikor hévtől vakultan Marmunka Bora fülébe sugdoshatják, hogy megállj, Marmunka, nem menekülsz előlem. Amikor a férfiak 1887-ben azzal a januári hóval szállingózni kezdtek, ő volt az első, aki megtanulta úgy nyitni ki magán a blúzt, mintha önként ugrottak volna le a gombok. Akkor már Goran nagyapja, Danilo Gasparović túl volt egy fél életen át tartó rettegésen, mely aztán Marmunka Bora száját is megfeketítette, mint az erdei galagonyabokrok legvastagabb ágait. Goran nem is értette, hogy lehet akkora vihar tavasszal, hirtelen sötétedett rá futás közben, amikor az erdőben először csak a csámborgó asszonyokra lett figyelmes, akik mintha valami rítust végeztek volna, körben álltak, és artikulálatlan hangokat adva ki magukból ismételgetni kezdték a Goran füle számára valaha oly kedves szavakat. A zemlja beše bez obličja i pusta, i beše tama nad bezdanom. De most ebből a kedvességből semmi sem 43 �Próza és vidéke maradt. Felszáradt, mint a vihar után az eső szokott a szabadkai utcákon, és nyomokban sem emlékeztetett arra, mikor hullottak az első cseppek, mikor nyílt ki Marmunka Bora mellén a blúz, hogy Goran apja egy biccentéssel jelezze, nem lehet rajta kívül más férfi abban a kisvárosban, aki tudja, mit rejt az elgurult gomb alatti tér. Micsoda rózsákkal labdáznának jókedvükben ott a férfiak. Marmunka Bora mellében elveszni egyet jelentett az esővel, amiben most Goran állt, és megbabonázva nézte az asszonyokat, akik elkezdtek vetkőzni, és kibuggyantak a hatalmas labdarózsa mellek, majd kibuggyantak az aprók is, melyeket alig csipdeshetett volna foggal, aztán azok, amelyek a has felső részét csapkodták éjnek évadján férjeik feje felett, miközben azok kacskaringós nyelvcsapásokkal firkálták asszonyaik üregének kapujára a betűket. Goran látta a szoknyák alól legördülni a harisnyát, a cipők arrébb hevertek, a körön kívül, egy fa alatt. Elhessegette a fuldokló férfiak képét, mert a féltékenység úgy tudott rátörni, hogy attól félt, az eszét veszi. Elképzelni Lulut bármely más férfival, ahogy az az idegen férfitest a felesége fölé görnyed, bűzös a lehelete. Óvatlan lenne, és a fogai közé szorult ételmaradékokat átlökné Lulu drága testébe, ha hagyná megcsókolni magát az asszony. Érezte az izzadtság sűrű nedveit, ahogy megfeketedik a hónalj mentén az ing, megszárad, aztán újra nedves lesz, és napok telhetnek el így, mert ezek a férfiak mind ápolatlanok. Attól érzik férfinak magukat, hogy parfüm helyett a saját szagukat szagoltatják másokkal. Elég volt egy félreeső mozdulat, ami céltalanul indult, és aztán Luluhoz ért. Elég volt egy csodálkozó tekintet, amivel valaki legalább olyan gyönyörűnek látta a feleségét, mint ő. A birtoklás a halálfélelemmel volt egyenlő, ahogy Goran rettegett, Lulut elveszti. És többek között ezért is indult útnak: a toronyba indult Lulut elveszíteni, hogy végérvényesen megtalálhassa őt. Az erdőben, ahol Goran elgondolkozott, legördült a harisnya, és ahogy földet értek az első cseppek, egy idős asszony fogta, és megemelte a szoknyáját, az ég felé tartva szőrös szemérmét, mintha a Jóistennek kívánná megmutatni azt. Nem volt abban semmi kéjencség, nem volt ott vágy, sem nedvek. Gorannak kedve lett volna megkérdezni, ugyan miféle abc-t akar a Jóistentől megtanulni éjnek évadján. De már jött is a következő, az ő szoknyája alól előbújó hasítékra Goran rá se nézett, a nő arcát figyelte inkább, amiből alig látott valamit, mert az hátrafeszítette, az ég felé tartotta, akárha az Isten azt figyelné, kitörné-e érte a nyakát, ha éppen azt kérné tőle. És a nők mindegyike igennel felelt, nem volt egy csupasz női tarkó sem abban az erdőben, egyes-egyedül Goran nyakát verdeste az eső, de ő akkor már nem a nőket nézte, hanem a nők mellett sötétedő ágakat. A rémülettől feketedni kezdett a galagonya, jobb lett volna, ha villám hasít bele, és akkor nem kell ezekre az asszonyokra fogni. Elfeledhetőek a balkán asszonyok, amint a folyóhoz mennek, kifogják a legkisebb halakat, és azonmód térdepelve a lábaik közé csúsztatják, mert hisznek abban, a férfiember attól 44 �Próza és vidéke majd termékeny lesz, és termékenyek lesznek ők is egy éjszaka múlva. És egész éjjel az üregekben fickándoznak pikkelyes testükkel, a paplan alatt foszforeszkálni kezd a nők méhe körüli tér, a férfi alszik, nem látja, nem tudja, csak érzi, mintha angyal szállt volna át a szobán. A nők hajnalban kirántják a halakat, először magukból, aztán délben majd a férjeik asztalára való ételként, és a férfiak amint elfogyasztják az apró giricét, felhorgad bennük a vágy, és azonmód döntik a kredencre őket. A nők meg, miközben odakint szállingózni kezd a hó, az abc betűjét kiáltozzák az ég felé. Az ortodox újév első napján kezdett el esni, aztán napokig nem állt el a hó. A nők hatalmas bundákba öltöztek, Marmunka Bora mellei a gombok alatt feszültek, áhítva, hogy Danilo Gasparović kiszakítsa őket. Elnémult akkor a város, Szabadka egy visszafojtott lélegzetté lett, amely csak arra várt, hogy a kis női csizmákból kibújtassák a nőket. Mire leverték a havat a csizma orráról, már több centis fehérségben botorkáltak az új férfiak, magasra emelve térdeiket. Sokáig beszéltek arról, először a Fekete fürdőbe mentek, és csak az Isten a tudója, Marmunka Bora hogyan hatolt át a gőzön és a párán. Mire Lulu Binder a fürdőbe jutott, eltelt egy fél élet, és alig maradt valami belőle, az enyészet magáévá tette az egész helységet. A hátsó udvaron túl egy vékony gyeptéglás rész után törmelékeken kellett botorkálniuk, Lulu lábai alatt csikorgott, ropogott a kő, Goran biztos léptei nyomát követte, ki ne menjen a bokája egy rossz mozdulattól. Elképzelte, ahogy Goran anyja először teszi be ide a lábát, a férfiaknak szánt csempék és kilépők mindegyike egyszerre szisszenhetett fel, mert Marmunka Bora világéletében gyönyörű asszony volt, de amikor Danilo Gasparovićot meglátta, megrémült, hogy nahát, mégiscsak van férfi, aki miatt ő megtanul terpeszben kérni az Istent, ugyan szólna vissza valami megnyugtatóan ostobát. Szabadkán ő volt az egyetlen nő, akit a rettegés megszépített, fekete szájának csodájára jártak. Rettegett, ezért a templomban hetekig órákat töltött el azzal, hogy minden nap pontosan reggel hat és délután egy óra között meztelenül kifeküdt a hideg márványkőre, két karját oldalra rakja, mint az Úrjézus, és várta a felejtést. Marmunka Bora hitt abban, megszánja az Úr, és akkor elfelejti végre ezt a hamiskás mosolyú idegent, és nem kell arra vágynia többé, hogy Joó Dezső és Fürszt Emánuel fürdőjében megleshesse Danilo Gasparović testét. A cseréppiac darabjaira figyelt, kell legyen annyi törött cserép, ami aztán a későbbi Dimitrije Tucović utcán még a porát is elsöpri a török fürdőnek. Ne maradjon semmi belőle, mondogatta Marmunka a hideg kövön hasalva, és napok teltek el érzése szerint, pedig a templomszolga pontosan számolta az órákat, mert senkinek sem adott kevesebbet vagy többet, mint amennyit az Úristen kirendelt aznapra meg az életre. Danilo Gasparović mindeközben a később Feketére keresztelt fürdőben a csempéket és a kádak rovátkáit úgy babrálta, mintha várna valamire. Minden nap úgy állt meg a díszkert előtt, úgy lépett a fogadóterembe, 45 �Próza és vidéke majd a fedett folyosón át a kádfürdőben is úgy mártózott meg, miután átöltözött. Marmunka Bora teste pedig a templomi márvány törtfehérjéhez lett hasonló, csak a szája feketedett bele az imákba. Danilo legjobban a gőzt szerette, a határán lenni életnek és halálnak, amikor a ködös forróság már elnémítja az embert, egy merő dobogássá hevíti, és ki akar szakadni a fül és a szív is, de végül a hiperventillálás marad csak, ugyanaz a billenés, amivel majd Marmunka Bora melle hullik ki a gombok alól Danilo kezei közé. A tó A repeszek által szétszaggatott betonon lépkedni most egészen mást jelentett. Lulu Binder Goran Gasparovićba karolt, miközben a tó erősen hullámzott. Feltámadt a szél. A strand kék csapjait átfestették, a ciánkékre két árnyalattal sötétebb került, és Lulu úgy dőlt neki a vascsőnek, mintha Goran szeméből indulnának lövedékek felé, de ő ezzel kibékült, hátradől, és mint a beton, hagyja, hogy felhasítsák a felszínét, a testén mély sávokban vágások húzódnak majd, mint kikerülhetetlen vektorok. A körülöttük levő tér nyomokban sem emlékeztetett a valahai fürdővárosra, a tó körüli utak, játszóterek, öltözőkabinok és csárdák fém-, fa- és betonszerkezete nyersen mutatott egy részletet abból, ami mindez lehetne. Szellemváros helyett zsibongó, pancsoló gyereksereg a palicsi tóban. A hold sem volt fent az égen, és a víz hullámai is önmagukban voltak tajtékosak, egyiknek sem volt köze a másikhoz. Lulu látta a rétegeket egymásra rakódni, ahogy idők és terek síkjai karcolják össze egymás felületét. A hideg fémcső akkora volt, hogy két ujjal körbeérte, a kék ismerősen derengett két oldalt, miközben a fejét közészorította. Pont ilyen szokott lenni nyáron az ég. Látta Gorant, ahogy gyerekként erre csatangol, bandákba verődve, mint a mindenre elszánt kóbor kutyák, és a szemében vad erő vibrál, hiszen a félelem felszámolódik ebben a térben, a megszólalás pedig 46 �Próza és vidéke érvényét veszti. Megszólalni annyi, mint befogadni a másikat, azonban a kóbor állat mindezzel úgy van, nyelv nélkül kell megértetnie magát, csak a mozdulatok, csak a mélyről kibukó űzöttség és vágy létezik, hogy mindezek ellenére legalább az irányait megértsék. Mellé verődtek idegen kutyák, a falka néhány hónapig együtt kereste ugyanazt a semmit a tó körül, mikor végül elkoptak egymás mellől, mert kicsi lett a tó, amiben mind el tudtak volna veszni. Lulu látta a veszettségben rejtőzködő falkát: a nőstények és a hímek egymáshoz dörgölőztek, hátha így közelebb kerülnek egymáshoz, ha újra feltámad a szél. De nem volt közelség, csak szűkre szabott tér és idő, amiben hiába keresték az otthonos tekinteteket, újra és újra kihullottak egymás szeméből a körözés során. Goran úgy mesélte mindezt, volt egy nő, akinek a nyelvet köszönhette, és ekkor Lulu hozzádőlt a hideg csőhöz, mert a sors most mintha más minőségben, de újraírná önmagát. Megtanulni a másik ember nyelvét azt jelenti, megtanulni, elfogadni a másik embert magát. Mindazzal a tó körüli bozótossal körbevett betonúttal, ahol a menekülttábor részeg holdkórosai ijesztgetik a fiatal fiúkat, akik korábban nem féltek macskát tépni szét. Viszont most mégis és mégsem. Mégis elönti őket a rettegés, mégsem annyira bátrak, hogy felhasítsák a palicsi tóőr macskájának cirmos bundáját. Számtalanszor néztek farkasszemet egy gennyedző macskaszemmel, és kőpapír-ollóval sorsolták ki, aznap ki roppantja el az állat nyakát. Egy esetben tettek kivételt: ha tüzelő állatot fogtak. A vágytól elgyengült, dörgölőző macskákban mégis láttak valami megindítóan gyámoltalant. Illetve Goran látott azokban a vergődő burrogásokban Istentől valót, ő szólt rá a többiekre. A bagzó macskát hagyjátok békén. Hirtelen vált ketté az én és a ti, azok először napokig nem értették, mi ez az új szabály, egyáltalán, hogy lett szabály az ölésen kívül. Az ott élő menekültek hajnalban indultak neki a tó körüli sétának, amikorra már a helyi suhancok a mászókák vascsövein ültek, és holtfáradtan lóbálták a pálinkásüvegben az utolsó cseppeket, hogy majd egy kicsit később, ne vesszen kárba. Kicsit jobban pirkad, és akkor lehúzzuk, mondja az egyik, Goran pedig a szemébe néz, hogy ezt miért kellett. Mit miért? Hát belepofázni a csöndbe – dörmögi Goran, és akkor érti meg újra, neki ezek között nincs helye, tovább kell mennie megint ezen a repeszektől felhasított betonúton, vissza a ciánkék csapokig, ami alatt gyerekként lemosta magáról a tó nyálkás, hínáros vizét, és ha mindez megvan, még nagyon hosszan kell köröznie egyedül a tó körül, újratanulva saját és egy másik ország nyelvét, hogy Lulu Bindert végre a nevén szólíthassa. Lulu mindebből annyit érzékel, az élet újra és újra ugyanazokat a férfiakat mutatja, havas a kabát, amely mellett állandóan elvétett ritmusban szedi szaporán a lábait. A ritmushibában mutatják meg a férfiak valódi idegen arcukat a nőnek. Goran megáll, és csak nézi, aztán arra inti, lassítson, ne 47 �Próza és vidéke veszítse el a fejét. Várakozik, és közben évek telnek el. A tó vize csillapodik, eláll a szél. És most ott a ciánkék csapoknál, ahol egy csöpp víz nem jön a csőből, de szemben egy egész tó tele vízzel, Lulu nem tud mást, mint a Goranban lévő tajtékos hullámokra és a férfi arcára figyelni azokkal a különös fényekkel, miközben mesél, s melyek inkább nyáriak, mint téliek. Hiába van rajtuk sál, Goran a sapkát hiába húzta mélyen a homlokába. A szellemvárosban hirtelen eredt el az eső, a kabátokon egyre hangosabban dobolt a víz, Lulu egy pillanatra azt élte meg, mindaz, ami a csapok emlékezetében él, most föntről hullik alá, és a repeszekhez hasonlóan fel akarja hasítani mindkettejük szívét. A szív viszont hallgatott, elnémult abban a szellemektől terhes térben, a menekülttábor jajongása és sikolya mellett nem lehetett megszólalnia. Egy pillanat alatt átázott a csizma is, az alsó ragasztások mentén szökött be a víz, a puha harisnya így jéghideg lett. Goran gondolatban ekkor kezdte el farigcsálni azokat a repeszeket, és végre nem szúrós, szálkás fegyverként gondolt rájuk, hanem olyan hasadásokra, melyek összeforrnak, és új alakot öltenek, ha elég idő telik. Arca lett a repesznek, melyből Lulu körvonalai rajzolódtak ki, szeme, melyből a nő tekintete teremtett otthont Goran köré, a szájának pedig a tóhoz volt köze, ahhoz a vízhez, mely a tajtékkal Goranra emlékeztette a sétáló nőt. Arc, szem, száj e két testben eggyévált, a tóőr macskájának szeme élesen villant a sötétben, a füleit hátracsapta, amikor meghallotta, ahogy azok ketten szedelődzködni kezdenek. Menjünk, mondta Goran, és felsegítette a hideg vascsőhöz támaszkodó nőt. Menjünk, bólintott Lulu, épp csak a szemeivel intve hozzá. A macska nem látta, csak a kifeküdt száraz fűcsomók súgtak össze, és mesélték, miközben reggelre kiegyenesedtek, hogy annak a nőnek a szájából lassan kiömlött a tó. Goran kezében tartotta a palicsi meder minden cseppjét, Lulu testéről közben egyre hullottak a ruhadarabok, magától tekeredett le a sál, húzódott le a zipzár, a kabát pedig úgy omlott le, ahogy a forró gőz foszlik ki a frissen sült kenyérből. Goran nem szólt, csak tartotta a markát, aztán amikor már ki akart folyni a tenyeréből a víz, finoman remegni kezdett. Két kézben elfért a tó, és ő ringatni kezdte, de egy pillanatra sem engedte el Lulu tekintetét. Összefonódtak, mint a fejük felett a lombok, hiába engedte el minden levelét az a két fa, az ágaikkal összeölelkeztek, hogy tavasszal majd legyen levél, ami eldönthetetlen, melyikükhöz tartozik. A test csupa seb, mondta valaha a nő, de azok a havas kabátok végül mind eláztak, a nedvességtől dohosak lettek és nehezek, aztán a moly rágta szét őket. A test csupa heg, mondta valaha a férfi, de a kutyák és a macskák csahos szőre nyárra mindig megerősödött, a tetemeket pedig betemette a föld, beforgatta az idő. Nem kellett tavasszal a hó alól előbukkanó véknyából, hullamerev fülekből jósolni, melyik kölyök nyert aznap a kő-papír-ollón. Bőven elég volt, hogy látja, a halál bujkál, ha akar. 48 �Próza és vidéke A test most kotyogás, ahogy a tó hízni kezd, a nyári gyerekek zsibongása betölti a csöndet, amit kettejük közé szorított annyi éven át az idő. Goran úgy ér Luluhoz, mint az eső. A távolban dörögni kezdett az ég, azok ketten meg csak álltak, és a vizet lötybölték, kimosva egymásból a szálakat, amelyek reggelre aranyszínnel festették meg az eget. Képtelenség. Egyre jobban rákezdett. Eláztak a fürdő öltözőkabinjai, a korhadó fa úgy mállott szét, mintha fűrészpor lenne, amiből színek keverhetőek ki egy másik világban. Abban a másik térben helye lett a víztől korrodeáló csöveknek is, a kékbe vegyülő vörösek és barnák a ciánkékkel elegyedni kezdtek, nem is értették, korábban hogy lehetett másképp. Van tér, ami most már mindig üres lesz nélküled, mondta Goran. Nélküled nincs körülöttem tér sehol, válaszolta Lulu, miközben a bőre összeért a tóval. Goran látta, hogy Luluból valami átköltözik a tóba, és a tóból belé, mintha a falka összes kutyája kiszaladt volna végre a múltból, hogy helyükre kerüljenek a kóbor állatok, helyére kerüljön a félelem, ami a szemét olyan üressé tette. Összeforrasztható a szív is, gondolta Lulu, nem kell mindig felhasítani a bőrt, nem kell mindig feltépni a sebeket, ha már egyszer végre varasodni kezdenek. A nyelvből számára annyi menthető át, amennyit önmaga át tud fogni, az újratanult személyes névmások, miszerint most már az én és a te önmagukban állnak, és úgy lesznek része a többes szám első személynek. Goran nyelvét megtanulni maga volt a szabadság, ahol a szavak jelentésrétegei újra és újra más értelmet nyernek, mindig mást és mást mutat minden megszólalás révén. Moja mus. A szerelem akkor éppen annyi, hogy el kell engednem az anyám és az apám, hogy általad megszülethessek újra. El kell engednem őket, hogy magam lehessek, és magamban érjek hozzád, magamban lehessek, amikor hozzám érsz. Mint a palicsi tó körül a fények, felszívódnak a tanult mondatok egy-egy vetett árnyékban, és azok a sávok új mélységeket teremtenek meg. A szemed pontosan az és annyi, mióta ismerlek, mondta Goran, Lulu pedig hátrahőkölt, miféle szépséggel itatja át őt ez a férfi. Amely eddig nem létezett, amely eddig csak valamely belső rétegben bujkált, mintha tőle független életet élt volna. És most látja csak be, mindez a kezdetektől fogva ott volt, létezik, és hétköznapiságában teremti újra önmagát a felismeréssel, a figyelemmel, a jelenléttel. Habosak voltak a hótól a fák, és habos volt minden ág szélére húzódott vallomás, amivel ők ketten egymás felé fordultak. Álmomban volt egy város, ahol csak galambok éltek, és hajnalban a város főterén több ezren várták, történjen valami. Állandó készenlétben járták be a lerakott mozaik útvesztőit, hogy végre jöjjön már. Nem tudták, mit várnak, látható vagy hallható lesz a csoda, hogy a teremtés vajon mennyi időt szán rájuk. És amikor megérkezett, mintha csalódtak volna, de legalábbis elmosolyodtak önmagukon, milyen ostobák is voltak, hogy nem vették észre eddig. Mert 49 �Próza és vidéke nem volt fény, pedig felkelt a nap. Nem járt arra férfi és nő sem, hogy közéjük dobbantson, és amiatt röppenjenek fel a háztetőkre, párkányokra. Egyszerűen megtörtént. Valamelyikük elkezdhette, hiszen a többi követett valakit, de soha senki nem tudta, melyikük volt az első. Emelkedni kezdtek, de kívülről úgy tűnt, egyszerre száll fel ezer madár, a galambok közül a legkisebbektől a legnagyobbakig mindegyik az ég felé indult meg, hogy akkor most talán sikerül, és elérik a fényt. Talán egyszer az életben megtörténhet: nincs útvesztő a város mozaikos köveiben, az óramutatók nem mozdulnak, nincs semmilyen mozgás, sem hang, csak a röppenés, a galambok nyers szíve, ahogy elemelkedik a földről. 50 �Próza és vidéke Rulett SZALAY ZOLTÁN Arnold felesége délután fejfájásra hivatkozva visszavonult a hálószobába, de a lelkére kötötte Arnoldnak, ne törődjön vele, nyugodtan menjen, fedezze fel a környéket nélküle. Még csak egy napja érkeztek, de eddig nem nagyon tudták élvezni a kirándulást, szinte mindennel gond volt, az utazással (alig találták meg a hónapokkal korábban az interneten foglalt szállást), a szállással (a szállásadójuk egy teljesen más épületben adott nekik szobát, mint amit kinéztek s lefoglaltak), s ráadásul az első vacsorával mindketten elrontották a gyomrukat, pedig nem kockáztattak, egyszerű natúr csirkesültet rendeltek párolt zöldséggel. Arnold gyorsan jobban lett, de Izabella még egy teljes nappal a baljós kaland után is fehér volt, s folyamatosan reszketett, most pedig a feje is megfájdult. Arnold egy ideig sürgött-forgott körülötte, teát főzött neki, gyógyszereket készített elő, a kezét szorongatta, de mikor mély álomba zuhant, egyszeriben otthagyta, csak a dzsekijét meg a pénztárcáját vette magához, s kiviharzott a lakásból. Kintről nézve még szánalmasabb volt a szállás, mint bentről, Arnold gyorsan szedte a lábát, hogy mihamarabb elvessze szem elől a jellegtelen, omladozóban lévő épületet, amelyben rajtuk kívül valószínűleg senki nem szállt meg. Az egyetlen pozitívuma ennek a szállásnak talán az volt, hogy sokkal közelebb feküdt a parthoz, mint az eredetileg kiszemelt hely. Arnoldnak csak néhány utcácskán s egy kókadt bokrokkal szegélyezett úton kellett átvágnia, hogy kijusson egy kis bódéhoz, amely főszezonban strandlokálként működhetett, most azonban a hallgatás fátyla borult rá. Ezen a bódén túl már ott volt a tenger, alattomos hallgatásban, csak valamiféle lusta suttogást hallatott, amitől Arnold eléggé zavarba jött. Koszos tollú sirályok daloltak körülötte, s le-leereszkedtek a parti vízből kimeredő, 51 �Próza és vidéke vastag algaréteggel borított cölöpökre. Sötét volt az ég, majd lezuhantak a nedvességgel teli zord felhők, magukkal rántva az egész világmindenséget. Arnold vaktában indult el a széltében-hosszában teljesen üres part mentén, egészen közel a lábához apró gázlómadarak szökdécseltek, az egyiknek lefelé görbült a csőre, a másiknak felfelé, ügyet sem vetve Arnoldra cibálták ki a gilisztákat a tömény iszapból. Ahogy szaladtak a homokos parton, nem maradt utánuk nyom, mintha csak árnyékok lennének, röpke képecskék. Arnold megtorpant, a háta mögé pillantott: neki sem voltak ott a lábnyomai, mintha ott sem lett volna, a fövenyt kivehetetlen iszapábrák tarkították. Várta, hogy Izabella rákérdezzen, mért jöttek ide, azaz mért pont ide jöttek. Mikor Hamburgban sétáltak le a fapados légitársaság Boeing 737esének lépcsőin, s a savas eső kövér cseppjei széttoccsantak az arcukon, szinte biztos volt benne, most végre megkérdi. Készen állt a válasszal, bár arról nem volt meggyőződve, valóban képes lesz-e kimondani, ha Izabella felteszi a kérdést. Nem tette fel, talán ő maga is tisztában volt a válasszal, azaz, hogy nem mehettek napfényes helyre, abba belepusztultak volna, felemésztette volna őket a fény. Ahhoz a helyhez, ahonnan jöttek, ahol egymásra találtak, ahhoz a néma városhoz sokkal jobban illett ez a komor part, a szárazföld északi pereme. Nyáron, főszezonban nyüzsgő hely lehetett, most is látszott ez-az a kopottas nyári pompából. Arnold hosszú, több mint egy órás séta után rátért egy kikövezett sétányra, amely bevezette őt az üdülőövezet szívébe, pislákoló neonfények, lepukkant görög meg török éttermek, savanykás döner- meg heringszagok közé. Most kezdte csak igazán a hatalmába keríteni az az érzés, amely attól a pillanattól fogva környékezte, hogy kilépett a lakás ajtaján. Úgy érezte, összezsugorodik az izgalomtól. Kisebbnek, keményebbnek, tömörebbnek érezte a testét. Nyílegyenesen tartott az egyik buján díszített épület felé, szinte lihegve kereste a bejáratot. Odabent sűrű félhomályt talált, a sötétségben néhány görnyedt alak, szinte moccanatlanul. Eltelt néhány perc, mire a szeme hozzászokott a sötétséghez, s mire vette a bátorságot, hogy beljebb lépjen. Egy nagy, kopottas rulettasztal mellett találta magát. A félhomályhoz különösen fülledt levegő társult, de Arnold hamarosan mindkettőt megszokta. Alig nézett körül, nem nagyon törődött a rulettasztal körüli kis kártyaasztalokkal, illetve a további helyiségek felé vezető ajtókkal, amelyek még titokzatosabb bűnbarlangokkal kecsegtettek. A rulettasztal körül alig páran lézengtek, elhízott, apatikus középosztálybeli németek, valahonnan a Ruhr-vidékről, akik talán az örökségüket elverni jöttek ide. Mindenki a maga sajátos tájszólásában dünnyögött, Arnold nem értette egyetlen szavukat sem. Tulajdonképpen két játékos volt csak, akik mintha ikertestvérek lettek volna, még a borotvával is a nyakuk ugyanazon pontján vágták meg magukat. Unottan dobálták zsetonjaikat a mezőkre, szemlátomást 52 �Próza és vidéke nem volt semmi koncepciójuk, csak valami körülhatárolhatatlan, a semmi kellős közepén lebegő nyereségvágy. Kitűnt azonban a bárgyú társaságból egy fickó, aki szintén a rulettasztal körül ólálkodott. Afféle néma kibic volt, nem játszott, de nem is szólt bele a többiek játékába. Amennyire a félhomályban fel lehetett mérni, drága öltönyt viselt, mellénnyel, markában kis elektromos pipát szorongatott. A játékosokat láthatóan zavarta, ahogy nézte őket, s ahogy időnként a szájához emelte kis pipáját. Igyekeztek neki hátat fordítani, nem nézni rá, bujkálni előle. A krupié – kölyökarcú, aszott öregember, Arnoldnak elsőre az a gondolata támadt róla, talán Bajorországból szökött ide, valami nőügy elől menekülve – is csak tátott szájjal bámulta. Arnold félrehúzódott egy sarokba, s óvatosan vette elő a tárcáját. Egyre csak lüktetett benne az izgalom, zsugorodott a feje, már csak akkorának érezte, mint egy golflabda. Átfutott a fején, amit Izabellával tervezgettek, még a repülőben, amikor a pilóta bemondta a hamburgi hőmérsékletet, s hogy a látogatóknak nem árt esőköpenyt bekészíteniük. Alig voltak látogatók, a gép kongott az ürességtől, csak néhány laptopjához szegezett üzletember jött velük. Arnold és Izabella vidáman vették számba, mi mindent csinálhatnak majd, bejárják a környéket, Lübecket, Travemündét, hajókáznak a tengeren, akár Dániába is átruccanhatnak, tengeri herkentyűket kóstolgatnak (persze csak visszafogottan!), finom borokat isznak majd üvegszám, leülnek a sziklákra a sirályok közé, s nézik a szürkén hullámzó Balti-tengert. A markába szorított egy kisebb tételnyi bankjegyet, a többit gondosan visszahelyezte a tárcába, a tárcát pedig a farmerja farzsebébe süllyesztette. Óvatosan játszott, nem kapkodta el. Partnereinek először nem is nagyon tűnt fel, hogy bekapcsolódott, vagy ha mégis, azon bosszankodhattak, milyen kis téteket tesz meg, míg ők komoly összegeket forgatnak. Váltakozó szerencsével játszottak, olykor hosszabb nyerő szériákat is sikerült kifogniuk, de az ettől támadt bátorságukba rendre gyorsan belebuktak. Arnold veszített. Egyforma összegeket tett fel, s mindet szép sorjában elvesztette. Háromkörönként váltogatta a mezőjét, később már kétkörönként, de ez tulajdonképpen teljesen mindegy volt. Szép fokozatosan eljátszotta az összes zsetonját. Halvány mosoly terült szét az arcán, egyre csak a kopottas rulettasztalt bámulta, s zseton nélkül maradva sem mozdult el mellőle egy ideig. A következő fordulóban kissé begyorsított. A kezdéshez képest megduplázta a tétjeit, s most már a partnerei is felfigyeltek rá. A biztos technikájára, ahogy elfojtott izgatottsággal kiválasztja a garantáltan vesztes mezőt. A két kövér lefitymáló pillantásokat vetett rá, s még az álmos képű krupié is csatlakozott hozzájuk, ajakbiggyesztgetve figyelte Arnoldot. Az öltönyös fickó megállt egy helyben, s nem vette le a szemét Arnoldról, aki szép lassan megint mindenétől megszabadult. 53 �Próza és vidéke Kipirosodott, mintha egymás után pattogtak volna el a hajszálerek az arcában, az orrában, a szeme sarkában apró kis könnycseppek csillogtak. A menet végén végighordozta a tekintetét a termen, a magas mennyezeten, a pókhálós sarkokon, a nyomorúságosan sötét zugokon, ahol talán egykori milliomosok testei hevertek kifosztva, összeroppanva. Megyek, iszok valamit, mondta végül a rulettasztalnak, s ahogy odébbállt, csak úgy dőlt a mozdulataiból a keserű boldogság. Az öltönyös követte őt a pulthoz, de nem szólította meg. A nyomában volt végig, míg két konyak után, egy harmadikkal a kezében, visszabotorkált a játékasztalhoz. Arnold most már leplezetlenül vidám volt, egyfolytában mosolygott, mint egy eszelős. Lazán nyúlt a farzsebébe a tárcája után, s könnyedén vette ki belőle a maradék bankjegyeket. A mozdulatai kezdtek koordinálatlanok lenni, de továbbra is biztos kézzel vesztett. Ócska vidéki lebuj, de azért ki van találva, hallotta Arnold a háta mögül a szavakat. Azonnal tudta, hogy az öltönyös fickó az. Kint állt az épület egy kis huzatos előcsarnokában, egy bankautomatánál, a világ bármely bankjából lehetett itt pénzt kivenni, ha volt az embernél egy használható bankkártya. Arnold hátrafordult, a fickó ott állt tőle alig karnyújtásnyira. Nincs ezzel a hellyel semmi baj, mondta neki Arnold, nem nevezném lebujnak. Kissé bizalmatlan volt a hangja, de nem tartott soká, hogy feloldódjon. Hamarosan azon kapta magát, hogy kint áll az épület előtt a fickóval, egymás után szívja a cigiket, s szenvedélyesen magyaráz. Ha tudtam volna, Robert, ha tudtam volna, hadarta, hogy erre van szükségem. Tudod, kerültem mindenféle játékokat, jól tudtam, hogy kétbalkezes vagyok, született vesztes, mindegy, milyen játék, kártya vagy félkarú rabló, bármi, mindig vesztettem, betonbiztosra, senki nem akart velem lenni, végül már játszani sem, nem volt semmi értelme, s ez azért eléggé tudja frusztrálni az embert. Most sem tudtam, mért jövök ide, nem sejtettem, s most… Mulatságos, mondta a maga törhetetlenül elegáns hangján a másik, akit Arnold Robertnek nevezett, igazán mulatságos, amit mesélsz. Tehát egyfolytában vesztettél, egész eddigi életedben, játszhattál bármit is. Te még biztos nem hallottál ilyesmiről, mondta Arnold levegőért kapkodva s hevesen szívva cigijét, de így volt, és épp ezért sosem kockáztattam, mindig csak a lehető legkevesebbet, a lehető legóvatosabban. Akkor biztos sokat sikerült összekuporgatnod, mondta Robert, összekuporgatnom?, van egy cseppnyi lakásom, amit a nagyanyámtól örököltem, két éve halt meg, s most már a lakás egyik feléből kiszellőzött az áporodott szaga. Meg van egy kétajtós Seat Ibizám, a nagybátyámtól vettem használtan, nemrég kissé sikerült összetörnöm, belém hajtott egy mopedes egy körforgalomban, pedig keveset járok a kocsival, még szerencse, hogy egyedül ültem benne. Egyedül, kérdezte Robert. Egyedül. Akkor éppen. De van egy feleségem, egy kis asszonykám. Ez itt a nászutunk. Robert erre hahotázni kezdett, gyere, 54 �Próza és vidéke gyere még egy konyakra. A játék szüneteiben átvillant olykor az agyán, hogy most már ki lehet húzni a dániai kiruccanást, most már el lehet felejteni Lübecket, Travemündét, most már nem lesznek sem herkentyűk, sem borok, de egyre önfeledtebb volt, csak úgy folyt ki a keze közül a pénz, s már kurjongatott, lelkendezett, odagyűltek az asztal köré a kaszinó vendégei, az összes borzas alak, keveredtek a különféle tájszólások, csóválták a fejüket a kövér pénzeszsákok, hogy ebbe meg mi ütött. Robert ott állt Arnold közvetlen közelében, állát az öklére támasztotta, s csak akkor lépett egyet-egyet hátra, mikor Arnold ujjongva táncolta körül az asztalt, mert megint vesztett. Konyakot locsolt szét maga köré, s táncolni akart a krupiéval, de az hideg maradt és sötét, mint az egész lepusztult kaszinó körülötte. Délfelé botorkált vissza a szállásra. A dzsekijét elhagyta, farmerje szakadozott volt, ingje szétgombolva, a haja széttúrva, bíborvörös arcán híg takony és vér kenődött szét. Ahogy belépett a lakásba, mintha egyből összeszedettebbnek érezte volna magát, újra visszatért abba a méretarányos testbe, amelyből előző este kiszorult. A fejében egymást kergették mindenféle hangok, Robertért kiabáltak, s csengtek-bongtak a zsetonok. Jóval többet költött el, mint amennyit valaha megszerezhetett volna. A másik szobában, a bezárt ajtó mögött ott várt rá Izabella. Talán hosszú jelenetet rendez majd, vagy mindössze kijelenti, ennyi volt. Eszébe jutott, hogy míg játszott, amíg ott pörgött a golyó a kerékben, egyetlenegyszer sem gondolt rá, a kicsi, madárszerű testére, a fáradt, fehér gumóarcára. Lassan kinyílt az ajtó, a kisírt szemű asszony az ágy szélén ült, s ahogy megpillantotta Arnoldot, kinyújtotta feléje a karját. Csak annyit bírt kinyögni, úgy aggódtam érted, Arnold. 55 �Kutatóterület Illyés 30 SZELE BÁLINT A szó hatalma Illyés Gyula műfordításai A műfordítói pályakép áttekintése Illyés Gyula rendkívül elismert, szerteágazó és sok tekintetben ellentmondásos életműve eltakarja, látszólag eljelentékteleníti a műfordító Illyést. Míg Babitsot Dante, Szabó Lőrincet a Szonettek, Vas Istvánt a III. Richárd fordítójaként emlegetjük, Illyés Gyula nevének említésekor elsősorban nem műfordításai jelennek meg gondolatainkban. Ennek oka azonban nem a műfordítások gyengébb minősége vagy kisebb terjedelme, sokkal inkább Illyés roppant eredeti életműve – s azt kiegészítve az alkotói és a fordítói életmű szerves kapcsolata –, amely egyrészről megtermékenyíti a műfordítót, másrészről ihleteket kap a fordított művektől, s harmadrészt jelentőségével kezességet vállal a műfordításokért is. A műfordító Illyés irodalmi jelenlétét tovább gyengíti az, hogy nem írt tanulmányokat, esszéket fordításairól. Sokat fordított, de nem beszélt róla, s interjúiban is szinte alig említette meg a műfordítást, amely ezáltal is jóval kevesebb figyelmet kapott.1 Érdekes tény, hogy műfordításairól, műfordítás-antológiáiról alig-alig írtak kritikákat, tanulmányokat – eredeti műveiről sokkal több és terjedelmesebb írás született. Illyés nem tartozott azok közé, akik huzamosabb ideig nem publikálhattak; csak 1956 után volt egy periódus, amikor hallgatott. De a nehéz időkben is, ahogy Földes Anna fogalmazott, „a dialógust mindig fenntartotta az őt támadva is tisztelő, bírálattal is csábító kultúrpolitikával”.2 Illyésnél a műfordítás – Szabó Lőrinchez hasonlóan – nemcsak kényszerű, de önként, élvezettel, programszerűen vállalt tevékenység is volt. Első cikkeit, ismertetéseit és fordításait 1923–1925-ben közölték a Bécsben szerkesztett Ék és Ma című folyóiratok, s innentől kezdve folyamatosan fordított. Sokszor 56 �Illyés 30 Kutatóterület többet is, mint szeretett volna. 1937-ben a Népszava kérdésére mogorván a következőt válaszolta: „fordítok, kenyeret kell keresnem: ilyen elfoglaltság közben sosem szokott nyugalmam, időm és főleg kedvem maradni, hogy irodalommal foglalkozzam”.3 Molière vígjátékai közül a Don Juan volt az első, majd 1945 után számos más Molière-művet is lefordított (A fösvény, Dandin György, Kényeskedők, Képzelt beteg, Tudós nők). A versek és színdarabok mellett rengeteg francia prózát is fordított: több huszadik századi író műveit is átültette, így Duhamel Naplóját (1940), Eugéne Dabit Külvárosi szálloda (1958), valamint Montherlant Agglegények (1974) című regényét. Fokozott vonzalmat érzett Jean Giono világa iránt; lírai hangú, nyers-népi, latinos-pogány elemekkel átszőtt korai regényeinek első számú hazai népszerűsítője volt. 1939 és 1944 között öt könyvét ültette át magyarra: (Zeng a világ, Valaki a hegyekből, Örömmel élni, Sarjú, Magasban). 1942-ben jelent meg a francia költészet értékei előtti tiszteletadásként A francia irodalom kincsesháza, melyet Illyés szerkesztett, s az előszót is ő írta a kötethez; munkájában Szabó Lőrinc és Cs. Szabó László segítette, de „a munka dandárja az enyém” volt – mondta egy interjúban.4 A kötet bátor kiállás volt a nácik által megszállt Franciaország mellett. Illyés részt vett a háború utáni politikai életben is, s még 1952-53-ban is írt, elsősorban drámákat. 1956-tól 1961-ig nem publikált, csak a Kínai szelence című fordításantológia jelent meg ekkortájt (1958). Illyés műfordításai túlnyomórészt francia művek átültetései, de kisebb mértékben jelen van a német és az angol költészet is; Illyés emellett latinból és oroszból fordított, hiszen mindkét nyelvet elég jól ismerte. „Latinul átlag háromévente újra megtanulok” – mondta egy interjúban,5 s hasonlóképpen számolt be arról is, hogy nyelvleckéket vett Gellért Oszkár öccsétől, melyeknek során „borzalmas konyha-oroszságot sajátítottam el”.6 Ez azonban arra elég volt, hogy az írott orosz költői nyelvet megértse. A szovjet költők fordítása némi kényszert róhatott Illyésre, legalábbis izzadságszagú az a nyilatkozat, amit erről E. Fehér Pálnak adott: „hasznos volt ez a munka mint kenyérkereset is, hiszen volt egy idő, amikor rákényszerültünk erre. Emellett azonban akartunk is fordítani, meg akartunk ismerkedni a szovjet költészettel”7. Illyés Gyula nevével szinte minden magyar versantológiában találkozhatunk: fordítóként szerepel a Supervielle, Alfred de Musset, Aragon, Jammes, Villon, Apollinaire, Rousselot, Éluard, Michaux, Jeszenyin, Burns, valamint a kínai költők verseit bemutató antológiákban, emellett ő jegyezte Ben Jonson: Volpone-jának fordítását is (1966), illetve az 1955-ös új összkiadás számára átjavította Shakespeare Coriolanus című drámáját, ami szintén műfordítói munka volt (tanulmányunkban erre a szövegjavításra is kitérünk). 57 �Kutatóterület Illyés 30 Műfordítói elvek Illyés műfordítói ars poeticájában a műfordítás a legnemzetibb ügy. Nemzeti a szó hagyományos értelmében, és azért is, mert csak és kizárólag a mi ügyünk, nem más nemzeté. Helyünk a világirodalomban című esszéjében Illyés számot vet azzal, hogy „a műfordítás a kis lélekszámú és szerény irodalmi múltú népek ügye”.8 Illyés tisztában volt azzal, hogy a magyar fordítás hagyománya hosszú idő alatt, rengeteg munkával alakult ki, s ennek a folyamatnak ő is részese; ha a világ nem érdeklődik a magyar irodalom iránt, akkor nekünk lehet és kell belépni a világirodalomba, mégpedig úgy, hogy továbbra is lankadatlanul fordítunk, „mert így tudunk csak valami többet, valami eredetit mondani”.9 A műfordítás nála tehát teremtő költői folyamat és odaadó művészi szolgálat egyszerre, melyet egy allegorikus képben úgy ír le, hogy „az obsitos szétdarabolja a sorvadó lányt, aztán összerakja, s az százszorta szebben lép le az ágyról.” „A méltó fordítás is így készül, bátorsággal és varázsló képességgel”.10 Ehhez hozzátette még, hogy a műfordításhoz azt a nyelvet kell a „legfinomabb rezzenetéig” ismernünk, amelyre fordítunk. Talán ezért sem okozott gondot neki, ha egyes verseket az eredeti szöveg pontos ismerete nélkül, nyersfordításból vagy közvetítő nyelven keresztül kellett lefordítania. Ugyanakkor a műfordításnak egy másik aspektusára is fogékony volt; Baudelaire kapcsán jegyezte meg, hogy a fordítás „nemes verseny”.11 Szívesen kelt birokra más műfordítókkal, és örömét lelte abban, ha híres (vagy éppen lefordíthatatlannak tartott) versek saját változatát elkészíthette. Az egyik ilyen Goethe híres verse, amelyet A vándor esti dala címen tett közzé. Fönn a hegycsúcs mind már a csöndé; lenn egy lomb se himbál többé – egy pici nesz – elhallgat a fán a madárka. Várj, nincs sok hátra. Te is pihensz. Illyés korai fordításaira a nyugatosok kísérletező kedve is hatással volt,12 a modern műfordítás második hulláma azonban már más fordításeszményt és mennyiségi követelményeket állított a műfordítók elé, s ehhez kiépített egy nyelvi-filológiai segítő-ellenőrző hálózatot is. Az 1950-es évektől 58 �Illyés 30 Kutatóterület kezdve a fordítás tartalmi és formai hűsége vált a legfontosabb szemponttá: a műfordítás ekkortól nem kísérletezés, hanem ismeretterjesztő szolgálat volt.13 Ezt a követelményt ismerve Illyés Gyula szívesen látogatott el „még földerítetlen vagy kevésbé ismert területekre”.14 Kínai szelence E kísérletező kedv gyümölcse a Kínai szelence című, mintegy 170 oldalas illusztrált kötetecske, amely a kínai költészet egy szeletét mutatja meg a magyar olvasónak. A kínai származású francia költőnő, Patricia Guillermaz gyűjteménye15 nyomán érezte úgy Illyés, hogy átülteti magyarra a kínai verseket.16 Illyés jól tudta, hogy a kínai költészet alig hasonlítható az európaihoz: a kínai versek mindegyikében az egész kínai műveltség jelen van, a vers maga tele van jelképekkel és tömörítő kihagyásokkal.17 Előszavában megemlíti a „rövid szavú kínai nyelv párjanincs tömörségét” is.18 Hogy miről van itt szó, azonnal megértjük, ha megnézzük a lenti ábrát, amely a híres Csendes éj című vers eredetijét mutatja be.19 A vers az egyik leghíresebb kínai négysoros, minden kínai fejből tudja, a honvágy egyik szép megfogalmazása: Azonnal láthatjuk, hogy a formahű fordítás itt lehetetlen: ahogy Rónay György írta, az európai embernek ehhez a költészethez egyszerűen nincs kulcsa, ezt „nem lehet visszaadni”.20 Salát Gergely sinológus elmondása szerint a kínaiban nincsenek toldalékok, a szófajok határai elmosódnak, az egyes szavak pontos szerepe a mondatban elfoglalt helyüktől, szövegkörnyezetüktől függ. A fenti vers eredetijében – és a kínai versek többségében – nem szerepel az „én” személyes névmás, a versek személytelenek. Nyugati hagyomány, hogy a nyelvileg nem jelzett alanyt egyes szám első személynek fordítjuk, noha ez valójában félreviszi a verset. Formailag a fenti vers az ún. „megtört mondat” 59 �Kutatóterület Illyés 30 (csüe-csü) típusba tartozik, amelynek szigorú szabálya vannak: a sorok száma 4; az egy sorban lévő szótagok száma vagy 5, vagy 7; a rímképlet vagy aaxa vagy xaxa. A bemutatott vers sorai öt szótagosak (gyakorlatilag: ötszavasak), a rímképlete aaxa. A kínai jelek angolul a következő szavaknak felelnek meg21 (mellette a hozzávetőleges magyar fordítás, melyet Salát Gergely az eredeti kínaiból készített): Silent / night / think Csönd(es) / éjszaka / gondol(at) Bed / before / bright / moon / shine Ágy / előtt / fény(es) / hold / fény Think / be / ground / on / frost Mintha / van / föld / rajta / dér Raise / head / view / bright / moon Felemel / fej / néz / fény(es) / hold Lower / head / think / old / home Lehajt / fej / gondol / régi / otthon/ falu Ebből az információból verset alkotni: ehhez valóban bátorság és teremtő erő kell. Illyés Gyula változatában egy sajátosan nyugodt hangulatú, ám meglehetősen bizarr képvilágú vers áll elénk. Illyés eléggé áthangolta a vers tartalmát: Holdfény a földön: ezüst pocsolya, a talaja meg fehér kocsonya. A holdra nézek, majd fejem leejtve rád gondolok, kiskorom otthona. (Illyés) A „fehér kocsonya” kifejezés mintha a semmiből került volna a versbe, de ha elolvassuk a vers francia átiratát, azonnal megértjük, honnan érkezett a versbe a félrefordítás: Devant mon lit, la lune jette une clarté très vive; Je doute un moment si ce n’est point la gelée blanche qui brille sur le sol. Je lève la tête, je contemple la lune brillante; Je baisse la tête et je pense à mon pays.22 A gelée blanche a tettes, amely zúzmarát, deret jelent; Illyés azonban szó szerint, fehér zselének, kocsonyának vette, így került a versbe a kocsonya 60 �Illyés 30 Kutatóterület meg a pocsolya. A vers valójában egy utazóról vagy száműzöttről szól, aki hirtelen felébred éjjel, és a holdfényt dérnek nézi, vagyis a reggelre, az elutazás pillanatára (esetleg a szabad ég alatt töltött éjszakákra) gondol, s a holdról újra a földre fordítva tekintetét, szomorúan gondol a helyre, melyet elhagyott. Szabó Lőrinc változata sokkal pontosabb: Káprázva ébredek. Idegen ágy. Fehér hó lepi szobám padlatát. Felnézek – a hold vakítva ragyog. Fejem lecsügged – hazagondolok. (Szabó Lőrinc) Weöres Sándor „fordítása” csak impresszió, amely inkább hasonlít romantikus európai költeményre, mint bármiféle szomorú kínai versre. Éppen a vers lényege marad ki belőle, a fordító a nyugalmat idegességre, a mozdulatlanságot mozgalmasságra cseréli le: Ágyam lábánál fehér ragyogás: lehet, hogy nyáron itt a hófuvás? Fölemelkedek, nézem-figyelem: ágyamhoz ér a holdfény-villogás. (Weöres) Illyés Gyula kínai fordításait a kritika nem sok megértéssel fogadta – jellemzően a fordítások és a bevezető pontatlanságát rótták fel, és kevés értéket találtak a kis versekben. „Illyés Gyula, sajnos, szintén a Kosztolányi Dezső-féle úton indult el, amikor megtöltötte a kínai szelencét” – írta Sós Endre, hozzátéve, hogy „a behatolás a kínai költészet évezredes lényegébe természetesen nem is sikerülhetett” egyiküknek sem.23 Sós megállapítja, hogy a versek nem is annyira fordítások, hanem „Illyés Gyula magyar versei a kínai versekről” – sokszor úgy fordít, mintha eredeti verset vagy „magyar népdalt” írna.24 Hozzáteszi még, hogy Illyés a kínai jelképeket jól vagy rosszul megfejtő francia antológiából fordított25 – ezzel ellentétes Csongor Barnabás véleménye, aki szerint a francia próza „jó és pontos”.26 Illyés Gyula felfigyelt arra, hogy a kínai verseknek jellegzetes jelképrendszere, sajátos nyelve van, s ez nagyon sokszor valóban hasonlít a magyar népdalok jellegzetes elemeire, pl. a természeti képek esetében. Po Csü Ji Részegség meg az őszi levél című verse egy egész életet foglal össze négy sorban a kínai jelképrendszer segítségével. 61 �Kutatóterület Illyés 30 A szél az őszi fák csúcsán barangol. Az öreg meg a borának beszél. Arca akár a dércsípte levél. Nem ez volt a színe tavaszkor! Ezek a versek csak a maguk teljességében érthetőek meg a nagyfokú „valóságra való koncentráltság” és a versek „pontossága, gyalogjáró realizmusa”27 miatt; a nyelvi egyszerűség és a szimbólumok gazdagsága együtt adja a vers értelmét. „Illyés megpróbálja a maguk mivoltában adni vissza ezeket a különös kis költeményeket” – írta elnézően Rónay György.28 Szerinte Illyés fordítása „kopárabb, idegenebb, szürkébb – realistább”, mint mondjuk Kosztolányié, s ezzel közelebb áll az eredetihez.29 Csongor Barnabás egész kis tanulmányt szentelt Illyés Gyula kínai fordításainak – ebben nem is annyira Illyés fordításait, mint a kötet előszavát kritizálja. Hosszan ír Illyés tárgyi tévedéseiről, általánosításairól, ám meg is jegyzi, hogy Illyés főleg abban hibás, hogy rabul ejtették a Kínával kapcsolatos téveszmék. Az előszó „teljeséggel méltatlan Illyés Gyulához” – írja.30 Csongor is rámutat, hogy a kínai verseket csak igen sok bonyolult szabály alapos ismeretével lehet megérteni, s dicsérőleg jegyzi meg, hogy „a kínai eredeti formai egyhangúságát a fordítások változatosabbnál változatosabb, új és új formákkal törik meg” – ez a kísérletezés Csongor szerint „értékes irányzat”.31 A tanulmány szerzője hiányolja a kötetből a modern kínai irodalmat, már csak azért is – mint írja – mert a kínai verseket 1945 óta filológusok elemzik a fordítók számára.32 Illyés inkább a számára oly kedves francia nyelvre támaszkodott. Nyitott ajtók 1963-ban jelent meg először a Nyitott ajtók, Illyés összefoglaló műfordításantológiája, amely Európa nemzeteinek költészete mellett a kínai és japán költészet válogatott darabjait is tartalmazza. A kötetben a klasszikus római költeményektől a francia középkori költőkön át eljutunk a modern költészetig Európa minden tájáról (de főleg mégiscsak Franciaországból), s a kínai-japán fordításokat követik a finnugor népköltészet darabjai. Az első kötet mintegy 250, a második 380 verset tartalmaz. Illyés grandiózus munkája mennyiségileg és minőségileg is a magyar műfordítás első vonalába tartozik, s ezt a korabeli kritikák is megerősítik. Rónay György elsősorban a versek varázslatos nyelvi gazdagságát emeli ki: a nyelv szellemi, lelki gazdagsága adja meg a fordítások erejét.33 Illyést 62 �Illyés 30 Kutatóterület szerinte nyelvi stílusának jellegzetes magyarossága jellemzi, Illyés teremti a nyelvet, nemcsak kész elemeket használ, hanem „a mai köznyelvnél és a mai irodalmi nyelvnél sűrűbb, mélyebb, gazdagabb nyelvi rétegben dolgozik, bővebb, elemibb, izmosabb nyelvi anyagból teremt, és tágasabb, ősibben friss, tevékenyebb nyelvi szemlélettel rendelkezik” – írta Rónay.34 Ritka kivétel, amikor kedvetlen perceiben beéri mesterségbeli fogásokkal, irodalmias megoldásokkal – teszi hozzá.35 Rónay szerint Illyés a maga képére formálja a verseket, „szemléletesség, mozgalmasság, fogalmazás helyett inkább ábrázolás, »logikus« közlés helyett inkább kép, metafora” áll a versben.36 Az újraformálás eredménye, hogy a verseket úgy lehet olvasni, mintha eredeti költemények volnának. „Nem a szokványos és lötyögős műfordítói egyenruhában mutatkoznak, szépségük nem kölcsönfény halvány pislákolása, és ami a legfőbb, nyelvük anyaga nem szótárízű, langy szirup, hanem tüzes szeszek villogó párlata. Magyar versek” – írta elismerően Lukácsy Sándor.37 Illyés műfordítás közben is magyarul beszél, teszi hozzá, s leginkább akkor remekel, amikor az eredeti vers közel áll az ő költői világához, „ezért is fedezte fel a középkori francia költészetet magának” – mondja Lukácsy.38 A gyűjteménynek jelentős részét képezik még az angolszász (Burns, Yeats, Whitman) és a spanyol ajkú költők, s jelentősek a klasszikus római, valamint a szovjet és a kelet-európai fordítások is. A klasszikus versek fordításait Lator László elemezte egy rövid tanulmányban. Lator részletesen beszámol a műfordító Illyés tökéletes nyelvi és költői biztonságáról, arról, ahogy a költő ráérez a versek lényegére anélkül, hogy beleesne „a latin szerkezetek csapdájába”.39 Illyés mindig megtalálja az egyenértékű magyar formákat, magyar mondatai „magától értetődő természetességgel bomlanak ki” – írja Lator.40 Az ókori vers azonban idegenségéből is megőriz valamennyit, mivel – ahogy Lator írja – Illyés „az idegen verset a magyar közeg fénytörésébe helyezi”.41 Ezt az archaizáló távolítást „művelt, finom, váratlan szórendekkel”,42 éri el Illyés, aki a szokatlan latin verssorokat is nyelvi eszközökkel jelzi magyar fordításaiban. A fordító minden stílusréteget átment, a természetest, a köznapit, a szokatlant, sőt – Lator szavaival – a „keresetten nemeset” is, miközben megtartja, de lazítja, oldja a versformát. A műfordításkötet egy részét Illyés az orosz és szovjet irodalom bemutatásának szenteli. Puskin, Majakovszkij, Lermontov, Jevtusenko és Paszternak verseit említhetjük elsősorban. Illyés emellett néhány orosz prózakötethez is hozzájárult (pl. Leonyid Szolovjov Csendháborító című művének verseit ő fordította 1978-ban). Lermontov fordításához Illyés Trócsányi Zoltán segítségét kérte; a segítség nagy szerepet játszott abban, hogy – ahogy Illés írta – „azt éreztem, rátaláltam Lermontov hangjára”.43 Jevtusenko bűvölő impresszionisztikus képalkotása Illyés hangján 63 �Kutatóterület Illyés 30 természetesen szólalt meg magyarul, s Paszternak modern lírájához is jobban illett Illyés úgynevezett latinos szórendje, mert a ritmus fölött a gondolat uralmát segítette, nem engedte az olvasót belefeledkezni a dallamba – írja Kenyeres Zoltán.44 Példája ennek a Szél című vers, amely szépen mutatja be Illyés mondatszövését: Meghaltam én már, de te élsz. Szél himbálja – míg sírva felnyög – a faházat, a fenyveserdőt, de nem külön, – de minden szálat egyszerre! […] Gyötrött, küzdelmes versmondatok ezek – írja Rónay45 – pontosan ezért hagyják, hogy a vers alakítsa őket, egyenként születnek, nem a műfordítói fegyvertár kész elemei – pontosan ezért tudják jól visszaadni a versek saját harcát, őrlődését, s ez nem csak Paszternak esetében igaz. Illyés műfordításait a tiszta beszéd közvetlensége, a hangulatok felszabadítása jellemzi, s Fodor egy érdekes példával bizonyítja – ez is Paszternaktól való –, hogy Illyés Gyula mennyire ráérez a versekre: Szemerkélt, felhők kergetőztek, de rezzent még a fű alig, csak a por nyelte az esőnek vasas orvosság-csöppjeit. (Fülledt éj) A furcsa helyzetben álló „alig”, és a szokatlan asszociációkat keltő „vasas”46 döbbenetesen összesűrítve állítja elénk a vers hangulati-intellektuális mondanivalóját. Elemi erővel sújt le ez a szó, szinte belehasít a versbe, s mégis megtalálja benne a helyét, beleillik. Műfordítói gyakorlat – elemzések A Jammes verseit maga is kitűnően fordító Nemes Nagy Ágnes egyik tanulmányában47 hosszasan fejtegeti, hogy miért olyan kiválóak Illyés műfordításai. Szerinte a hatalmas szókincs és a kiváló mondatérzék mellett a találó és bátor szóválasztás az, ami rendkívüli többletet ad Illyés fordításainak. A Mi is a boldogság? című verset idézi: 64 �Kutatóterület Illyés 30 Mi is a boldogság? csak egy kék völgy talán, hol hajdanán – ihol harminc éve! – nyulásztam. A versben a voici-nek megfelelő magyaros-népies „ihol” és a rendkívül kifejező „nyulásztam” az a többlet, amelyre Nemes Nagy Ágnes felhívja a figyelmet. A „J’ai chassé la lièvre” (nyúlra vadásztam) helyett a sokkal tömörebb, magyarosabb, hangulatában is odaillőbb szót találta meg Illyés. Más alighanem nem ezt a szót használta volna. „A költő-műfordító végső soron egész költői életművével áll jót a fordításaiért” – mondja Nemes Nagy – Illyés hol „természetes pontossággal, hol merész ugrással” fordít, de mindig hű marad az eredeti vershez. Nagyon hasonló a Parasztasszonyok a városban című vers, ahol a „megehül” szó tökéletesen illik a vers népies-vidéki hangulatába, és egy szóban felidézi a téli hideg és nélkülözés minden konnotációját. Jönnek esőben-sárban a hegyről, hol a gallyak hegyét eszi az állat, ha nagyon megehül; fehérkesztyűs kezük mered esetlenül; büszkén mint jó ekék, és biztosan haladnak. Illyés fordításaiban mindig ott van a természetes magyarosság mellett a meghökkentő, többletjelentéseket hordozó szóválasztás, a dinamikát, nyugtalanságot sugalló szókapcsolatok, metaforák. Frénaud Ész istennője hatalmas alakzat című versének fordításában is találhatunk jellegzetesen illyési kifejezéseket. A vallásos jelképeket, bibliai történéseket és hangulatokat bőven tartalmazó versben ellentmondásos hangulatokat idéznek fel az ilyen megfogalmazások, mint „Szeretetet páráll a mindenség feléd, nép”; „ízes, jó győzelmeim bűzlő fölböfögése”; vagy „Gyárak népe, ti, kinek egén a szipoly zsíros bendője a felhő!”. Hasonlóan érdekes a „petyhüdt bástya” vagy a „tündér diadalok” is – ízesen illyési, mégis illeszkedik a francia vers forradalmi hangulatába. Illyés Mallarmé verseiből is fordított, mint mondta, „megpróbáltam áttenni magyarra, mégpedig úgy, abban a bonyolultságban, ahogyan ő tudatosan megírta a verseit”.48 S még itt, a talányos, végsőkig megszerkesztett versben is felfedezhetjük Illyés jellegzetes szóválasztását: „Konok kemény remény keserves búja rág / vágyom a keszkenők utolsó búcsúját!” (Tengeri szél). Ki más merné itt azt a szót leírni, hogy keszkenő? A műfordítások egyik legérdekesebb része az Éluard-válogatás. A költő, aki Illyés szerint „egy agyoncifrázott, agyonbonyolított költészetbe vitte vissza a keresetlenséget”,49 nem bizonyult könnyű műfordítói feladatnak. 65 �Kutatóterület Illyés 30 Ahogy a fordító írta, egy magyar Éluard-kötet „nem ígérkezik minden sorával hamaros és azonnali élvezetnek”.50 Az 1936 november című vers a nehezen értelmezhető, a jelentések csúsztatásával játszó költemények közé tartozik, melyet igazán lefordítani nem lehet, csak a vers értelmezését adni, Illyés tehát itt maga is egy lehetséges értelmezést ad.51 A következő részletben a magyar vers az eredetivel ellentétben sokkal szabadabb, asszociatívabb képekben fogalmaz, s a 4-6. sorban52 egy olyan értelmezést ad, amely inkább eljátszik a politikai jelentéssel is bíró – ám a jóra törekvés jelentést a maga távoli módján szintén megjelenítő – „jobbratörés” szóval, minthogy a vers eredeti jelentését adná vissza. A kétértelmű fogalmazásmód nem engedi eldöntenünk, hogy a politikai baloldal jobbra törekvése, vagy a jobboldal előretörése szörnyű; az ilyen „játékokban” Illyés költői és nyelvművészei nagysága mutatkozik meg. Ville en baisse océan fait d’une goutte d’eau sauvée Tenger-apályú város utolsó cseppnyi szabad óceán D’un seul diamant cultivé au grand jour Napfényben köszörülődő ritka gyémántkövünk Madrid ville habituelle à ceux qui ont souffert Madrid beh ismerős vagy azoknak akiket De cet épouvantable bien qui nie être en exemple Meggyötört ez a szörnyű jobbratörés kiket Qui ont souffert Azért gyötör kín és nyomor De la misère indispensable à l’éclat de ce bien Mert másként az a jó talán föl sem ragyog Que la bouche remonte vers sa vérité Induljon meg a száj igaza vissza-útján Souffle rare sourire comme une chaîne brisée Mozdulj ritka mosoly ahogy rablánc törik Que l’homme délivré de son passé absurde Lerántva képtelen múltja nyűgét az ember Dresse devant son frère un visage semblable Testvérei elé rokon arcot emeljen Et donne à la raison des ailes vagabondes. S adjon az értelemnek csapongó szárnyakat. Az idézet felszólító módú második felében ismét egy illyési hiba található: az „induljon meg a száj igaza vissza-útján” kifejezés helyesen „a száj újra 66 �Kutatóterület Illyés 30 emelkedjen fel a maga igazához” lenne – a vissza-út valami negatívat sugall, jelentésével nem illik a versbe. Illyés bátran értelmez, ha több jelentésből kell választania, ám úgy tűnik, helyenként többre tartja azt, amit költői szemével ő lát bele a versbe annál, ami valóban – szövegszerűen – benne van. A költői szenvedélyt ő sem tagadhatja meg. Szintén Éluard verse a Langage des couleurs (magyarul A színek szavai), amelyben megfigyelhetjük Illyés jellegzetesen sűrítő, a jelentéseket összevonó szerkesztésmódját. A „misère subsiste” nála „konok nyomor”, a „j’espère et je m’irise” „szivárványlón remélek”, a „se prolonge” jelentés kimarad, a „clarté” „sugarában” lesz, az „érige” pedig megmarad az egyszerű „emelem” jelentésben. A francia szó alapvetően „templomot emel” vagy „szobrot állít” értelemben használatos, ez a magyarban csak közvetetten jelenik meg. A vers összességében mégis egységes hatást kelt, az eredeti szófűzését, jelentését és hangulatát jól visszaadja: D’un côté de mon coeur la misère Szívem egyik felén a konok nyomor subsiste áll De l’autre je vois clair j’espère et je A másik csupa fény szivárványlón m’irise remélek Je reflète fertile un corps qui se Termékeny tükrözés vagyok a prolonge testemé Je lutte je suis ivre de lutter pour vivre Küzdök mámorosan hogy a létért küzdhetek Dans la clarté d’autrui j’érige ma Mások sugarában emelem victoire diadalmam Érdekes gondolatok, nyugodt, mégis nyugtalanító asszociációkat ébresztő képek jellemzik Jean Follain Kuvik című versét. Ilyés műfordítása itt is meghökkentő szavaival, érdekes szóválasztásaival tűnik ki. A régies „mécs” szó mellett rendkívül hatásos a „kikortyolja” is, amely hosszúságával, tárgyilagosságával erősebb, mint a francia „kiissza” (boit) igéje, s az utolsó sorban az „éclairant” megfelelőjeként szereplő „fénytrejtő” is sűrítő szemléletességével győzi meg az olvasót. Pontatlanságnak tűnik ugyanakkor, hogy a „bête” (állat) helyett „madár” (s kisebb mértékben, hogy a „szűz” helyett „szűzi”) áll.53 A „bête” a Jelenések könyvében leírt szörny (a magyar Biblia fenevada), a franciában La bête, amely az Antikrisztus megtestesítője – ez a nem elhanyagolható jelentés egyszerűen eltűnt a fordításból. Ez adna 67 �Kutatóterület Illyés 30 a versnek ugyanis egy misztikusabb, mélyebb olvasatot (egyértelműen efelé mutat a vers kezdete, a babonákat, népi hiedelmeket idéző „mondják hogy”). A francia effraie (kuvik) szó egy vészjósló, ijesztő kiáltású madár (az „effrayant” a franciában „rémítőt” jelent), amely romokban, templomtornyokban lakik; másik neve chouette religieuse,54 vagyis „vallásos bagoly”. A magyar vers azonban így is jól sikerült fordítás, csak dimenzióiban kevesebb, mint az eredeti – egy kedves vidéki mese lesz belőle: On dit que l’effraie Mondják hogy a kuvik boit l’huile aux lampes du sanctuaire kikortyolja a falusi templomokban dans les églises du village; a sekrestye mécseiből az olajat elle entre par le vitrail brisé bemegy a kitört ablakon dans ces heures de nuit az éji órák idején midőn quand les bons et les violents s’endorment szelídek durvák egyként alszanak midőn quand l’orgueil et l’amour s’épuisent szeretet és gőg egyként elcsitul midőn quand le feuillage rêve. szunnyad a lomb. La bête réchauffe son sang Fölmelegíti a vérét a madár avec l’huile éclairant et vierge. a fénytrejtő szűzi olajjal. Robert Burns verse, Az Ayr hídjai fordítása méltó feladat volt Illyésnek. A skót költő népies, nyersebb verselése közel állt hozzá, s itt is kihasználhatta fölényes nyelvi képességét. A vers egy szakaszában az „ütetnyi” szót használta, amely „egy tűzcsiholáshoz elegendő taplót” jelent, de elég könnyen érthető, hogy „keveset” jelent. A jelzett sor – bár nagyon jól belesimul a magyar fordításba – műfordítói szabadosság, melyet a betoldott „parasztin szólva” leplez; az eredeti „In plain braid Scots hold forth a plain braid story” annyit tesz, hogy „egyszerű skót nyelven mond el egyszerű történetet.” A versszakban találó a „paraszti” és a brit kocsmák világát idéző „pintes” használata is. Férfi, méltó hazája fénye lenni, parasztin szólva, nem kell itt ütetnyi, mert pintes mellé s tanácsházba immár nem takarékos, józaneszű polgár ül, 68 �Kutatóterület Illyés 30 de mihaszna, szélhordta nemes, ki országot, világot tönkretesz Shakespeare: Coriolanus Illyés Gyula 1954-55-ben részt vett az új Shakespeare-összkiadás munkálataiban: tagja volt a szerkesztőbizottságnak. Munkája során a klasszikusok (Arany, Petőfi, Vörösmarty) kultuszát éltette: a klasszikus fordítások javításának, átigazításának legnagyobb harcosa volt. „Óriási szolgálat Vörösmartynak, Petőfinek, hogy az ő fordításuk lesz az örök magyar Shakespeare. Igenis legyen végre használható, egészséges, jó a fordítás. A kiadásnál ne filológusokra gondoljunk, de diákokra, munkásokra, akik Shakespeare-t akarják élvezni, nem az irodalom körüli pletykát.”55 A politika ekkortájt nagyon beszűrődött a napi munkába: Illyésnek néhány arra vonatkozó megjegyzése is volt, hogy a „munkás és paraszt” olvasók mit értenének meg. Ezért egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a régi klasszikus fordításokat át kell javítani. Filológiai oka is volt. „A zseniket ne a hibáikban tiszteljük” – tette hozzá. A megbízást Szabó Lőrinc és ő maga kapták meg: Szabó Lőrinc a Lear királyt és a Julius Caesart,56 a Petőfi-könyvet is jegyző Illyés a Coriolanust retusálta. Mindkét költő alaposan átvizsgálta és kijavította a drámafordításokat, majd a szerkesztőbizottság döntése alapján vagy elfogadták, vagy elutasították az ő javításaikat. A Coriolanus szövegében mintegy 280 javítást sorol fel az 1955-ös kiadás jegyzete. Illyés javításaira nem lehet panasz: javítja a Petőfi korára jellemző szócsonkításokat, mint tudtotokr’ adom, gabna, től’, rá’dás, sergem stb., apróbb kiegészítéseket tesz, hiányzó sorokat pótol, illetve javít néhány olyan szót, amely ma már mást jelent, mint Petőfiék korában: a „bebalzsamozni” így lett „írral kenetni”, a „viszály” „balszerencse”. Olyan helyek is voltak, ahol Petőfi eredeti megoldása nemhogy elfogadható, de jobb: Petőfi: Rendén haladjatok, / Hogy, mint szokás, pártok ne keljenek, s nagy / Rómánkat el ne döntsék fiai. Illyés: Rendes per útján / Járjatok el, nehogy – népszerü! – pártharc / Támadjon s római sarcolja Rómát. Mikor a klasszikus fordítások kiadása már elindult a maga útján, Illyés hátradőlt, és azt mondta: „Sándor hálás lesz még nekem ezért a túlvilágon”.57 69 �Kutatóterület Illyés 30 Bizonyára hálás, hogy azóta is minden Shakespeare-kiadásban ő szerepel, de az is bizonyos, hogy a drámát azóta alig állították színpadra, s a modern előadásokban inkább Eörsi István fordítását használják. Az bizonyos, hogy a Bánk bánt is erőteljesen átigazító Illyés megnyilvánulásai sokszor visszatetszőek,58 főleg ha tudjuk, hogy a Nyitott ajtók bevezetésében (1963-ban) a következőt írta: „Hamlet-, Coriolanus-, Lear-fordításunk állja az időt, s öregedésük is javukra lesz, azzal is az eredetihez simulnak”.59 Itt nyilvánvalóan már a saját maga által már javított szövegre, nem az eredetire gondolt. Összefoglalás Sok mindent elmondtunk Illyés Gyula műfordításairól, s a végső kép leginkább azt mutatja, hogy Illyés igen jó műfordító volt: hibái ellenére, mesterségbeli tudása révén mindig jó magyar verset „hozott össze”. Ehhez hozzátehetjük, hogy helyenként bámulatosan jól elkapta a vers jelentését: megvolt benne a költőnek az a képessége, mellyel a szavak, hangok mögött meghúzódó „második” tartalomra is rá tud hangolódni.60 Fordítása mindig magyar: számára fontos a versmondat épsége, ennek egészségéért áldozatra is hajlandó, s – ahogy Nemes Nagy Ágnes írta, „a mondat természetességét tűzből-vízből kimenti”.61 Illyés szóválasztásai, lexikai tudása, műfordítói trouvaille-ai párjukat ritkítják. A teljes magyar szókincs a kisujjában van, ő pedig kísérletező kedvű, alkotó műfordító, akit a száraz filológia helyett sokszor a sajátosan illyési ihlet irányít.62 „Illyés Gyula latinos szelleme” közel állt ahhoz, amit az új fordítói eszmény megkívánt – írja Kenyeres Zoltán,63 s mi is hozzátehetjük, hogy érett, nagy fordítói művészet volt az övé. Nem kerülhetjük meg azonban azt, hogy a nyelvtudással lehettek gondjai – mint az elemzések során láthattuk, sokszor félreértett (illetve sajátosan értelmezett) mind francia, mind angol verseket. Adódik a feltételezés, hogy Illyés „közel anyanyelvi szintű” franciatudása csak legenda, hogy ezt olyan kortárs írta róla, aki maga nem tudott franciául. Feltehetően jól beszélt, de az élő francia nyelvtől nagymértékben különböző irodalmi írott nyelvben mintha nem lett volna olyan magabiztos a tájékozódása; bár ezt sosem írta meg róla senki, ugyanúgy nagyokat hibázott, mint bármelyik másik műfordító. Illyést a mai napig körüllengi az érinthetetlenség mítosza, az, hogy nagyon sok mindent nem akartak, nem mertek leírni róla a kortársai; már életében kultusza volt, egyszemélyes intézmény volt a magyar irodalomban. Ám ha csak műfordításait olvassuk, megállapíthatjuk, hogy ott van a helye a legnagyobbak között. 70 �Illyés 30 Kutatóterület Jegyzetek Jelen tanulmányban is csak néhány interjúra és rövid esszére támaszkodhatunk. Földes 1986:27 3 Földes 1986:46 4 Földes 1986:86 5 Földes 1986:45 6 Földes 1986:665 7 Földes 1986:668 8 Illyés 1975:350 9 Illyés 1975:353 10 Illyés 1975:351 11 Illyés 1975:548 12 A korai fordításoknak külön tanulmányt kellene szentelnünk. Sajnos problémát jelent az is, hogy Illyés műfordításait a gyűjteményes kötet a versek keletkezésének sorrendjében közli, így semmit sem tudhatunk meg a műfordító fejlődéséről. 13 Kenyeres 1974:330 14 Illyés 1975:352 15 La poésie chinoise. Séghers, Párizs, 1957. 16 Illyés emiatt alaposan félre is értette a kínai költészetet. Egy helyütt azt írta, hogy „a kínai vers kötelező nyelve oly finom, hogy már-már finomkodó” (Illyés 1975:269). Erről azonban közvetlenül nem szerezhetett tudomást. Salát Gergely sinológus szerint több fordító (pl. Weöres Sándor, Nagy László) úgy dolgozott az 1950-60as években, hogy sinológusok – elsősorban Tőkei Ferenc és Csongor Barnabás – készítettek a kiválasztott versekről egy nyersfordítást, jegyzetekkel együtt, ezt a költők versbe öntötték, majd a sinológusok összevetették az eredetivel. Ezzel a módszerrel költőileg remek és filológiailag is pontos fordítások jöttek létre. Illyés versei azonban a kínai eredetivel nem találkoztak, utólag sem ellenőrizték őket. (Salát Gergely sinológus szíves közlése.) 17 Illyés 1975:270 18 Illyés 1975:268 19 Li Taj Po verse. http://www.chinese-poems.com/lb4t.html. (2012. jún. 28.) 20 Rónay 1958:498 21 http://www.chinese-poems.com/lb4t.html (2012. jún. 28.) 22 http://wengu.tartarie.com/wg/wengu.php?no=233&l=Tangshi#p13n1. (2012. jún. 28.) 23 Sós 1958:8 24 Lukácsy Sándor szerint azért állt közel Illyéshez a kínai költészet is, mert az is „népi a régiségben”. Lukácsy 1964:455. 25 Sós 1958:8 26 Csongor 1958:256 27 Rónay 1958:499 28 Rónay 1958:497 29 Rónay 1958:498 30 Csongor 1958:259 1 2 71 �Kutatóterület Illyés 30 Csongor 1958:256 Csongor 1958:255 33 Rónay 1973:31 34 Rónay 1973:33 35 Rónay 1973:35 36 Rónay 1973:36 37 Lukácsy 1964:454 38 Lukácsy 1964:455 39 Lator 1974:1237 40 Lator 1974:1237 41 Lator 1974:1238 42 Lator 1974:1239 43 Földes 1986:667 44 Kenyeres 1974:362 45 Rónay 1973:39 46 A szóra Fodor mutat rá tanulmányában: Fodor 1974:1240 47 Nemes Nagy 1974:1236 48 Tüskés 1983:180 49 Illyés 1975:9 50 Illyés 1975:28 51 Idevág Ferenczi László – nem ezzel a verssel foglalkozó – megjegyzése, miszerint a fordító Éluard „egyik lehetséges magyarázatát adja.” (Ferenczi 1998:148) Valóban, nagyon nehéz – itt és máshol is – megállapítani, hogy hibás fordításról vagy sajátos költői koncepcióról van szó. 52 Ez az én olvasatomban a következő: „akik szenvedtek / a rettenetes jótól, mely megtagadja, hogy példává legyen, / akik szenvedtek / az elkerülhetetlen gyötrelemtől, mellyel a jó kitörése/ragyogása jár”. 53 Mediterrán országokban általában nem ásványi, hanem növényi olajakat használnak, s ezek az olajak nem „szűziek” hanem „szűzek”. Ez a fordítás értékén nem ront. 54 http://www.cnrtl.fr/definition/effraie (2012. júl. 7.) 55 Szele 2008:170 56 Erről bővebben lásd: Szele 2007 57 Szele 2008:173 58 Illyés 1952-es naplójában még azt írta, hogy a klasszikus alkotásokhoz tilos hozzányúlni. Ezt 1955-re úgy módosította, hogy a fordítások nem eredeti alkotások, azokat lehet javítani. 1976-ban pedig elkövette a „merényletet”, és átírta Katona alkotását – az új változatot Gajdó Ágnes és Bécsy Tamás is élesen kritizálta. 59 Illyés 1975:352 60 E. Fehér 1963:7 61 Nemes Nagy 1974:1237 62 Több kortárs utalt arra, s Illyés maga is elismerte, hogy az emberek lobbanékony, önuralmát hamar elvesztő típusához tartozik; Szabó Lőrinccel, Kálnokyval, Vassal ellentétben az ő műfordítói készletében kevésbé kapott helyet a gondos szövegértelmezés, a filológiai fegyelem. Felmerül a kérdés, hogy vajon mi magyarázza a hatalmas felfogásbeli különbségeket az angol és a francia (újlatin) versek fordítói között? 31 32 72 �Illyés 30 Kutatóterület Kenyeres 1974:338 A kritika adatai a „spenótban” helytelenek: mind az évszám, mind az oldalszám hibás. 63 64 Irodalomjegyzék CSONGOR Barnabás: Illyés Gyula kínai versfordításairól. In: Kortárs 1958/8. pp. 255260. E. FEHÉR Pál: Illyés, a műfordító. In: Élet és Irodalom, 1963/41. p. 7. FERENCZI László: Töredékek a fordításról. In: Kabdebó et al. (szerk.): A fordítás és intertextualitás alakzatai. Anonymus, Budapest, 1998. pp. 146-153. FODOR András: A műfordító Illyés Gyula és Kelet-Európa. In: Nagyvilág, 1974/8. 1239-1241. FÖLDES Anna (szerk.): A költő felel. Beszélgetések Illyés Gyulával. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986. GAJDÓ Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét? (Ilyés Gyula Bánk bánátigazításáról). In: Új Dunatáj, 1999. március. pp. 29-39. ILLYÉS Gyula: Iránytűvel. II. kötet. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1975. ILLYÉS Gyula (ford.): Kínai szelence. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958. ILLYÉS Gyula (ford.): Nyitott ajtók. I-II. kötet. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1978. KATONA Jenő: Illyés Gyula versfordításai. In: Könyvtáros, 1963/8. pp. 685-686. KENYERES Zoltán: Gondolkodó irodalom. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974. LATOR László: Illyés Gyula Horatiusai. In: Nagyvilág, 1974/8. 1237-1239. LUKÁCSY Sándor: Illyés Gyula műfordításai. In: Nagyvilág, 1964/3. pp. 454-456. NEMES NAGY Ágnes: Kék völgy. In: Nagyvilág, 1974/8. 1235-1237. RÓNAY György: Fordítók és fordítások. Magvető Kiadó, Budapest, 1973. RÓNAY György: Kínai szelence. In: Vigília, 1958/8. pp. 497-498. SÓS Endre: Mi van a Kínai szelencében? In: Magyar Nemzet, 1958. júl. 6. p. 8. SZELE Bálint: “Társalogni avval, aki bölcs” – 11 Shakespeare-interjú. Ráció Kiadó, Budapest, 2008. SZELE Bálint: Vörösmarty Mihály találkozása Szabó Lőrinccel: a Julius Caesar és a Lear király 1955-ös szövege. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 2007/1-3. pp. 118130. TÜSKÉS Tibor: Illyés Gyula. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 73 �Találkozási pontok A tér metamorfózisai Beszélgetés Csemniczky Zoltán szobrászművésszel MIZSER ATTILA Csemniczky Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész, galériavezető, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója idén ünnepelte 60. születésnapját, áprilisban pedig a Szerbtemplom Galériában kiállítás nyílt a művész drótszobraiból. Csemniczky Zoltánnal a pályakezdésről, a hétköznapokról, a térkezelésről beszélgettünk. – Mikor kezdtél szobrászattal foglalkozni? – A családi hagyomány úgy tartja, hogy kb. hároméves koromban, Romhányban, a Laszkáry kastély udvarán kezdődött. Volt egy akácfa, aminek az oldalához egy nagy követ támasztottak, én azt egy baltával elkezdtem faragni, a család nagy örömére. Hát így kezdődött. Később, már komolyabban, agyaggal és fával próbálkoztam. Már a középiskolában (a budapesti Zrínyi Ilona Gimnáziumban) eldőlt, hogy a művészetek jobban érdekelnek, mint a tudományok. A Dési Huber István Képzőművészeti Körbe is jártam. Az érettségi után a képzőművészeti főiskolára és a szegedi főiskolára felvételiztem. Szegedre vettek fel, ott kezdtem el tanulni. A diploma megszerzése után, 1976-ban pedig Balassagyarmatra kerültem a családommal. – Hogyan emlékszel az első évekre? – Az első néhány évben tanítottam a város általános iskoláiban, ’79-től 74 �Találkozási pontok pedig a Horváth Endre Galéria kiállításait szerveztem – azóta is itt működöm, rendületlenül, igaz, most más munkakörben, a művelődési ház igazgatójaként, és nyilván a körülmények is változtak. Kezdetben minden kiállítást engedélyeztetni kellett a megyei tanács művelődési osztályával, és csak a képzőművészeti lektorátus által előzetesen zsűrizett kiállítást lehetett meghívni. Nem emlékszem semmilyen nagyobb nehézségre, nem volt olyan, hogy valakinek a kiállítását ne engedélyezték volna, akit szerettünk volna meghívni. Az amatőr művészek kiállítása annyiból jelentett problémát, hogy a kezdők csak profival együtt jelenhettek meg, de később ez a szemlélet is változott. Ma a Horváth Endre Galéria és a Szerbtemplom Galéria párhuzamosan működik, kiegészítve egymást. A kisvárosi létből fakad, hogy a sokféleséget igyekszem mindig bemutatni, műfajilag, stilárisan, szemléletmódban, anyaghasználatban erre törekszem. Egyetlen szempont van: a művészi szándék megvalósulásának a minősége. – Folyamatosan szervezel kiállításokat. A következő évad megtervezésétől a pályázatok előkészítésén és a képek/műtárgyak elhelyezésén át a technikai kivitelezésig minden munkafolyamat felelőssége – igazgatóként is – a tiéd. Azonban elsősorban alkotóművész vagy. Hogyan egyeztethető össze ez a két, illetve három profil? – Az igazgatói munkakör rengeteg bürokratikus feladatból áll, amiket nem lehet félretenni. A kiállításszervezés és –kivitelezés azonban kreatív munka, örömet is ad. Mindig kihívás, amely során nem elég a gondolatiságot, a kiállítás koncepcióját, a szerzői szándékot felismerni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a képeknek, tárgyaknak önálló térigényük van: minden darabnak a konkrét kiállítótérben kell jelentést adni. Ami a saját alkotásaimat illeti, arra lopni kell az időt magamnak. Sokszor csak hétvégén vagy éjszaka tudok a műteremben dolgozni, de mindig szakítok magamra is időt. – Az utóbbi időben szinte kizárólag különleges technikával, drótból készíted a szobraidat. Miért épp ezt a kifejezésmódot választottad? 75 �Találkozási pontok – Klasszikus anyagokkal (kő, gipsz, fa stb.) is dolgoztam korábban, és pontosan az ezekhez szükséges munkafolyamat alakította ki a speciális dróttechnikát. Eredetileg meg kellett csinálni a szobor vázát, és a vázra rátekert géz bezárta a tömeget, a volument. A felületen kellett valamilyen ornamentikát, fakturális játékot létrehozni ahhoz, hogy kicsit érdekesebb legyen az egész. Alapesetben a fény-árnyék-hatások hozzák létre a plasztikát, de nekem egyszer csak érdekesebb volt az, hogy milyen az egésznek a szerkezete. Milyen a szobor, amikor bele lehet látni, amikor a különböző nézetekből az áthatások, a térbeli viszonyok eltérő rendszere működik. Ezekben a szobrokban az üres helyek, a térelemek egymáshoz való viszonya hordoz kifejezőerőt, egyfajta architektúráról van szó. Az építészetre jellemző, hogy az üregek rendszere adja meg egy-egy épület belső karakterét, és itt engem is a térbeliség érdekel – ez jellemzi az első ilyen, Had című szobromat is, amely most a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban látható. Ez a komolyabb válasz. A viccesebb az, hogy a lakótelepi műteremben, a lopott időben, éjszaka nem lehetett a klasszikus módon szobrot faragni. – Változott az évek során a munkafolyamat? – Kezdetben a szobor szerkezetét az jellemezte, hogy a külső burkon keresztül lehetett átlátni, rálátni a belső struktúrára. Aztán nyilván változott az, hogy a szerkesztésmódban, a tér strukturálásában többféle variációs, kombinációs lehetőséget találtam, találok folyamatosan. Egy-egy mintázat esetében többféle értelmezési lehetőség adott, amelyeket igyekszem kiaknázni. A kiindulópontot általában egy-egy forma jelenti, amelyre ráépül a logikai szint: a forma fokozatos kibontásával jutok el a bonyolultabb, komplexebb térbeli és gondolati rendszerekig. Bármilyen egyszerű motívum (egy folt a falon, egy repedés stb.) elindíthat egy ilyen gondolattársítási folyamatot, amelynek eredménye végül egy külső kép, a szobor mint látvány és forma. Azonban más művészeti ágakkal ellentétben a szobrászat fizikai törvényszerűségektől is függ. Egy kép esetében mindig adott egy hordozó 76 �Találkozási pontok (egy papír, egy lemez), amelyre a kompozíciót felvisszük. A szobor esetében viszont arra is figyelni kell, hogy hány helyen lehet rögzíteni, felfüggeszteni, megfelelő egyensúlyi állapotot kell létrehozni ahhoz, hogy stabil és megfelelő helyzetű legyen. – Áprilisban nyílt kiállításod a Szerbtemplom Galériában. Érdekesség, hogy idén színesek a szobraid, és fekete háttér előtt helyezted el őket. – A sötét háttér abban segít, hogy kontrasztosabb, hangsúlyosabb legyen a látvány, kiemeli a formákat, a térbeli viszonyokat. A kilencvenes években már használtam színeket a szobraimon, tehát ez egyfajta visszatérés. De valójában a drótok mindig „festve” vannak, mert amikor megsavazom őket azért, hogy forraszthatók legyenek, megsérül a védőréteg, és rozsdásodni kezdenének, ha nem festeném vagy fújnám le őket. A legújabb szobrokat ecsettel festettem, mert olyan térbeli viszonyok voltak, hogy nem lehetett lefújni az apró, finom formákat. A színek révén a szobor láthatóbbá válik a térben, a formailag is elkülönülő struktúrák (például a különböző vastagságú drótokból más-más módon megfont térelemek) ezáltal még határozottabban elválnak egymástól. A kétféle forma ütközése, feszültsége érzékelhetőbbé válik. – Min dolgozol most? – Június 27-én Szécsényben nyílik kiállításom. A címén még gondolkodom: volt olyan címváltozat, hogy „Insectarium”, azaz rovartár, de ezek inkább férgek, bár a lárvaállapot is féregszerű. Ez tehát még teljesen megváltozhat. A kiállítási darabok férgeket, embereket (féregszerű és emberszerű lényeket) ábrázolnak. Az emberi lélek formáit, a lélek tekervényeit és vonaglásait ábrázolják, azokat a torzulásokat, amelyek jellemeznek minket. Annyi „újdonságra” lehet számítani, hogy lesznek olyan szobrok, amelyek falra kerülnek. De ezen az anyagon még dolgozom – az igazgatói kötelezettségektől eltekintve, folyamatosan. 77 �Kép-tér FENYVESI ORSOLYA firkák (kabai lóránt képeihez) Esőket aggat ruhafogasokra – vártak rá vagy várakozott. Telefirkált négy füzetet, elkötött csónakon próbált bejutni az ablakokon. A házakat ellepte már a víz, a felület, amitől jobban félt, mint a filc párolgásától. Nem marad majd semmi, állítólag ebben reménykedik, de vajon a késeket vagy a villákat szereti jobban elmosogatni? 78 �Kép-tér “ír, olvas, firkál stb.” Beszélgetés kabai lóránttal kabai lóránt, ahogy magáról írja, „kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál stb. Miskolcon született, Ongán nőtt fel, Budapesten él.” Költő, vizuális művész, a Műút szerkesztője. Idén májusban a Roham Galériában tervezett kiállítást a firkák. Felesleges című sorozat képeiből. A kiállítás végül elmaradt, de nem erről, hanem telerajzolt füzetekről, az alkotás folyamatáról, írás és vizualitás egymásra utaló és egymást ellenpontozó viszonyáról beszélgettünk. – A sorozat darabjai voltaképp füzetlapokra rajzolt/írt képek, képversek. A „teleírt, telerajzolt füzet” kapcsán először Tandorira, József Attilára asszociáltam – mintha ez a gesztus nálad is olyan egzisztenciális téttel járna, mint a Szabad ötletekben, vagy Tandori egész életművében. Hogyan, miért jött létre az anyag? – Kaptam vagy két éve két egészen kis méretű Moleskine-füzetet, sehogy sem állt rá a kezem, hogy abba jegyzeteljek, itt álltak üresen tavaly nyárig, amikor elkezdtem rajzolni beléjük (talán mégis pontosabb lenne azt mondanom: firkálni); hamar beteltek, majd egy nagyobbat is kaptam, végül megint egy kicsit – mind tele van már. (Azóta készítettem még két kisméretű füzetet japán hajtással, azok is tele, most igyekszem fékezni.) Az indíttatás pedig valahogy nagyon mélyről jött – nem is volt tervezett munkamenet, csak engedtem, hogy az történjék ezeken a kis felületeken, ami történni akar: egyrészt „automatikus” volt, nem agyaltam semmin, csak amikor már elkezdett a kép formálódni, akkor kezdtem valamennyire tudatosan eljutni a végeredményhez. Mondhatni csak a nyomhagyó eszköz, a filc vagy a színes ceruza kötött a valósághoz ezekben a tudatváltozott pillanatokban, afféle „kívül-lét”, szó szerinti kivetettség, ob-jekció volt ez. És bár a „firka” talán hevenyészettségre utalna, ami azért itt meglehetősen pontatlan lenne, mégis, jobb híján, firkáknak nevezem ezeket a képeket. – Bizonyos képek töredék-jellegűek (mintha egy másik kép egy részletét mutatnák meg), az első látásra homogén felületek pedig sokszor valójában palimpszesztek (egy másik rajzot, szöveget rejtenek), és vannak olyan 79 �Kép-tér képeid, amelyek rejtvény-jellegűek, megoldásuk a szemlélő erőfeszítését igényli. Mégis egységes az anyag, koherens a világ, amit az elrejtés/hallgatás szervez. Mintha azt próbálnád megfogni, amiről (Wittgenstein nyomán) nem lehet beszélni. – Nem tudom, nem hiszem, hogy ez az lenne, amiről nem lehet beszélni – azt gondolom, hogy a beszéd lehetetlensége itt egyszersmind a képi „beszéd” lehetetlenségét is jelenti, azaz arról firkálni sem lehet talán. Való igaz, van itt hallgatás, elfojtás, sőt csend, de „csak” annyira, mint mondjuk a verseimben. – Hogyan viszonyulnak a képzőművészeti munkáid a verseskötetekhez? – A vizuális munkáim elkülönülnek az irodalmiaktól, külön világ, egészen más gondolkodásmódot, más állapotot feltételeznek és mutatnak (nyilván ezért is van az, hogy ha huzamosabb ideig nem írok, mint mostanában, inkább áll össze egy ilyen sorozat, és fordítva: amikor viszonylag rendszeresen írok, csak elvétve születnek vizuális munkák). Azzal együtt előszeretettel használom a saját munkáimat a köteteimben is, és nagyon szeretném biztosan tudni, hogy azokban a kontextusokban jóval többek, mint egyszerű illusztrációk, sőt hogy alapvetően hozzájárulnak a szövegek kialakította összképhez mint más műfajú, de egyenértékű, jelentéses elemek. – Sorozatként emlegetjük ezt az anyagot, de valóban az? Végül is a kiállítás lehetősége, ötlete azt is jelenti, hogy lapokra kell szedni a füzetet, megbontani a sorozatot, újrarendezni a térben. – Magam is sorozatként gondolok ezekre, és végül egyben maradtak a füzetek, ugyanis a lehető legtovább akartam húzni a lapok kivágását a kiállítás előtt. A kiállítás viszont elmaradt a Roham hirtelen és gyalázatos bezárása miatt. És mivel éppen abban a térbe képzeltem el e sorozat szerintem megfelelő tálalását, nem is vittem át máshová – valószínűleg nem lesz így kiállításon látható („De legalább a füzeteket nem trancsíroztad szét!” – ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazott). Az elképzelés lényege egyébként az volt, hogy nem nagy üvegek alá teszem ezeket a kis képeket, hanem 6-8 darab, nagyjából 50×12 centis fotókartonokra kasíroztam volna egyenként 5-7 rajzot a füzetekből, ugyanekkora üveglapokkal lefedve, körülbelül szemmagasságban helyezve (ahol még a világítás használhatónak mondható). – Az elemek variációjára, felcserélésére, re- és dekonstruálására épülő eljárás jellemző korábbi munkáidra is, például az erre, arra, semerre (grafikák, kollázsok és fotók, 1995-96) című kiállítás szintén egy téma újragondolására épült. Ott tipográfiai elemekkel dolgoztál, vagyis a sokszorosítás mediális aspektusait (pl. hogy minden megismételhető) gondoltad újra. Itt épp fordítva, arról a tapasztalatról van szó, hogy a kézírásban, a „firkában” minden egyszeri. Hol vannak nálad a műalkotás értelmezésének a határai? – Afféle öreg (neo)avantgárdistaként igencsak szeretném, ha eltűnnének 80 �Kép-tér a határok, és (persze azért nyilvánvalóan valamiféle szempontrendszernek megfelelően) bármi művészetté válhasson. Persze jó ideje „klasszicizálódom” magam is, mintha fordított utat bejárva egyre inkább a hagyományos formák felé fordulnék, papírhoz és tollhoz vagy ceruzához, ecsethez és vászonhoz – igaz, korábban is dolgoztam ilyenekkel, de most mintha jobban érdekelnének ezek a bevettebb formák. Sőt a napokban azt álmodtam, ismét rézkarcokat készítek (ami után felébredve igen heves vágyat érzek arra, hogy valóban így legyen)… – Többféle műfajban alkotsz, a képregénytől a performanszon át a médiaművészetig, szinte mindennel kísérleteztél. Mennyiben igényelnek eltérő gondolkodásmódot az egymástól távol eső műfajok? – A comic strip alapvetően gegekre épül: van három képkockád, és abba kell beleférnie mindennek, amit egyszerre el akarsz mondani. Azaz ilyen szempontból ez egy „szűk” műfaj, nagyon komoly korlátokkal. A performansz pedig éppen az ellenkezője, a másik véglet: ha megfelelő helyet talál hozzá az ember, ahol ideális esetben minden technikai igényét ki tudják elégíteni, akkor egyfajta totális művet alkothat, melyben számtalan műfaj, művészeti ág és médium elemeit fel tudja használni és élni tud velük – gyakorlatilag határok nélkül. – Mi a következő projekted? – Nincs semmilyen eltervezett projekt, nem tudom, mikor készítek ehhez hasonló „teljes” sorozatot. Egyelőre lefoglal a rengeteg napi munka – ha van projekt, akkor az ez: 81 �Kép-tér A létezés sokarcúsága Szatmári 75 GÁSPÁR ISTVÁN GÁBOR A múlt széthullott, az elhunytak is kihulltak/kihullnak a köztudatból. Egyre kevesebben ismerik Szatmári Béla (1938-1996) építész-képzőművész történetét, közéleti szerepvállalásait. Pótolhatatlan szellemi értékeinkről feledkezünk meg, mert az utókor hálátlan… Szatmári Béla halálakor, 1996. február elején még így emlékeztek: „1961-ben strandot tervezni érkezett Salgótarjánba, Hódmezővásárhely szülötteként. Több mint harminc esztendőn keresztül élt Nógrád megyében. Számos középület (uszoda, ÉMÁSZ-székház, IBUSZ Bank, Kiskulacs vendéglő) őrzi keze nyomát, tervezőként és belsőépítészként. Szívesen kísérletezett az üvegtechnikával is. Sok diákja az építőipari szakközépiskolában tőle tanulta meg szenvedéllyel szeretni az építész szakmát. Sajátos formavilágú grafikái, rajzai megannyi csoportos kiállításon jelen voltak a megyében, de számos egyéni tárlata is volt.”1 Szatmári Béla egyik meghatározó alakja volt a rendszerváltozás előtti Salgótarjánnak, akkor, amikor (a képzőművészeti élet volt vonulatait tekintve) országos jellegű kiállítások alakultak ki a városban: a Tavaszi Tárlat, a Rajzbiennálé, a Szabadtéri Szoborkiállítás, az Országos Zománcművézeti Biennálé. A helyi értékek országos ismertséget, elismertséget kaptak; a legértékesebb teljesítményt a képzőművészet érte el (a zene, a színjátszás és az irodalom „háttérbe szorult”). Szatmári Béla alkotásain keresztül is jelezte: „aki nem csak fizikai, hanem szellemi kortársa is kíván lenni a haladó világnak, annak fel kell számolnia a régi és helyi elzártságból fakadó mithoszokat és az eddigi ismeretlenségből lassan kibontakozó, új világegyetemmel kell szembenéznie”. Rajzai is ezt a gondolatkört igyekeznek tisztázni a képzőművészet nyelvén – a természet biológiai formáiból, a sejt, a keletkezés, a megtermékenyülés gondolatából 82 �Kép-tér kiindulva jut el az egyetemes mozgás változás gondolatáig. „Minden kis kanyarulata a felfedezett valóság egy-egy részének élményszerű feltalálására mutat, eleven élettel teli. Szatmári Béla rajzai mély hitről és áhítatról tanúskodnak, arról az őszinte viszonyról, melyet a mikro- és makrokozmosz felé kitágult világkép felérzése valóban csak korunk emberéből válthat ki. Művészi megismerésének útja egyéni, sajátos – a környezet, amelyben kialakult, nem nyomja rá bélyegét, de ez célja is, valami olyat csinálni, ami ma bárhol a nagyvilágon szólni tud.”2 Hogy miért kalandozik el egy építész a képzőművészet területére? Ez a kérdés Pál József írót is érdekelte, Szatmári Béla nem titkolta: „A társművészetek rég felbomlott ideális egysége lebegett a szemem előtt, mint eszmény. Mai építészetünkben kiáltó ellentétek vannak. Ragyogó középületekkel dicsekedhetünk, de lakótelepeink esztétikai képe elhanyagolt. Arra kellene hát törekednünk, hogy a tömegépítkezésben is legyenek meg azok az értékmozzanatok, amelyek az egyedi épületekben. Ezt a lehetőséget a szériális művészetben látom. Elfogadtam a permutáció, az elemek variálásának elvét. Ezt az elvet a paneles építészet lényegében magában hordozza. Elképzeléseim realizálásánál a salgótarjáni ipari háttérből indultam ki. Itt rendelkezésre áll az üveg, a zománcüveg, és a fémművesség. Egy sor olyan anyagban lehet gondolkodni, amellyel épületek elé lehet menni, épületekben lehet szerepelni. Rádöbbentem, hogy ha tudjuk mozgósítani az ipari hátteret, olcsó és használható alapanyaghoz jutunk egy tömegigényt kielégítő művészet céljára. Az üvegzománcot már régóta ismerjük. Hogy képzőművészeti rendbe szervezett színek és formák kerüljenek zománctechnikával az üvegre, azt én csináltam először. Ilyeneket, mint egyedi műveket ki is állítottam a Zománcművészeti Biennálékon, ahol többször díjat is kaptam […].”3 A kísérletezés folyamatosan tetten érhető alkotásaiban, először a keletkezés, majd később inkább a mozgás mint az anyag lényege került érdeklődésének előterébe. Közben felismerte, hogy az építészet és a képzőművészet között szintézist tud teremteni. Formai alapelemekből variációs rendszereket hozott létre, hogy feloldja az építészet érezhető egysíkúságát. Ezt a törekvését Salgótarjánban találta meg, a zománcüveg művészi célokra történő felhasználásának megoldásával; a síküveggyárban – tervező iparművészként – megszerzett új ismeretek, tapasztalatok, a színes zománcüvegekben rejlő lehetőségek, épülethomlokzatra való felvitele – a szegedi DÉLÉP házgyárának támogatásával – eredményeket is hozott. Bebizonyította, hogy nagy szériában is lehetséges olyan esztétikus variációs rendszerek létrehozása, amelyek gazdagíthatják környezetünket. Felhasználva az üveg nagyszerű tulajdonságait, fényáteresztő és fénytörő képességeit, ezáltal bekapcsolva a tér három dimenziójának bővítésére a fénynek és a színnek a negyedik és ötödik dimenzióját is. Boldog volt, 83 �Kép-tér amikor megbízást kapott a salgótarjáni uszoda dekoratív falburkolatainak elkészítésére, amit a szakmai zsűri és a városi művelődési szerveinek képviselői egyhangú elismerésével fogadtak el, ám ma már nem látható a zománcüvegből készült alkotás – az uszoda felújításakor (nem tudni, miért) elbontották, leverték, a külső homlokzat üvegburkolatát is eltüntették. (A romboláshoz nem járultak hozzá a művész örökösei, igaz nem is kérték ki a véleményüket. Szerzői jogról persze lehet/ne vitatkozni.) Szatmári Béla hitte és hirdette: „a korszerű környezetszervezés és -alakítás nemcsak öncélú művészi cselekvés, hanem nevelés, tehát feltétlen közösségi feladat. Hiszen ezen keresztül mód nyílik arra, hogy szinte észrevétlenül fejlesszük az emberek ízlését, vizuális kultúrájukat, minek következtében művészetszerető, majd művészetértővé válnak.”4 Elsősorban Salgótarján környezetének formálása izgatta, erre vonatkozóan több tervet is elkészített. „Mert hiszen ez a város még távolról sincs készen, jó lenne, ha a már eddig létrejött építészeti értékeket elsősorban a környezet kulturáltabbá tételével gyarapítanánk.” 5 Ne feledjük el, Szatmári Béla a kinetika területén is figyelemre méltót alkotott; üvegből és a salgótarjáni tűzhelygyárban fémből készült munkáival szerepelt többek között a budapesti Planetáriumban 1980 novemberében megrendezett fénymobil- és lézerbemutatón, majd A fények üzenete című gödöllői nemzetközi kinetikus kiállításon. Ne feledkezzünk meg persze arról sem, hogy lelkesen üdvözölték a kinetikus- és fényművészeti kiállítást [Tilles Béla, Csáji Attila, Várnai László, Szatmári Béla alkotásait] Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban is; a KINETEAM és a FOTON ART csoport 1985 tavaszán megrendezett közös bemutatkozását: „[…] ilyen tárlatot most rendeztek először Salgótarjánban, ezekre a hetekre kicsit mini Műcsarnok lett a múzeum földszinti galériája, ahol jóformán minden mozog, duruzsol, zizeg és villog, mint valami elvarázsolt kastélyban, vagy mint a Schöfferkiállítás idején a Budapesti Műcsarnok.”6 A szakma elfogadta és elismerte a Schöffer-féle kinetikus művészetnek régről és jól ismert hazai képviselőit, a KINETEAM vagy MOBIL művészeti csoport tagjait. Szatmári Béla munkái megigézték a befogadót, mert a változó fény olyan korrekt kiegészítő tartozéka az alkotásainak, amely sem misztikussá, sem romantikussá nem teszik a kompozíciót; „[…] a fényforrás színe, illetve színértéke változik, s ezáltal mobilizálódik az egyébként statikus látvány, a dinamikus színhatások eredményeként sejtelmessé válnak. Mintha egzakt és ipari segédlettel készült műveit a középkori boszorkánykonyhák misztikumába merítette volna Szatmári Béla: a változó fények a kiszámított kiszámíthatatlanságot érzékeltetik. Egyébként a ragasztott üvegtárgyak a fényjáték nélkül is önálló, autonóm esztétikai értékhordozók.”7 A múlt széthullott, az elhunytak kihullnak a köztudatból, Szatmári Béla térplasztikái és zománcüvegei is a kiszámíthatatlanság áldozatává váltak: Salgótarjánban több alkotása is megsemmisült az elmúlt években. 84 �Kép-tér Egyik utolsó köztéri alkotása, a Graffito (1967) az ÉMÁSZ-székház falán látható. Ezt a kompozícióját civil kezdeményezésre, a művész fiainak, Béla, Gergely és Balázs anyagi támogatásával – Szatmári Béla születésének 75. évfordulóján – restaurálták, és egy „emléktáblával” meg is jelölték a helyet. Mementó; csak az hal meg igazán, akit elfelednek… – ehhez a „végponthoz” viszonyíthatunk mindent. A létezés sokarcúsága… Jegyzetek Egy építész halálára, Szatmári Béla (1938-1996). Nógrád Megyei Hírlap, 1996. február 6., 3. 2 HAULISCH Lenke: Szatmári Béla kiállításához. Művészet, 1970. augusztus. 3 Szatmári Béla építész-képzőművész kiállítása. Rétság, Asztalos János Művelődési Központ, 1978. november 30. (Kiállítási katalógus) 4 DÖMÖTÖR János interjúja. Tornyai Múzeum Katalógusa, Hódmezővásárhely, 1977. 5 TÓTH Elemér: Nemzetközi művésztelep, Salgótarján (V.) Szatmári Béla. Nógrád, 1981. július 31., 4. 6 (t.e.) [TÓTH Elemér]: Kinetikus és fényművészeti tárlat Salgótarjánban. Nógrád, 1985. március 9. 7 CHIKÁN Bálint: Kinetaem, A MOBIL művészeti csoport kiállítása (Sopron, Festőterem, 1984. augusztus-szeptember). Művészet, 1984. december, 56-57. 1 SZATMÁRI BÉLA (Hódmezővásárhely, 1938. április 12. – Budapest, 1996. január 21.) építész-képzőművész. 1956-ban Szegeden, a Magasépítőipari Technikumban szerzett építésztechnikus oklevelet. 1957-től Budapesten a Lakóterv Épülettervező Vállalat, majd a Középülettervező Vállalat, 1961-től Salgótarjánban a Nógrád Megyei Tanácsi Tervező Iroda építésztervezője volt. 1972-től 1988-ig a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Építőipari Szakközépiskola tanára, emellett a Salgótarjáni Síküveggyár tervezője. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (MNMA), majd (1971-től) a Magyar Alkotók Országos Egyesülete (MAOE) tagja. (Meghatározó titkári szerepet vállalt az 1974-ben, az Egerben megalakult Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Iparesztétikai Szakosztálya (fedő)név alatt létrejött képzőművészcsoportban, amelynek négy tagja, Balogh László, Bodó Károly, Szatmári Béla és Tilles Béla, a kinetikus kísérleteit közösen folytatta. A KINETIM 1980-ban alakult meg, az egri kinetikus csoport jogutódja.) Nevéhez kötődik a Salgótarjánban megrendezett két (1975, 1978) országos környezetesztétikai konferencia megszervezése is. 85 �Ami marad Lánnyá válik, s útra kel Menyhért Anna: Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros NAGY CSILLA „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Vándorlány volt ő, mint a madarak, de nem mondom, hogy szabadon, mert vándorolni néha épp olyan teher, mint mindig egy helyben maradni.” (2.) Menyhért Anna Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros című meseregényének első, pontosan megfogalmazott sorai mintegy előrevetítik azt a kettős mesei hagyományt, amelybe a kamaszoknak (pontosabban 8 év felettieknek) szóló mű integrálódik. Ahogy a szerző Szelence (Palatinus, Budapest, 2009) című verseskötete is több ponton izgalmas módon kapcsolódik a női megszólalás folklorisztikus hagyományához, úgy a Vándorlány… is, a kortárs gyerekirodalmi trendekkel bizonyos mértékig szándékosan szembefordulva, termékeny módon hasznosítja a népmesei hagyományokat, a szimbolikus nyelvet. A főszereplőnek a varázsmesei kánon szerint egy küldetést kell teljesítenie, azonban – ahogy az idézet érzékelteti – a nehézségekkel egy olyan közegben kell megküzdenie, amelyet a (poszt)modern ember világról való tudása, egzisztenciális kérdései, félelmei és kortárs szereplehetőségei határoznak meg. Az elbeszélés önreflexív, helyenként poétikus, balladisztikus (Menyhért Anna kis ló-történeteire emlékeztető) nyelve szintén ezt a kettősséget, a népmesék és a kortárs mesék beszédmódjának kettősségét hordozza. 86 �Ami marad Vándorlány a népmese főszereplőihez hasonlóan nem egyedi névvel, hanem helyzetét és identitását azonosító, beszélőnévvel rendelkezik. „Vándor”, azaz utazó, aki két hely, két idősík, ha úgy tetszik, két világ között közlekedik; és „lány”, aki a varázsmesék legkisebb fiú-hőséhez hasonlóan meghatározott fejlődési utat kell, hogy bejárjon. A történet szerint autóval „úton van” a barátaival (a nála idősebb Nagyfiúval, a Nagyfiú lánytestvérével, Zergével, valamint az ikrekkel, Licsivel és Locsival). Megpillantja az elvarázsolt Kisvárost, amelyről később kiderül, hogy aki egyszer elhagyja, az soha többé nem talál vissza. „Jó féléve kezdett elnéptelenedni a város. Nem tértek vissza a költöző madarak. Nem jött többé a postás. Nem jött többet az újságos. Nem repültek idegen madarak a város felett. Nem szólt többé a rádió. Nem kötöttek ki hajók. Nem jöttek többé buszok és autók. Így kezdődött a járvány.” (14.) Az átok, a varázslat megtörése Vándorlány feladata, eközben azonban különböző próbákat kell kiállnia: az egyes epizódokban döntéseket kell hoznia, egy-egy meghatározott szituációban a megfelelő viselkedési formát kell választania. Olyan különleges tulajdonsággal kell rendelkeznie, amelynek segítségével leküzdi az akadályt (az Ittfoglak Fogadóban egyedül rá nem hat az viszályt keltő varázsragacs); el kell végeznie a munkát, ami időszerű (Céklamező); be kell töltenie a hiányt, rendszereznie kell a jeleket (a Cölöplény könyvet ír, amelynek nincs olvasója); és fel kell tudni ismernie a segítőket (a Céklamadarat és Górit, a kisfiút), valamint az átok valódi természetét (segítséget kell nyújtania az Óriásnőnek). Az állomások a népmesék elvarázsolt kastélyait, kunyhóit idézik; a segítők éppúgy véletlenszerűen bukkannak fel, és íratlan szabályok betartását követelik, mint például a népmesékben a boszorkányok, akiket „öreganyámnak” kell szólítani, vagy a griffmadarak, akiket csak a kiválasztott lovagolhat meg. Menyhért Anna kötetében arra vállalkozik, hogy a mese eredeti funkcióját megőrizve szimbolikus viselkedésmintát, alternatívát kínáljon a hétköznapi élethelyzetek, dilemmák, traumák feldolgozására. Ebben a történetben azonban az elsődleges „válsághelyzet” a kamaszkor, a nőiség megélésének, szereplehetőségeinek a traumája: Vándorlány erényei (amelyek kiválasztottá teszik) feminin testi és mentális tulajdonságok, a gender-identitást körvonalazzák. Nem egy passzív női mesefiguráról van szó, aki várakozik, míg megtörténnek körülötte az események, hanem olyan cselekvő hősről, aki a klasszikus (férfi) mesehősök ügyességével, éles eszével és mindvégig választási lehetőséggel is rendelkezik: „Szép volt a lány, sudár az alakja, sötét a szeme, sötét a szempillája, rózsás az arca, gesztenyeszín a haja. Szép ruhákat hordott, de kényelmeseket. Néha, ha az alkalom úgy kívánta, ügyesen kicsípte magát. Szerette a családját, szerette a barátait, szerette az életét. Szeretett vendégségbe menni, szerette a gondolkodást, a szépítkezést, a mozgást, az olvasást. Legtöbbször jókedvű volt, de olykor 87 �Ami marad szomorúság lepte meg, s nem tudta, miért. Ilyenkor vándorútra indult, vagy épp ellenkezőleg, otthon bekucorodott a paplan alá. Nem volt ebben semmi szabály, de mégis szabályosan kerekedtek ki belőle a történetek.” (2.) Azonban nemcsak a főszereplő jellemzése, illetve a segítő fiúkhoz (Górihoz, Nagyfiúhoz) való komplex viszony, hanem a próbatételek/ megfelelő viselkedési formák egy része is a női identitás attribútumaként azonosítható. A Céklamezőn Vándorlánynak három céklareceptet kell leírnia és elkészítenie ahhoz, hogy a Céklamadártól segítséget kaphasson – módszertani szempontból is remek ötlet, hogy a céklasaláta, a Rubinni nevű céklás turmix és Nagymama céklamuffinjának receptje ténylegesen szerepel a könyvben. (26., 27., 95.) Az Óriásnő pedig azért küldi a Kisvárosra az átkot, mert nincs, aki befonja a haját, és emiatt bosszús – a haj mint a női identitás jelképe, és az, hogy a problémát csak egy női mesehős ismerhette fel, szintén arra utal, hogy Vándorlány története elsősorban beavatástörténet, a lányság/nőiség határhelyzetére kínál alternatívát. Menyhért Anna regénye tehát „komoly” olvasmány, abban az értelemben, hogy rendkívül fontos morális kérdésekhez, általános emberi viselkedési normák definiálásához jut el, amelyek közül csak egy a női szerepválasztás szabadsága, a saját sors, az útvonal uralhatósága, amely tulajdonképpen Vándorlány sikerét biztosítja. Azonban az a komplexitás, gondolatiság, ami a recenzens számára a legizgalmasabb szempontot jelentette, nem nyomja rá a bélyegét magára az olvasmányra: a szöveg leginkább azért élvezhető, mert az olvasó (akkor is, ha nagyon régen elmúlt 8) rendkívül könnyen felismeri Vándorlányban önmagát, vele együtt mérlegel minden döntéshelyzetet, győzi le az akadályokat, szabadítja meg az átoktól a Kisvárost – egy kicsit maga is hőssé, hősnővé lesz. A Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros, miközben a legősibb hagyományainkat integrálja, friss, kortárs, a mai problémákra nyitott és azokra választ kereső, fürkésző olvasmány. (Balogh Andrea illusztrációival. Pozsonyi Pagony, Budapest, 2012) 88 �Ami marad Lehetőségek, perspektívák, értelmezések Alabán Ferenc: Hungarológia és önismeret HAJTMAN KORNÉL Alabán Ferenc új kötetében ismét azzal a kihívással nézett szembe, hogy megkísérelje összefoglalni, értelmezni és elhelyezni korunkban a hungarológia fogalmát és tárgyát. Mindezt a legújabb, Hungarológia és önismeret című kötetében, amely a Nap Kiadónál jelent meg 2012-ben. Ha sorra vesszük a szerző eddigi köteteit, akkor megfigyelhető, hogy szinte valamennyiben említést tesz a hungarológia problematikájáról. Azonban ez az első olyan műve, amelyet teljes egészében ennek a fogalomnak szentel. Ami nem egyszerű feladat, hiszen egy sokirányú tudományágról van szó, amelynek irodalmi, nyelvészeti, folklorisztikus és politikai ága is van. A szerző azonban nem esik kétségbe a sokrétűségtől, hanem fokozatosan végigvezeti az olvasót a hungarológia útjain. A kötet a gondolatmenet kezdetén egy szócikket idéz a Magyar Virtuális Enciklopédiából, azaz a hungarológia fogalmának definícióját adja meg, amelyben a következő sorokat fedezhetjük fel: „Az 1990-es évek vitáiban ismét fölvetődött elméleti megalapozásának és diszciplínaként meghatározásának igénye. Gyakorlatban a kutatóhely szakemberadottságától függ, mit értenek rajta, esetenként országismeretet is.” (13.) Ez a mondat szinte mindent elárul a téma kutatásának nehézségeiről, hiszen nincsenek konkrét definíciók, amelyekre támaszkodni lehet. Ezért aztán az első részben – melynek címe a Jövő hungarológiája – a szerző megkísérli bemutatni a hungarológia tárgyát. A Hungarológia irányai című fejezetben különböző definíciókat mutat be, amelyek segítségével 89 �Ami marad bepillantást nyerhetünk a fogalom történetébe és átalakulásába. Legvégül pedig a legújabb álláspontot is megismerhetjük, amely szerint ennek a kutatási területnek két iránya létezik. „Az egyik irány önálló tudományszakként értelmezi a magyarságtudományt, s ennélfogva igyekszik definiálni saját kutatási tárgyát, alkalmazott módszereit és eljárásait, a másik elgondolás viszont gyűjtőfogalomnak, interdiszciplináris feladatköröket egyesítő tudományos tevékenységnek tartja a hungarológiát.” (17.) A további fejezetekben (a Hungarológia perspektívái I-III.) egy-egy újabb problematikát vázol fel. Az elsőben azokat a fórumokat, intézményeket mutatja be, amelyek segítették a „hungarológia távlatainak és horizontjainak kibontakozását.” (31.) A második fejezetben a nyelv fontosságát és a jelképeket emeli ki Alabán Ferenc. Itt nemcsak a magyar nyelv és jelképek ápolására és megőrzésére gondol, hanem az idegen nyelvre is. Pontosabban a hungarológia egyik lehetőségét a magyar történelem, kultúra és nyelv idegen nyelven való oktatásában látja. A harmadik fejezetben a tudományág jövőjét és perspektíváit tárja az olvasó elé. Mindezt nemcsak elméleti szinten teszi, hanem számos olyan intézményt, kutatóintézetet felsorol, amelyek a jövőben eredményesebbé tehetik a diszciplína fejlődését. A következő nagyobb rész A sajátosság és az identitás kontextusa címet viseli. Az itt található tanulmányok nagyrészt a határon túli irodalommal foglalkoznak, pontosabban a szlovákiai magyar irodalommal, amelyről a szerzőnek számos tanulmánya látott napvilágot. Ebben a fejezetben részben az eddigi kutatási eredményeit summázza, továbbá újabb vizsgálati eredményeiről is számot ad, például a Mikszáth Kálmánról szóló tanulmányában, amely A realista író palóc és szlovák kontextusai címet viseli. Itt az írót a szlovákok, a szlovák nyelv perspektívájából vizsgálja, valamint műveinek szlovák fordításairól is alapos képet kapunk. A további tanulmányokban (Kontextusok a magyar irodalom világában, Sajátosságok és nemzeti identitás) a szlovákiai magyar irodalmat értelmezi. Az előbbiben egyfajta történeti áttekintést nyújt, bemutatja a változásokat és azok tényezőit. Az utóbbi szövegében pedig minderre reflektál, és megpróbálja értelmezni az esetleges változásokat. „Komplex irodalmi fejlődésképek, helyzetfelmérések nem is készültek a közelmúltban, pontosabban csupán bizonyos alkalmakhoz, éves kimutatásokhoz kapcsolódnak összegzések, a kritikából hiányzott és hiányzik továbbra is a rendszeresség igénye.” (86.) „A múlttal való szembenézés az egész irodalmi életet és írótársadalmat érinti, nemcsak a kiválasztottakat.” (88.) Ezekből az idézetekből kiderül, hogy a szerző a legfőbb problémának a rendszerező munkák hiányát tartja, valamint a kortárs szerzők és irodalomtörténészek múlthoz való viszonyának problematikusságát. Azt, hogy a hungarológiát hogyan, milyen módon érdemes művelni, az utolsó előtti egységben mutatja be, amelynek címe: Az önismeret forrásai. Itt 90 �Ami marad egyrészt összefoglalja a két háború közötti csehszlovákiak magyar irodalom történetét (Regionalizmus–európaiság–önismeret), továbbá néhány szerző munkásságára is kitér, többek között Forbáth Imréére, Fábry Zoltánéra valamint Győry Dezsőére. A következő fejezetekben pedig egy-egy régebbi szintetizáló munka elemzését olvashatjuk (GÖREMBEI András, Irodalom és nemzeti önismeret, Bp., Nap Kiadó, 2003.; FÓNOD Zoltán, Üzenet – A csehszlovákiai magyar irodalom 1919–1945, Pozsony, Madách-Posonium, 2002; TURCZEL Lajos, Két kor mezsgyéjén, Pozsony, Madách-Posonium, 2007). Az utolsó részben pedig a szerzővel ismerkedhetünk meg jobban két interjú segítségével. Az egyikben Alabán Ferenc beszélgetőtársa Fónod Zoltán, a másikban Sánta Szilárd. Ezekben közelebb kerül hozzánk, előbbre lép a tanulmányok mögött megbúvó szerző, és megismerhetjük eddigi munkásságát és terveit. A Hungarológia és önismeret című könyv legnagyobb erénye, hogy nem hoz definíciókat, dogmatikus kijelentéseket, hanem felvillantja a lehetőségeket, amelyek mentén az ebben a témakörben jobban elmélyedni kívánó olvasó elindulhat. Egyfajta útmutató a hungarológia erdejében, amely nem mondja meg helyes irányt, csupán bemutatja, hogy melyik úton mi található, és azt már mindenki maga dönti el, hogy melyiken indul el. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2012) 91 �Ami marad A két Chorin és a többiek... Oláh János: Kohn, a bányász CSONGRÁDY BÉLA Úgy alakult – s a történelmi okokat most e helyütt nem áll sem szándékunkban, sem módunkban elemezni – hogy a magyar politikai és szellemi közélet századok óta mindig is nagyon érzékeny volt a zsidósággal kapcsolatos megnyilvánulásokra. Ezekre a maga módján szinte mindig reagált az irodalom is. Csak az utóbbi – a rendszerváltozás előtti és utáni – évtizedekből említhetőek például Bächer Iván, Békés Pál, Dalos György, Kardos G. György, Kertész Ákos, Kertész Imre, Konrád György, Moldova György, Nádas Péter, Örkény István, Salamon Pál, Spiró György, Schein Gábor, Vámos Miklós és mások művei. Már csak a természetes önérzetessége, de kétségkívül provokatív címe miatt is nagy figyelmet kapott annak idején, 1991-ben Csaplár Vilmos Zsidó vagyok Magyarországon című prózája, és Németh Gábor Zsidó vagy? című 2004-es regénye. S most ismét itt van egy könyv, ami ugyan nem szépirodalmi jellegű, de a címe – Kohn, a bányász – miatt ugyancsak eleve kuriózumnak számít. A szerző is pontosan tudta, hogy a közszájon forgó, gyakori zsidó személynevekhez más foglalkozásokat, szakmákat szokás társítani, nem éppen a földalatti bányamunkásokét. Azonban dr. Oláh János – aki az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem Szentírás- és Talmudtudományi Tanszékének docense, judaisztika-szakértő, nem mellesleg egykori zobáki, nagyegyházi és márkushegyi bányász – tudatosan abból az úgymond „szakállas” viccből indult ki, amely szerint abszolút lehetetlen „kamatlábra 92 �Ami marad zoknit húzni és egy történetet így kezdeni: Kohn, a bányász.” Azt a célt tűzte maga elé, hogy – a közvélekedés ellenében is – bizonyítsa: „zsidónak született honfitársaink dolgoztak a bányában, bányákban, a bányákért… s előkelő helyet foglaltak el a magyar szénbányászat első képviselői, továbbépítői, kiteljesítői és felvirágoztatói között.” Karcsú, alig nyolcvanoldalas könyvének – amelynek kifejező szimbolikájú borítótervét Oláh János Mandel Györggyel együtt tervezte – első fejezeteiben a (kő)szénről, a (kő)szénbányászatról írja le a legfontosabb tudnivalókat, majd a magyarországi (kő)szénbányászat történetét tekinti át röviden. A ma ismert legkorábbi adat – amely Georg Wernhernek, a szepesi kamara igazgatójának, majd királyi tanácsosának 1549-ben Baselben latin nyelven megjelent könyvében található – szerint az erdélyi sóbányákban gyakorta termeltek ki kőszenet is. A bányászat kezdetei a XVIII. század második harmadára tehetők. Már ebben a fejezetben is kiemelt hangsúlyt kap az 1868ban létrehozott Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., amely – a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. mellett – egészen a II. világháború végéig az egyik nagy monopólium szerepét töltötte be. A szénbányákat 1946-ban államosították, 1952-ben pedig létrehozták az úgynevezett trösztöket, amelyek 1967-ig léteztek. Ekkor megalakult az Egyesült Magyar Szénbányák, amelyhez a nógrádi is tartozott. 1974 és 1980 között Magyar Szénbányászati Tröszt vette át az irányítást, aztán még egy évtizedig, a felszámolás elkezdéséig egy koordinációs központ, majd pedig egy egyesülés volt a szénbányászkodás csúcsszerve. A XXI. század elejére – a Márkushegyi Bányaüzem kivételével – megszűnt a mélyművelésű magyarországi kőszénbányászat. A kötet következő fejezete a XVIII. század végéig vezet vissza, amikor is a Tolna megyei, észak-mecseki Váralján megindult a bányászkodás, amelyet 1871-től Grün Béni (Benő) és Kohn Ignác (Ignátz) pécsi zsidó lakosok mint „előfutárok” fejlesztettek tovább. 1925-ben a szénkitermelés joga a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-re szállt, amelynek – mint már ebben a részben is említés történik róla – id. Chorin Ferenc alapító tagja és elnöke volt. Az első nagyok fejezetcím Engel Adolfra, akinek a komlói, és Herz Zsigmondra, akinek viszont a borsodi, a királdi bányászkodásban volt determináns szerepe. Utóbbi hozta létre a Komárom megyei, tatabányai kőszénbányászatot is, amelyet aztán Vida Jenő épített tovább. Ő már a „legnagyobb” jelzőt is kiérdemelte Oláh Jánostól, csakúgy mint id. Chorin Ferenc, illetve fia, ifj. Chorin Ferenc, akik a salgótarjáni, a nógrádi szénbányászkodásban szereztek elévülhetetlen érdemeket. Nyilvánvaló, hogy a Palócföld Nógrád megyei olvasói számára ez a fejezet nyújtja a legtöbb – kinek új, kinek „csak” érdekes – adatot, ismeretet. Az idősebbik Chorin Ferenc 1842-től 1925-ig élt, Chorin Áron aradi főrabbi unokájaként üzletember, politikus, a Főrendiház örökös tagja volt. Nemcsak a bányaalapítás és elnökként, működtetése fűződött a nevéhez, hanem tárók, lakótelepek és aknák is. Sőt 1926-tól 1938-ig az ő 93 �Ami marad nevét viselte Salgótarján első középiskolája, a mai Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola jogelődje. Fia 1879-ben született, és New Yorkban hunyt el 1964-ben. A II. világháború idején, az 1944-es német megszállás után vagyona fejében engedték távozni külföldre, Portugáliába. 1947-ben került Amerikába, ahonnan anyagilag támogatta a szintén Portugáliában élt, hatalmát és egzisztenciáját vesztett Horty Miklós kormányzót. Ifj. Chorin Ferencről írta Habsburg Ottó az Oláh János által is idézett alábbi sorokat: „Amikor még otthon élt, ismert volt, mint a magyar közgazdaság kimagasló egyénisége és mint bölcs. Amikor azután emigrációba kényszerült, mint önzetlen hazafi lépett fel. Segített sok honfitársán, de soha jótékonyságával nem büszkélkedett. A legtöbb esetben az emberek nem is tudtak róla. Diszkrét jótevő volt, aki nem szerette, ha mások tudtak róla. Mivel tovább működött a közgazdaságban, voltak anyagi lehetőségei, de szerényen élt, mert jövedelmét főleg szűkölködő magyaroknak szentelte.” Ez a Chorinok tevékenységét méltató, Nógrád vármegye, Salgótarján című fejezet történeti része az interneten található információkra épül. Nagy vonalakban áttekinti a helyi bányászkodás, illetve a település, majd 1922-től város, 1950-től megyeszékhely fejlődését. Az egyik lábjegyzet azt is feltünteti, hogy mind id. dr. Chorin Ferenc, mind ifj. dr. Chorin Ferenc Molnár Péter szobrászművész által készített domborműve Salgótarjánban, a Zemlinszky R. utca 1. alatti bányászati kiállítóhelyen látható immár tizenöt esztendeje: 1998. december 4-én, Szent Borbála, a bányászok védőszentje napján került felavatásra. Ugyancsak a jegyzetsorban örökítődött meg az a – már sajnos sokkal kevésbé örömteli – tény is, hogy a Nógrádi Szénbányák Vállalat felszámolása 1990. február 2-án kezdődött meg. A Salgótarjánt és környékét az ismeretlenségből kiemelő, sok-sok ezer különböző nemzetiségű szakembernek és kétkezi munkásnak másfél évszázadon és generációkon át kenyeret adó nehézipari ágazatot 2005. október 6-i hatállyal törölték a cégjegyzékből. „Az utolsó »nagyok« (Gál és Vas / Weinberger/) című fejezet a tatabányai illetve a komlói bányászkodás XX. század közepi, a végkifejletbe hajló történetét tekinti át. A még sikeres évekkel, évtizedekkel összefüggésben kiemeli Gál István és Vas Zoltán szerepét. A komlói fejezet végén, az illusztrációs fotók – köztük idősebb és ifjabb Chorin Ferenc képével – előtt mintegy végszóként szögezi le a szerző, hogy a fentebb említett emberek nélkül „más lett volna néhány falu, város, kistérség, régió és az ország is. És ez nem vicc. Talán látja már ezt kedves olvasóm is.” Joggal gondolja így… Munkája hozzájárul(hat) ahhoz, hogy közismertebbé – egyáltalán, ismertté – tegye azon zsidó származású, vallású, a zsidó vallást felnőttként elhagyó, vagy önmagukat másként definiáló – személyek nevét, akiknek kiemelkedő szerepük volt a mélyművelésű kőszénbányászkodás hazai történetében. Mint számos aktuális történés, jelenség, társadalmi konfliktus utal 94 �Ami marad rá, manapság sincs béke – képletesen szólva – a „magyarországi olajfák hegyén”. Ezért nagyon fontosak lehetnek az ilyesfajta kötetek, és az olyan gondolatok, amilyeneket például Köves Slamó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija nemrégiben, az Élet és Irodalom 2013. április 26-i számának Visszhang rovatában fejtett ki: „szerintem zsidónak lenni jó. Tud jó is lenni. Ha nem hagyjuk, hogy félelemmel és a megaláztatás érzésével azonosuljon tudatunkban… Ha zsidóságunkat nem valamivel szemben (antiszemitizmustól való félelem vagy a Holokauszt rémálma és saját tehetetlenségünk) határozzuk meg, hanem a „zsidó” pozitív jelentését ismerjük meg és éljük meg tudatosan. Megismerjük és azonosulunk a zsidóság több évezredes üzenetével, amely a közös bibliai alapokra épülve tulajdonképpen az egész emberiség nagy részének alapértékeit is adja”. (Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft., Budapest, 2012) 95 �Szerzőinkről CSAPLÁR VILMOS (1947, Budapest) író CSOBÁNKA ZSUZSA (1983, Miskolc) költő, író CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő FENYVESI ORSOLYA (1986, Szekszárd) költő FILÓ MARIANN (1995, Gyula) költő GÁSPÁR ISTVÁN GÁBOR (1957, Salgótarján) író GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő, író HAJTMAN KORNÉL (1985, Párkány) költő, irodalomtörténész ILLÉS ORSOLYA (1978, Balassagyarmat) költő, író JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő NAGY MÁRTA (1982, Debrecen) költő, PALLAI KÁROLY SÁNDOR (1986, Miskolc) irodalmár, költő SZALAY kritikus ZOLTÁN (1985, Dunaszerdahely) író SZELE BÁLINT (1977, Mór) irodalomtörténész CSEMNICZKY ZOLTÁN (1953, Budapest) szobrászművész MUNKAHELYEK: 1976-tól a Horváth Endre Galéria vezetője, 2007-től a Mikszáth Kálmán Művelődési Ház igazgatója (Balassagyarmat) DÍJAK, ELISMERÉSEK: Művelődési miniszteri dicséret (1986), Derkovits-ösztöndíj (1988), Művészeti Alap kiállítási nívódíj (1989), A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díjai (1986, 1989, 1991, 1993), Horváth Endre-díj (1992), Az Egri Nyári Tárlat díja (1995), A Nógrád megyei Őszi Tárlat díja (Szécsény, 1995, 1996, 1998, 2000), Pro Urbe díj (Balassagyarmat, 2002), Madách Imre-díj (2007), Munkácsy-díj (2007) LEGUTÓBBI EGYÉNI KIÁLLÍTÁSA: Szerbtemplom Galéria (Balassagyarmat, 2013) Számos CSOPORTOS kiállításon szerepelt. KÖZTÉRI ALKOTÁSAI: Kossuth Lajos (Karácsond), ARTTÉKA szoborpark (Terény), Sirena (Caposuvero, Olaszország), Guardiano dell’anima (Belgirate, Olaszország), Corpus (Liptovske Sliace, Szlovákia), Milleniumi emlékmű (Terény), Trombitáló Niké-szobor (Terény) MŰVEI KÖZGYŰJTEMÉNYEKBEN: Dornyay Béla Múzeum (Salgótarján), Városi Képtár (Balassagyarmat), T-ART Alapítvány (Budapest), A. M. A. Calabria (Lamezia Terme, Olaszország), Teatro Grandinetti (Lamezia Terme, Olaszország) kabai lóránt (1977) kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál stb. Miskolcon született, Ongán nőtt fel, Budapesten él. KÖTETEI: Holdfogyatkozás (versek, Laczkó László rajzaival), Új Bekezdés, 1994; nem kijárat (esőkönyv) (versek és grafikák), Balassi, 2003; hiba nincs (versek), Szoba Kiadó, 2006; klór (versek valakinek és bárkinek) (versek és fotók), Szoba Kiadó – JAK – Prae.hu, 2010; avasi keserű (versek és rajzok), előkészületben. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSAI: Erre, arra, semerre, Miskolc, 1996; „sapkakiállítás”, Mezőkövesd, 1997; Cím nélkül, Miskolc, 1997; „szeptember végén”, Miskolc, 1998; OKtóber, Mezőkövesd, 1998; nagyítás, stb., Miskolc, 1999; totálbrutál, Eger, 2000; talált szövegek, Békéscsaba, 2005; Rajzok messziről, Miskolc, 2009. Számtalan CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSon szerepelt itthon és küldöldön grafikákkal, fotókkal, festményekkel, kollázsokkal és mail art munkákkal. Számos PERFORMANSZot mutatott be önállóan, az ÜljLeBélaSzedekLevest Munkacsoporttal ill. Béki Istvánnal különböző kiállításmegnyitókon, művészeti fesztiválokon és önálló esteken. 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/66736e3f99037cb1eb8a3c7c66514849.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2013 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2013/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2013 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika